Hydrangea

A közelmúltban „véletlenül”és kíváncsiságból vásároltam egy bugás hortenziát, Pink Diamondot. Egy
ideje lapos, lacecap hortenziára vadásztam, eredménytelenül. Nem volt nagy tapasztalatom a
paniculata nevelését illetően, mert eddig csak gömbvirágzatú, Macrophylla hydrangeáim voltak.
Ezért összegyűjtöttem egy kis ismertetőt pár népszerűbb nemzetségről, típusról, talán hasznára lesz
másoknak is.

A hortenziafélék ( Hydrangeaceae ) családjába tartozó nemzetség mintegy száz lombhullató és

örökzöld növényt foglal magába. Kelet – Ázsiában, Japánban, Észak- és Dél-Amerikában honosak.
Leveleik tojásdad alakúak és zömmel fűrészes szélűek. Virágzatuk kúpos, gömb vagy lapos
bugavirágzat. Virágszínük a fehértől a rózsaszínen át a bordóig, a lilától a kékig változik.
A nemzetség képviselői eredeti termőhelyeiken az üde talajú erdők cserjeszintjében élnek.
A jobb termőképességű talajokat kedvelik, napos vagy félárnyékos helyen is, de mindig jó
vízellátottságú talajban érzik igazán jól magukat.
Egyes hortenziafajták kifejezetten a savanyú pH értékű talajokat kedvelik. A virágok színe is
változhat a talaj pH-értékétől függően. Meszesebb talajokon rózsaszín, a savanyú talajokon kék
árnyalatúvá változhatnak.
A nyugat-európai, vagy amerikai kertektől eltérően nálunk többnyire csak néhány fajjal találkozunk.
A kertekbe inkább a telt virágú, azaz csak meddő virágokból álló fajtákat ültetik, de egyre
terjedőben vannak a különféle típusú és igényű hortenziák. Ma ismét kezdünk beléjük szeretni, mert
könnyű olyan fajokat, változatokat találni, amelyek bárhol virágoznak, és a választék is egyre
növekszik.
--------

Elterjedtség szerint néhány csoportjukat ismertetjük.

A. Hydrangea macrophylla (A1. Mophead és A2. Lacecap) (A1. e. Maphed, kb. pomponfejű,
nálunk gömbvirágzatúnak hívott), (A2. e: Lészkep, kb. csipkés tetejű, nálunk lapos, ill.
tányérvirágzatúnak mondott)
B. Hydrangea arborescens , cserjés hortenziák (Annabelle és 'családja')
C. Hydrangea quercifolia (Oakleaf =tölgylevelű (e: Ouklíf)
D. Hydrangea paniculata (PeeGee és 'családja') (e: pídzsí, rövidítés, lásd majd)
E. Hydrangea petiolaris (kúszó hortenzia)
F. Hydrangea serrata (Fűrészeslevelű hortenzia)
----------------

A. Hydrangea macrophylla, Kerti hortenzia (Mophead és Lacecap hortenziák),

Japánból származik. Nálunk gyakran ültetik kertekbe, különösen a csapadékos Nyugat és Dél-
Dunántúlon.
A kiegyenlített klímában napon is jól fejlődik, egyébként félárnyékos, délután árnyékos helyet kíván.
A sok mészre és a szárazságra kényes, télire ajánlatos a tövét takarni.
Nálunk is különböző fajtáit forgalmazzák. Főleg rózsaszín és kék színűek, ritkábban fehérek. A
gömbvirágzatú fajták és változatok a fehérek kivételével rózsaszín és kék színekben variálhatnak a
talaj ill. beavatkozások által.

A1. Hydrangea macrophylla, Mophead (gömbvirágzatú)

Endless Summer: az ugrásszerű népszerűsége onnan ered, hogy ellentétben a többi hortenziával,
neki megvan az a képessége, hogy a messzi északi vidékektől kezdve nagyon nagy területen
nevelhető. Meleg vidékeken, ahol a hortenziák ritkán virágoznak egynél többször, az Endless
Summer gyakran egy teljes második virágzási ciklust is produkál nyaranta. Remontálónak is nevezik.
Lehet kék, rózsaszín vagy levendula, a földjétől függően. De nem lesz sötétkék, mély rózsaszín, vagy
lila (ibolya). Egy hortenzia színének az intenzitása mindig jellemző, az nem változik. Az Endless
Summer mindig „lágy” tónusú.

Nigra: egy különleges hortenzia pasztell virágokkal. Egy gyüjtő sem hagyhatja ki, már a fekete szára
miatt sem. Könnyű nevelni, szereti a félárnyékot, különösen a délutáni naptól kell védeni, és szereti a
gazdag talajt. Tipikus macrophylla, tipikus mophead (gömbvirágzatú). Feltűnő lehet náluk az erős
színbeli változatosság, mert a stabilitás nem igazán a jellemzőjük, leginkább a frissen ültetett, ill.
átültetett példányoknál.

Pia: a törpe hortenzia, amely most már szinte bárhol fellelhető. Amikor ideális körülmények között
nő fel, akkor is csak kb. 70 cm magasságú. Kedveli a délutáni árnyékot, és a gazdag talajt. Piának
még az is a jellemzője, hogy akkor is rózsaszín marad, ahol már mások régen bekékülnek.

Ravel: nem hozzáillő névvel inkább bolti hortenziának nevezhetnénk, mert ajándékba lehet kapni, de
igényes. Szakkatalógusban, kertészetekben sosem kínálják. Házilag kivirágoztatni szinte lehetetlen,
de nagyon szép zöldet növeszt.

A2. Hydrangea macrophylla normalis, Lacecap hortenziák, lapos virágú, tányérvirágú (e.
lészkep). Elterjedtebb is lehetne. Ugyanúgy kell gondozni mint a gömbvirágzatú növényeket. Sok
esetben tájba illőbbek mint a hivalkodóbb mopheadsek, mert ezek lazább, előkelőbb, finomabb hatást
keltenek.
Nem kétséges, hogy kifejlett lacecapsok csodálatosak lehetnek. Természetesen illenek bele a fás-
cserjés környezetbe.

