Professional Documents
Culture Documents
Aztán egyszer valahonnan kaptam egy sárga tövet is, ez még beljebb került. Nagyon szépeket
virágzott, és a testvérem valamerre jártában látott rózsaszíneket is...
Egyre jobban tetszettek nekünk a szakállas íriszek.
De ők továbbra is csak úgy voltak a kertemben, ahogy Isten megteremtette őket, semmit sem
csináltam a tövekkel, mert gyakorlatilag semmi alaposabb fortélyukat nem ismertem. Viszont
virágoztak becsülettel.
Azért teljes tudatlanságban nem voltam - az egyik alapképzettségem miatt- , így nem is vétettem
nagyot ellenük. Sőt, valami genetikai hajlamunk is volt a nevelésükre. Anyámék gyermekkorában is
ott voltak az íriszek a vidéki házaknál, de a Dunántúlon pl. pincevirágnak hívták őket, mert szépen
takarták az ásott pincék kúpjainak földborítását. És csak kék színűek voltak.
Valamikor aztán olvastam egy kedves történetet: Írisz egy nagyon kis istennő volt a görög
mitológiában, aki a szivárvány megszemélyesítője volt, nevét a szárnyainak szivárvány színeiről
kapta. Küldönc (messenger) szerepet látott el az istenek között, de egyik fő feladata volt, hogy a
fiatalon elhunyt asszonyok lelkét elvezesse az elíziumi mezőkre....
És annyira él ez a hiedelem a déli népek körében, hogy a görögök pl. ma is előszeretettel ültetik a
lilás/bordós íriszeket a sírokra. De tudomásom szerint mindenütt ott vannak a temetőkben,
különösen a régi formák.
Egyelőre annyit mondok el, hogy az én öreg lilás bordó íriszem a Crimson King, több mint száz
éves, Barr már 1893-ban leírta.
A sárga írisz pedig az Ola Kala, tulajdonképpen ő is egy jeles példány, már 1948-ban Dykes Medált
nyert.
Akkoriban annyira különleges volt számomra ez a virág, hogy le is festettem.
(Ola Kala csoport)
Aztán egyszer kutyasétáltatáskor nagy szerencse ért. A határban kidobva találtam egy nagy tő, kicsit
világosabb árnyalatú Germán íriszt. A mai napig is szinte elsőként virágzik, hatalmas intenzitással.
Persze, ezeknek sem tudtam ellenállni.
Évelő növények, gyökérzetük a föld felszín alatt lévő rizómák, illetve gumók. Virágaikat a
rizómákból ill. gumókból kiemelkedő szárakból hozzák, ezek a szárak sokszor elágazóak. A leveleik
leggyakrabban hegyes, dárda alakúak. Szaporíthatók a föld alatti részekkel - amikor az
anyanövénnyel teljesen megegyező utódot nevelünk tovább-, illetve magvetéssel. Ez utóbbi a
nemesítői munka része, a legnagyobb kaland. Az íriszvirágok színe nagyon változatos, a tiszta
pirosat kivéve szinte minden árnyalat megtalálható közöttük. Ezért minden nemesítő a valódi piros
íriszt akarja előállítani, ugyanúgy, ahogy a rózsanemesítők nagy álma a valódi kék rózsa (bár az
utóbbi génmanipulációval a japánoknak állítólag már sikerült).
Míg a növény a latin nevét (Iris) a szivárvány görög istennőjének neve után kapta, addig a magyar
nőszirom elnevezés Diószegi Sámueltől származik.
Nem minden írisz tartozik az Iridaceae családba. Az magasabb Iris nemzetség is 2-300 virágzó fajt
számlál. Rendkívül elterjedt, sokféle időjárási és talajviszonyok között találjuk meg a
képviselőiket.
Alapvetően két csoportba tartoznak: hagymások, illetve gyöktörzses (rizómás) íriszek.
