- - - -- - - -- - -- - - -- - - - - - - - - - --

~Ulll- ) .
-. "'" ez. ?Cl 1«(!ifa; vOj k ]$

William Harvey eredeti raj zának reprodukciója

az „E xercitatio anatomica de motu cordis et sanguinis
in animalibus" című) 1628-ban rnegielent könyvből
l
1

l
1

Fonyó Attila - Ligeti Erzsébet

,
ORVOSI ELETTAN
••
___ TANKONYVE _ __
1

l<ollai Márk és Szűcs Géza közreműködésével

Negyedi~ átdolgozott és bővített kiaclás

Medicina Könyvkiadó Zrt. • Budapest, 2008

A könyvet lektorálta:
/

HUNYADY LÁSZLÓ egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem Altalános Orvostudom.ányi l(ar

/

Elettani Intézet, Budapest

Szerzők:
„
FONYÓ ATTILA professor emeritus, Semmelweis Egyetem Altalános Orvostudományi IZar
/

Elettani Intézet, Budapest

/

l(OLLAI MÁlU( egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem Altalános Orvostudományi IZar

/

IZlinikai I<ísérleti Kutató és Humán Elettani Intézet, Budapest

/

LIGE1'1 ERZSÉBET egyeterni tanár, Semmel\IVeis Egyetem Altalános Orvostudományi I(ar

/

Elettani Intézet, Budapest

Szűcs GÉZA egyetemi tanár, Debrecenj Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum
/ /

Altalános Orvostudományi Kar Elettani Intézet

©Fonyó Jlttila, 1997, 1999, 2003

©Fonyó Attila, Ligeti Erzsébet, 2008

E könyv szövege, ábraanyaga és mindenféle tartozéka szerz{)i jogi oltalom és a kizárólagos kiadói fel-
használási jog védelme alatt áll. Csak a szerzői jog tulajdonosának és a könyv kiadójának előzetes írás-
beli engedélye alapján jogszerű a mű egészének vagy bár1nely részének felhasználása, illetve több-
szörözése akár mechanikai, akár fotó- , akár elektronikus úton. Ezen ei1gedélyek hiányában mind a
másolatkészítés, mind a sugárzás vagy vezeték útján a nyilvánossághoz való közvetítés, mind a digi-
talizált formában való tárolás, mind a számítógépes hálózaton átvitt m(i anyagi formában való megje-
lenítése jogszerűtlen.

Angol nyelvű átdolgozás: Principles of Medical Physiology, 2002

ISBN 978 963 226 126 3

MEDICINA

A kiadásért felel a Medicina Könyvkiadó Zrt. igazgatója

Felelős szerkesztő: dr. Cornides Agnes

A borítót tervezte: Bede Tamásné
Nyo1ndai előkészítés: Dóczi Imre
Az ábrákat rajzolta: dr. Bodor Zoltán
Terjedelem: 96,3 (N5) ív
Azonossági szám: 3077

Nyomta és kötötte: Széchenyi Nyomda I<ft„ Győr, 2007

Felelé5s nyon1davezető: Nemere Zsolt ügyvezető igazgató
Juhász-Nagy Sándor (1933- 2007) emlékének
Fonyó Attila

Szüleimnek és Péternek
Ligeti Erzsébet
 FONYÓ A1"fILA 1927-ben. született. Orvosi tanulmányait 1945-1951 között Budapesten végezte.
/

Egyetemi hallgató korában demonstrátorként, került a Pázmány Péter 1udományeg1'etem Elet-

tani Intézetébe (n1a a Semmelvveis Egyetem Elettani Intézete). 1959-ben ugyanezen az egyete-
men részt vett egy újonnan létesített kutatólaboratórium létrehozásában (mai nevén IQinikai
/

IZísérleti Kutató és Humán Elettani Intézet). Kutatói érdeklődése kezdettfSl fogva inegoszlott a
biokémia és az élettan l{özött. Végigjárva az egyetemi ranglétrát 1975-től egyetemi tanár,
/

1981-1995 között igazgatója a pályája kezdetét jelentő Elettani Intézetnek. 1997 óta professor
emeritusként vesz részt az Intézet életében. 1985 és 1991 között két egymást követő ciklusban
/

volt az Eg1'etem Altalános Orvostudo1nányi !\..arának dékánja.

LICE'fl ERZSÉBET 1950-ben született. Orvosi tanulmányait 1968-1974 között Budapesten vé-
gezte. Egyetemi hallgató korában tudo1ná·nyos diákkörösként l{erül~ Fonyó Attila munkacso-
portjába a Semmeh.veis Orvostudományi Egyetem IGinikai IZísérleti IZutató Laboratóriumában.
/

198 1 -től az Egyetem Elettani Intézetében dolgozik, ahol 1993-ban egyetemi tanári kinevezést
kapott. Kutatói érdeklődése a sejtélettan szá1nos területére terjed ki: a biológiai membránok ion-
transzport-n1echanizmusaitól a természetes in1munfolyamatokban kulcsszerepet játszó phago-
cyták rnul{ödésén keresztül a GTP-kötő fehérjék szabályozásáig. 2003-ban az Acaclemia
Europea, 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia választotta tagjai közé.

l<öszönetnyilvánítás
/

IZöszönet illeti Bodor Zoltánt az ábrák számítógépes elkészítéséért, Cornides Agnest a

munka szerkesztői gondozásáért. A nyomdai előkészítés Dóczi Imre gondos munkáját
dicséri. A Medicina IZönyvkiadó Zrt. vezetője, Farkasvölgyi Frigyesné több mint egy
évtizede támogatja a jelen tankönyv újabb és újabb kiadásait, nagyvonalú segítsége nélkül
ez a kiadás sem jöhetett volna létre.
Fonyó Attila, Ligeti Erzsébet
'
•
Magyar nyelvű orvosi élettani tankönyvek
Az egyetemi tanítás évszázadokon keresztül élőszóval
történt, fő formája az előadás és a bemutatás volt. A
nagyhírű professzorok tanteremben átadott tudása ta-
nítványaikon keresztül terjedt országhatárokon keresz-
tül: a közvetítés nyelve - akárcsak az előadásoké - a la-
tin volt. A tudást közvetítő átfogó tankönyvek az újkor-
ban jelentek meg, jelenté5s részben latin nyelven. 1789-
ben azonban már megjelent az el ső magyar nyelvű élet-
„
tan könyv. S zerzője RACZ Sámu el, címe „A physiologi-
ának rövid so1nn1ája". 1862-ig kellett várni a következő
tankönyvre, amelyet BALOGH Kálmán írt, címe "Az
e?nberélettan". 1875-ben egy németből fordított mu,
RANKE élettana látott napvilágot. KLUG Nándor
"Az eniberélettan tankönyve" című munkáj a 1888-ban,
VERESS Elemér könyve "Az élettan tankönyve, különös
tekintettel az e?nberre" első kiadása 1913-ban, második
kiadása 1919-ben jelent meg.
A magyar nyelvu élettani tankönyvirodalomban for-
„
dulópontot jelentett BEZNAI<. Aladár kinevezése a bu-
„
dapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Elettani
Intézetének élére. Röviddel a tanszék elfoglalása után,
1938-ban jelentette meg az „0 1:vosi élettan" első kötetét,
amelyet 1941-ben követett a második kötet. A könyvet a
Magyar Orvosi I<.önyvkiadó T ársulat jelentette meg,
amely elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar orvo-
si könyvek kiadásában; a Társulat muködése a II. világ-
háborút követően sajnálatos módon megszűnt. A művet
nem csak terjedelme emeli ki az eddigiek sorából. „
A 20.
században Angliában és az Amerikai Egyesült Alla mok-
ban egymás után jelentek~ meg angol nyelvű modern fel-
fogású orvosi élettani tankönyvek, és ezek kisugárzását
először az Orvosi élettan közvetítette magyar nyelvterü-
letre. Mindjárt a könyv előszava, angol n yelvű mottójá-
val és az angol nyelvű élettan tankönyvek felsorolásával,
stílusuk ismertetésével világossá tette a fordulatot, holott
a történelemnek ez az időszaka nem volt kedvező Bez-
nák professzor anglofil irányváltása számára. A kö nyvet
még ma is élvezetes olvasn1ánnyá teszi az, ahogyan az
olvasót a kauzális gondolkozásra neveli, a tudományos
felismeréshez vezető út leírása. A történelem tragikus
fordulata, hogy Beznák professzornak nem volt lehető-
„
sége további kiadásokra. Az Elettani Intézet vezetésété>l
kormányzati nyomásra 1946-ban m eg kellett válnia.
A Tihanyi Biológiai Intézet igazgatója lett, majd 1948-
ban emigrációba kényszerült, és I<.anadában halt meg
1959-ben.
„
Beznák Aladár utóda a budapesti Elettani Intézet
élén 1946-ban MANSFELD Géza lett, aki elkezdte írni
saját élettan tankönyvét. A mű Mansfeld professzor
betegsége, majd 1950-ben bekövetkezett halála miatt be-
fejezetlen maradt, és nem jelent meg. (A jelen könyv
szenior szerzője, mint Mansfeld professzor munkatársa
tudott a készülő kö nyvről.)
„
1946-ban jelent meg a debreceni Tudományegyetem
Elcttani
„
Intézete igazgatójának, WENT Istvánnak
„ELettan" című tankönyve. (A könyv előfutárának te-
„
kinthető Went István „Altalános kórtan" cín1ű könyve,
sok élettani vonatkozással; Went István egy időszakban
egyszerre adott elő élettant és kórtant Debrecenben.) A
könyv kisebb terjedelmu volt, mint a Beznák-féle Orvo-
si élettan, és talán annál könnyebben volt elsajátítható.
(Went professzor megjegyzése: .. . „minthogy a szerzők
el térő didaktikai módszereket alkalmaztak, a két könyv
jól kiegészítette egymást„. ".) A könyvnek két további
átdolgozott kiadása jelent meg, 1958-ban és 1962-ben.
„
1963 és 1988 között az orvosi
„
élettan tankönyvei
BALINT Péternek, a budapesti Elettani Intézet igazga-
tójának nevéhez fűződnek. (Ebben az időszakban az
egyetemi tankönyveket már a főhatóság megbízása alap-
ján készítették el, állan1i pénzügyi támogatással.) 1963-
ban jelent meg „Az élettan tanl{önyve" első kiadása: szer-
kesztője Bálint Péter, szerzői a budapesti (akkor még
„ „ „
egyetlen) Elettani Intézet munkatársai, ADAM György,
„ „
Bálint Péter, FEI<.ETE Agnes és HARSING László. Az
első kiadást 1965-ben és 1968-ban két további követte.
„
(Adám György „ rövidesen az Eötvös „
L oránd Tudo-
n1ányegyetem Osszehasonlító Elettani Intézetének,
H ársing László pedig a Semmelweis Orvostudományi
Egyetem I(órélettani Intézeténak igazgatója lett.)
1972-ben jelent meg a Bálint Péter által most már
egyedül írt„ Orvosi élettan" első kiadása. Ezt még három
további kiadás követte, a sorozat utolsó tagja (4. kiadás)
Vili Az orvosi élettan tankönyve
1981-ben jelent meg. UgyancsakJJOrvosi élettan}} lett a
címe a következő, 1986-ban megjelent tankönyvnek,
an1ely azonban már nem a 1negelőzők folytatása. A tan-
könyvírási megbízást kiadó főhatóság (az akkori Egész-
ségügyi Minisztérium) ugyanis ragaszkodott hozzá,
hogy az id6közben nyugalomba vonult Bálint pro-
fesszor mellett m ind a négy orvostudományi egyetem
„
Elettani Intézeteinek igazgatója is részt vegyen a tan-
, „
könyv megírásában. Igy kapott felkérést egyes fejezetek
/ „
megírására FONYO i\ttila (Budapest), GRASTYAN
/ „
Endre (Pécs), I<.OVACH Arisztid (B udapest), OBAL
Ferenc (Szeged) és VARGA Emil (D ebrecen). Grastyán
Endre azonban - talán már akkor jelentkező, és 1989-
ben végzetessé váló beLegsége miatt - nem vállalta egye-
dül a megbízást, és vele együtt közvetlen munkatársai,
; "' ; ,;
ANGYAN Lajos, BUZSAKI György, CZEH Gábor,
„ „ „
LENAlill László és SZABO Imre vettek részt az ideg-
rendszer élettana m egírásában.
1987-ben - Fonyó Attila kezden1ényezésére - az öt
„
orvosegyetemi Elettani In tézet igazgatója egyetértclt ab-
ban, hogy egy angol nyelvű tankönyv kiadását javasolja
/
az Egészségügyi Minisztériumnak. Igy került sor W F.
GANONG „Revíet{J of Nledical Physiology" című tan-
könyvének fordítására; a ford ítást legnagyobb részben a
budapesti Elettani Intézet m unkatársai, a szerkesztést
,,.
ugyanebből az intézetből Fonyó Attila és MITSANYI
Attila végezték. A könyv „Az orvosi élettan alapvonalai"
címmel látott napvilágot először 1990-ben, majd 1995-
ben.
Az Orvosi élettan tankönyve l. kiadása 1997-bcn, 2„
átdolgozott kiadása 1999-ben, 3„ átdolgozott és bővített
kiadása 2003-ban jelent meg.
Tartalomjegyzék

Bevezetés ............ .. .. ........................ ............................ .. .... ..... 1

,
1. rész: Altalános és sejtélettani alapelvei< ... ................ .......... 2
1• fejezet: A belső környezet és a homeosztázis . .. ......................... .. . 5
A belső környezet ...................... ... .... . ........................... 5
A homeosztázis fogalma és a szabályoz ási folyamatok alapjai ..................... 12
/

ATIEKINTÉS . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . 14
MÉRFÖLDKÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

2. fejezet: A sejtmembrán molekuláris fiziológiája ... ......................... 15

A p lazmamembrán szerkezete ................ . .... .. ... .............. ..... 15
A plazmame1nbrán permeabilitása és transzportrendszerei . .... . . ... . ...... ...... 17
Vesicularis transzport: endo- és exocytosis, membránkörforgás .................... 25
/

A TTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
1\tf ÉR.F ÖLDl( ÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

3. fejezet: Celluláris elektrofiziológia; a nyugalmi membránpotenciál .......... 29

Az ioncsatornák elektrofi z iológiája .................... . ..................... 29
A sejtek nyugalmi (m embrán) potenciálj a ... . .... .... .............. . .. . . . ..... 32
/

ATTE KINT ÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
M ÉRFÖLDKÖVEK .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

4. fejezet: Transzportfolyamatok a hámsejtekben .... ....... . .............. . .. 37

/

ATTEK.lNTÉS . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43
MÉRFÖLIH<.ÖVEK ....................................................... 43

S. fejezet: jelzőmolekulák, receptorok és jelátvitel {szignáltranszdukció) . ... . . 45

Extracelluláris jelzőmolckulák ................ . ... ... .... .................. 45
Ileceptorok ............................. . ............................... 46
Intracelluláris receptorokh oz kapcsolódó jelátvitel . . ............................ 47
P lazmamembrán-receptoro khoz kapcsolódó jelátvitel ..... . ..................... 49
A nitrogén-monoxid (NO) mint hír vi vő molekula .. ............................ 55
/

A TTEKINTÉS ...................... . ..... . ............................ . 56

A:z ALAI>OKON 'fÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
MÉ.RFÖLDI<ÖVF~K .................... ... .... ... ..... . ................... 57

6. fejezet: A neuronműködés alapjai ...... . .. ..... ...... .. ..... . ............. 59

Helyi potenciálváltozások a n euronokban ... . .... . ......... ................ . . 59
Akciós potenciál az axonokban: a tovavezetodő ingerület .. ... ..... . ... . .. .. ... .. 64
X A z orvosi élettan tankönyve

Neurotranszmitterek .. . ...... . . . ............. . ................... . ....... 69

Neurotranszmitter-receptorok ........................... . .................. 73
A neuromuscularis synapsis („neuromuscularis junkció") ................ .... . ... 75
Az autonóm idegrendszer ........ . ........ ... ................... . ......... 77
Synapticus áttevődés a központi idegre ndszeri neuronokban ............... . .. . .. 82
/

A'rTEKIN1' ÉS ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . 84
Az ALAPOKON TÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... 85
MÉRFÖLDKÖVEK ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . 87

1. fejezet: A simaizmok működése .......... .. .... . ...... ... . ............... 89

Simaizom típusok ....................................... . ................ 89
A simaizom-összehúzódás molekuláris mechanizmusa .................. . ...... 91
Excitációs-kontrakciós kapcsolat a simaizomsejtekben:
elektromechanikai és farmakomechan ikai kapcsolat ........ . ........... . ...... 94
Simaizom-aktiválás és -gátlás: idegi, parakrin és hormonális mechanizmusok ....... 96
Simaizomsejtek a szövetekben . . ...................................... . .... 99
/

A'rrEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
MÉRFÖLD!(ÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100

8. fejezet: A vázizom rostok működése ....... . . . .. ....... .. ... .............. 101

A vázizomzat felépítése, az izom-összehúzódás aktiválása ................ . ..... 101
A vázizom-kontrakció molekuláris mechanizmusa .......... . ........... . . .... 105
A k.ontrakció mechanikai és energetikai jellemzői, a vázizomzat működése
a szervezetben . . .. .. . .... ... .... ..................... .. ............ ... 108
/ ,
ATTEKINTES . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
Az ALAPOKON T ÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112
MÉRFÖLDI<ÖVEK . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . 113

II. rész: A vér élettana ........ .. .......... ............ .. ............... 114

9. fejezet: A vérsejtek kialakulása és fejlődése (haematopoesis) .............. 117
·· „ cson tve Jo"' se1•r·] ei· ................................................. . 117
A voros
A haematopoesis szabályozása .............. . ............ .. . ...... .. ...... 119
A vorosverseJ
„ „ / 'te k kepzese
' / ................................................ . 11 9
A thrombocyták képzése ... . ............... .. . . ........ . ................. 120
A gran ulocyták képzése ....... . ........................ . ............. . ... 121
A monocyták képzése ........................ .. ........ . ............ ... .. 122
A lymphocyták képzése ..................... . ...................... .. .... 122
ÁTTEKINTÉS ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. ... 123
Az ALAPOKON TÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .. .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
MÉRFÖLDKÖVEK .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . 125

10. fejezet: A szervezet védekező mechanizmusai ..................... .. .... 127

A lymphocyták működése .... . ........................................... 128
A phagocyták működése ........ .... ....... . . .. .. ...... . ............ . .... 132
A basophil granulocyták, valamint a szöveti hízósejtek működése ................ 135
A komplementrendszer aktiválódása és szerepe ............................... 135
/

ATfEKINTÉS 136
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . .
Az ALAPOKON TÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137
MÉRFÖLDKÖVEK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 8
 Tartalomjegyzék XI

1 1. fejezet: Vérzéscsillapodás (haemostasis) ......................... . ........ 141

A th rombocyták működése ..................... .. ........................ 142
A véralvadás (koaguláció) ................................................ 145
Fibrinolízis ...................................... . ...... . .............. 150
/

ATTEK.IN'l'ÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 1
Az ALAPOT<ON TÚL . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152
M ÉRFÖLDKÖVEI<. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154

12. fejezet: A vörösvérsejtek funkciói: a légzési gázok transzportja ........... 155

Fiz ikailag oldott gázok a vérben ..... . ..... . ................ . .............. 155
O xigén száll ítás ........... . ............................................. 156
Szén -dioxid-szállítás ............................. . ...... .. .............. 160
/

A T TEKIN1 'ÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

Az ALAPOKON TÚL ...................... . . . ........................... 162
MÉRFÖLDKÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163

13. fej ezet: Az emberi vércsoportrendszerek ......................... . ...... 165

Az ABO (H )-vércsoportrendszer ................ . ............... . ........... 165
Az Rh-vércsoportrendszer ..... . ........................... . ........... . .. 167
Az ABO(H)- és a~ Rh-vércsopo rt- tulajdonságok m eghatározása .................. 168
/

ATTEKTNTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
Az ALAPOI<ON T ÚL . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
MÉRF ÖLDKÖVEK . . ............ . ...................... . ................ 170

111. rész: A légzési és a vérkeringési

(cardiorespiratoricus) rendszer ............. . ............. . 172
14. fejezet: A légzés élettana ................. . . . ...................... . .... 175
A gázkeverék m ozgása a légzőrendszerben . . .. . .................. . .. . .. . .... 175
Alvcolaris ventiláció és gázcsere ..... . ............ . ......... . .......... . ... 182
A légzés szabályozása ...................... ..... ........................ 186
/

A TTEKTNT ÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193
Az ALAPOI<ON T ÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194
MÉRFÖL DK.ÖVF.K . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197

1S. fejezet: A vér keri ngése az érrendszerben ................ . ............... 199

A h emodi namika alapelvei ............................ . ... .. .... . ...... . . 199
Nyom ás és áraml ás a nagy vérkör artériáiba n (a m agas nyom ású érszakasz) . ....... 206
Nyomás és áraml ás a prekapilláris rezisztenciaerek szakaszán ................. . . 208
Mikrocirkuláció; a kicserélési érszakasz funkciója ........ .. ................. . . 209
A szövetközti tér és a n yirokérrendszer ...................... . ............. . . 213
A vén ás rend szer ............ . ......... .. ... . ............... . . .......... 214
A kis vérköri (pu lmonalis) keringés ............... . ......... .. ............. 216
;

A'ITEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219
Az ALAPOT<ON TÚL ......................... . ............. . ............ 219
M ÉRFÖLDI<ÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222

16. fej ezet : A sz ív működése ........................ . ...................... 225

A szív celluláris elektrofi z iológiája: az ingerület keletkezése és vezetése ............ 225
M echanikai változások a szívciklus során .................................. . . 232
Xll Az orvosi élettan tankönyve
•
„ .
A sz1v1zom ..
ossze h uz
„ o„ d asana
„ „ k e"le ttana ....................... . .. . .......... . 236
A perctérfogat és szabályozása ....... .... ... . . .. ............... . ........... 23 9
A szív energetikája ........ . .................................... . ........ 244
„
ATTEKlNTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244
MALAPOKON TÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245
MÉRFÖLDKÖVEI( . . . . . . . . . . . „............................. .. ........ ... 248

17. fejezet : Az elektrokardiogram ............... .. .............. . .......... 249

Az elektrokardiogram keletkezése és regisztrálása ........ ........ ............. 249
Az clektrokardiográfia diagnosztikai alkalmazásai ............ . ................ 2 59

18. fejezet: A cardiovascularis szabályozás .................... . ............. 263

A véráramlás helyi szabályozó tényezői .......................... ........... 263
A cardiovascularis rendszer központi szabályozása . ........................... 265
A cardiovascularis rendszeren belüli szenzoros zónák és az onnan
kiváltható reflexek ... . . ... . . ........................................... 270
Integrált cardiovascularis válaszreakciók ........ .. ..................... . .... 273
„
A TTEKlN'fÉS 275
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A:z ALAPOKON T ÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277
MÉRFÖLDKÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . 281

19. fejezet: Egyes érterületek vérkeringési sajátosságai ........... .. .......... 283

A szív vérellátása (coronariakeringés) ............................ .. ......... 283
A splanchnicus terület vérkeringése ......... . .............................. 286
A vázizom vérkeringése és az izomtevékenységet kísérő cardiovascularis
alkalmazkodás .......... . ................................. . ........... 287
A bőr vérkeringése .... . ..................... .. ................. . ........ 289
Az agyi vérkeringés és a cerebrospinalis folyadék ............................. . 292
„
ATTEK1N1'ÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 298
Az ALAI'OKON TÚL . .. ... ..... . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . .. ....... . ... 299
MÉRFÖLDKÖVEK. . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 00

IV. rész: A vese működése ; a bomlástermékek kiválasztása

és a szervetlen anyagok homeosztázisa ........ ... ........ 302
20. fejezet: A vese kiválasztó működésének alapjai ................ . ......... 305
A vese szerkezetének alapvonalai ............. . .................. . ......... 305
A veseműködés követése clearance-módszerekkel ............................. 308
A vese véráram lása és hemodinam ikája ...... . .............................. 311
Filtráció a glomerulusokban . . ............. ... ..................... .. ..... 312
A csatornarendszer transzportfolyamatainak 1nikroanatómiája ................... 315
Túl a transzpo rt mikroanatómiáján: hogyan alakítja a nátrium
és a víz mozgását a szerkezeti elrendezés .. . ... . .................. .. ....... 323
A na"tr'1umh omeosz t"az1s
. rena1·is t enyezo1
" ,.,.. ...... ...... ............... . ..... .. . 327
A káliumhomcosztázis renalis tényezői ..................................... 328
„
AITEKINTÉS 329
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A:z ALAl'Ol(ON TÚL ... .. . . . . . . . . . . . . . . . .. .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Ü
MÉRFÖLDKÖVEK . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . 331
 Tartalomjegyzék XIII

21. fejezet: A nátrium- és káliumkiválasztás hormonális szabályozása ........ 333

A renalis renin-angiotenzin rendszer . . ... .. . ....... . ..... . .... . ........ . ... 334
Mineralokortikoid horn1onok . . .............. ..... ........................ 336
Pitvari natriureticus hormon/peptid (ANP) ................................. 338
/

A11El{LNTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
Az ALAPOI<ON TÚL . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
MÉRFÖLDKÖVEK ..................... . ....................... . ........ 340

22. fejezet: A kalcium- és a foszfátforgalom hormonális szabályozása;

a csontszövet élettana . . ........ . ... .. .............. .... .. . ........ . .... . 341
IZalcium,homeosztázis: külső és belső kalciumforgalom ........................ 342
A csontszövet élettana ....................... . .......................... . 342
I<.alciotrop hormonok ......... .. .... . ...... . ...... . . . ... .. .... . ... . .... . 346 --_ :.
A glukokortikoidok és az ösztrogének hatása a csontszövetre ... .. ............. .. 350
/

ATTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . .. . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 350
Az ALAPOK.ON 'fÚL ... .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .... . . . . . . . . . . . . . . 3 51
MÉRFÖLDK.ÖVEK ........ . .......... . .................................. 353

23. fejezet: SavNbázis egyensúly ........... . ................... . ............ 355

A szervezet pufferrendszerei .... ... ................................. .. .... 355
A légzés szerepe a sav-bázis egyensúly szabályozásában . ..... .. ................ 357
A vese szerepe a sav-bázis egyensúly szabályozásában ..... .................... 358
A szervezet sav-bázis mérlegének megítélése .... ... ...... . ... ... .... . .. .. ... . 359
A sav-bázis egyensúly primer rendellenességei ............................... 360
,
ATrEICTNTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 61
Az ALAPOKON TÚL ... .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .. . . . . . ... . . . . . . . .. . .. . . . . 3 61
MÉRFÖLDKÖVEK ...... . ............................... . ............... 365
--
24. fejezet: A vizeletelvezető rendszer működése:
• eletta' r ola's ( con t•1nen t"1a) es
V 1z · 1e t ur1
' vize .. 't"s
e ... . ....... .. .............. . ... . 367
A felső húgyutak: a vesemedence és az ureter működése .. ..... .. ........ . ...... 367
Az alsó húgyutak: a húgyhólyag és az urethra működése ....................... 368
A vizelettárolás (continentia) és a vizeletürítés központi koordinációja ... . .... . ... 372
;

A TTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 73

V. rész: Tápanyag- és energiaforgalom ..... ...... ..... .. ... .... .. .. .. 374

25. fejezet: A tápcsatorna szabályozásának alapelvei ............ . ........... 377
Az enteralis idegrendszer .... ... ........ .. ................................ 3 77
A gyomor-bél rendszeó jelzőmolekulák: hormonok és parakrin szekrétumok ....... 381
l(özponti idegrendszeri szabályozás ........................................ 384
/

ATTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385
MÉRFÖLDK.ÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . .. ... .. . . . . . . . . .. 385

26. fejezet: A tápcsatorna motoros működése .. .. ...... .. .. ... .... . ... . .... . 387
A nyelés ...... .. ....... . ........ .. .................................... 388
A hányás folyamata ................................ . ..... . .... . ......... 390
A gyomor motoros m űködésc ............................................. 3 91
A vékonybél motoros működése ........... ... ................. .. .. .. ...... 392
A gyomor és a vékonybél interdigcstiv motoros aktivitása ... .. . ... . . ... . ....... . 393
XIV Az orvosi élettan tankönyve

A vastagbél motoros működése ................. . .......................... 394

Az epehólyag és az epeutak motilitása .......................... .. .......... 396
/ ,
ATTEKINTES . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 398
MÉRFÖLDKÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 398

2 7. fejezet: A tápcsatorna szekréciós funkciói ............................... 399

A nyál szekréciója ......... .. ............ . . . ................. . . . ........ 399
/ ., mu//k"o d"'ese ........................................... . 401
A gyomor sze k rcc1os
A hasnyálmirigy külső szekréciós inűködése ................................. 407
A máj szekréciós és exkréciós működése : hcpatobiliaris transzport ................ 409
Szekréciós működés a bélcsatornában ........... .. .... . ..................... 415
/

ATTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 16
Az ALAPOKON TÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 417
MÉRFÖLDKÖVEK . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 19

28. fejezet: Lebontás és felszívás a tápcsatornában .............. .. .......... 421

A lebontó-felszívó műk.ödés szerkezeti alapjai .................... .. .......... 421
A szénhidrátok lebontása és felszívása ...................................... 4 24
A fehérjék lebontása és felszívása .................................. . ....... 425
B 12 -vitamin (kobalamin) .................................... . ............ 426
Lipidek ........................................ . ........... .. ......... 426
I<.alci umfelszívás ....... . ..... . .......... . ..... . ........................ 431
Vasszükséglet, -bevitel és -felszívás ......... . ....................... . ....... 432
Felszívás a vastagbélben ..... . ............ . . .. . . .......................... 433
/

ATTEKIN1'"ÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 • • • • • • • • • • • • • • • • • 433
Az ALAPOKON TÚL .................................................... 434
MÉRFÖLDKÖVEK ............................. . ........................ 435

29. fejezet: A belső tápanyagforgalom és hormonális szabályozása ........... 437

Transzporttápanyago k, raktárak és a belső tápanyagforgalom .............. . ..... 437
A hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek működése ................ .. ......... 440
Az inzulin ............. .. ............................................. 440
Az inzulin hatásai ......................... . ............................ 443
Az a-sejtek hormonja, a glukagon ............... . ......................... 448
A szomatosztatin ...... . .................... . ................ . .......... 449
A tápanyagraktározás és -mobilizálás szabályozása ... . ........................ 449
/

ATTEK.lN'l'ÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453
A:z ALAPOKON TÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453
MÉRFÖLDKÖVEK .... . ................................................. 457

30. fejezet: Az energiaforgalom ................. .. .......................... 459

Tápanyagok és hasznosulásuk: a tápanyagok energiaértéke ..................... 459
Az energiaforgalom mérése (kalorimetria) ...... . .............. . ............. 462
Energiaráfordítás, energiamérleg, energiaegyenleg . .. ........... . ............. 463
Az energiamérleg és az energiaraktárak kapcsolata ................ .. .......... 466
ÁTTEKINTÉS . . . . . . . . ... .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 468
Az ALAPOKON TÚL ..................... . ................... . .......... 468
MÉRFÖLDl(ÖVEK . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469
 Tartalomjegyzék XV

VI. rész: A neuroendokrin rendszer műl<ödése ................. .... 470

31. fejezet: A hypothalamus-adenohypophysis rendszer ..... . . ........... . .. 473
A hypothalamus endokrin 1nűködése
..................... . ................. 473
Az adenohypophysis hormonjai ....................... . ................ . .. 4 76
A postnatalis növekedés hormonális szabályozása ... .. . . . ... ......... .. . .. .... 482
/

ATTEKIN'I'ÉS . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48.4
Az AL/\POJ<ON TÚL . . . . . . . . . . ... . . . . . . . .. . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 485
Mf~RFÖLDKÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 486

.
32 . f e1eze t : A pa1zsm1r1gy
. . . mu"k''d'
o ese ....... . .. .... .......... ........ . ...... . 487
A thyreocyták (folliculussejtek) működése .. .. ............................... 487
A pajzsmirigyhormonok szállítása .. .... . ..... .. ...... . ....... .... . . ....... 490
A hormonszekréció szabályozása ..................... ... .............. . ... 491
A pajzsmirigyhormonok hatásai .... ............... . . ....... ... .. .. .. ... ... 492
,
ATTEKIN'fÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . .. .. . . . . . . . . . . . . . 494
Az ALAPOKON TÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 495
MÉRFÖLDKÖVEK . . .. . . . . ... . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 497

33. fejezet: Szteroidhormonok és szintézisük az endokrin rendszerben ... . ... 499

A hormonszintézis koleszterinforrása .... . ......... . ............ ... . ... ... .. 499
A szteroidhormonok kémiája . .. ............................. . ............ 499
A szteroidhormonok szintézisében szereplő enzimek .. ............. ....... .... 499
Az egyes szteroidhormonok. bioszintézise .................................... 503
A szteroidhormonok szelaéciót követő átalakulásai ... ... .... . ..... . ..... . .... 506
/

ATTEKINTÉS . . . . . . .. . . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507

34. fejezet : A mellékvesekéreg működése . .. .... . . . ....... .. ........ .. .. .... 509

A mellékvesekéreg által elválasztott hormonok ............ . .... . ............. 509 ~ 1

A mellékvesekéreg-hormonok hatásai ........ .... .... .. ... ... ...... . ........ 512
A stresszválasz ....... . .. .. .... .... .... . ................................ 516
ÁTTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517
Az ALAPO I<O N TÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 18
MÉRFÖLDKÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . .. . 520

35. fejezet: A férfi reproduktív működés neuroendokrin szabályozása ......... 521

A here endokrin funkciója .... .. . . . . ... ................. ... ... . ......... .. 521 · "-
A here gametogenetikai funkciója (spermatogenesis) . ...... . .................. 525--· -
A férfi nemi aktus élettana ... ... . . .. . ..... ............... .. .. .. ........... 528
/

ATTEJ<INTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 2
AL ALAPOKON TÚL . .. . .. . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 532
MÉRFÖLDI<ÖVEI< . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .. . ... . . . . . . ... . . ... ... . . . . . . . . . 533

36. fejezet: A női reproduktív működés neuroendokrin szabályozása .......... 535

A pet e1esze
L'." ,,,,. kkia la k u l"asa, 1eJ
kt"uszo1ne r '1 .Nd" " e lt""
o ese es /
unese . ........ . .... . ........ . 535
A hypothalan1us-adenohypophysis-petefészek tengely .......................... 53L_- ~
Az ovarialis ciklus és szabályozása .... ... .. ...... .. ..... .... ........ . .... .. 539
Az endometrialis (menstruációs) ciklus ....... . .................... . ........ 542
A női ne mi aktus .. . ... . ..... .... .. ... .... ... .. . . .. .......... . ....... . . . 544
XVI Az orvosi élettan tankönyve

A petesejt m egtermékenyülése, a terhesség és a szülés ... . ... .. .... . ....... .. .. 545

,,,, .r1gy
Az em1om1 . m u,,,,1co"d ese;
" teJe
. lva"lasz t as" es/ s:t.op t a t"as .................... . ..... . 548
/

A TTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 549
Az ALAPOKON TÚL . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..... 550
MÉRFÖLDKÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . 552

VI1. rész: Idegrendszeri műl<ödésel< .. ..... .. ... ..... ..... ...... ...... 554
3 7. fejezet: Az idegrendszeri működések -megismerésének útjai ............. . 557
Az idegrendszer kutatásában alkalmazott képalkotó eljárások
(in vivo anatómia) . . .............. . .......... . ................... . ..... 557
Az idegrendszeri működ és követése az elektromos jelek alapján ...... . .... . ..... . 559
Az egyes idegren dszeri működések lokalizálhatósága .......... . ... . ..... . ..... 563
ÁTTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. ... . . . . . 565
MÉRJ.'ÖLDK.ÖVEI<. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 565

38. fejezet: Szenzoros működések: általános áttekintés

és a szomatoszenzórium ............ . .... . . ................ . .......... .. . 567
A szenzoros működések általános jellemzői ............................... . .. 567
A szomatoszenzoros rendszer .... . .. . .... .. ... .. ... . ..... . .... . . ....... ... 571
/

ATTEK.lNTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. ..... 580

.A:7., l\LAPO KON TÚT. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 581
M ÉRFÖLDKÖVEI( . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 582

39. fejezet: A látás élettana . . ........ . ........................... . ......... 585

A szem optikai rendszere ..... .. . . ... . . . ...... . .. . . . . ........ . .... . ..... .. 585
Fényérzékelés a retinában .. .................. . ...... . ... . ..... . .......... 586
I A fotoreceptorok adaptációja ..... . ... . . . . .. ... . ..... . ... .. ............ . . . . 590
'
A fényingerek feldolgozása a retinában ................ . ..................... 590
A látási ingerek köz pon ti feldolgozása . .... .. .... . ... ... ... . ..... .. ...... .. . 594
Térlátás ..................... . .... . ......... . ........ . ..... . .......... . 597
„ l a"t"as : per1rer1as
...Sz1n „ cen tr"l'
·e_,, .„ es · a 1s mecl1an1zmuso
. k ... .. .. . .. . .. ... .... . ....... . . 598
A látáshoz kapcsol ódó m otoros funkciók . . ............ . ........ .. .... . ...... 600
/ ,
ATTEKINTF.S . ... .. ... . .. ... . .... . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . ... ... . . .. . . . . . . . 602
.Az ALAP OKON T ÚL . . . . . . . . . . . . . . . . .... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 602
M ÉRFÖLDKÖVEK . . . . . . . ... ... . . . . . . .. ... .. . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 604

40. fejezet: A hallás és az egyensúlyérzékelés .... . .... .. .. . ..... . . . .. ... ... . 605
A hall ás élettana ... . . ............. . ..................... . ............... 605
Az egyensúlyozás élettan a . .... . . . .. . .... ... .. .. ... .. ... . .... .. ..... .. .... 615
/

krrEKINTÉS ......................... . .............................. . 618

Az ALAPOKON T ÚL .. . . . .. . . . . . . .. . . . . ... . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . 618
l\lfÉRFÖLDKÖVEK . . .............................. . .... . ... . ............ 620

.
4 1. f e1eze t : Kem1a1
' . . erze
' ' ke1es:
' szag- es
, 1zerzes
' ' ' .... . .... . .................... . 621
Szagérzékelés .... . . ...... . .. .. .... .. ... . ............. . .. .... . ........ . . 621
Izérzékclés ................................. . ... . ...................... 623
/

A TTEI<.INTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . 626
Az ALAPOI<.ON TÚL ..... . . . . . . . . . .. .... .. . . . . . . . ..... .. . . . . . . . . . . . . . . . . 626
M ÉRFÖLDKÖVEK . ..... . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 7
 Tartalomjegyzék XVll

42. fejezet: Az idegrendszer szomatomotoros működése ..................... 629

A motoros egység .... . ................................................. 629
A szomatomotoros működés proprioceptív elle nőrzése . .. ...................... 630
A gerincvelői reflexek ............................................ . ....... 633
A testtartási reflexek ... . ................ . .............. .. ................ 63 7
Az akaratlagos mozgások szervezése ... . .... . ...... .. ............... . ...... 639
A kisagy műkö dése . . ........... . ..................... . ....... . ... .. ..... 642
A bazális ganglionok m uködése .. . ..... . ............. . .................... 64 5
,
ATTE KINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 7
..A:z .ALAPOI<.ON TÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... .. . . . . 647
MÉRFÖLDKÖVEK ................................ . ..................... 649

43. fejezet: Autonóm működések szabályozása; cirkadián ritmus . ............ 651

Az en ergiamérleg és táplálékfelvétel szabályozása (energia-homeosztázis) .... .. ... 65 1
A vízforgalom és szabályoz ása .................. . ........ . ................. 656
A testhőmérséklet sza bályoz ása .......... . ...... . . . ........... . ........ . ... 658
Cirkadián ritmu s ........ .. ............................................. 663
,
A TTEKINTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 665
Az .ALAPOI<ON TÚL . . . . . . . .. .. . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 666
M ÉRFÖLDKÖVEK . . . . . . . . . .. . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . .. . ... . . . . . . . . . . . .. 667

44. fejezet: Az emocionális reakciók központi idegrendszeri szervezése ...... 669

A készenléti („vész" -) reakció (Cannon „fig ht or flight" reakciója) ..... .. .. . ...... 669
A z amygdala szere pe az emocionális reakciókban .. . ......... . ................ 671
Az agy „jutalmazási" („reward") rendszere ............. . .................... 672
Hangulat, kedélyállapot .. . .... . .............................. .. ... .. ..... 673
,
ATTEKINT ÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673
Az ALAPOKON TÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . 674
M ÉRF ÖLDKÖVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 4

45. fejezet: Alvás és ébrenlét . ...................... ... ..................... 675

,
ATTEKI.NTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . „ „ •••••••••••••••••••••••• 678
..A:z .ALAPOKON TÚL . ...... . ................ . ................... . ....... 679
M ÉRFÖLDKÖVEK .. . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . 680

46. fejezet: Mentális működések . ..... . .... . ....... .. ...... . ... . ... . ... . ... 68 1
A beszéd idegrendszeri szervezése ............. . ........................... 682
Az idegrendszer plaszticitása: tanulás és m em ória ..... .. ...................... 684
,
A TrEIU:NTÉS . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . . 688
A:z .ALAPOKON 'I'ÚL ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ...688
MÉRFÖLDKÖVEK ... . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . .. 690

Rövidítések ............... . .... . ............................... . .... . ..... 693

Tárgymutató ... . .......... . .................................... . .. ... ..... 695
Bevezetés
Az élettan, más néven fiziológia, az élettudományoknak
az az ága, amely az egészséges szervezetek működései­
vel foglalkozik. A mai értelemben vett élettani tudo-
mány a 17. század eleje óta létezik. Ebben az időszak­
ban írta le megfigyelései, valamin t embereken és állato-
kon végzett kísérletei alapján William HARVEY a vér-
keringést. Harvey latin nyelvű könyvének megjelenésé-
vel (Exercitatio anaton2ica de 1notu cordis et sanguinis in
ani1nalibus, Frankfurt, 1628) sz ületett m eg a modern ér-
telemben vett élettan.
Az élettan kezdettől fogva párhuzamosan fejlődött
az anatómiával: a kutatókat az érdekelte, hogy a bonc-
asztalon m egfigyelt struktúra hogyan is működh et
élőben. Hosszú időn keresztül az egyetemeken együtt
oktatták az anatómiát és a fiziológiát. A tudomány ezen
két közeli ága közül a fiziológia kezdetben jelentős hát-
rányban volt: a működést élő emberben csak nagyon ki-
vételesen lehetett vizsgálni. (Ebben az időszakban a te-
temek boncolása már engedélyezett volt.) Emiatt a nyil-
vánvaló korlát miatt a vizsgálóknak élő állatokon kellett
megfigyeléseket végez niük; a késóobiekben a kutatók
(gyakran, de n em kizárólag orvosok) tudatosan változ-
tatták m eg a vizsgálatok körülményeit, és a működések­
ben bekövetkező változásokat vizsgálták: ezt nevezzük
kísérletezésnek.
Nagy biológiai és filozófiai h ordereje volt annak a
felismerésnek, hogy a különböző élőlényekben egyes
alapvető élettani jelenségek azonos módon mennek vég-
be. Ezért fel lehetett tételezni, hogy az emlősökben és az
emberben az élettani működések alapjában hasonlóak.
Az angol m ondás szerint „keresd az egyszerűséget,
azután ne bízzál benne" ("seek sin2plicity and then dist-
rust it"). A további kutatás rámutatott az egyes működé­
sek filoge netikai fejlődésére, de arra is, hogy az egyes fa -
jokban az evolúció különböző utakon haladhatott. Ez
vezetett az összehasonlító élettan ki fejlődéséhez, am ely
a különböző fajok élettani működéseivel, azok hasonló-
ságaival és - még gyakrabban - l{ülönbségeivel foglalko-
zik. Az evolúciós élettanban az igazi áttörés az elmúlt
évtizedekben következett be, amikor a m olekuláris bio-
lógiai módszerek bevezetésével az evolúció molekuláris
történ éseit lehetett kimutatni.
A Harvey fellépése óta eltelt évszázadokban az élet-
tan két, egymást kölcsönösen kiegészítő fő vonalon
fejlődött. Az egyik vonal analitikus jellegű: a celluláris
és molekuláris élettan a működéseket molekuláris szin-
ten akarja megközelíteni és megérteni. Ezt az irányza-
tot redukcionista megközelítésnek is nevezhetjük. A
másik m egközelítési irány a rendszer- és integratív élet-
tan, amely az egyes működéseket az egész szervezet
működései részeként tekinti. Ebben az u tóbbi megköze-
lítésben a szabályozó működések, azok kölcsön hatásai
állnak az előtérben. Nyilvánvaló, hogy mindkét megkö-
zelítés eredményessége a másik megközelítés eredmé-
nyeitől is függ, és csak együttesen képesek az életfolya-
matok teljes megértésére.
1. fejezet A belső környezet és a homeosztázis
,
,-ltdofgozta Fonyó Attila

2. fejezet A sejtmembrán molekuláris fiziológiája

„
.14tdolgozta Fonyó Attila

3. fejezet Celluláris elektrofiziológia; a nyugalmi membránpotenciál

„
AtdoLgozta Fonyó Attila

-1- . fejezet Transzportfo!Yamatok a hámsejtekben

,
Atdolgozta Fonyó Attila

5. fejezet Jelzőmolekulák, receptorok és jelátvitel (szignáltranszdukció)