B. Hydrangea arborescens, Cserjés hortenziák

A legismertebb cserjés hortenzia az Annabelle. Amerikai eredetű, ott a legelterjedtebb.
Annabelle és 'családja' Annabelle egy kiemelkedő fehér hortenzia, gyakran 25 cm-t meghaladó
virágzat átmérővel. Ellentétben a jobban ismert macrophylla (gömbvirágú) hortenziákkal, az
Annabella minden évben megbízhatóan és bőségesen virágzik még az erőteljes metszés, ill. az erős
hidegek ellenére is.
Az Annabelle nagyon alkalmazkodó. Hasonlóan a legtöbb más hortenziához, kedveli a délelőtti napot
és a délutáni árnyékot, illetve az egész napos szórt fényt. Bár néhány szakkönyv szerint a hortenziák
között a legjobban virágzik teljes árnyékban, ez a vélemény megoszlik: Minél több reggeli/délelőtti
napot kap, annál jobb a virágzás. A virágok viszont nem tartanak olyan sokáig, ha ki vannak téve
rendszeres erős délutáni napsütésnek, de azért ez nem pusztítja el a növényt.
Az Annabelle nehéz, bókoló virágfejének megtámasztása: mindenki, aki ezt a szép hortenziát eveli,
nagyon fontos kihívással áll szemben. Az Annabelle virágai olyan nagyok, hogy hajlamosak eső után
a földre hajlani. Ez olyan súlyos gond is lehet, hogy az egész bokor elterül.
Ime néhány trükk, amivel csökkenthetjük, vagy elkerülhetjük ezt a problémát:
A: ültessünk össze legalább 3 Annebelle bokrot (90-120 cm-re egymáshoz). Ahogy nőnek, úgy
támasztják egymást.
B: a növényeket mérsékelten metsszük (50-60 cm magas legyen a metszés után). Ez lehetővé teszi,
hogy a szárak évente egy kicsit vastagodjanak és képesek legyenek a nagy virágokat és egymást
megtartani. És az erőteljesebb metszés híján a virágfejek gazdagabbak, bá kicsit kisebbek lesznek –
de nem annyira, hogy ettől megijedjünk). A kicsit kisebb fejek kevésbé hajlanak meg.
Ha esetleg igen kemény a tél, az Annabelle szárak esetleg nem élik túl a telet, így új lomb képződik a
föld felett minden évben.
C: Rakjunk egy alacsony drótkerítést minden növény köré, mielőtt az új ágakat hoz tavasszal.
Kapható kb. 45 cm magas zöld kerítés a virágágyások köré. Ezeket elvághatjuk az Annabelle bokor
körméretére. Mikor kizöldell a bokor, a kerítés teljesen rejtve marad.

Invincibelle Spirit, egy kiemelkedő új hortenzia (Rózsaszín Annabelle!)

Az Invincibelle Spirit a legizgalmasabb nemesítés 1988 óta, amikor Michael Dirr felismerte az
Endless Summer (gömbvirágzatú)hortenziában rejlő lehetőségeket. Az Invincibelle Spirit az első
rózsaszín arborescens, ami a nagyközönség számára hamarosan elérhetővé válik.
De a legismertebb, és legszélesebb körben tartott H. arborescens a láványos, fehér virágú Annabelle.
Kiváló virágzó, és virágai hatalmasak.A kutatók évek óta egy rózsaszín Annabelle létrehozásásn
dolgoztak. Az eredmény az Invincibelle Spirit, amely amerikai kertészeti központokban 2010-ben
jelenik meg.Ez a hortenzia nemcsak rózsaszín, hanem élénkrózsaszín. Virágai ugyan kicst kisebbek,
mint az Annabelle-virágok, de ez előny is lehet, mivel esőzések után kevésbé törnek. Ezt a
figyelemre méltó hortenziát Dr. Tom Ranney nemesítette (a North Carolina State University
kertészerti kutatóintézetében). Az I.S. Erős, intenzíven, megbízhatóan virágzik, kora nyártól a
fagyokig.

C. Hydrangea quercifolia, tölgylevelű (Oakleaf) hortenziák. Egyike azon kevés

hortenziáknak, amelyek amerikai származásúak. (A H. arborescens a másik). A tölgylevelű egy
különleges, fehér virágú bokros/cserjés növény, amely mind a négy évszakban érdekes. Azokon a
helyeken virágzik legjobban, ahol a nyarak forrók, de a telet is jobban viseli, mint a gömbvirágzatú
macrophyllák.
Hatalmas előnyük, hogy az Oakleaf sokkal szárazabb körülmények között is virul. A gömbvirágzatú
küzd a homokos talajban, ahol a tölgylevelűek minden különösebb beavatkozás nélkül pompáznak.
Jelenleg a tölgylevelű 2 formában kapható: a szimpla virágú és az úgynevezett dupla virágú típusa.
A Snowflake a legismertebb változat, amelynek dupla a virága. Mostanában hallani egy Harmony
nevű dupláról is.
Az Oakleaf (= Tölgylevelű (e. Ouklíf) nevét a nagy, szép levélzetének alakjáról kapta. Ezek gyakran
ragyogó piros, narancs, sárga és burgundi vörös színekben pompáznak ősszel, ha napos helyre
telepítik őket, némi délutáni árnyékkal. Az Oakleaf a gömbvirágú és a tányérvirágú Macrophylláknál
jobban tolerálja, sőt kedveli az erősebben napos környezetet.
Megjegyzés: a gömbvirágúakkal ellenttétben a tölgylevelű jól fejlődik szárazabb talajban, és nem
viseli el ha „vízben áll”. Fontos a kiváló vízelvezetés megoldása, ha ezt a hortenziát telepítjük. Még
akkor is gyökérrothadást kap egy pillanat alatt, ha csak rövid ideig áll iszapos talajban.
Tölgylevelű hortenzia változatok:

Snowflake (=Hópehely, e: Sznófleik). Különleges tölgylevelű hortenzia, mert a virágai duplának

látszanak (gyakorlatilag összetett virágok). Mivel a bugában a virágok folyamatosan nyílnak, egész
nyáron tart a virágzási szezon, így tovább, mint a szimpla változatoknál.
Mikor Snowflake-et vásárol, ne tévessze össze a Snow Queennel (= Hókirálynő, e: Sznó kvín), ami
egy nagyon szép szimpla.
Ezért hortenziát mindig virágzásban vásároljon, ha valamilyen konkrét fajtát keres).