1. Szakállas íriszek,
2. Aril íriszek,
3. Szakáll nélküli íriszek
1. Szakállas íriszek
A legelterjedtebbek és legnépszerűbbek. Méretük szerint osztották őket 6 csoportba, a Miniatűr
Törpe Szakállastól (MDB) a Magas Szakállas Íriszekig (TB), de tulajdonképpen 3 csoportot
szoktak emlegetni a virágkedvelők: Törpe, Közép-és Magas Szakállas íriszek. Ez utóbbiak a
leglátványosabbak. Néhány évvel ezelőtt olvastam, hogy 40 ezer körüli a fajták, hibridek változatok
száma. Ebben az írásban főleg ezzel a csoporttal foglalkozom majd, mert lenyűgöz a forma- és
színgazdagságuk. (Közülük is a Magas (elatior) íriszekkel, amelyeknek a legnagyobb elismerése a
Dykes Medál.)
2. Aril íriszek
Két alapvető csoportjuk az Oncocyclus és a Regalia íriszek, valamennyien a Közel-Keleten
honosak. A szakáll alatt egy sötét folt a jellemzőjük. Mostanában egyre népszerűbbek a szakállas
íriszekkel való keresztezéseik miatt, ezeket arilbread (AB) íriszeknek nevezik.
(Sibirica) (Ensata)
A szakállas íriszekről
Az Irideae törzs, Írisz nemzetségébe tartozó Iris germanica, a Kék nőszirom, amelyet már Linné
1753-ban leírt, és ennek több változata az alapja mindezeknek a csodáknak, amelyeket annyira
szeretünk és ma már annyira elterjedtek. A mindenki által ismert Van Gogh: Kék íriszek című
festményén is a kék színű virágok germanicák, az oldalt lévő fehér pedig pallida változat lehet.
Az Iris Germanica, Kék nőszirom Európában különösen elterjedt. Magassága: 50-100 cm,
virágzási ideje is aránylag korai: május-június. Régi mediterrán kultúrnövény. Az eredeti faj ma
már nem található meg, csupán hibridjei. Falusi kertekben, temetőkben a leggyakrabban a
sötétkékes bordós virágú vad jellegű alakkal találkozhatunk, ami meleg napos fekvésben magról,
magától is terjeszkedik.
Az íriszek nemcsak kertek ékességeiként voltak népszerűek, hanem a gyógyászatban, bizonyos
ginfélék előállításában, és a parfümgyártásban is. Itt az Orris-root-nak hívott alapanyag ideg drága
dolog, mert 4-5 év szárítás után jelennek csak meg bizonyos íriszfajok rizómáiban a kívánt
illatanyagok, és ezt dolgozzák fel aztán a parfümök előállításához. Ma már a szintetikus anyagok
világában ez egyre ritkább.
Úgy tudom, hogy a mi írisz rendszertani csoportosításunk némileg eltér a nyugatitól, én itt
felhasználtam mindkettőt. Az angol nyelvterületen igen gazdag irodalmat találhatunk az íriszekről.
Tulajdonképpen az íriszek szerencsés jószágok, mert annak ellenére, hogy bizonyos típusok
különböző talajt és kezelést igényelnek, ezek nem kőbe vésett követelmények.
Pl. a szibériai nőszirom (Iris siberica) és a japán nőszirom (Iris ensata) fajok a nedves környezetet
kedvelik, a kerti tavak mellett, vagy rendszeres öntözéssel érzik jól magukat. A japán nőszirmot
közvetlenül a vízbe, pár centivel a vízszint alá is tehetjük. A kőtörmelékes lejtők és hegyi
sztyepprétek szárazságtűrő törpe írisze (Iris pumila), a Távol-Kelet savanyú, tőzeges mocsaraiban
élő vízparti nősziromig (Iris kaempferri) megtalálhatjuk a legkülönbözőbb fajokat. És gyakorlatilag
ezek megtalálhatóak az én homokos kertemben is!
Magyarországon a természetben is több faj él, mint pl. az Apró nőszirom (Iris pumila), a Homoki
nőszirom (Iris arenaria). A Magyar nőszirom (Iris aphilla ssp. hungarica) hazánk igen kevés
erdőjének ékessége, szinte csak a Nyírség néhány erdejében és a Zempléni hegységben található
meg. Nőszirmunk endemikus - bennszülött, csak hazánkra jellemző - alfaja igen ritka, és emiatt áll
fokozott védelem alatt. Április végén, májusban nyílik. Mégis naponta találkozhatunk vele a
húszforintos pénzérme hátoldalán. Ezt az íriszt Kitaibel Pál, híres magyar természettudós,
polihisztor írta le első ízben 1803-ban.
