1

Elemzésem tárgya Frank Pierson 2001-ben készült Összeesküvés című történelmi filmje. A
mű valós történelmi alappal rendelkezik: az 1942. január 20-ra Wannsee-be összehívott
konferencia eseményeit hívatott bemutatni. Fő forrásának azt a jegyzőkönyv-
másolatot/átiratot tartják, melyet 1947-ben találtak meg a konferencia egyik résztvevőjének,
Martin Luthernek az iratai között. A másolatot/átiratot Eichmann készítette a résztvevők
számára további tanulmányozásra és későbbi megsemmisítésre. Napjainkban e konferencia
jelentőségét abban látják, hogy itt, ezen az egy-másfél órás megbeszélésen döntöttek a
németek a zsidó kérdés végleges megoldásról. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a
népirtás ekkor már javában folyt, de csak Wannsee-ben vált hivatalossá.

A ködös téli napon 15 meghívott érkezik a Berlinben található Wannsee-i tó partján épített
villába. A találkozót Adolf Eichmann alezredes szervezte Reinhard Heydrich SS-tábornok
kérésére, akit Herman Göring utasított a zsidó kérdés végleges megoldásának
megtárgyalására. A film elején lázas készülődés és feszült hangulat várja az érkezőket -
minisztériumok képviselőit, államtitkárokat, a megszállt lengyel és orosz, valamint balti
területek képviselőit,a náci párt képviselőjét, Hitler kancellárját és a Gestapo vezetőjét . Apró
jelekből érzékelhetjük a várakozás izgalmát, hallhatunk elejtett szavakat a moszkvai csatára
vonatkozólag, amíg Heydrich - utolsó résztvevőként - meg nem jelenik. A protokolláris
bemutatkozással kezdődő konferenciát nagy részben zárt ajtók mögött tartják, egyetlen
jegyzőkönyvet vezetnek róla. A tanácskozás első részében a zsidó kérdés tárgyi, szervezeti és
anyagi megoldásának kapcsán fontos fogalmak tisztázása kapja a fő hangsúlyt. Eichmann
tényszerűen ismerteti az egyes törvények újonnan érvénybe lépő értelmezését arra
vonatkozólag, hogy ki tekinthető zsidónak. Faji, vallási tekintetben számít valaki annak, vagy
a kinézet, és bizonyos szokások gyakorlása által is annak tekinthető. A konferencia
politikusainak véleménye megegyezik abban, hogy a zsidó kérdést meg kell oldani, de a "ki a
zsidó?" kérdése erősen megosztja őket. Stuckhart, a nürnbergi törvények kidolgozója az, aki
a törvények tiszteletben tartása mellett a jogi háttér kidolgozását is szükségesnek tartja. A vita
másik fő kérdése a végső megoldás módszerének elnevezése körül bontakozik ki. Kitelepítés
vagy deportálás, megtisztítás vagy megsemmisítés, esetleg likvidálás? A "választott" szavuk
az evakuálás. Az ismertetés közben mindenki előtt másolt példányok vannak a konferencia
anyagáról, adatok, térképek, egyesek még szorgalmasan jegyzetelnek is hozzá, s közben
kedélyesen szivaroznak, boroznak. A "hogyan evakuáljuk?" kérdése kapcsán felmerülő
javaslatok közül számos viccesnek vélt lehetőség is felmerült, melyet a résztvevők gúnyos
nevetése vagy asztalkopogtatása kísért. Akármilyen véleményen is voltak az evakuálás
 2

