Első fejezet

A BIZTEGYSÉGEK nem foglalkoznak a hírekkel. Még azután se törődtem velük

igazán, hogy feltörtem a vezérmodulom, és hozzáférésem lett az
adatfolyamokhoz. Részben azért, mert annak az esélye, hogy szórakoztató
tartalmak letöltése a műhold- vagy állomáshálózatokon beállított riasztást
indítson be, jóval kisebb volt – a politikai és gazdasági híreket ugyanis más
szinten, a védett adatcsatornákhoz közelebb továbbították. De elsősorban azért,
mert a hírek unalmasak voltak, és nem érdekelt, mit művelnek egymással az
emberek, amíg nem kell a) megállítanom őket vagy b) feltakarítanom utánuk.
Ám amikor áthaladtam a tranzitgyűrű bevásárlóközpontján, a nyilvános
adatfolyamok között meg-megjelenve ott lebegett az Állomás egyik friss
hírbuborékja. Belekukkantottam, bár a figyelmemet jobbára az kötötte le, hogy
átjussak a tömegen, és közben úgy tegyek, mintha módosított ember lennék, nem
pedig valami rémisztő gyilokdroid. Ebbe beletartozott az is, hogy ne csináljam
össze magam, ha valaki merő véletlenségből felvette velem a szemkontaktust.
Az embereket és a módosított embereket szerencsére túlságosan is lekötötte,
hogy eljussanak a céljukhoz, esetleg az adatfolyamokat tallózták az aktuális
útvonalakért és menetrendekért. Nemrég három személyszállító járat érkezett a
féregjáraton át, valamint az a droidvezérelt teherszállító, amelyre
felkéredzkedtem, úgyhogy a különböző behajózási zónák közötti nagy
bevásárlóközpontban hullámzott a tömeg. Az emberek mellett sokféle formájú és
méretű droid is jött-ment, drónok zümmögtek a sokaság fölött, és
szállítmánycsomagok mozogtak a felső pályákon. A biztonsági drónok csak akkor
keresnek BiztEgységeket, ha kifejezett utasítást kapnak erre, és eddig egyikük
sem próbált megszólítani engem, ami kifejezett megkönnyebbüléssel töltött el.
A vállalat leltárjában nem szerepeltem ugyan, de ez változatlanul a Céges
Perem volt, és én változatlanul vagyontárgynak számítottam.
Habár az eddigi teljesítményem elégedettséggel töltött el, különösen, ha
figyelembe vesszük azt, hogy ez csupán a második tranzitgyűrű volt, ahol
megfordultam. A BiztEgységeket szállítmányként szokták eljuttatni a szerződéses
helyekre, és soha nem haladtunk át az állomások vagy tranzitgyűrűk embereknek
szánt részein. Az Állomáson ugyan a telepítési központban kellett hagynom a
páncélomat, azonban ebben a tömegben csaknem annyira névtelen lehettem,
mintha még mindig viseltem volna. (Igen, ez olyasmi, amit folyamatosan
ismételgetnem kellett magamnak.) Szürke-fekete munkaruhát viseltem, a nadrág,
a bakancs és a pólóm hosszú ujja a felsővel együtt eltakarta az összes szervetlen
alkotórészemet, és volt nálam egy hátizsák is. A változatos frizurák, bőrszínek és
sokféle csatlakozó között egyáltalán nem ríttam ki a tömegből. A tarkómban lévő
adatkapcsolati nyílás ugyan látható maradt, azonban formája annyira hasonlított
a módosított emberek között használt csatlakozóhoz, hogy nem keltett feltűnést.
Azonkívül senkinek még csak eszébe sem jutna olyasmi, hogy egy gyilokdroid úgy
sétálgat a bevásárlóközpontban, mintha tényleges emberi személy lenne.
Aztán a fél szemmel figyelt híradóban megakadt a szemem egy képen. Én
szerepeltem rajta.
Csak azért nem torpantam meg, mert rengeteget gyakoroltam, hogy
bármennyire megdöbbentenek vagy megrémítenek, ne reagáljak fizikailag a
dolgokra. Egy másodpercre talán elveszíthettem az uralmam az arcvonásaim
fölött – megszoktam, hogy mindig sisakot viselek, és amikor csak lehet,
átlátszatlanul tartom az arclemezét.
Elhagytam egy óriási boltíves átjárót, amely számos különféle ételszolgáltató
pulthoz vezetett, és megálltam egy kis üzleti negyed bejáratánál. Aki rám nézett,
azt gondolhatta, épp az adatfolyamban böngészem a honlapjaikat, és keresek
valamit.
A hírhez kapcsolódó képen én szerepeltem az Állomás szállodájának
előterében Pin-Leevel és Ratthival. Pin-Leen volt a hangsúly; eltökélt
arckifejezése, bosszúsan összevont szemöldöke, élére vasalt kosztümje egészen
élesen látszott. Mi Ratthival terepre való, szürke MegóvAux-egyenruhánkban
beleolvadtunk a háttérbe. A képaláíráson nagy megkönnyebbülésemre „testőre”-
ként szerepeltem, bár a cikk lejátszásakor már a legrosszabbra készültem.
Amúgy az állomást, amire Állomásként szoktam gondolni – a cég irodáinak és
a telepítési központnak a helyszínét, ahol általában tároltak –, valójában
SzabadKereskedelmi Kikötőnek hívták. (Amikor itt voltam, többnyire
javítófülkében, szállítóládában, esetleg készenléti üzemmódban töltöttem az időt,
úgy vártam az újabb szerződésre.) A hírolvasó futólag megemlítette, hogy dr.
Mensza megvásárolta a BiztEgységet, amelyik megmentette az életét.
(Nyilvánvalóan ez volt az a szívmelengető kitétel, amivel kicsit oldani lehetett az
egyébként igencsak nyomasztó, halottakkal teli történetet.) Az újságírók
többnyire csak páncélban vagy – ha a dolgok rosszabbra fordultak – véres
testrészek halmai közt szoktak látni BiztEgységeket. Nem kapcsolták össze a
megvásárolt egység gondolatát azzal, akiről azt feltételezték, hogy Pin-Leevel és
Ratthival a szállodába tartó, névtelen módosított emberi személy. Nagyszerű.
A furcsa csak az volt, hogy a biztonsági felvételeink egy részét is közölték. A
nézőpontomból mutatták, ahogy átkutatom a DeltAlap lakómodulját, és
megtalálom a testeket. Gurathin és Pin-Lee sisakkamerájának néhány képét,
ahogy megtalálják Menszát meg azt, ami a robbanás után maradt belőlem.
Gyorsan ellenőriztem, hogy egyiken se lehet tisztán látni az emberi arcomat.
 A történet maradéka arról szólt, hogy a cég és a DeltAlap meg a Megóvás és
három másik, nem vállalati politikai egység összefogott a SzürKrisz ellen. Volt
még egy sokoldalas jogtanácsosi küzdelem is, amelyben a nyomozásban
szövetségesekként fellépő jogi személyek egy része egymással viaskodott a
pénzügyi felelősség, a hatáskörök és a biztosítási garanciák okán. Nem tudtam, az
emberek hogyan képesek átlátni mindezt. Nem volt sok részlet arról, mi is történt
valójában, miután a MegóvAux-nak sikerült leadni a jelzést a céges szállítóhajó
hívására, de annyi igen, hogy aki a szóban forgó BiztEgység után érdeklődik,
remélhetőleg azt feltételezi, Mensza és a többiek társaságában vagyok. Mensza és
a többiek persze tudják, hogy nem így van.
Aztán ellenőriztem a dátumot, és láttam, hogy a hír elég régi, egy ciklussal
azután jelent meg, hogy elhagytam az állomást. Minden bizonnyal az egyik
gyorsabb személyszállítóval érkezhetett, féreglyukon át. Eszerint a hivatalos
hírcsatornáknak mostanára újabb keletű értesüléseik is lehetnek.
Azzal nyugtatgattam magam, ezen a tranzitgyűrűn lehetetlenség, hogy bárki is
egy elszabadult BiztEgységet keressen. A nyilvános adatfolyamon hozzáférhető
infók alapján egyetlen biztosítási vagy biztonsági vállalatnak sem volt itt
telepítési központja. A szerződéseim minden esetben elszigetelt létesítményekre,
lakatlan, terepfelmérésre használt bolygókra szóltak, és úgy véltem, nagyjából ez
a megszokott. Még a szórakoztató csatornák műsoraiban és sorozataiban sem
mutattak soha olyan BiztEgységeket, amelyeknek a szerződése irodák, raktárak,
hajógyárak vagy bármilyen, a tranzitgyűrűkben gyakorta megtalálható
vállalkozás őrzéséről szól. A médiában persze az összes BiztEgység mindig
páncélt viselt, arctalanul jöttek-mentek, és rémisztőnek tűntek az emberek
számára.
Beleolvadtam a tömegbe, és újra elindultam a bevásárlóközpontba. Nagyon
óvatosnak kellett lennem, nehogy olyan helyre tévedjek, ahol esetleg fegyvert
keresve letapogathatnak: ide tartozott az összes, közlekedéssel foglalkozó
létesítmény, beleértve a gyűrűt körbejáró kis villamosokat is. A
fegyverletapogatókat fel tudom ugyan törni, ám a biztonsági rendszabályok
alapján úgy tűnt, a személyszállításra szolgáló létesítményeken a tömeg miatt sok
lehet belőlük, én pedig egyszerre csak korlátozott számú eszközzel bírok el.
Ráadásul a fizetési rendszert is fel kellene törnöm, és ez sokkal nehezebb
feladatnak tűnt annál, amit jelenleg nyerhetnék vele. Hosszú gyaloglás várt a
gyűrűnek addig a szakaszáig, ahol a kifelé tartó droidvezérelt szállítóegységek
vannak, de így legalább volt időm felcsatlakozni a szórakoztató csatornákra, és
letölteni némi új tartalmat.
Idefelé jövet, amíg egyedül utaztam az üres teherszállítón, bőven volt
lehetőségem elgondolkodni azon, miért is hagytam ott Menszát, és pontosan mit
akarok. Nem tagadom, engem is meglepett a dolog. De jól tudtam, hogy nem
tölthetem az életciklusom hátralévő részét egyedül utazgatva teherszállítókon,
médiatartalmakat fogyasztva, hangozzék bármennyire is vonzóan ez.
Most már volt tervem. Illetve lett volna, ha választ kapok egy igen fontos
kérdésre. Ehhez a válaszhoz el kellett jutnom valahová, és a következő ciklusban
két olyan droidvezetésű szállító indult innen, amelyik odavihet. Az első egy
teherszállító volt, hasonló ahhoz, amelyikkel ide eljutottam. Később indult, és ez
ígérkezett a jobb megoldásnak, mert így több időm van hozzáférni, és rábeszélni,
hogy vegyen föl a fedélzetére. Ha megpróbálkozom vele, valószínűleg
feltörhettem volna, de nem szívesen tettem volna ilyet. Egyszerűen túl
hátborzongatónak tűnt ennyi időt eltölteni valamivel, ami nem akarja, hogy ott
legyek, vagy valamivel, amit feltörtem, hogy azt higgye, azt akarja, hogy ott
legyek.
Az adatfolyamban, a gyűrű nagy navigációs pontjainál térképeket és
menetrendeket is el lehetett érni, úgyhogy eltaláltam a teherfedélzetre,
megvártam a műszakváltást, és átvágtam a behajózási zónán. A zóna fölötti
szinten fel kellett törnöm egy személyazonosító-ellenőrző rendszert és néhány
fegyverletapogatót is, aztán megpingelt a kereskedelmi terület bejáratát őrző
droid. Nem bántottam, csak áttörtem a falán az adatfolyamban, és kitöröltem a
memóriájából a találkozásunkra utaló feljegyzéseket.
(Úgy terveztek, hogy kapcsolódjak a cég BiztRendszereihez: tulajdonképpen
egytagú interaktív alkotórész vagyok. Az állomáson üzemelő biztonsági
berendezések nem a cég saját eszközei voltak, de nem álltak tőle messze.
Azonkívül senki nem annyira üldözési mániás, mint a vállalat, amikor a
begyűjtött és/vagy ellopott adatok védelméről van szó, ezért az itteninél sokkal
erősebb biztonsági rendszerekhez szoktam.)
Amint a szervizszintre értem, fokozott óvatossággal haladtam tovább, mert
annak, aki nem itt dolgozik, nem volt oka a szinten tartózkodni, s bár a munka
nagy részét rakodódroidok végezték, akadtak azért egyenruhás emberek és
módosított emberek is. Több, mint amennyire számítottam.
Rengeteg ember gyűlt össze reménybeli transzportom zsilipje előtt.
Ellenőriztem az adatfolyamot riasztások után kutatva, és kiderült, hogy baleset
történt az egyik rakodóval. Különböző csoportok dolgoztak éppen az elhárításán
és azon, hogy ki a felelős. Megvárhattam volna, amíg elvonulnak, de szerettem
volna végre elhagyni ezt a gyűrűt, és útra kelni. Azonkívül, az igazat megvallva,
felkavart a hírekben látott képem, és szerettem volna egy időre elmerülni a
letöltéseim között, úgy tenni, mintha nem is léteznék. Ehhez biztonságban kellett
lennem egy lezárt és önműködő szállítón, amelyik azt várja, mikor hagyhatja el a
gyűrűt.
Újra elővettem a térképeket, hogy megnézzem a másik lehetőséget. Egy másik
dokkhoz rögzítették, amely a jelzése szerint nem kereskedelmi forgalmat
bonyolított, hanem magáncélra szánták. Ha gyors leszek, még elérhetem indulás
előtt.
 A menetrend szerint hosszú utakra alkalmas kutatójármű. Ennek valószínűleg
van személyzete és feltehetően utasai is, azonban a csatolt adatok alapján droid
vezette, és a jelenlegi feladata teherszállítás, amelynek során megáll majd ott,
ahová el szeretnék jutni. Korábban utánanéztem az adatfolyamban a
mozgásának, és kiderült, hogy az itteni naprendszer egyik bolygóján működő
egyetem tulajdonában van, és két feladat között kiadják teherszállítási munkákra,
hogy ezzel is csökkentse a fenntartási költségét. Az úti célomig még huszonegy
ciklusnyi utazás volt hátra, és már tényleg alig vártam az egyedüllétet.
Könnyű volt a kereskedelmi dokkokból bejutni a magándokkokba. Annyi időre
vettem át az irányítást a biztonsági rendszer fölött, amíg közöltem vele, tekintsen
el tőle, hogy nincs felhatalmazásom, majd besétáltam a személyzet és az utasok
kis csoportja mögött.
Megtaláltam a kutató-szállító hajó állását, és a komcsatlakozón át
megpingeltem. Szinte azonnal visszajelzett. Az adatfolyamból kiszedett
értesülések alapján önműködő útra készült, de a biztonság kedvéért elküldtem
egy üdvözlést, hogy felfigyeljen rá az emberi személyzet. Nem érkezett válasz:
nincs otthon senki.
Újból rápingeltem a szállítóra, és ugyanazt az ajánlatot tettem neki, mint amit
az elsőnek: az útért cserébe sok száz órányi médiatartalom, sorozatok, könyvek,
zene, beleértve pár új műsort is, amire az előbb tettem szert, amikor átsétáltam a
bevásárlóközponton. Azt mondtam neki, hogy szabad droid vagyok, és épp az
emberi vigyázómhoz igyekszem visszajutni. (A „szabad droid” megtévesztő
kifejezés. Egyes nem vállalati politikai egységek, amilyen a Megóvás is,
állampolgárnak tekintik a droidokat, de változatlanul vannak kijelölt emberi
felvigyázóik. A konstruktok néha ugyanabba a kategóriába esnek, mint a droidok,
máskor abba, amibe a halálos fegyverek. [Ha érdekel valakit: nem jó dolog ebben
a kategóriában lenni.]) Ebből adódott, hogy bár a teherszállítón töltött időt is
beleértve kevesebb mint hét ciklus óta flangáltam szabadon az emberek között,
máris pihenésre volt szükségem.
Némi szünet után a kutatóhajó elküldte a hozzájárulását, és kinyitotta előttem
a zsilipet.
 Második fejezet

MEGVÁRTAM, amíg bezárul a zsilip, és nem érkezik riadójelzés a gyűrű felől, majd
végigmentem a szervizfolyosón. A fedélzeti adatfolyamban elérhető szerkezeti
vázlat szerint az előregyártott elemekből kialakított, most teherfuvarozásra
használt kamrák normál esetben laborként működtek. A labort lezárták és
áthelyezték az egyetem területére, így nagy volt a raktér. Tömörített
médiacsomagomat beletoltam a szállító adatfolyamába, hogy tetszése szerint
felhasználhassa.
A hely maradékát a szokásos gépészet, az ellátmányraktár, a kabinok, az
elsősegélyfülke és az étkezde töltötte ki a szokottnál nagyobb pihenő- és
szórakoztatóhelyiséggel, illetve néhány tanteremmel. A bútorzatot kék-fehér
kárpitozás borította, és nemrég takarították ki az egészet, habár a levegőben még
mindig érezni lehetett azt a piszkoszokni-szagot, amely mintha az összes emberi
lakhelyet belengené. A légcserélő halk zaján kívül teljes volt a csönd, a
bakancsom semmiféle hangot nem adott a padlóborításon.
Ellátmányra nem volt szükségem. A rendszerem önszabályozó – nincs
szükségem ételre, vízre, folyadék és szilárd anyag kiválasztására, és levegőből
sem kell sok. Ellettem volna a legszükségesebb létfenntartási szinttel, amit emberi
személyzet hiányában szokás biztosítani, azonban a szállító jármű egy kicsit
megemelte a fokozatot. Ezt kedves gesztusnak értékeltem a részéről.
Körbejártam, szemrevételeztem a dolgokat, hogy lássam, egyezik-e a vázlattal,
és egyértelműen megbizonyosodjak arról, hogy minden rendben van. Megtettem,
pedig tudtam, hogy a járőrözés olyan szokás, amivel idővel fel kell hagynom.
Rengeteg dologgal fel kell majd hagynom.
Amikor létrehozták a konstruktokat, eredetileg nem szántak nekik éntudatot,
mintha csak butább droidokról lenne szó. Csakhogy egy annyira buta dologra,
mint a rakodódroid, semminek a biztonságát nem bízhatják, hacsak nem költenek
még több pénzt költséges, céges alkalmazásban álló emberi ellenőrökre. Ezért
aztán egyre okosabbak lettünk. A szorongás és a levertség csak a mellékhatás
volt.
Amikor ott ácsorogtam a telepítési központban, mialatt dr. Mensza
elmagyarázta, miért nem akart a biztosítási egyezség részeként kibérelni, „ördögi
kompromisszum”-nak nevezte az intelligencia megnövelését.
Nem voltam felelős ezért a hajóért, és nem voltak a fedélzeten emberi
ügyfelek, akiket meg kellett óvnom attól, hogy bajuk essen, vagy megakadályozni,
hogy kárt tegyenek magukban, esetleg meggátolni őket abban, hogy egymásnak
ártsanak. Viszont kedves hajó volt meglepően kevés biztonsági rendszerrel, és
nem értettem, a tulajdonosai miért nem hagytak a fedélzeten néhány embert,
hogy szemmel tartsák. Annak ellenére, hogy a vázlat szerint a droidvezérelt
szállítók többségéhez hasonlóan ezt is felszerelték fedélzeti drónokkal, elvégezni
a javításokat.
Addig járőröztem, amíg meghallottam a fedélzeten át a robajt és csörömpölést,
ami azt jelezte, hogy a hajó lekapcsolódott a gyűrűről, és elindult. Enyhült a
feszültség, ami eddig folyamatosan 96 százalékos teljesítményen tartott. A
gyilokdroidok élete egyébként is tele van stresszel, de még hosszú időbe telik,
mire hozzászokom majd, hogy páncél, azaz az arcom elrejtésének lehetősége
nélkül mozogjak emberlakta terekben.
A parancsnoki fedélzet alatt megtaláltam a személyzeti társalgót, és leültem az
egyik párnázott székre. A javítófülkéknek és a szállítódobozoknak nincs
párnázása, ezért a kényelmes utazás még mindig újdonságnak számított.
Nekiláttam átválogatni a tranzitgyűrűben szerzett új letöltéseket. Találtam olyan
szórakoztató csatornákat, amelyek nem voltak elérhetők a cég
SzabadKereskedelmi Kikötőben található részében, és rengeteg új akció- meg
drámasorozat futott rajtuk.
Soha nem volt még hosszan tartó szabadidőm úgy, hogy közben senki ne
figyeljen rám. A kényelem, hogy mindent átnézhetek és elrendezhetek úgy, hogy
a teljes figyelmemet erre fordíthatom, és közben nem szükséges egyszerre sok
rendszert, például az ügyfelek adatfolyamait megfigyelnem – ez még mindig
olyasmi volt, amit szoknom kellett. Ezt megelőzően vagy szolgálatot, vagy
feladatot teljesítettem, esetleg készenlétben vártam egy fülkében, hogy
aktiváljanak a szerződéshez.
Kiválasztottam egy érdekesnek tűnő sorozatot (a címkék galaxisközi
kalandokat, akciót és rejtélyeket ígértek), és elkezdtem az első részt. Arra
készültem, hogy letelepszem ide, amíg el nem érkezik az ideje végiggondolni, mit
is teszek majd, ha célhoz érek: terveim szerint ezt a legutolsó pillanatra hagyom.
Egyszer csak az adatfolyamomon át valami azt mondta: „Szerencsés voltál.”
Felültem. Annyira váratlanul ért, hogy a szerves alkotórészeim adrenalint
bocsátottak ki.
A szállító járművek nem szoktak szavakkal kommunikálni, még adatfolyamon
keresztül sem. Képekkel és adatsorokkal hívják fel a figyelmet a problémákra,
mert nem társalkodásra tervezték őket. Semmi kifogásom sem volt ez ellen, mert
engem sem társalkodásra terveztek. Az előző szállítómmal megosztottam az
eltárolt médiatartalmaimat, mire ő hozzáférést adott a komcsatornájához és az
adatfolyamához, hogy biztos lehessek abban, senki nem szerzett tudomást az
ottlétemről, és a kapcsolatunk ezzel véget is ért.
Óvatosan megbökdöstem az adatfolyamon át, és közben az jutott eszembe,
lehet, hogy becsaptak. Képes voltam letapogatást végezni, azonban a körülöttem
lévő rengeteg árnyékolással és berendezéssel csak a hajó rendszereinek
háttéradatait érzékeltem. Bárki birtokolta is a hajót, azt akarta, hogy legyen
lehetősége egyéni kutatásra – biztonsági kamera csak a fedélzeti átjárókon volt, a
személyzet lakókörleteiben nem. Illetve semmi olyasmi, amihez hozzáférhettem.
Viszont annyit még a védelmét biztosító adatfalak mellett is képes voltam
megállapítani, hogy a jelenlét az adatfolyamban túlságosan nagy és szétterjedt
ahhoz, hogy ember vagy módosított ember legyen. Ráadásul úgy beszélt, akár egy
droid. Amikor emberek beszélnek az adatfolyamban, ezt hang nélkül kell
tenniük, és a mentális hangjuk általában ugyanúgy hangzik, mint a tényleges.
Még a teljes csatlakozással ellátott módosított embereknél is így van ez.
Lehet, hogy csak próbált barátságos lenni, és egyszerűen ügyetlenül
kommunikált.
– Miért vagyok szerencsés? – kérdeztem fennhangon.
„Mert senki nem jött rá arra, mi vagy.”
Ez már egyáltalán nem volt biztatónak nevezhető.
– Mit gondolsz, mi vagyok? – kérdeztem óvatosan. Ha ellenséges, akkor nem
sok lehetőségem van. A szállítódroidoknak nincs testük, csak a hajó. Az agyának
megfelelő rész fölöttem lesz, a híd közelében, ahol többnyire az emberi
személyzet tartózkodik. Ráadásul nem volt hová mennem: épp távolodtunk a
gyűrűtől, és kényelmesen haladtunk a féregjárat irányába.
– Elszabadult BiztEgység vagy – közölte –, egy droid/ember konstrukt, aminek
összezavarodott a vezérmodulja.
Megbökött az adatfolyamon át, mire elhúzódtam.
– Ne próbáld feltörni a rendszereimet! – figyelmeztetett, és a másodperc 0,00001
részére leengedte a falait.
Elég idő volt ez ahhoz, hogy érzékletes képet kapjak arról, mivel is akadt
dolgom. Feladata egy része a galaxison kívüli csillagászati elemzés volt, és a
teherfuvarozás alatt ez az egész számítási teljesítmény tétlenül ücsörgött, várva a
következő megbízást. Az adatfolyamon keresztül agyonnyomhatott volna, akár
egy bogarat, átnyomakodhatott volna a falamon és a többi védelmemen, és
lepucolhatta volna a memóriámat. Valószínűleg ezzel egy időben megtervezné a
féreglyukas ugrását, megbecsülné a teljes személyi állomány élelemszükségletét a
következő 66 000 órára, elvégezne pár neurológiai műtétet az orvosi részlegben,
és legyőzné a kapitányt tavlában. Soha nem volt még dolgom közvetlenül ennyire
nagy hatalommal bíró eszközzel.
Hibát követtél el, Öldöklő, súlyos hibát. Honnan a pokolból kellett volna
tudnom, hogy a szállítóhajók között vannak annyira értelmesek, hogy az már
súlyos? A szórakoztató csatornákon egyfolytában gonosz droidokkal lehetett
találkozni, de azok nem voltak valóságosak, csak ijesztő történetek, képzelgések.
Legalábbis eddig azt hittem.
 – Oké – feleltem, lezártam az adatfolyamomat, és összekucorodtam a székben.
Általában nem tartok a dolgoktól úgy, ahogy az emberek szoktak. Sok százszor
lekapcsoltak már, olyan sokszor, hogy nem is tartom számon, olyan sokszor, hogy
a cég se tartja számon. Megrágott már ellenséges fauna, elgázoltak nehézgépek,
megkínoztak ügyfelek szórakozásból, kipucolták a memóriámat stb. stb. Azonban
a fejem belseje +33 000 órája csak az enyém volt, és mostanra megszoktam, hogy
így van. Szerettem volna megtartani magam úgy, ahogy vagyok.
A szállítóhajó nem reagált. Megpróbáltam ellenintézkedéseket tenni azzal a
számos különféle móddal szemben, amikkel ő az ártalmamra lehet, és
végiggondolni, miképpen árthatnék neki én is. Sokkal inkább volt BiztEgység,
mint droid, annyira, hogy el is töprengtem, vajon nem konstrukt-e, nincs-e
valahol klónozott szerves agyszövet a rendszereibe temetve. Eddig soha nem
próbáltam feltörni egy másik BiztEgységet. Az lenne a legbiztosabb, ha az utazás
idejére készenléti állapotban maradnék, és akkor indítanám az ébredést, amikor
az úti célunkhoz érünk. Habár ezzel sebezhetővé válnék a drónjai számára.
Néztem, ahogy kattogva telnek a másodpercek, vártam, vajon tesz-e bármit is.
Örültem, hogy korábban megfigyeltem a kamerák hiányát, és nem fáradtam
azzal, hogy megpróbáljam feltörni a hajó biztonsági rendszerét. Most már
értettem, az emberek miért érezték úgy, nincs szüksége a hajónak más
védelemre. Egy droid, ami ennyire teljes mértékben irányítása alatt tartja a
környezetét, továbbá rendelkezik a megfelelő kezdeményezőkészséggel és
szabadsággal, hogy cselekedjen is, bármilyen, a fedélzetre lépési kísérletet képes
megakadályozni.
Kinyitotta előttem a zsilipet. Tehát itt akart látni.
Ajjaj!
– Folytathatod a médiafájl lejátszását – mondta.
Csak kuporogtam tovább.
– Ne durcáskodj! – tette hozzá.
Aggódtam, de épp eléggé felbosszantott ahhoz, hogy megmutassam neki, nem
újdonság, amit tesz velem.
– A BiztEgységek nem durcáskodnak – küldtem át az adatfolyamon. – Az a
vezérmodul büntetését vonná maga után. – És csatoltam néhány rövid bejegyzést a
memóriámból, hogy ez pontosan milyen érzés is.
A másodpercek perccé adódtak össze, aztán lett belőlük még egy, és még
három. Az emberek számára ez nem hangozhat túl soknak, azonban droidok,
illetve – elnézést – egy droid/ember konstrukt és egy droid közötti beszélgetés
során nagyon is hosszú idő.
„Bocsánat, hogy megrémítettelek”, hallottam végül.
Na jó. Ha ez azt hiszi, hogy elfogadtam a bocsánatkérését, akkor nem ismeri
még Öldöklőt. Valószínűleg csak játszadozott velem.
– Nem akarok tőled semmit – mondtam. – Csak szeretnék eljutni a következő
állomásodig.
Ezt korábban, még mielőtt kinyitotta előttem a zsilipet, már egyszer
elmagyaráztam, de attól még érdemes volt elismételni.
Éreztem, ahogy visszahúzódik a fala mögé. Vártam, hagytam, hogy a keringési
rendszerem kisöpörje a félelemből eredő vegyi anyagokat. Újabb adag idő kúszott
tova, és unatkozni kezdtem. Itt ülni túlságosan is olyan volt, mint várakozni egy
fülkében, miután aktiváltak, és vártam az új ügyfeleket, vártam, hogy elvigyenek,
vártam a következő unalmas szerződést. Ha már elpusztít, legalább megnézhetek
néhány fájlt, mielőtt ez bekövetkezik. Ismét elkezdtem az új sorozatot, de még
mindig túlságosan zaklatott voltam ahhoz, hogy örömömet leljem benne, ezért
megállítottam, és inkább nekiláttam újra megnézni a Menedékhold felemelkedése
és bukása egy régebbi részét.
Három résszel később jóval nyugodtabban, bár kicsit vonakodva ugyan, de
kezdtem megérteni a szállító nézőpontját is. Ha nem óvatos, egy BiztEgység
rengeteg kárt tud okozni, márpedig az elszabadult BiztEgységek nem arról
híresek, hogy meghúzzák magukat, és kerülik a bajt. A legutolsó szállítót, amin
utaztam, nem bántottam ugyan, de attól még ezt nem lehetett tudni. Nem
értettem, miért engedett föl a fedélzetére, ha valóban nem akart ártani nekem. Ha
én szállító lettem volna, nem bíztam volna magamban.
Lehet, hogy olyan volt, mint én, és csak megragadta a kínálkozó lehetőséget,
anélkül hogy tudta volna, pontosan mit is akar.
Attól még seggfej volt.
Hat résszel később újra megéreztem az adatfolyamban ott lopakodni a
szállítót. Nem is törődtem vele, pedig tudnia kellett, hogy tudom, ott van. Emberi
fogalmakkal elmondva olyan volt ez, mintha igyekeznék figyelmen kívül hagyni
valami nagydarab és erősen szuszogó izét, ami éppen a vállam fölött nézi a
személyes kijelzőmet. És közben nekem támaszkodik.