„
A.tdolgozta Fonyó Attila

6. fejezet A neuronműködés alapjai

„
Atdolgozta Fonyó Attila

7. fejezet A simaizmol< működ ése

„
Atdolg-ozta Fonyó Attila

8. fejezet A vázizomrostok műl<ödése

Szíícs Géza

Humán embryonalis őssejt

pásztázó elektronn1ikroszkópos képe
 1. fejezet
A belső környezet és a homeosztázis
HARVEY korsz akot jelentő felfedezés.e óta az ~le.ttani
tudemányok exponenciális léptékben fej1'0.dnek. Az új
tények áradásával fo.lyamatosan új Íelfogások váltják fel
a régieket. Ennek ellenére a 19. száza<;! második és a 20.
század els.6 felében két olyan alapvet5 koncepció alakult
ki,.·amelyek. változatlan~l · élettani g.o-Qdolkodásunk alap.-
j·át képezik: e-zek a „bels5 környezet'' és a ,~homeosztá~
.„r 1 .
Zl$ roga mai.
A b·elso környeze,t
A ,,.belső környezet'' fogalma a r9. száz·a d derekán élt
frap_cia fiziológus, Claude BERNARD n_e véhez. fííz_q dik,
aki kifejtette~ hogy ~, „. az él$ szervezet völtaképpén· nem
a külso környez.et.ében (milieu e~terietJ.r) léte?-ik (a lég-
körben, ha lélegzik,, a te~gerb.e.p. v~gy édesvízben, ha eb-
ben a környezetben él) ~ hanem egy folyékony belsőkör­
nyézetben (milú:u i:Oté1'1eur), atnelyet a keringő folyadék
alkot, amely valamennyi szöveti ,e lemet köriilve.szi. Ez a
folyag~k a nyiro~ vagy a plazma, a vér folyékony alkotó-
része, amely a ma,gasabb fejlettségű állatokban a. s2öve-
t<i';kben diffund.á l, és.a s,ej tek közötti fol :Yadékot képezi. A
belso környezet stabilitá~:a az elsődJeges feltétele a léte~
zés szabadságának ~s függetlenségének;'.
Az első egysejtű élőlények J milliárd é\!vel ezelőtt az
ffste·n getben keletkeztek,_köri:\yezetük (külső 'környezet)
az akkori tenger-víz v0lt. A állandó ö.s:szetételU teagervíz
a sejte,k számára stabil környezetet bizosított. Min4e11
egyes sejt közvetlenul a tengervíz.zel állt folyamatos
kapos_o latban, ·egye,s anyag9kat onnan v~tt fel, má~okat
pedig oda adott le. A sejtekben lévő intracelluláris :folya-
d.é k öss.z e,tétele ala:pjábaq k-Ulönbö,z ött a tengervfz
összetét~létől. Az evolúció süt-áh soksejtű szérvezetek
jelentek meg, amelyek legtöbb sejtje már nem érintke-
zett közvetlenül a külső kör.p.yezettel. Az ~yolúció sotán
alakult ki 'a keringési rendszer: a vérkeringé.s kötötte
össze az egye;s sejtek~t, ill. sz eryek.et egy111.á.ss.al, és bi:?to-
sította flZ összeköttetést a külső körn,y ezettel. E.z en
fejl.ődési folyamat eredményeként az egyes sejtek már a
-velük közvetlenül €tintke,z.p b<'.ó!lső környe:c~tl:>en éln~k,1
és ezzel ~11R-ak ugyanolyan folyamatos kapcsolatban,
. erecl·. e,t.J.·1.~g ~z egyse1me
n:unt . „„ k. a"11.t ak """
.. az ostengerre 1.
A belső környezetre vonatkozó
fizikai-ké·miaí alapfogalmak
A testnedvek alkptórészeinek mértékegységei.
A te:s tnedvek élettanán·a k megértése a nedvek ö.sszetéte-
léne,k megismeré.sével verte kezqetét. A l~érniábap a t.9 -
megegység a mol. A fizikai kémiában a koncentrációk
helyes i:negjd.ölése
. . kg. o~dószexb~n oldott molok
.az egy
mennyisé,ge,. mol/kg oldószer (mölális koncentráció,
molalitás). Biol<~:giai rendszerekben az oldószer a víz, a
moláli$ kqn,c~·ntPáció a mplban 15if~jezett oldott
anyag/kg H 20. A biológiai tudómányokb·an,, beleértvé
az élettant és a~ orvqst;µdoqiányt, a koncentrációkat
gyakran moVliter dimenzióhah a4j_u_k meg (ipoláris
koncentráció, moJaritás), vagy gyakrabban mmoVliter
(= l0-3 mol/1) diinenzi6~an. _Híg oldatokban a rnolális
és a moláris koncentrációk csak·kism·értékbeii. térnék el
eeymás.t.:61; a v.érplazq1a nazy · s zárq,zanyag-tartalma mi-
att a molális és a moláris koncentrációk külöhb'ö znek.
Ionizált .a·nyag~k kQncentrációját vagy mmoVliter-
ben adjú~ w.eg, vagy az i.o nizációt figyelell.lbe véve
mval/l értékben. (Az angol s.z akirodalom a tnillie.kvi:va:-
le.qs/liter elnevez~st.haszn-álja, röviclíté:se mEq/l; az SI-
beh nem használatos .sem a mval,_sem a mEq mérték-
egység, és ez - pl. a 24. fej'ezetben - bizonyos bevett
pontatlar1ságokat eredményez.) Egyértékű ionok eseté-
ben (mint"a Na+-, K+ -~ Cl-..:, HC03 -~ H2 P0 4 ~ok) a
mmol/1-ben megado,tt koncentr~ci<?k s.z.á~sz;erűen
megegyeznek a mvaVl-be·n ·m egadott koncentrációkkal.
Kétértékű ionpk (mint a Ca2+ -, Mg2+ -, HPO.~~-o.k)
~setében a mmoVl értéket a töltések számával (a példák-
ban ·kettővel) kell megszorozni a mvaVl érték megadás_á~
hoz. A.fehérjék pplielek.t rolitok, számos iQnizációra, l\é-
pes csoporttal; ·a fehérjék· a .szervezetben többségükben
polian.ionq.k (fehérjen- , ahol n a negatí_v t.öltések sz áma,
amtlyét save-bázis titrálással alJapítun~ iµeg): a fehérjék
esetéhen ,a moVl érték jelentőse.n eltér a mvaJ/l értéktől.
6 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
Ozmózis. Vizes oldatokban egy vagy több oldott an yag
jelenléte csökkenti a víz kémiai potenciálját. Enn ek lát-
ható következményeit először olyan rendszerben ta-
pasztalták, amelyben két eltérő összetételű kom part-
mentet (vizes oldatot) egy határoló membrán választott
el. A m embrán átj árható volt a víz, de átjárhatatlan az
oldott anyagok számára: az ilyen membrá nokat féligátc-
·resztő, szemipermeábilis membránoknak nevezzük. A
vízmolekulák nettó mozgása a m embránon keresztül a
hígabb oldat felől a koncentráltabb oldat felé irányult
(ozmózis, ozmotikus vízáramlás). H a a két oldat nyitott
térben h elyezkedett el (pl. egy pohárban, amelyet sze-
mipermeábilis membrán osztott ketté), akkor a kon-
centráltabb oldat térfogata növekedett, és a hígabb oldat
térfogata ugyanannyival csökkent.
Ozmotikus nyomás. H a a két eltérő koncentrációjú
folyadék egy U alakú cső két szárában membránnal elvá-
lasztva foglalt hdyet, láthatóvá vált, hogy a koncentrál-
tabb oldatot tartalmazó szárban a folyadékszint (a folya-
dékoszlop m agassága) emelkedett: ez nyomáskülönbsé-
get jelzett, amelyet a két oldat közötti nettó vízmozgás
hoz létre. A koncentráltabb oldatra nehezedő hidroszta-
tikus nyomás megszünteti az ozmotikus vízáramlást. Az
a hidrosztatikus nyomásJ amely éppen megállítja az oz-
motikus vízáramlást, a koncentráltabb oldat ozmotikus
nyomása a hígabb oldatéval szemben. Az ozmotiku s
n yomást (mint n yomás, erő jellegű) az élettanban
H gmm-ben vagy kilopascalban (kPa) mérjük.
Ozmolalitás és ozmolaritás. Az ozmotikus nyomás
az oldott részecskék (molekulák vagy ionok) számának
függvénye. Ideálisan, nem elektrolit oldatokban az oz-
motikus nyomás (7t) = R x T x molális koncentráció: ez
van't H off törvénye. (R a gázállandó, T a I<.elvin-fokban
megadott abszolút hőmérséklet). Disszociáló oldott
anyagok (elektrolitek) esetében az oldott elektrolit mo-
lális koncentrációját szoroznunk kell a disszociációval
keletkezett ionok számával (azaz NaCl esetében kettő­
vel, Na2S04 esetében pedig hárommal). Ebben az eset-
ben p = R X T X n x molális koncentráció, n egyenlő a
keletkezett ionok számával. [Pontos számításokban egy
további faktort, az ozmotikus koefficienst (<I>) is tekin tet-
be kell vennük, a jelen fejezetben ezt elhanyagolj uk, de
a 15. fej ezetben visszatérünk rá.] Az ozmolalitás (a kon-
cen tráció egysége, rövidítése Osm/kg H 20 ) valamennyi
oldott részecske molális koncentrációina k összege. Az
élettánban mértékegységük 1Q- 3 O sm/kg H 20 , azaz
müsm/kg H 20. Esetenként az ozmolalitás h elyett az
oz molaritás értékét adják meg az ozmotikus koncentrá-
ció értékekén t. Az ozmolaritás = Osrn/1 oldat, illetve
biológiai folyadékokba n gyakrabban müsm/ l oldat.
Amennyiben két olyan biológiai folyadék ozmotikus
kon centrációit kell összehasonlítanunk, amelyekben a
fehérjekon centráció jelentősen különbözik (pl. az in-
terstitialis és az intracelluláris folyadék közötti ozmózist
vizsgáljuk), akkor az ozmolalitás megadása a helyes.
A víz kémiai potenciáljának az oldott anyagok hatá-
sára bekövetkező változása az oldat fagyáspontjának
változásában is m egnyilvánul (fagyáspontcsökkenés).
Annak a vizes oldatnak a fagyáspontj a, amelyn ek ozmo-
tikus koncentrációja egy Osm/kg H 20 = - 1,86 °C. Az
oldat ozmolalitását többnyire az oldat fagyáspontcsök-
kenése alapján mérjük. Az azon os fagyáspontcsökkené-
sű oldatok izozmotikus oldatok. A vérplazm a, az inter-
stitial is és az intracelluláris folyadék izozmotikus folya-
dékok. Ha valamely oldat ozmolali tása az említetteknél
alacsonyabb, akko r ezt hipozm otikus oldatként említ-
jük; az izozmotikusnál magasabb ozmolalitású oldatok
hiperozmotikusak.
Rejekciós hányados. H a a kompartmenteket elvá-
lasztó membrán nemcsak vízre permeábilis, de részlege-
sen átjárható valamelyik oldott an yagra is, ezt a rejekci-
ós h ányad os, a <J érték jellemzi. A cr értéke 1 és 0 között
változhat: az érték akkor 1, ha a m embrá n az oldott
anyagot egyáltalán nem engedi át, és akkor 0, h a a
membrán az oldott anyagot teljesen átengedi. Ha a O' < 1,
akkor az ozmotikus nyomás, 7t m.á r nem számítható ki
a fagyáspontcsökkenés alapján. A kompartmentek kö-
zötti ozmotikus nyomás a O' értékkel együtt csökken .
Tonicitás. Az élettanban a membrán permeabilitását fi-
gyelembe véve az ozmózis, ozmotikus vízáramlás jel-
lemzésére a tooicitás fogalmát használjuk. Ha a O' érté-
ke 1, akkor az ozmolalitás egyenlő a tonicitással, és az
ozmotikus n yomást az ozmolalitás alapján számíthat-
juk. H a azonban a O' értéke kisebb mint 1, akkor a toni-
citás kisebb, mint az ozmolalitás. Minthogy a biológiai
membránok esetében a cr értéke 0 és 1 közé esik, az oz-
motikus vízáramlást az elválasztott oldatok tonicitása
határozza meg. Az izotóniás, hipertóniás és hipotóniás
fogalmakra a továbbiakban térünk vissza.
Az extracelluláris fo!Yadék
Az extracelluláris folyadék részben az ereken belül (int-
ravascularisan), részben az ereken kívül (extravasculari-
san) helyezkedik el. Az ereken belüli és kívüli kompart-
menteket a kapillárisok membrá nj a (endotheliu m és ba-
zális membrán, 1. a 15. fejezetet) választja el.

Az extracelluláris folyadék ereken belüli kompart-
mentje a vérplazma: ez az extracelluláris folyadékn ak
mintegy negyedét teszi ki. A vérplazma a vér fol yékony
része. A vér heterogén rendszer: a folyékony fázis ban
különböző sejtes elemek rvörösvérsejtek (crythrocyták))
vérlemezkék. (thrombocyták), lymphocyták, granulocy-
ták és monocyták] szuszpenziót képeznek.
A sejtes elemek a vér 44-46%-át, a vérplazma pedig
54-56%-át teszi ki. A sejtes elemek aránya a teljes véren
belül a hematokritérték, amelyet ma frakcionális érték-
ben fejezünk ki (számszerűen tehát 0,44-0,46) . A sejtes
elemek legnagyobb részét a vörösvé rsejtek teszik ki, a
0,44-es hematokritértékből a vörösvérsejtek részesedése
0,43. ._
Az extracelluláris folyadék érpályán kívüli ko1npart-
mentje az interstitialis folyadék. A sejtek szövetekké
szerveződn ek. A szövetekben a sejtek felületük egy ré-
szével egy máshoz tapadn ak, míg felszínük másik része
a szövetközti, más néven interstitialis térrel érintkezik
(J-1. ábra). Az interstitialis térben a mechanikai stabili-
tást a szilárd rostok (kollagé n- és más rostok) jelenléte
biztosítja. A rostok között a folyékon y fázist az intersti-
tialis fol yadék, a sejtek közvetlen környezete képezi.
Az extracelluláris folyadék ozmolalitása. Az
emlősök extracelluláris folyadékának ozmotikus kon-
centrációja kb. 290 mOsm/kg H 20. A teljes ozmolali-
tásból a nátriumionok részesedése mintegy 140
mOsm/kg H 20, a klo ridionoké kb. 100 mOsm/kg H 20,
és a bikarbonátionoké 24 müsm/kg H 20. Tehát a teljes
ozmolalitásból több mint 260 mOsm/kg H 20-t a ná tri-
um-, a kl orid- és a bikarbonátionok fedeznek: ez a há-
rom ion teszi ki gerincesekben az extracelluláris folya-
dék ozmotikus vázát, míg a többi oldott anyag (kalci-
um-, magnézium- és foszfátionok, glukóz, urea és m ás
Kapilláris lnterstitialis tér
Arteriola Sejtek Venula
1 t
Az intercelluláris és az intravasalis folyad ék elhelyezl<edése
1. fe jezet A belső körny ezet és a homeosztázis 7
szerves vegyületek) fiziológiásan csak kisebb szerepet
játszanak (J-2. ábra).
A sejtek és az extracelluláris folyadék közötti
vízmegoszlás. A sejtek nagy részében a plazma-
membrán csak kevéssé áteresztő nátriumionokra; a víz-
permeabilitás viszont sokkal nagyobb (1. a 2. fejezetet).
A sejteken belüli - intracelluláris - folyadék ozmoti ku-
san aktív részecskéi a kálium, a szervetlen foszfát, kü-
lönböző szerves foszfátvegyületek és más szerves anio-
nok. A felsorolt anionokra nézve a plazmamembrán -
első megközelítésben - nem permeábilis. A korlátozott
ionpermea bilitás és a nagyságrendileg nagyobb vízper-
meabilitás következtében a plazmamembrán megköze-
líti a már említett szemiper1neábilis membránok tulaj-
donságait. Mivel a víz viszonylag sza badon áramlik a
membránon keresztül, a membrán két oldala között
nincs ozmotikus koncentráció különbség, az extracellu-
láris és az intracelluláris folyadék izozmotikus.
A plazmamembrán szemipermeabilitása azt jelenti,
hogy a sejtek térfogatát a sejteken belüli és kívüli oz mo-
tikusan aktív részecskék száma határozza meg. A sejtek
nagy része ozmométerként viselkedik: ha az ozmolali-
tás akár a sejteken belül, akár a sejteken kívül változ ik,
a sejtek té rfogata is m egváltozik. Ezekben az esetekben
a víz a plazmamembránon keresztül a hígabb oldatból
a koncentrá ltabb oldat irányába áramlik (ozmotikus
vízvándorlás, a vízpermeabilitás mechanizmusait a 2.
fejezetben írjuk le).
mOsm/kg H20
.--- Fehérje
300 ____--- - Urea
- Glukóz
Egyéb ionok
HC03
200
cr
100
! - - - - Na+
0
1 „
A vérplazma oz molalitását meghatározó té nyezők:
ionok és nem ionizált összetevő k
8 1. rész Általános és sejlélettani alapelvek

Nő a sejttérfogat és sejtduzzadás következik be
ha a sejten belüli ozmotikus ekvivalensek száma
növekszik (intracelluláris hiperozmózis),
11a az extracelluláris ozmotikus koncentráció
csökken (extracelluláris hipozmózis).
Csökken a sejttérfogat és sejtzsugorodás jön létre
ha a sejteken kívüli ozmotikus ekvivalensek szá-
ma nő (extracelluláris hiperozm ózis),
ha a sejteken belüli ozmotikusan aktív részecs-
kék száma csökken (intracelluláris h ipozmózis,
ami a sejtek aktív térfogatszabályozása során for-
dul elő, 1. a 2. fejezetet).
Bár az extracelluláris ozmotikus koncentráció nagy
része a nátrium-, klorid- és bikarbonátionok ozmotikus
aktivitásából adódik össze, egyes kóros állapotokban a
glukóz magas koncentrációja az extracelluláris ozmola-
litás jelentős tényezőjévé válhat. Ilyen állapot fordulhat
elő a cukorbetegség súlyos formájában (l. a 29. fejeze-
tet), amil~or a magas plazmaglukózszint je lentősen
megnöveli az extracelluláris ozmolalitást.
Izozmotikus és izotóniás oldatok. Az extracelJuláris folya-
dék ozmolalitását általában 290 mOsm/kg H 20-nak
vesszük. Az értéket a vérplazma fagyáspontcsöl~enésé­
nek mérésével határozhatjuk meg. Az orvosi és élettani
szóhasználatban az extracelluláris folyadék ozmolalitá-
sával azonos ozmolalitású oldatokat izozmotikus olda-
toknak nevezzü k. Az orvostudományban és az élettan-
ban azonban gyakrabban használjuk az izotóniás oldat
kifejezést. Valamely izozmotikus oldat akkor izotóniás a
vérplazmával, ha oldott anyagai nem hatolnak át a sejt-
membránon, azaz az oldott anyagok cr értéke közel 1.
Mivel a Na+ - és a cl--ok cr értéke valamivel kisebb,
mint 1, csak a 154 mM koncentrációjú NaCl-oldat izo-
tóniás - ezt fiziológiás sóoldatnak nevezzük, és nap
belső fül endolymphája (l. a 40. fejezetet), valamint a
pleuraűr, a hasüreg és a pericardialis tér folyadéktartal-
ma. Ezeket a szubkompartmenteket „transzcellu lá ris
folyadék" -ként is szokásos említeni.
Egyes könyvekben tran szcelluláris folyadékként em-
lítik azokat a szekrétumokat is, amelyeket az emésztő­
mirigyek választanak el, és amelyek rövid időn belül
visszaszívódnak a vérkeringésbe (n yál, gyomor- és bél-
nedv, pancreasnedv, epe) .
A vérplazma
Az erekben keringő vérplazma a kapillárisok membrán-
ján keresztül az interstitialis folyadékkal érintkezil~, a
két kompartment között anyagok cserélődnek ki (J-3.
ábra). Az extracellulá ris folyadék két fő kompartm entj e
közü l a vérplazma van gyors mozgásban: bármely, az ér-
pályába beadott anyag mintegy 5 perc alatt a telj es érpá-
lyában egyenl etesen oszlik meg. A molekulák helyvál-
toztatása az interstitialis térben lényegesen lassabb. Az
ereken belüli és az interstitialis kompartmentek között a
lcis molekulák diffúz iós lciegyenlítődése óráka t vesz
igénybe.
A szervezet és a külvilág ( külső környezet) között
határfelületek vannak, amelyeken keresztül anyagok és
hő cserélődhetnek lci. Tudatában keJI lennünk, hogy az
egész tápcsatorna lumene, az egész légzőrendszer gáz-
tcre és a vizeletelvezető rendszer valójában „külvilág": a
határfelületet a bélelő, ill. borító hámrétegek képezik. A
keringő vérplazma csak közvetve, az interstitial is folya-
Sejtmembrán Kapillárismembrán
' ,
' ,'
\~ _ Vé!Plazma_101.orsáram1ásba!!) __ ,''
1 ', lnterstitialis fol~adék í
'' •••• •• ..!!~~~~. ~!~~~!~!~~~.~ .~~)„... . .
1
~ ·.
:· ••• •••••••••••••••••••••• „ •••• •• „ •• „ . • •• •••
1 ,,
1' , Vese
•• •• •„ •• t

mint nap alkalrnazzuk az orvoslásban. A h ipertóniás és 1. l. 1ntracelluláris folyadék 11

: .
;'..„_
: ! • '
• „ • ! 1 ,
a hipotóniás oldat elnevezést a vérplazma tonicitására 1 : : .;.... • f ,' Légutak
. ......
vonatlcoztatjuk. A nyál hipotóniás szekréciós termék, a 1 : : 1 ,'
:
1:
vizelet lehet hipertóniás vagy hipotóniás. , ~· 1 ' -
1 • • ..: :. 1
1 :: Bör
·. ·.·..............•....•••.•.•........••.·.:::
Különleges extracelluláris folyadékkompart- ~-
·....••........•...•..•..........•....•·
~

mentek. Egyes sejtcsoportok szekréciós vagy felszívó

működésükkel jelentősen módosítják a közvetlen kör- Tápcsatorna
nyezetükben lévő interstitialis folyad ék összetételét. A
keletkező szubkompartmentek egyedi ionösszetételűek,
lényegében el vannak választva mind az érrendszeren 1 „ h

belüli plazmától, m ind az extracelluláris folyadék fő tö- A szervezet folyadékkompartmentjei és érintkezésük a külső

megétől. Ilyen speciális szubkompartmentet képez a ce- környezettel

rebrospinalis folyadék (liquor cerebrospinalis, CSF, l. a B. Folkow és E. Neil: Circu/ation e. könyve alapján. Oxford Universí~
19. fejezetet), a szem csarnokvíze (!. a 39. fejezetet), a Press. New York-London-Toronto. 1971

dékon és a felszíni hámokon k.eresztül érintkezik a kül-
világgal.
A vérplazma a szállítója a víznek, szervetlen ionok-
nak, sav-bázis puffereknek, tápanyagoknak, fehérjék-
nek, hormonoknak és más jelzőmolekuláknak, anyag-
csere-végtermékeknek és a hőnek.; a benne oldott gázok
révén részt vesz a gázok szállításában. A vérplazmába n
oldott anyagok részben diffuzíbilis kis molekulák, rész-
ben nem diffuzíbilis makromolekulák. Az 1-1. táblázat-
ban tü ntettü k fel a vérplazma fontosabb ionos össze-
tevőinek koncentrációit. A legfontosabb tápanyagok a
glu kóz, laktát, piruvát, aminosavak, szabad zsírsavak,
lipoproteinek és ketontestek (acetoacetát, ~-hidroxi-bu­
tirát); a vérplazm ában szállított bomlástermékek
(anyagcsere-végtermékek) a bilirubin, kreatjnin, urát és
urea. Egészséges egyénekben a legtöbb összetevő kon-
centrációja szűk határok között mozog: egyeseket az
anyagcsere folyamatai, másokat hormonok szabályoz-
nak. Az egyes összetevők koncentrációinak meghatáro-
zása a klinikai orvosi gyakorlat állandó része; amenyi-
ben jelentős eltérés mutatk.ozik a normálértékektől, az
értékek helyreállítására orvosi beavatkozás válhat szük-
„ „
segessc.
1-1. táblázat
Az emberi vérplazma főbb ionjai
R. Greger és U. Windhorst: Comprehensive Human Pl~siology. Springer. 1996 alapján
,
A) Atlagos koncentrációk
Kationkoncentráció
(n11noL/L)
Na+ 142
f(+ 4 HC03
Ca 2 + * 1,25
Mg2+ l
* A vérplazma teljes kalciumkoncentrációja a diffuzíbilis és a nem diffuzíbilis (fehérjékhez kötött) kalciumfrakciók összege, 2,5
mmol/! (1. a 22. fejezetet) .
B) A legfontosabb plazmaelektrolitek koncentrációtartománya
Ion
Na+
O zmolalitás: 290 n10sm/kg H 20 (95%-os tartomány 28 1- 297 mOsm/kg H 20)
1. fejezet A belső környezet és a homeosztázis 9
Az 1-1. táblázatban a belső környezet ionösszctételét
mutattuk be: ebben a táblázatban az átlagos értékek sze-
repelnek. Az „átlag" annyit jelent, hogy ha egészséges
emberek megfelelően nagy létszámú populációjának
vérmintáit ismételten vizsgáljuk, valamennyi vizsgálat-
sorozat eredményének átlaga közel esik az 1-1. táblázat
A részében közölt értékekhez. Az 1-1 . táblázat B része
részletezi négy fontos ion (Na+, I<.+, c1- és HC03 )
koncentrációjának szórását. H a az adatokat egészséges
egyedek nagy populációjának vizsgálatából nyerjük, ak-
kor az egyedek 95%-ában (de csak 95%-ában) a mérési
értékek a táblázatban bemutatott határok közé esnek. A
szabályozás arra irányul, hogy a felsorolt ionok koncent-
rációi ezen határok közé essenek.
A plazmafehérjék. A vérplazma literenkén t mintegy
60-80 g fehérjét tartalmaz. Molekulatöm egük (> 70
kDa) és geometriai méreteik következtében a plazmafe-
hérjék nehezen hatolnak át a kapillárismembránon (a
részleteket illetően l. a 15. fejezetet): a plazmafehérjék
képezik a vérplazma oldott anyagainak nem diffuzíbilis
frakcióját. A plazmafehérjék közvetlenül érintkeznek a
kapllárisok endothelj ével és a vérsejtekkel, de a sejtek
Lúlnyomó többségével az érintkezésük korlátozott.
A1úonkoncent1·áció
(111111ol/t)
c1- 106
25
H 2PO;j + HPO~- 1
95%-os tartomány
(1111nol/t)
138- 151
3,4- 5,2
101- 111
21,0- 28,S
 ,. -

10 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek

-

A fehérjefrakcionálási eljárások alapján - a klasszi- pajzsmirigyhormonokat szállító tiroxinkötő globulin, a

kus módszer az elektroforézis - hat fő plazmafehérje-
frakciót különböztetünk meg (J-2. táblázat): ezek az al-
1
bumin, az a 1-, az a 2-, a ~- és a y-globulin, valamint a
1 fibrinogén. A hat fralcció közül az albumin és a fibrino-
gén egységes (homogén), egy fehérje alkotja. A többi 4
frakció heterogén, mindegyikük különböző fehérjék ke-
veréke, amelyekn ek csak elektroforetikus mobilitása ha-
sonló.
A fehérjék funkciói közé tartozik a vérplazma kollo-
idozmotikus, más néven onkotikus nyomásának fenn-
1
glukokortikoid hormonokat szállító transzkortin, né-
hány növekedési faktor (pl. IGF-1 és IGF-2) kötőfehér­
jéje, a B 12 -vitamint szállító transzkobalamin és a szabad
hemoglobinnal lcomplexet képező haptoglobin (szabad
hemoglobin csak vörösvérsejt-szétesés után jelenik meg
a vérplazmában). Az említett specifikus szállítófehérjélc
mellett mind a hormonok, mind más, idegen anyagok,
gyógyszerek aspecifikusan, lcis affinitással is kötődnek
kü l önböző plazmafehérjékhez, főként albuminhoz.

tartása (ezzel a fehé1iék meghatározzák az extracellulá- A diffuzíbilis ionok megoszlása a vérplazma és

ris folyadék megoszlását az éren belüli és az éren kívüli
1
tér között). A fehérjék- ionizáló csoportjaik révén - ré-
1 szei a sav-bázis pufferrendszereknek. A fehérjék szere-
1 1 pelnek a tápan yagok belső transzportjában. A feh érjék
1
résztvevői az érfal sérüléseit követő vérzéscsillapodás fo-
lyamatainak, továbbá a szervezet immunvédekczésének.
'
A fehérjék részben specifikusan, részben aspecifiku-
san kötnek különböző diffuzíbilis anyagokat (ionokat és
; 1
hormonokat). A plazmafehérjék egyes diffuzíbilis anya-
1
az interstitialis folyadék között. Ha összehason-
lítjuk az 1-1. táblázatban közölt pozitív és negatív ionok
töltésenek összegezett koncentrációit, kitűnik, hogy a
Na+, a J(+, a Ca2+ és a Mg2+ pozitív töltéseit nem
kompenzálja teljesen a diffuzíbilis anionok (Cl-,
HC03 , HPO~-/H 2 P0 4 , továbbá néhány szerves anion,
mint a piruvát és a !aktát) negatív töltéseinek összege. A
negatív töltések deficitjét a vérplazma nem diffuzíbilis
fehérje anionjai egyenlítik lci (1-4. ábra).

gokkal adszorpciós kötést létesíthetnek: az adszorpciós
11
kötés reverzíbi tis, a szabad és a kötött forma egyensúly-
ban van. A fehérjek.ötés lassítja egyes anyagok vesén ke-
1
11 1 resztüli ürítését, de csökkenti egyes hírvivő molekulák
1 1
(pl. hormonok és citokinek) hozzáférését az érpályán
kívüli célsejtjeikhez. Egyes kis molekulák, közöttük fém-
1
ionok, hormonok, hormoneloanyagok és vitaminok spe-
cifikus, nagy affinitású transzportfehérjélmez kötődve
szállítódnak. Ilyen nagy affinitású transzportfehérjék a
vasat szállító transzferrin, a rezet k:ötő cöruloplazmin, a
A fehérjék ionizációra képes csoportjainak disszoci-
ációja a környezet p H-értékétol függ. A vérplazma pH -
értékén (~7,4) valamennyi plazmafehérjének nettó ne-
gatív töltése van (azaz az összegezett negatív töltések
száma m eghaladja a pozitív töltésekét), a plazmafehér-
jék multivalens anionok.
Mind a vérplazmában, mind az interstitialis folya-
dékban valamennyi kation diffuzíbilis. A kapilláris-
membrán nagyrészt átjárhatatlan a negatív töltésű fe-
hérjék számára (l. a 15. fejezetet). A nem diffuzíbilis

"
1-2. táblázat
A vérplazmafehérj ék
l
11

Frakció M, Koncentráció Funkció(k)

(kDa) (g/I)

Albumin 66 35-45 Onkotikus nyomás

Hidrofób anyagok transzportja
(bilirubin, szabad zsírsavak)

a 1-globulinok 21-64 3-6 Retinol, tiroxin, kortizol transzportja

CX2-globulinok 100-400 4-9 Réztranszport

Szabad hemoglobin megkötése

~-globulinok 12-118 6-11 Vastranszport

" 7-15
y-globuJinok >150 Antitestek
I•

Fibrinogén 340 3 Véralvadás

'"
11
11 A táblázat nem tünteti fel, hogy a kolloidozmotíkus nyomás létrehozásában, moláris koncentrációjának megfelelően, ;vala·mennyi
plazmafchérje részt vesz, csak a legjelentősebb tényezőt, az albumint emeli ki

. ;

11
11

1
 1. fejezet A belső környezet és a homeosztázis 11

mVal/liter megadja azt a térfogatot, amelyben az adott indikátor

160 megoszlott:
150 beadott indikátor me nnyisége
140 megoszlási tér =
megoszlás utáni festékkonccntráció
130
120 ( 1.1 . egyenlet)
110
100 A hígítási elvet a szervezetre alkalmazva néhány fel-
90
tételnek lcell teljesülnie. A beadott indikátornak vagy
80
nem szabad elhagynia a szervezetet a mérési id6szak
70
alatt, vagy - ha kiválasztásra kerül - ismernünk kell a
60
50 kiürített mennyiséget.
40 Az alkalmazott indikátor nem bomolhat le a szerve-
HP0 24-
~ so~-
30 zetben, és az alkalmazott mennyiségben nem idézhet
20 elő változást a folyadék.terekben (azaz az indikátorok-
Szerves anionok
10 nak nem lehet sem ozmotikus, sem diuretikus hatása);
--..__ Proteinátanionok
0 természetesen nem lehet m érgező a szervezetre.
Az egyes megoszlási terek mérésére alkalmazott indi-
1
kátorok elvben nem léphetnek át a teret határoló memb-
Az emberi vérplazma kation- és anion-összetevőinek diagramja ránon. A plazmatérfogat meghatározására szolgáló indi-
1. L. Gamble: Chemical anatomy. physiology and pathology of extra- kátor nem hatolhat át a kapillárismembránon; az extra-
cellular fluid, S. kiadás, Harvard Universi9' Press, Cambridge. MA celluláris tér meghatározára szolgáló indikátor nem ha-
1950. e. műve alapján készült diagram tolhat át a sejtek. plazmamembránján. (Ezt az utóbbi fel-
tételt azonban nehéz maradéktalanul teljesíteni.)
anionok koncentrációja sokkal kisebb az interstitialis fo-
lyadékban, mint a vérplazmában. A nem diffuzíbilis A plazniaté1fogat niérése. A plazma térfogatot olyan indi-
anionok koncentrációkülönbsége a kapillárismembrán kátorok segítségével mérjük, amelyeknek vagy nagy a
két oldalán a diffuzíbilis ionokban is koncentrációkü- molekulatömege (pl. valamely sugárzó izotóppal in vit-
Iönbséget hoz létre: az eredmény a diffuzíbilis ionok ro jelzett humán plazmaalbumin), vagy festékek, ame-
egyensúlyra vezető Gibbs-Donnan-megoszlása a lyek gyorsan és szo rosan kötődnek a plazmafehérjékhez
membrán két oldalán (gyakran említik Donnan-meg- (ilyen festék az Evans-kék) . Az intravé násan beadott in-
oszlásként is). A diffuzíbilis anionok és kationok között dikátorok mintegy 10 percen belül egyenletesen oszla-
a membrán két oldalán kialakuló koncentrációkülönb- nak meg a vérplazmában. A plazma térfogata a test tö-
ség azonban kisebb, mint 5%. Az élettan közelítő számí- megének mintegy 4,5-5%-a, azaz egy 70 kg tömegű
tásaiban a Donnan-megoszlásból eredő ionkoncentrá- („súlyú") fiatal férfi plazmatérfogata 3-3,5 liter.
ció-különbségeket nem mindig vesszük figyelembe.
Az extracelluláris folyadél( té1fogatának niérése. Az extra-
celluláris folyadékot a sejtek belső terétől a sejtek plaz-
mamembránja választja el. Az extracelluláris térfogat
A fo!J'adél<kompartmentek meghatározására olyan indikátort kell alkalmaznunk,
térfogatának meghatározása amely méreténél fogva akadálytalanul átjut a kapillári-
sok membránján, de a sejtmembránon nem képes átha-
Első megközelítésben a szervezet folyadékkompart- tolni: megoszlási tere így az extracelluláris tér. Maga az
mentjei az extracelluláris és az intracelluláris folyadé- egyenletes megoszlás azonban órákat vesz igénybe. Az
kokból („folyadék.terekből") állnak; az extracelluláris extracelluláris folyadék elfogadott értéke a test tömegé-
kompartment tovább oszlik az érpályán belüli (vérplaz- nek mintegy 20%-a, azaz egy 70 kg-os fiatal férfiban 14
ma) és az érpályán kívüli (interstitialis folyadék) folya- liter.
dékterekre (!. az 1-2. ábrát). Az éren belüli és az extra-
celluláris folyadékterek, valamint a szervezet teljes víz- Az interstitialis folyadék té1fogatának szá1nítása. Az inter-
tartt!JJl'-~>-mérése a hígítási elven alapul: valamely stitialis folyadék térfogata az extracelluláris tér és a plaz-
~tghatározo~s a keringésbe juttatott indikátor hígu-
ft él~rben való egyenletes megoszlás után
matérfogat különbsége. A már megadott értékek alap-

....
~- ~
(~ ....
. :s· 41 l'I 'fi •jl. Q....""'
•. 'i;
 ,
12 1. rész Altalános és sejtélettani alapelvek
14 liter extracelluláris térfogat-3 liter plazma térfogat =
= 11 liter intcrstitialis folyadék.térfogat.
A szervezet te"(jes víztartabnának 1nérése. A szervezet teljes
víztartalma a teljes testtömeg kb. 60%-a, azaz egészsé-
ges felnőtt fiatal férfiban mintegy 42 liter. A meghatáro-
záshoz használt indikátor deutérium-oxid (D20) vagy
triciummal jelzett víz (3H 20). A teljes víztartalomból
kivonva az extracelluláris folyadékot kapjuk meg az int-
racelluláris víz térfogatát, ez - az előző példa adatai sze-
rint - 28 liter.
A zsírnzentes testtönieg. A zsírszövet csak nagyon kevés
extra- és intracelluláris vizet tartalmaz, ezért a teljes víz-
tartalom abszolút értéke mind az elhízott, mind a so-
vány testalkatú egyedekben közel azonos (ugya nez vo-
natl<.ozik az extracelluláris víz térfogatára is). Egy elhí-
zott egyénben az extra- és az intracelluláris folyadéknak
a testtömeghez viszonyított százalékos aránya kisebb,
mint eg)' nem elhízott egyénben. Az extra- és az íntra-
celluláris folyadék térfogata egyenesen arányos a zsír-
n1entes testtömeggel (angolul „lean body mass"): a zsír-
mentes testtömeget a test sűrűségének mérésével hatá-
rozhatjuk meg.
A homeosztázis fogalma
és a szabá~ozási fo~amatok
alapjai
A „homeosztázis" fogalmának bevezetése az amerikai
fiziológus Walter Bradford CANNON érdeme. Cannon
megfogalmazásában a homeosztázis a szervezetnek az
a képessége, hogy megőrizze belső állapotának szüksé-
ges állandóságát. Ilyen értelemben említjük a folyadék.-
forgalom, nátriumforgalom, káliumforgalom stb. home-
osztázisát: ez annyit jelent, hogy a bevitel megfelel az
ürítésnek, és ennek következtében a testnedvek ozmoti-
kus, nátrium- és kál iu mko ncentrációja állandó; a glu-
kózforgalom homeosztázisa annyit jelent, hogy a glu -
kóz keletkezése és felhasználása egyensúlyban van) a vér
glukózkoncentrációja adott határokon belül állandó; a
vérkeringés homeosztázisa az artériás vérnyomás, szív-
frekvencia stb. állandóságában nyil vánul meg. A home-
osztatikus működés tehát az ún. „normális érték", álta-
lában valamely számszerű érték fenntartására irányuló
tevékenység.
A "normális érték" fogalma
A szervezet kifogástalan vagy hibás működését gyakran
valamely számszerűen meghatározható paraméterrel
(koncentráció) keringési paraméter, mint pl. pul-
zusszám) jellemezzük. Ilyen paramétereket tartalmaz
pl. az 1-1. táblázat. Megfigyelheto, hogy a táblázat A ré-
sze egy ionra csak egyetlen adatot, az ún. „normális át-
lagérték" -et tartalrnaz. Megegyezés szerint a normális
átlagérték (röviden normális érték) egészséges emberek
nagyobb csoportjából vett minta számtani átlagértéke. A
B rész már az ún. „normális koncentrációtartomány" -t
tünteti fel. A normális koncentrációtartomány - amint
az előzőekben említettük - azt jelenti, hogy ha egy adott
egészséges („normális") egyedet vizsgálunk, akkor 95%
annak a valószínűsége, hogy a vérében meghatározott
érték a megadott koncentrációtartományba esik) viszont
a teljesen egészséges emberek 5%-ának vérében mért ér-
ték a normá lis kon centrációtartományon kívül esik.
Az egészséges emberekben mért érték csak meghatá-
rozott feltételek között esik a normális tartományba: a
feltétel lehet egy adott napszak, éhgyomri állapot, testi)
ill. lelki nyugalom, meghatározott külső hőmérséklet
stb. A felsorolt példákban az értékek a körülményelmek
megfelelően egy kiindulási érték körül ingadoznak.
A dinamikus egyensú!Jr ("steady state ")
Az élő szervezetek nyílt rendszerek: állandó„ anyagkicse-
rélődésben állnak külső környezetükkel. Ep körülmé-
nyek között a szervezet összetevői dinamikus egyen-
súlyban vannak (angolul a ,,steady state" kifejezés vilá-
gítja meg a fogalmat). Az anyagok állandó koncentráci-
ói (az előbb említett normális értékei) úgy alakulnak ki,
hogy bevitelük plusz keletkezésük összege megegyezik
lebomlásuk és esetleges kiürítésük összegével (vagyis az
anyagmérleg pozitív és negatív összetevőinek algebrai
összege zérus). A dinamikus egyensúly állapota egy vi-
szonylag hosszabb időtartamra vonatkozik (pl. órákra);
rövidebb időszakokra (percekre) vonatkozóan a dinami-
kus eg)'ensúly feltételei nem adottak.
A homeosztatikus szabá!Jrozások
paradigmái
Az említett stabilitás (pl. a dinamikus egyensúly vagy a
vérkeringés stabilitása) szabályozó mechanizmusokat
igényel; az evolúció során csak azok az élőlények marad-
tak fent, amelyek a stabilizáló mechanizmusokat biztosí-
tani tudták. A stabilizálás általában a negatív visszacsato-
1-
lás alapján működik: a szabályozandó érték eltér a „kívá-
natos" -tól, az eltérést a szabályozástechnikából átvett ki-
fejezéssel „hibajel') -nek nevezzük, a hibajel megindítja a
kompenzáló reakciót, ami helyreállítja az eltérést, ezzel
megszűnik a kompenzációt kiváltó inger.
A hibajel és érzékelése. Lényeges, hogy a hibajel
nem a normális értéktől való eltérés, hanem a megelőző,
jól szabályozott paramétertől való eltérés (ezt az értéket
a szabályozástechnika „set point" -nak nevezi). Hibajel
keletkezése nem kóros, hanem a normál is szabályozás
elengedhetetlen része. Az anyagok (pl. elektrolitok, víz)
felvétele a szervezetbe ingadozik, ha másért nem, azért,
mert felvételük nem folyamatos, hanen1 alkalomszerű, a
szabályozott paraméter is ennek megfelelően ingadozik.
A paraméter változását a szervezetben lévő érzékelő
vagy közvetlenül észleli - erre példa lehet káliumbevitel
fokozódása után a vér káliumkoncentrációjának emel-
kedése, amit egyes mellékvesekéreg-sejtek érzékelnek. - ,
vagy közvetetten jut el a szabályozáshoz - erre példa le-
het a nátriumbevitel csökkenése, amikor is az extracel-
luláris folyadék következményes csökkenése jelent in-
gert egyes, erre érzékeny struktúráknak. A vízfelvétel
többletét vagy hiányát a közpo nti idegrendszer erre ér-
zékeny sejtjei detektálják.
Negatív visszacsatolású sz abályozás. A hibajel
„észlelése" a megfelelő szenzor részéről váltja ki a kom-
penzációs mechanizmust. A kompenzációs mechaniz-
musok tárgyalása teszi ki az élettan tankönyvek terjedel-
mének jelenté'S's részét.
A homeosztázis fenntartásának különböző paradig-
mái vannak. Az észlelt h ibajel megváltoztathatja vala-
„
mely hormon elválasztását. Igy vízhiány esetén (az ext-
racelluláris folyadék ozmolalitása növekszik) fokozódik
a vazopresszin (antidiuretikus hormon) elválasztása,
csökken a vesében a vfzkiválasztás; nátriumhiány eseté-
ben fokozódik a vesében a reninelválasztás, ez - több át-
tétel után - csökk.enti a vesében a nátriumkiválasztást. A
hibajel más esetekben egyszerű reflexeket vált ki, ame-
lyek a nyúltvelőben csatolódnak át: erre példa a kerin-
gésszabályozásban
.,,
a nyomásszabályozó reflexek műkö-
dése. Igy az artériás vérnyomás emelkedését a szívfrek-
vencia reflexes csökkenése és a kis osztóerek tágulása
követi, ezek eredményeképpen helyreáll a kiindulási
vérnyomásérték. Kiemelt szerepe van a homeosztatikus
szabályozásokban a 11ypothalamusnak, ahol az azonos
/
célt szolgáló visszacsatolások integrálódnak. Igy a test-
hé5mérséklet eltérése a normálistól megindítja a hősza­
bályozás reakcióit: emelkedés esetén fokozódik a hőle­
adás, csökkenés esetén csökken a hőleadás, és ezzel egy-
idejűen fokozódik a hőtermelés.
1. fejezet A belső környezet és a horneosztázis J3
A negatív visszacsatolásos szabályozások minden faj-
tájába·n az elsodleges esemény a szabályozott paraméter
eltérése a beállítási ponttól, a hibajel megjelenése. A hi-
bajelre adott válaszként indul meg a kompenzációs reak-
ció. A kompenzációs reakció azonban csak ritkán n1arad
a minimálisan szükséges szinten, általában intenzívebb,
mint ameld<.ora éppen szükséges lenne a változás kom-
penzálására, azaz a reakció „túllő a célon". Az élettani
paraméterek homeosztatikus korrekciója a szabályozott
paraméter ingadozásaival jár (oszcilláló jellegű).
A negatív visszacsatolású szabályozás kikap~
csolása. A szervezetnek arra az esetre is van stratégiá-
ja, ha a homeosztázis fenntartása hátrányos lenne: eb-
ben az esetben kikapcsolódnak a negatív visszacsatolású
/
kompenzációs reakciók (a homeosztázis felülírása). Igy
nagyobb megterhelések.re adott válasz esetén (stresszre-
akció) a vér glukózszintje emelkedik, aminek a helyre-
állítása csökkentené a szervezet védekezési kapacitását.
Ebben az esetben a hyperglykaemiára nem jön létre az
egyébként szokásos kompenzációs reakció (azaz az in-
zulinelválasztás fokozódása) . Ehhez teljesen hasonlóan
kapcsolódnak ki stresszállapotban az említett vérnyo-
mást szabályozó reflexek, fenyegető körülmények kö- '
zött a hypothalamus „felülí1ia'1 a vérnyomás agytörzsi '
szabályozási mechanizmusát, és a nyom.ás magasabb '
szinten stabilizálódik.
'
A homeosztatikus szabá~ozás hibái
A homeosztatikus szabályozások a szervezet legfonto- 1
sabb állandóit a fiziológiás határok közötti tartomány-
ban tartják. Ha a külső környezet részérül a szervezetre '
nehezedő terhelés túlságosan nagy (pl. vízhiány a siva-
tagban, fizikai munkavégzés forró környezetben stb.) , a
szabályozó mechanizmusok nem képesek teljesen kom-
penzálni a változásokat, a szabályozott paraméterek kí-
vül esnek a normáltartományon, és kóros tünetek lép-
hetnek fel. Ezekben az esetekben a normális környezet-
be való visszatérés (vízhez jutás, normális klimatil{.us
körülmények) segítenek az egyé11 állapotának helyreál-
lításában. Ha a homeosztatikus mechanizmusok csődje
nem vezetett visszafordíthatatlan folyamatok.hoz (mint
pl. az agysejtek vagy a szívizom ártalmához), a fizioló-
giás állapot helyreállhat. A tartós változások azonban
betegsége(ke)t okozhatnak.
A betegségek gyakori oka ma.g ának a szabályozó me-
chanizmusnak a hibája. Az emberi megbetegedések je-
lentős hányada a különböz() homeosztatikus n1echaniz-
musok veleszületett vagy szerzett elégtelensége. A ho-
meosztázis akkor is felborulhat, ha maga az effektor-
szerv működése válik elégtelenné.
 14 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
Attekintés
A szervezet sejtjeinek környezetét az extracelluláris
folyadék képezi, amelyet Claude Bernard nyomán
belső környezetnek („milieu intérieur") is nevezünk.
Az extracelluláris folyadék egy része a vér folyékony
alkotórésze, a vérplazma, másik része a sejtekkel
közvetlenül érintkező intercelluláris folyadék.
A sejtek és az extracelluláris folyadék. között ozmoti-
kus egyensúly van. Ha a két folyadék közül valame-
lyiknek az ozmotikus koncentrációja megváltozik,
ez a sejttérfogat megváltozásával jár (sejtduzzadás
vagy sejtzsugorodás). Az extracelluláris folyadék oz-
molalitását főként a nátrium-, a klorid- és a bikarbo-
nátionok koncentrációja határozza meg. Az intracel-
luláris folyadék ozmotikus koncentrációjáért főként
a káliumionok, a szervetlen és szerves foszfátvegyü-
letek felelősek.
Az extracelluláris folyadék mobilis kompartmentje a
vérplazma. A vérplazma szállítja a sejtekhez menő
és a sejtektől jövő anyagokat és a hőt.
1 1
Mérföldkövek
1883: S. Ringer felfedezi, hogy az izolált békaszív mű­
ködésének fenntartásához a Na+ -ok mellett K+- és
Ca2+-ok jelenléte és meghatározott aránya is szüksé-
ges.
1878: C. Bernard utolsó, halála után megjelent művé­
ben (Lefons sur les phénomenes de la vie communs
aux animaux et aux vegetaux, Paris) megalkotja a
belső környezet. a „milieu intérieur" fogalmát. Bár Ber-
nard tekintélye óriási volt főműve (lntroduction á /'etu-
de de la médecine expérimentale Paris, 1865) széles
körben ismert ezen korszakalkotó meglátásának je-
lentőségét csak a következő évszázadban ismerték el.
1926: megjelenik A. B. MacCallum összefoglaló közle-
ménye (The palaeochemistry of the body fluids),
amelyben párhuzamot von az evolúció és a környezet
változásai között.
A vérplazma és az interstitialis folyadék között je-
lentős fehérjekoncentráció-különbség van. A plaz-
mafehérjék különböző anyagok transzportjában sze-
repeJ nek; részét képezik a vér sav-bázis pufferrend-
szerének, részesei az immunreakcióknak és a vérzés-
csillapítási folyamatoknak. A plazmafehérjék fe-
lelősek a vérplazma onkotilrus (koll oidozmotikus)
nyomásáért.
A homeosztázis a szervezet azon képessége, hogy az
állandóan változó külső feltételek között megőrizze
belső környezete, továbbá a fontos fiziológiai para-
méterek állandóságát. A homeosztázist fenntartó
szabályozási reakciókat az egyes állandóknak (para-
métereknek) a normálistól való eltérése („hibajel")
indítja meg. A homeosztatikus szabályozási reakciók
negatív visszacsatolás alapján működnek. Mind a
normális szabályozási reakciók túlterhelése, mind a
szabályozási reakciók hibája betegségekhez vezet-
het.
1926: W. B. Cannon először fogalmazza meg feltevé-
seit a biológiai homeosztázist illetően. Nézeteit 1929-
ben foglalja össze Organization tor physiological ho-
meostasis címmel. A „homeosztázis" foga lma azon-
ban csak két egymást követő kiadást megért (1932,
bővített kiadása 1939) nagyhatású könyvével válik is-
mertté: The Wisdom of the Body, a könyv még ma is
nagy hatással van a fiziológiára és a fiziológusokra.
• 1920-as évek: a kutató gyermekgyógyász J. L. Gamble
jr. és munkatársai megkezdik az extracelluláris folya-
dék elektrolitjeire vonatkozó alapvető fogalmak kialakí-
tását. 1942-ben jelenik meg Gamble alapvető. mind-
máig idézett monográfiája (Chemical Anatomy, Physi-
ology and Pathology of Extracel/ular Fluid, Harvard
University Press, Cambridge, MA. 1942).
2. fejezet
A sejtll]erl_lbrán molekuláris fiziológiája _ _
A szervezet sejtekből épül fel: a sejtek a szervezet elemi
strukturális és funkcion ális egységei. Az állati sejteket a
plazmamembrán (más néven sejtmembrán ) határolja. A
plazmamembrán elválasztja a sejtet a környezetétől,
összeköttetéseket alakít ki a szomszédos sejtekkel és az
extracelluláris állománnyal, szabályozza a sejt összeté-
telét, felfogja és közvetíti a sejt számára érkező jelzése-
ket, végül a membrán alatti struktúrákkal együttesen
alakítja a sejt formáját.
A plazmamembrán szerkezete
A plaz mamembrán felépítési elve valamennyi sejtben
azonos. Az egységes felépítési elven belül a szerkezet
részletei eltérnek; a különböző típusú sejtekben a lipi-
dek és fehérjék el térései felelősek a plazmamembrán
adott sejtre specifikus funkcióiért, továbbá akár egyetlen
sejten belül is a plazmamembrán helyileg szakosodott
működéséért.
A membránszerkezet ma általánosan elfogadott fel-
építési elve a „folyékony mozaik.membrán m odell"
(fluid mosaic m embrane). A modell szerint a m emb-
rán alapja egy lipid kettős réteg, amelybe integráns
membránfehérjék ágyazódnak be. A lipid- és a fehérje-
molekulákat nem kova ~ens kölcsönhatások rögzítik egy-
máshoz, egyes fehérjék molekulakomplexeket alkotnak.
A perifériás membránfehérjék a membrán felszínéhez
rögzülnek.
A különböző sej torganellumokat határoló intracel-
luláris membránok is a folyékony mozaik.membrán
alapelv szerint épülnek fel. A különböző intracelluláris
membránok lipid- és fehérje-összetevői jellemzőek az
egyes organellumokra, és jelentősen eltérnek mind a
plazmamembrán, mind pedig a többi organellum
membránjának alkotórészeiről.
A lipid kettős réteg
A plazmamembránt felépítő lipidek túlnyomó része
foszfo- és glikolipid, ezeken kívül a membránban ko-
leszterin is van. Ezek a lipidek valamennyien aszimn1et-
rikus, hossztengelyük irányában erősen elnyújtott mole-
kulák (2-1. ábra A) .
A foszfolipidek egyik pólusát egy alkohol (többnyire
glicerin), az ehhez észterkötéssel kapcsolódó foszfát, va-
lamint a foszfáthoz csatlakozó bázis (kolin, etanol-amin
stb.) képezi. A három alkotórésznek változó számú pozi-
tív és negatív töltése van. Mindhárom alkotórész egya-
ránt hidrofil, „vizet k.edvelő" tulajdonságú, ez a pólus ké-
pezi a molekula hidrofil fej csoportját. A molekula másik
pólusán két, közel párhuzamosan elrendezett zsírsav-
lánc foglal helyet, amelyek a glicerin két alkoholos hid-
roxilcsoportjával észtert képeznek. Az apoláris szénhid-
rogéncsoportok hidrofób, „vizet taszító" tulajdonságúak,
a molekula ezen pólusa képezi a hidrofób farokrészt.
Mivel a m olekula mind hidrofil, mind pedig hidrofób
szakaszt tartalmaz, összeségében amfifil (amfipatikus)
tulajdonságú. A molekula hossza mintegy 3-3,5 nm.
A glikolipidek szerkezete alapjában hasonló, az al-
kohol különbözik a foszfolipidekben találhatótól, és a
fejcsoport szénhidrát-összetevőt is tartalmaz. Egy továb-
bi amfipatikus lipid, a koleszterin molekulájában a szte-
ránváz (szterángyűru) hidrofób, az alkoholos csoport
p edig hidrofil.
Ha egy amfifil jellegű lipid oldatát víz-levegő határ-
felületen szélesztjük el, a lipidek hossztengelyükkel a
felületre merőlegesen helyezkednek el; hidrofil pólusuk
a vizes fázisban foglal helyet, a hidrofób „farok.részek"
egymással párhuzamosan a levegőfázis felé orientálód-
nak. Az eredmény monomolekuláris réteg (monomole-
kuláris film, monoréteg) kialaku lása a felszínen (2-J.
ábra B).
A biológiai membránokban (a két vizes fá zist elvá-
lasztó plazma- és intracelluláris m embránokban) kétli-
pid monoréteg lipid kettős réteget képez. A kettős réteg-
ben mindkét monoréteg hidrofób zsírsavláncai egymás
felé fordulnak, kölcsönösen apoláris oldószert képeznek
16 l. rész L Á ltalános és sejtélettani alapelvek

