Barlangász Daloskonyv

(A majdnem teljes)
FÉLNÓTÁSKÖNYV
Tartalomjegyzék
HIMNUSZOK Ha végre itt a nyár 19.

Barlangász himnusz 1. Hogyha ráérsz édes komám, 19.
Bányász himnusz 2. Mély ez a zsomboly 20.
Székely himnusz 2. Barlangban, sej 20.
Kohász himnusz 2. A lustaságtól 20.
Erdész himnusz 2. Dal a 11-esről 21.
Let kiss 21.
Barátom volt 21.
BARLANGÁSZ DALOK
Alsó-hegyi zsombolyfenék 22.
A barlangász 3. A Juhásznak 22.
Gyirlada 3. Lyukba estünk, gyerekek 22.
Van három overallom 3. Egy kő leesett 23.
A barlangász hitvallása 4. Jeges tónak 23.
Csőszpuszta a Bakonyban 5. Te keress legalább 23.
Leng a mocskos lobogónk 5. Barlangászgyerek 24.
A barlangkutató 6. Csak egy kő volt 24.
E táj nekünk 6. Bátyó-dal 24.
Félnóta 7.
A barlangász mindig sír 25.
Kispolgárok nem vagyunk 7.
Lent a sötét föld alatt 25.
Boldogtalan az az anya 8. Ebben a barlangban 25.
Csőszpusztán nagy a sár 8. Négy ÉMKÉ-s 26.
Fenn a nagy Gerecsén 8. Felmentünk 26.
Vihar után 9. Zöldre van a forrás vize festve 26.
Karbidlámpa-dal 9. Még mindig fáj 27.
A hideg falak 9. Otthon ülni 27.
Jöjj, jöjj 10. Jósvafői falu végén 27.
Hűvös az éj 10.
Valahol egy kis faluban 28.
Huszonegy, huszonkettő, 10. Jaj, de jó a barlangásznak 28.
huszonhárom Indulj az útra 28.
Ha egy barlangász 11. Égerszögi csárda 28.
Barlangász dal 11. Dal az overallról 29.
Kispolgárok vagyunk 12. Géza bátyám 29.
Bükk fennsíki blues 12. Sáros gúnyát visel a babám 29.
Ülep-óda 13. Kislányokkal 29.
Három sárga 13.
Maucha-óda 30.
Búvár himnusz 14.
Musztáng (Maucha bosszúja) 30.
A barlang mélyén 14.
Tigris vize folyik csendesen 30.
Jósvafő, ó Jósvafő 15.
Barlangba mentem az este 15. Micsoda nagyszerű dolog 31.
Toborzó 16. Csábítva hív 31.
H.V.D.J.E. 16. Nagy a feje 31.
Csőszpusztai kertek alatt 17. Lámpák fényében 31.
Zöld volt a mező 17. Belyukadtunk… 32.
Ott, ahol a cseppkőharang 17. Óh, a Kapolya 32.
Szeretem a nedves félhomályt 18. Minden kő ingatag 32.
Kapolya-dal 18. Nem szabad 32.
Hosszú az út Kapolyáig 18. Viktor jó barlangász 32.
Afrikában 19.
GEOLÓGUS NÓTÁK 21 – 22 – 23 50.
Eötvös Lóránd egyetemen 33. Ott, ahol zúg az a négy folyó 51.
Jura kori geóda 33. Menza nóta 51.
Geológus induló 34. Nyuszikák 52.
Goldschmiedt előtt 34.
Aluminiumedény 34. A fegyenc 52.
Legszebb kő 35. Acethylen Jim 53.
Megismerni a kvarcot 35. Lacika, Sárika 53.
Még, még 35. Manapság már nem lehet 54.
Volt egyszer egy kisgyerek 36. Szellő zúg távol 54.
A csongorádi bíró lánya 36. Márványkűbül 54.
El Paricutin 37. Hullámzó szennyvizek tetején 55.
Lakkolitka 37. A Hoffmann-féle körkemence 55.
Tizenhárom kalcit 37. Viszik, viszik a szilvát 55.
Quantitatíve 56.
SOPRONI EGYETEMRŐL Maros vize 56.
ÖRÖKÖLT DALOK, SVÁB NÓTÁK Két ódal szalonna 56.
A pinzgaui sváb 38. Úgy szép az élet 56.
Azt mondta a budakheszi sváb 38. Éjfélt ütött már az óra 56.
A pápa s a szultán 39. Nem tehetek róla 57.
Krampampuli 39. Nagy feltaláló, úgy hívták: Bell 57.
Tisztelet a bányász szaknak 39. Libát pucult 57.
Brennbergi nóta 40. Gölöncsér Erzsébet 57.
Flandorffer utca 40. Kekulé 58.
Bumfalva 41. Megszökött a feleségem, 58.
Megszökött a centrifugám 58.
Szép városka Sopron 41.
1848. 58.
Mindnyájan voltunk egyszer 41.
Nincs szebb állat a kecskénél 58.
Mit kezdjek én szegény tatár 42.
Udvaromon 59.
Cimbora, rád köszöntöm 42.
A révület herándosai 59.
Megdöglött a tehen 59.
EGYÉB ÁLTALUNK SZERZETT ÉS Képzeljétek, tegnap este 59.
BESZERZETT NÓTÁK
Víziló mambó 59.
Felmászott a nyúl a fára 43.
Lumumba 60.
A Szentkúti búcsú 43.
Tizenhárom ezüst pityke 60.
Hosszi, vékony 43.
Fene ette vóna meg a világot 60.
Fölmászott a kukac 43.
Krasznakorka 60.
Szomorúan öntöm ki a moslékot 44.
Kék ibolyácska 61.
Kósza szélben 44.
Az bajom van véled 44.
Cserkészinduló 61.
Itt van, itt van a kikelet 61.
Honfoglalás 44.
Parabola 61.
A kő balladája 45.
Hejhó 61.
Kazalrakás 46. Valaki hiányzik 62.
Még azt mondják 46. Régi falióra 62.
A Tordai hasadék igaz története 47. Ettünk a falombot 62.
Átalmennék a Tiszán 47. Régi idők 62.
A tengerek, a tengerek 48. Ennek a sziklának 62.
Sziklabarlang belsejében 48.
Vizsga dalok 49.
Nyóc forint hat garajcár 49.
ITALRECEPTEK
A dob kopog 50. Barackba barack 63.
Rumbatej 63.
Jávor-koktél 63. Rumos kóla 64.
Maflás 63. Krampampuli 64.
Szörnyű 63. Eleg 64.
Vadász, Leó. Puli, Massza, Cibere 63.
1848. 58. Cserkészinduló 61.

21 – 22 – 23 50. Csőszpuszta a Bakonyban 5.
A barlang mélyén 14. Csőszpusztai kertek alatt 17.
A barlangász 3. Csőszpusztán nagy a sár 8.
A barlangász hitvallása 4. Dal a 11-esről 21.
A barlangász mindig sír 25. Dal az overallról 29.
A barlangkutató 6. E táj nekünk 6.
Ebben a barlangban 25.
A csongorádi bíró lánya 36. Égerszögi csárda 28.
A dob kopog 50. Egy kő leesett 23.
A fegyenc 52.
Éjfélt ütött már az óra 56.
A hideg falak 9. El Paricutin 37.
A Hoffmann-féle körkemence 55.
Eleg 64.
A Juhásznak 22.
Ennek a sziklának 62.
A kő balladája 45.
Eötvös Lóránd egyetemen 33.
A lustaságtól 20.
Erdész himnusz 2.
A pápa s a szultán 39.
Ettünk a falombot 62.
A pinzgaui sváb 38.
Felmászott a nyúl a fára 43.
A révület herándosai 59.
Felmentünk 26.
A Szentkúti búcsú 43. Félnóta 7.
A tengerek, a tengerek 48. Fene ette vóna meg a világot 60.
A Tordai hasadék igaz története 47. Fenn a nagy Gerecsén 8.
Acethylen Jim 53.
Flandorffer utca 40.
Afrikában 19.
Fölmászott a kukac 43.
Alsó-hegyi zsombolyfenék 22.
Geológus induló 34.
Aluminiumedény 34.
Géza bátyám 29.
Átalmennék a Tiszán 47.
Az bajom van véled 44. Goldschmiedt előtt 34.
Azt mondta a budakheszi sváb 38. Gölöncsér Erzsébet 57.
Bányász himnusz 2. Gyirlada 3.
Barackba barack 63. H.V.D.J.E. 16.
Ha egy barlangász 11.
Barátom volt 21.
Ha végre itt a nyár 19.
Barlangász dal 11.
Három sárga 13.
Barlangász himnusz 1.
Hejhó 61.
Barlangászgyerek 24. Hogyha ráérsz édes komám, 19.
Barlangba mentem az este 15.
Barlangban, sej 20. Honfoglalás 44.
Bátyó-dal 24. Hosszi, vékony 43.
Belyukadtunk… 32. Hosszú az út Kapolyáig 18.
Boldogtalan az az anya 8. Hullámzó szennyvizek tetején 55.
Brennbergi nóta 40. Huszonegy, huszonkettő, 10.
Bumfalva 41. huszonhárom
Búvár himnusz 14. Hűvös az éj 10.
Bükk fennsíki blues 12. Indulj az útra 28.
Cimbora, rád köszöntöm 42. Itt van, itt van a kikelet 61.
Jaj, de jó a barlangásznak 28.
Csábítva hív 31.
Jávor-koktél 63.
Csak egy kő volt 24.
Jeges tónak 23. Négy ÉMKÉ-s 26.
Jósvafő, ó Jósvafő 15. Nem szabad 32.
Jósvafői falu végén 27. Nem tehetek róla 57.
Jöjj, jöjj 10. Nincs szebb állat a kecskénél 58.
Jura kori geóda 33. Nyóc forint hat garajcár 49.
Kapolya-dal 18. Nyuszikák 52.
Karbidlámpa-dal 9. Óh, a Kapolya 32.
Kazalrakás 46. Ott, ahol a cseppkőharang 17.
Kék ibolyácska 61. Ott, ahol zúg az a négy folyó 51.
Kekulé 58.
Otthon ülni 27.
Képzeljétek, tegnap este 59.
Két ódal szalonna 56.
Parabola 61.
Kislányokkal 29. Quantitatíve 56.
Kispolgárok nem vagyunk 7. Régi falióra 62.
Régi idők 62.
Kispolgárok vagyunk 12.
Rumbatej 63.
Kohász himnusz 2.
Rumos kóla 64.
Kósza szélben 44.
Sáros gúnyát visel a babám 29.
Krampampuli 39.
Székely himnusz 2.
Krampampuli (ital) 64.
Szellő zúg távol 54.
Krasznakorka 60.
Szép városka Sopron 41.
Lacika, Sárika 53.
Szeretem a nedves félhomályt 18.
Lakkolitka 37. Sziklabarlang belsejében 48.
Lámpák fényében 31. Szomorúan öntöm ki a moslékot 44.
Legszebb kő 35. Szörnyű 63.
Leng a mocskos lobogónk 5. Te keress legalább 23.
Lent a sötét föld alatt 25. Tigris vize folyik csendesen 30.
Let kiss 21. Tisztelet a bányász szaknak 39.
Libát pucult 57. Tizenhárom ezüst pityke 60.
Lumumba 60. Tizenhárom kalcit 37.
Lyukba estünk, gyerekek 22. Toborzó 16.
Maflás 63. Udvaromon 59.
Manapság már nem lehet 54. Úgy szép az élet 56.
Maros vize 56. Ülep-óda 13.
Márványkűbül 54. Vadász, Leó. Puli, Massza, 63.
Maucha-óda 30. Cibere
Még azt mondják 46. Valahol egy kis faluban 28.
Még mindig fáj 27. Valaki hiányzik 62.
Még, még 35. Van három overallom 3.
Megdöglött a tehen 59. Vihar után 9.
Megismerni a kvarcot 35.
Viktor jó barlangász 32.
Megszökött a centrifugám 58.
Viszik, viszik a szilvát 55.
Megszökött a feleségem, 58.
Víziló mambó 59.
Mély ez a zsomboly 20.
Vizsga dalok 49.
Menza nóta 51. Volt egyszer egy kisgyerek 36.
Micsoda nagyszerű dolog 31. Zöld volt a mező 17.
Minden kő ingatag 32. Zöldre van a forrás vize festve 26.
Mindnyájan voltunk egyszer 41.
Mit kezdjek én szegény tatár 42.
Musztáng (Maucha bosszúja) 30.
Nagy a feje 31.
Nagy feltaláló, úgy hívták: Bell 57.
HIMNUSZOK
Barlangász himnusz
Fenn már kigyúlt az éjszaka,
Messzi fények ragyognak szerteszét,
De a patak nem hozza el nekünk
A csillagok neszét.
Ott fenn barátok alszanak,

S talán ránk gondolnak még,
De itt a mélyben sötétek a falak,
Csak a karbidlámpa ég.
Ref.:
Sej, haj, nem bánom én,
Ha a síromon nem lesz kereszt,
Aki nem látta még a csend világát,
Úgysem érti ezt.
Foltos ruhájú víg legény

Próbaútján nem kíséri gond,
Hegykirálynő csodabirodalmát
Két kezével ássa a bolond.
Cseppkőpalástban élete,
Ő lesz majd e világrész ura,
Ó, de addig sok ezerszer gyúl ki még
Fenn a felszínen az éjszaka.
Ref.:
Sej, haj, nem bánom én,
Ha a síromon nem lesz kereszt,
Aki nem látta még a csend világát,
Úgysem érti ezt.
1
Bányász himnusz
Szerencse fel, szerencse le; Ki szívében bányász legyen.
Ilyen a bányász élete. És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Váratlan vész rohanja meg, Isten kezében életünk. Ő megsegít, reméljük!
Mint bérctetőt a fergeteg. Te kisleány ne bánkódjál,
Nem kincs után sóvárgok én, Bányászként halni szép halál!
Bányász kislányt óhajtok én. Egekbe szállani fel, fel Szerencse fel,
Bányász kislányt óhajt szívem, Szerencse fel, szerencse fel!
Székely himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Göröngyös úton, sötét éjjelen Népek harcának zajló tengerén
Vezesd még egyszer győzelemre néped Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Csaba királyfi csillag ösvényén. Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Kohász himnusz
E roppant széles világon amerre csak eljut a hír:
Rityeg-rotyog a kohó, izzanak az ércek,
A kohászok nótájától zengenek a bércek.
Zúzzad az ércet, nemesítsd a fémet
Kell ez a honnak te derék kohász!
Fel a kohóra!
Ércet bele!
Fel a pöröllyel!
Sújts le vele!
Zúzzad az ércet, nemesítsd a fémet
Kell ez a honnak te derék kohász!
Erdész himnusz
Erdész vagyok, csöndes tanyám erdő mélyében áll, A bíbor színű alkonyat terólad mond mesét.
Hová csak farkas és madár, szelíd kis őz talál. Neved dicséri a madár, ha zengi énekét.
Feledve rég a külvilág, csendes az életem. Ábrándos álmokat mesél az esti csönd s magány...
||: És mégis megsebzé szívem az égő szerelem. :|| ||: Epedve súgom nevedet minden bús éjszakán. :||
Bükkfák smaragdja sápadoz halk őszi lombokon.

Ha ballag már a vén idő az ősi dombokon.
Eltávozóban int felém szerelmem s életem.
||: Örökre nyugodalmat ád az erdő énnekem. :||
2
BARLANGÁSZ DALOK
A barlangász
A barlangász, a barlangász A barlangász, a barlangász
Vidáman száll a mélybe, Nem lesz a TV sztárja,
Mert várja őt, mert hívja A felszínen nem étterem,
Őt egy szebb világ reménye. Csak kis tábortűz várja.
Feltárul ott a sok titok, Nem gyűjtöget nagy kincseket,
A természet rejtélyei. Pár vízcsepp méri életét,
A barlangászt, a barlangászt De ott, hol jár a barlangász,
A barlang élteti. Eltűnik a sötét.
A nagyvilág, a nagyvilág
Nékünk sok szépet kínál:
Kék tengerek, zöld fenyvesek,
Kis tó a hegy lábánál.
║: Bárhol legyünk, bármit teszünk,
A barlang mindig visszahív,
Mert boldogabb a föld alatt
A lélek és a szív:║
Gyirlada
Szóló: Megjöttünk mi magyarok Szóló: Hogyha innen elmegyünk
Kórus: gyirlada gyirlada Kórus: gyirlada gyirlada
Szóló: Bontani egy barlangot Szóló: Egy barlangot elviszünk
Szóló: Úgy hívják, hogy Andaka Szóló: Ha nem visszük, itt marad
Szóló: S Bacso Kiro pestera Szóló: Minket visz el a vonat
Ref.: Szóló: Ó gyirladada Ref.: Szóló: Ó gyirladada

Szóló: Ó gyirlada gyirlada Szóló: Ó gyirlada gyirlada
Van három overallom

(dal: Van három jó barátom)
Van három overallom, van három overallom,

Ki nedves mindenkor, ki sáros mindenkor.
Az egyik már csak rongy,

A másik meg toprongy,
A harmadik folt hátán folt,
Új overall régen volt.
S a szív mást nem kíván,
A szív, a szív mást nem kíván.
3
A barlangász hitvallása
(dal: A börtön ablakába)
Monológ: Hogy mért lettem barlangász?

Már magam sem tudom.
Egyszer elkezdtem, és abbahagyni nem tudom.
Az életem mit sem ér, ha barlangba nem mehetek,
Nélküle az életet nehezen viselem.
A barlangok mélyére Sok cseppkő, hűs falak,
Soha nem süt le a nap, Mind mennyi jó barát.
Az órák tovaszállnak, Még vissza-visszavár
Mint egy röpke pillanat. Egy késő délután.
Ref.: Ref.:
Nagy a csend és a sötét,
De éltet a remény, A mélyben nagy a sár,
Hogy e világ a miénk, Csupa víz lesz a ruhád.
Ez a csend és a sötét, De megvan a tudat,
Csak a miénk Hogy egy új világban jársz.
A barlangban az órák Ref.:

Oly gyorsan múlnak el,
Egy barlangász dalától Vasárnap vár egy lány,
Talán vidámabb leszel. Hogy este hozzá mész.
Ne szállj le semmiképp,
Ref.: Mert nagy lent a veszély.
Vagy a barlang, vagy a lány,

Oly nehéz a választás,
De ha barlangász a lány,
Veled együtt mélybe száll.
A barlang vár.
Monológ: És ha egyszer meghalok, benne halok én is.

Síromon a guanó, és cseppkő folyjon végig.
Denevérek súgják: köztük vagyok én is.
Haló poraimon a sötétség világítson.
Ha egyszer eljönnek, akik utánunk indultak,
Sírom kövén szívjanak el egy cigit.
Ők azok, akik végig járják, amin mi is végigmentünk.
Ők viszik csak rozsdás lámpáikat, mindig csak előre…
4
Csőszpuszta a Bakonyban
Csőszpuszta a Bakonyban, Bakonyban, Bakonyban,
Négyszáz méter magasban, magasban, magasban,
Van ott minden borzasztó, borzasztó, borzasztó,
Barlang és egy föld alatti tó-ó-ó Csőszpusztán!
Túl hosszú lett a barlangunk,

Végére sohasem, sohasem jutu-u-unk.
Csőszpusztán!
Volt egyszer egy barlangász, barlangász, barlangász,

Üvegbe tett egy gyertyát, gyertyát, gyertyát,
Így ment le a Ferencbe, Ferencbe, Ferencbe,
Ő volt az a pici Zentai-i-i Fricike!
Szentelt gyertya barlangban, barlangban, barlangban,

Szarban hagy, ha nagy baj van, nagy baj van, nagy baj van.
Nem tudta ezt Fricike, Fricike, Fricike,
Majd hogy meg nem ette őt ott le-e-ent a fene!
Szentelt gyertya barlangban

Szarban hagy, szarban hagy, ha nagy baj va-a-an.
Csőszpusztán!
Térképezni barlangban, barlangban, barlangban,

A végponti zónában, zónában, zónában,
Csúszni, mászni, jaj, de jó, jaj, de jó, jaj, de jó,
Hülyét kap a legtöbb kutató-ó-ó Csőszpusztán!
Fordítsd hát ki a barlangot!