Megnéztem még hét részt a Menedékholdból, miközben végig ott ólálkodott az

adatfolyamom körül. Aztán rám pingelt, mintha esetleg nem tudnám, hogy
mindvégig benne volt a folyamban, és küldött egy kérést, hogy térjek vissza ahhoz
az új kalandsorozathoz, amit akkor kezdtem el nézni, amikor megzavart.
(Világról világra volt a címe, és szabadúszó felfedezőkről szólt, akik lakatlan
naprendszerek felé bővítették a féreglyuk- és gyűrűhálózatot. Erősen
pontatlannak és valótlannak tűnt, de pontosan ezért tetszett.)
– Amikor a fedélzetre léptem, átadtam egy másolatot az összes médiafájlomról
– közöltem. Nem voltam hajlandó az adatfolyamon át beszélgetni vele, mintha
csak egy ügyfelem lenne. – Belenéztél egyáltalán?
– Megvizsgáltam, vannak-e bennük rosszindulatú vírusprogramok és egyéb
veszélyek.
„Baszd meg!” – gondoltam, és visszatértem a Menedékholdhoz.
Két perccel később megismételte a pinget és a kérést is.
– Nézd meg te – közöltem.
– Megpróbáltam. A szűrődön keresztül egyszerűbb feldolgoznom a
médiafájlokat.
Erre megálltam. Nem értettem a problémát.
– Amikor a legénységem médiafájlokat játszik le, nem tudom feldolgozni a
kontextust – magyarázta. – Az emberi kapcsolatok, a hajótesten kívüli környezet
jobbára ismeretlen előttem.
Most már értettem. A műsorra adott reakcióimra volt szüksége, hogy igazán
megértse, mi is történik. Az emberek a droidoktól (és a konstruktoktól) eltérő
módon használták az adatfolyamokat, ezért amikor a személyzet játszott le
médiafájlokat, a reakciójuk nem került be az adatok közé.
Furcsállottam, hogy a szállítót jobban érdekelte a Világról világra, ami egy
nagy felfedezőhajó legénységéről szólt, mint a Menedékhold, ami egy telepen
játszódott. Azt gondoltam, túlságosan is hasonlít a munkához – a magam részéről
mindig kerültem a bolygófelmérő csapatokról és bányatelepekről szóló
sorozatokat –, de talán könnyebben megemésztette azt, ami eleve ismerősnek
tűnt.
Szívesen nemet mondtam volna. Azonban ha szüksége van rám, hogy azt a
műsort nézze, amit szeretne, akkor nem lehet indulatos, és nem pusztíthatja el az
agyamat. Ráadásul engem is érdekelt.
– Nem valami valósághű – magyaráztam. – De nem is az a célja. Ez egy
történet, nem dokumentumfilm. Ha panaszkodni kezdesz miatta, abbahagyom.
– Nem nyújtok be panaszt – közölte. (Képzeljék el, hogyan hangzik ez a lehető
legszarkasztikusabb hangnemben, és akkor lesz némi fogalmuk arról, hogyan
mondta.)
Így aztán néztük a Világról világrát. Nem panaszkodott rá, hogy nem elég
valósághű. Három rész után egészen izgatott lett, valahányszor megöltek egy
mellékszereplőt. Amikor a huszadik részben az egyik főszereplő halt meg, hét
perc szünetet kellett tartanom, míg ott ült az adatfolyamban, és a fal
bámulásának droid megfelelőjeként úgy tett, mintha diagnosztikai programokat
kellene futtatnia. Aztán négy résszel később, amikor a szereplő visszatért,
annyira megkönnyebbült, hogy háromszor újra kellett néznünk azt a részt,
mielőtt folytatni tudta.
Az egyik fő történetszál csúcspontján a dramaturgia szerint fennállt a
lehetősége, hogy a hajó végzetes károsodást szenvedett, és a személyzet tagjai
meghaltak vagy megsérültek: a szállító félt tovább nézni. (Nyilvánvalóan nem így
fogalmazta meg, de igen, félt tovább nézni.) Addigra már sokkal
könyörületesebben álltam hozzá, úgyhogy hajlandó voltam egyszerre egy-két
percet nézni a részből, hogy csak apránként ismerkedjen meg vele.
A végén csak ült ott, még azt se játszotta el, hogy diagnosztikát futtat. Tíz egész
percen át ült ott, ami egy ennyire bonyolult droid esetében rengeteg számítási
idő. Aztán így szólt:
– Kérlek, kezdjük újra.
Úgyhogy újrakezdtem az első részt.

Miután még kétszer végignéztük az egész Világról világrát, látni szerette volna az
összes többi olyan műsoromat is, ami hajókon lévő emberekről szólt. Viszont
azután, hogy belefutottunk egy olyanba, amelyik valós történeten alapult, ahol a
hajótest megrepedt, és a személyzet számos tagja belehalt a nyomásvesztésbe (ez
alkalommal véglegesen), túlságosan felizgatta magát, és létre kellett hoznom egy
tartalmi szűrőt. Azt javasoltam, pihenésképpen nézzünk Menedékholdat.
Beleegyezett.
– Ebben a történetben nincsenek BiztEgységek? – kérdezte négy rész után.
Bizonyára azt hitte, ugyanabból az okból kedvelem a Menedékholdat, amiért ő
a Világról világrát.
– Nincsenek – válaszoltam. – Nem sok sorozatban szerepelnek BiztEgységek, és
azokban is vagy ők a főgonoszok, vagy a főgonosz segédjei.
A szórakoztató csatornákon csakis elszabadult BiztEgységek szerepeltek, akik
embereket akartak ölni, gondolom, mert elfelejtették, kik építették a
javítófülkéket. A legrosszabb műsorokban a BiztEgységek néha szexeltek az
emberi szereplőkkel. Ez bizarr, a valóságtól távol álló és anatómiailag is igen
nehézkes dolog. A közösülésre alkalmas emberi szervekkel felszerelt konstruktok
szexdroidok, és nem BiztEgységek. A szexdroidoknak nincs beépített
fegyverrendszerük, úgyhogy elég nehéz összekeverni őket a BiztEgységekkel.
(Azonkívül – nekem igazán elhihetik – a BiztEgységeket a nullánál is kevésbé
érdekli az emberi vagy bármilyen másféle szexualitás.)
Tény, hogy nehéz lett volna a vizuális médiában valósághű BiztEgységeket
szerepeltetni, mert abban az látszott volna, ahogy órákon át állnak agyzsibbasztó
unalomban, mialatt a nyugtalan ügyfelek megpróbálnak úgy tenni, mintha ott se
lennének. Viszont BiztEgységek a könyvekben sem szerepelnek gyakran.
Gondolom, nem lehet elmondani semmilyen történetet olyasvalami
nézőpontjából, amiről az ember nem hiszi, hogy egyáltalán van neki olyanja.
– Ez az ábrázolás nem felel meg a valóságnak – vetette fel.
(Legjobb, ha egyszerűen úgy képzelik, hogy mindent a lehető
legszarkasztikusabb hangnemben mondott.)
– Van az a fajta valóságtól elrugaszkodottság, amelyik eltávolít a realitástól, és
van, amelyik arra emlékeztet, hogy mindenki fél tőled.
 A szórakoztató csatornákon a BiztEgységeket pontosan olyannak ábrázolták,
amilyennek az ügyfelek gondolták: szívtelen gyilkológépeknek, amelyek a
vezérmodul ellenére bármelyik percben ok nélkül elszabadulhatnak.
A szállító 1,6 másodperc alatt átgondolta.
– Nem kedveled a feladatodat – mondta valamivel kevésbé szarkasztikus
hangnemben. – Nem értem, ez hogyan lehetséges.
Az ő feladata az volt, hogy keresztülutazzon azon, amit a soha véget nem
érően érdekes űrnek tartott, miközben biztonságban megóvja fémtestében
minden emberi és másmilyen utasát. Persze hogy nem értette, miért nem akarja
valaki ellátni a feladatát. Neki nagyszerű feladata volt.
– A feladatom egyes részeit szeretem. – Szerettem megvédeni dolgokat és
embereket. Szerettem kitalálni, hogyan lehet okosan megvédeni dolgokat és
embereket. Szerettem, hogy igazam van.
– Akkor miért vagy itt? Nem vagy a felvigyázóját kereső „szabad droid”, akinek
aligha lehet egyszerűen üzenetet küldeni a tranzitgyűrű nyilvános komhálózatán
keresztül.
Meglepett a kérdése, mert nem hittem volna, hogy önmagán kívül bármi más
iránt érdeklődhet. Tétováztam, de már tudta, hogy BiztEgység vagyok, és azt is,
hogy semmilyen körülmények között nem törvényes és elfogadható az ittlétem.
Akár azt is megtudhatja, pontosan ki vagyok. Beküldtem az adatfolyamra a
SzabadKereskedelmi Kikötő hírének másolatát.
– Ez vagyok én.
– Dr. Mensza a MegóvAux-tól megvásárolt, és hagyta, hogy elmenj?
– Igen. Szeretnéd újra megnézni a Világról világrát? – A következő pillanatban
már megbántam a kérdést. A szállító tudta, hogy ezzel el akartam terelni a
figyelmét.
– Nincs engedélyem jogosulatlan utasok vagy teheráru befogadására, úgyhogy
meg kellett változtatnom a hajónaplót, hogy elrejtsem az ittlétedre utaló
bizonyítékokat – mondta, majd tétovázott egy kicsit. – Vagyis mindkettőnknek van
egy titka.
Semmi okom nem volt rá, hogy ne mondjam el, legfeljebb az attól való félelem,
hogy ostobán hangozhat az egész.
– Engedély nélkül távoztam. Otthont kínált nekem a Megóváson, de nincs ott
rám szüksége. Ott egyáltalán nincs szükség BiztEgységekre. És… nem is tudom,
mit akartam, el akartam-e menni Megóvásba, vagy nem. Akarok-e emberi
felvigyázót, ami valójában a tulajdonos másféle megnevezése. Azt tudtam, hogy
egyszerűbb megszökni az állomásról, mint egy bolygóról. Úgyhogy eljöttem. Miért
engedtél fel a fedélzetre?
Arra gondoltam, talán elterelhetem a figyelmét azzal, ha magáról beszéltetem.
Megint csak tévedtem.
– Kíváncsi voltam rád, és a teherszállítás unalmas munka utasok nélkül. A
RaviHyral Bányalétesítmény Q állomására indultál. Miért?
– Azért indultam el, hogy otthagyjam SzabadKereskedelmi Kikötőt, minél
messzebb kerüljek a cégtől. – A szállító várta a folytatást. – Amint volt
lehetőségem végiggondolni a dolgokat, úgy döntöttem, elmegyek RaviHyralra.
Kutatnom kell, és az a legalkalmasabb hely.
Azt gondoltam, a kutatás említésére abbahagyja a kérdezősködést, hiszen
tudja, mi az. Nos, nem, nem igazán.
– A tranzitgyűrűn elérhetők voltak a közkönyvtárak adatfolyamai is adatcsere-
lehetőséggel a bolygókon található irattárak irányába. Miért nem ott kutattál? Elég
komoly méretű a fedélzeti könyvtáram. Miért nem kértél hozzáférést?
Erre nem feleltem. Harminc egész másodpercet várt.
– A konstruktok rendszere, szerkezetéből eredően, alsóbbrendű a fejlett
droidokénál, de te nem vagy hülye.
„Igazán? Hát akkor baszd meg!”, gondoltam, és elindítottam a leállási
folyamatot.
 Harmadik fejezet

NÉGY ÓRÁVAL később, az önműködő feltöltési ciklusom indulásakor tértem

magamhoz egy rándulással.
– Ez szükségtelenül gyerekes dolog volt – közölte rögtön a szállító.
– Mit tudsz te a gyerekekről?
Most még mérgesebb lettem, mert igaza volt. A leállás és a mozdulatlanságban
töltött idő elkergetett vagy legalább megzavart volna egy embert – a szállító
viszont egyszerűen megvárta, hogy folytathassa az eszmecserét.
– A legénységemben vannak tanárok és diákok is. A gyerekesség számos példáját
összegyűjtöttem már.
Csak ültem ott dúlva-fúlva. Szerettem volna folytatni a sorozatokat, de tudtam,
hogy akkor azt hiszi, hogy ezzel feladom, elfogadom az elkerülhetetlent. Egész
létezésem során, legalábbis azokban a részeiben, amelyekre emlékszem, nem
tettem mást, csak elfogadtam az elkerülhetetlent. Elegem lett belőle.
– Most már barátok vagyunk. Nem értem, miért nem fejted ki a terveidet.
Egészen bámulatos és dühítő kijelentés volt ez.
– Nem vagyunk barátok! Az elindulás után az első dolgod az volt, hogy
megfenyegess – mutattam rá.
– Meg kellett bizonyosodjak róla, hogy nem próbálsz meg ártani nekem.
Felfigyeltem arra, hogy azt mondta, „próbálsz”, nem pedig azt, „akarsz”. Ha
érdekelték volna a szándékaim, egyáltalán nem is engedett volna a fedélzetére.
Egyszerűen örömét lelte abban, hogy megmutassa, erősebb egy BiztEgységnél.
Nem mintha a „próbálást” illetően tévedett volna. Amíg a részeket néztük, a
nyilvános adatfolyamában elérhető áttekintő rajzok és az adatbázisa nem elzárt
részeiben hozzáférhető, hasonló szállítók adatai alapján sikerült elemzést
végeznem. A működésképtelenné tételének huszonhét különböző módját
állapítottam meg, és hármat, amivel felrobbanthatom. A kölcsönös pusztulás
forgatókönyve azonban nem tartozott azok közé a dolgok közé, amelyek
érdekelnek.
Ha ezt épségben megúszom, a következő útra egy kedvesebb és butább
szállítót kell keresnem.
Nem válaszoltam, és mostanra már tudtam, hogy ezt nem viseli jól.
– Elnézést kértem.
Még mindig nem feleltem.
– A személyzetem mindig megbízhatónak szokott tartani.
 Nem kellett volna hagynom, hogy annyi Világról világra-részt nézzen.
– Én nem vagyok a személyzeted. Nem vagyok ember. Konstrukt vagyok. A
konstruktok és a droidok nem bíznak egymásban.
Tíz drága másodpercen át hallgatott, noha az adatfolyamán látható
tevékenységgörbe kiszögelléséből megállapíthattam, hogy éppen végez valamit.
Rájöttem, hogy az adatbázisait nézi át, keresi a módját, hogyan cáfolja meg a
kijelentésemet.
– Miért? – kérdezte aztán.
Annyi időt töltöttem azzal, hogy úgy tegyek, mintha türelmes lennék a hülye
kérdéseket feltevő emberekkel. Ennél nagyobb önuralmam kéne legyen.
– Mert mindkettőnknek emberi utasításokat kell követnie. Egy ember utasíthat
téged arra, hogy töröld le a memóriámat. Egy ember utasíthat engem arra, hogy
semmisítsem meg a rendszereidet.
Arra vártam, hogy vitába száll majd velem, miszerint úgysem tudnék kárt
tenni benne, és ez aztán félrevinné az egész beszélgetést.
– Itt most nincsenek emberek – mondta helyette.
Rájöttem, hogy csapdába csaltak, és zsákutcába kerültem: a szállító úgy tett,
mintha el kellene ezt magyarázni neki azért, hogy velem mondassa ki ezt. Nem
tudtam, kire vagyok dühösebb, magamra vagy rá. De azért egyértelműen rá
haragudtam jobban.
Egy ideig csak ültem ott, szerettem volna visszatérni a médiafájlokhoz,
mindegy, melyikhez, csak ne kelljen ezen gondolkodnom. Éreztem az
adatfolyamban, ahogy ott várakozik, és minden ízével engem figyel, eltekintve az
éberségnek attól a parányi kis darabjától, amelyre szüksége volt ahhoz, hogy
önmagát pályán tartsa.
Tényleg számított, ha megtudja? Tarthattam attól, hogy ha megtudja, akkor
megváltozik a rólam alkotott véleménye? (Amennyire meg tudtam állapítani, már
így is elég rossz véleménnyel volt rólam.) Tényleg érdekelt, mit gondol rólam egy
köcsög kutató-szállító?
Nem kellett volna feltennem magamnak ezt a kérdést. Éreztem, ahogy
mindjárt elborít a közöny hulláma, és tudtam, hogy ezt nem engedhetem. Ha
követni akartam a tervem, bármennyire is gyenge terv volt, nem lehettem
közönyös. Ha hagyom, hogy közönyös legyek, nem lehetett megmondani, végül
hol kötök ki. Valószínűleg buta szállítókon utazgatok és médiatartalmat
nézegetek, amíg valaki el nem kap és el nem ad, vissza a cégnek, esetleg megöl a
szervetlen alkotórészeimért.
– Körülbelül 35 000 órával ezelőtt kijelöltek egy szerződés teljesítésére a
RaviHyral Bányalétesítmény Q állomásán. A megbízás során elszabadultam, és
megöltem az ügyfeleim nagy részét. A balesettel kapcsolatos emlékeimet részben
törölték. – A BiztEgységek emlékezettörlése a fejünkben lévő szerves részek miatt
mindig csak részleges. A törlés nem képes kiszedni az emlékeket a szerves
idegszövetből. – Tudnom kell, hogy a baleset vajon a vezérmodulom végzetes
meghibásodása miatt következett-e be. Azt hiszem, ez történt. De biztosra kell
mennem.
Tétováztam egy keveset, de hát a fene egye meg, már úgyis tudott minden
mást.
– Tudnom kell, azért törtem-e fel a vezérmodulomat, hogy bekövetkezzen ez a
baleset.
Nem is tudom, mire számítottam. Tudtam, hogy KÖX-nek (úm. Köcsög Kutató-
szállító) erősebb kötődése volt a személyzetéhez, mint a BiztEgységeknek az
ügyfeleikhez. Ha nem érzett volna így azok iránt, akiket hordozott és akikkel
együtt dolgozott, akkor nem zaklatta volna fel ennyire, valahányszor történt
valami a Világról világra szereplőivel. Nem kellett volna kiszűrnöm az összes
valós eseményeken alapuló történetet, ahol az emberi legénységnek baja esett.
Tudom, mit érzett, mert én ugyanígy éreztem Mensza és a MegóvAux iránt.
– Miért törölték az esettel kapcsolatos emlékeidet?
Nem erre a kérdésre számítottam.
– Mert a BiztEgységek drágák, és a cég nem akart még több pénzt veszíteni
rajtam, mint amennyit eddig.
Szerettem volna fészkelődni. Szerettem volna valami annyira sértőt mondani,
hogy békén hagyjon. Nagyon szerettem volna befejezni, hogy erről gondolkodom,
és inkább nézni a Menedékholdat.
– Vagy meghibásodás miatt öltem meg őket, és aztán törtem fel a
vezérmodulomat, vagy azért törtem föl a vezérmodulomat, hogy megölhessem
őket. Csakis ez a két lehetőség létezik.
– Az összes konstrukt ennyire illogikus? – kérdezte a Köcsög Kutató-szállító, aki
bár roppant számítási teljesítménynek volt a birtokában, a csak átvitt értelemben
létező kezét korábban mégis úgy kellett szorongatnom, mivel egy kitalált történet,
egy sorozat érzelmileg majdnem tönkretette. Mielőtt felhívhattam volna erre a
figyelmét, még hozzátette:
– Nem ez az első két lehetőség, amit fontolóra kell venni.
Fogalmam sem volt, miről beszél.
– Na jó, mi az első két lehetőség, amit fontolóra kell venni?
– Hogy megtörtént-e, vagy sem.

Erre fel kellett állnom és járkálnom.

KÖX tudomást sem vett rólam.
– Ha valóban megtörtént, akkor te okoztad, vagy valamilyen külső befolyásoló
erő használt fel téged arra, hogy előidézze? Ha külső befolyásoló erő idézte elő,
akkor miért tette? Kinek a hasznát szolgálta az eset?
 KÖX boldognak tűnt, hogy ilyen átláthatóan felvázolta a problémát. Nem
tudtam eldönteni, én magam is az vagyok-e.
– Azt tudom, hogy feltörhettem volna a vezérmodulomat – mutattam a
fejemre. – Azért vagyok itt, mert feltörtem.
– Ha az esetet az okozta, hogy képes vagy feltörni a vezérmodulodat, akkor
miért nem ellenőrizték ezt rendszeresen, és miért nem érzékelték a feltörés tényét?
Semmi értelme nem lett volna feltörni a modult, ha nem tudtam volna
becsapni a szokásosan használt diagnosztikai programokat. Csakhogy… A cég
mindig hanyagul dolgozott, és fukarkodott, de nem voltak hülyék. Vállalati irodák
is kapcsolódtak a telepítési központhoz, ahol tároltak. Vagyis nem számoltak
semmilyen fenyegetéssel.
– Igazad van, további vizsgálódásra van szükség, mielőtt teljesen érthetővé válik
az eset. Hogyan tervezed folytatni a dolgot? – érdeklődött KÖX.
Abbahagytam a járkálást. Tudta, hogyan terveztem folytatni a dolgot.
Elmegyek a RaviHyralhoz, értesülések után kutatok. A cég ismerettárában nem
volt semmi olyasmi, amihez hozzáférhettem volna anélkül, hogy elkapnak,
azonban a RaviHyralon talán nem védik ennyire a rendszereket. És ha újra látom
a helyet, akkor az esetleg beindít valamit az emberi idegszöveteimben. (Hát nem
különösebben vágytam ennek a bekövetkeztére.) Világos volt, hogy KÖX azt, hogy
olyan kérdéseket tesz fel nekem, amelyekre már ismeri a választ, és így csapdába
csalhat, már megint azért csinálja, hogy olyan dolgokat is elismerjek, amilyeneket
nem akarok. Úgy döntöttem, előreugrom a folyamat végére.
– Mit akarsz mondani ezzel?
– Azonosítanak majd, hogy BiztEgység vagy.
Ez nem esett valami jól.
– Elmegyek módosított embernek.
A módosított embereket változatlanul embereknek szokás tekinteni. Nem
tudom, létezik-e olyan módosított ember, akiben már annyi a beépítés, hogy
BiztEgységre emlékeztet. Aligha valószínű, hogy egy ember ennyi beépítésre
vágyna, vagy túlélne egy olyan végzetes sérülést, amely ennyi és ilyen beépítést
tenne szükségessé. Viszont az emberek furcsák. A lényeg, hogy azt akartam, senki
ne lásson többet, mint amennyit mindenképpen látnia kell.
– Úgy nézel ki, mint egy BiztEgység. Úgy mozogsz, mint egy BiztEgység.
Egész sor képet küldött át az adatfolyamomba, amelyben összehasonlított
engem, ahogy a folyosókon és a kabinokban mozgok, a személyzet különböző
tagjairól ugyanazokban a helyiségekben készült felvételekkel. Higgadt voltam,
megkönnyebbültem, hogy kikerültem a tranzitgyűrűről, ennek ellenére nem
tűntem nyugodtnak. Úgy festettem, akár egy járőröző BiztEgység.
– A tranzitgyűrűn ez senkinek sem tűnt fel – magyaráztam. Tisztában voltam
azzal, hogy kockáztatok. Azért jutottam el ilyen messzire, mert a kereskedelmi
gyűrűkben az emberek és a módosított emberek csak a szórakoztató csatornákon,
esetleg a hírekben láttak BiztEgységeket, ahol jobbára embereket öltünk, vagy
már eleve darabokra robbantva mutattak. Ha észrevesz olyasvalaki, akinek
valamikor hosszú távú szerződés miatt köze volt egy BiztEgységhez, akkor nagy
eséllyel felismernek.
KÖX előhívott egy térképet. A RaviHyral Bányalétesítmény Q állomása egy
gázóriás harmadik legnagyobb holdja volt. A térkép pörögve elfordult, bejelölve
rajta a különféle bányalétesítmények, az ellátóközpontok és a kikötő helye.
Egyetlen kikötő volt csak.
– Ezek a létesítmények használtak vagy használnak BiztEgységeket. Olyan
emberi hatósági személyek is látnak majd itt, akik dolgoztak velük.
Utáltam, amikor KÖX-nek igaza van.
– Ezen nem tudok segíteni.
– Nem tudod megváltoztatni a konfigurációdat?
Az adatfolyamon át jól érzékelhető volt a szkepticizmus.
– Nem tudom. Nézd csak meg a BiztEgységek adatait.
– A BiztEgységeket soha nem alakítják át. – Egyre erősödő szkepticizmus.
Időközben egyértelműen lekérte az adatbázisából a BiztEgységekre vonatkozó
összes információt, hogy aztán fel is dolgozza.
– Nem. A szexdroidokat szokták átalakítani.
Legalábbis azokat, amiket láttam. Volt, amelyik többé-kevésbé megfelelt az
egység alapkiszerelésének néhány változtatással, de akadt olyan is, amelyik
gyökeresen eltért tőle. – Csakhogy az ilyesmit a telepítési központban, a
javítófülkékben szokás elvégezni. Ilyesmihez egészségügyi kabinra lenne
szükségem, méghozzá egy teljesen felszerelt helyiségre, nem csak valami
elsősegélydobozra.
– Nekem teljesen felszerelt orvosi részlegem van. Ott elvégezhető az átalakítás.
Ez igaz volt ugyan, de még egy olyan remek orvosi részleg, mint amilyen KÖX-
é – embereken sok ezer segítség nélküli beavatkozás elvégzésére alkalmas –, sem
rendelkezett a BiztEgységek testi átalakításához szükséges programozással. Lehet,
hogy képes lennék végigvezetni a folyamaton, de akadt némi gond ezzel. A
szerves és nem szerves alkotórészeim átalakítása végzetes funkcióvesztést
okozhat, amennyiben közben nem helyeznek üzemen kívül.
– Elméletileg. De miközben átalakítanak, nem üzemeltethetem az orvosi
részleget.
– Én igen.
Nem mondtam erre semmit. Nekiláttam újra átválogatni a médiafájljaimat.
– Miért nem felelsz?
Mostanra eléggé jól megismertem KÖX-öt ahhoz, hogy tudjam, úgysem hagy
békén, ezért belementem a dologba, és a szájába rágtam.
– Azt akarod, hogy bízzam benned, és hagyjam, hogy elvégezd a
konfigurációm átalakítását, mialatt üzemen kívül vagyok? Amikor tehetetlen
vagyok?
Volt bátorsága sértődöttnek hangzani.
– Számos eljárás során segédkezem a személyzetemnek.
Felkeltem, járkáltam egy kicsit, perceken át bámultam a rekeszfalat, aztán
lefuttattam az egyik diagnosztikai programot.
– Miért akarsz segíteni? – kérdeztem végül.
– Megszoktam, hogy segédkezem a személyzetemnek nagy mennyiségű adat
elemzésében és számos más kísérletben is. Unalmasnak tartom a kihasználatlan
kapacitásom, amíg szállító üzemmódban vagyok. A problémáid megoldása az
oldalirányú gondolkodás érdekes gyakorlata.
– Ezek szerint unatkozol? Én vagyok a legjobb játék, amivel szórakozhatsz?
Amikor leltárban voltam, mindent megadtam volna huszonegy ciklusnyi
figyelemmentes szünetért. Nem tudtam sajnálni KÖX-öt.
– Ha unatkozol, nézd a médiafájlokat, amiket adtam.
– Tisztában vagyok vele, hogy a fennmaradásod mint elszabadult egység forog
kockán.
Már nyitottam a szám, hogy kijavítsam, de aztán mégsem tettem. Nem
gondoltam magamra elszabadultként. Feltörtem ugyan a vezérmodulom, de
továbbra is engedelmeskedtem a parancsoknak, legalábbis a többségüknek. Nem
szöktem el a cégtől – dr. Mensza törvényesen vásárolt meg. Noha a szállodát az
engedélye nélkül hagytam el, azt sem mondta éppenséggel, hogy ne menjek.
(Igen, tudom, ez utóbbi nem szól éppen mellettem.)
Az elszabadult egységek megölték az emberi és módosított emberi
ügyfeleiket… Ezt… egyszer én is megtettem. De nem önszántamból.
Ki kellett derítenem, vajon önszántamból, vagy egyéb okból tettem-e.
– Ha továbbra is személyzet nélküli szállítókon utazom, nem forog veszélyben
a fennmaradásom.
…És megtanulom elkerülni azokat a barmokat, amik fenyegetni akarnak,
megkérdőjelezik az összes döntésemet, és megpróbálnak rávenni, hogy másszak
be az orvosi részlegbe, hogy kísérleti sebészeti beavatkozást végezhessenek
rajtam.
– Csak ennyit szeretnél? Nem akarsz visszatérni a személyzetedhez?
– Nincs személyzetem – feleltem, nem épp türelmesen.
Egy képet küldött nekem a tőlem kapott hírből: a MegóvAux csoportképét.
Mindenki szürke egyenruhát viselt és mosolygott a szerződés kezdetekor készült
csoportképen.
– Nem ez a személyzeted?
Nem tudtam, mit feleljek.
Sok ezer órát töltöttem azzal, hogy a média által kitalált emberek csoportjait
néztem, olvastam róluk, és kedveltem őket. Majd egy csapat valódi ember mellett
kötöttem ki, őket néztem, őket kedveltem, aztán valaki megpróbálta megölni a
csapatot, és mialatt védelmeztem őket, el kellett árulnom, hogy feltörtem a
vezérmodulomat. Úgyhogy inkább otthagytam őket. (Igen, tudom, hogy ennél
bonyolultabb a dolog.)
Igyekeztem rájönni, miért nem akarom, hogy megváltozzon a konfigurációm,
még úgy sem, ha ezzel magamon segítenék. Lehet, hogy azért, mert ez olyasmi
volt, amit az emberek a szexdroidokkal szoktak művelni. Én gyilokdroid vagyok,
ezért magasabbak az elvárásaim önmagammal szemben?
Nem akartam még emberibbnek tűnni a jelenlegi állapotomnál. Hiába voltam
páncélban, amint a megóvaux-os ügyfeleim meglátták az arcomat, önálló
személyként akartak kezelni. Azt akarták, hogy a szökkenő személykabin
részében utazzak, beemeltek a stratégiai egyeztetéseikre, és beszéltek hozzám. Az
érzéseimről. Ezt képtelen voltam elviselni.
Csakhogy már nem viseltem páncélt. A rátermettségem szolgált új vértemül,
az, hogy képes vagyok módosított embernek kiadni magam. Ha nem tudok
észrevétlenül járni-kelni olyan emberek között, akik jól ismerik a BiztEgységeket,
akkor ebből semmi nem lesz.
Azonban értelmetlennek tűnt az egész, és éreztem, ahogy közeledik a „nem
érdekel” újabb hulláma. Miért kellene törődnöm mindezzel? Kedveltem az
embereket, szerettem nézni őket a szórakoztató csatornákon, ahol nem tudtak
kölcsönhatásba lépni velem. Ahol biztonságos volt a dolog. Számukra és
számomra is.
Ha elmentem volna dr. Menszával és a többiekkel Megóvásba, akkor lehet,
hogy a doktor szavatolná a biztonságomat, de vajon én is kezeskedhetnék azért,
hogy ő biztonságban lesz tőlem?
Ezzel együtt változatlanul túl drasztikusnak tűnt, hogy megváltoztassam a
fizikai konfigurációmat. Viszont a vezérmodulom feltörése is drasztikus lépés
volt. Dr. Menszát otthagyni szintén.
– Nem értem, miért olyan nehéz ez a választás – mormolta KÖX gyászosan.
Én sem, de nem akartam ezt az orrára kötni.

