LRINCZ L.

LASZLO
A fld alatti piramis II.

IV. A FOLD ALATTI PIRAMIS HADMVELET

Visszamentem a szobamba, es kozvetlen vonalon a
koppenhagai egyetemet hivtam. Csak hosszas bugas es
kattogas utan jelentkezett Europa. Egy ismeretlen
nyelv akarki makacsul probalt ugyan valamit
magyarazgatni, de amikor belatta, hogy makacssagom
legyzi az ovet, is ratert az angolra.
Honnan beszel, mister?
Amerikabol. Santa Monicabol.
Viccel velem, mister?
Miert viccelnek?
Kit keres, mister?
Az egyetemmel beszelek?
Kit keres?
Halvorsson professzort.
Rolf vagy Knut Halvorssont?
A folklor tanszek vezetjet.
Kapcsolom.
Hosszas zorges, sipolas es mormogas utan
megismetldott az elbbi beszelgetes egy masik
hanggal.
Azt hittem, holyagot tor a fulemen a keszulek, mire
vegre megkaptam Halvorssont.
Hallo! Halvorsson!
Igen. Ki az?
Peter Szilagyi vagyok, Santa Monicabol.
Uramisten! Ember, mi van?
Van egy kis sporolt penze?
Hat szinten szolva...
Akkor mostantol kezdve mondjon le a sorrl es a
draga dan ebedekrl.

 Hallo! Mit mond?

Hogy kezdjen el sporolni, Halvorsson! Rovidesen
szuksege lesz penzre. Nem kivancsi Egyiptomra?
Hogy az ordogbe ne?! Mi tortent, Szilagyi?
Semmi kulonos mondtam. Semmi az egvilagon.
Ha csak annyi nem, hogy nyert, Halvorsson!
Mjus 21.
Majd, ha elolvasod ezeket a sorokat, Renny,
csodalkozni fogsz, hogy egy evig nem jegyeztem fel
semmit a
konyvecskembe, pontosabban abba a masikba, amibl
ezt atmasoltam. Szolgaljon mentsegemul, hogy senkit
sem erdekelt volna, talan meg teged sem, ami ez alatt az
egy ev alatt tortent.
Azert most megis megprobalom diohejban elmeselni a
tortenteket. Ne legyen feher folt abban az idben,
meg egy tenyernyi sem, amely szuletesedet megelzte.
Leirtam mar, hogy Malcolm papa Fold alatti piramis
hadmvelet-nek nevezte el azt, amire keszultunk. S
bar senki nem ismetelte meg tobbe a javaslatot, ettl a
perctl kezdve igy hivtuk az egyiptomi akciot.
Tudomasul vettuk, hogy Malcolm papa lett terveink
keresztapja.
A kovetkez ertekezlet Nikosz Karabinaszt bizta meg a
financialis hadmveletek vezetesevel. A nem
egyiptomi eredet dinasztiak kutatoja gorog csaladbol
szarmazott, nagyapja meg Pireuszban arult zoldseget a
kikotnegyed ketes hir leanyzoinak. Nikosz buszke
volt szarmazasara, nemkulonben nagyapjara, akirl az a
csaladi legenda jarta, hogy egyszer meg a gorog kiralyt
is becsapta nehany drachmaval.

Hogy igaz volt-e a tortenet vagy sem, senki nem tudta

ellenrizni, de Karabinasz buszkebben viselte
lelkeben, mint masok a nemesi okleveluket a sublot
fiokjaban vagy szalagrendjuket a terduk alatt. Buszke
volt
ra, es nem akart meltatlanna valni a hires nagypapahoz.
Igy aztan embernek kellett lennie a talpan, aki
megprobalt anyagi ugyekben tuljarni Nikosz Karabinasz
eszen.
Aki engem at tud verni szokta volt mondogatni a
hikszosz-szakert , az megerdemli, hogy megszedje
magat rajtam!
Nem tudok rola, hogy valaha is akadt volna ilyen.
2
Igy aztan, kozos megegyezessel, Karabinaszra es
Celiara biztuk a hivatalos ugyek intezeset, mi pedig
visszatertunk a dolgainkhoz.
Karabinasz korultekint ovatossaggal latott neki a
munkanak. Gondosan megvarta, amig lezarulnak a
jelentkezesek az egyiptomi asatasokra, aztan, kezeben a
leletmentes fontossagat ecsetel ujsagok cikkeivel,
lerohanta mecenasainkat. Nehany nap alatt meggyzte a
Santa Monica-i polgarmestert, az allam kormanyzojat,
a mormon egyhaz helyi vezetjet es nehany nagyvallalat
igazgato tanacsanak elnoket. Nehany helyre meg
Malcolm papat is elcipelte magaval, aki savanyu keppel
oltotte fel szurke csikos, ozonviz eltti ruhajat a szent
cel erdekeben. Hazafele azonban valogatott serteseket
vagdosott Karabinasz fejehez.
S a forrover gorog, akinek nem volt tanacsos meg
tudomanyos kerdesekben sem ellentmondani meg

kellett varni, mig magatol rajon a tevedeseire , csak

mosolygott Malcolm papa szidalmain. Valoszinleg egy
ismeretlen, kockafej dinasztia jart az eszeben,
amelynek segitsegevel atirhatja Egyiptom tortenetet.
A varosi vezetes, valamint az egyetem koltsegeit
biztosito mecenasok nehany het mulva igent mondtak.
Vegul is, nem kertunk tluk nagyon sok penzt.
Karabinasz pontosan tudta, hogy meddig
nyujtozkodhatunk. Ezt
viszont az utolso fillerig ki is hasznalta.
Mindenesetre a vegleges dontes eltt nagyaranyu
kornyezetved tuntetes zajlott le a varosban. S bar
egyiptomi piramisokrol vagy asszuani gatrol szo sem
esett, elssorban a varos kornyeki szemet- es
vegyianyagtemetk
ugye izgatta fel a kedelyeket, eskudni mertem volna,
hogy Karabinasz keze is benne van a dologban.
A tuntetk betortek nehany kirakatot ahol azon
nyomban megkezddott a fosztogatas , teleragasztottak
a
varost plakatjaikkal, ami velemenyem szerint ugyancsak
a kornyezetszennyezes egyik modja volt, mivel valami
ujfajta ragasztot hasznaltak, s ezaltal a plakatok
eltavolithatatlanoknak bizonyultak.
Szoval a kornyezetvedk megcsinaltak a maguk
balhejat, a rendrok tessek-lassek letartoztattak
nehanyat,
de mivel nem volt faji jellege az egesznek, nem
csinaltak nagy dolgot belle. A szemettelepek ugye
egyelre
lekerult a napirendrl.

Karabinasz a tuntetest kovet napon felkereste a

kormanyzot, Haleyt. Haley eppen a telefonjanal
kuporgott,
falfeher arccal, es azt probalta kifurkeszni, hogy milyen
hatassal voltak a Santa Monica-i zavargasok a keleti
partra. Veszelyezteti-e nehany csirkefogo a politikai
karrierjet?
Nikosz eppen a megfelel lelektani pillanatban erkezett,
Haley meg nem tudta, hanyadan all a keleti
liberalisokkal, azt azonban sejtette, hogy a
kornyezetvedk, akiknek egyik resze demokrata, a
masik resze
republikanus, egyelre csatat nyertek. A szemettelepet
mashova kell vinni. Ekkor jelent meg Karabinasz, es
terjesztette eleje penzigenyet valami olyasmire, aminek
ugyancsak kornyezetved szaga volt.
Haley kormanyzo alakanyaritotta nevet a papirra, amely
ettl a pillanattol kezdve jo nehany ezer dollart ert.
S arrol is gondoskodott, hogy a hir megjelenjek a helyi
lapokban, ime Santa Monica ennyit aldoz a kornyezeti
artalmaktol fenyegetett si kulturak megmentesere!
Az pedig kulonosen tetszett a kormanyzonak, hogy se
neger, se kommunista nem volt a sorainkban.
Szerencsere a kockafejek feltetelezetten negrid
jellegerl nem tudott semmit, kulonben alighanem penz
helyett
a Ku-Klux-Klant tette volna a taskankba.
Termeszetes, hogy az a dohany, amit osszeszedtunk,
edeskeves volt ahhoz, hogy az asatasokat
finanszirozzuk. Erre a penzre elssorban a
helyettesitesek miatt volt szukseg.

Aki nem ismeri a Santa Monica-i szisztemat, annak

lehet, hogy furcsanak tnik, amit elmondok. Tudni valo,
hogy a Santa Monica Egyetemet az allam tartja fenn
mecenasok segitsegevel. Felig allami, felig pedig
maganintezmenynek szamit, s ennek megfelelen az
egyetemi tanarok statusza is meglehetsen bonyolult.
Mindenesetre, ami a lenyeg, hogy a nyari szabadsagon
es az otevenkent jaro szabadeven kivul soha,
semmifele szabadsag nem illetett meg bennunket. S ha
valaki megis el akart menni valahova, akkor vagy
felmondott orokre, vagy pedig koteles volt megfelel
helyettesrl gondoskodni, persze sajat fizetese terhere.
Igaz, hogy megkaptuk az engedelyt az expediciora,
tanitasi kotelezettsegunk alol azonban mi sem
bujhattunk
ki. S mivel az otevenkenti szabad ev nem esett egybe a
kutatasi evvel Egyiptomban, kenytelenek voltunk
helyettes utan nezni.
Erre kellett az a penz, amivel Karabinasz az allamot es a
mecenasokat megvagta.
Az igazi nagy penz azonban Leonard tabornok zsebeben
volt, a Tudomanyos Tanacsban, Washingtonban.
Ebbl a zsebbl kellett nehany szazezret a sajat zsebebe
atcsalnia Karabinasznak, ha vegre akartuk hajtani a
tervunket.
Az ujsagok mar a New York-i es a washingtoni
resztvevk nevsorat is kozoltek, amikor a mi
kervenyunk
befutott a Tudomanyos Tanacshoz. Szinte magam eltt
latom Leonard elkepedt arcat, amint kezhez veszi
jelentkezesunket.

3
Meg azon a delutanon csorgott a telefon Malcolm papa
asztalan. Maga Leonard tabornok tartotta a kagylot,
sajat, dollarokat osztogato kezeben. Elbb
felhaborodottan kiabalt, hogyan kepzeljuk a dolgot, a
hatarid regen
lejart, osszesen ket templomot ashatnak az amerikaiak,
es jo, ha az egyiket megkapjuk ajandekba. A New
Yorkiak
es a washingtoniak mar a felvonulasi tervet is beadtak,
mi pedig meg azt sem tudjuk, hova akarunk menni!
Malcolm papa pontosan tudta, hogy Leonard attol tart,
megprobalunk templomhoz jutni, pedig azokat mar jo
elre odaigerte, bizonyara megfelel ellenszolgaltatas
fejeben.
Malcolm tette az ostoba, videki professzort, majd vegul
kinyogte, hogy elssorban azert akarunk asni, mivel
a kornyezetvedk mozgalmai mar igy is szokarnyi
hullamokat vernek es atcsapnak a varos felett. Kulonben
is,
nem feltetlenul kell nekunk naptemplom, megelegszunk
valami kisebb lelhellyel is, de ertse meg Leonard,
nekunk letkerdes, hogy kimehessunk leletet menteni
Egyiptomba.
Leonard a kezeit dorzsolte, es megigerte a tamogatast.
Meg volt gyzdve, hogy sikerult atvernie bennunket,
illetve elharitania a veszelyt sajat es vedencei feje fell. '
Csakhogy a hatterben Karabinasz professzor allt, aki
ugyancsak a kezeit dorzsolgette.
Nehany nap mulva megkaptuk azt az osszeget, amire
szamitottunk, es az engedelyt, hogy a Tanacson

keresztul felvehetjuk a kapcsolatot az UNESCO

megfelel szerveivel. A penzzel egyutt erkezett Leonard
telexe
is, amelyben kozolte, hogy szivesen elvallalja
kepviseletunket a vilagszervezetnel.
Karabinasz megmutatta a telexet, mi pedig ugy
rohogtunk, hogy majd kidlt az oldalunk. Ugy ereztuk
magunkat, mint a sakkjatekos, aki huzasaival valosaggal
kenyszeriti ellenfelet, hogy oda lepjen, ahova akarja.
Termeszetesen boldogan elfogadtuk Leonard ajanlatat,
aki rovidesen ertesitett bennunket, hogy a nem
mindennapi tolongasra valo tekintettel egy egyszer
kopt varoskat tudtak csak felajanlani nekunk Abdallah
Baharit , Abu Szimbeltl kilometerre, szinten
sajnalja, de nem tudott tobbet tenni az erdekunkben.
Malcolm papa azonnal valaszolt. Megkoszonte a
Tudomanyos Tanacs es kulonoskeppen Leonard
tabornok
joindulatat, es kifejezte remenyet, hogy asatasunk szep
sikereket hoz majd.
Leonard erre mar nem is valaszolt, nyilvan nem tartott
melto partnernek bennunket. Annyira sem meltatott
bennunket, hogy jot rohogjon rajtunk.
Mi pedig nyugodtan keszuldtunk az utra. Kitztuk a
hataridt; es ezt is meglehetsen kesre tettuk. Igaz
ugyan, hogy igy kevesebb idnk maradt a tenyleges
terepmunkara, mint a tobbieknek, remeltuk azonban,
hogy
addigra mar akkora lesz a kutatok nyuzsgese a faraok
foldjen, hogy ugyet sem vet rank senki.

S amint kesbb kiderult, Karabinasz szamitasai ismet

tokeletesen bevaltak.
Majus elejen, egy evvel azutan kerult sor az
utazasunkra, hogy a ket katona bejott hozzam, Apisszal
es
Anubisszal. Egy ev! Mennyi minden is tortent ez alatt
az id alatt! Es megis milyen keves ahhoz kepest, ami
azota telt el, hogy a kockafejek megkornyekeztek
Ehnatont, es uj politikat hirdettek a regi helyett.
Aztan a repulgep alol kiszaladt a Foldkozi-tenger, es
nem sokkal kesbb leszalltunk az egyiptomi fvaros
repulteren.
Ulok egy palmafa arnyekaban, es a papirjaimat
rendezgetem, ha ugyan arnyeknak lehet nevezni ezt a
kis
vekony, fekete csikot, ami a homokra vetdik. Mar jo
feloraja azon gondolkodom, hogy miert eppen itt, a
sivatag szelen epitettek fel varosukat az egyiptomi
birodalmak utodai, miert nem mentek kozelebb a
Hapihoz,
vagyis a Nilushoz. Valoszin, hogy akkor, az
idszamitasunk szerint VIII-IX. szazadokban, Abdallah
Bahari
messzebb fekudt a sivatagtol, mint manapsag.
Ulok a palmafa alatt, es mar a holnapra gondolok.
Holnap reggel indulunk a piramisokhoz, hogy
megkezdjuk az igazi asatast, amirl rajtunk kivul nem
tud senki. Csak mi, akik kiterveltuk az egeszet es
Halvorsson.
Meg az egyetemi hallgatok sem tudnak semmirl; a
megszallottak ugybuzgalmaval lapatoljak a homokot, es

hatalmasakat orditanak, ha egy-egy holttest elkerul.

Jelenleg eppen Abdallah Bahari temetjet assuk, jobban
mondva annak a kozepkori varoskanak a
nyugvohelyet, amely a mai Abdallah Baharit megelzte.
Igaz, hogy kozben az arabba valt falu jo harom
merfolddel kozelebb koltozott a folyohoz, bizonyitva a
hegy es a Mohamed mondas mindenkori idszerseget.
Terepjaronk ponyva alatt pihen, cuccaink pedig az
eleskamrasatorban, gondosan osszecsomagolva. Ugy
tervezzuk, hogy csak holnap hajnalban kozoljuk a
tobbiekkel tavozasi szandekunkat. Felesleges lenne
elre
nyugtalansagot kelteni.
A temet nem kenyeztet el bennunket leleteinek
sokszinsegevel. A kereszteny halottakat tobbnyire
egyszer vaszonba csavartak a tulelk, es igy tettek a
homokba asott godrokbe, hiszen tudtak, hogy a szaraz
es
a meleg homok minden kulonosebb kezeles nelkul is
mumifikalja ket.
4
Igaz, ami igaz, nem lehettek tul gazdagok a varoska
lakoi. A VIII-IX. szazadra mar kodos messzesegbe tnt
az elmult evezredek gazdagsaga, es elrevetette arnyat
az a szegenyseg, amely ma is ranyomja belyeget a
kornyekre. Nehany hasznalati targy, egy-ket
szegenyesebb ekszer; keresztek, gyrk, fejdiszek, aztan
semmi.
Ezert es csak ezert nem nagyon lett volna erdemes
idejonnunk.

Az egyetemi hallgatok azonban maskent latjak a dolgot.

Szamukra az asatas a nagy kalandot jelenti. Az
ismeretlen Afrikat es az ismeretlen multat. Amit eddig
csak konyvekben olvastak, most ott van az orruk eltt,
beleertve a homokot es a palmafakat is. Tobbsegukben
regeszek, de vannak koztuk mveszettorteneszek is.
Szinte meghato, ahogy torik magukat. Legszivesebben
meg ejszaka is asnanak, ha hagynam ket.
Kozvetlenul utanuk Halvorsson kovetkezik, ha
sorrendet allitanank fel lelkesedesbl, ovig er voros
szakallat lengetve rohangal sirtol sirig, es sehol sem
mulasztja el, hogy valami eredeti nepmese- vagy
anekdotareszlettel kacagasra ne birja az ott dolgozokat.
Ha nem lenne, ki kellene talalni.
A tegnapi nap kulonosen sikeres volt a dan folklorkutato
szamara. Az egyik lepedbe csavart,
mumifikalodott holttest labanal egyetlen, brbl keszult
csatos cipt talaltunk. Amikor valamelyik hallgato
felemelte es felmutatta, Halvorsson felorditott, mint a
legendas nubiai oroszlan. A fejehez kapott, majd
nekieredt a sivatagnak. Mint kesbb kiderult, csak azert,
hogy gondolkozzek.
Ami a cipt illeti, valoban van bizonyos erdekessege a
dolognak. Egyiptologus korokben koztudott, hogy a
mumiak labaihoz gyakran tettek cipt, st neha meg fel
is huztak a labukra, hogy a tulvilagon ne kelljen
mezitlab szegyenkezniuk. Persze cipn rendszerint saru
ertend, hiszen az egyiptomi birodalmak koraban meg
nem ismertek a mai labbelikhez hasonlo zart cipket.
Szoval megtalaltuk a cipt, es azonnal levontuk a
megfelel konzekvenciakat. Barmennyire is evezredek

multak el a klasszikus egyiptomi kor ota, az si

szokasok tovabb eltek a koptok koraban. A
keresztenyseg sem
tudta kiszoritani az evezredes szokasokat, legfeljebb
eredeti funkciojuk merult a semmibe. Lehet, hogy azok,
akik a kopt halottakat eltemettek, mar maguk sem
voltak tisztaban a sirba helyezend cip jelentesevel,
csak
odatettek a halott labahoz, mivel igy lattak a szuleiktl,
nagyszuleiktl.
Halvorsson agyaban azonban egeszen masfajta
gondolatmenetet inditott meg a cip. Elbb nem szolt
senkinek, csak nekiiramodott a sivatagnak, majd amikor
nehany ora mulva elkerult, es odajott hozzam, keszen
is volt meglehetsen meresz elmeletevel.
Amikor vegighallgattam, megvallom, kisse mellbe utott
a dolog. Meg akkor is, ha kulonben nem sokat ertek
a folklorhoz.
Nos, Halvorsson az utobbi idben, fleg, amiota realis
nyoma latszik az eltemetett piramisnak, Egyiptombol
szarmaztatja a mesek tulnyomo reszet. Azt allitja, hogy
az europai mesekincs zome Egyiptombol ered, csak az
sforrasok ismeretlenek.
Es most elkerult ez a cip. Halvorsson agyaban pedig
megszuletett a gondolat: a mumiak labaihoz helyezett
saru es a kozepkori keresztyen aldozati cip nem
lehetett-e a Hamupipke mesetipus se? Megvallom,
szamomra semmi mas hasonlosag nincs a kett kozott,
mint a cip, de hat Halvorsson a folklorista, neki kell
tudnia, hogy mit beszel. Jelenleg derekig all egy kiasott
sirban, es cipk utan kutat.

Yettmar es Karabinasz terdukre teritett terkepet

nezegetnek, es megprobaljak kideriteni, hogy merrefele
van
az a bizonyos magassagi pont, amit a katonai terkep
jelol. Annal is inkabb, mivel az egesz videk tokeletesen
lapos, mint az errefele szokasos lepeny. Legmagasabb
pontja, jo nehany merfoldet beleertve, a kozelunkben
kornyadozo palmafak csucsa.
Osima es Middleton, alighanem az Oreg tarsasagaban,
valamelyik sator melyen sakkozik. Annyira sem
erdekli ket a kopt temet, mint egy kozepes
mozieladas.
Felemelkedem, hatrasetalok a terepjarohoz, es
megveregetem az oldalat. Nem is annyira a kocsinak
akarok
kedveskedni, hanem Apisznak es Anubisznak es a kis
keramia koporsonak, amelyek gondosan becsomagolva
a
kocsiban pihennek. Utolso ertekezletunk hatarozata
ertelmeben ugyanis, vammal es lebukassal dacolva,
megiscsak visszacsempesztuk ket, a tervek szerint
majd ugy teszunk, mintha most talaltuk volna.
Halvorsson hangos orditasara rezzenek fel, aki egy
ujabb cipt lengetve rohangaszik a sirok kozott. Jo isten,
csak meg ne talaljon! Az lesz a legbolcsebb, ha
illegalitasba vonulok!
Mjus 28.
Napok ota koslatunk a bozotosban, es meg mindig nem
talaltuk meg a bejaratot. Lehet, hogy a katonak
atvertek bennunket? Akkor viszont honnan szarmazik
Anubisz es Apisz?

5
Pedig mar egy hete, hogy elhagytuk Abdallah Baharit.
Az egyetemi hallgatok Middleton es Celia
vezetesevel folytatjak a leletmentest, mi pedig,
legalabbis hivatalosan, a piramisok es kornyekenek
meresevel
foglalkozunk.
Terveink eddig kitnen bevaltak. Amikor felvertuk
satrainkat a bozotos kozepen, nem volt hiany
latogatoban. Bar a kornyek els latasra kihaltnak tnt,
felora elteltevel annyian alltak korulottunk, mint egy
kisebb labdarugo-merkzesen. Gyerekek, kutyak,
kecskek, st meg nehany teve is.
Mi pedig azt tettuk, ami ilyenkor szokasos. Baksist nem
adtunk es megjatszottuk a mogorva hivatalnokot.
Nehany ora elmultaval aztan az alkalmi ismersok
lassan elszivarogtak, s estefele mar a legkitartobbaknak
is
nyoma veszett. Nem is kerultek el soha tobbe, talan
meg a kornyekunkrl is elhurcolkodtak.
Sokkal tobb bajunk van azonban a kobor kutyakkal,
amelyek csordaszamra rohangalnak a bozotosban, es az
az erzesem, hogy ha ehesebbek lennenek, minden
kulonosebb teketoria nelkul a torkunknak ugrananak.
Igy is
tanacsos, hogy mindig legyen valami kemenyebb
szerszam a kezunkben, ha eltavolodunk a tobbiektl.
Kutatasunk harmadik napjan a rendrseg is
megerkezett. Elkertek a papirjainkat, majd hosszas
tanulmanyozas utan bolintottak: maradhatunk, ha
akarunk, csak azt nem ertik, hogy mi a fenenek.

Osimanak aztan sikerult egyszer s mindenkorra

elriasztani ket. Sziszeg japan angolsagaval a
piramisok
epitesere vonatkozo valamennyi ismeretet rajuk
zuditotta, az alatt a fel ora alatt, ameddig birtak. Ezutan
futva
menekultek az autojukig, es meg csak veletlenul sem
neztek volna hatra.
A lenyeg azonban az, hogy mar itt vagyunk egy hete, es
a lejaratnak se hire, se hamva. Pedig hajszal
pontosan felismertem a dombokat es meg azt a nagyobb
bokorcsoportot is, amelyet a szepls katona felrajzolt a
papirra. Hiaba, a lejarat nem volt sehol...
A nyolcadik nap reggelen aztan mar komolyan
nyugtalankodni kezdtunk. Mi lesz, ha valoban valami
ugratas
aldozatai lettunk, vagy, ami csak valamivel jobb, nem
talaljuk meg a lejaratot. Egy egesz ev kemeny munkaja
vesz karba!
Ezen a reggelen mar ranezni sem mertunk egymasra.
Malcolm papa idegesen szivta a szivarjat, es egy
vodorben kendt aztatott, hogy fejere tegye a tropusi
sisak ala. Jomagam a voros katona feljegyzeset
nezegettem, pedig mar minden ceruzavonal ugy
beegette magat a szaruhartyamba, mintha vele egyutt
szulettem
volna. Felettunk vakitoan ragyogott a nap, es az ejszakai
hideg eppen uton volt, hogy atadja helyet a
legnagyobb hsegnek, ami ezen a kornyeken szokasos.
Yettmar es Karabinasz azon voltak, hogy a falbol
magunkkal hurcolt mermszereket felallitsak: ha

netalantan latogatokat kapnank, meg tudjuk indokolni

tevekenysegunket.
Osima kibukkant a satra ajtajan, egy ideig lofralt a
kornyeken, majd nyakaba vette a mszert, amely arra
volt
hivatott, hogy kimutassa a fold alatt rejtzkod
uregeket. S bar a keszit ceg szakvelemenye szerint egy
urgelyukat is jeleznie kellett volna, egy het alatt talan ha
egyetlenegyszer lengett ki a mutatoja, akkor is hiaba
astunk orakig a jelzett helyen; meg azt a bizonyos
urgelyukat sem talaltuk meg.
Alighanem elszundithattam a sator arnyekaban, mert
arra riadtam fel, hogy Osima duhosen morog valamit,
letepi nyakarol a keszuleket, es ingerult mozdulattal a
homokba dobja. Szempillam resein keresztul lattam,
hogy felkap egy jo masfel meter hosszu vaspalcat, es
eltnik vele a bokrok kozott.
Amikor masodszor felriadtam, ismet Osima volt
ebredesem oka. Keresztultortetett a bokrokon,
egyenesen a
satram fele, es ugy vagta oda a vasbotot a homokhoz,
hogy a felpattano szerszam hangosan megcsorrent a fem
satorcoveken.
Mi van? riadtam fel, es szanaszet hever papirjaimat
probaltam osszekotoraszni.
Osima megallt felettem szetterpesztett labbal, mint
valami pogany gyzelmi balvany, es lattam, hogy
rangatodzik az arca az izgalomtol.
Megtalaltam mondta halkan. Alighanem
megtalaltam...

Azt hittem, megall a szivveresem, de csak ultem tovabb,

es elpotyogott papirjaim utan kotorasztam.
Alighanem fel sem tudtam fogni a hirt teljes
nagyszersegeben.
Hol? kerdeztem vegul is tompa hangon. A bozotos
kozepe fele mutatott.
Ott. Pontosan ott, ahol jelzik.
No... de hat... a mszer nem jelzett semmit. Letorolte
a verejteket a homlokarol.
Megizelhetik a mszeruket. Jojjon velem, Szilagyi!
Felvette a vasbotot, es keresztultortetett a bokrokon. En
meg utana, mint a gazdajat tzon-vizen at kovet
vadaszkutya.
Pontosan ott allapodtunk meg, ahol a rajz szerint a
lejaratnak kellett lennie, s ahol a mszer minden
igyekezetunk ellenere sem jelzett mind ez ideig semmit.
6
Itt mar a bottal is probalkoztunk mondtam. Osima
nehanyat ugrott a homokon, de a homokszemek
percegesen kivul nem hallatszott semmi mas.
Fogalmam sincs, mi tortenhetett. De figyeljen csak
ide!
Felkapta a botot, es beleszurta a homokba. Nehany
masodpercig ugy fuggeszkedett rajta, mint a rudugro
elrugaszkodasa eltt. A vasrud belemelyedt a sarga
szemcsek koze, egyre rovidebb lett Osima kezeben,
majd
egyszerre csak cseng hang hallatszott, s meghajolt a
vege.
Itt van! Hallja?

Egyszerre olyan gyengeseg fogott el, mintha lement

volna a vernyomasom; szemem eltt fekete karikak
ugrandoztak, s azon sem csodalkoztam volna, ha
olimpiai karikakka fonodnak ossze. Hiszen gyztunk!
Megnyertuk az els menetet!
Amikor elszalltak a karikak a szemem ell,
megragadtam Osima vallat.
Biztos?
Annyit tudok, mint on. De hat mi a fene lehetne mas?
Hiszen a rajz is pontosan itt jelzi!
Gyerunk vissza a lapatokert!
Osima eldobta a vasbotot, es mintha kergettek volna
bennunket, ugy vagtattunk at a bokrok kozott. A
raktarnak hasznalt sator elterebl felkaptunk ket
lapatot, es anelkul, hogy barki is eszrevette volna,
visszaugettunk a lejarathoz.
A japan leterdelt a homokra, es fulet a forro szemcsekre
szoritotta. Oklevel tobbszor megutogette a talajt,
majd elmosolyodott.
Nana hogy itt van! Csak azt nem ertem, hogy a fenebe
kerulte el eddig is a figyelmunket. Ha
belegondolok, hogy el is mehettunk volna!
Tudtuk, hogy nyugodtan es modszeresen kellene
dolgoznunk, de nem volt ernk hozza. Felkaptuk a
lapatokat, es lapatoltunk, mint az rultek.
Korulbelul feloranyi, szunet nelkuli lapatolas utan
megcsikordult a k a homok alatt. Addigra mar ugy
neztunk ki, mint a hulyek. Arcunk veritekben es a
beleragadt homokszemcsekben furdott, mintha valami
furcsa,

szokatlan alarcot viseltunk volna. Csak a szemunk

villogott megszallott tzzel.
Osima lehajolt, es tenyerevel ovatosan felresoporte a
homokot. Az els, ami a szemembe tnt, egy madar
volt, egy horgas csr solyom, Horusz isten madara.
Osima ekkor kimaszott a godorbl, leterdelt a homokra,
majd szep lassu mozdulattal hasra fekudt. Kezeit
osszekulcsolta a hasa alatt, es fogalmam sem volt rola,
hogy csak pihen-e vagy pedig imadkozik.
Mindenesetre nekem is szuksegem volt a pihenesre.
Nekidltem a majd embermagassagura novekedett
godor oldalanak, es lihegtem, mint a gyztes agar a
verseny utan. Aztan nem tudtam ellenallni a klap
hivasanak; leterdeltem, es soporni kezdtem rola a
homokot.
Osima meg mindig a homokon pihent, amikor sikerult
elolvasnom a feliratbol annyit, amennyit csak tudtam
az egyre-masra legordul homokgorongyok miatt.
En, aki legyztem a skorpiokat, le fogom gyzni
ellensegeidet is. Ket szemem van: a nap es a hold;
latova
teszem a te szemeidet is. En, Horusz, a halhatatlan!
Amikor felocsudtam, Osima mar mogottem hasalt, es
felhangosan betzgette a feliratot.
Horusz tiszteletere allitottak morogta es felallt, majd
ratamaszkodott a lapatra. Na es most?
Kimasztam a godorbl, es korulpillantottam. El
leleknek se hire, se hamva.
Varjon itt, Bonny mondtam, es mar futottam is
vissza a satrakhoz.

Malcolm papa, fejen a kendvel, eppen tropusi sisakjat

igazgatta magara, amikor elrontottam a bokrok
kozul.
Hol vannak a tobbiek?
Az oreg meghokkenve meredt ram; kezeben megallt a
sisak.
Valahol arra... Eppen a mszereket allitjak fel. Mi
tortent, Peter?
Megvan! kialtottam ra, talan kisse hangosabban is,
mint kellett volna. Megvan!
Malcolm papa csak allt, kezebl kihullott a sisak, es a
vizes kendvel a fejen olyan volt, mint egy
felresikerult beduin.
Hol? nyogte vegre.
Osima ott van! Menjen egyenesen! Es maris ott
csortettem, ahol a legsrbb volt a bozot.
Karabinasz es Yettmar egy teodolitszer mszerrel
vacakoltak, komoly keppel mericskelve valamit.
Odaugrottam hozzajuk, es mar-mar kinyitottam a
szamat, amikor Yettmar leintett.
Pszt! Azt hiszem, talaltunk valamit. Most aztan rajtam
volt a csodalkozas sora.
Talaltatok? Ti talaltatok? Mi az ordogot talalhattatok?
7
Karabinasz ellepett a mszer melll, ram nezett, majd a
szepen csillogo tavcshoz hasonlo csre mutatott.
Ertesz a helymeghatarozashoz?
Nem en!
Hat akkor figyelj ide! Latod ott azt a piramist?
Persze hogy latom!
Es a masik kettt is?

 Azokat is.
Nos, vegyuk mindharom piramis csucsat. Kosd ossze
a harom csucsot egy kepzeletbeli vonallal.
Hogy az ordogbe?
Hosszabbitsd meg a csucsokat egy kicsit, es kepzeld
el, hogy fenysugarakat bocsatanak ki magukbol. A
harom sugar eppen felenk tart. A sugaraknak egyszer
csak, egyetlen pontban metszeniuk kell egymast.
Kezdtem mar erteni, hogy mire gondol.
Na es metszik?
Metszik bizony. Nezz csak a nezkebe! Beleneztem,
de osztott szamskalakon es egy ide-oda billeg
celkereszten kivul nem lattam mast. Raadasul a
piramisok is a fejuk tetejen alltak. Elvettem a szemem,
es
csipre tettem a kezem.
Nem mondanad el megis?
Dehogynem. Figyelj csak ide. A harom kepzeletbeli
vonal egy pontban metszi egymast. Nezz csak bele
meg egyszer, igy ni. Most beallitom... Hol metszi a
harom vonal egymast?
Egyszerre csak elesen kibontakozott elttem egy kep: a
piramisok csucsaibol kiindulo sugarak, amiket a
mszerben hajszalvekony fekete vonalak jeleztek, eppen
egy, a homokbol eszrevetlenul kiemelked dombocska
oldalan kereszteztek egymast.
Valami domboldalon talalkoznak a sugaraid.
Oke mondta Karabinasz , most vedd el a szemed a
mszerrl.
Elvettem, es Karabinasz elremutatott.

 Hol van most a domb? Akarhogyan erlkodtem, nem

lattam sehol.
Micsoda hulyeseg ez? formedtem ra.
Dehogy hulyeseg. Azert nem latod a dombot, mert
nem tudod, hol keresd. A mszerben is csak azert
veszed eszre, mert a sugarak eppen az oldalan metszik
egymast. Erted?
Lehetseges. De meg mindig nem tudom, hova akarsz
kilyukadni ezzel az egesszel.
Szegenyes a fantaziaja, Peter morogta a fejet ingatva
Yettmar.
Akar szegenyes, akar nem, Osima...
A dombocskat, amely a legmagasabb pont, a
piramisokat kiveve, kozel s tavolban, pontosan egyenl
tavolsagra talaljuk a harom piramis csucsatol.
Hajszalpontosan.
Erre mar kezdtem felfigyelni.
Gondolja, hogy veletlen?
Ezt Yettmar mondta.
Megvontam a vallam, es szabad szemmel probaltam
megtalalni a dombot, az azonban ugy beleveszett a
hsegtl vibralo homoktengerbe, hogy kenytelen voltam
lemondani rola.
Keptelen vagyok eszrevenni. Azt mondjak, hogy
pontosan egyenl tavolsagra van mindharom piramis
csucsatol?
Amint latja.
Es ez... ez jelenthet valamit? Karabinasz is megvonta
a vallat.

 A fene se tudja. Bar en nem nagyon hiszek a

veletlenekben. A piramisokon kivul nincs errefele
egyetlen
valamirevalo magassagi pont sem. Kizarolag ez a
nehezen eszrevehet dombocska. S ez is lepesnyire
azonos
tavolsagra van mindharom piramis csucsatol. Nos, hogy
tetszik?
Mondja, Mr. Yettmar, vegeztek mar asatast azon a
dombon?
Yettmar megrazta a fejet.
Eppen az elbb neztem meg a katalogusban. Nem
talaltak alatta semmit. Az is igaz persze, hogy ha valaki
megprobalna ott asni, nagy faba vagna a fejszejet. Isten
tudja, hany szaz vagy ezer tonna homokot kellene
megmozgatni mar csak ahhoz is, hogy megfelel
kutatoarokhoz jussanak.
Ekkor mar kezdett elegem lenni az egeszbl. Malcolm
papa es Osima csodalatos felfedezesunket bamulja,
en meg itt vitatkozom veluk egy hulye homokdombrol.
A helyzet az kezdtem , hogy...
De Karabinasz ismet felbeszakitott:
8
Figyeld csak! Roppant erdekes. Tehat adva van egy
magassagi pont a piramisok mellett... Az ordogbe is!
Akkor pedig nem a domb az erdekes!
Yettmar felkapta a fejet, es Karabinaszra meredt.
Mi az ordog...?
Figyeljetek ide! Hol metszi egymast a harom vonal?
A domb oldalan.

 Hat ez az! csapott az oldalara Nikosz. Es miert

nem a csucsan?
Mert rossz helyen allunk mondta Yettmar. Ha azt
akarod, hogy a metszespont pontosan a domb tetejere
essek, odebb kell mennunk. Valamerre arra.
Es arrafele mutatott, ahol a lejarat fekudt. Karabinasz
felugrott a levegbe, es csuklani kezdett.
Megvan! Hogy a fene ette volna meg! Elkepedve
bamultam ra, es megvallom szinten, nem sokat
ertettem
az oromebl. Yettmar azonban, ugy tnt, tudta, miert
orul Nikosz.
Azt gondolod, hogy ez majd megmutatja...?
Tudja a fene. Egy biztos, hogy nemhiaba van ott az a
domb!
Lassan kezdtem elvesziteni a turelmemet.
He! Megmondanak vegre, hogy minek kell orulni?
Ide figyelj, Peter! kapta el a karom Karabinasz.
Ott van az a domb! Eskuszom, hogy nem veletlenul
van ott! Valaki oda csinalta!
Oda csinalta?
Odahordta, no.
Gondolod, hogy van alatta valami?
Tudom is en! Lehetseges. De most nem ez az erdekes.
Nem? Hat akkor mi a fene az erdekes?
A metszespont. Az, hogy nem a domb tetejen van.
De csak innet! Most mondtatok, hogy ha odebb
megyunk, egy bizonyos pontrol pontosan a...
Ekkor esett le a tantusz! A piramisok csucsat osszekot
kepzeletbeli vonalak csak akkor esnek a dombocska

tetejere, ha egy meghatarozott pontrol nezik ket.

Hirtelen eszembe jutott Ibn Hamid szultan tortenete.
Menj arra, de ne menj egesz kozel hozzajuk! Maradj
olyan tavolsagra tluk, ahonnan ugy ket konyok
nagysagunak latszanak. Es vigyazz, hogy pontosan deli
iranyban allj tluk...
Mi is deli iranyban voltunk a piramisoktol, es nagyjabol
ket konyoknyinek latszottak.
A puding probaja a megeves! mondta Karabinasz, es
felemelte a mszert. Yettmar, legy jo, es fogd a
kezem, bele ne essek valamibe... Gyere, Peter, utanam!
Kivancsi vagyok, hol van az a pont, ahonnan a sugarak
a domb tetejen metszik egymast.
Yettmar megfogta Karabinasz karjat, es vezette, mint
vak embert a tarsa. En meg mellettuk ballagtam, es
nagyjabol sejtettem, hogy hova fogunk kilyukadni. Csak
meg azt nem tudtam, hogy mi az ertelme ennek az
egesznek.
Atcsortettunk a bozotoson, elmentunk az rizetlenul
hagyott satrak mellett, megkerultunk egy nagyobb
tisztast, mikozben Karabinasz ugy vezenyelt, mint egy
revkalauz.
Most egy kicsit jobbra, most balra, oke, egyenesen
menjunk, igy tovabb!
Ujra betertunk egy bozotosba, mentunk vagy
harminclabnyit, majd Karabinasz intesere jobbra
fordultunk.
Meg par meter! morogta Karabinasz. Azonnal ott
lesz a metszespont a halom tetejen!
Ebben a pillanatban kicsortettunk a bozotbol, Nikosz
felemelte a kezet, es nagyot kialtott:

 Stop! Helyben vagyunk! Most aztan jol nezzunk

korul, hogy mi a fene van itt, mert...
Beleakadt a szo, mintha csak homokot tomtek volna a
szajaba. Yettmar es en mar mindent tudtunk,
Karabinasz azonban meg csak most kapkodta a levegt.
Nahat...! Ez... ez! Nahat...!
Leejtette a mszert, es ugy nezett a laba ele, mintha
kiserletet latna, vagy mintha foldi manok igyekeztek
volna hosszu sorban kifele abbol a godorbl, amely ott
volt haromhuvelyknyire Karabinasz cipi eltt. A
godorben azonban nem manok toporogtak, hanem a
homok alarcot visel Osima es Malcolm papa, fejen a
valaha vizes, de mar rancosra szaradt kendvel.
Alattuk pedig, feszulten figyelve a tavolba meredt
Horusz isten kedvenc madara: a horgas csr solyom.
9
Hogy talaltatok meg? kerdezte Nikosz, amikor
kilihegte magat, es mar mindannyian fenn ultunk a
godor
szelen.
Tisztara veletlenul. Vasbottal. Leszurtam, es
megcsikordult a k.
De hiszen ezerszer elmentunk felette a mszerrel!
Semmit sem er az egesz. Vagy csak annyit, mint a
varazsvessz. Nem is ertem, hogy a technikai fejlettseg
mai allasa mellett nem tudnak valami normalis
jelzmszert kitalalni.
Kitalaltak mar eleget dormogte Malcolm.
Egyik annyit er, mint a masik legyintett Osima, es
ledorzsolte a homokot az arcarol. Egyebkent a

tavolsagmer, ugy latszik, megfelelen mkodik.

Hiszen egyenesen ide hozott benneteket.
Karabinasz meg mindig a mszert piszkalta.
Mit gondoltok kerdezte aztan halkan , mi lehet az a
domb?
Egyszer magassagi pont mondta Osima.
Biztos?
Senki nem szolt ra semmit, hiszen mi lehet itt egyaltalan
biztos? Karabinasz megcsovalta a fejet.
Nekem gyanus az a dombocska. Egyszeren nem fer a
fejembe...
Micsoda?
Hogy miert volt ra szukseguk. Osima nagy szemeket
meresztett ra.
Hogyhogy miert? Hat nem te mondtad, hogy a tetejere
kell esnie a metszespontnak?
De igen. Csakhogy nem latom be, miert volt ehhez
eppen egy dombra szukseguk.
Yettmar megvakarta a feje bubjat.
Hat... ezt en sem tudom. Hacsak azert nem, mert arra
szamitottak, hogy a domb hosszu evek elmultaval is
ott marad a helyen, mig egy masik targy, mondjuk egy
fa vagy egy emlekoszlop, eltnhet. Legalabbis azt
hiszem.
Kik szamitottak erre?
Akik epitettek, az egyiptomiak.
Ertettek egyaltalan a faraok, pontosabban Ehnaton
koraban, az ilyesfajta helymeghatarozashoz?
Yettmar Karabinaszra bokott.
Tle kerdezd!
Karabinasz felhuzta a vallat.

 Tudja a fene. szinten szolva nagyon kevesse

ismerjuk az egyiptomi tudomanyt, fleg a merestant.
Forras
alig maradt rank. Lehetseges, hogy ertettek hozza.
Ez idaig rendben is van morogta Osima. De meg
mindig fennmarad a kerdes, hogy mi szukseguk volt
erre a cirkuszra. A foldbe vagy sziklaba rejtett
sirkamrakat altalaban az orokkevalosagnak szantak. Es
elrejtettek a bejaratat. Azt akartak, hogy mindenki
elfelejtse, es ne is nyiljon fel soha. Talan csak a
feltamadaskor, ha bizonyithatoan hittek volna
ilyesmiben.
Ezt hogy erted?
Ugy, hogy a piramisokon kivul nem hagytak hatra az
utokor szamara semmifele jelzest arrol, hogy hol
fekszenek elhunyt uralkodoik. Eppen ellenkezleg. Azt
akartak, hogy soha senki ne talalja meg ket.
Aha kapta fel a fejet Malcolm papa. Kezdem
erteni, hogy mire gondol, Osima.
Itt viszont eppen ellenkez a helyzet. Ha igaz, amit
allitunk. Felepitenek egy sirkamrat, elrejtik, aztan
bonyolult modszerrel meghatarozzak a helyet vagy
forditva.
Hogyhogy?
Elbb meghatarozzak a helyet, aztan epitik fel a
sirkamrat. De ez lenyegeben ugyanaz. A fontos az,
mintha
csak azt akartak volna, hogy a jovben valaki, talan az
utodaik, igenis megtalaljak a halottakat.
Biztos ez? morogta Yettmar.

 Nem biztos. De eppen most mondtatok, azert volt

szukseguk a dombra, mert az megsemmisithetetlen, mig
a fa vagy obeliszk nem az. Holott eppen arra kellett
volna torekedniuk, hogy minden eltnjon, ami barkit is
sirkamra nyomara vezethetne.
Malcolm papa felallt, es megkoszorulte a torkat.
Igy nem megyunk semmire, uraim. Hiszen azt sem
tudjuk, hogy valojaban sirkamra fekszik-e az orrunk
eltt vagy valami mas. Volnanak szivesek tajekoztatni a
kovetkez lepesekrl?
Mjus 29.
10
A kora hajnali orakban felvertuk a satrat a levezet
nyilas fole. Ezutan Osima kocsiba vagta magat, hogy
ertesitse Middletont es Halvorssont az esemenyrl.
Mivel Abdallah Bahari tulsagosan messze volt ahhoz,
hogy szemelyesen kozolhette volna veluk a jo hirt, a
legels postahivatalbol feladott egy taviratot az elre
megbeszelt szoveggel: A meresek folynak, tovabbi
mszereket kerunk, Malcolm.
Mire visszaerkezett, mi mar elkeszultunk a levezet
nyilas aladucolasaval. Nem kockaztathattuk meg
ugyanis, hogy amig lenn tartozkodunk, rank omoljon a
homok.
Szerencsenkre es Karabinasz elrelatasa folytan jo
nehany, masfel meteres betonacelt hoztunk magunkkal,
igy az aladucolas nem jelentett kulonosebb problemat.
A kitermelt homokot vodrokbe raktuk es kihordtuk a
szabadba. Arra azert persze vigyaztunk, hogy ne
epitsunk pupot belle, ami feltnhetett volna valami arra
tevedt, hivatlan latogatonak.

Korulbelul ket-ket es fel orai munka utan sikerult

feltarnunk a levezet nyilast zaro klapot. Kivancsi
lettem
volna, hogy az ordogbe tudtak odebb tolni a katonak.
De hogy odebb toltak, az teny.
Negy oldalrol alltunk neki feszitvasak es manyag
gurtni segitsegevel. Aztan egyszerre csak megmozdult a
klap, es olyan konnyeden csuszott felre, mintha sinen
mozgott volna.
Osima megkocogtatta, es csodalkozva nezett fel rank.
Ez nem k...
Magam is megtapogattam, de csak sima hvosseget
ereztem, amely olyan volt, mintha marvanyt tapintottam
volna.
Nem? Hat mi az ordog?
Osima tovabbra is a klapon tartotta a kezet, es
megcsovalta a fejet.
Hol van a vasbot nyoma?
Hol kellene lenni?
Valahol rajta. Gondoljon csak utana, Peter. Elbb a
katonak feszegettek valamivel, aztan en bokodtem
osszevissza a bottal. Es meg egy karcolas sincs rajta.
Yettmar megvonta a vallat.
Hatha valahol a szelen talalta el, Bonny.
Karabinasz felkapott egy ducnak szant vasat, es a k
fole tartotta.
Errl mindjart meggyzdhetunk!
Malcolm papa felemelte a kezet, es raorditott:
Allj! Megrult? A vegen meg osszetori es...

Karabinasz azonban ugyet sem vetve az oreg

tiltakozasara, lecsapott a kre. Hosszu, sargas feny
szikra
ugrott ki a vasbot hegye alol. Ekkora utes nyoman
pattogni kellett volna a szikladaraboknak ezerfele.
A fedk feluleten azonban meg csak egy apro karcolas
sem latszott.
Leterdeltem, es ujra megvizsgaltam a kovet. Sima volt,
es amikor megemeltem, megemelkedett. Konnyeden,
mintha ures lett volna a belseje.
Ovatosan visszatettem a lejarat fole, mert ahogy
elmozdult, megkezddott a homokszivargas lefele,
veszelyeztetve az aladucolt oldalfalakat.
Aligha egyszer k mondtam, es azon
gondolkodtam, hogy ha felemeljuk, ohatatlanul lezudul
egy
csomo homok a sirkamraba.
Akkor mi az ordog? kerdezte Malcolm.
Valami asvany. Fogalmam sincs. Es neked,
Karabinasz?
Nekem sem. Csak arra lennek kivancsi, hogy mi a
nyavalyaval tudtak megmunkalni ezt a fura anyagot.
Nezzek csak a hieroglifakat! Milyen sima a feluletuk.
Pedig ketsegtelen, hogy ugy vestek ket a kbe.
Elolvasta, Peter? kerdezte Malcolm.
Igen. Egyszer imadsag Horuszhoz. Semmi kulonos.
Akkor hat lemehetunk?
Ha elhuzzuk a kovet, beomlik a homok a sirkamraba
aggodalmaskodott Yettmar.
Na es? Csak annyi, amennyi a ducolas mellett ki tud
szivarogni. Az meg nem erdekes. Ugyis lepotyogott

mar nehany kobmeter. Amikor a katonak kiemeltek a

fedkovet, annyi ment bele, amennyi csak belefert.
Mieltt a k kiemelesehez kezdtunk volna, haditanacsot
tartottunk. Megallapodtunk, hogy Malcolm papa
fenn marad a sator eltt, es ha valami gyanusat eszlel,
jelt ad a lampajaval, vagy egyszeren csak lekiabal.
Mindazonaltal remeltuk, hogy nem haborgat bennunket
senki.
Karabinasz vezenyszavara negy oldalrol megemeltuk a
zarokovet. Korulbelul terdmagassagig emeltuk, aztan
oldalt leptunk, es letettuk a homokra. Alatta ott
sotetedett a sirkamraba vezet nyilas.
11
Felkattintottuk az elemlampainkat, hiszen odalenn
evezredes sotetseg uralkodott. A sator elfogta a napot,
kenytelenek voltunk lampafeny mellett dolgozni. Osima
elvette a kotelhagcsot, es beakasztotta a veget az
egyik tamfalgerendaba. Racsimpaszkodott, majd felem
kacsintott.
Minden oke! Maga megy elre, Szilagyi?
Szo nelkul a hagcsohoz leptem, es megkezdtem a
leereszkedest. Ereztem, hogy ingadoznak alattam a
fokok,
de amikor Yettmar ralepett a vegere, stabilabba valt az
egesz. Elretartottam a lampat, es maszni kezdtem
lefele.
Amit elszor megpillantottam, az a tomentelen
mennyiseg homok volt alattam. Igazam volt, amikor
felteteleztem, hogy a katonak mkodese nyoman
alighanem felig megtelt a sirkamra. Nos, ha felig nem
is, jo

nehany kobmeter volt ott alattam. Majdhogynem terdig

suppedtem benne, amikor leleptem a hagcsoutolso
fokarol. Tavolabb azonban mar nem volt homok,
szilardnak tnt a fulke talapzata.
Oldalra huzodtam, es felvillantottam a lampat a lejarat
fele.
Oke! Lenn vagyok! Johet a kovetkez! Ratettem a
labam a legalso fokra, es megvartam, amig Yettmar is
leerkezik.
Az ordogbe is szimatolt korbe , azt hinne az ember,
hogy evezredek levegje van idelenn. Pedig nincs
is olyan budos.
Az amerikaiak kiszellztettek mondtam.
Lehet, hogy szellzik ez mashonnan is morogta, es
lampajaval a falakra vilagitott. Nem lennek
meglepve, ha talalnek egy szellztet kurtt valahol.
Kozben a tobbiek is leertek, legutoljara Karabinasz az
Aladdin-lampaval. Letette a homokdomb tetejere,
mire az egesz fulket sargas, sejtelmes feny toltotte be. A
falakrol valoban evezredek neztek le rank.
A sirkamra mintegy harom meter szeles es hat meter
hosszu lehetett. Ket hosszabb falan festett hieroglifak
es kepek, az egyik rovidebben semmi, ha csak a szurke
koszreteget nem szamitjuk, a velunk szembeni rovidebb
falon pedig, ahogy a katonak mondtak, egy elfalazott
ajto nyomai latszottak.
Aligha erthetik meg, hogy micsoda izgalom vett ert
valamennyiunkon. Csak alltunk megkovulten, es a
falakat bamultuk.
Ahogy a tronuson ul vagy a foldon terdel alakokat
neztem, egyszerre csak gyerekkori elmenyeim jutottak

eszembe, amikor a nevadai barlangokban maszkaltunk,

es arrol abrandoztunk, hogy egyszer majd valami nagy
felfedezest teszunk a fold alatt.
Hat tessek! Az alom valora valt! Itt a sirkamra, ott az
elfalazott ajto, es lehet, hogy mogotte ott var rank egy
masodik Tutanhamon vagy a fold alatti piramis!
Vegul is Karabinasz torte meg a csendet:
Mi ez? Sirkamra?
Lehetseges morogta Osima. De ha az is, nincs
benne semmi, kiveve a homokot.
Abban a sarokban volt Anubisz, mellette pedig az
Apisz-bika. Ott meg a kis szarkofag! Es mutattam az
iranyt, ahogy a katonaktol hallottam.
Nem valoszin, hogy sirkamra lett volna morogta
Yettmar. Hol van akkor a szarkofag?
Esetleg elraboltak...
Ezen a kis lyukon keresztul?
Vagy azon az ajton! Yettmar elhuzta a szajat.
Azutan meg befalaztak maguk utan? Na ne! A
sirrablok nem fecserlik az idejuket.
Hat akkor mi a fene?
Elszor is mi van a falon? kerdezte Karabinasz.
Peter, te olvasod legjobban a klasszikus szovegeket.
Felemeltem a lampam, es a falra vilagitottam. Szembe
velem egy tronszeken, jellegzetes testtartasban egy
farao vagy elkel szemely ult, labainal nehany kisebb
alak hevert, akiknek a fejen valami koronahoz hasonlo
fejfed latszott. A kisebb figurak elrenyujtottak a
tenyeruket; nehanyukeban kancsok, kannak latszottak,
masoke viszont ures volt. Hatuk mogott ket hatalmas
ferfialak allt, kezeben korbaccsal.

Mogottuk, egeszen a befalazott ajtoig, szeles

gabonamez hullamzott. Nk es ferfiak hajlongtak a
magasra
ntt szarak kozott, es furcsa formaju sarloikkal eppen
aratashoz keszuldtek. Masok a gabonatabla szelenel
alltak, es szelesre tartak a kezuket. Ismet masok
vodorrel vizet mertek egy ontozcsatornabol, es ovatos
mozdulattal valami alacsony novenyre ontottek, ami
talan kaposzta vagy salata lehetett.
Szotlanul bamultuk a kepet, es probaltunk rajonni az
ertelmere.
Hodolat a farao eltt morogta Yettmar.
Na es a korbacsosok?
Nyilvan testrok.
12
Vagy munkafelugyelk.
Kenytelen voltam eloszlatni tevedesuket.
Aligha mondtam, miutan meg egyszer tuzetesen
vegigszemleltem a kepet. Aligha onkentes hodolat.
Inkabb ugy tnik, mintha egy meghoditott tartomany
vagy orszag volt uralkodoi elismernek a farao
fennhatosagat.
Megiscsak hodolat mondta Yettmar.
Ilyen ertelemben igen. Azok a kis vacakok az aprobb
emberek fejen nyilvan uralkodoi jelvenyek, koronak.
A farao legyzte ket, es most felajanljak orszagukat es
uralmukat a gyznek.
Es a vetes?
Alighanem a meghoditott orszagok gazdagsagara utal.
Ezt latszik bizonyitani az is, hogy nem egyfajta

munkafolyamatot latunk a kepen. Itt aratnak, amott

pedig azok a kitart karu ferfiak alighanem vetnek. A
szelen
meg salatat vagy micsodat ontoznek. Tehat arrol van
szo, hogy ezek a munkafolyamatok egysegesen a
meghoditott teruletek gazdagsagat abrazoljak,
mondhatni leltarszeren.
Ki lehet vajon a farao?
Fogalmam sincs. A feliratbol nem derul ki.
Elolvasta, Peter?
Csak ugy nagyjabol. Hallgassanak ide. O, Re, akit
Anionnak is hivnak, oszlasd el a sotetseget, es kuldj
vilagossagot foldjeinkre. Kuldj vilagossagot varosainkra
es falvainkra, kuldj vilagossagot katonainkra, az
epitkre es azokra, akik vigyazzak Hapi vizet. Oszlasd
el a sotetseget, huzz fenycsikokat az eg szelere, hirdesse
erkezesed vigassag es zene. Szaritsd fel az ejszaka
konnyeit, adj nyugalmat es elegedettseget a szivunkbe!
Es te is, ragyogo Szeth! Noveld meg a vizet, hogy a sas
fole erjen, es alkonyi orakon hallhassuk szivet
melegit csobogasat. Aldassek a neved. Re!
Naphimnusz morogta mellettem Karabinasz.
Ezek szerint valoban nem sirkamra. Ha az volna,
ketsegkivul itt lenne valahol az elhalt neve is a
feliratban.
Akkor meg mi a fene lehet?
Addigra mar kialakult bennem egy halvany feltetelezes,
es nem is titkoltam el elluk az izgalmat, ami a
szivemet szoritotta.
Ide figyeljenek, kollegak mondtam. Nagyon ugy
nez ki a dolog, mintha egy sirkamra elkamrajaban,

elszobajaban lennenk. Erre utalnak a szobrok is.

Anubiszt es Apiszt azert allitottak ide, hogy rizze a
sirkamrat. Ha netalan tan megis felfedezne valaki, ne
engedje a halotthoz. Ez tehat annyit jelentene...
Osima kinyujtotta a kezet, es remeg hangon kerdezte:
Az... ott... lehet, hogy sirkamra? Lehet, hogy... hogy...
Ebben a pillanatban megdordult folottunk az eg.
Remulten kaptuk fel a fejunket, de csak Malcolm papa
volt
a nyilasban.
He! Mi van? Nem bannam, ha idnkent engem is
tajekoztatnanak.
Nem akar lejonni? kerdezte Osima.
Csak ha eljon az ideje.
Az id alighanem eljott, Malcolm mondtam, es
megfogtam a kotelhagcso veget. Megtalaltuk a
sirkamrat. He! Fnok! Lakatra zarja az ajtot!
Harminc masodperc mulva Malcolm papa mar
mellettem allt. Szo nelkul bamulta a falra festett kepet,
majd
a kis emberekre mutatott.
Nem egyiptomiak.
Hat kicsodak? kerdezte Yettmar.
Nezze az arcukat. Es a bruk szine is sotetebb, mint a
faraoe. Szerintem negerek.
Csak nem pigmeusok? Az oreg a vallat vonogatta.
Fogalmam sincs. Mindenesetre keszitenunk kell jo
nehany felvetelt. Nem lennek meglepve, ha
kapcsolatban allnanak a kockafejekkel.
Karabinasz egeszen kozel lepett a falhoz, hogy arcaval
szinte erintette a farao eltt hodolo kiralyokat.

 Nem negerek mondta azutan. Amennyiben az

abrazolas valosagh, inkabb semi vonasokat latok az
arcukon.
Ekkor mar valamennyien az elfalazott ajtot bamultuk,
st maga Karabinasz is. Meg motyogott ugyan valamit
a semi vonasokrol, de aztan elhallgatott.
Mit csinaljunk, fnok? kerdezte az izgalomtol
rekedten Osima.
Malcolm papa megigazitotta fejen a zsebkendjet, es a
vilag legtermeszetesebb hangjan mondta:
Menjunk be.
13
Szinte szentsegtoresnek tnt a szava.
Csak ugy, egyszeren? rebegte Yettmar.
Miert, mit szoktak ilyenkor csinalni? kerdezte
csodalkozva az Oreg. En ugyanis meg soha nem
fedeztem fel sirkamrat. Tutanhamon felfedezi mit
csinaltak?
Fogalmam sincs morogta Karabinasz.
Mindenesetre jol vessek az eszukbe minden
mozdulatukat. Nagyon jol!
Miert? Csak nem hisz a faraok atkaban? kerdezte
halkan Osima.
Az Oreg elmosolyodott.
Es ha hiszek? De nem azert mondtam. Ha valoban
sikerul valami izmos dolgot feltarnunk, alighanem meg
kell majd irnunk az expedicio tortenetet. S mi lehetne
egy ilyen konyvben izgalmasabb, mint a nagy
felfedezest
megelz masodpercek. Nos, uraim, keszen allnak?
Oke, fnok! morogta Yettmar. Mehetunk.

 Hat akkor gyerunk!

Yettmar keresztet vetett, Karabinasz is keresztet rajzolt
cipje orraval a homokba, az oreg szivott egyet az
orran, arrol viszont fogalmam sincs, hogy en mit
csinaltam. Alighanem a szamat ragtam Osima mellett,
aki
magaban beszelt japanul. Lehetseges, hogy seivel
konzultalt a dologrol.
Felvettuk a homokra rakott feszitvasakat es a rovid
nyel jegcsakanyokat, amelyeket az elrelato
Karabinasz szerzett be valamilyen alpinista szakuzlet
vegkiarusitasan.
Ha jol emlekszem, az oreg merte az els csapast az
ajtora: alighanem kegyeletbl engedtuk at neki anelkul,
hogy elzetesen megbeszeltuk volna. Tett nehany utest,
de amikor a csakany harapasai nyoman omlani kezdett
a vakolat, es enyhe por toltotte be a kamrat, az Oreg
megallt.
Nem lesz ez igy jo mondta. Megfulladunk a
portol. Valami mast kell kitalalni.
Mi a fenet? beketlenkedett Osima, aki mar egeszen
beleelte magat a gondolatba, hogy nehany pillanaton
belul talalkozik egy faraoval.
Szerintem vesni kellene, nem csakanyozni. Ugy joval
kisebb a por.
Viszont joval tovabb is tart.
Idnk van mondta az Oreg. Es a farao is megvar,
ha ugyan benn van...
Kenytelenek voltunk megfogadni az oreg tanacsat.
Ovatosan huzogattuk a csakanyok thegyes vegeit a

falon, de igy orak multan is csak centimeterekkel

jutottunk elbbre.
Esteledett, mire ugy-ahogy kiszabadultak az ajtot elzaro
klapok a vastag vakolatreteg alol. Addigra viszont
valamennyien holtfaradtak voltunk, reszben a munkatol,
reszben a lenti levegtlensegtl.
Az Oreg egyszerre csak leroskadt a homokdombra, es
elhalo hangon suttogta:
Nem birom tovabb... Javaslom, hogy hagyjuk a tobbit
holnapra.
Yettmar megtorolte verejtekben, homokban es meg ki
tudja, miben furd homlokat, es lelkesen rabolintott.
Igaza van, fnok. Ha igy folytatjuk, kinyiffanunk. Ma
meg nem is kajaltunk semmit.
Akkor ebredtunk ra, hogy egesz nap egyetlen falat etel
nelkul vertuk a vakolatot.
Osima a hieroglifaknak dlt, es nagyot fujt a levegbe.
Tenyleg, hagyjuk abba... Talan tisztessegesebb is, ha
csak holnap folytatjuk. Amikor Middleton es
Halvorsson is itt lesznek. Ugy sportszer, hogy k is
benne legyenek a buliban.
Hullafaradtan masztunk fel a kotelhagcson, es rogytunk
le a gumimatracokra. S anelkul aludtunk el, hogy
egyetlen falatot is ettunk volna vacsorara.
Mjus 30.
Arra ebredtem, hogy Halvorsson orditozik a satram
eltt:
Kepzelje, fnok, tele vagyunk cipvel. De neki
halvany fogalma sincs rola, hogy mit er az egesz! Ha
rajtam mulna, nket a tudomany kozelebe se engednek.
Legalabbis, ami a folklortudomanyt illeti!

 Nem tulzas ez, Mr. Halvorsson? hallottam az oreg

csendes hangjat.
Miert lenne tulzas? Kepzelje csak, amikor a legutolso
cipt megtalaltam, ami csak meg jobban megersiti
a Hamupipke-tipus es az egyiptomi halottkultusz
bizonyos vonatkozasainak osszefuggeseit, rohanok
hozza,
hogy Celia kisasszony, nezze csak, mit talaltam. Mit
gondol, mit mondott ra?
Fogalmam sincs motyogta az Oreg.
Azt, hogy latom, latom, kedves Halvorsson! De mi a
fenet orul annyira? Vegul is micsoda maga,
folklorista vagy suszter?
14
Eppen akkor bujtam ki a satorbol, amikor a voros
szakallu felhaborodastol elcsuklo szavai nyoman
kirobbant
az elemi erej rohoges.
Halvorsson sertdotten razta meg a szakallat.
Jol van, jol. Csak nevessenek. Akkor is nekem van
igazam!
Osima satra fell ftt rizs kellemes szagat hozta valami,
szandekosan nem hasznalom a szot, hogy szell,
mert ugy allt a leveg, mintha a fold es a csillagok koze
ragasztottak volna.
Udvozoltem a sertdott voros szakallut es Middletont,
majd megreggeliztunk. Eves kozben egyetlen szot
sem ejtettunk az elttunk allo orakrol, eppen ugy, mint a
labdarugok a nagy merkzes eltt. De minden
porcikankbol uvoltott az izgalom.

Amikor megettuk az utolso falatokat is, az oreg

felemelkedett.
Uraim! Munkara fel! Tudom, hogy most nehany
keresetlen szoval be kellene irnom magunkat az
egyiptologia tortenetebe, de ezt magukra hagyom. Ki-ki
megirhatja a nagy felfedezes eltti unnepi beszedemet.
Csak vigyazzanak, hogy nagyjabol egyforma legyen!
Mivel egyszerre csak ketten dolgozhattunk, Middleton a
vakolatot veste, Osima pedig a homokon terdelve
sarokba rakta a lehullott darabokat. Mi, tobbiek, az
egyik homokdombon ultunk, es halkan beszelgetve
figyeltuk a munkajukat.
Egyszerre csak Middleton hatrafordult.
Vege. Nincs tobb vakolat. Csak kovek.
Az elfalazott ajto, immar megszabaditva burkolatatol,
ott gunnyasztott elttunk. Mintha csak arra vart volna,
hogy felfedhesse evezredek ota feltve rzott titkat.
Mi ez, fa? kerdezte Yettmar, amikor vegighuzta
kezet az ajtofelfan.
Middleton letette a csakanyt.
En is megprobaltam kitalalni. Vagy fa, vagy k.
Olyan, mintha valami impregnalo anyaggal atitatott es
megkovesedett fa lenne.
Vagy ez is valami ismeretlen asvany, mint a fedlap
mondta Gsima sokat sejteten.
Middleton letette a csakanyt.
Akkor hat, hogyan tovabb?
En ekkor mar az ajtonyilast eltorlaszolo klapokat
vizsgalgattam. Mintegy tiz-tizenot centimeter vastag,

simara csiszolt lapok voltak, amelyeket kotanyag

nelkul helyeztek egymasra. Olyan finom munkat vegzett
az
evezredek eltti mester, hogy a legkorszerbb, precizios
kcsiszolo gep sem tudna utana csinalni. Abszolut
tokeletes volt a klapok illeszkedese.
Nos? surgetett Malcolm. Tanacstalanul neztem
vissza rajuk.
Nem tudom. Talan a legfelsvel kellene
megprobalkoznunk. Jo nehany kilot nyomnak. Talan ha
a felst
megprobalnank betolni... A szemoldokfat pedig
megkiserelhetnenk felfele fesziteni.
Ehhez viszont ujabb elkeszuletekre volt szukseg.
Osima felmaszott a satorba, es lehozott egy tabori
szeket,
en elvettem Middletontol a csakanyt, es felalltam a
szekre. Karabinasz mellem allt, s mig a szemoldokfat
probaltam felfele fesziteni, a klapot nyomta teljes
ervel.
Ereztem, hogy zsibbadni kezd a csuklom, es Karabinasz
homlokan is gyufafejnyi izzadsagcseppek
ugrandoztak az erlkodestl.
Nem megy? kerdezte lentrl az oreg. Mar-mar
eppen valami gorombasaggal akartam megtisztelni,
amikor ereztem, hogy a klap megmoccan. Ha nehany
tizedmillimeternyit is, de hatracsuszott. Erre akkorat
orditottam, hogy Karabinasz majd leesett melllem.
Megmozdult! Istenem! Megmozdult!
Nem ereztem semmit nezett ram elkepedve a gorog.
Pedig megmozdult! Folytassuk, Nikosz!

Tiz perc mulva jo tiz centivel sikerult hatrebb tolnunk a

klapot.
Mit gondol, mennyi van meg hatra? kerdezte az
Oreg.
Legalabb tizszer ennyi nyogte Karabinasz, es ujra
nagyot lokott a kovon. A lap halkan megcsikordult, es
ugy megindult, hogy azt hittuk, bezuhan a sirkamraba.
Allitsd meg valahogy! kialtottam Karabinaszra.
Beesik es osszetor valamit... es...
A klap ekkor magatol megallt, en pedig leugrottam a
szekrl.
15
Tevedtem az elbb lihegtem. Meg egy lokes, es
bepottyan a sirkamraba!
Hadd pottyanjon mondta Osima , mas megoldas
ugysincs.
Es ha osszetor vagy szetrombol valamit? Malcolm
papa tagadoan megrazta kendbe csavart fejet.
Nem hinnem, hogy ilyen kozelre tettek volna a
szarkofagot. De azert legyenek ovatosak!
Ujra alafeszitettem a csakannyal, Karabinasz pedig
megtolta a kovet. A klap megremegett, megindult,
majd
halk csosszanassal eltnt a szemunk ell: tiz-tizenot
centimeter vastag, fekete lyuk tatongott a helyen.
Csak alltunk, es neman bamultuk a sotet rest. Szinte
vartuk, hogy valami csoda tortenjek: talan vilagossag
gyljek odabenn, es valaki nevunk es jovetelunk celja
utan tudakozodjek.
A sirkamra azonban tovabbra is hallgatott, csak vekony,
feher, kodszer por szivargott ki a nyilason.

 Oke! mondta Karabinasz. Ugy tnik, nem esett ra

semmire.
A tobbit kifele huzzak adta ki az utasitast Malcolm
papa. Be tud nyulni a resen, Peter?
Odalapultam a klapokhoz, es lassan bedugtam a kezem
a lyukba. Centimeterrl centimeterre haladva
nyujtottam tovabb, de nem utkoztem ellenallasba.
Amikor mar ugy ereztem, hogy a kezfejem tuljutott a
koveken, kicsit visszahuztam, es megtapogattam
belulrl a falat. Ereztem a klapok eles szeleit, amibl
arra
kovetkeztettem, hogy a tulso oldalrol nem vakoltak be.
Tud valamit csinalni, Peter? toporgott alattam
izgatottan az Oreg.
Megprobalok. Vigyazz, Nikosz!
Megragadtam a lyuk oldalat alkoto k bels szelet, es
nagyot toltam rajta. Aztan mar meg sem lepdtem,
amikor a klap megindult, es vagy huszonot
centimeternyire kiugrott a falbol. Karabinasz megfogta,
es maga
fele rantotta. A lap feleje csusszant: egyenesen
Middleton es Osima kezebe, akik a tormelek melle a
falhoz
tamasztottak. Atlagban ot perc alatt emeltunk ki egy
klapot.
A hatodik sor klap leszedese utan, amely eppen
szemmagassagban volt, eltnt ellem az utolso akadaly
is,
hogy bepillanthassak a sirkamraba. S amikor vegre
benezhettem, nem ereztem mast, mint amit valamelyik

nagyobb muzeum egyiptomi kiallitasan ereztem volna.