Harmony (= Harmónia, e: Harmoni) a juh/kutyafejű hortenzia. Néhány éve fogalomban van, de

vásárlásra még elég nehéz találni. Remélhetőleg hamarosan elérhető lesz.
Az emberek ritkán szemlélik érzelem nélkül ezt a növényt. Egyrészt szeretik a hatalmas, dupla, fehér
virágok miatt, vagy nem szeretik a nehéz, bókoló, kutya/juhfejük miatt.
A nagy fejek gyakran annyira tömöttek és nehezek, hogy gyakran lelógnak, vagy a földön
vonszolódnak. Bár ahogy öregszik a tő, egyre jobban megtartja a virágokat.
A Harmony szereti a félárnyékot, különösen délután, és a jó talajt. Szüksége van némi napsütésre a
délelőtti órákban, vagy egész napos szűrt napfényre, hogy erőteljesebb legyen a bokra. A földjének
tökéletes vízelvezetőnek kell lennie.
Az Oakleaf hortenziák nem tudnak megélni olyan talajban, ami nem vezeti el jól a vizet eső után,
vagy iszapolódik.

Snow Queen (Sznó Kvín) és Alice (e: Elisz, v. Aliz). Szimpla Oakleaf hortenziák. Közel vannak
vad rokonaikhoz a virágjaikat tekintve. Mégis, mindegyiket tartják, mert az ősi oakleaf-ek bizonyos
tulajdonságait felülmúlják

Sikes Dwarf (=Sykes törpe, e: Szájksz Dvorf), egy tömörebb fajta és talán a legjobb kiskertekbe.

Színváltozás: a legtöbb tölgylevelű felvesz egy rózsaszínes árnyalatot ahogy öregszik. Gyakran ez az
árnyalat az egész virágzaton jelentkezik.

D/Hydrangea paniculata, Bugás hortenzia,

Délkelet-Kínában és Japánban honos.

Kúpos virágzatában sűrűn állnak a krémfehér termékeny és meddő virágok, amelyek a nyár végén és
ősszel gyakran csüngő habitusúvá varázsolják a növényt.
A bugás hortenziák a legváltozatosabb klimatikus viszonyok között nevelhetők. A gömbvirágúaktól
eltérően néhány óra napsütést igényelnek, hogy jól érezzék magukat. Akár ha túl hűvös az időjárás
ahhoz, hogy rózsaszín és kék hortenziát neveljünk, vagy nincs olyan nagy árnyék a kertünkben,
akkor fontoljuk meg a sokféle paniculata valamelyikének az ültetését. Északi vagy déli fekvés,
mindenhol gyönyörködhetünk bennük.
A bugás hortenziák másik előnyös tulajdonsága az, hogy jól tűrik a metszést. Bármikor
visszavághatjuk őket, kivéve nyáron, amikor kezdi fejleszteni a virágzatát. A paniculata az egyedüli
hortenzia, ami fává alakítható.
A „paniculata” név onnan ered, hogy a virágok panicle (= bugavirág (e: penikl) – azaz kúp vagy
toboz alakúak, nem gömb formájúak.
Sok paniculata virágzata, ahogy a virágok idősödnek, szép rózsaszínné válik, ezzel még növelik őszi
szépségüket.
Gyakran a 2,5-3 m magasságot is elérik, de vannak ennél magasabb példányok is.

Limelight (= Rivaldafény, e: Lájmlájt) nagyon szép paniculata, ami szinte mindenhol ültethető, ahol
még fagyos a tél. Két fő jellemzője: erős, feltörő szárak, és a kiváló virágok, amelyek hűvösebb
klímában kezdetben inkább zöldes árnyalatúak.

Renhy, Vanilla Strawberry (Vanilia-eper, e: vanilla sztróberi), 3 szín virágzás alatt: vaniliafehérből
halványrózsaszínen át az érett eperpirosig. A piros 3-4 hétig tart, tovább, mint más fajtáknál. Az új
virágok miatt sokszínű a bokor nyártól kora őszig. Extranagy virágok erős, vörös szárakon.

Last Post, Kb. 1,25 m bokor, a bugák nagyok, és rózsa-rózsaszínből sötétrózsaszínre változnak. Az
ágak sötétbarnák, ez a változat a Pink Diamond magonca. Hollandiában mutatták be 1999-ben
(Darthuizer Nurseria).

PeeGee (betűrövidítés, e: pídzsí) = paniculata grandiflora= nagyvirágú paniculata. A legismertebb H.

paniculata a PeeGee.
Ez a becenevét a botanikai nevéből kapta: Hydrangea Paniculata Grandiflora. Bár a PG csak a
Grandiflora varietasra utal, sok kertészet elkezdte az összes paniculatát PeeGee-nek nevezni, és ez
némi zavart okoz.

PG (paniculata) azonosítása:
jellemzők:
λ a rózsaszín a virágokon nem jelenik meg amikor
kinyílnak, hanem csak a virágzat öregedésével.
λ A levél méretét és a szélek csipkézettséget figyeljük
meg. Ennek a levele kisebb, puhább, és kevésbé
fényes, mint a macrphylla (gömbvirágzatú) levele.
λ A virágok kúp alakúak.

E/Hydrangea petiolaris - Kúszó hortenzia (Kapaszkodó hortenzia)

Orosz Távol - Keleten, Koreában és Japánban honos kúszónövény.
Nagy levelei sötétzöldek. Fehér virágai nyáron nyílnak. Metszést nem igényel.
Az első virágzásra több évet kell várni.