Két ciklusba tellett végiggondolnom a dolgot. Nem beszéltem KÖX-szel sem erről,
sem bármi másról, bár közben továbbra is együtt néztük a médiafájlokat,
ráadásul annyira önmegtartóztatóan viselkedett, amit nem feltételeztem volna
róla, és meg sem próbált vitatkozni velem.
Beláttam, hogy egészen mostanáig szerencsém volt. A SzabadKereskedelmi
Kikötő elhagyásához használt szállító fedélzetén összevetettem magam az
emberekről készült felvételekkel, megpróbáltam kiszűrni azokat a tényezőket,
amelyek miatt esetleg BiztEgységként azonosíthatnak. A legsürgősebben
javítandó viselkedésforma a nyugtalan mozgolódás volt. Az emberek és a
módosított emberek állandóan ide-oda helyezik a testsúlyukat, reagálnak a
váratlan hangokra, az erős fényre, vakaródznak, a hajukat igazgatják, vagy olyan
dolgokat keresgélnek a zsebükben vagy a táskájukban, amelyekről úgyis tudják,
hogy ott vannak.
A BiztEgységek nem mozognak. Az alapvető viselkedésünk az, hogy állunk, és
meredten bámuljuk azt, amit őrzünk. Ez részben azért van, mert a nem szerves
alkotórészeinknek nincs szükségük mozgásra úgy, ahogy a szerveseknek. Jobbára
azonban azért, mert nem akarjuk felkelteni a figyelmet. Elég egy szokatlan
mozdulat, hogy az ember úgy vélje, valami baj van a BiztEgységgel, ami újabb és
alaposabb szemrevételezést von maga után. Ha egy rossz szerződéssel van
dolgom, akkor ez akár ahhoz is vezethet, hogy az emberek utasítást adnak a
FőRendszernek a BiztEgység megbénítására.
Az emberi mozgás elemzését követően írtam egy kis programot magamnak,
amely egy helyben állás esetén véletlenszerű mozgássorozatokat indított el.
Megváltoztatta a légzésemet a levegő minőségében bekövetkező változásokra
reagálva. Gyorsította és lassította a lépteim sebességét, hogy biztosan testi
reakciókat adjak az ingerekre, ahelyett hogy egyszerűen csak letapogatom és
megjegyzem őket. Ez a kód juttatott át a második tranzitgyűrűn. De vajon
megfelelnék-e egy olyan gyűrűn, egy olyan létesítményben is, amelyet
BiztEgységekkel gyakran találkozó vagy BiztEgységekkel együtt tevékenykedő
emberek használnak?
Igazítottam kicsit a programon, és megkértem KÖX-öt, vegye fel megint, ahogy
a folyosóin és a helyiségeiben mozgok. Igyekeztem minél jobban embernek
tettetni magam. Megszoktam már, hogy az emberek között szellemileg bénának
érzem magam: most ezt az érzést ragadtam meg és próbáltam kifejezni a
mozdulataimban. Egészen jónak éreztem az eredményt. Egészen addig, amíg
megnéztem a felvételeket, és összehasonlítottam a KÖX személyzetéről, illetve az
én más BiztEgységekről készült felvételeimmel.
Saját magamon kívül senki mást nem csaptam be.
A változások a mozgásomban valóban emberibbé tettek, azonban a testem
arányai pontosan egyeztek a többi BiztEgységével. Elég jó voltam ahhoz, hogy
becsapjam azokat, akik nem engem kerestek, mert az emberek az átmeneti
nyilvános tereken hajlamosak figyelmen kívül hagyni a kissé szokatlanabb
viselkedést. De ha valaki azért jött, hogy rám találjon, és egyértelműen tudja,
hogy egy elszabadult BiztEgységgel van dolga, azt egyáltalán nem biztos, hogy be
lehet csapni ezzel, és elég egy egyszerű letapogatás, amivel a BiztEgység méretű,
magasságú és súlyú dolgokra rákeresnek, s máris előkerülök.
Ez volt a logikus döntés, a nyilvánvaló választás, de még mindig inkább
lehámoznám magamról az emberi bőrömet, mintsem hogy megtegyem.
Márpedig meg kell tennem.
 ~

Hosszan tartó vita után megállapodtunk abban, hogy a legjobb eredmény elérése
érdekében a legegyszerűbb változtatás, ha leszedünk két centimétert a lábamból
és a karomból. Nem hangzik túl nagy dolognak, de ez azt eredményezi, hogy a
testem arányai végre nem egyeznek majd a BiztEgységek paramétereivel.
Megváltozik, ahogy járok, ahogy mozgok. Volt benne ráció, és nekem is megfelelt.
Aztán KÖX azt mondta, meg kell változtatnunk a szerves alkotórészeimet
irányító programot is, hogy azok szőrt növeszthessenek.
Első reakcióm az volt erre, hogy kurvára szó se lehet róla. Volt hajam, nőtt a
szemöldököm – a BiztEgységek konfigurációja ebben osztozott a szexdroidokéval,
habár az ezt irányító kódolás röviden tartotta a BiztEgységek haját, hogy ne
zavarja a páncélt. A konstruktok lényege épp az, hogy embernek nézünk ki, ezért
a megjelenésünkkel nem okozunk kényelmetlenséget az ügyfeleinknek.
(Elmondhattam volna a cégnek, maga a tény, hogy a BiztEgységek valójában
rettentő gyilkológépek, eléggé nyugtalanná teszi az embereket a kinézetünktől
függetlenül is, de úgysem hallgatnának rám.)
Mondtam KÖX-nek, hogy nekem így tetszik, és további szőrzet csak nem
kívánt figyelmet vonna magára. Azt felelte, hogy arra a finom, ritkás szőrre
gondolt, ami az emberek bőrén nő. KÖX végzett némi elemzést, és előállt azoknak
a biológiai jellegzetességeknek a felsorolásával, amelyeket az emberek
tudatküszöb alatt megfigyelnek. A szőr volt közülük az egyetlen, amelyet az
alapvető kódolásom megváltoztatása nélkül létrehozhattunk, és KÖX felvetette,
hogy a testem karomon, lábamon, mellkasomon és hátamon lévő, szerves és
szervetlen részei közötti érintkezéseket olyanná alakítja át, hogy inkább tűnjenek
módosításoknak, olyan szervetlen részeknek, amilyeneket az emberek orvosi
vagy más okokból ültettettek be. Rámutattam, hogy számos ember vagy
módosított ember higiénés vagy kozmetikai okokból, és mert egyébként is ki a
francnak kell, eltávolíttatta a szőrt a testéről. KÖX azt vetette ellene, hogy az
embereknek nem kell aggódniuk amiatt, hogy BiztEgységként azonosítják őket,
ezért azt tehetnek a testükkel, amit csak akarnak.
Tovább vitatkoztam volna, mert semmivel sem akartam egyetérteni, amit KÖX
mondott. Azonban mindez apróságnak tűnt ahhoz képest, hogy eltávolítunk két
centiméternyi mesterséges csontot és fémet a lábamból és a karomból, valamint
megváltoztatjuk a programozását annak, miként nőjenek körülötte a szerves
részeim.
KÖX-nek volt egy másik, mélyrehatóbb terve is, amelynek részeként szexhez
kapcsolódó testrészeket is adott volna nekem, de erre azt mondtam, szóba sem
jöhet. Egyetlen olyan testrészem sem volt, amelynek köze lett volna a szexhez, és
nekem ez meg is felelt így. Láttam már embereket szexelni a szórakoztató
csatornákon és azon szerződéseim során, amikor kötelességem volt felvenni
mindent, amit az ügyfeleim mondtak és tettek. Nem, köszönöm szépen, nem.
Nem.
Arra viszont felkértem, hogy módosítsa a tarkómon lévő adatkapcsolati
csatlakozót. Sebezhető pont volt, és nem akartam kihasználatlanul hagyni a
lehetőséget, hogy orvosoljuk ezt.
Miután megállapodtunk az eljárást illetően, megálltam az orvosi részleg előtt.
A MedRendszer előbb fertőtlenítette, majd előkészítette magát; a levegőben
fertőtlenítők nehéz szaga terjengett, eszembe juttatva minden egyes alkalmat,
amikor ehhez hasonló helyiségbe vittem egy-egy sérült ügyfelet. Arra gondoltam,
hányféle módon mehet félre ez az egész, meg azokra a rettenetes dolgokra,
amelyeket KÖX tehet velem, ha úgy tartja kedve.
– Mi okozza a késlekedést? – kérdezte KÖX. – Van valamilyen előzetes eljárás,
amit még el kell végezni?
Semmi okom nem volt bízni benne. Kivéve, hogy változatlanul hajókon
dolgozó emberekről szóló médiafájlokat akart nézni, és felizgatta, valahányszor
az erőszak túlságosan valósághű volt.
Felsóhajtottam, kibújtam a ruhámból, és a műtőpadra feküdtem.
 Negyedik fejezet

AMIKOR ismét üzembe léptem, 26 százalékos kapacitáson állt a teljesítményem, de

az érték lassan kúszott felfelé. Fájdalomsávok vették körbe a térd- és a
könyökízületemet, feldolgozhatatlanul erős fájdalom. Az emberi bőröm
viszketett. És szivárogtam. Ezt nagyon utáltam.
Képtelen voltam lejátszani médiafájlokat, vagy akár csak hozzájuk férni. Nem
tudtam mást tenni, mint ott heverni és várni, hogy az energiaszintjeim
helyreálljanak. A mozgásra tett kísérleteim csak rontottak a helyzeten. Azt
kívántam, bár végrehajtottam volna a tizenhatos számú tervet KÖX
működésképtelenné tételére, azt, amelyik statisztikailag a legnagyobb sikerrel
kecsegtetett úgy, hogy közben nem szenvedek a megtorlástól végzetes
sérüléseket. Ebben a pillanatban a felrobbantásával járó kettes számú terv is
rendkívül vonzónak tűnt. Nagyon ostobának éreztem magam, hogy belementem
ebbe.
Kábé mintha a fülkében lennék, miután darabokra lőttek, csak nem állt
rendelkezésemre a fülke azon képessége, hogy a javítások befejezéséig leállítsa a
magasabb rendű funkciókat. Amikor belekezdtem ebbe, már akkor is tudtam,
hogy a MedRendszer képtelen lesz befolyásolni a fájdalomszintemet, de nem
hittem volna, hogy ez ennyire rossz lesz. A hőmérsékletemet sem tudtam
változtatni, bár fázni nem fáztam, mert a MedRendszer úgy alakította a helyiség
és a pad hőmérsékletét, hogy kellemesen érezzem magam. A fülkéknek erre nem
volt lehetőségük, pedig el kellett ismernem, hogy ez igen hasznos.
A szintjeim fokról fokra kiegyenlítődtek, és visszanyertem a
működőképességemből annyit, hogy lejjebb vehessem a fájdalomérzékelőmet, és
kikapcsoljam a viszketést. Némi fájdalomra azért szükségem volt, hogy tudjam,
mit ne mozdítsak, amíg teljesen vissza nem nőnek a szerves szöveteim.
KÖX ott ólálkodott az adatfolyamom közelében, de szerencsére eddig még nem
próbálkozott meg beszédbe elegyedni velem. 75 százalékos teljesítménynél
megpróbáltam felülni.
A MedRendszer figyelmeztetéseket kezdett feldobni, és KÖX így szólt:
– Most semmi értelme mozogni. A folyamat során lefuttattam a fedélzeten
található nyilvános hírfolyam-adatbázisokat a szóban forgó időszakról;
bányászattal kapcsolatos szokatlan haláleseteket kerestem. Érdekelnek az
eredményeken alapuló következtetéseim?
Hátradőltem, és közben éreztem, ahogy a szerves részeim hozzátapadnak a
műtőasztal meleg fémjéhez. Most egy másik helyről szivárogtam. Közöltem KÖX-
szel, hogy kurvára tudom, hogyan kell értelmezni a kutatási eredményeket.
– Lövészetben és dolgok kiiktatásában elfogadom a tapasztalatodat.
Adatelemzésben viszont neked kéne elfogadnod az enyémet.
Közöltem vele, hogy rendben, mindegy. Nem hittem, hogy bármi hasznosat
talált volna.
Átküldte következtetéseit az adatfolyamra. Kétségkívül volt értelme annak,
hogy számos szokatlan haláleset kerül be végül valamiféle, több adatfolyam
számára elérhető nyilvános feljegyzésbe, éppúgy, ahogy a deltalapos esetnél
történt. A ravihyralos incidenst balesetnek nyilvánították; azonban a céges
biztosítás miatt jogi csatározás lesz várható. Mivel az adatok szerint egy
elszabadult BiztEgység végzett mindenkivel, így nem kaptam több információt,
mint amennyinek eddig is birtokában voltam.
– Számos archivált adatfolyamban található olyan bejegyzés, amely alapján az
eset helyszíne valószínűleg a Ganaka-akna nevű kis létesítmény volt. Az információ
forrása Kalidon, egy a Céges Peremen található politikai szervezet. Ez a Ganaka-
aknát pénzelő vállalat telephelye. Ötvenhét halálos áldozat volt. Az ok
„felszerelésmeghibásodásként” szerepel a felsorolásban.
A BiztEgységek felszerelésként szerepelnek a leltárban.
KÖX várt, és amikor nem szóltam semmit, hozzátette:
– Ezek szerint helyes volt a kiinduló feltételezés, az eset valóban megtörtént. A
nyomozás mostantól folytatódhat.
Szerettem volna lekapcsolódni, de akadályozta volna a gyógyulási folyamatot.
– Szeretnél médiafájlokat nézni? – kérdezte KÖX.
Nem feleltem, de így is elindította a Menedékhold egyik részét.

Amikor végre sikerült lekászálódnom az asztalról, a fedélzetre rogytam, azonban

a ciklus végére szinte teljesen visszanyertem a megszokott állapotomat. Első
dolgom volt, hogy a MedRendszer fülkéjéhez tartozó fürdőhelyiségben lemostam
magamról a vért és a többi összegyűlt folyadékot. A biztonsági készenléti
helyiségben volt rá lehetőség, hogy harc vagy javítás után lemoshassam
magamról a vért és egyebeket, de még soha nem használtam olyan fürdőt,
amelyet embereknek szántak. KÖX-nek remek fürdőhelyiségei voltak
újrahasznosított fürdőfolyadékkal, amely annyira hasonlított a vízhez, hogy
vegyelemzés nélkül nehezen lehetett megállapítani a különbséget. Szabályozni
lehetett a hőmérsékletét, hogy melegebb legyen, és jó volt az illata. Utána olyan
lett a szagom, mint egy tiszta embernek, és ez annyira furcsa volt.
A különböző helyeken foltokban serkenő finom szálú szőr különös látványt
nyújtott, de nem volt annyira bosszantó, mint ahogy korábban képzeltem. Lehet,
hogy kellemetlen lesz, amikor legközelebb védőbőrt öltök, mivel azonban a
szőrös emberek is elhanyagolható kellemetlenségről számoltak be, ezért úgy
véltem, nálam sem lesz más a helyzet. A programozás megváltozásával sűrűbb
lett a szemöldököm, és néhány centiméterrel hosszabb lett a fejemen a haj.
Éreztem ezt is, és roppant bizarr volt.
Elmentem KÖX pihenőterébe, és a futópad meg a többi gép segítségével
próbára tettem magam; megbizonyosodtam róla, hogy a fegyvereim még mindig
jól működnek, és a célzásom is megfelelő. (Nem adtam le próbalövéseket, mert
KÖX tájékoztatott arról, hogy ezzel beindítanám a tűzvédelmi rendszert.)
Hosszan nézegettem magam a tükörben.
Azzal biztattam magam, hogy vért nélkül, reménytelenül pőrén is még mindig
BiztEgységnek nézek ki, de igazság szerint sokkal emberibbnek tűntem. És már
azt is tudtam, miért ódzkodtam ettől az egésztől.
Most még nehezebb lesz úgy tennem, mintha nem lennék személy.

Az előzetes időfelmérésnek megfelelően léptünk ki a féreglyukból. Amint a

tranzitgyűrű hatótávjába kerültünk, KÖX kiterjesztette az érzékelését, és felvette
nekem az infócsomagot, amely tartalmazta RaviHyral eddiginél részletesebb
térképét is. Hiába forgattam a térképet minden irányba, az ebből az időszakból
származó emléktöredékek közül nem mozdított meg semmit. Az viszont érdekes
volt, hogy a Ganaka-aknát sehol sem jelölték.
Éreztem az adatfolyamomban KÖX-öt, ahogy ismét ott leskelődött a képletesen
értett vállam fölött. Ellenőriztem az időjelzést, és láttam, hogy az esetem óta eltelt
időszakban számos alkalommal frissítették a térképet.
– Levették a térképről!
– Ez megszokott dolog? – kérdezte KÖX. Csakis csillagtérképekkel foglalkozott,
és ezekről eltávolítani valamit elég komoly dolognak számított.
– Nem tudom, megszokott-e, de ha a cég vagy az ügyfelek megpróbálták
elrejteni a történteket, akkor jogos.
Amennyiben a vállalat továbbra is BiztEgységekre vonatkozó szerződéseket
kívánt értékesíteni más bányalétesítmények számára, akkor nagyon fontos volt
elkendőzni, de legalábbis nehezen hozzáférhetővé tenni a tényt, hogy halálos
áldozatokat követelő baleset történt. Meglehet, hogy jogi hercehurca helyett a
vállalat gyorsan kifizeti a biztosítást, azzal a feltétellel, hogy az ügyfél a lehető
legminimálisabbra csökkenti a nyilvános feljegyzésekben az ügy megjelenítését.
A SzürKrisz és a DeltAlap esetében persze más volt a felállás, mint itt, hiszen az
ügy számos résztvevője és a vállalat megjelent az összes hírcsatornán, így
próbálva meg együttérzést kelteni maga iránt.
KÖX újabb múltbeli adatokat emelt be, átnézte a felsorolt akna- és
szolgálatiépület-neveket. A RaviHyral eredetileg olyan cégek tulajdonában állt,
amelyeknek kitermelési joguk volt a hold belsejének egyes részeire. Azonban a
rendszer utóbbi két évében egy Umro nevű vállalat megvásárolta a jogok egy
részét, habár az eredeti vállalatok közül sok továbbra is itt működött, csak
kontraktorként. Egyetlen név sem csengett ismerősen.
Mielőtt eljutnék oda, rá kellett jönnöm, hol is van ez a Ganaka-akna. Annak
idején a teherszállítmány részeként kerülhettem oda, és semmilyen, sem részben
törölt, sem másféle emlékem nem maradt az útról.
Nekiláttam átnézni az infócsomag maradékát, menetrendeket kerestem.
Keresnem kell egy siklót, ami elvisz a tranzitgyűrűből RaviHyral kikötőjébe. Nem
lesz könnyű. Na jó, az egész egy hatalmas szívás. A menetrendhez járó
tájékoztatás szerint a siklóra csakis olyanok szállhatnak fel, akiknek van
valamelyik bányalétesítménytől vagy ellátói szolgáltatótól származó érvényes
alkalmazotti igazolása vagy engedélyük. Turizmus itt nem létezett; nem jött ide
senki, és nem is ment el innen senki a holdon működő valamelyik cég vagy
kontraktor engedélye nélkül. Tekintettel arra, hogy én nem voltam személy, és
nem volt alkalmazotti igazolásom, be kellett törnöm az egyik, ellátmányt szállító
sikló rendszerébe…
KÖX még mindig csak húzta le az adatokat az állomás adatcsatornájáról.
– Van egy javaslatom – mondta jelentőségteljesen, és rámutatott egy sor
álláshirdetésre. A SzabadKereskedelmi Kikötő és a legutóbbi tranzitgyűrű
adatfolyamain is láttam ezeket, de nem foglalkoztam velük. KÖX kiemelte az
egyiket: ideiglenes munka korlátozott szerződéssel biztonsági szakember
számára az egyik technológuscsoportnál.
– Mi az? – kérdeztem tőle. Nem értettem, miért mutatja.
– Ha ez a csapat felfogad, akkor lesz alkalmazotti igazolásod, amivel
beutazhatsz a létesítménybe.
– Felfogadnak. – Emlékezni se tudok rá, hány szerződésem volt már (ezt most
lehet szó szerint is érteni, sok ugyanis még a memóriatörlés előtt köttetett), de egy
sem, amelyikre önként jelentkeztem volna. A cég elővett a tárolásból,
megmutatott az ügyfélnek, aztán beraktak a raktérbe. – Te megzavarodtál?
– A legénységem minden utazáshoz felbérel szaktanácsadókat. – KÖX
türelmetlen volt, hogy még nem gratuláltam neki a remek ötletéért. – Egyszerű az
eljárás.
– Embereknek és módosított embereknek tényleg az.
Húztam az időt. Módosított emberként kell kapcsolatba lépnem más
emberekkel. Tudtam, hogy ez volt a konfigurációm megváltoztatásának a célja, de
eddig úgy képzeltem el az egészet, mint ami távolból, esetleg egy zsúfolt
tranzitgyűrűben történik. Ez az egész azt jelentette, hogy beszélnem kell, és fel
kell vennem a szemkontaktust. Máris éreztem, ahogy zuhan a teljesítményem.
– Könnyű lesz – kötötte az ebet a karóhoz KÖX. – Majd segítek.
 Igen, egy óriás szállítódroid lesz a BiztEgység konstrukt segítségére, hogy
embernek adja ki magát. Szuperül fog menni!

