Elôszó I.

fejezet

Emlékeznek a vak komondorra, és Terikére, Szabikára? És arra, hogy „az Or­

bán is egy geci”? Rémlik, ahogy Puch László elzavarta Gyurcsány Ferencet
az MSZP-bôl, és ahogy Ángyán József hadat üzent Orbán Viktornak? Széles
Gábor energiacellája és ufóhite megvan még? És amikor Lázár János csupán
annyit kérdezett: S? És ahogy Vona Gábor kibökte, hogy a cigányozás és a
zsidózás nem vezet sehová? És hogy a Fradi kápója szerint cigányozni nem
rasszizmus? Tudják, ki mondta azt, hogy egyforma picsából estünk ki?
Volna merszük megsérteni Csányi Sándort? Egyáltalán, tisztában vannak
vele, mivel lehet?
Elgondolkodtak azon a Kövér Lászlótól származó vallomáson, hogy a rend­
szerváltás „el lett fuserálva”?
Mit szóltak, amikor Ranschburg tanár úrból kiszakadt: „A demokrácia jó. Az
összes bajával, ezzel az undorító korrupcióval, ezekkel a szarházi politikusok­
kal együtt is.”? És amikor Hankiss Elemér a rendszerváltás utáni „szabadrab­
láson” szomorkodott? És amikor jó Jancsó Miklós „kenyérkékrôl, kenyérdara­
bocskákról” mesélt?
És az megvan, hogy a legnagyobb élô magyar történész esszéista, John Lukacs
szerint semmi sem biztos, még az univerzum léte sem?
A kötet Nagy József újságírónak a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta
készült interjúiból válogat („lapzárta” 2015 októberében), fél évtized ma­
gyar közéletét igyekezve bemutatni. Karrierek, arcok villannak fel a hol
ôszintébb, hol hadováló válaszok mögött. Tán kiderül belôlük, mit, miért,
hogyan fuseráltunk el.
Az írások zöme a Hír24-en jelent meg, néhánynak a Mozgó Világ, a Hamu és
Gyémánt, két dolgozatnak a 168 Óra, egynek a Gusto adott otthont.
Ki a geci?
Nem lehet nem Simicska Lajossal kezdeni
ezt a könyvet. Az ô 2015. február hatodikai
kiborulása, s a cunami, amit ezzel elindított,
az elmúlt évek magyar közéletének
leglátványosabb történése, rés a politikai
színfalon.
A négyperces Simicska-villáminterjú párja
Bayer Zsolttal készült még aznap, annak is
itt a helye, miként a két hónappal késôbbi
Bayer-nagyinterjúnak.
Aztán visszalépünk az idôben négy évet,
Ranschburg Jenô gondolataiért. A 2011 január­­-
jában megjelent cikk valószínûleg az utolsó
interjú a két hónappal késôbb elhunyt
tanár úrral, és azt feszegeti, bele kell-e ôrülni
a hatalomba.

6 ELÔSZÓ 7
SIMICSKA LAJOs :
Fölveszem, természetesen.
Akkor hozza csak le, hogy kifejezetten szoftos voltam, ennél sokkal durváb­

Kinyírnak, lelônek, elüt egy autó bat is tudtam volna mondani.

Bayer Zsolt írja, hogy „amit most mûvelsz, Lajos, az gyalázatos”.
Ezt mondja? Hol mondja?
Villáminterjú a médiavezérrel. Ilyes mondatokkal: A mai Magyar Hírlapban olvasom.
„Orbán Viktor áll a hátbatámadás mögött... Tényleg? Én nem olvastam a Magyar Hírlapot. Ezt írja?
Az Orbán Viktor is geci. Az is geci. Azt is leírhatja.” Olvasom akkor az egész bekezdést.
Na!
Hír24, 2015. február 6. „Te is tudod, én is tudom, kedves Lajos, hogy nélküled már nem lenne
Fidesz. Már 94 óta nem lenne. De amit most mûvelsz, az gyalázatos.”
Ezt mondta?
Igen.
Na, akkor én meg annyit mondok, egy mondatot, hogy: légy oly kedves, ha
fölidéznéd, hogy mennyivel tartozol nekem, ha megadnád a tartozásodat,
az jó lenne.
Mennyivel tartozik önnek Bayer Zsolt?
Fejbôl nem tudom megmondani. Sok-sok millióval. De ha megadná, az jó
lenne.
Sokan vannak olyanok a Fideszbôl, akik tartoznak önnek?
Ne akarjon túl sokat. De miután ez a geci ilyet nyilatkozott rólam, a gecit is
lehozhatja, nyugodtan, a geci egy állandó jelzôje ennek a görénynek, tehát
nyugodtan lehozhatja, miután ilyet nyilatkozott rólam, majd akkor nyilat­
kozzon, ha megadta a tartozását felém.
Ön szerint ki áll az ön hátbatámadása mögött?
Orbán Viktor áll a hátbatámadás mögött. Ez így elég önnek? De mennem
kell, ki kell basznom embereket.
Bayer Zsoltra ön azt mondta, hogy geci. Mondjon már egy jelzôt
Orbán Viktorra is.
Üdvözlöm, Nagy József vagyok a Hír24-tôl. Simicska Lajost keresem. Az is geci.
Én vagyok személyesen, parancsoljon. Mit óhajt tôlem? Orbán is?
Elnök úr, nem tart attól, hogy a mai lépésével szétveri a Fideszt? Az Orbán Viktor is geci. Az is geci. Azt is leírhatja.
Ne haragudjon, éppen milyen lépésemrôl beszél? Éppen most közölték ve­ Mi lesz ennek a háborúnak a vége, elnök úr?
lem egy órája, hogy a teljes menedzsment felmondott a médiánál, és éppen Hát azt nem tudom. Valaki elesik.
indulnék bemenni, lecserélni az egész médiát. De ön mire gondol? Mit kéne Ki esik el?
lépnem? Mit kéne tennem? Mit tudom én.
Az elmúlt egy órában kemény hangon nyilatkozott volt alkalmazottairól. Ketten vannak a színen.
Kemény hangú nyilatkozatok? Én nagyon szoftos voltam mostanáig. Ennél A háború az olyan, hogy vagy ez esik el, vagy az. A tököm tudja. Majd a vé­
sokkal durvábbakat is tudnék nyilatkozni. Kifejezetten visszafogott voltam gén valaki elhullik, nem?
a nyilatkozataimban. Ezt le is hozhatja. Ön is elhullhat ebben a háborúban?
Így tervezem. Természetesen.
Rögzíti vagy csak jegyzetel?

