A székesfehérvári belvárosi Vörösmarty Színháznak nagy múltja, vezető szerepe van a

magyarországi színjátszás történetében. 1874-ben alapították, főépülete az ország egyik első

profi kőszínháza. Színpadán a legkiválóbb magyar színművészek léptek fel történetének több
mint száznegyven esztendejében. Az elmúlt évtizedek és korunk színésznemzedékeinek tagjai
közül is sokan kezdték pályafutásukat ezen a helyen, amely 1913 óta viseli Vörösmarty nevét.
Főépülete a Fő utca 8. szám alatt a város egyik legjelentősebb műemléke. Építési stílusa
szecessziós, eklektikus. Tervezői Koch Henrik és Szkalniczky Antal voltak. Fehérvár
közönsége a kőszínház megépítése előtt sem maradt ki a színházi életből, hiszen addig a kor
legendás színművészei a város fogadóiban léptek fel. A városban megforduló színtársulatok a
XVIII. század végén és a XIX. század elején a német többségű belváros és a városban
állomásozó osztrák tisztikar igényeinek megfelelően németajkúak voltak; az első magyar
színtársulat 1813 októberében jelent meg a városban. Az első hónapokban még a vándorszínészet
vígjátékokra épített átlagműsorát játszották, később azonban a vitézi játékok és a szomorújátékok
irányába mozdították el a repertoárt, és a magyar tematika, az eredetiség szempontjait igyekeztek
érvényesíteni. Műsorukra mihamar felkerültek a kortárs témájú, máshol már cenzúra tiltotta
művek is, amelyeket aztán a társulat nagy sikerrel játszott más városokban, köztük Pest-Budán.
Dorgai Vad Szaffi 7.a