Énekek, táncok

Baranta himnusz (Palóc himnusz vagy Felvidéki himnusz):

Isten áldja meg a magyart,

tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
éljen örök boldogságban,
éljen örök boldogságban.

Töltse békében napjait,

egyezve lássa fiait,
tatár,török s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék,
minket meg ne rendíthessék.

Isten áldja meg a magyart,

tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
minden igaz magyar embert,
minden igaz magyar embert.

Legyen mindig az előttünk

Hogy mennyit szenvedett népünk
Becsüljük meg őseinket
Kiktől kaptuk szép nyelvünket
S adjuk tovább gyermekünknek

Magyarok istene

Magyarok istene tekints e szép népre

kik hozzád sóhajtunk e siralomvölgybe'
szüntesd meg a nagy vérontást a testvéri viszálykodást
derítsd e szép népre békesség hajnalát.

Sírva és zokogva kérjük fölségedet

vond vissza népedtől büntető kezedet
áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat
Atilla királyunk mutass nekünk utat.
/Szent László királyunk mutass nekünk utat.
Csanády György, Mihalik Kálmán (1921): Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Amedig élünk magyar ajkú népek

Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, világ bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Keserves múltunk, évezredes balsors

Tatár, s török dúlt, labanc rabigált
Jussunk e honban, Magyar Székelyföldön
Szabad hazában élni boldogan.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Már másfélezer év óta Csaba népe

Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj, de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Hős szabadságát elveszti Segesvár

Mádéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,

Csaba királyfi nézi táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába dúlt már gyűlöletnek árja,

Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem üdvös hajnalát!

(Kiegészítve Pap Gábor által 2002-ben)

Köszöntő

Sok Születés napokat, vígan megélhess,

Napjaidat számlálni, ne légyen terhes.
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házadat elborítsa.
Tenéked minden öröm holtig adassék,
Amellett semmi bánat ne barátkozzék.
Légyen éltednek virága mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.
Véglen az egek várát vígan szemlélhesd,
Ott aztán az életet, jobbra cserélhesd.
Az Úr a boldog életben részt adjon,
A szentek serge körébe fogadjon, de fogadjon.

Boldogasszony anyánk...

Boldogasszony anyánk
Régi nagy pátrónánk
Nagy ínségben levén
Így szólít meg hazánk
Magyarországról
Édes hazánkról
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról
Nyisd fel az egeket
Sok kiáltásunkra
Anyai palástod
Fordítsd oltalmunkra
Magyarországról
Édes hazánkról
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról

Kegyes szemeiddel
Tekintsd meg népedet
Segéld meg áldásra
Magyar nemzetedet
Magyarországról
Édes hazánkról
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról

Kicsi fecske

Kicsi fecske mit értél az vándorban

Nem láttad -e a rózsámat valoha
Láttam biz én a rózsádat valoha
Ott iszik az legelső kocsmában

Kicsi lovam térdig gázol a sárba

Az én rózsám ott iszik az kocsmában
Hej de addig igyék míg a foga kázik
Foghelyébe szőlővessző csírázik

Kicsi lovam nem szereti a zabot

Tavaszodik zöld árpára kicsapom
Kicsi lovam nem szereti a zabot
Tavaszodik zöld árpára kicsapom

Ősz az idő

Ősz az idő hideg a tél

Lehullik minden falevél
De sok anya azt fölszedné
Ha a fiát megmenthetné
Hideg idők vannak vélem
Maradásom nincsen nékem
El kell menni katonának
Itt kell hagyni a rózsámat

Sirat engem a madár is

Földre lehajlik az ág is
Sirat engem a madár is
Földre lehajlik az ág is

Elmegyek, Elmegyek,
El is van vágyásom
Mert már itt én látom
Nincsen maradásom

Régen volt soká lesz

Míg egy hű babám lesz
Kinek gyenge karja
Vállamat takarja

Áldja meg az Isten

Azt az édesanyát
Aki katonának,
Neveli a fiát

Huszárosan vágatom a hajamat /csíki változat/

Huszárosan vágatom a hajamat

Szeredában nyergelik a lovamat
Széna-szalma a fuszulyka fel vagyon pakolva
Adj egy csókot kisangyalom az útra