8 I. FEJEZET – ki a geci? SIMICSKA LAJOS 9

 bayer Zsolt:
Ez az elhullás mit jelenthet? Távozni kell az országból, föl kell adni
az érdekeltségeit? Vagy fizikai elhullás?
Fizikai, persze, fizikai, én fizikailag gondoltam végig a dolgokat.
Mármint belehalhat ebbe a konfliktusba? Orbán is egy geci, én is egy geci vagyok,
Persze. Természetesen! Simán! De odáig el is megyek! ez egy vállalható társaság
De hogy?
Mit tudom én. Kinyírnak, lelônek, elüt egy autó.
Jó hülye cím, mi? Mindegy, erre kattint a nép.
Nem mondja komolyan!
De, de, de. Viszont találni egy igen fontos mondatot a „vallomás” végén.
Magyarországon megtörténhet egy politikai merénylet? Ezt mondja? „Van benne felelôsségem”, hogy gyûlöli egymást a két oldal,
Persze, hogy lehet. Hogyne. és megy ez a „gecizés”. Ja, igen, tegezôs lett az interjú vége,
Egy Simicskát le lehet lôni? mi sem gondoltuk volna.
Le, le, le. Engem is le lehet lôni. Na, ezt hozza le nyugodtan, a viszontlátásra,
de mennem kell, mert nincsen fôszerkesztôm… Hirtelen most sok embert Hír24, 2015. április 20.
kell kineveznem.
Fog ma este beszélni a tévéjében?
Dehogy! De higgye el, hogy mennem kell, vár a kocsi, egy csomó ember vár,
ki kell neveznem egy csomó embert, mert holnaptól a Nemzetnek, Hír TV-
nek és mindennek mûködnie kell. Tudja? És dolgom van. Ne haragudjon. És
lehozhatja: mindenki geci, mindenkit nyugodtan ki lehet rúgni, merénylet,
izé, nyugodtan hozza le, csókoltatom, viszhallás.

Simicska Lajos
(Székesfehérvár, 1960. január 28.)
A kezdetektôl Orbán Viktor harcostársa, a késôbb a Fidesz magjául szolgáló
Bibó-kollégium tagja, ám nincs a párt alapítói között. Háttérember, eleinte
tanácsadó, majd 1993-tól a Fidesz pénztárosa, vállaltan a párt pénzügyi
hátterének megteremtôje. 1998 és 1999 között az adóhatóság elnöke.
Hatalmas vállalatbirodalom tulajdonosa, az építôipartól a hirdetési bizniszen át
a médiáig számos érdekeltséggel bír, cégei millárdos közbeszerzéseket nyertek el.
A Fidesz 2014-es, kétharmados választási gyôzelme után, úgy hírlik,
Orbán Viktor módosítani kívánta addigi tandemjük erôviszonyait, amit
Simicska nem fogadott el. Vitájuk 2015. február hatodikán, interjúnk napján
lobbant be. A háború azóta is tart, igaz, jobbára a színfalak mögött,
megállapodásnak nincs jele sôt Simicska Lajos sorra bukja el állami, Itt Nagy József a Hír24-tôl. Bayer Zsoltot keresem.
önkormányzati megbízásait. Itt vagyok.
Van ránk néhány perce?
Persze.
Mit szól a mai fejleményekhez?
Mire gondol pontosan?
Kezdjük a legzaftosabb résszel.
Hogy geci vagyok, és milliókkal tartozom Lajosnak?
Geci, görény és milliókkal tartozik, hogy faltól falig minden meglegyen.
Az elsô felével hadd ne foglalkozzak, mert az mindenképpen méltatlan…

10 I. FEJEZET – ki a geci? BAYER ZSOLT 11

Az elsô kétharmadával, ha már matekozunk.
Jó, szóval a jelzôkkel hadd ne foglalkozzam, mert méltatlan, nemcsak ma­
gamhoz, de még Simicska Lajoshoz is. A másik felérôl pedig nem tudom,
hogy Lajos, Simicska Lajos mirôl beszél. 2002 óta nem beszéltem vele, ha
tartoznék neki milliókkal, akkurátus ember, biztos pontosan vezeti, ha adott
kölcsön, akkor biztosan alá kellett írnom papírt, vegye elô.
Sosem kért tôle kölcsön?
Soha az életben.
Lehet, túl hosszú a fideszes adósságlistája, s úgy emlékezett,
ön is szerepel rajta.
Biztosan. Egy széthulló személyiség vagdalkozik most, ami nagyon szomorú.
Szomorú és sajnálatos. Nem kellett volna ennek így lennie.
Mert?
Mert nem kellett volna feltétlenül eljusson ô erre a pontra.
„Gyalázatos, amit mûvelsz, Lajos!” Ezt ön ma reggel írta a Magyar Hírlap
online oldalára, még mielôtt borult volna a bili. Mire utalt benne?
Reggel még csak annak a tudásnak voltam a birtokában, aminek minden hét­
köznapi, civil ember: szembesültem azzal, hogy a Népszavában nyilatkozik
Simicska Lajos, és gyakorlatilag totális médiaháborúval fenyegeti meg a kor­
mányt. Akkor még csak erre utaltam azzal, hogy „gyalázatos, amit mûvelsz”.
Aztán, mert nyilván beszélünk mi egymással ezen az oldalon, jobboldali új­
ságírók, megtudtam néhány részletet, és azóta azzal is tisztában vagyok,
12 I. FEJEZET – ki a geci?
hogy a dolog sokkal gyalázatosabb. Nem véletlenül mondtak le azok, akik
lemondtak, és nem véletlenül fognak elmenni a többiek is Simicska Lajos
lapjaitól és egyéb érdekeltségeitôl. Simicska Lajos tegnap összehívta az em­
bereket, és bejelentette nekik, amennyire én tudom, ha jól tudom, és gon­
dolom, hogy jól tudom, mert megbízható emberektôl hallottam, hogy száz­
nyolcvan fokos fordulat van az ô médiabirodalmában az eddigiekhez képest,
és többek között mostantól Orbán Viktor személyét, a gyerekeit, a feleségét
és az egész családját kell személyesen támadni. Ez pedig gyalázatos, továb­
bá kontraproduktív is.
Mi lesz ezzel a médiabirodalommal?
Ennek a médiabirodalomnak, ahogy mi ismertük, megszoktuk, ahogy még