a szemben lévő monoréteg számára. A két monoréteg
poláris hidrofil fejcsoportjai egymástól a két zsírsavlánc
hossza által megszabott, mintegy 6-7 nm távolságra he-
lyezkednek el. Ez a 6-7 nm távolság a plaz1namembrán
átlagos vastagsága. A h idrofil fejcsoportok pozitív és ne-
gatív töltésű csoportjai kristályrácsra emlékezetű szerke-
zetet hoznak létre. Az így kialakuló struktúra a bimole-
kuláris lipidmembrán (BLM), más néven lipid kettős
réteg (2-1. ábra C).
Az élőlény számára eltűrhető hőmérsékleten a
membrán egyes molekulái bizonyos mértékig mozgé-
konyak: a párhuzamosan rendezett lipidmolekulák
szabadon forognak hossztengelyük körül, és az egyes
zsírsavláncok elhajolhatnak. Az egyes molekulák saját
monorétegükön belül szabadon mozoghatnak; ez a „la-
terális diffúzió" jellemző a biológiai membránokra. A
felsorolt tulajdonságok bizonyos folyékonyságot (tluidi-
A egyes lipidek aszimmetrikusan épülnek be a külső és a
3,5 Zsírsav~ Nem
nm - lánc poláris
farok"
"
~--..-'
- Glicerin
- Foszfát Poláris ___.... "
tei·"
"
- Bázis
tást) kölcsönöznek a membránnak: a kettős réteg belse-
jében helyet foglaló zsírsavláncok a folyadékokéhoz ha-
sonló rendezetlenséget mutatnak, lipidkontinuum ala-
kul ki. Az egyes lipidmolekulák azonban nem hagyhat-
ják el saját monorétegüket, nem végezhetnek ún. flip-
flop mozgást. (Pontosabb megfogalmazással a flip-flop
inozgás rendkívül ritka, enzirnhatásra azonban le-
hetővé válik.) A men1brán fluiditásának következmé-
nye, hogy a membránba ágyazott integráns fehérjék is
elmozdulhatnak a membrán síkjában (hacsak valami
nem akadályozza meg a laterális diffúziót, l. a 4. fejeze-
tet); az egyes fehérjemolekulák asszociációra (pl. dime-
rizációra vagy molekulakomplexek létrehozására) is ké-
pesek.
A plazmamembrán lipidaszimmetriája. A sejtek
plazma1nembránját alkotó két monoréteg foszfolipid-
és glikolipid-összetétele különbözik. Az aszimmetriá-
nak az az oka, hogy a membrán bioszintézise során az
belső monorétcgbc. A legfeltűnőbb az elhelyezkedésbe-
li különbség a glikolipidek vonatkozásában; ezek
ugyanis minden sejttípusban kizárólag a plazmamemb-
rán külső monorétegében találhatók meg. A glikolipi-
dek oligoszacharid láncai kifelé, az extracelluláris kör-
nyezet felé orientáltak. (A membrán integráns glikopro-
tein:jeinek oligoszacharid láncai hasonlóan kifelé orien-
táltak.) A belső lipidréteg egyes jellegzetes össze-
tevőinek megjelenése a k:ülső felszínen specifikus jel-
W zésként szerepel pl. a véralvadási folyamatban stb.

B Az integráns és
Apoláris LevegőfáZi s
láncok
a perifériás membránfehérjék
Poláris~ Vizes fázis
fejcsoportok
Az integráns membránfel1érjék polipeptidláncában hal-
mozottan előforduló (összefüggő) h idrofób aminosav-
e szakaszok („clusterek") találhatók, amelyek halmozot-
tan hidrofil aminosavakból álló szakaszokkal váltakoz-
Lipid- Vizes nak. Az ilyen szakaszok többnyire 25-30 hidrofób jelle-
kontinuum fázis gű aminosavból állnak, általában a-hélixet képeznek,
bemerülnek a lipid kettős rétegbe, ill. mintegy „átfúrják"
a membránt (intramem brán szekvenciák, 2-2. ábra).
: -t. ~brt
Az a-hélixben az egyes aminosavak hidrofób oldallán-
Az amfipatikus foszfolipidek szerkezete, a monomolekuláris
réteg és a lipid kettős réteg membrán cai kifelé (a lipidkontinuum felé) orientáltak, és erős
hidrofób kölcsönhatásokat alakítanak ki a kettős réteg
A) Egy amfipatikus foszfolipidmolekula és jelképes ábrázolása
lipidkontinuumával. A polipeptidlánc peptidkötései az
Bal oldalon a foszfolipid alkotóelemei, jobb oldalon általánosan
használt jelképük látható
a-hélix b~lseje felé orientáltak, belső hidrofil magot ala-
B) Monomolekuláris íoszfolipidréteg (monoréteg) elhe!)!ezkedése kítanak ki.
víz-levegő határfelületen Az integráns membránfehérjék intramembrán elhe-
C) Két vizes fázist elválasztó lipid kettős réteg lyezkedése („intramembrán topográfiája") a polipeptid-

Kívül
t
Plazmamembrán
~ a membrán akadályt jelent.
Belül
Egy integráns membránfehérje (glukózkarrier) membránon
belüli elhelyezkedése
Az ábrán elhagytuk a polipeptidlánc glikozilált he!Yeit
lánc egyes szakaszainak hidrofób és h idrofil karakte rét
tükrözi. Ennek megfelelően a polipeptidlánc sejten kí-
vüli, intramembrán és sejten belüli (a sejtplazmában el-
hel yezkedő) szakaszokból áll. Mind a sejten kívüli,
mind a sejten belüli polipeptidlánc-szakaszok (hurkok)
hidrofil jellegűek. Az integráns membránfehérjék nagy
része glikoprotein.
Az integráns me m bránfeh érjék közül a transzport-
folyamatokban szerepelnek a pumpák, a passzív karrie-
rek (transzporterek) és a csatornák. A plazmamembrán-
receptorok az extracelluláris szignálokat ismerik fel, és a
jelzést „értelmezik" a sejt számára.
A perifériás membránfehérjéknek nincsenek kiter-
jedt összefüggő h idrofób szakaszai. Specifikus fché1ie-
fehérje kölcsönhatásokka l rögzülnek az in tegráns
membránfehérjékhez, és viszonylag enyhe kezeléssel le-
választhatók a membránról. Egyes perifériás membrán-
fehérjékben prenil vagy más oldallánc van, amelynek
segítségével a fehérje a lipid kettős rétegben rögzül.
A plazmamembrán
permeabilitása
és transzportrendszerei
A lipid kettős réteg permeabilitása
A plazmamembrán permeabilitása részben a lipid ket-
tős réteg permeabilitásából adódik. (A kettős réteg per-
meabilitását amfipatikus lipidekből in vitro képzett
mesterséges membránokon vizsgálhatjuk.)
A mem bránok transzportfolyamatainak leírásában
megkülön böztetjük a cisz felszínt, ahonnan a transzport
2. fcíezet A sejtmembrán molekuláris fiziológiája 17
elindul, és a transz felszínt, ahová a transzportált mole-
kula vagy ion megérkezik (cisz~ transz transzport). Va- '
lamely anyag áth atolása a lipidmem bránon a cis.~ oldal-
ról a transz oldalra diffúziós folyamat, amellyel szemben
'
A diffúzió kinetikáját általánosságban FICI{ diffúzi-
ós törvénye írja le: a diffúzió sebessége (moVidő) egye-
nesen arányos a cisz és transz oldal koncentrációkülönb-
ségével, a rendelkezésre álló felülettel, és fórdítva ará-
n yos a mem brán vastagságával. A diffuzió sebessége
ezeken kívül a mem brán és a diffundáló részecskék jel-
l emzőiből adódó ún. diffúziós állandó függvénye (ez
utóbbiakban a méret, alak, fizikai és kémiai tulajdonsá-
gok játszanak szerepet).
Membránokon keresztül zajló diffúzió esetében a dif-
fúziós folyamatot a pern1eabilitási állandó (P) segítségé-
vel írjuk le: ez az illető molekula mozgásán ak sebessége
(dimenziója távolság/idő, általában cm/s) . A permeabili-
tási állandó egyrészt a membrán összetételétől, másrészt
a diffundáló molekulák jellemzőitől, a permeáló moleku-
la nagyságától (relatív molekulatömeg, Mr), alakjától
(hosszméret, átmérő, aszimmetria), továbbá az ún.
olaj/víz megoszlási h ányadosától függ. Ez az utóbbi érték
az illlető anyag m egoszlását jelzi két nem keveredő fázis
között, amelyek közül az egyik apoláris (olaj, többnyire
olívaolaj), a m ásik pedig víz, ill. vizes oldat. Az apoláris
jellegű anyagok megoszlási hányadosa nagyobb, a poláris
jellegűeké kisebb érték. A permeabilitási konstans az a
kvantitatív jellemző, amelynek alapján a különböző
anyagok transzportját akár mesterséges, akár természetes
membránokon keresztül össze tudjuk h asonlítani.
Kisméretű apoláris molekulák, mint pl. az 0 2 részé-
re a lipid kettős réteg úgyszólván k.orlátlanul átjárható,
a permeabilitási állandó viszonylag nagy. H asonlóan
nagy a permeabilitási állandó a polárisabb, de még min-
dig kisméretű C02, továbbá az etil-alkohol esetében. A
glicerin- és ureamoleku lák méretük és polárisabb jelle-
gü k miatt lassabban permcálnak. (A kettős réteg víz per-
1
"
meabilitását az alábbiakban írjuk le). '
!
Mindazok a molekulák, amelyek a (mesterséges)
foszfolipidlipid kettős rétegeken (modellm embráno-
kon) áthatolnak, átjutnak az intakt sejtek membránján
/
is. Igy első megközelítésben a sejtek szabadon átjárha-
tók a biológiailag fontos gázok (02, C0 2, NO), továbbá
a kis molekuláj ú, töltéssel nem rendelkező anyagok (pl.
etil-alkohol, etil-éter) számára.
Eredeti elképzeléseink szerint a nagyobb lipidoldé-
kony molekulák (pl. koleszterin) a lipid kettős rétegben
oldódva jutottak át a sejtmembránon; jelenleg több lipid
esetében bizonyítást nyert, hogy specifikus fehérje (pl.
ABC-transzporter, l. alább) segítségével jut át a memb-
ranon.
/
18 1. rész Ál talános és sejtélettani alapelvek
A kettős réteg elektromos tulajdonságai és ion-
permeabilitása. A kettős réteg lipidkontinuu ma úgy-
szólván leküzdhetetlen akadályt jelent még a legkisebb
ionok (min t pl. H+, I<.+, N a+, OH-, c1-, HC03 ) szá-
mára is. Elektromos töltésük következtében az ionok
nem képesek belépni a lipid apoláris fázisába. Ionok
ezért nem hatolnak át a tisztán lipidekből felépített ket-
tős réteg membránokon (ill. a természetes membránok
kettős rétegből álló szakasz ain); a biológiai membránok
ionpermeabilitása a 1n embránba épült fehérjékre vezet-
hető vissza. A lipidkon tinuum dielektrikum, a memb-
rán jelentős elektrom os el lenállást képez. A két elektro-
mosan vezető vizes fázis között elhelyezkedő szigetelő
lipid felelős a biológiai membránok elektrom os kapaci-
, ,,
tasaert.
1ntegráns membránfehérjék szerepe
a transzportban
Az intakt sejtek plazmamembránja jóval több anyag
számára átjá rható, mint az egyszerű lipid kettős réteg
modell. A nagyobb perm eabilitás a lipid rétegbe beépült
specifikus in tegráns m embránfehérjék jelenlétének kö-
vetkezménye: ezeknek az alábbi főbb csoportjai vannak:
vízcsatornák,
ioncsatornák,
passzív karrierek (transzporterek),
p rimer pumpák (AT P-vel működő pumpák).
A tran szportban szereplő fehérjék nagyobb részének
primer szerkezetét felderítették. A fehérj ék (pl. a
Na +- K + -pumpa, az a nioncserélő fehérje) a különböző
szövetekben specifikus izoformákban jelenn ek meg, és
az izoformákat külön álló gének kódolják. (Néha egyet-
len szövettípus is különböző izoformákat tartalmaz.)
Egyes transzportfehérjék fehérjecsaládokat alkotnak (pl.
a monoszacharidok facilitatív transz porterei a GLUT -
családhoz, a vízcsatornák az aquaporincsaládhoz tar-
toznak). A családok tagjait számozással különböztetjü k
meg (pl. GLUT -1, G LUT -2, aquaporin-1, aquaporin-
2). A családhoz tartozó transzporterek szerkezeti kü-
lönbségeinek j elentős működésbeli következmén yei le-
hetnek.
A transzport energetikája. A lipid kettős rétegen
keresztül fo lyó di ffúzió a membrán két oldala között
fennálló koncen trációkülönbséget egyenlíti ki, a transz-
porthoz sz ükséges energiát a koncen trációgradiens fe-
dezi (passzív, „lejtmeneti", angol kifejezéssel downhill
transzport). H asonló módon egyes, fehérj ék által közve-
tített passzív transzpo rtfo lyamatok is ilyen, a koncentrá-
ciókülönbség energiájának terhére végbe1n en() folyama-
tok; ion ok transzportja esetében a haj tóeré) az elektroké-
miai potenciálkülönbség, azaz a kémiai kon centrációg-
radienshez - pozitív vagy nega tív tényezőként - hozzá-
adódik a membrán két olda la közötti elektromos poten-
ciálkülönbség (membránpotenciál, l. a 3. fejezetet) . Az
elek trokémiai potenciálkülönbséggel szemben folyó
aktív („hegym eneti'', „uphill") transzportfolyamatok-
ban a transzportra fo rdított mun kát egy kapcsolt kémiai
folyamatnak kell fedeznie.
A transzportfolyamatok kinetikai jellemzői. Az
egyszerű (nem facilitált) d iffúzió során az időegység
alatt a membrán cisz oldaláról a transz oldalra átlépő
anyagmennyiség, a fl uxus, egyenesen arányos a memb-
rán két oldalán helyet foglaló oldatok közötti koncentrá-
ciókülönbséggel. A membránfehérjék által katalizált
transzportfolyamatok kinetik.ája ettől eltérő. A 2-3. áb-
rán a glukóztranszport kinetikáját mutatj uk be: a cisz ol-
dalon lévő glukóz koncen trációjának növelésével a
transzportsebesség egy adott h atárig növekszik, m ajd ál-
landósul, a transzport telítési ki netikát m utat. Az ilyen
típusú kin etikának az az oka, hogy a transz portált an yag
koncen trációját növelve az egyes transzportermolekulák
egymás után kötik meg szu bsztrátj u kat, végül a telítődé­
si koncentrációt elérve m ár valamennyi transzporter
működ i k, és az adott h őmérsékleten a transzport sebes-
sége maximális. A maximális transzportsebesség szoká-
sos jelölése (az enzimkinetikából átvett kifejezéssel)
V max· A V max értéke a transzportermolekul ák szám ától,
Cl
•Q)
(/)
(/)
~
~
-~ 1200
.......
Vmax
------- ----- ---- ---
0
(/)
e::
~
r-
900
600 1/2 Vrmx
300
Km 50 100 150 200 250
Kül ső glukózkoncentráció
„ „ .ci...,
A facilitált transzport kine t ikája

...,
továbbá a percenkénti transzportciklusok számától (át-
viteli sz.ám, turnover number) függ. Ez utóbbi annak az
időtartamnak a függvénye, ami a reverzíbilis konformá-
cióváltozásokhoz (azaz a transzportciklushoz) szükséges.
Az a (külső) glukózkoncentráció, amelynek jelenlé-
tében a transzportsebesség éppen a V max -érték felét éri
el (ugyancsak az enzimkinetikából átvett kifejezéssel) a
IZo ' 5, ill. I<rn érték, ami a transzporternek a sz.ubsztrát
iránti affinitását jelzi. M inél kisebb ez az érték, annál
nagyobb a transzporter affi nitása a szubsztrát iránt.
A transzportfolyamatok lehetséges elektromos
következményei. Azokban az esetekben, amelyek-
ben a membránon keresztül valamely ion (is) transz-
portálódik, számolnunk kell a transzport elektromos
következményével. Az ún. elektroneutrális transzport-
folyamatokban vagy azonos számú pozitív és negatív
töltés kerül át a membrán egyik oldaláról a másikra
(elektroneutrális kotranszport, l. alább), vagy a kicse-
rélődéssel járó transzportfolyamatokban azonos számú
töltések cserélődnek (elektroneutrális csere). Az elektro-
gén transzportfolyamatokban vagy töltéskompenzáció
nélkül jutnak át ionok a membrán túlsó oldalára (pl.
Na+ -glukóz kotranszport esetén ), vagy az akár aktív,
akár passzív transzportfolyamatban a kicserélt ionok
töltései nem egyenértékűek (pl. az alább ismertetésre
kerülő Na+- J(+-pumpa vagy a 3 Na+/Ca2+ kicse-
rélődési transzportban). Az ilyen jellegű transzportfo-
lyamatokat, valamin t következményeiket a megfelelő
fejezetekben ismertetjük.
A sejtek ozmotikus tulajdonságai;
vízpermeabilitás és vízcsatornák
A sejtek ozmotikus viselkedése. Az ozmotikus tu-
lajdonságo k és ozLnotiku s vfzáran1lás vizsgálatának
klasszikus objektuma a k.önnyen hozzáférhető emberi
vörösvérsejt volt. A külső közeg és a sejtplazma között
kísérletesen létrehozott ozmotikus koncentrációkülönb-
ség esetén a víz az ozmotikus gradiensnek megfelelően
áramlik (ozmotikus vízáramlás). H a a külső közeg oz-
motikus koncentrációja kisebb, mint a sejtplazmáé (az-
az a közeg hipozmotikus vagy hipotóniás, l. az 1. feje-
zetet), akkor víz áramlik a vörösvérsej tek.be, és a sejt
duzzad (ozmotikus duzzadás). Ha a külső közeg oz-
motikus koncentrációja nagyobb, mint a sejteké (azaz a
közeg hiperozmotikus vagy hipertóniás), akkor a sejt vi-
zet veszít, zsugorodik. A szokásos szóhasználattal a vö-
rösvérsejtek ozmométerként viselkednek. A szervezet-
ben nagyon sok sejttípus mutat a vörösvérsejtekhez ha-
2. fejezet A sejtmembrán molekuláris llziológiája 19
„.
sonló ozmotikus tulajdonságokat. ln vivo körülmények
között, ha a sejten beJüli és kívüli ozmotikus koncentrá-
ció különbözik, akkor a membránon keresztül nettó
„ „
v1zaram l"as van.
A plazmamembrán vízpermeabilitása két Lényezore,
a lipid kettős réteg endogén vízpermeabilitására és a
membrán integráns vízcsatorna-fehérjéire vezetheté5
vissza.
A lipid kettős réteg vízper1neabilitása. A lipid ketté5s réteg
membránok vízpermeabilitása, annak egyes fizikai pa-
ra1néterei (permeabilitási állandó, P víz), továbbá a víz-
permcabilitás összefüggése a lipidösszetétellel régen is- 1
mert volt. A kisméretű vízmolekula erősen poláris jelle- !
ge ellenére is képes áthatolni a lipid kettős rétegen. A
membránban jelen lévő telítetlen zsírsavak kettős köté-
seinek helyén „törések" alakulnak ki, ahol a zsírsavlán-
cok párhu zamos elrendeződése megszűnik, és ezeken a
helyeken a vízmolekula képes átdiffundálni a lipidkon-
tinuumon. A plazmamembrán vízpermeabilitása azon-
1
ban csak részben vezethető vissza a lipid kettős réteg
vízpermeabi 1itására.
1
Aquaporinok (vízcsatorna-jché1jék). A sejttípusok je-
lentős részében a plazn1amembránban (vagy annak
meghatározott szakaszán) specifikus vízcsatorna-fehér- '
jék, az aquaporinok felelősek a vízpermeabilitás na- 1
gyobb részéért. A vízcsatornákon keresztül a víz az ala-
csonyabb ozmolalitású oldalról a magasabb ozmolali-
tású oldal felé áramlik. A vörösvérsejtek vízpermeabili-
tása főként az aquaporin-1 elnevezésű integráns
membránfehérjére vezethető vissza. (Az aquaporin-1
volt az első felismert vízcsatorna-fehérje, ezt tükrözi a
sorszám.) Ugyanez a vízcsatorna-fehérjc más sejttípu-
sokban is jelen van, így az érendotheliumban, a vese
'
'
egyes sejtjeiben (az előfordulás részleteiről l. a 20. feje- 1
'
zetet), a tüdőalveolusok sejtjeiben stb. Az aq uaporin -1 a
felsorolt sejtek plazmamembránjának állandó (kon sti- 1
tutív) alkotórésze. Hasonlóan állandó összetevők a kü-
lönböző egyéb típusú sejtek plazmamembránjában a 1
bennük kifejeződő aquaporin-3, -4 és -5. Az aquaporin- !
2 különleges tulajdonságú vízcsatorn a-fehérje, ami a
sejteken belül szabályozottan változtatja elhelyezkedé- 1
sét, és a membránba való áthelyeződésének megfelelően
a plazmamembrán vízre áteresztővé válik (l. alább).
A sejtek aktív térfogatszabályozása. A sejtek
nagy részében lehetőség van a passzív térfogatváltozá-
sok, a duzzadás vagy zsugorodás korrigálására (a vörös-
vérsejtekben ilyen lehetőség nincs). Az aktív térfogat-
szabályozás során a víz áran1lása másodlagosan követi
az ionok mozgását.
 ,
20 1. rész AILalános és sejtélettani alapelvek
Passzív ozmotikus duzzadás esetén rz+, c1- és szer-
ves anionok távoznak. a sej tből; az ionok leadását vízki-
á ran1lás l{_öveti: így áll helyre az eredeti sejttérfogat. E z-
zel ellentétesen, sejtzs ugorodás esetén a sejtek Na+-,
K+ - és c 1- -okat vesznek fel; az ionok felvételét víz fel-
vétele követi, és a sejttérfogat helyreáll. Az ionok felvéte-
lét/leadását vagy a plazmamembrán feszülésének, vagy
a sejt belső szerkezetének változása indítja meg: az ezt
követő jelátvitel változtathatja meg az ioncsatornák ál-
lapotát vagy a plazm amembrán transzportereinek akti-
. „ „
v1tasat.
Ioncsatornák
A különböző ioncsatornák mű ködésének alapvető sze-
repe van a sejtek membránpoten ciáljának létrejöttében,
az ingerületi folyamatokba n , a szekréciós és felszívási
folyamatokban. Ebben a részben az ioncsatornák legál-
talánosabb jellemzőivel foglalkozunk, részletesebb is-
mertetésü kre a 3- 7. fejezetekben kerül sor.
Szerkezet. Az ioncsatornák vagy egyetlen polipeptid-
lán cból, vagy több a l egységből álló integráns m em brán -
feh érjék. Az egyes polipeptidlán cok kivétel n élkül több
membránt átérő hidrofób szakasszal rendell(_eznek. A
transzmembrán szakaszok vízmolekulákkal telt ún. „vi-
zes pórust" fognak közre: ez a pórus jelenti azt az „ös-
vényt", amelyen keresztül az ionok gradiensük irányá-
ban mozogh atnak. A póruson belül szukület, az ún.
„ka pu" szabályozza a pórus átjárhatóságát. Az io ncsa-
tornát sematikusan a 2-4. ábrán mutatjuk be. Az ion csa-
torna valódi háromdimenziós szerkezetére az elektron-
és rön tgendiffrakciós vizsgálat alapján tudunk követ-
keztetni. Lényeges momentum, hogy az ioncsatornák
szerkezete a membrán síkjára nézve nem szimmetrikus.
Az ion mozgás minden esetben passzív, az elektromos és
a kémiai gradiensek eredője („elektrokémiai gradiens")
10 nm
')_4 -'1-.r.a
Ioncsatorna modell
irányában megy végbe. Egyes csatornákban az ionok
mozgása szabad diffúzió a vizes pórusban. Más csator-
nákban azonban az ionok reverzíbilisen kötődnek acsa-
tornát bélelő polipeptidszakaszok aminosav-ma radéka-
ihoz, így m integy kötőhelyréíl kötőhelyre „ugrálva" ha-
ladnak át a membrán egyik oldaláról a másilaa.
lonszelektivitás. A csatornák vagy kationok, vagy
anionok számára permeábilisak. Az anion és kationszc-
lektivitás oka az ún. szelektivitási szűrő jelenléte a csa-
torna adott szakaszán: a szűrőt töltésseJ rendelkező
aminosavak a lkotják, amelyek taszítják az azonos tölté-
sű ionokat. A kationcsatornák közül egyesek kevéssé
szelektívek, és mind Na-, mind K-, mind Ca-ionokat át-
engednek (ún. aspecifikus kationcsatornák). Más kati-
oncsatornák (pl. a feszültségfüggő Na- vagy !<..-csator-
nák) szelektivitása n agyobb, bár pl. a feszültségfüggő
Na-csatornák 99% Na+ mellett 1% K + -t is átengednek.
A kationok közötti megkülönböztetés a csatorna geo-
metriájára, a pórus átmérőjére vezethető vissza. Az ani-
oncsatornák kevéssé szelektívek, többnyire mind klorid-,
mind bikarbonátionokra permeábilisak, azonban kon-
vencionálisan mint „kloridcsatornák" ismertek (mivel
főleg l<loridionok h aladnak át rajtuk) .
Nyitás-zárási frekvencia és nyitvatartási idő. A
csatornafehérjék termális energiájuk következtében ál-
landó dinamikus mozgásban vannak, konformációjuk a
nyitott és a zárt állapot között oszcillál. (Az egyszerűség
kedvéért úgy tárgyalj u k az ioncsatornákat, mintha csak
teljesen nyitott vagy teljesen zárt állapotban lennének, a
valóságban ez n em minden esetben igaz). Az egyes csa-
tornatípusokra jellemző az átlagos nyitvatartási idő ('t).
Bizonyos ioncsatornák, főként kálium- és kloridcsator-
nák a sejt nyugalmi, azaz nem ingerelt állapotában is
aránylag nagy frekvenciával nyílnak: ezek a csatornák
határozzák meg a sejtek nyugalmi m embránpotenciál-
ját, amit a 3. fejezetben ismertetün k. Az ioncsato rnák
többsége azon ban általában zárt állap otban van (a spon-
tán nyitások valószínűsége lcicsiny). A nyitó és a záró
mechanizmusok (mechanikai és feszültségváltozás, li-
gandkötés) az oszcillációk frekvenciáját változtatják, va-
lamely aktiváló tényező hatására a csatornanyitások va-
lószínűsége jelentősen megnő (az átlagos nyitvatartási
idő nem változik). A membrán teljes ionáramát az egy
időben nyitott ioncsatorn ák száma határozza meg.
Aktiválódás, inaktiválódás, deaktiválódás, de-
szenzitizálódás és csatornablokk. A csatornákat
alkotó polipeptidlánc(ok) egyes szakaszai határozzák
m eg a csatorna további tulajdonságait: a nyitás/zárás
mechan izmu sát, a csatorna inaktiválásá t (a zárt csator-

na nyitásképtelenségét). A feszültségfüggő csatornákban
kritikus helyen, a feszültségszenzorban töltéssel bíró
aminosavak helyezkednek el, amelyek a membrán két
oldala közötti elektromos potenciálkülönbség megválto-
zására elmozdulnak, a csatornafehérje konformációja
megváltozik, és az addig zárt csatorna megnyílik. A me-
chanoszenzitív csatornákban a plazmamembrán defor-
málódásának van hasonló szerepe. A ligandfüggő csa-
tornákban valamely molekula megkötése a ligandkötő
doménen indítja el a csatorna nyitásához vagy zárásá-
hoz vezető konformációváltást (1. a 3. és 6. fejezeteket).
A ligandkötő domén vagy a plazmamembrán külső fel-
színén (extracellulárisan), vagy a belső felszínen (intra-
cellulárisan) helyezkedhet el.
Egyes csatorn atípusok. aktiválásukat követően olyan
konformációváltozáson mennek keresztül, ami megaka-
dályozza a csatorna ismételt aktiválhatóságát. A feszült-
ségfüggő csatornák esetében ezt a folyamatot inaktivá-
lásnak nevezzük, a ligandfüggő csatornák esetében pe-
dig deszenzitizálódásnak: mindkét esetben az addig a
nyitásért felelős mechanizmus nem képes ismét nyitni a
csatornát. Ezektől eltér az a jelenség, amelynek során az
éppen nyitott csatornához valamely anyag vagy ion
kötődik, és blokkolja a csatorna vezetőképességét: ez az
anyag lehet egy toxinmolekula, amely elzárja a csatorna
pórusát, vagy - kationcsatornák esetében - egy magné-
ziumion, ami a csatorna intracelluláris nyílásához
kötődve megakadályozza más kationok mozgását a pó-
ruson keresztü l.
Passzív l<arrierek (transzporterek)
A passzív karrierek (transzporterek) és a később említett
aktív pumpák közös vonása, hogy minden egyes transz-
portciklussal konformációváltozáson mennek keresztül.
A különbség közöttük, hogy a passzív karrierek ionokat
vagy semleges molekulákat azok kémiai vagy elektro-
mos gradiense irányában mozgatnak, míg a pumpák io-
nokat szállítanak, és elektrokémiai gradiens létrehozá-
sára képesek. A passzív karrierek által közvetített transz-
portfolyamatoknak három lehetséges változata van (2-5.
ábra). Az egyetlen anyagot szállító transzporter az uni-
porter. Ha a transzport során a szállított anyagok meg-
határozott arányban kötelező módon kicserélődnek, ki-
cserélő karrierről, antiporterről beszélünk. A harmadik
lehetőség anyagok kötelezéSen együttes, egyirányú
transzportja, kotranszport, a katalizáló passzív karrier
pedig kotranszporter. (A továbbiakban tárgyaljuk, hogy
az ionpumpák antiporterek vagy uniporterek.)
2. íejezel A sejtmembrán molekuláris fiziológiája 21
„cisz"-oldal Membrán ,.transz"-oldal "
' 1
r )
Uniporter 1
"-d · '
Kotranszporter (szimporter)
1
K i cserélő karrier (antíporter)
„
Passzív karrierek (transzporterek)
1
Példa az uniporterekre: a facilit atív glukóz-
transzporterek családja. A vörösvérsejtek a glukózt
a környező vérplazmából veszik fel; a gJukózfelvételt a
membrán facilitatív glukóztranszportere (GLUT-1, más
néven glukózkarrier) katalizálja. A transzportfolyamat
során a glukóz egymagában mozog.
Fiziológiás körülmények között a glukóz koncentrá-
ciógradiense irányában lép a vérplazmából a vörösvér-
sejtek belsejébe. Kísérletes körülmények között lehetsé-
ges a koncentrációgradiens megfordítása; ebben az eset-
ben a glukóz az ellenkező irányban, a vörösvérsejtekből
a környező közeg felé transzportálódik; a GLUT mind-
két irányban működhet.
A glukóztranszporter nem teljesen specifikus D-glu-
1
kózra, a D-glukóz mellett még néhány más monosza-
charidot is képes szállítani. A különböző monoszacha-
ridok iránti affinitás, valamint a V max-értékek cukron-
ként különböznek. Ha különböző szálJított monosza-
charidok (pl. glukóz és mannóz) egyidejűleg vannak je-
len, mindkettő csökkenti a másik transzportját, mivel
vetélkednek a transzportermolckuJa szubsztrátkötő he-
lyéért (kompetitív gátlás). Kompetitív gátlás olyan cuk-
rokkal is kimutatható, amelyek nem transzportálódnak,
de kötődnek a transzporter szubsztrátkötő helyéhez. A
két glukózegységből álló diszacharid, a maltóz önmaga
nem transzportálódik, de a vörösvérsejtek glukóztransz-
portját gátolja.
A különböző sejteken jelen lévő facilitatív glukóz-
transzporterek (közös rövidítésük GLUT) közül
elsőként a vörösvérsejtekét fedezték fel: ezt az izoformát
nevezték a késóobiekben GLU'f-1-nek. Más scjttípu-
sokban (idegsejtek, agyi kapillárisok endotheliuma,
májsejtek, vázizomrostok, zsírsejtek stb.) a jelen lévő
GLUT-ok hasonlóak, de nem azonos szerkezetűek. A
GLUT-családnak eddig 7 tagját írták le (GLUT-1-7, 2-
1. táblázat), valamilyen (egy vagy több) GLUT minden
sejtben lcifejeződik. Némely sejttípusban csak egyetlen
22 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
típusú GLUT van, a vö rösvérsejtben például csak
GLUT-1. Más sejttípusokban azonban egymással pár-
huzamosan több típusú GLUT is megjelenhet, így pl. a
zsírsejtben GLUT -1 és -4, és mindkettőnek különböző
funkciój a van (1. a 29. fejezetet). Az egyes GLUT-ok
I(o 5-értékei jelentősen különböznek, transzporttulaj-
'
donságaik megfelelnek az illető sejttípus speciális funk-
ciójának, továbbá szabályozásuk is eltér. Az emberi vö-
rösv érsejtek glukóztranszporterének ~ 5-értéke 4
'
mmol/l körül van, ezért a plazma glukózkoncentráció-
jának fiziológiás változásai befolyásolják a vörösvérsej-
tek glukózfelvételét. Más sejttípusokban, amelyek eltérő
GLUT-okkal rendelkeznek, a I<o 5-értéke a sejttípus
'
funkciójának megfelelően eltérő (magas, ill. alacsony
aflinitású GLUT-ok). Ha a GLUT affinitása nagy, a sej-
tek glukózfelvételét a plazma glukózkoncen trációja
nem befolyásolja. Ebben az esetben a transzport fokozá-
sa csak a glukóztranszporterek számának növelésével
lehetséges (1. alább és a 29. fejezetet) .
Példa a kicserélő transzporterekre 1.: az anion-
kicserélő fehérje. Az anionkicserélő fehérje (szinoni-
ma: CJ-/HC0 3 kicserélő karrier) fiziológiás körülmé-
nyek között a cisz oldalon lévő kloridionokat 1: 1 arány-
ban cseréli ki a transz oldalon helyet foglaló bikarbonát-
2 -1. táblázat
A plazmamembrán facilitatív glukóztranszporterei (uniporterek)
Név Előfordulás
GLUT-1 Vörösvérsejt
Kapillárisendotheliun1
GLUT-2 Máj
Vese
Bélhám
Pancreas ~-sejt
Idegsejt
GLUT-4* Izom
Z sírsejt
GLUT-5 Bélhámsejt
GLUT-6 ? ?
GLU'f-7 ? ?
A GLUT-1 és a GLUT-3 az agyi neuronok glukózfelvételébcn sorba kapcsoltan működnek együtt
*A GLUT-4 reverzíbilis áthelyeződését a plazmamembrán és az endoszómák között a 29. fejezetben írjuk le
ionokkal (vagy n1egfordítva). A c1-;HC0 3 kicserélődés
szigorúan elektroneutrális, példája az „elektromosan
csendes" transzportfolyamatoknak. A fehérje azonos
anionokat is képes egymással szemben kicserélni, így
c1-;c1- és HC03/HC03 cseréjét is katalizálja (innen
származik az „anionk.icserélő fehérje" név) . A membrán
két oldalán helyet foglaló anionok relatív koncentráció-
ja határozza meg, melyik aniont (Cl- -t vagy H C03 -t)
választja ki a szállításra a transzporter. Anionk.icserélő
fehérjék~ sok sejttípusban kifejeződnek, működésük
alapvetően fontos a vérgázok szállításában, egyes szek-
réciós folyamatokban.
Példa a kicserélő transzporterekre II.: a
3 Na+/Ca2+ antiporter. Az in tracelluláris Ca2+ -
koncentráció szabályozásának egyik tényezője a
3 Na+/Ca2+ antiporter. A transzporter az extracellulá-
ris/ intracelluláris (befelé irányuló) Na+ -gradiens terhé-
re Ca2+ -okat távolít el a sejt belsejéből, ezzel helyreál-
lítja az alacsony intracelluláris Ca2+ -koncentrációt. A
3 Na+:Ca2+ töltésarányokból látható, hogy - szemben
az említett anioncserével - a transzport elektrogén jelle-
gű, a Ca2+ -leadás során a sejtek belső negativitását
csökkenti.
Szerep
Glukózfelvétel
Glukóztranszport a vér-agy gáton keresztül
Glukózfelvétel és - leadás
Glukózleadás
Glukózleadás
I nzulinszekréció szabályozása
G 1ukózfelvétel
Inzulinnal szabályozott glukózfelvétel
I nzulinnal szabályozott glukózfelvéte!
Fruktózfelszívás (luminalis)