Az enyhe porban uszo kamra falait hieroglifak es kepek
diszitettek; a szoba kozepen egy szarkofag allt,
lathatoan kitn allapotban, mellette egy kisebb
szarkofag,
labaiknal pedig egyelre alaktalan targyak, amelyeket a
halvany fenyben nem tudtam jol kivenni.
Most, hogy visszaemlekszem arra a napra, tudom, az is
feltnt akkor, hogy viszonylag tiszta es meleg volt
odabenn a leveg. Nem ereztem a sirkamrak hvoset,
balzsamozas szagat vagy valami hasonlot. Inkabb
olyasmihez volt hasonlithato, mint amilyen szag a
gzfurdk szarazgzebl arad. Eget, meleg,
izzadsaggal
terhes. Persze az is lehet, hogy a sajat szagunkat
ereztem.
Karabinasz is belesett mellettem, majd elkerte Osimatol
a lampajat. A ket lampa fenye mellett mar
konnyebben ki tudtuk venni a homalyos targyakat.
A tobbiek a hatunk mogott tolongtak, es izgatottan
lokdostek a szeket.
Mi az ordog van odabenn? Szoljanak mar vegre, csak
egyetlen szot! konyorgott Malcolm papa.
Karabinasz volt az els, aki megszolalt:
Sirkamra! Minden ketseget kizaroan megtalaltuk a
sirkamrat!
Malcolm papa nem birta tovabb, es a szo valodi
ertelmeben letaszitott a szekrl. Felkapaszkodott a
helyemre, es atnezett a falon.
Uristen! nyogte aztan. Megvan! Megvan a farao!
Sohasem hittem volna, hogy egyszer meg faraot

talalok!
szinten szolva mi sem.
Masfel orai kemeny munka utan bejutottunk a
sirkamraba, amely egyszer volt, mondhatni szegenyes.
Meg
sem kozelitette Tutanhamon, de meg az ovenel
szerenyebben ellatott sirkamrak gazdagsagat sem.
A szarkofag a sirkamra kozepen fekudt, mellette
ketlepesnyire egy ugyanolyan kisebb, amely minden
valoszinseg szerint egy gyermek mumiajat rejthette
magaban. Mindegyik szarkofag labanal a bels reszek
szamara keszitett marvany kanopusztarto allt, a nagy
szarkofag mellett meg egy kis, marvanybol faragott
gombot is talaltunk, amelynek a rendeltetesere egyelre
nem tudtunk rajonni.
A nagyobbik szarkofag lab feloli vegenel egy par brbl
keszitett saru maradvanya egeszitette ki a leletet.
Lenyegeben veve ez volt minden, amit odabenn
talaltunk. Sem ekszerek, sem pedig hasznalati targyak
nem
voltak sehol.
Az els percek lelkesedese utan meglehets
csalodottsagot ereztunk. Ez lenne minden?
Aztan Malcolm papa szolalt meg nagy sokara:
Hat igen. Nem valami bsegszaru... Az elbb meg azt
hittem, hogy farao.
Miert? Nem az? kerdezte Halvorsson.
16
Kizart dolog. Egy faraot nem temetnek el ilyen
szegenyesen. St attol tartok, meg csak nem is

ftisztvisel. Talan egy kozonseges nemesember

lehetett.
Es a felirat?
Majd Mr. Szilagyi.
En ekkor mar lampamat a falra iranyitva, a feliratokat
tanulmanyoztam. Ebben a kamraban is ket felirat volt,
a ket hosszabbik falon.
Nos? kerdezte a folklorista. Mi van odairva, Peter?
Az egyik atokszoveg. Nem erdekes...
Dehogynem erdekes makacskodott Halvorsson.
Ne feledje, hogy en nem vagyok egyiptologus. Meg
sohasem lattam ilyet es...
Oke mondtam. Hallgasson ide. Megprobalom
leforditani. Hosszu ut utan megtertem oda, ahova
megternem elrendeltetett. A vandor utja veget ert, az ut
elfogyott. Az ehes nem eszik tobb ennivalot, a szomjas
nem iszik tobb innivalot. A szem nem lat tobb fenyt, a
ful nem hall tobb hangot. A lelek megmerettetik, mint
zoldseg a piacon. Testem megtert a hosszu ut utan, csak
nyugalomra vagyik. Ne zavarjatok meg a nyugalmat.
Ha megis megtennetek, Ozirisz tudja, mi a teend!
A tobbiek felkaptak a fejuket, elbb a falra, majd ram
bamultak.
Erdekes morogta Karabinasz. Meg soha nem
hallottam ilyesfajta atokszoveget.
Mi a furcsa rajta? kerdezte idegesen a dan.
Nem is tudom. Talan az, hogy nem tartalmaz konkret
fenyegetest.
Mi az, hogy konkret fenyegetes?
Nem mondja meg, hogy mi tortenjek azzal, aki
megtori a halott orok nyugalmat.

 En nem erzek benne semmifele fenyegetest. Inkabb

beletordest. Egy olyan ember vallomasat, akinek mar
minden mindegy.
Maga csak kepzeli mondta Middleton. Tudja, mit
jelent az, hogy Ozirisz tudja, mi a teend?
Fogalmam sincs.
Nos, Ozirisz a halottak ura. A tobbit mar elkepzelheti.
A dan csak nezte a feliratot, mintha ertene, aztan a
kozepkoru ferfi szepen faragott es festett arcmasat vette
szemugyre a szarkofagon. Vegul ujra csak megrazta a
fejet.
Nem tudom. Lehet, hogy igaza van. De en folklorista
vagyok, es sok szoveget olvastam az elmult evek
soran. Kozottuk atokszovegeket is. Ismerem, milyen az,
amikor valaki atkozodik. Ez nem olyan. Higgyek el, ez
nem akar fenyegetni senkit. Eleg neki a maga baja.
Az Oreg felrantotta a vallat.
Akar fenyeget, akar nem, egyre megy. Most mar itt
vagyunk. Es a masik felirat?
Ez mar sokkal erdekesebb volt, mint az els. S ahogy
elkezdtem silabizalni, onkentelenul is hangos
szisszentes szokott ki a fogaim kozul.
Karabinasz ram csodalkozott, majd is nekiallt az
olvasasnak, aztan egyszerre csak nagyot kialtott:
Megvan! A szentsegit!
Micsoda? dobbent meg az Oreg.
A kockafejek... vagy a piramis. Mit tudom en! Az
oreg is nekiallt az olvasasnak, de sokra nem mehetett
vele, mert izgatottan tapogatodzott olvasoszemuvege
utan, aztan csak legyintett, es felem fordult.
Nem mondana valami kozelebbit, Peter?

Eppen akkor fejeztem be a felirat forditasat.

Megtoroltem a homlokomat, es hangosan olvasni
kezdtem:
Leereszkedtem a foldi vilagba, hogy fiaimmal es
leanyaimmal legyek, akiket en teremtettem. Elhagytam
a csillagokat, atyamat, Ret, a napot, hogy elpusztitsam
az emberek ellensegeit. En, Imu, Re fia. Az emberek
azonban nem ertettek meg a gondolataimat, nem akartak
kovetni a torvenyeimet, nem akartak az utamon jarni.
En, Imu, szerettem az embereket. Fel akartam emelni
ket magamhoz, de az emberek elutasitottak, nem hittek
a
joban, uldoztek, es ellenem tortek. Oraim meg vannak
szamlalva. Eletem rovid. Nem latom meg soha tobbe
atyam hajlekat, Re templomat, amelyet elhagytam az
emberek miatt. En, Imu, nem terek vissza soha tobbe!
Megis arra kerlek benneteket, hogy ne szomorkodjatok.
Hiszen hagytam hatra magot, amelyet barmikor
elvethettek. A mag kin, es a kalasz szarba szokken.
Vigyazzatok, hogy jol vessetek el a magot! Keressetek
jol
term foldet, amelybl kicsirazhat a kalasz.
Ha a kalasz szarba szokkent, el kell ernie Re templomat.
Keszitsetek fel a napbarkat, ultessetek bele, es
inditsatok el Re temploma fele. A kormany az en
kezemben lesz. El fogja erni Re templomat.
Vigyazzatok a magra, ha megsemmisul, az en utam
hiabavalo volt. Aldas ratok!
Imu! morogta az Oreg, es megvakarta a feje bubjat.
Legalabb azt tudjuk, hogy kit rejt a szarkofag.
17

 Ehnaton farao tanacsadojat, a titokzatos Imut

mondtam en. Ez pedig, tudjak, mit jelent?
Termeszetesen mondta Halvorsson. Hogy egy
lepessel ismet kozelebb jutottunk a fold alatti
piramishoz.
Fenn ultunk az oreg satraban majdnem valamennyien.
Egyedul Middleton koslatott meg a sirkamraban,
maga sem tudta volna megmondani, hogy mi utan.
Egyszeren nem hagyott beket neki a kamra. Vonzotta,
mint
lepket a feny.
Tulajdonkeppen igy voltunk vele valamennyien, csak
talan meg magunknak sem mertuk bevallani.
Mindenesetre Middleton volt a legkevesbe szegyenls
kozottunk.
Es alighanem a legkevesbe ehes is.
Ma este is Osima ftt rizset ettuk, es termeszetesen a
sirkamrarol folyt a szo.
Mindenesetre furcsa morgolodott az oreg.
Egyaltalan nem olyanok ezek a feliratok, amilyet az
ember
elvarna. Valahogy masok.
Mennyiben? kerdezte a dan.
Az oreg elhuzta a szajat.
Az ilyesfajta feliratoknak kialakult hagyomanyai
vannak. Az eddig feltart piramisok sirkamrainak a
feliratait barmelyik szakkonyvben megtalalhatja. Ez
azonban valami mas. Nincs benne semmi
unnepelyesseg,
semmi fenseg, semmi, ami a hatalomra utalna.

 Ne felejtse el, hogy nem farao nyugszik odalenn,

hanem csak egy tanacsado.
Ugyan mar mondta Osima. A kisemberek feliratai
neha sokkal hatalmaskodobbak, mint a faraoke.
Halvorsson konyokere tamasztotta az allat aztan az
Oreghez fordult.
Mondja, nem lehetseges, hogy hamisitvany?
Malcolm ugy kapta fel a fejet, mintha parazsat dugtak
volna a hona ala.
Micsoda? Hamisitvany?
A feliratra gondolok. Nem lehetseges?
Ki van zarva. A sirkamra sertetlen volt. A dan ujra
csak felsohajtott.
Akkor nem ertem.
Mit nem ert?
A felirat szellemet.
Valamennyiunknek kezdett gyanus lenni a dolog.
Lassan-lassan meggyzdhettunk rola, hogy
Halvorssonnak rendkivuli adottsaga van irott szovegek
elemzesehez.
Hogyhogy a szellemet? kerdeztem gyanakodva. A
dan most felem fordult, es felemelte az ujjat.
Nezze csak, Peter... Hogyan is fejezzem ki magam?
Ha nem tudnam, hogy ez az Imu az idszamitasunk
kezdete eltti masodik evezred kozepen elt, azt
mondanam, hogy ez egy kereszteny felirat. Legalabbis,
ami a
filozofiajat es a kepeit illeti. Figyelje csak meg. Elszor
is ez a hasonlat a magokkal. Nem emlekezteti magat a
mustarmagra?
Mustarmagra?

 Hat persze. A Bibliabol. Vagy a magra, amely jo

talajra hull, es kin belle a Tanitas. Az uj tan. A
keresztenyseg. Hiszen az skeresztenyek is hol maghoz,
hol pedig kovaszhoz hasonlitottak magukat es
kozosseguket. Vigyazzatok, hogy jol vessetek el a
magot! Keressetek jol term foldet, amelybl
kicsirazhat a
kalasz! Mintha csak Pal apostolt hallanam valamelyik
leveleben.
Ketsegkivul van benne valami morogta Yettmar.
De gondoljon csak arra, hogy a keresztenysegnek is
voltak elzmenyei. Itt van peldaul Keresztel Janos es
szektaja. Talan az si egyiptomi tanok is szerepet
jatszhattak a keresztenyseg letrejotteben.
De van itt meg valami mas is folytatta a dan. Hogy
is magyarazzam? Minden vallasi rendszer
megteremti a maga kultur- vagy napheroszait, akiknek
egyik feladata az, hogy a tulvilagrol leereszkedve
vedelmezzek az emberiseget. Kulonosen az azsiai
mitologiak vannak telis-tele heroszokkal, de Europaban
sem
ismeretlenek. Itt van mindjart Heraklesz. Felisten, aki az
embereket oltalmazza. Ne vegyek szentsegtoresnek, de
Jezus Krisztus is ilyen. Kulturherosz, az isten fia, aki
magara veszi az emberiseg bneit. A meghalo es
feltamado istenseg.
Ugy gondolja, hogy ebben a feliratban is hasonlorol
lehet szo?
Igen. Ez az Imu Re, a napisten fia: tehat napherosz.
Feladata, hogy megovja az emberiseget, es meg is

tanitsa sajat tudomanyara. Hogy is van a szovegben?

Fel akartam emelni ket magamhoz, de az emberek
18
elutasitottak... Ebben az ertelemben viszont
kulturherosz is. Lehetseges, hogy nem termeszetes
halallal
tavozott az elk sorabol. S akarcsak Krisztus, Imu is fel
fog tamadni, legalabbis a felirat szerint.
Ezt meg honnan veszi?
Keszitsetek fel a napbarkat, ultessetek bele, es
inditsatok el Re temploma fele. A kormany az en
kezemben lesz... Mi ez, ha nem a feltamadas
megjovendolese?
Hallgattunk egy darabig, majd Osima szolalt meg,
elgondolkozva:
Ez tehat annyit jelentene, hogy egy vallasalapito
sirjara bukkantunk?
Nem tudom mondta Halvorsson. Fogalmam sincs
rola. Mindenesetre alighanem ez a legregebbi lelet,
illetve irott emlek, amely az emberiseg bneit atvallalo,
meghalo es feltamado heroszokrol alkotott
elkepzelesekre utal. Az idszamitasunk kezdete eltti
masodik evezred kozeperl!
Imu tortenete tehat csak mese vagy mitosz, s amit ott
lenn latunk a sirkamraban, csak egy masik vilag
visszatukrozdese, ahogy Platon mondana? kerdezte
ovatosan az oreg.
Halvorsson hevesen megrazta a fejet.
Eppen ellenkezleg! Ez idaig ugyanis az volt a
hivatalos allaspont, hogy a nap- es kulturheroszok a

teremt fantazia termekei. Most azonban be lehet

bizonyitani, hogy mint annyi mas elmeletnek, ennek is
valosagtartalma van.
Imu?
Imu. Kepzeljek el a kovetkezt. Valahol, mondjuk
Afrikaban, semi es neger torzsek keveredesebl
kialakult egy viszonylag szk korre korlatozodo
magaskultura, s ennek nehany kepviselje kapcsolatba
kerult
az egyiptomi birodalommal, nevezetesen IV.
Amenhotep faraoval. Megprobaltak az egyiptomi
birodalmat
atformalni sajat, ketsegkivul fejlettebb allamuk kepere.
At akartak alakitani a tarsadalmat, amit az is bizonyit,
hogy elvetettek a sokistenhitet, a politeizmust, es
egyistenhitet vezettek be helyette: Aton, azaz Re, a
napkorong
hitet. Megszuntettek az Amon papok uralmat.
Valosagos tarsadalmi forradalom ez, a masodik
evezredben!
Mond valamit! morogta Osima.
A farao is mellejuk allt, es egyutt probaltak atalakitani
a birodalmat, amelybe vegul is belebuktak. Hogy is
mondja Imu? ...az emberek elutasitottak, nem hittek a
joban, uldoztek, es ellenem tortek. Oraim meg vannak
szamlalva. A tarsadalmat sajnos nem lehet mesterseges
uton, nehany embernek atalakitani. Ha tortenelmi
korulmenyek nem teszik lehetve, nincs tarsadalmi
forradalom.
Tehat? kerdezte Yettmar.

 Tehat a kulturheroszok mitoszai nem legbl kapottak;

Ehnaton farao es tanacsadoi idejere vezethetk
vissza. Ezt az esemenyt tukrozik a nap- es
kulturheroszok mitoszai vilagszerte!
Az elmelet csalogato volt, de nem tetszett nekem, hogy
Halvorsson mindent, meset es mitoszt egyarant
Egyiptomra vezet vissza.
Es ha masutt is megtortent ugyanez? Hiszen magasabb
es valamivel alacsonyabb kulturak talalkozasanal
megismetldhettek hasonlo esemenyek.
Persze mondta Halvorsson szarazon. Csakhogy
azokra nincs adat, erre meg van.
Ketsegkivul ez is egyfele tudomanyos allaspont volt.
Mindenesetre megfontolast erdemelt, hogy Halvorsson,
ha masok elmeleteit kellett tamadnia, ragyogo es alkoto
fantaziaval rendelkezett, de ha az ovet kritizaltak,
tustent atlenyegult fantaziatlan pozitivistava.
Aztan van itt meg egyeb is morogta a dan. Vegul
is, konkretan, mi az ordog az a napbarka?
Osima ram nezett, en meg Yettmarra, vegul is a japan
magyarazta el neki reszletesebben:
Tudja, hogy a gorog mitologiaban a Napnak szekere
van, Heliosz-szekere: ezen szaguld vegig az egen.
Tekintettel arra, hogy Egyiptomban a f kozlekedes a
Niluson es barkakon zajlott, a legels elkepzelesek
szerint Re is barkan utazik a fold korul. Vagy evezsok
hajtjak a barkat ezek a csillagok , vagy vitorla viszi
elre. A barkaban a Nap, Re ul, kiserivel egyutt.
Kesbb a barka utasanak Oziriszt, az alvilag urat
tartottak.

Azt gondoltak, hogy ejszaka a Nap leereszkedik a

halottak birodalmaba, s fenyt visz az odalenn szenved
szerencsetlenekre. Hat nagyjabol ez a napbarka.
Csak ennyi? kerdezte csalodottan a dan.
No, nem egeszen... Ezenkivul meg a halottak lelke is a
napbarkan utazott fel Rehez!
Halvorsson felugrott, es nagyot orditott:
Ez az! Mondja meg egyszer!
A halottak lelke is napbarkan ment fel a Naphoz.
Kulonosen a faraoke. A korabbi elkepzelesek szerint a
farao lelke szkarabeussza is valtozhatott, de az
ujbirodalom koraban mar csak a napbarkaban hittek.
Ezert van
egy-egy barka minden piramis mellett. Hogy a halott
farao lelke rajta utazhassak fel a Nap birodalmaba.
Akkor vilagos, hogy ez a feltamadas! Imu is ezt
mondja...
19
Ekkor felrebillent a sator ajtaja, es Middleton lepett be
rajta. Homloka homokos volt, szemei veresek, arca
beesett, mintha beteg lenne.
Nem akar vacsorazni, Middleton? kerdezte az Oreg.
Vacsora kozben hallhat nehany bolcsesseget, amit
itt a maga tavolleteben sutottek ki.
Middleton levetette magat az Oreg tabori agyara, es
nagyokat szuszogott. Aztan felult, es felenk fordult.
Nehany bolcsesseget en is kiotoltem. Vagy jobban
mondva, feltettem magamnak nehany bolcs kerdest, es
megprobaltam hasonloan bolcs valaszokat talalni rajuk.
Na es sikerult? kerdezte nem minden el nelkul az
Oreg.

 Reszben. Egy ideig a feliratot olvasgattam, es tudjak,

mire jottem ra? Hogy miben kulonbozik ez a felirat a
tobbi sirfelirattol.
Hat... egy csomo dologban. Stilusaban, tartalmaban,
mondanivalojaban morogta Yettmar.
Middleton megrazta a fejet.
Nem. Nem es nem. A legfontosabb az, hogy ez a
felirat uzenetet tartalmaz, a tobbi pedig nem! A tobbi
vagy elatkozza a vakmert, aki megzavarja a farao
nyugvohelyet, vagy egyszer tortenest ir le. Hogy mit
tett a
farao uralkodasa idejen. De egy sem ir a jovrl! Nem
ad utasitast a jovendre nezve az utokornak. Ez pedig
azt teszi... A magok, a napbarka es a kalasz. Csak nem
ertjuk tisztan, hogy mit akar kozolni velunk.
Nem tuloz, kollega? kerdezte az oreg.
Miert tuloznek? Ez az Imu, akarki legyen is, nem azert
nem atkozta meg a sirjat feltarokat, mert
elfelejtettek felfesteni az atkot a falra, hanem mert
igenis azt akarta, hogy felfedezzek! Hogy egyszer
valakik
elolvassak az uzenetet, hogy kalaszba szokkenjen a
mag, es a kalasz eljusson Rehez!
No persze morogta az Oreg. Csakhogy ennek igy
nincs sok ertelme. Kar, hogy nem hallgatta meg
Halvorsson elgondolasat. De mondok en maganak
valamit. Valahol oriasi ellentet van a kozott, amit maga
mond, es ha szabad igy kifejezni magam, a valosag
kozott.
Espedig?

 Ha azt akarta volna, hogy felfedezzek a sirjat, es

elolvassak a vegrendeletet, miert zaratta magat egy
olyan
sirkamraba, amelyet meg nehezebb megtalalni, mintha
piramis ala temetkezett volna? Mintha szantszandekkal
rejtette volna el magat.
Middleton elmosolyodott.
Nincs ebben semmi ellentmondas. Ez az ember sokkal
magasabb nivon allt, mint az egyiptomiak, es azt is
tudta, hogy egyszer majd k is elerkeznek a fejldesnek
arra a fokara, amikor egy egyszer modszer
segitsegevel meg tudjak hatarozni sirkamraja helyet.
Azt hiszem, csak annyira rejtette el magat, hogy azert
kesbb meg tudjak talalni.
Gondolja, hogy ismerte azt a modszert, amelyet mi is
ismerunk?
Fogalmam sincs vonta fel a vallat Middleton.
Lehet, hogy egeszen masfajta meresi modot ismert.
De
hogy a piramisok csucsainak es a dombnak szerepe van
a helymeghatarozasban, az biztos. Vegul is veletlenul
talaltuk meg a sirkamrat, nem ugy, ahogy Imu akarta!
Nevetseges morogta Osima. Imu akarta!
Aztan meg valami mondta Middleton. Nem is
biztos, hogy annyira elrejtettek ezt a sirkamrat...
Hogyhogy? mordult ra az oreg. Maganak ez nincs
elegge elrejtve?
Gondoljon csak Subesipura mondta Middleton.
Subesipura, a hettitara. t levezettek a fold alatti
piramisba, latta is a belsejet, es nem kellett falat
bontania. A gorog pedig felteheten ezt a sirkamrat is

meglatogatta, es neki sem kellett feltornie lezart ajtokat.

Akkor hol a feneben van az a masik bejarat? horkant
fel Yettmar. Valahol csak be kellett hogy
jojjenek!
Ez a masik dolog, amirl beszelni akarok nyujtozott
ki Middleton. Amig maguk itt filozofiai
kerdesekrl vitatkoztak, en talaltam meg egy ajtot. A
sirkamra tulso oldalan... Csodalom, hogy nem vettuk
eddig is eszre. Pedig be sincs vakolva folotte a fal.
Jnius 1.
Ma kibontottuk a masodik ajtot is. Sokkal konnyebben
ment, mint az els, hiszen ezen nem volt vakolat.
Yettmar ket klap kozott elszakadt selyemdarabot es
egy meghatarozhatatlan eredet brcafatot talalt. Szinte
biztosak vagyunk benne, hogy Imu eltemetese utan
jartak a sirkamraban, megpedig bizonyara nem
sirrablok.
20
Amikor az ajtot kibontottuk, vegelathatatlan fold alatti
folyoso tnt a szemunkbe. Mar csak azert is
vegelathatatlan volt, mert sehonnan sem szrdott be
feny. Ma mar hullafaradtak vagyunk. Holnap
megkisereljuk az elrejutast a folyosoban.
Jnius 2.
Az Oreg nem erezte valami fenyesen magat, ezert ugy
dontottunk, hogy odafenn marad, amig mi
megprobalunk elrejutni. Karabinasz magaval hoz a
mszerei kozul nehanyat, es pontos
helymeghatarozasokat
vegez.

Mivel addig nem mehettunk elre, amig Karabinasz

meg nem hatarozta a folyoso iranyat, jobb hijan a falat
tapogattam. Ugy tnt, ugyanolyan klapokkal
boritottak, mint amilyenekkel az ajtokat torlaszoltak el.
Nehany percnyi munka utan Karabinasz osszecsukta
allvanyat, es elremutatott.
Minden ugy van, ahogy gondoltam. Egyenesen a
dombnak tart.
Ekkor mar egyikunk sem ketelkedett benne, hogy a
domb alatt rejtzik az eltemetett piramis.
Nagyjabol del lehetett, amikor elindultunk elre.
Mintegy otven-szaz metert haladhattunk csak a
folyosoban,
amikor varatlan akadaly allta utunkat. Valamikor regen,
talan evszazadokkal vagy evezredekkel ezeltt kilazult
egy klap az oldalfalbol, es a hasadekon homok zudult a
jaratba. Eppen csak annyi hely maradt a tet es a
homok kozott, hogy egy ember kuszva atferhetett a
resen.
Megprobaljuk? pislantott ram Karabinasz. Nehany
pillanatig kacerkodtam a gondolattal, hogy igent
mondjak, de aztan megiscsak felulkerekedett bennem a
jozan esz.
Semmi esetre sem htottem le a lelkesedesuket.
Hozunk nehany vasat, es aladucoljuk. A homokot
pedig elplanirozzuk a folyoso aljan.
Lattam az arcukon, hogy legszivesebben nekirontananak
a lyuknak, es atpreselnek magukat rajta, egeszen az
eltemetett piramisig, de aztan k is belattak, hogy nem
mehetunk fejjel a homokfalnak. Ha be talalna omlani,

amig mi a tulso oldalon vagyunk, alighanem orokre

befellegzene a nagy felfedezesnek.
Este tizre jarhatott az id, amikor befejeztuk az
aladucolast, es a jaratot annyira kibvitettuk, hogy
meghajolva bar, de minden kulonosebb nehezseg nelkul
atferhettunk rajta.
Ekkor kovetkezett nepszertlen feladataim masodik
resze. Igen hatarozott hangon befejezettnek
nyilvanitottam a napi munkat, azzal az indoklassal,
hogy alig allunk a labunkon, ami vegul is igaz volt.
Most megis azt mondom, hogy barcsak ne tettem volna.
Karabinasz es Yettmar morgott ugyan valamit, hogy
eppen most allunk meg, a paradicsom kapujaban, meg
hogy a nagy felfedezk nem ismertek ejszakat es
faradtsagot, de azert engedelmesen ballagtak utanam,
amikor
elindultam felfele.
Csak Halvorsson nezett vissza banatosan, mintha orokre
bucsuzna a fel nem tart piramistol.
Odafenn, az oreg satraban aztan elemi ervel tort rank a
kimerultseg. Alig tudtam emelni a karom az
izomlaztol, es ereztem, hogy szempillaim
megallithatatlanul lefele igyekeznek. A tobbiek is csak
kokadoztak
mellettem, es alig vartak a pillanatot, hogy
lerogyhassanak gumimatracaikra.
Az Oreg figyelmesen hallgatta a jelentesemet, mikozben
csvazakbol osszerakott karosszekeben pihent,
labat az asztalon nyugtatva. Homloka izzadsagban
furdott, s a lampa sarga fenyt szort az arcara. Ha nem
vagyok hullafaradt, talan jobban odafigyeltem volna ra.

Mondom, figyelmesen vegighallgatott, es amikor

befejeztem, nem szolt egy szot sem. Pedig elmondtam a
holnapi terveket: hogy ott allunk a piramis kuszoben, a
folyoso egyenesen a dombocskahoz vezet, amely alatt,
ebben mar biztos voltam, megtalaljuk az eltemetett
piramist. Csak nezett ram nyugodtan, es ujjaival halkan
dobolt az asztalon.
Nem is nagyon emlekeztem ra kesbb, hogyan kerultem
agyba. Csak a hajnali napsugarakra ebredtem,
amelyek ott jatszadoztak az orrom korul es Osima
kakasara, akinek kurttorka a reggelt hirdette.
Jnius 3.
A reggeli viszonylag csendben telt el, de valami
megmagyarazhatatlan feszultseg vibralt a levegben.
Malcolm alig evett, tobbszor is felallt, es a sator
bejaratahoz ment, hogy elnezzen a puszta felett a
piramisok
fele. Mintha csak vart volna valakire.
Amikor befejeztuk az evest, es hozzakezdtunk napi
rendszeres reggeli munkamegbeszelesunkhoz, az Oreg
kelletlenul visszajott az ajtotol, es zsembes hangon
megnyitotta az ertekezletet:
21
Tegnap meghallgattam Mr. Szilagyi jelenteset a
vegzett munkarol. Roppant orulok, hogy esetleg egy
nagy
felfedezes kuszoben allunk. Megis kenytelen vagyok
rovidebb idre leallitani a munkat.
Nehany pillanatig azt hittem, rosszul hallok, a tobbiek
ugyszinten. Yettmar meg a szajat is eltatotta a
megdobbenestl.

 Mit mond? kerdezte rekedten, es az asztal szelebe

kapaszkodott.
Mas munkaba kezdunk mondta az Oreg. Illetve
dehogy kezdunk. Befejezzuk azt, amit mar reg be
kellett volna fejeznunk.
Mirl beszel, Malcolm? kezdtem visszanyerni a
lelekjelenletemet.
A sirkamrarol. Az eltemetett piramis bvoleteben
megfeledkeztunk a sirkamrarol. Pedig nem akarmilyen
lelet. Lehet, hogy er annyit, mint a piramis.
Pokolba a sirkamrajaval! robbant ki az elkeseredes
Karabinaszbol. Hogy johet a sirkamra az eltemetett
piramishoz? Es az obeliszk? Az evezredes naptar? Ne
akarja bemeselni nekem, hogy maganak a sirkamra
fontosabb, mint az a csoda, ami esetleg orakon belul itt
fekszik a tenyerunkon!
Malcolm papa az asztalra csapott oklevel, hatarozottan,
ellentmondast nem tren.
Az a fontosabb, ami a birtokunkban van! A piramis
csak hipotezis! Adja Isten, hogy egyszer valosagga
valjek! De amig a sirkamrat nem helyeztuk biztonsagba,
egyetlen lepest sem teszunk a piramis fele!
Ebbe aztan bele kellett rulni!
De hat gondoljon bele, fnok probaltam en is,
eszervek segitsegevel, a lelkere beszelni. Lehet, hogy
igaza van a sirkamrat illeten. St biztosan. De hat mit
szamit mar ez a fel deleltt? Ha elertuk a piramist,
azonnal visszaterunk, es rendbe rakjuk a leleteket a
sirkamraban.
Az Oreg makacsul razogatta a fejet, majd amikor
eszrevette, hogy hajthatatlanok vagyunk, kemenyebb

hangot kezdett hasznalni.

En vagyok az expedicio teljhatalmu vezetje! Akinek
nem tetszik, fel is ut, le is ut! Irasban adja, hogy nem
ert egyet az intezkedeseimmel, es maris szedheti a
cuccat! Megertettek, kerem?
Termeszetesen megertettuk. De csak a szavait. Azt
azonban mar egyaltalan nem, hogy mi rejtzik
mogottuk.
Csak nem lett feltekeny Malcolm papa a
felfedezesunkre? De hat miert lett volna, amikor az
expedicio az
nevet viseli? Teljesseggel erthetetlen a viselkedese, es
nem is tudtam massal magyarazni, mint hirtelen feltor
aggkori szenilitassal.
Egymasra neztunk, es egymas szemeben kutattuk a
valaszt. Vegre Osima torte meg a csendet:
Oke. Mit kell hat tennunk?
Az Oreg felallt, es a sirkamra fele mutatott.
Mindent elkesziteni a szallitasra. Az utolso szogig!
Mr. Osima elkesziti a szukseges felveteleket, Mr.
Karabinasz a mereseket, a tobbiek pedig szallitanak es
csomagolnak. Sajnos, idegen ert nem alkalmazhatunk
az ismert okok miatt. A piramis miatt tette aztan hozza
bekulekenyen.
Middleton felkapta a fejet, es gunyosan az oreg fele
biccentett.
Oke, fnok. Csak azt mondja meg, hogy hova lettek a
skrupulusai. Otthon meg azt mondta, hogy minden
az egyiptomiake... Most meg nemhogy itt hagynank
nekik, amit egyszer mar masok elvittek, hanem azt is
elvisszuk, amit mi talaltunk. Hogy jon ez ossze, fnok?

Malcolm lehajtotta a fejet, es nehany masodpercig

gondolkodott. Aztan amikor megszolalt, nem voltam
biztos benne, hogy azt mondja-e, amit eredetileg is
mondani akart.
Az utolso szogig az egyiptomiak tulajdona itt minden.
De ha mar belekezdtunk ebbe a jatekba, vegig is
kell csinalnunk. Es ha befejeztuk, mindent visszaadunk
a dokumentacioval egyutt.
Dokumentacioval? kerdezte ertetlenul Osima. Az
Oreg azonban nem volt hajlando tovabb idt
vesztegetni az ugyre. Reszerl lezartnak tekintette az
egeszet.
Komolyan gondolja, hogy a szarkofagot es a
kanopusztartokat kicsempeszhetjuk az orszagbol?
kerdeztem duhosen en is, bar igyekeztem baratsagos
kepet vagni.
Meg csak nem is valaszolt. Megfordult es bement a
satraba.
Jnius 5.
Ma vegre befejeztuk a leletmentest. A szarkofag
faladaba csomagolva az auton pihen a
kanopusztartokkal es
a kis szarkofaggal egyutt. Csak az Uristen a
megmondhatoja, hogy mit dolgoztunk az elmult napok
soran, amig
a dog nehez szarkofagot kiemeltuk a sirkamrabol. Ha
kirugnak egyszer az allasombol, szallitomunkaskent is
megkereshetem a kenyeremet. Ebben biztos vagyok.
22
A legduhitbb persze az, hogy a piramis ott van tlunk
par szaz yardnyira, es nem szabad odamennunk

hozza. Olyan a helyzetunk, mint a vlegenye, aki egy

agyban alszik a menyasszonyaval, csak eppen ott van
kozottuk a kistestvere is. Szinte sir a vagy az
ejszakaban, a kistestver pedig bekesen szuszog, de az
els gyanus
reccsenesre kinyitja a szemet.
Osima elfenykepezett nehany ezer negativot,
Karabinasz pedig mindent kiszamolt, es millimeter
pontossagig
felmert.
Emlekszem, satraink eltt hevereszve koltottuk el a
vacsorat, es a piramisrol beszelgettunk. Az auto ott allt
mellettunk, platojan a sirkamra tartalmaval. Malcolm
papa arca kisimult, mintha megnyugodott volna,
olyannyira, hogy nehany trefas szo is elhangzott, amit
az elmult napok alatt annyira nelkuloztunk. Ha minden
igaz, holnap meglatjuk az eltemetett piramist.
Malcolm allt fel legelbb, jo ejszakat kivant, es
bevonult a satraba. Mi meg egy ideig beszelgettunk, de
ovakodtunk felemlegetni az elmult hetet. Valahogy nem
tudtunk eligazodni az Oregen.
Jnius 6.
Hajnalban ujra csak Osima kakasara ebredtem. Erces
hangja volt, mint a csatakurtnek. S talan ez volt az, ami
vegul is megmentette az eletet. Bar szinte naponta
cukkoltuk Osimat, hogy mi lesz mar, mikor lesz leves a
kakasabol, az az igazsag, hogy egyikunk sem kivanta a
halalat. Legfeljebb a hienak, amelyek gyakorta
keringtek ejszakankent a satrak korul.
Kiugrottam az agybol, es kitantorogtam a satorbol. A
nap mar meglehetsen magasan jart az egen, de

meztelen talpamat meg hvos tenyerevel simogatta a

sivatag. Kinyujtoztam, es arra gondoltam, hogy ma lesz
a
kritikus nap.
Talan nagyobb nap, mint az, amelyen Tutanhamont
felfedeztek.
Eppen megfordultam, hogy visszamenjek a satramba,
amikor remult kialtast hallottam a hatam mogott.
Villamgyorsan visszafordultam, mert megereztem, hogy
valami baj tortent.
A szomszed sator eltt Osima allt, es tanacstalanul
szettarta a karjat. Karabinasz pedig, aki Malcolm
satrabol
lepett ki, egyik tenyeret az arcahoz szoritotta, a
masikkal pedig a combjat simogatta ketsegbeesett
mozdulatokkal.
Villamgyorsan vegigfutott rajtam a gondolat, hogy
Jezusom, mi tortenhetett. Elloptak volna a leleteket,
vagy
esetleg beomlott a sirkamra?
Ekkor felbukkant Halvorsson es Middleton is, mogottuk
pedig Yettmar. A dan megrazta voros szakallat, es
mindenkit megelzve Karabinaszra orditott:
Mi tortent, Nikosz? Valami baj van?
Karabinasz leeresztette mindket kezet, es leirhatatlan
kifejezessel az arcan az Oreg satra fele intett.
Az Oreg... a fnok...
Mi van vele? kezdett el rohanni Osima, es csak ugy
ropteben kiabalta a gorog fele a szavakat.
Meghalt. Malcolm professzor meghalt... nyogte
Karabinasz, majd arcat a tenyerebe temetve leroskadt a

homokba.
Osima felemelkedett az oreg agya melll, es rank nezett.
Szivroham mondta. Amennyire meg tudom
allapitani. Termeszetesen majd a boncolas... es
elhallgatott.
Mar egy hete ereztem, hogy nincs vele valami rendben
mondta Yettmar, es megsimogatta az Oregre
teritett takarot. Nem vettetek eszre? Folyton izzadt, es
olyan szurke volt az arca... En... en... akartam is szolni,
csak...
Csak alltunk, es nem mertunk egymasra nezni. Ugy
ereztuk, felelsek vagyunk az Oreg halalaert, hiszen
eszre kellett volna vennunk, hogy az utobbi napokban
milyen rosszul nezett ki. Beszed helyett inkabb csak
lihegett, es mar a sirkamraba sem ereszkedett le.
De hat miert nem szolt? tort ki Yettmar.
Mert nem akarta, hogy akarmi is elvonja a
figyelmunket a munkatol mondta Halvorsson. Ismert
bennunket jol. Tudta, hogy a munka megszallottjai
vagyunk. Nem akart akadaly lenni az utunkban.
Inkabb belehalt morogta Middleton.
Ezert csomagoltatta hat ossze velunk a leleteket!
Ezert. Nagy bajban lennenk, ha most kellene
hozzafognunk.
23
Eszerint szamolt vele, hogy...
Biztosan tudta. Es nem akarta, hogy ket szek kozott a
pad ala essunk. Se sirkamra, se piramis. Most
legalabb a sirkamra megvan.
Mint rangids professzor kenytelen voltam atvenni a
parancsnoksagot. Elszor is el kellett rejtenunk a

sirkamrat, masodsorban pedig, de vele egyidben, be

kellett jelentenunk a hatosagoknak Malcolm halalat.
Mar
csak a meleg miatt is.
A sirkamrat ket ora alatt elinteztuk: visszahelyeztuk a
nyilaszaro kovet, majd homokot hordtunk ra.
Ezutan utasitottam Yettmart es Halvorssont, hogy
menjenek be a varosba, es az illetekes rendrhatosagot
ertesitsek Malcolm halalarol. Karabinasszal,
Middletonnal es Osimaval pedig nekialltunk, hogy
leltart
keszitsunk a kiasott targyakrol.
Yettmar es Halvorsson deltajban erkeztek vissza a
rendrseg autojan. Odafele autostoppal tettek meg az
utat,
mivel a kocsira feltetlenul szuksegunk volt a
leltarozasnal: nem akartuk a szarkofagokat feleslegesen
emelgetni.
A melegtl tikkadt rendrorvos es egy felteheten
bnugyi nyomozo nem sokat tordott az uggyel.
Feluletes
pillantast vetettek csak szegeny Malcolm papara, es
maris kiallitottak a hivatalos iratokat. Aztan betettek az
Oreget a kocsi csomagtartojaba, es tovarobogtak vele.
Ugy alltunk a kocsi verte porban, mintha az apankat
vesztettuk volna el. Szegeny Malcolm papa! Vajon
sejtette-e, hogy soha nem fogja meglatni az eltemetett
piramist?
63 Jnius 10.
A mai napon Malcolmot utnak inditottak Santa Monica
fele, engem pedig, mint az expedicio ujonnan

kinevezett vezetjet, beideztek a Regeszeti Hivatalba.

Halvorsson kisereteben tettem eleget az idezesnek, tudat
alatt talan abban remenykedve, hogy a dan derekig er
voros szakalla meglagyitja a Hivatal szivet.
De ha megkerdeztek volna, hogy tulajdonkeppen mire is
ertem ezt a szivlagyitast, keptelen lettem volna
ertelmes valaszt adni.
A leletek tulajdonjoga korul hosszu es keshegyre men
vitakat folytattunk egymas kozott. Vegul is ugy
dontottunk, hogy nem csempeszunk vissza az
Allamokba semmit. Nyilvan Malcolm papa is igy akarta
volna.
Ezert felirtunk mindent a talalt targyak koze, azokat is,
amiket a katonak hoztak ki a sirkamrabol. Az egyeduli,
amiben csaltunk: meghamisitottuk a lelhelyet. Ugy
tuntettuk fel, mintha a szarkofagokat es a szobrokat is
Abdallah Bahari mellett talaltuk volna
A Regeszeti Hivatalban ert az els kellemetlen meg
lepetes. Kiabalo, egymast taszigalo embertomeg varta,
hogy a Hivatal agyonhajszolt munkatarsai raussek a
kiviteli engedelyt a papirjaikra. Igazi leletmentesi
csucsforgalom uralkodott Egyiptomban.
Jo masfel oraba kerult, amig vegre az illetekes ele
jutottunk. Az ugyeletes illetekes egy fiatal, szemuveges
ferfi volt, felteheten egyetemi hallgato, akit a
csucsforgalomra valo tekintettel rendeltek be
adminisztrativ
munkara. Joindulatu mosolyt kuldott felenk, amikor
beleptunk a szobajaba, es intett, hogy foglaljunk helyet.
Elismeren csovalta meg a fejet, amikor megakadt a
szeme Halvorsson szakallan, de nem szolt semmit,

belemerult az atadott listak tanulmanyozasaba, es

aprokat biccentett minden egyes tetelnel.
Vegigtanulmanyozta a helyszinrajzokat is nem sok
erdekldessel. Vegul letette maga ele a papirokat, es
gondterhelten a szemembe nezett.
Egyszoval, ez minden?
Egyelre igen. A tobbiek egy kopt temett asnak, de
meg nincsenek kesz vele. Mi is maradtunk volna, ha
ez a szerencsetlen halaleset...
Elborult az arca, es reszvettel biccentett.
Termeszetesen. Igen-igen kellemetlen... Tehat ket
szarkofag. Tudjak, hogy kie lehetett?
Kicsit haboztam, de az ugy erdekeben kenytelen voltam
elhallgatni az igazsagot.
Pontosan nem. Csak sejtjuk.
Farao?
Kizart dolog. Alighanem valamelyik farao
tanacsadojae.
Aranyat, dragakovet talaltak a sirban?
Nem.
Kanopusztartot?
Kettt. Mindegyiket marvanybol. Es egy
marvanygombot.
Micsodat? hajolt felem erdekldve. Kezdtem
megbanni, hogy emlitest tettem rola.
Marvanygomb. Olyasmi, mint egy labda... csak eppen
marvanybol. Elhuzta a szajat, es megcsovalta a fejet.
24
Soha nem hallottam meg ilyesmirl. Nem valami
illatszeres uvegecske lehet?

 Meglehet siettem a valasszal. Meg nem volt

modunkban tuzetesen megvizsgalni. Tudja, a halaleset...
Ujra csak a papirokba melyedt.
Es Anubisz?
Kabe ekkora. Es mutattam. Valami kristalyfelebl
keszulhetett.
Ledobta a papirt, es mar ujra mosolygott.
Hat ez nem valami sok. szinten szolva, sajnalom
magukat. Egy vacak kopt temet jutott csak maguknak,
es amikor veletlenul talalnak egy sirkamrat, abban sincs
semmi koszonet. Raadasul Mr. Malcolm is... Tudja,
hogy a hollandok egy igazi faraot talaltak?
Olyan szomoru kepet vagtunk, hogy meg egy
tomeggyilkos szive is megesett volna rajtunk.
Halvorsson a
szakalla szelet ragta, es majd kicsordultak a konnyei.
Ugy tnt, a dokumentaciot magunkkal vihetjuk es talan
a
kopt temet egy reszet is.
A hivatalnok kihuzta a fiokjat, es kivett belle egy
pecsetet. Gondosan megfujta, majd a papirra vagta.
Igy ni! Hat akkor a viszontlatasra! Vihetik!
Felalltunk, de nem jutott egeszen a tudatunkig, amit
mondott.
Halvorssonnak jott meg elszor a szava, megrazta a
szakallat, es szinte suttogva kerdezte:
Vihetjuk? Mit?
Most a tisztviseln volt az almelkodas sora.
Hogyhogy mit? Hat az egeszet! Az utolso
kanopusztartoig. Egyiptom ajandeka.

Majdnem elajultunk mind a ketten. A tisztvisel meg

csak nezett bennunket, es nem ertette a dolgot.
Miert? Keveslik talan? Igazan... en adnek maguknak
tobbet is, de hat vegul is keves az igazan szep
templom, igy is jut belle az USA-nak. A hollandok
mar el is vittek a maguket.
De az az Apisz es Anubisz... feldragakbl vannak
es...
Egyszoval nem akartam atverni ket. A fiatalember
turelmesen mosolygott.
A feldragak nem dragak. Ha arany ekszereket
talaltak volna, kenytelen lennek itt fogni. Vagy ha
mondjuk egy jelents faraot. De igy!
Megvakarta a fejet, majd hirtelen, mint aki rajott
valamire, felkialtott:
Csak nem a marvanygomb miatt vannak
ketsegbeesve? Nyugodjanak meg, az is az onoke.
Csupan
kivancsisagbol erdekldtem utana. Kulonben biztos
vagyok benne, hogy illatszertarto. Mas egyszeren nem
is
lehet. Most pedig bocsassanak meg, kerem. Meg
egyszer szinte reszvetem Mr. Malcolm halala miatt, de
sokan
varnak odakint... Ugye, megbocsatanak?
Jnius 15.
Ma kaptam az ertesitest, hogy tavolletemben megbiztak
a Santa Monica Egyetem Regeszeti Intezetenek
vezetesevel. Tudom, hogy illett volna valami kis
unnepet tartanunk, de Malcolm papa halala miatt
egyikunknek

sem volt kedve hozza. Csendben megittunk nehany

pohar italt, aztan meg az egyetemi hallgatok is aludni
mentek. Lehet, hogy a farao atka lebeg felettunk?
Jnius 17.
Ugy dontottem, hogy visszaterek Santa Monicaba.
Yettmar es Karabinasz kozoltek, hogy velem tartanak,
mig a tobbiek folytatjak az asatast Osima kivetelevel,
aki rovid szabadsagra Japanba utazik. Halvorsson, bar
szivesen velunk jott volna, megis a cipi kozott maradt.
Alighanem Celia Jordannak is jutott ebben valamelyes
szerep.
Este elbucsuztunk a hatramaradottaktol. Elegedett
voltam, de nem tudtam igazan orulni semminek.
Augusztus 25.
A mai napon dr. Ragland, az Orvostudomanyi Intezet
munkatarsa es Huber doktorn aki mellesleg inkabb
manokenre hasonlit, mint orvosnre megrontgeneztek
a mumiakat. Megallapitottak, hogy a kisebbik
szarkofag csecsem helyett egy madar mumiajat rejti
magaban, valoszinleg egy ibiszet.
Az igazi meglepetes azonban a felntt ferfi mumiajanak
az atvilagitasakor erte ket. Kiderult, hogy a
kozepkoru ferfi csontvaza nem olyan, mint a hetkoznapi
embereke. Bordai nemcsak horizontalisan fontak korbe
a mellkast, hanem vertikalisan is. Az egyes
bordacsontok izuletekkel kapcsolodtak egymashoz,
melyeknek a
25
nyomai vilagosan latszottak a rontgenfelveteleken. A
csontvaz koponyaja valamivel kisebb volt, mint a

normalis meret koponyak, azonkivul az alakja is eltert

az emberi koponyaetol. Ell-hatul lapos volt, a teteje
pedig egyenes, mindenfajta domborulat nelkul, mintha
csak mestersegesen csiszoltak volna ilyenre.
Agyanak terfogata is joval kisebb volt, mint az
embereke, sulya pedig, Huber doktorn szerint, a felet
sem
nyomhatta az ember agyaenak.
Mindez azonban meg nem volt eleg. Ragland doktor a
mumia polyajanak atvizsgalasa kozben egy furcsa,
szinte attetsz anyagbol keszult szkarabeuszbogarat
talalt.
Erre a napra ez volt minden.
Augusztus 26.
Nos? kerdezte Karabinasz. Hogyan tovabb?
Nem tudom huzta fel a vallat Osima. De egy
biztos. Az eltemetett piramis nem legenda. Es Ehnaton
tanacsadoi is eltek. A racsos bordajuak.
Meg kell talalnunk a piramist mondta Karabinasz.
Szerinted kik voltak? kerdezte Osima.
Tanacsadok.
Egy eddig ismeretlen emberi faj?
Mindketten ram neztek, mintha nekem kellene
eldontenem a kerdest.
Sokat gondolkodtam a dolgon mondtam. St azt is
megtettem, hogy az ellenkez oldalrol indultam el.
Az meg mi a fene? kepedt el a gorog.
Megforditottam az okoskodasunkat. Ugyanis az az
egyik kiindulopontunk, hogy a racsos bordajuak egy
magaskultura, vagy mondjuk inkabb, szuperkultura
kepviseli voltak. De hatha nem igy all a helyzet? Hatha

eppen az ellenkezje az igaz?

Hogyhogy az ellenkezje?
Vegyuk az agymeretuket. Ragland szerint 700 gramm
lehetett az agyuk sulya. Ez nagyjabol az emberi agy
fele. Nem lehetseges-e, hogy eppen ezert vittek ket a
farao udvaraba, mert... nos, mert rendkivul ostobak es
primitivek voltak? Mondjuk, olyan funkciot toltottek be,
mint az udvari bolondok.
rultseg ugrott fel Osima. Hiszen a forrasok
egyertelmen azt kozlik velunk, hogy a racsos
bordajuak
legalabbis egyenertekek voltak a tobbiekkel. Es itt van
Imu sirfelirata. Egy udvari bolondnak nem irnak
ilyesmiket a sirjara!
De hat az agymeret! probaltam ketsegbeesetten
vedeni altalam is tarthatatlannak itelt allaspontomat.
Ebben is van valami trukk. Eppen ugy, mint a
csontokban! kialtotta Osima. A doktor megmondta,
hogy
lehetett az agyuk nehezebb, is, mint az emberi agy, es
rovatkoltabb is. Ez nem bizonyitek!
Itt tartottunk, amikor kopogtak. Kindler volt, a
geofizikusoktol. Egy apro papirdobozt tartott a kezeben,
amelyet ovatosan az asztalomra tett.
Itt van a bogara, Szilagyi... Hat sokra nem mentunk
vele.
Meg tudtak valamit allapitani?
Sokat nem. Elszor is, nem faragtak, ez biztos.
Hat akkor hogy az ordogbe csinaltak? Kindler
vegigjartatta rajtunk tanacstalan tekintetet, majd
elmosolyodott.

 Most mondok egy marhasagot. Ne rohogjenek ki erte.

Nincs semmi bizonyitekom, de az az erzesem, hogy
ontottek.
Az isten szerelmere, ember! Hiszen ez valami
kristaly!
Hat eppen ez az... Csak ugy nez ki. De nem kristaly.
Legalabbis nem olyan, mint ami a termeszetben
elfordul.
Nem lehet, hogy teved?
Arnyek suhant at az arcan.
Termeszetesen lehet. A tevedest sosem lehet kizarni.
Bar ellensegeim szerint tobbet tudok a kristalyokrol,
mint a sajat felesegemrl. Megneznem magamnak azt a
pasast, aki kristalyugyben kiallna velem versenyezni!
Ezt elrebocsatva mondom tehat, hogy ilyen
termeszetes kristaly nincs. Ezt mestersegesen
keszitettek!
Karabinasz, akinek fogalma sem volt a kristalytanrol,
feszulten figyelt, es megprobalta felfogni Kindler
szavainak a lenyeget.
Ez annyit jelentene kerdezte ovatosan , hogy a
bogarat valami uvegfelebl csinaltak?
Kindler elismeren biccentett.
26
Bravo! Epp ezt akartam mondani. Az a gyanum, hogy
egy mesterseges, eleddig ismeretlen anyagokbol
allo, uvegszer targyat tartunk a kezunkben, amely egy
szkarabeuszbogarat abrazol.
Nem lehetne rajonni az osszetetelere? kerdeztem
izgatottan.
Kindler megrazta a fejet.

 Nem sok joval biztathatom, Peter. Ahhoz elszor is

ossze kellene tornom a bogarat. S meg ha megtennem
is, nem tudom, aranyban allana-e az eredmeny a karral.
Elvileg ugyan megallapithatnank az anyag osszetevit,
de hogy milyen modon keszitettek, tovabbra is titokban
maradna. Az osszetetelbl nem kovetkezik egyenesen a
gyartas technologiaja.
Mit tanacsol hat?
Megrantotta a vallat.
Ha engem kerdez, azt, hogy hagyja beken. Gyonyor
darab, nem? Tobbet ernek vele, ha nezegetik, mintha
osszetorik.
Ketsegkivul.
Hiszen annyi titok van a vilagon! Gondolja csak el,
ahany fest volt a kozepkorban, annyifele kevereket
hasznalt. Mindegyiknek megvolt a maga titka. Ezen az
alapon levakarhatnank az osszes festmenyt, hogy
megallapitsuk, mivel festettek ket. Ugye erti, mire
gondolok?
Tokeletesen.
Kulonben gyonyor darab. Sokaig gyonyorkodtem
benne. Es tele van titokkal.
Titokkal?
Azzal bizony. Tegye csak a napra. Ahelyett hogy ezer
szinarnyalatra bontana a nap sugarait, maga
valtozik meg. Tejfeher lesz, mint a masztika, ha vizet
ontenek hozza. Es nem melegszik fel. Furcsa, nem?
Es on mire gondol?
Elvett egy cigarettat, ragyujtott, es kifujta a fustot.
Tamadt egy hulye otletem. De, kerem, ne mondjak el
senkinek, mert nehany evig szeretnem megrizni az

allasomat.
Hallgatunk, mint a sir mondta komolyan
Karabinasz.
Kitettem a napra a kicsiket. Es figyeltem, hogyan tori
meg a sugarakat. S akkor egyszerre csak valami
furcsa erzesem tamadt. Tudjak, mi? Mintha egy bels
hang azt sugta volna, hogy a szkarabeusz nem erzi jol
magat a napon. Mintha egy nygos gyerekhang sirt
volna bennem, hogy vigyem el onnan a bogarat.
rultseg,
mi?
Senki sem valaszolt.
Ekkor furcsa dolog tortent. A bogar egyszerre csak
feherre valtozott, mint a tej. Nem lehetett atlatni rajta.
Egyszeren matt lett. Ertik?
Fantasztikus!
Szinte felve vettem a kezembe, hogy arnyekba
tegyem. Ott aztan par perc mulva ujra atlatszova valt.
Meg
sohasem tapasztaltam ilyesmit.
Es on szerint ez micsoda? kerdeztem tetovazva, es a
dobozka fele sanditottam.
Ha en azt tudnam! Ha nem mondtak volna, hogy
egyiptomi szkarabeusz a faraok korabol, azt mondanam,
hogy vedekez reflexet epitettek be a bogarba.
Hogy az ordogbe...?
Igen egyszeren. Valamilyen oknal fogva,
hangsulyozom, ez csak feltetelezes, a bogarnak nem
szabad

huzamosabb ideig napra kerulnie. Vagy a h, vagy a

feny miatt. Ertik, ugye? Valamelyiktl ovakodni kell.
De
ha megis megtortenik, hogy napra kerul, mkodesbe lep
egy elharito rendszer, s a bogar elvesziti fenybeereszt
kepesseget. Ugye, teljesen rult vagyok?
Mindenesetre igen erdekes, amit mond tertem ki a
valasz ell.
Tulajdonkeppen gyonyor kis darab. Szivesen
eljatszadoznek vele. Ha mar meguntak, csak szoljanak.
Egy-ket napig meg vizsgalgatnam...
Amikor elment, hosszu csend borult a szobara.
Egyikunk sem szolalt meg: Karabinasz a foldet bamulta,
Osima a falat, en pedig a dobozt, amelyben a
szkarabeusz fekudt.
Egyre tobb a rejtely mondta vegul Osima.
Karabinasz elmosolyodott, es ram pislantott.
Meg mindig azt hiszed, hogy ezt az okos kis bogarat is
gyengeelmej udvari bolondok csinaltak?
27
Mit is valaszolhattam volna? Hiszen en is meg voltam
gyzdve rola, hogy Ehnaton tanacsadoi szemelyeben
egy eddig meg soha nem hallott szuperkultura
kepviselivel talalkoztunk.
Szeptember 15.
Egy hettel ezeltt visszaerkezett az expedicio, es harom
napig orommamorban elt a varos. Reszt vettunk a
kormanyzo es a polgarmester fogadasan, lampionos
felvonulast rendeztek a tiszteletunkre, s a helyi
muzeumban

kiallitottak a kiasott targyakat: termeszetesen csak

azokat, amelyeket a kopt temetben talaltunk.
A varos lakossaga megcsodalta a kopt kereszteket,
cipket es az ekszereket. Halvorsson szakallat
nemkulonben.
A kornyezetvedk atmenetileg megnyugodtak: a
szemettarolo ugye, ugy latszott, orokre a feledes
homalyaba
vesz.
Ezen a delutanon jelentkezett Kindler, aki a szkarabeusz
mellett a gomboly marvanygomb vizsgalatat
vegezte. Izgatott hangon nyogte a telefonba, hogy a
marvanygomb oldalan egy alig eszrevehet bejaratot
talalt,
melynek a dugojat vakuumszivattyuval sikerult
eltavolitania.
Termeszetesen azonnal atrohantunk Kindler
laboratoriumaba, s szemugyre vettuk a csodagombot.
Nekem,
mint az intezet vezetjenek, jutott az a megtiszteltetes,
hogy evezredek ota elszor en nezhettem be a belsejebe.
Kindler ceruzalampajaval bevilagitottam a lyukon: a
vekony, de ers fenysugar eloszlatta a sotetseget.
Megerltettem a szemem, de sokat igy sem lattam.
Csupancsak nehany millimeter vastag uledekreteget a
marvanygomb aljan.
Szeptember 17.
A marvanygomb ott hevert elttunk az asztalon,
gondosan ledugaszolva.
Gondolja, hogy meg tudja csinalni? kerdezte
Halvorsson Celiahoz fordulva.

A lany reszelt egyet a kormen, aztan bolintott.

mondta, hogy szeretne latni az agyat. Hat most itt
van, tessek!
De lehet, hogy ez nem is agy!
Hamarosan megtudjuk. Kulonben is az a jo, ha minel
kevesebben vannak benn a buliban. Miss Huber mar
ugyis tud rola. Mashoz akkor is raerunk elvinni, ha
felsul vele.
Ketsegkivul sok igazsag volt a szavaiban.
A kerdes ugyanis az volt, hogy mit csinaljunk a
marvanygomb aljan talalt uledekkel. Tudtuk, hogy
feltetlenul vegyelemeztetnunk kell, valoban illatszert
tartalmaz-e. Bar ennek ellent latszott mondani az a teny,
hogy eppen egy ilyen nehezen nyithato csodagombbe
tettek. Valoszinbbnek tnt legalabbis Celia szamara
,
hogy ez is kanopusztarto, mint a masik kett. S talan
eppen Imu Miss Huber altal annyira ohajtott agyat
tartalmazza.
Tehat? kerdeztem munkatarsaimat.
Szerintem is Miss Huberra kell bizni mondta Osima
is. En legalabbis ra biznam.
Mivel senki nem szolt ellene, elfogadtam a javaslatot, es
felhivtam Miss Hubert.
Huber kisasszony?
En vagyok. Mi ujsag? Ujabb mumia?
Ma mintha kevesbe lett volna szaraz a hangja.
Nem is tudom, hogyan kezdjem...
Csak nem akarja megkerni a kezemet?
Egyelre nem. Kesbb esetleg sor kerulhet ra. Nem
tudom, remelhetek-e.

 Termeszetesen. Maga mindig. Addig meg turelmesen

varok. Kulonben mirl van szo?
Meg mindig szeretne latni Imu agyat?
Imu?
Akit megrontgenezett. A mumiaet.
O! Termeszetesen! De csak nem akarja bemeselni
nekem, hogy valami csoda folytan elkerult emberunk
agya is?
Nem is tudom. Mindenesetre maradt valami utana,
amirl nem tudjuk, hogy micsoda. Valoszinleg egy
kanopusztartoban...
28
Kanopusztarto?
Igy hivjak azokat az edenyeket, amelyekbe a bels
reszeket helyeztek.
Aha, ertem.
Majd reszletesebben elmeselem. Szoval maradt
valami utana, amirl nem tudjuk, hogy micsoda. Valami
szaraz uledek.
Azt akarja, hogy megnezzem?
Szeretnem.
Miert eppen en?
szinte lehetek?
Termeszetesen.
Ha nem feltetlenul szukseges, nem akarnek ujabb
szemelyeket bevonni a vizsgalatba. Apropo, nem is
kerdeztem... Ert maga egyaltalan a vegytanhoz?
Belekuncogott a kagyloba, ami inkabb kohecselesnek
hangzott.
Na, hallja! Annyit mindenesetre, hogy megallapitsam,
mit tartalmaz a maga kulimasza. Kuldjon at belle

egy kaveskanallal.
Oke, doktorn!
Vagy nem is! Varjon... Van egy jobb otletem! Ne is
vesztegessuk foloslegesen az idt. Kezd izgalomba
hozni ez az agyvizsgalat. Tudja, mit?
Feszult figyelemmel hallgatom mondtam az
igazsagnak megfelelen.
Vegyenek ki a porbol vagy kencebl egy ujjhegynyit,
es cseppentsenek ra nehany csepp hig alkoholt.
Mondjuk, olyan 10-15 szazalekosat. Meg tudjak
csinalni?
Igen... Azt hiszem.
Kitn. Az egeszet razzak ossze, es tegyek bele egy
uvegbe. Azutan kuldjek at nekem. Ahogy leteszem a
kagylot, elkeszitem az elektronmikroszkopot. Ha
valoban agy, felora mulva kiderul. Oke?
Oke! mondtam, es letettem a kagylot. Azonnal
hozza is lattunk a munkahoz. Karabinasz kivette a
dugot,
amit korabban vekony lakkreteggel lattunk el, hogy
megkonnyitsuk a marvanyfeluletek csuszasat. Osima
belenyult egy hosszu veg kanallal, es kikapart ketharom ujjhegynyi kulimaszt. Elbb vizbe tette felet,
majd a
masik felet meglocsolta egy kis alkohollal, ahogy Huber
doktorn meghagyta. A szurkes por gyorsan oldodott a
vizben es az alkoholban egyarant, kaveszinre festve az
oldatokat.
Yettmar tndve allt az uvegecskek felett, aztan
megrantotta a bajusza szelet.

 Nem akarlak idegesiteni benneteket, de ez sem

egeszen normalis.
Micsoda? kapta fel a fejet Halvorsson.
Nezzetek csak a por eredeti szinet. Egeszen
halvanybarna, majdhogynem szurke. Az oldat pedig
kaveszin. Mintha valami kemiai reakcio...
Ugyan mar! szakitotta felbe Middleton. Nyilvan
festekszemcsek kerultek az eredeti anyag koze. A
szemcsek feloldodtak es megfestettek az oldatot.
Vilagos, nem?
Miert tettek volna festeket a bels reszek koze?
Miert, miert? Mas sincs itt, csak miert! Remeljuk,
egyszer ez is kiderul!
Ki viszi at a koktelt? kerdezte Osima. Halvorsson
felallt, es kinyujtotta a kezet.
Majd en. Azt hiszem, en ertek az egeszbl a
legkevesebbet, es teoriaim sincsenek. Huber doktorn
halas
lesz, ha legalabb addig tartom a szamat, amig
mikroszkopozik.
Megfogta az uvegeket, es elballagott veluk.
Halvorsson tavozasa utan jo ot perccel kopogtak.
Kindler volt, a geofizikus.
Bejohetek?
Termeszetesen. Faradjon be, Mr. Kindler. Csak nem
jutott az eszebe valami?
Maga hizeleg, Peter! mondta mosolyogva, es
kopenye zsebebe dugta a kezet. Annal sokkal
rosszabb.
Egy ujabb rejtely!
Micsoda?!

 Megkinalna egy cigarettaval?

Szereztunk neki egyet, ragyujtott, es elegedetten
konstatalta, hogy mindenki figyelme feleje fordul.
Szoval... A multkor elhallgattam valamit maguk ell.
Mi az ordogot? komorodtam el. Nem szeretem, ha
munkatarsaim a sajat szakallukra dolgoznak.
Lefenykepeztem a gombot...
29
Hat ez aztan mar igazan tobb volt a soknal!
Mr. Kindler mondtam veszjoslo nyugalommal.
Megfeledkezett rola, hogy teljes diszkreciot kertem
ontl. En hittem az on szavaban es...
Hirtelen lefagyott a mosoly az arcarol. Elkomorodott, es
szinte elejtette a cigarettajat.
On azt hiszi, hogy en... hogy en...
Miert? Mit kellene hinnem?
Lerogyott egy szekre, es ram emelte fajdalomtol
eltorzult arcat.
Mr. Szilagyi, lehet, hogy hulyeskedek neha, de en
soha... semmilyen indiszkreciot nem kovetnek el. Ha en
egyszer azt mondtam, hogy tartom a szamat, akkor
tartom is.
De hat eppen most mondta, hogy lefenykepezte a
gombot!
Zsebebe sullyesztette a kezet, es kihuzott belle egy
vekony filmtekercset.
Tessek! Itt van valamennyi negativ. Es az elhivott
kepek is itt vannak. Nem azert keszitettem ket, hogy...
mintha piszkos szandekaim lettek volna vele... Isten a
tanum!

Hirtelen megsajnaltam Kindlert. Lehet, hogy ostoba

viccei vannak neha, de ez meg nem ok arra, hogy a
legrosszabbat tetelezzem fel rola.
Nyugodjek meg, kerem. Egyelre senki nem vadolja
semmivel. Meselje el inkabb, hogy mik ezek a
felvetelek.
Kindler a mellette lev karosszekre rakosgatta a
kepeket. A felvetelek szinesek voltak, egesz feluletuket
kitoltotte a marvanygomb.
Csinaltam rola nehany felvetelt. Egyebkent eleg jo
fotos vagyok. Tudjak, mar az elejen ereztem, hogy
nincs valami rendjen ezzel a gombbel. Amikor meg nem
tudtuk kinyitni.
Hogy erti ezt?
Csak gondolkodtam.
Gondolkodott?
Igen. Es arra gondoltam, hogy mit tennek en, ha az
helyukben lennek, vagyis... ha lettem volna.
Es mit tenne?
Figyeljen csak ide. Csinalnak egy ilyen gombot,
lezarjak es elkepzelik, hogy egyszer, a jovben majd
kinyitja valaki. Ertik?
Eddig igen.
Azzal is tisztaban kell azonban lenniuk, hogy nem
olyan konny rajonni a dugo helyere. Hatha, akik
megtalaljak, nem tudnak majd mit kezdeni vele.
Kezdem erteni, mire gondol.
Akkor pedig karba veszett az egesz. Ezert en, ha a
helyukben lettem volna, mellekeltem volna egy
hasznalati utasitast is hozza.

Valamennyien megkovulten figyeltuk Kindlert Nem is

volt olyan ostobasag, amit mondott!
A falon nem volt ilyesmi folytatta Kindler. Mr.
Halvorsson volt szives, es ismertette velem a felirat
tartalmat. Abbol, legalabbis szamomra nem derult ki
sok.
Sajnos, szamunkra sem... morogta Yettmar.
Ekkor arra gondoltam, hogy hatha a gombre tettek a
hasznalati utasitast. Rairtak vagy ravestek, vagy
valamilyen egyeb modon juttattak ra. Szerintem teljesen
logikus lenne.
Na es?
Arra gondoltam, hogy megvizsgalom a kicsiket.
Sajnos azonban sem nagyitoval, sem pedig szabad
szemmel nem lattam rajta semmit. Mar-mar letettem
rola, hogy tovabb vizsgalodjak, amikor eszembe jutott a
fenykepezes. Es csinaltam nehany kulonleges felvetelt.
Mit ert azon, hogy kulonleges felvetelt?
Kulonboz szinszrkkel, ultraibolya-szrvel,
kulonboz idvel exponalva.
Na es?
Azt hiszem, szerencsem volt mondta, es ujra
buszkeseg toltotte el a hangjat. Tizezred masodpercnel
narancssarga szrvel fenykepezve ez latszik az
oldalan!
S felenk tartotta az egyik kepet.
A fenykep feluletenek teljes egeszet betoltotte a
marvanygomb, amely talan kisse vorosebb fenyben
csillogott, mint a valosagban. S azon az oldalan,
amelyet felenk mutatott, nehany leheletnyi vekony
karcolas

latszott, s a rovatkak egszinkekje alaposan elutott a

voros alapszintl.
30
Latjak? kerdezte Kindler. Ugy csinaltam, hogy
csak a felulet legyen voros. Minden resz, amelyik csak
egy ezredmillimeternyire is alacsonyabb vagy magasabb
az atlagszintnel, mas szinben jelenik meg. szinten
mondom, jol sikerult!
Elvettem tle a kepet, es letettem az asztalra. A tobbiek
korem gyltek, es vallam folott a fotora lestek.
Els pillantasra annyi latszott csak, hogy a marvanyba
belekarcoltak valamit. Ez a karcolas azonban nem
olyannak tnt, mintha pajkos gyerekek hagytak volna
rajta nyomot: egyenes vonalak egy fekv V bett
alkottak, amelynek csucsan egy pont latszott, a V nyitott
szara eltt pedig egy hosszu, fuggleges karcolas
huzodott.
Mi az ordog ez? kerdezte Celia Jordan.
Talan valami hieroglifa mondta Yettmar. Middleton
megcsovalta a fejet.
Hieroglifa? Aligha... En inkabb valami mertani
abranak vagy kepletnek neznem.
Mi a fene?
Nezzenek csak ide. A fekv V a novekv
mennyisegek jele a matematikaban. Onnan novekszik,
ahol a V
csucsa van es arra, amerre a szarai nyilnak. S mi van a
csucsan? Egy pont. A pont novekszik, es egy fuggleges
vonal lesz belle. Mi ez, ha nem a novekves
matematikai keplete!

Egyikunk sem szolt semmit, csak bamultuk mereven a

karcolast.
De hat mit akarhattak vele? En azt hittem, hogy
hasznalati utasitas...
Ne csuggedjen, Kindler mondta Osima, es
megveregette a vallat , hiszen az is lehet. Nem
valoszin,
hogy csak azt akartak volna kozolni, ismerik a
novekedes fogalmat. Ha ismertek is, itt biztosan egeszen
mast
jelent. Vagy fel akartak hivni valamire a figyelmunket.
Biztos, hogy mas nincs rajta? kerdezte Celia.
Kindler megrazta a fejet.
Biztos. Illetve mast nem tudok kihozni belle. Hacsak
nem olyan technikaval dolgoztak, amit nem tudok
lathatova tenni.
Ebben a pillanatban felcsengett a telefon. Halvorsson
volt a vonalban.
Mr. Szilagyi?
En vagyok. Mi van?
Ize... egy kis kellemetlenseg.
Ereztem, hogy hatalmaba kerit az idegesseg, hiszen ez a
megfejtetlen karcolas alaposan felturaztatta az
idegeimet.
Milyen kellemetlenseg?
Ize... Roppant kinos...
Mi az, hogy kinos? Beszeljen mar ertelmesen,
Halvorsson!
Ize... Kenytelen vagyok atadni onnek Huber doktorn
uzenetet. En igazan...