annak idején én is dolgoztam benne, nyilvánvalóan vége van. Nincsenek
róla közvetlen információim, de a fél karomat rátenném, hogy Lukács Csaba
barátomtól Körmendi Zsuzsáig a Magyar Nemzet írástudói perceken belül
szintén föl fognak állni, mert nem lesznek hajlandóak ilyen típusú vezércik­
keket írni, ugyanez vonatkozik a Hír TV-re. Innentôl két dolog lehetséges.
Egy: föl kell venni Dési Jánost, aztán majd megcsinálja ô…
Az még neki sem menne.
Azért mondom, hogy a dolog abszurditását érzékeltessem. Tehát erre a me­
lóra másokat kell fölvenni. A másik változat, hogy az egészet el kell adni
valakinek. De a célközönség, a durván kétmillió, aki a Fideszre szavazna
vasárnap, nem fogja nézni a Hír TV-t, le fogja mondani a Magyar Nemzet
elôfizetését, és ugyanaz a közönség szeret majd bele ebbe a médiabiroda­
lomba, aki most az ATV-t nézi. Akkor meg nem mindegy? Így látom ennek
a médiabirodalomnak jövôjét.
És a múltját? Pár hete interjúzta önt a Médiapiacban Lampé Ágnes.
Kérdezte, miért igazolt át a Nemzettôl a Hírlaphoz. Ezt a választ kapta:
„Ahogy mondani szokták: kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot.
Imádtam a Nemzetnél dolgozni, barátaim vannak ott. Ám eljött egy nap,
amikor felajánlották, menjek át ahhoz a csapathoz, s csináljam ugyan-
azt, csak több pénzért.” Csak a pénzért váltott?
Van annyi fizetés, amennyiért az ember átjön. Adott, egyszeri és kivételes
pillanat volt, adott, egyszeri és kivételes ajánlattal, meg kellett teremteni
egy másik jobboldali médiabirodalmat. Jó kihívásnak tûnt, nagyon tisztes­
séges fizetés is volt mellérendelve.
Tényleg négyes szorzót kapott? Mondjuk ötszázezerrôl kétmillióra?
Ha maradtam volna a Nemzetnél, negyedannyi pénzért ugyanazt csináltam
volna tovább, és most beadhattam volna én is a felmondásomat.
A jelzôk, amiket ma önre használt Simicska Lajos, mostanáig egy szûk,
baromi jó tollú, jobbára egymással foglalkozó, egymást anyázó,
szellemesen acsarkodó publicistacsapat sajátja volt Tóta W-tôl
Bayer Zsoltig. Milyen… Ugye az újságíró-iskola elsô óráján elmondják,
olyat nem kérdezünk, hogy „milyen érzés volt”, de most mégis úgy kell
BAYER ZSOLT 13
 Bayer Zsolt:
kérdeznem: milyen érzés volt, hogy ma bayeri járomcsonton csattantak
az ominózus jelzôk?
Bármilyen furcsa, de ez most a legkevésbé zavar. Mert aki és amiért mondja,
hát, hát, az most nincsen azon a szinten, hogy ez zavaró lehessen. Amúgy Nem gyûlölni nehéz
önmagában nyilván senki nem örül az ilyesminek. Ráadásul, hogy óvodásan
fogalmazzak, nem is érdemeltem meg, mert kifejezetten visszafogottan, Hanem az, hogy az ember hurcolássza magával a gyûlöleteit.
hogy ne mondjam, barátian írtam, amit írtam ma reggel. Igazából nem is Nagyinterjú a Fidesz fôpublicistájával, az ötös számú párttagköny
Lajos személyével foglalkoztam, hanem azt a kérdést feszegettem, kinek és
tulajdonosával.
kivel akar ô száznyolcvan fokos fordulatot végrehajtani a maga médiabiro­
dalmában. Lám, az élet engem igazolt, mert a cikkem megjelenése után há­ Hír24, 2015. április 20.
rom órával le is mondott mindenki… De hát, nézze, vagy nézd: ma nemcsak
én voltam geci Simicska Lajos szerint, hanem maga a miniszterelnök is geci,
ezt is nyilatkozta valahol…
Konkrétan nekünk.
Na, ha Orbán is egy geci, meg én is egy geci vagyok, hát, rendben van.
Családtagok lettetek. Szegrôl-végrôl rokonok.
Részemrôl vállalható társaság.
Reggelente évek óta lelkiismeret-furdalással kattintalak téged, Tótát
és a többi megmondóembert.
Miért?
Gyûlöli, de legalábbis utálja, megveti egymást a két oldal.
Az antiorbánisták szemében nyilas a jobboldal, az orbánisták szemében
komcsi, libsi, hazaáruló a ballib. Föl sem vetôdik, hogy a másik is
tisztességes ember, és ôszintén gondolja azt, amit. Az emlegetett média-
piacos cikkben te is mondasz valami olyasmit, hogy le kéne ülni Tótával
beszélgetni, hisz még be sem mutatkoztatok, és aztán, meglehet, nem
sárkányt látnátok egymásban. A kérdésem az: érzel felelôsséget abban,
hogy utáljuk egymást, érzel felelôsséget abban, hogy ez a gecizés megy?
Legyen ma egy ilyen kegyelmi nap: el tudom fogadni, hogy van benne
felelôsségem. Tök komoly ez az egész bayerség?
Alapvetôen igen, azt hiszem. Legalábbis annak indult. Aztán egyszer csak
azon veszi észre magát az ember, hogy belemerevedett a ráosztott szerep­
be, sôt, egy idô után rá is játszik.
Mióta játszik rá?
Elég régóta.
Miért?
Mert megváltoztatni úgysem lehet. Akkor pedig miért ne? Miért ne legyen
legalább játék? Miért ne tegyük izgalmassá? Játsszunk!
Kifelé nem játéknak tûnik.
Mert a haragjaim, a felháborodásaim döntô többsége tényleg komoly.
Nem lacafacázik, nix ugribugri, az ellenfeleinek páros lábbal csúszik be.
Tudnék én úgy becsúszni, hogy soha semmi baj ne származzon belôle, tud­
nék zseniálisan polkorrekt lenni, de akkor nem történne semmi. Tegyük iz­