És izometrikus térképét kapo-o-od,
Jobb híján!
Leng a mocskos lobogónk

(dal: Leng a selyem…)
Leng a mocskos lobogónk,

Denevér van közepébe bevarrva.
De sok hülye barlangász
Üvöltözik fájdalmában alatta
Ugye fiúk, szép az élet, a barlangász élet,

Ha elment az ép eszed,
Köztünk van a helyed, a sötétben!
Ugye lányok, szép az élet, a barlangász élet,

Ha elment az ép eszed,
Te is lejöhetsz velünk a sötétbe!
5
A barlangkutató
Vándorlunk, vándorlunk, vándorlunk, Ref.:
vándorlunk, a nagy barlangon át,
Az ember csodákat lát, Szifonban, szifonban, szifonban, szifonban,
Mitől borsódzik a hát. szifonban hideg a víz,
De minket ez nem iz-
Ref.: Ó, ajajaj gat, edzettek vagyunk mi bíz.
A barlang nem mindig sötét,
A lámpa ég, hát lemegyünk még, Ref.:
Nem szakadhat ránk az ég!
Agyagban, agyagban, agyagban, agyagban,
Ősember ős ember, ősember hős ember, agyagban csúszik a láb,
ősember nős ember volt, De mi nem adjuk alább,
De ebbe bele is holt, Hamarabb leérünk legalább.
Nem maradt más, csak egy csont.
Ref.:
Ref.:
A barlang, a barlang, a barlang, a barlang,
A barlangi medve, a barlangi medve a barlang, jaj, de sáros,
még Ingyen láthatta a csodát, Végigmenni nem tanácsos,
Úgy loholt a barlangon át, Mert még a fülünk is sáros lesz.
De ott is hagyta a fogát.
Ref.:
Ref.:
Opálok, opálok, a kurva anyátok,
Denevér, denevér, denevér, denevér, miért nem jöttök elő?
denevér barlangban repked, Azt mondják ez a hely lelő,
A turista alatta reszket, De ez így nem nyerő.
A guanó fejére eshet.
Ref.:
Ref.:
A kutató, kutató, kutató, kutató
Vakrákok, vakrákok, vakrákok, vakrákok nem csak mély barlangot kutat,
ilyent nem láttak még, Kivizsgál minden kis lyukat,
A főágban lámpa ég, Amíg a végére lyukad.
A csónakban vacog a nép.
Ref.:…… (Csak a föld!)
E táj nekünk
E táj nekünk nem álomvilág. Úttalan út, szerencsénk vezet.
Visszahív a nyár, sok régi jó barát. A barlang mélyén száll a képzelet,
Nyáresti tüzünk oly messze ragyog, Csodákkal vár a cseppkővilág,
Itt van a tanyánk, az erdő nekünk susog. És álmodban az út egyre visz tovább…
Mesés e táj, csodás világ,

Ha láttad már, sohasem, ó sosem,
Soha el nem felejted, ó nem.
6
Félnóta
(dal: Megismerni a kanászt)
Megismerni a Zentait pöttöm szandáljáról, Ref.:

Mamutfényű lámpájáról, kék svájcisapkáról
Lement Frici a barlangba, de nem hozott kaját,
Ref.: Szecskavágó üzemmódban rág egy cigarettát.
Hej, barlangász volt, barlangász volt,
De már belevénhedt, Ref.:
Nem megy már le a barlangba csak a pereméhez.
Megy a Trabant a nyelőbe, csak teteje látszik,
Lement mégis a barlangba megmászni egy létrát, Azt tolják a barlangászok, Frici hahotázik.
Vonszolták a barlangászok, mint egy döglött békát.
Ref.:
Ref.:
Beöltözött a Pipi is talpig feketébe,
Forduljunk hát vissza fiúk, a barlang túl mély lett, S felkiáltott: a nótának legyen végre vége!
Elővette pléh kulacsát, s fenekére nézett.
Ref.:
Hej, ő is: barlangász volt, barlangász volt,

De már belevénhedt,
Megvédi a fiataltól, ha bántják a vénet.
Kispolgárok nem vagyunk

(dal: Glóri, glóri, alleluja)
Kispolgárok nem vagyunk, és pénzünk sincs elég, Ref.:

És gyakran jót sem ihatunk, habár ez illenék.
De új barlangot építünk a régiekhez még, A barlangász a föld alatt egy kicsit boldogabb,
És ez a legszebb mesterség! Mert tudja jól, hogy ott a plafon reá nem szakad.
A dúcolás is csak azért kell, mert mozog a kő,
Ref.: Vékonyabb legyél a résnél, Hisz, hogy néz ki lenn a hegytető?
Masszívabb az álfenéknél,
Mert az ember lyukakért él, Ref.:
És ez a legszebb mesterség!
Szabadságnak vége, és a banda elvonul,
A barlangász a barlangokban éli életét, A hátizsákban minden sorra egymáson lapul.
Pályáján őt nem kíséri pénz, se bankbetét, De legközelebb újra jövünk, újra itt leszünk,
De lámpánk fénye eloszlatja az örök homályt, És addig száll az énekünk:
Amely ezredéve vár.
Ref.:
Ref.:
(Kemény fickók vagyunk mi, és nem fáradunk el,
Sátorokban alszunk, és a föld a vánkosunk, Bár hátizsákunk súlya nagy, nevetve visszük el.
Hálózsákba bújunk, így hát meg se fagyhatunk, Bejárjuk a sötét erdő összes barlangját,
De reggel aztán új erővel újra indulunk, S lenézzük a kispolgárt!
Mert hisz egy a jelszavunk:
Ref.:)
7
Boldogtalan az az anya
Boldogtalan az az anya, Boldogtalan az az anya,
Kinek bányász lett a fia, Kinek suszter lett a fia,
Mert nem tudja mely órába, Mert nem tudja mely órába,
Esik bele az aknába. Esik a csirizes tálba.
Boldogtalan az az anya, Boldogtalan az az anya,

Kinek vaskohász a fia, Kinek erdész lett a fia,
Mert nem tudja mely órába, Mert nem tudja mely éjjel,
Esik be egy kokillába. Tépik a farkasok széjjel.
Boldogtalan az az anya, Jaj, de boldog az az anya,

Kinek fémkohász a fia, Kinek barlangász a fia,
Mert nem tudja mely órába, Mert jól tudja mely órába, hej,
Esik ólomkólikába. Rúg be a disznó a tési kocsmába.
Csőszpusztán nagy a sár

(dal: Caffe orientál)
Csőszpusztán, ha süt a nap Ha barlangba bebújunk,

Ajajaj, nagy a sár Ajajaj, nagy a sár
Csőszpusztán, ha fúj a szél Ha felszínre kijutunk,
Csőszpusztán, ha beborul Ám ha orrunk földet túr,
A barlangász nem búsul, A barlangász nem búsul,
A barlangász csak erre vár! A barlangász csak erre vár!
Ajajaj a barlangász furcsa egy madár, Ajajaj, a denevér furcsa egy egér,
Akkor érzi jól magát, ha nyakig sárban jár. Akkor érzi jól magát, ha barlangban él!
Fenn a nagy Gerecsén

Fenn a nagy Gerecsén áll egy tábor Teljesítményünk ó, csak egy vödör,
Hová sok barlangász ki-kijár, Amit délelőtt húztunk mi fel,
És ha vége a nappali fénynek De a gyomrunk az ebédhez készül,
Mindenki teli pofával piál. S jobban telik az, mint egy vödör.
Jő a reggel és mindenki fáradt, Délután jól esik a pihenés,

Másnaposságtól senki se lát, Dolgozni máma már nem fogunk,
Minden ember a csap felé rohan De a gyomrom estére meggyógyul,
Eloltani az égő poklát. Este újfent csak piálni fogunk.
Ó, a barlangba le kéne menni, Jő a reggel és mindenki fáradt,

Csak ne én legyek az, ki lemegy! Másnaposságtól senki se lát,
A mélységtől a nagy fejem szédül, Minden ember a csap felé rohan
Lejjebb menni, ó jaj, nem merek. És ez így ment vagy tíz napon át.
8
Vihar után
Vihar után gőzölnek a Bakony ormai, Víznyelőknek sziklás torka sötét árnyvilág.
Zengnek a Római-fürdő vízesései, Megcsendül a fém a sziklán, s egyre hajt a vágy:
Felvonult a fennsíkra egy barlangászcsapat, Titkos álmod csábított a mélységek felé,
S az élen célt mutatva ifjú tanár haladt. Hogy arcodon megérezd a föld leheletét.
Juppiájé juppiájhó, és a szívük mindörökké Juppiájé juppiájhó, és arcodon megérzed a
a hegyeké maradt. föld leheletét.
Régen elfedte az avar a lábnyomaikat, Vihar után gőzölnek a Bakony ormai,

Patakok zúgó hangja elnyomta dalukat, Zengnek a Római-fürdő vízesései,
Huszonöt év távlatából útjuk oly nehéz, A múltból feléd int talán sok régi jó barát,
De lenn a barlang mélye új csodákat ígér. S nézd: gyermeked kezében kigyúl a karbidláng.
Juppiájé juppiájhó, de te is érzed talán, Juppiájé juppiájhó, s most őt kísérje útján sok
hogy az ígéret kevés. régi jó barát.
Ha végső jó szerencsét int feléd e táj.
Karbidlámpa-dal
(dal: Tüzed Uram, Jézus)
Tüzed, karbidlámpám, szítsd a szívemben, Veszélyes a barlang, de te velem vagy,

Lángja lobogjon elevenebben. Hű szabadítóm, ki soha el nem hagy.
Ami vagyok én, és ami az enyém, Ennek a világnak fekete egén
Őrizze lángod igazi helyén. Fényed a csillag, sugarad a fény.
Ref.: Ref.:
Lámpámnak lángja örök örömem,
Fény a sötétben csak te vagy nekem. Jön a nagy barlangunk, közelítjük már,
Hallod imám, és bármi fenyeget, Ó, a nagy rendszer csak mireánk vár.
||: Nem hagy el engem világít nekem. :|| Sok-sok óra, évek, hosszú pillanat,
Hű kitartásunk diadalt arat.
Lámpámnak lángja felkutatja őt,

Fény a sötétből előhívja őt.
Hallja imám, és bármi fenyeget,
||: Nem hagy el engem világít nekem. :||
A hideg falak
A hideg falak tüzében,
A sötétség fényében,
Boldog emberek körében,
A világ szebbik peremén,
Ott élünk csendesen,
Hol nincsen napfény.
Ott élünk csendesen,
║: Csak a lámpa ég. :||
9
Jöjj, jöjj
(dal: Viens-viens – francia sanzon)
Jöjj, jöjj, itt gondtalan az élt, Jöjj, jöjj, tüzünk melegéhez,

Jöjj, jöjj, úgy várunk mi téged, Jöjj, jöjj, táborunk fényéhez,
Jöjj, jöjj, megmutatjuk néked, Jöjj, jöjj, mi megszeretünk téged,
Hol még ember sohasem járt. S minket te is majd – talán.
Jöjj, jöjj, nagy hegyekre mászunk, Jöjj, jöjj, leszállunk a mélybe,

Jöjj, jöjj, zöld erdőben járunk, Jöjj, jöjj, álom itt az élet,
Jöjj, jöjj, mi csodákat találunk, Jöjj, jöjj, és megértheted végre:
Mit még sosem láttak tán! Miért is ez a mi hazánk!
Ref.: Ref.:
Pakolj a zsákba mindent, lámpát, overállt,
Mássz fel a hegy csúcsára árkon-bokron át, Jöjj, jöjj, itt gondtalan az élt,
Győződj meg róla mily csodás a nagyvilág, Jöjj, jöjj, úgy várunk mi téged,
És a mélybe így kiálts: Jöjj, jöjj, megmutatjuk néked,
Hol még ember sohasem járt.
Hűvös az éj
(dal: Ohio)
Hűvös az éj, múlik a nyár, Kis táborunk, most szétszedünk,

Indulni kell, a város vár, Titokban könnyes a két szemünk.
Búcsútüzünk füstölve ég, Fent ránk borul a holdas ég,
Isten veled, szép karsztvidék! Isten veled, szép karsztvidék!
Jó barlangunk, most itthagyunk, Szétszéled most sok jó barát;

Tehozzád száll búcsúdalunk, Fogjunk kezet, búcsúra hát!
Őrzi sok kép emlékedet, Egyek vagyunk már réges-rég,
Szép karsztvidék, Isten veled! Isten veled, szép karsztvidék!
Hűvös az éj, elmúlt a nyár.

Búcsúzni kell, de sírni kár,
Meglátunk tán jövőre még,
Isten veled, szép karsztvidék!
Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom

Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom,
A barlangász a legelső a világon.
Ha bemegy, ha bemegy a barlangjába,
Egy-két szifont általúszik hamarjába.
Hazamegyünk, a reptéren virágok,
Kilenc vonót elszakító cigányok,
Ha meglesz a Kistohonya, barlangszálló épül oda,
…..-t kitöri a rossz nyavalya.
10
Ha egy barlangász
(dal: Beatles: Obladi, oblada)
Ha egy barlangász eljut végre Irakba, Skorpiók közt hamar kitör a pánik,
Nem zavarja őt a por, a szél. Ha a barlangász egyszer arra jár.
Vígan kacsint a sok tetves arabra, Gyorsan futás, lyukba bújás nem számít,
A barlangász senkitől se fél. A fél család fazékban fő már.
Ref.: Kocogjunk tova hát teveháton, Ref.:

A sivatag miránk vár.
Háremhölgyek, kurd menyecskék vigyázat,
Sivatagban barlangokat nem találsz, Barlangászt hoz ma a dromedár.
Csak homokot és néhány pálmafát. Tegyétek fel gondosabban a fátylat,
De azért nem búsul a barlangász, Hisz a rács neki nem akadály.
Dúcfákat vág, s elássa magát.
Ref.:
Ref.:
Kis pálmafák, hangulatos oázis,
Kóstolgatjuk a datolyát már.
Kár, hogy nincs itt a MÁVAUTOS Sohár is,
Így továbbra is csak teve jár.
Ref.:
Barlangász dal
Bakony zöld lombos erdején halk a lombsuhogás. Karbidlámpa ragyogja be az új barlang egét.
A térképen csak apró folt, ott áll egy fehér ház. Feltárul az ismeretlen, s eloszlik a sötét.
Denevér van kapuján, ránk vár sok jó barát, Cseppkőcsodákon megpihen a barlangász szeme,
Az esti szélben ott éneklik a barlangász dalát. Nem cserélne ő senkivel, s indulót ver a szíve.
Ref.: Ref.:
Állj közénk, s aztán megtudod mi a szép, mi a jó,
Cseppkőharang, ha bongva cseng, nincs hozzá Mert nem tudhatja, óh, más azt, néki ez mit jelent,
hasonló. Ha feltárul a sötét odalent, messze lent.
Járd velünk be az éjszakát, ahol nincs csillagfény, Felfedezések öröme, ismeretlen világ,
Csak a karbidlámpa ragyog a barlangok egén. Jó barátok, hű társak ott színes cseppkőcsodák.
Ruhánk vizes és megkopott, mellünkön heveder, Ref.:

Sáros agyagban dolgozunk, kinevet sok ember.
Elképzelni sem tudják azt, hogy mindez, óh, mit S hogyha visszatérünk megint, ránk vár e kis ház,
jelent, Ahol fáradtan megpihen a sok-sok barlangász.
Ha feltárul a sötét mély, odalent, messze lent. A Bakony zöld lombos erdejében messze száll a dal,
Gyere közénk, légy barlangász, ha szíved fiatal.
Ref.:
Járd velünk be az éjszakát
Ahol nincs csillagfény
Csak a karbidlámpa ragyog
A barlangok egén.
11
Kispolgárok vagyunk
(dal: A jó lovas katonának)
Sokat eszünk, sokat iszunk, A pálinka is lecsúszik

De jól megy a dolgunk, Egy-egy korsó sörre,
Barlangba már nem is megyünk, Amelyet már más cipel fel
Inkább dorbézolunk Helyettünk a hegyre.
Sej, élet, be gyöngy élet, Sej, élet, be gyöngy élet,

Ennél szebb sem lehet, Ennél szebb sem lehet,
Nem iszunk már, csak alkoholt, Busszal megyünk fel a hegyre,
Alfa karsztvíz helyett. Gyalogtúra helyett.
Reggelire rumot iszunk, Hogyha néha kirándulunk,

Ebédre meg semmit, Nincsen abban semmi.
Mivel délben reggeliztünk, A legelső kocsmán túlra
És ez eltart estig. Úgysem fogunk menni.
Sej, élet, be gyöngy élet, Sej, élet, be gyöngy élet,

Ennél szebb sem lehet, Ennél szebb sem lehet,
Inkább eszünk, inkább iszunk, Ne jöjjön az barlangásznak,
Sötét lyuksír helyett. Ki csak vizet szeret.
Sörben, borban, rumban fürdünk, Sokat eszünk, sokat iszunk,

Hideg karsztvíz helyett, Meg lehet azt szokni,
Lucskos, sáros rút barlangban A kocsmában barlang helyett
Átadjuk a helyet. Nem lehet leesni.
Sej, élet, be gyöngy élet, Sej, mámor, édes mámor,

Ennél szebb sem lehet, Meddig fogjuk bírni,
Csak az jöjjön barlangásznak, S krimó helyett a barlangba
Aki ilyet szeret. Mikor fogunk menni?
Bükk fennsíki blues

Jártál-e mán barlangban, Vár reánk a nagy hegy, a Hosszúvontató,
Bükk fennsíki barlangban? Ottan nekünk, jaj, de jó!
Láttál-e mán cseppkűt? Lyukat ásunk ottan mi,

Én mán láttam kettűt. Veteményeskert is lesz!
Csupa víz lett a nadrágom Répa, retek, mogyoró,

Fáj a seggem, úgy fázom. Barlangásznak, jaj, de jó.
Szép állat a denevér, Szép állat az elefánt,

Ha nem bántod, ő se fél. Ha nem bántod, ő se bánt.
Vigyázz rája, ne szállj rája, Vigyázz rája, ne lépj rája,
ő is isten állatkája! ő is isten állatkája!
12
Ülep-óda
(dal: Klementina)
Főlógósok orgiáján Béke-barlang feltárásán A kolbásznak mindkét végét

Hájas Ülep elnököl, hajtotta a tagokat, Rágcsálja egy kis csapat,
Nagy üveg rum a kezében, kijött reggel pizsamában Adminisztrálná ezt hősünk
A szájából rum csöpög. konstatálni a lyukat. Végül is hoppon marad.
Inni, lógni és hantázni, Tíz-tizenkét kilométert Kutak, lyukak, ásva, fúrva,