METSZÉS, Visszavágás: fontos tudni, hogy a gömbvirágzatú hortenziákat sosem szabad metszeni,
kivéve, ha már nagyon öregek.
Az elhalt szárak eltávolítása az egyedüli művelet, amit viszont évente el is kell végezni a növény
egészsége érdekében. Ezt bármikor megtehetjük, és ugyanígy bánunk az elszáradt virágokkal is.
λ De ha a hortenziánk túl nagy, vagy túl öreg, akkor a metszőollóhoz kell nyúlni, és a
következő módszerek egyikét kell alkalmazni:
λ 1. Módszer: ha gömbvirágzatú vagy tányér hortenziánk van (ezek rendszerint kékek
vagy rózsaszínek), vagy ha tölgyelevelű hortenziánk (fehér virágú).
λ 2. Módszer: ha bugás (paniculata, PeeGee), vagy Annabelle (cserjés), mindkettő
fehér.

Ha nem tudjuk, hogy milyen hortenziánk van, akkor figyeljünk az „Azonosítás” részre.
Összegzés: általában csak nyáron, augusztus előtt vágjuk vissza. Bár sok szakértő állítja, hogy
augusztus is még megfelelő, ez kockázatos. Hortenziáink már lehet, hogy ekkor elkezdték a
következő évi virágkezdemények nevelését.

1. módszer: Azokra a hortenziákra érvényes, amelyek „Old Wood” (=régi száron, e: old vúd), azaz
idősebb hajtáson virágoznak. Old Wood az a szár, ami már a virágzás előtti nyáron megvan a
növényen.
Ezek a hortenziák a virágrügyeket a száron augusztus-szeptember-októberben fejlesztik a következő
évi virágzáshoz. Ha ezeket a hajtásokat lemetsszük ősszel, télen, vagy tavasszal, a
virágkezdeményeket távolítjuk el, és nem lesz virágzásunk (vagy alig) a következő évben.
Megjegyzés: a viasszavágás nem ugyanaz, mint az elszáradt virágok eltávolítása.
Van a gömbvirágzatúaknak egy kisebb csoportja, ami a visszavágás idejétől függetlenül virágzik. Az
Endless Summer (= Végtelen nyár, e: Endless szamör) ilyen.
De a nagy többség július után visszavágva kevesebb virágot hoz a következő évben.
Van néhány példa, amikor a visszametszés hasznos lehet:
-az összes élettelen szárat minden évben le kell vágni.
-ha idősebb a növényünk több mint 5 éves, az öreg hajtásoknak kb. 1/3-át évente távolítsuk el.
Ez megújítja a növényt.
-akkor is alkalmazni kell a visszavágást, ha csökkenteni akarjuk a tő méretét. Ezt júniusban és
júliusban tegyük, hogy ne kockáztassuk a következő évi virágzást.

E művelet után a növény hamarosan csaknem az egész korábbi formáját visszanyeri.

Az öreg virágzat eltávolítását „deadheading”-nek nevezik (=élettelen virágfejek levétele, e:
dedheding).
Szerencsére bármikor elvégezhető a következő év virágzásának befolyásolása nélkül. Június-
júliusban pedig bármilyen módon (rövid, vagy hosszú szárral) elvégezhetjük.
Az ember néha megrémül amikor látja, hogy egy barát vagy egy szomszéd a hortenziáját tavasszal
vagy ősszel visszametszi, és az kiválóan virágzik nyáron. A gömbvirágzatúaktól eltérő viselkedést
mutat néhány hortenzia, ezek regenerálni tudják a már kialakult és valamilyen (fagykár, sérülés,
metszegetés) okból elvesztett első virágkezdeményeiket. Ezeket „remontáló” hortenziáknak nevezik.
Úgy látszik, bőségben előfordulnak az USA É-i részén, és Kanadában ezek a speciális hortenziák.
Ilyen az Endless Summmer (= Végtelen nyár, e: Endless szamör) is.

2. módszer: használható a cserjés hortenziákra (Arborescens, Annabelle-típusok) és a bugás

hortenziákra (Paniculatákra, PeeGee-kre).
Ezek a hortenziák új növekményeken virágoznak. Öröm velük foglalkozni, mert bármilyen
bánásmódunk ellenére évente hűségesen virágoznak.
Az egyedüli, amikor nem lehet metszeni, az az Annabelle-nél a tavasz, ill. a PeeGee-nél a nyárelő,
mert ekkor készülődnek a virágzásra.
Sokan sövényt csinálnak az Annabelle-ből és minden ősszel pár hüvelykre a talajszinttől visszavágják,
hogy ne bántsa a szemet a téli látványuk. Ennek ellenére szépen virágoznak a következő
tavasszal/nyáron, bár a drasztikus metszés nem engedi a szárak intenzívebb erősödését, és így
támasztékot igényelhetnek, hogy megtartsák a nagy virágokat.
A paniculaták (PG/Limelight csoport) metszhetők ősszel, télen vagy tavasszal. Bár nem szükséges
őket évente nyesegetni. Azt javasoljuk, hogy csak szedjük ki az egymást keresztező, és a növény
összképét rontó ágakat. Ezt a beavatkozást bármikor elvégezhetjük.
Egyedül a paniculaták alkalmasak a fává nevelésre. Ha emellett döntöttünk, akkor a fejlődő törzset
és a fő ágakat ne vagdaljuk. Ha egy fává idomított paniculatát lenyesünk vagy eltörünk a földhöz
közel, az bokorrá fejlődik újra, kivéve, ha a fává alakítgatást újrakezdjük az új hajtásokból.

A hortenziák azonosítása

Ha azt akarja, hogy a hortenziája továbbra is virítson, ill. hogy tudjon virágozni, fontos tudni, hogy
milyen típusú (species) növénye van. Ha a virágok rózsaszínek, pirosak/bordók vagy kékek, akkor
önnek gömb vagy tányér (macrophylla) hortenziája van, és alkalmazza az 1-es metszési módszert. Ha
a virágok fehérek, akkor bármilyen hortenziája lehet.
Sok zavar van abban a tekintetben, hogy mikor virágoznak a hortenziák és mikor kell azokat
visszavágni. Ha ismerjük a növényünket, akkor ez máris nem probléma.