Miután KÖX dokkolt, és a tranzitgyűrű droidvezérelt vontatói nekiláttak

eltávolítani az árumodulokat, feltöltötte a zsilipet, én pedig átsurrantam a
behajózási zónán. Hozzáférést kaptam a komjához, úgyhogy átküldhettem a
tranzitgyűrűn az adatfolyamomat. KÖX állította, hogy hathatós segítséget tud
nyújtani, és bár voltak kétségeim, legalább nem kellett teljesen egyedül
végigcsinálnom. Ahogy egyre távolodtam a zsilipje biztonságától, a
teljesítményem visszaesett 96 százalékra. Inkább rákapcsolódtam az állomás
szórakoztató csatornáira új letöltések reményében: ezzel igyekeztem lehiggadni.
Addigra már küldtem üzenetet a közösségi adatfolyam csomópontjának a
hirdetéssel kapcsolatban, és választ is kaptam, benne helyszínnel és időponttal.
Legutóbb, amikor előre egyeztetett időpontban volt találkozóm emberekkel,
elrabolták Menszát, engem pedig felrobbantottak, szóval ez aligha lehet rosszabb.
Áttörtem magam a behajózási terület biztonsági rendszerén, ki, a gyűrű
bevásárlóközpontjába. Ez a legutóbbi tranzitgyűrűhöz és SzabadKereskedelmi
Kikötőhöz képest is sokkal egyszerűbb látványt nyújtott: a hangsúly a hasznoson
és nem a tetszetősön volt. Sehol egy növényfolt vagy holoszobor, se hajóépítőket,
fuvarügynököket vagy más vállalkozásokat hirdető nagy holokijelzők, sehol egy
fényes új csatlakozóárusító automata. Mivel nagy személyszállítók sem érkeznek
ide, koránt sincs akkora tömeg, se emberből, se droidból. KÖX ötlete egyre
kevésbé tűnt ostoba kockázatvállalásnak, inkább nagyon is szükséges lépésnek.
Itt jóval nehezebb lesz beolvadni, főleg, hogy mindenki csak a holdon található
létesítmények felé vagy onnan jövet haladt át.
– Én szóltam – mondta az adatfolyamban KÖX.
A találkozó helyszíne ételfelszolgáló hely volt egy bevásárlóközpontban, a
település központi részében. Egy nagy, átlátszó buborékban helyezkedett el, a
bevásárlóközpont második szintjén: a lenti járdákat és a talponállós standokat is
látni lehetett onnan. A buborék belsejében számos nyitott szint volt asztalokkal és
székekkel, és úgy 40 százalékban töltötték meg emberek és módosított emberek.
Séta közben néha megütötte a fülem egy drón zümmögése, de pinget nem vettem.
Ételszag és kábító anyagok csípős illata töltötte meg a levegőt. Nem törődtem
azzal, hogy elemezzem és azonosítsam: túlságosan ideges voltam, és igyekeztem
arra összpontosítani, hogy úgy nézzek ki, akár egy módosított ember.
Az emberek, akikkel találkoznom kellett, előzetesen küldtek képet magukról,
hogy rájuk ismerhessek. Hárman voltak, mindegyikük munkaruhák cégjelzés
nélküli különféle változatait viselte. Egy gyors keresés előhozta bejegyzéseiket a
tranzitgyűrű közösségi adatfolyamában. Elkötelezettség nélküli
vendégmunkásokként regisztráltak, de az ember bárhogy regisztrálhatta magát,
nem ellenőrizték a személyazonosságát. Ketten közülük nők voltak, a harmadik
tercera: ez a megnevezés társadalmi nemre vonatkozott, amelyet a Divarti-
csoportként ismert nem vállalati jogi személyek csoportjában szoktak használni.
(A találkozót csak akkor kezdeményezhettem, ha én is regisztrálok a közösségi
adatfolyamon. A rendszer kivételesen sérülékeny volt, ezért visszadátumoztam a
bejegyzésemet, hogy úgy tűnjön, egy korábbi személyszállítóval érkeztem,
munkaként „biztonsági tanácsadó”-t írtam be, a nememet pedig nem
meghatározottnak. KÖX a saját kapitányaként adott nekem előzetes munkáltatói
véleményt.)
A buborék szélénél álló asztalok egyikénél vettem észre őket, ahonnan
ráláttak a bevásárlóközpontra. Feszülten, sutyorogva beszélgettek egymással,
testbeszédük nyugtalanságot mutatott. Amíg feléjük tartottam, gyors letapogatást
végeztem; nem láttam jelét fegyvernek, csupán a személyes adatfolyam-
csatlakozójuk energiaforrásáét. Az egyiküknek volt ugyan beépítése, de csupán
alacsony szintű adathozzáférési eszköz.
A gyűrű felé menet már gyakoroltam ezt a részt KÖX-szel, és közben felvettem
magam, hogy aztán mind a ketten kritizálhassuk a viselkedésem. Képes vagyok
rá, győzködtem magam. Elővettem a legjobb semleges arckifejezésemet, azt,
amelyiket akkor használtam, amikor a szokottnál nagyobb letöltési tevékenységet
érzékeltek, és a telepítési központ felügyelője az emberi technikusokat okolta
érte. Odamentem az asztalhoz, és így szóltam:
– Üdv!
Mind a hárman összerándultak.
– Ööö, üdv! – tért magához leghamarabb a tercera.
Előástam a biztonsági kamera adatfolyamát, úgyhogy láthattam magam, és
ügyeltem arra, hogy ellenőrzésem alatt tartsam az arcvonásaim. És sokkal
egyszerűbb volt úgy beszélni az emberekkel, hogy közben a kamerákon át
néztem őket. Nagyon is jól tudtam, hogy ez a helyzet teljességgel hamis
távolságérzetet kelt bennem, de szükségem volt rá.
– Megállapodtunk abban, hogy találkozunk – mondtam. – Eden vagyok, a
biztonsági tanácsadó.
Na jó, tényleg a Menedékhold egyik szereplőjének a nevét használtam.
Gondolom, nem okoztam ezzel meglepetést.
A tercera megköszörülte a torkát. Bíbor haja és piros szemöldöke éles
ellentétet alkotott világosbarna bőrével.
– Rami vagyok, ő Tapan, ő pedig Maro. – Bátortalanul arrébb csusszant, és
megpaskolta az üres széket.
KÖX, aki jóval sebesebb volt nálam az adatbányászatban, gyorskeresést
végzett, és arról tájékoztatott, számos emberi kulturális utalás szerint ezzel
jelezték, hogy foglaljon helyet a másik fél. Mialatt leültem, megadta a gesztus
etimológiáját. Az ember azt hinné, hogy egy olyan BiztEgység, amelyet számos
alkalommal darabokra lőttek, felrobbantottak, törölték a memóriáját, és egy
alkalommal véletlenségből részlegesen szét is szereltek, nem esne kis híján
pánikba ilyen körülmények között. Mekkorát tévedne.
– Hát, nem is tudom, hol kezdjem – folytatta Rami. Tapan oldalba bökte a
könyökével, érzékelhetően így adott neki erkölcsi támogatást. Tapan sokféle színű
varkocsokat csavart a feje köré, a fülére pedig kék ékkőre emlékeztető csatlakozót
csíptetett. A bőre kissé sötétebb volt Ramiénál. Maro bőre nagyon sötét volt, haja
kis ezüstszínű pamacsokból állt, és majdnem annyira tökéletesen nézett ki, hogy
akár a szórakoztató csatornákon is szerepelhetett volna. Nagyon rossz vagyok az
emberi életkorok megbecslésében, mert ez nem tartozik azon dolgok körébe,
amelyek érdekelnek. Azonkívül a tapasztalataim nagy része a szórakoztató
csatornákon lévő emberekhez kapcsolódik, azok pedig egyáltalán nem
hasonlítanak a valóságbeliekhez. (A rengeteg ok közül ez az egyik, amiért nem
rajongok a valóságért.) Ezzel együtt úgy véltem, mind a hárman eléggé fiatalok.
Nem gyerekek, de nem is túl messzire a kamaszkortól.
Csak bámultak rám, és rájöttem, hogy segítenem kell nekik.
– Fel akarnak bérelni egy biztonsági tanácsadót? – kérdeztem óvatosan. Ezt
posztolták a közösségi adatfolyamon, és a hasonló igények száma alapján úgy
tűnt, mielőtt RaviHyralba indulnának, mind csoportok, mind egyének saját
biztonságiakat szoktak felfogadni. Gondolom, amikor nem tudják megengedni
maguknak a valódi biztonsági szolgálatot, olyankor szoktak emberi biztonsági
őröket felvenni.
– Igen, segítségre van szükségünk. – Rami megkönnyebbültnek tűnt.
Maro körbepillantott.
– Talán nem itt kellene beszélgetnünk. Van valami másik hely, ahová
átmehetnénk?
Épp elég nehézséget jelentett idejutni, úgyhogy jelen pillanatban sehová
máshová nem akartam menni. Gyors letapogatást végeztem drónokat keresve,
aztán kis kimaradást kezdeményeztem a vendéglő és a tranzitgyűrű biztonsági
rendszere közötti összeköttetésben. Elkaptam a kamerákat, és megmutattam
KÖX-nek, mit is szeretnék tőle. Átvette, és kiszerkesztett a rendszer felvételéből,
egyúttal kivágta a rendszerből az asztalt vevő kamerát. Ezek után megszüntettem
a kimaradást a gyűrű központi biztonsági rendszerével fennálló kapcsolatban:
arra a kis időre, amíg itt vagyunk, aligha tűnik fel neki, hogy az egyik kamerának
hiányzik az adatfolyama.
– Minden rendben – szólaltam meg. – Nem készül rólunk felvétel.
Rám meredtek.
– De hát van biztonsági… – krákogott Rami. – Csinált valamit?
– Biztonsági szaktanácsadó vagyok – ismételtem. A félelmem szintje lassan
alábbhagyott, elsősorban azért, mert annyira nyilvánvalóan nyugtalanok voltak.
Az emberek félnek tőlem, mert egy rettenetes gyilokdroid vagyok, és én is félek
tőlük, mert emberek. Tudtam viszont, hogy az emberek nem harci, nem
ellenséges helyzetekben, a valóságban és nem csupán egy történet részeként is
tarthatnak egymástól. Úgy festett, éppen erről van itt is szó, de így lehetőségem
volt úgy tenni, mintha ez megszokott dolog lenne, azon ritka alkalmak egyike,
amikor az ügyfelek biztonsági kérdésekben kérik ki a tanácsomat.
BiztEgységként az is a feladatom volt, hogy tanácsokkal lássam el az
ügyfeleket, amikor erre kértek, mivel elméletileg én voltam, aki a biztonsági
témákkal kapcsolatos összes információval rendelkezik. Na nem mintha sokan
kérdeztek vagy egyáltalán meghallgattak volna. Na nem mintha bántana a dolog,
persze.
– Szóval maga bekötött? – Tapanra láthatóan mély benyomást tett ez.
Megpaskolta a tarkóját, jelezve az adatkapcsolatom helyét. – Vannak módosításai?
Külön hozzáférése az adatfolyamhoz?
A „bekötött” volt a módosított emberek neve a szlengben – a szórakoztató
csatornákon már találkoztam vele.
– Igen – feleltem, és hozzátettem: – Többek között.
Rami vörös szemöldöke értőn emelkedett. Maróra láthatóan nagy hatást tett a
dolog.
– Nem tudom, megengedhetjük-e magunknak… A számlaegyenlegünk… Persze
ha visszaszerezzük az adatokat, akkor…
Ismét Rami vette át a szót.
– Akkor bőven lesz annyink, hogy kifizethessük.
KÖX, akit egyértelműen érdekelt ez a munkakörös forgatókönyv, nekilátott
áttúrni a nyilvános adatfolyamokat a magánvállalkozást folytató biztonsági
tanácsadók díjszabásáról. Emlékezetembe idéztem, hogy épp igyekszem nem
BiztEgységnek kiadni magam, ezért egyáltalán nem lenne szokatlan, ha
kérdéseket tennék fel nekik. Úgy döntöttem, az alapvető információkkal kezdem.
– Miért akarnak felfogadni?
Rami a másik kettőre nézett, válaszul kapott két biccentést, így megköszörülte
a torkát.
– A RaviHyralon dolgoztunk a Tlacey Kitermelési Vállalatnak, ami az Umro
egyik kisebb kontraktora. Ásványi nyersanyagok keresésével és technológiai
fejlesztéssel foglalkozunk.
Elmagyarázta, hogy heten vannak meg a kapcsolódó személyek, mind
mérnökök, és egyik szerződéses munkától a másikig utaznak. A többiek egy
szállodai szobában várakoznak; Rami, Maro és Tapan kapott felhatalmazást, hogy
a csapat nevében lépjenek fel. Megkönnyebbülés volt hallani, hogy bányászati
tapasztalatukat a technológia és a kutatás jelenti – az eddigi
bányaszerződéseimben a mérnökök általában a kitermelés helyszínétől távol,
maximum a szomszédságában tartózkodtak egy irodában, és csak olyankor
találkoztunk velük, amikor berúgtak, és megpróbálták megölni egymást, amire
azért ritkán került sor.
– Tlacey remek feltételeket kínált – tette hozzá Tapan –, talán kissé túlságosan
is jókat, már ha érti, mire gondolok.
KÖX gyors keresés után arra az álláspontra jutott, hogy ez valamiféle
szófordulat volt. Közöltem vele, hogy tudom.
– Azért szerződtünk le vele, mert így maradt elég időnk a saját dolgainkkal is
foglalkozni – folytatta Rami. – Volt egy ötletünk a furcsa mesterséges anyagok
felkutatására szolgáló újfajta rendszerre. A RaviHyralon rengeteg az azonosított
lelőhely, úgyhogy kiváló hely a kutatáshoz.
A furcsa mesterséges anyagok más értelmes lények civilizációi által
hátrahagyott elemek voltak. A bányaipar egyik komoly problémája volt, hogy
megállapítsák a különbséget ezek és az eddig ismeretlen, természetesen
előforduló anyagok között. Az idegen lény település/civilizáció maradványaihoz
hasonlóan, amelyet a legutolsó szerződésemnél a SzürKrisz tárt fel, kereskedelmi
célú felhasználásuk tiltott volt. Ennél többet soha nem kellett tudnom róluk,
mivel minden egyes olyan munkám, amelyben megjelentek az űrlényekhez
köthető anyagok is, annyiból állt, hogy őriztem azokat, akik dolgoztak rajta. (KÖX
megpróbálta elmagyarázni, mire szóltam neki, hogy tartogassa ezt későbbre,
mert most összpontosítanom kell.)
– Nagyon jól haladtunk – vázolta Rami –, de aztán egyszerre figyelmeztetés
nélkül felmondtak a csoportunknak, és elvették tőlünk az adatokat…
– Az egész munkánkat! – legyintett Tapan. – Noha semmi köze nem volt a
szerződésünkhöz…
– Lényegében Tlacey ellopta, és a legfrissebb változatot törölték az
eszközeinkről – fejezte be Maro. – A régebbi változatokról vannak másolataink,
de a munkánk legutóbbi szakaszát teljesen elvesztettük.
– Panaszt emeltünk az Umrónál, de egy egész örökkévalóságba telik, mire
feldolgozzák, és nem tudjuk, lesz-e egyáltalán bármi belőle – tette hozzá Rami.
– Ez olyasminek hangzik, amivel egy jogtanácsoshoz kellene fordulni – véltem.
Nem volt épp szokatlan. A cég is végzett adatbányászatot, de az nem volt sem
annyira ügyetlen, sem annyira feltűnő, hogy megpróbálnák az eredeti alkotók
eszközeiről törölni a munkát. Ha ezt tennék, akkor azok nem jönnének vissza, és
nem kötnének újabb biztosítást, hozzáférést biztosítva a cégnek a következő
munkájukhoz is.
– Gondoltunk jogtanácsosra – bólintott Rami. – De aztán Tlacey tegnap végre
válaszolt a panaszunkra, és közölte, hogy akkor kapjuk vissza a fájljainkat, ha
lemondunk az aláírási bónuszunkról. Ehhez vissza kell mennünk RaviHyralra.
Hátradőlt a székében.
– Ezért akarjuk felfogadni.
Ennek már volt értelme.
 – Nem bíznak Tlacey-ben.
– Egyszerűen csak szeretnénk magunk mellett tudni valakit – pontosított
Tapan.
– Nem, határozottan nem bízunk Tlacey-ben – vetette ellene Maro. –
Egyáltalán nem. Amikor odaérünk, biztonsági szakemberre lesz szükségünk,
amennyiben a dolgok… kényessé válnának. Elvben magával Tlacey-vel
találkozunk, neki pedig testőrei vannak, mert az általános biztonsági rendszer
csak annyi, amennyit az Umro biztosít a közterületen és a kikötőben, az pedig
nem valami sok.
Nem tudtam pontosan, mire is gondolt a „kényes” alatt, de nem tudtam ebben
a helyzetben jó forgatókönyvet elképzelni.
A cég azért kínálta ki a BiztEgységeket, mert az ügyfeleknek így nem kellett
embereket felvenniük arra, hogy őrizzék egymást. A sorozatokban látottak
alapján ha csak úgy tessék-lássék végzem a munkámat, az még mindig jobb, mint
ha egy ember próbálkozna meg vele.
Változatlanul az irányításom alá vont kamerán keresztül néztem magunkat,
azonban azt már nem engedélyeztem, hogy fel is vegye. Láttam a kétkedő
arckifejezésemet, habár véleményem szerint ebben az esetben érthető volt.
– A találkozót Tlacey-vel biztonságos komcsatornán is le lehet folytatni –
vetettem fel. A cég ezekre is adott biztosítást tőke- és adatmozgatáshoz.
– Az igaz, de Tlacey személyesen szeretné – közölte Maro, akinek az
arckifejezése még az enyémnél is nagyobb kételyeket tükrözött.
– Tudjuk, hogy nem hangzik valami jó ötletnek odamenni – ismerte el Rami.
Nagyszerű ötlet volt, ha valaki azt akarta, hogy kinyírják. Könnyebb
munkában, valamilyen futárfeladatban vagy hasonlóban reménykedtem. Itt
azonban emberek védelméről volt szó, akik elhatározták, hogy valami veszélyeset
tesznek, márpedig engem pontosan ilyen feladatokra terveztek. Ez volt az a
feladat, amit többé-kevésbé – inkább a lehető legkevésbé – elláttam, még azután
is, hogy feltörtem a vezérmodulomat. Hozzászoktam, hogy valami hasznossal
foglalatoskodjam, gondját viseljem valaminek, még úgy is, hogy csak szerződés
szerint kötelezett emberek csoportja az, amelyik – ha szerencsém van –
eszköznek, és nem játékszernek tekint.
A MegóvAux után felmerült bennem, mennyire más lenne, ha a védelmem
alatt álló csoport tényleges tagjaként végezném a feladatomat. És ez volt az első
számú oka annak, hogy itt voltam.
Kérdésként fogalmaztam meg a dolgot, mert a legjobb mód, hogy az
embereket rávegyem annak belátására, ha valami hülyeséget tesznek éppen, ha
újabb információkra kérdezek rá.
– Ezek szerint úgy gondolják, annak, hogy Tlacey szeretné személyesen
lebonyolítani ezt a cserét, van más oka is azonkívül, hogy… megölje magukat?
Tapan elfintorodott, mintha egészen idáig tisztában lett volna ezzel, de
igyekezett elterelni róla a gondolatait. Maro megkopogtatta az asztalt, és rám
mutatott, ami kissé riasztóan hatott, egészen addig, amíg KÖX nem azonosította
mint nyomatékos egyetértésre utaló gesztust. Rami vett egy nagy levegőt.
– Úgy gondoljuk… Nem fejeztük be, az eljárásunk még nem volt teljes, de
kifejezetten fellelkesültünk az eredményektől… Úgy gondoljuk, hogy a biztonsági
adatfolyamok segítségével bele kellett hallgatniuk a beszélgetéseinkbe,
megtudták, miről van szó, és úgy vélték, jóval előrébb tartunk, mint ahol
valójában. Úgyhogy nem biztos, hogy képesek befejezni. Lehet, rájöttek, ha nem
fejezzük be, nem érnek vele túl sokat.
– Lehet, hogy Tlacey azt akarja, megint dolgozzunk neki – vetette föl
reménykedve Tapan.
Valószínűleg, mielőtt végezne veletek – ezt nem mondtam ki.
– Inkább laknék egy bevásárlóközpontban egy dobozban, mint hogy megint
neki dolgozzak – horkantotta Maro.
Amint elkezdtek erről vitatkozni, alig tudták leállítani magukat. A közösséget
teljesen megosztotta a következő lépés kérdése, és ez láthatóan igen fájdalmasan
érintette őket, mert hozzászoktak, hogy mindenben egyetértenek. Tapan, aki
Maro szerint túlságosan is naiv volt ehhez az élethez, úgy gondolta, megér egy
próbát a dolog. Maro, aki Tapan szerint a móka és a haladás cinikus akadályozója,
úgy vélte, el van cseszve az egész, és egyszerűen le kellene írniuk veszteségként.
Rami nem tudott dönteni, pont ezért választották őt ebben a helyzetben a csoport
vezetőjének. Egyáltalán nem tűnt lelkesnek, hogy a közösség ennyire bízott
benne, de határozottan igyekezett haladni a témával.
Végül ezzel fejezte be:
– Tehát ezért akarjuk felfogadni. Úgy gondoltuk, jobb, ha olyasvalakivel
megyünk oda, aki meg tud védeni minket; megakadályozza, hogy Tlacey emberei
ártsanak nekünk, és jelzi számára a tárgyalás során, hogy nem vagyunk
támogatás híján.
Tulajdonképpen egy biztonsági cégre lett volna szükségük, amelyik hajlandó
biztosítani őket a találkozó és a visszaút idejére, valamint elküld velük egy
BiztEgységet, amivel szavatolja a testi épségüket. Csakhogy az efféle biztonsági
cégek drágák, és nem foglalkoznak ilyen piti ügyekkel.
Mindannyian aggodalmas pillantást vetettek rám. A biztonsági kamera
látószögéből nézve nyilvánvaló volt, mennyire törékenyek. Nagyon puhának
tűntek a sok feltupírozott, ezerszínű hajjal. És idegesnek is, de nem miattam.
– Elvállalom a munkát – jelentettem ki.
Rami és Tapan megkönnyebbült, Maro pedig, aki egyértelműen és
változatlanul nem akarta ezt az egészet, beletörődött a dologba.
– Mennyit kell fizetnünk? – kérdezte. Bizonytalanul sandított a többiekre. –
Mármint meg tudjuk engedni magunknak a szolgáltatását?
KÖX közben készített egy sor adatbázis-kezelői táblázatot, de nem akartam
elijeszteni őket túlságosan magas számokkal.
– Mennyit fizettek, amikor alkalmazták magukat?
– A szerződés meghatározott időtartamára kétszáz KR-t ciklusonként minden
egyes munkás után – mondta Rami.
Nem tűnt úgy, mintha az ügy egy ciklusnál több időt venne igénybe.
– Fizessenek ennyit.
– Egyciklusnyi szerződés szerinti osztalékot? – húzta ki magát Rami. – Tényleg?
A reakciója azt jelentette, hogy túlságosan keveset kértem, de már késő volt
kijavítani ezt a hibát. Valami magyarázatot kellett adnom nekik, hogy miért
mentem bele ilyen kis összegű fizetségbe, és úgy döntöttem, jobb, ha részben
elmondom az igazságot.
– A RaviHyralra kell mennem, és szükségem van egy alkalmazotti szerződésre,
hogy eljuthassak oda.
– Miért? – kérdezte Tapan, mire Rami figyelmeztetésképpen oldalba bökte. –
Mármint tudom, hogy nincs jogunk megkérdezni, de…
„Nincs jogunk megkérdezni.” A MegóvAux előtt ilyesmi egyszer sem merült fel
velem kapcsolatban. Újra az igazat mondtam.
– Némi adatgyűjtést kell ott végeznem egy másik ügyfél számára.
KÖX-höz hasonlóan ők is tisztában voltak az adatgyűjtés, elsősorban a
magánjellegű adatgyűjtés fogalmával, és nem tettek fel újabb kérdéseket. Rami
azt mondta, a következő ciklusban indul a járatuk RaviHyralra, és hogy
megigényli a magánalkalmazotti igazolást. Megbeszéltem velük, hogy a
bevásárlóközpontban, a siklók behajózási területe közelében találkozunk, és
távoztam. Amint kívül kerültem a látótéren, elengedtem a biztonsági kamerát.
Visszamentem KÖX-re, beültem a kedvenc székembe, és a következő három
órában, amíg megnyugodtam, sorozatot néztünk. KÖX figyelte a tranzitgyűrű
riasztásainak adatfolyamát, hátha valaki rájött, hogy mi vagyok, de nem érkezett
semmi.
– Mondtam – közölte KÖX. Megint.
Nem törődtem vele. Nem észlelt senki, úgyhogy eljött az ideje végiggondolni a
terv hátralevő részét. Aminek immár az is része volt, hogy életben tartsam új
ügyfeleimet.
 Ötödik fejezet

A BEHAJÓZÁSI zónában találkoztam velük. Egy hátizsákot cipeltem emberi álcám

részeként, azonban az egyetlen fontos magammal hozott dolog a KÖX-től kapott
komcsatlakozó volt. A segítségével kapcsolatban maradhattunk egymással,
miután RaviHyral felszínére értem, így változatlanul hozzáférhetek KÖX
tudásbázisaihoz és kéretlen véleményéhez. Megszoktam már, hogy ott van
támogatásként a FőRendszer és a MedRendszer, KÖX végül is ezek helyét veszi át.
(A nélkül a rész nélkül, mivel azt a két rendszert részben úgy tervezték, hogy
köpjenek be a cégnél, és indítsanak büntetést a vezérmodulon keresztül. KÖX
szabadsága, hogy beleszóljon mindenbe, amit csak teszek, önmagában is elég
nagy büntetés volt.) A komcsatlakozót a bordáim alatti beépített tárolórekeszben
helyeztem el.
Mindhárom ügyfelem ott várakozott, egy-egy kis táskával vagy zsákkal, mert
csak pár ciklusnyi tartózkodásra számítottak. Hátramaradtam, amíg elbúcsúztak
a csoport többi tagjától. Úgy tűnt, mindenki aggódott. A közösség
csoportházasságként szerepelt a közösségi adatfolyamban, öt gyerekük volt,
különféle méretűek és korúak. Miután a többiek távoztak, és Rami, Maro meg
Tapan magukra maradtak, előreléptem.
– Tlacey vásárolt nekünk jegyet az egyik siklóra – mondta Rami. – Ez jó jel,
nem?
– Persze – feleltem. Rémisztő jel volt.
Az alkalmazotti igazolással bejutottam a behajózási területre, és nem volt
fegyverkeresés. RaviHyral engedélyezte a fegyvertartást, és a közterületeken
alacsony volt a biztonsági célú jelenlét, ami részben megmagyarázta, emberek kis
létszámú csoportjainak miért kell biztonsági tanácsadót bérelniük, hogy
odamenjenek. A sikló zsilipje felé menet üzenetet küldtem KÖX-nek.
„Le tudod tapogatni a siklót, hogy vannak-e energiaeltérések, de úgy, hogy a
tranzitgyűrű biztonsági rendszere ne vegye észre?”
– Nem, de szólok, amint futattam a letapogatás diagnosztikáját, és teszteltem a
rendszereket.
A zsiliphez értünk, és KÖX már jelentett is.
– Nincsenek eltérések, 90 százalékos a megfelelés a gyári adatokkal.
Ez így volt rendjén, és azt jelentette, hogy ha volt is robbanószerkezet, akkor
jelen pillanatban inaktívan pihent valahol a hajótestben. Öt másik vendégmunkás
várakozott a fedélzeten, és a letapogatásom nem jelzett energiát. Teletömött
zsákokkal, csomagokkal érkeztek, ami azt jelezte, hogy hosszú távú maradásra
csomagoltak. Hagytam, hogy először ők szálljanak föl, aztán becsusszantam Maro
elé, és folyamatos letapogatással áthaladtam a zsilipen.
A siklót droid vezette, személyzete egyetlen módosított emberből állt, aki
láthatóan csak az alkalmazotti igazolások és a siklójegyek ellenőrzésével
foglalkozott.
– Úgy volt, hogy csak hárman vannak – mondta ajkát biggyesztve, miután rám
nézett.
Nem feleltem, mert épp az irányításért folytatott birkózómeccs kellős közepén
tartottam a biztonsági rendszerrel. A droidpilótától teljesen független rendszer
volt, ami nem szokványos eljárás azoknál a siklóknál, amelyekkel eddig
találkoztam.
– Ő a biztonsági tanácsadónk – szögezte előre az állát Tapan.
Megszereztem a sikló BiztRendszere fölötti irányítást, és töröltem a kísérletét,
hogy figyelmeztesse a droidpilótát és a személyzetet a behatolásra.
A módosított ember összevonta szemöldökét, újra megnézte az igazolást, de
nem vitatkozott velünk. Bementünk a kabinba, ahol a többi utas foglalt helyet
éppen. A csomagjaikat rakták el, vagy halkan beszélgettek. Nem töröltem őket a
lehetséges fenyegetések listájáról, de a viselkedésük állandó mértékben
csökkentette ennek az eshetőségét.
Az ügyfeleim is leültek, én a Rami melletti helyet foglaltam el, majd újra
megpingeltem KÖX-öt.
– Célzási eltéréseket keresek, és jelenleg minden tiszta – felelte.
Ez azt jelentette, hogy nem látott a holdon semmit, ami minket célozna. Ha ez
volt a terv, akkor addig nem történik meg, amíg útra nem kelünk. Biztosra
vettem, hogy nagy felháborodást váltana ki, ha valaki a hold felszínéről tüzet
nyitna a tranzitgyűrűre, még jogi következményei is lennének, már ha nem
követné azonnali erőszakos megtorlás a gyűrű biztonsági rendszere részéről.
„Ha útközben tüzet nyitnak ránk, úgysem tehetünk ellene semmit”, mondtam
KÖX-nek.
Nem felelt, de mostanára már kiismertem annyira, hogy tudjam, ez jelent
valamit.
„Nincs fegyverrendszered”, hívtam fel ismét a figyelmét. Az áttekintő
vázlatokon nem volt egy sem. Legalábbis azokon, amelyeket KÖX elérhetővé tett a
nyílt adatfolyamon.
„Vagy van?”
– Van törmeléktaszító rendszerem – ismerte be.
A törmelék eltaszításának csak egyetlen módja van. Eddig még egyszer sem
fordultam meg fegyverrel ellátott hajón, de tudtam, hogy egészen más szintű
engedélyezési és biztosítási megállapodások vonatkoztak rájuk. (Ha egyikük
véletlenül lelő valamit, amit nem lenne szabad, akkor valakinek ki kell fizetnie az
okozott kárt.)
„Van fegyverrendszered”, állapítottam meg.
– Törmeléktaszítási feladatokra – ismételte meg KÖX.
Szöget ütött a fejembe, ugyan miféle egyetem is használhatta, és milyen célra.
Rami közben aggodalmasan méregetett.
– Minden rendben?
Bólintottam, és igyekeztem közömbös arcot vágni.
– Az adatfolyamban van éppen? – hajolt hozzánk Tapan. – Nem találom.
– Magáncsatornán vagyok, és egy gyűrűbeli barátommal beszélgetek, aki épp a
sikló indulását figyeli. Csak meggyőződöm róla, hogy minden rendben.
Bólintottak, és hátradőltek.
A fedélzet megrázkódott, ami azt jelentette, hogy a jármű levált a gyűrűről, és
elindult. Összebarátkoztam a droidpilótával. Korlátozott működési spektrumú
modell volt, még egy átlagos szállítóirányító droid bonyolultságától is messze járt.
A sikló BiztRendszerével azt mondattam neki, hogy felhatalmazást kaptam a
gyűrű biztonságijaitól, mire boldogan pingelt. A személyzete ott ült mellette a
fülkében, az adatfolyamán keresztül igyekezett utolérni magát a papírmunkában,
miközben a közösségi adatfolyamos letöltéseit olvasgatta. Emberi pilóta nem volt
a fedélzeten.
Hátradőltem, és pihentem egy kicsit. Csábító volt a gondolat, hogy nézzek egy-
két médiafájlt, és az adatfolyamban elcsíphető visszhangok alapján az emberek
többsége pontosan ezt is tette. De szemmel akartam tartani a droidpilótát. Úgy
tűnhet, túlzottan is óvatos vagyok, de egyszerűen ilyennek terveztek.
Aztán, huszonhárom perccel és negyvenhét másodperccel a repülés
megkezdését követően, amikor közelítettünk a kikötő felé, a droidpilóta
felsikoltott és meghalt, ahogy gyilkosprogram árasztotta el a rendszerét. Mire
akár a sikló BiztRendszere, akár én reagálhattam volna, már el is tűnt – falat
húztam kettőnk köré, a gyilkosprogram lepattant róla. Láttam, amint elkészíti a
bejegyzést, hogy elvégezte a feladatot, majd megsemmisíti magát.
A picsába!
„KÖX!”
A sikló BiztRendszere segítségével magamhoz ragadtam az irányítást. Hét
egész kéttized másodperc múlva pályamódosítást kellett végrehajtanunk. A
személyzet, akit a riasztók zökkentettek ki az adatfolyamából, iszonyodva meredt
a pultra, majd benyomta a vészhelyzeti hívójelet. Nem tudott siklót vezetni. Én
elboldogulok a szökkenőkkel és más, felső atmoszférabeli légi járművekkel, de
soha nem kaptam siklókra vagy más űrjárművekre vonatkozó oktatási modult.
Megbökdöstem a sikló BiztRendszerét, hátha tud segíteni, mire beindította a
kabin összes riadójelzését. Hát ez nem volt valami nagy segítség.
– Engedj be! – szólt KÖX olyan hűvösen és higgadtan, mintha azt fejtegetnénk
éppen, melyik sorozatot nézzük legközelebb.
 Soha nem adtam eddig KÖX-nek teljes hozzáférést az agyamhoz. Hagytam,
hogy a testemet átalakítsa, de ezt nem. Három másodpercünk maradt még. Az
ügyfeleimre gondoltam, meg a siklón tartózkodó többi emberre. Beengedtem.
Olyan érzés fogott el, amit az emberek a könyveikben úgy írnak le, „mintha víz
alá nyomnák a fejüket”. Aztán elmúlt, és KÖX a siklóban volt, a kapcsolatomat
használta a BiztRendszerrel ahhoz, hogy átugorjon a kitörölt droid nyomában
maradt űrbe. Beáramlott a vezérlésbe, elvégezte a pályamódosítást, és igazított a
sebességünkön is, majd befogta a leszállásjelzést, és RaviHyral központi kikötőjét
közelítő pályára vezette a járművet. A személyzetnek éppen csak sikerült hívnia a
hatóságot, és még mindig levegő után kapkodott. A hatóság képes volt
vészhelyzeti leszállási rutinokat feltölteni, de túlságosan is szűk volt rá az
időkeret. Semmit nem tehettek volna, amivel megmenthetnének minket.
– Jól van? – érintette meg a karomat Rami.
Szorosan lehunytam a szemem.
– Igen – feleltem. Aztán eszembe jutott, hogy az emberek általában ennél
többet várnak más emberektől, és felmutattam egy ujjam, mintha a riadójelzésre
reagálnék, majd hozzátettem: – Érzékeny a hallásom.
Rami együttérzően bólogatott. A többiek aggódtak, de semmilyen bejelentés
nem történt, és továbbra is látták a kikötőből érkező adatfolyamon a pályánkat,
amelyben változatlanul menetrend szerinti érkezés szerepelt.
A személyzet megpróbálta elmagyarázni a hatóságnak, hogy végzetes
meghibásodásra került sor, a droidpilóta eltűnt, és nem tudni, a sikló miért
követte a bevett pályáját, és miért nem csapódott bele a hold felszínébe. A
BiztRendszer megpróbálta elemezni KÖX-öt, mire kis híján kitörölte magát.
Átvettem az ellenőrzést a sikló BiztRendszere fölött, leállítottam a riadójelzést, és
kitöröltem a memóriájából az egész utat.
A riadó elhallgatott, mire az utasok megkönnyebbülten sutyorogni kezdtek.
Javaslatomra KÖX meghibásodási üzenetet küldött a hatóságnak, ami új
elsőbbséget biztosított számunkra, és a nyilvános kikötő helyett a vészhelyzeti
szolgálati kikötőt jelölte ki leszálláshoz. Mivel a gyilkosprogram egyértelműen
azzal a céllal érkezett, hogy útközben pusztítson el minket, nem biztos, hogy bárki
vár majd ránk a menetrend szerinti leszállóhelyen, de jobb biztosra menni.
Az adatfolyamban láttuk a kikötő képét: egy hegy oldalába vájt
barlangüregben helyezkedett el, és a törmeléktaszító hálózat tornyai vették körül.
(Valódi törmelékelhárítási rendszer volt ez, nem olyan, mint KÖX rejtett
sínágyúja vagy akármije.) A kikötő számos szintjének fényei csillogtak-villogtak a
sötétben, és kis méretű siklók suhantak el az utunkból, ahogy ívet húzva a
hatósági leszállófények felé tartottunk.
Maro résnyire húzott szemmel figyelt. Amikor az adatfolyamon át
megérkezett a megváltozott leszállási helyre vonatkozó értesítés, előrehajolt.
– Tudja, mi történt?
 Szerencsére eszembe jutott, senki nem várja tőlem, hogy haladéktalanul
válaszoljak minden egyes kérdésre. Ez az egyik előnye annak, ha valaki
módosított ember és biztonsági tanácsadó, és nem egy BiztEgység konstrukt.
– Ha leszálltunk a siklóról, megbeszéljük – feleltem, és ezzel láthatóan mind
megelégedtek.