mértékéről vagy annak módjával kapcsolatban, a hozzászólások mindenfajta morális

értékrendet nélkülöző politikusok képét tárják elénk, akik a közel 11 millió érintett sorsáról
önhatalmúlag, állítólagos felsőbbrendűségük birtokában önkényesen döntenek. Felmerül
ugyan a munkaerő kérdése és a helybiztosítás problémája, de ez a megoldás kiválasztását
egyáltalán nem befolyásolja. Azok, akik a minimális emberi méltóság betartását és a
törvények tiszteletben tartását kérik számon az elhangzottak kapcsán, Heydrich finoman
burkolt figyelmeztetéseinek nyomására véleményüket az elvárthoz igazítják. A konferencia
szünetében zajló négyszemközti beszélgetések némelyike pletykához hasonlít, Heydrich
esetleges zsidó gyökereiről, arról, hogy Eichmann vajon miért tud jiddisül. A konferencia
második részében már csak az evakuálás módszereiről van szó. Heydrich udvariasan megkéri
a politikai élet képviselőt arra, hogy fejtsék ki álláspontjukat az általuk legjobbnak ítélt
módszerről, sterilizálásról, lelövetésről, stb. Azokat türelmesen és kedélyesen végighallgatva
közli a már régen eldöntött végleges megoldás leghatékonyabb módszerét: az elgázosítást.
Eichmann adatokkal alátámasztva bizonyítja a módszer eredményességét, s elmeséli magát a
folyamatot is, amelyet egyszer Auschwitzban látott. A meghívottakkal először csak
elgázosítási kísérletekről beszélnek, melyeket lengyel elmebetegeken végeztek, majd
elmondják nekik, hogy ezzel - a szén-monoxid által történő - gázosítással már 70.000 zsidót
semmisítettek meg. A későbbiekben szó esik elgázosító autókról, s adatokról, hogy ezáltal
mennyire lehet az "evakuálás" mértékét fokozni. "Salakanyag" sem marad, hiszen az
égetőkemencék gyári méretekben képesek dolgozni. Az itt jelenlévők feladata csupán annyi,
hogy a munka elvégzését hangolják össze, hogy a lehető leghatékonyabban tudják a feladatot
elvégezni. "A gépezet készen áll, etessétek!" - fogalmazza meg Heydrich a végső utasítást,
miután a résztvevők mindegyike beleegyezését adta a megoldás kivitelezésébe. A résztvevők
távozása után Heydrich, Eichmann és Lange csevegnek zenéről, Eichmann
"vérnyomásproblémáiról" , és egy tanulságos, Kritzinger által elmondott történetről. A
legutolsó távozó Eichmann, aki az iratokat összeszedve hagyja el a sötétedő délutánban a
'nem létező konferencia' helyszínét. A teljes film megtekintése után számomra nem derült ki
egyértelműen, hogy a film címe valójában mit is jelent - kinek és ki ellen való
összeesküvéséről van szó. A film megnézése előtt úgy véltem, hogy egy, a zsidók elleni
összeesküvésről szóló műről van szó. Véleményem a film megnézése kapcsán módosult. A
cím ugyanis nemcsak a zsidók elleni náci összeesküvésére utalhat, hanem annak a 15
meghívottnak az átverésére, akik a konferencia végére szembesülnek azzal, ami végig az
orruk előtt folyt. A lehetséges értelmezéshez mindenképpen hozzátartozik az is, hogy a cím a
náci felfogás szerinti - német- és világellenes - zsidó összeesküvésekre utal.
 3

A film egy erkölcsi és etikai kérdéseket figyelmen kívül hagyó , az emberi jogokat semmibe
vevő politikai gépezet egy szegmensének működését mutatja be. Ezzel világítva rá arra, hogy
egy nemzet állítólagos felsőbbrendűségének hirdetése milyen nagyfokú gyűlöletet tud szítani
a velük egy társadalomban élő kisebbséggel szemben. A film megmutatja ennek a gyűlöletnek
a legvégső fokozatát, amikor már nem számítanak sem az erkölcsi, sem az etikai keretek, még
a törvény szabályozásai sem. A mű kapcsán vizsgálat tárgyát képezheti az a politikai rendszer
és ideológia, mely a 20. században nyíltan véghez tudta vinni a zsidók kiirtását, anélkül, hogy
különösebb akadályba ütközött volna. Elemzésemben először azokat az okokat vizsgálom,
melyek a zsidóellenes fellépésekhez vezettek . A történelem során koronként változott az ok,
ami a viszályokat szította. A legelső zsidóellenes fellépések nyomait már az ókorban
megtalálhatjuk, ezek jelentősen meghatározták a főleg vallási alapon nyugvó középkori
zsidóellenességet. A 11-12. században megkülönböztető viseletet kellett hordaniuk a
keresztény népesség szerint a zárt közösségben élő, szándékosan be nem illeszkedő
zsidóknak. Ráadásul a kereskedelemben és pénzügyekben jártas zsidók sikeresek voltak a
keresztényeket sújtó gazdasági válságok idején is. Előfordult, hogy egész zsidónegyedeket
égettek fel, vagy járványok okozásával vádolták őket. 1 Kiűzetésük a 14-15. században
kezdődött meg, ami után Kelet-Európában telepedtek le. A kialakuló polgári társadalmakban
már nem mint idegen vallású, hanem mint idegen fajúak ellen folyik a harc, a faji
antiszemitizmus kifejlődését pedig a 19. század közepén lehet megfigyelni.2 Ettől kezdve
egyre gyakoribbá válnak a vallási és gazdasági okok miatti zsidóellenes fellépések
Oroszországban is, akiket jogaikban korlátoztak, és koholt vádak alapján elítéltek. Nyugat-
Európai példaként említendő meg a kémkedéssel megvádolt zsidó katonatiszt, Alfred Dreyfus
pere, akit először elítélnek, majd kegyelmet kap. Perét zsidóellenes tüntetések kísérik. 3