A/ Gömbvirágzatú és tányérvirágzatú hortenziák

Általában a leveleik vastagok, ropogósak és némileg fényesek, gyakran szív alakúak. Széleik
erősebben fogazottak. 8-15 cm hosszúak és 6-12 cm szélesek, de néha nagyobbak. A levélnyél rövid,
így a levél elég közel van, néha tapad a fő szárhoz. A szárak gyakran feketén vagy vörösen
csíkozottak, vagy pettyezettek. A gömbvirágzatú, és a tányérvirágzatú hortenziák levélzete azonos.
A kék, rózsaszín és piros/bordó a legelterjedtebb szín a gömbvirágúaknál. Ez az egyedüli species,
ahol a frissen kinyílt virágok színesek.
Mivel elég kisszámú a fehér változat a gömbvirágzatúaknál, ha az ön hortenziája fehér, akkor
gondoljon arra, hogy az nem macrophylla, hanem esetleg más.
A tányérvirágzatúak (H. macrophylla normalis, lacecap (szó szerint: csipkéstetejű, e: lészkep),
minden szempontból azonosak a gömbvirágzatúakkal, kivéve a virágzat alakját.
A kis bimbók középen a termő virágok, a nagy, feltűnő virágok a külső szél körül a steril virágok.
A növekedési formája mindkét típusnak bokor.

B/ Cserjés hortenzia, H. arborescens, Annabelle (gyakran Snowball (=Hólabda/hógolyó), e:

Sznóboll).
Az Annabelle csak egy változata a H. arborescenseknek. De mivel ez a legismertebb, vele
jellemezzük a cserjés hortenziákat.
Elég nehéz képekkel bemutatni az Annabelle és a közönséges kerti gömbvirágzatú hortenziák
levélzete közötti különbséget. De nem ugyanolyanok.
A cserjés hortenzia levelei általában szív alakúak, vékonyabbak és puhábbak, lelógóbbak, mint a
macrophylláké.
Felületük matt és durvább tapintású. A levélnyelek hosszabbak, és a fő szártól távolabb tartják a
leveleket.
Az Annabelle virágzata rendszerint nagyon nagy, és piciny virágocskák alkotják. De az Annabelle-
nek van egy jellegzetessége, ami megkülönbözteti a többi hortenziától: a virágai zöld színnel nyílnak,
2-3 hétig fehérek lesznek, majd ismét zöldre váltanak (ezek szárított virágként jól felhasználhatók).
A hatalmas virágok hajlamosak arra, hogy ledőljenek a földre az erős szelek vagy esőzések hatására.
Annabelle-t mindig virágzásban vásároljon!
Gyakran hallani, hogy az Annabelle nem nevel nagy virágot, és ez a virágzat mintha a lapos, lacecap
(e. lészkep) volna, és a tulajdonos nem erre vágyott.
Feltételezhető, hogy az Annabelle-ként vásárolt növény egy kevésbé dekoratív arborescens volt,
közel a vad típushoz. Bár némelyikük a maga módján igazán szép, de ez is egy ok amellett, hogy
cserjés (de bármely) hortenziát csak virágzó formában vásároljunk.

C/ Bugás hortenziák, H. paniculata, PG (PeeGee= paniculata grandiflora = nagyvirágú bugás, e:

pídzsí).
Leveleiket könnyű megkülönböztetni más hortenziákétól. Kisebbek, vékonyabbak és durvábbak mint
a gömbvirágúaké. Általában 6-13 cm hosszúak, 6-8 cm szélesek. A levélszélek egyes változatokban
finoman fogazottak, másokban erőteljesebben. Kicsit matt középzöldek.
Egy jellemvonás a H. paniculatánál: 3 levél nő egy szárnóduszból, ezek körben arányosan elosztva
helyezkednek el.
A paniculatákat általában (és pontatlanul) csoportosítják PG hortenzia név alatt. Ezért van, hogy
egyik más hortenziafaj sem mutat akkora változatosságot, mint ezek).
Lehetnek cserjék/bokrok és fák.
A virágok is változatosak. Lehetnek gömb vagy kúpalakúak, lehetnek teltek és nehezek, vagy ritkák
és könnyűek. Némelyik felálló, némelyik csüngő. De mindegyik fehér, amikor nyílni kezd. Gyakran
fodulnak rózsaszínbe a virágzás előrehaladtával.
Egyedül a PG hortenziák nevelhetők fává. Központi águk (ágaik) nagyon attraktív törzzsé nevelhető.
Cserje/bokor (shrub= cserje, bokor, e: srab) alakban is szépek.

D/ Oakleaf, tölgylevelű hortenziák, H. quercifolia

Könnyű észrevenni, honnan kapta a nevét. A levelek mérete 10x10 cm, de akár 25x25 cm is lehet.
Gyakran a tövön maradnak a tél nagy részén, de néhány nagy fagynak nem tudnak ellenállni, így
semmiképpen nem nevezhetők örökzöldnek.
Az összes tölgylevelű hortenzia fehérként nyílik, és sokuk korosodó virága válik rózsaszínné.
A „Snowflake” (=Hópihe, e: Sznóflék) nevű dupla-dupla virágzatú. Egyébként ez az egyedüli dupla
fajta, a többi tölgylevelű virágzatát szimpla virágocskák alkotják.

E/ Kúszó hortenzia, H. petiolaris

Levelei nagyok, sötétzöldek, fehér virágai nyáron nyílnak. Metszeni nem kell, de az első virágzásra
több évet kell várni.
Léggyökerekkel rendelkezik, 5-10 m magasra felkúszó cserje, vagy támaszték hiányában 1,5 m-es
bokor. Lombhullató, levelei oválisak, 4-11 cm x 3-8 cm méretűek, szívalakú alappal, és erősen
fűrészes szélekkel.
A virágok lapos ernyőben állnak, 15-25 cm átmérőjű virágzatban. A nyár közepén nyíló virágzat
szélét 2,5-4,5 cm átmérőjű nagy, steril fehér virágok veszik körbe, a számtalan termékeny 1-2 mm
átmérőjű piszkosfehér nővirág van belül.
Néha a közeli rokonságban álló kínai-himalájai eredetű H. anomala alfajakén kezelik. Ez utóbbi
kisebb, 12 m-ig növekszik, virágátmérője 15 cm. Az általános „kúszó hortenzia” nevet mindkét
speciesre használják.
Falakra, rácsra, kerítésre futtatják. Mivel a kapaszkodó gyökerei nem túl erősek, gyakran be kell
avatkoznunk.

