MECHANIKAI HULLÁMOK

Ha egy gumikötél egyik végét rezgésbe hozzuk, ez a mozgásállapot végigterjed a kötélen. Ha

állóvízbe kavicsot dobunk, akkor is láthatjuk a hullám terjedést. Ha beszélünk, akkor a hang
mint hullám továbbterjed.
A hullám tehát a rezgésállapot, a rezgőmozgás továbbterjedése valamilyen közegben.

Hullámforrás: ahol a rezgés kialakul. A hullámforrás rezgését a környező tér részecskéi átveszik, de késve követik azt.
(fáziskésés)
A mechanikai hullámok kialakulása valamilyen rugalmas közeghez kötött. Légüres térben nem alakulhatnak ki mechanikai
hullámok.
A mechanikai hullámokkal energia terjed tovább.

A közeg szerint a hullám lehet:

⇒ Vonalmenti hullám (gumikötél)
⇒ Felületi hullám (víz)
⇒ Térhullám (hang, elektromágneses hullámok)

A terjedés módja szerint lehet:

⇒ Longitudinális (hang)
⇒ Transzverzális (fény)

Longitudinális (hosszanti) hullámok

• A részecskék rezgési iránya a hullám

terjedési irányával egybeesik
• Sűrűsödések és ritkulások formájában terjed.
• Két sűrűsödési hely távolsága a hullámhossz
• Folyadékban, gázokban és szilárd anyagban is lehetséges.

Transzverzális (keresztirányú) hullámok

• A terjedési irány és a rezgésirány merőleges egymásra.

• Hullámhegyek és hullámvölgyek formájában terjed.
• Két szomszédos hullámhegy távolsága a hullámhossz.
• Szilárd anyagra jellemző, de a fény is ilyen.

Hullámokat jellemző fizikai mennyiségek:

Mivel a mechanikai hullámokban a rezgésállapot terjed, a hullámok jellemzésére is felhasználható a rezgéseknél

megismert néhány mennyiség.
• amplitúdó (A, x0)
• frekvencia (ν)
• periódusidő (T)
• körfrekvencia (ω)
• hullámhossz (λ (lambda), méter)
• terjedési sebedség (u vagy c, m/s)
A hullámhossz megmutatja, hogy ugyanabban az időpillanatban a közeg két azonos fázisban levő, szomszédos pontja
milyen távol van egymástól. Tulajdonképpen az a távolság, amit a hullám egy részecske teljes rezgése alatt megtesz.
Azonos fázisban az a két pontja van a hullámnak, amelynek mind a kitérése, mind a sebessége irány és nagyság szerint
is megegyezik.

Minél távolabb van egy részecske a hullámkeltés helyétől,

annál később jön rezgésbe, fázisban annál nagyobb az
elmaradása. A hullám terjedéséhez tehát idő kell, vagyis a
hullámnak van terjedési sebessége, amit fázissebességnek
is neveznek.

A terjedési sebesség a hullám jellemző adataival is kiszámítható. Ha Δs=λ, akkor Δt=T:

A terjedési sebesség egyenlő a hullámhossz és a frekvencia szorzatával. Ez a harmonikus hullám sebességének
általános képlete. (Harmonikus a hullám, ha részecskék harmonikus rezgőmozgást végeznek.) Az egyes konkrét
esetekben a terjedési sebesség függ attól, hogy transzverzális vagy longitudinális a hullám, illetve a közeg
tulajdonságaitól, amiben terjed. Pl. a hang a vízben gyorsabban terjed, mint levegőben.

A hullámfüggvény

A hullámtér adott pontján a részecskék rezgése késve követi a hullámforrás rezgését, így valamely pont rezgésének
pillanatnyi kitérését a fáziskésés figyelembevételével határozhatjuk meg:
Az első részecske rezgőmozgását a már ismert képlettel írjuk le:

Határozzuk meg a rezgés kiindulópontjától y távolságra levő

részecske kitérését: ez a részecske valamennyivel késésben van
az elsőhöz képest, a késés , (mert ).
Ez alapján:

és

Ha y távolság a hullámhossz egész számú többszöröse, akkor a kérdéses részecske mozgására az egyenlet visszadja,
hogy az első részecskével azonos fázisban rezeg.

Hullámok viselkedése új közeg határán

Hullámok visszaverődése

A hullámtér a térnek az a része, ahol a közeg részecskéi már rezegnek. A hullám terjedési irányát egy egyenes vonallal, a
hullámsugárral jelöljük. A hullámsugárra merőlegesen húzott rövidebb egyenesek a hullámfrontok. A hullámfrontok olyan
 helyei a térnek, ahol a részecskék azonos fázisban rezegnek. Innen következik, hogy két hullámfront távolsága
megegyezik a hullámhosszal.

A visszaverődés törvénye:

A beeső hullám, a visszavert hullám a beesési merőlegessel

egy síkban vannak.
A beesési szög és a visszaverődési szög megegyeznek.
α =α '

A hullám-visszaverődését tapasztaljuk
például a visszhang, vagy a tengeri mélységmérők esetén.

A hullámok törése

Ha a hullám másik közegbe megy át, az új közegben megváltozik a terjedési sebessége, ami hullámtöréshez vezet.