Németország első világháború utáni helyzete és az egyre több felmerülő probléma teret adott
a szélsőségek - így az antiszemitizmus - előretörésének. Egyrészről a gazdasági visszaesés
okozta nyomor, másrészről a háború elvesztésének ténye miatti kilátástalanság vezetett
ahhoz, hogy a nemzetiszocialisták tömegpárttá szerveződése, majd 10 évvel későbbi
választási győzelme és a holocaust végrehajtását biztosító szervezetek és állam létrehozása
egyenes úton vezetett az 1920-ban megfogalmazott - többek között a német nép felemelését,
valamint a zsidók gazdasági-politikai jogainak korlátozását célzó - programjaik

1
http://tortenelemklub.com/erdekessegek/erdekessegek-a-vilagtoertenelemben/982-az-antiszemitizmus-
toertenelmi-gyoekerei-es-lehetseges-toertenelmi-okai 2013.10.26.
2
http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1932&honap=2 Heller, Otto: Az antiszemitizmus és a fajkérdés
2013.10. 31.
3
http://tortelemklub.com/erdekessegek 2013. 10. 26.
 4

megvalósításához. Felsőbbrendűségüket bizonyítandó lett a jelvényük a horogkereszt, a más

néven a szankszrit nyelvből származó szvasztika. A számos kultúrkörben megtalálható
szimbólum politikai/antiszemita jelentését a 20. században nyerte el. A hinduizmusban szent,
kedvező jelként használják templomokban, szertartásokon, a kínaiak számára a halhatatlanság
és a Nap jele. A nemzetiszocialistáknak pedig ez a jel fejezte ki árja voltukat, hiszen
elméletük szerint Észak-India korai árja törzsei valójában fehér bőrűek voltak. Emellett Thor
isten kalapácsát is felfedezni vélték a jelben.4 A felsőbbrendűség teóriáját Schlegel
fogalmazta meg először a 19. század elején: az Észak-India területén élő, szankszrit nyelvű
civilizáció lakói nordikus testvonásokkal bírtak, akiket árjáknak - nemesnek, fenségesnek -
nevezett el. Ezt a véleményt de Gobneau gróf is osztotta, kifejtve, hogy a legértékesebb fajt a
fehérek alkotják. A 20. század elején Ernst Haeckel volt az, aki a kidolgozta az árja
fajelmélet alapjait, mely szerint vannak olyan alsóbbrendű fajok, melyek megpróbálnak
belekeveredni a felsőbbrendűek közé. Ezt a gondolatmenetet folytatva, Ludwig Woltmann és
Stewart Chamberlain munkássága adta meg a tényleges alapot a náci eszméknek. Mindketten
egyértelműen hangoztatták, hogy a zsidó nép ártalmas, melynek hibáit nem lehet kiirtani. A
náci párt vezetőinek szónoklataiban ezeket a gondolatokat hallhatták a tömegek, a zsidókat
hibáztatva minden problémáért. Az 1930-as évek első felében Rosenberg már a zsidók léthez
való jogát is megkérdőjelezte, hangoztatván, hogy ők - mint egy összeesküvés résztvevői -
tudatosan dolgoznak a világ minden részén, hogy előbb a gazdasági, majd a politikai hatalmat
is átvegyék. Ezért tartoztak ők - a náci élettér elmélet szerint - a káros, így kiirtandó népek
csoportjába. 5