A huszárnak csókot adni nem lehet

Mer a huszár igaz szívből nem szeret
Ha a huszár igaz szívből sej-haja szeretne
maga mellé a nyeregbe ültetne

Gyönge vagy még kisangyalom a lóra

Táncol a ló, s félek leesel róla
De ha egyszer én ülök a sej-haj a nyeregbe
Táncolhat a kis pej lovam kedvére
Huszár vagyok, nem pocsolya kerülő,
Oldalamra nem illik a gyíkleső,
Nem hordozom senkinek a megdöglött bornyúját
Nyergelem az aranyszőrű paripát

Huszár vagyok nem bakancsos katona

Rám illik a régi magyaros ruha
Felnyergelem aranyszőrű, sej, haj de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.

Édesanyám ki a huszár ha én nem

Ki nyergeli fel a lovat ha én nem
Felnyergelem aranyszőrű, seh, haj de lovamat,
Átugratom véle a csillagokat.

Csillagos ég merre van az én hazám

Merre sirat engem az édesanyám
Nem sirat már mert el van az sej-haja temetve
A sírjára vadrózsa van ültetve

Kis pej lovam csak a földet kapálja

Szép-szabadságra ment el az ő gazdája
Kapálj lovam úgy sem kapálsz sej-haja sokáig
csak október öt vagy hatodikáig

Kossuth lova

Kossuth lova megérdemli a zabot

Kétszer kerülte meg Magyarországot
Ha még egyszer körülkerülte volna
Magyarország ilyen gyászba nem volna

Kossuth Lajos ha felvettél huszárnak

Lovat is adj hogy én gyalog ne járjak
Adj jó lovat lóra való szerszámot
Hogy kerüljem körül Magyarországot

Betyárnóta /Baranta változat/

Csütörtökön virradóra
Talátam egy pej csikóra
Azon hajtottam a tinót
Mind a három daruszőr volt

Ögyet adtam a bírónak

Másikat a főbírónak
Harmadikat alispánnak
Hogy könnyebben szabaduljak

Könnyebben is szabadútam
Fehérvárnak elindútam
Fehérvári fogadónál
Kilenc zsandár elémbe áll

Zsandár urak mit akarnak

Talán vasalnyi akarnak
Nem akarunk mink vasalnyi
Szilaj csikót gyöttünk venni

Szilaj csikó nem eladó

Nem is zsandár alá való
Mer ha arra zsandár ülne
Még a madár is rab lünne

Megkérdezik mi a nevem
Hon az utazó levelem
Dolmányomat kigombolom
Levelet megmutatom

Éles kés a jobb kezembe

Tőltött pisztoly bal kezembe
Kettőt mingyárt agyon-lüttem
Ez az utazólevelem

Jaj Istenem mit csináljak

Szaladjak-e vagy megálljak
Ha szaladok fejbe lülnek
Ha megállok megkötöznek

Rab madárnak szárny törve

Most visznek el a tömlöcbe
Ácsolják mán a bitófát
Feszítik az Isten Fiát

Édes Rózsám ne bánkódjál

A Jóistenhö szépen szóljál
Szent Pétör majd mennykapunál
Menlevelet mán nem kíván

Csillagok közt megalúdtam

Ej de szomorút álmodtam
Megálmodtam azt az ögyet
Babám nem leszek a tied

De a rosseb vergye űket

Kik nyakamra hurkot töttek
Lösz még betyár, szögény lögény
Lössz szalajtás erdő szélén

Szilaj csikó ha megindul

A Világ is hármat fordul
Szilaj csikó ha megindul
A Világ is hármat fordul

Én vagyok az aki nem jó…

Én vagyok az aki nem jó

A fellegajtó nyitogató
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Nyitogatom a felleget
Sírok alatta eleget
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Ifijúságom így telik el

Azért a szívem hasad el
Áj ná ná ná ná ná ná ná
/Az anyád ragyogós csillagom/

Ifjúság gyöngykoszorú
Ki elveszti de szomorú
Áj ná ná ná...
Szabad volnék nem búsúlnék
Vígasságnak helyet adnék
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Szép hazámnak rabja vagyok