Két különböző közeg határára ferdén érkező és azon

A törés alkalmával megváltozik a terjedési sebesség és a
hullámhossz, a frekvencia viszont nem.
Ha c1<c2, akkor α<β, illetve λ1 < λ2.
átlépő hullám terjedési iránya a beeső sugár és a
beesési merőleges által meghatározott síkban marad.
A két szomszédos közeg közös határán ferdén áthaladó
hullámnál, a beesési szög (α) és a törési szög (β)
szinuszainak hányadosa mindig a terjedési sebességek
hányadosával egyenlő állandó (Snellius Descartes
törvény):
sinα c 1
= = n 2,1
sinβ c 2
n2,1 a második közegnek az elsőre vonatkoztatott
törésmutatója

Hullámjelenségek

Interferencia (hullámok találkozása)

Minden rugalmas közegben egyszerre több hullám is
haladhat. Amikor két vagy több hullám találkozik, az
eredő kitérés egyenlő az egyes hullámok kitéréseinek
előjeles összegével. Ezt a hullámok szuperpozíciójának
nevezzük. Tételezzük fel, hogy a két hullám azonos
fázisban van, és amplitúdóik A1 és A2. A hullámhegyek
és hullámvölgyek egybeesnek, az eredő amplitúdó
A = A1 + A2 lesz. Ha a két hullám fáziskülönbsége 180°,
azaz ellenfázisban vannak, akkor a hullámhegy egy
hullámvölggyel esik egybe, és így kioltják egymást. Az
eredő amplitúdó ekkor A = |A1 ‒ A2| lesz. Ha A1 = A2 az
eredő amplitúdó nulla (kioltás).
Ha két találkozó hullám fáziskülönbsége időben állandó, akkor koherens hullámról beszélünk.
Az interferencia két vagy több hullám szuperpozíciója eredményeként létrejövő új hullám mintázat. Ekkor a hullámtér
különböző pontjai állandó amplitúdójú rezgést végeznek.

Interferenciaképek:

Ha a két hullámforrás azonos fázisban mozog, de a találkozási pontig a hullámok különböző nagyságú utakat tesznek
meg, akkor jön létre maximális erősítés, ha a hullámok útkülönbsége a hullámhossz egész számú többszöröse.
λ
∆s = k ⋅ λ = 2k ⋅ k = 1, 2, 3, ...
2
Ha a két hullámforrás azonos fázisban mozog, de a találkozási pontig a hullámok különböző nagyságú utakat tesznek
meg, akkor jön létre maximális gyengítés, ha a hullámok útkülönbsége a hullámhossz felének páratlan számú
többszöröse.
λ
∆s = ( 2k + 1) ⋅ k = 1, 2, 3, ...
2

Állóhullámok

Ha folyamatosan hullámokat keltünk egyik végén rögzített kötélben, azok a rögzített végről visszaverődnek. A
visszaverődött hullámok találkoznak a haladó hullámokkal, és a megfelelő frekvenciáknál állóhullámok alakulnak ki.
Az állóhullámok tulajdonságai:
• λ/2 távolságon belül a részecskék azonos fázisban rezegnek
• vannak olyan helyek, ahol a részecskék nyugalomban vannak, ezek a csomópontok
• a duzzadóhelyeken a részecskék amplitúdója maximális.

Adott hosszúságú hullámtér esetén csak meghatározott rezgési frekvenciák esetén alakulnak ki állóhullámok.
A rezgés frekvenciájának növekedtével egyre több duzzadóhely alakul ki. Az állóhullám frekvencia-feltételei a hullámtér
hosszával, és a hullámterjedési sebességének ismeretében meghatározhatók.

Pl. kötélen kialakuló állóhullámokra ( l: a kötél hossza, c: a hullám terjedési sebessége):

(húrokra ugyanezek az összefüggések érvényesek)

l λ c c
l= , λ 1 = 2l, ν1 = =
2 λ 2l
 c c Általánosan:
l = λ2 , ν2 = =
λ l

3λ3 2l
ν3 =
c
=
3c
l= , λ3 = ,
2 3 λ3 2l

Elhajlás (diffrakció)

Tapasztalatok:
• Épületek sarka mögött álló emberek beszélgetése jól hallható.
• A tenger hullámai megkerülik a kisebb kiálló sziklákat.

A hullámelhajlás a hullám eltérése eredeti haladási irányától, ha akadály mellett vagy résen halad át. Az elhajlás minden
fajta hullámnál megfigyelhető.
Réshez vagy akadályhoz érve a hullám viselkedését a rés vagy akadály méreteinek aránya határozza meg.

a) kép: a rés nagysága jóval nagyobb a hullámhossznál, d >>λ, a hullámok a nyílásnak megfelelő szélességben haladnak
tovább.
b) kép: Szűkítve a rést, a hullámok kissé behatolnak a rés mögötti térbe, az ún. árnyéktérbe is.
c) kép: Ha a rés jóval kisebb a hullámhossznál, d<< λ, az elhajlás egészen nagymértékűvé válik, úgy tűnik, mintha a
„pontszerű” rés pontszerű hullámforrás lenne, amelyből körhullámok indulnak ki.

A Huygens–Fresnel-elv

Huygens 1678-ban a hullámok elhajlását a következő módon értelmezte:

Egy hullámtér minden pontjából elemi (pl. síkfelületen kör-, térben gömb-) hullámok indulnak ki.
A bármely későbbi időpillanatban meglévő hullámfront ezeknek az elemi hullámoknak a „burkolata” (felületi hullámoknál
burkológörbéje, térfogati hullámoknál burkolófelülete).
Fresnel 1819-ben a Huygens-elvben szereplő „burkolófelületnek” az interferenciaelvvel adott értelmet. A Huygens–
Fresnel-elv szerint:
A hullámtér minden pontja elemi hullámok kiindulópontja.
A hullámtérben megfigyelhető későbbi jelenségek ezeknek az elemi hullámoknak az interferenciája miatt jönnek létre.
A Huygens–Fresnel-elv alapján a hullámok visszaverődésének, törésének és elhajlásának törvényszerűségei
matematikailag is levezethetők.