Ez az Ülep jelszava, megy a lyuk a föld alatt, Tarkítják a terepet,
Hisz ő hantás és nagy mázlis, így hantázta ezt barátunk, Felfedezés így sosem lesz,
Ezt maga is bevallja. végül is csak öt maradt. Mert a nagy Ülep vezet.
Hétlyuk zsomboly sötétjében Pénzpataknak víznyelője Kutatóknak békejobbját

valaki ereszkedett, hideg vízzel van tele, Nyújtaná a nagy diri,
lefelé lóg a kötélen, Jakucs érzi, nincs egyedül, De hiába, most már késő,
ez az első hősi tett! Mert a majré van vele. Lebrunzolja mindenki.
A Solymári Ördöglyukba A Nagy Falnak vízesésén Végül is, hogy főművére

gyertyával ment a Laci, Vonaglik egy hájtömeg, Feltegye a koronát:
de hiába, Pluhár bácsi Férfiasan ő bevallja Jó pár évre lecsukatta
idejében húzta ki. "Lejjebb menni nem merek". A szegény Walter atyát.
A Létrási víznyelőben Jön az árvíz, Jakucs érzi: Megállj, megállj hülye Jakucs,
kutatgatott Lacikánk, Hurokban van a nyaka, Lesz nemulass teneked!
annyi rumot ivott ottan, De kijöttek Sanyiék, így Kiszabadul Walter atya,
hogy alig állt a lábán. Sajnos nem lett igaza. S szétrúgja a seggedet!
Három sárga
Három sárga citronyt veszek, - ha veszek. Három bolondgombát veszek – ha veszek.
Ha megeszem, sárga leszek – tüle. Ha megeszem, bolond leszek – tüle.
Sárga leszek, mint a citrony, mint a citrony, Bolond leszek, mint a Kérdő, mint a Kérdő,
Szeretem a csokoládét. Én leszek a csoportelső.
Három hosszi szivart veszek – ha veszek. Három kiló trotilt veszek – ha veszek.
Ha elszívom, hosszi leszek – tüle. Ha ellövöm, apró leszek – tüle.
Hosszi leszek, mint a pózna, mint a Bálint, Apró leszek, mint a Szente, Mint a Pisti,
Nem tud apám pofon vágni. Kanállal kell összeszedni.
Három deci rumot veszek – ha veszek. Apró leszek, mint a Pisti, mint a Szente,
Ha megiszom, részeg leszek – tüle. Beleférek a zsebembe.
Részeg leszek, mint a disznó, mint az állat,
Nem tudok én hazamenni. Három hosszi kéményt veszek – ha veszek.
Ha lebontom, hülye leszek – tüle.
Részeg leszek, mint a disznó, mint a Jakucs, Hülye leszek, mint akárki, mint akárki,
Leokádom a kabátom. Nem jut időm barlangászni.
13
Búvár himnusz
(dal: Megkötöm lovamat)
Néhány könnyűbúvár nadragulyát evett. Visszafelé jövet csak tapogatózik,

Mélyen a barlangban keres tiszta vizet. A foga között néhány szitok ki-kicsúszik
Cepeli a cuccát, a fogát vicsorgatja, Hol ide ütközik, hol annak megy neki,
Mintha a külszínen nem lenne pocsolya. Hol a kötél szorul, és vissza kell menni.
A barlangi búvár rongyos ruhában jár, Mikor végre soká levegőre kerül,
Összeaszalódik, mint a pincebogár. Leveszi a cuccát és keres cefetül.
Ám, ha vizet talál, a képe felragyog, Mert a hideg vízben úgy összement szegény,
Előveszi maszkját, s beléköp egy nagyot. Hogy talán sose lesz büszke, nagy és kemény.
Gyorsan levetkőzik anyaszült pucérra, Ezután jön még a nemszeretem meló:

Aztán felöltözik skizofrén ruhába. Fölvinni a cuccot, ami rém fárasztó.
Felköti a kését, mert nem lehet tudni, Egye meg a fene, rugaszkodjunk neki,
Hátha a szifonban cápát fog találni. Fent a kijáratnál vár egy liter sherry.
Fölkapja hátára légzőkészülékét, Megisszák, berúgnak és elszomorodnak,

Közben a lábára ejti ólomövét. Csöndes mélabúval visszabandukolnak.
Csöndben szitkozódik, hogy minek jött ide, Cepelik a cuccot rogyadozó térddel,
Ám a barlangban nem hallja senki se. Várja őket Böbe tábori ebéddel.
Mikor végre kész van a felszereléssel, Leülnek, megeszik, nagyokat böfögnek,

Lemerül a vízbe hangos didergéssel. A szifonúszásról rémeket mesélnek.
Elindul előre, míg a lyuk elszűkül, Hogy az milyen mély volt, meg, hogy milyen hideg,
Mögötte a karsztvíz nyomban elsötétül. Csak aki megmarhult, az csinálhat ilyet.
A barlang mélyén
(dal: A pince mélyén)
A barlang mélyén hűsülök,

S oly vacogós a kedvem,
A hideg víztől meghülyülök,
Hisz oly nedves minden cseppje.
Ref.: Mit ér, ó mondd, mit ér a karsztvidék,

Ha nincsen benne barlang,
Hát felkapom a lámpát,
És slattyogok, ó, az iszapban.
Az élet is csak akkor szép,

Ha barlangunk telve sárral,
S ha látom, hogy már nincs elég,
Hát hordok bele kosárral.
Ref.:
14
Jósvafő, ó Jósvafő
Jósvafő, ó Jósvafő, bűvös tanyánk, Barlangban, a barlangban vajon ki jár?
Jósvafő, hol az ember térdig sárban jár, ó A barlangban, ahol mindentestrész csupa sár,
Jósvafő, oly csodás a karsztvidék. A barlangász ott vajon mit csinál?
Pompás völgy ölében, forrás közelében Száraz helyre érve benyúl a zsebébe,
Táborfüstünk vígan ég, S bort vagy pálinkát piál.
S mert nincs itt a nejem, nem fáj már a fejem, Már nem falra mászik, inkább danolászik,
Nótás kedvem kél. S közben iddogál.
Ref.: Ref.:
Csinn-csinn-csinn, koccanjon a poharunk,
Csinn-csinn-csinn, inni kell hát,
Csinn-csinn-csinn, bánatunk tovarepül,
Inni kell hát.
Inni kell, mert inni kell, ez a szabály,
Mert inni kell, amíg szemed keresztbe nem áll,
Inni kell, legyen bor vagy rumba tej,
Gyógyír fájdalomra, szívre és gyomorra,
Minden kórra inni kell,
Tölts hát a pohárba, szívünk sose árva,
Hogyha inni kell!
Barlangba mentem az este

(dal: Vörösbort ittam az este)
Barlangba mentem az este, Barlangban van már lakásom,

angyalom, ragyogóm, de hülye vagyok! angyalom, ragyogóm, leghülyébb vagyok!
Dúcfákat is vittem benne, A barlangnak végét ásom,
A lábamon alig-alig állok, Egész nap csak követ kalapálok,
mégis-mégis tovább mászok, az erdőben dúcfát vágok,
Barlangba mentem a reggel, Rég jártam már a felszínen,

angyalom, ragyogóm, még hülyébb vagyok! angyalom, ragyogóm, barlangász vagyok!
Még több dúcfát vittem benne, Megállok a levegőben,
A pofámról csurog már a sár is, Bediliztem egy cseppkőbe,
mindjárt kitör még a frász is, el is veszem esztendőre,
Milyen lehet a külvilág?

angyalom, ragyogóm, zsombolyos vagyok!
Hágcsón töltöm az éjszakát,
Lenn a sárban nagy kéjjel fetrengek,
csak ilyenkor szép az élet,
15
Toborzó
(dal: A jó lovas katonának)
Szegény éhes barlangásznak Az ürgének jó a húsa,

De jól megyen dolga, Főként vízben főzve,
Csúszik, mászik barlangjában, Ilyen kosztnak jó oldala,
Csupa sár az orra. Nem hízol el tőle!
Ref.: Ref.:
Sej, élet, élet, be gyöngy élet,
Ennél szebb sem lehet, Ha jól laktál a felszínen,
Csak az jöjjön barlangásznak, gyere a barlangba,
Aki ilyet szeret! Mutasd meg, hogy barlangász vagy,
Mássz a sima falra!
Reggelire vizet iszunk,
Ebédre meg semmit, Ref.:
Estére is ez a menünk,
Te is kibírsz ennyit. Hogyha néha fejre esel,
Nincsen abban semmi,
Ref. Minden rendes barlangásznál
Így szokott az lenni!
Sej, élet, élet, be gyöngy élet,

Ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön barlangásznak,
Aki fejre esett!
H.V.D.J.E.
(dal: Papanyek – szlovák népdal)
Hülyék vagyunk, de jól esik, ez a jelszavunk, Tavasz van és minden ifjú nők után lohol.
Esik eső, fúj a szél, mi tovább baktatunk. Meglát egyet, s a szíve máris élénken dobol.
Jöhet akár mély szakadék vagy égig érő hegy, Addig a jó hülye is csak lyukakat keres.
eshet a jég, vagy süthet a nap, ez nékünk egyre Szíve dobban, hogyha lát egy kilométerest!
megy.
Ref.:
azt mondjuk:
Perzsel a nap, minden ember a strandon üdül.
Ref.: Ott a bőre a jó naptól szép pirosra sül.
Hejhó, hülyeség, de jól esel nekünk. Addig a jó hülye csak egy barlangban hűsül,
Nélküled mit sem ér hitvány életünk. Szifont úszik, cseppkövön lóg, agyagban
Hegyre fel, víz alá, lyukakba fel-le, csücsül.
Énekeljük jelszavunk, hogy Há-Vé-Dé-Jé-E !
Ref.:
Esik a hó, csikorog a hideg odakint.

Rendes ember meleg helyről még ki sem tekint.
Kicsiny csoport bandukol a nagy hegyek között,
Alig él már, alig lát és alig nyöszörög.
16
Csőszpusztai kertek alatt
(dal: Kőrösfői kertek alatt)
Csőszpusztai kertek alatt Indiában élt egy fakír,

Négy barlangász ás ki egy lyukat. Oly vékony volt, mint a papír.
Sej-haj nem is ássa, hanem vágja, Sej-haj, mégse fért át azon a lyukon,
Két kérges kezével vájja. Amin minden nap átbújom.
Szarka Gyula zsombolyt kutat, Fekete-dóm nagytermében

Vért pisálva ás ki egy lyukat. Benn cidrizik három ürge.
Sej-haj, ha kiásta maga bánja, Sej-haj, a kötéllétra forog velem,
Mert már omlik is le rája. Üres már a vastagbelem.
Csőszpusztai zsombolyfenék, Az énnékem minden vágyam,

Hogy a rosseb essen beléd! Karsztvízszinten álljon ágyam.
Sej-haj, szakadjon át az álfenék, Sej-haj, ágyam lábát karsztvíz mossa,
Hogy én innen tovább jutnék. Seggemet is az nyaldossa!
Ácsolatra szállt egy veréb.

Kíndalunkból ennyi is elég.
Sej-haj, akinek még ez sem elég,
Szarja le egy másik veréb!
Zöld volt a mező

Zöld volt a mező, a karbidszagú a rét, Szóljon a kangó, a csákányt vedd elő,
Sok kicsi lámpa, gumicsizma szanaszét, Boldogan lásd, hogy a lyuk egyre nő.
Sáros a barlang, és nincs továbbjutás, Ne lógasd a lábad, add a vödröt át,
S nem lelkesít más, csak a pálinkaivás. Dolgozz te is úgy, mint a másik brigád!
De bíztat a jövő: nyári tábor Jósvafőn.
Várjad a napot, hogy visszatérj,

Újra ott ülhess a barlang fenekén.
Kezedben a csákány, szívedben él a vágy,
Meg kell, hogy leljed a továbbjutást,
Hogy bejárhassad azt a folytatást.
Ott, ahol a cseppkőharang

Ott, ahol a cseppkőharang csendül, Karbidlámpa lángja vigyáz miránk,
Halkan csepereg a kristálytiszta víz, S tudom, hogy, óh, benne bízhatok.
Hegykirálynő mosolyogva csábít, A sok-sok barát nem hiába vár rám,
Integetve a mélységekbe visz. Mert tudják, hogy én barlangász vagyok
Előre, hát, gyere pajtás, Előre, hát, gyere pajtás,

Tárjuk fel a titkok birodalmát Tárjuk fel a csend birodalmát
Előre, hát, gyere pajtás, Előre, hát, gyere pajtás,
Feltárjuk a titkok birodalmát. Feltárjuk a csend birodalmát.
17
Szeretem a nedves félhomályt
(dal: Húszéves vagyok)
Szeretem a nedves félhomályt, Jó a műszer, hogyha mérni kell,

Omladék alatt a dúcolást, Még jobb Jóskát fára húzni fel,
Fejemre a nagy gambi potyog, A hülyeség a legjobb jódolog!
Barlangász vagyok! Barlangász vagyok!
Megeszem a zoknis bablevest, Tudd meg, gyáva nyavalyás,

Az oroszlánszalonnát, a hathetest. Tarthat ez a dúcolás,
Megiszom az ürge-oldatot, Hidd el, csak a kő lesz a hibás,
Barlangász vagyok! Hogyha jő a plafonszakadás!
Bevallom, én a rumot és a malagát Hágcsónk sűrűn szakad el,

Roppant kedvelem, Mássza a sima falra fel!
Omlassza hát magára a rút Mellettem szakad el a kötél,
barlangját, Nem potyog le, csak az, aki fél!
Aki nem ért egyet énvelem.
(mert kérem:)
Szeretem a csúszós agyagot, Rühellem a nedves félhomályt,
Lámpaoltogató huzatot, Omladék alatt a dúcolást,
Szifont és a vizet, ha bentfagyok, A hülyeség a legjobb jódolog!
Barlangász vagyok! Barlangász vagyok!
Kapolya-dal
A Kapolya-völgy ölén táborozik sok legény,
Hullik az eső rájuk.
A sok színes sátor áll, a sok vidám nóta száll,
Overall a ruhájuk.
A barlangot végig bejárjuk,

A végéből az agyagot kihányjuk.
Kobakomon a pilács,
Kezemben a kalapács,
Ez lesz az útitársunk.
Hosszú az út Kapolyáig
(dal: It’s a long way Tipperary)
Hosszú az út Kapolyáig,
Hosszú az út oda.
Hosszú az út Kapolyáig,
Mi nem fáradunk soha.
Viszlát jó barátom,
Viszlát kedvesem,
Vár reánk a föld alatti tábor,
Még ma itt belyukadunk.
18
Afrikában
Afrikában oly gyönyörű az élet, A krokodilus a Gangesz partján
Ott, ahol a nyám-nyám négerek élnek, csücsül a farkán és spekulál.
ott neveltek engem kókusztejjel, tejjel, A feje félig kint van a vízből,
Égig ér a Kilimandzsáró, s a konyhapénzből de rosszul áll.
égig ér a Kilimandzsáró, A krokodilus nem mást, csak vizet iszik,
krumplit esznek becsinált emberfejjel, fejjel, a neje nem bánja, ha sokat iszik,
Ott, ahol a Szaharában búsul egy zsiráf, a krokodilus a Gangesz partján
mert az egyik kiszebráról hiányzik egy sráf. csücsül a farkán és spekulál:
Menjünk gyorsan tevekonflissal, Nem is sejti, hogy jövőre
gyönyörű az élet, óh de szép, ridikül lesz már a bőre,
Csuda édes víz a Nílus, hol az éhes krokodilus ő csak pólózik, vízipólózik, vízipólózik-zik-zik!
vízipólózik, vízipólózik, vízipólózik-zik-zik.
A szpeleológus a barlangjában
csücsül a sárban és spekulál.
Az orra félig kint van a sárból,
a füle, szája már csupa sár.
A szpeleológus nem mást, csak rumot iszik,
a neje nem látja, ha sokat iszik,
A szpeleológus a barlangjában
csücsül a sárban és spekulál.
Ha végre itt a nyár

(dal: Pancsoló kislány)
Ha végre itt a nyár, és zuhog az eső, Az égbolt kiderül, a banda elvonul,

A hülye barlangász, hát mit is tehet ő? De Kapolya felől új felhő tornyosul,
Nagy cuccal a vállán – a súlya iszonyú! Mert dörög a lövés, mert fúrják a hegyet,
Szinpetribe a Kapolyához sátorozni vonul. Az ősellenség – volt pofája – erre merészkedett.
Kézzel ásni egy új barlangot, Lett is erre nagy jegyzetváltás,

Ebben rejlik az élvezet. Visszhangzott bele a hegység,
Mit a természet meg nem alkot Aztán csendben folyt a feltárás,
Ássa ki most a két kezed! Ennyit ér nálunk az egyesség.
Hogyha ráérsz édes komám,

(dal: Hogyha ír majd édesanyám)
Hogyha ráérsz édes komám, Igaz-e, hogy Berhiday

Írj a Kopolyáról, Éjjel-nappal alszik,
Küldjél néhány sztalagmitot a Igaz-e, hogy Mokka Laci
Vass Imre Dómjából. Sohasem mosakszik?
Írjad meg, hogy a gyerekek Írjad meg, hogy Fejérdyvel
Fúrják-e a hegyet, úgy, mint régen, Verekszik-e József úgy, mint régen?
Írjad meg, hogy Holly Pisti Mindenkiről írjál komám,
Udvarol-e szerteszéjjel éjjel? Csak Gárdosról sose írjál nékem!
19
Mély ez a zsomboly
(dal: Lányok a legényt)
Mély ez a zsomboly, van vagy harminc méter. Házasság réme lebeg fejünk felett.
Jakucs Laci szerint álfenékkel. Harcias hölgyek fonják a kötelet.
Megmértük, és nem volt tizenhárom, Tele a csoport férjjel, vőlegénnyel,
És az álfenék masszív szálkőn állott. Hogy bírunk így majd a masszív álfenékkel?
Szesztilalom van fent a Nagyoldalon. Ha megver a nejed, jöjj a Nagyoldalra.

Masszív ácsolat épült a zsombolyon. Fogd a lámpát, mássz a sima falra!
Ez nem kilátó, ki van írva rajta, Felvérzi kezed sok régi állat csontja,
Korlátját is csak a Szentlélek tartja. Feledésbe merül feleséged botja.
Ássuk a zsombolyt két piciny kezünkkel, Amazon cirkusz bántja most Adamkót.
Hogyha muszáj, foggal és körömmel, Azt mondja, lassan rakják meg a hordót.
Mélyebb a zsomboly már vagy tíz méterrel, Frász töri szegényt, hogyha egy nőt meglát,
De Jakucs szintjét csak nem érte még el. Mert a nő folyton mossa kezét-lábát.
Nagy bajok vannak most a kis csapatban. E hosszú dalunk csak akkor ér véget,
Jönnek a lányok szörnyű erős haddal. Hogyha áttörtük a masszív álfenéket,
Eladó férjnek vagyunk könnyű préda, És lejutunk a karsztpatak partjára,
Szendvicséről híres Fónyad rá a példa. Mokka Lacinak eláll szeme-szája.
Barlangban, sej
(dal: Londonban, sej)
Barlangban, sej, van számos gambi,

De nem mindegyik gömbölyű.
És reálépve fenékre csúszol,
Megtudhatod, mi a derű.
Körötted állnak és röhögnek,
Vizes fenékkel hogy teszed meg
A hátralévő nagy utat,
A hátralévő nagy utat.
A lustaságtól
(dal: A boldogságtól ordítani tudnék)
A lustaságtól ordítani tudnék, Az ordítástól lustálkodni tudnék,

Ha éppen ettől nem lennék rekedt. Ha abbahagynám ezt az éneket.
A lustaságtól vonyítani tudnék, A vonítástól vonaglani tudnék,
Hisz csendben bedögleni nem lehet. Hisz dobhártyám már régen megrepedt.
A lustaságtól vonaglani tudnék, A tétlenségért én mit meg nem adnék,
Mert nekem ez a legjobb élvezet. A semmittevést unni nem lehet!
Ref.: Barlangról szó sem lehet, Ref.:

Nem vagyok én olyan beteg,
Hogy oda lábam betegyem! Ez most már mindenképpen így végeztetett!
20
Dal a 11-esről
(Jeszenyin verse nyomán)
Töbreink közt már az ősz barangol, Cseppkő-erdők ránk epekedve várnak,

Elszállt ismét egy tevékeny nyár: Számolják a másodperceket.
Minden amit fel nem tártunk régen, Sztalakitok, nőjetek csak bátran,
Továbbra is feltárásra vár. Míg megláttok, sok víz lepereg.
Óriási barlang lapul lenn a mélyben, Másfél méter: ismerős e tájék,

Nagy aknában dübörög a víz. Négyszer – ötször bontottunk már itt;
Ha így hajtunk, le is jutunk egyszer, Kiássuk hát – hogyha kell, még százszor –
Nem kell hozzá húsz nyár, tán csak tíz. Az őszi víz hordalékait!
Ugyanez modern formában:
Nyár. Ásunk. Új év. Suvadás.

Csimm! Bumm! Reccs! Anyád!
Tyűha! Donnervetter…
Röhög a barlang.
Nem halljuk.
Messze vagyunk még…
Let kiss
(dal: Let kiss – angol táncdal)
Egy - ez a barlang meddig megy?