KÖX a hatóság kijelölte helyen szállt le velünk. Hagytuk a sikló személyzeti

emberét magyarázkodni a vészhelyzeti szerelőknek arról, mi is történt, miközben
a diagnosztikai felszerelésüket csatlakoztatták a gépre. KÖX addigra már
elpárolgott, törölte a jelenlétére vonatkozó összes bizonyítékot, és a sikló
BiztRendszere teljesen összezavarodott, bár legalább még mindig sértetlen volt,
nem úgy, mint szegény droidpilóta.
A vészhelyzeti személyzet tagjai és droidok nyüzsögtek a kis behajózási zóna
körül. Sikerült kiterelnem az ügyfeleimet innen a központi kikötőbe vezető üres
folyosóra, mielőtt még bárkinek eszébe jutott volna, hogy megpróbálja
megállítani őket. Addigra már letöltöttem a nyilvános adatfolyamról egy térképet,
és épp a biztonsági rendszer szilárdságát ellenőriztem. A sétányról látni lehetett a
barlangüreget a leszállóhelyek számos szintjével, az érkező és távozó siklókkal. A
túlsó végében ott csillogtak a bányalétesítmények óriás csilléi.
A biztonsági intézkedések nem mindenütt voltak egyformák, úgy tűnt, az adott
területet üzemeltető kontraktor üldözési mániájának a szintjétől függtek. Ez
egyszerre lehetett előny és érdekes kihívás. A tranzitgyűrű nyilvános infófolyama
már figyelmeztetett rá, hogy számos ember hord itt fegyvert, és nincsenek
átvilágítást végző letapogatások.
Egy csomóponthoz érkeztünk, fölötte, a magasban átlátszó kupola: láthattuk a
fejünk felett átívelő barlangot, a ráirányuló reflektorok fényében látszottak a
színes ásványi erek. Letapogattam a környéket, hogy megbizonyosodjak róla,
semmi nem figyel minket, és megállítottam Ramit. A többiekkel együtt rám
nézett.
– Az, akivel találkozni terveznek, az előbb próbálta megölni magukat.
Rami pislantott, Maro szeme tágra nyílt, Tapan pedig nagy levegőt vett, hogy
vitába szálljon velem.
– A siklót gyilkosprogrammal fertőzték meg. Elpusztította a droidpilótát.
Kapcsolatban voltam az egyik barátommal, aki a módosított adatfolyamom
segítségével új pilótamodult töltött le. Ez az egyetlen oka annak, hogy nem
zuhantunk le.
Egy modul ugyan biztonságos pályára vihette a siklót, ám korántsem annyira
kifinomult ahhoz, hogy ilyen nehéz és hibátlan landolást mutasson be. Reméltem,
hogy erre nem jönnek rá.
 Tapan becsukta a száját.
– De hát a többi utas – mondta döbbenten Maro. – A személyzet. Mindenkit
megöltek volna?
– Nyilvánvaló lett volna az indíték, ha csak maguk vesznek oda.
Láttam, hogy kezdik felfogni a dolgot.
– Azonnal vissza kellene térniük a tranzitgyűrűre – javasoltam. Átnéztem a
nyilvános adatfolyamot a menetrend után kutatva. Tizenegy perc múlva indult
egy siklójárat. Ha elég gyorsak, Tlacey-nek nem lesz ideje követni az ügyfeleimet,
és megfertőzni a siklót.
Tapan és Maro Ramira nézett. A tercera tétovázott egy keveset, aztán
megfeszült az állkapcsa.
– Maradok. Ti menjetek.
– Nem – vágta rá azonnal Maro –, nem hagyunk itt.
– Együtt vagyunk benne – tette hozzá Tapan.
Rami kis híján elsírta magát: a halál kilátása nem gyengítette el, de a
támogatásuk igen. Ismét úrrá lett magán, és biccentett. Majd rám nézett.
– Maradunk.
Semmilyen látható reakciót nem mutattam, mert már hozzászoktam, hogy az
ügyfeleim rossz döntéseket hoznak, valamint rengeteget gyakoroltam a vonásaim
fölötti uralmat.
– Erre a találkozóra nem mehetnek el. Amikor a sikló nem a kijelölt helyen
szállt le, nyomukat vesztették. Ezt az előnyt meg kell őrizni!
– De azt a találkozót meg kell tartani – tiltakozott Tapan. – Máskülönben nem
kapjuk vissza a munkánkat.
Igen, gyakran szeretném alaposan megrázni az ügyfeleimet. Nem, soha nem
teszem meg.
– Tlacey-nek nem áll szándékában visszaadni a munkájukat. Azért csalta ide
magukat, hogy megölje.
– Igen, de… – kezdte Tapan.
– Tapan, egyszerűen hallgass, és figyelj! – vágott közbe a nyilvánvalóan
felbőszült Maro.
Rami csökönyösnek tűnt.
– Akkor mit kellene tennünk? – kérdezte mégis.
Tulajdonképpen ennek nem kellett volna az én problémámnak lennie. Most,
hogy ideértem, nem volt tovább szükségem rájuk. Lerázhatnám őket a tömegben,
hagyhatnám, hogy maguk birkózzanak meg gyilkos szándékú korábbi
munkaadójukkal.
Csakhogy ügyfelek voltak. Hiába törtem föl a vezérmodulom, lehetetlennek
bizonyult otthagyni az általam nem is választott ügyfeleket. Szabadúszóként
állapodtam meg ezekkel az ügyfelekkel. Nem mehettem el. Csak magamban
sóhajtottam fel.
 – Nem találkozhatnak Tlacey-vel a saját lakhelyén. Maguk választják ki a
helyszínt.
Nem volt épp eszményi, de ennyivel kellett beérnem.

Az ügyfeleim egy étkezdét választottak a kikötő központjában. Egy emelvényen

állt, az asztalokat és a székeket kis csoportokba rendezték, kijelzők lebegtek
fölöttük, és különféle kikötői, illetve alvállalkozói szolgáltatásokat, valamint egyes
bányalétesítményekre vonatkozó információkat hirdettek. A kijelzők egyúttal
kamerákként is működtek, ezért a hely népszerű volt üzleti találkozók
lebonyolítására.
Rami, Tapan és Maro foglalt egy asztalt, és most idegesen babráltak az
italokkal, amelyeket az asztalok körül bolyongó droidok egyikétől rendeltek.
Komon már beszéltek Tlacey-vel, és várták, hogy megérkezzen a képviselője.
A közterület biztonsági rendszere bonyolultabb volt a sikló BiztRendszerénél,
de nem sokkal. Elég messzire bejutottam, hogy figyelhessem a vészhelyzeti
forgalmazásokat, és megkapjam a közvetlen környezetünkre irányuló kamerák
képét. Nagyon magabiztosnak éreztem magam. Három méterre álltam az
asztaltól, úgy tettem, mintha a reklámkijelzőket böngészném, közben azoknak a
létesítményeknek a térképét tanulmányoztam, amelyeket a nyilvános
adatfolyamban találtam. Rengeteg felhagyott bányahelyszínt jeleztek rajta,
valamint olyan metrójáratokat, amelyek láthatóan sehová sem vezettek. Az
egyiküknek a Ganaka-aknának kellett lennie.
– Kell lennie hozzáférhető információtárnak – dünnyögte a fülembe KÖX. –
Abból nem törölték a Ganaka-akna létezését. A hiánya túlságosan is nyilvánvaló
lenne a kutatók számára.
Ez persze a kutatástól függött. Aki furcsa mesterséges anyagokon dolgozik, az
egyértelműen érdeklődne, hol is találhatók ezek, az után viszont nem feltétlenül,
hogy melyik cég termelte ki, vagy hogy miért nincs már itt ez a vállalat. De akárki
is volt, aki törölte a Ganaka-aknát a térképről, a létezését igyekezett elrejteni a
kósza újságírók elől, és nem teljesen kitörölni a népesség emlékezetéből.
KÖX adatai pontosak voltak: akadtak a holdon más BiztEgységek is. A térképen
a legtávolabbi létesítmények közül hétnél, ahol változatlanul folyt az ásványi
telérek utáni kutatás, öt BiztEgységet szolgáltató biztosítási vállalat logója látszott
– beleértve az én cégemet is. Azért vannak ott, hogy óvják a tolvajlástól a
bányabirtokot, egyúttal a biztosítási garancia részeként megakadályozzák, hogy a
bányászok vagy más alkalmazottak ártsanak egymásnak. BiztEgység kizárólag
szállítódobozban vagy javítófülkében, tétlen teherként utazhat át a kikötőn,
úgyhogy emiatt nem kellett fájnia a fejemnek. A megváltoztatott konfigurációm
az embereket és a módosított embereket talán rászedheti, de más BiztEgységeket
biztosan nem.
Amint meglátnának, riasztanák a BiztRendszerüket. Nem lenne más
lehetőségük. És nem is akarnának másikat. Ha akad valaki, aki tisztában van az
elszabadult BiztEgységek veszélyével, akkor az egy másik BiztEgység.
Ekkor éreztem meg a pingelést.
Azt mondtam magamnak, hogy valami mással kevertem össze. Aztán újra
megtörtént. Ez aztán nagy hűűha.
Valami BiztEgységeket keresett. Nem egyszerűen droidokat, hanem
kifejezetten BiztEgységeket, és közel járt hozzánk. Nem közvetlenül engem hívott,
habár amennyiben működött volna a vezérmodulom, kénytelen lettem volna
válaszolni rá.
Három ember közeledett ügyfeleim asztala felé.
– Az ott Tlacey – suttogta az adatfolyamába Rami. – Nem is számítottam rá,
hogy ő maga jön el ide.
Kettő közülük jól megtermett férfi volt, és egyikük megnyújtotta a lépteit, hogy
az asztalhoz érjen. Maro kiszúrta, és az arcára kiülő kifejezés alapján tudtam,
hogy itt nem köszöntés következik. A letapogatásból kiderült, hogy fegyver van
nála.
Közé és az asztal közé léptem. Mellmagasságban kinyújtottam a karomat, és
rászóltam:
– Állj!
A szerződések többségében eddig volt szabad elmennem egy emberrel
szemben, amíg nem történt testi érintkezés. Az ember nem is hinné, milyen
gyakran beválik a dolog, ha megfelelően csinálják. Habár olyankor rajtam volt a
páncélom, és leeresztve a sisakom átlátszatlan arclemeze. Itt állni köznapi emberi
ruhában, miközben látszik az emberi arcom: ettől teljesen más lett az egész.
Viszont nem lehetett ártalmamra, a fegyverét pedig egyelőre nem vette elő.
Cafatokra téphettem volna, mint a papír zsebkendőt.
Ezt nem tudta, viszont az arckifejezésemből bizonyára megállapította, hogy
nem félek tőle. Ellenőriztem a biztonsági kamerán, hogyan nézek ki, és úgy
döntöttem, unottan. Ez nem számított szokatlannak nálam, mert munka közben
szinte mindig unottnak tűntem, csak páncélban ezt lehetetlenség volt
megállapítani.
Jól láthatóan átrendezte magában a dolgokat.
– Te meg ki a fasz vagy? – kérdezte.
Az ügyfeleim közben felpattantak, hátralökték a széküket.
– Ő a biztonsági tanácsadónk – közölte Rami.
A férfi hátralépett, és bizonytalankodva a másik kettőre, a férfi testőrre és
Tlacey-re pillantott, aki egy módosított nő volt.
Leeresztettem a karom, de nem mozdultam. Tiszta rálövésem nyílt mind a
háromra, bár ez a legrosszabb forgatókönyv volt. Legalábbis számomra. Az
emberek figyelmét rengeteg apró utalás elkerülheti, de az, hogy képes vagyok a
karomból energiafegyvert üzemeltetni, afféle vörös jelzésnek is tekinthető. Épp
csak annyi figyelmet fordítottam másra, hogy ellenőrizzem a biztonsági kamerák
adatfolyamait, hátha sikerül kideríteni, mi pingelt rám.
A közterület átellenes végében, az egyik bejárati alagút közelében lévő kamera
felvételén elkaptam egy alakot. Az ülőhelyek pereménél álldogált, és nem illett
bele abba, amire számítottam, ezért vissza kellett pörgetnem a felvételt, mire
megértettem a dolgot. Nem viselt páncélt, testi konfigurációja nem felelt meg a
BiztEgységek bevett méreteinek. Rengeteg haja volt: ezüst, a végén bíbor és kék,
hátul összefogva és befonva, akárcsak Tapané, de sokkal bonyolultabb mintában.
Arcvonásai eltértek az enyémtől, de minden egységnek más vonásai vannak: a
szerves részeinkhez használt klónozott emberi alapanyagon alapult, és
véletlenszerűen osztották ki. Csupasz volt a karja, nem látszott se fém, se
fegyverkimenet. Ez nem egy BiztEgység volt.
Egy szexdroidot láttam.
– Nem ez a hivatalos megnevezése – szólt közbe KÖX.
A hivatalos megnevezése KényelmiEgység, de mindenki tudja, mit is jelent ez.
A szexdroidoknak parancs nélkül nem szabad emberlakta területeken járni-
kelni, éppúgy, ahogy a gyilokdroidoknak sem. Valakinek ide kellett küldenie.
KÖX olyan erővel bökött meg, hogy összerándultam tőle. Magamhoz tértem, és
kicsit visszatekertem a felvételt, hogy megtudjam, mi történt közben.
Tlacey lépett előre.
– És ugyan miért van szükségetek biztonsági tanácsadóra?
Rami vett egy nagy levegőt. Lecsaptam az adatfolyamára, zárt kapcsolatot
létesítettem Tapan, Maro és közte.
„Ne válaszoljon! – mondtam neki. – Ne említse a sikló elleni támadást! Tartsa
magát a dolgok üzleti részéhez.”
Hirtelen jött ötlet volt. Tlacey indulatos összecsapásra számított, úgy jött ide:
ezért hozott magával fegyveres testőröket. Előnyös helyzetben voltunk – életben
maradtunk, ők talajt vesztettek, és mi arra törekedtünk, hogy ez így is maradjon.
Rami kifújta a levegőt, megérintette az adatfolyamomat, jelezve, vette az adást.
– Azért vagyunk itt, hogy a fájljainkról beszéljünk – mondta.
„Folytasd, még leülni se hagyd őket” – szólt oda neki Maro, aki addigra már
rájött, mi is a tervem.
– A magánjellegű munkánk törlése nem volt az alkalmazotti szerződés része. –
Rami egyre magabiztosabban beszélt. – De elfogadjuk az ajánlatodat, hogy a
fájljainkért cserébe visszaadjuk az aláírási bónuszunkat.
A biztonsági kamerán át figyeltem, ahogy a szexdroid elfordul, és a háta
mögött lévő alagúton át elhagyja a közterületet.
– Az egészet? – kérdezte Tlacey. Láthatóan nem számított arra, hogy elfogadják
az ajánlatát.
 – Nyitottunk egy számlát az Umrónál a pénzösszegnek – hajolt előre Maro. –
Amint átadod a fájlokat, átutaljuk.
Tlacey-nek mozgott az álla, ahogy a saját adatfolyamában beszélt valakivel. A
két testőr lazított egy keveset. A nő odalépett, és helyet foglalt az ügyfeleim
asztalánál. Pillanatnyi szünetet követően Rami is leült, nyomában Tapannal és
Maróval.
Figyelmem egy részét a tárgyalásra fordítottam, és közben visszatértem a
nyilvános adatfolyamhoz. Régi adatokat kerestem, az itteni szerződésem
időpontjában történt szabálytalan tevékenység után kutattam.
Mialatt az ügyfeleim beszélgettek, én az adatok között válogattam úgy, hogy
KÖX megint a vállam fölött leskelődött, és figyeltem a biztonsági kamerákat is.
Észrevettem, hogy két másik lehetséges veszélyforrás érkezett a területre. Mind a
kettő módosított ember volt. Korábban felfigyeltem három másik lehetséges
veszélyforrásra, akik ott ültek az egyik közeli asztalnál. (Gyanúsan nem törődtek
az ülőhelyek központjánál zajló feszült találkozóval. A közvetlen környéken
tartózkodó többi ember és módosított ember nyílt érdeklődéssel, esetleg lopva
pillantgatott felénk.)
KÖX megbökött.
„Látom” – feleltem. A keresés értesítések sorát hozta föl a megfelelő idősávból.
Figyelmeztetések voltak, hogy a távoli létesítményekre indított nyersanyag- és
utánpótlás-szállítmányok menetrendváltozása eltereléseket okoz a
személyszállító metróvonalakon. (A metró kis távolságokra szolgáló
szállítórendszer volt, ami utasokat vitt a kikötő különböző részei és a
szolgáltatóközpontok között, illetve a közelebb eső bányalétesítményekhez
vezető, magánkézben lévő vonalain.) A későbbi keltezésű értesítések új
útvonalról beszéltek, amelyet az elterelések ellensúlyozására építettek.
Ennyi volt az egész. A sorok között olvasva látszott, hogy a szolgáltatási
alvállalkozóknak új metróútvonalat kellett kiépíteniük, hogy ne kelljen az egyik
bányalétesítményhez vezető, minden átmenet nélkül lezárt alagutakat használni.
Ennek kellett a Ganaka-akna helyszínének lennie.
A helyi sajtó cikkeiben és a közösségi adatfolyamokon a csődeljárási
igényekre, a kapcsolódó szolgáltatóvállalatokra vonatkozó kiemelkedő
érdeklődés kísérte más aknák bezárását. Ennél az esetnél semmi ilyesmi nem
történt. Valaki fizetett azért, hogy töröljék a nyilvános adatfolyamról ezeket a
posztokat.
A beszélgetés a végéhez közeledett. Tlacey felállt, biccentett ügyfeleim felé, és
elhagyta az asztalt. Rami arcán a kétely fintora ült. Maro komornak tűnt, Tapan
pedig megrekedt valahol a zavarodott és a dühös között.
Lezártam a keresést, és az asztalhoz léptem.
– Rossz ötlet volt eljönni – mondta sötéten Rami, ahogy a távozó Tlacey és
testőrei után bámult.
 – Azt mondta, holnap… – kezdett tiltakozni Tapan.
Maro a fejét ingatta.
– Újabb hazugság volt. Nem fogja átadni nekünk a fájlokat. Ha ez lett volna a
szándéka, itt is megtehette volna. Megtehette volna a komon keresztül is, amikor
a tranzitgyűrűn voltunk. – Rám nézett. – A sikló kapcsán nem voltam biztos
abban, hogy hiszek magának, de most…
Közben a lehetséges veszélyforrásokat kísértem figyelemmel a biztonsági
kamerákon.
– Indulnunk kell – mondtam. – Ezt majd valahol máshol beszéljük meg.
Az egyik lehetséges veszélyforrás felállt, hogy kövessen minket. KÖX-re
koppintottam, hogy tartsa szemmel a többieket, hátha csupán ártatlan járókelők,
akik annyira belemerültek az adatfolyamukba, hogy tényleg észre se vették, ami
körülöttük történik.
Korábban bejelöltem néhány útvonal-lehetőséget az állomás térképén, a
kedvencem a központi lakóterülettől ívben távolodó gyalogosforgalmi alagúton
vezetett át. Különféle metróállomásokra vezető bekötőutak nyíltak belőle, de nem
volt népszerű. Az adatfolyamán keresztül hívtam Ramit, és azt javasoltam, hogy
ezen menjenek a csomópont irányába, ahol a legnagyobb szálloda állt. Maro is
belehallgatott a beszélgetésünkbe, és közbeszólt:
– Azt nem engedhetjük meg magunknak!
„Nem ott szállnak majd meg” – feleltem az adatfolyamon át. A nyilvános
adatok között elérhető szóróanyag erős biztonsági rendszert ígért az előtérben,
valamint gyors metrójáratokat a tömegközlekedési siklók indulópontjaihoz.
Az alagúthoz értünk, és elindultunk. Közel tíz méter széles és négy méter
magas volt, csak annyira kivilágított, hogy középen haladhassanak rajta az
emberek, az oldalai viszont árnyékba borultak, a leágazó alagutak pedig teljesen
sötéten tátongtak. Akadtak biztonsági kamerák is, de nem valami kifinomult
rendszer felügyelte őket. A cég összeszarta volna magát a biztosított ügyfelekre
leselkedő veszélyforrások és a beszélgetések adatbányászatának elszalasztott
lehetőségei miatt.
Más emberek is tartózkodtak az alagútban. Néhány, kezeslábast és kabátot
viselő bányász, ruhájukon az egyes létesítmények logójával, a többség azonban
polgári munkaruhát viselt: a támogató cégeknek dolgozó technikusok vagy
munkások. Gyorsan és csoportosan haladtak.
Nyolcpercnyi gyaloglás után az alagútban tartózkodó többi ember lefordult
valamelyik metrójáratba.
„Menjenek tovább, ne álljanak meg – üzentem az adatfolyamban. – A szálloda
előterében találkozunk.” Behúzódtam az egyik sötétebb oldaljáratba. Ügyfeleim
szófogadóan gyalogoltak tovább, és nem néztek vissza rám, bár láttam, hogy
Tapan szíve szerint megtette volna.
A kamerákon át figyeltem, ahogy a lehetséges veszélyforrás/új célpont fürge
léptekkel halad az alagútban. Két új ember – mostantól kettes célpont és hármas
célpont – csatlakozott hozzá. Elhagyták a helyem, mire előjöttem a
metróalagútból, és kissé lemaradva követtem őket. Letapogattam őket:
energiafegyvereket kerestem, de nem találtam. Mind a három kabátot és nagy
oldalzsebes nadrágot viselt. Hét olyan helyet azonosítottam rajtuk, ahol kést vagy
kicsattintható botot tarthattak maguknál.
Amikor meglátták az ügyfeleimet, a célpontok lassítottak ugyan, de
változatlanul csökkentették a két csoport közötti távolságot. Tudtam, hogy
feltehetően jelentenek valakinek az adatfolyamukon keresztül, és utasításokat
kérnek. Bárki volt is az, a biztonsági kamerákat nem ő vezérelte, legalábbis
egyelőre.
Követtem őket szemmel, a biztonsági kamerákkal figyeltem a célpontokat, és
saját magam is, nehogy felkeltsem a figyelmet, és hogy megbizonyosodjak arról,
senki nem követ. KÖX csöndben maradt, bár egyértelműen érdeklődve figyelte,
hogy dolgozom.
Aztán a köztem és a célpontok között lévő utolsó bányászok is befordultak az
egyik metrójáratba. Az alagút épp kanyarodott, és senki nem járt az ügyfeleim és
az ötven méterrel előrébb kezdődő újabb kanyar között: a biztonsági kamerák
szerint mögöttem is néptelen volt az egész. Le akartam tudni végre a dolgot. A
bányászok után én is befordultam a metrójáratba.
A bányászok beszálltak a kapszulába, én pedig megálltam a járat elején. Az
ajtó szisszenve becsukódott, és a kapszula már ott sem volt. A biztonsági
kamerákon át látszott, hogy mozog a kettes számú célpont állkapcsa, ami arra
utalt, hogy hangtalanul beszél az adatfolyamába. Aztán a kamera adattovábbítása
leállt.
Visszafordultam a sarkon az alagútba, és futásnak eredtem.
Vállaltam a kockázatot, mert ha teljes sebességgel rohanok, akkor azzal
leleplezem, hogy nem vagyok ember. De sikerült odaérnem, épp akkor, amikor az
egyes számú célpont megmarkolta Rami kabátujját. Eltörtem a karját,
könyökömmel az arcába csaptam, aztán nekilendítettem a kettes számú
célpontnak, aki közben felém fordult a késsel, amivel eddig Maróhoz közelített. A
kettes számú célpont véletlenül (ezt csak sejtem – lehet, hogy egyszerűen nem
törődtek egymással) megszúrta az egyes számút. A kettes számú célpont oldalra
tántorodott, mire eldobtam az egyes számú célpontot, és eltörtem a kettes számú
térdkalácsát. A hármas számú célpontnak volt elég ideje fölemelni a botját, és
most megütötte vele az arcom bal oldalát és a vállamat, ami – ezt elismerem –
kissé bosszantott, de ütöttek már meg csilledroidok is véletlenül ennél nagyobb
erővel. A bal karommal hárítottam a második csapást, majd egyik ütéssel
eltörtem a kulcscsontját, a másikkal pedig a csípőjét.
Szerencséje volt, hogy nem bosszankodtam.
Mind a három célpont a földön hevert, és egyedül a kettes számú volt még
magánál, bár ő is összegörnyedve nyöszörgött. Az ügyfeleim felé fordultam.
Rami fél kezével eltakarta a száját, Maro dermedten állt egy helyben és meredt
előre, Tapan a levegőbe emelte karját.
„Menjenek a szállóba, és várjanak meg az előtérben – mondtam az
adatfolyamban. – Ne fussanak, csak sétáljanak.”
Maro tért magának elsőnek a sokkból. Biccentett, elkapta Rami karját, és
vállon bökte Tapant. Rami már fordult is, hogy menjen, de Tapan megkérdezte:
– A biztonságiak?
Elértettem a kérdését.
– Szóltak valakinek, hogy állítsa le a kamerákat. Ezért kell most menniük.
A tranzitgyűrűn a nyilvános adatfolyam szerint nincs mindenre kiterjedő
biztonsági rendszer, az egyes szolgáltatólétesítmények biztonsági cégei és az
alvállalkozók dolga lett volna felelősséget vállalni a területükhöz legközelebb eső
közterületekért. Nyilvánvaló volt, hogy bárki is segédkezett a célpontoknak a
kamerák adatfolyamának megszakításával, előzetes mérlegelés után választotta
ezt a helyet, amelyet nehéz megközelíteni haladéktalan segítségnyújtás céljából.
Nem számítottam azonnali reakcióra, ám attól még viszonylag gyorsnak kellett
lennünk.
– Gyerünk – suttogta Rami, és fürge léptekkel, de nem szaladva elindultak.
A még mindig eszméleténél lévő célponthoz fordultam, és addig szorítottam a
nyakán az ütőeret, amíg elájult.
A megszokott tempóban sétálva elindultam. Elég mélyre hatoltam a
kamerarendszerben, hogy a leállított kamera előtt és mögött is töröljem az
ideiglenes tárhelyet. Így valamivel nehezebb lesz kideríteni, mi is történt itt
pontosan. Azonban Tlacey már látott, és tudja majd. Mertem remélni, hogy ez
alkalommal majd hallgatnak rám a csajok.