Példa a kotranszporterekre: a Na+-glukóz ko-
transzporter. A kotranszporterek két vagy három mo-
lekula/ion egyidejű, azonos, cisz ~ transz irányú transz-
portját katalizálják. A Na+/glukóz kotranszporter (an -
golul sodium-glucose transporter, SGLT) a cisz oldalon
Na+ - (oka)t és egyidejűleg glukózt köt meg, majd a
transzportciklus során ezeket átviszi a membrán transz
oldalára, ahol a megkötött partnerek disszociálnak a
transzporterről. A transzport nyilvánvalóan elektrogén,
pozitív töltés jut a sejt belsejébe. A kotranszporterek
csak akkor működnek, ha a cisz oldalon valamennyi
transzportálandó anyag egyidej űleg rendelkezésre áll.
(Az SGLT szerkezetében és működésében eltér a ko-
rábban ismertetett GLUT-transzporterektől, l. a 4. feje-
zetet.)
Primer pumpák
(ATP-vel működő pumpák)
A primer pumpák (ATP-vel működő pumpák) egy vagy
több iont az elektrokémi ai gradienssel szemben szállíta-
nak („hegymeneti transzport", 1. előbb), és az ionok
mozgását közvetlenül kapcsolják az ATP hidrol íziséhez
(ezzel fedezik az iontranszport energiaszükségletét).
A plazmamembrán Na+-K+-pumpája
(Na+-K+-ATP-áz). A Na+-rz+-pumpa működését a
legegyszerűbb szerkezetű emlőssejt, a vörösvérsejt pél-
dáján írjuk le. Az emberi vörösvérsejtekben a belső rz+ -
koncentráció mintegy 150 mmol/l, az extracelluláris
(plazma-) K+ -koncentráció mindössze kb. 4 mmoVl. A
belső Na+ -koncentráció kb. 15 mmoVl, míg az extracel-
luláris (plazma-) Na+ -koncentráció sokkal magasabb,
mintegy 140 mmoVl. Ezek az értékek mutatják, hogy je-
lentős K+ -gradiens irányul kifelé és valamivel kisebb
Na+ -gradiens befelé. E z az egyenlőtlen ionmegoszlás
két ellentétes irányú folyamat eredménye, amelyek
dinamikus egyensúlyhoz vezetnek, és amelyeket a
„szivárgással szemben működő pumpa" néven emlí-
tünk (2-6. ábra).
A vörösvérsejt membrá nj a mérsékelten permeábilis
rz+ _és Na+-ok szám ára. A koncentrációgradiensekirá-
nyában állandóan kifelé „szivárognak" a rz+ - és befelé a
Na+-ok [passzív, ún. „völgymeneti" (downhill) transz-
port.] A I{+ és a Na+ ezen passzív mozgásai egymástól
függetlenek. A kationok passzív szivárgását folya mato-
san ellensúlyozza a Na+ -ok kifelé és a rz+ -ok befelé irá-
nyuló kapcsolt transzportja, amelyért a Na+-K+ -pum-
pa működése felelős. A pumpa mindkét kationt kon-
centrációgradiensével szemben szállítja (aktív transz-
port).
2. fejezet A sejtmembrán molekuláris íiziológiája 23
Szivárgó Na+-csatorna
Na+ ~ Vérplazma
Sejtplazma
~ K+
Szivárgó K ~csatorna
7'-5. :ib1a
A passzív és aktív iontranszport modellje a vörösvérsejtben
(„szivárgással szemben működő pumpa")
Az aktív transzport energiát igényel, amelyet a sejt
anyagcsere-folyamatai fedeznek. H a a vörösvérsejtek
anyagcseréjét hűtéssel kikapcsoljuk, a sejtek Na+ -tartal-
ma növekszik, K + -tartalma csökken (a hűtés nein befo-
lyásolja lényegesen a passzív szivárgási komponenst). A \
1
sejtek. fiziológiás hőmérsékletre való visszamelegítése
helyreállítja mind az anyagcsere-folyamatokat, mind a
kiindulási Na+- és K +-koncentrációkat.
Az ionpumpa közvetlen energiaforrása a sejtek belső
ATP-tartalma. IZísérletes körülmények között az ATP
deplécióját a pumpaműködés megszűnése követi. Az
ATP-tartalom h elyreállításával a Na+ -ok kipumpálása
és a K + -ok kapcsolt felvétele ismét megi ndul. A pumpá-
lás folyamán az ATP terminális foszforilcsoportja anor-
ganikus foszfát formájában lehasad: a Na+ - I{+ -pumpa
másik eln evezése ezért Na+-K+ -ATP-áz. Minthogy a
Na+ -K+ -pumpa közvetlenül hasznosítja az ATP ké-
miai energiáját, az általa katalizált iontranszport a pri-
mer aktív transzportfolyamatok csoportjába tartozik. 1
1
1
A Na+ -ok kifelé szállítása (ki pumpálása) szorosan
1
kapcsolódik a rz+ -ok felvételéhez. E zt mutatja az is,
hogy extracelluláris K + -ok hiányában a Na+ -ok ki-
pum pálása megszűnik. Egy transzportciklus so rán egy 1
1
molekula ATP hasítását 3 Na+ eltávolítása és 2 K+ fel-
vétele kíséri; így a szállított ionok töltései nem kompen-
zálják egymást, a pumpa elektrogén .
A Na+ -K+ -pumpa transzport- és enzimatikus mű­
ködését egyes, gyógyszerként is alkalmazott növényi szte-
roidszármazékok, az ún. szivglikozidok (mint pl. a oua-
bain, egy sztrofantinszármazék) specifikusan gátolják.
A Na+ -K+ -pumpa működése a szervezet legtöbb
sejtjében alapvető jelentőségű. A magas intracelluláris
K+ -koncentráció előfeltétele a transzmembrán elektro-
mos potenciálkülönbség kialakulásának (nyugalmi
membránpotenciál, 1. a 3. fej ezetet). A pumpa hozza lét-
re a sejtek életében elengedhetetlen egyenlőtlen ionmeg-
oszlást. Az alacsony intracelluláris Na+ -koncentráció
teszi lehetővé a másodlagosan kapcsolt aktív transzport
folyamatokat (l. a 4. fejezetet).
,. ..
24 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
-
A t ransz port ATP - ázok csoportosítása. A „cisz"-oldal Membrán „transz"-oldal
Na+ - K+ -pumpa volt az első felfedezett prÍlner pu mpa.
A későbbiekben egyrészt a plazmam embránban, más- 1 1

részt az egyes sejten belüli orgaoellumok membránjá-

ban további primer p umpákat fedeztek fel (2-2. táblázat;
2-7. ábra).
A transzport ATP-ázokat szerkezetük és reakcióme-
Ca 2~pumpa (Ca2+-ATP-áz)
chanizmu saik alapján csoportosítjuk. A plazmamembrán Ca2+
Na+-rz + -pumpája, Ca2+ -pumpája és H+ - K+ -pumpá-
ja, továbbá a sarcoplasma- és az endoplasma-reticulum
Ca2 + -pumpája egyazon csoportba tartozik. Működésük
során a transzport kezdeti lépésében az ATP foszfo rilálja
a pumpát (az enzimfehérjét), és ezzel foszfoenz im
képződik; a következő lépések során a foszfoenzim hid-
ATP
rolízist szenved (P típusú AT P-ázok csoportja) . E zek a t
ADP
pumpák elsődleges szerkezetükben is homológok. A P tí-
pusú AT P-ázok közül azonban egyedül a Na+- K+ -
ATP-'áz működését gátolják a szívglikozidok. Primer pumpák a membránban

2 -2. táblázat
A plaz mamembrán és az intracelluláris organellumok primer pumpái
A) A plazmamembrán primer pumpái

Név
-----------------------
Előfordulás* Funkció

Na+-1<.+-pumpa Minden sejt Egyenlőtlen Na+ - és l<.+ - megoszlás létrehozása

(Na+ -I<.+-ATP-áz)

Ca2+ -pumpa Vörösvérsejtek Alacsony Ca2 + -koncentráció a sejtplazmában

(Ca2+ -ATP-áz)

Felszívó hámsejtek Ca2+ -felszívás

H +-pumpa Vese gyujtőcsatornák H+ -szekréció

(protonpumpa, H + -ATP-áz)

H+ - rz+ -pumpa Gyomornyálkahártya H + -szekréció

(H + -K+ -ATP-áz) fedősejtjei

Vese gyujtőcsatornák H+ -szekréció

B) Az intracelluláris organellumok primer pumpái

Név E lőfordulás* Funkció

Ca2+ _pumpa Sarcoplasma-reticulum IZiáramlott Ca2 + visszavétele

(Ca2+ -ATP-áz)

Endoplasma-reticulum IZiáramlott Ca2+ visszavétele

H+-pumpa Lizoszóma Az organellum belsejének savanyítása

(H + -ATP~áz)

Szekréciós granulum A granulum belsejének savanyítása

Synapticus vesicula Neurotranszmitter felvétele a vesiculába

A táblázatban nem szerepelnek az ABC-transzporterek

* A felsorolás nem teljes

A P típusú ATP-ázoktól alapjában eltér a plazm a-
membrán , továbbá a sejtorganellumok (szekréciós és
neurotranszmitter vesiculák) H + -pumpáinak csoportja.
A H + -pumpák csopo rtj ában az enzimfehérje a transz-
portműködés során nem foszforilálódik, és ezek apum-
pák nem homológok a P típusú ATP-ázokkal. E zzel
szemben h asonlóságok vannak a plazmamembrán és az
organellumok membránjának H+ -pumpái között: a
H+ -pumpák a vacuolaris, V típusú ATP-ázok családjá-
ba tartoznak.
Az ABC-transzporter szupercsalád. A „klasszi-
kus" P és V típusú pumpák megismerését követően vált
ismertté egy membránfehérje család, amelyre jellemző,
hogy ATP-t kötő szekvenciarészletet tartalmaz. Ez a kö-
zös részlet az alapja az ide tartozó fehé1iék elnevezésé-
nek: ABC-transzporter szupercsalád. [Az ABC betűszó
az ,,ATP-bindingcasette" (ATP-t kötő „kazetta") rövidí-
tése.] A szupercsalád elnevezés arra utal, hogy sok
membránfeh érj e tartozik ehhez a csoporthoz . N éhá-
nyan közül ük primer pumpák: ilyen ABC-transzporte-
rek működnek közre a májsejtek (hepatocyták) epeszek-
réciójában (1. a 27. fejezetet); ABC-transzporter szerepel
a koleszterin membránon keresztüli átjuttatásában. Az
ABC-transzporterek arra is képesek, hogy ATP hasítása
mellett különböző gyógyszereket is eltávolítsanak a sej-
tekből, és így gyógyszertani és terápiás jelentőségük is
van: ezek a „multidrog transzporterek". A transzporte-
rek „túlki fejeződése" (angol zsargonban overexpressi-
on) okozza, h ogy a kezelt daganatos sejtek előbb vagy
utóbb ellenállókká válnak a kemoterápiában használt
citotoxikus gyógyszerekkel szemben. A családhoz azon-
ban olyan membránfehérjék is tartozna~ amelyek nem
primer pumpák, hanem m embráncsatornák. Egyikük, a
CFTR-fehérje (a betűszó a cystás fibrosis transzmemb-
rán-konduktancia regulátor fehérjéből származik) klo-
ridcsatorna, és a kloridszekrécióban szerepel. A fehérjét
kódoló gén mutációi felelősek a gyakran előforduló cys-
tás fibrosis elnevezésű örökletes megbetegedésért.
Másodlagosan aktív transzport. A pumpaműkö­
déssel fenntartott Na+ -gradiens energetikailag fedezh e-
ti egyes anyagok gradiens ellenében történő, ún. másod-
lagosan aktív transzportját. Erre akkor van lehetőség, h a
a membránban valamely Na+ -X kotranszporter vagy
Na+/Y antiporter van jelen. Az első esetben az X anyag
Na+ -okkal együtt kerül gradiense ellenében a sejtbe (pl.
Na+ -glukóz vagy Na+ -neurotranszmitter kotran sz-
port), a második esetben az Y anyag (pl. Ca2 + - vagy
H + -ok) gradiensük ellen ében hagyják el a sejtet. A
hámsejtek másodlagosan aktív transzportját részletesen
a 4. fej ezetben ismertetjük.
2. fejezet A sejtmembrán molekuláris fiziológiája 25
Másodlagosan aktív transzport nemcsak a plazma-
membránon, hanem egyes sejtorganellumok membrán-
ján keresztül is folyik. A 6. fejezetben ismertetjük az
idegvégződésekben található sejtorga nellumok, a syn ap-
ticus vesiculák működését. A vesiculák m embránjában
H + -pumpa 01 típusú ATP-áz) protongradienst hoz lét-
re, és a magas intravesicularis H + -koncentráció szolgál-
tatja a neurotranszmitterek felvételének h ajtóerejét.
Vesicularis transzport:
endo- és exocytosis,
membránkörforgás
Sok sejttípusban a plazmamembrán szerkezete nem ál-
landó, hanem folyamatosan átépül, egyes alkotóelemei a
plazmamembránból a sejt belsejébe kerülnek (endocy-
tosis), továbbá a sejtplazmában elhelyezkedő membrán-
nal határolt organellumok (endoszómák„ szekréciós
granulumok, neurotranszmitter vesiculák) m embránja
beékelődik a plazmamembránba, ami ezáltal kibővül
(exocytosis).
Endocytosis. Az endocytosis sorá n a plazmamembrán
adott helyen betüremkedik, befüződik (ínvaginatio),
majd a befűződés teljesen lefűződik, és a keletkező,
membránnal körülvett endocytoticus vesicula a sejt bel-
sejébe kerül. A sejt belsejében az endocytoticus vesicu-
lák egy speciális vesiculapopulációval, az endoszómák-
kal fu zionálnak.
Extracelluláris makromolekulá k úgy kerülhetnek a
sejt belsejébe, ha előbb a m embrán külső felszínén spe-
cifikus felismerő receptorokkal találkoznak; a receptor-
hoz kötődés indítja meg a bekebelezés, az endocytosis
folya matsorát. A plazmamembrán a kötődés helyén
előbb beboltosul, majd lefűződik, és a megfelelő memb-
ránrészlet az előzőekben leírt módon endocytoticu s ve-
siculát képez.
Az élettani folyamatokhoz szükséges makromoleku-
lák, pl. lipoproteinek és a receptorokhoz kötődő mole-
kulák (pl. hormonok) mellett endocytosissal jutnak a
sejtbe toxinok és vírusok is. E zekben az esetekben is kö-
vetelm én y, hogy a makromolekula a sejt valamely recep-
torához kötődjék. A sejtbe jutott toxinok vagy vírusok
azután elpusztíthatják a sejtet, esetl eg a szervezet egé-
szét.
Exocytosis. Sok sejttípusban (neuronok, chromaffill
sejtek, endokrin sejtek, hámsejtek, granulocyták, throm-
 1 ~ "
,
1
26 '
1. rész • Altalános és sejtélettani alapelvek
'
' bocyták) a szintetikus folyamatok termékei (neuro-
'
•
transzmitterek, hormonok, szekréciós fehé rjék stb.)
i membránnal borított organellumokban, vesiculákban
vagy szekréciós granulumokban tárolódnak. A vesiculák
!I
vagy granulumok tartalma exocytosissal hagyja el a sej-
' ,, tet. A „megcímzett" membránnal körülvett organellu-
1 11
11
mok a plazmamembrán megfelelő szakaszához szállí-
'
tódnak, és ott „várakozó helyzetben" sorakoznak fel. A
11
vesiculák tartalmának ürítését az extracelluláris térbe a
'
1 , ,
citoskeleton szabályozza. A sejtplazma Ca2+ -koncent-
'
11
,,
rációjának gyors emelkedése (Ca2+ -jel) az exocytosis
,, indító jele.
Az exocytosis során az organellum membránja fuzi-
onál (összeolvad) a plazmamembránnal, és az organel-
1
' lum tartalma a m embránfúzió során keletkezett nyílá-
',
1
son keresztül hagyja el a sejtet. A membránfúzió első lé-
pése a mindkét m embránban jelen lévő specifikus fehér-
jék fizikai érintkezése. A Ca2+ -jel mindkét fehérjében
konformációváltozást indít meg: az eredmény a plaz-
m amembránon és a ho zzáfekvő vesiculamembránon
keresztülvezető pórus képződése. A pórus néhány nm
átmérőjű, és a vesicula tartalma ezen keresztül ürül az
extracelluláris térbe. A fúzióval egy időben a két lipid
kettős réteg is fu zionál, és a vesiculamembrán a plaz ma-
membrán alkotórésze lesz. Az exocytosis folyamán a
sejtplazma egyetlen pillanatig sem érintkezik az extra-
celluláris térrel, a vesicula- és a plazmamembrán közöt-
ti érintkezés szorosan záró szigetelést jelent.
A neurotranszmitterek exocytosisának részleteit a 6.
fejezetben ismertetjük.
Membránkörforgás. A legtöbb sejttípus esetében a
plazmamembrán állandóan átépül, a transzportban
részt vevő fehérjék endocytosissal visszavonásra kerül-
nek, hogy azután vagy újonnan szintetizáltakkal, vagy
addig endoszómákban nyugvó fehérj ékkel cserélődje­
nek ki. A membrán alkotórészeinek folyamatos megúju-
lását, kicserélését nevezzük „membránkörforgás" -nak
(angol kifejezéssel membrane cycling).
A transzportfolyamatok szabályozása memb·
ránkörforgással. A plazmamembránon keresztül vég-
1'
1·1,,
11
„J
bemenő transzportot különböző mechanizmusok sza-
bályozhatják. A m embránban jelen lévő transzporterek
aktiválódhatnak vagy inaktiválódhatnak, új transzpor-
termolekulák szintetizálódhatnak. A m embrán körfor-
gás, a transzportban részt vevő alkotórészek beépítése és
kivonása lehetőséget nyújt a transzportfolyamatok sza-
bályozására.
A csak időlegesen működő transzporterek egy része
a működési szünet alatt az endoszómák m embránj á-
ban, inaktív állapotban foglal helyet. Aktiváló jelzések
hatására az endoszómák kihelyeződnek a plazma-
membránba, és a pumpák, passzív transzporterek vagy
csatornák így működőképes helyzetbe jutnak. Az akti-
váló jelzés megszűntekor a transzportelemek inaktív ál-
lapotban visszakerülnek a plazmamembránból az endo-
szómákba.
Az ilyen típusú transzport szabályozásra példa a
gyomor fedősejtjeiben a H+- iz+-pumpa kihelyezé-
se/visszavétele. A szekréció szünetelése alatt a pumpa az
endoszóm ákban inaktív állapotban va n: szekréciós in-
ger hatására kihelyeződik a sejt apicalis membránjába.
A szekréciós fázis megszűnésekor a pumpa vissza-
vevődik az apicalis membránból az endoszómákba (L a
27. fejezetet).
A GLUT-4 facílitatív glul(óztranszporter az izom- és
zsírsejtekben az endoszómák és a plazmamembrán kö-
zött cirkulál. Inzulin hatására a GLUT-4-transzportert
tartalmazó endoszómák kihelyeződnek a plazmamemb-
ránba; az inzulinhatás lecsengését követően a GLUT-4-
transzporter-molekulák vísszahelyeződnek az endoszó-
mákba, ahol működésük szünetel (l. a 29. fejezetet).
A vese gyűjtőcsatornáiban jelen lévő aquaporin-2
vízcsatorna szolgáltat egy további példát. Az aquaporin-
2 a gyűj tőcsatornasejtek endoszómáiban helyezkedik el,
és ezért ezeknek a sejteknek apicalis membránja vízre
nézve impermeábilis. A vazopresszin (más néven anti-
diuretikus hormon) hatására az aquaporín az endoszó-
m ák és az apicalis plazm amembrán között cirkulál, ez-
zel a sejt apicalis membránja vízre permeábilissá válik
(l. a 20. fejezetet) . A hormonális jelzés lecsengését kö-
vetően az aquaporin ismét az endoszómákban foglal
helyet.

„
0 Attekintés
A plazmamembránt lipid kettős réteg, integráns és
perifériás membránfehérjék építik fel. A lipid kettős
réteg lehetővé teszi gázok, lipidoldékony m olekulák,
kisméretű poláris molekulák és vízmolekulák átjutá-
sát a membránon. A hidrofil semleges molekulák
nagy része, továbbá töltött részecskék (ionok) nem
léphetnek be a lipid kettős réteg belsejébe, és csak in-
tegráns membránfehérjék közreműködésével hatol-
hatnak át a membránon. Egyes lipidoldékony mole-
kulák és a víz átjutását transzportproteinek segíthe-
tik.
A tra nszportban részt vev<:5°membránfehérjék víz- és
ioncsatornák, passzív karrierek (passzív transzporte-
rek) és primer pumpák.
Az ioncsatornák a membránon keresztüli, rövid
időszakokra megnyíló pórusok, amelyek szelektíven
engednek át meghatározott ionokat; megnyílási
frekvenciájukat a membrán feszítése, a transzmemb-
rán feszültségkülönbség és/vagy extra- és intracellu-
láris ligandok szabályozzák.
Mérföldkövek
1902-1910: L. E. Overton a narkózis tanulmányozása
közben összefüggést talál a narkotikus anyagok hatá-
sossága és lipidoldékonysága között.
1925: E. Gorter és F. Grendell megkísérlik összehason-
lítani a vörösvérsejtek felületét azzal a felülettel, ame-
lyet a vörösvérsejtekből kivont lipidek egy vizes fázis
felszínén foglalnak el. Arra következtetnek, hogy a lipi-
dek kettős réteget képezve építik fel a membránt. Ma
már tudjuk, hogy méréseik pontatlanok vo ltak, de a két
különálló mérés szisztémás hibái kiegyen lítették egy-
mást; a következtetés máig érvényes.
1933: W. J .V Osterhout feltételezi, hogy a plazma-
membránban „vivőanyagok" („karrierek") vannak,
amelyek a membrán egyik oldalán megkötik a transz-
portálandó anyagokat, és azt átviszik a membrán túlsó
oldalára („kompm echanizmus"). A transzport komp-
mechanizmusa csak mesterséges rendszerekben for-
dul elő, de a „karrier" kifejezés máig használatos.
1935: J. F. Danielli és H. Davson megszerkesztik a bi-
ológiai membránok modelljét; ebben a modellben a
lipid kettős réteget két fehérjeréteg fogja közre (Dav-
son-Danielli-modell, szendvicsmodell). Ezt a modellt
2. fejezet A sejtmembrán molekuláris fiziológiája 27
A passzív karrierek és a pumpák m inden egyes
transzportciklu s során reverzíbilis konformációvál-
tozásokon mennek keresztül. A passzív karrierek
(transzporterek) gradiensük irányában mozgatnak
anyagokat („völgymeneti" transz port) . A passzív
transzportfolyamat uniport (egyetlen anyag transz-
portja) vagy kotranszport (szimport, két vagy több
anyag egyirányú transzportja) vagy kicserélődés (an-
tiport, anyagok. obligát kicserélése) leh et.
A primer pumpák gradiensükkel szemben szállíta-
nak ionokat. A pumpák ATP-t hidrolizálnak, és az
ATP-hasítás energiáját közvetlenül hasznosítják a
gradienssel szen1beni („hegymeneti") transzportra.
A másodlagosan aktív tra nszport során egy primer
pumpa által létrehozott iongradiens szolgáltatja az
energiát egy másik ion vagy nem ionos molekula
. szamara.
transzportja " "
A sejt élete során a plazmamembrán folya m atosan
kicserélődhet (membránkörforgás). A transzport
szabályozásának egyik módja a transzportban sze-
replő fehérjék kihelyezése a membránba vagy vissza-
vétele a membránból.
egészen 1972-ig, a Singer-Nicholson-féle modell
megjelenéséig elfogadták (1. alább).
1950-1952: Straub F. Bruno és Gárdos György leírja,
hogy a vörösvérsejtek K+-felvételéhez és a K+-tarta-
lom fenntartásához ATP szükséges. 1953-ban H. J.
Schatzman felfedezi, hogy a vörösvérsejteken belüli
magas K+- és alacsony Na+-koncentráció szívglikozi-
dok (ouabain) hatására kiegyenlítődik. 1957-ben J. Ch.
Skou rákidegek dörzsölékében ATP-t bontó enzimrő l
(ATP-áz) számol be. amelynek maximális aktivitásához
K+ és Na+ együttes jelenlétére van szükség, és
később ezt az enzimet ouabainérzékenynek találja
(Nobel-díj 1997). 1960-ban R. L. Post összehason lítja
az ouabainnak a vörösvérsejtek iontranszportjára és
ATP-áz-aktivitására kifejtett hatását és arra következtet,
hogy a Skou által felfedezett ATP-áz (amelyet ma
Na+-1<+-pumpának nevezünk) felelős a Na+ és a K+
kapcsolt transzportjáért.
1961-1965: P. Mitchell a transzportfolyamatok osztá-
lyozására javasolja az uniport, szimport és antiport el-
nevezéseket, amelyek átmennek a köztudatba (Nobel-
díj a biológiai energiaátvitel mechanizmusáért 1978-ban).
28 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
-
1962: P. Mueller, D. 0. Rudin és munkatársaik mester-
séges bimolekuláris lipidrétegeket állítanak elő (opti-
kai tulajdonságaik alapján ún. „fekete lipidmembrá-
nok", „black lipid membranes". BLM. amely rövidítés
később „bimolecu!ar lipid membrane" értelmezést
nyer). Felfedezik, hogy a nagyon alacsony elektromos
vezetőképességet fehérjék beépítésével meg lehet
növelni. Nem sokkal később, 1971 -ben D. W. Urry ki-
mutatja, hogy néhány egysze rű peptiddel (pl. gramici-
dinnel) is meg lehet növelni a vezetőképességet: ezek
a peptidek a membrán-ioncsatornák első n1odelljei.
1972: S. J. Singer és G. L. Nicholson fizikai mérések
alapján megalkotja a biológiai membránok nfolyékony
mozaik modelljét" (fluid mosaic membrane). amely ál-
talános elfogadást nyer.
1982: J. Kyte és R. F. Doolittle az integráns membrán-
fehérjék primer szerkezete alapján algoritmust szer-
kesztenek Lhydropathy p/ot"). amelyet felhasználva a
fehérjének a membránon belüli kétdimenziós elhe-
lyezkedésére lehet következtetni.
1991: P. Agre a vörösvérsejtek membránfehérjéit vizs-
'
gálva, mintegy véletlenül rájön, hogy az egyik integ-
ráns membránfehérje felelős a vörösvérsejtek vízper-
meabilitásáért. A fehérjét végül aquaporin-1 -nek (AOP-
1) nevezik el. A következő néhány évben azonosítják a
különböző AOP-izoformákat (AOP-1, -2 stb.}, és feltér-
képezik ezek szelektív kifejeződését (Nobel-díj Agre
részére 2004-ben).
3 fi 1e t
Celluláris elektrofiziológia;
a nyugalmi membránpotenciál _ _ _ _ __

A patch -clamp regisztrálás során a megfelelően

Az ioncsatornák előkészített üvegkapilláris-mikroelektród („patch pipet-

elektrofiziológiája ta" 1 µ,m átmérőjű nyílással) a membrán felszín éhez ta-

A 2. fejezetben röviden ismertettük az ioncsatornák
szerkezetének és legfontosabb molekuláris tulajdonsá-
gainak alapjait. Az alábbiakban a csatornák elektromos
jellemzőit foglaljuk össze; az egyes csatornák szerepére
a különbözé5 sejtműködésekben a további fejezetekben
térünk vissza.
pad (3-2. ábra). E nyhe szívás hatására az érintkezés he-
lyén egy igen nagy [G.Q (gigaoh m, 109 .Q)l ellenállású
szigetelés („gigaseal") keletkezik; áram csak a mikroe-
lektród nyílásával érintkező membránrészen keresztül
folyhat. A csatorna megnyílása, ill. zárása árampulzu-
sok formájában jelentkezik (3-3. ábra). Az áram intenzi-
tás pA (l0-12 A), a csatorn ák n yitott állapota általában
milliszeku nd umos nagyságrend ű.

Regisztrálási konfigurációk. A technikának több

Az ioncsatornák elektrofiziológiai változatát dolgozták ki. A legegyszerűbb esetben az
elektród az intakt sejttel érintkezve létesít „gigaseal"-t
vizsgálata („ patch-clamp regisztrálás") (l. a 3-2. ábrát). Szívással azo nban a pipetta nyílása alatt
lévő membrán leszakítható; az ún. „kifordult memb-
Az ioncsatornák elektrofiziológiai vizsgálati módszere a rán" esetében („inside-out patch") a pipettában lévő fo-
„patch -clamp regisztrálás". Maga a kifejezés angol ere- lyadékkal a m embrán eredetileg extracelluláris, a
detiben vonult be a terminológiába: a „patch" (folt) a fürdőben lévő folyadékkal a citoplazmatikus felszíne
membrá n nak a regisztráló elektróddal érintkező kis
felü lctrészlete, a „clamp" (feszültségrögzítés) utal az
áramintenzitás mérése alatt a fesz ü ltség elektronikusan Sejtre Teljes sejt Egyedi
beállított értékére. A kapcsolási vázlat a 3-1. ábrán látható. tapasztott konfiguráció csatorna
mérés mérés
Rr
Pipetta-

Patch-pipetta
''
lp
i1
Vo
Patch-pipetta
visszahúzás
\"J
inside-out
'' ' \

\„J \ J
'' ''
'
Vc

\J
Szívás Pipetta-
visszahúzás
Agarf
híd
l + ~

outside-out
1 Közeg
1
1
teljes sejt
1

Sejtmembrán giga seal

1 hr
A „pa tc h ~ cl a mp " regisztrálás elve A „patch-clamp" regisztrálás külö n b öző konfigurációi
Az ábra méretarányai torzítottak
 ,
30 1. rész Altalános és sejtélettani alapelvek

Nyugalom Az elektrofiziológiában az I értékét pikoamperben

~
-
e::
E
(pA = IQ-12 A), a V értékét millivoltban (mV= I0-3 V)
~ adju k meg, ebben az esetben a kondu ktancia dimenzi-
• ctj
ro
e::
~
0 ACh ója pikosiem ens (pS = 10- 12 S):
<ti
c'.3 1 nA
I (mV) = y (pS) x V (mV) (3.1. egyenlet)

0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6

Idő (s)
(egyetlen csatorna esetén a konduktanciát y, membrán-
felü let esetén pedig gion szimbólummal jelezzük).

K+-áramok a K+-csatornák nyílásai alatt A konduktanciát meghatározó tényezők. A nyitott csator-

érintkezik. Az „outside-out patch" esetében a citoplaz-
matikus membránfelszín érintkezik a pipettában lévő
folyadékkal, az extracelluláris pedig a fürdővel.
Feszültség-intenzitás karakterisztika. Am ennyi-
ben a csatornának mindkét nyílása azonos koncentráci-
ójú elektrolitoldatta1 éri ntkezik, és a membrán két olda-
la között nincs feszültségkülön bség, a csatornán keresz-
tül akkor sem folyik áram, ha a csatorna éppen nyitva
van. H a azonban a membrán két oldala között feszült-
ségkülön bség van, akk.or az éppen nyitott csatornán ke-
resztül a polaritásnak inegfelelően nettó ionáramlás, és
ennek következtében áram folyik. Amennyiben a pola-
ritás megfordul, a nettó ionáramlás iránya is megválto-
zik. Az áram intenzitása (I) a feszültségkülönbséggel
(V) arányos, az arányossági tényező (y) a csatornakon-
duktancia, a csatornára jellemző érték. A legegyszerűbb
esetben az I = y X V összefüggés lineáris (3-4 ábra A) .
na konduktanciája két tényezőtől függ: az első a csa-
torna ionpermeabilitása, a csatorna szerkezetétől
függő intrinsic tulajdonság. A niásodik té nyező a csa-
tornával érintkező belső és külső folyadékok ionkon-
centrációja (érthető, hogy áramló ionok hiányában
nincs áram) .
Egyensú!}ri potenciál
és a Nernst-egyenlet
Egyensúlyi potenciál (E; 0 n). A következőkben acsa-
tornán keresztüli ionmozgást úgy vizsgáljuk, hogy a
m embrán által elválasztott két folyadék ionkoncentráci-
ója külön bözik (3-5. ábra). Példánkban legyen a csator-
na K+ -okra átjárható; az A oldalon a K+ -ok koncentrá-
ciója 100 mM, a B oldalon 4 mM. Kezdetben a két oldal
között nincs potenciálkülönbség. A nyitott csatornán
keresztül K + -ok áramlanak az A oldalról a B oldal felé.

A 4 B e
6
10 30
J

~ 2 ~ ~

-=
<(
._.,
.

~
=
E E
ro
~
-"3. -05
•

-ro •ro
ro ro
e::
e
~ ~

~
0 -40 - 20 20 40 0 2 -1
ctj
C/)
<ti
C/)
(.) (.)

-2
-25 25 50 -1 ,5

-2
-2
Patch potenciál (mV) Patch potenciál (mV) Patch potenciál (mV)

K+-csatorna feszültség-áramintenzitás karakterisztikái

N A patch-pipettán belül és a fürdőben lévő oldat K+-koncentrációi azonosak
B) A patch-pipettán belüli K+-koncentráció megfelel az intracelluláris. a fürdő K+-koncentrációja az extracelluláris K+ -koncentrációnak. Az
áramintenzitás a K+-ok egyensú!J'i potenciálía mellett válik zérussá
C) Befelé rektifikáló K+-csatorna feszültség-áramintenzitás karakterisztikája
 3. fejezet
-81 mV
r l
l
1 1
„
GUIO
Az egyensúlyi potenciál kialakulásának szemléltetése
A pipettában lévő fo!Yadék 100 mM. a fürdőben lévő 4 mM kálium-
iont. a membrán csak K+-csatornákat tartalmaz. A K+-ok nettó áram-
lása a pipettából a fürdőbe akkor szűnik meg. amikor a pipeltában a
polenciálérték - 81 mV-ra áll be (58 x log 4/100 = - 81. 1. a szöve-
get): ekkor a kémiai gradiens egyensú!Yt tart az elektromos gradiens-
scl
Minthogy a membrán csak I<+ -okra permeábilis, acsa-
tornán keresztül áramló!(+ -ok negatív töltéseket hagy-
nak a membrán A oldal fclöli felszínén, és a B oldalon
pozitív töltéseket halmoznak fe l. E zzel egyre növekvő
potenciálkülönbség keletkezik a két oldal között, az A
oldal a B oldalhoz képest negatív lesz (membránpoten-
ciál). Az A oldal negativitása egyre nagyobb mértékben
tartja vissza a rz+ -ok áramlását, és egy adott potenciál-
különbség mellett már nem lesz mérhető nettó árarr1: a
koncentrációkülönbség okozta hajtóerő egyensúlyban
van a potenciálkülönbség okozta ellentétes irányú haj-
tóerővel (3-4. ábra B). Azt a potenciálkülönbséget,
amelynél az egyensúly beáll, egyensúlyi potenciálnak
(Eion' az adott példában E 1() nevezzük.
A Nernst-egyenlet. Az egyensúlyi potenciál az A és
a B oldal k.özötti koncenLrációktól függ. A pontos össze-
függést a NERNST által leírt egyenlet határozza meg:
(3.2. egyenlet)
„
Atrendezve, és a k konstanst kifejtve:
(3 .3. egyenlet)
ahol R a gázállandó, ·r
az abszolút hőmérséklet (Kel-
vin-fokban)> z az ion valenciája (esetünkben + 1) és Fa
Faraday-féle szám. MegfeJelé> mértékegységek választá-
sa esetén 20 °C-on az (RxT)/(zxF) szárnértéke 25, a po-
Celluláris elektrofiziológia; a r~ugaln1i membránpotenciál 31
L.
tenciálkülönbség pedig millivoltban jelenik meg:
(3.4. egyenlet)
A megadott példában szereplő koncen trációviszonyok
mellett (kerekítések.kel):
[I<+lB 4
+ = lOO = 0>04> log 0,04 = - 1,40,
fl( JA
E 1< = 58 x -1,40 = -81
Az ionol<ra ható mozgatóerő
Az ionok áramlásának irányát a membrán két old ala
közötti potenciálkülönbség (Em) és a konccntrációkü-
lönbségből szán1ítható egyensúlyi potenciál (Eion) kü-
lönbsége (Em mínusz E i0 0 ) szabja meg. (A membrán -
potenciál keletkezését a sejtekben a fejezet további ré-
szében írjuk le.) Pozitív ionok esetében, ha a membrán -
potenciál pozitívabb, mint az ion egyensúlyi potenciál-
ja, az E 01 - Eion értéke pozitív. A pozitív töltésű ion -
nyitott ioncsatorna esetén - elhagyja a sejtet. Ha viszont
a membránpotenciál negatívabb, mint az ion egyensú-
lyi potenciálja, a pozitív ionok - nyitott ioncsatorna ese-
tén - befelé vándorolnak. Negatív ionok (pl. Cl-) eseté-
ben, ha a membránpotenciál pozitívabb, mint az ion
egyensúlyi potenciálja, az anion a sejt belsejébe vándorol,
ellenkező esetben pedig elhagyja azt. Ionáram a csator-
nákon keresztüJ csak addig folyhat, amíg a membránpo-
tenciál el nem éri az illetéS' ion egyensúlyi potenciálérté-
két: amennyiben Em = Eion (azaz E rn - Eion = 0) az
ionáram megszűnik.
A csatornákon átfolyó ionáram, Iion a 3.1. egyenl et
kifejtésével írható le:
(3.5. egyenlet)
Az ionáram arányos az ionokra ható mozgatócrővel
(E n1 - Eion) és a csatornák ionkonduktanciájával (gi0 11 ).
Rektifikáló csatornák. Egyes ioncsatorna-típusok mind-
két irányban egyaránt jól vezetnek (a konduktancia
szimmetrikus), a rajtuk keresztül folyó ionáram inten-
zitását az ionokra ható n1ozgatóerő (E rn - Eion) szabja
meg. Biz onyos ioncsatornákban (pl. a rektifikáló !{ + - ,,
csatornák) a konduktancia aszimmetrikus (1. a 3-4. e '
ábrát, amelyen egy „befelé rektifikáló" feszültségfüggő
K+ -csatorna áramát tüntettük fel). Ez a csatorna típus
beengedi a sej tbe a !{+ -okat, ha az Em értéke negatí-
'
'
'
32 1. rész Általános és scjtélettani alapelvek

vabb, mint az EK. H a viszont az Em pozitívabb, mint az ___ - Oszcilloszkóp

A 1..,..o-..;----
E 1<.., akkor a csatorna zár, így ezeken a rz+ -csatornákon
keresztül nincs érdemleges kifelé irányuló J(+ -áramlás.
E csatornák jelölése I<,r (az „inward rectifier" alapján),
J

és j elen tős szerepet játszanak többek között a szívizom-

sejtek működésében.
Axon

A sejtek nyugalmi '- - --

____ Oszcilloszkóp

(membrán) potenciálja B I

A 19. században vált ismertté, hogy az izomrostok bel-

seje a rostok külső felszínéhez képest elektronegatív. A
kísérleti objektum. szerencsés megválasztása, továbbá az
elektronika fejlődése következtében a 20. század máso-
dik negyedében lehet6vé vált a transzmembrán elektro-
mos potenciálkülönbség (membránpotenciál, Em) pon-
/ / cs , erte
/ lmezesc.
; Az ábrán a tíntahal (Sepia otncina/is) óriásaxoníál. feszültségregiszt-
tos meresc
A nyugalmi potenciál mérése
Egyes puhatestű tengeri állatok, mint pl. a tintahal iz-
mait óriás idegsejtek idegzik be. Az idegsejtek több cm
hosszúságú, velónüvely nélküli axonjai 0,2-1,0 mm át-
mérőji.lek. Ilyen méretek mellett viszonylag könnyű volt
vékony, néhány mikrométer átmérőjű elektródot vezet-
ni az idegrost belsejébe, és mérhetővé vált az axon bel-
seje és külseje közötti potenciálkülönbség, a nyugalmi
membránpotenciál (szokásos egyszerűsítéssel nyugalmi
potenciál, 3-6. ábra). Nyugalmi (azaz nem ingerelt) ál-
lapotban az óriásaxon belseje kb. 60 m V-tal negatívabb,
mint a külső felszín. Megegyezés szerint a potenciál ér-
tékét a belső elektródra vonatkoztatjuk: így a tintahal
óriásaxonjának nyugalmi potenciálja kb. -60 mV
A mikroelektród-készítési technika és az elektronika
további fej l ődése később lehetővé tette, hogy a memb-
ránpotcnciált más sejtekben is mérni lehesse n. A nyu-
galmi membránpotenciál értéke a különböző sejttípu-
sokban -30 és -90 mV között változik (3-1. táblázat).
Axon
3-6 ~
'
Membránpotenciál mérése a tintahal óriásaxonjában
(
ráló elektródpárt és oszcilloszkópot tüntettünk fel
~ Mindkét elektród az axon külső felületén foglal he!}'et. közöltük
nincs potenciálkülönbség
B) Az egyik elektród (az intracelluláris regisztráló elektród) behatolt
az axon belsejébe
paraméterek, a membrán ionpermeabilitása (PK, P Na és
P c 1), a me1nbrán konduktanciája (g1<.., gNa és gc 1), továb-
bá az axonon belüli és kívüli ionkoncentrációk (3-2.
táblázat), ez utóbbiból kiszámíthatók az egyes ionok
egyensúlyi potenciálértékei (EK, E Na és Ec1) .
A K+-gradiens és K+-permeabilitás szerepe. A
nyugalmi potenciál kialakulásának első megközelítés-
ben háron1 alapja van: a plazmamembrán jelentős I<.+ -
3-1 . táblázat
Közelítő nyugalmi membránpotenciál értékek
Sejt Nyugalmi membránpotenciál
(mV)

Simaizomsej t (emlős) -35-t<>l -55-ig

Szív nodalis szövet (emlős) -55 -től -65-ig
A nyugalmi potenciál kialakulásának J

Oriásiclegrost (tintahal) -60

ionális mechanizmusa Idegsejt (emlős gerincve l ői kb. - 70
motoneuron)
A továbbiakban az óriásaxont mint modellt választjuk a l(an1.raizomrost (emlős) -80
nyugalmi membránpotenciál kialakul ásának leírására. (emlős)
Vázizomrost -80
A mod ell választása azért előnyös, mert az óriásaxon
Vázizomrost (béka) -90
esetében ismertek a számításokhoz szükséges fizikai
 3. fejezet Celluláris elektrofiziológia; a nyugalmi membránpotenciál 33

3-2. táblázat >o

E
~

E
A tintahal óriásaxon extra- és intracelluláris w

ion koncentrációi -20

(a koncentrációk mmoVl értékben *)

Ion Kívül Belül -40

Na+ 460 50
-60
I(+ 20 400
c1- 540 (40-100) -80
Egyéb anionok 350
-100
EK:::: - 76 mV
Em (mért)<= - 60 mV
ENa z + 56mV -120 (
0,1 1 10 100
*A tintahal szövetei a tengervízzel izozmotikusak Kü lső [K+ l mmol/I

permeabilitása, a K+-ok koncentrációkülönbsége az
axoplazma és az extracelluláris környezet között, továb-
bá az a tény, hogy az axoplazma anionjainak nagy ré-
szére a membrán impermeábilis. A I(+ -ok koncentráció-
gradicnsük irányában kifelé ditTundálnak, és minthogy
az intracelluláris anionok többsége nem képes követni a
kilépő r<+ -okat, a membrán belső felszíne negatív a
külső felszínhez képest (3-7. ábra).
A 1nenibránpotenciáL függése a külső K+ -koncentrációtól.
A membránpotenciál létrejöttében alapvető az extracel-
luláris közeg I<.+ -koncentrációja (a 3-8. ábra fekete vo-
nala): a K+ -koncentráció növekedése (hyperkalaemia)
a nyugalmi membránpotenciált csökkenti (depolarizáló
hatású), a csökkenés (hypokalaemia) a membránpoten-
ciált növeli (hiperpolarizáló hatású).
A Na+-gradiens és Na+-permeabilitás módosí·
tó szerepe. Ha csak az el<5bb felsorolt háron1 tényező
t; br
A nyugalmi membránpotenciál összefüggése
az extracelluláris K+-koncentrációval az óriásaxonban
A vízszintes tenge[y a külső K+-koncentráció logaritmikus léptékben.
a függőleges tenge[y a membránpotenciál mV-ban. A fekete egyenes
a Nernst-cgycnlet alapján számított membránpotenciált. a piros vona-
lon lévő körök a Na+-permeabilitás okozta eltérést n1utatják.
szerepelne a membránpotenciál kialakulásában, akkor
az Em egyenlő lenne az Er<.-val. A 3-2. táblázatból azon-
ban kiolvasható, hogy a rz+ -ok egyensúlyi potenciálja
közel van ugyan a nyugalmi membránpotcnciálhoz, at-
tól azonban kismértékben, dc következetesen eltér, az
E K negatívabb, mint az Em. Mi ezen eltérés oka? Az
idegrostmembrán kismértékben permeábilis Na+ -okra
nézve is, a PK: PNa arán y 1 : 0,04. A Na+ -ok egyensúlyi
potenciálja pozitív érték ( +56 mV), így Na+ -ok lépnek
az idegrost belsejébe, és némileg pozitívabbá teszik a
membrán potenciált, mint a rz+ -ok egyensúlyi potenci-
álja. A ténylegesen mérhet() mcrr1bránpotenciál (-60
mV) valahol az EK (- 75,5 mV) és az ENa ( + 56 rn V) kö-
zött helyezkedik cl. (Az óriásaxon esetében a kloridio-
nok szerepét figyelmen kívül lehet hagyni, ez azonban
már nem érvényes az ideg- és más sejtekre.)

