Tóth Krisztina

Orrfú j ó s m e s e
Fikkelstein úr, a korosodó, zöld fika volt. Nyúlánk testalkatú, ami egy fika
esetében elég tipikusnak mondható. Régi, tekintélyes családból szárma-
zott. A legenda szerint egyik őse maga a nagy Pócon Póc, a híres takony-
király volt, aki egy teljes óvodányi gyereket megfertőzött hajdanán,
a Nagy Méregzöld Takonyjárvány idején.

Fikkelstein úr büszke volt előkelő családfájára, sőt, némi nemesi gőggel

viselte nevét. Az utóbbi nyár azonban meglehetősen rosszul alakult szá-
mára. El kellett hagynia előző, tágas lakóhelyét, egy idős hölgy hatalmas,
krumpli formájú orrát.
A hölgy se szó, se beszéd,
minden magyarázat nélkül kihajította őt egy papír
zsebkendőbe csomagolva, hű társával, Bacival együtt. Baci egyébként
sem maradt volna, ha Fikkelstein úr távozik, hiszen nagyon ragaszkodott
a gazdájához.

Bacinak nyolc lába, és rettentő ronda pofája volt. Fikkelstein úr kedvtelve

nézegette őt, amikor esténként letelepedett a fotelbe. Baci ilyenkor a lá-
bához kuporodott, és ijesztő hangon morgott, szörtyögött, fújtatott. Reg-
gelente, ha Fikkelstein úr felébredt, Baci is kinyitotta a szemét, és
lelkesen üdvözölte az új napot:

– Zrr, brrr, fertőzni akarok! – szörtyögte.

Fikkelstein úr mindent megtett, hogy kedves állatkája fertőzni tudjon:

ha az idős hölgy, akinek az orrában laktak, közel hajolt valakihez, azonnal
kizavarta a külvilágra Bacit, hogy Baci más emberekre is átugorhasson.
Most, hogy ki kellett költözniük a hölgy orrából, elárvultan üldögéltek
a koszos, összegyűrt zsebkendőben. Baci ocsúdott először. Lekászálódott
a zsebkendőről, és morogni kezdett:

– Ezer trutymák, nyavalya, mégse ülhetünk itt tétlenül az idők végezeté-

ig! Új lakóhelyet kell találnunk! csak annyi történt, hogy az
idős hölgy kifújta az orrát. Végig-
Fikkelstein úr egyetértett vele. Ő is levonszolta kocsonyás testét a papír gondolta a lehetőségeket, és arra ju-
zsebkendőről. Még szerencse, hogy nem valami szemeteskukában végez- tott, hogy a közeli óvoda tökéletes hely
ték! Vagy egy vécécsészében! Tulajdonképpen jól megúszták a dolgot, lesz, ott kell próbálkozniuk.
Mint mondtuk, Fikkelstien úr és Baci éppen
lakást kerestek maguknak. Az a hír járta,
hogy az óvoda kitűnő terep, a gyerekek
orra nagyszerű lakóhely a fikáknak és baci-
lusoknak. Fikkelstein úr és Baci bemásztak
hát a kerítésen, aztán egy éppen érkező gye-
rek cipőjére tapadva megérkeztek az óvoda
öltözőjébe. Amíg a gyerek a kispadon öltözött,
Fikkelstein úr körbepillantott. Minden undorítón
tiszta volt. A padló ragyogott, az öltözőszekrények
ajtaja csillogott, a levegőben felmosószer szaga terjengett. A folyosón
egy köpenyes néni járkált felmosó fával és vödörrel a kezében. Újra és
újra végigtörölte a padlót, amitől Fikkelstein urat valóságos hidegrázás
fogta el. Baci is elborzadva lapult a padon:

– Ezer fertő és nyavalya, ez nem tűnik túl vonzó helynek! Meneküljünk!

A gyerek ráadásul, akinek a cipőtalpán érkeztek, az imént zsebkendőt

vett elő, és alaposan kifújta az orrát. Borzalom! Hány szerencsétlen
baktérium és fika maradt hajlék nélkül egyetlen másodperc alatt!
Aztán a galád gyerek a papírzsepit egyenesen a szemetesbe hajította.
És a szörnyűségek
ezzel még nem értek véget!
Mielőtt bement volna a terembe,
a kisfiú a mosdóhoz lépett, és kezet mosott!

Baci elképzelte, hány ezer társa tűnik el most a lefolyóban,

és megrettent. Nem, vele ez nem történhet meg – gondolta.
Vissza akar fordulni az óvodából, hogy más helyen próbálkozzék.

Fikkelstein úr azonban nem hátrált meg ilyen könnyen. Pócon Pócra,

híres takonykirály ősére gondolt, és elszántan körbenézett. Lehetetlen,
gondolta, hogy ne akadjon itt egyetlen gyerek orrocska se, ahová beköl-
tözhetnék Bacival!

Nyakon ragadta Bacit, és együtt bementek szépen a nyitott ajtón át a

csoportba.