Petôfi Sándor (1823-1849)

Neve a magyar irodalmi közvéleményben összeforrott a költészet fogalmával. Mľ-

vészete a romantika kiteljesedését, de egyben annak meghaladását is jelentette.
Mindent megkapott, hogy nagy költô lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot.

Diákévek
--------
Kiskôrösön született 1823. január 1-én. Apja Petrovics István mészárosmester,
édesanyja Hrúz Mária, aki szlovák anyanyelvľ volt.
1824 oktoberében a család kiskunfélegyházára költözött. A család jó körülmé-
nyek között élt.
A tisztes jómód, csaknem gazdagság lehetôvé tette a gyermekek, Sándor és Ist-
ván, gondos taníttatását. Petôfi igen sok, összesen kilenc iskolában tanult,
változó eredménnyel. Ezért nagyon fiatalon, igen gazdag élettapasztalattal re-
ndelkezett. A kis Petrovics Sándor iskolai tanulmányait Félegyházán kezdte, há-
rom évig Kecskeméten tanult, majd egy jó félévig Szabadszálláson. A következô
három tanévet már a dunántúli Sárszentlôrincen végezte az itteni algimnázium-
ban. Az apa két évig a német nyelvľ Pesten taníttatta. Ezután három esztendôt
Aszódon töltött, s itt a legelsô tanulók egyike. Aszódról Selmecbányára került.
Tanulmányait azonban eléggé elhanyagolta. Édesapja, 1838-ban anyagilag tönkre
ment. Ekkor kezdôdött életének az az 5-6 éve, mely telve volt nyomorral, szen-
vedéssel, örökös vándorlással. 1839 februárjában, kemény téli hidegben gyalog
elindult Pestre. Nem sokáig marad itt szülei kérésére hazament. 1839. szeptem-
ber 6-án Sopronban beállt önként katonának. A vékony, gyenge testalkatú fiú
azonban nem bírta a katonai életet. 1841 februárjának végén elbocsátották a ka-
tonaságtól.

Vándorévek
----------
Leszerelése után éveken át ide-oda cikázott - gyalog - az országban. Sopronból
Pápára ment, majd Pozsonyon keresztül Dunavecsére gyalog a szüleihez, majd
Pest, Selmec és újra Dunavecse voltak nyugtalan vándorlásának állomásai. Ozo-
rán felcsapott vándorszínésznek, de rövidesen visszatért Pápára tanulni. Itt
ismerkedett meg és kötött szoros barátságot Jókai Mórral.
Ismét színész lett: 1842 nov-tôl 1843 jan-ig Székesfehérváron, Majd három hó-
napon át Kecskeméten szerepelt. Pozsonyba gyalogolt, s itt más mumka híján az
Országgyľlései Tudósításokat másolta. Itt született Távolból címľ költeménye.
Az itteni szegénységbôl, szinte menekült Pestre. Kapcsolatba került a fôvárosi
értelmiségi ifjúsággal, s naponta megfordult a Pilvax kávéházban.
1843 ôszén Debrecenben ismét felcsapott színésznek, a hideg telet ebben a vá-
rosban húzta ki pénztelenül, éhezve fázva. Összeírta addigi legjobb verseit, s
1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költô
lessz. Felkereste Vörösmarty Mihályt. Az ö ajánlatára a Nemzeti Kör vállalta
verseinek kiadását.

Az elismert költô
-----------------
Vörösmarty támogatásával segédszerkesztô lett a Pesti Divatlapnál.
1844 oktoberében megjelent A helység kalapácsa címľ komikus eposza, s két hét
múlva elsô verseskötete is napvilágot látott Versek 1842-1844 címmel, s bele-
fogott a jános vitézbe.
Pesten megismerkedett a 15 esztendôs Csapó Etelkével, a kislány azonban
1845 januárjában meghalt. 1845. április 1-jén indult el felvidéki körútjára,
mely valóságos diadalmenet volt.
Egy újabb sikertelen szerelem következett életében, Mednyánszky Bertának,
szeptemberben megkérte a kezét, de a lány apja hallani sem akart a házasságról.
1845 november 10 megjelent 2. verseskötete (Versek II). November közepétôl
1846 márc. 10-ig leginkább othon, Szalkszentmártonban tartozkodott - keserľ,
kétségbeesett, világmegvetô hangulatban.