14 I. FEJEZET – ki a geci? BAYER ZSOLT 15

galmassá! Mert bele lehet ám unni ebbe a mûfajba is, olykor már saját
magadat is unod. Szerdán és szombaton le kell adjak egy-egy vezércikket,
aminek tízbôl tán kétszer ülök neki úgy, hogy ezt most tényleg nagyon meg
akarom írni. De a profi múzsája, ugye, a határidô. Harminc éve csinálom.
Mindig ôszinte csodálattal gondolok olyan publicista elôdökre, mint Ady,
Mikszáth, Krúdy. Hogy voltak képesek ezek az emberek minden egyes kro­
kiba beletenni az egész lelküket?! Ôrület. Én ezt már rég nem tudom, és ez
rossz. Viszont csomó idô elmegy vele. Ötvenkét éves vagyok, jönnek elô az
öregkori rigolyáim, szívem szerint ülnék otthon, Krúdyt olvasnék, összeha­
sonlítgatnám, hogy az Ezeregy éjszaka meséi a harmincas évekbeli illuszt­
rációval jobb, vagy az ötvenes évekbelivel, és közben írnám a novelláimat,
ahogy százezer éve csinálom. Amikor a kilencvenes évek elején megjelent
az elsô kötetem, a Tündértemetô, az egész liberális oldal leírta, hogy én
vagyok a legtehetségesebb ifjú. Aztán a többinél már nem. Mindegy. Már
csak ezt írnám.
Miért nem teszi?
Ön mibôl él?
Hát, nem havi két misibôl.
Nekem sincs havi két misim.
Az a legenda, hogy Bayer Zsolt négyszeres pénzért hagyta ott
Széles Gábor kedvéért a Magyar Nemzetet: nettó ötszázról nettó
kétmillióra nôtt a fizetése.
Nincs két misi. Havi egy misi van. De legalább a négyszeres szorzó stimmel,
ugyanis kettôötvenet kaptam a Nemzetnél. Életemben elôször végre meg
vagyok fizetve. Nem engedhetem meg magamnak a szecesszió, a kivonulás
luxusát. Van öt gyerekem. És vannak a szüleim, apám kétszeres nívódíjas
filmoperatôr, generációk nôttek fel a mesefilmjein a Mirr-Murr, a kandúrtól
a Legkisebb ugrifülesig, az ô nyugdíja úgy ötvenezer forint, anyám meg
lehúzott negyvenöt évet az egészségügyben röntgenasszisztensként, ô kap
hatvanötöt. Ezt nekem kell kiegészítenem, hogy egyáltalán létezni tudja­
nak. Kell a fizetés.
Amihez pedig balhé kell folyamatosan. Az ön párja a liberális oldalon
Tóta W. Árpád, évek óta ütik-vágják egymást. A minap úgy volt,
egy médiapiacos konferencián közös asztalhoz ülnek, ám ön az utolsó
pillanatban lemondta a rendezvényt. Miért?
Rossz néven vettem Tóta W. március tizenötödikei, kirekesztô mondatát.
„Orsós Róbert nagy jövô elôtt áll, már persze amíg ez a köztévé áll, mert
utána sajnos a közmunka marad. Addig valaki intézzen neki gyorsan egy
trafikot!” Így szólt Tótának az M1-es szerencsétlenkedésen élcelôdô mon-
data. Mi ezzel a baj?
Ha azt a srácot Siposnak hívják, s nem Orsósnak, biztos nem a közmunka jut
Tóta eszébe. Orsóson kívül kevés cigánygyereket látni a tévében, nem pont
ôt kéne baszogatni.
16 I. FEJEZET – ki a geci?
Baszogattak aznap minden köztévést. Okkal.
Nem a baszogatással volt a baj, mert volt baszogatnivaló elég. Ha rám szig­
nálták volna a melót, hogy baszogassam ôket, biztos, hogy baszogatom az
összeset, kivéve az egyetlen cigánygyereket.
A komplett Fidesz-gépezet nekiesett Tóta W.-nek. Hogy megy ez ilyenkor?
Letelefonál Habony, hogy fiúk, hajrá?
Amikor nekem esik az egész baloldali gépezet, az hogy megy? Akkor ki szól
le önöknek, hogy fiúk, hajrá? Amúgy azzal kezdtük a beszélgetést, hogy já­
ték ez az egész. Ne legyünk naivak, azt játssza mindenki, hogy amint meg­
születik egy félreérthetô mondat – én aztán errôl egyes szám elsô személy­
ben mesélhetek –, beint a karmester, beindul a gépezet, aki él és mozog,
azt tolja.
Tóta-ügyben ki volt a karmester?
Természetesen nincs igazi karmester, jön az magától! Nem kell még bein­
teni sem. Mindenki érzi: itt a lehetôség. A nyúl kilökve, jöhetnek az agarak,
gyerünk! Így mûködik, hát miért csodálkozunk, miért teszünk úgy, mintha
nem tudnánk az elsô pillanatban, hogy mi lesz a következô lépés?!
Ön szerint Tóta rasszista?
Dehogy rasszista. Simán hülyeséget írt.
Ön és a többi fideszes mégis lerasszistázta. Narancsos aktivisták
különbusszal utaztak tüntetni a HVG szerkesztôsége elé, Rogán remegô
szájszéllel tolta félre az úgymond rasszista hvg.hu videósát, az orbánista
sajtó napokon át címlapon elemezte a skandalumot. Megahiszti.
Itt volt az ideje, hogy Tóta W. átélje, milyen az, ha leírsz egy szar mondatot,
vagy akár csak félreérthetôt, és a torkodon ugrál a világ. Miért kell neki min­
dig szélárnyékban lennie? Hadd szokja.
Ön azzal az indokkal maradt távol a konferenciától, hogy Tóta rasszista.
Most meg azt mondja, nem az. Valójában miért nem ült le vele beszélgetni?
Jól kiröhöghették volna egymást, magukat, mindenkit.
Hát jó. Amikor lemondtam a szereplést, aznap tudtam meg, hogy anyám
rákos, és errôl nem volt kedvem tudatni a szervezôt meg az egész konferen­
ciát. Amúgy bármikor a szemébe mondom Tótának, hogy öreg, hülye vagy.
Elôbb-utóbb meglesz az a Bayer–Tóta-csúcs.
Megúszhatatlan.
„A személyes találkozások másképp sülnek el, mint a sajtóbéli
üzengetések. Leírni könnyû, hogy te rohadék, mocskos szemét,
szemtôl szembe más a kommunikáció, hiszen azonnal ott a válasz.”
Tóta nyilatkozta ezt önrôl a Médiapiacnak.
Igaz szavak. De valójában nem is gyûlölni nehéz, hanem az, hogy az em­
ber hurcolássza magával a gyûlöleteit. Röhej, de nem láttam azt az embert
soha. Azt sem tudom, hogy néz ki. Így tényleg egyszerûbb utálni. Persze, ha
ismerném, se gondolnék mást bizonyos írásairól, különösképpen a megszál­
lott keresztény- és katolikusutálatáról, mert nem értem, mi abban a jó.
BAYER ZSOLT 17
Tán ô is mûsort csinál, mint ön.
Akkor sem értem. Már a Magyar Narancsnál sem értettem, pedig abba an­
nak idején írtam is. Emlékszik arra a nevezetes, a Fidesszel való szakításhoz
vezetô Cápalátogatás címlapra? Huszonéves liberális kis pöcs voltam akko­
riban, mégsem fért a fejembe, hogy ha ötven év kommunizmus után idejön
egy pápa, aki ráadásul még lengyel is, Wojtila is, sôt az elmúlt ötszáz év
legnagyszerûbb pápája, miért kell belerúgni. Miért?! Hát ô verte bele az elsô
szöget a kommunizmus koporsójába. Miért bántják?
Mert az egy liberális lap, alapból egyházellenes. Az meg az ô mûsoruk,
az ô játékuk. Kínálta magát egy szóvicc, nem tudták kihagyni. És?
Ilyet tilos csinálni.
Ön, Tóta W. és a többi észosztó huszonöt éve anyázza egymást,
hol komolyan, hol játszva, de a felelôsség mindig csak a másik túlmozgá-
sainál kerül szóba. Pedig súlya, tétje van a publicisztikának.
Nagyon nagy tétje van! Pont ezért itt és most muszáj ünnepélyesen beismerni,
bevallani, hogy túlságosan rabjai vagyunk politikai ketrecünknek, elfogultsága­
inknak, beidegzôdéseinknek, haragjainknak, sértôdéseinknek, gyûlöleteinknek.
Ha nem így lenne, ezerszer hasznosabb, elôremutatóbb lenne a magyar mé­
diának legalább a publicisztika része. Ráadásul már így is szomorkásan kiszá­