Ugy szoritottam a kagylot, hogy majd osszetorott a

kezemben.
Mondja mar, Halvorsson!
Hat... Azt uzeni Huber doktorn, hogy a jo
edesanyjaval szorakozzon, de ne vele!
Ha villam vagott volna a laboratoriumba, sem lepdtem
volna meg jobban. Ereztem, hogy osszeakadnak a
labaim, es kenytelen voltam lecsuccsenni az asztal
szelere.
Hogy?
En igazan... csak atadtam az uzenetet, szinten szolva
magam sem ertem...
Tud maga egyaltalan ertelmesen beszelni, ember?!
formedtem ra. Fogalmam sincs, mi tortent odaat
maguknal, de szeretnem megtudni, erti?
Hat, en nem sokat tudok, Peter. Athoztam az oldatot
Miss Huberhoz. Itt mar el volt keszitve az
elektronmikroszkop. A doktorn cseppentett az oldatbol
az uvegre, belenezett, aztan karomkodni kezdett.
Hogy?
Muszaj elismetelnem?
Dehogy muszaj! Folytassa!
Kiabalt, ahogy a torkan kifert. Elbb azt hittem,
foldhoz vagja az egeszet, de csak a targylemezt csapta a
falhoz. Aztan elrohant.
De hat miert, az isten szerelmeert?
Hat... ami a lemezen volt...
Mi volt rajta? Nem azt mondta, hogy az oldatbol
cseppentett ra?
Na igen... Csakhogy az az oldat... emberi spermat
tartalmazott, Peter.

Ereztem, hogy egy jeges kez megmarkolja a torkomat,

es megszoritja.
Es? nyogtem rekedten. Aztan? Ez meg nem ok
arra...
31
Csakhogy ezek a spermak mozogtak, Peter... Eltek, es
bizonyara most is elnek. En igazan nem is tudom,
hogy mit csinaljak...
Nem hiszem, hogy Santa Monica fennallasanak nehany
szaz eves torteneteben futottak mar olyan gyorsan
fel merfoldet, fleg csoportosan, mint mi. Legelol Celia
Jordan rohant, kezeit az oldalahoz szoritva: nyilvan
visszaemlekezett egyetemi hallgato korara es akkori
edzje utasitasara. Osimat a kamikaze lendulet vitte
elre,
engem viszont fogalmam sincs, hogy mi. Ennek ellenere
harmadik helyen vegeztem a felmerfoldes futasban. A
sperma derbin, ahogy kesbb Middleton elnevezte.
Halvorsson meg mindig a laboratoriumban allt, kezeben
az oldattal, es a vilagert el nem eresztette volna.
Olyan szerencsetlenul nezett rank, mintha miatta nem
sikerult volna kirabolnunk az angol bankot.
Hala istennek, hogy itt vannak! nyogte orommel.
Mar azt sem tudom, hol all a fejem. A doktorn
bezarkozott oda! Es egy ajtora mutatott, amely a
laboratorium hatulso reszebl nyilott valahova.
Bent van? kerdezte Osima suttogva. Halvorsson
bolintott.
Karabinasz felem nezett es Celia Jordan is. Mit volt mit
tenni, en voltam a fnok.

Odaballagtam a bezart ajtohoz, es mit mondjak, nem

voltak valami kellemes erzeseim. szinten szolva,
magam sem voltam vele tisztaban, mi is tortenhetett.
Halkan megkopogtattam az ajtot.
Doktorn!
Semmi valasz.
Huber doktorn! Ugyanaz.
Peter Szilagyi vagyok. Kerem, mondjon mar valamit.
Hiszen mar nem gyerek...
Mit akar? hallatszott bentrl a szaraz hang.
Engedjen be!
Menjenek a fenebe! Az egesz hulye banda a hulye
mumiaikkal egyutt. Az ember tesz nekik egy
szivesseget, es erre azt hiszik, hogy maris a pajtasuk
lett! Felntt emberek, es ilyen eretlen es szellemtelen
viccet... Ereztem, hogy kibuggyannak a konnyei nagy
elkeseredeseben.
Nekidltem az ajtonak, es gondolatban megkretaztam a
hangom, mint a farkas a kecskegidak ajtaja eltt.
Higgye el, kedves doktorn, fogalmam sincs, mi
tortenhetett fuvolaztam. De ha bebizonyosodik,
hogy
valaki hulye viccet csinalt, ugy kirugom, hogy a laba
sem eri a foldet. Halvorssont pedig azonnal hazakuldm
Daniaba! Vege az osztondijanak... Akar bnos, akar
nem!
Erre gyorsan kinyilt az ajto, es a resben megjelent
Huber doktorn voros arca, ket mersekelten kisirt
szemmel.

 Azt nem akarom mondta rekedten, es

megtamaszkodott az ajtofelfaban. Amig ki nem
derul...
Halvorsson ugy allt vele szemben, mint a ketsegbeeses
el szobra.
Maga volt, Knut? kerdeztem veszjoslo
nyugalommal.
A dan eskure emelte az egyik kezet, mig a masikban
meg mindig az oldatot szorongatta.
Eskuszom, hogy nem csinaltam semmit! Egy
pillanatra sem engedtem ki a kezembl. Atjottem az
uton, a
fasoron vegig, s amig csak a doktorn at nem vette
tlem az uveget, idegen a kozeleben sem volt.
Eskuszom!
Nem talalkoztal valakivel utkozben? suttogta
Karabinasz.
Nem en. De ha talalkoztam volna is... Mondom, hogy
egy pillanatra sem tettem le.
Gyanakodva meregettuk egymast nehany masodpercig,
aztan szegyenkezve sutottuk le a szemunket.
Evtizede ismerjuk egymast, es el sem tudtuk kepzelni,
hogy akarmelyikunk is ilyen ostoba viccet csinaljon.
Gyengeden megfogtam a doktorn konyoket.
Kedves doktorn, lathatja, hogy akarmi tortent is, nem
mi vagyunk a hibasak. Rettent halasak vagyunk
maganak, hogy segit nekunk. Hogy is jutna eszunkbe
ilyen gyengeelmej trefa. Hisz nekunk, doktorn?
Vegignezett rajtunk, es nyilvan lathatott a szemunkben
valamit, mert nagy komolyan bolintott.
Hiszek.

Megkonnyebbulten felsohajtottam.
Akkor hat ezzel meg is volnank. Most pedig azt
javaslom, csinaljunk egy ellenprobat.
Ellenprobat?
Illetve ismeteljuk meg az egeszet. Hatha a targylemez
volt a szennyezett.
Kizart dolog, magam mosom es... Kozel volt hozza,
hogy ujra sirva fakadjon.
Hol vannak a targylemezek? kerdezte hirtelen Celia
Jordan.
32
Ott, a mikroszkop mellett a tartoban es... Ekkor Celia
munkahoz latott. Kivette az oldatot a neman toporgo
szakallas kezebl, es racseppentett nehanyat egy
targylemezre.
Matatott egy kicsit, majd hallottuk, hogy felbug a
mikroszkop lezeregysege.
A legkisebb nagyitassal mondta Huber doktorn.
Tulajdonkeppen kis mikroszkop is megtenne, de mi
mar...
Celia felemelte a fejet.
Ezek a kis ugribugrik spermak?
Huber doktorn ekkor ugy latszik vegleg magahoz tert.
Odalepett Celia melle, es felkattantotta a mikroszkop
kepernyjet.
Ezen konnyebben megy. Latjak maguk is?
Termeszetesen lattuk. Es termeszetesen ketseg nem
ferhetett hozza, hogy Huber doktorn igazat mond. A
kepernyn vidam kis sejtek fickandoztak jobbra-balra.
Es nem volt okom ketelkedni benne, hogy valoban
spermak uszkalnak a targylemezen.

Mieltt meg vegleg elvesztettuk volna a fejunket,

ereztem, hogy hatarozottan intezkednem kell.
Karabinasz es Yettmar. Atmennek az epuletunkbe, mi
pedig itt maradunk. Ujbol mintat vesznek az
uvegbl, illetve a marvanybol. Kernek alkoholt a
vegyeszektl, es tizszazalekos higitassal megcsinaljak
az
oldatot. Aztan, ha kesz, elhozzak ide. Addig mi itt
maradunk. Van kifogasa ellene, doktorn?
Miss Huber csak intett, hogy nincs.
Karabinasz es Yettmar elcsortettek, mi pedig
gondolatainkba merulve hallgattunk. Csak akkor
emeltuk fel a
fejunket, amikor nagy sokara Halvorsson megszolalt:
Es mi van akkor, ha...
Nezesunk azonban belefojtotta a szot. Nagyot sohajtott,
es behunyta a szemet. Biztosan arra gondolt, hogy
mennyivel veszelytelenebb tudomany a mesekutatas.
Felorat vett igenybe, amig visszatertek. S tovabbi harom
percet, amig meggyzdhettunk rola, hogy a
spermak ismet csak ott fickandoznak a mikroszkop alatt.
Huber doktorn sapadtan torolgette a homlokat.
Mr. Szilagyi, en borzasztoan restellem magam, es
bocsanatot kerek mindenkitl. Kerem, rettenetesen
ostoba voltam es...
Kit erdekelt mar ekkor, hogy Huber kisasszony
haragszik-e rank vagy sem. Ugy ereztuk, hogy rank
szakadt
az eg vagy legalabbis az eltemetett piramis.
Karabinasz szolalt meg elsnek. Rekedt volt a hangja,
mint a doktorne.

 Nem vagyunk mi rultek? Vagy megis valami vicc...

Milyen vicc? kerdezte Osima.
Nem tudom. De hat normalis esszel elkepzelni...
A sajat szemeddel latod.
Azzal igen, csak az agyam nem fogja fel. Hiaba latom,
nem hiszem.
Ez... egyszeren lehetetlen! mondta vagy jobban
mondva sikkantotta Miss Huber, amikor megertette,
mirl van szo. Ez lehetetlen... ellentmond minden
biologiai ismeretnek!
Minden eddigi biologiai ismeretnek! emelte fel a
hangjat Celia.
Spermat lehetetlen konzervalni... htes nelkul ennyi
ideig... Olyan ez, mintha maga a mumia ebredt volna
fel.
Tud mas magyarazatot?
Nem, de... Ezzel elhallgatott.
Nem vagyunk mi rultek? kerdezte Yettmar is, es
felemelte a kezet. Hany ujjamat mutatom, Peter?
Senki sem nevetett a viccen. Egyszerre csak Halvorsson
nyogese toltotte be a szobat:
Uristen! A matematikai keplet! Falfeher volt a kepe,
ahogy rank meredt.
Micsoda? kerdezte a doktorn ertetlenul.
A keplet... vagy akarmi. Amit belekarcoltak a
marvanygombbe.
Mit akar vele? kialtott ra Celia.
A pont a V jel csucsan... Ertik?
Uristen! A sperma...
Es a novekedes iranya...
A hasznalati utasitas!

Kiabaltunk osszevissza, mint a hulyek. Vegul is

Halvorsson orditasa teritett ismet magunkhoz
bennunket.
33
Ertik? Hiszen errl szol az uzenet!
Elhallgattunk, es ugy bamultunk ra, mintha maga
Imu lepett volna kozenk.
Halvorsson remeg kezet az eg fele tartotta, es mintha
valami okori filmben jatszana profetat, szavalni
kezdte: ... hagytam hatra magot, amelyet barmikor
elvethettek. A mag kin, es a kalasz szarba szokken.
Vigyazzatok, hogy jol vessetek el a magot. Keressetek
jol term foldet, amelybl kicsirazhat a kalasz.
Meg mindig nem hiszem el. Keptelen vagyok elhinni
nyogte a doktorn. Hogyan lehetett konzervalni...
Hihetetlen!
Nyilvan volt valami titkuk mondta Yettmar.
Elszor is a gomb. Olyan trukkosen volt elzarva, hogy
csak vakuumszivoval lehetett kinyitni. Azutan meg a
barna festekanyag. Es meg mondja valaki, hogy nem
magaskultura! Hat akkor mi az ordog?
Halvorsson a homlokara utott, es megcsovalta a fejet.
Es en marha, meg azt hittem, hogy a keresztenyseg
gyokereire talaltam ra. Mustarmagra meg effelere.
Nagyon is konkret magrol van itt szo! De hat ki az
ordog gondolhatta ezt a fold alatt?
Lesznek itt meg cifrabb dolgok is mondta
Karabinasz. Ugyanis...
Ereztem, hogy kozbe kell lepnem, mieltt meg elvisz
bennunket a fantaziank.

 Egyetlen szot sem tovabb! Nekiallunk, es minimum

tizszer megismeteljuk a kiserletet. Alkohollal, vizzel,
akarmivel. Kulonboz korulmenyek kozott. Es a
legnagyobb titokban. Hajlando segiteni, doktorn?
Szeptember 20.
Huber doktorn megkoszorulte a torkat, es zavaraban
ide-oda rakosgatta a papirjait.
Tulajdonkeppen nincs mit mondanom. Egyszeren el
sem tudom kepzelni az egeszet. Ha mas mondana,
lehulyeznem, es javasolnam neki, hogy surgsen
keressen fel egy idegorvost. Es megis. Minden a
legnagyobb
rendben van. Ertik? A legnagyobb rendben. Hogy a fene
ott egye meg!
Mi a baja vele? morgolodott Karabinasz.
Egyszeren nem tudom elhinni. Meg most sem
hiszem el. Biztos vagyok benne, hogy valaki valahol es
valamivel becsap, becsapott, vagy be fog csapni minket.
Es mi felulunk neki. Felulunk, mert tehetetlenek
vagyunk!
Nem tuloz, doktorn?
Huber hatrasimitotta a hajat.
Lehetseges. De harom napja alig hunytam le a
szemem. Szinte mar benn lakom a laboratoriumban. Es
ha
megis behunyom, hat abban sincs sok koszonet. Tudjak,
mik ugralnak a szemeim eltt?
Sejtem morogta Yettmar.
Spermak mondta a doktorn. Emberi spermak. Es
ha belegondolok, hogy meg lany vagyok...
Egyedul Halvorssonnak volt mersze elkuncogni magat.

 Tehat, doktorn? surgettem turelmetlenul.

A kiserletek pozitivak, Mr. Szilagyi. Es ugyanakkor
erthetetlenek. Legalabbis szamomra.
Espedig?
A spermak... emberi spermak es megsem azok.
Hogyhogy?
Nezze csak... A spermak el sejtek. Ezek azonban
nem ugy viselkednek. Egyaltalan nem.
Amennyiben?
Amennyiben ezeknek semmi sem art. Szupersejtek.
Kiszaradnak, es barmifele folyadek hatasara ismet
eletre kelnek. Akar viz, sav, lug vagy akarmi. Nem
probaltam, de eskudni mernek, hogy a fustolg kensav
sem
artana nekik. Ez pedig minden, csak nem normalis
dolog.
Van valami elkepzelese, hogy miert ilyenek?
Valami halvany. Alighanem attol a barna
festekanyagtol, amely az oldatbol is kimutathato. Ugy is
mondhatnam, hogy valami ismeretlen konzervalo
anyagot kevertek a spermasejtek koze, amely megovja
ket
mindentl.
Nem tudja, hogy mi az?
Ha tudnam, mar reg bekentem volna magam vele.
Nem is lehet megallapitani?
Harom napja ezzel kinlodom. Es egyre inkabb az az
erzesem, hogy nem is leszek kepes ra, vegtere is nem
vagyok vegyesz! A tobbit magukra bizom.
34
Tenyerembe temettem az arcom.

 Uristen! Mit csinaljak?

A tobbiek ugyanolyan tanacstalanok voltak, mint en.
Csak neztek maguk ele, es ki tudja, mi minden forgott a
fejukben.
Szuperkultura, nem vitas mondta vegul Osima.
Akik ezt meg tudtak csinalni, legyztek a halalt.
Nana! emelte fel a fejet Celia. Ne feledkezz meg
rola, hogy Imu is meghalt es a tobbiek is.
Persze, persze morogta a japan. Halvorsson
megrangatta a szakallat, es szinte felve kerdezte meg
Hubertl azt, amit en meg meg sem mertem kerdezni
tle.
Es... doktorn... vajon kepesek a megtermekenyitesre?
Miss Huber szettarta a karjat.
Nem probaltam ki. De mit gondol, miert konzervaltak
ket? Viccbl?
Mieltt akarki valaszolhatott volna, kenytelen voltam
mas iranyt szabni a beszelgetesnek.
Van itt meg egy sokkal lenyegesebb tema is, vagy
legalabbis annyira kenyes, mint amirl beszelgettunk.
Es azt hiszem, ezt kellene tisztaznunk legelbb.
Valamennyien felkaptak a fejuket, nehanyan ertetlenul.
Espedig? kerdezte Middleton.
Egyszeren arrol van szo, hogy hogyan tovabb.
Eljutottunk egy pontig, alighanem az utolsoig, ahonnan
meg van visszaut. Meg vissza lehet fordulni.
Visszafordulni? ertetlenkedett Celia. Hogyhogy?
Ugy, hogy mindenrl jelentest teszunk.
rulteknek neznek majd bennunket haborgott
Karabinasz.

 Lehetseges mondtam. De elbb-utobb meg tudjuk

gyzni ket, hiszen cafolhatatlan bizonyitekaink
vannak. Peldaul a piramis es... nos, a spermak is. Ebben
az esetben felfedezesunk nemzetkozi kutatas targyava
valna.
Gondolja? kerdezte gunyosan Osima.
Biztos vagyok benne.
Es on szerint ez jo lenne?
Szettartam a karom.
Azert vagyunk itt, hogy ezt eldontsuk. En csak
felvazoltam egy lehetseget. Bar en vagyok az Intezet
vezetje, es ebben a minsegemben vannak bizonyos
eljogaim, nem akarok donteni az onok beleegyezese
nelkul. Legalabbis nem szeretnek.
Varatlanul Huber doktorn emelte fel a kezet.
Illedelmesen felallt, amikor szot kapott, lesimitotta a
szoknyajat, eppen ugy, mint ahogy a liceumban tanulta.
Valahogy furcsan unnepelyes lett az arca, es a hangja is
szokatlanul meglagyult.
Tudom, illetlenseget kovetek el, hogy en jelentkezem
elszor szolasra, hiszen en csak affele kultag
vagyok, de ugy erzem, nem hallgathatok. Ha mar
bevontak a kiserletekbe, kicsit magamenak is erzem az
ugyet.
Hadd mondom el hat, hogyan latom en. Termeszetesen
megertem Mr. Szilagyi aggodalmat. Aligha lenne
jogunk a fennallo szabalyok ertelmeben titokban
folytatni a kutatasainkat. Mindenkeppen jelentenunk
kellene
felettes szerveinknek. Mar csak azert is, mivel az Intezet
es vegs soron az alapitvany penzen dolgozunk. Ha

valaha is kiderul, siman perbe foghatnak bennunket. Ez

a dolog egyik oldala. Ezzel tisztaban kell lenni
valamennyiunknek.
Megkoszorulte a torkat, majd folytatta:
A masik oldala viszont a kovetkez. Ha megtudjak,
hogy mit csinalunk, perceken belul az egesz kontinens
tudni fogja. A piramist megkeresik, kiassak, es ki tudja,
mi van ott meg. Nem tudom, ertik-e, mire gondolok.
Nem tudom, jo lenne-e a vilagnak, ha megtalalnak azt a
piramist. Egyaltalan nem tudom...
Yettmar megrazta a fejet.
Nem fejtene ki bvebben is, kisasszony?
Magam sem vagyok biztos semmiben mondta Huber
szinte ketsegbeesetten. De gondoljak csak meg...
Csak egyetlen dolgot hadd mondjak. Itt vannak ezek a
nyavalyas spermak. Ahogy maguk mondtak,
szuperspermak. Mi lesz, ha illetektelenek kaparintjak a
kezukbe?
Miert? Mi talan illetekesek vagyunk? kerdeztem.
Nem tudom, ki az illetekes. De egy biztos. Az
atombomban is titokban dolgoztak, es most is titokban
dolgoznak ezeregy dolgon. Miert ne tarthatnank mi is
titokban, amig ki nem derul, hogy jo-e vagy rossz, amit
a
kezunkben tartunk?
35
Mindez rendben-is lenne, kisasszony mondtam, es
tovabb provokaltam a vitat. De ki hatalmaz fel
bennunket, hogy mi dontsunk, akar az egesz emberiseg
neveben? Ki hatalmaz fel bennunket?

Huber kisasszony kinyitotta a szajat, mondani akart

valamit, de meggondolta magat, es gyorsan leult. Mar
ultebl suttogta felenk:
A lelkiismeretunk. Semmi mas, csak az.
Hallgattunk egy sort, aztan Yettmar nyujtotta fel a
kezet.
Ketsegkivul sok igazsag van abban, amit Huber
kisasszony mondott. En azt hiszem, a negyedet sem
tudjuk
annak, amit tudnunk kellene. De beszeljunk vilagosan!
Azt hiszem, egyetertunk abban, hogy egy valamikori
szuperkultura nyomaira bukkantunk. Talan ez is
alatamasztja Spengler elmeletet. A kulturak eltnnek,
hogy
kesbb valamilyen modon ujjaszuljek onmagukat. De ez
most nem fontos. A fontos az, hogy ez a szuperkultura
szamos olyan ismeretnek volt vagy lehetett a
birtokaban, amely nem biztos, hogy pozitivan
befolyasolna a
fejldesunket. Talan olyan fegyverekkel is rendelkezett,
amelyekhez kepest az atom vagy a hidrogen
gyerekjatek.
Es hol vannak ezek a fegyverek? vetette kozbe
Halvorsson.
Talan a fold alatti piramisban. Emlekezzenek csak
vissza a szemtanuk leirasaira. Azt hiszem, itt az ideje,
hogy ujra alaposan vegigelemezzuk valamennyit. Az uj
felfedezesek fenyeben. De folytatom. Kozismert, hogy
szakadek szelen tancolunk. Az egesz emberiseg. Csak
egy kis lokes kell, es belehullunk valamennyien. Es ha
mi most ratalalunk valamire... Ertik?

Pontosan azt mondta, amit hallani akartam tle.

Tehat? kerdeztem.
En azt mondanam, hogy dolgozzunk tovabb a
legteljesebb titokban. Itt, ahanyan vagyunk. Az a
nehany
kivulallo, aki sejt valamit, hamar elfelejt mindent, ha
latszolag abbahagyjuk a kutatast. De mi folytatjuk. Es
ha
mar mindent tudunk ertik? , mindent, akkor majd
raerunk donteni arrol, hogy mit es kinek adjunk tovabb!
Es a felelsseg?
Valamennyiunknek vallalni kell!
Nem volt mas tennivalom, szavazasra tettem fel a
kerdest.
Huber doktorn? Termeszetesen megbizom onben, de
nem akarom olyan lepesre kenyszeriteni, amely
esetleg az allasaba kerulhet. Nem tartanank arulonak,
ha...
Magukkal tartok, es egyetertek Mr. Yettmarral.
Celia?
Oke.
Mr. Middleton?
En is.
Osima?
Ahogy eddig.
Nikosz?
Minden rendben, Peter.
Halvorsson gyorsan feltartotta a kezet.
Most, hogy ezen tul vagyunk, talan folytathatnank az
elbbi beszelgetest. Ugyanis ott tartottunk, hogy

vajon elkepzelhet-e... hogy vajon kepesek-e a spermak

a megtermekenyitesre.
Valoszinleg biccentett a doktorn.
Akkor hat nincs mas megoldas, kovetnunk kell Imu
utasitasat. El kell vetnunk a magot, amelybl majd
kin a kalasz!
Komolyan mondod? bamult ra Celia.
A legkomolyabban.
Es hogy kepzeled el?
Hat... nem is tudom. morogta a dan. Talan
lombikban?
Lombikban?
Olvastam, hogy gyakran csinaljak.
Stop! vagott kozbe hirtelen Karabinasz. Megvan!
Knutnak igaza van!
Huber doktorn azonban tulkiabalt mindenkit:
Lehetetlen! Egyszeren lehetetlen! Nemzetkozileg
tiltva van! Az olaszok csinaltak ilyesmit, de aztan
abbahagytak. Ma meg nem lehet lombikban iranyitani a
gyerek fejldeset. Ki tudja, mi lesz belle, ha
anyamehen kivul fejldik! Talan egy Frankenstein!
Ebbe nem egyezhetem bele. Legalabb annyira veszelyes
es
feleltlen dolog, mint ha elaruljuk a piramis es a
magaskultura titkat!
36
Karabinasz Huber melle lepett, es atkarolta a vallat.
Alighanem tokeletesen felreertett, kedves doktorn.
En csak arrol beszeltem, hogy ki kellene probalni a

spermak megtermekenyit kepesseget. Erre pedig

alkalmas a lombik. Ha sikerult, azonnal megszakitjuk a
sejtek
fejldeset. Mit szol ehhez?
Hat, nem is tudom tetovazott Huber.
Valahogyan csak ki kell probalnunk, hogy egyaltalan
alkalmasak-e a megtermekenyitesre. Lehet, hogy
felesleges dolgokrol vitatkozunk.
Huber hirtelen az asztalra utott.
Oke! Rendben van! Elintezem. Osszehozom a
spermakat nehany petesejttel. Uristen! Ha elre latnam,
mi
lesz belle!
Oktber 15.
Huber doktorn faradt, szintelen hangon olvasta
jelentese utolso mondatait:
A spermak megtermekenyit kepessege jo. Mvi uton
megtortent a fogamzas, azaz a petesejt
megtermekenyult. Haromheti novekedes utan
beszuntettem a kiserletet. Azaz megoltem tette hozza
egeszen
halkan.
Olebe ejtette a papirjait.
Most mit csinaljunk? kerdezte tompan. Zavartan
bamultunk egymasra, mintha valami oriasi felfedezest
tettunk volna. Ki tudja, talan az is volt.
Folytatni kell a munkat! mondta hevesen
Halvorsson.
Hogyan?
Akarhogyan! Imu igy akarja! A kalasznak ki kell
kelnie a magbol, es szarba kell szokkennie.

 Hogy aztan elhajozhasson a napbarkan.

Miert? Te nem hiszed? fordult Karabinaszhoz
Halvorsson.
Jo lenne tudni, hogy mit hiszek es mit nem morgott
a gorog. De most mar alighanem azt hiszem, hogy
nem lenne szabad a magunk szakallara dolgoznunk
tovabb.
Berezeltel? tamadt ra duhosen Halvorsson.
Karabinasz megrazta a fejet.
Dehogy. De ez mar nem regeszet. Ne feledjetek,
regeszek es egyiptologusok vagyunk. A mi feladatunk
az,
hogy megismertessuk a vilaggal Egyiptom si
kulturajat, a piramisokat, a faraokat, az egyiptomi nepet,
amely
ott elt, szenvedett ek szeretett a Nilus, azaz a Hapi
volgyeben.
Egy kolt veszett el benned mondta Osima. Ennek
ellenere azt hiszem, igazad van.
Ez mar nem a mi dolgunk folytatta Karabinasz.
Lombikbebi, szuperspermak, genetika, hogy jovunk mi
ehhez? Igen. Nem csinaltam be. De ezen az alapon a
csillagaszatba es a politikaba is beleszolhatnank. Nem.
Ez
mar nem a mi ugyunk.
Ketsegkivul igy all a helyzet morogta Osima. A
tobbiek hallgattak, amit akar beleegyezesnek is
vehettem. Celia a kormet reszelte. Middleton a foldet
nezte, illetve a szobam padlojat borito nonfigurativ
mintas

sznyeget. Csak ekkor fedeztem fel en is, hogy a

sznyegen veges-vegig ugyanolyan, novekedest mutato
abrak
huzodnak, mint amilyet a spermatarto oldalara karcolt
valaki sok-sok evszazaddal ezeltt.
Doktorn?
Huber doktorn lesimitotta a hajat, es mar ismet olyan
szaraz volt a hangja, mint amikor belekezdett a
kiserletekbe.
Alighanem igazuk van mondta. Vegul is azt se
feledjek, hogy en radiologus vagyok es nem genetikus
vagy sejtbiologus. Amiota csak elkezdtuk a kiserleteket,
valami gyotor, amirl egyaltalan nem tudom, hogy
micsoda. Nem, nem lelkifurdalas. Erre igazan nem
szolgaltam ra. Magam sem tudom megmondani, hogy
mi.
Valami olyasmi, mint ami Nikoszt is gyotri.
Nem mondana el vilagosabban? mordult ra Yettmar.
Hiszen en is csak ugy erzem, es nem minden erzest
lehet vilagosan megfogalmazni. Jo, legyen.
Megprobalom... Beszeltunk mar rola, hogy mennyi
veszellyel jarhat, ha valami szorny er lappang a fold
alatti
piramisban vagy akar ebben a spermatartoban. Es hogy
mi lesz akkor, ha ez az rult es meg tinedzser korba
sem ert emberiseg a kezebe kaparintja. De van a
dolognak egy masik oldala is. Mi van akkor, ha az orok
boldogsagot tartjuk a kezunkben? A halhatatlansagot
vagy az eletkor meghosszabbitasanak a titkat. Es mi
lesz,

ha elszurjuk? Ha avatatlan kezzel tonkretesszuk azt,

amit evezredek hagyomanyoztak rank. Vallalhatjuk-e
erte
a felelsseget?
37
Sulyos csend ereszkedett a szobara. Akkora, hogy
behallatszott a parkon athuzo villamos targoncak halk
sivitasa. Alighanem szitalni kezdhetett odakint az es,
mert egyre tobb rovidebb-hosszabb villanas mutatta,
hogy nedvesse valtak a targoncak aramszedi, es ahogy
a fels vezetekkel erintkeztek, apro szikraes robbant
ki a vezetekbl az erintkezes nyoman.
Meg mindig hallgattunk, amikor odakinn megdordult az
eg. Egy targonca sietsen felvisitott az ablak alatt,
es behallatszott a szobaba, amint a vezet odaordit
valakinek:
Vigyetek a balakat a pincelejarathoz! Ot perc es
nyakunkon az istenaldasa!
Celia kiment a kisszobaba, hogy kavet fzzon, en pedig
szorakozottan lapozgattam az asztalomon felejtett
demotikus szovegben. Ugy ereztem magam, mintha
valamelyik kozeli hozzatartozom sulyos betegsegerl
ertesultem volna. Mint amikor Redford megmondta,
hogy Isabella menthetetlen.
Es a piramis? kerdezte Middleton.
Majd masok...
Az vegul is egyiptologia.
Csakhogy szorosan osszefugg a spermakkal es
Imuval. Sajnos, azt hiszem, hogy a vegen az
egyiptologia
profital majd legkevesebbet ebbl az egeszbl.

Felretoltam a szoveget, es igyekeztem kemeny lenni,

mint egy intezeti igazgatohoz illik.
Akkor hat megegyeztunk? A kiserleteket befejezzuk.
Holnap jelentest irok Washingtonba... es kerem,
hogy amennyiben lehetseges, mi vegezhessuk az
eltemetett piramis feltarasat.
Futyulnek majd rank legyintett faradtan Osima.
Maga el is hiszi, Peter, amit leirt?
Meg nem irtam le semmit.
De leirja!
Mi mast tehetnek? Nem keszithetunk Frankensteint az
egyiptologiai laboratoriumban. Maris aggodom
valami miatt.
Aggodik? kapta fel a fejet Yettmar.
Nem fognak-e elpusztulni a sejtek? Jovatehetetlen kart
okoznank, ha elpusztulnanak a szakszertlen
tarolas kovetkezteben. Hatha a htes nem tesz jot
nekik...
Oriasi reccsenes szakitotta felbe szavaimat. Valahova
villam vagott odakinn: talan egy oriasi platanfaba az
udvaron. A villamcsapast kovet dorges percekig tartott,
es meg akkor is egyre morgott az eg, amikor Celia
behozta a kavet.
Mindenre pontosan ugy emlekszem, mintha tegnap
tortent volna. En az iroasztalnal ultem, es kezem ismet
visszatevedt a papirusztekercsre: forgattam jobbra,
forgattam balra; minden kulonosebb gondolat nelkul.
De ha
voltak is gondolataim, nyilvan a masnapi jelentes korul
forogtak. Mit irjak a kiserleteinkrl? Valljam-e be, hogy

tovabb mentunk, mint ameddig szabad lett volna

elmennunk? Te josagos Isten! Hiszen mar a legels
lepesunk
is szabalytalan volt! Mar a sirkamrat is jelentenunk
kellett volna a washingtoni kozpontnak. Nem is
beszelve a
leletmentesrl! Most gondoltam elszor komolyabban
ra, hogy masnapi levelem alighanem karrierem veget is
jelenti. Ugy kezdtem mkodesemet, hogy tobb
szabalytalansagot kovettem el ez alatt a nehany honap
alatt, mint
az egesz Intezet evszazados tortenete soran. Ha jol
meggondoljuk, azert ez is valami.
Huber doktorn velem szemben ult a sarokban egy
oblos karosszekben, es ereztem, hogy nem veszi le
rolam
a tekintetet. Amikor talalkozott a tekintetunk,
gyengeden es batoritoan elmosolyodott. Alighanem is
tisztaban
volt mindennel.
Amikor Celia belepett a szobaba, Middleton
felemelkedett a sznyegrl, ahol ult, elvett ket cseszet
Celiatol:
az egyiket Halvorsson fele tartotta, a masikat pedig
letette maga melle. Celia atnyujtotta Middleton feje
felett a
talcat, hogy a tobbiek is vehessenek, amikor ujra
megreccsent az eg. Nappali vilagossag arasztotta el a
szobat:

en automatikusan behunytam a szemem, es

belekapaszkodtam az asztal sarkaba. Ereztem, hogy
enyhe
legaramlat fuj vegig rajtunk, es megemeli az asztalomra
tett keziratlapokat.
Amikor kinyitottam a szemem, olyan merev volt a
szoba, mintha elkepet adtunk volna el egy jotekony
celu eladason. A leveg kek volt, valoszintlenul kek,
mintha olyan fenykepezgep optikajan neztem volna
keresztul, amely ele kek szinszrt tettek. Az ablakon
tul is halvanykekbe oltozott a vilag: keken vilagitott az
ablakkeret es az ablak alatt allo oles platanfa.
Talan el sem jutott az agyamig Celia sikoltasa, talan
vegigfutott rajtam a gondolat, hogy alighanem
villamcsapas ert bennunket; mar nem emlekszem
pontosan. Celia meg mindig a kezeben tartotta a talcat,
Osima
pedig felig gornyedten feleje hajolt, hogy cseszeket
vegyen le rola. Middleton a foldon ult, es kek volt az
arca,
mintha tintaval ontottek volna le. Huber doktorn rajtam
tartotta ultramarin szemeit, s ahogy a hajahoz nyult,
kek szikrak pattogtak rajta.
38
A kovetkez pillanatban aztan beteljesedett a csoda. A
szoba hatulso vege kodbe veszett, es ahol korabban
Huber doktorn ult, harom piramis emelkedett az egre.
A tavolban palmafak hajladoztak, es jol hallottam a szel
halk sirasat is, amely valahogyan mas volt, mint amilyet
nehany masodperccel ezeltt hallottam.

Kinyujtottam nyakam a piramisok fele, hogy lassam a

varost. A hazak azonban nem voltak sehol: meg a
repultarsasag uvegpalotaja sem latszott a szels
piramis mellett, pedig ott kellett volna lennie.
Belemarkoltam az asztalon hever papirokba, es
ereztem, hogy a lapok osszeroppannak az ujjaim kozott.
Hirtelen kifinomult hallasom erzekelte, ahogy a gyrott
lapok lehullanak a sznyegre, es a legaramlattol hajtva
vegiggordulnek rajta.
Talan nem is tudom soha visszaadni azt az erzest, amely
ezekben a masodpercekben futott at rajtam. Ebren
is voltam, es almodtam is. Mind a kettt egyszerre.
Hogy megis megmagyarazhassam, ami akkor tortent
velem, az almok vilagaban kell keresgelnem. A furcsa,
felig eber almokeban...
Gondolom, mindenkivel megtortent mar, hogy azt
almodta: ebren van. Pontosan tudta, hogy amit erez, ami
tortenik vele, nem valosag, hanem csak alom. De
megsem tudott tle szabadulni, nem tudott visszaterni a
valosagba.
Hogy szemleletesse tegyem a hasonlatomat, kenytelen
vagyok elmondani egy korabbi almomat. Talan
valami regi tortenelmi konyvet olvashattam egy este,
mert ejszaka azt almodtam, hogy a kozepkorban elek, es
perbe fogtak boszorkanysag miatt. Mar nem emlekszem
pontosan, mivel kelthettem fel az inkvizicio gyanujat,
nyilvan modern tudomanyommal manipulalhattam
valamit, eleg az hozza, hogy mar a maglyat is
elkeszitettek a
csuklyas hoherlegenyek, es megragadtak, hogy
odakotozzenek a rzsenyalabokhoz.

Ekkor valami furcsa erzes futott at rajtam, es hirtelen

felebredtem. Pontosabban, almodtam tovabb, de azt
almodtam, tudom, hogy almodom. Tudtam, akkor ott a
rzsenyalabok kozott, hogy almodom, hogy az
agyamban fekszem sok szaz evvel az inkvizicio
megsznte utan, egy olyan foldreszen, amely akkor meg
ismeretlen volt. Almodtam is, es tudtam is, hogy
almodom.
Ettl a pillanattol kezdve kimondottan elveztem a
dolgot. Tudtam, hogy nem eshet bajom, hiszen
legfeljebb
felebredek, ha valami tortenne velem.
Ezt ereztem abban a kek ragyogasban is. Tudtam, hogy
almodom, hiszen amit lattam, nem lehet valosag.
Ugyanakkor ebren is voltam, es kivancsian figyeltem,
mi tortenik a szobaban.
A harom piramis betoltotte a szoba hatulso reszet, es
furcsa, soha nem hallott zajokkal telt meg a ter. Mintha
vasalatlan kordek vonultak volna a piramisok mogott,
meg a kerekek nyoszorgeset is hallottam, es csak aztan
villant at az agyamon, hogy ez lehetetlen, hiszen akkor
meg nem ismertek Egyiptomban a kereket.
A kep ekkor elfordult. Mintha filmet neztem volna: a
piramisok oldalra csusztak, es a videk ujabb reszlete
tarult a szemeim ele. Szeles, csodalatosan tiszta, kekben
jatszo folyo hompolygott sarga homokpadok kozott,
amelyek egeszen a vizpartig ertek. A vizen barka
suhant, es eppen az a jellegzetes alaku vitorla volt rajta,
amilyet akkor hasznaltak Egyiptomban.
Ekkor ujra ugrott a kep. Valami emelvenyrl vagy
dombtetrl keszulhetett a felvetel, mert alattunk fekudt

egy egesz varos. A piramisok eltntek, csak palmafak

latszottak es keskeny, kanyargos utcak sora. Brokkel
es
palmalevelekkel fedett, nyilvan agyagfalu hazak tomege
zsufolodott ossze alattunk, es egeszen hozzank ert a
lent zsibongo emberek larmaja.
Kenyelmesen hatradltem, es vartam, hogy az alom
folytatodjek. Az alom, amelyrl tudtam, hogy vegul is
nem alom, csak azt nem tudtam, mi idezhette el.
Vegigfutott ugyan agyamon a gondolat, hogy alighanem
sokkot kaptam a villamcsapastol, es talan mar uton is
vagyok a korhaz fele.
Elegedetten konstataltam, hogy addig sem vesztegetem
az idmet, amig tulesem az operacion: az igazi tudos
meg az elet-halal mezsgyejen is a tudomanyaval
foglalkozik.
Ugyanakkor azt is tudtam, hogy a valosag is komoly
szerepet kapott ebben a jatekban. Fleg akkor, amikor
meghallottam Karabinasz remult hangjat.
Mi az uristen ez? Te csinalod, Peter?
Tlem teljesen fuggetlenul lendultek mozgasba
hangkepz szerveim.
En nem csinalok semmit... Maguk is latjak?
Mi ez? Konyorgok... mondjak meg, mi ez remegett
Celia sirastol elcsuklo hangja.
Egyiptom? A regi Egyiptom? hallottam Huber
kisasszony fojtott suttogasat.
Nana morogta Yettmar. Az. Csak ne tlem
kerdezze. En ugyanis megrultem. Vagy hallucinalok.
En is mondta valaki.

 Csoda tortent! kialtotta Halvorsson. Megiscsak

koze van a keresztenyseghez. Talan maga Jezus
Krisztus...!
39
Ekkor a kep ismet valtott, jobban mondva, ugrott.
Sik teret mutatott, talan egy sivatagi tajat, amelyet
nehany palmafa hatarolt. Az egyik fa alatt sajatos
egyiptomi oltozekben, felstestet alig takaro,
kotenyszer ruhaban, egy ferfi allt, es a sivatag fele
nezett.
Mogotte sargas volt az eg, talan a lenyugvo nap festette
ilyenre a levegt. A ferfi lassan elrelepett, es nagyot
lelegzett. Karjait kitarta, mintha magahoz akarta volna
olelni az egesz vilagot.
A kamera lassan fordult, es mint az oktatofilmekben,
tettl talpig vegigpasztazta a ferfit. Szinte felalomban
hallottam Karabinasz hangjat:
Uristen! Nezzek a fejet!
Felemeltem az ujjam, es a szam ele tettem, hogy
csendre intsem. Talan attol feltem, hogy a kockafej,
alacsony, hosszu kez, rovid labu ferfi meghallja a
szavat, es a semmive foszlik.
A ferfi azonban nem vett tudomast a gorogrl. Meg
egyszer szettarta a karjat a tavoli sivatag fele: talan az
egboltot akarta atfogni egyetlen, oriasi olelessel. Csak
allt mozdulatlanul hosszu masodpercekig, mi pedig
sobalvannya merevedve bamultuk a tunemenyt.
Valamelyik asztalon vagy a foldon megcsorrent egy
kavescsesze, es a ferfi hirtelen hatrafordult, arra, ahol
Miss Huber kucorgott. S ebben a szempillantasban ket
masik, hozza hasonlo ferfi is feltnt a palmafak kozott,

es lassan feleje kozeledett. Lepteik zajara fordult vissza

az els ferfi, nem a kavescsesze csengesere.
A ket kozeled kozul az egyik ugyanolyan ruhat viselt,
mint az egyiptomiak es mint a mi emberunk, a masik
azonban valami furcsa, alighanem brbl keszitett
oltonyfelet, amely sokkal inkabb hasonlitott a modern
ruhakhoz, mint az egyiptomiakehoz. Vilagosan
kiveheten nadragbol es zakobol allt: meg a zako
fazonjat is ki
tudtam venni.
A ferfiak kozeledeseben volt valami fenyeget. Talan
azert vettem eszre, mert westernfilmeken
nevelkedtem. S aki sokat latott ilyet, soha el nem felejti
a pisztolyparbajba indulo cowboyok sajatos, kisse
himbalodzo jarasat, gornyedt, megis mindenre ugyel,
halalosan eber testtartasat. Kezuk hanyagul logo,
varakozoan gorbul ivet, amellyel pillanatok tortresze
alatt kepesek lecsapni pisztolyuk markolatara.
A ket ferfi ugy kozeledett, mintha egy furcsa,
kosztumos western vasznarol lepett volna le. Sarujuk
talpa
alatt sercegett a homok, es a tavoli folyo fell furcsa,
frocskol zajokat hozott a szel.
A maganyos ferfi meredten bamulta ket, s neha-neha
megrandult a szaja szele, mintha mondani akart volna
valamit. Aztan, ugy latszik, fegyelmezte magat, mert
tovabb hallgatott.
Alig lehetett mar tobb a tavolsag tiz-tizenot meternel a
kozeledk es a maganyos ferfi kozott, amikor azok
megtorpantak. Mereven elretartottak kockafejuket,
hosszu karjuk szinte a terdukig logott. Ketsegkivul volt

valami majomszer ebben a furcsa testtartasban.

A maganyos ferfi ekkor felemelte a karjat, nyitott
tenyeret mutatva a masik kettnek. S e nyitott tenyer
egyertelm parancsot fejezett ki: eddig es ne tovabb!
A ferfiak megtorpantak, egyikuk megigazitotta magan a
kotenyt, a masik pedig ovatosan zakoja ala
csusztatta a kezet. Szinte mar ott volt a szamon a kialtas,
hogy figyelmeztessem a maganyos ferfit, amikor a
kozeledk egyike megszolalt.
Mieltt tovabb folytatnam a tortenetet, kenytelen
vagyok valamire felhivni a figyelmedet, Renny.
Valamire,
ami dont mertekben befolyasolta tovabbi sorsunkat. S
ez a valami egy halk, akkor meg csak tudat alatt erzett
kattanas volt.
Valami kattant, aztan az egyiptomi kotenyt visel ferfi
kinyitotta a szajat, es furcsa hangtomeg aradt ki rajta.
Jobb szot keresve sem tudnek talalni a leirasara.
Hangtomeg, hangok kavalkadja, valami, ami nem
emlekeztetett semmifele emberi beszedre. Inkabb zene
volt, mint emberi hangok sorozata. Zenei hangok
folytak
egymasba, s valami furcsa, sohasem hallott harmoniaba
olvadtak ossze. Ha nem lettek volna koztuk zongetlen
futtyok es furcsa zorejek, kottazni is lehetett volna a
hangok sorat.
Mi az ordog ez? hallottam Middleton suttogasat.
Beszelnek mondta valaki.
Ezek? Ez beszed? suttogta Celia Jordan, aztan ujra
csend lett, a szobaban csak a ferfiak szajabol arado
muzsika hallatszott.

A ket kozeled kozul az egyik, amelyik egyiptomi ruhat

hordott, befejezhette mondanivalojat, mert becsukta
a szajat, es kinyujtott kezevel vadlon a maganyos ferfi
fele mutatott. A masik kozben elrelepett, arca eltorzult,
fogai kivillantak vastag ajkai kozul, es csak egyetlen szo
ha egyaltalan szonak lehet nevezni egy zenei sort
hagyta el a szajat:
Imu!
40
Imu! suttogta mellettem Yettmar. Az ott Imu!
Zengett-zugott a szo a levegben, a szell felkapta,
tovabbadta a palmaknak, es ugy ereztem, hogy az egesz
vilag ezt a furcsa szot enekli, minden hangszer az
nevet muzsikalja.
Imu!
A legels hang, az i vekony, de nem kellemetlen sivito
futtyfele volt, mintha valaki egy igen magas hangot
probalt volna elcsalni pasztorsipjabol. Az m pedig
zengett, mintha csak orgonabol hivtak volna el. Szep
lassan, meltosagteljesen olvadt ossze az t kovet u-val,
es valamilyen furcsa modon egyszerre hangzott az
egesz nev.
Imu!
A maganyos ferfi meg mindig az eg fele tartotta a kezet,
tilton, kifele forditott tenyerrel. A brzakos ekkor
kirantotta kezet a zakoja alol, es Imu fele lenditette.
Hiaba kisertem feszult figyelemmel a mozdulatot, nem
tudtam semmit felfedezni osszeszoritott okleben,
legalabbis olyasmit nem, ami pisztolyra vagy egyeb
fegyverre emlekeztetett volna. Talan az egyik ujja vegen

lehetett valami, vagy egeszen egyszeren csak egy

kozepes meret gyrt lattam rajta, amely megcsillant a
lenyugvo nap fenyeben.
Ebben a pillanatban kekes langcsova csapott a kepbe:
egeszen vilagos es vakitoan kek, mas, mint
amilyenben a szobank furdott percekkel ezeltt. S meg
ugyanebben a szempillantasban elsotetedett minden, az
alakok eltntek, csak mi maradtunk a szobaban.
Felemeltem a kezem, es ezzel ujabb lapot vertem le a
keziratbol a sznyegre. S szinte ugyanebben a
pillanatban ujra megjelent a ferfi a palmafa alatt, most
eppen hattal allt nekunk: karjait kitarta, es magahoz
akarta olelni a vilagmindenseget, aztan ket masik, hozza
hasonlo ferfi tnt fel a palmafak kozott, es lassan feleje
kozeledett. Imu visszafordult a leptek zajara, es
leeresztette a kezet.
Ez ugyanaz mondta valaki felhangosan, talan
Karabinasz.
Csend! suttogta Yettmar.
Minden ugyanugy tortent, mint az elbb. Mintha valaki
ismet elkezdte volna jatszani ugyanazt a felvetelt.
Ugyanugy es ugyanazokkal a szereplkkel.
Most is, mint az elbb, benultan szemleltuk a jelenetet.
Az egyiptomi kotenyes elrelepett, kinyitotta a
szajat, es omleni kezdtek belle a szavak. Nem, nincs
semmi tevedes! Ezuttal szavak, valodi emberi szavak!
Ebbe bele kell rulni! mondta Karabinasz.
Ugyanaz a felvetel es megsem ugyanaz...
Csitt! torkolta le Osima.

A ferfi furcsa, ismeretlen nyelven beszelt, amely

azonban minden ketseget kizaroan emberi nyelv volt.
St
ahogy az els mondatok elhangzottak, valami halvany
gyanu kezdett erleldni bennem...
A tobbi ugyanugy folyt le, mint az elbb. Imu felemelve
tartotta a karjat, a brzakos pedig elrelenditette a
kezet, es ismet felcsapott a vakito, halvanykek
fenysugar.
Els alkalommal itt ert veget a jelenet. Most azonban
nem szakadt meg, hanem folytatodott. Amikor a kek
feny felcsapott, a brzakos megtantorodott, es a
levegbe kapott. Valami apro targy hullott a kezebl a
foldre,
aztan lassan maga is melleje roskadt.
Ekkor az Imu melletti fak kozul egy ujabb, eleddig
lathatatlan, negyedik kockafej lepett a szinre,
elretartott kezzel, amelyben azonban nem volt semmi.
Vagy talan neki is olyan apro targyat rejthetett az okle,
mint amilyen a brzakosebol hullott a homokra?
Ez a negyedik ferfi fenyeget arccal kozeledett a
brzakos tarsahoz, kezet meg mindig elrenyujtva.
Annak
pedig egyszerre csak halalos sapadtsag ontotte el
kulonben ersen barna arcat, es villamgyorsan terdre
vetette
magat. Fejet lehajtotta a homokra, es halkan morgott
valamit maga ele
A negyedik ferfi Imura nezett kerd tekintettel, majd a
terdel feje fole tartotta a kezet. Imu mondott

valamit, mire a masik biccentett, es visszament a

palmafak koze. Aztan fordult a kamera vagy az a
szerkezet,
amely a jelenetet elenk varazsolta, es maris a brzekes
fekv testet lattuk magunk eltt.
Szinte valamennyien egyszerre kialtottunk fel a
meglepetestl es a remulettl; a brzekes teste akkorara
zsugorodott ossze, mint egy csecseme. Oriasi
zanzakent fekudt a homokon, s arcan fajdalmas
mosollyal a
tavoli egre meredt.
Ez volt az utolso, amit lattunk. Aztan ugyanolyan
hirtelen, ahogy jott, eltnt minden, es mi magunkra
maradtunk a szobaban.
Celia Jordan tert legelszor magahoz. Halalsapadt
arccal felemelkedett a foldrl, ahova lecsuccsent, s
kezdte
osszeszedni a sznyegre hullott kavescseszeket, mintha
ez lenne most a legfontosabb dolog a vilagon. Mi meg
csak bamultunk egymasra ertetlenul, es most jutott
idnk ra, hogy megtoroljuk verejtekez arcunkat, es
felszaritsuk szemunk sarkabol az izgalomtol kiult
konnyeket.
41
Mi volt ez? Fiuk, mi volt ez? dadogta Miss Huber,
es nagyot nyelt. Eskuszom, en mindig is
materialista voltam, de...
Jezus csodat tett! morogta Halvorsson.
Miert eppen Jezus? kerdezte Osima.
Mert... mert... Hat akkor ki?

Odakunn ugy zuhogott az es, mintha dezsabol ontottek

volna. A villamlas azonban eltavolodott tlunk, es a
mennydorgest is joval messzebbrl hallottuk.
Tisztazzunk elszor valamit! ugrott fel Karabinasz.
Mindannyian lattuk?
rultseg mondta Celia. Persze hogy lattuk. Ki ne
latta volna?
Tehat ketsegkivul tortent valami szogezte le
Karabinasz. Valamennyien ugyanannak a
hallucinacionak
valtunk az aldozatava.
Aldozatava?
Csak ugy mondom. Nem lenyeges, nincs jobb
kifejezes.
Mifele hallucinaciorol beszelsz? kerdezte Yettmar.
Hat amit lattunk. Mert nyilvanvaloan nem a valosagot
lattuk ebben a szobaban, hanem hallucinaltunk.
Valamennyien egyformat es ugyanakkor? Karabinasz
lehajtotta a fejet.
Na, igen mondta halkan , ez nem megy. Ez a nyom
nem jo. Inkabb szuggesztiorol lehetne beszelni.
Hogy gondolod, Nikosz?
Hat... nem is tudom. Van ilyen, nem? Egyszerre egy
egesz cirkusz kozonseget kepes megszuggeralni egy
illuzionista. Mindenki azt latja, amit a pasas akar.
Tomegszuggesztio...
Hallgattunk egy kicsit, majd ismet en tettem ellenvetest:
Oke, Nikosz. Csakhogy ehhez az kellene, hogy valaki
megszuggeraljon bennunket. Mondjuk, egy
illuzionista, ahogy az elbb mondtad.
Yettmar komoran bamult ram.

 Ne kerteljen, Peter mondta rovid habozas utan. Ha

jol ertettem, azzal gyanusit bennunket, hogy
kozulunk tette valaki. Itt ul kozottunk a trefacsinalo, es
most jot rohog rajtunk, igy gondolja?
Nagyjabol.
Rendben van. Akkor en most unnepelyesen
kijelentem, hogy soha a budos eletben nem ertettem
semmifele
hipnozishoz, es alighanem keptelen lennek barkit is
meghipnotizalni. Es fleg nem hulyeskednek komoly
dolgokkal.
Pontosan biccentett Karabinasz.
De hiszen ez rultseg! csattant fel Osima. Tiz eve
ismerjuk egymast. Meg csak feltetelezni is, hogy...
Kenytelenek voltunk hinni neki. Ekkor viszont
valamennyiunket ugyanaz a gondolat kezdte
foglalkoztatni,
es feltnen ovakodtunk tle, hogy Huber doktornre
nezzunk. Lesunytuk a fejunket, mintha meg a halvany
feltetelezes is tavol allna tlunk, pedig a szivunk melyen
mar ott elt a gyanu.
Miss Huber nehany masodpercig a levegbe meredt,
majd megigazitotta terden a szoknyajat, es halkan,
dadogva megszolalt:
Kerem... Igaz, hogy en orvos vagyok, de ez meg nem
ok arra... Es kulonben is, en igazan mindent
megtettem, hogy... hogy segitsek magukon. Es en soha,
de soha nem vetemednek olyasmire, hogy... es
hirtelen sirosra torzult az arca.
Celia lecsusszant a karosszek karfajarol, odaugrott Miss
Huber melle, es atkarolta a vallat. Aztan rank nezett,

es soha nem latott harag villogott a szemeben.

Elment az eszuk, halljak? Azert gyanusitjak, mert
orvos? En is megtehettem volna, hiszen ma mar minden
marha megtanulhat hipnotizalni! Maga meg ne
pityeregjen! Ha hulyekkel van osszezarva az ember,
meg kell
szoknia, hogy ugy is viselkednek. A majmoktol sem
veszi senki rossz neven, ha grimaszokat vagnak a
latogatora, vagy hozzavagjak a sargarepat az
allatkertben!
Na, ezt alaposan megkaptuk.
Mindenki kifejtette mar a velemenyet a titokzatos
jelensegrl, csak Middleton nem. Ezt akkor meg nem
fogtam fel teljes jelentsegeben, hiszen valamennyien
azzal voltunk elfoglalva, hogy tisztazzuk magunkat
Celia
Jordan vadjai alol.
Teljesen felreertenek bennunket a holgyek kapta
maga ele a kezeit Karabinasz. Eszunk agaban sincs
Huber doktornt gyanusitani. Ha jol emlekszem,
egyetlen szo sem hangzott el, amely...
Szo az nem! tort ki ujra Celia. De a maguk sunyi
hallgatasa tobbet mond, mintha megvadoltak volna.
Ahelyett hogy megkoszonnek neki, amit ezert az
eszeveszett ugyert tett!
Most mar kenytelen voltam en is beavatkozni, megpedig
egesz direktori tekintelyemmel.
42
Allitsa le magat, Celia mondtam nagyon
hatarozottan , mieltt meg jovatehetetlen dolgokat
vagdosnank

egymas fejehez. Miss Hubert senki sem gyanusitja, mint

ahogy magat vagy engem sem. Egyszeren csak
merlegeltuk a lehetsegeket. Es az egyik lehetseg az is,
hogy valaki szorakozik velunk. Nem tudom ugyan
elkepzelni, hogyan tehetne, de a lehetseg akkor is
fennall. Miss Huber, magat pedig arra kerem, hogy
probaljon meg egy kicsit felulemelkedni a dolgokon.
Higgye el, a mi idegeink sincsenek drotkotelbl. De
Halvorsson sem vagta oda az oldatot, amikor... hm...
gyanuba kerult, hogy esetleg manipulalt vele.
Bar egy hajszalon mult csak morogta a dan.
Oke, Peter suttogta Miss Huber, es ert veve magan
ujra hatrasimitotta kulonben tokeletesen sima hajat.
Igyekszem uralkodni magamon. Csak kisse... hogy is
mondjam, szokatlan a stilusuk.
Amikor ugy-ahogy lecsillapodtunk, visszaterhettunk a
tortentek elemzesehez.
A hallucinaciot tehat elvethetjuk mondtam.
Hallucinacio elidezesehez hallucinogen anyagok
szuksegesek.
Marad a hipnozis mondta Yettmar.
Ahhoz viszont az kell, hogy valaki elidezze.
Ekkor jelentkezett szolasra Middleton. Felnyujtotta a
kezet, mintha ertekezleten lenne, aztan mosolyogva
megszolalt:
Akar hallucinacio, akar hipnozis, kell lenni egy kozos
dolognak bennuk... legalabbis velemenyem szerint.
Nem?
Mirl beszel?
Hogy minden, amit lattunk es hallottunk, illetve latni
es hallani veltunk, csak a kepzeletunkben tortent meg

es nem a valosagban.
Igy van mondta Yettmar.
Ez esetben pedig... nos, ez esetben tulajdonkeppen
nem lattunk es nem hallottunk semmit, csak latni es
hallani veltuk...
Vilagos mondta meg egyszer Yettmar. De mi az
ordogot akarsz ezzel?
Ekkor ismet felhangzott az a furcsa, halk kattanas,
amelyet meg a jelenes bekovetkeztekor tudat alatt
megfigyeltem, es mar tettem is emlitest rola. Egy
kattanas, amely akkor hangzott fel, amikor a ket
kozeled
ferfi megtorpant es beszelni kezdett Imuhoz.
Amikor a kattano hang elert a fulemig, meglepett
mozdulatot tettem es ereztem, hogy megrandul a kezem,
mintha vedekezni akarnek valami ellen. A kovetkez
pillanatban aztan megtortent a csoda; ismet megszolalt
az
a furcsa, zeneszer beszed, amely a kockafejek
szajabol aradt. A szoba minden zugat betoltotte a hang,
meghozza sztereoban. S pontosan onnan jott, ahonnan a
sztereofelvetelek szoktak: a szoba kulonboz pontjain
elhelyezett hangszorokbol!
Felugrottam es orditani akartam, de Yettmar
megelzott. Egyetlen ugrassal atvetette magat a szoba
kozepere
helyezett dohanyzoasztalon, elkapta a magnetofon
mellett kucorgo Middletont, es a foldre rantotta.
Oklozte,
ahol erte, es kozben ugy uvoltott, mintha megrult
volna.

 Te rohadt! Te aljas szemet...! Rohadt tet! Ki akarod

kesziteni az idegeinket? Megollek, mieltt meg
kirohoghetned magad az aljas vicceiden!
A kovetkez perc a verekedese volt. Halvorsson es
Karabinasz egyesult ervel probaltak lecibalni Yettmart
Middleton hatarol, en pedig a kezet fogtam, nehogy utni
tudjon vele.
Ugy tnt, hogy Yettmar egeszen elveszitette a jozan
eszet. Szaja habzott, szemei voros fenyben egtek, es ugy
megfeszult a teste, mintha merevgorcsot kapott volna.
Azok ketten teptek-cibaltak, en a kezeit fogtam,
Middleton pedig ott nyogott alatta, es rugta, ahol erte.
Mar-mar azon voltam, hogy fejbe csapom egy vazaval,
amikor mellettem termett Huber doktorn egy injekcios
tvel, s mieltt meg barmit is kerdezhettem volna,
ropteben belecsapta Yettmar karjaba. Tovabbi fel perc
mulva Middleton kimaszhatott tamadoja alol, aki felig
csukott szemmel hevert a sznyegen, es horkolva szedte
a levegt.
Mi van vele? nyogte Middleton, es Yettmarra
mutatott. Begolyozott?
Idegroham mondta Huber szarazon, es visszault a
helyere.
A kockafejek beszede kozben zavartalanul aradt a
hangszorokbol; most mar azon a masik nyelven
beszeltek, amely emberinek hangzott.
Middleton visszaroskadt a helyere, es sertdotten
tapogatta az arcat.
Ezt az rultet! Majd kiverte a fogamat... Miert eppen
nekem ugrott?
Nem is sejti? kerdeztem tle. A magnora mutatott.

 Ezert?
Senki nem valaszolt, csak neztunk ra rezzenestelen
tekintettel.
43
Middletont azonban ugy latszik, csak a verekedes razta
meg.
Es pont az uj fogamra utott morogta fajdalmas
keppel, majd korbepillantott. Mi van? kerdezte aztan
csodalkozva. Ez eldonti a vitat, nem?
Milyen vitat? kerdezte mogorvan Osima.
Hogy hallucinacio-e vagy sem. Vagy hipnozis...
Ekkor mar mindent ertettem, es legszivesebben
homlokon
csokoltam volna Middletont.
Middleton egyszerre csak elkepedt. Harsany
csodalkozas ult ki az arcara, majd dagadt ajkait
szetnyitva
felnevetett. Nem mondom, nem volt valami szep a
nevetese.
O, hat ezert esett nekem ez az rult? Csak nem
hiszitek, hogy en csinaltam a felvetelt? Hogy en
hamisitottam... s ujra nevetett, mikozben apro
verpatakok csorogtak le az allara.
Nem beszelnel ertelmesebben? huzta ossze a szemet
Osima.
Middleton ismet szora nyitotta volna sebes szajat, de
Yettmar ekkor magahoz tert.
Middy suttogta halkan. Meg tudsz nekem
bocsatani?
Middleton odalepett hozza, es ratette a kezet Yettmar
karjara.

 Csak ne izgasd fel magad, oregem. Nincs nagy vesz...

Igaz, hogy az uj fogam meglazult, de oda se neki.
En azt hittem... hogy... meg akarsz trefalni bennunket.
Hogy te csinaltad azokat a hangokat.,.
Huber doktorn hirtelen felpattant, es elem allt.
Hat, ide figyeljen, Szilagyi! kezdte, es feledve
minden serelmet es konnyet, csipre tette a kezet,
mikozben ugy egett az arca, mintha ketertelm trefakat
meseltek volna neki. Kenytelen vagyok belatni, hogy
maguknak valamennyiuknek az rultekhazaban lenne a
helye. Kiveve talan ezt a szegeny lanyt, aki nem is
tudom, hogyan keveredhetett maguk koze... Elszor
engem gyanusitanak, hogy meghipnotizaltam magukat,
aztan osszeverekszenek valami magnetofontrukk miatt.
Most meg ugy tesznek, mintha mindent ertenenek, es
osszecsokoloznak. Mondjak, komolyan azt hiszik, hogy
maguk normalisak?
Valoszinleg szeles mosoly terulhetett szet az arcomon,
mert meg csak fokozodott a duhe.
Hat csak szorakozzanak egymassal, de engem
hagyjanak ki a jatekbol! Maga velem jon, Celia, vagy itt
marad? De figyelmeztetem, lehet, hogy ujra duhongeni
kezdenek.
Celia mosolyogva megcsovalta a fejet.
Mar nem... Rosalinda. Mar minden oke.
Huber arcara kiult az elkepedes.
Oke? Hogyhogy oke?
Minden tisztazodott.
Miss Huber megszedult, es kenytelen volt a mellette
allo karosszek karfajara tamaszkodni.

 Hat mar maga is? nyogte panaszosan. Maga is,

Celia? Mi tisztazodott? Hat nem azert ugrott neki Mr.
Yettmar Middletonnak, mert... ugy hamisitotta a
szalagot? Biztosan el van rejtve valahol egy
videomagno es...
nem?
Celia megrazta a fejet.
Nem. Yettmar valoban ezt hitte, de kiderult minden.
Kiderult, hogy mit csinalt Middleton.
Huber elsapadt, es remenytelenul bamult rank.
Uristen, ember! Mi derult ki egyaltalan? Mit csinalt
Mr. Middleton? Csak nem azt akarja mondani, hogy
semmi koze a magnohoz es...
Dehogyis razta meg a fejet mosolyogva Celia ,
dehogyis akarom mondani. Middletonnak valoban van
koze a magnetofonhoz... bar tulajdonkeppen nem
valami sok.
De hat... Mit csinalt vele, Celia? Celia Jordan
Middletonra mosolygott.
Tulajdonkeppen nem sokat... Csak annyit, hogy
amikor azok beszelni kezdtek, felvetelre allitotta a
magnot,
es benyomta a gombjat!
Felora mulva tul voltunk mindenen: sertdesen,
magyarazkodason, nehany szendvicsen es a kaven, amit
Celia es Huber doktorn fztek. Mi addig
osszetakaritottuk a romokat, amelyek viharos
szovaltasaink kozben
keletkeztek. Nehany kimult hamutarto, egy Nofretetefej utanzat es kedvenc golyostollam kerult a
szemetkosarba.

Amikor elcsitultak a kedelyek, ismet megindulhatott a

talalgatas.
Tehat sem hallucinacio, sem szuggesztio mondta a
meg mindig almos Yettmar. Maga a keser valosag.
En hallottam, amikor Middleton lenyomta a gombot,
csak nem tudtam, hogy mi az a kattanas. Igy hat
kezunkben van a dont bizonyitek!
Mire? kerdezte Osima.
Nem is volt olyan konny valaszolni ra. Halvorsson
vegigsimitott a szakaiian, es megszolalt:
44
Azt hiszem, hogy keresnunk kellene egy
kiindulopontot.
Feloraja azt csinaljuk mondta Karabinasz.
Egy igazi kiindulopontot folytatta zavartalanul
Halvorsson. Ugyanis a kerdest ketfelekeppen
kozelithetjuk meg.
Espedig?
Idealista es materialista modon.
Ebben van valami morogta Osima. A dan felemelte
a huvelykujjat.
Vegyuk talan az elst...
Vegyuk bolintottam.
Ez esetben a termeszetfelettibl kell kiindulnunk.
Raakadtunk Imunak es tarsainak a nyugvohelyere. A
feliratbol es mas jelekbl arra kovetkeztethetunk, hogy
nem szandekoztak orokre meghalni, inkabb azt akartak,
vagy azt akarta Imu, hogy tovabb elhessen az utodaiban.
S evezredekkel a halala utan mi megtalaltuk es meg is
ertettuk a kivansagat. Erre mi tortenik? Ahelyett hogy
azt tennenk, amit akar, visszarettenunk a feladattol, es

vissza is lepunk tle. Hiszen eppen akkor hataroztuk el,

hogy lemondunk a kiserlet folytatasarol. Percekkel
kesbb pedig bekovetkezett, ami bekovetkezett. Mi ez,
ha nem Imu tiltakozasa?
Vagy Malcolm papae mondta halkan Celia.
Mindannyian osszerezzentunk, meg nekem is hideg
futott
vegig a hatamon.
Azt akarjak, hogy folytassuk, amibe belekezdtunk
mondta Osima.
Huber doktorn is osszerazkodott.
Lassan atalakulunk spiritiszta szeanssza.
Gondolja, hogy a kisertetek hangjat magnora lehet
venni? kerdeztem Halvorssontol.
Fogalmam sincs! Eddig meg csak mesekben
talalkoztam veluk.
Nekem megiscsak szimpatikusabbnak tnne a
materialista felfogas.
A dan tanacstalan kepet vagott.
Ez esetben meg csak talalgatni sem tudok.
Ketsegtelen, hogy valamennyiunket ugyanaz a dolog
foglalkoztat. Nem tudok masra gondolni... mint
megiscsak hipnozisra.
Ugyan! Ne kezdje elolrl, Halvorsson! Ezt mar
egyszer elvetettuk.
A szandekos hipnozist igen...
Nem ertem...
Azonnal megmagyarazom. Bar nem tudom, hogy
valaha is elfordult-e mar ehhez hasonlo eset.
Mihez hasonlo? Nyogje mar ki!

 Arra gondoltam, hogy lehet talan valaki kozottunk,

akinek nagyon ers az akarata vagy az a kepessege,
hogy a gondolatait at tudja vinni valamennyiunkre.
Ertik? Valakinek az agyaban megjelent az iment latott
jelenet, es a mi agyunk, mint a radiovev atvette es
tovabbitotta a szemunknek.
Es a magnetofonnak mondta jelentsegteljesen
Middleton.
Hat igen, ezen bukott meg minden.
Mas materialista magyarazatot nem tudok mondta
csuggedten Halvorsson.
Hallgassuk meg meg egyszer a szalagot javasolta
Huber doktorn.
Middleton visszafuttatta a tekercset, es ismet
felhangzott a szelsuhogas, a palmafak koronajanak
suttogasa es
a vizilovak frocskolese a Nilus fell. Aztan az a furcsa
hangzuhatag: zenei hangok, futtyokkel es kattogasokkal
keverve, majd a masik, emberi beszed. Legvegul pedig
egy gyors zizzenes, amikor felcsapott a kek feny, es
megolte a brkabatost.
A magnetofon megallt, es mi eppolyan tanacstalanok
voltunk, mint korabban. Egy biztos. Nem almodtuk,
ami tortent.
Lehet, hogy megiscsak a tulvilagrol?... suttogta
Celia.
Karabinasz megcsovalta a fejet.
Furcsa, hogy meg egyszer megismetlik az egeszet,
mintha csak a mi kedvunkert tennek...
De hat miert? kerdezte Miss Huber.
Fogalmam sincs.

 Talan a nyelv miatt morogta Yettmar.