A mocsári nőszirmot (Iris pseudacorus) kivéve minden, szabad természetben előforduló nőszirom
védelem alatt áll.
Nagyon szimpatikus az Amerikai Írisz Társaságnak az a kezdeményezése, hogy az iskolák tanulóit
ezzel a növénnyel ismertetik meg közelebbről a tanév folyamán, mert változatossága miatt Amerika
szerte nevelhető. A tanulók számára lehetővé teszik, hogy a közeli egyesületektől szaporítóanyagot
kapjanak, a tanárok megtanítják a gyereknek a növények élettanával, gondozásával, és
szaporításával kapcsolatos alapvető tudnivalókat. Bemutatják és elvégezhetik a keresztezéseket,
kiállításokon vehetnek részt stb. Ez nagyon pozitív hozzáállás, mert ha a gyerekeknek állatuk vagy
növényük van, akkor jobban megtanulják a felelősségteljes gondoskodást, törődést.
Mint már említettem, a kertemben különböző íriszek vannak, már csak a virágzási idő elnyújtása
miatt is, de elsősorban engem a szakállas íriszek bűvölnek el. Ezek közül is az un. Iris elatiorok, a
Magas Szakállas Íriszek. Azonban nem kell hanyagolnunk az apróbb termetű típusokat sem, mert
ezek kiváló sziklakerti, szegély, illetve díszítő (asztali dekorációs) növények. És nagy előnyük, hogy
tavasszal igen korán kezdenek nyílni.
Ha leírnak egy ismertetőben egy íriszt (a fajta vagy változat, vagy hibrid nevét), akkor elmondják,
hogy ki a nemesítője, mikor volt a bejelentésének/katalógusban megjelenésének az éve, milyen a
magassága, mikor nyílik (korai, közép, késői virágzású-e). Fontos, hogy milyenek a növény
tulajdonságai (erős-e a szár, elágazó-e, sok bimbót hoz-e egy száron), betegségeknek mennyire
ellenálló. A virágja illatos-e, milyen a felső lepel, az alsó lepel színe, milyen a szakáll. Ma már egyre
többször találkozunk a növény származásával (ki az anya, ki a pollenadó stb., sokszor sok
nemzedékre visszamenőleg. Mondtam, mint as versenylónál. Megemlítik a nyert díjait, ha pl. Dykes
Medált (DM), Honorable Mention-t (HM), ill. Award of Merit (AM) díjat nyert-e, ha Magas
szakállas íriszről van szó. Más íriszeknek mások az elismerései, díjai.
Mint már írtam, a Dykes Medált 1927-ben ítélték oda először. Azóta – ha néhány évben el is maradt
a díj kiosztása (pl. háború), - már elég sok növénye lehet annak is, aki csak a DM-nyertes növények
beszerzésére törekszik. És mivel ezt Amerikában osztják, el kell telnie pár évnek, amíg egy növény
ideér. Igen ám, de ahhoz, hogy egy írisz DM-nyerő legyen, már a szabályok szerint szereznie más
klasszifikációs érdemeket is. És a „bejelentés” éve a növény valamely katalógusban való
megjelenését jelenti, tehát nem ismeretlen a „vájt szemű” az érdeklődők előtt.
Pl. e sorokat írván rápillantottam a 2007-es Dykes Medal nyerőre, aki a Queen's Circle volt, de a
második a Starwoman nevű (aki tavaly lett a nyerő), harmadik pedig a Golden Panther (aki az idei
győztes) és egyik őse, a Dazzling Gold már pár éve az én kertemben is virít (lásd a képen).
Az íriszek jellemzésekor szinte elsődleges a szín megjelölése. Ezzel kapcsolatosan több fogalmat
kell megtanulnunk, hiszen egy-egy elnevezés komoly háttérinformációt takar.