A gyakorlati megvalósítás első lépése olyan törvények, rendeletek megalkotása volt, melyek
még csak vallási alapon különböztették meg a zsidókat, így döntötték el, hogy ki a zsidó,
akinek munkavállalását vagy egyéb jogait tiltani, korlátozni kell. Az 1935-ös nürnbergi
törvények már etnikai alapon határozták meg, hogy ki számít zsidónak, és annak is melyik
kategóriájába tartozik. Felmerült a Palesztinába esetleg Madagaszkárra való kitelepítésük is,
de végső megoldásként Lengyelországot jelölték ki a zsidóság összegyűjtéséhez. 6
Majd
gettókat alakítottak ki, és az egyre növekvő létszám miatt került sor a fokozatos kiirtásukra.

A mű fő üzenete a 20. és 21. század történelme szempontjából az, hogy a filmben bemutatott
magatartás és politikai döntéshozatal eme módja a korunkban felmerülő társadalmi ellentétek

4
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szvasztika 2013. 11. 21.
5
http://történelemklub.com/erdekessegek 2013. 10. 26.
6
u.o.
 5

megoldásaként ne valósulhasson meg. Napjainkban számos olyan hírről olvashatunk,

melyben egy ország - kiépített politikai rendszer támogatásával - erőszak alkalmazásával
próbálja egy ott élő kisebbség jogait korlátozni és/vagy életterét elvenni vallási és/vagy más
jellegű ellentétekre hivatkozva. A napjainkban jelen lévő antiszemitizmus más jellegű -
elsősorban egy általános ellenszenvet jelöl a zsidókkal szemben, akik a gazdasági életet és
pénzügyi világot kisajátítják. Az antiszemitizmus napjainkban - Magyarországon is - egyre
inkább különböző politikai erők játszmáinak egyik eleme, melyet egy kívánt cél elérésének
érdekében használnak- akár népszerűségük növelésére, akár figyelemelterelésre vagy a
lakosság megosztására.

Az EU alapjogi ügynöksége által 2013-ban végzett - 8 országra kiterjedő - felmérés szerint az

EU-ban az elmúlt 5 évben jelentősen nőtt az antiszemitizmus. A megkérdezettek 76%-a
tekinti a zsidóságot problémának, a magyarországi arány 91%.7 Az elmúlt években néhány -
az egyes kisebbségek tagjai ellen elkövetett - bűncselekmény hozta újra és újra felszínre az
ezzel kapcsolatos társadalmi véleménykülönbségeket. Ugyanakkor széles körű vitát
generálnak a kisebbségek által elkövetett bűncselekmények esetén megnyilvánuló szélsőséges
vélemények. Magyarországi közvélemény- kutatások szerint a lakosság 28%-a nem
rokonszervez, 34% viszont rokonszenvez a zsidókkal.8 Az ellenszenvét a többség nyíltan
nem vállalja. A külföldi sajtóban az elmúlt hónapokban számos cikk foglalkozott az
antiszemitizmus magyarországi előretörésével. Kiemelték a verbális agresszió erősségét,
valamint a kulturális életben - színházban, irodalomban, szoboravatásokon - az antiszemita
felfogást képviselő szereplők megjelenését. 9
A nyugat-európai sajtó megjegyezte, hogy a
kormány erre a jelenségre általában túl későn, és nem kellő határozottsággal lép fel. A
meghirdetett - antiszemitizmus elleni - zéró politika és az ügy látványos felkarolása
különböző megemlékezéseken, konferenciákon csak kirakatpolitika, tényleges fellépést nem
jelent. 10
Véleményem szerint az antiszemitizmus előretörésének első lépése volt egy
szélsőjobboldali párt bekerülése a parlamentbe. Azzal, hogy a kormány nem határolódik el
egyértelműen a párttól, és nem ítéli el kellő keménységgel az egyes zsidóellenes
megnyilvánulásokat, pl. zsidók összeírására tett javaslat, a jelenség visszaszorítására kevés az
esély.