Hogyhogy a nyelv miatt?
Valami mar akkor feltnt nekem. A masodik
felvetelen, illetve, mondjuk igy, az ismetlesnel. De csak
most
jutott eszembe, ahogy a nyelvekrl beszeltunk.
Micsoda, az Istenert? kerdeztem turelmetlenul.
Az aszinkronitas.
45
Ugy neztunk ra, mintha megbuggyant volna.
Micsoda? nyogte Miss Huber. Aszinkronitas? Az
meg mi a fene?
Roppant egyszer mondta Yettmar. Amikor az
ismetlesnel emberi hangon beszeltek, a szajuk mozgasa
nem volt szinkronban a szoveggel. Most mar meg
mernek eskudni ra... Szinte magam eltt latom ket.
Igen.
Tokeletes aszinkronban van a hang a szajmozgassal!
De hat honnan tudja ezt biztosan, ember? Amikor meg
azt sem tudjuk, hogy milyen nyelven beszeltek!
Annak semmi koze az aszinkronitashoz legyintett
Yettmar. Kar, hogy nem tudtuk kepmagnora venni a
jelenest. Hagyjanak csak egy pillanatra! Ezzel
behunyta a szemet, majd nehany pillanat mulva
kinyitotta.
Igen. Vilagosan latom magam eltt a kepet... A
brzakos mond valamit, es csucsorit a szajaval. Az els
felvetelen, vagy... mondjuk az els megjeleneskor ennel
a szajallasnal futty hangzott fel, ami nagyjabol
megfelel az emberi szajallasnak, ha futyulni akarunk.
Masodszorra azonban ugyanilyen szajallasnal olyan

hangokat hallottunk, amelyeket gy lehetetlen lenne

kiejteni. Ertik? Ez az aszinkronitas!
Es ez szerinted mit jelent? kerdezte Middleton.
Yettmar felhuzta a szemoldoket.
Csak talalgatok.
Espedig?
Mondjuk, az els jelenet volt eredeti szoveggel... a
masikat pedig... hm...
Mi van a masikkal?
Azt hiszem, szinkronizaltak.
Dobbenten bamultunk Yettmarra. Talan eppen azert,
mert nagyon is valoszinnek tnt, amit mondott.
De hat miert? kerdezte Miss Huber rekedten.
Yettmar ujra csak a szemoldoket huzogatta.
Talan azert, mert sejtettek, hogy azt az els beszedet
vagy micsodat a budos eletben senki sem fogja
megerteni.
Hat nem is mondta Huber kisasszony. Ez
ketsegtelen. Ez ugyanis... hm... biztosan nem emberi
beszed.
Talan csak nem ismerunk hozza hasonlot mondta
Celia. Huber megingatta a fejet.
Nem ez a problema. Hanem a hangok. Ilyen hangokat,
elssorban a zeneiket es futtyoket, nem lehet
emberi hangkepz szervekkel kiadni. Vagy legalabbis a
ma ismert emberi hangkepz szervekkel nem tette
hozza.
Ugy ereztem, valamelyest ketsegkivul elrejutottunk.
Ez tehat annyit jelentene foglaltam ossze az
elhangzottakat , hogy uzenetet kaptunk. Akarkitl es

akarhogyan. De az uzenet nekunk szol... Es hogy meg

tudjuk fejteni, szinkronizaltak, egy teljesen erthetetlen
nyelvrl egy masik erthetetlenre vagy jobban mondva
ismeretlenre... egyelre ismeretlenre, de ketsegkivul
emberi nyelvre.
Igy van mondta Huber. A masik vilagosan emberi
nyelv.
No de milyen? vakarta meg a fejet a dan.
Egyiptomi mondtam. Oegyiptomi.
A folklorkutatonak megmerevedtek az ujjai a feje
tetejen, es ram tatotta a szajat.
Oegyiptomi? Ugy tudtam, hogy az a nyelv ismeretlen.
Legalabbis a kiejtese...
Az is. De a kopt ismereteben bizonyos dolgok
felismerhetk benne, igy van, Nikosz?
Most, ahogy mondod...
Masodsorban pedig milyen nyelvre szinkronizalhattak
volna?
Mondjuk angolra.
Idszamitasunk eltt ezerotszaz evvel?
Miss Huber kerekre nyitotta a szemet.
Maga komolyan azt hiszi, hogy akkor keszult a
szinkron?
Ha a materialista megoldast valasztjuk, akkor kellett
keszulnie! Karabinasz tenyerebe temette az arcat.
En megrulok!
En is helyeselt Halvorsson. Osima az orajara
pillantott es felallt.
Nekem pedig mar nem fog az agyam. Javaslom, hogy
fuggesszuk fel holnapig az ulesunket. Talan addig is

tortenik valami. Elhalasztana egy kicsit a donteset,

Peter?
Tudtam, hogy felteszi majd valaki ezt a kerdest, es
magamban mar meg is fogalmaztam ra a valaszt.
Termeszetesen mondtam hangosan. Mindaddig,
ameddig nem deritunk fenyt a tortentekre... nem irom
meg a jelentesemet.
Mindegyikuk melegen megszoritotta a kezem, ahogy
sorban elhagytak a szobat.
Soha nem ereztem meg ennyire biztosan, hogy a
barataim.
46
Leoltottam a mennyezetvilagitast, es az iroasztalhoz
leptem, hogy mieltt elhagyom a helyiseget,
lekattintsam az asztali lampat is, amikor megszolalt egy
hang a hatam mogott:
Engem itt hagy?
Ugy fordultam hatra, mintha kigyo mart volna a
sarkamba..
Miss Huber ult a karosszekeben, es felem mosolygott.
Annyira meglepdtem, hogy csak dadogni tudtam.
Maga... maga...
Hogy mit keresek itt? Itt maradtam. Ugy latszik, a
tobbiek itt felejtettek.
Lassan kezdtem csak magamhoz terni.
H, de megijesztett!
Azt hitte, hogy Imu vagyok?
Mit tagadjam, megfordult az agyamban. Felallt,
kinyujtozkodott, es felem pillantott.
Befejezte?
Persze. Eppen haza akartam menni...

 Csak akart?
Ereztem, hogy egyre nagyobb zavarba jovok, es merges
is voltam magamra, hogy mi az ordog utott belem.
Gondolom, akar tlem valamit.
Egy kicsit elmosolyodott, ravaszkasan, szexisen, amitl
ereztem, hogy dobolni kezd a halantekomban a ver.
Azert ez igy egy kicsit egyertelm. Gondolom, jo
darabon egyfele megyunk. Az es reg elallt. Ha nem
zavarom, magaval tartanek...
Szorosan egymas mellett lepegetve vagtunk at a parkon,
vegigmentunk a platansoron, es kifordultunk a
szeles mezre. A tavolban felcsillantak a sorhazak
fenyes szemei, ott, ahol en is laktam.
Sokaig hallgattunk, bar ereztem, hogy beszelnem
kellene. Csak hat Isabella ota olyan nehezen jonnek
szavak
a szamra, ha egyedul maradok egy nvel.
Maga mindig ilyen felszeg? kerdezte egyenesen,
ahogy a hazak fele kozeledtunk.
Nem vagyok felszeg mondtam kelletlenul.
Mintha felne tlem mondta, es volt valami
provokativ a hangjaban. Csak a tudomany, es a nk
soha?
Ekkor elpattant bennem valami. Talan az elmult orak
okoztak, talan az kozelsege, talan mind a kett.
Mintha halo szakadt volna szet szivemen, amit meg
Isabella font koreje.
Magam szamara is varatlanul felnevettem. Kicsit
gunyos volt a nevetesem, de ketsegkivul
megkonnyebbult.
Ugyan mondtam. Tudja, ki vagyok en?

 Persze hokkent meg meglepetten. Csak be ne

vallja, hogy a hasfelmetsz, es jo, hogy vegre kettesben
vagyunk egy sotet mezn.
Hat majdnem. Annak idejen San Antonioban en
voltam az egyetemen a Don Juan. Senki sem ertett ugy a
lanyok befzesehez, mint en. Ketszer rugtak ki miattuk
a kollegiumbol.
Elismeren pillantott ram.
Ejha. Igazan nem latszik magan.
A latszat csal.
Komolyan mondja? Eddig nem vettem eszre.
Nem is tudom, miert kezdtem neki Isabellarol beszelni.
Amikor eszrevettem, mar kimondtam az els
mondatokat, es nem volt visszaut.
Aztan egyszerre csak megnsultem. Magam szamara
is varatlanul... igy mulik el a vilag dicssege.
Elhallgatott es ereztem, hogy nem akar beleturni a
maganeletembe. Amiota kimondtam Isabella nevet,
mintha kicsit tavolabbra huzodott volna tlem, es az
arcat is elforditotta.
Ot eve, hogy meghalt a felesegem... Isabella.
Bocsasson meg mondta. Nem akartam...
Tudom. Magamtol mondtam... Azota valoban kisse
visszavonultam, es csak egyetlen n arcat nezem meg
szinte rajongassal, napjaban tobbszor is...
Celia? kerdezte, es valami furcsa szomorusag
bujkalt a hangjaban.
Onkentelenul is felnevettem.
Ugyan! Latta az asztalomon. Sajnos eppen osszetort.
Kell szereznem helyette egy masikat.
Az az egyiptomi n? Ki az?

 Nofretete. A vilag legcsodalatosabb asszonya.

Es a felesege?
47
Ersen koncentralnom kellett, ha magam ele akartam
idezni Isabella arcat.
Isabella? Talan szerettuk egymast... Mindenesetre
kezdetben biztosan... Nagyon megrazott, amikor
elveszitettem.
Csak kezdetben?
Kesbb, tudja, eljottek a problemak. Alighanem
mindketten akartunk valamit az elettl. De
mindegyikunk mast... S a kett valahogy nem jott ossze.
A ket dudas es az egy csarda tipikus esete.
Ne haragudjon... Mi volt a felesege?
Atomfizikus. Kivancsi ra, hogy halt meg?
Nezze, Peter, en egyaltalan...
Szazszoros dozist kapott. Robbanas tortent a
reaktorban. Mikor odaertem meg elt es...
Ne!
Lassan a hazam kapuja ele ertunk. Lehajtotta a fejet, es
nem tudtam, hogy sir-e vagy csak gondolkodik.
Kitartam eltte a kaput, es felkattintottam az udvari
osveny neoncsovet.
Bejon egy italra?
Tiz perccel kesbb szemben ult velem a sznyegen, es
elgondolkozva forgatta kezeben a poharat.
Csodalom magat, Peter. Hogy meri vallalni a
felelsseget. Mas mar regen bedobta volna a torulkozt.
Megvontam a vallam.
Tulajdonkeppen nincs sok veszitenivalom. Soha nem
is szerettem a csucson lenni. Legszivesebben a

szobamban ulnek, es feliratokat fejtenek, ahelyett hogy

egy egesz intezet log a nyakamon. Tudja, annak idejen
elhataroztuk Isabella-val, ha megoregszunk, veszunk
egy kis farmot San Antonio mellett, es odakoltozunk.
Isabella lovakkal foglalatoskodik majd alighanem ez
volt az egyeduli, ami az atomokon kivul meg erdekelte a
vilagon , en meg majd megfejtek nehany szaz
hieroglifat naponta.
Sosem gondolt arra, hogy gyerekuk legyen?
Szavai mely sebeket szaggattak fel bennem, de nem
akartam mutatni a fajdalmamat.
Dehogynem. Elszor termeszetesen nem akartunk.
St. Mindent megtettunk, hogy ne legyen. Kesbb
aztan mar nem vigyaztunk annyira, meg kesbb pedig
mar kifejezetten szerettunk volna.
Medd volt?
En vagyok az.
Lattam, hogy kikerekedik a szeme a meghokkenestl,
szaja sarka remegett, mintha bevallottam volna neki,
hogy en vagyok a regota korozott rablogyilkos.
Sosem hallott meg ilyet?
Dehogynem, csak...
Csak nem latott meg ilyen pasast. Igaz?
Igaz.
Akkor nezzen meg jol. Elszor en sem hittem volna.
St. Biztos voltam benne, hogy Isabellaban van a
hiba. Mint ahogy a ferfiak altalaban biztosak szoktak
lenni benne.
Hogy erti ezt?
Meg csak gondolni sem akarunk olyasmire, hogy
bennunk is hibadzhat valami. Nem vagyok nparti, de

ebben az esetben... Kulonben egyre megy. Vartunk egy

ideig, es remenykedtunk. Persze csak annyira,
amennyire a munkank engedte. Vegul is Isabella volt az,
aki nem birta tovabb. Elment es megvizsgaltatta
magat.
Beleszurcsoltem a poharamba, es egyszerre csak ujra
Isabella mellett ereztem magam, azon az atkozott, ess
delutanon.
Hazajott az orvostol, es kerek perec kozolte velem,
hogy teljesen normalis es egeszseges. Es ha valaki
most megkettyintene, kilenc honap mulva egeszseges
csecsemt hozna a vilagra. Es jobban tennem, ha en is
megvizsgaltatnam magam. Ha masert nem, hat azert,
hogy egyszer s mindenkorra elejet vegyuk az esetleges
vadaskodasoknak. Nem akar elhagyni, eszeben sincs, de
tudni szeretne, hogy mi a hezag. Nem szolt tobbet, de
nem is kozeledett hozzam. Es ha en probalkoztam vele,
finoman, de hatarozottan elutasitott.
Annyira hianyzott neki a gyerek?
Nem hiszem. Csak gylolte, ha nincs valami szaz
szazalekig rendben korulotte. Utalta a titkokat es a
megfejthetetlen rejtvenyeket. Legalabbis a
kornyezeteben. Nem tudta elviselni, hogy nem lathat a
dolgok
melyere. Gondolom, ezert is lett atomfizikus. Ez a dolog
is elssorban azert aggasztotta, mert megzavarta a
nyugalmat es... hat, mert nem volt logikus.
Logikus?
48
Persze. A logikus az, ha egy ferfi es egy n
lefekszenek, es ha nem vigyaznak, gyerekuk lesz. Az

ellenkezje viszont nem logikus.

Ertem...
Kenytelen voltam en is elmenni, hogy nyugalmat
szerezzek vegre neki is es magamnak is. Es akkor
kiderult minden. Nem vagyok nemzkepes.
Biztos?
Szakemberek mondtak. Tobbszor is vettek mintat, es
minden vizsgalatnak ez volt a vegeredmenye. Vegul
is kenytelen voltam belenyugodni.
Es... Isabella?
Furcsa modon is megnyugodott. Hiszen tisztazodott
korulottunk minden. Kiderult, hogy valamivel
hibasabb arut soztak ra, mint amilyet akart, de azert nem
annyira, hogy erdemes lenne reklamalni miatta. Csak
annyira erintette, mintha mondjuk az derult volna ki
rolam, hogy fel fulem van, csak gondosan elrejtem a
helyet
a hajam alatt. Egyszeriben elfojtotta magaban a
kivansagot, hogy gyereke legyen. Ettl kezdve csak az
atomjaival tordott.
Es magat... magara hagyta?
A, dehogy. Ugy ment minden, mint eddig. Csak
tudomasul vettunk egy tenyt. Mint peldaul azt, hogy
nem
vagyunk gazdagok. Es ezek meg egyuttesen sem voltak
elegsegesek ahhoz, hogy ne elhessunk bekessegben
egymas mellett.
Es azutn?
Ennek mar ot eve. Mit mondjak? Nem tettem le a
gondolatrol, hogy farmot veszek San Antonio mellett.

Letette a poharat, hozzam hajolt, es megcsokolta a

szamat.
Veled akarok aludni... Te is akarod, edes?
Hajnal volt, amikor felebredtem. A kertben veszettul
futyoresztek a rigok, es valamelyik fan egy harkaly
kopacsolt megallas nelkul. Az oramra neztem: negy ora
mult harom perccel.
Rosalinda halkan szuszogott mellettem; lebontott haja
satort vont mindkettnk fole. Ovatosan felre kellett
simitanom, hogy csondesen ki tudjak maszni az agybol.
Kimentem a furdszobaba, ittam egy fel pohar langyos
vizet, es csak akkor jutott eszembe, hogy alighanem
almodhattam valamit, ami vegul is felebresztett. Hiaba
tortem azonban a fejem, nem tudtam visszaemlekezni
ra,
ami almomban tortent. Felsejlett ugyan bennem a
gondolat, hogy alighanem Imuval volt kapcsolatos, de
semmi
sem maradt meg belle, meg egy halvany toredek sem.
Ovatosan visszalopakodtam a szobaba, bebujtam a
hajzuhatag ala, es lehunytam a szemem, hogy ujra
elaludjak, amikor Rosalinda megszolalt mellettem:
Mi baj, Peter?
Gyengeden megsimogattam a hasat.
Semmi. Csak a rigok. Es alighanem almodtam is
valamit.
Felem fordult, es atolelte a nyakam.
Jot vagy rosszat?
Ha en azt tudnam! A legbosszantobb az, hogy nem
emlekszem semmire.
Megesik az ilyesmi.

 Talan Imurol almodhattam.

Felsohajtott, es a parnara ejtette a fejet.
Imu... Istenem... Mit nem adnek erte, ha
megerthetnenk, ami tortent!
A rigok veszettul futyultek a kertben, es en csendesen
beletordtem, hogy a mai alvasnak alighanem vege.
Pedig eskudni mernek ra, hogy logikus oka van
mindennek. Ha megtalalnank a kulcsot, egyszeriben
vilagossag derulne az ugyre. Erzem, hogy van valahol
egy kulcs, amelyik nyitja a titkok zarjat... Hogy a
nyavalya torje ki!
Vegiggondoltad mar lepesrl lepesre a tegnapi napot?
Megprobaltam.
Es semmi?
Lehet, hogy almomban is ez foglalkoztatott.
Valoszinleg ezert is ebredtem fel.
Peter...
Tessek, edes.
En... biztos vagyok benne, hogy ez a jelenseg
magyarazhato.
49
Hat nem ezt mondom en is?
Valahol itt kell lennie a magyarazatnak a kezunk
ugyeben.
De hol?
Nem tudom, Peter. De ketsegkivul kellett lennie egy
forrasnak, amely kibocsatotta ket.
Kiket?
A hologramokat. Hiszen haromdimenziosak voltak, es
terben mozogtak. Es hanggal egyutt.
Mire akarsz kilyukadni?

 Csak gondolkodom. Meg kell talalnunk a

vetitberendezest.
Felkonyokoltem, es meglehetsen remulten nezhettem
ra, mert visszanyomta a fejem a parnara, es betakart a
hajaval.
Ha nem hiszunk a kisertetekben es csodakban, akkor
meg kell keresnunk azt a szerkezetet, amivel
odavarazsoltak ket a szobaba.
Ujra csak kimasztam a hajzuhatag alol.
Nem vagy te tul racionalis, Rosalinda?
Megrazta a fejet.
Ellenkezleg. De biztos vagyok benne, hogy jo
nyomon jarunk... Valaki odavetitette ket a szobaba. Az
is
bizonyitek erre, hogy egyszer meg is ismeteltek a
felvetelt, meghozza szinkronizalva.
Vetitettek? De ki es hogyan?
Probaljunk csak visszagondolni a megjelenesuket
megelz masodpercekre. Mire tudsz visszaemlekezni?
Hat... szinten szolva nem sokra. Mindenki ult, es
Celia eppen behozta a kavet.
Kinyitotta az ajtot.
De rogton be is csukta.
Megvan. A talca!
Celia talcaja?
Mi mas?
Lehetetlen. Kutya kozonseges talca. Azon hozza be a
kavekat evek ota.
Akkor valami mas. Te peldaul mit csinaltal, amikor
Celia bejott a szobaba?

 En? Mit is? Ja, igen. Eppen egy demotikus keziratban

lapozgattam.
Demotikus?
Egy kesei irasmodot jelent.
Mi volt benne?
A keziratban?
Abban hat.
A Halottak Konyvenek egy kesei valtozata, amely a
bebalzsamozas eltti es utani...
Osszerazkodott, elhallgatott, es arcomhoz szoritotta az
arcat.
Nem lehet, hogy... attol a kezirattol?
Ostobasag mondtam. A keziratnak semmi koze
Imuhoz. Es meg ha lenne is... Abban allapodtunk meg,
hogy materialista alapokon allunk. Ha nem igy teszunk,
ezerfele megoldas letezhet. Azaz egy sem.
Igazad van suttogta. Akkor tovabb kell keresnunk.
Kellett lennie valamilyen targynak a szobaban,
amely kapcsolatban van Imuval, es amelyrl
elkepzelhet, hogy adokent funkcional. Ha a
keziratlapok nem...
Ereztem, hogy elsotetul elttem a vilag; a rigok
abbahagytak hajnali koncertjuket, beropultek a szobaba,
raszalltak a szekekre, az asztalra, st meg a csillarra is
jutott belluk. Amikor aztan kenyelmesen
elhelyezkedtek, egyszerre csak nni, novekedni kezdtek,
majd osszefolytak egyetlenegy, hatalmas rigova,
amely kopacsolni kezdett a fejemen hegyes csrevel. A
fejemhez kaptam, hogy elhessentsem, de ekkor
Rosalinda is eszrevehette, hogy nincs valami rendben
velem, mert kodfatyolon at hallottam remult sikoltasat:

 Peter! Mi tortent veled, Peter?

Ekkor mar az agy mellett alltam felig gornyedten, es
szanalmas kiserleteket tettem, hogy magamra cibaljam
a nadragomat, bar meg az alsonadrag sem volt rajtam.
Kozben szunet nelkul morogtam valamit az orrom alatt,
mintha meghaborodtam volna.
Rosalinda kiugrott az agybol, atkarolt, es tenyeret a
homlokomra tette.
O, Peter! Edesem... Mi tortent veled? Az elbb meg...
Megtantorodtam, es belekapaszkodtam a karjaba, hogy
el ne essek.
Rosa... linda... motyogtam. At kell... mennem... a
szobamban... akkor ott volt az asztalon...!
Leultetett az agy szelere, es simogatta a hatamat, mint a
beteg gyereket, amig csak egeszen magamhoz nem
tertem.
50
Amikor aztan ugy-ahogy megsznt bennem a remeges,
ket tenyerebe fogta az arcom, es kenyszeritett, hogy
forduljak vele szembe.
Peter! Mi tortent? El kell mondanod, hogy mi tortent!
Akkor hirtelen kitisztult a fejem. Vilagosan lattam
magam eltt azt a pillanatot, amikor Celia behozta a
talcat. Oriasit villant valami, megreccsent az eg, es kek
feny toltotte be a szobat.
S a kek feny az asztalomrol aradt.
A szkarabeuszbol, amely a Halottak Konyvenek
kezirata mellett hevert a lampa alatt.
Kapkodva oltozkodtunk mind a ketten, es ropke felora
mulva benn voltunk a szobamban. A korai virradat

aranyos fenyben furdette a platanokat, az ablakon

beszok sugarak voroses mintakat rajzoltak a
karosszekek
oldalara.
A szobaban meg mindig meglehetsen nagy
rendetlenseg uralkodott, bar ki-ki felallitotta eldlt
szeket,
mieltt tavozott volna. A kiomlott kavek azonban fekete
foltot hagytak a sznyegen, st valaki nehany
kockacukrot is a foltok melle taposott. A kezirat lapjai
osszekeveredve es osszegyrve hevertek az asztalon.
S mellettuk, kozvetlenul a lampa alatt pihent, csapjait
faradtan a hatan nyugtatva, az egyiptomiak szent
bogara, az ismeretlen anyagbol keszult szkarabeusz.
Oktber 16.
Ismet egyutt voltunk a szobaban. Es minden szem az
aprocska szkarabeuszra tekintett, amely
gyzelemittasan hevert a tenyeremen.
Nem tudom elhinni! Egyszeren nem tudom elhinni!
kialtotta Karabinasz, es rautott a szek karfajara.
Hiszen nincs benne semmi... Ha nem lenne olyan kicsi,
atlatnank rajta!
Pedig semmi mas nem lehetett mondtam , hacsak...
Hacsak? nezett fel Celia.
Hacsak nem hiszunk a szellemekben, illetve a
termeszetfelettiben.
Ki van zarva morogta Yettmar. Mindennek
termeszettudomanyos oka van.
Kiveve, aminek nincs emelte fel a kezet Halvorsson,
es mar-mar eles vita alakult volna ki, ha nem lepek
gyorsan kozbe.

 Javaslom, hogy egyelre hagyjuk az elmeleti

kerdeseket. Ha jol sejtem, nagyjabol mindenki egyetert
azzal,
hogy csak a szkarabeusz lehetett az ado... illetve Nikosz
kivetelevel valamennyien.
Alljon meg a menet! szolt kozbe a gorog. En is
egyetertek. Csak egyszeren nem tudom felfogni!
Rosalinda odalepett hozzam, es megsimogatta a bogar
hatat.
Nekem mar akkor is gyanus volt a kicsike, amikor
Kindler megvizsgalta. Nem tetszett az a dolog, amit
Kindler vedekez mechanizmusnak nevezett. Csodalom
is, hogy nem en jottem ra.
Mindannyian a szkarabeuszt bamultuk, majd Middleton
tette fel az alapkerdest:
Hat akkor hogyan tovabb?
Ra kellene jonnunk a mechanizmusara mondta
Celia. Esetleg ismet le tudnank jatszatni vele a
jelenetet.
Nem szoltam semmit, de egyre inkabb erleldni kezdett
bennem egy elhatarozas. Az az elhatarozas, amely
kesbb meghatarozta a sorsodat, Renny.
Halvorsson felallt, es elrehajolva a szkarabeuszra
nezett.
Van egy kerdesem, Peter mondta aztan lassan.
Amiota ezt a kis mitugraszt figyelem, egyre itt kering az
agyamban... Valamit nem ertek.
Espedig?
Hogy mi hozhatta mkodesbe.
En is eppen ezt akartam kerdezni csatlakozott hozza
Yettmar.

 Amiota kiastuk, nem tortent vele semmi. Hallgatott es

lapult. Aztan egyszerre csak elkezdte a
haromdimenzios kozvetitest. Es tudjak, mikor?
Most ertettem csak meg, hogy mire gondol Halvorsson.
Amikor abba akartuk hagyni a kiserleteket adta meg
sajat kerdesere a valaszt. Amikor arrol
vitatkoztunk, hogy hogyan tovabb. Es tudjak, hogy hol
volt akkor a szkarabeusz?
Hol? kerdezte Rosalinda.
Itt! Az asztalon!
Es maga milyen kovetkeztetest von le mindebbl?
51
Milyet? Hogy ez mindent hall! Es ert is bennunket.
Lehet, hogy ez is valamilyen vedekez mechanizmus,
ertik?
Nem mondta tomoren Yettmar.
Az isten aldjon meg, mi van ezen nem erteni valo?
Beletaplaltak egy programot, ha ugy tetszik, amelyet
minden korulmenyek kozott vegre kell hajtania. Illetve
el kell segitenie a program sikeret. S beavatkozik, ha
ugy erzi, hogy veszely fenyegeti a programot.
Es mi az a program, ha szabad kerdeznem?
Termeszetesen Imu ujjateremtese.
Karabinasz megrazta a fejet.
Ezt te sem gondolod komolyan.
Miert ne? tort ki Halvorsson. Miert ne? Allitom,
hogy most is figyel bennunket, es lesi minden
szavunkat. Nem lennek meglepve, ha nehany perc
mulva ismet megjelennenek a hologramok.
Celia batoritoan megveregette az orias hatat.

 Rajta, Knut! Biztassa egy kicsit... Hatha maganak

engedelmeskedik!
Ekkor varatlan dolog tortent. Ahelyett hogy Halvorsson
megsertdott volna, odahajolt a tenyerem fole, es
suttogni kezdett a szkarabeusznak, mintha valoban
szinten hitte volna, amit az iment mondott.
Idefigyelj, te kis haszontalan! Bizonyitsd be, hogy az
vagy, akinek hiszlek! A program fugg tle, erted? Ha
nem bizonyitod be, hogy ertelmes leny vagy, nem
tudjuk elvetni a magot, es sohasem lesz belle kalasz.
Erted?
Csinalj mar valamit, kicsikem!
De a szkarabeusz csak fekudt mozdulatlanul, es semmi
nem tortent az egvilagon.
Osszecsuktam a tenyeremet, es eltuntettem benne a
bogarat.
rizzuk meg a komolysagunkat mondtam es
letettem az asztal szelere. Amit on mond, Knut, annak
nagyon kicsi a valoszinsege. Ha ertene, amit
beszelunk, vagy ha csak sejtene is, nyilvan tenne is
valamit, hogy
befolyasoljon bennunket.
Tegnap megtette!
Nyilvan veletlen volt!
Nincs ra semmi bizonyitek!
Felemeltem a kezem, hogy elcsititsam ket.
Ez a feltetelezes surolja a termeszetfelettit! Javaslom,
hogy probaljunk meg mas uton elindulni.
En is eppen ezt akartam mondani emelkedett fel
Middleton. Es van is egy gondolatom.
Igen?

 Hatha rendszeres idkozonkent sugaroz...

Ugy erti, hogy mindentl fuggetlenul?
Csak talalgatok. Kepzeljek el, hogy mondjuk
beleepitettek egy automatikat. S az automatika
rendszeres
idkozonkent megismetli az adast. Ez megmagyarazna
mindent.
Azt is, hogy most miert hallgat.
Es honnan veszi mindehhez az energiat?
Fogalmam sincs mondta Middleton Talan...
A napbol! rikkantotta Osima. A napbol! Hogy erre
nem gondoltam!
Es a sirkamraban? kerdezte gunyosan Celia.
A sirkamraban nincs adas. Miert is lenne? Ki a
fenenek? Imu mumiajanak?
Alighanem igaza van mondta Yettmar.
Figyeljenek ide mondta Osima, es visszaroskadt a
szekebe. Biztosan napenergiaval mkodik. Hiszen
Kindler is mondta, hogy ha ers sugarzas eri,
megvaltozik a szine.
Hogy jon ez ide? kerdezte Yettmar.
Egyelre nem tudom. Talan a tul ers sugarzas
megrongalna az adot. Eleg neki a szrt feny is. Ezert, ha
ers sugarzas eri, eletbe lep a vedekez mechanizmusa.
Ez tehat annyit jelentene, hogy minden pillanatban
megismetelheti az adast?
Vilagos. A kerdes csak az, hogy mennyi idnek kell
eltelnie az egyes adasok kozott.
Es ha otszaz evnek? kerdezte Celia.
Nem valaszolt senki, csak hallgattak gondterhelten.

Ereztem, hogy el kell mondanom, amirl mar percek ota

gondolkodtam.
Engedjenek meg egy megjegyzest kezdtem.
Ketsegkivul erdekes, amit Middleton mond, de van
bizonyos nehezseg a dologban...
Nana! mondta Yettmar. Miben nincs?
52
Tudniillik, nem nagyon hiszek az elre beallitott
automatikaban. Barkik keszitettek is a szkarabeuszt, ha
egyszer ilyen magas fokon alltak technikailag, arra is
gondolniuk kellett, hogy mi lesz, ha illetektelen kezekbe
kerul a mszer.
Mszer?
Igen. A szkarabeusz.
Ne haragudjon, Peter mondta Rosalinda. Nemigen
tudom kovetni...
Figyeljenek ide. Arra is szamitaniuk kellett, hogy akik
megtalaljak Imu sirjat, nem fogjak megerteni, hogy
mit akarnak tluk. Vagy valami hasonlo. Szamitaniuk
kellett ra, hogy esetleg olyanok kezebe kerul, akik
halalosan megremulnenek, ha a hologramok
megjelennenek elttuk, es esetleg meg is semmisitenek
a
sirkamrat. Ertik? Ha pedig automatikara allitottak volna
az adast, elfordulhatott volna, hogy mondjuk
kozepkori sirrablok eltt bukkan fel Imu. Azok pedig
nem sokat teketoriaztak volna. Valahogy igy.
Mit akar ezzel mondani? turelmetlenkedett
Middleton.

 Azt, hogy nem hiszek az automatikaban. Nekik

biztosaknak kellett lenniuk abban, hogy csak akkor
jelenik
meg a hologram, amikor arra szukseg van es eppen a
megfelel helyen.
Koszonom, Peter! ugrott fel Halvorsson. Hiszen
maga az en elmeletemet tamogatja!
Kenytelen voltam lehteni a lelkesedeset.
Egyaltalan nem. A napelemeket meg el tudom
kepzelni. Valoszin igy is van... bar...
Bar?
Letezhet mas, orokke tarto energiaforras is.
Ugyan micsoda?
Ez nem a mi teruletunk. Inkabb folytatom. Nos,
kidolgoztak egy modszert, hogy csak annak a szamara
szolaljon meg a szkarabeusz, akinek az informaciot
szantak.
Peldaul maganak? kerdezte enyhe gunnyal Osima.
Dehogyis raztam meg a fejem. Nyilvan csak akkor
kellett volna megjelennie az informacionak, vagy
akarhogy nevezzuk is, amikor Imu mar ujjaszuletett.
Ujjaszuletett?
Vagyis... megszuletett a kalasz.
Ugy gondolja, hogy ez az uzenet neki szol?
Azt hiszem. Eppen ezert volt elrejtve a szkarabeusz
Imu mumiajaban. Nyilvan ugy szamitottak, hogy akik
megtalaljak a sirkamrat, elbb vegrehajtjak az utasitast,
es csak aztan adjak az kezebe a szkarabeuszt.
Es ?
Nem tudom. Talan tudni fogja, hogy mit kell vele
csinalnia...

 Honnan a fenebl?
Talan valami program a genekben. Uzenetfele.
Halvorsson megcsovalta a fejet.
Megeszem a bakancsom, ha a maga otlete nem
misztikusabb, mint az enyem...!
Yettmar komor keppel fordult felem.
En hiszek maganak. Furcsa modon hiszek. Mintha
valami azt sugna, hogy jo nyomon jarunk. Csakhogy
van egy s mas, amit nem ertek.
Espedig?
Ha ugy van, ahogy maga mondja, akkor miert jelent
meg elttunk Imu, illetve miert adta ki az informaciot
a szkarabeusz? Hiszen nem is csinaltunk vele semmit...
Ezt en sem ertem mondtam szinten. Talan valami
technikai hiba tortent.
Technikai hiba?
Olyasmire gondolok, hogy nyilvan valami kuls
hatasra kell az automatikanak mkodesbe lepnie.
Mondjuk, ha Imu fia a kezebe veszi, olyan hullamok
aradnak ki belle, amelyek semmilyen mas ellenyben
nincsenek, csak benne... Ertik?
Akkor viszont hogy indult be tegnap?
Valami hasonlo hatas erhette. Ha erre valaszt tudnank
adni, nagyjabol igazolnank is az elmeletemet.
Yettmar komoran bamult maga ele.
Probaljunk meg visszaemlekezni, mi tortent tegnap...
Vihar volt mondta Celia. Valamennyien felkaptuk a
fejunket.
Talan magneses vihar.
Villamlott is.
Lehet, hogy az elektromos energiatol?

Osima hirtelen felallt, megmerevedett, es az ablak fele

nezett.
53
Kek feny! motyogta felhangosan, majd ram nezett es
megismetelte: Kek feny!
Mi van vele?
Nem emlekeznek? Kek feny aradt be az ablakon...
A szkarabeuszbol jott mondtam.
Megrazta a fejet.
Kivulrl jott. A bogar csak visszatukrozhette.
Biztosan kivulrl jott! Lattam!
Mi a csoda lehetett az? nezett ram Rosalinda.
Villamcsapas?
Osima ismet megrazta a fejet.
Nem... Valami mas... Varjanak csak! ezzel az
ajtohoz ugrott, kinyitotta es eltnt a folyoson.
Ezt meg mi lelte? kerdezte Celia, de senkitl sem
kapott valaszt.
Middleton elgondolkodva emelte fel a mutatoujjat.
Azt hiszem, egyetertek magaval, Peter. Most, ahogy
visszagondolok az adasra, az az erzesem, mintha nem
is az elejen kezddott volna. Mintha valahol a kozepe
tajan kapcsolodtunk volna be egy kozvetitesbe.
Gondolja?
Talan ez a maga altal is emlitett hatas beinditotta az
automatikai, de erszakosan es nem ugy, ahogy
normalis korulmenyek kozott kellett volna.
Normalis korulmenyek! kuncogott Celia.
Beszeltunk meg errl-arrol, de semmivel sem jutottunk
elbbre. Osima meg nem jott vissza, es nelkule nem
akartam belefogni a legfontosabb dolog targyalasaba.

Tizenot-husz perc elmultaval aztan ugyanolyan sebesen

rontott be az ajton, ahogy kivagodott rajta. Haja
zilaltan logott a homlokaba; keskeny szemei szinte
lazban egtek.
Na, mit mondtam? orditott rank. Ezt hallgassak
meg! Ezzel kiintett az ajton, s a kovetkez
pillanatban narancssarga overallos, magas ferfi lepett a
szobaba, ajkan kenyszeredett, bocsanatker mosollyal.
Osima megragadta a karjat, es az asztal ele taszigalta. A
ferfi feljebb rantotta vallan logo szerszamtaskajat,
es kerdn pillantott ram.
Na? kerdezte diadalittasan Osima.
Celia lehajtotta a fejet, es kuncogott. Halvorsson pedig
szakallaba rejtette az arcat. Meg a mindig nyugodt
Middleton is elhlve bamult elbb a ferfira, majd
Osimara.
Maga kicsoda? kerdeztem ovatosan, es
megprobaltam fellelni a szerelben Imu arcvonasait.
szinten
szolva keves sikerrel.
Cadix mondta az ember.
Pontosan. Mr. Cadix. mondta ekkor Osima, es
megveregette a vallat. Mr. Cadix a hazimhelyben
dolgozik. Meselje el csak, Cadix, az uraknak, hogy mi
tortent tegnap, amikor rank tort a vihar. Pontosan ugy,
mint nekem.
Azt az izet is?
Azt is.
Hat... az ugy volt, hogy Mr. Jacobs mar hazaengedett
volna bennunket kezdte a ferfi , amikor odalenn

delen piszokul elkezdett dorogni. Santa Lucia fell.

Onnan meg tobbnyire vihar jon, kabe tiz kozul nyolc
esetben. En mar meg is mosakodtam, amikor szolt Mr.
Jacobs, hogy benn kellene maradni, mert kabe tiztizenot
laboratoriumban meg dolgoznak, az orvosiban pedig
valami nagy mtet van.
Nagy mtet?
Azt mondta Mr. Jacobs. Allitolag vizilovat operaltak.
Vizilovat? motyogta elhlve Halvorsson.
Az allatkert vizilovat. Megkajalt valamit, allitolag.
Ezert kellett bent maradnunk. Ha valami zr talalna
lenni az aramszolgaltatassal. Tetszik tudni, a mt
miatt.
Van sajat aramforrasunk is vetette kozbe Celia.
Hogyne mondta a ferfi. Csak nem tart soka. Kabe
harom ora hosszat hasznalhato. Ezert aztan jobb, ha
vigyaz az ember a halozatra.
Lassan kezdtem megerteni, hogy miert hozta ide ezt a
Cadixet Osima.
Es maguk vigyaztak? kerdeztem mohon.
Mar ahogy tudtunk mondta az ember gondterhelten.
Nem mindig sikerul.
Es tegnap?
Nem volt rovidzarlat mondta Cadix.
Nem bizony hagytam ra.
54
Pedig lehetett volna. A villam egyenesen belevagott a
targoncak fels vezetekebe! En mondom, maga az
uristen vigyazott arra a vizilora. Es termeszetesen mi...
Ha nem huzom le a kezi kapcsolot abban a pillanatban,

ahogy a feszultsegmer kilengett, kiolvadt volna

minden.
szinten szolva nem sokat ertettem az egeszbl, es nem
is igyekeztem kulonoskeppen a melyere hatolni Mr.
Cadix tudomanyanak. Megelegedtem annyival, hogy a
villam belecsapott a targoncak fels vezetekebe, es ha
Cadix nem manipulal olyan ugyesen valami kezi
kapcsoloval, aramszunet kovetkezett volna be, illetve at
kellett
volna allnunk a sajat, gyengebb aramforrasunkra.
Elgondolkodva neztem Cadix elegedett arcaba. Mi koze
lehet ennek az egesznek a szkarabeuszhoz?
Hova csapott be a villam? kerdezte hirtelen Yettmar.
Cadix kimutatott az ablakon.
Ide ni! Pont az ablakuk ala. Hat nemcsak a vizilonak,
hanem maguknak is piszok szerencsejuk volt, mar
megbocsassanak. Ha egy kicsit odebb ugrik, hat... Meg
magam is megijedtem, pedig oreg villanyos vagyok.
On is itt volt a kozelben?
Na, nem eppen. Volt az vagy haromszaz meterre is, de
ilyen fenyt meg sohasem lattam villamcsapaskor...
Egyszerre kaptuk fel a fejunket. Osima diadalittasan
bamult velunk szembe.
Milyen fenyt? kerdeztem ovatosan.
Elbb feher volt, aztan kek, majd meg ujra feher.
Elbb nem is tudtam, hogy micsoda.
Hogyhogy elbb?
Hat... amikor a villam levagott, azt hittem, valamelyik
laboratoriumba csapott bele, es felrobbantotta a
vegyszereket. Mi masra gondolhattam volna? Nem
lattam ugyanis a targoncak vezeteket.

 Es... azutan mit latott?

Hat a fenyt. Ahogy kiszaladtam az udvarra, mar
tudtam is, hogy mi volt az.
Sulyos csend nehezedett rank. Vegul Rosalinda
suttogasa torte meg a mely csendet:
Es... vegul is mi volt az?
Ivfeny mondta Cadix. Szabalyos ivfeny.
Ivfeny? kerdeztek egyszerre tobben is. Hogy az
ordogbe?
Pontosan meg en sem tudom rantotta fel a hatara
beszelgetes kozben lecsuszott ladajat Cadix.
Kulonben nem is lenyeges. Nem tortent nagyobb baja a
vezeteknek, es aramkimaradas sem tortent. De ha
onoket erdekli...
Osima felemelte az ujjat.
Mondja csak, Mr. Cadix, gyakran elfordul, hogy
villamcsapas nyoman ivfeny keletkezzek?
A szerel elmosolyodott.
Erdekes... Tegnap en is ugyanezt kerdeztem Pornini
mernok urtol. Azt mondja, hogy nem gyakran, de
elfordul. Valami vezetekek osszeernek... szinten
szolva nem nagyon ertek az ilyesmihez, inkabb a
gyakorlati
dolgokhoz konyitok.
Nem tesz semmit, Mr. Cadix. veregette meg a vallat
Osima. Nagyon sokat segitett nekunk.
Amennyiben? kerdezte erdekldve a ferfi.
Hat... fogadtam a kollegaimmal. k azt mondtak,
hogy egyszer villamcsapasrol lehetett csak szo.

Normalis fennyel. En meg azt allitottam, hogy valami

mas is volt itt, nemcsak a villam fenye. Otven dollar
volt
a tet.
Cadix elmosolyodott.
Gratulalok, Mr. Osima. On nyert.
Megengedi, Mr. Cadix, hogy ha behajtottam tluk a
penzem, vendegul lassam egy italra?
Mr. Cadix arcan meg szelesebbre terult a mosoly.
Ilyen ugyekben mindig szamithat ram, doktor ur. Nem
szoktam a meghivasokat visszautasitani.
Amikor az ajto becsukodott mogotte, Osima
diadalittasan nezett rank. Nos?
Ha ez valoban igaz... kezdte Middleton.
Miert ne volna az?
Meg kell bizonyosodnunk rola!
Hogy a fenebe? kerdezte Celia. Osima ekkor mar
elemeben volt.
Roppant egyszer az egesz. Szerzunk valahonnan egy
keszuleket, amely ivfenyt csinal. Es megprobaljuk,
hatha beindul a verkli!
Es ha nem? aggodalmaskodott Karabinasz. Ha
tonkremegy a kicsike?
Ennyi rizikot vallalnunk kell. Kulonben nem kell
azonnal raereszteni minden kakaot. Csak ovatosan. Ha
az
a marha nagy villamcsapas nem artott neki, a mi kis
ivfenyunk miert artana?
55
Elhallgattak, es mindannyian ram neztek.

 Hat... lehet benne valami mondtam ovatosan. St...

egyre gyanusabb a dolog.
Megcsinaljuk mosolygott boldogan Osima.
Megcsinaljuk bolintottam. De csak ovatosan.
Kulonben igaza van. Ennyi rizikot feltetlenul vallalnunk
kell. Ezutan rovid megbeszeles kovetkezett az ivfennyel
torten kiserlet lebonyolitasat illeten. Karabinasz
vallalta a technikai reszletek kidolgozasat Osima
segitsegevel. Egyebrl aztan nem is esett szo, pedig
lattam
rajtuk, hogy szivesen beszelnenek a hogyan tovabb
kerdeserl.
Amikor felalltak, hogy ki-ki a dolgara menjen,
visszatartottam Halvorssont es Yettmart. Meg egyszer
vegighallgattuk a magnofelvetelt, aztan Yettmar kezebe
nyomtam a kazettat.
A maguk dolga lesz, hogy megprobaljanak kideriteni
valamit ezekkel a nyelvekkel kapcsolatban.
Lehetseg szerint ne vonjanak be idegent. Yettmar,
maga tisztaban van a kopt nyelv es a hieroglifak minden
fortelyaval. Probalja meg megfejteni, hogy mirl
beszelnek.
Oke! bolintott Yettmar.
Es en? kerdezte Halvorsson.
Maga egyutt dolgozik Mr. Yettmarral, Knut. A maga
szovegerzekere alighanem nagy szuksegunk lesz, ha
meg akarjuk fejteni a beszedjuket. Es hasznaljak a
komputereket... ma delutan megszerzem az engedelyt.
Es ha
valamire meg mindig szukseguk lenne, forduljanak Ro...
Miss Huberhoz.

Oktber 24.
Oktober kozepetl kezdve Rosalinda minden ejszakajat
nalam toltotte, nehany nappal kesbb pedig hozzam
koltozott. Azt hiszem, jobban megvoltam vele, mint
annak idejen Isabellaval. Kis tulzassal azt is
mondhatnam,
hogy beleszerettem. Persze maskeppen, mint ahogy
huszeves koraban szeret az ember. Mindenesetre ot
hosszu
ev ozvegyseg utan Rosalinda ujra otthont teremtett
nekem, ha massal nem, hat a jelenletevel. Es
onmagaban
veve mar ez sem jelentektelen dolog.
Az ivfenykiserlet eltti napon jelentkezett Halvorsson es
Yettmar, miutan egy egesz hetig a
komputerteremben dolgoztak, mint a megszallottak.
Szerencsere nem is nagyon kellett konspiralniuk, hiszen
mindenki megszokta mar, hogy az egyiptologusok mast
sem tesznek, mint hieroglifakat kodolnak, hogy aztan
ujra hieroglifakat kapjanak vissza.
Egyszoval Halvorsson es Yettmar befejeztek a munkat,
es bejottek a szobamba. Kiteregettek az asztalra a
papirjaikat, es zavartan bamultak ram. Mar a nezesukbl
lattam, hogy sokra nem juthattak.
Nos? kerdeztem batoritoan.
Halvorsson Yettmar fele intett, aki megkoszorulte a
torkat.
Mindent megtettunk, ami emberileg csak megtehet.
Az osszes szamitogep nekunk dolgozott egy allo
hetig. A genesek mar le akartak harapni a fejunket, mert
nem tudtak kiszamolni valami DNS osszetevket a

komputerek nelkul. Na mindegy. Hat akkor kezdjuk az

elejen. Az els reszerl nincs sok mondanivalonk.
Velemenyunk tokeletesen megegyezik Huber doktorn
velemenyevel.
Amennyiben?
Nem emberi nyelv.
Hat mi az ordog?
Tudja a fene.
Ugy erti, hogy nem ma el emberi nyelvek
leszarmazottja?
Nem es megingatta a fejet. Nem ugy ertem. Ugy
ertem, hogy ilyen emberi nyelv nem volt, nincs es
nem is lesz. Ilyen hangokat nem lehet emberi torokkal
kiadni. Halvorssonnak van is egy elmelete.
Espedig?
Rossz volt a szinkron.
Hogyhogy?
Egyszer: nyilvan nem egyszerre vettek fel a hangot
es a kepet vagy nem egy szalagra. Kesbb valahogy
ossze kellett dolgozni a kettt, ami vegul is nem sikerult
nekik. Valahogy eltorzult a hang. Ezert aztan
megismeteltek az egeszet meg egyszer.
Ketsegkivul logikus volt, amit mondott.
Maguk tehat ugy gondoljak, hogy ezek a zenei es
futtyhangok a masodik verzio szovegenek torzitott
valtozatai? Na es a masik?
Az sem sokkal konnyebb. A nyelv minden ketseget
kizaroan oegyiptomi.
56
Sikerult valamit megfejteni belle?

 Nagyon keveset... Pedig mindent bedobtunk. A kopt

es a hieroglifak azert kiadtak valamit. Fleg a
maganhangzo-redukciokkal volt sok bajunk.
Mi az, amit megertettek belle?
Yettmar felemelt egy papirt, es belenezett.
Mondtam mar, hogy nagyon keveset... es az sem szaz
szazalekig biztos. Csak talalgattunk. Neha csak
egyetlen szobol probaltunk kovetkeztetni a mondat
ertelmere. Mint a rossz diak dolgozatiraskor. Alighanem
mi
sem erdemelnenk jobbat egy gyenge elegsegesnel, ha
osztalyoznak a forditasunkat.
Halljam a mondatokat! mondtam idegesen.
Hat... nagyjabol igy hangzanak... Azok ketten
odamentek Imuhoz, es a brkabatos igy szolt: En
maradok.
Szolga voltam es szegeny, most ur vagyok... Labunk
nyoma a semmibe veszett, es nem talal meg bennunket
semmi vagy senki. Erre Imu valami olyasmit mondott,
hogy varnak bennunket vagy valami hasonlot. A
brkabatos azt felelte, hogy eltuntetlek es itt maradok.
Hat nagyjabol ennyi. Nem sok ertelme van, mi?
Dehogyisnem volt. Es roppantul csodalkoztam rajta,
hogy Yettmar nem sejt semmit, vagy ha sejt is, ugy
tesz, mintha nem sejtene. Igazan kivancsi lettem volna
ra, hogy miert.
Oktber 25.
Az ivfenyt elallito keszulek alig volt nagyobb egy
aktataskanal. Karabinasz feltette az asztalra, majd
kiosztotta a vedszemuvegeket.

Magam sem tudom, mit vartam ettl a kiserlettl.

Valoszinleg a bizonyossagot, hogy nemcsak almodtuk
az
egeszet.
Akinek nem volt dolga a keszulekkel, helyet foglalt
valamelyik karosszekben, mikozben Yettmar
bekapcsolta a kepmagnot. Minden keszen allt Imu
fogadasara.
Karabinasz piszkalt valamit a gepen, aztan felenk
fordult.
Oke?
Feltartottam a huvelykujjamat.
Oke, Nikosz! Kezdheted!
A vilagoszold szemuvegen keresztul furcsa arnyalatot
kapott a szoba, mintha soskamartassal ontottek volna
le a butorokat. Rosalinda a szosz kozepen ult, es le nem
vette szemet a szkarabeuszrol. Osima a szaja szelet
ragta, Karabinasz keresztet vetett, majd bekapcsolta az
ivfenyt.
A varatlan gyorsasaggal fellobbano kekes lang veget
vetett a soskamartas uralmanak. A szkarabeuszt is
kekes ragyogas vette korul, es mintha lassan, lustan
megmozdult volna.
Figyelik? Megmozdult...
Micsoda? suttogta Osima.
A szkarabeusz.
Lehetetlen... En nem lattam semmit.
Lehet, hogy csak a szemem kaprazott?
Majd a kepmagno eldonti... Gondolja, hogy jutunk
valamire?

Ebben a pillanatban a szkarabeusz korul megersodott a

ragyogas, es furcsa hangok toltottek be a szobat.
Halk nyoszorges, fajdalmas kialtasok, nyekerges,
csattanas de sem ertelmes beszed, sem pedig az a
furcsa
zenei kommunikacio nem volt kivehet belluk,
amelyeket els izben hallottunk.
Ez meg mi az ordog? ugrott fel Osima.
Mieltt barki is valaszolhatott volna, a zajok
kitisztultak, es nem maradt mas a levegben, csak egy
motor
ritmikus zakatolasa. Hol felersodott, hol pedig
elhalkult, attol fuggen, hogy aki iranyitotta, kevesebb
vagy
tobb uzemanyaghoz juttatta. A duborgesen atszrdott
egy lagy furulyaszohoz hasonlito hang: talan azok
beszelgethettek, akik a zakatolast elideztek.
Hirtelen meg jobban felersodott a zaj, es olyan tisztan,
mintha koztunk allt volna, megszolalt valaki:
Ogi!
A zakatolas tulso oldalarol engedelmesen ismeteltek:
Ogi!
Ker! folytatta enekelve az els.
Ker! jott ra a valasz.
Horu! enekelte az els hang, de sokkal
erteljesebben, mint eddig.
57
A motorduborges egeszen a fortisszimoig fokozodott,
majd valahonnan messzirl, talan acelfalakon tulrol,
valaki megismetelte lagyan, ernyedten:
Horu!

 Mi volt ez? Uristen! Mi ez? fordult felem falfeheren

Osima. Motor a faraok koraban?
Karabinasz felem forditotta a szemuveget, bolintott, es
kicsit babralt a keszuleken. A szkarabeusz mintha
ismet megmozdult volna, de lehetseges, hogy csak az
ivfeny keltette azt a latszatot.
Meg a motor elhalo duborgeset hallgattuk, amikor
Rosalinda a karomba kapaszkodott es a levegbe
mutatott.
Latod? Peter?
Hol?
Ott... a falnal...
Alaposan megszorithattam a karjat, amikor meglattam a
kepet, mert felszisszent es elhuzta a kezet.
En ekkor mar alighanem magamon kivul lehettem, mert
csak homalyosan tudok visszaemlekezni az
esemenyekre. Mintha nem is en lettem volna, aki atelte
a kovetkez percet; ma is ugy erzem, mintha valaki
mastol hallottam volna.
Pedig ott voltam a szobaban, es sajat szememmel lattam
a csillagos eget es egy oriasi, voros korongot, amely
az egesz egboltot uralta. S a csillagok kozul nem
ismertem egyet sem.
A csillagos eg jobbra-balra hullamzott, mintha nem
rogzitettek volna le jol a felvev vagy kozvetit
kamerat.
A voros korong ott hintazott az ablakkeret es az
iroasztalom kozott, mint egy elszabadult luftballon.
Ebben a pillanatban nagyot sercent valami, mintha torott
lemezreszre futott volna egy lemezjatszo tje. A

reccsenes nyoman eltnt a kep, hogy ujnak adja at a

helyet. S a csillagos eg helyett Afrika oriasi kepe
imbolygott a levegben, nehany ezer meter magasrol
fenykepezve. Aztan ujabb reccsenes, majd piramisok
tntek fel es hajladoztak, mintha foldrenges razta volna
ket, es egy derekban ketteszelt ferfi lepegetett a szoba
sarka fele; felsteste hianyzott, hosszu kezei szinte a
terdeig ertek.
A reccsenesek egyre ersebbek lettek, kenytelen voltam
kezemet a fulemre szoritani. Ekkor viszont a
szemuvegem hullott az olembe, es szemembe vagott az
ivfeny pengeje.
Mar-mar kialtani akartam, hogy vessenek veget az
egesznek, amikor Karabinasz felugrott es kirantotta a
konnektorbol az ivfeny zsinorjat. A szobara csend
borult: eltnt a kekes feny, a hajladozo piramisok es a
derekban kettevagott ember. A semmibe foszlott
minden.
Korulbelul harminc masodpercig nema csend ulte meg a
szobat, aztan most is, mint mar annyiszor, Celia
torte meg a csendet:
Csipjen meg, Knut! Majd kisse hatarozottabban:
Ne ott es ne annyira!
Karabinasz szotlanul tekergette a kabeleket, Yettmar es
Middleton egymast neztek, Rosalinda engem, Osima
pedig a szkarabeuszt. Csak azt nem tudtuk, hogy a
kicsike kit figyelt... Talan mindannyiunkat?
Karabinasz vegre befejezte a tekercselest, es
szembenezett velem.
Be kellett fejeznem, Peter.
Miert?

 Nem tudom... Ereztem, hogy be kell fejeznem. Talan a

zaj miatt is... ereztem, hogy nem tokeletes.
Osima megbiccentette a fejet.
Nekem is ez a velemenyem. Lattak a piramisokat?
Hajladoztak, mintha foldrenges lett volna.
Biztos, hogy nem az volt? kerdezte Halvorsson.
Karabinasz megrazta a fejet.
Biztosan. Akkor megrepedeztek volna. Azt hiszem,
Osimanak igaza van. Azonkivul itt van a derekba
vagott ember is...
Brrr! borzongott meg Celia.
Nincs ebben semmi borzaszto morogta Karabinasz.
Alighanem ugyanaz az oka, mint a hullamzo
piramisoknak es a furcsa reccseneseknek.
De hat mi a csoda? kerdezte turelmetlenul a lany.
Az, hogy nem tudjuk kezelni a keszuleket. Rosszul es
hibasan uzemelt. Osszevissza tovabbitotta az
informaciokat. A reccsenesek is azt mutattak, hogy az
ivfeny mkodesbe tudja ugyan hozni, de ugy, mintha
mondjuk a legfinomabb repulgepmotorba alacsony
oktanszamu benzint ontenenk. Hamarosan tonkremenne
tle a motor.
Ezert hagyta hat abba...
Ezert. St... nem is szabad tobbe kiprobalnunk, igy
sem tudom, hogy nem okoztunk-e jovatehetetlen kart
benne.
58
Odamentem hozz, es atkaroltam a vallat.
Meg kellett tennunk, Nikosz. A sajat erdekunkben.
Szomoruan biccentett.

 Tudom... igy legalabb biztosak lehetunk benne, hogy

nem vagyunk rultek. Bar... en ebben eddig is biztos
voltam. De soha tobbe nem szabad erszakot tennunk a
kicsiken... Egeszen addig, ameddig...
Ameddig?
Tudod te azt jol morogta, aztan elhallgatott.
Visszamentem a szekemhez, es belerogytam. Vartam,
hogy
kitorjon a vita, mint mar annyiszor. Most azonban,
furcsa modon, senkinek sem volt kedve vitatkozni. Csak
ultek szotlanul, lehajtott fejjel, mintha megbenitotta
volna ket az ivfeny.
Vegul is Rosalinda torte meg a csendet.
Mr. Yettmar... On csinalta a szovegfejtest... Mi lehet
ez az ogi, ker, horu vagy micsoda, ami kihallatszott a
zajbol? Normalis beszed vagy az a furcsa
kommunikacio?
Nyilvan az utobbi.
Van fogalma, hogy mit jelenthet? Yettmar szo nelkul
megrazta a fejet. Halvorsson a levegbe meredt,
aztan lassan Rosalinda fele forditotta az arcat.
Nekem van... Csak ne nevessenek ki erte.
Ugyan mar!
Hat, en nem is tudom... Mintha szamok lettek volna.
Mire alapozza az allitasat?
A dan televizio hiradoira.
Dobbent keppel bamultunk Halvorssonra.
A televiziora? hlt el Rosalinda. Hogy gondolja,
Knut? Ez ize...
Mindjart megmagyarazom mondta az orias, es
szokatlanul komoly volt a hangja. Tudjak, mire

emlekeztetett engem ez az egesz...? Kepzeljek csak

maguk ele, hogy startra keszen all egy raketa. Zugnak a
motorjai: a szemelyzet ellenrzi a hajtomvek
mkodeset. Hol kisebb a duborges, hol nagyobb, attol
fuggen,
hogy a pilota mennyire hasznalja az uzemanyagot.
Aztan egyszerre csak megkezddik a visszaszamlalas:
Ogi...
Ker... Horu! A pilota a kabinbol ismetli a szamokat,
majd oriasi duborges, es elindul az rhajo a csillagok
fele...
Nos, engem ez az egesz erre emlekeztetett!
Dobbent es nema csend fogadta a szavait.
A dan megtorolte a homlokat, es halkan folytatta:
A kovetkez felvetel mar a csillagos eget mutatja... a
voros korong pedig talan egy ismeretlen vilag,
ahonnan az rhajo felszallt. Aztan hosszu-hosszu ut a
csillagokon at, majd a magasbol Afrika... Nem mond ez
maguknak semmit?
Rosalinda ekkor felallt, atkarolta a nyakamat, es futyult
arra, hogy a tobbiek mit szolnak hozza.
O, Peter suttogta vagy jobban mondva nyogte,
mikozben az oldalamnak dlt. Felek... valami
megmagyarazhatatlan veszelyt erzek... Peter. Nem lenne
jobb abbahagyni ezt az egeszet? Es orokre...
mindorokre elfelejteni?
Senki sem szolt semmit, zavartan neztek a levegbe
vagy a sznyegre.
Peter... hiszen ez az Imu... Rut, Mar es... Demu... O,
Peter!

 Mi van veluk, edes? simogattam meg a karjat

Szomoruan megcsovalta a fejet.
En nem sokat ertek a tortenelemhez... az
egyiptologiahoz meg kevesebbet... de...
De?
Arcomhoz szoritotta az arcat, es szemeben konnyek
csillogtak.
Ezek. ezek... nem foldi emberek, Peter!
Oktber 26.
Ket, almatlanul toltott ejszaka utan gyltunk ismet ossze
a szobamban. Valamennyiunknek sotet karikak
huzodtak a szeme alatt: az atvirrasztott orak emlekei.
Ket ejszaka kellett hozza, hogy megszulessek bennem
az
elhatarozas.
Nem akarok nagy szavakat hasznalni, kollegak
kezdtem. Mindenki pontosan tudja, mirl van szo. Azt
mar korabban is sejtettuk, hogy a veletlen egy
szuperkultura nyomara vezetett bennunket. Csakhogy
akkor meg
azt hittuk, hogy ez a kultura foldi eredet. Ma mar
tudjuk, hogy nem... Van valakinek ketelye vagy
ellenvetese?
Nem mozdult senki.
59
Ez pedig megvaltoztatja az egesz ugyet. Felteszem a
kerdest. Ki gondolja ugy, hogy at kell adnunk az
informaciokat? Az eset ugyanis regen tulntt mar az
egyiptologia targykoren. Talan a legnagyobb felfedezes
a

vilagon, amiota az ember lemaszott a farol. Els izben

nyilt meg annak a lehetsege, hogy kapcsolatba
keruljunk foldon kivuli kulturakkal. Azt hiszem, fel sem
tudjuk fogni teljessegeben, hogy mit is jelenthet.
Szabad-e megtartani magunknak a titkot? Ez itt a
kerdes!
Valoban sulyos es eldontesre varo problema volt.
Halvorsson elmosolyodott.
Maga meg nem dontott, Peter?
De igen. Es tudom is, hogy mit tennek, ha egyedul
donthetnek. De nem donthetek egyedul. Onok a
munkatarsaim. Az en velemenyem csak egy szavazat a
sok kozul.
Celia feltartotta a kezet.
Egyszer mar szavaztunk, Peter... Ha nem is errl, de
hasonlorol. Es akkor is az volt a kerdes, hogy
megtarthatjuk-e magunknak a titkot. Es hogyan
valasztottunk? Ugy, hogy igenis ez a mi ugyunk. Az
emberiseg
ugye, es annak mi is resze vagyunk. Es ha most
nyilvanossagra hozunk mindent? Mar regen nem arrol
van szo,
hogy ki assa ki elszor a fold alatti piramist, hanem
hogy mi mindent jelenthet ez az emberisegnek.
Maga el tudja donteni? kerdezte Osima. Celia
megrazta a fejet.
En nem. De k majd eldontik...
Kicsodak? kapta fel a fejet megutkozve Karabinasz.
Azok, akik lejottek hozzank az egbl. Imu es a
tobbiek.
De hiszen Imu halott es a tobbiek is!

 Akkor majd eldontik azok, akik meg nem halottak.

Ez nem egeszen vilagos, es...
Mi nem vilagos? Egyszeren arrol van szo, hogy
vegre kell hajtanunk a programot, Imu vegakaratat. Az
eszkozok a kezunkben vannak. Mindent megtehetunk,
amit csak akarunk. Azt hiszem, ez az egyetlen
lehetseges
megoldas.
Ujra ugy ereztem, hogy kotelessegem beavatkozni.
Lassan, csak lassan emeltem fel a mutatoujjam.
Tehat Miss Jordan azt javasolja, hogy hajtsuk vegre a
programot. Rendben van. Azutan a dontest bizzuk
azokra, akik a program nyoman megszuletnek. Nem
mereszseg ez? Feleltlen jatszadozas az emberiseg
sorsaval? Hiszen azt sem tudjuk, kicsodak. Es ha
roppant
erej szuperkulturajukkal kipusztitjak az emberiseget,
vagy legalabbis szolgasorba dontik? Sajnos, ez is
lehetseges...
Celia hatarozottan megrazta a fejet.
Nem hiszem. Nem es nem!
Ugyan miert nem?
Hat elszor is... A szuperkulturanak mar haromezer
eve is a birtokaban voltak. Arrol nem is beszelve, hogy
az emberiseg milyen technikai szinvonalon allott. Ha
akkor nem tettek semmi rosszat, most miert tennenek...
Hiszen Ehnatonnak is csak jot akartak. Nyilvan
tanacsaik nyoman alakult ki az okor legmodernebb
allama.
De a vegen csak rafizetett mindenki!
Ugyan... az akkor volt.

 Az emberiseg azota sokat tanult...

Engedje meg, hogy ezen jot rohogjek, Celia mondta
Halvorsson. Az emberiseg ugyanis arrol
nevezetes, hogy a budos eletben semmibl nem kepes
tanulni. Sehol es semmikor!
Ezenkivul? vetettem kozbe.
Ezenkivul azt hiszem, k is vegigmentek a
fejldesnek azon az utjan, amelyen mi jarunk. Lehet,
hogy ez
az ertelmes lenyek fejldesenek egyeduli utja az
univerzumban. Nyilvan k is tancoltak szakadek szelen,
vivtak
egymas ellen vilaghaborukat es a tobbi. Es bizonyara
elerkeztek egy olyan szakaszba, amikor felul tudtak
emelkedni onmagukon. Lehetetlen, hogy ilyen technikai
bazis birtokaban ellensegei legyenek mas ertelmes
lenyeknek.
Azt hiszem, Celia, magat kisse elragadta a hev
mondtam elgondolkodva. Amit mond, arra nincs
semmifele bizonyitekunk, bar rendkivul rokonszenvesen
hangzik. Eszerint az univerzumban minden ertelmes
lenynek el kellene jutnia arra a pontra, hogy raebredjen
az ellenseges erzelmek es a gonosz indulatok
ertelmetlensegere. Ne feledje, hogy ez csak elmelet.
Bizonyitek inkabb az ellenkezjere van.
Ne mondja!
De mondom.
Es mi, ha szabad kerdeznem?
60
Eppen Imu es tarsai. Ha jol ertettem az uzenetuket,
azon a jeleneten, amit lattunk, eppen egymast nyirjak

ki. Aztan mit szol ahhoz a mondathoz, hogy szegeny

voltam, es gazdag akarok lenni? Nem ugy hangzik,
mintha olyan valaki mondta volna, aki felulemelkedett
az emberi gyengesegeken!
Mondhat amit akar, en kitartok az elmeletem mellett!
Ez rendben is lenne, Celia. A kerdes csak az, hogy
elegend-e ez a kiserlet folytatasahoz. Gondoljon csak
arra a villanasra, amelynek nyoman osszezsugorodott a
brkabatos. Es a szkarabeusz hologramtechnikajara. Es
azota haromezer evet hagyott maga mogott az a vilag!
Az is lehet, hogy mar regen elpusztultak...
Elpusztitottak onmagukat.
Talan menekulk voltak. Talan valami termeszeti
katasztrofa ell menekultek.
Vagy felderitk.
Vagy bnozk mondtam en. Elloptak egy rhajot,
es megpucoltak az igazsagszolgaltatas ell.
Honnan veszi ezt a marhasagot? villantotta ram a
szemet Celia.
Csak a lehetsegeket latolgatom.
Szep kis latolgatas!
Alljunk csak meg egy pillanatra! kialtott kozbe
Karabinasz. Es mi lesz akkor, ha jelentjuk illetekes
helyen a felfedezesunket?
Elleptetnek bennunket tiszteletbeli tabornokka.
Azutan meg nagy eselyunk lesz ra, hogy
vegignezhessuk,
amint az emberiseg egyik fele a mialtalunk felfedezett
szuperkultura aldasaival legyilkolja az emberiseg

masik felet. Viszont a dolog masik oldala, ha nem

jelentjuk, es mi sem csinalunk semmit, talan a vilag
egyetlen
nagy lehetseget szalasztjuk el.
Hej, Imu, alaposan feladtad nekunk a lecket!
fenyegette meg a szkarabeuszt Yettmar.
Celia felem nyujtotta a kezet.
Es maga, Peter? Maga hogy dontott? Ereztem, hogy
felem fordul a figyelem, es mindannyian
elcsendesednek. Kis tulzassal azt is mondhatnam, hogy
meg a legy zummogeset is meg lehetett volna hallani a
szobaban.
Nekem is lenne egy javaslatom; egy programjavaslat.
Mindazoknak a tenyeknek es felteveseknek az
ismereteben, amik itt elhangzottak. Gondosan es
alaposan vegiggondoltam mindent, pro es kontra. Sokat
toprengtem olyan fogalmakon, mint vigyazatlansag,
feleltlenseg, hanyagsag, de olyanokon is, mint
mereszseg,
kockazatvallalas, hipotezis. Es a kovetkez
elhatarozasra jutottam. Nekunk es kizarolag nekunk kell
vegrehajtani a kiserletet!
Bravo! Uristen, ugy orulok, Peter! sugarzott Celia.
Az indokok kozismertek. Nem hagyhatjuk ki a nagy
lehetseget, viszont azt sem engedhetjuk, hogy barki
tket kovacsoljon maganak a felfedezesbl. Az egesz
emberiseg erdeket kell szolgalnia, osszekapcsolni a
nepeket egymassal, nem pedig tovabb novelni az
ellenteteket. Mi partatlanok vagyunk. Tudosok, akiket
csak a

kiserletunkbl szarmazo, es hangsulyozom, az egesz

emberiseget erint haszon erdekel. Ezert hat neknk kell
vegrehajtanunk a nagy kiserletet!
Hallgattak egy sort, majd Karabinasz emelte fel a fejet.
Mondd, Peter, gondolkodtal mar egyaltalan azon,
hogy mibl all ez a kiserlet?
Gondolkodtam.
Es mire jutottal?
Ujjateremtjuk Imut. Azaz a fiat...
Konkretan?
A spermak megtermekenyit kepessege normalis.
Jelenleg melyhtben vannak, az eredeti edenyben. A
megtermekenyites tehat lehetseges.
Oke. Tegyuk most tul magunkat az ezzel jaro
esetleges nehezsegeken. Es ha megszuletett?
Imu fia?
Igen.
Akkor visszamegy Imu hazajaba a napbarkan.
A napbarkan? Es hol van az a napbarka?
Az eltemetett piramis alatt. Subesipu latta. Tudod, mi
az a fold alatti piramis?
Sejtem.
Nem lennek meglepve, ha megtalalnank alatta a
napbarkat... es indulasra keszen.
Tehat az a terved, hogy Imu fiat visszakuldjuk a
napbarkan oda, ahonnan jottek... az sei. Es ha a
napbarka
nem mkodkepes?
61
Akkor sem veszitettunk semmit. Azaz dehogynem. De
legalabb a lelkiismeretunk tiszta lesz: mi mindent

megtettunk, amit tehettunk. Kulonben miert ne lenne

mkodkepes?
Azert, mert Imuek sem mentek vissza vele!
Igen. Ez ketsegtelen. De lehet, hogy vissza akartak.
Akkor miert nem mentek?
Talan mert vartak valamire. Talan mert nehanyan nem
akartak visszamenni. Emlekezz csak a brkabatos
szavaira: Szegeny voltam, es most gazdag vagyok.
Eltuntetlek es itt maradok. Mintha osszekaptak volna
valamin. Lehet, hogy egyszer rhajosok voltak, akik
kozul kettt megszeditett az ujonnan felfedezett bolygo
gazdagsaga.
De megoltek a brkabatost, es a masik behodolt. Miert
nem mentek ezutan vissza?
Komolyan gondolod, hogy valaszolni is tudok ra?
Es ha visszatert Imu fia? kerdezte Middleton.
Akkor mi lesz?
Ha szerencsenk van, osszekoti az emberiseget azzal az
ismeretlen szuperkulturaval. Ez pedig belathatatlan
tavlatokat nyithat elttunk.
Talan a halal belathatatlan tavlatait mondta Osima.
Tegyuk fel, hogy visszater kozenk, ha elerte a celjat
a napbarkan. Visszater a gyarmatositok elen. Hiszen
micsoda neki a Fold? Egy idegen bolygo, ahol
veletlenul a
gyerekkorat toltotte. Semmi tobb. De a verei azok es
nem mi!
Majd beepitunk egy biztositekot, hogy maskent
erezzen.
Biztositekot?