Historic irises: 30 évesnél idősebbeket sorolják ide, azaz a bejelentésük éve, illetve legalább 30 éve
megjelentek legyenek az AIS regisztrációban.
Rebloomer vagy remontant: ha egy írisz a megszokott időszakon kívül is virágot bont. Tehát ha
elég hosszú az ősz, ezeknél még virágzásra számíthatunk.
Ültetés, gondozás
Szaporításuk: Valamennyi rizómás nőszirmot tőosztással szaporíthatjuk tavasszal vagy nyár végén.
Nálunk a legideálisabb, ha ősszel (kb. augusztus 20-tól szeptember végéig) elültetjük az új
rizómákat. Ezek a növény raktározó szervei, és belőlük nőnek ki a gyökerek. Ha csomagban
érkeznek a növények, a gyökérzet és a szárrész általában jól meg van csonkítva. Ha a saját
növényeimet ültetem át, vagy szedem szét, a szárrészt vágom le -csinosan V-alakban-, a gyökereket
alig kurtítom meg. Ennek fő indoka, hogy jobb a támaszték, ha nagyobb a gyökérzet, hiszen a
növény nem mélyen gyökerezik. Keressünk minél naposabb helyet, mert az árnyék is oka lehet a
nemvirágzásnak.
Ültetéskor tehát egy árkot ásunk, és a mélyülő részbe fektetjük a gyökereket, a felső részre essen a
rizóma. Amikor ráhúzom a földet, és lenyomogatom, akkor szoktam a növényt a megfelelő
magasságra beállítani. Lehetőleg úgy, hogy a rizómák egy része kilátsszon a földből, hogy tudjanak
sütkérezni a napon. Még egy érdekesség: ha megfigyeljük, a gyökerek a rizómáról általában egy
irányba nőnek. És egy irányba terjeszkedik később a tő is. Ezt megfigyelni különösen akkor fontos,
ha bokrot ültetünk szét, mert ha a rizómákat egy irányba fordítjuk, az egész kis írisztelepünk egy
irányban fog (hátrafelé) indulni, és ha minden növényünk egy utat követ, akkor kisebb lesz a
keveredés, miután jól teleraktuk a kertünket ezerféle írisszel!
A levélzet V-alakra csonkolásában is van fantázia, mert először ezen vesszük észre, hogy a növény
megeredt. Ugyanis a középső levélcsonk elkezd elrugaszkodni, és megláthatjuk mindjárt, hogy a tő
észhez tért. Célszerű a levélzetcsonk középső levelére ráírni a fajta vagy változat nevét is (ha nincs
táblánk) valamilyen alkoholos filctollal. Ahogy a növényünk fejlődik, mindig belülről hoz új
leveleket, a legkülsők elszáradnak (ezeket, ha adják magukat, le szoktam szedni – a baktériumos
fertőzések, rothadás elkerülése végett). Mire a feliratozott középső levelünkből külső leszáradó
levél lesz, addigra szépen megtanuljuk felismerni az új állományt.
Tápanyag-ellátás
Amikor ültetek, a talajt jól megmunkálom, mert 3-4-5 évig is egy helyen marad majd a növényünk -
jó esetben. Nálam homokos a talaj, ezért szoktam egy kis komposztot és tőzeget hozzákeverni és
így bedolgozni. Nem tanácsos szerves trágyát adni, mert az hamar rothadást okozhat. Ahhoz, hogy
az írisz jól virágozzon, szükség van a jó tápanyag-ellátásra. Ügyeljünk arra, hogy nitrogénnel is
csínján bánjunk, inkább foszfor és kálisó igénye van a növénynek. Szokták az állományt
tápanyaggal ellátni virágzás után kb. egy hónappal a rizómák erősítésére, vagy késő ősszel, és
tavasszal, amikor megindul a növények fejlődése. Az irodalom mindenütt 6-10-10, illetve 5-10-10
összetételű műtrágyát javasol, tehát kevés nitrogént.
Növényvédelem
Kétféle igazán nagy gond szokott lenni az íriszekkel. Azt vesszük észre, hogy szépen fejlődő
bimbóink nem tudnak kihasadni, egy szotyós-nyálkás undor lesz az egészből ha szétfeszegetjük.