Két - ne mond azt, hogy itt a vég!
Hár - itt megállni nagyon kár,
Mire négyet mondok: csússz tovább!
Tény, hogy én a csúszás-mászás híve nem vagyok,

Ám ha a lyuk összeszűkül, akkor már csak mászhatok!
Egy - ez a barlang meddig megy?

Két - ne mond azt, hogy itt a vég!
Hár - itt megállni nagyon kár,
Mire négyet mondok: csússz tovább!
Barátom volt
Barátom volt a napsugár, Egy szép és új barlangot,
De annak sok-sok éve már. Ezt kívántam a holnaptól.
Elnyelt engem a föld mélye, Pannónia Hungary,
A Csend Sötét Világa, Az idő már nem engedi
║: A barlang hívó szavára. :║ Pannónia Hungary,
║: Ember ezt nem értheti. :║
21
Alsó-hegyi zsombolyfenék
(dal: Kőrösfői kertek alatt)
Alsó-hegyi zsombolyfenék, Van énnékem egy fő vágyam:

Hogy a trotil csapjon beléd! Karsztvízszinten álljon ágyam.
Sej-haj szakadjon át az álfenék, Sej-haj, a lábamat karsztvíz mossa,
Hogy én innen elmehetnék. A seggemet az nyaldossa.
Mondd meg Szente vagy üzend meg, Alsó-hegyi munkagödör,

Hogy te mikor hülyültél meg. Engemet a hígsár gyötör.
Sej-haj, mikor minket ide küldtél, Sej-haj, a nagy hágcsó forog velem,
A vitlába leengedtél. Üres már a vastagbelem.
A Parkinzonkór-teremben Szilárd szálkő tető alatt

Lent cidrizik három ürge. Vödörrel merjük a sarat.
Sej-haj, kezük-lábuk már elfagyott, Sej-haj, nem is ássuk, hanem öntjük,
Jaj, de régen láttak napot! Az ácsolat mögé döntjük.
Reumám még mindig nincsen, Ácsolatra szállt négy veréb,

Aranyerem minden kincsem. Kis dalunkból ennyi is elég.
Sej-haj itt szereztem a barlangban, Sej-haj, kinek ennyi mégsem elég,
Szente Pista lelke rajta. Szarja le őt a négy veréb!
A Juhásznak
(dal: A juhásznak jól van dolga)
A Juhásznak jól van dolga,

Egyik lyukról a másikra.
Húzza overallját, viszi a lámpáját,
Bú nélküli lidilaját.
Ha megunja overallját,
Kipucolja a lámpáját,
Bemegy a kocsmába, iszik egymagába,
nem gondol a holnapjára.
Bemegy az Árpádba, kap a pofájára,

nem gondol a holnapjára.
Lyukba estünk, gyerekek

Lyukba estünk, gyerekek, Lyukba estünk, gyerekek,
Húzzatok ki, hát! Húzzatok ki, hát!
**** jött, és segített, Mariann jött, és segített,
de ő is odaszállt. A lyuk szélén megállt,
És a **** meg a **** no meg a **** És a Mariann, meg a Mariann, no meg a Mariann,
Lyuk mélyéről velem együtt Mariann, Mariann,
Csak így kiabált: Lyuk mélyéről minden marhát sorban kidobált.
22
Egy kő leesett
Egy kő leesett, potty, két kő leesett, potty
3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 leesett.
Nézd, hogy omlik a hegy, ujujuj, És most omlik a lyuk, ujujuj,

Hogyha a fejedre megy, akkor, juj! Hogyha a fejemre borul, akkor, juj!
Úgy emlékszem, még fél perccel elébb Pajszer kirepül, banda menekül,
Nagy lyuk volt itt, és most egy nagy kő Ki fejére, ki hátára, ki kőre terül,
csücsül a helyén. mert jött a kő.
Nézd, hogy omlik a hegy, ujujuj, Nézd, hogy omlik a hegy, ujujuj,
Hogyha a fejedre megy, akkor, juj! Hogyha a fejedre megy, akkor, juj!
Kis prézli zörög, nagy gambi pörög, Pityu kirepült, ki élt menekült,
Alul, fölül, jobbra, balra minden dübörög, Egymás hegyén-hátán végig elterült,
úgy jön a kő. mert úgy futott.
Nézd, hogy omlik a hegy, ujujuj, Most úgy omlik a hegy, ujujuj,
Hogyha a fejedre jő, akkor, juj! Mindjárt a fejemre borul, akkor, juj!
Ott volt a nagy lyuk, majd bedúcoljuk,
Gondoltuk hogy előbb kissé
mégis megbontjuk.
Egy kő leesett, potty, két kő leesett, potty

3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 leesett, és aztán bruuuummmm!
Jeges tónak
(dal: Száraz tónak nedves partján)
Jeges tónak nedves partján

két barlangász didereg.
Fejükre a tiszta égből
apró szemű hó pereg.
Még egy közeleg,

most már három didereg. (4,5,6,7, .... )
Te keress legalább
(dal: Te szeress legalább)
Aki bejár, senki sincs talán,

Te keress legalább!
Cseppkő-csodát bennem is találsz,
Te keress legalább!
Kinek is kell egy sáros, göröngyös kuszoda,
A villany sincs bevezetve, ahol sáros a ruha.
Mi lesz velem, ha te fel nem társz?
Hát fogd a lámpád, s te keress legalább!
23
Barlangászgyerek
Barlangászgyerek, sosem kesereg, Barlangásztorok, benne sör csorog,
Elég nagy a lónak feje, búsul eleget. Bor, pálinka, vagy akármi a-betűs dolog.
Ha pénze fogy, traviz egy nagyot, Hogyha szomjazik, egyre csak iszik,
S hazaküld a papájának egy kalcitlapot. Bakancsai lyuk helyett a kocsmába viszik.
Te is voltál, édesapám, barlangászgyerek, Ha berúgott, azt hiszi, övé a világ,

Jól tudod, hogy karbidgázból nem élhetek meg! Ám ha józan követeli az újabb piát.
Hol az a csákány meg az overall, Köztünk a helyed, inni, ha szeretsz,

Csapj fel, öcsém, barlangásznak, a rézangyalát! Csapj fel, öcsém, barlangásznak, a rézangyalát!
Bagaméri-féle változat:
A likász gyerek, sose kesereg Gyere velem túrapajtás, jól érzed magad,
Hogyha szél fúj, nap süt, avagy eső csepereg. Munka itten számodra is bőviben akad.
Gondol egy nagyot, mindent otthagyott, Látsz majd sok csodát, cseppkőpalotát,
Kötelet fog, kötéllétrát és gumicsónakot. Bejárjuk a Király-erdő sötét zsombolyát
Csak egy kő volt

(dal: Csak egy tánc volt)
Csak egy kő volt, mit kiemeltem én, Öt kiló volt, szállt az agyag,
És a többi már jött is könnyedén, És eltömte lent a lyukat,
Kibányásztunk még néhány darabot, Mokka nem kap levegőt se,
És a többit már tudod. Többé nem engedjük oda le.
Csak agyag volt, mit kitermeltem én, Már azt hittük, hogy annyi év után
A Kuriszlán sáros fenekén, Barlangunk lesz, egy újabb talán,
Összehoztunk hát még egy műszakot, Nem bonthatunk lent a víz alatt,
És a többit már tudod. S a kutatás megszakadt.
Blutty-blutty-blutty
Bátyó-dal
Almássy tér 15-ben, de rég volt, Járta ő a természetet vidáman,
Mikor még a Bátyó ifjú legény volt. A hegyeket szőke-barna leánnyal.
Dús volt a haja, karcsú a dereka, Ám a barlang helyett inni is szeretett,
Belefért még akármilyen szűk lyukba. Örült, hogyha a kocsmába mehetett.
De azóta elszálltak már az évek,

A Bátyóból hízott, öreg legény lett.
Megnőtt a pocakja, felcsúszott homloka,
Kocsmába jár már, és nem a szűk lyukba.
24
A barlangász mindig sír
A barlangász mindig sír A barlangász mindig sír
Hogy pénze nincs elég És szidja ételét.
Rossz nadrágja nem védi Jobb lenne a nagymamánál
A kényes ülepét Ünnepi ebéd.
Ne hallgasd a sírását Ne hallgasd a sírását

Ha akar, pénzt keres Ha akar, odamegy
||: De sokkal jobban vonzza őt ||: De sokkal jobban vonzza őt
A sáros lyuk s a hegy :|| A sáros lyuk s a hegy :||
A barlangász mindig sír, A barlangász mindig sír

Hogy sok a víz s a sár A kedve mégis jó.
Jobb annak ki a diszkóba Tábortűznél felhangzik
Vagy kocsmába jár. A vidám nótaszó
Ne hallgasd a sírását Ne csak hallgasd a nótát

Ha akar, ő is megy De énekelj velünk
||: De sokkal jobban vonzza őt ||: Minden bajod elmúlik
A sáros lyuk s a hegy :|| Ha száll víg énekünk:||
Lent a sötét föld alatt

Lent a sötét föld alatt, Lent a barlang mélyén,
A barlangász ott mulat. Ott alszunk a végén.
Nincsen nála vidámabb legény, Minden ember nyugovóra tér,
║: És odalent gond nélkül él. :║ ║: És odalent gond nélkül él. :║
Odalent a mélyben, A barlangász álma

Az éjszaka tükrében, Az éjszaka világa.
A barlangász ott zenél, Lámpája fénye elkíséri őt,
║: És odalent gond nélkül él. :║ ║: És ott találja a boldog jövőt. :║
Az a hely, hol senki sem jár,

Mindörökké minket vár.
Az ismeretlen lágy ölén,
Elalszunk majd a barlang kövén,
Mindörökké a barlang kövén.
Ebben a barlangban
(dal: Kinek van, kinek nincs)
Ebben a barlangban de sok a szűkület, Ebbe a barlangba de nehéz bemászni.

Kevés a barlangász, ki azon átférhet. Tán nem is érdemes a végére járni.
Bedugja a fejét, szorul a feneke, Inkább otthon ülök, és a tévét nézem,
Úgy beszorul, mint dugó az üvegbe. Felidézem a sok barlangász emlékem.
25
Négy ÉMKÉ-s
(dal: Négy felnőtt)
Négy ÉMKÉ-s témája mindig csak egy:

Mégpedig az, hogy a végpont omlik.
Jaj, ez a barlang így vajon mire megy,
Nézd, az a nagy gambi ott fent meginog.
Ref.: Míg ide-oda hull a hó

Ó, ajajaj, új, mindig csak új gambi jő,
Ó, ajajaj-ajajaj így, ingatagon nem komoly,
Kár minden dúc,
Bár fele sem igaz,
Mégis bejutunk!
Nem érzem bűnösnek én sem magam,

Mert nem tart délig a műszak nálam.
Eljön majd egyszer egy lelkes csapat,
Aki a végponton rögtön belyukad, de
Ref.:
Felmentünk
(dal: Állatkerti útmutató)
Felmentünk a Gerecsére, Zöld kapcája van a fején,

Felmentünk mi jó egy hétre, Úgy elterült, mint egy tehén.
Nem is jövünk onnan vissza, De a Csicsó fellocsolja,
Nem is, mert a busz hoz vissza. S fut, ahogy a lába bírja.
Mit fogunk mi ott csinálni, Barlangászok vidám hada

Vajon mit fogunk zabálni? Munka után siet haza.
Mit fog majd az Irén főzni, Otthonuk a sátortábor,
S meg lehet-e néha enni? Hálózsák a főutcából.
Reggel van, már szól a kakas, Ugrálj Pötyi, még nem elég,
Tábor fölött száll egy bakancs. Hadd szakadjon az álfenék!
Csak a Marci nem kel hatkor,
Mélyen alszik a lábszagtól.
Zöldre van a forrás vize festve

(dal: Zöldre van a rácsos kapu festve)
Zöldre van a, zöldre van a forrás vize festve. Sárral van a, sárral van a barlang szája kenve.
Ezért szidnak engem reggel, este, Oda járok minden áldott este,
Nem tudták a lovakat itatni, Nem győztem a gátakat elzárni,
Ezért kell a libákat a PATYOLAT-ba adni! Be kellett a, be kellett a vizes lyukba mászni
26
Még mindig fáj
(dal: Még mindig fáj minden csók)
Oly jó, ha itthon vagyok, Barlangban csúszni is kell,

naphosszat olvashatok, overall ott szakad el,
rádiót hallgathatok, éhségtől epedek el,
ha úgy jön, elalhatok. a víz is jó eledel.
Ref.: Oly váratlanul szakadt el a plafon,

Csak még fáj, fáj, fáj, fáj oly gyönyörűen repedt a sisakom,
Csak még fáj, fáj, fáj, fáj úgy felejteném, ami történt,
Minden csont. de ez már nem forr be soha többé.
Jósvafőn az élet más, Ref.:

az ember mély lyukat ás,
erdőben dúcfát is vág, Oly jó, ha itthon vagyok,
mit mások kezére vág. Naphosszat olvashatok,
Jósváról álmodhatok,
Ref.: Barlangot csak rajzolhatok.
Ref.:
Otthon ülni
(dal: Elvis Train – Macskák)
Otthon ülni épp nem egy jó dolog, A barlang mélyébe, ha lejutsz épségbe,
És a munka is megvár, És átjutottál már a tű fokán,
De a fennsíkon, vagy a barlangban Akkor jól vigyázz, erőd oszd be hát,
Sok érdekes kaland vár. Mert a nagy tavi vár még rád!
Ref.: Ref.:
Hogyha felmásztál már egy hegycsúcsra,
Vagy a barlang mélyén jársz, És a táborban, ami bárhol van
Ne felejtsd, hogy van még egy út vissza, Sok rum és sok jó barát vár.
És a táborban várnak rád. A sok mászásért, hason kúszásért
Ennyi kárpótlás kijár.
Ref.:
Jósvafői falu végén

(dal: Kispirityi falu végén)
Jósvafői faluvégen van egy büdös kanális, Mind megitták a pálinkát, nem tudtak hazamenni,
Abban fürdesz, kisangyalom, te is meg az anyád is! Jósvafői faluvégen buszra kellett felülni.
Cin-cin-cillárom, így van ez jól virágom! Cin-cin-cillárom, így van ez jól virágom!
Cin-cin-cillárom, így van ez jól virágom! Cin-cin-cillárom, így van ez jól virágom!
27
Valahol egy kis faluban
Valahol egy kis faluban Valamikor boldog voltam,
Barlangászhad ütötte tanyáját, Ha barlangban dúcfát tudtam vinni,
Valahol egy lelkes csapat Valamikor örömkönnyet
Megfúrta a Haragistya lábát. Tudtam én az omladék közt sírni,
Valamikor hét ember volt, Valamikor nem gondoltam,
Gyorsan ment a barlang feltárása, Hogy egy szép nap egész hegy szakad rám,
Ám tíz éve ötven ember Hogy nem ég már soha többé
Egyre csak az omladékot ássa. A barlangban szegény karbidlámpám.
(Valahol egy kis faluban

Beütött a száj-és körömfájás.
Valahol egy állatorvos
Nem alussza át sok éjszakáját.
Valahol egy csendes utcán
Magnol-mésszel szórják fel a járdát,
Hogy a fene ne egye meg
A TSZCS egyetlen bikáját!)
Jaj, de jó a barlangásznak
(dal: Egy kíváncsi kiskacsa)
Jaj, de jó a barlangásznak, De jól megy a barlangásznak,

Odújában vígan él! Szifonjában vígan mér.
Örül, hogyha csúszhat, mászhat, Visszhangzik a vacogása,
És a sár füléig ér. S röhögi a denevér.
Ref.: Néha hideg vízben didereg Ref.:

Máskor a sima falon kecmereg
Olykor a szeme is kimered – néki. De jól megy a barlangásznak,
Egy kis barlangász tanya, Nézi, hogyan kél a nap.
Ott vár ránk a finom kaja, Bámulja a szép felhőket,
Ha kijövünk a vizes S ezzel ér véget a nap.
Sáros lyukból –
Ürgéknek ez nagy tragédia! Ref.:
(fütty)
Indulj az útra
Indulj az útra, és előre nézz! Mély ez a barlang, víg nóta járja,
Ha orra esel, nem sokra mész. Kapd fel a zsákod, és induljunk hát.
Hidd el, a tapasztalat sokra vezet: ║: Sötét a barlang, de világít a lámpa,
Puhább az orrod, mint a kövezet. Ott lenn a mélyben még sok kaland vár.║
Égerszögi csárda
(dal: A Horgosi csárda)
Égerszögi csárda ki van festve.

Odajár a Jakucs Laci bandájával „barlangászni” minden este.
Jakucs Laci azt hiszi, hogy a bika megeszi, fel a fára!
28
Dal az overallról
(dal: Az ész a fontos nem a haj)
Hátizsákod alján elterül, Akármilyen lyukba bemehetsz,

Lyukhoz érve felülre kerül, Overallban vígan henteregsz.
Igen, kibontod, és pereg róla mindenütt a sár, Igen, ő az, aki vízbe merül, veled együtt jár,
Ez hát a kényes, ez hát a fényes, Megvéd a kosztól, megvéd a portól,
ez hét a réses overall. megvéd a sorstól az overall.
Kürtő fölött, hogyha mászol át, Ölthetek én akár szkafander csuhát,

Cseppköveken fennakad a ruhád. Borsókövön elkopik, de tart az overall.
Igen, ki ne akaszd, mert rongyod
A megmentő fonál, Száz méterről, hogyha leesel,
Ilyen a mocskos, ilyen a rongyos, Talajt érve galuska leszel.
ilyen a foltos overall. Igen, mi az, ami összetart,
és helyetted feláll?
Ölthetek én akár páncélos ruhát, Bizony, a lékes, bizony a kényes,
A barlang mélyén elkopik, de tart az overall. Bizony, a véres overall.
Géza bátyám
(dal: Édesanyám, kössön kendőt)
Géza bátyám kössél kötényt Tengernagyom, a Gádorost

Hasad peremére. Verd ki s fejedből.
Menjél el a Gádorosért Nem érdemli meg, hogy szeresd,
A tábor szélére. Kívánd olyan mélyről.
Mondjad meg a Gádorosnak, A sátorban most is döglik,
Fáj a szívem érte, Bűzlik narancslétől,
Dolgozni is tudok én így, Feje tisztul, okosodik
Sajnos őnélküle. Detektív regénytől.
Sáros gúnyát visel a babám

(dal: Rámás csizmát visel a babám)
Sáros gúnyát visel a babám Sáros cuba hadd szakadjon el,

Zsombolyos ő, szívből igazán. De a kedve sose hagyja el!
Sáros csizmát, azt is visel ő, Sáros képpel röhögjön nagyot,
Fején kobak, akár egy teknő. Különben a fejére csapok!
Kislányokkal
(dal: Sűrű csillag)
Kislányokkal nem jó föld alá menni Barlangásznak nem jó föld felett lenni,
Mert a sárba bele kell feküdni, Rumbatejet nem lehet mindig inni.
Sáros lesz a kislány keze, orra, szeme, s a szája, Ürgelében kőgaluska, agyaggombóc, jaj, de jó!
Mit szól hozzá otthon majd a mamája? Hozzá finom levegőből habroló!
29
Maucha-óda
(dal: Barbara)
Élt egy madár, ki mindig csak mesélt, Tíz éve leállt a kutatás,
Ő volt a lustáknak őre. A végpontot átrendezte.
Száz éve már, hogy folyton csak beszél, Töbrökben járt egy öreg kondás,
De nem jön ki ép szó belőle. A Musztángot ő felfedezte.
Ref.: Ref.:
Maucha ül a mélyben, a munka meg csak áll,
Maucha csak bagózik, a füsttől mit se lát. Éljen hát a szent nagy kutatás,
Mert ha látna, észlelhette volna már, És annak bősz művelője!
Hogy ott, amerre járkál, ott tátong a száj! Száz barlangász új lyukat tárna már,
Ha nem lenne hű követője.
Ref.:
Musztáng (Maucha bosszúja)

(dal: Izlandi farewen)
Musztángba járunk, éjjel-nappal ásunk, Legyen benned érzés, és egy kicsi légrés,
Musztáng, Musztáng, te vagy csak a lyuk! Musztáng, Musztáng, mért rejtegeted?
Ásít a szájad, nincs szebb barlang nálad, Kiásunk a sárból, folytatásod bárhol,
Musztáng, Musztáng, tárjad ki kapud! Nagy leszel még, ezt elhiheted.
Ref.: Ref.:
Vezess minket tündéri szép tájra
Kongó-bongó folyosókon át! Hosszú évek óta rólad szól a nóta,
Vezess minket Vass Imre ágába Musztáng, Musztáng, most ne légy makacs!
Szépszerével tárjad fel csodád! Haragistya szerte szájadat kereste,
Hitt benned egy lelkes kis csapat.
Tigris vize folyik csendesen

(dal: Maros vize)
Tigris vize folyik csendesen, Datolyát terem a pálmafa.