Idegenben búslakodok
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Ha még egyszer megláthatnám

Apám házát kopogtatnám
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Nem lesz többé soha ilyen

Belé szakad árva szívem
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Bár sohase nyíltam volna

maradtam volna bimbóba.
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Fényes csillag az udvarom

Mikor megyek azon lakom
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Nyitogatom a felleget
Mikor nyílik elmehetek
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Túl oldalon /(Felhők között) várnak reám,

Édes anyám, drága apám
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Édes csókkal köszöntenek,

Szép helyemre elvezetnek
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Bolond volnék ha búsulnék
Ha a búnak helyet adnék
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Én a búnak utat adok

Magam pedig vígan járok
Áj ná ná ná ná ná ná ná

Udvaromon aranyvályú, aranykút…

Udvaromon aranyvályú, aranykút,

Abból iszik arany kakas, aranytyúk
Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona.

Udvaromon hármat fordul a kocsi

Édesanyám minden holmim hozza ki
Hozza ki a behívólevelemet
Kolozsváron szólítják a nevemet

Dombon van a kolozsvári kaszárnya

Akármerről fújja a szél találja
Fújja a szél kakas száll a tetején
De sok kislány siratja a kedvesét.

Édesanyám ha bejön Kolozsvárra

Tekintsen a kaszárnya ablakára
Ott lát engem komisz baka ruhában
Göndör hajam rövidre van levágva.

Édesanyám mi van a kötényében

Három alma, adjon egyet belőle
Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának.

Édesanyám adjon Isten jó estét

Hazajöttem mint egy váratlan vendég
Örömére jöttem haza nem búra
Idegenből vagyok kiszabadulva.
Három kislány kimegy a temetőbe
Mind a három letérdepel a földre
Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeretője

*
Esik az eső, ázik a heveder.
Gyönge lábamat szorítja a kengyel.
Bársony lekötés szorítja lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.

Megjött a levél fekete pecséttel.

Megjött a muszka százezer emberrel.
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát, jó anyám, elmasírozok én.

Fújnak riadót, verik a rézdobot,

Sok tiszt kiáltja: Előre magyarok!
Szólnak az ágyuk, ropognak a puskák,
Szomorú nótát fújnak a regruták.

Jön egy kapitány piros pej paripán,

Kardja megvillan a jobbik oldalán.
Kardja megvillan, az ágyú elrobban,
Szép piros vérem a földre kiloccsan.

Pajtás, ha látod folyni a véremet,

Töltsd meg fegyvered, lőj agyon engemet!
Szuronyod végét szegezd a szívemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!

Sírhat - ríhat már az édesanyja,

Kinek fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát a folyó ellövi;
Meg sem hal szegény, már el is temetik

*
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

*
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek, messze a határra.
Nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar huszár vére folyik rajta,

Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra!
Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnapután messzi földre, hosszú útra kélek.

*
Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot.
Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.

Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak,

Oda hívnak engemet is magyar katonának.
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak:
Elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának.

Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,

Aranymente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megyen csatába:
Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába!

*
Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve,
van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe!

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?

Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat,
lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.

Kossuth Lajos azt üzente:

Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer ezt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik eső karikára

Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik eső karikára

Az ellenség kalapjára
Valahány csepp esik rája
Annyi mennykő szálljon rája
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!

*
Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje!!
Ha elfogyott kettő-három,
lesz helyette tizenhárom,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!

*
Kossuth Lajos táborában
Két szál majoránna.
Egy szép barna, de magyar huszár
Sej, lovát karélyozza.

Ne karélyozz, magyar huszár,

Mert leesel róla.
Nincsen itt a te édes anyád,
Sej, aki meg siratna.
Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem lépésbe, de sem vágtába,
Sej, le nem esek róla.

Mert a huszár a nyeregbe

Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve

Garibaldi csárdás kis kalapja

Nemzetiszín szalag lobog rajta
Nemzetiszín szalag lobog rajta
Kossuth Lajos neve ragyog rajta

Letörött a bécsi torony gombja

Ihatnék a Garibaldi lova
Szaladj kislány húzzál neki vizet
Garibaldi a csatába siet