míthatóak vagyunk, a pályán lévôk közül bármelyikünk meg tudná írni a másik
publicisztikáját. Siralmas. Tényleg unalmas. Valódi alkotói izgalmat utoljára a
Magyar Nemzetnél éreztem, az Újmoralisták, farizeusok fejléc alatt írt soroza­
tomban, abban még volt igazi munka, utánaolvasás, végiggondolás, de jött ez a
napi taposómalom, hogy bele kell férni négyezer-ötszáz karakterbe, de inkább
háromezerhat, ami nem hagy lehetôséget cizellált gondolatokra. Az is egyre
inkább elvárás, hogy legyek nagyon közérthetô. Csakhogy én rohadtul utálok
nagyon közérthetô lenni, a minôség rovására engedményt tenni. Ha néha hos�­
szabb idézet szerepel a publicisztikámban, mondjuk egy filozófustól, azonnal
jönnek az olvasói reakciók, hogy Bayer úr, jó ez, de mirôl is van szó tulajdonkép­
pen. Ilyen az egész világ. Ezzel együtt azért a mai napig hálás vagyok, hogy ezt
csinálhatom, hogy abból élhetek, amit azért végül is szeretek. És ha tízbôl csak
kétszer élvezem az írást, de kétszer legalább igen. Ez nagy ajándék. Visszatérve
a világra: ha egy marslakóval megnézetnénk az 1976-ban forgatott Abigél címû
sorozatot, aztán meg a Való Világ hetedik szériáját 2014-bôl, az RTL Klubról, ben­
ne a nem tudom, kinek a faszhelikopterével… Hogy is hívták azt a faszt?
Aurélió.
Az! Ahogy Aurélió pörgeti a faszát! És aztán megkérdeznénk a marslakót,
hogy ön szerint melyik volt a klasszabb, az emberibb, a humánusabb világ,
bizonyára azt mondaná, hogy nincs kérdés, mert az ott érték, ez meg egy
rakás szar. Az Abigéltôl harminc év alatt sikerült eljutni Aurélió faszhelikop­
teréig. Félve mondom, hogy ezért kár volt rendszert váltani. Ha a szabadsá­
gunk célja ez, akkor mi végre a szabadság? Tényleg ezt akartuk?
18 I. FEJEZET – ki a geci?
Nem kell szabadság?
Hogyne kéne! De így nem jó. Így nincs értelme.
Van rá törekvés, hogy az állam beállítsa polgárai optimális szabadság­
fokát, ott van például a vasárnapi zárva tartás. Azt ön támogatja?
Ez sokkal mélyebb, filozofikusabb kérdés, mint amilyennek elsôre látszik.
Számomra nem gazdasági probléma, nem az a veleje, hogy hány ember
hány forintot hagy ott a hét utolsó napján valamelyik áruházban, hanem
az a kérdés, hogy tényleg ôfelsége, a piac irányítja az egész nyomorult
életünket, vagy van hetente egyetlen nap, függetlenül Bibliától, hittôl,
kereszténységtôl, amikor kimenekülünk alóla. A mohamedánok pénteken
nem csinálnak semmit, a zsidók szombaton, a keresztények meg vasárnap.
A muszlim országokban betartják, a zsidóknál szombaton a lift se jár, mi
viszont tologatjuk a bevásárlókocsit, szarunk mindenre.
Aki nem akarja, nem tologatja.
Persze felfogható ez szabadságjogként is. De én inkább Ákos bácsi élet­
mûvének legfontosabb mondatának hiszek, amit harminc évvel ezelôtt,
még Bonanza Banzai korában énekelt: „Nem biztos, hogy jót tesz neked,
ha kiszolgálják az ízlésedet.” Az meg kifejezetten idegesít, ha ez ügyben
Semjén Zsoltot csesztetik.
Baszódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsót. Jó duma.
Nem önmagában a dumával van bajom, konkrétan ezen még el is mosolyod­
tam, hanem általában azzal, hogy ha Semjén szóba kerül, a túloldal azonnal
álszentet kiált. A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba jártam, úgy ültünk a hátsó
padban, hogy Semjén Zsolt, Bayer Zsolt és az azóta leginkább Ross doktor
magyar hangjaként ismert Szabó Sipos Barnabás. Érdekes hely volt az az in­
tézmény, odajártak az egykori Horthy-középosztály roncsának ivadékai, ezek
voltunk mi, meg a Kádár-középosztály ivadékai. Suli után rendre Semjénékhez
mentünk fel, a Keleti Károly utcában laktak, fantasztikus méretû, csodálatos,
polgári lakásban; az édesapja körzeti orvos volt a második kerületben, min­
dig akadt otthon vaddisznókolbász, szarvasszalámi, és Zsoltnak egy héttel
a megjelenés után megvoltak Jugoton kiadásban a Pink Floydok és a Deep
Purple-ok. Amúgy ricsés csávók voltunk, ô is, én is. Micsoda fényképeket
ôrzünk egymásról! Én harmadikban sajnos buktam oroszból, nem ellenállás­
ból, hanem mert utáltam, és el se mentem a pótvizsgára. Amúgy összesen
nyolcan buktunk, legjobb barátok. Kivéve Zsoltot, aki osztálytársnônkkel,
Menus Gabival járt, aki viszont jól tanult, így szegény Semjén két malomkô
közt ôrlôdött. Bukott volna velünk szívesen, de hát a szerelem… Csak meg­
jegyzem, Gabi Zsolt felesége ma is, és a gyermekei anyja. Úgyhogy jól dön­
tött. Szóval Semjén ment negyedikbe. Szeptemberben ismét irány a Semjén-
lakás, és azt láttuk, hogy a szobája kiürítve, a fal hófehérre meszelve, a teljes
berendezés egy íróasztal, egy ágy, fölötte feszület. A következô évben Zsolt
a teológiára ment. 1981 volt akkor, hogy értsük a döntés súlyát ebben is. Én
meg azóta kérdezgetem tôle, mi történt vele azon a nyáron.
BAYER ZSOLT 19
Mi?
Mindig azt válaszolja hamiskás félmosollyal, hogy ha majd eljön az ideje,
elmondja.
Tehát?
Tehát nekem senki ne álszentezze Semjént! A hit nála nem manír.
A vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvényt nem egyedül Semjén
fogadta el, hanem a Fidesz-KDNP-s kétharmad. Másfélszáz kormánypárti
képviselô, köztük Orbán Viktor aligha pálfordult a harmadik utáni nyáron.
Ez most hogy jön ide? Ettôl még hihetnek benne. Mondtam már, ez filozó­
fiai kérdés, és szerintem a Fidesz-KDNP-frakció is így gondol rá. Itt legfel­
jebb az idôzítésen lehet vitatkozni, a szándékon aligha. Nézze, én érettségi
idején úgy terveztem, szerzek egy diplomát, aztán irány az NSZK, a három­
negyed családom ott él, ’46-ban telepítették ki ôket. Eszembe nem jutott,
hogy itt fogok lejsztolni a ruszki szuronyok hegyén, csak aztán ’88-ban meg­
alapítottuk a Fideszt, és láttuk, jé, még csak ki sem rúgtak az egyetemrôl,
fôiskoláról, lehet, tényleg változik valami. Maradtam. De, ha valaki akkor
elém teszi Auréliót 2014-bôl, egész biztosan úgy reagálok, hogy gyerekek,
csináljátok egyedül.
Hogy jön ide már megint Aurélió?
Úgy, hogy a vasárnap zárva tartás lényegében ugyanaz, mint az Abigél
versus Aurélió. Így van élére rakva a kérdés! És ha szabadság egyenlô fasz­
helikopter plusz a piac mindenhatósága, akkor én szarok a szabadságra. A
valóság riasztó. A világ nem érdemli meg a tiszteletet.
Ezen segít, ha vasárnap nem mehetsz be tejért a Lidlbe?
Van egy ôszinte válaszom: nem tudom. Fogalmam sincs, változtat-e ez jot­
tányit is az általános emberi mentalitáson. De ha mindenre azt mondjuk,
hogy hagyjuk a fenébe, úgyis ez a korszellem, akkor hangsebességgel szágul­
dunk bele a szörnyûségbe. Errôl szól Az ember tragédiája is, hogy az emberi­
ségnek a legnagyszerûbb eszmékkel is sikerült pont eleget bíbelôdni ahhoz,
hogy egy rakás szart gyártson belôle. Ez lett a nagy szabadságeszménybôl,
