Professional Documents
Culture Documents
a www.mimoescsipek.hu weboldalon.
ISBN 978-963-08-1039-5
Kisfaludi Boróka – Szűcs Anikó
Európalánta Könyvek
Kedves Barátunk!
Indulhatunk?
AZ ERDŐBEN
– Mimó, én olyan izgatott vagyok! – ugrándozott Csipek az erdei úton, Mimónak hol az egyik, hol a
másik oldalán felbukkanva. – Cserke róka már annyit mesélt az új házáról, most végre megtudhatjuk,
hogy mitől olyan különleges! Gyere, nézd csak! Itt a kék jelzés, ha ezt követjük, egyenesen Cserkéhez
jutunk! – mondta Csipek, és arra a táblára mutatott, amin egy bóbitás madárka üldögélt.
– Megyek már, csak a Ficak kutyust kerestem, mindig elkószál ez a kópé. De valahol itt kell lennie a
közelben – nézett körül Mimó, a bokrokat fürkészve.
– Ne aggódj, hiszen csak szeret bújócskázni – nevetett Csipek. – Meglátod, mindenhova követni fog!
A két jóbarát vidáman lépdelt a napsütötte ösvényen, majd az erdő fái közé érve lassan csicsergés,
susogás, neszezés és zümmögés vette őket körül.
6
Csendben mendegéltek tovább az erdei úton, és csodálkozva nézelődtek: a bokrok és a fák között
mindenhol az erdő aprócska lakói, katicák, lepkék és méhecskék sürögtek-forogtak. Mimó hirtelen
felnézett, mert pont az orra előtt pottyant le egy kerek bükkmakk.
– Csipek, megtaláltam Ficakot, a mókusokkal barátkozik! És már azt is értem, miért potyognak mak-
kok az égből… – nevetett Mimó. – És nézd, találtam egy madárfészket! Tojások is vannak benne!
Nem is tudtam, hogy ilyen kedves kis lakói vannak a fáknak!
– Itt viszont valaki nagyon morcosan kuporog a bokor tövében. Vajon mi baja lehet? – kérdezte Csi-
pek, és óvatosan hátrébb húzódott. – Vigyázz! Nézd csak meg a piros pöttyös kalapját! Ő a Galóca,
és valóban nagyon mérges, nem szereti, ha megtapogatják!
7
Mimó és Csipek ámuldozva sétáltak tovább, ám ekkor észrevették, hogy Ficak egy fa magasban
nyújtózkodó ágáról megszeppenve pislog lefelé.
– No ne félj, mi történt? – kérdezte Mimó, de válaszra nem is maradt idő, mert közben megbotlott. –
Jajj, ez meg micsoda? Hogy kerül ide ez a sok limlom?
– És mi ez a nagy rendetlenség? Hol vannak az állatok? – forgolódott értetlenül Csipek.
A fa tövében régi, rozsdás kanna terpeszkedett, az út mellett mindenfelé eldobált üres üvegek,
zacskók, dobozok és régi, hasznavehetetlen tárgyak hevertek gazdátlanul.
8
A fák mögött ekkor megpillantották Kupacsot, a sünit, aki már messziről integetett feléjük.
– Szia Kupacs! Képzeld, egy nagy kupac szemetet láttunk az erdőben! Miért van ez? – kérdezte
Mimó körbenézve. – És te mit csinálsz itt voltaképp?
Mimó és Csipek a sünihez lépett, aki előtt színes zsákok sorakoztak egymás mellett.
– Én vigyázok az erdő tisztaságára. Összeszedem a sok eldobált szemetet az erdőben, és szét is
válogatom őket: az üveget a fehér és zöld, a papírt a kék, a műanyagot a sárga zsákba gyűjtöm.
Tudjátok, nem minden haszontalan, ami elsőre annak tűnik!
9
– Csak nem úgy érted, hogy ezeket fel tudod használni? – vágott közbe Csipek, és egy lyukas
zacskóra mutatott.
– Dehogynem, hiszen a szemét értékes is lehet! De nem is csak ezért fontos összeszedni…
Tudjátok, amiket az emberek eldobálnak az erdőben, sokszor komoly veszélybe sodorja az álla-
tokat. Engem is nagyon zavar, amikor valami beleakad a tüskéimbe – sóhajtott Kupacs szomorúan.
– Nézzetek csak körül! – folytatta. – A lehullott levelek, ágak, termések, elhervadt virágok mind az
erdő részei, és ezek egyszer lebomlanak.
– Mit jelent az, hogy lebomlik? – kérdezte Csipek, mert akárhogy is igyekezett, sehogy sem tudta
elképzelni.