Nem mosdik az arab rendesen. Arab nőnek az utcán nincs szava.
Ha egy kicsit csökkenti az ütemet, Nem értem az arab férfit, mért búsul,
Táborozni velünk is eljöhet. Legalább az utcán ő az űr.
Irakban még sok-sok teve van. Sivatagban szép a telihold.

Nem kapkod az arab, nem rohan. Tiltja a korán az alkoholt.
Ha egy kicsit mérsékli az iramot, Sokaknak ez komoly hátrány, nem vitás,
Rábízzuk a déli műszakot. Ezért kevés ott a barlangász.
Kendő alatt az arab feje.

Ő csak primitív, de nem hülye.
Küldheti Bakr elnök vagy Husszein király,
Józan arab közénk be nem áll.
30
Micsoda nagyszerű dolog
((dal: Micsoda nagyszerű dolog)
Micsoda nagyszerű dolog, Mászok tovább, lesek sziklát,

Amikor barlangban vagyok. Hisz annyi van fölöttem!
Járom a szűk lyukak el nem fogyó sorát. Csak ügyelni kell!
Ilyenkor csendben reszketek: Nedves tócsák, kemény kövek,
Ezen átjutni, hogy lehet? Előbb még távol vagytok,
Összepréselve piheg már hasam, fejem. s máris túl közzel!
Ilyenkor mindenem túl nagy. Micsoda nagyszerű dolog,

Ilyenkor látom, mafla vagy, Amikor barlangban vagyok.
Nevető arcok néma árja zúg körül, Nézem magam, és rögtön sárgombóc leszek.
Talán kissé molett vagyok? Ilyenkor arra gondolok,
Talán pár kilót itt hagyok? Hogy én is barlangász vagyok,
Legyintek egyet, hisz látni kell, Hogy a hülyeség a legjobb jódolog!
hogy szűk a lyuk!
Csábítva hív
Csábítva hív sok messze táj Vigyázz reám karbidlámpám,
A barlang újra csak reánk vár. Ragyogj be sok csodát,
A föld alatt patak fakad, Kísérj el utamon
Csobogva kíséri dalunkat Hű barátom
A fényed új csillag nekem,

Szikrázva fénylik a köveken.
Mutasd mindig az utat,
Csodás utat.
Nagy a feje
Nagy a feje, búsuljon a ló!
Barlangásznak, lenni, jaj, de jó!
Barlang, sej, hogyha leszakad,
Kutatóból semmi se marad!
(Csak egy zsírpacni, meg három szem töpörtyű)
Lámpák fényében
Lámpák fényében csodás mesevilág, Furcsa érzés költözik beléd,
Óriási folyosók és kuszodák. Meleggel tölt el a karbidlámpa fény.
Mutasd az utat, merre tovább, Mutasd az utat, merre tovább,
Tárulj fel nekünk szép új világ. Tárulj fel nekünk szép új világ.
31
Belyukadtunk…
(dal: Zöldre van a rácsos kapu festve)
Belyukadtunk, belyukadtunk a nagy Kapolyába.

Végigmentünk a hegynek gyomrába.
Találtunk sok termet, szépet, kongót,
Megüti a, megüti a guta az Adamkót.
Óh, a Kapolya
(dal: Ó, egy kis csók)
Óh, a Kapolya, ilyen csodás lyuk nincs több talán.

Óh, a Kapolya, mesés kanyar jön kanyar után.
Óh, a Kapolya, végigmenni rajt mily élvezet,
Ha kijutok, visszamenni, majd bolond leszek!
Minden kő ingatag
(dal: Az asszony ingatag)
Minden kő ingatag, Ne lépj a kőre!

Vigyázz, ha reálépsz! Lebegj felette!
Megindul alattad, Így lesz majd biztos
S leránt a mélybe! A barlangjárás!
Nem szabad
(dal: Nem szabad…)
Nem szabad, nem szabad Nem szabad, nem szabad

A jobboldali falhoz érni nem szabad! A plafonhoz hozzáérni nem szabad!
Nem szabad, nem szabad Nem szabad, nem szabad
A baloldali falhoz érni nem szabad! Uli, Laci megtiltotta, nem szabad!
Viktor jó barlangász
(dal: Paff, a bűvös sárkány)
Viktor jó barlangász, ki senkitől se fél, A barlangban az áer olyan gyorsan terjed el,
A Létrási-víznyelőben nem találja helyét. Révész Rita a huzatban már csak szédelgett.
A Vizes Z-ágában rájött a szükség, Szűkületből kimászva, mi tárult elé,
Letolja az overallját, s műve máris kész! Egy barna kígyó szemez vele, Viktor, mit tettél!
32
GEOLÓGUS NÓTÁK
Eötvös Lóránd egyetemen

Eötvös Lóránd egyetemen geológus lettem, Kimentünk az UV-dombra hamulúgot szűrni
És az egyik balkezembe kalapácsot vettem. Megkért engem egy kollegina, tanítsam meg szűrni.
Már az első utcasarkon szép nő csókolt szájon, Szűrtünk mi ott össze-vissza annyi lúgot, levet,
Azt hitte, hogy hegynek nézem, s jól megkalapálom. Csöpp kis száján három percig alig jött lehelet.
Kimentünk a Mátyás-hegyre dőlést-csapást mérni, Feljött hozzám egy kollegina feszült rajt’ a nadrág.
Megkért ott egy kollegina, tanítsam észlelni. Hogy nem látta ő még soha a vörös tölgynek
Észleltünk mi össze-vissza annyi dőlést, csapást, makkját.
Egész úton hazafelé lógott a kalapács. Éppen elővettem volna, de meggörnyedtem kétrét,
Becsípte a villámzáram a (fütty)-ma bőröm szélét.
Jura kori geóda

Százmillió év előtt Kavicsfoga csikorog,
Jura tenger kiöntött, Szeme véresen forog,
Mocsárrá vált arrafelé S elsziszeg egy fenyegető
Minden föld. Mondatot:
Lenn a mocsár partjánál - Fejed, farkad, jaj de nagy,

Alloszaurusz lesben áll, Oszt mégis mily mafla vagy!
Szemben békés Stegoszaurusz Akkor bántod Stegoszauruszt,
Iddogál. Majd, ha fagy!
Alloszaurusz így szól most: Stegoszaurusz picike,

- Vigyázz, te Stegoszaurusz! Két méter csak a feje,
Letördelem tüskéidet, És a törzse húsz méteres
Ripsz és ropsz! Mindössze.
Stegoszauruszunk szíve Szegénykét te felfalnád,

Félelemmel van tele, Tonnás combját majszolnád,
Hátán minden tüske égnek Ó te piszok Alloszaurusz,
Merede. Van pofád?
- Ejnye, ejnye, mi a szösz – Nem tanultad régen meg

Szólt közbe egy álteknőc, Ezt a pici éneket,
Plaecochelis Placodonta, Amely így szól, sose bántsd a
Kihalt ős. Kisebbet!
Mert olyforma a csibe,

Mint a tyúk, csak kicsibe,
S az oroszlán is csak macska,
Csak egy kicsit nagyobbacska.
33
Geológus induló
Geológnak jól megy dolga, Nem tekint ő az időre,
Van neki egy rossz bocskorja, Felmászik a háztetőre,
Bocskor mellé akad jó bor, Hason csúszik le a sárba,
Gyere te is, igyál sógor! A követ úgy kalapálja.
Ref.: Ref.:
Sej, haj igyunk rája,
Úgy is elnyel a sír szája, Szikrát hány kalapácsa,
Ott lesz fáradt testünk Mert szívét a bánat bántja.
Végső tanyája ha - ha. Mert nem tudja a babája,
Ott lesz fáradt testünk Hogy mi a liász tufája.
Végső tanyája.
Ref.:
Goldschmiedt előtt
(dal: Les Paul: A vízparton)
Goldschmiedt előtt ezer évvel Ref.:

Miről mesél már a múlt,
Hogy a Szaharán keresztül Egyszer aztán, szörnyű vész,
Egy kvarctelér vonult. Jöttek ám az arabok,
És a védtelen telérből
Ref.: Letörtek egy darabot.
Egy kvarctelér, benne sok az arany,
Csak ment és mendegélt, Ref.:
Bús volt és boldogtalan,
Bús volt és boldogtalan. Egyszer aztán a telér
Elérte Pretóniát,
Nem is sejti senki sem, És elment, hogy megkeresse
Hogy a célja mi lehet, A vén Green Dike nagy fiát.
Hogy ez a szegény telér
Transvaal felé sietett. Ref.:
Pardon, szólt egy gránit-applit,

Nincs még ötszáz éve sem,
Hogy a kegyed vőlegényét
Kitermelték teljesen.
Aluminiumedény
Főzhetsz, melegíthetsz bennem éppen eleget,
Mert a falam jól átengedi a meleget,
És ha éppen tudni akarod a nevemet, a
Nevem alaminiumedény.
Al2 O3 x H2O
Ennyit tud egy jólnevelt bauxitkutató! (hogy ...)
34
Legszebb kő
Legszebb kő a gránit, Ref.: Amott áll egy oszlop,
A gabbró nem számít, Ortoklász és a nefelin, Tiszta andezit,
Pepita vagy pettyes, Nefelin és a leucit, Hét kántor fújja a fő
Mindegy az nekünk. Leucit és az olivin, Elegy részeit:
Ajajajajaj!
Minden szem az ábrán, Ref.:
Diagramm a táblán, Jó gyerekek vagyunk,
A sarokban Pista, Nem terheljük agyunk, Itt nyugszik egy szegény
Nagy tálcával áll. Napról napra élünk Geológus legény,
Jó pár éve már. Megbukott és meghalt
Egy hidroterma Nemrég a buta.
Meg két pegmatit, De sok kislány árva
Egy geológus ezzel Lesz majd januárban, Mert nem tudta jobban,
Rögtön jóllakik És randevú helyett a Hogy a bazaltokban
Temetőbe jár. Nincsen soha recens
Kagylófauna.
Megismerni a kvarcot
(dal: Megismerni a kanászt)
Megismerni a kvarcot nagy keménységéről, Hogyha savat csöppentünk a kemény mészkőre,

Trigonális rendszeréről, trapezoéderéről. Szén-dioxid fejlődik, habosodik tőle.
Ref.: Ref.:
Sej, Nem érdekel engemet
Sem ásvány, sem kristály, Ám a kemény dolomit nem oldódik savban,
Sokkal jobban érdekel egy Csak ha soká forraljuk, akkor is csak lassan.
Jóalakú kislány.
Ref.:
Megismerni a csillámot jó hasadásáról,
Gyöngyházfényben csillogó null-null-egy lapjáról. Horgas cseppkő a heliktit, elég ritka nálunk,
Ám a Béke-barlangban mégis rátalálunk.
Ref.:
Ref.:
Megismerni a gipszet szulfát tartalmáról,
Fecskefarok-alakú ikerkristályáról. Mi a kalcit képlete – nem tudja a párom,
Vágjuk reá mindannyian: CaCO3
Ref.:
Ref.:
Még, még
(dal: Vörös Csepel)
Még, még, még és még, Erózió, vezesd a harcot,

A pedimentből sohasem elég. Korrózió, segíts neki,
Lásd, lásd, hegység, lásd, Trópusi klíma együtt a harcban
Sorsod a lepusztulás. Csúcsodat megrengeti, rengeti.
A korrelatív üledék betemet, Le fogsz pusztulni szépen,

És rólad kreálnak majd elméletet Nem trónolsz ott fenn tovább.
Levisek, Pappok Erózió vezesd a harcot,
és Székelyek. Legyen itt: síkság!
35
Volt egyszer egy kisgyerek
Volt egyszer egy kisgyerek, Ó trallalallahó,
Úgy élt, mint az istenek, Frissen száll az énekszó,
Fiatal volt és vidám. Visszhangozzák a hegyek.
Nem ismert ő sose bút, Tíz faluban száz leány,
Mert amerre visz az út, Azt siratja mindahány,
Táska lóg az oldalán. Hogy én vissza nem megyek.
Ó trallalallahó, De én oda is megyek,

Frissen száll az énekszó, Ahol boros üvegek
Visszhangozzák a hegyek. S vidám fickók várnak rám.
Öt faluban tíz leány, Még mielőtt meghalok,
Azt siratja mindahány, Egy jó nagyot mulatok,
Hogy én vissza nem megyek. Ott is ez a nóta jár:
Ottan messze, messze fenn, Ó trallalallahó,

Ahol völgyben áll a csend, Frissen száll az énekszó,
Ahol gerle búg a fán, Visszhangozzák a hegyek.
Ahol kéken száll a füst, Száz faluban ezer lány,
Ahol tele van az üst, Azt siratja mindahány,
Ott lesz majd az én hazám. Tartásdíjat nem fizetek!
A csongorádi bíró lánya

Élt messze künn a periférián a Pillanat alatt beléje szeretett a
Csongorádi bíró lánya, Mariska. Csongorádi bíró lánya, Mariska,
Ő volt a legszebb külvárosi lány, a Kérte is ő a hegyi gyereket, a
Csongorádi bíró lánya, Mariska. Csongorádi bíró lánya, Mariska,
Kérte a kezét a Vilmos, a nagy vagány, „Gyere, te legény, s sportszívem, megszakad!"”

Kérte a kezét a Schwarz is, a pék „Nem mehetek” - válaszolta ő,
Kaphatott volna nylont és valutát, „nem hagyhatom a szarvasteheneket,
Mint amennyi nem volt neki soha még! A nőstényzergéket és az erdőt!”
azonban Erre a szóra mit is tehetett a
Csongorádi bíró lánya, Mariska,
Mind a két úrnak kosarat adott a
Lerogyott egy kőre, sírt és nevetett, a
Mert ő a sportszívére hallgatott, a
Könnyeiből ott egy folyamka indul el,
Messzire folyva a hegyoldalon,
Kiment egyszer a nagy hegyek közé a
Elsírta búját a tengeri halaknak,
Északon, keleten és nyugaton.
Ürgét lát ott, a hegyek tetején, a
azóta
Ott állt egy legény, a kezében kalapács,
Ott áll a messzi kék hegyek alatt a
Nézte a távoli kék hegyeket,
Zeusz állt így az Olympos tetején,
Száz éves már, de csodaszép maradt, a
S lenn a völgyben minden ember remegett.
hát egy
36
El Paricutin
(dal: Henri Belafonte: Banán dal)
Midőn Diogenes Pulidó a kukoricaföldön vala,

Füstölögni kezdett a föld.
„Mi az isten csudája ez, Domine?”
Mire az Úr így felele:
- Ez az El Paricutin! - A hasa, jaj, de meleg!

Ma született sztrato-vulkán embrió. Ma született sztrato-vulkán embrió.
- De-e csinos, óh-óh-óh! - Szikrázó, sötét szeme!
- Selymes lávatakaró. - Magma anyó érdeme!
- Nézzétek, gyerekek, de pici a szája, - Nincs lába, se keze, a feje nem látszik!
- Popocatepetl néni lesz majd a dadája, - Játszadoznak véle a geológus bácsik!
- Ez itt egy csodagyerek! - Ez az El Paricutin!
Lakkolitka
(dal: Volt egyszer egy hadnagyocska)
Északkelet messzi táján És azóta állandóan De az idő gyorsan elszállt,

Hol a tokaji terem, Nyitva áll a hasadék, Megvénült a lakkolit,
Ott született meg ez a szép Be is hatolt rendszeresen Ráncos bőre alatt csupán
Földrengető szerelem. A híg láva folyadék. Riolit volt, s bentonit.
Élt egyszer egy lakkolitka, Ámde a sok magömléstől Andezit lepény barátunk
Bájos riolit leány, Magmakamra kiürült, Róla lassan lekopott,
Nem ismerte a szerelmet, S két erupció közt hosszas Meg-megtisztelt görgetegként
Boldog volt ő igazán. Pihenésre kényszerült. Egy-két pannon homokot.
Ám egyszer a szarmatában Lakkolitunk formás teste Lakkolitkánk szomorú lett,

Megjelent egy szép legény, Lassanként átalakult, Más hátra már nem maradt,
Nótás hangú, vidám kedvű Domborodó belsejében Elváltak hát oszloposan
Andezit láva lepény. Vulkán embrió lapult. Néhány ezer év alatt.
Nem adott ő szerenádot, És akkor úgy határozott Bús özvegyünk a negyedkort

Esténként nem hegedült, A családi nagy tanács, Hévizekkel sírta át,
Hanem a kis lakkolitra Nem kell bébi, inkább legyen Könnyes szerelmüket őrzik
Rögtön reátelepült. Meta-magma elhajtás. A végardói mocsolyák.
Tizenhárom kalcit
(dal: Tizenhárom ezüst pityke)
Tizenhárom kalcitkristály fityeg a mentémen, Tizenkettő kalcit kristály fityeg a mentémen,

a legelső János vagyok Ásványtan tanszéken. sajnos én csak László vagyok Ásványtan tanszéken.
Hátizsákom meg van rakva sok nagy marha kővel, Refrakció, diffrakció nem érdekel engem,
azzal járom a hegyeket, nem egy csinos nővel. ásítozom, amikor a kalcit kristályrácsát mérem.
37
SOPRONI EGYETEMRŐL ÖRÖKÖLT DALOK, SVÁB NÓTÁK
A pinzgaui sváb
A pinzgaui sváb a búcsúra ment:
Nótázni akart vón, de sehogyan sem ment.
Ref.: Szóló: Csahi, csahó, csahiahiahó!
Kórus: Csahi, csahó, csahiahiahó!
Szóló: Hát figyeljetek arra!
Kórus: Merre?
Szóló: Arra!
Kórus: De merre?
Szóló: Arra! (mutat valamire)
Kórus: Arra?
Szóló: Arra, hogy itt van-e mind.
Kórus: Hogy itt van-e mind
A pinzgaui menet a dóm elé ér
A zászlójuk eltörött, így maradt csak a nyél
Ref.:
A pinzgaui menet a dómba belép
A szentek mind aludtak, hát ébresztgették
Ref.:
Óh szent Florianus tüzek őrzője
A házamat óvd meg, a másé égjen le!
Ref.:
Óh szent Vendelinus marhákok védszentje
Védenceid helyett miránk tekints le!
Ref.:
Óh szent Ciprianus, diákság védszentje
Óvjál az UV-től és vizsgázz te le!
Ref.:
Azt mondta a budakheszi sváb

Azt mondta a budakheszi sváb,
Hogy nincsen Budakheszin káticabogár.
Szállj idn, szállj odn, idn, odn szállj!
Májd lesz Budakheszin káticabogár.
38
A pápa s a szultán
A pápa úri ||: módon él :|| De mégse, ő egy ||: vén falánk, :||
Sok Péter-fillért ||: elfecsér, :|| Ki híven tartja ||: a Koránt :||
||: A legjobb bor van asztalán, ||: Nem inna ő egy csöppnyi bort,
Én lennék csak jó pápa ám! :|| Szultánság sem kell semmi mód! :||
D mégse, ő egy ||: árva lény :|| E két úr külön ||: gyönge báb :||
Leánycsókot nem kap ||: a szegény :|| Inkább maradok ||: hát diák, :||
||: Úgy alszik, mint egy murmutér, ||: De belemennék örömest,
Nem lennék pápa semmiért! :|| Hogy lennék mindkettő vegyest! :||
A szultán rangja ||: többet ér :|| Ha nyílik ringó ||: rózsaszál :||
A hárem édenében él, - benne él A szélben szultán ||: vágya száll :||
||: Sok édes lány van a kezén, ||: De ha lecsusszan egy-két pint,
Mint szultán jól helyt állnék én! :|| Pápulnék én már, mint a pinty! :||
Szép lányok, ajkat ||: nyújtsatok! :||

Török szultánná tesz ||: csókotok. :||
||: Ti pedig fiúk töltsetek,
Hogy kissé pápa is legyek! :||
Krampampuli
Krampampuli, mi így nevezzük S ha egykor házasságra lépek
Az itókát, mely jól bevált. Egy jó erkölcsű lánykával,
Mi kipróbált szernek ismerjük, Nagy menyegzőt én nem remélek,
Ha bármi bú, vagy bánat bánt. Én megelégszem mátkámmal.
Mint altató, mint reggeli, Vele iszom, míg leterít
Jó egy pohár krampampuli, Az utolsó krampampulit,
Krampam-pim-pampuli, Krampam-pim-pampuli,
Krampampuli. Krampampuli.
Sajnálni kell a sok bolondot, Krampampulit fogok én inni,

Ki nem szeret bort, s nem iszik! Ha minden más már sírba száll.
Szamár marad, bár bölcset mondott, És a halál el készül vinni,
És mások angyalnak hiszik. A testem-lelkem már elvál.
Sok állat a vizet nyeli, De leiszom, míg leterít
És azt hiszi, krampampuli, Az utolsó krampampulit,
Krampam-pim-pampuli, Krampam-pim-pampuli,
Krampampuli. Krampampuli.
Tisztelet a bányász szaknak

Tisztelet a bányász szaknak! Zordon bércek bányászgyermekének
Jó szerencse, áldás lengje át! Szeretettel nyújtsatok kezet!
Bárha napfényt odalent nem kapnak, Éljen soká! Éljen soká! Éljen soká! Éljen soká!
Hőn imádják mégis a hazát! Éljen soká a bányász szak! Éljen soká!
39
Brennbergi nóta
Prennbergbányai önkéntes tűzoltótestület föl, figyássz! Libasorakozó!
Arccal az Schmauser, seggel az Perkovátz!
Hárman a létrára! Állj, sok! Fele vissza!
Jobb szakasz balra át! Bal szakasz jobbra át! Spricnit fölcsinálni!
Itt a visz, ott a tűsz! Nóta indulj!
Brennbergbányán tűz van kiütve hollári hollári hó.