a liberalizmusból, az emberi individuum kiteljesedésének nagyszerû álmá­
ból, varázslatából akkor is, most is: VV Aurélió.
Madáchnál a fehérre meszelt fal és a feszület sem áll túl jól.
Valóban, világítottak az eretnekek máglyái, ne tagadjuk el! De a keresz­
ténységbôl maradt más is.
A liberalizmus se csupán faszhelikopterezés.
A máglyák eltûntek, de csak itt maradt a Biblia, aminek az ószövetségi Tíz­
parancsolatából és Jézus Hegyi beszédébôl az egész életünket hiba nélkül
leélhetjük. A katolikus egyház befolyása? Van olyan? Ma már alig valakit ér­
dekel a katolikus egyház. A liberálisok soha nem hagyják ki, hogy maró gún�­
nyal megjegyezzék, konganak a templomok az ürességtôl. Hát akkor miért
ez a mérhetetlenül szenvedélyes, lángpallossal vívott harc a kereszténység
és a katolicizmus ellen? De VV Aurélió ellen igenis érdemes küzdeni, még ha
20 I. FEJEZET – ki a geci?
sziszifuszi is. Mert, ha holnap valamelyik kereskedelmi csatorna azt találná
ki, hogy kivégzéseket közvetít egyenesben, toronymagasan a legnézettebb
mûsor lenne. Nevethet ezen, de ha minden így marad, csupán idô kérdése,
hogy este nyolckor leüljön a világ a tévé elé, és az anyukák kiszóljanak a
konyhába, hogy gyere, apus, kezdôdik. Aztán majd lehet választani akasztás
és lefejezés között. Mivé lettünk?
Térjünk vissza a publicista felelôsségéhez. Konkrétan az önéhez.
Azt nehéz játékként felfogni, sôt a mivé leszünk része, amikor „Cohen
névre hallgató bûzlô végtermékrôl” ír, hozzácsapva, hogy „sajnos nem
sikerült mindet nyakig beásni az orgoványi erdôben”, meg arról,
hogy hajtsunk tovább, ha „cigányt gázolunk”.
A cigányon való áthajtásra egyszerûen tudok válaszolni.
Megjegyzem, hozzátette: „Tisztességes ember ilyet nem tesz.”
Nem! Én azt írtam, hogy „ember ilyet nem csinál”. A jóisten áldjon meg min­
denkit, hát a gyerekei szeme láttára meglincseltek egy férfit, aki ráadásul
semmit se csinált! Ha ön másnap, ne adja isten, Olaszliszkán elüt egy cigány­
gyereket, megáll? Ugye?! Tényleg olyan nagy bûn ezt leírni? Pláne hogy ott
van rögtön utána, hogy az ember úgy szocializálódik, hogy ha elüt valakit,
megáll, még ha ezzel ki is teszi magát az agyonveretésnek. Az ott az újkori
magyar história egyik legiszonyatosabb pillanata volt, mégis egy sokadik
cigány jogvédô versus rasszista vitát sikerült belôle csinálni. Miközben egy
országnak kellett volna azt mondania: emberek, ha bárki bárkit elüt, nincs
olyan, hogy odamegyek és agyonverem. Ez lett volna az egyetlen értelmes
csapásirány, és csak errôl nem beszéltünk. Elmebaj!
„A cigányság jelentôs része nem alkalmas az együttélésre… az állatok
ne legyenek!” Ezt is ön írja egy másik publicisztikában. Ami lényegében
azt jelenti, hogy a „cigányság jelentôs részét” ki kell, hogy is mondjam,
iktatni. Nem egyes embereket, hanem a „cigányság jelentôs részét”.
Miközben én természetesen egyes emberekre gondoltam.
De nem azt írta. Tóta W. sem arra gondolt, hogy Orsós cigány, és emiatt
közmunkán a helye.
Igaz. Azt a mondatot soha az életben nem írnám le újra, mert általánosít.
Kizárólag a konkrét esetre gondoltam, amin teljesen kiborultam. És ez baj.
Jobb lenne a hûvös távolságtartás, pláne, ha az ember ír, mert ez már való­
ban felelôsség. Csak sajnos ilyen alkat vagyok. Azon is kiborultam, amikor
azt olvastam, hogy szilveszterkor egy cigány leszúrt egy másik embert, aki
ráadásul szintén cigány, pusztán azért, mert az a szerencsétlen elfoglalta a
budit, és az az állat nem tudott azonnal pisálni. Ezért hátba szúrta! Az ilyen
alak mely premissza alapján tartozik a homo sapiens fajba?
Nem azért szúrt, mert cigány, hanem mert gazember. Szerintem ennél
nem bonyolultabb. Az orgoványi erdô hogy volt?
Arra azt mondták, zsidózás.
BAYER ZSOLT 21
Hiszen az. 1919 novemberében a közismerten antiszemita Héjjas Iván
és fegyveresei erôszakkal elhurcoltak harminchat embert a kecskeméti
fogdáról, a Tanácsköztársaság helyi funkcionáriusait, bírósági tárgyalá-
sukra váró kommunistákat, majd az orgoványi erdôben megkínozták
és legyilkolták ôket. Ahogy ön is utal rá, többüket elevenen nyakig
a földbe ásták, úgy „szórakoztak” velük.
Eszembe nem jutott zsidózni, már csak azért sem, mert nem zsidók voltak
az áldozatok.
Volt köztük négy-öt zsidó, plusz tudni, hogy Héjjas szemében
„minden kommunista zsidó”.
A jobboldali elhajlással nem vádolható Ormos Mária hosszú tanulmányban
értekezik arról, hogy a fehérkülönítményesek túlkapásai nem a zsidó-ügyrôl
szóltak. Egyébként az én publicisztikám idején 2011 januárjában vagyunk,
kormányváltás után, kitör a hirig, úgymond oda a szabadság, mert újra Or­
bán a miniszterelnök, az unióból kapjuk az áldást, egy Cohen nevû újságíró
tán az Independentben leírja, hogy Magyarországból bûz árad, a diktatúra
bûze, közben Cohn-Bendit Brüsszelbôl osztja nekünk az észt, plusz Schiff
András nyilatkozatot tesz közzé, hogy vége a demokráciának.
Sokan kritizálták akkoriban Magyarországot, de ön történetesen
három, a zsidó származását vállaló férfival kezdi a publicisztikáját, majd
pár sorral lejjebb ott tart, hogy „sajnos nem sikerült mindet beásni
nyakig az orgoványi erdôben”.
Egyetlen szóval se írtam, hogy a zsidóságukkal van bajom. Azzal volt ba­
jom, amiket mondtak. Ehhez képest huszonnégy óra múltán én lettem a
fôantiszemita.
A dolgozat több ponton „büdös zsidózik”: „bûz árad”, „Cohen meg
Cohn-Bendit meg Schiff”, „nyakig beásni az orgoványi erdôben”.
Egy novellista, publicista ne érezné, hogy ezt nem lehet nem zsidó­zás­
ként, sôt életveszélyes fenyegetésként értelmezni?
Nem én írtam, hogy „Magyarországról bûz árad”! Amit én írtam, az Cohen
nyitómondatának parafrázisa.
Meg a vészkorszakos „büdös zsidó” parafrázisa is. Ha Tóta W.-nek
éreznie kellett, hogy közmunkázni egy roma riportert bizonyos fénytörés-
ben cigányozás, akkor orgoványozni zsidózás, sôt.
Jó, legyen ez egy ilyen gyónós nap, úgyis mostanában Hobo Circus Hun­
garicusát hallgatom a kocsiban. A sok zseniális mondatának egyike így szól:
rengeteg átok és sehol egy gyónás. Gyónok. Hiba volt, az egész az én hülye­
ségem. Amikor leírtam, itt verjenek agyon, ha eszembe jutott, hogy a bûzrôl
a büdös zsidóra fognak asszociálni. De ha ez bárkinek eszébe juthatott, kár
volt. Mert semmi értelme, sôt a világ legnagyobb ostobasága mondjuk azon
a vitán idióta módjára viselkedô Cohn-Benditet azon az alapon támadni,
hogy ô egyébként zsidó. Hadd ismétlem: nem azért van vele baj, mert zsidó,
tôlem lehetne keresztény is, hanem azért, mert hülyeségeket üvöltözött a
22 I. FEJEZET – ki a geci?
magyar miniszterelnöknek. Ha félreérthetô voltam, szánom-bánom, nem
akartam, és az elkövetkezendôkben sem fogom soha akarni. Sôt fogok is rá