F/ Fűrészeslevelű hortenzia, H. serrata

Megjelenése csak annyiban különbözik a macrophylláktól, hogy karcsúbbak a szárak, egymással
mindig szemben helyezkednek el a fűrészes levelek. Lehetnek gömb és tányérvirágzatúak, viráguk
fehértől a rózsaszínen, piroson át a kékig megtalálható.

Folytonnyíló hortenziák
Hogyan kell?

A legtöbb gömbvirágzatú hortenzia a virágkezdeményeit augusztus-szeptember-októberben fejleszti,

mint az azáleák. Ha bármi történik ezekkel a rügyekkel a megjelenésüktől a következő nyárig (tehát
nem megfelelő metszés vagy rossz idő), akkor csak esetleg néhány, vagy semmi sem virágzik. A
legtöbb hortenzia nem hoz új virágrügyeket tavasszal.
Mégis néhány hortenzia kaialakította azt a képességet, hogy egy rossz nyesés, vagy egyéb károsodás
esetén fejleszt új virágrügyeket. Az Endless Summer ilyen.

Hogyan lehet a hortenzia színét megváltoztatni?

A hortenziák különleges tulajdonsága, hogy sok más növénytől eltérően, drámai módon meg tudják
változtatni a színüket.
De hát a legtöbbünknek nem sikerül. Azok, akiknél ez többnyire működik, általában konténerben
tartják a növényeiket. Így sokkal könnyebb őket kontrollálni, és a talajuk pH-ját megváltoztatni,
ezzel a színüket is megváltoztatni, mint a szabadban.
A hortenziák gyakran maguktól is megváltoztatják a színüket miután ültetjük, vagy átültetjük őket és
alkalmazkodnak az új környezethez. Nem szokatlan néhány különböző szín ugyanazon a bokron az
átültetés utáni évben.
Sokkal könnyebb egy rózsaszínből kék hortenziát csinálni, mint fordítva.
A rózsaszínből kékre váltáshoz adjunk a talajhoz aluminiumot.
Kékből rózsaszínre váltás azt jelenti, hogy el kell vonni az aluminiumot a talajból, illetve meg kell
akadályozni, hogy azt a növény felvegye.

A színváltozás csökkentése

1. A fehér hortenziákat nem tudjuk kékre vagy rózsaszínre változtatni.

2. Ha ön forró éghajlat alatt lakik, nem valószínű, hogy valaha lát „igazi
piros” hortenziát. Nem számít, milyen meggyőzőek a katalógusok
képei, vagy mennyi meszet teszünk a talajhoz, csak nagyon mély
 vagy sötét rózsaszínt tudunk elérni, de pirosat sosem.
3. Ritkán tudjuk megváltoztatni a szín intenzitását (milyen erős, vagy
halvány egy szín). Az intenzítás egy sor ok miatt alakul: egy
hortenziaváltozat örökletes tulajdonságaitól, az időjárási
körülményektől (forró-hideg, nyirkos-száraz), a növény
egészségétől és egyéb természeti tényezőktől.
4. A hortenziák évenként 1-2-szeri trágyázása is okozhat egy kissé telített
színt, egyszerűen, mert a növény egészségi állapota jobb lesz.
5. Néhány hortenzia változat a rózsaszín vagy a kék felé tendál, de nem
fogja ezt a színt megtartani, ha a talaj kondíciója nem megfelelő.

Ha meg akarja a hortenziája színét változtatni, a következőket kell a talajhoz adni:

A/ Rózsaszínre változtatás:

Ahhoz, hogy a hortenziánk rózsaszín legyen, nem szabad engedni, hogy az aluminiumot vegyen fel a
talajból. Ha a talaj természeténél fogva tartalmaz aluminiumot, akkor meg kell akadályozni, hogy a
hortenzia felvegye.
Trükkök:
− Adjunk dolomit tartalmú meszet évente néhányszor a talajhoz. Ez növeli a
pH-t. 6,0-ról 6,2-re növeljük. (Ha 6,4 fölé megy, akkor vashiánnyal
kell számolnunk.)
− Mivel a hortenziák az aluminiumot a legjobban alacsonyabb pH-nál veszik
fel, a pH növelése segít az Aluminium kékítő hatását elkerülni.
− Használjon magas foszfortartalmú műtrágyát. A foszfor segíti az
aluminium távoltartását. Válassza a 25/10/10 arányú műtrágyát.
− Azokon a helyeken, ahol természetesen nő a kék hortenzia (Al-tartamú
talajok), inkább nagyobb edényben tartsuk a rózsaszín hortenziát. Ha a
növényeink edényben vannak, tudjuk a megfelelő „tiszta”
földkeverékeket használni, mivel ezek valószínűleg nem tartalmaznak
aluminiumot.
− Edényben könnyeb kontrollálni a növénynek szükséges hozzávalókat.

B/ Kékre változtatás:

Ehhez aluminiumnak kell lennie a talajban, és/vagy Al-szulfátot kell a talajba keverni a növény körül.
Hivatalosan ajánlott 1 evőkanál Al-szulfát 1 gallon (3,78 liter) vízhez. Legalább 2-3 éves
növényeknél lehet alkalmazni, a növekedési időszakban.
Figyelni kell arra, hogy mindig vízzel jól átitatott talajban alkalmazzuk ezt az oldatot, mert könnyen
kiégetjük a gyökereket.
Ahhoz, hogy az aluminium elérhető legyen a növény számára, a talaj 5,2-5,5 körüli pH-jú legyen. Az
aluminium-szulfát csökkenti a talaj pH-ját.
Másik módszer a pH csökkentésére a szerves anyagok hozzáadása: kávézacc, gyümölcs, zöldséghéj,
vágott fű.
Ha a talaj természeténél fogva tartalmaz aluminiumot és savanyú (alacsony pH), akkor a hortenzia
színe automatikusan a kék és (vagy) bordó felé fog tendálni.
A műtrágya megválasztása is hatással van a színre. Alacsony P-tartalmú és magas K-tartalmú
műtrágya is segíthet egy jó kék szín elérésében (25-5-30).
A szuperfoszfát és csontliszt kerülendő, ha kék színt akarunk.
Megjegyzés: hogy gyakorlatilag lehetetlen egy hortenziát az idők végtelenjéig kék színben tartani, ha
az Al-mentes, és erősen lúgos talajban van (meszes).
Talán a legjobb az ilyen talajokon a kék hortenzia nagy edényben tartása, amelyben sok a komposzt
és itt csökkentsük az Al-szulfát töménységét 1/2 evőkanál mennyiségre gallonon vizenként.
Sőt, ha erősen ragaszkodunk a színezéshez, nem árt a felhasznált vizet is megvizsgáltatni, mert annak
a pH-ja sem lehet magasabb, mint 5,6.
Betonalaphoz vagy járdához közel ültetett hortenziánál a kioldódó mész okoz pH változást, és
nehezebb fenntartani a kék színt.