Fordulópont
-----------
1846 tavasza fontos fordulópont Petôfi életében és költôi útján. Megváltozott
hangulatát, a kedélybetegségébôl való ligyógyulást bizonyítja Várady Antalhoz
címzett levele.
Márciusban visszatér Pestre, s Türelmetlen tetvággyal vetette bele magát az i-
rodalmi-politikai életbe. A lapkiadók zsarnoksága ellen szervezni kezdte a Tizek
Társaságát. Terveit nem tudta megvalósítani.
1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megybálon megismerte a 18 éves Szendrey Jú-
liát, az erdôi jószágigazgató kissé szeszélyes, irodalomkedvelô lányát. Már a
legelsô találkozás szenvedélyes szerelmet ébresztett Petôfiben. 1847. szeptember
8-án, megismerkedésük évfordulóján Erdôdön megtartották az esküvôt a szülôk til-
takozása ellenére.
Az 1847-es év meghozta számára az igazi barátot is. Február 4-én olvasta Arany
János Toldiját, s még aznap levelet irt neki. Ettôl kezdve élénk és egyre bensô-
ségesebb levelezés folyt köztük.
1847 márciusában megjelent Összes költemények címľ kötete.
1848 januárjától a forradalomvárás lázában égett. Március 15-ének egyik vezetô-
je, hôse, de az elért politikai eredményeket keveselte. Királyellenes verseket
írt, népgyľléseket szervezett, támadta a kormány politikáját, szembekerült ve-
zetô politikusokkal, s fokozatosan kezdte elveszíteni korábbi népszerľségét.

Petôfi és a szabadságharc
-------------------------
A szabadságharc idején századosi rangot kapott, de egyelôre nem harcoló alaku-
latoknál szolgált. Ezért szemére hányták, hogy még él, nem esett el a harc meze-
jén. Petôfi gondoskodott szüleirôl, s feleségérôl aki terhes volt. 1848 dec.
15-én megszületett fia Zoltán.
Most már kötelességének érezte, hogy a harctérre menjen, áthejzését kérte, s
1849 januárjában jelentkezett Bem tábornoknál, aki szinte fiaként bánt vele.
Mindenképpen igyekezett távol tartani a csaták veszélyeitôl. Nem volt fegyelme-
zett katona, fejebbvalóival (nem Bemmel) töbször összeütközésbe került. Kétszer
is lemondott rangjáról. Júliát és a kis Zoltánt Nagyszalontán helyezte el Ara-
nyéknál.
Sújos anyagi gondok is gyötörték, hiszen nem kapta a tiszti fizetést. El kellet
adnia a Bemtôl ajándékba kapott lovát is, hogy élni tudjon. Márciusban apja,
májusban édesanyja halt meg, ôket is el kellet temetni.
Lényegében civilként vett részt a Segesvári csatában, ahol 2700 fönyi magyar
csapat állt szemben 16 ezer orosszal. Itt és ekkor tľnt el örökre Petôfi 1849.
júlus 31-én. Sírjának helye ismeretlen.

Petôfi Sándor költészete.

Költészetében egy új irodalmi izlést honosít meg, a romantika ünnepélyessége,

szerkezeti bonyolútsága helyett a közvetlenséget, a természetes könnyedséget,
az egyszerľ szerkezeti felépítést, a hangsúlyos megyaros verselést látja kö-
vetendô példának. A népköltészettôl nyer tárgyi és formai ihletet, de nem utá-
nozza a népdalt. Legfôbb elve az egyzerľség , mely tudatos mľvészi munka ered-
ményeként jön létre.
Költészetére a lírai realizmus és irodalmi népiesség jellemzô.
Petôfi nagymértékben kitágítja a líra témaköreit és új mľfajokat teremt: népies
helyzetdalok, életképek, jellemképek pl.: A borozó, Temetésre szól az ének,
A tintásüveg, Megy a juhász szamáron, Fürdik a holdvilág.
Családi líra. A legszemélyesebb családi kapcsolatairól is fesztelen, közvetlen
módon ír. Pl.: Egy estém othon, Füstbe ment terv, István öcsémhez.

Elbeszélô költeményei
---------------------
A helység kalapácsa (1844).
Komikus eposz, kacagtató falusi történet. Egy kocsmában lezajló szerelmi ver-
sengést ír le amely nagy verekedésbe torkollik. Mindezt a nagy eposzok ünnepé-
lyességével adja elô, az eposzi kellékeket is felhasználva, így kelt komikus ha-
tást. Célja az, hogy elhatárolja magát a romantika dagályosságától, az érzelgô-
ségtôl.
János vitéz (1844)
Cselekményében a falusi életkép változik a mese világ motívumaival és a roman-
tikus tündérvilággal. Azt hírdeti, hogy szegények és elnyomottak, gyôzedelmesen
felülkerekedhetnek a szenvedéseken és megpróbáltatásokon. Vers formálya 4 ütemü
12-es, nyelve a nép nyelvébôl táplálkozik.