10
– Föld lesz belőle! – magyarázta Kupacs. – Ezek a szétdobált hulladékok azonban örökre itt marad-
nak, és kárt okoznak valamennyiünknek. – Látjátok, ezért gyűjtöm a zsákokba azt, ami nem az
erdőbe való – tette hozzá.
– Mi is szívesen segítünk! – lelkendezett Csipek, és a kis barátok azonnal munkához is láttak: az erdő
többi szorgos lakója és Ficak segítségével a zsákok hamar megteltek üveggel, fémdobozzal, papír-
ral és műanyaggal.
– Te Kupacs, és mondd csak, hová viszed a zsákokat, ha megtelnek? – kérdezte Csipek, miközben
kiszabadította a kis vakondot egy szatyor alól.
11
– Vissza a városba, oda, ahol a hulladékszigetek vannak, a nagy színes szemeteskukák! – mondta
Kupacs. – Gondolkoztatok már azon, hogy ami a kukában van, abból mi mindent lehet csinálni?
A papírból például újra papír lesz: füzetek, újságok, színezők, tojástartók.
– És a műanyag palackból újra palack? – kérdezte Csipek csodálkozva.
– Igen. De lehet akár kisautó, pulóver vagy locsolókanna is. Kitaláljátok, hogy melyik anyagból
készíthető bicikli vagy autó?
– Úgy emlékszem, nem papírból van, annál nehezebb… Valami fém lehet… Talán a konzervdoboz-
ból? – találgatott Mimó.
– Úgy van! Az üvegből pedig újra üveget készítenek. Hát nem érdekes?
12
– De miért van erre szükség, Kupacs? – kérdezte Csipek.
– Mondok egy példát: ha nem figyelünk oda, ha nem gyűjtjük a papírt, akkor elfogynak a fák,
amikből a papír készül. Ráadásul mi lenne velünk, erdei állatokkal, erdők nélkül? Nem lenne hol
laknunk… Úgy tudunk együtt vigyázni a természetre, hogy annyiszor újrahasználjuk az anyagokat,
ahányszor csak lehet. És hogy ne felejtsétek el, amiről meséltem, elmondok nektek egy verset. Az
erdő legöregebb tölgyfája tanította nekem, amikor még iciri-piciri kis sündisznó voltam:
13
A PATAKNÁL
Mimó és Csipek folytatta útját az erdei ösvényen. Lassan ritkulni kezdtek körülöttük a fák, és hama-
rosan egy kis patak partjára értek, ahol régi barátjuk, Potyka béka köszöntötte őket vidáman.
– Szia Potyka! – örvendezett Mimó, a kis fahídon lépdelve, miközben Csipek a köveken egyensú
lyozva igyekezett átjutni a túlpartra.
– Hoztam nektek friss forrásvizet – kínálta Potyka a kirándulókat. – Mi is lenne a növényekkel, az ál-
latokkal és az emberekkel víz nélkül?
– A virágok elhervadnának, ha nem locsolnánk őket – mondta Mimó.
– Én pedig nagyon szomjas lennék! – vágta rá Csipek azonnal, és nagyot kortyolt a pohárból.
– De tudjátok, sajnos, sok veszély fenyegeti ezt a patakot… – tette hozzá Potyka szomorúan.
– Pedig jó lenne, ha sokáig csoboghatna, és számtalan apró lakója is jól érezné magát.
15
– Miért, ilyen sokan laknak a vízben? – kérdezte Csipek. – Én eddig csak a madarakat láttam, akik a
víz felszínén úszkálnak.
– Gyertek közelebb, megmutatom! – Potyka a vízfelszín fölé hajolt. – A víz nemcsak iható, hanem
sok kis állatnak és növénynek ad otthont. Nézzétek, itt van egy békaóvoda éppen előttünk, sok kis
ebihallal!
– Tényleg sokat kell még tanulnom, de ezeknek a kis ebihalaknak is, mire elkezdik a béka‑ugróiskolát!
Hiszen néhánynak most még lába sincsen! – nevetett Csipek.
– Vannak itt még mások is – folytatta Potyka. – Élnek itt csigák, rákok, tarajos gőték, különféle halak,
és gyakori vendég nálunk a vízisikló is – de egyre többen beszélnek arról, hogy elköltöznek innen.
– Miért mennének el? Mégis mitől félnek? – aggodalmaskodott Mimó.
16
– Sajnos az emberek sokszor meggondolatlanul szennyezik a vizet, és ez megijeszti az itt lakókat…
– mondta Potyka, miközben feljebb sétáltak a parton.