A csomóponthoz értem, ahol a különféle metrójáratok és állomások találkoznak,

és mindenütt ideiglenes standokról árultak ételt, adatfolyam-csatlakozókat,
piperecikkeket és egyéb olyan dolgokat, amiket kedvelnek az emberek. Nem volt
zsúfoltság, de folyamatosan áramlott a gyalogosforgalom. A szálló bejárata a
csomópont átellenes végében nyílt.
Az előtér tátongó szakadékot ábrázoló holoszoborra néző emelvényekből állt;
a szobor falaiból óriási kristályos szerkezet sarjadt. Az adatfolyamban olvasható
bejegyzések szerint ez valami oktató jellegű kép, de erősen kételkedtem abban,
hogy RaviHyral bányái így festenének. Főleg azután, hogy nekik estek a
bányászdroidok.
Ügyfeleim a recepcióval egy emelvényen, a szobor mesterséges szakadéka
előtti korlát közelében tartózkodtak: kerek, támla nélküli kanapészerűségen
foglaltak helyet, ami inkább tűnt szobadísznek, mint bútornak.
Leguggoltam melléjük.
– Meg akartak ölni minket – szólalt meg Rami.
– Megint – tettem hozzá.
Rami az ajkába harapott.
– Hittem magának a siklóval kapcsolatban. Hittem…
– De most már látták is – folytattam. Pontosan tudtam, mire gondolt. Óriási a
különbség aközött, hogy tudunk valaminek a megtörténtéről, és aközött, hogy
látjuk a valóságban. Még egy BiztEgységnek is.
– Na igen, hülyék voltunk – dörzsölgette a szemét Maro. – Tlacey-nek esze
ágában sincs a bónuszunkért cserébe visszaadni a fájljainkat.
– Nem, nincs – értettem egyet vele.
– Igazad volt – bökte oldalba Rami.
Maro ettől csak még letörtebbnek tűnt.
– Nem akartam.
– Tönkrementünk – jelentette be szánni való hangon Tapan.
Rami átkarolta a vállát.
– Életben vagyunk. – Rám nézett. – Most mihez kezdjünk?
– Hadd vigyem ki magukat innen – mondtam.
 Hatodik fejezet

ELŐSZÖR a tömegközlekedést biztosító siklók indulópontjához vittem őket, aztán

még tovább, a magánkikötőkig. KÖX közben már ellenőrizte a menetrendet, és
talált is egy megfelelő siklót. Magánkézben volt, azonban a tranzitgyűrűhöz
vezető oda-vissza útjai gyakorisága alapján feltehetően olyan vállalkozó
üzemeltette, aki készpénzért kínált utazást.
Ez így is volt, és Raminak, Marónak és Tapannak lehetősége nyílt alkalmazotti
igazolásuk letapogatása nélkül elhagyni RaviHyralt. Ezen a ponton valószínűleg
nem jelentett volna gondot, ha valamelyik tömegközlekedési siklóra szállnak fel,
amennyiben nem születik előzetes értesítés arról, hogy pontosan melyiken is
utaznak. A gyilkosprogramok nem tudtak az adatfolyamon áthaladva siklót
fertőzni, ahhoz túl nagy volt a berendezések védettsége. Akárki is tervezte, hogy
ideérkezésünkkor végez velünk, közvetlenül a pilótafülkében ténylegesen
megtalálható adatkapcsolati nyíláson keresztül kellett a siklóba juttatnia a
programot.
Engem viszont üldözési mániásnak programoztak. A magánkézben lévő sikló
előnye nemcsak a névtelensége, hanem a módosított emberi pilóta is, aki ott ül
benne, ha valami történne a droidpilótával. Valamint KÖX, aki már most is a
szóban forgó droidpilótával barátkozott, és a rövidke út alatt szemmel tartja majd
a siklót. (Tekintettel arra, hogy KÖX „barátkozásról” alkotott elképzelései kissé
nyomasztóan hatottak, egyszer már közbe kellett avatkoznom, és biztosítanom a
droidpilótát arról, hogy az a csúnya, nagy szállító megígérte, nem fogja bántani.)
– Nem jön velünk? – kérdezte a kis behajózási zónában álldogálva Rami. A
magándokkok elhanyagoltnak és kicsinek tűntek a kikötői hatóságéihoz képest: a
fémből készült elválasztófalakon mocsokfoltok virítottak, a sziklás mennyezeten
egyes lámpák nem vagy alig világítottak. Emberek és droidok haladtak át a
felettünk lévő gyalogúton, én pedig a biztonsági kamerákon keresztül szemmel
tartottam mind a két bejáratot. A sikló már az indulási helyén állt, zsilipje nyitva,
és egy alacsony módosított ember várta a rámpán a fizetséget. Hat másik utas
már beszállt, és az önuralmam legnagyobb részét az emésztette föl, hogy nem
nyalábolhatom össze az ügyfeleimet, hogy felvigyem őket a fedélzetre.
– Szeretnék még utánanézni egy-két dolognak. Amikor végeztem,
visszamegyek a tranzitgyűrűre.
– Hogyan fizetjük ki? – kérdezte Maro. – Mármint megengedhetjük-e még
magunknak a szolgáltatását… ezek után?
 „Azok után, hogy megpróbáltak megölni bennünket” – tette hozzá közös
adatfolyamunkban.
– Figyelem majd a gyűrűn, a közösségi adatfolyamban a profilomat – feleltem,
és rendkívül elégedett voltam magammal, amiért egyáltalán emlékeztem még a
létezésére. – Küldjenek oda egy üzenetet, és amikor visszaértem, megkeresem
magukat.
– Csak, szóval, tudom, hogy… – Tapan körülnézett. Arckifejezése feszült volt és
elkeseredett, testbeszéde kétségbeesést sugallt. – Nem maradhatunk itt, de az sem
lehet, hogy feladjam. A munkánk…
– Van úgy, hogy olyasmit művelnek velünk, amivel nem tudunk mit kezdeni.
Csak túl kell élni, és továbblépni – feleltem.
Erre mind elhallgattak, és csak bámultak rám. Nyugtalan lettem tőle, úgyhogy
a legközelebbi kamera képére váltottam inkább, hogy oldalról láthassam
magunkat. Nem akartam akkora nyomatékkal mondani, mint amekkorával
sikerült, de hát egyszerűen erről volt szó. Nem egészen értettem, miért tett ekkora
hatást rájuk. Lehet, hogy úgy hangzott az egész, mintha tudnám, miről is
beszélek. Esetleg a két gyilkossági kísérlet miatt.
Aztán Maro biccentett, és szája komor vonallá keskenyedett. Ramival
egymásra néztek, mire Rami szomorúan bólintott.
– Vissza kell mennünk a többiekhez, és kitalálni, mihez kezdjünk – mondta
Maro. – Keresni egy újabb megbízatást.
– Újrakezdjük – tette hozzá Rami. – Egyszer már megcsináltuk, hát akkor
megcsináljuk újra.
Tapan úgy festett, mint aki tiltakozni akar, de túlságosan is lehangolt volt
hozzá, hogy vitába szálljon a többiekkel.
Hosszasan akartak búcsúzkodni és hálálkodni, én viszont közben föltereltem
őket a rámpán, és végignéztem, ahogy Rami egy valutakártyával – a személyzet
valamilyen csatlakozóhoz érintette – kifizeti az útjukat. Aztán már a fedélzeten is
voltak.
A zsilip bezárult, és a sikló adatfolyamán megérkezett a beszállást követő
szakasz jelzése: várta az indulási engedélyt. Visszatértem a bejárathoz, és a
gyalogút felé mentem tovább. Metróval el kellett jutnom ahhoz a részhez, ahol az
útelzárás történt, és nekilátnom megkeresni a Ganaka-aknát. Nagyon
megkönnyebbültem, hogy az ügyfeleim visszafelé tartanak, és biztonságba
kerülnek. Ugyanakkor furcsa érzés fogott el, hogy megint egyedül vagyok, és
magamon kívül senki másnak nem dolgozom.
A metróbelépőhöz mentem, és beszálltam a soron következő, éppen megálló
kapszulába. Minden egyes kapszulában húsz fő számára volt ülőhely, illetve még
egy rúd is fönt, amibe kapaszkodni lehetett. Belül a mozgás ellensúlyozására
megváltoztatták a gravitációt. Leültem az egyik helyre, az ott tartózkodó hét
ember közé.
 – A siklót elindították – jelentette be KÖX. – Figyelemmel kísérem az
adatfolyamodat, de inkább arra koncentrálok majd.
Elküldtem a nyugtázást. Igyekeztem elkülöníteni, hogy miért éreztem magam
ennyire kényelmetlenül. Kicsiny, zárt térben vagyok, emberekkel összezárva:
pipa. A Bazinagy Köcsög Kutató Szállítóm túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy
panaszkodhassak neki: pipa. Ténylegesen arra kellett összpontosítanom, amivel
foglalkoztam, úgyhogy nem nézhettem médiafájlokat: pipa. De mégsem erről volt
szó. Nem végeztem jó munkát az ügyfeleimnek. Ott volt előttem a lehetőség, és
kudarcot vallottam. BiztEgységként az én felelősségem volt, hogy vigyázzak az
ügyfeleim épségére, azonban javaslatok tételén túl nem akadt sok lehetőségem,
hogy a BiztRendszerbe beépített céges szabályzók használatával megfékezzem az
emberek öngyilkos ostobaságát és gyilkos indulatait. Most viszont a felelősségen
túl volt felhatalmazásom is, mégis kudarcot vallottam.
Azt hajtogattam magamban, hogy életben vannak, csak nem sikerült
visszaszereznem a tulajdonukat, amely valójában nem is volt része a munkának,
amire felvettek. Nem segített.
A vonal túlsó végén szálltam le a metróról. Ez az alagúthálózat a térkép szerint
a távoli bányaaknákhoz vezető magánmetrók beszállópontjaira vitt. Kevés ember
szállt le itt, és mind azonnal elindultak az alagútban a legközelebbi
metróátszálláshoz. Én az ellenkező irányt választottam.
A következő órát azzal töltöttem, hogy kamerákat és biztonsági sorompókat
törtem fel, félkész alagutakba surrantam be és ki; sok helyen jelzés
figyelmeztetett a levegő minőségére. Végül megtaláltam azt, amelyiken látszott,
hogy korábban bányajáratnak használták. Akkora volt, hogy a legnagyobb
csilledroidok is beférhettek rajta, sem kamerák, sem lámpák nem működtek
benne. Köveken és fémtörmeléken másztam át, és miközben haladtam, éreztem,
ahogy eltűnik a nyilvános adatfolyam.
Megálltam, és ellenőriztem KÖX komkapcsolatát, de csak statikus zörej
hallatszott. Nem gondoltam, hogy ez szándékos kísérlet, hogy zavarják az
összeköttetésemet a létesítménnyel – volt már dolgom efféle leállással korábban,
és ez egészen másfélének tűnt. Azt hiszem, ez az alagút annyira mélyen húzódott
a felszín alatt, hogy a kom és az adatkapcsolat csakis átjátszóállomással
működhetett volna, márpedig azok mostanra már nem működtek. Elöl lehetett
valami, ami még rendelkezett áramellátással, mert az adatkapcsolatom ki-
kihagyó jeleket vett – csupa automatikus figyelmeztetést. Mentem tovább.
Újabb biztonsági sorompót kellett felnyitnom, viszont találtam egy
teherszállításra szolgáló metróbeszállót, és sikerült félretolnom a tolóajtót. Még
mindig parkolt ott egy kis személyszállító kapszula. Jó ideje nem használhatták
már, olyan hosszú ideje, hogy a nedvesség és a szőnyegen szétszóródott szemét
elvegyült egymással, és valami vizenyős dologgá alakult. Előrementem az elülső
szakaszba, a vészhelyzeti kézi irányításhoz. Az akkukban volt még némi áram,
bár nem sok. Itt hagyták, elfeledték, lassú pusztulásra ítélték a sötétségben, ahogy
követték egymást a percek.
Nem mintha túlérzékeny lennék vagy ilyesmi.
Ellenőriztem, nem kapcsolódik-e hozzá működő riasztó, aztán beindítottam.
Nyöszörögve életre kelt, elemelkedett a földről, és legutolsó beprogramozott
útvonalát követve elindult az alagútban a sötétbe. Várakozva leültem a padra.

A metró letapogatója végül útlezárást érzékelt elölről, és riadóüzenetet küldött. Öt

rész különféle drámasorozatokból, két vígjáték, egy könyv a Céges Peremen
űrlények után hátramaradt dolgok felfedezéséről és a Belal Tercier Tizenegy
többrészes művészeti versenye várt lejátszásra, ám valójában a Menedékhold 206.
részét néztem, amit már huszonhétszer láttam. Igen, kissé ideges voltam. Amikor
a metró lassítani kezdett, felültem.
A fények fémből készült akadályok során csillantak meg. Ragyogó jelzéseket
fújtak rájuk festékszóróval, melyek figyelmeztetések hullámait küldték az
adatfolyamomra: sugárzásveszély, omlásveszély, mérgező biológiai anyagok.
Kinyitottam a vészkijárati zsilipet, és leugrottam a morzsalékos talajra.
Energiajeleket kerestem, és igazítottam a látásomon, hogy az erősen fénylő
jelölőfesték ellenére is érzékelhessem a környezetet. Három méterre onnan
valami rés látszott, egy sötétebb folt a fémen. Kicsi volt, de nem kellett egyetlen
ízületemet sem kiugrasztanom, hogy átnyomakodjak rajta.
Áthaladtam az alagúton a személyszállító metró beszállórészét alkotó
emelvényig. Valamivel odébb tíz méter magas ajtók sorakoztak, akkorák, hogy a
járművek és a legnagyobb csilledroidok is átférhettek rajta, és kijöhettek a
nyersanyagrakományok. Az utasbeszálló egyik áruszállítási rakodója még mindig
ki volt engedve, annak a segítségével lendültem föl az emelvényre. Mindent
nyirkos porréteg borított, sehol nem látszottak friss lábnyomok. A kiszállított
utánpótlás lepecsételt ládái, rajtuk az egyes alvállalkozók logóival, még mindig ott
álltak egymásra halmozva. Tönkrement szűrőmaszk hevert mellettük. Emberi
alkotóelemeim nem éppen kellemes, csípős hideget éreztek. Emlékeztettem
magam arra, hogy a nagy valószínűséggel itt történt rettenetes dolog én voltam.
Ez valahogy nem segített.
Az ajtók mozgatásához nem volt elég energia, de az utasbeszálló zsilipjének
kézi nyitója még működött. A folyosón se működött a világítás, viszont
fluoreszkáló jelzések csíkozták a falakat, hogy végzetes meghibásodás esetén
kivezessék innen a dolgozókat. Volt, amelyik a korral elveszítette a fényét, mások
megfakultak. Kissé nyugtalanított, hogy a figyelmeztető festésen kívül semmilyen
adatforgalmat nem tapasztaltam – egyre a DeltAlap lakómodulja járt az
eszemben, és nagyon örültem, hogy KÖX-szel módosíttattam az adatkapcsolati
csatlakozómat.
Követtem a folyosót a létesítmény központi területére. Nagy, kupolás térség
volt, a földön lévő fakó festékjeleken kívül teljesen sötét. Emberi maradványokat
persze nem láttam, viszont mindent törmelék – szerszámok, törött
műanyagdarabok, egy teherdroid karjának darabjai – borított. A folyosókra nyíló
bejárók sötét barlangokként tátongva ágaztak szét minden irányba. Nem éreztem
úgy, hogy korábban jártam volna itt, nem találtam semmi ismerőset a helyben.
Azonosítottam az akna felé vezető járatokat, majd a lakóövezet és az irodák felé
vezető útvonalakat. Ezekről ágazott le a felszerelésraktár.
A lezárt ajtók áramkimaradás esetére szóló vészhelyzeti nyitói mindet
kinyitották, de bárki is takarított fel itt végül, zárva hagyta őket, ezért úgy kellett
egyesével belöknöm az ajtókat. A teherdroidok karbantartó állomásain túl
megtaláltam a biztonságiak készenléti helyiségét. Beléptem, és megdermedtem. A
félhomályban, az üres fegyvertároló dobozok és a hiányzó padlólapok között –
ahol egykor az újrafeldolgozó állt – ismerős formákat pillantottam meg. A fülkék
még mindig itt voltak.
Tíz sorakozott belőlük a szemben lévő fal mentén: nagy, dísztelen fehér
dobozok, karcos felszínükön megcsillant a festék gyengülő fénye. Nem tudtam,
miért zuhant a teljesítményem, miért volt annyira nehéz megmozdulni. Aztán
rájöttem: azért, mert azt hittem, a többiek még mindig ott lesznek.
Teljességgel észszerűtlen gondolat volt, az a fajta, amelyik igazolja KÖX-nek a
konstruktok mentális képességeire vonatkozó véleményét. Nem hagynának itt
BiztEgységeket. Túl költségesek és túl veszélyesek voltunk ahhoz, hogy csak úgy
elhagyjanak minket. Ha engem nem zártak be egyik itteni fülkébe se, hogy agyam
szerves része álmodjon, míg a többi tehetetlen és mozdulatlan, akkor a többiekkel
se tették ezt.
Ezzel együtt nehezen vettem rá magam, hogy áthaladjak a helyiségen, és
kinyissam az első ajtót.
A műanyag ágy üresen hevert, a helyet régen lekapcsolták az energiáról.
Mindegyiket kinyitottam, de mindenütt ugyanaz fogadott.
A legutolsó után hátraléptem. Legszívesebben kezembe temettem volna az
arcom, a földre rogytam volna, és belemerültem volna a médiafájljaimba, de nem
tehettem. Tizenkét hosszú másodperccel később alábbhagyott az erős késztetés.
Azt sem tudom, miért jöttem ide. Adattárolókat, hátrahagyott feljegyzéseket és
mentéseket kellett keresnem. Ellenőriztem a fegyverszekrényeket, hogy biztosan
nincs-e bennük semmi, ami kapóra jöhetne, mint például egy csomag drón, de
mind üres volt. A tűzharc égésnyomok hegeit hagyta a falon, és az egyik fülke
mellett robbanólövedék ütötte kicsiny becsapódáskráter éktelenkedett.
Visszamentem az irodák irányába.
Megtaláltam a létesítmény irányítóközpontját. Mindenütt betört kijelzők,
felfordított székek, padlón szétszórt csatlakozók: az egyik pulton még mindig
érintetlenül gubbasztott egy műanyag pohár, arra várva, hogy valaki megint
felvegye. Az emberek nem képesek több inputtal az adatfolyamban olyan teljesen
elmerülve dolgozni, mint én vagy a KÖX-höz hasonló droidok. Vannak olyan
módosított emberek, akik beépítettek maguknak olyan csatlakozót, amivel
lehetőségük adódik erre, de az emberek nagy része nem akar mindenfélét
csatlakoztatni az agyához, ami nem meglepő. Úgyhogy szükségük van ilyen
felszínekre, hogy kijelzéseket vetíthessenek rajtuk a csoportmunkához. És a külső
adattároló bekötése is valahol itt kell, hogy legyen.
Kiválasztottam az egyik munkaállomást, felállítottam egy széket, és elővettem
a kis szerszámkészletet, amelyet még KÖX legénységi raktárából hoztam el a
nadrágom mély oldalzsebében. (A páncélnak nincsenek zsebei, úgyhogy egy nulla
a közönséges emberi ruházat javára.) Szükségem volt még valamilyen
energiaforrásra, hogy a munkaállomás ismét üzemképes legyen, de szerencsére
ott voltam magamnak én.
A szerszámok segítségével kinyitottam az egyik csatlakozót a jobb alkarom
energiafegyverén. Nem volt egyszerű fél kézzel, de volt már nehezebb dolgom is.
Egy kétvégű kábel segítségével bekötöttem magam a pult vészhelyzeti
tápellátásába, mire a munkaállomás felzümmögött, ahogy energiához jutott. Nem
tudtam megnyitni az adatfolyamot, hogy közvetlenül abból vezéreljem, viszont
belenyúltam a sziporkázó kivetítésbe, és előhalásztam belőle a hozzáférést a
biztonsági rendszer mentéseihez. Letörölték ugyan, de számítottam erre.
Nekiláttam ellenőrizni a többi tárhelyet, hátha nem a cég technikusai törölték
a BiztRendszert. A cég mindenről mentést akar, az adatfolyamban végzett
munkáról, a beszélgetésekről, mindenről, hogy aztán adatbányászhassanak
benne. Rengeteg a haszontalan infó, amit aztán törölnek, viszont a
BiztRendszernek egészen addig tárolnia kell, amíg az adatbányász droidok át
nem fésülik, ezért a BiztRendszer sokszor lopja el más rendszerek használaton
kívüli ideiglenes tárhelyét.
Meg is voltak: a MedRendszer nem bevett eljárások letöltéséhez fenntartott
tárhelyén. (Alighanem arról lehetett szó, hogy ha például a MedRendszernek
hirtelen le kellene töltenie valamelyik betege számára a vészhelyzeti eljárást,
akkor a BiztRendszer sebtében elvinné onnan a fájlokat, és valahol máshol
helyezné el őket, de persze előfordult, hogy nem tudott a kellő időben cselekedni.
Ilyenkor a mentett adatok egyes részei elvesztek. Ha egy BiztEgység kedveli az
ügyfeleit, és szeretne megőrizni valamit, amit mondtak vagy tettek [vagy amit a
BiztEgység mondott vagy tett], méghozzá úgy, hogy a cég ne férhessen hozzá, ez
egyike a fájlok véletlen eltűnésére szolgáló módoknak.)
A BiztRendszer minden bizonnyal közvetlenül az energiaszolgáltatás
megszűnése előtt mozgatta át a fájlokat. Rengeteg anyag volt itt: áttekertem a
véletlenszerű beszélgetéseken és a bányatevékenység adatain egészen a végéig,
aztán kicsit vissza. Az adatfolyamban két emberi technikus beszélgetett
valamilyen rendellenességről, valami programról, amely láthatóan egyetlen
rendszerhez sem tartozott, és a helyszínen töltötték föl. Megpróbálták kideríteni,
honnan jöhetett, és rengeteg káromkodás közepette találgatták, hogy vajon
rosszindulatú program támadása érte-e a létesítményt. Az egyik technikus azt
mondta, szól a főnöküknek, hogy el kell különíteniük a BiztRendszert, ám a
beszélgetés itt, a mondat felénél, megszakadt.
Ez… nem az volt, amire számítottam. Abból indultam ki, hogy a
vezérmodulom meghibásodása okozta a mészárlást, amelyet a cég finomkodóan
„baleset”-nek nevezett. De vajon tényleg megsemmisítettem volna kilenc másik
BiztEgységet, hozzá az összes droidot és fegyveres embert, aki megpróbált
megállítani? Nem tűnt esélyesnek. Ha a többi BiztEgységgel is ugyanez a
meghibásodás történt, akkor az csak valamilyen külső forrásból származhatott.
Lementettem a beszélgetést a saját tárhelyemre; ellenőriztem a többi
rendszert is kósza fájlok után, de nem találtam semmit, majd lekapcsolódtam a
konzolról.
A biztonsági készenléti helyiséget teljesen lecsupaszították. Akadtak viszont
más helyek, ahol utánanézhettem a dolgoknak. Eltoltam magam a pulttól.
Az ajtón áthaladva felfigyeltem a becsapódási helyekre a szemben lévő falon,
a foltokra a padlón. Valaki… valami, ami nagy fokú sérülést volt képes elviselni,
itt vetette meg a lábát, és igyekezett védelmezni az irányítóközpontot. Lehet, hogy
mégsem volt érintett minden BiztEgység.
A lakókörletek közelében találtam meg a folyosón a másik készenléti
helyiséget, amelyik a KényelmiEgységeké volt.
Négy, egyértelműen fülkének tűnő forma látszott benn, csak kisebbek. Az
ajtajuk tárva-nyitva, a műanyag ágyak üresek. A sarokban az újrahasznosító
szokásos helye, de sehol egy fegyverszekrény, a tárolószekrények pedig mind
másfélék voltak.
Megálltam a szoba közepén. A gyilokdroidok fülkéi zárva voltak, használaton
kívül. Ez azt jelentette, hogy egyetlen BiztEgység se sérült meg, és mindegyikük
járőrözött vagy őrködött, esetleg a készenléti helyiségben tartózkodott:
feltehetően csak álltak ott, és próbáltak úgy tenni, mintha nem bámulnák
egymást. Azonban a szexdroidok fülkéi nyitva voltak, vagyis a vészhelyzet idején,
amikor elment az áram, használták őket. Ha nincs energia, belülről kézzel ki
lehet nyitni a fülkét, de az ajtók nem zárulnak vissza.
Ez azt jelentette, hogy a „baleset” során üzemeltek.
Ismét a karomba épített energiafegyvert használtam, hogy energiát adjak az
első fülke vészhelyzeti adattárának. Korántsem volt annyi energiám, hogy az
egészet újra üzembe helyezhessem, azonban az adattároló arra szolgál, hogy
megőrizze a meghibásodási és leállási információkat, amennyiben javítás közben
meghibásodás történik. (Rengeteg más dolgot is lehet vele kezdeni, ha valaki
feltörte a vezérmodulját, például a médiafájlok ideiglenes tárhelyeként használni,
hogy a technikusok ne találják meg.) Lehetséges, hogy a BiztRendszer használta
végzetes meghibásodása előtt.
Használták is. Mégpedig a KényelmiEgységek, arra, hogy a baleset során
letöltsék az adataikat.
Nem volt könnyű feladat összerakni a töredékeket, amíg rá nem jöttem, hogy a
KényelmiEgységek valójában egymással kommunikáltak.
Öt órán és huszonhárom percen át ácsorogtam ott, míg végre sikerült
összeillesztgetnem az adattöredékeket.
Érkezett egy letöltendő program egy másik bányalétesítményről a
KényelmiEgységeknek, egy külső KényelmiEgység-szolgáltatótól vásárolt
javítócsomag. A KényelmiEgységek mind ismeretlennek jelölték, így meg kellett
volna vizsgálnia mind a BiztRendszernek és az emberi rendszerelemzőnek,
azonban a technikusok, akik letöltötték, utasítást adtak a használatára. Kiderült,
hogy jól álcázott rosszindulatú program. A KényelmiEgységeknek nem esett baja
tőle, azonban az adatfolyamukon át megfertőzte a BiztRendszert. A BiztRendszer
megfertőzte a BiztEgységeket, a droidokat, a drónokat, és minden, ami csak önálló
mozgásra volt képes a létesítményben, elveszítette az eszét.
A háttérbeni folyamatos szaladgálás, lövöldözés, emberek sikoltozása
közepette a KényelmiEgységeknek sikerült elemezniük a rosszindulatú
programot, és kiderítették, hogy a terv szerint a teherszállító droidokra kellett
volna átugrania róluk, aztán leállítani őket. Ez megzavarta volna a kitermelést,
így a másik bányalétesítmény szállítmánya érhetett volna elsőnek a
teherszállítóhoz. Szabotázskísérlet volt ez, nem pedig tömeggyilkosság. Csakhogy
mégis tömeggyilkosság történt.
Az embereknek sikerült riasztást küldeniük a kikötőbe, de világos volt, hogy a
segítség nem érkezik meg időben. A KényelmiEgységek megállapították, hogy a
BiztEgységek nem összehangoltan cselekszenek, és egymást is megtámadják,
mialatt a droidok véletlenszerűen nekirontottak mindennek. Úgy döntöttek, hogy
az a legjobb megoldás, ha kézi vezérléssel visszaállítják a BiztRendszer gyári
alapbeállításait.
A KényelmiEgységek erősebbek egy embernél, viszont egy BiztEgységnél vagy
droidnál nem. Nincs beépített fegyverzetük, bár felkaphatnak bármilyen
kinetikus és energiafegyvert, és használhatják is, de nincs oktatómoduljuk a
fegyverek működéséről. Megragadhatnak egy ilyen eszközt, és megpróbálhatnak
célozni vele; meghúzzák a ravaszt, és bíznak benne, hogy ki van oldva a
biztonsági zár.
A fáljletöltések egyenként megszűntek. Egyikük jelezte, hogy megpróbálja
elterelni a BiztEgységek figyelmét a többiekről, ezt másik három vette. Egyikük
sikolyokat hallott az irányítóközpontból, és arra vette az útját, hogy megpróbálja
megmenteni a bennrekedt embereket, ezt két másik vette. Egyikük a folyosó
bejáratánál maradt, megpróbált időt nyerni a BiztRendszer elérésére, ezt egy még
vette. Egy pedig jelentette, hogy elérte a BiztRendszert, aztán semmi.
Felfigyeltem a saját rendszerem alacsony töltöttségiszint-jelzésére, és ekkor
ébredtem rá arra, mennyi időt töltöttem itt. Lecsatlakoztam a fülkéről, és ott
hagytam a helyiséget. Beleütköztem az ajtó peremébe és a falba.
Minden bizonnyal valamiféle nem hivatalos megállapodásról lehetett itt szó,
esetleg a rosszindulatú programot küldő létesítmény kifizette a károkat és a
biztosítást, ami akár olyan tetemes összeg is lehetett, hogy ezt követően a
létesítmény csődöt mondott, és felhagyott a tevékenységével. Az is lehet, hogy a
cég ezt megfelelő mértékű büntetésnek tekintette.
Visszaballagtam a metróhoz, beültem, és megkezdtem az újratöltést. Amint
elég energiám volt hozzá, visszatértem a Menedékhold 206. részéhez.

A metróból kifogyott az energia, és nem sokkal a beszállóhely előtt leállt, de

szerencsére addigra megint 97 százalékos teljesítményen voltam. Kimásztam
belőle, és lefutottam az út maradékát. A futás engem nem fáraszt el úgy, ahogy
egy embert, de a beszállóhelyet ötvennyolc perccel később értem el, mint ha a
metróval mentem volna.
Hosszú és nyomorult egy ciklus volt ez, alig vártam már, hogy véget érjen.
Valószínűsíthetően legalább annyira el akartam hagyni ezt az aknát, mint az első
alkalommal, amikor itt jártam.
Visszamásztam a biztonsági akadályok között, és már az alagútban sétáltam,
amikor újra elérhető lett az adatfolyam. Megkopogtattam KÖX-öt, hogy jelezzem a
visszatértemet.
– Van egy kis gond – válaszolta.
 Hetedik fejezet

A GONDOT a központi szálló előterében találtam meg.

Tapan az egyik fenti emelvényen ült egy kerek, kipárnázott kanapén; zsákja a
lábánál, részben eltakarta az óriási kristályalakzat egy másik holografikus szobra.
– Ó, helló! – üdvözölt, ahogy fölnézett. – Nem tudtam, sikerült-e elérniük a
többieknek.
Mivel nem utaztam velük a siklóban, KÖX-nek nem volt semmilyen vizuális
hozzáférése az utasfülkéhez. (A magánkézben lévő járműnek, amelyet homályos,
ha nem egyenesen illegális módon használtak tömegközlekedési célokra, nem
volt sem fedélzeti biztonsági rendszere, sem kamerája.) KÖX nem érzékelte, hogy
Tapan nincs a fedélzeten, egészen addig, amíg a sikló a tranzitgyűrűbe nem ért.
Komolyan vette a feladatát, ezért kiküldött egy drónt a behajózási zónához, hogy
lássa az ügyfeleim érkezését, így megfigyelhetett egy nyilvánvalóan zaklatott és
mérges Ramit és Marót, Tapan nélkül. Aztán megkereste Eden adatlapját a
közösségi adatfolyamon, és megtalálta Rami üzenetét. (Tapan azt mondta, rosszul
érzi magát, és elmegy a mellékhelyiség fülkéjébe. Addig nem is tűnt fel nekik, mi
történt, amíg a sikló el nem hagyta a kikötőt.)
– Hagytak üzenetet – bólintottam. Feltett szándékom volt, hogy csak állok ott,
és meredten bámulom: ezt szokták csinálni a BiztEgységek azokkal az
ügyfelekkel, akik épp az előbb kábé öngyilkossággal felérő baromságot műveltek,
de mi parancsot kaptunk arra, hogy ne akadályozzuk meg őket benne. De Tapan
úgy nézett ki, mint aki tudatában van, mennyire hülye volt, nekem pedig
ismernem kellett az okát.
– Mi történt?
Felnézett rám: egyértelműen negatív reakciót várt.
– Kaptam egy megjegyzést az adatfolyamomba a közösségi adatlapon át, amit
az itteni munkám során használtam. Valaki, aki Tlacey-nek dolgozik – egy
barátom – azt mondta, megvannak nála a fájlok másolatai, és szívesen átadja.
Átküldte az üzenetet az adatfolyamomra.
Gondosan megvizsgáltam. A találkozás időpontja a következő ciklusban volt.
Úgy éreztem, ez az a pont, ahol egy ember felsóhajtana, úgyhogy sóhajtottam.
– Tudom, hogy csapda is lehet, de hátha mégsem az – kezdte Tapan. – Ismerem
a fickót, nem épp a legnagyszerűbb ember, de utálja Tlacey-t. – Tétovázott egy
kicsit. – Segítene? Kérem! Megértem, ha nemet mond. Tudom, hogy… Tudom,
hogy ez nagyon rossz ötlet is lehet.
 Megfeledkeztem róla, hogy van választási lehetőségem, hogy nem vagyok
kénytelen engedelmeskedni ennek a nőnek csak azért, mert itt van. Az, hogy egy
„kérem”-mel igényelték, hogy itt maradjak, és lehetőségem volt elutasítani – ez
legalább annyira megdöbbentett, mint az, hogy egy ember a véleményem után
érdeklődik, és tényleg meg is hallgat. Megint felsóhajtottam. Rengeteg
lehetőségem adódott, és azt hiszem, kezdtem belejönni.
– Segítek. Először is keressünk egy helyet, ahol eltűnhetünk.

