Bálok a 19.-20.

században
A társadalom felső rétegének körében

A 19. században fiatal lányok, de idősebb asszonyok is nagy izgatottsággal készültek az év

legfontosabb időszakára: a báli szezonra.
A vízkereszttől - január 6 - hamvazószerdáig - húsvét előtti 40. nap - tartó farsang a bálok és
vidám összejövetelek időszaka.

Táncrend

 A táncrendet egy vékony zsinórral a lányok a ruhájuk övéhez vagy a legyezőjükhöz tudták
rögzíteni, így mindig kéznél volt, amikor egy-egy fiatalember melléjük lépett, és illedelmesen
engedélyt kért egy-egy táncra.
 Fontos jelzésértéke volt, hogy a lány kit melyik táncra jegyzett be.
 A táncok királynője a keringő volt, boldog lehetett az az ifjú, aki szíve hölgyével táncolhatta.
 Ha a lánynak nem volt kedvére való a fiatalember, nyugodtan elutasíthatta azzal, hogy betelt a
táncrendje.
 A beígért táncot viszont azzal a fiúval kellett táncolni, akinek odaígérte.
 A fiatalembereknek kötelességük volt minden rokon és ismerős lányt felkérni.
 Az okos nő rengeteg jelzést adhatott a kiszemelt fiatalembernek azzal, hogy
o melyik táncot ígérte neki
o illetve hogy hány táncot táncolt vele.
 A táncrendet aztán a lányok emlékként megőrizték.

 Igazi vetélkedés alakult ki a bálszervezők körében, hogy ki tud ötletesebb és szebb táncrendet
készíttetni.
 Az újságok báli leírásának a táncrend bemutatása is része volt

A báli menü

 A bálokon a jó hangulatához hozzátartozott a sokfogásos vacsora is.

 Az alap a hét fogásos menü volt, de nem ritkán ez 14 fogásig is felkúszhatott.
 Természetesen készültek menükártyák – franciául és németül.
 A menüsor hidegtálakkal indult, majd következtek a levesek, malacsült és vadételek,
szárnyasok, halak. Ezeket általában vegyestálak formájában szolgálták fel köretekkel,
salátákkal.
 A menüt édességek zárták: rétesek, torták, teasütemények, és az elmaradhatatlan farsangi
fánk.
 Az italválaszték sem szűkösebb: aperitifek, keserű likőrök, a nehéz húsok leöblítésére egy-egy
fajta fehér és vörös bor, illetve pezsgő.

 A lányok rendszerint alaposan beszorított fűzőben ülték végig a vacsorát, és nem igazán fért
beléjük a sok finom étel.

A báli illem

 2 nagyon fontos alapszabály volt

 1.Alapja, hogy táncolni minden lánynak és fiatalembernek tudnia kellett.
 o A jó táncos szívesen látott vendég volt minden estélyen, míg a rossz táncostól féltek
mint az ördögtől.
 2.A másik alapszabály a hölgyek viselkedésére vonatkozott: bálba a lányok anyjukkal vagy
gardedámmal mehettek, és ülőhelyük az ő székük előtt volt, hogy az idősebbek
szemmel tarthassák a viselkedésüket.

 9-10 óra körül volt szokás megjelenni.

 A vacsora általában az első táncos kör lezárulása után, éjfél tájékán következett.
 A férfiembernek engedélyt kellett kérnie a hölgytől, ha mellé akart ülni a vacsoraasztalnál,
majd a vacsora után az első tánc azt az urat illette, aki a lánytól balra ült.

 A lánynak figyelnie kellett arra, hogy egyetlen fiatalemberrel se táncoljon túl sokat, mert
megszólták érte.
 Sem a férfiaknak, sem a nőknek nem illett kesztyű nélkül táncolni.
 Egy-egy forduló után mindkét fél apró meghajlással köszönte meg a táncot, és a fiatalemberek
visszavezették a lányt az anyához.

 A bálok a házassági piac színterei voltak, az ismerkedésnek komoly szabályai voltak.

 Senki nem mutatkozhatott be senkinek csak úgy.
o Vagy egy ismerőst vagy a bál rendezőit kellett megkérni arra, hogy egy fiatalembert
bemutasson egy hölgynek. Az újonnan bemutatott ismerőssel nem volt szokás
hosszas beszédbe elegyedni.