figyelni. És itt akár szót ejthetnénk a sok évtizedes múltra visszatekintô né­
pi-urbánus vitáról, amit óriások mûveltek: Németh Lászlók, Szabó Dezsôk,
Féja Gézák meg Veres Péterek feszültek Ignotusoknak, Hatvanyknak. Szá­
munkra is Németh László Kisebbségben címû tanulmánya kellene legyen a
mérce. Annak volt értelme, az szólt valamirôl, az a probléma az egész tár­
sadalmat feszítette, s hogy mivé fajult, külön történet. Igenis volt feszült­
ség a bevándorló zsidóság, a már ittlévô zsidóság, valamint a dzsentroid,
úri középosztály között, és errôl az egészrôl az akkori értelmiség képes volt
hasznos vitát folytatni. És ne tagadjuk le azt sem, hogy a Tanácsköztársaság
nem tett jót a zsidó-magyar együttélésnek, hogy finoman fogalmazzak.
Az egész népi-urbánus vita vége a Dunába lövés lett.
Azok nem ôk voltak!
Én sem ezt állítom. Arra van válasz, hogy a rendszerváltás idején hogyan,
miért jött elô ismét ez az egész elmebaj?
Magam sem értem, de tény, hogy gombnyomásra ott folytatta az értelmi­
ség ezt a vitát, ahol a második világháború elôtt abbamaradt, csak hat eme­
lettel mélyebben. Azóta is süllyedünk, lement az egész vérprimitív szubkul­
túrába, olyan ostoba, nettó zsidózásba, amit a kurucinfón kívül hál’ istennek
másutt nem is olvashat az ember. Tán Csurka volt az utolsó méltó követôje
Németh Lászlónak.
Az a Csurka, akit a kilencvenes évek elején ön is lehülyézett.
Persze. Bocsánatot is kértem tôle ezért. De hiszen mi voltunk a liberális Fi­
desz… És most nyilván jön az a rész, hogy a Fidesz a politikai ûrt kihasználva
benyomult középre, tudva, ott terem politikai babér.
Nem így volt?
Nem. Nem a primitív politikai számítás szintjén zajlott ez, hanem sokkal,
sokkal mélyebben. Mi a lószar lett volna az ember negyven év kommuniz­
mus után, huszonéves útkeresôként, ha nem liberális? Kornis Mihályon,
György Péteren, Rajk-butikon, illegális Beszélôn szocializálódtunk, a demok­
ratikus ellenzék volt számunkra a megkérdôjelezhetetlen atyaisten. Én tény­
leg azt hittem, hogy az MDF félkomcsi látszatmegoldás, az MSZMP találta
ki nekünk, és az SZDSZ a fasza. Az elsô szabad választáson listán a Fideszre,
egyéniben viszont az SZDSZ jelöltjére szavaztam, mert azt gondoltam, ôk
az igazi antikommunisták, mi pedig az ô kisöccsük, és egyszer a helyükre
lépünk. De aztán csak kapkodtuk a fejünket. Jólesik ám azt hallani az SZDSZ-
bôl, hogy kölkök, pofátokat befogni, nem is vagytok igazi értelmiségiek,
csak csupa elsô generációs, kupálódjatok, a tehénszar még ott a sarkatokon.
És jöttek a rettenetes benyomások. Kornis Mihály azt írta az Élet és Iroda­
lomban, hogy „mi sokkal jobban gyûlölünk benneteket, mint ti minket”. Az a
Kornis, aki bemutatta életem elsô novelláskötetét, ám késôbb azt üvöltötte
nekem a telefonba, vegyem tudomásul, a népi-urbánus vitában nem lehet
BAYER ZSOLT 23
kívül maradni, és ha nem mellettük foglalok állást, akkor rohadt náci vagyok! Maradjunk Orbánnál. Ô bekiabálja, majd pár évvel késôbb ostyára nyílik
Mi van? Az állt az elsô Fidesz-programban, hogy sem népi, sem urbánus, ajka a Bazilikában. Ez stimmel?
mi meghaladjuk az ôseink elmebeteg megosztottságát. Orbán valamelyik Pont úgy stimmel, ahogy én a Semjén Zsozsóval elmegyek Fekete bárá­
beszédében hangzott el, hogy a mi könyvespolcunkon jól megfér egymás nyok-koncertre, baboskendôben, megisszuk életünk elsô féldeci rumját,
mellett Németh László és a Tina Turner-nagylemez. Nem hagyták! Kornis amitôl az eszméletlenségig rúgunk be, pocsolyában eszmélünk negyven
Micu megmondta: állást kell foglaljak. Megértettem. És megértettem Spiró fokos lázban, majdnem megdöglünk, aztán eltelik fél év, és Semjén Zsolt
Györgyöt is, aki a rendszerváltás hajnalán – még pirkadt! – megüzente, hogy feszület alatt alszik.
„jönnek a mélymagyarok, jönnek a szarból megint”.
Nem úgy van az.
Hát hogyan van? Le van írva! „Jönnek a mélymagyarok, jönnek a szarból
megint.”
Az van leírva, hogy „Jönnek a dúlt-keblû mélymagyarok megint,
fûzfapoéták, fûzfarajongók, jönnek a szarból”. Spiró sokszor nyilatkozta,
hogy nem úgy általában a „keresztény magyarokról” írt, hanem
a „magyarkodókról”, azokról, akiket egy szûk réteg tüzel, hiszen
„a rasszizmus értelmiségi találmány”.
Az a szûk réteg a népiek. Az a szûk réteg Németh László. Eleve az ô tézise a
mélymagyar, hígmagyar felosztás. Ha a bûzrôl a büdös zsidóra lehet asszo­
ciálni, akkor a mélymagyarból csak a népiekre! És nincs vége! Még kukoré­
kolt a rendszerváltás kakasa, amikor TGM, akit abból a bagázsból még ma is
messze a legtöbbre becsülök, úgy fogalmazott: szabad demokrata többség,
vagy lábszag és Mucsa. Megjegyzem, tôle tudom, hogy ô is ezerszer meg­
bánta azt a mondatát. Mindenre a ’94-es árulás tette fel a koronát, nem
tudom feledni Magyar Bálint mondatát a kampányfinisben: koalíció soha,
egy Horn Gyula vezette MSZP-vel pedig végképp soha. Aztán tíz nap múlva
aláírták a koalíciós szerzôdést.
Pont mint négy évvel késôbb Deutsch Tamás, csak ô ugyanezt a mûsort
nem a szocikkal, hanem a torgyánista kisgazdákkal játszotta el.
Az a Magyar Bálint féle mondat letaglózza az embert. Hiteles mindkettô?
És a ’98-as Deutsch-mondat? Abszolút.
Az sem esett jól. Csak mi ’98-ban rá voltunk kényszerítve a koalícióra. Az „Ezt az országot mi konszolidáltuk.”
SZDSZ pedig nem. Igen?
Minden szadeszes „gazsággal” együtt a fideszesek saját akaratukból Önt idéztem. Bár újságíró, többes szám elsô személyben beszél
lettek liberálisból konzervatívvá. Ön hogyan vitte át ezt a váltást? a Fideszrôl. Hogyan fér össze ez a kettô?
Simán. Churchill bácsi mondja, hogy aki fiatalkorában nem liberális, és öreg­ Úgy, hogy alapító tag vagyok. Persze, amikor azt mondom, hogy mi, termé­
korában nem konzervatív, az nem normális. szetesen ôrájuk gondolok. Orbánra és a kormányra. De nekem ôk mindig mi
Oké, de önök 1992 környékén egyetlen év leforgása alatt megvénültek. leszünk. Az a ’88 március harmincadikai éjszaka, és mindaz, mi azóta eltelt,
Orbán 1991-ben még azt kiabálta be egy KDNP-s parlamenti felszólalásra, kitörölhetetlen.
hogy „csuhások, térdre, imához!”, aztán hipp-hopp konzervatív lett. Mi a dolga egy újságírónak?
Nehogy azt higgye bárki, hogy a református Németh Zsoltnak, akinek lelkész Egy sima újságírónak az, hogy hitelesen tájékoztasson mindenrôl. A publi­
volt az apja, a mélyen katolikus Glattfelder Bélának, vagy a már a monori ta­ cistának meg az, hogy a véleményérôl próbálja meggyôzni az olvasóit.
lálkozón is a népiek közé ülô Áder Janónak tetszett az a „térdre, imához!”. Ha már pártot alapított, miért nem lett politikus?
Lehettem volna, nálam gyengébb képességûek is elvannak a politikában, de