Illetve a szárakon-leveleken különféle foltosodás jelenik meg, majd ezek is szépen elkezdenek
lerothadni vagy leszáradni. Az egyik baj rovarfertőzés, a másik gomba. Ehhez járul a nem kedvező
időjárás, ami elősegíti a bajokat.
A rovarkárt úgy fedezhetjük fel, hogy apró, szárnyas bogarakat látunk általában a bimbózó
növényeink körül ólálkodni, illetve a növényeken látszólag pihengetni. Na, ez baj! Úgy működnek
őkelmék, hogy a növénybe-bimbóba szúrva beletojják a petéiket, és a kikelő lárvák belül a levélen
levándorolnak a rizómába. Ott nem csak a rágcsálásukkal tesznek kárt, hanem a tönkretett rizóma
szövetek rothadásnak indulnak. A fertőzést a bogárkák megjelenésével vesszük észre először, majd
azzal, hogy a leveleken mintha vízzel nedvesített csíkok húzódnának lefelé. A harmadik
figyelmeztetés pedig, amikor szárad a rizómához tartozó levélrész, és ez alatta rothadást, elhalást
jelent.
Tennivalók: tavasszal – a régi mondás szerint – amikor a tulipánok nyílni kezdenek, el kell kezdeni
az íriszek növényvédelmét. Gazdaboltokban keressünk megfelelő rovarölő szert, és azzal
permetezzünk 10 naponta-kéthetente, néhány alkalommal, a tenyészidő végéig.. Ügyeljünk arra,
hogy mivel az íriszek levele viaszos, ezért a permet lefolyását meg kell akadályoznunk. Tehát a
hatékonyság érdekében tapadást elősegítő szert is adjunk a permethez. Szoktak csalánból,
hagymaléből készült permetet is használni, ennek eredményességét nem ismerem.
Ha azt vesszük észre, hogy rothad a rizóma, akkor bontsuk ki a talajt, hogy hozzáférhessünk.
Nyugodtan operáljuk ki az elhalt, nyálkás undorító részt egészen az ép szövetekig. Kb. 9:1 arányú
Víz : Hipó (vagy Domestos) oldattal jól itassuk át, és hagyjuk kiszáradni a sebet. Amikor látjuk,
hogy nincs rothadt-elhalt zavaró rész, hanem megszáradt a seb, 2-3 nap múlva húzzuk rá vissza a
földet, és nagy valószínűséggel megmarad a növényünk. Szokták ugyanezt faszénnel is csinálni, de
én a Hipós módszer kedvelője vagyok.
A gombásodás nem kisebb baj.. Ha tavasszal hirtelen beköszönt a meleg idő, és az aranyat érő
májusi esők is gyakran jelentkeznek, jól fejlődő íriszállományunk levelei között a fülledtség bizony
kedvez a gombafertőzésnek. Általában van a kertünkben rózsa, az jelzi, hogy mikor kell a szőlőt
permetezni, és az aktuális kétféle (peronoszpóra és lisztharmat) elleni (kétféle) gombaölő szerekkel
végig szoktam permetezni az íriszeket is, 10-14 naponként. Ha virágzás után úgy látom, hogy egy tő
valamiért aggályos, annak lecsonkolom a leveleit, de megszokott dolog, hogy kb. 5 cm magasságig
az összes íriszt is levéltelenítik ősszel. Télen úgyis elhalnak a régi levelek, és tavasszal az új
levelekkel éled a növény. A leszedett leveleket soha ne a komposztba tegyük, hanem semmisítsük
meg!
Hibridizáció
Az íriszeket aránylag könnyű magvetéssel szaporítani, feltéve, ha a kiszemelt alanyunk nem steril.
Ez után jön a bonyolultabb rész. Nem szaladhatunk ki a kertünkbe, és rájuttatjuk az egyik virág
pollenjét a másik virág bibéjére, aztán már meg is van a hibrid.
