Semmelweis Ignác

Készítette: Gasparek Beáta

Életrajzi Született:1818.július 1.

adatok: Elhunyt:1865.agusztus 13.

Házastárs: Weidenhofer Mária

Iskolái: Ciszterci Főgimnázium,

Székesfehérvár, Bécsi Egyetem

Szülei: Müller Terézia, Semmelweis József

Tanulmányai:
Egyetemi tanulmányait 1837 őszén a Bécsi egyetem jogi fakultásán kezdte, majd még abban a tanévben
átiratkozott az orvosi karra.

1839 és 1841 között a Mária Terézia által megszüntetett jezsuiták kolostorába volt.

Pesti Egyetem másod-harmad éves hallgatója.

4.-5. évfolyamot ismét Bécsben végezte.

Korán magára vonta tanárai figyelmét -különösen:Karl von Rokitansky és Josef von Skode figyelmét. Az
előbbi engedélyével éveken át,szinte naponta látogatta az anatómiarészleget, és végzett számtalan
boncolást.
Felfedezése:
Rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után
átjártak az I. számú klinika szülészeti osztályára, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat.
A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyi esetben fordult
elő a szegényebbeket kiszolgáló II. számú klinikán, mint az orvosokén. A klórmész-oldatos kézmosást
Semmelweis antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Felfedezését még abban az évben közzétette.
Májusban kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra
történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek
vizsgálata közötti klóros kézmosást is (ami könyékig, körömkefével végrehajtott, negyedórás procedúra
volt). Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak, a statisztikai bizonyítékokat pedig
egyszerűen komolytalannak tartották. Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos
világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (amit ő nem is használt) sem jutott erre az egyszerű,
empirikus következtetésre. Az 1848-as év tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lett a bécsi
forradalmi Nemzeti Gárdának, de eközben folyamatosan gyakorolta hivatását is.
Felfedezése:
Abban az évben a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán még
kisebb lett, mint a bábákén. 1849. március 20-án Semmelweis tanársegédi megbízatása
lejárt, és nem hosszabbították meg bécsi szerződését. Így 1850 októberében hazatért és
1851-től tiszteletbeli osztályvezető főorvosként irányította a pesti Szent Rókus Kórház
szülészeti osztályát. 1855-ben a pesti egyetemen kinevezték az elméleti- és gyakorlati
szülészet tanárává. 1857-ben a Zürichi Egyetem meghívta tanárnak, de inkább itthon
maradt. Semmelweis hamarosan leköszönt a szülészeti osztály vezetéséről, ahol hat év alatt
egy százalék alá szorította módszerével a gyermekágyi láz halandóságát.
A kísérleti kóroktan megalapítója
Anélkül, hogy korában ismeretes lett volna a fertőző betegségek kóroktana, és azok emlős fajok között
lehetséges átvitele, állatkísérleteket folytatott. Kilenc házinyulat korszakalkotó módon a gyermekágyi
lázban elhunytaktól vett szövetkaparékkal megfertőzött. Mind a kilenc állat a betegség jellemző
tüneteivel elhullott. Ezzel megcáfolta a kór okainak ma már nevetséges „tudományos
magyarázatait” Semmelweis így úttörője volt a kísérleti kóroktan megalapításának is.
Publikációi
1858-ban,
barátja, Markusovszky
Lajos biztatására,
az Orvosi Hetilapban A átköltöztették az Ország úti
gyermekágyi láz
kóroktana címmel
publikálta felfedezését.
1860-ban Bécsben adatta
ki 1861-es évszámmal
megjelenő, német nyelvű
könyvét (Die Aetiologie,
der Begriff und die
1859-ben az elavult, Prophylaxis des
1862-ben százoldalas,
Újvilág utcai klinikát Kindbettfiebers = A
nyomtatott nyílt levélben
gyermekágyi láz
fordult a
(ma Múzeum körút) kóroktana, fogalma és
szülészorvosokhoz.
Kunewälder-épületbe. megelőzése). Tanait, az
osztályán gyakorlatban
bizonyított hasznosságuk
ellenére, az orvosi
közvélemény
visszautasította.
Halála
1865 júliusa közepétől kollégái szerint magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak; július 31-
én Bécsbe vitték, és Balassa doktor beutalta a döblingi elmegyógyintézetbe. Agresszív magaviselete miatt
ápolói súlyosan bántalmazták, valószínűleg ennek következtében két hét után meghalt.
Halálának körülményei máig ismeretlenek, több különböző verziót állítottak fel az életrajzírói. Ezek
között volt az, hogy szifilisz miatt utalták volna elmegyógyintézetbe, azonban Semmelweis
maradványainak vizsgálata a szifiliszt kizárta. Más elképzelés szerint nem utalták elmegyógyintézetbe,
hanem csellel került oda, ahol végül brutálisan agyonverték. Halála idején a teljes orvostársadalom ellene
volt, mivel nem ismerték el, hogy ők maguk okoznák betegeik halálát, Semmelweis pedig nagy
vehemenciával hirdette ezt.
Előbb a schmelzi temetőben temették el, temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg. A
temető felszámolása után, 1891-ben hamvait neje hazahozatta kerepesi temetőbeli sírboltjába. 1894-ben
díszes, saját sírhelyet kapott. Innen 1965-ben új sírba helyezték: szülőháza udvarának oldalfalába, amikor
az épületben megnyílt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum.
SZÜLEI:
Semmelweis Ignác
Forrás:https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Semmelweis_Ignác