 Imu fianak ugyanis foldi lesz az anyja. Es mar foldi

programot is hordoz majd a genjeiben.
Ezt maga elegnek talalja?
Eleg kell hogy legyen... Egyforman keverednek benne
a foldi es a foldon kivuli tulajdonsagok. lesz az
osszekot kapocs koztunk es koztuk. Ez az egyetlen
lehetsegunk arra, hogy megertsuk egymast.
Es ha nem sikerul neki sem letrehoznia a bekes
kapcsolatot?
Ez az a kockazat, amirl beszeltem. De nem akarom,
hogy ismet elolrl kezdjuk a vitat, van-e jogunk
kockazatot vallalni az egesz emberiseg neveben. En
vallalom es kesz. Most mar csak az a kerdes, hogy
vallaljak-e maguk is.
En vallalom mondta Karabinasz.
En is emelte fel a kezet Yettmar.
Ha maga vezeti a programot mosolygott Osima.
Middleton szotlanul bolintott.
Ekkor minden figyelem a holgyek fele fordult. Celia
arca kipirult a lelkesedestl. Rosalinda viszont sapadtan
huzogatta az asztalterit rojtjait. Vegul is mindketten
igent mondtak.
Az edesanyad is, Renny.
November 11.
Tegnap felesegul vettem Rosalinda Hubert. Nem
mondhatnam, hogy nagy feltnest keltettem vele, hiszen
mindenki tudta, hogy a gyakorlatban mar nehany
honapja a felesegem.
Hazassagkotesunknek tobb komoly oka is volt. A
legels talan a konvencio. Aki nem ismeri egy amerikai

egyetemi campus eletet, nehezen tudja elkepzelni, hogy

mennyire rabjava valik mindenki, aki benne el.
Zaszlonkon a tiszta erkolcs. Egyszeren es roviden: ugy
kirugtak volna, hogy a labam sem eri a foldet, ha nem
veszem felesegul a baratnmet. Mifele erkolcsisegre
nevelhetem a fiatal generaciot, ha magam is... Hat
valahogy igy.
Ezenkivul. Rosalinda teherbe esett. Bar meg semmi sem
latszott rajta, nem volt halogatni valo idnk.
Meglehetsen disszonans jelenseg lett volna egy
intezetvezet egyetemi tanar es elrehaladott allapotban
lev
menyasszonyanak az eskuvje. Sietnunk kellett tehat.
Nem szivesen mondom el a harmadik okot, mert a
vegen meg valaki megragalmaz, hogy anyagiak miatt
vettem el Rosalindat. De az igazsagnak tartozom vele,
es neked is, Renny.
A dolog ugy tortent, hogy Rosalinda orokolt, meghozza
nem is keveset. Valami ismeretlen nagybacsikaja
halt meg kozepnyugaton, s Rosalindara hagyott nehany
hatalmas farmot, egy kukoricaolaj-feldolgozo gyarat,
reszvenyeket es egy halom penzt a bankban. Miss
Huber egy csapasra a kapitalistak koze emelkedett.
Arrol sem szabad tovabba megfeledkeznem, hogy
tulajdonkeppen vett el engem, nem pedig forditva.
Persze boldog voltam, hogy vegul is osszejott a dolog.
62
Most is borzongva emlekszem vissza arra a csodalatos
estere. Eppen tanacskozas utan voltunk, s kettesben
setaltunk a platansoron at hazafele. Rosalinda akkor mar
tudta, hogy orokolt, es ez bizonyos mertekig

feszelyezette tette a viszonyunkat. Hja, ahova egyszer a

penz beteszi a labat!
A nagy, kerek hold is felkelt, mintegy megrendelesre, s
a mar hvosod esteben egyedul alltunk a platanok
alatt. Rosalinda hozzam dlt es megfogta a kezem.
Peter mondta meleg, rekedtes hangjan. Ugy erzem,
elerkezett a nagy pillanat.
En meg csak alltam, es valami egeszen masra
gondoltam: talan a jovnkre, talan mar rad, Renny.
Aztan arra
ocsudtam, hogy turelmetlenul megrangatja a kezem.
Hallod? Itt a nagy pillanat!
Mifele pillanat, edes? kerdeztem ostoban.
Hat az, hogy megkerd a kezem... Ferjul szeretnelek
venni, ha nincs ellene kifogasod.
Hat igy tortent. Mindenki eljott az eskuvnkre, aki csak
benne volt az osszeeskuvesben. S termeszetesen
akkor mar ott voltal te is.
Es a szkarabeusz is Karabinasz zsebeben.
Jlius 17.
Ezen a napon es eppen a nappal egyutt szulettel, Renny.
Amikor a voros napkorong felkelt a sivatag szelen,
friss verrel ontozve a homokot, akkor sirtal fel elszor a
korhazban.
Harman voltunk a varoszobaban: Celia Jordan,
Karabinasz es en. S amikor a napfeny vegigomlott a
sivatagon, es az zikeszem nver gratulalt, hogy fiam
szuletett, madarat lehetett volna fogatni velem.
Eppen ugy orultem neked, mintha az en verem lettel
volna.
Jlius 18.

Ma mutattak meg elszor a korhazban, Renny. Voros

kep, mindennapi kis csecsem voltal, furcsa,
szegletes fejjel. Es a brod is mintha barnabb lett volna,
mint a tobbieke, bar ez errefele igazan nem feltn
jelenseg.
Az zikeszem nver a levegbe tartott, es te ram
mosolyogtal a kepernyrl. Persze tudom, hogy az a kis
fintor, amely vegigszaladt az arcodon, minden lehetett,
csak eppen mosoly nem, de en biztos voltam benne,
hogy valaki felem mosolyog ezekben a percekben.
Lehet hogy mas idbl es egy masik vilagbol. De
valahonnan mosolyognia kellett!
Amikor a keperny elsotetult, hogy mas gyerek kepevel
ujra felvillanjon, es en eppen tavozni keszultem, az
idkozben elkerult zikeszem apolon zavartan ram
mosolygott.
Mr. Szilagyi?
Igen... Az vagyok.
Az igazgato ur szeretne beszelni onnel. Ha nincs
ellenere, odakisernem.
Meg mindig a kepeddel voltam eltelve, Renny, es
dehogyis gondoltam en rajtad kivul akarmire is. Vegre
fiam szuletett. Es talan Isabellanak sem lenne
ellenvetese, ha...
Elhessegettem magamtol a materialistanak nem
mondhato gondolatot, es mire felocsudtam, mar
Carpenter
doktor eltt alltam.
Az zikeszem nverke olyan zajtalanul tavozott, mint
egy tavaszi fuvallat. Csak az ajto halk csattanasa
teritett vissza a valo vilagba.

Carpenter doktor gratulalt az egeszseges kisfiuhoz,

megkinalt egy itallal, beszelt errl-arrol, s ha nem
altattad volna el, Renny, az ebersegemet, azonnal
megereztem volna, hogy valami nincs rendjen
korulottem.
Vagy eppen korulotted.
Amikor lenyeltuk az italt, es szorakozottan bamultam
korbe a szobaban, azon torve a fejem, hogy mikeppen
tudnek minel hamarabb meglepni, Carpenter doktor
furkeszve vegignezett rajtam.
Peter... Mondanom kell maganak valamit.
Volt valami baljoslatu a hangjaban, es normalis
korulmenyek kozott azonnal eszre is vettem volna, igy
is
feltnt valami, de nyomban tova is roppent.
A kisfiurol, Peter...
Csak akkor zokkentem vissza a valosagba. Mintha egy
hirtelen jott hurrikan tepte volna le rolam a boldogsag
rozsaszin kodfoszlanyait. Masodpercek toredeke alatt
visszavaltoztam boldog apabol egy furcsa kiserlet
vezetjeve. ,
63
Mi a baj, Carpenter? Nyugtatoan felem emelte a
tenyeret.
Csak nyugalom, Peter, csak nyugalom! Semmi
komoly. Ha ilyen lenne, megmondanam. Csak nehany
jelentektelen aprosag!
Hatradltem a szekben, es ereztem, hogy megmerevedik
minden tagom. S mintha a szivemet is acelabroncs
szoritotta volna ossze. Ismertem mar az orvosok
jelentektelen aprosagait!

Rekedten es targyilagosan reccsent a hangom:

Milyen aprosagrol van szo?
Carpenter doktor felallt, elsetalt az ablakig, es
kitekintett az utcara. Talan csak azert, hogy az idt
huzza vele.
Hat... mivel is kezdjem? Mindenesetre az teny, hogy a
gyerek ers, jo kotes ficko. Minden eselye megvan
ra, hogy szaz evig eljen.
Tudtam, hogy ez csak bevezet. A lenyeg a de utan
kezddik.
De kezdte Carpenter azert van rajta valami, ami
nem tetszik nekem.
Micsoda? kerdeztem latszolag konnyeden, es azt
szamitgattam magamban, hogy mi lehet az, ami feltnt
neki rajtad. Talan a kockafejed, a hosszu kezed vagy a
rovid labad?
Carpenter felem nezett, es megdorzsolte a homlokat.
A hangja... mondta vegul. A hangja... Most aztan
rajtam volt az almelkodas sora. Mindenre gondoltam
volna, csak erre nem.
Mi van a hangjaval?
Mar akkor feltnt, amikor megszuletett morogta
Carpenter , hogy valami nincs rendben a hangjaval, bar
talan nem is ez a legjobb kifejezes. Valami plusz van
benne, ami masban nincs meg. Erti?
szinten szolva nem nagyon.
Tudja, Peter, en is bent voltam, amikor a fia
megszuletett. Ennyire igazan kotelez a baratsagunk.
Koszonom.
A, hagyja. Szoval kibujt a kicsike a barlangjabol,
neman, mint az alvo medvebocs. Kicsit meg kellett

paskolnunk, hogy megkostolja a levegt. A szulesz,

Rizzi doktor racsapott, mire a gyerek elkezdett sirni. Ha
ugyan sirasnak lehet nevezni, amit mvelt.
Ekkor mar kezdtem erteni mindent. Te josagos isten! Mi
lesz ebbl?
Hogyhogy? kerdeztem ovatosan.
A normalis, atlaggyerekek ilyenkor sirnak. Szaz kozul
szaz. A maga fia azonban enekelt.
Mit csinalt?
Nem talalok ra jobb kifejezest. Enekelt, szoveg nelkul.
Trillazott, es meghatarozott dallamsorokat enekelt.
Mintha egy enekesmadarat szult volna az anyja. Erti
maga ezt?
Nana hogy ertettem!
Es? kerdeztem ovatosan.
Hat... a nver majd elejtette. Ez mhelytitok, de Rizzi
doktor kapta el. Maganak mint felig kolleganak,
bevallhatom.
Megtorolgettem izzado homlokomat.
Mas bevallanivaloja nincsen?
Dehogyis nincs. Ez meg csak a kezdet. De igazan
nincs oka aggodalomra.
Kedves volt tle, hogy mindent megtett a
nyugalmamert.
Aztan ezt csinalta siras helyett. Egesz este enekelt. A
tobbiek meg ugy aludtak mellette, mint a tej.
Szunyalt az egesz, maskor uvolt korterem. A maga fia
alomba enekelte ket.
Ereztem, hogy valamelyest lazul a szoritas a szivemen.
Aztan?
Ma reggel megvizsgaltattam a torkat.

Mieltt meg gondolkodhattam volna, valami ismeretlen

er fellokott a szekbl, es duhosen szembeforditott
vele.
Ki engedte meg? orditottam ra goromban. Felhuzta a
szemoldoket, es kitatotta a szajat, aztan nagyot
nyelt es becsukta.
Kotelessegem volt mondta szarazon. Szepen
enekelt, ez ketsegtelen, de daganat is okozhatta volna az
elvaltozast a torkaban. A szepsegbe bele is lehet halni.
Egyszerre visszatert a jozansagom, es borzasztoan
szegyelltem magam ostoba kitoresemert.
Bocsasson meg, doktor...
Semmiseg az egesz, Peter. Tudom, hogy milyen
lelkiallapotban van.
Tudja, kicsit kesei gyerek es...
64
Termeszetesen. De folytatom. A gegeszek
megvizsgaltak a torkat. Dr. Schutz a legkivalobb
gegeszakertnk. S tudja, mit vett eszre?
Ha nem tudtam is, mindenesetre sejtettem valamit.
A kisfiunak nincsenek hangszalai mondta
csendesen, es gyorsan toltott meg egy italt maganak is
es
nekem is.
Igyekeztem osszeszedni magam, es csak annyira
latszani idegesnek, amennyire egy ujdonsult apahoz
illik.
Es be kellett vetnem valamicsket hajdankori szinjatszo
tudomanyombol is.
Nincsenek? szolaltam meg remeg hangon.
Sajnalkozo tekintettel nezett a szemembe.

 Bizony nincsenek, Peter.

Remegett a kezem, amikor felhajtottam az italt. Es
egyaltalan nem is kellett megjatszanom a remegest.
Hogy lehet ez? Megvonta a vallat.
Fogalmam sincs. Nincs es kesz. Egyetlen darab sincs
belluk.
Letettem a poharam, es artatlan szemeket meresztettem
ra.
Ezt nem ertem, doktor, on azt mondta, hogy a gyerek
enekelt, nem igaz? Akkor pedig... Ha nincsenek
hangszalai... Erti maga ezt?
Nagyot sohajtott, es megcsovalta a fejet.
Dehogyis ertem. Mar hogy a fenebe ertenem! Es pont
a maga gyerekevel kellett ilyesminek tortennie!
De hat milyesminek? kerdeztem ketsegbeesetten.
Mit tudom en! fakadt ki. Honnan az ordogbl
tudjam! A gyerekenek nincsenek hangszalai, es megis
enekel. Ezt adja ossze!
Nem tudna ertelmesebben beszelni? kerdeztem
nyugodtan.
Hirtelen jott nyugodtsagom kijozanitotta.
Bocsasson meg, Peter mondta, es felhajtotta itala
maradekat. Szornyen ideges leszek, ha nem ertek
valamit. A maga fia pedig maga az el rejtely. Figyeljen
csak ide. Tehat nincsenek hangszalai. Tudja, mi van a
helyen?
Fogalmam sincs.
Nem fogja elhinni. Egy siprendszer.
Micsoda?
Siprendszer. Olyan, mint az orgonaban. Vekony
csovek es bennuk csontsipok. Amikor belejuk neztem,

ugy ereztem magam, mintha almodnek.

Uristen! nyogtem. Uristen!
Ne legyen ugy ketsegbeesve, Peter. Sokkal jobb,
mintha nema lenne.
De hat... mitl?
Tlem kerdi? Valami mutacio. Nem hallott meg a
contergan-gyerekekrl? Sajnos, egyre tobb a szuletesi
rendellenesseg.
Es... tehat nem nema?
De nem am! St!
Mi az a st?
Figyeljen csak ide. Ha mas mondana, en is alig
hinnem. A kicsit betettuk a tobbi gyerek koze, akik
elaludtak az eneketl. Aztan megtanitottak sirni.
Hogy az ordogbe?
Nyilvan azok a sipocskak tobbre kepesek, mint a
hangszalagok. Nem kell felnie, hogy nema gyereke lesz.
Szoval amikor a gyerekek sirni kezdtek, a maga fia
abbahagyta az eneklest. Patty nver azt mondta, hogy
figyelte a tobbieket.
Egy ketnapos csecsem?
A hangjukat mindenesetre.
Megall az esz!
De meg am! Azutan megprobalta utanozni a sirasukat.
Uristen!
Elszor nem sikerult valami jol. Patty nver vegig ott
volt mellette. A gyereksiras keveredett az
enekhangokkal es furcsa futtyokkel meg zakatolassal.
Vegul aztan hibatlanul megtanult sirni. Es ma reggel
mar
nem enekelt. Csak sir, mint a tobbiek.

 Mit tegyek, Carpenter doktor?

Szerintem semmit. Legalabbis egyelre. Ilyen korban
ugysem tudjak megmteni. Meg ha kellene sem
nagyon. t pedig aligha kell. Lehet, hogy egy csoda
szuletesenek vagyunk a tanui. Mit gondol, Yma Sumac
65
meg nehanyan miert lettek az operaszinpadok oriasai?
Mert valami nem volt rendjen a hangszalaikkal. Bing
Crosbynak is ossze voltak nve es allitolag Frank
Sinatranak is. Lehet, hogy a maga fia lesz minden idk
legnagyobb enekese. Gondoljon erre is, ne csak a
dolgok hatranyos oldalara.
Nagyot sohajtottam.
Majd megprobalom.
Osszerancolta a szemoldoket, es felemelte az ujjat.
Es meg valamit... Teljesen egeszseges, csak a testi
aranyai nem tokeletesek. Nem lesz orias... inkabb
alacsony legenyke, rovid labakkal es hosszu kezekkel.
A feje meg kicsit... hm... olyan kocka alaku. De a mai
divatos hajviselet majd elrejti. A gombafejek
korszakaban igazan nem problema az ilyesmi.
Optimistan csengett a hangja, megis leplezetlen
szanakozas volt a tekinteteben, ahogy utanam nezett.
Mrcius 24-szeptember 30.
Osszeult a munkacsoport, es ugy dontottunk, hogy
Rennyt hetes ovodaba adjuk. Mivel nem volt kozottunk
szakkepzett pedagogus, hosszu idt vett igenybe annak
eldontese, hogy mi lenne neki jobb. Egyesek inkabb azt
szerettek volna, ha kizarolag csak velunk marad, es meg
a felnttek szeme ell is elrejtjuk, masok viszont

elssorban Celia Jordan amellett kardoskodtak, hogy

Rennynek baratokra es gyerekkorra van szuksege, es ezt
semmifele kiserlet urugyen sem vehetjuk el tle.
Vegul is kozos megegyezessel ugy dontottunk, hogy az
intezettl nem messze lev maganalapitvany
ovodajaban helyezzuk el, tavol a kivancsi szemektl, de
megis hasonlo koru pajtasok kozott.
Bizonyos ovatossagi rendszabalyokat azert igy is
kenytelenek voltunk betartani. Lapitottunk, mint bekak
a
lapulevelek alatt, nehogy id eltt feny deruljon ra,
miben mesterkedunk.
Az alapitvanynal nem diktaltuk be a gyerek teljes nevet,
csak a Rennyt. Maganalapitvany leven, nem is
kivancsiskodtak sokat: megelegedtek annyival,
amennyit kozoltunk veluk.
Masodik rendszabalykent tobbnyire nem az anyja es
nem is en mentunk erte hetvegeken, hanem vagy a
csoportbol valaki, vagy pedig egyetemi hallgatok.
Maskor pedig csak ugy egyszeren az utcan kertunk
meg arra jaro fiatalokat, hogy hozzak el Rennyt. Lehet,
hogy felesleges volt az ovatossagunk, de ugy gondoltuk,
hogy nem kockaztathatunk.
Oktber 15.
Renny valamivel kesbb tanult meg beszelni, mint a
tobbi gyerek. Kezdetben meg aggodtunk is, hogy talan
nehezsegei adodnak hangszalagjainak hianya miatt, de
szerencsere nem igy tortent a dolog. Amikor megszolalt,
ugyanolyan tokeletes volt a hangja, mint a tobbieke.
Ugyanugy megtanulta utanozni ket, mint ahogy annak
idejen a sirast is elsajatitotta egyetlen ejszaka alatt.

Mrcius 20.
Karabinasz javaslatara elhataroztuk, hogy a
szkarabeuszt elrejtjuk Renny szobajaban. Odaadni nem
mertuk
neki, mert feltunk, hogy elvesziti vagy lenyeli.
Kulonben is egyelre inkabb az autok erdeklik, s azok
kozul is
leginkabb a Forma l-es versenykocsik. rhajokra es
egyeb elektronikus repul szerkezetekre, amelyekkel
Osima elhalmozta, ugyet sem vet.
November 14.
Ma ejszaka megtortent!
Emlekszem, este Hofeherkerl es a het torperl
meseltem neki. A terdemen ult, es feszult figyelemmel
hallgatta. Amikor aztan a mese vegere ertem, lopva
ralestem, hogy milyen hatast tett ra. Nagy, diobarna
szemei
a levegbe meredtek, mintha a torpek hazikojat latna
maga eltt. Ezutan nyugodtan elkoszont, es aludni ment.
Masnap eppen vasarnap volt, es mi is tovabb
hevereszhettunk az agyban. Rosalinda ujsagot olvasott,
en
pedig eppen a konyhaba indultam volna, hogy
feltegyem a teat, amikor becsortetett Renny. Becsapta
maga
mogott a gyerekszoba ajtajat, es szokasahoz hiven
odamaszott kozenk.
Rosalinda letette az ujsagot, es a karjaiba vette. Renny
Rosa vallara hajtotta a fejet, es almosan szuszogott,
mintha nem aludta volna ki magat. Ovatosan a takaro
ala nyultam, es megcsiklandoztam a talpat. Amikor erre

sem reagalt, szajamba vettem a huvelykujjat, es

jatekosan megragtam. Erre mar felvisitott, mint egy
kismalac.
66
Nehany percnyi jatek eleg volt, hogy kizze az almot a
szemebl.
Nagy komolyan atkarolta terdeit hosszu karjaval, ram
nezett, es megszolalt:
Apa... Ismered te Imut?
Mintha valaki varatlanul gyomorszajon vagott volna,
ugy randultam ossze. Szemem sarkabol lattam, hogy
Rosalinda kiejti kezebl ujra magahoz kaparintott
ujsagjat, es szotlanul, kikerekedett szemekkel bamul
Renny
arcaba.
Hogy jut ez eszedbe... kisfiam? nyogtem sapadtan,
es hideg hullamok futottak vegig a hatamon.
Ejszaka ott volt nalam mondta, es megvakarta a
labszarat, mintha a vilag legtermeszetesebb dolga lett
volna, amit kozolt velunk.
Hol? kerdezte halkan Rosalinda.
Hat a szobamban...
Es.,. kicsoda az az lmu?
A baratom. Ti nem tudjatok?
Rosalinda ram nezett, es nem mert valaszolni.
Megszoritottam a kezet, es csendre intettem, a
gyerekkel meg
ugy beszeltem, mintha csak felig figyelnek oda arra,
amit mond. Pedig alig hiszem, hogy az emberiseg
torteneteben meg barkire is ennyire odafigyeltek volna,
mint en ra.

 Mit mondott Imu?

Hasra fekudt, meglobalta a labat, es nem valaszolt.
Mintha megfeledkezett volna mindenrl. Aztan reggelit
kert, es hosszasan majszolta a vajas kenyeret. Ezen a
napon nem esett tobb szo Imu latogatasarol.
November 22.
Nyolc nap mulva hozta ujra el a dolgot. Most viszont
nem az agyban fekudtunk, hanem egy napsutotte kerti
padon ultunk, es Yettmart vartuk, hogy hetf reggel
leven, bevigye az ovodaba. Yettmar kesett, es mi
kihasznalva a kesei verfenyt, suttettuk magunkat az
szi nappal.
Renny, amikor megunta a napozast, futkosni kezdett a
pad melletti reten, es felszedett minden apro kacatot,
amely valamire emlekeztette. Rovid percek alatt
kezembe adott egy kolakupakot, amely Johnny mano
sapkajara
hasonlitott, ket-harom szines kavicsot es vegul egy
fadarabot.
A barnasfeketere korhadt agdarab nagyjabol masfel
huvelyk nagysagu lehetett, es az egvilagon semmi
erdekesseg nem volt rajta. Megis ugy dugta a zsebembe,
mintha csodalatos erteket kepviselne.
Nem is tudtam megallni, hogy meg ne kerdezzem tle:
Hat ez meg micsoda. Renny? Tan csak nem pisztoly?
Visszault mellem a padra, es nagy komolyan bolintott.
De az. Sugarvet.
Csodalkozva pillantottam ra, de ekkor meg nem
gyanakodtam semmire. Elvegre Halvorsson vagy
akarmelyikuk beszelhetett neki ilyesmirl.
Sugarvet? kerdeztem azert ovatosan.

 Az hat. Ilyennel olte meg Ret Demut...

Ismet ereztem, hogy hideg borzongas fut vegig a
hatamon, es lassan, de biztosan kezd kiszaradni a
torkom
az idegessegtl.
Kitl hallottad ezt, Renny? kerdeztem, es gyors
mozdulattal bekapcsoltam a zsebemben hordott
aprocska
magnetofont.
Kitl? Hat... Imutol.
Imutol?
Persze. Tle... Te nem tudod?
Micsodat?
Hogy Imu nekem mindent elmond. Es meg is mutat.
Csak van, amitl felek...
Es... mikor mutat neked mindenfele dolgot az az Imu?
Talan este?
Renny bolintott.
Akkor. Amikor lefekszek. Mindig akkor. Leoltom a
lampat, es mar jon is Imu. az en tunderem. Csak
kivannom kell, es mar ott is van. Neked is van egy
Imud?
Latszolag szomoruan csovaltam meg a fejem.
Nekem nincs, Renny. Imuja csak gyerekeknek van.
Felntteknek mar nem szokott lenni.
Kar morogta elszomorodva, majd hirtelen felderult
az arca, es felkialtott: Tudod mit? Majd
kolcsonadom neha neked, hogy meseljen. Es mutassa
meg neked is a Voros Napot a Holl-negyszogben.
67
Hol?

 A Holl-negyszogben. Imu ezt mondta. Biztosan

valami olyasmi, mint az Operencias-tenger. Kepzelj
csak
el egy nagy voros napot. Teljesen jopofa.
Koszonom, Renny, hogy neha majd kolcsonadod
Imut... De mit kell csinalnom, hogy nekem is meseljen?
Osszerancolta a homlokat, es a fre nezett.
Hat... elszor is gondolnod kell ra. En mindig ra
gondolok. Meg Hofeherkere is, de nem jelenik meg
soha, csak mindig Imu meg a tobbiek.
Tobbiek?
Az a masik harom.
Es... beszel is Imu?
Persze. Kulonben hogyan ertenem meg?
Es... ugy beszel, mint en?
Renny ekkor meglatott egy lepket, es mindent feledve
utana iramodott. En meg ott maradtam a padon, pedig
legszivesebben utana rohantam volna, hogy
visszavonszoljam, es folytassuk a beszelgetest.
Egy orokkevalosagnak tnt az a ket-harom perc, mig a
lepke vegul is megelegelve Renny zaklatasat, atrepult
a platansor folott, hogy eltnjon a tavoli reteken.
A kisfiu akkor visszajott, es mellem csuccsent a padra.
Elrepult nyafogta. Pedig mar majdnem elkaptam.
Villamgyorsan megajandekoztam egy ragogumival,
hogy feledtessem vele a banatat.
Szoval, Renny, azt kerdeztem, hogy Imu ugyanugy
beszelt-e, mint en igyekeztem folytatni a
kerdezskodest. Megvallom, aggodtam, hogy a
lepkevadaszat kizte a fejebl Imut.

Aggodalmam azonban feleslegesnek bizonyult. Kicsit

elgondolkodott, aztan engedelmesen valaszolt:
Imu? Hat... beszelt. Meg enekelt. De en mindent
megertettem. Almomban neha a torpekkel is
beszelgetek,
es azokat is ertem.
Es... beszelt a Holl-negyszogrl?
Uhum. Sokat, de en nem ertettem. Meg szamokat
mutatott egy tablan. Ha iskolaba megyek, majd
megtanulom ket. Mondd, apa, Imu tanito?
Lehetseges, kisfiam...
Mert mindig magyaraz. Es engem sohasem kerdez.
Te nem szoktal beszelni hozza?
Hevesen bolintott.
Dehogynem szoktam!
Es ?
Hat... nem mindig figyel oda. Csak mondja a magaet.
Ezert is gondoltam, hogy tanito.
Es... mit meselt a Holl-negyszogrl?
Hogy radion vagy micsodan... talan telefonon vagy
videon felhivtatok ket... Te is felhivtad, apa?
Lehetseges, Renny... Mar nem emlekszem ra.
Valaki felhivta ket. Olyan lehetett, mint a teves
kapcsolas. Kepzeld, egyszer csak jott egy hivas, es nem
tudtak, honnan. Mintha most bebujnek oda a bokrok
koze, es kiabalnek, hogy apa, gyere! Apa, gyere! Es te
nem
tudnad, hogy honnan hivlak.
Ezt is Imu mondta?
A, dehogy. Ezt en mondom. Tudsz ugroiskolazni?
Tudod. Miss Holderland...

 Es meg mit mondott a hivasrol Imu?

Ja, Imu? Hat hogy keresni kellett, ki hivta ket. A
fparancsnok kiadta a parancsot, hogy meg kell talalni
az ertelmes lenyeket... Te ertelmes leny vagy, apa?
En igen... es te is, Renny.
Boldy is?
Ki az a Boldy?
Hat odabenn. Meg az ugroiskolat sem tudja.
Boldy is ertelmes leny. Nagyot sohajtott.
Hat jo. Legyen Boldy is. Pedig neki nincs olyan
tanyerja sem.
Tanyerja?
Amilyenekkel az ertelmes lenyeket keresik.
Hol lattad ezt. Renny?
68
Imu mutatta. Tudod, akkora volt, mint... szoval oriasi
volt. Mint a meseben. Benne volt egy mez, egy
erd, ket hegy meg minden...
A tanyerban?
Uhum. Es csupa drot volt az egesz. Olyan, mint a
pokhalo.
Ezekkel kerestek az ertelmes lenyeket?
Uhum. Azt hittem, a haloval megfogjak ket, de Imu
bacsi megmagyarazta, hogy csak a hangjuk esik bele.
Megmagyarazta?
Elmondta nekem. Kerdeztem, es elmondta.
Mit mondott meg?
Hat, hogy beleesett a hang... es a parancsnok azt
mondta, hogy meg kell keresni ket. Erre aztan
elindultak, hogy megkeressek.
Imu?

 Meg meg sok bacsi. Te apa, ha lattad volna, mennyi

rhajo volt ott! Mintha csak moziban neztem volna
ket!
rhajok?
Aha. Amilyet lattunk a televizioban... Ott repultek a
csillagok kozott. Es az egyikben benne ult Imu bacsi a
tobbiekkel. Nezd csak, apa! Visszajott a lepke! Ugye
veszel nekem egy lepkefogot?
Felpattant es eliramodott a platansoron at.
December 24.
Az egesz delutant azzal toltottuk, hogy karacsonyfat
diszitettunk. Nalunk kerult ugyanis sor a nagy
karacsonyi osszejovetelre: pulykavacsoraval, kugloffal
es az elmaradhatatlan karacsonyi koktelokkal. Ekkor
mar Szethy is jelen volt; igaz, hogy az egeszbl nem
ertett semmit, csak apro kezeit nyujtogatta a csillogo
uveggombok fele.
Renny Karabinasz oleben ult, majd leugrott, es kutatni
kezdett a meg dobozban hever karacsonyfadiszek
kozott. Hol egy angyalt valasztott ki, hol egy betlehemi
csillagot, es kovetelte, hogy valamennyi kedvencet
rakjuk fel a fara.
Yettmar es Osima egy elhagyatott sarokban sakkoztak,
Celia pedig a konyhaban segitett Rosalindanak.
Halvorssont hasznaltuk a fa mellett letranak:
nyujtozkodas nelkul elerte a legmagasabb agakat is.
Eppen Renny mellett alltam, amikor az az eset tortent.
Benyult a dobozba, es a tavalyrol maradt, porosodo
diszek kozul kihuzott egy kemenypapirra nyomott regi
figurat, alighanem valamelyik apostol kepet,
osszehuzott

szemekkel bamulta egy ideig, majd odanyomta

Karabinasz orra ala.
Figyeled? Eppen olyan, mint Mar... Egyszerre
elcsendesedett a szoba. Osima kezeben megdermedt a
felemelt sakkfigura, es Halvorsson is ugy allt a fa
mellett, mint egy oriasi, piros veg jegcsap.
Csakugyan? kerdezte nyugodtan Karabinasz Mintha
kicsit masforma lenne.
Renny osszehuzta a szemet, es tovabb szemlelte az
apostolt.
Lehet, hogy megsem Mar bacsi mondta aztan
engedekenyen. Neki kicsit masfajta a ruhaja.
Mikor lattad utoljara? kerdezte kozonyosen a gorog.
O, hat nem is tudom. Imu nem nagyon szerette, lehet,
hogy felt is tle... Mar bacsi nem volt jo ember...
Pedig minden embernek jonak kellene lennie, igaz?
Igaz bolintott Karabinasz.
Mar bacsi mindent elhitt Demunak. Mar bacsi nem
ertett a hajtomvekhez... es mindent elhitt, amit Demu
mondott. Azert ezt feltehetjuk a fara. Te szereted Mar
bacsit?
Nagyon keveset tudok rola mondta Karabinasz.
Raersz egy kicsit?
Mire? kerdezte felcsillano kedvvel Renny.
Karabinasz megsimogatta a fejet.
Tudod, en milyen szarmazasu vagyok? kerdezte, es
intett Osimanak, hogy kapcsolja be a magnot.
Mi az, hogy milyen szarmazasu?
Hat tudod, en nem ezen a foldreszen szulettem, mint
te.
Te is onnan jottel, ahol a nagy Voros Nap van?

 Nem, en nem onnan. Repulgeppel jottem egy nagy

tengeren at. Ugy hivjak azt az orszagot, hogy
Gorogorszag. Es van ott egy nagyon erdekes karacsonyi
szokas. Meg nem hallottal rola?
Nem en csillant fel Renny szeme. Mi az?
Hat... Amikor a karacsonyfat diszitjuk, mindenki
mond egy erdekes tortenetet. Lehet mese is es olyan is,
ami igaz. Ami megtortent azzal, aki meseli. De lehet
olyan is, amit ugy almodott. Minden lehet.
69
Hat akkor meselj! kapaszkodott a nyakaba Renny.
Csakhogy az is hozzatartozik am, hogy annak kell
elkezdenie a meset, aki a legkisebb.
Hat akkor Szethy...
Hiszen Szethy meg beszelni sem tud.
Akkor nekem?
Ugy latom, Renny, hogy neked.
En csak keves meset tudok... Mirl meseljek nektek?
A hetfejrl?
Karabinasz ram kacsintott, mire en is beavatkoztam a
beszelgetesbe.
Tudod mit, Renny? Beszelj nekik Imurol es a
tobbiekrl. k meg keveset hallottak roluk.
De hat az nem is olyan erdekes.
Azert csak beszelj roluk.
A kisfiu nagyot sohajtott, es megadta magat.
Hat jo... Neked mar meseltem roluk, amikor a
lepkeket fogtam.
Csak kergetted.
Akkor a halot is megigerted!
Hatha itt lesz a fa alatt?

Mint ket apro csillag, csillant fel a szeme.

Gondolod? Hat akkor meselek... Kezdjem el elolrl?
Ahogy akarod, Renny.
Inkabb onnan, amikor meglattak a Foldet.
Meglattak? kerdezte Karabinasz.
Az ablakon keresztul. Ez azutan volt, miutan sokat
veszekedtek.
Veszekedtek?
Igen, a Szabalyzaton.
Nem mondtak, hogy mi az a Szabalyzat?
Imu bacsi elmagyarazta. Olyasmi, mint nalunk az
ovodaban, hogy mit szabad csinalni es mit nem. Nekem
peldaul tilos Jimmy torolkozjebe torolni a kezem.
Tudod, miert?
Miert?
Mert nem... ize... higieniakus... igy mondta Miss
Mantovani.
Nyilvan a bacilusok miatt.
Nyilvan.
No es Imu bacsi mit csinalt?
Hat... volt nekik egy Szabalyzatuk. Csak nem volt
leirva egy konyvbe, es a falra sem szogeztek ki, mint az
ovodaban. Egy dobozban riztek.
A Szabalyzatot?
Uhum. Ha meg akartad kerdezni, csak meg kellett
piszkalni egy kicsit, es a Szabalyzat valaszolt. Minden
kerdesre benne volt a valasz a dobozban.
Imu bacsi mutatta meg?
Uhum.
Es... miert vesztek ossze Imu bacsiek?

 Hat a Szabalyzat miatt. Tudod, azert repultek fel a

piros nap bolygojarol, hogy megkeressek azokat,
akiknek a hangja beleesett a hangcsapdaba.
Aha!
Ezert szalltak fel Imu bacsiek az egbe. Csakhogy
masvalaki kozben megtalalta ket.
Ertem.
A Szabalyzat ekkor azt mondta, hogy mindenki
forduljon vissza, mert a feladatnak vege. Eleg a
mesebl?
Meg nem, Renny. Ha nem faradtal el, folytasd tovabb.
Ahogy akarod. Demu bacsi vissza akart fordulni, mert
volt a parancsnok. Imu szerint nem is ertett
mashoz, mint a Sarkany vezetesehez.
Sarkany?
Igy hivtak a hajojukat... Na es vissza akartak fordulni,
de ujabb hangokat hallottak.
Hangokat?
Hangokat... a honnan is... elfelejtettem. Olyan
hangokat, mint amilyenek miatt elindultak. Csak most
valahonnan mashonnan. Es Imu azt mondta, hogy meg
kell keresniuk ezeket a hangokat is.
Milyen hangokat, Renny?
70
Imu elmagyarazta. A hajo hangokat l ki, es ezek a
hangok elvesznek a csillagok kozott. De ha egy bolygo
legkorehez ernek, visszaternek a hajohoz. Es ezek a
hangok visszatertek.
Ertem. Es ezutan?
Ezutan nagy veszekedes volt. A Szabalyzat nem
engedelyezte, hogy a hangok utan eredjenek. Demu azt

mondta, hogy a felels a hajoert... de ekkor Ret

orditani kezdett, hogy pedig nem fordul vissza, mert
nagy a
valoszinsege, hogy olyan bolygora bukkantak,
amelyen elkepzelhet az ertelmes lenyek lete. Muris,
mi?
Micsoda?
Ahogy beszeltek. Ahogy ti szoktatok, amikor azt
hiszitek, hogy nem figyelek oda. Ret bacsi ezeket az
ertelmes lenyeket kutatta, Mar a csillagokat vizsgalta.
Es Imu?
Imu bacsinak mindent ossze kellett volna gyjtenie,
ha ertelmes lenyekre bukkannak. Minden irfo... onto...
infro...
Informaciot.
Uhum. Azt.
Aztan?
Vegul is Imu es Ret gyztek. A Szabalyzatot nem
vettek figyelembe, es elindultak. Demu bacsi nagyon
merges volt es haragudott, de atallitotta az iranyt. Es
elrepult onnan, ide...
Ide?
Errefele. Leszalltak egy orszagban a tenger mellett.
Csoda muris volt.
Mi volt a muris?
Hat amikor leszalltak. Az emberek kifutottak a
hazakbol, es foldre vetettek magukat. Sok-sok ember, es
mind ott fekudt a foldon. Es azt kiabaltak, hogy Re isten
leereszkedett a foldre a napbarkan, hogy a farao
szolgalatara legyen. Ekkor mar Demu es Mar sem
haragudtak. Lenyeltek a gepeket, es kiszalltak.

 Lenyeltek a... gepeket?.

Igen. Hogy beszelni tudjanak az emberekkel. Mert az
beszedjuket nem ertettek volna meg, igy aztan mar
megertettek.
Mit csinaltak azutan?
Az emberek elvezettek ket ahhoz a ferfihoz, aki egy
magas tronszeken ult es... ize... uralkodott. A nevet is
megmondta Imu. Amenho... Amenhotep! Ez az!
Amenhotepnek hivtak... Es ez az Amenhotep nagy
szeretettel
es felelemmel fogadta ket.
Miert, Renny?
Mert azt hitte, hogy az egbl jottek, ami igaz is volt...
De masvalahogy hitte. Azt gondolta, hogy Imu es
Ret rhajoja olyan hajo, amilyenek a folyon jarnak... a
Hapin.
Hapin?
Igy hivtak a folyot a varos mellett. Es akkor Imu es
Demu ujra veszekedtek.
Veszekedtek?
Imu azt mondta, hogy nem szabad eltitkolni elluk az
igazsagot. Hogy a galaktikaban egyetlen elv
ervenyesul csak, az igazsag elve. Demu ekkor azt
kerdezte, ha ez igy van, akkor miert vertek at a
Szabalyzatot.
Imu azt mondta, hogy az mas. Demu csak nevetett es
kiabalt, hogy az embereknek ez az Amenhotep a
Szabalyzat, csak maskeppen nez ki, mint az ovek. Ha
azt at lehetett verni, akkor ezt is at lehet. Es fkeppen a
sajat erdekeben... Ertitek?

 Ertjuk, Renny bolintottam aggodva, es az arcat

furkesztem, hogy nem tulsagosan faradt-e. Rennynek
azonban, ugy tnt, meg sem kottyant a szellemi
megerltetes. Meselt tovabb, mintha mar kedvet lelne a
meseben.
Ekkor Demu azt mondta, hogy csak mondjak
Amenhotepnek, hogy k istenek. Es , Demu maga Re...
Furcsa, nem? Eppen olyan a neve, mint az enyem?
Kiadta nekem ezt a nevet, apa?
En... Renny.
Es miert eppen ezt?
Mert... mert bizonyos ertelemben te is a Nap fia
vagy... Re fia: Renny.
Hat ezt nem nagyon ertem. Ne meseljem tovabb?
Dehogynem, Renny, dehogynem! csapott ra
Karabinasz. Csak meselj, amennyit jolesik.
Hat... akkor ezek negyen azt mondtak Amenhotepnek,
hogy k igenis az egbl jottek, es hogy el kell
rejteniuk a napbarkat.
Azaz a hajojukat.
Igen... Ezert epitettek egy olyan magas izet...
71
Piramist.
Aztat. Piramist... es elrejtettek az egeszet a fold ala. A
hajot is.
Ertem, Renny. Es miert nem tertek vissza a... Voros
Naphoz?
Demu mindenaron vissza akart menni. De Imu es Ret
azt mondtak, hogy nekik id kell, amig megertik ezt
a kulturat, igy mondtak.
Es megertettek?

 Hat... ezt nem tudom. Sok mindenre nem

emlekszem... mert olyan unalmas volt. De egyre
emlekszem...
Amenhotep nagyon osszebaratkozott Imuval. Es Imu
segitett is neki.
Hogyan segitett?
Akkor mar Imu nagy ember volt. Szep ruhakban jart,
es volt... a firnok. Es minden este beszelgetett
Amenhoteppel. Amenhotep egyszer meg sirt is, mintha
felt volna a sotetben. Elmondta, hogy nincs hatalma az
emberek felett, mert van egy istenuk, akit
osszekevernek Revel, es Amonnak hivjak. Amonnak
pedig sok-sok
szolgaja van, akik hatalmasabbak meg nala is, es nem
tordnek vele, hogy mit mond. Es hogy az emberek az
orszagban ossze-vissza imadnak mindenfele isteneket,
es hogy akarmit beszel is, csak kirohogik, igy mondta.
Ekkor Imu elrohant, es ejszaka jol osszeveszett Rettel.
Rettel? Hiszen k ketten eddig mindenben
egyetertettek.
Furcsa volt, amin veszekedtek. Nem is nagyon
ertettem es most sem... Imu azt mondta Retnek, hogy ez
a
feudalis anarchia vagy micsoda, trhetetlen, es meg kell
teremteni a kozponti hatalmat... es ezzel egyutt a
monoteista hitvilagot... Erted ezeket az izeket?
Hat... ugy nagyjabol.
Az az igazsag, hogy en nemigen, Legalabbis sok
mindent nem ertek. Szoltam is Imunak, hogy beszeljen
ertelmesebben, de nem figyelt ram. Sohasem figyel ram.
Csak beszel a levegbe, es neha mozit mutat.

 Mozit?
Mint amikor apa elvitt a disneyre. Csoda jo volt. Te
lattad a Szzegy kiskutyit
Lattam.
Melyik tetszett a legjobban?
Hat... nem is tudom. Azt hiszem, a kis kover.
Je! Nekem is... Cuki volt ugye, amikor beszorult a
keritesbe?
En is jot nevettem rajta. De mi tortent aztan
Amenhoteppel?
Kivel?
Azzal a... faraoval. Imu baratjaval.
Ja, azzal az emberrel? Nem is tudom. Mondtam mar,
hogy Imu es Ret osszevesztek?
Valamit emlitettel...
Hat tudod, az ugy volt... Hogy is? Ret azt mondta,
hogy beken kell hagyni ezeket az embereket. Csoda
muris dolgokat vagott Imu fejehez. Mint peldaul, hogy...
Hogy is, na? Megvan! Figyelj csak! Tarsadalmi
valtozasok csak akkor lehetsegesek, ha megertek ra a
feltetelek! Erted? Meg aztan: Erszakot nem szabad
tenni egy meghatarozott fejldesi strukturan, hiszen a
gabona sem n gyorsabban, ha valaki felfele rangatja,
esetleg csak kiszarad! Hat ilyeneket vagdosott Ret Imu
fejehez!
Es Imu?
Nem nagyon tetszett neki. Valami olyasmit mondott,
hogy ez mind igaz lehet altalaban, de ez most itt egy
konkret eset. Es hogy az idsebb testver sem hagyhatja
vizbe fulladni kisoccset csak azert, mert az beleesett egy

toba, es meg nincs itt az ideje, hogy megtanuljon uszni.

Jo nagy hulyeseg, mi?
Hat...
Vegul is Ret beadta a derekat, Imu pedig munkahoz
kezdett. Hogy pontosan mit csinalt, nem tudom, mert
ez olyan unalmas volt, hogy mindig elaludtam, amikor
Imu bacsi errl kezdett beszelni. Valami uj istent is
csinaltak, Atont... Tobbre nemigen emlekszek...
Es azutan?
Azutan meg ujra nagy baj lett. Most mar Imu akart
hazamenni a Voros Nap bolygojara, de ekkor Demu es
Mar nem akart tobbe. Mindegyikuk nagy palotaban
lakott, es sok-sok szolgaja volt. Sokat veszekedtek
egymas
kozott. Demu olyanokat mondott, hogy itt sok az arany
es az asszonyok meg a rabszolgak, es majd bolond lesz
a masodosztalyu kapitanyi fizetesebl elni, amikor itt
kiraly. Ezt mondta.
Es Mar?
Neki Demu parancsolt. Azt csinalta, amit Demu
mondott neki.
Ertem...
72
Ezutan nagyon osszevesztek; ezt mar kepen is lattam.
Ret megolte Demut. Olyan kis torpet csinalt belle.
Te nem lattad?
Hat...
Nagyon sajnaltam Demut. Jo ember volt, es elszor
volt az, aki vissza akart fordulni a Voros Naphoz.
Csak a tobbiek nem hagytak
Szoval Demu meghalt?

 Igen. Aztan eltemettek. Kivettek mindent belle, es

eltemettek. Tudod, mit csinaltak belle?
Mit?
Mumiat. Olyat, amilyenekkel apa dolgozik. En nem
felek tluk, mert nem bantanak. Apa megmagyarazta,
hogy a mumiak nem bantanak, mert mar nem is
emberek. De azert nem szeretem ket. Tudod, miert
nem?
Miert?
Mert nem szepek. Es oregek. Nem olyanok, mint
mondjuk anya.
Hat ez biztos. Aztan eltemettek.
Kicsodat?
Hat Demut.
Ja, Demut? Igen, eltemettek... Es mind a harman
nagyon sirtak, pedig nem is kaptak erte penzt.
Micsodat?
Hat penzt meg mindent.
Hogyhogy?
Ej hat! Ezt sem tudod? Amikor Demu meghalt, az az
Amenhotep megparancsolta, hogy mindenkinek
sirnia kell, amikor Demu mumiajat leeresztettek a fold
ala. Egy szobaba. Csak nem volt ablaka.
Es sirtak?
Sokan voltak, akik sirtak. A szep ruhas emberek kozul
pedig sokan penzt kaptak Amenhoteptl, hogy
sirjanak. Es amikor Ret meghalt, akkor is sirtak.
Ret is meghalt?
Igen. Mar teat itatott vele, amelybe egy hosszu sapkas
ember feher port szort.
Ki volt az az ember?

 A nevet nem tudom. De ahhoz az istenhez szokott

imadkozni, akihez tobbe nem volt szabad. Valami
Amonhoz vagy micsodahoz... Tudod, ezt az istent
kergette el Amenhotep, mert Imu igy tanacsolta neki. Ez
a
csucsos sapkas ezert nagyon merges lett Imura, es
amikor megtudta, hogy Ret olte meg Demut, Marhoz
ment,
es osszeeskudott vele... Jol mondom?
Jol, Renny.
Pedig ez nehez szo...
Tudom, Renny. Nagyon okos vagy.
Ezutan meghalt Ret, es t is eltemettek ugyanugy,
mint Demut... Es ezutan veszekedtek Imu es Mar
utoljara.
Utoljara?
Igen. Imu bacsi nagyon szomoru volt, es azt mondta,
hogy csak Ret bacsi tudta volna Demu halala utan
megmagyarazni eltnesuket a Voros Nap foldjen. Hogy
most mar itt kell maradniuk mindkettjuknek
mindorokre...
Igen, mindorokre...
Ezutan Mart is megoltek.
Imu?
A, nem. A hosszu sapkasok. Katonakat toboroztak
valahonnan, es megtamadtak Amenhotepet. Marnak es
Imu bacsinak is menekulnie kellett. Mart elfogtak es
megoltek.
Es Imu?
Imu bacsi elmenekult egy csomo emberrel. Tobbet
nem tudok rola. Csak azt, hogy megmutatta, hogyan

kell elinditani a Sarkanyt.

Te tudod, hogyan kell elinditani a Sarkanyt?
Persze hogy tudom bolintott buszken. Hiszen
szazszor megmutatta. Van hat kallantyu egymas mellett.
Meghuzom az elst, kinyilik a tet, meghuzom a
masodikat... ezt nem is tudom. De ha vegighuzom
mindet,
mkodesbe lep az au-to-mati-ka... igy mondta Imu.
Csak huzogatni kell... De most menjunk, es nezzuk meg
az
ajandekokat, mert nagyon faradt vagyok.
73
Janur 15.
Ma dontottunk mindenben. Folytatjuk a kiserleteket,
ameddig csak meg nem huzza Renny mind a hat
kallantyut. Varom is es atkozom is azt a percet, amikor
elerkezik az ideje...
Eddig tartott a kemeny fedel fuzet.
Amikor befejeztem az olvasast, osszecsuktam, es a
hasamra tettem. Aztan becsuktam a szemeimet, es
engedelyeztem magamnak ot perc gondolkodasi idt.
Az ot perc igen gyorsan elmult, s amikor a
masodpercmutato a tizenketteshez ert, meg mindig nem
tudtam, hogy normalis vagyok-e. Ugyanis
elhataroztam, hogy beszallok a leghihetetlenebb buliba,
ami csak rovid eletem soran az utamba akadt.
74
V. SZETHY
Mivel nem volt sok cuccom, nem okozott kulonosebb
nehezseget, hogy kifuvaroztassam magam a

repulterre. Kifizettem a szamlamat, es a portarol

rendeltem egy taxit. Nem Ramont, hanem valaki mast.
Amikor befordultunk a repulter fele vezet sugarutra,
hatraneztem. Elegedetten lattam, hogy harom kocsi is
kovet bennunket, meghozza eleg leplezetlenul.
Hatradltem az ulesen, es azon gondolkodtam, hogy
vajon ki
lehet a harmadik.
A csarnok eltt megallittattam a taxit, kiszalltam, es
ugyet sem vetve a mogottem csikorogva fekez
cirkalokra, besetaltam az epuletbe. Eddig minden a
legnagyobb rendben ment.
Tettem nehany lepest elre, majd hanyagul
leeresztettem a taskam magam melle. Elvettem a
dobozbol egy
cigarettat, es a szam sarkaba toltam.
A kis ember a fekete kalapban talan tizenot lepesnyire
lehetett tlem, es amikor raneztem, felem kacsintott.
Meggyujtottam a cigarettam, de a gyufaszalat nem
dobtam el. Ovatosan elfujtam meg mindig langolo
veget,
papirzsebkendt huztam ki a zsebembl,
belecsomagoltam a gyufat, es elegans mozdulattal,mint gyakorlott
kosarlabdazo csont nelkul , behajitottam a jo ot
meterre lev szemetkosarba.
Felvettem a taskam, es odaballagtam a kalaposhoz.
Hallo! mondtam, es igyekeztem zavartan
mosolyogni. Minden oke?
A kalapos ketsegbeesett grimaszt vagott, es megprobalt
tisztaba jonni velem.

 Las Vegasba kerte a jegyet, igaz?

Persze.
Nem valtoztatta meg a szandekat?
Ne rohogtessen, Benny... Miert tettem volna? Hol a
zsuga?
Egy pillanat... Kovettek?
Rejtelmes arcot vagtam.
Tudtommal nem. Biztosan leszakadtak rolam a
mokusok.
Eeegen. Szoval Las Vegasba?
Szoval oda.
Mr. Giraldini azt uzeni, hogy minden oke mondta
sohajtva. Las Vegas is oke.
Kosz. Hol a zsuga?
Itt. Ezzel a zsebebe nyult, es kihuzta a jegyemet.
Las Vegas. Hol akar megszallni?
Gzom sincs. Mit ajanl?
Talan aVegat...
Odaszolt mar?
Nem volt ra meghatalmazasom.
Az istenert, Benny! Hat akkor szoljon oda!
Oke... Megteszem, ha felszallt. Kulonben tizenot perc
mulva indul a gepe. Nem akarja feladni a
poggyaszat?
Dehogynem. Csak nem cipelem a kezemben? Velem
jon?
A szemetladara lesett, es gyongyozni kezdett a
homloka.
Magaval hat... Gyerunk gyorsan, ember!
Elkisert a pultig, ahol feladtam a csomagomat. Orom
volt nezni, ahogy gyongyozott a homloka. Eppen eltnt

a taskam a csigalassusaggal vanszorgo szalag vegen,

amikor a megafon a gepem indulasat jelezte.
Hat akkor, Benny... mondtam es feleje nyujtottam a
kezem.
Viszlat mondta, es mar szakadt a verejtek a
homlokarol. Viszlat...
Majd mintha eszet vesztette volna, megfordult es
elrohant a szemetgyjt fele, ahova a gyufaszalat es a
papirzsebkendt hajitottam.
Magam ele engedtem egy kover holgyet, majd
keresztulleptem a korlaton, es nehany lepes utan a San
Antonio feliratu ajtohoz leptem. Az ajtok feletti
jelztabla mutatta, hogy tizennegy perc mulva indul a
repulgep a huszonnegyes kifutorol.
Felvettem legszebb mosolyomat, es az rt allo
kisasszonyra villantottam.
Megbocsasson, madame mondtam, es igyekeztem
enyhe akcentust adni a szavaimnak , San Antonioba
szeretnek utazni...
Kerem? fordult hozzam baratsagos pillantassal.
Az a helyzet, hogy a jegyem Las Vegasba szol. Alig
hiszem, hogy lenne idm mar atiratni, es feltetlenul
varnak delutan San Antonioban.
75
Elvette a jegyem, belenezett, majd visszaadta.
Semmi akadalya, uram. Ugyis fel hazzal vagyunk.
Termeszetesen, ha vissza akarja kapni a kulonbozetet...
Nem ohajtom, kisasszony mosolyogtam, es lopva
hatralestem. A legfontosabb az, hogy delutan ott
legyek, mert fontos csaladi ugyek miatt...
Kitarta elttem az ajtot.

 Jo utat, uram! Es kellemes tartozkodast San

Antonioban!
Egyebet en sem kivanhattam volna magamnak.
Csak akkor mertem igazabol fellelegezni, amikor mar
legalabb haromezer labnyira jartunk Santa Monica
felett. Ahogy elkepzeltem a kis kalapost, amint a
szemetkosarban turkal, a rohoges fojtogatott. Aztan
lassan
lehervadt arcomrol a vigyor. Sejtettem ugyanis, hogy
ezzel a menekulessel meg egyaltalan nem usztam meg a
dolgot.
San Antonioban is a sofrokkel kezdtem. Beszalltam
egy, a repulter eltt parkolo taxiba, aztan hanyagul
odavetettem a pilotanak:
Vigyen Peter Szilagyi farmjara!
Ez a huzasom azonban nem jott be.
A sofr feltolta szeles karimaju kalapjat, aztan a
visszapillanto tukorben gondosan vegigvizsgalta az
arcom.
Mit mondott, mister?
Hogy Peter Szilagyi tanyajara szeretnek menni.
Megvakarta az allat, es a repulter piros teglas epuletere
meredt.
Peter Szilagyi? Kutya legyek, ha hallottam valaha is
ezt a nevet. Pedig ismerem a farmokat a kornyeken...
Biztos, hogy nem teved, uram?
Ide figyeljen, pajtas mondtam neki. Keresek egy
farmot, es meg is akarom talalni.
Oke mondta. Ma szabad vagyok. Keressuk ketten.
Eppen errl van szo. De maga szerint ilyen farm
nincs.

 En csak azt a nevet nem ismerem, amit mondott. Nem

lehetseges, hogy mas a tulaj?
Lehetseges mondtam. Kitl tudnek valami
informaciohoz jutni?
Elhuzott a zsebebl egy szal gyufat vagy fogpiszkalot,
s szajaba dugta es ragcsalni kezdte.
Tlem mondta rovid hallgatas utan.
Magatol? Hiszen maga, pajtas, annyit tud, mint en.
Az lehet. Csak eppen azt is tudom, hogy kitl kell
megkerdezni.
Oke mondtam es hatradltem az ulesen. Akar
indulhatunk is.
Jo felmerfoldnyi ut utan szolalt meg elszor:
Mondtam, hogy raszanom magara a napomat. De
remelem, nem a szegenyhazbol eresztettek haza
szabadsagra?
Elhalasztam a zsebembl otven dollart, es leejtettem a
mellette lev ulesre.
A nevjegyem.
Ram vigyorgott a visszapillantoban.
Engem meg Ramonnak hivnak.
Magat is?
Miert? Meg kit? Kulonben nem lenyeges. Errefele az
istent is Ramonnak hivjak. Kivancsi ra, hogy mit
szokott mondani hasonlo esetben az anyosom?
Intettem, hogy nem, ezzel aztan rovid idre be is
fejeztuk a beszelgetest.
Eppen csak annyi idm maradt, hogy megmossam az
arcomat, es tiszta inget vegyek, maris kopogtattak.
Kinyitottam, s a San Antonio-i Ramon allt a kuszobon.
Ravasz, vekony bajuszkaval diszitett arca elegedett

verejtekben uszott, ahogy hanyagul az ajtofelfanak dlt.

Maga meg nincs kesz? kerdezte szemtelen
mosollyal, majd elkomorult az arca, amikor
megpillantotta a
honom ala szijazott pisztolyt.
Ez a... kezdte volna, de gyorsan leallitottam.
Semmi panik mondtam es rakacsintottam.
Csiklandos a honom alja... igy ha valaki odanyul,
megegeti a
kormet. He?
Lattam rajta, hogy nem tetszik neki a dolog.
Nem akarok sittre kerulni mondta kenyszeredetten.
Ki a fene akar? Bujjon csak befele, Ramon!
76
Bejott, leult egy szekre, es csak akkor nyugodott meg,
amikor felvettem a zakomat, a mosoly meg csak
akkor tert vissza az arcara, amikor az emlitett zako
zsebebl egy ujabb otvendolcsis vandorolt at a
tenyerebe.
Hat akkor meseljen, Ramon!
Hat... nem volt konny dolog. Ugyanis Peter Szilagyi
nev hapsinak nincs farmja a kornyeken...
Ezt mintha mar mondta volna.
Csakhogy azota meg is bizonyosodtam rola. Kulonben
az a masik hapsi vezetett nyomra. Illetve a
haveromat.
Amennyiben?
Akirl a repterrl idefele beszelt. Az a fiatal hapsi, aki
kockafej, hosszu kez meg mit tudom en.
Na vegre! konnyebbultem meg. Beszeljen mar, az
Istenert!

 Ki akarja nyirni? kerdezte aggodalmasan.

Egy fenet akarom! Azert, mert pisztoly van a honom
alatt, meg nem biztos, hogy mindenaron ki akarok
nyirni valakit. Lehet, hogy eppen meg akarom
vedelmezni.
Nem ugy fest morogta.
Kicsoda? A fiu?
Dehogy... Maga...
Kezdett elegem lenni a hulyeskedesbl.
Talan terjunk a targyra mondtam sertdotten.
Szoval?
Szoval sokan ismerik a pasast. Csakhogy nem
Szilagyi...
Hanem?
Huber, Renny Huber.
Nagyot sohajtottam.
Ez is jo. Hol lakik?
Kabe negyven merfoldnyire. A Huber-tanyan.
Oke. Vigyen oda.
Nem szeretem a lovoldozest mondta fanyalogva.
Nem lesz semmifele lovoldozes. Letesz a kapu eltt,
es mar johet is vissza. Kap ketszazat a fuvarert es
kettt, hogy felejtse el a mai napot. Megegyeztunk?
Tiz perc mulva uton voltam a Huber-tanya fele.
A San Antoniot korulolel mez valaha nyilvan
termfold lehetett, kellemes, meg a mult szazadot idez
tanyahazakkal s a valamikori foldmveskultura
tagadhatatlan nyomaival. Az angol gyarmati idket
utanzo
tanyahazak mellett gabonabegyjt es tarolo csrokre
emlekeztet, ma mar semmire sem hasznalt epuletek

emelkedtek az ujonnan telepitett, semmilyen stilusu

udvarok diszeul. A fenykkel, tujakkal es
agavecserjekkel
beultetett kaktuszudvarokat mesterseges patakocskak
szeltek at, es a kek viz uszomedencekben barnara sult
fiatalok lubickoltak.
A Huber-tanya azonban valahogyan elutott a tobbitl.
Reszben talan, mert a varosi kulteruletek es az igazi
videk hatarmezsgyejen allt, reszben pedig bizonyara a
tanyahaz celja miatt. Mig a tobbiek a pihenest es a
hivalkodast szolgaltak, a Huber-haz alighanem a
rejtzkodest.
A jo ketmeteres, szogesdrottal befuttatott kerites
toveben erzekeny bucsut vettem Ramontol, es
aktataskammal a kezemben maris ott alltam egy poros
bekotut vegeben.
A nap elkeseriten tzott a fejemre, es ereztem, hogy a
taska felforrosodott femreszei egetni kezdik a kezem.
Odasetaltam a szurkere festett vaskapuhoz, es
megtapogattam. Eszrevettem, hogy valaha fekete
lehetett, s a
szurkeseg csak kesbb utott ki rajta: mintha megszult
volna. Megtapogattam: itt-ott rozsdas volt, de csodara
massziv.
Neztem jobbra, neztem balra, de nem tudtam felfedezni
a csenggombot. Sem kopogtatot. Sem tevekamerat,
amely eszrevehetett volna.
Megnyomkodtam a kaput, majd az oklommel is
megdongettem. Aztan rugdaltam is, de hiaba.
Letettem az egyre forrobba valo taskat, es belestem egy
resen. A haz maga vagy harom-negyszaz lepesnyire

fekudt a hosszu udvarban, amely mogott tovabbi

epuletek es nyilvan park vagy mez huzodhatott. S az
egvilagon semmi mozgast nem eszleltem a kornyeken.
Ekkor ereztem csak, hogy kezdek megijedni. Csak nem
repultek ki a madarkaim?
Teblaboltam meg nehany folosleges percig, aztan ugy
dontottem, hogy akarhogyan is, de bejutok a hazba.
Setaltam nehany lepest a kerites mellett, egeszen addig,
amig csak nem talaltam egy olyan helyet, ahol
hianyzott egy tegla a falban. Felneztem a drotra, es csak
remelni mertem, hogy nincs benne aram.
77
Letettem a taskam a foldre, kinyitottam, kivettem ket
tartalek zsebkendmet, aztan a zsebembl azt, amit
eppen hasznaltam, vegul pedig lehuztam a
nyakkendmet. Gondosan osszecsomoztam ket, majd
kerestem egy
okol nagysagu kovet, es a vegere kotottem.
Amikor elkeszultem vele, odatamasztottam a taskam
kozvetlenul a fal ala, raleptem, es igyekeztem egyik
kezemmel megkapaszkodni a hianyzo tegla helyeben,
mig a masikkal feldobtam a kovet a drotra.
A k veg nyakkend kotel felrepult, megcsavarodott a
szogesdroton, es csodak csodajara nem is szakadt el.
Legalabbis eddig.
Nagyot fohaszkodtam, es mivel tudtam, hogy a habozas
csak porolto a tett tuzere, belekapaszkodtam es
felhuztam magam a kerites tetejere.
Innen a magasbol aztan mar jobban szemugyre
vehettem a Huber-tanyat. A bezart kapun tul

gyongykaviccsal leszort ut vezetett a szeles

kocsifelhajtoig a kuria ele. A ketszintes haz ablakait
zoldre festett
zsaluk fedtek, az oriasi teraszon megteritett kerti
garnitura arulkodott a nemregiben elfogyasztott
reggelirl.
Nagyot nyeltem, es vegigfekudtem a tetn, kozvetlenul
a szogesdrot mellett. Leoldottam a nyakkend kotelet,
es tovabbi ot perc alatt felpecaztam magam melle a
taskamat is.
Ezzel gyakorlatilag kesz is voltam, hogy latogatast
tegyek a Huber-tanyan.
Gyorsan es fleg gondolkodas nelkul leugrottam a jo
ketmeteres magassagbol, es elegedetten ereztem, hogy
meg sem kottyant az ugras. Aztan meg elegedettebb
lettem, ahogy a haz mellett felcsillano uszomedencet is
eszrevettem. Istenem, de regen is usztam mar egy
nagyot!
Aztan szorosabbra rantottam az ovemet, es behuzodtam
a fak ala.
Ketsegkivul szeretek uszni, de semmi esetre sem viz
alatt es egy tizenot fontos kvel a nyakamon...
Ovatosan, fatol faig lopozkodva kozelitettem meg a
hazat. Mertem remelni, nem kovetnek el olyan
udvariatlansagot, hogy kutyakkal riztessek az udvart.
Mindenesetre kigomboltam a zakom, es kezem ugyebe
huztam a pisztolyomat. Biztos, ami biztos, kutyaharapas
ellen legjobb a 38-as Smith and Wesson.
A furdmedence korul jarhattam mar, amikor egyre
inkabb hatalmaba keritett az az erzes, hogy feleslegesen

ovatoskodom. Szinte a bromet egette a felismeres,

hogy a haz lakoi kirepultek a feszkukbl, es ha nagy
szerencsem van, nem orokre.
Ekkor mar futottam az epulet fele, mintha ettl fuggott
volna, hogy elerem-e ket vagy sem. Felrontottam a
lepcsn a teraszra, mikozben futo pillantast vetettem az
asztalon hagyott edenyekre.
Ha nem rohanok annyira, miutan elkapott a panik,
alighanem felfigyelek nehany aprosagra, amelyek
ketsegkivul gondolkodasra es megallasra
kenyszeritettek volna.
Mondom, normalis korulmenyek kozott.
Ez a nehany dolog a kovetkez volt: elszor is a
tanyerok szama. Legalabb tiz tanyer volt ugyanis a
hosszu
asztalon es mindegyikuk mellett hasznalt eveszkozok.
Masodszor arra az el nem hanyagolhato tenyre is
figyelnem kellett volna, hogy a reggelizk tobbek kozott
lagy tojast ettek.
Hogy mi koze mindennek a lagy tojashoz? Hat csak
annyi, hogy a tanyerokra kifolyt lagy tojas meg csak
akkor kezdett dermedni, amikor elfutottam az asztal
mellett.
Ez pedig koztudottan annyit jelent, hogy...
Egyszoval normalis korulmenyek kozott fel kellett
volna figyelnem ra.
Az ajtohoz ugrottam, es nem is csodalkoztam rajta,
amikor konnyeden kinyilott a taszitasom nyoman. Meg
csak nem is nyikorgott, mint a kisertetjarta hazakban
szokas.

Annyira ovatos azert voltam, hogy nem csuktam be

magam mogott. S bar a napsugar betort a szobaba, az
emeletre vezet falepcs kornyeken felhomaly
uralkodott. St kozvetlenul a lepcsfeljaro mellett
ejszakai
sotetseg.
A kuszobon tul megtorpantam, es szemugyre vettem az
oriasi hallt. A Huber-kuria hallja inkabb egy
nagyobb muzeum egyiptologiai gyjtemenyere
hasonlitott, mint videki tanyahazak bekes halijara. A
falakat
vegestelen-vegig alarcok, fenykepek es szegre akasztott
edenyek boritottak, es csak sejthettem, hogy jo nehany
targy nagyon hires leletek olcso masolata csupan.
A lepcsfeljaro sotetbe burkolozott reszen, ahogy
szemem hozzaszokott a felhomalyhoz, ket mumiat is ki
tudtam venni, akik ki tudja, miert, falhoz tamasztva
aludtak evezredes almukat.
S mivel semmi nem mozdult, ismet ram tort a remulet.
Mi lesz, ha...?
Aztan egyszerre csak valami furcsa kaparasszer zaj es
liheges toltotte be a szobat. Felkaptam a fejem, es a
sotet sarok fele neztem. Aztan a szememhez kaptam a
kezem, es ersen megdorzsoltem.
78
Az egyik mumia ugyanis eltolta magat a faltol, es
dormogve megindult felem.
Az els masodpercek vakremulete utan csaknem hangos
hahotara fakadtam. Ezzel akarnak ezek megetetni?
Engem?

A mumia fujtatva es horogve kozeledett. En meg

nyugodtan leultem egy szekre, es feltettem a labam a
szek mellett allo dohanyzoasztalkara. Zsebembe
nyultam, kihuztam egy cigarettat, majd gyufat es
ragyujtottam.
A mumia megtorpant, amikor latta, hogy a zsebem fele
kaparaszik a kezem, es tanacstalanul dormogott
valamit, amikor eszrevette, hogy csak cigarettara
gyujtok.
Ugy dontottem, itt az ideje, hogy megkezdjuk a
kommunikaciot.
Hallo, Amenhotep! mondtam konnyed, tarsasagi
modorban. Hogy van?
Ujra morgott valamit, es lassan ujra megindult felem.
Baratsagosan ramosolyogtam, es a masik szekre
mutattam.
Nem foglalna helyet? Gondolom, kenyelmetlen lehet
abban a goncben...
Ebben a szempillantasban felgyulladtak a villanyok, es
vakito feny ontotte el a szobat. A mumia megtorpant
es korbefordult. Ekkor vettem csak eszre, hogy a
mumia nem mas, mint egy ember nagysagu, mumia
formara
festett pajzs, amelyet egy voros szakallu, nagydarab
ferfi tart maga eltt. Most, hogy hatrafordult, lattam
csak
meg az alakjat, es biztos voltam benne, hogy
Halvorsson az, a folklorkutato.
Kinyitottam a szamat, hogy udvozoljem, amikor
valahonnan fentrl, a lepcsfeljaro tetejerl kemeny
hang

koppant a csendben.
Eleg volt, Knut!
A vorosszakallu eltartotta magatol a pajzsot, es
visszalepkedett vele a falhoz. Nekitamasztotta, majd
felem
fordult, es keresztbe tette mellen a kezet.
Elvettem rola a szemem, es felneztem oda, ahonnan a
hangot hallottam. Kozepmagas, szes ferfi nezett
velem farkasszemet.
No es a kezeben tartott katonai karabely.
Mivel vilageletemben udvarias fiu voltam, most sem
tehettem erszakot alaptermeszetemen. Felalltam,
meghajoltam, es a lassan lefele lepked karabelyra
sanditottam.
Hello, Mr. Szilagyi... hogy van?
Amig Szilagyi leert a foldszintre, a tobbiek is elbujtak,
ki innen, ki onnan. A hirtelenszke Yettmar egy
masik mumia mogul kuszott ki, mig a magas, fustos
kep, akiben Nikosz Karabinaszt sejtettem, a
lepcsfeljaro
alol maszott el. Osima, a japan pedig egyszeren csak
elttem termett, mintha egy japan kisertethistoriabol
lepett volna el. Odajottek hozzam, es szorosan
kozrefogtak. Szinte erintette a mellem a karabely csove.
Maga kicsoda? kerdezte Szilagyi.
Samuel Nelsonnak hivnak.
Motozd meg, Nikosz.
Felesleges mondtam. A bal honom alatt van egy
pisztoly es...

 Kuss! mondta a gorog. Es tartsd fel a kezed!