– Miért, mi történik a vízzel? – kérdezte Mimó és Csipek egyszerre. – Itt miért más a színe és mitől lett
habos? Hiszen így az őzikék sem tudnak inni belőle… a halacskák sem fickándoznak annyira… és mi
úszik ott a vízen?
– Nem is gondolnátok, de a mosás, a sok tisztítószer és a gyárak koszos vize is árt a folyóknak és
a patakoknak. Sokan pedig szemetet dobnak beléjük. Az ivóvíz olyan kincs, amire közösen kell
vigyáznunk, mert már egyre kevesebb van belőle a Földön. Erre mindenkinek gondolnia kell,
tehát nektek is.
17
– Nekünk? Hogyan? Hiszen én nem is szoktam mosni! És gyáram sincs! – mentegetőzött Csipek.
– Az tényleg nincs – nevetett Potyka. – De ki az, aki fogmosás közben a folyó vízzel játszik? És aki
olyan sokáig feleslegesen pancsol a fürdőkádban? – sorolta Potyka. Mimó és Csipek lesütött
szemmel hallgatott. – Tudjátok, nekünk is vigyáznunk kell minden cseppre, és ha lehet, takarékos
kodnunk kell a vízzel. Ha nem használjátok, mindig zárjátok el a csapot! Ez a legfontosabb, és ezt ti
is könnyedén megtehetitek.
– Ha eszembe jut a kis békaovi, szívesebben zuhanyozok fürdés helyett. Erre eddig nem is gondol-
tam – vallotta be Mimó.
– Én pedig használni fogom az új fogmosópoharam – tette hozzá Csipek.
Ficak jelentőségteljesen bólogatott.
18
– Hát ezt örömmel hallom! – nevetett Potyka. – Gyertek felém máskor is! Hallottam ám, hogy ismeritek
már az öreg tölgyfa énekét, én így ismerem:
Csap ne csepegjen,
Potyka nevessen!
Patak és hal így lesz vidám,
ne feledd el, kis cimborám.”
19
A DOMBOLDALON
– Már nagyon közel vagyunk, lent a völgyben látom is Cserke házát – mondta Mimó lihegve, amikor
felértek egy kis domb tetejére. – Pihenjünk egy kicsit, olyan kellemes szellő fújdogál itt!
Épp letelepedtek volna a réten, amikor egy színes papírsárkány röppent el előttük, és
könnyedén cikázott tovább a felhők között.
– Halihó! – köszönt a zsinór végét fogó Berka, a bagoly.
– Szia Berka! Milyen szép sárkányod van! És milyen jó illat van itt! – kiáltotta Csipek, miközben a széllel
versenyezve szaladt lefelé a dombról.
– Igen, nagyon tiszta errefelé a levegő! Nézzétek csak, mennyi virág nyílik a réten – büszkélkedett
Berka.
21
– A levegőt sokszor nem is vesszük észre, mert láthatatlan. De ugyanúgy, mint a víz, nélkülözhetetlen
az élethez. Az emberek, az állatok, sőt még a növények is lélegeznek! Ha felnéztek, láthatjátok a
sok kis élőlényt, akik itt zsüzsögnek körülöttünk, és az életük nagy részét a levegőben töltik. A virágok
magját is a szél fújja egyik helyről a másikra, hogy aztán újra kihajthasson.
– Tényleg, mint ennek a pitypangnak a magjait! – Mimó nagyot fújt, és a kis magok a szél szárnyán
rögtön útjukra is indultak.
– Mennyi madár kering a felhők közt! – forgolódott Csipek. – És ez a sok illatos virág! Olyan jó lenne
otthon is minden nap ilyen friss, illatos levegőt szívni! – ábrándozott mélyet szippantva.
22
– Hát igen… – mondta Berka, és nagyot sóhajtott. – Tudjátok, sajnos nem mindenhol ilyen jó a
levegő. A városokban nagyon sok a por, a kocsik kipufogójából szürke füst száll mindenfelé. Azt a
levegőt nem jó belélegezni…
– Igen emlékszem, a nagyvárosokban a levegő is egész más, mint itt… Olyan… büdös! – fejezte be
a mondatot Csipek. – De hogyan lehetne ezen segíteni?
– Egyszerűbben, mint gondolnád – derült fel Berka. – Például ha sétálunk, biciklizünk vagy más esz-
közt használunk, amikor csak lehet, megóvjuk a levegő tisztaságát.