7
http://www.atv.hu/kulfold/20131108-sehol-nem-erosodott-annyit-az-antiszemitizmus-mint-nalunk
2013.11.23.
8
http://www.mazsihisz.hu/index.php?nid=6510 - mennyire elterjedt valójában az antiszemitizmus
Magyarországon? 2013.11.23.
9
http://hvg.hu/vélemény - A magyar jobboldal fordulata az antiszemitizmus ellen 2013.11.23.
10
http://168ora.hu/globusz - Beszóltak a britek 2013. 11.23.
 6

Ahogy már a film bemutatásában említettem, a konferencia során felmerült néhány olyan
kérdés, amely kapcsán az egyes politikusok más-más véleményt képviseltek. Többségük
számára ez az értekezlet egy volt a sok közül, amelyen egy problémára kellett megoldást
találni, ezt szinte rutinszerűen végezték. Számomra az egyik legszembetűnőbb
véleménykülönbség a zsidók 'evakuálásának' kapcsán mutatkozott meg. Az első vita annak
kapcsán alakult ki, hogy meghatározzák ki a zsidó. Eichmann szinte követhetetlennek tűnő
felsorolása leginkább a belügyminisztériumot képviselő Stuckart ellenérzését váltotta ki, aki a
nürnbergi törvények megalkotójaként lépett fel Eichmann és a felsőbb vezetés sajátos
törvényértelmezése ellen. Véleménye szerint a zsidók ravaszak, korruptak, tehát meg kell
tőlük szabadulni, de úgy, hogy nem csinálnak belőlük mártírt, mert akkor a világ a nácikat
teszi felelőssé. Ezért kell megfelelő törvény.

Ellentétes felfogásokat hallhatunk a likvidálás módjáról (injekció vagy röngtennel való

sterilizálás), másrészről arról, hogy a sterilizálásnak kell-e törvényi alapot biztosítani. Ha
igen, akkor milyen elnevezéssel szerepeljen a törvényben. Ha sterilizálunk, akkor kit?
Férfiakat, vagy nőket és gyerekeket is?

A résztvevők számára nagy jelentőséggel bírt annak megvitatása, hogy milyen tárgyi és
logisztikai feltételeket kell biztosítani a megoldás végrehajtásához. Vitatkoztak az elhelyezés
nehézségeiről, arról, hogy a lelövés-e a leghelyesebb megoldás, ami személyi és tárgyi
feltételeket is igényel. A végére kiderült, hogy az érvelések mind feleslegesnek bizonyultak.

Az olvasott filmkritikák szerint a filmben az egyes résztvevőket alakító színészek munkája

kiemelkedő. Számomra a legerőteljesebb karakter a konferencián 'elnöklő' Reinhard Heydrich
személye, melyet Kenneth Branagh átütően közvetít. Nemcsak a szőke haja, de számos
tulajdonsága is a náci faj tökéletes mintájává teszi. Megjelenésének első pillanatától kezdve
uralja a teret és az eseményt. Mindvégig magabiztos, kiegyensúlyozott, minden gesztusa és
mimikája egy intelligens ember személyét tárja elénk. Higgadtan, hűvös eleganciával reagál
az egyes megszólalásokra, esetleges ellenvéleményekre. Szavainak igazságát senki nem
kérdőjelezi meg. Felsőbbrendűségét végig érezteti verbális kommunikációjában is:
".....(közbevetés), majd ha végeztem!" , " Ez az Ön véleménye. ", "E témában nem maradt
kérdés, ugye....? ". A hierarchia szemléltetésére szerepeljen itt néhány idézet a többiek
Heydrich-kel folytatott beszélgetéséből: "........., én nem akartam..." , " Igen, hogyne, így kell
lennie..", " Megengedi, hogy .....". A szerepet alakító színésszel készült interjúban olvastam,
hogy a felkészülés során pszichológiai tanulmányt készítettek Heydrich-ről, hogy
 7