A membránpotenciál számítása. A membránpo-

tenciál - figyelmen kívül hagyva a Na+-K+ -pumpa
clektrogén jellegét - kiszámítható az ionok konduktan-
ciájáb6l és az egyes számba vett ionok egyensúlyi poten-
K+-csatorna ci--csatorna Membrán ciáljából:

gK. X EK + gNa X E Na
Az óriásaxon ionpermeabilitása és a nyugalmi (3.6. egyen lct)
membránpotenciál kialakulása
E1n = gK + gNa
34 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
Minthogy a membrán K+ -konduktanciája lényegesen
nagyobb, mint a Na+-konduktancia, a n yugalmi
membránpotenciál közelebb van a K+ -ok egyensúlyi
potenciáljához, mint a Na+ -okéhoz.
Egyes idegsejtek (pl. emlős gerincvelői motoneuro-
nok) nyugalmi membránpotenciálja -70 mV körüli tar-
tományban van. Más sejtekben, pl. a gerincesek váziz-
maiban a nyugalmi me.m bránpotenciál -90 mV vagy
ennél is n egatívabb: ennek oka a sejtek alacsony Na+ -
konduktanciája (a gNa : gK. arány kisebb, mint az óriás-
axonban) . A simaizomsejtekben a nyugalmi membrán-
potenciál kevéssé negatív, a sejtek 1nembránjának Na+_
konduktanciája nagyobb mértékű.
A Goldnian- Hodgkin- Katz-egyenlet. A membránpoten-
ciál összefüggése az ionpermeabilitásokkal és ionkon-
centrációkkal az alábbi formalizmussal is leírható:
(3.7. egyenlet)
Az egyen letet GOLDMAN, és tőle függetl enül
HODGI<lN és I<..ATZ fogalmazta ineg, és szokásos
GHI<.-egyenletként említeni. A Na+ -ok membrán po-
tenciált módosító hatása megfigyelhető a 3-8. ábra piros
vonalán; magas J(+ -koncentráció esetén ez a módosító
hatás kicsiny, ill. elhanyagol ható {(a PK X [J<+lkülső) tag
meghatározóan nagyobb, mint a (PNa X [Na+Jkülső tag),
alacsony J(+ -koncentráció mellett azonban a (PK X
lK+lkülsé5 tag kevésbé jelentős, mint a (PNa X fNa +]külső)
tag}.
,
· Attekintés
A sejtmembrán ionpermeabilitásáért a benne lévő
ioncsatornák felelősek. A csatornák konduktanciája
az ionpermeabilitástól és a csatornák nyílásaival
érintkező folyadékok ionkoncentrációjától függ. A
rektifikáló csatornák konduktanciája aszimmetrikus.
Valamely ion akkor van a membrán két oldalán
egyensúlyban, ha a koncentrációkülönbségből adódó
hajtóerő teljesen ellensúlyozza az elektromos poten-
ciálkülönbségből adódó hajtóerőt. Az egyensúlyi po-
tenciál a Nernst-egyenlettel számítható ki.
Az egyes ionokra ható mozgatóerő az aktuális
membránpotenciál és az adott ion egyensúlyi poten-
ciálértékének különbsége (En1 mínusz Ei 011 ).
A Na+-[(+-punipa hozzájárulása a nyugahni potenciálhoz.
A 2. fejezetben leírtuk, hogy a Na+- K + -pumpa minden
egyes ciklusa során 3 nátriumiont 2 káliumionra cserél ki,
a pumpa elektrogén. Ez az egyenlőtlenség a nyugalmi
membránpotenciált néhány millivolttal negatívabbá te-
szi, mint amit a permeabilitások és ionkoncentrációk
alapján ki lehet számítani (ún. pumpapotenciál).
Az ioncsatornák szerepe a membránpotenciál
változtatásában. A fiziológiásan fontos ionok közül a
Na+ - és Ca2+ -ok egyensúlyi potenciálja nabryon je-
lenté)sen, a K+ - és Cl- -oké kisebb mértékben tér cl a
nyugalmi membránpotenciáltól. Ez annyit jelent, hogy
ezek az ionok nincsenek egyensúlyban a membrán két
oldalán, és amennyiben szabad út nyílik rés;;r,ükre, akkor
az E m mínusz Eion különbség irányában elmozdulnak,
ezzel megváltoztatják az aktuális membránpotenciál ér-
tékét. A szabad utat az ioncsatornák megnyílása jelenti.
A Na+- és a Ca2+ _csatornák megnyílása a memb-
ránpotenciált pozitív irányban viszi el (depolarizál, eset-
leg átpolarizál, 1. a 6. fejezetet). AJ(+ -csatornák meg-
nyílása többnyire negatívabbá teszi a membránpotenci-
ált (hiperpolarizál vagy repolarizál). Minthogy a Cl--ok
egye nsú lyi potenciálja igen közel esik a nyugalmi
membrán potenciálhoz, a Cl--csatornák megnyílása a
körülményektől függően növeli, csökkenti vagy nem be-
folyásolja a mernbránpotenciál kiindulási értékét. Acsa-
tornaműködések ezzel alapjaiban határozzák meg az
egyes ingerlékeny sejtek (ideg- és különböző izomsej-
tek) működését; szerepükre a megfelelő fejezetekben té-
rünk vissza.
Nyugalomban a sejt belseje elektromosan negatív a
membrán külső felszínéhez képest. A nyugalmi po-
tenciál létrejöttében a pla7,mamembrán szelektív
kationpermeabilitása (P1c > PN,J, az egyértékű kati-
onok aszimmetrikus megoszlása (pl. lIZ.+]belül >
[J(+]kívül) és a sejten belüli anionok impermeabilitá-
sa játszanak szerepet. A sejten belüli magas J(+ -kon-
centrációt a plazmamembrán Na+ - J(+ -pumpája
biztosítja.
Pozitív ionok belépése a sejtbe, vagy negatív ionok I
kilépése a sejtből a membránpotenciál negativitását
csökkenti (depolarizálódás); pozitív ionok kilépése,
vagy negatív ionok belépése a negativitást növeli (hi-
perpolarizálódás).
 3. fejezel
cr, Mérföldkövei<
1791 : L. Galvani megfigyeli és leírja az „állat i elektro-
mosság"-ot. Valamivel később A. Volta ujraértelmezi a
Galvani által felfedezett tényeket, a szövetek elektro-
mos ingerlékenységét. Galvani és Volta felfedezései
nemcsak az elektromosságtan. hanem az elektrofizio-
lógia alapjait is képezik.
1888- 1895: W. Nernst kido lgozza az ionokra ható
mozgatóerők elméletét (Nernst-egyenlet 1888; a No-
bel-díjat azonban nem ezért, hanem a termo kémia te-
rén végzett munkásságáért ítélték oda 1920-ban).
1902- 1912: J. Bernstein feltételezi, hogy a sejtek bel-
seje és külseje közötti potenciálkülönbséget (amelyet
sokkal később „ nyugalmi potenciál"-nak neveztek el) a
ká liumionok kifelé irányuló diffúziója okozza. (A nyu-
galmi potenciált hosszú időn keresztül "sértési poten-
ciál"-ként említették, mivel feltételezték. hogy az izom-
rostok sértésének következménye.)
Celluláris elektrofiziológia; a nyugalmi membránpotenciál 35
1936: J. Z. Young bevezeti a neurobiológiai kutatások-
ba a puhatestűek óriásaxonját. Ezt követően A . L.
Hodgkin (Anglia) és K. S. Cole (Egyesült Államok) int-
racelluláris elektródokkal méréseket végez az óriás-
idegroston. a vizsgálatokat 1939-ben félbeszakítja a II.
világháború.
1949: A. L. Hodgkin, A. F. Huxley, B. Katz és R. D. Key-
nes a háborút követő en folytatják vizsgálatai kat az óri-
ásaxonon. Elsőként tételezik fel ioncsatornák létét, és
ezeket a csatornákat „feszültségfüggő Na+ és K+ csa-
tornák"-nak nevezik (1. még a 6. fejezetet).
1976: E. Neher és B. Sakmann kidolgozzák az ioncsa-
tornák ionáramainak mérésére alka lmas "patch-clamp"
módszert (Nobel-díj kettejük között megosztva 1991 ).
_ _u
 4. fejezet
Jranszportfo!Yamato~ a hámsejtekben_ __
1

Az emberi szervezetet mintegy 200 különböző típusú
1 sejt építi fel. Ezek közül egyes típusokban a plazma-
membrán az egész sejtben homogén felépítésű és funk-
ciójú; ezek a nem orientált vagy nem polarizált (szim-
metrikus) sejtek. Ehhez a sejttípushoz tartoznak pl. a
vérsejtek. Más sejttípusok azonban aszimmetrikusak: az
orientált vagy polarizált sejtekben a plazmamembrán a
sejt két szemben lévő pólusán különböz ik, sőt a sejtor-
ganellumok elhelyezkedése is aszimmetrikus. A polari-
1 zált sejtekhez tartoznak az alábbiakban ismertetett
hámsejtek (epithelsejtek), az endothelium sejtjei, az
ependymasejtek és a neuronok. (A neuronok szerkeze-
tét és működéseit a 6. fejezetben írjuk le.)
H ámsejtek választják el a szervezet belsejét a külvi-
lágtól. A „külvilág" lehet a valódi külső környezet, dc
ugyancsak „külvilág" a belső szerveknek a külső kör-
nyezettel kontinuus belseje, mint a légutak, tápcsatorna,
húgyutak és a genitalis traktus lumene. Hámsejtek béle-
lik a külső és bels() elválasztású mirigyeket. A sejtek
aszimmetrikus felépítése teszi alkalmassá a hámsejteket
anyagok egyirányú, vektoriális transzportjára. Az egy-
irányú transzport vagy a lumenből az interstitialis
tér/vér felé (felszívás, reszorpció) , vagy az interstitialis
tér/vér felől a lumen felé (kiválasztás, szekréció) f()lyik.
Az ebben a fejezetben leírtak szolgálnak alapul a táp-
csatornában, a vesében, a légutak és a különböző egyéb
szervek mirigyeiben, továbbá az agyi kapillárisokban és
ependymasejtckben folyó transzport megértéséhez.
A transzporthoz szükséges egyes men1bránelemek
(ionpumpák, víz- és epithelialis ioncsatornák, passzív
transzporterek, 4-1. táblázat) a plazmamembrán lumi-
nalis és basolateralis részletében különböz nek. A vekto-
riális transzportfolyamatokban általában több lu1ninalis
és basolateralis elem szerepel. A különböző felszívó és
szecernáló hámokban a transzportfolyamatok iránya
(pl. hogy a hámban Cl- -szekréció vagy CI--felszívás fo-
lyik) az egyes transzportelemek luminal is vagy basolate-
ralis elhelyezkedésétől függ.
Transzcelluláris és paracelluláris
transzport
A hámsejtek. hámrétegeket, acinusokat vagy kive-
zetőcsövcket képeznek, és fizikai érintkezésben állnak
egymással. A szomszédos hámsejteket az érintkezés he-
lyén szoros kapcsolatok (angol nevén tight junction)
kapcsolják össze (4-1. ábra). A szoros kapcsolatokat a
plazmamembránba mélyen beérő, specifikus integráns
fehérjék képezik. A hámrétcgen keresztüli transzport
részben magukon a sejteken keresztül, transzcellulári-
san, részben pedig a sejtek közötti szoros kapcsolaton
keresztül, paracellulárisan folyik.
Luminalis 1nterstitialis
(apicalis) kompartment

Luminalis (apicalis) és basolateralis membrán.

kompartment
))
A hámsejtek plazmamembránja két régióból áll, ame- Paracelluláris
lyek mind felépítésükben, mind működéseikben eltér-
nek. A lumen felé esé> membránrészlet a luminalis (más
Luminalis
(apicalis)
membrán ~
r lntracelluláris
kompartment
l
transzport

néven apicalis), míg az interstitiummal érintkező a ba- Transcel luláris

solatcralis membrán. - 1
transzport
Akét membránrészlet három folyadékkompartmen-
tet választ el: J
a luminalis folyadéktér (a sejt ebből szív fel vagy
ide választ ki anyagokat), Szoros kapcsolat 11 Paracelluláris
transzport

az intracelluláris kompartment a luminalis és a

basolateralis membrán között, „1 :Ur.i
az inters titialis folyadéktér. Transzcelluláris és paracelluláris transzport hámokban
 ,
38 1. rész Altalános és sejtélettani alapelvek

4-1. táblázat
A hámsejtek plazmamembránjának fontosabb transz portelemei

Primer pumpa Uniporter Kotranszporter Antiporter Csatorna

(kicseré lő karrier)

Na+- K+-pumpa GLUT típusú Na+ - glukóz Vízcsatornák

(P típusú ATP-áz) transzporterek (SGJT l és 2) * (aquaporinok)
Cl-/HC0-3
ca2+ _pumpa Facilitatív aminosav Na+- ami nosav (anioncserélő fehé1ie) Ioncsatornák
(P típusú ATP-áz) transzporterek (többféle) Na+ -csatorna
(amiloridérzékcny)
tt + -I<.+ -pumpa Na + - oligopeptid
(P típusú ATP-áz) {többféle) K+ -csatorna

tt+-pumpa Na+ - epesavas só c1- -csatorna

(V típusú KfP-áz) (CFTR)
Na + - HC0 3
Ca2+ -nal aktivált
ABC -Lranszporterek Na+ - c1-
(MDR, MRP, SPGP) c1--csatorna
Na +- K + - 2 Cl-

Na+- foszfi1t

* SGLT a „sodium glucosc transporter"-bol képzett betűszó

A paracelluláris permeabili tás jellemző a hámréteg
típusára, és a szoros kapcsolat molekuláris szerkezetétől
függ. A szorosan záró hámrétegek (angolul tight epi-
thel) esetében a szoros kapcsolat permeabilitása, így a
paracelluláris permeabilitás minimális. E zzeJ ellentét-
ben az áteresztő vagy „szivárgó" hámok (angolul leaky
epithel) esetében a sejtközti kapcsolat az elóobinél jóval
permeábilisabb, ezért a paracelluláris permeabilitás
nagy. A szorosan záró hámréteg prototípusa a vese
gyüjtőcsatorn ája ; tipikus áteresztő hám az epehólyagot
bélelő hám. Ezek a típusok azonban egy folyamatos ská-
la egy-egy szélső megvalósulási formái. A hán1rétegek
jelentős részében a paracelluláris permeabilitás valahol
a két szélsőség között helyezkedik el. Mind a szoros,
mind az áteresztő hámokban a transzcelluláris transz-
port az elsődleges, és ezt követik a passzív paracelluláris
mozgások: a paracellul áris transzportfolyamatok moz-
gatóerői a luminalis és interstitialis folyadékok között
kialakuló elektromos és ozmotikus gradiensek, an1elye-
ket a transzcelluláris mozgások eredményeznek.
Vízpermeabilitás. A szekréciós és a felszívási folya-
m atokban az oldott részecskék mozgása ozmotikus vál-
tozással jár; en nek megtelően a vízmolekulák az ozmo-
tikus gradiens irányában mozognak. Az ozmotikus kie-
gyenlítődésnek két lehetséges útja van: az egyik a szoros
kapcsolatokon keresztül, a niásik pedig a lument határo-
ló hámsejtek (sorba kapcsolt) apicalis és baso lateralis
membránján keresztül vezet.
Paracelluláris vízper112eabilitás. A szoros kapcsolatok víz-
permeabilitása az egyes hámokban jelentősen különbö-
zik. Egyes helyeken (pl. a vesecsatornácskák ún. felszál-
ló vastag szegmentumában, a nyál mirigyek kivezetőcsö­
veiben, l. a 20. és 27. fejezeteket) a vízpermeabilitás el-
hanyagolható, az oldott anyagok mozgását nen1 követi a
víz mozgása, és ezért a lum enben áramló folyadék hipo-
ozmotikussá válik. Ahol a szoros kapcsolat vízre perme-
ábilis, ott ozmotikus kiegye nlítődés követk.ezik be a lu-
m inalis és az intersti tial is folyadék között.
Aquaporinok. A paracelluláris vízpermeabilitás mellett a
sejtrétegek vízpermeabilitásáért az aquaporin membrán-
fehérjék felelősek. Jelenleg 1nintegy 10 aquaporin fehér-
je (AQP) ismert: ezek m indegyike differenciáltan exp-
resszálódik a különböző hámsejtekben, sőt az apicalis
vagy basolateralis elhelyezkedés (azaz a célba juttatás) is
megszabott. Az aquaporin fehérjékre a 20. fejezetben a
veseműködés t~lrgya lásakor térünk. vissza. Valamely
hámréteg teljes vízpermeabilitásának mértékét a szoros
kapcsolatok és az aquaporinok együttesen szabják meg.
Epitl1elialis ioncsatornál<
Az epithelsejtek transzportfolyamataiban lényeges sze-
repet játszanak a luminalis és a basolateralis membrán
ioncsatornái. E zek közé tartoznak az epithelialis Na+_
csatornák (E NaC), a kü lönböző epithelialis I(+ -csator-

nák, továbbá az epithelialis Cl--csatornák. A csatornák
szelektíven áteresztőek a megfelel() ionok számára, az
ionáramlás irányát a membrán két oldalán elhelyezkedő
ionok elektromos és koncentrációgradicnse (elektroké-
miai potenciál) szabja meg. Az egyes csatornafehérjéket
kódoló gének mutációinak kóros következményei van-
nak (ioncsatorna-betegségek, angolból átvett kifejezés-
sel „channelopathiák").
CFTR. Egy kü lönösen gyakori emberi genetikai hiba,
ill. ennek megnyilvánulása, a cystás fibrosis (CF) a klo-
ridcsatorna gén különböző mutációinak következmé-
nye; maga a kloridcsatorna elnevezése „cystás fihrosis
transzmembrán-konduktancia regulátor ", elfogadott
betűszóval CFTR. A fehé1je az ABC-transz porterek
családjába tartozik, ATP-t köté> szekvenciarészlete van,
a csatorna zárt/nyitott állapota az ATP-kötéstől függ. A
CFTR nagyon sok sejt kloridtranszportjában szerepel,
így a n yálmirigyek acinusaiban, a pancreasban, a vé-
kony- és a vastagbél cryptasejtjeiben és a légutak k is mi-
rigyeiben. A CFTR-csato rnák (legalábbis egy részük) a
l<loridionokon kívül bikarbonátionokra is átjárhatók,
sze repük van a bikarbonátszekrécióban is.
A Na+-K+-pumpa működéséhez
kapcsolt transzportfo!Yamatol<
A transzcelluláris transzportfolyamatok egy jelentékeny
hányadában a sejteken keresztüli anyagmozgás az int-
racellulárisan a lacsony Na+ -koncentrációhoz, ponto-
sabban a Na+ -ok elektrokémiai gradienséhez kapcsoló-
dik. A gradiensért a sejtmembrán ban e lhelyezkedő
Na+-K+-pumpa felelős (1. a 2. fejezetet). A valódi
hámsejtekben a pumpa a basolateralis membránban lo-
kalizált, a sejtből az inters titium felé továbbít Na+-okat,
és ezzel kapcsoltan a sejtbe visz K+ -okat. (Az agyi ka-
pi lláris-endothelsejtek és ependymasejtek ettől eltérő
felépítését és transzporttulajdonságait a 19. fejezetben
ismertetjük.)
A pumpa m e11ett a transzportban egyéb membrán-
összetevők is szerepelnek. E zek közül az egyik a Na+ -
ok beáramlásáért felelős, ez lehet elektrogén Na+ -csa-
torna, Na+-hoz kapcsolt kotranszporter vagy Na+/kati-
on kicserélő transzporter. A folya1natos transzport felté-
tele a pumpával a sejtbe felvett I{+ -ok kiáramlását le-
hetővé tevő (basolateralis vagy apicalis) }{+-csatorna. A
felsorolt három összetevő állandó résztvevője a
Na+-rz+-pumpa működéséhez kapcsolt transzportfo-
lyamatnak. E zek mellett a transzportban szerepelhet - a
fu nkciót ineghatározó, a hámsejt típusára jellemző -
4. fejezel Transzportfo[yamalok a hámsejtekbcn 39
a ni oncsatorna vagy anionkicserélő transzporter. A
transzport iránya (szekréc ió vagy felszívás) attól függ,
hogy a felsoro lt elemek a sejtmembránnak az apicalis
vagy basolateralis szakaszában helyezkednek el.
Elektrogén Na+ - csatornán keresztül folyó
transzport. A NaCl-transzport legegyszerűbb modell-
jét a 4-2. ábrán mutatjuk be. A felszívási folyamat aktív
transzcelluláris Na+ - és passzív paracelluláris CL- -
transzport. A N a+ -transzportnak ez a 1nodellje fordul
el ő néhány felszívó hámtípusban, mint pl. a vese
gyűjtőcsatornáiban és a vastagbél hámjában. (A Na+_
fels z ívás a vese csatornarendszerének más szakaszain,
továbbá a vékonybél enterocytáiban más utat követ.)
A bemutatott epithelscjtben a Na+-I{+ -pumpa a
basolateralis membránban helyezkedik el. Az apicalis
membrán Na+ -csatornákat tartalmaz, ainelyekct gátló-
szer-érzékenységük alapján amiloridérzéken y Na+ -csa-
tornák néven említünk (az a1nilorid diuretikus hatású
gyógyszer). A basolateralis Na+-K +-pumpa és a lumi-
nalis Na+ -csatornák sorosan kapcsolt Na+ -transzport-
rendszert képeznek: a Na+ -ok a luminalis Na+ -csator-
nákon keresztül elektrokémiai potenciáljuk irányában
(,,völgymenetben'', downhill ) lépnek a sejtbe, majd a
sejtből a basolateralis Na+- !{+ -pumpa segítségével az
elektrokémiai potenciállal szemben („hegymenetben'',
uphill) kerülnek az interstitialis folyadékba.
A basolateralisan felvett káliumionok eliminációjára
a basolateralis membrán I<..+-csatornákat tartalmaz,
amelyek lehetővé teszik a többlet-!{+ kijutását a sejtből
(ciklikus I<..+ -mozgás).
1nterstitialis
Luminalis
(apicalís) kompartment
kompartment
Na+
Na '-csatorna
~
Paracelluláris
cr:.transzport
4 . hr
Transepithelialis NaCl-transzport
40 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
Az egyirányú Na+ -transzport következtében a sejt
intcrstitialis felszíne pozitív lesz a luminalis felszínhez
ké pest. A tran szcelluláris elektrom os potenciálkülön b-
ség a hajtóereje a kloridionok paracelluláris transzport-
jának. A negatív ionok a sejtek közötti szo ros kapcsola-
tokon keresztül jutnak a külvilágból az interstitiumba.
A folyamatok nettó eredménye a NaCl gradiens ellené-
ben folyó felszívása.
Na +-kotraszporter igénybevételével folyó
transzport. A Na +-1z+-pu mpa által létrehozott Na+
elektrokémiai gradiens különböző (akár töltéssel bíró,
akár töltés nélküli) anyagok kapcsolt transzportjára is
felhasználódha t, a kapcsoltan szállított ionokar/mole-
kulákat gradiensükkel szemben mozgathatja. A folya-
mat másodlagosan kapcsolt aktív transzport.
A m ásodlagosan aktív transzportot l egegyszerűbben
a glukózfelszívás kapcsán ismertethetjük (4-3. ábra). Az
emberi szervezetben két szervben Lalálunk koncentrá-
ciógradienssel szemben végbemenő, másodlagosan ak-
tív glukóztranszportot. A vékonybélben a glukóz a lu-
menből szívódik fel (1. a 28. fejezetet); a vese proximalis
tubulu saiban a glomeru lusokban filtrá lt glukóz szívó-
dik vissza (1. a 20. fejezetet) . A folyamat mechaniz musa
mindkét szervben hasonló.
A glu kóz a lumenből a luminalis membrán Na+ -
glukóz kotransz porterén (an gol eredetű rövidítése
SGLT) keresztü l lép a sejtbe. A kotranszporter a lumi-
nalis felszínen csak Na+ -ok jelenlétében köti nagy affi-
n itással a glukózt; a kotranszporteren keresztül a Na+ -
ok az elektrokémiai potenciál irán yába n, a glukózmole-
kulák a kémiai gradiens ellenében lépnek a sejtbe. A
gradienssel szembeni glukózfelvétel energiaszükségletét
Luminalis
(apicalis) kompartment
kompartment
Na~glukóz
kotranszporter r lyekben H + -szekréció fo lyik, a víz disszociációjából ke-
(SGLT)
-'--"-... GLUT-2
Na~
- - - + - _::::::.,- Glukóz - - -
Glukóz / ,;
Florizin
gátol K' ( ~K'-csalorna
Paracelluláris
\l ~p
·iTAf
3 Na+ .-{ ADP
·--
„
·
Na+-K ~pumpa
2K
cr:.transzport
A glukóz másodlagosan aktív transzportja a hámsejtekben
a Na+ elektrokémiai gradiense szolgáltatja. Mivel a
sejtplazma Na+ -koncentrációja alacsony, a glukóz a sej-
ten belül disszociá l a kotra nszporterről. A szabaddá vált
glukóz a basolateralis membrán G LUT-2-transzporte-
rén (uniporter) keresztül koncentrációgradiensc irányá-
ban lép ki az interstitialis folyadékba. A teljes felsz ívási
folyamatnak további részese a basolateralis 1z+ -csator-
na: ezen keresztül a pumpaműködéssel a sejtbe felvett
l(+ -ok folyamatosa n távozhatnak az intersti ti alis folya-
dékba (basolateralis !(+-ciklus).
Analóg kapcsol t transzportmech an izmusok szere-
pelnek - más Na+ -kotranszporterekkel és uniporterek-
ke1 - a vékonybélben és a vesetubulusokban az amino-
savak, peptidek, epesavak, egyes vitam inok stb. felszívá-
sában, dc hasonló mechanizmussal folyik egyes anya-
gok felvétele a hepatocytákba is.
Na+/H+ antiporter közvetítésével folyó transz-
port (másodlagosan aktív H+-szekréció). Egyes
hámokban (pl. a vese proximalis kanyarulatos csatorná-
iban) a Na+ -felszívás H+-ok szekréciójához kapcsoló-
dik. A folyamat másodlagosan kapcsolt aktív transzport,
aminek energiaigényét a Na+ -ok elektrokémiai gradi-
ense szolgáltatja. A transzporthoz az apicalis membrán-
ban elhelyezkedő kicserélési karrierre, Na+/1-1+ anti-
porterre van szükség. A szekréció fo lyam án az antipor-
ter a sejten belül keletkező H + -okat használja fel. A
protonokat a víz disszociációja szolgáltatja, a keletkező
protonok azonnal szekrécióra kerülnek.
A H+ -szekrécióh.oz kapcsol6d6 intracelluláris neutralizálás
112echaniz11iusa. A víz disszociációja a kicserélt protonok-
kal ekvivalens mennyiségű hidroxilionokat szolgáltat, és
amennyiben ezek nem kerülnének azonnal semlegesí-
tésre, az emelkedett OH- -koncentráció a sejtplazma
1nterstitialis pH-értékét elviselhetetlen mé rtékben emelné meg. H+ -
szekréció csak addig folyhat, amíg az OH--ok hatásosan
semlegesítődnek. M indazokban a hámscjtekben, ame-
letkező hidroxilionok i n tracelJ uláris C02-hoz kötődnek„
A keletkező H C 0 3 pedig specifikus transzporteren ke-
resztül (pl. Na+/3 H C03 ) elhagyja a sejtet, és így a ke-
letkezett hidroxilionok neutralizálása teljessé válik. A
C02 és az OH- között végbemenő reakció katalízis nél-
+
kül viszo nylag lassú, de az intracelluláris szénsavanhid-
ráz enzim jelentősen meggyorsítja. A katalizált reakció
teszi lehetővé, hogy a H + -szekréció nagy sebességgel
menjen végbe. A H +-szekréció megszűnik, ha a szénsav-
anhidrázt acetazolamiddal gátoljuk (az acetazolamidot
régebben diuretikus gyógyszerként használták), m int-
hogy a sejten belüli (normálisan 7,1 körüli) pI-1 gyors
ütemben lúgosodik, és a pH-érték 8 fölé emelkedik.
 4. fejezet Transzportfob1amatok a hámsejtckben 41

Másodlagosan aktív kloridtranszport. A transz-
celluláris CJ--transzport egyes hámokban interstitialis
folyadék ~lumen irányú szekréció, tníg másokban lu-
men ~ interstitialis folyadék irányú felszívás (4-4. áb-
ra). Másodlagosan aktív kloridszekréció jellemzi a táp-
csatorna különböző mirigyeinek működését (J. a 27. fe-
jezetet), míg másodlagosan aktív kloridfelszívás a vese
tubulusrendszerének egyes szegmentumaiban található
(1. a 20. fejezetet). Mind a szekréció, mind a felszívás
közös jellemzője, hogy egy (apicalis vagy basolateralis)
elcktroneutrális Na +-Cl- kotranszporter (Na +_J(+-
2 Cl- vagy Na+- Cl- kotranszporter) a Na+ -gradiens ter-
hére Cl--okat juttat a sejtbe. Ezzel magas intracelluláris
C l--koncentráció és jelentős transzmembrán Cl- -gradi-
ens épül ki. A CJ- -transzport irányát (azaz, hogy Cl--
szekréció vagy -felszívás folyik) a Cl--kotranszporterek
basolateralis vagy luminalis elhelyezkedése és a Cl- -csa-
tornák ezzel ellentétes lokalizációja határozza meg.
membránban van jelen (4-4. B ábra) . Ebben az esetben
a Na+ -ok a kotranszporter közreműködésével gradien-
s ük mentén lépnek a lumenből a sejtbe, a Cl--ok pedig
a basolateralis membránon keresztül vagy Cl--csatorná-
kon, vagy valamelyik kloridkotranszporterrel hagyják el
a sejtet; a Na+-okat a basolateralis Na+-K+-pumpa Lá-
volítja el az interstitialis folyadékba (transzcclluláris
Na+-transzport) .
A
Luminalis (apicalis) lnterstitialis
kompart~ent kompartment

Molekulárisan különböző eLek_troneutrális klorid-kotransz-

porterek. Mára meglehetősen nagyszámú különbözé5
Na+ -Cl- kotranszportert azonosítottak, ezek sejttípu-
sonként különböznek (izoformák), és többségük szelek-
tíven gátolható gyógyszerkén t is alkalmazott vegyüle-
tekkel (bumetamid, tiazidszármazékok stb.) .
Na+
Paracelluláris Ni-transzport
f(loridszekréció. A kloridionokat szecernáló sejtekben a
Na+ -K+ -2 Cl- kotranszporter a basolateralis memb-
ránban helyezkedik el. A két pozitív ion a basolateralis
membránon keresztül végez körforgást (4-4. A ábra) . A
Na+ -ciklus a pu m pán és a kotranszporteren keresztül B
folyik, a rz+ -ciklusban a basolateralis Na+ - K+ -pumpa
Luminalis (apicalis) lnterstitialis
és a kotranszporter együttesen hoznak létre I(+ -felvé- kompai:tment
. kompartment
telt, és a K+ -ok a basolateralís !(+-csatornákon keresz- ..
tül lépnek ki. A felvett Cl--ok a basolateralis membrá-
non keresztül nem távozhatnak, a sejten belüli CJ--kon-
centráció megnövekszik, ezzel a sejtplazma és a lumen
között elektrokémiai Cl- -gradiens épül ki. A klorid a
gradiens mentén a lumina lis membrán szabályozott
Cl- -csatornáin keresztül távozik (másodlagosan aktív
Cl--szekréció). A transzcelluláris Cl- -transzportot
passzív paracelluláris Na+ -transzport követi. A klorid-
szekréció - molekulárisan eltérő transzporterek.kel-ha-
sonló mechanizmussal folyik a nyálmirigyek acinusai-
ban, a vékony- és vastagbél cryptáiban, a légutak kis mi-
rigyeíben, továbbá a belső fülben. Egyes scjttípusokban
a CFTR mellett ettől eltérő, Ca2+ -nal aktivált kloridcsa-
tornák szerepelnek a kloridszekrécióban.
(
Klorid/elszívás. Másodlagosan aktív Cl--felszívás jön lét- A) Másodlagosan aktív kloridszekréció
re, ha valamelyik Na+ -Cl- kotranszporter a luminalis B) Másodlagosan aktív kloridfelszívás
42 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
Bikarbonátszel<réció
Bizonyos hámok bikarbonátionok szekréciójára is képe-
sek (pancreas k..ivezetőcsövek, duoden um és vastagbél,
vese-gyűjtőcsatorn ák) . A hámsejtek egy részében a
transzport kezdeti lépései megegyeznek a kloridszekré-
ció lépéseivel; ezt követően a lumenbe kiválasztott Cl--
ok egy anioncserél ő transzporteren keresztül intracellu-
láris HC03--okra cserélődnek ki. Más hámsejtekben a
sejten belü l keletkezett bikarbonátionok az apicalis
membrán Cl- -csatornáján keresztül vá lasztódnak ki a
lumenbe.
Primer pumpák szerepe a H+-
szekrécióban
A 2. fejezetben ismertettük a sejtmembránnak azokat a
primer pumpáit, amelyek AT P hidrolízise mellett pro-
ton okat visznek át a membránon (H +-J(+-pumpa,
H + -pumpa). Ezek közül a H +- r<..+ -pumpa a gyomor
fedé>sejtjeiben és a vese gyűjtőcsatornáinak egyes sejtjei-
ben, a I--I + -pumpa a vese gyűj tőcsatornák más sejtjeiben
(továbbá a nem hám sejtek közül a csontvelői eredetű
difl'ercnciált sejtekben) szerepel a H + -szekrécióban.
A H + - I(+ -pumpa közreműködésével folyó H+ -
szekrécióban mind az apicalis, mind a basolateralis
membrán több alkotórésze is részt vesz (a fedősejtek
H + -szekréciójának mechanizmusára a 27. fejezetben
térünk vissza, 1. a 27-4. ábrát). A pumpa a lumen felé
úgy választ ki H + -okat, hogy közben a lumenből azo-
nos számú !(+ lép be a sejtbe: ennek megfel elően az
apicalis membránban a tt+-J(+-pumpa műk.ödését ki-
egészíti egy J(+ -csatorna, an1elyen keresztül a lumenből
hiányzó I( + -ok a sejtp lazmából folyamatosan pótlód-
nak. Az apicalis membránban foglal helyet a Cl--csator-
na (en nek természete még nem ismert). A sejten belül
keletkező h idroxilionok folyamatos neutralizálását az
előbbiekben m ár ismertettük. A fedősejtekben a HC03 -
ok folyamatos eltávolításáról a basolateralis membrán
HC0 3/ Cl- kicserélő transzportere gond oskodik, ami
egyidejűleg pótolja a HCl-szekréció során a lumenbe
távozott klorid.ionokat (a vesében mind az apicalis,
m ind a basolateralis tra nszporterek etté>l némileg külön-
böznek, l. a 20. fejezetet) .
ABC-transzporterek szerepe
a szel<récióban
Egyes sejtek különlegesen differenciált luminalis
membránjában (pl. a hepatocyták canalicularis memb-
ránjában, 1. a 27. fejezetet) a primer pumpák ABC-
(multidrog-) transzporterek, amelyek ATP hasítása
közben juttatnak ki molekulákat az epecanaJiculusok-
ba. Ilyen transzporterek - amelyeket szerkezetük alap-
ján neveztek el MDR-, MRP- és SPG P-proteinek.nek -
juttatják az epébe annak különböző alkotórészeit (epe-
savas sókat, bilirubin-diglukuronidot, foszfatidil -kolint
stb.).
Az aszimmetrikus (polarizált)
membránszerkezet l<ialal<ulása
A kialakulási stádiumban lévő epithelsejtek eredetileg
nem aszimmetrikusak. Szövettenyészetekben a plazma-
m embrán és a sejten belü li organellumok aszimmetriá-
ja akkor kezd kialakulni, ainikor a hámsejtek érintke-
zésbe lépnek egymássa l. A sejtek felszínén .l évő specifi-
kus fehé1iék, a kadhcrin ek (kalciumot kötő adhéziós fe-
hérj ék, calcium-binding adhesion proteins) jelzik a
szomszédos sejttel való kontaktust. A jelzés kölcsönös,
mindkét irányban működik. Ez az aszimmetria kiala-
kul ásának első feltétele: csak a kadherinek jelzését kö-
vetően lesz képes a lateralis plazmamembrán „befogad-
ni" az oda érkez6 specifikus transzportfehérjéket, vagy
azokat szelektív módon eltávo lítani. H a szövettenyé-
szetben a sej t-sejt érintkezés m egszakad, akkor - a plaz-
mamembrán felől jövő jelzések hiányában - az aszim-
metria is megszűnik, a sejtek elvesztik polaritásukat.
Az aszimmetrikus sejtszerkezetet az (1jonnan szinte-
tizált plazmame1nbrán-fchérjék célba juttatása és a sejt-
organellumok átrendeződése hozza létre. A m embrán-
fehérjék az endoplasma-reticulumban szintetizálódnak,
on nan a Golgi-rendszcren keresztül kerülnek a transz-
Golgi ciszternákba. Az osztályozás, ill. célba juttatás
(„sorting" és „targeting") a Golgi-rendszerben folyik. A
„címzést" jelentő információ, amelynek alapján a fehér-
je a luminalis vagy a basolateralís membránba kerül, egy
specifikus felismerő szekvenciarészlet, a peptidláncban
néhány szomszédos aminosavból álló motívum.
A luminalis és a basolateralís membránrészletekben
elkülönült fehérjék m aradnak a saját n1embránrészük-
hen. A szoros kapcsolatot alkotó fehérjék ugyanis mélyen

behatolnak a plazmamembránba, és megszakítva a lipid
kettős réteg folyamatosságát, megakadályozzák a latera-
lis diffúziót. Néhány integráns fehérjét ezenkívül egyes
specifikus citoskeleton fehérjék is helyhez rögzítenek.
,
Attel<intés
A hámsejtek plazmam cm brán ja apicalis (lurninalis)
és basolateralis részre különül el. A lum inalis és a
basolateralis membrán pum pá i, p asszív transzporte-
rei és csatornái vektoriális tran sz portot, felszívást és
szekréciót tesznek lehetővé.
A hámrétegekben a transzport részben a lum inal is és
basolateralis membránon keresztül (transzccllulári-
san), részben a sejtek közötti szoros kapcsolatokon
keresztül (paracellulárisan) folyik.
A hámrétegck vízpermeabilitása részben a sejteket
kapcsoló szoros kapcsolatok áteresztőképességétől ,
részben a membránj u kban lévő vízcsatorna-fehérjék
(aquapori nok) jel enlététől függ.
Mérföldl<övel< "
1949- 1958: H. H. Ussing a békabőrön keresztüli
transzportot vizsgálva definiálja az aktív transzport fo-
galmát. kidolgozza a transzport kvantitatív mérését, és
megszerkeszti a hámtranszport „két membránnal elvá-
lasztott három kompartment" modelljét.
1960: F. Crane felismeri, hogy a vékonybélben a glu-
kóz és a Na + felszívása kapcsolt folyamatok.
4. fejezet TranszportíolY<1n1atok a hámscjtekben 43
A hámsej tekben nem csak a plazmamembrán mutat
polaritást. Valójában a sejt legtöbb eleme, beleértve az
endoplasma-reticulum ot, a Golgi-apparátust és a cito-
skeletont a hámsejt fej lődésével együtt polarizálódik.
A tran szcelluláris transzportfolyan1atok va la n1 ely
iongradienst létrehozó primer pumpa m uködéséhez
l<:a pcsolódnak.
A Na+- K+-pu111pa által létrehozott Na+ -gradi-
ens működteti a különböző másodlagosan aktív
transzportfolyamatokat (pl. glukózfclszívás, l<lo-
ridfelszívás, klorídszekréció, másodlagosan aktív
H + -szekréció); a transzport iránya a transzpor-
terek/csatornák apicalis vagy basolateralís elhe-
lyezkedésétől függ.
P rimer H + -szekréció vagy I-I+- 1<.+ -pumpa,
vagy H + -pumpa közreműködésével jöhet létre.
1983: P M. Quinton, továbbá M. R. Knowles és mtsai
egymástól függetlenül felismerik, hogy a cystás fibro-
sis (CF) nevű súlyos örökletes betegségben az alap-
vető hiba a sejtek kóros ionpermeabilitásában van.
1989: 3 munkacsoport egymástól függetlenül azono-
sítja a cystás fibrosis kia lakulásáért felelős gént. a gén
által kódolt fehérjét ettől kezdve CFTR-ként említik
(cystás fib rosis t ranszmembrán konduktancia regulá-
tor).
 S fejezet
Jelzőmolekulák, receptorok és jelátvitel
(szignáltranszdukció)
A soksejtű szervezet minden egyes sejtje összehangoltan
és a körülmények változásához alkalmazkodva műkö­
dik. Az összehangolásnak több mechanizmusa van.
Egyes szövetekben az érintkező sejtek között réskapcso-
latok (gap-junction) biztosítják az összeköttetést. A sej-
tek többsége azonban a számára szükséges információt
specifikus extracelluláris jelzőmolekulák közvetítésével
kapja meg: ezek a jelzőmolekulák vagy helyi eredetűek,
vagy távolról jutnak el a sejtekhez.
A jelz6molekulák végü l is a rájuk érzékeny sejtekben
valamilyen jelle1nző választ váltanak ki. A válasz lehet
elektromos változás, sejten belüli átrendeződés, szekré-
ció, enzimaktivitás-módosulás, a transzkripció módosí-
tása, sejtproliferáció, differenciálódás vagy éppen prog-
l ramozott sejthalál (apoptózis) . Nagyon gyakran egy
adott jelzőmolekula többszörös választ vált ki. A
jelzőmolekula megjelenését és fehsmerését a jelátvitel
(szignáltran szdukció) folyamata kapcsolja a felsorolt
scjtválaszokhoz. Ez a fejezet a jelfelismerés és jelátvitel
lehetőségeinek rövid összefoglalását adja; maguk a jel-
zési, jelfelismerési és jelátviteli folyamatok azonban
visszatérnek a könyv csaknem valamennyi további feje-
zetében is.
Extracelluláris jelzőmolekulák
A szövetekben rögzített információs
molekulák
A szövetek sejtjei számára jelzést jelenthetnek a szom-
szédos sejtek felszíni makromolekulái: érintkez6 sejtek
esetében a plazmamembrán felszíni integráns memb-
ránfehérjéi ismerik fel egymást, és ezt köv etően - több-
nyire kölcsönösen - jelközvetítő folyamatokat indítanak
meg. Jelzést azonban nemcsak a szomszédos sejt, ha-
nem a sejtközti ál lomány, a strukturált cxtracelluláris
mátrix makromolekulái, mint pl. a kollagének és a fib-
ronckLin is jelenthetnek. Az esetek egy részében a jelzés
az extracelluláris fehé1iemolekulák rövid peptidrészlete,
a néhány szomszédos aminosavból álló információs
motívum, amelyet a felvevG scjL plazma1nernbránjában
glikoproteinek, az ún. intcgrinek ismernek fel. Az cxtra-
cclluláris fehérje megkötését követően indulnak meg a
sejtválasz.t kiváltó jelátviteli folyamatsorok.
Mobilis információs molekulák
(mediátorok)
A sejtek közötti hírközlés (kommunikáció) az esetek
legnagyobb részében kémiai természetű: az egyes sej-
tekből hírvivő molekulák szabadulnak fel, amelyek a
közvetlen közelükben vagy a távolabb lévő sejtekre hat-
va szabályozzák azok működését. A leadott hírvivő mo-
lekulákat összefoglaló néven mcdiátoroknak nevezzük.
Parakrin és autokrin jelzőmolekulák. I<özcli sej-
tek mediátorok elválasztása útján is kapcsolatot teremt-
hetnek. A környezetben maradó jelzőmolekulák leadá-
sát parakrin szekréciónak nevezzük. A parakrin szekré-
tumok közé tartoznak. a különböző növekedési faktorok,
a citokinek, az érendotheliumból felszabaduló értágító
és érszűkítő hatású anyagok, az arachidonsavból kelet-
kező és a lokális szabályozásokban szereplő eikozanoi-
dok (prosztanoid vegyületek, leukotriének), a hízósej-
tek.bői felszabaduló hisztamin, a kininek (pl. bradiki-
nin), dc ide tartoznak egyes afferens idegek szenzoros
végződéseiből felszabaduló peptidek (pl. P-anyag) is. A
parakrin szekrétum a közelben lévő, receptorral rendel-
kező sejtek számára üzenctcL hordoz. Előfordul azon-
ban, hogy a parakrin szekrétum olyan nagy mennyiség-
ben képződik, hogy a véráramba kerül, és távoli szer-
vekben is még hatásos koncentrációban jelenik meg.
(Erre jellemző példa az immunsejtek által termelt cito-
46 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
-
kinek szekréciója: ezek általában csak a közeli sejteket
aktivá lják, de ha a szekréciós inger e rős, akkor a véráram
útján elárasztják az egész szervezetet, és elérve a köz-
pon ti idegrendszert, lázat okoznak.) A parakrin szabá-
lyozás egyik különleges fajtája az autokrin szabályozás:
a sejt által szecernált szabályozó molekula magának a
szecernáló sejtnek a működésére hat.
Hormonok (endokrin szekréció). A hormonok spe-
cifikus szecernáló endokrin sejtekből a vérkeringésbe
kerülő szabályozó molekulák., amelyek távoli célsejtekrc
hatnak. Az endokrin sejtek tömörülhetnek kompakt en-
dokrin mirigyek.be (pl. pajzsmirigy, adenohypophysis),
de különböző szervek (pl. gyomor-bél rendszer) állo-
mányában szétszórva is előfordulhatnak. A parakrin és
az endokrin szabályozás közti határ nem éles. A távol-
ból jövő hírvivők (messengerek) többnyire a hormonok,
de - amint a fentiekben említettük - távolból érkező
hírvivők lehetnek esetenként a parakrin szekrétumok is,
mint pl. a citokinek.
Neurotranszmitterek és neurohormonok. Az
idegi szabályozásban az egyes idegsejtek n eurotransz-
1nitterek (1. a 6. fejezetet) leadásával jeleznek egym.ás-
nak vagy a végrehajtó (effektor) funkciójú sejteknek.
(izom- vagy mirigysejtek). A neurotranszmitterek túl-
nyomó többsége csak az idegvégződéssel közvetlenül
éri ntkező, synapticus kapcsolatban álló sejtek számára
közvetít információt. (A kö7,ponti idegrendszeren belül
előfordulnak olyan neurotranszmitterek, amelyek a
synapsison kívül is mediátorként szerepelnek.) Az ideg-
sejtek hormonokat is szecernálhatnak, amelyeket neu-
rohormonoknak nevezünk (pl. CRI-I, TRH): maga a fo-
lyamat a neuroszckréció.
Multifunkcionális mediátorok. A jelzőmolekulák
közül elsőként a hormonokat ismerték fel. Ezt csak
évekk.el később követte az el ső neurotransz mitter, az
acetil-kolin (ACh) felfedezése. A hormonokat és a neu-
rotranszmittereket hosszú ideig mereven elkülönítették.
A továbbiakban azonban kiderült, hogy egyes - bár kü-
lönböző sejtekből felszabaduló - mediátorok különböző
;
funkciókban szerepelnek. lgy pl. az idegvégződés ekből
felszabaduló noradrenalin neurotranszmitter, a mellék-
vese vel őállományából felszabadu lva általános hatású
hormon; a szomatosztatin esetében az eredetileg a
hypothalamus neurohormonjaként felfedezett peptid az
idegrendszerben neurotranszmitter, más helyeken pedig
(pl. a gyomorban, bélben, pancreasban) parakrin medi-
átor. A továbbiakban más hormonokról (pl. gasztrin, ko-
lecisztokinin stb.) is bebizonyosodott neurotranszmitter
funkciójuk. Az evolúció során a hírközlés viszonylag
szűk mediátormol ekula-spcktrummal alakult ki, a ha-
tásspecificitásról a célsejtek jelfelism erő és jelközvetítő
rendszere gondoskodik.
Receptorok
A mediátorok az információt kémi ai szerkezetükben
hordozzák: ezt a kódolt üzenetet egy felismerő fehérje-
molek.ula, a receptor veszi fel. A receptorok nagy affini -
tással és reverzíbilisen kötik a mediátormolekulát; a me-
diátor megkötése váltja ki a biológiai választ. A mediá-
tor megkötésének hatására a receptorfehérje addigi szer-
kezete megváltozik: a szerkezetváltozás jelenthet kon -
formációváltozást, vagy addig különálló receptoralegy-
ségek nem kovalens kapcsolódását (pl. dimerizálódást).
Minden további jelátviteli (szignáltranszdukciós) lépés
a szerkezetváltozás következménye. A szignáltransz-
dukció teszi a mediátor üzenetét a sejt számára értel-
mezhetővé. A specifikus sejtválasz a sejtben/sejten lévő
receptor típusától és az ehhez a receptorhoz csatlakozó
jelátviteli folya mattól függ.
A receptorhoz specifikusan kötődő és biológiai ha-
tással rendelkező, bármilyen eredetű (endogén, állati,
növényi vagy szintetikus) molekulát ligandnak nevez-
zük. A receptor vala1nely ligand iránti affi nitását a Kd-
érték, az a ligandkoncentráció jellemz i, amely mellett a
jelen lévő receptormolekulák fele kötötte meg ligandját.
A ligandok közül az agonista 1iga ndok aktiválják a re-
ceptort, és megindítják a jelátalakítást; közéjük tartoz-
nak a szervezetből származó, természetes mediátorok
(csoportosításukat az előzőekben ismertettük), továbbá
a farmakológiai agonisták, amelyek vagy más élő szerve-
zetből származnak, vagy kémiai szintézis termékei, és
többé-kevésbé utánozzák a fiziológiás ligand hatását.
Az antagonista ligandok a receptoron megkötődve gá-
tolják az agonisták hatását. Endogén antago nisták
előfordulá sa kivételes, azonban sok farma kológiai anta-
gonista képes receptorszinten gátol ni mind a fiziológiás,
mind a farmakológiai agonisták hatását.
A receptorok alapaktivitása ligandkötés nélkül is
megjelenhet; ez egyes receptorok esetében, ill. - pl. mu-
táció következtében fellépő kóros álla potokban - je-
l entős lehet. Azokat a gátlószereket, amelyek az ilyen
konstitutívan (ligand kötés nélkül) aktív receptorok. akti-
vitását csökkentik, inverz agonistáknak nevezzük, meg-
különböztetve ezeket a neutrális agonistáktól, amelyek
az alapaktivitást nem befolyásolják. Ezek hatás rnecha-
nizmusát, továbbá a Jigand-receptor kölcsönhatás rész-
leteit a fej ezet végén ismertetjük.
 S. fejezet
Azonos mediátorral működő eltérő receptorok.
Szemben a receptor szigorú ligandspecificitásával, sok
fiziológiás mediátormolekula többféle, egészen eltérő
szerkezetű, elhelyezkedésű és funkciójú receptort képes
aktivál ni (pl. ACh, glutamát, GABA, szerotonin, ATP
stb.). Ez annak a ténynek a következménye, hogy az
evolúció során jóval nagyobb receptorspektrum alakult
ki, mint ahány mediátor. Azonos mediátorral működő,
egyébként eltérő receptorok létezésére először farmako-
lógiai kísérletekben, mesterséges agonista és antagonista
/
ligandok alkalmazása során következtettek. Igy a neu-
rotranszmitter acetil-kolin (AC h) egyes hatásait nikotin,
míg más h atásait az Amanita 1nuscaria nevű mérgező
gombából előállított toxin, a muszkarin utánozza: az el-
térő hatásokat nikotin-, illetve muszkarinszerű hatások.-
ként ismerjük. A muszkarinszerű hatásokat specifiku-
san gátolja az atropin nevű növényi eredetű hatóanyag;
az atropinnak semmilyen befolyása nincs a nikotinsze-
rű hatásokra. Ezek a megfigyelések vezettek el a nikoti-
nos, n-ACh- és a muszkarinos, m-ACh-receptorok felfe-
dezéséhez. Az egyes receptorok izolálása, szerkezetük
felderítése igazolta, hogy az n- és az m -ACh-receptorok
teljesen különböző szerkezetű integráns membránfe-
hérjék. Molekulárisan mind a nikotinos, mind a musz-
karinos ACh-receptorok egyaránt heterogének, több
izoformájuk van (!.a további fejezeteket).
A receptorok osztályozása. A receptorok osztályo-
zását a 5-1. táblázat tartalmazza. A mediátorok egy ré-
S-1. táblázat
A receptorfehérjék osztályozása
Barnard E . A. ( 1996) : l{eccptor classes and the transmiuer-gated ion channels, Trends Pharmacol. Sci. 17. 306. alapján
Receptortípus
Mediátortól függő intracelluláris transzkripciós
regulátorok
Transzmitterrel szabályozott ioncsatornák*
7-'fM-fchérjék*
Egyetlen transzmembránszakasszal rende lkező
receptorok
~
„ Több olyan mediátor van (pl. acetil-kolin, GABA, glutamát), amelyek- célscjLtől függ6cn - transzmitterrel szabályozott ioncsa-
torn ához és 7-Tlvf-fehérjéhez is képesek kötődni, és a jelátvitelt megindítani. A szabályozott ioncsatornát ionotrop, a 7-TM-rccep-
tort metabotrop receptorként említjük (1. a 6. fejezetet)
Jelzőmolekulák. receptorok és jelátvitel (szignáltranszdukció) 47
sze, így a szteroidhormonok és a pajzsmirigyhormonok
lipidoldékonyak (hidrofóbok); ezek képesek átjutni a
plazmamembránon, és hatásukat intracelluláris recep-
torokhoz kötődve fejtik ki. A mediátorok többsége vízol-
dékony (hidrofil), nem jut át a plazmamembránon.
Ezek a célsejtek membránjában jelen lévő specifikus in-
tegráns membránfehé1iékhez, a plazmamembrán-re-
ceptorokhoz kötődnek, és ezt követé>en hozzák létre a
sejtválaszt. (Néhány hidrofób mediátor is plazma-
membrán-receptorhoz köté>dve hat.)
lntracelluláris receptorokhoz
kapcsolódó jelátvitel
A pajzsmirigy- és a szteroidhormonok, egyes szteroid-
származékok (pl. a kalcitriol), továbbá a retinoidok (re-
ténsavszármazékok) hidrofób molekulák, átdiffu ndál-
nak a plazmamen1brán lipidkontinuumán. Ezek a
jelzőmolekulák hatásuk túlnyomó részét intracelluláris
receptorfehérjékhez kötve fejtik ki. (Egyes szteroidhor-
monoknak vannak olyan hatásai is, amelyek nern a gén-
átírásra hatnak, hanem rövid távon, kis latenciával sza-
bályozzák a sejtműködéseket.) A ligand megkötése akti-
válja a receptort, amely ezt követően többnyire l~özvetl e­
nül, de esetenként közvetve is szabályozza egyes meg-
határozott gének átírását. A pajzsmirigyhormonok és a
Jellemző tulajdonságok
Nukleáris receptor szupercsalád:
DNS-kötő doménnel rendelkeznek
Oligomer fehérjék,
az alegységek két vagy több transzmembrán
szakasza fog körül egy központi csatornát
G-fehé1iéhez kapcsolódó receptorok
Enzimaktivitásuk van
(guanilát-cikláz, tirozi nkináz, szeri n/treoninkináz)
Nincs enzimaktivitásuk, közvetlenül kapcsolódnak
intracclluláris tirozinkinázhoz
 --------
48 1. rész Általános és scjtélettani alapelvek
szteroidhormonok receptora szerkezetileg hasonló, és
azonos szupcrcsaládba tartozik (nukleáris receptor szu-
percsalád, más néven szteroidreceptor szupercsalád).
A jelátvitelt a szteroidreceptorok példáján ismertetjük
(5-1. ábra).
A szteroidreceptor-molekulák doménjei. Első
lépésben valamennyi szteroidhormon a célsejtben spe-
cifikus receptormolekulához (ösztrogén-, progeszteron-,
androgén-, glukokortikoid- vagy minera lokortikoid-
receptorhoz) kötődik. A receptorok specificitása szűk:
az ösztrogénreceptor csak ösztront és ösztradiolt, a pro-
geszteronreceptor csak progeszteront, az androgénre-
ceptor csak tesztoszteront és dihidrotesztoszteront köt
meg. Az azonos hatású hormonok azonban eltéré5 affi-
nitással kötődnek a receptorhoz: így az ösztrogénrecep-
tor nagyobb affinitással köti az ösztradiolt, mint az öszt-
ront, az androgénreceptorok többsége pedig nagyobb
affinitással köti a dihid rotesztoszteront, mint a tesztosz-
teront. (Egy különleges esetet, a prereceptor specificitást
a 21. és 33. fejezetben ismertetjük.)
A szteroidreceptor-molekula szerkezetében három
jól elkülönült régió különböztethető meg. Az egyik ré-
gió a hormont megkötő, a 112ásodik a DNS-kötő domén,
amely bizonyos gének meghatározott régiójához, asza-
bályozó DNS-szakaszhoz kötődhet. Végül a har1nadik
a transzkripciót szabályozó domén. Amíg a receptor
hormonspecificitását a hormont megkötő dom én, a
génspecifikus hormonhatást a DNS-kötő domén h atá-
rozza meg.
A génátírás szabályozása. Azt követően, hogy a
specifikus hormont kötő domén megkötötte a szteroi-
dot, a receptor konform ációváltozáson megy át: a fehér-
Sejtmembrán
Citoplazma
Szteroid hormon
Receptor
i !Aktiválás
Sejtmag
Gén
Transzkripció
mRNS
1
mRNS
i Transzláció
Metabolikus válasz - -- Specifikus protein
jemolekula DNS-kötő doménje „felnyílik'', és a m egcél-
zott gének szabályozó szakaszához kötődik. Mindazok
a gének, amelyek átírását szteroid-receptor komplexek.
szabályozzák, hasonló DNS-szakasszal rendelkeznek,
amelyet szteroidrcszponzív elemnek (SRE) nevezünk.
(Az esetek egy részében két receptor-ligand komplex di-
mert képez, és a dimer kötődik az SRE-hez.)
A reccptor-ligand komplex megkötését követően
megváltozik a gén átírása. Gyakoribb a génátírás foko-
zódása, több mRNS-molelrula jelenik meg a sejtben.
Ennek következtében a transzláció (fordítás) is nagyobb
mértékű, ezért több gén termék (azaz fehérje) keletke-
zik. Megvan annak is a lehetősége, hogy az RNS-poli-
meráz ismételten írja át ugyanazt a DNS-szekvenciát.
Azoknak a géneknek a?- esetében, amelyek regulátor-
szekvenciájában egymáshoz közel több azonos SRE
van, a receptor-ligand komplex megkötése után különö-
sen nagy mennyiségben keletkezik mRNS.
Az SRE-n megkötött receptor-ligand komplex gátol-
hatja a célgén átírását. Ez a géntermék szintjének csök-
kenésével jár (génrepressziós hatás).
Egyes esetekben a szteroid-receptor komplex köz-
vetve szabályozza a génátírást. A 34. fejezetben ismer-
tetjük részletesen, hogy a glukokortikoid-reccptor •I
komplex kölcsönhatásba lép egyes, a sejtplazmában ta-
lálható specifikus transzkripciós faktorokkal (NF-KB,
AP-1), és a kialakult „szuperkomplex" megakadályozza
ezen faktorok transzkripciót aktiváló hatását. Ez a kü-
lönleges represszió rendkívül fontos szerepet játszik az
immunfolyamatok szabályozásában.
Az eddigiekből következik, hogy a szteroidhormo-
nok, továbbá a pajzsmirigyhormonok nukleáris szinten,
a génátírás szabályozásával hatnak. A végs6 sejthatást
azonban valamely fehérjének~ a n1egjelenése vagy eset-
leg eltűnése közvetíti.
Azt követően, hogy a receptor-ligand komplex
kifejtette pozitív vagy negatív hatását, a szteroid
'
leválik a receptorról. A receptor visszanyeri ere- '
deti („üres") konformációját, és új ciklusba lép-
het. A receptorról levált szteroid a sejten belül
átalakul, inaktiválódik.
e;:_ 1 ábra
Az intracelluláris receptoron ható horinonok
hatásának lépései
Hunyady L. „A hormonok és celluláris hatásaik" ín Aklini-
kai endokrinológia és anyagcsere-betegségek kézikönyve.
rvtedicina 2001.
 S. fejezet Jelzőmolekulák, receplorok és jelátvilel (szignál transzdukció) 49