−
Mitől lila/mályvaszínű egy hortenzia?
Elakad az ember lélegzete, ha egy mélylila hortenziát lát. Ez talán a legszebb szín, de a legnehezebb
elérni.
Mint a többi szín, ez is a talaj összetételétől függ. A mályvaszín talajigénye éppen a rózsaszín és a
kék szín igénye között van félúton.
Kék: alacsony pH, aluminium jelenléte.
Mályva: közép.
Rózsaszín: magasabb pH, kevés aluminium.
Csak egy mély rózsaszín (csaknem piros), vagy egy ragyogó kék hortenzia esélyes arra, hogy
mályvaszínű legyen.
A világos rózsaszín és világoskék hortenziák csak levendulaszínűek lesznek az optimális
talajviszonyok között is.
Több változat, mint a „Meritt's Beauty” (e: Meritsz Bjuti), „Masja”, „Gentian Dome” olyanok,
amelyekkel érdemes próbálkozni.

A hortenziák zöldre színeződése

λ Az összes hortenziavirág valamilyen színre vált, ahogy öregszik. A legelterjedtebb, hogy a

rózsaszínek és kékek bezöldülnek (különösen ott, ahol az időjárás forró és nedves). A
zöldreváltás után felvehetnek rózsaszín, vagy vöröses árnyalatot. Az Annabelle, ami
fehéret virágzik, mindig bezöldül amikor a virágok 2-3 hetesek, de néha tovább
fehérek maradnak.
λ Mikor a hortenziavirág öregszik és megváltoztatja a színét, a virág jól használható
szárazvirág-díszként. A sötét, nem szép szirmokat ollóval ki szokták vágni.
λ Néha azok a hortenziák amelyek normálisan rózsaszínűek vagy kékek, héhány éven át
zöld virágot hoznak. Nem nagyon tudjuk az okát, de gyakran előfordul, hogy 1-2 év
múlva ismét a megszokott színük lesz. Nyomelemtartalmú műtrágya használatával
esetleg gyorsul a normál szín visszatérése.
λ Hidegebb klímákon, de néha melegben is, néhány hortenzia szép kék vagy mályva
árnyalatra öregszik. Nem nagyon tudjuk ezt mesterségesen előidézni, mint jó nedvesen
tartani a növényeinket.

Természetes szárítás

Ennek a titka a megfelelő időben való virágbegyűjtés. Az a kísérlet, hogy szárításra akkor vágjunk
hortenziát, amikor az virágzása és színe teljében van, ritkán működik. Frissen nyílt virág ritkán
szárad jól természetes körülmények között.
Tippek: hagyjuk a virágokat a bokron késő nyárig. Nyár végén a szirmok kezdenek öregedni, és egy
beérett, patinás látványt nyújtanak. Ha még tovább a bokron hagyjuk, még érdekesebb burgundi és
rózsaszín árnyalatokat kapunk.
De levághatjuk a virágokat, szedjük le a leveleket, rendezzük vázába és vízzel vagy víz nélkül
hagyjuk száradni.
Nem szükséges fejjel lefelé lógatva szárítani, kivéve, ha a szárak nagyon vékonyak és gyengék.
A különösen természetes színek megtartásához használjunk szilikongélt és frissen nyílt virágokat.
 Ültetés, átültetés.
Mikor és hová?

Hortenziaültetéskor különösen fontos a megfelelő hely megválasztása. Már ezzel eldőlhet, hogy
pompás, buja virágzású bokrot, vagy cingár, csenevész növényt kapunk.
Persze nagyon fontos a kertünknek megfelelő hortenziatípus megválasztása is.

A/. Hová ültessünk? Nap, vagy árnyék?

Az összes hortenzia a legjobban akkor növekszik, ha reggel/délelőtt kap napot, és délután árnyékban
van. Ez különösen érvényes a kerti (Macrophylla) hortenziákra. Ezek kékek vagy rózsaszínek, ritkán
fehérek, és gömb-, vagy tányérvirágzatúak.
Minél hűvösebb az éghajlat, annál több napsütést igényelnek, illetve viselnek el. Az erős árnyékot
nem bírja egyik hortenzia sem, pl. egy tölgyfa alattit. Alig, vagy egyáltalán nem virágoznak, és nem
fejlődnek rendesen. Néhány hortenziakedvelő aki hidegebb vidéken lakik, azt állítja, hogy növényeik
az egész napos napsütést is jól bírják.
Ha az ön kertje főleg napos (sőt, forró), akkor célszerű a PeeGee (Paniculata) hortenziák közül
választani, amelyek az egész napos napsütést is elviselik, ha megfelelő a nedvesség. És legalább 5
órás napsütést igényelnek a jó virágzáshoz.
A Tölgylevelű (Oakleaf) hortenziák nevelhetők napon vagy árnyékban, de a virágok hosszabb ideig
megmaradnak, ha forróbb éghajlaton árnyékban vannak. A tölgylevelűek őszi levélszíneződése akkor
a legszebb, ha valamennyi napsütést kapnak.

B/. Hogyan ültessünk?