Három sváb gyerek húzta a spricnit hollári hollári hó.
Húzta, de vonta, de nem szólt a spricni hollári hollári hó.
Mert a spricnibe egy jó nagy krumpli hollári hollári hó.
Figyelem, fityelem!
Aki a spritzniben krumplit tárol,
köteles asz tűsz előtt, három órával eltávolítani!
Egyszer voltam Pilisvörösváron hollári hollári hó

Három vak sváb játszott egy getáron hollári hollári hó.
Az getárnak elszakadt a húrja hollári hollári hó.
Három vak sváb szemét majd kiszúrta hollári hollári hó.
Brennbergbányán kinyitok az kocsma hollári hollári hó.

Kiakasztom az nemzeti kokárda hollári hollári hó.
Az ki nem tud jól magyar beszélni hollári hollári hó.
Annak nem lesz ide be gyere be hollári hollári hó.
Az ki nem tud ungarisch sprecholni hollári hollári hó.

Azt ki fogjuk hózentrógerolni hollári hollári hó.
Flandorffer utca
Lakom az Flandorffer utca húsz, Strézsivel ülünk asz kispadon,
Fan nekem poncihter haus. S én kigombolom asz nadrág.
||: Fan nekem szőlőm is, Fan nekem borom is, ||: És elővettem asz umpappa, umpappa,
Fan nekem sok minden franc. Juché! :|| S ő elszégyellte magát. Juché! :||
Fan nekem Strézsi az nagy fejű Éjjel, ha részegen megjövök,

Lakik asz szemközti haus; Megverem ablakomat;
||: Amikor kinész asz ablakon, ablakon, ||: Kérdi az asszonyom: Ki fan kint? Ki fan kint?
Nem látszik tőle az haus. Juché! :|| Felelém részeg urad. Juché! :||
Amikor mosolyog kedvesen Reggel, ha megjön az mutterom,

A fal is beleremeg. Kérdezi, hol asz fia?
||: Ilyenkor asszonykám küld engem csudába; ||: Akkor én elkezdek rókázni-mókázni,
Én meg kocsmába megyek. Juché! :|| S kitör az patália. Juché! :||
40
Bumfalva
Bumfalva, Bumfalva, ott lakom én. Bumfalva, Bumfalva, ott lakom én.
Ott gyártjuk a tejet; Riska meg én. Ott gyártjuk a tejet; Riska meg én.
Riskának lába közt van egy kebel, Nálunk a tisztaság a főerény,
Amit a tej végett rángatni kell. A tejet a patakba’ megmosom én.
Bumfalva, Bumfalva, ott lakom én. Adtam a Trézsinek egy szerenád,

Ott gyártjuk a tejet; Riska meg én. Mondtam, hogy Trézsi én bukom terád!
Vasárnap a Riska nem ad tejet, Sötét volt nem láttam, megbotlottam
Egész nap azt bőgi: munkaszünet. S Trézsi helyett az orromra buktam.
Van nékem jó barát’: Grósz Tivadar,

Övé az Budakesz’ sváb zenekar.
Ő fújja tüdővel a nagy dobot,
Ummtatta, ummtatta, ummtatta bopp
Szép városka Sopron

Szép városka Sopron!
[pszt] -pron [fütty] -pron [hork] -pron [csett] -pron
Kapósak ott a lányok,
knallari ballari juch-juch-juch,
Egy sem marad hoppon
[pszt] -pron [fütty] -pron [hork] -pron [csett] -pron
egy sem marad hoppon.
Mindnyájan voltunk egyszer

Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián!
S letettünk minden vizsgát, no egy-kettő híján!
Megittunk számos exet s jó néhány létra bort,
A dicső firma az volt, ki szerte udvarolt! (ha volt)
Szép idő volt, jó idő volt! Sopron, Sopron, sáros Sopron

Kár, hogy elmúlt, jaj de kár! Te vagy az oka mindennek!”
Feleségünk (soha) nem lesz nékünk, Sopron, Sopron, sáros Sopron
Aki számon kéri majd, hogy Hogy a fene enne meg!
Selmec, Selmec, sáros Selmec Szép idő volt, jó idő volt!

Te vagy az oka mindennek! Kár, hogy elmúlt, jaj de kár!
Selmec, Selmec, sáros Selmec Feleségünk (sajnos) van már nékünk,
Hogy a fene enne meg! Aki számon kéri azt, hogy
Szép idő volt, jó idő volt! Alma, alma, piros alma

Kár, hogy elmúlt, jaj de kár! Te vagy az oka mindennek!”
Feleségünk hat lesz nékünk, Alma, alma, piros alma
Aki számon kéri majd, hogy Hogy a fene enne meg!
Hogy az Isten áldjon meg!
41
Mit kezdjek én szegény tatár
(dal: Oh, Tannenbaum)
Mit kezdjek én, szegény tatár, Többé haza sem mehetek,

Hisz egy fityingem sincsen? Hisz onnét kitagadtak;
A tenyerem is elkopott a Mióta a korhelykedés
Sok kocsma kilincsen. Doktorává avattak.
Egyebet már nem tehetek Kártya, meg tánc volt elemem.
Selmecről immár elmegyek És tönkre tették életem.
O jerum, jerum, jerum, O jerum, jerum, jerum,
O quae mutatio rerum. O quae mutatio rerum.
Üres lett már szekrényem is Szobámba’ sincs már semmisem,

Nincs másom, csak egy ingem. Üresség ásít ottan.
A zálogházba vándorolt a Csak régi rozsdás fringiám
Fogasról is minden. Bámul reám unottan.
Egy vén kabátom még akad, E csorba fegyvert felkötöm,
De bánatában elszakadt. Az ellen hátán eltöröm.
O jerum, jerum, jerum, O jerum, jerum, jerum,
O quae mutatio rerum. O quae mutatio rerum.
Tán legjobb lesz, ha elmegyek

Vitéznek a csatába.
Ott nem lesz gond, és nem lesz bú,
S nem élek pénzhiányba’.
Egy jó golyó, ha eltalál,
Vígan köszöntlek szép halál...
O jerum, jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.
Cimbora, rád köszöntöm

Mi lenne, hogyha együtt innánk most
vagy egy fél kupával még?
Aztán mért ne innánk fel kupával pajtások?
Aztán mért ne innánk fel kupával, mondjatok!
Rajta hát, igyunk vígan!
Ref.:
Cimbora rád köszöntöm fél kupámat
Cimbora kívánom, hogy élj soká!
A sör és a bor
Bacchusnak is ízlett mindenkor!
A bor és a sör
Minden cseppje nékünk is gyönyör!
Ref.:
42
EGYÉB ÁLTALUNK SZERZETT ÉS BESZERZETT NÓTÁK
Felmászott a nyúl a fára

Felmászott a nyúl a fára, Kinyitottam az ablakom,
jaj, de szépen kukorékol berepült egy ökörcsorda,
piros csizma van a lábán, kalitkába zártam őket,
nem süt a nap a szemébe. jaj, de szépen fütyörésznek.
Nem süt a nap a szemébe, Jaj de szépen fütyörésznek.

piros csizma van a lábán, kalitkába zártam őket
jaj, de szépen kukorékol, berepült egy ökörcsorda,
felmászott a nyúl a fára. kinyitottam az ablakom.
A Szentkúti búcsú
Jó’ bebaszott nekünk Álljon meg a ment,
A Szentkúti búcsú, Egy asszony elmaradt.
Ellopták a csacsit Szarni köllött neki
Nyeregszerszámostú’ Ott a bokrok alatt.
Oszt nem maradt más nekünk, Szűz Mária segíts,

Csak az apánk fasza. Szentkútiak vagyunk
Azt szerszámozzuk föl, Ilyen hideg vízbe’
Azon megyünk haza. Nem áll föl a faszunk.
Hosszi, vékony
Hosszi, vékony a pipaszár, Szerettelek sok ideig,
Végigcsorog rajta ja nyál Szeredától, csütörtökig.
Csorog a nyál, szürcsög a lé Ugye, babám, de nagy idő?
Hogy a rosseb essen belé! Száradjon beléd a tüdő!
Két lába van a gólyának,

Mégse viszik katonának.
Az istenit az anyjának,
Mér’ nem születtem gólyának?
Fölmászott a kukac
(dal: Csillagok, csillagok)
Fölmászott az kukac az telefonpóznára.

Ott dalolja dalát, hogy: tiraj-riraj-rá-rám.
Jött az vellanyszerelő, oszt lelökte az kukact.
Puff!
43
Szomorúan öntöm ki a moslékot
Szomorúan, szomorúan öntöm ki a moslékot.
Bucsi Vera, Bucsi Vera mé’ nem adol egy csókot?
Úgy peslogsz, mint Keglovicsék tehene,
Bucsi Vera, Bucsi Vera, ott egyen meg a fene!
Kósza szélben
(dal: Kósza szél)
Kósza szélben zörög a haraszt, Fényes volt a segge, mint a réz,

Ablakom előtt jön egy nagy paraszt. Gőzölgő szarára vissza-visszanéz.
Körülnéz és legunyorodik. (kósza szél elviszi a szagot
Az anyja istenit, hát nem oda szarik! más ablaka alá, az ablakom alól.)
Az bajom van véled

Az bajom van véled, sír a szívem érted, Aki minket meglát, mit fog az mondani,
sír a szívem érted, majd meghalok érted. azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.
Indulj el egy úton, én is egy másikon, Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk,

hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk. ahol összegyűlünk, ketten szeretkezünk.
Honfoglalás
(dal: Megismerni a kanászt kísérő dallam)
Fenn a hágón fúj a szél, a nap tüze éget, Ref.:

Árnyék alá vonulnak a lovas hadvezérek.
Árpád vezér a hadúr, egyre magyarázza Árpád vezér most király, akit Huba tisztel,
Huba viszi a turult, és Töhötöm a strázsa. Huba lett a Lord-mayor, a Tass meg a miniszter.
„Előd, Ond, Kond itt marad, mert így látom jónak,
Ref.: Töhötöm meg elmehet anyagmozgatónak.”
Sej, élet, élet, nomád élet, ez aztán az élet,
Ha megunom magamat, magam is úgy élek. Ref.:
Csak előre kisfiúk, megnyilazzuk Londont, Aztán jött a Sámuel, ki nem hagyta Aba,
Nyilatkozzák a sajtónak Árpád, Előd, Ond Kond. Így hát szegény Töhötömnek nincs már hús a babba.
Tass, Huba, Töhötöm versenyben ügetnek, Lajos eszik nápolyit, Mátyás pedig bécsit,
Sertésmájkrém konzerv kell a fáradt seregeknek. Töhötömnek a prémium pedig egyre késik.
Ref.: Ref.:
S régen Kecskemét alatt legeltek a kecskék, Így hát szegény Töhötöm csak ül a Duna-parton,
Háztájira vigyáztak a szőke szláv menyecskék. Ha leszarja egy sirály, még ő mondja, hogy: pardon
Mire leér a sereg és feljő a szivárvány, Vele szemben ül egy úr, a fent nevezett Árpád,
Készen áll a Szvatopluk, a tinó, kecske, bárány. Mivel közben lebukott és Tassék kiszanálták.
44
A kő balladája
A földön először mi létezett? A kő, a kő, a kő. Nélküle a föld sivár: a víz, a víz, a víz.
Amivel Káin vétkezett: a kő, a kő, a kő. A hegyből völgyeket csinál: a víz, a víz, a víz.
Mi az, ami nélkül nem képzelhető el Mi az, ami mindig változik és örök,
kecske, jódli, kalapács és havas, és mi az, amit minden geológus tisztel,
miből van város, nyaklánc, epebaj és ócskavas? becsül, elismer és kiköp?
Ref.: A kő, a kő, mindig csak a kő, Ref.:

a kő, a kő, a kő, a kő, a kő,
Pamparam pam pam pam, a kő, a kő, a kő, S mi lesz végül a harmadik? A szél, a szél, a szél.
a kő, a kő, mindig csak a kő! Ami gyakran térdig ér? A szél, a szél, a szél.
S ami nélkül nem képzelhető el
A földből gyakran kiáll a kő, a kő, a kő, merkaptán, hasfájás, paksi lösz és Kriván,
és borzalmas vitákat csinál a kő, a kő, a kő miből van tornádó, tájfun, ciklon, passzát,
Miből van az alap, tető és az út antipasszát, bóra, misztrál, főn, nemere és hurrikán?
és mi az, amit ha feldobsz, visszahull?
Ref.: A szél, a szél, mindig csak a szél, stb.
Ref.:
Ami a pollent elveti, a szél, a szél, a szél.
S mi az, ami viszont lefolyik? A víz, a víz, a víz. Ami a homokot görgeti, a szél, a szél, a szél.
Egészen Pesttől Nápolyig? A víz, a víz, a víz. S mi az, ami tulajdonképpen csak akkor létezik,
Mi az, ami nélkül nem képzelhető el Ammonitesz, hogyha megy, s hogyha áll,
Géczy és nulla fok? csupán egy nagyjából homogén gázelegy?
És mi az, amiért Kolumbusz nem járt gyalog?
Ref.:
Ref.: A víz, a víz, mindig csak a víz, stb.
Mi az, amit a szél és a víz lerak? A kő, a kő, a kő!

S mi az, ami ezekből nagyjából megmarad? A kő, a kő, a kő!
S mi az, amit végül magunkból meghagyunk?
S amivel tulajdonképpen mindnyájan nagyon jól megvagyunk?
Ref.: A kő, a kő, mindig csak a kő stb.
S mi az, ami a földön jár, és bajt okoz? A nő, a nő, a nő.

Mi az, ami szükséges és mégis rossz? A nő, a nő, a nő.
És minek köszönheti létét, hogy van egyáltalán
verekedés, gyilkosság, gyermeknevelés és bili,
és minek köszönhető, hogy van pelenkamosás, válóper és dili?
Ref.: A nő, a nő, mindig csak a nő stb.
Mi az, amiből sok van és mégis oly kevés? A nő, a nő, a nő.
De ha egy jut neked, az mégis épp elég? A nő, a nő, a nő.
S mi az, amiből a másiké mindig jobb, szebb és kedvesebb,
s az utolsó filléred mégis a sajátodra költheted?
Ref.:
45
Kazalrakás
Este volt, s az üzemrendész aludt, Tudták azt, hogy fontos a pihenés,
s a répaföldre halkan hullt a hó, s a balalajka-zene szép dolog,
s az elvtársak közt künn a kicsi padon de tudták azt, hogy fontosabb a kazal,
csak Kosztyáról folyt a szó. ha a brigád veszélyben forog.
Jó káder volt mind a három elvtárs, Hát otthagyták a padot és a zenét,

egy mérnök és két anyagmozgató, s azután elvtársi alapon
s a Víg Kulákhoz címzett fogadóban lett is olyan kazalegyengetés,
egy kazalról folyt a szó. hogy hajnalig nem volt nyugalom.
És fenn a hold sütött, És fenn a hold sütött,

és pont éjfélt ütött és pont éjfélt ütött
a pártházon a toronyóra már. a pártházon a toronyóra már.
És folyt a tárgyalás, És folyt a tárgyalás,
a témája semmi más a témája semmi más
mindössze annyi volt, mindössze a rossz kazal-
csak annyi volt csupán: S a jó kazalrakás.
Kosztya künn a gépállomás mögött Jó munka volt, az egyszer bizonyos,

balalajkázott a kispadon. a környéken hamar híre ment,
S Kátya, bár még nem hátrált meg soha, s a szakszervezet közös ülése is
közölte, hogy fáradt már nagyon. csupa hősi szép dolgot üzent.
Mert lényeg az, hogy ferde volt a kazal, Öt brosúrával Keletre pedig,
s Kátya ezért meg is szidta őt, Egy kazalra halkan hullt a hó.
hogy ily munkával lejáratja magát S az elvtársak közt bent a fogadóban
a Műtrágya Kongresszus előtt. Csak Kosztyáról folyt a szó
És fenn a hold sütött, És fenn a hold sütött,

és pont éjfélt ütött és pont éjfélt ütött
a pártházon a toronyóra már. a pártházon a toronyóra már.
És folyt a tárgyalás, És folyt a tárgyalás,
a témája semmi más a témája semmi más
mindössze annyi volt mindössze annyi volt,
csak annyi volt csupán: csak annyi volt csupán:
Este volt, a pártbizalmi is aludt.

