XV. évfolyam. 7. szám. Budapest, 1905. április 10.

GYÜMÖLCSKERTÉSZ.
A KÖZSÉGI FAISKOLÁK HIVATALOS KÖZLÖNYE.
Megjelenik minden hónap 10-én és 25-én.

KIADJA A MAGYAR K IR . F Ö L D M ÍV E L É S Ü G Y I M IN IS T E R .
S zerkeszti: rudizxai M O L N Á R I S T V Á N ,
kir. tanácsos, őrs*, gyömölcsösneti és fatenyésztósi ministeri biztos.

Ilöflsetfel ára egész évre ngy községeknek, mint magánosoknak két korait, A m. kir. Belügymlnlsterlum 1891. évi 88,881. száma rendelete szerint
mely a lap kiadóhivatalának: At keaaei a r. társulatiak Bndapeit, e közlönyre minden kőiség előfizetni tartozik. — A Vallás- és közoktatás­
VII., Kenpesl-it 54. ss. egyszerre küldendő be. ügyi m. kir. Mlnlsterlum 20,899/1891. szám alatt az összes felekezeti
Sierk eiztfiséff: Budapest, I. kerület, M énesi-ut 46. szám. hatóságoknak ajánlotta.

T a r ta lo m . Nem hivatalos ré sz: Magyar gyümölcsfajták összegyűjtése. — Széli Kálmán-szőlőfajta. (Képpel). —

A talaj mély művelése. — Ribizke-betegségek. (Képpel.) — Az északamerikai Egyesült-Államok gyümölcsészete és
kertészete. — Védekezés a fagykárok ellen. (Képpel.) — Közhasznú kérdések és feleletek. — Vegyes közlemények. —
Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. — Üzleti közös tárca. — Betöltendő állások és ajánlkozások.

N E M H IV A T A L O S R É S Z . nevet kér a maga számára a pomológiában, addig

y* Magyar gyümölcsfajták összegyűjtése.
Lapozgatom a németek korszakalkotó nagy
munkáját, az lUustrirtes Handbuch dér ObstJcunde-1
és látom, hogy a hangyaszorgalmú német gyümöl-
csészek saját hazájuknak gyümölcsészeti kincseiből
több százat ismertetnek benne.
Kezembe kerül a P f a u-S eb e 11 en b e r g
munkája: Beschreibung schweizerischer Obstsorten,
melynek két kötetében 164 eredeti svájci gyümölcs-
fajta mesteri leírása van.
Ilyenkor aztán elgondolkozom azon, hogy
nekünk magyaroknak alig 40—50 gyümölcsfajtánk
van, s amit leírtak, azt sem egykönnyen találjuk meg,
ha csak oltógalyakban akarunk is birtokukba jutni.
Miért van ez igy? Talán a magyar föld talaja
uj fajták létrehozásában szűkkeblűbb, mint idegen
országok földjei P Nem, ez nem valószínű! Ellen­
kezőleg, több uj fajtának kell itt lenni, mint bár­
hol másutt a világon.
Ennek a magyarázata igen egyszerű. Népünk
legnagyobb része az oltáshoz régen sem értett és
ma sem ért, de annyit tud, hogy magról a gyü­
mölcsfákat szaporítani lehet. H a tehát piacon vagy
máshol nemes gyümölcsökhöz jut, nem dobja el a
magvát, hanem elveti; látni akarja, hogy milyen
gyümölcs fejlődik belőle. Biz az rendesen alább-
való, mint az anyagyümölcs, de igen sokszor olyan
jó, sőt jobb is, mint amelyiknek a magvából kikelt.
Valószínűleg igy kelhettek réges-régen a felséges
Batul, a páratlan Pónyik, az erdélyi gyümölcsészet
e két nagy büszkesége. Talán éppen falusi paraszt­
leányok virágcserepében.
Hanem ameddig egy igy keletkezett uj fajta
annyira elterjed, hogy a közfigyelmet felkelti és
nagyon bosszú időnek kell eltelni. Sokszor megesik
az ilyen becses uj fajtával, hogy senki sem készít
róla oltást és kivész, mielőtt elterjesztéséről, fenn­
maradásáról gondoskodnának. Magam is tudok
hasonló példát. Ilyen is csak nálunk, a közöny
őshazájában történhetik meg.
Bortermő vidéken a szőlők garádjában. sövény
között gyakran kél uj. becses gyümölcs. Rendesen
a sündisznó hurcolja sövény közt felütött vackába
a gyümölcsöt. A Miskolc vidékén elterjedett jó és
tartós gazdasági almának, a Sövény-GyurTeának
neve szintén arra mutat, hogy ez is ilyen körülmény
közt kelhetett. Borbázak közelében, ahová az elrohadt
almákat tavaszkor kiöntik, szintén támadnak uj
fajták.
Nemcsak a véletlenül kelteket, de az ösgyü-
mölcsölcet sem gyűjtötte senki nálunk össze. Pedig
ezeknek a felismerése nem nehéz. Mert ha bizonyos
vidéken, szomszédos községekben, bizonyos gyümölcs-
fajtának erőteljes százados fáit találjuk, nagy való­
színűséggel mondhatjuk, hogy ős gyümölcsfajtával
van dolgunk. Ahol nemes szilvákat, cseresnyéket,
meggyeket gyökérsarjakról, almákat tősarjakról sza­
porítanak, ott is nagy a valószínűség, hogy a haza­
föld szülöttjeivel állunk szemben.
Volna tehát magyar gyümölcsfajtánk bővében,
de nem törődünk velük, nem kutatjuk, nem gyűjtjük
azokat. Pedig nagy kár ez, nemzetgazdasági szem­
pontból is. Képzeljük el csak, hogy a Batul alma
évről évre mennyi pénzértéket képvisel Erdélyben.
Bizonyára többet egy pár millió forintnál. S ha ezt az
almát a múlt század elején H a l l e r J á n o s gr óf ,
N a g y F e r e n c t a n á r és mások fel nem kutatják
és el nem terjesztik, ma évről évre egy pár millió
forinttal még szegényebb lenne az úgyis nagyon
szegény Erdély.
Azért kell első sorban a magyar ősgyümöl-