Engedelmesen egnek emeltem a mancsaimat.
Karabinasz
keze gyakorlatlan mozdulattal futott vegig rajtam. Ettl
a kutatastol alighanem a legfeluletesebben elrejtett
fegyver is nalam maradhatott volna. Elvette a
pisztolyomat, es a zsebebe dugta.
Leulhetek? kerdeztem konnyeden, amikor
lefegyvereztek.
A ferfiak tanacstalanul neztek egymasra, majd Szilagyi
bolintott.
Uljon.
Lecsuccsentem, es erdekldve pislantottam fel rajuk.
Hogy az ordogbe vettek eszre? Megiscsak van kamera
a kapun?
Nem valaszolt senki. Szilagyi odaadta a puskat a
japannak, maga pedig az asztalka szelere ult.
Kicsoda maga, ember?
Mar mondtam, hogy Samuel Nelson vagyok.
Ha nem tudna, ez itt maganterulet! Szigoruan tilos
errefele a maszkalas. Mit szolt volna, ha szo nelkul
leljuk, amikor atmaszott a keritesen?
Attol tartok, hogy nem sokat.
Mi az ordogot keres maga itt egyaltalan? Es hogy
jutott az eszebe, hogy csak ugy atmasszon a keritesen?
Nem tudtam kinyitni a kaput.
Eszerint ha maga nem tud kinyitni egy kaput,
bemaszik a tetejen, mi? Arra termeszetesen futyul, hogy
mi a
velemenye minderrl a haziaknak, mi?

Belattam, hogy el kell vennem legbizalomgerjesztbb

mosolyomat.
Ugyan, dehogy. Csakhogy surgs beszelnivalom van a
tulajdonossal.
79
Kivel?
Mr. Szilagyival.
Az arcizmuk sem randult, amikor kimondtam a nevet.
Mr. Szilagyival? Alighanem valami tevedes lesz a
dologban, fiatalember. Ez a Huber-tanya... Mit akar
maga attol a Szilagyitol?
Hatradltem, es hangsulyozott felsbbseges mosollyal
neztem vegig rajtuk.
Mieltt valaszolnek a kerdeseikre, mi lenne, ha
megismerkednenk? Mar mondtam, hogy Samuel Nelson
vagyok. On, ha nem tevedek, Mr. Peter Szilagyi?
Honnan veszi ezt?
Lebiggyesztettem az ajkam, es zavartalanul folytattam
az ismerkedest.
Mr. Halvorsson? Igazan nem nehez felismerni. Es Mr.
Osimat sem. Ezek szerint a hosszu, fekete arcu csak
Nikosz Karabinasz lehet, on pedig Mr. Yettmar.
Szoljanak, ha tevedtem volna!
Termeszetesen nem szoltak, csak alltak, mint a covek a
nyalokaban.
Celia Jordan hianyzik fordultam a szoba kulonboz
sarkai fele, es ugy tettem, mintha csakugyan azt
varnam, hogy elbukkanjon valahonnan. Es nem
latom Huber doktornt sem. Kulonben mindenki itt
van...
Talan csak...

Ebben a pillanatban hangos robaj hallatszott az emeleti

szobak fell, egy kozeptermet ferfi alakja bukkant
fel a fenti felhomalyban, es cseng hangon leszolt a
foldszintre:
Apa! Nezd csak, mit talaltam... Van itt ket, fel nem
hasznalt repuljegy, es arra gondoltam..
Elhallgatott, mert nyilvan furcsanak talalta a csendet.
Ujra felhangzott a robogas, es valaki lefutott a
keservesen nyikorgo falepcskon.
Apa! Mi van veletek? Mondom, hogy...
Ekkor pillantott meg bennunket. Eppen a legalso
lepcsfokon allt, es le akart lepni a padlora, amikor
vegre
felfogta, hogy idelenn tortent valami. Barnas
indianarcan arnyek futott vegig, amikor megpillantotta
Osima
kezeben a puskat es engem, a puskacs eltt. Nem
mondhatnam, hogy oromet keltett volna benne a
feltnesem.
Bennem az ove igencsak. Olyannyira, hogy puskat es
pisztolyt feledve felugrottam, feleje nyujtottam a
kezem, es alighanem sugarozhatott az arcom a
felindulastol
Renny! kialtottam, es valoban elontotte egesz
bensmet az orom. Renny! O, hogy az ordog vigye el
az
egeszet! Csakhogy megtalaltalak!
Nem tudom, Peter Szilagyi teamjenek mi okozta a
legnagyobb meglepeteseket az elmult ket evtized soran.
Megsem erhet talan a szerenytelenseg vadja, ha
megjelenesemet a Huber-farmon ezek koze szamitom.

Renny leeresztette hosszu kezeit, es valoban volt valami

majomszer a tartasaban. Furkesz barna szemei
azonban ritka ertelemrl tanuskodtak.
Ez... kicsoda? kerdezte, es ram mutatott.
Bemaszott a keritesen mondta Szilagyi, es megvonta
a vallat. Talan Kindler nyoman juthatott el
hozzank.
Termeszetesen nem kerulte el a figyelmemet ez a
mondat, csak meg nem tudtam, mit kezdjek vele.
Elnyomtam a cigarettamat, es a taskam fele nyujtottam
a kezem.
Megengedik?
Osima az oldalamba nyomta a puska csovet.
Csak semmi szamarsag!
Felkattintottam a taskat, es kivettem belle a kockas
fuzetet. Visszakattintottam, es letettem a fuzetet az
asztalra.
Ezt onoknek hoztam... Pontosabban Mr. Szilagyinak.
A gorog es Halvorsson erdekldve hajoltak a fuzet fole.
Mi az ordog ez?
Mieltt azonban hozzaerhettek volna, Szilagyi odaugrott
kozejuk, es felkapta az asztalrol.
Uristen! kialtotta. A naplom! A munkanaplom!
Ami ott maradt a...
Santa Monica egyetemen egeszitettem ki. Nyilvan
azt hitte, hogy elegett. Igaz?
Nem valaszolt, hanem belelapozott a fuzetbe, es nem
tudta eldonteni, hogy oruljon-e vagy essen ketsegbe.
Vegul is felnezett ram, es hatartalan ketsegbeeses volt a
szemeben.
Feltetelezem, hogy mindent elolvasott.

 Az utolso betig biztositottam joindulatuan

Mas is tud rola?
Egyelre nem.
80
Ez az a naplo, amirl beszeltel, Peter? kerdezte
komor keppel Karabinasz.
Szilagyi szo nelkul bolintott.
Akkor nincs min gondolkodnunk... El kell tennunk a
fickot lab alol.
Csend fogadta a szavait, es en ugy ereztem, nem szabad
idt adnom nekik, hogy hozzaszokjanak a
gondolathoz.
Nem sokra mennenek vele mondtam latszolag
nyugodtan.
Szilagyi elkeseredett keppel legyintett.
Persze hogy nem. Csak nem kepzelik, hogy idejon
anelkul, hogy masolatot csinaltatott volna rola! Nyilvan
a haverjai rzik es ha...
Nem fejezte be a mondatot, a tobbiek ugyis tudtak, mit
akart mondani.
Szilagyi ekkor mindenbe beletordve oldalba bokott.
Beszeljen, ember. Mik a feltetelei? Mi a fenet akar
egyaltalan?
Mieltt meg elkezddhetett volna az erdembeli
targyalas, tisztazni akartam valamit, mar csak azert is,
hogy
noveljem vele helyzeti elnyomet.
Maguk valamennyien egyutt vannak mondtam, es
elegedetten neztem vegig rajtuk. Csak nem
keszulnek valahova? Nem lennek meglepve, ha nehany
utlevelet talalnek a pancelszekrenyben, odafenn.

 Maga nem fog itt talalni semmit, legfeljebb a sajat

sirjat! sziszegte Osima.
Most mar biztos voltam a dolgomban.
Induljunk ki abbol, hogy mindent tudok mondtam
nyugodtan. Ez pedig gyakorlatilag annyit jelent,
hogy a kezemben vannak. Azt tehetek magukkal, amit
csak akarok.
A dolog nem ugy fest mondta Osima, es meg
ersebben az oldalamba nyomta a fegyver csovet.
Onok meg akarjak talalni az eltemetett vagy fold alatti
piramist. Es ha nem tevedek, Renny el fog repulni a
Voros Nap foldjere, ha szabad igy kifejeznem magam.
Tehat azert vagyok itt, hogy segitsek maguknak!
Na ne mondja! csufolodott Karabinasz. Azt hiszi,
szuksegunk van a maga segitsegere?
Azt.
Maga nem is bekepzelt. Eppen egy ilyen koszos kis
senki segitsegere lenne szuksegunk? Miert? Nem
mondana meg, hogy miert?
Villamgyorsan felkaptam az asztal sarkan allo
viragvazat az egyik kezemmel, a masikkal pedig
ugyanabban
a szempillantasban elloktem magamtol a puskacsovet. A
vazat a legkozelebb allo Halvorsson fejehez vagtam, a
puskat pedig kiteptem Osima kezebl. Amikor valaki
atkarolta hatulrol a nyakam, konnyeden, szinte vigyazva
allon torultem, majd amikor a zuhanast is meghallottam,
elmosolyodtam, es felejuk forditottam a puskacsovet.
Kezeket fel! Mindenki a falhoz! Te is, Renny! Renny
feltapaszkodott a foldrl, es odaallt a tobbiek melle.

Megvartam, mig Halvorsson is magahoz ter, es fejet

simogatva odaszedeleg a falhoz, akkor aztan
megkezdhettem a rovid lelkifroccsot.
Azt kerdezik, hogy miert van szukseguk segitsegre?
Nezzenek korul... Hat ezert!
Ezzel a hatasos mozdulattal az asztalra dobtam a puskat,
es visszaultem a szekbe.
Vigyek ezt a puskat a fenebe! Meg veletlenul elsul, es
kart tesz valamelyikunkben. Mr. Szilagyi... On itt a
hazigazda. Kerhetnek ontl valamit, kerem?
Megfordultak es odasomfordaltak hozzam. Ugy neztek
ram, mintha en is a Voros Naptol jottem volna, mint
Imu.
Mit akar, Mr....
Nelson segitettem ki.
Hat akkor, Mr. Nelson, miben lehetek a szolgalatara?
Ket napja, alig ettem valamit... es... meglattam odakint
a lagytojas-maradekokat. Ugye erti?
Mindig is sejtettem, hogy Rennynek van a legtobb esze
koztuk. A tobbiek ugyanis meg ersen
gondolkodtak, amikor mar ugetett is a konyha fele.
Amikor bekebeleztem a lagy tojasokat, kesz voltam
ismet a rendelkezesukre allni. Csakhogy nem voltam
egeszen biztos benne, hogy k is akarjak-e.
Mindenesetre hatradltem a szekben, es ragyujtottam
egy cigarettara. S mig ongyujtom langja a cigaretta
veget nyalogatta, lopva vegigkutattam ket.
Igaz, ami igaz, nem volt tulsagosan vigasztalo, amit
lattam. Azt hiszem, legbaratsagosabban meg Renny
nezett ram, talan azert is, mert korban allt hozzam a
legkozelebb. Hanem ami a tobbieket illeti...!

Szilagyi meg csak-csak, de a tobbiek ha olni tudtak

volna a tekintetukkel, azt hiszem, hamarosan belem
fagyott volna a lagy tojas...
Peter Szilagyi megvarta, amig meggyullad a cigarettam,
akkor aztan nekiallt a vallatasnak.
81
Szoval azt mondja, hogy szuksegunk van magara.
Igyekeztem nemi bizonyitekkal szolgalni.
Testrnek ajanlkozik?
Igy is lehet mondani.
Es ha nem tartunk igenyt ra?
Nem ragaszkodom a statushoz.
Ugy ertem, hogy egyaltalan nem tartunk igenyt
magara.
Ehhez tulsagosan sokat tudok.
Hm. Ez igaz... Kindler vonalarol?
Fontos ez?
Meg nem tudom... Lehet, hogy igen. Hogy jutott a
naplohoz?
Gondolkodtam egy pillanatig, es arra az elhatarozasra
jutottam, hogy jobb, ha nyilt kartyakkal jatszom.
Ebbl az ugybl ugyanis csak ugy tudok epen
kikeveredni, ha felhasznalom ket a sajat celjaimra.
Ehhez pedig
alighanem szintenek kell lennem. Legalabb 99
szazalekig.
Elnyomtam a cigarettam, es elrehajoltam.
Ide figyeljenek. Elszor is uljenek le, mert utalom, ha
nem kapok levegt. Masodszor, teszek maguknak
egy ajanlatot. Elmondok mindent, amit az ugyrl tudok,
es ha elmondtam, megismetlem az ajanlatomat. Ha

onok akkor is elutasitanak, veszem a kalapom, es soha

tobbe nem hallanak rolam.
Ezt akar most is megteheti mondta Karabinasz.
Azert megengedik, hogy elmondjam a mondokamat?
Szilagyi udvariasan meghajtotta a fejet.
Parancsoljon, Mr. Nelson. Ha mar igy all a helyzet...
Ujra ragyujtottam egy cigarettara, mert ereztem, hogy a
kovetkez mondataimon mulik minden vagy
legalabbis sok minden.
Elszor is Samuel Nelson maganhekus vagyok.
Ezt mintha mar hallottuk volna morogta leplezetlen
rosszindulattal Yettmar.
Tiz eve dolgozom a szakmaban, es meglehetsen jo
hirem van a masik parton.
Kepzelem...
Ahogy mondom, Mr. Yettmar. Es meglehetsen
tisztesseges fickonak ismernek. Mar amennyire egy
maganzsaru tisztesseges lehet.
Azaz sehogy mondta Osima.
Nahat, ennyire azert nem veszelyes a helyzet. Vannak
egeszen rendes fickok is a szakmaban, ha nehez is
elkepzelni. Es vegye hozza, Mr. Yettmar, hogy
tobbsegunk a bnozk ellen harcol. Csak hat mi is
emberek
vagyunk. Nyilvan teli hibakkal es felelmekkel.
Hagyja abba, mert meg elsirom magam morogta a
gorog.
Persze... Szoval sok kemeny ugyben vettem reszt az
elmult evtizedben. Nemegyszer igencsak a nyakamon
volt a kes. De mindig megusztam valahogy. Es ezt
tobbek kozott annak is koszonhetem, hogy a maffiat

messzire elkerultem. Ha meghallottam, hogy valamiben

benne van a csaladok keze, hat akkor biztos lehettek
benne, hogy Samuel Nelson nincs azon a kornyeken.
Tudjak, valahogy igy volt egeszseges.
Es maga ezt nevezi tisztessegnek?
Csak ovatossagnak, Mr. Karabinasz. Ha az allam nem
tudja felszamolni, st meg korlatozni sem a
mkodesuket, nem hiszem, hogy Samuel Nelsonra
varna a dicsseges feladat, hogy megtegye helyette.
Szivesen atengedem a dicsseget masoknak.
Folytassa...
A legutobbi idkben azonban nem voltam tulsagosan
ovatos. Talan fejembe szalltak a sikereim, talan csak
pillanatnyi kihagyas volt, nem tudom. Mindenesetre
beletapostam valakinek a lelkivilagaba. Mond valamit
maguknak az a nev, hogy Giraldini?
Szilagyi megrazta a fejet, egyedul csak a japan rancolta
ossze a szemoldoket.
Giraldini? Olvastam valahol. Valami nagymen a
keleti parton.
Hat igen. Csakhogy az a szo, hogy nagymen, enyhe
kifejezes. Giraldini az egyik legnagyobb csalad feje,
nagyobb hatalommal, mint az FBI. Tobb szaz kemeny
fiu lesi a parancsait.
Remlik valami.
Nos... sikerult Giraldini tyukszemere lepnem. Elszor
csillant meg valami erdekldesfele Szilagyi
szemeben.
Hogy csinalta?
82

 Eskuszom, hogy veletlenul... vagy legalabbis

majdnem veletlenul. Valakitl kaptam egy fulest, es
tovabbitottam illetekes helyre. Ezutan Giraldinit
bevarrtak nehany evre.
Csak?
Tobbre nem lehetett. Nem volt bizonyitek. Gondolom,
ismeri mar ezt a figurat?
Ismerem.
Szerencsemre, akitl a fulest kaptam, meghalt anelkul,
hogy engem be tudott volna moszerolni.
Hat akkor?
Nem ismeri Giraldinit. Amikor kijott a sittrl,
megindittatta a nyomozast. Ezer embere dolgozott
ejjelnappal
az ugyon. S tudja, mi lett a vegeredmeny?
Csak nem jottek ra, hogy maga...?
Ilyen egyszer azert nem volt a dolog. Kozvetlen
bizonyitekuk nem volt semmire, ezert Giraldiniek
kizarasos alapon kozelitettek meg a dolgot. S a vegen
csak harman-negyen maradtunk, akik tovabbadhattuk az
informaciot. Tudja, mi ilyenkor a szabaly?
Hat gondolom, ki kell nyirni mind a negyet.
Ugy van. Csakhogy Giraldini megsem ezt tette, hanem
magahoz hivatott, es megbizott egy feladattal.
Hm.
Mindjart erthet lesz minden. Elem tett egy fenykepet:
egy masfel-ket eves kisgyereket. Aztan megbizott,
hogy a fold alol is keritsem el a kolykot.
A csecsemt?
Pillanat. Csakhogy az a kep huszonket evvel ezeltt
keszult Santa Monicaban.

 Uristen!
Persze Giraldini leadott egy remtortenetet, bortonbe
kerult baratrol, htlen felesegrl, elhagyott
kisgyerekrl s a tobbi.
Maga persze elhitte!
Hulyenek nez, Mr. Szilagyi? Csakhogy kenytelen
voltam elvallalni az ugyet.
Kulonben kinyirtak volna, mi?
Valoszinleg, igy azonban nyertem egy kis idt.
Idt? Mihez?
Mindjart raterek. Pillanat... Szoval elkezdtem
nyomozni a kepen lathato kisfiu utan, es eljutottam
Santa
Monicaba. Megtudtam, hogy az egyetem leegett. Aztan
kezembe kerult az on naploja. Legvegul pedig
eljutottam onhoz. Erti mar?
Hat...
Nyilvan meg mindig nem erti, miert akarok segiteni
onnek. Hat figyeljenek ide valamennyien. Amikor
Giraldini rajott, hogy csak negy szerencsetlen paria
fujhatta be, gyakorlatilag alairta a halalos iteletemet.
Valoszin, hogy a tobbiek mar nem is elnek. Az en
kinyirasomat azonban rovidke idre elhalasztotta.
Szuksege
volt ugyanis valakire, aki megtalalja a fenykepen lathato
kisfiut, azaz teged, Renny. Tudta, hogy men vagyok
a szakmamban, es miutan halalra itelt, azt is tudta, hogy
nem sokat kockaztat. Ha kideritettem az ugyet, akkor is
raer megoletni. Az en jutalmam mindenkeppen nehany
golyo. St mar a fickot is kijelolte, aki az iteletet
vegrehajtja. Egy kis hapsit, fekete kalapban...

 Kezdem erteni mondta Szilagyi.

A dolgot bonyolitja, hogy a konkurens ceg, a Renzi
csalad is beszallt a jatekba. Elszor arra gondoltam,
hogy a kettt kijatszom egymas ellen, de vegul is le
kellett tennem rola. A kis kalapos figyeli minden
lepesemet. Ha sokaig targyalgatnek, kikeszitene.
Most is a nyomaban van? komorodott el Karabinasz.
Sikerult leraznom. De csak rovid idre.
Ertem.
Miutan olvastam a naplot, es mindent tudok, ket
lehetseg all elttem: vagy elmegyek Giraldinihez, es
elmondok neki mindent... ebben az esetben meg is
kapom a jutalmamat.
A golyot...
Ugy van. Vagy pedig es ez a masik lehetseg
megprobalok zold agra vergdni magukkal.
Elhallgattam, es a tobbiek is hallgattak. Osszerancolt
szemoldokkel meredt ki-ki a masikra vagy a foldre.
Ez az utolso es egyetlen lehetsegem folytattam.
Kulonben vegem.
Tehat onnek van szuksege rank dormogte Osima.
83
En inkabb azt mondanam, hogy kolcsonosen
egymasra vagyunk utalva mondtam. Csak nem
gondoljak
egy percig is komolyan, hogy sikerul vegrehajtaniuk a
programot egy olyan ficko nelkul, aki erti a dolgat?
Onok Giraldini es Renzi elleneben...?
Ki az a Renzi?
A masik ceg. Giraldini konkurense.
Szilagyi elgondolkozva nezett ram.

 Es on, on hogy talalja meg a szamitasat? Haboztam

egy icipicit, hogy feltarjam-e a kartyaimat teljes
egeszeben.
Nezzek mondtam ovatosan. En itt elveszett ember
vagyok. Csak akkor tudom felvenni veluk a harcot,
ha ismeretlen terepre csalom ket. Szamukra
ismeretlenre. Peldaul Egyiptomba.
Ott akar leszamolni veluk?
Ugy tervezem. Es ha rettenetes szerencsem lesz, maga
Giraldini es Renzi is meg fog jelenni a szinpadon.
Es ha meg nagyobb szerencsem lesz...
Elkapja ket.
Hat valahogy igy!
Es persze mi viseljuk az egesz kockazatat?
Ertsek meg, nem tehetnek mast. Meg ket-harom nap,
es az egesz maffia a nyakukon lesz. Fogalmuk sincs,
hogy mekkora veszely fenyegeti magukat. Ketharom
nap, es maguk mar nem lesznek eletben, Renny pedig a
maffia kezebe kerul. Erre merget vehetnek!
Lassan-lassan kezdtek felfogni, hogy nem a levegbe
beszelek.
A maguk egyetlen eselye az, ha hallgatnak ram. Es az
en egyetlen eselyem is. Ezert mondtam korabban,
hogy egymasra vagyunk utalva. Remelem, felfogtak
vegul is, hogy mirl van szo?
Egyszeren nem tudom elhinni duhongott
Karabinasz.
En viszont hiszek neki morogta a japan.
Hogy jutott Giraldini a kephez? kerdezte hirtelen
Szilagyi.

 Fogalmam sincs. Ezt onoknek kellene tudniuk.

Hallgattak egy darabig, majd Szilagyi megszolalt:
Alighanem Kindleren keresztul szivaroghatott ki a
dolog.
Kindler?
Maga olvasta a naplot. Akkor azt is tudnia kell, hogy
ki volt Kindler.
Gondolom, az a pasas, aki kihuzta a dugot a...
Ugy van.
Tehat megis arulo volt?
Szilagyi megrazta a fejet.
Abban az ertelemben, ahogy maga gondolja, nem.
Hat akkor?
Szenvedelye volt a fenykepezes. Lefenykepezte a
spermatartot elolrl-hatulrol, ahogy ezt be is vallotta.
Emlekszem ra.
Aztan visszaadta a negativokat.
Erre is emlekszem.
Csakhogy nem mindet. Nehanyat megtartott maganak,
elhivta ket, es feljegyzesei kisereteben beletette
az egeszet egy boritekba.
Tudja, hogy mi volt azokban a feljegyzesekben?
Nagyjabol. Nem jart messze az igazsagtol. Azt
kovetkeztette ki a kiserleteinkbl, hogy rajottunk a
titokra,
hogyan kell feleleszteni a mumiakat.
A marha!
Varjon csak, Nelson... Kindler meg is elegedett
ennyivel, es egyetlen lepest sem tett felenk. Csakhogy

nehany evvel ezeltt meghalt, es a hagyateka Renny

fenykepevel egyutt az unokaoccsenek jutott. A
fenykepet.
Rennyrl ugyancsak Kindler csinaltatta, es mondanom
sem kell ugyebar, hogy a mi megkerdezesunk nelkul.
Biztos volt benne a szerencsetlen, hogy Renny nem
mas, mint egy eletre keltett csecsemmumia.
Ki az ordog az az unokaocs?
Teljesen mindegy. Egy bizonyos Dalton. Mr. Dalton.
Sohasem hallottam ezt a nevet.
Addig mi sem.
Hogyhogy addig?
Ameddig nem jelentkezett...
84
Hogyan? Ez a Dalton jelentkezett maguknal?
Nehany honappal ezeltt.
Milyen korulmenyek kozott?
Hat... irt egy levelet.
Ide?
Igen.
Honnan tudta a cimuket?
Fogalmam sincs. Mindenesetre kaptunk egy boritekot,
amelyben elkuldte a spermatarto nehany
fenykepet... es termeszetesen egy levelet is.
Sejtem, hogy mi lehetett benne...
Termeszetesen penzt kert.
Sokat?
Milliokat.
Ejha. Es maguk?
Termeszetesen nem valaszoltunk. Ha valaszolunk,
beismertuk volna, hogy valoban azt tettuk, amivel...

hm... ez a Dalton meggyanusitott bennunket.

Hogyan reagalt ra?
Legnagyobb megdobbenesunkre sehogy. Ekkor
hataroztuk el kulonben, hogy a Huber-farmot erdde
alakitjuk at. Ekkor epitettuk a keritest is.
Ertem. Tehat Daltontol szerezte Giraldini az
ertesuleseit.
Gondolja?
Mashonnet honnan? Nyilvan a maguk Dalton baratja
kapcsolatba kerult a maffiaval. S ahhoz sem kell
nagy kepzeler, Mr. Szilagyi, hogy kitalaljuk, hol lehet
most ez a Dalton.
Neki azonban ugy latszik kellett.
Miert? Hol van? kerdezte ertetlenul.
Vagy a fold alatt, vagy a viz alatt mondtam. De az
is lehet, hogy betonba ontottek. Mindenesetre
egyvalamire merget vehet...
?
Hogy mar nem el. Giraldini nem az az ember, aki
hagyja, hogy a zsiros falatokat masok zabaljak fel.
Uristen! Nem mondana meg, hogy hol itt a zsiros
falat?
Ezen aztan mar kenytelen voltam hangosan kacaraszni.
Nezze, Mr. Szilagyi, azt hiszem, onnek csak halvany
fogalmai lehetnek a maffiarol.
Hat... igaz, ami igaz, nem vagyok szakert ezen a
teren.
Latszik is. Maguk, egyszer polgarok hajlandok a
maffiat holmi kozonseges bnszovetkezetnek nezni.
Pedig nem az, higgyek el!
Nem? Hat akkor mi a fene?

 Uzleti vallalkozas. Ahogy mondom. Csakhogy a maga

sajatos szervezettsegevel es nemkulonben sajatos
eszkozeivel!
Nem ertem, mire akar kilyukadni.
Csak arra, hogy a maffia is gondolkodik. Nem
feltetlenul rabolni vagy gyilkolni akar, st elssorban
nem
azt.
Hat mi a fenet?
Beszallni egy uzletbe. Es ha az uzlet legalis, annal
jobb.
Ember! Gondolkozzek! Hol van itt uzlet? Talan a
zsarolas?
Megraztam a fejem.
Ugyan! Ha csak errl lenne szo, Giraldini hagyta
volna az egeszet Daltonnak. Mit gondol, mit lehet
magabol kizsarolni?
Hat...
Nem akarok talalgatni. De higgye el, ezert Giraldini a
kisujjat sem mozditana.
Hat akkor miert?
Giraldini megtudta Daltontol, hogy maguk miben
mesterkednek.
Ez lehetetlen!
Legalabbis azt, amit Dalton sejtett. Hogy maguk
mumiakat elesztenek.
De hat... ez... szemenszedett... rultseg!
85
Csakhogy ezt Dalton nem tudta, kovetkezeskeppen
Giraldini sem tudhatja. Szamara egy a lenyeg;

beszallni valami zsiros uzletbe. Es barmi aron! Erti? Mr.

Szilagyi, ez a legfontosabb... Barmi aron!
De hat... mire szamit ez a Giraldini?
Nem tudom. maga sem tudja. De szamit valamire.
Talan arra, hogy a maguk modszerevel fel lehet
eleszteni az osszes mumiat, amit csak elkapartak
valaha is a homok alol. Talan azt hiszi, hogy a maguk
varazsszere gyogyszerkent is felhasznalhato. Ambar azt
gyanitom, t, Giraldinit csak egy erdekli: mennyi penzt
lehet kibanyaszni a maga kutatasaibol.
En meg mindig elkepzelhetetlennek tartom, hogy...
Ugyan mar, Mr. Szilagyi, mit tart
elkepzelhetetlennek? kerdeztem, es akaratom ellenere
ingerulten
csengett a hangom. Figyeljen csak ide, es
gondolkozzek Giraldini fejevel. Tehat... Megvan az
elixirem, es van
hozza egy mumiam. Abrakadabra... a mumia feleled.
Nagyot nyujtozik, es kimaszik a szarkofagbol. Erre
maga
odamegy hozza, es baratsagos kerdeseket tesz fel neki.
Eskuszom, maga megrult!
Nem en! Csak Giraldini vagyok. De folytatom tovabb.
Odamegy hozza, es azt mondja neki: Ide figyeljen,
Mr. Amenhotep, ez es ez a helyzet, on felebredt
evezredes almabol, szinten gratulalok, remelem, jol
fogja
magat erezni a huszadik szazad legvegen, az atomkor
hajnalan. Es remelem, halas nekunk, amiert
visszaterhetett ebbe az alomvilagba. Nos, talan ugy
tudna leroni feltamadasa miatt erzett halajat, ha

felvilagositana bennunket, hol talalhatok aranykincsek,

hol vannak meg elrejtett mumiak, egyszoval hol
erdemes egy kis maszek asatast folytatni. Erti, Mr.
Szilagyi? Az az erzesem, hogy Giraldini valami
ilyesmire
spekulal. Hiszen a maffia keze a nemzetkozi
mkincskereskedelemben is benne van, meghozza
konyekig.
rulet!
Akar az, akar nem, igy all a helyzet.
Na, es az a masik?
Renzi?
Alighanem.
Ugyanaz a teszta, mintha Giraldini lenne. Egyformak,
csak a nevuk mas.
honnan tudta meg?
Talan Daltontol. Lehet, hogy az a hulye, hazalni
kezdett a csaladok kozott. Az is lehet, hogy Renzi
tuntette
el, nem Giraldini.
Most, hogy lenyegeben mindent elmondtam, meg is
konnyebbultem. Az kezukben a dontes joga. Es csak
remelhettem, hogy ez a dontes kedvez lesz az en
szamomra is, ha egyaltalan lehet valami kedvez meg
ebben
a slamasztikaban...
Felemelkedtem es visszagyomoszoltem a revolveremet
a honom ala.
Ha nem haragszanak, jarok egyet odakunn. Remelem,
kutya nincs. Jo felora mulva visszajovok.
Hanyjakvessek

meg jol a dolgokat. En mar nem tudok tobbet mondani

maguknak. Mindenesetre hangsulyozom, hogy az
egyuttmkodes mindket fel szamara hasznos lenne. Ez
minden, amit elmondhattam.
S mar-mar meglendult a labam, hogy elinduljak kifele,
amikor kellemesen cseng hang torte meg a szavaim
nyoman tamadt csendet.
Azt hiszem, igaza van, Mr. Nelson. En mindenesetre
hiszek maganak...
Felkaptam a fejem, es a lepcsfeljaro fele neztem:
odafenn, az els emelet magasaban, mintha csak a
felhk
kozul lepett volna el, ket asszony allt egymasba
karolva.
Az egyik magas, karcsu, gesztenyebarna hajaban sz
csikokkal, s a hata mogul kiszrd feny elnyosen
emelte ki dus melleit, hervadasnak meg alig indult, erett
asszonyisagat. Mellette fiatal, tizennyolc-tizenkilenc
eves leany allott, aki talan az asszony vallaig erhetett.
Kisse hajlott tartassal pihentette szabad kezet a
lepcskorlaton, barna indianarcan nyugodt mosoly ult, s
amikor felreforditotta a fejet, hogy anyjara, Mrs.
Szilagyira, azaz Huber doktornre nezzen, az eles
fenyben kirajzolodo profilja egyiptomi reliefek istennit
idezte.
Ereztem, hogy megremeg a terdem, es onkentelenul
buktak ki a szamon a szavak.
Maga... maga kicsoda? Visszaforditotta a fejet, es ram
mosolygott.
Nem tudja? Renny testvere vagyok... Szethy.

Mintha reszeg lettem volna, tantorogtam kifele.

Mindenkeppen szuksegem volt egy kis friss levegre.
Kikovalyogtam a tavacska melle, es mar vagy
harmadszor kerultem meg, amikor odaert mellem. Alig
erintette talpa a gyongykavicsot, es en megis hallottam a
lepteit, attol a pillanattol fogva, hogy kisetalt a hazbol.
Ha szentimentalis lennek, azt mondanam, hogy a
szivemben visszhangzottak a lepesei.
86
Szerencsere azonban nem vagyok az, igy nem is
tulajdonithattam masnak, hogy meghallottam, mint
fejlett
halloerzekemnek.
Ugy legyen!
Odalepkedett mellem, es halvany mosollyal felem
nyujtotta a kezet.
Ugy illenek, hogy bemutatkozzam. Bar... ezt mar
megtettem a lepcs tetejen.
Bizonyara az en nevemet is tudja.
Hat persze mosolygott. Hiszen hallottuk, amirl
beszeltek odalenn...
Azert csak kezet nyujtottunk egymasnak.
Hallo, Szethy.
Hallo, Sam.
Csak igy egyszeren: Sam.
Meglehetsen dorzsolt fiunak tartom magam, de most,
mit tagadjam, zavarban voltam. Hiszen azt sem
tudtam, a fene vigye el, hogy voltakeppen kicsoda is .
Huber doktorn lanya vagy Imue? Faraok
leszarmazottja vagy egy idegen leny a Voros Nap
orszagabol?

Megsejthette zavaromat, mert kohintett egyet, es

elindult a haz tulso oldala fele, amerre meg nem jartam.
Nehany lepessel mellette termettem, de meg mindig
nem tudtam, hogy mirl is beszelgessek vele.
Szerencsere atsegitett a kezdeti nehezsegeken.
Maga... nem tudta, hogy letezem?
Tulajdonkeppen nem. Elkerulte a figyelmemet. Ebbl
is lathato, hogy rossz megfigyel vagyok.
Hogyhogy?
Mr. Szilagyi... azaz az edesapja... azaz...
Nevezze csak nyugodtan apamnak, hiszen en is annak
tartom.
Nos, hat az apja irt magarol a naplojaban.
Tulajdonkeppen csak kozvetve.
Kozvetve?
Igen. Azaz... annyit irt, hogy az edesanyja Renny
csecsemkoraban ismet... hm... hat, ize...
Teherbe esett?
Igen...
Nos, valoban, ez volnek en.
Es... honnan kapta a nevet?
Szethrl. A Sziriusz csillagrol. Tudja, ez volt a regi
egyiptomiak kedvenc csillaga. Es a legfenyesebb is.
hozta meg a Hapi aradasat, amely megtermekenyitette a
foldeket. Szeth nelkul nincs Egyiptom. Apa adta
nekem a Szethy nevet... Szethy, azaz Szeth, a Sziriusz
lanya.
Szep es kifejez bolintottam.
Akarcsak Rennye mondta. Re fia: Renny.
Hallgatva mentunk nehany lepest egymas mellett, aztan
hirtelen megallt, felem fordult, es megfogta a zakom

gallerjat. Felagaskodott, hogy arca majdnem az enyemet

erte. Haja surolta a nyakam, s valami enyhe,
szantalhoz hasonlo parfumillat utotte meg az orrom.
Maga fel tlem nezett a szemembe.
Oriasi barna szemei voltak. S barna szembogaraban
piros karikak forogtak, amelyek egyre nagyobbak lettek,
ahogy lassan elmerultem ebben a mindent elnyel
barnasagban.
Erszakkal szakitottam el rola a szemem, es ereztem,
hogy gyongyozni kezd a homlokom. Es azt is tudtam,
hogy aligha csak a San Antonio-i napsutestl.
Miert felnek? kerdeztem halkan.
Mert azt hiszi, hogy nem vagyok foldi ember.
Hat... ami azt illeti...
Ostobasag szakitott felbe. Eppen annyira az
vagyok, mint maga... Meg akkor is, ha...
Ha?
Ha az apam...
Nem folytatta, csak jott hallgatagon mellettem, amig
egy padhoz nem ertunk, amely egy magasra futtatott
szllugas alatt allott, nagyjabol a haz mogott. A lugas
mellett harsfak bologattak, s nehez leheletuk betoltotte a
kornyeket, vegervenyesen legyzve a Szethy testebl
sugarzo szantalillatot.
Leultunk, es eppen mondani akartam valami
ostobasagot, talan a harsakrol vagy valami masrol, mit
tudom
en, amikor eszrevettem, hogy konnyes a szeme, es
razkodik a valla, mintha sirna.
Ovatosan atkaroltam, es gyengeden magam fele
forditottam.

 Valami baj van, Szethy?

87
Megrazta a fejet, mire nehany konnycsepp repult ki a
szemebl, es eltnt a f kozott.
Semmi... csak...
Csak?
Meg soha eletemben nem beszeltem olyannal, aki
tudta volna, hogy en... hogy...
Es k?
k masok. Rosalinda az anyam, Peter pedig... nos,
igen, Peter... hat vegul is az apam vagy nevelapam.
A tobbiek pedig mintha csaladtagjaim lennenek.
Nagybacsik es nagynenik... Hiszen azota ismerem ket,
amiota
megszulettem.
Nem lehetett konny az elete, Szethy.
Mintha fajdalmasan elmosolyodott volna.
Gondolja? Azt hiszem, el sem tudja kepzelni, hogy
neha mi van a lelkemben. Es soha nem beszelhetek rola
senkinek!
De hat ott van az edesanyja, Szethy!
Lehajtotta a fejet, es az oleben osszekulcsolt kezeire
nezett.
Igen. Az edesanyam... Tudja, Sam, sokszor azon
toprengek, hogy szeretem-e igazan.
Lenne oka ra, hogy ne szeresse?
Megcsovalta a fejet.
Nem tudom. Csak neha olyan furcsa erzeseim vannak,
es furcsa dolgokra gondolok...
Mikre peldaul?
Hat... hogy joga volt-e hozza, hogy a vilagra hozzon?

 Joga? kerdeztem csodalkozva: Az emberek

altalaban nem szoktak jogrol filozofalni, amikor hm...
gyereket nemzenek.
Csakhogy engem nem nemzettek, erti? Nem is
rohatnek semmit fel neki, ha egy meleg tavaszi ejszaka
es a
mezn cirpel tucskok szeditettek volna meg. Csakhogy
en tudatos beavatkozas eredmenye vagyok... Jaj, de
undorito meg kimondani is!
A vegeredmeny ugyanaz.
Nem tudom, hogy valoban akart-e engem az anyam...
Erti? Engem!
De hiszen...
En csak egy kiserlet eredmenye vagyok. Renny
masolata. A biztositek.
Biztositek?
Hat persze. Ha Rennyvel tortent volna valami, vagy
tortenne, meg mindig itt vagyok en. Dublz, ha ugy
tetszik, vagy a masodik szamu tartalek rhajos.
Azt hiszem, tuloz, Szethy.
Egyaltalan nem. De ez most nem is fontos. Inkabb az
a problema, hogy nem tudom, valoban akart-e engem
az anyam, vagy csak... azt akarta, hogy sikeruljon a
kiserlet.
Meggyzdesem ellenere megprobaltam
megvigasztalni.
Nem hiszem, hogy okos dolgokon topreng, Szethy. Az
emberiseg jelents resze ugy jott a vilagra hogy
nem akartak, st egyenesen mindent megtettek annak
erdekeben, hogy ne jelenjek meg a siralom volgyeben.
Az azert egeszen mas!

 Miert mas?
Mert... Nem is tudom. Tudja, neha ugy erzem magam,
amikor az anyam megsimogat, vagy ha kedves
hozzam, mintha kitenyesztett csodanyul lennek egy
nagyon szepen berendezett, oriasi ketrecben. A gazda
neha
odamegy, es megsimogatja a nyuszi fulet. Es
termeszetesen buszke ra. Fnek-fanak eldicsekszik vele,
hogy mi
van neki, es hogy egyedul, egyes-egyedul hozta letre!
Azt hiszem, igazsagtalan az edesanyjahoz, Szethy.
Lehet. De kerdeznek en magatol valamit.
Tessek.
Maga ismeri a tortenetemet. Mondja meg nekem, mi
kesztette az anyamat arra, hogy a mehebe engedje
annak az embernek... az apamnak a magjat?
Hat ez bizony fogas kerdes volt, es aligha tudtam volna
ra meggyz valaszt adni.
Talan mert szerette az apjat mondtam toprengve.
Tudja, hogy az apjanak... illetve Mr. Szilagyinak
sohasem lehetett volna gyermeke?
Tudom. Mindent elmondtak nekem.
Az emberi lelek kiismerhetetlen, Szethy. A maga
edesanyja talan azt kepzelte, hogy igy az apjatol, illetve
Mr. Szilagyitol esik teherbe. Hiszen, mar
megbocsasson, de az az Imu vegeredmenyben egy
fikcio csupan.
88
Maganak lehet, de nekem megiscsak az igazi apam!
Ez is igaz volt, ketsegkivul.
Hallgattunk egy ideig, majd ujra megszolalt:

 Az apamrol, illetve nevelapamrol nincs mit

mondanom. Igazan olyan, mint egy igazi apa. Es a
lenyeget
tekintve bizonyara az is.
Na latja!
Csakhogy neki is a kiserlet a legfontosabb. Neha
rajtakaptam, amikor lopva vegigvizsgalt bennunket
Rennyvel. Valami rettenetes volt ilyenkor a
tekinteteben.
Rettenetes?
Hogy is mondjam? Valami, aminek nem lett volna
szabad ott lennie. Ugy nezett rank, mint
rabszolgakeresked
a rabszolgaira. Hogy megfelelunk-e egy bizonyos
celnak. Folyton ezt kutatta bennunk. Hogy
alkalmasak leszunk-e elrepulni a Voros Nap foldjere?
Persze elssorban Renny.
Azt hiszem, maga sokat kepzeldik, Szethy!
Maga mit tenne az en helyemben? Hiszen azt sem
tudom, hogy ki vagyok.
Az, akinek hiszi magat.
Jaj, Sam, hagyja ezeket az atkozott kozhelyeket! Hat
nem latja, hogy nem megyunk veluk semmire? Az en
esetem nem olyan, mint masoke. Nemcsak egy egyszer
arva lany vagyok, aki nevelszulknel cseperedett fel.
Az en apam harom es fel ezer eve halott.
Hat ez ketsegkivul sulyos problema.
Meg akkor sem tudnam, hogy mitev legyek, ha csak
egy negyezer eves egyiptomi ferfi lenne az apam.
Kepzelje el, ha tudja. Bar en azt hiszem, hogy Rennyn
es rajtam kivul senki nem ismerheti ezt az erzest. Egy

apa, aki evezredek ota halott! Es meg ha csak ez lenne a

problema... De az en apam nem is foldi ember... es az
sem biztos, hogy ember-e egyaltalan.
Persze hogy az!
Miert? Mert hasonlit rank? A majmok is hasonlitanak!
Az on... hm... apja osszehasonlithatatlanul
intelligensebb... volt... nalunk.
Ez nekem nem mond semmit. Ha intelligensebb, sem
biztos, hogy ember. Es legvegulre marad a
legfontosabb kerdes, hogy tudniillik ki vagyok en.
Lehajtottam a fejem.
Egy ismeretlen leny es egy ember keveredesebl
jottem a vilagra. Ez ketsegkivul emberi voltomra utal.
Hiszen allatnak es embernek koztudottan nem lehet
kozos utoda.
Na latja!
De azert ember sem vagyok egeszen. Nezze a fejem
ezzel lehajtotta a fejet, es felretolta a kontyat.
Olyan, mint egy dobokocka, csak joval nagyobb.
Tenyleg olyan volt.
Es nekem is olyanok a bordaim, mint a bortonracsok,
es nincsenek hangszalagjaim. Mit akar meg? Ember
is vagyok meg nem is.
Egeszen emberkent viselkedik mondtam zavartan
mosolyogva.
Persze, hiszen mindenre megtanitottak. De mar
gyermekkorom ota rettegve figyelem magam, hogy
mikor
tor ki bellem valami, ami nem emberi. Valami, amitl
jobban felek, mint barki...
Mire gondol?

 Nem is tudom. Csak amikor elszor meglattam az

edesapamat, akkor ereztem biztosan, hogy az
genjeibl is van bennem es nem is keves. Es hogy ezek
a genek uzenetet hordoznak, egy ismeretlen vilag
uzenetet. Es hogy egyszer... egyszer...
engedelmeskednem kell ennek az uzenetnek!
Maga latta az... apjat?
Imut? Termeszetesen. Miert ne lattam volna? St
tobbszor is...
Es mit erzett?
Hogy mit ereztem? kerdezte elgondolkodva.
Elszor, azt hiszem, csak undort...
Undort?
Csodalkozik? Meg csak kozepiskolas voltam. Es
sohasem szerettem a mumiakat, bar nevelapam
foglalkozasa reven bven volt alkalmam latni ket.
Egyszeren undorodtam Imutol. Borzalmas volt. Es
meg
borzalmasabb az a tudat, hogy ez a szornyseg, az
enyeszetnek es a hus romlandosaganak ez a szanalmas
peldaja pont az en apam. Meg most is osszeborzongok,
ha ragondolok!
Es kesbb?
89
Kesbb? Kesbb megnyugodtam, es sokaig elneztem
az uvegtet alatt. Vajon ki volt, es hogyan elhetett?
Szeretett-e valaha is, volt-e felesege, gyerekei... a
testvereim. Mulatsagos, mi?
Egyaltalan nem erzem annak.
Pedig az. Negyezer ev csaknem. Es az en igazi
apam!

A harsfakon nyugtatta a szemet, majd folytatta:

Kesbb aztan eszrevettem magamon valamit. Azt,
hogy nem olyan vagyok, mint Renny. Valahogyan mas.
Mas?
Renny csak a feladatnak el. Mindent azert csinalt,
hogy elmehessen a Voros Nap foldjere, es
megteremthesse az osszekottetest koztuk es a fold
kozott. Tudja, neha egyszeren felek tle.
Rennytl? Bolintott.
Tle. Sohasem felejtem el, hogy egyszer, amikor meg
altalanos iskolaba jartunk, mit mondott.
Mit mondott?
Valami csetepate tort ki a gyerekek kozott, amilyen
szinte nap nap utan elfordul abban a korban. Eleg az
hozza, hogy az osztalytarsai valami miatt Renny ellen
fordultak, es elagyabugyaltak. Na nem komolyan, csak
kapott nehanyat. Renny sirva rohant haza, es ahogy
vissza tudok emlekezni, csak ugy razta a duh. Es
megallas
nelkul orditozott, hogy leszamol azzal a piszok
bandaval, menjen csak vissza a Voros Nap foldjere,
levezeti
azokat ide, es kiirtatja veluk az egesz emberiseget. En
akkor ezt valahogy el is tudtam volna kepzelni rola.
Ostobasag! Hiszen kisfiu volt meg akkor.
Tudom. Csak nem birom azota sem elfelejteni a
duhong es fenyeget Rennyt.
Gondolja, hogy ez jelent valamit?
Nem tudom. Egy azonban ketsegtelen: Renny az
apjara utott, en pedig az anyamra. Persze igy nagyon

banalisnak es hetkoznapinak hangzik: azt hiszem, hogy

Rennyben az apai genek dominalnak, bennem pedig az
anyaiak. Renny olyan akar lenni, mint k, en pedig
ember. Mint ahogy mindig is az szerettem volna lenni.
Alighanem ez volt az oka annak is, hogy sohasem
sikerult igazan kozel kerulnunk egymashoz. Az
erdekldesunk is egeszen mas.
Maga mit tanul? kerdeztem megkonnyebbulve, hogy
talan sikerul elterelnem a figyelmet nyomaszto
onvallomasarol.
Orvostanhallgato vagyok.
Es Renny?
O, Rennyt minden erdekli. Egyszerre jart technikai
fiskolara es bolcseszetire. Renny el lexikon. Hiszen
neki mindent tudnia kell. Be kell szamolni azoknak,
rolunk!
Hirtelen hozzam fordult.
Es maga?
Mit en?
Miert magandetektiv?
Kerdezzen konnyebbet. Valamibl csak meg kell elni.
Szereti, amit csinal?
Mikor hogy. Neha a tarsadalmi igazsag elharcosanak
kepzelhetem magam.
Ne gunyolodjek.
Nem gunyolodom.
Es most?
Most? Egyszeren a bromet mentem.
Gondolja, hogy sikerulni fog?
Megprobalom. Bar a helyzetem egyaltalan nem
rozsas.

 Hany eves maga, Sam?

Harminc. De miert fontos ez?
Nem tudom. Van felesege?
Csak volt. De ne beszeljunk rola.
Ahogy akarja. Mit gondol, el fog repulni Renny?
Ha a raketa mkodik es megtalaljuk, igen. Sajnalja?
Furcsa kis mozdulatot tett a kezevel.
Persze, azazhogy... nem is tudom. Mondtam mar,
hogy sohasem alltunk tul kozel egymashoz. Es vegul is
neki a boldogsagot jelenti, ha elmehet... es azt hiszem, a
tobbieknek is.
Es maga?
90
En szeretnek teljesen ember maradni. Egeszen ember.
Es a kockas bordaimat is szivesen elcserelnem
egyenesekre.
Aztan egyszerre csak elkomorult az arca.
Azert felek egy kicsit mondta. Felek Rennytl. Es
feltem a foldet, es az utobbi idben egyre
gyakrabban gondolok arra a napra, amikor Renny azt
uvoltotte, hogy kiirtja az emberi fajt.
Ekkor magam szamara is varatlanul, feleje nyultam, es
kezembe vettem a kezet.
Az mar nagyon regen volt, Szethy... Hiszen Rennyt is
idekoti minden...
Persze, persze morogta zavartan, es felallt, hogy
visszainduljunk a hazba. Renny el fog repulni. Es en
nem tudom, hogy latom-e meg valaha...
Lassan mentunk a lugason at, es nem mondhatnam,
hogy kellemetlenul ereztem magam.

Talan azert is, mert ameddig a hazhoz nem ertunk, nem

huzta ki a kezet a kezembl.
A felora letelt, es en ujra ott ultem veluk szemben a
hallban. Mindenki ram nezett, mintha most latnanak
elszor, es en megprobaltam olvasni a tekintetukbl.
Mieltt azonban meg barmit is kiolvashattam volna,
Peter
Szilagyi felallt, mintha ertekezleten lenne, es
megkoszorulte a torkat.
Kedves Mr....ize...Nelson. Ostobasag lenne, ha
hosszasan fejtegetnem a dolgokat. Ize... Arrol van szo,
hogy vegeredmenyben kenyszerhelyzetben vagyunk. S
bar maga, hogy ugy mondjam, ajtostul tort a hazba, es...
hm... hat... hogy ugy mondjam, hivatlanul is, megis,
nincs mas valasztasunk, mint hogy megbizzunk onben.
Az
elmult feloracskaban kisse elbeszelgettunk... es hm...
arra a megallapitasra jutottunk, hogy nincs okunk nem
hinni maganak. Vegul is sokat ugysem kockaztatunk.
Na. Ennyi az egesz.
Gondolkodtam, hogy en is felalljak-e, aztan vegul is
ulve maradtam.
Majd a jov ad ra feleletet, hogy jol dontottek-e
mondtam, es ereztem, hogy oriasi k esik le a
szivemrl.
Mindenesetre rajtam nem fog mulni a dolog...
Milyen dolog? kerdezte hirtelen Renny, es
kivancsian ram szegezte diobarna szemet.
Hat... ha minden ugy sikerul, ahogy szeretnem,
valamennyien meg leszunk-elegedve. Maga elrepul, a

kiserlet tehat sikerrel jar, a tudomanyrol es az emberiseg

esetleges jovjerl nem is beszelve.
Es maga?
En csak ezutan jovok. De remelem, hogy az en
dolgaim is elsimulnak, mikent a hullamok Giraldini es
Renzi felett.
Ez meglehetsen kolti kep volt mondta Huber
doktorn elismeren.
Pedig egyaltalan nem volt az. Nagyon is komolyan
gondoltam, hogy a Nilus hullamai egyszer csak
elsimulnak Giraldini es Renzi holtteste felett.
Mert ha nem, valoszin, hogy en kerulok oda.
Amikor vegul is tisztaztuk a helyzetet, elerkezettnek
lattam az idt, hogy raterjek a dolgok reszletesebb
taglalasara.
Mikor akarnak indulni? kerdeztem.
Nagyjabol egy het mulva mondta Szilagyi. Ekkor
unnepeljuk ugyanis Renny huszonkettedik
szuletesnapjat.
Van ennek valami kulonosebb jelentsege?
Hat... tulajdonkeppen nincs. Csak... amikor... szoval
amikor Renny megfogamzott, megfogadtuk, hogy
amint befejezi egyetemi tanulmanyait, elinditjuk...
Roviddel huszonkettedik szuletesnapja utan.
Meg mindig nem ertem, hogy miert eppen akkor.
Mert... Nezze csak, Mr. Nelson... Egyszeren
fogalmunk sincs rola, meddig tarthat az ut.
Kezdtem kapiskalni a dolgot.
A maga naploja szerint Imu es a tobbiek sem voltak
oregek.

 De tul fiatalok sem. Mindenkeppen udvos lenne, ha

Renny minel elbb el tudna indulni. Arrol nem is
beszelve, hogy barmelyik pillanatban felfedezhetik a
piramist.
Ez ketsegkivul igy volt.
Ekkor mar nagyjabol keszen voltam a tervemmel.
Hallgassanak ide kezdtem. Szereny szamitasaim
szerint van meg harom-negy napunk. Hacsak nem
tevedek.
Amennyiben?
91
Amennyiben Dalton el.
Lattam rajtuk, hogy nem tudnak kovetni.
Figyeljenek ide mondtam turelmesen. Dalton
elkezdett hazalni a maffianal a titokkal, es k megoltek,
igaz?
Igaz.
Legalabbis ez volt az elmeletunk. S arra alapitottuk,
hogy ha nem igy lenne, Giraldini vagy Renzi mar
megszerezte volna Daltontol az onok cimet, es mar
napokkal vagy hetekkel ezeltt ideerkezett volna. St
akkor
meg sem bizott volna engem Giraldini. Daltont tehat
kinyirtak, mieltt meg kiszedtek volna belle a cimet.
Tiszta sor.
De van egy nagy hibaja.
Micsoda, az istenert?
Az, hogy egyaltalan nem biztos, igy tortent-e a dolog.
Lehet, hogy Dalton a foglyuk, es megprobalja
atverni ket. Hallgat a maguk cimerl. A kerdes csak az,
hogy meddig. Lehet, ha megfenyegetik, kopni fog.

Ezzel is szamolnunk kell.

Mit tanacsol, Mr. Nelson?
Sokaig nem habozhatunk. Mondjuk... adjunk
magunknak ot napot. Hogy allnak a csomagolassal?
Nagyjabol minden kesz.
Vizumok?
Rendben.
Akkor mar csak az enyem hianyzik... De en is
megszerzem vagy itt, vagy ott...
Ugy erti, hogy odaat?
Termeszetesen. Jobb, ha ritkabban mutatkozom a
varosban. Van ugyanis egy ismersom... Alacsony,
elegans kis ember, fekete kalapban. S atkozottul nem
szeretnek talalkozni vele.
A hajnal els sugarai beszoktek a szobamba a spaletta
resei kozott, es kivertek az almot a szemembl.
Csendben feloltoztem, leosontam a lepcsn, felkaptam
az asztalrol ket ottfelejtett kekszet, es a fogam kozott
morzsolgatva kileptem az udvarra. Csak remelhettem,
hogy nem az egereknek tette ki valaki mereggel
meghintve. Futottam vagy ket kort a tavacska korul,
aztan leultem a partjara. Gondoltam, hogy egyedul
leszek,
de nem szamoltam a bekakkal. Oriasi, zold brekeke ult
velem szemben a tavacska szelen: latszott rajta, hogy
mesterseges telepites. Dolyfosen bamult ram gulu
szemeivel, nyakan luktettek a hartyak, hatso laba nehaneha
idegesen megrandult.
Nehany masodpercig farkasszemet neztunk, majd ugy
latszik, megunta a dolgot, mert hangos csobbanassal a

melybe merult.
Megreccsentek mogottem a szllugas nemregen vagott
es foldre hajitott vesszi, amelyeken en is
keresztullepkedtem, mikozben levonultam a partra.
Hatraneztem, Renny allt mogottem.
Jo reggelt! mondta baratsagosan, es lehuppant
mellem. Mindig ilyen koran kel?
A mestersegemmel jar. Van, amikor egesz ejjel le sem
hunyhatom a szemem.
Kepzelem. Sokat olvastam a maganhekusokrol. Nem
fenekig tejfel az eletuk.
Hat nem. Na es maga?
Hogy n miert kelek koran? Nem is tudom. Nem
vagyok jo alvo. Mostanaban meg kulonoskeppen nem.
Az utazasra gondol?
Arra is es mindenre. Magamra peldaul. Hogy ki
vagyok, es miert teszem, amit teszek.
Es mire jott ra?
Azt hiszem, semmire. Pedig megprobaltam megtudni
mindent.
Imutol?
Igen. Az apmtol.
No es?
Hat... sokkal nem lettem okosabb. Bizonyara tudja,
hogy Imu csak hologram. Haromdimenzios felvetel.
Ugyanazt ismetli a szerkezet.
Az apja... illetve Mr. Szilagyi naploja szerint maga
egyszer azt mondta, hogy Imu valaszolt a kerdesere.
Szomoruan razta meg a fejet.
Azt akkor csak ugy gondoltam. Hiszen tudja, hogy
akkor meg gyerek voltam. Bizonyara kerdeztem

valamit tle, aztan ugy ereztem, hogy az en kerdesemre

valaszolt. De hogy valaszolhatott volna? Hogy
valaszolhatna valaki harom es fel ezer ev tavlatabol?
92
Azota is... Azota is talalkozott vele?
Persze. Majd minden este. Kivulrl tudom minden
szavat.
Ne haragudjon, Renny... hogy tudja mkodesbe hozni
a szkarabeuszt?
Egyszeren. Foleje tartom a tenyeremet.
Tehat nem kell hozza ivfeny?
Miert kellene? Ugy latszik, van bennem valami, ami
meginditja az automatikai. Nyilvan igy terveztek.
Emiatt kulonben sok bajom volt mar.
Mi miatt?
Hat, hogy van bennem valami... Kepzelje csak, ha
megfogok egy exponalatlan filmet, total tonkreteszem.
Csak azzal, ha megfogom. Utana olyan lesz, mintha
kibontottak volna.
Valami sugarzas lehet.
Olyasmi. Csak nem lehet merni. Nyomot hagy, es
megsem lehet merni. Csodalatos, mi?
Hat... szinten szolva, nem nagyon ertek az
ilyesmikhez.
Ne feljen, nem veszelyes. Tudtommal meg senki nem
betegedett meg tlem. Meg az anyam sem, vagy
legalabbis, akit annak mondanak.
Megutotte a fulem a szavaiban lev furcsa mellekzorej.
Miert? Hiszen valoban az anyja.
Az anyam? Nem tudom... Mindenesetre hozott a
vilagra.

 Gondolom, a kett ugyanaz.

Gunyos mosollyal nezett a szemembe.
Ugy gondolja? Akkor hat a lombikbebinek is a lombik
az anyja?
Lombikbebi nincs.
De lesz. Biztosan lesz. Akkor majd vitatkozhatnak,
hogy ki az anyuka. Gondolja, megkivanjak majd a
kicsitl, hogy kezit csokolomot koszonjon a lombiknak,
amelybl a vilagra jott?
Nem vagyok szivbajos, de sertette a fulemet a hang,
ahogy az anyjarol beszelt.
Ne feledje, Renny, a maga anyja el ember!
Persze... Csakhogy maga se felejtse, hogy sajat
maga osztotta ki sajat maga szamara a lombik szerepet.
Es vallalnia is kell erte a felelsseget!
Maga nem szereti az anyjat?
Haragosan megvonta a vallat.
Miert szeretnem? Halas vagyok erte, hogy a vilagra
hozott. Megvedenem mindenki ellen. Erre kivancsi?
Es az apja?
Szilagyira gondol? O, hat hozza meg annyi kozom
sincs, mint az... anyamhoz. Nevezzuk most mar igy, jo?
Anyam nincs es nem is lesz! De apam van!
Imu?
Igen. .
De hiszen...
Tudom, mit akar mondani. Hogy Imu halott. De hatha
nem az?
Maga megrult!
Vagy nem veglegesen az? Mit tud maga es en is
azokrol? Az enyeimrl? Hatha ott mar nincs is halal?

 Ne feledje, hogy k is megoltek egymast!

Es ha fel tudjak tamasztani a halottakat?
Gondolom, arra akar kilyukadni, hogy szivesen
magaval vinne Imu mumiajat.
Termeszetesen. Bar tudom, hogy egyelre lehetetlen.
Es aztan... aztan mit csinal?
Osszehuzta a szemet, majd felreforditotta a fejet.
Termeszetesen megteremtem a kapcsolatot az
emberek es az enyim kozott.
Igy mondta, amit mondott: szorol szora. S ez az egesz
egyre kevesbe kezdett tetszeni nekem.
Talan eszrevehetett rajtam valamit, mert szelesen
elmosolyodott, es megveregette a vallam.
Borzasztoan orulok, Sam, hogy velunk tart. Maga
valahogy biztonsagot ad nekunk. Maga nelkul talan
soha
nem ernek el a Voros Nap foldjere.
Aztan ram kacsintott, felugrott es elkocogott a park
fakkal bentt vege fele.
En pedig tokeletesen egyedul maradtam volna
gondolataimmal, amelyek csipkedni kezdtek az
agyamat,
mintha voroshangyabolyba dugtam volna, ha nem
bukkan fel a beka ujra a kozelemben.
Ram kacsintott es elvartyantotta magat. Tudj' isten,
miert, de ettl sem tudtam megnyugodni.
93
Esteledett, es en ujra Szethyvel ultem a lugasban. A
hold oriasi tanyerja eppen akkor kelt fel San Antonio
felett, ugyhogy ezt az estet az isten is szerelemre
teremtette.

Persze, ha volt az embernek kivel szerelmeskednie.

Szethy felhuzta a labait a padra, es terdere simitotta
szoknyajat. A feltamado ejszakai szell meglobogtatta
furtjeit, s a holdfeny elesen kirajzolta furcsa formaju
koponyajat.
Kerdezhetek valamit? tortem meg a holdfeny
varazsat.
Ram nezett, es szotlanul bolintott.
Maga is szokott talalkozni az... apjaval?
Peterrel?
Nem. Imuval.
Igen... Neha igen.
Mikor?
Hat... ha Renny megengedi.
Miert? Rennytl fugg, hogy...
Tle. Barmennyire furcsa is, tle. Mar
gyerekkorunkban igy alakult a dolog.
Furcsa.
Lehet. Talan akkor nekem is az volt, de azota
megszoktam. Most mar olyan, mintha mostohatestverek
lennenk, akiknek egy az anyja, de mas-mas apa
nemzette ket. Nekem az apam, Peter, neki pedig Imu.
Es... maga... nem hozta sohasem mkodesbe a
szerkezetet?
A szkarabeuszt? Dehogynem. Amikor meg kicsi
voltam. Neha nekem is megengedte Renny, hogy foleje
tartsam a kezem. Ilyenkor aztan hamarosan megjelent
Imu vagy a Voros Nap vilaga, vagy az si Egyiptom.
Hiszen azert bennem is ott vannak azok a genek!
Erzi is ket?
Szomoruan megrazta a fejet.

 Nem hiszem. Sohasem vettem eszre. Amiota az

eszemet tudom, embernek erzem magam. S az a masik
vilag olyan nekem, mintha meseben olvastam, vagy
moziban lattam volna. Eppen a forditottja vagyok
Rennynek.
Es... gondolja, hogy Renny... teljesiteni fogja a
kuldeteset?
Hiaba, nem tudtam kormonfontabban megkerdezni,
amit tudni szerettem volna.
Szethy vegigsimitott a hajan, es csuggedten lelogatta a
kezeit.
Csak egyet tehetunk, hogy bizunk benne... Valaszolni
sajnos nem tudok ra. Az utobbi idben, hm...
meglehetsen eltavolodtunk egymastol.
Elhataroztam, hogy szinte leszek, brutalisan szinte.
Nezze, Miss Szilagyi kezdtem , nem tudom,
tudjak-e, hogy valamennyien a tzzel jatszunk. Es ha
minden igaz, akkor ehhez a tzhoz a nuklearis energia, a
lezertechnika es minden egyeb csak artatlan
szentjanosbogar-feny. Amikor megtalaltam Mr. Szilagyi
naplojat, es vegigolvastam, szinten mondom,
vegigborzongott a hatam a gyonyorsegtl. Nem, nem
Giraldini meg a masik ficko miatt. Az egeszen mas
teszta... Engem is elkapott a nagy lehetseg varazsa.
Kapcsolatot teremteni foldon kivuli ertelmes lenyekkel,
akik raadasul meg hasonlitanak is rank. Megtanulni a
kulturajukat, atvenni technikajukat, civilizaciojukat!
Oriasi dolog lenne... ha lenne. Csakhogy azota alaposan
megcsappant az optimizmusom.
Renny miatt?

 Ahogy mondja. A naplobol ugyanis nem derult ki,

hogy kicsoda Renny. Amikor olvastam, egy kockafej,
barna kis kolyok ugralt a szemeim eltt, egy atomkori
Jezus Krisztus, aki elhozza az emberiseg nagy
pillanatat.
Azota azonban, sajna, nagyot valtozott a helyzet.
Gondoltam.
Furcsa, hogy eppen maganak mondom ezt, aki... hat
vegul is ugyanolyan anyagbol keszult, mint Renny.
Megis el kell mondanom. Egyszeren nem bizom a
fickoban... Es mar nem is tudom, szeretnem-e igazan, ha
felrepulne oda es beszamolna nekik. Apropo... Nincs
valami elkepzelese, hogy miert lett Renny olyan,
amilyen... Miert kezdte gylolni vagy ha azt eppen nem
is, de mindenesetre megvetni az emberiseget?
Csuggedten megrazta a fejet.
Persze hogy nem tudom. Talan azert, mert Renny
mindannyiunknal jobban ismeri a tortenelmet. Az
emberiseg tortenetet. Csoda-e, ha egyszer s mindenkorra
kiabrandult bellunk?
Igy mondta, hogy bellunk. Kenytelen voltam en is
megrazni a fejem.
Persze hogy nem csoda. Csak ez meg eppenseggel
nem ok arra, hogy a ficko a nyakunkra szabaditsa azt a
masik vilagot.
94
Gondolja, hogy... esetleg megtenne?
Elfordulhat. Megtortenhet, hogy a maga testvere nem
azt teszi, amire azok odabenn szamitanak. Esetleg

eppen az ellenkezjet. S akkor en, Samuel Nelson

leszek az emberi faj hohera... Legalabbis atvitt
ertelemben.
Mert most rajtam fordul meg minden... Ha ot perc
mulva eltnnek innen mindorokre, vege lenne a nagy
kisertesnek. Egyedul nem boldogulnanak soha!
Akkor miert nem megy el? kerdezte csendesen, es
elforditotta a fejet.
Magam szamara is furcsan es idegenul jottek a szamra a
szavak.
Visszatart valami mondtam.
Micsoda?
Egy barna szempar meg egy kockafej...
Elismeren pillantott ram.
Maga aztan tud udvarolni!
Az oriasi hold ott logott San Antonio felett, mint egy
felfujt luftballon, s mintha biztatott volna, hogy rajta,
Sam, rajta!
Igy tortent, hogy megfogtam a kezet, es nem huzta el,
atoleltem, es nem huzodott el tlem,
megcsokoltam, es visszacsokolt.
Aztan kesbb a vallamra hajtotta a fejet, es konnyek
kozott suttogta:
O, Sam... Vegre, vegre megtalaltalak!
A hold elegedetten vigyorgott San Antonio felett, en
pedig rettenetesen szegyelltem magam. Egy fikarcnyit
sem voltam szerelmes Szethybe, es most megis itt
fekudt a karjaimban. Talan valami foldontuli vonzas
aradt
belle, amelynek nem tudtam ellenallni, talan csak a
tisztasaga volt az, ami megfogott.

Meg ma sem tudok valaszolni ra.

95
VI. A NAPBARKA
A baj ott kezddott, hogy nem volt vizum az
utlevelemben.
A hatosag embere elhlt keppel nezett ram, es meg arra
is keptelen volt, hogy leeressze a kezet, amelyben ott
gunnyasztott a belepest szentesit pecset.
Maganak nincs vizuma morogta halkan, mintha
maga sem hinne, amit lat, es ovakodik hangosan
kimondani balsejtelmeit. Maganak nincs vizuma,
ember!
Nincs hagytam ra elegedetten, mert a szemem
sarkabol lattam, hogy az expedicio tobbi tagja minden
komplikacio nelkul eltnik a repulter forgatagaban,
miutan atjutott az utlevel- es vamvizsgalaton.
Emberem segelykern a szomszedjara nezett, aki
azonban nem ohajtott eszrevenni semmit. Egy
szemuveges,
magas holgy uti okmanyai fole hajolt, majd egy hosszu,
gepelt listat nezegetett elmerulve.
Lehajoltam a pasashoz, es igyekeztem a szemebe nezni.
Ide figyeljen, fnok mondtam neki. Nem volt
idm odaat vizum utan szaladgalni. Szeretnek bejutni
ebbe az orszagba... ami pedig...
Remulten ram villantotta a szemet, majd a szaja ele tette
az ujjat.
Elvettem egy szazdollarost, konnyeden osszegyurtam
ket ujjam kozott, es a vekony papirrudat odaejtettem
az orra ele. A masik ekkor unott arccal felnezett, es
mintha talalkozott volna a tekintetuk. Elrenyultam,

megpockoltem a papirrud veget, s az elegans szalloval

bezuhant a szek ala, amelyen emberem ult.
Az utlevelvizsgalo osszehuzta a szemet, es felemelte a
hangjat.
Miert nem valtott odaat vizumot? A halaleset miatt?
Azert hagytam ra. Fanyalogva forgatta az
utlevelemet.
Nem szeretjuk az ilyesmit mondta, es megcsovalta a
fejet. De hat egy-ket esetben kivetelt tehetunk.
Mennyi ideig szandekozik az orszagban maradni?
Kabe egy hetig.
Ohajt valakivel kapcsolatba lepni?
Nem ohajtok. Kizarolag a piramisokra vagyok
kivancsi.
Penze van?
Elvettem a csekkfuzetemet, es megmutattam.
Biccentett, es belecsapta a pecsetet az utlevelembe.
Egy het. Hat akkor erezze jol magat nalunk, Mr.
Nelson!
Fogtam a cuccom, es kigyalogoltam a nagycsarnokba.
Meg sem lepdtem tulsagosan, amikor a kijarat eltt
nekiutkoztem valakinek.
Kis, elegans emberke volt, nyakkendben, fekete
kalapban.
Hello, Sam mondta, es megemelte a kalapjat.
Hogy van?
Hello, Benny. Mikor erkezett?
En mar tegnap. Azota itt vagyok, es magat varom.
Tudhatta volna, hogy csak ma jovok.
Megvonta a vallat, es elmosolyodott.

 Idm van, es szeretem nezni a repulket. Kulonben

hogy van?
Trheten.
Gondolom, bemegy a varosba?
Szeretnek.
Foglaltam maganak szobat.
Nagyon kedves, Benny.
Szot sem erdemel. Bevihetem a city be?
Hat, ha arra tart...
Engedelmesen kovettem, amint atkacsazott az epulet
eltt varakozo gepkocsik tomegen, es odafurakodott
egy oriasi, fekete batarhoz.
Itt is vagyunk mondta elegedetten. A Hiltonban
foglaltam maganak szobat.
Ismeri az izlesemet, Benny mondtam elismeren.
A kicsi nem szolt semmit, beult a kormany melle, es
mutatta, hogy foglaljak helyet mellette.
Becsusztattam a csomagomat a hatulso ulesre, es ahogy
beemeltem, ovatosan elrehuztam a revolveremet.
Hogy eppen a kezem ugyebe essek.
Inditott es elindultunk a varos fele. Jo ideig hallgatott,
majd amikor eltelt a protokollaris tiz perc, lassitott, es
fel szemmel ram pislantott.
Maga aztan alaposan atvert engem, Sam mondta
szemrehanyoan.
96
Olyan csodalkozo kepet vagtam, hogy barmelyik men
szinesz megirigyelhette volna.
En?
Megvallom, egy kicsit lebecsultem. Es alighanem a
fnok is. De az a trukk elsrend volt.

