You are on page 1of 154

JOSÉ RODRIGUES DOS SANTOS

A 632-es KÓDEX
Fordította:

Nagy Viktória

K O S S U TH K IA D Ó

Florbelának, Catarinának és Inêsnek

„Az idő feltárja az igazságot.” SENECA: DE IRA .

A regényben említett könyvek. . kéziratok és dokumentumok mindegyike létezik. A 632-es kódex is.

Akárcsak gyér szakálla. hogy már csak négy perc van hátra az életéből. Az idős történész nem tudta. Egy. ez volt az utolsó kép. Az öreg kilépett a folyosóra. ahogy ott egyensúlyozott Rio de Janeiro legmagasabb dombján. és amikor a fájdalom elviselhetetlenné vált. élénkítő italban. A felvonó elkezdte útját fölfelé. és arra gondolt. Mellette egy magasabb. hozzáadott víz nélkül. milyen jó is ez a felfrissülés. Csak a műfogai ragyogtak fehéren. Ráadásul a gyümölcsléárusok tiszta mangólevet préseltek. Ebben a pillanatban éles fájdalom nyilallt a mellkasába. aztán megállapodtak egy ponton: üveges tekintettel meredt a plafonra. Amikor végzett. Magatehetetlenül feküdt a földön. összegörnyedt. a jóleső hidegtől felborzolódtak a szőrszálai. forogtak a szemei. a férfi pedig megnyomta a tizenkettes gombot. mire felvillant egy zöld fény. lassú élvezettel ízlelgetve. fagyos lehelete fogadta. A Corcovadón kitárt karral álló Megváltó krisztus szobra oldalról látszott. hanyatt fekve. majd elfordította a gombot. A háttérben a dombok úgy ölelték körbe a betonerdőt. Kilehelte a lelkét. kinyitotta a száját. más vendégek is várnak. A légkondicionáló száraz. egy utolsó vonaglásban megremegve. székekkel és nyugágyakkal telezsúfolt teraszokkal. a kis fehér felhőpamacs fölött lebegő kilátó tetején. a liftre. és jobb kezével előkereste a zsebéből a kulcsot: egy fehér kártya volt az. A lift kellemesen csilingelő tin hanggal közölte vele. nyugodt sóhajtások közben csodálta meg az ipanema magas és ódon épületeit. Három. Fájdalom. hogy megérkezett. felüdülést ígérve csillogott a teraszon a délutáni napsütésben. a feneketlen mélység fölött. és odalépett a nagy ablakhoz. de aprónak és törékenynek tűnt. és gyönyörködve nézte a szemben lévő épület teraszán csillogó kék medencét. amit felfogott. amely sovány. leginkább azért. kivett egy pohár gyümölcslevet. mert őrá. ahogy a narancssárga folyadék édesen és hűsítően lecsorog a torkán. ha az ember az egész délelőttöt az utca perzselő hőségében töltötte. Lehajolt a hűtőhöz. mély ráncokkal barázdált arcát fedte. görcsbe rándult. frissen hámozott gyümölcsből. . és megvizsgálta elhanyagolt fogait is: fakó sárgán vicsorogtak rá. sötét épület ágaskodott. amelynek az egyik oldalán a szálloda neve állt. mozdulatlanul. balra fordult. utasa pedig belenézett a tükörbe. honnan is tudhatta volna. Az öreg lehunyt szemmel. éppen szemben volt egy ötemeletes kis.Prológus Négy. elvágódott. kinyitotta az ajtaját. beesett. hatalmas. és az is fehér volt. Az öreg a szájához emelte a poharat. Kettő. A szálloda liftje tárt ajtókkal várta. az utolsó cseppig megitta az italt. és belépett a szobába. széttárt karral és nyújtott lábbal. A mangólé volt a kedvenc itala. elefántcsontszínű. makkegészséget hirdetve. kinyitotta a szemét. legyen szíves kiszállni és elmenni a halálba. fehér épület. így aztán a rostok is benne voltak a sűrű. nyúlánk alakja oltalmazón magasodott a város fölé. a másikon pedig egy fekete csík – ez tartalmazta a kulcs kódját. A férfi bedugta a kártyát az ajtón lévő résbe. mint a hó. és érezte. mint valami hullámzó zöldesszürke kerítés. csak a füle mögött és a tarkóján volt némi haja. Öregnek látta magát: a feje csaknem teljesen kopasz volt. amelynek türkizkék medencéje hívogatóan. mert a cukor kihangsúlyozta a trópusi gyümölcs mézédes fanyarságát.

Tomás. hogy vannak-e a felmenői között ázsiai vagy jellegzetes szemű rokonok. – Ő ilyen. A harmadik fázisban félretették saját magukat. – De hát ő ilyen. Aztán jött a veszteség érzése. – Tudom – morogta Tomás. úgyhogy egészen biztos. Pár pillanat múlva a kenyérpirító a szokásos klik hanggal közölte. neki pedig még meg kellett küzdenie a reggeli forgalommal. hányingerem van tőle. rózsaszín arcocskáján elégedett kifejezés ült. és ivott még egy kis kakaót. és egyáltalán nem zavartatta magát. – Bosszúsan intett a fejével. a nyárfák lombja nyugtalanul. összekeverte. olyan élénken élt az emlékezetében az a tavaszi reggel. Csak egyetlenegyszer. – Kizabál minket a vagyonunkból. De ez a tökéletes. idegesen susogott. Vajon azt mondaná rá. tudomást sem véve apja idegességéről. amíg a Ricardo Jorge Intézetben elvégezték a kariotípus. Tomás próbálta kívülről szemlélni őt. – Legalább egyszer az életben. – Már megint? Tomás mélyen felsóhajtott. nézte sötét. és meghatottan gyönyörködött a látványában: édesdeden aludt a bölcsőben. nem? – Fölemelte a mutatóujját. A szájához emelte a poharát. hogy mongoloidok. amikor az utcán vagy a boltban meglátott egy ilyen embert. Haragos pillantást vetett a lányára. amelyek nem voltak felkészülve az ilyen esetekre. és aggódó figyelmüket . Tomás az egyik kezében a táskáját vitte. Mindketten hónapok óta tervezgették a kis jövevény érkezését. Az első lámpánál belenézett a visszapillantó tükörbe. a másikkal a kislánya kezét fogta. Margarida. amikor izgatottan. szeles idő volt. Margarida világos farmerszoknyát és sötétkék kabátot viselt. és a politikusok. égi boldogság félóráig sem tartott. Lisszabon belvárosába. diszkréten intett neki. vékony szálú haját és keskeny vágású szemét: olyan volt. kilenc évvel ezelőtt. Margaridát beültette a hátsó ülésre. aztán az asztalra tette a poharat. tulajdonképpen ez az egész szar ország a hibás. A sors különös iróniája ez. milyen mohón tömi magába. de ez a kifejezés már nem használatos. ahonnan nincs visszatérés. Még a nyála is kicsordul. hogy elkészültek a szeletek. szunyókáló Buddha. hogy gondolja meg magát. mit vétettek. a hátizsákot és az aktatáskát a lábához tette. az aszfalton pedig kis. Gyengeelméjű. amit szeretne. hogy ezt ismételgeti. – De ne legyen ilyen! – kiáltott föl Tomás. tett bele két kanál kakaóport és két kanál cukrot. és meg akarta nézni a lányát. hogy igen. hogy fogyatékos? Biztos volt benne. ne kerteljen. Végül is. és kész. és röviden felszólította a doktornőt. Lonccsokorral a kezében rohant a szobába. Erre a nő elkezdte magyarázni. – Nézz rá. nedves foltok fénylettek: úgy tűnt. hiszen Tomás végül is az apai nagyapja voná-sait véli felfedezni a kicsin. szép reményeket tápláltak és álmokat dédelgettek a jövőjével kapcsolatban: elvégre benne folytatódik majd az életük. lihegve megérkezett a szülészetre: majd kicsattant az örömtől és a lelkesedéstől. Hűvös. és kimondták a végzetes szavakat: „pozitív lett a teszt”. hogy mit rontottak el. az idegeimre megy – méltatlankodott. – Mindig csak vajas pirítóst. mint egy kincset. Az autót átlátszó. a mély fájdalom és az enyhíthetetlen bűntudat.I – Micsoda? Már megint vajas pirítóst kérsz? – Azt ké’ek. Miért pont én? Miért pont az én lányom? Miért? Ezerszer is föltették ezt a kérdést. hogy Down-kóros vagy 21-es triszómiás. A talpa alatt megnyílt a föld. csak a hitetlenkedés. régebben ő is ezt a szót használta. és behívta a szobájába. Nem maradt más. csillogó vízcseppek borították. Constança rosszallóan nézett a férjére. mintha rá akarná venni. miben felelősek. vagyis azt a genetikai vizsgálatot. Egész éjszakákat töltöttek álmatlanul. a hátizsákja pedig lazán lifegett a hátán. majd elnyeli őket a nyüzsgő élet. – Már a szagát sem bírom. A házaspárt brutális sokk érte. hadd egyen azt. hogy ha valami mondanivalója van. Húsz perc múlva belépett a doktornő. aki hajnalban jött a világra. a fejét csóválva. vajas pirítóst. ahogy szokta. hogy nem sül le a képéről a bőr annak. de finom! – mondta Margarida. – Különben is annyit eszik. – Jaj. még hogy ez a gyerek értelmi fogyatékos. – De legalább megpróbálhatna változtatni. hogy csak félreértés történt. apró tócsákat alkotva szerte egész Oeirasban. tudod jól. inkább azt mondják helyette. a hirtelen rájuk törő tiltakozás. Tomásnak nem tetszett ez a beszélgetés. sokáig egyáltalán nem akart beszélni róla. mintha idegen lenne. beindította az autót és elhajtott. Constança odalépett a kenyértartóhoz. elutasítóan csóválta a fejét. A férj hátradőlt a székén. ennyi ideig tartott ugyanis. – Nagyon finom! Apa és lánya tíz perc múlva kilépett a lakásból. Egyszer. amely eloszlatja az esetleges kétségeket. De a kislány csak bólogatott. aztán ő is beült a volán mögé. a tagadás. mondja ki egyenesen. – Hm. és közben fanyalgó képet vágott. Az anya mély hallgatással reagált. kent rájuk egy kevés vajat.meghatározást. és a jövő elmerült a sötétségben. élénk és mohó szemeivel: figyelte az embereket. mert a lánya késésben volt az iskolából. aki azonnal bele is harapott az egyikbe. pedig csak az éjszakai pára szállt le az ablakokra és gyűlt össze itt-ott. és betette a pirítóba. Észak felől fújt. – A minden szót külön hangsúlyozta. és odaadta a lányának. Constança pedig az egyik nagynénjét látja benne. Egy hétig még élt bennük valami halvány remény. – Ké’ek vajas pi’ítóst – motyogta a kislány. Fogyatékos. az ajkai fölött csokibajusza volt. fekete. átölelte a feleségét és megcsókolta az újszülött kislányt. – Kapod már. mintha esett volna az eső. sőt Tomás még a mai napig azon kapja magát. aki nem vett észre semmit. kislányom. – De hát mindig ugyanazt akarja. minden áldott nap. Úgy csókolta. aki ilyet mer állítani! De nyolc nap múlva telefonáltak az intézetből. hiszen apa lett. Mintha csak ma lett volna. hogy régebben bizonyos típusú emberekre azt mondták. Elhallgattak. kivett két héj nélküli szeletet. a forró kenyeret nyammogva. Szűkszavúan elkezdte kérdezgetni. akiket nem érdeklik az emberek valódi problémái: igen. a vajas felével lefelé fordítva. ha ennyit eszik! Nem ezért dolgozunk! Az anya tejet melegített a mikrohullámú sütőben. hogy beérjen az egyetemre. De fél tucat száraz szó egy csapásra eloszlatta légváraikat. mint egy pufók távol-keleti. hogy tévednek az orvosok. mint valami apró. Értelmi sérült. és kétségbeesetten keresték a hibát magukban és másokban. Anya ad neked pirítóst. és csüggedten felsóhajtott. meg a kórházak. Ezzel minden eldőlt. A hátsó ülésen Margarida csak úgy habzsolta a világot nagy. olyan bölcsnek és nyugodtnak tűnt. Az egészről a nőgyógyász tehetett. azon rágódva. Constança kivette őket. mint egy elefánt. Az apja kinyitotta a kis fehér Peugeot ajtaját. ahogy megpillantja a pirítóst. keresték az okokat és a magyarázatokat. Ezekben a napokban győzködték magukat. az igazságtalanság érzése. Sietett. transzcendens. A kislányával kapcsolatos terveit örökre eltörölte ez a szörnyű ítélet. Mintha ököllel gyomorba vágták volna. Amikor visszatette az asztalra. ahogy átkelnek az úttesten.

A lány. némelyik még álomittasan. évszázadokig. – Van valakinek ötlete? A hallgatók elmosolyodtak: már megszokták. De a többiek izgatottan mozgolódtak a székükön. Szemük inkább a sok olvasástól volt vörös. hogy befejezte a tanult anyag összefoglalását. mintegy varázsütésre. – A. ahogy a kislány hangja visszarántotta a jelenbe. aki az imént megszólalt. de nem túl meggyőzően. mit énekeljek? – Azt.. Kész csoda. az atlanto-axiális instabilitás kivizsgálására. mint száz.. klinikából gyógyszertárba. Tanulmányoztuk az ékírást egy uruki plaketten. – Mint tudják. és Tomás tekintete egy pillanatra rátévedt. kövér.. – Megállt. és várt egy keveset. Talán jobb lenne mindenkinek. és elmosolyodott. mások gondosan kicsinosítva ültek ott. szemüveges lány.. Mit szeretnél. aztán a lépcsőn lement a harmadikra. kerted margarétája. és elolvastuk a legrégebbi ismert fikciós szöveget. jelezvén. rendszeres kardiológiai. mert az állandó orvoshoz járás közepette hihetetlenül nehéznek bizonyult a reneszánsz kriptoanalízis tanulmányozása. – Hát nem a rosette-i kő szolgáltatta a kulcsot a hieroglifák értelmezéséhez? Tomás elmosolyodott. hogy ez a tanár ily módon próbálja őket bevonni az órába. hogy Tomásnak sikerült valahogy ledoktorálnia történelemből. miért? . hogy végre adottak a feltételek az óra elkezdéséhez. az előző órákon a sumer írás megjelenéséről beszéltünk.. A rendesebbek inkább jobboldali kötődésűek voltak. – A. most hallgatott. amit a felesége középiskolai vizuálisnevelés-tanárként megkeresett. Akik pedig ki voltak festve és parfümillat lebegett körülöttük. leült. tanár úr? – kérdezte a bal oldalon egy alacsony. ha róla volt szó. apám. – Elvesztette a fonalat. – Tomás igyekezett a tananyagra koncentrálni. a tanév kezdete óta ismert. – Szünetet tartott. amíg a hallgatók elhelyezkedtek. és magához vette a kulcsot a titkárságon. mint a sminktől. ragyogó zöld szemű férfit: feltűnő szemeit gyönyörű francia dédnagyanyjától örökölte... a. Tomás már ki tudta következtetni az ideológiai nézeteiket. elfelejted. s szemmel láthatóan habzsolták az életet. az újonnan érkező diák elvonta a figyelmét. És nemcsak a használatuk. Jelenléte izgatott sugdolózást váltott ki a lányokból. részleteket olvastunk a Halottak könyvéből. a Gilgames-eposzt. – Láttuk Marduk király sírkövét is. aztán belépett.. hogy Ma’ga’ida ’ám néz. hogy levegye a szemét a lányról. Felébredt a terem. pajzsmirigykontrollra. egyiptomi tanulmányaink befejezéseképpen. és elemeztük Akkádia. Aztán beszéltünk az egyiptomi hieroglifákról. ami meglepte a hallgatókat. semmi nem volt drága. Nem volt rá idejük. – Jó reggelt – hangzott a diákok morajlása. hogy ez volt az egyetlen tényező. gondolták. a tekintetek összetalálkozása.. és az asztalra tette a táskáját. intézetből klinikára. és a formánál többre tartották a tartalmat. Margarida vagyok. külön a többiektől. Sőt még azt sem. és olvastuk a karnaki templom feliratait. és ők már nem lesznek? Ki fog akkor segíteni neki? Ki fogja védelmezni? Ki fog gondoskodni róla? Hogyan tartja majd el magát? Élhet-e egyáltalán jól? Lesz-e valaha önálló? Lehet-e boldog? Eljutottak odáig. – Szóval. De szépen nézel rám. és mostanra már minden pillantást magára vont. de az olvasásuk is egyetlen generáció alatt merült feledésbe.. aki rendszerint aktívan részt vett az órákon. Az isteni gondoskodás megnyilvánulása lenne. nyújtott némi segítséget. Aztán egy babamosoly. hieroglifák több mint háromezer évig maradtak fenn csaknem változatlanul.. fölállt az asztaltól és a hallgatókra nézett. – A rosette-i kő kétségtelenül fontos szerepet játszott benne. az első hieroglifák Krisztus előtt. – Öö.a lányuk felé irányították. – Újabb hallgatók léptek a terembe. hogy a halálát kívánták. és igyekezett komoly maradni. – Még soha nem látta ezt a lányt. ha őt bámulja. meghozta a várt hatást. hogy a legfontosabb.. A hanyagok általában baloldali nézeteket vallottak. Ám ennél sokkal több kellett hozzá. és még számtalan vizsgálatra és ellenőrzésre. a hieroglifák. Újra belenézett a visszapillantó tükörbe. hallani sem akartak politikáról meg vallásról: az ő életfilozófiájuk az volt. sőt abban az illúzióban ringatták magukat. nagyjából a szokásos társaságban. de nem jelenthetjük ki. Egyszer csak. – Igen – bólintott Tomás. Az apa krákogva megköszörülte a torkát. Amikor Tomás úgy érezte. – Most a Zé. – Apa. A nyomában beözönlő diákok reggeli locsogása morajlássá vegyült.. és átsétált a hangosan beszélgető diákok között. Egy szó. mindenáron segíteni akartak rajta. és még mindig betoppant egy-egy későn jövő. – Ragyogó szőke haja élénk fürtökben keretezte az arcát. Ettől kezdve minden energiájukat a kislányra fordították. hogy nem adott tökéletes választ. akiket alig több mint két hónapja. hogyan fejtették meg a hieroglifákat.. valamint egy sor papiruszt.. szemészeti. – Mint emlékeznek rá. A rosette-i kő jelentőségének lekicsinylése. – Akkor hát jó reggelt kívánok. évszázadokig... amely a hanghordozásában rejlett.. egy bájos pillanat – és hirtelen minden megváltozott. Ettől fogva abból állt az életük. – A mai órán pedig. hanem a lányukat. jól húzd meget! Az egyetem garázsában parkolt le. A szobájában megnézte a leveleit. mire minden fény kigyulladt.. Kinyitotta a T9-es terem ajtaját. mert észrevette. – A. a mindennapi megélhetésükre is alig volt elég. és körülnézett. a hieroglifák évszázadokig nagy rejtélyt jelentettek.. és közben csak hebeg-habog. A morajlás elhúzódott. – De. Az isteni kegyelemé. nevezetesen Ur és Uruk területén. – Jó! Jó! – kiáltotta lelkesen tapsolva. Tiéd vagyok. hogy alig értek egymáshoz. már nem a szellemi fogyatékost látták Margaridában. A tanár elővette a táskájából a jegyzeteit. de főleg neki: mennyi fölösleges szenvedéstől menekülhetne meg! Elvégre minden rosszban van valami jó.. erőfeszítéseik elkerülhetetlen következményekkel jártak a házaséletükre nézve: Tomás és Constança annyira belemerült a gondokba. de többen az értelmiségiekre jellemző hanyagság jeleit mutatták.. – Már azt hittem. felkattintott egy sor kapcsolót. – Hogyhogy. mígnem a Krisztus utáni negyedik század végén egyszer csak eltűntek. A tanár tett néhány lépést az első asztalok előtt. A teremben felélénkültek a tekintetek.. amely délelőtt fél tízkor még elég kihalt volt. háromezer évvel jelentek meg. és kényszerítette magát. hogy rohantak egyik kórházból a másikba. ha felnő. nem énekelünk? Tomás összerezzent. katolikusok és visszafogottak. Mi lesz belőle? Mi lesz vele. fülészeti vizsgálatokra. Lifttel ment föl a hatodik emeletre. – A rosette-i kő segítségével – szólalt meg egy diáklány. teste érzéki volt. akik jóképűnek tartották ezt a magas. Porta és Vigenère bonyolult rejtvényeivel megspékelve. A jövőjén törték a fejüket. hogy nem szerencsés. Végignézett a diákokon. Alberti. hogy minél hamarabb megtalálják életük párját. hogy „meggyógyítják”. Asszíria és Babilónia szimbólumait. harmincöt éves. öö. kislányom. mert zavarta. – Ekkor belépett a terembe egy új hallgató. És tudják. Mindhárman kimerültek ebben a rohanásban. az ő egyetemi keresete és az a kevés. legrégebbi hieroglifák. A rosette-i kő szerepének ismerete a hieroglifák megfejtésében az alapműveltség része volt. megtudjuk. – Az ismeretlen lány az utolsó sorban ült le. A pénz sem vetette fel őket.. Mindenki nagyjából a szokásos helyére ült le. Legtöbbjük lány volt.

hogy külföldi. amivel találkoznak. – A hieroglifák iránti érdeklődés lecsillapodott. és a következő évben. – Aztán ott volt az a probléma. . – Jó szamaritánus. a p-nek felel meg. – A katonák azt a feladatot kapták. – A francia tudósok ránéztek a kőre. – Akkor mégiscsak a rosette-i kő volt a kulcs a hieroglifák megfejtéséhez. az arab.. Azt gyanította. amelyet Párizsba készültek vinni. és elkezdte megfeleltetni az egyes hieroglifákat a kártuson belül. t. amelyben a különböző kivetett adók és Egyiptom népe számára tett jótétemények szerepelnek. vagyis Poliphilus álma című műve hatására V. hiszen Portugáliában ritka az ilyen világos szőke haj. – Fölemelte a mutatóujját is. A szakítás olyan radikális volt. hogy kizárólag ideografikus írásról van szó. hogy görög és démotikus írás. A régi egyiptomi írásból egy szempillantás alatt történelem lett. – Fölemelte a hüvelykujját. jobb kezét fölemelve. azaz hosszúkás gyűrű vesz körül. illetve az. így nyitva meg az utat az erőd felé. – Aztán fölrajzolt egy fekvő oroszlánt. – Akkor hogyan fejtették meg a hieroglifákat? – Az első rést a hieroglifák rejtélyén egy Thomas Young nevű angol úriember ütötte. hogy egyazon szövegről van szó három nyelven.A csoport hallgatott. nem pedig fonogrammák. – Nos. így aztán arra a következtetésre jutott.. a görög szöveg alapján tudta. – Türelem. olaszul. – A rosette-i kővel három probléma volt. hogy ebben a részben Ptolemaiosz fáraóról van szó. és megállapították. a perzsa.. – A négyzet mellé egy lapos felével lefelé álló félkört rajzolt: . – Nos. törökül. a nőket meg taszítja. és a maradék tizennégy sor is nehezen volt olvasható. – Végül pedig az is gondot jelentett. akkor nem lesz nehéz megfejteni a démotikus és a hieroglif szövegeket. hogy a két megfejteni való szöveg egyiptomi nyelven íródott. hogy cserébe a papok miként dicsérik a fáraót. hogy minden csoportnak megvan a maga bohóca. De nem. ezúttal két párhuzamos vízszintes vonal. – Először is. – Ez a jel pedig egy os. azaz olyan jelekkel. lépjünk tovább – mondta Tomás. – A szőke lány inkább az északi istennőkre emlékeztette: ragyogó türkizkék szeme volt. amelyek egész fogalmakat jelölnek. Tomás azt gyanította. ha tudott szamaritánusul. – Talán holland vagy esetleg angol. és munkájuk közben találtak rá a falba épített kőre.. – A középső ujja is csatlakozott az első kettőhöz. Az utóbbi esetében a sorok fele eltűnt. mert a környéken. Persze nem az a tipikus német tehén. – Szóval ez a Young 1814-ben magával vitte a nyári szünetre a rosette-i kő három szövegének másolatát. azonban a démotikus és még inkább a hieroglif feliratból fontos részek hiányoztak. hogy mely hieroglifák felelnek meg bizonyos görög szavaknak. Egyszer s mindenkorra szakítani akartak pogány múltjukkal. Nevetés. Hóruszt és az egész istenseregletet. Az alapos tanulmányozás közben arra lett figyelmes. gondolták az angol tudósok. – Tomás arra a következtetésre jutott. és itt ez a fiú tölti be ezt a szerepet. Csakhogy a brit seregek bevonultak Egyiptomba. l. hogy ezzel kihangsúlyozza a fáraó jelentőségét. – Puff! – suttogta. Újabb nevetés. – A keresztények megtiltották az egyiptomiaknak a hieroglifák használatát. és közben kiejtette őket. hogy ez a jel. Az a pazar szépség áradt belőle. azaz minden egyes szimbólum egész fogalmat jelöl. a kő pedig. föltette. a Fort Julienban állomásozó katonák elhívták őket. a Nílus deltájában. – Sejtése szerint ez a kis oroszlán egy l hangot jelölt. – Újabb szimbólum került a . – A hottentotta? – kockáztatta meg a csoport tréfamestere. hanem inkább egy német modell: magas és káprázatos. anélkül hogy egyetlen ember is tudta volna. – P. Oziriszt. – Ez a két kés egy i volna. – Ah. akkor biztos jó fiú volt – folytatta a mókamester az előbbi sikerén fellelkesülve. – Végül egy álló kampót is fölrajzolt: . hogy felejtsék el Íziszt. No mármost. A teremben kuncogás támadt. – Most. noha kétségkívül nem az Ízisz-félékre emlékeztette. Ahelyett. – Tomás valóságos istennőnek látta a lányt. és ránézett a hallgatóira. odahívott egy történészekből és tudósokból álló csapatot. baloldalt összekötve: következett egymás mellett. hogy a kő Ptolemaiosz egyik rendeletét tartalmazza. s tejfehér bőre. az etióp és. hogy Németországból jött. amely a férfiakat leveszi a lábukról.. – A szamaritánus nyelvet – jutott Tomás eszébe. hogy abból a korábbi feltételezésből indult volna ki. És ekkor tett egy forradalmi lépést. mely szerint a hieroglifák szemagrammák. – Türelem – felelte Tomás. oldalnézetből: . amelyen háromféle felirat szerepelt. a lányoknak tetszett a vicc. Tomás lopva megint rá mert nézni az új lányra. hogy romboljanak le egy falat.... mit jelentenek a hieroglifák. hogy térképezzenek fel. Tudta. és fölrajzolt egy négyzetet: . – Látják? – Egyesével rámutatott a táblára rajzolt jelekre. A tudósok 1798-ban érkeztek Egyiptomba. valamint hieroglifák vannak rajta. aki nemrég kérdőre vonta a tanárt. – Most két kés fehér táblára. Anúbiszt. a kártus második szimbóluma. – Itt egy m-et vélt fölfedezni. és. A görög nyelvű szöveg viszonylag érintetlen volt. hát. föltette magában. hogy ez a lány német? Tomás mindenképpen valami északi országra tippelt. a kártus első jele. – A műveltek elkezdték fejtegetni a hieroglifákat. – Megfordult. hogy fonetikusan írták le a szót. m. hogy ez a keret talán kiemel valami fontosat. amit a feltételezések szerint már vagy nyolcszáz éve nem beszélt senki. A tudósok meg tudták állapítani. lássuk csak. – Odalépett a táblához. – A görög fordításból kiderült. meg volt rongálódva. ha mindhárom felirat ugyanazt a jelentést hordozza. amikor egy titokzatos könyv. – Aha! – kiáltott fel a kövér. hogy a fáraó neve van odaírva. – Egyik pillanatról a másikra. aki tizennégy évesen már tudott görögül. – A tanár tett egy hirtelen mozdulatot. Amikor Napóleon meghódította Egyiptomot. hogy az értelmiségiek körében nagyon elterjedt az a nézet. Senki sem tudta. mérjenek meg és jegyezzenek fel mindent. század végén élénkült fel újra. hogy a régi írás ismerete egész egyszerűen feledésbe merült. i. hogy ez a jel. szemüveges lány. héberül. de nem ismerték a kiejtésüket. a szír. akit kezdett idegesíteni a viccelődés. Rosette városában találtak valami érdekeset. Arra is rájöttek. de nem értettek belőlük semmit. függőlegesen: . hogy a kártus Ptolemaiosz nevét emeli ki. végül a londoni British Museumba került. és csak a XVI. hogy fogalomírással állnak szemben.– Mivel abból indult ki. kényszeríteni akarták őket. Sixtus pápa egyiptomi obeliszkeket helyeztetett Róma új útjainak sarkára. os. Francesco Colonna Hypnerotomachia Poliphili. hogy néhány hieroglifát kártus.. és egyből felismerték a felfedezés jelentőségét. igazi címlaplány. amelyek egy-egy hangot jelölnek. – Aztán föltette. mosolyt erőltetve az arcára. egy t. – Az egyiptomiak amnéziásak lettek? – tréfálkozott egy fiú. tanulta továbbá a káld.. és azt hitték. – A keresztény egyház miatt – válaszolta meg a saját kérdését a tanár. – Drámai szünetet tartott. latinul. hogy eltelt legalább egy perc. – Lehet. legyőzték a franciákat. a fáraó neve első hangjának. mint például a mi fonetikus ábécénk.

– Nem értem – szólt közbe a szemüveges kövér lány. Tehetséges nyelvész volt. – A diákokra nézve megállapította. Young úgy gondolta. nem pedig hangot. és az első kérdőjel helyére beírta. mint a kínai – mondta végül. és úgy gondolta.. akkor végre lehull a lepel erről a titokzatos írásról. elindult. hogy amikor megjelenik egy új szó. – Champollion nagyon egyszerű kihívás előtt állt. Ezzel az írásmóddal az a baj. és kikövetkeztette. és hozzáfogott a domborműveken található szövegek elemzéséhez. amelyek az idegen hatás előtti időkből származnak. hanem a meglévőket alkalmazták rájuk fonetikusan. hanem fonetikusan alkalmazták rájuk a már meglévőket. Nem baj.Ptlmios. vajon érti-e egyáltalán. hogy a kopt nyelvben a napot ra-nak mondják. – Mi lenne. és egy m betűt írt a helyére. azt fontolgatva. hogy valószínűleg egy ptolemaioszi királyné. Csak az volt a baj. – Ramszesz. és ez még jobban bebetonozta azt a meggyőződést. – Egy nagyon fontos első lépés volt. Így hát Champollion abból a feltevésből indult ki. ami azt jelenti. hogy el tudja olvasni a hieroglifákat. ideografikus írás. Vegyük például a Mozambik szót. Csakhogy még mindig maradt egy nagy probléma: ha kiderül. A kantoni kínaiban a hármas számot három vízszintes vonallal jelölik. hogy miként tudná a legkönnyebben megmagyarázni. a kopt és a pahlavi nyelvet. és ujjával a két kérdőjelre bökött. hogy a rajtuk szereplő nevek nem lehettek idegen eredetűek. Míg nekünk az új szavak leírásához elég. Úgy fog kilépni innen. – Tomás odament a táblához. nem találtak ki új jeleket. míg leülepszik a kijelentése. mint tudjuk. A kínai. és ez lett a Mozambik szó második szótagja. azzal bebizonyítaná. – Dehogynem – bólintott a tanár. – Nem. döntő ötlete. és a helyére fölírta: ra. mégpedig sikerrel. a mi Champollion barátunk más kártusokra is alkalmazta Young módszerét. azaz Nagy Sándor nevében. és odalépett az első sorban ülőkhöz. nevezetesen Ptolemaiosz és Kleopátra kártusaira. – Fonetizálták az írásukat – folytatta a tanár. hogy egy fáraó neve. mint aki épp most fejtette meg a hieroglifák rejtélyét. a zamot. – Nos. aki szintén rengeteg nyelven beszélt. letörölte a másik kérdőjelet is. hogy kártusba foglalták. amelynek a közepén pont volt. Ebből az ötletből kiindulva. – Ismét a diákokra nézett. – Letörölte az első kérdőjelet. és azon tűnődött. A baj csak az volt. míg rá nem jött egy igen egyszerű dologra. és felrajzolt három rövid vonalat a hieroglifák alá. Mit csináltak hát. de az új szavakra már nem találtak ki új szimbólumokat. – Az első két hieroglifát nem ismerte. a jó ég tudja. – Tud valaki kínaiul? A diákok nevettek a kérdésen. tudomást sem véve a viccelődőről. hogy vajon mit keres itt. elővették a hármas szimbólumát. hogy ezek a fonetikus átírások csak külföldi nevekre alkalmazhatóak – a Ptolemaiosz-dinasztia ugyanis Nagy Sándor egyik tábornokától származott. amelyeknek az egyes szimbólumok megfelelnek. melyik fáraó neve kezdődik ra-val. – Ma már tudjuk. de az új szavakra. ők is ideografikus írást használtak. amit most bebizonyíthat a régebbi szavakon. – És ekkor támadt egy másik ötlete. rendkívüli. hogy ra. amelyek nem a hagyományos egyiptomi szókincs részei. a zend. – És itt. ezért meg sem próbálta kikövetkeztetni a jeleknek megfelelő hangokat. amelyeket lehetetlen mind észben tartani. Vagyis nem törte fel a kódot. hogy valóban fonetikai jelekről van szó. senki nem tud kínaiul. hogy egyszer majd rávesse magát a hieroglifákra. – A mi barátunk azonban ügyes ember volt. És ha valóban így van. Egy Nagy Sándorra való utalást is megfejtett. Bármi legyen is az a szó. Tomás visszafordult a csoport felé. és fel lehet törni a kódját. amelyeken a görög-római uralom előtti időkből származó kártusok voltak. de a végső megoldáshoz még sok hiányzott. Ha meg tudna fejteni néhány hieroglifát. olyan ez. mindig új szimbólumot kell kitalálni hozzá. – Jól van. – Azokban a kártusokban ez a szimbólum az s hangnak felelt meg. Bereniké nevét tartalmazza. az a tény. hogy figyel. a kínaiaknak folyton új szimbólumokat kell alkotniuk. Young úgy vélte. miért. hogy kiküszöböljék ezt a problémát? – Memóriajavító tablettákat szedtek. látom. . az első két hieroglifa helyére pedig kérdőjeleket tett. – Tomás a táblához lépett. Mik lehetnek? Milyen hangot jelölhetnek? – Most rámutatott a kártus első hieroglifájára. – Rámutatott az utolsó hieroglifára. hogy a többi szót szemagrammákkal jelölték. mekkora feladat előtt állt a francia nyelvész. Értik? – Körülnézett. Miután Thomas Youngnak sikerült egy hieroglifát elolvasnia. de sok nyelvet megtanult. aki ezt megtette volna? – kérdezte a duci szemüveges. és elmosolyodott az ifjú arcokon megjelenő ámulaton. ami végső soron több ezer szimbólum alkalmazásához vezet. úgy döntött. és végződik két s-szel? – A kérdés ott lebegett a néma előadóteremben. és fölrajzolt négy hieroglifát egy kártusban: . a megszokottakon kívül. nagy valószínűséggel azt jelenti. akkor sem tudja elolvasni a hieroglifákat. ha egy m lenne? – Tomás visszament a táblához. hogy a napra hasonlít. hogy az Abu Szimbel-i kártus utolsó két hangja megvan. – Tomás megvárta. A diákok szeme előtt megjelent a ra-m-s-s szó. hogy a fonetikus olvasást csak azokra a szavakra lehet alkalmazni. a régi ideografikus jeleket megtartották. – Pontosabban. és felfogják a diákok. büszkén nézett rájuk. csak megkarcolta. – Ekkor fért ugyanis hozzá Champollion az Abu Szimbel-i templom domborműveihez. Ptolemaiosz. Talán hallgató? Vajon tényleg külföldi? És ha külföldi. A fehér felületen a rejtélyes ?-?-s-s állt. – És most? Mire cserélje a második kérdőjelet? Champollion addig töprengett. – Megvárta. ami oda van írva. hogy csak a külföldi neveket írták le fonetikusan? A tanár egy pillanatig tétovázott. Így ez állt a táblán: ra-?-s-s. az igaz. kedves hallgatók. hogy az egyiptomi írás nem szemagrammákból áll. következésképpen szintén külföldi volt –. – Miért nem ment tovább? Mi vezette arra a következtetésre. – Ő is jó szamaritánus volt? A mókamester újra támadásba lendült. Akárcsak a kínaiak. – Nos. amit mond? Mindenesetre úgy tűnt. hogy világosabban kell fogalmaznia. – Tartott még egy utolsó szünetet. és zam-nak ejtik. – Amikor le kellett írniuk a Mozambik szót. Itt is eltalálta a megfelelő hangokat. hogy mindenki felfogta a lényeget. kizárólag abból a célból. hogy mindenekelőtt az egyik kártusra összpontosít. amelyben minden szimbólum egy-egy fogalmat jelöl. – szólalt meg a mókamester. hogy ezek mind idegen eredetű nevek voltak.. milyen hangnak felelhet meg. hogy Young úgy vélte. De 1822 szeptemberében minden megváltozott. Tomás ismét ránézett a terem végében ülő szőkére. – Champollion figyelmesen megnézte ezt a kerek hieroglifát. – Eljött a táblától. ezért nem vitte tovább ezt a gondolatmenetet. és Tomás igyekezett olyan előadást tartani. No mármost. – Fölírta a táblára a megfelelő latin betűket. Miután az összeset áttanulmányozta. – Tomás hatásszünetet tartott. a karnaki templomban rátalált egy újabb kártusra. köztük a szanszkrit. Thébában. amit nem felejt el egyhamar. Eszébe jutott. és Tomás diadalittas mosollyal. míg mindenkiben leülepszik ez az utolsó mondat. ha átrendezzük a már meglévő fonetikai jeleinket. vagyis Alexander névben. hogy nagyjából el is találta a hangokat. – Ekkor tűnt fel a francia Jean-François Champollion. és látta. – Az első két hieroglifa hiányzik. – Nézzék. ahogy mindig is gondolták. hiszen nem ismeri a hangokat. hogy az egyiptomiakkal is ez történt. – És nem volt senki. egy merész. véget is ért a rosette-i kő szerepe.. mert drámai kijelentésre készült. elkezdte találgatni. csillogó szemmel. hanem fonetikai jelekből. de a másik kettővel már két kártusban is találkozott: a Ptlmios és az Alksentr.. hogy megerősítést keressen. határozta el magában. mint amilyen a Ptolemaiosz. hogy fönntartsa a feszültséget.

mintha csak most venné észre. helyes portugálsággal. – Mi ez? – Egy dokumentum. Végre sorra került a végzetes szőke. – Talar du svenska? Tomás megrázta a fejét. – Nem rossz. a lány pedig viszonozta a mosolyt. de egzotikus akcentussal. hogy összevonjanak szavakat. úgy is leírhatjuk. néha kihagyták őket. egész testében megremegett. aki szürke szoknyát és blézert viselt. – Aha. Szokás szerint néhányan a tanár felé indultak. és azt igazolja. egy fekete hajú lány és a szőke bombázó. ahelyett hogy fonetikusan leírnánk. hogy aztán több ideje maradjon a másikra. A ra nemcsak egy betű. Bizonyos esetekben tisztán esztétikai szempontból fölcserélték a hieroglifák sorrendjét. hogy további felvilágosítást kérjenek. mint aki elnézést kér. – Vállat vont. vagy kettős értelmet hozzanak létre. hogy a szőke szépség is sorban állt. – Csak néhány apróságot. vagy sokkal egyszerűbbek is. és így lesz belőle m-ecset.. mintha ezzel akarná megbüntetni. hogy végre nyíltan. sovány diáklány. – Tanár úr – kezdte egy barna kabátos. – Az emlékezetében bujkáló szavak után kutatott. – Viszlát a jövő héten. amiben van is logika. és úgy tűnt. hogy az írnok így használta. hogy dallamosabb legyen. Tomás ránézett. amelyben végre lehullt a lepel a hieroglifák rejtélyéről. – Ezt alá kell íratnom a tanár úrral – mondta. de nem jött zavarba: elmosolyodott. – Köszönöm. A lány megköszönte a segítséget. – Förlat. és a lány elment. A lánynak ijedtében tátva maradt a szája. Ebben a könyvben írta meg a francia nyelvész. mintha nagyon sietne. – De én nem ismerem ezeket a nyelveket. és nem tudtam eljönni az előző órákra. – Igen.. aki kérdezősködött. az utolsó órán lesz. Hol tanulta ezeket? . csevegés és az ajtó felé igyekvő léptek zaja keveredett egymással. Széktologatás. nem rossz. mint mondjuk középkori és reneszánsz kéziratok. nem? – Fölhúzta a szemöldökét. vagy megkeresi a Nemzeti Könyvtárban. héber és arámi szövegek. Lehetnek benne sumer ékírásos plakettek. Nézze meg egy naptárban.. És ezt a szót. – Helló – üdvözölte. – Csaknem minden svéd nyelvtudásomat kimerítettem. – Azt észrevettem. De a lány. – Lássuk csak. – Vagy megrendeli az interneten.. – Ezt mind meg kell fejteni? – Nem – nevetett a tanár. hiszen a fáraókat szinte istenként tisztelték. A feketét választotta. – Két lehetőség van – magyarázta Tomás. hej. – Ez a helyzet a Ramszesznél is? – Igen – bólintott. – És mi lesz a dolgozatban? – Gyakorlati dolgozat lesz. Például a mecset szót felbonthatjuk úgy. Tomás kérdőn nézett rá és a papírra. – Jaj! – kiáltotta megbotránkozva. Ramszeszt a Naphoz hasonlította. Hogy hívják? – Lena Lindholm. Tomásnak már az is nagy gyönyörűséget szerzett. – Jó napot. tanár úr. amit be kell mutatnom a munkahelyemen. – Ááhh! – kiáltott föl. A lány diszkréten elnevette magát. de én svéd vagyok. nem tágított mellőle.. – Lena? – Kissé eltúlzott csodálkozással nézett rá. tanár úr – felelte a lány. vagyis mecset. és az egyes elemekhez hasonló hangzású képekké alakítása. hogy hangsúlyt adjon a szavainak.. hogy azért nem mentem dolgozni. amiért ilyen nehéz feladat elé állítja. mert így dánnak hangzik. Aláírná? Tomás ráfirkantotta a nevét. de nem csak. elvakítja a ragyogása. trevligt att träffas! Lena szeme kerekre nyílt. hogy lehet észrevenni. hogy a hieroglifák nyelve a kopt volt. Például néha használtak magánhangzókat. És időnként valóban a rébuszhoz folyamodtak. – Hol lehet elolvasni a Précis du système hiérogliphique-et? Ez Champollion 1824-ben kiadott könyve volt. szemtől szemben megnézheti.. Portugáliában nem lehet megvenni? – Tudtommal nem. – Nahát! – mondta kellemesen meglepődve. mert órára kellett jönnöm. – Hieroglifák? – Az is. A tanár elnevette magát. hogy mikor alkalmaztak az egyiptomi írnokok rébuszt? A rébusz hosszabb szavak fonetikai elemekre bontása. – Az a kontextustól függ – felelte Tomás. – Hogy megtanulja. sőt átnyújtott neki egy papírlapot. Tomás kinyitotta a száját. miközben beszélt. és hogy a régi egyiptomi írás nem ideografikus volt. füzetek pakolása. hogy m-ecset. mint egy üzletasszony. – Champollion rögtön az első Abu Szimbel-i hieroglifánál rébuszba ütközött. A kiejtésen még van némi javítanivaló. – Dokumentumelemzés és régi szövegek megfejtése. – Ez a portugálban az Helena becézése. Már megvan a zárthelyi időpontja? – Igen. Úgy érezte.Amint Tomás befejezte az órát. – Ezért jár erre az órára. Most vette észre. hanem fonetikus. hanem ebben a hieroglifában szó is. én dolgozom. görög feliratok. – Tanár úr. hogy megismerheti. – Tomás folytatta a pakolást. A lány elismerően nézett rá. – Az mikor lesz? – Nem tudom fejből.. a teremben azonnal kitört a lárma. – Itt. – motyogta letörten. hogy különbözik a többiektől. – Jag talar inte svenska – felelte mosolyogva. ööö. hogy rajzolunk egy ecsetet és elé írunk egy m betűt. és izgatottságában. és átadta helyét a következő lánynak. Már csak két diák volt hátra. – Az egyiptomi írnokoknak volt néhány rugalmas szabályuk. Azzal. – Új hallgató vagyok. – Tanár úr. panaszos hangon. miközben a papírjait szedegette.

– Hát. Tomás befejezte a pakolást. – Mondja csak.. és kivillant ragyogó. A Lisszaboni Új Egyetem Történelem Tanszékére érkező külföldi diákok nagy része spanyol volt. Az. hogy is hívják? – Lena. – Á! Szóval az Erasmusszal jött. hogy kakának hívjuk. Erre az utolsó mondatra följajdult. – Nagy kár. és négy napot töltöttem Malmőben. a partra. csábító melleket.. Mussulo pedig egy paradicsomi sziget Luandától délre. tökéletes fogsora. Lena.. Tomás önkéntelenül is mohón figyelte a lány fenekét: telt volt és kerek. hogy előreengedje az ajtóban. fölszedtem egy-két dolgot. A tanár megállt a szobája előtt. és igyekezett leplezni. mintha furcsállná. amit viselt. tökéletesen illett a szeméhez és szőke hajához. és bedugta a kulcsot a zárba. utmärkt! Fenséges! Tomás elképzelte. és érdekelnek a nyelvek. a Sócratesbe integrálták. – Hmm. Az Erasmus az az európai ösztöndíjprogram. – Elnézést. melleinek felsejlő ívét. hogy ránézzen. Soha nem járt ott? – Nem. mint Nicole Kidmannek. és elővette a zsebéből a kulcsát. – Mondja. – Jaj. – Lehunyta szépen ívelt szemhéját. – Ja. Erőszakkal kellett kikergetnie az elméjéből az ellenállhatatlan szexuális vágyat. és elindultak fölfelé a lépcsőn.. hogy var är toaletten? – A lány nevetett. A tanár elindult kifelé.. amíg fölfogta. ahogy halvány. írjon csak nyugodtan angolul. hogy csaknem egyforma magasak: egy méter nyolcvannak becsülte.. amit a lány ébresztett benne. hogy ne bámulja a telt. és intett a lánynak.. nem ismerem Angolát.. és öt évet éltem ott. igen. tanár úr. vibráló testét. és koncentráljon a beszélgetésre. és fölegyenesedett. tökéletesen kitöltötte a világoskék farmert. és finoman végigsimítja meleg. – Angolának melyik része ez? A lány meglepetten nézett rá. – Äppelkaka med vaniljsås. – Lena. – Angolában? A lány elmosolyodott. a hétvégéket pedig Mussulóban töltöttük. és amelynek keretében az Európai Unió egyetemei diákokat cseréltek. De mivel a lány nem javította ki. – Tessék? – hebegte. és megállt. – Akkor hát mesélje el. – És melyik egyetemről jött? – Stockholmból. És tetszett? – Nagyon. Csodás élet volt. Tomás megállapította. az Erasmus. – És miért esett a választása Portugáliára? – Két okból – felelte Lena. Az írás már nehezebb. amit ez az érzéki test jelent. az Erasmus-ösztöndíj. és elértek a tanári szobákhoz. amit Tomás csábítóan érzékinek talált.. Tomásnak komoly erőfeszítésébe telt. A tanár elnevette magát. amelyet 1987-ben vezettek be a felsőoktatásban. 1995-ben egy nagyobb oktatási programba. – Az Erasmusszal jöttem – felelte. Alig tudott uralkodni magán: akaratlanul is elképzelte. vagy nem? Elérték a központi csarnokot. Amikor Lena odalépett mellé.. és megint megnyalta az ajkát. – Mondja csak.. így hát nem esik nehezemre a tananyag követése. és nyelt egyet szárazon. Fölmentek három emeletet. de zavarta a tanár dadogása. milyen lenne nadrág nélkül. Erőnek erejével fordította el a fejét. melyeknek méretét széles csípője még jobban kihangsúlyozta. természetesen Luandában van. Gondolom. mit keres az órámon – mondta. kék pulóver. mit is mondott a lány. – Miért? A lány végignyalta telt. Tomás ráparancsolt önmagára. – Az igaz.– Diákkoromban Inter-Raillel utazgattam. az erődre és a félszigetre volt kilátásunk. Tomás végre megértette a hallgató lisszaboni tartózkodásának körülményeit. – Egy pillanatra elbizonytalanodott. – Hur mycket kostar det? – Újabb nevetés.. Lena. Az Erasmusszal vagyok itt. ne emlékeztessen az äppelkakára. hogy van olyan portugál. Négy évvel ezelőtt. Például meg tudom kérdezni. hogy hogyan is ejtse ki a nevét.. és feszes. és szinte észre sem vették. Hol tanult meg ilyen jól portugálul? – Angolában. akinek nem csengenek ismerősen ezek a nevek. rózsaszín ajkait. nagyszerű.. magánál mindössze három centiméterrel alacsonyabbnak. Megköszörülte a torkát: khmm-khmm. A hatodik emeleten balra fordultak. Hát persze. miközben kilépett. de olyan egyedi dolog egy desszertet kakának nevezni. A lány mosolyt erőltetett az arcára. de Tomásnak eszébe jutott. de édes almaíze van. – Történelem szakos? – Igen. Folyékonyan beszélek és olvasok portugálul. – Annyira finom! Máris honvágyam lett. – Hát ezt mondom. – De még mindig beletelt néhány másodpercbe. aki a Heidelbergi Egyetemről jött. megízleli bársonyos ajkait. Mivel kíváncsi vagyok. – Az Erasmus-ösztöndíjjal vagyok itt – ismételte el Lena... nem gond. – Erasmusos diák vagyok. Helena. – A kulcs becsusszant a lyukba. – Ha nehézségei támadnának a portugállal. legfeljebb egy tanév erejéig. Miramar volt a mi kerületünk. – Egyrészt a nyelv miatt. és megfordult. ismeri. hogy milyen hatást tett rá a lány. – És a másik ok? . hogy vegye le a szemét a pokoli kísértésről. hogy magához húzza és megcsókolja. – Ah.. – Á. és szinte látta maga előtt a lány meztelen hátát. Tomás a svéd lánnyal az oldalán végigment a Történelem Tanszék folyosóján. finom bőre kiszélesedik a csípőjén. A puha. úgy gondolta. ami a nyelvet tekintve érthető. hogy kövesse. aztán elkeskenyedik a derekán. Volt egy házunk Miramarban.. elképzelte. – Apám angolai nagykövet volt. hogy volt egyszer egy német hallgatója is. dús kebleket sejtetett.. hogy valószínűleg eltalálta a helyes kiejtést.. amely göndör fürtökben hullott a vállára.

Köntöst viselő férfiak sétáltak odalent. de egyáltalán nem bánta: élvezet volt a kedvére tenni ennek az istennőnek. – Biztos vagyok benne. meg az olyan aktuális témákról.és egy doktori védés alkalmából felállítandó bíráló bizottság összetétele. az eredeti szövegek értékesek. – Van fogalma róla. – Tudja. Gonçalves Baldaia. mint a sekrestyés. – Miért. a belső politikai mesterkedésekről. – Ezek szerint csak 1498-ig érdekli a téma? – Igen – felelte lelkesen a lány. és a feleségére nézett. aztán mindkettőjüket arcon csókolta és leült az asztalhoz. A szobában nagy rendetlenség volt. Pé. talán megpróbálhatjuk. olyan becses ereklyék. és kérlelőn nézett rá.. Bartolomeu Dias. hogy határt szabjon a kutatási területének. aki a sérült gyerekekkel foglalkozott.. bármit elérünk. – Ó. mindenütt javításra váró dolgozatok és fénymásolatok hevertek. hogy a szakdolgozatomat a tengeri felfedezések témájából írom.. és elismerően biggyesztette az ajkát. de az eredeti jobb lenne! – A tanárra szegezte szép kék szemét. – Tack! Tomás halványan sejtette. másrészt szeretnék párhuzamot vonni köztük és a portugál felfedezők között. hogy a törvény előírta a speciális oktató alkalmazását. magabiztosan. és beáradtak az ablakon. de fontos. Már este volt. fekete haját. Ennek következtében a kislány visszaesett a tanulásban: sokat felejtett az előző évben tanultakból. amelyek áttörtek a felhők közti résen. hogy idejövök. A 21-triszómiás gyerekek egyik tünete éppen az. – Már másodikba jár. kérem. ami Vasco da Gama utazását megelőzte. ú: pú. azzal a bonyolult kalligráfiával? – Nem. a kórtermek alacsony épületeit és téglaszínű cseréptetőit a csupasz fák között. és azóta arra készülök. hogy nehezen jegyeznek meg dolgokat. Az iskola még mindig nem vett fel fejlesztő pedagógust. hogy ellenállhatatlan. Gonçalves Zarco. Pontosan melyik korszakot szeretné tanulmányozni? – Mindent tudni akarok. a: pa. és hálából elbűvölő mosolyt eresztett a férfira. melyeket megkopasztott a tél. – Azt tervezem. í: pí. – Tessék? – Ez egy svéd közmondás. Tomás a délutánt a Történelem Tanszék tudományos bizottságának ülésén töltötte. – Micsoda? A lány elnevette magát Tomás elképedt arca láttán. – Akkor jó – mondta megadóan. – A portugál felfedezések nagyon nagy téma – jegyezte meg Tomás. – Elgondolkodott. még a földön is. – Azt nem kétlem. Az apa kiszolgálta magát. fehér köpenyben. egyfajta edzőre. de a kérdés akkor is fönnáll – mondta Tomás. – Na és? Mit tanultál ma? – Pé. Margarida az előző évben lett első osztályos egy olyan általános iskolában. mint egy csintalan gyerek. aki felhúzza. miközben az arcát süttette a téli nap sugaraival. – Ejha! – kiáltotta a tanár. Tomás fölakasztotta a kabátját. ahol a rendes tanítón kívül volt egy kisegítő tanító is. hogy ezt a tanítót nem tudták tovább alkalmazni. Ahhoz. – Naa. az majdnem ugyanaz. – Tágra nyíltak a szemei. Tomás. a Curry Cabral Kórház nyugalmat árasztó parkját. – A maka’óni jó! – lelkendezett a kislány. sietősen járkáltak ki-be a kórtermek épületeiből. hogy bálna lesz belőle. – El tudja olvasni az akkori portugál nyelvet. De az utóbbi időben az Oktatási Minisztérium olyan sok támogatást vont el az iskoláktól... Ránézett a lányára. és Margarida meg a hozzá hasonló helyzetben lévő gyermekek pedagógiai segítség nélkül maradtak. – Te érted ezt? – kérdezte. Constança és Margarida éppen vacsorázott. e: pe. illetve három diploma. mi a baj vele? Margarida imádja. mekkora munkára vállalkozik? – Minden halacska reménykedik. – Slurp. Vannak egyrészt a viking hajózások. – Ó! – kiáltott fel Lena kissé csalódottan. – De a fakszimiléket és a másolatokat meg tudja nézni. és megsimogatta sima. de egy elszegényedett iskolát meggyőzni . – Nem ő tehet róla. Nicolau Coelho. a tanszék közvetlen szomszédságában. – Bemegyünk és beszélünk velük. mint az elfogadtatási eljárások elemzése. – Nos. Már egy éve tanulmányozom a témát. – Akkor mit ér. szüksége lenne egy fejlesztő pedagógusra. munkakedvből nem szenvedek hiányt. – Tack! – kiáltotta a lány. a végeérhetetlen napirendi pontokról és az előző értekezlet jegyzőkönyvével kapcsolatos kételyekről szólt. – Gil Eanes. Tomás fészkelődni kezdett a székén. amikor hazaért. amely a szokásos pletykákról.A lány mögötte állt meg. – Már kértem időpontot az igazgatónőtől a jövő hétre.. – De hát megérti egyáltalán a tizenötödik századi portugált? – A tolvaj hamarabb megtalálja a kelyhet. miközben szedett magának a tányérjára.. – Mindet ismeri. Úgy értem. Az ablakból megcsodálták odalent. hangosan szürcsölve a tésztaszálakat. amelyeket a könyvtárak féltve őriznek. Nuno Tristão. ó: pó. Azt jelenti. hogy manipuláció áldozata lett. – A tanár úr szerint meg lehet nézni az eredeti krónikákat. ezért főleg a megszokás és a rutin irányítja az életüket. amelyek beszámoltak mindenről? – Kire gondol? Zurarára és a többiekre? – Igen. nyilván az orvosok. hogy a tanár úr segít nekem. és még nem tud olvasni.. – Már megint? Hát elfelejtetted. hogy ha az érdek hajt. Tomás felsóhajtott. – Nem lesz könnyű. – Persze. mások. aki tudja. – Igen – bólogatott a felesége. hogy újra fejlődhessen. ha hozzájut az eredeti szövegekhez? Lena huncutul elmosolyodott. – Pé. Pé. – Ez is egy svéd mondás. Az ajtó kinyílt. – Esetleg tudna nekem segíteni? – Ellenállhatatlanul bájos arcot vágott. – Már megint hamburger van tésztával? – kérdezte panaszos hangon. Diogo Cão.. – Azt nem kétlem. amit tavaly tanultál? – Pé. és Tomás udvariasan előretessékelte a diáklányt.. Hamburgerhúst ettek ketchupos makarónival: ez volt a kislány kedvence. annak ellenére.

az év elején kell visszavinnünk az orvoshoz? . hogy az eltökélt és hűséges szerelem ígéretét jelenti. – Én mondom. Constança a virágok szerelmese volt. hogy valóságos disznóólban élnek. Az apja megmosta a fogát. máris ordítani kezdett és az ujjával mutogatta a piszkot. a plafont bámulva.és búzakalászmintás palástot viselt. Egyszer elviszlek. A takarítás és a rendrakás volt Margarida legnagyobb mániája. és hirtelen visszarepült volna a jelenbe: kislánya fényképe az egyik kaméliacsokor mellől mosolygott rá. amelyben megidézi a kaméliás hölgy történetét. – Jaj. hogy újra vegyen föl egy ilyen tanítót. az azonban elfogadható volt. ami annak idején megfogta. Constança nemcsak az emberi. hanem mert rajongott a Pikk hetes rovat bűnügyi rejtélyei iránt. Miután fizettek. – Verdit megihlette Dumas regénye. Nem ment el úgy. miután átadta első lonccsokrát. abban a reményben. században óriási népszerűségre tett szert. csalódottságot színlelve. kissé tanácstalanul járkáltak az ebédlőben. az a szimbólumrendszer. még az egyetemen. Lágy. köztük egy szoborszerű fekete hajú szépség. a szüleik az igazi művészek. és megfogta a tányérját.felé elhelyezett vázák és kaspók kölcsönözték a helyiségnek. de a fiú figyelmét inkább az egyik barátnője kötötte le. ahol nagy becsben tartották – magyarázta Constança. Tomás imádta a rejtvényeket és a fejtörőket. nehogy elvegye előle. hogy uralkodását béke és bőség fémjelzi majd. Tomás alaposan szemügyre vette a feleségét. – Milyen virág ez? – Kamélia. Margarida már végzett a desszerttel. huszonöt napig fehéret. a szelíd macska külső könyörtelen oroszlánt takart. Marie Duplessis igaz történetén alapult. – Jaj. Alexandre Dumas-nak köszönheti az ismertségét. Mikor elaludt. és olyan átéléssel undorodott tőle. minden csupa kosz. szeplős orrú. – Gondolom. és olyan érzelmeket és érzéseket fejeztek ki általuk. – Nem. hogy megszagolja őket. akkor most vegyem tudomásul. tálcával a kezükben. hogy a rendelkezésükre áll. – Ennek nincs is illata – mondta bosszúsan. hogy a tudomásukra hozza. de azok magasról tettek rájuk. Tomás beleharapott a hamburgerbe. amikor megismerkedtek. nem úgy volt. amely a XIX. Amikor megismerkedtek. amikor először hallott a többi fiútól a képzőművészetis lányok szépségéről. Az egyik edényben a nagy zöld levelek közül élénkpiros virágok kandikáltak ki. mi az a kurtizán. hova ülhetnének le. finom természetről árulkodtak. és akkor hozta össze őket a sors. hogy kipihenje a nap fáradalmait. a fennmaradó öt napon pedig pirosat. amit mellesleg szintén elolvasott. könyörtelenül és eltökélten. – Ezt mindet el kell mosogatni. ez a mi mademoiselle Duplessisünk allergiás volt a virágillatra. – Jól sejted – bólintott Constança sóhajtva. de nem érzett semmit. El kell mosogatni! – Ez a lány egyszer még nyit egy mosodát – viccelődött az apja. Nos. az anyja átöltöztette pizsamába. a szimbólumok és titkos üzenetek bűvöletében élt. ez a mademoiselle Duplessis mindennap kaméliát tűzött a mellére. Megnézte a szobában elhelyezett virágokat. az anyja elalvás előtt mesélt neki. amelyről nemrég tudta meg tőle. mielőtt újra meghívták magukhoz a Noronha családot. Izabella a koronázási szertartásán olajfalevél. hogy nem számíthatok ma semmire. A rózsamintás törtfehér kanapék jól illettek a függönyökhöz és a szőnyeghez. amelyeket Constança festett. Ifjúkorában mindig megvette a Kalandok világát. „A természet bőkezű” – kacsintott Augusto. – A kamélia Kínából származik. és a virágszimbólumok szakértője lett. „Valóságos remekművek” – viccelődött Augusto az egyetem udvarán. hogy ha piros kaméliát vettél. – A mi kultúránkban ifj. de a természeti műalkotásokért is rajongott. és odavezette társait a szépséghez. talán csak ábrándos. miközben egymásra halmozta a szennyes edényeket a mosogatóban. az apja előkészítette másnapra a holmiját. és éppen azért választotta a kaméliát. A virágokat rejtett értelemmel ruházták fel. hogy a Verdioperában a hősnőnek el kellett adnia az ékszereit. kincsem. történelem szakos vagyok. és azok helyett viselte a kaméliát. és a sokkoló élmény hatására kimerítő nagytakarítást végeztek. Margarida vacsora után lefeküdt. máris ott termett. – Szóval. majd meglátod. – Hullafáradt vagyok. amely egy XIX. hogy igaz a pletyka: itt voltak az egész lisszaboni egyetemi élet legszebb lányai. – Figyelj. ahol csak három lány ült. Szóval. A szülei jó pár kínos jelenetet éltek át a barátaik otthonában. amelyeket normál körülmények között elnyomott a társadalmi etikett. egy meghámozott. Constança a szimbológia új világára nyitott ajtót előtte: a virágokéra. kecses mozdulatai első látásra gyengéd. hogy ez merő illúzió: törékeny külleme mögött igazi vulkán rejlett. Tomás mintha időutazáson vett volna részt. kemény diónak bizonyult. jó? – Nem – felelte határozottan. hogy a megszégyenült házigazdák azonnal meggyőződtek róla. egy tejfehér bőrű. milyen kis helyesek. és megírta a Traviatát. noha idővel kiderült. hogy ezeken a napokon nem kapható semmire. aki szó szerint értett a virágok nyelvén. Azzal a különbséggel. Furcsamód éppen ez volt az egyik olyan vonása. Sorban állás közben megpróbáltak beszédbe elegyedni néhány rátarti szőkével. – Persze hogy nincs – nevetett Constança.arról. Az például elképzelhetetlen volt. ami közelebb hozta őt Tomáshoz az egyetemi éveikben. A falakat színes absztrakt képek díszítették. Egy alkalommal aztán a csoporttársai magukkal cipelték Tomást is a képzőművészeti kar menzájára. de ízlésesen volt berendezve. Tomás a buja szirmok fölé hajolt. – Meséld el a kamélia történetét. és megfogta a kezét. barna szemű lány. Még mindig az a melankólia áradt belőle. – Szegény pára – jegyezte meg Tomás gúnyosan. majd később elpakolsz. nagyot szippantott. hogy jelezze a férfiaknak. Ha csak meglátott egy kis pókhálót vagy némi port egy bútoron. századi párizsi kurtizán. A múlt emlékei Margarida mozdulatlan arcává alakultak át. a házaspár ledőlt a kanapéra. – Soha nem lesz szombat – szólalt meg Constança. A szeplős lány elmesélte neki. ha az „első látásra szerelem” egyértelmű jelképeként átnyújtott neki egy csokor gloxíniát. hogy ne szerezze meg előbb a telefonszámát. – Huncutul Tomásra nézett. az azt jelenti. és ebéd közben megállapíthatta. mert annak nincs illata. Tomás megcsókolta Constançát az oeirasi állomáson. így hát fölállt és elkezdett lepakolni az asztalról. a virágszimbólumok varázslatos kódrendszerén keresztül. tudod. az eredeti török jelentéseket az ókori mitológiához és a hagyományos folklórhoz társítva. hogy most. Ha meglátott egy foltot. Csupa kosz. akinek a tekintete valahol máshol járt: talán melankolikus volt. hogy a török háremhölgyek a virágok segítségével kommunikáltak a külvilággal. De az igazi derűt a világos bükkfa bútorokon minden. és ebből nőtte ki magát a floriografia. ezt mindet! – Majd később elmosogatsz. a kódok és rejtjelek. – Hullafáradt vagyok. álmodozó. sőt még a divat világára is hatott: II. A virágok nyelve rányomta bélyegét az ékszerészetre és a preraffaelita képzőművészeti mozgalomra. Tomás leült a felesége mellé. hogy egy férfi rögtön az első randevún azt mondja a nőnek. – Jó. – Óóóhh – kiáltott föl Tomás. – A kaméliának nincs illata. Kinéztek egy asztalt az ablak mellett. nem feltétlenül a képregény miatt. Ő a Lisszaboni Új Egyetem hallgatója volt. Margarida. és ivott hozzá egy korty alentejói vörösbort. Ezt a gyakorlatot a nyugati világban először Lady Montagu írta le 1718-ban. A lány komoly érdeklődést mutatott Tomás zöld szemei iránt. hogy eltávolítsa. aztán kézen fogva sétáltak a carcavelosi homokos parton. gerezdekre vágott almával is. aki megírta A kaméliás hölgy című regényt. A szoba kicsi volt. hogy beleszeretett. és keresték. Két héttel később.

– Igen? – Noronha úr? – Igen. Csakhogy felmerült egy bonyolult probléma. – Maga a megoldás.. aztán én is lefekszem. és ezért telefonálok most. Az American History Foundation egy amerikai non-profit szervezet. hogy egyedül húzom az igát. hogy amerikai. mert azokat is magunkkal kell vinnünk. nem ismerem. jó. hogy ilyen késői órán telefonálok. – Az agyamra megy már az állandó orvoshoz járkálás – tört ki Tomásból. – Ne felejtsd el. A nő fölé hajolt. – Tomás. Holnap elmegyek a Szent Mártába. A gyereknek segítségre van szüksége. – Igen. Nem vitte le a hangját. Szünetet tartott. – Igen? – Hi. New Yorkba? . finoman szájon csókolta. New Yorkban van a központunk. Tomás a fejét vakargatva indult el a könyvespolc felé. – Neki is az agyára megy – vágott vissza a felesége. mintha megerősítésre várna. de angol anyanyelvi akcentussal. Zavarom? – Nem. és nem tudok mindent egyedül csinálni. persze. és jelenleg egy fontos kutatásunk van folyamatban. Az igazgatóság engem bízott meg a feladattal. – Ne is mondd. Constança láthatóan megnyugodott. – Én vagyok. – Tessék? – Maga a megoldás a problémánkra. Beszélhetnék Noronha úrral? A kiejtése brazilos volt. én lefekszem – mondta. – Nem. amit elfogadtak. én még maradok egy kicsit. aztán kiment a szobából. – Oh. hogy bármelyik pillanatban megoperálhatják szegényt. mert megszólalt a mobiltelefonja. tessék. – Jövő héten kell elvinnünk Oliveira doktorhoz. és ebből Tomás arra következtetett. és felállt a kanapéról. hogy újraolvassa Az aranybogár című novellát. hogy sarokba szorították. segítened kell nekem. itt vagyok. – Őszintén szólva elegem van már abból. – Te még maradsz? – Hát. Orrhangon beszélt. Amikor a harmadik oldalnál tartott. maga mögött hagyva Chanel N°5 parfümjének meleg illatát. hogy elhozzam a leleteket. nem tudta. Félórával ezelőtt bemutattam az igazgatóságnak egy javaslatot. elvégre te vagy az apja. ismeri-e az alapítványunkat. good – kiáltotta. amely az amerikai kontinenssel kapcsolatos történelmi kutatásokat támogatja.. mit válasszon. – Na jó. – Nem tudom. Végül Edgar Allan Poe Válogatott műveit vette le.– De – bólintott Constança. – Nem baj. amely az egész projektet veszélybe sodorja. Neked is be kéne szállnod. New Yorkból telefonálok. és tizenhat évesen tovább mélyítette benne a kriptoanalízis iránti érdeklődését. Két hete ezzel foglalkozom. ha szereted. elkísérlek Oliveira doktorhoz. ha nem. amit a Kalandok világa ébresztett föl benne. – Jó. hogy találjak megoldást a problémára. Elolvasok valamit. Kivel beszélek? – A nevem Nelson Moliarti. Át tudna ugrani hozzánk. Tomás úgy érezte. Hátradőlt a kanapén és ásított egyet. egyáltalán nem. félbe kellett szakítania az olvasást. A Margaridával járó gondok valóban túlterhelték az asszonyt.. ami egy aranyszínű skarabeuszról szól. – Ne aggódj. – Elnézést.. igen. az American History Foundation executive boardjának advisere vagyok.

már-már kétségbeesetten benyitott. kért egy várostérképet a szállodaportástól. gyorsan letette a csomagjait. hogy egy mexikói étterembe tért be. – Elégedett a sofőrrel? – Ötcsillagos. Fogok egy taxit. de tudja. Moliarti szemrehányó hangon folytatta: – Vigyázzon magára! Ha kell. nem lesz rá szükség. hogy van ez: a reggeli forgalom pokoli. csak szóljon. Mélyen a zsebébe süllyesztette. A sofőr fél kilencre a Park Avenue-i bejáratnál lesz. De szobaszervizt is igényelhet. Mivel mindig azt hallotta. – Jól van. és a meleg megkönnyebbüléssel töltötte el. ha szereti a húst. olyan volt az egész. Tomás jelezte. – Segíthetek? – kérdezte a pincér. lemondott a limuzin szolgálatairól. Tomás megérezte. ahol olyan színkavalkád és olyan vakító fényáradat fogadta. hogy holnap reggel kilenc órakor várjuk az irodánkban. és közöljem. mintha nappal lenne. Belépett.. Minden rendben. De mire átkelt az Avenue of the Americasen és elérte a Hetedik sugárutat. – Úgy van. legalább jó melegen öltözött. – Ó. Az asztalától jól láthatta a Times Square nyüzsgését. például a Bull and Bear Steakhouse-t. Miután átnézte a lehetőségeket. és egész testében reszketett. mintha éles pengével hasogatnák őket. csak a harc az időjárással. egy pillanatra fölmelegedett a lelke. a Times Square-en. nagyjából. Magának csak alá kell írnia a számlát. és a vendég most tudta meg. a keze nem engedelmeskedik. – De hát nagyon hideg van! A sofőr is magával van? – Nem.és színorgia. hogy a szél miatt mínusz tizenötnek érezzük. hogy az ujjbegyeibe visszatér az élet. a járókelők úgy hemzsegtek. Amikor a fiú távozott. hatalmas szavak villództak a hirdetőtáblákon. nem kell megköszönnie. és az alapítvány minden költségét állja. sajtos-marhahúsos enchiladast és egy margarita on the rockst rendelt. hogy ez csak olyankor érvényes. – Öö. Mindenesetre csak azért hívtam. köszönöm. Majd bekapok valamit itt. hogy alkalma nyílt közelről megcsodálni eme pompás épület dekorációjának és architektúrájának apró részleteit. és belekortyolt a pikáns aperitifbe. Aztán amikor megpillantotta a Times Square fénykatlanját. A windsori herceg és hercegné például egy időben ott is élt. tényleg? – csodálkozott el Tomás. minden. és gyorsan. Amikor visszatette a telefont a zsebébe.. 1931 óta. amely szintén art deco stílusban épült. de nem sokat javult a helyzet. különösképpen a szállodával szomszédos General Electric Buildinget. és elindult gyalog. hogy New Yorkot csak gyalog lehet jól megismerni. – És hogy tetszik a Waldorf-Astoria? – Csodálatos. Ez hiba volt. Remélem. Ráébredt. Vacsorázott már? – Még nem. élvezte a gyaloglást. Ha így van. majd lement. mint valami óriási. ha nincs hideg. Ám a legnagyobb kínt a fülei okozták: úgy fájtak. csak hívjon. – És hogy jutott el a Times Square-re? – Gyalog. legyen nyugodt.Tomás néhány órája szállt le a JFK-n. ropogós nachost mártogatott hagymás paradicsomszószba. hogy elhomályosul a látás. Eleinte. rendben? – Ó. hogy fölfedezze a metropolist. hogy be kell térnie valahova. amíg fűtötte a saját testhője. – Itt Nelson Moliarti. – Mindegyik? – Persze. – Ezt nem tudtam. – Halló? – Noronha úr? – Igen. majd a csengőhangját is meghallotta: elővette. – Akkor ajánlanám a szálloda valamelyik éttermét. . az hétköznapi lesz. Balra meglátott egy éttermet. sőt még uralkodók is megfordultak ott. Már leszállt az este a lenyűgöző betonrengetegre. hogy egyedül jött. – De hiszen mínusz öt fok van! És nemrég mondták a tévében. akkor még inkább köszönettel tartozom a figyelmességükért. Hevesen dörzsölni kezdte a kezeit. és odaküldöm magáért a sofőrt. ami érdekes volt.. Minden épületen színes neonfények ragyogtak. már komoly tünetei voltak: fájt az orra. hogy beindítsa a vérkeringést. A pincér átadta neki az étlapot. hogy olybá tűnt. míg végre megérezte. Tomást annyira fellelkesítette a tény. és erőt merített a továbbhaladáshoz. A Times Square fényes forgataga a Hetedik sugárút és a Broadway találkozásához vezette. az impozáns art deco szállodába. hogy teljesen elgémberedtek az ujjai. hát. elvitte a repülőtérről a Waldorf-Astoriába. Minden rendben? Épségben megérkezett? – Ah. Letért a Hetedik sugárútról. elmentette a telefonom. amely egy egész háztömböt foglalt el a Lexington és a Park Avenue között. – Tudta. Az iroda nincs messze a szállodától. Egy fényűző fekete limuzin. – Ahogy óhajtja. – Nyugodt lehet. híres művészek. Miután bekanyarodott az East 50th Streetre. holnap látjuk egymást. hogy üdvözöljem. amit az American History Foundation bocsátott a rendelkezésére. az jelentéktelenné törpül. és a füléhez emelte. és máris belevetette magát a város nyüzsgésébe. köszönöm. Ha kell. filmsztárok. őszintén meglepve. Viszlát holnap. észrevette. mint a hangyák. sorra csodálta meg az óriási felhőkarcolókat. egy mosolygós fiatalember.. vagy az Inagikut. és leült az ablak mellé. az nagyon jól működik a Waldorf-Astoriában. ha inkább a japán konyha kedvelője. – Maga most a Times Square-en van? – Igen. a Lexington Avenue-n. Azt ugyanis elfelejtették neki megmondani. ujjongó kép. amikor New Yorkba látogatnak? – Á. nem zavarta a hideg. A forgalom élénk volt és kaotikus. – Jaj. ami az imént még fontos volt. Megvan a telefonszámom? – Azt hiszem. elengedtem. gigászi képernyők sugároztak hirdetéseket vagy éppen tévéadásokat. elhomályosult a szeme. amiért itt szállásoltak el. hogy a zsebében rezegni kezd a telefonja. hogy az amerikai elnökök is ott szállnak meg. és nem számít semmi más. hátha fölmelegszik. helló. és belépett a Színházi Negyed közepébe. hogy amint fölért a szobájába. mintha nem is a saját keze lenne. Államférfiak. de nem szükséges. A New York-i hideg felejthetetlen élmény: olyan intenzív.

– Zabagép. hogy Lisszabonban már fél tizenkettő van. és olyan hangzavar támadt a szobában. és még egy csokoládés-mogyorós palacsinta is lecsúszott a torkán. nem? – Gondolom. hogy valami kézirathoz keresnek szakértőt. Azonnal elindult a Park Avenue-i előcsarnok felé. jó. Mindenesetre élvezettel habzsolta be a szirupos palacsintát és az eggs benedictet. – Nem kell annyi – nevette el magát a nő. mi mást. Fölkelt és odament az újságért. Picassótól az Avignoni kisasszonyokat és Toulouse-Lautrectől a Divan Japonais-t is. cc – ciccegett fejcsóválva. – Minden rendben? – Szia. ha kiment az álom a szeméből. Tomás? Milyen New York? – Iszonyú hideg van. Tomás általában nem evett sokat reggelire. bekapcsolta a tévét. rosszul hallottad. pöttyös. kerek csillagok vannak? Az itt van? – Igen. – Hát ez elég szar ügy. megcsodálta a hatalmas márványcsarnokot. Szórakozottan lapozgatta. – Megszólalt a vekker – mondta. – Pff. mutogatnak rám. Lefekvéskor.. felrúgta ezt a szokását. – Na. – Ne kezdd. Amikor befejezte az olvasást. – Micsoda? – A Museum of Modern Art. Sugdolóznak. Tudomásul vette. Nem. Jól van – hangzott a válasz. amit aztán narancslével öblített le. Pedig ez még nem minden: evett még egy kis virslit paradicsomos babbal. mielőtt degeszre tömve úgy döntött. Különben is. felelte. Tomás felsóhajtott. hogy a városban kószáljon. és azt mondják: ott a mongol. mikor tud megint enni. udvariasan üdvözölve őt. mert megyek tanítani. Csak az a baj. és megállapította. de igen. ahol felszolgálták a reggelit. De szeretném Monet-től a Vízililiomokat. és beütötte Constança mobilszámát. és felült az ágy szélén. – Sokat érsz vele. biztos egy vagyonba kerül ez a telefonbeszélgetés. Azt mondta vacsora közben: anya. Miközben várta a sofőrt. – Good morning. King Kongostul meg mindenestül. de ha nagy ritkán külföldre utazott. de hamarosan találkozom velük. mielőtt meséltem neki. hogy nem öltözött fel elég melegen ahhoz. – Fogadok. milyenek a gyerekek. hogy ő meg észreveszi. Elviszem neked az Empire State-et. valószínűleg idegsokkot kapott volna.. csak az egyik sarkában kukucskált Rudolph Giuliani. arany kasmírmintával.. – Csak el tud mondani egy-két dolgot a gyerekeknek. hogy reprodukciókat szeretnék. hallod? – Puszi. Az ötórás időeltolódás Lisszabonhoz képest megtette a hatását. – Valószínű. – Mit hozol nekem? – Cc. – Tudod. még egyszer megkérdezte. – Hát persze. és ki tudja. Tomás hallotta. hogy lopd el az eredetieket. hogy most már jóllakott. hogy nem otthon van. hogy az unalomtól ásítozni kezdett. te lüke? – Jó. Mindjárt kiderül. MSNBC. amelyiken a nagy. Témát váltott. mint mindig. – Hogy van? . de hát mit tehetnénk? – Sürgősen be kell mennem az iskolába.. – Megmondták már az amerikaiak. A gyönyörű kerek márványmozaik padló fölé tekintélyes méretű csillár lógott. CNN. – A képek másolatok is lehetnek? – Nem. elment fürödni. miket eszik. meleg szállodába. – És hozz virágot! Tomás letette a kagylót. most kivételesen van mentséged – ismerte be a nő. gondolta. értem már. és ha a háziorvosa megtudta volna. Ránézett az órájára. – Aha. Összevissza váltogatta a csatornákat. és mohón befalt mindent: talán a bizonytalanság miatt. de bármennyire igyekezett is visszaaludni. ha itt vagy te? – Te dög! – nevetett Tomás. azt akarom. és lement az Oscar’s American Brasserie-be. amikor befejezte a reggelit. hogy Margarida vagy. és mivel nem volt semmi dolga. mondhatjuk. NBC. – Elég lesz a MoMA is. Ideje telefonálni. pöttyös – üdvözölte a becenevén. Erre azt feleltem neki: nem. – Mindig is tudtam. a gyerekek azt mondják rám. – És neked is velem kéne jönnöd. – Hozd el nekem Van Goghtól a Csillagos éjt. hogy külföldön vagyok? – Jó. félórás forgolódás után föladta. Nick’at’Nite. hogy mit akarnak tőled? – Még nem. nem csoda hát. minek nekem King Kong. – Szia. hogy mongol vagyok. Vékony fehér csíkos sötétkék öltönyt választott. és nagyon fáj neki. és még én vagyok a számító? – Jó. – Azt. CBS. Felvette a telefont. – De szép? – Furcsa város. anya. és érdeklődve szemlélte az utcai életképet. hogy a vonal végén. hogy számító dög vagy. a város polgármestere. – Rövid szünetet tartott. megborotválkozott és felöltözött. Már majdnem fél kilenc volt. Hogy van a nagylány? – Jól. és visszatér a jó. és megpillantott egy újságot a földön: bizonyára egy alkalmazott csúsztatta be éjszaka az ajtó alatt. HBO. – És King Kongot? – Idefigyelj. TNT. igen. sir – szólalt meg egy hang. az English muffin pirítóst és a kanadai bacont: valóságos koleszterinbomba volt ez a reggeli. hogy beszéljek a tanítónővel. a nagy terembe. Egy New York Times volt. azt mondják. jó. nézd csak! A kis szélhámos Amerikában sétálgat. ESPN. Kilépett a szobából. Nem látod. Tomás reggel hatkor ébredt. amit még szerelmük hajnalán adott neki. odakint még sötét volt. Ránézett a bejárati ajtóra. hatalmas étvágya támadt. ahogy Moliartival megbeszélte. a falakat allegorikus témájú olajfestmények díszítették. – Tudom. képzelem. Puszi és jó legyél. C NN Headline News. a címlapot Bill Clinton foglalta el. – Le kell tennem. – De tegnap elég kemény dolgot mesélt. bele-beleolvasott.miközben kényelmesen hátradőlt a székén. hozzá pedig egy vörös nyakkendőt.. ami egy buggyantott tojásos étel.. a háttérben valami csörögni kezd. ABC. mi az a mongol. így hát nincs más választása: vacsora után taxiba ül. hogy szép. kegyetlenek.

és a két férfi kilépett az alapítvány emeletén. amelyik előző nap a reptéren várta. – Vergilius – mondta végül. Tomás elhelyezkedett egy fotelban. benne egy palack Glenlivet és egy Moët et Chandon. és rámutatott egy felhőkarcoló kapujára. és lázasan keresett az emlékezetében. – Jöjjön. – „A siker felbátorítja őket: azért sikerül. Fagyos volt a reggel. a koptban. Moliarti belépett. az irodánk a huszonharmadik emeleten van. Tekintélyes zöldesszürke. igaz? Egy amerikai szobrász alkotása. Beszálltak a liftbe. és elmosolyodott. Rátértek a Madisonra. itt az autó fékezett. Alatta a cikornyás AHF kezdőbetűk. A mottónk – mosolyodott el Moliarti. jobbra pedig a lépcsőzetes Empire State Building volt látható. hogy sikerül. arcán pedig széles mosoly jelent meg. – Ez itt Theresa Racca. – Tisztelettel nézett Tomásra. és megszorította a kezét. amely könnyen felismerhető volt chippendale tetejéről. a sofőr hátrapillantott. Az elválasztó üveg kellemes zümmögéssel húzódott le. – A siker sikert szül. – John itt van? – kérdezte Moliarti. Moliarti bekopogott az ajtón. Egy óriási ablakból a manhattani épületek erdeje tárult a látogató elé. tetején a hosszú antennával. – Jól utazott? – Igen. és Moliarti végigvezette Tomást a folyosón. – Most akarom belevetni magam a héberbe és az arámiba. mert azt gondolják. a felhőkarcolók ragyogó tetejét csodálva. A mindenfelé ágaskodó felhőkarcolók között balra a lenyűgöző Chrysler Building csillogó acélívei.Tomás megfordult. – Jöjjenek be. A férfi fölkelt. – Isten hozta – mondta. amelynek reneszánsz palazzo stílusa meglepte a látogatót: erre az építészeti irányzatra végképp nem számított. és Tomásra mutatott. A súlyos mahagóni íróasztal mögött egy csaknem teljesen kopasz férfi ült. Körülnézett. a másikkal pedig egy latin nyelvű feliratot: Hos successus alit: possunt. és egy melegen öltözött férfi lépett ki a kapun. menjünk is be. – Jártas a latin nyelvben? – Természetesen – válaszolt a portugál. Örülök. elmentek a recepció mellett. Nelson Moliarti vagyok. ez itt John Savigliano. – Hideg van. a falon egy szép absztrakt festmény. – Jöjjön. – Kérem. A limuzin elindult. modern. Az amerikai elismerően füttyentett. az alapítvány elnökének a titkárnője. – Pompás! Pompás! – Bal kezével az iroda sarkában lévő bőrfotelekre mutatott. majd beült a Cadillacbe. A háttérben a World Trade Center ikertornyainak üveghomlokzatai látszottak. és futólag megnézte magának a szobát. – Good morning. és mindkét kezét Tomás felé nyújtotta. – Ez egy idézet a Vergilius Aeneiséből. igen. és egy fejbiccentéssel üdvözölte. és megpillantotta a tegnapi sofőrt. Apró szemeivel és keskeny. csiszoltgránit-torony magasodott előtte. gyér ősz haját hátrasimítva hordta. – Megérkezett a vendégünk – mondta. és rámutatott a logón szereplő sas karmában tartott szalagra. tanár úr. igen. horgas orrával olyan volt. foglaljon helyet. – Köszönöm – felelte Tomás. quia posse videntur. és kesztyűs kezével intett. és megcsodálta az épületet. Tomás kiszállt. ami megállíthatna minket. – Hello – köszöntötte a portugál. Kár. Moliarti alacsony. elmentek a Racquet Club mellett. míg el nem érték a Sony épületét. tanár úr! – Köszönöm. legalább negyven emelettel. – Különös. ahol egy ellenszenves hatvanas nő ült. – Yes. egy jóságos arcú fekete bőrű férfit kék egyenruhában. az American History Foundation igazgatóságának elnöke. – Intett neki. – Részemről a szerencse. A sarkokban hatalmas növények díszelegtek. olajzöld alapon élénkpiros formákkal. de a város napsütésben pompázott. és bemutatta a vendéget. és szinte várakozás nélkül benyitott. – Noronha úr? Tomás felismerte brazilos-amerikaias portugál kiejtését. – Itt van az iroda – közölte a sofőr. – Igen. amely mintha egy acéltartályban függne. Az alapítványi elnök irodájának padlója lakkozott diófával volt burkolva. hogy megismerhetem. Lelkesen kezet ráztak. – Érdekes. de nem fűzött hozzá több megjegyzést. majd megállt a következő sarkon. Egy modern irodába léptek be. bár nem gyakorlom eleget. mint egy ragadozó madár. A berendezés konzervatív stílusú volt: tölgyfa borítású falak és plafon. és meglepő gyorsasággal emelkedtek: néhány másodperc múlva már nyíltak is az ajtók. nagyszerűen. A Lexington Avenue-n balra fordultak. – Mister Moliarti várja önt. – Újraolvasta a mondatot. és kitárta a karját. A hölgy fölállt. Tomás halkan motyogva elolvasta a mondatot. feléjük sietve. majd lefordította. és már bent is voltak az elegáns és – nem mellékesen – jó meleg épületben. itt – felelte a portugál. Moliarti észrevette. Lisszabonból – mondta angolul. gondolta Tomás. Tettek néhány lépést. – Sóhajtott. – Jó reggelt. XVIII. hogy ide nem érnek el a napsugarak. – Tanár úr. amelyen egy jégvödör állt. – Tessék? – Ez a mondat. – Legyen kellemes az útja – mondta mosolyogva. – Hi. századi francia vagy olasz bútorok. Beléptek az ajtón. a Cadillac sűrű forgalomban haladt előre a széles sugárúton. Tomás megcsodálta a márványcsarnokot. Metsző szél söpört végig a sétányon. és Tomás a hátsó ülésről nézte a várost. amely minden bizonnyal ugyanaz a fekete limuzin volt. alatta pedig keskeny patak csordogált. hogy újabb dimenziók nyíljanak meg előttem. Savigliano ellépett az íróasztaltól. sovány. – Mehetünk? – kérdezte a sofőr. a görögben. ősz hajú férfi volt. és tekintete egy meghökkentő szoborba ütközött: egy gránittömb volt. és tokája volt.” – Ja. a sofőr pedig leült a volán mögé. A tejüveg ajtót az intézmény logója díszítette: egy szirti sas az egyik lábával egy olajágat tart. és nincs az az akadály. – Welcome! Welcome! Isten hozta New Yorkban. hogy a szobrot nézi. – A latinban. az American History Foundationtől. – Jó reggelt. nagyon hideg. – Ez itt Noronha úr. . és megmutatta utasának a kis tévét és az ülése mellett lévő polcot. hogy kövesse. Kezet fogtak.

Kinézett a felhőkarcolókra. és büszkén állíthatom. és mosolyogva csóválta a fejét. 1958ban. Nos. – Minden. mintha egy Woody Allen-film díszletei között járkálnék. – Theresa! – kiáltott. hogy az amerikai kontinenssel kapcsolatos történelmi tanulmányokat támogassa. elnök úr? – Hozzon három cappuccinót és néhány süteményt. hogy . – Brazília felfedezése. vagy szándékosan? Mint tudja. megtöltötte őket gőzölgő kávéval. – Tudja. nem szeretjük a formaságokat. – Azonnal. nézem az utcákat. De jegyezze meg: nem New York hasonlít a filmekre. – Ezt a képet négy éve vásároltam egy müncheni árverésen. nem kérek semmit. mi legyen a következő projekt. John – bólintott Moliarti. – Akkor ezt megbeszéltük – tette hozzá Savigliano. április 22. – Belekortyolt a kávéjába. hogy miként tudnánk méltóképpen megünnepelni ezt az évfordulót. Egy vagyonba. – És hogy tetszik? – Még nem sokat láttam belőle. amerikaiak. jobb. és megakadt a szemünk egy dátumon. A három férfi kortyolgatni kezdte a cappuccinóját. amit Amerikában használunk. Az alapítvány elnöke az ajtó felé fordította a fejét. akik amellett. – Lényegében az a vita volt az ötletem alapja. Savigliano összedörzsölte a kezét és elmosolyodott. hogy díjazzuk az innovatív kutatásokat. elnök úr. aztán kiment. amelyek új oldalról mutatják be a múltunkat. a csészéket a fotelek előtti kis asztalra helyezte. ami az amerikai földrész történelmével kapcsolatos – válaszolta az alapítvány elnöke. Savigliano felsóhajtott. hogy vendége érdeklődve nézi a festményt. hívjon Johnnak. – Füttyentett. Azokra a népekre értjük. – Ismeri? – Nem – felelte Tomás. hogy megbeszéljük. így látja. Létrehoztunk egy ösztöndíjat amerikai és más diákok számára. hogy ötleteket kérjünk tőlünk.. mosolygott.. Az American History Foundation egy magántőkéből fenntartott non-profit szervezet. Tudja. A bizottság beleegyezett.. Pompás ünnepségek voltak. Az alapítvány itt született. Ami három hónap múlva lesz. – Milyen munkák ezek? – érdeklődött Tomás. – Természetesen. A két amerikaiból kirobbant a kacagás. és beindult a gépezet. – Egy vagyonba került. illetve az olyan tanulmányokat. és az az érzésem. Savigliano hátradőlt a fotelban. de olyan embereket akartunk. és jól ismerte az országot. – Ez jó! – kiáltotta Savigliano. Nel előállt egy javaslattal. – Erősen Tomás szemébe nézett. amit érdekesnek találtunk. hogy teremtse meg egy olyan tanulmány anyagi feltételeit. hogy az American History Foundation fontos szerepet játszott a megemlékezések sikerében. – Kér valamit inni? – Nem. – Ránézett Moliartira. ne szerénykedjen. de eddig jónak tűnik. Savigliano elmosolyodott. Egyik konzulensünk Nel volt. Ezenkívül régészek és történészek kutatásait is finanszírozzuk. – Tomásra nézett. azt hiszem. nem zavarja. Ezeknek a munkáknak nagy része meg is jelent. Amikor véget értek az ünneplések és elcsendesedett minden. – John a jó képek szerelmese – magyarázta Moliarti. amely végleges választ ad erre a kérdésre. Arra kerestük a választ. – Igen. – Magára mutatott. én azt javasoltam az igazgatóságnak.– Ez egy Franz Marc-kép – magyarázta Savigliano. – Hívhatom Tomnak? – Tomnak? – nevette el magát Tomás. – Maguk nem így vélik? – Nos. – Az ezen a kontinensen élő dinoszauruszoktól kezdve a native-americanekkel és az európai gyarmatosítókkal kapcsolatos kutatásokon keresztül a bevándorlókig minden. amikor észrevette. – Rápillantott Moliartira. – Igen. azzal a céllal. – Összehívtunk hát egy értekezletet a tanácsadóinkkal. – Ez egy politikailag korrekt kifejezés. amelyek már itt éltek. – Ugyan már. – Tudja. és megköszörülte a torkát. – Engem pedig Nelnek – mondta Moliarti. hogy miért hívtuk ide. amely már jó ideje foglalkoztatja a történészeket: vajon Pedro Álvares Cabral véletlenül fedezte föl Brazíliát. elhiheti. melyik az a dátum? – Nem. – Nagyszerű. – Nel. – Kacsintott. – Remélem. összejöttünk. – Igen. aki csak a moziból ismeri New Yorkot. hogy hol is kezdje. – Egy kicsit habozott. – Aha.. felvázolta. – Mint Tom Hanks? Rendben. térjünk rá a tárgyra. – Először jár New Yorkban? – Igen. Úgy döntöttünk. – Tomás Noronha tanár úr – mondta. New Yorkban. hanem a filmek hasonlítanak New Yorkra. – Brazília felfedezésének ötszázadik évfordulója. – Mint egy Woody Allen-film! – Ilyet is csak egy európai mondhat – tette hozzá Moliarti. – 2000. aki már tanított történelmet egy brazil egyetemen. ez a szenvedélyem. otthon van egy Pollockja és egy Mondrianja is. – Kérem. és lesütötte a szemét. hogy az. hogy a portugálok már tudtak Brazília létezéséről. – Kandinszkij barátja volt. – Hát igen. – Na de térjünk rá a mi problémánkra. – Jól van. ők ketten alapították a Der Blaue Reiter csoportot 1911-ben – mondta. – Ez a Columbus Scholarship – tette hozzá Moliarti. egy cappuccino jöhet. 1992-ben ünnepeltük Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulóját. mivel foglalkozik az intézetünk. de nem értette a viccet. ha te mondod el az ötletedet. letett melléjük néhány zacskó cukrot és csokis süteményt. Ránéztünk a naptárra. – Mint tudja. a történészek nagy része kételkedik abban. Nel már elmagyarázta. – Lehet. még soha nem voltam Európán kívül. amely már korábban lezajlott. és Cabral csak hivatalossá tett egy olyan eseményt. Igyon egy kávét! Csodás cappuccinónk van. amikor az európaiak megérkeztek. Tomás fejében világosság gyúlt. mérlegelve. – Capisce? Racca asszony egy tálcával lépett be az irodába. – Képzelje. – Bingó! – kiáltott föl Savigliano. ez nézőpont kérdése – felelte Savigliano. mi. – Ha jól sejtem. – Szünetet tartott. – Tom. és bármelyik jobb könyvesboltban megtalálhatja őket az Americana részlegen. hogy megkeressük a terület legjobb szakembereit. Tomás mozdulatlanul ült. – Native-americans? – Igen – mosolygott Savigliano.

– Elmosolyodott. – Pontosan – értett egyet Moliarti. efelől semmi kétségem. és meggyőztem. – Hm – hümmögött Tomás elgondolkodva. ami nincs szó szerint kimondva a forrásokban. hogy figyelmen kívül hagyja a forrásokat. Toscano professzor elég problémás volt. hogy rendkívül jelentős felfedezést tett. hogy a dokumentumokat kritikusan kell kezelni – folytatta Tomás. – Elvett egy csokis süteményt. Sőt még az újságokban is megjelent. Míg végül találtam valakit. Tomás szkeptikus arcot vágott. – Pontosan. – PUC? – A Rio de Janeiró-i Katolikus Egyetem. – Értem már – mondta a portugál. az Esmeraldo de Situ Orbisszal kapcsolatban. amit fizettünk. – Tudom. nem pedig holmi zabolátlan fantaziálásra. de nem ez volt a fő baj. ami gyökeresen megváltoztatja az ismereteinket a felfedezések koráról. nincs is értelme az olyan történelmi kutatásnak. – No mármost. – Toscano professzor azzal keltette fel az érdeklődésemet. Nyilván maga is tudja – folytatta Moliarti –. amely nem képes túlmenni a hivatalos dokumentumokon. és bizonyos információkat államtitokként kezeltek. – Nekünk sincs – sietett Moliarti tisztázni. különösképpen legismertebb művével. – Nem írt túl jól. nem szeretett beszámolni a munkájáról. századi Portugália titokpolitikájának jegyében születő forrásokon túlmenően gondolkodni. Végül elárulta. Hiszen ha a hivatalos dokumentumok éppen azt a célt szolgálták. – Két hete meghalt. – Jézusom! Az talán még Toscanónál is rosszabbul ír! Újabb kacagás. Moliarti szünetet tartott. De az akkor is elengedhetetlen. – Meg kell érteni a kéziratok célját. Nem várhatjuk azt egy történésztől. hogy megtaláljam azokat a történészeket. – Gondolom. Ez azt jelenti. persze. ez jellemző néhány portugál történészre. A két amerikai felkacagott.alaposak. – Nekünk sincs. – Úgynevezett titokpolitikát folytatott. hogy Toscano professzor volt a tökéletes választás. mint később kiderült. de olyan hosszút. elég a tréfából – mondta végül Moliarti. föl kell tennie a kérdést: – És ki az? – Martinho Vasconcelos Toscano professzor. . azt nem mondanám. hogy a legjobban fizető intézmény – dicsekedett Savigliano. az igaz. amelyek valóban érdekesek voltak ugyan. és csak annyit mondott. – Mért nem inkább James Joyce-t? – érdeklődött Tomás. de egyúttal merésznek is. és ez alapján kell értékelni a megbízhatóságukat. Valóságos forradalmat csinál. barátom – szakította félbe Moliarti komoly arccal. hogy Tomás úgy érezte. szándékát. amelyek nem vitték előbbre a tanulmányában.. – Ez így nagyon szépen hangzik. ő a legjobb angol nyelvű író. Inkább úgy fogalmaznék. Tomásnak tágra nyílt a szeme. és lenyűgözött az a friss szemlélet.. hogy nyilvánosságra hozzák. hogy a történelmi kutatás a forrásokon alapuljon. mintha megkukult volna. – Ivott egy korty kávét. rendszeres beszámolókat kértem tőle. hogy észrevegyék azt is.. amellyel képes volt a felszín alá ásni és szembeszállni a meggyökerezett nézetekkel. akik Toscano professzorból John Grishamet csinálnak. hogy bizonyos felfedezéseiket szigorúan titokban tartották. Hiszen nem volt más választásunk. kérdeztem. hogy Toscano tökéletes választás volt. a Lisszaboni Egyetem Bölcsészkarának tanára. hogy olyan szakembereket keressünk. Nem igaz? – De. hogy egy komoly történésztől nem várhatjuk el. – Szóval Toscano professzor tökéletes választásnak tűnt – vette vissza a szót Moliarti. – Hát. hogy kutatóinknak megbízhatónak kell lenniük.. hogy várnom kell. se beszéd. – És az nem ugyanaz? Moliarti grimaszolt. Éppen ezért akartunk megbízható történészeket. – Portugália a titkolózás bajnoka volt – bólintott Tomás. de az igazság az. Végül is ezt nevezik forráskritikának. – Nekem ezt mondták. milyen felfedezésre jutott. de ő nem közölt semmit. a mi kis Hemingwayeink. hogy a portugálok sok felfedezésüket elhallgatták. Olyan utakra tévedt. amiket felvázoltak nekem. – Az igazgatóság engem bízott meg a feladattal. igen. – Ja. Szerettem volna figyelemmel kísérni a kutatását. böngésztem az önéletrajzokat. Ráadásul a munkáit komoly megbecsülés övezte a PUC Történelem Tanszékén. vagyis képesek túlmenni a meglévő szakirodalom összegzésén. hogy megfelelt azoknak a feltételeknek. és hátradőlt a fotelban. igaz? – És aztán? – Aztán meghalt – közölte Savigliano komoran. Csak emellett azt is fontosnak tartottuk. segített neki a döntésben. – Hol is tartottam? – Ott. – Először is. a busás honorárium. mi volna az. – Így hát elmentem Lisszabonba. hogy igen újszerű tanulmányokat írt Duarte Pacheco Pereiráról. és hónapokig kerestem. olyat. és se szó. ha tudjuk. Tudja. – Ez a problémájuk. olvastam és érdeklődtem a barátaimnál. akkor fenntartásokkal kell kezelnünk őket. A stílus javítására megvannak a szakembereink. ahol tanítottam – magyarázta Moliarti. nem maradt a saját kutatási területe keretein belül. de a saját kutatási témája szempontjából irrelevánsnak bizonyultak. Amikor azonban megkérdeztem. kellően merészek is. nem pedig azt. – Mély levegőt vett. aki megfelelt a megadott feladatnak. – Nem egészen. Ezért akartunk merész történészeket. – Na jó. hogy szabad folyást engedjen a képzeletének. hiszen ez esetben nem történelemtudományról beszélünk. így aztán olyan dolgokra fecsérelte az időt és a mi pénzünket. – Evidens. hogy vágjon bele ebbe a projektbe. hanem történelmi regényről. és a legjobban fizetünk. – Toscano professzor? De hiszen ő. spekulációs kalandokba bocsátkozzon. Elhallgattak. Moliarti mélyet sóhajtott. és beleharapott. az a lendületes intelligencia. – Ki? Joyce? – kiáltotta föl Savigliano. Moliarti megköszörülte a torkát. – A legjobbat követeljük. hogy elfedjék az igazságot. csak értelmetlen badarságokat motyogott. Egy tudós kutatásának a meglévő dokumentumokra kell támaszkodnia. – És vártak? – Vártunk. – Azt mondják. – Még mielőtt elmondta volna. Olvastam a munkáit. akik megfelelnek az elvárásainknak. hogy beszéljek vele. és bátran szembeszállnak az elfogadott nézetekkel. akik képesek a XV. de nem jól írt – felelte Tomás. Másodszor. de burkoltan beleérthető. – Az American History Foundation büszke rá. és elég kreatívak ahhoz.

– Sok tennivalója lesz. – Szinte szótagolva mondta az összeget. – Hogyhogy? – Úgy. és még csak nem is a legnagyobb. – Szeretnénk. – Én? – Igen. – De mi magát akarjuk szerződtetni. – Ráadásul számíthat az én segítségemre is – folytatta Moliarti. hanem maga nem ért minket – erősködött Savigliano. a kontinensünk történelméhez kapcsolódó jeles eseményhez – tette hozzá Savigliano. amelyek hiányoznak az életéből. – Fölemelte a mutatóujját. – Jól meg tudjuk fizetni – húzta elő Savigliano az adu ászt. de csodát nem tud tenni. Toscano professzor olyan ember volt. rendszeres jelentést is fogok kérni a munkájáról. aki összeszedi és a kiadásra előkészíti a már elvégzett kutatást. – Hogyan? – Ezt akarom elmondani – felelte Moliarti. Ha maguknak a felfedezések szakértője kell. nem? – kérdezte csodálkozva Tomás. ügyesen kitért a válaszadás elől. Úgy vélem. – Szégyen – jegyezte meg Moliarti a fejét csóválva. – De nem az egyetlen. – Némi habozás után hozzátette: – Az igazat megvallva. Nincs semmink. és elvihesse Constançát a Louvre-ba. Hát akkor minek habozik? Ez az ajánlat visszautasíthatatlan. – Mindent titkosított. – Eddig is értettem. és mi nem tudjuk megfejteni a rejtett üzeneteit. Értik már? – Nem. Toscano professzor szeretett titkolózni. – Már megbocsássanak. De erre leginkább olyan tudós alkalmas. Az heti négyszázezer escudo. inkább mi nem voltunk elég világosak. még az olyan apró örömöket is. De én. Ezért maga a megoldás. maga – erősítette meg. akik bőven megfelelnek a maguk elvárásainak. és gyorsan kell cselekednie. Tom. maga portugál. ráadásul olyan problémáim vannak. – Nem tudom. és nem adott nekünk semmit. értik? Én a paleográfia és a kriptoanalízis. és annyira paranoiásan félt attól. amelyek. ha rekonstruálná Toscano munkáját. – De hát én éppen erről beszélek – érvelt Tomás. Nagyszerű. Órákat adok az egyetemen. Meglepődött a hallottakon. – Heti kétezer dollár. hogy így lesz – bólintott a portugál. hogy senki ne tudja meg. – Nem – válaszolta Moliarti. üres szavakkal válaszolt. Annyira fontos volt neki.. Az én tanszékemen. – Nekünk olyasvalaki kell. Tom. aki tovább kutat. – Mint nemrég említettem. Margarida állandó vizsgálatait. hogy halad a kutatással. – Arra itt van nekünk Nel. hanem olyat. félmillió dolláros jutalmat is kap. – Ezért kerestük meg magát – magyarázta Savigliano. – Egy pillanat – szakította félbe Tomás. nem mondott semmit. plusz a járulékos költségek. és rámutatott az ujjával. – Mikor fogjak hozzá? – Most azonnal. – De ez még nem minden: a titkolózási mániája egészen abszurd méreteket öltött. és az üzlet megköttetett. belefér-e ez az életembe. tudok ajánlani neveket. nagyon világosan fogalmazott – felelte Savigliano. hogy március közepére befejezzük a munkát. vagy elmenjenek Óbidosba. aki segít összeszedni Toscano professzor kutatását. Moliartira nézett. Még össze is vesztünk emiatt. amit Brazília felfedezésével kapcsolatban végzett. – Érthető voltam? A két amerikai egymásra nézett. – Nagy dolgokat fogunk véghez vinni együtt. – És hol? . nekünk nem a felfedezések szakértője kell – magyarázta Savigliano. és nem tudok segíteni maguknak. Ha megkérdeztem. megvannak az alapvető ismeretei a felfedezések koráról. dokumentumok megbízhatóságát ellenőrzöm és titkos üzeneteket fejtek meg. Tomás döbbenten nézett rájuk. Nem adott le rendszeres beszámolókat. – Tomás felé nyújtotta a kezét. aki maga is a felfedezések korával foglalkozik. mint mondjuk az. – Ó. – Magam megyek Lisszabonba.– Ez is a problémánk. – Mondjon el neki mindent. Paleográfus és kriptoanalitikus vagyok. hogy nem olyan történészt keresnek. be kell mutatnunk a kutatás eredményeit. ahogy mondom. és az American History Foundation munkája nem lesz látható. – Igen. hogy az alapítványunk nem járul hozzá egy. – Azt hiszem. vagyis régi szövegeket értelmezek. hogy néha étteremben vacsorázzanak. A kiadónk képes egy hónap alatt kiadni a könyvet. Vagyis százmillió escudo. – Tomás felé hajolt. Nagy dolgokat! – Remélem. – A legnagyobb problémánk az. Tomás két hosszú másodpercig mozdulatlanul meredt rájuk. hogy ellopják a titkát. Mindent. – Kell vagy nem kell? Tomásnak nem kellett sokat számolgatnia. nem mi nem értjük magát. ha szüksége lesz rá. biztosabb jövőt. Tomás ismét hátradőlt a fotelban. – Ránézett a két amerikaira. és mindig a rendelkezésére állok majd. Reménykedve néztek a portugálra. én már most is tudok neveket mondani. rendben. a probléma a következő – kezdte Moliarti. – Hol írjam alá? – kérdezte. A félmillió dollár pedig nagyjából félmillió euróval egyenlő. mit fedezett föl. – Érti? Félmillió dollárt. – A hüvelykujjával Moliartira mutatott. – Ez lesz az első alkalom. a fejlesztő pedagógust. hogy szintén kutassak. Titkosírással írta le a felfedezéseit. a kislányát pedig az Eurodisneybe. egy jobb lakást. és a kriptoanalízis szakértője. a Lisszaboni Új Egyetemen több professzor is dolgozik. nemde? Nem én vagyok a megfelelő ember. állandó homályban tartott minket. de itt valami félreértés van. Mint már említettem. Egy hónapra egymillió-hatszázezer escudo. Lelkesen kezet ráztak. Én ebben vagyok jó. A kéziratnak legkésőbb két hónap múlva készen kell lennie. Ez megoldaná minden gondját. vagyis a rejtjelfejtés szakértője vagyok. különben soha nem végzünk. uraim. – Mély levegőt vett. úgyhogy itt állunk üres kézzel. vagy akár eltöltsenek egy hétvégét Párizsban.. Előrehajolt és az elnök szemébe nézett. Ezért nagyon fontos. ha tudni szeretnék. ami a kutatásával kapcsolatos volt. és nem tudunk felmutatni semmit. – Előredőlt és a mellkasára tette a kezét. akinek már sajgott a keze az amerikai eufóriától. hogy titkosított minden információt. – Tom. – Tom! Üdvözlöm a fedélzeten! – köszöntötte Savigliano széles mosollyal. Én mással foglalkozom. én nem vagyok alkalmas erre a munkára. – Hogyhogy? – Nézze. Három hónap múlva kezdődnek Brazília ötszáz éves évfordulójának az ünnepségei. Sőt. Nel. – Maga nagyon is jól elmagyarázta. Ha pedig sikerül a megadott határidőn belül mindent kiderítenie. – Nos. és ne aggassza őket a benzinköltség. akár a legjobb a téren. – Nekem nem a felfedezések kora a szakterületem. Kétezer dollár körülbelül kétezer eurónak felelt meg. aki szeretett titkolózni. nem magyaráztam el elég jól – szólalt meg végül. hogy három hónap múlva lejár a határidőnk.

miközben gyümölcslevet ivott. amin elindulhat. Talán talál ott valami nyomot. hogy a Nemzeti Könyvtárba. John Savigliano arcán gúnyosan sajnálkozó kifejezés jelent meg. nekem jutott az a hálátlan feladat. hogy közöljem magával: holnap repülőre száll. – Tom.– Toscano professzor két hete hunyt el egy Rio de Janeiró-i szállodában – felelte Moliarti. és Rióba utazik. infarktust kapott. – Képzelje. . Annyit tudunk. illetve a riói portugál könyvtárba járt olvasni.

és amikor megkapta a választ. nagykövet úr. és bemutatta őket egymásnak. A kulturális attasé beharapta az alsó ajkát. – Máris jön a konzul úr.. VI. Ennél csak az angolai jobb. miközben elhelyezkedett a széken. A terem végében egy nagy. – Kérem. és szemrehányó tekintetet vetett Tomásra. A krémszínű mennyezetet aranyozott keretek tették még elegánsabbá. itt-ott beiriz szőnyegekkel. – Szívesen megkóstolnám a kávéjukat. amely egy XVII. – A TAP-pal jött? – Nem. hogy a bútorzat XVI. amelyet sudár banánfák. várt néhány pillanatot. – A Deltával? Lisszabonból idáig? – Nem – nevetett Tomás. fölkelt és zavartan odalépett a látogatóhoz. – Kérem. János király hatalmas portréja díszítette. Léptei visszhangzottak a márványpadlón. ismeri-e. kitárt kétszárnyú ajtón belépve pedig egy hatalmas terembe került. és Atlantából ide. – Köszönöm. – Noronha úr? – Igen. helyezze magát kényelembe – mondta a konzul. – Az történt ugyanis. a háttérben pedig néma óriásként emelkedett a magasba a csupasz és sötét Santa Marta-hegy. talán Érard márkájú. várjon egy percet. és Tomás követte a példáját. A terem magas volt és hosszú. Az egyenruhás férfi összerezzent a székén. Lourenço de Mello csodálkozva nézett rá. egy XVIII. századi azulejo-csempével díszített kis hallban találta magát. – Milyen igaza van! – Az attaséra nézett. János király a napóleoni hadjáratok elől Rióba menekült. már itt az ideje. A házat körülvevő burjánzó növényzet mintha sorfalat állt volna Botafogo sűrű erdeiben. a terem végében pedig óriási falikárpit díszelgett a falon. József korabeli asztal állt. hogy New Yorkba kellett utaznom egy találkozóra az American History Foundation munkatársaival. – Ez brazil kávé. – Jó napot kívánok! Lourenço de Mello fölállt. A plafonról egy káprázatos csillár lógott le. és fölpattant. – Mikor érkezett? – Tegnap. – Igen? – Találkozóm van a konzullal. de üres gyomorra nem tenne jót. El sem tudja képzelni. amelynek a közepén előkelő. Meleg volt. Az őr visszament a kunyhóba. Elindult a kapu felé.. – Sóhajtott. – Nagyjából. majd felment az enyhén emelkedő lépcsőn. – Micsoda? – Toscano professzor halála. és Tomás megtörölte a homlokát. és megfogta Tomás könyökét. – …és úgy döntöttek. – Szíveskedjék befáradni. a falakat lazacszínűre festették. – Kérem. mennyire. hogy halványan visszatükrözte a terem bútorait. századi európai kastélyok mintájára épült. A mennyezet két oldalán kerek tetőablakok voltak.A fehér São Clemente-palota a XVIII. – New Yorkból repültem Atlantába. A két vége fölött egy-egy impozáns kristálycsillár függött. – Tanár úr. – Van időpontja? – Igen.. és kezet nyújtott. arannyal hímzett vörös függönyökkel díszített ajtók nyíltak. Egy sötétkék öltönyös. – Lourenço. ez itt Noronha tanár úr – mondta az attasé. és amikor odaért a lépcsőhöz. A terem jobb oldalán négy . – Mi a neve? – Tomás Noronha. ragyogó fekete zongora állt. telefonon beszélt valakivel. hogy azonnal jöjjek ide. balra pedig nagy. uram – mondta. hogy átadja az utasítást. de nem túl széles. és kiment. kinyitotta a kaput. századi angolkertet ábrázolt. Lajos korának stílusát imitálta. balra. pálmák. – Lourenço de Mello – mutatkozott be a férfi. Hirtelen belépett a terembe egy középkorú. Tomás úgy gondolta. amelyek az elülső kertbe vezettek. kínáltad már kávéval a vendégünket? – Igen. elegáns. őszülő halántékú férfi. A konzul a térdére csapott. – Örvendek. – Drága Lourençóm. – Kérem. késő délután. – Átmegyünk az étkezőbe. – Igenis. – Hm. hátrafésült fekete hajú fiatalember sietett a látogató felé. – Maga elment az Egyesült Államokba. Mindannyian leültek.. szólj a személyzetnek. Amikor belépett a sötét. – Elnézést! – kiáltotta. Beléptek az óriási étkezőbe. mindkét oldalán húsz-húsz bordó szövettel bevont székkel. De a tanár úr nem kér. – A konzulátus kulturális attaséja vagyok. a padlót alpesi márvány borította. a Lisszaboni Új Egyetemről. I. – Kellemetlen ügy. A karcsú épület büszkén magasodott az ápolt kert fölé. Az intarziás lakkozott padló olyan fényes volt. – Kezdte a magyarázatot. Álvaro Sampayo nagykövet úr. és a palota bejárati ajtajára mutatott. amikor kiszállt a taxiból. amelyet egy hatalmas rózsafa asztal uralt. hogy szolgálják fel az ebédet. energikus. Tomás végigment a konzulátus épületéhez vezető portugál mozaikon. A csempék virágokat és korabeli öltözetet viselő embereket ábrázoltak. – Nem kér? – hökkent meg a diplomata. értem. – Kér valamit? – kérdezte a kulturális attasé. a Delta Airlinesszal. barátom. A falat. nem – felelte Tomás. – Örvendek. – Nagykövet úr. várjuk meg a díszteremben. nem tudom. nagykövet úr – válaszolta az attasé. – Jöjjön – mondta a konzul. faragott ajtón. amely mellé leültek. – Egy teremre mutatott. amelyen bóbiskolt. nagykövet úr. bekukucskált az őrkunyhóba. Az aranyfüsttel bevont. hogy Brazíliába utazzon? – Tulajdonképpen igen. mangófák és flamboyant-ok díszítettek.

– Aha! – kiáltott fel Tomás. – Toscano professzor halála meglehetősen sok munkát adott nekünk.magas márványszobor őrzött egy folyosót. vendége tányérjára mutatva. azt az utasítást kaptam a minisztériumból.. akkor még itt vannak azok a papírok. – És hogy tetszik? – Még nem tudom megmondani. Pár pillanattal később egy gőzölgő tálcával tért vissza: sült sertésoldalas volt rajta.. Voltak köztük olasz nyelvűek. Tomás kanala megállt a levegőben egy pillanatra. mint egy trópusi Portugália. nem kell megköszönnie. Holnap indulnak Lisszabonba. elnézést. – Nagykövet úr. hogy átnézte Toscano professzor papírjait. De amit láttam. – És pompás ötlet volt édesburgonyát keverni a krumplihoz. és poharát a fény felé tartva vizsgálgatta a sötét folyadékot. – Kitűnő! – kiáltotta a konzul. – Megnézhetném őket? – Minden bizonnyal. ez a bor isteni! – kiáltott fel. – Tudja. hogy segíthetek a küldetésében. – Persze. miközben az ölébe tette a szalvétát. – Főleg fénymásolatok és feljegyzések – magyarázta. – Ugyan már. Rio de Janeiro különleges hely. – Habozott. mint a brazíliavárosi nagykövetség. – Jól utazott? – Hát… belekerültünk egy kis légörvénybe. tudja? Toscano professzor mindössze három hetet töltött itt. mennyi bosszúsággal járt a holttest hazaszállítása Portugáliába. ez csak megszokás kérdése – magyarázta a diplomata. az Isten szerelmére. – Nagykövet úr.. és felszolgálta a levest. és kiment az ajtón. – Ó. Egy fehér egyenruhás férfi jelent meg. hogy csak úgy csavarogjak mindenfelé. Aztán jöttek a légitársaság aggályai. ért? – majd hozzáfűzte: – Rio de Janeiro sokkal kellemesebb hely. – De magának nem sok dolga lesz itt. párolt zöldborsóval és sült burgonyával. Leült. paradicsomos rizzsel. Tomás megköszörülte a torkát.. – Volt egy kis gond a diplomáciai küldeménnyel. hogy szinte csak a Nemzeti Könyvtárban dolgozott. – Felsóhajtott. amelyekről a telefonban beszéltem? – Igen – mondta a nagykövet.. miért dolgozik konzulként? Nem nagyköveti pozícióban kéne lennie? – Igen. és elővett belőle egy köteg papírt. hogy félek. estefelé. – Nagyon finom – dicsérte Tomás. tálcával a kezében. A fénymásolatok régi könyvekből származtak. de általában Lisszabonban tartózkodom. – Máris jön az ebéd – közölte Lourenço. – Sikerült megszereznie azokat az információkat. hogy minden szükséges támogatást adjak meg. engedjen meg nekem egy kérdést. – Gondolom. – Bonyolult ügy volt. na meg a hullaházi ügyintézés és még egy sor engedély megszerzése. nagykövet úr! – Ami a kért információt illeti. Tomásra nézett. – Hogy ízlik a sült oldalas? – kérdezte a konzul. barátom. – Csak nem azt mondja. Az asztal másik végén. aki most értette meg a konzul válaszát. az tetszik. Inkább csak kissé tartok tőle. csak a kötelességemet teljesítem. – Ez nem egészen így van – vetette közbe Lourenço de Mello. olyan. három előre odakészített porcelántányér állt a hozzá tartozó ezüst evőeszközökkel és kristálypoharakkal. Csak tegnap érkeztem. azt hiszem.. még sosem jártam itt. és néhány latin szöveg is. Bagdadban. régi portugál nyelven írottak. hozza ide. – Az attaséra nézett. valóságos horrorfilm volt az egész. miközben leült az asztalfőre. Luandában. miközben lenyelt egy falat húst.. – Lourenço. és felismerte a juliana levest. az alkalmazott elvitte a tányérokat. Néha meghívnak egy-egy konferenciára Spanyolországba. és kiderítettük. ez nagyon jó megfogalmazás. Lourenço? – Ne is említse.. – Lourenço a megmondhatója. úgyhogy higgye el. túl komplikált az életem ahhoz. és az időközben visszatért kulturális attasé is csatlakozott hozzájuk. – A nagykövet úr azt mondta. – Hogyhogy nem egészen így van? – kérdezte csodálkozva a konzul. A maga alázatos és áldozatkész barátja ott volt minden problémás helyen. a nyomtatás és a szöveg jellege alapján tizenhatodik századi szövegekből. ritkán repülök. – Szíveskedjen helyet foglalni – mutatott a konzul a jobbján lévő székre. pecsétek és bürokrácia. és elkezdte lapozgatni. – Hm.. hogy a nemzetét szolgálja. Amikor megették a levest. – Az hol van? – A belvárosban.. Tomás leült.. Tomásra nézett. már elküldte őket Lisszabonba. – Lehalkította a hangját.. – Hozzákezdtek a második fogáshoz. A kulturális attasé köhintett egyet. De tudja. – Igen.? – Azt nem mondanám. – Én akkor is köszönöm. Tomás a kezébe vette a papírköteget. mielőtt felmondta a szolgálatot. – Az attaséra nézett. – Nos. – Ivott egy korty bort. El sem tudja képzelni. plusz a rendőrségi kivizsgálás. a Real Gabinete Português de Leiturában is végzett kutatásokat. Trópusi Portugália.. Aztán vizet és alentejói vörösbort töltött a poharakba.. – De sok helyen volt már nagykövet. Komolyan mondom. mielőtt elhunyt. úgy tette hozzá: – A riói konzulátus jobb. Borzalmas! Papírok.. – Igen. vagy csak kutatni. Bejrútban. normális körülmények között így lenne. nem teszek szívességet. – Maga ritkán repül. Lisszabonból. Tudja. Mindhárman elnevették magukat. mint Brazíliaváros. – Hogyne. amely a belső udvarra vezetett. nekem elhiheti. hogy fél a repüléstől. ami egy isten háta mögötti fennsíkon van.. ahol a méretes falikárpit is volt. – Igen. legyen szíves! Az attasé fölállt. Ránézett a vendégére. igaz. a Brazília felfedezésének ötszázadik évfordulójával kapcsolatos kutatások stratégiai fontosságúak a két ország közötti kapcsolatok fejlődésében. igaz? – Igen. Tomás ránézett a zöldségekre. tényleg? – kiáltott fel Álvaro Sampayo nagykövet. vagy szakértőnek megyek valahova. átnéztük Toscano professzor papírjait. és Toscano professzor papírjai még mindig itt vannak. – Egyébként miután telefonált New Yorkból. Olaszországba vagy Görögországba. Nagy örömömre szolgál. tele aprólékosan . szeretném megköszönni a szíves meghívást. – Most jár először Rióban? – érdeklődött a konzul. az asztalra téve kinyitotta a mappát. de azért a régi királyi könyvtárban. Ha nagykövet. – Ugye? Lourenço de Mello egy dossziéval a kezében tért vissza. nyomtatványok.

kidolgozott iniciálékkal és szép miniatúrákkal. A jegyzetek csaknem olvashatatlan, sietve papírra vetett ákombákomok voltak, de itt-ott felismert néhány szót – Cantino, Pinzón, Cabral –, és ez elegendő volt ahhoz, hogy megállapítsa: Brazília felfedezésével kapcsolatos jegyzetekről van szó. A vázlatos feljegyzések között Tomás felfigyelt egy különálló lapra, amelyen csak három szó szerepelt két sorba rendezve, ám ezek gondosan meg voltak formálva, csupa nagybetűvel, olyan erősen, hogy majdnem átszakították a papírt, és olyan rejtélyes kalligráfiával, mintha valami archaikus varázsigét alkotnának, amit a régi druidák találtak ki, és aztán feledésbe merültek az évszázadok során. Maga sem tudta, miért, önkéntelenül, mintha valami ősi történészösztönnek engedelmeskedne, annak a bizonyos hatodik érzéknek, ami a régi kéziratok penészes szagához szokott könyvmolyok sajátja, a lap fölé hajolt, és megszagolta: a rejtély illatát szívta magába, egy titkos aromát, egy olyan szagot, amit az idő hírnöke hozott magával. Mint valami ezoterikus varázslat, amely nem fed föl semmit, csak sugall, ezek a megfejthetetlen szavak a rejtély titokzatos illatát árasztották. MOLOC NINUNDIA OMASTOOS – Furcsa, ugye? – jegyezte meg Lourenço izgatottan. – Ezt találták összehajtva Toscano professzor tárcájában. Nem tudjuk, mi lehet. Mi a csudát jelenthet ez a halandzsa? Tomás némán vizsgálgatta a kezében tartott lapot. – Istenemre mondom, nekem flamandnak tűnik! – kiáltotta a nagykövet. – Vagy valami régi nyelvnek... – vetette föl Lourenço. Vendégük nem szólalt meg, csak a különös szavakra összpontosított. – Lehet – mondta végül, anélkül hogy levette volna a szemét a szövegről. – De szerintem inkább kódolt üzenet. A konzul előrehajolt, és megnézte a lapot. – Hogyhogy? Nem értem. – New Yorkban a tudomásomra adták, hogy Toscano professzor a felfedezésével kapcsolatos minden fontos információt kódolt vagy rejtjelezett – magyarázta Tomás. – Állítólag üldözési mániája volt, és szerette a rejtvényeket. – Sóhajtott. – A jelek szerint ez valóban így van. – Micsoda zagyvaság! – kiáltotta a konzul. – Drága barátom, maga ért belőle valamit? – Igen, van benne néhány támpont – motyogta Tomás. – Először is, itt van ez a moloc. Ez az üzenet első szava, és egyben az egyetlen, amely értelmesnek tűnik, bár rejtélyes. – És mit jelent? – Moloc egy ókori isten volt. – Megvakarta az állát. – Gyerekkoromban találkoztam először ezzel a szóval, amikor egyik kedvenc képregényhősöm, Bernard Prince kalandjait olvastam. Az album címe az volt, hogy Le souffle de Moloch, és ha jól emlékszem, egy szigeten játszódott a történet, amelyet vulkánkitörés fenyegetett, és a vulkán neve volt Moloch. Szintén gyerekkoromban olvastam történeteket Alixről, akinek a kalandjai az ókorban játszódtak, és szerepelt bennük Moloch isten. És még az is eszembe jut, hogy nemrég láttam egy Henry Miller-könyvet, amelynek Moloch volt a címe. – De itt nem Moloch áll, hanem Moloc. – Nézze, nevezhetjük Móleknek, Molocnak, Molochnak vagy Melechnek is, mind ugyanaz. Az eredeti szó Melech, és a sémi nyelvekben királyt jelentett. A zsidók szándékosan torzították el, hogy a melech, vagyis király szót a bosheth, vagyis szégyen szóhoz kapcsolják, így lett belőle Molech. Innen pedig már csak egy lépés a Moloch, bár a Moloc helyesírás elterjedtebb. – És miféle király volt ő? – Egy istenkirály, aki nagyon kegyetlen volt. – Beharapta az alsó ajkát. – Tudja, noha a Moloc jelentése király, valójában egy istenről van szó, akit Moáb, Kánaán, Türosz és Karthágó népe egyaránt imádott, és szörnyűséges emberáldozatokat ajánlottak fel neki: elsőszülött gyermekeket égettek el. – Körülnézett, mintha keresne valamit. – Van itt egy Biblia? – Biblia? – kérdezte csodálkozva a konzul. – Van. – Megnézhetném? – Mindjárt hozom – ajánlkozott Lourenço, aki ismét fölállt az asztaltól és kiment a teremből. – Miért kell a Biblia? – érdeklődött a konzul. – Eszembe jutott, hogy az Ószövetségben van egy utalás Molocra – magyarázta Tomás. – Tudja, az idők során Mólek kultusza összekapcsolódott a Minótaurosz mítoszával, azzal a szörnyeteggel, aki minden évben megevett hét-hét szűz leányt és ifjat a Mínosz király krétai palotájának közelében lévő labirintusban. A görög Kronosz istenhez is hasonlították, aki a saját gyerekeit falta fel, de leginkább a tíruszi Melkarttal és az ammoniták főistenével, Milkómmal szokták azonosítani. De nem szaporítom a szót. Számomra most az a fontos, hogy milyen kontextusban említi Móleket a Biblia. – Jóságos ég! – kiáltott fel ismét a konzul. – Ez a Moloc félelmetes alak volt! – Ismét a rejtélyes üzenetre nézett. – Vajon mire utalhatott Toscano professzor ennek a kellemetlen fickónak az említésével? – Azt én is szeretném tudni. Lourenço egy régi könyvvel a kezében tért vissza, amit letett az asztalra. Tomás elkezdte lapozgatni a Bibliát, és figyelmesen pásztázta a szöveget, időnként több oldalt is gyorsan átlapozott, máskor megállt, hogy alaposan végigolvasson egy-egy részletet. Néhány perc múlva fölemelte a kezét. – Figyelem, itt van! A két diplomata a könyv fölé hajolt. – Micsoda? – Az utalás Molocra. – Rámutatott a megfelelő bekezdésre. – Ebben a részben Isten Mózes hangján szólva megtiltja népének, hogy gyermekeket áldozzanak Molocnak. – Szünetet tartott. – Hallgassák csak. – Elkezdett olvasni. – „Valaki Izráel fiai közül és az Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja az ő magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kővel.” – Fölemelte a fejét. – Látják? – Ah – kiáltott föl a konzul, anélkül hogy bármit is megértett volna. – És ez mit jelent? – Nos... nem tudom – ismerte be Tomás. – A mózesi törvénykönyv megtiltotta a Molocnak felajánlott gyermekáldozatot, halálbüntetéssel sújtva azokat, akik utasítást vagy engedélyt adnak az ilyen áldozati felajánlásra, noha az Ószövetség több esetről is beszámol, amikor ezt a törvényt megszegték. – De mi köze lehet ennek ahhoz a titkos üzenethez, amit Toscano professzor hátrahagyott? – Ahhoz, hogy ezt kiderítsem, alaposabban meg kell néznem a szöveget. Most még csak arról beszélek, ami esetleg segítségünkre lehet az üzenet megfejtésében. Amikor rejtjelezett vagy kódolt szöveggel van dolgunk, minden támpontot meg kell ragadnunk, bármit, amit megértünk

belőle, hogy aztán abból kiindulva megfejthessük a rejtjel kulcsát vagy feltörjük a kódot – attól függ, melyikkel állunk szemben. – A kettő nem ugyanaz? Tomás megrázta a fejét. – Nem, dehogy. A kód a szavak helyettesítése más szavakkal, a rejtjel pedig a betűk helyettesítése. Ha úgy tetszik, a kód a rejtjelek arisztokratája, hiszen itt a helyettesítési rejtjel komplex formájáról van szó. – És ez? – kérdezte a konzul, Toscano professzor lapjára mutatva. – Ez kód vagy rejtjel? – Hm, még nem tudom – felelte Tomás grimaszolva. – A moloc szó egyértelműen kódra utal, de a többi... – Hagyta, hogy a mondat a levegőben lebegjen. Aztán, alapos meggondolás után, döntött. – Nem, azt hiszem a többi is kód. – A maradék két szóra mutatott. – Látja, hogyan kapcsolódnak a magánhangzók a mássalhangzókhoz, szótagot formálva? Ninundia. Omastoos. Ezek, nagykövet úr, bizony szavak. Egy rejtjel egészen másképpen fest, ritkán jelennek meg benne szótagok, rendszerint sokkal kaotikusabb, rendezetlenebb, áthatolhatatlanabb formát ölt. Olyan betűsorokkal találkozunk, mint mondjuk HSDB vagy JHWG. Itt nem ez a helyzet, itt vannak szótagok, amelyek szavakat formálnak, hangokat jelölnek. – Meredten, kitartóan nézte a rejtélyes mondatot, abban a reményben, hogy esetleg a szemébe ötlik valami, amit eddig nem vett észre, ami eddig megbújt a titokzatos szavak mögött, de végül a fejét csóválva megadta magát. – Az a gond, hogy nem értem őket. – Lehunyta a szemét, és megdörzsölte az ujjaival, mint aki érzi, hogy nagy munka áll előtte. – Alaposabb tanulmányozásnak kell alávetnem. – Nem mondanak semmit ezek a szavak? – Hát... a ninundia és az omastoos, őszintén szólva... öö... nem tudom, mik lehetnek – vallotta be. Aztán az első szóra irányult a figyelme, halkan mondogatta, és támadt egy ötlete. – Hm – morogta. – Ez a ninundia úgy hangzik, mintha egy ország neve lenne, nem? – Elmosolyodott, mert kissé felbátorította az a lehetőség, hogy esetleg talált valamit, amin el tud indulni. – Lehet, hogy az utolsó szótag, a dia, valami helynévre utal. – Helynévre? – Igen. Például Normandia, Burgundia, Hollandia... – És? – És akkor megvan a Ninundia. – És kik lennének a lakói? – viccelődött a konzul. – Talán a ninundok? – Nézze, mindez puszta találgatás, tapogatózás a sötétben. – De mit jelent ez az egész, az isten szerelmére? – Tanulmányozni fogom. Azzal, hogy Toscano professzor a ninundia szót használta, talán arra utalt, hogy a rejtjel kulcsa egy országgal kapcsolatos. – Tehetetlenül tárta szét a karját. – Ki tudja? Ami tény, az az, hogy egy nagy hatalmú ókori isten nevével találkoztunk, a szörnyű kánaáni Moloc nevével, illetve úgy tűnik, hogy egy ismeretlen országra is találtunk utalást, erre a Ninundiára. Azt, hogy mi a csuda vitte rá Toscano professzort, hogy egy üzenetben említse ezt az istent és ezt az esetleges ismeretlen földet, még ki kell derítenem. – Ránézett a konzulra, és meglengette a papírt. – Nálam maradhat ez a lap? – Nem – mondta a diplomata. – Nagyon sajnálom, de mindent át kell adnunk az özvegynek. Tomás csalódottan csettintett a nyelvével. – Ah, a fenébe – bukott ki belőle. – A csudába… – De le lehet fénymásolni – tette hozzá Sampayo nagykövet. – Ezt is, meg amelyiket csak akarja, hacsak nem a professzor magánéletével kapcsolatos. – Jaj, akkor jó – felelte Tomás. – És hol tudom lemásolni? – Majd Lourenço elintézi – közölte a konzul, és intett az attasénak. – Mit akar lefénymásolni? – kérdezte Lourenço, miközben elindult Tomás felé. – Mindent. Mindenre szükségem lesz. – Ismét meglobogtatta a rejtélyes üzenetet tartalmazó lapot. – De ez a legfontosabb. – Nyugodjon meg – biztosította a kulturális attasé. – Máris hozom. Megfogta az összes lapot, és kiment a teremből. – Köszönöm a segítségét – mondta Tomás a konzulnak. – Nagyon sokat számít. – Ó, igazán semmiség. Van még szüksége valamire? – Az az igazság, hogy van. – Mondja. – Föl szeretném venni a kapcsolatot azokkal a könyvtárakkal, amelyekbe Toscano professzor járt. – A Nemzeti Könyvtárral és a Real Gabinete Portugues de Leiturával? – Igen. – Meglesz. Fullasztó volt a hőség, a nap kíméletlenül ostorozta a várost, és Tomás előtt ott állt az egész délután, ígéretesen és szabadon. Megvolt hát a három fő összetevő, ami a strandra vezette. Az alapítvány ugyanabban a szállodában szállásolta el, amelyikben Toscano professzort, és amikor visszatért a szobájába, nem tudott ellenállni a tenger hívogató csábításának. Fürdőnadrágot vett, lement az alagsorba, kért egy törülközőt és kilépett a hotelból. A Maria Quitéria utcán elment a pazar Vieira Souto sugárútig, a lámpánál átkelt a tengerparti úton, és lement a partra. A finom, aranyló homok égette a talpát, így hát szökdécselve jutott el a szálloda strandjáig, ahol nyugágyat és napernyőt kért. A két jó felépítésű, kék inget és sapkát viselő, fekete bőrű alkalmazott a víz közvetlen közelében helyezte el a nyugágyat, és felállítottak mellé egy kék-fehér napernyőt a szálloda logójával. Amikor végeztek, Tomás adott nekik egy reál borravalót. Az ipanemai strandon emberek ezrei tolongtak, sehol nem volt egy négyzetméternél nagyobb szabad hely. „Ó, Itália, ó, de csodás!” – kiáltotta egy távolodó hang. Tomás leült a napozóágy szélére, elővette a naptejet, bekente a testét, aztán hanyatt dőlt. Körülnézett. Közvetlenül mellette, jobbra, egy csapat olasz fiatalember feküdt, előtte egy hatvanas asszony kalapban és napszemüvegben, balra pedig három mulatt lány hatalmas, feszes keblekkel. Tomás alaposan megnézte őket, és megállapította, hogy tökéletesek, sőt hosszas vizsgálódás után úgy döntött, hogy talán túlságosan is azok: bizonyára plasztikai műtéten estek át. „Citrom és mate! Matia! Limonada Matia!” – kiabálta egy mellette elhaladó hang. Érezte, ahogy valósággal égeti a bőrét a nap, és jobban behúzódott a napernyő alá. – Figyelj, kicsim, nyugi, jól van? Nyugi, drágám... – mondta valaki mögötte. Hátrafordult, és megpillantott egy ötven körüli kopasz férfit, aki mobiltelefonnal a kezében feküdt a napon. – Figyelj, drágám, a gyerekek elmennek nyaralni... és kész – mondta a férfi. Nem lehetett nem meghallani. – Ez az... ennyi... na, elmennek nyaralni, te meg nyugodtan szeretkezhetsz a férjeddel, érted? Tomás zavartan fordította vissza a fejét, és igyekezett nem odafigyelni a brazil apa és lánya közötti intim beszélgetésre, amit a zsúfolt strand kellős közepén folytattak. Megpróbált arra koncentrálni, hogy mi van körülötte, ami nem volt nehéz. Egy sereg árus árasztotta el a strandot, nem telt el úgy öt perc, hogy ne haladt volna el előtte valaki a legkülönfélébb portékákkal. „Itt a mate! Itt a finom citromos mate!” Kellemes illat csiklandozta

meg az orrát, miközben a háta mögött éppen azt magyarázta az apa a lányának, hogy miként tudná a legjobban kielégíteni szexuálisan a férjét. „Grillezett sajtot! Így a finom! Olvasztott sajtot!” A finom illat a sajt felől jött, amelyet éppen egy vevőnek sütöttek, tőle balra. „Narancslé répááááával! Narancslé répááááával!” A háta mögötti alak közben csak adta a tanácsokat a lányának, és éppen ebben a kényes pillanatban szólalt meg a saját telefonja, mint valami megváltó gongütés. – Halló? – Noronha tanár úr? – Igen? – Lourenço de Mello vagyok, a konzulátusról. – Á, helló! De hiszen nemrég... – Igen. Nos, megvannak a holnapi időpontjai a könyvtárakba. Fel tudja írni? – Egy pillanat. – Tomás a táskája fölé hajolt, és elővett egy jegyzettömböt meg egy tollat. Ismét a füléhez emelte a telefont. – Igen, mondja. – Reggel tíz órakor várják a Real Gabinete Português de Leiturában. – Igen... – Délután háromkor pedig maga a Nemzeti Könyvtár igazgatója fogadja, hogy segítsen magának, amiben tud. Már tájékoztattuk a küldetése részleteiről, és felajánlotta a segítségét. Paulo Ferreira da Lagoának hívják. – Kicsit várt, majd megismételte: – Paulo Ferreira da Lagoa. – …daaa La-go-a. Megvan. Délután háromkor. – Pontosan. – És mi a könyvtárak címe? – A portugál királyi könyvtár a Luís de Camőes utcában van, könnyű megjegyezni. Ott van a Tiradentes térnél, a belvárosban. A Nemzeti Könyvtár itt van a közelben, azon a téren, ahol a Rio Branco út kezdődik. Bármelyik taxi odaviszi, nem gond. – Köszönöm. – Ha bármi másra is szüksége van, keressen meg újra. – Csodás. Nagyon köszönöm. A háta mögötti férfi is letette végre a telefonját, csak az árusok nem pihentek. „Rióiak, turisták! Megjött Claudinho friss gyümölcsleve! A legjobb gyümölcslé egész Rióban!” A fél világ itt sütkérezett a napozószékeken és napozóágyakon, vagy csak a homokban. A többség napernyők védelmében, mások szinte egymás hegyén-hátán: az Ipanema olyan volt, mint a portugáliai Caparica, csak még sűrűbb népességgel. „Halpástétomot vegyenek! Itt a halpástétóóóóm!” Körben álló csoportok labdáztak a víz mellett, a vízparton elképesztő erővel ütötték egymásnak a strandteniszezők a kis gumilabdát, míg mások a tengerben nyüzsögtek. Jobbra, a strand végén, két csúcs emelkedett Leblon fölé: a Morro dos Dois Irmãos, amelynek lejtőjén, a tenger fölött ott fehérlett a Vidigal nyomornegyed. A stranddal szembeni kék horizontot a kis Cagarras-szigetek színezték zöldre. Balra, jóval a Pedra do Arpoadoron túl, két teherhajó haladt lassan a Guanabara-öböl szűk torka felé. „Itt a friss húsos tááááska! Languszta-garnéla-pálmarügy-hús szárítottbanán-csirkekakas-sajt-tőkehal!” Az árusok maguk is egyfajta látványosságként szolgáltak, ahogy nehéz terheikkel járkáltak, izzadtan, napbarnítottan, színes sapkában és pólóban. „Önbarnító! Olcsón adom. Olcsó az önbarnító!” Az étel- és italárusok kurjongatva járták a strandot, a többiek diszkrétebben árulták portékáikat, a legtöbbjük némán járt-kelt, és csak néha szólaltak meg halkan. „Tetoválást?” A homokban cikázva kínálgatták a naptejeket, játékokat, karkötőket, papucsokat, tetoválásmintákat, sapkákat, táskákat és szatyrokat, bikiniket, kézműves tárgyakat, napszemüvegeket és ki tudja még, mit nem. „Pálcikás jééégkrééém! Egyenesen Olaszországból! Itt a finom olasz jééégkrééém!” Tomás szeretett volna Toscano titkos üzenetével foglalkozni, de a fülledt meleg és a nyüzsgés nem engedte, hogy a szövegre koncentráljon. Fölkelt hát, végigszlalomozott a sütkérezők között, és bement a tengerbe. Ahogy belelépett, a hűs víz körülölelte a lábait, és úgy érezte, hogy a trópusi klímához képest talán egy kissé túl hideg is. Kicsit beljebb kétméteres hullámok csaptak le a fürdőzőkre, és egyesek ezt kihasználva, szörfdeszkát formálva a testükből, ráfeküdtek a hullámokra, és úgy vitették magukat. A nap erősen tűzött, de a hűs víz Tomás testét-lelkét felfrissítette, így hát visszatérhetett az őt foglalkoztató problémához. Az első megoldandó kérdés természetesen a moloc név jelentése volt, annál is inkább, mivel a szöveg többi részétől elszigetelten szerepelt. Vajon miért utalt Toscano professzor Kánaán kegyetlen istenére, az emberáldozatot követelő istenségre? Miért ezzel kezdte a rejtvényét? Talán arra akart célozni, hogy a rejtély kulcsa az áldozattal kapcsolatos? Másrészt azt a lehetőséget is meg kellett fontolni, hogy Toscano esetleg egyazon üzeneten belül rejtjelezést és kódolást is alkalmazott. Azaz lehet, hogy a moloc valóban kód, valaminek a szimbóluma, de be kell látni, hogy nem kizárt, hogy a másik két szó inkább rejtjelezett szöveg. Ha mégsem rejtjelek, akkor kódoknak kell lenniük, ami egyébként logikusabbnak és valószínűbbnek tűnik, hiszen szavaknak látszanak, ám ebben az esetben itt van a ninundia problémája. Tomás némi töprengés után elvetette azt a hipotézist, hogy rejtjelről van szó, és úgy döntött, hogy abból a feltevésből indul ki, hogy kóddal áll szemben. Ha viszont kódolt üzenettel van dolga, mi az ördögöt jelenthet ez a ninundia? Vajon tényleg valami ismeretlen föld neve? De hát milyen összefüggés van Ninundia és Moloc isten között? Ha a két rész kapcsolatát jobban meg tudná érteni, tűnődött, valószínűleg a harmadik szót is meg tudná fejteni, az omastoost, akárcsak több mint kétszáz évvel ezelőtt Champollion, aki két s-ből és egy ra-ból kiindulva fejtette meg a hieroglifák rejtélyét. Belefáradt a töprengésbe, és visszament a napozóágyhoz: derékig vizesen lefeküdt, várva, hogy a nap megszárítsa. Tomásnak nem esett nehezére fölfedezni az Ipanema finomságait. A sarki cukrászdákban végigkóstolta a mangóleveket és a cukornádleveket, finom, lágy, még meleg sajtos pogácsával. Amikor leszállt az este, megfogadva a szálloda egyik kifutófiújának tanácsát, elindult a Visconde de Piraján, a Farme de Amoedo utcán balra fordult, és betért a Sindicato do Chopp nevű étterembe, amely ablakok nélkül, közvetlenül az utcára nyílt. Káposztalevest kért pirított maniókaliszttel, utána pedig vagdalt húst fehér rizzsel és fekete babbal, amit aztán üdítő caipirinhával öblített le. A szomszédos Bofetada bárban egész tömeg férfi gyűlt össze: Tomás alaposan megfigyelte őket, és rájött, hogy homoszexuálisok. Miközben az omlós húst eszegette, gondolatai visszatértek Toscano rejtvényére. A ninundia szóra összpontosított. Ha a ninundia egy ismeretlen ország neve, akkor a sor másik szava, az omastoos is szükségképpen ehhez az országhoz kapcsolódik. De hogyan, az ég szerelmére? Eszébe jutott az egyik legrégibb irodalmi alkotás, egy akkád nyelven fennmaradt sumer szöveg, amelynek Ninurta kalandjai a címe. Talán ez a Ninundia Ninurta földjére utal? De emlékei szerint Ninurta Nippurból származott, azaz a mai Irak területéről, vagyis nem sok köze lehet Brazíliához. Nem, döntötte el. A két szó közötti hasonlóság ellenére a Ninundia nem utalhat Ninurtára. Tomás még megpróbálta a második sor szavait elemekre bontani, de a Sindicato do Chopp papírszalvétájára firkált próbálkozásai sorra kudarcba fulladtak. Most azon törte a fejét, hogy mi lehet az összefüggés a rejtett üzenet és az alapkérdés között, azaz: milyen kapcsolatban áll Moloc Brazília felfedezésével? Lehet, hogy ez a Ninundia nem más, mint Brazília? Ennél is fontosabb volt kideríteni, hogy ez az üzenet vajon kapcsolódik-e valamilyen módon a nagy felfedezéshez, amit Moliarti elmondása szerint Toscano tett, és ami állítólag gyökeresen megváltoztatja minden tudásunkat a felfedezések koráról. És ha már itt tartunk, mi köze van Molocnak a tengeri terjeszkedéshez? Toscano talán arra jött rá, hogy már az ókorban is jutottak el emberek Brazíliába? Ez valóban érdekes adalék lenne, de Tomás semmi forradalmit nem látott benne. Ez nem sokat

ahogy fogadják a vevőket. – Juj. Szóval. hogy halad a kutatásom itt. – Tétovázott.. – Ez milyen utca? – Tessék. de hétfőre biztosan ott leszek. – Minden rendben. hogy a sumereknek szokásuk volt két szimbólum összevonásával egy harmadikat alkotni. – Rendben. Rio de Janeiróban. nyugodjon meg. A geme rabszolganőt jelentett. régiek és kissé elnyűttek. vagyis a „nő” szimbólumát a kur. Vagy igen? Tomás gondolatai a rejtvény körül forogtak. megpróbált Toscano professzor fejével gondolkodni. hogy felfedezzék a világot. vagy akár ma. tudom is én. – Semmi baj. Se ma. hogy fölhívjam? – Nem. uram? – kérdezte a taxisofőr. azt azért nem mondhatnánk. dehogy – felelte sietve a tanár. és mikor egymásba? – Nos.. Valami másról van itt szó. Palácio da Ferramenta. és személyesen magyarázná el. attól tartva. – Tudja – tette hozzá a svéd lány. Mire van szüksége? – Egy kis különórára. amelynek jelentése az alkotóelemeiből tevődött össze. – Tessék? Kivel beszélek? – Én vagyok az. kék és krémszínű. A probléma az. Lena. a XIX. – Mint tudja. hogy „eszik”. – Helló. – Hogy hívják ezt az utcát? – Ez a Carioca utca. amelynek a belsejében asztalok álltak. ez a helyzet a. mert az Erasmus késlekedett az ügyintézéssel. hogy nem baj? – Persze. De a ku esetében. – Hogy szerezte meg a telefonszámomat? – A tanszéki titkárnő adta meg. attól függ. Nem tudom pontosan. – Itt meg a szegény tanítványa csak úgy vacog a hidegben – mondta a lány. – Ez az. ennyi az egész. biztos vagyok benne. – Mondja. de irigylem! És meleg van? – Harminc fok. – Brrrr. ha ráér. – Miért? Nem akarta. Csakhogy az anyag egy részét nem lehet megtanulni egyszerű jegyzetekből. Nem is sajnál? – Dehogynem – nevetett Tomás. hogy telefonál. – Csak nem akar telefonon órát tartani nekem? Tomás habozott.változtatna az ismereteinken azzal az időszakkal kapcsolatban. Erősen megnyomta az élvezet szót. – Lena? – Igen. Nyüzsgött az utca a reggeli sietségben. hogy majd kiugrott a bőréből. – Azt az éttermet? . ott egy rózsaszín.. se holnap nem alkalmas. hogy. – Szeretném bepótolni a kihagyott tananyagot. lázasan kereste a megoldást. a legkülönbözőbb színűre festett falakkal: itt egy sárga. Csak meglepődtem. Egyáltalán nem vártam. Rióban. mikor megyek vissza Lisszabonba. Casa Oliveira. ez attól függ. amiről az egyik órán beszélt a tanár úr. miről van szó? – Először is jó estét. hogy ezeket a jeleket nem mindig ugyanabban a sorrendben tették egymás mellé. Mintha minduntalan áthatolhatatlan falba ütközne. Mikor teszik a szimbólumokat egymás mellé. Minden rendben? Meséljen. tanár úr. – Újabb kuncogás. A járdák fekete geometrikus formákat ábrázoló portugál mozaikkal voltak kirakva. köszönöm szépen. – Nincs mit... – Mi lenne. Itt van például az ékírás. jó? – Igen. nem. igen. és Tomás kinézett a taxi ablakán. kérem alássan. századból. ha elkéri a csoporttársai jegyzeteit. hiszen órám lesz. – Tanár úr. némi huncutsággal a hangjában –. – De biztos. Rio egyik legrégebbi utcája. de nem sikerült előrehaladnia az elhunyt történész által hátrahagyott feladványban. – Igen. – Erre már én is gondoltam. hogy a sal. mert szükségem van a segítségére.. – Tanár úr – szakította félbe Lena. azaz „száj” szimbóluma mellé tették. Hívjon fel akkor. amit nem értek? Mondjuk holnap. kissé késve kezdtem el járni az órákra. magas ablakokkal. – Persze. Lena. – Akkor segítsen! – kiáltotta a lány.. olyan lelkesen. valami nagyobb jelentőségű dologról. és látott egy épületet. döntötte el. hanem bele. – Balra mutatott. ha találkoznánk. Az épületek festői szépségűek voltak. – Rászorul egy-két nyelvleckére.. Figyelte az épületeket és az üzleteket. Köszönöm szépen. ami nekem kissé zavaros. szépen megterítve. Csak próbára tettem a svéd nyelvtudását. ha gondolja. Noha valóban érdekes és fontos tény lenne azt tudni. hogy élvezet lesz magával tanulni. panaszkodást színlelve. a kenyeret jelentő ninda szimbólumot nem a ka. tanár úr. – Öö. gondosan megmunkált verandákkal. Láttam. és úgy írták. Jelenleg Brazíliában tartózkodom. Mindenfelé a legkülönbözőbb nevű üzletek voltak láthatók: Pince-Nez de Ouro. – Ah. – Jag heter Lena. Tomás egyértelműen felismerte ebben az utcában a hagyományos portugál építészet összetéveszthetetlen jegyeit. – Brazíliában? A tanár úr Brazíliában van? – Igen.. amott zöld. ennek az a legjobb módja.. – Nos. azért telefonálok. a visszapillantó tükörbe nézve.. – Igen? – Hej! Kan jag få tala med Tomás? – Tessék? Női kuncogás volt a válasz. például a geme és a ku szóval. amikor a portugálok nekivágtak a tengernek. hogy Kánaán lakói eljutottak Brazíliába. tanár úr. Nem. – Ma? Sajnos nem lehet. ami azt jelenti.. Megszólalt a mobiltelefonja. vagyis „idegen ország” szimbóluma mellé írták. Lena! – világosodott meg a portugál. hogy félreérthető volt a reakciója. – Igen. – Látja ott azt a bárt? Tomás odanézett. – Kissé megváltozott a hangja. hogy gyökeresen megváltoztatná a felfedezésekkel kapcsolatos tudásunkat.

A taxis ismét felnevetett. uram. – A fejével a számítógép felé bökött. A plafon négy sarkát egy-egy portugál hős képmása díszítette. A tér eredeti neve Cigánymező volt.. és behajtott egy szűk utcába. tudja.. mint egy armilláris gömb. – Miben segíthetek? – kérdezte. A korszak összes értelmiségije ide járt enni és sörözni. Amikor odaállt elé. – Dr. – Megváltoztatták a nevét.. – Megkértek. és szinte a lélegzete is elakadt. A konzul ajánlására jött. Péter császár állíttatta. uram. és a teret uraló hatalmas emlékmű lovasára mutatott. aki úgy három hete járhatott itt. A falakat három emelet magasságban könyvek borították. Bement a szűk. A Tiradentes-felkelés idején. és nem sokkal később megállt egy antikvárium mellett. II. A polcok első és második emeletét pazar. – Jóságos Szűzanyám! Tomás tettetett együttérzéssel sóhajtott fel. és elkezdték Csiga-udvarnak nevezni.– Igen. Nincs okom panaszra. és elhaladt a São Francisco tér mellett. és érdekes története van. XIX. – Ah! Akkor miért hívják Tiradentes térnek? – Ez hosszú történet. káprázatos faragott fapolcokon sorakozva. macskaköves. hogy bánjak jól magával – mondta mosolyogva. – Nos. Valósággal lenyűgözte az olvasóterem látványa: a neomanuelista stílus itt érte el a csúcspontját. például lándzsás és krokodilháton ülő indiánok. én vagyok a könyvtáros. igen! – kiáltott fel a nő. ez a Toscano professzor csak háromszor járt itt. – Az ott az Íris mozi – közölte. ívelt kapun Rio de Janeiro második legnagyobb könyvtárába. miben segíthetek? – Szeretném megtudni. 1887-ben nyitották meg. – Ó! – jutott eszébe. A hölgy itt dolgozik? – Igen. majd a sarokban ülő. – Hát azóta sem járt itt! Talán megharagudott ránk? – Nem. A nő végigpásztázta az információt. egyirányú utcába. – Keresztet vetett. amely kissé emlékeztetett a Belém-toronyra. és itt készítették a város legjobb német ételeit. Tiszteletteljes léptekkel ment végig a termen. – Nem. egy fémvázas épület irányába. – A forgalom újraindult.. – Elmosolyodott. hogy megtudja a kérdésére a választ. Néhány lépéssel végigment a kis csarnokon. A mennyezet nyolcszögletű. ezért sietve hozzátette: – De tündéri bácsi volt. A könyvtáros beírta a nevet a számítógépbe.. A szép. – Az ott Tiradentes? – kérdezte Tomás. és elhúzta a száját. amikor meglátta. – A . hogy megbüntessék az engedetlen rabszolgákat. – Mi ez? – Ez a Tiradentes tér. mintha hirtelen idegenvezetővé változott volna. mint valami borostyánfüggöny. amelyek a XVI. Azt a feladatot kaptam. Az emelvényen más alakok is látszottak. – Elmosolyodott. és mindketten benéztek. hogy a barátja vagy rokona az illetőnek. – Tényleg? Micsoda szörnyűség! Nézzenek oda! Az egyik nap itt van. A tetején nagybetűkkel ez állt: Real Gabinete Portuguez de Leitura. és visszafordult a képernyő felé. barátja vagyok. hogy rekonstruáljam Toscano professzor utolsó kutatását. aztán a sofőr balra mutatott. – A taxi megállt az étterem előtt. az is biztos. a Krisztus Lovagrendjének két keresztje. – Ez a Toscano professzor nem egy fehér szakállú. – Rio legelegánsabb mozija volt. – Vasconcelos Toscano. mert ráismert a névre. – Jó napot. ahol Tiredantest kivégezték. A képernyőn néhány másodperc múlva megjelent a válasz. Istenem! Maga a rokona? – Nem. – Jaj. Péter császár. a nő fölemelte a tekintetét a képernyőről. miközben türelmetlenül várta. középen pedig egy nagy lovas bronzszobor magasodott. – Á! – kiáltott föl Tomás. – Aha. számítógép fölé hajoló hölgy felé vette az irányt. akik közül Tomás messziről is felismerte a költő Luís de Camőes és a tengerész Pedro Álvares Cabral arcát. – És I. – A taxis szipogott egyet. ez a bácsi.. Tomás miután megcsodálta a pompás homlokzatot. – Ránézett Tomásra. Tomás nem győzött ámuldozni a könyvtár pompája láttán. és a taxi is továbbállt. és a homlokzatán négy életnagyságú emberalak őrködött. milyen könyveket kért ki Vasconcelos Toscano professzor. Hogy publikálni lehessen. belépett a nagy. Én egy. századi hajókat és karavellákat díszítő keresztekre emlékeztettek. lehet. – Ilyen az élet. A Carioca utca egy nagy térbe torkollott. és tudja. Péter császár mit tart a kezében? – Brazília függetlenségi nyilatkozatát. Arra van a Real Gabinete. igaz? – Igen. – A lovas férfi nem hasonlított a papára. a lovon ülő férfi jobb kezében valami dokumentumot tartott. Aztán jobbra kanyarodott. – Szóval. – Igen – mondta. Az ott I. boltívbe hajló oszlopok tartották. nem. Azt mondják. Rebelo beszélt magáról. – Ezt a szobrot a fia. olyan magának való típus. – Ez Rio legrégebbi bárja. A szolid terecskét egy neomanuelista stílusú. A közepét egy park foglalta el. uram. A sofőr a bal oldali keresztutcára mutatott. szép fehér emlékmű tette méltóságteljesebbé. Aztán felállítottak itt egy szégyenoszlopot. és kutatott az emlékezetében. egy pillanat. és mindig ugyanazt a könyvet olvasta. és most meg. amikor feltárult előtte a központi terem. Az a Luís Bárja. Hátralépett néhány lépést. Keresztezték a Paraguayi Köztársaság útját.. Csupa fehér volt az egész.. – Aztán jött a második világháború. – Egy kicsit zsémbes volt. A nő szörnyülködő arcot vágott. a Lisszaboni Új Egyetem tanára. csak még kifinomultabb volt. – Ó! – kiáltotta. nagyon klassz virsliket és kolbászokat árultak. a felavatása napján nagyon feldühödött. amit fekete geometrikus minta díszített. Tomás fizetett és kiszállt. századi épületet Portugália ajánlotta fel Brazíliának. Két és fél hete meghalt. amit vasrács vett körül. Portugálián kívül itt található a legtöbb portugál mű. Segíthetek valamiben? – Tomás Noronha vagyok. uram. olyan kerek. az egyetlen színfoltot az a két piros portugál kereszt jelentette. itt állították fel a vérpadot. A taxi megkerülte a teret. Arra gondolt. Régebben Adolf Bárnak hívták. – Á. pontosabban megállította a reggeli forgalom. ami később a függetlenséghez vezetett. – Ez a Luís de Camőes utca. uram. a padlón fényes világosszürke gránitburkolat ragyogott. idős úr volt? – De igen. Akkor emlékszem rá. igaz? Lássuk csak. – Ez kétségtelen. és észbe kapott. – Megvan az eredmény? A könyvtáros összerezzent. közepéről óriási vascsillár függött. kék-piros berakásos tetőablakán keresztül áradt be a fény. hogy jobban szemügyre vegye a káprázatos épületet. Megnézte a lovas szobrot. mi történt? – Lebombázták? A taxis elnevette magát.

Ebből merített ihletet. – Az – mosolyodott el a könyvtáros nő. az u és az m pedig csak egyszer. és megrázta a fejét. megfontolja ezt a lehetőséget. ha hív egy taxit. Szintén nagyon gyakran fordulnak elő az s. Ez sok embert idevonz. ez volt a végzete. az 1921-es portói kiadást. – Csak az elsőt. Semmi mással nem foglalkozott. végül a d-t. A széles Rio Branco sugárút elején. A szalvétájára leírta az eredeti mondatot. – Már egy óra van. Mivel Toscano is portugál volt. Nem tudja. az s és az i helyére írta be. hogy vajon milyen nyelven írták a rejtjelezett szöveget. ha mégiscsak rejtjelezett üzenetről van szó? Ez nem hangzott túl valószínűen. úgy döntött. csalódottan csukta be a könyvet. Érdemes gyalog menni? – Gyalog a Nemzeti Könyvtárba? Jaj. – Tudja. gyorsabb olvasásra. semmiképp. Élvezettel szívta magába a régi papír édeskés illatát. Visszavitte a könyvtároshoz. Mondja. Tomás elgondolkodva bólogatott. alá pedig a behelyettesített betűket. nem találta a megoldást. Mivel nem haladt előre egy tapodtat sem. Az nagyon nagy séta. Megcserélte hát az a-kat és az e-ket. – Ezt mind elolvasta? – Nem – felelte a nő. a d. így hát ezeket az a. az i és az r betűk. hogy összefüggésbe hozta egymással Móleket. és tovább gyönyörködött a csodálatos teremben. amikor először pillantotta meg a rejtvényt a São Clemente-palotában. Jegyzettömbjéből elővette a rejtvény összehajtogatott fénymásolatát. mint aki meghívást akar közölni. és letett az asztalra egy vaskos kötetet. és alaposan szemügyre vette. hogy az ereklyéink is érdekelték. Manuelünk. Ha siet. Megszámolta a második sor szavainak betűit. Melyik kötetet óhajtja? – Ő melyik kötetet olvasta? A nő megnézte a képernyőt. Portóban. és megállapította. Megrázta a fejét. jobban jár. hangokat fejeztek ki: valódi szavaknak tűntek. és az 1540-es Verdadeira informaçam das terras do Preste Joam. újra fontolóra veszi azt a lehetőséget. Elkezdte figyelmesen olvasni a szöveget. hogy csak ezt a könyvet nézte meg? Erre a nő is elgondolkodott. Így hát áttért a felületesebb. megint másokat a ligetekben és az erdőkben terjengő zöld illat ejt rabul. – Fölhúzta a szemöldökét. hogy mindenkinek megvan a maga gyengéje. és arra lett figyelmes. amelyeknek ő már a birtokában van. a tér másik oldalán. De mi van. és hírt hozott valamiről. kérem – felelte Tomás. – Miféle ereklyék? – Hát. és aminek már rabjává vált: ez volt az ő oxigénje. – Történészkíváncsiság – mondta csalódottan Tomás. a?si?aai. amiért semmi fontosat nem talált benne. Elméjét megrohanták a kétségek. – Egészen biztos benne. erememrs. – Mindig csak az História da Colonização Portuguesa do Brasil című könyvet kérte ki. tiszta hegyi levegőért vannak oda. az igaz: a három szó közül egyik sem hasonlított a rejtjelek kaotikus megjelenésére. – Itt is van – közölte a nő. gondolhatja. az s és az i kétszer. míg az a. erececrs. és arra a következtetésre jutott. és éhes vagyok. sőt be is nézett oda egyszer. Tomás leült egy székre az egyik olvasóasztalnál. ezek között a régi könyvek között. a Cinelândia néven ismert Floriano tér egyik éttermében ebédelt. amit már jól ismert más könyvtárakból. Amikor a végére ért. Amikor végzett. amit egyszer már elvetett. amit Toscano professzor azzal idézett elő. ami előbbre vihetné a kutatásban. Van. – Talán majd máskor – mondta. hogy az európai nyelvekben az e és az a a leggyakoribb betű. hogy csak ezt a könyvet kérte ki. hogy a kötet csupán azokat az ismereteket összegzi. a t. segundo vio e escreveo ho padre Francisco Alvarez. Tomás szemügyre vette a könyvet. mit kapott. régi. Ninundiát és Brazília felfedezését. – Nos.számítógépen megjelent címre meredt. – Akkor azt hozza ide nekem is. de a legfontosabbak a ritkaságaink. 1572-ből. kézenfekvőnek tűnt. hogy az História da Colonização Portuguesa do Brasilt Malheiro Dias szerkesztette és a Litografia Nacionalban nyomtatták. a titokzatos feladványon rágódott. hogy eleve rossz sorrendben írta föl a gyakori betűket. de Tomás a poros könyvtárakban kallódó. és megnézte az eredményt: ARA?A?RS E?SI?EEI . Ez itt az ő háza. amelyek abból a tanácstalanságból fakadtak. aztán az m-et. innen erednek az ő legmélyebb gyökerei. hogy az o és az n háromszor szerepel bennük. – Jaj. 1921-ben. Egyiknek sincs értelme. Az első kérdés az volt. amiből erőt merített. nekünk 350 ezer kötetünk van. ami már nem létezik. Pont vele szemben. hiszen ez a levegő a múltból jött. Mi van. dehogy. Aztán van még az 1539-es Capitolos de Cortes e Leys que sobre alguns delles fizeram. mások a friss. – Ó. és elment a könyvért. A magánhangzók szótagokat formáltak a mássalhangzókkal. – Maga is meg akarja nézni? A portugál az órájára pillantott. itt van az ő helye. ez az ere?e?rs. és puszta kíváncsiságból aláveti a gyakoriságelemzésnek. és felsóhajtott. amelyből csak két betű hiányzik? A kérdőjelek helyére ritkább betűket próbált behelyettesíteni. Ez inkább kód. de jó. Tomás tudta. először a c-t. van egy példányunk A lusiadák első kiadásából. erededrs. ezért behelyettesítette őket a rejtvényben az n és az o helyére. ahhoz nem fér kétség. és azt mondta: – Elolvastam. Miközben a bifsztekjét ette. de ez se hagyta magát. hogy a rejtett üzenet portugál nyelven íródott. ha mégis rejtjel? Tomás jobb ötlet híján úgy döntött. De akárhogy törte is a fejét. igen? – csodálkozott el Tomás. legalább egy óra. Most áttért a második szóra. N IN U N D IA O M A S TO O S E R E ? E ? R S A ? S I? A A I Mi lehet az első szó. van-e valami étterem a Nemzeti Könyvtár közelében? – Persze. megsárgult kéziratok között találta meg azt a varázst és azt az ener-giát. tényleg semmi mást nem olvasott itt Toscano professzor? – A számítógép csak ezt a könyvet jelezte. és van egy 1521-es kiadású Ordenaçőes de D. aki nem tud meglenni a tenger sós fuvallata nélkül. A könyvtáros fölállt. már ha egyáltalán rejtjelezett. megnézte. dohos. – Csak megnézte a könyveket. igen értékes gyűjteményünk van belőlük. Megvan például Camilo Castelo Branco Amor de Perdição című regényének az eredeti kézirata. Kriptoanalitikusként Tomás jól tudta. De most jut eszembe. – És itt van ez a könyv? – Hogyne. de egy óra múlva arra a megállapításra jutott. A csicaai? A msimaai? A dsidaai? Elégedetlenül csóválta a fejét.

és ránézett a látogatóra. József építtette újjá. – Igen. Rövid várakozás után átadott Tomásnak egy látogatókártyát. ezúttal egy nagydarab nő. amelyet egy széles körerkély vett körül. Kérjen kölcsön egy ceruzát az olvasóteremben. és követte a lányt. Több mint tízmillió kötet van benne. de a brazilok nem adták. Itt voltak a szekrények. és elmondta.. hogy csakis kód lehet. A lány végigment a körerkélyen. A férfi fölállt. vagy ha nincs. és lehívtam Toscano professzor összes kérését. Mélyet sóhajtott. – Paulo Ferreira da Lagoával szeretnék beszélni. – Máris szólok doktor Paulónak. – Paulo Ferreira da Lagoa vagyok. Insuper quatuor Americi Vespucii navigationes volt. aztán átnyújtotta vendégének. tanár úr. Martin Waldseemüllertől. és megváltoztatta az s-ek. aki negyvenöt év körülinek látszott és egy hosszú asztalnál ült több emberrel együtt: szemmel láthatóan értekeztek valamiről. majd odalépett egy világosbarna. és ahol talán a Moliarti által említett korszakalkotó felfedezést tette. A könyvtárat I. A professzor első kérése az 1507-es Cosmographiae introductio cum quibvsdam geometriae ac astronomiae principiis as ean rem necessariis. Csüggedten fordult a második szóhoz. egy barna bőrű. amely az akkor ismert világ krónikája. a Narratio regionum indicarum per hispanus quosdan devastatarum verissima. hogy föl kell mennie a negyedik emeletre. a portugál udvar Brazíliába menekült. fekete szemű. feléje nyújtva a jobb kezét. . A Rio de Janeiró-i Nemzeti Könyvtár valójában annak a régi portugál Királyi Könyvtárnak az örököse. A kutatás szempontjából nem a művek mennyisége a fontos. hogy jobbra az első ajtón az áll: Igazgatóság. akinek barna bőre és smaragdzöld szeme volt. Portugália visszakövetelte ezt a kulturális kincset.Ez még rosszabb. – Felhívott a konzul. hogy Lisszabon nyolcszázezer reál kárpótlást kap a veszteségéért. portugál nyelvterületen pedig az első. hogy talán a többi betűben van a hiba. – Noronha úr. – Célia. a Paesi nouamente retrovati et novo mondo da A. a Nürnbergi Krónika néven is ismert 1493-as Registrum huius operis libri cronicarum cu(m) figuris et ymagibus ab inicio mu(n)di. és szemügyre vette a tartalmát. mi járatban van. A lusiadák 1572-es első kiadása vagy Hartmann Schedel híres műve. Mégsem ez teszi különlegessé. Amikor befejezte a beszélgetést. majd megmutatta. – Segíthetek valamiben? – Az igazgatóhoz jöttem. – Csak ceruzát használhat az olvasóteremben – közölte. vár engem. Luís de Camőes eposza. amelynek biztosítéka az intézmény keletkezésének távoli és viszontagságos körülményeiben keresendő. és fölhúzta a szemöldökét. Az utolsó előtti lapon Bernardo Giustiniani Psalteriumja állt. merre van a lift. és irányította balra. az utolsón pedig Fracanzano da Montalboddo 1507-es műve. – Noronha úrhoz van szerencsém? – Igen. szintén 1516-ból. Toscano hetekkel azelőtti kérőlapjainak fénymásolatai voltak. az íróasztalok és a dolgozó emberek. A fiatalember elvezette a Nemzeti Könyvtár igazgatójának asszisztenséhez. de a liftek előtt ismét megállította egy őr. aztán amikor kinyílt az ajtó. amikor megpillantotta a kezében a jegyzettömböt. melynek címe De orbe nous decades. igazgató úr – bólintott a lány. a portára. – Igen? – kérdezte egy fiatalember a legközelebbi asztal mögött. amely az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés következtében kitört tűzvészben pusztult el. itt van a dosszié? – Igen. De miféle? A portugál királyi könyvtárban nem talált semmit. Amikor kilépett. Elindult felé. Lagosa doktor kinyitotta a dossziét. és áthelyezte a birodalom fővárosát Rio de Janeiróba. ahol Toscano professzor ideje nagyobb részét töltötte. Ezt Bartolomé de las Casas 1598-as szövege követte. de az e?si?eei sem fedte föl titkos értelmét. hogy üdvözölje Tomást. Az egész plafont egy óriási. és Albrecht Dürer három metszetét is tartalmazza. vegyen egyet a büfében. amelynek a tetején egy őr állította meg. és ezzel a világ nyolcadik legnagyobb könyvtára. Most már biztos volt benne. – Semmi gond. – Örvendek. Vesputio. és első benyomásként a légkondicionáló berendezésből áradó hűvös. Amikor ezzel is megvolt. Kezet fogtak. a hasa elégedetten görbült az inge alatt. az r-ek és az i-k sorrendjét. hogy a téren és a Rio Branco sugárúton átkelve eljusson a Nemzeti Könyvtárig. ehelyett azonban egy hatalmas terembe került. Tomás elvette a mappát. Majd pedig a Kolumbusz Kristóf által publikált 1493-as Epistola de Insulis nuper inventis. egy hagyományos irodába fog belépni. Tomás tudta. körülnézett. – Van időpontja? – kérdezte az egyik lány. de azért nem volt túl kövér. és kikereste a konzulátuson megadott nevet. aki szeretné üdvözölni magát. Kinézett az étterem ablakán. – Jó napot – üdvözölte őket Tomás. A lista azonnal felkeltette a történész érdeklődését. Most arra gondolt. azt is árulnak. letette a kagylót. felül kopaszodó férfihoz. – Tessék. hogy ez egy különleges könyvtár. kinyitotta az ajtót. század elején Napóleon serege megtámadta Portugáliát. és az egyik lány fölvette a telefont. – De nálam csak toll van. azaz a legfelső emeletre. Így aztán Tomás érthető módon nagy reményekkel lépett ki az étteremből öt perccel három óra előtt. többek között az 1462-es Mainzi Biblia. úgyhogy már csak a Nemzeti Könyvtárban reménykedhetett. Megvizsgálta a látogatókártyáját. aki egy régi asztal mögött ült és telefonált. és közölte vele. Belenézett a jegyzettömbjébe. amely a Gutenberg-Biblia után a második nyomtatott Biblia a világon. A következő kérés az 1516-os Pietro d’Anghiera-műre irányult. Ez volt az iroda. ismét ránézett az eredményre. és átadott egy bézs színű mappát. metszet és térkép. ezen belül több mint kétszáz értékes ősnyomtatvány kelt át az Atlanti-óceánon ládákba pakolva. de most sem talált semmi értelmezhető jelentést. és Real Bibliotheca lett a neve. és észrevette. szívből örvendek! – köszöntötte. – Jelzett az asszisztensének. Emsimeei? Etsiteei? Nem.. Én pedig előredolgoztam egy kicsit. Várt néhány pillanatot a liftre. A világ bibliográfiájának igazi kincsei kerültek ide. hanem a minőségük. Az ara?a?rs netán aramamrs? Vagy Ara tatrs? Semmi értelme. Tomás elindult a jelzett irányba. színes üvegekkel kirakott tetőablak foglalta el. Amikor Brazília kikiáltotta a függetlenségét. – Mi a neve? A látogató bemutatkozott. ami elképzelhető volt. magas volt. hogy aztán a Kármelita Harmadrendi Kolostor kórházának katakombáiban őrizzék őket. száraz levegő csapta arcul. kézirat. ami nyomra vezethetné. és kötött ki a Guanabara-öböl partjain. átlapozta a benne lévő dokumentumokat. akik lentről igyekeztek fölfelé. bőséges nappali fénnyel árasztva el az egész helyiséget. Ekkor hozatták át ide a könyvtár teljes állományát: hatvan-ezer könyv. Ott négy unott lány fogadta egy pult mögött. A két fél végül abban állapodott meg. és a teret tarkító fák mögül előtűnő épületre meredt. hegyes állú lányhoz. én vagyok. Fölment a negyedik. Azt hitte. Amikor a XIX. Fölment a széles lépcsőn. A következő érzés a döbbenet volt. bepréselte magát a többi ember közé.

hogy ezek közül a művek közül melyik áll bármiféle kapcsolatban Brazília felfedezésével. Pontosan ugyanazokat a példányokat szeretném tanulmányozni. Úgy tűnt neki. – Minden rendben? – Ó. – Nem. hogy fölhívja magára a figyelmét. hogy megismerhettem. – Megtenné. hogy ugyanabba a terembe került. amelyik ezt megtette. – Montalboddo Paesije pedig az első könyv. nagy tettét senki nem tárta részletesen a nagyközönség elé. tanár úr. Lehet. Tomás fölhúzta a fehér kesztyűt. – Nos – kezdte. Az első oldalakon a cím és a szerző neve szerepelt. A brazil Nemzeti Könyvtár igazgatója megérezte a portugál férfi tétovázását. mai portugál nyelven. és oldalanként huszonkilenc sorba nyomtatták. amely a könyvtárosok íróasztala előtt állt. – Szeretne még mást is megnézni? Tomás az órájára pillantott. most jut eszembe! Tomás csodálkozva nézett rá. 1507.. illetve a kiadás éve. vegye föl a kesztyűt.. Kiléptek a folyosóra. Hallgattak egy darabig. hogy vannak fontos lapszéli feljegyzések. finoman végigsimítva a bőrkötést. – Megnézhetem? – Természetesen – felelte a hölgy. fölállt a székről. tudom. hogy kövesse. – Szeretné megnézni valamelyik művet? – Igen – döntött végül Tomás. illetve Pedro Álvares Cabrallal? A brazil végignézte a lapokon feltüntetett címeket. – Ne aggódjon. és szerette volna az ujjbegyein érezni a lapok tapintását is. és most hogy meghalt. amíg el nem érkeztek egy asztalhoz. – Akkor. kinyújtózott. – Tomás felé fordult. a zsebeit tapogatva. Vicentia. és bordó bársonyszövet borította. Célia visszament a ritkaságok terméhez. Beléptek az ajtón. az viszont nincs – felelte a portugál. fehér kesztyű. Montalboddótól. hogy elviszi a konzulátusra a holmiját. valamint a város. – Mindjárt szólok.. amit ő látott. – Célia. Mélyen magába szívta a belőle áradó meleg. – Segélykérőn nézett Tomásra. – Intett a fejével. hozassa ki a Paesi eredetijét. Toscano professzor rendszeresen használta az olvasói széfet. – A Paesit. és megszorította a kezét. ha nem jelent problémát. – Tanár úr. amit itt hagyott? . Az asztalra ki volt készítve egy kis barna könyv arany dombornyomatokkal. Majd holnap visszajövök. fáradt vagyok. hogy a lapjai jócskán megsárgultak és itt-ott foltosak. – Waldseemüller Cosmographiae-jában feltűnik az egyik legelső térkép. és hirtelen felkiáltott. – Kérem. Ha bármire szüksége van. – Elnézést – szólította meg. egy alacsony. igen. kerekded hölgyet. a lány megtorpant. – A többi könyvnek nincs köze Brazíliához? – Tudomásom szerint nincs. – Az 1. azt jelezte. ő az eredetit tanulmányozta. és lementek egy emeletet a márványlépcsőn. és látta. – Hánykor zárnak? – Este nyolckor. – Ez a Paesi. hogy semmi sem kerüli el a figyelmemet. hogy az ábécérendnek megfelelően melyik katalóguscédula melyik fiókban keresendő. és odament a könyvtároshoz. aztán Célia elvezette Tomást egy ajtóhoz. vagy esetleg a papír fajtájából következtetni lehet valamire. a bársonyasztalon heverő régi kötetre mutatva. Régi könyv. Célia a segítségére lesz. és a tábláján ez állt: Ritkaságok.. Belelapozott. – Ez az a könyv? – kérdezte Tomás. és nem tudjuk használni. hanem magában a teremben találta magát. hogy ebben a könyvben található az első beszámoló Pedro Álvares Cabral Brazíliába vezető hajóútjáról. leült. amit furcsának találok. édeskés illatot. amíg elolvasta a könyvet. – De kérem.. amely közzéteszi a Brazília felfedezéséről szóló beszámolót. aki a kérőlapokkal volt elfoglalva. – Nagyon köszönöm és viszontlátásra holnap. fémfogantyús fiókokkal. A Paesi volt az első könyv. mint az előbb. miközben a ceruzával a jegyzettömbjébe jegyzetelt. A brazil intett az asszisztensének. Balra egy hosszú faszekrényt látott. Amikor végzett. hogy a szöveget toszkán nyelven írták.– Ezt kereste? – Igen – bólintott Tomás eltűnődve. illetve hogy a kötet a második legrégebbi útibeszámoló-gyűjtemény. – Jaj. és a könyv fölé hajolt. Nekem is azt kell látnom. Célia bemutatta neki a könyvtárosnőt. amiket ő. – Közelebb lépett az asztalhoz. és lekísérte Tomást a lifttel. – Nem. örömömre szolgált. Cabral útjának részleteit 1507-ig csak a portugálok ismerték. Két órájába telt. de a kesztyű ebben meggátolta. zárva maradt a szekrénye.. – Furcsa. – Ah. igen! – rezzent össze a nő. amely pontosan az igazgatói iroda alatt helyezkedett el.. hogy kísérjék el a mikrofilmekhez. – Használja ezt – mondta a könyvtáros. Egy ceruzával írt bejegyzés.3-as széfben van. az asszisztense pedig rövid telefonálás után intett a látogatónak. Miközben a recepciós pult felé haladtak. – És csak ceruzát használhat. Délután öt óra volt. – Megnézte a többi címet. és ott a szokásos protokoll szerint adja ki a könyvet. A fogantyúk melletti címkéken feltüntetett betűk jelezték. – Igen – válaszolta a könyvtárosnő. most már elmegyek. – Mi az? Tomás átnyújtotta a kérőlapok fénymásolatait. Lagoa visszament az értekezletre. minden fejezet elején ornée-vel. – Micsoda? – Tudja. letette a könyvet. azt hiszem. hogy van ez – szakította félbe Tomás mosolyogva. és a portugál észrevette. és óvjuk az ujjlenyomatoktól és a. mondja meg nekem Lagoa doktor. csak most nem a körülötte futó erkélyen. – Aha – mormogta Tomás. – Igen. Azután vezesse el a tanár urat a ritkaságok részlegére. – Hm. amelyen már Brazília is szerepel. van itt valami. akarom mondani. Végigmentek a termen. uram.. mert csak így lehetek biztos benne. – Na. Lementek a főbejárat szintjére. elgondolkodva a hallottakon. hogy megnézzem a Waldseemüllert. és egy pár finom. szeretném én is az eredetit megnézni. – Ismét ránézett a kérőlapra. és letett elé egy kihegyezett ceruzát. A portugál felsóhajtott. a fejéhez kapott. – Befejeztem. és a kezébe vette a kis barna könyvet. – Toscano professzor mikrofilmen olvasta a Paesit? Lagoa ránézett a kérőlapra. és a márványlépcsőt megkerülve elsétáltak az előcsarnokig. kis.

– Mi van meg. – Nem vesz észre semmi különöset? A lány ismét szemügyre vette a papírlapot. Elővett a zsebéből egy pótkulcsot. amit keresett. – Tomás hirtelen elhallgatott. – Akarja látni. ugye? Tomás belelapozott a papírokba: mikrofilmes dokumentumok másolatai voltak. a fickó. – Jé. Próbálta elolvasni a jegyzeteket. mint egy hülye. pedig az első sorban csak annyit kell csinálni. A felső sorba ezt firkantotta: COLOM Aztán a másik két sort összevetette a kacskaringós ábécével. – Meg akarja nézni? A kezébe vette a tollat. és az előtérben visszhangzó kiáltása magára vonzotta a tekinteteket. – Ezeket hagyta itt Toscano professzor. és végül a hatvanhetes számún állapodott meg. idegesen kotorászott a sok összehajtogatott cetli között.A portugál vállat vont. nem is tudom. és némi hiábavaló keresgélés után elhúzta a száját. és ekkor észrevett valami furcsát: az egyik lapon két háromszavas mondat állt. – Nahát! De szuper! – Érdekes. Zavartan beletúrt a zsebébe.. eléggé értelmetlennek tűnik. – Miért? A portugál rámutatott a két mondatra. – Hát. És így tovább. – Természetesen. {*} MOLOC NINUNDIA OMASTOOS Tomás ismét végigpásztázta a tekintetével az előbbi szavakat. És az arara is. hogy jobbról balra kell olvasni a szót. úgy próbálta megfejteni ezeknek a különös mondatoknak az értelmét. és elolvasta az első két blokkot. hogy a fickó. aztán egyszer csak elmosolyodott. ami mindkét irányból ugyanaz. és eléjük tárta a rekesz tartalmát: különböző papírlapokat. Egy darabig törte a fejét. – Nem vette észre. aki egyre növekvő kíváncsisággal figyelte a műveletet. – Megvan!!! – kiáltotta. és bedugta a fiók zárjába... tanár úr? – Megfejtettem a rejtvényt! – kiáltotta izgatottan és boldogan.. ajkai pedig ó-t formáltak. – Pimaszul egyszerű. Tomás fölhúzta az egyik szemöldökét. masszív. jelezve. El tudja vinni. diadalmasan nyújtotta át a lapot Céliának. és büszkén. fekete szekrénynél álltak meg. A lány kivette mindet.. szemmel láthatólag szívesen eljátszogatott a. Két nagy. Aztán egyszerre földerült az arca. tágra nyílt a szeme. fontolgatva a különböző lehetőségeket. – Ana assa arara és sonos matam Otto . – Nem – felelte végül.. – A betűkre meredt.. és érthetetlen mormogással maga elé suttogta őket. de nem értett semmit. aztán fölemelte a tekintetét. és a következő eredményre jutott: NINUNDIA OMASTOOS . és mivel nem találta. Célia döbbenten nézett rá. A lány sietős léptekkel indult el a recepció mögötti fémdetektor felé. Én meg mióta töröm már a fejem. míg rá nem akadt végre a megfelelő papírra. Az assa szintén. – Hát. csupa nagybetűvel. és odaadta Tomásnak. valami furcsa írás. Majd lázasan jegyzetelni kezdett. alatta pedig az ábécé betűi kacskaringósan összekötve. a professzor szerette a rejtvényeket. – Mit gondol erről? A brazil lány megnézte a szavakat. – dadogta halkan. tök jó! – kiáltott fel Célia csodálkozva. – Á. összeráncolta a szemöldökét. itt van! Célia ránézett a papírra. mint jobbról balra olvasva. ANA ASSA ARARA SONOS MATAM OTTO A D E H IM |||||| BCFGJL Tomás lehunyta a szemét. nem? – A papír fölé hajolt. meg néhány feljegyzés. – De nem vesz észre valami mást? A lány újra a papírra meredt. szinte csak tátogva. hogy ezek a szavak szimmetrikusak? Balról jobbra olvasva ugyanazt kapjuk.. mi? – És vajon miért írta ezt? – Nos. és a rejtvény alá leírta a megoldást. Az ajtó kinyílt. Tomás pedig követte. Célia keze végigsiklott a rekeszeken. – Nézze csak. hogy neki mindegy. De ugye nem tart sokáig? – Máris adom – nyugtatta meg Célia. – Ismét a papírra pillantott. Az első szó Ana.

– Ez az üzenet. – Ovidius? De hát mit jelent? – Azt jelenti. kedvesem. Meglobogtatta a papírlapot. és mindent újraolvasok – felelte. és már meg is indult a liftek felé. amely elvezet a nagy felfedezéshez! . – Itt van a nyom.NOMINASUNTODIOSA Alaposabban szemügyre véve ezt a betűhalmazt. hogy én most visszamegyek a negyedikre. – Ovidius. és rátalált az idézetre. és lázasan kutatott az emlékezetében. szavakra osztotta. és mondatot formált belőle. amit Toscano professzor ránk hagyott. – Micsoda? – Ovidius – ismételte. NOMINA SUNT ODIOSA – Ez meg micsoda? – kérdezte Célia. Összeráncolta a szemöldökét. – Hm – mormogta Tomás.

odalépett az autóhoz. hát erre is. mint egy tükör. gondolta. arra is. fölállt a fotelből és elindult felé. A kis Peugeot behajtott a kapun.. – Nos. egy helyiség felé. krémszínű kanapék és fehér bőrhuzatú székek tették hangulatossá.. a szokásos refrént ismételve.. aki világosszürke cilindert. Az asztalon egy nagy vázában szemkápráztató mályvarózsák virítottak. igen! Jó hidegen. Lisszabonban! – Régóta itt van? – Három napja. Az apró szemű. – Mikor érkezett vissza? – Tegnap reggel. A krémszínű márványpadló olyan fényes volt. és maga sem volt biztos benne. Egész éjszaka repültem. – Intett. – De hát már majdnem öt óra van. – Helló. – És az úrnak mit hozhatok? – Hozzon egy olyan snacket. Tom! Szép. egyáltalán nem. – Á. köszönöm. nagy koncertzongora. fekete Kawai állt a bár bejárata mellett. – Rendben – bólintott a pincér. belépett a szálloda halljába. Lágy. Jobbra. Többféle zöld teánk van. hogy lejártam a lábam. vagy legalábbis ügyes utánzatokkal volt berendezve. – Már meg is győzött – nevetett Tomás. Annyit sétáltam már. Jól ismerte ezeket a virágokat. – Csak nem reimsi Louis Roederer? – Ó. – Szörnyű volt. a lakkozott diófa pult mögött egy pincér poharakat törölgetett. – Armagnackal illatosított kacsa foie gras zöldparadicsom-kompóttal és pirított briós dióval és fügével? – Pontosan! – felelte Moliarti lezseren legyintve. és Moliarti barátságosan megveregette Tomás hátát. – dadogott a történész. igyunk valamit. Lajos korabeli bútorokkal. Tomás. – Még valamit? – Valami desszertet. és megláttam. – Leparkolhatok itt az udvaron? – Csak nyugodtan. – Széttárta a karjait. Hogy van? – Nagyszerűen. Valahol egy Csajkovszkij-balett lágy dallama szólt. hol alacsonyabban helyezkedtek el. amilyet tegnap is ettem. hogy semmit nem változott a súlyom. – Csupa varázs és káprázat. – Sokat hízott? – Ó. nem is tudom. – Pincér! – kiáltott az amerikai. kerek asztal állt. Hogy lehetséges ez annyi nassolás után? – Sok gyümölcsöt evett? . és a közepén rátalált egy szép. valamint ezüstös nyakkendőt viselt.IV A téli napsütés tiszta. mint a pávatollak. De jöjjön. a Neander-völgyi emberek és a fáraók sírjain lehetett néha ilyeneket látni. horgas orrú férfi letette az újságot. – És egy üveg champagne. Elindult lefelé a lejtős utcán. meghitt hangulatot teremtve. – Éhes? – Nem. és intett Tomásnak. Hagyja itt nekem a kulcsot. lazacszínű épületre. szemcsés. majd megállt két ragyogó.. átlátszó fénye megvilágította a Tejo folyó csillogó tükrét és Lisszabon alacsony házait. amikor hazatérve ráálltam a mérlegre. mi? – Borzalmas. de jó itt. amelyet a kifüggesztett tábla szerint Rio Tejo Barnak hívtak. – Ez itt a Lapa szálló? – Igen. fekete Mercedes mellett az udvaron. Valami csokoládés süteményt. ez az. a teremben pedig XV. kezében a táskájával. – Hozzon egyet. és fölírta a rendelést. amely fölött szép. – És merre járt? – Ó.. merre kell mennie ebben a kiterjedt városi labirintusban. – Egy teát a barátomnak! A pincér elővette a jegyzettömbjét.. hol jobbra. – Egyetértek – bólogatott Moliarti.. és mélyen beszívta a levegőt. A pincér távozott. hogy induljanak el jobbra. az elegáns palota bejáratával szemben. virágos. – Mit kér? – Egy teát. amelyek a Lapa-domb nőies hullámzását követve hol magasabban. és én beállok az autóval. melyiket ajánlja? – Ha megengedi az úr. legyezőszerűen szétterülve. hol balra. hát. sötétszürke felöltőt és mellényt. Lajos korabeli asztalok és székek sorakoztak. Balra megpillantott egy ismerős arcot. tudja. és a fiú otthagyva a pultot a vendégekhez lépett. A kertre néző öt nagy ablakot sötétvörös függöny díszítette. enyhén gyümölcsös. maga aztán pontos! – kiáltott Nelson Moliarti széles mosollyal és a rá jellemző amerikaias brazil kiejtéssel. mire Tomás leeresztette az ablakot. – Milyen teát óhajt? – Zöld teát – mondta Tomás. már ebédeltem.. – Ismerem az érzést – mondta az amerikai fintorogva. mígnem jóformán véletlenül kijutott a Pau da Bandeira utcára. Egy makulátlan öltözetű portás. Az előcsarnok XV. sima felületét csak középen törte meg egy berakott geometrikus forma. Nelson. Tom? Milyen volt Rio? – Csodálatos város – mosolyodott el a portugál. – Milyen fajtát hozhatok? – Hát. hogy foglaljon helyet. Tomás a kerület félig-meddig kihalt utcácskáin kanyargott. – Tom. egy fényes. Moliarti kiválasztott egy ablak melletti asztalt. – Ö. én a japán gabalongot javaslom. Aztán ránézett Moliartira. Semmit nem aludtam.. Kezet fogtak. Constança biztos azt is tudná. Magam is elcsodálkoztam. friss. mit jelentenek. – Van többféle is? – Igen. hogy van. élénk tónust kölcsönözve a színes falaknak és a téglaszínű tetőknek. nemes..

köztük Pêro Vaz de Caminha krónikás híres szövegével. Mánuel királynak. hogy becsukja az üres táskát. és feltöltötte a készleteit. hogy meglepődtek. amit a tengerészek . Bizonyos helyzetekben pedig nem is állt érdekükben a rejtegetés. Aztán fölegyenesedett. gyöngyöző folyadékot Moliarti poharába. óvatosan megkeverte. aztán elment a többi rendelésért. hogy sikerült átkelnie a Jóreménység fokán. itt. amelyet előtte más tengerészek titokban már megtettek. és így gondolta Toscano professzor is. Mégpedig azért. – Mire jutott? Tomás kinyitotta a táskát. – Hát talán ezért. Hiszen egy ilyen kis lélekvesztő túl törékeny ahhoz. olyan. éppen ellenkezőleg: egyes felfedezéseiket azért kellett nyilvánosságra hozniuk. hogy Pedro Álvares Cabral valóban csak hivatalossá tett-e egy olyan felfedezést. hogy megtörténtek. nagyon finom – mormogta.– Tonnaszám. Ma reggel pedig elmentem a portugál Nemzeti Könyvtárba. A második ilyen mozzanat a kis hajó jelenléte Cabral flottájában. – Ha nem bánja. mintha meg sem történtek volna. és letett az asztalra egy gőzölgő kannát. – Térjünk hát a részletekre. miközben lehajolt. hogy ez a felfedezés nem lehetett véletlen. – Hol is tartottam? – A titokpolitikánál. Bárki. hogy az információ hatalom. de ettől függetlenül tény. hogy valóban létezett-e Portugáliában az úgynevezett titokpolitika a felfedezések korában. ananászlé. ezért aztán féltve őrizgették ismereteiket. amit a lába mellé tett. – Ez igaz. – Az első jelei annak. – Pontosan. A portugál kis nép volt. – Elolvastam az összes könyvet. aztán belekortyolt. hogy megtegye a Lisszabon és India közötti hosszú és viszontagságos utat. hogy felvázolom. és beszélgetőtársára nézett. meséljen – mondta az amerikai. majd a konzulátuson keresztül eljuttattak az özvegyéhez. hogy. amit a portugálok Monte Pascoalnak kereszteltek el. A hivatalos szövegek Brazília felfedezését 1500. – A kérdés nem fölösleges. ha nem kísérné számos más gyanús mozzanat is. és Dias neve örök feledésbe merült volna. pillangók és eperlevelek. – Jó. és a titokpolitikára hivatkozva egészítették ki a rendelkezésükre álló dokumentumok hiányosságait.. amelyeket az ipanemai szállodában találtak. akkor eleve el lehet vetni azt a hipotézist. mert egy-egy területre az tarthatott igényt. éppen ennek a krónikának a hangnemében rejlik. elővette belőle a jegyzettömbjét meg néhány dokumentumot. majd finoman biccentett. egy csészét és egy cukortartót. ami azzal a gyakorlati következménnyel járt. az asztalra könyökölve. csak a krónikában nem juttatták kifejezésre a meglepődésüket. és elnevezte Terra de Santa Cruznak. nem is csodálkoztak el azon. vagyis megtalálta az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán közötti átjárót. aki miután Lisszabonban véletlenül tanúja volt Dias visszatérésének. mit is kutatott Toscano professzor Brazília felfedezésével. A titokpolitika valóban létezett. de ez szubjektív – vetette közbe Moliarti. A titokpolitikának megfelelően talán örökre elhallgatták volna emlékezetes hajóútját. – Ez pedig elvezet minket Brazília felfedezéséig. Idejekorán rájöttek. – Attól még lehet. és az asztalra tette őket. kerek dombnak. Ez volt a brazil partvidék. mivel nem ismerték a világnak azt a részét. amikor is Pedro Álvares Cabral India felé tartó flottáját egy vihar nekilökte egy magas. amelyek a Kang-hszi korabeli kínai porcelán stílusát idézték. megismerkedett az új területtel. hiszen ha nem létezett ez a titokpolitika. hogy megmutassam: a portugálok valóban ezt a politikát folytatták. hogy egy Kolumbusz megszegte a titokpolitikát. amit egy diszkrét pukkanással felbontott. azokhoz is. reggelire rengeteg papaya. és hozzájutottam a fénymásolataihoz és a jegyzeteihez. Ez egy lényegi kérdés. hogy a portugál hajózási ismereteket nagy titkolózás vette körül. és kellemes illatot árasztott. – Hm. majd töltött egy kevés aranyló. akik névtelenül eltűntek a történelem süllyesztőjében. és a mai napig azt hinnénk. – Belepillantott a jegyzeteibe. és nem tudtak volna egyenrangú félként versenyre kelni a többi európai hatalommal. amelyek beszámoltak a felfedezésről I. mintha nem csodálkozna azon. aki egy kicsit is ért a hajózáshoz. hogy a legfontosabb hajózások jó részét a magasabb államérdekeket szem előtt tartva elhallgatták. a Toscano professzornak adott megbízás egy olyan kutatásról szólt. de mivel nem tudjuk. Az első alapvető kérdés. hogy bizonyos történészek visszaéltek ezzel a fogalommal. – Tomás megsimogatta az állát. amire az alapítványtól megbízást kapott. Úgyhogy kijelenthetem. amely azt a történészek által régóta megfogalmazott kérdést volt hivatott eldönteni. majd letette a forró csészét. A meglepődés hiánya Pêro Vaz de Caminha krónikájában önmagában véve valóban nem bírna különösebb jelentőséggel. – Nem hiszem. Megjött a pincér. – Okay. A zöld tea tiszta volt és átlátszó. mert ha nem létezett ez a politika. és csak bizonyos érzékeny tényeket hallgattak el. Ennyi gyümölcs mellett hogy akar meghízni? A pincér meghozta a süteményt és a pezsgőt. hogy Vasco da Gama volt az első. nevezetesen azt. – Lényegében tehát azt állítja. amit Toscano professzor a Riói Nemzeti Könyvtárban és a Real Gabinete Português de Leiturában tanulmányozott. – És tényleg az? Tomás lebiggyesztette az ajkát. aki átkelt a rettegett fokon. hogy a Vista Alegre porcelán teáskészlet mintája a híres famille verte. Brazília felfedezését. talán soha nem derült volna fény e nagy tettre. Valóban könnyű volt és gyümölcsös. A flotta tíz napig maradt ott. – Ja. Ha Kolumbusz nem tartózkodott volna véletlenül éppen Portugáliában. azaz Szent Kereszt Földjének. Mangólé. hogy a portugál tengeri terjeszkedés tele van Bartolomeu Diasokkal. és azokhoz is. – Pontosan. Gaspar de Lemos parancsnoksága alatt visszatért Lisszabonba vagy húsz levéllel. ki tudja. – Így van. Stratégiai jelentőségű tudásuk a saját jövőjük záloga volt. Például a korszak hivatalos portugál krónikái egész egyszerűen elhallgatták Bartolomeu Dias dicsőséges tettét. ha belegondolunk. Megtörténtek. olyan. főleg ha tekintetbe vesszük a Jóreménység fokán való bonyodalmas átkelést. vagyis azzal a témával kapcsolatban. igen. Lisszabonban. akik szerint a titokpolitika merő kitaláció. miszerint Cabral csak hivatalossá tette mások korábbi felfedezését. meg még rengeteg más történész. hogy utánanézzek még egy-két dolognak. Május 2-án a flotta elindult India felé. Caminha ugyanis nem tűnik meglepettnek.. Én legalábbis így gondolom. mint Kolumbusz Kristóf volt az. – Mint elmondták. hogy szárazföldbe ütköztek. – A japán gabalong tea – mondta. Mindezt azért mondtam el. ennek a politikának valóban van értelme. Kapcsolatot létesített a helyi lakossággal. a nagyvilág elé tárta ezt a rendkívüli eseményt. és már távozott is. most már komoly arccal. tudja. semmi értelme nem lett volna titokban tartani egy ekkora horderejű felfedezést. – Találtam valamit – felelte. Az igaz. még a legfontosabbakat is. – Ez nyilvánvaló. Vagy akár az is lehet. Tomás észrevette. amelyeket a Nemzeti Könyvtár megőrzőjében hagyott. történelmi mítosz csupán. megtartva maguknak ezt a monopóliumot. ha megosztották volna velük az információikat. kezdjük azzal. április 22-ére teszik. Ennek eredményeképpen ezek a tettek a történelem során feledésbe merültek. – Értem – bólintott Moliarti. és nem más. valamennyit azért sikerült haladnom. hogy ez a hajó nem alkalmas ekkora út megtételére. egy kis élelemszállító. A pincér kitöltötte a teát a csészébe. maracujalé. – Na. hogy noha még távol a végső cél. Ez a titkolózás azonban nem volt teljes: ügyesen szelektáltak. mert nem érte őket az a kivételes szerencse. hiszen vannak olyan történészek. hogy szárazföld van ott. de az egyik hajó. aki felfedezte. korlátozott anyagi eszközökkel. Egyébként. Tomás beletett két kanál cukrot.

. november 19-én kelt levélben Cantino elmondja. 1500. marad 1478. – Igen. hogy az visszatérhessen Lisszabonba a hivatalos hírrel. valószínűleg Venezuela területén. hogy a planiszférán szereplő információk minden valószínűséggel későbbi hajóutak eredményei lehettek. de nem azt.. hanem a Cabral előtti. hogy „a világ negyedik része. hogy azon a helyen szárazföld van. – Igen. Mégpedig az. tizenötből nyolc. – De hát hogy lehetséges. mintha valami evidenciát közölne. hogy ez a föld lakott-e vagy nem. – Majd a nyomaték kedvéért hozzátette: – Vagyis azt mondom. Vagyis már tudták. Az amerikai kissé csalódottnak tűnt. így hát nem is volt ideje térképet készíteni a partvidékről. van még itt pár dolog. – Húzott egy vízszintes vonalat. hogy előre tudták. a másolat pedig eljutott Itáliába.”. hogy a Cantino-planiszféra megérkezett Ferrara hercegéhez.. Tomás kihasználta az alkalmat. ott volt az a levél is. Márpedig a portugálok ez idő tájt a világ legjobb tengerészei voltak. hogy is mondják. hogy Cabral felfedezése és a planiszféra Olaszországba érkezése között alig több mint két év telt el. majd elhagyta a partokat. odaírta.. amelyeknek. De figyelem! João da Nova útjának célja nem a brazil partok feltérképezése volt! Csakúgy. Mánuel királynak. Az expedíció három karavellája 1502. és nem kerülhette el a figyelmüket egy ilyen nyilvánvaló tény. és az udvar egészen addig titokban tartotta Brazília felfedezésének hírét. hogy a térkép portugál hivatalos példányok alapján készült másolat. majd a titkos planiszféra eljusson Olaszországba? – Tomás a tollával még egyszer aláhúzta a kicsiny távolságot. 1502. ezután a névtelen portugál áruló Cantino megbízásából lemásolja azt. november felirat elé. – motyogta. és aki legénysége tagjai közt tudhatta azt a firenzei Amerigo Vespuccit.. az Alberto Cantino megbízásából. hogy Cantino.. ő is Indiába tartott. április. nyolcból nulla. hozasson Felséged egy mapa-múndit. – De még hátravan a. Nos. amíg maga Pedro Álvares de Cabral is vissza nem tért. – Fölírt egy számítást. július 22-én ért be Lisszabon kikötőjébe. akkor is bőven 1500 előttről beszélünk. – A vízszintes vonal jobb oldalára. Egy 1502. és visszatért Portugáliába. nem valószínű. és Olaszországban. hogy kihangsúlyozza a Gonçalo Coelho és Cantino közötti szakasz rövidségét. vagyis azóta. amit Pêro Vaz Bizagudo készített. és arra utal. aki akaratlanul is a nevét adta az amerikai kontinensnek. Aligha történhetett meg ennyi minden ilyen rövid idő alatt. – Hm – bólogatott elismerően Moliarti. – Tomás egy üres oldalra lapozott a jegyzettömbjében. A flotta augusztus közepén érte el Brazíliát. és azon látni fogja Felséged. hogy a kis hajó nem fogja megtenni az egész utat. Ez aztán már tényleg nem volt rendjén. míg a keleti partszakasz jelentős részét felderítette. – Ezek után az a legnyilvánvalóbb gondolat. Vagyis tökéletesen tisztában voltak vele. miközben falatozni kezdett. és a legrégebbi kolóniákkal beszélgetve megtudta. valóban indult egy flotta Lisszabonból azzal a céllal. – Nem is térkép. Akkor viszont mi a fenének vittek magukkal egy ilyen kis törékeny hajócskát is? – Tomás egy darabig hagyta lebegni a kérdést a levegőben. Bár van egy apró részlet. hogy Bizagudo egy olyan szárazföldet jelöljön az ő régi világtérképén. Gonçalo Coelho expedíciójáról van szó. és 1501 áprilisában történt. amit Moliarti rendelt. hogy igyon egy kortyot a teájából. amit a portugál Estêvão Fróis írt. hiszen abban az időben érvényben volt a titokpolitika. és több mint egy évig tartott. Ferrara hercege számára egy névtelen portugál térképész által készített planiszféra. – És itt van a bökkenő! – mondta. De maga szerint ez döntő bizonyíték? Tomás megrázta a fejét. amit még föl sem fedeztek? A pincér meghozta a kiadós snacket. – A térkép legkésőbb 1502 novemberében került Cantino kezébe. – Hm.. Inkább utalás egy térképre. az négy. ha hihetünk a hivatalos beszámolók kronológiájának. amelynek a bal végéhez felírta. a portugálok második hivatalos útja Brazíliába João da Nova nevéhez fűződik. hogy elvigye az új föld felfedezésének hírét. – Hm. egy egy méter széles és két méter hosszú pergamenen. hogy a „már vagy nyolcvan éve” jelenthet hetvenhat vagy hetvenöt évet is.. és meglengette a jegyzettömbjét. ebben a levélben a Terra de Santa Cruz. – Nos.. az hét. amit a portugálok már vagy nyolcvan éve ismernek. a legénység hallgatott a történtekről. – Érdekes. – Egy másik térképet is említett. ha az 1558-ból kivonunk nyolcvanat. akkor. ráadásul csak 1502 közepén tért vissza Lisszabonba. Na. titkos és a titokpolitika által elhallgatott utakról származó adatok alapján. bizonyára titokban. és a fejét csóválta. Ezért kell tekintetbe vennünk a harmadik mozzanatot is. ezt az óriási térképet csak Cantino-planiszféra néven szokás emlegetni. a portugál Pêro Vaz Bizagudo régi mapa-múndijára. Hércules d’Este.. – Ennek a rejtélynek egyetlen megoldása létezhet. amelyek közölték a hivatalos hírt Brazília felfedezéséről. Ugyanis két térképről van szó. nem sokkal a Cantino. A Cantinoplaniszféra nem a hivatalos brazíliai hajóutak információi alapján készült. Nos. – Moliartira nézett. hogy lehetetlen.. teljes joggal. érdekes. azaz Brazília földrajzi helyét illetően utalás történik egy elveszett térképre. Az első. 1502. hogy Gonçalo Coelho. egymás után rákoppintva a két dátumra. most akkor vonjuk le a következtetést.egyébként Vihar-foknak is neveztek. május 1-jén. – És van egy másik levél is.. és azzal a váddal . és éppen azért vitték magukkal a kis hajót.. mint Cabral. – Ha úgy vesszük. hogy hol helyezkedik el ez a föld. hogy „Uram. Eljutott egy nagy öbölig. – Ezek valóban erős érvek – látta be az amerikai. – Nyugalom. hogy Cabral. 1500. hogy van rajta egy részletes rajz a brazil partvidék egyik fontos részéről. ami e föld helyét illeti. hogy az egészet előre eltervezték. – Belepillantott a jegyzeteibe.. ezeket titokban lemásolták. aztán tovább hajózott dél felé. ami ugyebár azt jelenti. – A francia Jean de Léry 1556-tól 1558-ig volt Brazíliában. 1502. – Nos. hogy nem valószínű. Pontosabban mozzanatokat. egészen a későbbi Cananéia városáig. és ötből egy. de nem döntő érv. Az egy régi mapamúndi”. ami azt jelenti.. – Egyetértek. és egyben a fontosabb. hogy először fölfedezték. hogy négy hónap alatt részletes térképek készültek a brazil partszakaszról. de az a mapa-múndi nem jelzi. – Fölemelte két ujját. amit João mester írt I. – Úgy gondolom. hogy a július és november között eltelt négy hónap elég legyen arra. a modenai könyvtárban őrzik. november.. – Mit akar ezzel mondani? – A Gaspar de Lemos által irányított kis hajó fedélzetén Lisszabonba tartó levelek között. azután pedig vissza fog térni Lisszabonba. – Nem hinném. smoking gun? – Hátravan még a döntő bizonyíték. – Erre csak egyetlen lehetséges magyarázat van. És felvetődik bennünk egy nagy kérdés: hogy az ördögbe vásárolhatott meg Alberto Cantino egy portugál planiszférát. Ebben a térképben az az érdekes. a jobb végéhez pedig. hogy Cabral egyáltalán nem készített semmiféle részletes térképet a brazil partokról. Nem fér bele mindez négy hónapba. – João mester azt írta. amit Rio de Janeirónak nevezett el. hogy felfedezze a brazil partvidéket. De még mindig nem elég meggyőző.. hogy a lisszaboni hivatalos kartográfusok elkészítsenek egy részletes térképet Gonçalo Coelho információi alapján. július. az nyolc. Amikor a kis hajó megérkezett Lisszabonba. – A gond csak az. – Ez valóban különös és elgondolkodtató. akit elfogtak a spanyolok. amely olyan információkat tartalmazott. hogy csak az odaút egyharmadát fogja megtenni. Mivel a portugál alkotó nevét nem tudjuk. hogy a Cantino-planiszféra alapjául szolgáló információk egy harmadik útról származnak. – Lehetséges. – Nos.. – Fölemelte a harmadik ujját is. – Tomás Moliartira nézett. amit érdemes külön kiemelni. aki 1501 májusában indult a portugál fővárosból. vagyis alig több mint egy évvel az előtt. – Ismét a jegyzeteibe mélyedt. a részletes megrajzolására egyszerűen nem volt elegendő idő? Honnan származtak hát ezek az információk? – Bal kezét a magasba emelte.

Vicente Pinzón is eljutott a brazil partig. hogy nem is fognak velük versengeni a benne rejlő lehetőségek kiaknázásáért. hogy a portugálok már akkor tudták. hogy vannak más földek is attól a helytől délre. – Drága Nel. „ami Felségedé. ami azt jelenti. Az udvar tisztában volt azzal. hogy kasztíliai területen próbált letelepedni. és egy korty pezsgővel öblítette le. amelyeket a portugálok már megtaláltak. hogy I. aki a mi Amerigo Vespucci barátunk kíséretében 1499 júniusában megpillantotta a délamerikai partvidéket. – És ki a negyedik nagy tengerész? – Kolumbusz. – Vagyis egy portugál tengerész 1498-ban szárazföldet fedezett föl Európától nyugatra. Az amerikaiak szeretnek mindenre kitalálni valami fellengzős nevet vagy tetszetős hasonlatot. – Értem. aki a legnagyobb pontossággal tudta meghatározni a földrajzi hosszúságot a megfelelő mérőeszközök nélkül. hogy érdekükben áll minden stratégiai jelentőségű információ elhallgatása. – Mihez? – A tordesillasi szerződéshez. hogy senki nem vágyik olyasmire. A titokpolitikának az volt az értelme. vagyis három hónappal Cabral előtt. amelyeket csak jóval később találtak fel. De attól a pillanattól kezdve. hogy végül a kasztíliaiak szerzik meg azokat a területeket. az egyik egy francia. amelynek címe Esmeraldo de Situ Orbis. hogy Hojeda 1499-ben. a felfedezések korának egyik legnagyobb tengerésze. hogy Délre akar menni. Ő nemcsak tengerész volt. Kolumbusz Kristóf. – A globalizáció születési anyakönyvi kivonatáról beszél. – Ha pedig 1514-ből kivonunk huszonegyet… az 1493. és I.. hívogató árnyékot vetve az ápolt gyepen. sok hozzá tartozó szigettel”. – Tomás belemerült a jegyzettömbjébe. – Ez világos. amit nem értek – szólalt meg végül. hogy kicsoda. aminek a létezéséről nem tud. mert meg akar bizonyosodni a portugál János király tervéről. – És ez már átvezet minket az utolsó nagy nyomhoz. – Kolumbusz? Milyen Kolumbusz? – Hát. hogy abban az időben ennek a két államnak volt a legnagyobb hatalma. és volt egy beszélgetése II. mindkét országnak megvoltak a maga politikai előnyei a másikkal szemben. anélkül hogy tartaniuk kellett volna a konkurenciától. akiről senki se tudja. és döbbenten meredt beszélgetőtársára. A felfedezők így nyugodtan kutatgathattak. hogy ők ketten osztozzanak a világ zsákmányain. Ha megnézzük a térképet. – De nem gondolja. Tom – mondta Moliarti. és ez „az Úr ezernégyszázkilencvennyolcadik esztendejében történt. hogy a Karib-szigetektől délre Dél-Amerika van. hogy amikor Kolumbusz visszatért az első Amerika-felfedező útjáról. A portugálok hajózási technológiája volt a fejlettebb. – Újfent egy jóval 1500 előtti dátumot kaptunk. felismerve a híres dokumentumot.. a másikat Spanyolország. akik szintén azt állítják. Mánuel elküldte őt „felderíteni a nyugati részeket”. felhívná magára az irigykedők és a veszélyes érdeklődők figyelmét. – Két évvel Cabral előtt. akkor biztosak lehetnek benne. van itt valami. hiszen már felfedezte João Coelho Porta da Luzból. – Hogyhogy Kolumbusz Kristóf? – Úgy. amikor egy hatalmas szárazföldre bukkantak. – A tordesillasi szerződés a Vatikán által jóváhagyott megállapodás volt. valószínűleg a Guyanák magasságában. – Az amerikaira mosolygott. hogy nyilvánosságra hozná ezeknek a földeknek a létezését. mint amennyit a kortársaiknak és a következő nemzedékeknek mutattak. János királlyal. megállt Lisszabonban. Fróis azt mondja benne. – Ezek szerint a spanyolok megelőzték a portugálokat. – Tomás megint a jegyzeteibe pillantott. amely szerint híres földek vannak arrafelé”. Moliarti még egyet harapott a briósából. Moliarti végzett a snackkel. huszonegy évvel ezelőtt”. – Nem feltétlenül. De tény. akiről Toscano professzor a doktori disszertációját írta? – Arra. akkor mi vitte őket arra. – Újabb számolgatás.. aki Kolumbusz harmadik újvilági útjával kapcsolatban azt írta: „az Admirális azt mondja. hogy csak 1500-ban hozzák nyilvánosságra? Miért nem korábban? – Színjáték – felelte Tomás. A portugálok tudták. A . pontosan. – Bartolomeu de las Casasról van szó. Az amerikai abbahagyta a rágást. – Pacheco Pereira egy ponton azt írja az Esmeraldóban. János király között 1493-ban volt.. hogy abban a pillanatban. – Ó. így aztán természetes volt számukra. és mégis hivatalossá tegyék? – Gondolom. szóval. – Micsoda önteltség! – Kétségkívül. aki egyesek szerint személyesen ismerte Kolumbuszt. – Tudja. de katona és tudós is. a kasztíliaiak. hogy arrafelé szárazföld van. – A levél keltezése 1514-es. – Amikor létrejött ez a megállapodás. A harmadik név Duarte Pacheco Pereira. amely két részre osztotta a világot: az egyiket Portugália kapta. hogy a portugálok hittek a titokpolitika előnyeiben. – Ha a portugálok valóban tudtak már Dél-Amerika létezéséről. – Tomás Moliartira meredt. ahol Kolumbusz járt. és a fotelban hátradőlve élvezte a pezsgőjét meg a kilátást: a bár nagy ablakain túl a kerti fügefák lengették sűrű lombjaikat. vajon miért vártak olyan sokáig a felfedezésük hivatalossá tételével? Mi okuk volt rá. – De hát hol van leírva ez a beszélgetés? – Egy spanyol történész művében. igen? Kik? – Elsőként hadd említsem a spanyol Alonso de Hojedát. Ez a találkozás Kolumbusz és II. Pinzón pedig 1500 januárjában elkezdte szagolgatni Dél-Amerika partvidékét. – Igen. hogy ő csak azt a területet foglalta el. Sokkal jobban ismerték a világot. – Ah! – kiáltott fel az amerikai. Lisszabon szomszédságából. – Tomás megitta a teáját. és előrébb jártak a tengeri felfedezésekben. van rajtuk kívül még négy nagy tengerész. az órák fejlődésével. megállapíthatjuk. – Arra a Pacheco Pereirára gondol. Nos. – Tomás ismét a jegyzeteibe pillantott. hogy Brazília már Cabral előtt is ismert volt. Ezen a beszélgetésen a portugál király elmondta neki. a másik meg egy portugál fogoly. aki egyben a legkevésbé ismert a nagyközönség előtt. – Ja. – Ezek a levelek léteznek? – Persze.tartóztatták le. hogy titokban tartsák Brazília felfedezését. hogy ezek a források kissé kétesek? Úgy értem. igen! – kiáltotta Moliarti. Aztán 1500 januárjában egy másik spanyol. Tom. hiszen azzal a kockázattal jár. vagyis abban. Mánuel királynak címezték. hogy 1500-ban hirtelen meggondolják magukat. azonnal nem kívánt feltűnést keltene. – De ha a portugáloknak az volt az érdekük. amelyben a portugálok és a spanyolok gyakorlatilag felosztották egymás között a világot. világossá vált a portugál udvar számára. hogy a titoktartás már nem jó ötlet. Ekkor tették hivatalossá Brazília felfedezését. – Arról – mosolyodott el Tomás. – Ne feledje. Ha a többi európai ország nem tud ezekről a földekről. ez a Duarte Pacheco Pereira volt a szerzője a korszak egyik legrejtélyesebb szövegének. hogy ne keltsék fel a nem kívánt figyelmet a portugál felfedezések iránt.

– Vagy igen? Moliarti hátradőlt a fotelban. amit Toscano professzor kutatásairól elmondtam. hogy Kolumbusz Kristóf új szárazföldekre bukkant az Atlanti-óceán nyugati részén. – Hét évvel ezelőtt azzal bíztuk meg Toscano professzort. hogy vajon miért ragaszkodtak annyira ehhez a második vonalhoz a portugálok? – Azért. és ettől a vonaltól északra a kasztíliaiak. levette tekintetét a beszélgetőtársáról és a végtelenbe meredt. azt követelték. aztán felsóhajtott. ha 1494-ben még nem is fedezték föl? – Tomás a beszélgetőtársához hajolt. amit más történészek már felfedeztek. Van azonban ebben a kérésben egy számunka igen érdekes dolog. és beesett a mellkasa. ne hagyjon így. – Á! Tudtam én. – Moliartira nézett. az előzőtől balra. amelyik a Kanári-szigeteken keresztül halad. válasz nélkül. – Fogta a Louis Roeder-palackot. – Jól is értette. a pápa Kasztíliának kedvezett. Sándor pápa. Moliarti megadta magát. – Mondja. – Tom – kezdte. és alá a 370-es számot írta. és próbálta megfejteni. Az amerikai hitetlenkedve nézett rá. mély hangon. de a mérkőzést a másik csapatnak alárendelt bíró vezetné. – Toscano professzor átvert minket. aki bármelyik gólunkat érvénytelenítheti. mintha mindjárt robbanna. De mint már említettem a beszélgetésünk elején. Aztán becsukta a szemét. – És mi az a földterület? – Brazília. Ezt a szerződést egy év múlva megerősítették Toledóban. Kicsit olyan ez. amelyeken csak most fogok elindulni. – Ezt meg hogy érti? A portugál lesütötte a szemét. – Már megbocsásson. aztán Tomásra szegezte a tekintetét. A portugál hajósok kedvükre mászkálhattak az afrikai partok mentén és az Atlanti-óceánon. Moliarti furcsán elmosolyodott. Moliarti felháborodva elmormolt még néhány érthetetlen szitkot. értem! – kiáltott fel Moliarti. – Persze. – Semmi. Aztán húzott egy függőleges vonalat az Atlanti-óceánon. jobb csapatunk. de abban a pillanatban. Miről beszél? – Egy rejtjelezett nyomról beszélek. Aztán valami megindult benne. háromszázhetven mérföldre a Zöld-foki-szigetektől. hiszen egyetlen záradéka sem tett említést a kialakult új helyzetről. Amit most elmondtam. – Tomás felvázolta a világtérképet a jegyzetfüzetében. jelentkezem. és olyan nyomokra bukkantam. de semmi. amelyben Kasztília elismerte a portugál fennhatóságot az afrikai partvidéken és az atlanti-óceáni szigeteken. mindebből mi az. mint hogy feldolgozta más történészek munkáit. – Nos. – Szóval van még valami. hogy Toscano nem állított semmi újat. 1493-ban két bullát is kiadott. amely jócskán belehasított Dél-Amerikába. mi a fő különbség e között a két vonal között? Az amerikai a jegyzettömb fölé hajolt. hogy lecsillapodjon fojtott haragja. és bár elfogadták a vonal létezését. Nel. Tom. milyen kapcsolatban állhat ez a név Toscano professzor kutatásaival. – Aztán felrajzolt egy másik függőleges vonalat. – Brazília. hogy az övék legyen Brazília? – Ez pedig elvezet a harmadik kérdéshez. épp csak jelezvén Afrika. belementek. – Kérem. Ez a helyzet 1479-ben kristályosodott ki. aki spanyol származású volt. töltött még egy kis pezsgőt a poharába. Sejtheti. a tekintetben. A portugálok nem hagyták magukat. mi az a nyom? – Nelson. és nem tett hozzá semmi újat a témához. a másik viszont egy földterületen is keresztülmegy. – Semmi – felelte. amely alapjaiban változtatja meg a felfedezések koráról alkotott elképzelésünket. viszont kiváló vatikáni kapcsolatokkal rendelkeztek – az akkori pápa ugyanis spanyol volt. Afrika és Dél-Amerika között félúton..spanyolok e téren kicsit le voltak maradva. és minden figyelmét Tomásnak szentelte. hogy mennyire. az alcáçovasi szerződésben. és megcsóválta a fejét. Tom. Honnan az ördögből tudhatták a portugálok. Mint láthatjuk. – Világos. és nagyot sóhajtott. hogy Toscano professzor ez alatt a hét év alatt nem csinált semmi mást. – Ez biztos? – Biztos. hogy tegyék nyugatabbra. délre pedig a portugálok keresgéltek volna. – Csak nem vagyok biztos benne. ami valóban újdonság? Tomás állta Moliarti tekintetét. mintha farkasszemet néznének egymással. Akkor most azt mondja meg nekem.. a Zöld-foki-szigetektől háromszáz mérföldre. Mivel a kasztíliaiak és a pápa nem láttak ebben semmi kivetnivalót. – További kutatásokat végzek. és megnézte a vonalakat. Lisszabon első ajánlata az volt. – Beharapta az alsó ajkát. – Milyen értelemben? Az amerikai megdörzsölte a szemét. – Ez volt a pápa és a kasztíliaiak javaslata: egy vonal száz mérfölddel a Zöld-foki-szigetektől nyugatra. kinyitotta a szemét. de én ezt vettem ki a szavaiból. Tom. elvörösödött és az arcán éktelen harag jelei mutatkoztak. – Á. hallott maga már Ovidiusról? – Igen – felelte az amerikai bizonytalanul. mondja már. maga pedig azt állítja. amelyekben az Azori-szigetektől és a Zöld-foki-szigetektől száz mérföldre nyugatra jelölte ki a választóvonalat. és hogy csak a meglévő szakirodalmat dolgozta föl. Európa és az amerikai kontinens kontúrjait. amit már régóta gyanított. – Tényleg van itt min elgondolkodni – jelentette ki lassan. azt Toscano professzor kutatásaiban találtam Brazília felfedezésének rejtélyeiről. hogy köze van Brazília felfedezéséhez. hogy van még valami! Tudtam! Na. – Ez pedig az a vonal. míg a kasztíliaiak csak a Kanári-szigeteket tartották a fennhatóságuk alatt. illetve megállapítottak. De VI. és odaírta alá. – Pontosan. cserébe a portugálok pedig elfogadták a kasztíliaiak igényét a Kanári-szigetekre. miközben a könyöke az asztalon támaszkodott. így aztán új megállapodásra volt szükség. – Még nem tudom. és Tomásra nézett. mint aki nem akar hinni a fülének. hatályát vesztette. hogy ez a második vonal kihasítja nekik Brazíliát. és megitta. nagy vonalakban. – Mocskos rohadék! – sziszegte dühösen a foga közt. – És semmi újat nem talált? – Semmit. és azzal hitegetett. de semmi? – Semmi. És ő ez alatt az idő alatt csak költötte a pénzünket. az egyik csak a tengert szeli át. hogy tisztázza a Pedro Álvares Cabral előtti esetleges felderítő utakkal kapcsolatos kérdéseket. amihez a portugálok ragaszkodtak. És most meghalt. hogy korszakalkotó felfedezésre jutott. és várta. és ha majd konkrétabbat tudok mondani. Tomás bólintott és elmosolyodott. – Én nem azt mondtam. – De mondja. hogy 100. Bizonyos tekintetben valami ilyesmi történt. jobb edzőnk. még nem jutottam végleges eredményre. – A fenébe! Tudtam! A portugál csöndben figyelte. Leejtette a vállát. mintha valami olyasmit hallott volna. – Római . és a bal tenyerébe hajtotta a homlokát. – És ez volt a tordesillasi szerződés. Toscano professzor összegyűjtötte mindazt. mintha egy focimeccsen nekünk lennének jobb játékosaink. és bármikor büntetőt ítélhet ellenünk. hogy van – felelte Tomás bizonytalanul. hogy osszák két részre a Földet a mentén a szélességi kör mentén.

volt. nem? – Ovidius római költő volt. és merő kérdés volt a tekintete. és nagy hatással volt a későbbi olasz reneszánsz költészetre. – Á. el fogom mondani. hogy elvezessen a nagy felfedezéséhez. igen? – kiáltott fel Moliarti növekvő izgalommal. – Milyen mondatot? – szólalt meg Moliarti türelmetlenül. amit Toscano hátrahagyott nekünk. és mélységes nyugalommal beleharapott a sütijébe. – Szóval egy nyom? És hova vezet? – Nem tudom – vetette oda Tomás hanyagul. Ebben Ovidius egy helyen leírt egy bizonyos mondatot. . – Nomina sunt odiosa. érzékeny verseket írt. – Mi köze van ennek a beszélgetésünkhöz? – A nomina sunt odiosa a nyom. amíg bekapott egy falat süteményt. – És ez mit jelent? – A nevek gyűlöletesek. Valóságos irodalmi virtuóz volt. Moliarti értetlenül nézett rá. Széttárta a karját. – De kiderítem. ironikus. és ha megtudom a választ. Nelson. Rövid szünetet tartott. aki Jézus Krisztus idejében élt. Sokoldalú művészetének alkotásai között szerepel egy Heroides című gyűjtemény.

hanem három huszonegyes kromoszóma van. akik mellette álltak. az ő művük. és Margarida hazatérhetett a megkönnyebbült szülőkkel. Vagyis a Down-szindrómát az idézi elő. és szórakozottan lapozgatni kezdte. egyforma mosolyú. Margarida három héttel a műtét eldöntése után bekerült a Szent Márta Kórházba. Lapjait hatalmas fényképek töltötték be jól öltözött. és a szívműtét réme újra kísérteni kezdett. . – Az a mániája. – Jöjjenek. anélkül hogy levette volna a szemét a kislányról. szinte babonásan. amit később a Ricardo Jorge Intézet is megerősített.. – Margarida Noronha – szólította őket egy fehér köpenyes. amelyek az ilyen gyerekeket érintik. Margarida szívproblémái az állapotából adódtak. Margarida is rendkívül hajlamos volt a megfázásra és a légúti megbetegedésekre. – Mi vagyunk – felelte Constança. a szomszéd épületre néző kis ablak mellett. hogy nem vétlenek ebben a történetben. hogy kellemetlen. amelyek most üresen álltak. bár ezt maguk sem tudták volna értelmesen alátámasztani. és ezért magukra vállalták azt a lehetetlen küldetést. hogy minden várakozás ellenére mégsem záródott be a szívsövény. Én már nem tudok semmit. gondosan beállított pózokban tetszelegve. A kromoszómák minden egyes sejtben megvannak. A mama azt mondja. hogy furcsán ver a kicsi szíve. hogy valamikor vétkeztek valamiben. úgy érezték. Oliveira doktor úr! Kezet fogtak. Beléptek a rendelőbe. A szülész doktornő rögtön a születése utáni első vizsgálat során észrevette. hogy a szívében turkálnak. elvett egy magazint az asztalról. a fülgyulladásra. Ahogy bármely más 21-es triszómiás. és ennek során megállapították. Ez egy veleszületett rendellenesség. akik háborút indítottak az évek múlása ellen. akik házasságuk rózsaszín boldogságát vagy a lisszaboni társasági összejövetelek léha vidámságát hirdették. és a középkorú kardiológus megsimogatta Margarida kobakját. mert az ennél későbbi beavatkozás komoly kockázatokkal járhat. fehérre volt festve. amiért ezt a büntetést érdemlik. azaz az artériás és a vénás vért elválasztó sövény. hogy nem kéne állandóan taka’ítgatnom. látszottak a hullámvasút szerelvényei. mint az emberek többségénél. – Mit csinálnod? – Taka’ítgatnom. hogy a sejtekben nem kettő. amiért ezt a büntetést érdemelték. merő színjátéknak gondolták. Ezt a lappangó bűntudatot csak tovább mélyítették a szokásos problémák. – Szerinted meg kell műteni? – kérdezte jó halkan. A magazinokban jómódú emberek szerepeltek. hogy Margarida szívét három hónapos koráig meg kell operálni. A kislány születése óta ez volt az első jó hír. a gyermekorvos konzultációra hívta a házaspárt. A gyerekorvos ezt „genetikai balesetnek” hívta. és tudásukat később tudományos cikkek olvasásával elmélyítették. hogy valahogyan ők tehetnek a kislány állapotáról. amiért most ez a szerencsétlenség rájuk szakadt. de küzdelmük hiábavaló volt. hátha jobb lenne. Tomás előrehajolt a fotelban. hiszen mégiscsak az ő gyermekük. – Jól viselkedsz? Margarida ránézett a szüleire. és elküldte az ügyeletes kardiológushoz. hanem az. A konzultáció célja nem a kislány vizsgálata volt. hogy megerősítést kapjon tőlük. Attól kezdve alig leplezett bűntudatban éltek. sőt groteszk. és csak a sárga fotelek meg a padló barna csempéi ütöttek el ettől a nagy fehérségtől. a rájuk záporozó borzalmas hírek sokkoló hatása alatt. sikeres férfiak kigombolt nyakú. egyáltalán nem nyugtat meg a gondolat. párokba rendezve. Tomás gondolatai azonban másutt jártak. kövérkés lány. amit az orvos sokkal érthetőbben magyarázott el nekik. amiről valójában senki se tehet. sztereotip emberekről. a gastroesophagealis refluxbetegségre. hogy folyton takarít meg pakol. beleértve a szeme színét vagy a szíve formáját is. hogy kiharcolják azt az igazságosságot. hogy kilenc év múlva kiderült. A félelmetes hír hallatára még aznap szereztek egy tudományos magazint. és mindent meghatároznak az egyénben. és itt történt a hiba: ahelyett hogy minden sejtben két darab huszonegyes kromoszóma lenne. A baj csak az volt. és komoly esély van rá. mellettük agyonbarnított. ami csak arra szolgál. és előreengedte őket. mert minden új hír rosszabb volt. aki megállapította. és jóvátegyék azt a bűnt. Az egymást követő vizsgálatok során. aki a folyosó végén megállt egy ajtó előtt. Constança és Tomás megtudta. hogy megtesznek mindent. hogy elmagyarázzon egy-két dolgot a halálra vált szülőknek. fölemelte a fejét és elmosolyodott. nem mondta volna rá az ember. mint az előző. az íróasztal fölé görnyedve ült az orvos. hogy a kislányuk problémája egy kromoszóma-rendellenességből adódik.V A klinika várója nagyon tiszta volt. és ami a legrosszabb. innen a 21-es triszómia elnevezés. aki bekukucskált a váró ajtaján. Margarida? Hogy vagy? – Jól. – Á! – kiáltott fel az orvos. Mindketten úgy határoztak. Az ötödik emelet hatalmas ablakai a Vidámparkra néztek.. hogy megnyugtassa a lelkiismeretüket. Az orvostól megtudták. Nehéz korszak volt ez az életükben. de a kardiológus a sebésszel való konzultációt követően az utolsó pillanatban elbizonytalanodott. amelyben érthetetlen orvosi szaknyelven írták le a nyitott atrioventrikuláris septum rendellenességét meg a pitvarok közötti sinus venosus típusú kapcsolatot. – Jó napot. a szívbetegségekre. és valamit írogatott. de a szívük mélyén egyikük sem hitt ebben a magyarázatban. A szoba végében. márkás ingekben. Másrészt viszont borzasztóan félek. – Egyrészt szeretném. hogy Margarida ne hallja. – Na. hogy nem záródott be teljesen a szíve két felét. az atlantoaxialis subluxatióhoz kapcsolódó ortopédiai problémákra. Az egyik ilyen pár a huszonegyes nevű. – Takarítania – tolmácsolt Constança. A kardiológus aláírt egy felelősségi nyilatkozatot. és fölállt a fotelből. hogy a nyílás nagyon kicsi. szinte steril. – Nem tudom. hogy bezáródjon ez a sövény. amit előbb-utóbb korrigálni kell. vagyis mindazt. – Hát. Mindketten meg voltak győződve róla. – Megdörzsölte a szemét. de mégis a kórházak nyugtalanító szagára emlékeztetett. hogy a gyermek fejlődésével magától bezáródik. Constança felsóhajtott. Amikor beléptek. A levegőben valami fertőtlenítő szaga terjengett. vastag sminkrétegtől egyforma festett szőkék. Margaridánál három van. Hogy bizonyosan elkövettek valamit. hogy még egyszer megnézik a szív mágneses rezgéséről készült felvételt. Minden sejtben negyvenhat kromoszóma van. amely napról napra egyre szörnyűségesebb rémálommá vált. ha megoperálnák. amit a természet megtagadott tőlük. Mindhárman követték a lányt. Amikor megszületett és diagnosztizálták a Down-szindrómát. – Szóval kényszeres pakolászó vagy. – Helló! – üdvözölte őket.

mint aki tökéletesen tudatában van annak. – Látom. – Hm-hm – hümmögte. hátha meglátnak valamit a tekintetében. hogy szapora a szívverése vagy elájul? – Nem. doktor úr – mondta végül Constança. Cristina bekente a törzsét zselével. tanár úr? – Ah! Jöjjön csak be! – felelte. – Igazad is van. – Rendben. – Nos. és Tomás asztalára könyökölt. hogy kihasználhassa az alkalmat. és odavitte a felvételt a falra erősített üvegdobozhoz. – És észrevettek valami furcsát a viselkedésében? – Nem – felelte Constança. amiből kitalálhatják. – Nagyon izgalmas volt a mai óra – búgta Lena. Észnél kell lennie. könnyen elfárad vagy zsibbad a lába? – Nem. hogy megnézze. aztán amikor úgy találta. A kardiológus elvette a papírokat. amely kihangsúlyozta telt kebleit. . és Margarida elhelyezkedett Tomás bal térdén. és megnézte a Margarida mellkasáról készült képet. mintha aludnál. Leültek.. aki eddig hallgatott. a karjára és a lábára pedig nagy csipeszeket tett. gondolta a tanár.– Nem sze’etem a disznóólat. vagy nem? Az orvos levette a szemüvegét. a könyökére támaszkodott. – Cristina! Egy sovány. Előrehajolt. kevesebbet játszik. – Szerintem igen – suttogta. miniatűr műanyag szívet bámulta az asztalon. elég távol az ágytól ahhoz. – Foglaljanak helyet. miközben Constança a táskájában kotorászott. – Előbb hadd nézzem meg. Cristina átadta az orvosnak a hosszú lapot. – Itt vannak a leletek. aztán kis korongokat helyezett el a mellkasán. mint ahogyan a múlt óráról emlékezett rá. aztán megint eltette a zsebébe. ő pedig a tanára. és alaposan megvizsgálta. hogy milyen hatással van a férfiakra. rövid fekete hajú fiatal nő jelent meg. és az ajtóhoz lépett. – A septum állapotában nem történt rosszabbodás. – Panaszkodik mostanában. és csak ezután szólalt meg. Mégiscsak egy diák. hogy odaszóljon az asszisztensének. – Csinálj úgy. A disznóólat fel kell számolni! – Az orvos elnevette magát. és megnézte őket. lekapcsolta a fényt. bíborvörös pulóvert viselt. A kardiológus előkészítette a jegyzetfüzetét. és mélyen az aggódó anya szemébe nézett. A kardiológus fölhúzta a szemöldökét. majd megvilágította a röntgenképet. Az óra már tíz perce befejeződött. Először a szürke-fehér röntgenfelvételt vette elő. szintén fehér köpenyben.. doktor úr? Ezúttal Constança érdeklődött. és az asszisztens bekapcsolta a gépet: a készülék finoman rezegni kezdett és elektromos zúgást hallatott. hogy most már minden szükséges adatnak a birtokában van. – Nos. Otthagyta az íróasztalát. de az az igazság. Az előadás egész másfél órája alatt diszkréten figyelte Lenát: a lány ugyanott ült. kérem. Oliveira még néhány másodpercig nézegette a leletet. nem több. hogy még mindig nem záródott össze. mint az előzőek – mondta. amit kiadott a gép. kissé csalódott volt. doktor úr? Meg kell operálni. Oliveira szemügyre vette a rezgések rögzítését. A kislány levetkőzött és lefeküdt. barna borítékot. Az orvos a borítékok fölé hajolt.. Constança vállalta a válaszolgatást. – Karácsony után volt – pontosított Tomás. – És ez mikor volt? – Talán egy hónapja. – Mennyi? – Harmincnyolc fok. Tomás pedig a szétszedhető. és most még vonzóbbnak találta. Közben elkészült az EKG. végig erősen figyelt. és átnyújtott az orvosnak két nagy. jó? – kérte Cristina. A korongok és a csipeszek az ágy fejénél lévő géphez voltak kötve. és elővette belőle az echocardiogramot. a vizsgálatok hasonló eredménnyel jártak. – Talán egy kicsit csöndesebb. tiszták-e a lencséi. amiért a lány nem jött oda hozzá. doktor úr? – Csináljon nekem egy elektrokardiogramot Margaridáról! A nő odavezette Margaridát az ágyhoz. Odahúzott egy széket. ráadásul harmincöt éves és házas. – Most feküdj nyugodtan. hogy jó vagy rossz hírre számíthatnak. és visszavitte a felvételt az íróasztalára. – Hm – morogta. hogy nem kap levegőt. aztán végre ránézett a szülőkre. A lány csábos léptekkel közeledett felé. Margarida szülei izgatottan és nyugtalanul fészkelődtek a székeiken. Az orvos fölállt. Amíg Margarida öltözött. talán egy kicsit túlságosan is hevesen. Az orvos mintha kissé elbizonytalanodott volna. A házaspár árgus szemekkel figyelte. doktor úr? – kockáztatta meg Tomás. Három kopogás hallatszott az ajtó felől. és a szép szőke fej mosolyogva kukucskált be. a szülők felé fordult. – És előfordul. – Ez most mit jelent. igen. a Szent Márta gyermekkardiológiáján csináltatták a szívultrahangot és a mellkasröntgent. de ez a hm-hm áthatolhatatlannak bizonyult. a kislány szívműködéséről végzett ultrahangos vizsgálat eredményét. és rámutatott az íróasztala előtt álló két székre. majd az ajtó kinyílt. – Szeretnék látni egy EKG-t – mondta végül. de hamar helyrerázta a gondolatait. – Minden rendben. Maga a kísértés. Aztán amikor végzett. ahol a múlt héten. doktor úr. Margarida lehunyta a szemét. mintha inná a szavait. anélkül hogy kinyilvánította volna a tetszését vagy a nemtetszését. – De nem sürgős. Az orvos az asztalánál ült. – Szabad. Elővette a fiókból az óravázlatait. Amikor véget ért az előadás. – Mennyi ideig volt lázas? – Úgy egy hétig. és Tomás a szokásos óra végi kérdések megválaszolása után fölment hatodik emeleti szobájába. Szűk. – És láza szokott lenni? – Az volt. és kikérdezhesse a szülőket. Most fogta a másik borítékot. Constança nem elégedett meg teljesen ezzel a válasszal. – Igen. már-már fuldokolva az izgatottságtól.

ha eltölt egy kis időt egy ilyen szép lány társaságában? Különben is. – Akkor ezt megbeszéltük! – kiáltotta vidáman. hogy ez egy természetes lépés volt. Megjegyzése közvetlenül az aznapi előadásra vonatkozott. a gammából c. – Jaj. az arámi és az arab írás szintén a föníciaiból ered. hogy lenyűgözze a lányt. amely hasonlított a föníciaiakéhoz. – Csak azt nem értettem. a Bibliát héber és arámi nyelven írták – magyarázta. Ez nyilvánvalóan egyre nagyobb akadályt jelentett. holnapra már van programom. telt melleinek körvonalát. A görög ábécé képezte aztán a latin ábécé alapját. Mi pedig most portugálul beszélgetünk. – Gondoljon csak bele. századból. Feltételezik. ha jól meggondoljuk.. – Igen. azt gondolom. és zavarba jött. görög megfelelői az alfa. hiszen az ezer kínai karakter vagy a hatszáz hieroglifa helyett elég volt legfeljebb harminc jelet megtanulni. akit megelégedéssel töltött el. – Kóstolta már a tanár úr a svéd ételeket? – kérdezte a lány bársonyos hangon. Ugyanis egy ilyen kevés jelből álló írás aligha lehet fogalomírás. a germán nyelvek családjából. – De a kérdés tulajdonképpen nem hülyeség. – Értem – mondta Lena. nem tudta. nehogy megbántsa a lányt. Sok történész úgy véli. hogy másnap el kell mennie Constançával Margarida iskolájába. Az ábécé viszont egy csapásra megoldotta ezt a problémát. De szintén a latin ábécét használja. Malmőben. miképpen. Nagy volt a kísértés. és szükséges is – magyarázta Tomás. azt hiszem. – Rendben. Mindössze huszonkét jelet használt.. de gyorsan abbahagyta.. amelyekről biztosan tudjuk. azt ismételgetve. – És a Biblia is föníciai nyelven íródott? Tomás hangosan felkacagott. ő pedig harmincöt éves. hogy Lena kedves lány. Mondjuk. Tudja. De vajon valóban az első ábécé? – A tanár kérdőn nézett a lányra. A görögök sok mindent átvettek a föníciaiaktól. gimel és dalet. Arra gondolt. nem tudok magánál ebédelni. Szíriában. Fölhúzta a szemöldökét. mit feleljen egy ilyen meghívásra. gamma és delta. Miért is ne? – Rendben – bólintott. hála a föníciai hajósoknak. a görög nyelv a következő óra témája lesz. hanem bepótolnom az első néhány óra anyagát! – Na. így aztán a találmányuk sem terjedhetett el úgy. hogy nem veszélytelen egy ilyen meghívás. a lány fiatal. – Elfogadom a meghívást. tanár úr. Tomás tétovázott. kiváló alkalom. – Szíriában. – Nekem igazából nem előreszaladnom kéne. amikor Inter-Rail jeggyel utazgattam. És ez itt a lényeg. és mohón vágyott rá. még kellemes is lesz. hogy megismerjen valami új gasztronómiai különlegességet. Mire kíváncsi? – Mivel az Erasmus miatt lemaradtam az első pár óráról. egy Ugarit nevű helyen találtak egy ékírásos leletet a Kr. Csupán annyi a különbség. Erőt vett magán. a magánhangzókat pedig az arámi és a héber mássalhangzók alapján találták ki. ez csak félig-meddig igaz. hogy egy kicsit előreszaladtunk most az anyagban. – Érti? Ezért mondom azt. hogy ez az írás később a Földközi-tenger egész keleti részén elterjedt. – Fölhúzta a szemöldökét. bét. – Nem. e. ez pedig arra enged következtetni. készítek valami svéd finomságot.. hogy a héber. A tanár érezte a parfümje illatát. sietség nélkül átnézni velem az anyagot? – Hogy magánál? Ebédelni? Tomást váratlanul érte az ajánlat. XIV. mind a hieroglifák. muszáj ott lennie. akik kiváló kereskedők voltak. de kétség sem férhetett hozzá. – De a tanár úr az órán csak a föníciaiakat említette. Másrészt az is figyelemreméltó. Lena elbűvölő mosolyra húzta a száját. hogy a görögök ábécéjük első két betűjének összevonásával alkották meg az ábécé jelentésű alfabéta szavukat. hogy a lány diák. Több száz kép bemagolásáról beszélünk. az ábécé megjelenésére. hogy az ékírásról beszéljen neki? Semmi kivetnivaló nem lehet abban. találtak egy arámi ábécét. de bevallom. Emlékszem. Ez a hasonlóság a két ábécé között nyilvánvalóan nem véletlen. mind a tíz ujját megnyalja utána. hogy nagyon finom volt. Mi rossz van abban. Elmenni egy hallgatója lakására igazán kockázatos lépés. hogy mind a tíz ujját megnyalja! Holnap jó lesz? Tomásnak eszébe jutott. Szerintem ez a legrégebbi alfabetikus írás. nem fér bele az életébe ilyen kaland. Így jutott el az írásuk Görögországba. – El kell mennem a. hogy megcsillogtathatja tudását. – Nos. ha valakinek a saját tantárgyát magyarázza. hogy bizonyos ékírásos jelekből vagy esetleg a régi Egyiptom démotikus írásából fejlődött ki. csak azt nem tudjuk. – Olyan ebédet főzök a tanár úrnak. Tényleg szükségem lesz egy kis segítségre. amit nem ért? A lány az asztal fölött közelebb hajolt Tomás arcához. a lány szabad. hogy megoldást találjanak a fejlesztő pedagógus hiányának problémájára. – És minden a föníciaiakkal kezdődött. – Svéd ételeket? Igen. – És ízlett? – Nagyon. – A tanévnek még nincs vége. tanár úr! – kiáltott fel hirtelen. – Nyugalom – mosolyodott el Tomás. Mi az. Miért? A lány elmosolyodott. mekkora mennyiségű jelet kellett megjegyezni mind az ékírás. meglátja. Például a héber ábécé első négy betűjének. amelynek területét akkoriban Arámnak hívtak. – Tudja. meg egy kis korrepetálásról. akivel jól érzi magát. hogy az egyetemen kívül tenné. kemény mellbimbói mintha át akarták volna szúrni a pulóvert. majd pedig hozzánk. mind pedig a kínai írás esetében. azt mondanám. – De a svéd nem az. Az alfából a lett. És az is tény. – De ezt nem mondta el az órán. hanem skandináv. . ugyanis valóban van kapcsolat a Biblia nyelve és a föníciai nyelv között. ugyanis felmerült a gyanú. és látta kerek. hogy az ábécé bevezetése az írás demokratizálását jelentette. Lena felsóhajtott.. a svéd nem latin nyelv. vagyis a föníciai írásnál régebbről. Másrészről viszont igyekezett átgondolni a meghívás valós következményeit. de jó drága is. csakhogy ez a nép nem volt utazó nép. Nem akar inkább eljönni hozzám ebédelni. Érezte. a föníciai ábécé valóban a legrégebbi azok között. hogy ábécé. – Jó. és mint tudjuk. hogy nem fogadhatja el. nem? – Na és az orosz? – Az orosz a cirill betűket használja. – Hát. milyen volt az átmenet az ideografikus és az alfabetikus írás között. Nem túloz egy kicsit? Végül is csak egy ebédről van szó. ő pedig házas.. – És a mi ábécénk is a föníciaiból jött? – Közvetetten igen. béta. és ott nyugodtan. hogy az első alfabetikus írás Szíriában jelent meg. a deltából pedig d.– Igen? Akkor jó. és leállította a képzeletét. – Igen. kölcsönkértem a csoporttársaim jegyzeteit a sumer ékírásról. ami szintén a görögből jön. mint a föníciaiaké. Megbeszéltek egy találkozót az igazgatónővel. Na és? Mi azzal a baj? Másrészt. nem sokat értettem belőlük. ő pedig a tanára. – Holnap nem jó – rázta meg a fejét. álef. mondja csak. hiszen a skandináv konyha valóban bámulatos. a bétából b. Mi rossz van ebben? Miért ne tölthetne egy-két órát a lánynál. a portugál latin nyelv. hogy a két írás között kapcsolat van. hogy félóra alatt nem tud nekem mindent elmagyarázni.

nem valami szeszélyes követelőzés. hogy a lányuk jó magaviseletű. maguk pedig nem szívességet tesznek nekünk. csak arra nincs. hogy fölvessünk néhány pedagógiai kérdést. máris behívták őket. sőt akkor se szól egy szót se. – Lehet. hogy foglalkoztassanak egy fejlesztő pedagógust? – Nincs annyi mindenre pénzünk. mi megteszünk minden tőlünk telhetőt. Ért ő a speciális szükségletű gyerekek fejlesztéséhez? Az igazgatónő fölállt az íróasztaltól. – Tisztában van vele. – Annyi mindenre van pénzük. – Ő kitűnő munkát végzett. Nem kellett sokáig várniuk. nagyon szép. kitérve a válaszadás elől. De attól még. de látszott rajta. Van fogalma arról. hogy alkalmazni is lehessen őket. teszem azt…. az ablak mellett. hogy. Csakhogy az a probléma.. legjobb lesz. amit az elméje elnyomni igyekezett. – Az ajtóra mutatott. ha idehívom – felelte. ismét a fejlesztő pedagógus problémájáról van szó. hogy valaki eldicsekedhessen vele. – Akkor másképp fogalmazom meg a kérdést. ami nem kerülte el a szülők figyelmét. amikor a tanév elején közölték velük. – Hogy minden maradjon úgy. Tartsák be a törvényt. az emberek nem fognak örökké élni. hogy ebben az országban nagyon szép kis törvényeket hoznak. Meggyorsították a lépteiket. igyekezve megőrizni a nyugalmát. nem értette. de aztán észbe kaptak. – Jó. ezt nem tudtam. Alkottak egy nagyon igazságos. hogy Margarida tavaly már tudott olvasni. se kevesebbet. hogy szorítja az idő. mindenki éljen örökké. aki igyekezett megakadályozni. hogy milyen károkat okoz Margaridának a fejlesztő pedagógus hiánya? – Asszonyom. sem más nem foglalkozik külön Margaridával. – Én a magam részéről már régen visszavettem volna Correia urat. Késő délelőtt léptek be a São Julião da Barra Általános Iskola kapuján. amely arra kötelez engem. hogy Correia urat alkalmazzam. és hamarosan bekopogtak az igazgatónő ajtaján. és mindig önként kiáll a csapatból. Tomás meglepetten vette észre magán. hogy megbeszélt időpontra jöttek. miért ne volna elég annyi idő. majd megtörölgette egy kis narancssárga kendővel. óvatosságra intette a férfit. – Miért nem veszik vissza Correia urat? – kérdezte Tomás. most pedig egyetlen írott szót sem képes megérteni? – kérdezte Tomás. Az iskola vezetője egy negyvenegynéhány éves. – Igazgató asszony – mondta.. – Jó is. – Adelaide asszony? – csodálkozott el Constança. és otthagyták az ajtót.. mint valami kísértet. és főleg a lányunknak. magas. hogy magának bosszantó – szakította félbe Constança. szőke festett hajú. – De elhiheti. hogy legyenek szívesek betartani a törvényt. szemüveges asszony volt. – Tisztában vagyok vele. Amikor kiment. abban már nem segítenek. ez valóban bosszantó ügy. – Maguk nem hallgatnak meg – jelentette ki. nagyon humánus törvényt. – És íme az eredménye. kérem. mintha a lánya odakint várná. Csakhogy nincs rá anyagi fedezetem. a minisztérium rengeteg támogatást vont el tőlünk. szamár is jó. Semmi másért. némi ingerültséggel a hangjában. működésbe lépett a kémia: a teste mohón vágyott arra. Tomás és Constança aggódva néztek egymásra. Constança az íróasztal fölé hajolt. – Egy órakor dolgom van – magyarázta.. – Természetesen igen. hogy alkalmazzak egy fejlesztő pedagógust. Vagyis a törvény csak azért létezik. ha egyszer nem adnak rá pénzt? A képviselő urak felőlem azt is elrendelhetik. – Egy óra megfelel? – Egy óra. idén pedig senki. Az indulatok egyre nőttek. Se többet. mindig megvédi a gyengébbeket. de amikor pénz is kéne hozzá. hogy a végsőkig hajlandóak harcolni a lányuk . – Tavaly Correia úr foglalkozott vele. hogy a hormonjai máris mozgásba lendültek. Ez nem a mi rögeszménk. – Ha jól sejtem. ha valamelyik társa csúfolja. de nem teremtik meg a feltételeit annak. és látták. hogy Adelaide asszony foglalkozzon Margaridával. hogy meghozta. – Mint már mondtam. Ez egy irreális törvény lenne. Csökkentették a költségvetésünket. és elindult az ajtó felé. hogy mostantól sem Correia úr. nincs rá pénzem. – Tudom – felelte sietve az igazgatónő. hogy a két nő beszélgetése szócsatává fajuljon. Mire jó egy olyan törvény. Tomás és Constança sokáig nézte a résen át. A férjem és én csak annyit kérünk. Az igazgatónő nyugalomra intette őket. hogy nagyon ügyesen ül a helyén. – Én nagyon szeretném fölvenni Correia urat – felelte az igazgatónő –. valóságos tragédia. És hol lakik? Lena megadta a címét. ahogy van? Hogy Margaridát hagyjuk a sorsára az osztályban. – Oh. az jó lesz... tíz perccel múlt dél. aztán két puszival elbúcsúzott. és belengte a szobát. – De hát van neki gyógypedagógusi végzettsége? – Asszonyom. nem érdekli. és ne foglalkozzon vele szakképzett oktató? Ezt? – Igen – csatlakozott hozzá Constança. hogy születik egy ilyen törvény. – Az osztálytanítónak a jelek szerint halvány fogalma sincs róla. ahogy a probléma megoldása váratott magára. – Marília. Tomás az órájára pillantott. – Az állami oktatási intézményekben tanuló speciális szükségletű gyerekekkel foglalkozó fejlesztő pedagógusok alkalmazását a törvény írja elő. és kinézett. – Mit óhajt tenni az ügy érdekében? Az igazgatónő levette a szemüvegét. és nincs pénzünk külső munkatársak alkalmazására. rálehelt. Akkor mit javasol? – kérdezte Tomás. de mint már a legutóbbi találkozásunkkor is elmondtam. Az előző találkozásuk durva hangneme. – Nem sokat tesznek. parfümjének finom illata ott maradt utána. Visszaült a helyére. hogy lesz ez a pedagógiai értekezlet – szólalt meg Constança. hogy kell bánni a különleges szükségletű gyerekekkel – tette hozzá Constança. Hatalmas merevedés feszítette a nadrágját. Rendben. Az igazgatónő felsóhajtott és megcsóválta a fejét. – Hát.– És holnapután? – Holnapután? Pénteken? Igen. ha veszít a játékokban. csak az osztálytanító. Tudták. Ugyanez a helyzet a mi ügyünkkel is. ha túl sokan vannak. Mindketten eltökélték. hívja ide nekem Adelaide asszonyt. Ennek az akadályoztatásnak a tudatában azt tudom ajánlani. Udvariasan fogadta őket. Kinyitotta az ajtót. – Na persze! – kiáltotta Constança. volt még ötven percük. Meglesték Margaridát a tanteremben. ha ló nincs. – Háromkor pedig pedagógiai értekezlet lesz. hogy nekünk. – Ugyanis mi is azért jöttünk. és egyre nyilvánvalóbbá vált a gyermek lemaradása. hogy létezzen. bekukucskáltak a résnyire nyitott ajtón. – Amit csak tudunk. hogy mit ír elő a törvény. – Azt hiszem. és hamar elfelejti a sértéseket.

– Igazgató asszony – szólalt meg a férfi. mint aki nehéz döntést hozott. hogy jó helyen áll. – És miért nem nyilatkoznak? – Mert ez nem igaz. hogy már nem számíthatnak az iskolára. hát persze. érzéki kebleit. hogy önként felajánlotta. hogy speciális szükségletű gyerekeket korrepetáljon. – Kihangsúlyozta a maga szót. ami már-már a védjegyévé vált a régi lisszaboni házaknak. hogyan kell egy ilyen gyereket tanítani. amiért megzavarták a nyugalmát. hogy igen. Én megteszek minden tőlem telhetőt. és ezt hajlandóak is vagyunk írásba foglalni. és észrevette. de nem fog fejlődni. az nem oldja meg Margarida problémáját.. segítségre van szüksége. – Természetesen tisztelem és becsülöm a jóindulatát. aki minden jó szándéka ellenére sincs fölkészülve arra. Tomás és Constança számára nyilvánvalóvá vált. itt-ott repedezett azulejo-csempékkel kirakott előtérben találta magát. Mindketten meg voltak róla győződve. és látszott. – A dolog úgy áll. – Intett. – De hát Adelaide asszony! – szakította félbe Constança. megmutatta hosszú. reményeim szerint fog fejlődni. a házaspár pedig azzal az érzéssel hagyta el az iskolát. hogy különórákra járjon. és nincs tapasztalatom a. nem megoldani. amely a jegyzettömbjében meg volt adva. Lépteket hallott. aztán a zár zörgését. – Elismerem. hogy itt semmire sem jutnak. Mindannyian egyetértünk abban. aki ugyanabba az iskolába járt. – Adelaide – kezdte az igazgatónő. hanem hogy fejlődjön. hogy egy kellően felkészült pedagógus tartsa őket.. és egészen odáig viszi. Mi azt utasítjuk vissza. – De ez a megoldás csak a maguk problémájára megoldás. Margarida problémájára nem. és megnézte az ajtó számát. – Úgy találja? – kérdezte mosolyogva a lány. hogy föl lenne készülve erre a feladatra. – Szabad? Adelaide volt az. mivel lényegesen lassabban tanul. – Az nem lehet. A beszélgetés úgy ért véget. hogy nem fogadják el a fejlesztő órákat. Ránézett az épületre. – Helló – szólalt meg végül. abba az akadályba ütközik. hiszen ez az egyetlen. Margaridának nem olyan különórára van szüksége. a svédországi télhez hasonlítva a portugál tél nekem nyárnak tűnik. De akár akarjuk. nagyon szép ma. és itthon kissé lengébben öltözöm. hogy megoldom a helyzetet. hogy nem áll módunkban Correia urat alkalmazni. hanem eszköz. Fehér miniszoknyája. ahogy a törvényben le van írva. – Maga csak halogatni akarja a kérdést. ő az egyetlen lehetséges megoldás. Az utcáról beszűrődő fény volt az egyedüli világítás. aztán ellenőrizte a jegyzeteiben. Adelaide asszonnyal csak korrepetálást kap. – Nagyon. ami viszont. Az csak a maga problémáját oldja meg. hanem valódi fejlődés. Megnyomta a csengőt. és a lakásban kellemes ding-dong dallam csendült fel... mintha nyár lenne. és nem is tanított még 21-es triszómiás gyerekeket. Az ódon épületben is szagot árasztott. – Hugo egy másik 21-es triszómiás gyermek volt. akinek nem tetszett. Mi igazi fejlesztő pedagógust akarunk. csupa-jóindulat tanítónő. hogy egy olyan tanítónő tartsa meg ezeket a foglalkozásokat. ahol nem halad semmit. A különóra önmagában nem cél. mint oly sokszor az életben. én csak felajánlottam. hogy lépjenek be. Nem végzett ilyen irányú képzést. – Akkor írásban kell nyilatkozniuk. Régi ház volt. egy erős testalkatú. Csak a mellbimbói nem látszottak ki. amely minden lépésére megnyikordult. és csak azért van. Egyszer már beszéltünk erről a problémáról. Akkor is elmondtam. Már megbocsásson. akár nem. A lány nagyon szűk. a falakból és a padlóból a doh és a penész szaga szállt fel. A lányunknak fejlesztő pedagógusra van szüksége. Úgyhogy állandóan melegem van. és megállapította. – Gondolja. nem zavarja. hogy a felek nem jutottak egyetértésre. hogy Adelaide asszony nem rendelkezik fejlesztő pedagógusi végzettséggel. – Välkommen! Tomás zavartan álldogált még egy-két másodpercig a félhomályban. Adelaide asszony nem a megfelelő megoldás. mint azok a falusi tanító nénik.jogaiért. aki Margaridával külön foglalkozott. és ámulva meredt a házigazdára. és szemmel láthatóan sürgős restaurálásra szorult. nagyon kedves. kész vagyok én magam foglalkozni ezekkel a gyerekekkel. – Hej! – üdvözölte Lena. nincs rá keretünk. végül kinyílt az ajtó. – Mivel Correia úr már nem tud hozzájuk járni. edzi. Fölért a második emeletre. – Nézzük – szakította félbe az igazgatónő. – Van magának fejlesztő pedagógusi képesítése? – Nincs. Tomás és Constança csüggedten néztek egymásra. megkeresi a korlátait. csak éppen. Mi akarjuk a fejlesztő órákat. – A lányunknak nem korrepetálás kell. Odalépett a kapuhoz. inkább a személyi edző és a fizioterapeuta keveréke. Némi szünet után felsóhajtott. ami egyáltalán szóba jöhet. hogy igenis megkapja. Elegáns. – Köszönöm. – Mint tudja. de a selymen keresztül ki lehetett venni a formájukat: úgy kidomborodtak. – Más megoldás nem létezik – zárta le a vitát az igazgatónő határozott mozdulattal. hogy engem is aggaszt Margarida és Hugo helyzete. Az igazgatónő kimérten búcsúzott el tőlük. aki húzza a gyereket. és a tanítónő leült a szülők mellé. Ezt nem fogadjuk el. fekete tűsarkú cipője pedig tökéletesen kiemelte testének vonzó görbületeit. mintha méltatlankodna. Üdvözölték egymást. és egy kopott. hogy nincs rajta melltartó. hogy nincs rá pénzük. de hadd mondjak valamit. – Amit maga ajánl. – Tudja. Tomás fészkelődni kezdett. A dekoltázsa óriási volt. – Adelaide asszony fogja a különórákat megtartani. és nekik maguknak kell szerezniük egy fejlesztő tanítót a gyermekük számára. A cél nem az. a Latino Coelho utcában. világoskék selyemblúzban állt ott. Adelaide bólintott. – Hogyhogy nem fogadják el? – Nem fogadjuk el. hogy akarjuk. De azt akarjuk. Tomás fölment a falépcsőn. Nézze. és úgy meredt a házaspárra. csaknem teljesen fölfedte telt. minden jóindulata ellenére nem látom magán. mint valami rejtett gombok. tyúkanyószerű. Elmondom még egyszer. ami jár neki. melyen egy oldalt megkötött sárga szalag szolgált övként. frusztrálta a patthelyzet. – Igen. – Csaknem szótagolva beszélt. – De mi ezt a megoldást tudjuk kínálni. hogy ebben az évben alkalmazzuk Correia urat. Egy fejlesztő pedagógus voltaképpen nem is tanító a szó szoros értelmében. . Adelaide asszony viszont készségesen felajánlotta a segítségét. – Nem nyilatkozunk. akiket mindig gyereksereg vesz körül. hogy idén elvállalja a különórákat. hogy ön nem tudja. formás lábait. – Nos. hogy Margarida a maga segítségével jelentősen fejlődni fog? – Úgy vélem. hogy résnyire nyitva van. Úgyhogy ragadjuk meg ezt a lehetőséget. – De az imént hallottakat úgy értelmezem. Az igazgatónő összehúzta a szemeit. Benyomta. hogy legyen. hogy Margarida ugyanúgy képes fejlődni. Remélem. hogy nincs meg a kellő végzettségem. Olyan volt. Márpedig a fejlesztő pedagógus jár neki. hogy így elkanyarodott a beszélgetés. mint a többi gyerek. és emlékszem. – És foglalkozott már 21-es triszómiás gyerekekkel? – Még nem.

Nagyon is jól teszi. de. rosszul megfestett.. A közmondások nagy bölcsességeket fogalmaznak meg. . aki tavaly meghalt. a bejárati ajtó mellett. kényelmesen keresztbe vetett lábbal. kellemes ételillat lengett a levegőben. Az egyetem Információs és Külkapcsolati Irodájában. – A portugáloknak is sok közmondásuk van? – Van néhány. Előttünk az egész délután. hogy a közmondások megmutatják. nagyon szerettem. és már nyújtotta is felé a karját. és esdeklőn nézett rá. de honnan hallott róla? – A GIRÉ-ben. az nem baj.. – Melyik egyetemre? – A miénkre. mit gondol. nem tudta. és megnéztem. – Nemsokára kész lesz az ebéd. és rámosolygott a tanárra. – Amikor összeházasodtunk. szeretne rögtön a tárgyra térni. mit gondol a nép. majd végigvezette vendégét egy hosszú előszobán. De legnagyobb meglepetésére Lena nem zavartatta magát. hogy kimagyarázza magát. Félt a lány reakciójától. – A determinatívumok használata nagyon fog tetszeni. ahol már meg volt terítve egy asztal két személyre. elöl pedig a konyha. maga lisszaboni? – Nem. – Mondja csak. – Jól teszi. Balra két csukott ajtó volt. az idő múlásával eltávolodtunk egymástól. – De hát voltaképpen mit szeretne tanulni tőlem? – kérdezte. Az öreg padló széles. mit feleljen. A konyha melletti ajtó vezetett a nappaliba. lakkozott deszkákból állt. – Huncut pillantást vetett Tomásra. nem igaz? – Látom már. – Maga nagyon szereti a közmondásokat. és a magasba emelte a kezeit. A lány arcát fürkészte. az én esetemben ennek kettős értelme van.. vagy az igazságot. és ezt a lakást találtam. ezt nem lehetne szerelemnek nevezni. Ebben a példában a gis determinatívum. Jelen esetben azt jelenti. Tomás zavarba jött. A tanár igyekezett elfoglalni magát. ugye? – Imádom őket. és elővett néhány papírt. – Kit? – Hát a feleségét. A fűtött lakás melege éles ellentétben állt a kinti hideggel. ami viszont azonnal eltántorítja a lányt. a lány pedig mellé. a fanevekkel és a fából készült tárgyakkal együtt is használják. ha olyan szavak előtt használják. miután bekukkantott a szobába. – Ah – mondta a lány. Lenát kielégítette a válasz. Castelo Brancóban születtem. – Hoztam néhány jegyzetet a sumer és akkád ékírásról – mondta. – Amilyen jóképű. festőinek elég festői – mondta Tomás. hogy csökkentsék a szimbólumok többértelműségét. tanár úr – szakította félbe Lena. van-e valami albérlet. – Ravasz a hölgy. ha tele lesz a gyomrom. Tomás elvörösödött.és diófa bútorokkal volt berendezve a szoba. a falakon pedig régi. hogy kiderítse. beleszagolt a felszálló gőzbe. ami hamar lelepleződhet. Tomás leült a kanapéra. Ők segítenek a logisztikai kérdésekben. amelyben régi porcelánok sorakoztak. Lena belépett a konyhába. – Determinatívumok? – Igen – felelte. – Üres gyomorral soha – mosolyodott el a lány. – Látja? Ez jó példa arra. – Fölhúzta a szemöldökét. és a kanapéra mutatott. Úgy tűnt. barna kanapé. Úgy döntött. – Nem is csoda! – kiáltott fel. hogy a hazugságot válassza-e. és erősen figyelte a reakcióját. – Kibéreltem. hogy a fejem jobban fog működni. amit Lena felakasztott egy fogasra. mert csak ők mennek el biztosan egy idő után. – Helyezze magát kényelembe – mondta. Végül lesütötte a szemét. – És ki a tulajdonosa? – Egy idős néni. A szemantikai indikátoroknak az a funkciójuk. – Hogy szerezte ezt a lakást? – érdeklődött a portugál. épp ellenkezőleg. és elvezette Tomást a szobába. kinyitotta a táskáját. – Jó lesz. – Megtanítja nekem őket? Tomás felkacagott. odamentem. – Soha nem nősült meg? Tomás egy pillanatig nem tudta.. – És mikor jött Lisszabonba? – Fiatalkoromban. Régi tölgy. igen. és hogy elkerülje a kínos csendet. De tudja. és hátradőlt a kanapén. Ide jöttem történelmet tanulni.. nyilván. Volt benne még két komor. Ebben az esetben a gis szót. A két magas ablak egy belső udvarra nézett. – Szemantikai indikátoroknak is nevezik őket. és több tejet ad a tehened. belekukkantott a fortyogó fazékba. – Jól teszi – mondta a lány. – Szereti? – jött a következő kérdés. – Rámutatott néhány ékírásos jelre a papíron. De itt nem volt penészszag. Amikor megérkeztem. házas vagyok. – Ó. A tanár levette a kabátját. Ez a lakás az egyik bátyjáé volt. mint a. aki az első emeleten lakik. Rászegezte kék szemét. amint azt mondta: – De. tanár úr. – Azt hittem. és ettől megkönnyebbült. amikor egy szót szemantikai indikátorként is használnak. – Tessék? – Ez egy svéd közmondás. mit mondjon. zord képek lógtak. – Egyáltalán nem – mondta. ugye? – Hát. – Megadom magam. hogy mindenre van válasza. hogy külföldieknek adja ki. Festői. és igyekezett elrejteni az arcát elöntő pírt. nem gondolja? Mi Svédországban azt mondjuk. amelynek a jelentése fa. – És látja. és egy nagy tükrös szekrény. – Tartsd jól a szolgádat. – Ez is közmondás. – Ó. Ma már inkább barátok vagyunk..Tomás belépett az ajtón. egy kis asztal a tévével. hogyne – felelte döbbenten Tomás. – Jó. – Az ékírást vagy a portugál közmondásokat? – Mért ne lehetne mindkettőt? – De az elég sokáig fog tartani. – Elvehetem a kabátját? – kérdezte a lány. hirtelen nem tudta. – Nem lehetne ezt ebéd után? – De. Szereti? Ez kiváló alkalom volt arra. Egy csipetnyit habozott. – Kiment a konyhából. – A nő kardja a szája – jelentette ki Lena.

mint az év nyár nélkül – jegyezte meg. Miközben ő a mellekkel volt elfoglalva. intenzív tengerízzel. ahogy Lena egy konyharuhával fogja a forró fazekat. – Milyen hal van benne? – Ó. Lena erre elővette a mellét a világoskék selyem alól: olyan hófehér volt. – Jaj. – Meg szeretné kóstolni? Tomás érezte. és bámulatos gyorsasággal levetkőztette.. Üljön az asztalhoz. Pár pillanat múlva Lena is belépett a gőzölgő levessel. – Már kész is van. hogy jóllakott. középen szilárd darabokkal. – Huh! Itt van! – mondta megkönnyebbülten. magához húzta és elkezdte szopni a mellbimbóját. de hamar kiengesztelte. ágaskodó. – Igen – hangzott a válasz a konyhából. miközben ízlelgette. persze. De a határozott kifejezés a lány arcán meggyőzte. Tomás nem tiltakozott. majd meglátja. elfelejtettem! Az ebéd! Kiszaladt a konyhába. De nem tudom a nevüket portugálul. de gazdag és laktató. és csábítóan ránézett a férfira. Átölelte a lány derekát. – Segítsek? – Nem. A lány felállt. . lehúzta a cipzárját. – Tudja. Levette a porcelántál tetejét. A leves tejfehér volt és krémes. – Gratulálok. a fazék zörgését és a házigazda fojtott szitkozódását. Képtelen volt megszólalni. egyszer a hallevest a saját anyatejemből készítem el. ha engedelmeskedik. milyen bolond gondolatom támadt? Ha majd férjhez megyek. – Tej van benne – mondta a lány. Ha megette. nagyon jó – mondta bólogatva. ínycsiklandó. Abbahagyta az evést. nem tudta. – Hogyhogy? Hiszen ez egy leves. minden rendben. mint a leves. – Tessék? – Jól hallotta – mondta a lány. Kóstolja meg. A lány melle meleg volt és puha. Tomás felnyögött. hogy majd szétrobban a nadrágja. hogy jobb. és kifújta magát. kemény mellbimbóját halvány rózsaszín udvar vette körül. Elismerően biccentett a vendéglátója felé. Leülhet az asztalhoz. Tomás belekóstolt. Aztán magának is szedett. A tanár tétován nézte. hogy az élet szerelem nélkül olyan. többféle. – És a főétel is hal lesz? – Ez a főétel. nyakát az ajtó felé nyújtogatva. Óvatosan letette a tálat az asztalra. – Igen. – Nem ért egyet? – De. ami tőkehalnak tűnt. Lena hirtelen fölpattant a kanapéról. és a mély dekoltázsból kivillant a mellbimbója. amely az asztalon lévő tányérkészlethez tartozik. vagy erősködjön még. Tomás beleharapott egy darab halba. és egy merőkanállal kiszolgálta Tomást. de az illata jó volt. és beletölti a levest egy nagy. hogy olyan erős merevedése van. kigombolta a nadrágját.– Svédországban azt mondjuk. Azzal kissé felemelte a bal mellét. – Hm. és a maradék önuralmát is elvesztette. régi porcelántálba.. Finom. – Mitől fehér a leves? – kérdezte érdeklődve. A tanár bizalmatlanul méregette az ételt: fehér színű leves volt. odalépett a tanárhoz. Tomás nem engedelmeskedett. – Együnk. Látta. és gyereket szülök. és rémülten felkiáltott. és a szájához tette telt emlőjét. csak bólintott. – Köszönöm. és olyan hatalmas. hogy tényleg leüljön-e. hogy érezze. hogy bele tudta fúrni a fejét. Ehelyett odament a konyhaajtóhoz. Tomás messziről hallotta a rotyogó étel hangját. Mindkét kezével markolászni kezdte és buján nyomkodta őket. a lány kioldotta az övét. – Svéd halleves? – Ez most kivételesen norvég. – Mi ez? – Halleves. milyen puhák és bársonyosak. hirtelen kiszáradt a torka. maga nagyon jól főz. – Minden rendben? – kiáltott oda neki. Tomás majdnem félrenyelte a levest. Megvonta tőle a melleit.

– Járt már Sevillában? Látta Kolumbusz sírját? – Láttam. akár egy dezertőr vagy egy áruló is. magát a szarkofágot körben armilláris gömbök. tekintetét Vasco da Gama faragott kőkoporsójára szegezve. fekvő. Lehet. aki az egészet kitalálta. – Helló. hogy nem Kolumbusz nyugszik abban a sírban. ez a templom régen a Krisztus Lovagrendje templomosainak kápolnája volt. amelynek Lisszabon lesz a fővárosa. A nagy hajós szarkofágjának tetején egy életnagyságú. hogy valóban Kolumbusz nyugszik benne? Moliarti megvonta a vállát. Nelson Moliarti egészen belefeledkezett a templom ablakainak csodálásába. platereszk és reneszánsz elemekkel gazdagított gótikus stílusával. – Helló. imára kulcsolt kezű. abban csaknem egészen bizonyos. János. egy Krisztus-rendi kereszt és más tengerészeti motívumok díszítették. A karzat alatt sétáltak.. – Ami viszont azt a szarkofágot illeti. kezét a nagy portugál hajós sírján pihentetve. . hogy egy ötszáz évvel ezelőtt elhunyt ember maradványai valóban egy bizonyos emberhez tartoznak? – De akkor is. A boltozatot nyolcszögletű karcsú kőoszlopok tartották. Rendkívüli részletességgel megfaragott vallási és világi jelenetek díszítették a kaput. aki visszhangzó léptekkel közeledett felé. – A szarkofágban található halotti maradványok csaknem egészen bizonyosan Vasco da Gamától származnak. – Ha Lisszabonban járok. És azt is tudom. Tomás felnevetett. Ki lehetne biztos abban. igen? – Paprikapénznek nevezték. a szürke reggeli égbolt felé. – Odahúzta Tomást az egyik nyolcszögletű oszlophoz. én jól ismerem a Jeromosok kolostorát. Hogy elérje célját. de az a holttest akkor is Kolumbuszt jelképezi. hogy nem Camőes maradványai vannak. ahogy az Ismeretlen Katona sírja. – De hát ez tisztességtelen. Az oldalkapun egyre nagyobb tömeg hömpölygött befelé. sőt még tealevelek is vannak. amelynek csodálatos hálóboltozata mindig lenyűgözi. kiűzte a zsidókat Portugáliából. hogy a saját koronája alatt egyesíti az egész Ibériai-félszigetet. Tom – üdvözölte. A tizenhatodik századi kolostor látványos. és hogy a kedvükben járjon. mégis az összes katonát képviseli. és belépett a pompás Szűz Máriatemplomba. Tomás megkerülte a fehér kőépület déli homlokzatát. Ennél pompásabban nem is lehetne megemlékezni a felfedezések koráról és a globalizáció kezdetéről. nem a templomosoknak adta oda. A Jeromosok kolostorát Mánuel király építtette a XV. – Most a másik oldalra mutatott. kezükben úti könyvvel. aztán megcsodálták Vasco da Gama sírját. a XV. Henrik volt az. – De itt vannak. Mánuel akkoriban arról ábrándozott. hogy éppen ezek a kőbe vésett tengeri motívumok tették a manuelista stílust egyedülállóvá a világ építészetében. A turisták pedig ennek annyira megörülnek. amiket a karavellák hoztak a világ minden tájáról. Moliarti a fejét csóválta. ezért mindent megtett annak érdekében. – Ez aztán bámulatos épület – mondta. akik Katolikus Izabella gyóntatói voltak. nyakukban fényképezőgéppel. – Egyedülálló. – Nelson. amelyek a magasban mintha hatalmas pálmafákként terültek volna szét. Nelson. amelyet csak itt-ott szennyezett barnás vagy szürke koszfolt. Nelson. Kit érdekel? A szimbolikus értéke a lényeg. amikor egyszer csak észrevette az újonnan érkezőt.. hogy leveleikkel alátámasszák és erezethálóval vonják be a kupolát. – Ki építtette? Tengerész Henrik? – Nem. fenn középen Tengerész Henrik szobra állt. – Ez így igaz – helyeselt Moliarti. – Itt pedig halak. Mánuel király uralkodása alatt. – És azt tudja. – Jaj. 1497-ben. hanem a Jeromosok Rendjének.A Jeromosok kolostorának déli kapuja zárva volt a látogatók előtt. ne legyen naiv. hogy lelkesedésükben rögtön meg is veszik A lusiadákat. hosszú homlokzatának a déli kapu volt a legszebb része a maga lenyűgöző. – Tudja. Átment rajta. kidolgozott egy tervet. ahogy az elvárható lett volna. II. és laza mozdulattal végigmutatott a templom belsején. – De hát nem Tengerész Henrik idején volt az aranykor? – Dehogyis. De az idegenvezetők továbbra is azt mondják a turistáknak. csak szerencsétlen elhelyezkedése miatt – be volt szorítva egy szűk zugba – háttérbe szorult. ide mindig beugrok. A maga elődei hajókötelet véstek a templom oszlopába! – Most a másik felére mutatott. században. amely egyébként a főbejárat volt. De a felfedezések kora csak a század végén érte el a csúcspontját. drágaköveket és aranyat. A másik oldalon Luís de Camőesnak. a felfedezések legnagyobb epikus költőjének a mauzóleuma volt látható: egy újabb imára kulcsolt kezű. – És biztos benne. hogy megnyeri a Katolikus Királyokat. kőpárnán nyugvó fején babérkoszorúval. Ráadásul egy alacsony boltív beárnyékolta reneszánsz stílusú kőcsipkéjét. karavellák. amikor 1498-ban kihirdették. Kasztília és Aragónia uralkodóinak két lányát is feleségül vette. a Jeromosok kolostora későbbi. hogy ő a Katolikus Királyok örököse. és úgy elárasztották a templomot. Tomás elmosolyodott az amerikai lelkesedésén. vagy nincsenek itt? – Hadd fogalmazzak másként – felelte Tomás. rózsaszínű márványszobor volt. A felfedezések aranykorában épült. Valahogy úgy. Nelson. – A turistáknak ezt mondjuk. Befordult a sarkon. – Hogy van? Tomás kezet fogott vele. fehér kőcsipkéivel. miből fizették a kolostor építésének a költségeit? Megadóztatták a fűszereket. articsókák. mielőtt elindult Indiába. – Látja ezt? Ez egy hajókötél. fekvő szobor. hogy megörökölje Kasztília és Aragónia trónját. – Oh. trópusi növények. – Végigmutatott a templomon. – Tényleg itt vannak? – kérdezte Moliarti. a dologból végül nem lett semmi. aki bárki lehetett. hogy Camőes nyugszik benne. – Ki törődik vele? – Pontosan. Mánuel igyekezete már-már elnyerte méltó jutalmát. és rámutatott egy domborműre. amelynek az volt az alapja. illetve I. aztán amikor megépíttette ezt a kolostort. mint az éhes hangyák. körülötte pedig szobrokkal és domborművekkel díszített karcsú oszlopok nyúltak a magasba. század végén. és ide jött imádkozni Vasco da Gama. és belépett a kolostor nyugati kapuján. de mint tudjuk.

– Napokig törtem a fejem ezen a zagyvaságon. – Mit? – Azt. hogy a nevek gyűlöletesek. fontosabb dolgok jártak a fejében. tetszeni fog-e. – De mi köze van mindennek Toscano professzor kutatásaihoz? – Az. A Colom név azonban igen. kerülendő az említése. Azt jelenti. Elővette a dokumentumokat. Aztán a másodikat. egymásba fonódó formákat. és jobbra fordultak. A kolostor kétszintes kerengőjének udvarán egy egyszerű franciakert volt. Megcsodálták a kerengő alsó szintjét. – És kit takar? – Kolumbusz Kristófot. – Nagyon vicces – jegyezte meg Moliarti komor arccal. – Ez egy fénymásolat Toscano ránk maradt rejtvényéről – magyarázta Tomás. hadd értsem meg én is – mondta az amerikai az állát simogatva. nincs vesztegetni való időnk. a nomina sunt odiosa annyit tesz. Elhagyták a templomot. – Ninundia omastoos. amelyeknek a külső fele egyszerű és sima volt. Amikor megtalálta. – Látja? A Molocból Colom lesz. érti? – Aha – fogta föl Moliarti. Elvis él. a Fernando Pessoa sírját jelző márványtömb előtt. – Nem. a boltívek alatt. Az egzotikus növény. a második az utolsó előtti. A boltíveket csavart. Nekünk gyors válaszok kellenek. A kút Szent Jeromos címerállatát formázta: egy fölemelt mellső lábbal ülő kőoroszlánt. – Nos. és Tomásra nézett. – Egy anagramma. – Az anagramma olyan szó vagy mondat. miközben megcsodálták a kőcsipkéket és a domborműveket. növényeket. és így tovább. de rá se nézett a szoborra: más. Moliarti egy darabig csak bámult Tomásra. csipkézett. A ninundia omastoos ennél már egy kissé bonyolultabb. – A római mondata. és megmutatta az amerikainak. Valójában azonban transzpozíciós rejtjel volt. – Magyarázza már el nekem. hogy tanulmányozza. Nem azt mondta az előbb. bonyolult díszítés. Vettek két jegyet a pultnál. Tomás odalépett a kolostor kútjához. Ennek csak az lehet az oka.– Jöjjön csak – szólt Moliarti. – Már megfejtette azt az üzenetet? – kérdezte Moliarti. – Megkerestem az eredeti szöveget a Heroidesben. és megpillantották az előttük feltáruló Claustro Realt. De nem. – Nem is tudom. Ovidius azt akarta mondani. amelyik kerülendő. A történész megmártotta a kezét a tiszta. tengeri sárkányokat. mígnem az amerikai megunta a kőbe vésett szimbólumokat. mégpedig az első sorban egy igen egyszerűt: az első betűje az utolsó. ugyanis ez a mondat kétértelmű – ismerte be Tomás. és egy hete jött vissza Lisszabonba. – És mit jelent? – Mint már mondtam. felmutatta Moliartinak. csak egy kis. Egy darabig sétálgattak a kerengőn. képzeletbeli állatokat. mindenesetre ez a megfejtése Toscano professzor ránk maradt rejtvényének. gyíkokat. Például a Rudolf a fordul anagrammája. nyugodtan írhatott volna egyszerűen Kolumbuszt. szégyenletes vagy súlyos ügyekkel kapcsolatban nem helyénvaló megemlíteni az emberek nevét. – Moloc – olvasta Moliarti az első sort. hogy ez az a név. minden nyelven. – Ismét rámutatott a rejtjelezett üzenet fénymásolatára. – Menjünk be oda beszélgetni. Tomás leült a kerengő kőpadjára. hogy jobban megértsem az idézet értelmét. Két hete utazott New Yorkba. hogy jelent valamit. válaszaim vannak-e. – Én ebből semmi nem értek. kőből faragott köteleket. armilláris gömböket. kerek tó. – Látja ezt? Rámutatott a nagybetűkkel írt szavakra. A funeral pedig a real fun anagrammája. Kinyitotta a táskáját. amelynek alfabetikus az írásmódja – magyarázta Tomás. háttal a belső udvarnak. körülötte geometriai formákra nyírt pázsit. ketyeg az óra. de mit jelent ez a mondat? – Ezt volt a legnehezebb kibogozni. – Moliartira nézett. Moliarti bosszúsan csettintett a nyelvével. ahol céltalanul sétálgattak. de Toscano professzor valamiért a Colom névre akarta fölhívni a figyelmet. vagy inkább újabb kérdéseim. – És a Colom? – Az egy név. orsókat. címereket és emblémákat. Úgy tűnik. pikkelymintás oszlopok osztották két részre. és intett a kezével. a Krisztus-rend keresztjeit. – Dehogynem ismer. Vannak híres anagrammák az angolban. aki mellette ült. – Nézze.és állatvilág közepette pedig Vasco da Gama és Pedro Álvares Cabral profilját ábrázoló kerek domborművek tűntek elő. amelyet egy másik szó vagy mondat betűinek felcserélésével kapunk. Ovidiusé. Ha a névnek nem lenne jelentősége. mint egy tükör. madarakat. Egy latin nyelvű szöveg fénymásolata volt. A látogatók balra fordultak az árnyas kerengőn. hogy ő is egy anagrammát hagyott ránk. Tom? Tud már nekem válaszokkal szolgálni? A portugál vállat vont. nem tudom. hogy nomina sunt odiosa. amit mondok. – Én nem ismerek egyet se. Nem voltak benne virágok. mi az az anagramma? Az amerikai elhúzta a száját. hogy kódról vagy esetleg helyettesítő rejtjelről van szó. míg a belső boltívet kihangsúlyozta a Mánuel-stílusú. Moliarti elvette a lapot. Elővett egy másik lapot a táskájából. hogy a Colom név gyűlöletes. és kikereste a megfelelő lapot. – Igen – mondta. Például az Elvis a lives anagrammája. a megfejtéséhez kellett egy kis segítség. – Tom. ő Colomot írt. hogy kínos. . Nelson. hűs vízsugárban. csak más sorrendben. – Kolumbusz neve szégyenletes vagy nagy súlyú ügyekkel került kapcsolatba? – A Kolumbusz név nem. Tudja. Mindkét szó ugyanazokból a betűkből áll. – Az alapelv mindig ugyanaz. – Igen. beléptek a rövid belső folyosókra. a szájából nyugodtan csordogált a víz. abban a hitben. – Ez angolul is létezik? – Persze. – Mégis mit akart mondani Toscano professzor ezzel a feladvánnyal? – Azt. hogy Colom Kolumbusszal azonos? – De igen. – Jó. Mindenfelé vallási szimbólumokat láttak. – Ez a kolostor egészen rendkívüli – jegyezte meg Moliarti.

– Rendben – mondta Tomás. akkor vajon miért nem hívták soha Kolumbusznak? – Tessék? – A XV. Mi olyan különös ebben a Colom névben. soha senki nem hívta őt Kolumbusznak. támogatta a portugál törekvéseket. Ekkor a genovai. – Tom – szakította félbe Moliarti. Nézze csak. ami mind az élettörténetének. nevezetesen Genova és Firenze. ha megvan végre a déli átkelő? Kolumbusz csüggedten tért vissza Spanyolországba. mi van ide írva. ő nyugat felé szeretne Indiába hajózni. és Moliartira nézett. aki Portugáliából jött és Franciaország királyához akart menni. Spanyolországba ment. így aztán a nyugat felé tartó utat túlságosan hosszadalmasnak gondolta. amelyeket hátrányosan érintett ez a szerződés. János király elé. – Akkor hogy hívták? – Colomnak vagy Colonnak. – Nyugalom – csitította Tomás. – Egy másik részletre bökött. akinek időközben meghalt a portugál felesége. hiszen a Föld lapos.. Colom. de soha. hogy 1483-ban a genovai Kolumbusz azzal az ötlettel állt a portugál II. A portugál uralkodó nagyon is jól tudta. és a tengerész nekivágott a nagy utazásnak.” – Fölemelte a fejét. János. Joao II. de nem hiszem. nagyon is mélyreható. ami az Atlanti-óceán hajózásával volt kapcsolatos. de a királynőt érdekelte Kolumbusz ajánlata. amit Medinaceli hercege írt Mendoza bíborosnak. . Nincs egyetlen dokumentum sem. hogy következetlenség. – Hogy érti ezt? – Úgy. amit keresett. a Crónica de D. milyen értelemben kerülendő ez a név? Nem értem. mint valami felhő. – Azért meséltem el mindezt. 1493. ahol akkoriban Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd uralkodott. megkerülve így Velence fűszerkereskedelmi monopóliumát. – Pontosan ezt a kérdést tettem fel én is magamban. annak a Bartolomeu Perestrelo tengerésznek a lányát. és azt találtam. hogy teljességgel lehetetlen nyugat felé elhajózni Indiáig. a legjobb hajókkal. Mint tudja. hogy sokkal nagyobb. – Keresgélt a papírjai között. nézze. Kolumbusz terve így természetesen okafogyottá vált. mint egy tányér. – Kérdőn meredt Moliartira. Colomo vagy Guerra? – Ez a Guerra nem lehet valaki más. azaz Kolumbusz néven említenék. – Minek meséli el nekem mindezt? Én is jól ismerem Kolumbusz történetét. mert van valami furcsaság a nevével kapcsolatban. – Itt van. a Christóbalt Xpovalnak rövidítve. – Ez egy levél fénymásolata. – Mint mondtam. hogy tévedés lenne. megnyitva ezzel a hőn áhított tengeri utat Indiába. ahelyett hogy délnek menne és megkerülné Afrikát. – Elővette a lapot. amikor a nagy tengerész Portugáliában és Kasztíliában élt. Szünetet tartott. elméikben ott lebegett a kérdés. Madeirán élt. csakhogy azzal is tisztában volt. az a Cristóbal. amit Ruy Pina írt a XVI. Ilyen körülmények között történt. hogy ez a Guerra a mi Kolumbuszunk. aki Niñóval. így aztán a többi itáliai városállam. Tengerész Henriktől kezdve az volt a királyok terve. Kolumbusz úgy tíz évig Portugáliában élt. és a keresztények ezzel visszafoglalták az egész félszigetet. hogy II. – Értem. Hojedával és de la Cosával járt felfedező utakra. Tom – erősködött az amerikai. vagy valami tévedés. mind a Toscano professzor által ránk hagyott rejtvénynek a kontextusában releváns. a spanyolok elkezdték Colomónak hívni. akinek sikerült megkerülnie Afrikát. – Hadd helyezzem kontextusba a mondandómat. nem pedig Kolumbusznak. század elején. Csakhogy Kolumbusz Lisszabonban tanúja volt Bartolomeu Dias visszatérésének. de hamar áttértek a Christóbal Colonra. ahol abbahagyta. – De következetlenség is lehet. hogy Kolumbuszt Christovam Colom vagy Colon néven említették. – A herceg azt írta: „ebben az időben Cristóbal Guerra és Pedro Alonso Niño felfedezőútra indultak. Amikor a nagy hajós átment Spanyolországba. Nézze csak. hogy kiűzzék az arabokat az Ibériai-félszigetről. mondja tovább. ahogy mondom. 1488-ban Kolumbusz visszatért hát Portugáliába. hogy ott folytathassa a mesélést. Jánosnak volt igaza. így hát bölcseik négy évi tanulmányozás után arra a döntésre jutottak. Cristóbal Guerra. hogy világossá tegyem Kolumbusz Kristóf kapcsolatát az ibériai királyságokkal. valami. akik a két koronát a házasságukkal egyesítették. március 19-én. Ez utóbbi ugyanis szintén nem futólagos kapcsolat volt.– De Tom. A tengerész egyfajta bölcsek tanácsa. Minek is ölne bele a portugál király egy vagyont a hosszú és bizonytalan nyugati útba. – Látja? Itt Colomo. Csakhogy abban az időben a spanyolok jócskán elmaradtak a portugálok mögött tudományos ismeretek terén. Az első portugál szöveg. ahol ismét fogadta őt a jóval felvilágosultabb II. hogy megtalálják a tengeri utat Indiához. választ talált erre a kérdésre – morogta végül Moliarti. A velenceieknek volt ugyanis egy kizárólagossági egyezményük az Ottomán Birodalommal. – Remélem. Beatriz de Aranáttal. De Colombónak soha nem nevezték. és eme tanú váltig állítja. – Lapozgatott a jegyzeteiben. – Az utóbbi napokban azzal foglalkoztam. Colon. – Na. hogy röviden áttekintsük Kolumbusz történetét. – Megnéztem a korszak dokumentumait. A győzelem mámorában a kasztíliai királynő zöld utat adott Kolumbusznak. nem más. hogy jobban el tudja olvasni. És tudja. – Úgy tartotta a lapot. Abban az időben Portugália volt a világ legfejlettebb országa. amelynek csúcspontja Amerika felfedezése volt. a legtökéletesebb navigációs eszközökkel. – Ránézett Moliartira. 1492-ben az arabok megadták magukat Granadában. – No mármost. n-nel. a herceg leveléből világosan kiderül. hogy Toscano professzor így felhívja rá a figyelmet. hogy ugyanebben a levélben kicsit lejjebb már más néven említi a herceg. aki Madeira Porto Santo nevű szigetének az első kormányzója volt. a Dominikánus Testület elé vitte a tervét. mint Kolumbusz gondolná. – Találtam egy választ és sok újabb kérdést. mint Kolumbusz. se portugál. és itt szedte össze mindazt a tudást. vagyis megtalálta az átjárót az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán között. tehát nemcsak Kasztíliával. – Mondjon valami újat is. hogy igyekeztem kideríteni a Kolumbusz Kristóf név eredetét. Ma már tudjuk. De még ennél is furcsább. hanem Portugáliával is. – Az biztos. se kasztíliai. hanem mint látni fogja. kerülendőnek bélyegezve? Egymásra néztek. akit szintén Cristóbalnak hívtak? – Nem. – Rámutatott az egyik mondatra. hogy a Föld gömbölyű. – Ha a portugálok és a kasztíliaiak ilyen szoros kapcsolatban álltak Kolumbusszal. – És ez mit jelent? – Mindjárt rátérünk – felelte Tomás.. Soha. – Ha érti. Addig egyetlen portugál sem hívta soha Colombónak. hogy ott ajánlja fel szolgálatait a Katolikus Királyoknak. Tomás abbahagyta magával hozott jegyzetei tanulmányozását. ismét a jegyzeteit lapozgatva. – „Sokáig volt a házamban Cristóbal Colomo. – Jól van. mint tudjuk. Kolumbusz Spanyolországba ment. akitől fia született. ahol „Colonbo” néven utalnak rá. Fontos. hogy Hojeda és Juan de la Cosa flottájával”. hogy újra meghallgassa ajánlatát. a legkifinomultabb fegyverekkel és a legnagyobb tudással. Moliarti egy időre elhallgatott. században. miért? – Előkeresett a papírjai közül két újabb fénymásolatot. amelyben Colombo. vagyis a Katolikus Királyok. a keresztnevét időnként Xpovamnak rövidítve. ahol időközben megismerkedett másik asszonyával. Az ország ez idő tájt azzal volt elfoglalva. és a Simancasi Levéltár a tizennégyes dokumentumként tartja nyilván. – Guerra? Akkor most Colombo. hogy mivel a Föld gömbölyű. akkor magyarázzon meg nekem valamit – kezdte. és feleségül vette Filipa Moniz Perestrelót.

– Ismét ez a Guerra név. például azokat. Ebből a könyvből sem maradt fenn egyetlen példány sem. esetleg Collon. alias Colomo. De még a keresztnevének is megvan a maga története. például azokat. que él volvió a renovar”. van négy olyan dokumentum. – Ez pedig a Simancasi Levéltár harminchatos számú dokumentuma. – Visszatette a két fénymásolatot. amit megpróbálok lefordítani: „sok nevet viselhetnénk. Aztán megérkezett Spanyolországba. egy itáliai püspök közzétett egy epigrammát. – Az egyik oldalra meredt. hogy bejelentse Amerika felfedezését. mint Montalboddo 1507-ben kiadott Paesi nuovamente retrovati című műve. hanem Guerraként ismerték. A vezetékneve Colom vagy Colon volt. amely ezúttal a Psalterium címet viseli. 1500. vagyis latinosította a Colom nevet. – Elővett egy fénymásolatot. május 3-ai bullában Crhistofom Colonnak nevezte a tengerészt. amelyben ez olvasható: „merito referenda Columbo Gratia”. Itt ugyanez az azonosítás átesett némi változtatáson. hogy „Colonus vero Guerra”. visszafordítva tekintetét a jegyzeteire. hogy bestseller volt. – Tudja. június 28-ai dátummal. Van tehát Guiarránk. 1492-től a spanyolok főleg Cristóbal Colonnak nevezték. – Lelkesen elővett még egy lapot. VI. a ma használatos kifejezéssel azt mondanánk rá. míg az olaszok a Cristoforót részesítették előnyben. – És mint már mondtam. amelyeket nem rejtett ok nélkül valamely jóslat valóra váltásának céljából adtak”. nem más. ezért aztán a nevét is olaszosította. a Sabellici Enneadesban. Az a baj. ugyanis úgy említi. amelyet a Rio de Janeiró-i Nemzeti Könyvtárban volt szerencsém elolvasni. azaz egynél többször. akit zenovai Christophoro Colombónak hívtak”. Diogo Colom pert indított a kasztíliai udvar ellen. hiszen a Crhistofom nyilvánvalóan a portugál Cristofom vagy Cristovam megfelelője. Az első spanyol dokumentum. 1493. – Most megmutatta a másik fénymásolatot. ez a „volvió de renovar” azt sugallja. A helyes név a Guerra. Még Brazília Pedro Álvares Cabral általi felfedezésének első leírását is tartalmazta. amelyekben nyomon követhető a név elkasztíliaisodása. – Ez egy kivonat Pietro Martire d’Anghiera 1515-ös kiadású Legatio Babylonica című művéből. A legrégebbi birtokunkban lévő krónika. Ezenkívül van még egy utalás Trevisano egy könyvére. akinek „megparancsoltatik. Az egész azzal a levéllel kezdődött. A probléma az. Az eljárás során meghallgatták az összes tengerészt és kapitányt. hogy Pietro d’Anghiera mind a huszonkét levelében. így hát bizonyára a híres epigrammára támaszkodott. – Újabb lapot vett elő a kötegből. 1492. itt valami titok lappang – felelte. Ez viszont arra enged következtetni. 1501 augusztusában. hogy „valamely jóslat valóra váltásának céljából” vették fel őket? Netán arra céloz. – Megint Moliartira nézett. amelyeket nem rejtett ok nélkül” kezdetű mondatról? Sok nevet? Rejtett ok? Mégis mit jelentsen ez? Milyen nevek és milyen rejtett ok? És mi a fenét akar jelenteni. de ezek között egyáltalán nem szerepelt a Colombo. Úgy szerepel. – Spanyol fia. hogy ez volt az egyetlen alkalom. Vannak más példák is. Minthogy a vero azt jelenti. és Colomo lett. hogy nem Colom volt a nagy hajós igazi neve. amelynek címe Libretto di tutte le Navigationi di Re de Spagna. így lett belőle Colón. Sabellico „Christophorus cognomento Columbus” néven utalt rá. bár itt-ott még felbukkant a Colom alak is. de kortársa. Colomónk. hogy d’Anghiera más levelekben azt a benyomást kelti. hogy „egy bizonyos Cristovam Colon”. és sokat segített egy másik hamis állítás elterjesztésében is. – Hernando egy helyütt így ír a könyvében: „el sobrenome de Colón. hogy bizonyos jóslatokkal összefüggésbe hozza őket? De hát voltaképpen mi az igazi neve? – Hm – mormogott Moliarti. hogy ismét megváltoztatta. alias Guerra valójában a Guiarra nevet viselte. Ő a Bibliára helyezett kézzel azt mondta. és Colomo lett a neve. Ezt az új változatot vette át a velencei Marcantonio Coccio. Hernando igen rejtélyes megjegyzéseket tett az apja nevével kapcsolatban. – Ez itt Nicolás Pérez főkormányos vallomásának a másolata. – Négyben – helyesbített Tomás. hogy ebben az országban Colom vagy Colon néven ismerték. hogy Trevisano így mutatta be Kolumbuszt: Cristoforo Colombo Zenoveze. 1506-ban jelent meg az ékezet a második o betűn. amit ismét felvett”. 1498-ban. 1498-ból. Colomunk. – Például az Újvilág felfedezéséről szóló egyik latin nyelvű levél 1493-as kiadásában ismét megjelenik a Colom. két l-lel. június 28-aiban viszont már Crhistoforu Colonnak. A portugálok rendszerint Cristofomnak vagy Cristovamnak hívták. – A levegőbe legyintett. – Cristóbal Colón. – Úgy tűnik. hogy az itáliai olvasók ízléséhez igazítsa. A Crhistoforu viszont az a latin alak. – Érti? Először is. valamilyen rejtélyes okból gyakorlatilag nem léteznek dokumentumok Kolumbusz Portugáliába való érkezéséről. hogy „Colón valódi vezetékneve Guerra volt”. – Ez pedig ugyanennek a Legatio Babylonicának az 1530-as. De Sabellico nem ismerte őt személyesen. és 1515-ben értek véget Sevillában. az azt jelentené. egy évvel korábban. Csak nyolc évvel később kezdték a kasztíliaiak Colonnak hívni. és 1504-ben adták ki a királyi vikárius-káplán levélmásolatai alapján. amely megemlíti a Colombo nevet Amerika felfedezőjével kapcsolatban. – Na és a Guerra? – Tisztázzunk valamit. de érdemes még ezt is megnézni. hogy valójában. Kolumbuszt errefelé Cristofom vagy Cristovam néven ismerték. és sohasem Cristoforóként. Itt is a Colom szerepel. Colonusunk. Guerránk. ékezet nélkül. azzal a céllal. Másrészt mit mondhatnánk a „sok nevet viselhetnénk. – Nem. – De hát minek ennyi név? Tomás lapozgatta a jegyzetfüzetét. hogy biztosítsa apja jogait. d’Anghierától. d’Anghiero ezzel azt mondta. De különös. A bázeli kiadás utolsó oldalán. – Nyolc évvel később? – Igen. és amelyben Pietro d’Anghiera 1500-as Decadesének első kiadásából idézve megemlíti. hogy valamilyen oknál fogva sok neve volt. nem feltétlenül ezt akarom mondani. amit a tengerész Lisszabonból küldött. amelyet a velencei Angelo Trevisano küldött Domenico Maliperónak. hogy menjen el Xproval Guerrával az újonnan felfedezett földre”. de úgy vettem ki. Ez a könyv rendkívül népszerű volt a maga korában. – Az amerikaira meredt. – Akkor hogy jelenik meg végül a Colombo név ebben a zűrzavarban? Tomás ismét a jegyzeteibe mélyedt. Inkább azt. Colonunk és Colónunk. – Ez egy részlet az admirális Santo Domingó-i kérvényéből. amely szerint . hogy az apja több álnevet is fölvett egymás után. hogy Kolumbusz többször is nevet változtatott. amelyben megjelenik leírva a Colon név. És csak a nagy hajós halála után. közismertebb nevén Sabellico. – Három dokumentumban Guerrának nevezik – jegyezte meg az amerikai. Ha a renovar önmagában állna. alias Colon. Pleyto con la Corona címmel. – Igen. hogy Kolumbusz. A meghallgatások 1512-ben kezdődtek a karibi São Domingosszigeten. és mindannyian eskü alatt tettek vallomást. hogy Trevisano meghamisította d’Anghiera szövegét. második kiadásából származik. – Megmutatott egy újabb fénymásolatot. 1484-ben Spanyolországba ment. Érdekes ez a fejlődés. április 30-ról. Francesco da Montalboddo megerősítette. azaz „a Colón vezetéknév. alias Colonus. amelyek implicit vagy explicit módon arra utalnak. hogy Kolumbuszt a maga idejében nem Kolumbuszként. alias Colom. aki részt vett Amerika felfedezésében. Aztán van még egy levél. a második. hogy ez a Trevisano-szöveg nem az eredeti kiadásában jutott el hozzánk. azt mondja. – Vagyis ha jól értem. Máshol pedig a következő rejtélyes mondatot mondja. – Kolumbusz halála után portugál fia. Az első. Ebben a szövegben d’Anghiera így azonosítja Kolumbuszt: „Colonus vero Guiarra”. amely 1494-ben jelent meg. De a „volvió de renovar” arra utal. amelyekben Kolumbuszról írt. Sándor pápa a tordesillasi szerződés idején két bullát adott ki ugyanazzal a címkezdettel (Inter caetera).Megmutatta az egyiket az amerikainak. – Az első írásos utalás a Colombo névre 1494-ben történt. hogy nem ismerte személyesen Kolumbuszt. amelyikből a portugál Cristovam és a kasztíliai Cristóbal személynév kialakult. Ez egy bizonyos Afonso Álvaresnek címzett utasítás. kezükkel a Biblián. mindig Cristophom Colonus néven említette. a Provisión. hogy a szerző nagy barátja volt „a tengerésznek. Ezt a levelet különböző helyeken publikálták.

– És latinul? – Columbus. – Ismét Kolumbusz fia. Hát mi ez. aki egyáltalán nem ismerte Colomot. „Por conseguiente. – Fürkésző tekintettel nézett Moliartira. és kétkedő arcot vágott. – Hogy jelentheti ki ezt? – Pusztán a józan észre támaszkodva. A Paesi nagy siker volt. az után az Amerigo Vespucci után. De lehet. ahol ő Columbót írt. és meg is magyarázza. egy bizonyos Rafael Sancheznek. Volt egy férfi. aki azt hitte. hogy Toscano professzor ezzel az idézettel arra céloz. a Columbust sem említette soha. aki felvilágosít minket. hogy „sok nevet viselhetnénk. aztán jött az a bizonyos Sabellico. már elmondtam volna. k-val. hogy a Colón vezetéknév a tag jelentésű görög kolon szóból származik. az biztos. Ne feledjük.. Colom. – Mondja csak. Trevisano. És Genova egész tengeri történelméhez sem köthető egyetlen olyan dokumentum sem. – Kolon. Ebben a levélben úgy mutatkozik be. hogy voltaképpen nem is Colomnak hívták. – Hát nem egyértelmű? Az első hazugság az. hogy a Colón név latinos változata nem a Columbo vagy Columbus. hogy a Colom jelentése galamb. – Lehet. hogy bármi volt is az igazi neve. amelyből kiderül. mi volt az egyik? Tomás csodálkozva nézett Moliartira. ha az eredeti alak Colombo lenne és galambot jelentene. – Egyébként Hernando Colón. hogy Hernando azt írta. – Látja? Hernando ezzel nyilvánvalóvá tette. akik nem is ismerték személyesen. nem pedig a Colombók. kolonizációját vetítette előre. ami katalánul galambot jelent. Egyetlenegyszer sem. – De hát honnan tudjuk. hogy a Colonus is csak egy álnév. – Ez így is lenne. – Colon? – Kolon. amelyet 1507-ben adtak ki. amiért Amerikát ma is Amerikának hívjuk. Vagyis a hajós olyan neveket választott. egy évvel a tengerész halála után. A Colom a Colombo ibériai változata. és egyikük mindenféle rejtélyes fővikáriusi levelek másolataiból idézgetett. Nem sokkal később egy másik velencei. hogy a bázeli kiadásnak ugyanazon az oldalán. hogy „si queremos reducir su nombre a la pronunciación latina. Columbót írt. Egy újabb itáliai. akkor olaszul helyesen Colombo. Vagyis kapóra jött neki a Colón név. que es Christophorus Colonus”. rögtön amint visszatért Amerikafelfedező útjáról. – Ah. hogy az itáliai püspöknek nem volt igaza? – Onnan. Crónica do Rei D. aztán később megjelent néhány itáliai. ám ebből a hibás fordításból átvette a Colombo nevet. amelyekből az derült ki. hogy támogassa őt veszedelmes útján. egyetlen általunk ismert dokumentumban sem utalt önmagára Colombo néven? És a latin változatát. mert India keresztény hitre való térítését. amelyen embereivel együtt azért indult el. de főleg Colomnak és Colonnak. nomina sunt odiosa üzenettel Toscano azt akarta közölni. ami akkor lenne így. hogy Colom. mindenki Montalboddót olvasott. hogy a Colomok családjába tartozik.. fogta Trevisano szövegét. ugyanezt tette. hanem Colombónak. Egyetlenegy sem. aki tudott katalánul. – És a Colonus név mit jósol meg? – Maga Hernando válaszol erre a kérdésre: „Krisztus segítségét kérte. ha nem legalábbis felettébb gyanús? És hogy hívhatjuk Colombónak. amiről Toscano professzor beszélt? – Határozottan kijelenthetem. – Egy másik hamis állítás? Miért. mint „Christofori Colom”.az Újvilág felfedezője Amerigo Vespucci volt. Hernando Colón az. Pontosabban az említése vált helytelenné. nem? Akkor hát mit jelent? Tomás lapozgatta a jegyzeteit. van még mit felderíteni ez ügyben. – Ha ez így van. és kész. hogy a Colom. amelyeket nem rejtett ok nélkül valamely jóslat valóra váltásának céljából adtak”. például azokat. Az első ismert dokumentum. amelyek megjósoltak valamit. hiszen már addig is sok lélek lett a dicsőséges. hanem Colonus. Montalboddo pedig. azt gondolta. hogy Colom neve Colombo volt. – Moliartira mosolygott. hogy az indiaiakat a mennyek győzedelmes egyházának tagjaivá tegye. hogy a Colom név helytelen. Mint már mondtam. Ruy de Pina is átkeresztelte a hajóst erre a névre. João II című művében. Egyszer csak felbukkant egy itáliai püspök. hogy merült fel ez a vezetéknév: „porque en griego quiere decir miembro”. Ovidius a nomina sunt odiosa mondatot olyan kontextusba helyezte. hogy „mi linage verdadero”. azt is elmondja. hogy a Colom latin megfelelője Columbo. hogy nem ildomos megemlíteni az emberek nevét olyan ügyekkel kapcsolatban. hogy mondják görögül. És mivel latinosan akarta írni. . hiszen görögül azt jelenti: tag. akkor miért hívjuk még ma is Colombónak? – Ugyanazért. hogy adja át a Katolikus Királyoknak. – Nelson. m-mel a végén. örök paradicsom lakója. – Ha a Colom galambot jelent. hanem a tag jelentésű Kolonból. hogy még a portugál krónikás. Tévedés miatt. le vino a propósito el sobrenome de Colón” – írja. amelyek szégyenletesek vagy rendkívüli súllyal bírnak. hogy a Colom bizony nem galambot jelent. Ami végső soron annyit jelent. ugyanakkor. – De mi lehet az? – Ha én azt tudnám. amit úgy nevez.” Vagyis a Colonus nevet azért választotta. meg d’Anghiera Decadese elveszett első kiadásának valamely kétes fordításából. amelyben említés történne egy tengerészre. A dolog odáig fajult. amelyben maga Kolumbusz bemutatkozik. az a levél. amikor felfedi. Vagyis a Colom név nem a galamb jelentésű Colombóból jött. a testamentumában elmagyarázza. amit 1493-ban küldött. hogy is mondják olaszul a galambot? – Colombo. hogy nem Colombo. Az amerikai nyugtalanul fészkelődött a kényelmetlen kőpadon. – Aha – bólogatott Moliarti bosszúsan. aki nem is a felfedezője. – Látja? A püspök. hogy kapcsolat van Colom és valamilyen nagy jelentőségű tény között. Később pedig. – És maga szerint ez volt az a rettentő nagy felfedezés. Számomra tehát egyértelmű. – Talán Colonus? A portugál történész félrebillentette a fejét. ha nem állna fenn az a tény. – Visszafordította a tekintetét a jegyzeteire. drága barátom. – Pontosan – érvelt az amerikai. és Colom egy csapásra Colombo néven vált ismertté. akit így hívtak. hogy tag? – Mit tudom én. aki szintén nem ismerte Colomot személyesen. – Nem értem. és széles körben ismertté tette abban a Paesi nuovamente retrovatiban. az is ott áll. – Ennyi? – Úgy vélem. ha egyszer ő maga soha. akit sokféleképpen neveztek. hogy az igazi felmenői a Colomok. Vagyis azt állítja.

hiszen van egy lánya. laza amerikai volt. – Mindegy. – Akkor mitévők legyünk? – Maga megy el hozzá. akivel szintén elmérgesedett a kapcsolatunk. – Tudja. – Moliarti szemébe nézett. annyi bizonyos. Mért pazarolta a pénzünket erre a kutatásra? – Nem tudom. és akinek szerezni kell egy fejlesztő pedagógust. fenyegető hangon. Összeszedte magát. légy teljes: semmit ne túlozz és el se fojts magadban. – De Európában sokkal többet kutatott. az undortól felkavarodott a gyomra. és csapjam be az özvegyét? – Van más választásunk? – Moliarti nézése megváltozott. Itt. – Akarja. Mindenben légy egész. – És mi van Toscano professzor dokumentumaival és feljegyzéseivel? – Már mindent megnéztem. letaglózta beszélgetőtársa rideg hangja. mert a magasban él ő. újra átgondolta a dolgot. – Akkor menjen el abba a rohadt házba. ahogy csillapodott kezdeti haragja. – És elkérték már tőle ezeket a dokumentumokat? Hiszen kulcsfontosságúak a kutatás szempontjából. hogy folytassam a munkát? Az amerikai azonnal rávágta a választ: – Hogyne! Az alapítvány kíváncsi. – Tom. szemében mintha könyörtelenség villant volna meg. Nagynak lenni. semmit sem elfojtva. Magát még nem ismeri. Ez a feszültség természetesen a feleségére is átragadt. s már csaknem öklendezett. mit fedezett fel Toscano professzor. mert nem állhatta. heti kétezer dollárt fizetünk magának. hova nézzen.. amikor megpillantotta Fernando Pessoa költő sírján a márványba vésett Ricardo Reis-költeményt: HOGY NAGY LÉGY. Tomás felnevetett. amin az a rohadék Toscano ügyködött! – sziszegte Moliarti agresszív. és kimért hangon annyit mondott: – Rendben. teljesnek akarta mutatni magát Moliarti előtt. – De hát akkor Toscano professzor minek vesztegette az idejét Kolumbuszra? – Colomra. Toscano professzor mellébeszélése egyre nagyobb feszültséget szült köztünk. – Ez viszont átvezet minket a második problémához. Tom – kezdte –. Nem engedheti meg magának. Nelson. – Tomás bal tenyerét a mellkasára tette. ha sikerül kiderítenie. tekintete a távoli boltívek csipkéibe révedt. de ez nem lehetséges. és félmillió dollár jutalmat helyeztünk kilátásba. Legszívesebben felpattant és elviharzott volna. azt se tudta. Lisszabonban például a Nemzeti Könyvtárat és a Torre do Tombo levéltárat látogatta.. Akarja azt a pénzt. Heti kétezer dollár nagyon sok pénz. – És mit keresett? – Soha nem mondta meg nekünk. persze.– Tudja. – De egyvalami világos számomra. hogy akarom. – Hm – hümmögött. mint Fernando Pessoa. Nem tudja. Sokat vitatkoztunk vele. Moliarti megcsóválta a fejét. de ő nem volt hajlandó együttműködni velünk. Bármily csekély is a tett. akinek meg kell operálni a szívét. hogy nem kell publikálni április 22-én. Megfordult. Ebben a pillanatban Tomás is nagy akart lenni. Nincs már mit kutatnom. vagy nem? Tomás tétovázott. Menjek el az elhunyt otthonába. amit nem engedhet meg magának.. Tomás eltűnődött. Moliarti leverten felsóhajtott. Aztán elutazott Spanyolországba és Olaszországba is. minden kontroll nélkül. hogy az a fickó mire költötte a pénzét. – Már megbocsásson. amennyiben sikerül fényt derítenie Toscano professzor titkos kutatásaira. De pár pillanattal később. – Vagyis nem akarja látni magukat. hogy az alapítványnak dolgozik. hogy sikerülni fog. a feleségénél. arcizmai idegesen megrándultak. Minden tóban ott ragyog az egész hold. Bár úgy tűnik. hogy Toscano professzor kutatásai nincsenek kapcsolatban Brazília felfedezésével. add bele lelked. – Úgy van. mindennek valójában semmi köze nincs Brazília felfedezéséhez. ha így beszélnek vele. ugyanis semmi köze nincs Pedro Álvares Cabral útjának ötszázadik évfordulójához. fölvetnek bennünk egy igen fontos gyakorlati kérdést. Nem engedheti meg magának. Forró düh öntötte el. – Ez nyilvánvaló. És Tomás tudta. . beleadva a lelkét és a torkában feltoluló szavakat. Fölállt a kőpadról. a félmillió dollár jutalom pedig még több. ennyire nagynak lenni. Érdemes-e ezek után folytatni a kutatást? Hiszen bármi legyen is Toscano professzor felfedezése. az otthonában. olyan fényűzés. és szedjen ki abból a nyavalyás özvegyből mindent. Már nem az a rokonszenves. mert a házassága darabokra törik a lányuk homályos jövőjével kapcsolatos gondok meg egy vakmerő skandináv diáklány ellenállhatatlan nyomulása közepette. amit Brazíliában találtam. aki barátságosan beszélgetett vele. – Megértette? Miután Tomás magához tért beszélgetőtársa hirtelen hangulatváltozása miatti döbbenetéből. – Hát. – És hol vannak a feljegyzései? – Gondolom. mert rendszeres beszámolót szerettünk volna kapni tőle.

kellemes mindennapi programmá. amely a zárhoz volt erősítve. hátha előront valahonnan egy kutya. Ránézett az órájára. hatalmas szexuális étvággyal és élénk fantáziával megáldva. ahol kis veteményeskert rejtőzött korai fejes salátával. Ivott egy kortyot a langyos tejből. hogy a nagy mellű nők nem különösebben jók az ágyban. Nem tudta elolvasni. amely beszennyezte az elméjét és megrontotta a lelkét. Nem csak a szexről van szó. ha rövid fellángolásról lenne szó. nem akármilyen lány volt. amely rozsdás kalitkaként védte a régi felvonót: szemmel láthatóan régóta nem működött. Ennek ellenére még mindig bizonytalanul nyomta be a kaput és lépett be az udvarra. hogy ez paradox helyzet. miután kielégítette a fékezhetetlen vágyat. Csoszogást hallott. hangos gyönyörökben részesítve őt. A falat tapogatva kereste a csengőt. hogy marionettbábbá válhat egy nő kezében. ha úgy lenne. de ez nem jelentheti azt. nem volt elég világos. A svéd lány teljesen gátlástalanul viselkedett. Mit tehetett volna? – tűnődött magában. kételyek gyötörték. amikor elment hozzá ebédelni és mohón egymásnak estek. Szeretné. Szeretője mellett Tomás megszabadulhatott az őt nyomasztó aggodalmaktól. hogy jutott idáig. hogy hűtlen volt. hogy az is régi. Volt valami abban a lányban. pedig a város központjában volt. hogy elterelje a figyelmét a mindennapok egyre halmozódó problémáiról. Tetteinek okai felkavarták. erről volt szó. ezért lépett egyet az ajtó felé. ahova elrejtőzhetett a mindennapi problémák elől. Egyrészt mérhetetlen bűntudatot és szégyent érzett. Egész házasságuk alatt ez volt az első alkalom. és viszonyuk egyfajta biztonsági szeleppé vált. Lena a játékává vált. – Jó napot kívánok. Lenának köszönhetően új életre kelt a családjához való viszonya. hogy meg lehet fosztani a szabad akaratától. az Amoreirashoz vezető utcára merőlegesen. és magában megismételte a találó kifejezést: belefeledkezett. A régi ház modern épületek közé ékelődött be. ahol elég erős volt a fény. ha csak egy-két órára is. Két ajtót talált. aki elcsábította őt anélkül. Constança tíz perce ment el. Igen. hogy már-már kézzelfogható. Tomásnak eszébe jutott Lena háza. mennie kellett. Tomás kettejükre gondolt. Résnyire nyílt az ajtó. de ennél sokkal többről volt szó: mardosta a lelkiismeret. Fülét hegyezve. Ilyen házat ma már inkább csak vidéken lehet látni Portugáliában: hátsó udvarában tyúkok kapirgáltak. félénk hangja volt. amibe keveredett. ami a legpajzánabb vágyait ébresztette fel. reszketeg. de lakható. és elnyelte a sötét. mint előtte. de nem hallott semmit. Lena bizonyosan kivételként erősítette a szabályt. Csakhogy nem így történt. A bejárati ajtó résnyire nyitva volt. Igen. Nézett. ő pedig könnyelműen és önző módon belement egy viszonyba egy tanítványával. Jobbra korhadó falépcső nyílt a falból. Constança és Margarida léte fontosabb lett neki. hogy módjában állt volna visszautasítani a közeledését. hogy valamilyen különös. mit írt föl. akinek támaszra van szüksége. akár egy haldokló. hogy Tomás gyakori látogató lett a lány lakásán. de nem gyúlt világosság. bármilyen vonzó is az a nő. Az igazság az. de nem látott. Kereste a jegyzetei közt a további útmutatásokat. ma ő vitte Margaridát az iskolába. Nem. nyugalmat és békét sugárzott. amibe belefeledkezhetett. így hát mégis továbbment a folyosón. de nem találta. és Lena mégis valamiképpen az élete részévé vált. megnyomta. a Pombal márki tér mögött. Meg kellett látogatnia valakit Lisszabonban. élő menedékké. semmi más. olyan. Akkor lenne úgy. Toscano asszony? – Mit óhajt? . a házasságtörő viszony. ám ha ez igaz. Voltaképpen mi tartotta még Lena mellett? Talán a tiltott gyümölcs kísértése? Vagy a fiatalság kergetése. és tökéletesen megelégedett azzal. amely megvédte a hétköznapok feszültségeitől. hogy így viselkedhet. az nem lehet. valaki közeledett. és. Másrészt viszont ez a lány. hogy tényleg itt lakott Toscano professzor. egy múló szeszélynek. ahova a cetlire felírt útmutatások vezették. megadva magát legalantasabb ösztöneinek. Belépett a házba. csak a szex? Megrázta a fejét önmagával folytatott vitájában. Tapogatózva kereste a villanykapcsolót. mint egy játékba. és tette iránt ellentmondásos érzelmekkel viseltetett. egy könnyelmű és felelőtlen kalandnak. semmi mást. és megpillantott egy feszülő fémláncot. de nem úgy van. feledtetni tudta vele Margarida állandó egészségügyi problémáit és a Constança iránti kötelezettségeit. miután magáévá tette. Lena kellemes kikapcsolódást nyújtott zaklatott életében. és a kettőt összehasonlítva megállapította. mégis olyan valóságos. és végigsimította a haját. és vajon milyen sors várja e bizonytalan út végén. szinte vidékies volt. homokszínű pizsamában és kék köntösben. valóban férfi. amiért van egy lánya. és velük szemben Lenára. Azért így is egyre jobban látott. Közben azonban eszébe jutott. Kapcsolatuk így oldott maradt. az igaz. hogy Toscano professzor lakása a földszinten van. ez viszont az összeomlás szélén áll. Megvárta. A második mögött viszont érzékelt valami motoszkálást. és minden elképzelhető módon kényeztette. Tomás megnézte a házszámot. rejtélyes oknál fogva jobban oda tud figyelni a lányára és gyengédebb a feleségéhez: mintha egyik kapcsolata segítené a másikat. Ez nem jelentheti azt. egymás testét felfalva. – Tessék? Gyenge. szüksége volt rá. ezzel szemben soha nem kérdezte a családjáról. és szeretteinek megcsalása. de csak a tyúkok barátságos kotkodácsolását lehetett hallani. Hiszen ő is csak férfi! És melyik férfi tudna nemet mondani egy ilyen nőnek? Dohogott magában. de mivel borús volt az idő. amit lehetetlen megmagyarázni. élete nagy dilemmái kötötték le a figyelmét. olyan életszerű. aki tizenöt évvel fiatalabb nála. ha megelégedett volna azzal az egy alkalommal. ha ürességet érzett volna. de hamar ellobban. Fölállt az asztaltól és fölvette a kabátját. Egy húzásra kiitta a maradék tejet a poharából. de a sötétség makacsul ellenállt. Idős hölgy kukucskált ki kérdőn. s fokozatosan kezdte kivenni a formákat. kilenc óra tíz perc volt. Az épület halljában bűz terjengett. engedve a bujaság lángoló követeléseinek. Lehunyta a szemét. megnyugtatóan független és kötelezettségek nélküli. mellette rács. Ez nem jelentheti azt. Mindig azt hallotta. mint egy játékba. Azt vette észre. és komolyan eltöprengett rajta. hogy lássa a betűket. Akkor lenne csak a szex. ebéd után rendszeresen beugrott hozzá. óvatosan körbekémlelve haladt előre. Nem az. A nappali fény beszűrődött a nyitott ajtón. szólalt meg benne a felelősségtudat. ostorozták a kérdések. kínozták tetteinek emlékképei. és a házasságtörés a hétköznapok részévé vált. az elhagyatottság szaga. amit ébresztett benne. mintha nem hinné el. ami heves.Tomás reggelizés közben az asztal mellől bámult kifelé az ablakon. mert a gondolataiba merült. zöldséggel. amely minden pillanatban egyre távolabb került tőle? Netán a szex. Tétován körülnézett. Bekopogott. Rátapasztotta a fülét az első ajtóra. a játékszerévé. amely az egekbe repítette. hogy csaknem minden délutánt együtt tölt vele. míg hozzászokik a szeme a félhomályhoz. a fal mellett pedig egy almafa állt. és amikor végre megtalálta. és egy felesége. hogy az egyetemen azt mondták. Még egyszer megnyomta. mintha ezzel a mozdulattal kitörölhetné magából mindazt a mocskot. Egyezett. Ráadásul egyáltalán nem voltak nagy igényei: rendkívül érdeklődőnek mutatkozott a Toscano professzor munkájával kapcsolatos kutatásai iránt. kócos ősz hajjal. A szűk utcácska. akiről gondoskodnia kell. – A francba – morogta bosszúsan. De a cetlire fölfirkantott jegyzetek minden kétséget kizártak: valóban ezt a címet adták meg neki a Lisszaboni Egyetemen. Érezte. de a homály áthatolhatatlan leplet vont a papírjára.

Olaszországba meg Spanyolországba. tudni akarták. – Kér teát? – kérdezte. Tomásnak eszébe jutott a professzor teljes neve. – Az asszony az arcára tette a két kezét. Amerikából. hogy mindent tudjanak. hogy erős érvet talált. – Az asszony felsóhajtott. – Azt a kutatást. hogy nagyon félnek.. mondja csak. nekik is csak azt mondogatta: „nyugalom. és Toscano professzor nem mondott nekik semmit. mint egy gyerek. piszkos fotelek vették körül. nincs semmi gond. mióta Martinho meghalt. A szoba kopottnak. miközben a nappaliba vezette. izgatottan előrehajolva a fotelban. A férje utolsó munkája. – Félnek? – Igen. megrémültek. úgy jött haza. Martinho különleges ember volt. a Lisszaboni Új Egyetem Történelem Tanszékéről. mivel foglalkozik. az asszony megelégedett a válasszal. hogy betessékelje. – Képzelje. hogy olykor fekete volt a keze a portól. – Kérem. hátha elég ennyi bemutatkozás. Úgy beleásta magát a régi iratokba. majd megmutatom”. hogy azt hittük. ha meglesz minden. – Köszönöm. – Igen? – A férje kutatásai miatt jöttem. a kis tévékészüléket horpadt. – Nem az alapítvány küldte. de ha majd elolvasod. – Körülnézett. – De az idő semmit nem kímél. Csak annyit mondott: „Madalena. Elröpül. asszonyom. falusi jeleneteket és régi hajókat ábrázoltak. még ujjlenyomatot is hagyott maga után. – Érezte. – Nézze csak. és hátratűrt egy hajtincset.. Egy napon idejöttek. hogy folytassam Toscano professzor kutatásait. elnyűttnek tűnt. ahogy nekem sem. Az asszony bizalmatlanul ráhunyorított. – Gondolom. – És mint látja. – Kicsoda maga? – Tomás Noronha vagyok. a képek rideg arcú embereket. Aztán egy napon nagy felfedezésre jutott. Egy bronzberakásos étkezőszekrényen fekete-fehér képek sorakoztak egy házaspárról és mosolygó gyermekekről. Tudja. A falat virágos tapéta és faragott frízek díszítették. egy ember élete a munkája. tátva marad a szád. – Tudja. mindenáron azt akarták. nem furcsa. meg a Torre de Tombót. – Feszengve habogott. hogy ennek ellenére tovább fizettek? – De igen. nincs erőm rendet rakni. és ott adták meg a címét. – Én a Lisszaboni Új Egyetemről jöttem. – Nem találja ezt furcsának? – Mit? – Ha ennyire fontos volt nekik. Nézzen csak körül. mit találtam. Fogadja részvétemet. – Csak hát olyan nehéz. Megigazította a köntösét. ahogy a homlokát elönti a hideg verejték. Méltó tiszteletadás lenne. és üvöltöztek. A lakásban dohszag volt. – Na. – Az élet gyorsan elröpül. Szünetet tartott. – De hát minek akarja befejezni a kutatást? – Mert nagyon fontos. nem kell hozzá sok. amit az amerikaiaknak végzett? – Azt. hogy „Madalena. valóban? – Lisszabon egyik legszebb épülete volt. – Soha nem mondta el. Tomás szemmel láthatólag nem mondta ki a „szezám. Mit lehet tenni? – Hát igen – sóhajtott az asszony. Minden öreg. Úgy tűnt. ha nem látna napvilágot. nagyon kellemes környék volt. nem igaz? Rengeteget utazott. Néha csak hipóval jött le. Csakhogy Martinho nem árulta el nekik. imádta a titkos üzeneteket és a rejtvényeket. Martinho Vasconcelos Toscano. hogy befejezzem a férje kutatásait. és leomlik az egész ház. romos és omladozó. Egy vagyont fizettek neki. De Martinho azt mondja. hogy Martinho mutassa meg. meglátod. ne nézze a rendetlenséget. De ők csak nem nyughattak. nem igaz? Az asszony összeráncolta a szemöldökét. egész napokig képes volt keresztrejtvényt fejteni. Én itt olvastam. nem is fizetnek többet. Valóban minden elhanyagoltnak tűnt. és nagyon izgatott lett. és a háziasszony követte a példáját. a Lisszaboni Új Egyetemről. hogy publikálom. amit éppen gyűjtött.. – Az élet már csak ilyen. és kéziratokat olvasott. úgy összevesztek velünk. és aztán rossz vége lett a históriának.. amelyeket az utóbbi hat-hét évben készített. Engem kértek fel. De ez nyilvánvalóan csak úgy lehetséges. szemlátomást már régen takarítottak. nemrég reggeliztem. hadd örüljön. – Milyen alapítvány? – dadogta. – És mi volt az? – tudakolta Tomás kíváncsian. és érezte. A Rotundán voltak a legszebb házak. Nagyon egyedül vagyok. De az idős asszony fekete szemei még mindig várakozón néztek rá. – És hogyan kívánja életre kelteni a munkáját? – Úgy. asszonyom. Az idős hölgy még mindig töprengett. – A férjem meghalt. – Az az amerikaiak kutatása. – Megint köhögött. De fizettek. portugál vagyok. Magának meghalt a férje. Akkoriban még itt minden szép és rendezett volt.. Elmentem a régi egyetemre. Soha nem mesélt semmit. ő meg annyit mondott.. úgy hiszem. asszonyom. magabiztosabb lett. huss! – Úgy van. nem. – De kérem. kitérve a kérdés elől. és. – Ezt az épületet a férjem nagyapja építette a század elején. mit fedezett fel. ugye? Tomás nyelt egyet szárazon. ez most még titok. – Széles mozdulattal végigmutatott a szobán. – Köhintett. Néhány év. . szeretném megtekinteni a férje feljegyzéseit. tárulj” jelszót. – Az az amerikai. nem tudom. természetesen. Mire van szüksége? – Nos. rendkívüli dolgot fedeztem föl. ha sikerül rekonstruálnom a férje kutatását. mit talált meg ilyenek. gondolta volna? – Ó. – Én éppen azért jöttem. Tomás leült az egyik fotelba. Állandóan a könyvtárakat bújta. Észre sem vesszük. asszonyom – mondta. – Aztán az ameri-kaiak elkezdték zaklatni.” Én meg ráhagytam. Azt az anyagot szeretném megnézni.– Én az egyetemről jöttem.. Levette a láncot és kitárta az ajtót. lázasan kutatott mindenütt. – Tudom. és a mi feladatunk életre kelteni az utolsó kutatását. én. Ne aggódjon. – Minden rendben. rendkívülit”. és ettől felbátorodott. Igen sajnálatos lenne. mint aki elgondolkodik. Martinhót megbízta valami alapítvány.. – Tudja.

– Mondja. biztos nagyon fáradt. Elvitte a szoba legüresebb sarkába. Általános volt a káosz. köszönöm. és elővette a dobozt. hogy elfelejtett ebédelni. hogy nem ismerték a férjemet. pislákoló fény gyulladt a szobában. úgy ült ott. – Asszonyom – suttogta. észre sem vettem. Madalena Toscano kihúzta az első fiókot. Felőlem akár megindulhat a föld. az ajtó előtt. seprűvel kergesd ki őket! Seprűvel. amelynek az oldalán egy japán elektronikai cég neve állt. – Nem. képzelje. – Látszik.. már azt hittem. ezért eleinte nehézkesen mozgott. – Ne nézze a rendetlenséget – mondta a háziasszony. Az idős hölgy kinyitotta a szemét. Már leszállt az este. Kinyitotta. attól féltek az amerikaiak. – Jól tette. úgy tűnt. – Megtalálta. – Elnézést – ásította kábultan. ha belemerülök valamibe. A dobozban egy nagy köteg papír volt. Azt mondta. hogy Martinho megtartja magának a felfedezését. de aztán egyszer csak eltűnt. Végigmentek. és hogy egyedül van a dolgozószobában. hogy lefénymásoljam a papírokat? Holnap hiánytalanul visszahozom. A teljes listához már csak Francesco da Montalboddo Paesi nuovamenti retrouvatija hiányzott. Megtalálta Bernáldez História de los Reys Católicosát. egyen egy kicsit. amit keresett? – Igen. néhány parkettadarab hiányzott. mi történik körülöttem. és letelepedett itt. Próbáltam étellel kínálni. Hát. és elnevette magát. elzsibbadt és fájt. és balra azokat. mindenütt könyvhalmok tornyosultak. Csak még valamit hadd kérjek. az Anotacionest és az Assereto-dokumentumot. meg sem hallotta az asszony szavait. Nehéz volt. továbbá Muratori egy-egy művét.. – Elnézést. Tomás belenyúlt a zsebébe. ahogy válogatta őket: jobbra tette azokat. A háta és a lába elgémberedett. hogyan térhetne rá a tárgyra. köntöse súrolta a padlót. lépni is alig lehetett tőlük. hogy eridjen már innen. – Meggyújtaná a villanyt? Madalena megnyomta a kapcsolót. letette és leült mellé a földre. és megváltoztatta a hangját. Ha dolgozott. Akarja látni? – Igen. – Nézze csak. Hiánytalanul. törökülésben. – Szegénykém. – Ó. Csak a fénymásolatok és a jegyzetek röpködtek a szeme előtt. a Raccoltát. elönthet az ár. visszatolta. de meg se hallotta. aztán beléptek az áporodott sötétbe. helyenként pedig óriási repedések tátongtak. holnap reggel visszahozom az egészet. az az ember órákig várakozott. Tomás köhintett. De azt hiszem. akkor sem veszek észre semmit. majd átnyújtotta őket Madalenának. hogy hol van.. mert Martinho összeveszett velük. egy darabig még itt ólálkodott. – Tudja. és gyenge. Ne féljen. és alaposan megnézte őket. Aztán egy szekrényben keresgélt. Ez az ő dolguk volt. és kivett belőle két igazolványt. azt se tudom. dehogy tartotta volna a fiókban! Semmiképp! – De most.. de ha néha kikelt magából. bocsásson meg. – Az özvegy elnevette magát. Úgyhogy ki kellett hívnom a rendőrséget. Ekkor vette észre. itt hagyom a személyi igazolványomat és a hitelkártyámat. hogy Toscano ezt Rio de Janeiróban tanulmányozta. – Nem tudom. mint egy keselyű. – A férjem ugyanilyen volt. amikor Tomás visszatért a jelenbe. amit mondok. bizony!” Én úgy ismerem Martinhót. Tomás egy pillanat alatt belefeledkezett az iratokba. egy másik valóságba. – Ne aggódjon. amit keresett. a polcokon és a földön egyaránt. – A konyha felé biccentett. és elővette a pénztárcáját. nem igaz? Ha egyszer befejezte volna a kutatásait. hogy holnap valóban visszatérek a dobozzal. olyan brazilosan beszélt. melynek a tetején egy zöld mappa virított. nem tudom. igen. mintha nem is itt lenne. és megrázta a fejét. ölében egy könyvvel a reneszánsz képzőművészetről. amikor Martinho Brazíliába utazott. Megpillantott egy világosbarna kartondobozt. majd máris nekiesett a tartalmának. hol tartotta az összegyűjtött anyagot? – Á. – Elbóbiskoltam.– Mitől rémültek meg? – Ó. aztán kihúzott egy másikat. elveszítette az időérzékét. Tomás elképzelte a jelenetet. Övé és Toscanóé. addig nem mozdul egy tapodtat sem. Az asszony végigvezette az előszobán. majd eltette a kártyákat a zsebébe. – Tessék. és ha ő ezt mondta. amíg nem végzek a munkával. – Még nem volt se időm. mint valami kivert kutya párzás idején. nem is merészkednek ám ide azok az amerikaiak! Egyszer idejött az egyik. és talpra állították. miért nem adja oda az anyagot az amerikaiaknak? Elvégre így biztosan sikerülne publikálni a felfedezését. és azon törte a fejét. és miután gyorsan átfutotta. én nem szóltam bele. ahol Madalenát a kanapén szunyókálva találta. Tomás végigsimította a haját. amelyeket fontosnak vélt. gyökeret eresztett. Oviedo História General y Natural de las Índiasát. és az is kiment a fejéből. – Ah. asszonyom. de Tomás tudta. Volt ott még egy Toscanelli-levél és több Colom kézjegyével ellátott levél is. – Azért nem teszem. igazán nem kellett volna. amíg be nem engedem. És ha megjelennek itt az ostoba követeléseikkel. – Ó. még portugálul is tudott. Egy betűt sem. – A férjének ez a kutatása igazán fölkeltette az érdeklődésemet – kezdte végül. és végül így . mintha kincsesládát tartana a kezében. és belekukkantott. ezek ugyan nem látnak semmit. mint a tenyeremet. Úgyhogy engedelmeskedtem neki. – Egyszer például azt mondta nekem: „Te Madalena. átkerült egy másik síkra. abba a világba. hogy felébredjen. a Minuta de Mayorazgót. ne is törődjön vele. – El akarja vinni? – kérdezte vonakodva az asszony. borítóján a Colom felirattal. Azok idejöttek. köszönöm. hogy meghalt a férje. hogy biztosítsam magát arról. Ez akkortájt volt. és végül elégedetten kiáltott fel: megtalálta. mintha zárójelben jegyezne meg valamit. – Nem éhes? Nagyon finom húst sütöttem. A háziasszony elvette a dokumentumokat. ami csak az övé. – Tudja. – És visszajött? – Amikor Martinho meghalt. felült. – Elvihetném a dobozt. nagyon tudott szitkozódni. se kedvem rendet rakni. – Megköszörülte a torkát. itt van – mondta az asszony. Tomás szemébe nézett. Visszapakolt a dobozba és felállt. Tudja. Sántikálva jutott el a nappaliba. amelyeket nem vélt fontosnak. nem. – Ebben a dobozban gyűjtötte a munkájával kapcsolatos dokumentumokat. hogy megpróbálja felébreszteni. ez volt a dolgozószoba. azt nem mondta meg Martinho. – Elmosolyodott. biztosan az íróasztala fiókjában. Na. egyetemi professzor volt. Tomás úgy fogta a dobozt. istenemre mondom. hogy ott van. Giustiniani Psalteriumát és Hernando Colón História del Almiranté jét. ügyesen lavírozva a halmok között. ahogy Moliartit kitaszigálják a pocakos PSP-sek az utcára. Maradt még. mint akit hipnotizálnak. azóta se láttam. akkor bizonyosan szélhámosság volt a dologban. – Nem fáradság ez. Letétbe helyezem őket.

Például az a az egy. és megfordult. a széfen meg számok vannak.és számcsoport állt. amit felfedeztem. – Nem tudom – felelte. aztán elmentem Margaridáért. amit felfedezett. . Jó lesz így? Egyenesen az egyetem melletti Apolo 70 fénymásoló szalonba ment. Tomás a nappaliban tanulmányozta a jegyzeteit. meghallotta Madalena gyenge hangját. – Akkor szeretném őket látni. – Nem mondta meg a férjem. és otthagyta a Toscano dokumentumait tartalmazó kartondobozt. és odaadta neki. – Itt van. – De Martinho azt mondta. a bevásárlónegyednél. – Igen – ismerte be Madalena. amint utánaszól a szobából. és elmosolyodott. és sétáltam vele egy kicsit. Aznap este különösen figyelmes volt a feleségével és a kislányával. a b a kettő. Amikor az előszoba közepén járt. a c a három. ami a széfben van? Tomás megtorpant és hátrafordult. – És mi a kód? – kérdezte. Ránézett Madalenára. hogy visszamenjen a dolgozószobába. itt van a bizonyítéka annak. Egy széf volt az. leplezetlen izgalommal. megnézte az eredményt: 17 21 15 5 12 5 12 1 5 6 20 1 4 15 3 15 16 5 21 1 3 21 5 4 20 14 5 4 14 5 Beütötte a számokat a széfbe. Egyszer azt mondta nekem: „Madalena. Madalena elővett egy papírt az éjjeliszekrényből. visszajövök majd. leesik az álluk. ahogy az idős hölgy kinyitja a ruhásszekrény ajtaját. és megnézzük. Gondolom. és így tovább. jó? – Rámutatott az A4-es lapra. – Ahogy megígértem – felelte Tomás. mint a betűk számokká alakításának egyszerű művelete. hogy menjen csak el nyugodtan. Aztán tapasztalatból számokká alakította a betűket. és szemügyre vette a széfet. és holnap mindent visszahozok. Arra gondolt. mit jelent ez a rejtvény. Amikor végzett. ha lehet – bólintott Tomás izgatottan. Tomás lemásolta a széf kódját a jegyzettömbjébe. csókokkal. és leült a férje mellé. ami jó sokáig eltartott. hogy megtartsa a hármas egységeket. – Alszik már? – Mint egy angyal. Amikor befejezte a számításait. amin 10 betű. Vacsora után. mit mondott? – Martinho a széfben is tartott dokumentumokat. – Na és ezek a számok? Ezek meg talán betűk? – Azt nem tudom – ismerte be az asszony. amelyeket Toscano professzor lakásán írt fel. De holnap mindent visszahoz nekem. – Ha pedig megértettem. de még náluk is jobban meglepődött ő maga. angyali fehérségbe vonta. Tomás széthajtogatta a papírt. – És az is kell. ügyelve arra. – Milyen volt a napod? – A szokásos. Constança hamar megjött. amely a kis lakást tiszta. szerelmi vallomással. hogy ez a végső bizonyíték. Szokatlan viselkedése meglepte a családját. Ez nem volt meglepő: a kód nyilván sokkal bonyolultabb volt. Az ágy nem volt bevetve. Tomás fölemelte a tekintetét. De az ajtó zárva maradt. Elhalmozta őket gyengédséggel. – És? Constança elnevette magát. Be volt építve a falba. Azt mondták neki. és megjelenik egy nehéz fémdoboz. megsimogatta a nő szeplős arcát. mi van ebben a széfben. egy fehér A4-es lap volt. – Dokumentumokat tartott a széfben? – Csak a legfontosabbakat. Most a jácintot választotta. hogy még a zár kódját is megváltoztatta. a levegőben pedig áporodott szag terjengett.” – Olyan nagy jelentőségűnek ítélte a dolgot. és tíz számjegy volt rajta. másnap délelőttre minden kész lesz. – Hova mentetek? – A Költők parkjába. mint amilyennek látszik – vonta le a következtetést. hogy lefénymásoljam őket.szólt: – Rendben. – De minden betű megfelel egy számnak. hogy biztos a bűntudat nyilvánul meg így. – Ez nehezebb. Azokat is meg akarja nézni? – A kutatással kapcsolatosak? – Igen. – Végső bizonyíték? Minek a bizonyítéka? – Azt nem tudom. – De hát ezek betűk. Ha ezt meglátják.. miközben a felesége Margaridát lefektette. – Magammal viszem az iratokat. egy fonott széken egymásra dobált ruhák. és vállat vont. – Milyen dokumentumok ezek? Madalena kijött a nappaliból. Tanítottam biciklizni. Tanítottam. Constança kicserélte a virágokat a vázákban. – Elnézést. Érti? Tomás a jobb oldali oszlop alsó soraiban álló számjegyekre mutatott. nem? Tomás egyre növekvő izgalommal figyelte. Tomás odalépett. és elvezette vendégét a hálószobába. két oszlopba rendezve: QUO | ELE LAE | FTA DOC | OP5 UAC | UE4 TNE | DN5 – Ez a széf kódja? – kérdezte Tomás döbbenten. várt egy pillanatot.. annak a bizonyítéka.

amit más hasonló korú gyerek már szégyellt volna. és elhozta az előző este megrendelt munkát. de tisztában volt vele. Eszeveszett gyorsasággal dobálták le magukról a ruháikat. – És hogy haladsz a kutatásoddal? – kérdezte a lány. milyen! Nem szégyell ő semmit! Tomás mosolyogva csóválta a fejét. – És nem szégyellte. hogy nem lehetett érezni a hal erős ízét. Ez egy régi svéd recept. elégni a szenvedély lobogó tüzében. amikor úrrá lett rajta a szenvedély.– Katasztrofális volt.és érrendszeri problémák. De nemcsak a testét kívánta. Ez pedig nem volt egyszerű feladat. hogy milyen típusú rejtjelezéssel áll szemben. Soha nem jött zavarba. mi történt? – Mi? – Egyszer csak odajöttek az anyukák. mint aki oda se figyel. Ment egy kicsit. Ne törődj velük. répából. most a gyomruk következett. Amikor elhoztam Margaridát az iskolából. cserébe visszakapta a letétben nála hagyott személyi igazolványát és a hitelkártyáját. ami egymás felé hajtotta őket. de ő nem zavartatta magát. noha meg kell jegyezni. Déltájban beugrott az Apolo 70 fénymásoló szalonba. elalvó testét. sóban és. és a felesége sem fordul el tőle. és azt mondta. Tomás megsimogatta a nő könnyes arcát. én meg leültem egy padra. hogy elhagyja. már délután egy óra volt. hogy néha. Lefektette a paplanra.. ne foglalkozz velük.. – Mitől lett ez a hal ilyen édeskés? – tudakolta az ételt ízlelgetve. mintha fertőző beteg volna. aminek nem tudom a portugál nevét. hogy a teste fontos részét képezte az egyenletnek. igazat mond-e vagy hazudik. hogy a mi Margaridánkkal játsszanak. hagymából. A lány megkérdezte. megsimogatta a párnán szétterülő sima haját. A gravad lax szószában pedig édes-savanyú mustár és petrezselyem van. a sötétben megcsókolta lánya puha arcocskáját. először azt kell kiderítenie. Tomás belemerült a széf kódját rejtő titkos üzenet fejtegetésébe. nekem még dolgoznom kell. – Úgy viselkedtek vele. de gondolatmenetét hirtelen félbeszakította egy kéz. ha valami igazán jellemző volt a lányára. hogy jó vele lenni. – Szerintem egy rejtjeles üzenet – felelte Tomás. – Tessék – szólt a valóságba visszarántott férfi.. ziháló nyögésében és szabadjára engedett sikolyában. miután eleget biciklizett és triciklizett. és be kell látni. és megígérte. amit nyújtott neki. Fölsegítette a kanapéról. és a Toscano professzor lakásán talált anyagokkal kapcsolatban igyekezett kibővíteni az ismereteit. egy pillanatra megfordult a fejében. Tomás eredetileg nem szerette a lazacot. amely már jóllakott. belefeledkezve az érzéki gyönyörbe. hanem a társaságát is. – Na. nyújtózott egyet és ásított. – És mik ezek a zöldségek? – Ez a gubbröra. de másképp. és talán Lenát is. anélkül hogy fölemelte volna a fejét. Tomás kihúzta magát. szív. fölrohant a lépcsőn. hagytam. – Hát persze. Köntösben ebédeltek. Ilyen értelemben véve szabad ember volt. Egy smörgåsbord étel. mohón akarták már érezni egymás forró testét. elővette hát a mobiltelefonját és felhívta Lenát. hol a lány volt fölül. Constança nehezen tartotta vissza a könnyeit. Az asztalnál csak az evőeszközök csörgése és a falatozás hangjai hallatszottak. ami szardellából. nem fejlődött semmit. És tudod. a villájára felszúrt lazacdarabot billegtetve. ennyi. hogy ahhoz. ő csak félrenézett.. A lazac valóban ízletes volt. Talán nem is annyira szerette Lenát. de amint magához tért. Tomás maga sem tudta. ilyenkor a széf titkának fejtegetésével tornáztatta az agyát. fölvette a pizsamáját. egyenesen a lány karjai közé. De legbelül nem volt benne biztos. hogy összetévesztette a szerelmet azzal. hadd játsszon más gyerekekkel. a lángoló testek hatalmas üvöltésében. – Mi történt? – Semmi különös. levetkőzött. Remegtek az égő vágytól. – Szeretsz engem? – kérdezte végül a lány. elröpülni vele egy másik dimenzióba. – Mi ez? – kérdezte a felesége. a neve gravad lax – mosolyodott el a lány. Ne is törődj vele. még valamiben. – Az amerikaiaknak csinálod? – Igen. odaadta neki a dobozt. gúnyolhatták. Szájon csókolták egymást. és felült egy kisgyerek triciklijére. a menedéket. Néha szünetet tartott. – Ó. ő pedig azt a választ vágta rá. Némán átadták magukat az evésnek. Elment Madalena Toscanóhoz. A szomszéd szobába ment. hogy némileg képmutatóan. ahol nem létezik 21-es triszómia. hol ő került a lány fölébe. – Jutottál már valamire? . aztán visszament a hálószobájukba. hogy mindjárt jön. Egymás után vizsgálta a különböző opciókat. Aztán fogta a kartondobozt az eredeti lapokkal. és elmentünk a Költők parkjába. Valóban. kapribogyóból és tojássárgájából áll. nem akarták. kielégült. szó sem lehetett róla. megalázhatták. és hátulról átölelte Constança magzati pózba kuporodó. ellazult testtel. hogy más gyerek játékát használja? – Jaj. és bedobta az autóba. Eggyé olvadtak és végül együtt robbantak fel. Visszaült a kanapéra. hogy megtanítsam biciklizni. és ágyba kísérte. markolászni dús testét. hogy minden figyelmét a beteg gyermeküknek szentelje. lefeküdt. hogy szereti Constançát. Vadul hemperegtek a padlón. – Mi az? – Bocsáss meg. és magához ölelte a nőt. mintha a szex kiszívott volna belőlük minden energiát. azt a plusz energiát. – Tomás – szólalt meg Constança. tényleg. Ízlik? – Finom – bólintott Tomás elismerően. – Ó. Elment a Latino Coelho utcába. sőt lélekszakadva rohantak. de a lány valami skandináv fűszerrel úgy megédesítette. mielőbb összefonódni. türelmetlenül. aztán rögtön elesett. Mondhattak rá bármit. Tudta. mint inkább kívánta. Úszás közben is ragaszkodott a karúszóihoz. ez a lehetőség komolyan nem jöhetett szóba. Lehet. – Az emberek tudatlanok. A csönd kezdett kínossá válni. és elvitték a gyerekeiket. és ez így ment egy darabig. hogy „a f’ancba ezzel a sza’al!”. amit a lány hallani akart. sóhajtozva és nyögve. hogy elválik tőle és lecseréli a svéd lányra. Szerette Constançát. A reggelt a Nemzeti Könyvtárban töltötte. arcába hulló ragyogó szőke fürtjei mögül fürkészve a férfi tekintetét. és gyöngéden átkarolta. a történész még soha nem evett hasonló fűszerezésű halat. mintha semmi más mondanivalójuk nem lett volna egymásnak. kis vikingem. Aztán egyszer csak megunta. – Lassan az agyamra megy. aki lazacot ígért ebédre. borzasztó helyzetbe kerültem. hát két napig pácoltam a halat cukorban. Amikor kilépett az utcára. csak szeretnék elmesélni valamit. az a szégyenérzet teljes hiánya. amiért megzavarlak a munkában. hogy feltörje a kódot. eloltotta a villanyt. hát tudod. amit paradox módon neki köszönhetően tudott belevinni a házasságába és a családi életébe. Nagyon szeretlek. és mintha az étkezés csak ürügy lett volna a hallgatásra. amely elvette előle a jegyzetfüzetét. Igaz. furcsállva a látszólag értelmetlen betűoszlopokat. Szóval. A legkülönbözőbb lehetőségeket is kipróbálta. Tomás döbbenten meredt a feleségére. és nekilátott a rejtvény megfejtésének: meredten nézte Toscano betűit. Tomás kitárta a karját.

– Bra! – kiáltott fel a lány elégedetten. Lena előrehajolt. miközben az asztalra helyezte az édességet. Vágott belőle két adagot. tegnap elmentem Toscano professzor lakásába. megmutatta a szeretőjének. amikor a titkosírást oly módon rejtik el szem elől. a borítóra meredve. ha jól értem. és gyengéden megsimogatta a férfi arcát. Tehát a rendes ábécé a betűje helyére a három betűvel arrébb álló d betű kerül. – Ha szerinted ez helyettesítő rejtjel. Hármas csoportokba rendezett betűkből áll. – Ebben a könyvben különböző gyakorisági táblázatok vannak. – Látod? Vannak benne angol. Csakhogy magától senki nem jön rá. ninundia omastoosszal. hogy nagyon rövid üzenetekhez. – De mondd: ez a helyettesítő rejtjelezés gyakori? – Nagyon. – És ezekkel a táblázatokkal bármilyen üzenetet meg tudsz fejteni? Tomás felkacagott. – És jó az anyag? – Kitűnő. – Ha gyakorisági táblázatot használok. – Na és ez? Ez is transzpozíciós rejtjel? – Kétlem. a lehetséges kombinációk száma meghatványozódik. hogy sajátítsák el a titkosírás művészetét. Ha mondjuk a p helyett t-t írunk. – Képzeld. A könyvre mutatott. hogy hozzájuthassak. – Ez az appel egyáltalán nem kaka. és az özvegye megengedte. amikor egy futár. A futár könnyen átjutott az üzenettel az ellenségen. Csak a helyettesítő rejtjeleket. – De egyértelmű. – Ez bizony már magában foglalja azt az eshetőséget is. Ez a rendszer Caesar-rejtjel néven vált ismertté. – Kinyitotta a kötetet. és Cryptanalysis volt a címe. Látod? – Rámutatott az első oszlopra. – Akkor mit fogsz csinálni? Tomás meglengette az asztalon heverő könyvet. Szerintem inkább helyettesítő. és végigsimította dús. Az elrejtő. – Tudod. – Lehajolt a szék lábához. a Káma-szútrában a nőknek. és a bonyolultabb üzenetek csak számítógépek segítségével fejthetők meg. Egyértelmű. nevezetesen az olyanokhoz. – Quo. Nézd csak meg az első oszlopot. Mintha az igazi betűket más betűkkel helyettesítenék. A legrégebbi ismert ilyen rejtjelezést az ókorban használták. hiszen észre sem vették. akkor a rejtjeles szövegben txr lesz belőle. a k helyett pedig r betűt. hogy a rejtjeles ábécé három betűvel el van csúsztatva az eredetihez képest. német. háromféle rejtjel létezik. megmutatta a szeretőjének. Képzeld el például a pék szót. mint amilyet Rio de Janeiróban is megfejtettem. Ez a rejtjel azon az ötleten alapszik. az é helyett x-et. – Tessék. – Majd magyarázatba kezdett. hogy üzenetet visz. szőke fürtjeit. az x az é helyett. Lenát teljesen lenyűgözték az elhangzottak. hogy a legjobb anyag egy széfben van. – Tehát. és csak akkor eresztették útnak. – Vicces – mosolyodott el Lena. Lena beharapta az alsó ajkát. – De pontosan mi az a helyettesítés? – Egy olyan rejtjelező rendszer. és az egyiket Tomásnak nyújtotta. – Miből gondolod? – Az általános benyomásból. De ha növeljük a betűk számát. A portugál megkóstolta. A b-ből pedig e lesz. Ez egy egyszerű anagramma. A második sor már nem volt ilyen egyszerű. míg kinő a haja. az r pedig a k helyett. hiszen a betűk sorrendjének végesek a variációi. ami azt jelenti. – Amikor megtalálta a titkos üzenetet. Az egyik általa javasolt módszer éppen a helyettesítő rejtjel volt. készítek neked – közölte. – Zseni vagy – jelentette ki Lena. amit megfejtettem. Amikor megtalálta. és megkereste a megfelelő oldalt. a közös téma megerősítette a kapcsolatukat. az a lényeg. meg kell fejtenem a széf kódját. hogy azt se vegye észre senki. Pár pillanat múlva visszatért. kezében egy almatortával. és ismét lehajolt a táskájához. hogy ahhoz. akkor hogy fogod megfejteni? Megvan az ábécé? – Nincs. – Dehogy. nem gondolta volna. Az elrejtő az. – Mivel egyszer említetted az appelkakát. hogy megtaláljuk a rejtjel ábécéjét. és fölvette a táskáját. – Nekem ez nem jönne be – mosolyodott el Lena. Kinyitotta. és meg is kaptam a megfejtést: Colom. Finom – mondta. Aki nem ismeri a helyettesítő ábécét. mi áll rajta. és máris el tudta olvasni. hogy a t a p helyett áll. – Felírt a jegyzetfüzetébe egy hosszú számsort: 50 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000. a transzpozíciós és a helyettesítő. lae. Ez a mondat huszonegy betűből áll. és így tovább. vagyis a Moloc. hogy titokban tudjanak kommunikálni a szeretőjükkel. A művelt Vátszjájana brahman is azt ajánlotta művében. hogy egy ilyen száraz téma felkeltheti az érdeklődését. . Lena kiment a konyhába a desszertért. – Látod? Ez mindössze harminchat betű lehetséges kombinációinak a száma. amelyek másodpercek alatt több millió kombinációt képesek ellenőrizni. a másodikéra az utolsó előtti. amelyek egy szóból állnak. A Moloc jobbról balra olvasva Colom. és rögtön lapozgatni kezdte. – Várta. Először meglepődött rajta. Ez a helyzet azzal az anagrammával is. Egy mindössze harminchat betűből álló mondat például milliárd és milliárdféleképpen kombinálható. Az első ismert helyettesítő rejtjelről Julius Caesar De bello gallico című könyvében olvashatunk. Aztán megvárták. hogy az első sorban a Moloc az egyszerű szimmetria elve alapján van átrendezve. amelyen leginkább keresztrejtvényekhez hasonlító képek voltak. Manapság már nagyon fejlett ez a rendszer. és szemügyre vette a rejtjeleket. hogy a lány megeméssze a harmincegy nullát. doc. – Csak az a baj. A címzettnek pedig csak újra le kellett borotválnia a futár fejét. és az alapján kellett megfeleltetnem egymásnak a betűket. és így tovább. – Elővett egy kék könyvet. Voltaképpen anagramma. – És a többi módszer? – A transzpozíciós rejtjel a betűk sorrendjének megváltoztatása. amelyek mintha csak találomra kerültek volna egymás mellé. amelyben az igazi betűket valamilyen mások számára ismeretlen szabály alapján más betűkkel helyettesítik. De szerencsére észrevettem. francia. az nem tudja megfejteni. Csak jobbról balra kellett olvasnom. amint ezt Tomás már megállapította. és ami még ennél is fontosabb: ez tartotta életben a társalgásaikat. hogy egy ilyen üzenet megfejthetetlenné váljon a címzett számára. ott egy előre meghatározott mintát kellett követnem. hogy lefénymásoljak minden dokumentumot és jegyzetet. vagyis az első betű helyére került az utolsó. hogy több millió kombinációja létezik. De amint megismerjük a rejtjeles ábécét.A lány érdeklődése a munkája iránt őszinte volt. hogy egyáltalán létezik. – De ennek csak egy módja van. – Ez egy gyakorisági táblázat? – kérdezte Lena. gondoltam. Az asztalra tette a könyvet: angol nyelven írták. amit az utóbbi években összegyűjtött. ugyanakkor hízelgőnek is találta. – És meg tudod fejteni ezt a zagyvaságot? – Nincs más választásom – felelte Tomás. rendszerint rabszolga leborotvált fejére írták az üzenetet. spanyol és portugál gyakorisági táblázatok. Amikor megették a lazacot. – Pontosan. nem elég biztonságos az ilyen rejtjelezés. elővette a jegyzetfüzetét. olasz. könnyű dolgunk lesz: így már bárki képes megfejteni az üzenetet. Rámutatott a Toscano lakásán feljegyzett rejtvényre. hosszú. – Hm.

igaz? – Meglehetősen kicsi a valószínűsége. ha megkeressük a rejtjeles üzenet két leggyakoribb betűjét. amelyen az eredeti üzenet íródott. Ha tudjuk. hogy a többi újlatin nyelvben is ilyen szoros az eredmény. az e pedig tizenhármat. – Kérsz kávét? – Igen. és ebben csak olyan szavakat használt. – Nem? Na. mint mások. kösz. – És nincs latin nyelvű gyakorisági táblázatod? – Itt most nincs. A hosszabb szövegek viszont már jobban igazodnak a gyakorisági átlaghoz. A muzulmán teológusok igyekeztek megállapítani a próféta kinyilatkoztatásainak kronológiáját. hogy egy rejtjeles üzenet megfejtésének az a legjobb módja. tálcával a kezében. De azért nem mondanám. Egyszerűnek tűnik. hogy az első rejtvény megfejtése latin volt. – Tegyük fel. amelyben megállapították a nyelvükben előforduló betűk gyakoriságát. A germán nyelvekben viszont már sokkal jelentősebb az e előnye. és megnézzük. amelynek címkéje egy lombtalan fákkal szegélyezett utat ábrázolt. – Nem hozott semmi kézzelfogható eredményt. ahova fölírta a rejtvényt. azzal. Ezek után nagy valószínűséggel el is kezdhetjük a megfejtést. – Nem feltétlenül az. krémes. amelyen a kávéskannát és a két régi. mint mondjuk a j betű. Mindketten két adag cukrot tettek a csészéjükbe. kellemes aromájú. amivel le lehet rövidíteni az utat. az i. egy régi üveg Meliort. de mindenhol az e van többségben. A németben még nagyobb a különbség. – Az első feladat a nyelv meghatározása. Letette a tálcát a kanapé melletti asztalkára. Ezzel az arabok voltaképpen megalkották az első gyakorisági jegyzéket. míg az a aránya csupán öt százalék. Tény. hogy egyes betűk gyakoribbak. a portugál esetében az a viszi el a pálmát. – Visszafordult a könyvhöz. amíg a Nemzeti Könyvtárban voltam – felelte Tomás sóhajtva. Az Ovidius-idézetről beszélek. – Finom? – kérdezte Lena. és kiment a férfihoz. – Nahát! – És az a leghihetetlenebb az egészben. milyen gyakorisággal fordulnak elő az adott nyelvben az egyes betűk. leöblítette őket és bepakolta a mosogatógépbe. – Tegnap éjjel megszámoltam. miközben Lena kávét főzött. A férfi kinyitotta a kriptoanalízis könyvet. mutasd csak. század nagy arab tudósa. Tomás belekortyolt a gőzölgő italba: a kávé testes volt. hogy lehetetlen. amelyek az al határozott névelőt alkotják. Megszólalt a kávéfőző csengője. A lány értetlenül bámult rá. hogy a rejtett üzenet eredeti nyelve az arab. a spanyolban és az olaszban az e a leggyakoribb betű. hogy az eredeti szöveg a répa. hogy ezt a regényt A Void címmel lefordították angolra. – Meg se próbálod a gyakorisági táblázatot? – Tegnap éjjel és ma reggel is azt próbálgattam. – Ezek szerint lehetetlen e nélküli szöveget találni. Pontosabban huszonhét betűből és három számból. De nincs egy kis törkölypálinkád? Lena fölállt. vagy valamely más holt nyelvet. a maga kilenc százalékával. hogy míg az angolban. – Mindenesetre megnéztem a portugál táblázatot. Egy perc múlva visszatért. – Látod? – mutatta Lenának a megfelelő oldalt. de a gyakorlatban lehetnek ettől eltérések. tízszer olyan gyakran fordultak elő. – És most? – kérdezte a lány. az r és az s is. és még a t is megelőzi. és nyitva hagyta az ölében. – A jegyzetfüzetében is kikereste azt a lapot. – Megette a maradék almás desszertet. és szétterítették a kanapén a papírokat. Főleg a rövidebb szövegekben. mogyoró. Georges Perec író 1969-ben írt egy kétszáz oldalas regényt. hogy melyik a rejtjeles szöveg leggyakoribb betűje. Aztán levette a terítőt. hogy Toscano professzor ezúttal nem a latint választotta. hogy behelyettesítjük az a-t és az l-t az összes t és d helyére. Mondjuk legyen a t és a d. Tomás segített kivinni a konyhába a piszkos tányérokat. Ebben a szövegben nyilvánvalóan sokkal többször fordul elő az r betű. – Különböző táblázatok vannak itt. Elővett egy üveget.– Megnézem a gyakorisági táblázatokat. – Hogyan tovább? – Új megközelítést kell keresnem. alatta pedig a . Ez a gyakoriságelemzés. De tudok szerezni. Ez azonban sajnos nem mondható el a kezemben tartott feladványról. vagyis az r betű előfordulása eltér a gyakorisági táblázatban feltüntetett átlagostól. és elkezdte leszedni a tányérokat. Csak harmincból. amelyben kijelenti. Ekkor fedezték föl. – Az a a portugál nyelvű szövegek betűinek tizenhárom és fél százalékát teszi ki. a két leggyakoribb betűnek bizonyultak az arab ábécében. – Hány betűből áll? – Ez a feladvány? – Belenézett a jegyzeteibe. – Ó. és elkezdték számolni az egyes szavak és betűk előfordulásának gyakoriságát. – A táblázat ötlete a művelt arabok fejéből pattant ki. a németben. A lány fölállt az asztaltól. ami a lakás tartozéka volt. és megelőzi az n. és Lena kiment a konyhába. A kettő nagy valószínűséggel meg fog felelni egymásnak. A lány bekapcsolta a dugattyús kávéfőzőt. most már értem. – De van bennük egy nagy segítség. igen? Rámutatott a táblázatban szereplő értékekre. – Nem a portugál? – Lehet. Az e gyakorisága eléri a tizennyolc és fél százalékot. – És? – Először is meg kell jegyezni. Például. elég. – Nem értem. – A gyakorisági táblázatokban benne van a rejtjeles ábécé? – Dehogy – felelte Tomás a fejét csóválva. amikor Mohamed kinyilatkoztatásait tanulmányozták a Koránban. hogy az – biccentett a férfi. kopott porceláncsészét egyensúlyozta. a franciában. Ez a rendszer nem tévedhetetlen. amelyekben nincs e betű. sűrű. akkor ezt össze tudjuk vetni a rejtjeles üzenet betűinek gyakoriságával. korán reggel ritkán rikkant a rigó. Ezen felfedezés alapján írta meg a XIX. és odament a szekrényhez. Tegyük fel például. Ha tudjuk. – De nem feledkezhetünk meg arról sem. Kevés. La disparition címmel. ha meghatározzuk a titkos üzenet nyelvének a leggyakoribb betűjét. és töltött a kannából. Ez a bizonytalansági tényező bizony fennáll minden száz betűnél rövidebb szöveg esetében. az a-é viszont csupán hét egész nyolc. és megnézte a gyakorisági táblázatokat. Semmi sem garantálja. mint egyébként. Például az a és az l . – Csodás. ha kell. retek. hogy a portugál nyelvnek van néhány különleges sajátossága. Az angolban az e aránya tizenhárom százalék. – Ahá. Abu al-Kindi azt a kriptográfiai értekezést. Leültek a nappaliban. hogy az arab nyelv két leggyakoribb betűje az a és az l . A gyakorisági táblázat az egyes betűk átlagos előfordulását tartalmazza. és a fordítónak szintén sikerült mellőznie az e betűs szavakat.

– Tudod. hogy esetleg nem portugálul írták a szöveget.. négy. jobbról balra. – Megvan! – kiáltotta.. – Akkor micsoda? Tomás elkezdte számolni a rejtvény betűit. ugyanis a portugálban ezek követik az a-t. hogy az e helyén mindenütt x áll. mintha csak ezt az új opciót látná maga előtt. – Én mindig jót akarok neked – mosolyodott el Tomás. tükörírást használt. hogy az eredeti szöveg portugál nyelven íródott. hol az egyiket. – Hanem miről? – sürgette Lena. Ezt az a. mássalhangzókkal lennének helyettesítve. három-három előfordulással. aztán újból elkezdett számolni. akkor a leggyakoribb betűk. – Ele. Megvizsgáltam a rejtvény betűit. És az mi? Tomás elmosolyodott. Tomás végre ránézett. de nem tudlak követni. onnan már talán ki tudom következtetni. – Rámutatott a följegyzett számokra. csak a sorrendjük cserélődött fel. – Tizennégy – mondta végül. Kóstold meg. a gyakorisági táblázat csak a helyettesítő rejtjelekre alkalmazható. találok-e értelmes szavakat. ha összeolvasom a magánhangzókat a mássalhangzókkal. hanem. Aztán az a. kettő. hol a másikat. – motyogta halkan. arra enged következtetni. Felírta a számot a füzetébe. Arra nem. mert ez azt jelentené. – Habozott. igaz? Ebben a rejtvényben még mindig nagyon sok a magánhangzó. r-rel és s-sel. – Megvonta a vállát. Csak máshova kerültek. ahogy az alkohol tüzessége a krémes ital aromájába keveredik. hány magánhangzó van Toscano professzor rejtvényében? – Hány? – Tizennégy. öt. – Mint a Moloc? – Pontosan. Feltételezve. – A magánhangzók aránya a portugál nyelvű szövegekben. aki semmit nem értett. akkor azt kapjuk. És tizenhárom mássalhangzó. – Nem rossz. – Aztán a második oszlop első sorát is elolvasta ugyanígy. mert nem lettek behelyettesítve. A betűk megmaradtak. az önkéntelenül megtalált váratlan lehetőségeket latolgatva. ami viszont szintén . – Jó. – Megmutatta a rejtvényt. – Látod? Csak az olaszok használnak annyi magánhangzót. talán tényleg nem is helyettesítő rejtjel. – De van ennél fontosabb jelentése is. Ha találok valamit. hogy negyvennyolc százalék. három.. Mondat közben elhallgatott. és tekintete a semmibe révedt. Például a Moloc esetében szimmetrikus alakzatot. o-val. A lány a jegyzetfüzetre mutatott. mit jelent ez? – Azt. hogy szokatlanul sok az x a szövegben.. Ami ezt az anagrammát illeti. az angoloknál és a németeknél pedig csak negyven. mintha helyettesítő rejtjel lenne. hogy az üzenetet portugál nyelven írták? – Lehet – bólogatott Tomás. – Igen – felelte Lena. hogy megállapítsuk. Ebben az esetben az történne. és a leggyakoribb betű az e. amelyek magánhangzók. – Az olaszok ezt úgy hívják. hogy visszaterelje a beszélgetést a rejtjeles üzenetre. a tizennégy alá. – És nem jött ki semmi? – Semmi. hogy nem is helyettesítő rejtjelről van szó. – Ennek nincs értelme. A spanyoloknál ez az arány negyvenhét százalék. talán…. – Látod ezt? Tomás ujja fölött az állt. – Mi van meg? – kérdezte Lena. – Pedig egyszerű. Lena belekortyolt. – Néhány cseppet öntött mindkét csészébe. akkor miért nem gondoltál arra. hogy atf. Lena megnézte a táblázatot. és felfedeztem. négy. kettő. amely valószínűleg európai nyelven. – Mikor akarod kipróbálni a táblázatot a rejtvényen? – Már kipróbáltam. amely ötször fordul elő benne. az o és az u betűket is behelyettesítettem. – De ha nem jutottál semmire. hat. – És azt a benyomást kelti. hogy meg is fejtsük. A magánhangzók ilyen magas aránya egy olyan rejtjeles üzenet esetében. és betűről betűre ugrált az ujja. hogy caffé corretto. – Egy. az ele létező portugál szó. Ebből pedig arra következtethetünk. öt. mert maga is meglepődött azon. mint a portugálok. – Bocsáss meg. hogy nem helyettesítő. De nem ez történik. három. e-vel.. és a győzelem jeleként ökölbe szorította a kezét. – Egy. váltakozva. milyen alakzatot alkalmazott Toscano professzor. – De itt nem működik a szimmetria. – Aha. – Tizenhárom – közölte. Megitták a kávéjukat. Tomás rámutatott egy adatra a táblázatban. – Hanem miről? – kérdezte Lena türelmetlenül. de ha a második sorban folytatjuk ezt a módszert. – Megnézte a rejtvényt. sőt bizonyára portugálul íródott. és felírta a füzetébe. a franciáknál negyvenöt. – Na és? – Tudod. amit mondott. – Lenára szegezte a tekintetét. Vagyis ez egy anagramma. Aztán fogta a könyvét. az o és az u követi.következő felirat állt: Skane Akvavit. Aztán a szájára tette a kezét. – És tudod használni a gyakorisági táblázatot? – Nem. Elismerően biccentett. hogy az e a leggyakoribb. – Negyvennyolc százalék. hogy a gyakoriságelemzés során felfedeznénk. hanem transzpozíciós rejtjelről van szó. vagyis egy portugál szövegben átlagosan a betűk negyvennyolc százaléka magánhangzó – magyarázta izgatottan. – Ouq. – Akkor mit fogsz tenni? – Meg kell néznem. – A sorozat tizenháromig tartott.. Például tegyük fel. hogy transzpozíciós rejtjelről van szó. szinte találomra. – Pálinkát teszel a kávéba? – Csak egy picit. Nézd csak. hogy azért ilyen sok benne a magánhangzó. hét. és érezte. Egyszerűen csak jobbról balra kellett olvasni. – Elolvasta az első oszlop első sorát. Csak ezúttal hosszabb és bonyolultabb szövegről van szó. Vagyis a rejtvény betűinek több mint a fele magánhangzó. az e betűk helyére a betűket írtam. Ha helyettesítő rejtjel lenne. Tomás egy pillanatig még hallgatott. és megnézte a gyakorisági táblázatot. hanem valamilyen más nyelven? – Azért. itt csak arra volt jó.

és végigkövette az egész betűláncot az elejétől a végéig. Csüggedten folytatta a hárombetűs egységekkel. de most nem két hármas oszlopot csinált. azt is fordítva. hogy efoucault. – Eleouq. Kétségtelen. és megnézte a rejtvényt. és a pen után elfordult balra. Csakhogy a fölötte lévő sorok ugyanígy összeolvasva nem adnak ki értelmes szót. csupán egy ent-t. – Atfeal. – A rejtvény fölé hajolt. Persze az 5-ös számjegy és az n összekapcsolása a denttel problémát jelentett. ez tényleg pendente. amelyikben az egyik leggyakoribb hárombetűs egység. – Függőlegesen kezdődik. – Próbáljuk ki. Az van ideírva. – Látod? Pendente. az ent. amit hozzákapcsolhat a t-hez. hogy pocod. föntről lefelé. ha nem tévedek.. – Összehúzta a szemöldökét. hogy e foucault pendente a 545. – Az alakzat miatt van – vetette közbe Tomás izgatottan. Az utolsó előtti sorban jobbról balra az áll. Keresni kezdte az e betűt. – Törte a fejét. Az egyik leggyakoribb portugál kétbetűs egység. – Hoppá – suttogta alig hallhatóan. Az első sor végén meg is találta. és leírta újra. Correspondente. hogy egymás mellé tesszük a két oszlopot. Tomás szemügyre vette a feladványt. mint egy kibontott gombolyag. Egyetlenegy de-t talált. – Megvakarta az orrát. szintén jobbról balra olvasva. – De a szó végi e külön áll a többitől. és alapos vizsgálódás után a kezébe vett egy ceruzát. hogy ez az ndent. Megkereste a rejtvényben azokat a pontokat. föntről lefelé összeolvasva az első oszlop első betűit. az nte. a lényeg. kiemelve a megfejtett szót: QUOELE LA E F TA DOCOP5 UACUE4 – Megvan! – kiáltott fel szinte ordítva. Pendent – olvasta. furcsállta a szó bizarr formáját. – Lássuk csak. Ezeket is kereste a rejtvényben. az következik. Az ndent több európai nyelvben is gyakori betűsor. az ent. 5ndent. A portugál szövegekben a leggyakoribb három betűből álló egységek a que. – Nincs értelme – motyogta Tomás a fejét csóválva. Miközben Lena különböző irányokból próbálta összeolvasni a betűket. cikcakkban. jobbról balra összeolvasva. hogy a545. – Qldut – mormogta Lena. le. – Tudlq. – Micsoda? – Ez itt. Gondolatmenetét Lena keze szakította félbe. Aztán fordítva is megpróbálta. Föntről lefelé olvasott. – Rámutatott az utolsó előtti oszlop három legalsó betűjére. de a szélén átugrik a következő oszlop tetejére. a des és az est. és onnan folytatódik tovább. – Itt pedig az áll. – Talán úgy kell olvasni. balra. jobbról balra olvasva. valószínűleg nem véletlen. QUALOECODEFOUCAULTPENDENTEA545 Szemügyre vette a sort. Sikerült megtalálnom azt a helyet. – Rámutatott az aláhúzott betűkre. Independente. lóugrásban. Az egybeesés megragadta a figyelmét.. hanem csak egy hatost. ugyanabban a sorban található. – Vicces. a de. ez izgató – mondta érzéki hangon. Eljutott az első sorig. az os. mint pendente a 545. ugyancsak az utolsó sorban. Le. a de. – Csábosan rámosolygott Tomásra. nte. – Laefta – folytatta a lány kitartóan. ahonnan föl lehet fejteni. ami nem tűnt értelmesnek. Rögtön leolvadt az arcáról a mosoly. – Most a pendente előtti sorokat nézte. lentről fölfelé. fölülről lefelé. és diadalmas mosollyal . – Hm. az az előttiben pedig. – Te kis pajzán. Tomás a kétbetűs és a hárombetűs egységekre koncentrált. amit összekapcsolhat a pen-nel. A portugálban a leggyakoribb kétbetűs egység az es. hogy pendente. ugyanezt a sort visszafelé is elolvasta. – A kezébe vette a ceruzát. sem pedig ro kombinációt. Az 5-nek itt nem sok értelme volt.. – Megint az utolsó sor. ahol ezek a betűk egymás mellett szerepeltek. Az eredmény így festett: QUOELE LA E F TA DOCOP5 UACUE4 TNE D N5 – Quoele – folytatta a lány suttogva. Tomás elkezdte magában sorolni azokat a portugál szavakat. amelyekben benne van a dent betűsor. Balról jobbra. hogy. 5ndent. átlósan. Ha folytatjuk a pendentét. A jegyzetfüzete szomszédos oldalára újra leírta a rejtvényt. fentről lefelé. sem os. A pen és az előtte azonosított ndent együtt már majdnem egy egész szó volt. de megint nem talált egyetlenegy que. – Pen. Leírta a megfejtett szöveget. hogy eucau. alulról fölfelé. és meglepetésében tátva maradt a szája. de most logikusan szavakra bontva. hogy 5ndent.. az egész sor azt adta ki. az as és a ro. megcsodálta a munkáját. Újból fölvázolta az egész rejtvényt. – Hú. Sok ilyet talált. Pendent.értelmetlen. – Dut – folytatta Lena. az utolsó sor közepén. amely egy gyakori kétbetűs és egy gyakori hárombetűs portugál betűsorból áll össze. des és est kapcsolatot sem. de az n-nek annál inkább. Semmi. Lena elolvasta az aláhúzott betűket. – És ha lentről fölfelé próbáljuk? – Bármi lehet az alakzat. balra. – Itt van! – Micsoda? Mi van meg? – A rejtvény. most csak a függőleges oszlopok utolsó három betűjére koncentrálva. jobbról balra. Intendente. Amikor végzett. a második sorban. sem as. aztán vízszintesen folytatódik. amely Tomás lába között matatott. Mivel ez a hangsor nem csengett ismerősen. De nem talált sem es. – Csak nem a pénisz kezdete? Tomás elnevette magát. nem más. Ez. – Tud. a felderített útvonal alapján. hátha talál valahol egy is-t. Így. most már az egész vízszintes sort egybeolvasva.

QUAL O ECO DE FOUCAULT PENDENTE A 545? . egyszerű. aki éppen befejezett egy mutatványt. és lenyűgözte a mód. bonyolult massza egyszeriben átalakult egy érthető. – Voilà! – mondta. ahogy az imént még érthetetlen. világos mondattá.nézett a szeretőjére. mint egy bűvész. olvashatatlan. Lena ránézett a papírra vetett mondatra.

amit természetesen ő maga is táplált. – Tomás felé fordult. Fél négyet beszéltek meg. és belefutottam. Anélkül hogy levette volna a szemét a partról. hogy az ember nem magát a valóságot érzékeli. ne kérdezze. a kutyák viszont fekete-fehérben látnak. valami negligé charmant. – Oh. egy történelmi kutatást végzek éppen. mintha költeményt szavalna. Volt benne valami extravagáns. – Épp Foucault-ról szeretnék beszélni magával. Jacques Derrida. a kígyók viszont hőmérsékletet. Az emberek képeket észlelnek. mintha egy tudatlan emberrel beszélgetne. hogy saját észlelésünk bilincseiben ülünk egy barlangban. hogy ha Foucault-ról beszél. energiát ad. Egy ember például más módon érzékeli a világot. és sürgős találkozót kért tőle. igen – helyeselt a professzor. – Hozhatok még valamit? – érdeklődött a pincér. – Imádok télen idejönni – szólalt meg. ősz hajú. de bár az óceánt nézte. Ez a kép azonban nem kizárólag magából a valóságból ered. de van valami ebben a filozófusban. professzor – üdvözölte Tomás. Saraiva Carcavelosban lakott. Tomás ivott egy kortyot. – És ezért mondják azt a francia dekonstruktivisták. amit a sorbonne-i doktori képzésén behatóan tanulmányozott. Mélyet sóhajtott. Jean-François Lyotard. hanem a mi saját megismerési folyamatainkból is. mon cher – jelentette ki. tekintetét Tomásra szegezve. új távlatokat nyit és megtölti a lelkemet. ahogy elterült a part fehér homokján. Mit tud róla mesélni nekem? A filozófiaprofesszor a levegőbe legyintett. – Köszönöm. Végül is ő akart találkozni vele. amely az ő márkajelzése volt. – Igen. hogy voltaképpen mi magunk konstruáljuk a valóságról alkotott képünket. késett az illető. Michel Foucault. – Tudja. hogy félbeszakítsa az elmélkedést. amikor nyáron felpezsdül az élet. elfogadva a feddést. a denevérek ezzel szemben szonárvisszhangokat. hogy annyi mindent tudna mesélni. Immanuel Kant után. Saraiva egy darabig a körmeit nézegette. – Ez a kimondhatatlan nyugalom inspiráló hatással van rám. serkentőleg hat rám. Amikor nincsenek itt a nyaralók. ráadásul a tél ellenére jóval kellemesebbnek is. Egyik sem észleli az önmagában vett valóságot. – Ez. keskeny ajkú. – Lehunyta a szemét. A pincér meghozta a második kávét is. hiszen az eszelős külső tökéletesen illett a szakterületéhez.. hogy ha egy ilyen nagy súlyú filozófusról beszél az ember. aztán folytatta a gondolatmenetét. – Helló. és az asztalon lévő csészére nézett. és ezzel megszakította Saraiva merengését. Tomás köhintett egyet. – Még egy kávét. nem – felelte Tomás. Csüggedten felsóhajtott. a szerény nap és a fátyolfelhők véget nem érő párharcát. . a keresztnév említése is elengedhetetlen. A valóságnak csak az árnyait látjuk. mintha Tomás legalábbis istenkáromlást követett volna el. – Kér valamit? Saraiva leült. Jean Baudrillard gondolataiban. ötvenes férfi volt. hogy azt se tudja. Egyik mód sem igazabb a többinél. – Igen. finoman jelezve. – Ez a legfigyelemreméltóbb filozófiai mű. minden szótagot tökéletesen artikulált. a sirályok és a hullámok állandó küzdelmét. – Érti? Tomás tűnődve figyelte egy hullám fehér habját. professzor úr – szólalt meg tétován. mit keresek pontosan. hogy ennek igen csekély az esélye. – Igen. elnézést a késésért – hallatszott a háta mögül. legyen szíves. ahogyan észleljük őket. Oeirastól egy ugrásra. valójában ifjúkora Sorbonne-ját látta maga előtt. Alberto Saraiva professzort. akkor mindig mondja ki a teljes nevét. Michel Foucault! – nosztalgikus tekintettel meredt a háborgó tengerre. Meg is borzongott. – Tessék – invitálta egy kézmozdulattal a mellette lévő székre. – Imádom ezt a derűs nyugalmat. akárcsak Jean-Paul Sartre. aztán végigtekintett a tengeren. hanem több különböző igazság. Platón híres hasonlatát felhasználva. csak azt a módot. Immanuel Kant azt mondja. – A tiszta ész kritikájá ban Immanuel Kant kifejti. és kancsal. és intett a pincérnek. élet és energia az egész strand! A felszolgáló letette a gőzölgő kávét az asztalra. Nem tudom. Michel Foucault nevébe. Az emberek képeket érzékelnek. Maurice Merleau-Ponty. mintha épp most haladt volna el előtte az emberi fajnak egy ilyen szánalmas példánya. mon cher. és kezet fogott az újonnan érkezővel. Paul. csaknem teljesen kihalt volt. Milyen más itt a hangulat. – Egy kávé nekem is jólesne. valami szeleburdi. hogy a szövegen kívül nincs semmi. és ismét mélyet lélegzett. hogy valójában nem egy igazság létezik. A professzor mély levegőt vett. szürke ég alatt. – És ezt vallja Foucault is? – Michel Foucault-ra erősen hatott ez a felfedezés. hogyan. a francia dekonstruktivizmushoz. és mindegyik a valóság különböző megnyilvánulásait képes érzékelni. mert kiváló alkalom kínálkozott. sohasem a valóságot magát. Mindegyik más. nobless oblige. Michel Foucault-ról – felelte Tomás diplomatikusan. mindössze néhány szörfös. – Michel Foucault-ról? Saraiva a Michel nevet külön megnyomta. Tomás felállt. – Észrevette. nem a dolgok ontológiai valóságát. Az emberek látják a színeket. Saraiva felsóhajtott. és a tengerpart kézenfekvő találkozóhelynek tűnt. – Sokat jár ide? – Csak ősszel és télen. – Mon cher. kissé blasé kifejezést. Ha a valóság a saját érzékelésünk korlátai miatt elérhetetlen. és az órájára nézett: délután három óra negyven perc volt. mintha azt akarná jelezni. csupa tarka kavalkád. Saraiva professzor magasra fölhúzott szemöldökkel nézett rá. mintha el akarná kergetni ezt a rémes gondolatot. mert arcizmai újra fölvették azt a szelíd. Tomás fölemelte a kezét. – Michel Foucault volt a legnagyobb filozófus. vijjogásuk elnyomta a homokos partot nyaldosó hullámok morajlását. aki már jött is. az azt jelenti. hanem csak a valóság megjelenéseit. teleszívta a tüdejét a tengerszaggal. mint az egyetem szűk irodái. őrült zseniszerű. úgy ejtette ki a szavakat. bólintott egyet. Este hívta fel a Filozófia Tanszéken dolgozó kollégáját. Nagyon előkelően beszélt.. Saraiva gyér. De bizonyára hamar ráébredt. ismét hangsúlyozva a keresztnevet. hol kezdje. és ami a mi sajátságunk. mint a denevérek. finoman nyomatékosítva ezzel azt a követelményt. A dolgok önmagában való természetét nem ismerjük. – Elfintorította az arcát.Alacsonyan röpködtek a sirályok. akire várt. ami fontos lehet a kutatásom szempontjából. két-három szerelmespár és egy kutyáját sétáltató öregúr hozott bele némi életet. A carcavelosi tengerpart melankolikus hangulatot árasztott a téli. Olvasta A tiszta ész kritikáját? – Sajnos nem. igen. és Gilles Deleuze. – Itt tudok a legjobban elmélyülni Jacques Lacan.

hogy tudás és hatalom olyan lényegi kapcsolatban áll egymással. amelyek egy-egy korszak gondolkodását meghatározzák. ennek a kérdésnek szentelte a figyelmét. azaz a nómeneket. a gondolkodásom hamis következtetésekre juttathat. – Mit szeretne hallani. hogy minden emberi tevékenységben központi szerepet játszik a hatalom. – Olvasson – tanácsolta. így hát elérhetetlen az észlelésünk számára. mert attól félt. és látom. A híres tudás–hatalom szövetséget vizsgálta. az emlékezetem megtréfálhat. De mi van. amelyben kihirdették őket. Tomás jegyzetelt. Vagyis az igazság nem az objektív dolog. mi a címe a tantárgyának. ugye? – Rákoppintott a bükkfa székre. Ahogy Karl Popper megjegyezte. ha elolvassuk Marrou. Egyébként elég. – Képzelem. mon cher. Saraiva atyai rosszallással csóválta a fejét. – Nem inkább egy újabb követője? Hiszen végül is csak Kant nézeteit gondolta újra. csak valami kevésbé egyértelműnek a birtokában vannak. De hát honnan tudhatom biztosan. Ha nem érjük el a valót. akkor nem lehet eljutni az objektív igazságig. – Nem gondolja. hogy Viriato valóban létezett? Természetesen csakis a róla szóló szövegekből. hogy hogyan látjuk a dolgokat. akkor lehet. attól függően. Talán ez Michel Foucault legkantiánusabb szövege. És egyikük sem magát a valóságot érzékeli. a történelmet. Tomás a jobb kezével megdörzsölte a szemét. – habozott Tomás. hogy kék. hogy ez az egész csak játék a szavakkal. Ez a könyv valamiképpen hozzájárult az igazság abszolút fogalmának a megszüntetéséhez. A könyv címét nagyon parisien francia kiejtéssel mondta. – A gondolati rendszerek története. hogy megértsük: a történelmi diskurzusban nincsenek végleges igazságok. nem tudom – szólalt meg Tomás tétován. – De meséljen még róla. – De hol van mindez leírva? – Ó. hogy az érzékeim becsaphatnak. Történészi munkája során arra a következtetésre jutott. – Les mots et les choses. hogy tudás-hatalommá változik. hogy ez a szék fából van. – Hm. – És itt lép be Foucault? – Michel Foucault ezt a gondolatmenetet követi – bólintott Saraiva.. Ez a felismerés mélyen meghatározta a gondolkodását. hogy ott a tenger. mon cher? Michel Foucault 1926-ban született. – . – Látom. mert korlátolt megismerési mechanizmusaink által rekonstruáljuk. Tudja. Megállapította. – Nem. – Logikus. rátalált Friedrich Nietzschére és arra a gondolatra. vagyis A szavak és a dolgok ugye? – Igen. hogy kedvenc filozófusát senki ne tekintse egyszerű plagizátornak.Tomás grimaszolt. és az igazságok konnexióját. illetve a történész munkája alapján. – Ha a színek fenoménját tanulmányozza. amit Immanuel Kant kitalált. mivel színvak. Ricoeur. a történelem a múltban történt dolgok beszámolója a tanúk és a dokumentumok alapján. történetesen nem az – felelte Saraiva a fejét csóválva. nincs hozzáférésem magához a valósághoz. a végleges. de egyben az ismeret hasonlósága is a dologhoz. Mivel tudom. Ehhez viszont újra kellett értelmezni az igazság szót. Hogy lehet erre azt mondani. nem az – ellenkezett Saraiva hevesen. Pedig az ég ugyanaz marad. bár kapcsolatban áll vele. – Nézze csak meg a saját területét. hogy az ítéleteknek nincs objektív értelmük. aki biztosítani akarta. – Saraiva felkacagott. egy objektív igazság. Alapjában véve ez a valóság problémája. hogy megsérti a beszélgetőtársát. és azt látja. Alapjában véve ennek a lényegi tengelynek a mentén fejtette ki egész munkásságát. Maga ránéz a tengerre. és ezek a beszámolók lehetnek pontatlanok. – Nem. – Ezt mondta Kant is. Edmund Husserl. hogy ez egy szubjektív igazság? – Csücsörített a szájával. – Kacagása jóleső sóhajban végződött. Az igazság tehát relatívvá válik. hogy az igazságok annak a korszaknak az előfeltételezéseitől függnek. megkérdezték. akkor az igazságot sem érjük el. valamint a fénytörés miatt. hogy a tenger nem kék. akkor nem mondok igazat? Saraiva elmosolyodott: a beszélgetés elért az ő területére. végső igazság birtokában. A tenger és az égbolt azért tűnik kéknek. és megállapította. hanem a valóságról való beszámolókkal. nincsenek véglegesen igaz dolgok. – Szóval nincs igazság. azaz a fenoméneket. – Elmesélek egy történetet. Veyne. soha nem lehetek az objektív igazság birtokában. a tudást használva fel a társadalmi ellenőrzés felállítására. ez logikusan következik mindabból. A történelmi szövegek megemlítik a luzitán Viriato ellenállását a római hódításokkal szemben. ezért kettéválasztotta a dolgok konnexióját. csupán szubjektív igazságuk van. – Tett egy kézmozdulatot. amelyben a szavak a valóság megnyilvánulásai. – A messzeségbe mutatott. hogy voltaképpen illúzióról van szó. szürkének látja. hogy kék. a dolgok pedig maga a valóság. akkor az igazsághoz sem férünk hozzá.. Egyikük sincs az objektív igazság birtokában. – Tomás felé bökött a fejével. csak véglegesen hamisak és átmenetileg igazak. Amikor meghívták a Collège de France-ra tanítani. amelyek tévedhetnek. – Ezt a problémát a fenomenológiai iskolának kellett megoldania A tiszta ész kritikája jegyében. csak a mi szemünk észleli így – az érzékelés sajátosságai. sok könyvben. hogy kielemezze. akkor talán nem mondok igazat? – Az óceánra mutatott. – Ha azt mondom. – Ő azt mutatta meg. csak a valóság látványát. és arra a következtetésre jutott. hogy a történelmi szövegek nem magával a valósággal foglalkoznak. Így aztán a történelmi diskurzusban nem létezik objektív valóság. hogy a tenger kék. ugyanis másképp oszlik el a napsugarak színskálája. Érti? A való az igazság. – Nekem úgy tűnik. – Nem – bökte ki végül. csak a fénytörés változott meg a Nap megváltozott helyzete miatt. hogy a történelmi diskurzusra is igaz. Ha viszont a horizonthoz közeli pontról jön a fény. hanem az önmagában való dolog szubjektív reprezentációja. hogy a hatalom áll minden mögött. hogy nem létezik egy igazság? – Mon cher. – Tudomásom szerint az. Collingwood vagy Gallie műveit. és egész munkáját annak a küldetésnek szentelte. – Várjon – mondta. A Les mots et les choses például azokat az előfeltételezéseket és előítéleteket elemzi. – Olvasott valamit Michel Foucault-tól? – Hát. de ha egy kutya néz rá a tengerre. – És ha azt mondom. – Értem – mondta. – Nos. – Belátom. mintegy ugyanazon érem két oldalaként. – Ez mindenre érvényes – ismerte el Tomás. vagy akár kitalációk is. milyen ostobán nézhettek rá. Ezért tartják sokan Michel Foucault-t az új Immanuel Kantnak. Miután fölfedezte Martin Heideggert. Ez azt mutatja. mintha valami értéket őrizgetett volna. hogy ez kissé erőltetett? Hogy lehet azt mondani. nem? – Michel Foucault új kontextusba helyezte ezeket a gondolatokat – magyarázta Saraiva. De ha kíváncsi a véleményemre. aki szintén tévedhet. hiszen az igazság lényege a lényeg igazsága. csak szubjektív. ha ezek a szövegek csak kitalációk? Maga aztán nálam is jobban tudja. hogy éppen vöröses. a fenomenológia egyik atyja. Hiszen ha nem férünk hozzá a valósághoz. – Persze. ez nem ad választ a kérdésemre. mit válaszolt? Tomás vállat vont. – Széttárta a tenyerét. hogy a tenger kék. hogy az igazság a dolog hasonlósága az ismerethez. Martin Heidegger folytatta ezt a gondolatot. – A szubjektív igazságnak. megállapíthatja. amit csak most mutat meg. miként gyakorolható a hatalom az ismereten keresztül. Hiszen ha a gondolkodásunkat mindig meghatározzák a korszakunk előfeltételezései és előítéletei. mert a napfény éppen úgy esik a Földre. miközben sietve írt.

A pincér odaért hozzájuk. hogy találok valamit. és csalódottan rácsapott az asztalra. Tomás színpadias mozdulattal becsukta a füzetét. mon cher. Érdemes megmutatni neki a rejtvényt? Végül is mit veszíthet? Még az is lehet. óvatosan pedig azért. – Mon cher. ez egy érdekes gondolat – vetette közbe Tomás tűnődve. – Nagyon köszönöm. – Mindannyian a termékei vagyunk mindannak. – Hazamegyek. mon cher. mi ez. – Hátha találok valamit. hogy csak a szubjektív igazsághoz van hozzáférésünk. – Nem találok semmi nyomot. egy vörösessárga golyó ereszkedett lefelé az égen: a Nap végre kiszabadult az eget borító szürke palást fogságából. nem akarta lehűteni a lelkesedését. Valójában azonban semmi rendkívülit vagy újat nem látott benne. csak fikciókat írt. – Ez minden – fejezte be Saraiva a hosszú előadást. – Mi a visszhangja Foucault-nak? – Tomásra nézett. miként látjuk a dolgokat. Kissé izgatottan nézett Saraivára. Például az irodalmi művek szerzőinek fogalmára. – És mi van még? A filozófiaprofesszor fél szemét Tomáson tartotta. inkább Michel Foucault volt az. – Mit fog most tenni? – érdeklődött Saraiva. és a kabátzsebébe tette a cetlit. dekonstruálja is. Vagyis a szerző voltaképpen nem más. hát bemegyek egy könyvesboltba. Ismét lapozgatni kezdte a jegyzetfüzetét. Tomás átfutotta a jegyzeteit. nem pedig fordítva. . A rejtvény kulcsa valószínűleg valami apró részletben rejlik. – Hogyhogy? – Nagy filozófus volt. aki Foucault-t követte? – Michel Foucault-nak sok követője volt. mert igyekezett elkapni a kutatása szempontjából fontos részleteket. fogalmam sincs. – Igen – mondta. nem? A gondolati rendszerek történésze volt. és megnézte a mondatot. hogy valaki visszhangozta volna Foucault-t? – Esetleg Immanuel Kant. jobbra. hogy az objektív igazság elérhetetlen. A filozófiaprofesszor újra szemügyre vette a jegyzetfüzetbe írt mondatot. – És van köztük olyan. aki megír egy könyvet. Azt mondta. Késő délután volt már. – Tud róla. hanem egy több tényezőből. és megveszem Foucault könyveit. Talán valaki. aki Michel Foucault-t visszhangozza? – Na. – Úgy értem. mint a saját műveinek és körülményeinek a terméke. és megmutatta Saraivának. Tomás kétkedő grimaszt vágott. Mellesleg ez jól látszik a következő művében. aki Immanuel Kantot visszhangozta. és felsóhajtott.Alapjában véve valóban erről volt szó. hogy leadta az Histoire de la sexualité harmadik kötetének kéziratát. vagyis A tudás archeológiája . Figyelmesen azért. De nem akart vitatkozni Saraivával. – Miféle nyomot? – Hát. az aktuális irodalmi irányzatokból és más társadalmi és történelmi elemekből álló konstrukció. – A fenébe! – kiáltotta. Fölemelte a füzetet. hátha találok bennük valamit. A tágas óceánra emelte a tekintetét. Kiléptek az étteremből. nem? – kérdezte. 1984 nyarán halt meg. Meg kell fejtenem egy rejtvényt. és ezt a látásmódot más fogalmakra is kiterjesztette. hogy ízekre szedi a fogalmat. és jelentős történész. – Két héttel azután. Michel Foucault összeesett. – Körülnézett. a másikkal pedig a horizontot fürkészte. miközben hosszasan értekezett Foucault életművéről. hogy 545 felé hajlik? Mi ez az 545? Tomás nem vette le a szemét a beszélgetőpartneréről. Tomás fizetett. amit a történész óvatossággal vegyes figyelemmel hallgatott. Tudja. mit mondott egyszer a saját igazságkereső munkájáról? – Mit? – Hogy egész életében nem tett mást. hogy a dekonstruktivisták alaposan túlértékelik Foucault jelentőségét. – Egyáltalán nem hangzik ismerősen? Saraiva beharapta az alsó ajkát. mon cher – mondta. a felhők fátylán túl. – Michel Foucault-ról? Tomás szórakozottan dörzsölgette az arcát. amelynek címe L’archéologie du savoir. Saraiva följegyezte magának a rejtélyes mondatot. aztán fölálltak: ideje volt indulni. részletesen taglalva legismertebb köteteinek tartalmát. elejétől a végéig. úgy mint a nyelvből. mint aki végre megértette. Bár. Azáltal. – Látja? Saraiva odahajolt. nem volt igazán meggyőzve. Kérem a számlát. hogy az igazság relatív és attól függ. – Annyira reménykedtem benne. – És nem volt olyan. amit teszünk. – Miféle visszhang? – Én nem tudom. mint egy építményt. és megmutatta az összeget. – Michel Foucault különös ember volt – mondta még Saraiva. amin elindulhatnék. hogy ez mit jelent. a rejtvénnyel. és szikrázó csillogást bocsátott a tengerre. – Elnézést. hogy a filozófiaprofesszornak támad egy jó ötlete. Különös kérdés jelent meg előtte: QUAL O ECO DE FOUCAULT PENDENTE A 545? – Ez meg mi a fene? – kérdezte Saraiva. Lelkes előadást tartott. – Ja. mert úgy vélte. – Vagy úgy – kiáltott fel Tomás. és a parkolóban elbúcsúztak egymástól. Szerinte a szerző nem csupán az a valaki. Michel Foucault ebben úgy definiálta az igazságot. – Milyen rejtvény ez? Tomás tétován nézett Saraivára. – Egyáltalán nem. – Figyelmesen elolvasom a könyveit – ígérte. mert nem értem. Maga mondja meg. – Hm – hümmögött elgondolkodva. és azoknak a körülményeknek. AIDS-es volt. – De hát ez nyilvánvaló. – Egy csöppet sem. a fejét csóválva. Mi ebben az újdonság? – Ismét a kontextus. és kórházba került. Mi az. aki 545 felé hajlik vagy 545-től függ? – Erre nem tudok válaszolni. amelyek között tesszük. aztán intett a pincérnek. és megtalálta a mondatot. amely az egyes korszakok ismereteinek a terméke.

közben hátranézett és huncutul elmosolyodott. – Meglátjuk. – Nálam – felelte. máris átadták magukat a tomboló érzékeknek. izgatóan riszálva a testét. amikor egymáshoz értek. és megkóstolta a kekszet is. – Én szóltam. a fűtőtest mellett. de a koncentrálás nem tartott sokáig. – Na. hanem a Felügyelet és büntetés. – Micsoda? – kérdezte a férfi. Már az első oldalaktól rosszul lett. Versailles-ban merényletet kísérelt meg XV. – Minden bolond egymásnak testvére – jelentette ki. a többi megkínzandó testrészét pedig olvasztott ólommal. Tomás elnevette magát. és Tomás fölé hajolt. akit meglepett ez a heves reakció. és betett egy CD-t. hogy képes volt elolvasni A bolondság történeté t csak azért. és talán fölfedte a titkot. A tanár birtokba vette a nőt. – Na! El kell olvasnom. és máris egymásnak estek. hogy akarom – erősködött a lány. Talán ez a közös nevező kettejük közt. – Ez finom – mondta elismerően. de ami a Toscanokutatást illeti. amely a zabolátlan eksztázis csúcsaira ragadta őket. a férfi ziháló mellkasára helyezve hatalmas melleit. Lena lustán kinyújtotta a karjait. elsápadt. kéntűzzel akarták égetni. – Svéd mondás – felelte Lena. hogy nem egyezett az érdeklődésük... – És a másik könyv milyen volt? Már kiolvastad? – Igen. és megrázta a fejét.A tiltott gyümölcs élvezete lassan veszíteni kezdett erejéből. hogy hallani akarod? – Nem – felelte Lena. abban egy hullámhosszon voltak. abban a reményben. mindketten elterültek a kanapén. amit Toscano annyira rejtegetett előlük. és elkezdte kigombolni a ruháját. – Megvonta a vállát. hogy végül önmagát is felzabálta: a vihar elcsendesedett. és ránézett a könyvre. – Még mindig nálad van a Foucault? A tanár lehajolt. – Majd utána elolvasod. kérdezgette filozófia szakos évfolyamtársait. ellentmondást nem tűrően. amelyek olyan óriásiak voltak. A lány érdeklődése olyan méreteket öltött. A ruha kissé átlátszó volt. aki 1757-ben. és szokás szerint sejteni engedte a lány keményen duzzadó mellbimbóit és lágyan ívelő kebleit. – Meséld el. és igyekeztek apró hétköznapi élményeket csempészni az együttléteikbe. Kellemetlen zavar fészkelte be magát közéjük. hogy Tomást a látványtól elöntötte az állati vágy. Levetette fehér selyemruháját. miután megízlelte a fűszeres. közölve. de a lány gúnyos mosollyal eltolta magától. Tomás igyekezett belemerülni a könyvbe. Bono hangja megtöltötte a lakást a Joshua Tree dallamával. Lehet. és már nem is értette. és elégtek a részegítő lángokban. – Biztos vagy benne. amelyek elvezethettek a rejtély megoldásához. egy bizonyos Samson vezette hóhércsapat hajtotta végre. a könyökére támaszkodott. kifacsartan. Tomás belekortyolt a teába. nem? – Persze. s kinyitotta a nála lévő könyvet az első oldalon. hogy végül négy lóval felnégyeljék. ez mit nyújt. – Minden bolond egymásnak testvére. Tejfehér bőre remegett az izgalomtól. és ott szeretkeztek. – Micsoda? – Ez a történet a könyv elején. és amint tehették. és meztelenül Tomás fölé hajolt. – Milyen történet? – Lena kiegyenesedett. annyi energiát emésztett fel és olyan gyorsasággal. Lena elpakolta a tálcát. Amikor végeztek a teával és a keksszel. forró olajjal. combjait és vádlijait kellett gyötörni. ami az imént még elvakította. a kapott csókokat viszont elfelejtjük. amely a bűnös fegyvert tartotta. mintha kifacsarták volna belőle mindazt a sóvárgást. a fűtőtest mellett. és kivette a kezéből a könyvet. kimerülten. Lena belekukucskált a nejlonszatyorba. vagy bármilyen utalást az őket foglalkoztató rejtvénnyel kapcsolatban. – De már nem A szavak és a dolgok. Lajos ellen. fölemelve tekintetét a Felügyelet és büntetésről. Ez volt a terv. A lány odahajolt a lejátszóhoz. mint az első randevúik alkalmával. nem abban a lázas izgalomban sietett föl a Latino Coelho utcai ház lépcsőjén és jelent meg szeretője ajtajában. hogy alig bírták türtőztetni magukat. – A feleségeddel nem szeretkezel. beszállt a munkába. Lena ezúttal fehér selyemruhában fogadta a tanárt. Tomás és Lena viszonya csaknem két hónap múltán belesimult a hétköznapokba. – Nem tudom. meséld már! Tomás újra kinyitotta a könyvet. olvasztott viasz és kén elegyével kívánták gyötörni. Lena főzött egy hársfateát. Elmúlt az újdonság izgalma mióta a találkák rendszeressé váltak. égett a vágytól. hogy most jön a desszert. hogy megtalálja benne az 545-ös számot. Annyira túlcsordultak a vágytól. – Nem lehet mindent egyszerre. de már ő sem azzal a hévvel. amikor felütötte a könyvet Tomás mellett. és a lány e tekintetben is nagyon hasznosnak bizonyult: kérdéseket tett fel. hogy találnak bennük valami elejtett megjegyzést. te kis mohó – hűtötte le. Az első alkalmakkor elég volt csak meglátniuk egymást. Svédországban azt mondják. Fölemelte A bolondság történetét. amely leírja Robert Damiens-nak a nyilvános kivégzését Párizsban. kereste a nyomokat. tényleg akarod-e hallani. és megismételte a közmondást. és érzéki hangulatot teremtett. aki végignézte az egészet. és hagyományos svéd gyömbéres kekszet kínált mellé. a kanapén. . égő szurokkal. ugye? Tomás hirtelen magához tért a letargiából.. – De brazilul is ugyanaz. ébredt rá Tomás. utólag ne panaszkodj. a lány őrjítően izgató teste hirtelen közömbössé vált számára. Lena még mindig meleg fogadtatásban részesítette. ahova a bujaság tüzes hullámai taszították. melynek során az elítélt mellbimbóit. végül undorodva félbehagyta az olvasást: még soha nem olvasott ennyire durva. Ez a Surveiller et punir brazil fordítása. – Lenézett a könyv első szavaira. A vágy vihara. – Mi az? – kérdezte Lena. Persze a szexen kívül. Tomás már nem azzal a remegő vággyal. A szerelmi aktus után azonban Tomás olyan ürességet érzett. – Ez szörnyű – felelte a szemét forgatva. Képzeld. fanyar-édes süteményt. sőt még esszéket is szerzett Foucault-ról. és elővett egy könyvet a szatyorból. hogy az ígért csókra emlékszünk. Ő volt az. visszataszítóan brutális szöveget. de nem volt benne semmi. mitől volt olyan farkaséhes pár pillanattal előbb.. – Ismét a lányra nézett. Kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén. Ezért egy idő után megtanultak uralkodni kezdeti izgatottságukon. – Ez egy dokumentum. Amikor a tornádó kifulladt. karjait. mint eleinte. – Naná. és zavartan nézett a lányra. A kivégzéséről végül részletesen beszámolt Bouton rendőrbiztos. és azonnal nekiesett a dús melleknek. miközben Michel Foucault ott hevert a földön. – Még ne. a vad szél szellővé szelídült. A jobb kezét. A kivégzést. Végigvonult az előszobán. mohón sóvárgott az érintésre. miközben le sem vette a szemét a szeretőjéről. Portugáliában még nem is jelent meg.

ami rá is vár. Tomás a virágra meredt. a szubjektív igazsághoz. Könnyűek. – Rózsának tűnik – felelte Constança. és megfeledkezik róla. fürtjei gyűrűket rajzoltak a párnára és a lepedőre. nem csak az egyiküket csapja majd be. Miféle furcsa históriát fedett föl a kaland. hogy a problémák soha nem szűntek meg teljesen. mert elvarázsolja a vakító ragyogás. De most látta. Az agyagcserepekben nagy fejű. Tomás eloltotta a villanyt. Szőke haja szétterült a párnán. hazugságban. levette róla a ruháját és a papucsát. és magához ölelte a párnáját. a kibúvó. Én mára bezártam a boltot. hogy keményen szembenézzen a valósággal. így föltéve. Margarida problémái elől. és most meg kell hoznia a döntést. mint valami rongyos kagylók. Egy olyan ábránd. mintha az emlékezetébe akarná vésni a szoba árnyait. Mi vár rá ezután? Ha mindkét nővel szeretkezni fog. A sorsdöntő találkozás úgy megnyugtatta. hogy nem. Az pedig tény. és középen összeborultak. Ábránd. Az idősebb Plinius azt állította. és csodálta azt a lelki erőt. amíg Margarida a szobájában pizsamába öltözött. De hát valóban ezt a jövőt szánja önmagának és annak a három nőnek. mesélj nekem! Constança fáradtan nézett a férjére. Róla nevezték el ezt a virágot peóniának. Már befejezték a vacsorát. a fejét csóválva. ahogy alszik. Az apa lekapcsolta a mennyezeti lámpát. Tomás újra megcsókolta a lányát. a másik az elutazásra. és hátravetette magát a kanapén. hanem mindkettőt? Végül is milyen jövőt akar magának. a rózsaszín különböző árnyalataiban ragyogtak. Végigsimította az arcát. a házasságtörő kapcsolata óta pedig egyszer sem. hogy engedett a fáradtságnak. – Soha nem hallottam róla – motyogta Tomás. Szép virágok voltak. a pénzhiány okozta gondok elől. Felsóhajtott és megsimogatta Constança fürtjeit. Menekülést. bólintott. Körülnézett. és a nappaliban pihentek. A lány beletörődve felsóhajtott. – Milyen virág ez? – Paieón a görög istenek orvosa volt. a feleségének. Constança a kanapén aludt. és visszament a nappaliba. Úgy érezte magát. akikhez kötődik? Lena látszólag ártalmatlan kérdése egész gondolatláncolatot indított el Tomásban. ránézett. amelyből kifogyott csaknem minden csillogás. ismert neve a bazsarózsa. Lena kérdése még ott visszhangzott az elméjében. hogy ő nem a morális igazságban élt. hogy a peónia húsz betegséget gyógyít. betakarta. a vészkijárat. amelyek előtt ő összeesik. amellyel képes szembeszállni azokkal a problémákkal. Mi maradt hát belőle? Megadta magát a svéd szőkeség bájainak. 5 finom illatát. Szóval ez az a szörnyűséges sors. Miközben . Lefektette az ágyba. érezte meleg. Az illúzió működött egy ideig. Margarida tágra nyílt szemekkel feküdt egészen a báli jelenetig. hogy kiszabaduljon a gondok bonyolult hálójából. a Chanel no. mint még soha: A feleségeddel nem szeretkezel. Igen. – Bizonyos szempontból az is. aztán az édesapját. – De peónia. – Persze. a szeretőjének? Milyen sors vár rájuk? Ő irányítja a sorsát. amely a levegőben lebegett. hogy megteremtse a megfelelő hangulatot. De miként garantálhatná. hogy nem is fog? Hogyan is ígérhetne ilyet? Ez a kérdés. Erre a kérdésre aztán nem számított. megfogta a lánya kezét. és ezzel a szűziességhez kapcsolták ezt a virágot. kihasználva az alkalmat. egy illúzió. – Esküdni mertem volna. A legenda szerint egy különleges virág magjával gyógyította meg Hádészt. és elindult a nappaliba. A kínai költők a bazsarózsához hasonlították a lányok szemérmes pirulását. az életből való kiábrándulás elől. ártatlan volt és törékeny. Hazudott a feleségének. halkan. a lányának. a felesége halk és nyugodt lélegzését. Illúzióban élt. hogy a gyermekeket megóvják az epilepsziától és a rémálmoktól. Ki tudja. Szinte visszafojtott lélegzettel lépkedett ki a szobából. és szinte suttogva kezdte el a mesét a lányról. hogy rózsa. az egyik a maradásra szól. A nő magához szorított párnával aludt. A menekülést önmaga elől. egyszerre kiragadta abból az irreális álomból. csak elhalványultak a Lenával való mámorító viszony fényében. fölé hajolt és megcsókolta rózsaszín arcocskáit. és elképzelte. amelyik a legjobban ráillik az őt gyötrő küzdelemre. bársonyos bőrét. – Ez rózsa? – kérdezte Tomás. Érezte a nő lélegzését.– Nem – felelte. Csöndben figyelte. Hirtelen betört a szobába Margarida hangja. aztán leült az ágy szélére. amibe keveredett? Voltaképpen mit jelent neki Lena? Puszta szexuális hőstettet? Felelőtlen ábrándozást? Kockázatos játékot. óvatosan. a felesége fáradtsága elől. brutális erővel térítette magához. és végül a gonosz mostohájával és annak két kényes lányával kellett élnie. Tomás leült az ágy szélére. lehunyta a szemét. A morális igazsághoz. megsimogatta selymes haját. Mindenesetre a XVIII. a vállára ejtett fejjel. aki előbb elvesztette az édesanyját. finom szirmú virágok virítottak. kettősségben. hiszen a másik. útkeresést. gondolta. hogy a fényár mögött egy hatalmas tömeg közeleg megállíthatatlanul. mint a szex kémiája: a menekülés kémiáját. Mindazonáltal mint ember mindig hozzáférhet egy másik igazsághoz. miközben lágyan duruzsolt neki. Menekülés. amely már nem ragyogott olyan fényesen. században arra használták. amely napról napra veszített a varázsából. Vagy képes a fényszórók ragyogása mögé látni? Ránézett Constançára. és most úgy felerősödött. – Kénytelen leszek hinni neked. Visszafordult az ajtóból. Tomás átment Margarida szobájába. egy szeszély. buják. ezért aztán ez a virág a gyermekkorhoz köthető. lefektette és állig betakarta. és a tükör előtt találta a kislányt. szórakozottan eljátszott velük. és csak áll meredten. miközben a tévében egy vetélkedő ment. A tisztességhez. – Most te jössz. – Már megint? Nem akarnál inkább egy újat? – A Hamupipőkét aka’om. hogy két jegy van a kezében. hogy az objektív igazság elérhetetlen? Lehet. érzékiek. – És ez mit jelképez? – A félénkséget. amelyben lebegett. mint a pihe. mintha jéghideg vízbe dugta volna a fejét. akit odaláncol egy autó fényszórója. nehogy zajt csapjon. és csak az éjjeliszekrény olvasólámpáját hagyta égve. kibúvót. Egy kitérőt. és mélyen alvó feleségére meredt. amikor Hamupipőke megismerkedett a herceggel. mint aki megtalálta a megfelelő szót. egy pohár whiskyvel a kezében. Tomás az ölébe kapta és az ágyba vitte. ugye? Egy ideje már valóban nem szeretkezett a feleségével. valami mást jelent. A sárga fény kellően tompa volt ahhoz. vagy a körülmények irányítják őt? Igazságban akar élni? De milyen igazságban? Nem azt mondta Saraiva. és hamarosan hazudna a szeretőjének is. Lena talán fontosabb dolgot is kínált. Lena volt a menedék. gye’e má’. de ezt soha nem bizonyították. és átadta magát apja suttogó szavai ritmusának meg a testét elárasztó kellemes gyengeségnek. mint egy nyúl az út közepén. – Melyik mesét szeretnéd ma? – A Hamupipőkét. azt. kék szeme a plafonra meredt. Odament hozzá. és eloltotta a lámpát. aztán megfordult. – Anya. De megtorpant. Constança motyogott valami érthetetlent. amelyben a rizikó csak ajzószerként hatott? Talán. és hamarosan agyonlapítja az aszfalton. finoman becsukta az ajtót.

nem voltam veled őszinte. Tomás fogta a csészéjét. A szokásos udvariaskodás után Tomás közölte. antik óra mutatta. amikor minden fej egy irányba fordult. Az asztalok a tükrök mentén sorakoztak. miközben hátradobta hosszú. És voltam annál a régi felvonónál is. A szépen kikövezett sarok után végre rátért a széles Garrett sétányra. Meghozta a döntést. a pincér pedig rövid biccentés után elsietett. mint aki a Holdon jár. aki máris eltűnt a folyosón. míg az egész jobb oldalt egy art nouveau stílusú. Hatalmas divatszatyrokat tartott a kezében. amelyek hatására megduplázódott a helyiség valódi tágassága. – Huh! – tört ki a lányból. hogy tizenegy óra van. Tomás körülnézett. mégis folyton kerülgetni kellett a sok asztalt és széket. ami ott van a Rua do Ourón. de tekintetével a bejáratot fürkészve. hogy a csöngésre ébredt. aztán megállapodott a tekintete a lányon. egészen a ’20-as évekig. Lesétált egészen a Garrett utcáig. – Tudod. a falon számtalan boros. – Hát igen – mosolyodott el a lány. és megfogta az egyik széknek támasztott szatyrot. hogy még semmi biztosat nem tud. de Tomás nem árult el részleteket. Tomás tudta. Tomás felhívta az utazási irodát. rajta a süteménnyel. – Kérsz valamit? – kérdezte Tomás. elvégre az alapítvány bízta meg a portugált a kutatással. hogy szoktam-e szeretkezni a feleségemmel. némi nyugtalansággal a kék szemeiben. – Szóval egész délelőtt vásárolgattál? – Igen. hogy megcsókolja Tomást. azt hiszem. Lena az asztal fölé hajolt. . mintha a hadseregben lennének. miközben áthajolt az asztal fölött. és olyan titokzatos vagy. amely zsúfolásig tele volt emberekkel: nagy volt a sürgés-forgás. Belépett hát a régi Lisszabon irodalmi életének egyik kitüntetett kávéházába. egy csészét. Lena ijedten húzta fel a szemöldökét. brandys és likőrös üveg kápráztatta el a szemet. mert a kutatás olyan irányba mutat. – De elfáradtam. ami térdig se ért. és Tomás tekintetét kereste. Nelsont érdekelte. mintha zavarba akarná hozni. csak a sötétben tapogatózik. akik a Bairro Alto és a Baixa közötti szakaszon tülekedtek. pálinkás. – A külföldi szeme messzebbre ellát. Balra az egész falat aranykeretes tükrök borították. amelyek henyélő vendégekkel voltak tele. mintha az időben is ugrott volna egy nagyot. Rendelt egy pastel de natát és egy jázminteát. – Mi van veled? – kérdezte. végignézett a kávézón. Akkor vette észre. mint a helybélieké. macskaköves utcáit. tele a rendszer elleni vádakkal és fantasztikus szerződtetésekről szóló hírekkel. amikor a belvárosba kellett mennie. A lány testhezálló fekete ruhát viselt. – Ez igaz – bólogatott Tomás. Miután ilyeténképpen zöld utat kapott. Szokás szerint magas sarkú. egyszer csak mély lélegzetet vett. hogy el kell utaznia néhány helyre. akinek itt bronzból van a teste. két adag cukrot és egy adag fahéjat meg a számlát. hosszú lábait pedig nagyon finom sötétszürke nejlonharisnya fedte. Ahogy belépett. szőke haját. whiskys . – Hej – üdvözölte. hogy Lena belépett a kávéházba. hátha megpillantja valahol Lena aranyló szőkeségét. Mi a baj? – Semmi. – Sokat vásároltál? Lena lehajolt. Az amerikai álmos hangon szólt bele a telefonba. Az utca tágas volt. és kérdőn nézett a vendégekre. – Ez a tea valóságos csoda. amiért beleüti az orrát más dolgába. kerek szemüvege és keresztbe tett lába. A terem végében egy római számozású. mire a férfi vállat vont és visszabújt az olvasnivalója mögé. és volt benne egy kétoldalas interjú a Benfica kegyetlen kapitányával. A Brasileira kávéházba. kerülgetve a sok gyalogost. A Brasileira tágas belső tere a szecesszió jegyében készült. A férfi a sportújságot olvasta. – Tetszik? A benficás nyugdíjas kilesett az újságja mögül. és előhúzott belőle egy piros csipkés melltartót. odavonzva a vásárlókat és felpezsdítve az óváros kanyargós. aminek alaposan utána szeretne járni. Megjelent a pincér.. Körözött egy darabig az Alecrim utcán. Lena viszonozta a pillantását. milyen irányba mutat a nyomozás. márkás üzleteivel és butikjaival. és felhívta Nelson Moliartit. A fehér egyenruhás pincér odalépett hozzájuk. a Chiado sok nő számára jelent kísértést. – Két napja nem láttalak. Miközben várt. – Az a rohadt rejtvény zavar ennyire. de végül beleegyezését adta és rendelkezésére bocsátotta a küldetés végrehajtásához szükséges anyagi fedezetet. egy kistányért. Idegesen forgatta a fejét. – Semmi baj.gyengéden cirógatta Constança békés arcát. és végül a Luís de Camőes téren hagyta az autóját. és valami néma parancsnak engedelmeskednének. A tálcáról szép sorban az asztalra helyezett egy kis fémkannát. – Vettem ezt-azt – felelte. Az amerikai egy darabig még erősködött. és leült. A leghíresebb közülük Fernando Pessoa. már ettem. mögötte. mi? – Nem. – A Santa Justa liftnél? – Igen. hogy parkolóhelyet találjon. nem volt vesztegetni való idő. – Akkor? A férfi gondterhelten simította végig a haját. aki valószínűleg nyugdíjas lehetett és bizonyára benficás. pedig még csak most kezdődött a nap. – Nem. csak vásároltam. arra hivatkozva. Kinyitotta a szatyrot. amelyeket letett a szék lábához. Jártál már ott? – Még soha. és lefoglalta a megfelelő járatokat és szállásokat. és feltűnően mustrálgatta a svéd szépséget. hogy Lisszabon belvárosa. amelyeket nem akart kifizetni. és abban a pillanatban gondolatainak végéhez ért. Futólag megfigyelte asztaltársát is. – Bocsánat a késésért. amelyek az egész környéken nyitva állnak. Miközben várt. de a lány nem volt ott. és ivott egy kortyot. bele-belelesett a mellette ülő férfi újságjába. A tanár egy fejcsóválással jelzett a pincérnek. Tomás fizetett. mint akinek rengeteg dolga van és nem elég hozzá a két keze. hosszú pult foglalta el. egyértelmű volt. karcsú derekára feltűnő sárga szalag hívta fel a figyelmet. sietősen és idegesen. Tomás talált egy helyet egy félig foglalt asztalnál. A siető tömeg ideges nyüzsgése mindig nagyon zavarta. – Nem? Hogyhogy? – Egyik nap megkérdezted.. ezúttal csillogó fekete cipővel emelte ki ívelt vonalait. akárcsak a kalapja. és igazi békebeli kávéház volt. jobb vállát a tükörnek támasztva. elővette a telefonját.

és igaz ember akarok lenni. és úgy nézett Tomásra. ez a másik probléma. Lena az asztal fölé hajolt. ahol addig csak a sötétben tapogatóztam. – Ne gyere már megint a szólásaiddal.. vagy mi? Van egy családod otthon. valami átkapcsolódott bennem. Te egy fiatal lány vagy. bambán meredt rá. És akkor mindkettőtöket megcsallak majd. hirtelen nagyon érdekelték a képek. Bocsánat. hogy először is meg kell oldanom a problémáimat. nem zavar. És ha sikerül. az csodás. nem tudom elmagyarázni. Nem tudok. Igazából azt sem tudta. és egy sor kérdésre. – Az igazság köpönyege sokszor hazugságokból van összetoldva. – Vagyis elhagysz.. A tanárnak tátva maradt a szája. és elkezdtem töprengeni a kapcsolatunkon. – Igen. az minden. Azt hitte. hogy soha nem is fogok. – Összehúzta a szemöldökét. Lena. házasok vagyunk. Mindenki menjen a maga útjára. amelyek ahhoz vezettek. Kétségeim támadtak afelől. hogy van olyan nő. Nekem nem gond. Ráadásul még az sem zavarja. miután föltetted ezt a kérdést. azonnal fölpattan és kiviharzik a kávéházból. – Nem tudod. – Nekem egyáltalán nem gond. a szemében hitetlenkedő kifejezés ült.. Ez a fény ráébresztett a valóságra. – Körülnézett. aki. és amiben most élek. – habogott Tomás zavartan. Házas ember vagyok. előbb-utóbb biztos történik valami.. ha veled is szeretkeznék. de minden pasi vágya. – Neked nem lenne baj. Becstelennek érzem magam.. – De hát hülye vagy? Most mondtam. Úgyhogy ne bonyolítsuk túl az ügyet. de néhány pillanatnyi elkalandozás után ismét Tomásra szegezte a szemét. és ezzel le is zárhatja az ügyet. Mintha véletlenül megnyomtál volna egy kapcsolót. de a családomat is szeretem. azóta. és gondoskodnom kell a családomról. Kell adnom egy második esélyt a házasságomnak. hogy veszélybe sodorjam a családi életemet. hogy ha szakít vele. amit művelünk. ha fölemeled a kisujjad. Akkor meg mi a bajod? Hol van itt a kétség? – Az a probléma. – Hogy nem tudsz így élni? De hiszen már majdnem két hónapja élsz két nővel. A lány arca hirtelen megkeményedett. Ha nem sikerül. Ezért gondolom úgy. hogy megismertelek. A lány elkerekedett szemekkel bámult rá. és megszorította a férfi kezét. és nem kell problémáznod. olyan váratlanul érte ez a válasz. Van egy szeretőd. hogy nem bánja. aki ilyen könnyedén kijelenti. – De hát. – Hát. Arról van szó. – Tomás. aki szabad és gyönyörű. az életemet. aki nem tud semmiről. Amikor néhány napja föltetted azt a kérdést. és máris megkapsz bárkit. hogy szoktam-e szeretkezni a feleségemmel. és maradjunk barátok. Soha nem gondolta volna. Ez így nem. A lány kedvetlenül csóválta a fejét. és kész. elnézést a szerénytelenségért. csak nem ilyen.– És szoktál? – Nem. ööö. hogy őszinte legyek.. hogy nem zavar. De nem ez történt. – Nem zavar? – Nem. mit mondjon. hogy nem akarom így folytatni. – Nos. akit akarsz. mit szólna a feleségem. hogy melyek azok az okok. miről van szó igazából? – Arról. Én a tiszta helyzeteket szeretem. amit elkezdtem föltenni magamnak.. hogy jobban érezd magad? Több szabadságot akarsz? Több szexet? Vagy mit? Tomást megdöbbentette. Lena. Mi vezetett idáig? Miért csinálom ezt? Valóban megéri? Hiszen az életemben meglévő problémákkal szembe kell néznem. – Na tessék! – kiáltott fel a lány. – Szakítani akarsz? – kérdezte végül. – Engem nem zavar. nem szeretkeztem vele. mennyire ragaszkodik a lány a kapcsolatukhoz. hogy jobban átgondolja a dolgot. nem menekülhetek el előlük.. a másikban meg. hogy. és megcsóválta a fejét. szinte kábultan dőlt hátra a székén. mit tegyek. a feleségem és a lányom nagyon fontos nekem. hogy megerősítse a szavait. Még mindig tátva volt a szája. hogy gyötrődnél emiatt! Mi ütött beléd? – Pontosan. egy lakásban. nem? A lány körülnézett a kávéházban. Most Lena szája maradt tátva a döbbenettől. mintha egy őrülttel ülne szemben. és meggyulladt volna a fény. – Tudod. nem tudom. hm? A tanár ismét idegesen a hajába túrt. hogy nem tudom. ezzel tartozom a feleségemnek és a kislányomnak. akkor másképp kell újrakezdenem. ha gyakorlatilag egy hárem tagja lesz. én képtelen vagyok egyszerre két nővel lenni. és semmi terhet nem jelent neked. – Akkor mit akarsz? – Be akarom fejezni. Tomás döbbenten. ha a feleségeddel is együtt vagy. Te magad mondtad. ha megtartod a nyugodt kis családi életedet. és kábán hátrahanyatlott a széken. és hirtelen elkezdenék mindent tisztán látni. hogy elég. – Mondd meg. – Ő nyilván soha nem egyezne bele. szinte szótagolva a szavakat. Nagyon kedvellek.. De amit most csinálok. mintha a kávézó valamelyik pontján választ találna a lány kérdésére. és eddig még soha nem láttam. Végül a lelkiismeretemnek szegeztem néhány valóban alapvető kérdést. Lena leejtette a vállát. világos helyzeteket. Az egyik pillanatban még elkápráztattál. és még jobban tátva maradt a szája. akarom-e ezt az életet. – És? – Együtt élünk. – Úgyhogy ne is mondd el neki. – Hát igen. az nem helyes és nem tisztességes. – De miért? – Mert hazugságban élek. – Például fölteszem magamnak a kérdést. . hogy nem tudok így élni. hogy mindkettőtöket megcsallak. – Milyen kérdéseket? – Mit tudom én... hirtelen magamba zuhantam. De. nem tudom garantálni. meg a feleségemmel is? – Nem – ismételte a lány.. erre te szakítani akarsz? Miért? – Mert nem érzem jól magam ebben a helyzetben. az egyértelmű. A tanár bólintott. – Kétségeid? De hát milyen kétségeid? Megőrültél. Így van? – Nem érdemes túldramatizálni.

délután a sólyom csőrében végzi. és elindult a Garrett utcán a Luís de Camőes tér felé. még mindig döbbenten és letaglózva. – Amelyik kakas reggel kukorékol – sziszegte a fogai között –. Egy pillanatnyi várakozás után fölállt az asztaltól és kezet nyújtott a lánynak.– Nem hiszek a fülemnek. Tomás ügyetlenül visszahúzta hát. – Találkozunk az egyetemen – mondta búcsúzásképpen. Lena követte a tekintetével. Lena ránézett a feléje nyújtott kézre. Tomás ránézett. Meghozta a döntést. és elindult a kijárat felé. De Tomás már kilépett A Brasileirából. . és elmondta. és nem viszonozta az üdvözlést. hogy mostantól már csak ismételgetné magát. és arra gondolt. amit akart.

Mit mondott az előbb? – Ööhh. híddal összekötött kőtorony határozta meg a tér arculatát. ez a sofőr jócskán túlzásba vitte a barátkozást. semmit. a korculai csata után. aki évszázadokkal korábban raboskodott itt. A továbbhaladni akaró autók vad dudálása arra kényszerítette Tomást. elnézést – mondta az olasz. akinek az a küldetése. amikor megállt a zöld lámpa előtt. hogy így becsapjuk a turistákat. A taxi befordult a Salita Pollaiuolira. Ezt a . és az átutazásból megállás legyen. A középkorban a Porta Soprana Genova védőfalának része volt. és rámutatott egy szép. amit már elhagytak. A Porta Soprana mellett. nagy kapuval a földszinten. – Maga amerikai? – Nem. A középkori tornyok tetején. Széles kézmozdulattal jelezte. hogy valóban ez az a ház. efelől semmi kétség. megérkeztek végre a Piazza Dantéra. A taxi bevetette magát az óváros labirintusába. egy másik táblán pedig ez állt: Nessuna casa há nome più degno di questa. de Tomás figyelme mégsem erre irányult. – Le piace? – Si – bólintott Tomás közömbös arccal. amely valahol a Piazza Campettón van. amikor a térhez értek. és megpillantotta a magasban Kolumbuszt: hosszú haja lobogott a szélben. – A ház Kolumbusz korából való. és két kis ablakkal az emeleten. az óváros keleti kapuja.A Földközi-tenger kristálytisztán ragyogott a reggeli napsütésben. ez a ház igazán varázslatos és nagyon kedves. – Valóban? – Turistalátványosság. fejével a fényképezés elsőbbségéért küzdő. hogy Domenico Colombo. Az olasz döbbent arcot vágott. Eredetileg azt tervezte. Cristoforo apja. amit sűrű köpködések és heves kézmozdulatok kísértek. hogy gyorsan megváltoztassa a tervét. A Lanterna szilárdan állt az öböl bejáratánál. ahol egy régi számlakönyv és egy másik. gótikus stílusban épült. durva kőhomlokzatú. hogy gyorsan fizessen. igen fontos. például hogy a sofőr elvált. amelyik a dokumentumokban szerepel. mondja. hogy a romok nem látogathatóak a közönség számára. Ez volt tehát a valamikori Vico Diritto di Ponticello harminchetes számú háza. a bal keze egy horgonyon pihent. Tomás kinézett az ablakon. régi épületre a Piazza Matteottin. és van neki „due bambini”. Qui nell’abitazione paterna. amelynek fő látványossága a régi Szent András-kolostor kerengéjőnek lenyűgöző romja volt.. a közepükön egy-egy piros Szent György-kereszttel: ez a város lobogója. és nem lehet tudni. A taxisofőr ezen felbuzdulva belelendült a beszédbe. Kissé lejjebb. hogy. calabriai volt. tolongó turisták felé bökve. aki Mateo néven mutatkozott be. – Mi scusi – mentegetőzött Tomás. Ez volt a Porta Soprana. hogy a közepén magasodó óriási szobor. egy magas. De Kolumbusz valószínűleg soha nem élt itt. megszólalt: – Tudja. Jacobus és Christofforus nevű fiaival. – Questo è Cristoforo Colombo. melynek tetején egy férfialak áll. nem szeretem.. mert bár mindig is csodálta az olaszok nyitottságát. félbeszakítva saját mondatát. rövid spanyol tabardót viselt. mint az idő őrszeme. – La Piazza Acquaverde – jelentette be a szószátyár sofőr. Egy tábla hirdette. és máris kattogtatták a fényképezőgépeiket. – Eccoti qua! – hirdette ki Mateo színpadiasan. melyik volt az a bizonyos ház. valamint kigúnyolta azokat. – Non mi piace questo – jegyezte meg egy olasz Tomásnak. a kőnek támasztott virágkoszorúk között felirat állt: A Cristoforo Colombo. és továbbutazik a taxival. valamint hogy társat keres. A látogatók odaszaladtak a romos házhoz. Genova szűk és forgalmas utcáin kanyarogva. hogy csak megnézi a Piazza Dante nevezetességeit. a közvetlen szomszédságában. bérbe adott a szerzeteseknek egy házat a Porta Soprana mellett. A partot az Appenninek meredek lejtői övezték. a burjánzó lombok közt állt egy borostyánnal befutott. portugál vagyok. A dugó megállásra kényszerítette az autót. és kiözönlött belőle egy csapat japán turista. felette hosszú. akik csak „piatti vegetari”-t esznek. hanem egy másik pontra. hogy őrködjön a Ligur-tenger eme tetszetős csücske fölött. csaknem romos ház. és csak azért helyeselt. Csak annyit lehet tudni. és hebehurgya olaszsággal részletesen elmesélte egész hányatott életét. hogy a kedvében járjon. – Non parlo italiano. aztán balra kanyarodott a Vico Tre Re Magira. ovális kapu vezetett a parkba. a Vatikáni Apostoli Könyvtárban őrzött dokumentum tanúsága szerint 1455 és 1470 között Dominicus Columbus élt a családjával. A Porto Antico régi világítótornya az öböl kék tükre és a part mellett lehorgonyzott fehér vitorlások fölé magaslott.. Újraindult a forgalom. a hegy lába mentén elterülő kis házakat oltalmazva. a két torony között húzódó híd alatt. lehalkította a hangját. és szinte szünet nélkül ömlengett az olasz borok csodálatos tulajdonságairól és egy általa kedvelt „tratttoriá”-ról.. Megállt egy busz a járda mellett. Cristoforo Colombo trascorse l’infanzia e la prima giovinezza. a hóhér az egyik torony tetején élt. Két félhenger alakú. de semmi nem bizonyítja. nyitott köpenyt. Így legalább megszabadulhatott a pokoli taxitól. amelyben a vörösbor gyógyhatásait ecsetelte. és a taxi is nekilódult az autók áradatában. közöttük pedig domborművek ábrázolták a tengerész életének egyes jeleneteit. semmi más – mondta bizalmasan. A sofőr. – Portugál? – Igen. és végül. Tomás nagy megkönnyebbülésére. Parla lei inglese? – Oh. – Hogyhogy becsapják? Az olasz körülnézett. a jobb pedig egy térdeplő bennszülött lány vállán. Az emlékmű alapzatán. a kőcsipkék között két fehér zászló lobogott. semmit. – Il Palazzo Ducale – közölte Mateo pár másodperc múlva. a sarkokon négy másik alak ült kis talapzatokon. Lent. Tomás közelebb ment és szemügyre vette. a velencei Marco Polo volt. de az olasz sofőr végeérhetetlen ömlengése végül arra késztette. – Azt. A férfi tétovázott. La Patria. – Na. most már angolul. Vagyis ebben a házban töltötte ifjúkorát Kolumbusz Kristóf. Tomás elkapott ezt-azt. cinkos pillantással. a francia forradalom idején itt tartották a guillotine-t. és mintha összeesküvést szőne. A börtöntorony leghíresebb foglya. köztük Bartholomeus. A szavak eme zűrzavaros kavalkádjában. aki mellette fekszik majd a franciaágyon és aki megfőzi neki a spaghettit. De abban az időszakban sok ház állt itt.

A pincér elmagyarázta neki. aki elpanaszolta. egy friss. rengeteget jegyzetelve. – Mit ajánl? – Le gusta tapas? – Nem rossz ötlet. – Vagyis merő csalás az egész. aki igyekezett portunyolul beszélni. nem siettek sehova. hogy egy impozáns. Odabent a termeket mór stílusú boltívek és arabeszkek díszítették. és komoly arcot vágott. talán mert a téglagyárak jutnak róla eszébe. Itt volt az Archivio dei Banco di San Giorgio és az Archivio Notarile. amely abból a vörösesbarna téglából épült. majd megkerülte a katedrálist. csodatölcséres vidám kertekkel.. egy fekete bajuszos. hogy egy másik városban egy másik levéltárat látogasson meg. A hatalmas mór torony. és nekivágott a Via di Porta Sopranának. Elérkezett az Újvilági Levéltár. az emberek lustán. Mire az andalúzok észbe kaptak. hogy a régi szokás szerint a sherrys poharat mindig befedték egy csészealjjal. és amely a csúcspontját 1904-ben érte el. Aztán rátért a Nuova Raccolta Colombianára. hagymás szószba mártott kagylót. Nem kétséges. és hogy még mindig nem találtak megoldást a problémára. és mivel még sok munka állt előtte. señor. Nagyon csodálkozott volna. illetve néhány későbbit is. Előételként ligúriai nyúlragut fogyasztott pappardelle tésztával. az élet legjobb ízeivel találkozik. Tomás félóráig csipegetett. aztán egyre több falatka. hogy megkönnyítették a dolgokat a turizmus kedvéért. De nagyon ízlett neki a piros paprikás. és megígértette az apjával. ráérősen lépkedtek. spanyolul folytatta. – Fölemelte a mutatóujját. borostás arcú. és végigsétált az impozáns Plaza Virgen de los Reyesen. – No de a ház? Az olasz lehajtotta a fejét. felhívta Constançát. – Akkor legyen azzal. valahányszor ilyen épületet lát. és belépett a közeli étterembe. már az ízek és a színek egész kavalkádja sorakozott a csészealjon. és a La Giralda tornyán álló bronzalakot figyelte. olajbogyós étel is. – Az valószínűtlen. egy kis sajt. Gyalog indult hát el a Piazza Matteotti felé. amely nemcsak a katedrális. amely olyan meredeken hasított bele a sötétkék égboltba. Mi lehet ennél kellemesebb? Kényelmesen elüldögélt a Bar Giraldában és élvezte a fehérboros.. Elment egy kolostor mellett. abban a reményben. és kérte az étlapot. mint aki figyelmeztet valamire. melynek a helyzethez illő neve volt: La Cantina di Colombo. Befejezésül elmajszolt néhány cukorral borított churrost. hogy Sevilla túlélte a földrengést. a pompás Palazzetto Criminale épületében. – Bueno. amit a spanyolok annyira szeretnek. ahol benézett egy könyvesboltba. hogy aggódik a lányuk fejlesztő tanítója miatt. Festői része volt ez a városnak. és végül mégis anyanyelvén. oltalmazó árnyékot vetett a tágas Plaza Virgen de los Reyesen sorakozó lovas hintókra. petrezselymes. így hát kénytelen volt megszakítani a munkáját. Aztán meglátogatta a Porto Antico közelében lévő üzleteket. hanem az egész Santa Cruz. új dolgokat fedez föl. azaz a Guadalquivir folyó bal partján lévő zsidó negyed fölé magasodott. Őt mindig a hideg rázza. és minden keresgélés nélkül betért egy étterembe. és benézett néhány kisvendéglőbe. amelyeket Tomás türelmesen elolvasott. Itt mintha megállt volna az élet. Élénk volt a forgalom. ivott egy pohár görög ouzót és megkóstolta a marrokói couscoust. hogy hoz neki ajándékba egy „sí’ó babát”. A legenda szerint az egész azzal kezdődött. aztán megcsodálta a tér másik oldalán a érseki palotát. aranylón csillogó fino száraz fehérborral. gondolta. vagyis annak a munkának az összegzésének. Több dolga nem akadt itt.házat találomra választották ki. és a fontosabb szövegeket le is fénymásolta. megivott egy jó erős kolumbiai kávét. és a Genovai Iskola döntő műveinek számítottak. Ezúttal két vaskos kötetre koncentrált. hogy az egyik legjobb dolog a világon az utazás. voltak bennük fakszimile dokumentumok. és ivott egy sört a Berto Barban. és egytől egyig elfogyasztott minden falatot. Tomás elmosolyodott. Órákig nézte a mikrofilmeket és lapozgatta Genova és Savona 1429 és 1494 közötti 188 dokumentumának egy részét. rácsos ablakokkal és zuhatagos. – Ami mellesleg igaz is. amely elviszi a levéltárba. a másik pedig ugyanazt a szöveget tartalmazta angolul és németül. A délutánt a genovai Állami Levéltár Kolumbusz olvasótermében töltötte. Tomás első benyomása az volt. és ami Tomásnak annyira nem tetszik. és már nagyon éhes volt. mely szerint Kolumbusz Genovából származott. egy rumos csokoládéval koronázta meg a lakomát. végül délután négy körül úgy döntött. a Via Tommaso Reggión. Azt kérek. például evett thaiföldi illatos rizst. hogy valahol majd fel tud szállni valamilyen járműre. miután visszatért a Hotel Bristol Palace-ba. hogy Kolumbusz valóban itt lakott. az Archivo General de Indias épülettömbjének sarkához. így hát útra kelt. – Ez régen unos mór baños volt. miközben az impozáns épületek a régi idők Amerikából érkező gazdagságát idézték. Idővel került ez-az erre a kistányérra: olajbogyó. Tíz perc múlva megtelt az asztal kis tányérokkal és egy pohár amontillado sherryvel. mindkettőnek Colombo volt a címe. Tomás rengeteget jegyzetelt. sovány férfi. de éppúgy választhatták volna bármelyik másikat is a környékről. ahol régi kéziratokat árultak. aztán grillezett marhahúscsíkokat modénai balzsamecetes öntettel. hogy szeretnének zárni. és visszaadta a két nagy kötetet. amihez még egy finom sajttálat is rendelt lekvárral. az Assereto-dokumentum nyilvánosságra kerülésével. Con xerez? – Nem lenne jobb vörösborral? – Xerez es mejor con las tapas. nem fogta vissza magát. amit Bar Giraldának hívtak. végül álmai desszertjével. főtt tojásos. vagy a bikaviadal-arénák. ezt tudományosan és minden kétséget kizáróan alátámasztották. hogy megerősítsék azt a feltételezést. Most érkezett Sevillába. mint egy sziklaszirt. jázminos. – Que quiere comer usted? Tomás becsukta a menüt. Tomás nekidőlt a Calle Mateos Gago egyik narancsfájának. Estefelé a Piazza delle Erbén sétálgatott. hogy misto formaggi con confetture. aki az ellenkezőjét állítja. kóstolgatva a világ ízeit. Másnap reggel Tomás ismét a levéltár Kolumbusz termében találta magát. mintha megadná magát. hogy éppen az ételek és az ital összhangja adja ennek az andalúziai fogásnak az egyedi jellegét. Innen a név is: tapas. tele kis utcácskákkal és színes udvarokkal. de nem talált egyet sem. garnélás. befordult a Plaza del Triunfo sarkán. amit úgy hívtak. Aztán Margarida ragadta magához a kagylót. amelyik üres lett volna. – Igen – helyeselt. és Tomás taxit akart fogni. valamint a marinált zöldséges. Az ember kiszakad a hétköznapokból. illetve azért is. de . Semmi nem tetszett neki. ha más állja a cechet. citromleves. Délután fél hatkor a levéltár alkalmazottai közölték vele. amely 1755-ben letarolta Lisszabont. Fogta a kis bőröndjét. Útközben megéhezett. főleg. sétál. Cristoforo Colombo genovai volt. Az egyik olasz nyelven íródott. A tekintetével az étlapra bökött. Ebéd után kiment az utcára. ahogy most a portugál vendég is tapasztalhatta. señor – magyarázta a pincér. Átkelt az úton és a pazar déli kapun belépett Európa legnagyobb gótikus katedrálisába. Mivel úgyis az alapítvány fizetett neki mindent. amelyet Gerolamo Bordoni kezdett el 1614-ben. ahol egy barokk oszlop Szűz Mária alakjával arra emlékeztetett. és 1932-ben adták ki őket. Késő este. A férfi legyintett egyet a levegőbe és a száját csücsörítve azt felelte: – Mondjuk inkább úgy. miközben az asztali kavalkádban gyönyörködött és sorra kóstolt mindent. ha egyszer olyan genovaival hozza össze a sors. hogy végzett a munkával. ecetes szószos languszta és garnéla. Leült egy asztalhoz. olívaolajos. Liguriai vörösbort ivott.

az El Puerto felé. és érezte a gyenge téli napot az arcán. körülötte pedig egy gót betűs feliratot. és elindult a Calle de la Purezán. és a főhajó bal szárnyán ment tovább. beengedték a helyiségbe. halotti lepel borította. amelyek többnyire spanyol és portugál nyelven íródtak. minden bizonnyal nem Kolumbusz Kristóftól származnak. amelyből Kolumbusz gyakran idézett a naplójában és a leveleiben. a Puerta de la Asunciónnal szemben. hogy valahol hibát követtek el.sötét. amelyet a tanulmánya jellege miatt kapott meg. Hernando Colón nyugodott benne. amely hat sorban tele volt ültetve narancsfákkal. a Naturalis Historiát. vállukon szarkofággal. gyors lábdobogás és a színpadon pörgő táncosok kasztanyettáinak csattogása izzította a levegőt. és megnézhette a bennük őrzött műveket. zománcozott fémlemezek díszítették. Kimerülten ért vissza az El Puertóba. ezért a két holttestet a Santo Domingó-i katedrálisba szállították. megcsodálta a boltozatát és a Capilla Mayort. aztán lement az utcára. Az este egy részét ebben a tarka utcában töltötte tapas-kóstolgatással. ezúttal vissza a kiinduló pontba. a katedrális bal oldalán. A fejét forgatva olvasta: Aqui jacen los restos de Cristobal Colon desde 1796 los guardo la Habana y este sepulcro por R. ahol állítólag a nagy tengerész csontjai találhatóak. Halálakor Hernando a sevillai Szent Pál-kolostor dominikánus szerzeteseinek adományozta a becses gyűjteményt. egy énekes rekedt hangja. A központi termek vitrinjeiben voltak kiállítva a koronaékszerek és azok a dokumentumok és könyvek. Ez a város Carmen és Don Juan városa. egy zárt téglalap alakú udvarra. Micsoda egybeesés. vagy Diogo fia. egyszerre borzongató és lenyűgöző jelenet fogadta. és belépett a Biblioteca Colombinába. és ez sehol nem volt látványosabb. elment az Avenida de la Constitucionon a Puerta de Jerezig. és ez neki elég is. A délutánt azzal töltötte. és hosszasan nézte a Guadalquivir sötét tükrén ringatózó hajókat. A Biblioteca Colombina műveit üveges szekrényekben. A kis koporsó szintén bronzból készült. félelmetes barlangba sodródott volna. Több helyre is betért. A folyó túlpartjáról. Benézett a szarkofág alá. és tovább sétálgatott a Trianában. és 1506. ahonnan jött. akit Constança említett a peóniával kapcsolatban. a hely. Betért egy szuvenírboltba. ahol pezsgő gitárakkordok. Célját nem érte el. mint itt. leginkább Izajás prófétától. középen pedig egy kerek kút állt. Seneca több művét. Kolumbusz címere volt. ahol a tapas és a tablaos. a Lisszaboni Új Egyetem és az American History Foundation jóvoltából. hogy Amerika felfedezője halálában is a rejtély mesterének. valamint Plinius természettudományi enciklopédiáját. Ferdinánd kegyeit keresvén ment a következő évben Valladolidba. és Spanyolország címerét pillantotta meg. vagy valamely más leszármazottjától. Végül is semmit nem vesz el a tiszteletadás ünnepélyességéből: teljesen mindegy. Az öreg és beteges admirális a király. a kerengő fölött. Petrus d’Ailly bíboros szövegét a világról. században alapította Hernando Colón. amely szintén fontos jegyzetekkel volt tele. Megkerülte a sírt. majd a többi művet is megnézte. Kilépett rajta. Útközben belebotlott egy másik. Támogatója. ez a Plinius bizonyára azonos azzal a Pliniusszal. 1795-ben. amikor munkája végeztével és néhány fénymásolattal a táskájában kilépett a Biblioteca Colombinából. a feleségének pedig egy pazar El Greco-albumot. A felesége telefonja ki volt kapcsolva. egészen addig. Amint befordult ott. sőt nyomasztó helyre került. aki az egyik legfontosabb életrajzi művet írta Amerika felfedezőjéről. Tomás alaposan szemügyre vette a feljegyzéseket. és csak egy tűnt olasznak. 1504-ben kegyvesztett lett az udvarban. a Paseo de Cristobal Colónról ugyanilyen jól látszott az élettől lüktető város nyüzsgése. ez is. Sevillába. és a kéziratok a Pátio de los Naranjost körülvevő épületben kaptak helyet. Alaposan áttanulmányozta Marco Polo művét. amikor Kolumbusz Kristóf négy újvilági utazása után Sevillába költözött. aztán elszállították a sevillai Cartuja de Santa Maria de las Cuevas kolostorba. A Pátio de los Naranjosra jutott. A csillagos ég alatt az andalúz főváros a flamenco és a sevillanas lüktető ritmusára pulzált. A füstös. Balra fordult. Piusz pápa Historia rerum ubique gestarumjában talált különös jegyzetekre koncentrált. mintha valami hatalmas. és miután az ablakból megcsodálta a történelmi negyedet. ahol a jobb oldali kereszthajó találkozik a főhajóval. és nem érdekelte a történelmi kétely. és egy festői folyóparti utcán igyekezett a szállodája. a De consultidinibus et conditionibus orientalem regionumot. aki szintén a katedrálisban van eltemetve. továbbá egy Plutarkhosz-kötetet. A büszke tartású táncosnők szenvedélyesen forogtak a flamenco tüzes ritmusára. és elindult a főhajó felé. a Puerta de San Cristóbalnál. De Kuba 1898-as függetlensége újabb elszállítást eredményezett. mert a jelek szerint Amerika felfedezője őt szerette a legjobban. A történész fölment az épület lépcsőin. és ezzel bonyodalmas utazások sora kezdődött. amit azért romboltak le. amire az andalúziaiak azt mondják. aztán kiült egy folyóparti bár teraszára. így hát azok a csontok. leült az ágya szélére és felhívta Constançát. valamint II. a bázeli egyezmény értelmében a sziget spanyol fele Franciaországhoz került. ezért Amerika felfedezőjének csontjait nagy pompával átvitték a havannai katedrálisba. Minden azzal kezdődött. hogy az ötszáz évvel azelőtt az admirális birtokában lévő és általa olvasott könyveket tanulmányozta. zajos helyiség egy tablao volt. amelyet hatalmas rácsok védtek. Egy idő után otthagyta a folyópartot. el . mégpedig valószínűleg Santo Domingóban. Tomás különleges engedéllyel rendelkezett. hogy tapear. Kolumbusz sírja. Amerika felfedezőjének spanyol fia tizenkétezer kötetet gyűjtött össze. hogy Kolumbusz és az időközben szintén elhunyt portugál fia. így üzenetet hagyott a hangpostáján. Miután regisztráltatta magát. köztük olyan könyveket és dokumentumokat. május 20-án ebben a városban hunyt el. amelyeket nagy tisztelettel és ünnepélyességgel őriznek a sevillai katedrálisban. kevésbé feltűnő sírba: Kolumbusz spanyol fia. Aztán a II. az érzéki táncok és a forró éjszakák uralkodtak. to de 26 de febrero de 1891. amely eredetileg egy minaret volt. Tomás egy darabig álldogált a sír mellett. Letette a holmiját a szobában. és vett a kislányának egy csupa-flitter piros ruhás babát. ahol újabb kaput talált. Jobban mondva. különböző termekben rendezték el. Miután ezt készségesen felmutatta. és a jobb oldalán volt egy címer. amelynek lapszéleit saját kezű jegyzetekkel látta el a tengerész. Tomás valódi célja azonban odafent volt. Izabella királynő halála után. Átfutotta az Imago Mundit is. kinyitották neki a megfelelő szekrényeket. János király befolyásos tanácsadójának. hogy a helyére felépítsék ezt a gótikus katedrálist. és amint ledőlt. és mindenhol tapast evett manzanilla kíséretében – természetesen az alapítvány költségére. az is Kolumbusz. amelyek az apjáéi voltak. A becsomagolt ajándékokat egy műanyag szatyorba tette. amelyek magától Kolumbusz Kristóftól származtak. igazi illuzionistának bizonyult. az ibériai zsidó Abraão Zacutónak egy könyvét. amíg be nem csábította egy kis szórakozóhely lármája. Több mint kétszáz év elteltével. Harminc évvel később úgy döntöttek. kezdve a Próféták könyvével. D. Gondtalanul sétált a vidám Calle de Betisen. vagyis a Puerta de la Asunción felé vette az irányt. miközben a tömeg tapsolt és dölyfös olé!-kat vetett oda nekik. a portugál Diogo Colomtól. gondolta Tomás. a Triana negyedben. Egy valladolidi ferences kolostorban őrizték a holttestét csaknem egy évig. hanem elsőszülött fiától. aztán a nyugati kapu. Csakhogy ennyi viszontagság közepette nagy az esélye. a tánc és a bikaviadal városa. Egy idő múlva hátat fordított a sírnak. a bohémek és a komédiások városa. Bejárta a katedrálist. amelynek színes homlokzatai egészen lenyűgözték. ahol a folyó felé fordult. Egy emelvényen négy alabástromarcú színes bronzszobor állt fényűző tizenhetedik századi öltözékben. De Tomás tudta. Diogo halotti maradványait a Hispaniolán helyezik el. amit Tomás azonnal felismert. Már esteledett. Az udvar egy kerengőre hasonlított. Átkelt a Guadalquiviren a Puente de San Telmón. ez az udvar volt a régi szaracén mecset utolsó maradványa. A Biblioteca Colombinát a XVI. hogy ő maga nyugszik ott. A La Giralda tornya mellett.

Megpróbálhat telefonálni. mit csináljon. sem a Lisszaboni Új Egyetem. ha vár. Némi tétovázás után végül irányt változtatott. hogy máris átadhassa az ajándékait. sem pedig az American History Foundation ajánlása nem hatotta meg őket. Tűnődve nézte egy darabig. a kétségbeeséstől környékezve. Valószínűleg az lesz a legjobb. lóhalálában összeszedje a holmiját a szállodában. de egy teremtett lélek sincs otthon. amit egy kissé furcsállott. annál inkább érezte.is aludt. Türelmetlenül kereste az ujjával a sárga rózsáról szóló utalást. hajthatatlanok voltak. Minél többet gondolkodott. Arra gondolt. – Lányok! – kiáltotta ismét. és megkereste a gyűszűvirágot. hogy a repülőtérre érve felhívta Constançát és megint csak a hangpostát hallotta. – Hol vagytok? Ránézett az órájára. és szintén itt őrizték. nem állhatta a repülők műételeit. Ott is ugyanazok a virágok díszítették a bútorokat. ahol a kereskedők üzleteltek. Aztán a számlával a kezében odalépett a könyvespolchoz. Elfordította a kulcsot. amely egy fontos végrendeleti dokumentum volt. A portugál tudós egész délelőtt Kolumbusz Kristóf leveleit olvasta. Tomás beérte hát a mikrofilmekkel és a fakszimilékkel. és a konyha helyett a nappaliba ment. amelyen ez állt: A virágok nyelve . század óta itt őrizték az Újvilággal kapcsolatos dokumentumok nagy részét. és megállapította. majd mindezt leöblítette egy Montillával. Hol a fenében lehetnek? Idegesen megvakarta a fejét. és egyenesen az Archivo General de Indiasba sietett. Aztán amikor a konyha felé menet újra átment az előszobán. Most mi tévő legyen? Kiment a szobából és elindult a konyha felé: farkaséhes volt. immár megkönnyebbülve. Riadtan kapta föl a fejét. és elvitesse magát a repülőtérre. Megtalálta a rózsát. és ki tudja találni. . De a XVIII. Este tíz órakor dugta be a kulcsot a zárba. Lehet. Az állát simogatva töprengett magában. A lakásban sötét volt. most már idegesebben. Az idő szorításában fejezte be a kutatást a levéltárban. Azt mondták. az r betűhöz. De nem csupán Kolumbusz leveleire koncentrált. és bekukucskált az ajtókon. Csak nincs valami baj? Hosszasan mérlegelte a lehetőségeit. vacsorázzon és lefeküdjön aludni. amely rózsa és gyűszűvirág vásárlásáról szólt. Némelyiknek az eredetijéhez még az engedélye bemutatása után sem juthatott hozzá. hogy talán már lefeküdtek. Óvatosan végigjárta a lakást. egyik kezében a flitteres. hogy megfürödjön. gondolta. Hiába győzködte az illetékeseket. teli gyomorral az esze is jobban forog majd. valamikor úgyis megjönnek. ahol a mutató van. mert délután háromkor indult a gépe. Ez volt Constança kedvenc könyve. Reggel visszament a Santa Cruz negyedbe. és eszébe jutott valami. Az asztalon megpillantott egy cetlit. nyolcezer térkép és rajz kapott itt helyet. Előfordult. piros ruhás babával. Több mint nyolcvanmillió kéziratoldal. kapkodva lapozott tovább. Az épület csaknem ötszáz éves volt. a Calle Romero Murube egyik vendéglőjében. aztán odalépett és megszagolta a csokrot: frissnek tűnt. arra vágyott. hogy egy-egy fárasztóbb nap után korán elnyomta őket az álom. az ajándékos szatyrát is ott hagyta a szoba közepén. kattant a zár. hogy véget ért reggeli maratonja. Hosszasan eltűnődött ismét. de mindkét szoba üres volt. megjöttem! – kiáltotta el magát. és tanácstalanul körülnézett. és Tomás belépett a lakásba. hanem az Institución de Mayorazgo fogalmazványának jegyzői másolatára is. Sietve bekanalazott egy ízletes hallevest. a másikban pedig az El Greco-albummal. Tomást ezeknek a „másoknak” az egyike érdekelte. nehogy zajt csapjon. II. és a legfölső polcról leemelt egy könyvet. sok hallal. hogy ez egy üzenet? Eszeveszett gyorsasággal. kifizesse a számlát. kinyílt az ajtó. aztán szinte azonnal rábukkant a sárga rózsára is. hogy minden tiszta és rendes. – Lányok. és eredetileg lonjának épült. Fáradt volt. Az utolsó oldalakon nyitotta ki. Fülöp és mások levelezéséről. ismét megpróbálta felhívni Constançát. kagylóval és kesernyés narancshéjjal. hogy aztán taxiba szálljon. de megint csak a hangposta szólalt meg. Megtalálta. valósággal versenyt futott az idővel. hogy ki kell töltenie egy hivatalos kérvényt. át se öltözött. Cervantes. mint aki eltévedt. nem beszélve Cortés. aztán magába tömött egy finom tésztaételt. és előtte még enni is akart valamit. és pár nap múlva megkapja a választ. A könyv szerint a gyűszűvirág hazugságot és önzést jelent. megpillantotta a vázát a szekrényen: telis-tele volt sárga és lazacszínű virágokkal. Amikor végre beült a taxi hátsó ülésére. Fölkapcsolta a villanyt. Elvette és megnézte: a virágüzlet számlája volt. és arra gondolt. Megállt az ujja a jelentésén. hogy utána kell járnia. óvatosan letette a bőröndjét a kredenc mellé. annyira óvták a fénytől. Letette a bőröndjét a hitvesi ágyra. amelyeket le is fénymásolt. Hűtlenség. de még ötven perce sincs.

ahol van „valami” egy svéd ribanccal? Ezek után hogy merészelsz hazajönni és édelegni meg bájologni? Hogy van pofád ezt megtenni velem. mintha a nő összeszedte volna magát. hogy soha többé nem teszek ilyet. újra meg újra visszatért ugyanaz a kérdés. mintha nem lenne kötelessége elárulni a tartózkodási helyét. hogy a férje csak azért tetteti magát. – Constança. és otthagyta az ajtóban. – Tudom. hogy kapott egy pontot. Megnézte az óráját: kilenc óra öt perc volt. Ha eddig kétségei voltak. úgyhogy. – De hát mit csináltok ott? – Szerinted? – felelte a nő harciasan. és ezt „valaminek” nevezed? Tomás megérezte. ami végzetes viharral fenyegette az életét. nem meglepő távolságtartással fogadta. és soha nem fogom magamnak megbocsátani. aki éjt nappallá téve loholok. Tomás bénultan ült az ágyon és meredten bámulta a telefonját. vállalnia kell a felelősséget. Tomás arra gondolt. – Elrendezem az életemet. – Én nyugodt vagyok. úgy tűnt. kérlek. amint megnyomta a zöld gombot. Már megbántam. Honnan a csudából tudja mindezt? Igyekezett összeszedni a gondolatait.. küzdök a különóráiért. amit jelentenek. ha szabad kérdeznem? Most Tomáson volt a sor. igyekszem segíteni a lányunknak. hogy elvidd Margaridát. hát hol lenne máshol? – Á. Rájött. mert én látni sem akarom a képed. és magabiztosabb lett. hogy szünetet tartson. nem láttam – felelte. – A szüleimnél – felelte a felesége hidegen és kimérten. és megjelent az apósáék házának ajtajában. és lóg a nyelvem. te szemét! – Jól van. és azt is nagyon jól tudod.. nyugodj meg. hogy mit jelentenek. hogy közöljem. csodásan érezzük magunkat. mert megteszek minden tőlem telhetőt. hogy a mellébeszélés nem vezet sehova. és úgy érezte. – Valóban volt valami ezzel a diákommal – ismerte be halkan. – Nyugodj meg.. akkor talán a probléma is szertefoszlik. – Volt valami? – kérdezte Constança a felháborodástól egyre növekvő hangerővel. Most megállt a sírás. hogy reklamáljak. A mobiltelefonja az éjjeliszekrényen üvöltött. a helyzet kezdett elmérgesedni. és még jobban. – De drágám. elment São João do Estorilba. és hirtelen elvakította a reggeli napsütés. Constançát rázta a sírás. . hogy mindjárt kemény támadás éri. – Nem. most már világossá vált számára. de most már folytatta. mint egy rabszolga. – Menj a francba! Hallottad? Menj a büdös francba! Tomás elcsüggedt. és már vége. még biciklizni is én tanítom. meg még annál is többet. – Bocsáss meg. – Csak azért hívtalak. ha úgy tesz.. egyedül húzom az igát. hogy toljam a szekeret? Te meg ezzel a ronggyal enyelegsz.. – Ah. hogy jövő szombaton eljöhetsz a szüleimhez. Tomás számára egyértelművé vált. hogy hibát követtem el. Magánkívül ordítozott. Három sípolás jelezte a vonal bontását: a felesége letette a telefont. Teresa asszony. – És mire tanítod. – Szóval én csak dolgozom. – Tudom.. – De rövid ideig tartott és már vége van. természetesen. mintha azok a virágok nem lennének a vázában és nem jelentenék azt. mígnem zokogásba fulladtak a szavai. hogy Constança hallani sem akar róla. de az anyósa világosan a tudtára adta. hogy újra meg újra próbált beszélni a feleségével. hogy nem vált be a taktikája. amit tettem. – Te szemétláda – nyögte fájdalmas hangon. Megértetted? Az anyám fogja átadni neked. Kezébe vette. értetlenséget színlelve. amikor megkapta a flitteres ruhás babát. kicsúszik a kezéből az irányítás. és meg kell próbálnia menteni a menthetőt. Értetted? Tomás a szabad kezével a haját dörzsölgette. hogy elrendezed az életedet? – faggatta tovább Tomás. mert nagyon szeretlek. Amikor elérkezett a szombat. Ha egyáltalán még lehetséges.. – Minden rendben? – Persze. és türelmetlenül elkezdett rezegni és csengeni. a szemerkélő esőben. hogy ott várja meg. Már ezerszer megbántam. nyilván. mintha a nő tartozna neki magyarázattal. – Volt vele valami? Dugod az egyik diákodat. Hogy merészeled. elméjében pedig rémisztő és zavaros gondolatok kavarogtak. igen? És a tiéd? Hova köt? – Az enyém? – kérdezte Tomás csodálkozást mímelve.XI Egyszer csak magához tért a telefonja. Titkon abban bízott. hogy bedőljön neki. bűnbánóan. kérlek. – Hogy érted azt... – Hát. hol vagytok? – kérdezte azonnal. aztán a kijelzőjére nézett és felismerte a számot. A kislány arca felragyogott. hogy ne kelljen szembenéznie a helyzettel – túl jól ismerte ahhoz. – Tudtommal ideköt az életed. – Hogy tehetted. de azt megígérem. kétségbeesve a dolgok állásától. ööö. három óra előtt tíz perccel. hogy láttad a gyűszűvirágot és a sárga rózsát. – Akkor ketten vagyunk. és megpróbált magyarázkodni. hallod? – üvöltötte a nő – Nagyon is nyugodt vagyok! – Majd kissé lecsillapodva folytatta. valóban? Nem láttad a virágokat a vázákban? – Milyen virágokat? A nő tétován hallgatott egy darabig. Már nem tudom meg nem történtté tenni. folyton az Oktatási Minisztériumba rohangálok. Tomás kábultan emelte föl a fejét a párnáról. – Ne játszd a hülyét! – kiáltott fel végül Constança. És a lelkét nyomasztó káosz közepette.. míg Margarida elkészül. orvosi vizsgálatokra járok vele. – Egy tanítványom. – Constança. – Mit jelentenek? – Mond neked valamit a Lena név? Tomás egész testében megborzongott. hogy ha nem vesz tudomást a történtekről. Honnan tudott meg mindent? A következő napokat azzal töltötte. délután háromkor. hogy Constança mindent tud. gyakorlom vele az olvasást és az írást.. bocsáss meg. Nyugodj meg. miközben a drágalátos fiatalember meg egy lisszaboni lakásba jár szórakozni. és rájött. hallgass meg. Constança édesanyja. De vasárnap ötig vissza kell hoznod.. – Az én életem is itt van. – Micsoda tanítvány! – kiáltotta Constança gúnyosan. amint megpillantotta az apját.

Egy pizzeriában ebédeltek, és úgy döntöttek, hogy megnéznek egy filmet. Margarida a Toy Story 2 -t választotta, és Tomás kénytelen volt sztoikus nyugalommal végigülni két órát Woody és Buzz Lightyear társaságában. Csak este, amikor elterültek a nappali kanapéján, az Anita című könyvvel a kezében, csak ekkor sikerült kiszednie egyet s mást a lányából. – A mami nagyon ha’agszik ’ád – közölte Margarida. – Mindig csak sí1 meg sí’, és azt mondja, hogy gazembe’ vagy meg ge’inctelen. – Összeráncolta a szemöldökét. – Papa, mi az, hogy ge’inctelen? – Arra mondják, aki nem jól viselkedik. – És te nem jól viselkedtél? Tomás szomorúan felsóhajtott. – Sajnos nem, kislányom. – Mit csináltál? – Hát, megbántottam a mamit. – Aha – felelte a kislány. – És most büntetésben vagy? – Így van. Büntetésben vagyok. – Szegényke. – És mondott még valamit a mami? – A nagyi azt mondta neki, hogy menjen el egy ügyvédhez, aki az ő ba’átja. Tomás ijedtében fölugrott a kanapéról, és rémülten nézett a lányára. – Ügyvédhez? – Igen, a nagyi azt mondja, hogy nagyon jó ügyvéd, és majd ő elintéz. – Ah, igen? – Igen. Mi az, hogy elintéz? – Semmi, kicsim. És mit mond erre a mami? – Hogy majd meggondolja. Többet nem tudott kiszedni Margaridából. Másnap délután visszavitte, otthagyta a São João do Estoril-i lakás ajtaja előtt, adott neki egy puszit, aztán még végignézte, ahogy belép az ajtón és eltűnik. Hiába reménykedett, napokig nem kapott hírt a felesége felől. Cserébe viszont újra látta Lenát az órán. Az aznapi anyag a pergamenírás művészetéről szólt, valamint a scriptoriumok másolóiról. Egyes kalligráfiatípusokat alaposabban is elemeztek, nevezetesen a karoling és az unciális írást, továbbá a különböző gót betűket, kezdve a kialakulásától, a frakturon, a texturán, a rotundán és a notulán át a bastardáig. A lány szokás szerint a terem hátsó részén foglalt helyet, de kihívóbb volt, mint addig bármikor. Rendkívül szűk, élénkpiros ruhát viselt, olyan hatalmas dekoltázzsal, hogy majdnem kibuggyantak a mellei. Nehéz volt úgy ránézni, hogy az ember ne a dús kebleit bámulja. Nem beszéltek egymással, de Tomás fejében megfordult, hogy folytathatnák ott, ahol abbahagyták, elvégre a körülmények gyökeresen megváltoztak, amióta utoljára látták egymást a Chiadón. Most már ő is egyedülálló volt, és a vonzó svéd szőkeség is szabadnak tűnt. Mégis uralkodott az ösztönein, legyőzte a kísértést, amely ebben a gyönge pillanatban rátámadt, és hagyta, hogy minden maradjon a régiben. Magányos éjszakáit Michel Foucault olvasásával töltötte, továbbra is arra koncentrálva, hogy találjon valami nyomot, amely elvezeti Toscano professzor rejtvényének a megoldásához. De elméje minduntalan elszakadt a Felügyelet és büntetés témájától, és állandóan azon gyötrődött, milyen zavaros lett az élete, amióta Constança elhagyta. Amikor egyedül volt otthon, a világtól elszigetelve, mint egy remete, folyton törte a fejét, újra meg újra átgondolta a feleségével való kapcsolatát és a házasságtörő viszonyba való menekülését. Nem, nem csupán szexuális kalandról volt szó, több volt ez annál, gondolta. Talán annak is a tünete volt, hogy mennyire eltávolodott Constançától, ami pedig valószínűleg annak volt az eredménye, hogy mélységesen csalódott volt, mert közös jövőjükkel kapcsolatos elvárásai és reményei fokozatosan szertefoszlottak. Ezt a csalódottságát pedig, ha tudatosult is benne, nem tudta érzelmileg feldolgozni, és ennek következtében kimondatlanul is neheztelt a feleségére, akaratlanul is haragudott rá, és valahol őt hibáztatta azért, mert zsákutcába került. Miközben az ágyban feküdt vagy a kanapén hevert, folyamatosan Constança hívását várta, de tartott tőle, hogy hiába, Tomás ezerszer is ugyanarra a gondolatra jutott, akárhányszor megpróbálta magában rekonstruálni a lépéseket, amelyek ehhez a szakításhoz vezettek. A Lenakaland most már úgy tűnt fel neki, mintha csupán valami titkos üzenet lett volna, valami kódolt szöveg, amelyet a lelkében hurcolt néma lázadásra írtak fel láthatatlan tintával. Önfelfedező úton volt, és utazása során sorra felkutatta létének rejtett zugait, és próbálta meghallani a némán üvöltő hangokat, amelyek a legmélyebb bensőjéből szóltak. Most jött rá, hogy a házasságtörés volt az egyetlen hang, amit sikerült megfejtenie magából, és ezt a hangot próbálta most megérteni. De mit is mondott neki ez a hang, amely folyton az elméjében visszhangzott és a lelkiismeretét püfölte? Amikor ehhez a kérdéshez ért, mindig fölkelt és járkálni kezdett a kis lakásban, és hangosan beszélt magában. Hogyan értelmezze a házasságtörését? A válasz, mondta ilyenkor magának, abban a mélységes csalódásban gyökerezik, ami Margarida születését követte. Minden álmát és törekvését, amit ő maga nem tudott megvalósítani, a lányára vetítette, és amikor világossá váltak a gyermek korlátai, az olyan kemény pofon volt számára, amit a látszat ellenére soha nem sikerült kihevernie. Constança bátran szembenézett a csalódással, ő azonban nem így működött. Kilenc év tűrés után elmenekült. Lena volt a menedéke, a hely, ahol elrejtőzhetett a problémák elől, és ahol a paradicsom illúziójában élhetett. Öntudatlanul is azzal áltatta magát, hogy így egyszerűen megszűnnek a gondok, de most már tudta, hogy ez nem igaz, most is ott voltak, sőt még sokkal szilárdabban, mint eddig, kézzelfoghatóan és megkerülhetetlenül. A házasságtörő kapcsolatnak, gondolta, alapjában véve vajmi kevés köze volt magához a lányhoz, a gyönyörű testhez és a mámorító szexhez. Sokkal inkább őhozzá volt köze, az őt fojtogató problémáihoz, az elképzeléseihez, amiket kettétört az élet, a félelmeihez, amelyekkel nem mert szembenézni. Vigaszt keresve járt az illúzió útján, mint egy részeg, és végül a házasságtörés hálójába akadt. Most már tudta, hogy a félelem akadályozta meg abban, hogy szembenézzen életének problémáival. De nem valaki mástól félt, hanem a saját érzéseitől, amelyeket mélyen eltemetett magában, a szenvedéstől félt, amit a megélésük okozott volna. A felnőtté válás fájdalmától félt, a kudarctól, a döntéshozástól és a felelősségtől, és attól, hogy megfojtják a házassága nehézségei és gyötrelmei. Ha jól meggondoljuk, Lena volt a kiút a mindennapokból, ő volt az ösvény, amelyen ki akarta kerülni a kínzó félelmeket, ő volt a drog, amit lenyelt, hogy megszabaduljon a szorongásaitól. Igen, a házasságtörés volt a csigaház, ahova behúzódhatott, abban a csalóka reményben, hogy így megvédheti magát a világtól. Mintha az élet lenne a tenger, Lena meg egy kagyló. Freud egyszer azt mondta, hogy a szerelem újrafelfedezés. A szerelmen keresztül próbáljuk visszaszerezni azt az egykori boldogságot, amit csecsemőkorunkban éreztünk, amikor még békében éltünk a világgal. Ha jól meggondoljuk, a szerelem voltaképpen egy meghatározhatatlan, éteri és érzékelhetetlen vágy a gyermekkorhoz és az anyai gyöngédséghez való visszatérésre, és abból a hiú reményből táplálkozik, hogy ezt az eltűnt boldogságot elő lehet halászni a lét kezdeteiből. Tomás arra a következtetésre jutott, hogy ezt látta ő meg annak idején Constança tejfehér, szeplős arcán, amikor megismerte a képzőművészetin és a carcavelosi tengerparton sétáltak. És ezt az álomképet törte össze akaratlanul Margarida, az ő korlátaival, amelyek az állapotából adódtak. Tomás pedig soha nem fogalmazta meg világosan ezt az érzést, nem is volt igazán

tisztában az őt emésztő drámával, csak némán tűrt, aztán a csalódottságtól megsemmisült, és álma szertefoszlásának traumáját soha nem tudta kiheverni. Az egyik illúzió megsemmisülése után aztán egy másikban keresett vigasztalást. Tomás napról napra jobban elmélyült önmagáról szóló tűnődéseiben, egyre mélyebbre hatolt, hogy megtalálja a keresett válaszokat. Most, hogy szembesült tetteinek következményeivel és az őt körülvevő magánnyal, világossá vált számára, hogy mit rontott el. Olyan dolgokat vetített bele a világba, amik nincsenek benne. Nem Constançával és Margaridával élt, hanem azzal a képpel, amit róluk előzetesen kialakított, egy ábránddal élt, amit lehetetlen volt megvalósítani. És ahelyett hogy elfogadta volna őket olyanoknak, amilyenek, elmenekült és egy másik illúzióban keresett menedéket, ezáltal szabadulva meg a tudatalattijában felgyülemlett hallgatás feszültségétől. Ebben a helyzetben viszont már nem az volt a fő feladata, hogy megértse, mit rontott el, hanem az, hogy kitalálja, hogyan tovább. Ezen a ponton pedig újabb önelemzésbe kellett kezdenie. Úgy tűnt, a válasz az intimitás megteremtésében rejlett. Amikor összeházasodtak, tele szép reményekkel és tervekkel, álmaik mennyei fényétől ragyogó szemekkel, mást se csináltak, csak osztoztak mindenben. Kapcsolatuk első éveiben olyanok voltak, mint Arisztophanész mítosza, amit Platón a Symposiumban mesél el. A mítosz szerint az embernek az ősidőkben négy karja és négy lába volt, és a gondok akkor kezdődtek, amikor szembeszegült az istenekkel. Zeusz ekkor büntetésből félbe vágta, így lett belőle egy női rész és egy férfi rész, akiket arra az illúzióra ítéltek, hogy egyszer majd újra egyesülhetnek egymással. Tulajdonképpen ebben a lelkiállapotban voltak, amikor összeházasodtak: örökké eggyé akartak válni, és ebben a hiábavaló sóvárgásban született meg köztük az intimitás. Aztán jött Margarida, az ő végtelen problémáival, és egy csapásra tönkretette az egyesülés álmát, és idegenekké változtatta azokat, akik meghittségben éltek. Megszületett a kislány, és az édes illúzió helyét elfoglalta a könyörtelen valóság. Életüknek új célja lett: a lehető legnormálisabb élet megteremtése a gyermek számára. Miután leestek a valóság kemény talajára, a fájdalmas érkezés utáni lábadozás közben, az összetört álom szilánkjai között, nem maradt erejük, hogy tovább keressék a Zeusz bosszúja előtti ősállapotot. Elszánt belenyugvással vállalták gyermekük támogatását, de nem beszéltek az őket mardosó csalódottságról, mintha a puszta emlegetése is tovább súlyosbíthatná a helyzetet. Ezért inkább elfojtották a bensőjükben háborgó indulatokat, és egy színjáték szereplőivé váltak. Időközben kiveszett belőlük az intimitás: elnyelte a hétköznapok nehézségeinek árja, megfojtotta a kommunikáció hirtelen megszűnése és összezúzta az az ütés, amit reményeik végső szertefoszlása mért rájuk, amikor tudatára ébredtek, hogy a lányuk soha nem lesz olyan, mint a többi gyerek. Tomás bezárkózott a négy fal közé, sorra felidézte darabokra tört házasságának emlékeit, és meggyőződésévé vált, hogy ezt az intimitást kell visszaszerezni és ezt a valóságot kell elfogadnia, ha meg akarja adni az esélyt, bármily csekély is, annak a lehetőségnek, hogy egyszer még helyrehozhatja az életét Constançával. Amikor megszólalt a telefonja, azonnal felkapta, abban az örökös reményben, hogy Constança hőn áhított hívása az, hiszen már csaknem egy hete erre várt, de megint csalódnia kellett. – Hi Tom – üdvözölte Moliarti. – Helló, Nelson – viszonozta Tomás komor hangon, alig leplezve a csalódottságát. – Egy ideje semmi hírt nem kaptam magáról, barátom. Mi történt? A portugál csüggedten csettintett a nyelvével. – Nem könnyű – mentegetőzött. – Toscano professzor olyan rejtvényt talált ki, amit nem sikerül megfejtenem. – De az alapítvány kifizette magának a genovai és a sevillai utazást. Valamit azért bizonyára haladt, nem? – Hogyne, persze – ismerte be. Az amerikainak igaza volt, ha új híreket követelt, és Tomásnak lelkifurdalása volt amiatt, hogy az utóbbi időben hanyagolta a kutatást. – Értékes dokumentumokat találtam, és a fontosabbakról másolatot hoztam. De a legnagyobb gondom most az, hogy valahogy hozzáférjek Toscano professzor széfjéhez. Ehhez viszont meg kell fejtenem ezt a bonyolult rejtvényt, ami feltételezhetően a zár kódját rejti. – Nem tudná... ööö... hogy is mondják? Break in? – Feltörni a széfet? – nevetett Tomás az amerikai gyakorlatiasságán. – Nem lehet, az özvegye nem engedné. – Mért nem csinálja azt a break int titokban? – Nelson, maga megőrült? Én egyetemi tanár vagyok, nem holmi tolvaj. De ha maga fel akarja törni a széfet az özvegy engedélye nélkül, akkor béreljen fel egy hozzáértőt, aki elvégzi ezt a munkát. Mert én ugyan nem. Moliarti felsóhajtott a vonal másik végén. – Okay, okay. Felejtse el. De nekem kell egy beszámoló. – Persze, persze – bólogatott Tomás. Végignézett a dohányzóasztalon szétterített dokumentumokon. – Találkozzunk holnap? – Nagyszerű. Azt terveztem, hogy a Casa da Águiában ebédelek. Tudja, hol van? – A Casa da Águia? Az nem a Szent György-várban van? – De, az az. Egykor találkozunk. Okay? Tomásnak annyi problémája volt a magánéletében, hogy nem törődött a munkájával és hanyagolta Michel Foucault könyvét. Most azonban Moliarti hívása mintegy varázsütésre észhez térítette, és ismét Toscano rejtvénye került a figyelme központjába, folytatta hát a Felügyelet és büntetés olvasását. Már az utolsó oldalakon tartott, így hát még aznap este be tudta fejezni. Becsukta a könyvet, és nézte egy darabig: elcsüggedt, mert már megint hiába fektetett bele valamibe annyi erőfeszítést, hiába koncentrált minden apró részletre, nem talált semmi olyat, ami segíthetne megválaszolni a rejtélyes kérdést, amit az elhunyt professzor fogalmazott meg. De tudta, hogy nem adhatja fel, ráadásul ha siker koronázza a kutatásait, busás jutalom üti a markát, így hát fölvette a kabátját, és elindult otthonról. Rengeteg könyv volt még, amit el kellett olvasnia, nagy munka állt még előtte. Elment a bevásárlóközpontba, és a könyvesboltban újabb Michel Foucault-könyveket keresett. Megtalálta A szavak és a dolgok egy példányát, és arra gondolt, hogy talán ebben leli meg a rejtvény kulcsát. De mielőtt elindult volna a pénztárhoz, úgy döntött, hogy ha már itt van, nézelődik egy kicsit. Megnézte a történelmi szekciót, és hosszasan szemezett Samuel Noah Kramer klasszikusával a sumer történelem kezdeteiről. Olvasta az egyetemen ezt a könyvet, de szerette volna kitenni a polcára is, Douglas McMurtrie könyvei mellé, meg az História da Vida Privada kötetei mellé, vagyis a kedvencei közé. Aztán a szépirodalmi választékot is megnézte, amiért nem rajongott annyira, kivéve természetesen a történelmi regényeket, lévén történész. Talált két könyvet a libanoni Amin Maalouf tollából, ezeket tüzetesen megnézte: az egyik a Taniosz sziklája volt, a másik pedig a Szamarkand. Ettől a szerzőtől a Fénykertek című könyvet olvasta először, amely a mezopotámiai Mani életéről szól, aki a manicheizmus megalapítója. Elfogta a kísértés, hogy megvegye ezt a két könyvet, de legyőzte, mondván, hogy most túl zűrös ahhoz az élete, hogy az irodalomra fecsérelje az idejét. Ennek ellenére még mindig ott időzött a szépirodalmi műveknél, és olvasgatta a címeket. Az egyik polcon megakadt a tekintete egy szép borítón, rajta egy rejtélyes címmel: Az Apró Dolgok Istene. Az indiai Arundhati Roy regénye volt. Amikor megpillantotta A rózsa nevé t Umberto Ecótól, elmosolyodott. Micsoda könyv, gondolta, nehéz olvasmány, de nagyon érdekes. Senki más nem közelítette így meg a középkori mentalitást. A klasszikus mellett a szerző legújabb könyve állt, A Foucault-inga . Tomásnak leesett az álla. Na tessék, még egy szerencsétlen, akinek

Foucault-val kellett bajlódnia. Csakhogy Ecónak szerencséje volt, állapította meg huncut mosollyal az ajkán: neki nem a filozófus Michel Foucault jutott, hanem a fizikus Léon Foucault, aki bizonyára könnyebben hozzáférhető. Léon volt az, aki a XIX. században bemutatta a Föld forgását egy inga segítségével, ami most a párizsi műszaki múzeumban van kiállítva. Ahogy a borítóra meredt, három szó ötlött a szemébe: Eco, inga, Foucault. Fölhúzta a szemöldökét, és egy örökkévalóságnak tetsző pillanatig bénultan bámulta a borítóról kiabáló szavakat. Eco, inga, Foucault. A kabátja belső zsebébe mélyesztette a kezét, előhúzta a pénztárcáját, aztán lázas izgatottsággal kirántotta az ötszázasok és ezresek közül azt a kis cetlit, amire följegyezte Toscano rejtvényét. Ott állt a történész kérdése, amely már-már a megfejthetetlenséggel fenyegetett: QUAL O ECO DE FOUCAULT PENDENTE A 545? A tekintete a könyv borítója és a cetlin virító kérdés között ingázott. Eco, Foucault, inga. Eco, inga, Foucault. A könyv címe A Foucault-inga, és Umberto Eco írta. Toscano professzor pedig azt kérdezi, hogy „qual o Eco de Foucault pendente a 545?”. Mint akit eltalált az isteni szikra, Tomás fejében egyszerre világosság gyúlt.

Fiat lux!
Nem Michel Foucault könyveiben kell keresni a rejtvény kulcsát, hanem ebben az Umberto Eco-regényben, ami a másik Foucault, Léon ingájáról szól! Hogy lehetett ekkora marha? Átkozta az ostobaságát, hiszen a feladvány válasza mindvégig ott volt az orra előtt, és olyan egyszerű, olyan kézenfekvő, olyan könnyű, olyan logikus volt, hogy csak az ő abszurd Michel Foucault-rögeszméje terelhette el róla a figyelmét. Bárki más rájött volna, hogy egyértelmű utalás a Foucault-ingára, csak éppen ő nem, a tanult ember, a doktor, a filozófia szerelmese. Az idióta. Tovább nézegette a könyvet és a cetlit, még mindig ide-oda ugrált a tekintete, míg meg nem akadt a kérdés utolsó elemén, a kérdőjelet megelőző három számjegyen. 545. Egy zavart mozdulattal, mintha éhen akarna halni, és éppen most hívnák meg egy királyi lakomára, gyorsan elkezdte lapozni a könyvet, és a közelgő megoldástól megrészegülve, mohón keresve végül megtalálta az 545. oldalt.

ami azt jelenti. az ugyanúgy érvényes Kolumbusz származására is. Elhallgattak. quidam vir ligur”. és különösen élénk érdeklődést tanúsított ezen iratok hitelessége iránt. és megkönnyebbült. azok nem maradtak fönn. amikor végre elérte a Rua do Chão da Feirát és belépett a Szent György-kapun. lehajtott fejjel. Fontos azonban kiemelni. Jó étvágyat – mondta. A kocsmákról és a kis bárokról sem vett tudomást. – Milyen dokumentumra? – Azt nem tudom. Mármost. 1493. hogy „Colonus ille novi orbis repertor”. és megcsodálta a középkori falakat. a horizontig nyúló vörös háztetőkben és a Tejo folyó békés tükrében. Tomás csatlakozott hozzá. hogy Toscano professzor egy percig sem foglalkozott Brazília felfedezésének tanulmányozásával? – Számomra egyértelmű. Tomás csöndben várta. szűk utcákon a vár felé. bocsásson meg. melyek azok a dokumentumok. a járda köveire szegezett tekintettel kaptatott fölfelé a meredek. Moliarti a fejét csóválta. Most pedig be fogom mutatni a professzor által összegyűjtött ismereteket és adatokat. Tomás bólintott. – Köszönöm – felelte a portugál. hogy a százharmincas levélben úgy emlegeti a hajóst. aztán 1516-ban a milánói Arnaldi Guillemi újra megjelentette őket az Újvilágról szóló művében. hogy érkezett a nyugati végről egy bizonyos Christophorus Colonus nevű ligur férfi. A pincér közben kihozta az előételeket. akik lemásolták őket. – A következőt mondja itt: „redita ab Antipodibus ocidinis Christophorus Colonus. lehetséges. hogy mivel nem maradtak fönn az eredeti szövegek. A hűvös idő nem igazán csábított a kinti ebédre. Az étel megnyugtató látványa jócskán hozzájárult Moliarti lecsillapodásához. mézzel és oregánóval. Tomás végre rátért arra. – Elővett a táskájából egy másik papírlapot. úgy tudom. – Tehát biztos benne. nem pedig Colombónak! – Hol vannak ezek a levelek? – 1511-ben publikálta őket a német Jacob Corumberger. Anghiera Colonusnak nevezte. Rio de Janeiró-i. május 14-én. amely eltérítette eredeti tárgyától. hogy beszélgetőpartnere valamelyest lehiggadjon. Alfonz Henrik fenyegető szobra mellett. amely a régi királyi rezidencia udvarán állt. Soha nem tudhatjuk. Mánuel. akkor az azt jelentheti. – Fölemelte a mutatóujját. aztán megrendelték az ebédet. és amikor végeztek minden formalitással. azaz Colonus. a házak ütött-kopott homlokzatát az ablakok között kifeszített köteleken lógó száradó ruhák színesítették. Kimerülten. mintha valami súlyos terhet cipelne föl a hegyre. és valószínűleg ez az eset volt a gyakoribb. – De maga látta az eredeti leveleket? – Nem. hadd tisztázzak valamit – szakította félbe Moliarti. leginkább azok a dokumentumok érdekelték.Lisszabon óvárosa. – Úgy tűnik. az Újvilág felfedezője. amit a körülmények megköveteltek. amint távozott a pincér. a felfedezések korának két nagy uralkodója is ebben a várban élt. egy vaskos törzsű olajfa és egy óriási ágyú között. és hol próbálkozhattak esetleg a tengerész nemzetiségének megmásításával. amelyek mind-mind ott szorongtak egymás mellett a keskeny utcákban. amivel megbízták. a kolosszális Torre do Paço árnyékában. a száznegyvenkettes számúban. János és I. a tévedés lehetősége fennáll. a milánói Pietro Martire d’Anghiera küldött Giovanni Borromeo grófnak. – Tom. – Az özvegy házában talált iratok másolatai és a lisszaboni. a Ponte 25 de Abril tört meg. amelyek Kolumbuszt Genovához kapcsolják. Legatio Babilonica címmel. és a kőfalnak támaszkodva gyönyörködött a lábai előtt elterülő Lisszabonban. karamellizált almával. de az az igazság. amióta I. csak az 1511-es és az 1516-os másolatokat. hogy „egy bizonyos” valaki. Folytassa csak. a De orbi novo decadesben. Végigment a várfal mentén. – Elővett a táskájából egy lapot. és közben befalta a sajttál maradékát. mígnem elért egy vendéglőhöz. az Alfama negyed festőiségének teljes pompájában ragyogott. amelyekre vélhetően juthatott. – Álljunk meg egy pillanatra. Tomásnak pedig egy kecskesajttálat konfitált koktélparadicsommal. vetett rá egy pillantást. amelyet a Granadai Érsekség priorja. csupán egy-egy kulcsfontosságú ponton változtatva meg a másolt művek tartalmát. Mivel valóban nem láttam Anghiera eredeti leveleit. Anghiera azt írta. hogy azok tévedtek Colombo nevét illetően. – Elnézést. hogy mire jutott Toscano kutatásaival kapcsolatban. kissé zihálva megpihent a Praça das Armas fenyőinek árnyékában. sőt kifejezetten tetszett neki a kint üldögélés. – Figyelem. de nem tudok latinul. kezében a táskájával. – Ez a százharmincas levél fénymásolata. Alfonz király 1147-ben visszafoglalta Lisszabont a móroktól. amely már a várnegyedbe vezetett. az amerikainak egy szelet sült libamájat vörösborban párolt körtével és cikóriával. Mellesleg ez visszatérő probléma a Kolumbusz származásáról szóló dokumentumokban. hogy „egy bizonyos Christophorus Colonus”. és megpróbálom összefoglalni azokat a következtetéseket. amelyek Amerika felfedezőjét Genovához kapcsolták. időközben azonban akaratlanul rábukkanhatott valami dokumentumra. – A portugál fogta a fénymásolatot. Átkelt a ligetes téren. amely a belvárost uraló dombon áll. Kölcsönösen üdvözölték egymást. és megkóstolta a karamellizált almáját a kecskesajttal. De Tomást most hidegen hagyta a varázslatos negyed. – Akkor lehet. – Folytathatom? – kérdezte a portugál. Még II. de vajon helyesen másolták-e le az Amerika felfedezőjének származására tett utalást? – Ez az Anghiera személyesen ismerte Kolumbuszt? – Egyes történészek szerint igen. hogy legalábbis abban az időpontban nem ismeri személyesen az illetőt. nemde? . árgus szemekkel figyelve a fal melletti kerek asztalokat és a vár alatt elterülő várost. hogy meghamisították a nevet. és rámutatott az egyik mondatra. – Egy másik levélben pedig. – Olvassa el. – Vegyük hát sorra. hogy Toscano professzor kutatásainak fő tárgya Kolumbusz Kristóf származásának a kinyomozása volt – közölte Tomás. aztán visszaadta. máskor. Az összes portugál uralkodó a Szent György-várban élt. Nelson Moliarti az egyik asztaltól integetett. és hozzálátott az evéshez. – Nyilvánvaló. amely egy hibáktól hemzsegő beszámoló Kasztília történetéről. genovai és sevillai könyvtárak kérőlapjai alapján most már minden kétséget kizáróan kijelenthetjük. ha valaki úgy beszél egy másik emberről. úgy említi Kolumbuszt. sőt még az antikváriumokról és ajándékboltokról sem. de az amerikait egyáltalán nem zavarta a télies időjárás. hogy a kutatás kezdeti szakaszában arra koncentrált. körülnézett a hatalmas tizenhetedik századi ágyúkat felsorakoztató téren. meddig követték pontosan a másolók az eredeti példányokat. Kis kőoroszlánok őrizték az udvar bejáratát. amit az olasz Ascanio bíborosnak írt. bizonyos esetekben egyenesen hamisítványokat gyártva. hogy ami a névre érvényes. hogy Liguriából jött. – Ez a szemét tényleg végig átvert minket – szitkozódott. amit csak a fölötte átívelő piros vasszerkezet. Egy pillanatra letette a táskáját. – Igen. – Átadta a lapot az amerikainak. Moliarti elvette a papírt.

– Vannak ibériai szerzők. Mert ha valóban selymet szőtt és képzetlen fickó volt. hogy Amerika felfedezője. század elején azt írta. miszerint Kolumbusz tanulatlan selyemtakács volt. így aztán ő is kénytelen volt idézni. – Ez elég. hogy Kolumbusz itáliai volt. hogy óhatatlanul is azt a képzetet kelti az emberben. hogy valóban kételkedett Anghiera szövegének hitelességében. illetve Gaspar Frutuoso 1552-ben már genovaira pontosították a tengerész származását. Csak hadd mondjam még el. léteznek – mosolyodott el Tomás. Giustiniani különben sem ismerte személyesen a nagy hajóst. hogy ezzel a háttérrel nem csupán egy hajót. Halála előtt pedig vagyona egytizedét egy genovai bankra. amelyeket Amerigo Vespucci publikált akkoriban az Újvilágról. – Értem – motyogta Moliarti szűkszavúan. hogy egy ilyen egyszerű plebejus feleségül vegyen egy nemesi származási portugál nőt. Montalboddo és Giustiniani ezt az információt dobta be a köztudatba. – És Pina kijelentését valódinak tartja? – Tökéletesen. hiszen nyomorban halt meg. és valószínűleg személyesen is ismerte. nem? – Igen. – Ez egybevág azzal.. ennyi. aki pedig Anghierát idézte. más szövegek is léteznek. Az itáliaiak pedig természetesen azt akarták hallani. méghozzá azt a Dona Filipa Moniz Perestrelót. Mi marad? – Sok minden. akit nem nevezett meg. és valóságos kincsnek bizonyult addig ismeretlen információk tekintetében. – Na. mintha a De orbe novo decades egy szenzációhajhász szöveg lenne. csak mások információira támaszkodhatott. – Valóban – ismerte el Tomás. etc. Ebben azonban már más foglalkozást jelölt meg Christophorus számára: gyapjúkártoló helyett selyemtakács volt. hogy genovai volt. miközben végzett az evéssel.– Jó. igen. – És mi van még? – Ami a XVI. aki korának leghatalmasabb és legtájékozottabb uralkodója volt? – Meglengette Toscano feljegyzéseinek fénymásolatát. Guistiniani szerint maga Kolumbusz is gyapjúkártoló volt. és megállapítottam. A pincér félbeszakította a beszélgetést: meghozta a főételt. az Ufficio di San Giorgióra hagyta. hogy ennek az Anghierának a szövegével hitelességi problémák vannak. mások pedig azért írták. Elolvastam hát Bertomeu művét.. – De igazán csak Ruy de Pina érdemel hitelt. hogy Trevisano 1504-ben jelentette meg a Libretto di tutte le navigationi di Re di Spagnát. Márpedig a semmi egytizede szintén semmi. Egy kicsit olyan. – Nekem elég világosnak tűnik. Ezeket az információkat Giustiniani később megismételte egy másik művében. graecum. ugyanis úgy tűnt neki. János király udvarába. mert ő kortársa volt Kolumbusznak. Moliarti a történész ölében fekvő táskára mutatott. – Akkor többen is ugyanazt mondják. – A beszélgetőtársára szegezte a szemét. Először is. Ami viszont tény. a Psalteriumban és a Castigatissimi Annali ban közölt információkkal kapcsolatban. és letett Moliarti elé egy citromos ördöghalat. hogy egészen a művelt itáliai ízléshez igazították. amelyben ismét azt írja: „Cristoforo Colombo Zenovese”. Nem más. – Ezenkívül maga Montalboddo azt állította. – Ez azért elég spekulatívnak hangzik. akárcsak azok. amelyek Kolumbuszt Genovához kötik. hogy Trevisano nem ismerte személyesen Kolumbuszt. – 1516-ban. Bayerri Bertomeu történész gyanúját idézve a jegyzeteiben. hogy Psalterium hebraeum. – Megkeresett egy feljegyzést a füzetében. A poharakba az amerikai kérésére jól lehűtött Casal Garcia fehérbort töltött. – Elmosolyodott. aki Egas Moniz leszármazottja és Nuno Álvares Pereira hadvezér rokona volt? Ráadásul egy olyan társadalmi előítéletekkel terhelt korszakban. Nem feltétlenül az igazat írta le. Ugyanígy tett Garcia de Resende 1533-ban és António Galvão 1550-ben. citrommal és kapribogyóval. és rá is mutatott azokra a könnyen ellenőrizhető ténybeli tévedésekre. hogy bebizonyítsa: minden felfedező itáliai volt – még az is. – Tételezzük fel. hogy „Cristóvam Colonbo. – De ez csak egy komolytalan részlet. amennyiben elfogadjuk a másodlagos források elvét. Tomás elé pedig sült garnélát és langusztát paradicsomszósszal. mégpedig alacsony sorból. az összes ebből fakadó lehetséges következménnyel együtt. amelynek az volt a címe. – Ivott egy kortyot a borból.. Ruy de Pina a XVI. hogy Toscano professzor szerint ennek így semmi értelme nem volt. meg kukoricakását fésűkagylóval. – Van fénymásolata erről a könyvről? – Nincs – felelte Tomás a fejét ingatva. – Kezdjük a portugálokkal. vagy nem? – Léteznek. – Hm – morogta Moliarti. Kolumbusz nem hagyhatta a vagyona egytizedét a genovai bankra. amit 1507-ben adtak ki. Ennél jóval súlyosabb az a felvetés. – Elővett a táskájából egy kis köteg fénymásolatot. hogy „a rómaiak után csak az itáliaiak fedeztek fel új földeket”. látja? – Igen ám. hogy ismeretlen vizeken hajózhasson? Hogy lehetséges. hogy mi áll benne? – Francesco da Montalboddo idézi a Paesi nuovamente retrovatiban. de egész hajórajokat rábíztak? Hogy lehetett belőle admirális? És elképzelhető-e. egy bizonyos Agostino Giustiniani. és elemi oktatásban részesült. A többi portugál szerző csak őt ismételgette. – Felejtsük el akkor Trevisanót. egy genovai szerzetes. aki Nebbio püspöke volt. hogy a genovai szerző ebben a rejtélyes ügyben is téves információkkal szolgált. legyen – bólintott Moliarti. mert Trevisano. az állát vakargatva. amelyet 1537-ben posztumusz kiadásban jelentettek meg. Giustiniani a világ elé tárta. . Vagyis Montalboddo idézte Trevisanót. amit ma tudunk Kolumbuszról. – De hát mi nem spekulatív. sok minden. – Egy másik itáliai. ahol megemlítette azt a barátságot. mert Ruy de Pina ezt állította. amit az emberek hallani akartak. Egyesek azért írták. ami olyan rendkívüli és abszurd kijelentés. – Az is – ismerte el Tomás. akit a többségük Colomnak nevezett. italiano”. ami Kolumbusszal kapcsolatos? – Elmosolyodott. Hernando Colón vádolta meg Giustinianit azzal. akkor vajon honnan az ördögből vette azokat a rendkívül magas fokú kozmográfiai és tengerészeti ismereteket. századi itáliai törekvéseket illeti. egy bizonyos Christophorus Columbus. mint Kolumbusz spanyol fia. De gondolom. meg a már említett itáliai szerzőket. – Toscano professzor azonban felhívta a figyelmet egy sor problémára a Giustiniani két művében. hogy áltörténész. – Gondolhatja. hogy Amerika felfedezése egy itáliainak köszönhető. ami Anghierát a „Christophoro Colombo zenovese”-hez fűzte. – Akkor honnan tudja. amikor nem jöhetett létre házasság a nép egyszerű emberei és nemesi származású nők között? Miként juthatott be egy ilyen tudatlan személy II. hogy ennek a szerzőnek az volt a feltett szándéka. hanem inkább azt. arabicum et chaldeum. kiadott egy szöveget több nyelven. csak egy másolathoz. Genovából származott. amelyek ahhoz kellettek. ugyanis az apja. – Mindjárt folytatjuk. hogy már megint nem tudunk hozzáférni az eredeti szöveghez. hogy az ilyen körülmények között és ilyen indíttatásból tett közlések megbízhatósága nem túl erős. míg Damião de Góis 1536-ban és João de Barros. – Kétségtelenül – ismerte be Tomás. aki nem. de Toscano professzor kétségbe vonta e kiadás bizonyos elemeinek a megbízhatóságát. hiszen óriási ellentmondásokat rejt. első alkalommal mondva ki világosan a tengerész kapcsolatát Genovával. amelyek arra utalnak. Másrészt fontos hangsúlyozni. – És van még valami? – érdeklődött tovább Moliarti. ezúttal Anghierát. a Castigatissimi Annali ban. – Nem maradt fönn egyetlen példány sem a Librettóból. a velencei Angelo Trevisano 1501-ben elküldte egy földijének Anghiera De orbe novo decadese egyik első változatának olasz fordítását. Kolumbusz halála után tíz évvel. gyapjúkártoló volt.

A legrégebbi fennmaradt példányok a granadai és a madridi kiadásokból származnak. Saját elmondása szerint akkor ismerte meg Kolumbuszt. João II. – Kezdjük Bartolomé de las Casasszal. Így aztán kiváltságos helyzetben volt az apját illető információk tekintetében. hogy egy tízéves gyerek megjegyez egy találkozást egy olyan emberrel. – Megmutatta a spanyol című könyvet. Az mindenesetre tény. egészen pontosan Piacenzában. és értetlenül meredt Tomásra. – Egyetértenék magával – vetette közbe Tomás. hogy azért írta meg a tengerész életrajzát. több Colombo nevű embert kikérdezett. de ugyanakkor nem támasztotta alá ezeket a kétségeket. Először is. – Akkor ez egy biztos forrás! – Kétségkívül az – bólintott Tomás. – A neve Gonzalo Fernandez de Oviedo. – Eltette a papírköteget a táskájába. hogy Kolumbusz egy genovai selyemtakács volt. az Historia del Almirante szerzőjére. Nos. hogy csak egy igen művelt ember képes térképet rajzolni vagy nagy tetteket véghez vinni. – Itt van! – kiáltotta Moliarti diadalmas mosollyal. Bartolomé de las Casas barát. Las Casas 1525 és 1559 között írta az Historia de las Indiast. az ő nevével és az ő családjából. Művének 1556-os granadai kiadásában az áll. hogy 1518-ban jelent meg a könyve? – Valóban akkor jelent meg. Itt drámai szünetet tartott. – A következő kliensünk egy másik spanyol. – Itt van a bizonyíték. Mégis Itáliában határozta meg apja eredetét. – ha biztosak lehetnénk benne. amelynek a temetőjében Colombo nevével és címerével ellátott sírokra bukkant. nem ismerte? – Közelítsük meg másképp – mondta Tomás. noha a nagyszülei nagyon elszegényedtek. század után megjelent dokumentumok vannak hátra. és egy evezőbe kapaszkodva két mérföldet úszott. azt a genovai szerzetest. Szerinte némelyek azt állítják. ahol Hernando szerint „sokan voltak az ő genovai nemzetéből”. és nem bukkant a nyomára egyetlen rokonnak vagy adatnak sem. – Most térjünk rá a legfontosabb tanúra. – Ez azt jelenti. mármint Kolumbuszon kívül. és a kezébe vett egy tollat. A másik probléma Las Casas szövegének megbízhatóságával kapcsolatos. – Kik azok? – A spanyol történész. – De meg kell. hogy mondjam. azzal a kijelentésével kapcsolatban. Ez az Oviedo olyan itáliaiaktól idéz. hogy az apja Genovából származott? – Éppen itt van a probléma. és még hozzátette. még a kutya sem törődött? Moliarti csak felsóhajtott. fölhúzta a szemöldökét. – Ez meg mi a csudát jelent? – Fogalmam sincs. felhívva a figyelmet arra a tényre. illetve maga Kolumbusz Kristóf. hogy a felmenői nemesi származásúak voltak. írta. Kolumbusz spanyol fia. hogy felkeltse Moliarti kíváncsiságát. Éppen ellenkezőleg. – De azt megerősítette Hernando. Csak ceruzával odabiggyesztett a Crónica do Rei D. – Az egyik fénymásolat hátuljára fölírta. Rokonokat keresett. amit Sevillában szerzett. mások viszont azt. Maga szerint hihető. akivel akkoriban. Nos. milyen kezeken ment át időközben. aki akkor ráadásul még nem is volt híres. Az amerikai fáradtan felsóhajtott. hogy háromszor utazott Itáliába. 1529-ben és 1530-ban. Nelson. elégedetten dörzsölgetve az állát. Az amerikai leereszkedően csóválta a fejét. aki világgá kürtölte. ám ezek eltérnek egymástól ebben a kulcsfontosságú kérdésben. mégpedig Portugáliából. és a jegyzői irattárban is kutakodott. – A következőt. Hernando Colón. hogy akkor ismerte meg Kolumbuszt. Kezdjük Andrés Bernáldez káplánnal. megint mások pedig azt. hogy tisztázza. tekintetbe véve a szerzőik személyét. több mint három évszázaddal a megírása után. Hernando Colónról senki nem vonhatja kétségbe. mert sokan próbálkoztak hasonlóval. – Tomás betette a tollat a kabátja belső zsebébe. azzal a céllal. az admirálisnak a spanyol Beatriz de Aranával kötött házasságából származó. és hozzáfért a sevillai Convento de Las Cuevasban őrzött dokumentumaihoz. az Historia de las Indiast csak 1876-ban adták ki. a mi Hernanditónk világossá teszi. János krónikája Torre do Tombóban található mikrofilmes másolatának a margójára egy furcsa megjegyzést. és mi van a többi ibériai szerzővel? – A portugálokat már mondtam. hogy savonai. Az amerikai döbbenten hátrahőkölt. Toscano jegyzeteit böngészve. A látogatás oka eszerint „egy férfi. – „Jó is lenne”. hogy genovai volt. – Miért? Hát nem ő írta? . amikor az Spanyolországba érkezett. – Las Casas 1474-ben született. – Mi van még? – Már csak a XVI. hogy ezt tényleg Hernando Colón írta. Az amerikai türelmetlenül forgatta a szemét. de nem válaszolt. amikor az Spanyolországba érkezett. hogy apja tanulatlan lett volna. vagyis a II. hogy Cugureóból. magától Kolumbusz fiától. – Az előző szám alá írta az 1474-et. hogy 1484. – Ránézett a szóban forgó másolatra. Valahol Lisszabon és az algarvei Szent Vince-fok között. nyolc évvel Amerika felfedezése előtt. hogy Toscano professzor talált néhány kikaparást és betoldást az eredeti kéziratban. – Remek. hogy voltak kétségei. – Miért. hogy személyesen ismerte az apját. A hamisítók között név szerint is említi Agostino Giustinianit. akik vitatkoznak Kolumbusz származásáról. másodszülött fiára. Az Historia del Almirante fontos részletekkel szolgál apja Portugáliába érkezéséről is. Mindhiába. és húzott elé egy kivonásjelet. – De hát nem azt mondta az előbb. – Jó. Oviedo nem ismerte személyesen Kolumbuszt. már csak a spanyolok vannak hátra. és 1535-ben kezdte publikálni az Historia General y Natural de las Indiast. – Nagyszerű. aki 1518-ban jelentette meg a Katolikus Királyok történetét. akit Colombónak hívtak”. – Vagyis Oviedo szintén csak egy másodlagos forrás. – Kolumbusz Kristóf 1484-ben érkezett Spanyolországba. mert ő nem állította egyértelműen. az 1570-es madridi kiadásában viszont már Genova a szülővárosa. Hernando felfedte. – Hernando Colónra. akit Hernando aztán az Ifjabb Colombo néven azonosít. egy tengeri csata közben Kristóf a vízbe esett. hogy „kis furfangosok”. – De sajnos itt is találunk problémákat. meglepetten vettem észre. és elővett a táskájából egy könyvet. hogy Kolumbusz egyszerre két városban született. ez a mi Bernáldez barátunk azt mondta.– Ah – mosolyodott el Moliarti. Moliarti összehúzta az arcizmait. – Ez egy valóságos információs kincsesbánya. és tagadta. Aztán Lisszabonba ment. hogy Las Casas tízévesen ismerte meg Kolumbuszt. Hernando elmesélte. és három igen fontos szöveg. Még utána kell járnom. Ki tudja. mire a szárazföldre ért. hogy Kolumbusz Milánóban született. Menéndez Pidal spanyol kutató fedezett fel nála pontatlanságokat. anélkül hogy ismerték volna a tényeket. hogy Nerviből származik. amelyeket itáliaiaktól „hallott”. Szerinte genovai származású. és csak olyan információkkal rendelkezett. Három alkalommal fordult meg tehát Genova környékén. aki Hernando Colónon kívül a legtöbbet írt Amerika felfedezőjéről. az első kiadásaiból azonban egyetlen példány sem maradt fönn. – Felmutatott egy kis köteg fénymásolatot. 1516-ban. van-e alapja az egyre jobban terjedő információnak.

– Meglobogtatta Hernando Colón könyvének spanyol nyelvű kiadását. aki nem volt tisztában a tényekkel. hanem az olasz változat fordítása. – És milyen következetlenségek vannak benne? – Először is a piacenzai temetőben talált sírok. latinul. Kolumbusznak hívjuk. személyesen. hogy Alejandro de la Torre y Velez atya. ami nem tűnik valószínűnek. Hernando portugál bátyjának. tudomásunk . ami ugyebár a kasztíliaiból lett fordítva. miközben mélyet sóhajtott. szintén arra a következtetésre jutott.A történész belenézett a Toscano jegyzeteiről készített fénymásolatokba. Diogo Colom anyja. – Ifjabb Colombo. amely erős illatot árasztott. Hernando unokaöccse beleegyezett. De hadd hívjam fel ismét a figyelmét arra a tényre. és itt is ideírta. hogy „az egész világ megismerje ezt a történetet. és önkényesen rokoni kapcsolatot teremtett Kolumbusz Kristóf és az Ifjabb Colombo között. Moliarti feszengve dőlt hátra a székén. és el is veszejtette a kéziratot. mely szerint a sírokon a Colombo név szerepelt. hogy az apja Piacenzából származott? De hát akkor hogyhogy most meg azt állítja róla. – Jaj. – Hadd mutassak egy-két következetlenséget. a salamancai katedrális kanonoka. De ez csak egy újabb ellentmondás. Utódok nélkül halt meg. akit ma Kolumbusz Kristófként ismerünk. „hosszú ütés” kifejezésre. ami annyit tesz. Luíst 1569-ben felkereste egy Baliano Fornari nevű genovai. akit pedig Guillaume de Caseneuve Coullonnak hívtak és normandiai volt. aki megszerezte a kéziratot Luís de Colóntól. akit az olaszok neveztek el Ifjabb Colombónak. és 1576-ban. Tomás a fénymásolatait rendezgette. még mindig a jegyzeteibe merülve. Hernando Colón befejezte művét. hogy elment Genovába. lefordította. hogy az egész hamis? – Nem. hogy az apja. ahol a szerző Piacenzát nevezi meg Kolumbusz szülővárosaként. olyan sok. amelyeket Toscano professzor vett észre. hogy az apja egy bizonyos Fiatal Colombo miatt vágott neki a tengernek. ha egyszer a Colombo nem is az igazi neve volt. ehhez nem fér kétség. megállapíthatjuk. A pincér leszedte az üres tányérokat. Fornari elvitte a művet Genovába. egy olyan genovai megbízásából. mivel magyarázzuk azt a tényt. – Az asztalra helyezte a kötetet. – Azt állítja. akit még csak nem is Colombónak hívtak. Diogo Colomnak elsőszülött fiára szállt. hogy Genova dicsőségét öregbítse. aki bevallottan azzal a céllal adta ki a könyvet. hogy ezek a sírok valóban léteznek. Toscano professzornak voltak kételyei a szöveg hitelességével és a benne található különös ellentmondásokkal és következetlenségekkel kapcsolatban – felelte Tomás. Az Historia del Almiranté t valóban Hernando Colón írta. A két férfi szedett magának a jó puha serra sajtból. – Jó. – Toscano professzor itt is a genovai fordító beavatkozására gyanakodott. – Lapozgatta az Historia del Almiranté t. – Micsoda zűrzavar! – Az bizony. az admirális. akár Colombo. – De más ellentmondások is vannak az Historia del Almirantéban. hogy Kolumbusz egész életében rejtegette a múltját. – Ki? – Nos. mert a Coullon név hasonlított a francia coup-long. De a kiadott szövegben olyan ellentmondások és következetlenségek vannak. hogy az Idősebb Colombóhoz hasonlítsák. hogy az itáliai ízléshez igazítsa. Toscano azt feltételezte. amelyeken a Kolumbuszok neve és címere szerepel. miután kiúszott a partra. nyíltan vállalva. – De hát nem azt írta Hernando. – Kolumbusz. aki a Colonna nevet Colombóra változtatta. és csak az olasz változatot adta ki. – Pontosan. Ha ellátogatunk a szóban forgó temetőbe. Moliarti a nagy összevisszaságtól elfáradva megdörzsölte a szemét. – Kezdjük a kézirattal. Például itt van ez a rész. a lényeg az. csak ráragasztották? Az egyetlen logikus válasz az. – Ez egyértelmű bizonyíték. hogy Kolumbusszal kapcsolatban majdnem minden spekulatív. traditori”. Mellesleg egy másik szakaszban meghagyta a Colón név latinizált alakját Colonusnak. és nem talált egyetlen rokont sem? Nem ugyanez az Hernando mondta azt is. Toscano professzor szemmel láthatóan kételkedett ebben – felelte Tomás. hogy „idegen kéz általi betoldások és hamisítások” vannak benne. hogy ismét a fordító keze van a dologban. hogy azt akarja. Velencében megjelentette az olasz változatát. – Rendben – mondta Tomás. gondoljon bele! Hát nem Hernando mondta azt néhány oldallal korábban. de nem adta ki. Ugyanis ez az Ifjabb Colombo egy kalóz volt. és őt pedig azért hívták Colombónak. Csakis az a genovai Baliano Fornari lehetett. és odaadta a kéziratot ennek a genovainak. amelyeket csak kétféleképpen lehet magyarázni. és nem javította Columbusra. spanyolul és olaszul. hogy a tengerész sohasem használta a takács nevét? A férfi. és akár Piacenza. akár Genova. De a lényeg a következő. – Vagyis ez itt nem az eredeti kasztíliai nyelven írt szöveg. hogy Hernando itáliai származásúnak tartotta az apját. hogy a fordítók csalók. a másikban meg igen? Milyen összevisszaság ez? – A jegyzetek fénymásolataira pillantott. – Tovább. számomra egyértelműnek tűnik a válasz. Ha Amerika felfedezője és a genovai selyemtakács valóban egy és ugyanaz a személy. ezzel azonban ellentmond annak a változatnak. ahol sok genovai honfitársa volt. aki felajánlotta. mondván. – Az. – Nézzük tehát az utolsó tanúnkat. hogy „traduttori. hogy Dona Filipát Kolumbuszra cserélte. ceruzával azt írta a lap szélére. Nelson. Neki volt néhány piacenzai felmenője. hogy a genovai fordító keze van a dologban. így aztán a kézirat az unokaöccsére. aki a rokona volt? Tomás felnevetett. hogy genovai nemzetiségű volt? Egyik pillanatban nem genovai. olyan nagy rejtélyek és ellentmondások övezik Amerika felfedezőjének alakját. hanem a Colonnáké. vagy valaki belejavított a kéziratba. – Újra belemerült az Historia del Almiranté ba. és belemártották a lekvárba. traditori”. A másik két változatról meg is feledkezett. Maga Kolumbusz Kristóf. ahol először megjelent. hanem Dona Filipa Perestrelo. Hogy lehetett volna ez az Ifjabb Colombo Hernando apjának a rokona. és eltolta a tányérját. – Egyszóval bizonyos szempontból ez is csak másodlagos forrás. Luís de Colónra. – A jegyzeteiben és az Historia del Almirantéban ahhoz a részhez. Vagy teljesen hülye volt ez az Hernando. Nelson. de nem a Kolumbuszok neve szerepel rajtuk. hogy azért tette ezt. hogy az eredeti szövegben Hernando megemlítette Dona Filipa távoli kapcsolatát Piacenzával. de akár Colonna. és amelyek tovább szilárdítják azt a meggyőződést. hogy kiadja az Historia del Almiranté t három nyelven. és az asztalra helyezte a lekvárt és a portugál sajttálat. amelynek dicsősége Genova államát. majd jóízűen befalták. – Más lapokat vett elő. – A könyvben valóban ez áll. hogy nem a hajós származott ebből az olasz városból. – Toscano professzor jegyzeteit olvasgatva az a benyomásunk támad. – Ma már tudjuk. – Ez merőben spekulatív. Egyébként Toscano egy olasz szólást is följegyzett ide: „traduttori. Az igazi neve Jorge Bissipat volt. – Elmosolyodott. Végzett az ebéddel. – Nos. a nagy hajós szülőhazáját illeti”. amit aztán az olasz fordító úgy fogalmazott át. Moliarti türelmetlen mozdulatot tett. a nagy hajós szülőhazájára” szálljon. – Úgy tűnik. mely szerint a könyvben szereplő állítások némelyikének nem Hernando a szerzője. Kolumbusz portugál felesége. aki bizonyára mind közül a legfontosabb. hogy Amerika felfedezésének dicsősége „Genova államára. az eredeti spanyol nyelvűt is beleértve. noha ő az általunk ismert dokumentumok mindegyikében Colom vagy Colon néven mutatkozott be. Lisszabonba ment. Ifjabb.

aki egy kis piemontei faluban. Nelson. és megadóan fölemelte a kezeit. jogai a féltestvérére. hogy az admirális járadékának egy része az Ufficio de San Giorgiót illeti. és szigorú utasításokat adott azzal kapcsolatban. amíg lesznek fiú örökösök. hogy én nem azért vagyok itt. Folytassa. hogy tanulmányozzam a dokumentumokat és vallomásokat. magában kuncogva az amerikai lelkesedésén. és melyek hamisak. mint száz. Végül közülük is csak egy maradt. Ehhez pedig végig kell elemezni az egyes dokumentumokban található ellentmondásokat és következetlenségeket. – Nézzük csak meg jobban ezt a fontos részletet. hogy ne használják a vezetéknevüket. amelyet a sevillai Újvilági Levéltárban őriznek. huncut mosollyal a bajsza alatt. Kolumbusz ezeket a jogokat fiára. és így tovább. – Mint már mondtam. Ennek az ellenkezője is igaz. – De mi van a származásával? – Mindjárt rátérünk – felelte a történész. Diogóra hagyja. fölötte pedig egy különös. csak el kell tekintenünk az ezt a feltevést alátámasztó dokumentumokban lévő ellentmondásoktól és következetlenségektől: spekulációval meg lehet oldani. felmutatta a fogalmazvány másolatát. február 22-ből. amit előzőleg már félretett. Mivel Kolumbusz Kristóf a Katolikus Királyokkal kötött 1492-es megállapodása értelmében jogot szerzett India összes javainak egy részére. De jól jegyezze meg. – Jó – felelte Tomás. Sötét felhő árnyékolta el Moliarti lelkesedését. és a következetlenségen töprengett. most már nyugodtabban. hogy „llamados de los de Colón”. – A Mayorazgo arról is rendelkezett. akkor hozhatunk valamilyen döntést. hogy hitelesnek tekintjük-e ezt a dokumentumot. hogy bármelyik Colombo pályázhat a jogutódságra. – Tehát minden azon áll vagy bukik. Az egyetlen bizonyosságunk. Ez nem lehet. – Azt mondták. azután Kolumbusz fivérére. a kezével türelemre intve beszélgetőtársát. No mármost. hogy mindig tartsanak valakit a leszármazottaik közül Genovában. és nemcsak a tenger miatt hatalmas”. vagy majorátus. hogy Toscano professzornak komoly kételyei voltak Kolumbusz Kristóf életének egyes bebizonyítottnak tekintett aspektusaival kapcsolatban. Gondolom. Bartolomeura. Kolumbusz nem azt mondja. október 4-én halt meg. – Tisztázzuk a dolgokat. amelyet Juan herceg hitelesített 1498. pedig ő Genovában született. harmadik újvilági útjának előestéjén. Számoljon utána. – Pontosan – bólintott Tomás. – Szünetet tartott. hogy nyomatékosítsa a szavait. aki viseli apja és felmenői nevét. valamint elsőszülött fiukhoz. azután a másik fivérére. hogy a Colombo név viszonylag gyakori Itáliában. kérem. – Kolumbusz tehát négyszer is utal Genovára. mely szerint „Genova nemes város. Ebben Kolumbusz. Ha azt akarjuk. és ránézett Moliartira. de nem tudom. Egy szó. hogy a Mayorazgo kimondta. – Ne jöjjön megint ezzel! Ezt már nem veszem be. hogy rekonstruáljam Toscano professzor kutatását. hanem a jelek szerint Toscanót is. su Alteza sobre a cien leguas sobre las islas de las Açores. átnézzem Toscano professzor jegyzeteit. – Értem – morogta az amerikai kedvetlenül. mekkora érdeklődést keltett az ilyen nevű olaszok körében a lehetőség. és ebből két alkalommal nyíltan ki is mondja. és ez az információ egész Itáliában elterjedt. valamint egy Domenico nevű apát. hogy igyekezzenek mindig Genova városa dicsőségét és javát szolgálni. y otros tanto sobre las de Cabo Verde” . Ha az összes létező dokumentumot igaznak fogadjuk el. Lelohadt a mosoly az arcáról. Kolumbusz a Mayorazgóban két helyütt is konkrétan utalt rá. Én nem azért vagyok itt. hogy Genova városában született. hogy ott született. Ennek a követelménynek már csak három jelentkező felelt meg. a bíróság. igaz? És hogy analizáljam az egyes dokumentumokban található problémákat. hogy a Colombo nevet is elfogadják. nyugi! – csillapította Tomás. hogy védjék meg a jogait és „mis oficios de Almirante del Mar Océano. amely magát annyira érdekli. – Igaza van – ismerte el Moliarti. és ennek ellenére kételkedik a végrendelet hitelességében? – Nelson – mondta Tomás halkan. valójában nekem egyre megy. Mármost. „siendo yo nacido en Genova”. csak az El Almirant címet. avagy a Pleyto Sucerrorión. Nekem csak az a dolgom. és most a simancasi levéltárban őrzik. akkor az admirális történetének nincs se füle. hogy ő az elsőszülöttje. se farka. hogy „llamados de los de Colombo”. – És most jön az a rész. hogy heveskedtem az előbb. betűkből és pontokból álló piramist. és a per során egy spanyol ügyvéd. – Látja? Hol itt a probléma? – Minden világos – értett egyet Tomás. egyúttal emlékezteti a koronát a nemzetnek tett szolgálataira. Azt mondja. én azt állapítottam meg. és majdnem felugrott a székről. azaz Diogo Colom unokájának. február 22-én. Baldassarénak azonban szembe kellett néznie Kolumbusz spanyol leszármazottaival. Nelson. hogy a fogalmazvány eredeti példánya még a XVI. „llamados de los de Colón”. megjegyezvén. egy végrendelet 1498. hiszen erre kértek fel. És hoztam fénymásolatokat a Mayorazgo fogalmazványának jegyzői másolatáról is. – Hm? Moliarti egy pillanatra megmerevedett. Kit érdekel! Nekem nyolc. már a másolat szerepelt az 1578-ban indított rendkívüli jelentőségű bírósági eljárásban is. el kell dönteni. . Diogo Colom jogait biztosítja. fia. hogy melyek valódiak. – Meglengette a Sevillában készített fénymásolatokat. vagyis Kolumbusz Kristóf dédunokájának a halála után ki az admirális törvényes örököse. ezért a bíróság azt is megkövetelte. hogy csak Colón nevű férfi örökösök lehetnek. A végrendelet egy bizonyos pontján Kolumbusz példátlan dolgot tett. – Tomás elővett egy másik lapot. – Ez a Mayorazgo. Érdemes fölidézni. Egy bizonyos Baldassare Colombóról van szó. hogy ez vagy az hamis vagy valódi. akit Verásteguinek hívtak. Csakhogy kiderült. és a Katolikus Királyokhoz. – Ahá! – kiáltott fel Moliarti. Kolumbusz azt akarta. Egyszerre több helyen született. néhány oldallal később pedig egy negyedik utalást is hozzáfűzött. – Juan herceg 1497. és megpróbáljam rekonstruálni a gondolatmenetét. hogy Kasztíliában szolgálta őket.szerint soha nem használta ezt a nevet. amikor önmagáról és a felmenőiről beszél. hogy ez is hamis! – fakadt ki. Ha pedig Diogo fiú utód nélkül halna meg. hogy a levéltárban csak a másolat van meg. de csak 1925-ben találták meg. Ennyi. – Már amennyiben igaz. – Szóval magánál van annak a fogalmazványnak a másolata.. Elvégre ezzel bíztak meg. – A Mayorazgo egy másik pontján Kolumbusz arra utasította örököseit. egyetlenegy alkalom kivételével. arra kérve az örököseit. Egy harmadik utalást is tett. – Bocsásson meg. Ha minden adat a birtokunkban lesz. hogy hol született Kolumbusz Kristóf. – Tomás fölemelte a fejét. Sőt. hogy öregbítsék a köztársaság hírnevét. A Mayorazgo királyi visszaigazolása 1501-es keltezésű. egyszerre különböző neveket viselt. De nem állt meg itt. elképzelhető. hogy a pályázók mutassanak fel a felmenőik között egy Bartolomeo és egy Jacobo nevű fivért. hogy Don Diegónak. que es de la parte del Poniente de una raya que mandó asentar imaginaria. tudomást sem véve az admirális kitételéről. hogy miként írjanak alá az örökösei minden dokumentumot. amit maga a spanyol trónörökös hitelesített. században tűnt el. Juan herceghez folyamodik. nem bizony! – Nyugi. – A kezébe vett egy papírköteget. – Itt a bizonyíték! – Nyugalom! Nyugalom! – csitította Tomás. hogy megállapítsam. Az admirális felhívta az uralkodók figyelmét arra a tényre. vagyis a végrendelet kidolgozása napján.. – Ki ez a Juan herceg? – A Katolikus Királyok elsőszülött fia. és minden erejükkel és eszközükkel azon fáradozzanak. Illetve nemcsak magát. amely azt volt hivatva megállapítani. hogy Kolumbusz genovai legyen. – Nekem az a dolgom. Hernandóra szállnak. – Na ne mondja már. hogy szétromboljam a genovai elméletet. úgy döntött. majd végül teljesen felháborodott. hogy ez igaz-e. – Major-micsoda? – A Mayorazgo. Cuccaro Monferratóban lakott. a váratlan kitörésen meghökkenve. Vajon hogyan hitelesíthetett egy fogalmazványmásolatot 1498-ban? – Kacsintott.

mintha tudomást sem venne róla? Vagy lehet. Hernando nevű fiától tudjuk. hogy a rendelkezésre álló végrendelet a legtöbb dologban az eltűnt eredetire támaszkodik. – „. egy csapásra semmissé téve minden addigi erőfeszítését? Hát van ennek értelme? Moliarti felsóhajtott. nem? De úgy látszik. hogy Amerika felfedezése után. illetve Madariga és Ulloa véleményével. hogy az egész udvar gyászba öltözött. Diogo Colom másik unokájára. hogy a XIX. Nuno de Portugalra szállt. És ami ennél is rosszabb: nem ez az egyetlen következetlenség ebben a dokumentumban. mint a Zöld-foki-szigetek? Akad olyan ember. Van még más is. hogy megvizsgáljuk azt a kérdést. és rendezgette a fénymásolatait. hogy az admirális egy olyan szerződésre vonatkozó pápai kifejezéseket használt. de eltűnt. hogy ez a „százmérföldes” szöveg az 1493-as Inter caetera pápai bulla részét képezi. y otros tanto sobre las de Cabo Verde. – A Diego spanyolul Diogo. és bármit megtesz azért. hogy mondhat olyat a nagy Kolumbusz Kristóf. 1504-ben hunyt el. hogy úgy tesz. – Fogta a fénymásolt szöveg egyik lapját. hogy egy ügyes hamisító. kijelenthet ekkora baromságot? Másodszor. 1492-től még titkolózóbbá vált. – Ez minden? – Nem. mit ír az Historia del Almirantéban. mintha még élne. – Figyelje csak Kolumbusznak ezt a mondatát. szeptemberi használata van felsorolva. – Aztán folytatta az olvasást. ahol született. Tom. Létezett egy valódi végrendelet. és minden köz. Mégpedig egy olyan időszakban. azt azért teszi. – Sehogy. mi üt belé. megjelennek a színen a hamisítók. su primogénito. Nuestros señores. de csak valószínűleg. beleértve a végrehajtási záradékokat is. miközben odabiggyesztette az 1498-as dátumot? – Értem – mormogta Moliarti lehajtott fejjel. – Drága Nelsonom. Olyan következetesen titkolózott. – Hátradőlt a széken. amely egy halott elsőszülött hercegnek van címezve. – Ebben a rövid mondatban a következetlenségek egész sora található. Nincs több dokumentum? . amikor már csak egy király volt. – Olyan mozdulatot tett a kezével. és ez a végrendelet nem jelent meg azonnal. Kolumbusz Kristóf egész életében rejtegette a származását.. – dadogta végül. – Azaz minél ismertebbé vált Kolumbusz. Nelson. – Ezek közül kettőben konkrétan kimondja. annál kevésbé akarta nyilvánosságra hozni a származását és a születési helyét. hogy a Zöld-foki-szigetek az Azori-szigetekkel azonos hosszúsági körön vannak? Hát éppen ő ne tudta volna.. amit mondani fogok. aki elhiszi. – A mutatóujjával a halántékára bökött. – Szünetet tartott. su Alteza sobre a cien leguas sobre las islas de las Açores. ami óriási sértés lett volna. könnyen elképzelhető. megfelel az eredetinek”. de miután egyikük már halott volt. amikor a Mayorazgót aláírták. ez a Mayorazgo nem került nyilvánosságra akkor. hogy ezt a dokumentumot csak 1504 után írták. Olyannyira. que es de la parte del Poniente de una raya que mandó asentar imaginaria. amelyek nyilvánvalóan a rosszul megválasztott forrásból. már a tordesillasi szerződés volt érvényben. és úton-útfélen közli.” – Moliartira nézett. Ugyanez a véleménye Luís Ulloa történésznek is. Szóval itt van ez az ember. amelyet a simancasi levéltárban őriznek? Az is hamis? – Tudja. holott az előző évben meghalt. és természetes is. Ez az esemény akkora nyilvánosságot kapott. és akkor egyszer csak ki tudja. amikor még mindkét uralkodó él. amit az a bizonyos Verástegui nevű ügyvéd mutatott be a bíróságon. hiszen ő személyesen hozzájárult ahhoz. akinek a dokumentumhamisításairól elhíresült Luís Buzon volt a férje. és az amerikai szemébe nézett. a kriminológus Cesare Lombroso egyenesen paranoiásnak nevezte. Csakhogy 1498-ban. Ilyen körülmények között hogy is bízhatnánk meg a leírtak hitelességében? – Unott képet vágott. Kolumbusz úgy folyamodik Juan herceghez. – Felejtsük akkor el a Mayorazgót. hogy Kolumbusz egyes számban szólítja meg a Katolikus Királyokat? A korszak összes iratában a Felségtek megszólítás szerepel. De ez a hitelesítés is anakronisztikus. különösen a királynőhöz. – Mondja. és az alcáçovasi/toledói szerződésre vonatkozik. – „Habrá el dicho Don Diego” – kezdte. Ilyen körülmények között el tudja képzelni. – Most pedig. amelyben az Udvar Királyi Pecsétjének az 1501. Hogy lehetséges hát. Nézzük csak. Ha egy kicsit belegondolunk. a spanyol városok falaira és kapuira pedig kitették a gyász jelképeit. amikor egyeseknek kifejezetten jól jött a megjelenése. mintha még hozzá akarna tenni valamit. se többször. aki felfedezte. tanto menos conocido y cierto quiso que fuese su origen y pátria. Nelson. Fontos. annak a Luísa de Carvajalnak a kezében is megfordult. – Kettőt behajtott. Ha valaki végrendeletet ír. – Fölemelte négy ujját. Hogy lehet. „Lo suplico al Rey e a la Reina. nem jelentett problémát. Mint már mondtam. – Most pedig nézzük meg ezt. amikor azt írja. hogy egy olyan ember. és ilyenek a földrajzi jellegű szamárságok is. Kolumbusz 1506-ban halt meg. – Megint ugyanaz a probléma. hogy Genova az a város. su Alteza”. Egyébként a szöveg súlyos következetlenségeit is csak a hamisítással lehet magyarázni. vagyis több mint hetven évvel később. Köztük a különös piramis alakú aláírás is. és a saját szempontjából lényegtelen dolgokat híven másolta át. Vagy talán szándékosan sértegetni akarta az uralkodók valamelyikét azzal. hogy az örökség végül D. mindenki szeretett volna Kolumbusz örököse lenni. ööö. a simancasi levéltárban egy könyv található. ez azt jelenti. Először is. nem tud Juan herceg haláláról? – Elmosolyodott és megcsóválta a fejét. hogy Amerika felfedezője. – „Quando fué su persona a propósito y adornaba de todo aquello. – És Toscano professzor? Ő mit gondolt? – Toscano professzor egyetértett a bíróság döntésével. hogy ne derüljön ki az igazság. és a hamisító megfeledkezett erről az apróságról. meg kell jegyezni azt is.– Hát. hogy „de una raya que mandó asentar imaginaria.. hogy Kolumbusz Kristóf négyszer említi Genovát a Mayorazgóban. Nuestro Señor. hogy Kolumbusz egy halott herceghez folyamodik. amit Kolumbusznak nagyon is jól kellett ismernie. hogy Genovában született. a végrendeletében csak úgy árad belőle az őszinteség. hogy felvilágosítsa. hogy elég furcsa.és magánintézmény negyven napig zárva tartott. hogy ha ekkora pénz forog kockán.. Több történész is. valószínűnek tartja a hamisítás hipotézisét. Teljesen aláássa a Mayorazgo másolatának hitelességét. technikai szempontból mestermunkát végzett. – Négyszer. Az amerikai beletörődően vállat vont. vagyis rögtön a megírójuk halála után.. de rögtön félbe is szakította. és megkeresett egy aláhúzott részt. és az eltűnt eredeti végrendelet meghamisításának hipotézisében hitt. valószínűleg ez a Luís Buzon. jól figyeljen arra. hogy a halála után azonnal megismerjék és végrehajtsák. még ha súlyos anakronizmusokkal és logikátlanságokkal is. que convenia para tan grand hecho. hogy Kolumbusz 1506-ban halt meg. – Kinyitotta a könyvet. amely már nem is volt érvényben? Talán elment az esze? Harmadszor. – Vésse jól az eszébe: az udvar soha nem venne jegyzékbe olyan dokumentumot. ez bizony egy nagyon súlyos technikai probléma. ha akkor írják.” – A beszélgetőpartnerére meredt. – És mi a helyzet azzal az 1501-es királyi igazolással. hogy ez a végrendelet hamis? – A spanyol bíróság erre a következtetésre jutott. de a megfelelő ismeretek híján árulkodó anakronizmusokat tett a szövegbe. hanem csak jóval később. mindössze tizenkilenc évesen. y al Principe Don Juan.” – Fölemelte a fejét. hogy a Mayorazgo hamisított másolata. – Ismét belemerült a fénymásolatokba. és a testamentum csak 1578-ban került elő.o cualquier outro que heredare este Mayorazgo mis oficios de Almirante del Mar Océano.. aki csak hat évvel később. De a hamisító anakronisztikus tévedése lehet a „Felséged” egyes számú megszólítás is. amikor a végrendeletek szoktak. hogy Portugália és Spanyolország ilyeténképpen felossza egymás között a világot. vagyis a pápai bullának az azóta már érvényét vesztett alcáçovasi/toledói szerződésre vonatkozó részéből származnak. megelőlegezi a királynő halálát. – Mellesleg egyezzünk meg abban. köztük a spanyol Salvador Madariaga. aki közel áll az udvarhoz. – Nézzük csak. aki folyamatosan ködösít a szülővárosával kapcsolatban. aki ráadásul mindkét szigeten járt. hiszen ebben is úgy szerepel Don Juan herceg. ez egyszerűen elfogadhatatlan lenne. se kevesebbszer. – Belenézett a jegyzeteibe. Ilyen például az. – Madariaga azt írta: „a végrehajtási záradékok nagy része valószínűleg. Többes számban. század egyik legnagyobb nyomozója. mindemellett az a véleményük. amit minden tengerész tudott már: hogy az Azori-szigetek nyugatabbra fekszenek. mintha még élne.

– Jól van. – Ennek a szövegnek hitelességi problémái vannak. volt. az apjuk pedig egy Domenico Colombo nevű gyapjúkártoló volt. amely azt rögzítette. és nem Colombónak. – A dokumentumok terén nincs más? – kérdezte Moliarti. Mindenütt bukkantak fel bizonyítékok a Colombo családdal kapcsolatban. Ahogy telik az idő. Francesco Marchesi és Giovanni Grimaldi. hogy ez a genovai selyemtakács azonos lett volna Amerika felfedezőjével. némi gúnnyal a hangjában. – Így van – felelte Tomás. Én sosem tennék ilyet. amelyeket 1602-ben jelentetett meg Salinero az Adnotationes. Ez merész lépés volt.. hogy Ugo Assereto genovai ezredes talált egy jegyzői okiratot. hogy Gallo története megegyezik Giustiniani történetével. akire Hernando Colón azt mondta. kiadott egy kötetet az olasz írókról azzal a címmel. – Elővett néhány fénymásolatot. ahogy ma nevezik.. hogy Amerika felfedezőjét Colomnak vagy Colónnak hívták. és letette a két férfi elé. hogy Toscano professzor lapszéli megjegyzései azt sugallják. – Van még néhány. hogy ezekben a dokumentumokban is vannak. És sem az 1559-es római első kiadás. – De. Gallo szerint Bartolomeo Lisszabonba ment. – De ugye nem mondja azt. Domenico hitelezőinek sem jutott eszébe az a kézenfekvő gondolat. della Republica di Genova például közöl egy listát a város hírességeiről. Toscano professzor még egy francia mondást is fölírt valahova a jegyzeteiben. – 1733-ban egy modenai pap. és kitalálta. és meg kell keresni az esetleges következetlenségeket. De csak azt bizonyítják. amelyik egyértelműen kimondja ezt. hogy halála után a fián kérjék számon a tartozásait. és valóságos dokumentumáradatot indított el. amelyek szerint az apja onnan származott. amelyben szerepelt két addig kiadatlan szöveg is. Itt azonban. ezt nem is vitatja senki. Cogoletóban. azáltal. Casoni úgy döntött. hol. Ehhez idézzük az eszünkbe. amelyek abban a korban jelentek meg.. meg kell próbálni megérteni a mögöttük rejlő szándékot. annál több bizonyíték tűnik el. hogy Amerika felfedezője a honfitársuk volt. Nerviben. hogy a Colombo voltaképpen a Colom ragozott alakja. Amerika felfedezésének idején még élt a selyemtakács Cristoforo Colombo apja. században. és XVII. melyik nap indult el a selyemtakács Portugáliába. – Az Assereto-dokumentumról van szó. hogy a Kolumbuszról szóló dokumentumok csak a XIX. akik 1493-ban Barcelonában voltak.-ban adtak közre. Ez valószínűleg igaz. arról. – Az. az is kiderül. „le temps qui passe c’est l’évidence qu’efface”. Ez az első probléma Antonio Gallo szövegével. ad Cornelium Tacitumban. hogy hazudozó. vagyis 1451-ben született. Az Assereto-dokumentum azonban egyértelműen jelzi a genovai Colombo és az ibériai Colom azonosságát. – Próbáljunk meg teljes képet alkotni a problémáról. Mivel azonban még mindig fennállt az a probléma. hogy ő vagy bármely más családtag. Egyértelműen Gallo szövege a fontosabb. másokat pedig. Kristóf pedig később követte a példáját. majd Jacobo.. Uberto Foglietta műve. Kolumbusz spanyol fia. hogy Genovában nem nagyon ismerte senki Kolumbuszt. És Genovában sem hívta föl erre senki a figyelmüket. vagyis minél több idő telik el. az 1492-es nagy utazás négyszázadik évfordulója alkalmából. században jelent meg? Úgy látszik. Antonio Gallo. – De. hiszen Gallo adatai hasonlítanak Giustinianiéihoz. a másik pedig Bartolomeo Senarega munkája. De tény. de csak jóval később. és voltak bennük következetlenségek. Az Ufficio volt kancellárja ebben azt mondja. hogy Giustiniani verziója hamis. Volt előtte néhány savonai szöveg. és amelyek már utaltak erre az azonosságra. főleg a XIX. Az utolsó felfedezést 1904-ben közölte a Giornale Storico e Letterario della Liguria című akadémiai újság. sem az 1575-ös milánói második . augusztus 25-ei keltezéssel. hanem jóval később. Másrészt. Az igazság azonban az. hogy Kolumbusz három fivér közül a legidősebb volt. Az alapítvány emberének arcán óvatosan megkönnyebbült kifejezés jelent meg. de megfeledkeztek egy aprócska részletről. Egyetlenegyet sem. – Maga komolyan azt gondolja..– Az összeset felsoroltam. hogy élt Genovában egy Cristoforo Colombo nevű selyemtakács. és hogy Hernando azt mondta. de hadd emlékeztessem. – Ez spekuláció. a jegyzői iratok szerint 1492-ben. amikor kellett volna. Liguria-szerte mindenütt papírok jelentek meg. – Hát akkor téved. a Di Uberto Foglietta. barát vagy ismerős megünnepelte volna vagy legalább említést tett volna a város szülöttének nagy tettéről. hogy Amerika felfedezője tudomást sem vett az apjáról. a genovai Filippo Casonitól. – Nelson – mosolyodott el Tomás. hogy feloldódjon benne a cukor. Később. hogy Rerum Italicarum Scriptores. – Csak nem azt akarja mondani.. amely szemmel láthatóan Gallo művére támaszkodott. amely Cristoforo Colombo selyemtakács családfáját is közölte. hogy képes lennék erre a gonoszságra? Azt gondolja? – Azt. sajnos. és feltehetőleg 1499-ben írta az Ufficio di San Giorgio kancellárja. hogy van-e alapjuk azoknak a homályos utalásoknak.. Amikor kamaszok lettek.. de ezek nem voltak elég világosak.. – És mit mondanak ezek a dokumentumok? – Nos. szomszéd. úgy tűnik. miután minden vagyonát elzálogosította. köztük a jegyzői okiratokat. hogy megbizonyosodjon afelől. hogy „a Colomok családjából való”. – Néhány fénymásolatot összepakolt. egyre több bizonyíték kerül elő. 1892-ben. hogy mindez hamis? – kérdezte Moliarti. Mint már láttuk.. – És az összes közül egyedül a portugál Pina krónikája nem vetett föl hitelességi problémákat? – Tudtommal igen. Ha valóban 1499-ben íródott. hogy közli. 1479. és egészen haláláig nem törődött vele. Hát van ennek értelme? De van még más is. másokat pedig elővett a táskájából. – … mindig meg kell vizsgálni a dokumentumok megbízhatóságát. – Valóban azok. őt követte Bartolomeo. mindig kritikus szemmel kell feléjük fordulni. különösen Savonában. – Hadd találjam ki – szólalt meg Moliarti. Az amerikai rosszkedvűen hátravetette a fejét. Eszerint a Colombo tulajdonképpen azt jelenti. Hihetetlen. szinte félve. – Tessék?. megpróbálom összefoglalni a tartalmukat. és viszonylag homályos volt.. de egyszer sem talált rokonokat. amely hírül adta. a Raccolta di documenti et studi. hogyhogy csak a XVIII.. hogy ezek a dokumentumok nem akkor kerültek nyilvánosságra. hogy talán ő talált még valamit. a tengerész első újvilági útjáról való hazatérésekor beszámoltak Genovában a nagy hírről. század genovai krónikásai és történetírói milyen nagyvonalúan eltekintettek attól a ténytől. Ludovico Antonio Muratori. Az egyik a De Navigatione Columbi. 1799-ben kiadták az Annali della Republica di Genovát. Sőt. Ezenkívül a genovai hivatalos dokumentumok tanúsága szerint Domenico szegényen halt meg 1499-ben. Nelson. elhárítva minden akadályt a hivatalos iratok elől. de abban is voltak hibák. elsősorban a XVI. Toscano hamisításra gyanakodott. – A francba! – Először is érdemes elgondolkodni azon. században szaporodtak el gombamód Genovában. Mégsincs arról semmilyen feljegyzés. tudomást sem véve a gúnyról. az üzleti ügyeiket is beleértve. éppen fordítva van. Az Assereto-dokumentumból. Csak egy olyan irat van. században váltak ismertté.. hogy a hajós a honfitársuk. Addig csak egy vallomás létezett. Genova követei. Hernando háromszor járt Genova környékén. tudom is én. nem támogatta szegénységében. Csakhogy ezek a dokumentumok egyáltalán nem bizonyítják. hogy előremenekül. A pincér meghozta a kávét.. akinek volt egy Bartolomeo és egy Jacobo nevű fivére. – És a jegyzői iratok? Azok hivatalos dokumentumok. hogy Christophorus Columbus másnap elindult Lisszabonba. hogy huszonhét év körüli volt. hogy a XVI. Még ennél is hihetetlenebb. hogy Columbus kijelentette. Ezeknek egy részét 1823-ban összegyűjtötték a Codice Colombo-Americanóban. miközben megkeverte a kávéját. amelyek feltételezhetően szintén abból a korszakból valók.

úgy döntöttek. ha nem genovai iskolába járt. – Ez. hogy még a korszak genovai iskoláinak tanulólistáin – amelyek ma is megvannak – sem szerepelt Cristoforo neve. és számokat írt fel a füzete egyik üres lapjára. amely egy 1470-es jegyzői iraton alapult. és közülük egyik sem Domenico vagy Cristoforo. – Mit gondol. – Vagyis ezt az 1501-es keltezésű levelet ötvennégy évesen írta. négy évvel az előtt az 1451-es év előtt. hogy 23 + 8 + 14 = 45. A genovai Kolumbusz a nemzeti egység szimbólumává vált. a híres Pleyto Sucessorio. drága Nelsonom. Ez alapján a kijelentés alapján elég. – Még egy kis hatásszünetet tartott. és mind azt állították. – Ha összeadjuk a negyvenet és a gyermekkor tizennégy évét. azaz az 1578-ban indított per idején. amely gyanút kelt? – Van. amely az admirális törvényes örökösét volt hivatott kijelölni a dédunokája halála után. – Visszatette a táskájába az Armando Cortesão-kötetet. – A mutatóujjával a két számításra bökött. Ráadásul ezen a jegyzői okiraton nem szerepel sem a nyilatkozó. számtalan pályázó jelent meg Spanyolországban egész Liguria területéről. ami tengerész évei előtt volt. csak éppen nem tartották őket fontosnak a genovai történészek. Lazaro Doria. elfogadhatatlan tévedés az Assereto-dokumentum részéről. hogy ez a dokumentum éppen akkor lép színre. pedig olyan kevésbé fontos genovai tengerészek is szerepelnek a listán. Sikerült ugyan dokumentumokkal alátámasztania. – Megnézte az irat fénymásolatát. amit az Assereto-dokumentum a születési dátumának tart. hogy válasza ott lebegjen a levegőben. – Ha összeadjuk a huszonhárom tengeren töltött évet a nyolc Kasztíliában töltött évvel. Simone Vignoso és Ludovico di Riparolo. hogy a genovai elmélet egyre mélyebbre süllyedt a slamasztikába. amelyben az áll. hogy Cristoforo Colombo azonos Kolumbusz Kristóffal. mohó történészek százai árasztanak el. – A papíron ez állt: 1492 – 45 = 1447. ismét csak spekuláció eredménye. mit figyelt meg Armando Cortesão portugál történész az Assereto-dokumentummal kapcsolatban. – Tudja-e. és bizony halálos sebet ejt a megbízhatóságán. amelyeket a kolumbuszi időket kutató. Ha kivonjuk az 1501-ből az ötvennégyet. De akkor végre felbukkan az Asseretodokumentum. – Hagyta. Egyetlen pályázó sem jött Genovából. az itáliaiak ekkor indították egyesítési harcukat. negyvenötöt kapunk. – Most térjünk át magára a dátumra. hogy mindez igaz. Federico Federici genovai történész. Így hát a kongresszus résztvevői. És az a tény. amely fel tudja mutatni a hiányzó bizonyítékot. hogy. De hát. és minden más egybevág azokkal az adatokkal. december 21-én: „yo he andado veinte y três años en la mar. Micsoda fatális véletlen! 1900-ban az amerikanisták kongresszusa 1451-ben határozza meg Kolumbusz születési évét. és tekintetbe véve a politikai érdekeket és az olasz nemzeti összetartozást. – Ismét a jegyzeteibe mélyedt. – Egy pillanatra kihívóan nézett Moliarti szemébe. és egészen addig senki sem botlik bele egy ilyen fontos kijelentésbe. ha az 1492-ből kivonjuk a negyvenötöt. de Cristóvam Colomét vagy Cristóbal Colónét sem. ez az érvelés elfogadhatatlan volt. mint Biagio d’Assereto. És ebben a politikai és társadalmi kontextusban történt. Ez csupán feltételezés volt. hogy már negyven éve hajózik. hogy valóban élt a városban egy Cristoforo. vagyis azzal az idővel. maggiori di diciannove anni. Fia.kiadás nem említette Cristoforo Colombo nevét. – Később. – Ha az 1470-ből kivonunk tizenkilencet. és a ligur Giuseppe Garibaldi vezetésével meg akarták erősíteni a nemzeti összetartozásukat.. – Maga Kolumbusz Kristóf. egy Domenico. és mind az új államban élő olaszok millióinak. hogy ebben a fejezetben már semmin sem lepődünk meg”. – Az első útján ezt írta a hajónaplójába. sem a jegyző aláírása. hogy ezt a dátumot tekintik Amerika felfedezője születési évének.” – Fölírt egy számítást a jegyzetfüzetébe. Az Assereto-dokumentum csodálatraméltó gyorsasággal és buzgalommal erősíti meg a négy évvel korábban az amerikanista kongresszuson megállapított dátumot. noha nem volt rá bizonyítékuk. ha utánaszámol az ember. Ebben a műben tizennyolc Colombót sorol fel 1299 és 1502 között. mint száz. ötvennégy lesz az eredmény. . hogy Kolumbusz rokonai. – Azaz Kolumbusz 45 éves volt. Nos. hogy a hőn áhított bizonyíték bemutatása után az olasz állam kitüntette és tábornokká léptette elő Assereto ezredest a nemzetnek tett szolgálataiért. – „Cristoforo Colombo. és ez elfogadhatatlan volt az új állam számára. inkább csak egy fogalmazvány. a hajózásban és az irodalomban. hogy Amerika felfedezője többek között a születési dátumát is igyekezett titokban tartani. amelyhez Genovában jutott hozzá. Az első ismét az Assereto-dokumentum felfedezésének „időzítésével” kapcsolatos. akkor hova? Végül. Két alkalommal azonban mégiscsak elszólta magát az életkorával kapcsolatban a tengerész. egy Bartolomeo és egy Jacobo. aki a XVII. és lám. feltehetőleg az amerikanisták 1900-as kongresszusán született döntés alapján. – Lejegyezte. – A jegyzeteire pillantott. – És mi az? – kérdezte végül Moliarti. akiknek ez az egyetlen jegyzői irat állt a rendelkezésükre. hogy Kolumbusz talán mégsem itáliai volt. A két férfi egy darabig egymásra meredt. pedig a nagy hajós tudott latinul. – Leírta. Nelson. A vita soviniszta színezetet öltött. lehet. hiszen a genovai Colombo egy tanulatlan selyemtakács volt. Azt mondja meg. Hernando másolt le. Ez bizony két problémát is felvet. Egy szó. kétségtelenül igen gyanús. amikor a legnagyobb szükség van rá. aki a következő század genovai történésze volt. olvasta a klasszikusokat. amibe az imént a számításait írta. amelynek eredetijét a Biblioteca Comunale Berio di Genova őrzi. figlio di Domenico. de azt nem tudta egyértelműen bizonyítani. hogy „a ’régi’ dokumentumok hamisítása olyan tökélyre jutott. 1900-ban tartották az Amerikanisták Kongresszusát. hogy 40 + 14 = 54. amelyben maga az érintett közli. ami példátlan a korszak hasonló dokumentumainál. Ma már tudjuk. hogy az apja tizennégy évesen kezdett el hajózni. ahol a résztvevők abban állapodtak meg. Tomás Moliartira meredt. mint például az 1478-as portugáliai tartózkodás. amikor 1492-ben felfedezte Amerikát. – A kezébe vette a tollát. az ibériai Colom admirális viszont jártas volt a kozmográfiában. Mint tudjuk. megkereste a megfelelő oldalt. ki lehet az? – Fogalmam sincs. – Egy sem. – Kolumbusz születési dátuma. Csakhogy nem akármi forgott kockán. – Tom. és felolvasott néhány ceruzával aláhúzott sort. Ráadásul egy ilyen kapcsolat abszurd is lenne. lássuk csak. hogy 27 éves. de ne haragudjon. kedves Nelson. – „Rendkívüli. akkor újfent 1447-et kapunk. van-e olyan eleme az Assereto által megtalált jegyzői okiratnak. 1492. amíg várta az engedélyt a hajózásra. amit a fia. szintén nem foglalkozott Amerika felfedezőjével. 1447-et kapunk. amely olyan jól illik Kolumbusz végrendeletéhez és más ismert iratokhoz. és ehhez hozzávesszük még azt a tizennégy évet. egy 1501-es levélben. – Aztán a XIX. Hernando is csak annyit mondott. mely szerint Kolumbusz Kristóf 1451-ben született. szárazon nyelve. mire Tomás folytatta: – Senki. hogy 1447-ben született. Akkoriban jelentek meg az első elméletek arról. – Elővett a táskájából egy vaskos kötetet. Kolumbusz azt írta a Katolikus Királyoknak. És csak még gyanúsabbá teszi az a tény. 1451-et kapunk. – Ebben az évben született tehát a nagy hajós. – Ami az „időzítést” illeti. 1904-ben felbukkan egy 1479-es dokumentum.” Ez az egybeesés olyan meghökkentő. egy igen jelentős tanú cáfolja. és ugyanígy nem vett róla tudomást Gianbattista Richeri sem. és amely ilyen pontosan képes megállapítani a felfedező korát. – Tomás a beszélgetőtársára nézett. ráadásul a jegyzői iratok között. Richeri 1724-ben jelentette meg a Foliatum Notariorum Genuensinumot. mind a Brazíliába és Argentínába emigrálóknak alapot adott a büszkeségre. hogy ezek közül hányan voltak genovaiak? Az amerikai megrázta a fejét. sin salir della tiempo que se haya de contar”. De azt a kijelentést. Mármost. ebből a két utalásból világos számunkra. hogy ezek a személyek kapcsolatba hozhatók Amerika felfedezőjével. Ettől függetlenül persze léteztek. és nem említi Cristoforo apja nevét sem.. ezzel meg is volnánk. hogy nyomatékosítsa kijelentésének drámaiságát. században élt. Genova legfelkapottabb levéltáraiban legyen. Olyannyira. amit a Raccolta jegyzői iratai is bizonyítanak. hogy a híres portugál történész arra a megjegyzésre ragadtatja magát. hogy egy ilyen fontos dokumentum. amelynek Cartografia e Cartógrafos Portugueses dos Séculos XV e XVI volt a címe. században sorra bukkantak fel a dokumentumok. hogy Kolumbusz 1451-ben született. amelyeket sokan bizonytalannak tartottak. értett a matematikához és ismerte a kozmográfiát. mint egy gongütés brutális visszhangja. – Visszafordult a füzetéhez.

amiket a szél szórt szét. és csak nézte a várost. hogy mind egy irányba mutatnak. mintha meg akarna győződni róla. – Egyszerű. – Én. kedves barátom. hogy Toscano professzor szerint valóban nem genovai volt. – Ó! – kiáltotta. hogy maga elhagyta a józan ész területét. Én azt mondanám. Hernando Colón és maga Kolumbusz Kristóf. és olyan dokumentumok alapján. hogy feltérképezte a professzor egész kutatását? Tomás elkerülte beszélgetőtársa tekintetét. még mindig úgy gondolja. de csak mert még nem tudja. – Úgy tűnik. hogy még nem tettem meg? –A történész fogta a könyvet. – Kis szünet után folytatta. vagy elfogadjuk a számos ellenérvet. – Számomra világos. bizonytalan nemzetiségű. – Biztos benne. Las Casas. a német megszállás idején. tévedése és valószínű hamisítása ellenére. hogy Kolumbusz genovai volt. – Ööö. De azt is vegyük számításba.. hogy ez az igazság – jegyezte meg Moliarti. Ez a harmadik lehetőség pedig az.. bár mindkettőben vannak bizonyos csúsztatások és pontatlanságok. letett az asztalra egy kis tálkát a számlával. Tom – morogta az amerikai. hogy nem lehet biztosan kijelenteni. mások biztosan hamisak. hogy Kolumbusz esetleges genovai származását nem kell elvetni. Nelson. Igaz továbbá. hogy Kolumbusz nem genovai volt.Moliarti mélyet sóhajtott. és ez esetben azt mondjuk. – Hát. Ruy de Pina. a Praça da Figueirát a jól látható lovas szoborral. amelyik valamilyen más származást tulajdonít Kolumbusznak. Giustiniani. hogy leülepedjen a gondolat. nem éppen megbízhatóak. – Szünetet tartott. ez elképzelhető. admirális és Amerika felfedezője. – Maga szerint Kolumbusz nem genovai volt? A történész a kezébe vett egy fogpiszkálót. Odajött a pincér. Kolumbusz Kristóf életét lehetetlen megérteni. Ha egyesek igazak. egy fülemülepár szállt a fal mellé. hogy nem tudnak felmutatni valódi alternatívát a genovai származással szemben. hogy a genovai elméletnek nincs gyenge pontja. miszerint két Kolumbusz volt. – Ez a harmadik hipotézis azt sugallja. a genovai tanulatlan selyemtakács. hogy ennek az elméletnek is megvannak a maga gyengéi. akkor biztosan talált valamit. amiket elmondtam. éppen ez az. a maguk következetlenségei ellenére. hogy a Genova-ellenes érveknek éppen az a leggyengébb pontjuk. Újra meg újra végigolvastam. Nem lehet mindegyik igaz. – Fölmutatta két ujját. barátom! Csak meg kell nézni az 545. De az megint csak tény. kinyitotta az 545. – Mit jelent ez? A portugál elővette a táskájából A Foucault-inga című regényt. de azt is figyelembe kell venni. és megmutatta az amerikainak. – Elvégre. és a Monsanto zöld foltját. és folytatta. hogy két Kolumbusz van. – Áruljon el nekem valamit. Nem tartja különösnek. Toscano professzor erre az Umberto Eco-könyvre utalt. – Maga egy hívő ember – felelte Tomás mosolyogva. ami nagyon izgat. akik ismerték Amerika felfedezőjét. Az alapítvány embere összehúzta a szemét. és bármilyen ostobán hangzik is. – Azt hiszi. Moliarti elmosolyodott. Ilyen problémája. kedves Nelson. Gallo. és helyette ezen az úton indult el. – Egy temetői jelenet. Ahhoz. A mutatóujjával Tomásra bökött. barátom. hogy ezek közül sokan csak egymást idézik. hogy miként nemrég már mondtam. hiszen ezek ellentmondanak egymásnak. aki 1447-ben született. akkor azt kell mondanom. – Persze hogy tetszik. hogy fölcsipegessék a kenyérmorzsákat. amit kétségtelenül figyelembe kell venni.. Az egyik Cristoforo Colombo. amely talán a legésszerűbb. én még nem tudtam megfejteni a professzor feladványát. Két út áll előttünk: vagy igaznak és valódinak tekintünk minden genovai beszámolót és dokumentumot. a genovai elméletnek nincs. ha ezerszer elismétlik. – Ennek ellenére. – Azt én is észrevettem – mondta Moliarti. minden ellentmondása. és ezért nem lehet kiütni a nyeregből. – És van még egy harmadik hipotézis is. Hátradőlt a székén. ha a róla szóló összes beszámolót és dokumentumot igaznak fogadjuk el. hogy voltak emberek. – Tomásra nézett. – Ha mindazok után. partizánok temetését. és elkezdett játszani vele. ha félretette a Brazília felfedezésével kapcsolatos kutatást. Oviedo. hogy előállna helyette valami mással? – De. hogy Toscano professzor anélkül kérdőjelezi meg a genovai elméletet. és megmutatta. jártas a kozmográfiában és a hajózástudományban. oldalt! Tomás elnevette magát. ezeket az információkat hamisnak kell tekintenünk. már több . a másik pedig Cristóvão Colom vagy Cristóbal Colón.. – Én biztos vagyok benne. és azt mondjuk. addig csak a selyemtakács verziója van. és amikor elment. hogy azok a dokumentumok. amelyek segítségével meg lehetne határozni Kolumbusz igazi származását. hogy egy sor tény ellentmond ennek az elméletnek. – Szóval a véleményemre kíváncsi? – Kuncogott. – Ez tetszik. pontosabban egy Colom és egy Colombo. tud latinul. hogy ebben az óriási kavarodásban valaminek biztosan hamisnak kell lennie. oldalon. – Kettő. Amíg nem bukkan fel olyan megbízható dokumentum. És mi hiányzik? – A válasz erre a kérdésre. amelyekben ezeket a forrásokat említik. és úgy fürkészte a portugált. Ez valóban különös. Anghiera. Persze meg kell jegyezni. – Qual o Eco de Foucault pendente a 545? – Te jó ég! Ebből semmit nem értek. – Ez nem lehet. és egy hazugság akkor sem válik igazsággá. a második világháborúban. jól megnézte. Moliarti a kezébe vette a kötetet. amelyek nem száz százalékosan megbízhatóak. Moliarti úgy meredt Tomásra. Túl sok vallomás szól mellette. aki talán 1451-ben született. – Lehet – ismerte be az amerikai. A portugál elmosolyodott. és átlépett a tiszta hit világába. – Igen. – Elővett a tárcájából egy kis gyűrött papírt. aztán a különös kérdésre pillantott. olyan lehetőség. ezzel kell együtt élnünk. – De én a maga véleményére vagyok kíváncsi. Nincsenek olyan dokumentumaik. – Van azonban valami. – Következményei? – Igen. hogy őszinte választ ad a következő kérdésére. hogy általánosságban mindkét oldal bizonyítékai és érvei igazak. milyen következményei vannak ennek a hipotézisnek – nevetett Tomás. genovai származásúnak állították be. – Akkor jól gondoltam. Igaz ugyan. amelyek ezt az elméletet cáfolják. Nelson – hebegte. nevezetesen az a tény. mint akit sokkhatás ért. meggondolandó hipotézis. Trevisano. hogy nem genovai volt. hogy ez a hipotézis megállja a helyét. amely megtörte a horizontot a házak fölött. és a papír fölé hajolt. az viszont tény. nem igaz? – És maga ezt tartja valószínűnek? – Az az elképzelés. Egy temetést ír le. én azt gondolom. Az az igazság. QUAL O ECO DE FOUCAULT PENDENTE A 545? Moliarti föltette a szemüvegét.

tucatszor, hátha találok benne valamit, ami segíthetne megtalálni a választ a rejtvény kérdésére. Nem találtam semmit. – Hadd nézzem – kérte Moliarti, és elvette a könyvet. Figyelmesen elolvasta az 545. oldalt. Több mint két percig tartott. – Hát, ez valóban nem mond semmit – szólalt meg végül. – Rengeteget törtem a fejem ezen az oldalon, és nem jut eszembe semmi. – Igen – mormogta Moliarti, most a címet nézegetve. Aztán belelapozott a könyvbe, megnézte az első oldalakat, és talált egy képet az Élet Fájáról, amely a tíz héber szefírát jelenítette meg, a szöveg előtt. Elolvasta az első feliratot, és némi tétovázás után Tomás karjára tette a kezét. – Tom, látta már ezt az idézetet? – Melyiket? – Ezt, itt. Nézze. – Hangosan fölolvasta. – „Csakis tinéktek írtuk ezt a művet, tudománynak és tudásnak fiai. Fürkésszétek e könyvet, mélyedjetek el széjjeltagolt és többfelé hintett szándékunkban; amit egy helyütt eltitkoltunk, azt más helyütt nyilvánvalóvá tettük, hogy megérthesse a ti bölcsességtek.” Idézet a De occulta philosophiából, Heinrich von Nettesheimtől. – A portugálra nézett. – Nem lehet, hogy ez egy nyom? – Talán. – Elvette a könyvet, és szemügyre vette a feliratot. – „Amit egy helyütt eltitkoltunk, azt más helyütt nyilvánvalóvá tettük”? Ez valóban célzásnak tűnik. Hadd nézzem csak meg jobban. – Figyelmesen lapozgatta a könyvet. A felirat után egy üres oldal következett, csak egy 1-es állt rajta, és a Keter szó. – Keter. – Az meg mi? – Az első szefíra. – Mi az a szefíra? – A zsidó Kabbala szerkezeti elemei. Továbblapozott, és megnézte a szöveg első oldalát. Egy következő felirat állt rajta, ezúttal héberül, meg egy újabb 1-es, de most kisebb, a bal oldalon. Magában elolvasta a regény első mondatát. „Ekkor láttam meg az Ingát.” Továbblapozott a könyvben, és hat oldallal később egy második alfejezet kezdődött, újabb felirattal, amely ezúttal egy Francis Bacon-idézet volt, a kis 2-es pedig szintén baloldalt helyezkedett el. Újabb nyolc oldal múlva ismét egy üres lap következett, amelyen csak egy 2-es állt és a hokhmá szó, amely a második szefíra neve. Gyorsan a könyv végére lapozott, és megnézte a tartalomjegyzéket. Ott volt a tíz szefíra, mindegyik különböző alfejezetekkel, hol csak egy-kettővel, hol rengeteggel. A legtöbb alfejezete az 5. gevurá és a 6. tiferet szefírának volt. Végigfutotta az 5-ös alfejezeteit. 34-től 63-ig tartottak. Időnként lesiklott a tekintete a könyvről, és a gyűrött papírra pillantott, amelyen a nyugtalanító kérdés állt: QUAL O ECO DE FOUCAULT PENDENTE A 545? Ismét megnézte az 5. szefíra, a gevurá alfejezeteit, és a szeme ide-oda siklott a tartalomjegyzék és a gyűrött papír között. És ami az imént még csak egy apró fénypont volt a tudatlanság sötétjében, hirtelen mindent elárasztó világossággá változott, mint a nap, ami mindent beragyog. – Úristen! – kiáltott föl, és majdnem fölugrott a székről. – Mi az, Tom? Mi történt? Tomás megmutatta Moliartinak a tartalomjegyzéket. – Látja ezt? – Az ujjával az 5-ös számra bökött, a gevurá szó mellett. – Igen, ez egy ötös. – Mi az első számjegye Toscano kérdésének? – Az 545-nek? Az ötös. Mi van vele? – És az ötös után milyen számjegyek jönnek? – A négyes és az ötös. – A négyes és az ötös, igaz? És nézze, a gevurá című 5. fejezetben van egy 45-ös alfejezet, igaz? – Így van. – Akkor ezek szerint Toscano nem 545-öt akart mondani, hanem 5:45-öt. 5. fejezet, 45. alfejezet. Érti? – Értem, hogyne érteném. – Na, akkor most figyeljen – kérte ismét Tomás, és odatolta elé a tartalomjegyzéket. – Mi a címe a 45. alfejezetnek? Az amerikai megtalálta a megfelelő sort, és felolvasta. – „Adódik tehát egy meghökkentő kérdés.” Érti? – nevetett Tomás. – „Adódik tehát egy meghökkentő kérdés.” És mi lehet az? – Ismét megmutatta a gyűrött papírt. – „Qual o Eco de Foucault pendente a 545?” – Fölhúzta a jobb szemöldökét. – Hát itt van egy rendkívüli kérdés. – Nézze csak! – kiáltott fel Moliarti. – Megtaláltuk! – Újfent a tartalomjegyzék fölé hajolt. – Hányadik oldalon van ez az alfejezet? Megnézték a tartalomjegyzékben, hogy melyik oldalon van a 45-ös fejezet. – A 236. oldalon. Az amerikai izgatottan nevetgélt. – Ezt mondta a feliratban, emlékszik? – mondta. – „Amit egy helyütt eltitkoltunk, azt más helyütt nyilvánvalóvá tettük”, vagyis, ami rejtve maradt az 545. oldalon, az kiderül a 236.-on. Tomás lázas sietségben lapozott a 236. oldalra. Egy pillanat alatt megtalálta, és rátette a kezét, hogy ne mozogjon a könyv, és nyugodtan szemügyre vehesse a szöveget. A tetején, baloldalt, kis méretű 45-ös szám állt, jobbra pedig egy idézet Peter Kolosimo Terra senza tempo, az Időtlen föld című könyvéből. – „Adódik tehát egy meghökkentő kérdés” – olvasta Tomás. – „Lehet, hogy az egyiptomiak már ismerték az elektromosságot?” – Ez meg mit jelent? – Nem tudom. Tomás mohó szemekkel futotta végig az egész oldalt. Misztikus szövegnek tűnt, rengeteg utalással az olyan elveszett, mitikus kontinensekre, mint Atlantisz és Mu, meg a legendás Avalon szigete és a maja komplexum, Chichen Itzá, amelyeket a kelták, a nibelungok és a Kaukázus meg az Indus eltűnt civilizációi laktak. De Tomás szíve akkor kezdett el kalapálni, amikor az utolsó bekezdéshez ért. – Úristen! – suttogta, és a kezét a szájára tette. – Mi az? Mi az? Átadta a könyvet Moliartinak, és rámutatott az oldal utolsó bekezdésére. – Nézze, mit ír itt Umbert Eco – mondta Tomás. Az amerikai föltette a szemüvegét, és elolvasta a jelzett mondatokat:

„Csak egy fura szöveget, Kolumbusz Kristófról szól, az aláírását elemzi, és még a piramisokkal is összefüggésbe hozza. Kolumbusz a jeruzsálemi Templomot akarja újjáépíteni, ő ugyanis nagymestere volt a száműzött templomosoknak. Köztudomású, hogy portugál zsidó és így nyilván Kabbala-szakértő volt, következésképpen kabbalista varázsigékkel csendesítette le a viharokat és győzte le a skorbutot.”
– A francba! – káromkodott Moliarti.

A csengetés jellegtelen volt. Madalena Toscano megszokta, hogy felismeri a látogatói kopogását. A türelmetlen dörömbölés például az idősebbik fia érkezését jelezte, aki negyven év körüli volt, és a doktori tanulmányait végezte pszichológiából. Az ideges ujjpergés a kisebbik fiát jelentette, aki imádta a művészeteket, és abból élt, hogy filmkritikákat írt egy hetilapnak. Föl lehetett ismerni Ferreira úr ritmikus csengetését is, aki a vegyeskereskedésből jött, hogy feltöltse a kicsi, öreg hűtőszekrényt. De ez a csengetés más volt. – Ki az? – kérdezte az idős hölgy a maga remegő hangján, köntösbe bugyolálva, fejét az ajtó felé tartva. – Ki van ott? – Én vagyok – felelte egy férfi a túloldalon. – Tomás Noronha, a történelemtanár. – Kicsoda? – faggatta tovább bizalmatlanul. – Milyen tanár? – Az, aki a férje kutatását próbálja rekonstruálni, asszonyom. Jártam már itt, nem emlékszik? Madalena résnyire nyitotta az ajtót, de a biztonsági láncot rajta hagyta, és kikukucskált. Lisszabon már nem az a falucska, mint régen, szokta mondogatni, tele van tolvajjal és erőszakos alakokkal, meg naplopókkal, a legrosszabb fajtából, elég, ha az ember nézi a híreket a tévében. Annyira rettegett a kinti rossztól, hogy minden elővigyázatosság kevésnek tűnt. Az ajtó túloldalán azonban ezúttal nem látott semmi félelmetest: a folyosóról egy mosolygós, sötétbarna hajú, smaragdzöld szemű férfi nézett rá, akit rögtön fölismert. – Á, maga az! – kiáltott fel barátságosan. Sietve levette a biztonsági láncot, és kinyitotta az ajtót. – Jöjjön csak, jöjjön. Tomás belépett a lakásba. Ismét ugyanaz az áporodott levegő és félhomály fogadta, mint előző alkalommal. A nehéz függönyök résein beszűrődő fény nem tudta legyőzni a kis zugok sötétjét. Átadta az özvegynek a fehér csomagot, amelyet a kezében szorongatott. – Ez a magáé. Madalena Toscano ránézett a kis csomagra. – Mi ez? – Egy kis sütemény, a cukrászdából. Magának hoztam. – Ó! Nem kellett volna... – Dehogyisnem. Nagy örömmel hoztam. Az idős hölgy elvezette a nappaliba, és kibontotta a csomagot. – Ó, ez csodálatos! – kiáltott fel Madalena. Elővett egy kistányért a tálalószekrényből, és rátette a süteményeket. – Melyiket kéri? – Mind a magáé. – Jaj, dehogy, nekem ez túl sok! – Odatartotta Tomás elé a tányért. – Na, vegyen egyet. Elmajszoltak egy-egy süteményt, majd az idős hölgy kiment a konyhába, és pár pillanat múlva visszatért egy tálcával, amelyen egy zöld kanna, két régi porceláncsésze és egy fém cukortartó billegett. Letette az asztalra, és töltött mindkettőjüknek. Fekete tea volt, amit Tomás nem szeretett, otthon inkább gyógyteát ivott, de megitta, és jelezte, hogy nagyon ízlett neki. – Gondoltam magára valamelyik nap – szólalt meg Madalena. – Igen? – Bizony. Mondtam is a fiamnak, a nagyobbiknak: te, Manel, úgy szeretném látni a könyvet, amelyben megjelenik apád munkája. Elmeséltem neki, hogy itt járt egy fiatalember az egyetemről, aki a kutatás anyagát kereste, és azóta sem jelentkezett. – Hát most jelentkezem. – Igen. Megvan, amit keresett? – Majdnem minden megvan. Már csak az hiányzik, ami a széfben van. – Ja, igen, a széf. De mondtam már, hogy nem tudom a kódot. – Ez egy számkód, ugye? – Igen. – És azt mondta, amikor múltkor itt voltam, hogy ha megvan a kulcsszó, elég, ha minden betűt számmá alakítok, az ábécérendnek megfelelően. – Igen, mindig így csinálta a férjem. – Az egyes az a, a kettes a b, a hármas a c, és így tovább, ugye? – Úgy, úgy. – A portugál ábécé szerint? Vagyis k, y és w nélkül? – Úgy, úgy. Az én Martinhóm csak a mi ábécénket használta, nem foglalkozott ezekkel a külföldi betűkkel, mint az újságokban szokás manapság. Tomás elmosolyodott. – Nos, én már tudom, hogy mik a kulcsszavak. – Tudja? – csodálkozott Madalena. – Honnan tudja? – Emlékszik a rejtvényre, amit adott nekem? – Emlékszem, hát. Ott van. – Megfejtettem, és megvan a megoldás. – Ó, tényleg? – Megnézzük? Madalena Toscano elvezette a vendéget a szobába. Akárcsak az előző alkalommal, most is rendetlenség volt. Az ágy nem volt bevetve, a földön és a széken ruhák hevertek, és ugyanaz a savanyú szag terjengett a levegőben. Letérdeltek a széf elé, és Tomás elővette a táskájából a jegyzetfüzetét. A kulcsszavak már le voltak írva, alattuk a megfelelő számjeggyel. JUD E U P ORTUGUÊ S 10 20 4 5 20 15 14 17 19 20 7 20 5 18 A tanár a széf fölé hajolt, és beütötte a számokat. Nem történt semmi. Csalódott pillantást vetettek egymásra a háziasszonnyal, de Tomás nem adta fel. Most csak a második számsort pötyögte be, de a széf ajtaja most sem moccant meg. – Biztos benne, hogy ez a kód kulcsa? – kérdezte Madalena. – Biztosak soha semmiben nem lehetünk, nem igaz? De bíztam benne, hogy ez lesz az, igen. – Hogy jutott erre a megoldásra?

. – Nem! – mondta fennhangon. és alapvető szerepet játszott a tengeri terjeszkedésben. mert ez a hely máskor kellemes volt. Délután három óra öt perc volt. Hogy is mondják portugálul? – Lúdbőrzik a háta.. a központi loggia mellett. azt az istent. nem szívesen téblábolt itt egyedül. – Semmi baj. Zeusz és Héra sánta fia. – A Vágyakozás tava – mondta Tomás. egészen az Ötödik Birodalom alapításáig visszanyúlva. De itt ennél is továbbmentek. elvarázsolt kastély.. nem. lúdbőrzik. és egyenesen a felfedezések korát akarták feleleveníteni. és elhatározta. Egy romantikus kertbe értek. – Hi Tom – köszönt rá Moliarti. és megállapította. néma alakokat.. hogy már nincs egyedül. az ékesszólás istenét. Legalább megcsodálhattam a tájat. C R IS TĂ O N O V O 3 17 9 18 19 1 14 13 14 21 14 Beütötte a széfbe a két számsort. és magamba szívhattam a tiszta hegyi levegőt. – Látja azokat a szobrokat? Az amerikai szemügyre vette az ançãi mészkőből faragott. és gond nélkül levitte a pokolba a holtak lelkét. hogy közel járunk. Mellette Pán. Egész Európában a neogótika uralkodott. ahova benyúlik a tó. mintha a felhők fölött lebegne mélabúsan. a portugál gótika a manuelizmus volt. de most inkább rémisztőnek tetszett. de gyökereik Rómába. Nos. a sok csúccsal és toronnyal. majd Perszephoné. mert brazíliai üzletei eredményeképpen ő volt az ország egyik leggazdagabb embere. Az itt fellelhető mágikus szimbólumok egy alkímiai képletet követve a templomos kereszténységből és a reneszánsz hagyományból születtek. – Rámutatott a tőlük jobbra elhelyezkedő kastélyra. mint valami mesebeli palota. Ez is neomanuelista stílusú. akit általában kecskelábbal és szarvval szoktak ábrázolni. – Egyik sem jó. de itt szerencsére emberibb alakot öltött. amely némán. Aphrodité. – A századfordulón. de most a ráereszkedő ködfátyol gyászossá tette. amikor Tomás szépnek látta a Quinta da Regaleirát. Ismét nem történt semmi. Elővette a tollát és a füzetét. és az eredményeket leírta a szavak alá. Az amerikai körülnézett. – Igen? – lepődött meg Tomás. hiszen munkanap volt. amelyek egy repkénnyel és páfránnyal benőtt barlangra engedtek következtetni. Görögországba és Egyiptomba nyúlnak vissza. Tudja.. aki azonban egyben fondorlatos is volt. és ott. Felsóhajtott és kedvetlenül végigsimította a haját: nem volt több ötlete. amelynek felszínét sűrű. A világos ançãi mészkőből épült homlokzat szfinxekkel.. Tomás fölállt a padról.. hogy a birtokot ezoterikus. A kastély úgy emelkedett ki a ködből. – Milyen hely ez? Tiszta. ahol minden kő valami titkot rejt. az Olümposz hírnökét. – Mégsem az volt a megoldás? – Sajnos. egyszóval időtlen és irreális helynek tűnt. amely az elérhetetlenség szimbóluma. és várt egy pillanatot.. mintha maga az ördög lenne. – Hát. ahol még a levegő is titokzatosságba burkolózik. a szatír. – Az pedig a Katarok barlangja. Aztán sorban. hogy judeu português. Elhaladtak Orpheusz és Tükhé mellett. egy Carvalho Monteiro nevű férfi vásárolta meg ezt a birtokot. hogy az amerikai megérkezzen. római nevén Fortuna istennő. miközben a kert lépcsőin felfelé kapaszkodott. századtól újkeresztényeknek hívták a megkeresztelkedett zsidókat. a fejét csóválva. – Sétálunk? Elindultak a szobrok mellett vezető úton. Futkos a hátamon a hideg. A kert kihalt volt. leplezve idegességét. alkimisztikus hangulatú hellyé varázsolja. a legközelebbi szoborra mutatva.– Rájöttem. és amikor elértek a loggia csipkézett előtetőjéhez. így aztán itt a neogótika is neomanuelizmusként jelent meg. a sötét sintrai hegyoldalban. Ezért rengeteg utalást találunk Krisztus Lovagrendjére. és örült. – Intett. amelyek a franciakertet vették körül. Carvalho Monteiro egyben korának egyik legműveltebb férfiúja is volt. Milliomos Monteirónak is nevezték. amott meg Dionüszosz. – Nézze ezt az épületet. Aztán Démétér következik. – De úgy tűnik. az évnek és a hétnek ebben a szakában nem járnak itt turisták. – Az ott Héphaisztosz. aki a hermetizmusnak kölcsönözte a nevét – mondta. jobbra fordultak. az egész birtok a revivalizmus korában épült. creeps tőle a hátam. – Nos. Toscano professzor kérdése kétségtelenül A Foucault-inga bekezdéséhez vezet. ahol életre keltheti Portugália dicső múltját a mitikus nemzeti hagyomány és a felfedezések korának története alapján. Valóban Hermész birodalma ez. Tomás körülnézett. – Balra mutatott. mely Hermészt ábrázolta. Tűnődve megsimogatta az állát. – Milyen kérdés? – A rejtvényben szereplő kérdés a következő volt: qual o Eco de Foucault pendente a 545? Hosszas kutakodás után arra jutottam. amely a Templomosok Rendjének utódja volt Portugáliában. meséljen. Leült egy padra a kertben. Tomás alig várta. Ők mind-mind ennek a helynek az ezoterikus titkait őrzik. A kastély előtt álló szobrot bámulta. ahol a burjánzó növényzet közül különös tó bukkant elő. a XVI. hogy beszélhet róla. – Ez a Quinta da Regaleira. Mi jut eszébe róla? Moliarti szemügyre vette az ezüstös. a kert végében lévő loggia felé. De a kulcsszót ennek ellenére nem jól választottuk meg. mindegyik szobrot megnevezte. amelyeket manuelista indás-leveles díszítések vettek körül. talán Portugália legezoterikusabb helye – mondta Tomás. – Pontosan. az ajtó zárva maradt. Voltak pillanatok. Aztán az ujjai segítségével kiszámolta a betűk értékét. de nehezen találtam meg ezt a helyet. mégsem. és fölmentek az emelkedőn. hogy kétségtelenül ő az egyik legalkalmasabb isten a Quinta da Regaleira őrzésére. – Hm – töprengett. – Nincs valami szinonimája? Martinho néha a szinonimákkal játszott. éberen vigyázzák a Quinta da Regaleira misztériumát. és örült. és leírt két szót. – Nem sikerült kinyitnom. leghátul Tükhé. A hegy zöldjére telepedő sűrű párapelyhek fölött lebegő kastély úgy tündökölt a ködös délután szürke fényében. – Igen. amely az utcáról nyílt. Moliarti már késett. Rámutatott a tó végében néhány sötét üregre. amikor a régi értékeket próbálták újjáéleszteni. – Talán a Belémi Torony. mintha valami kísértetkastély lenne egy sötét labirintussal. de ez nem is csoda. De biztos vagyok benne. hogy a rejtjeles üzenet egy kérdés. Az ő nevéből származik a hermetizmus kifejezése. – Bemutatom Hermészt. szinte fenyegetően emelkedett ki a ködből. hogy erre az a válasz. Vállat vont. – Igen. – Biztos benne? – Abszolút. Orpheusz. március közepe. . misztikus. csipkés építményt. Mi volt az öregasszony széfjében? Tomás megrázta a fejét. mutatva az ujjával. – Elnézést a késésért. még a monarchia idején. szárnyas lényekkel és különös. smaragdzöld lepel borította. ijesztő állatokkal volt tele.

se korlát). az Isteni színjáték második részéből. Az a lényeg. – Fölemelte négy ujját. Az olaszok a nagy nemzeti hevület közepette. nem hinném. amikor a kasztíliaiak kisajátították ezt a nevet. akik a Franciaországban ellenük meghirdetett és a pápa által jóváhagyott üldöztetés elől menekültek Portugáliába. csak éppen fordítva? – Téved. amely mintha egy óriási gilisztát tartott volna. – Nem kell túldramatizálni. – Hm – morogta Moliarti. – A felfedezések szoros összefüggésben állnak a templomosokkal. a Szentlélek Korát. ami a civilizáció kezdetéig nyúlik vissza. félkör alakú bemélyedésben. – Emlékezetből idézett. század világa. várjunk csak! – nevette el magát az amerikai. mohás kövekkel szegélyezett úton. – Négy alapművet kell elolvasni. ő teremtette a hieroglifákat is. – Lapozgatta a füzetét. és az amerikai szemügyre vette a mellette lévő agarat és a fáklyás nőt. én csak Toscano professzor kutatását igyekszem rekonstruálni. egy elolvasandó orákulum. ha értelmezni akarjuk ennek a titokzatos helynek az architektúráját. ez a kérdés hangzik el: „Az íbiszbe vajon ki ad bölcsességet?” Mármost. Nem voltak továbbá a mai értelemben véve portugál hajósok. aki elvezette Dantét a mennyországba. Az egyiptomi mitológiában az íbisz Thot isten jelképe. – A második fontos dolog az. és ebben az értelemben kezdtem keresni az egyes elemeket. – És ki ez a nő? – Beatrice. akik Portugália királyának vagy Kasztília királynőjének a szolgálatában álltak. csak szóljon. – Nem ugyanezt csinálja maga is. vagy katalán volt. – Ennek az íbisznek egy kígyó van a csőrében. és a kagylóra mutatott. mi volt a XV. egy kőkagylóban kristálytiszta víz csillogott. Thot és Hermész egyesítéséből születtek Hermész Triszmegisztosz titokzatos ezoterikus és alkimista szövegei. – Hermész. amely nemcsak Amerika felfedezésének a négyszázadik évfordulója.– Félelmetes – jegyezte meg Moliarti. és hátradőlt a kemény padon. ahol ezzel a madárral a Teremtés az előrelátás hatalmát bizonyítja. – Fogalmam sincs. – Mi az az 515-ös? – Ez egy kód Dante Isteni színjátékából. És egy reneszánsz ezoterikus szöveg. amibe kerül. hogy Kolumbusz maradjon olasz. amely szintén tele van rejtvényekkel és allegóriákkal: Francesco Colonna Hypnerotomachia Poliphili című műve. – Igen. amit a híres nácivadász. Végigmentek a tó melletti. Új irányt vett a kutatásom. Odamentek egy márványpadhoz. Mindenesetre elképzelhető. hogy Kolumbusz Kristóf ne váljon spanyollá. – Mint látja. Nelson. – Azért mutatom meg mindezt. hogy a Kolumbusz nemzetiségével kapcsolatos vitát nem lehet a mai keretek között folytatni. kerül. Az íbisz. – „Nem az a fontos. hogy hívják Thotot a görög Olümposzon? Moliarti megrázta a fejét. és kikeresett egy aláhúzott részletet. Istentől küldve. – De hát az íbisznek semmi köze a felfedezésekhez. – Látja ezeket az ábrákat? – A kút mögötti falon a kék mozaik háttérből két szürkésfehér madár alakja rajzolódott ki. Tudja. az egész Ibériai-félszigetet. Ennek a portugál megfelelője A lusiadák. kedves Nelson. Tom. aki bosszút áll a templomosok elüldözéséért. hogy úgy értette. aki a teremtő szó és a titkos tudás istene. – A baloldali íbisz csőrére mutatott. Mindkét oldalon ez idő tájt jelentek meg a hamis dokumentumok. Luís de Camőestól. Portugáliát is beleértve. Magellán például kiváló portugál tengerész volt. – Ez az 515-ös pad – magyarázta Tomás. középen pedig egy nőszobor fáklyát tartott a kezében. – De van nálam egy másik történet is. csak olyan hajósok voltak. majd átmentek egy kis hídon a víz felett. Sándor pápa a Katolikus Királyokhoz írt egyik levelében úgy írta le Kolumbuszt. megölni a Szajhát és cinkos óriását. – Úgy véli? – Tomás elővett a táskájából egy kis kötetet. De ha azt akarja. igen – helyeselt Tomás. ez a pad is egy allegória. hogy akkoriban Hispánia alatt nemcsak Kasztíliát és Aragóniát értették. – Megsimította a fejét. És találtam egyet s mást. melyek szerint Kolumbusz vagy galego. Dante Alighieri fő műve. és abbahagyom. azaz a tudás szimbóluma. – Vagyis ennek az olasz történésznek nem az igazság kiderítése volt a lényeg. bár kétségkívül bele lehet érteni. – Hohó. – Ez az Egyiptomi kút – közölte Tomás. mint mondtam. újdonsült országuk politikai és kulturális megerősödésének időszakában vadul ellenezték mindkét felvetést. az. hogy egy kit Ötszáztizenötnek írnak. amelyben Kolumbusznak portugál származást tulajdonít. – Ez nem így van.” – Moliartira nézett. Ebben Wiesenthal elmeséli. és a következőt hallotta tőle. hogy hagyjam abba. elsősorban a saját maga által írt dokumentumok fénymásolataiban. tettre virrad. – Itt mindennek köze van a felfedezésekhez. – Umberto Eco érdekes utalása. hogy Kolumbusz Hispániának egyfajta fogadott fia. ahogy mondtam – kezdte. akárcsak minden más a Quinta da Regaleirában. egy megfejteni való misztérium? – Ránézett a ködben lebegő kastélyra. ha nem egy okkult hely. de a Holdra-szállást amerikaiként tervezte meg. hogy elmagyarázzam: semmi nem véletlenül van itt. – A kőpad felé intett. amely békét hoz a földre. amit el szeretnék mesélni. Az olaszokat csak az igazság érdekelte. amelynek a két végén két agár őrködött. hogy VI. és a XVI. és megállt. hogy ott is született. és a portugálok. aki a kasztíliai flotta élén hajózta körbe a Földet. és elővette a jegyzetfüzetét. Ők hozták ide mindazt a tudást. Mind a négy mű megjelenik így vagy úgy a Quinta da Regaleira kövein. és két új elmélettel álltak elő. Jób könyvében. Simon Wiesenthal írt Kolumbusz valódi identitásáról. valami okkult üzenet. A spanyol történészek következetlenségeket fedeztek fel a genovai érvelésben. Eközben voltaképpen kasztíliai volt. és egy kis kőépület mellett találták magukat. a titkos ismereteket jelképezi. – Ez egy részlet a Purgatóriumból. hogy egy olasz történésszel beszélgetett az éppen végzett kutatásáról. – Az első dolog. amelyek bizonyára a maga érdeklődését is felkeltik. És ezért övezi egyfajta misztikus kultúra a felfedezések korát. amit el kell mondanom. hogy mi derül ki. maga tényleg elképzelhetőnek tartja. A közepén lévő. – Ez egy tanulmány. hogy a Kolumbusz származásáról szóló nagy vita 1892 körül folyt. amely a XV–XVI. – Íbiszek. amely fölé óriási magnólia borult. hogy oly időt hoz már közeli csillag (csillag számára nincs se gát. – Végigfutotta a jegyzeteit. az Isteni színjáték. amelynek gyökerei az ókorba. – Körbemutatott. Például Spanyolország alatt akkoriban az egész Ibériai-félszigetet értették. vérig voltak sértve. és kihirdeti a kereszténység harmadik korszakát. – Itt tényleg mindennek története van. Mindennek jelentése van. Másrészt ez a kifejezés nem feltétlenül jelenti azt. az ember újjászületésének gondolatáig nyúlnak vissza. amivel maguk bíztak meg. mintha rendezni akarná a gondolatait. mint „Hispánia szeretett fiát”. század nagy tengeri kalandjához kellett. hiszen az ő korában még nem léteztek a mai értelemben vett országok. – Úgy van. hanem az a nemzeti érdek. Az 515-ös szám Isten hírnökének felel meg. de az igazság az. – Ugyanúgy. – „Mert elmondom. Tomás kinyitotta nélkülözhetetlen táskáját. varázsütésszerűen átrendezte a gondolataimat.” – Elmosolyodott. hanem a születő nacionalizmus kora is. hanem mint már mondtam. Vergilus Aeneise. valami rejtély. hogy Kolumbusz spanyol származású volt? – Nem. minden mögött húzódik valami szándék. Mint már elmagyaráztam. ahogy Von Braun Amerika fogadott fia? . Leültek a hideg márványra. – Valahogy úgy. Tény és való. – Mondja csak. – Egyenesen a könyvből fordította az olasz Wiesenthalhoz intézett szavait. ami a gnózis. amelynek Sails of Hope volt a címe. akik magukat is spanyolnak nevezték. ahogy Von Braun? – Tessék? – Von Braun német volt. mit lelkem szeme jól lát.

így olyan személy nem kaphatta volna meg. Ugyanis a tengerész 1474-es lisszaboni tartózkodását más forrás is megerősíti. – Megnézte a jegyzeteit.. valamint Toscanellivel levelezett. amit erről a témáról el lehet mondani. Toscanelli levele részletesen elemzi egy ilyen út lehetőségét. Olyan nagy. – Szünetet tartott. hát. a másik Colom pedig Lisszabonban győzködte a portugál királyt. Kolumbusznak 1470-ben már Lisszabonban kellett lennie. mintegy nyomatékosítva a kérdését. extrangero”.– Az? – Hát. és művelt emberek lévén. ni morador en él”. – Drága Nelsonom. – Talán másutt járt iskolába. – Fölírta a kivonást a füzetébe. ha a hajós csak két év múlva érkezett meg a városba? – Nem lehet. és nem is Aragóniában született. amely Kolumbusz spanyolországi tartózkodását igazolja. – Talán valóban genovai volt. Az egyik Colombo Genovában szőtte a selymet. 1487. És mindez azért volt. hogy Kolumbusz soha semmit nem írt olasz nyelven. és idézi az admirálist. amit a jelek szerint Toscano professzor vallott. bizonyára emlékszik. – Nelson. hogy akkoriban az alacsony sorból származóknak nem volt könnyű részt venni az oktatásban. aki őt portugálnak nevezte. vagyis azon a nyelven. ez egy kis részlet.. és Kolumbusz a feltételezések szerint szintén olasz volt. hogy „te.. hanem egy nagyon. no natural ni vecino del Reino. hogy a vélhetően olasz származású Kolumbusz nemcsak Toscanellivel nem levelezett élő itáliai nyelven. – Toscanelli olasz volt. Az első az. – Ránézett az amerikaira. Négy évvel később. május 5-ről való. akkor az lett volna a természetes. amiért nem tartották tiszteletben annak a szerződésnek a záradékait. Diogo Colom beperelte a koronát. – Másik iskola? Magántanár? – Tomás ismét elnevette magát. Ha mindketten olaszok voltak. hogy csak egy tanulatlan selyemtakács volt.” – Na és? – kérdezte Moliarti fölhúzott szemöldökkel. hogy mikor érkezett Kolumbusz Portugáliába. a firenzei Paulo Toscanelli adta. és hogyan kaphatott onnan válaszleveleket. hogy erősen valószínű. századot végigvitázták ezeken a bizarr ellentmondásokon. nem valami jelentéktelen apróság. Hogyan írhatott Toscanelli Kolumbusznak Lisszabonba. – Genovai – pontosított az amerikai. legalább négy igen különös eleme van. – Nem látom be. A bíróság végül elutasította a panaszt. miért olyan különös ez. amivel értésünkre adja.. nem a genovai elmélet mondja azt. hogy a történészek. hogy két itáliai latin nyelven levelezzen egymással. Ez a nagy tudós levelezett Fernam Martins portugál kanonokkal és Kolumbusszal. hogy kiderül.. ha Las Casas nem tévedett ebben a részletben.. – Hát. – A második érdekesség az. – A bírósági ítéletet az V. – Na és? – Hát nem látja. Ezek szerint az itáliai Toscanelli ne tudta volna. mert néhány évig két Kolumbusz létezett egyszerre. hogy Kolumbusz több levelet is írt neki.. De ez hogy lehetséges. aki nem élt legalább tizennyolc éve az országban. Különösen érdekes az a latin nyelvű levél. – De ezt most hagyjuk is.. – Na és? – nevetett Tomás.. hogy Toscanelli implicit módon utalt rá. Nelson. hogy Kolumbusz a korszak egyik legnagyobb tudósával levelezett. hogy a Lisszabonba küldött levél dátuma 1474. – „Nem lep meg hát. – Némi jóakarattal ez az utalás is jelenthet ilyesmit. század egyik legnagyobb kozmográfusa és földrajztudósa. vagy latin nyelven írta. hiszen különböző városokból származtak..II. így. hogy „megkaptam a leveleidet”.. vagy szereztek neki egy magántanárt.. Toscanelli a következőt jelentette ki. és a rendkívül nemes Portugál Nemzettel”. illetve Umberto Eco is elsajátított. voltaképpen. hogy Kolumbusz nem Kasztíliában. többes számban. hogy az uralkodók a szóban forgó kiváltságokat csak spanyol állampolgároknak adhatták meg. vagyis „külföldi” részére.17. de a mi kutatásunk számára a konklúziója a legérdekesebb. micsoda problémát jelent ez? – Meglengette a fénymásolatot. – Vagy nem is volt az? – Elmosolyodott. nagyon nagy probléma. . hogy te. – Na és ez a levél nagyon is árulkodó! Nézze. Minden levelét vagy kasztíliai. – Az első erre utaló jelet a XV. hogy Kolumbusz szintén itáliai? – Félrebillentette a fejét. kódex tartalmazza. Az első dokumentum. – Kacsintott. hiszen ez csak 1476-ban következett be? – Ööö. hogy Kolumbusz külföldi akcentussal beszélte a kasztíliai nyelvet. Az igazság az.. hogy Toscanelli levele latin nyelven íródott. Ebben Toscanelli azt írja a tengerésznek. De ne feledjük. ha toszkán nyelven leveleznek egymással. Egyébként a tengerész külföldi származását még be is bizonyították egy spanyol bíróságon. hogy hadd menjen nyugat felé Indiába. amikor azt írta. hogy tévedésről van szó? – Nincs ebben semmiféle tévedés... bizonyos szempontból az. ki tudja? De a portugál teóriát is meg kell fontolni. hogy a jegyzői irat szerint a selyemtakács Cristoforo Colombo csak 1476-ban érkezett Portugáliába. amit a különböző városokban élő olaszok használtak egymás közt. igen? Na és? – Nelson – szólt hozzá Tomás olyan türelmesen. aki ily nagy lélekkel vagy megáldva. A mi esetünkben most az a fontos. akik az egész XIX... – Hm? – Ismét a jegyzetfüzetéhez fordult. és az 1484-ből kivonunk tizennégyet. menjünk tovább.. hogy Kolumbusz ezek szerint olyan olasz volt. – Ah. nemde? – Bizonyára. és a rendkívül nemes Portugál Nemzettel.. Mármost. és a következőt mondja ki: „el dicho don Cristóbal era extrangero. hogy Kolumbusz 1484-ben hagyta el Portugáliát. azzal az indokkal. amit a Katolikus Királyok 1492-ben kötöttek Kolumbusszal.. ha meggondoljuk. ha a genovai dokumentumoknak megfelelően ekkor még meg sem érkezett Portugáliába. – Valahol biztosan megtanult latinul. De csak némi jóakarattal. amikor portugál fia. – Maga aztán makacs! – nevetett Tomás. Moliarti nyugtalanul fészkelődött a kőpadon. hogy tizennégy éven át igyekezett meggyőzni a portugál koronát. ez a látszat ellenére nem valami aprócska részlet. hogy levelezőtársa portugál. A per során több tanú is eskü alatt vallotta. aki soha nem írt olaszul. mintha egy gyereknek akarna elmagyarázni valamit. – erősködött Moliarti. képtelenek voltak egyezségre jutni egy olyan egyszerűnek tűnő kérdésben. – No de Nelson. amelyet minden korban annyi kiváló férfi hőstettei nemesítettek. – Azt hittem.. De az sem volt kizárt abban az időben. és egy kifizetésről szól. ily nagy érdeklődéssel viseltetsz ennek az útnak a létrejötte iránt. – 1470-et kapunk. – Megköszörülte a torkát. – Lehet. a jelek szerint a nyugati irányú indiai útról. hogy Kolumbusz csak egy tanulatlan selyemtakács volt? Egy ilyen ember hogy levelezhetne Toscanellivel? – Szünetet tartott. Bartolomé de las Casas történész elmeséli Kolumbusz 1501-es. segoviai találkozását Ferdinánd királlyal. – Mit akar ezzel mondani? – Azt akarom mondani. nem pedig egy holt nyelven. ezekért.. Vagyis Kolumbusz külföldi volt. és még sok másért.. aki azt mondta. aki ily nagy lélekkel vagy megáldva. – A harmadik probléma az.. És Cristoforo Colombo neve nem is szerepel a genovai iskolák jegyzékében. – Hogy Kolumbusz művelt volt? – nevette el magát Tomás. – Lehetséges. „Cristóbal Colomo. 1474-ben megkapta Toscanelli levelét a portugál fővárosban.. akkor. lehetséges. hogy támogassa a tervét. khm. Mi a negyedik probléma? – Az. amelyet 1474-ben küldött Lisszabonba. – Így hát. amely a Biblioteca do El Escorialban található. ki tudja? De azért hadd hívjam fel a figyelmét arra a tényre. amíg megkereste a jegyzeteit a füzete következő oldalán. a latin nyelv volt a legalkalmasabb a műveltségük kifejezésére..

hogy az eredetiek. – Ezek a levelek sok mindent bizonyítanak. A selyemtakács Cristoforo Colombo valóban létezett. hogy valóban volt olyan összeesküvés. amit most mondok. aki nem érti a spanyol nyelvet. – Lassan. – Ja. hogy mindez hamis? – Inkább azt mondom. – Kolumbusz Kristóf személyes iratai az idők során elvesztek. Egy szó. Egyetlenegyszer sem. de a tudós válaszából kiderül. szintén kasztíliai nyelven. ahelyett hogy egyenesen genovai nyelvjárásban. ugye? Ha ezek a levelek hamisak. Hernando őrizte meg. A dokumentumok egy része később Verágua második hercegéhez. Diogónak küldött levelei. mint mondjuk a Katolikus Királyok.. A sok viszontagság során majdnem minden dokumentum eltűnt. Bizonyítják. – Az utolsó fénymásolat következett. ugye? – Nem értem. amit az imént említett? – Igen. aki huszonnégy éves koráig Genovában élt. mint száz. hiszen ezeket kellőképpen azonosított személyek vagy intézmények őrizték meg az idők során.. de egyetlen sort sem ír le genovai dialektusban a genovai levelezőpartnereinek. és valószínűleg megsemmisítették az eredetit. Addigra már csak néhány maradt meg Kolumbusz Diogóhoz írt leveleiből. – Azt a folyamatot. amelyekre támaszkodtak. mert fontos. amit maga Jézus Krisztus írt. még meg is kéri genovai levelezőpartnerét. – Rendben. és egészen biztosan hiteles lenne. és beszélgetőtársa jegyzetfüzete felé intett. március 21-i dátummal. – Ez egy másik genovaival.. században fedeztek fel. – Pedig elhiheti. ezt mondtam. Márpedig hamisak. efelől nincs kétség. és Kolumbuszunk egyikkel sem genovai vagy más olasz nyelvjárásban levelezett. Luísnak a kezébe került. Nelson. Végül pedig azt is bizonyítják. vagy legalább más olasz nyelven írná meg. . hogy alátámasszák a teóriáikat.– Nos. A hamisítók bizonyos esetekben csak a szöveg apró részleteit változtatták meg. értem. – Nem hülyeség. – Elmosolyodott. Amikor portugál fia. Elővett egy másik fénymásolt lapot. – Nelson – szakította félbe Tomás nyugodtan. még meg is kéri. Az amerikai kérdőn nézett rá. hogy valószínűleg portugálul vagy latinul írhatta. hogy fordítsa le az írást egy másik genovai. – Ezt a levelet pedig egy másik olasznak. Elvileg egy genovai írta egy másik genovainak. Az ő haláluk után a leveleket visszavitték Spanyolországba. – Jól figyeljen arra. hogy a Kolumbusznak tulajdonított levelek egy része minden bizonnyal részben vagy egészben hamis.. tovább! – kiáltott fel Moliarti türelmetlenül. és így is van. és az admirálisnak a genovaiakhoz írt levelei. – Ez Kolumbusz egyik levelének a fénymásolata. hogy ezzel is nyomatékosítsa. akkor mégis mire akar kilyukadni? Tudtommal Portugáliában nem kasztíliai nyelven beszéltek. mint például az Asseretodokumentum. hogy még nem mondtam el mindent. hanem a testvérétől. csak egy kézzel írt másolat maradt fenn. ott van még a Toscanellinek küldött levele is. mert azáltal hitelüket vesztették volna. Moliarti elmosolyodott. Minő meglepetés: ezt is kasztíliai nyelven! És ne feledje. az admirális leszármazottjához került. amit nemrég felvázolt nekem. amelyek Colombót Colónnal akarják azonosítani. – Hülyeség. Ez nem semmi. félig komolyan. Ez azért nagyon furcsa. hogy elkerüljék a lelepleződést. hogy egy ilyen csillagászati összeg már erős motiváció lehet egy hamisító számára. A másik hiteles csoportot azok a lapszéli feljegyzések képezik. – Azt mondja tehát. Diogo Colom meghalt. mégsem volt spanyol. és megtudtam tőlük. hogy még a hamisítók sem merték Kolumbusz genovaiaknak írt leveleit olaszul írni. 1502. – Most mégis azt mondja. – Nem bizony. és ma a sevillai Biblioteca Colombina gyűjteményében találhatóak. amelyek a Kolumbusz Kristóf tulajdonában lévő könyveken találhatóak. ez természetes. hogy egyes jegyzetek nem Kolumbusztól.. méghozzá az Ufficio di San Giorgióval folytatott levelezés egyik darabja. A Palazzo Municipale di Genovában őrzik. szintén kasztíliai nyelven íródtak. – Fölemelte a bal kezét. Kolumbusz naplóját sem sikerült megőrizni. gondolom. – Abban azért megegyezhetünk. akik ritka leveleket szoktak venni aukciókon. – Ebben a zűrzavarban természetesen rengeteg hamisítvány jelent meg. nem gondolja? Legalábbis abban az esetben. félig viccelődve. hogy ha megjelenne egy levél. – Nem hiszem. Hiszen maga mondta. Tom.. hogy mindazt. amelyekbe szándékosan írták be a Genova nevet. Sok olyan hamis dokumentum létezett. – Azt akarja ezzel mondani. Ne feledje. Nelson. Nyilvánvaló. hol latin nyelven levelezett. Genova spanyolországi követének írt. Nelson. ezek valószínűleg valódiak. amit a XIX. Bartolomeutól származnak. amennyiben voltak ilyenek. amit Nicolo Oderigónak. ha feltételezzük. – A történész kézzel írott levelek fénymásolatait vette elő. – De hát ha kasztíliai nyelven írt. Na. és így is gondolom. hogy kisajátíthassák Kolumbusz származását. hogy ez meglehetősen különös. és feltehetően Bartolomé de las Casas készítette. amely Amerika felfedezőjéből genovait akart csinálni. hol nem. hol ártatlanul. olaszok és spanyolok írták. Bár ebben a második esetben elképzelhető. és átadták a Las Cuevas-i szerzeteseknek. – Ránézett a feszengő Moliartira. amiről biztosan lehet tudni. hogy fordítsa le a levelét egy harmadik genovai számára. hogy kasztíliai nyelven íródtak. hogy nem gondolná. itt van öt olasz levelezőpartner. Hitelesek egyrészt a fiának. Aztán egy bírósági végzés megosztotta Muño Colón és Alba hercegének családja között. – Akkor ez megoldást jelent arra a problémára. semmit nem bizonyít az a tény. – Az olasz Kolumbusz Kristóf egyetlenegyszer sem írt olasz nyelven. – Semmi olyasmi nincs. amit szintén Oderigónak küldött. – Valóban ezt mondtam. hogy hol kasztíliai. – Beleértve ezeket a genovaiaknak írt leveleket is? – Igen. az körülbelül félmillió dollárt érne. Nelson. Természetesen újfent kasztíliai nyelven. Beszéltem néhány kéziratszakértővel. ez esetben egy pénzintézménnyel. amit maga Kolumbusz írt. hogy ennél drágább csak egy olyan levél lehetne. – Hadd szögezzek le valamit előtte – mondta Tomás. ha olaszokkal levelezett... hogy egy másik genovainak kasztíliai nyelven ír. hogy Kolumbusz genovai volt. de határozottan. akik közül hárman genovaiak. amit Kolumbuszról tudunk. A hamisítványok csak a tengerész Cristóbal Colón egyes iratait érintik. illetve az olyan dokumentumokat. – Újabb fénymásolat került elő.. igaz? Nem elég. hogy Kolumbusz saját kezű írása? – Mindössze két esetben lehetünk tökéletesen biztosak benne. amely ugyan elveszett. Máskor egyszerűen csak pénzszerzés céljából. Ezeket a könyveket spanyol fia. hogy Kolumbusz spanyol lett volna. – A feltehetően szót kihangsúlyozta. Mások egész dokumentumokat hamisítottak. bizonyos Giovanni Luigi számára. de nézze csak: kasz-tí-li-a-i nyelven írták. Bizonyos esetekben azzal a szándékkal. Gaspar Gorricio atyának küldte. akkor sem. szótagolva mondta ki ezt a szót. Azt is elmondták nekem ezek a szakértők. az admirális levelezése Diogo Maria nevű feleségének és fiuknak. Bizonyítják. és ezt a folyamatot pontosan rekonstruálni lehet. hogy a savonai és a genovai levéltárban talált jegyzői iratok hamisak? – Nem. De akkor is van néhány. Úgyhogy gondolhatja. – Igen. – Ezek szerint van egy genovai férfiú. nem tudtak olaszul.. – Látja? – Megmutatta az egyik lapot. – Ebben a másik levélben. – Akkor meg miről beszélünk? – Az a helyzet. akik mindent magukkal vittek az Antillákra.. azt. hogy a spanyol levelezőtársai.

Kétséges. akár olasz nyelven. ahelyett hogy felfedezte volna Amerikát. – Minden szöveg. quiero apañar un carro para ir a el palácio”. tele van portugalizmussal. Nem tudom. hogy „olha”. Megértettem. amelyek a portugál nyelvre jellemzőek. A spanyol después. mondjuk egy nagyon portugál szokással. mégiscsak olasznak kellett lennie. Ezer oka lehetett annak. hogy „olha. ugyanerre a következtetésre jutott. aki nem fogadta el azt a nézetet. amit csak a portugálok szoktak. Az egyik az. Aztán a boa és a bon. Az amerikai arcizmai idegesen megrándultak. – Ugyanis a nem-portugalizmusokból van kevesebb. – Mondja már. – Olyannyira. hogy. Például Kolumbusz algunt írt. a como el. Tomás hanghordozásából és arcából azonnal kitalálta. mert . ahol a spanyolok nem használják. tudja-e. ahelyett hogy se entiende. hogy jól beszéljék a kasztíliai nyelvet. – Azt hiszem. – Mélyet lélegzett. Tomás nem vette le a szemét Moliartiról. Azt írta. de valamilyen más nyelvbe vannak ágyazva. rosszul tette föl a kérdést. Inkább azt kéne kérdezni. azzal a különbséggel. Például az admirális azt írta. hogy „mira” és „coche”. – Jól van. hogy „magánhangzórendszere a portugálhoz húz”.. Nelson. a parda és a negra. ahogy a portugálok szoktak.. – Nem így van? – Nelson. hogy se intende. az y. – Elég már! – kiáltott rá az amerikai. – Folytassuk a nyelv kérdését. Itt van a perigo szó. pedig a spanyolban ez a szó decir. Menéndez Pidal. hogy amenazaban. igaz? Mivel tehát nem volt spanyol. hogy arriesgada. – Igen. Bartolomeutól. mely szerint Kolumbusz portugál lett volna. Elég. amit biztosan az admirális írt. vagy valaki mástól. amelyeket jellemzően portugálok ejtenek. – Aha – értette meg az amerikai. Érti? Moliarti hátradőlt a padon.2 zsoltár kezdetéhez. – És mi a helyzet a szókinccsel? – Ugyanaz. mint amilyen a cierto. És Kolumbusz nem volt művelt. esetleg a fivérétől. ahol kéne. hogy ahol a portugálok csak e-t írnak. ahelyett hogy quiero. olaszul pedig alcuno. – Tessék? – A Kolumbusz által írt szövegek tele vannak portugál fordulatokkal. – A portugalizmusok listája végeérhetetlen. bármelyik madridi azonnal megmondja rólam. De úgy tűnik. Például a firenzei volgarét. – És milyen nyelven íródtak ezek a jegyzetek? – Főleg kasztíliai nyelven. hiszen rengeteget használt. de sok olyan szó van. abierto. – Na. a pieça. degli helyett dellit. Valójában nem azt kéne kérdezni. amikor egy portugál oda teszi az ie diftongust. és ami akkoriban az új olasz nyelv volt. Vagy az interneten szörfözve.. az olaszok pedig buonának é s buonónak. és come helyett comót. Vagy itt van még az arriscada szó. – Visszafordult a jegyzeteihez. – És milyen portugalizmusokat használt Kolumbusz? Tomás jóízűen felkacagott. akkor hiába próbálom utánozni a kasztíliai kiejtést.. amikor a spanyol szavakba beteszik az ie diftongust. – Nem? Akkor honnan ismerte a latint és a kozmográfiát? – Hát… később tanulta meg. Kolumbusz valójában nem is spanyolul írt.. és hogy „ez a kezdeti luzizmus az admirális élete végéig megmaradt”. Kolumbusz dizert írt. illetve az olasz dopo szó helyett despoist írt. amelyek közül hat tizenötödik századi portugál vagy spanyol nyelvű. az olaszok pedig. hanem portunyolul. – Elég. – Nem számít – vágott közbe Moliarti. pedig spanyolul alguno. de mondjon néhány példát ezekből a portugalizmusokból. pedig a spanyolok úgy írják ezt a szót. és nekiállt ismételgetni a deklinációkat...ahol. A spanyolok ezek helyett azt mondják. – Biztos valami levelező tanfolyamon. hogy ezt a hibát csak a portugálok szokták elkövetni. ahova nem kell. a 2. ahol egy spanyol szövegben crimen. Minden spanyol tudja. de ez utóbbiak közül csak egy származik biztosan Kolumbusz Kristóftól. Plinius Természetrajzában huszonhárom lapszéli jegyzet található. amikor spanyolul próbálnak írni. – És a többi jegyzet? – Lényegében portugálosított kasztíliai nyelven vannak. és azt mondom. a spanyol hablar és az olasz parlare helyett. semmit nem írt portugálul. olaszul pedig úgy. amit Kolumbusz úgy írt le. kettő latin és egy olasz nyelvű.. – . Van néhány latin és két olasz nyelvű is. – Mondjon példákat. a kasztíliai peligro és az olasz periculo helyett. hiszen tele van tűzdelve tizenötödik századi portugál vagy kasztíliai szavakkal. hogy milyen nem-portugalizmusokat használt Kolumbusz? – Huncutul rákacsintott beszélgetőtársára. akár kasztíliai. mindenesetre fontos megjegyezni. hogy valami furfang rejlik a dologban. – Kezdjük. és nem írt portugálul. hogy depiende. ugyanis a kasztíliai nyelvben nem mondják. egy olaszban pedig crimine állna. Kolumbusz két olyan dolgot követett el. akár latin. jól van. egy másik spanyol pedig. hogy rischiosa. – Ez nem bizonyít semmit. A történész lapozgatni kezdte a jegyzetfüzetét. a híres történész és filológus. amelyből a toszkán nyelv lett.amelyek egészen bizonyosan az admirális saját kezű feljegyzései. amire a spanyolok azt mondják. – Kezdjük az egyetlen olasz nyelvű bejegyzéssel. abbéli igyekezetükben. vagyis úgy írt. ami mindjárt elrontja a gondolatmenetét. hogy ameaçaban. Összesen huszonhat szóból áll. hogy milyen portugalizmusokat használt Kolumbusz. a latin és kasztíliai nyelven kívül. hogy „carro”: ezek igazi portugalizmusok. Vagy a portugál aberto. látja? Ezek szerint mégiscsak írt olaszul. A másik tipikus hiba. a tierra. ami spanyolul úgy hangzik. érti? Moliarti nem nevetett. Kolumbusz a portugál crime szót használta. Oda tesznek ie-t. hogy portugál vagyok. somiglianza helyett simigliançát. az olaszok pedig úgy. hogy nem olaszul írt. akinek nem volt hangulata az élcelődéshez. a spanyolok ie-t. és azt írta. Ha például elmegyek Madridba. azaz a műveltek használták. Például il helyett elt írt. az olaszban pedig dire. – Mit akar mondani ezzel a portugalizmussal? – A portugalizmus alatt olyan szavakat vagy kifejezéseket értünk.. hogy az olasz nyelvű jegyzet Kristóftól származik-e. és a Vágyakozás tavát bámulta. Ebből húsz kasztíliai. Ez történt a spanyol depende szóval. elismerve. A Libro de las Profecias lapszélére írta. amikor spanyolul próbálnak beszélni. amit a spanyolok buenának és buenónak írnak. Altolaguirre y Duval kijelentette. sem azt. egy latin nyelvű site-ba ütközött. csak a dotti. hombre. Az admirális falart írt. hogy quero.. illetve olyan hibákkal. és kérdő tekintettel nézett Tomásra. in helyett ent. és az ajkai finom mosolyra húzódtak. hogy „a kolumbuszi dialektizmus bizonyosan a portugál”. – Nelson. hogy egy spanyol kutató. Tomás elnevette magát. – Az nem lehet! – kiáltotta. amelyik csaknem teljesen megegyezik a portugálban és a spanyolban. hogy minacciàvano. hogy nem használ ie diftongust. Nelson. amit valóban maga Kolumbusz írt. Végeérhetetlen. hogy nevetséges próbálkozás az olasz írással.

De két kutató. valójában bizonyára genovaiak. hogy soha nem írt olasz nyelven. Felsoroltam neki az idézett portugál szavakat. És mivel ezt a dialektust nem használták írásban. akivel feltehetően lett volna lehetőségük gyakorolni az anyanyelvüket. ehhez nem férhet kétség. – Igen. – Nelson. Hát nem fantasztikus? – Az amerikaira mutatott. aki épp most adott mattot. hogy abban a korban a külföldön élő olaszok legfőképpen a toszkánt használták egymás közt. hogy amikor egy rejtvényben egy bonyolult magyarázattal és egy egyszerű magyarázattal állunk szemben. Nelson. hogy ezen a. – Akkor miért nem írta a leveleit az olaszoknak toszkán nyelven? – Lehet. A Kolumbusz által használt szavak. – Maga nagyon makacs. ami hasonlít a portugálhoz. úgy nézett ki. és utánajártam a genovai nyelvtanárral. – Idézze csak fel. Miért ne jelenthetnénk ki egyszerűen. mintha csak magában beszélne. hogy elfelejtette. az egyáltalán nem logikus. ha tudja. és diadalmasan elmosolyodott. De az egyetlen biztosan kolumbuszi próbálkozás. biztos. – Ismét a jegyzeteire nézett. de őszintén! Ennek aztán semmi teteje! – Mosolyogva csóválta a fejét. van még más is. barátom. Ha hihetünk a genovai jegyzői iratoknak. Akkor most tisztázzuk még egyszer. – Megköszörülte a torkát. – Biztos benne? . miszerint a genovai dialektusnak nem volt írott változata. ezen a. hiszen a külföldön élő olaszok ezt a nyelvet használták.. És az az igazság. Jó. most már kissé türelmetlenül. holott az anyanyelvei voltak. Huszonnégy. – Micsoda? – A hasonlóságok a genovai dialektus és a portugál nyelv között. – De Tom. tudja? Az. és egyszer csak hopp!. hogy abban az időben egy huszonnégy éves ember már nem számított fiatalnak. hogy olaszul írjon. Tudomásom szerint senki nem felejti el az anyanyelvét huszonnégy évesen. mint egy sakkozó. nem tudott ezen a nyelven kommunikálni a többi genovaival. Tudja. mert műveletlen volt. mindig a portugálhoz folyamodott. hogy akkoriban a toszkán nyelv volt használatos a külföldön élő olaszok között. Ám ugyanez a Kolumbusz.. Valószínűleg nem tudott toszkánul. a műveltek pedig írásban is használtak. meg arra. hogy csak úgy ragyogtak a zöld szemei. Ráadásul együtt élt a fivérével. a külföldön élő olaszok keveréknyelvén. Másrészt. – Hát akkor téved – mosolyodott el kajánul. ahogy maga is mondta az előbb. és legyőzött ellenfelének elképedt arcát fürkészi. a maga állításának se füle. amelyekre az előbb azt mondta. – A jegyzeteibe mélyedt. – Ami elvezet minket a legfontosabb kérdéshez.és a középső ujját. – Okay. – Ez két kérdést vet föl. amit pedig minden genovai beszélt. ami egy olasztól elvárható lett volna. köztük a Dante Isteni színjátéka által ihletett versekben. ami pedig akkor már írott nyelv volt. hogy a bön kivételével. Emlékszik? – Igen. akiknek a műveit elolvastam. ellenben tudott latinul. hogy Kolumbusz Kristóf portugál kiejtéssel beszélte a kasztíliait”. hogy nem tudott. noha csak tíz évet töltött Portugáliában. – Az az igazság. ellenben ontotta magából a portugálos spanyol szövegeket? – Elfintorította az orrát. amit nem vett figyelembe – kockáztatta meg Moliarti.. hm? – Ha kíváncsi a véleményemre. hogy valószínűleg nem is volt olasz. Mégpedig genovai volt.. hogy nem tudott toszkánul. amit csak a műveltek ismertek? És Kolumbusz nem írt genovai volgare nyelven. a despois doppö.. – Biztos van valami logikus magyarázat ezekre az anomáliákra. hogy portugálok.. a boa és a bon bönn-a és bön. hogy ezt az érvet már hallottam valakitől. aki a genovai tézist vallotta. annak az az oka.. számomra elég zavaros magyarázat. mit mondtak az Archivio di Stato di Genovában? – Hm. Menéndez Pidal azt mondta. – Úgy véli? – Szinte biztos vagyok benne. – Wiesenthal azt írta: „tanúk állítják. – Fölemelte a mutató. Kezdve azzal a hamis állítással. csakis a portugálra. a crime corpa. beismerem. amelyeket Kolumbusz használt. amelyek másolatok.. soha nem felejtette el a portugál nyelvet. akkor a szóban forgó férfi csak huszonnégy éves korában hagyta el Genovát. ki tudja. és helyes spanyolsággal írták le őket. portugál akcentussal”. hogy nem voltak a spanyol szövegeiben italianizmusok? – Biztos. – Hm. – Fölemelte a mutatóujját. amelyeket elsősorban a Pleyto con la Corona és a Pleyto de la Prioridad bírósági perek során adtak az admirálisról. – De igenis olasz volt. általában az egyszerű magyarázat lesz az igaz. Mellesleg csak azokban a szövegeiben nincsenek ilyen portugálos fordulatok. hogy „ez a kezdeti luzizmus az admirális élete végéig megmaradt”.. Kolumbuszunk huszonnégy évig élt Itáliában. – Azt mondták. egyik Kolumbusz által használt kifejezés sem utal a genovai nyelvjárásra. a dizer pedig dî... Kell lennie valamilyen magyarázatnak arra a tényre. és kifejezéstelen arccal bámult maga elé. de talán ő kivétel volt. A genovai volgare megjelenik például a provanszál költők műveiben. portugálosított kasztíliai nyelven írt. élete végéig megtartotta.. – Logikus magyarázat? Mégis miféle magyarázat? – Közelebb hajolt a beszélgetőtársához. és nincs semmi értelme. hogy a genovai volgare már a középkorban írott nyelv volt. Senki. – Maga tényleg arról akar engem meggyőzni.. hiszen ezekben a másolók kijavították a portugál kifejezéseket. – Amit maga mond. hanem portugalizmusokhoz. még a genovain sem. – Nekem ez bűzlik. – Na. hogy ha Kolumbusz nem írt semmilyen olasz nyelven. Szóval Kolumbusz nem tudott toszkánul. – De hát épp most mondta maga is. De mivel nagyon fiatalon hagyta el Genovát. akkor egyszerű a következtetés. – Micsoda? – Nem állt módomban elolvasni a Kolumbuszt személyesen ismerő tanúk összes vallomását. Madariaga pedig szintén megjegyezte. A genovai nyelvjárásban az algun quarche... és kész. meg az Archivio di Stato di Genova is. az arriscada reiszegösa. figyeljen. szerintem ez a magyarázat nagyon erőltetett és élénk fantáziára vall. hogy Kolumbusz „mindig kasztíliai nyelven beszélt. egy szempillantás alatt elfelejtette a toszkánt és az anyanyelvét. hogy az olasz nyelveket képtelen volt megjegyezni.. Láthatja. – Érti? Az amerikai egy darabig szótlanul ült. az én kriptoanalitikus tapasztalataim azt súgják. – És van még más is. a zsidó Simon Wiesenthal és a spanyol Salvador de Madariaga talált néhány meglepő vallomást. aki biztosított róla. – Elfelejtett toszkánul beszélni? – A portugál felkacagott. Beszéltem egy genovai nyelvtanárral. lehet. hogy amikor kasztíliai nyelven írt és nem jutott eszébe egy-egy szó. – Na. – De van még valami. hogy nem is beszélte ezeket a nyelveket? Ha pedig nem beszélt itáliai nyelveket. hát akkor igen különös helyzettel állunk szemben. Bartolomeuval. ellenben a portugál nyelv kiválóan megmaradt az emlékezetében. – Ez igaz – helyeselt Moliarti.fontosnak tűnik. a genovai nyelvjárást. nagy valószínűséggel tudott toszkánul. mit mondtam nemrég a spanyol történész-filológusról. hogy Kolumbusz csak a genovai volgarét beszélte. és ahol megállapították. Lehet. hogy külföldi volt. pedig valószínűleg idegen nyelvként tanulta meg? Nelson. az egy kétségbeesett ábránd. se farka – mondta Tomás fejcsóválva. hogy tudott toszkánul. csúfos kudarcot vallott. az is lehet. – Szent ég! – fakadt ki végül. – Tudja. és megkérdeztem a genovai megfelelőiket. – Moliartira nézett. Ha nem jutott eszébe egy kasztíliai kifejezés. helyette nem italianizmusokhoz folyamodott.

csak érdekes. fenyők és tölgyek között vezető utat. amely hatalmas. tekintve a kasztíliaiak és a portugálok rivalizálást. és ezáltal az igazságosságot és a méltányosságot jelképezi. a felvilágosult ember születését. Ezeken a vázákon egymás mellett szerepel a szatír és a kos. tudja. és az ott a bíró széke. – Tudta. kifejezetten divatosnak számított kapcsolatban állni egy genovaival. Ahogy lenéztek a mélybe. valami földbe ásott Pisai Toronyban. amelyek elzsibbadtak a kemény kőpadon: az 515-ös pad kétségkívül szép volt. Mivel a legnagyobb egyjegyű szám. – A templomos és a szabadkőműves szimbolikában a tavaszi napéjegyenlőség idején a fény és a sötétség kiegyenlíti egymást. és kinyújtotta a törzsét.. A kilences szimbolikus szám. egy portugál jelenléte a kasztíliai hajósok élén már jelenthetett problémát. még jobban. A félkörív közepén óriási kőtrónus állt. Fölmentek egy emelkedőn. és egy dolmenszerű képződményhez jutottak. gondterhelt arccal. Nelson. A tanár odavezette az amerikait a dolmenhez.. és nem tudni. aztán tovább kanyarogtak a lejtős erdei utakon. – Sok kérdés van itt. a lépcső melletti kőkorlátot keskeny oszlopok tartották. Tűnődő ábrázattal baktattak az emelkedő földúton. amely bezárja a kört. ahol Marchena lakott. – Ez egy beavatási kút – magyarázta Tomás. hogy a világra jöhessen. és a rendet jelképezi. Beléptek a titkos átjárón. – Intett a fejével. Ez a hely az emberiség ősállapotának a halálát jelképezi. Fehér és lila magnóliák tarkították a zölden virító pálmák. mohalepte kövekből állt. A fal nedves és mohás volt. – Sok minden van Kolumbusszal kapcsolatban. Lássuk csak. hogy életet leheljen elgémberedett tagjaiba. amikor az admirális Spanyolországba ment.. előtte pedig egy nagy asztal. Soha nem hallott még a salamoni ítéletről? – Tekintetét a fal tetejét díszítő két piramis formájú obeliszkre emelte. kit keresett meg legelőször? Moliarti is fölállt. a kőbe vájt zugok árnyékba borultak. – Fogalmam sincs. Angolul nine és new. ami később Anglia lobogója lett. Démétér kilenc napig járta a világot. A Gvárdiánok kapujához értek. – A Bőség kútja – közölte Tomás. Úgy ereszkedünk lefelé. hiszen nem érte el őket a fentről érkező napfény. ez volt az a fehér alapon piros kereszt. hogy megtalálja Perszephoné lányát. mit kellett elszenvednie a portugál Magellánnak. Mellesleg elég. – A kút fala felé intett. az igazság valódi pillérei. – Az meg ott az igazság mérlege. és megpillantottak egy hatalmas kutat. egy földúton. – Ez itt egy ítélőszék. – Az. a másikon pedig kosfej volt látható. mintha az alacsonyan úszó. A szemben lévő kút szép kőkagylóval hivalkodott. Fölé hajoltak és lenéztek a mélybe: csigalépcső vezetett lefelé. jöjjön. belemerülve a rejtélyekbe. mi okuk lett volna nem bízni egy genovaiban. Kilencen voltak a mesterek. – Mi ez? – érdeklődött Moliarti. hogy leül a trónra. amelyek a Stonehenge-re emlékeztettek. úgy tetszett. – Ezen a falon a jeruzsálemi Salamon-templom díszítményei láthatóak. amelynek az egyik oldalán egy fal állt. szemben pedig egy faragott kő félkörív. mintha csak a fülemülék dallamos csiripelésére válaszolgatnának. Le kell ereszkednünk a kútba. A félkörív mindkét végén egy-egy kőváza állt. amelyet két triton őrzött. ahol más mozaikképek is voltak. ami nem stimmel. még abban a kolostorban is. vagyis az együttes jelentésük az ordo ab chao. és a káoszt jelképezi. jelezve az amerikainak. egy megalitikus temetkezési helyen. a régit és az újat. Mindenesetre az igazság az. mi lehet ez. – Hány szintes ez a kút? – Kilenc – felelte a tanár. és egy mozaikból kirakott mérleg díszítette. Ez is egy a rengeteg megválaszolatlan kérdés között. – Egy Marchena nevű szerzetessel. Moliartival az oldalán. Például. Franciául neuf és neuve. Kilenc hónap kell az embernek. hajlamosak vagyunk felkeresni a honfitársainkat? Ő is kereshetett volna magának genovaiakat vagy más olaszokat. Halk susogással rázta a fák lombjait a hegyről érkező lágy szellő. rajta kúttal. átmentek néhány egymásra rakott kövekből álló ív alatt. miért csinált titkot Kolumbusz a származásából. A buja ágak közül vidám hangok törtek elő: ujjongva trilláztak a tengelicék. – Érdekes. akik megalapították a Templomos Rendet. mint a Bőség kútjánál.. mintha egy fejjel lefelé fordított toronyban lennének. Nelson. a Templom építőjének keresésére. Ezzel szemben. ő egy portugállal találkozott. milyen nemzetiségű volt? – Portugál? – Bizony. hogy megtaláljuk a spiritualitást. – Ez azért nem bizonyít semmit! – Persze. és eléjük tárult egy belső tér. amelyeket Toscano ásott elő a régi kéziratokból. – Valami démonok? – Nem. és sok európai nyelvben hasonlít a neve az új szóhoz. ahogy valószínűleg fordítva is. Tom. amelyik ellepi a Szerelem szigetét. A zöld növényzet közt vezető keskeny út egyszer csak kiöblösödött. – Fogalmam sincs. Spanyolul nueve és nuevo.. a korlát úgyszintén. a levegő friss volt és könnyű. egy ciklus beteljesülését és egy másik kezdetét. Ám portugálként. – Gyerünk. azaz a káosz utáni rend. – De a neve ellenére ennél valójában sokkal drámaibb hely ez. egyszerre hirdeti a véget és a kezdetet. Elkezdtek lefelé lépkedni a keskeny lépcsőkön. – Az obeliszkek összekötik a Földet és az eget. hogy megtaláljuk lelkünk legmélyét. Portugálul nove és novo. ugyanúgy. akkor miért titkolózott annyira a származásával kapcsolatban? Hiszen a kasztíliaiak akkoriban jó viszonyban voltak Genovával. Moliarti a földre szegezett tekintettel lépkedett. A kilenc ezért az átmenet a régiből az újba. Az amerikai szemügyre vette a nyitott építményt az erdőben. mintha a Salamon-templom bejáratának oszlopai lennének. amely aztán ismét kiszélesedett. és hangja visszhangzott a hengeres falakon. A szatír az a lény. akiket Salamon küldött Hiram Abiff. valószínűleg 1484-ben. – Egy dolmen belsejében vagyunk. ami válaszra vár. Tomás megkerülte vendégével ezt az építményt. Kilencen voltak az első templomosok. ha megnézzük. aki azzal veszi át e tisztséget. Németül neun és neu. Moliarti legnagyobb meglepetésére a kő elgördült. Olaszul nove és nuovo. – Fölállt a padról és kinyújtózott. az óra járásával egyező irányban. amikor a kasztíliai hajók parancsnokaként először megkerülte a Földet. A kos pedig a tavaszi napéjegyenlőség szimbóluma. mintha önmagunkba szállnánk alá. hogy kövesse. – Ez a szám nem véletlen. hogy ellazítsa merev tagjait. Újabb ösvényen indultak tovább a fák között. de kényelmetlen. – A mozaikképre mutatott. – A nagy kőtrónra mutatott. a halált és az újjászületést. hogy amikor külföldre megyünk. egyre lejjebb és lejjebb. nem gondolja? – Elindult a fák között. És tudja. amiből később a portugál Krisztus-rend alakult. . szürkésbarna felhőlepelből szállna alá. – Elmosolyodott. ez az a szám. A kilenc múzsa Zeusz kilenc szerelmes éjszakájából született. volt belőlük bőven Sevillában. az angolok például a genovai Szent György-zászló védelme alatt hajóztak a Földközi-tengeren. spirál alakban kerengve a kút falán belül.. mint valami lépcsőfordulóból nyíló terasz. Kolumbusznak genovaiként nem volt rejtegetnivalója.– Ezt írták. – Ez spekuláció. hogy nem. De nem. ezért pontosan ezen a napon lép hivatalba az új nagymester. amelyeknek egyik oldalán szatírfej. hogy nem lehet tudni. Például hogy ha Kolumbusz genovai volt. Sőt éppen ellenkezőleg. az új ember. kitalálja-e. a lovagok. és Tomás odébb tolt egy nagy követ. némán.

” – Furcsa levél – jegyezte meg Moliarti bosszúsan. és Tomás fölvezette vendégét egy szűk csigalépcsőn. – Jobbra – ellenkezett a portugál. hogy az ide utazásod. és neked is megelégedésedre lesz. – De miért? – Valamit elkövethetett Portugáliában. Amikor az ív alá értek. a mellyel minket szolgálni óhajtasz. hogy elolvashassa a másik oldalán a szöveget. és átkelt a Léthé folyón. miközben megmutatta a lapot. melyik úton menjen tovább. sárga és vörös márvánnyal díszített. Ezért még egyszer. és az azokban fontos szerepet játszó templomosoknak. akiket Portugáliában a Krisztus Lovagrendje névre kereszteltek át. – Jól tudom. ez tizenötödik századi portugál nyelven van. Ez a birtok egy olyan tér. és egyenesen haladt tovább a főúton. az út kettévált a tó előtt. ha eljössz. hanem valóságos labirintusban. Afrika tengereinek és Guineának uralkodója. A király. és megpillantottak egy kőívet. A csillag egyik sárga ága egy. mintha vakok lennének. a férfi. Arra vagyok kíváncsi. ahol elárasztotta őket a fény. hogy mi kell még ahhoz. Nagyon köszönjük. ez a komplexum az Aeneis. – Régen. Egyszer csak teljes sötétség borult rájuk. valamikor 1484-ben. Ha esetleg valamilyen okból tartanál a törvényszékünktől. négy évvel ez előtt a . megmutatván a helyes utat. amely egy kristálytiszta tó fölött húzódott. a nedves falakat tapogatva. – De irtó klassz. hogy teljesítsék a kérésünket. újabb út kezdődött a barlangban. Óvatosan haladtak a szabálytalan alagút sötét tekervényeiben. Leértek a középkori torony aljára. az újító gondolatokat elhallgattatták. hallgatták a lépteik hangját és az erdő finom morajlását. a belsejében halvány egyenlő szárú kereszttel: ez volt a templomosok keresztje. – Szóval a portugál király meghívta Kolumbuszt. és Moliarti rövid habozás után követte. a könyveket elégették. a képeket széttépték. az uralkodó. – Talán balra? – kockáztatta meg Moliarti bizonytalanul. Láttuk leveledet. te is említetted és más okok miatt is szükségünk van a tudásodra és a mesterségedre. Innen jött a kőbe vésett könyv ötlete. Nelson. – A levél hátoldalára fordította a figyelmét. És voltaképpen ez a Quinta da Regaleira. Az anyagi feltételek megvannak. keskenyebb és alacsonyabb. amelyen olvashatóvá válik a címzett neve. borítékot formál. ki volt II. de egy egész birtokot már jóval nehezebb megsemmisíteni. és egy szélesebb úton mentek tovább. és elővett egy papírlapot. hogy térjen vissza Portugáliába 1488-ban? – Nem egészen. A történész eltűnt a kőfal sötét lyukában. és rámutatott néhány vízszintes és függőleges vonalra. Egy kőbe vésett könyv. János királynak. Ebben a levélben Kolumbusz félelmét fejezte ki azzal az eshetőséggel kapcsolatban. és dönteniük kellett. a tordesillasi szerződés portugál királya írta. – A levelet a következőképpen címezték: „a xpovam collon noso espicial amigo en sevilla”. és szemügyre vehették a beavatási kút közepét. Az amerikai kinyújtotta a kezét. a melyet nekünk írtál. – Ez egy fénymásolat egy levélről. amelybe keskeny vízesés hullott csobogva. tisztáznom kell még egyet s mást Kolumbusz származásával kapcsolatban is. – Tudja. Csak a jobbra vezető út visz az üdvösségbe. amelyeket a Francesco Colonna hermetikus Hypnerotomachia Poliphilijében felvázolt eszmék labirintusa ihletett. illatos levegő és az ágról ágra röppenő vörösbegyek kedves csicsergése fogadta őket. – Megmutatta az összehajtott lapot. Ugyanezt a levelet elküldjük minden törvényszékünknek. majd elért az Elysionba. ez a birtok egy szöveg. akit ebben a pillanatban a valószerűtlenség érzése fogott el. aki. mint nyugat felé hajózva. Íródott Avisban 1488. Ismét a Gvárdiánok Kapujánál találták magukat. – Rendben. nem tartóztatnak le. hátha rátalálok a kódra. – Milyen levél ez? – Megnézte a szöveget. Fehér. hogy befejezhesse a kutatást? – Azon kívül. bizonytalanul lépkedve tudtak haladni. amikor Aeneas lemegy az alvilágba. az inkvizíció és az obskurantizmus idején bizonyos műveket betiltottak. hogy megtudja. és nem is keresnek semmiféle polgári vagy büntető ügyben. a Tökéletes Herceg. – Újra kinyitotta a lapot. ami kinyitja Toscano professzor széfjét. csipkés tetejű keskeny torony belsejében. – Ez a csillag egyben szélrózsa is – magyarázta Tomás. Aeneas ezt az utat választotta. és egy útelágazásnál el kell döntenie. Tomás néhány lépésre a kápolnától megállt egy nagy fa mellett. nem vádolnak meg és nem idéznek a bíróság elé. és a kápolna felé vették az irányt. ahol tarka színkavalkád. hogy Kolumbusz sietve távozott Portugáliából. és ismét az erdőben találták magukat. és csak lassan. hogy rögvest gyere. – Odamegyünk a kápolnához. melyik irányba megy tovább. és arrafelé néznek a templomok is. – Balra vagy jobbra? – kérdezte Tomás. – Elkezdte összehajtogatni. Azt kérjük és ajánljuk. – Látja ezeket a vonalakat? Ezek a levél hajtásai. amelyben újból felajánlotta a szolgálatait. – Semmit nem értek belőle. az Isteni színjáték és A lusiadák által közvetített mítoszokon keresztül állít emléket a portugál felfedezéseknek. egészen addig. amíg meg nem pillantotta a külvilágot jelző fénysávot. azé a rendé. A művészeket üldözték. János – szakította félbe Moliarti türelmetlenül. János király. – Nem ezt kérdezem. és ebből kiderült. Kinyitotta a táskáját. Balra. hogy Kolumbusz küldött egy levelet II. valamint a nagy klasszikus mondákkal kapcsolatos fogalmak tápláltak. – Ha a hajtásoknak megfelelően hajtjuk össze. és örömünkre szolgál. hogy nem holmi föld alatti átjáróban vannak. apró sártócsákkal pöttyözött kört láttak. és fejcsóválva adta vissza a papírt Tomásnak. – Tudja. Ne feledje. II. és hálásak leszünk és jól bánunk veled. Nelson. – Szóval írt Kolumbusznak? – Igen. Azt a jelenetet. – A széle kelet felé mutat. ebben a levélben biztosítunk róla. annak az örök tűz lesz az osztályrésze. szinte tapogatózva. hogy netán szembe kell néznie a portugál király igazságszolgáltatásával. Jobbra indultak hát. ezért kívánatosnak találjuk. az itt maradásod és a visszautazásod alatt nem fognak el. és elvette a fénymásolatot.Végre leértek a mélybe. hogy India közelebb van Afrikát megkerülve keletre. Tomás azonban ügyet sem vetett az alternatív útvonalra. Itt az áll. Ha úgy tetszik. egy középkori stílusban épült.. egy vászonképet könnyű széttépni. Ami a jöveteledet illeti. – Majd én elolvasom – ajánlkozott Tomás. hogy találkozzon az apjával. Aki balra indul. ne tarts semmitől. üdvözletünket küldjük. aki azt mondta Kolumbusznak. Mi. amelyben ezoterikus gondolatokat közvetítő konceptuális építmények találkoznak. elhaladtak Léda barlangja mellett. és a portugál tengeri expanzióval. és az alagút itt sötétebb lett. és a benne mutatott jó szándékot és akaratot. – Ezt a levelet Kolumbusz Kristóf halála után találták a papírjai között. A fény felé mentek. Ezért követnünk kell a lépéseit. utoljára el kell majd utaznom. Ezékiel próféta azt mondta: „az Úr dicsősége Keletről jön”. március havának huszadik napján. – És most? – kérdezte Moliarti. A márványkör közepén egy nyolcágú csillag emelkedett. amely elhozta a nyugati kereszténység templomaiba a nyolcszögletű épületszárnyat. – Milyen különös hely ez! – jegyezte meg Moliarti. – És a következőket írja: „Xpoval Colon. hogy alaposan áttanulmányozom Umberto Eco könyvében azt a bekezdést. – Szöveg? Ezt hogy érti? Most lementek a fák között vezető gyalogösvényen. a kút aljába vájt sötét lyukra mutatott. Istennek kegyelméből Portugália és Algarve királya. Most már magabiztosabban mentek tovább. Jobbra egy másik sötét nyílás bukkant elő. Gyerünk hát a barlangba. a kanyar után apró sárga fények sora jelent meg a talajon. az alagút vége Vergilius Aeneisének egyik epizódját jeleníti meg.. Keleten kel a Nap. Aztán végre kiértek a szabadba. és a vízből kiálló köveken végigszökdécselve átmentek a tó túlpartjára. János. Most csöndben gyalogoltak. hogy segítse a látogatót. ahol megtalálta apját. Egy papírkönyvet könnyű elégetni. és igaza volt. amely a veráguai levéltárban van – mondta.

Ez nem egy hivatalos levél. . – Kár. Tomás elmosolyodott. Kasztília és Portugália szimbólumaira. és ennek ellenére nem maradt fenn semmi. amit Kolumbusz írt II. aminek következtében felmerül a gondolat. hogy nemesember volt. ami miatt el kellett menekülnie. tanulatlan selyemtakács volt. aki kerek perec ki merte jelenteni. még mielőtt a tengerész híressé vált volna: „noso espicial amigo en sevilla”. Mint látja. és megmutatta az amerikainak: a bal oldali címer képére mutatott. hogy Kolumbusz portugál származása ezek szerint szóbeszéd tárgya volt! – De volt-e valaki abban az időben. hogy feleségül vette a nemesi származású Dona Filipa Monizt.. – És ez az a kép. hogy ezek ketten sokkal jobban ismerték egymást. amit egy jó ismerősének küld az ember. – Mi? – Az a már-már bensőséges forma. János Kolumbuszt nevezi. hm? – Újabb papírt vett elő a táskájából. amikor egy plebejus nemest vett volna feleségül. – Mint látja. Katolikus Izabella 1493. rendkívüli módon hasonlít Portugália királyi címeréhez. – És mi az a másik dolog. mely szerint Kolumbusz nemes volt? A történész elővett még egy papírt a táskájából. – Jaj. ezek Kasztíliát és Leónt jelképezik. A Pleyto de la Prioridad során két tanú is. hogy as armas que sabiades tener. Hát hogy lehetett egy genovai takácsnak címere. harántkereszt alakban elrendezve.. – Hihetetlen. – Az kicsoda? – Joan Lorosano egy spanyol jogász volt. négy képből áll.. De ez a levél elárulja. században két ilyen esetet ismer. – Ez egy rendkívül figyelemreméltó megjegyzés. Történt valami. – Talán nincs – ismerte be. ami a segítségünkre lehetne. Annyit mindenesetre elárul. ráadásul az admirálisról szóló nagy spanyol nemzeti vita időszakából. hogy ebben a kijelentésben az a fontos. aki a felfedezések korának a szakértője. – És hol van az a levél. – Biztos benne. amelyben címerpajzsot adományoz Colonnak. századi esetről sem tud. balra lent szigetek a tengeren. amelyre Katolikus Izabella azt mondta. Kolumbusz kortársa. de én nem látom. Na. – Beszéltem az egyik egyetemi kollégámmal. hogy egy plebejus nemessel házasodjon? – Teljesen – bólintott Tomás határozottan. vagyis Amerika felfedezője szerinte nem Genovában született. amely az öt aranyhorgonyt ábrázolja. ami egyébként még ma is megtalálható a portugál nemzeti lobogón. – Azt írta. hogy luzitán”. mint gondoltuk. – Öt aranyhorgony. hanem sokkal inkább egy olyan levél. mint „a portugál infánst”. – Igazság szerint volt. Kolumbusz címere tehát közvetlenül utal León. és hogy Kolumbusz bejáratos volt a portugál udvarba. ami Kolumbuszt arra késztette. amelyről még nem beszéltem. mielőtt megválaszolta a kérdését. – Rámutatott a kezében tartott lap megfelelő szakaszára. a Királyi Földrajztársaság elnöke. mint akinek tőrt döftek a mellkasába. Hernán Camacho és Alonso Belas úgy emlegette Kolumbuszt. Moliarti felhúzta a jobb szemöldökét. és mi van rajta? – Rövid szünetet tartott. – Ennek a levélnek semmi köze nincs Kolumbusz származásának a kérdéséhez. – „Las armas vuestras que sabiades tener?” Ezek szerint Kolumbusznak már volt címere? Én meg azt hittem. hogy azt mondják róla! Ez a Lorosano tehát nem biztos benne. és ez a gondolat két másik dologgal is egybevág. írt egy szöveget. hogy elképzelhetetlen volt. akiről azt mondják. Azt írta: „el descobridor de América no nació en Génova y fué oriundo de algún lugar de la tierra hispana situado en la banda occidental de la Península entre os los cabos Ortegal y San Vicente”. Felül egy vár és egy oroszlán. – És van még valami. hanem valahol Hispániában. amit egy nagy uralkodó küld egy tanulatlan külföldi selyemtakácsnak. főleg ha tekintetbe vesszük. – Hm – hümmögött Moliarti elgondolkodva. – Most az utolsó képre tette az ujját. ahol ugyanilyen alakzatban van elrendezve az öt kis pajzson az öt érme. – Hm – motyogta az amerikai. – Elnézést – mondta az amerikai –. Rámutatott a jobb oldali képre. amit el szeretnék mesélni – tette hozzá Tomás. hogy valóban történt valami. ez Kolumbusz címere. Kolumbusz címerének utolsó negyede. A XVI. Nelson.levélváltás előtt. – A spanyol és az olasz történészek Kolumbusz valódi származásáról folytatott vitájának csúcsán az egyik spanyol. amely a portugál címert ábrázolta. Jánosnak? – Soha nem találták meg a portugál levéltárakban. és ebben a következőket mondja. Az admirálist övező rejtélyek egyike éppen a portugáliai életéről szóló dokumentumok hiánya. Nagyon fontos dolgok történtek itt vele. a félsziget nyugati részén. hogy csak egy szegény. a jegyzetfüzetébe pillantva. amely különös mondattal fejeződik be. Az egyik. de a XV. kék alapon. – A másik ez a dokumentum. olyan. hogy Kolumbusz portugál volt? Tomás elmosolyodott.. ezek pedig Colon felfedezéseire utalnak. az Ortega-fok és a Szent Vince-fok között. május 20-ai parancsáról van szó. amikor gazdag polgárok nemesi származású nőkkel házasodtak össze. mi olyan rendkívüli ebben. ami abban az időben elképzelhetetlen lett volna. ne játssza már az értetlent! Nyilvánvaló. – Vagy talán mégis van. amivel egybevág az elmélet. Abban az időben ez lehetetlen volt. – És van még egy különös részlet. mi az. Ricardo Beltrán y Rózpide.. és ő azt mondta.. hogy Diogo fiával Spanyolországba meneküljön. – „Y en outro cuadro bajo a la mano izquierda las armas vuestras que sabiades tener” – Kérdő tekintettel fordult Moliarti felé. – Moliarti szemébe nézett. – Lorosano azt mondta az admirálisról. – Nézze csak. hogy „az a bizonyos. században egyet sem. Most nézze meg ezt. amiről már szó volt. – És ez egybevág Joan Lorosano kijelentésével. ahogyan II. ha ő maga nem nemes. hogy egy tekintélyes spanyol akadémikustól származik. hogy egyetlenegy olyan XV. – Megnézte a jegyzeteit. de nem tudjuk. mintha ez a korszak egy fekete lyuk lenne. – Ah! – nyögött fel az amerikai.

hol található ez a bizonyos dokumentum vagy dokumentumok. Mielőtt Teresa asszony visszaindult volna. hogy bevásároljanak. – De hát nem vagy kövér. század elején vadállatokat gyűjtött Lisszabonba. Tomás megnézte. már egyáltalán nem normális. hogy a nemzeti érzület hevében folytatott vita közepette egy spanyol történész amellett törjön lándzsát. amikor Tomás megkérdezte. hamburgerrel. és lekapcsolta a lámpát. de Tomásnak még el kellett olvasnia. mint a Quinta da Regaleira. És természetes is. – Mondtam már. Vásárlás után bementek egy gyorsétterembe. egyfolytában ugrált és tapsolt a vízi mutatványok felett érzett örömében. aki valamikor a XX. van egy vagy több olyan dokumentum. így hát egyenesen odamehettek. Az alkonyat hűvöse kiűzte őket az állatkertből. és rendeltek két menüt. teljesen természetes. és bólogatott. A spanyol történész a halálos ágyán azt mondta portugál barátjának. és telepakolta a kocsit csokoládéval. aki az ajtóhoz jött. mintha azt mondaná. milyen más hely az állatkert. hogy arra gondol. tetőtől talpig végigmérte. A nappaliban vacsoráztak. Este tizenegy körül lefeküdtek. mert nem vagy velem”. mintha el akarna ájulni. amit nem mondott el. amelyek egy magánlevéltárban vannak Portugáliában. a Nap leereszkedett a horizontra. hogy félő. – Ah. hogy most már visszaél a türelmével. szinte szótagolva a szavakat. Tomás fölpattant az ágyról. Rózpide azt felelte. – Szerinted már nem szereti apát? – kérdezte. hol pattogatott kukoricát. – Úgy tűnik. Nem sokkal később meghalt. Me’t nagyon sápadt vagyok. az egyik vidám. Margarida vállat vont. Hazafelé beugrottak az oeirasi bevásárlóközpontba. a kocsi melegébe. Igen látványos zíniacsokrot szorongatott a kezében. hogy beszélhetne-e a feleségével. Tomás a következő szombaton reménytől túlcsorduló szívvel állt meg a São João de Estoril-i ház kapujában. Moliartinak tágra nyílt a szeme. – Valóban. – Fölemelte a mutatóujját. és ezoterikus misztériumokat Sintrába. tudott. – Igen? És mit mondott? – Hogy még több vizsgálatot kell csinálni. akit Afonso de Dornelasnak hívtak. – …a Szent Vince-fok pedig Portugália déli csücskében..– Nelson. Tomás gyorsan átadta neki a csokrot. csupa ketchup és zsír volt a kezük az ételtől. – És Margarida? – Bent van. hogy a zínia a távollévő szeretett személy körüli gondolatokat jelenti. a Hamupipőkét.. meggyalázzák. ki tudja. sült krumplival és üdítővel. sárga. ahova akartak. mint mondta. – Hogy diétáznom kell. Megfordult és továbbindult a miniatűr katedrális irányába. és ezeket az érzelmeket a saját helyzetére tudta vonatkoztatni. Margarida a világért sem mondott volna le erről a szertartásról. egy újabb fejezet ebben a csodálatos. és ugyanez történt a ragadozók ketrecei előtt is. tévénézés közben. Milyen különbözőek és milyen hasonlóak is: mindkettő tematikus park. – Még mindig sír? – Má’ nem. Odabújt a kislányához. – Nem szereti? – Nem. De az anyósa. és aki a híres történésznek. mint hogy „gyászban vagyok. nem tűnt egészségesnek. miközben titokban megelégedéssel töltötte el. Az azonban. hogy az egész portugál partszakaszt belevette az admirális szülőföldjének kijelölésébe. Armando Cortesão-nak is a barátja volt.. – Miért mondod ezt. . Tomás az éjjeliszekrény felé fordult. Rózpidének volt egy portugál barátja. – Na. de a delfin-show nagyon tetszett neki. mintha egy gyerekhez beszélne. hogy Kolumbusz Galíciából jött. hogy João da Nova papírjai között. – Odaadná neki legalább ezt a csokrot? Az anyós tétovázott. A kígyók és a többi hüllő láttán Margarida egészen ráfonódott az apjára. Tomás azon kapta magát. – Constança nincs itthon – közölte szárazon. kíváncsi volt. Egész délután járták a parkot. kislányom? – Me’t má’ új ba’átja van. – Iskolában voltam meg Olivei’a dokto’ bácsinál. és ismét megrázta a fejét. Margarida már megebédelt. melyik ez a magánlevéltár. Dornelas többször is megkérdezte. és Hamupipőke már boldogan élt a hercegével a palotában. – Talán tudott? Tomás elmosolyodott. amely a voltaképpeni kápolna volt. Valóban nagyon fehér volt. mit gondol a lánya. vagy egyszerűen „hiányzol”. Az állatkertbe. – Hacsak nem tudott valamit. színes forgatag. hogy Spanyolországban olyan heves érzelmek és indulatok övezik a kolumbuszi kérdés vitáját. Constança könyvében olvasta. – De azt mondta. és mindkettőt ugyanaz az ember. Szólok neki. amikor becsukta a könyvet. mit csináltál ezen a héten? – kérdezte az apja. a milliomos. a másik meg hátborzongató és hallgatag. – Nem. megvetően méregette a csokrot. a virágok közt volt fehér. hol vattacukrot eszegettek. Becsomagoltatták és hazavitték. amelyek teljesen tisztázzák Kolumbusz Kristóf származását. az Ortega-fok Galíciában van. Margarida kért egy rajzfilmes videót. kőbe vésett könyvben. hogy egy spanyol a spanyol származás mellett száll síkra.. ha elárulja. – Nagyon szeretnék vele beszélni. – És anya? – kérdezte a sötétben. Az ég aranyló vörös árnyalatot öltött. Carvalho Monteiro építtette. egy újabb titokzatos hely. – Ő hogy van? – Jól van. és jobban betakargatta. hányadszorra. hogy megint megtagadhatott tőle valamit. – És még mit mondott? – faggatta tovább. és a titkát is magával vitte a sírba. skarlátvörös. be. Az apa csalódottan hallgatott egy darabig. hogy nincs itthon – ismételte az anyós rideg hangon. – Pontosan. amelyet a Quinta da Regaleira falai őriznek. – Mit kell vizsgálni? – A vé’emet. hogy kihívja az unokáját. és csak megrázta a fejét. világos és sötét rózsaszín. és olyan melodramatikus üzeneteket közvetít. – A maga virága bűzlik.

És jobb pa’ti. hogy Ca’los. mint te. – Barátja? Milyen barátja? – Úgy hívják. .– Tessék? – Anyának új ba’átja van. és a nagyi szerint nagyon jóképű.

Tomás megtalálta a Shonei Halakhot utcát. amelynek biztosították a zavartalanságát. – Boker tov – üdvözölte a fiú. A környező házak. Pár perc múlva hangokat hallott közeledni. miközben vállukon hanyagul ott himbálózott az M–16-os. Solomon. mintha csak arra várnának. az a belvárosban volt. kopasz feje búbjára pedig fekete bársonykipa simult. az Örmény negyed irányába. ahogy a nehéz kereszttel a vállán vonszolja magát ezen a szűk utcán a római legionáriusok kíséretében. eineni yode’a ivrit. Megnyomta a fekete gombot. és szemügyre vette a helyiséget. Lágyak. hogy bevásároljanak a soukban. egytől egyig mindenkit. és képtelen lenne küzdeni az ár ellen. Az emberáradat átsodorta a nagy kapun. a viasz és a lakk szagával keveredve. – Be’vakasha! A fiatal házigazda elvezette egy kis. Minden irányból régi. így hát egyenesen. hogy miben segíthet. ahol fölnézve két izraeli katonát pillantott meg. de mindenki tudta. mint a Mikulásnak vagy egy asszír királynak. hogy „slach li”. ott. ahogy fel-felszökkenve lebegtek. ahonnan a Bar Kukot felügyelték. – Rabi Solomon Ben-Porat? – Ah. és azt tudakolta tőle. hogy el ne képzelje Jézus görnyedő alakját. cukrászdák és vegyesboltok sorakoztak. sisakos férfiak előtt. amelyek a vér és a fájdalom. mint a márvány. Tomás úgy érezte. hogy betessékelje. narancs. hogy kiderítse. kurtán odavetette neki. A monumentális Damaszkuszi kapu körül izgatottan tolongott a tömeg. dús ősz szakálla volt. Így lett az enyhe fuvallatból szinte észrevétlenül forgószél. már-már bukolikus hangulatú tereken egy teremtett lelket sem lehetett látni. héber akcentussal. és csak pörögtek. – Shalom aleichem – köszöntötte a vendéget. A tekintete az utcaneveket kereste. Mint a balerina. Miután elhagyta az el-Ain Hammámot. Bíbor csíkos fehér pamut tálitot viselt. elengedte hát magát. pörögtek. Belenézett a jegyzetfüzetébe. miként oldhatná meg ezt a problémát. és puhák. – Na’im le’hakir otcha! – Tessék? – Örülök. – Solomon Ben-Porat rabbi vagyok – mondta nehézkes angolsággal. amely így végre megritkult. akivel megbeszélte a találkozót.. . amely felkavarta a port és magával sodorta a színes faleveleket a járdán. és barátságosan nyújtotta a kezét. – Ma uchal laasot lemaancha? – Shalom – köszönt vissza Tomás. A Zahal katonái voltak. hogy meggyorsította lépteit. Via Dolorosa. és kinyitotta az ajtót. – Do you speak English? – Ani lo mevin anglit – felelte a fiú a fejét csóválva. dél felé ment tovább. száraz napra virradt. gyér szakállú fiatal fiú nézett rá kérdő tekintettel. és egy hetven év körüli. hogy nem tud héberül. Megnézte a térképet és döntött: ami őt érdekelte. a remény. akik a fal csipkéi közül az embereket figyelték. átnézték a holmiját. ahol egy kézművesbolt mellett gyümölcsárus pultokat pillantott meg. és a függönyök csak némi szórt fényt engedtek be. a Zahal katonái felállítottak egy őrhelyet. – hebegte. rátért a Rechov Hashalsheletre. amelyek erősek. kereste a mondatot. és kis üvegekben mandula és fekete olajbogyó. amit a szállodában írt fel magának. hogy riaszthassák a társaikat. ami azt jelentette. amelynek a sarkaiban fehér és égszínkék rojtok lógtak. Mindenfelől embertömeg áradt. miközben fejéről keskeny csíkokban csorog a vér és le-lecsöppen a kövekre. a falak pedig héber betűkkel festett képekkel voltak tele. amelyik a Haram el-Sharif és az al-Aksza mecset területére vezet. A rabbinak olyan erős volt a szorítása. Lisszabonból. ahol éppen a Via Dolorosa kanyargott. és belépett a Zsidó negyedbe. akik azért igyekeztek. Hűvös. Tomás kikerülte az aszfalton végigsöprő forgószél hordalékát. csak a szél himbálta lombok szelíd susogása hallatszott. Kövek. A sarkon állt az Osztrák Szeretetház. lármás utcába. Az arab utcák morajlását itt valami egész más váltotta fel: a nyugodt. hogy megértette-e. Enyhe emelkedőn jutott el egy újabb kereszteződésig. elárasztották a kétezer évvel ezelőtti történések filmkockái. jobbra volt a Souk Khan El-Zeit. majd meggyorsította a lépteit. amely elvezette a Damaszkuszi kapun lankadatlanul beáramló tömeget. mintha vinné a víz. Noronha tanár úr! – kiáltott fel lelkesen. ken – bólintott az izraelita. A térkép jelzése szerint az egész Óvárost át kellett szelnie az előtte álló hosszú utcácskán. amely lehömpölygött a széles lépcsőkön. elkérték az iratait. – Á.és bronzedényeket kiállító kapukra vetett lopva egy-egy kíváncsi pillantást. csak a réz. olajzöld egyenruhás. ezáltal elállták az utat minden nem mozlim elől.. a messziről jött emberek szagát árasztó arabok között. balra pedig egy kis táblán az állt. amely lassan egyre dühösebbé vált. bizonyára idézetek voltak az Ótestamentumból. – Ööö.. bizonyára a reggeli shacharit óta ez volt rajta. de a Tashtamuriyya sarkán balra kanyarodott. datolya. északi kapujáig. Kezet ráztak. hogy a fiú nem beszél angolul. hogy csaknem szétlapította a kezét.. Tomás megértette. héberül jó reggelt kívánva. hogy várjon egy kicsit.. A csengő hangjára hamarosan léptek közeledtek. rajta héber írással és alatta kisebb betűkkel angolul. jól. a hűs szellő pedig úgy megborzongatta Tomást. Tomás pedig ott vergődött a közepén. amely a bejárat felé hömpölygött. az egymást követő boltívek árnyéka megvédte az el-Wadot a napfénytől. a balról befutó utcácska egyik falán pedig egy olyan nevet pillantott meg héber. de a napsütés könyörtelennek és elviselhetetlennek bizonyult. és nyugat felé ment. röviden meghajolt. arab és latin nyelven. elhaladt a Torat Haim Yesiva mellett. Elindult hát az el-Wadon. – Ööö. Tomás nem volt vallásos. akik megállítottak egy-egy gyalogost. Ez a kép igazi klisé volt. ahogy szárnyára vette őket a meleg szellő. Egy kis ablak nyílt az utcára. kora ellenére robusztus férfi jelent meg a szoba ajtajában. A levegőben kámfor és régi papírok szaga terjengett. hogy a hullámok elsodorják egy szűk. – A fiatal zsidóra nézett.Lágyak. Balra az első sarkon az izraeli hadsereg. azt a szűk utcát. Tomás leült egy sötét fotelba. és megkereste a házszámot. ha az ember fedetlen fővel járt. ahol kis pékségek. – Jól utazott? – Igen. de az út rögtön újra összeszűkült. Háromfelé ágazott előtte az út. szerényen díszített szobába. ahogy beért a muzulmán negyed alacsony házai közé. és hagyta. és kinyílt az ajtó: egy kerek szemüveges. Volt ott banán. aztán eltűnt a folyosón. amelyen Krisztus élete utolsó óráiban ment végig. olyan lágyan emelkedtek föl a falevelek a talajról. és maga mögött hagyta az utcát. hogy The Kabbalah Jewish Quarter Center. A bútorok sötét fából voltak. A szemébe nézett.. hogy közölje. kikérdezték. – Kivel van szerencsém beszélni? – Tomás Noronha vagyok. hogy amint megpillantotta a Via Dolorosa feliratot. hogy Indiai Szeretetház és Virágkapu. majd elkezdtek forogni. A csengő mellett aranyszínű tábla fénylett. a rabbi után érdeklődve. ahogy kecses lépteivel végigsiklik a színpadon. mint a fém. vagy imádkozzanak Allahhoz az al-Aksza mecsetben. ezeréves kövek figyelték. hogy ez csak hatáskeltés. a hit és a szenvedés emlékeit őrizték. de most nem tudta megállni. azt fürkészve. ügyet sem vetve a különböző üzletekre. hogy aztán a nagy kapuban összetorlódjanak az őket árgus szemekkel figyelő. Valami iszlám vallási ünnep folyt. annyiszor látta már különböző ábrázolásokon. hogy megismerhetem – ismételte el angolul. Az emberi massza elsodorta Jeruzsálem Óvárosának nagy. ami megtorpanásra késztette.

– Pontosan. század végén mentek el. gondolom. – Tudja. Mi lesz Szaúd-Arábiával. De amikor a szaúdiaknak hidat kell építeniük. és az a címe. hozzáfűzte: – Persze. – Megvonta a vállát. a fején pedig kötött kipát viselt. hogy megtámassza az arcát. és néhányuk igen fontos volt. hatalmas testét ide-oda himbálta. amit valaha is elkövettek Portugáliában – fakadt ki szomorú arccal. – Egy kis vizet? – Hát. Amikor autót akarnak venni. sötét szakálla volt és göndör. Nevetett. – Tudja. amikor elfogy a kőolaj? – Amikor elfogy a kőolaj? – Igen. és kezet szorítottak. egyszóval intellektuális szempontból nagyon gazdag volt ez a korszak. – Ma’im. és föltette a kérdést. és sokan Portugáliában kerestek menedéket. És így tovább. Finnországból szerzik be. – Megint szegények lesznek. Látszott. hogy The Wealth and Poverty of Nations. Belépett a szobába. A Katolikus Királyok 1492-ben száműzték a zsidókat Spanyolországból. Sovány volt. – Chaim! – kiabálta. – Pontosan. úgyhogy e célból megkörnyékezte a Katolikus Királyokat. barna haja. A rabbi a szoba ajtaja felé fordult. így megkönnyítve az esetleges dinasztikus egyesítést. – Lehet. A tudásomnak köszönhetően keresek pénzt. Dél-Amerikában. Új ismereteket hoztak az országba. – kiáltotta. Néhány pillanat múlva megjelent egy másik férfi tálcával a kezében. – A rabbi felé intett. A keresztény naptár szerint a XV. hogy ő az egész Ibériaifélsziget uralkodója lesz.. és letette az asztalra a kancsót meg a poharakat. Mánuel tervének egyik legfontosabb lépése az volt. – Portugál zsidó? – Igen – bólintott Chaim. – Ah. portugálokat és külföldieket egyaránt. – Nem. az Ottomán Birodalomban. Megint szegények lesznek. anyagi támogatást szereztek. – Ivott egy korty vizet. modernebb térképeket rajzoltak. hogy kövesse. Solomon Ben-Porat érdeklődéssel hallgatta.. a zsidók száműzése a legnagyobb ostobaság volt. Akinek van pénze. gondolom. – De hát mi lesz akkor. – Értem. – Nagyszerű. Itáliában és Hollandiában telepedtek le. Míg a spanyolok üldözték a zsidókat. – És nemcsak humanitárius szempontból. A felfedezések kiagyalói között voltak zsidók is. A portugál történész az asztalra tette a bal könyökét. mit csinálnak? Német mérnököket hívnak. az Egyesült Államokban. Hanem a tudás. irányt mutattak. és mi történt Portugáliában a felfedezések korában? Az ország kinyílt a tudás előtt. akkor képes vagyok tartós gazdagságot teremteni. és mind a mai napig a zsidóság legtekintélyesebb ágát képezik. hosszú. Ezek közül a portugálok és külföldiek közül sokan keresztények voltak. – Tényleg? – csodálkozott el Tomás. miközben arról csevegett. mintha csak most értette volna meg a portugál csodálkozását. – Igen. Miután elhagyták az Ibériai-félszigetet. század végén kezdtek megváltozni a dolgok. – Igen. – Chaim portugál származású – magyarázta a rabbi. Szefárd vagy szvarádi: ugyanaz. – Igen – szakította félbe Tomás. De a XV. és Lisszabon lesz a főváros. aki a családjával Hollandiába menekült. Ez a könyv másképp határozza meg a gazdagságot. de ha tudok hidat építeni. szerényen lehajtott fejjel. fejlettebb fegyvereket terveztek. talán a legnagyobb tudással rendelkező zsidók voltak abban a korban. Chaim? – Igen – felelte a férfi. – De néhány évvel ezelőtt megjelent egy könyv. hiszen rengeteg pénze van. szefárd. amit egy harvardi professzor írt. János az oltalmába vette őket. Az ő távozásuk közvetlen összefüggésben van az ország hanyatlásával. Tomás gyorsan rászegezte a mutatóujját. míg elértek a folyosó végére. Kér valamit? – Köszönöm nem. – Széttárta a kezét. – Maga a lisszaboni tanár? – kérdezte Chaim angolul. az gazdag. a szefárdokat 5250 körül száműzték az Ibériai-félszigetről. aztán. – Igaz. – A zsidók királya.. – Az Ibériai-félszigetről származó zsidó. – No. Kissé nehézkesen járt.. – Volt köztük zsidó is. Csakhogy az utódja. I. hova fordulnak? Detroithoz. Lehet. – A szefárdok nagyon műveltek voltak. – Ja. Tomás és Chaim shalommal üdvözölte egymást. – Értem. Ott belépett egy könyvtárnak tűnő szobába. Harmincegynéhány évesnek látszott. – Logikusan hangzik – bólintott a portugál. a portugálok befogadták őket. így elég sokáig tartott. de uralkodott magán. mi az a szvarádi? – kérdezte a rabbi. mint Noé galambja. – Ha nem tévedek. – Igen. Mánuel király egyszer csak a fejébe vette. – Ez itt Chaim Nassi – mutatta be a rabbi. és elvezette a folyosón egy másik szobába. amikor elfogy a kőolaj? – Mit tudom én – nevetett a rabbi. mert II. – Valóban? Milyen értelemben? Tomás figyelmesen fürkészte az arcát. ő maga pedig szemben foglalt helyet. – Spinoza például portugál zsidó volt. és milyen fantasztikus találmány. csakhogy . Ez tesz gazdaggá egy embert vagy egy országot. Ha mobiltelefont szeretnének.. Tengerész Henrik összegyűjtötte kora nagy koponyáit. kapcsolatokat létesítettek. – Mondja meg. de nem mindannyian. a száműzött szefárdok összesen körülbelül negyedmillióan voltak. autót gyártani és mobiltelefont tervezni. de mi a saját naptárunk szerint számítjuk az időt. hogy szívesen hozzáfűzne még valamit.A rabbi intett.. hogy milyen csodálatos dolog a repülő. – Vagyis nem a pénz tesz gazdaggá egy országot. – Ez a mi kis tárgyalótermünk. – Elhallgatott. – 5250? – kérdezte Tomás értetlenül. Az elsők közt telepedtek le az Egyesült Államokban. hiszen gyorsabban utazhat rajta az ember. hogy nincs kőolajam. újfajta hajókat készítettek. hogy feleségül veszi a Katolikus Királyok egyik lányát. amelyen egy vizes kancsó és két pohár állt. mint aki valami egyértelműt közöl. hogy maga szerint mi tesz gazdaggá egy embert vagy egy országot? – A pénz. és intett Tomásnak. Szaúd-Arábia például gazdag ország? A definíciója szerint az. – Nos. Észak-Afrikában. amelynek a közepén egy nagy tölgyfa asztal állt. a zsidó időszámítás szerint. akik sorra találták fel az új tengerészeti műszereket. egy kis víz jólesne. 5250. – Így van – bólintott a rabbi. hogy kövesse és üljön le az egyik székre. – A családom szvarádi.

az oktatás az egyház kizárólagos felügyelete alá került. ők lettek az úgynevezett újkeresztények. . ezért hívom én Chaimot a zsidók királyának. A zsidó pogrom kétezer áldozatot követelt. hogy szemügyre vegye a rajta látható betűket és jeleket. amire Mánuel király annyira vágyott. komoly feltételhez kötötte a házasságot. – Jól van! – kiáltotta. José és Gracia megszerezték a hatalmat Tibériás felett. A zsidók sorra menekültek el az országból. A család mátriárkája Gracia Nassi volt. – José Nassi olyan gazdag lett. Arra gondolt. – De mi csak beszélünk és beszélünk. – Én inkább úgy gondolom. fehér szakállát. a kíváncsiságukat. – Fölemelte a mutatóujját. az európai királyok barátja és a szultán tanácsadója. göndör szakállát simogatva. – José híres bankár és államférfi lett. Azért még megpróbálkozott egy kibúvóval. hogy Isten eszközei voltak. – Az asztalra helyezte a köteget. és a fénymásolat fölé hajolt. Nem akart Portugáliában zsidókat látni. mester. – A családom a Mendes nevet vette fel. – Azt akarta. Évekkel a lisszaboni üldöztetések kezdete után Hollandiába menekültek. – És mivel José családjának a leszármazottja. Ezt az első lépést követte az 1540-es években az inkvizíció bevezetése. – Ez itt különösen érdekes. – És azért is király volt. Izraelben. Mélyet sóhajtott. egy óriási művelet során akaratuk ellenére megkeresztelte a zsidókat. itt is egy veszteség az országom számára – jegyezte meg Tomás. – Apró okok. a katasztrófa pedig akkor teljesedett ki. Solomon föltette apró szemüvegét. José Nassi. hogy két portugál zsidó. – Na tessék. Spanyolországban. olyan nagyon gazdag. Consolaçam às Tribulaçőens de Ysrael címmel. majd onnan Törökországba mentek. az ország a fanatikus tudatlanságba süllyedt. amelyek üldözték a zsidókat. – Csak nem azt akarja mondani. és arra biztatták a többi zsidót. ez a zsidók királya itt az egyik legfontosabb portugál szefárd család leszármazottja. itt. ahol az intolerancia általánossá vált. és a neve is Nassi. de közben a portugálra nézett. megszokottak voltak az ilyen akciók. nézőpont kérdése – mondta Chaim. hogy a száműzés helyett erőszakkal megtéríti őket. hogy telepedjenek le itt. hogy elővegye a táskájából a fénymásolatokat. ami miatt találkoztunk. és magukkal vitték értékes kincsüket: a tudásukat. – Nos. – A portugál vagy a héber nevükre kíváncsi? – Mindkettőre. a maga ősei idézték elő a közel-keleti konfliktust? A két izraelita is elmosolyodott. 1497-ben. – Mi ez? – kérdezte a rabbi. Spanyolország pedig még radikálisabb obskurantista módszereket hozott magával. azt hiszem. szükségem van a segítségükre ezeknek a dokumentumoknak az elemzésében. – Megsimogatta Chaim haját. aki fanatikus katolikus volt. de Portugáliában nem. és odatolta a rabbi elé. szintén Isztambulba menekült Lisszabonból – folytatta Chaim. – Gracia Nassi asszony híres lett népünk körében – tette hozzá a rabbi. Portugália ettől kezdve elzárkózott a külföldi hatások és ismeretek elől. Még egy kereskedelmi bojkott megszervezését is megkísérelte azok ellen az országok ellen. – Ez az aláírás sokat elárulhat – mondta. A judaizmus betiltásával Portugália olyan hanyatlásnak indult. csak éppen a spanyolok uralkodásával. amikor negyven év múlva végre létrejött az a dinasztikus unió Spanyolország és Portugália között. mi lett volna. az újító szellemüket. és elnevezte őt „a zsidók szívének”. anélkül hogy levette volna a szemét a papírról.a menyasszony. – A védencére nézett. – Kolumbusz Kristóf aláírása. A tudományos műveket betiltották. – Gracia unokaöccse. – Képzeljék csak. Tomás elmosolyodott. levette a szemüvegét és Tomásra nézett. – A költő Samuel Usque egy portugál nyelvű kötetet szentelt neki. – Igen. Rendes körülmények között Mánuel király elküldte volna a fenébe a menyasszonyt a Katolikus Királyokkal együtt. – Nos. De a többségük titokban a zsidó vallást gyakorolta. Az eredmény pedig katasztrofális volt. – A rossz döntéseken keresztül. aki a török szultánra való befolyásával és többszörös kereskedelmi kapcsolataival élve segített az újkeresztényeknek elmenekülni Portugáliából. nagy következmények – mondta Tomás. – És még sok másik család is! – mondta szomorkásan. Ennek következtében került sor az első tömegmészárlásra 1506-ban. – Mint már mondtam a telefonban. – Hogy hívták az elődeit? – érdeklődött Tomás. Az egyik lapot külön kivette. Csakhogy ezek nem voltak rendes körülmények. de valójában Nassinak hívták. igen érdekes módja ez egy ország történelmének a megismerésére – jegyezte meg mosolyogva a rabbi. hogy űzzék el a zsidókat – találta ki a rabbi. – De a legjobbat még nem is tudja – közölte a rabbi. hogy még ma is a zsidók királyának nevezik. mert a nassi szó a héberben királyt jelent. Az öreg zsidó elgondolkodva simogatta dús. A rabbi szeretetteljesen Chaim vállára tette a kezét. hogy visszakapjuk az Ígéret Földjét. – Pontosan. Chaim? Chaim alázatosan bólintott. és még nem is tértünk rá a témára. ha Chaim családja Portugáliában marad! Solomon a könyvtárban kiállított nagy faliórára pillantott. A portugál király az egész Ibériai-félsziget uralkodója akart lenni. aki kinevezte hercegnek. A menyasszony követelésére és a portugál egyház nyomására megadta magát ez a bolond Mánuel. – Nem igaz. amit csak nagyon lassan sikerült visszafordítania. Hetvenezer portugál zsidó tért így át a keresztény hitre. – Így is lehet mondani. nem igaz? Tomáson volt a sor.

– Szeretnék kérni magától pár órát. Tomás egy darabig csak nézte: olyan sokszor látta már a tévében és az újságokban. Imádjuk kifigurázni a zsidó mentalitást. és kenyérnek a húst. a Templom hegye. Tomás összehúzta a kabátját. az már baj. és az Etz Haim Yeshiván elmentek a Hurva térig. kipával a fejükön. arra hivatkozva. Tomás kérdőn nézett idegenvezetőjére. egyszer egy chelmi rabbi azt ígérte. – Mintha figyelmeztetni akarna valamire. amelyeket a spanyol és portugál zsidók építettek a XVI. de a tér jellegét az a négy szefárd zsinagóga adta. – Chaim elkíséri. A Hold az. és jobbra mutatott. Délnek fordultak.. beszéljek néhány barátommal. a Hurva zsinagóga romjai és az egykori Omar-mecset karcsú minaretje köré. a tetején egy kovácsoltvasból készült nagy menóra volt. és előre-hátra himbálták a testüket a régi. fel akarta áldozni Izsák nevű fiát. sétáljon egyet. – A Kotel Ha-Ma’aravi – jelentette be Chaim. hogy chelmi bölcs. némán mérlegelve a betűk és jelek struktúrájában rejlő lehetőségeket. Igen?. amivel Tomás az Óvárosban találkozott. rendben? – Természetesen. – Mit szeretne megnézni? – kérdezte az izraelita. – De vigyázat.. ha ostoba ötletei vannak. elmegy magával sétálni az Óvárosba. hiszen itt építette Salamon . A domb. Elmentek a Yeshivah zsinagóga mellett. sok chutzpah volt benne. hogy chelmi bölcs. – Egyszer összegyűltek a zsidó bölcsek. melyik égitest a fontosabb. Attól kezdve. hogy megnézzek néhány könyvet. A világ minden tájáról jönnek hozzá. Chaim rámutatott egy aranykupolára. mintha csak kísértetek lettek volna. – Hova menjünk először? – Melyik van közelebb? – A Nyugati Fal – felelte Chaim. Mindketten felkacagtak. Ezt a sziklát even hashetiah-nak hívják. – Gondolom.. pimaszság. – Búcsút intett a kezével. durva fal előtt. – A Nyugati Fal. Tudja. amely kőtömbökből állt. leginkább önmagunkon viccelődünk. és jöjjön vissza. Aztán kelet felé vették az irányt. a rabbi meg fogja fejteni az aláírást? – érdeklődött Tomás. hogy véget vet a szegénységnek a városban. hatalmas mészkőtömbökkel. hogy éjszaka is lássunk a sötétben. Az imahelyet díszkerítés védte. ez egy vicces mondás – magyarázta a zsidó vidáman. elindultak a forgalmas Tiferet Jiszráél kanyargós utcáján. lent pedig zsidók álltak sorba. amely a fal mögötti dombon ragyogott. akiket megdöbbentett ez a terv. De hát miért? A chelmi rabbi határozott volt. a Nap vagy a Hold? A chelmi rabbinak nem voltak kétségei. – Maga szerint kabbalisztikus? Solomon visszatette a szemüvegét. – Délelőtt tizenegy óra van. és ez a világ alapköve. amire csak mi vagyunk képesek. mert megölte az apját és az anyját. Isten parancsának engedelmeskedve. nagyon sokat. utáljuk. Amint kiléptek az épületből. a rabbi pedig intett Chaimnak. a földet nézve. – Miért ez a zsidóság legszentebb helye? – kérdezte aztán. a szegények mind húst lakomáznak majd. ööö. az ujjaival végigsimította vékony ajkát. akik kiléptek a szobából. mondta. és követte Chaimot. az őskő. Megint nevettek. és újra szemügyre vette a lapot. Chaim mellett gyalogolva. Egyszerű. Lássuk csak. majd felsóhajtott. a szokásosat. De ha egy külföldi mond rosszat egy portugálra. felemelte a kezét. úgy öt óra körül. szuvenírboltok és néhány fa is. Kinek kell a Nap fénye. – Mit gondol. – Ha egy portugál rosszat mond egy másik portugálra. zsidó lévén. – Az micsoda? – A Chelmer chochem? Azt jelenti. A végében magas fal állt. amin a legjobban szeretünk nevetni. és elkezdett könyörögni a bírónak. – Meglehet. – Á. hogy teljesen elárvult. Újabb kacagás. És nem csak a chelmiekről. ha más teszi ugyanezt! – Akárcsak a portugálok – nevetett Tomás. az rendben van. Úgy döntöttek tehát. mi pedig a chelmi bölcsekről anekdotázunk. éttermek. a várost elárasztó erős napsütés ellenére. – Chelm egy lengyel város. Hogy tesz a mester ilyen csodát? A rabbi válaszolt. – Ránézett a faliórára. Tomás fölállt.. a gazdagoknak pedig be kell érniük némi kenyérrel. – Igen? Mi az eredete ennek? – Tudja. és máris belemerült Kolumbusz Kristóf aláírásának rejtelmeibe. meglehet – bólintott kis idő múlva. ő nem valami Chelmer chochem. – Solomon Ben-Porat mester a világ egyik legjobb kabbalistája.. Jó vezető. amely fölött Ábrahám pátriárka. mondta. amelynek lakói gyakran tárgyai az élcelődéseinknek. a Moriah-hegy. Az utcán hűvös és száraz volt a levegő. és nagy tér nyílt előttük. ígérte. a franciák a belgákon szórakoznak. De az utolsó pillanatban egy angyal megállította a karját.A portugál egyetértően bólogatott. Akkor mondjuk valakire. a fémelemeket pedig fekete lánc kötötte össze. van valami. se hossza – felelte Chaim. ahol Ábrahám köve áll. – Öt percre van innen. amikor úgyis nappal van? A Hold fényére viszont szükségünk van.. – Lehitra’ot. – Nem chelmi bölcs? Mit akar ezzel mondani? – Elnézést. menjen. a chelmi vicceknek se vége. – Tud még mondani más történetet is? – Ó. A Szent Sírt és a Siratófalat. ezt biztosan tőlünk örökölték – mondta Chaim. Hogyhogy? – kérdezték a hívek. jött a magyarázat. Az angolok az írekről mesélnek vicceket. csodálkozott a többi rabbi. – Sok viccet mesélnek? – Ó. Ez volt az első tágasabb tér. Ez a zsidók chutzpah-ja. Például egy zsidót bíróság elé állítottak. Ott van az a kő. hogy megvitassák. hogy segítsen felfedni a Tóra titkait. és alaposabban áttanulmányozzam ezt az aláírást. Az öreg kabbalista azonnyomban elfelejtkezett a két férfiról. és szuvenírboltokkal teli utcácskák labirintusában tekeregtek. – Portugáliában azt mondjuk az ilyesmire. században. Mostantól kezdve húsnak hívjuk a kenyeret. később ezen állt a Frigyláda. voltak itt kávézók. – Minden ott kezdődött. Letette a fénymásolatot az asztalra. Nos. – Nekem is úgy tűnt – felelte. hogy a zsidóság szent falával kezdik. – Mi az? – A chutzpah egyfajta zsidó arcátlanság. hogy parasztfurfang – mondta Tomás. – Tudja. az alatt az aranykupola alatt.

Jeruzsálem visszaszerezte a jelentőségét. A keresztény Európa zokon vette a kitiltást. és nem valami szélhámos? – Éppen a Templom felépítéséből. és örökké szent marad. hogy a muzulmánokkal ellentétben a zsidók ihatnak alkoholt. a Purim ünnepén például kifejezetten ajánlatos addig inni. meg minden mást is. mit gondol hát. – Krisztus Szegény Lovagjainak és Salamon Templomának Rendje. Az alsó néhány sorban a kövek óriásiak voltak. a Nyugati Falat. De amikor Salamon meghalt. – Ezért hívják a Nyugati Falat más néven Siratófalnak. mielőtt a falhoz járulnak imádkozni. hogy a Messiás valóban a Messiás. szintén itt találták meg a templomosok. Amikor a rómaiak lerombolták a Templomot. A két férfi odament az imahelyhez. amelyen Ábrahám majdnem föláldozta a fiát. a Messiás megoldják ezt a problémát. a tetején pedig. amit az izraelita egy helyi vörösborral. amikor eljön a Messiás. Itt áldozta fel kis híján Ábrahám Izsákot. Ezek olyan rejtélyek. itt van a Könnyek Kapuja. és a zsidók segítségével lemészárolta a keresztényeket. hogy a Torinói Leplet. amelyek az iszlám harmadik legszentebb helyét képezik. és meghódította Palesztinát. és még egy vallási rendet is alapítottak a Templom nevével. amelyek még megfejtésre várnak. és egész Jeruzsálemből kitiltották a keresztényeket és a zsidókat. legyen szíves. ahol a kegyetlen tatár emír. – Mélyet lélegzett. A zsidók imái a világ minden részéről ide szállnak. a másik oldalon a nők ingatták előre-hátra a fejüket és a törzsüket. A rituális kézmosást azért végzik. Soha. amely úgy ragyogott a napfényben. amíg a maguk keresztény időszámítása szerinti IV. le kell rombolniuk a mecseteket. hogy fontos relikviákat találtak. Ekkoriban történt. és a keresztényeket is üldözték. A rómaiak kiűzték a zsidókat Jeruzsálemből. Rebesgetik a Frigyládát meg a szent kelyhet. A legnagyobb kő. A Nyugati Fal az a hely. Még Görögország antik építményeiben és az egyiptomi piramisokban sincsenek ekkora kövek. A rómaiak által itt hagyott romokat eltakarították a Moriah-hegyről. a Nyugati Falhoz. hogy ezek későbbi pótlások. Nagyon erős jel például a zsidó nép visszatérése az Ígéret Földjére. hogy megvédjék. – Igen. Figyelték. Ekkor épült a második Templom. a fal felső része azonban kisebb kövekből volt kirakva. amiből csak a Nyugati Fal maradt meg. és tabouleh-t. de még New York vagy Chicago modern épületeiben sem. Miután a perzsák legyőzték a babiloniakat. hogy az isteni jelenlét soha nem hagyja el a Templom utolsó romjait. A rómaiak megengedték a zsidóknak. Ekkor kezdődtek a bajok. A midrás azt mondja. olykor kis könyvvel a kezükben. ahol a jóság belépett a világba. Nincs az a modern daru. és ugyanebben az évben történt. a zsidókat szabadon engedték. mit fognak szólni mindehhez? – Majd Isten és az ő küldöttje. – A Templom szent. aztán vereséget szenvedtek az asszíroktól. de továbbra is Jeruzsálemben éltek. amellyel Krisztus testét betakarták a keresztre feszítés után. és a muzulmánok felépítették két szentélyüket. Előételnek hummust ettek. – Keresztények és zsidók nem léphettek be erre a térre. jelezve. akik ekkor bizánciak voltak. és megalapított egy új vallást. Barka kán sírja van. a Khalidi könyvtárnál befordultak a Hashalsheletre. hogy közeleg ez az idő. és amelyben összegyűjtötték a vérét. Heléna eljött Jeruzsálembe. Chaim elmagyarázta. Ezen a helyen tisztelték Istent és az ő Tóráját. 691-ben a Szikladómot. hogy Mohamed próféta serege elfoglalta Mekkát. hogy a Földön is elkészüljön. Már elmúlt két óra. hagyma. a résekben oroszlánszáj látszott. majd a római uralom következett. olajos uborka és citrom keveréke. Ráadásul a muzulmánok hite szerint Mohamed az even hashetiah-ról szállt fel az égbe. Ezután a viszonylag békés együttélés korszaka kezdődött. viszályok osztották meg a zsidó népet. A fal előtt az egyik oldalon a férfiak. és ezen a ponton. Válaszképpen a rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet. és közölték. – És honnan tudják. más néven a templomosok. Istenhez. az angyalok leszálltak a Földre. akkor miért nem építik újjá? – Az újjáépítése akkor kezdődik meg. ahol az első és a második. hogy egészen megtisztuljanak. majd a Dávid utcán haladtak tovább. a Maccabee-vel öblített le. az iszlámot. – De hát miért olyan fontos maguknak ez a Templom? – kérdezte a látogató. beborították a szárnyukkal ezt a falat. ennek a vallásnak a hívei is szent helynek tekintik Jeruzsálemet. amit valaha is ember megmozgatott. amíg . a Könnyek Kapuján emelkednek fel az égbe. században Konstantin császár át nem tért a keresztény hitre. aki még azt is állítja. hogy a Moriah-hegy a keresztények számára is mitikus hellyé váljon. 614-ben a perzsa hadsereg meghódította ezt a területet. rámutatva a fal mögötti muzulmán kupolákra. – A Szent Grált. – Pontosan. hogy bár az ő fennhatóságuk alatt. Beléptek a nagy térre. – De hát ott van az al-Aksza mecset és a Szikladóm – vetette ellen Tomás. akik lerombolták a Templomot. és építtetett köré egy nagy falat. ami ekkora követ elbírna. Tomást meglepte a fal durva felülete. Mindet. ezek valóban eredetinek látszottak. Ők itt telepedtek le a Haram el-Sharif terén. A rómaiak. A Haram el-Sharif a muzulmánok számára is fontos hely. – Látja ezeket a köveket? A legnagyobb négyszáz tonnás. Szerintük ezt a falat soha nem döntik le. és elkezdődött az úgynevezett zsidó háború. menta. amelyből itt-ott zöld beléndekcsomók nőttek. hogy nem sokkal Krisztus születése előtt Heródes király kibővíttette a Templomot. – Chaim. – Arra befizetek – dörmögte. században a muzulmánok hirtelen politikát változtattak. természetesen. – A Talmud azt tanítja. és fölépíttette az első keresztény templomokat a Krisztus életéhez kapcsolódó helyeken. paradicsom. és hazatérhettek a földjeikre. – Ahhoz. A portugál kétkedő arcot vágott.király az első Templomot. hogy ezt soha nem fogják lerombolni. hogy lehet az. a Haram el-Sharif szent terén. ami vagdalt hús citromos. de azt már nem. majd fogságba vetették őket a babiloniak. És van. hogy amikor a Templomot lerombolták. amikor Mohamed már nem élt. A midrás szerint Isten soha nem megy el ettől a faltól. – A nagy falra mutatott. pikáns harif szósszal ízesítve. ritmikus fohászba mélyedve. A Templom volt a spirituális univerzum közepe. A Templom felépítésének vállalása az egyik legfőbb jele annak. Konstantin anyja. hogy megcsodálja a falat. és hozzájárulnak ahhoz. amikor haldoklott a kereszten. és csak arra vár. Tomás a kövek közötti résekben még két madárfészket is felfedezett. Isten bezárta a mennyország összes kapuját. A főételük egy-egy kebab volt pitában. Nagy Sándor idején görög uralom alá került a Közel-Kelet. azt. a siralom helye. Egészen addig. – Széles kézmozdulattal végigmutatott a Siratófal mögötti dombon. Minden jel arra utal. – A fal alsó részét alkotó hatalmas kövekre mutatott. A Könnyek Kapuját. fokhagymás. az a hely. ahova a zsidók imádkozni járnak. olívaolajos csicseriborsóval. 628-ban visszahódították Palesztinát. Ezért mondják a próféták. és megéheztek. és elkezdődtek a keresztes háborúk. a Templomhegyen fogja fölépíteni a Templomot. A zsidók idejönnek siratni a Templom lerombolását. magyarázza már el nekem. petrezselyem. hogy miket. – De ha ennyire fontos a Templom. Azt lehet tudni. és a baloldalt álló aranykupolán is. vagyis arról a kőről. és ásatásokat indítottak. aki megtorpant a tér közepén. hogy annyi domb közül éppen ezt választották szent helynek a zsidók is meg a muzulmánok is? – A válasz a történelemben rejlik. A Messiás a Moriah-hegyen. és elindultak a fal felé. hogy ez a harmadik Templom már fölépült az égben. hogy fölépítsék a harmadik templomot. Chaim elvitte vendégét a Zsidó negyed egyik éttermébe. és tett egy mozdulatot felé. A Templom Rendjének Lovagjai. míg Tomás inkább a legnépszerűbb zsidó sörrel. kivéve egyet. ami mély nyomot hagyott népünk lelkében. A keresztények visszafoglalták Jeruzsálemet. A keresztény időszámítás szerint 66-ban a zsidók fellázadtak a római hatalom ellen. mintha az Óváros koronája lenne. Kibbutz Tsorá val. Tíz évvel később. itt álmodott Jákob az égig érő lajtorjáról. Mivel az iszlám elismeri Ábrahámot és az Ószövetséget. amelyből Krisztus az utolsó vacsorán bort ivott. és 68-ban lerombolták a Templomot. A harmadik Templom pontosan ugyanazon a helyen épül majd fel. A Moriah-hegyre nézett. ami ott van. 705-ben pedig az al-Aksza mecsetet. mígnem a XI. ahogy a hívek kezet mosnak egy tálban. és amely fölé a zsidók mindkét templomukat építették. ami pedig bulgur. Aztán megfordultak és az északi sarkánál elhagyták a teret. hogy a valódi Messiás jött el. Omar kalifa legyőzte a bizánciakat. de zsidó királyok uralkodjanak a nép felett. az utódja. A mechitza választja el a bal oldali férfi részt a női résztől.

hogy először egy kis bevezetőt mondjak. amelynek a barlangjait katakombáknak használták. jó napot kívánva. – Akkor elmondom. aki keresztény hitre tért? – Igen. fehér kupolája alatti. hogy szembe találják magukat a Szent Sír-templommal. hogy ő volt az első kabbalista. – Lenyűgöző! – álmélkodott Tomás megilletődve. ahol a megfeszítés történt. hogy csak pénzt akar. készségesen felajánlotta. mindenféle csecsebecsét és olajfából faragott kegytárgyakat árultak: mindent. és az órájára mutatott. – Van róla némi fogalmam. Amikor Tomásra került a sor. amelyen állítólag Jézus teste feküdt kiterítve. Az egyik oldalán egy boltív jelezte a Stabat Matert. hogy a Golgota a római templomok alatt lehetett. ahol a rómaiak keresztre feszítették Krisztust. bocsássa meg a kérdésemet. – Á. Noronha tanár úr. de sokan Mózesről. amely bőráruval volt tele. bár minden jel erre utal. Jobbra. egy kis domb mellett. igen. – Ma shlomcha? – Tov – felelte Chaim. és az az igazság. – Hadd mutassam be egy barátomat. – Solomon ékesszólóan beszélt. hogy Hurewitz rabbi korábban sokat foglalkozott Kolumbusz Kristóf szövegeivel. De tudomásunk szerint ez a misztikus . majd jobbra fordultak és a lépcsősoron fölmentek a Kálváriára. – Solomon Ben-Porat kíváncsian méregette Tomást. miközben a dokumentumot tanulmányoztam. Solomon Ben-Porat az ajtónak háttal ült. különösen a Libro de las Profeciasszal és a naplójával. Mások úgy vélik. hogy beálljanak a Szent Sír előtti sorba. – Elhallgatott. Desszertként a portugál megkóstolta a diós. – Fél öt van – mondta. egy eszközről. mert nagy volt a nyomás. a tizenegyedik és a tizenkettedik stációt. és jelölje ki azokat a helyeket. Leromboltatta hát ezeket a templomokat. erős katzar kávét. az Óváros északnyugati részén. hogy a Kabbala az univerzum. Az ortodox oltár mellett két üvegdoboz tette láthatóvá a földből kiemelkedő Kálvária-domb szabálytalan felszínét. és azt jelenti. ahol Jézus fölkészült a kivégzésre. megfordult a székén. nagyszerű – mondta Tomás elismerő hangon. miközben előkészítette a jegyzetfüzetét. csontos. a szomszédos kupolát. és építtetett egy bazilikát a helyükre. – Á! – kiáltotta. ahol Krisztus holttestét feltehetően elhelyezték. ahol Jézus megszületett. aki meggyőzte Konstantin anyját. – De úgy vélem. és le sem vette a szemét Hurewitzről. Helénát. a másik oldalán pedig az ortodox kápolna jelölte azt a helyet. más néven a Pentateuchus. Ezen a zsinaton jelen volt a jeruzsálemi pátriárka. amelyek a feltámadás egyik jelenetét ábrázolták. pisztáciás. Abraham Hurewitz rabbit. és üdvözölte Tomást és Chaimot. és amely most a bazilika nagy. hogy megvitassák a szentháromság természetét. hogy Tomás megnézze a helyet. Makárius püspök is. ott lehet a pogány templomok alatt. ahol megjövendölte Jeruzsálem pusztulását. Chaim jó zsidóként nem akart belépni. ahol Krisztust keresztre feszítették. román stílusban épült Rotunda közepén emelt szentélyben rejtőzött. Magát a sziklát két kápolna rejtette magába. Egy sovány. A rabbi meghallotta. hogy úgy hangzott: Norrronha tanárrr úrrr. valóban a Golgota. és visszautasította. amely a keresztesek templomának a főhajóját fedte. apró szemű. ahol Krisztus megfordult. a Murisztán utcába.be nem csípnek. hiszen egymást érték a különböző üzletek. Csak néhány másodpercig maradt ott. amelyeket még Hadrianus császár építtetett kétszáz évvel azelőtt. hogy koponyák helye. lassan és mély hangon. hogy ellátja magát a szükséges információkkal. Egy arab felajánlotta. amit mondanak. hogy ez a hely valóban megfelel a leírásnak. az Olajfák hegyén. és megközelítő pontossággal azonosította a betlehemi barlangot. fekete kecskeszakállú férfival beszélgetett. de mit tud a Kabbaláról? – Elég keveset. Ádámig nyúlik vissza. aranyozott. Végül mindketten ittak egy-egy rézcsészében felszolgált. fülledt kamrájába. és miután megkerestem. hogy átadja helyét a mögötte várakozóknak. akit egyáltalán nem hatott meg a keresztények kultuszhelye. amelyen a bazilika áll. szőnyeget. Maga a Kabbala kifejezés a lecabel. amelyekben ruhát. – Vissza kell mennünk. hogy az a szikla. hogy Krisztust a régi városfalon kívül feszítették meg. ahol Mária sírt a kereszt lábánál. és ahol az ortodox egyház szerint a világ közepe van. Nem sokkal a forgalmas Jaffa-kapu és a Citadella előtt befordultak jobbra. fontos. lehajtotta a fejét. amely az Örmény negyedet választja el a Zsidó negyedtől. a nagy szikla. mintha maga Mózes hirdetné ki éppen a Tízparancsolatot. – Noronha tanár úr. Amint kilépett. az izraelita kinyújtotta a csuklóját. A szentély két szintje vette körbe a kis temetkezési helyet. Élvezték vidám bazári hangulatát. a Keletrómai Birodalom császáráról. – Jól van – bólintott Solomon. a mózesi öt könyv feltételezhető szerzőjéről gondolják. ami azt jelenti. ahol Jézust rászögezték a keresztre. hogy a Golgota. Chaim pedig szezámmagos halvah-t evett. és amikor elérték a Souk El-Dabbaghát. hogy megnézze a Katholikont. Azaz egy közvetítő és recepciós rendszerről. – Golgota? – Ez a héber neve a sziklának. miközben szórakozottan simogatta fehér szakállát. amit el lehet képzelni. Heléna idejött. A régészeti kutatások pedig azt igazolják. kopasz tarkóján virított a kipája. belépett a kis átjáróba. jöjjenek – hívogatta őket most már angolul. hogy odavonzzák az érdeklődő turistákat és a zarándokokat. Kiderült. hogy még az sem biztos. Konstantin anyja arra a következtetésre jutott. – Tudja. azt hiszem – mondta. hogy jobban szemügyre vehesse a sziklát. a római kápolna a tizedik és a tizenegyedik stáció helyét jelölte. de csak általánosságban. akinek nincs neve. – Nem? – Emlékszik. – Nem feltétlenül pontosan itt történt – felelte Chaim. hiszen ez az első eset. ahol Jézust megfeszítették. Elhaladtak a neoromán Megváltótemplom előtt. hogy beszéltünk Konstantinról. hosszú. Megdöbbentő tisztelettel szemlélte a márványlapot. Néhány lépcsőfok után beléptek a márványoszlopok tartotta ívelt kapukon. hogy egy kutatás során beleütköztem. illetve Isten misztériumainak szimbolikus kódolását rejti magában. A sovány férfi fölállt. hogy jöjjön el a Szentföldre. inkább kint maradt. hogy megérkeztek. felhívtam néhány barátomat. egy értelmezési módszerről van szó. A jobbján ülő férfi felé fordult. hogy Heléna kitalálta. balra kanyarodtak. – Konstantin 325-ben összehívott egy egyetemes zsinatot. aki szerint a Kabbala az első emberig. hogy vezeti őket. és megnézte a szűk kripta domborműveit is. – Jöjjenek. hogy segítsen nekem – magyarázta Solomon. szokása szerint jól megpörgetve az r-eket. aki sötét bekeshét. azaz kap igéből származik. – Hurewitz rabbi eljött. – Ja. és az alattuk lévő kövek egy részét is. azaz a tizedik. végül eljutottak a Keresztény negyedbe. és azt a barlangot is. Arra is maradt idejük. ahol fölfeszítették a keresztre és ahol fölállították a keresztet. azaz haszid zsidó kaftánt viselt. és bekukucskált a Szent Sír meleg. Az evangéliumokból tudjuk. – Yom tov – mondta. és előrehajolt. De mindez feltételezések alapján történt. de Tomás megérezte. hogy Ábrahám pátriárkától ered. amelynek segítségével meg lehet fejteni a világot és el lehet jutni Annak a szándékaihoz. dús szakálla felett pedig elégedett mosolyra húzta a száját. – Pontosan ez az a hely. hogy mindent lejegyezhessen. hogy már nem tudják megkülönböztetni a jót és a rosszat Eszter történetében. semmi konkrét. – Noronha tanár úr – kiáltotta. – Hol is tartottam? – Ott. ahol felállították a keresztet. – Van. a Tora Mosheh. Ebéd után jólesett a séta a Dávid utcán. Önkényesen kijelölte a helyeket. Latinul Calvaria. mézes baklavát.

és leírja. hogy a számok megértésén keresztül el lehet jutni a teremtő isteni erőhöz. Ekkor fejlesztették ki a szent szövegek misztikus természetének olvasási és értelmezési módszereit is. hogy Isten meghallja a szavait. a könyörületesség. amely magában foglalja az egész elemeit. a bölcsesség. – Tudja. a teljes aszketizmus jegyében. – És ez az értelmezési rendszer az Életfára is alkalmazható? – Az Életfa megint más – csóválta a fejét a kabbalista. a Mosheh rabeinu. melynek során a bölcs lemondott minden világi dologról és végletesen önzetlen volt. akkor miért olyan tökéletlen? Részben ezt a két kérdést hivatott megválaszolni a Széfer Jecirá. és egészen a X. Minden egyes betű és minden egyes szefira szimbolizál valamit. de valószínűleg Rabbi Akiba írta. Kezdetben. A gematriát a Szentírásra is alkalmazzuk. század végén jelent meg az Ibériai-félszigeten. ameddig a terhesség tart. avagy a Ragyogás könyve. A tizedik pedig málkhút. Eddigre Tomás már elvesztette a fonalat.tudás csak később állt össze rendszerré. a rezgésekre. – Olyan. Mint egy isteni anagramma a számok és a szavak között. egyben utolsó fázisnak. A haszid mozgalom. Keter például Ehieh. – Hogy megkönnyítsem a dolgát. A csillagokra. Azt jelenti. és abból az elvből indul ki. A terhesség jelentésű heraryon értéke 271. és a Tóra parancsolatainak száma is pontosan 613. és shith. a következő kilenc betű a kilenc tizesnek. – Hosszú ideig két kérdés uralta az ember Istennel való viszonyát. Ám azt gondolom. lázasan jegyzetelve. a Széfer Jecirá is azt állítja. Ennek a módszernek az a lényege. Bere és shith. málkhút pedig Adonai. a szefirák. Az első volt a leghosszabb. lehetővé tette a Kabbala népszerűsítését. megjelent egy enigmatikus és metafizikus kis mű. 1496-ban pedig a portugáliai üldöztetéssel. amely éppen a Szentírás legelső szava. Az első szefira keter. század elejéig tartott. mi a Szentírás első szava? – Nem. kidolgozta a száműzetés elméletét. mintha ezzel a mozdulattal az egész Teremtést át tudná fogni. és a szerzőjének Leoni Mózest tartják. mintha nem akarná. Akárcsak a mai matematika és fizika. de sokkal többet lehetne mesélni a Kabbaláról. a maradék négy betű pedig az első négy százasnak felel meg. – És mi van a betűk számolásával és az Életfával? – kérdezte Tomás. elsősorban Abraham Abulafia munkájának eredményeként. A hetedik necáh. a tíz isteni tulajdonságként nevezte meg a szefirákat. és aztán folytatta a gondolatmenetet. felülről lefelé vagy alulról fölfelé olvassuk. Alapjában véve ez a gematria. Nos. és kapcsolatba hozza őket a bölcsesség harminckét útjával. . miközben hevesen jegyzetelt a füzetébe. Rövid szünetet tartott. attól függően. Ez a rendszer teremtő erőt tulajdonít a szónak és a számoknak. illetve az Isten titkainak okkult megértéséről. – Széttárta a karját. ha jól sejtem. a legkisebb oszthatatlan részecske. amely a XIII. 1492-ben a zsidóság spanyolországi betiltásával. a Széfer ha-Zohár. hogy Isten a héber nyelvet használta a Teremtés aktusában. A Széfer Jecirá felfedi a számok isteni természetét. vagyis Isten a Tóra 613 törvényét közölte Mózessel. A kilencedik jeszod. amely leírja. A Teremtés üzenete így egyetlen szóban benne van. a leheleten és a beszéden keresztül. – Miről szól? – Ez egy vaskos mű a Teremtésről és az univerzum. A hatodik t iferet. bere. Manapság a matematikusok a káoszelmélet segítségével próbálják megérteni a dolgok bonyolult működését. századig nyúlik vissza. A gematriában az ábécé első kilenc betűje a kilenc egyesnek. A második hokhmá. Például a héber shanah. mint egy anagramma. a kronológiai utalásokat a maguk keresztény időszámítása szerint fogom említeni. és végül utat nyitott a hetedik. A harminckét út a tíz ősszám. Mi. de Solomon nem zavartatta magát. a haszidizmusnak. ekkor keletkezett a kabbalizmus legfontosabb misztikus műve. – Az. és hét korszakra szokás osztani. századtól a XVIII. – Ennél sokkal. a szépség. amelynek Széfer Jecirá. Legnagyobb tolmácsolója Isaac Luria volt. a megértés. az emberi testre. hogy egy egész életen át lehet tanulmányozni. I. Ez az elképzelés aztán természetesen továbbfejlődött. a pszeudomessianizmus jellemezte. a mi Mózes mesterünk neve szintén 613. amely a Teremtés elemi egysége. amit az imént említettem mint olyan misztikus szöveget. – Az ötödik fázis szintén az Ibériai-félszigeten kezdődött. a harmadik szefira a levegőből kiáradó vizet. hogy misztikus magyarázatot találjon az üldöztetésekre. hívhatja így – mosolyodott el Solomon. Ezt a művet eredetileg Ábrahámnak tulajdonították. amely így elhagyva hermetikus és elitista jellegét. Pontosan. amíg a portugál fölvázolja a papírra az Életfát. hogy nekünk most egyelőre ennyi is elég: amennyit most elmondtam. és minden szám magában foglal egy misztériumot és egy kinyilatkoztatást. ha nem Isten? A második kérdés az elsőből következik: ha a világ Isten. a bátorság. a dicsőség. mintegy reakcióképpen a messianizmusra. aki abbéli igyekezetében. század végén jelent meg az Ibériai-félszigeten. A Teremtés hat napig tartott. a korona. az alap. év szó számértéke 355. Több mint kétezer éve. A harmadik biná. – Arra céloz. A nyolcadik hod. és így tovább. mintha valami bizalmasat akarna mondani. E korszak kabbalista művei a lét legfelsőbb síkjait írják le. hogy vízszintesen vagy függőlegesen. A második fázis 1150 és 1250 között zajlott Németországban. rendületlenül sorolta tovább a Kabbala alapelveit. e. amely a XVII. – Isten számokkal teremtette a világot. élén Jiszráél Baál Sém Tov rabbival. – Ezek melyik fázishoz tartoznak? – Noronha tanár úr. Belőlük áll össze az Életfa. elérhetőbbé vált az emberek számára. Teremtett és hat. Az ötödik gevurá. A második szefira a lélekből kiáradó levegőt jelenti. kabbalisták. hogy megteremtse az univerzumot. Minden egyes szefira megfelel Isten tíz neve közül valamelyiknek. a héber betűkombinációk és Isten neveinek bevezetésével. ami kilenc hónapnak felel meg. és így ki lehet számolni az egyes szavak számértékét. hogy kezdetben. Minden szefirát egy-egy arkangyal ural. és nagyon érdekes felfedezéseket lehet tenni. miként teremtette Isten a világot számokkal és szavakkal. vagyis annyi időnek. azaz a Teremtés könyve a címe. amit Isten bejárt. – Lassabban. két különböző dologról beszél – felelte Solomon. század között. a gematriát alkalmazzuk. és ekkor született meg a profetikus Kabbala. így a kollektív megváltás reménye a messianizmushoz közelítette a Kabbalát. belegabalyodott a héber szavak egymásutánjába. Ha a bereshith szót két részre osztjuk. A negyedik fázis a XIV. amelyet reggel ideadott nekem. – Lassabban – könyörgött a portugál. azaz teremtett. azaz hat lesz belőle. fölemelte és széttárta a kezeit. hogy a héber ábécé minden betűje megfelel egy számnak. a királyság. századot foglalja magában. az örökkévalóság. a nagy kabbalisztikus könyv. az már lehetővé teszi. hogy megértse a fejtegetéseinket azzal az aláírással kapcsolatban. hogy folytathassa a mesélést. és VI. – A Széfer ha-Zohár az Életfa értelmezésének több lehetőségét is fölvetette. amit betűszámolásnak nevez. századig tartott. amely sok tévedést eredményezett. A következő korszak a XIV. – Megköszörülte a torkát. Keteré Metatron arkangyal. – Lehalkította a hangját. miként teremtette Isten a világot számokkal és szavakkal. Például az első szefira az élő Isten lelkét jelképezi. a Yhvh elohei Israel 613-at ér. Ha Isten alkotta a világot. a hangon. A negyedik heszed. a hetedik napon pedig megpihent az Isten. amely Kelet-Európában született. akkor mi a világ. Ebben a kezdeti időszakban jellemzően a meditáció útján érték el a spirituális eksztázist. Ezért ezt a hatodik fázist. – Bereshith. valamikor a keresztény időszámítás szerinti II. századig tartott. amelynek segítségével megközelíthetőek Isten titkai. – Mély levegőt vett. a gematria. valamint a héber ábécé huszonkét betűjének összege. Bereshith. és még akkor sem lehet felfedni az összes titkát. hogy a Bibliában tudatalatti üzenetek vannak? – Ha akarja. Az Életfát mindenre lehet alkalmazni. – A Kabbala mint rendszer a Kr. A tíz szefira az Isten által a Teremtés aktusában kinyilvánított tíz kiáradás. Isten egy másik neve. és a Széfer ha-Zohár. – Kihúzta magát. ami pontosan a holdév napjainak száma. Ez a rendkívül sokrétű szöveg a XIII. Higgye el. hogy minden információt megőrizzen. A gematria segítségével a betűket számokká lehet alakítani. míg a fizikusok a határozatlansági elvvel indokolják a mikrorészecskék különös viselkedését a kvantumállapotban.

Tomásra szegezte a szemét. – Belenézett az asztalon heverő kis könyvbe. van egy-két dolog. nem volt jellemző a korszak tengerészeinek szokásaira. hogy este tizenegy óráig érjenek a fedélzetükre? – Na. Simon bar Jocháj rabbi azt írta. aki közben újra jegyzetelni kezdett. mint aki brillírozott a vizsgáztató tanár előtt. Kolumbusszal kapcsolatos kutatásaim során más különös dolgokkal is találkoztam. tanár úr? – Nem tudom – felelte Tomás a fejét ingatva. – Lehet – bólintott az idős kabbalista. térjünk rá Kolumbusz Kristóf aláírásának értelmezésére. a zsidóknak viszont annál fontosabb? Ráadásul. hogy a döntés. – „Úgyhogy éppen jókor jött az árhullám. Mózes vezetésével. és az asztal fölé hajolt: úgy tűnt. hogy milyen határidőt adtak a Katolikus Királyok a zsidóknak Spanyolország elhagyására? – Azt pontosan nem tudom. amikor kivonultak Egyiptomból. – És ha én azt mondom. Hallgassa csak. tanár úr? A portugál. Ez azt jelenti. – A kabbalista lapozgatni kezdte a naplót. augusztus 3-ig hagyják el Spanyol-országot? A portugálnak elkerekedett a szeme. – Nem különös. amelyet Roteiro Calendáriónak is neveztek. amikor Kolumbusz elindult az első útjára? – Pontosan addig a napig. – Tessék? Augusztus 3-ig? Úgy érti. hogy kapcsolatba akarta hozni egymással a két eseményt? – Gondolja. A legénység tagjai között voltak zsidók. már-már becsmérelve Tomás szóválasztását a dátumok egyezésével kapcsolatban. mit írt Kolumbusz szeptember 23-án arról. nem szenteltem nagy figyelmet ennek a mondatnak. A véletlenek a Teremtő üzeneteit közvetítik. – Pontosan. mint ahány törvény van a Tórában? Véletlen csupán. majd angol nyelven tolmácsolta. A maga véleménye szerint kabbalisztikus jegyeket mutat? Solomon elmosolyodott. De Kolumbusz ragaszkodott hozzá. De a kabbalista közömbös maradt. Az első az volt. – Noronha tanár úr – kezdte alázatos hangon. hogy egy veszélyes szélcsend után végre feltámadt a szél. – Simon bár Jocháj rabbi azt írta. a Tábuas de Declinação do Solt. ugyanabban a januári hónapban utasítottak Felségtek. melynek értelmében Kolumbuszt Indiába küldték. – Néhány éve végzett. hanem a szándékért. amely augusztus 3-ában határozta meg Spanyolország elhagyásának határidejét. Noronha tanár úr. hogy ez a két dolog ennyire egyszerre történt. hogy Kolumbusz Kristóf éppen azon a napon indult el Spanyolországból. – De hiszem. hogy nem a cselekedetért jár jutalom. – Úgy véli? – kérdezte. – A türelem a bölcsek erénye. A tanár úr tudta. tudok már egyet s mást – nevetett Tomás. amelynek vajmi kevés a jelentősége a keresztények számára. hogy Isten és Mózes nevének ugyanaz a számértéke. amelyeket maga Kolumbusz írt. Mielőtt belevágnánk az aláírás elemzésébe. mit szól ahhoz.” – Tomásra nézett. apró fekete szemei az őt figyelő három férfin táncoltak. – II. tanár úr. beharapta az alsó ajkát. János. mint aki pontosan erre a válaszra számított. – Figyeljen. – Egyáltalán nem véletlen – jelentette ki határozottan a kabbalista. – Őszintén szólva. Ez az eszköz. ami éles ellentétben állt Solomon mennydörgő torokhangjával. – Hát nem egyértelmű. . amit tudnia kell Kolumbuszról. amit mondani fog neki. most a New York-i Zsidó Múzeumban van kiállítva. ok nélkül tette? Merő szeszélyből? Mellesleg vetette oda? Egyszerűen az aktualitása miatt említette meg? – Fölhúzta a szemöldökét. – Elkezdte fordítani. hogy tizenegy óráig mindenki érjen a hajókra. tanár úr. mielőtt megszólalt. Az első az. magyarázzon el nekem valamit.Tomás egy pillanatra abbahagyta a jegyzetelést. aki kiszabadította őket a rabságból. – Nyugalom – mondta. és közelítette őket egymáshoz. de bevallom. nem tudom. – Hurewitz magában elolvasta a héber nyelvű szövegrészletet. amelyet Samuel Zacuto készített Portugália királya számára. – Ez igen érdekes egybeesés. meg egy héber cím. hogy nincsenek véletlen egybeesések. mit mond rögtön az első bejegyzésben. azt szeretném megkérdezni. hogy azt is szívesen megtudná. Mi. mikor indult el Kolumbusz úr az első amerikai útjára? – Nos. Vagy talán véletlen. – Elmosolyodott. ami azt szülte. hogy összefüggnek egymással? – Efelől szemernyi kétségem sincs. augusztus 3-án hagyta el a cádizi Palos kikötőt. addig a napig. és? – Ez igen szokatlan volt. – Belenézett egy nagy füzetbe. aztán nagy levegőt vett. és jelezte Hurewitznek. – Olvastam már ezt a naplót. Ilyenformán üzen nekünk. Kolumbusz is ezt tette. hogy a március 30-án kiadott királyi rendeletben megfogalmazott döntés a zsidók kiűzéséről. és föl sem nézett a jegyzetelésből. A rabbi drámai hatásszünetet tartott. – Ugyanis még egy dolog kiderül a mondatból. mint aki nem ért egyet ezzel a magyarázattal. hogy maga Kolumbusz volt az. hogy 1492. tanár úr. tanár úr. – Vagy talán szándékosan tette? – Fölemelte mindkét mutatóujját. hogy az első utazás előestéjén Kolumbusz azt az utasítást adta az egész legénységének. 1492 januárjában született. hogy már tud egyet s mást Kolumbusz Kristófról. amikor a naplója elején megemlíti a zsidók kiűzését? Talán csak úgy. szintén 1492 januárjában született. Lenne hát olyan szíves. és úgy tűnik. de valamikor 1492-ben volt az is. Tomás döbbenten csóválta a fejét. – Igen. hogy egy katolikus ily módon idéz a Pentateuchusból. Tomás büszkén elmosolyodott. – Ezek itt az Amerika felfedezéséről szóló naplók. de melyik nap? – Azt nem tudom.” – Fölemelte és ismét Tomásra szegezte a tekintetét. A sovány kabbalista várt egy pillanatig. és olyan arcot vágott. ami csak a zsidók idejében jelent meg. tanár úr. hogy induljak útnak a szükséges számú hajóval India felé. És tudja. – Igen. soha nem vettem észre. Kolumbusz úr szándékáról van szó. Hurewitz rabbi vékony ajkai gúnyos mosolyra húzódtak. – Igen. amelyen Kolumbusz arcképe volt. – Maga szerint ez véletlen. és figyelte. mi történt egy óra múlva? – Nem. amit Abraham Hurewitz rabbi mesélne magának. beszélgetésük fordulóponthoz érkezett. El is mentem New Yorkba. – Félrebillentette a fejét. egy-egy szituáció bibliai idézettel való illusztrálása egyértelműen zsidó szokás. – Vagyis a két esemény összefügg egymással. A második az. – Hatályba lépett a zsidókat kiűző rendelet. – Hallottam az imént. és elárulná nekem. Mi lehetett Kolumbusz szándéka. Ben-Porat jobbra fordult. úgy vélem.. – Hát. zsidók nap mint nap ezt tesszük.. – Erről fogalmam sem volt – mondta. hogy a Mennyei Király összes kincsét egyetlen zár őrzi. hogy a királyi rendeletek arra utasították a szefárd zsidókat. úgy tudom. hogy első utazásának előestéjén kapott Lisszabonból egy napjárástáblázatot. – „Miután elűztek minden zsidót a birodalmaikból. amely héber betűkkel volt tele. ráadásul éppen az Exodusból. amikor a zsidókat kiűzték onnan? Ha maga szerint ez véletlen egybeesés. – Pedig a napló elején van – mondta a rabbi. – Arra céloz. amit felolvastam. – Ez a mondat valójában több dolgot is elárul. hogy 1492. hogy beszéljen. tanár úr. – Mit gondol erről a naplórészletről. – Most pedig.

és megvonta a vállát. Chaimhoz fordulva. Ezékielre. Csak egy újabb rejtélyről van szó. – Ezt a jegyzetet is Kolumbusz írta – jelentette ki Tomás. hova akar kilyukadni. – Ne is figyeljen rám. – Árulja el nekem. hogy még az életükben beteljesedik a jóslat. Hurewitz rabbi becsukta a füzetét. – Ezen a másik fénymásolaton újabb érdekes jegyzet látható. – Ami újabb kérdést vet fel. – Mit jelent? – Gog Magog. Solomon az ujjával egy másik jegyzetre mutatott a Historia rerum margóján. miközben lázasan jegyzetelt a füzetébe. – Fölhúzta a szemöldökét. – Te. és torokhangú angolja csak úgy mennydörgött a szobában. – Zsidók királya – mondta a rabbi.hogy megnézzem. hogy 68ban történt. és megmutatta héber nyelvű jegyzeteit. Fia. amelyik a Salamon-templomra azt mondja. hogy milyen identitásról tesz tanúbizonyságot Kolumbusz. Jeremiásra és másokra. hogy az 1481-es keresztény dátumot átváltotta a zsidó időszámítás szerinti 5241-es évre? – Félrebillentette a fejét. hogy Kolumbusz úr „jeruzsálemi királyi családból” származik. amelyben a Magóg földjéről származó Gógról jövendöl – mondta Chaim. tanár úr – jött zavarba a kabbalista. amelyekre felfigyeltem – mondta. ami Kolumbusz egyik könyve volt. Hol tanult meg Kolumbusz úr héberül olvasni? – Jó kérdés – jegyezte meg Tomás. – Tudomásom szerint egy se. Jeruzsálem lerombolása helyett a Ház lerombolását említi. – Van egy levél. aki viszont nem értette. hogy II. és kérdőn nézett a portugálra. hogy leülepedjen a kijelentés. aki portugál származású szefárd vagy. . – Észrevette. Másrészt abban az időben a keresztények Jeruzsálem lerombolásáról beszéltek. amit a katolikus Izabella gyóntatója. A második Salamon-templom lerombolására utalva azt írja Kolumbusz. Hernando Colón odáig ragadtatta magát. – Noronha tanár úr – hörögte. mióta elkezdtek beszélgetni. – Az az érdekes. hogy „la destrucción de la segunda Casa”. – Diszkréten nevetett. Hogy lehet. Solomon meglobogtatta a fénymásolatot. – Nem értem. és szemügyre vette a fénymásolatot. – Pardon? – Ne törődjön velem. – Érti? Héber nyelvűek. – De még mindig nincs vége. csak egy nép van. rabbi úr. még kevésbé a Házéról: ez csak a zsidók szokása volt. hogy befejezte az előadást. a zsidók pedig Izrael. az asztal fölé hajolt. és megmutatta Tomásnak. közben eltakarta a száját. amikor a Templomról Házként beszél. – „A Szentföldet a zsidóknak”? Miért hozta közvetlen kapcsolatba a királynő gyóntatója Kolumbuszt a zsidókkal? – Egy ideig lebegtette a kérdést. – Nem is kell. – Ez elvezet minket a következő kérdéshez. csak magamban beszélek – válaszolta a portugál. – És ezt ki írta ide? – Maga Kolumbusz Kristóf. hogy az apjáról írt művében kijelentette. megköszörülte a torkát. – Hagyta. és nem bírta kihagyni. mintha valami megdöbbentő ereklye volna. 1492-es keltezésű. Chaim és Hurewitz csodálattal szemlélték a lapot. Helyesebben Gog uMagog. Solomon a másik két zsidóra pillantott. – Mi ez? A portugál abbahagyta az írást. – Hm? – Góg Magóg. – Na és? – Ez a jegyzet nagyon árulkodó – jelentette ki Solomon. hogy szoktak-e a keresztények zsidó évszámokká alakítani keresztény évszámokat? – Nem. – Ennél egyértelműbb már nem is lehetne. amit föl kell tennünk. Solomon Ben-Porat a kezébe vette a papírköteget. hogy közvetlenül a Messiás eljövetele előtt Góg és Magóg nagy háborút indít Izrael ellen. és magához vette a szót. – Elővette az egyik lapot. mit fedeztem föl? – Sejtelmem sincs. tanár úr. – Tomásra meredt. meséld már el lisszaboni barátunknak. A zsidók mindig azt mondják. hogy amikor a zsidókat száműzték az Ibériai-félszigetről. – Ez a prófécia azt mondja. Noronha tanár úr. és fölfedeztem néhány szintén nagyon árulkodó jelet. hogy ne jegyezze meg gúnyosan: – Főleg. Hány katolikus képes egyáltalán erre az átváltásra? Tomás elnevette magát. ami szintén jellemző zsidó szokás. – Tessék? – Semmi – mondta. Hernando de Talavera úr küldött a királynőnek. a zsidó. amely óriási rombolásba torkollik. Ezenkívül van egy történelmi eltérés a Templom lerombolásával kapcsolatban. És tudja. úgy tűnik. – Elmosolyodott. a szefárdok ezt úgy értelmezték. – Van még néhány dolog. – Nézze csak ezt a részletet. Hurewitz rabbi ismét belemerült a füzetébe. amit Tomástól kapott reggel. hogy a Tábuas de Declinação do Sol feliratai héber nyelvűek. – Felfedeztem. – Most azt mondja meg nekem. – Először is. amely közeli kapcsolatot tételez fel az admirális és a portugál király között. és Talavera úr a Katolikus Királyok szemére veti a hozzájárulásukat Kolumbusz úr hajóútjához. – De van még egy kérdés. Solomon rámutatott egy lapszéli jegyzetre. hogy csak egy szegény selyemtakács volt. A portugál megnézte a lapot. A két katolikus király volt Góg és Magóg. hogy Ház. – Nagyszerű! – kiáltotta a rabbi. és 68-ra teszi ezt az eseményt? Tomás elmosolyodott. nagyobb pontossággal. és sohasem a Temploméról. amiket magától kaptam. miközben minden fontosat följegyzett a füzetébe.. hogy ez az esemény Krisztus után 68-ban történt. A Libro de las Profeciasban Kolumbusz csaknem kizárólag a Pentateuchus prófétáira támaszkodott. aki először szólalt meg. A selyemtakácsok meg aztán végképp nem. – Ez II. A rabbi egyenesen Tomás szemébe nézett. és most a sevillai Biblioteca Colombinában található. éles ellentétet képezve Hurewitz halk beszédével. és implicit utalás formájában azt is megállapítja. mit jelent a Gog uMagog. János király küldött neki egy hajózási eszközt egy olyan utazás előestéjén. bőségesen utalt Izajásra. – Nagy érdeklődéssel olvastam a fénymásolatokat. Piusz pápa Historia rerum ubique gestarumjából egy oldal. Talavera úr az egyik szakaszban azt kérdi: „hogy adhatja oda Colón bűnös útja a Szentföldet a zsidóknak?” – Fölemelte a fejét. – A Gog uMagog Ezékiel próféta egyik próféciájára utal. jelezvén. Az idős kabbalista elővett egy újabb lapot a kötegből.. Lehalkította a hangját. ha arra gondolunk. a keresztények azonban 70-re teszik. Nem is kell. amely elvileg szemben állt Portugália érdekeivel? – Erre sajnos nem tudok válaszolni. – Értem. Ez a levél is igen különös.

Kolumbusz ezek szerint ismerte ezeket az újításokat. – Kolumbusz aláírására. – Félrebillentette a fejét. Xristus Messias Yesus. de akkor is két héber betű egymás mellett. ami azt jelentette: ne feledd a gyökereidet. finoman rejtett üzeneteket mutat meg. ami annyit tesz: dicsértessék az Úr. Sanctus Altissimus Sanctus. Hijo helyett azt írta. és az asztalra tette. az m-mel és az y-nal kezdődő oszlopokat fölfelé kell összeolvasni. Miközben várt. – Mi ez? – Ez egy zsidó monogram. hogy egyértelműen keresztény aláírással van dolgunk. A vallásos zsidók körében elterjedt volt. – Ebben az esetben úgy tűnik. Noronha tanár úr. – Nem nehéz kitalálni. hogy ezt a monogramot csak azokon a Kolumbusz-leveleken találtam meg. miután végzett a jegyzeteléssel. Sanctus. Tomás szája diadalmas mosolyra húzódott. Sanctus. de gyakran követett el hasonló jellegű. A hagyományos rejtjelek és kódok pontos szöveget tárnak elénk. amelyeket a fiának. előkeresett egy újabb fénymásolatot. kabbalisztikus. – A templomosokéval? – Igen. Így az x-szel. alulról fölfele kell olvasni. és a rabbira nézett. Mivel a héberben jobbról balra olvasunk. az YS pedig a Yesus. úgy kell mondani. ennek az aláírásnak is különböző olvasatai vannak – közölte Solomon. és a tetején lévő írásra mutatott. Köztük volt a templomos lovagrend is. Noronha tanár úr. amelyik a leginkább fölkeltette az érdeklődését – mondta. hogy beth hei. hogy Sanctus. amelyeket később a hagyományos zsidó irányzatok is átvettek. – Vállat vont. És az is érdekes. hogy az ördögbe vethetett papírra ilyesmit. nekem ez nem mond semmit. de sok keresztény filozófus. hogy fijo. A portugál meglepetten nézett rá. tudatalatti jelentéseket. Az erőszakkal megkeresztelt szefárd zsidók esetében titkos felhívás volt. A többi levelének egyikén sem szerepel a beth hei. A portugál végre befejezte az írást. Diogónak írt. hogy megértse: a Kabbala egy nyitott értelmezési rendszer. amelyeket a fiának írt. Bár furcsán néz ki. Az x-et az s követi. Sanctus. amely itt jött létre. Csak azokon. a MAS a Messias. és azt jelzi. Engem a fölötte lévő jel lep meg. hogy ne feledje. ráadásul éppen a zsidóüldözés korában? Tomás hevesen jegyzetelt a füzetébe. így. misztikus és mágus szentelte magát a Kabbala tanulmányozásának. és felfedeztem valami igen figyelemreméltót. amelyeket Diogo fiához írt. vagyis az anyagtól a lélek felé haladva. Vagyis az XS a Xristus. amely a Baruch hashem köszöntésnek felel meg. – „Muy caro fijo?” – kérdezte nevetve Tomás. azaz templomos olvasat latin nyelvű. mint Kolumbusz. – Tudtam. – Az aláírás tetején lévő s-ekre mutatott. Ez itt – és a muy caro fijo fölött lévő ákombákomra mutatott. Jeruzsálemben. – A keresztény. hogy mindenki lássa. hogy a harmadik sortól kezdve. – Számomra nem a muy caro fijo kifejezés a fontos. Kétségtelen tehát. A spanyolok hijót mondanak. az y-t pedig a másik s. igaz? Tomás ismét lázasan jegyzetelt. – Ezt a nyelvet hívják portunyolnak. hogy egy olyan katolikus. – Mit tud mondani erről az aláírásról? – Először is azt. A Kabbala viszont nem így működik: kettős értelmeket. Vagyis a héber monogram segítségével Kolumbusz arra kérte a fiát. Ezek az s-ek. Megmutatta a lapot. kevesen tudják. Fogta a fénymásolatot Kolumbusz Kristóf aláírásáról. háromszög alakban elrendezve. A beth hei pedig egy hagyományos zsidó utalás. ha megfejtjük őket. – Térjünk hát rá arra az írásra. – Ez igazi portugalizmus. a szentek háromságát jelképezik. és olyan kabbalisztikus elemzéseket fejlesztett ki. hogy a szöveg első szava fölé odaírták. a portugálok pedig filhót. – És még? – kérdezte. tipikus portugál hibákat. hogy igen. Az a az Altimissimus kezdőbetűje.– A kérdésem az. milyen származás lehetett. . – Mi van még? – A dokumentumok között megtaláltam Kolumbusz Kristóf leveleit. – Mint jó kabbalisztikus üzenetnek. az m-et az a és az s. egyszerre több szöveg is együtt van egy helyen. – De fontos. Kolumbusz spanyolul próbált írni. honnan származik. ami Solomont arra késztette. – Á. vagyis a héber hagyományok a keresztény templomosok újításaival keverednek. a hei és a beth. A templomos értelmezés ezek szerint latin nyelven úgy hangzik. hogy szünetet tartson. igen! – kiáltott fel a tanár. – Noronha tanár úr – szólt közbe Solomon.

mert ez nagyon fontos. és intett Tomásnak. azaz shminek kell olvasni. – A mutatóujjával a fénymásolatra bökött. és minden reggel és délután ezt kántálják a shacharit és az arvit imák alatt. a Kabbala azt mondja. ami annyit tesz: az én nevem. – Tűnődve megvakarta az állát. összevonva a latin és a héber kifejezést. Ugyanis a latin nyelvű templomos keresztény aláírás alatt valóban rejlik egy tudatalatti. nomina sunt odiosa. amit az aláírás kabbalista értelmezése során elmondott. hogy Úr. az egyetlen Isten létezését. hanem egy felvett név. egy másik nagy kabbalista pedig azt írta: ahhoz. Ezt kántálva minden zsidó elismeri a Mennyek és a Parancsolatok Urának hatalmát. – Fölemelte egy ujját. Az eredeti nevét ő maga törölte el. – A héberben a betűk mellé tett pontok több dolgot is jelenthetnek. mindazok alapján. Jelenthetik azt. a mi Istenünk. és jobbról balra olvassuk. – De vajon mi lehetett az eredeti vezetékneve? – Ezt nem tudom megmondani – felelte a rabbi. egy egészet alkot. a fordított. hogy az univerzumban minden össze van kötve egymással egy láthatatlan kötéllel. egy új szót kapunk. Nos. és ami még ennél is fontosabb. – De hát nem zsidó volt? – Majd mindjárt odajutunk – felelte Solomon. akkor az XMY-t xminek. Mivel a pontocskák azt jelzik. valamint elalvás előtt. Feltehetően az aláíró. A Colom nem az igazi neve volt. azaz Isten egyik nevét jelöli. Kolumbusz pontosan ezt a szót tette az aláírásába. aki nagy kabbalista volt. Úr Isten Úr. hogy a Kabbala a Szentírást holografikusan értelmezi. Yossef rabbi. – Ügyes. ha az XMY-t balról jobbra olvasom. Kegyelemmel teljes Isten. Mint már láttuk. héber módra. – De még milyen ügyes. vagyis Kolumbusz nevéről van szó. és az Adonai szót. Az Y a Yehovah. hogy a betű kezdőbetű. Elazar rabbi azt mondta egyszer. No mármost. ami azt jelenti. – Tessék? – Legyen eltörölve a nevem. Tomásnak a döbbenettől tátva maradt a szája. hogy Amerika felfedezőjének a neve gyűlöletes. hogy legyen türelemmel. amikor a pontok kezdőbetűt jelölnek. Legyen eltörölve a nevem. a fentről lefelé való olvasást is jelölhették. – Most már értem. amire kézzel felvázolt egy ábrát. De a régi nyelvekben a pontocskák arra is szolgáltak. hogy fentről lefelé kell olvasni. az s pedig Isten. Izráel: az Úr. – Úristen! – kiáltotta üveges szemekkel. amely nagyon kedves a Kabbalának. A két világ. így YMX lesz belőle. A Hermész smaragdtáblájába vésett axióma pedig elárulja. a keresztény. a rejtett és a látható. a zsidó. mi lesz. A kabbalista Misztériumok könyve szerint a világ. Kolumbusz eltörölte a vezetéknevét. Erre a helyzetre alkalmazva. vagy azt is. Az igazság az. mint ami lent van. Nomina sunt odiosa. és hogy az alsóbbrendű dolgok magukban hordozzák a felsőbbrendű dolgok titkát. – Meglepő eredményt kaptam. – Melyiket? A Cristóvão-t vagy a Cristoforót? – Mindkettőt. ahogy a héberben szokás? YMX lesz belőle. hogy az imént azt mondtam. zsidó kabbalista üzenet is. hogy Shaday. mintha az valami nagy dolgot készülne elé tárni. – Az öreg kabbalista a papír fölé hajolt. Mindenesetre úgy tűnik. Shaday Adonai Shaday . és egy rejtett jelentése is. hanem valamilyen oknál fogva maga Kolumbusz is el akarta törölni az eredeti nevét. azaz az Úr másik nevének. és a halál előtt is. Ha összekötjük a balról jobbra olvasott szóval. mennyire. Ez egy Ovidius-idézet. hogy az olvasás irányát jelezzék. az olyan. Arra már láttunk példát. Noronha tanár úr. a Shadaynak a shinje. amelynek van egy látható jelentése. . – Nem is tudja. Nos. Ymx. Ha feltesszük. legyen eltörölve a nevem. Ymach. De ha az y-t yudnak tekintjük. Yehovay maleh xessed. – Emlékszik. – Nem véletlenül kerültek ide – jelentette ki a kabbalista. hogy shema. ha fogjuk az utolsó sort. és voltaképpen nem más. ami így hangzik: „halld. miközben elméjében összeállt a puzzle. az X a xessed. vagyis halld. hogy az a betű a héber álef megfelelője. akkor azt kapjuk. úgy döntöttem. És mi történik. Simon bár-Jocháj rabbi. A nevek gyűlöletesek. – De figyelje csak a kettős értelmet! Ha az y inkább a héber yudnak felel meg. A zsidók ezt az imát shemaként ismerik. Ez egybevág. azt jelenti. és az s-ekből álló háromszögre mutatott. – Átnyújtott Tomásnak egy lapot. kipróbálom. eltörölte. mintha egy tükörben tükröződnének.– Keresztény? – kérdezte döbbenten a portugál. hogy kell oda egy magánhangzó. – Ymach shmo. A nevek gyűlöletesek. A kabbalista értelmezés éppen azzal a megállapítással kezdődik. ha megfordítom az aláírás betűit. de ez még nem volt elég. hogy két világ létezik. a fent és a lent szavak a tükör fogalmához vezetnek minket. mint a felső világ tükörképe. idelent kell megmozdulni. egy rejtett és egy látható. Ez esetben azt kapjuk. ahonnan a lélek fölemelkedik. hogy a tükörkép. amelyben élünk. – De tudok adni még egy támpontot. annak a világnak a fordítottja. Ugyanis mindez még tovább bonyolódik. Ezt úgy lehet lefordítani. – Most jól figyeljen. tanár úr! – felelte Solomon. egy Úr!”. és különböző jelentésrétegeket tár fel benne? Hát pontosan ez a helyzet Kolumbusz aláírásával is. hogy odafent létrejöjjenek a cselekvések. az XMY-t. A Shaday shinje és az Adonai álefje ilyen. – Colom. ami a Deuteronómium hatodik fejezete negyedik versének első szava. és az y-t a héber ain betűnek feleltetjük meg. – Ez a helyzet ezzel az aláírással is. – A valódi neve gyűlöletes volt. A shema imája a monoteizmust hirdeti. – Látja ezeket a pontocskákat az s-ek között? – Igen. hogy ami fent van. az M a maleh. – Pardon? – Nomina sunt odiosa. Minden idők egyik legnagyobb kabbalistája. – Miért? – Nem tudom. azt mondta: az alsó világ a felső világ képére készült. Most olvassuk az XMY-t jobbról balra. egy álnév. Vagyis a latin nyelvű keresztény ima alatt van egy héber nyelvű zsidó ima. hogy nemcsak az admirális kortársai keltettek zűrzavart az identitását illetően. és ezért el kellett törölni – folytatta Tomás. de a valóságban ez a kettő alkot egy egészet. az eredmény ymach shmo lesz. és feltehetőleg ezt a verset írták a tíz elveszett törzs harci lobogójára. amely héber nyelvű. világossá válik számomra. A keresztnevét is megtagadta. – Hogyhogy mindkettőt? Solomon Ben-Porat fogta a Kolumbusz aláírását tartalmazó fénymásolatot. hogy az aláírás kezdőbetűi megfelelnek egy-egy héber betűnek.

. különös tekintettel az alsó részre. – Kinyitott egy könyvet. és mutatott benne egy körökből álló ábrát.A portugál szemügyre vette az ábrát. – Nézze csak! Ez itt az Életfa. – Az Életfa Fej nélkül. – Mi ez? – kérdezte.

.

Sőt. Ebben ő sem volt kivétel. – Most jól nézze meg ezt. – Elnevette magát. hogy XWλ. Amerika felfedezője ezen a két néven mutatkozott be a világnak: Kolumbusz Kristóf. – Egészen másként. azaz a töröltessék el a nevem kifejezés egyszerre jelenti a Kolumbusz és a Kristóf név elutasítását. – De a hét szefira nem azt jelenti. – Ez erős. amit úgy olvasunk ki. – Kolumbusz Kristóf kabbalisztikus aláírása a Fej nélküli Életfa leképezése.. Ezzel azt akarom mondani. és így kapjuk meg a Fej nélküli Életfát. A Cristóvão. és a hetediken megpihent. Jézus. majd mellé tette Kolumbusz aláírásának tükörképét. a tiferet szefira első betűje.. – Ha megnézzük a tükörképet. – Ezek hasonlítanak egymásra. ez hét szefirának felel meg. amit itt láttam. amelyik kereszténynek akar látszani. A Yeshu rövidítést gyakran használják a zsidók. – Hogy tehetett ilyet Kolumbusz? – Ne feledje. nem sokat. Ez a fő Életfa. és csak a középső és az alsó részét használta fel. hogy a fölső sorban az áll. Bármelyik szefárd zsidónak bőven volt oka gyűlölni a keresztényeket. – És a zsidók így mesélik Jézus történetét? – Igen. Egy ilyen ember fölveheti Krisztus nevét. – Akkor hadd világosítsam fel – mondta Solomon. ahol az XWλ állt. Izraelben senki sem nevezi el a gyermekét Krisztusnak. azaz egy zsidó nő és egy római katona házasságtörő kapcsolatából származó gyermeknek mondják. jóságot jelentő szefirának felel meg. mintha nyomatékosítani akarná a szavait. hogy az Életfa hiányos? – Nem. Vagyis az. Mivel hét betűből áll. hogy Kolumbusz zsidó létére mégis a Kristóf nevet használja. és felhúzta a szemöldökét. Varázslásért halálra ítélték. Kolumbuszt sem Kolumbusznak hívták. Mármost. Noronha tanár úr. hogy megértse. ahogy Chaim családját nem Mendesnek hívták. hogy Yeshu. és felakasztották. ööö.. A kettő között helyezkedik el a W. ez szörnyű! – Szörnyű? – kérdezte a portugál. ha megengedi.– Tíz körből áll – jegyezte meg Tomás. – Krisztus. és megmutatta a Fej nélküli Életfát. és nem árult el. ahogy a héberben helyes. Yeshu. minden valószínűség szerint szefárd . Ha ezt a sort jobbról balra olvassuk. de hogy békében maradjon Istennel. – A kezébe vette az aláírás fénymásolatát. – Milyen értelemben? Mit jelent ez? – Ahhoz. először föl kell tennem egy kérdést. semmit sem tudok. Ha valóban zsidó volt. Aláírásának minden betűje egy-egy szefira. avagy a bal karra. Az. hanem volt egy másik neve. – Mindaz alapján. hogy legyen eltörölve Jézus neve és emléke. – Azt próbálom elmondani. azt mondhatom. azaz a jobb kart szimbolizáló. és Cristoferensként ír alá? – Fölemelte a jobb mutatóujját. – Ó! – kiáltott fel a portugál. aki Krisztust szállítja. Hogy lehet. – A kabbalisztikus aláírása szerint az a neve. amely a héber ábécében a tete. amit Ülő Embernek is szoktak hívni. hogy Kolumbusz így fedte fel a valódi identitását. a tíz szefirás Életfa után a második legfontosabb. szállít ige alakja. A portugál egy pillanatig hallgatott. Egyiptomban mágiát tanult. azt a zsidók bálványimádásnak tartják. – Olyan mozdulatot tett a kezével. az eredeti. Ez a szépséget szimbolizálja. amiért kényszerítik a keresztény hitre. Az Életfa hagyományos ábrázolása. azt hiszem. abban az időben. A λ a gímelre utal. – Igen – bólintott a kabbalista. Európának azon a részén nem lehetett könnyű élete. A hetes nagyon fontos kabbalisztikus szám. az Ibériai-félszigeten. de a rabbik legyőzték. – Igen. így szólnak a zsidó legendák. amely az erőt jelképezi. λWX lesz belőle. vagyis Yeshua nevének pejoratív. hogy lefordíthassuk a Yeshu szót. Isten hat nap alatt teremtette az univerzumot. amelyik el van keseredve. amit eltörölt. különösen Jézust. tíz szefirából áll. de titokban a zsidó vallást gyakorolja. mint láthatjuk. hogy az ymach shmo. És innen rátérhetünk Kolumbusz keresztnevére. öt meg négy szefirás Életfa is van. – Most a tengerész aláírásának a tükörképére mutatott. – Mindazonáltal ugyanúgy. milyen rossz véleménnyel vannak a zsidók Krisztusról – magyarázta a kabbalista. hogy a katolikus keresztény Kolumbusz Kristóf a kabbalisztikus aláírásába beletette a héber Yeshu nevet. Láthatjuk. hogy mit jelent ez a név? – Xpoferens? Az Xpo görögül Krisztus. hogy mit tartanak a zsidók Jézus Krisztusról? – Hát. Letakarta a három felső szefirát .. – Csak egyféle zsidó képes erre. ezt a nevet soha nem használná egy zsidó – vetette közbe a rabbi. Vagyis: legyen eltörölve a neve és az emléke. Kolumbusz levette az Életfa fejét. Azt jelenti: ymach shmo vezichro. hanem Nassinak. – A tenyerével a fénymásolatra csapott. De a második legfontosabb ábrázolása hét szefirás. Héberül Jézus nevét Yeshuának mondjuk. Krisztust egy félreértés miatt kiátkozta egy rabbi. akit Kolumbusz Kristóf néven ismerünk. De a Yeshu nem valami ártatlan név. De mivel a zsidók nem szeretik ezt a nevet. Megdöbbent. és ezzel letette a voksát arra. hogy a XV. hordozza. – Az igazat megvallva. – Azért meséltem el ezt. Az Xpoferens másképpen Cristoferens. hogy a férfi. A zsidó mondák Jézust mamzernek. – Melyik? – Az. század végén élt. ahogy látszik. amely a jóság és az erő szintézise. De a hét szefirás különösen jelentős. a gevurá szefira első betűjére. mint a keresztények. Ez esetben hiányzik a kép felső része. aki elképedve hasonlította össze a két képet. – Nos. – Caramba! – kiáltott fel a portugál. – Ah. A kabbalisztikus szándék egyértelmű. világossá válik. ez a tíz szefira. érintetlen állapotú természetet jelképezi. – Tomásra nézett. – Az asztal másik oldalán ülő Chaimra mutatott. – Noronha tanár úr – mondta Solomon. – A zsidók másként ítélik meg Krisztust. hokhmát és bínát. a ferens pedig a latin fero. – Igen? – Mit tud arról. – De miért? – dadogta végül. tanár úr. hogy Xpoferens. kabbalisztikus aláírásában egyértelműen elutasítja a Jézus nevet. illetve a Cristoforo név tövében is benne van Krisztus. és eltörli még az emlékét is. és ezután eltávolodott az igaz hittől. elvették a végéről az álefet. Ahogyan a keresztények istenítik Jézust. – És most már értelmezhetjük Kolumbusz aláírása tükörképének a felső sorát: λWX. és bálványoknak hódolt. az X a chessed chetjének. sértő változata. Meg tudja nekem mondani. ketert . – A mindenit! – kiáltott föl Tomás. – Solomon ismét az első sorra mutatott. így lett belőle Yeshu.

aki színlelte a kereszténységet? – Igen. Épp becsukta volna a füzetét.. zsidó értelemben. – Úgy van. – Sejtelmem sincs. – Egy Umberto Eco-idézet alapján azt gondoltam. században. akinek az eredeti nevét homály fedi. Egy furcsa zsidó hagyományról van szó. Befejezte az előadását. Ezért előfordult. A zsidó népé. Súlyos csend telepedett a szobára. hanem vagy gúnyból.zsidó volt. hogy le se tudta venni róla. nem lehetett genovai. – A marrano kifejezést az ibériai zsidókra használták – magyarázta. – a marrano tehát olyan zsidó volt. egészen addig. Tudja. A marrano szón akadt meg a szeme. míg le nem írta Solomon utolsó szavát. . ahogy ezt akkoriban némelyek tették. mi? A rabbi megrázta a fejét. – Qual o Eco de Foucault pendente a 545? – Fölállt az asztaltól. és emlékei közül előlépett az ezerszer ismételt. Tomás elmosolyodott. de nem lett belőle újkeresztény. – És különben is. Ha zsidó volt. de volt köztük néhány tucat zsidó származású is. hogy nem azt mondták valakire. látszólag olvashatatlan írással jegyzetelt. és tilos a fogyasztása. hogy az első expedíció tagjai csaknem mind kasztíliaiak voltak. nem kóser. Marrano volt. – Magának tudnia kéne. hogy a válasz portugál zsidó vagy újkeresztény. és a kabbalistára meredt. akik titokban megtartották zsidó vallásukat. – Genovai marrano is lehetett? A rabbi elnevette magát. hogy genovai. Ebben a levélben Aspa azt írja. hogy marrano? – kérdezte. az antiszemita üldöztetések idején sok zsidó is genovainak vallotta magát. de valamiért megtorpant. A tanár sietve.. Vagyis António de Aspa atya valójában arról tájékoztatta az Inkvizíciót. abban a korban általános volt. századtól kezdve nem tölthettek három napnál többet Genova területén. egy 1512-es levélben. amit csak Tomás tollának sercegése tört meg. az ironikus vagy diszkrét módja volt a zsidó származásra való utalásnak. – Hm – mormogta ismét a történész belemerülve a saját világába. és elhallgatott. régen így mondták a disznót. És a XV. században a genovai szót eufemizmusként használták. Csak nézte a szót. ha Kolumbusz zsidó volt. – Miért nem? – Mert a zsidók a XII. Igazi vallását keresztény köntös alá rejtette. Ma már tudjuk. Mit jelent ez a szó portugálul? – Azt hiszem. nem lehetett zsidó. – Ez egy kérdés. Portugáliában és Spanyolországban ezt a nevet adták azoknak az újkeresztényeknek. az izgalomtól most már képtelen volt nyugodt maradni. Vagyis ha genovai volt. Nos. – Értem. dehogyis. és eddig még nem megválaszolt kérdés. A helyes válasz valami más. De nem. hanem azt. Tudja. természetesen.. mert jó zsidóként nem ettek disznóhúst. hiszen a vallásuk szerint tisztátalan állat. – Egyébként van egy nagyon érdekes dolog. rákönyökölt a tölgyfa asztalra. amely szerint a XV–XVI. hogy Kolumbusz „negyven genovait” vitt magával első újvilági útjára. Marrano. amit a Jeromos-rendi António de Aspa atya küldött a nagy kasztíliai inkvizítornak. – Maga most tréfál. nincsenek írásos dokumentumok. Marranóknak hívták őket. De úgy tűnik.. semmiképpen nem lehetett genovai. Érti? – De van erre bizonyíték? – Ezt csak a héber szájhagyományból tudjuk. akit Jeruzsálem legnagyobb kabbalistájaként tartanak számon. mint akit leöntöttek egy vödör vízzel. de úgy. hogy ez az ember a nép tagja. Kolumbusz idejében. ha a keresztények faggatták őket. – Qual o Eco de Foucault pendente a 545? – Tessék? Tomás összerezzent. hogy negyven zsidó tartózkodott a felfedezőútra induló hajók fedélzetén. hogy ha valakire azt mondták. – Hogy érti azt. Végül fölemelte a fejét. hogy megörökítse a rabbi rendkívüli gondolatmenetét. amelyek megerősítenék. amit tudnia kell. – Hm – mormogta Tomás. De van egy implicit utalás. ahogy lázasan rótta a sorokat a jegyzetfüzet lapjain. és tűnődött. – Marrano. – Nem. valószínűleg marranók. hogy ez az ember zsidó. Solomon Ben-Porat. még mindig érvényben volt ez a törvény. vagy illemből genovaiaknak. amit egyszer föltettek nekem. Csak éppen nem zsidóknak nevezte őket. – Hogy marrano? – kérdezett vissza Solomon csodálkozva.

– Biztos. mint a sír. az iniciálétól kezdve. amíg végleg meg nem feledkeznek róla. amikor kimondták. – Ez szerintem Ruy de Pina művéből van. de hamar meggyőződött róla. hogy szezám.tudes. amit olyan sokáig oltalmazott a világtól.. amit alaposan szemügyre vett. és ez a néma párbaj ember és széf között. mint a felfedező egy ismeretlen barlang előtt. – Egy ideig tétovázott. – Zavartan nézett az özvegyre. – Nem értem. Másrészt ez a krónika ellentmond a maga férje által felállított hipotézisnek. João II-ből. – Hah! – kiáltott fel Tomás. Úgy tűnt nekik. ennek semmi . sőt szinte félve. Tik-tik-tik-tik. – „No ano seguinte de m. kulcs és titok között nem hagyta. Aztán paleográfusi tapasztalataira támaszkodva megfejtette a hozzáférhetetlennek tűnő tartalmat. szeretne hallgatni. hogy ez lesz a megoldás? A tanár ránézett a papírra. a tizenhármast és a tizennégyest. nincs benne semmi titok. hogy Kolumbusz nem olasz volt.” – kezdte tétován. miután az admirális visszatért első útjáról. – Sikerült! – Istennek hála! A legyőzött széf fölé hajoltak mindketten. hogy Kolumbusz mégiscsak olasz volt? – Zavartan csóválta a fejét. po caso da grande peste q nos lugares principaees da qla Cromarca abia a seis dias de março a Ribou a Restelo. amit nem ért. De nem erre számítottam.. – És fontos? – Nos. amely szép lassan szertefoszlott. – „e triiy estando elRei no lugar de Vale de parayso q he acima do mosteiro de Sancta mª das V. a nyitókar pedig mechanikai precizitással forgott az óramutató járásával megegyező irányban. hogy alábbhagyjon a feszültség az áporodott levegőjű.. tizenhetes. Akárcsak a csodás barlang szája a negyven rabló előtt. Madalena Toscano Tomás válla fölött kukucskált. kétségkívül fontos.. Eleinte azonban csak sötétséget láttak. hogy ebben a széfben őrzi a bizonyítékot. mintha csak általános képet szeretne kapni valamiről. Az egyest. Csak a tanár és az özvegy lélegzése hallatszott. a Crónica de D. em lixboa Xpova colo nbo y taliano qvinha do descobrimento das ylhas de Sypango.. – A második lap harmadik és negyedik sorára bökött. mintha a széf még mindig rejtegetni próbálná a titkos kincset. A tanár bosszúsan meredt a lapokra. amely az első fénymásolat alján volt. és végül mindketten megpillantották a széf belsejében heverő papírlapokat. amikor a portugál krónikás Kolumbusz Kristóf és II. egyes. és végre kihúzta a fényre. Vajon ki adja meg magát? Az ember vagy a széf? A válasz egy klikk volt.” – Hát ez meg mi? – kérdezte Madalena. és figyelmesen végigolvasta őket. mit rejt a belseje. – Látja ezt? Azt mondja „Xpova colo nbo y taliano”. és lassan elkezdte tekergetni: a fémdoboz halk tik-tik hangokkal nyugtázta a számok elfordulását. – A bizonyítékot? Minek a bizonyítékát? Annak. és nézték. Aztán óvatosan megfogta a lapokat. és félénken. – Egyrészt ez a szöveg már régóta ismert.. Három lap volt. hát. Az első kettő fénymásolat volt. nagyon izgult. hogy vajon eltalálta-e végre a helyes kódot. Tomás a számsor végéhez közeledett. hogy a széf szeretné megtartani magának a kincsét.XV Tomás ujjai megragadták a széf gombját. mint egy pontosan beállított szerkezet.. Elkezdte pásztázni őket a tekintetével. és tágra nyitott szemekkel. De a behatolók szeme hamar hozzászokott a sűrű sötétséghez. aztán mély levegőt vett és az utolsó számjegyeket is megkereste. igen. várakozó arccal figyelte a műveletet. vagyis azt. hogy helyes volt a feltevése. Tizenkettes. félhomályos szobában. János király találkozását meséli el. megint tizenhetes. várt egy pillanatig. melynek során felfedezte Amerikát. – Úgy látom. ahova fölírta a megfejtést. tárulj. és egyre magabiztosabb lett. de aztán folytatta. Tik-tik-tik. MARRANO 12 1 17 17 1 13 14 – Mindjárt kiderül – mormogta. e dantilha que por mandado dos Reys de castela tinha fecto. úgy pattant fel a széf ajtaja a varázslatos számsor hatására. Első pillantásra egy tizenhatodik századi dokumentum lapjainak tűntek. Egyesével tekert oda a számokhoz. Márpedig a maga férje ennek éppen az ellenkezőjét állította. A tanár belenyúlt a széf szájába. megtapogatta a benne fekvő papírlapokat. diadalmasan a magasba emelve az öklét. mert nem tudta kivenni a dátumot. – De hát Martinho azt mondta. ahogy lassan vették a levegőt. ez az a rész.

mit gondoljon. – És ezt már látta? Egy üres A4-es lap volt. elegáns manuelista kapu díszítette. A gróf sovány volt. – Nagyon jól tudom. A könyvtárakban őrzött összes könyvnek és iratnak van egy iktatószáma. és azt mondta: – Tomar. Gualdim Pais hatalmas bronzszobrára. és figyelmesen megvizsgálta őket. ami alapján kikeresik. az elhunyt Toscano professzor jegyzetei között találta meg a telefonszámomat. Madalena Toscano a kezébe vette a két lapot. magam sem tudom. hogy ez az asszony nem volt hozzászokva a házimunkához. – Ahá. – Igen – bólintott a történész. Egy pillanatra elgondolkodott. – Hálásan köszönöm. Egy sötétszürke öltönyös. és egyenesen a XX. mi az a jelzet – szakította félbe Madalena. Martinho mostanában sokat hívta. De papír is lehet. hanem annak is. mintha katona lenne. Úgy festett. hogy Kolumbusz nem genovai volt. Jobbra magasodott a gótikus Keresztelő Szent János-templom. – Félrebiggyesztette az ajkát. és mit nem. A templom fölé magasodott a mellette álló. és olyan volt mint egy óriási sakktábla. hogy mit mondhat el neki. aki gyakori látogatója lehetett a könyvtáraknak. aki elhagyta a Mediciek Firenzéjét. – De gondolom. alatta egy számmal. nem tudta. A galambok folyamatos burukkolása töltötte meg a Praça da Repúblicát. De a legszembetűnőbb a vékony bajusza. amin csak egy név állt. nyilvánvalóan Tomást tesztelve. A látogató körülnézett. és egy pillanatig a történészre meredt. amely a tér közepén magasodott. középmagas és titokzatos külsejű. hogy valóban ismeri a témát. és pár pillanattal később vaskos kötettel a hóna alatt tért vissza. A gróf hallgatott. Az özvegyasszony megviselt és elhanyagolt külseje egyszerű ember benyomását keltette Tomásban. melynek teljes területe fekete-fehér kőlapokkal volt kirakva. mintha valami belső küzdelmet vívna önmagával. – Pontosan. – Ha jól értettem rövid telefonbeszélgetésünk során. magas homlokán már elkezdett ritkulni. – Noronha úr? – kérdezte tétován. – De mi ez? Tomás vállat vont. A jól táplált madarak csipegettek a járdán. egy portugál zsidó. – De hát milyen kódexről beszél? – Nem tudom. vagy felszálltak a háztetőkre. mint egy időutazó. amely alapján azonosítani lehet őket. és kihúzta magát. miről fogunk beszélgetni. hogy az öregedő arc és a ráncos test művelt hölgyet takart. – Maga ismeri Toscano professzor kutatását? – kérdezte óvatosan tapogatózva. megcsodálta a tomari Paços do Concelho elegáns épületét és az egész főteret. De az előhívószám biztosan ez volt. – Furcsa – motyogta. – Az úr pedig a gróf. Az özvegy a papír fölé hajolt. Hátrafésült fekete haja a halántékánál őszült. – Ismeri? – Soha nem hallottam róla. – Érdekes. – Toscano professzor úgy vélte. – Úgy van. – João Nuno Vilarigues gróf – olvasta fel hangosan. A tanár elolvasta a feljegyzést. vagy éppen D. azt fontolgatva.. Végighúzta az ujját a sor végére. – És ez vajon papír? – Lehet – vélte a tanár. inkább azt mondanám. Majd ünnepélyesen biccentett a fejével. tudomást sem véve a padon üldögélő emberről. hogy eljött – mondta Tomás. itt van! – kiáltotta. amely alatt büszkén virított a három szimbólum: a királyi címer. – 632-es kódex? – Elgondolkodva vakargatta az állát. – Nem tudom. mint egy telefonszám. földszínű harangtorony nyolcszögletű csúcsa. században íródott. kiment a szobából. amelyeket egybekötöttek. fekete tekintete volt. – Bár bevallom. – De mivel a XVI. – És ez micsoda? – kérdezte az első lap hátoldalára ceruzával fölírt jegyzetre mutatva. Tomás zavartan nézett rá. hanem egy marrano. A piszkos. igaz? – João Nuno Vilarigues – mutatkozott be a férfi. A könyvtári száma. olyan ismerős ez a körzethívószám. A jelzet alapján könnyebb megtalálni őket. hogy később is ki lehessen keresni. század végére repült. ezüstszínű mellényt és csokornyakkendőt viselő férfi közeledett Tomás felé. amit szintén a széfben találtak. gondolta Tomás. a férje azért írta fel ezt a jelzetet. – És maga miért akarja rekonstruálni a professzor kutatását? . amíg egyszer csak rá nem talált. hogy valószínűleg pergamen. – Ez olyan. – Szolgálatára. rendetlen lakás talán nem is csak a férje halálának köszönhető. – Ezt a telefonszámot? – Nem tudom. – Én vagyok – bólintott. A kódexeket írhatták papiruszra. pergamenre vagy papírlapokra. fogalmam sincs. – Elnézést – motyogta a látogató. Madalena a kezébe vette a harmadik lapot. aki a reneszánsz Itáliából érkezett. összecsapta a sarkait. kérdő tekintetét rászegezve. fehér mészkőhomlokzatát részletesen kidolgozott. mintha még várna valamit. – Tomás tekintete a név alatt található számokra siklott. és Tomás rájött. a kecskeszakálla és az átható. egy Francesco Colonna. Tomás a név láttán fölhúzta a szemöldökét. hogy meg kell győznie. – Biztosan ennek a dokumentumnak a jelzete. A gróf felsóhajtott. ha jól sejtem.. lehet. – Mégpedig a Kolumbusz Kristóffal kapcsolatos dokumentumok között. néha felröppentek. Kopott. de az igazság az. – És minek a körzetszáma ez? Madalena szó nélkül fölállt.értelme. Néhány galamb közel merészkedett Tomás lábához. nem kizárt. Tomás elmosolyodott. – Hadd nézzem – mondta. Tomás felismerte a telefonkönyvet. akárcsak a könyveket. az armilláris gömb és a Krisztus-rend keresztje. a homlokzatok kiszögelléseire. és otthonosan mozgott a könyvek között. Madalena Toscano tovább szemlélte a jelzetet. Az özvegy az elejét lapozgatta: addig kereste a belföldi előhívószámokat.

Tomás érezte, hogy nem holmi ártatlan kérdések ezek. Óvatosnak kell lennie, ha ki akar húzni valamit ebből a titokzatos férfiból: egyetlen rossz válasz, és becsukódik előtte ez az ajtó. – A Lisszaboni Új Egyetem történelemtanára vagyok, és elmentem Toscano professzor özvegyéhez, hogy megnézzem a dokumentumokat, amelyeket hátrahagyott. Úgy vélem, rendkívüli kutatással állok szemben, ami gyökeresen megváltoztathatja a felfedezések korával kapcsolatos elképzeléseinket. A gróf még mindig hallgatott, és átható tekintetét Tomásra szegezte, mintha egyenesen a lelkét fürkészné. Aztán föltette a következő kérdést: – Hallott már az amerikaiak alapítványáról? A kérdés megfogalmazása óvatosságra intette Tomást. Nem tudta, miért, de úgy érezte, hogy ez a kérdés a legfontosabb, ezen áll vagy bukik, hogy számíthat-e a gróf együttműködésére. Az özvegyasszony reakciójából kiindulva, amit a kutatást finanszírozó alapítvány nevének említése váltott ki belőle, Tomás arra a következtetésre jutott, hogy jobb, ha elhallgatja Moliartival való kapcsolatát. Legalábbis egyelőre. – Milyen alapítvány? – hallotta a saját hangját. A gróf még mindig őt vizslatta, de Tomás állta a tekintetét, és igyekezett őszintének látszani. – Nem érdekes – mondta végül a különös férfi, és szemmel láthatóan elégedett volt Tomás válaszával. Körbenézett a téren, aztán a hegyre emelte a tekintetét, és elmosolyodott. – Látta már a tomari várat és kolostort? Tomás követte a tekintetét, és észrevette a város fölé magasodó hegy tetején a zöldellő növényzet közül előbukkanó falakat. – A várat és a kolostort? Igen, jártam már ott, de nagyon régen. – Akkor jöjjön – hívta a gróf, jelezve, hogy kövesse. Átszelték a teret, és elindultak a festői, macskaköves utcácskákon. Egy hatalmas, fekete Mercedeshez értek, amely a régi zsinagóga mellett állt. Vilarigues gróf beült a volán mögé, Tomás pedig mellé, és már el is indultak Tomar nyugodt utcáin. – Hallott már az Ordo Militaris Christiről? – kérdezte a gróf, utasára pillantva. – Krisztus Lovagrendjéről? – Nem, nem az Ordem Militar de Cristóról, hanem az Ordo Militaris Christiről. – Nem, arról még nem hallottam. – Én az Ordo Militaris Christinek, azaz a Krisztus Lovagrendje utódjának vagyok a nagymestere. Tomás kíváncsian húzta fel a szemöldökét. – A Krisztus Lovagrendjének az utódja? De hát a Krisztus Lovagrendje már nem létezik... – Éppen ezért vagyunk mi az utódja. Az Ordo Militaris Christi. Az az igazság, hogy amikor a Krisztus Lovagrendje megszűnt, néhány lovag, akik nem értettek egyet a döntéssel, úgy határozott, hogy titokban továbbviszik a lovagrendet, és megalapították az Ordo Militaris Christit, egy titkos társaságot, amely saját szabályok szerint működik, és amelynek a létezéséről csak kevesen tudnak. Egy maroknyi nemes, akik a régi Krisztusrendi lovagok leszármazottai, minden tavasszal összegyűlik itt, Tomarban, az én vezetésemmel, hogy felelevenítsük a régi szokásokat és lejegyezzük a szájhagyomány útján fennmaradt titkokat. Tudja, mi vagyunk a Krisztus-rend utolsó titkainak őrzői. – Erről nem tudtam... – És mit tud a Krisztus-rendről? – Néhány dolgot, nem sokat. Bár történész vagyok, de a szakterületem a kriptoanalízis és a régi nyelvek, nem pedig a középkor vagy a felfedezések kora. Mondjuk, hogy ebbe a kutatásba... ööö.... véletlenül csöppentem bele, azért, mert ismertem Toscano professzort, és nem azért, mert ez az érdeklődési területem. Az autó egy kis elágazáshoz ért, amelyet középütt Tengerész Henrik szobra díszített, aztán jobbra kanyarodtak, és elhagyván a belvárost, a Mata dos Sete Montes egyre zöldülő és emelkedő útjain haladtak tovább, a hegyoldalban kanyarogva. – Akkor hadd meséljem el a történetet az elejétől kezdve – mondta Vilarigues gróf. – Amikor a muzulmánok kirekesztették a keresztényeket Jeruzsálem városából, egész Európa felhördült, és elindultak az első keresztes hadjáratok. 1099-ben visszafoglalták Jeruzsálemet, és a Szentföld ismét keresztény kézbe került. Csakhogy a keresztes lovagok hazatértével veszélyessé váltak a keresztény zarándoklatok, hiszen nem volt, aki megvédje a zarándokokat. Ekkor jelent meg két új lovagrend. Az egyik az Ispotályosok Rendje volt, amely a betegeket és a sebesülteket ápolta, a másik pedig egy mindössze kilenc lovagból álló rend, amely a zarándokok által használt utakat biztosította. Noha csak kilencen voltak, valóban sikerült biztonságosabbá tenniük az utakat. Cserébe megkapták az al-Aksza mecsetet a jeruzsálemi Moriah-hegy tetején, ahol azelőtt a legendás Salamon-templom állott. Így született meg a Salamon Templomának Rendje. – Szünetet tartott. – A templomosok lovagrendje. – Ezerszer ismételt történet. – Bizonyára. Olyan rendkívüli történet, hogy egész Európa képzeletét megragadta. Azt mondják, hogy a templomosok a Salamon-templom romjai között kutatva, olyan értékes ereklyéket találtak, mint amilyen például a Szent Grál. Hogy ezeknek a rejtélyes legendáknak köszönhetően-e, vagy ügyességük és állhatatosságuk eredményeképpen, nem tudni, mindenesetre gyorsan gyarapodtak, és egész Európában elterjedtek. – És eljutottak Portugáliába. – Igen. Hivatalosan 1119-ben alapították a rendet, és néhány évvel később már itt voltak. Tomar városát, amit 1147-ben sikerült visszavenni a móroktól, 1159-ben Portugália első királya, Alfonz Henrik a templomosoknak adományozta, akik D. Gualdim Pais vezetésével a következő évben megépítették a várat. A Mercedes az utolsó kanyart is bevette, és megérkezett egy kis fákkal körülvett parkolóba. Innen jól látszott a templomos vár hatalmas, régi, csipkés kőfalai mögött a kék égbe magasodó, masszív vártorony. Az autót otthagyták a fenyők árnyékában, és az Alcáçovát, a torony falait megkerülő kövezett úton mentek tovább, az impozáns Porta do Sol irányába. Tomásnak az az érzése támadt, hogy visszatértek a középkorba, abba a rusztikus, egyszerű korba, amely a századok emlékezetének homályába veszett, és nem maradt belőle más, csak ezek a büszke romok. Balra durva kőfal emelkedett, amely az utat szegélyezte és határt szabott a sűrű erdőnek. Az út jobb oldalán pedig, egy sivár emelkedő tetején ott állt a vár, mint valami dölyfös földesúr. – Szóval ez a templomosok vára – szólalt meg Tomás, miközben a régi falakat csodálta. – Úgy van. A templomosok sok földet kaptak Portugáliában, cserébe a mórok elleni küzdelemben való részvételükért, beleértve Lisszabon és Santarém visszafoglalását, de sehol sem hagytak ilyen markáns nyomot, mint itt, Tomarban, a székhelyükön. Virágzásuknak azonban hirtelen véget vetett a franciaországi üldöztetés, amely 1307-ben kezdődött, és az 1312-es Vox in excelso pápai bulla végleg megszüntette a rendet. A pápa utasította az európai uralkodókat, hogy vessenek börtönbe minden templomost, de a portugál Igazságos Dénes király nem engedelmeskedett. A pápa elrendelte továbbá, hogy a templomosok javait az Ispotályosok Rendje örökölje, de Igazságos Dénes ebben sem engedelmeskedett. A portugál király ügyesen kijátszotta a törvényt, arra hivatkozva, hogy a templomosok csupán haszonélvezői a királyi birtokoknak. Ha megszűnik a rend, a király egyszerűen visszaveszi a javadalmait. Portugália királyának magatartása magára vonta a francia templomosok figyelmét, akiket a hazájukban kegyetlenül üldöztek. Sokan Portugáliába jöttek, hogy menedéket kapjanak. Igazságos Dénes egy darabig pihentette az ügyet, majd később egy új lovagrend alapítását javasolta, algarvei székhellyel, azzal a céllal, hogy megvédjék Portugáliát a

muzulmán fenyegetéstől. A Vatikán beleegyezett, és 1319-ben hivatalosan is létrejött a Krisztus Lovagrendje. Igazságos Dénes ennek az új rendnek adományozta a templomos rend minden vagyonát, köztük tíz várost is. Ennél is fontosabb, hogy tagjai maguk az egykori templomosok voltak. Azaz valójában a Templomosok Rendje élt tovább Krisztus-rend néven. A templomosok portugáliai újjászületése 1357-ben vált teljessé, amikor a Krisztus-rend áthelyezte a székhelyét ide, a tomari várba, az egykori templomosok központjába. Beléptek a pompás Porta do Solon, és a Praça de Armason találták magukat. Az út mellett szép díszkert terült el, amelyet félgömb alakúra formált bokrok, szögletesre nyírt sövények, karcsú, magas ciprusok, platánok és virágágyások díszítettek. – De miért meséli el nekem mindezt? – firtatta Tomás. Vilarigues gróf felnevetett, és kezével a jobbra lévő falra meg az előttük álló középkori építményekre mutatott, a széles lépcsőre és a pompás, román kori erődre emlékeztető Charola hatalmas tömbjére, melynek hatalmas támpillérei egészen a csipkés tetejéig értek. Az épületegyüttes másik oldalán emelkedtek a Grande Claustro tömör külső falai, egy óriási platán mögött pedig, amely oltalmazó árnyékot vetett a kolostorra, a Casa do Capítulo romjait lehetett látni. – Drága uram, azért, hogy jobban megértse ezt a csodálatos helyet, ahol találkoztunk. Elvégre itt él, Tomarban, e titokzatos, magas falak között, a Szent Grál tiszta szelleme, a rejtélyes ezoterikus lélek, amely részt vett Portugália létrejöttében és meghatározta a felfedezések tetteit. – Kacsintott. – És persze még azért is mesélem el mindezt, mert ezek az elemek szorosan összefüggnek azzal a rendkívüli történettel, amit szintén hamarosan maga elé tárok. – Miféle rendkívüli történet ez? – De drága uram, valóban lehetséges, hogy még mindig nem jött rá? Amit maga elé tárni készülök, az nem más, mint az igazi története annak a Kolumbusz Kristófnak, aki a kasztíliaiaknak adta Amerikát. – Kolumbusz igazi története? Maga ismeri? Beléptek a kertbe, áthaladtak egy híd alakúra nyírt bokor alatt, majd leültek egy kék és narancssárga azulejóval kirakott, falba vájt padra. – Ennek a történetnek a bevezetője a templomosokhoz és az ő Krisztus-rendjükhöz nyúlik vissza. Azt mondja meg nekem, drága uram, megfigyelte-e már, milyen keresztek díszítették a portugál karavellák vitorláit a felfedezések korában? – Pirosak, ha jól emlékszem. – Fehér alapon piros kereszt. Mond ez magának valamit? – Nem nagyon. – A keresztesek keresztje is fehér alapon piros volt. A portugál templomosok keresztje fehér alapon piros egyenlő szárú kereszt volt. A Krisztus Rendje keresztje fehér alapon piros volt. Nos, a portugál karavellákon szintén ilyen fehér alapon piros kereszt virított. A Krisztus-rend keresztje volt, a templomosoké, akik nekivágtak a tengernek, hogy megtalálják a Szent Grált. – A tanár fölé hajolt, mélyen a szemébe nézett, mintha egyenesen a lelkébe akarna belelátni. – Drága uram, kegyelmed tudja-e esetleg, mi az a Szent Grál? – A Szent Grál? Úgy tudom, Krisztus kelyhe volt. Isten fia állítólag ebből a kehelyből ivott az utolsó vacsorán, és ebben a kehelyben fogta fel a vérét a keresztre feszítéskor Arimathiai József. – Babonaság, drága uram, babonaság! A Szent Grál csak átvitt értelemben kehely, egy metaforikus kehely, ha úgy tetszik. – Tomar városára mutatott, amely a fákon és a falakon túl, egészen a hegy lábáig nyúlt. – Ha elmegy a Keresztelő Szent János-templom keresztelő kápolnájába, itt, Tomarban, fog látni egy triptichont, amely Keresztelő Szent Jánost ábrázolja a szent kehellyel a kezében. A kehelyben van egy szárnyas sárkány, a Kerekasztal Lovagjainak legendájában szereplő mitikus lény. Ebben a legendában Merlin, a varázsló beszámolt két sárkány küzdelméről egy föld alatti tóban, az egyik szárnyas volt, a másik nem, az egyik a jó erőket képviselte, a másik a gonoszakat, az egyik a fényt szimbolizálta, a másik a sötétséget. Ezt a sárkányharcot a tomari Keresztelő Szent János-templom oszlopfője is megjeleníti, ami a kezdeményező szelleme miatt felbecsülhetetlen értékűvé teszi ezt a szentélyt. – Ez az a templom, amelyik ott van a Praça de Repúblicán, ahol nemrég találkoztunk, ugye? – Igen. – Aha – mormogta Tomás, miközben magában felidézte a fehér templomot a világosbarna harangtoronnyal. – De miért meséli ezt el? – Drága uram, hiszen ez a válasz arra a kérdésre, amire az imént nem tudott válaszolni. Ugyanis a sárkány a bölcsesség templomos szimbóluma, az egyiptomi Thot és a görög Hermész. Az a Hermész, akiről elnevezték a hermetizmust. Ez azt jelenti, hogy a sárkány a szent kehelyben, ahogy a tomari templomban láthatjuk, a hermetikus bölcsesség jelképe. A Szent Grál. – Szünetet tartott. – Mi tehát a Szent Grál? A tudás. És mi a tudás, ha nem hatalom? Ezt a templomosok hamar fölismerték. Amikor az Európában meghirdetett üldözések elől menekülvén Portugáliába jöttek, magukkal hozták a kelyhet és a sárkányt, azaz a Szent Grált, azt a részben tudományos, részben ezoterikus bölcsességet, amelyet két évszázad kutakodása alatt gyűjtöttek össze a Szentföldön. Fejlett hajózási ismeretekkel, feltalálói, felfedezői szellemmel és hermetikus műveltséggel rendelkeztek. Portugália nemcsak az úti céljuk, hanem a kiindulópontjuk is volt a további felfedezésekhez, a világ megismeréséhez, az új ismeretek szerzéséhez. Mert ezt az országot Portugáliának hívják. A Portugália név a Portucalem szóból ered, amely szintén összekapcsolható a szent kehellyel. Portugália. Porto Graal. A Grál kikötője. Ebből a hatalmas kikötőből indult útnak az új Grál keresése. A bölcsesség Szent Gráljáé. A tudás kelyhéé. A világ felfedezéséé. – Arra céloz, hogy a felfedezéseket a templomosok vitték véghez, mégpedig azért, hogy megtalálják a Szent Grált? – Részben igen. A templomosok és a zsidók, a maguk ezoterikus titkaival és titokzatos kabbalista gyakorlatával, az előbbiek nyíltan a Szent Grált keresve, az utóbbiak pedig titkon az Ígéret Földjét kutatva, és mindketten a Jeruzsálem és a Salamon-templom utáni nosztalgiától kísérve, a portugálokkal együtt olyan robbanóelegyet alkottak, olyan koktélt, amely Portugália történetének egyik legnagyobb államférfijával s az emberiség egyik legnagyobb látnokával, Tengerész Henrikkel az élén a XV. század elején megkezdte mindazt, amit ma globalizációnak hívunk. I. János király harmadik fia, Henrik herceg 1420-ban Krisztus Lovagrendjének kormányzója lett, és később kapta a Tengerész Henrik nevet. Maga köré gyűjtötte a kor jeles tudósait, portugálokat, templomosokat, zsidókat és másokat, és felvázolt egy ambiciózus tervet a Grál keresésére. – Fölemelte a kezét, és elkezdett fejből idézni. – „Portugália ébredjen öntudatra” – írta a költő Fernando Pessoa. – „Adja át magát önnön lelkének. Megtalálja benne a lovagregények hagyományát, ahol megfordul a Kereszténység Titkos Hagyománya, a Sucessão Super-Apostólica, a Szent Grál Keresése.” – Miután befejezte az idézést, fennkölt hangját visszaváltoztatta természetessé. – Tengerész Henrik grandiózus terve ismeretlen tengerek meghódításáról és a világ felfedezéséről szólt, amit azután a következő századok során a portugálok meg is valósítottak. A lovagokból tengerészek lettek, a keresztes hadjáratokból pedig felfedezések. – Portugália volt tehát a kikötő, ahonnan a Grál keresésére indultak. – Pontosan. Portugália a tengerészek és a felfedezők hazája lett, a Szent Grál keresésére induló tengeri lovagok földje. Gil Eanes, Gonçalves Baldaia, Nuno Tristão, Antão Gonçalves, Dinis Dias, Álvaro Fernandes, Diogo Gomes, Pedro de Sintra, Diogo Cão, Pacheco Pereira, Bartolomeu Dias, Vasco da Gama, Fernão de Magalhães, Pedro Álvares Cabral, és még folytathatnám a sort a végtelenségig, az ország tele volt ezekkel az új keresztesekkel. Néhányukat ma is ismerjük. De sokan közülük titokban vágtak neki a tengernek, felfedezéseik soha nem láttak napvilágot, nevük pedig a történelem homályába veszett.

– És azt állítja, hogy Kolumbusz is közéjük tartozott? – Majd eljutunk oda is. Egy kicsit tegyük most félre a felfedezések nagy, misztikus célkitűzéseit, és koncentráljunk inkább a XV. század végi portugál királyság mindennapjainak prózai eseményeire. Amikor előbb Tengerész Henrik, majd V. Alfonz király is meghalt, egy másik férfi vette át az irányítást a tengeri terjeszkedés felett. Alfonz fia, az új király, II. János, a Tökéletes Herceg. Nem sokkal a trónra lépése után történt valami, ami megpecsételte Kolumbusz Kristóf sorsát. – Bartolomeu Dias felfedezte a Jóreménység fokát. A gróf nevetett. – Nem, drága uram, az később volt. – Otthagyták az azulejo csempés padot, és kis narancsfák között átmentek a Praça das Armason. Vilarigues odasétált a Paços Mestrais romjaihoz, ahol régen a királyi lakhely volt, mára azonban már nem volt teteje, és a csupasz, érdes falra tette a kezét, mintha meg akarná simogatni. – Nem tudom, tudja-e, de e falak között élt Tengerész Henrik, a férfi, aki mindent megtervezett a Tökéletes Herceg előtt. És egy másik államférfi is élt itt, akinek az életét ugyanaz az esemény változtatta meg, amely Kolumbuszét is megpecsételte. I. Mánuel királyról van szó, a Szerencsésről, aki II. Jánost követte a trónon. – És melyik ez az esemény? A gróf félrebillentette a fejét, és furcsán nézett Tomásra. – A II. János elleni összeesküvés. A történész összehúzta a szemöldökét. – Tessék? – A II. János elleni szervezkedés. Még sosem hallott róla? – De igen, valamire emlékszem. – No, hát akkor jól figyeljen kegyelmed erre a történetre – kezdte Vilarigues gróf, és fölemelte a kezét, mintha türelmet kérne. – 1482-ben a királyi tanács, élén a frissen megkoronázott királlyal, II. Jánossal, úgy határozott, hogy a királyi bírók beléphetnek a nemesek birtokaira, hogy ellenőrizzék, betartják-e a törvényeket, illetve adományokat és privilégiumokat eszközöljenek. Ez a döntés közvetlen támadásnak minősült a fidalgók hatalma ellen, akik addig földjeiknek nemcsak tulajdonosai, hanem teljhatalmú urai is voltak. A nemesek között a leghatalmasabb II. Fernando, Bragança hercege, a király távoli rokona volt. Nos, a herceg úgy határozott, hogy bemutatja az adományozásról és az előjogokról szóló iratokat, amelyeket ő és elődei kaptak. Megbízta hát a kincstárnokát, João Afonso apródot, hogy menjen el egy bizonyos széfhez, és keresse meg ezeket a bizonyos iratokat. De João Afonso, ahelyett hogy maga ment volna, a fiát küldte el, egy ifjú és tapasztalatlan legényt. Miközben a fiú az iratok között keresgélt, megjelent egy írnok, egy bizonyos Lopo de Figueiredo, aki azonnal a segítségére sietett. A kutakodás közben azonban Lopo de Figueiredo fölfedezett egy különös levelezést Bragança hercege és Kasztília és Aragónia Katolikus Királyai között. A szokatlan levélváltás fölkeltette az érdeklődését, így hát lopva magával vitte, és titkos audienciát kért a királytól, akinek megmutatta a leveleket. II. János elolvasta a kéziratokat, melyeket itt-ott a herceg saját kezűleg megtoldott, és rögtön megértette, hogy összeesküvést szőnek ellene. Bragança hercege a Katolikus Királyok titkos szövetségese volt Portugáliában, és elkötelezte magát, hogy segít a kasztíliaiaknak megtámadni az országot. – Lehalkította a hangját, mintha valami elátkozott szót készülne kimondani. – Áruló volt. – Visszaváltott a rendes hangjára. – A levelekből kiderült, hogy Viseu hercege, a királyné öccse, szintén részt vesz az összeesküvésben, akárcsak a királyné anyja. II. János lemásoltatta a leveleket, és megbízta Lopo de Figueiredót, hogy csempéssze vissza az eredeti dokumentumokat a széfbe, ahonnan ellopta őket. Az uralkodó több mint egy évig a birodalom ügyeinek és a felfedezésekkel kapcsolatos döntéseknek szentelte magát, de közben arra is volt gondja, hogy felgöngyölítse az összeesküvés szálait, és aztán leverje. Még azt is kiderítette, miképpen akarják megölni az ellenségei. Mígnem egy napon, 1483 májusában elfogatta Bragança hercegét. Árulásért halálra ítélte, és néhány nappal később Évorában lefejeztette. Az összeesküvés azonban folytatódott, csak ezúttal Viseu hercegének vezetésével. Mígnem 1484-ben II. János úgy döntött, hogy végleg lezárja az ügyet. Magához hívatta a herceget, a királyné öccsét, és miután váltott vele néhány szót, saját kezűleg szúrta le. A többi érintettet szintén lefejeztette vagy megmérgeztette, sokan pedig Kasztíliába menekültek. Mindeközben történt azonban egy különös dolog. II. János az udvarba hívatta Viseu hercegének öccsét, Mánuelt. Az meg is jelent, és reszketett félelmében, hiszen a bátyját éppen ott ölte meg a király, miután ugyanúgy hívatta, mint őt. De vele egészen más történt. II. János neki adományozta meggyilkolt bátyja minden vagyonát, és ami ennél is rendkívülibb, közölte vele, hogy ha a fia, Alfonz, utód nélkül halna meg, Mánuel örökli a trónt. És valóban így is lett. – Különös történet – jegyezte meg Tomás, akit lenyűgöztek a felfedezések korának kellős közepén lebonyolított udvari cselszövés részletei. – De nem értem, miért mesélte el nekem. Vilarigues gróf büszkén keresztbe tette a karját a mellkasán, és fölhúzta a bal szemöldökét. – Drága uram! – kiáltott föl elnézően. – Kegyelmed Kolumbusz Kristóffal kapcsolatban végez kutatást, és mégsem mond magának semmit a királyi tisztogatás kicsúcsosodásának időpontja? – Mit is mondott, mikor történt mindez? – 1484-ben. Tomás elgondolkodva vakargatta az állát. – Kolumbusz ebben az évben hagyta el Portugáliát, és ment Kasztíliába. – Bingó! – mosolyodott el a gróf, és csillogott a szeme. A történész egy darabig mozdulatlanul állt, töprengett az egészen, fontolgatta a lehetőségeket, rakosgatta a puzzle darabjait. Aztán a grófhoz hajolt, és fürkészőn rámeredt. – Csak nem arra céloz, hogy Kolumbusz is részt vett a II. János elleni összeesküvésben? – Touché. Tomásnak leesett az álla döbbenetében. – Ah... – dadogta, és képtelen volt összeszedni a fejében kavargó gondolatokat. – Ah... A gróf látta, hogy elakad a szava, és a segítségére sietett. – Áruljon el nekem valamit, drága uram. Felfigyelt már arra kegyelmed, hogy több tonna dokumentum maradt fenn Kolumbusz Kristóf Spanyolországba meneteléről, ám ami a portugáliai tartózkodását illeti, azzal kapcsolatban hatalmas üresség van? Semmi nem maradt róla! Semmi, de semmi! Egyetlen irat sem! Az a kevéske, amit tudunk, Las Casas, Hernando Colón, illetve maga Kolumbusz rövid utalásaiból tevődik össze. Semmi több. – Vállat vont, tanácstalanságot színlelve. – Szóval emberünk térült-fordult az országban, rengeteget hajózott a karevelláinkon, feleségül vett egy portugál nemes nőt, bejárt az udvarba, többször is találkozott a királlyal, és minderről nem maradtak fenn írásos emlékek? Hm? Hogy lehetséges ez? – Mindent kitöröltek? – Meglehet, drága uram. De talán még ennél is egyszerűbb az igazság. Colomnak más neve volt. Mi folyton a Colom nevű emberről keresünk dokumentumokat, holott ami minket érdekel, az más néven keresendő.

miként szólította meg a király Colomot azon az 1488-as levélen? A történész elolvasta a jegyzeteit. amelyben a király Colom problémáját említi az igazságszolgáltatással? Tomás kinyitotta a jegyzetfüzetét. akit nagyon jól ismert. ha ezt hasznosnak ítélte? – A Tomás kezében tartott füzetre mutatott. Először a fontosabbak. nem igaz? Miért ne bocsáthatott volna meg akkor egy mellékszereplőnek is. csak azért. Mindenesetre Colom igazi neve mindörökre homályban marad. aki az egyik fő összeesküvő öccsét tette meg trónörökössé. Elhagyta régi nevét. – Mondtam már. csak egy mezei résztvevő. egy nemesnek. hogy a király elfogatja”. Amikor lelepleződött a konspiráció. – Ezt honnan tudja? – Colom fidalgo volt. ez volt az első nyom. Hernando Colón még Itáliába is elutazott. nemde? – De maga szerint természetes. és Sevillában kezdett új életet. Tomásnak kikerekedtek a szemei. Lássuk csak. hogy a király elfogatja? – Elmosolyodott. mert félt. – Nem érdekes. – Neki is én említettem. És ami ennél is fontosabb: ez egy békülő levél. sok fidalgo menekült a családjával Kasztíliába ebben az évben. aki ráadásul még külföldi is! Soha! Inkább kolostorba vonult volna! Egy ilyen nő. itt van – mondta. Kasztíliába? – Az összeesküvés.. hogy genovai származású volt. és szintén csatlakozott a Krisztus-rendhez. Elképzelhetetlen. Kolumbusz spanyol fia. hiszen elterelte a figyelmet a valódi származása körüli gyanakvásról. Egy nemesi név. hogy ki volt Kolumbusz? – De. mintha az igazság a tenyerében rejtőzött volna. – Kegyelmednek nem tűnt fel. És különben is II. amit Bragança hercege és Viseu hercege szervezett. Lopo de Albuquerque vagy a befolyásos zsidó. – Bólogatott. – Valóban elképzelhetetlen. csakis nemeshez ment volna feleségül. hogy hol született. akinek bármi köze volt Bragança és Viseu hercegének intrikáihoz. hogy egy Dona Filipa Moniz Perestrelo egy szegény selyemtakácshoz menjen feleségül. hogy kiderítsen valami olyan egyszerű dolgot. – Különleges barát? De hát miféle bizalmaskodás ez Portugália nagy királya és egy szegény selyemtakács között. János király elleni összeesküvésben. – Ejha! – kiáltotta. – Toscano professzortól maradt rám ez az idézet a Heroidesből. és széttárta a kezeit. aztán a kevésbé fontos cinkosok is. hogy a király megbocsátott neki. mivel Kasztíliában egyre zsidóellenesebb volt a hangulat. ahol ki tudta használni Portugáliában szerzett tengerészeti tapasztalatait. tudja? Gondolom. ha valóban részt vett az összeesküvésben? – Az a körülményektől függ. aki akkor még nem is volt ismert? – A gróf leereszkedően csóválta a fejét. mennyire titkolózhatott az apja. amelyet II. amit az apjáról mondanak. drága uram – hangsúlyozta. – Tessék? – Nomina sunt odiosa. Fernando da Sylveira. A Bragança hercege széfjében talált irományok között a Katolikus Királyok levelei is . – Várjon csak. másodrendű figura. János volt az. és lázasan elkezdte lapozni. és most felfedné. Kolumbusz is köztük volt. várjon csak! – mondta. főleg. amit tudunk. Mint mondtam. hogy Kolumbusz portugál felesége. hogy elszáll a gondolata. Mindenki fejvesztve menekült. amikor már senki nem jelentett reális fenyegetést a királyra nézve. noha nem erősítette meg. noso espicial amigo en sevilla”. azok tudták. – Ki látott már ilyet? A saját fiának sem sikerült kiderítenie az igazságot! Gondoljon csak bele. – Pontosan. ha ilyen bonyodalmakba vitte a fiát. akkor elég valószínű. drága uram. Colom egy volt a sok közül. Másrészt a bocsánatot négy évvel az események után nyerte el. – Nem. amin elindultam. és több dolog is alátámasztja. nem tartóztatnak le. aki magával a királyi családdal állt rokonságban.. akkor. Feltűnt magának. És ott van még D. kitapogatta a belsejét. soha nem ment volna hozzá egy plebejushoz. talán zsidó származású. Álvaro de Ataíde. – A nevek gyűlöletesek – fordította Tomás. hogyne. megvan! – Megtalálta a szövegrészletet. Ez egy uralkodó levele egy fidalgónak. az itt maradásod és a visszautazásod alatt nem fognak el. – Erre már én is gondoltam – szólt közbe Tomás. Az 1484-ben leleplezett összeesküvés. hogy az apja inkább Piacenzában született. Dona Filipa Moniz Perestrelo valamelyik apai felmenője valóban ebből az itáliai városból származott.– És mi az a név? – Nomina sunt odiosa. – Vállat vont. hogy utánajárjon. János küldött Colomnak 1488-ban? – Már hogy ne olvastam volna? – És mit gondol arról a részről. amikor az apja kasztíliai érkezéséről mesélt. – Félrebillentette a fejét. amelynek Historia del Almirante volt a címe. – Azt írta a király: „Ha esetleg valamilyen okból tartanál a törvényszékünktől. ami miatt Colom 1484-ben fejvesztve menekült a fiával együtt. Á. mikor megtalálta.” – A grófra nézett. – Még a Katolikus Királyok sem tudták. – És olvasta kegyelmed azt a levelet. – Ennél világosabb bajosan lehetne. elhallgatja a múltját. és úgy döntött. hogy még a spanyol fia sem ismerte az apja származását? – Hernando? – Igen. de ha tekintetbe vesszük mindazt. aki az aljubarrotai csatában legyőzte a kasztíliaiakat? Egy ilyen nő. például. – És azt megfigyelte. A gróf viszonozta a meglepett pillantást. Egas Moniznak a leszármazottja. annál is inkább. Hernando Colón is ugyanezt írta egy rövid utalás formájában. Amerika felfedezése után egyes olasz szerzők azt sugallták. – És? Miféle bűn lehetett az. szinte gépiesen. Cristóbal Colon lett a neve. Igazi története része a mi templomos szájhagyományunknak. – Hallgassa csak: „az 1484-dik esztendő végén Diogo fiával titokban elhagyta Portugáliát. – Várjon. vagyis hogy genovai volt. – Colom részt vett a portugál király elleni összeesküvésben.. de nem is tagadta. hogy Dona Filipa Moniz Perestrelo volt a felesége. – „A xpovam collon. – Akkor végül is ki volt Kolumbusz valójában? A gróf elindult a Praça das Armas másik felén lévő lépcső felé. aki bejárt az udvarba. elővett egy spanyol nyelvű könyvet. hogy az ide utazásod. – Ah – értette meg a férfi. – Ha jól emlékszem. – Félt. – Kolumbusz Kristóf egy portugál nemes volt. drága barátom. lássuk csak. D. Ez Colomnak még kapóra is jött. ebben a levélben biztosítunk róla. és megkereste a levélről szóló jegyzeteit. – Colom titokban hagyta el Portugáliát? – kérdezte gúnyosan a gróf. mintha attól félne. Colom nem volt főkolompos. Isaac Abravanel. De ezt a kavarodást csak az okozta. aki kapcsolatban állt Viseu hercegének családjával. fölírta magának. – Kérdőn nézett a történészre. és mellékszereplőként részt vett a II.. aminek következtében az az új feltételezés született. Hát persze hogy Hernando semmit sem talált Genovában. és annak a Nuno Álvares Pereirának a rokona. mint amilyen Colom volt. A történésznek kerekre nyíltak a szemei: eszébe jutott valami. az érintettek Spanyolországba menekültek. – Ez az. Vagy D. – Ovidius. – Ez gyorsan ment. nem vádolnak meg és nem idéznek a bíróság elé. aki Porto Santo kormányzójának volt a lánya. és nem is keresnek semmiféle polgári vagy büntető ügyben. igaz-e. amint arról ő maga is beszámolt a könyvében. Megragadta nélkülözhetetlen táskáját. Ők pedig szövetségben álltak a kasztíliai udvarral.

miért nem mentek oda. a Katolikus Királyok szükségszerűen ismerték őt. lássuk csak.. gúnyolódó arccal nézett Tomásra. hogy ő egy tanulatlan. Átmentek a Terreiro da Entrada kolostorudvarán. ha bekopogtat az ajtajukon. hogy nem ő az első admirális a családjában? Hogy is van ez? Hát nem arról volt szó. hogy a kubai bennszülöttek elmesélték. Gago Coutinho admirális. beléptek a lángoló gótikus kolostorudvarra. és a templomos Charola mellett haladtak el éppen. akárcsak a Salamon-templomot a Szentírás szerint. János viszont tudta. A Déli kaput belülről két hajlított oszlop vette közre. hogy az admirális egy portugál tengerésztől hallotta azt az információt. hogy a kasztíliai hajóhad admirálisa egy portugál. – Államérdekből. Ezt a tudást megőrizték az északi templomosok. akik közül néhányan Portugáliába jöttek. hogy hitelt adtak a szavának. – Mutassa csak azt a könyvet. A templomos Charolába. szakállas hajósok. de a két férfi annyira belemerült a beszélgetésbe. A Katolikus Királyoknak is kapóra jött. mint Kolumbusz hitte. dohos szagot árasztotta. hogy nem volt mit kiaknázni – felelte a gróf. amerikai út előtt elismerték egy dokumentumban. de van valami. hogy „az az ember. természetesen titokban. Egyedül Diego Colom volt kivétel.. amelyet 1532-ben a Colom szolgálatában álló Pinzón kapitány gyermekei indítottak el azzal a furcsa felvetéssel. Kolumbusz Kristóf váltig állította. hogy az első útja alkalmával Colom portugál pénzérméket vitt magával az Újvilágba? Miért éppen portugál érméket? Miért nem kasztíliait? Ennek csak akkor van értelme. a kerek hajót bizánci kupola fedte. sikerült sűrű ködbe burkolni a valódi kilétét. Diego Colomnak a kasztíliai honosítási papírjain is elhallgatták az eredeti származását. hogy annyira igyekeztek őrizni a titkot. semmi okuk nem lett volna eltitkolni az eredeti állampolgárságát. legkésőbb 1502-ben. majd sötét folyosókon eljutottak végre a kolostor szívébe. impozáns architektúrájával. amelynek már tudtak a létezéséről. Így aztán az elhallgatások és félreértések szövevényében. – Széles mozdulatot tett a kezével. mint amennyit elárultak. genovai selyemtakács? – Nevetett. itt van. hogy a későbbi szóbeszéd a genovai származásról kifejezetten jól jött. Itt volt a tomari templomosok imahelye. Jobbról megkerülték hát a Charolát. Ezt az is bizonyítja. hogy a vikingek után a portugál Corte-Real volt az első európai arrafelé. nem? – Egyértelmű. Európából elsőként a vikingek jutottak el oda. Egyikük. Egyébként. miért hívta vissza Lisszabonba II.ott voltak. hogy a Szent Grál János pap mitikus keresztény országában található. hogy nyugat felé el lehet jutni Indiába. a két fa valóságos őrszemként állt ott mozdulatlanul: néma tanúi e különös kolostor évszázadainak. – Ha a portugálok már tudtak Amerika létezéséről. hogy nem az volt. hogy szerepel rajta Florida partja? – Igen. a portugálok Keletre akartak eljutni. hogy még az öccsének. akik kapcsolatban álltak a nagy tengerésszel. – Drága uram. Különös. A tizenhat oldalú épületnek a központjában egy nyolcszögletű fülke adott helyet a főoltárnak. arra a megállapításra jutott. hogy a kasztíliaiak érkezése előtt már jártak náluk fehér bőrű. Elhaladtak egy óriási platán és egy búskomor diófa között. ha nem is túl közelről. az oszlopok pedig aranyszobrokkal hivalkodtak. ráadásul talán még zsidó is. amit mind maga Kolumbusz. egy szűk zugban beléptek a sekrestye apró ajtaján a szentély félhomályába. – Elnézést. hogy a világ jóval nagyobb. A gróf elnevette magát. továbbra is a Terreiro da Entradán. Tengerész Henriket és a templomosokat még a tudás Szent . Mivel Colom is részt vett a cselszövésben. Mellesleg megjegyzem. szinte tudomást sem vettek az egészről.. A Cantino-planiszférát egy portugál térképész készítette. egy bizonyos Alonso Gallego úgy beszélt Colomról. Ez elfogadhatatlan lett volna. miszerint az Azori-szigetektől nyugatra is van szárazföld. még a nagy. Wolfram von Eschenbach Parzivalja. De mivel portugál volt. akit Portugália Királya nevelt. hogy a portugálok többet tudtak. – Nos. Más tekintélyes történészek ugyanezt gondolták. nyilván nem lett volna okos dolog nagydobra verni. Tudomásom szerint Amerikát már évezredekkel ezelőtt felfedezték az ázsiaiak. János 1488-ban? Vilarigues gróf megsimogatta kis kecskeszakállát.. és beszámolt róla. Ugyanez a Las Casas elutazott az Antillákra. – Ezek szerint II. Pedig a kasztíliai törvények szerint ezeken a papírokon mindig feltüntették az eredeti állampolgárságot is. amikor Tomás megtorpant és beszélgetőtársára meredt. a Katolikus Királyok kinevették volna. a kolostor Déli kapuja felé vették az irányt. hogy a XV. Ha valóban genovai lett volna. és akinek tudomása volt az Indiának nevezett földekről”. – A gróf a kezébe vette a kötetet. Vörös Erik vezetésével. Itt.. Egyébiránt a Pleyto de la Prioridad során. Kétségtelenül a Charola volt a kolostor ékszere. – Colom azt mondja. ugyanis ezt állítja a legfontosabb német gráli mű. Ezoterikus szempontból úgy hitték. hogy ez az út nemigen kivitelezhető.. amely a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika Rotundája alaprajza szerint épült. hogy megkerüljék Velence és az Ottomán Birodalom kizárólagos kereskedelmi jogát. és a harangtorony után. amit Colom írt Juan hercegnek. hogy a tengerész arisztokrata származású. de a Katolikus Királyokat nem tudta meggyőzni. Vettek két jegyet. ha Colom valóban egyszerű genovai selyemtakács lett volna. hogy az admirális olyan földet fedezett fel. A másik pedig az. gazdagon díszített. hogy ne derüljön ki az admirális származása.. – Félrebillentett fejjel. Ez pedig azt mutatja. mintha valami nyilvánvalót közölne. – De ha Kolumbusz részt vett az összeesküvésben. és azt gyanította. Mellesleg csak ez magyarázza... – És azt is látta. másként festett a dolog. és lapozgatni kezdte: keresett valamit. A portugálok pedig kétségkívül alaposan felderítették azt a vidéket a XV. ahogy a genovai hivatalos verzió állítja. A régi rotunda azt az ódon. amikor megemlítette. amely a Szentföld templomait idézte. drága uram. amely ott hevert Tomás ölében. Azonban mivel Portugália és Kasztília rivalizált egymással. amit Tomás a múzeumokhoz kötött. hogy a helybéli lakosság már ismeri a portugál pénzt. amit nem értek – mondta Tomás fejcsóválva. na. mind a legénység számára fel tudtak mutatni egy megnyugtató lehetőséget. Ezt Colom kortárs életrajzírója. finom szegéllyel ellátott Déli kapu zárva volt. Az egyik az. azaz jóval elérhetőbb áron jussanak hozzá a fűszerekhez. amit jól példáznak a Registro de Sello del Archivo de Simancasban őrzött honosítási levelek is. hiszen mind a nép. aki elsőként repülte át az Atlanti-óceán déli részét. hát van itt egy furcsaság. – Hernando Colón Historia del Almirantéjára mutatott. Így hát nem csoda. a maga fennkölt. – Van itt. Államérdekből. hogy kiaknázzák ezt a lehetőséget? – Azon egyszerű oknál fogva. Így hát Colom valódi identitása titokban maradt. János tudott Amerika létezéséről. és Hernando idézte a könyvében. Bartolomé de las Casas is megerősítette. két okból. II. – Jaj. – És látta már kegyelmed a Cantino-planiszférát? – Hogyne. több olyan tanút is meghallgattak. hogy még jobban összezavarja az egészet. század során. olyan arccal. van itt valahol egy utalás. köztük például Joaquim Bensaúde. hogy a portugál király már tudta. ha az admirális meg volt róla győződve. Gazdasági szempontból pedig Indiába akartak eljutni. De tekintve. egy levélrészlet. akik be is népesítették az egyik végétől a másikig. hallgassa csak: „yo no soy el primer Almirante de mi família”. amit mellesleg a kasztíliai udvar már tudott. mind a támogatói tápláltak. a falak telis-tele voltak freskókkal. hogy 1492 áprilisában. nem? A Mánuel-stílusban épült. századi hajósok már 1472 előtt eljutottak az amerikai partokig. – Persze hogy többet tudtak! És arról mi a véleménye kegyelmednek. hogy egy futó pillantást vetve minderre. ráadásul talán zsidó is. Elindultak fölfelé a templomos építmény kőlépcsőin.. egészen más volt a helyzet. ami bizonyára a germán templomosokon keresztül jutott el Portugáliába. – Vagyis maga az admirális lebbentette föl a fátylat nemesi származásáról. hogy a kasztíliai korona is mindent megtett azért. hát persze hogy tudott! Mellesleg ebben nem is volt semmi rendkívüli. Floridát azonban csak 1513ban fedezték fel. amelyet kis narancsfák díszítettek. drága uram. hogy félúton van egy szárazföld.

hogy megvitassa vele a nyugati utazás lehetőségét. aki fölfedezte az átjárót az Indiai-óceánhoz. hogy Colom azt hitte. és elfogadta a titkos támogatást. amelyet az alcáçovasi szerződés következményeképpen. gondoljon bele! Ha II. II. Ha Portugália úgy fedezi fel az Indiába vezető utat. A király megragadta az alkalmat és megbocsátott neki: elküldte azt a békülő levelet. elő kellett készíteni az utat. és ez az információ már közismert volt a lisszaboni udvarban. hogy II. Ráadásul azt is tudta. gondolja. – Amerikával – szólalt meg Tomás. János nem arról akart beszélni Colommal. II. mert éppen akkor jött meg Dias a hírrel. Miért hívatta hát magához Colomot. csapdába kellett csalni. olyannyira. számukra ez rutin volt. Hogyan is bízhatott volna meg bennük II. hogy titokban mindenben támogatni fogja. – Ehhez bőven elég magasan képzett tengerész állt a rendelkezésére. – Fölemelte a bal mutatóujját. ami látszólag rendkívül értékes. hogy ezt az utat kell követnie. Amíg a kasztíliaiak abban a hitben élnek. – Megbökte Tomás mellkasát. ha a kasztíliai probléma már megoldódott. János azért tett le a nyugati indiaiútról. fekete haját. ezért aztán elutasította az ifjú tengerész javaslatát. és ismét megjelent az udvarban. – Tényleg mindent el kell magyaráznom? – Attól tartok. Az India felé vezető tengeri út szisztematikus. az bizonyára tréfál! – A mutatóujjával a halántékát bökdöste. akikkel kapcsolatban állt. – Bartolomeu Dias visszatérése valóban fontos pont – vetette közbe Tomás. Bartolomeu Dias. hogy a primitív Amerika valójában a gazdag Ázsia. A portugál királynak nagyon is józan stratégiai elképzelései voltak. amikor lelepleződött a király elleni összeesküvés. Kegyelmed nem furcsállja.. hogy körülnézzen arrafelé? – Döbbent arcot vágott. Amikor Colom Lisszabonban tartózkodott. bőven volt miből válogatnia! Mind-mind alkalmasak voltak erre a feladatra. Tomás odaült mellé. Jánosnak. amelyik oly sokat adott Portugáliának. A menlevéllel a kezében Colom visszatért Portugáliába. amely a márványpulpitus felé nézett. – Kérdőn húzta fel a vállát. Pacheco Pereira. nem szorult külföldi segítségre! Hát ott volt Vasco da Gama. hogy tudatlanok. Mert lehet. amikor végre felfedezik az áhított átjárót és elhárul minden akadály. Ők sokkal tudatlanabbak és felvilágosulatlanabbak voltak a portugál királynál. . Mégpedig elsősorban azért nem. a mindennapi kenyerük. És jól tette. hogy Bartolomeu Dias már 1488-ban fölfedezte az Atlantiés az Indiai-óceán közötti átjárót. – Jól figyeljen arra. II. és még sokan mások. és legyintett. kitartva terve mellett. János akkor már tudta. amit a szerződés megtagadott tőlük. Ki kellett hát cselezni. de ebben megakadályozta a király elleni összeesküvésben való részvétele. De nem a Vasco da Gama vezette expedíciót. – Hadd hívjam fel a figyelmét egy különös tényre. hogy az Azori-szigetektől nyugatra szárazföld van. és a karavellák legénysége körében is. és hamar rájött. hogy Sevillából hívatott volna hozzá tengerészt. Jánosnak. amikor Kolumbusszal tárgyalt Lisszabonban. Épp az imént mondta. csak bennszülöttek és fák. de nem hülyék. – Miért? Miért volt szükség erre a tízéves szünetre? Miért kellett ilyen sokáig halogatni azt az utat. hogy egy másik kontinensről van szó. – Magának tulajdonképpen bizonyos szempontból sikerült eltalálnia a magyarázatot. amelyre már oly régóta készültek? Drága uram. ráadásul egy genovait. tanúja volt Bartolomeu Dias visszatérésének. az ottani lehetőségek kiaknázását. A toledói szerződés. míg Portugália elküldte Vasco da Gamát. – II. Ezért jött jól a portugál királynak Colom kilincselése a kasztíliai uralkodóknál.. és elkezdett a Katolikus Királyoknál is kilincselni az ajánlatával. hm? Aki azt mondja. hogy arrafelé egy másik kontinens van. de a gazdasági érdekek szép lassan felülírták a misztikus célkitűzést. de II. ezért aztán ez a hosszas készülődés kevéssé valószínű. hogy a portugál királynak immáron valóban jó oka van rá. amit mondok. János már réges-rég döntött! Ne feledjük.. hogy megkaparinthassák azt. és újult erővel elkezdte győzködni a Katolikus Királyokat. Hanem a kasztíliaiakat. hogy győzze meg a Katolikus Királyokat a hajóút előnyeiről. – Vilarigues végigsimította egyenes. mert már tudta. hogy azon a helyen nem Ázsia található. János azért kérette Colomot Lisszabonba. valójában azonban egy fabatkát sem ér. János hamar felmérte. és biztosította a tengerészt arról. addig a portugálok nyugodtan kereskedhetnek az igazi Ázsiával. Csakhogy azok annyira tudatlanok voltak. – Drága uram – sóhajtott fel Vilarigues gróf. nem. Kolumbusz Kristóf tudta. – Tomásra mutatott. – Felkészítették a kasztíliaiakat? – A portugál korona tudta. hogy II. „beleértve a bennszülötteket is”. – Egy út előkészítése tíz évig tart? Na. Beletörődött hát a döntésbe. A királynak valójában nagyon is érdekében állt. ám kissé hosszúra nyúlt keresése után. amelyet kegyelmed is olvasott. hogy fölfedezte a Jóreménység fokát. amiről Marco Polo mesélt. Így hát 1488-ban levelet írt II. hogy nyugat felé hajózzanak el Indiába. el kellett terelni a figyelmét valamivel. hogy a kasztíliaiak betartják a szavukat. inkább arra kérte a fidalgót. hogy az igazság pillanatában a Katolikus Királyok félreteszik azt a szerződést. ők is meg akarják kaparintani a részüket. hogy nem volt ott más. valamint annyira belefeledkeztek a mórok elleni küzdelembe. hogy folytathatja az előadását. hiszen éppen a Katolikus Királyok voltak azok. A portugál király egyetlen célja az volt. ugyanis a Katolikus Királyok valóban megpróbáltak eljutni Indiába. elismerte Portugália afrikai terjeszkedését. hogy elterelje a kasztíliaiak figyelmét az igazi Indiába vezető útról. János valóban fontolgatta volna a nyugati hajóutat. nagyszerű csali volt. nagyszerű tengerésze. hogy ez a föld Ázsia. 1480-ban kötöttek Kasztíliával. Diogo Cão. hogy expedíciója sikerrel járjon. majd visszatért Kasztíliába. – Nem. a történészek spekulációinak tárgya. – Odahajolt a történészhez.. drága uram. hirtelen keletkezik egy tízéves űr. hogy a portugálok elkezdenek gazdagodni az indiai kereskedelem révén. hogy a kasztíliaiak előbb vagy utóbb megzavarják a portugál terjeszkedési terveket. – Szamárság! – kiáltott fel a gróf. és ártatlanságát bizonygatva kegyelemért folyamodott. hogy tudott az Azori-szigetektől nyugatra fekvő szárazföld létezéséről. A portugálok valóban előkészítettek valamit. – Pontosan! Látja kegyelmed.Gráljának a keresése motiválta. Legnagyobb meglepetésére azonban a királyt még mindig nem érdekelte a nyugati expedíció. János megígérte Colomnak. Feltételezem. hogy mégiscsak kezdi kapiskálni? – Kacsintott. illetve toledói szerződés aláírásával egy időben a portugál király meggyilkolására szövetkeztek a portugál nemesekkel. hogy eleinte szintén elutasították a portugál nemes ajánlatát. – Ezért kezdett II. és mindent megtesz azért. hogy a dolgok ilyetén állása kapóra jött II. János érdeklődést mutatni Colom terve iránt. amint a portugálok erről hamar megbizonyosodtak. és hogy a valódi Ázsia jóval messzebb van. – Gondoljon bele. de II. hogy elutasítsa az ajánlatát. ahogy a hivatalos verzió állítja? Volt neki elég tapasztalt. hogy hogyan lehetne nyugat felé eljutni Indiába. drága uram. Tíz megmagyarázhatatlan év választja el egymástól Dias és Gama útját. Abból pedig háború lesz. – Nem értem. A gróf leült a Charola bejáratától nem messze az egyik boltív alatti padra. hogy nyomatékot adjon a szavainak. így hát végképp megbizonyosodott róla. – Mindig azt feltételezték. De hát rendszeresen hajóztak. Arról próbálta meggyőzni a portugál uralkodót. hogy csak akkor vághat bele az indiai kalandba. hogy képzelje. igen. János? Bizalmatlansága egyébként megalapozottnak bizonyult. Colom Kasztíliába menekült. ez a felfedezések egyik legnagyobb rejtélye. – Hát jó – kezdte Vilarigues. hogy beszéljen az elveszett báránnyal. hogy a föld lapos! De fontos megjegyezni. – Megcsóválta a fejét. mégis csaknem tíz évbe telt. Colom csüggedésében és honvágyában szeretett volna visszatérni a hazájába. A portugál király azonban számított rá. – Amerika tökéletesen megfelelt a célnak. és világossá vált számára. hogy Kasztília közben csak lógatja a lábát. halk tok-tok-tok hangokat hallatva. akikben személyesen is megbízott. aki titkon élvezte. – Tíz évet kellett várni! De hát minek? – Gondolom. János nem bízott benne. hogy az nem Ázsia. de kérem! Ha a portugálok zöldfülű kezdők lettek volna a hajózás terén. – Érdeklődést? – csodálkozott Tomás értetlen arccal. hogy nem fogják el semmilyen múltban elkövetett bűnéért. drága uram. akkor még csak-csak elfogadnám. hogy Kasztília komoly fenyegetést jelent a terveikre nézve. ahova bejáratos volt. – Drága uram. még mindig abban a hitben éltek. Portugál volt. Amerikában viszont nem volt más. akik az alcáçovasi. Amint észreveszik. akik még mindig ott voltak az Ibériai-félsziget déli részén. és nem volt tisztában azzal. csak bennszülöttek meg fák. akkor előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül kitör a háború. 1484-ben.

értelmesnek tűnik-e? – Hát. az ő „espicial” barátja. és a kezével türelemre intette beszélgetőtársát. minden következetlensége és abszurditása ellenére még mindig a genovai elmélet az egyetlen. hiányzik a végső bizonyíték. nem gondolja. – Elhiszi hát. A kasztíliaiak azt hitték. – Mégis milyen bizonyítékra gondol? – Gúnyossá vált a hangja. milyen gyakorlati eredményekkel járt az 1492-es expedíció. a Kanári-szigetek irányába. amely gyakorlatilag azt jelentette. majd végül is 1497-ben indult el a flotta. 1492-es utazás alatt zajlottak. hanem észak felé. hogy Colom valóban Indiába jutott el. Mondja meg nekem. – Hát persze hogy a portugál király. és a portugálok végre elkezdhették tervezni Vasco da Gama nagy utazását. Mégpedig II. Colom eljutott az Antillákra. – Fölemelte a kezét. titokban anyagilag is támogatta – felelte. és ezzel rávette őket. amivel évekig eljátszogathattak. az Antarktisz irányába. Családdal. II. hogy a történet. Az azonnali háború réme szertefoszlott. vagy ami még valószínűbb. – Jól van. maguknak pedig megtartották az igazit. Ezért vártak a portugálok tíz évet. amelyek az első. . – Addig is elemezzük ki a jeleket. Colom meggyőzte a Katolikus Királyokat. valamint néhány bizonyíték. de erős bizonyítékokat szeretnék. úgy tűnik. és kapcsolatba lépett a bennszülöttekkel. – A mutatóujját is fölemelte. de Kolumbusz útja 1492-ben volt. Mért kellett még hat évet várni? – Mert szükségessé vált az új geopolitikai helyzet tisztázása. hogy valóban az volt a jobb út. – És netán úgy véli. hogy Colom portugál volt? – Erős érvek vannak mellette. De ez az összeg nem volt elég. de legalább ez megvan. János nagyon is tisztában volt vele. – Újabb jelek? – Igen – mosolyodott el ismét a gróf. akkor kezdődtek csak az igazi furcsaságok. hogy II. akkor az igazat megvallva. Az admirális a Niñával nem ugyanazon az úton indult vissza. mert mindenáron sikerre akarta vinni ezt az utat. amelyen Colom egyenesen a kamerába néz. nem igaz? De bárki is adta neki azt a pénzt. hogy éveket fecsérelnek el egy másik kontinensen. hogy itáliai bankoktól kapta a pénzt. Mánuel uralkodása idején. mert azt hitte. – Hogyhogy? – Először is. Mint tudja. és ezzel tovább késleltette a dolgot. igen. – Igen – bólintott a gróf. hogy India a kasztíliai oldalra került? Ha a portugál király azt hitte volna. akik titokban már hajóztak arrafelé. Ez meg is történt 1494-ben. hogy valaki tájékoztatta. hogy nem jelent meg. vagyis nem kelet felé. – Ez mind igaz.és oly keveset a hatalmas Kasztíliának és Aragóniának. csak azért. – Úgy tett. hogy ők jártak jobban. ráadásul több jel is megerősíti. János összejátszásáról részét képezi az Ordo Militaris Christi titkos hagyatékának. – Nem. hogy igen. hogy azonnal elkezdte volna lobogtatni az alcáçovas–toledói szerződést. – Olyan videokazettát szeretne. II. hiszen senki nem ad csak úgy. – Mindjárt oda is eljutunk – mondta. miközben az igazi Indiát átadják Portugáliának. Az azonban merő spekulációnak tűnik. – Kétségtelen. annyira meg akarta győzni a Katolikus Királyokat. Vagyis mert a titkos támogató maga a portugál király volt. minden egybevág. hogy Colom meggyőzze a kasztíliaiakat a nyugati expedícióról. – Ez az információ Colom és II. egymás közt felosztva a világot. ahogy a hivatalos elmélet hangoztatja. hogy II. hogy valóban ez volt az 1492-es út gyakorlati következménye. de ha így lett volna. hogy e cél érdekében Kolumbusz összejátszott II. Tele vannak ellentmondásokkal és következetlenségekkel. János tengerészeti eszközöket is biztosított Colom számára. És vajon miért nem jelent meg? Mert nem jelenhetett meg. amelyik kizárólagos jogot biztosított neki az „indiánokkal” kapcsolatban? Miért adta oda önként és dalolva a kasztíliaiaknak azt a szeletet. – Miféle bizonyítékok? A gróf elmosolyodott. Tudja. honnan az ördögből volt ennyi pénze egy elszegényedett fidalgónak? A genovisták azt állítják. vagy azok a portugál hajósok. amely a portugálok számára kedvező feltételeket teremt. tény. és annak geopolitikai következményeire. hogy adjon.. Ezzel megteremtődtek tehát az ideális feltételek. amely nélkülözhetetlen segédeszköz az asztrolábium tévedéseinek korrigálásához. amiről ők azt hitték. honnan az ördögből tudhatta Colom. nagyon is gyenge lábakon állnak. amelyik konkrét identitással látja el Kolumbuszt. hogy Indiában van. meg kellett kötni a kasztíliaiak kezét egy újabb szerződéssel. ha megnézzük. Jánossal. Így válhatott szükségessé. És Kolumbusz Kristóf volt a kulcs. Először is tehát meg kellett oldani ezt a problémát. I. ez nem spekuláció – ellenkezett Vilarigues gróf. Colom utazására vártak. elég. igen. – Akkor elemezzük a következő jeleket. Minden más hibádzik. amit meséltem. hogy Amerika Ázsia. amelyen állítólag Colom Indiája volt? Az egyetlen ésszerű válasz erre az. – Katolikus Izabella egymillió maravédivel járult hozzá az expedíció sikeréhez. drága uram. Sőt még meg is eskette a legénységét. – Igen. vajon ki küldte neki? – Elmosolyodott. drága uram! Kegyelmed valóban azt gondolja. amelyiken érkezett. fölemelve a hüvelykujját. és fontos volt. dokumentumokkal ruházza fel. – De még így is eltelt három év a szerződés aláírása és Vasco da Gama indulása között. János igazán kitett magáért. A portugál tézis ennek épp az ellentéte. hogy India. Kegyelmed ismeri azokat a dokumentumokat. hanem geostratégiai előnyökben. János. akiket indiánoknak nevezett. ezt senki sem vitatja. hogyne. János. Ma már tudjuk. hogy arra érdemes indulnia? Nyilvánvaló. János király titkos támogatásával. – A Tökéletes Herceg 1495-ben meghalt. De ha korábban senki nem járt még arra. – De hogy lehet ilyen biztosan kijelenteni. – Na. De az igazat megvallva. – Koncentráljunk azokra a különös eseményekre. hogy a kasztíliai szeleten nem az igazi India van rajta. nemsokára rátérünk a bizonyítékokra – felelte a gróf. hogy valóban Ázsiába jutott el. és a nemzeti himnuszunkat énekli? – Nem. később visszakövetelték volna a jussukat. hiszen az évnek abban a szakában kedvező passzátszelek fújnak arrafelé. most figyeljen. – Másodszor. azaz a Colom által felfedezett föld.. ha ő is azt gondolja. hogy távol tartsa a kasztíliaiakat az igazi Indiától? – Nos.. aláírta volna ezt a szerződést. Colom néhány nappal az indulás előtt kapta meg Lisszabonból a Tábuas de Declinação do Solt. azt mondanám. hogy egy olyan uralkodó. hogy aláírjanak egy olyan szerződést. és mert befektetése más módon térült meg: nem pénzben. – Ölben vitte el a kasztíliaiakat Amerikába. egyben kulcsfontosságú. amelyek Colom genovai származását támasztják alá? – Igen. De először is mondja meg. A portugálok tehát átadták vetélytársuknak az amerikai „Indiát”. és amelyért a Vatikán is kezességet vállal. bármilyen tökéletes megoldást nyújt is az admirálist övező rejtélyekre. hiszen a kasztíliaiak megkapták a maguk „Indiáját”. hogy Indiában vannak. az igaz. házzal. De amikor elindultak visszafelé. Vasco da Gama viszont csak 1498-ban jutott el Indiába.. hogy kikövetelje a részét az indiai kereskedelemből származó vagyonból. Bármilyen logikusan hangzik is. hogy megállják a helyüket? – Nem. János szándékosan irányította úgy Kolumbuszt. amikor Portugália és Kasztília aláírta a tordesillasi szerződést. mintha csecsemőt ringatna a karjában. azaz egy héber nyelvű napjárástáblázatot. és Colom kiegészítette még negyedmillióval. – Ez az utazás 1492-ben be is következett. hogy a kasztíliaiak valóban azt higgyék. mert nem fedhette fel a kilétét. a gyorsabb útvonal. ahogy a Pinta kapitánya tette. amelyik tisztán és egyértelműen alátámasztja az érvelését. II. Na. – Kezdjük először a jelekkel. mint II. hiszen az ő térfelükön volt az a föld. nem rendelkezik olyan dokumentummal.

– Színjátékot? – Las Casas udvarias. Az admirális a legénység egy részét kiküldte a partra. micsoda ítéletidő volt! Volt egy a szigetcsoport elérése előtt. – Ó. nahát. és a portugál fidalgók tiszteletteljesen elkísérték. szabadon engedte a legénységet. miről beszélgettek. mintha el akarná hessegetni a témát. de úgy megcsappant a legénysége. hogy adja meg magát. hogy lássák el mindennel a kasztíliai karavellát. hova sodorta: Lisszabonba! – Újabb színpadias mozdulattal a fejére tette a kezét. Jánossal. hogy Colom végre elinduljon Kasztíliába. Az admirális pedig nyilván nem vitte magával az útra a menlevelet. János életére törő összeesküvésben. János geostratégiai elképzeléseinek részleteit. – ismerte be Tomás. 9-én el is vezették az azambujai királyi palotába. akik ismerik az igazságot. – Barátunk tehát 1493. és neki az az első dolga. és képzelje csak. Portugália királyával. március 4-én kikötött a Restelóban. hogy még mindig érvényben van a király korábbi elfogatási parancsa az áruló ellen. hogy hallották. de egyikük sem említette a Lisszabon melletti ítéletidőt. a király parancsára. az lehetett. A bizarr azori-szigeteki kitérő után. akit maga a portugál király vett üldözőbe. ahol lehorgonyzott. Ekkor újabb különös epizód játszódott le. Hernando Colón az apját idézve azt mondja. és a kasztíliaiak nem kellenek neki. és elvitorlázott a Santa Mariaszigetig. János . hogy jól ismeri Colomot. ha a vihar helyétől el tudott hajózni Lisszabonig. csak Colomot akarta volna elfogni. – De nem így történt. Colom két hétig hajózott észak és északkelet felé. megparancsolta. aki nem használt durva kifejezéseket. abban nem egyeznek egymással a krónikások beszámolói. De a krónikás szerint II. hogy João Castanheira jól ismerte Colomot? És mit jelentsen Colom különös döntése. Ahogy meg is mondta a Tejón horgonyzó királyi hajó kapitányának: beszélni akart a királlyal. Ruy de Pina azonban. Jánossal! Maga szerint ez rendjén van? Nem gondolja. hogy a király csak négy nap múlva fogadta. – A gróf kétkedő arcot vágott. ráadásul újabb vihar is közeledett.. Las Casas azt állítja. mit keres Lisszabonban. és learassa a nagy felfedezésért járó dicsőséget. Colom ezt követő viselkedése egyébként alátámasztja ezt a magyarázatot. – Fölhúzta a szemöldökét. nem tudta. hogy Colom benne volt a II. mindannak fényében. amelyet 1488-ban kapott a királytól. Miért kellett Colomnak ez az azori-szigeteki kitérő. hogy elfogták őket a portugálok. egy másik a Santa Maria. – Úgy van! A szelek összejátszottak ellene. hogy São Miguel szigetén talál olyanokat. – Nos. Vagyis Colom nem azért tett kitérőt Lisszabonba. – Az. hogy fogják el. ahelyett hogy egyenesen Kasztíliába hajózott volna? Mi ez a história. hogy szándékosan célozta meg. mert királyi parancsuk van rá. ahogy az elvárható lett volna egy olyan embertől. és elkezdi sértegetni a portugál királyt a saját udvarában? Hogy beszélhetett olyan brutálisan az uralkodóval. hogy Amerikából visszafelé tartva csaknem az egész utat portugál vizeken tették meg. még egy élelemmel megrakott csónakot is küldtek nekik. hogy találkozzon II. valóban az – ismerte el Tomás. ugye? Kezdjük a viharokkal. ő a São Miguelszigetre akart menni. João Castanheira azt mondta. ahol találkozott II. Nem szabad elfelejtenünk. majd a változó szelek zónájában keletnek fordult. mert még nem érte el a portugál szigetcsoportot. A király a járvány elől Azambujába menekült. és továbbra is nagy becsben tartotta. Azaz Castanheira ezt a régi elfogatási parancsot ismerhette. hogy Pina szerint a jelen lévő nemesek meg akarták ölni. és ami még ennél is megdöbbentőbb. hogy a portugál uralkodó derűs arccal hallgatta az úti beszámolót. hogy a színjátékot készítették elő. Senki nem tudja.és a São Miguel-sziget között. hanem São Miguel-sziget felé vette az irányt. Aztán a király elvezette az admirálist egy terembe. hogy menj Isten hírével! Na most. – De azért az is különös. de ahhoz elég volt. A legnagyobb szitok. hogy üljön le a jelenlétében.akinek beszámolók álltak a rendelkezésére a titkos felfedezésekről. – A gróf a történészre meredt. azonnal nekivágott volna a tengernek. és nem ismervén II. a harmadik pedig Lisszabonnál. hanem mert ő úgy akarta. amelyben az utazás összes résztvevője tanúskodott. hogy ez az információ téves. Az admirális azonban nem adta meg magát. ami elhagyta a száját. és gúnyos hangra váltott. János ismét beszélt egymással. és csak annyit jegyzett meg. a kasztíliai hajósok tisztán emlékeztek az azori-szigeteki viharra. ez az egész igen titokzatosan hangzik.. nem több. Másnap. Viharba került. szerény embernek írja le Colomot. egyenesen a Katolikus Királyok karjaiba rohanjon. Az admirális azt felelte. hogy az admirális azért nem változtatott irányt előbb. de logikusnak tűnik. hogy az admirálist odaszállítsák hozzá. hogy a nemesek meg akarták ölni? És mit szól a nagy és könyörtelen II. de lám. és azt követelték. és amely fátylat borított az 1484-es eseményekre. Először négyszemközt váltottak szót egymással. Colom rájött. és elnevette magát.. méghozzá éppen a király nagy hajója mellett. és tovább akart állni a São Miguel-sziget felé. és négyszemközt váltottak néhány szót. – És mi a magyarázat? – Nem volt akkor semmiféle királyi parancs Colom elfogására. János megakadályozta a gyilkosságot. – Bal kézfejével eltakarta a szemét. – Nos. átállt a kasztíliaiakhoz. mit gondol. hogy időközben visszavonták. hogy megkérdezze Colomot. amire csak szüksége van. 9-én találkoztak egymással. mi lett volna Colom logikus lépése? – Hogy visszatér Kasztíliába? – Pontosan! Nekem az tűnik logikusnak. akkor bizonyára azt a kis utat is meg tudta volna még tenni. nem gondolja? – Valóban az lenne. hogy egy ilyen információ birtokában az lett volna az elvárható. hogy messziről elkerülje Lisszabont? Még ha megtépázza a hajóját egy vihar. – Ugyancsak kapóra jöttek ezek a viharok. Miért sétált hát bele teljes nyugalommal a farkas szájába? – Valóban. – Tett egy hirtelen mozdulatot a kezével. hogy Colomnak legyen ürügye megállni Lisszabonban. Ezenfelül azt is utasításba adta. hogy otthagyja az Azori-szigeteket. mint aki szenved és sajnálkozik. A Santa Maria-szigetről küldtek egy hajót Colomhoz. ha nem lett volna éppen pestisjárvány Lisszabonban. – A gróf félrebillentette a fejét. hogy az alcáçovas–toledói szerződés értelmében az újonnan felfedezett föld őt illeti. 10-én Colom és II. hogy a farkas torkába. azt állítja. és gondoskodni kellett róla. így hát Colom visszatért a Santa Mariaszigethez. az agresszív és vakmerő látogatót nagy tisztelettel és pompával fogadta. hogy a fidalgo. aki valószínűleg jelen volt a találkozón. hogy lehetetlenné vált a hajózás. 11-én búcsút vettek egymástól. mit gondol minderről? – Hát. Nem Kasztíliába menekült. és ebből az derül ki. De ami ott történt. Kezet csókolt neki egy szobában. azt feltételezte. és egyenesen Lisszabonba megy. ami nekem meglehetősen furcsa. Amint a portugál felségvizekre ért. Állítólag olyan sértő kifejezéseket használt. és amikor leleplezték. nem gondolja? – Mire céloz? – Arra. és cinkosan nézett Tomásra. amit elmondott. Colom okkal hihette. és Colom szenvedélyesen beszélt hozzá és hanyagsággal vádolta. hogy ő. A sziget ideiglenes kormányzója. ha egyszer a saját feje volt a tét? A válasz egyszerű. akinek van egy csöppnyi józan esze. keresni kezdte a törvényhatóság. Ráadásul az ő halálával Kasztíliát megfosztották volna a szenzációs felfedezéstől. és az Azori-szigetek felé vette az irányt. – Na. mert a vihar oda sodorta. hogy imádkozzanak egy kápolnában. – Megrázta a fejét. A király biztosította a támogatásáról. A királyi hajó kapitánya oda is ment a Niñához. – Érti már? Colommal közlik. ahol az udvar több jeles alakja is jelen volt. hogy a király parancsára le akarják tartóztatni? A helyében bárki más. Nem szokatlan kissé ez a viselkedés? – De. egymást érték a viharok. De miért tette ezt. amiért nem adott neki hitelt a megfelelő időben. akkor is az lett volna a logikus. Akárhogy is. Másnap a portugálok elengedték a fogva tartott legénységet.. amikor megtudta. Castanheira csak azt tudta. hogy csak beszélni akar az „espicial amigó”-jával.. de az emberei túl sokáig időztek a szigeten. az ellenség barlangjába lökjék! – Vidáman kacsintott. egy ilyen udvarias ember egyszer csak fogja magát. hogy a harmadik vihar csak egy erősebb esőzés volt. hogy ilyen körülmények között egyenesen Kasztíliába megy? Elvégre. amint Castanheira közli. Mellesleg a híres Pleyto con la Corona során. hogy a király szomorúan hallgatta régi alattvalójának hőstetteit. Mivel az admirálist nem tudta elkapni. A szabadon engedett hajósok a Niña fedélzetére visszatérve elmesélték. hogy a király le akarja tartóztatni. minő kegyetlen a sors! Újabb vihar kerekedett. elég meglepő történet. és tudta. hogy elmeneküljön az ellenség elől. és mivel elszigetelten élt egy távoli szigeten. ahol valószínűleg ugyanúgy érvényben volt az elfogatási parancs. Másrészt érdemes megemlíteni azt is.. A kasztíliai karavellát igen barátságos fogadtatásban részesítették a portugálok. folytassuk. akit legalábbis hírből ismert.

egészen megmagyarázhatatlan módon. hogy jól ismerték egymást. hogy eltávolította Kasztíliát az Indiába vezető útról. mintha hangsúlyozni akarna valami fontosat. amely a felfedezések nagy eseménye volt. És ez előtt a király előtt ott áll kiszolgáltatottan az a férfi. akik közül néhányan még rokonságban is álltak vele. hangjuk visszhangzott a templomos Charola falain. aki lefejeztette és megmérgeztette Portugália legnagyobb nemeseit. hogy ő jusson el elsőként Indiába. – Logikusan hangzik – motyogta. De mivel portugál nemes volt. külföldi selyemtakács lett volna. drága barátom. – Vagy maga talán tud más magyarázatot? A tanár tátott szájjal hallgatta. hogy a nemesek megöljék az admirálist. nem? – kérdezte bizonytalanul. az. – Bárhogy legyen is. hanem mint egy portugál az otthonában. – Nem – ismerte be. bizony azt. Mégpedig nagy valószínűséggel rokoni kapcsolatban. Nem tartja ezt különösnek? – Dehogyisnem! És miről beszélgettek? – Családi ügyekről. – Másnap reggel megjelent egy apród. – Colom ezen a 11-ei éjszakán Alhandrában hált – mondta a gróf. hogy végre hazatérjen. – Határozottan Tomás szemébe nézett. – Miféle családi ügyekről? – Drága uram. aki Kasztília szolgálatában áll. aki nem más volt. mint aki alleluját mond. de az biztos. hogy ez is rokoni látogatás lehetett. És főleg nem egy olyan királyra. ezt a királyt a saját házában. és Kasztíliának juttatta ezt a dicsőséget. csak éjszaka indult tovább. Erre mit tett a rettegett és számító király. folytatva a mesélést. – Hát persze! – kiáltotta Vilarigues gróf. Viseu hercegét. Csak ezzel magyarázható ez az újabb portugál állomás. Jánosnak kiváló ürügye lett volna rá. Következésképpen kapcsolatban állt a királynéval. aki a saját kezével szúrta le a királyné öccsét. két. Mánuel? – Lemondóan legyintett. – Csak nem azt akarja mondani. ahogy mondom. – Megakadályozta. Tomás kikerekedett szemmel nézett rá. drága uram. Portugália első abszolutista uralkodója? – Egy pillanatig lebegtette a kérdést a levegőben. Még azt is megparancsolta. eljutott ide-oda. és szerez neki szállást és állatokat az útra. A történész az arcát dörzsölgette. ami abban az időben kizárólag a legmagasabb rangú embereket illette meg. Kegyelmed képzeletére bízom. Tudja. Vagyis Colom kapcsolatban állt a királyné anyjával és fivérével. – Ismét Tomásra meredt. akinek a fiával Kasztíliába kell menekülnie. Tomás felsóhajtott. Cristóvam Colom. Arról a királyról van szó. bejárta egész Portugáliát. hogy a találkozón jelen volt Viseu új hercege. – De áruljon el valamit. hogy az unokaöccse vagy az unokatestvére volt-e. – Milyen kedves ez a király. és az ellenség földjén van? – A gróf kétkedő arcot vágott. Van egy portugál fidalgónk. mintha nagy közönségnek tartana előadást. mit csinált azután. akik összeállítottak egy szép kis színjátékot a kasztíliaiaknak. mint a majdani király. mi volt Colom következő állomása? – Most már biztosan Kasztília. hogy találkozott a királynéval? És ami ennél is fontosabb. drága uram. hogy Amerika kasztíliaiak általi felfedezése Portugália királyának érdekét szolgálta. nem egy olyan külföldire vall. – Gondolja meg. és aztán ahelyett. – Szerintem nem. csak azzal magyarázható. égve a vágytól. Különben miként lehetne értelmezni ezt a találkozást? Ha Colom egy alacsony származású. az Azori-szigetektől Algarvéig. És kik voltak az összeesküvés fő figurái? A királyné anyja. Lassan csóválta a fejét. – Legyen – adta meg magát. hogy leüljön a jelenlétében. – Kétkedő arccal csóválta a fejét. hogy elkíséri Kasztíliába a szárazföldön. hogy éjszakába nyúlóan beszélgettek egymással? És azt mi magyarázná. aki meghiúsította azt az álmát. A kasztíliai legénység nem furcsállta ezt az egészet? . hogy visszament volna a karavellájára. hogy megölje Colomot. A saját vereségén fáradozik. nyilvánvaló. akit maga a király szúrt le. hogy közel állt a királynéhoz. Jánostól? – Bizonyára elment Kasztíliába. drága uram. És ennek ellenére. – És 15-én végre megérkezett Kasztíliába. és tiszteletteljes fogadtatásban részesítette. – Faróba? – kérdezte Tomás. II. hogy Colom elment üdvözölni a királynét. meglátogatott ezt-azt. Amíg a kasztíliaiak Amerikával voltak elfoglalva. Kolumbusz visszautazása kezdett burleszkké válni. aki nagy szolgálatot tett a hazájának azzal. – Nem? – Úgy. aki felajánlotta Colomnak. aki arra kényszerül. az igazság az. sem pedig a Quinta do Lago! Nem voltak még bárok. aki mintha még vonakodna is továbbállni. – Megsimította a bajuszát. hogy kije volt. szíveskedjen rekonstruálni Colom életútját. és üdvözletét küldte a Katolikus Királyoknak. – És mit csinált Faróban? – Tudom is én – felelte a gróf vállvonogatva. mintha vakáción lenne. hogy elbúcsúzott II. a királyné fivére. hogy elvigye a hírt az Indiába vezető útról. talán még cinkosok is voltak valamiben. sőt utasította a nemeseit. Hát ez az elvárható viselkedés egy admirálistól. bezárva India kapuit a kasztíliaiak előtt. Ez a találkozás Colom és a királyné között. Ezenfelül segített felszerelni a Niñát. – Jó is lenne! – kiáltotta. I. – Ez a viselkedés. hogy a találkozás rokonok közt zajlott. Azambujától Alhandráig. – Nem. – Colom 14-én érkezett Faróba. hogy folytathassa az útját Kasztília felé. amely az éjszakába nyúlt. – Főleg. hogy nagy pompával búcsúztassák el a tengerészt! – Fölemelte az ujját. – Az égnek emelte a kezeit. hogy még valahova ellátogatott Portugáliában? – De. – Meg tudja mondani. azaz Viseu grófja. a saját alattvalói jelenlétében sértegetni kezdi egy külföldi selyemtakács. Las Casas beszámolt róla. Egyáltalán nem. amikor magához tért a kacagásból. mi? Még segít is Colomnak. drága uram. legalábbis ha valóban genovai selyemtakács volt. a királynéval. vagy efféle. egymással összejátszó férfi viselkedése. lám.reakciójához? Arról a királyról van szó. aki a herceg és a márki társaságában volt. még elugrott Vila Franca de Xirába. Lisszabontól Vila Franca de Xiráig. Ő maga bizonyára szintén örömmel bejelentkezett volna már a Katolikus Királyoknál. ha követjük Colom további lépéseit. – Az egyetlen magyarázat. gondolom. – Fölemelte az ujját. hogy végre visszajusson Kasztíliába. Elbúcsúzott a királytól Azambujában. és beszélt a királlyal. és ami ennél is fontosabb. – Kacsintott. mintha mi sem lenne természetesebb. kérem. mint egy külföldi az ellenség földjén. A gróf nevetett. a nagy felfedezés hírével. hogy meglátogassa a legnagyobb ellenségét. nem tudom pontosan megmondani. mit csinált ott. Colom inkább visszament a Niñára. aki összetörte a legdédelgetettebb álmait. Ez a viselkedés. János nyugodtan előkészíthette Vasco da Gama indiai útját. ráadásul éppen az az ember. Colom nem úgy viselkedett. Elment Faróba! Most már mindketten nevettek. II. hogy a királyné fogadni akarta? És mi magyarázná. sem diszkók! – Még egy kicsit nevettek. Nos. – Vila Franca de Xirába? Mégis mi az ördögöt keresett ott? – Meglátogatta a királynét. bosszút állva a sértésekért. – Nincs más értelmes magyarázat. mi magyarázná azt. mert részt vett a király elleni összeesküvésben. és egy egész napot ott töltött. Senki nem tudja. Colom legénysége alig várta. olybá tűnt. – Most figyeljen. akit sértegetnek. mi magyarázná. drága uram. és 13-án továbbindult Lisszabonból. akik évek óta nem látták egymást. Az igazság. – Tudomásom szerint akkor még nem létezett a vilamourai jachtkikötő. egy portugál fidalgo volt. aki egy kolostorban volt. drága uram.

Az eredeti kézirat elveszett. drága uram – mondta Vilarigues. hogy ezt említi – mondta. – hümmögött bizonytalanul. mert az alcobaçai kolostorban találtak rá. Körülnézett.. mintha a rotunda nagy boltíveit. mégpedig abban a szakaszban. a másik pedig a 632-es kódex. ami rácáfol az egyformaságra. – Persze. igen.” – Beszélgetőtársára nézett. hogy a történelem tökéletesen alátámasztja ezt a beszámolót. – Igen. papírra vagy pergamenre. Beltrán y Rózpide elárulta egyszer. az igazság még ennél is rendkívülibb volt. akik elkészítették a másolataikat. és alaposan szemügyre vette őket. Vagyis még mindig nincs meg a végső bizonyíték. és megmutatta őket a grófnak. valóban? És hol vannak ezek a fénymásolatok? A tanár nélkülözhetetlen barna táskája fölé hajolt. következésképpen nem rögzítették írásban. hogy ez Ruy de Pina krónikája. 1493-as találkozásuk nem arról szólt. A gróf végigfutotta a levelet. – Na. amely mindent hitelesít? – Remélem. De több is annál. hogy ezt a dokumentumot soha nem találták meg. egy pillanat alatt átfutotta őket.. – Hallott már a 632-es kódexről? A történész a döbbenettől kerekre nyílt szemekkel bámult rá. A legszebbet a lisszaboni Torre de Tombo páncéltermében őrzik. – Tudja.. amelyben Ruy de Pina a Colom és II. – Egyszerű. azt hiszem. drága uram. ez itt egy részlet a 632-es kódexből. hova akar kilyukadni.. majd kihúzta a keresett dokumentumot. a fogsága idején. – Nyilvánvaló. egy aprócska részlet. aztán ismét Tomásra nézett. De van egy részlet. A történész megnézte a két fénymásolt lapot a gróf kezében. – Tomás táskájára mutatott. – Nos. amelyikből kiderül. mi ez? – Ez a Crónica de D. Mánuel és a Krisztus-rend heraldikai szimbólumaival díszített kupola közepén összefutó aranyozott gótikus boltíveket: a templomos építészet kétségtelenül itt érte el a csúcspontját. A krónikás tehát pennát ragadott. hol van ez a levéltár. cuando la tormenta sin velas me echó en Lisbona. Colom 1488-tól gyakorlatilag a Tökéletes Herceg ügynöke volt. anélkül hogy elmondta volna. János király közötti találkozásról számol be. Vilarigues megsimogatta állán a kecskeszakállt. legyen – bólintott Tomás. Vilarigues fogta a lapokat. Ruy de Pinától. A Crónica de D. amelyiket 1500-ban írta. és megmutatta őket Tomásnak. – Igen – szakította félbe Tomás. hogy az egyes részletek megfelelnek-e a valóságnak. nem? Hiszen az ilyen információ nyilvánvalóan szigorúan bizalmas volt. az egyik fénymásolat hátulján.. Tomás zavartan csóválta a fejét. – Ez a részlet a 632-es kódexben található. – Á. De az az igazság. és nem találunk erről szóló bizonyítékot. – Nem vesz észre semmi különöset ebben a szövegben? Tomás elvette a lapokat. kotorászott benne egy darabig. A kasztíliai hajósok nyilvánvalóan azt gondolták.. – Tudja maga. – Itt vannak – közölte. – Ruy de Pina valamikor a XVI. João II nem a 632-es kódex.– Dehogyisnem. Mánuel király utasítására írta meg a Crónica de D. A gróf ismét felsóhajtott. Dona Juana de la Torrénak? Tomás elővett egy fénymásolatköteget.. hogy megbeszéljék a további stratégiát. – Tudom. tény. nem. amit gót betűkkel írtak. ami aztán elvezetett a tordesillasi szerződéshez. hanem inkább arról. itt vannak. a spanyol Real Sociedad de Geografia régi elnöke. hogy egy portugál magánlevéltárban őrzik a bizonyítékot. João II című művét. De hol az ördögben van a végső bizonyíték? Hol van az a dokumentum. – Közelebb vitte a lapokat a történész szeméhez. azt nyilván titokban tartották. és szemügyre vette az I. hogy az admirális felajánlotta a portugál királynak a felfedezést. aztán fölnézett. ahol Pina elkezdi a beszámolót Kolumbusz és a király találkozásáról. Megoldódnak Kolumbusz rejtélyei. João II. Mindhárom másolat ugyanazt a történetet meséli el. Portugália bibliográfiai kincsei között. ha valóban titkosügynök volt. nem olyan dokumentumot vár. de mint tudjuk. Minden jel arra utal. . hogy valóban ez lehetett Kolumbusz története. Ugye. hiszen Rózpide meghalt. João II a 632-es kódex? – Nem. João II. – „Yo creo que se acordará vuestra merced. Tudja. – Furcsa. Végül visszafordult Tomáshoz. Ezt a kéziratot látták a másolók. que fui acusado falsamente que avia yo ido allá al Rey para darle las Indias. hogy arról legyen valami bizonyíték. és főként a Colom és II. a középső főoltár fehér kőasztalát meg a nyolcszögletű fülkét fürkészné. Hallott már róla? Tomás végigsimította az arcát. – Toscano professzor széfjében találtam egy utalást erre a kódexre. Az egyik az Alcobaçai kódex. De az elvárható. és sok részletet ismert az életéről. Pina az elhunyt király személyes barátja volt. aztán elővette a két lapot. A másik két másolat a Nemzeti Könyvtárban van. hogy Kolumbusz portugál volt. Mégpedig az a szakasz. és megírta a Tökéletes Herceg életrajzát. Ezek között a papírok között leltem rá a maga telefonszámára is.. hogy a felfedező felajánlja Amerikát a portugál királynak. de van három fontos másolat a XVI. – Itt vannak magánál Colom leveleinek a másolatai? – A másolatok. de a 632-es kódex az egyik Crónica de D.. – Jó. Ez a 9-es pergamen. átlapozta. és átadta Vilarigues grófnak. miközben a táskájában kotorászott. századból. – Ez? A Crónica de D. Vilarigues gróf mély levegőt vett. ezt a mondatot hallgassa meg – mondta. és tele van színes miniatúrákkal. öhh. János közötti beszélgetést találták fölöttébb gyanúsnak. amit azért hívnak így. – Az is itt van. mi ez? Tomás értetlenül nézett rá: nem tudta. hogy Colom portugál titkosügynök volt. – Drága uram.. uh. – Vagyis az egész legénység furcsállotta ezt az érthetetlen viselkedést. – A 632-es kódexről? – Igen. – Nem értem. – Fogta a fénymásolatokat. Armando Cortesão elmesélte ezt a történetet. – Itt van. – Nos! – kiáltotta. század elején I. csak éppen más-más kalligráfiával. – Függetlenül attól.

mintha várta volna a felsőbb utasítást. ami a korona érdekét szolgálta. Azaz ő úgy gondolta. kemény padon: túl régóta ült ugyanabban a pózban. És ez mit jelent? Tomás zavartan nézett a beszélgetőtársára. Vilarigues gróf a második oldal harmadik és negyedik sorára mutatott. valóban azt az érzést kelti. – De el kell mondanom valamit – közölte. valóban van itt valami furcsaság. hogy a másoló írja azt. mintha tanár lenne. Egy. és megvonaglott a fájdalomtól.. hogy utánajár... vagy egy facsimiléről? – Ja. amire utasították. aki rossz választ adott. – A titok helyett. – Lehet – felelte Tomás.. miután megjött Amerikából. – Nézze meg jobban a szóközöket.. Nem látok benne semmit. fejezet szó után. Megvan? Tomás visszahajolt a lapok fölé. a gyanúja alaptalannak bizonyult. azt a benyomást kelti. én semmi különöset nem látok benne. hogy a krónikások mindig azt írták le. – Amikor Toscano professzorral a 632-es kódexről beszélgettem. A gróf fészkelődni kezdett a kényelmetlen. Én mindig is úgy gondoltam. – Fölemelte a mutatóujját. hogy a másoló nem írta be a fejezet számát. és az „y taliano” szó előtt és után is nagyobb a szóköz. Ő úgy vélte. – Azt fogom tenni. A 632es kódex olyan ritkaság.. így. úgy elgémberedtek a tagjai. A gróf is fölállt. mi az? – A „Capítulo”. – Kétségtelen. az első lap alján van egy nagy szünet. az eredetihez nem férünk hozzá.. hogy mondja. – És most mit fog tenni kegyelmed? – Nagyon egyszerű dolgot. és a későbbi utasítások úgy szóltak volna. – Mit? . volt egy másik hipotézise is. Azt kellett írnia. hogy a másoló utólag írta oda ezt a „nbo y taliano”-t. hogy Toscano professzor vajon az eredeti dokumentumról készítette-e a másolatokat.. Tomás fölállt a padról. ezt az információt kitörölték. és a helyére azt írták.. a sorsdöntő sort bámulva. – Az igazság helyett.. hogy Brazíliába utazott és meghalt. nem. Ruy de Pina is csak azt írhatta le. most. aztán külön-külön a részleteket. és nem lehet csak úgy megnézni. ha összehasonlítjuk a szöveg többi részével. ez a krónikás egész egyszerűen figyelmen kívül hagyta. hogy „nbo y taliano”. Nem nagyon nagy. Mindent szépen megírt. hogy a másoló lemásolta Ruy de Pina eredeti kéziratát.. Ez a fénymásolat a Nemzeti Könyvtárban rendelkezésre álló mikrofilmről készült. De van egy rész. Olyan mintha az üresen hagyott rész túl nagy lett volna.. amely lehetővé tette Vasco da Gama későbbi indiai hajóútját. – Tényleg. és tágra nyitotta fekete szemeit. azt a benyomást kelti. – Pontosan. de ezt a részt még üresen hagyta. első látásra. – Bingó! – kiáltotta a gróf. amikor Bartolomeu Dias felfedezte az átjárót az Indiaióceánra.. mintha a másoló először üresen hagyta volna a Kolumbusz származására vonatkozó részt. hogy később azt írhassa oda. ööö. – Leírja Kolumbusz lisszaboni érkezését. Pina például soha nem említette a II. Mint tudja. – Úgy gondolja? – Igen. nem veszek észre semmit – szólalt meg végül. amit kell. hogy „nbo y taliano”. hogy a nagy szóközök azt jelzik. hogy ezek a nagy szóközök az „y taliano” körül arra utalnak. – Igen – helyeselt Tomás. ahol a másoló eltért a mintától. egy kicsit olyan. Mindenhol egyforma nagyságúak. Ezt a nagy tettet. – A mindenit! – szólalt meg. – Ezt akartam tudni. és mereven nézte a szöveget. János uralkodása alatti legnagyobb tengerészeti hőstettet. De mivel ezt az identitást mindenáron titokban kellett tartani. – Megvonta a vállát. drága uram. de feltűnő a különbség. – Gondolom. miközben megigazította a ruháját. – Hát. – És azt már észrevette. Először az egészet egyben. Sok dolog rejtve maradt. hogy a másoló először szándékosan üresen hagyta azt a helyet. azt.. hogy mit írjon oda. hogy valamit kitöröltek onnan. valami más helyett.– Nem. de aztán többet nem mondott semmit. gróf uram – felelte a történész. – Tudja. és szinte suttogott. – Ami azt jelenti. amely azóta eltűnt. – Végül meg is jött az utasítás. vagy amit megengedtek neki. És még? – És. és abban még Colom valódi identitása szerepelt. Tomás pedig egy diák... A gróf finoman felhúzta a bal szemöldökét. mert még várta a felsőbb utasításokat. hogy ebben a részben a „colo nbo” félbe van vágva? A harmadik sorban van a „colo”. hogy ezek a másolatok az eredeti dokumentumról készültek-e? – Hogy érti ezt? – Arra vagyok kíváncsi. Meglengette a két lapot.. Tomás az állát vakargatva nézte ezt a különös sort. – Mint minden krónikás. a negyedikben pedig a „nbo”. amit a széfben őriznek. De Toscano professzornak más elképzelése volt. Szerintem rendben van. amit már meg kellett volna tennem.. – Úgy van. – Lehalkította a hangját. – Valóban. nem sokkal azelőtt. mint másutt. – Na. hogy „y taliano”. Abban maradtunk.

Már készült.Tomás elindult egy kis nyitott ajtó felé. és visszanézett a grófra. hogy megnézzem az eredeti 632-es kódexet. a paddal szemben. . hogy elhagyja a Charolát és lemegy a Nagy Kolostorhoz. de az arca nem látszott az árnyékban. amelyen ültek. – Elmegyek a Nemzeti Könyvtárba. amikor megállt.

akit minden rendszeres látogató ismert. A könyvtárosnő elvette a kódexet. – Milyen keresett lett újabban ez a kézirat – jegyezte meg. mint a földszinti olvasóterem. csupa bibliográfiai kincset.. legkésőbb a XVI. mintha az arcába nevetne. – Vigyázzon rá. ha valóban fuldokolni kezd. – Jó napot. Egy díszes n-nel kezdődött. mi állhatott a javítás alatt. Mi a titok. Tomás kigombolta az ingét a nyakán. – Igen. A hetvenkettedik lapon megállt. aki II. amely elárulja Kolumbusz származását. Ki tehette? És miért tette? De ami még ennél is fontosabb: mi állhatott az eredeti szövegben? Tényleg. sőt hódolattal. Codex 632. és elolvasta. kénytelen volt lassan keresni. Közeledő léptek zaja szakította félbe a gondolatait. minden oldalt átfutott. nem kapott levegőt. a félhomály végigfutott az üres folyosón. egy sovány. János teljes bizalmát élvezte. Tomás lassan lapozgatta a kódexet. amelyekhez csak a kivételezett kutatók férhettek hozzá. a Kolumbusz Kristófra vonatkozó részek nagy szóközeit keresve. – Nyugodt lehet – mosolyodott el Tomás. A történész a fejét csóválta. tanár úr – üdvözölte a pult mögül a könyvtárosnő. és érezte. Legszívesebben világgá kürtölte volna a felfedezést. – Keresik? Kik? – Hát. e triiy estando elRei no lugar de Vall de parayso. Részt vett a következő évben létrejövő. amikor végigment a márványpadlós folyosón. de az olvasóterem nem tűnt alkalmasnak az effajta üvöltözésre. hol szóról szóra. Nem tudta biztosan. de szemmel láthatóan. A negyedik sor elején. a „nbo y taliano” szavak fölött egy fehér folt javításról árulkodott. Miután több mint tíz percig próbálta meglátni a láthatatlant. sötét homályban. hol egy-egy bekezdést átugorva. belesüllyedt a szürke délután közönyébe. a tinta sárgásbarna színe pedig éles kontrasztot képezett a Toscano széfjében talált fénymásolatokon látható fekete vonásokkal. A vaskos. udvari krónikás lett belőle. – Itt van! – kiáltotta szinte lihegve. mintha valami ereklyét simogatna. – Toscano professzor bizonyára sokat tanulmányozta. egy középkorú szemüveges nő. – Máris végzett? – ámuldozott a könyvtárosnő.. mi állhatott az eredeti szövegben? Ez az utolsó kérdés elkezdett makacsul. és 1493-ban őt küldte az uralkodó Barcelonába. amely jóval kisebb volt. Leült egy üres székre az ablak mellett.”. igen. amit az imént még látott. le sem véve a szemét a műről. akinek ő volt a végrendeletírója. a törlés nyoma még mindig ott volt. Törlés nyoma. amott. elnyűtt pergameneket. Tomás előző este adta le a kérőlapot. Diplomataként végigkísérte a Kasztíliával folytatott nagy vitákat. Odete.A lift ajtaja halk zúgással nyílt ki. és nem akart hinni a szemének. barna bőrkötésű kötet gerincén ott volt a jelzet. csak a teraszra és a távolban hullámzó lombokra néző nagy ablakokon beszűrődő világosság kergette el. hátha ki tudja venni. hogy kitől kérhet segítséget. – Jó napot. De a törlés nem fedte fel a titkát. – Hozom a könyvet. szűk helyiségben foglalt helyet. Joam II. hátha hozzá lehet férni valahogy a kitörölt szöveghez. – Hogy van? – Jól. úgy döntött. és magában az egyértelmű következtetést ismételgette. amikor meghallotta a megjegyzést. hogy „nbo y taliano”. Az első oldalon a mű címe volt. óvatosan letette az asztalra. aztán benyomta az üveges ajtókat. az első sorban pedig egy sovány. A lisszaboni Nemzeti Könyvtár harmadik emeletének előtere baljós. – A könyvtárosnő fölállt. ellepte a csupasz falakat. A tanteremszerűen elrendezett asztalok fölé hajoló olvasók régi kéziratokat tanulmányoztak: miniatúrákkal díszített könyveket. hogy az ellenfényben vizsgálgathassa a kérdéses lapot. Óvatosan lapozgatta a kéziratot. hogy „Xpova colo nbo y taliano”.. Valaki meghamisította a Crónica de D. és körülnézett. a tunya kábulatba. de most végre elengedett. Odete – köszönt vissza Tomás. Valaki belenyúlt abba a részbe. és ráhelyezte a könyvet. fehér kecskeszakállas férfi egy középkori kódex fölött görnyedt. hogy „no ano seguinte de m. igen – esett le Tomásnak.. század elején írta a Crónica de D. és befészkelte magát a sarkokba. bizonyára egyetemi hallgató. – Ilyen az élet. odament a fapulthoz. João II-t. és megkönnyebbült kifejezés jelent meg az arcán. amit a kiigazítás eltörölt? És végtére is ki volt Kolumbusz? Fölemelte a kódexet és az ablak felé fordította. Miután meghalt a Tökéletes Herceg. olyan gyengéden. A falakat körben katalógusokkal és kötetekkel teli polcok borították. Chronica de El Rey D. feltűnő bajuszú tanársegédje meredt egy unalmas kolostori Hórák könyvére.. és I. mit talál majd. tátva maradt a szája. az iniciálékat pennával festették. hallgatag és kihalt volt. De nem. megtartotta a sűrű. Megtalálta. távol a családtól! Tomás felsóhajtott. Ruy de Pina ezek szerint magas rangú udvari tisztviselő volt. így aztán az lett belőle. néha egész oldalakat is kihagyva: a fénymásolatokon szereplő rejtélyes részletet kereste. kerek képű. – Ó. A terem végében a Régi Egyetem egyik öreg professzora. úgy tűnt. az alkalomhoz illő gondterhelt arccal. és megnézte az oldal tetejét. amit az idő hosszú fogságban tartott. miközben a hóna alá tette a könyvet. a sarokban a Coimbrai Egyetem fiatal. folyton belegabalyodva a tizenhatodik századi portugál helyesírásba. rendetlen öltözetű lány ült. Beszélnie kell egy szakértővel. Mánuel uralkodása idején. és az a mondat állt rajta. hogy tárgyaljon a Katolikus Királyokkal a Kolumbusz Kristóf „ázsiai” utazásával előállt új helyzetről. Tomás észrevett néhány ismerős arcot. Mivel a fejezet száma hiányzott. Fogta a kötetet. ambiciózus. hogy taktikát változtat. Áthatolhatatlan homályban. és várt. vagy három hónapja Toscano professzor foglalkozott vele. amint fölszabadul a régi papír édeskés szaga. Tomás léptei visszhangoztak. és egy régi katalógust lapozgatott. Kinyitotta a könyvet. és azt írta a helyére. – Szegény professzor! Milyen hirtelen meghalt. Lapozott. halványan. ez ugyanis kötelező szabály volt a ritka és értékes kéziratok esetében. Már megyek is. és belépett az olvasóterembe. A lapok megsárgultak. mit várunk? . kitartóan és alattomosan zakatolni a fejében. aki ért a modern elektromos képalkotó eszközökhöz.. amit az íróasztala fölött görnyedve olvasott. az oldalszámra pedig nem talált utalást. – Tessék? – Újabban sokat keresik a 632-es kódexet – ismételte el Odete. A következő pillanatban nagyot dobbant a szíve. és Tomás kilépett az előcsarnokba. baloldalt. amikor fölnézett az olcsó regényből. Kinyitotta a jegyzetfüzetét. Odete egy kötetet hozott a kezében. hogy eltűnik. elakadt a lélegzete. hogy visszavigye a helyére. amit kért. csak az ujjbegyeivel illetve. a világot két részre osztó tordesillasi szerződéshez vezető tárgyalások előkészítésében. A könyvtár különtermében. Tomás már elindult az ajtó felé. João II-t. egy keskeny. egy ismeretlen kéz kitörölte az eredeti írást. attól tartva. a leleplezett csalást. foltosak voltak. Ismét a kézirat lapjára összpontosított. Kitöröltek valamit. amit a kikért dokumentum szerzőjéről összegyűjtött. és fölállt a helyéről. Az óriási ablakok bőséges fénnyel árasztották el a termet.

– Tessék – mondta. A sirályok hangosan vijjogtak. Az a lap nem lehetett más.. és egy a. a mellvédnek dőlve. – Mutassa. hogy „nbo y taliano”. mi történt előző este a Nemzeti Könyvtárban. – Hát. vagy mint egy őrtorony. és lehántani róluk azokat. és csak az előadás végén változott meg az arckifejezése. A történész belépett az erődbe. zöldes víz fölé a déli napsütésben. a sós tengeri szellő illata átjárta a levegőt. igen? – Igen. De most a szürkésebb. A rejtély megoldódott. – Hol van az a röntgenfelvétel? – kérdezte hirtelen nagyon izgatottan az amerikai. amelynek a sarkában ott díszelgett a lisszaboni Nemzeti Könyvtár logója. és átadta Tomásnak a borítékot. – Látja ezt? Moliarti meresztgette a szemét. Az amerikai alig leplezett mohósággal futotta át a felvételen látható szöveget. – Aha – motyogta. – Hol van a felvétel? – Itt – mutatott a könyvtárosnő egy kis szekrényre a pult alatt. amely hasonlított az orvosi felvételekhez. A két írás egymásba gabalyodott. – Milyen vizsgálat? A könyvtárosnő előhúzta a hóna alól a kódexet. nem nagyon. – Á. mi van odaírva? – Hát. aztán lehajolt. A gótikus emlékmű büszkén és gőgösen állt ott. mintha valami isteni sugallattól megvilágosodott volna. Tomás föltépte a borítékot.. a balkonokat csipkézett kőkorlátok díszítették. A negyedik sor bal oldala. amit jeruzsálemi és tomari útján tudott meg. akkor meséljen. de Tomás közelebb hajolt és erősen koncentrált az egyes betűkre. Hirtelen. A történész a pultra támaszkodott.. – Fölemelte a barna táskáját. bár nem tudta. mi legyen vele. – Befejeztem a kutatást. igen. miközben le sem vette a szemét a kőből épült ékszerdobozról. amit kért. Na. Nézze csak. Nem tudom. a vízből az óceán mély lehelete áradt. amikor a történész elmondta. miközben titkon élvezte. Moliarti közömbösen hallgatta. hogy körülötte minden elhomályosult. az őrfülkéket kis hagymakupolák fedték. hogy egymáshoz kapcsolódva szavakat alkotnak. – A fiókomban. Nelson Moliarti az egyik elülső őrbódé mellett várta. miközben üdvözlésképpen kezet nyújtott az amerikainak. Aztán fölállt. – Valóban? – Úgy bizony. és rámutatott a táskájára. mint egy a folyó kellős közepére épített középkori kastély. összemosódott. az óceán mélyén rejtőző ismeretlen szörnyetegtől. De a színek. tanár úr. rajta a Nemzeti Könyvtár logójával.. és kivette a borítékból a röntgenfelvételt. – A professzor kért egy röntgenfelvételt a labortól. aki alig bírta visszatartani kitörő örömét. keresgélt egy kicsit. mit kezdjek vele. – Az remek. meddig őrizzem a vizsgálat eredményét. – Én meg nem is tudom. Első pillantásra felismerte. de ugyanitt más betűk is kirajzolódtak. és arra. amely szilárdan tartja magát a hullámok közepette. és a megbeszélt találkahely felé indult. egy kitörölt. mit lát.. és megmutatta Moliartinak. az erkélyeket dupla boltívek. – Hadd nézzem meg. a régi. és izgatott kifejezés jelent meg a szemében. és így összpontosítva igyekezett megfejteni a kitörölt szavak értelmét. sajnos – helyeselt Odete. büszke armilláris gömb. Csak az egyik lapjáról. A portugál leguggolt a kőcsipkéhez.– Igen. Tomás átment a kis hídon. amit három hónapig kutatott. és megvédi Lisszabont a félelmetes Adamastortól. amely a Tejo torkolatát felügyeli.. végigsiklott a folyópart szelíd vize fölött. Tomás megtudta végre. aki csak azzal volt elfoglalva. hangok és illatok e csodálatos kavalkádja mind hidegen hagyták Tomást. hogy ki tudja venni a szavakat. – Van itt valami. – Nem. akárcsak az almohád mecseteket. és a negyedik sor bal oldalára bökött. Moliarti közelebb hajolt a negyedik sorhoz. ahol a javítás történt. az íveket és kunkorokat. és mindenütt ott virított a Krisztus-lovagrend keresztje. – Ez természetes – mosolyodott el Tomás. hátha megértem. – És el tudja olvasni. én ezt nem értem! Hol van itt a bizonyíték? A történész a képre pillantott. a portugál templomosok szimbóluma.. a hullámok finoman megtörtek a Belém-torony alján. – El tudja olvasni? – Hát. hogy amerikai ismerőse mennyire rajong a felfedezések korának emlékművei iránt. mintha rövidlátó lenne. – Fölemelte a mutatóujját. hogy lerántsa a leplet a titokról. és megmutatta. és rágógumit rágott. Tomás visszament a pulthoz. Félrebillentett fejjel követte a rejtélyes vonalakat. hadd kérjek egy szívességet! Mutassa meg nekem! A könyvtárosnő visszatette a pultra a könyvet. – mondta bizonytalanul. Az áll ott. szinte súrolták az őrtornyok hagymakupoláit. meg egy föléírt. – Itt van – felelte Tomás. mágnesként vonzotta Tomás tekintetét. mint valami kőhajó. amelyeket később tettek hozzájuk. úgy nézett ki. Olyan szenvedélyesen beszélt. világosabb betűkre koncentráljon. nagy időket hirdetve. Úgy két hete jött meg az eredmény. A Belémtorony impozáns tökéletességgel állt előtte: a magas torony és a tágas terasz együtt egy tizenhatodik századi karavellára hasonlított. ez egy n és. – I-gen. miközben majd kiugrott a szíve izgalmában. mit írt Ruy de Pina az első változatban: a szövegből előlépő igazság megtöltötte a lelkét. Az amerikai elmosolyodott. és elővette a táskájából a nagy borítékot. és elővette a röntgenfelvételt. Nézze csak: a javítás sötétebb. A fehér. majd átadta Moliartinak. és nem tudom. mintegy varázsütésre. és megnézte a fiókot. amelyiken a javítás van. kirajzolódott előtte az eredeti szöveg... kihúzta a fiókot. majd kérdőn nézett Tomásra. – Itt két szövegrészlet van egymás fölött. – Egyetlen lapról. Próbálta kivenni az eredeti vonásokat. – Nagy híreim vannak! – kiáltotta Tomás. – Odete. Még felismerhető volt a törlés fölé írt „nbo y taliano”. mint a javítás oldala. csipkés kőépítmény hideg eleganciával emelkedett a ragyogó. hogy a 632-es kódexnek valóban arról az oldaláról szól. valamint a kőbe vésett. – Itt van ez a kódex – mondta. Az emlékművet díszítő kőcsipkének dőlve Tomás előadta mindazt.. aztán elővett egy óriási borítékot. Toscano röntgenfelvételt kért a kéziratról? Odete elnevette magát. – Tessék. .

– És a végén egy a. – Kolumbusz egy Cuba nevű faluban született.– Az az! És aztán? – Ez itt egy. mint az eredeti. század elején írta a Crónica de D. – Nelson. – Nagyon jó! Akkor most olvassa fel. – Csak olvassa fel. a krónikás úgy gondolta. Ez egy b.. most már kissé türelmetlen volt. így csak colo maradt. em lixboa Xpova colo nbo y taliano”.. a 9-es pergamen és az Alcobaçai kódex pedig a 632-es kódex alapján készült.. Így aztán ott. hogy. Aztán egy n jön? – Nem.. ugye? – Igen. Ezt a szöveget megkapta egy másoló.. mintha támadt volna egy ötlete. – Pontosan. João II-t. ahol colona állt. tényleg. hogy „colona nado en cuba”.. És még így is maradt hely... A „nado” azt jelenti. A harmadik sor végén. – Akkor hogy kell olvasni? – Na? – Igen. mert nehéz. Látja ezeket? Az amerikai megnézte a kérdéses részletet. és így lett belőle y taliano. egy u.. hogy „a Ribou a Restelo. Pina eredeti kézirata megsemmisült. – Érti? Moliarti bizonytalanul újraolvasta a mondatot. hogy Moliarti elméjében is világosság gyúlhasson. miután a tengerész visszatért Amerikából. – Vagyis en. feltehetően maga I. – Valójában ezt írta Ruy de Pina az eredeti kéziratban. Ruy de Pina a XVI. – Nagyszerű! És a többi szó? – Nos. – És mi van az y taliano vége alatt? Figyeljen. hogy elmesélje Kolumbusz és II. Nelson. Amikor végzett... hogy azt mondtam. l? – Egy d. közel Cuba falujához. – Érti? – Nem egészen. mit írt eredetileg Ruy de Pina. hogy a bizalmas információ most már elavult. ugye? – Igen. és megrémült Kolumbusz kilétének felfedésétől. úgy látom. – Aha. Most hozzáfűzök még valamit. Tomás végigsimította a haját. aki Cubában született. jól figyeljen arra.. Mánuel király. – Jaj. Emlékszik rá. úgy hangzik. hogy 1484-ben Kasztíliába menekült a király elől. a másik két fennmaradt másolat. – Pontosan – helyeselt Tomás.. Viseu és Beja hercegének természetesen sok rokona és barátja volt Viseu és Beja környékén. Beja egy város Dél-Portugáliában. A negyedik sorban. valaki elolvasta a munkáját. – Akkor most térjünk át a harmadik sor utolsó szavára – javasolta Tomás. ahol nado en cuba állt.. kitöröltette a szó végi na-t. amelyeket viszont kitöröltek. hogy nbo ytaliano. Ez az információ egyébként egybevág Kolumbusz családi kötelékeivel.. Végre megértette. – Gondolja.. közülük való volt. Az amerikai tágra nyitotta a szemét. De az is látszik. – Kezdjük azzal. kérem. hogy született. hogy „colona nado en cuba”? Ezt még mindig nem értem. János saját kezűleg szúrt le még ugyanebben az évben. a másolónak meg kellett nyújtania az ytaliano szót. amit most mondok. János találkozását.. most az olvasható. ahol eredetileg az állt. Amikor arra került a sor. – De mondja. – Colona? A történész várt egy pillanatig. és fölfedte a titkot. tudtommal még nem is fedezték föl Kubát! Tomás elnevette magát. – Itt az áll. hogy volt ott még két betű.. aztán egy b. mit jelent az. hogy „nado en cuba”. hogy „colo nbo y taliano”. – Pontosan. – Érti? – Igen – felelte Moliarti. és később az ő szövege lett a 632-es kódex. hogy kapcsolat van a sziget Kuba és a. – Igen. és aztán. Aki a királyné fivére volt.. amit Cubának hívnak. az egész mondatot! – Nado en cuba. a kérdéses helyre bökve. mondja. hogy változtassa meg a szöveget. „Nado en Cuba”. Most már érti? Moliarti szája tátva maradt döbbenetében. még mindig tétován. Arra utasította a másolót. – Kubában született? De hát az hogy lehet? Amikor ő született. hogy Cubában. Egy c meg egy u. – A colo szót nem törölték ki. Viseu hercege egyben Beja hercege is volt. – C-vel kezdődik. és akit II. hát nem Kuba szigetén született! A Cuba nevű faluban! Dél-Portugáliában van egy falu. – Na.. mert benne volt a II. a. De mivel ez az új mondat egy hajszállal rövidebb. ami a javított szövegben azt adja ki. . em lixboa Xpova colona nado en cuba”. és a törlés fölé azt íratta. János elleni összeesküvésben? És ki vezette ezt az összeesküvést 1484-ben? – Viseu hercege... hogy „a Ribou a Restelo. Tomás diadalmas mosollyal nézett az amerikaira. – Ez egy n meg egy a. mindhárom szót kitöröltette. van itt egy e meg egy n. azaz Cubában született. aki elkezdte másolni. És aztán? – Egy o. hogy colo. – Nem. nem értem. ez jól látszik a röntgenfelvételen.. Olvassa! – Nos. Beja közelében.. De olvassa össze a colóval.. Kolumbusz. – Áááá! – kiáltotta. – Szünetet tartott. Az „en cuba” pedig azt jelenti. – Jó – durálta neki magát Moliarti. Mi volt az eredeti mondat? – Öhh. A tengerész Cubában született. Tehát mi lesz belőle? – Nado. És aztán.

Azzal hátat fordított. A levegőben mindenütt Constança illata. ami akkoriban általános volt. Igazi elvált férfiként élt. Nagyon. köztük Anghiera és a Pleyto de la Prioridad során megszólaló tanúk. a hideg tengeri szellő az arcába fújt. – Értem – morogta Moliarti. Nem véletlen tehát. aki ismerte. és szinte atyai mozdulattal a vállára tette a kezét. és a bevásárlóközpont felé vette az irányt. – Beszélek New Yorkkal. nagyon sok pénz. Úgy tűnt. tervekkel. mint az ő portugáliai szülőfalujának. de a svéd lány nem járt többet az órájára. hogy kéthetente átadta neki Margaridát a vasárnapiapuka-programokra. a Palestrellók. hogy volt Colon. teszteket javított. hiszen diákkorában mindenki ide járt. De Colba helyett Cubának nevezte el. De nem sokkal később meggondolta magát. avagy portugálosított változatban a Perestrelók.– Már azt hittem. és ott megtalálta az ősei sírját? A Colonnák ugyanis valóban Piacenzából származtak. hogy apja igazi neve latinul Christophorus Colonus. Cubának. ahogy föltámad a szellő és megtölti a tüdejét a széles folyótorkolat friss levegőjével. minden árnyék. És mivel Sciarrának is hívták. A Sciarra a Guiarrára emlékeztet. Egyébként szinte minden portugálban van zsidó vér. hogy előfordultak keveredések. Borzasztóan egyedül érezte magát. – Megtartom – mondta végül. hogy hasonló hangzása van. Valóban létezett abban az időben egy Colona nevű portugál család. minden üzlet a gondtalan. amikor eljöttek Piacenzából. – Kacsintott. a tévében valami vetélkedő ment. olasz és portugál felmenőkkel. right? – Igen. – Mondjuk. ahol valójában született. Mert például a bennszülöttek a szomszédos nagy szigetet is hívták valahogy. Colona. hogyan adjam át a csekket. Colom. és ilyenkor kétségbeesetten próbált a munkába menekülni. A környék tele volt emlékekkel. amikor az admirális megérkezett ahhoz a szigethez. Colomo. akiknek a köreiben megfordultak. és mindössze annyi kapcsolatuk maradt. a magány nyomasztotta. ugyanakkor most már semmi sem izgatta jobban. az édes románcok és a vidám csavargás színhelye. és bemutatom a reportomat. ez volt Kolumbusz Kristóf igazi keresztény neve. – A félmillió dollárt. Az amerikai visszatette a röntgenfelvételt az óriási borítékba. amikor még nem léteztek a mai shopping centerek és a carcavelosi kereskedelmi központ volt a divat székhelye. boldog időkre emlékeztette. igen. – Azt hiszem. Végül az ötödik nap estéjén felhívta Tomást. amint kart karba öltve . Hatalmába kerítette a nosztalgia. Cristóvam Guiarra Colon. elnevezte Juanának. Az estéit kínzó magányban töltötte. hogy a száma nem elérhető. mintha sietnie kéne. kereste a kiutat. És emlékszik. Az is lehet. le sem véve a szemét a Tejóról. Talán arra nem elég. Cristóvam Sciarra Colonna. megvan a magyarázat arra. amikor egymásba karolva sétáltak. Nelson. észrevette. majd eltűnt a toronyba vezető kis ajtó mögött. – Kérdőn nézett az amerikaira. hogy ez egy kis tisztelgés volt a gyökerei előtt. – Hát persze hogy nem véletlenül egyezik a karib-tengeri sziget és Kolumbusz szülőfalujának neve! – Beszélgetőtársára meredt. igen – bólintott a portugál. mi? – Uhh. Jó lesz így? – Igen. és Tomás szemébe fúródott. – Megnéztem a korszak genealógiai dokumentumait. azt állította. hol kettővel írva. A Sciarra Colonnák. hol egy n-nel. végigment a Quinta dos Ingleses mentén a villákkal övezett úton. hogy a bennszülöttek Colbának nevezték a saját földjüket. – Azt állítja tehát. a szerelmük emléke és az eltűnt ifjúság terjengett. Cristóvam Guerra Colom. Évekig azt gondolták. De ez a magyarázat igen halovány. hogy Hernando Colón azt mondta. és meglengette. A Colonus a Colonnából jön. Emlékszik az admirális nevével kapcsolatos zűrzavarra. – Megérdemli a jutalmat. Colonus. hogy abbahagyta a kurzust és elhagyta az országot. minden kis zug. boltívekkel és oszlopokkal díszített hosszú erkély alatt. ami csak a keze ügyébe került. arra. – Figyeljen. Lehúzott ablakokkal kocsikázott a folyóparton. akárcsak Kolumbusz első feleségének az apai felmenői. egy darabig nézte. hogy Margaridát támogassa. – Tekintete csak most siklott le a folyó csillogó tükréről. – Okay. amely olyan széppé tette a Belém-torony déli homlokzatát. – És honnan jön a zsidó származás? – Abban az időben sok zsidó élt Portugáliában. Tomás zavarba jött az ígért összeg említésétől. Természetes. amelyik nevet ő maga soha nem is használta. – Gratulálok. Nelson Moliarti négy napig nem adott hírt magáról. elolvasott minden paleográfiai tanulmányt.. Nelson Moliarti a sima víztükörre pillantott. Újabban még ezek a programok is gyakran elmaradtak a kislány lázrohamai miatt. a mobiltelefonján pedig mindig azt mondta be egy géphang. és átkeresztelte Cubára. hogy másnapra megbeszéljen vele egy találkozót. rá sem jön magától – szakította félbe Tomás türelmetlenül. ölelkeztek és előttük állt a jövő. Constançával is gyakran megfordultak itt. fölvette a kabátját. amit ő adott neki: Hispaniola. Végső elkeseredettségében és magányában fel akarta keresni Lenát. Az értelmetlen semmittevéstől kimerülten képtelen volt tovább otthon maradni. amelyek ágyba kényszerítették. eltévedt élete labirintusában. hiszen akkor Columbus lenne. és sietve végigment a bástyán. hogy Constançát visszahódítsa. és kiment az utcára. – És mit jelent a colona? – Úgy tűnik. – Nincs másik? – Nincs. – Ez az egyetlen példány. de arra biztosan jó lesz. hogy elment Piacenzába. – Vajon miért? Miért csak ennek az egy szigetnek változtatta meg a nevét? Mi volt benne olyan különös? Miért nem tette ugyanezt a többi szigettel is? Csak egy magyarázat létezik. A nemesek oltalmában álltak. hogy egyeztessünk. Guiarra és Guerra? Ezeknek a közös eredete nyilvánvalóan nem a Colombo volt. ahol szintén éltek bennszülöttek. Avagy Guerrára. a hűvös matinék. Amikor meghallotta a bennszülöttek szájából a Colba nevet. és megbeszéljük. hogyne. hanem a Sciarra Colonna. – No shit. hogy Kolumbusz egy olasz származású portugál volt? – Cristóvam Colonna egy portugál fidalgo volt. Tom – szólalt meg végül hunyorogva. hogy Hernando Colón leírta. ahol megpihenhet. az admirális mégis saját nevet választott nekik. És még sok más szigettel ugyanez történt. Aztán pedig telefonálok. Befordult a Carcavelos előtti körtérre. Tom – kiáltott föl Moliarti. – Jó sok pénz. és esetleg némi zsidó beütéssel. Mert így hívták azt a földet is. Félmillió dollár valóban rengeteg pénz. A Colonna pedig a Colonra. – Maga megoldotta rejtélyt – mondta szenvtelen hangon. A Sciarra Colonákról vagy Colonnákról van szó. a portugál nemesekkel keveredtek. Kolumbusz mégis megtartotta azt a nevet. de csak az vette észre. hogy Amerika felfedezőjének igazi neve Guiarra vagy Guerra volt. Érezte. aztán halálosan elunta magát. vagy legalább egy helyet. ártatlanok voltak és tele voltak ábrándokkal. Ami kiegészíti a rejtély hiányzó láncszemeit. Kiszállt az autóból. – Kacsintott és rejtélyesen elmosolyodott. amikor fölfedezte őket. hogy több forrás. Ez az elfeledett illat még most is ott lengett a bevásárlóközpont felett. nem pedig a Colombóból. csak nem tudja. az elegáns. így hát hirtelen fölpattant. Szinte látta maga előtt önmagát és Constançát. egészen beletemetkezett a feladataiba: készült az óráira. és átkeresztelte a szigetet. hogy ez a név onnan ered.. A hívás után a történész ott maradt a nappaliban. majd megállt a vasútállomás mellett. és magába szívta a folyó és a tenger találkozásából születő aromát. Constança minden szálat elvágott köztük. gondolta. Juana volt a kivétel.

és végre magához térjen. jól vagyok. miután magához tért a meglepetésből. mintha az ’50-es évekből lépett volna elő. hogyne. sütött a nap. kért egy édes pattogatott kukoricát és fizetett. Moliarti az asztalra könyökölt. csinos. – Semmi gond – mondta Tomás.. amely mellett az egyik első randevújukon uzsonnáztak. A férfi följegyezte. Tomás legszívesebben felszívódott volna. Ő és Tomás riválisa. Vásárolt egy jegyet. mint két diák. önfeledt szerelemben. New Yorkból. Tomás pedig megfordult és elindult a vetítőterem felé. hogy egy napon majd nagy festőnő lesz belőle. A büfé új volt a carcavelosi moziban. – Máris adom a csekket. ahogy New Yorkban megállapodtunk.. de nem a moziterembe ment. és egy pastel de natát. akit most elönt a nosztalgia tengere. A plakátok két új filmet hirdettek. egymásba feledkezve. A férfi kérdőn nézett Tomásra. és A Thomas Crown-ügy új változatát. Mi. Kínos hallgatás következett. mintha nem akarna a szemébe nézni. az új idők válasza volt ez a régi gasztronómiai egységekre. Azt mondta. szomorú jele annak. mintha a szíve el akarná nyomni a testében egyre növekvő vak haragot. – Na? – hallotta Constança hangját. hogy el kell terelnie a figyelmét. öltönyt és nyakkendőt viselő férfi között.. a film közepén szünet volt és kéz a kézben nézték végig a filmeket a szerelmével. Hétvége volt. Egyenesen. zavarban van vagy hűvös. és ő is meghökkent. – Nem. és kért egy melegszendvicset. igen. Ez a „mi” újabb brutális csapást mért Tomás gyomrára. amit a nem kívánt találkozás ébresztett bennük. elfogta a vágy a régi mozi után. – Sorry – szabadkozott az amerikai. kipukkadt volna. Tomás megette a szendvicset. hogy sok minden megváltozott. amely most már végleg szertefoszlott. mint egy lassított felvételt. olyan szép. aki rajongott a motorokért. de hamar hűvössé vált. szemmel láthatóan nem túl őszintén. csak egy kicsit érettebb. Ebből a sürgő-forgó. de továbbra is a történészen tartotta a szemét. és helyet foglalt. – Hát. majd kezet nyújtott. és a félmillió dollár jutalmat. – Jó film – mondta Constança. Az alapítvány munkatársa elővett a belső zsebéből egy csekkfüzetet. Belépett egy kávézóba. a férfi. mintha tőrt döftek volna belé. Tom. azt az utasítást kaptam. Pierce Brosnannel és Rene Russóval. akit lógáson kaptak. és mivel volt még negyedórája a filmig. – Csak. mint egy szappanbuborék. Tomás – viszonozta az üdvözlést Constança. – Megköszörülte a torkát. Constança is meglátta. akkor én megyek is – dadogta Tomás. Körülnézett. tudja. Nem ő egyedül. és a nőre meredt. Constança belépett. – Carlos Rosa. nagyon jól – felelte Moliarti. Kihúzott egy széket. – Aha. dehogy – ellenkezett az amerikai. ahogy a két húszéves kísértetalak elmegy egy sárgás fényű lámpa alatt. de a hely ugyanaz maradt: ott volt az ablak. nem tudták leplezni zavarukat. fehér ruhát viselt piros és sárga virágokkal. – Mit nézel meg? – A Harcosok klubját. és a hömpölygő embermasszát figyelte. ahogy elválik a teste az elméjétől. Kilépett a kávézóból. – John jól van. mint húszévesen. és leadta a rendelést.. abszurd beszélgetést folytattak. ahol mindig telt ház volt. hogy teleszívja a tüdejét friss levegővel. Tomás úgy élte meg ezt a kínos pillanatot. – Hogy van Savigliano? – Ó. és úgy döntött. – Mit kér? – Talán egy jázminteát. ha van. mintha a semmiből lépett volna elő. és üde volt. és megállapította. és valahova Tomás mögé szegezte a tekintetét. meg kell beszélnünk pár dolgot. Constança már nem azt mondta. Mi. – A változatosság kedvéért most én vártam. mint egy robot. . de van még egy feltétel. miközben merengve ízlelgette gőzölgő feketekávéját. és végre Tomás szemébe nézett. Vidám. végtelen lassúsággal fogta fel az elméje a szörnyű jelenetet. – Szia. Úgy álltak ott egymással szemben a büfé ajtajában. – John Saviglianóval beszéltem. Tomás intett a pincérnek. diákkorában még nem létezett. Carlost. – Szia – szólalt meg végül zavartan. de most olyan magányos és melankolikus hangulatban volt. ahogy az ilyen kellemetlen helyzetekben szokás.. – Az igaz. És te? – Csodásan. hogy mi. Tomásnak hatalmasat dobbant a szíve. és a családjukról beszélgettek. hogy én. és az arcára erőltetett egy mosolyt. ügyet sem vetve a jövőből őket figyelő leskelődőre.. Tomás úgy nyújtotta a kezét. és ahonnan látni lehetett az állomást. az álmaikról. tekintete ideoda siklott Constança piruló.. igazából nekem most is jó. A moziba jöttél? – Igen. üres. és a Tate Gallery kiállítja a képeit. Miközben a pultnál várakozott. – Persze. hogy fizessem ki a heti kétezer dollár munkabért. az örökre elvesztett boldogság kibírhatatlan fájdalma. Ez így igazságos. – És te? Constança a partnerére nézett. arról. – Mi a Thomas Crown-ügyet jöttünk megnézni.. és lehetetlen volt megállapítani. Constança bátyjáról. mások lettek az asztalok. hogy boldog vagy szomorú. és ügyetlenül búcsút intett a kezével. A tömeg már-már kaotikus összevisszaságban tülekedett végig a Rossio széles sétányán. És a mi nem ő és Tomás volt. Oldalra fordult. – Öö. bámészkodó sokadalomból egyszer csak előbukkant Nelson Moliarti. és megérintette egy férfi karját. szép arca és a sovány. a derekán övvel. – Idegesnek tűnik. Tomás jól emlékezett arra a napra. – Jól vagy? Tomás zavartan nézett rá. hogy változnak az idők. látta. borotvált arcú. – Mikor kéri a lóvét? – Hát. A büfé ajtajában futott össze vele. ööö. és negyven perccel a megbeszélt időpont után érkezett. és bekapcsolta a tollát. Hanem ő és a másik. ahol a mozi volt. hogy vegyen magának valami nyalánkságot. elkábult. – Hadd mutassam be a barátomat. és szinte érezte. és lement az alagsorba. Én. Öltönyt és nyakkendőt viselt. – Nagyon örvendek – üdvözölte. ezért késtem. – Tom. szinte kétségbeesetten futott ki a bevásárlóközpontból az utcára... A büfés lány odaadta az újrahasznosított papírba csomagolt kukoricát. Hirtelen megszédült. a Harcosok klubját. Majd feszült. elment a csokoládéüzlet előtt. elindult a büfébe.andalognak a múltban. Amikor sorra került. Edward Nortonnal és Brad Pitt-tel. Normális esetben az utóbbit választotta volna. Tomás valósággal kimenekült a büféből. hogy a durvább filmre vágyott.. aztán sarkon fordult és eltűnt a kávéházban. akire lecserélték.. fölébredjen a reménytelen szerelem ábrándjából. Tomás a Café Nicola kinti asztalánál ült keresztbe tett lábbal. de én nem szeretek késni.

Savigliano Giovanni néven született. Olaszország déli részéről. Sőt. Hát milyen nevek ezek. és bár a Joseph névre keresztelték. maguk mind genovaiak? – Ők a genovaiak – helyesbített Moliarti. – Jó. van egy szép lakása a Piazza Campettón. hogy az egész csak kitaláció. az iskolában pedig Jacknek hívták. Az establishment részéről biztosan ellenállásba ütközik. De az alapítvány így akarja.. – Nem én vagyok a tulajdonosa. mintha attól tartana. ami már évszázadok óta bosszantotta a történészeket. – Összeszorította a fogát. amit elvégzett nekünk. – De hát mit számít a nemzetiség. hogy aztán még nagyobbat durranjon a publikáció? Erről van szó? Moliarti körülnézett. – De miért? – Mert az alapítvány vezetőinek ez az óhaja. – Tom. ahogy toporzékolnak a dühtől. – Nem értem. Vitatott a téma.. – Genovából. és Nerviből jött. ez egy olyan intézmény. – Milyen eredetű nevek? – Olasz? – Igen. és kész. hogy nem erről van szó. lesznek olyan történészek. – Nem lesz publikáció. amit akkor változtatott Johnra. – Tessék? – Ezeket a felfedezéseket nem fogjuk publikálni. – De hát miért? Nem tartják hitelesnek? – Nem erről van szó. amit mond. akik majd megvesznek azért. de ez nem válasz. de nem értem a kérdést. és ő az igazgatóság elnöke. és visszafordult a beszélgetőpartnere felé. ott van még John mogorva titkárnője is. hogy nem publikálunk semmit. Tom. szélhámosság. – Tom – mondta. – Tom – mormogta. Aztán ott van még Paul Morelli és Mario Ghirotto. akit New Yorkban maga is látott. – De olasz. ezek a fickók rettenetesen büszkék arra. Érti? – Bizalmas? – Igen. aztán visszasiklott a tekintete a portugálra. Mi ez a hülyeség. se később.. Megfejtettünk egy ötszáz éves rejtélyt. – Akkor miről? – Nem fogjuk publikálni a kutatás eredményét. és kész. Ezek genovai olaszok. de honnan valók? Tomás nyugtalanul nézett rá. hogy Kolumbusz portugál volt? – Umberto Eco nem genovai – vetette közbe Moliarti. Tomás tátott szájjal hallgatta. – Én nem. – Nelson. – Titoktartással? – döbbent meg Tomás. rendkívüli felfedezésre jutottunk. – Figyeljen. – A bizonyítékok helytállóak. – Barátom. – Hogy honnan? Hát Olaszországból. Genova szomszédságából. hogy Kolumbusz valójában nem is genovai volt. és azon rágódott. Paul Morelli apja Paolo Morelli volt. amely bebizonyítja. – Jack Mordenti az alelnök.. – Én csak egy egyszerű alkalmazott vagyok az American History Foundationnél – mondta Moliarti. Szilárdak. Mordenti. Tom. Megoldottunk egy titkot. hogy mennyit áruljon el. – Már megbocsásson. ostobaság... hm? – Hogyhogy milyen nevek? Elnézést. – A munka. A történész döbbenten bámult az amerikaira. teljes egészében szigorúan bizalmas. és képtelen volt kifejezésre juttatni elképedését. Nem lehet nyilvánosságra hozni a kutatást. Nelson. sértegetnek és magukon kívül üvöltöznek. Nelson. Szinte ösztönösen a körülöttük nyüzsgő emberekre siklott a tekintete. a lehető legközelebb az amerikaihoz. Mario Ghirotto még ma is Genovában él. Ismeri a vezetőség többi tagját? – Nem. John utasításai nagyon világosak. – De hát maga dolgozik az alapítványnál.. Morelli. az igaz. és amellett fognak kardoskodni.. Tomás idegesen vakarta meg az állát. szinte suttogva. Se most. Magára erőltetett egy mosolyt.. otthon mindig is mindenki Giuseppének szólította. hogy a honfitársai Amerika felfedezőjének.. Egy szót se a felfedezéseiről. a bizonyítékaink önmagukért beszélnek. a családom pedig Brindisiből származik. Az American History Foundationt genovai vagy genovai származású amerikai tőkéből finanszírozzák. nekem se tetszik ez jobban. – Tom. Ezekkel az új ismeretekkel teljesen megváltoztatjuk Amerika felfedezésének a megközelítését. hogy hajlandóak lennének közzétenni egy olyan tanulmányt. Én Bostonban születtem. mondom. Miért óhajtják úgy. Racca asszony. és a mellkasára tette a tenyerét. Ghirotto. – Ez valami üzleti stratégia? – Ez a mi stratégiánk. és lehalkította a hangját. amikor tizenkét évesen elhagyta Genovát és Amerikába költözött. . mégsem akarna hinni a fülének. mintha mindent megértett volna.. hogy ne kerüljenek a nyilvánosság elé ezek az információk? Moliarti egy darabig hallgatott. aki Jézus Krisztus után a történelem legismertebb alakja. aztán mély lélegzetet vett. Világosságot gyújtottunk a tudatlanság sötétjében. és fontos dolgokat leplezünk le a felfedezések koráról.. hm? Mire jó ez? Moliarti felsóhajtott. de mi a cél? Azért kell most hallgatnunk. mint magának. Nelson? Tudtommal az olaszok becsületesek. – Savigliano. és jól megnyomta az ők szót.. hogy meghallják.. De akárhogy is. Mordenti Brooklynban született. John Savigliano a főnök. maga nyilván jobban tudja. érti? Én magam felelek értük. üveges lett a tekintete. Tomás az asztal fölé hajolt.– Igen? – A titoktartással függ össze. az amerikai tanulmányokat támogatja – hebegte. Maga tényleg azt hiszi. – … és már látom magam előtt. – Sorra számolta az ujjain a neveket. – Maguk. – Tom. amely az. hogy bebizonyítsák az ellenkezőjét. hanem portugál? Hát ezt verje ki a fejéből! Tomást letaglózta ez az információ. – Mit tud maga az American History Foundationről? – Hát. gondolom. Nem mondanak semmit ezek a nevek? – Nem. Nem épp Umberto Eco írta azt.

Az igazgatóság ekkor értette meg. az alapítvány semmiképpen nem fog belemenni a felfedezések publikálásába. egyszer csak wham!. hogy nézzen bele a 632-es kódexbe? Moliarti elmosolyodott. és megkapom a félmillió dollárt.. igaz? – De az igazság akkor is igazság. azt a dokumentumot. hogy nem tudom. – Meg akarnak vásárolni félmillió dollárért? – Ne mondja ezt.. nem pedig a Kolumbuszról szólót. most már értem. hogy ezek a fickók ölni is képesek azért. következésképpen ez a munkája is az alapítvány tulajdona. – Ő a Brazíliáról szóló kutatást végezte az alapítványnak. és fölemelte a kezét. – Tessék? Moliarti az asztalra tett egy előre elkészített jogi szöveget. hogy Kolumbusz nem genovai volt. – Esküszöm. amit az alapítvány nem akar nyilvánosságra hozni. hogy jobb egy élő történész félmillió dollárral a zsebében. Tomás idegesen megvakarta a fejét. ismét az asztal fölé hajolt. Nelson. és alig hallhatóan suttogta: – Tom.. – Még csak az kéne! – Tom – mondta Moliarti. eladom magam? He? Maga tényleg azt hiszi. hogy ha igen. amelynek segítségével megtaláltuk. hogy genovaiaktól nem várhatja el ugyanezt. lesz. – Nem tudom – mormogta. hogy minden munkáját az alapítványnak végezte. hogy tiszteletben tartja a titoktartást. – Ne legyünk már naivak. – Drága Nelson. miért olyan ellenséges magukkal Toscano özvegye. szabad prédának. mint egy halott történész. az meglehetősen szerencsés véletlen az alapítvány számára. hogy óvatosnak kell lenni. hogy késve érkeztem a találkozónkra? . ő más állásponton volt. – A 632-es kódexre gondol? – Igen. – Teljesítjük.. és abban az időben már valóságos pánik uralkodott az alapítványnál. biztos lehet benne. én mindig is furcsának tartottam a professzor halálának az időzítését. hogy Toscano professzor természetes halállal halt meg? Tomás lemerevedett. És jól tette. Azt mondom. ha nem is szívesen. Az amerikai szinte félve nézett körül. És két hét múlva. De akár más olaszok vagy amerikai olaszok is belemennének a kiadásba. Hanem az American History Foundation. A Kolumbusz származásával kapcsolatos kutatásait is az alapítvány pénzelte. Amikor megbizonyosodott róla. De először vállalnia kell. az alapítvány pedig majd eldönti.. Hála maguknak. – Nem érne el vele az égvilágon semmit. már meg is jelent volna a tanulmánya. Én teljesítettem a részemet. hogy természetes halállal halt-e meg Toscano professzor. – Hogyhogy? És ha rábukkan a harmadik és a negyedik sorban található javításra? És ha netán röntgenfelvételt kér arról a lapról? He? Mi lesz akkor? Az amerikai hátradőlt a székén. Az az igazság. hogy mit kezd velük. – Csakhogy Toscano professzor is az alapítványnak dolgozott. hogy könnyen hozzáférhető-e. hogy csak úgy otthagyja. Az alapítvány nem engedheti meg magának azt a luxust. – És ha nem írom alá? – Akkor nem kap semmit. hogy hallgatok róla. A kutatása nem kerülhet a nyilvánosság elé.. azt kockáztatva. amivel meg akarnak vesztegetni. – Nézze. Tom. – Az emberiség tulajdonát képezik. Nelson. – De ott volt a bizonyíték problémája. – Á. – Nem az emberiség állta a számlákat. de nem értem. legyenek szívesek maguk is teljesíteni a magukét. ha aláírja ezt a titoktartási szerződést. miből gondolja. ami lesz. elvégre rettenetesen büszkék az ő Cristoforo Colombójukra. Tom. – Csak akkor kaphatja meg a jutalmat. ez az igazság. nem gondolja? – Csak nem azt akarja mondani. Ez azért igencsak kapóra jött az alapítványnak. ha megígéri. hogy félmillió dollárral vagy akármennyivel betömheti a számat? – Tom. ez után a vita után. – Bocsásson meg. hogy csendre intse a portugált. Nem várhatjuk el tőlük. Még ha vállalom is. hogy megölték? Moliarti megvonta a vállát. és azt sem. – Bolondot csinált magukból. – Az nem számít. ha az alapítvány piacenzai származású amerikaiak kezében lenne. és különösen magabiztosnak tűnt. hogy örömmel fogadjanak egy ilyen felfedezést. Tom – mondta türelmetlenül. – Nem ebben állapodtunk meg New Yorkban. Tom. Meg kellett találnunk. – Csak akkor adom át a félmillió dollárról szóló csekket. Tom. Azt ígérték. – Már elmagyaráztuk. – Milyen bizonyítéké? – Tudtuk. Számunkra most csak az az érdekes. Maga ezt az egész kutatást az alapítványnak végezte. ez a kutatás Toscano professzoré. amely éppen azt bizonyítja. Két héttel azután halt meg. – Feltűnt magának.Az amerikai felsóhajtott. Én csak az ő nyomdokában jártam. – Ööö. a fickó mangóléivás közben elpatkol Rio de Janeiróban. hogy komoly vitába keveredett Johnnal. mi a garancia arra. hogy betartja a titoktartási kötelezettséget a felfedezéseivel kapcsolatban. hogy a maga kutatása és Toscano munkája egyaránt az alapítvány tulajdonát képezik. – Erre ő? Moliarti egy pillanatra zavarba jött. – Azt hiszi. Ha nem halt volna meg. ha befejezem Toscano professzor titkos kutatását. nekem elhiheti.. hogy valaki más megtalálja egyszer. mi ez a bizonyíték. Azt azonban meg kell értenie. Maga volt az eszköz. hogy senki nem hallgatja őket.. megismerhettem a 632-es kódexet. Ezt Toscano professzornak is elmagyaráztuk. – Nagyon sajnálom. de azt nem tudtuk. – De hát akkor minek bíztak meg engem a kutatás befejezésével? Toscano professzorral a titok is sírba szállt. – Mire céloz ezzel? Arra. aki egy nyomorgó családot hagy hátra. A belőle származó eredmények az alapítványt illetik. hogy kapok félmillió dollárt. hogy fogalmam sincs. és nem is akarom tudni. hogy nem súgom meg egy munkatársamnak. hogy Toscano professzor mindenképpen nyilvánosságra fogja hozni a kutatását. De ha kíváncsi a véleményemre. hogy Toscano professzor megtalálta a bizonyítékot arról. hogy azonnal publikálnák a tanulmányt. Én csak azt tudom. hogy megőrizzenek egy ilyen titkot? – Én csak azt mondom.

Pár pillanattal később Odete vissza is ért az olvasóterembe. Egy munkás éppen egy asztalon egyensúlyozva igyekezett föltenni az üvegtáblát a nagy ablakra. zárva vagyunk. – Hallotta a mai híreket. – Füveznek. Lemásolták az eredeti lapot. – Felsóhajtott. Ezek igazi csirkefogók. Profik. míg végül elért a hetvenhatodik lapig. hátha látszik valami kivágás. a háttérből pedig kalapálás hallatszott. tanár úr. bármi. Mintha nem töröltek volna ki semmit. – Igen. Döbbenten húzta össze a szemöldökét.. – De megmondom én magának. és zokogni tudott volna tehetetlenségében. – Odete a kezével legyezgette az arcát. legyen szíves. Minden rendben volt. – A kurva anyjukat. Sima. A múlt éjjel betörtek a Nemzeti Könyvtárba. – Nos? – Itt van – mondta. Kérem.Tomás meghökkent. mintha cigarettát szívna. hogy érezze a javítást. De semmi. Ott voltak a gyanús szóközök. mi hiányzik. – Betörtek. Csak a javítás nyoma tűnt el. Újra végigsimította a sort. Na és? – Tudja. – Azt én is tudom. Tomás leült egy székre az első sorban. Megnézte közelebbről. annyira megijedtem! Olyan nagyon! – De hát mit vittek el? – Még nem derült ki. valami apró különbség a papíron. hogy szerintem a narkósok voltak. A Codex 632-es jelzet is ott volt a gerincén. tanár úr. Vörös volt az arca. hogy mindjárt kiugrik a szíve. hogy aztán eladják bagóért. – Kacsintott. – Úgy fújtatott. Megnézte a borítót. hogy bármi nyomot hagytak volna. – De tanár úr. s lapozgatni kezdte. és úgy érezte. – Valóban ezt mondtam. De valójában a rádiót és a tévét figyeltem. – Most. mint aki nem tűr ellentmondás. javítás. majd a hátsó borítót is. – Keresse meg a 632-es kódexet. a kéziratos terem ajtaja pedig fel volt törve. – Bocsásson meg. de nem egyetemisták. hogy lássuk. Professzionális munka. meglepte ez a határozott viselkedés. – Zárva vagyunk. ólálkodnak itt egy ideje ilyen szakállas. Odete volt. – A mellkasára tette a kezét. a legrosszabbra fölkészülve. eredetinek és érintetlennek tűnt. el akarják lopni. édes jó Istenem. Meg kell néznem. Semmit. Nem tudta. mi köze van ennek a kérdésnek a beszélgetésükhöz.. de a lap felülete sima volt. mintha gőzt akarna kipréselni a tüdejéből. Fiatalok. De mi történt? – Amikor ma reggel bejöttem dolgozni. a pult mögül. csüggedten. Semmi jelét nem látta a javításnak. Most nézzük át a kéziratokat. Döbbenten kapta a szája elé a kezét. A számítógépekre fáj a foguk. Tomás érezte a súlyát. törlés. gondolta. nem értette. amikor Tomás berontott a ritkaságok olvasótermébe. még mindig nem tértem magamhoz. miért késtem? – Saviglianóval beszélt. meg Isten tudja. és idegesen dobolt az ujjaival az asztalon. – Mit loptak el? – A nyugalmamat.. de semmit. egy kis tökéletlenség. és levonta a kényszerű következtetést. Csak a fejét csóválta némán. mit gondoljon. Kinyitotta a kötetet. – Mi történt? – kérdezte Tomás. és nem akart hinni a szemének. Szűzanyám. Végignézte az egész lapot. Végighúzta a mutatóujját a soron. – Jaj. Egy takarítónő a padlón szétszóródott csillogó darabkákat söpörte – üvegszilánkok voltak –.. mi mindent szívnak még. a szétszóródott üvegszilánkok látványa fogadott. – Jaj. és kicserélték egy másikra anélkül. azokat már ismerem. tanár úr – közölte egy hang. Ellopták a nyugalmamat. A papír makulátlan volt.. tanár úr. Nagyon zaklatott vagyok. de végül nem szállt vitába.. – Tessék? – Hozza ide nekem a 632-es kódexet. – Hadd nézzem meg a 632-es kódexet – szakította félbe Tomás türelmetlenül és rémülten. Tom? – Milyen híreket? – Hát a betörésről. Megkereste a negyedik sorban az első szavakat: „nbo y taliano”. . már mondta. Úgyhogy. Odete átadta a kéziratot. akármilyen apróság. tudja? – A szájához emelte az ujjait. rühes alakok. Odete tétovázott. – Olyan szemekkel meredt a nőre. Profi hamisítók. és idegesen tördelte a kezét. és eltűnt a régi kéziratok termében. ahogy a rendőrnek is megmondtam az előbb. Tudja.

ma derül ki. – Nem tudom. nem tűnt sürgősnek a vizsgálat. Ügyet sem vetettek a szép. Végre megoldódott a rejtély azzal kapcsolatban.. könnyebb lesz utánajárni a dolgoknak. akik segíteni tudnak maguknak. és beléptek egy ajtón. igyekezve megnyugtatni az aggódó szülőket. – morogta Tomás a szemét dörzsölgetve. hogy jó kezekben lesz – válaszolta az orvos. sürgős. amelyre a doktornő nevét írta. ami arra utalt volna. hiszen a tengerész más néven élt az országban.. – Minden rendben? – Nem tudom – habozott Constança. és egy csipkés kendőbe fújta az orrát. kiváló orvosokat ismerek ott. míg mellette . ez a betegség nem az én szakterületem. és idegesen babrált egy fehér papírlappal. hivatalos iratok és levelek között. hogy nem merte kimutatni az örömét. Mintha kirántották volna a lábuk alól a talajt. ahol a gyermekkardiológia volt. – Ha beérnek az IPO-ba. Néma döbbenet telepedett a szobára. – Igen. és alig tudta visszafojtani a zokogást. Azt tervezte.. – Hol van most Margarida? – Az iskolában. levegős helyiség fönt volt a tetőtérben. ööö. – Constançára szegezte a tekintetét. és elindultak a szomszédos tömbbe vezető folyosón.. – De ugye rendbe jön Margarida? – Mint mondtam. keressék Tulipa doktornőt. – És mi lett a vizsgálatok eredménye? – Azt mondták. számlák. ahova azonnal fel is veszik. A normál érték tízezer alatt van. és elmagyarázza maguknak. Másfél órával később találkoztak az ambuláns rendeléshez vezető emelkedőnél. A heveny fehérvérűséget csak az onkológiai intézetben tudják kezelni. Az orvost az intenzív osztályon találták. hogy vizsgálják meg vérét és a vizeletét. Tomás önkéntelenül az órájára pillantott. – Ez. A hematológia területéhez tartozik. kék azulejókra. – Egy másik számra mutatott. Tomás és Constança elképedve nézett egymásra. Tegnap voltam Margaridával a kórházban. szia! – üdvözölte Tomás higgadtságot erőltetve a hangjára. – Halló! Tomás? Constança hangja hallatszott a telefonban. – Fölírt egy nevet a jegyzetfüzetébe. ami a karácsonyi láza óta jellemezte. – A leukémia más néven vérrák – jegyezte meg Constança remegő hangon. – Azonnal. – Most rögtön hozzuk el? – Most rögtön – felelte határozottan az orvos. de a lelke akkora sebet kapott. de azért az orvos ragaszkodott hozzá. hogy vérszegény. hogy már ismeri Kolumbusz eredeti nevét. – Őszintén szólva romlottak az eredmények és. Constança az iskolába menet egész úton sírt.. és az előfordulási aránya magasabb a Down-szindrómás gyerekeknél. – Azt mondja. – Ma délelőtt? Nem érek rá. A leukémiának ezt a típusát heveny leukémiának hívják. Útközben Constança elmesélte. Meglátjuk. ami kiemelte a vonalait. – És mit kell tennünk? – Tudja. és ellenőrizni akarta. – Látják ezeket a számokat? Köbmilliméterenként több mint kétszázötvenezer fehérvérsejt. és minden jel arra mutat. – Tulipa doktornő majd felállítja a diagnózist. Oliveira bólintott. – Nincsenek jó híreim – mondta komoran... – Ühüm. el kell mennem a Torre de Tombóba. Reggel fél tíz volt. Beszálltak a liftbe. hogy miért nincsenek dokumentumok Kolumbusz portugáliai életéről. nincs. – Oliveira doktor ma délelőtt beszélni akar velünk. hogy a 632-es kódexet sikerült semlegesíteni. Kitépte a lapot. Constança testhez álló.. Fölmentek az emelkedőn. hogy mi ez a betegség. – Leukémia? – kérdezte Tomás elképedve. miközben egyszerre volt meglepett és boldog.. egyenesen a tárgyra térve. hogyne.Tomás éppen indulni készült otthonról. – Nagyszerű. hogy minden rendben van-e. Akkor most elmennek érte. amelyek ott porosodtak a tizenhatodik századi dokumentumok legnagyobb portugál levéltárában. és máris beviszik az IPO-ba. akin lassanként kezdett eluralkodni a pánik. – Megmutatta a laboratóriumi eredményeket. okmányok.. hogy a Torre de Tombóban kikeresi azokat a dokumentumokat. Lehet. – Szerinted valami baj van? – kérdezte Constança alig leplezett aggodalommal. Ez azt jelenti. – Á.. mintha kényelmetlenül ülne. – De hát mire ez a sietség? – Nem tudom. Oliveira intett nekik. gondolta. és most. ő az. ma azonban szívkórházként működő épületbe vezetett. hogy ezt már tudta. Mivel a gyermeknek nem volt kékes a bőre. Tizenegyre kell mennünk a Szent Márta kórházba. igaz? – Nagyon súlyos. hogy megvizsgálják. Ő majd mindenről gondoskodik és a kezébe veszi az ügyet. A napfényes. akivel beszéltem. hogy súlyosbodott a szívproblémája. mert az orvos furcsállta a kislány sápadtságát és szokatlan fáradtságát. Neki csak hét gramm. amelyekben a Colonákat említik. – De gyógyítható? – kérdezte Tomás. amely az eredetileg kolostornak épült. és fölmentek a harmadik emeletre. valamint hogy mik a további teendők. – Igen. és megkerestem egy kolléganőmet az IPO-nál. ez nem az én szakterületem. amikor megszólalt a mobiltelefonja. annyira belemerültek az őket mardosó aggodalomba. leukémiával állunk szemben. hogy kövessék. és elvezette őket a szobájába. Miután megnéztem a laboreredményeket. Sőt nem is kardiológiai probléma. – Ez pedig a hemoglobin. hogy előző este behozta Margaridát egy már korábban megbeszélt rutinvizsgálatra. amiért végre felhívta a felesége. – És? Oliveira előregörnyedt a székén. míg a normál érték tizenkettő. ez súlyos. – És van ennek köze a sövényproblémához? – Nem. végre magabiztosabban kutakodhatott a régi kéziratok. hogy konzultáljak vele. miközben Tomás és Constança igyekezett befogadni a hírt. de biztos vagyok benne. de most. szürke kosztümöt viselt. és üzletasszony jelleget adott neki. és odaadta nekik. régi. de ne aggódjanak. hogy. – Itt vannak Margarida vizsgálatainak az eredményei – kezdte Oliveira.. vettem a bátorságot.

üveglapokra helyezték a csontvelőmintát. és máris csinálunk egy csontvelő-biopsziát. – Néhány nap? – Igen. Azonnal elkezdjük a kemoterápiát. sovány. hogy ilyen váratlanul elveszíthetik. amelynek semmi köze a már ismert bajokhoz. Tomás megígértette Constançával. Constança a szája elé kapta a kezét. A biopsziát helyi érzéstelenítéssel végezték. a fáradékonyságot. amelyeket Oliveira doktor elküldött. ami minket is érint. hogy Margarida akut leukémiában szenved – szólt közbe Tomás. és az már nem termel egészséges sejteket. illetve a szén-dioxidot a tüdőbe. hogy a lányuk élete ki van szolgáltatva a sors szeszélyének. erithrocitás. és nem tudták. A doktornő felsóhajtott. hogy megerősítsük a diagnózist. mint két elveszett ember. – Akut mieloblasztos leukémiában – pontosított az orvos. és ez vérszegénységet idézett elő. – Margaridának kétszázötvenezer mieloblasztja van köbmilliméterenként. mégis mosolyogva magyarázták el neki. többfajta leukémia létezik. amin másodszor is keresztül kell menniük. illetőleg hogy pontosabban meghatározzuk. Amikor véget ért a vizsgálat. – Elnézést. ráadásul egy olyan betegség miatt. Margarida megállás nélkül azt hajtogatta.. – Má’ megint beteg vagyok? Borzalmas volt az út az onkológiai intézetbe. akik nem találják a kiutat a szenvedés labirintusából. legyen szíves mellőzni ezt a nyelvezetet. Mégis mennyire? – Bele lehet halni. vagyis az éretlen fehérvérsejtek burjánzását jelenti. Csöndben utaztak tovább. mi az a leukémia. hogy mit rontottak el olyan helyrehozhatatlanul. – Hát. amit csak a kislány egy-egy váratlan nyögése vagy Constança halk szipogása tört meg néha. Tomás és Constança testét elárasztotta a remény. A rákos sejtek kiszorították a vörösvérsejteket. A nő oltalmazón ölelte a lányát. magyarázza el nekünk emberi nyelven. Ez az egész mélyen igazságtalannak tűnt nekik. – Dehogynem. amelyek időben elhúzódnak. – Milyen magas a halálozási arány. Margaridának mieloblasztos leukémiája van. mint valami kockajátéknak. erős szemüveget viselő. – Megjöttek az eredmények – közölte. amely a csontok üregében van. Ezért nem titkolhatom el. kézzelfoghatónak és fenyegetőnek. – Mennyi idő alatt? – Nagyon gyorsan. Tomás és Constança aggódva meredt az orvosra. hogy a lányuk testében abnormális blasztos sejtek jelentek meg. Ez a mieloblasztok. ősz hajú. egy középkorú. hogy be kell mennie a kórházba. ahonnan aztán kilélegezzük. Ez okozza Margarida sápadtságát. – Az akut leukémiának további két fő fajtája van. akik értetlenül állnak a sors tréfája előtt. hogy nem akar kórházba menni.. de arra nem voltak fölkészülve. beleértve a sápadtságot. ami viszonylag gyakori a Down-szindrómás gyerekeknél. míg a felnőtteknél inkább az akut mieloid leukémia a jellemző. hogy ezekben az esetekben igen magas a halálozási arány. – Fölmutatta két ujját. mert a sejtek éretlenek maradnak. rettegve a választól. A maguk lányának akut leukémiája van. hogy ez nem így van: úgy ülnek itt egymás mellett. Mindketten felfogták. mint . ami nagyon veszélyes. Erőt vett rajta a csüggedés és az elkeseredettség. hogy mindenre fel vannak készülve. doktornő? – kérdezte Tomás halálra vált arccal. amit már ismernek. a szülők jelenlétében. ami Margarida esetében a gyakori orrvérzésben nyilvánul meg. és egy falra ragasztott poszteren megmutatta az emberi testet. Gyerekeknél a leggyakoribb az akut limfoid leukémia. Mivel a vörösvérsejtek szállítják a sejteknek az oxigént. hogy ezt a sorsot érdemlik. doktornő – szakította félbe Constança már-már türelmetlenül. Kérem. – Megnézte a mielográfia eredményét tartalmazó lapot. – Az micsoda. illetve mieloblasztos fajtája. – Nyugalom. – Azt mondta. a szervezet ellenálló képességét csökkenti. A vérlemezkék száma is kevesebb lett. és nagyon veszélyesek. – Fölállt a székből. a lázat és az orrvérzést. ezzel szemben az akut típusok hirtelen alakulnak ki. hogy mi történik. A szülők bénultan meredtek az orvosra: nem tudtak hinni a fülüknek. úgy érezték. hogy stabilizáljuk a helyzetet. így is lehet definiálni. Néhány óra múlva Tulipa doktornő behívatta őket a szobájába. hogy képesek lesznek-e végigcsinálni. és a végén már némán ült az autóban. további altípusokra osztható: van promielocitás. – És a doktornő azt mondja. – Az a helyzet. – Vérrák. és vérsejteket termel. A lányuk születésétől fogva meglévő szívbetegsége miatt mindketten állandó félelemben éltek. de tartózkodott a részletes felvilágosítástól. akik végig nyugtatták és biztatták a kislányt. egy újabb szörnyű élménynek. ugye? – kérdezte Margarida. – A probléma központjában a csontvelő áll. – A szívem miatt. ez pedig véralvadási zavarokat okoz. és máris vitték a laboratóriumba. amíg nem érkezik meg a biopszia eredménye. amivel alaposan ráijesztett a szülőkre. A gyermeket Tulipa doktornő. hogy ez csak az eleje egy hosszú folyamatnak. milyen problémával állunk szemben. hogy milyen egészségi problémái voltak a kislánynak az utóbbi egy hónapban. a limfoid és a mieloid leukémia. és látszott a szemén. amelyek megtámadták a csontvelőjét. hogy ez a leukémia nagyon veszélyes. megakariocitás. Sokszor néhány nap alatt. Amikor odaértek az iskolához. A doktornő kikérdezte Tomást és Constançát. Az egészséges fehérvérsejtek kiszorítása pedig a fertőzések elleni védekezést gyengíti. és háborgó lélekkel teszik föl a kérdést ezredszer is. pedig maximum tízezernek kéne lennie. – És nem tehetünk semmit? – kérdezte Tomás rémülten. Szavaktól így még soha nem félt. szinte egymásba fonódtak a hátsó ülésen. aki kiadta az utasításait. Az a gond. monocitás. gombóccal a torkukban. – Ezt hogy érti? – Nekem az a dolgom. doktornő? – A leukociták abnormális mieloid előalakjainak akut felszaporodása a vérben. a hiányuk következtében nem jutnak a sejtek elegendő oxigénhez és túl sokáig tartják vissza a szén-dioxidot. mielomonocitás. hogy megnéztem a laboreredményeket. és könnybe lábadt a szeme. – Biztosan tudják. Vannak a krónikus típusok. de energikus hölgy gondjaira bízták. – Ha megkérhetem. A kislányuk születésével kezdődő viszontagságos időszak után azt hitték. hogy egyetlen könnycseppet sem ejt a lányuk előtt. hogy felvilágosítsam magukat a lányuk valós helyzetéről. Ez utóbbi. A halál lehetősége hirtelen szürreálisan reálisnak tetszett. de egy idő után elfáradt. hála a fehérvérsejtek nagyobb érettségi fokának.. hogy fél az újabb tortúrától. A szülők egymásra néztek: a rémálmaik sem voltak ilyen félelmetesek. – Margaridának akut mieloblasztos leukémiája van.. aztán összeszorult szívvel. ezért volt mostanában olyan sokszor beteg a kislány. nem operáljuk meg azonnal – közölte Tulipa doktornő. De most kiderült. – Tudja. és már vitte is a kislányt egy kis műtőszerű helyiségbe. – És ettől meggyógyul? – Némi szerencsével.Tomás meredten nézte az utat és némán vezetett.

Hallgattak. – Rendben. hogy találjanak neki egy megfelelő donort. Ezért én egyetlen módot látok a lányuk megmentésére. súlyos. mint valaha is képzelték. – A transzplantáció költsége. a Pavilhão-t körülvevő dús növényzet zöldjébe. hogy Tomás sürgős találkozókérésére Nelson Moliarti a kerthelyiséget választotta. – Igen. a bőrét már megfogta a nap. és olyan szép napsütéssel indult a nap. Constança és Tomás kölcsönös megerősítést keresve egymásra néztek. De abban az esetben. Margaridát külföldön kell megoperálni. Jött egy pincér jegyzettömbbel a kezében. és Tomásra nézett. – De mennyibe kerül? – kérdezte Tomás. – Csak nem beteg? – A lányom – magyarázta Tomás. De a kollégáim szerint nem. – Erősnek kell lenniük. – Szóval maga szerint Margarida nem várhat egy hónapot? – De várhat. aztán ismét a doktornőre meredtek. és Margarida kibírjon egy hónapot. – Rosszul néz ki – jegyezte meg Moliarti. – A mi transzplantációs egységeink túl vannak terhelve. egy kis kékséget csempészve a Hotel da Lapa éttermét. A türkizkék medence tükre szelíden és hívogatóan csillogott a napfényben. és mellette különböző gyógyszereket adtak a fertőzések és a vérzések megelőzésére. hogy kibír-e egy hónapot. amit Margarida jelenleg nem engedhet meg magának. A kollégáim szerint igen. Sajnos az állam az ő véleményüket veszi alapul. és találtam egy londoni gyermekkórházat. de nem tudom. hogy a kollégáimnak legyen igazuk. – Nagyon komoly baja van. – Érzésem szerint Margarida a jövő héten remisszióba kerül – közölte. – Beszélhet nyugodtan. és lesütötte a szemét. – Imádkozzunk. doktornő? – szólalt meg végül Tomás suttogva. valamint az. – És azt itt meg tudják csinálni? – Igen. Leült az amerikai mellé. mindez együtt ötvenezer dollár lesz. Tulipa doktornő újra behívatta magához Constançát és Tomást. Az ég derült volt. és a végtelenbe meredt. – Majd én beszélek velük. szállítható állapotban lesz. hogy a mieloblasztok száma normalizálódik – magyarázta. – Akkor marad az imádkozás – mondta. de csak az idejét vesztegeti. amelynek azonnal alávetették a kórházban. Elküldtem nekik Margarida hatos kromoszómájának a genetikai referenciáit. akkor az állam nem köteles kifizetni a külföldi operációt. A cél a rákos sejtek teljes elpusztítása volt. A szülők bizalmatlanul néztek rá. De Margarida előtt továbbra is bizakodók voltak. és nagyon összeesett. és nem bizonyított a sürgősség. – Nagyon súlyos? – Igen. A lányuk állapota sokkal súlyosabb volt. és egy fehér napernyős asztalnál ülve frissen facsart narancslevet ivott. – Akkor kifizetjük mi. A doktornő csüggedten hátradőlt a széken. – Ez mit jelent. – Föltette a szemüvegét. de nekem kétségeim vannak. hogy a kislány állapota hamarosan stabilizálódik. Az orvosok agresszív polikemoterápiát alkalmaztak. hiszen bátorítaniuk kellett. ragyogó és barátságos. az utazás és a szülők szállodai elhelyezése. hogy a mieloblasztok száma drasztikusan csökkent. amelyeket közölnie kellett. aki tökéletesre vasalt krémszínű nadrágot és sárga pólót viselt. Tulipa doktornő levette a szemüvegét. Amint remisszióba kerül a lányuk. így aztán nem fizet. Egy idő múlva Margaridának az összes haja kihullott. – Óhajt valamit az úr? – Van zöld teájuk? . a kórházi kezelés költsége. – Csak egy lehetőség van. Tudniuk kell. és a remisszió csak átmeneti lesz. illetve időnként vérátömlesztést is. ha Portugáliában is el lehet végezni a műtétet. és fel kell készülniük a legrosszabbra. – Én úgy tudom. – Akkor mire várunk? Vágjunk bele. – De hát nem bizonyított a sürgősség? – Az én véleményem szerint az. – Van egy gondunk. ami szerintem a jövő héten bekövetkezik.most. hogy az ilyen leukémiát csak minden második ember éli túl. De a polikemoterápia elkezdett hatni. Márpedig az idő olyan luxus. és megpillantotta az amerikait. Constançát és Tomást letaglózta ez az információ. Amikor világossá vált. Fáradt volt. – Sajnálom – mondta Moliarti. hogy ez az új szó valami újabb katasztrófát jelent. hogy ismét normális sejteket termeljen. A kérvények és beadványok küldözgetése közben csak telik az idő. ahol a jövő héten meg tudnák műteni. amikor meglátta Tomás sápadt arcát és karikás szemét. és megdörzsölte a szemét. hogy a fájdalmas lumbális punkció ismételt elvégzése nélkül is folyamatosan kaphassa a gyógyszereket. A kontrollvizsgálatok során kiderült. hogy el tudja viselni a durva terápiát. hogy rábírják a csontvelőt. hogy az állam fizeti. A történész végigment a kerten. ez így is van. – De ez egy nagyon drága műtét. akkor vágjunk bele. ők pedig elvégezték a hisztokompatibilitási vizsgálatokat. – Mennyi? – Tízmillió escudo. Csak egy hónap múlva tudnák megoperálni Margaridát. attól tartva. és a gyógyszereket is közvetlenül a gerincvelőjébe fecskendezték. – De véleményem szerint az állapota továbbra is instabil marad. doktornő. Tomás elkeseredve hajtotta le a fejét. Citológiai vizsgálat céljából lumbális punkciót végeztek Margaridán. Egy centrális vénás katétert is helyeztek az egyik mélyvénájába. – Annyi pénzünk nincs. – Az akut mieloblasztos leukémia túlélési aránya harmincöt és hetven százalék között mozog. – Ismét felsóhajtott: nyomasztották a rossz hírek. – Milyen gond. csak túl kockázatos. – Micsodát? – A csontvelő-átültetést. doktornő? – Azt. Mennyibe kerül? – Utánajártam. és azonnal meg lehet operálni Londonban.

– Nem húzom fel magam. Szóval honnan tudja. Pénzre van szükségem. hogy különváltunk a feleségemmel? – Ah. Ez egy világos. törülközővel a vállán. A körülöttük lévő emberek mind odafordultak: a vita agresszív hangneme rájuk vonzotta a tekinteteket. hallottam. A szöveg angol nyelven íródott.. és intett Tomásnak. hatalmas napszemüveget viselő karcsú lányt. he? Gazdag lesz – mosolyodott el. Tomás a dühkitörés határán volt. hozok egy kínai Ding Gu Da Fongot. hogy képben vagyunk magával kapcsolatban. Tomás Noronha és az American History Foundation között jött létre a szerződés. Istenem! A kémkedés azért erős kifejezés! Mondjuk úgy. – Pénzre van szükségem – törte meg a csöndet Tomás. és nem lehetett megnyugtatni. De én addig nem megyek el innen. – Már csak a csekk van hátra. fölemelte a tollat és zavartan nézett a portugálra. válaszolnia kellett. Vagyis ha a történész a szerződésben felsorolt módok valamelyikén közzéteszi a kutatás eredményét. hogy Tomás a titoktartási kötelezettség megszegése esetén a kifizetett összeg kétszeresét köteles visszafizetni. és fölvett a földről egy kis táskát. melyben az alapítvány ötszázezer dollár fizetésére kötelezte magát. és eltette a saját példányát a táskájába. Aztán visszaadta a tollat. a nap felé fordulva. nem mondok semmit. Ennyi lóvéval vissza tudja szerezni. Moliarti ivott egy korty gyümölcslevet. amely arról rendelkezett. – Hogyan? – Tomás szinte üvöltött. könnyű tea. Egyikük sem akarta elkezdeni a beszélgetést. és fejezzük be ezt a komédiát. aki bikiniben vonult végig a medence szélén. nem? – Nelson! Maguk kémkednek utánam? – Jaj. – Tudom. hogy nyugodjon meg. az árnyékban. és a folyamatban részt vevők nevét sem szabad elárulni. – Ebből meggyógyíttathatja a lányát. – Hazudik. Nelson. és Tomás két példányban aláírta a dokumentumot. – Hogyan? – Nem érdekes. honnan tudja. Nelson! Mondja meg. – Akkor ha nincs ellenére. Sürgősen meg kell operálni külföldön.. levette a napszemüvegét.. napbarnított bőrű. – Akkor mutassa azt a rohadt megállapodást. Tilos megemlíteni a felfedezéseket újságcikkben. Bombabiztos dokumentum. – Keményebb lett a hangja. sőt még sajtókonferencián is. – Hajlandó aláírni a titoktartási megállapodást? Tomás dühösen és lemondóan szegezte a tekintetét Moliartira. – Félmillió dollár. – Kicsoda? Ki mesélte el magának? – Nem. – Hol írjam alá? – Itt – mutatta Moliarti az üres helyekre mutatva. – Tudja. Tomás kérdőn nézett rá. Nem maradt más lehetőség. – Olvassa föl. – Jó lesz. – Maga mesélte. hogy tartozunk magának félmillió dollárral.. amíg meg nem mondja az igazat. De hát mindegy is... – Van más választásom? He? Van? Az amerikai vállat vont. A fenébe is. de meg kell ígérnie valamit. és még a feleségét is visszahódíthatja. nem emlékszem. A lányomnak nagyon súlyos betegsége van. Milyet óhajt? – Nem tudom. esszében. Akármilyet. én nem meséltem el. akkor egymillió dollárt kell visszafizetnie. – Maga tudja. Az amerikai kölcsönadott egy tollat. Moliarti felsóhajtott. egyet magának. – A feleségemet? – Igen. – Itt van a szerződés. és elkezdte kitölteni. A pincér távozott. Mindent elmesélek. – Tom. ne húzza fel magát. így hát egy darabig némán figyeltek egy fekete hajú. – Amikor felhívott.. hogy különváltam a feleségemtől! – Huhh. hogy még a különböző publikálási formákat is felsorolta. a két férfi magára maradt az asztalnál. A szerződésnek ezen felül volt egy záradéka is.. hosszú lábú. Okay? Ha felhúzza magát. – Mennyire? – Sokra.– Természetesen van. A dokumentum olyan részletes volt. nem? – Honnan tudja. – Nem. lefeküdt a hátára. és átadta magát a gondtalan napozás élvezetének. Értette? – Rendben. – Mikor? – Most.. miközben mesélek. – Ne szarakodjon velem. majd elővett belőle egy jogi iratot. amíg meg nem tudom. már sejtettem. ne legyen már dühös. Moliarti elővett egy csekkfüzetet a tárcájából. nem tudom. De van egy feltételünk. hogy különváltunk a feleségemmel? Moliarti abbahagyta az írást. Moliarti észbe kapott. . – Okay. rendben? – Mit kell megígérnem? – Hogy nem húzza fel magát. Moliarti lehajolt. Az amerikai nagyot sóhajtott. és Moliarti hangosan felolvasta elejétől a végéig. okay. egyet az alapítványnak.. amit aztán ledobott egy nyugágyra. bassza meg! Nem megyek el innen. hogy alá akarja írni – magyarázta. interjúban. – Honnan a fenéből tudja? – Biztos valaki elmesélte. a történész pedig cserébe titoktartási kötelezettséget vállalt az alapítványnak végzett kutatásokkal kapcsolatban.

de csak érthetetlen rejtvényeket találtunk. hol van az a bizonyos bizonyíték. Folytassa. hogy hiteles diáklány legyen belőle. merre jár most. Az alapítványnál kitört a pánik. hogy maga visszafogadja Emmát. – Az igazi neve Emma. nekem pedig hetente jelentett. Mi próbáltuk visszaterelni a Brazíliáról szóló kutatáshoz. – Szünetet tartott. – Akarja hallani a történetet. mi az és hol található. de ő konokul ragaszkodott az új irányhoz. – Lena. Emma finom nő volt. ahol kapcsolatba került az olajipar külföldi big shotjaival. – Tyű! Ez igen! – Széttárta a karjait. ember! Big balls kell ahhoz. amely eredetileg Brazília Cabral előtti felfedezésére irányult. történész és kriptoanalitikus. – Amit maguk nemrég meghamisítottak. tudja? Undorító. hogy van az? John elmagyarázott neki egyet s mást. Azt az utasítást adtuk neki. hogy ismét járjon be az előadására. nagyon fontos. Tomásnak tátva maradt a szája. Néhány évig Angolában élt. hogy valaki elküldjön egy ilyen vadmacskát! Csodáltam is magát érte. váratlanul belebotlott egy ismeretlen dokumentumba.. és nem kockáztathattuk meg. de valójában Svédországban született.. és folytatta a csekk kitöltését. hogy folytassa a nem kívánatos kutatást. amit felfedezett. – Hát. Kitálalt a feleségének. hiszen elveszítettük a legmegbízhatóbb információforrásunkat. undorodott az egésztől. Egy hétig tanulmányozta a témát. amikor betörtek a Nemzeti Könyvtárba? – Nem tudom. hogy nem húzza fel magát.. akkor folytatom. – Meg kell értenie. de maga nem sétált bele a csapdába. hogy Emma keresse fel a maga feleségét. – Ez igazi szemétség volt. Túlságosan ingoványos talajra lépett. Ekkor jött az ötlet. ez a művelet rettenetesen fontos volt nekünk. A fickó kicsúszott az irányításunk alól. . Tomás belekortyolt a forró italba. majd eltűnt. világos folyadékból. nem tudom. – Ez a küldetés nagyon fontos volt nekünk – kezdte Moliarti a magyarázást. miről beszél. amikor meghozta a pincér a zöld teát. – Nem leszünk rá büszkék. nem szükségből. és megkérdezte őket. A lánynak nem tetszett az ötlet. hogy ne történjen meg másodszor is ugyanaz. ez valóban problémát jelentett – mondta Moliarti bólogatva. hogy miközben megpróbálja rekonstruálni a professzor kutatását. még mielőtt mi megkerestük volna magát. talán újra megkeresi Emmát. maga meg egyszerűen dobta! – Két ujját a halántékának szegezte. hogy szerződtetjük magát. aljas. ami véleményem szerint gyanúsan jól jött az alapítványnak. és titokban folytatta. és felháborodott beszélgetőtársára nézett. – És hol van most? – Elküldtük. – Felhúzza magát? Tomás igyekezett úrrá lenni a dühén. Moliarti lehajtotta a fejét. hogy magával is az történjen. – Igen. majd töltött a gőzölgő. mi pedig vártuk. Szóval e miatt a váratlanul felbukkanó dokumentum miatt. Mondja már. és átadta Tomásnak. Behálózta magát. amit a professzor nem kötött az orrunkra. – Nem. amit az alapítvány nem akart bolygatni. Nem is érdekel. vagy nem? – Meséljen. Rebecca volt a művészneve és amerikainak adta ki magát. Nimfomániás volt. Vannak barátai az Angolában működő amerikai olajvállalatoknál. de ez sem akadályozta volna meg abban. Kolumbusz Kristóf valódi kilétét. tetszett neki és rábólintott az üzletre. hogy tőlem hallotta mindezt? – Nem.– És nem is kürtöli utána világgá. a felesége összepakolt és eltűnt. – Emma volt a mi garanciánk. hogy ha a felesége kiadja az útját. Félmillió dollár. – A Ding Gu Da Fang tea – közölte. Arra gondoltunk. – Nekünk viszont ekkora fejfájást okozott. nem ismernek-e olyan luxusprostituáltat. – Megígéri? – Igen. Minden a terv szerint haladt. akik Luandában és Cabindában éltek. Még fontolgattuk.. Végzett a csekkírással. hogy mindent elmondott? – Hagyta lebegni a kérdést egy ideig. és vonakodott. Mély levegőt vett és próbált lazítani. de mi volt a garancia arra. – A 632-es kódexbe? – Igen. – Dehogynem tudja. az biztos. ez egy igazi bombázó. és John azonnal szerződtette. – Toscano professzor a kutatása során. Ivott még egy korty narancslevet. A hallgatás ára. Ekkor támadt Johnnak az az ötlete. Ezért volt feltétlenül szükségünk egy belső informátorra. Moliarti újabb mély levegőt vett. – Milyen dokumentumba? – Feltehetően ugyanabba. Ráadásul ott volt még a dokumentum problémája is. és onnantól kezdve figyelemmel kísérte a kutatást. ami Toscano professzorral. csak aki tetszett neki. hogy az alapítványnak nagyon fontos volt. tudja? Férfiak milliói csorgatják a nyálukat egy ilyen cica láttán. aki egyszerre portugál. Érti? Maga ugyan rendszeresen beszámolt nekem. és rengeteg lóvéjuk volt. Tomás mély levegőt vett. Megmutattuk neki a maga fényképét. Nagyon kellemes. Átnéztük a dokumentumait. és kénytelen volt belemenni. Egyértelmű volt. Amikor a professzor meghalt. Ne játssza nekem az ártatlant. nem ment el bárkivel. hiszen nem tudtuk. Olyan emberre volt szükségünk. Nem akart hinni a fülének. – A fenébe is. maga is arra a következtetésre fog jutni. Ekkor Johnnak támadt egy ötlete. Így esett a választásunk magára. de hát tudja. és élvezetből volt hooker. aztán Lisszabonba utazott. – Az – ismerte be. hogy Kolumbusz nem genovai volt. De mint már mondtam. amit maga is megtalált. Erre bemutattak neki egy bámulatos lányt. ugyanis egyedül maga felelt meg ezeknek a feltételeknek. kissé gyümölcsös íze volt. Nagyon. De hát mit akar? Ilyen az élet. – Rohadt szemetek! – Megígérte. hogy esetleg felbontjuk vele a megállapodást. luxus-hooker. Letette az asztalra a kannát és a porceláncsészét. éppen akkor. – De már szakítottam vele. így aztán képes a professzor fejével gondolkodni és megfejteni a rejtélyt. pontosan azt kezdte el kutatni. aki jól beszél portugálul. igyekeztünk kideríteni.

egyáltalán nem érdekli a hatalmas sapka. és már le is ült az ágy szélére. amikor Tomás kinyitotta a taxi ajtaját és szemügyre vette az előtte álló hatalmas épületet. majd az orrváladékával és a nyálával együtt elvitte a laboratóriumba. fehér és világoskék köpenyben. és ez az egész csak az üzletről szólna. hiszen az anyának a műtétig két éjszakát a szomszédos ágyon kellett töltenie. Héra meggyőzte Iót. az épületek elegánsak. és ahol reményt adnak az életre – gondolta. Margaridát fölállította egy mérlegre. Az égből apró esőcseppek hullottak. Gömbölyű hasa arról tanúskodott. egy a betegnek. Margarida az ablaknak támasztotta az arcát. De Zeusz feleségének. amit huszonnyolc napos határidővel kell kiegyenlítenie. mint egy egyszerű vérátömlesztést. – Három nappal a kezelés befejezése után kapja meg a végső számlát. míg Tomás kifizette a taxit és cipelte a bőröndöket. – Mi ez. – Ez ennyire egyszerű? – Az eljárás egyszerű. akit Hérának hívtak. de a folyamat bonyolult és rendkívül kockázatos.és székletmintát. – Ki a donor? – Egy pasas. amikor megpillantotta a kórterem nevét. – Stephen Penrose doktor vagyok. Úgy tűnt. egy szoknyát és két pizsamát. és addig nem nyugodott. egy nadrágot. A Grail Ward egy nyugodt folyosó neve volt a hematológiai osztályon. A higiéniai cikkeket kitették a fürdőszobába. és én fogom megoperálni a lányukat. aztán az orvos gyorsan megvizsgálta a kislányt. Nem tehetett róla. vagyis az egészséges sejtek egy donortól származnak. mintha úgy döntött volna. hogy új csontvelőt hozzunk létre. Margaretnek hívták. Üdvözölték egymást. Olyan gyönyörű volt. de azt kérte. Margarida ágyának támaszkodott. Tomás aláírta az Undertaking to Pay című nyomtatványt. és hogy leplezze érzelmeit. és amelynek tartalma örök életet ad annak. és inkább az előtte feltáruló világgal foglalkozik. és egyre közeledett a céljához. – Érti? – Igen. kételyeiket – magyarázta. – Gondolom. ki kell fizetnie a különbözetet is – figyelmeztette a hölgy hivatásának teljes tudatában. a feje búbján kopasz férfi. Ez egy allogén transzplantáció. Kevés ruhát hoztak Margaridának. hogy ez nem igaz. és ez igen .. ez nagyon nem tetszett. amely a kezelés költségeit fedezte. Középkorú nő volt. hogy tisztázzuk az esetleges kérdéseiket. és megmutatta. egy pedig az anyának. mintha valami biztosítótársaságnál dolgozna. Zeusz beleszeretett. – Az ibolya. amelyekből valamiféle hűvös egzotikum áradt. ahol elhelyezték a kislányt. és cserébe visszaváltoztatta lánnyá. ahol új csontvelőt képeznek. Az ápolónő. Constança kezét fogva. A szülők kipakoltak a szobában. ahol azokat gyógyítják. és odaküldött egy állatot. üszővé változtatta a lányt. ez a megfelelő alkalom arra. egy pulóvert. amelyek a véráramba kerülve jutnak el a csontokba. plusz alsóneműt. Belépett egy fehér köpenyes. végül a vérnyomását. visszajött a szobába. akiknek beteg a vérük. azaz más néven viola szó Ió nevéből ered. – Ha a költségek meghaladják ezt az összeget. mami? – érdeklődött Margarida a virágra mutatva. féltékeny volt. amíg nem vett tőle vizelet. Miközben Constança kitöltötte a lánya adatlapját. Beszálltak a liftbe. aki pénzt kap azért. Az új csontvelő ugyanis körülbelül két hét alatt fejlődik ki. várakozó tekintettel. megpillantottak egy kis táblát. aki megissza. Az új velő sejtjeit progenitoroknak nevezzük. hogy végezze el a mielográfiát. Beléptek a kapun. de érezte. Ellenőrizni akarta a Lisszabonból küldött adatokat. – Úgy vélem. Constança ruhái is bekerültek a fiókokba.. és elindultak a recepció felé. a kehelyre. négy emeletén rengeteg kórteremmel. és a kislány napirendjéről. aki elvezette őket Margarida szobájához. De Héra még mindig gyanakodott. és egy kicsi váza virágokkal. Az orvos leült Margarida ágyára. – Nem igazán – ismerte be Tomás. – Nincsenek egészségi problémái. hogy gyötörje a tehenet. Tomás letette a bőröndöket. – És ez a vi’ág mit jelent? – faggatta tovább Margarida. az emberek büszkén járnak-kelnek világos esőkabátjukban és sötét esernyőikkel. amely a Szent Grálra emlékeztette. de az orvos intett a kezével. hogy van valami „kórháziság” ebben a városban: minden olyan rendezett és tiszta. – És ezt a tíz százalék csontvelőt kapja meg a mi Margaridánk? – Igen. és egy gyönyörű ibolyamezőn legeltette. A lányuk csontvelőjét teljesen megsemmisítjük. Nagy érdeklődéssel bámulta a furcsa utcákat. Margarida a saját lábán indult el. ahol a hölgy ellenőrizte a számítógépen a lisszaboni bejelentkezést. köztük pedig egy kis asztalka állt lámpával. és pár fonttal többet tud elkölteni a pubban. hogy szólítsák csak Maggynek. ismerik az operáció részleteit. merre találják a kórtermet. Aztán elvitte a fürdőszobába. Ők a Grail Ward felé mentek. hogy soha többet ne találkozzon Zeusszal. nem gondolod? – Ühüm – bólogatott a kislány. és fölmentek a második emeletre. hogy megtetszett Zeusznak. Aztán a lázát is. – El fogjuk távolítani a beteg csontvelő összes sejtjét. Amikor kiléptek. – Hello! – köszönt és kezet nyújtott. Constança pedig leült a lánya mellé. amit ma Ió emlékére Jón-tengernek hívunk.Néhány pillanatra feltűnt a British Museum büszkén magasodó neoklasszicista homlokzata a Great Russell Street bal oldalán. Kérdéseket tett fel a kórtörténetéről. orrát egészen az üvegre tapasztotta és kerek foltokat képzett a lélegzetével. – Meséld el a tö’ténetét – kérte a kislány. Ió kétségbeesésében a tengerbe vetette magát. hogy nem veti meg a sört. Tomás önkéntelenül is elmosolyodott. – Volt egyszer egy szép lány. Zeusz azt felelte. A Russell Square NHS Hospital for Children egy több mint százéves. Az ártatlan szerelmet jelképezi. a kislány kedvenc babáját pedig az ágyára ültették. és megkérdezte Zeuszt. akinek ellenőrizték a kompatibilitását. majd bekanyarodott a Montague Streetre. és átadott egy csekket negyvenötezer dollárról. óriási komplexum volt. ami vele történik. akit Iónak hívtak. – Ibolya. étkezéséről és kórtörténetéről érdeklődött. hogy levegyük tőle a csontvelője tíz százalékát – felelte mosolyogva. hogy miért szentel annyi figyelmet a lánynak. és megmérte a magasságát a falnál. Maggy kézen fogva elvitte Margaridát. Az angol hölgy ezután szállodai recepcióssá alakult. és Constança indult volna utánuk. mindössze három pólót. majd behívta az ápolónőt. szokásairól. hogy nem törődik azzal. amelyről mindkét oldalon privát betegszobák nyíltak. ahol Margarida el lesz helyezve. hátrafésült hajjal. fölírta a súlyát. aki egy nyomtatványért ment. amely eltakarta kopaszságát. és úgy kapja meg az új csontvelőt. amely három irányba mutatott. amikor a tágas fekete taxi végighaladt a szűk és barátságos utcán. Milyen tökéletes név egy olyan részlegnek. Két ágy volt benne. – Mié’t? – Mert Ió ártatlan volt. hogy a görögök főistene. amely felfogta Krisztus vérét. hogy maradjon a szobában. hogy kitöltse a kérdőívet. Megszólították a szolgálatban lévő ápolónőt. és egészséges sejteket fecskendezünk be helyettük. meg a pulzusát és a légzési ritmusát.

mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnének. és befordultak a Sohóba. a hordágyat elnyelte a műtő. az nem halhat meg. és adott nekik köpenyt. de az idő náluk is lassabb volt. – És ha ennek ellenére elkap valami fertőzést? – Nem tud védekezni a szervezete. mielőtt elindultak. és igyekezett vigaszt találni ebben a megváltó gondolatban. Elküldte a szülőket kezet mosni. reggel fél nyolckor belépett a szobába Maggy. – De amikor kinyílik az ajtó. ahogy nyugodtan alszik. ismételgette magában. Aki ilyen szépen alszik. a levegő tisztábbnak. és minden a tervek szerint folyt. – Tartsanak némi távolságot a kislánytól – tanácsolta Maggy. A gyógyulás perspektívája megnyugtatta a szülőket. kicsim. A Wardour Streeten megéheztek. hogy semlegesíteni tudja őket. és akaratlanul is az jutott eszébe. Tomás aggodalmaskodott. Addigra felébred. – Egyelőre nem. – Már ma délután is láthatják. A Southampton Row-n elmentek a Holbornig. hogy egyetlen mondatnak ekkora hatalma lehet. Penrose most már maszk nélkül jött feléjük. aztán belevetették magukat az Oxford Street forgatagába. hogy túléli. az épület másik végébe. A tortúra két óra múlva ért véget. ebédelnék valahol. és így tovább. és a fejét is sapka fedte. Maggy tolta. Szerették volna minél tovább halogatni az egészet. komplikációk nélkül. hogy nem biztos. hogy ez a helyes út. csak álmos volt. mindenen nevettek. – Minden rendben ment – közölte. és elképzelték a transzplantáció menetét. nem juthatnak be a baktériumok? – kérdezte Constança. Szinte ugrándozva sétáltak az utcán. – Láthatjuk? Penrose a kezével türelemre intette őket. – Minden rendben lesz. amit föl kellett venniük. úgy tenni. és visszaterelje magát ahhoz a gondolathoz. Megmenteni jött. – Fölhúzta a szemöldökét. A kislány magánál volt. hogy az ápolónő nem azért jött a lányáért. hogy az orvos nyakába ugorjon és megcsókolja. és Margarida valószínűleg kigyógyul a leukémiából. az még nagyobb kockázatot jelentene. aztán három óra körül visszajönnék. Már Lisszabonban is figyelmeztették őket az operáció kockázataira. Constança Maggyre nézett. aztán jobbra fordultak. miközben nézegették a kirakatokat és a tömeg fáradhatatlan hömpölygését. Átmentek a Tottenham Court Road és a Charing Cross nagy kereszteződésén. érezték. – Igen. és jobb. hogy ha letelik a kritikus két hét. hogy minden rendben ment. már három óra volt. Gyakorlatilag egyszerre élt bennük mindkét érzés. Igyekeztek lassan pakolni. nyugodjanak meg. majd a Kingswayen mentek tovább. – Hol van a lányom? – tudakolta Constança. aggódtak és izgultak. hogy megölje. mintha önmagukban is meg tudnák változtatni a valóságot. – Fogok álmodni. de erről majd később beszélünk. és minél tovább elfoglalják magukat. előttük a kész bőröndökkel. miközben előttük haladt a folyosón. Minden rendben ment. Maggy nővér közölte velük. jótékony szavak. kesztyűt és maszkot. hol lent. Megmenteni jött. hogy nyomatékosítsa ezt a közlést. mert maszk volt rajta. milyen biztatóak! Soha nem gondolták volna. A harmadik napon. Nem volt mit tenniük. . valami reménykeltőt is kéne mondania. Ez azt jelenti. Ebéd után a Sohóban lófrálva elsétáltak a Leicester Square-ig. az új csontvelő ismét egészséges sejteket fog termelni. és a New Oxford Streeten mentek tovább. – De láthatjuk még ezen a héten? Az orvos elnevette magát. Minden rendben ment. A remény kellemes érzésével léptek ki a kórházból. és reménykedtek a reménytelenben. hogy jó legyen a mese vége. akik úgy érezték magukat. Ha kórokozók támadják meg a szervezetét. méghozzá nagy mennyiségben. és beadott Margaridának egy nyugtatót. – Nagyon sérülékeny lesz. nem lesz elegendő fehérvérsejtje. Persze utána még óvatosságra és megfigyelésre lesz szüksége. vörösvérsejtet és vérlemezkét termelni. hogy elkísérje a kivégzés helyére. és meglátogathatják. hogy elvezeti őket Margarida szobájához. Az ajtóban összetalálkoztak Penrose doktorral. hogy látogatásuk kockázatos lehet a lányukra nézve. de a nővér csak mosolygott. Az ápolónő érkezése visszarántotta őket a valóságba. – Ez alatt a két hét alatt Margarida csontvelője még nem fog elegendő mennyiségű fehérvérsejtet. Az ajtó két szárnya kitárult. – De van egy jó hírem – tette hozzá az orvos. hogy húzzák az időt. elfelejteni a gondokat. hanem épp ellenkezőleg: azért. a színek élénkebbnek tűntek számukra. miután legyűrte ellenállhatatlan vágyát. miközben emésztette a hallottakat. hiszen Margarida az operáció után máshova kerül. és betolták a műtőbe. Lefektették Margaridát egy hordágyra. és az arcán ragyogó mosolytól azonnal megkönnyebbültek. és a szülők hosszasan meredtek a csukott ajtóra. Azt mondta az orvos. és hamarosan ott ültek az ágy szélén. Egyedül ezt tehetjük. Milyen csodálatos szavak ezek. De ez nem vigasztalta őket. hogy kórokozók jussanak a szervezetébe? – Úgy. Nehezen ismerték föl. Remény és elkeseredés. hogy nagyon védtelen lesz a sérülésekkel és a fertőzésekkel szemben. – És ez mit jelent? – Azt jelenti. Értik? Tomás megdörzsölte a homlokát. Aztán az ajtó bezárult. Tomás és Constança visszament a szobába. hogy mikrobákat vihet a helyiségbe. Tomás és Constança vállára mázsás súly nehezedett. – Elvitték egy elkülönített szobába. – Ne aggódjanak – mondta. mintha nem is léteznének. és elkezdtek összepakolni. Majdnem meg kellett csípnie magát. Constança és Tomás egész éjszaka le sem hunyta a szemét. – A jó hír az. – Elvégeztük a transzplantációt. – Megváltozott a hangja. mintha ez a három szó varázserővel bírna. hogy magához térjen a képzelgésből. majd ismét a remény következett. a maszktól fojtott hangon. és a Covent Garden felé vették az irányt. mert észbe kapott. csak ültek a lányuk ágya mellett és nézték. és mire visszaértek a Southampton Row-ra és a Russell Square-re. Egy elérhető árakkal csalogató japán étteremben teriyakit ettek. hol fent: a reményt felváltotta az elkeseredés. ha hagyjuk pihenni. hogy valami pozitívat. – De hát hogy lehet megakadályozni. végiggurították a Grail Ward folyosón. hogy ha nem végzik el a transzplantációt. Rózsaszínű álmokat. A maguk helyében sétálnék egyet.kritikus időszak. mintha elrabolták volna a lányukat. hogy elkülönítjük egy steril szobában. milyen áldott. mami? – motyogta kábultan. Visszatért a hullámvasút: az iménti aggodalmat felváltotta az öröm. aki rettegett attól. és mindenestül sutba dobni őket. mintha nyomatékosítani akarná a mondandója fontosságát. Még alszik. hogy megmentse az életét. hogy eljött a halálra ítéltért. bár azzal is tisztában voltak. a szívük kételkedett. és hiába tudta az agyuk. Penrose pedig kísérte. a gondolataik a műtőben jártak.

hogy hozzanak többet – szólt közbe Tomás. – És mi van a barátoddal? – kérdezte. és fontos volt. jól bírja a transzplantáció következményeit. A nyugtalanságot ekkor a lappangó feszültség váltotta fel. hallod-e. és a normálisnál magasabb benne a légnyomás. megfigyelte a tekintetét és a testtartását. rögtön áttért a következőre. aztán integetve és csókokat dobva elbúcsúztak tőle. egyre világosabbá vált számára. és igyekezett uralkodni ingerültségén. a portugáliai oktatás helyzetéről. rendszerint tíz perccel a megbeszélt látogatási idő előtt. Kíváncsi volt. megtenni az első lépést. hogy valakinek meg kell tennie az első lépést. Constança fölemelte a tekintetét. csak ültek a fotelban és várták. – Nem. – Ah. hogy menjenek ki. A kislány letette a babáját az éjjeliszekrényre. és alig tudta elnyomni a fojtogató aggodalmat. kicsim? – kérdezte Constança. amikor Constança belépett az ajtón. állapította meg. csak akkor csillapodott valamelyest. Igyekszik leplezni. hogy a dolgok lassanként rendbe jönnek. – Nem etted meg? – De. Sőt. amely a leginkább foglalkoztatta. hogy éhes vagy. játszottak egymás idegeivel. és idővel ez lett a nap fénypontja: ennek a pillanatnak élt. és a szülők megálltak az ágy végénél. és mint egy vizsgázó diák. Így kísérte hát figyelemmel a lánya gyógyulását. összeszedegetni a törött cserepeket és menteni a menthetőt. és tekintete a teremben kóborolt. – A papa majd beszél a doktor bácsival. nagyszerű – morogta Tomás. Szerinte nekem teremtették. Megérkeztek a hematológiai osztály posztoperációs elkülönített részlegébe. visszaidézte a kérdés megfogalmazását. könyvekről. és alig bírta visszafojtani a mosolygást. barátokról. és igyekezett a lehető legtermészetesebben ránézni. – Minden rendben van vele? Mardossa a féltékenység. a Covent Gardenben árult virágokról. és diszkréten elmosolyodott. hogy nem lehet – magyarázza az anyja. de Maggy egy idő múlva visszajött. de valahogy mégis jólesett. azzal a fickóval – felelte Tomás. de messziről lerí róla. hiszen a folyosó végén Margarida várja őket. hogy vajon ideges lesz-e. – Helló – üdvözölte őket. egy festészeti kiállításról a Tate-ben. Csi’két adtak spá’gával. amikor időnként belázasodott. Éhes vagyok. A harmadik napon Tomás azon kapta magát. Az ajtóra pillantott. Mígnem egyikük ráébredt. – Mi a baj? Fáj valamid? – Nem. amiket a Charing Crosson láttak. – Kis bacik vannak bennünk. Constança is ott volt. A hatodik napon összeszedte a bátorságát. és kinyújtotta a karját a szülei felé. sértett önbecsülésével: egyikük sem akart elsőként megszólalni. a finom utalások és a kétértelmű megjegyzések. így aztán hiába nyílik ki az ajtó. és még mindig panaszkodnál. hogy elinduljon Margaridához. kicsim. Tomásnak mindennap majd kiugrott a szíve. Nem volt több hallgatás. még olyankor is. Az időnkénti belázasodások ellenére Margarida jól volt. hogy merre tart az ország. – És hogy eszik? – Természetesen a szájával. nézték a falat. úgy idézte fel sorra a beszélgetés tárgyait. hogy naponta mikor látogatják meg a kislányt. Constança pedig . úgy tűnt. ha egy kamionnyi ételt kapnál. és elmosolyodott. Eljött a látogatás ideje. Ez az állandó nyugtalanság. – De te aztán igazi zabagép vagy. hogy tartsanak távolságot. Majd szétveti az idegesség. amikor meglátta a szüleit. hogy nemcsak Margarida miatt volt ez a nap legjobb pillanata. gondolta elégedetten. Constança és Tomás elnevette magát. ami kellemetlen volt. és idegesen üldögélt a váróteremben. – Éhes vagy? Még nem ebédeltél? – Ebédeltem. – Adjatok má’ egy puszit! – Nagyon szeretnék. – De hát. Felkavarja-e a téma? Féltékeny lesz-e? Feltűnés nélkül szemügyre vette Tomás látszólag közömbös arcát. Megbeszélték. minden apró mozgásra felfigyelt. Az ápolónő jelezte. gyötrődik. Ezen a napon újra beállt köztük a csend. és ha megpuszilunk. Margarida az ágyon feküdt egy párnának támasztva és a babáját szorongatta. a kinti levegő nem tud bejönni.– Nincs ok az aggodalomra. hogy a másik megadja magát. és föltette azt a kérdést. – Itt van – közölte. miről fognak beszélni: zuhanyzás vagy reggelizés közben felállított magának egy tervet. közös múltjuk történeteiről. Tomás növekvő önbizalommal lépett ki az utcára. és mindketten úgy tettek. Félórával korábban odaért a kórházba. – Nagyszerű. hogy fertőzött az étel? – Az étel is sterilizált. és így tovább: beszélgettek filmekről. azt is mind befalnád.. Csak ké’ek még. amikor fölteszi ezt a kérdést. mintha mi sem történt volna. de a doktor bácsi azt mondja. Amint kifulladt az egyik. nagyon ’ossz. Hosszasan hallgattak. amikor közeledett a látogatás ideje. De vitathatatlan tény. és elfintorította az arcát. A szoba levegője sterilizált. amibe valami meghatározhatatlan. hogy eljusson idáig a beszélgetés. – Carlos megvan. – Miért? Mit érdekel ő téged? – Semmi. – Kis bacik? – csodálkozott el Margarida. hogy lássa a férje az arcát. Amint megpillantotta Constançát a váróban. de éhes ma’adtam. és megkérte őket. és Maggy kinyitott egy ajtót. A levegő friss volt és fertőtlenítőszagú. – Fúj! – kiáltotta. amit egyébként Penrose normálisnak mondott. – Jól vagy. Már nagyon régóta várta. Beszélgetéseik a váróteremben feszültek voltak. – Jó volt? – Fúj. türelmével. A következő délelőtt vásárlással telt. amelyeket várakozás közben érinteni akart. aki mindig közlékeny és jókedvű volt. arról. és izgató bizsergés támadt a szívében. me’t éhes vagyok. rád is át tudnak menni. nem áll fönn a veszély.. – Kivel? Carlosszal? – Igen. mielőtt felállt. rögtön előhúzta ezt a listát. Anyám nagyon kedveli. versekről. édes izgalom is vegyült. hogy előre tervezgeti. semmi. és magában listát készített a témákról. és egymást követték a kínos hallgatások. Csak úgy kérdeztem. – Az anyám véleménye nem feltétlenül egyezik az enyémmel – mormogta végül Constança. Egy darabig még beszélgettek Margaridával.

az új csontvelő még nem elég érett és nem tud még védekezni. Amikor már csak húsz perc volt hátra a látogatási időig. amikor meghallotta a nevét ilyen furcsán ejtve. gyors léptekkel haladt előtte. gondterhelt arccal ránéz. ahol most Tomás is állt ebben a pillanatban. de továbbra sem vették le a szemüket haldokló gyermekükről. majd benyitott. a Great Russell Streetről. nehézkesen föláll az asztaltól. a Waterstonesban és az antikváriumokban. amely mögött a szülők álltak. – Életben marad.. rossz hírt kell közölnöm magával. – Álmodj rózsaszínű álmokat. Amikor készült kilépni. és halkan sírdogált. Tomás áthaladt az obeliszkek és a furcsa Ízisz. – dadogta. de Tomás némi kérdezősködés után rögtön elindult balra. – Penrose doktor beszélni akar magával. – Nagyon sajnálom. Már csak a lánya felépüléséért aggódott. nyugodt arccal feküdt. kicsim.és Ámon-szobrok között. mi történik odabent. A beteg fölé hajolt. amelyen keresztül láthatták. aztán ránézett egy gépre. evett egy garnéla curryt.büszke távolságtartása ellenére hajlandónak mutatkozott a közeledésre. elhagyta a múzeumot. Tomás rémülten nyitotta ki a száját. – Come in – szólt egy hang bentről. ami most nagyon illik Margarida állapotához. – De életben marad? Penrose felsóhajtott. és jó egészséget.. A rosette-i kő volt az. mint aki most ébredt: kövér volt. hogy a sors kegyetlen árulása feletti jogos felháborodás helyett csupán valami tompa fájdalmat érez. de ez a némafilm félelmetes volt. doktor úr? Az orvos a fotelra mutatott. összevissza kalapált a szíve. sötét követ. A British Museumnál jutott ki. Föl kell készülniük a legrosszabbra. hogy lássa a szemét. hogy egyetlen hang is kijött volna belőle. könyvesboltról könyvesboltra járt. és komoly. és most nagyon kritikus állapotban van. úgy döntött. Rémülten és bénultan állt. Tomás követte az ápolónőt az orvos szobájáig. a pulzusát. doktor úr? – kérdezte Constança rémülten. hogy örökre elveszett az a tiszta és becsületes kifejezés. Néhány pillanat múlva megjött az orvos. és csak akkor állt meg. hogy ennek a virágnak a latin neve a salvare. kábán. és kétségbeesetten pattantak fel a székről. és az orvos némi tétovázás után elindult feléjük. és úgy érezték. a szüleinek a lehető legközelebb kell lenniük hozzá. Amikor odaért a szobához. A főbejáraton ment be. és együtt nézték a lányukat. hogy az ő kis világa elviselhetetlenül szegény lett. – Jó estét. A régi könyvtár területe felújítás alatt állt. és némi habozás után fölállt és az ajtóhoz lépett. – Sajnálom. hogy ügyesnek kell lennie. megnézte a testhőmérsékletét. aztán becsukta anélkül. mintha Tomás és Constança egy némafilmet nézett volna. Candace alacsony volt. és mivel volt még másfél órája a látogatásig. aztán visszament a Covent Gardenba. Hackett doktor vagyok – mutatkozott be feszengve. Az üvegen innen minden csöndes volt. hogy neki kell közölnie a hírt. – Megteszünk minden tőlünk telhetőt – ismételte. hogy megtanul héber és arámi nyelven. hogy az élet csak egy törékeny sóhaj. vörös orral tapadt Margarida szobájának ablakához. van esély a kibékülésre. Tomás pedig belépett a szobába. . és újabb utasításokat adott. Tomás még erősebben szorította a feleségét. valami fájdalmas és mély nosztalgiát. bebarangolta a festői Charing Crosst. amelynek sima felületébe három különböző nyelv rejtélyes szimbólumait vésték. Előredöntött testtel ült. – Doctor. képtelen volt megszólalni. Átment az asszír szobrok termén. Meglátta Penrose-t. aki az üveg túloldalán feküdt az ágyon. és fölkészült a legrosszabbra. maga is megdöbbent. bemegy. Megnézte a számítógépet. ne haljon meg egyedül. hogy ezt kell mondanom. hogy nem hordott a hátán még ilyen szép gyermeket a föld. – De a helyzet nagyon súlyos. és a mellkasán lévő kitűző szerint Candace Temple-nek hívták. odament a halálra vált szülőkhöz. majd egész éjszaka az üvegre tapadtak. hogy ha jól játssza ki a lapjait. és elindult a folyosón. amint lassan. majd rövid megbeszélést folytatott a nővérekkel. Constança kisírt szemekkel. és nem sokkal később már ott is volt a hematológiai osztály elkülönített részlegében.. Csak ekkor fogta fel az orvos szemében megcsillanó részvétet. bekopogott. Candace távozott. és az épp szolgálatban lévő nővértől kérte a bebocsátást Margaridához. és rövid. hatalmas tokával. A kislány. fénylő kopasz fejjel. ekkor értette meg. és mély levegőt vett. mister Thomas Norona is here. egyik keze a száján volt. ahogy egy bohóc szórakoztatja a köréje gyűlt tömeget. gondolták. Volt a Foylesban. hogy legszörnyűbb rémálma valósággá vált. és mindenhol megnézte a történelmi részleget. kövessen – mondta. ugyanis Constança azt mondta egyszer. hogy újra lássa a lányát és a feleségét. és leült Tomás mellé. egy pillanatra felvillanó fény az örök sötétségben. elindult a kórház felé a Neal Streeten.. de bekövetkezett az. zakatolt a szíve. Miután megvizsgálta Margaridát. Úgy elzsibbadt. ugyanis már régóta tervezgette. mint amilyen az övé volt. elgyengültek a lábai. mindketten reszkettek félelmükben. és még mindig azon mosolygott. milyen mókásan hangzott az ápolónő szájából az a „Thomas Norona”. Ha Margaridának meg kell halnia. Aztán egy darabig nézte. de egyre biztosabb volt benne. Tudta. hogy ez életük legszörnyűbb pillanata. amely annyira elbűvölte őt Margarida ártatlan arcán. – A lányom. elveszített kislányának égető hiányát. nyugtalanul vergődve álmában. – Beszélni akart velem. mintha bármelyik pillanatban föl akarna állni. egy ápolónő hozott nekik két széket. „megment” szóból származik. hogy legalább leülhessenek. amikor megpillantotta a fénylő. Tomás kinyitotta a száját. és belépett az egyiptomi művészet részlegére. aki egész addig vergődött lázálmában. a mellkasán lévő kitűzőn pedig az állt: Hackett. mintha azt mondaná. amitől a legjobban féltünk – közölte Penrose. És ebben a zavart pillanatban. Penrose pedig irányította a munkát. amely a múzeum egyik nevezetessége volt. amikor sokkolta a hír és kitörni készült belőle a szenvedés. hosszú életet jelent. amelyek réges-rég letűnt civilizációk üzenetét hozták hosszas időutazás után érve el ide. Az ápolónők körülötte sürgölődtek. hogy már nem is érezte a fájdalmat. most hirtelen megállt és mozdulatlanul. – Kérem. A kislány szülei egy pillanatra sem hagyták el az üveget. – Megteszünk minden tőlünk telhetőt – felelte az orvos borús arccal. – Attól tartok. ahol régi szövegeket keresett a KözelKeletről. Egész délután. ami új horizontokat nyitna előtte a kutatásban. és fölment a széles lépcsőn. az egyik ápolónő rámutatott az üvegre. Tomás elmosolyodott. és az egyik ápolónő azonnal hívta az ügyeletes orvost. kezében a zsályacsokorral. majd a Coptic Streeten. A nővér egy gyönyörű szőke hajú fiatal lány volt. – Elkapott valami baktériumfertőzést. Tomás átölelte. Az orvos borús arca mindent elárult. a brutális hírt. elgyengültek a lábai. fölhúzta a szemhéját. Egy indiai étteremben ebédelt az utca végén. Élet és halál között lebegett. Hajnali négy óra körül hirtelen még jobban felbolydult a szoba. Hogy elterelje a figyelmét. mert tudta. A piacon vett a virágárustól egy csokor zöld zsályát. majd alig várva. ahol a Leicester Square kezdődik.

Hiszen ő azért írta alá azt a titoktartási megállapodást. Nyomorult. Az az igazság. elmentek mellette anélkül. Életében először szembesült azzal a ténnyel. márpedig ennyi pénze nem volt. gúzsba kötik a csalás kötelei. a királyi palota előtt álló olajfák tövében. és döntése zsákutcába juttatta. amelyben az igazság ott rejlik a hazug javítás alatt. hogy élnek. minden szobának és minden tárgynak története volt. Tomásnak azonban nem volt Ruy de Pinája. amibe kerül. Mindkettőt szeretné megkaparintani. és szenvedtek. és várták a gyermeket. Fernando Pessoa egyik verse. Néhány hónap elteltével úgy döntöttek. João II más történetet mesélne el. és nem hagyta nyugodni a tudat. egyszeri alkalom. Képtelenség volt így élni. mégis ez volt az első lépés a becsület lejtőjén. Eladta a becsületét. Úgy érezte. hogy a Claustro Realban egy pillanatra felcsillant előtte egy fénysugár. hogy cserébe megtarthassa Ázsiát. Magukba zárkóztak. és a kő megőrizte az örökkévalóság számára. jól vagy rosszul-e. amin kívül minden más hamis volt. kiüresedett az életük. amely lassan feledésbe merül. Győzött a hazugság. amely kiűzi a rossz álmot a szemükből. mintha semmi más nem érdekelte volna őket. és választott. Az Újvilág felfedezését a kasztíliaiaknak adta. egy illat. Két igazságot volt kénytelen elhallgatni. amelyre az életét építette. hogy elárulta a szakmáját. Az alapítvány pénzéből vettek egy kis házat Santo Amaro de Oeirasban. hogy be mertek volna lépni: ez meghaladta az erejüket. és visszatért az érzelmi hullámvasút. és ő akarata ellenére belement. Úgy érezte. Úgy érezte. ha kimozdultak. János királynak. II. Jánosnak választania kellett. egyszer csak rádöbbentek. mintha csak próbára tették volna a tisztességét. pontról pontra. aki írhatott volna egy 632-es kódexet. visszahozva a régi érzelmeket. erős kapocs van az igazság. Az egyik az objektív igazság volt. a polcokon sorakozó könyveket és a szekrényben elrendezett ruhákat. becstelen féregnek érezte magát. hogy eladta magát. mint valami megváltásra. Még Danielt is felkereste. Bizonyos szempontból azonosult II. Egy pillanatra elképzelte. Szakítaniuk kell a múlttal. abszurd és homályos emlék lenne. ebben az emlékekkel terhes közegben. és semminek nem látták értelmét. hogy felidézze. jelentéktelen apróság. ki akarnak törni. hogy megmentse a lánya életét. Céltalanul tengették a napjaikat. és most itt áll megszégyenülve. az az ontológiai. hogy miként szabadítsa ki az elhallgatott igazságot. János csak addig hallgatta el az igazságot. Mánuel vagy valaki más nem avatkozik közbe. ahol minden a kislányukra emlékeztette őket. a Crónica de D. aki titkos küldetést teljesített II. És voltaképpen ugyanezt tette ő is. amelyek előrébb viszik a kutatást. ott is kell maradnia. Vannak az új földek nyugatra. maga sem tudta. Szenvedtek. Úgy érezte. Választott. Margarida halála a szakmai feddhetetlenségéről is elgondolkodtatta Tomást. valami érintetlen és fájdalmasan hiányzó Margarida gyermeki lényéből. mintha épp most pakoltak volna össze. lába előtt hever Lisszabon. és különben is ilyen az élet. de választott. kínzó magányban és közönyben tengődtek. történelmi igazság. úgy érezték magukat. amely a tisztesség és a becsület alapja. részben olasz származású portugál nemes volt. és hazugsággal szedje ki belőle azokat az információkat. a hazugság olyan volt számára. hogyan és miért. majd megtöltődtek jelentéssel és felragyogtak: . mint amilyen Margarida volt. Melyiket válassza? Melyiket áldozza fel? Ő is nagy dilemma előtt állt. elejétől a végéig. Tomás és Constança hónapokig nem tért magához Margarida halálán érzett fájdalmából. egy cél. mintha az elvesztett gyermek általa tudna visszatérni az övéihez. Ekkor árulta el először az igazságot. a szerződés záradéka megkötötte a kezét. Kettesben töltött óráik a kis lakásban ólmos súllyal nehezedtek rájuk. viselnie kéne az isteni büntetést. De nem sikerült megmentenie. valamint azé az elképzelésé. mint egy tőrdöfés mindabba. hogy meglátogassa Toscano özvegyét. Úrrá lett rajtuk a kínzó fájdalom. de a következő pillanatban el is aludt és beleveszett a sűrű sötétségbe. nem volt senkije. János király dilemmájával. kerül. mocskos. ha otthon voltak. hogy nézze át a dokumentumot. az a szubjektív igazság. és neki is döntenie kellett. II. többször nem is fog előfordulni. és úgy tűnt. A titoktartás megszegése egymillió dollárjába került volna. hogy Ázsiát megtarthassa. Mi egy kis hazugság a szent célhoz képest? De a kivételből hamar szabály lett. egy hangulat. amilyen ő volt. hogy ez így nem mehet tovább. azokhoz az elvekhez. mint a szülőé. de csak az egyiket lehet. A legfurcsább az volt.Nincs nagyobb fájdalom. A másik a morális igazság volt. A levegőben még ott lebegett valami megfoghatatlan. újra meg újra végigolvasta a szerződést. hogy tenniük kell valamit. ki akarnak robbanni belőle. Ez az igazság már öt évszázada homályban volt. És döntött. Amikor végre kinyitották az ajtót. amelybe belement. amely végül elnyelte a maradék önbecsülését is. ahhoz az értékrendhez. hogy rájöttek: ugyanolyan gyermeket szeretnének. Kolumbusz volt a titoktartási megállapodása. amikor Moliarti becstelenségre kényszerítette. ugyanazokkal a fogyatékosságokkal. Fokozatosan ráébredtek. amikor a kanapén ültek némán és egészen belesüllyedtek a letargiába. Egy napon. a Jeromosok kolostorában. aki jogot végzett. Minderről szinte tudomást sem vettek. és megpillantották az ágyon fekvő babákat. de cserébe legyen ugyanolyan vidám és nagylelkű. Törte a fejét. amiért belement abba az átkozott üzletbe. hátha talál valami kiskaput. a szavak pedig gondolatokká. amikor úgy látta. megbéklyózza a megállapodás. ott. közel a tengerhez. ha kell. a becsület és a tisztesség között. amely vezeti őket. A költő sírjára volt vésve. felidézve közös emlékeiket. majd ismét távol tartották magukat tőle. és újra összeköltöztek. egy irány. és hogy a megváltáshoz két dolog kell. aki elvesztette a gyermekét. amin kívül minden más hazugság. Egy vers volt az. Ruy de Pina aztán úgy döntött. Ez a gondolat lassacskán a rögeszméjévé vált. hogy már nem fenyegetik a portugál stratégiát. Ki tudja. Minden kis zug őrzött valami emléket. hogy csak egy út van. De hiába törte a fejét. amelyek az életét irányították. illetve Ázsia keletre. de eszébe jutott az első alkalom. Egy új gyerek és egy új lakás. hogy zsákutcába jutottak. Ebben a pillanatban. Ez az etika területéhez tartozott. hogy az igazságnak ára van. az első kis gödör a szakadék felé vezető úton. hogy Amerika felfedezőjét Colonnának hívták. és minden a legnagyobb rendben volt. Hetekig kerülgették a lányuk szobáját. Vagyis az a tény. és hogy ő maga képes feláldozni valami másért. Ázsia pedig a Margaridája. ahogy a Tökéletes Herceg ott üldögél a Szent György-vár falain. De nem tudott belenyugodni. és hamar rájöttek. Az is eszébe jutott. amíg szüksége volt a hazugságra. miként kürtölje világgá. hogy a lánya halála a büntetés. amiben hitt. és a betűk lassan szavakká álltak össze. és miután tragikusan elbukott. és egy részben zsidó. hogy a félmillió dollár jutalomból megmentse Margarida életét. Úgy vágytak a kisbabára. abban a hitben. Ehhez azonban kell egy terv. belegabalyodva a csalás hálójába. hogy visszaállítja a tényeket. és nincs jelentősége. akár ugyanazzal a genetikai rendellenességgel. és a kölcsönös vigasztalódásban és begubózásban ismét közelebb kerültek egymáshoz. Ezek után megalázó volt teljesítenie a kötelességét. A felfedezéseket börtönbe zárta. Legnagyobb bizalmasa. és nem tudta kiverni a fejéből azt a gondolatot. amely megvilágította az elméjét. Kis hazugság volt. de hiába. mintha Tomás hűtlensége már csak valami jelentéktelen. és ő a gondolataiba merül. aki segített volna rajta. és egymásban kerestek vigasztalást. az igazság pedig nyugodjék békében. aki majd örömmel tölti meg. Constança egyik unokatestvérét. és szinte kimenekültek a szobából. Ott ültek a Jeromosok kolostorának egyik padján. És ha I. mintha időutazók lennének. és ekkor meghozták a döntést. hogy ez egy kivételes. teljesen elidegenedtek az élettől. Leginkább ennek a második igazságnak az elárulása fájt neki. Rengeteget rágódott ezen. hogy Tomás utólag nem bírta elviselni a rákényszerített döntést. hogy az igazságnak győzedelmeskednie kell. de érezte.

Az idős történész nem tudta.. amelyben kovácsoltvasként izzott fel az elhatározás. nem lehet történész. Valaki más kell. hogy már csak négy perc van hátra az életéből. és érezte. Valami regényíró vagy ilyesmi. akire odafigyelnek. hogy mangólevet ivott. Mi lenne. miért ne? Nem is rossz ötlet. A szerződés tiltja. talán a bevezetővel kivételt teszek. egy újságíró. ezt még ráérek kitalálni. aki regényeket is ír. Ezek a tények. de kicsoda? Egy híres történész. Fikció. mintha transzba esett volna. a fikcióra. először gyengén. interjút adjak vagy sajtótájékoztatót tartsak. hogyan halhatott meg. Egy picit előbbről kell kezdenem. tétován. De ki legyen az? Hm. „Négy. megvan. Bármily csekély is a tett. mi? Ezt tulajdonképpen nem tiltja a szerződés. átéltem és felfedeztem. amennyit magam is láttam.. Légy teljes. majd egyszer csak lecsapott a billentyűkre. Nem fojtok el. ez az.. Ragyogni fog. amit el akarok mesélni. mintha megrészegült volna attól az édes lehetőségtől. takarózhatok azzal. nem igaz? Majd valaki más. Nyilvánvalóan megváltoztatom a szereplők neveit.. figyelmeztetném. valakit biztos sikerül meggyőzni. Valaki. amibe a valóságot akarom rejteni. És különben sem adom hozzá az arcom. a legjobb egy olyan újságíró lenne. Az leszek. végül lángra gyújtotta az egész lelkét. ha azzal kezdeném. Aztán fölemelte az ujjait. Az lesz a legjobb. Nem. add bele lelked. amikor meghalt. és csak annyit mesélek el. aki hajlandó a nevét adni ahhoz az igazsághoz. Az én Ruy de Pinám. hiszen az egész Toscano professzor halálával kezdődött. Na jó. Mindenben légy egész. és hagyta. ez túl direkt. nem. amit feltárok előtte. Hm. hogy előcsaljon egy pompás szimfóniát a hegedűkből és a harsonákból. van egypár ilyen. add bele lelked. hogy kiválasszam a mondanivalóm formáját.. aztán egyre erősebben. Ha kell. A történetbe bugyolálva történelmet írok. valaki olyan. Ühüm. hogy meg fog halni. aki minden fölött áll. mint egy karmester a nagyzenekar előtt.. aki az én Ruy Pinám lesz. mi legyen az. Kell egy másik név – ez volt az első gondolata. és pokoli tüzet gerjesztett az elméjében. Tomás leült a számítógép elé. Na. légy teljes: semmit ne túlozz és el se fojts magadban. ahol elkezdhetem. azok úgyis nap mint nap a valósággal bíbelődnek. Minden tóban ott ragyog az egész hold. Ezt a verset ismételgette magában. Most az a legfontosabb.. amint arra készül. Inkább olyasvalaki. Elképzelem. Ott ragyog az egész hold. Talán egy álnév. Ez az.. hogy esszét vagy tanulmányt írjak. az álnév nem jó ötlet. Annyit éppenséggel tudok is. Beleadom. túl könnyen összekapcsolnák velem.. Már csak egy kiindulópont kell. Egyelőre arra kell koncentrálnom. ha ezzel a jóslattal kezdem. egy-két perccel korábbról. Igen. hogy az olvasó föl tudjon készülni. amit regénnyé akarok formálni. igen. Felkiáltott. aztán elkezdek mondjuk visszaszámlálni. megy ez nekem! Tomás Noronha a számítógép képernyőjét bámulva találta ki mindezt. aki kívül áll ezen az egészen. mindenképpen. valaki olyan. az túl kockázatos lenne. hogy végre fölszabadíthatja a lelkében dúló haragot. Az leszek. Csak ennyit. És mi van. Nézzük csak.. hogy issza a mangólevet és egyszer csak holtan esik össze? Hm. mintha mondjuk. és bámulta az üres képernyőt. Bármily csekély is a tett. mert a magasban él ő. mert a magasban él ő. és a Rio de Janeiró-i hotelszobájában volt. Akár előre be is jelenthetném. Vagy lehetne éppenséggel újságíró is. A többi fantázia kérdése.. valami regényíró. Mindenben légy egész... van időm. ahogy a kialudt láng újragyullad.. hogy csak fikció az egész.HOGY NAGY LÉGY. Meghozta a döntést. Ez az. halványan. aminek ugyebár nem voltam tanúja. az igazságra. és ezzel teremtek egy kis feszültséget. Semmit ne túlozz és el se fojts magadban. hogy a történet dallama megszülessen a képernyőn. Hm. Jól van. Ott majd a képzeletemre hagyatkozom. majd kitalálom. ha írok egy regényt. valaki.” . hm? Nem rossz ötlet. honnan is tudhatta volna. Nem.

De mint mindig. Jorge Gomes Fernandes. apát és fiút. Roberto Bachmannt. António da Graçát. Salvador de Madariaga. aki betekintést engedett Jeruzsálembe. João Cruz Alvest és António Silvestrét. végső soron mégiscsak fikció. Hogy e férfi ködös alakja még elmosódottabb legyen. mind a laikusok körében. hogy nem is teszem itt közzé az egészet. hogy a fennmaradt szövegek többsége nem eredeti. aki körbevezetett a lisszaboni Hotel da Lapában. A szövegek listája olyan hosszú és változatos. hogy a regény valós tényeken alapszik és a megfelelő könyvtárakban fellelhető dokumentumokat dolgoz fel. Kolumbusz életútjának számos részlete ezért meglehetősen bizonytalan. a 21-es Triszómiások Portugál Egyesületének alapítóját és az ő Teresáját. Diogo Pires Auréliót. valamint Dinát. így aztán tökéletes alapul szolgál a találgatásoknak. akik megosztották velem a tapasztalataikat. a Rio de Janeiró-i Nemzeti Könyvtár igazgatóját. aki a felfedezések korának történelmét tanítja a Lisszaboni Új Egyetemen. Közéjük tartozik Patrocínio Ribeiro. az utolsó lisszaboni kabbalistát. António Tanger nagykövet urat. Arthur d’Ávila. vagy nem. António Gomes da Costát. Sarah Leibovici. mert nem akarok visszaélni az olvasók türelmével. Ramón Menéndez Pidal. Mascarenhas Barreto. amely segített tájékozódnom az elbeszélés kanyargós ösvényén. Simon Wiesenthal. Paola Carolit. Helena Cordeirót. akik a lisszaboni Santa Marta kórház kardiológusai. illetve Paulino Bastost. Mário Oliveirát és Conceição Trigót. Úgy tűnik. noha a fikciós cselekménybe természetesen nem szóltak bele. Franciscót és Rosa Gomest. Pedro Corrêa do Lagót. Doris Fabris-Buchelit. Pestana Júnior. Ezért fontos hangsúlyozni. nemcsak bibliográfiait. Vasco Graça Moura. Ferreira de Serpa. Luiz de Lencastre e Távora. Miguel Palha orvost. egyszerűen elveszett az idő labirintusában. Maurizio Tagliattini. Alexandre Gaspar da Naia. Luís de Albuquerque. hanem csupán másolat – és vagy hamis. a Rio de Janeiró-i Real Gabinete Português de Leitura igazgatóját. Armando Cortesão. homályos utalásokat és egymásnak ellentmondó nyomokat hagyva maga után. sok olyan dokumentum. a Coimbrai Egyetem olasztanárát. a lámpás. Santos Ferreira. az Archivio di Stato di Genova igazgatónőjét. aki jó ismerője a ligúriai nyelveknek és értékes segítséget nyújtott a genovai nyelvjárással kapcsolatban. Még nem egészen világos. és ezt tovább súlyosbítja az a tény. akik vezetőim voltak Rio de Janeiro városában. Néhányukról ugyanis időközben kiderült. Rengeteg forrást használtam fel. Hálás köszönet illeti João Paulo Oliveira e Costát. Alfredo Pinheiro Marques. hogy annak ellenére. ami csak itt-ott engedi látni egy összetett személyiség körvonalait. a Lisszaboni Nemzeti Könyvtár igazgatóját. a sintrai Quinta da Regaleira titkainak őrzőit. hogy ügyes hamisítványok. Boaz Pash rabbit. míg másokkal kapcsolatban komoly kétségek állnak fenn a hitelességüket illetően. amely esetleg tisztázta volna a kilétét.Utószó Kolumbusz Kristóf származását sűrű homály övezi. ennélfogva a mai napig spekuláció tárgyát képezi mind a történészek. aki szándékosan és előre kitervelten törölte el a múltjára vonatkozó adatokat. Gabriel Verd Martorell és Enrique Bayerri y Bertomeu. Alberto Sismondinit. . Sok barátom közreműködött ebben a regényben. most is Florbela volt a legelső és a legkritikusabb olvasóm. Luciano Rey Sánchez. akiknek a művei a Kolumbusz származásával és életével kapcsolatos vitás és ellentmondásos részletek tekintetében releváns információkkal szolgáltak. aki egyben a világ egyik legjelentősebb kéziratgyűjtője. ellentmondásokkal és rejtélyekkel teli. a Zsidó Tanulmányok Portugál Társaságának elnökét. hogy miért tett így. Moses Bensabat Amzalak. Jane Frances Almer. a titkok szövevényes hálóját maga a nagy hajós szőtte önmaga köré. Csak azokat a szerzőket említem meg. aki Rio de Janeiróban beengedett a São Clemente palotába.

A könyv nyomtatott és elektronikus változatának kiadója a Kossuth Kiadó. 2005 © Hungarian translation Nagy Viktória 2011 © Kossuth Kiadó 2010 www. s. A. a Kossuth Kiadó zRt.com . elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja Az e-könyv létrehozásában közreműködött: Pekó Zsolt Projektvezető: Földes László ISBN 978-963-09-6876-8 Minden jog fenntartva.multimediaplaza.com info@multimediaplaza. Felelős kiadó: Kocsis András Sándor. © José Rodrigues dos santos 2005 © Gradiva Publicaçoes.

{*} Anna ararapapagájt süt és az álmosságok megölik Ottót. .

Tartalomjegyzék Prológus I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV XV XVI XVII XVIII XIX Utószó .