λ Olyan helyet válasszunk, ahol a növény visszavágás nélkül is el tudja érni a teljes
méretét. A normál hortenziáknál ez kb. 120 x 120 cm.
λ Jó vízelvezetésű helyre ültessünk. Ha a talaj kötött, lazítsuk (pl. fenyőmulcs).
λ Ne öntözzük túl, különösen agyagos talajon. Ez gyökérrothadáshoz vezethet.
λ Ne ültessünk túl mélyre. A cserépben lévő ültetési mélység legyen az irányadó.
λ Koranyáron vagy késő ősszel ültessünk.
λ Átültetni akkor kell, amikor a növény alvó állapotba kerül, és elveszti a leveleit (késő
ősz vagy tél).

További ültetési tippek:

λ Olyan helyre ültessünk, ahol a növény sok nedvességhez jut. Kiegészítő

öntözés különösen az első 1-2 évben és szárazságnál szükséges.
λ Fa alá ültetett hortenzia gyakran csak senyved. Ennek oka, hogy a fa
gyökerei nagyon agresszívek, és elfoglalják a hortenziának biztosított
dúsabb földet. Nem számít, mennyi fagyökeret sikerült a
hortenziaültetéskor eltávolítanunk, a fagyökerek egy év alatt ismét
elhódítják a hortenzia tenyészterületét. Vagy ha mégis túl jól
„gyökértelenítettünk”, a fa pusztul el. Amint már említettük, a nagy
lombkoronájú fák alatt a fény is kevés a hortenzia növekedéséhez. Ha
fűfélék nem nőnek egy fa alatt, akkor valószínű, a hortenzia sem fog.
λ Az Oakleaf (Tölgylevelű) hortenzia még szeszélyesebb a pangó vízzel
szemben. Bizonyosodjon meg arról, hogy a talaj tökéletes vízáteresztő,
mert a gyökerek hamar kirothadnak. Ez különöen a telepítéskor fontos,
miután megállapodott, már könnyen nevelhető.

Optimális idő
Általában a kertészetekben vásárolt hortenziát kint tartják, edényben. Ezek bármikor kiültethetők.
Mégis, a legjobb virágzást a következőkkel érhetjük el:

λ Bár nem mindig lehetséges, hortenziát lehetőleg virágzásban vásároljunk.

Ekkor már sok mindent megtudunk róla. A növények gyakran tévesen
cimkézettek, még a jó kertészetek is nehezen tudják elkülöníteni az
éppen nem virágzó változatokat. Így gyakran vesz az ember
gömbvirágzatút, ha éppen laposat szeretne. Vagy az Annabelle nem
megfelelően virágzik, kiderülhet, hogy a virágok kicsik, és ritkásak.
λ Ha lehetséges, koranyáron, vagy ősszel ültessünk. Ne telepítsünk ki egy
növényt kora tavasszal, amikor egy késői fagy elviheti.
λ Ne ültessünk hortenziát a forró nyári napokon, kivéve, ha nincs más
megoldás. Ha mégis szükséges, ne hagyjuk a növényt magára. Bármikor
beavatkozásra lehet szükség, és jól nedvesen kell tartani.

Ajándék (díszcsomagolású) hortenziák

Ezek nagyon szépek, de melegházban neveltek és egyszeri, drámai hatást várnak el tőlük. (Ami azt
jelenti, hogy gyakran a későbbi egészségi állapotuk rovására.) Sőt, esetleg olyan távoli nevelőhelyről
kerültek a boltba, hogy az új helyen esetleg nem télállóak.
Az sem valószínű, hogy lakásban sokáig tarthatók, mert a hortenziáknak téli nyugalomra is szüksége
van. Benti körülmények között gyakran kiszáradnak, csökken az életerejük stb.

A hortenziák átültetése

Akkor optimális, amikor nyugvó állapotban vannak, a leveleik nagyrészt lehullanak. Lehetőleg
novemberig, ill. amíg a föld nem fagy át.
Tippek:
λ Minél nagyobb földlabdával ássuk ki.
λ Olyan helyre ültessük át, ami délután árnyékos. Ez nem csak a túlélést segíti,
hanem a hortenziák számára optimális.
λ Amikor nyugvó állapotban (optimális időben) átültetjük, egyszer alaposan, jó
mélyen öntözzük be. Valószínűleg nem igényel több vizet tavaszig.
λ Átültetés után az első 1-2 évben figyelni kell a hortenzia jó vízellátására. Ha a
levelek fonnyadnak, de a talaj elég nedves, párásítsuk a levélzetet naponta,
amíg fel nem élednek.
λ Legjobb mélyen öntözni, öntözőcsővel inkább, mint esőztetéssel. De ne
öntözzünk túl. A mindennapos öntözés legalább olyan káros, mint amikor
a növény kiszárad.
λ Ha a talaj nem jó vízelvezető, ne engedje a hortenzia környékét eliszaposodni.
Ez különösen fontos a tölgyelevelűekre.
λ

Trágyázás

A hortenziáknak az a legjobb, ha évente 1-szer vagy 2-szer trágyázzuk őket. Néhány szakirodalom
speciális keverékeket ajánl a maximális eredmény eléréséhez. A hortenziák jól virágoznak nem
annyira speciális körülmények között is.
Lehet adni szerves anyagokat is a talajhoz (szerves trágya, komposzt), de szervetlen szereket is. Ha
műtrágyákat használunk ajánlott a lassan felszívódó szerek használata, 1-2-szer évente.
Az Osmocote nevű szert tartja a külföldi irodalom optimálisnak, ez a talajban oldódik. De
valamelyik jóval olcsóbb, 10-10-10-es szer is jól megfelel ha kétszer használjuk évente. Ne
trágyázzunk augusztus után!
Az ősz a hortenziák számára a pihenésre való felkészülés ideje. Ha ilyenkor trágyázunk, akkor új
növekedést stimulálhatunk. Melegebb éghajlaton májusban és júliusban, északabbra egyszer,
júniusban vagy júliusban ajánlatos a trágyázás.
A felhasznált mennyiség a növény méretétől függ.
Sokkal kisebbet vétünk, ha kevesebb szert adunk, mintha sokat.
Soha ne trágyázzunk olyan növényt, ami beteg, vagy fonnyadt. Ilyenkor a trágyázás csak újabb
stressztényező. Először a problémát kezeljük.