 Milyen trukk?
A papirzsebkendvel es a gyufaszallal. Ugy
megettem, hogy orom volt nezni. Vegul is azonnal
elutazott?
Nemsokara.
Kepzelje, kenytelen voltam Las Vegasba menni, hogy
megkeressem magat. Egy egesz napom rament,
amig rajottem, hogy nincs ott. Giraldini meg orditott,
mint a sakal. Azzal fenyegetett, hogy kitori a nyakam,
ha
engedem megpucolni. Jo, mi?
Elsrend mondtam.
Ezutan visszamentem Santa Monicaba. Tovabbi fel
napomba kerult, amig megtudtam, hogy San
Antonioba repult. Erre, uzsgyi, maga utan!
Maga aztan kivalo a szakmaban, Benny! mondtam
udvariasan.
A, ne dicserjen. Soha nem tudom megbocsatani
magamnak, hogy atvert azzal a szemetkosarral meg
azzal a
papirzsebkendvel. Elsrend huzas volt, Sam!
Gondolom, Giraldini is itt van a fedelzeten?
kerdeztem hanyagul.
Ovatosan kikerult egy imbolygo kerekparost, aztan
lefekezett a Hilton eltt.
Giraldini mindig ott van, ahol lennie kell! mondta,
es behuzta a kezifeket. Hat akkor itt vagyunk, Sam.
Felmehetnek magaval?
Csak jojjon, Benny!
Apropo mondta a kicsi. Behttettem egy uveg
bourbont. Jol tettem?

 Nem is tehette volna jobban, Benny.

Szorosan egymas mellett alltunk a liftben, es ovakodtam
tle, hogy egy pillanatra is elengedjem a stukkerom
nyelet.
Beloktem a szobam ajtajat, elreengedtem, es
lehajitottam a taskam a foldre.
Benny beleroskadt egy szekbe, es ram emelte fekete
szemeit.
Meleg van, Sammy mondta. Megengedi, hogy
levessem a zakomat?
Termeszetesen vigyorogtam ra, es meg szorosabban
markoltam a pisztolyom agyat.
Levette a zakojat, nagy mgonddal rateritette a szek
karfajara, es meglazitotta pisztolytaskajat a hona alatt.
Csengethetek a bourbonert? kerdezte, es lehunyta a
szemet.
Majd en alltam fel udvariasan, es anelkul hogy egy
masodpercre is szem ell tevesztettem volna,
megnyomtam a csengt.
Csak akkor nyitotta ki ismet a szemet, amikor a
szobapincer megerkezett az itallal es a jeggel.
Elkeszitettem a keverekeket, odatettem az asztalra az
ovet, aztan kezembe vettem a poharamat.
Erre egeszen kinyitotta a szemet, elvette az italat, felem
emelte, es elmosolyodott.
Lazithat, Sam. Nem kaptam utasitast, hogy nyirjam ki.
En pedig utasitas nelkul nem teszek semmit. Ezt,
remelem, tudja?
Bolintottam.
Akkor hat, egeszsegere!
Egeszsegere, Benny!

Felig kiittuk, letettuk az asztalra, s Benny elegedetten

cuppantott.
Igazan kellemes volt. Ideje raternunk a komolyabb
dolgokra, Sam. Erdekelne, hogy miert vert at Santa
Monicaban.
Nem szeretem, ha kullancsok lognak rajtam.
En a maga testre vagyok.
Az ugyanaz.
Oke. Es mit intezett odaat?
Gyorsan felallitottam a csapdat.
Errl csak Giraldininek szamolhatok be. Fel tudna
hivni Europat?
Felesleges. Giraldini itt van.
Akar sikerult beugratnom, akar egyebkent is elmondta
volna, most mar mindegy volt. Amiben
remenykedtem, beteljesedett.
Beszelhetnek vele?
Annak is eljon az ideje... Tehat, Sam?
Alighanem megtalaltam a kicsiket...
97
San Antonioban?
Meglehet.
Ujra kortyolt egyet, es latszott rajta, hogy gondolkodik.
Meg mindig nem ertem, hogy miert vert at.
Mondtam mar az elbb.
Azt, remelem, tudja, hogy engem nem lehet csak ugy
buntetlenul atrazni?
Sejtem.
Ott alltam a szemeteskuka mellett. Aztan leterdeltem
es kotorasztam a szemet kozott. Tudja, mit ereztem,
Sammy?

 Sejtem, Benny...
Ezert megolom, Sammy!
Ha tud, Benny. De az is lehet, hogy en olom meg
magat!
Halvanyan elmosolyodott, es bolintott.
Az is lehet. Bar, szinten szolva, erre nagyon keves az
eselye.
Azert, ha elerkezik az ideje, lehet, hogy megis
megprobalom.
Ujra bolintott, es kiitta az italat.
Mit mondjak Giraldininek?
Mondja azt, hogy megvaltoztak a korulmenyek.
Hogy erti ezt, Sammy?
Rajottem valamire.
Mire?
O, az nagyon sok penzt er, Benny!
Tobbet, mint amennyit Mr. Giraldini fizet?
Sokkal tobbet, Benny!
Tehat?
Mondja meg a gazdajanak, hogy ujra akarom targyalni
vele az ugyet. Uj feltetelekkel. osszehuzta a
szemoldoket, es megcsovalta a fejet.
Mr. Giraldini nem fog orulni neki.
Erre aztan igazan nem tehettem mast, mint hogy
edesdeden elmosolyodjak.
En sem orultem neki, amikor megbizott a feladattal.
De hiszen maga ott volt akkor, Benny. Eleg
egyertelm volt a megbizasa, nem? S maga jol tudja,
hogy ket labon jaro halalraitelt vagyok. Akkor meg
miert
ne kockaztatnek?

Nem szolt semmit, csak figyelte az arcom, rezzenestelen

tekintettel. S mivel tudtam, hogy szorol szora
beszamol beszelgetesunkrl a gazdajanak, folytattam:
Giraldini felajanlotta nekem, hogy mieltt magaval
kinyirat, Benny, tehetek neki meg egy nagy
szivesseget. Aztan ha megtettem, maga vegrehajtja az
iteletet. Igaz?
Szo nelkul bolintott.
Na latja? Kenytelen voltam belemenni az alkuba, mert
aki idt nyer, az eletet is nyer. Igy aztan bele is
mentem, Benny. Mit mondjak, belevetettem magam az
ugybe. S csodak csodajara sikerult is megoldanom. Es
most csak rohogok a maga fnoken, es en diktalom a
felteteleket.
Csak aztan ra ne fagyjon a rohoges a kepere.
Ezt bizza csak ram. Giraldini azt hitte, hogy
megetethet a zagyvalekaval. Mar akkor majdnem
elsirtam
magam, amikor elmeselte. Szerencsetlen barat, aki
bortonben ult, elhagyott gyerek, htlen feleseg... Na ne,
Benny! Szinte sertette az onerzetemet, ahogy lebecsult a
maga gazdaja.
Akkor nagyon megszeppent kepet vagott.
Na persze, hiszen ott volt a maga ujja a ravaszon,
Benny. Most azonban az enyem van rajta!
Gyorsan korbeforditotta a szemet, mert egy pillanatig
azt hitte, hogy valoban fegyvert fogok ra.
Ujra akarom targyalni a felteteleket, Benny! Jol
jegyezze meg, es rebegje el a fnokenek. Mindent tudok
arrol a sracrol, akit az a regi fenykep abrazol. Azt is
tudom, mennyi penz van a bre alatt. Mindent tudok, es

ujra akarom targyalni a felteteleket. Amelyeket most

mar en diktalok. Kulonben...
Kulonben?
Kulonben lehet, hogy en is beadom ugyan a kulcsot,
de Giraldini nem kap egy fillert sem. Inkabb
megolom a sracot a sajat kezemmel, mint hogy
Giraldini jusson hozza egyedul!
Oke! Megmondom Mr. Giraldininek. Feltapaszkodott
es felvette a zakojat. S amig szep, kenyelmes
mozdulatokkal magara igazgatta, kijatszottam egy
masik csalilapot.
98
Azt hiszi a maga fnoke, hogy egyedul van a vilagon!
No es Renzi? Legfeljebb eladom a bulit a
konkurencianak.
Szinte Undorodva nezett ram.
Pitianer kis fereg maga, Sammy... El sem tudja
kepzelni, hogy Giraldini es Renzi megegyezhettek? Mit
ert
maga az uzlethez, Sammy?
Bloffol, pajtas mondtam latszolag elhlve.
Csak azt nem ertem, honnan lehet olyan hire
maganak, amilyen van mondta, es megcsovalta a fejet.

Buta ember maga, Sammy!

Elment, es en boldogan mosolyogtam utana. Soha nem
ereztem olyan okosnak magam, mint akkor.
Addig vartam csak, amig eljuthatott a liftig, akkor aztan
lerobogtam a hatulso lepcsn, s amikor kilepett a
szalloda kapujan, mar ott is voltam a nyomaban. Lassu,
kenyelmes leptekkel bandukolt a forro utcan, latszolag

ugyet sem vetett a korulotte hullamzo Keletre; csak

ment, mint egy kis kerti uthenger. Celtudatosan, de esz
nelkul.
Meg sem lepdtem tulsagosan, amikor a harmadik utca
sarkan feltnt elttem az Excelsior-szallo portalja.
Nocsak, itt lennenek a szomszedsagomban?
Hatra sem nezett, olyan biztos volt a dolgaban. A
tisztesseg kedveert azert itt is vartam nehany percet,
mieltt utanamentem volna.
Az Excelsior hallja uresen tatongott a melegben, mint
egy partra vetett hal szaja. Ket dulledt szeme ket,
falaira fuggesztett domboru tukor volt, amelyekben
meggusztalhatta magat a frissen erkezett vendeg, ha
eppen
akarta.
Odamentem a pulthoz, es minden kulonosebb
erdekldes nelkul egy tizdollarost tettem az almosan
mosolygo portas ele.
Mr. Renzit keresem.
Villamgyorsan eltuntette a penzt, es a mogotte fugg
kulcstartoallvany fele bokott.
101-es.
Es Mr. Giraldini?
102-es.
Osszesen hanyan vannak? Kicsit ertetlenul nezett ram.
Az urak kozul, akik Szudanba keszulnek a vadaszatra?
Azok hagytam ra.
Osszesen kilencen.
Biccentettem, megfordultam, es a kijarat fele
igyekeztem. Mar az ajtonal voltam, amikor elerte a
fulem a

portas ertetlen sapitozasa:

De, uram... No de, uram...
A ketszarnyu uvegajto zajtalanul zarult ossze mogottem.
Alig voltam meg eletemben egyszer-ketszer Keleten,
megis megereztem valamit a levegben uszo
feszultsegbl. A bazarban az arusok most is hangosan
kinaltak portekaikat, a borbely az utcan borotvalta
onmagukat pamacsolo vendegeit, az utcasarkokon
azonban tizesevei-huszasaval gyulekeztek az emberek,
es
szapora kezmozdulatokkal magyaraztak valamit
egymasnak. Hangos kialtasok es izgatott torokhangok
ropkodtek a levegben, gyerekek futottak csoporttol
csoportig; odakialtottak nekik valamit, mire meg
hangosabbra hagott a vita. Ketsegkivul ott logott valami
a levegben, amirl meg nem tudtam, hogy micsoda.
Elsetaltam a vitatkozo embercsoportok mellett, es
hasztalan probaltam taxit fogni, mintha valamennyi
eltnt
volna az elmult feloraban. Halkan elkaromkodtam
magam, es igyekeztem a hazak arnyekaban maradni.
Giraldini tehat kiegyezett Renzivel foglaltam ossze
magamban, amit a kalapostol hallottam. Idaig
minden a legjobb uton halad. Most mar csak az a
kerdes, hogyan tudnam ket legalabb egy napra
kikapcsolni.
Ahogy ott bandukoltam a hazfalak arnyekaban,
mindenfele kalandos otlet megfordult a fejemben.
Bereljek
fel valakiket, es raboltassam el ket? Hiszen nem is
ismerek itt senkit. Amig pedig talalok valakit... Nem, ez

nem megy... Akkor meg mi a fenet csinaljak?

Feltetlenul szuksegunk van zavartalan 24 orara ahhoz,
hogy
Renny elindulhasson. S ezt a 24 orat nekem kell
biztositanom.
Amikor kifordultam a sarkon, egy kis ujsagarus gyerek
rohant nekem, meghozza fejjel es raadasul pont a
gyomromnak. Nehany rovid pillanatig ugy ereztem,
mintha ers gyomorszajutest kaptam volna egy
merkzesen, s a falnak dltem, hogy megtamasszam
magam. A gyerek kezebl szanaszet hullottak az
ujsagok,
maga pedig hangos orditassal vegigvagodott a foldon.
99
Amikor ugy-ahogy magamhoz tertem, a gyerek mar a
foldon ult, es tele szajjal uvoltott. Konnyei
lecsopogtek az allara, s az orrabol folyo takonnyal
egyutt szelid patakocskava egyesultek.
Odaleptem hozza, megfogtam a vallat, es felrantottam.
Amikor aztan mar ugy ereztem, hogy a talpan all,
elengedtem. Mint a rongybaba csukloit ujra ossze, es
meg hangosabban orditott.
Lassan, de biztosan kezdtem megijedni. Csak nem
tortent komolyabb baja? Pont az hianyzik nekem, hogy
elkapjon a rendrseg, meg ha artatlanul is...
Mire ujra a talpara allitottam, mar legalabb szazan alltak
korulottunk. Elbb csak erdekldve, majd amikor a
gyerek masodszor is osszeesett, egyre hangosabban
morgolodva.
Igyekeztem nem megvarni, amig teljesen ellenem fordul
a hangulat. Felrantottam ujra a sracot, s amikor mar

ott logott a karomon, masik kezemmel gyorsan a

zsebembe nyultam, es ket darab egydollarost
csippentettem az
ujjaim koze. Aztan odatartottam az arca ele, amikor
mar-mar ujra osszecsuklott volna.
Isten csodaja volt, ahogy behunyt szemei ellenere is
azonnal eszrevette, hogy mit tartok a kezemben.
Konnyei a masodperc tortreszei alatt kiapadtak, s esze
agaban sem volt ujra osszecsuklani: elkapta a penzt, es a
kovetkez pillanatban mar mosolygott is.
A tomeg hangulata egy csapasra megvaltozott. Akik
eddig haragosan neztek ram, szelesen mosolyogtak,
mondtak valamit, es tovabbmentek. Az ugy elsimult,
nem volt ertelme tobbe foglalkozni vele.
Megcsovaltam a fejem, es magamban en is
mosolyogtam a fiu ravaszsagan. Tulajdonkeppen egesz
tisztesseges penzt keresett nehany perc alatt. Az ujsagok
pedig...
S akkor megpillantottam egy ujsagot, amelyet az
oromeben tovaszaguldo gyerek hagyott ott a foldon.
Angol
nyelv helyi lap volt, s els oldalan vastag bets fcim
harsogta: Altalanos mozgositas!
Felvettem a foldrl, nekidltem vele a mellettem lev
hazfalnak, es csak a kiugrobb cimeket futottam at.
Pancelosok Del-Libanonban. Huszonnyolc pancelos
dandar a hatarok menten. Visszavontak az
ENSZmegfigyelket!
Elolvastam meg nehany cimet, s annak ellenere, hogy a
haboru ott logott a fejunk felett, elegedetten
elmosolyodtam.

Most kapaszkodj, Giraldini!

Ovatossagbol egy utcai fulket valasztottam. Szereztem
egy trafikban nehany penzdarabot, s a trafikos
utasitasanak megfelelen feltarcsaztam a rendrseget.
Hosszas bugas utan felvettek a kagylot, s egy
baratsagtalan ferfihang kialtott bele:
Rendrseg! Mit akar?
Persze csak a hanghordozasbol sejtettem, hogy ezt
mondhatja, mert az illet arabul beszelt. Mindezek
ellenere vilagosan kiereztem a hangjabol a
sertdottseget, hogy a haboru kuszoben jelentektelen
bnugyekkel
kenytelen foglalkozni.
Beszel angolul? kerdeztem, es csak tartottam a
kagylot turelmesen, mikozben ismeretlen szavak
tomeget zuditotta ram.
Vegul is elhallgatott, s nehany masodpercnyi suket
csend utan kellemes, baratsagos hang szolalt meg, most
mar angolul.
Jo napot, uram, mit ohajt?
Kozerdek bejelentest szeretnek tenni mondtam
tagoltan, hogy konnyeden megerthesse.
Milyen ugyben?
Politikai.
Pillanatnyi csend utan izgatottabb lett a hangja.
Jol mondta, politikai?
Jol mondtam.
Kerem... hallgatom.
Biztos voltam benne, hogy a tavolrol hallatszo kattanas
egy magnetofon nyomogombjanak a hangja volt.

 Ide figyeljen mondtam szandekosan gyorsan , sok

idm nincs. Amerikai vagyok es... nos, a maguk
oldalan allok. Tegnap erkezett nehany ficko az Egyesult
Allamokbol. Jelenleg az Excelsiorban laknak, es azzal
az uruggyel jottek, hogy valami vadaszatra utaznak
tovabb Szudanba. Nos, szeretnem, ha tudna, hogy azok
ugynokei odaatrol. Megbiztak, hogy ezt kozoljem
magaval.
Varjon! kialtott ram ketsegbeesetten. Ne tegye le!
Kicsoda maga, es honnan beszel?
Elegedjek meg ennyivel. En is profi vagyok. Kapja el
ket, amig nem kes! Ezzel letettem a kagylot.
100
Vegre sikerult egy taxit keritenem, es jo felora mulva
Rennyek hotelja eltt landoltam. Nem lehettem
kulonosebben hodito jelenseg, megis ugy fogadtak,
mintha en lettem volna a foldre szallt Messias.
Az isten aldja meg, hol volt idaig? turelmetlenkedett
Szilagyi, es idegesen torolgette a szemuveget. En
mar a kocsit is megrendeltem, es maga nincs sehol. Mar
azt hittuk, hogy...
Mit hittek?
Hogy elkaptak. Renzi vagy a kalapos. Vagy mit
tudom en.
Korulalltak, es eppen hogy csak meg nem tapogattak,
elek-e.
Ide figyeljenek mondtam. Koran kell felkelnie
annak, aki Samuel Nelsont ki akarja kapcsolni a
jatekbol. Ami pedig a kocsit illeti, nagyon jol tette, Mr.
Szilagyi, hogy megrendelte. Hol van pillanatnyilag?
A szallo garazsaban.

 Oke mondtam konnyeden. Hajnalban indulunk.

A kovetkez pillanat meg a csodalkozase volt, azutan
elszabadult a pokol.
Hogyan kepzeli? orditotta Karabinasz. Hiszen meg
normalis szerszamaink sincsenek!
Hat akkor szerezzenek! Ez a maguk dolga!
Azt igerte, hogy lesz nehany nyugodt napunk es...
Ebben a szempillantasban valahonnan messzirl nagy
erej hangrobbanas hallatszott, es ugyancsak a tavolbol
szirenak idegtep hangja hasitott a lassan leszallo
ejszakaba.
Nyugodt napjuk? kerdeztem meglehets gunnyal.
Maguk nem tudnak semmirl?
Mi a fenerl kellene tudnunk? csodalkozott Osima.
Barmelyik pillanatban potyogni kezdhetnek a
bombak. Ha jol mertem fel a helyzetet, alighanem egy
uj
kozel-keleti haboru kuszoben allunk.
Te josagos isten! fohaszkodott Halvorsson. Meg
csak ez hianyzott!
Renny csak allt mozdulatlanul, es keskeny vagasu
szemeivel az arcomat furkeszte, akarcsak Szethy.
Nem akarok cinikusnak latszani mondtam
nemikeppen zavarba jve pillantasaiktol , de nem
feltetlenul
rossz, hogy eppen ezekben a napokban inditjuk utnak
Rennyt...
Eszrevettem, hogy ahogy kimondtam az utolso szot,
Huber doktorn, azaz Mrs. Szilagyi felreforditja a fejet,
es tenyereben rejtegetett feher zsebkendjet a fogai koze
szoritja.

 Gondolja, hogy jobban eltereldik rolunk a figyelem?

kerdezte Yettmar.
Alighanem az is. Ezenkivul ragyogo alkalom
kinalkozott ra, hogy kikapcsoljam a jatekbol Giraldinit
es a
tobbieket.
Kinalkozott?
Hat igen, kinalkozott. Bar maguk azzal vadolnak,
hogy nem csinalok semmit. Pillanatnyilag Renzi,
Giraldini es a kalapos alighanem a rendrsegen ulnek,
es arra varnak, hogy a biztonsagi erk elszallitsak ket.
Uristen! nyogte Renny elismeren. Hogy csinalta?
Nekem is megvannak a magam kis szakmai titkai.
Mindenesetre mostantol kezdve van, mondjuk...
harminchat orank. De lehet, hogy kevesebb.
Ugy erti, hogy...
Hogy legkesbb hajnalban indulnunk kell. Ha meg
nem jottek volna ra, feljelentettem ket az
allambiztonsagi szerveknel. Ki fog ugyan derulni, hogy
artatlanok, de ez legalabb masfel napjukba kerul. Ez a
legtobb id, amire szamithatunk.
Koszonom, Mr. Nelson sugarzott felem Renny.
Maga nelkul...
Egyetlen intessel elhallgattattam.
Nincs itt az ideje, Renny. Majd egyszer, ha visszatert!
Szemem sarkabol lattam, hogy Huber doktorn vallai
megrazkodnak, es meg szorosabbra harapja
zsebkendjet a fogai koze.
Mi hat a teend? kerdezte Szilagyi. Osszerancoltam
a homlokom, es gondolkodni probaltam.

 Hajnal eltt nem indulhatunk. Az utakon mindenfele

torlaszokat emelnek. Ismerem az ilyen haborusdit.
Mindenkinek reszket az ujja a ravaszon, es ilyenkor
konnyen elsulnek a fegyverek. Fleg sotetben.
Tehat hajnalban?
Addig szedjenek ossze mindent, es probaljanak
megerteni valamit: en mar befejeztem a kuldetesem. A
tobbi a maguk dolga.
Szerszamokat kell szerezni mondta Yettmar.
Emlekszel, Peter? kerdezte Karabinasz. Milyen
vastag lehet az az utolso fal?
Legalabb egy ora, amig atjutunk rajta. Ha valoban az
az utolso!
101
Ekkor mar szerencsere tokeletesen megfeledkeztek
rolam. Osszebujtak a kis asztalka folott, mint az
osszeeskuvk, es sejtettem, hogy egyikuk sem hunyja le
a szemet ejszaka.
Rovid ideig tanacstalanul alltam mellettuk, es azon
toprengtem, hogy visszamenjek-e a szallodamba. Bar itt
szemmel lathatoan nem volt szukseg ram, megsem
szivesen hagytam volna ket magukra. Nem lehetett
ugyanis
elre kiszamitani az esemenyeket, es mi lesz akkor, ha
holnap reggel nem tudok visszaterni hozzajuk?
Meg a lehetsegeket latolgattam, amikor ereztem, hogy
egy leheletkonny kez simitja vegig a kezem fejet.
Szethy allt mellettem, es a fulemhez hajolt.
Gyere hozzam, Sam... Hagyjuk ket.
Halkan becsuktuk magunk mogott az ajtot, es biztos
voltam benne, hogy eszre sem vettek a tavozasunkat.

Csak Huber doktorn szeme villant felenk

ketsegbeesetten, hogy Szethy pillantasaval talalkozva
lesusse a
magaet.
Nem szerettem volna a szerencsetlen breben lenni.
Alighanem most ertette csak meg, hogy mindket
gyermeket orokre elveszitette.
Hallgatva mentunk vegig a folyoson, es Szethy nem
eresztette el a kezem. Ugyanugy, mint odahaza, San
Antonioban.
Ha beszelnem kellene rola, hogy mit ereztem akkor
Szethy irant, alighanem zavarban lennek. Ketsegkivul
jolesett kezenek simogato hvose es az egesz lenyebl
arado intelligencia, csak eppen abban nem voltam
biztos, hogy szeretem-e.
Abban pedig meg kevesbe, hogy egyaltalan letezik-e a
valosagban szerelem.
Amikor befordultunk egy rovidebb folyosora, meg
szorosabban simult hozzam, es szinte a karomba vajta a
kormeit.
Nalam maradsz ejszakara mondta ellentmondast
nem tr hangon. Azt akarom, hogy ezt az ejszakat
egyutt toltsuk!
Ketsegkivul ez volt a legkezenfekvbb megoldas
szamomra is.
Kinyitotta az ajtot, elrement, felkattintotta a villanyt, es
meglehets zavarban korbemutatott a szobaban.
Egy zsenge gyermek haloszobaja. Egy liliome, aki
arra var, hogy leszakitsak...
Ereztem, hogy apro kalapacsok kezdenek dobolni a
halantekomon, es egyre ersebben verik, megallas

nelkul. A kalapacsot forgato torpek azonban nem a

szoba lattan kezdtek el verni a fejem s meg csak nem is
az
egyik fotel karfajara gondatlanul rasimitott halvanykek
bugyi miatt, hanem alighanem azert, mert kicsit sok volt
nekik az elmult nehany nap.
Szethy eltnt az apro teakonyhaban, es rovidesen ket
whiskyvel tert vissza. Az egyiket a kezembe nyomta,
megvarta, mig visszaulok a fotelba, majd a labamhoz
kuporodott a sznyegre.
Hat akkor mondta mosolyogva, es felem forditotta a
fejet. Rank es a sikerre!
Ugy legyen! mondtam, es felig leontottem az italt.
Elvette a poharamat, letette a sznyegre, aztan
atkulcsolta a labam, es a terdemnek dontotte a fejet.
Szeretlek, Sam mondta aztan, es konnyei kozott ram
mosolygott. Tudom, hogy hulyeseg, de beled
szerettem.
Miert lenne hulyeseg? kerdeztem, es en is
mosolyogni probaltam.
Mert te nem szeretsz engem.
Onkentelenul is tiltakozo mozdulatot tettem, de
gyorsan felnyult, es mutatoujjat a szajamra ejtette.
Csitt, edes... Jo, hogy tisztesseges es szinte vagy.
Nem is akarlak masmilyennek.
De hat...
Tudom. Lehet belle meg szerelem is, de most nem
az. Igaz, Sammy?
Elvette az ujjat, es en megsem valaszoltam.
Latod, ezert szeretlek. szinte vagy es tisztesseges.
Azt hiszem, az lenne a legnagyobb boldogsag az

eletemben, ha egyszer megszeretnel.

Ereztem, hogy remeg a hangja, es kozel all a sirashoz.
Bocsass meg, Szethy mondtam, es igyekeztem
valoban szinte lenni. Azt hiszem, hogy meg soha az
eletben nem talalkoztam olyan lannyal, mint te.
Biztosan nagyon fogjuk majd szeretni egymast. De...
De?
Most az eletunkert harcolok, Szethy. Nem fontos,
hogy hogyan, de ha nem sikerul...
Meghalunk?
En biztosan.
Es en?
Nem tudom, tudjak-e azok, hogy te is letezel...
Remelem, nem.
102
Es ha vege lesz mindennek?
Remelem, szerencses vege lesz.
Megrazta a fejet, es a sznyegre nezett.
Nem lesz szerencses vege, Sam. Rossz vege lesz.
Most en fogtam be a szajat.
Nem vagyok babonas, Szethy, de miert kinozzuk
egymast?
Rossz vege lesz, Sam... En megerzem. Furcsan, kisse
rekedten kongott a hangja, mint az anyjae. Es en
ereztem, a hideg futkos a hatamon, ahogy hallgattam.
Atok ul rajtunk, Sam. Miert is kellett Imunak
idejonnie?
Ha nem jott volna, te sem lennel!
Ugy lenne a jo. Amiota elek, egy szorny felh
arnyekaban elek. Minden pillanatomra arnyekot borit a

vegzet. Beavatkoztunk Isten munkajaba, ezert aztan el is

kell viselnunk erte a buntetest.
Megsimogattam a hajat, es magamhoz huztam a fejet.
Ostobasag, Szethy. Felsz egy kicsit, es ez termeszetes.
Hiszen en is felek. Felek Renzitl, felek
Giraldinitl, a kalapostol es Rennytl is.
Tlem nem?
Lehet, hogy tled is egy kicsit.
Ram nezett, es konnyek csillogtak a szemeben.
Azert jut idnk a szerelemre, Sam?
Raparancsoltam a torpekre, hogy hagyjak abba a
kopacsolast, aztan felemeltem, es az olembe huztam.
Arra mindig kell jutnia, darling...
Ejfel fele jarhatott az id, s az utcakon hosszu
konvojokban autok haladtak ismeretlen celjuk fele.
Szethy a
karomban fekudt, es neha-neha megered konnyei a
mellemre csopogtek. Mar regen nem volt erdekes, hogy
a
boldogsagtol sir-e vagy mas miatt.
Lehet, hogy megszegtuk a vilagegyetem nagy
parancsat suttogta es felkonyokolt.
Micsodat?
Hat... hogy foldi embernek es nem foldi lenynek nem
szabad...
De te foldi leny vagy.
Jol tudod, hogy nem.
A gondolkodasod foldi.
De lehet, hogy en is megvaltozom, mint...
elhallgatott, es nem fejezte be a mondatot.
Renny?

 Igen...
Nem tudom. Nem hiszek benne.
Aztan kesbb.
Sammy... Lehet, hogy ebbl... hogy ebbl gyerekem
lesz?
Lehet mondtam konnyeden, es valoban nem
tordtem volna vele, ha gyerekunk lesz. Hiszen olyan
egyszernek es hetkoznapinak latszott minden. Meg a
boldogsag is. Lehet, edes...
Tudod, szeretnem, ha lenne. Meg akkor is, ha kesbb
elhagysz!
Szethy!
Csak ugy mondom... Es remelem, hogy neki mar
rendben lesz mindene. Nem lesz ilyen a feje es... ilyen
a...
Befogtam a szajat, es ujra szeretni kezdtuk egymast.
Hajnalodott, amikor elszenderedett. A fulledt, forro
leveg beosont az utcarol, es a falakbol arado
hhullamokkal egyutt kanikulat teremtett a szobaban.
Szethy lerugta magarol a takarot, es ott fekudt
mellettem
barnan es szemermetlenul, mint egy pogany istenn.
Kisse hosszu karjait szettarta, es kivancsian felagaskodo
almamellei alatt eltntek negyszoglet bordainak
korvonalai. Fekete haja szethullt a feher vasznon, s
furcsa
kockafeje osszegyrte a vankost.
Felultem az agyon, es megprobaltam tisztaba jonni
magammal.
103

Talan szeretem gondoltam. Talan annyira benne

vagyok mar a buliban, hogy fogalmam sincs, kivel
kapcsolatban mit is erzek. Nem tudom. Es ha valoban
gyerekeim szuletnenek tle? Mi lesz majd, ha nekik is
kockafejuk es bortonracs bordajuk lesz, es
visszakivankoznak oda!
Arrol nem is beszelve, hogy egy harom es fel ezer eves
mumia lesz az aposom.
A hajnal fenyei egyre ersebbek lettek, es eppen arra
keszultem, hogy felebresztem, amikor diszkreten
kopogtattak az ajton.
Szethy... Kesz vagy, Szethy? hallottam Szilagyi
hangjat, es tisztaban voltam vele, hogy a kerdes nekem
szol.
Szethy kinyitotta a szemet, aztan ram mosolygott.
Igen, apam... Azonnal.
A lepesek eltavolodtak.
Szethy arca elkomorult, mikozben felem nyujtotta a
kezet.
Bucsuzzunk el egymastol, Sam...
Felallt, es meztelenul odaallt elem.
Tegyunk ugy, mintha orokre bucsuznank. Mintha en
mennek Renny helyett...
Igyekeztem jozanul merlegelni a dolgokat.
Elszor is nem te mesz, masodszor pedig Renny sem
megy orokre. Bar, ami azt illeti, nem tudom, nem
lenne-e jobb, ha mindorokre eltnne.
Fajdalmas fintor futott vegig az arcan, de nem szolt
semmit. Kinyujtotta a kezet, es megsimitotta az arcom.
Tudnal szeretni... meg egyszer?

A folyoson megszaporodtak az ajtocsapodasok, es az

utcan is egyre srbben huztak el a zummogve
kohecsel gepkocsioszlopok.
S bar egyebkent egyaltalan nem lett volna ellenemre a
dolog, megprobaltam raebreszteni a valosagra.
Mennunk kellene, Szethy mondtam konnyeden, es
igyekeztem vidaman mosolyogni, hogy meg ne
sertsem. igerem, hogy delutan...
Most akarom mondta hatarozottan, es vegigfekudt
mellettem az agyon. Azt akarom, hogy biztosan
gyerekem legyen tled.
Nagyot nyeltem, es csendben maradtam. Ereztem, ha
tiltakozni probalnek, orokre elveszitenem. Pedig egyre
inkabb ereztem, hogy szeretem. Megprobaljam megis
megmagyarazni, hogy minden perc tetovazas a
halalunkat
jelentheti? Ha Giraldini kiszabadul, vagy ha kitor a
haboru... Lehet, hogy maris kesesben vagyunk!
Kisse felemelkedett, es magara huzott.
Tudod, eddig mindig csak magamra gondoltam.
Amikor ereztem, hogy egeszen a tied vagyok... csak arra
gondoltam, hogy mennyire jo is veled. Most valami
egeszen mast szeretnek...
Micsodat, edes? adtam meg magam.
Abban a pillanatban jovend gyerekeinkre szeretnek
gondolni. A mi gyerekeinkre. Hatha szerelmunk
megvaltja ket, mint a bekakiralyfit a kiralylany csokja.
k talan mar egszen emberek lesznek. Es semmi
kozuk nem lesz evezredes mumiakhoz. Es azt
szeretnem, ha te is csak rajuk gondolnal. Most, edes!
Ugye, k

mar egeszen emberek lesznek?

Meglehetsen konnyeden haladtunk at az ellenrz
pontokon, amelyeket sebteben allitottak fel az ejszaka.
Az els soromponal faradt, meghatarozhatatlan
egyenruhaba oltoztetett katona szunyokalt, es csak
rezignaltan
intett, amikor lassitottunk mellette. A tovabbi kettnel
megneztek ugyan az utleveleinket, de nehany percnyi
tanakodas utan tovabbengedtek bennunket.
A sivatag fele vezet uton teherautok hosszu sora
ozonlott talan Szudan fele, s az autok lancokkal betekert
kereke oriasi porfelhbe burkolta a videket.
Karabinasz mellettem ult, es izgatottan szemlelte az
eppen feltn piramisokat es a porfelhbl kikibukkano
videket.
Sokat terjeszkedett a varos azota, amiota itt jartam
morogta, es latcsovet idrl idre a szemehez emelte.
Remelem, nem epitettek egy lakotelepet a lejarat fole.
Gondolja, hogy megtalalja? kerdeztem.
Egeszen biztosan. Legrosszabb esetben itt vannak a
mszereim.
Mit gondol, mennyi idt vesz igenybe?
104
Nem tudom. Talan csak ot percet. Maga olvasta
Szilagyi naplojat. Tudja, hogy eppen a lejarat felett
taboroztunk. Azota is, ha behunyom a szemem, minden
homokszemet magam eltt latok, amely ott hevert
annak idejen. Remelem, nem csalodom.
Korulbelul harminc-harmincot perc mulva erkeztunk a
helyszinre. S valamennyiunk oriasi szerencsejere

nemhogy lakotelepet nem epitettek a hajdani bozotos

fole, hanem meg a bozotot sem irtottak ki. Bar nem
voltam akkor itt, ilyennek kepzeltem a naplo leirasa
alapjan.
Leallitottuk a kocsit egy homokbucka melle, es
Karabinasz kicibalta a mszereit. Hatara vette az
allvanyt, es
hangos kialtozassal, a tobbiekkel a nyomaban, eltnt a
bokrok kozott. Mire felocsudtam, egyedul maradtam
Rennyvel.
Az indianarcu fiatalember a dzsip oldalanak dlt, es
szemet behunyva furdette arcat az egyre melegebbe valo
sivatagi szelben. Talan igy bucsuzott a foldtl, amely
otthont adott neki, es felnevelte.
Eppen azon voltam, hogy eloldalogjak a kozelebl,
amikor kinyitotta a szemet, es megallitott.
Mr. Nelson... Azt hiszem, elerkeztunk az utolso
felvonashoz.
En is azt hiszem mondtam es megtorpantam. Mit
erez, Renny?
Ugy tett, mintha nem is hallotta volna a kerdesemet.
Gondolja, hogy... sikerulni fog?
Nem tudom mondtam az igazsaghoz hiven. En
csak egy kis maganhekus vagyok, es nem ertek a
technikahoz. St egyre gyakrabban kapom rajta magam,
hogy azt varom, felebredjek...
Ki tudja kapcsolni Renzit es azt a masikat?
Csak remelhetem.
Hogy kepzeli a dolgot?
Miert erdekli az magat, Renny?
Kicsit ingerulten nezett ram.

 Elvegre az en bromrl van szo, nem?

Kenytelen voltam egy kisse kiabranditani.
Aligha mondtam szarazon. Nemcsak a maga
brerl, hanem valamennyiunkerl. Az apjaerol,
anyjaerol a testvereerl... es ha meg nem sertenem, az
enyemrl is.
Megdobbentett a reakcioja, ahogy kezet okolbe szoritva
felem lepett. Egy pillanatig azt hittem, nekem ugrik,
de aztan lattam, hogy csak a benne feszul indulat
rantotta ossze a kezet.
Ugyan! kialtotta, es nagyot csapott a levegbe.
Rajtam kivul most senki se fontos... Senki! Ezek
valamennyien az eletuket adnak, hogy en elrepulhessek.
Es ez igy is van jol!
Gondolja?
Tudom! Ez az isten akarata!
Nem is tudtam, hogy maga hiv, Renny.
Ne feljen, nem hiszek primitiv, szakallas istenekben.
De a vilagmindensegnek biztosan van egy ura, vagy
vannak urai. Es alighanem en is kozejuk tartozom!
Merhetetlen gg volt a hangjaban.
Nekem el kell ernem azt a vilagot, ahol k, az enyeim
elnek. Ez a vilagmindenseg parancsa! Letre kell
hoznom a kapcsolatot koztuk es a Fold kozott!
Mindenaron! Erti? Mindenaron! Ha mindenki
beledoglik, nekem
akkor is oda kell repulnom!
Megmondom szinten, gondolkodasra kesztetett, amit
mondott. Csak eppen nem ugy, ahogy illett volna.
Arra gondoltam ugyanis, nem jarna-e jobban mindenki,
ha elhuznam a pisztolyomat, es beleeresztenek kettt a

fejebe.
A csabito gondolat meg csak erleldott bennem, es
szerencsere nem jutott el a kifejldes stadiumaig,
amikor
Osima rontott el a bokrok kozul.
Jojjenek gyorsan! Gyerunk, Renny! Nikosz megtalalta
a lejaratot.
Keresztulfutottunk a bokrok kozott, s hetven-nyolcvan
lepesnyi tavolsagban felbukkantak elttunk a tobbiek.
Valamennyien a foldon terdeltek, es a homokot
soprogettek, egyedul Szethy allt felettuk, es valami
kimondhatatlan varakozas ult az arcan. S valami
megmagyarazhatatlan remulet is.
Ha jobban odafigyelek, talan meg tudtam volna
magyarazni a felelmet.
Karabinasz felemelkedett, es diadalmasan a homok alol
kibukkano klapra mutatott.
Mondtam, hogy minden szem homokot ismerek! Nem
volt szuksegem a mszerekre sem. Eskuszom,
sotetben is idetalaltam volna!
Mennyi id is mult el azota? kerdeztem, pedig
pontosan tisztaban voltam mindennel.
Huszonnegy eve... Fiatalok voltunk es... Emlekeztek,
fiuk? Emlekeztek meg Malcolm papara?
105
Ez nagyjabol abban az idben lehetett, amikor mi meg
Oklahoma Cityben eltunk, es apam egyik naprol a
masikra kamforra valtozott. Aztan anyam osszeallt egy
ketmeteres negerrel, Timmel, az els ferfival, aki jo volt
hozzam eletemben. Tle tanultam meg, hogy a kemeny
okol a legjobb ajanlolevel, de nem baj, ha a kemeny

okol alatt puha sziv rejtzik.

Megraztam a fejem, es elhessentettem magam ell Tim
kepet.
Hogyhogy nem fedeztek fel azota sem? Pedig
rengetegen jartak erre, a nyomokbol itelve...
Husz ev viszonylag keves id, ha haromezerotszazzal
hasonlitjuk ossze. Es az alatt sem bukkant ra senki.
Nehanyan visszamentek az autohoz a satorert, Osima es
Renny pedig nekialltak, hogy lehanyjak a jo meter
vastag homokot a klaprol.
Bar mindig is erdekelt a regeszek munkaja, kenytelen
voltam visszaterni a sajatomhoz. Fleg, mivel
sejtettem, hogy tulajdonkeppen csak most kezddik.
Vagy legalabbis nemsokara. Mig a tobbiek a satrak
korul
forgolodtak, elkaptam Szilagyit, es felrehuztam.
Szanna nekem nehany percet, Mr. Szilagyi?
Termeszetesen, de most igen fontos lenne...
Nem hiszem, hegy fontosabb, mint amirl en
szeretnek beszelni.
Erre aztan magahoz tert.
Persze, persze morogta bntudattal, es elszakitotta a
szemet a tobbiekrl, akik eppen most huztak fel a
satrat a lejarat fole. Parancsoljon velem, Mr. Nelson.
Mr. Szilagyi kezdtem, es megprobaltam
koncentralni, amennyire csak tudtam. Ha jol
emlekszem,
valamelyik forrasa arrol beszelt, hogy van a piramisba
egy masik bejarat is.
Feltetlenul lennie kell! elenkult meg a hangja.
Hiszen Subesipu es a gorog sem e fell a bejarat fell

erkezett. De miert olyan fontos ez?

Mert... szinten szolva, sok minden fugg attol, hogy
azt a masik bejaratot rnegtalaljuk-e.
Hogyhogy?
Nezze... Giraldiniek minimum nyolcan-tizen vannak.
Csak ugy szabadulhatunk meg tluk, ha bezarjuk
ket a labirintusba.
Kicsit meghokkent, es zavartan nezett ram.
Ugy gondolja, hogy... orokre? Erre aztan elfutott a
mereg.
Miert, mit gondolt? Hogy bujocskat jatszunk veluk, es
amikor megtalaltak bennunket, mi hunyunk, es k
bujnak?
Bocsasson meg morogta megszeppenve.
Nem tudom, mikor engedi ki ket a rendrseg. De
lehetseges, hogy maris szabadlabon vannak.
Es a sator?
Ez?
Konnyen eszreveszik.
Csak vegyek. Eppen az a celom.
?
Csak igy tudjuk magunk utan csalogatni ket. Ha
felfedezik a satrat. Es ha kozben nem talaltak egy masik
bejaratot.
Az lehetetlen!
En is ebben bizom. Ez az egyetlen eselyunk. Ha el
tudjuk ket kapni a fold alatt.
De hiszen... azt sem tudjuk, hogy mi var bennunket
odalenn!
Stimmt. Csakhogy k sem tudjak. Az eselyek tehat
kiegyenlitettek. St a mieink valamivel jobbak is.

 Amennyiben?
Ha az okori forrasok nem hazudnak, megiscsak van
valami elkepzelesunk arrol, hogy mi van a fold alatt.
Nekik pedig semmi.
Es gondolja, hogy... az a Renzi es Giraldini is lejon
utanunk?
Biztos vagyok benne. Ez a falat tul zsiros ahhoz, hogy
megbizzanak az embereikben. Nyugodjek meg, itt
lesznek valamennyien.
Megnyugodtam mosolyodott el halvanyan. Bar,
ami azt illeti, sokkal nyugodtabb volnek, ha nem lenne
itt rajtunk kivul senki mas.
Mr. Szilagyi... ha megtalaljak a masik kijaratot,
azonnal szoljon nekem. Ha pedig valami tortenne
velem,
arra menekuljenek.
Oke, de...
Maga szerint hol lehet?
106
Szerintem a piramis kornyeken.
Oke. Indulhatunk?
Szo nelkul megfordult, es a nyomaban en is bebujtam a
satorba.
Soha nem voltam meg egyiptomi sirban, es szinten
szolva engem is megejtett az evezredek varazsa, amikor
a kotelletran leereszkedtem a sirkamraba. A beomlott
homok elesen csikorgott csizmam talpa alatt, s a
villanylampak
fenye ujra eletet adott a falakra festett alakoknak.
Megbabonazva alltam a sirkamra kozepen, es csak
akkor riadtam fel, amikor Karabinasz a kamra vegeben

tatongo nyilasra vetitette lampaja fenyet.

Ott! Ott az igaza sirkamra!
Szilagyi naplojabol visszaemlekeztem arra a napra,
amikor betortek a sirkamraba. Szinte magam eltt
lattam
a pillanatot, ahogy egyenkent emeltek ki a koveket, es
az evezredes nyugvohely lassan, lepesrl lepesre feltarta
titkait.
Az ajtot hajdan eltorlaszolo klapok rendben egymasra
rakva hevertek a falak menten ugy emlekeztem,
hogy Osima es Yettmar raktak oda ket. S mindennek
tobb mint husz eve! S akkor hirtelen ugy ereztem
magam, mintha en is itt lettem volna veluk azon a
napon, amikor elszor pillantottak meg Imu mumiajat.
Karabinasz megtorpant az ajto eltt, es vegigfuttatta
lampaja fenyet a kamra falain. A furcsa, profilban
festett szolgak es kiralyok mintha bosszankodva neztek
volna rank, hogy ismet visszatertunk megzavarni orok
almukat.
Emlekeztek? kerdezte Karabinasz, miutan egymas
utan atleptunk a masodik sirkamraba. Itt allt a kis
szarkofag, amirl azt hittuk...
Azt hittuk, hogy egy csecsem nyugszik benne.
Ki gondolt volna madarra?
Ott volt Imu!
Ott pedig a kanopusztarto!
Nem, dehogy, tevedsz, Nikosz! A kanopusztarto kicsit
odebb allt; ha behunyom a szemem, meg most is
magam eltt latom!
Itt meg az a gomboly marvany...
A marvanygomb!

Egyszerre csak elhallgattak, es zavartan bamultak

maguk ele. Bizonyara az fordult meg a fejukben, hatha
Rennynek es Szethynek nem is olyan kellemes ez az
onfeledt visszaemlekezes.
Rennyn nem latszott, hogy kulonosebben felizgatna a
dolog. A fal mellett allt, es lampajat az egyik,
kepekkel illusztralt feliratra iranyitotta. Sorra nezte az
alakokat, es egyre valtoztatta lampaja fokuszat.
Meglehet, hogy apjat kereste a kepek kozott.
Nehany percre engem is megfogott az elmeny es a
csodalatos latvany varazsa, aztan igyekeztem
fuggetleniteni magam tle. Soha jobb helyet, hogy
leszamoljak Giraldiniekkal! Persze fel, hogy k is
eppen
igy gondolkodnak!
Korbeforogtam, hogy strategiai szempontbol is
megvizsgaljam a sirkamrat, amikor gyenged szoritast
ereztem a kezemen. Gyorsan oldalra pillantottam:
Szethy allt mellettem.
Attettem a lampamat a masik kezembe, es tenyerembe
vettem a kezet. Ereztem, minden porcikaja remeg,
ahogy a tobbiek szavait hallgatja.
Ne tordj veluk, edes! suttogtam a fulebe, es
gyengeden magamhoz szoritottam.
Ugy erzem magam, mintha... mintha kisertet lennek,
akinek nincs joga a foldi elethez motyogta maga
ele.
Honnan veszed ezt a butasagot? kerdeztem
megrokonyodve.
Kepzeld csak el... Harom es fel ezer evig fekudtem
eltemetve. Ezek kozott a falak kozott. Harom es fel

ezer evig ezek az emberek neztek le ram a falakrol,

amig odakinn zajlott a vilagtortenelem. Borzaszto,
Sam...
Megrazkodott a valla. Talan az undortol, talan a
remulettl.
Meg szorosabban magamhoz huztam, es simogatni
kezdtem a hajat.
Ostobasag, Szethy. Az, abban a gomboly akarmiben
nem te voltal. Olyan ez, mintha... mintha...
Ketsegbeesetten kerestem a megfelel hasonlatot, de
nem jutott az eszembe semmi. Megkonnyebbulve
hallottam hat, hogy Karabinasz a nevemet szolitja.
107
Mr. Nelson... Ott kezddik a folyoso. Annak idejen
nem mehettunk tovabb Malcolm miatt. Akkor ugy
latszott, hogy csak felorai munka kell, es elharul az
akadaly ellunk. Persze, azota sok minden tortenhetett.
Ott
kezddik a folyoso!
A masodik sirkamra vegebl ujabb ajto nyilott s vezetett
valahova a fold ala. Ereztem, hogy lassan, de
biztosan elfog a felfedezk izgalma, es ha nem
vigyazok, legyzi bennem a hekust.
Ovatosan kihuztam a kezem Szethy kezebl, gyenged
csokot nyomtam az arcara, es magara hagytam.
Megkezddott hat a drama utolso felvonasa!
Nehany lepessel Szilagyi mellett termettem, es meg
mieltt valamennyien betodultak volna a folyosoba,
sikerult megallitanom ket.
Kerem... Mieltt barmit is tennenk, szeretnem, ha
megtanacskoznank a dolgot...

Termeszetesen ismet Renny volt az, aki megduhodott.

Tanacskozni? formedt ram. Mi szukseg van a sok
szovegre? Nyomas, amig el nem erjuk a piramist!
Addig tanacskozgat, amig beernek bennunket!
Osszeszoritottam az oklom, es igyekeztem fekezni
magam.
En megis azt ajanlanam, hogy beszeljuk meg a
dolgokat.
De hat mit akar megbeszelni, az istenert! Minel elbb
el kell ernunk... a napbarkat!
A tobbiek lehajtottak a fejuket, es ujra ugy lattam, hogy
Huber doktornnek rangatozni kezd a valla,
mikozben Szilagyi atkarolja, es a fulebe sugdos valamit.
Igazan nem akartam moralis vitaba keveredni vele,
fleg nem itt, a fold alatt. Megis kenytelen voltam
keresztulvinni az akaratomat, ha ugy tetszik, barmi aron.
Mindenesetre lehullott rolam a jo modor utolso retege
is, es nem mondhatnam, hogy gyengeden ragadtam
meg a karjat.
Ide figyelj, fiacskam! Mostantol kezdve en
parancsolok! Kulonben soha nem latod meg a Voros
Nap
foldjet, de meg ezt sem, amelyik itt van nehany labnyira
felettunk.
Kirantotta karjat a kezembl.
Jol van, jol! Mit akar hat?
Elszor is figyelmeztetni szeretnelek, hogy nemcsak
egyedul vagy a vilagon. Tudom, hogy teged semmi
mas nem erdekel sajat magadon kivul, de talan masnak
is van annyira ertekes a sajat elete, legalabbis onmaga
szamara, mint neked a tied.

Gunyosan elhuzta a szajat, de nem valaszolt.

Ha te elrepultel... ami atkozottul kedvem ellenere
lesz... hm... lehetseg szerint mi is ki szeretnenk maszni
innen, meghozza elve. Tovabba azt szeretnenk, ha azok
a csirkefogok idelenn maradnanak. Vilagos?
Barna szemeiben felvillant valami furcsa lang, aztan
meglep modon nyugodtan es engedelmesen csengett a
hangja.
Bocsasson meg, Nelson. Mondja, mit kell tennunk!
Mint aki jol vegezte dolgat, lecsuccsentem egy klapra,
es felemeltem a mutatoujjam.
Elszor is nehanyan visszamegyunk a satorhoz,
lebontjuk, es betemetjuk a klapot.
Megrult? Hogy jovunk akkor ide vissza?
Idebentrl tesszuk vissza a zarolapot, de elbb meg
csinalunk odafenn egy homokcsapdat.
Korem gyltek, es ugy neztek ram, mint nem tul okos
kisfiuk a tanito bacsira. Nagyot sohajtottam, es
magyarazni kezdtem:
Az a lenyeg, hogy ne veszitsunk idt. Mr. Szilagyi,
onok megszabaditjak a folyosot a homoktol es minden
egyebtl, amivel el van torlaszolva. A fiatalemberre
nincs szukseguk, ugyebar... Ha Mr. Osima lenne szives
meg csatlakozni hozzank...
Ezer orommel mondta a japan.
Tehat, a kovetkezkeppen kepzelem el. A kocsit fel
merfolddel messzebbre viszem. Renziek
termeszetesen megtalaljak majd es...
Gondolja, hogy a nyomunkra akadnak? kerdezte
Yettmar.
Ha van idm, nevetek a naivitasan.

 Mr. Yettmar, ezt bizza csak ram. Barmelyik ellenrz

pont keszsegesen felvilagositja ket az
utiranyunkrol. Par dollar csodakra kepes!
Ertem mar.
Arra kell torekednunk, hogy minel tobb idt
vesztegessenek el feleslegesen. Megtehetjuk, mert vegul
is mi
vagyunk elnyben. k keresnek, es mi bujunk.
Hogyan gondolja, Sam?
108
Elszor is megtalaljak majd a gepkocsit. Ebbl mar
biztosaknak kell lenniuk, hogy itt vagyunk a
kornyeken, azaz hogy itt van valahol a piramisba vezet
ut. Tehat: a klap minden oldalara laza homokbol
toltest emelunk, es belulrl visszahelyezzuk a lapot.
Csodalkozva neztek ram, de kerdezni nem mert senki
semmit, meg Renny sem.
Ez a homokcsapda. A kesbb megersod szel
ugyanis rafujja a homokot a klapra, es valamelyest
betemeti.
Ugyis megtalaljak! mondta szinte karorvend
hangon Renny.
Talaljak csak meg, de minel kesbb! Eppen ezert az
ajtokat is visszafalazzuk!
Maga megrult! magasodott folem Renny.
Legalabb ket napba kerul!
Ket ora alatt megcsinaljuk!
De miert?
Hogy azok lebonthassak!
Erre mar Szilagyi is beavatkozott a beszelgetesbe.

 Nezze, Mr. Nelson... Ezt mar en sem ertem. Ha

nekunk ket ora kell a felrakasahoz, nekik kett a
kibontasahoz, hol itt az elny?
Mutatoujjammal megkocogtattam a homlokomat.
Itt. Keszitek meg szamukra egy-ket meglepetest. Es
kulonben is. Amig mi a falat rakjuk, maguk
kibonthatjak a folyosot. Ertik mar?
Nem mondhatnam, hogy a harom es fel ezer eves
sirkamraban szavaim nyoman fellobbant volna az
ertelem
fenye.
Vegul is negyen indultunk vissza: Renny, Osima, en es
vegul Szethy, aki az utolso pillanatban csatlakozott
hozzank.
Minden ugy ment, mint a karikacsapas. Elvittem a
kocsit egy ritkas bozotos kozepere, leteritettem nehany
takaroval, es egy lapattal homokot szortam ra. Eleg
feluletesen, de nem feltnen. Eppen ugy, mintha valaki
sietsegeben hanyta volna ra.
Ezalatt Rennyek lebontottak a satrat, es elastak a homok
ala. Ezutan elkeszitettuk a homokfalakat, meghozza
a lejarat eszaki oldalan, mivel egyre erteljesebben fujt
a szel a Foldkozi-tenger fell, es ugy tnt, hogy esteig
meg sem all. Feldobtam egy marek homokot a levegbe,
s elegedetten lattam, hogy szarnyara kapja a
homokszemeket, es konnyeden magaval ragadja ket.
Kinyujtott karral tartottuk fejunk felett a klapot,
mikozben lefele masztunk a hagcson. Szerencse, hogy
konny, a knel sokkal sulytalanabb anyagbol
keszitettek, igy aztan nem kellett felnunk tle, hogy
lesodor

bennunket a sirkamraba. Nagy huppanassal ugrott

helyere a fedel, es mi maris ott toporogtunk a
sotetsegben.
Renny kikapcsolta a kotelhagcso egyik kapcsat, es ott
maradt logva a masik felen.
Kapjanak el, emberek!
Kikapcsolta a masik rogzitt is, es egyenesen kitart
karjaimba hullott a hagcsoval egyutt.
Felkattantotta a lampajat, felvilagitott vele a klapra, es
halkan csak ennyit mondott:
Koszonom, Sam.
Amiota csak ismertem, ez volt az els kifejezetten
emberi megnyilvanulasa.
Leguggoltunk a sirkamra homokjara, es elegedetten
hallgattuk, ahogy a szeltl hajtott homokszemek halkan
muzsikalnak a klap tetejen.
Hamarosan betemeti suttogta Szethy. Osima
elegedetten ram nevetett.
Maga nagy ember, Sammy!
Osszeutottuk a tenyerunket, es ugy ereztem, hogy ismet
ntt eggyel a barataim szama.
Negyven perc alatt raktuk vissza az els ajtot.
Mondanom sem kell, hogy nem sok koszonet volt ebben
a
visszarakasban, mar ami Giraldinieket illeti.
Ugy igyekeztem, hogy minden klap megmozditasaval
omlasveszelyt idezzek el.
Azt hiszem, a regi egyiptomi epitmesterek megallas
nelkul forogtak volna a sirjukban, ha latjak, mit
mvelek. A mi celjainknak azonban mi sem felelt meg
jobban, mint ez az eletveszelyes khalmaz.

Renny, aki ugy latszik, egeszen betort a kezem alatt,

megtorolte izzado homlokat, es gondterhelten bamulta
az ajtot.
Jo, jo, hogy veszelyes. De mi lesz, ha egyszerre
leomlik az egesz? Nem nyertunk vele semmit.
109
Ne feljen, sokaig nem mernek hozzanyulni. Attol
felnek, hogy agyonuti ket. Es azt hiszem, gyanakodnak
is, hogy nem allitottam-e csapdat nekik.
Gondolja?
Biztos vagyok benne. A helyukben en is igy tennek.
A masodik ajto felrakasara harmincot percet
vesztegettunk. Ide is beepitettem ugyan nehany csapdat,
de
sokkal feluletesebben, mint az elsnel. Tudtam ugyanis,
hogy ha az elsn tuljutottak, nem sokat gatyaznak a
masodikkal. Meg azon az aron sem, ha bontas kozben
agyoncsapja valamelyikuket.
Csak remelhettem, hogy a kis kalapos lesz az els
aldozat.
A folyoso falai simak voltak, es ahol hianyzott egy-egy
klap, meg a hajdani aso nyomat is ki tudtam venni,
amellyel vegigegyengettek az anyagot. S mig
elrefigyeltem, a vegtelennek latszo sotetsegbe,
gondolataim
visszaszalltak nehany ezer evvel. Vajon hol lehet mar az
a kez, amely az aso nyelet fogta, es hol lehet maga az
asonyel? Aztan megereztem a kezemen Szethy
szoritasat, es nem gondoltam tobbe a multra.
Korulbelul szaz-ketszaz metert mehettunk elre, amikor
ismet omlashoz erkeztunk. Nem volt olyan nagy,

mint az elz, de igy is felorankba telt, amig

megszabadultunk tle. Ezutan mar nyilegyenesen
vezetett az ut
tovabb, talan egyenesen a fold alatti piramis fele.
Ujabb ketszazotven lepes utan a folyoso hirtelen ketfele
agazott. Bal kezrl egy mellekvagat nyilt, es a
firanytol elkanyarodva beleveszett a sotetsegbe.
Karabinasz vagy husz-huszonot meterre bemereszkedett
az oldalfolyosoba, de hamarosan visszatert.
Nem latom a veget mondta. Ameddig csak eler a
lampak fenye, nincs vege.
Nyilvan valahova a felszinre vezet morogta
Szilagyi.
Egy ideig meg alldogaltak topreng keppel, s mar-mar
ujra elindultak volna, amikor Renny szava
megallitotta ket.
Es ha... ha az a fag?
Meghokkenve kaptak fel a fejuket, es meg Szethy
szoritasa is megenyhult a kezemen.
Ez ez... lehetetlen! mondta Yettmar.
Miert volna lehetetlen?
Mert... egyszeren nem volna logikus. A fag az,
amely egyenesen halad, es az a mellekag, amelyik ebbl
elagazik, igy logikus.
Renny elmosolyodott, es ujra csak nem volt szimpatikus
a mosolya.
Tipikusan foldi logika. Es ha azok... ha az apm nem
igy gondolkodott?
Ketsegkivul volt valami abban, amit mondott, ennek
elleniere ismet csak a fejembe zudult tle a ver. Ert

kellett vennem magamon, hogy hozza ne vagjak valami

gorombasagot. Mieltt azonban kinyithattam volna a
szamat, Huber doktorn fordult felem.
On mit gondol, Mr. Nelson?
Csendes szavai egyszeriben kihuztak a lelkemben
gunnyaszto vipera meregfogait. Nagyot nyeltem, es
igyekeztem hasonloan halk es nyugodt hangon
valaszolni.
Ketsegkivul elgondolkoztato, amit Renny mond. Hogy
tudniillik lehetseges egy, a mi logikanktol elter
gondolkodasmod is. Ennek ellenere nem hiszem, hogy a
mi logikanknak nem megfelel epitesi modszert
alkalmaztak volna.
Miert nem? kerdezte szinte sertdotten Renny.
Nezzek mondtam turelmesen. Ezek az emberek,
vagy akarhogy is nevezzuk ket. nyilvan
ertelmesebbek voltak, mint mi. Nyilvan tokeletesen bele
tudtak magukat kepzelni a brunkbe. Ha azt akartak,
hogy kozulunk valaki is eljusson a napbarkahoz, olyan
utat kellett epiteniuk, amely egyenesen oda vezet...
Ertik? Renny ujra csak megcsovalta a fejet.
Ne feledje, Nelson, hogy amikor a fold alatti piramist
epitettek, meg valamennyien eltek. Szo sem volt
rola, hogy mas utazik a Voros Nap foldjere, nem k.
Eppen ezert elfordulhat, hogy valamelyik
mellekjaratbol
vezet az ut a piramishoz.
Ebben is lehetett valami igazsag, de ilyen alapon akar
masnapig is elvitatkozhattunk volna feligazsagokon.
Megutogettem az oldalfalat, es meg egyszer
bemeresztettem a szemem az oldaljarat sotetsegebe.

 Termeszetesen ez is lehetseges mondtam. Es meg

sok minden mas is, amire esetleg gondolni sem
merunk. De egyet ne feledjenek. Nekunk kockaztatnunk
kell! Kockaztatnunk, mert Giraldiniek is kockaztatnak.
Nem kerulhet tul sokba a kockaztatasa? kerdezte
Osima.
Dehogynem. De akkor sem tehetunk mast. Nem
jarhatunk vegig minden mellekjaratot.
110
Eddig meg csak ez az egy volt.
Merget vehet ra, hogy lesz tobb is. Egyebkent tartja az
iranyt a folyoso?
Hajszalpontosan. Nem hiszem, hogy akar csak egy
foknyira is eltert volna, amiota jovunk.
Akkor hat nekunk sincs miert elternunk tle.
Egyebkent valoszin, hogy az oldaljaratok a felszinre
vezetnek.
Gondolja?
Mi masert csinaltak volna ket? Nyilvan ilyen jaraton
kozelitette meg a piramist az okori latogatok
egyikemasika
is. Nem?
Lehetseges.
Ez pedig azt jelentene, hogy k is bejottek az
oldalbejaraton at a ffolyosoba, es ott folytattak az utat
a
piramis fele.
Meg mindig hummogve alltak, es a fejuket tortek,
amikor varatlanul Renny sietett a segitsegemre.
Szemmel

lathatoan egett benne a turelmetlenseg, amikor szinte

hiszteriasan dobbantott a labaval.
Menjunk mar valamerre, az istenit neki! Belatom,
hogy hulyeseget beszeltem az elbb. Nelsonnak igaza
van, kockaztatnunk kell! Gyerunk hat, az ordogbe is!
Szavai ismet elrelenditettek bennunket egeszen a
kovetkez oldalfolyosoig.
Nem kellene megis legalabb az egyiken
vegigmennunk? kerdezte aggodalmasan Szilagyi, es
arcomba
vilagitott a lampajaval.
Idegesen elkaptam a fejem, es ereztem, hogy Szethy
megnyugtato simogatasa ellenere ram is atragad a
hiszterias hangulat.
Vegye el azt a lampat! orditottam ra, mire gyorsan
elrantotta a fenyt. Kirandulasokat pedig nem
tehetunk. Mar csak azert sem, mert... Figyelje a
labnyomainkat a porban! Ha visszaterunk az
oldalfolyosobol,
nekik be sem kell menniuk, tudni fogjak, hogy rossz
nyomon jartunk. Felek, hogy mar igy is leadtunk
valamelyest az elnyunkbl.
Ebben a pillanatban megmozdult folottunk a fold. A
tavolbol, felulrl, halk moraj szrdott a fulunkbe, s
legalabb tiz percig tartott a megallas nelkuli remeges. E
tiz percbl otot a falhoz lapulva toltottunk, es csak az
otodik perc vegen mereszkedtunk elre ismetelt
unszolasomra.
Mi ez... szivem? Bombaznak? kerdezte halkan
Szethy, es idegesen megszoritotta a kezem.

Karabinasz a tet fele forditotta a fulet, aztan megrazta a

fejet.
Biztosan nem. Egyenletes, monoton zaj. Mintha folyo
hullamai...
Megvan! kialtotta Yettmar. Megvan!
Szilagyi es Renny sapadtan meredtek Yettmarra.
A Nilus? Hiszen akkor... akkor sosem erjuk el a
piramist!
Lehetetlen! mutatott az iranytjere Osima. A
folyoso pontosan a piramis fele tart.
Hat akkor?
Tankok mondta Yettmar. Tankok es gepkocsik.
Valahol az orszagut alatt lehetunk.
Nem szakad be a tankok alatt? aggodalmaskodott
Renny.
Remeljuk, meg nem. Egyszer biztosan beszakadt
volna... Hiszen amikor epitettek, nem szamoltak a
szudani autosztradaval.
Menjunk mar tovabb, az istenert! surgetett
bennunket Renny.
Szotlanul lepegettunk egeszen addig, amig csak el nem
ertuk a harmadik oldalfolyosot.
Mennyi lehet meg a piramisig? kerdezte Osima az
iranytjet figyelve.
Szamitasaim szerint mintegy fel kilometer. De lehet,
hogy kevesebb.
Meg mindig semmi elteres az iranytol.
Oke! Gyerunk tovabb!
Hatramaradtam, hogy meg egy pillantast vessek az
oldalfolyosora, es Szethy is ott maradt mellettem.

Amikor a tobbieket elnyelte a sotet, a karomba

huzodott, es halkan sirni kezdett.
Megsimogattam a hajat, es vigasztaltam, pedig
tulajdonkeppen magam is vigaszra szorultam volna.
Csak meg egy kis kitartas, kedves. Meglasd, minden
siman megy majd. Renny elrepul, mi pedig...
Szamra tette az ujjat, es az arcomhoz szoritotta az arcat.
O, Sam! Pedig milyen boldogok lehettunk volna!
Azok is leszunk, kedves... Nem is olyan nagy dolog ez
az egesz. Kulonb dolgokat is megusztam en mar az
elmult evek soran. Igazan nem olyan nagy dolog par
balfacan gengsztert elintezni.
111
Hazudtam, mint a vizfolyas, csak hogy megnyugtassam.
Szethy meg mindig szorosan olelt magahoz, es
ketsegbeesetten razogatta a fejet.
Rossz erzeseim vannak, Sam... Nagyon-nagyon ritkan
erzek ilyesmit, de mindig beteljesedik!
Butasag, edes... Megerzesek nincsenek.
En megis megerzem a bajt. Egyszer is... De hagyjuk.
Talan tle orokoltem... az... apamtol!
Halkan es kisse ijedten mondta ki az utolso szot.
De hat mit erzel? ragadt ram is lassan a
nyugtalansag.
Nem is tudom... O, Sam! Sohasem fogom tobbe
meglatni a napot!
Eppen valaszolni akartam valami megnyugtatot, amikor
a sotetbl felem csapott Karabinasz hangja.
Sam! Szethy! Hol az ordogbe csavarogtok? Szethy
gyorsan kibontakozott a karombol, es megcsokolta a
homlokomat.

 Sam...
Tessek, edes!
Ugye... nem felejtesz el soha?
De hat ez ostobasag!
Igerd meg, hogy nem felejtesz el ismetelte
csokonyosen. igerd meg...
Jo, megigerem, de hat...
Es ha valaha gyerekeid lesznek... csak egyszer is, de
ugye beszelsz nekik rolam?
Szethy!
Igerd meg, Sam!
Megigerem...
Mondd el nekik, hogy... szerettel egyszer valakit...
akinek... akinek kocka volt a feje, es olyanok voltak a
bordai, mint a bortonracs...
Megigerem.
Akkor hat, Sam...
Mondta volna meg tovabb is, de a tavolbol fenycsova
hullott rank, es ismet felenk csapott Karabinasz
izgatott kialtozasa:
Jojjon mar, Nelson! Alighanem megtalaltuk a
bejaratot!
A folyosot ugyanabbol az anyagbol keszitett oriasi
klap zarta el, mint amilyen a bejaratot takarta. S
ennek az oldalara is hieroglifakat vesett vagy ontott az
okori mester.
Tanacstalanul nezegettem az egyetlen hosszu sorban
elhelyezett feliratot, es ugyanugy tettek a tobbiek is.
Csakhogy az szajuk mozgott, ahogy megprobaltak
megfejteni.

Csodak csodajara Renny keszult el leghamarabb a

megfejtessel.
Mintha mar olvastam volna valahol ezt a szoveget
csovalta meg a fejet. De akarhogy torom is a fejem,
nem tudok ra visszaemlekezni, hol...
Talan egy naphimnusz reszlete! morogta Osima.
Vagy Osiris-ima!
Ugy latszik, csak Szethy es en nem ertettunk az
egeszbl semmit.
Bocsassanak meg, hogy kozbeszolok mondtam nem
is palastolva idegessegemet. Adando alkalommal
tajekoztassanak engem is, hatha valami olyasmi van ott,
ami engem is erdekelhet!
O, Mr. Nelson... Ezer bocsanat! hapogott Szilagyi,
es gyorsan olvasni kezdte:
A sas susogni kezdett, amikor Re megerintette, es
foldig hajtotta karcsu derekat. A harmat pedig
felroppent
rola, es meg sem allt, amig meg nem pihenhetett a
napbarka vitorlajan. Udv neked, harmat!
Gyanakodva neztem Szilagyira.
Maga szerint van ennek valami ertelme?
Ram pislantott, hallgatott, majd felreforditotta a fejet.
Bizonyosan. Ertelmetlen dolgokat nem vestek volna a
falra. Nem is olyan regen eppen maga mondott
valami hasonlot, Nelson!
Mieltt meg duhbe gurulhattam volna, Szethy
nyugtatoan a karomra tette a kezet.
Nyilvan nekunk szol, Sam. Vagy annak, aki... Talan
Rennynek. a harmat, ami felszall a napbarkan az
egbe.

 Ezek azt hiszik, hogy en hulye vagyok? kerdeztem

hangosan, meg mindig Szethyre nezve. Mert nem
ismerem ezeket az atkozott jeleket, attol meg erhetek
annyit, mint k!
112
Karabinasz elem lepett, es osszekulcsolta a kezet,
mintha imadkozna.
Ne idegeskedjen, Nelson! Az mar a veg, ha maga is
megsertdik! Nagyobb szuksegunk van magara, mint
valaha is volt. Nem akarta senki megserteni. De minek
olyasmivel vesztegetni az idt, aminek most ugysincs
jelentsege.
Magamban igazat adtam neki, es mar csak a forma
kedveert morrantottam nehanyat. Aztan odamentem a
hatalmas klaphoz, es megprobaltam felretolni.
Termeszetesen meg sem moccant.
Rangattam, feszegettem, dongettem; mindhiaba. A
klap ugy elallta az utat, mintha az idk kezdetetl az
idk vegezeteig tarto akadalynak szantak volna.
Meglehet persze, hogy nem is jartam olyan messze az
igazsagtol.
Halvorsson csuggedten leguggolt a homokra, es ugy
nezett fel az iszonyu klapra, mint az indiai csecsem a
mellette elvonulo elefantra.
Vigyen el az ordog! morogta keseren. Terad
aztan igazan nem szamitottunk!
Yettmar es Osima kozvetlenul az ajto mellett a homokot
turtak rovid nyel asoikkal. Nehany asonyom utan
nagyot csikordult a fem.
Szilagyi felemelte a fejet a csikorgasra.
Nem lehet kiasni a homokot?