A répaföldön halkan hullt a hó. (tahó, tahó)
s a Víg Kulákhoz címzett fogadóban (dedóban)
Csak Kosztyáról folyt a szó.
Még azt mondják

Még azt mondják, je-se-szép, jease-szép,
Peghát – uan vagyok, mint a csellagos ég,
Peghát – uan vagyok, mint a zengedelem,
A két orcámról levisong a szerelem a sötétben.
46
A Tordai hasadék igaz története
Szent László volt a király - halleluja, Szólt az Úr, dörgött a menny: - halleluja,
Szent László volt a király - halleluja, László, most a karsztba menj! - halleluja,
Szent László a trónon ült, - halleluja. És a karsztnak közepét - halleluja,
Néki minden sikerült, - halleluja, Átszelte egy hasadék. - halleluja,
Épp víkendre lovagolt, - halleluja, Minden kun odaveszett, - halleluja,

Ölében egy pipi volt. - halleluja, Így végződött az eset. - halleluja,
Mert a pipi kun pipi, - halleluja, Kirándulók, figyelem! - halleluja,
Kunoktól messze viszi. - halleluja, Néktek szól az intelem: - halleluja,
De a kunok követik, - halleluja, Szentlászlózni az mehet, - halleluja,

A pipit visszaveszik. - halleluja, Kinek otthon nem lehet, - halleluja,
László erre begazolt, - halleluja, Aki félti a lovát, - halleluja,
Torda felé lovagolt. - halleluja, S érti a tektonikát. - halleluja,
Átalmennék a Tiszán
Átalmennék a Tiszán,
Kilenc hordókarikán.
Sej, ladoma dik-dik-dik,
Átalmennék, nincs ladik,
Pedig a rózsám ott lakik.
Ref.: ájdele-bájdele
Alamuszi dájdele dikkendálé
Bódog a dikken, bódog a dádé
Nem félek én semmitül,

Csak a fényes tikertül.
Mert, ha belepislantok,
Egy csúf ördögöt látok.
Ref.:
Akkor örül a rajkó,

Mikor deglik a desnyó
Keze-lába csupa zsír,
Három hétig nem is sír.
Ref.:
47
A tengerek, a tengerek
A tengerek, a tengerek nagy titkokat rejtenek.
Az emberek a tengeren gyakran elmerengenek.
Egy ifjú Pecten üldögél a víz fenekén lent,

Víg Cerithium lánynak udvarolni kezd.
Énekli halkan, hogy így lebegni jó,
Jobb a tenger, mint a regresszió.
Ó, te szegény kislány, ó te ártatlan gyermek,

Nem tudhatod te azt, rövid az életed,
A torton virágkor a végére jár.
Cerithium kislány csendesen sírdogál,

S a hullámsír fölött ő gyakran meg-megáll.
Keresi a múltat, siratja a jót,
Amikor a tengerből se spórolták a sót.
Ó, te szegény kislány, ó te ártatlan gyermek,

Nem tudhatod te azt, (hogy) rövid az életed,
A szarmatának vége, mind kevesebb a só,
S az életed bizony, így nem túl bízató.
Pár millió év telt el, és …………….

Az ………….. egy ifjú oldalán ott terem.
A kalapácsa csillog, és megteszi a jót,
Mert kiszabadítja a két őslakót.
Sziklabarlang belsejében
(dal: Napfény későn ébred, jaj, de hideg van)
Sziklabarlang belsejében vén anyóka ül,

De hideg van, nagyon hideg,
Lábszárcsont van a kezében
De hideg van, nagyon hideg,
Varjú károg fenn az ágon,

És a hideg pusztaságon
Négy-öt mamut hatfelé rohan.
Ó, hol a régi világ,

Az árnyas gesztenyefák,
Amikor távol sütött a nap?
Ó, hol a kókuszdió,
A pannon regresszió?
Mind messze távol, távol messze jár.
Ó, hol a régi világ, de messze jár!
48
Vizsga dalok
Chicago:
(dal: Mexikói prérin át)
Rágógumit a plafonra köp,

S megszólal a prof:
Higgye azt, hogy madárka,
És most repülni fog!
Téved Ön, csak nyugi öregem,
Beírja az eggset, vagy a fejét beverem!
Párizs:
(dal: Párizs kisasszony)
- Sajnálom, kedves Pierre, S a prof nem érti, min röhög?

Ez bizony elégtelen, Éjjel Pierret a babája várja,
De hogyha okos lesz, kérem, Ölelő karjába zárja,
Esküszöm, átengedem. S két csók közt kérdezi meg:
Cserébe Ön engedje át - Kicsim, a vizsgán mi lett?
Az önre váró éjszakát! - Képzeld csak, angyalom,
- Ugyan uram, inkább a tök! Férjed kirúgott, az a barom!
Moszkva:
(dal: Katyusa)
Vizsga végén így szól a tanár csendben: Szégyen könnye csillog a szemében,
- Elvtárs, így ez nem mehet tovább. Vizsgájáról mesél a diák.
Nem lehet ilyen kispolgári szinten - Menj a … szűzföldre! – bíztatja Katyusa,
Megtanulni a matematikát. S megsimítja a harmonikát.
Nyóc forint hat garajcár

Nyóc forint hat garajcár Szörnyen jó széna vót, Azt hittem, hogy teréfál,
Vót az lajbi zsebbe. De a szent se kérte, Pedig eszibe se vót.
Mikor azt a jó nagy kemény Lármázott is igen szegény Nosza fogtam én is hamar egy
tölgyfát Vascsutora Bernát Jó nagy cseresznyebunkót.
E’ vittük Egerbe. Sógorunk is érte.
Nyócan rugdostuk,
Oszt gondótam, benézök Oszt mondok neki: „Sógor, Mégse gyütt észre.
Az Törökverőbe, Ne bolondozz neki, Így kellett szegény
Inni egy jó kupa bort ily Talán bizony nincs ki kendnek Vascsutora Bernát sógorunkat
Cudar rossz időbe’. Mind a négy kereki.” Bévinni Leleszre
Ott vót a sógor is, Erre egy szót se nem szót, Oszt szörnyen jó széna vót,
A Vascsutora Bernát, Csak a kezemre ütött. Az anyja istenit.
Nosza, hozott ő is a vásárra egy Nosza igen meg is fájdult Így vertük be szegény
Jó nagy szekér szénát. tüle itt a Vascsutora Bernát
Kezemen a bütyök. Sógorunknak fejit.
49
A dob kopog
A dob kopog, fegyver ropog, hurú, hurú A lábad, ó mondd, hol maradt, hurú hurú
A dob kopog, fegyver ropog, hurú, hurú A lábad, ó mondd, hol maradt, hurú hurú
A dob kopog, fegyver ropog, A lábad, ó mondd, hol lehet,
S a bőrödet majdnem otthagyod, Midőn a fegyvert felemelted,
És bárki lát, nem ismer rád, És táncba nem hívsz engemet
Johny, mondd, ez te volnál? Johny, mondd, ez te volnál?
Már vár reám szép Ír hazám, hurú, hurú A dob kopog, fegyver ropog, hurú, hurú
Már vár reám szép Ír hazám, hurú, hurú A dob kopog, fegyver ropog, hurú, hurú
Már vár reám szép Ír hazám, hurú, hurú A dob kopog, fegyver ropog,
És kopog a bot, mely odavisz tán, S a bőrödet majdnem otthagyod,
És bárki lát, nem ismer rád, És bárki lát, nem ismer rád,
A dob kopog, fegyver ropog, hurú, hurú A háborúnak vége lett, hurú, hurú
A dob kopog, fegyver ropog, hurú, hurú A háborúnak vége lett, hurú, hurú
A dob kopog, fegyver ropog, A háborúnak vége lett,
S a bőrödet majdnem otthagyod, De mire volt jó ez, emberek,
És bárki lát, nem ismer rád, Csak csont és bőr a testetek,
A dob kopog, fegyver ropog, hurú, hurú
A dob kopog, fegyver ropog, hurú, hurú
A dob kopog, fegyver ropog,
S a bőrödet majdnem otthagyod,
És bárki lát, nem ismer rád,
Johny, mondd, ez te volnál?
21 – 22 – 23
21 – 22 – 23, magyar baka legfaszább a világon.
Ha kimegy, ha kimegy a Hargitára,
Fut az oláh, alig bírja már a lába.
Ref.:
De ha egyszer marsot fújnak minálunk,
(hát mi) Bukarestben olyan murit csinálunk, (hogy)
Mindenféle Eszku-peszkut, Manuleszkut Ceauseskut
Bocskorostul, bőringestül kivágunk.
21 – 22 – 23, beszartak az oláhok Temesváron.

Érzik már, a levegő, hogy nem tiszta,
Nem is igen ízlik nekik a puliszka.
Ref.:
50
Ott, ahol zúg az a négy folyó
Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selymes, kékezüst a tó,
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
Ref.:
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.
Magyar földről székely földre szállnak fellegek,

Kigyúlnak a magyar tüzek, ragyogó szemek.
Még az égen is Hadak Útja jár,
A legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb lesz az ősz, szebben hull a hó,
Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó.
Ref.:
Menza nóta
(dal: Hajmási Péter)
Húzd el, hogy az étkezésnek jóllakás a vége

De ne húzd el, hogy ma pörkölt címén mócsing volt ebédre.
Húzd, hogy frankó a kajád,
Húzd, hogy szaftos a világ.
Húzd el azt, hogy ennyi jóért hatszáz nem is ár,
És húzd össze a nadrág szíjad, aztán menj tovább
Ne szidd a konyhát, ne kritizálj,

A marhakrumpli jól imponál.
Hiába hozza száz virág szagát a szél,
A dohos rizs illata tüdőcsúcsig ér.
Stabilra főtt hús, szilárd cupák.

Keresztényi szívvel ráglak tovább.
Óránként megpuszillak, aztán újra visszaduglak,
Rágcsállak egész délután.
51
Nyuszikák
Történt régen, künn a réten, És amint ezt megbeszélték,
Legeltek a nyuszikák, Három perc még le sem telt,
Arra ment a róka koma, S róka koma künn a réten
Adtak neki puszikát. Ijedtében berezelt.
Róka mondta, "A fű nem jó, Jaj de jó lesz, mustár is lesz,

Aranyos kis nyuszikák, Róka-mustár, jó szagos,
Mért nem esztek inkább husit, Róka-tojás, róka-filé,
Párolt nyuszi husikát?" Lesz itt beafsteak, angolos!
Azért nem eszünk ilyesmit, Ám miközben felsorolták

Mert azt mondják, nem szabad, Az angolos étlapot,
És ha a mamát esszük meg, Róka koma a nagy rétről
Papának megmondanak. Angolosan távozott.
És ha a papát esszük meg, Így hát szegény nyuszikák csak

Mit szól majd a nagymama? Lógatják a fejüket,
Így sorolva utoljára És mint régen, kint a réten,
Maradna a nagypapa. Legelészik a füvet.
De mivelhogy a nagypapát Kis mesémből a tanulság,

Róka koma megette, Minden ebéd jó ebéd,
Nem marad más, róka komát Nem csak husi, mindig husi,
Mi esszük meg helyette! ||: Fontos a zöld főzelék. :||
A fegyenc
Jaj, de magasak a falak, Erdő, erdő, kerek erdő,
De nehéz a rabélet. Közepében rabtemető.
Hogy tudtalak, barna kislány, Kapujában halálmadár
Megszeretni tégedet. Sírhalomról sírra száll.
Este van már, késő este, Reggel van már, kora reggel,
Minden fegyenc alszik már, Minden fegyenc talpon már,
Csak egy fegyenc van még ébren, Csak egy fegyenc alszik mélyen,
Kinek szíve nagyon fáj. Kinek szíve meghalt már.
Nincsen nékem tentám, tollam, Új sír van a temetőben

Nincsen nékem papírom, Rajta virágkoszorú,
Nem tudhatom leírni azt, Barna kislány sír mellette,
Mit leírni fájdalom. Kinek szíve szomorú.
Ne sírj, ne sírj, barna kislány,

Szedjél inkább ibolyát,
Esküsöm a magos égre,
Megérzem az illatát.
52
Acethylen Jim
Egyszer, réges-rég, túl a nagy vízen, Buthan Bill ment, ment és mendegélt,
Ahol süt a nap, s a banán terem, Míg egy szép napon Oswegoba ért.
Élt egy cowboy ott, furcsa neve volt: De amint ott egy szép nőre rákacsint,
Acethylen Jimnek hívták, s egy vén gebén lovagolt, Uran Thommy hasbalőtte egy protonnal őt megint,
Jobb kezében a Winchester, bal kezében meg a colt. Buthan Billből Propan Will lett, Adams, Linde urak
szerint.
Ref.: Missisipi and Pennsylvanien,
A vadnyugaton az élet ilyen. Ref.:
Acethylen Jim volt a legnagyobb vagány, Ámde a sheriff éppen arra járt,
Egyedül ivott a kocsma udvarán. S letartóztatta azt a két vagányt.
Ám hiába volt ő bátor és merész, A kezükre egy nagy bilincset vert,
Arra járt a Propan Teddy, S meghidrogénezte őt, És az oswegoi börtön csapdájában ott hever
Acethylen Jimből Buthan Bill lett, ennyi az egész. Propan Willi, Uran Thommy és a többi jó haver.
Ref.: Ref.:
A történetnek nincsen vége még,

Közbejöttek a Rockeffellerék.
Nem csináltak ők galibát, csupán
Megfúrták az oswegoi csapdát egy szép délután,
Így került ki a felszínre mister Ethylundecane.
Lacika, Sárika
(dal: A kövér mosónő)
Lacika, Sárika, gyere, menjünk a moziba. Sári bácsi várja már a parkban őt,
Sárika, Lacika menjünk a moziba be. És vesznek egy-egy alig használt haskötőt.
Vazelin, vazelin, hova lett a vazelin Kipletykálnak egy közismert illetőt,
A Laci néni szereti a gyerekeket. És mind a ketten szeretik a gyerekeket.
Kora reggel dübörög s gyár, a gép, Tejeskávét, kiflit esznek délután,

A Laci néni kinyitja kis kék szemét. És kéz a kézben sétálgatnak Óbudán.
Laci néni nem öreg, de mégse szép De hazatérnek minden este hét után,
Kezet mos, és arcot mos, és dudorász. Így telik el napra nap, és hétre hét.
Szereti az utca, udvar és a ház. Laci néni kilakkozza kis kezét
(Mert) ő tudja, hogy mikor jön a mikulás. A Sári bácsi pörge bajsza, jaj, de szép,
Kikeféli nadrágjának foltjait, Nagypénteken görbét tojik a nyuszi.

És végigjárja a kerület boltjait. Így él Pesten egymás ellett két buzi.
Az utolsóban vesz öt deka nápolyit. Az egyik apuci, a másik anyuci,
53
Manapság már nem lehet
(dal: Manapság már nem lehet)
Manapság már nem lehet megélni, megélni, A tehenet aztán megbecsültük, becsültük,
Az élettől sok szépet remélni, remélni, A szobába, egy sarokba tettük, betettük,
Drágább lett a túró meg a tejfel, galambom Zongoráztunk néki szerenádot, - éjjelre
Az a boldog, aki tehenet fej. Alátettünk egy nagy szalmazsákot.
Szóltam is a páromnak: "te Jóska, te Jóska, Egész éjjel nem mertünk szuszogni, szuszogni,
Ne járjunk a tejért a piacra, piacra, Hogy a Riska jól tudjon aludni, aludni,
Ne igyuk a rossz piaci tejet, - helyette De reggelre, ilyet még ki látott, -a Riska
Inkább vegyünk egy fejőstehenet!" Megette az egész szalmazsákot!
Másnap aztán Debrecenbe mentünk, bementünk, Reggel aztán nekifogtunk fejni, de fejni,
A vásárban egy tehenet vettünk, de vettünk, A házmestert hívtuk segítni, segítni,
Fekete meg fehér volt, meg tarka - a Riska, Tejtartóit sorba húzogattuk, de bizony
Százhuszonnyolc centi volt a farka. Egy csepp tejet, bizony, azt se kaptunk.
Állatorvoshoz mentünk sietve, sietve,

Hogy a tehenet vajon mi lelte, mi lelte,
S mi derült ki, ó Szent Veronika! - a Riska
Nem is tehén volt az, hanem bika!
Szellő zúg távol

Szellő zúg távol, alszik a tábor,
Alszik a tábor, csak a tűz lángol.
Rakd meg, rakd meg kedves pajtás azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet!
Szellőzúgásnak fárad a hangja,
Kis falucskának szól a harangja.
Hallga, hallga, szól a harang, bim-bam, bim-bam,
Lelkünk mélyén kél rá visszhang, bim-bam, bim-bam
Márványkűbül
Márványkűbül, márványkűbül,
Van a Rudolph kereszti,
Rája van írva, de rája van írva
Trónörökös jaz nevi.
Látod-e Rudopöhö,
Mért is öltede meg tejennemagodat?
Nem sajenáltad-e, nem sajnáltad-e
Jazt a kopasz apaodat?
54
Hullámzó szennyvizek tetején
(dal: Hullámzó Balaton tetején)
Hullámzó szennyvizek tetején

Csónakázik egy vegyészlegény.
Jobbjában pipetta,
Baljában büretta,
A fejében H2O.
Jobbjában pipetta,
Baljában büretta,
A fejében snapsz, etanol.
A Hoffmann-féle körkemence
(dal: Bob herceg belépője)
A Hoffmann-féle körkemence
Egy oly ellipszis szerkezet,
Kicsiny kis kamrák vannak benne,
Melyek valóban nincsenek.
Az ellenáram elve alapján

Megy be a tégla, jön ki a füstgáz,
A leghidegebb meleget
A hideg tégla kapja meg.
Az ellenáram elve alapján
Jön ki a tégla, megy be a füstgáz,
A legmelegebb meleget
A meleg tégla kapja meg.
Viszik, viszik a szilvát

Viszik, viszik a szilvát Bonchidai menyecskék
Válogatják a javát Ugrálnak mint a kecskék
Én is ettem belőle Szeretőjük mindig más
Szerelmes lettem tőle Az uruk csak ráadás
Ref.: ||: Ajdadadaj – dadadáj, Ref.:

jadaj – dadadaj :||
Bonchidai hegy alatt
Igyunk egy kis pályinkát, Leány a legény alatt.
Lemossa jaz út porát. Azért feküdt alája,
Igyunk egy kis muskotályt, Mert viszketett a bokája.
Lemossa ja pályinkát.
Ref.:
Ref.
55
Quantitatíve
(dal: La Cucaracha)
Kettőtől négyig, minden szerda délután, Quantitatíve, megittuk az alkoholt,

Kettőtől négyig, ez a nóta jár csupán: Quantitatíve, bár a szaga furcsa volt.
Quantitatíve, mintha most is hallanám, Ha jön a Sándor Zapp Erikától,

Quantitatíve, átcsapott a karbonát. Minden lakmusz elpirul,
Amerre fordul, a sav kicsordul,
Csörög a lombik, zörög a lombik, Mert itt ő a háziúr.
Fizetésre alkalom,
Fekete oldat, savanyú oldat Quantitatíve élek és ha meghalok,
Csordogál az asztalon. Quantitatíve visznek el az angyalok !
Maros vize Két ódal szalonna

Maros vize folyik csendesen. Két ódal szalonna legyen a szemfödelem.
Maros vize csendesen folyik. Gyertyák helyett kóbászok fityegjenek.
Maros vize még csendesebben folyik, ha folyik, Három akós hordó, gurulj hozzám,
Maros vize áll, és úgy folyik. Irgalmas csapoddal tekints le rám!
Úgy szép az élet

Úgy szép az élet, ha semmi sem zavarja, Úgy szép az élet, ha semmi sem zavarja,
S van a hordóban száz liter kadarka. S van a hordóban kilencvenkilenc liter kadarka.
Csak egy liter kadarka kell, Csak egy liter kadarka kell,
Hogy az ember ne törődjön semmivel! Hogy az ember ne törődjön semmivel!
Úgy szép az élet, ha semmi sem zavarja,

S van a hordóban kilencvennyolc liter kadarka… stb.
Éjfélt ütött már az óra

Éjfélt ütött már az óra, kiabálni kell!
De bagó van a pofámba, nem táthatom el!
Megállj bagó, kiveszlek, kabátzsebembe teszlek!
Ó bagó, jó bagó, angyali bagó!
Azt mondják, a mennyországban nem jó dolgunk lesz.