24 I. FEJEZET – ki a geci? BAYER ZSOLT 25

sajnos az elvárható pártfegyelmet nem minden esetben tudnám szállítani.
Ráadásul, ha bent ülnék a parlamentben, amilyen indulatos vagyok, biztos
pofozkodnék.
Publicistaként olykor a sajátjait is üti, de Orbánt nem gyomrozza.
Nem.
Miért?
Mert nem láttam még okát.
Sosem kételkedik benne?
Dehogynem.
Mi van, ha nagy lendülettel nem a csúcsra, hanem a szakadékba viszi
az országot ezzel a különutassággal, unortodoxiával?
A gazdasági konszolidáció sikeres, minden makrogazdasági mutató rend­
ben. Ezt ma már a külföld is kénytelen elismerni. És ez mind-mind az
unortodoxiának köszönhetô. Sok kétségem van, de abban biztos vagyok,
hogy az irány jó.
Miben nem biztos?
Az internetadóba semmiképpen sem álltam volna bele. Ötmilliárd forintért
magunkra zúdítani a népharagot, önsorsrontás. És bár az emlegetett va­
sárnapi zárva tartás számomra valóban filozófiai kérdés, ezzel együtt, ha
rajtam áll, ezerszer végiggondolom, érdemes-e most frontot nyitni miatta.
Persze mikor nyissunk frontot, ha nem most.
Komolyan gondolják, hogy átnevelhetô a társadalom?
Nem hiszem, hogy átnevelhetô, azt viszont igen, hogy egy felelôs kormány­
zatnak kell legyen világképe. Nem osztom a liberális dogmát, miszerint az
egyén szabadsága mindenekfelett, és az állam egyáltalán ne szóljon bele
a társadalom életébe, sôt, ahogy elnézem a világ alakulását, egyre inkább
hiszek az állam minden irányú szerepvállalásában. A 2008-as bankcsôdökkel
a szemünk láttára dôlt meg a másik liberális dogma, miszerint a piac a leg­
jobb szabályozó. És mi történt? A bankok, konkrétan azok, akik megcsinálták
a világválságot, bekopogtak a maguk állam bácsijához, és kérték a közpénzt.
Hogy van ez? Amíg elbasszuk a lóvét, az állam ne szóljon bele, és amikor
elbasztuk, tessék segíteni?!
A közpénzt önök – a fideszesek – is sajátosan kezelik. Arra hivatkozva,
hogy a hazának nemzeti burzsoáziára van szüksége, „haverok” kapják
az állami megrendeléseket. Sokáig Simicska vitt mindent, most egy több-
tagú csapat osztozik a jón. Ez nem szúrja a publicista szemét?
Semmi bajom azzal a törekvéssel, hogy legyen nemzeti burzsoázia, alatta
pedig rettenetesen erôs középosztály. Az viszont nyilván nem jó, ha eközben
visszaélések történnek. De azt legalább egymás között lássuk be, hogy a nagy
és szent közbeszerzések egyetlen kormány alatt sem voltak tiszták, mindig az
adott hatalomhoz közel állók kerülnek elônyös helyzetbe. Ami nem jó. De talán
mégiscsak nyerjenek azok, akik itthon vannak, mint azok, akik nincsenek itthon.
Inkább Simicska, mint Strabag, ha már egész egyszerûen kell fogalmaznom.
26 I. FEJEZET – ki a geci?
Itt az ideje Simicskázni.
Nosza.
Február hatodikán, a G-napon, a cunami elôtt pár órával ön így fogalma-
zott a Hírlap oldalán: „Te is tudod, én is tudom, kedves Lajos, hogy nélkü-
led már nem lenne Fidesz. Már 94 óta nem lenne.” Hogyan kell ezt érteni?
Ahogy leírtam. Lajos rengeteget segített a pártnak a nehéz idôszakok átvé­
szelésében.
Mármint anyagilag.
Gondolom, úgy is.
Milyen segítséget nyújthatott ô az anyagin kívül?
Sosem voltam bibós, nem tudom, hogyan zajlottak ott a dolgok, de az egé­
szen biztos, hogy Orbán és Simicska az életük meghatározó szakaszaiban
nagyon egymásra voltak utalva.
Simicska mióta gazember?
Amióta nekiállt ámokot futni.
„Ekkora gazembert még nem láttak, mint Simicska Lajos” – ön fogalmazott
így. Simicska attól lett gazember, hogy szembefordult Orbán Viktorral?
Szálazzuk szét a dolgot. Simicska és Bayer Zsolt viszonyában soha nem a
szimpátia volt a domináns elem. A kilencvenes évek elsô felében beszéltünk
elôször, és már akkor sem szerettük meg egymást.
Akkor kért tôle kölcsön?
Sose kértem tôle kölcsön. Sôt 2002 óta egyáltalán nem találkoztunk.
Februárban Simicska azt mondta, ön egy geci, és adja meg a tartozását.
Tudjuk ezt be az akkori állapotának. Finoman írtam körül? Szokták rólam
állítani, hogy elárultam a Fideszt, amikor 1994-ben megírtam a Népszabad­
ságban, hogy Simicska Lajos miatt hagytam ott a pártot, ami mellesleg egy
a Fideszt védô cikk volt, mindegy, a lényeg az, hogy, khm, kulturális szakadék
tátongott köztem, valamint Simicska Lajos és az ô baráti köre között.
Bunkónak tartja ôket?
Földbunkónak! Én mégiscsak Budán nôttem föl, és mégiscsak láttam éle­
temben könyvet. Ráadásul Lajos, mint jelenség, eleve nem nagyon tartozik
a szerethetô emberek körébe. Sajnos. Így néz ki. Nem tehet róla. Ez az ô
keresztje, hurcolja is.
Ezek a „földbunkók” tolták a pénzt a Fideszbe, s tartották életben a pártot.
Errôl így nincs tudomásom.
„Te is tudod, én is tudom, kedves Lajos, hogy nélküled már nem lenne Fidesz.
Már 94 óta nem lenne.”
Azt el kell ismerjem, hogy Lajos a maga dolgában okos ember, legalábbis
az volt. Milliárdossá válni nem megy csak úgy, maximum akkor, ha az em­
bernek az Apró Piroska az anyósa, és mindent megkap ingyen, vissza nem
térítendô hitelbôl meg kedvezményes hitelbôl. Ahhoz tényleg nem kell nagy
tehetség. Székesfehérvárról, szaros gatyában idekerülve milliárdossá lenni,
na, az macerásabb.
BAYER ZSOLT 27