Osima ledobta az asot, es a vagat falanak tamaszkodott.

Ezen nem jutunk at! Nezzenek ide, hogy a fene egye
meg!
Odasereglettunk az ajto melle, es szinte megbvolve
bamultuk a hatalmas ktomboket, amelyek sorra
bukkantak el a homok alol.
Ezekkel a tombokkel raktak korbe az ajtot mondta a
japan, es belerugott a falrol lassan leperg homokba.
Csak azt nem ertem, hogy a fenebe hoztak ide ket a
fold ala.
Na es az ajtot? kerdezte Middleton. Senki sem
valaszolt neki.
Csak alltunk, alltunk, es ha legalabb azt latom, hogy a
fejuket torik, nem szoltam volna semmit. Az arcukon
azonban nem ult mas, csak faradtsag es beletordes a
valtoztathatatlanba. Ez aztan ismet annyira felduhitett,
hogy rajuk orditottam, mint kocsis a lusta lovakra.
He! Nem ez volt a megallapodasunk! Arrol volt szo,
hogy maguk is megtesznek mindent, nemcsak en!
Szilagyi szomoruan ram mosolygott.
Nem mondana meg, hogy mit tegyunk?
Mit tudom en! orditottam magambol kikelve.
Maguk a szakemberek, vagy mi a fene! En elvegzem az
en munkamat, maguk is vegezzek el a maguket!
Latja azokat a ktomboket ott a homok alatt?
kerdezte szeliden Yettmar.
Nana, hogy latom!
Nos... hat minimum ket-harom tonna a sulya egynekegynek. Hacsak nincs valami varazsigeje, aligha
tudjuk megmozditani ket.
Na es a kapu?

 Ez?
Mit gondol, melyik!
Lehetetlen attorni rajta. Ugyanabbol a fembl vagy
asvanyi otvozetbl keszult, mint az a lap a lejaratnal.
Nem torik, fresz nem fogja, talan csak robbantani
lehetne. Ambar a jelen korulmenyek kozott...
Ez annyit jelent, hogy feladjuk?
Talan meg kellene probalni valamelyik oldalfolyosot.
Jol tudja, hogy erre nincs idnk. Azt hiszem,
Giraldiniek itt vannak maris a nyakunkon. Vagy
keresztuljutunk ezen, vagy vesztettunk!
Szomoruan bamult az ajtora, de nem szolt semmit.
Ide figyeljenek kisereltem meg meg utoljara felrazni
ket. Probaljunk meg gondolkodni. Maguk azt
mondjak, azok azt akartak, hogy Imu utoda eljusson a
napbarkahoz.
Ez csak egy a feltetelezesek kozul.
Nincs idnk valogatni. Gondoljuk csak vegig a dolgot.
Eszerint tehat ez ajto es nem akadaly, ertik? Ajto,
amely az illetekes eltt kinyilik. Valahogy igy
gondolom en.
Nem tul ertelmes dunnyogte Yettmar.
Ertelmes vagy nem, valahol itt kell keresni a
megoldast.
Meg mindig nem ertem motyogta Halvorsson is.
Mit nem ert? Ha kapu es nem akadaly, akkor ki is
lehet nyitni. Csak a nyitoszerkezetet kell megtalalni.
Szandekosan nem mondok zarat es kulcsot.
113
Szilagyi csuggedten legyintett.

 Nezzen vegig rajta, Sam. Sehol egy karcolas, sehol

egy lyuk. Fal ez, nem kapu!
Abbahagytam a termeketlen vitat, es odaalltam a fal
melle. Egeszen a hieroglifakhoz nyomtam az orrom, es
vegigsimogattam ket. Hiaba, a legkisebb gyanus jelet
sem tudtam felfedezni rajtuk.
Vegs elkeseredesemben nagyot rugtam bele, es szinte
sirva fordultam hatra.
Pedig biztos, hogy kinyilna. Talan van rajta valahol
egy rejtett gomb, amely mkodesbe hozza. Biztos
vagyok benne, hogy egy kapu eltt allunk. Es azok, akik
epitettek, biztosan a mi helyunkbe kepzeltek magukat.
O, a fene egyen meg benneteket, csak tudnam, hogyan
forgott az eszetek kereke!
Ebben a pillanatban megcsikordultak az ajtot oldalrol
tarto kovek, es megremegtek. Felettunk a szudani
autopalyan ujabb pancelos konvoj haladt delnyugat fele.
A folyoso tetejerl szitalni kezdett a homok, es a
kajto is mintha megmoccant volna.
Mar csak abban bizom, hogy a pancelosok...
folytattam volna, de belem akadt a szo. A tankok moraja
ugyanis lassan elhalt a messzesegben, a kovek azonban
nem hagytak abba mocorgasukat, st mintha az ajto is
remegni kezdett volna, mint a lepke szarnya repules
eltt.
Nezzek! Uristen! Nezzek! hallottam Huber doktorn
kialtasat, es ereztem, hogy Szethy megragadja a
karom. Nezzek az ajtot!
Valahonnan, talan a fold gyomrabol halk morgas csapott
felenk, mintha almos oroszlan nyujtozkodott volna

bseges ebed utan. Az ajto szemmel lathatoan

megmozdult, mikozben megersodott a tetrl hullo
homokes,
es a folyoso oldalfalairol is homokos agyagos
gorongyok hullottak a talajra. Az ajto melle epitett
kgat resei
megnagyobbodtak, es a tobb tonnas oriasok ugralni
kezdtek egymason, mintha varazslo erintette volna meg
ket a palcajaval.
Sam! Az ajto! hallottam Szethy kialtassa ersodott
suttogasat, aztan nem hallottam tobbe semmit, mivel
minden energiam a latoidegeimben koncentralodott, es
alighanem meg azt sem hallottam volna meg, ha
megszolalnak felettunk az utolso itelet harsonai.
Latni viszont igazan volt mit. Elbb vastag es sr
porfelh takarta be az ajtot, majd egy friss, gyors
legaramlat az arcunkba hajitott mindent. Remulten
kaptunk a szemunkhoz, es karomkodva dorgolgettuk a
belehullott homokszemeket. S mire megszabadultunk
tluk, minden ugy ment mar, mint a karikacsapas.
Az ajto, a mozdithatatlannak tn akadaly, halk
nyikkantasok kisereteben becsuszott a szemkozti falba
vagott resbe, amely csak a kovek mozgasa utan lett
lathatova. Csendben es pontosan, mint a legmodernebb,
elektronikaval vezerelt nyilaszaro szerkezetek. Az ajto
mogott pedig ujabb folyoso nyilt, amelynek a vege
porfelhbe veszett.
Csoda, ujabb csoda! Isten csodat tett! motyogta
Halvorsson, es keresztet vetett.
Honnan tudhattak, hogy mikor kell kinyitni? nyogte
Szilagyi, es szajtatva bamult ram.

 Mondtam, hogy ajto! orditottam diadalittasan.

Mondtam, hogy csak a kulcsot kell megtalalni hozza!
k pontosan tudtak, hogy az jon majd ide, akinek a
birtokaban van a kulcs!
Halvorsson csipre tette a kezet, es gunyosan ram
nevetett.
Mifele kulcsrol fecseg osszevissza, maga megrogzott
ateista? Hol van az a csodakulcs?
Most jott volna a valaszom, hogy keressuk meg, talan a
nyitott ajtoban megtalaljuk, amikor a beallott
csendben diadalittasan szarnyalt felenk a mogottunk allo
Renny hangja.
Itt! Itt a kulcs! A kulcs, amit apam hagyott ram!
S kinyujtott kezeben ott csillogott az ismeretlen
kristalybol keszitett szkarabeuszbogar.
Honnan jott ra, Renny? kerdeztem, amikor atbujtunk
a masik folyosoba. Megerzett valamit?
Nem is tudom morogta elgondolkodva. Alighanem
a maga szavai adtak az els impulzust. Tudja, hogy
akinek joga van behatolni a piramisba, annal ott kell
lennie a kulcsnak is. Szinte tudat alatt kezdtem
gondolkodni, hogy mi lehet nalam. Aztan mintha valami
ismeretlen er a kezembe nyomta volna a
szkarabeuszt. Persze lehet, hogy csak ugy ereztem.
Latott valami villanast, sugarat vagy effelet?
Hatarozottan megrazta a fejet.
Biztosan nem. Egyszeren csak arrafele tartottam a
bogarat, es az ajto megmozdult. Hat nem csodalatos?
Ketsegkivul az.

 He! furakodott mellem Middleton. Nem

lehetseges, hogy megiscsak a tankoktol indult meg a
zarolap?
Teljesen valoszintlen. De mindjart meggyzdhetunk
rola. Renny!
Tessek?
Forduljon meg, es csukja be az ajtot! Csodalkozva
meredt ram.
114
Mit csinaljak?
Csukja be az ajtot! Nagy szivesseget tenne
Giraldininek es Renzinek, ha nyitva hagyna!
Gondolja, hogy... becsukodik?
Probalja meg.
Elvette a szkarabeuszt a zsebebl, es osszezarta az
okleben..
Es maguk? Maguk hogyan jonnek vissza? Igazan
meghato volt, ahogy aggodott miattunk.
Velunk ne tordjon mondtam, es magamban
hozzatettem: Eddig sem tordtel tul sokat...
Vallat vont, es kinyujtotta a kezet.
Nem hiszem, hogy valaha is nagyobb szivszorongassal
figyeltek volna egy produkciot, mint mi az ovet. A
szkarabeusz ott fekudt a tenyeren, az ajto azonban meg
sem moccant.
Na, mi lesz mar! formedtem ra.
Mit tudom en mondta tanacstalanul. Az elbb sem
csinaltam mast.
Akkor meg miert nem mozdul?
Fogalmam sincs...
Nem gondolt akkor valamire?

 Nem. Azazhogy...
Mire?
Alighanem arra, hogy jo lenne, ha kinyilna az ajto.
Hat akkor most gondoljon arra, hogy jo lenne, ha
becsukodna. Na, gyerunk! Mire var?
Lattam, hogy izzadsagcseppek futnak le a homlokarol a
nagy erlkodestl, s amikor mar-mar ujra
rakialtottam volna, az ajto megmozdult, es kicsusszant a
falbol.
Rajta, Renny! Tovabb!
Olyan lassan mozgott a hieroglifakkal telerajzolt
monstrum, mintha fajo idegeimen csuszkalt volna.
Aztan vagy harminc-negyven centire a szemkozti faltol
megallt, es nem moccant tobbe.
Gyerunk, Renny! Egeszen be kell zarnia, es
megnyertuk a menetet. Orakig is eltarthat, amig atjutnak
rajta!
Renny erlkodott, patakokban folyt rola a viz, az ajto
azonban nem moccant tobbe.
Koncentraljon, Renny! Az istenert, probaljon meg
koncentralni!
Szinte sirasba fulladt a hangja, ahogy felem vinnyogta:
Nem birok! Nem birom becsukni! Akarmit csinalok
is, nem mozdul!
Mozdulnia kell, mert kulonben vegunk! Ha bezarja,
megnyertuk a meccset! Amig keresztultornek rajta,
maga elrepulhet!
Nem birom! Ertse meg, hogy nem birom!
Osszegornyedt, zsebre dugta a szkarabeuszt, es lihegett,
mintha

eppen az elbb nyerte volna az ejfeli maratonit Sao

Pauloban.
Szilagyi odaugrott hozza, es atkarolta a vallat.
Jol vagy, Renny? Jol vagy, kisfiam?
Renny bolintott, es eltolta magatol Szilagyit.
Minden o...oke! De nem... birom... becsukni...
Jol van, kisfiam, nem is kell. Majd kitalalunk valami
mast.
Aztan felem fordult, oklet razva.
Hagyja beken Rennyt, megertette?! A vegen meg e
miatt a szar ajto miatt nem tud elrepulni! Kulonben is
lehet, hogy elromlott a szerkezete. Mit gondol! Kozel
negyezer evig allt itt a fold alatt!
Igyekeztem lecsillapodni, hiszen vegeredmenyben
rosszabbul is alakulhattak volna a dolgok.
Oke! mondtam, es felejuk intettem. Igazuk van...
Lehet, hogy valoban a szerkezettel van baj.
Maguk menjenek csak elre, en meg meg keszitek
szamukra egy kis meglepetest.
Megvartam, mig engedelmesen elreballagnak, es
Szethyt is megprobaltam utanuk tuszkolni.
Menj te is, edes... Azonnal megyek en is. Szethy
azonban hatarozottan nemet intett.
Itt maradok melletted. Amig csak...
Nem volt idnk enyelgesre. Valasz helyett
elbanyasztam a zsebembl egy kis robbanoszerkezetet,
beastam
az ajtonyilasba a kepzeletbeli kuszob ala, erintesre
allitottam. Levertem a kezemrl a homokot, aztan
atkaroltam a vallat.
Gyerunk, edes! Ezzel is nyerhetunk nehany percet.

Par lepest tehettunk csak a tobbiek utan, amikor

varatlanul megtorpant.
Mi tortent, edes?
Egyik kezevel az alagut falanak tamaszkodott, a
masikkal pedig belekapaszkodott a vallamba. Olyan
ervel
markolt a husomba, hogy felszisszentem.
115
Jaj! Mi tortent, Szethy? Rosszul vagy?
Elbb nem szolt semmit, csak lihegett; lattam, hogyan
emelkedik es sullyed a mellkasa. Aztan megszolalt,
rekedt hangon, mint az anyja:
Olyan furcsa, Sam... Minden olyan furcsa.
Arra gondoltam, hogy az izgalmak viseltek meg az
idegeit.
Figyelj ram, Szethy mondtam olyan gyengeden,
ahogy csak tudtam. Csak egy kicsit kell meg
turelemmel lenned. Egy egeszen kicsit. Nem lehetunk
messze a bejarattol. Ha elertuk, megpihenhetsz...
Felem forditotta az arcat, es ekkor ereztem csak igazan,
hogy megijedek. Nem lattam a szembogarat, csak
valami sargasfeherseg csillogott barna szeme helyen.
Szethy! ugrottam hozza. Szethy! Mi van veled?
Lehajtotta a fejet, eleresztette a vallam, es nehany tetova
lepessel elindult elre. Utana ugrottam, hogy a
karjaimba kapjam, ha el talalna esni, de vegul is nem
kerult ra sor: botladozva bar, de lassan elindult a tobbiek
utan.
Lehajoltam, zsebkendmmel elsimitottam a homokot a
robbantoszerkezet folott, aztan futasnak eredtem,
hogy utolerjem.

Amikor ravillantottam lampam fenyet, ismet az egyik

fal mellett allt, hattal a homoknak. Szemeiben most is
feherseg csillogott, es nem lattam sehol sem a
szembogarat. Nehany lepest tettem, hogy melleje erjek,
es ha
kell, ugy vigyem tovabb, amikor valami megakasztott,
es szinte visszalokott oda, ahonnan elindultam.
Ez a valami Szethy hangja volt.
Mert megszolalt abban a pillanatban, amikor elindultam
fele.
Kinyitotta a szajat, s az ajkarol omleni kezdett valami,
amirl ma mar tudom, hogy szavak voltak: egy
ismeretlen nyelv zeneszavai. Zengett-zugott a hangja,
mintha elektronikus hangszerek jatszottak volna furcsa
melodiat, kicsit kakofonikus kivitelben. De volt valami
megnyugtato ebben a muzsikaban, ketsegtelen.
Megtorpantam, feleje nyujtott karom lehullt, es csak
alltam, mintha sobalvannya valtoztam volna.
Es ha most megkerdik tlem, hogy miert lepdtem meg
annyira, hiszen a tortentekbl tudnom kellett errl a
furcsa nyelvrl, nos, hat nem kivanom senkinek, hogy
szive valasztottja egyszer csak feherbe fordult
szemekkel
muzsikalni kezdjen neki, mint ahogy Szethy tette.
Ha ugyan nekem muzsikalt.
Amikor utolertuk a tobbieket, Halvorsson
szemrehanyoan ram villantotta a lampajat, es halkan
felmordult.
Attol tartok, hogy maganak itt lenne a helye, elol.
Nagyot nyeltem, de nem valaszoltam. Yettmar kerdese
ell azonban nem terhettem ki.

 Bedobott valami kis trukkot, Sam?

Alajuk tettem egy taposoaknat.
Lattam, hogy Szilagyi megdobben, es majd kiejti
kezebl a lampajat.
Mit csinalt?
Most mondom. Alajuk raktam egy aknat.
Es ha ralepnek?
Nana, hogy ralepnek! Azert tettem oda!
Erre mar a tobbiek is korem gyltek, Renny kivetelevel.
Nem magyarazna ezt el reszletesebben? kerdezte
Osima, es fenyegeten megvillant a szemuvege.
Kezdtem nem erteni a dolgot.
Hogyhogy reszletesebben? Mi a fenet akarnak mar
megint? Giraldiniek itt vannak a nyomunkban, maguk
pedig, az isten tudja, mit akarnak. Nem mondanak meg,
hogy mi szallta meg magukat?
Errl nem volt szo, Nelson mondta Middleton.
Egyszeriben azt hittem, hogy az rultekhazaba
kerultem.
A fold alatti rultekebe.
Nem errl volt szo? Hat mirl, az istenert?
Maga azt igerte, hogy megved bennunket. De nem
azon az aron, hogy verfurdt rendez. Menjen vissza, es
szedje fel azt az aknat!
Isten a megmondhatoja, nem tudtam, hogy sirjak-e vagy
nevessek. Kezembe temettem az arcom, es ugy is
maradtam nehany masodpercig. S amikor elvettem,
eppen olyan tanacstalan voltam, mint eddig.
Menjen vissza, es szedje fel az aknat! ismetelte
rikacsolva Szilagyi.

Ekkor ertettem meg, hogy a fele sem trefa annak, ami itt
tortenik. Nocsak! Felebredt az ertelmiseg
lelkiismerete, es pont akkor, amikor az en bromre
megy a jatek!
Hatranyultam, mintha csak megvakarnam a derekam
tajat, de ugyanazzal a mozdulattal mar ki is kaptam
tokjabol a pisztolyomat. Leraztam magamrol Szethy
kezet, es Szilagyi mellenek szegeztem a stukkert.
116
Ide figyeljen, maga sult bolond! kezdtem a lelki
froccsot. Nem erdekel, hogy a maga gennyes
szeplelkenek tetszenek vagy nem tetszenek a
modszereim. Maganak es a diszes bandajanak fogalma
sincs arrol,
hogy ki az a Giraldini. Es ha mar szoba kerult, hat azert
letezhet az a csirkefogo es a tobbiek is, mert magukhoz
hasonlo kulimaszlelk ertelmiseggel van tele a vilag.
Ahelyett hogy a helyszinen kinyirnak ket, ovadek
elleneben szabadlabra helyezik, ami annyit er, mint
halottnak a pofon! Most az egyszer azonban emberere
talalt
Giraldini es Renzi is. Ugy nyirom ki ket, ahogy tudom,
ertik? Es ebben nem fognak megakadalyozni,
szeplelkek!
Azt hiszem, igaza van, Sam szolalt meg egy hang a
hatam mogott.
Villamgyorsan hatrafordultam: Renny allt mogottem.
Feleje tartottam a pisztoly csovet, mire gyorsan
megrazta a fejet.
Tlem nem kell tartania, Sam. En el akarok menni
innet, es ennek maga az egyeduli biztositeka. Inkabb

adjon nekem is egy olyan szerkentyt!

Par pillanatig haboztam csak. Aztan a derekam fele
nyultam, es kivettem a masik pisztolyomat is. Feleje
dobtam, es abban a pillanatban mar hatat is forditottam
neki.
Ide figyeljenek! mondtam. Tobbe nem koptatom a
szamat. Ertsek meg, hogy ossze vagyunk kotve. A
kocsibol nem lehet tobbe kiszallni. Csak akkor
menekulhetnek, es csak akkor repulhet Renny, ha
Giraldinit es
Renzit kinyirtam. Kulonben k nyirnak ki minket. Mi
ebben az erthetetlen?
Nem ohajtunk gengszterbandak jatekszereve valni
mondta Szilagyi hvosen. Meg abban az esetben
sem...
Hoho, professzorkam! kialtottam, es ereztem, hogy
valami nagy-nagy ketsegbeeses koltozik a szivembe.
Ezt elbb kellett volna meggondolnia. San
Antonioban meg nem volt ellenere, hogy kinyirjam
ket!
Maga sem beszelt aknakrol!
Gyenge szoritast ereztem a kezemen. Oldalra fordultam,
Renny volt az.
Nem vesztegetunk tul sok idt? kerdezte, es
aggodalom tukrozdott a szemeben.
Az ordogbe is, igazad van, Renny! Gyerunk, uraim! A
maffiat meg hagyjak az en lelkiismeretemre. Majd
csak elboronalom vele valahogy a dolgot!
Alig mentunk nehany lepest elre, amikor Osima
felemelte a kezet.

 Alljanak csak meg! Lejteni kezd az alagut! Alljanak

meg!
Megtorpantunk, es rameredtunk, pedig a kezeben
tartott mszerre.
Egyre inkabb lejt. Hamarosan erezni is lehet.
Alighanem itt allunk a piramis eltt.
Tavolsag? kerdezte Szilagyi.
Nagyjabol annyi, mint a lejarat es a domb kozti
tavolsag. Harminc meterre lehetunk a domb
kozeppontjatol.
Irany?
Tovabbra is nyilegyenes.
Valaki vilagitson a foldre mondta Szilagyi. Ha
nem tevedek, par emeletnyi melysegben lesz az, amit
keresunk.
Visszacsusszantottam a revolvert a zsebembe, es
megprobaltam bekulekeny hangon targyalni vele.
Mibl gondolja, hogy lefele kell majd mennunk?
Kezemre pislantott, es amikor latta, hogy csak a lampa
van benne, mintha megnyugodott volna.
Ket okbol is... Az els a forrasok. Az okori szemtanuk
is lefele ereszkedtek. A masik pedig az, hogy... Ha a
piramis csucsa a domb csucsa alatt van, akkor tobb
emeletnyi melysegben kell huzodnia a fold alatt.
Valoszinleg hagytam ra, mert kozben valami
egeszen mas foglalkoztatott. Mondja, Peter
kerdeztem
, maga szerint milyen celt szolgalhatnak azok az
oldaljaratok, amiket elhagytunk?
Osszehuzta a szemoldoket, es felemelte az ujjat.
Erzi a levegt?

 Nem en.
Ugy gondoltam, van leveg, jobban mondva, oxigen.
Es merget vehet ra, hogy nem haromezer eves.
Tehat a szellztetes miatt csinaltak ket.
Valoszinleg. Talan valami barlangba vezetnek.
Esetleg onnan is be lehet bujni ide, a fold ala!
Tehat a piramis a mellekbejaraton at is
megkozelithet?
Tobb mint bizonyos. Gondolja csak meg. Ha egyetlen
bejaratot epitettek volna, roppant kockazatot
vallaltak volna vele?
-k?
Azok hat. Egy foldrenges es fuccs az egesznek!
Feltetlenul kellett mas bejaratot is epiteniuk!
117
Ekkor mar erezheten lejtett a labunk alatt a talaj. S mig
lefele tapogatoztunk az egyre meredekebbe valo
talapzaton, megallas nelkul azon toprengtem, mi az
eselye annak, hogy Giraldiniek talaljanak egy masik
bejaratot.
Gondolataimbol Middleton szinte remult hangja
riasztott fel.
Nezzek csak! Vege az alagutnak! Osszetorlodtunk,
mint pasztorat vesztett birkanyaj. Lampaink fenyeben
csak a meztelen agyagfal allt velunk szemben, szepen
lesimitva, ahogy haromezerotszaz evvel ezeltt
otthagytak a gondos munkasok. Szilagyi a falnak dlt,
es felhangosan felkacagott.
Vege! Hogy a fene egye meg, vege!
A tobbiek csak alltak es bamultak a falat, mintha Imu
jelent volna meg elttuk az agyagon a Voros Nap

orszaganak egesz hadseregevel egyutt.

Minek van vege? kerdeztem gyanakodva, bar
szinten szolva meg sem kellett volna kerdeznem,
hiszen
arcukra volt irva a remenytelenseg.
Minek? Hat az egesznek... Nem latja, Nelson?
Vakvaganyon voltunk. Megiscsak valamelyik
oldalfolyoso
vezet a piramishoz...
Mibl gondolja?
Nem eleg maganak ez a fal az orra eltt?
De hat... miert csinaltak volna?
Kerdezze meg ket. Maga ismeri a logikajukat, nem?
Legalabbis nem sokkal ezeltt meg azzal hencegett,
hogy ismeri.
Megtapogattam a falat, aztan megvertem az oklommel
is. Nem kongott, nem szakadt at egyszoval
pontosan ugy viselkedett, mint egy normalis alagutfal,
amely mogott nincs semmi mas, csak az anyafold.
Renny? fordultam a fiatalember fele.
Tessek morogta csuggedten.
Nem erez semmit?
Nem en...
Szethy is csak allt mellettem gornyedten, fejet a vallai
koze huzta, es maga volt a megtestesult
tanacstalansag.
Akkor tortent elszor es utoljara, hogy tokeletesen
elvesztettem a fejem. Tudtam, hogy Giraldiniek ott
vannak mogottunk az alagutban, es remenytelen
vallalkozas lenne most mar oldalkijaratot keresni.

Valoszinleg felorditottam es karomkodni kezdtem,

meghozza aligha valogatott kifejezesekkel. Aztan terdre
vetettem magam a folyoso foldjen, es verni kezdtem a
finom homokkal behintett agyagot. Mondom,
orditottam,
karomkodtam, es vertem a talajt a labunk alatt.
Addig vertem, amig csak duborogni nem kezdett, mint
egy eletre keltett nagydob a zenekarban.
Akkor tertem magamhoz, amikor Szilagyi hozzam
ugrott, felrantott a foldrl, es megcsokolta a
homlokomat.
Nelson! Maga egy zseni! Elre is bocsanatot kerek
mindenert, amivel megsertettem es amivel felteheten
meg meg fogom serteni! Az uristen se gondolta volna!
Pedig gondolnunk kellett volna ra! csovalta a fejet,
homokot kopkodve, Halvorsson. Eppen az iment
mondta, hogy a piramisnak joval melyebben kell
fekudnie, mint a folyoso szintje.
A lejaratot rejt klap ekkor mar felig kibontva fekudt
elttunk; en a falnak tamaszkodtam es lihegtem,
mintha verekedtem volna.
Elolvassam a felirast? kerdezte Osima, es az
elbukkano hieroglifakra mutatott.
Ereztem, hogy visszater belem az er, amit mindjart arra
hasznaltam fel, hogy leintsem.
Erre most nincs id. Nem hiszem, hogy eppen ide
irtak volna valami fontosat.
Ez is valami idezet morogta Middleton, es nyakat
csavargatva probalta kisilabizalni a szamomra
erthetetlen rajzokat.
Alighanem himnuszreszlet.

Szilagyi lehajolt, es Yettmarral egyutt felemelte a kovet.

A fedlap konnyeden engedett, es kivancsi
lampaink hosszu, kbl faragott lepcssort vilagitottak
meg, amely valahova a sotet melysegbe vezetett.
Lattam, hogy Huber doktorn keresztet vet, mikor
Szilagyi es Yettmar ledobtak a klapot. Renny meredt
szemekkel bamult a melybe, Szethy remegett, mint a
nyarfalevel.
En pedig megrantottam a nadragszijamat, es elindultam
egyenesen lefele.
Harmincket lepcs vezetett nyilegyenesen a fold
gyomranak, a harmincadiknal azonban megereztem a fal
iven, hogy elfordul.
Vigyazzanak mondtam. Elfordul a lepcs!
Ovatosan lepegettek a nyomomban, kozvetlenul
mogottem
Peter Szilagyi.
118
Nem kellett volna itt is alcaznunk a lejaratot?
dormogte a fulembe.
Felesleges. A labnyomok ugyis pontosan
megmutatnak mindent. Itt nincs szel, ami homokot fujna
ra.
A lepcs ujra kanyarodott, azt az erzetet keltve bennem,
mintha korbejarnank.
Nem is tudtam, hogy az egyiptomiak ismertek a
csigalepcst morogtam.
Kinyitotta a szajat, hogy valaszoljon, amikor a lepcssor
hirtelen ujra kiegyenesedett, es a lampam fenye
oriasi, mar-mar ismers klapra vetdott, amely elzarta
ellunk az utat.

 Adja hatra, hogy alljanak meg... Rennyt pedig kuldje

ide.
Lehuppantam a legutolso lepcsfokra, es szemugyre
vettem a klapot. Pontosan olyan volt, mint testvere
odafenn, a folyosoban. Ezen is egyetlen sor hieroglif
huzodott csak, s nagyjabol ugyanazokkal a jelekkel,
mint a
masikon. Persze gondoltam valoszin, hogy csak
nekem egyformak.
Nehany masodperc mulva Renny furakodott oda
mellem, es a klapra bamult.
Ez is ajto?
Annak kell lennie. Probalja csak meg...
A szkarabeusszal?
Nana! Es hogy elkeruljuk a sok totojazast, mindjart
gondoljon arra, amire gondolnia kell. Hogy jaj de jo
lenne, ha kinyilna a kiskapu! Na, gyerunk! Giraldini itt
van a hatunk mogott!
S mintha csak a veletlen akart volna nyomatekot adni
szavaimnak, halk kattanas vagy pukkanas hallatszott
valahonnan a messzesegbl, s nehany szempillantas
mulva enyhe legaramlat simogatta meg az arcunkat. Az
els, miota csak leereszkedtunk a fold ala.
Mi volt ez? riadt fel Szilagyi.
Alighanem az aknam... Hacsak...
Hacsak?
Nem robbantottak maguknak valahol masutt egy
bejaratot. Ami meglehetsen valoszintlen. Gyerunk,
Renny! Lasson munkahoz!
A fiatalember engedelmesen a zsebebe nyult, elhuzta a
szkarabeuszt, aztan behunyta a szemet, es kinyujtott

karjat az ajto fele tartotta. Tenyeren ott nyugodott a

szent bogar, homlokan verejtekcseppek csillogtak az
erlkodestl.
Rajta, Renny! Az uristenit neki, rajta! Nyomas,
mozditsd el mar!
Persze csak magamban kiabaltam, es legszivesebben az
ajtohoz ugrottam volna, hogy segitsek neki eltolni a
helyerl.
Renny homloka izzadsagban furdott, es ereztem, hogy
lassan, de biztosan vizes lesz rajtam is minden.
Nyomas! Gyerunk! szakadtak ki szambol hangosan
is a szavak.
Az ajto pedig, mintha csak vezenyszavamnak akart
volna engedelmeskedni, megmozdult, es reszels
sirassal. becsuszott a szemkozti falba. Homok es
porfelh hullt az arcunkba, megremegett felettunk a
mennyezet, s a messzesegbl is ujabb csattanasok
hallatszottak.
Renny nekiszedult a falnak, es lihegve kapkodta a
levegt.
Nem birom tovabb... Ez a... az... ajtonyitogatas
kiszivja... az ert... bellem.
Hona ala nyultam, es atsegitettem a porfelhn, ahol
korabban az ajto allt. Elrevilagitottam a lampammal,
aztan hangos kialtasba tortem ki:
Megvan! Jojjenek gyorsan! Alighanem megerkeztunk!
Nagy, Imu sirkamrajanal joval nagyobb terem allt
elttunk, s feher falaival szinte vilagitott a
lampafenyben.
Velunk szemben ket masik bejarata is volt, ezeket
azonban nem zarta ajto. Az els nyilasbol a mienkehez

hasonlo lepcsk vezettek valahova, zarofalnak azonban

nyomat sem lattam.
Szilagyi kinyujtotta a kezet, es a nyilas fele mutatott.
Ott! Ott a masik bejarat! Azon jottek be az okorban
es...
Yettmar megragadta a karom.
Nezzenek a tetre!
Valamennyien felkaptuk a fejunket, de nem lattunk a
szoba feher mennyezeten semmit, nehany fekete foltot
kiveve.
Nem latok semmit suttogta Huber doktorn.
Nem latjak a foltokat?
Azt a feketet gondolja?
A faklyak korma! kialtotta Yettmar. Biztos, hogy
jo helyen jarunk. Valaki mintha azt irta volna, hogy
faklyat gyujtottak, nem olajmecset. Ott a fustje es a
korma a falon.
119
Szilagyi es en ekozben mar a szoba sarkat vizsgalgattuk,
ahol legalabb husz kisebb-nagyobb marvany- es
kedeny volt egymasra dobalva. Kerdn neztem ra, es
szinte megdobbentett izgatottan langolo tekintete.
Alighanem kanopusztartok.
Valamelyik forrasa aranykincsekrl is beszelt.
Lehet, hogy itt van az is. Nezze csak, milyen
gyonyor ez a faragott csesze. Ha nem tevedek...
Megragadtam a karjat, es vonszolni kezdtem a masodik
ajtonyilas ele.
Erre most nincs idnk! Ha megusszuk, addig
vizsgalhatja ket, ameddig csak akarja!

Az ajtonyilas eltt eleresztettem, es visszafordultam a

mogottunk loholok fele.
Ide figyeljenek! Lehet, ez az utolso alkalom, hogy
beszelni tudunk egymassal. Nincs idnk valamennyi
termet vegigkutatni. Barmi tortenjek is, ha pucolni kell,
azon a nyilason at menekuljenek.
Es ha... nyogte Middleton. Ha... Ki nyitja ki az
ajtokat?
Aligha lesz szukseg ajtonyitogatasra. Subesipu es a
tobbi latogato sem talalt ajtot, kulonben aligha johettek
volna le a piramishoz. Most pedig rajta!
Bevilagitottam az ajtonyilasba, es a fenysugarat kovetve
bebujtam a masik kamraba. Aztan ott is maradtam,
kozvetlenul az ajtonyilas mellett, mintha gyorsan
szarado ragasztoval odaragasztottak volna. Mert amit
odabenn
lattam, megmerevitette az izmaimat, es enyhe szedulest
kergetett a fejembe.
Az ures, hatalmas terem egesz szembeni falat hatalmas
csillagterkep foglalta el, amely az egbolt szamomra
ismeretlen darabjat abrazolta. A csillagok szines
kovecskekbl voltak kirakva: sargakbol, feherekbl es
pirosakbol. S valahol majdnem a mennyezet es a fal
talalkozasanal egy hatalmas csillagbolyban oriasi piros
fenyforras pislakolt, majd akkora, mint a tenyerem.
Megtoroltem a homlokom, es a falhoz tamaszkodtam.
Uristen! Egy fenyforras, amelyik harom es fel ezer
eve megallas nelkul vilagit!
Nema csend uralkodott mogottem, pedig valamennyien
ott alltak, alig nehany centimeternyire tlem. A

csillag pedig baratsagosan vilagitott, mintha udvozolni

akart volna bennunket.
A Voros Nap! suttogta Renny.
Nezze csak a vonalakat morogta Osima.
Milyen vonalakat?
Nem latja? Nehany csillagot kek vonalak kotnek
ossze.
Latom. Mi ebben az erdekes?
Csillagkepek. Ugyanugy csillagkepeket latnak az
egen, mint mi.
Maga lat ezekben kepet?
Ugyan... Ha felnez a csillagos egre, a mi
csillagkepeinkhez is nagy kepzeler kell. Ketlem, hogy
az
Oroszlanban konnyen felfedezne az oroszlant!
Engem jobban izgat az a voros. Gondolja, hogy onnan
jottek?
Egeszen biztos. Uristen! Es azota egyfolytaban
vilagit!
Kesz csoda... Mi lehet az a kimerithetetlen forras,
amely az idk vegezeteig mkodesben tartja? suttogta
megdobbenve Halvorsson.
Na es az ajto? Es a szkarabeusz?
Renny a szoba kozepere tantorgott, es megbabonazva
meredt a feje felett magasodo tobb ember magassagnyi
csillagterkepre.
Uristen! Hat valosag! Minden valosag! Koszonom
neked, apam!
Karabinasz... Meg tudod mondani, hogy melyik
csillagrendszer ez?

A gorog meg egyszer vegigpillantott a falon, aztan

megrazta a fejet.
Nem vagyok biztos benne, hogy valoban az Orion-e.
Van bizonyos hasonlosag, de...
De?
Ha az is, egy oriasira kinagyitott reszlete csupan.
Mindenesetre olyan messze van tlunk, hogy
tavcsovekkel nem bonthato fel ekkorara.
Es a Voros Nap?
Nem tudom azonositani. Talan egy radiocsillagasz...
Lattam Szilagyi arcan a ketsegbeesest. Legalabb azt
szerette volna tudni, hova repul a ficko, akit alighanem
annyira a sajatjanak erez, mintha az igazi apja volna.
Orakig tudtam volna bamulni ezt az oriasi, kozmikus
terkepet, de tudtam azt is, hogy erre nem a mostani a
legmegfelelbb id.
Tovabb! Gyerunk tovabb! surgettem ket, es
elsnek ugrottam az ajtonyilashoz, hogy atbujjak a
masik
terembe. Mieltt azonban elhagyhattam volna a
terkepszobat, Renny kialtasa megallitott:
120
Nezzenek csak ide! Mr. Nelson! Hatrafordultam,
kozvetlenul a kuszob eltt.
Mi van?
Felem mutatott valamit, de a tobbiek fejetl nem
lathattam jol, hogy mi van a kezeben.
Mi az, Renny? kialtottam turelmetlenul, es feleje
fordultam. Az igazsaghoz tartozik azonban, hogy csak
fel szemmel pislantottam oda, hiszen lelekben mar a
masik teremben jartam.

A fejek szetvaltak elttem, es azonnal eszrevettem, amit

Renny a kezeben tartott. Eszrevettem, de fogalmam
sem volt rola, hogy mi az ordog lehet az.
Szilagyi lehajolt, es alulrol felfele kukucskalva, az aljat
vizsgalgatta a rejtelyes targynak, amit Renny felem
mutatott.
Els pillantasra lattam, hogy olyasvalami lehet, amit
evezredekkel ezeltt keszitettek. A valami egy
mutatoujj volt, egy kozonseges emberi mutatoujj, s
belul ures, mint a keszty ujja. Ismeretlen, fenyes,
merev
anyagbol keszult, s ahogy Renny a kezeben tartotta,
piros kormevel eppen a masik terembe vezet
ajtonyilasra
mutatott.
Megerintettem az ujjam hegyevel: hvos volt es rideg,
mint a manyagok.
Hol talalta?
Itt a terkep eltt. Itt volt a foldon.
Talan a terkephez tartozik mondta Halvorsson.
Felneztem a csillagterkepre: a Voros Nap valtozatlanul
felenk szorta hunyorgo fenyet, mig a fenytelen
csillagok neman bamultak bennunket.
Mintha... talan... biztosan az ujjunkra kell huzni
morogta Szilagyi. Talan...
Renny arcara hirtelen csodalkozasfele mosoly ult ki, de
amilyen hirtelen jott, olyan hirtelen el is enyeszett
rajta. Ha nem siettem volna annyira, ha tobb idm van
hasonlo megfigyelesekre, alighanem azt a
kovetkeztetest

szrtem volna le a mosolyabol, hogy rajott a furcsa

targy rendeltetesere. Most azonban nem volt idm
rebuszokon toprengeni.
Huzza, ahova akarja! kialtottam rajuk, es hatat
forditottam nekik. Gyerunk at a masik terembe!
Ket ugrassal az ajtonal termettem, ahonnan az elbb
Renny kialtasa csalt el. Megfogtam az ajtofelfat, majd
ovatosan attettem az egyik labam a kuszobon tulra.
Mivel a talaj kemenynek tnt, attettem a masikat is, es
mar
odaat is voltam.
Nehany lepest tehettem a kuszobon tul, amikor vegre
felfogtam, hogy hova is kerultem. Addig csak vitt a
labam elre anelkul, hogy agyam kontrollalni tudta
volna a megtett cselekves ertelmet es jelentseget.
Nehany lepes utan aztan eletbe lepett a kontroll, es
csaknem felorditottam az oromtl. A fold alatti piramis
belsejeben alltam!
Tudat alatt ereztem, hogy a tobbiek is ott toporognak
mogottem, de annyira eltoltott a pillanat
nagyszersege, hogy az egesz vilagrol megfeledkeztem.
Csak annyit tudtam, hogy en, Samuel Nelson ott allok
az eltemetett piramis belsejeben, es azt latom, amit k, a
Voros Nap foldjerl, vagy amit Subesipu latott tobb
ezer evvel ezeltt.
Nem mondhatnam, hogy kulonosebben erzelgs lennek,
azt hiszem, ezt mar nem is egyszer bebizonyitottam.
Most megis, ahogy vegigneztem a hatalmas termen,
amely becsleseim szerint legalabb ketszazotven meter
hosszu lehetett, konnyek szoktek a szemembe. Megvan
hat az elerhetetlennek hitt es annyira vagyott piramis!

Amikor eltnt az enyhe szedules, amely elfogott, es a

konnyek is felszaradtak a szemem sarkaban, vegre
felterkepezhettem, hogy hova is kerultem.
Az a hely, ahol alltam, nem szoba volt, hanem egy
oriasi erkely, amely egy irdatlan nagysagu terem falan
fuggott. Alatta szedit melysegben huzodott a piramis
talapzata, felettem pedig szinte tobb emeletnyi
magassagban a terem boltozata. S e boltozat eppen
olyan volt, mint a piramisoke: negy oldala csucsban
talalkozott a tet mertani kozepen.
A piramis ures volt, leszamitva azt a hatalmas, szurkes
szin epitmenyt, amely szinte elfoglalta egesz
belsejet. A szurkesfeher akarmi ketsegkivul egy oriasi
raketa volt, melybl halvany, tejfeher feny szivargott,
sejtelmes derengest bocsatva a piramis belsejebe.
Onkentelen mozdulattal oltottam el a lampam, s az
erkely
korlatjanak dlve megfeledkeztem idrl, veszelyrl,
mindenrl.
Csak alltam es neztem ezt a monstrumot, amely
evezredek ota bekesen aludta almat, keszen ra, hogy
barmelyik pillanatban visszaterjen oda, ahonnan
elinditottak.
Ekkor megindult mogottem a szoaradat.
Uristen! suttogta Szilagyi. Hat megertuk... Nezd,
Nikosz!
A raketa,..
Imu raketaja!
121
Legalabb szaz meter magas...
Nezzetek az ajtajat... Nyitva van az ajtaja!

 Gyerunk le a lepcsn...
Ereztem, hogy valaki felretol, es megindul azon a
keskeny, korlattal biztositott csigalepcsn, amely a
raketahoz vezetett az innen fentrl szeditnek tn
melysegbe. Aztan azt is ereztem, hogy Szethy megfogja
a
kezem, es mintha alomban hallottam volna a suttogasat.
O, Sam!... Olyan gyonyor es... olyan borzaszto is!
Felek tle, Sam!
Tudtam, hogy valami batoritot kellene mondanom, de
egyszeren nem jott a szamra szo. Mintha valami
ismeretlen vonzasnak engedelmeskedtem volna,
megindultam en is a csigalepcs fele. Szememet a
raketara
szegezve lepegettem lefele.
Ezert erdemes volt ennyit szenvedni! hallottam
valakinek a hangjat, mert ettl a pillanattol kezdve alig
tudtam megkulonboztetni a hangokat egymastol.
Erdemes volt...
Valaki felsirt a kozelemben, talan Huber doktorn, majd
meghallottam Renny baratsagtalan dormogeset.
Ugyan mar... Minek ez a cirkusz? Nekem ott a helyem
es kesz!
Biztos, hogy elindul? suttogta valaki.
Imu mindent elmondott. Csak a fogantyukat kell
meghuznom. De elbb el kell tnnotok a kozelembl!
Bennunket ne felts, mi majd...
Akkor tertem csak magamhoz, amikor lenn alltunk a
raketa mellett, amely ugy magasodott folenk, mintha
egy oriasira ntt felhkarcolo labanal alltunk volna.
Szinte nem is tudtam, hogy ki beszel a hangomon.

 Gyorsan, gyorsan! ismetelgette ez a hang a vilag

legegyhangubb szoveget. Jonnek Giraldiniek, jon
Renzi.
Ugy latszik, teljesen belerultem a detektivesdibe.
A raketa ajtaja valahol irdatlan magassagban feketellett
felettunk, s abbol az ismeretlen anyagbol keszult
lepcssor vezetett hozza, amibl a fedlapokat is
csinaltak. Kozvetlenul az ajto alatt furcsa jelek
latszottak a
szurke szivar oldalan, ezek azonban egyaltalan nem
hasonlitottak a hieroglifakhoz. Pontok es vonalak
kuszanak
tn csoportjait festette vagy veste egymas melle az
ismeretlen mvesz.
Meg tudja fejteni? fordultam Karabinaszhoz, es
ereztem, hogy lassan eloszlik a kod a szemem ell.
Mit?
Nezze! Az ajto alatt... Nem feliras az?
A gorog felfele meresztette a szemet, aztan elhuzta a
szajat.
Fogalmam sincs. Nem egyiptomi. Mintha morze
lenne.
Talan a hajo neve morogta Yettmar.
A napbarka!
Valahonnan a tavolbol mintha harsany puffanas
hallatszott volna, amely egy leeresztett csapoajto hangja
is
lehetett.
Indulnia kell! fordultam Rennyhez. Mi mar nem
tehetunk tobbet magaert...
Renny elrelepett nehanyat, aztan visszafordult felenk.

 Hat akkor... Isten legyen... s szemehez emelve a

kezet, elfordult tlunk.
Huber doktorn kiszakitotta magat Szilagyi karjabol, es
a fiahoz rohant.
Ne! Nem! Nem engedlek! Te az en fiam vagy es...
Ostobasag ez az egesz! Te a fiam vagy, Renny, es nincs
jogod...
A fiatalember kitorolte szemebl a konnyeket, es
gyengeden, de hatarozottan eltolta magatol az asszonyt.
Mennem kell... anyam! Azok ott varnak ram!
Evezredek ota varnak, hogy visszaterjek. Oda kell
mennem
es...
Hirtelen meghallottam a fulem mellett Osima
suttogasat.
Gondolja, hogy elindul?
Renny?
Dehogy. Az rhajo.
Biztosan. Ezzel a technikaval? Miota meglattam azt a
csillagot a terkepen, mar semmiben sem ketelkedem.
Es a piramis teteje?
Ahogy az rhajo elindul, kinyilik vagy osszedl, vagy
mit tudom en... Biztosan kitalaltak valamit.
Adja isten, hogy sikeruljon!
Isten veletek! kialtotta Renny, es nehany lepest tett
felfele. Isten veletek! Visszajovok, eskuszom...
hogy visszajovok es...
Ebben a pillanatban a fejunk folul geppisztolysorozat
hasitott a csendbe.
122

Az els csattanasokkal egyidben osztonosen a foldre

vetettem magam, es Szethyt is lerantottam magam
melle. A geppisztolyropogas az erkely fell jott,
pontosan onnan, ahonnan lemasztunk.
A sorozat elhallgatott, es a felharsano remult kialtozast
Giraldini hangja vagta kette.
Kezeket fel! Vege a jateknak, Nelson! Ne csinaljanak
ostobasagot!
Lassan felalltam, es feltartottam a kezem. Lattam, hogy
az erkelyen feltnik Giraldini es meg nehanyan.
Termeszetesen kozottuk volt a kis kalapos is.
Mindenki dermedten allt, amikor azok megindultak
lefele. Lattam, hogy a kalapos az erkelyen marad, es
rank szegezi geppisztolyat.
Csak nyugalom! suttogtam, meg mieltt hozzank
erhettek volna. Ne mozduljon senki! Ha leernek,
megprobalom elkapni Giraldinit is...
Megalljon! hallottam hirtelen a kalapos orditasat.
Megalljon, Renny! Ha megmozdul, leszedem, mint
egy verebet a...
Alljon meg, Renny! orditottam en is. Alljon meg,
ez nem viccel!
Renny! hallottam Huber doktorn sikoltasat egeszen
mellettem.
Renny azonban ugyet sem vetett a figyelmeztet
kialtasokra, hanem szajat osszeszoritva maszott egyre
magasabbra.
Alljon meg, Renny! hallottam ujra a kalapos
orditasat. Alljon meg, szerencsetlen! Meg egy lepes es
lovok!

 Renny! orditottam ketsegbeesetten, es meg arrol is

megfeledkeztem, hogy felfele tartsam a kezem.
Ugy latszik, Giraldiniek is megfeledkeztek rolunk. Ott
alltak a lepcsn, nagyjabol feluton az erkely es a
foldszint kozott, es ugy bamultak Rennyre, mintha
csodat lattak volna. pedig megallas es tetovazas
nelkul
kapaszkodott az ajto fele.
Legszivesebben behunytam volna a szemem, de nem
tehettem, igy hat kenytelen voltam vegignezni, amint
eleri az ajto kuszobenek a magassagat, es
gyzelemittasan felnyujtja a kezet, hogy szempillantas
alatt behuzza
magat a raketaba.
Aztan azt is lattam, ahogy a felcsattano sorozat nyoman
megbillen, vallai megvonaglanak, a levegbe
markol, es mint kiterjesztett szarnyu madar belezuhan a
semmibe.
A sikoltasok es orditasok egyetlen, iszonyatos korusba
olvadtak ossze, aztan Renny teste hangos puffanassal
zuhant le kozvetlenul a kozelunkbe.
Amikor odaugrottam hozza, mar halott volt. Szajabol
keskeny vercsik szivargott, szempillai meg
megmegrebbentek,
de homloka mar nyugodt volt, es kisimultak rajta a
rancok.
Huber doktorn veltrazo sikoltassal roskadt a fiura,
Szethy a kezembe markolt, es alighanem is
sikoltozott megallas nelkul.
Nem! hallottam Szilagyi orditasat, es a mellettem
zajlo dulakodasbol arra kovetkeztettem, hogy

megprobaljak lefogni, nehogy Giraldiniek fele rohanjon.

Elhuztam a revolveremet, es a foldre vetettem magam.
Csak abban bizhattam, hogy a nagy zrzavarban a
kalapos nem vesztegeti ram az idejet.
Kezeket fel! hallottam ujra az orditasat. Mindenki
tegye fel a kezet, mert odaeresztek egy sorozatot!
Hasra fekudtem, es feltamasztottam a konyokomet. Egy
pillanatig celoztam csak, aztan meghuztam a
ravaszt. A kis kalapos meghokkent, es mintha hatrebb
csuszott volna a fejen a kalap. Amennyire ilyen
tavolsagbol meg tudtam allapitani, elmosolyodott, szinte
sajnalkozva. Aztan megcsovalta a fejet, es celzasra
emelte geppisztolyat.
Ekkor erte a masodik golyom; pontosan a homloka
kozepen.
Gyerunk! A raketa moge! orditottam, mikozben
vaktaban leadtam meg nehany lovest a tobbiekre, akik
vedtelenul kucorogtak a lepcsn. Jojjenek mar, az
istenert!
Felig hatrafordultam es lattam, hogy egy geppisztoly
hullik lefele a levegben, majd egy emberi alak koveti.
Megemelkedett a gyomrom, amikor a talajba furodo
emberi test semmihez nem hasonlithato hangjat
meghallottam, de gyorsan ert vettem magamon, es
beugrottam a raketa moge. Odakinn zaporoztak a
lovesek,
es a golyok, mint lagy, szi es kopogtak a napbarka
oldalan.
Gyorsan korulpillantottam, es igyekeztem felmerni,
hogy valamennyien megvannak-e. Szinte onkivuleti
allapotban konstataltam, hogy Szethy nincs sehol.

Mint egy rult ugrottam Szilagyinak, aki legkozelebb

allt hozzam, es megraztam a vallat.
Hol van Szethy? Megmondtam, hogy...
Szilagyi azonban nem figyelt ram. Egyik kezevel a
zokogo Huber doktornt olelte magahoz, masikkal
pedig
a konnyeit torolgette.
123
Egeszen nyilvanvalo volt, hogy nem is veszi eszre a
jelenletemet.
Mieltt meg gondolkodhattam volna, hatalmas ugrassal
kirepultem a napbarka mogul, es elterultem a foldon.
Fejem felett golyok sziszegtek, s mint duhos darazsak
furtak be magukat a foldbe. Csak id kerdese volt, hogy
eltalaljanak.
Szethyre Renny mellett akadtam ra. Atolelve tartotta a
fiu testet, es zokogott ketsegbeesetten.
Mivel nem volt id magyarazkodasra, egyszeren
felnyalaboltam, es visszarohantam vele a raketa moge.
Isten csodaja volt, hogy ep brrel megusztuk.
Visszazuhantunk a napbarka arnyekaba, es csak ekkor
jutott valamelyes id, hogy vegignezzek a tarsasagon.
Huber doktorn Szilagyi vallan zokogott, a tobbiek
pedig merev, apatikus tekintettel bamultak maguk ele.
Negyed evszazad remenye, varakozasa es a nagy
kapcsolat lehetsege mindorokre eluszott, mert egy kis
szazhatvan centis csirkefogo megnyomta egy
geppisztoly ravaszat.
Tehetetlen duhomben a foldre utottem, es ujra a
kezembe vettem a revolveremet, hogy ahanyat csak
tudok,

leszedjek kozuluk, amikor valaki gyengeden lefogta a

kezem. Szethy volt.
Hagyd most ezt, edes mondta, ajkai korul szinte
foldontuli mosoly jatszott, es abban a szerencsetlen
masodpercben nem tudtam masra gondolni, mint hogy
talan megzavarodott, vagy ideg-osszeroppanast kapott
batyja halala feletti banataban.
Hagyd a pisztolyt, edes mondta most mar
hatarozottabban, es a meglepetes ereje akkora volt, hogy
valoban leeresztettem a fegyvert.
Mit... mit akarsz csinalni?
Elrenyujtotta mutatoujjat, amelynek korme rikito
vorosre volt festve, s mint holland tulipan bimboja
csillogott a szurke fenyben.
Mar mindent tudok... Uzentek ertem, edes...
Mi ez es... egyaltalan... micsoda...
Hozzam hajolt, hvos ajkaval megcsokolta a
homlokomat.
Viszontlatasra, edes! Mennem kell! Nekem kell
mennem... k akarjak igy!
Csak most tudatosodott bennem, hogy mi tortenik, es
hogy amit Szethy ujjan latok, az a furcsa
kesztyujjszer valami, amit Renny talalt a csillagterkep
eltt.
Ne felj, Sammy! Minden rendbe jon! Igyekeztem
visszatartani, de ekkor mar valami nem emberi,
foldontuli mosoly ult az arcan.
n teljesiteni a kuldetest... es igy van ez jol. Nekem
kell mennem... hiszen szivem alatt hordom a
kapcsolatot, amely osszekot bennunket. Isten veletek!

Hallottam, hogy Huber doktorn ujra sikoltozni kezd,

Szilagyi megprobal Szethy utan rohanni, Karabinasz
lefogja, Halvorsson pedig kitart karokkal ordit, mintha
megrult volna. En magam igyekeztem Szethy utan
vetni magam, de a kintrl zaporozo lovesek akaratlanul
is a foldhoz vagtak. A lovesek hirtelen elhallgattak, s a
kovetkez pillanatban mar kinn is voltam a raketa
mogul. Mit tordtem akkor mar a tobbiekkel, hogy k is
ott
tolonganak mogottem, kiteve az ellenseg golyoinak!
A lovoldozes azonban elhallgatott. A lepcsn allok
eszrevehettek, hogy valaki felfele igyekszik a raketa
oldalan, mert beszuntettek a tuzelest.
Alljon meg, kisasszony! hallottam egy hangot, talan
Giraldiniet. Alljon meg! Nincs ertelme az
ellenallasnak! Nem akarjuk megolni, de nincs ertelme
annak, amit tenni akar... Higgye el...
Szethy ekkor megallt, husz-harminc meterre a fejunk
felett, es elmosolyodott. Amig elek, soha nem fogom
elfelejteni a mosolyat. Mintha Renny felsbbrend,
gunyos tekintete csapott volna felenk onnan fentrl,
szinte
az eg magasabol.
Nem szolt semmit, csak kinyujtotta a karjat. Szinte
lattam, hogy pirosra lakkozott kormen megcsillan a
tejfeher feny, aztan egyszerre csak nem lattam semmit
vagy csak igen keveset. Mutatoujjabol kekes fenysugar
csapott ki, olyan, amilyennel Ret megolte Demut.
Szemem ele kaptam a kezem, hogy vedekezzek a vakito
csillogas ellen. S amikor visszakaptam, mar minden
eldlt.

A lepcsn, ahol Giraldiniek alltak, osszetoporodott

hullak fekudtek egymas hegyen-hatan.
A tejfeher feny mintha megrebbent volna, s szinte
bantotta a dobhartyamat a pokoli csend.
Korulbelul ekkor ertettem meg mindent. Szivembe mart
a fajdalom es a ketsegbeeses, de a kotelessegtudat
vegul is legyzott bennem mindent. Hozzajuk rohantam,
es lokdosni kezdtem ket a lepcsk fele.
Rohanjanak! Arra, amerre bejottunk! Csak a masik
ajtot valasszak, a masik kijarattal! Karabinasz!
Tessek!
Maga vezesse ket. Szethy nem varhat sokaig! Ha
nem sietnek, itt veszunk valamennyien!
124
Es maga?
Velem ne tordjek. Ne feljen, nem akarok meghalni!
Igyekezzenek!
Talan tiz-tizenot perc is elmulhatott, amikorra eltntek a
terembl. Egyedul maradtam Szethyvel, nem
szamitva az osszetoporodott hullakat.
Magam sem tudnam megmondani, hogy meddig
allhattam a raketa mellett: talan tiz percig, talan feloraig.
Talan arra vartam, hogy kinyiljon egy ablak, es bucsut
intsen egy kez...
Egyszerre aztan megremegett a raketa. Lustan mozdult,
mintha elszokott volna a mozgolodastol.
Megremegtek a falai, es elbb jobbra dlt nehany
centimetert, majd balra.
Ekkor futni kezdtem a kijarat fele. Hogy ezutan mi
tortent, nehez lenne elmondanom. Tonnas ktombok

zugtak el mellettem, s az oriasi zajban egyszerre csak

megpillantottam felettem a napot. Aztan valahonnan viz
tort el, es magaval ragadott. Talan a Nilus vize, talan
valami megrepedt vizvezetekcse.
A piramis teteje kettenyilt, es a raketa felroppent az
egre. Amikor a viz kidobott egy homokbuckara, mar
csak vekony tzcsikot lattam belle.
...Hat, nagyjabol ennyi volt az egesz.
Kesbb szundithattam egy keveset, majd felkeltem,
megborotvalkoztam, es elsetaltam az ejszakai bar fele
abban a halvany remenyben, hogy hatha ott talalom meg
a szerencsetlen pilotat. A bar ajtajan azonban jokora
lakat fuggott: sehol a kozelben nem volt teremtett lelek.
Ekkor visszatertem a motel ele, es megprobaltam
begyujtani oreg hataromat, hogy elrobogjak vele del
fele.
Hosszasan matattam a nehezen indulo motorral,
mikozben ovakodtam egyszer is felnezni a felettem
kekl
egre.
Ezt a furcsa szokast vettem fel az utobbi idben.
125
KOTETUNK IROJAROL
Evekkel ezeltt tortent igen, lassan negy eve mar ,
hogy a megszokottnal nehezebb helyzetbe kerult a
Galaktika szerkesztsege. Mar nyomdaban volt az
eppen aktualis szam, amikor varatlan level erkezett es
tudatta, hogy az egyik amerikai iro, akinek nehany
novellajat kozolni szerettuk volna, nem adott jogot a
kozlesre. Nem ertettuk a visszautasitast, de a legfbb baj
nem ez volt. Ki kellett vennunk az amerikai novellakat

es mast tennunk a helyukre. Igen am, de mit?

Felhasznalhato tartalekunk eppen nem volt, az id pedig
surgetett,
a nyomda varta a csereanyagot. Lazas keresgeles
kezddott. Megfelel meret, jo irast kellett talalnunk, s
magyart, hogy ne legyenek szerzjogi problemak. Az
egyik szekrenyben, a bekuldott keziratok kozott, mar
regebben ott fekudt egy vastag, kek dosszie.
Lektoralasra vart, s felteheten visszakuldesre. Nezzuk,
mi van
benne. Hamarosan kiderult, hogy elbeszeleseket
tartalmaz. Gyors atlapozas es beleolvasas kovetkezett. A
kicsipett mondatok epek, kerekek, egeszsegesek voltak.
Jo ritmusban kovettek egymast, kell bels
feszultseggel. Na, nezzuk az els novellat, elejetl
vegig. Turelmetlen olvasas kovetkezett. A tortenet
rablogyilkossagrol szolt, s csak az utolso nehany
bekezdesben valt science fictionna, akkor derult ki,
hogy
idegenek is beleavatkoztak az esemenyekbe. Erdekes,
jol megirt historia volt. Profi munka. Ezutan a kotet
turelmes elolvasasa kovetkezett, az els bettl az
utolsoig. Jo novellak sorakoztak egymas utan, s koztuk
egy
kiemelked: A Nagy Kupola szgyene. A kiskatonarol,
akirl kiderult, hogy hangya. Igazi, ravasz sci-fi volt,
csak a vege fele kezdett gyanakodni az olvaso, hogy
nem emberek a szereplk. Ez a novella megmentette a
helyzetet. Ment a nyomdaba, hogy belekeruljon a
Galaktika 34. szamaba, irojat Lrincz L. Laszlonak
hivjak.

Hosszu ideig ugy latszott, hogy ebbl a Lrincz L.

Laszlobol kett is van.
Mert volt egy, aki mongol nyelveszettel, mitologiaval,
nepkolteszettel s hasonlokkal foglalkozott, valahol a
Magyar Tudomanyos Akademia kodboritotta
magaslatain, s tobbek kozott elkeszitette a vilag els
mongol
mesekatalogusat, Mongolische Mrchentypen cimmel,
hsi eposzokat forditott, pasztorokkal, vadaszokkal
baratkozott, jurtakban tanyazott, s a mongolisztika
tudosainak zartkor osszejoveteleire jart, lehetleg az
NSZK-ba vagy az NDK-ba. Es volt egy masik, aki
gyerekkonyveket es sci-fi novellakat meg regenyeket
irt,
pillanatok alatt megtalalta helyet a magyar tudomanyosfantasztikus irok meglehetsen zart kozossegeben, regi
notakat enekelt jokedveben, es felkeresre beszelgetett a
hazankba erkez kulfoldi irokkal, szivesen kisergette
japan vendegunket, Ida Midorit, aki kesbb Tokioban
azt irta rola, hogy Lrincz ur nagy trefacsinalo ember.
Az egyes szamu Lrincz L. Laszlo valahogy Korosi
Csornat, Stein Aurelt, Vambery Armint, Sven Hedint
juttatta az ember eszebe, tehat olyan mitikus utazokat,
akik a sivatagokat, pusztakat jartak, nagy folyokat
usztak
at, Tibet sziklas fennsikjain es homezin koboroltak,
talan azert, hogy a magyarok elveszett rokonait
keressek,
talan azert, hogy elkeszitsek egy mongol nyelvjaras
szotarat, talan azert, hogy megtalaljak a hegyek kozott
azt a

barlangot, amelyben az emberiseg tortenelmenek

titokzatos iranyitoi eletuket elik. Ez a Lrincz a
vilagutazo es
a tudos nemes keverekenek latszott, megszallottnak, aki
irracionalis okokbol mert mit keres egy somogyi
parasztfiu Mongoliaban? a mindennapi elettl tavol
allo ugyekkel foglalkozik, es meg oromet is leli benne.
A kettes szamu Lrincz L. Laszlo viszont olyan, mint a
tobbi science fiction iro, a kocsmaban, az
autobuszon vagy az utca embertomegeben senki meg
nem mondana rola, hogy mikozben egy uveg sort ker, a
berlete utan kotorasz, vagy a kirakatokat nezegeti,
valojaban nagy utazasokat tesz a vilagrben, topreng a
robotok lelektanarol, aggodik a vegyszerekkel
szennyezett termtalajert, a tulsagosan felfegyverzett
emberiseg
sorsaert, felfigyel azokra az osszeutkozesekre, amelyek
a jelenben zajlanak ugyan, de mar a jov gondjait
jelzik, torteneteken tori a fejet, hogy kicsit jobb es
emberibb legyen a vilag es benne konyvenek olvasoja.
A ket szemely, barmennyire kulonboznek latszik is,
termeszetesen azonos, es mi, akik eleinte
csodalkoztunk azon, hogy egy komoly tudos miert nyit
be a tudomanyos-fantasztikus irodalom sokak altal
elutasitott vilagaba, ma mar tudjuk, hogy nem valami
Doktor Jekyll-Mister Hyde jelleg tudathasadasrol van
szo, hanem egy problemakra erzekenyen reagalo, a
vilag sokfelesegere figyel iro azonos gyoker
tevekenysegerl. Mert barmilyen furcsanak latszik is, s
barmilyen ellentmondasosnak tnik is az avatatlanok

szemeben, a tudomanyos munkassag nincs messze a

fantasztikus irodalomtol, a mongol mitologia
Orokkevalo
Kek Ege nincs messze a science fiction Vegtelen
Vilagretl, s az rhajosok jelleme legalabbis az
irodalomban nem sokban kulonbozik az epikus
hsoketl.
126
S az egesz szerteagazo tevekenyseg mogott ott all az a
fiatalember vagy kamasz, aki Lrincz L. Laszlo
vallomasa szerint Kaposvaron, valamikor az otvenes
evek kozepen amuldozva olvasta James Hilton
eszkepista regenyet, a Kk hold vlgyt, s elhatarozta,
hogy meghoditja Tibetet, a valosagot es a
fantasztikumot.
Nem vagyok illetekes abban, hogy velemenyt mondjak
ironknak a mongolisztika teruleten kifejtett
munkassagarol, bar olvasokent elmondhatom, hogy
erdekldessel es izgalommal kovettem gondolatait es
kozleseit a mongol mitologiarol es a nepkolteszetrl
irott konyveiben, s ezekben is elveztem stilusanak
tisztasagat es fordulatossagat. Nyugodtabban
beszelhetek viszont science fiction mveirl, azokrol,
amelyek
nyomtatasban mar megjelentek, s azokrol is, amelyek
kiadasra varnak.
Lrincz irasainak egyik f erssege a pontosan es
takarekosan megszerkesztett cselekmeny. Ezt azert is
fontosnak tartom, mert a modern irodalomban, a
kulfoldiben es a magyarban, mintha elfeledkeznenek az
irok

errl az ertekrl, mintha megvetnek es elutasitanak a jol

felepitett konstrukciot es ennek elemeit, a konfliktusok
fokozasat, az izgalomkelt kesleltetest, a figurak
cselekvesben megnyilatkozo jellemzeset. A science
fiction
nem mondhat le, es meg formailag teljesen modern
valtozataiban sem mond le ezekrl a hagyomanyos
eszkozokrl. Lrincz is ezeknek birtokaban vezeti
olvasoit, akar idutazasrol, akar egy gyerek es egy robot
kulonos kapcsolatarol, akar mutans szornyetegekrl,
akar mint ebben a konyveben egy Egyiptomban
talalt
titokzatos, fold alatti piramisrol s az evezredekkel
ezeltt Foldunkre latogato idegenekrl ir. Hadd
jegyezzem itt
meg, hogy realista tarsadalmi regenyeiben peldaul a
Rekviem a Kacsalbrt cim munkajaban is
megtalaljuk ezeket az erenyeket. Kepzelete erteljes es
eredeti. Latomasos kepeket rajzol az apat helyettesit
robotrol, a jov elvadult es elhagyott varosarol, egy
hangyabolyrol, a gorogok koze pottyant rhajosrol vagy
a
fold alatti piramist keres expediciorol. Masutt
elmondtam mar, hogy a science fiction bizonyos
ertelemben a
nepmese rokona, hiszen igen gyakran kesz
motivumokkal dolgozik, masok altal kitalalt otletekre,
gondolatokra
tamaszkodik. Antigravitacios anyagot, idgepet vagy
lathatatlanna tev csodaszert nem lehet minden

evtizedben kitalalni, am ezek a talalmanyok

alkalmasak arra, hogy segitsegukkel az eredetitl elter
tartalmakat kozolhessenek az irok. Ilyenkor az iro
eredetiseget nem az otletben, hanem a varians
ujszersegeben, szellemessegeben kell eszrevennunk. A
nagy, minden izeben uj otletet meg nem talalta meg
Lrincz, de biztos, hogy a regi motivumokat eddig
ismeretlen oldalukrol mutatja meg az olvasonak. Jol
tudjuk,
hogy Egyiptom a titkok foldje, de azt csak Lrincztl
tudhatjuk, hogy a sivatag homokja alatt az sidkben
epitett piramis rejtzik, s hogy ez a piramis
tulajdonkeppen egy hatalmas, indulasra kesz rhajo
siloja.
Kulon kell szolnom Lrincz munkainak egy sajatos
vonasarol. A tudomanyos-fantasztikus irodalom nem
arrol nevezetes elssorban, hogy reszletesen es alaposan
kidolgozza szereplinek lelekrajzat. Sokkal
fontosabbnak
tartja a gyors es izgalmas cselekmenyt es ezzel
osszefuggesben a tettekben megnyilatkozo embert.
Lrincz ebben a vonatkozasban nemileg elter a
szokasostol. Alakjait melyebben erti, plasztikusabban
jellemzi,
tavlatait, lehetsegeiket a maguk bonyolultsagaban
abrazolja. Felreertes ne essek, nem akarom ezzel azt
mondani, hogy Lrincz lelekelemz regenyeket ir, nem
akarom t Dosztojevszkijhez hasonlitani, csak
alakjainak atelt embersegere akarom felhivni a
figyelmet.

Es itt, igazsaga miatt, ideznek Lrincz iroi

vallomasabol.
Az en novellaimban irta nem jatszanak jelents
szerepet titokzatos gepek, szintetizatorok, es ha vannak
is ilyenek, csak diszletek, amelyek kozott nagyon is
foldi tulajdonsagokkal megaldott vagy megatkozott
hsok
mozognak.
Az idezet, tartalmanak elfogadhatosagan kivul, egy
nagyon fontos emberi es iroi erenyrl, az onismeretrl
arulkodik.
Lrincz L. Laszlo 1939-ben szuletett
Szilvasszentmartonban, Somogy megyeben.
Kozepiskolait Kaposvaron
vegezte, ott jelentek meg els irasai is, a Somogyi
Neplap hasabjain. 1962-ben vegzett az ELTE
Bolcseszettudomanyi Karanak mongol-tortenelem
szakan. A mongol es a tibeti nep folklorjaval,
irodalmaval,
tortenetenek bizonyos kerdeseivel foglalkozik. Tobb
alkalommal jart hosszabb tanulmanyuton mongolok
lakta
teruleteken: Mongoliaban, Kinaban, a Szovjetunioban.
1967-ben lett a nyelvtudomanyok kandidatusa, ettl
kezdve tudomanyos fmunkatars, jelenleg az MTA
Nyelvtudomanyi Intezete mellett mkod
Orientalisztikai Munkakozosseg kutatoja. Kozel szaz
tudomanyos
cikke jelent meg, elssorban a tibeti es a mongol folklor
problemairol. A mongol nepkolteszetrl es
mitologiarol szolnak jelentsebb konyvei is.

Tudomanyos munkassaga mellett ifjusagi konyveket,

tudomanyos-fantasztikus elbeszeleseket es regenyeket,
valamint tarsadalmi regenyeket ir. A Kozmosz
Fantasztikus Konyvek sorozataban jelent meg A Nagy
Kupola
szgyene c. sci-fi elbeszeles gyjtemenye es A hossz
szafri c. regenye. Kuczka Peter
127
TARTALOM
IV. A Fold alatti piramis hadmvelet 2
V. Szethy 75
VI. A napbarka 96
Kotetunk irojarol 126
128