személyiségének fejlődését megértsék. K. Branagh elmondása szerint semmi olyan

meghatározó esemény nem fedeztek fel az életrajzban, ami indokolta volna személyiségének
ilyen irányú alakulását.11 Kiválóan hegedült, vívó olimpikon volt. A wannsee-i konferencia
után tért vissza a Cseh - Morva Protektorátusba, ahol ténykedései nyomán kiérdemelte a
prágai mészáros nevet. Még ugyanebben az évben, 1942. május 27-én merényletet követtek
el ellene, melynek következtében június elején meghalt. Hitler megtorlásképpen megölette
annak a falunak a férfi lakosságát, ahonnan a merénylők állítólag származtak, másokat
deportáltatott, a falut leromboltatta. (lidicei mészárlás)

A film első és utolsó részét forgatták az eredeti helyszínen, mely 1992 óta Holocaust
Múzeumként működik. A rendező célja a természetesség volt. Ezt szolgálta az is, hogy a
kamera mindvégig szemmagasságban volt, így mintha a néző is egy tag lenne az asztalnál
ülők közül. A film stílusa alapvetően különbözik a fekete-fehérben készült Schindler
listájától, valamint a lengyel gettó életére fókuszáló A zongorista című alkotástól. Az utóbb
említett két film elkészítésének célja a történtek drámai módon való közvetítése volt, míg az
Összeesküvés a lehető legkevesebb színpadias elem felhasználásával mutatja be e
döntéshozatal embertelen voltát.

A konferencia 15 oldalas jegyzőkönyve 5 fő pontba szedi az elhangzottakat. Ismerteti a

résztvevők nevét, titulusait, majd beszámol az eddig elvégzett kivándoroltatásról. A 3. részben
részletesen taglalja a zsidók létszámát, Lettországot zsidómentesnek minősítve. Leírja, hogy
a "..... végső megoldás folyamán a zsidókat alkalmas módon Keleten kell munkába állítani.
.........miközben nagy részük természetes csökkenés következtében kétségtelenül ki fog
hullani. ........ az esetleg megmaradó maradék állományt ...... megfelelően kell kezelni...... " A
gyakorlati kivitelezés során Európát nyugatról keletre át kell fésülni, átmeneti gettókba
telepíteni, majd továbbszállítani. A következő részek az első és másodfokú zsidók
azonosítását ismertetik. A legutolsó rész a lengyel protektorátus elsőbbségét fogalmazza meg,
ahol a nagy létszám miatt állandó a járványveszély.

Egyes vélemények szerint a jegyzőkönyv hamisítvány, bizonyos tartalmi és szemiotikai

elemzéseket alapul véve. Nőkről, gyerekekről, munkaképtelenekről egy szó sem esik benne,
bár sorsuk nem lehet kétséges. Az időseket nem evakuálják. A dokumentumban
nyilvánvalóan nem írtak gázkamrákról, krematóriumokról. A benne szereplő adatok és az
olyan szókapcsolatok, mint például "...legális módon megtisztítani...", " ...erőltetett

11
http://www.branaghcompendium.com/conspiracy.html 2013. 10. 26.
 8

kivándorlás...." ugyanakkor nyilvánvalóvá teszik az évek óta tartó népirtás tényét. A

konferencia során néhány szereplő megszólalását egyébként sem veszik bele a
jegyzőkönyvbe, például az észtországi "deportálásról" szólót.12

Összességében a film tükrözi azt a valóságot, amelynek bemutatását célul tűzte ki. A helyszín
által teremtett misztikus atmoszféra elrejti ezeket az embereket a világ elől, hogy mindentől
és mindenkitől távol dolgozhassanak tervükön. A mű legfőbb üzenete minden kor embere
számára érvényes: minden lehetséges eszközzel fellépni, felszólalni bárminemű - akár vallási,
akár faji alapú - megkülönböztetés ellen. Nyilvánvaló azonban, hogy ehhez az egyes ember
fellépése nem elégséges, határozott, általános álláspontot kellene az ország vezetőinek
képviselni. Így valósulhatna csak meg az az egységes, általános társadalmi állásfoglalás és
közös erővel való fellépés az antiszemitizmus jelenségével szemben.

12
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/ng2586g.html 2013.10. 31.