– Ezt úgy érted, hogy üljünk seprűnyélre? – kérdezte Csipek, és törte a fejét, hol is látott legutóbb seprűt.
– Nem erre gondoltam – nevetett fel Berka. – De ha például buszra, villamosra vagy vonatra szálltok,
azzal is sokat segíthettek.
23
– Nekem ez könnyen fog menni – mondta Mimó. – Úgyis sokat járunk biciklizni. Ha ettől a szél is
boldogabban fújdogál majd, akkor erre különösen figyelni fogunk.
– Én nagyon szeretek útközben beszélgetni. Sokkal jobb, mint egyedül ücsörögni... még ha egy kicsit
tovább is tart az utazás – csipegte Csipek. – Berka, köszönjük! Már látom is innen Cserke házát. Mi
továbbmegyünk...
– Jó utat! Daloljatok a madarakkal, hallgassátok meg, mit énekelnek:
Csap ne csepegjen,
Potyka nevessen!
Patak és hal így lesz vidám,
Ne feledd el, kis cimborám!
24
CSERKE HÁZA
Mimóék elérkeztek Cserke házához, aki integetve fogadta őket. A kertjében friss paradicsom,
paprika és mindenféle zöldség termett, a kerítésen és a fák között nyüzsögtek az erdei madarak.
– Üdvözöllek Titeket a Cserke-lakban! – köszöntötte őket Cserke.
– Nohát, milyen gyönyörű kis kert! Akkor Te nem is mész vásárolni a boltba. Ebben a kertben biztos
mindent megtalálsz, amire szükséged van – ámuldozott Csipek.
– Hát, ez nem egészen így van. Sok mindent kapunk a természettől a zöldségeken és gyümölcsökön
kívül is – folytatta Cserke. – Gyertek beljebb, és nézzünk körül odabent a házban.
26
– Tudjátok idebent minden energiával működik, és ahhoz, hogy megvédjük a természetet, figyel-
nünk kell arra, hogy ne pazaroljuk. Ebben a házban azt is meg tudom mutatni, hogy hogyan –
folytatta Cserke, amikor beléptek az ajtón.
– Micsoda érdekes, kukac alakú villanykörte! Ez már nem is hasonlít egy körtére – mondta Csipek.
– Igen, tudod ez energiatakarékos – mosolygott Mimó.
– Ez azt jelenti, hogy sokat alszik? – kérdezte Csipek bizonytalanul.
– Ugyanúgy használom, mint a régit, de ez akkor is világítani fog még, amikor újra lehull a hó és az-
tán újra kinyílnak a virágok – mesélte Cserke.
27
– Nehéz elképzelni, de az energiát, amitől a lámpa világít, azt is a természet adja nekünk. Ha nem
figyelünk rá és például nappal égve hagyjuk a lámpát, vagy télen nyitva felejtjük az ablakot, akkor
az energia megszökik, elfut, mint egy fürge kis manó, és a természet lassan elveszíti az erejét.
– És hogyan tudjuk az energiamanót elcsípni? – érdeklődött Csipek. – Álljunk őrt az ablakok mellett?
– Akár azzal is segíthetsz, ha lekapcsolod a villanyt, ha már süt a nap, vagy lejjebb tekered a fű
tést, ha túl meleg van a szobában. A rádióba vagy a kisautódba pedig használj olyan elemet, ami
újratölthető és többször is bele tudod majd rakni.
28
Mimóék még ámultak, nézelődtek egy darabig Cserkénél, aztán leültek a kertbe, és ebédre friss
zöldséget, gyümölcsöt ettek. Ropogós sárgarépa, mosolygós alma és csengő barack is termett itt
a kiskertben.
– Vigyetek magatokkal belőle az útra – ajánlotta Cserke, és egy fonott kosarat adott a kezükbe. –
Ebbe sok minden belefér, és nem viszi el a szél úgy, mint a műanyag zacskókat.
– Igen, hallottuk Kupacstól, hogy milyen sok gondot okoz a szemét az állatoknak – mondta Mimó, és
elmesélte, hogy kikkel találkoztak és mit hallottak erdei útjuk során.
29
Felidézték, hogy mik azok a dolgok, amiket el kell kerülni… Te is emlékszel rá?
30
„Erdőn ha jársz, gondold sorra:
Szedd fel, gyűjtsd és használd újra!
Csap ne csepegjen, Potyka nevessen!
Séta közben, két keréken
Vidám nóta száll a szélben.
Az egész Föld így lesz vidám,
Ne feledd el, kis cimborám!”
31
Kiadványainkról bővebben tájékozódhat
a www.mimoescsipek.hu weboldalon.