El kell határoznunk, hogy mit szeretnénk elérni. Kedvelt virágunknak mi az a tulajdonsága, amiért
kiszemeltük egyik szülőnek: talán a növény szilárdsága? Szép virágszíne és alakja? A betegségekkel
szembeni ellenálló képessége?A másik szülő mennyiben alkalmas ennek a tulajdonságnak a
továbbvitelére? Nem ütik-e egymást a színeik? Egyáltalán, egy időben virágoznak-e?
A keresztezési munkákhoz nem kell túl bonyolult felszerelés, megteszi egy kisolló, egy-két alkalmas
finom csipesz, esetleg fiola (ha máshonnan hozzuk a pollent), ragasztó, címke a megjelöléshez, és
egy jegyzetfüzet, amibe felírjuk az adatokat a munkánkról.
Tudni kell, hogy a hibridizációnak van egy alapelmélete: a populáció mindig az átlag felé tart.
Tehát minél jobb szülőket kell kiválasztanunk ahhoz, hogy némely utód felülmúlja az ősöket a
szerencsés génkombinációk folytán.
Korábban főleg állatpopulációkat vizsgáltam, és úgy nagyjából 10% volt ami kiváló volt, 40-50%
ami átlagos, a többi átlag alatti. Az íriszkeresztezéseimmel is nagyjából ez az arány, csak a
kiválóakat szoktam megtartani, a többi – pár év munkája – a komposztot gazdagítja. Ez a dolog
bizonyos felelősség is, mert nem szabad meghagyni vagy elajándékozni a nem megfelelő egyedeket,
ezzel ugyanis az illető fajt fogjuk degradálni. Tehát alapelv: csakis jót jóval keresztezzünk.
A konkrét kivitelezés úgy zajlik, hogy a pollenadó növényről finoman válasszuk le a porzószálakat,
és azokról a pollent az anyanövényként kiszemelt tő virágjának bibeajkára próbáljuk odavarázsolni.
Ez a virág ne legyen egy naposnál idősebb – mert hátha már megelőzött bennünket egy méhecske.
És a biztonság kedvéért erről a virágról csípjük le a pollenszálakat, nehogy róluk is keveredjen a
művünkhöz pollen. És természetesen mindhárom bibeajkon végezzük el a beporzást.
Felső lepel
Bibe ajak
Porzó
Alsó lepel
Szakáll
Azt tapasztaltam, hogy a legjobb, ha október végén-november elején vetem el a magokat, egy-egy
keresztezést külön elválasztva egy kerettel ellátott, majd „csibedróttal” letakart ágyásban. A talajt
gondosan előkészítem. Szigorúan gyommentesen tartom az ágyást, ahová a magokat csupán 1-2 cm
mélyre vetem. Fontos az őszi vetés, mert a magoknak szükségük van egy áttelelési időszakra, de azt
tapasztaltam, hogy ha túl korán vetem el őket, némelyik kikel, és sajnálom őket télen, mert még igen
gyenge lábakon állnak. Elfagyni ugyan nem szoktak. Ha nem vetek korán, akkor nincs véletlen
kelés. Március-áprilisban aztán megjelennek a magoncok, ezeket kicsit dédelgetni kell.
Tápoldatozás, gyomok kiszedegetése, gyakori locsolás a legfontosabb teendő. Ha nagyobbacskák és
már sűrűn vannak, akkor szétültetem őket. Így is fejlődnek egy darabig, majd nyár végén elültetem
őket a végleges helyükre. Némelyiken már ősszel megjelenik a két oldalhajtás, ezek már virágozni
is akarnak a következő tavasszal, de ha csak nem túl jól fejlettek, ne hagyjuk. Hadd erősödjenek a
tövek.
A vetés utáni 2-3. évben már mindegyik meg fogja mutatni magát, ezzel elválik a sorsuk is. Vagy
kertünk egyik dicsősége lesz, vagy a komposztot gazdagítja, de az élet így megy tovább.
Remélem, hogy sok embernek van olyan foglalatossága, ami nemcsak a saját számára okoz örömet,
hanem másoknak is. És ezzel egy újabb kis szépséget lehet vinni a világba, és megtanuljuk
csodálni a természet nagyszerűségét, változatosságát. Csak egy kicsit jobban oda kell figyelni arra a
virágszirmon megcsillanó harmatcseppre.