Viselkedés

 A lányoknak különösen kellett figyelniük a viselkedésükre, mert könnyen megszólhattak őket,

és ezzel a jó hírüket kockáztatták.
 A viselkedésük legfontosabb elve a tartózkodás volt:
o ne nevessen sokat
o ne beszéljen hosszasan
o ne mozogjon túl élénken.
 És az sem volt ildomos, ha a neki tetsző fiatalemberrel elkülönült a társaságtól.
 Legyező-nyelv, amely afféle titkos nyelvként működött a fiatalok között, és lazán kijátszható
volt a mama, aki úgyis a lányok háta mögött ült.

Öltözék

 A fiatal lányoknak egyszerű, pasztell színű, maximum virágokkal díszített ruhákba kellett
öltözniük.
 A fiatalasszonyok hordhatták a legharsányabb, legdíszesebb ruhákat.
 A negyven évnél idősebb asszonyok csak sötét, lila, barna, fekete kelmék közül választhattak.

 A férfiaknak sokkal könnyebb dolguk volt, mint a nőknek.

 Csak néhány öltönyük volt, és sokszor életük végéig ezt a pár darabot viselték.
 Egy úriembernek ugyanis nem illett az öltözködéssel és a változó divattal törődnie.
 Báli szokások falun
/Sajószentpéter város Borsod-Abaúj-Zemplén megye/

 Báli alkalmakra elég sokszor került sor a faluban, havonta, vagy akár még gyakrabban
 Voltak nagyobb alkalmak, „rendezvények”, amik általában ünnepekhez kapcsolódtak:
o Karácsony
o Farsangi bál
o Majális- május elsején
o Arató bál
o Szüreti bál-legnagyobb mulatság, amit a mezőgazdasági munkálatok befejeztével
tartottak.
 Ez a népszokás hagyományosan minden évben megrendezésre került.
o Pontos dátumhoz nem volt kötve, hanem a szüreti munkálatok befejezésével
vette kezdetét a megszervezése.
 Amikor közösen eldöntötték az esemény időpontját, a fiatal legények, mint
„csőszlegények” személyesen meghiv́ ták leendő párjuknak a „csőszlányokat”. A
választás többféle szempont szerint is történhetett:
o érzelmi alapon (amelyik hajadon lány tetszett a fiúnak, azt meghiv́ ta)
o rokonsági viszonyok alapján (testvér, unokatestvér).

Szüreti bál menete

 A bál napja minden esetben vasárnapra esett.

 Előtte lévő nap, szombaton a fiatal lányok és legények közösen feldiś zit́ ették a bál
helyszin ́ ét.
 A lányok egyedül nem mehettek, őket minden esetben az édesanyjuk vagy a nagyanyjuk
́ ért el.
kis
 A csőszlányoknak 22:00 óra tájban kötelességük volt vacsorára hiv ́ ni a párjukat, ez
abból állt, hogy hazamentek a lány otthonába és megvendégelték a fiúkat.
o A vacsora meleg ételt jelentett, többnyire töltött káposztát, sült húst, miután
sütemény következett, valamint pálinka és bor.
 A bál általában hajnali 3-4 óráig is eltartott .
 A bál után a fiúk – szülői felügyelettel – hazakísérték a lányokat, ez legfőképp a csőszfiúk
kötelessége volt.
 Gyakran előfordult az is, hogy a legények szerenádot adtak a választottjuknak.
o A lánynak ha tetszett az éjjeli zenét adó, akkor a sötét lakás ablakában gyufát
gyújtott, ha nem tetszett neki, akkor pedig nem. Ez egyfajta visszajelzés volt a fiú
számára.
 A hagyományos paraszti világban nem kellett külön tanit́ ani a gyermekeknek ezeket a
népszokásokat, mert nagyobb testvérektől, szülőktől, nagyszülőktől utánzással sajátit́ ották
el, belenevelődtek a hagyományokba.
 Kihagyhatatlan esemény, a társadalmi élet fontos része, s nem utolsósorban az
ismerkedés egyik fontos színtere volt.
 A fiatalok elvándorlása a városokba, a falvak kiöregedése, környékünkön a cigányság
számának növekedése, a megváltozott életszemlélet miatt manapság megszűnőben
vannak a faluközösségek tárgyi – és szellemi kultúrái.