1845 a válság éve. A költôt kudarcok érik, lelki és mľvészi válságba jut. Ek-
kor születik a Felhôk és a Cipruslombok címľ ciklusa. Ihletôje Csapó Etelke fi-
atalon meghalt leányismerôse. Mednyánszky Bertához fľzôdô verseit a Szerelem
Gyönyei címľ kötet tartalmazza.
1847 március 15-én jelenik meg Összes költemények címľ kötete, a kötet mottója
szabadság szerelem. Megjelöli költészetének két legfontosabb témakörét, és sa-
ját értékrendjét.

Forradalmi látomásköltészet (a szabadság témaköre).

---------------------------------------------------
Gondolkodásában szorosan összefonódott, a nemzeti és az egyetemes emberi sza-
badság ügye. 1846-tól erôsödik fel benne az a politikai elképzelés költészeté-
ben, hogy az emberiség törés nélkül halad végsô célja, az általános boldogság
(kánaán) felé. A cél elérésének eszköze a szabadság kivívása. Ezt a szabadságot
egy kegyetlen, véres háború, a világforradalom hozza el. A szegény, elnyomott
népek leszámolnak, gazdag, gonosz zsarnokaikkal, gyôz a jó és eljön a földi
menyország.
Egy gondolat bánt engemet (1846)
Ez a rapszodia a költô látomásversei közül a legjelentôsebb. Ezzel búcsúztassa
az esztendôt. A romantikus költészetre jellemzô, ellentét használata már a vers
kezdetekor világossá válik: A költô szembeállítja egymással az értelmetlen és
az értelmes halált. Elutasítja a lassú észrevétlen elmúlást két hasonlattal:
Hervadú virág, elfogyó gyertyaszál. Rögtön ezután két metafóra következik: fa,
kôszírt. Ezek a lassú és természetes halál elletétei, viharos elemi erôk álltal
okozott pusztulást jelentenek. De még ez a megsemmisülés is passzív értelemben
halál, ezért a költô el is utasítja.
A töprengés csendje után az értelmes, cselekvô halál képe jelenik meg egy nagy-
szabású látomásban. A költô abban a csatában akar elpusztulni, amelyben minden
rabszolga nép megütközik a zsarnoksággal. Ez a látomás egyetlen hatalmas vers-
mondat amelyben a felzaklatott költôi képzelet a közvetlen összecsapás forgata-
gába vezet. A világszabadságért meghalni már nem passzív megsemmisülés hanem
hôsi halál. A vers utolsó részében a nagy temetési nap látomása tárul elénk.
Az a biztos hit szólal meg, hogy a hálás utókor majd megadja a végsô tisztessé-
get önfeláldozó ôseinek.
A XIX. század költôi
A versben megfogalmazza költôi hitvallását. 1846 után jut el egy újfajta, köl-
tôi ideál kialakításáig egy új mľvészi hitvallás hirdetéséig. Petôfi azonosul a
Romantikus költôeszménnyel: A költônek népvezérnek kell lennie.
A vers szerint a költô Isten küldötta. A költészet pedig politikai tett a köl-
tô kötelessége elvezetni népét a kánaánba az igéret földjére. Ezt a szent és
nagy küldetést állítja követelményként századának költôi elé. Ennek érdekében
szenvedélyesen érvel és bizonyít: meghatározza a költôk szerepét, elítéki a ha-
zug prófétákat, feltárja a jövendôt.
Az eljövendô tökéletes társadalom, a kánaánban megvalósúló világ jellemzôi a
vagyoni, jogi, kulturális egyenlôség, a boldog társadalom. Mindezt a költô a tá-
voli jövôbe helyezi sejtetve azt is, hogy az említett célok megvalósulása nem a
közeli jövôben lehetséges, úgy érzi, hogy a költô munkájának eredményét talán
meg sem éri, de nem az eredmény hanem a szándék minôsíti az embert. A szolgálat
a használás akarata. A próféta szerepe nem a beteljesülés átélése, csupán ennek
hírdetése.
A vers romantikus szenvedéjességének ellenére is, klasszicista izlésľ kompozí-
ció. Indulatok helyett az érvelésre a meggyôzésre esik benne a hangsúly.
1848 januárjában az itáliai forradalom nyomán Petôfi igazoltan látja elképze-
léseit. Ettôl kezdve a politikai szenvedélyek magasfeszültségében él, ô március
15-e legnagyobb hôse.
Nemzeti dal (1848 mérc. 13.)
A vers a forradalom egyik közvetlen oka és jelszava lett. A költô elszavalta
a Pilvax kávéházban, az orvosi egyetemen, Landerer nyomdája elött és a szabad
sajtó eme elsô termékét ezrôvel szorták szét a nép között.
A vers kiáltvány, felhívás, szózat a nemzethez: lelkesít és azonnali cselekvés-
re szólít fel. A legfontosabb mondanivaló a vers elejére került. A rövid monda-
tok parancsolnak. A nemzetnek a történelmi sorsfordulón választania kell a sza-
badság és a rabság között. A reflém magában hordozza a választ is. A többes
szám elsô személy, a szonok és a nép válaszát is jelzi akaratuk összeforrotsá-
gát. A 2. versszaktól kezdve a mult a jelen és a jövô érveivel a halgatóságra
akar hatni, hivatkozik a régi dicsôségre az ôsapákra, a nemzeti önbecsülés hiá-
nyának veszélyeire. A becsület most a hazáért való önfeláldozást követel. Utal
a férfiúri önérzetre, a lánc és kard metaforákkal. A reflén jövôképe a helyes
választást erôsíti meg: visszatér a magyar név régi nagy híre. Majd a hatodik
versszakban vallásos képzetei jelennek meg: a késô unokák áldó imádsága, a szen-
té lett hôsök tisztelete. Mľfaja dal, induló, kétütemľ hangsújos verselésľ.
Március 15-e után egyre kizárolagos lessz költészetében a politikai téma. Fon-
tos versek egész sorát írja: Föltámadott a tenger, A királyájokhoz, Respublica
(köztársaság), A nemzethez, A nemzetgyüléshez, Az apostolok címľ romantikus el-
beszélô költeménye.