delkező (heptahelicalis), 7-TM-fehérjék. Néhány fon-

Plazmamembrán- tosabb heptahelicalis plazmamembrán-receptort a 5-2.
receptorol<hoz kapcsolódó táblázat sorol fel.

jelátvitel Receptoraltípusok. Az előzőekben már említettük,

A szignáltranszdukció alapján a plazmamembrán-re-
ceptorok három típusát különböztetjük meg (l. az 5-1.
táblázatot):
receptor-ioncsatornák (ionotrop receptorok),
G-fehérjéhez kapcsolt receptorok (7-TM-recep-
torok),
receptor enzimek vagy enzimhez kapcsolt recep-
torok
Receptor-ioncsatornák
(liga ndfüggő ioncsatornák)
Egyes, főleg az ideg- és izomsejtekbe11 el őforduló plaz-
mamembrán-receptorok maguk képeznek ioncsatorná t:
a ligand megkötése meghatározza az ioncsatorna nyi-
totr/zárt állapotának valószínűségét. A nyitás következ-
tében az ionok az elektrokémiai gradiens (Em mínusz
Eion) irányában áramlanak, és ezzel de- vagy hiperpola-
rizálják a plazmamembránt (l. a 3. fejezetet). Vala-
menn yi receptor-ioncsatorna közös jellegzetessége,
hogy rendkívül gyorsan, milliszekundumok alatt közve-
títi a jelzést. A receptor-ioncsatornák közé tartoznak a
nikotinos ACh-receptorok, egyes glutamátreceptorok,
egyes 5-HT- és A1'P-receptorok (P 2x-purinoceptorok),
a glicinreceptor, egyes GABA-receptorok; ezeket részle-
hogy a szervezetben a scj Lek közötti jelzések közvetíté-
sére viszonylag szűk mediátorspektru1n szolgál. Egy
adott mediátor, a célsejtek típusától függően, egészen
különböző haLásokat fejthet ki. A már említett neuro-
transz1nitterek közül az acetil-kolin (ACh) öt eltérő
szerkezetű muszkarinos ACh-receptorhoz (M 1_5) kap-
csolódhat. Az atropin nevű, növényi eredetű hatóanyag
valamennyi m-ACh-receptort gátolja. Az egyes ACh-ér-
zékeny sejteken különböző altípusok fejeződnek ki, en-
nek következtében az ACh-hatások is eltérnek. Az adre-
nalin (hormon) és a noradrenalin (neurotranszmitter és
hormon) eltérő szerkezetű adrenerg receptorokon (ad-
renoceptorokon) keresztül vált ki különböző hatásokat.
A receptorok szerkezetének vizsgálata alapján öt altí-
pust (a.1-, a.2-) ~ 1 -, ~ 2 - és ~ 3 -receptort) k.űlönböztetünk
meg; ezek eltérő hatásait a további fejezetekben részle-
tezzük.
Heterotrimer G-fehérjék. Valamennyi 7-TM-recep-
tor jelátviteli mechanizmusában közös, hogy az agonis-
ta ligand megkötését követően a jelátvitel első lépése a
plaz mamembrán belső felszínén elhelyezkedő hetrotri-
m er G-fehérjék valamelyik típusának aktiválása (5-2.
ábra).
5-2. táblázat '
A heterotrimer G- fehérjé k osztályozása
cx.- alegységeik szerkezete alapján 1

tesebben a 6. fejezetben ismertetjük.

G- fehérj e ex-alegység H atás( ok)

Adenilát-cikláz. i
G-fehérjékhez kapcsolt heptahelicalis Ca-csatorna szabályoz.ás

(7-TM-) receptorok Adenilát-cikláz. i

Adcnih1t-cikláz j,
A hormonok, parakrin mediátorok és neurotranszmitte- Ca2 +-csatornák j,
rek egy jelentős hányadának receptora G-fehérjékhez J(+ -csatornák i
kapcsolódik, és a jelzést a G-fehérje közvetíti. (Egyéb-
ként G-fehé1jékhez kapcsolt receptorokkal érzékelik a GL (transz<lucin) cGMP-foszfodiésztcráz. i
fényt a szem fotoreceptorai, az ízeket az ízlelő szenzo- Ggust (gustducin) cGMP-foszfodiészteráz i
rok, és 7-TM-receptorok szerepelnek a szagérzékelés-
Gq Foszfolipáz C~ i
ben is.) Valamennyien monomer fehérjék, egyetlen
hosszú polipeptidláncból állnak; a polipeptidlánc hét G12;13 Nlonomcr („kis") G-fchérjék
hidrofób a-hélix-szakasszal kígyózik át a plazma- aktiválása
membránon. A szupercsalád ezen szerkezeti jellemzője
A táblázat csak a fó"bb családokat tünteti fel
alapján kapta nevét: 7 transz1nembrán szakasszal ren-
 ,
so 1. rész Altalános és sejtélettani alapelvek
A heterotrimer G-fchérjék - nevüknek megfelel6en
- három különböz6, a, ~ és y elnevezésű alegységből
állnak. „Alapállapotban'', an1ikor a receptor még nem
kötötte meg ligandját, és nem kapcsolódott a G-fehérjé-
hcz, a három alegység komplexet képez, az a -alegység
GDP-t tart kötve, és kapcsolódik a ~y-alegységgel. A tel-
jes trimer komplex a plazmamembrán belső felszínéhez
van horgonyozva. A ligand megkötésének hatására a re-
ceptor kapcsolódik a G -fehérje a-alegységéhez, amely
ezt követ6en az addig kötött GDP-t GTP-re cseréli, és
aktív állapotba megy át. A GTP megkötésével az aktivált
G-fehérje disszociál a rcceptorról, majd az a-alegység
leválik az együtt maradó ~y-komplexről. A jelzést az ak-
tivált a-alegység és egyes esetekben a ~y-komplex köz-
vetíti tovább a specifikus effektormolekulákhoz. Az a-
alegység aktív állapota addig tart, amíg GTP-t tart köt-
ve. Minthogy azonban az a-alegységnek GTP-áz aktivi-
tása is van, a kötött GTP GDP-vé bomlik, és ezzel a G-
fehérje az eredeti, inaktív állapotba kerül, a három al-
egység asszociálódik.
Valamennyi 7-TM-receptor a sejt teljes G-fehérje-
készletéből csak a receptorra specifikus heterotrimer G-
fehérjével lép közvetlenül kapcsolatba. A jelátvitel speci-
ficitását a kapcsolódó G -tehérje típusa határozza meg,
amely a csak a reá specifikus effektorokkal reagál.
Egyes G-fehérjékhez kapcsolt jelátvitel során a sejten
belül ún. második hírvivő molekulák lpl. ciklikus adeno-
zin monofoszfát (cAMP), inozitol-1,4,5-triszfoszfát
(IP3), diacilglicerin (DAG)] szabadulnak fel, ill. a jelen
lévő cAMP szintje csökken. A második hírvivők enzimek
működését változtathatják meg, befolyásolják a plazma-
és az intracclluláris membránok ioncsatornáinak nyitá-
sát/zárását, módosíthatják a génkifejeződést stb.
~ <I Receptor/G-fehérje otidok, a cAMP és cG MP által
! Inaktív állapot Aktivált receptor
R „ R*
l'Y ~
r ; 'Y p
r-
1 _ _,,L
~ G~I
a WNNN
L@.eJ
Az effektor aktiválása
GTP-hidrolízis ~
R E*
y p '--';
L[;~r
'®
A heterotrimer G-fehérjék osztályozása. A G-fe-
hérjéket a -alegységük szerkezete alapján osztályozzuk,
az osztályozást az 5-2. táblázat tartalmazza. (A szakiro-
dalomban kétféle jelölés használatos: az egyik az alegy-
ség megjelölése nélkül tünteti fel az altípust, pl. G 5 , a
másik pedig feltünteti az a-alegységet, pl. Ga5 .)
G5 - és G 0 1ffehé1jékhez kapcsolt jelátvitel. A G5 - és G 0 a-fe-
hérjék aktiválják az adenilát-cikláz enzimet, amely az
ATP-t ciklikus AMP-vé (cAMP) alakítja. Jó néhány kü -
lönböző receptor ezt a jelátviteli utat használja (5-3. táb-
lázat) . Eukaryota sejtekben a cAMP fo funkciója a prote-
jokináz A (Pl<A) aktiválása, amely enzim az ATP termi-
nális foszforilcsoportját viszi át ineghatározott fehérjék
adott szerin vagy treonin aminosav oldalláncaira. Ezen
„célfehé1jék" kovalens foszforilációja enzimek kataliti-
kus aktivitását vagy bizonyos ioncsatornák konduktanci-
áját szabályozza. (A ciklikus nukleotidok közvetlenül is
szabályozhatják ioncsatornák nyitását/zárását.) Mint-
hogy a PI<A szubsztrátjai sejttípusok szerint változnak, a
cAMP hatásai is sejttípusonként különböznek.
Gi;o-fehé1jékhez kapcsolt jelátvitel. Más 7-TM- receptorok
felől gátlódik az adenilát-cikláz aktivitása (l. az 5-3. táb-
lázatot). Ezek a receptorok Gv0 -fehérjékhez kapcsolód-
nak. Az adenilát-cikláz működésének gátl ása a sejt
cAMP-szintjé nek csökkenéséhez vezet. Néhány aktivált
Gv0 -fehérjc közvetlenül befolyásolhatja a plazma-
membrán egyes J(+ -, ill. Ca2+ -csatornáinak állapotát.
Ilyen hatása van egyes m-ACh-receptoroknak (M2 és
M 4, l. előbb), valamint az A1 típusú adenozin-, et,ryes a 2-
katecholamin, 5-HT-, D 2 típusú dopamin-, GABA8 - és
az opioid receptorok.nak. (A közvetlen hatást ne té-
vesszük össze a ciklikus .nukle-
l kölcsönhatás közvetített szabályozással,
GTP-kötés
amelyben a G-fehérjék csak
R közvetett szerepet játszanak!)
l'Y ~ 1
a
1
GTP
/ '-.
GDP
/ e: „
Az alegységek Receptorhoz kapcsolódó heterotri·
disszociációja mer G-fehérjék aktiválásának mo-
dellje
R E R: receptor. E: hatást közvetítő enzim.
GDP: guanozin-5 "-difoszfát.
GTP: guanozin-5 "-trifoszfát.
GTP
az a. ~ és y görög betűk
a heterotrimcr G-fehérje három
alegységét jelenlik
 S. fejezet Jelzőrnolekulák. receptorok és jelátvitel (szignáltranszdukció) S1

Az intracelluláris cAMP-szint szabályozása. Az elóóbi-

S-3. táblázat ekből kitűnik, hogy ugyanaz a m ediátor - attól függően ,
N éhány 7-TM-receptor, amelyek második h írvivő hot,ry m ilyen típusú sejten, milyen típusú receptorhoz
mechaniz mushoz kapcsolódnak kötőd ik - lehet aden ilát-ciklázt aktiváló, vagy éppen azt
gátló hatású. A receptor típusa határozza meg, hogy a
Receptor Agonista G- fehérjék
jelölése receptor G 5 - vagy G v0 -fehérj éhez kapcsolódik, és ez ha-
tározza meg, hogy az adenilát-cikláz aktiválódik vagy
Acetil-kolin gátlódik. Azokban a sejtekben, a melyekben egyará nt
M1i M3 és M5 ACh Gq van az adenilát-cikláz aktiválásához, valamint gátlásá-
hoz vezető receptor, a cAMP-szintet a két h atás eredője
M 2 és M 4 ACh Gi/o
szabja m eg. Jellemző példa e rre a thrombocyta, amely-
[(a tec/zola111 inok ben a prosztaciklin - (P GI2-) receptor az adenilát-cikláz
aktivá lásához, az a 2-adrenerg-receptor a cikláz gátlásá-
0:1 Noradrena lin, Gq
adrenalin hoz vezet. Maga a thrombocyta csak alacsony cAMP-
szint/alacso ny PKA-aktivitás esetén aktiválódik (1. a 11.
CX.2 Noradrenalin, Gi/o fejezetet) . Ezért a P G I 2 gátolja, míg a katecholaminok
adrenalin
fokozzák a thro1nbocyták aktiválódását. A thrombocyta-
~ 1' ~2 és ~3 Adrenalin, Gs működés a receptort követő jelátvitel szintjén áll anta-
noradrenalin
gonista szabályozás alatt. A cAMP/PKA rendszer azon-
D 1 és D 5 D opamin Gs ban m ég az előzőtől eltérő m ódon is szabályozódhat.
D 2 és 0 4 Dopami n Gi/o Egyes sejtek (p l. májsej tek) cAMP-szintjét a keletkezé-
sért felelős adcnilát-cikláz és a cAMP-t bontó foszfodí-
Nukleotidof( és nukleozidok
észte ráz egyensúlya áll ítja be. A két ellentétes hatású
P2y Adenin nukleotidok Gg enzimaktivitást eltérő receptorok szabályozzák. Májsej-
Adenozin teken a glukagon receptor hormonkötése az adenilát-
A1 Gi/o
ciklázt, az inzulinreceptor hormonkötése pedig a fosz-
A2 Adenozin Gs
fodiészterázt aktiválja. A két jelközvetítő m echanizmus
Anúnosavszánnazékok mérlege a cAMP-szinten keresztül szabályozza a P I<A-
aktivi tást: ez a finom hangol ás az anyagcsere-szabályo-
GABA8 GABA Gi/o
zás alapvetően fontos tényezője (l. a 29. fejezetet).
I-I l I1:isztamin Gq '

H2 H isztamin Gs G q-fehé1jékhez l(apcsolt jelátvitel: a PLC~-aktiválással ke-

letkező 1násodik hírvivők. rf öbb jelátviteli folyamatban -
Eikoza noidok
an1clyekben a 7-TM-rcccptor a Gq-családba tartozó fe-
TP rlromboxán A2 (TXA2) Gq h érjéhez kapcsolódik- a receptor li gandkötése egy ket-
pp Prosztaglan<lin F2a Gq téágazó mechanizmust indít meg (5-3. ábra). Az emlí-
IP Prosztaciklin (PC;I2) Gs tett G -feh é1iék a foszfolipáz C~ (PLC ~) e nzi m et akti-
válják. Ez az enzim a m embrán Ö!:>szetev6i közé tartozó
Peptidek
foszfatidilinoz itol-4,5- biszfoszfátot hasítja, a két kelet-
V1 Vazopresszin Gq kező termék a diacil-gliccrin (DAG) és az inoz itol-
:
Vazopresszin Gs 1,4,5-triszfoszfát (IP3) . Mindkét vegyület második hír- 1
V2 '
1

vivő-molekulaként működik. A keletkező diacilglicerin

AT 1 Angiotenzin II Gc.i
kötve marad a membránhoz, és lrulönböző proteinki-
VIP Vazoaktív inLestinalis peptid Gs náz C (PKC) enzimeket aktivál. A P I<.C enzi 1n ek speci-
1

'

MC 2 ACTH Gs fikus fehérjéket azok megh atározott szerin és treonin

SST 1_5 57,omatosztatin G·l oldalláncain foszforilálnak. Ennyiben emlékeztetnek a
PI<A- ra, de a két kináz fehérje szubsztrátspecificitása
A táblázatban nem tüntercük fel a G-fchérjék közvetlen hatását a különbözik. A másik keletkezett hírv ivőmoleku la, a
plazmamembrán ioncsatornáira. Az M 2-, NI4-, 0:2-, A1 - és D 2-re- membránról leváló IP3 hatására m egnövekedik a sejt-
ccpcorokhoz kapcsolódó aktivált G -fchérjék megnövelik a K+ -
plaz m a Ca 2+ -koncentrációja (l. alább). Egyes G-fch ér-
csatornák nyitási va lószínű ségét
jéket aktiváló receptorok, amelyek a Gi/o családba tar-

- - -
 ,
52 1. rész Altalános és sejtélcttani alapelvek

/-. Zsírsav s
R PLcwl_!. ./ - ······-··· · ··m Membrán Az inozitol foszfoli p id ekbő l kiinduló
jelátvitel két ága: két második hírvivő
01acil-glicerin (DAG) (DAG és IP 3 ) kialakulása
o
1 · ···. .. · ···· ·· · · · · ············

(J. Glicerin R: receptor. PLC~: ~-típusú íoszfolipáz C.

I
~ 1
HO-P = 0 glic: a lipid glicerin oldallánca. a. ~ és "( a
p
heterotrimer G-fehérje alegységei

OH
OH HO

Foszfatid i1-i nozito 1-4,5-biszloszfát lnozitol-1,4.5-triszroszfál (IP3}

toz nak is képesek PLC~- n keresztül végbemenő jelátvi- nak további megnyílását, ezt a pozitívan visszacsatolt fo-
telt aktiválni (pl. kemotaktikus peptidek) . lyamatot „kalciumma l indukált kaJciumfe lszabadulás"
néven ismerjük. Ebben szerepet játszik a ri anodinrecep-
Az intracelluláris Ca2+-szint szerepe a sejtmű­ tor, amely az IP3-receptorhoz hason ló fehérje.
ködés szabályozásában. Az alapállapotban lév6 (az- A kiürült kalciu .m raktárak egyrészt az organ ell um-
az nem aktivált) sejtekbe n a sejtplazma szabad Ca 2 + - membránba n elhelyezkedő Ca2+ -pumpa működésével
koncentrációja 10-8-10-7 moVl (10- 100 nmoVl) között a sejtplaz mába kiáramlott Ca2+ _ból töltődnek fel újra.
változik. A Ca 2 + -szint emelkedése kül önböző, gyakran Egyes sejtekben azo nban a plaz mam embránhoz közel
párhuzamos folyama tokat indít m eg, amelyek számos fekvő raktározó organell11mok „Ca2+ -elszegényedése"
scjtfunkció aktiválásához vezetn ek. A Ca2+ hatásai rész- kiváltj a a plazmamembrán Ca2+ -csatornáinak megn yí-
ben közvetl en ek, részben azonban a kalmodulin nevű lását. E zzel a mecha nizmussa l - amelyet „kapacitatív
intracelluláris feh érjéhez való kötődésük, (Ca2+) 4-kal- kalciumbeáram lás" -ként ismerünk- a sejten beJüli kal-
m odulin komplex keletkezése közvetíti. IZalmodulinér- ciumra ktárak extracelluláris kalciumionokkal is fel-
zékeny fehérjék, am e lyeket a (Ca 2+) 4-kalmodulin tölt<Sdnek.
ko1nplex aktivál, a CaM-kinázok: ezek egyes fehérjék
szerin és treo nin oldalláncait fos zforilálják. G 12113 -fehérjéhez kapcsolódó jelközvetítés. Az
aktivált G 12113 -fehérjék különböző utakon (pl. mono-
A sejten belüli kalciumraktárak; az IP 3 -recep- mer, „kis" G-feh érjék aktiválásával) proteinkináz-kasz-
tor. A sejten belüli kalcium nagy része feh é rjéhez kötött kádokon keresztül S?.abályozzák a sejtműködést, többe k
(szekvesztrált) formában, sejten belüli organellumok- között a génkifej eződést, és ezen az úton a sejtek proli-
ban található. Az organellumokat körülvevő membrán fe rációj át. (Más G -fehérjék is csatlakozhatnak intracel-
zárja el a bennük tárolt kalciumot az oldott sejtfázistól luláris protein kináz- kaszkáclokhoz.)
(citoszol). A legtöbb sejtben a kal ci umraktár az endo-
plasma-reticulum (ER). A váz- és szívizomban hasonló
szerepet tölt be a sarcoplasma-reticulum (SR), azonban Plazmamembrán
ennek szabályozása alapvet6en különbözik az E R sza- j
bályozásától. A fehérj ekomplexből a Ca2+ -csato rnák
IP3
m cgn yílása és a szabad Ca2+-ok kiáramlása során
aránylag könnyen disszociálnak a kalciu mionok. kötő
Kalcium \
fehérjék " '
Az ER ni embránjában receptorral működő ka lcium- ca2+ ~ a IP3 -receptor
csatornák (IP3 -receptorok, IP3 -érzékeny Ca 2+ -csator- ~Ca2 +-csatorna
ná k) helyezkednek el: az IP3 a receptorhoz kötődve
~ Ca 2+-pumpa
megnyitja a Ca2+ -csatornákat, ezzel megindítja a Ca2+
,,
. 1
kiáramlását az EI{-bol, és a sejtplazm a Ca2+ -koncentrá- ,,
, ' ~}" ')JCa2+-ATP-áz}
e.op ca2+
ciója emelkedik, Ca2+ -jel alakul ki (5-4. ábra) . ER-membrán

Sok sejttípusban az. intracellulá ris organellumokból

való kalciumleadás csa k az első lépés a sejtplaz1na
Ca2+ -szintjének emelkedésében. Maga a Ca2+ -szint Az lP3 hatásának vázlata
emelkedése is kiváltja az organellum Ca2+ -csatornái- ER: endoplasma-reticulum: IP3 : inozitol- 1,4.S-triszfoszíál
 S. fejezet Jelzőmolekulák, receptorok és jelátvitel (szigná ltranszdukció) 53

.
Receptorenzimek és receptorhoz
l<apcsolt enzime~<

A plazmamembrán-receptorok további nagy csoportja

egy vagy több alegységből állhat; közös jell emzőjük,
hogy annak az alegységnek, amelyik áthidalja a memb- Kívül
ránt, egyetlen transzmembrán o:-hélix szakasza van
(5-5. ábra). Az extracelluláris szekvencia tartalmazza a SS SS SS
ligandkötG' helyet, az intracelluláris domén pedig vagy Plazmamembrán

maga enzim, vagy közvetlenül kapcsolódik egy intracel-

'
luláris enzimhez: az enzim lehet tirozinkináz, sze- Tirozinkiríáz
rin/treoninkináz vagy guanilát-cikláz. domén Belül
Ebbe a csoportba tartoznak azoknak a mediátorok-
nak (parakrin faktoroknak és esetenként hormonoknak) EGF- lnzulinreceptor,
a receptorai, amel yek a sejtek túlélését, osztódását, nö- receptor IGF-1-receptor
vekedését és differenciálódását szabáJ yozzák, továbbá " '\ ábra
az anyagcserét szabályozó hormonok közül az egyik
A receptor protein-tirozinkinázok felépítésének vázlata
legfontosabbnak, az inzulinnak a receptora. A recepto-
EGF: epidermalis növekedési faktor: IGF: inzulinszerű növekedési fak-
rok egyik típusa saját („intrinsic") protein-tirozinkináz
tor
aktivitással rendelkezik (receptor protein-tirozinkiná-
zok). A másik típus a sejten belüli protein-tirozinkiná-
zokl1oz (nem receptor protein-tirozinkinázokhoz) kap- Receptor protein-tirozinkinázok. A receptor pro-
csolódik. Vannak olyan receptor protei nki názok, ame- tein-tirozinkinázokat két nagyobb csopo rtra oszthatjuk
lyek nem tirozin oldalláncot fószforilálnak: ilyen a (1. az 5-5. ábrát). Az első csoportba különböző növeke-
TGF~ receptora, amely protein-szerin/treoninkináz. dési faktorok receptorai tartoznak (5-4. táblázat).
Ugyanebbe a csoporLba tartozik az atriopeptin nevű MieléStt ezek a receptorok megkötnék lígandjukat, mo-
hormon guanilát-cikláz aktivitású egyik receptora. nomerek.ként vannak jelen a plazmamcmbránban.

S-4. táblázat
Receptor protein-tirozinkinázok és protein-tirozinkinázhoz közvetlenül kapcsolt receptorok

Receptor protein -tirozinkinázok Protein-tirozinkinázhoz közvetlenül kapcsolt receptorok

Epidermalis növekedési faktor (EGF) receptor

Idegnövckedési faktor (NGF) receptor Citokin/interleukinreceptorok többsége

·rhrombocytaeredetu növekedési faktor (PDGF) receptor Eri Lropoetinreceptor

Fibrobh1st növekedési faktor (FGF) receptor Növekedési hormon (GH) receptor

H epalocyta növekedési faktor (HGF) receptor Prolaktin receptor

, '

Erendothel növekedési faktor (VEGF) receptor Integrinek

Macrophag kolóniastimuláló faktor (M-CSF) receptor .