Mert a szentek nem pipálnak, kevés bagó lesz.
De Szent Péter megsegít, bagógyárat létesít.
De Szent Péter megsegít, bagó-Rt-t létesít.
56
Nem tehetek róla
Nem tehetek róla, így hozott a gólya,
Rumosüveg volt a nyakamban.
Már anyám is azt mondta,
Jobb a snapszos piskóta,
Jobb a tejnél édes angyalom!
Nem kellett nékem a tej,
Már az első szavam az volt:
Piát ide, hej!
Azóta sem javultam, folyton inni tanultam,
tudok is, azt bátran állítom.
Nagy feltaláló, úgy hívták: Bell

(dal: Boródi Kristóf)
Nagy feltaláló, úgy hívták: Bell A telefon, ó, az nagyon jó,

A telefont ő találta fel. Fontos alkatrész a hallgató.
Osztotta tízzel, ahogyan kell, Retekfejűek, az nem kagyló,
Így lett belőle egy decibel. Kagyló csak a WC-ben található.
A kimenő szint bánatos kint,

A bemenetre visszatekint.
Miért lett kisebb, nem is vitás,
Út közben nagy volt a csillapíts.
Libát pucult
Úgy vártlak, mint egy herceget, Már kint voltak a máj és a belek,
Sötét hajadban rózsaszín szalag. Mikor először megcsókoltalak.
A lámpa vidáman sercegett, A lámpa vidáman sercegett,
S az anyád libát pucult. S az anyád libát pucult.
Ref.: Pucult libát, libát pucult. Ref.:

S az anyád libát pucult.
Gölöncsér Erzsébet
Gölöncsér Erzsébet erányos cseléd volt. Jó Galambos Pálnak vonaglott a teste,
Nagybajom községe mind utána élt-holt. Amikor egy este Czifra Marcit leste.
Jó Galambos Pál is ceféttül szerette, Danászva jött Marci, Pál megállt mellette,
De ő másért élt-holt, s csak a Pált nevette. S egy fene nagy lőccsel kupán teremtette.
Kutyateremtette! Kutyateremtette!
57
Kekulé
(dal: Éjjel az omnibusz…)
Éjjel az omnibusz tetején,

Utazott Kekulé, és álmodott.
Ott is a benzolnak képletén,
A hat szén helyzetén gondolkodott.
Álmában hat kis majom egymás farkát kergette,
S felkiáltott Kekulé meglepetve:
Lám itt a benzolnak képletet,
A hat szén helyzete, mit keresek.
Megszökött a feleségem, Megszökött a centrifugám

(dal: Megszökött a feleségem)
Megszökött a feleségem,
Megszökött a centrifugám,
Nem is nagyon bánom.
Nem is nagyon bánom.
A komámmal szökött meg, s a
Az anyaggal szökött meg, s az
Komámat sajnálom.
Anyagot sajnálom.
Egy bokorból néztem őket,
Egy podeszről néztem őtet, sej!
Amikor elindultak a nagy útra,
Amikor a közfalat az kivitte, kivitte.
Szegény komám lényegesen
Szegény tansegget a guta
Bé lehetett rúgva.
Menten megütötte
1848.
Ezernyolcszáz acht und vierzig kitörött grósz háború.
Kossuth Lajcsi s Ferencz Jóska összevesztek cudarul!
║: Én is ott volt, még se meghótt’, ez aztán a valami! :║
Tiszán innen Dunán túl, úgy futottunk, mint a nyúl!

Még az ágyú meg se szólt, meine Hose teli volt.
║: Én is ott volt, még se meghótt’, ez aztán a valami! :║
Nincs szebb állat a kecskénél

Nincs szebb állat a kecskénél, Felmásztam az eperfára.
Jósvafői menyecskénél. (oszt) beakadt a gatyóm szára.
Rücskös lábát a patakba’ mosi, Rózsi, Rózsi, azt a rézangyalát,
Hideg a víz kikapdosi. Akaszd ki a gatyóm szárát!
Meghallotta Bözse néne.

(oszt) fölállot a nagy faszékre.
Úgy megfogott, hogy mire mán szótam,
Máris gatyó nékül vótam
58
Udvaromon
Udvaromon három kocsi terágya, Mikor a Nap feltolja a pofáját,
Erányosan van az oda lehányva, Kihajtom a gazduramnak gulyáját,
Erányítom a terágya erányát, oszt Kihajtom a gazduramnak gulyáját,
Csókolom a szomszédasszony leányát. Oszt tisztelettel gondolok a babámra.
Rámás csizmám a pökéstől de fényes,

Én vagyok a kisbürgözdi nagybéres.
Ha megrakom ganéjjal a szekerem,
Közepibe a babámat ültetem.
A révület herándosai
Szeladom fágva száll a máfor, Ha, haj hó, visszament a táka,
Homondok rémelve felmereng, Ha, haj hó, lepönt a tágatás.
Mi ketten, bús herándosok, Nincs éldelem, csak rétő kébe öntés,
Csak bégünk, bágunk át a révleten. Nincs éldelem, csak rétő álmarás.
Mi nem sipogva, nem káránva bágunk,

Mi nem remeghetünk rohátnokok mögül,
Csak halk, harsonó hervadásos estén
Egybemerengünk ketten, te meg én.
Megdöglött a tehen
Megdöglött a tehen, megdöglött a tehen a ződ lucernásba (bele).
Elvitték a Jaóskát, elvitték a Jaóskát tőlem katonának.
Gyere vissza Jaóska, szívem csücske Jaóska,(bele)
Uan árva vagyok, mint egy hervadt sóska.
Uan árva vagyok, mint egy hervadt spenót.
Képzeljétek, tegnap este

(dal: Megy a gőzös)
Képzeljétek, tegnap este hogy mi történt.

Körte helyett lenyeltem egy villanykörtét.
Ha nincs rajtam gatya éppen
Összevissza világítok a sötétben.
Ha nincs rajtam gatya éppen
Hátrafelé világítok a sötétben.
Víziló mambó
A Tanganyika-tónál, a Kongónál
Pityereg egy májbeteg víziló, víziló…
Mambó, huh!
59
Lumumba
(dal: Hulik-Hulá – olasz dal)
Hejhó, Lumumba, és a Belga-Kongó, a Belga-Kongó.

Hejhó, Lumumba, és a Belga-Kongó, a Belga-Kongó.
Katanga volt, Katanga volt a szakadár, a szakadár.
Katanga volt, Katanga volt a szakadár, a szakadár.
Csombe, Csombe, ronda renegát,
Csombe, Csombe, fogd be a pofád.
Kaszavubu, Kaszavubu, Kaszavubu, Kaszavubu,
Mind megette vacsorára őket Mobutu.
Tizenhárom ezüst pityke

Tizenhárom ezüstpityke fityeg a mentémen, Tizenkettő ezüstpityke fityeg a mentémen,
a legelső hajdú vagyok Hajdú vármegyében. a második hajdú vagyok Hajdú vármegyében.
Suvikszos bajszom úgy áll, mint az öreg bika szarva, Suvikszos bajszom úgy áll, mint az öreg bika szarva,
nincsen nálam különb legény Hajdú-Nagybiharba'! van nálam egy különb legény, de az le van szarva!
Egyetlenegy ezüstpityke fityeg a mentémen,

az utolsó hajdú vagyok Hajdú vármegyében.
Suvikszos bajszom úgy áll, mintha oda lenne szarva,
minden legény különb nálam, de mind le van szarva!
Fene ette vóna meg a világot

Fene ette vóna meg a világot! Fene ette vóna meg a világot!
Jobb dolga van a kutyának, mint másnak, Jobb dolga van a bolhának, mint másnak,
Mert a kutya bebújik a szénába, szalmába, Mert a bolha bebújik a pendelybe, gatyába,
Én meg csak úgy tekergek a világba! Én meg csak úgy tapogatok utána.
Fene ette vóna meg a világot!

Jobb dolga van a bikának, mint másnak,
Mert a bika megdöfi a legszebbik tehenet,
Én meg csak úgy meresztem a szememet!
Krasznakorka
Krasznahorka büszke vára, Harcosai rég pihennek,
Rászállott az éj homálya, A bujdosó fejedelemnek.
Magas tornyán az őszi szél A toronyból késő este
Régmúlt dicsőségről mesél. Tárogató nem sír messze.
Olyan kihalt, olyan árva Rákóczinak dicső kora
Rákóczinak büszke vára. Nem jön vissza többé soha.
60
Kék ibolyácska
Zöld fű közt árva, kék ibolyácska, Rózsás a távol, ködből kék fátyol,
Rád új nap fénye árad. Szirmokra, fűre fény ül.
Illatod édes, kedves vagy s ékes, Április bája, szívünkbe száll ma,
Nem szebb az álom nálad. S távolba tűnik végül.
Lelkemben érzem, boldogság nékem, Zöld fű közt árva, kék ibolyácska,

Kis kelyhed illatárja. Elröppen perc és óra.
Hozzád a szívet selymes kék színek Múló az élet, vágyam sír érted,
Pompája hívja, várja. Szólíts egy édes csókra.
Cserkészinduló
Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng, Szabadba fiúk! A nap arca nevet,
Álljunk csatasorba vidáman. Ránk ragyog a friss, tüzes élet.
Ránk vár a világ, ez a harc a mienk, Járjuk be a mezőt, és a rengeteget,
Katonái vagyunk valahányan. Szabadban lesz szabadabb a lélek!
Jó fegyverünk izmos karunk, Hol szívbe’, szóba’ tiszta láng,
Égő szemünk, vidám dalunk. Az Isten arca néz le ránk.
Amerre járunk, megterem Amerre járunk, megterem
A győzelem, a győzelem. A győzelem, a győzelem.
Fiúk, fel a fejjel, az óra közel,

Kel a magyar égen a hajnal,
Most kell az erős kar, a férfiú-mell,
Ezeréves acélakarattal.
Zúg, mint a harci trombita:
A Lomnic és a Hargita,
Értünk kiált, felénk süvölt
Az ősi föld, a drága föld.
Itt van, itt van a kikelet

(dal: Kakukk, kakukk, szól az erdő – német népdal)
Itt van, itt van a kikelet!

A fecskék fecsnek, pacsirták pacsnak,
És a szarkák úgyszintén ...
Parabola Hejhó
(dal: A faluban nincsen kislány, csak kettő)
Hejhó, hejhó, hej hullát mosni jó,
Két fókusza van a parabolának - bolának, Mert kiszívhatjuk a szemét, hejhó, hejhó,
Az egyik a közepén a táblának - táblának.
A másik meg végtelenből neveti - ha-ha-ha, Hejhó, hejhó, hej hullát mosni jó,
Hogy a diák őt a táblán keresi - keresi! Mert lerághatjuk a fülét, hejhó, hejhó,
61
Valaki hiányzik
(dal: Valaki hiányzik a táncból)
Valaki hiányzik a falból.

Valaki lefelé száll.
Kiált egy hang a lavinából:
„Ideje megállni már!”
A köztes nem lehet itt téma,
ezt én is elfelejtem néha.
Kiált egy hang a lavinából:
„Valaki hiányzik a falból!”
Régi falióra
Szombat este, mikor hazamentem, Asszony, asszony, nem hallgatsz a szóra,
Feleségem nagy bánatban leltem, Mindig mondtam, késik ez az óra,
Volt nálunk egy régi falióra, Mindig mondtam, csináltassuk jóra,
Ráesett az öreg anyósomra, Sokat késik ez a vacak óra,
Aki aztán be is krepált nyomban. Későn esett rá az anyósomra.
Ettünk a falombot
Ettünk falombot, eperfalombot, Szerdán ettünk három marék faggyút, faggyút,
Ettünk mi már mindenféle jót, jót, jót. Csütörtökön tollastul egy hattyút, hattyút,
Hétfőn ettünk három mázsa kokszot, kokszot, Pénteken egy nagy tál borbélyhabot, habot,
Kedden ettünk három doboz bokszot, bokszot, Szombaton egy nazarénus papot, papot,
Vasárnap az ünnepi ebédre, ebédre,

Lerágtuk a farkát egy tehénnek, tehénnek.
Régi idők
Régi időkre emlékszel-e még? Ó, hogy miért nem mesélsz már nekem?
Volt egyszer rég, volt egyszer rég. Boldog időt soha nem feledem.
Szép tavaszon ragyogott fenn az ég, Hallani vélem a hangodat még,
Volt egyszer rég, volt egyszer rég. Volt egyszer rég, egyszer rég.
Ennek a sziklának
(dal: Kinek van, kinek nincs)
Ennek a sziklának törik a fogása. Ennek a sziklának de nehéz az útja.

Lesz rajta hegymászó szörnyű nyafogása. Kevés a hegymászó, aki felmegy rajta.
Felmegy a feléig, lesi a tetejét, Tegnap is próbálta egy fiatal ember,
Elveszti maradék kicsinyke erejét. Most hiéna játszik a zúzott tetemmel.
62
ITALRECEPTEK
Barackba barack
(ősi barlangász ital a ’60-as évekből)
Végy négy rész őszibarack ivólevet és két rész kecskeméti „fütyülős” barackpálinkát. Az alkotóelemeket
keverd össze, és fogyasztás előtt hűtsd le!
Rumbatej
Végy fél liter rumot, amit egyenlő arányban ossz két felé. Az egyik részbe áztass be egy csomag – alaposan
megmosott és lecsurgatott – mazsolát, míg a másik részbe egy csomag vanília rudat, és egy csomag egész
fahéj rudat. Ezután kerek egy napig hagyd állni az egészet.
Teaszűrőn szűrd le a rumot az ázókról egy edénybe. (a beáztatott mazsolát külön fogyaszd!)
Nyolc deci tejben oldj fel egy csapott evőkanál porcukrot, illetve, ha nem kaptál vanília rudat, két csomag
vaníliás cukrot.
A tejhez öntsd hozzá az előkészített rumot, három deci semleges ízű vodkát, két-három cent
cseresznyepálinkát (az illata miatt), és egy tojás fehérjét teaszűrőn átszűrve.
Keverd össze, és jól hűtsd le.
Tejmerő kanállal adagold decis poharakba, és fogyaszd egészséggel.
A rumbatej előnye: rendbe teszi a gyomrot (tej), de fenntartja a véralkohol szintedet (a lényegek).
Jávor-koktél
Végy egy rész gint, két rész vodkát és egy rész bonbon-meggyet vagy kávé likőrt.
Az alkotórészek elegyítése után fogyasztható.
Maflás
Végy fél rész Hubertust, egy rész vörösbort és két rész kólát.
Keverd össze az alkotórészeket, és máris fogyaszthatod.
Ha bátor vagy, és nagy Maflást akarsz, akkor a Hubertus mennyiségét duplázd meg.
Szörnyű
Végy egy három decis poharat, és tölts bele egy deci vörösbort, egy deci vermutot, fél deci császárkörtét és a
fennmaradó részre kólát.
Vadász, Leó. Puli, Massza, Cibere

Alkotórészeket tekintve: vörösbor és kóla, az arányok változóak.
Tehát, ha a kocsmáros:
- Ismeri az általad használt megnevezést, akkor készülj fel arra, hogy úgyis ő tudja jobban a keverési
arányt.
- Nem ismeri az általad használt megnevezést, akkor szerencséd van, mert így te világosíthatod fel a
kocsmárost, és biztos, hogy a kedvenc keverési arányod szerint készül el, illetve a recept elmondása
után derül ki, hogy valójában te vagy tudatlan, mivel te nem tudsz magyarul.
63
Rumos kóla
Végy egy rész rumot és négy rész kólát. Keverd össze, és kész.
Krampampuli
Hatalmas öblös tűzálló tálat állíts az asztal közepére, és rakj az aljára vagdalt déligyümölcsöt: fügét, datolyát,
mazsolát, diót, aszalt szilvát.
A tál tetejére helyezett rostélyt rakd meg kockacukorral, és locsold meg fél liter rummal. (egy része lehet
kisüsti pálinka is.) ezután gyújtsd meg a rumos cukrot, ami a rostélyról lecsöpög a tálba.
Mikor befejeződött, két liter jó, forralt, fűszeres (fahéjas, citromhéjas, szegfűszeges) bort önts rá, add hozzá
két citrom és két narancs levét. (gyengébbek egy liter forró teát is tegyenek bele.)
Keverd jól össze az egészet, és puncsos poharakból idd le magad részegre!
Ha ezek után nem ittál még Eleg-et, úgy itt a recept:
Eleg
Egy rész vörösborhoz keverj egy rész vermutot és egy rész kólát.
S végül tanulságul:
BÖLCS RABLÓK BALLADÁJA

írta
SEKSZPIR ALADÁR
Költsd el pajtás nyomban a pénzed italra!

Amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra.
Ne csak addig nyújtózz, míg a takaród ér.
Elszoksz a munkától, s akárki tettenér!
Munkára kényszerül, ki pénzét elissza,
Takarékos gengsztert elfogják, mert lusta!
Okulj, ha látod, hogy gyűjtenek a méhek
S nincs soha egy vasuk; csoda hogy megélnek!
AJÁNLÁS!
Ki pénzét elissza, azt a munka tartja fönt,

Ezért van az, hogy a józanság öl, butít és
nyomorba dönt!
64

Barlangász Daloskonyv

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Barlangász Daloskonyv

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

(A majdnem teljes)

HIMNUSZOK Ha végre itt a nyár 19.

1848. 58. Cserkészinduló 61.

Ott fenn barátok alszanak,

Foltos ruhájú víg legény

Bükkfák smaragdja sápadoz halk őszi lombokon.

Ref.: Szóló: Ó gyirladada Ref.: Szóló: Ó gyirladada

Van három overallom

Van három overallom, van három overallom,

Az egyik már csak rongy,

Monológ: Hogy mért lettem barlangász?

A barlangban az órák Ref.:

Vagy a barlang, vagy a lány,

Monológ: És ha egyszer meghalok, benne halok én is.

Túl hosszú lett a barlangunk,

Volt egyszer egy barlangász, barlangász, barlangász,

Szentelt gyertya barlangban, barlangban, barlangban,

Szentelt gyertya barlangban

Térképezni barlangban, barlangban, barlangban,

Fordítsd hát ki a barlangot!

Leng a mocskos lobogónk

Leng a mocskos lobogónk,

Ugye fiúk, szép az élet, a barlangász élet,

Ugye lányok, szép az élet, a barlangász élet,

Mesés e táj, csodás világ,

Megismerni a Zentait pöttöm szandáljáról, Ref.:

Hej, ő is: barlangász volt, barlangász volt,

Kispolgárok nem vagyunk

Kispolgárok nem vagyunk, és pénzünk sincs elég, Ref.:

Boldogtalan az az anya, Boldogtalan az az anya,

Boldogtalan az az anya, Jaj, de boldog az az anya,

Csőszpusztán nagy a sár

Csőszpusztán, ha süt a nap Ha barlangba bebújunk,

Fenn a nagy Gerecsén

Jő a reggel és mindenki fáradt, Délután jól esik a pihenés,

Ó, a barlangba le kéne menni, Jő a reggel és mindenki fáradt,

Régen elfedte az avar a lábnyomaikat, Vihar után gőzölnek a Bakony ormai,

Tüzed, karbidlámpám, szítsd a szívemben, Veszélyes a barlang, de te velem vagy,

Lámpámnak lángja felkutatja őt,

Jöjj, jöjj, itt gondtalan az élt, Jöjj, jöjj, tüzünk melegéhez,

Jöjj, jöjj, nagy hegyekre mászunk, Jöjj, jöjj, leszállunk a mélybe,

Hűvös az éj, múlik a nyár, Kis táborunk, most szétszedünk,

Jó barlangunk, most itthagyunk, Szétszéled most sok jó barát;

Hűvös az éj, elmúlt a nyár.

Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom

Ref.: Kocogjunk tova hát teveháton, Ref.:

Ruhánk vizes és megkopott, mellünkön heveder, Ref.:

Sokat eszünk, sokat iszunk, A pálinka is lecsúszik

Sej, élet, be gyöngy élet, Sej, élet, be gyöngy élet,

Reggelire rumot iszunk, Hogyha néha kirándulunk,

Sej, élet, be gyöngy élet, Sej, élet, be gyöngy élet,

Sörben, borban, rumban fürdünk, Sokat eszünk, sokat iszunk,

Sej, élet, be gyöngy élet, Sej, mámor, édes mámor,

Bükk fennsíki blues

Láttál-e mán cseppkűt? Lyukat ásunk ottan mi,

Csupa víz lett a nadrágom Répa, retek, mogyoró,

Szép állat a denevér, Szép állat az elefánt,

Főlógósok orgiáján Béke-barlang feltárásán A kolbásznak mindkét végét

Inni, lógni és hantázni, Tíz-tizenkét kilométert Kutak, lyukak, ásva, fúrva,

Hétlyuk zsomboly sötétjében Pénzpataknak víznyelője Kutatóknak békejobbját

A Solymári Ördöglyukba A Nagy Falnak vízesésén Végül is, hogy főművére

Néhány könnyűbúvár nadragulyát evett. Visszafelé jövet csak tapogatózik,

Gyorsan levetkőzik anyaszült pucérra, Ezután jön még a nemszeretem meló: