Régi Mániám
Jöjjön ki Óbudára,
Egy szimpla konflis nem imponál,
Az „ót-vo-lé” csak két lóval jár,
Bár igaz, hogy a fiáker drágább,
Ám a sikk, egy kicsit jól esik.
Ha lenne saját fiákerem.
Ott járnék mindig a flaszteren.
A sok szép pesti lány,
Mind úgy bámulna rám,
És megfordulna a kocsim után.
A régi mániám,
Végighajtani a Stefánián,
Egy fess fiákeren,
És a gomblyukamban virág terem.
Te szép platános út,
Langyos esti szél a fülembe súg.
Ragyoghat napsugár,
Ragyoghat holdsugár,
Egy szép fiákeren vidám a nyár.
Jöjjön ki Óbudára
Megsúgom, mit fog látni ki babám,
Ha egyszer Óbudán, Óbudán jár.
Kocsmákban kis lugast és benne száz
Egymáshoz boldogan simuló párt!
Refrén:
Jöjjön ki Óbudára,
Egy jó túrós csuszára,
A kerthelyiségben sramli szól,
És ott lehet csak inni jól.
Az abrosz tarka-barka,
És rajta jó kadarka,
És már az első csók után,
Meglátja, de jó lesz kinn Óbudán.
Útközben összeráz a lóvonat,
És benne pislogó gyertyaláng ég.
Meglátja, érdekes lesz itt, babám,
Boldog lesz Óbudán, Óbudán még!
Refrén:
Egy jó túrós csuszára,
A kerthelyiségben sramli szól,
És ott lehet csak inni jól.
Az abrosz tarka-barka,
És rajta jó kadarka,
És már az első csók után,
Meglátja, de jó lesz kinn Óbudán.
A jó bor fontosabb, mint jó ruha,
Ezért lett Óbuda, példaképünk.
De hol a megszokott, szép angyalunk,
Aki a mámorunk hozza nékünk.
Refrén:
Jöjjön ki Óbudára,
Egy jó túrós csuszára,
A kerthelyiségben sramli szól,
És ott lehet csak inni jól.
Az abrosz tarka-barka,
És rajta jó kadarka,
És már az első csók után,
Meglátja, de jó lesz kinn Óbudán.
Üdvözlöm én a kedves bácsikat,
Mindegyik itt vigad óraszámra.
Kegyed se szomorkodjon máma itt,
Igyon egy pár decit bánatára.
Refrén:
Jöjjön ki Óbudára,
Egy jó túrós csuszára,
A kerthelyiségben sramli szól,
És ott lehet csak inni jól.
Az abrosz tarka-barka,
És rajta jó kadarka,
És már az első csók után,
Meglátja, de jó lesz kinn Óbudán.
Éjjel az omnibus tetején
Vers 1:
Gyere tubicám, ülj ölembe cicám,
Hisz nincs abba' semmi szégyen,
Újítsuk fel, hogy volt régen,
Mikor te meg én, a Liget rejtekén,
Egymásra leltünk szerelem terén!
Refrén:
Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.
Lent nyikorogtak a kerekek,
s felettünk nevetett a telihold.
Miközben a lovacskák bandukoltak Budán át,
eloltottam égő ajkad, s a lámpát,
Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.
Vers 2:
Rügyeztek a fák, te ide adtad a szád,
A Wampeticsban banda játszott
Messziről egy zerkovácot,
Szállt a nóta , szállt, amíg az est beállt,
S az omnicsek ránk száz gyönyörrel várt
(Refr.)
Legyen a Horváth kertben Budán
Van egy édes kis zúg Budán,
Oda szerelmes jár csupán.
A nagy fák alatt a kis padok,
S úgy ragyognak a csillagok.
A kis nyári szerelmeket,
Elfeledni sosem lehet,
Volt egy kislány, faluról jött fel ide,
És százan suttogják ezt a fülibe.
Refr.:
Legyen a Horváth-kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után,
Kiszól a színkörből a zene,
Ragyog az édes két szép szeme.
Legyen a Horváth-kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után,
Mikor az első csillag kigyúl,
Kicsike babám hozzám simul.
Ott ahol most a hinta száll,
Vén zsiványnak a szobra áll,
Volt egy nagy-nagy öreg faház,
S körülötte kiskocsma száz.
Fejbe szállt a könnyű ital,
S innen indult a nyári dal,
Míg Pestre vitt hajnalban az alagút,
Másnapra mindenki így kért randevút.
Refr.:3x
Legyen a Horváth-kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után,
Kiszól a színkörből a zene,
Ragyog az édes két szép szeme.
Legyen a Horváth-kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után,
Mikor az első csillag kigyúl,
Kicsike babám hozzám simul.
Hétre ma varoom a nemzetinél
Mindig a Nemzeti előtt várom az édes kicsi nőt,
A hírdetési oszlopot egészen kiolvasom ott, míg
várom,
A nő halkan oda oson, gyalog jön vagy villamoson,
A lovagjához odalép, egy randevú de csodaszép.
Refr:
Hétre ma várom a Nemzetinél ott, ahol a 6-os
megáll,
Szemben az Emke cigánya zenél, ha nem jön el
szívem de kár,
De ott lesz ugyebár, lesem, hogy jön-e már,
Hisz ránk egy icike-picike mozi vár, épp ezért
Hétre ma várom a Nemzetinél ott, ahol a 6-os
megáll.
-Pá Gyuri! –mondja csitri hang, s a fél így szól-
Krisztián!-
A férfi a nőbe karol, egy fészek várja valahol most
őket,
Remegnek a női kacsók, kapuk alatt finom a csók,
Míly édesek a randevúk, lovagja a fülébe súg:
Refr: Hétre...
János legyen
Nyáron, hogyha beáll a sportszezon,
Randevúzni csak egy helyen rezon.
Ha jön a vasárnap, a boltok bezárnak
Így szólok a babámnak:
János legyen fönn a János-hegyen,
Délután odavárom.
János nekem nehogy álmos legyen,
Mert én azt ki nem állom!
Jaj, Jani, szeretném hallani,
Szerelmet vallani,
Csak ez a kívánságom!
János legyen fönn a János-hegyen
Estére odavárom.
Gyönyörű sport, hej a turisztika,
Budakeszin felöklelt egy bika.
Az órám elhagytam, két pofont is kaptam,
Esküszöm, jól mulattam!
János legyen...
Honvéd banda szól
Honvéd banda, szól a Stefáni, szól a
Stefánián.
Oly jó rózsám erre bokázni, erre bokázni ám.
Szólj csak, szólj vidám dalunk,
Mind elindulunk, Kassáig meg sem állunk!
Honvéd banda, szól a Stefáni, szól a
Stefánián.
Volt egy schneidig uniformisom
Ladi, ladi lom, sárga liliom
Otthon lóg a poros fogason
Ladi, ladi lom, sárga liliom
Nem búsúlok, mert megtehetem,
Hogy még egyszer fel is vehetem
Akkor újra ez lesz a dalom.
Ladi, ladi lom, sárga liliom
Refr.
Lángra gyújt ez engemet nagyon.
Ladi, ladi lom, sárga liliom.
Lesz még egyszer egy vasárnapunk
Ladi, ladi lom, sárga liliom
Akkor aztán ünneplőt veszünk,
Olyan vidám cécót rendezünk.
Át harsog majd a határokon
Ladi, ladi lom, sárga liliom
46os sárga villamoson
Egyszer mégis jegyet váltok,
S örömömben így kiálltok,
Megy a gőzös, megy a gőzös Budapestre.
Ha ezt hallom szemem ragyog,
Ott születnek a szép dalok,
Bé' szavamra büszke vagyok Budapestre.
A sok pesti nóta közül megtanítom egyre,
Vegye elő a vonóját, s húzza a fülembe.
Refr.: ---A negyvenhatos sárga villamoson
sietek a babámhoz!
Nincs egy hatos a zsebembe, tudom,
de engem ezért ne átkozz!
Sej, haj Lina --nincs itt hiba,
úgyis potyán engednek be a moziba.
A negyvenhatos sárga villamoson --sietek a
babámhoz!”
Jöjjön, kérem oda velem, Hol a kedves
tantusz terem,
Nincsen szebb hely, higgyen nekem,
Budapestnél.
Ott, ahol a Margit-sziget, Megbolondít annyi
szívet,
Tessék kérem, máris vihet, szívem nem fél.
Szebb nótát már a fülembe úgysem húzhat
ennél, Itt egy tantusz, mintha tényleg
villamoson mennél.
A negyvenhatos sárga villamoson sietek a
babámhoz!
Nincs egy hatos a zsebembe, tudom,
de ,engem ezért ne átkozz!
Sej, haj Lina nincs itt hiba, úgyis potyán
engednek be a moziba.
A negyvenhatos sárga villamoson
sietek a babámhoz!”
Ahol az ember felmászik a fára