In zulinreceptor

Inzulinszerű növekedési faktor 1 (IGF-1 ) receptor

A vízszintes vonal feletti receptorok monomer protein-tirozink.inázok, amelyek az agonista megkötésekor képeznek dimert; a víz-
szintes vonal alatti két receptorban heterodimerek tetramert képeznek (!. az 5-5. ábrát)
54 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
Ligandjuk m egkötésére a recepto rok a membránban
dimert képeznek. A dimer kialakulása indukálja a tiro-
zinki náz-aktivitás megj elenését (5-6. ábra) : mindké t
monom er intracelluláris doménje kölcsönösen foszfori-
lálja a m ásik monomeren elhelyezkedő meghatározott
tirozin oldalláncoka t ( tra nsz-autofoszfóriláció) .
A m ásodik csoportba az inz ulinreceptor és az IGF-
1-receptor tartozik. Szemben az EGF és más növeked é-
si faktorok receptorával, ez a két receptor tetramer szer-
kezetű (1. az 5-5. ábrát). A szimmetrikus tetramer két
heterodimerből áll, a heterodimer egyik alegysége egé-
szében extracelluláris elh elyezkedésű, a másik alegység
egyetlen hidrofób a -hélix transzmembrán szekvenciá-
val re ndelkező fehérj e, amelynek intracelluláris domén-
je hordozza a protein- tirozinkináz aktivitást. Az inzulin
(ill. az IGF-1) megkötésére mindkét heterodimer kö l-
csön ösen foszfc>rilálja a másik intracclluláris sza kaszát
(transz-autofoszfc>riláció, l. előbb), ezen kívül azonba n
szerepe van az intracelluláris szubsz trátok (inzulinrc-
ceptor szubsztrát, IRS) foszforilációjának (1. alább) .
Magán az autofosz.foriláJt receptor tírozinkináz m o-
lekulán vagy a tirozinkináz sej ten bel üli szubsztrátjain
megjelenő foszfo tirozin motívumok specifikus, SH2-do-
ménnel rend elkező fe hérjék szám ára létesítenek kötőhe­
lyet. (Az SH 2 rövidítés az src homológ régió 2 domén rö-
vidítése.). A különböző SH2-domének egyrészt a foszfo-
tirozin oldalláncokat ismerik fel (ez közös tulajdonsá-
guk), m ásrészt a foszfotirozin oldalláncok környezetét
/
(ez az egyes SH 2-doménekbe n specifikus) . Igya külön-
böző SH2-domének meghatá rozott foszfotirozi nokat is-
mernek fel. Egyes fehérjéknek semmilyen egyéb aktivitá-
suk nincs, mint kapcsolat létesítése a foszfotirozin motí-
vum ok és az SH 2-do ménnel nem rendelkező fehérj ék
Ligand
Receptor~
Membrán
-Y- Y- ADP
ATP
Jt'~
®-Y-
ATP
Sejtplazma -Y- Y- Jt' ~®-Y-
ADP
ATP
ADPJt' ~®
-Y- Y- P - Y-
Inaktív Autofoszforilált aktív
protein-tirozinkináz protein-tirozinkináz
Receptor protein-tirozinkináz (EGF-receptor) jelközvetítő működésének vázlata
között (kapcsoló, „adaptor" fehérjék). Ezáltal m ul ti pro-
tein jelátviteli és effektorkompl exek alakulnak ki.
Az aktivált inzulinreceptor az inzulinreceptor-
szubsz trát I (IRS-1) fehérje rn eghatározott tirozinjait
foszfi>rilálja . Az IRS-I foszfotirozinjai környezetükkel
nagy affinitású kötőhelyeket képez nek különbö ző SH 2-
doménnel rendelkező adaptor (kapcsoló) fehérj ék, vala-
mint enzimek számára, és további jeJközvetítő pályák
kiindulási pontjai.
Foszforilációs kaszkádok. A foszfotírozin szignálokat spe-
cifikus foszfo tirozin-foszfatázok függesztik fel , am elyek
a megfelelő fehérj ékről lehasítják a foszforiJ csop ortot.
E zért a foszfotirozin oldalláncok féléletideje rövid . A
hosszú távú nukleáris hatásokhoz azonban elengedhe-
tetlen a tartós jelátvitel: ez további foszforilációs ka szká-
dok eredménye, amelyek során egyes fehérjék meghatá-
rozott szerin és treonin oldalláncai foszforilálódnak, és
a foszfo rilált állapot viszonylag h osszabb ideig fennma-
rad („leszálló", „downstream" jelátvitel). A végered-
mény egyes génműködést szabályozó fehérjé k foszfori -
láci ója, transzkripciószabályozás.
Receptorhoz kapcsolt (nem receptor) protein-
tirozinkinázok. A növekedési hormon, a prolaktin, a
citokinek többségének receptora, továbbá a 'f- és B-
lymphocyták an tigénspecifikus receptorai nem rendel-
keznek enzimaktivitással, ezzel szemben közvetlenül
kapcsolódnak a plazmamembrán belső felszínén elhe-
l yezkedő protein-tirozinkinázokhoz. E zeket a receptor-
hoz kapcsolt enzimeket a receptor ligandkötése aktiválja.
M aga a jelátvitel szin te azonos pa radigma szerint
zajlik, mint a receptor protein kin ázok esetében; a fő kü -
CJ éJ
1 _ ,
Y-®
ATP
Ji~
ADP L_. ®-Y- -Y-®
ATP
Y-®
Jt ~
ADP [[~--. ®-Y-
--
Y-®
ATP
Jt ~
Y-® ADP ®-Y- Y-®
Jel közvetítő
intracelluláris
- fehérjék
--
S. fejezel
lönbség abban áll, hogy a receptor tirozinkinázok eseté-
ben egyetlen gén kódolja a ligandkötő helyet és az en-
zimaktivitást, míg a nem receptor tirozinkinázok eseté-
ben két különböző gén felelős a receptor (ligandkötő
hely) és az enzim kódolásáért.
A receptorhoz kapcsolt tirozinkinázok vagy az Src-,
vagy a Janus-típusú kinázok (JAI<.-kinázok) családjába
t~rtoznak (Janus a római mitológia kétarcú istene). A
JAI(-kinázok egyrészt az őket aktiváló plazmamemb-
rán-receptor intracelluJáris doménjét foszforiJálják,
másrészt továbbítják a receptor felől jövő információt
azáltal, hogy a S1"AT-családba tartozó fehérjéket foszfo-
rilálják. (A STAT akronym a ,,signal transducer and ac-
tivator of t ranscription", azaz ,,jelátvivo és transzkripci-
ós aktivátor" kifejezés kezdőbetűiből származik.) A
1
STAT-fehérjék foszforilációja és dimerizációja közvetíti
a jelzést a sejtmag felé.
Az atriopeptinreceptor. Az atrjopeptin (pitvari nat-
riureticus hormon/peptid, ANP) funkcióit a 21. fejezet-
ben ismertetjük. E 7.. a pitvari szívizomsej tckből felszaba-
duló hormon a vesében a nátriumkiválasztást fokozza
(natriuresis), továbbá ellazítja bizonyos erek si n1aizom-
zatát. Az ANP egyik receptora saját maga guanilát-ci·k-
láz, a sejten belüli GTP-t ciklikus GMP-vé (cGMP) ala-
kítja át. A cGMP a cAMP-hez hasonló második hírvivő
molekula. A cGMP nem a proteinkináz A-t, hanem egy
másik enzimet, a cG.Nf P-függő proteinkinázt (protein-
kináz G, PIZG) aktiválja. A PIZG specifikus intracellu -
láris fehé1iék meghatározott szerin/treonin oldalláncai-
nak foszforilálásával módosítja a sejtmííködéseket.
Receptorszintű szabá~ozás
Valamely extracelluláris jelzőmolekula által létrehozott
válasz csak részben függ a receptort elérő agonista mo-
lekulák (hormonok, parakrin mediátorok stb.) koncent-
rációjától. A sejtválaszt befolyásoló további tényező ma-
gának a sejtnek az agonista iránti érzékenysége, ami vál-
tozik: a receptorszintű szabályozást „célsejt-adaptáló-
dás" néven is említik. Az alábbiakban a receptorszintu
szabályozás mechanizmusai közül kettőt ismertetünk,
az egyik a receptor inaktiválódáshoz vezető foszforiláci-
ója („receptorérzéketlenítés", „receptor deszenzitizá-
lás"), a másik a receptor internalizációja. Az adaptáció
egy további m ódja a receptor1nolekulák szintézisének és
lebontásának szabályozása (az angol kifejezés a receptor
down-regulation).
Receptorfoszforiláció. Az előzőekben ismertettük,
hogy az adrenerg ~-receptorok ligandkötésére egy G 5 -
fehérje aktiválja az adenilát-ciklázt, a keletkezett cAMP
jelzőmolekulák. receptorok és jelátvitel (szignáltranszdukció) SS
pedig fokozza a PI<A működését. A PI<A azonban -
más fehérjék mellett - m agát az adrenerg ~-receptort is
foszforiJálja, és ez gátolja a receptor kapcsolódását a G 5 -
fehé1jéhez. Ezzel a lényegében negatív visszacsatolással
a receptor gyorsan adaptálódik a magas katecholamin-
(adrenalin-) koncentrációhoz. [Egyébként minden
olyan hatás, amely megnöveli a cAMP-szintet, és ezzel
fokozza a PI<A működését, foszforilálhatja a ~-recepto­
rokat, és ezzel érzéketJenítheti (deszenzitizálhatja) azo-
kat, ezért a folyamatot heterológ érzéketlenítésnek ne-
vezzük.] A ~-receptorok negatív visszacsatolásos szabá-
lyozásának (érzéketlenítésének) egy másik módja is van.
Egy specifikus ~-adrenerg-receptor-kináz különböző
pozíciókban képes az aktivált receptort foszforilálni. Az
ezzel a kinázzal foszforilált receptor a sejtplazm ába n je-
len lévő fehérjéket, ~-arresztineket köt, amelyek meg-
akadályozzák a receptornak G-fehérjével való kapcsoló-
dását (specifikus, homológ érzéketlenítés). A rcceptor-
foszforiláció útj án tö rténő érzékenységszabályozás a
legtöbb 7-TM-receptor esetében szerepet játszik.
Receptorkörforgás. Az agonista ligand megkötése
elősegíti a receptor bekebelezését (e ndocitózisát) a sejt-
be (receptorinternalizálódás). A sejt belsejében az endo-
szómákba zárt receptor-ligand komplexekről leválik,
n1ajd lebomlik a ligand. A szabaddá vált receptorm ole-
kuJák egy része exocitózissal visszatérhet a plazma-
membránba („receptorkörforgás", receptorciklus), a re-
ceptorok n1ásik hányada bomlást szenvedhet. Ha túl sok
agonista ligandmolekula éri tartósan a sejtet, több recep-
tor internalizálódik és bomlik le, ezáltal a receptor
clown-regulációja is bekövetkezik, és a sejt 1nediátor
iránti érzékenysége csökken. A szabályozásnak ez a tí-
pusa hosszú latenciával működo negatív visszacsatolás
(lassú adaptálódás).
A nitrogén-monoxid (NO)
mint hírvivő molekula
Először az érrendszerben mutatták ki, hogy különböző
ingerek hatására az érendothelsejtekből egy „endothel-
eredetű relaxációs faktor" (EDRF, 1. a 18. fejezetet) sza-
badul fel, amelyet a továbbiakban mint nitrogén-mono-
xidot (NO) azonosítottak. Az N O az endothelsejtekhez
közeli simaizomsejteket ellazítja. Az NO felszabadulá-
sát különböző extracelluláris jelzőmolekulákkal, mint
pl. acetil-kolinnal, tovább á az endothelsejt mechanikai
deformálásával lehet kiváltani.
A nitrogén-monoxid neurotranszmitterként is mű­
ködik, egyes idegvégzé>désekből az akciós potenciál ha-
 56 1. rész Állalános és sejtéleltani alapelvek
tására szabadul fel (1. a 6. fejezetet). Ebben az esetben az
NO a prae- és a postsynapticus idegsejtre vagy a beideg-
zett nem idegi struktúrára (pl. simaizomra) hathat.
Az NO nem konvencioná lis neurotranszmitter,
minth ogy nem raktározódik membránnal határolt
synapticus vesiculákban, és az akciós potenciál hatására
nem exocitózissal és nem kvantumokban szabadul fel (1.
a 6. fejezetet).
Sem az endothelsejtben, sem az idegvégződésekben
nincs NO-raktár: az NO-t a felszabadulását kiváltó jel-
zések hatására egy konstitutív enzim, az NO-szintetáz
(más néven NO-szintáz) L-argininből alakítja ki. A
kon stitutív enzim (Ca2+) 4-kalmodulin hatására aktivá-
lódik, és addig működik, amíg az intracelluláris Ca2 + -
szint magas. Az NO diffuzíbilis molekula, akadálytala-
nul kijut a termelő sejtből, és bediffundál a környező
sejtekbe. Minthogy az NO szabad gyök, ezért féléletide-
je csak néhány másodpe rc. Az NO elbomlását a h emog-
lobin katalizálja.
Az endothelsejtck és az idegvégződések konstitutív
NO-szintetázán kívül bizonyos sejtekben indukálható
NO-szintetáz is m egjelenhet. Ez az enzim nem igényel
,
•
Attekintés
A sejtek működését extracelluláris j elzőmolekulák
(hírvivő, információs vagy szignálmolekulák) szabá-
lyozzák. A jelzőmolekulák megielenése indítja meg
az intracelluláris jelátvitel folyamatát (szign áltransz-
dukció), és a sejt válaszreakcióit. A jelzőmolckulák
magából a szabályozott sejtből (autokrin hatás), a
sejt közvetlen környezetéből (parakrin hatás), távoli
endokrin sej tekből (h ormonális hatás) vagy a sejtek
környezetében végződő idegekből (neurotranszmit-
ter hatás) származhatnak. A lipidoldékony jelzőmo­
lekulák többsége a sejt belsejében lévő intracelluláris
receptorokka l, a hidrofil hírvivő molekulák a sejt-
membrán felismerő molekuláival (plazmamemb-
rán-receptorokkal) reagál.
A szteroidhormonoknak, szteroidszármazékoknak,
retinoidoknak és a pajzsmirigy hormonjainak intra-
celluláris receptorai vannak (nukleáris receptor szu-
percsalád) . A ligand megkötésére aktiválódott intra-
celluláris receptorok elősegítik vagy gátolják a gén
„ / „ /
anrasat.
• Egyes plazmamembrán-receptorok ioncsatornák
(ionotrop receptorok). Ezek megnyílási valószínűsé­
ge ligandjuk megkötésére változik.
A plaz m amembrán heptahelicalis rece ptorai n ak
szerkezetére jellemző, hogy a fehérje 7 transzme1nb-
...
Ca2 +-ionokat, indukcióját követően teljes mértékben aktív.
Az N O közvetlenül aktiválja a célsejtben a guanilát-
cikláz enzimet, amely a sejten belül ciklikus GMP-t
(cGMP-t) képez, ezért ezt a szolúbilis guanilát-cikláz
enzimet tulajdonképpen mint az NO intracell uláris „re-
ceptor" -át is felfoghatjuk.
Reaktív oxigénszármazékok szerepe a jelátvite-
li folyamatokban. A sejtek aktiválódása során gyor-
sulnak az oxidációs folyamatok, és ezzel együtt ezek
végtermékeként keletkező reaktív oxigénszármazékok is
felszaporodnak. Ilyen származék a szuperoxid-, hidro-
gén-peroxid-, továbbá a hidroxiliongyök; ezek m aguk is
képesek biológiai hatásokat létrehozni. A reaktív oxi-
génszármazékok fiziológiás körülmények között is fo-
kozzák a jelátviteli folyamatok intenzitását (pl. gátolnak
egyes foszfatázokat, aminek következtében a foszforilá-
ciós lépéseken keresztüli jelátvitel hatékonysága nő).
l(óros körülmények között azonban előtérbe kerülhet-
nek ezek közvetlen szövetkárosító hatásai. Ez utóbbiak-
hoz jelentősen hozzájárul, hogy az N O átalakul szövet-
károsító hatású peroxinitritté.
rán szakasszal kígyózik át a sej tmembránon (7-TM-
receptorok). A ligand megkötésére a receptor a neki
m egfelelő heterotrimer (3 alegységből álló) G-fehér-
jéhez kötődik; a G-fehérje szerkezeti változása (ak-
tiválása) indítja meg a sejten belüli jelátvitel i folya-
m atokat.
A plazmamem brán-receptorok további nagy cso-
portja vagy saját maga enzim, vagy közvetlenül csat-
„
lakozik egy intracelluláris protein-tirozinkinázhoz.
- A receptor p rotein-tirozinkinázok a ligand meg-
kötésére részben saját magukat, részben intracel-
luláris szubsztrátjukat foszfo rilálják. A foszfori-
lált tirozin oldalláncok környezetükkel együtt
nagy affinitású kötőhelyet képeznek SH2-do-
ménnel rendelkező közvetítő (adaptor) fehérjék
számára: ez utóbbiak továbbítják a jelzést („lesz-
álló jelátvitel").
Egyes plazmamembrán-receptorok közvetlenül
kapcsolódnak intracelluláris protein-tirozinkiná-
zokhoz (nem receptor protein-tirozinkinázok).
Egyes plazmamembrán-receptorok szerin/trco-
ninkináz aktivitásuk révén közvetítik a jelzést.
Receptorenzim a m embránban lévő guanilát-cik-
láz, amely ligandja megkötésére aktiválódik, a
hatást a sej ten belül cGMP közvetíti.
 S. fejezel
Az alapokon túl
A receptor ligandkötését követő állapotváltozások
A receptormolekulák - némi egyszerűsítéssel - két, rever-
zíbilisen egymásba ala <uló állapotban létezhetnek, az
alapállapotot R, a jelátvitelben aktív állapotot R* szimbó-
lummal jelezzük:
R H R* (5.1. egyenlet)
Ligand nélkü l a reakció mindkét irányban igen lassú (a ki-
vételt 1. alább). Az agonista ligandot az jellemzi, hogy ser-
kenti az R* állapot kialakulását. A konformációszelekciós
elmélet szerint az agonista ezt úgy hozza létre, hogy nagy
affinitással kötődik az R* állapotú receptorhoz,
L + R* H LR* (5.2. egyenlet)
A reakció lényegesen nagyobb sebességgel megy végbe
balról jobbra (LR* képződés), mint jobbról balra (L + R*
képződés). ezért agonista L jelenlétében az LR* állapotban
lévő receptor mennyisége nő, a receptor aktiválód ik,
megindul a jelátvitel. A receptoraktiválódás ligandindukci-
ós elmélete szerint az agonista kötődése hozza létre („in-
dukálja") az R* állapot kia lakulását. Valószínűleg a termé-
szetes receptoraktiválódásért e két mechanizmus kombi-
nálódása felelős. A szabadon maradó mediátormolekula
eltűnésével (diffúzió, lebomlás) az aktivált receptorró l las-
san disszociál az agonista ligand, a receptor ezért vissza-
kerül az eredeti inaktív formájába.
Mérföldkövek
1905: J. N. Langley felveti, hogy az effektorsejteken in-
gerlő és gátló „receptív anyagok" vannak.
1953: L. E. Hokin és M. Hokin megfigyelik, hogy
egyes extracelluláris je l zőmolekulák hatására a plaz-
mamembránban lévő inozitol lipidekben (ma foszfati-
dil-inozitol lipidekben) gyorsul a radioaktív foszfát be-
épülése (gyorsu lt „turnover"). A megfigyelés alapvető
je l entőségére csak évtizedekkel később derített fényt
az inozitol-1,4,5-triszfoszfát felfedezése.
1955: E. H. Fisher és E. G. Krebs felfedezi, hogy a gli-
kogénbontásban szereplő glikogénfoszforiláz aktivitását
reverzíbilisen szabályozza az enzim foszforilációja . Az
enzim foszforilációjáért a cAMP-dependens proteinki-
náz felelős (Nobel-díj mindkettőjüknek 1992-ben). A to-
vábbiakban válik vi lágossá, hogy a fehérjék reverzíbilis
foszforilációja a sejtműködés szabályozásának egyik
alapvető mechanizmusa.
1959: E. W. Sutherland leírja a c iklikus adenozin-mo-
nofoszfát szintézisét kata lizáló enzimet, és felismeri,
Jelzőmolekulák, receptorok és jelátvitel (szigná ltranszdukció) 57
Az antagonistákat több módon lehet csoportosítani. A
kompetitív antagonisták az agonista ligand kötőhelyéhez
kapcsolódnak, de nem hozzák létre a receptor aktiválódá-
sát. Az eredő hatás (aktiválás vagy gátlás) az agonista és az
antagonista ligandok arányától függ. A nem kompetitív an-
tagon isták a receptor más helyéhez kötődnek, mint az
agonisták, az agonista koncentrác iójának növelésével a
gátlás nem függeszthező fel.
Az antagonisták egy másik csoportosítása a konformá-
ciószelekciós elmélet alapján történt. Neutrális antagonis-
tának nevezzük azt az antagonistát, amely azonos affinitás-
sal kötődik az R és az R* állapothoz, ezért nem is változtat-
ja meg a kettő arányát, viszont gátolja az agonisták hatá-
sát. „Inverz agonistá"-nak nevezzük azokat az antagonistá-
kat, amelyek nagyobb affinitással kötődnak az inaktív re-
ceptorhoz, ezáltal az egyensúly az inaktív állapot irányába
tolódik el. A legtöbb receptor esetében a receptor nyugal-
mi („spontán") aktivitása minimális, és ezért a neutrális an-
tagonista és az inverz agonista egyaránt gátlószerként vi-
selkedik. A két gátlószer elkülönítésére egy receptormű­
ködési hiba, az ún. „konstitutívan aktív receptor"-ok meg-
ismerését követően került sor. Ilyen esetben (pl. mutáció
miatt) a receptor teljesen vagy rész legesen aktív állapot-
ban van, tehát az R H R"' egyensúly agonista nélkül is az
R·• állapot irányába tolódik. Ezen hibás receptorok aktivitá-
sát a neutrális antagonisták nem befolyásolják, viszont az
inverz agonisták gátló hatásúak, mert a receptor inaktív ál-
lapotát stabilizálják.
hogy egyes hormonoknak a sejtmembránhoz való
kötődését egy „második hiNivő", ciklikus AMP (cAMP)
megjelenése követi (Nobel-díj 1971 -ben). Ebben a
rendszerben M. Rodbell és munkatársai 1973-tól kezd-
ve kimutatják, hogy a cikláz aktiválásához GTP-re is
szükség van; a továbbiakban A. G. Gilman és munka-
társai fedezik fel , hogy a ciklázaktiváló rendszer alkotó-
része egy GTP-t kötő és hidrolizáló fehérje (G-fehérje)
is (Nobel-díj Rodbell és Gilman részére 1994-ben).
1977: Y. Nishizuka felfedezi a proteinkináz C-t. Később
derül ki, hogy egyes G-fehérjékhez kapcsolt recepto-
rok ligandkötésekor a membránlipidekb61 diacil-glice-
rin válik szabaddá. és ez utóbbi aktiválja az enzimet.
1980: R. F. Furchgott és J. V. Zawadski felfedezik, hogy
egyes anyagok (pl. acetil-kolin) értágító hatásához az
endothelium jelenléte szükséges: az érendothe lb ől
'
értágító anyag (endothel-derived relaxation factor,
EDRF) szabadul fel. 1983 és 1986 között F. Murad és
munkatársai felfedezik, hogy az értágító hatású szer-
1

11
58 1. rész „ Általános és sejtélettani alapelvek

ves nitrit- és nitrátvegyületekbő l a szabad gyök NO sza-
badul fel. és a guanilát-cikláz következményes aktivá-
lása fe l elős az értágító hatásért. 1987-ben L. J. lgnarro
és munkatársai, továbbá S. Moncada és munkatársai
azonosítják az EDRF-et a nitrogén-monoxiddal (Nobel-
díj Furchgott. Murad és lgnarro részére 1998-ban).
• 1983-84: M. J. Berridge és R. F. lrvine felfedezik az
inozit ol-1.4,5-t riszfoszfátot {IP3 ); megállapítják. hogy
egyes j elzőmoleku l ák hatásra a membrán inozitol-li-
pidje i ből IP3 hasad le; az IP3 a sejten belül Ca2+-jelet
hoz létre.
1980: S. Cohen és M. Ushiro leírják, hogy az EGF-re-
ceptornak saját („int rinsic") prot ein-tirozinkináz aktivitá-
sa van, amely az EGF megkötésére aktiválód ik {Nobe l-
díj Cohen részére 1986-ban).

,,
,,

,,

I!
11

li
11
11

11

1
1

1 1

i
1

1
6. fe1ezet
A neuronműködés alapjai _ _ _ _ _ __

A neuron infor1nációfeldolgozásra szakosodott aszim- ma) és/vagy a dendritek felől indul meg. Ezen a nagy
metrikus, elnyújtott sejt. Valamennyi neuron egy vi- felszínt jelentő póluson elektrotónusos változások, helyi
szon ylag kisméretű, a sejtmagot is magában foglaló sejt- de- és hiperpolarizálódások lépnek fel: ezek végső kom-
testből (görögből átvett és elterjedt kifejezéssel szórna,
amelynek átmérője néhány µm-től néhány tíz µm-ig
terjedhet), a sejttestből eredő nagyszámú elágazó, akár
több milliméter hosszúságú dendritből, a sejttesten el-
helyezkedő axondombból és az utóbbiból lciinduló vál-
tozó hosszúságú (néhá ny mikrométertől méteres
hosszúságig terjedő) axonból áll (6-J . ábra). A külön-
böző neuronok morfo lógiai k.épe azonban rendkívül
változatos, amit ez az egyszerű séma nem képes érzé- ~~:::; EPSP
Axo-dendrlticus 1--~ J3mV
keltetni. Az idegrendszer sokrétű teljesítménye a neuro- -~
synapsis
nok működésére és kapcsolódásaira vezethető vissza. i-- ~]3mV
A neuron egyik pólLJsán felveszi az „üzenetet'', és Axo-somaticus
két, egymást követő elektromos jellé alakítja. Ezek kö- synapsis
zül az első a változó nagyságú (gradált) elektrotónusos
~]3mV
1
potcnciálváltozás, amely minden körülmén y között
·,
megjelenik. A 1násodik jel már nem obligát; ha létrejön, \ ondomb
1
1
akciós potenciálként a neuron másik pólusához vezeti Na+-csatornák 1
\

az üzenetet. Az akciós potenciál az axon végkészülékén zónája '' '----- ] 100 mV

AP
(axonterminális) kémiai anyag(ok), neurotranszmit-
ter(ek) felszabadulását váltja ki. A transzmitter képezi
akár a következő neuron, akár valamely nem idegi cél-
sejt (végrehajtó sejt, minL pl. vázizomrost, simaizomscjt
Praesynapticus végződés
vagy mirigysejt) számára a jelzést. Fiz iológiás körülmé-
nyek között egy adott neuronban az ideginge rül et veze-
tése mindig egyirányú (ortodrom vezetés, 6-2. ábra).

He!Yi potenciálváltozások ~~ Transzmitterfelszabadulás

a neuronokban
A neuron funkcionális zónái

Az ábrán egy központi idegrendszeri neuron egyszerűsített vázlatát

A neuronalis üzenetközvetítés a neuron eleve meghatá-
rozott, ingerte lvételre predesztinált pólusán indul meg.
A neuronok kisebb hányadában, az érző (szenzoros)
neuronokban a kiindulás az axon végződése (az érző,
más néven szenzoros receptor): az elsődleges folyamat
az esetek többségében a helyi depolarizálódás, ez váltja
ki a tovaterjedő ingerületet. A neuronok lényegesen na-
gyobb hányadában az üzenetközvetítés a sejttest (szó-
tüntetettük fel. A neuron bal oldalán ingerlő synapticus bemenetek
vannak, a jobb oldalon az intracellulárisan regisztrált postsynapticus
potenciálok. A membránpotenciál változásai elektrotónusosan ter-
jednek a dendritek mentén. A gyors. feszültségfüggő Na+ -csatornák
az axondornb környékén jelennek meg: ez az a terület. ahol
az EPSP-k összegeződése - amennyiben a depolarizáció eléri
a küszöbértéket - akciós potenciált válthat ki (a bemutatott
potenciálvál tozások kalibrációja eltérő !)
 ,
60 1. rész "" Altalános és sejtélettani alapelvek

binációja (összegezése és kivonása) szabja meg az akci- lyi elektrotónusos potenciálváltozásokat fiziológiás (az-
ós potenciál vagy potenciál sorozat megjelenését. A he- az nem kísérletes) körülmények között io ncsatornák
nyitása vagy zárása váltja ki.

Primer afferens neuron

A A neuronalis membrán passzív
';!!:::dG?~ --- Transzmitterfelszabadulás
Végződés f elektromos válaszai r
1

Az elektrotónusos potenciálváltozások. a neuronalis

Centrális ág
i membrán elektromos tulajdonságaitól, ellenállásától és
kapacitásától függenek. Kísérletes körülmények között
i elektrotónu.sos változásokat elektromos árammal is ki
lehet váltani: ezeket a n1esterséges körülményeket fel-
Neuron sejttest
használva lehetett adatokat nyerni a neuronalis me1nb-
i ránok elektromos paramétereiről, amelyek meghatáro-
zó jelentőségűek az üzenet továbbítása, az akciós po-
Perifériás ág
tenciál fellépése szempontjából.

Afferens
végződés
l j ~
j Membránellenállás és membránkapacitás. Mind
a mesterséges lipid kettős rétegeknek, mind a természe-
Szenzoros inger
tes lipoproteinmembránoknak nagy elektrornos ellenál-
lása van (azaz dielektrikumok). E zzel szemben az int-
racelluláris és az extracelluiáris folyadékok ionos ve-
zetők. Az extracelluláris folyadék ellenállása a nagy tér-
Spinalis motoros neuron fogat miatt elh anyagolható. A neuronok geometriai sa-
B Synapticus bemenet játosságai, a dendritek és az axon keskeny, hosszan el-
/ nyújtott alakja, valamint az axoplazma magas fehérje-
tartalma ugyan valamivel nagyobb elektromos ellenál-
lást jelentenek, de még ez is csak töredéke a membrán
Neuron sejttest ellenállásának. A két vezető teret elválasztó sejtmemb-
ránnak jól mérhető elektromos kapacitása van. A 6-3.
ábra szemlélteti a membrán elektromos ellenállására és

v
Dendritek
kapacitására alapozott ún. magvezető modellt.

- Axon Elektrotónusos potenciálok. A szokásos kísérleti

elrendezésben egy ingerlé) és egy elvezető áramkört al-
kaln1azunk: mindl<ét áramkörben egy mikroelektród
in tracellulárisan, egy 1násik elektród pedig extracellu lá-
Motoros végződés risan nyer elhelyezést (6-4. ef.bra). Az ingerlő ára1nkörön
keresztül meghatározott nagyságú, időtartamú és pola-

Transzm itterfe lszabadu 1ás

! ritású négyszög hullámú áramimpulzusokat juttatunk a
sejt belsejébe (áraminjektálás, az áram a membránra
6-2 áht merőlegesen folyik). A membránpotenciál az alkalma-

Az ingerületvezetés irányai az afferens és az efferens
neuronokban
Az ábra mindkét paneljének bal oldalán az idegsejtek egyszerűsített
vázlata , a jobb oldalon pedig annak a könyvben alkalmazott szimbó-
lun1a szerepel
~ Primer szenzoros (afferens) neuron a gerincvelői intervertebralis
zott áram polaritásától függően megváltozik (elektrotó-
nusos potenciál). H a az intracelluláris ingerlő elektród
a negatív pólus, akko r az; áram a membránpotenciált
(Em) negatív irányba viszi, ezzel hiperpolarizálja a sej-
tet (6-5. ábra). Ha a membrán csak rezisztív té-
nyezőkből állna, a potenciálváltozás pontosan követné a

ganglionban négyszög hullá1nú áramimpulzus alakját. A kapacitív

B) Gerincvelői motoros neuron eleinek következtébe n azonban a membrán feltöltődése
 6. fejezet A neuronműködés alapjai 61
--- --
A A
Külső folyadék - - 0 - - -- - 0---- -----<:r---- mV
+40
Hiperpolarizáló áram
0
-40
Membrán
-80 1 '-..__
_ _,,

Hiperpolarizálódás

Axoplazma
Rbelső Rbelső Rbelső Rbelső
B B
Kü l ső folyadék - - - - -----0- - -- - - - --
mV
Depolarizáló áram
+40
Membrán 0
- 40
-80

Axoplazma Depolarizálódás
Rbelső Rbelsö

Az axon magvezető modellje lntracelluláris impulzussal kiváltott e lektrotónusos potenciálok

N A Hermann által eredetileg megszerkeszlell magvezető modell. /\
membránt fix ellenállásokból (Rm). kapacitásokból (Cm) és feszüll-
ségforrásokból (Em) álló elemi tagok építik fel. Az axoplazma
elektromos ellenállása Rbelső; az extracelluláris el lenállás elhanya-
golhatóan kicsiny. ezért nincs feltüntetve
B) A magvczctő modell Hodgkin általi módosítása. A fix ellenállások
he!.Yett a specifikus és változó ionkonduktanciák reciproka ( 1/gK.
1/gcl és 1/gN3 ). a feszültségforrások he!.Yett az ionok egyensú!.Yi
potenciálja (EK. Ec1 és EN3 ) szerepel
A fekete vonalak az alkalmazott négyszöghullámú impulzus oszcil-
loszkópos megjelenései. A piros vonalak az impulzus következtében
fellépő elektrotónusos potenciálváltozások. A membrán kapacitív tu-
lajdonságai következtében a négyszöghullámú impulzusok exponenci-
álisan növekvő. ill. csökkenő membránpotenciál-változásokat hoznak
létre.
N Hiperpolarizáló impulzus és membránhiperpolarizálódás
B) Depolarizáló impulzus és depolarizálódás (a depolarizálódás mér-
téke nem érte el az akciós potenciál kiváltásához szükséges küszö-
böt)

lassú, és a teljes hiperpolarizálódás exponenciális lefu-

tású. Az áram intenzitásának növelésével a hiperpolari-
zál6dás mértéke is növekszik. Az áram megszűnésével
az E 1n ugyancsak exponenciális lefutással tér vis.s za a ki-
Áramforrás Feszültségmérő
indulási értékre.
műszer
Ha az ingerlő áramkör polaritását megcse réljük (az
intracelluláris elektród a pozitív pólus), a m embrán de-
polarizálódik. A potenciálváltozás lefolyása ebben az
le. le. esetben is exponenciális. (H a a négszögh ullámú impul-
ingerl ő elvezető
elektród\~ fi f elek!ród ___..., zus amplitúdója meghalad egy adott · küszöbértéket, a
passzív depolarizálódás tovaterjedő akciós potenciálba
Ax n megy át, l. alább.)
A membrán idokonstansa ('t) az az időtartam, amely
ahhoz szükséges, hogy a potenciálváltozás (hiper- vagy
depolarizálódás) elérje a végső változás értékének l/e
Az intracelluláris ingerlés és regisztrálás vázlata
frakcióját.
Négyszöghullámú áram alkalmazásakor a létrcjöLt
A bal oldali ingerlő áran1kör segítségével hiper- vagy depolarizáló
elektrotónusos potenciál (hiper- vagy depolarizálódás)
négyszöghulláml'.1 impulzusok adhatók. A keletkező elcktrotónusos
potenciálváltozásokat (1. a 6-5 . .ábrát) a jobb oldali műszer (az elekt- az elektród közvetlen környezetében a legnagyobb, és
ródhoz csatolt erősítő és oszcilloszkóp) regisztrálja attól távolodva közel exponenciálisan csökken. A
le.: intracelluláris rnembrán térkonstansa (A) az a távolság, amely alatt a
 ,
62 1. rész Altalános és sejtélettani alapelvek

kiváltott potenciálváltozás a maximális (ingerlő elekt-
ród alatti) érték l/e frakciójára csökken. Az i dő- és a tér-
kon stans egyaránt a n euronalis membrán elektromos
ellen állásától és kapacitásától függ. E zek a fizikai para-
méterek az ingerülctvezetésben, továbbá az afferens
idegvégződésekben és synapsisokban lezajó potenciál-
változások kialakulásában nyernek jelentőséget.
Szenzoros (vagy receptor-) potenciál
Az idegrendszer működése a h ozzá befutó afferens in-
fo rmációktól („szenzoros bemenettől ") függ. Vala-
mennyi afferens információ, ami a gerincesek idegrend-
szerét éri, a szenzoros receptorok membránpotenciál-
változásával veszi kezdetét. Az elektrotónusos poten ci-
álváltozás elnevezése szenzoros potenciál vagy recep-
torpotenciál.
Primer szenzoros receptorok. A primer szenzoros
receptorokban az inger magában a szenzoros idegrost
végződésében hozza léu·e a szenzoros potenciált, és az
idegvégződés dcpolarizálódása vezethet az akciós po-
tenciálhoz. A depolarizálódást az idegvégződés típusá-
tól és a körülvevő járulékos stru ktúráktól függően me-
chanikai, hő- (hideg/meleg) vagy kémiai ingerek vált-
hatják ki . A szenzoros potenciál amp litúdója arányos a
kiváltó inger erősségével: a szenzoros potenciál tehát
gradált (nem állandó nagyságú) potenciálváltozás. A
szenzoros potenciál té rbeli kiterjedését a neuronalis
membrán passzív elektro1nos tulajdonságai (ellenállás
és kapacitás) határozzák meg. A szenzorokat körülvevő
járulékos struktúrák irányítják és/vagy erősítik a beha-
Frekvencia kód. H a a primer szenzoros receptorokban a
dc polarizálódás elér egy ad olt küszöbértéket, az elcktro-
tónusos potenciálváltozás vagy egyetlen akciós potenci-
ált, vagy nagyobb mértékű depolarizálódás esetén akci-
ós potenciál sorozatot vált ki. (Az akciós potenciál kivál-
tódásának mechanizmusát a továbbiakban ismertetjük.)
A szenzorokat érő inger (és depolarizálódás) intenzitá-
sának növekedésével az akciós potenciál sorozat frek-
./. „„ . . . / „
venciaJa no: a szenzoros receptor az inger 1ntcnzitasat
„frekvencia kód"-ra lefordítva továbbítja. (A 38. fejezet-
ben í1juk le az inger eréSssége és a kiváltott válasz közöt-
ti logaritmikus összefüggést.)
Szenzoros adaptálódás. A szenzoros idegvégződések az
állandó intenzitású ingerre adott válaszuk alapján há-
rom típusba oszthatók (6-6. ábra) . Az egyik típusban az
állandó inger tartós fe nnállása alatt csak kismértékben
csökken a szenzo ros potenciál arnp litúdója, és ezzel a
csökkenéssel párhuzamosan az akciós potenciál sorozat
frekvenciája is csökken: ezek a szenzoros végződések a
lassan adaptálódó receptorok csoportjába ta rtoznak.
Más szenzorokban az állandó intenzitású ingert a de-
polarizálódás és az akciós potenciál frekvencia gyo rs és
nagy1nértékű csökkenése követi: ezek a gyorsan adaptá-
lódó receptorok. A h armadik, közti viselkedésű típus-
Inger AP
_J
20
0
-20
-40 Gyorsan adaptálódó
-60 (fázisos)
-80
-
~

>
tást, ezzel az idegvégződést érzékenyebbé és egyben -
E
:ni
'ü
20
0
specifikusabbá teszik. Primer szenzoros receptorok a
bőr, a nyálkahártyák, az ízületek, az izomorsók mecha-
-e:
Q)
0
e.
-20
-40 Gyorsan/lassan adaptálódó
""'-
e:
-60 (fázisos/tónusos)
. .0
noreceptorai és a szaglóhám k.émiai receptorai; további E
Q) -80
~
részleteket a 38- 41. fejezetek tartalmaznak.
20
0
A szenzoros potenciál keletkezési 1nechaniz111usa. A primer -20
-40 Lassan adaptálódó
szenzoros receptorokban az inger megváltoztatja a -00 (tónusos)
végződés membránjában lévő ioncsatornák állapotát. A -80

primer szenzoros végződésekben a szcnzorpotenciál 0 5 10 0 5 10

nem specifikus kationcsatornák megnyílásának követ- Szenzoros végződés s Axon s

kezmén ye, depolarizálódás. A csatorn ák a végződés kis

területén koncentráltan helyezk.ednek el, és nyitott/zárt
állapotuk az ingerrel közel szinkrón változik. Ennek
következtében ionáramok keletkeznek, és ez helyileg a
membránpotenciál megváltozásával, szenzoros poten-
ciál megjelenésével jár.
Szenzorpotenciál és akciós potenciál frekvencia a fázisos , fázi -
sos/tónusos és a tónusos szenzoros receptorokban: adaptáló-
dás
Bal oldalon az intracellulárisan regisztrált szenzorpotenciál (receplor-
potencíál). jobb. oldalon az egyes axonokból elvezetett akciós poten-
ciálok (AP) szerepelnek állandó intenzitású inger során

ban az állandó intenzitású inger alatt a szenzorpotenci-
ál és az akciós potenciál frekvencia elóób gyorsan csök-
ken, majd a csökk.enés megáll, és a folyamatos ingert a
kezdetinél alacsonyabb frekvenciájú akciós potenciál so-
rozat küveti.
Szekunder és tercier receptorok. Szenzoros im-
pulzusok más sejtekben is keletkezhetnek. A szek.u nder
szenzoros receptorokban (pl. a belső fülben) a mechani-
kai inger speciálisan differenciálódott hámsej tek.re (sze-
kunder érzéksejtek.re, a belső fül szőrsejtjeire) hat: a
hámsejtek depolarizálódnak, transzmittert szabadíta-
nak fel, és a transzmittcr depolarizálja a csatlakozó
idegvégződéseket: a csatlakozás emlékeztet a synapsi-
sokra (l. alább), a synapticus potenciál válthat ki az
idegvégződésben tovaterjedő akciós potenciált.
A tercier szen zoros receptorokban, a gerincesek foto-
receptoraiban (a pálcikákban és csapokban) a fény hi-
perpolarizálódást vált ki, és ez megváltoztatja a fotore-
ceptorsejt transzmitterlcadását (l. a 39. fejezetet): n1eg-
változik egy közbeiktatott sejt állapota, és csak ez a vál-
tozás tevődik át a csatlakozó neuron végződésére.
Postsynapticus potenciálok
Míg a neuronok egy része afferens, és a szenzoros recep-
tor (perifériás pólus) felől szállít ingerületet, addig a ne-
uronok túlnyon1ó részének be1nenetét a dendriteken és
a sejttesten (szórna) lévő synapticus kapcsolatok jelen-
\ __ ______ - - - - - - - Praesynapticus axon - - - - - __ _____ _
\ ~
\ \--------------
\ ~
-----
J• • ----
Ingerlő • • •
synapsis •••••.•
•• •
Postsynapticus
membrán
-
Neurotranszmitter-receptor
kationcsatorna
Depolarizálódás (EPSP)
7 hr
Ingerlő és gátló synapsisok vázlata
Az ábra bal oldalán ingerlő (depolarizáló). a jobb oldalon gátló (hiperpolarizáló) synapsis látható. A telt körök
rök gátló transzmittert jelképeznek
6. fejezet A neuronműködés alapjai 63
-
tik. A synapsis két neuron közötti morfológiai és funkci- -
onális kapcsolat; ezt a legnagyobb fontosságú idegéletta-
ni fogalmat SHERRINGTON vezette be.
A synapticus áttevődés kezdeti lépése egy elektrotó-
nusos, gyors postsynapticus potenciál létrejötte. A
synapsisok túlnyomó részében a postsynapticus potenci-
ált a praesynapticus végződésből felszabadult neuro-
transzmitter váltja ki (6-7. ábra) . Egyes transzn1itterek a
postsynapicus membrán gyors depolarizálódását, mások
gyors hiperpolarizálódását hozzák létre (magukat a
transzminereket a továbbiakban tárgyaljuk).
Ingerlő postsynapticus potenciál (EPSP). A
postsynapticus membrán depolarizálódása ingerlő hatá-
sú (excitáló postsynapticus potenciál, El)SP) ; a depola-
rizálódást az ingerlő hatású neurotranszmitterek váltják
ki, amelyek nyitják a receptor-ioncsatornát. A kationcsa-
tornák nyitásakor Na+ -ok áramlanak a postsynapticus
neuronba: a rövid idéS'tartamú Na+ -áram felelős a vala-
mivel hosszabb ideig tartó EPSP-ért. (A kationok inoz-
gásának hajtóerejét a 3. fejezetben ismertettük. A Na+ -
áram és a depolarizált állapot időtartamának eltéréséért
a membrán passzív elektromos tulajdonságai felelősek.)
Egyetlen praesynapticus végződésből szabaddá váló
neurotranszmitter-mennyiség mintegy 0, 1 mV amplitú-
dójú EPSI)-t vált ki. Az EPSP néhány ms-ig tart, és
amplitúdója az idő előrehaladtával exponenciálisan
csökken. Ezen időtartamon belül a megismétlődő prae-
synapticus transzmitterfelszabadulások dcpolarizáló
hatásai összeadódnak, az EPSP időbeli szu1nmációt
- - - - - AP - - - I 1
------------ I ~
. Depolarizálódás_
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ - Ca i-beáramlás _~~~~~-_- -
2
----. 0 0
q, ö Gátló
o o synapsis
e ee ----
e e e 8 Neurotranszmitter-receptor
kloridcsatorna
Hiperpolarizálódás (IPSP)
ingerlő transzmittert, az üres kö-
 64 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek

mutat. Az EI)SP közvetlenül a praesynapticus végződés Ingerlő elektródok

Feszültségmérő műszer
területén a legnagyobb amplitúdójú, de az idcgsejt-
membrán passzív elektromos tulajdonságainak megfe-
a /
lelően, exponenciálisan csökken<> amplitúdóval, távo-
b
labb is megjelenik. Egyetlen neuronon több ezer ideg- Axon
végződés („végbunkó", „bouton") van jelen (6-8. ábra) . Axon
Ha két vagy több közeli praesynapticus végződésbol
egyidejűleg vagy rövid időtartamon belül szabadul fel

e ,__
transzmitter, akkor a kiváltott depolarizálódások szin-
tén összeadódnak: ez a térbeli sz ummáció (6-9. ábra).
______
Mindezekből követl{ezik, hogy az EPSP értéke a mini- Axon
mV
mális 0,1 mV és a neuron akciós potenciálját kiváltó ér- -59 a a+b e a+b+c
ték között változhat (l. alább). Az EPSP-k térbeli és
-64
_J\_
időbeli szummációja egy-egy neuronon 8-10 mV-nyi
depolarizálódást eredményezhet. -69
1•
0 10 20 30 40 50 60 ms
Gátló postsynapticus potenciál (IPSP). Az
emlősök központi idegrendszeri synapsisaiban a praesy- a ....... ~

napticus idegvégződésckbó1 felszabaduló gátló transz- Az EPSP és az IPSP additív jellege

mitterek gátló (inhibitor) postsynapticus potenciált,
IPSP-t okoznak. A gátló transzmitterek ionotrop recep-
tora Cl--csatorna. A kloridcsatornák nyílására a klorid-
ionok elektrokémiai gradiensük mentén befelé áramla-
nak.
A gátló hatás hiperpolarizálódás n élkül is bekövet-
kezhet: a Cl--ok szabad mozgása a nyitott csatornákon
keresztül a Cl--ok egyensúlyi potenciálján fixálja a
membránpotenciált, és az ingerlő transzmitterek depo-
larizáló hatását nem engedi érvényre jutn i.
Az ábra felső része a kísérletes elrendezés vázlata. Az idegsejthez há-
rom. külön-külön ingerelhető praesynapticus axon @. b és g csatla-
kozik. Az ~ és a b axon ingerlő , a e axon gátló synapsist képez. Az
ábra alsó része tünteti fel az inlracelluláris elektróddal regisztrált
postsynapticus potenciálokat: az a axon ingerületére EPSP keletkezik.
az S! és b axonok együttes ingerlésére a depolarizálódások össze-
adódnak (térbeli szummáció. 1. a szöveget) . A e axon ingerlésére IPSP
alakul ki; mindhárom axon együttes ingerlésekor a~ axon gátló synap-
sisa csökkenli az a és b axonok ingerlésére bekövetkező EPSP-t

Akciós potenciál
az axonokban:
a tovavezetődő ingerület

H a a receptorpoten ciál vagy az összegezett PSP-k által

u. h
Praesynapticus végződések egyetlen neuronon
S. Ramon y Cajal rajzának másolata: mikroszkóp alatt látta az egyet-
len neuron sejtlestén (szórna) konvergáló számtalan idegvégződést
(francia kifejezéssel „bouton" -t. ami átment a neurobiológiai szóhasz-
nálatba)
kialakított helyi depolarizálódás eléri a küszöbértéket,
az ingerület akciós potenciál formájában végigterjed az
axonon. Az elektrotónusos depolarizálódás mindössze
néhány milliméterre terjed ki, mértéke a távolsággal ex-
ponenciálisan csökken (1. előbb); ezzel szemben az ak-
ciós potenciál az axon teljes hosszában, esetenként mé-
teres távo lságra vezetődik. Az akciós potenciál biztosít-
ja a funkcionális összeköttetést a neuron két ellentétes
pólusa (vagy a synapticus bemenet és az axonvégződés,
vagy a szenzoros végződés és a következő neuronhoz il-
leszkedő praesynapticus végződés) között.

b

Az akciós potenciál keletl<ezési
mechanizmusa
Az idegroston tovaterjedő akciós potenciál keletkezési
m echanizmusát a tintahal (és más puhatestűek) óriás-
axonján 1939-1952 között végzett kísérletek tisztázták.
A 6-4. ábrán mutattuk be azt a kísérleti elrendezést,
am elynek segítségével áramot injektálhatunk az óriása-
xonba. Az axon belsejébe pozitív töltéseket juttatva, az
áramintenzitás növelése arányosan növeli a membrán
depolarízálódását. Bizonyos áramintenzitás fölött a
megj elenő potenciálváltozás alakja megváltozik: nem
stabilizálódik egy adott értéken (amint az a 6-5. ábrán
látható), hanem a depolarizálódás robbanásszeruen be-
kövctk.ezo akciós potenciálban folytatódik. Az akciós
potenciál felszálló szárán a depolarizálódás előbb teljes
lesz (a regisztrátumon eléri a 0 vonalat), majd a poten-
ciál előjele megfordul, az idegrost belseje átmenetileg
+30 - +40 mV-nyi pozitív értéket vesz fel („túllövés",
angol kifejezéssel overshoot). Az akciós potenciál lesz-
álló szára az axon repolarizálódásának felel meg: a ma-
ximális pozitivitás elérése után a membránpotenciál
visszatér a ki indu lási értékre, ez az óriásaxon esetén
-60 mV (6-10. ábra) . l\z akciós potenciál (angol kifeje-
zéssel spike) teljes amplitúdója a nyugalmi potenciáltól
a csúcsig az óriásaxonban 90-105 mV között van. Azt a
+56mV
OmV ------ -- - -- --- - ~O~
, I
...... ...
• -
-71 mV 1 - - - - - - - - -,- - - - - - - - - - r- - - - - - - - - , - - - - - - - - - -1
O EK 1 2
t hr
lntracellulárisan regisztrált akciós potenciál
és ionkonduktancia-változások az óriásaxonban
Hodgkin, A. L.. Huxley. A. F.( 1952): J. Physiol. 117. 500. nyomán
Az ábra egymásra he[yezve mutatja be az óriásaxon intracellulárisan
regisztrált membránpotenciál-vállozásait (fekete). továbbá az akciós
potenciál alatl lezajló Na+ - és K+-konduktancia-változásokat (gNa és
gK)· A bal oldali ordináta a membránpotenciált (E111 ) mV-ban , a jobb
oldali ordináta a konduktanciát mS/cm2 -ben jelzi
A ponlozotl vízszintes egyenesek közül a felső a Na+ -ok (EN3 ). az al-
só a K+ -ok (EK) egyensú[yi potenciálja
6. fejezet A neuronmüködés alapjai 65
minimális depolarizálódást, amely már kivált.ja az akci -
ós potenciált, ingerküszöbnek nevezzük. I-Ia a depolari -
zálódás elérte a küszöbértéket, az akciós potenciál auto-
matikusan bekövetkezik, önregeneráló folyamat. Az ak-
ciós potenciál amplitúdója független a kiváltó inger
nagyságától, az akciós potenciál „minden vagy semmi"
természetű. (Az akciós potenciál ampl itúdója azonban
az axon terminális szakaszán szabályozható.)
Ionáramok az idegrost akciós potenciálja során.
Az akciós potenciál felszálló szárán az idegrost memb-
ránjának Na+ -permeabilitása rövid időre (::-::0,5 ms) a
nyugalmi értékhez viszonyítva több százszorosára foko-
zódik. Az extracelluláris Na+ -ok elektrokémiai poten -
ciáljuk mentén áramlanak be az axoplazmába; pozitív
töltésük először depolarizálja a membránt, majd - elér-
ve a 0 potenciá l vonalát - megvá ltoztatja a membrán
polaritását (ezzel létrehozza a „túllövést"): a csúcs po-
tenciál („spike") létrejöttéért a Na+ -áramlás felelős. A
Na+ -gradiens esszenciális szerepét bizonyította az ext-
racelluláris közeg, ill. az axoplazma Na+-koncentráció-
jának változtatása: az extracelluláris Na+ -koncentráció
csökken tése (az ozmotikus koncentrációt impermeábilis
kationokkal helyettesítve) az akciós potenciál a1npli tú-
dóját csökkentette. Ha az óriásidegrostot belülré51 átára-
moltatva az axoplazmát magas Na+ -koncentrációjú fo-
lyadékkal cserélték ki, az akciós potenciál amplitúdója
szintén csökkent. Mindezekből következik, hogy ~tz ak-
ciós potenciál maximumának (csúcsának) elméleti, ki-
számítható felső határa a Na+ -ok egyensúlyi potenciál-
-10
ja (ENa), amely az óriásaxonban kb. + 55 m V-ot tesz ki.
Az akciós potenciál felszálló szárán a befelé irányu-
-30
ló Na+ -áram és a Na+ -permeabilitás csökken, majd
megszűnik. (Ez az egyik oka annak, hogy az akciós po-
ten ciál csúcsértéke nem éri teljesen el a Na+ -ok egyen-
~
E súlyi potenciálját.) Nagyjából ebben az időben az óriás-
-10
axon membránja I<+ -ok számára lesz permeábilis: a
I<+-ok. elektrokémiai potenciáljuk mentén kifelé áram-
• - - cs ca 0
lanak (minthogy [K+lbetső > [K+] külső , és az Em az
3 4 ms adott pillanatban poz itívabb mint EK). A K+ -ok ki-
áramlása a men1bránpotenciált ismét negatív irányban,
a repolarizálódás felé viszi el. (A I<.+ -permeabi litás fo-
kozódása a második oka annak, hogy az akciós pote11ci-
ál csúcsa nem éri el az ENa értékét.) Minthogy az óriás-
axon I<.+-permeabilitása ebben a szakaszban nagyobb,
mint a nyugalmi I(+ -permeabilitás, a membránpotenci-
ál az akciós potenciál lezajlása után néhány millivolttal
negatívabb lesz, mint a nyugalmi membránpotenciál, és
rövid időre megközelíti a K + -ok egyensúlyi potenciál-
ját. A n yugalmi membránpotenciál csak ezen átmeneti
hiperpolarizálódás után áU helyre.
 66 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
Az axonmembrán feszültségfüggő Na+-csator-
nái. Az akciós potenciál során bekövetkező Na+ -be-
ára mlás a membrán Na+ -csatornáinak megnyílására
vezethető vissza. A Na+ -csatornák a membránpotenci-
ál nyugalmi értékénél nagyrészt zártak, és csak ritkán
nyílnak. D epolarizálás hatására - minthogy a Na+ -csa-
tornák feszültségérzékenyek - az egyes Na+ -csatornák
m egnyílásának frekvenciája jelentősen fokozódik. Ez a
m embrán Na+ -konduktanciájának és következéskép-
pen a Na+ -áramnak a jelentős emelkedésével jár. Az in-
gerl és kezdetben csak néhány Na + -csatorna nyílásával
jár, a Na+ -beáramlás okozta további depola ri zálódás
egyre több Na+ -csatornát nyit, a folyamat önmagát ger-
jeszti (önregeneráló), robbanásszerűen folyik le.
Extracelluláris Ca2+-ok hatása. A Na-csatorn ák nyitásá-
nak feszü ltségfüggése az extracelluláris Ca2+ -koncent-
rációval változik: fiziológiás n ál alacsonyabb Ca2+ - kon -
centrációnál a csatornák már kisebb depolarizációra
nyíln ak. Bármely okból bekövetkező hypocalcaemia
esetén az' idegek ingerlékenysége fokozódik, gö rcsös á l-
lapot léphet fel. A Ca2+ -koncentráció emelkedése ezzel
ellentétes hatású.
A Na-csatornák inaktiválódása: refrakter állapot. A depo-
larizá lt membránban a Na+ -csatornák inaktivá lt álla-
potba kerülnek: a kapu zárul , és nem nyitható. A neuro-
nali s membrán Na+ -csatornáinak így h árom lehetséges
állapota van: zárt aktiválható, nyitott, végül zárt inakti-
vált állapot. Az inaktiválódásért a csatornafehérje egy
adott szakasza felelős, és ez a szakasz különböz ik a fe-
szültségérzékelő és a kapu szakasztól. Az inaktiválódás
okozza az akciós potenciál lefoJyása alatt a Na + -áram
csökkenését, majd megszűnését (1. a 6-10. ábrát). Az
in aktiválódás fontos következménye, hogy közvetlenül a
csúcspotenciál lezajlása után az axon rövid időszakra
(ms nagyságrend) ingerelhetetlenné válik, refrakter álla-
potba kerül. Az inaktivált állapotot az axon repolarizáló-
dása sz ün teti meg, a csatorna ismét a zárt aktiválható ál-
lapotba kerül, és az ingerlékenység helyreáll.
A Na-csatornákra szelektíven ható anyagok. Néhány, a
Csendes-óceánban élő halfajta belső szervei (pl. ovari-
um) rendkívül hatásos mérget, tetrodotoxint (TfX )
tartalmaznak. A TTX-nek bénulást okozó hatása van:
az axo nokban megszűnik az akciós potenciál vezetése.
A TTX nanomoláris koncentrációban specifi kusan gá-
to 1ja a gyors Na+ -csatornákat. Egyes helyi érzéstelenítő
farmakonok (pl. a prokain) reverzíbilisen bénítják a
Na+ -csatornákat, és felfüggesztik az akciós potenciálok
axonalis vezetését. Ezek a hatóanyagok csak az aktivált,
nyitott állapotban köté5dnek a csatornához, ún. „hasz-
nálattól függő" blokkolók.
L
Az óriásaxon-membrán feszültségfüggő K+-
csatornái. A K+ -konduktan cia m egnövekedése az ak-
ciós potenciál repolarizálódási fázisában (l. a 6-10. áb-
rát) a membrán késői, feszültségfüggő J( + -csatornáinak
megnyílására vezethető vissza: ezek a csatornák a depo-
larizálódás m egindulását követően csak késéssel nyíl-
nak meg, depolarizált állapotban pedig nem inaktivá-
lódnak. Míg a g)'ors Na+ -csatorna m inden axontípus-
ban nélkülözhetetlen az akciós potenciál kialakulásá-
hoz, a késői feszültségfüggő rz+ -csatorna csak egyes
axontípusokban van jelen. Más axontípusokban a repo-
larizálódást a Na+ -csatornák ín aktivá lódása mellett az
ún. háttér !(-csatornákon keresztüli !(+ - kiáramlás hoz-
za létre.
Az akciós potenciál terjedése. Az ingerület veze-
tése egyenlő az akciós potenciál tovaterjedésével az
axon hosszában. Az óriásaxonban az akciós potenciál
alatti depolarizálódás elektrotónusosan a közvetlenül
szomszédos membránszakaszra terjed, ezt a szakaszt
depolarizálja, és így helyi elektromos körök. alakulnak
ki. A helyi clepolarizálódás nyitja a fes7.ültségfüggő
Na+ -csatornákat, és amikor a depolarizálódás az adott
szakasz on elérte a küszöböt, a kciós potenciál váltódik
ki. Ezzel a mechanizmussal az akciós pote nciál az axo-
non pontról pontra terjed végig. A vezetés egyirányú,
minthogy az a szakasz, ahol előbb m egjelent az a kciós
potenciál, a következő szakasz depolarizálódása alatt
még refrakter állapotban van.
A vezetés nek ez a mechani z mu sa érvényes az
emlősök velőhüvely nélküli axonjaira és a vázizomros-
tokra is.
Saltatoricus (ugrásszerű) vezetés a velőhüve­
lyes idegrostokban. Az axon alis in gerület valóban
gyors vezetésére a velőhüvelyes idegrostok kifejlődése
adta meg a lehetőséget; ezek vastag szigetelőréteggel
körülvett axonok . Az ontogenezis során az axonokat
Schwann-sejtek veszik körül; a késé5bbiekben a myelin-
hüvellyel rendelkező axonokban a Schwann-sejtek felü-
lete megnő, a kite1iedt plazm amembrán többszörösen
az axon köré csavarodik, a membránle mezck közül ki-
szorul a sejtplazma, és az összefekvő m embránlemezek
fuzionálnak. Végül az axont 20-300 összeolvadt sejt-
membránlemez veszi körül: ez a proteolip idből álló
myelinhüvely (velőhüvely).
A myelinhüvely elektromos ellen állása n agy, így ha-
tékony szigetelőréteget képez az axonmembrá n (axo-
lemma) körül, ez utóbbi kapacitása viszont egészen ki-
„
csiny. Igy a membrán elektromos feltöltéséhez csak né-
hány ion elmozdulása szükséges. A vel őhüvely csak né-
hány ni.m hosszúságú szakaszo kban burkolja az axont
(6-11. ábra), és a Schwann-sejt határán megszűnik. Mi-
 6. fejezel A neuronműködés alapjai 67