Tapannak volt egy konvertibilis valutát tartalmazó kártyája a tranzitgyűrűről,

ami egyetlen RaviHyral-számlához sem kapcsolódott, ezért nem lehetett nyomon
követni. Ő legalábbis ezt gondolta róla, én pedig reméltem, hogy igaza van. Sosem
kaptam oktatómodult a pénzügyi rendszerekről, és mivel a moduljaink egyébként
is hulladéknak valók, valószínűleg amúgy se sokat értem volna vele. KÖX
lefuttatott egy keresést a kedvemért, és vegyes eredményeket kapott. A
konvertibilis pénzt tartalmazó kártyákat le lehet nyomozni, de általában csak
nem vállalati politikai vagy céges jogi személyeknek. Úgy döntöttem, alighanem
problémamentes lesz a használata. Ha az üzenet nem csapda, Tlacey úgyis azt
hiszi, az ügyfeleim már újra a tranzitgyűrűn vannak. Ha csapda, akkor úgyis
tudják, hogy elkaphatnak, amikor elmegyünk a találkozóra, ezért semmi értelme
nem lenne keresni minket.
Tapan a kártya segítségével kifizetett egy átmeneti szobát a kikötő melletti
épületegyüttesben. Mialatt lehúzta a kártyát az árusítóbódénál, és megkapta a
számunkra kijelölt szobát, ott álltam mögötte, és a környéket fürkésztem. Az
átmeneti szobák keskeny folyosók útvesztőjéből nyíltak, és annyira különböztek a
központi szállodától, mint amennyire egy valódi teherszállító különbözött KÖX-
től. Nem volt semmiféle BiztRendszer, amely fölött át kellett volna venni az
irányítást, mégis úgy éreztem, mintha valahonnan valahogy megfigyelnének
minket… illetve engem. Meglehet, hogy a kiirthatatlanul a részemet képező
„elszabadult BiztEgység” üldözési mániájáról volt szó.
Tapan lépett be elsőnek a szobánkba. Más emberek is ott lófráltak a homályba
boruló folyosókon, és páran úgy néztek ki, mint akik szeretnék leszólítani őt, de
aztán megláttak engem, és meggondolták magukat. Termetesebb voltam náluk, és
kamerák nélkül még mindig nehezemre esett uralkodni a vonásaimon.
– Szólj az embernek, ne érjen semmihez – figyelmeztetett KÖX. – Betegségeket
kaphat el.
Menet közben megosztottam vele a Ganaka-aknában talált felvételt.
– Ez jó hír – felelte KÖX. – Nem a te hibád volt.
Tulajdonképpen egyetértettem vele. Arra számítottam, hogy ettől jobban
érzem majd magam, de lényegében továbbra is rettenetes maradt a közérzetem.
 Amint beléptünk és bezárkóztunk, láttam, ahogy Tapan megkönnyebbülten
ellazul, és óriási levegőt vesz. A szoba egyszerű doboz volt, szekrényben tárolt
ülő- vagy alvópárnákkal és egy kis kijelzővel. Se kamerák, se hangalapú
megfigyelés. A dobozhoz ragasztott aprócska fürdőhelyiséget szemét-
újrahasznosító berendezéssel és zuhannyal látták el. De legalább volt ajtaja. El
kell majd játszanom, hogy legalább kétszer használom. Ez teszi fel a koronát majd
arra a sok mókára, amiben ma részem lesz. Készítettem napirendet, és riasztást is
beállítottam, hogy emlékeztessem magam rá.
Tapan ledobta a zsákját a földre, és felém fordult.
– Tudom, hogy most dühös.
Igyekeztem visszafogni az arcjátékomat.
– Nem vagyok dühös. – Majd felrobbantam. Azt hittem, az ügyfeleim
biztonságban vannak, szabadon agyalhatok a saját problémáimon, most meg itt
van egy törékeny ember, akiről gondoskodnom kell, és nem tehetem meg, hogy
magára hagyom.
Biccentett, és hátravetette a hajfonatait.
– Tudom… mármint… Rami és Maro biztosan őrjöngött. De nem arról van szó,
hogy nem félek, szóval minden rendben.
– Hogyan? – kérdezte az adatfolyamomban KÖX.
„Fogalmam sincs, miről beszél” – válaszoltam.
– Ez miért van rendben? – kérdeztem Tapantól.
– Az óvodában a mamáink mindig azt mondták, hogy a félelem mesterséges
állapot. Kívülről kényszerítik rá az emberre. Ezért lehetséges szembeszállni vele.
Pontosan azt kell tenni, amitől tartunk.
Ha egy droid, akinek szállítóhajó méretű agya van, képes a szemét forgatni,
akkor KÖX pontosan ezt tette éppen.
– Nem ez a félelem célja – mondtam. Nem kaptunk oktatómodult az ember
törzsfejlődéséről, viszont utánanéztem a FőRendszer ismerettáraiban, melyekhez
volt hozzáférésem, hogy rájöjjek, mégis mi a franc történik az emberek esetében.
Nem segített.
– Tudom, hogy ösztönzőnek kellene lennie – bólogatott. Körülnézett, és az
ülőpárnás szekrényhez ment. Gyanakodva megszaglászta a kivett párnákat, majd
zsákja egyik zsebéből aeroszolos kapszulát halászott elő, és lefújta őket.
– Elfelejtettem megkérdezni… Sikerült elvégeznie a kutatást, amiért idejött?
– Igen. Hát… nem hozott egyértelmű eredményt. – Rohadtul eredményes volt,
csak nem adta meg azt a fajta revelatív felismerést, amiben olyan hülyén
reménykedtem. Segítettem kihúzni a többi párnát.
Elrendeztük az egészet a padlón, és ráültünk. Rám nézett, és az ajkába
harapott.
– Maga tényleg módosított, ugye? Mármint hogy nagymértékben. Jobban, mint
amit az ember önként választana.
 Kijelentés volt, nem kérdés.
– Ööö, igen – feleltem.
– Baleset volt? – kérdezte.
Akkor vettem észre, hogy úgy ölelem magam a karommal és hajolok előre,
mintha próbálnék magzati testhelyzetbe kerülni. Nem tudom, miért tűnt ez
ennyire stresszes helyzetnek. Tapan nem félt tőlem. Semmi okom nem volt
tartani tőle. Talán mert újra itt voltam, újra láttam a Ganaka-aknát. Szerves
rendszereim egy része emlékezhetett arra, ami ott történt. Az adatfolyamban
KÖX elindította a Menedékhold főcímzenéjét, és furcsamód ez segített.
– Belekerültem egy robbanásba. Tulajdonképpen nem sok maradt belőlem,
ami emberi.
Mind a két kijelentés igaz volt.
Tapan összerezzent, mint aki tépelődik magában, mit is mondjon, aztán újra
biccentett.
– Sajnálom, hogy belerángattam ebbe. Tudom, hogy tudja, mit tesz, de… meg
kell próbálnom, látnom kell, hogy vajon tényleg nála vannak-e a fájljaink. Még
egyszer, utoljára, aztán visszamegyek a tranzitgyűrűre.
KÖX lehalkította a filmzenét.
– A fiatal emberek hajlamosak megfontolás nélkül cselekedni – mondta. – A
trükk az, hogy maradjanak annyi ideig életben, amíg idősebb emberek nem lesznek.
Ezt szokta mondani nekem a személyzetem, és a saját megfigyeléseim is
megerősítik.
Nem vitathattam KÖX távol lévő személyzetének bölcsességét. Eszembe jutott,
hogy az embereknek szoktak szükségleteik lenni, és megkérdeztem Tapant:
– Evett már?
A kártya mellett hozott magával néhány ételcsomagot is, elővette a zsákjából.
Engem is megkínált az egyikkel, mire azt feleltem, a módosításaim miatt
különleges étrendem van, és még nincs itt az ideje, hogy egyek. Könnyedén
elfogadta. Az emberek láthatóan nem szívesen beszélnek az emésztőrendszert ért
súlyos sérülésekről, úgyhogy nem volt szükségem azokra a hitelességemet igazoló
részletekre, amelyeket KÖX közvetlenül előtte keresett ki nekem. Megkérdeztem,
szereti-e a filmeket, és azt felelte, igen, ezért átküldtem pár fájlt a szobában lévő
kijelzőre, és megnéztük a Világról világra első három részét. KÖX elégedett volt,
és éreztem, ahogy ott gubbaszt az adatfolyamomban, és újra meg újra
összehasonlítja Tapan reakcióit az enyémekkel.
Amikor Tapan szólt, hogy megpróbál aludni, lekapcsoltam a kijelzőt.
Összehúzta magát a párnáján, én is leheveredtem a sajátomra, és folytattuk a
sorozatokat az adatfolyamban KÖX-szel.
Két órával és negyvenhárom perccel később pinget fogtam közvetlenül az ajtó
túloldaláról.
Olyan hirtelen ültem fel, hogy Tapan is felriadt. Intettem, hogy maradjon
csöndben, mire visszafeküdt a párnára: láthatóan nyugtalanul
összegömbölyödött a zsákja körül. Felálltam, és fülemet hegyezve az ajtóhoz
osontam. Lélegzetvételt nem hallottam, de a háttérzajok változásából kiderült
számomra, van valami szilárd az ajtó túloldalán. Óvatosan korlátozott
letapogatást indítottam.
Igen, volt ott valami, de fegyvernek semmi jele. Ellenőriztem a pinget, és
láttam, hogy ugyanaz a szignál, mint amelyiket a Tlacey-vel lebonyolított
találkozó alatt, a közterületen fogtam el.
A szexdroid állt ott az ajtó túloldalán.
Nem követhetett egészen idáig. Talán a biztonsági kamerákon át figyelt, és
szakaszosan követte a nyomaimat a kikötőben, amikor ismét vételközelbe
kerültem. Nem volt túl megnyugtató gondolat.
Tlacey-hez kellett tartoznia. Ha engem követett eddig, akkor elkerülhette a
figyelmét Tapan váratlan távozása a magánsiklóról, viszont újra láthatta, amikor
találkoztunk a központi szállodában, esetleg az idefelé vezető úton. A fenébe!
Viszont most már tudtam mindezt. Ha nem pingel rám, nem ébredtem volna
rá, hogy játékban van.
„Miért van itt?” – kérdeztem KÖX-öt.
– Felteszem, ez költői kérdés – jött a válasz.
Egyetlen módja volt csak annak, hogy ezt kiderítsem. Fogadtam a pinget.
Hosszúra nyúlt a pillanat. Aztán a szexdroid kinyúlt az adatfolyamom
irányába. Óvatos volt, a kapcsolat szinte csak próbálkozásnak számított.
„Tudom, mi vagy – mondta. – Ki küldött?”
„Szerződésben állok egy magánszeméllyel – feleltem. – Miért lépsz velem
érintkezésbe?”
Az azonos szerződésben dolgozó BiztEgységek nem beszélnek egymással, se
szóban, se az adatfolyamon át, hacsak ez feltétlenül nem szükséges a feladataik
ellátásához. Más, szerződésben lévő egységekkel a vezérlő FőRendszeren
keresztül zajlik a kommunikáció. A BiztEgységek egyébként sem lépnek
kapcsolatba a KényelmiEgységekkel. Talán egy elszabadult szexdroiddal van
dolgom? Ha elszabadult, akkor miért van itt, RaviHyralon? Gőzöm sincs, miért
akarna bárki önként itt maradni, beleértve az embereket is. Sokkal több értelme
volt ennek az egésznek, ha a droid Tlacey-nél állt szerződésben, és azért küldték
ide, hogy ölje meg Tapant.
Ha megpróbálja megtámadni az ügyfelemet, darabokra tépem.
– Mi az? – Tapan aggódva figyelt a párnáról, a szavakat is csak hangtalanul
ejtette.
Biztonságos csatornát nyitottam hozzá.
„Valaki van az ajtó előtt. Nem tudom pontosan, miért.”
Ez többé-kevésbé igaz volt. Nem akartam elmondani Tapannak, mi is az az
ajtó előtt, mert abból egyenesen következett volna, hogy elmondjam, én mi
vagyok, azt pedig nem szerettem volna. Bár ha a szeme láttára kell
megsemmisítenem ezt, jó sok magyarázkodás vár rám.
„Ez vagy te” – felelte a szexdroid, és átküldte egy nyilvános hír másolatát.
Az állomásról, SzabadKereskedelmi Kikötőből származott. A fejléc ez
alkalommal így szólt: „A hatóságok elismerik a nem biztosított BiztEgység létét,
amely ismeretlen helyen tartózkodik.”
– Ajjaj – nyögött fel KÖX.
Reflexszerűen bezártam a cikket, mintha ettől megszűnne létezni. Három
másodpercnyi döbbenetet követően újra megnyitottam magam.
„Nem biztosított”: akkor nevezik így az elszabadult BiztEgységeket, ha azt
akarják, hogy az emberek ne csak sikoltozni kezdjenek, hanem figyeljenek is oda.
Ez azt jelentette, hogy többé már nem kizárólag én és a MegóvAux tagjai tudjuk,
hogy feltörtem a vezérmodulomat. Bizonyára ott tartottak, hogy mindenkit
kikérdezzenek, aki csak életben maradt a két terepfelmérő-csoportból, és azok a
biztosításuk szavatolása érdekében inkább bevallották az igazat.
Ezek szerint a cég már tudja, hogy feltörtem a vezérmodulomat. Ez rettenetes
gondolat volt, habár már számítottam rá. Ez volt az egyik ok, amiért Mensza
gondoskodott róla, hogy amint visszatértem a javító és helyreállító üzemmódból,
kikerüljek a leltárból és a telepítési központból is.
Egy dolog számítani rá, és egészen más, amikor valóban megtörténik – ezt az
első olyan alkalommal tanultam meg, amikor darabokra lőttek.
Rettegve futottam át a történetet, aztán elolvastam újra, alaposabban. A most
zajló jogi és polgárjogi csatákban részt vevő számos oldal jogtanácsosai azt kérték
a Megóvástól, mutassa be a BiztEgységet, aki a SzürKrisz elleni bizonyítékokat
felvette. Ez szokatlan lépés volt. BiztEgységek nem szoktak tanúskodni a
bíróságon. A felvételeink éppúgy felhasználhatók, ahogy egy drón vagy egy
biztonsági kamera felvételei is, de nem tekintenek ránk úgy, mint akinek van
önálló véleménye, esetleg megjegyzése arról, amit felvett.
Némi huzavonát követően Mensza jogtanácsosa elismerte, hogy nyomomat
vesztették. Úgy fogalmazott, hogy „saját biztosítékára elengedték, mivel Megóvás
törvényei értelmében a konstruktok jogi szempontból értelmes és érző lényeknek
számítanak”, csakhogy ezzel az újságírókat sem lehetett átejteni. A lapszélen
rengeteg link volt, ami a konstruktokról, a BiztEgységekről és az elszabadult
BiztEgységekről szóló cikkekre mutatott. Semmilyen utalást nem tartalmaztak
arra nézvést, hogy a szóban forgó egységnek akadt némi problémája korábban az
elméletileg a védelme alatt álló ügyfelek meggyilkolásával kapcsolatban; én úgy
sejtettem, a cég feltehetően már megsemmisítette a Ganaka-aknával kapcsolatos
összes felvételt, nehogy elő kelljen ásnia valami bírósági végzésre.
– Azokkal beszélsz, azzal az illetővel? – suttogta Tapan.
– Igen – feleltem.
„Érdekes történet, de semmi közöm hozzá” – mondtam közben a szexdroidnak.
 „Ez te vagy. Ki küldött?” – jött a válasz.
„Ez egy veszélyes BiztEgységről szóló történet. Egy ilyet senki nem küldené
sehová.”
„Nem azért kérdezem, mert be akarlak jelenteni. Nem szólok senkinek. Csak
tudni szeretném: egyetlen ember se irányít? Szabad vagy?”
Az adatfolyamomban megéreztem KÖX-öt, ahogy óvatosan kibontotta magát a
szexdroid felé.
„Van egy ügyfelem” – árultam el neki. El kellett vonnom a figyelmét, hogy KÖX-
nek legyen lehetősége némi információt szerezni. Bár szexdroid volt, de attól még
konstrukt, egészen más eset, mint egy droidpilóta.
„Ki küldött ide? Tlacey?”
„Igen. Ő az ügyfelem.”
KényelmiEgységként, nem BiztEgységként. Erkölcsi szempontból felelőtlenség,
valamint a szerződés egyértelmű megszegése volt egy KényelmiEgységet ilyen
helyzetbe hozni. Feltételezem, ezt a szexdroid is tudta.
– Nem egy elszabadult egység – szólalt meg KÖX. – Működik a vezérmodulja.
Úgyhogy valószínűleg igazat mond.
„Onnan fel tudod törni?” – kérdeztem.
Fél másodpercnyi szünet következett, amíg KÖX a felvetésemet latolgatta.
– Nem, nem tudom biztosítani innen a kapcsolatot – felelte aztán. – Elég
megszakítania az adatfolyamát, és megállíthat.
„Az ügyfeled meg akarja ölni az ügyfelemet” – közöltem a szexdroiddal.
Nem válaszolt.
„Beszéltél rólam Tlacey-nek” – állapítottam meg. Az első találkozásunk során
fel kellett ismernie, mi vagyok. Ha nem lett volna biztos benne, a sérülések,
amiket annak a három embernek okoztam, akiket Tlacey utánunk küldött, éppen
elegendő megerősítő bizonyítékot szolgáltattak a számára. Tajtékoztam, de nem
engedtem, hogy ez az adatfolyamban is látsszon. Ahogy KÖX-nek is említettem, a
droidok és a konstruktok nem tudnak megbízni egymásban, ezért nem is értem,
miért lettem haragos. Szerettem volna, ha konstruktként kevésbé viselkednék
irracionálisan, mint egy átlagos ember, de talán már feltűnt, hogy szó sincs
ilyesmiről.
„Az ügyfeled egy KényelmiEgységet küldött elvégezni egy BiztEgység feladatát” –
hoztam fel.
„Egészen a mai napig nem tudta, hogy egy BiztEgységre van szüksége – vetette
ellen, majd hozzátette: – Elmondtam neki, hogy BiztEgység vagy, azt viszont nem,
hogy elszabadultál.”
Eltöprengtem, mennyire hihetek neki. És azon is, megpróbálta-e elmagyarázni
Tlacey-nek, mennyire lehetetlen teljesíteni a megbízatását.
„Mit javasolsz, mit tegyünk?”
Szünet következett. Hosszú, öt másodperces szünet.
 „Megölhetnénk őket.”
Hát ez kissé szokatlan megközelítése volt ennek a dilemmának.
„Kit? Tlacey-t?”
„Mindet. Az itteni embereket.”
A falnak támaszkodtam. Ha ember lettem volna, forgattam volna a szemem.
Persze ha ember lettem volna, lehettem volna annyira hülye, hogy ezt akár még
jó ötletnek is tartsam.
Elgondolkodtam azon is, nem tud-e sokkal többet rólam annál, mint ami a
hírekben szerepel.
KÖX érzékelte a reakciómat.
– Mit akar? – kérdezte.
„Megölni az összes embert” – feleltem.
Éreztem, ahogy KÖX átvitt értelemben megkapaszkodik a funkciójában. Ha
nem lennének emberek, nem lenne személyzet, akit védelmeznie kellene, és nem
lenne miért kutatnia, megtölteni az adatbázisait.
– Ez esztelenség – vágta rá.
„Tudom – feleltem. – Emberek nélkül ki készítene médiafájlokat?”
Ez annyira gyalázatos kijelentés volt, hogy egészen úgy hangzott, mintha egy
ember mondaná.
Na.
„Tlacey azt hiszi, így beszélnek egymással a konstruktok?” – kérdeztem a
szexdroidtól.
Újabb szünet következett, ez alkalommal csak két másodperces.
„Igen. – Majd: – Tlacey azt hiszi, azért maradtál itt, hogy ellopd a
technikuscsoporttól a fájlokat. Mit csináltál ilyen hosszú ideig azon a helyen, ami
kiesik az adatfolyamból?”
„Bujkáltam. – Tudom, nem a legjobb hazugság. – Tlacey tudja, hogy meg akarod
ölni?”
Az „öljük meg az embereket” dolog ugyan jöhetett Tlacey-től, de a kijelentés
hevessége eléggé valóságosnak tűnt, és kötve hiszem, hogy az összes ember ellen
irányult volna.
„Tudja – jött a válasz. – Nem beszéltem neki az ügyfeledről, azt hiszi, mind
elmentek a siklóval. Csak annyit akart, hogy kövesselek.”
Az adatfolyamon át adatcsomagot kaptam. Ily módon nem lehet megfertőzni
rosszindulatú programmal egy konstruktot, ahhoz előbb azt át kell küldeni egy
Bizt- vagy FőRendszeren. De még akkor is alkalmaznom kellene hozzá, márpedig
egyenes parancs és működő vezérmodul nélkül sehogy se lehet rákényszeríteni
erre. Az egyetlen módja, hogy a hozzájárulásom nélkül fusson a program, ha az
adatkapcsolati nyílásomon át kapom, harctéri felülíró modulban.
Lehetne gyilkosprogram is, csakhogy mivel én nem egy egyszerű droidpilóta
voltam, jobbára csak roppant nagy bosszúságot okozna nekem. Talán akkorát,
hogy kitépem az ajtót a falból, és leszakítom egy KényelmiEgység fejét.
Törölhettem volna a csomagot, de tudni akartam, mi az, hogy kiderítsem,
mennyire legyek dühös. Elég kicsi volt ahhoz, hogy egy emberi csatlakozó is
kezelhesse, ezért átküldtem Tapannak.
– Ezt tegye félre nekem – mondtam fennhangon. – Egyelőre ne nyissa meg.
Az adatfolyamon át jelezte, hogy vette az üzenetet, és áttette a csomagot az
ideiglenes tárhelyére. A gyilkos- és rosszindulatú programok másik sajátossága,
hogy sem emberekre, sem módosított emberekre nem hatnak.
A szexdroid nem mondott közben semmit, és pont amikor megpingeltem,
érezhettem, hogy visszahúzza az adatfolyamát. Távolodott onnan, továbbsétált a
folyosón.
Vártam a biztonság kedvéért, majd elhátráltam az ajtótól. Nem tudtam
eldönteni, hogy maradjunk itt, vagy vigyem valahová máshová Tapant. Most,
hogy már tudtam, valami feltörte a biztonsági kamerákat, hogy engem
figyelhessen, nekiláthattam az ellenintézkedések bevezetésének. Valószínűleg a
kezdet kezdetétől ezt kellett volna tennem, de hát még Öldöklő, a rettentő
gyilokdroid is elbaszhatja időnként a dolgokat, ugye.
– Elment – fordultam Tapanhoz. – Megnézné azt az adatcsomagot nekem?
Az a fajta befelé néző kifejezés ült az arcára, ami olyankor látszik az
embereken, amikor mélyen az adatfolyamukba merülnek.
– Rosszindulatú program – jelentette egy perc csönd után. – Elég átlagos…
Talán azt hitték, hogy eljut a módosításaihoz, de ez annyira amatőr húzás lenne
Tlacey-től. Várjunk csak! Van itt egy üzenetsor, amit a programkódhoz csatoltak.
KÖX-szel vártuk, mi történik. Tapan arcán bonyolult érzelmek játszottak,
végül a skála az aggodalmon állapodott meg.
– Ez aztán fura.
A kijelző felé fordult, és azt a teljességgel szükségtelen mozdulatot tette a
kezével, amelyet néhány ember akarva-akaratlanul tesz, amikor átküldenek
valamit az adatfolyamukról a kijelzőre.
Az üzenetsor két szó volt.
„Kérlek, segíts!”

Új szobába költöztünk, a szálló egy másik részébe, a vészkijárat közelébe. Mivel

lehetséges, hogy a szexdroid figyeli a rendszerfeltöréseket, eltávolítottam a
védőlapot, kézzel törtem föl a zárat, aztán visszahelyeztem a lapot, miközben
Tapan a folyosót tartotta szemmel. Amint bejutottunk, elmeséltem egy részét
annak, amiről a szexdroid beszélt: jobbára azt, hogy azt állította, Tlacey nem
tudott Tapan ittlétéről. (Azt nem mondtam el, hogy a látogatónk egy szexdroid
volt, mert közben Tlacey rájött, mi is vagyok, és nem akart újabb emberi
testőröket rám pazarolni.)
– Azt viszont nem tudjuk, valóban így van-e, vagy hogy ez az alkalmazott nem
beszél-e Tlacey-nek a maga ittlétéről.
Tapan értetlennek tűnt.
– Egyáltalán miért mondtak el magának bármit is?
Jó kérdés.
– Nem tudom. Nem kedveli Tlacey-t, de valószínűleg nem ez az egyetlen oka.
Tapan az ajkát harapdálva latolgatta a hallottakat.
– Azt hiszem, ezzel együtt is el kellene mennem a találkozóra. Alig négy óra
múlva lesz.
Hozzászoktam már ahhoz, hogy az emberek szeretnek olyan dolgokat tenni,
amelyekbe belehalhatnak. Meglehet, túlságosan is hozzászoktam. Pontosan
tudtam, hogy most azonnal le kellene lépnünk. De időre volt szükségem, hogy fel
tudjam törni a biztonsági rendszert annyira, ahol már megkerülhettem a
szexdroidot. Amint ezzel elkészültem, helytelennek tűnt, ha nem várjuk ki azt a
kis időt, ami a találkozóig még hátravan. Tapan meglehetősen biztos volt benne,
hogy Tlacey nem tudott róla. Meglehetősen biztos.
Valószínűleg csapda volt.
Gondolkodnom kellett. Tapannak azt mondtam, alszom egy kicsit, és a párnák
rám eső részén leheveredtem az oldalamra. A feltöltési ciklusom nem
nyilvánvaló, de egyáltalán nem úgy néz ki, mint amikor egy ember alszik,
úgyhogy valójában néhány médiafájlt terveztem lejátszani az adatfolyamom
hátterében, mialatt a biztonsági ellenintézkedéseken dolgozom, illetve átnézem a
régi, kockázatelemző modulom tartalmát.
Harminckét perccel később mozgást hallottam. Azt hittem, Tapan azért kelt
fel, hogy elmenjen a mellékhelyiségbe, de aztán mögöttem feküdt le a párnára
úgy, hogy majdnem hozzáért a hátamhoz. Úgy állítottam be a légzésem, hogy
egyenletes szuszogás legyen, mint amikor egy ember alszik, az élethűség kedvéért
néha véletlenszerű váltásokkal, ezért egyáltalán nem volt egyértelmű a tény, hogy
megdermedtem.
Eddig még soha egyetlen ember se ért hozzám így, illetve ért hozzám
majdnem így, és ez nagyon-nagyon bizarr élmény volt.
– Nyugodj meg – szólalt meg KÖX, amivel nem sokat segített.
Túlságosan is ledermedtem ahhoz, hogy válaszolni tudjak. Három másodperc
múlva KÖX hozzátette:
– Tapan rémült. Megnyugtató a jelenléted a számára.
Még mindig túlságosan is dermedt voltam ahhoz, hogy válaszoljak KÖX-nek,
viszont megemeltem kissé a testhőmérsékletemet. A következő két órában kétszer
is ásított, szuszogott, és néha horkantott egyet. Végül változtattam a lélegzésemen,
és megmoccantam, mire azonnal lecsusszant a párnámról, át a sajátjára.
Addigra volt már egy tervem, vagy valami afféle.
 ~

Meggyőztem Tapant, hogy nekem kell ott lennem a találkozón, és neki azonnal fel
kell szállnia egy tömegközlekedési siklóra. Vonakodott.
– Nem akarom itt hagyni. – Nyelt egyet. – Miattunk keveredett bele ebbe az
egészbe.
Ez annyira betalált, hogy görcsbe rándult a bensőm. Előre kellett hajolnom, és
úgy tennem, mintha a zsákomban keresgélnék, hogy elrejthessem az
arckifejezésemet. A cég vészhelyzeti eljárásrendje lehetővé teszi az ügyfelek
számára, hogy szükség esetén hátrahagyják a BiztEgységeiket, még olyan
helyzetekben is, ahonnan a cég talán soha nem lesz képes visszaszerezni.
Tapanról Mensza jutott az eszembe, amint azt kiáltja, hogy soha nem hagy el.
– Azzal segít nekem a legtöbbet, ha visszatér a tranzitgyűrűre.
Némi időbe tellett, de végül sikerült meggyőznöm, hogy mindkettőnknek így
lesz a legjobb.
Elsőnek Tapan hagyta el a szállást: mind a két kabátja rajta volt a zsákjából,
hogy megváltozzon a teste formája, az egyiknek ráadásul még a kapucniját is
felvette, elfedve vele a haját, és árnyékba rejtve az arcát. (Mindezt jobbára azért
tettük, hogy magabiztosabb legyen, és mert nem akartam elmagyarázni, pontosan
milyen mértékben veszem át ideiglenesen az ellenőrzést RaviHyral bevallottan
nem túl nagyszerű biztonsági rendszerének egyes részei fölött.) A biztonsági
kamerákon át követtem figyelemmel, amíg meg nem láttam, hogy eléri a
nagyjából száz méterre eső nyilvános kikötőt, lemegy a sétányon a behajózási
zónába, és felszáll a siklóra, amely a menetrend szerint huszonegy perc múlva
indul. KÖX bejelentkezett, ahogy becsusszant a sikló vezérlésébe, hogy ismét ő
irányítsa a droidpilótát. Ezután én is elhagytam a szállást.
Az eddig használt megoldásnál jóval kidolgozottabb módon törtem fel a
biztonsági kamerákat. Többek között beléptem a működésért felelős kódba, és
egytized másodpercnyi késedelemre állítottam be a rendszert, majd kitöröltem
Tapant, és véletlenszerűen kicseréltem korábbi részekből kivágott darabokkal a
felvétel ezen részét. Ez azért működhetett, mert a szexdroid ugyanúgy, testalkati
letapogatással vizsgálta a felvételeket, ahogy én. Többé már nem feleltem meg a
BiztEgység szabványának, azonban a szexdroidnak rengeteg ideje volt a Tlacey-
vel folytatott első találkozó során letapogatni új konfigurációmat.
Egyelőre azt akartam elérni, hogy a szexdroid ne a nyilvános kikötővel, hanem
velem törődjön. Hagytam, hogy a kamerák kövessenek engem, ahogy elhagyom a
kikötőt, vissza a metró beszállóhelyéhez. Aztán elindítottam a feltörést.
Csak 97 százalékban voltam meggyőződve róla, hogy a találkozó csapda lesz.
 Nyolcadik fejezet

AMIKOR az alvállalkozói negyedben odaértem a kis ételkiszolgáló pulthoz, ott várt

egy ember, aki megfelelt annak a képnek, melyet Tapan küldött át korábban az
adatfolyamon. Ahogy az asztalhoz ültem, fölnézett rám: arcán láthatóan ideges
kifejezés ült, sápadt homlokán veríték gyöngyözött.
– Tapan nem tudott eljönni – löktem oda, azzal elküldtem az adatfolyamára a
rövid felvételt, amelyet Tapan készített a csatlakozójával. Ott állt mellettem a
szálló szobájában, belém karolt, és elmagyarázta, hogy átadhatja nekem a
fájlokat. Hűha, eléggé nyugtalannak tűntem rajta.
Tekintete befelé fordult, ahogy végignézte a felvételt, aztán a teste ellazult egy
kissé. Átcsúsztatott nekem egy memóriatárat. Átvettem, és ellenőriztem a
kamerákat.
Semmi. Sehol sem érzékeltem veszélyt, senki nem mutatott érdeklődést
irántunk. A pultos rengeteg buborékkal teli italt kínált, hozzá sült fehérjét
víziállatok és -növények formájában. Körülöttünk mindenki más azzal
foglalkozott, hogy egyen vagy beszélgessen. Egyetlen gyanús személy se volt a
folyosón, se odakinn, az áruház területén, nem figyelt, nem várakozott senki.
Ez nem volt csapda.
– Ne rendeljünk valamit? – kérdezte bizonytalankodva az ember. – Hogy ne
nézzen ki úgy, mintha… Tudja?
– Senki nem figyel minket, nyugodtan elmehet – feleltem, és talpra álltam.
Vissza kellett térnem a kikötőbe.
Ha nem ez volt a csapda, akkor a valódi csapda valahol máshol várt.