Petôfi tájleíró költészete.

---------------------------
A költô számára az alföldi táj a szülôföldet jelenti és ennek megfelelôen a ha-
zaszeretet kifejezésének jelképe. Az Alföld, az alföldi táj Petôfinél a népi é-
let színtere. Az a nép él ezen a tájon, melynek felemelkedésén az egész életében
harcolt. A magyar alföldet az ô versei tették híressé a világon. Tájleíró költé-
szetének legnagyobb részét ez a helyszín köti le. A romantikus tájat hegyvidék,
romos vár, viharos tenger, igen ritkán örökíti meg. Petôfi tája valóságos táj,
híres tájleíró költeményeit a lirai realizmus jellemzi.
A puszta télen (1848)
Petôfi a verset költôi felkiáltásal kezdi, melynek jelentése az hogy télen
puszta ám igazán a puszta. A vers további részeében ezt a megállapítását bizo-
nyítja. Az indító kép az évszakok vidám, tréfás megszemélyesítése. Az ôszt gon-
datlan rossz gazdaként jeleníti meg. Aki a nyár és a tavasz kincseit mind elpa-
zarolja.
A második versszakban a költô negatív festéssel rajzolja meg a téli puszta ké-
pét. Tagadóan sorolja fel a nyár és a tavasz képeit (nincs, nem, sem). A mód-
szer ugyanaz mint Berzsenyinél A közelítô tél címľ versben. A következô szakasz-
okban csodálatosan rajzolja meg a téli határ és a téli nap képét. Majd tájleí-
rás következik, melyben a költô bebizonyítja, hogy az emberi és állati élet
színterei a mozdulatlanság és élettelenség benyomását kelti. Ezek a versszakok
nem tartalmaznak hasonlatokat és más költôi képeket, csupán kijelentéseket. En-
nek ellenére meggyözôen tudja lefesteni a visszafogott és lelassult téli pusztai
élet jelenségeit a csendet csak felnagyítják az élet neszei .
A csendesség és az üresség képeit a havat söprô szelek és viharok mozgása vált-
ja fel. A nyugalmat az elszabadult természet tombolása. Majd a fenyegetett em-
beri lét jelenik meg a betyár alakjában. A vers záró strófájában folytatódik a
komor hangulat. A lemenô napot egy egész mondaton keresztül egy kiütközött ki-
rályhoz hasonlítja. Ez az allegorikus kép Petôfi politikai jelképrendszerére,
királyellenességére utal.