Ahol az ember felmászik a fára, Homokóra

s a Turul-madárra, ott van Budapest.
Ülök a szobámban búsan egyedül
Ahol a sárga villamosok járnak,
És a fájó múltra gondolok.
a boltok bezárnak, ott van Budapest.
Odakünn az utcán lassan fény dereng
Ahol vasárnap rám az Oktogonon vár a
És az órán pereg a homok.
babám,
s ahol a Zserbo-bo-bo-bo-bóba jár a mamám.
Szeretném a homokórát megállítani
Ahol az ember felmászik a fára,
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
s a Turul-madárra, ott van Budapest.
De a homokóra csak pereg pereg
Ígyhát kedves tovább szenvedek.
Ahol vasárnap rám az Oktogonon vár a
babám,,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
s ahol a Zserbo-bo-bo-bo-bóba jár a mamám.
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Ahol az ember felmászik a fára,
Álmaimban téged látlak
s a Turul-madárra, ott van Budapest.
Két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még!

De, ha egyszer drágám nem bírom tovább

Midőn Havannában hajóra szálltam én Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor továbbálok én,
Midőn Havannában hajóra szálltam én, Mert a szívem magányos szegény.
Elbúcsúzni akkor senki se jött felém.
Egy árva kis galamb mellettem felrepült, Elviszem én magammal az emlékeidet,
Csodás utamon csak ő kísért egyedül. Hogy ne lássam a lassan pergő
Ha majd ablakodra suhanva száll egy galamb, homokszemeket.
Simogasd, csókold, mintha én lennék ott Utoljára drágám azt kívánom én,
magam, Hogy te mással nagyon boldog légy!
Tartsd minden jóval szerelmes szóval
szegényt,
Hiszen szívedbe remegve elviszi a reményt.
Szerelmem légy enyém, szívedet kérem én
csak,
Gyere vélem aranyos lélek oda, hol élek én.
Szerelmem légy enyém, szívedet kérem én
csak,
Gyere vélem aranyos lélek, oda, hol élek én!
Szeretlek én Mindenkinek van egy álma

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám, Mindenkinek van egy álma,

jó volna becézni, csókolni újra a szád. Az enyém te lettél!
Van egy nagy-nagy ideálja,
Az enyém te lettél.
Úgy hív a nótám,
Egy bolondos ideálja,
nélküled borongós ősz van Az enyém te lettél!
és nincs többé nyár. S mindenkinek van egy tévedése,
Jaj, nehogy te légy!
Elvitted tőlem az álmaimat, Vigyázz, hogy szerelmes álmaim
pedig az élet csak gyertyaláng, Ne tépje semmi szét.
lassan felőrli a vágyaimat,
s mire felébredsz késő lesz tán...

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám

szeretném lázasan csókolni újra a szád

Úgy sír a nótám,

nélküled borongós ősz van
és nincs többé nyár.

Elvitted tőlem az álmaimat,

pedig az élet csak gyertyaláng,
lassan felőrli a vágyaimat,
s mire felébredsz késő lesz tán.

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,

szeretném lázasan csókolni újra a szád.

Úgy sír a nótám,

nélküled borongós ősz van
és nincs többé nyár.