DUNÁNTÚL

NÉPMŰVÉSZE
TE
 Dunántúl
1. Építészet
A táji típusok karakterisztikus jelei
kb. a 17-18. századra kezdenek
megjelenni, ezek maradványait a
20. században is megfigyelhetjük.

Fejlődés okai pl.:

tüzelőberendezések, füstelvezetés
technikája, padlásra felvezetett
Háztípusok:
■ Nyugat-Dunántúl
■ Közép-Dunántúl
■ Dél-Dunántúl
■ Kisalföld

■ Jellegzetességek:
■ Fűrészelt és festett oromzatok:
gyakorlati cél: szellőzött és fényt is
kapott a padlás
■ Kerített ház: három vagy négy oldalról
körülépített udvarú épületegyüttes
■ csűr
NYUGAT-
DUNÁNTÚLI
HÁZTÍPUS
■ Kerített ház
Gazdasági épületek:
■ csűr: csépeletlen gabona elraktározása,
elsősorban a hegy- és dombvidéken, ahol a
csapadék mennyisége nagyobb, ahol az
időjárás nem kedvez a szabadtéri
gabonatárolásnak
■ kástu: „emeletes kamra”, egyszerre volt
éléskamra és jószágélelem tárolására
alkalmas építmény
■ présházak: szőlőhegyi épületek közé tartozik,
szőlőfeldolgozása, tárolása
■ haranglábak: templomi harang elhelyezésére
szolgáló egyszerű, gerendaszerkezet,
amelyet legfeljebb az időjárás viszontagságai
ellen védő tetőkkel látnak el
■ csűr
kástu
préshá
z
Református
szoknyás harangláb
 Faművesség
■ Keményfa bútorok: elsődlegesen
jellemző alapanyag (dió, tölgy),
általában díszítetlen
■ Ácsolt ládák: legjelentősebb
csoportjai: Baranyában és
Somogyban („szökröny”)
■ Lécvázas bútorok: szék, karosszék
■ Festett fenyőfabútor: asztalosbútor
térhódításával jelent meg, de nem
kap általánosan érvényt, gyakran
Intarziás bútor:
• Balaton-felvidéken a fatárgyakon
alkalmazott díszítésmód
• a díszítendő felületbe eltérő
színű és fajtájú, különböző formára
kivágott falemezkéket helyeznek.
Spanyolozás technikája:
• a dunántúli pásztorok díszítő
technikája
• A bekarcolt mintába forró,
színezett spanyolviaszt tömködtek
 Fazekasság
- Nehéz élesen elhatárolható regionális gócokat
megállapítani

3 egység:
1.) Nyugat-Dunántúl: pl.: Veleméri-völgy
(Kisszerdahely, Magyarszombatfa, Gödörháza,
Velemér) Sümeg, Tapolca, Ják,
Magyarszombatfa
2.) Észak-és Közép- Dunántúl: pl.: Dőr,
Csorna, Tüskevár, Komárom, Győr, Várpalota,
Csákvár, Tata
3.) Dél-Dunántúl: pl.: Óbánya,
Magyarhertelend, Sárköz, Mohács, Kalocsa
Veleméri fazekasok (gerencsér) - Őrség
■ Vas m.-i Veleméri-völgy fazekas falvai
közt a legismertebb a magyarszombatfai
fazekasság
■ D-Dunántúl, főleg Somogy m. falvait
látták el edényekkel.
■ régies technikával dolgoznak
■ Jórészt mázatlan edényeket készítettek:
tűzálló fazekat és tejesfazekat, kantákat
is.
■ Díszes edényeikre is az egyszerűség
jellemző:
Csákvár (Vértes)
■ Csíkos fazék: edény külső felületén
függőlegesen elhelyezett zöld, sárga,
barna mázcsíkok
Tata
■ Alapszín: fehér, írókával
díszítették, kék és zöld
mázzal
■A díszítmények elemei:
vonalkák, pontok, néha
növényi elemekkel
vegyesen, díszítmények
elemei geometrikusak
Sárköz
■ Alapszín: fehér, később:
fekete,/mélybarna, vörös
■ Íróka, virág- és madármotívum, zöld,
vörösbarna és sárga dominál
 Hímzés - 1. Rábaköz
■ Régi stílusú hímzések
■ Gyapjú, vagy pamutfonal (piros, fehér,
földszínek)
■ Szabadrajzú: virágok, ember, madár
■ Jellegzetes: 3-5-7 ágú
szimmetrikus virágtő 1
Korsóból, alsó-felső perem
Hövej (Kapuvár mellett)
■ Leheletfinom organza,
batiszt anyagra
■ Vállkendő, fejkendő
■ Pókozás
 2. Buzsák (Balatontól D-re, Somogy)
■ Vézás hímzés: 3-4 elem variációja: rózsa,
rozetták, spirál, cikkcakk vonal, rácsos
térkitöltő elemek, csigavonalas kacsok
■ kék-piros, kék-fekete
■ Rátétes
 2. Somogyi hímzés
■ Fehér pamutfonallal
házivászonra,
férfiingeken
■ Aprólékos minták:
lyukhímzés,
laposöltés
 3. Sárköz
■ Gazdag hímzéskultúra
■ Parittyafőkötők fehér hímzése
■ Fekete gyapjú halottaspárnák
■ Bíborvégek (fekete kontúr)
■ Jegykendők: stílusában a többitől
igen eltérő
■ gyakoribb a kék-sárga-vörös, a kék-
vörös-zöld, drapp-barna
színösszeállítás.
■ A többszínű példányokon jelentkezik
a kontúrozás, barna vagy fekete
színnel
(hasonlóan a bíborvégekhez).