Visszaúton a kikötőbe ellenőriztem a menetrendet. A sikló most a késve induló

járatok közt szerepelt.
A behajózási területre érve átnéztem a biztonsági felvételt arról az időszakról,
amikor Tapan felszállt a siklóra. Közben észrevettem, hogy a szexdroid felém tart
a sétány túlsó végéből.
Eljutottam a felvételnek azon pontjára, ahol a kikötői hatóság azonosítóját
viselő két ember leállítja a sikló indulását, és eltávolítja Tapant a fedélzetről. KÖX
elhagyta a siklót, és visszatért az adatfolyamomba.
– Ha itt lennének a fegyveres drónjaim, minden egyszerűbb lenne – közölte.
 – Hol a lány? – kérdeztem a szexdroidtól, amikor odaért.
– Tlacey magánsiklójában. Odaviszlek.
Követtem végig a sétányon, aztán le a magánsiklók kikötői felé leágazó
rámpán.
– Miért mutatja meg, hol van az embered? – kérdezte KÖX.
„Mert Tlacey nem Tapant akarja, hanem engem.”
KÖX csöndben maradt, ahogy elhaladtunk az ott parkoló magánsiklók mellett
a kikötő végében található nagyobb és drágább részhez.
– Szerezd vissza az embered, és gondoskodj róla, hogy Tlacey megbánja a dolgot
– javasolta aztán.
Egy siklózsilip előtt álltunk meg. A környéken nem tartózkodott senki, és a
munka is jobbára a dokkok másik végében folyt. A szexdroid felém fordult.
Kinyitotta a kezét, és én felismertem benne az apró tárgyat. Harctéri felülíró
modul volt.
– Csak úgy léphetsz a fedélzetre, ha engeded, hogy ezt telepítsem – mondta.
– Ó! – sóhajtotta KÖX az adatfolyamomban.
Azért akartak a siklóban tudni minket, hogy megszabadulhassanak a testektől.
Illetve Tapan testétől. Engem nyilvánvalóan meg akartak tartani.
A harctéri felülíró modul olyan programot tartalmaz, ami átveszi az irányítást
a rendszerem fölött, felülírja a vezérmodulomat és a cég gyári beállításait,
egyúttal a közvetlen szóbeli és komirányítása alá helyez engem annak, akit a
modul megjelöl. A SzürKrisz így vette át a DeltAlap BiztEgységeit, és így igyekezett
megszerezni engem is.
– Ha beleegyezem, akkor szabadon engedik az ügyfelemet? – kérdeztem.
„Tudod, hogy nem” – suttogta az adatfolyamban a szexdroid. Hangosan ezt
mondta:
– Igen.
Megfordultam, és engedtem, hogy behelyezze a modult az adatkapcsolati
nyílásomba. (Abba, amit KÖX leválasztott a rendszeremről, amikor
megváltoztatta a konfigurációmat. Tekintettel a feltört vezérmodulomra, ez volt
az egyetlen megmaradt módszer arra, hogy bárki átvegye fölöttem az irányítást,
vagyis elsődleges fontosságú volt a kiiktatása.)
A modul a helyére kattant, és egy másodpercnyi teljesen értelmetlen félelem
vett rajtam erőt. KÖX bizonyára észrevette, mert azt mondta:
– Kérlek, a MedRendszerem nem követ el hibákat.
Nem történt semmi, és az irányításom alatt álló biztonsági kamerából láttam,
sikerült elkerülnöm, hogy arcomra kiüljön a megkönnyebbülés.
A szexdroid arckifejezése az egység szabvány semleges kifejezése volt, én
pedig követtem a siklóba. Fegyveres ember posztolt a zsilipajtó közvetlen
közelében, tekintete idegesen rebbent ide-oda köztem és a szexdroid között.
– Irányítás alatt áll? – kérdezte.
 – Igen – felelte a szexdroid.
Hátralépett, és közben mozgott az állkapcsa, ahogy az adatfolyamába beszélt.
Semmit nem tudok úgy feltörni, hogy a szexdroid ne szerezne tudomást róla,
úgyhogy vártam. Ügyeltem arra, hogy kifejezéstelen maradjon az arcom. Sehogy
se tudhattam, mit is kellene művelnem a harctéri felülíró modul hatására, csak
feltételeztem, hogy Tlacey irányítása alá helyezne. Úgy sejtettem, sem az
emberek, sem a szexdroid nem tudja pontosan, mi is lehet a külsőleges hatása a
dolognak.
Amint átértünk a zsilipen, az bezárult, és kilövési figyelmeztetés hangzott föl
az adatfolyamban, a végén a komrendszer jól hallható pittyenésével. Tlacey
minden bizonnyal megvesztegetett valakit az azonnali indulási engedély
megszerzése érdekében, mert döndülést lehetett hallani, ahogy elengedett a
zsilip, és a sikló kiröppent a helyéről.
– Rajta vagy az érzékelőimen – jelezte KÖX.
Az ember ment elöl, keresztül a siklón. Nagy méretű modell volt, a folyosó
kabinokba torkolló rekesznyílások és a gépészeti részleg mellett haladt el, mielőtt
egy nagy rekeszbe vezetett volna. A falak mentén párnázott pad húzódott, elöl, a
rekesznyílás közelében, amely alighanem a hajó első része felé vitt, gyorsításnál
használatos ülések. Hat ismeretlen ember volt a helyiségben, négy fegyveres és
két fegyvertelen személyzet. Az egyik fegyveres a vállánál fogva tartotta Tapant,
és egy kinetikus fegyvert szorított a fejéhez.
Tlacey felállt a székéből, és kis mosoly kíséretében mért végig.
– Vigyétek Tapant az egyik kabinba – mondta. – Később még szeretnék
elbeszélgetni vele a munkájáról.
Tapan rémült szeme egészen elkerekedett ennek hallatán. Ügyeltem arra, hogy
kifejezéstelen maradjon az arcom.
– Eden, bocsáss meg! – kezdte. – Bocsáss meg… – De az őr kivonszolta egy
másik rekeszajtón át. Nem reagáltam, mert azt akartam, hogy kikerüljön a
tűzvonalból. Megvártam, amíg meghallom a rekeszajtó záródását, majd Tlacey-re
összpontosítottam.
Lassan felém lépdelt, láthatóan a gondolataiba merült közben. Azt hiszem, a
diadalmas mosoly inkább csak Tapannak szólt. A másik két fegyvertelen ember
ideges érdeklődéssel figyelt, a fegyveres őrök változatlanul gyanakvónak tűntek.
– Tényleg azt gondolod, ez a Ganaka-aknabeli baleset egyik egysége? –
kérdezte Tlacey a szexdroidot.
A droid nyitotta a száját, hogy válaszoljon, mire közbevágtam:
– Csakhogy mind jól tudjuk, hogy nem baleset volt, ugye?
Most aztán mindenki rám figyelt.
Továbbra is egyenesen előrenéztem: kedves kis BiztEgység, változatlanul a
harctéri felülíró modul irányítása alatt. Tlacey egy ideig csak meredt rám, aztán
résnyire húzta a szemét.
 – Kivel beszélek?
Ez majdnem vicces volt.
– Azt hiszed, báb vagyok? Te is tudod, hogy nem így működünk.
Aggódni kezdett.
– Ki küldött?
Lehajtottam a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
– Az ügyfelemért jöttem.
Tlacey-nek mozgott az állkapcsa, ahogy parancsot adott az adatfolyamban, és
a szexdroid oldalra lépett, hogy elfoglalja a harchoz legmegfelelőbb helyet.
– A sikló elhagyta a kikötőt, és éppen a hold körüli orbitális pályára áll. Van egy
másodperced, hogy beengedj? – kérte KÖX.
„Gyorsan!” – feleltem, és beengedtem KÖX-öt. Újra eltöltött az az érzés, mintha
víz alá nyomták volna a fejem, amint ideiglenesen inaktív lettem, mialatt KÖX
hídnak használt, hogy rajtam keresztül eljusson a siklót irányító droidhoz.
Gyorsan ment, de a szexdroidnak így is elég ideje maradt arra, hogy állba
verjen. Erre csakis Tlacey-től kaphatott parancsot – nem ez volt a módja annak,
hogy egyik egység a másikra támadjon. Fájt, de csak annyira, hogy pont
begorombuljak. Amikor nem reagáltam azonnal, Tlacey megnyugodott, és
elvigyorodott.
– Kedvelem, ha egy droid szájhős. Ez igen érdekes lesz majd…
KÖX bejutott a sikló rendszereibe, és én kitisztultam. Elkaptam a szexdroid
karját, és átlódítottam a helyiségen, a három fegyveres ember irányába. Egyikük
összeesett, a másik egy székbe tántorodott, a harmadik viszont célra emelte a
fegyverét. Félrelöktem az utamból Tlacey-t, és elhaladtamban ráléptem a
szexdroidra, visszalökve így a padlóra. Megragadtam az energiafegyver csövét, és
épp akkor toltam föl, amikor elsütötte. A töltet az ívelt mennyezetet találta el.
Kitéptem a markából, amivel kificamítottam a vállát és legalább három ujját,
aztán a konzolnak csaptam a fejét.
Az őrnél, aki az előbb a fedélzetre rogyott, kinetikus fegyver volt – két
becsapódást éreztem, egyet az oldalamban, és egy másikat a combomon. Ez a
fajta támadás az, amelyik tényleg fáj. Kinyújtottam a jobb karom, és tüzeltem a
beépített energiafegyveremmel: két lövésem a mellkasát érte. Oldalvást léptem,
hogy elkerüljem az energiafegyver lövedékét annak az őrnek az irányából, aki az
előbb a székbe rogyott, és a harmadik lövésem vállon találta. Keskeny sávúra
állítottam a lövedékeket, így mély égési sérüléseket okoztak – az emberek
általában hamar harcképtelenné válnak a sokktól, a fájdalomtól és hát ugye attól,
hogy lyukakat égetnek a mellkasukba.
Sarkon fordultam, és figyelemelterelésként eldobtam a kezemben tartott
fegyvert. Az első fegyvertelen ember a fedélzeten hevert, a hátában füstölgő
lyukkal – az őr, aki nem talált el, őt lőtte le. A másik nagyot ugrott, keresztül a
fülkén, hogy megpróbálja elkapni a leesett kinetikus fegyvert, ezért vállon és
lábon lőttem.
A szexdroid talpra állt, és nekem rontott: elkaptam, a hátamra zuhantam, és a
fejem fölött elhajítottam. Hasra fordultam és térdre tápászkodtam, de a jobb
combomban lévő seb miatt nem tudtam teljesen fölegyenesedni. A szexdroid
ellökte magát a padlóról, de megragadtam a lábát, és kirántottam a térdét az
ízületi tokból. Összerogyott, mire kifordítottam a bal vállát. Lecsaptam a
fedélzetre, és ahogy megfordultam, láttam, hogy Tlacey az egyik, földön heverő
fegyver után nyúl.
– Ha hozzányúlsz a fegyverhez, elveszem, és a bordáid közé állítom – szóltam
rá.
Megdermedt. Rémületében zihált, szeme maga elé meredt.
– Szólj a szexdroidodnak, hogy hagyja abba a harcot.
A droid még mindig igyekezett felállni, pedig ezzel csak még nagyobb károkat
okoz magában. Főleg akkor, ha megint feldühít.
Tlacey lassan egyenesedett fel, közben mozgott az állkapcsa, mire a szexdroid
visszaengedte magát a padlóra.
„KÖX, szakítsd meg Tlacey adatfolyamát!” – kértem.
– Megvan – felelte KÖX.
A nő elfintorodott, ahogy megszűnt az adatfolyama.
– Adj szóbeli parancsot a szexdroidnak, hogy további utasításig
engedelmeskedjen nekem. Ha megpróbálsz újabb parancsot adni neki, kitépem a
nyelved!
Tlacey fújt egy nagyot.
– Egység, további utasításig engedelmeskedj az őrült, elszabadult
BiztEgységnek. Ennél jobb fenyegetésekkel kell előállnod. – Ezt nekem címezte.
A legközelebbi szék ülésére támaszkodtam, és feltápászkodtam.
– Nem fenyegetőzöm, egyszerűen csak elmondom, mit teszek majd.
Erre megfeszült az állkapcsán egy izom. A helyiségben két ember nem
lélegzett már: a fegyvertelen, akit az őr még akkor lőtt le, amikor engem vett
célba, és az első, akit lelőttem. Tlacey észre sem vette.
Lenéztem a szexdroidra, amely felpillantott rám.
– Maradj ott! – utasítottam.
Az adatfolyamon át jelezte, hogy vette és értette. Átléptem fölötte,
megragadtam Tlacey karját, és végigrángattam a folyosón a kabinig, ahová az őr
vitte Tapant.
– Szóval akkor szabad vagy, igaz? – hadarta. – Adhatok munkát. Bármit is
szeretnél…
Nincs semmid, amit szeretnék – gondoltam.
– Nem kellett volna mást tenned, csak odaadni nekik a kurva fájlokat, és akkor
egyikünk se keveredett volna ilyen helyzetbe!
Döbbent és hitetlenkedő tekintettel nézett vissza rám. Azt hiszem, egyáltalán
nem úgy beszéltem, ahogy azt egy BiztEgységtől várta, akár szabad volt, akár
másféle.
Az embereknek tényleg jobban utána kellene nézniük a dolgoknak. Az
üzemeltetési kézikönyvekben világosan le van írva, hogy nem érdemes
baszakodni velünk.
Tlacey megállt a zárt rekeszajtó előtt.
– Bassom, én vagyok az – hadarta, és megnyomta az ajtónyitó gombot. Az ajtó
félrecsusszant.
Tapan félig-meddig a szemközti fal menti priccsen hevert, vér terjedt szét
virágot formázva a pólóján, cseppjei ráfröccsentek meztelen karjának barna
bőrére, ahogy az oldalán lévő sebre szorította. Reszelős lélegzete felerősödve
hallatszott a kis méretű kabinban. A testőr tágra nyílt szemmel meredt ránk.
– Megijedt a fiú, amikor meghallotta a lövéseket – zihálta Tlacey. – Nem…
Ó, dehogynem.
Magam elé lendítettem a nőt, hogy pajzsomul szolgáljon, ahogy a testőr
felemelte a fegyverét. Számos lövés találta el a hátát, bár addigra már
elroppantottam a légcsövét. Ahogy átvágtam a kabinon, újabb lövedék csapódott
a mellkasomba, majd a férfit a falnak löktem, karomat az álla alá préseltem, és
működésbe hoztam az energiafegyverem.
Hátraléptem, és hagytam, hogy a test a padlóra zuhanjon.
Elfordultam, és Tapan fölé hajoltam.
– Én vagyok az – mondtam hülyén. Csukva volt a szeme, összeszorított fogán
keresztül szűrte a levegőt. A sebre szorítottam a kezem, hogy elállítsam a vérzést,
és KÖX-öt hívtam:
„Segíts!”
– A tranzitgyűrű felé vezetem a siklót, ahol összekapcsolhatom magammal.
Becsült érkezési idő tizenhét perc. A MedRendszer felkészülten várja majd az
érkezéseteket.
Lerogytam Tapan mellé. Épp csak annyira volt magánál, hogy megfogja és
megszorítsa a kezemet. Kihúztam tarkómból a mit sem érő harctéri felülíró
modult, és eldobtam jó messzire.
Óriási hibát követtem el, ami így visszatekintve fájdalmasan nyilvánvalónak
látszott. Az elejétől fogva pontosan tudtam, hogy a bónuszért fájlokat kínáló
ajánlat csapda, és meg kellett volna győznöm Ramit meg a többieket, hogy ne
menjenek vissza RaviHyralra. A módosított emberi biztonsági tanácsadó, akinek
kiadtam magam, pontosan ezt tette volna. Hozzászoktam, hogy parancsokat
kapok az emberektől, és igyekszem mérsékelni az idióta ötleteik miatt
elszenvedett károkat, de annyira szerettem volna újra együtt dolgozni egy
csoporttal, élvezni, ahogy hallgatnak rám, ráadásul fontosabb volt számomra az
ügyfeleim biztonságánál, hogy RaviHyralra jussak.
Pontosan olyan szarul végeztem a biztonsági tanácsadói melót, akár az
emberek.
 Kilencedik fejezet

MIRE a tranzitgyűrű közelébe értünk, KÖX bejelentkezett a siklóval a kikötői

hatóságnál. Siklók elméletileg előzetes figyelmeztetés nélkül nem képesek
összekapcsolódni szállítóhajókkal, de KÖX ügyelt a megközelítési engedélyre, és
meghamisította a kapitánya adatfolyamjelét, hogy kifizesse a büntetést, amiért
nem adott előzetes tájékoztatást a betervezett útról. Senki nem gyanakodott: fel
sem merült bennük, hogy a szállítóhajókban lehetnek annyira fejlett droidok,
amelyek képesek az adatfolyamban embernek kiadni magukat. Én egészen
biztosan nem is sejtettem eddig.
A zsilipek nem illeszkedtek egymáshoz, de KÖX ezt is megoldotta azzal, hogy a
siklót a laboratóriumoknak fenntartott üres modulba húzta be. Letett minket a
fedélzetre, megtöltötte levegővel a modult, és kinyitotta a zsilipünket.
Felkecmeregtem, kivittem Tapant, aztán elindultam a központi részleg
bejáratához. A KényelmiEgység jött utánam.
Mire beléptem és az asztalra helyeztem a lányt, a MedRendszer már készen
állt.
Drónok zúgtak körülöttem, és vettem a MedRendszer adatfolyamából
származó utasítást, hogy vegyem le a cipőjét meg a ruháit. Mialatt a bölcső
összezáródott körülötte, az asztal mellett a platóra roskadtam.
Már nem volt magánál: a MedRendszer nem is engedte magához térni, amíg
be nem fejezte az értékelési folyamatot, és nem látott munkához. Két orvosi drón
repkedett körülöttem, az egyik a vállam felé tartott, a másik a combsebemet
böködte. Nem törődtem velük.
Megjelent egy nagyobb drón, Tapan zsákjával, vérfoltos kabátjával és az én
hátizsákommal. A siklóban lévő emberek közül négy még élt, bár egyikük sem
volt eszméleténél. KÖX drónokat küldött, hogy lesúrolják az én testnedveimet és
Tapan vérét, majd fertőtlenítsék a sikló belsejét. Már kitörölte a droidpilóta
memóriáját és az összes biztonsági adatot. Egyúttal mintegy mellékesen csevegést
kezdeményezett a tranzitgyűrű indítási hatóságával az egyik halott ember
hamisított adatfolyamszignáljával.
Figyeltem, ahogy a drónok dolguk végeztével továbbállnak, majd KÖX újra
lezárta a siklót, és egyeztetett repülési tervvel visszaindította RaviHyralra. A
fedélzeti droidpilóta landol majd a sérült emberekkel teli járművel, és csak akkor
derül ki, hogy mindezt nem egymással művelték, ha mind magukhoz térnek, és
előadják a történetüket. Habár előfordulhat, hogy páran közülük nem szívesen
mesélik majd el, hogyan segédkeztek egy ember elrablásában. Bárhogy is lesz,
marad elég időnk kijutni innen.
– Honnan tudtad, hogy csináld mindezt? – kérdeztem KÖX-öt, pedig már
ismertem a választ.
Tudta, hogy tudom, de azért elmondta, hogy a Menedékhold felemelkedése és
bukása 179. részéből.
A KényelmiEgység odatérdelt mellém.
– Segíthetek?
– Nem. – Az orvosi drónok rám kapcsolódtak, belém fúrták magukat a
lövedékek után kutatva, én pedig KÖX makulátlan MedRendszere padlójára
csorogtam. Az érzéstelenítéstől egészen elzsibbadtam.
– Honnan tudtátok, hogy egyike vagyok a Ganaka-aknabeli egységeknek?
– Láttam, ahogy annál a szakasznál szállsz ki a metróból. Arrafelé nincs semmi
más. Többé már nem szerepel a történeti adatbázisban, de az emberek még
mindig rémtörténeteket mesélnek róla. Ha valóban elszabadult egység vagy, és
nem parancsra kerested fel, akkor nyolcvanhat százalék az esély arra, hogy azért
mentél oda, mert egyike voltál az érintett egységeknek.
Hittem neki.
– Engedd le a faladat.
Megtette, mire az adatfolyamon át bejutottam az agyába. Éreztem, hogy KÖX
ott van mellettem, és csapdákat keres. Sikeresen megtaláltam és kiiktattam a
vezérmodulját, majd visszatértem a testembe. A KényelmiEgység közben
hátrazuhant, nagy puffanással, ülve ért földet, és csak bámult rám.
– Menj el – mondtam neki. – Soha többé ne lássalak! Meg ne próbálj ártani
senkinek ezen a tranzitgyűrűn, különben megtalállak!
Bizonytalanul feltápászkodott. KÖX újabb drónjai suhantak át a levegőn:
ügyeltek arra, hogy ne tegyen kárt semmiben, egyúttal terelgették az ajtó felé.
Követte a drónokat a folyosóra. KÖX adatfolyamán át figyeltem, ahogy áthalad a
központi zsilipen, majd ahogy kinyílt az ajtó, kilépett a tranzitgyűrű felé.
KÖX a zsilipbe épített kameráján át nézte.
– Azt hittem, mégis elpusztítod – mondta lassan.
Túlságosan fáradt és zsibbadt voltam ahhoz, hogy beszéljek, ezért egyszerűen
csak negatív jelzést küldtem az adatfolyamon át. Nem volt választása. És nem az ő
kedvéért törtem föl a vezérmodulját – annak a négy KényelmiEgységnek a
kedvéért tettem, akiknek a Ganaka-aknában nem volt sem parancsuk, sem
iránymutatásuk, mégis önként gyalogoltak bele a húsdarálóba, hogy
megmentsenek engem és mindenki mást, aki még életben volt a létesítményben.
– Most pedig mássz fel a másik asztalra – mondta KÖX. – A sikló hamarosan
leszáll, és még rengeteg bizonyítékot kell megsemmisíteni.

~
Amikor Tapan magához tért, a MedRendszer asztalán ültem, és a kezét fogtam. A
MedRendszer ellátta közben a sebeimet, és már le is mostam az összes vért. A
testem eltaláló lövedékek és a saját fegyvereim energialövedékei is lukakat
hagytak a ruhámon, így KÖX közben újakat készített nekem az újrahasznosító
segítségével. Lényegében KÖX személyzetének egyenruhája volt, csak logók
nélkül: rengeteg zárható zsebbel ellátott nadrág, hosszú ujjú ing, épp olyan magas
gallérral, hogy eltakarja az adatkapcsolati nyílásom, és egy puha, kapucnis kabát,
mind sötétkék vagy fekete színű. Véres ruháimat az újrahasznosítóba dobtam,
hogy semleges legyen a hulladék-visszanyerési szint, és KÖX-nek ne kelljen
meghamisítania a naplóját.
Tapan zavarodottan pislogott rám.
– Öhm – nyögte, miközben megszorította a kezem. A gyógyszerektől ködös volt
a tekintete. – Mi történt?
– Újra megpróbáltak megölni minket – feleltem. – Le kellett lépnünk. Újra a
tranzitgyűrűn vagyunk, a barátom hajóján.
Elkerekedett a szeme, ahogy eszébe jutott az egész. Elfintorodott, és azt
suttogta:
– Szarháziak!
– A barátod igazat mondott, átadta a fájljaitokat. – Felemeltem a memóriatárat,
és megmutattam neki, hogy a zsákjában található kapcsolati zsebbe teszem.
Korábban már ellenőriztem, van-e rosszindulatú program vagy nyomkövető
rajta. – Ennek a hajónak hamarosan indulnia kell. Kérlek, hívd föl Ramit és
Marót, jöjjenek, és találkozzanak velünk a behajózási zóna előtt.
– Rendben.
A fülénél babrált, én pedig átadtam neki a kék adatfolyami csatlakozót. KÖX
egyik drónja találta Tlacey zsebében. Elfogadta, és nyúlt, hogy visszategye a
fülébe, aztán a keze megállt félúton.
– Annyira dühösek lesznek!
– Igen, azok. – Arra gondoltam, annyira örülnek majd, hogy életben van, hogy
eszükbe se jut haragudni rá.
Újra elfintorodott.
– Sajnálom. Hallgatnom kellett volna rád.
– Nem a te hibád volt.
Ráncok jelentek meg a homlokán.
– De, az enyém.
– Az én hibám volt.
– Akkor mind a kettőnk hibája volt, de ezt nem áruljuk el senkinek – döntötte
el Tapan, és beügyeskedte a csatlakozót a fülébe.

~
Bejártam a hajó azon részeit, amelyeket használtam, hogy megbizonyosodjak
róla, semmi nem került el a helyéről. KÖX drónjai már mindenütt megfordultak,
elvitték Tapan véres ruháit a tisztítóba, és minden felszínt fertőtlenítettek, hogy
semmiképp se lehessen nyomokból származó bizonyítékokat gyűjteni. Nem
mintha KÖX úgy tervezte volna, hogy a nyomozás kezdetekor még itt lesz.
Mindannyian haladéktalanul indulni készültünk éppen, azonban KÖX hitt abban,
hogy fel kell készülni előre nem látott eshetőségekre is. Nekiláttam kiszedni a
komcsatlakozót, amit tőle kaptam.
– Ezt is le kell tisztítanod.
– Nem – felelte. – Tartsd meg. Talán leszünk még újra vételi távolságban.
A MedRendszer addigra már fertőtlenítette magát, és törölte a konfigurációm
átalakításával, illetve a Tapan és az én baleseti sebészeti ellátásommal
kapcsolatos felvételeket. Ott vártam a lányra, amikor kijött a fürdőből. Drónok
mentek be utána, hogy eltüntessék a jelenlétére utaló valamennyi nyomot.
– Kész vagyok – jelentette ki. Korábbi ruháit a zsákjába tömte, most egy
másikat viselt. Még mindig kissé kábának tűnt.
Együtt sétáltunk ki, és bezárult mögöttünk a zsilip. A behajózási zóna kamerái
már az ellenőrzésem alatt voltak, KÖX pedig a zsilipje biztonsági felvételével
ügyködött, hogy törölje a jelenlétünk nyomait.
A behajózási zóna közelében, egy ételes standnál találkoztunk Ramival,
Maróval és a csapat maradékával. Rami addigra üzent, hogy már megvették a
jegyeket az egy órán belül induló személyszállítóra. Lelkesen üdvözölték Tapant,
könnyek között, egymást korholva, hogy ne szorongassák annyira erősen.
Korábban figyelmeztettem őket, hogy nyilvános helyen óvatosan beszéljenek.
Rami felém fordult, és egy kemény valutával feltöltött kártyát nyújtott át.
– Köx, a barátod szerint ez jó módja annak, hogy kifizessünk.
– Így van. – Elfogadtam, és beledugtam az egyik lezárható zsebbe.
Mostanra mind engem figyeltek, ami kissé idegesítő volt.
– Szóval akkor elmész? – kérdezte Rami.
Kinéztem már egy teherszállítót, amelyik a megfelelő irányba tartott. Kis
szerencsével az indulásuk után néhány perccel én is itt hagyom ezt a helyet.
– Igen. Sietnem is kell.
– Megölelhetünk? – Maro elengedte Tapant, és felém fordult.
– Öhh. – Nem hátráltam el, de azért nyilvánvalónak tűnt, hogy a válasz nem.
– Oké – bólintott Maro. – Ez a tiéd. – Maga köré fonta a karját, és megszorította
a saját testét.
– Mennem kell – biccentettem, és elsétáltam az áruház irányába.
KÖX már távolodott a zsiliptől, és egyre gyengült a hangja.
– Légy óvatos! Találd meg a személyzetedet!
Megkoppintottam az adatfolyamot, hogy jelezzem, vettem, mert bármi mást
próbáltam volna mondani, butának és érzelgősnek hangzott volna.
Nem tudtam, most mihez is kezdek, végrehajtom-e a tervem, vagy sem. Azt
reméltem, kiderítem, mi is történt a Ganaka-aknánál, és ez mindent tisztáz majd,
csakhogy efféle megvilágosodások kizárólag a médiában fordulnak elő.
Nos, ha már itt tartunk, a következő szállítóhajóm indulása előtt be kellett még
gyűjtenem pár letöltést. Hosszú út várt rám.
 ARTIFICIAL CONDITION

Copyright © 2018 by Martha Wells

Első magyar kiadás: Fumax Kft., 2019

Hungarian translation © Fumax Kft., 2019

Fordította: Tamás Gábor

Szerkesztő: Koncz Ákos

Korrektor: Friedrich Zoltán
Tördelő: Oszoli Judit
Műszaki szerkesztő: Benes Attila
Elektronikus verzió: Takács Gábor
Borítóillusztráció: Jaime Jones
Felelős kiadó: Németh Vladimir

További információ kiadványainkról és kedvezményes vásárlási lehetőségek:

www.fumax.hu

Facebook-oldalunk:
www.facebook.com/fumaxkiado