" ,
lnternodiumok,
• 1 ' .......
J. ERLANGER és H. S. GASSER a gerincesek
„ ... /,,. ',
,'' '
''
axonjainak át1nérőjét és vezetési sebességét alapul véve
'
' ' ' . az idegrostokat három nagyobb csoportba osztották
~_______,
'\ ~ r__._..__'\ ~ e--:-~ r:
(, ) _(, ..:\ r.- - - - : \ ( ' \ ( ~ .r:=.
___
Aa-axon
\._
1
~._·~,__-') ~._

I ' \
___ ___, ___ '),'(._
I I '
\._ ') \.:':'.:
(6-J. táblázat). Ezek közül az A és a B csoport axonjai
myelinizáltak, a e csoportba tartozó axonok vékonyak,
velőhüvely nélküliek. Az A csoportban további négy,
,' I \ ,' '
Myelinhü~ely 1
1
" ,' ' Aa, A~, Ay és AÖ alcsoport különíthető el. Ebben a fel-
" / Ranvier-féle csomó ',
'~
/\
'' osztásban valamennyi motoros, szenzoros és autonóm
I \ '
idegrost szerepel. A szenzoros idegrostok LLC)YD és
HUN'f-féle osztályozása rón1ai számokkal I-től IV-ig
C- -
a ' '

1 jelzi a csoportokat (a 6-1. táblázat ezt a felosztást is fel-

Aa-axon Gyors Na+-
tünteti). A két osztályozás csak részleges fedésben van

_ _J
csatornák
1
\:: __
-1
Ranvier-befííződések (csomók) és internodiumok velőshüvelyű
axonban

előtt a következő n1yelinhüvelyes szakasz kezdődik, az

axon plazmamembránja egy egészen rövid, kb. '0,5- 1
mikrométeres szakaszon közvetlenül érintkezik az ext-
racelluláris folyadékk~ll : ezt a szakaszt Ranvier-fele be-
fűzodés néven isn1erjük (más néven Ranvier-féle csomó, Ind ifferens
nodus). Két Ranvier-féle csomó közötti myelinizált sza- B J_ elektród
ldegtörzs -- (fö !dpont)
kasz az internodium.
Az internodium axolemmájában alig van gyors, fe- -
szültségfügg6 Na+ -csatorna. A Na+ -csatornák szinte --
kizárólag a Ranvier-féle csomók területén (azaz nodali- , Regisztráló
elektród
san) találhatók. A velőhüvely szigetelő tulajdonságánál
fógva megakadályozza a pO'ntról pontra történő ingerü- Vezetés
letvezetést. A Ranvier-féle csomóhoz érkező akciós po- iránya +
tenciál depolarizálja a n1erribránt: ez az a hely, ahol ak-
ciós potenciál kialakulhat (nodalis akciós potenciál),
Extracelluláris elvezetés egyetlen axooról és idegtörzsről
amelynek során a következő teljes. ioternodium egyszer-
Felül az elvezető elektródok elrendezése, alul az elvezetett akciós po-
re depolarizálódik, és ezzel kiváltja a következő nodalis
tenciál látható. A régebbi konvenciónak megfelelően a felfelé való ki-
akciós potenciált. Az akciós potenciál egyik csomóról a
térés elektronegativitást jelent. A felső elvezetés egyetlen axonról. az
következé>re „ugrik"; latin nyelven ugorni = saltare, a alsó elvezetés egy idegtörzsről történt. Az ingerület balról jobbra ter-
velőhüvelyes idegrostokban az ingerületvezetésnek ez a jedt (a baloldalt elhe!J'ezett ingerlő eleklródpárt az ábra nem tünteti
leírt módja az ugrásszerű, saltatoricus vezetés. A fel)
velőhüvelyes rostokban a nodalis akciós potenciál egy- N Egyetlen axon idealizált neuronogramja: mindkét elektród a sértet-
szerre több internodiumot is depolarizálhat, így az inge- len axonfelületen he!Yezkedik el. Az ingerület terjedésével először
rületvezetés egyes rostokban valóban nagyon gyors le- a bal oldali elektród lesz negatív a jobb oldalihoz képest (felfelé ki-
het, akár 100 m/s feletti sebességet is elérhet. térés). Miután az ingerület elhagyta a bal oldali elektródot. a két
elektród között nincs potenciálkülönbség. Amikor az ingerület a
jobb oldali elektród felé közelít. a bal oldali elektród pozitív a jobb
Az idegrostok csop,ortosítása vezetési sebessé~
oldalihoz képest (lefelé kitérés). (A negatív és a pozitív hullán1ok
gük alapján. A velőhüvelyes axonokban az inte.rnodi- ennyire szimmetrikus jelentkezése csak egyetlen axonról történt
u1n elektrotónusos depolarizálódása annál gyorsabban elvezetéskor figyelhető meg)
alakul ki, minél nagyobb a szigetelő membrán (myelin- B) f\7. elveze tő (differens) elektród közvetlenül az ídcgtörzs felszínén
hüvely + axolem1na) ellenállása, és minél nagyobb az van, az indifferens elektród pedig vagy távol. vagy földponlon van.
axoplazma elektromos vezetőképessége; ez utóbbi ará- {Ezt az elvezetési módot lehet emberben végzett elvezetések so-
nyos az axon keresztmetszetével. rán alkalmazni)
 ,
68 1. rész Altalános és sejlélettani alapelvek

egymással. Az ide.srtudon1ányi munkákban egym ás m el-
lett használják a l{étféle osztályozást, a könyv további fe-
jezeteiben mi is erre kényszerülünk. Az átmérőjük és
vezetési sebességük alapján jellemzett rostok funkcioná-
lisan is specializáltak (l. a 6- 1. táblázatot).
Az akciós potenciálok extracelluláris regisztrá-
lása. Az extracell uláris elvezetés során az egyik elekt-
ródot (az elvezető elektródot) az idegrost vagy idegtörzs
felszínén helyezik el; a másik elektródot (az indifferens
elektród) vagy az első elektródtól távol, az ideg felszí-
nén, vagy egy egészen távoli ponton helyezzük cl
(6-12. ábra). Az extracelluláris regisztrálás során jelent-
kező potenciálkülönbségek a folyadékban való áram-
veszteségektől függenek, és nagyságrendekkel kisebbek,
mint az intracelluláris elvezetések so rán kapottak. Az
idegtörzsekr<SI való elvezetéseknél összetett akciós po-
tenciál jelenik meg, amelyben az egyes axonok akciós
l
potenciálja összeadódik (6-13. ábra). A klinikai neurofi-
ziológiában ma is az extracelluláris elvezetés az egyetlen
alkalmazható technika.

6-1 . táblázat
Az idegrostok osztályozása a rostátmérő és vezetési sebesség alapján

A) Az idegrostok Erlanger-Gasser szerinti osztályozása

,
Tfpus Jltlagos át1nérő T-i'zetési sebesség Néhány funkció
(nini) (ni/s)

Velőhüvelyíí rostok

Aa 15 70- 120 Vázizom motoros rostok,

izomorsók primer végződései,
Golgi-ínorsók afferensei

A~ 8 30-70 Izomorsók szekuder végződései,

érintési és nyomási afferensek

Ay 5 15-30 Izomorsók cffercnsei (,;y-effercnsck")

A8 <3 12-30 Nyomási és fájdalmi afferensek

B 3 3-15 Autonóm praeganglionaris rostok

Velőtlen rostok

e <l 0 l 5- 2 Autonón1 postganglionaris rostok,

tajdalmi afferensek

B) A szenzoros idegrostok Lloyd-Hunt szerinti osztályozása

~

Típus 1ltlagos átn1érő Vezetési sebesség

(nun) (111/s)

I. (la és Ib) 70-120 Izomorsók primer végződései,

13
Golgi-ínorsók afferensei l
II. 9 25- 70 Izomorsók szekunder végződései,
érintési és nyomási afferensek

III. 3 10-25 Nyomási és fájdalmi afferensek

IV ( vclőtlen rostok) 1 <1 Fájdalmi afferensek

A táblázat részben David D. Aidley: Thc Physiology of Excitable Cells, 4. kiadás, Cambridge Univcrsity Press, Ca1nbridge, U. l{.
1998. 53. oldal alapján készült
A vázizomzat beidegzését illetően 1. a 42. fejezetet
 6. fejezet A neuronműködés alapjai 69

A Neurotranszmitterek
500 µV J
Az axonon végighaladó akciós potenciál az axon végké-
szülékén egy vagy több neurotranszmitter felszabadulá -
A
sát váltja ki: ezek a transzmittcrek jellemzőek az adott
A A neuronra.
y A „klasszikus" neurotranszmitterek, acetil-kolin,
(J.
glutamát, glicin, GABA, katecholaminok (noradrena-
lin, adrenalin és dopamin ), 5-hidroxitriptam in, hiszta-
m in és ATP kis tömegű molekulák. Ezek a transzmitte-
B rek magukban az idegvégződésekben szintetizálódnak.
A transzmitterek másik típusa peptidmolekula (neuro-
ms peptidek, 6-2. táblázat). Egy-egy idegvégződés bői több
transzmitter is felszabadulhat: az egy végződésből fel-
szabaduló mediátorokat kotranszmitterekként említjük.
Békaidegről elvezetett összetett akciós potenciál Az említett transzm itterekre közösen jellemző, hogy az
Erlanger J.• Gasser 1-1. S. ( 1937): Electrical Signs of Nervous Activi~. idegvégződésekben synapticus vesiculákban tá rolód-
Univcrsiry of Pennsylvania Press. Philadelphia alapján átszerkesztett nak, és exocytosissal kvantumokban szabadulnak fel.
ábra Egy harmadik neurotranszmitter típust képviselnek
Az. ábra felső részén az Aa- és az AP-axonok akciós polenciálja. alul egyes, a végződésekben képződő rövid életű kis inoleku-
az időjelzés látszik lák, bizonyítottan a nitrogén-monoxid (NO) és feltéte-
lezetten a szén-monoxid (CO): ezek közvetlenül felsza -
bad ulásuk előtt keletkeznek, és nem tárolódnak vesicu-
lákban.

6-2. táblázat
Az emlősök neuronjaiban találhatő főbb neuropeptidek

Proopio- Neurohypo - Tachikininek Gastroenteralis

- Y-neuro- Egyebek
melanokortin physealis peptidek peptidek
peptidek peptidek

ACTH Vazopresszin P-anyag (SP) Bombezin NPY CRh

a.-MSH Oxitocin Neurokinin A GRP pp I\..alcitonin
y-iYISH Neuropeptid l( Szekretin pyy CGI\P
a -Endorfin Glukagon ANGIT
~-Endorfin VIP T RH
"(-Endorfin G hrelin Neu rotenzin
Met-enkefalin Szornatosztatin Galanin
Leu-enkefalin Gasztrin GnRH
Dinorfin A CCI< Orexin
Dinorfin B AgRP
Leumorfin lvICH

ACTH: adrenokortikotrop hormon (kortikotropin); AgRP: agouti rclated protein; ANG II: angiotenzin II;
CART: kokain- és amfetaminrcgulált transzkript; CCI\.: kolecisztokinin; CGRP: kalcitonin génhez rendelt peptid;
CRH: kortikotropint felszabdító hormon; GnRH: gonadotropint felszabadító hormon (= LHRH);
GRP: gasztrint felszabadító peptid; MCH : melaninkoncentráló hormon; ~1fSH: melanocytákat stimuláló hormon;
NPY: Y-neuropeptid; PP: pancrcaticus polipeptid; PYY: YY-petid; TRH: tircotropint felszabadító hormon;
VIP: vazoaktív intestinalis peptid
Egyes peptidek neve az elsőként felis1nert hatást tükrözi

'

:
 ,
70 1. rész Altalános és sejtélettani alapelvek
Transzmitterspecifikus projekciói<
Az idegrendszerben - egyes kivételektől eltekintve - nyo-
mon lehet követni azokat a projekciókat, amelyek egy-egy
adott transzmittcrt tartalmazó neuronból indulnak ki
(„kémiai neuroanatómia") . Ezek a specifikus projekciók
gyakran távoli agyterületekhez, esetenként szétágazva su-
gároznak ki. Példaként említjük meg a basalis ganglio-
nok substantia nigrájából kiinduló dopaminerg projekci-
ót, továbbá a periaquaeductalis szürkeállo1nányból le-
szálló opioid peptid projekciót. Nagyon lényeges, hogy
ezek a kémiailag specifikus anatómiai projekciók funkci-
onális jelentőségűek: a substantia nigra dopaminerg pro-
jekciója a mozgások koordinálásában alapvető, az opioid
projekció a fáj dalomérzetet modul álja stb. A specifikus
projekciók kimutatása nemcsak az idegrendszeri műkö­
dések felderítésében játszott/játszik kulcsszerepet, hanem
az egyes emberi megbetegedések kialakulásának megér-
tésében és gyógyszeres befolyásolásában is (l. az ideg-
rendszeri működéseket tárgyaló fejezeteket).
Transzmitterfelvétel a vesiculákba:
neurotranszmitter-transzporterek
A „klasszikus" neurotranszmitterek magukban az ideg-
végződésekben szintetizálódnak. Maguk az „üres"
synapticus vesiculák a sejttestben szintetizálódnak, és
axonalis transzporttal (1. alább) jutnak a végződések.be,
ahol a transzmítterek felvételre kerülnek a vesículákba. A
neu rotranszmitterek felvétele a vesiculákba azonos para-
digma szerint folyik (másodlagosan aktív transzport). A
felvétel energiaszükségletét a vesiculamembránban he-
lyet foglaló vakuoláris (vesicularis) típusú H + -ATP-áz,
azaz protonpumpa biztosítja. A vesicula belseje és a
sejtplazma között protongradiens alakul ki; a transzmit-
tcr egy specifikus transzporter (antiportcr) segítségével
protonokra cseréléSdik ki. Az egyes neuronokban eddig
négy specifikus neurotranszmitter-transzportcrt azono-
sítottak: ACh-, amin-, g lutamát- és glicin/ GABA-tra nsz-
portert. (Figyelem: ezek a vesicularis transzporterek kü-
lönböznek a végződés plazmamembránjában működő,
alább ismertetett Na+ -neurotranszmitter kotranszporte-
rektől.) A vesiculákon belül n1agas (50-100 mM közötti)
transzmitterkoncentráció alakul ki.
A vesicularis tárolást mind gyógyszerek, mind nem
gyógyszerként használt kérnai anyagok („pszichostimu-
lá nsok") befolyásolják. I<.ét, széles körben alkalmazott
pszichostimuláns drog, az amfetamin és az „ecstasy"
(3,4-metilén-dioxi-metamfetamin) kiüríti az amintrasz-
mitter-vesiculákat, a tün eteket a transzrnitter kiáramlá-
sa okozza.
Axonalis transzport
Sem az axoplazmában, sem az idegvégződésben n em
folyik fehérjeszintézis. A neuropeptidek, továbbá a
transzmittereket tároló vesiculák membránja a sejttest-
ben szintetizálódik. Az „üres", valamint a transzmitter-
rel töltött vesiculák gyors axonalis transzportfolyamattal
vándorolnak le az axonban a végz6désekbe (részleteseb-
ben l. a fejezet végén).
A gyors anterográd transzport mellett létezik egy
gyors retrográd, a végződésből a sejttest felé irányuló
transzport is. A retrográd axonalis transzport nem kap-
csolódik közvetlenül a neuron jelzést közvetítő funkció-
jához, hanem a kiürített synapticus vesiculákat szállítja
vissza a sejttesthez, de ezen az úton vírusok és toxin ok
is elérhetik a központi idegrendszert.
Neurotranszmitter- felszabadulás
Elektronmikroszkópos felvétel ek a praesynapticus ideg-
végződésekben ún. aktív zónákat mutatnak ki. E zeken a
helyeken a sejtmembrántól kb. 30-40 nm távolságra sű­
rűn egymás mellett synapticus vesiculák sorakoznak fel.
A vesiculákhoz „horgonyozva" húzódnak a sejtmemb-
rán felé a cytoskeleton elemei. A plazmamembrán aktív
zónájában rendezetten és nagy sűrűségben helyezked-
nek el a feszültségfüggő Ca2+ -csatornák. A vesiculák,
cytoskeleton és Ca2+ -csatornák kompakt elrendezése
biztosítja a gyors, jó hatásfokú és szabályozott transz-
. .. „ „
mi tterun test.
Az akciós potenciált követő szabályozott transzn1it-
terfelszabadulás elsé> lépése a praesynapticus membrán
depolarizálódása: ez vezet a feszültségfüggé> Ca2+ -csa-
torn ák gyorsan bekövetkező és rövid ideig tartó megnyí-
lásához. Extracelluláris Ca2+ -ok áramlanak be a
végződésbe. A végződésben az axoplazma nyugalmi
Ca2 + -koncent~ációja kb. 0,1 µmol/l: a csatornák kom-
pakt elrendezése és az aktív zóna kis térfogata következ-
tében az akciós potenciált követően a helyi Ca2+ -kon-
centráció 40-4000 µmol/l-t ér e l. A további folyamatokat
a Ca2+ -koncentráció en1eJkedése váltja ki, a részleteket a
fejezet végén ismertetjük. A vesicula- és a plazmamemb-
rán összefekvő területén a fehérjék konformációváltozá-
sa pórust nyit meg, amely a synapticus rés felé nyitott: a
transzmitter ebbe a mikrokompartmentbe ürül.
Az átvitel hatásfoka egyrészt a praesynapticus
végződésben helyet foglaló aktív zónák számától, más-
részt a vcsiculák kiürülésété5l függ; ez utóbbit a Ca2+ -
koncentráció emelkedése szabja meg. Ebből a szem-
pontból a különböző synapsisok és junkciók között
rendkívül nagy a változatosság. A neuromuscul aris
synapsisnál több száz aktív zóna van: a kiürült transz-
 6. fejezel A neuronmüködés alapjai 71

mittcrkvantumok száma olyan nagy, hogy a beidegzett
vázizomrost feltétlenül akciós potenciállal, majd össze-
húzódással válaszol (1. alább) . A neuromuscularís
synapsísban felszabadul ó transzmittertöbblet eredn1é-
nyezi az izom -összehúzódás bekövetkezésének megbíz-
hatóságát (azaz nagy a biztonsági faktor). Ezzel ellen-
tétben a központi idegre ndszerben előfordulnak olyan
praesynapticus végződések, amelyekben csak egyetlen
aktív zó na van: a postsynapticus sejt válasza több prae-
syn apticus végződés transzmítterürítésétől függ (1.
alább). A neuro-neuronalis synapsisokban a korl átozott
transzmitterfelszabadulás lehetőséget ad a postsynapti-
cus sejt számára arra, hogy „szabadon válasszon": érde-
mes-e a bejövő ingerület a továbbításra, vagy sem (a ne-
uron döntéshozó funkciója)
I<.ét neurotranszmitter/modulátor egyidejű praesy-
napticus jelenléte esetén figyelhető meg, hogy rövid ak-
ciós potenciál sorozat a klasszikus n eurotranszmitter le-
adását eredm ényezi, míg hosszan tartó sorozat u tán a
neuropeptid is leadására kerül. A klasszikus neuro-
transzmittert tartalmazó vesicul ák fok.ént az aktív zóná-
ban helyezkednek el, ahol a legnagyobb a Ca2+ -kon-
ce11tráció emelkedése. A neuropeptidet tartalmazó vesi-
culál{ az aktív zónáktól távolabb találhatók. A Ca2+ -
koncentrációnak akkora emelkedése, ami ezeknek a ve-
siculáknak az exocytosisát is megi ndítja, hosszabb akci-
ós potenciál sorozatot igényel.
A transzmitterfelszabadulás praesynapticus
szabályozása: praesynapticus gátlás és facilitá-
lás. Az akciós potenciál megérkezése az axon végződé­
séhez transzmitterkvantumok felszabadulásá hoz vezet:
a követk.ező neuron válasza a felszabaduló transzmit-
terkvantumok számától függ. A transzmitter felszaba-
dulását az axon termin álishoz csatlakozó id egvégződés
szabályozhatja (axo-axon alis synapsis, 6-14. ábra). Az
ábrán két praesynapticus és egy postsynapticus axon lát-
ható: egy praesynapticus axon (I. axon) a következő n e-
uron dendritjén vagy sejttestén végződik (II. neuron),
míg a m ásik (III. axon) az I. axon praesynapticus

A a b
Praesynapticus
gátlás

'' '11
1

'' 1r

EPS~ EPS~-----
>-------!

10 ms 10ms

B e d
Praesynaplicus
facilitálás

'' ''
'
1
'
EPSP--1'-._ EPSP_ f \ _ _

10ms 10 ms

hr
Axo-axonalis synapsis; praesynapticus gátlás és facilitálás

Az A panel a praesynapticus gátlás. a B panel a praesynapticus facilitálás keletkezését szemlélteti. Az 1. neuron ingerlő synapsisl ad a II. neu-
ronhoz: az 1. neuron akciós potenciálja (AP) a II. neuronban EPSP-l vált ki. Az akciós potenciál és az EPSP ábrázolásai nem méretarányosak. A
piros vonallal ábrázolt EPSP az 1. és Ill. neuron egyidejű ingerlésekor keletkezik.
A B panel hasonló elrend ezésű. mint az A panel. azzal a különbséggel. hogy a Ill. neuron axo-axonalis synapsisa az 1. neuronnal megnöveli az
1. neuron végződ éséből felszabaduló transzmilter mennyiségét. Az 1. és Ill. neuronok együttes ingerülete esetén az EPSP (piros) amplitúdója
megnövekszik
72 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek

végződéséhez csatlakozik. A III. axonból felszabaduló az acetil-kolin-észterázt bénítják, meghosszabbítják a

transzmitter az l. axon plazmamembránján lévő recep-
torhoz kötődik, és különböző mechanizmusoklcal gátol-
hatja a Ca2+ -beáramlást az idegvégződésbe, ezzel aka-
dályozva az I. axonból a transzmitterfelszabadulást
(praesynapticus gátlás). Kísérleti körülmények között a
leírt praesynapticus gátlás az ingerlés megkezdése után
2- 3 ms-mal kezd kialakulni, és aránylag hosszú időn,
mintegy 200-300 ms-on keresztül tart.
Egy másik lehetőség, hogy a III. axonból felszabadu-
ló transzmitter fokozza a Ca2 + -beáran1lást a végződés­
be és az abból való transzmitterfelszabadulást: ez prae-
synapticus facilitálást eredményez.
A transzmiterfclszabadulás praesynapticus módosí-
tása szelektíven befolyásol egyetlen befutó pályát azon
sok ezer közül, amelyek egyetlen postsynapticus sejten
konvergálnak. A pályák teljesen kiiktathatnak egyes in-
formációkat, vagy ellenkezőleg, olyan információkat ké-
pesek kiemelni, amelyek különben beleolvadnának a
postsynapt1cus neuront érő információáradatba (a zaj-
szintbe).
Neurotra nszmi tter-eltűntetés
A hatásos és megismételhető kémiai üzenetl{özvetítés
feltétele, hogy mihelyt a jeJközvctítés megtörtént, a neu-
rotranszmitter hatása azonnal szűnjék meg. Az egyes
neurotra nszmitterek hatása három lehetséges módon
szüntethető meg: diffúzió, elbomlás és a végződésbe va-
ló visszavétel útján.
transzmitter synapticus hatását. Ugyancsak egy exoen-
zim (ATP-difoszfohidroláz) hatására bomlik és hatásta-
lanodik az AT P: a keletkezé5 AMP az exoenzim 5'-nuk-
leotidáz hatására adenozinná alakul. A keletkező ade-
nozin - a saját receptorához kötődve - módosíthatja a
synapticus áttevődést. Valószínű, hogy egyes neuropep-
tidek is specifikus extracelluláris peptidázok hatásra
bomlanak le.
Transzniitter-visszavétel az idegvégződésekbe. Az eltávolí-
tás harmadik lehetősége a felszabadu lt neurotranszmit-
ter visszavétele a praesynapticus végződésbe. Ez az útja
a dopamin, noradrenalin, szerotonin, glutamát, GABA
és glicin eltüntetésének. (Az idegvégződések mellett a
központi idegrendszerben a gliasejtek is szerepet játsza-
nak a felszabadult transzmittermolekulák felvételében.)
A visszavételi folyamat két, egymást követő lépésből áll
(6-15. ábra). Az első lépés másodlagosan aktív transz-
port a plazmamembránon keresztül; ez Na+ -kotransz-
port, amelyhez más ion(ok) transzportja is társulhat. A
második lépés a felvétel az axoplazmából a synapticus
vesiculába (l. előbb): ebben a folyamatban a vesicula va-
cuolaris típusú H + -ATP-áz enzime játszik szerepet. A
vesiculába való felvételt a plazmamembránon keresztü-
li transzporttól függetlenül lehet meggátolni. Az ideg-
Effektorsejthez
~
NA

Dijjií.zió. Egy általános, nem specifikus eliminációs le- ~

NA @
hetőség a transzmitter diffúziója a felszabadulás he- Oxidácíós
lyé ről, és ezt követően az elszállítás a véráram útján. Az termék
KotrNan;zpo_~:,:~ /
elsőkér1t felfedezett neurotransz1ni tter az ACh volt; az a r . . / ...
1
c1- r ~
ACh a békaszivet beidegző n. vagus ingerlését követően
n1egjelent a szív perfúziós folyadékában. A szimpatikus
Noradrenalin ';t----,1 /
NA
'
MAO Na+

postganglionaris rostok ingerlése után felszabaduló nor- Kokain ~ ~ tf~pumpa

adrenalint a keringő vér plazmájában lehet kimutatni. Reszerpin AV H+
/\QP_ I

I1·ansz1nitterlebontás. Az ACh az egyik olyan neuro-

transzmitter, amely a felszabadulás helyén cnzimhatásra
bomlik. Az extracelluláris acetil-kolin-észteráz (exoen-
zin1) nagy sebességgel inal{tív összetevőire, acetátionra
és kolinra bontja az ACh-t. A kolin 1nintegy fele másod-
lagosan aktív transzportfolyamattal (Na + -kotranszport) 6- ! S áhr
vis-szakerül a praesynapticus végződésbe, ahol a kolin- Noradrenalin visszavétele az idegvégződésbe

acetil-transzferáz enzim ismét ACh-vá alakítja. Az ace- Az idegvégződés vázlatán nem tüntettük fel a noradrenalin (NA) szin-
til-kolin-észterázt specifikusan és reverzíbilisen bénítja tézisében és lebontásában szereplő mitokondriumokat [az ábrán fel-
a növényi eredetű ezerin (rnás néven fizosztigmin) és a tüntetett monoaminoxidáz (MAO) a mitokondrumokhoz kötött en-
szintetikus neosztigmin. Azok a hatóanyagok, amelyek, zim]

és elmegyógyászatban használatos gyógyszerek közül
több, továbbá egyes pszichotrop drogok (pl. kokain) a
végződ ésbe való visszavétel gátlásán keresztül hatnak.
Neurotranszmitter-receptorok
l
A neurotranszmitterek specifikus receptorajkh oz
kötődve fejtik. ki hatásaikat. (Az NO esetében a célsejt-
ben jelen lévő guanilát-ciklázt mint neurotranszmitter-
receptort foghatjuk fel.) Az esetek nagy többségében
egy-egy neurotranszmitter több receptortípussal reagál-
hat, amelyek egészen különböző sejrválaszokat hozhat-
nak létre (l. az 5. fejezetet). Neurotranszmitter-recepto-
rok a központi és az autonóm idegrendszeri neurono-
kon, a vázizmok neuromuscularis synapsisában) továb-
bá az autonóm idegrendszer által beidegzett célsejteken
(szív, simaizmok, 1nirigysejtek stb. ) fordulnalc élő.
t
Az előző fejezetrészben felsorolt kis molekulájú, ún.
klasszikus neurotranszmitterek receptorai két nagyobb
csoportba sorolhatók (6-3. táblázat). Az ionotrop recep-
torok maguk. ioncsatornák, a neurotran::;zmitter megkö-
tésére az ioncsatorna nyílik (pontosabban a nyitási frek-
vencia nő) , a következmény gyors PSP-k kialakulása.
Az ionotrop receptorok több alegységből állnak össze,
az ionszelektivitást a csatorna bemeneténél helyet fogla-
ló aminosavak töltései határozzák meg. A metabotrop
6-3. táblázat
A „klasszikus" neurotranszmitterek ionotrop és metabotrop receptorai
Neurotranszmitter lonotrop receptorcsalád
ACh n-ACh-R
(izom típusú és ncuronalis típusú)
5-HT
Glicin Glicin receptor
GABA GABAARésGABAc R
Glutamát NMDA-R
NemNMDA-R
ATP
D oparnin
N oradrenalin
Hisztamin
6. fejezet A neuronmüködés alapjai 73
·-
'
receptorok tnaguk nem tartalmaznak ioncsatornát, a 1
neurotranszmitter megkötése sejten belüli folyam a-
to(ka)t indít meg.
A neurotranszmitter-receptorok közül csak azokat
ismertetjük, amelyek a könyv további részeiben tárgyalt
fiziológiai funkciók szempontjából lényegesek, vagy
farmakológiai jelentőségük van; íg-y a tárgyalás semmi-
képpen nem tekin thető komprehenzívnek.
lonotrop receptorok
Az ionotrop receptorok ioncsatornája vagy kationolcra,
vagy anionok ra szelektíven per1neábilis. K ationokra
permeábilis receptorok a különböző nikotinos ACh- rc-
ceptorok, az 5-HT 3. típusú (5-HT3 ) recepto ra, továb-
bá az ionotrop glutamátreceptorok. Anioncsatorna ta-
lálható a glicin- és a GABAA- és GAI3Ac -receptorok-
ban. Az ionotrop recepto rok pentamer fehérjék.
Az ionotrop ACh-receptorok családja (nikoti-
nos ACh-receptorok). A nikotinos ACh-receptorok-
nak alapvetően két típusát különböztetjük meg: az
izom típusú receptorok a neuromuscularis synapsisban
fordulnak e lő, az ör al e,gység közül kettő a-alegység,
egy-egy pedig ~-, y- és 8-alcgység (a2 ~y8 szerkezet). A
neuralis típusú receptorok a.2 ~ 3 szerkezetűek. A szerke-
zeti különbségnek az a következménye, hogy a két típus
Metabotrop receptorcsalád
m-ACh-R
(m 1, m 3 és m 5)
(m 2 és m 4)
Vala n1ennyi egyéb 5-HT-R
.Nletabotrop glutamátreceptor
D 1-rcccptorok
a 1R
a 2R
~-receptorok
 - -
,
74 1. rész Altalános és sejtélettani alapelvek
-.
eltérően érzékeny egyes farmakonok iránt (pl. az izom
'
típusú receptor sokkal érzékenyebb kuráre iránt, mint a
neuronalis típus) . Nyitott állapotában a különböző tí-
! pusú n-ACh-receptorok jon.csatornája mind nátrium-,
1
mind káliumionokat áteresztő, nem szelektív kationcsa-
!
torna. Mindkét ion ára1nlását az egyes ionokra ható
1
1 elektrokémiai gradien~, egyfelé5l az [E1n - ENa], másfelől
az [Em - E 1zJ határozza meg. Minthogy az [Em - E NaJ
1
11
különbség jóval nagyobb, inint az [E m- EK] különbség,
"
a nyi tott n-ACh-receptor-csatornán keresztül elsősor­
ban Na+ -ok áramlanak be a sejtbe, és a csatorna kör-
1
nyékén helyi depolarizálódást okoznak. (A neuralis tí-
'
'
pusú n-ACh-receptorok alapvetőek az autonóm ideg-
rendszeri synapsisokban, de csak kivételesek a központi
idegrendszer syna psisaiban.)
lonotrop glutamátreceptorok. Az emlősök köz-
ponti idegrendszere ingerlő synapsisainak nagy részé-
ben az ingerlő (excitáló) neurotranszmitter glutamát. A
glutamát több, molekulárisan különböző glutamátre-
ceptorra hat. Az ionotrop glutamátreceptorok fó'bb cso-
portjait a szintetikus agonista ligandok iránti érzékeny-
' ségük alapján nevezték el. Az egyik típus N-metil-D-
' aszparaginát (NMDA) iránt érzékeny, ezek az NMDA-
receptorok. Más altf pusaik NMDA iránt érzéketlenek
(nem NMDA-receptorok.); ezen utóbbiak közül egyesek
szelektíven érzél~enyek a kainsav (kainát) nevű farma-
konra, míg inások az AMPA rövidítéslí, farmakológiai-
lag aktív vegyületre. Valamennyi ionotrop glutamátre-
ceptor n yitása depolarizálja a membránt.
A nem NJVIDA-receptorok kationcsatornájának nyi-
tásához elégséges a glutamáttranszmitter jelenléte. Az
NMDA-receptorok kationcsatornája csak akkor nyílik,
ha a transzmitter megkötésekor a neuront már valamely
egyéb hatás részlegesen depolarizálta (ebben az esetben
a receptorról disszociál a megkötve tartott Mg-ion, a
nyitásnak ez is a feltételei közé tartozik).
Az ionotrop glutamátreceptorok kationszelektivitá-
sukban különböznek. A nem NMDA-receptorol~ ion-
csatornája nyitott állapotban többnyire csak Na+ - és
K + -okra permeábilis. Az NMDA-receptorok ioncsator-
nája az egyértékű kationok mellett Ca2+ -okat is áten-
ged, ezzel az intracelluláris Ca2+ -koncentráció olyan
mértékben megnövekedhet, hogy aktiválja a Ca2+/kal-
modulin kinázt. A kináz autofoszforilációra képes, és ez
a foszforilált kináz még akkor is működik, amikor a sej-
ten belüli Ca2+ -koncentráció a nyugalmi szintre állt
vissza. Az NMDA-receptorok felől így tartós hatások is
kiinclulhatnak, és ezek szerepet játszanak a neuronalis
tanulási folyamatokban (1. alább).
Az emberi patológiában rendkívül jelentős, hogy az
NMDA-receptorok tartós és jelentős túlingerlése irre-
verzíbilisen tönlaeteszi az idegsejteket (ún. excitotoxi-
kus effektus).
Anioncsatorna-receptorok. Anioncsatorna a glicin-
receptor, továbbá a GABAA- és GABAc-receptor. A re-
ceptor ioncsatornája mind klorid-, mind bikarbonátio-
nokra permeábilis. A receptor ligandkötésre bekövet-
kező nyitása vagy hiperpolarizálja a inembránt, vagy
csak ellensúlyozza a kationcsatornák nyitása által kelet-
kező depolarizációt (membránpotenciál-stabilizáló ha-
tás).
Metabotrop receptorok
Egyes neurotranszmitterek (pl. GABA, glutamát, ACh,
ATP, 5-HT) mind ionotrop, mind pedig metabotrop
receptorokon keresztül Jejtenek ki hatást; más neuro-
transzmittereknek (pl. dopamin, hisztamin, noradrena-
lin, neuropeptidek) azonban kizárólag metabotrop
receptorai varlilak (1. a 6-3. táblázatot). A metabotrop
receptorok többnyire nem váltanak ki gyors PSP-ket,
hanem a neuronalis áttevődést inodulálják: hatásaik az
idegrendszeri működésekben esszenciálisak.
A metabotrop neurotranszmitter-receptorok 7-TM-
fehérjék, amelyek G-fehérjékhez kapcsolódva váltanak
lci hatást (1. az 5. fejezetet). Ez a hatás lassabban fejlődik
ki, mint az ionotrop receptoroké, de tartósabb. A G-fe-
hérjék egy része közvetlenül változtatja a K- és Ca-csa-
tornák zárt/nyitott állapotát, ezzel a sejt membránpo-
tenciálját, továbbá az intracelluláris Ca2+ -szintet. Ezen
utóbbi többféle következménnyel járhat: Ca2+/kalmo-
dulin kinázok aktiválódhatnak vagy Ca2+ -függő !(-csa-
tornák nyílhatnak meg (ennek eredményeképpen a sejt
hiperpolarizálódik). A Gi- és a G 5 -fehérjék a sejt cikli-
kus nukleotidszintjét is változtatják, ami ismét közvetle-
nül vagy közvetve befolyásol egyes ioncsatornákat.
Mindezek végül a neuron ingerlékenységét alakítják. A
metabotrop receptorok esetenként praesynapticusan el-
helyezkedve szabályozhatják a transzmitterfelszabadu-
lást (pl. a GABAB-receptorok praesynapticus gátlást
hoznak létre). Végül a G-fehérjék foszforilációs kaszká-
dokat is megindíthatnak (szerin/treoninkinázok), ame-
lyek a sejtmagon keresztül a génexpresszióra hatnak, és
így tartós következményeik vannak, pl. új interneurona-
lis kapcsolatok alakulhatnak ki.
 6. fejezet A neuronműködés alapjai 75

tiókat, redőket képeznek. Az idegvégződések aktív zó-

A neuromuscularis synapsis
(„ neuromuscularis junkció ")
A gerincesek vázizn1ai csak a központi idegrendszerből
a motoros idegeken keresztül hozzájuk akciós potenciá-
lok formájában érkező „parancs" hatására húzódnak
össze. A vázizmokat beidegző motoros Aa.-axonok a ge-
rincvelő elü l ső szarvának vagy az agyidegek mozgató-
magjainak~ motoros neuronjaiból erednek. Egy motoros
náival szemközt koncentrálódnak az n-AC-:h-recepto-
rok, ezek sűrűsége itt elérh eti a 15 000-20 OOO receptor-
pentamer/mm2-t. Ezzel ellentétben a véglemez régióján
kívül az n-ACh-receptorok sűrűsége n1integy 10/nim2.
Az n-ACh-receptorok folyamatosan lebomlanak és
újraszintetizálódnak, félélettartan1uk 8-11 nap között
van. A vázizomrostok többmagvú fuzionált sejtek: a ros-
tok perifériáján a junkciók alatti sejtmagok kódolják az
n-ACh-receptort, és úgy tűnik, hogy a lokalizált nagy
receptorsűrűség - legalábbis részben - az idegvégződé­

neuron több (változó számú) izomrostot idegez be. A sek kémiai jelzései alapján a n1egnövekedett helyi gén-
motoros neuront és az általa beidegzett összes izon1ros.- átírás következménye. Mielőtt a beidegzés elérné a
tot motoros egységnek nevezzük. A motoros egységhez fejlődő izomrostot, az n-ACh-receptorok a inembrán
tartozó izomrostok szinkron módon húzódnak össze. teljességében egyenletesen helyezkednek el. Csak a b e-
idegzést követően alakul ki az említett 1OOO-szeres kü-
lönbség; azonban még a méhen kívüli életben is az
A neuromuscularis synapsis szerkezete n-ACh-receptorok eloszlása a beidegzés épségéről függ.
Sebészi denerválást követően a receptor ismét egyenle-
}\motoros ideg és a beidegzett izom közötti ingerületát- tesen helyezkedik el, a beidegzés helyreállása pedig
vitel helye a neuromuscularis synapsis, amit az axon-
végkészülék (axon tcrminalis) és az izomrost membrán-
jának specializált része alkot (6-16. ábra). Az ideg-
végződésből és a junkciós membránból kialakult struk- / Velőhüvelyes motoros axon
túrát egy különleges típusú Schwann-sejt borítja be,
amely nem képes myelint szintetizálni. Az ideg-
Izomrost
végződések és a postsynapticus membrán között helyez-
kedik el a rnintegy 50 nm szélességű synapticus rés: eb- /
ben a résben van a fehérjékből és proteoglikánokból ál- Izomrost
''
' '
' '
ló bazális len1ez (lamina basalis) . ' '
'
A vastag velőhüvelyes axon az izomrost közelében - Velőhüvely
az egymást követő Ra:nvier-csomóknál dichotomicusan / Axon
clágazódik, de még rnegtartja velőhüvelyét. Az izomrost
közvetlen közelében véget ér a velőhüvely, és a velőtlen­
né vált rost tovább ágazódik. A velőtlen terminális , ~_~ Cl '~.

ágacskák mintegy 100 µn1 hosszúságúak: ez a részlet a ~---1~.r----/' ' .,_,

'
~- -
' ''
Na+ -csatornák mellett különböző típusú I(+ -csatorná- Praesynapticus idegvégződések ,',' '',,, Junkciós rés,
kat is tartalmaz, amelyek megváltoztathatják az akciós '' ' ',
''
Transzmittervesicu lák '
potenciálok amplitúdóját és időtartamát.
A n1otoros axon velőhüvely nélküli terminális szaka- Aktív zóna Axonvégződés

sza kiszélesedett, a benne lévő vesiculák egy része szoro- Prejunkciós

membrán
san az axonmembrán inellett az aktív zónában sorak.o-
zik fel, más részük az aktív zó nától valamivel távolabb
foglal helyet. A vesiculák acetil-kolin transzmittert tar- Véglemez-
membrán ACh-R
talmaznak. A feszültségfüggő Ca2 +-csatornák az aktív
Junkciós rés
zónák körül koncentrálódnak, és ezált3l megjavítják a
Ca2+ -függő transzmitterleadás esélyét. Izom
Az izomrost1ne1nbránnak az idegvégződések alatt
elhelyezkedő szakaszát nevezzük motoros véglemez-
n ek. Maguk az idegvégződések a postsynapticus memb- A békavázizom neuromuscularis synapsisa
rán sekély bemélyedéseiben (ún. primer junkciós hasa- Kufíler S. et al: „From Neuron to Brain". 2. kiadás. Sinauer Associa-
dékokban) fekszenek, a bemélyedések további invagina- tes. Sunderland. Mass. 1984. alapján
76 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~-­
visszaállítja a receptormolekulák halmo7,ódását. Maga a
halmozódás különböző fehérjékkel kapcsolatos, an1e-
lyeket összefoglalóan disztrofinrokon komplexként is-
merünk. [Egyes fehérjekomponensek genetikai módo-
sulása ugyanis izomdys tophiáb an (Duchen n e-féle
dystrophia) nyilvánul meg.]
Akciós potenciál és transzmitterfelszabadulás.
Az akciós potenciál hatására nyílnak a feszültségfüggő
Ca2+ -csatornák, és a Ca2+ -szint e1nelkedése az acetil-
kolint tartalmazó vesicul ák exocytosisához vezet.
A felszabadult vesiculák száma a belső Ca2+ -kon-
centráció függvénye. l n vitro körülmények között olyan
anyagokkal, amelyek m eghosszabbítják az akciós po-
tenciál i dőtartamát, az egyetlen akciós potenciálra fel-
szabaduló vesiculák számát meg lehet növelni. A repo-
larizálódásban a késői feszültségfüggő K+ -csatornák
játsza nak szerepet: a J(+ -csatorn ák blokkolása meg-
nyúj tja az akciós potenciál időtartamát (az akciós po-
tenciál „kiszélesedik") , a hosszabb ideig tartó depol ari-
zált állapot alatt több Ca2+ áramolhat be, a felszabadult
vesiculák száma végül is akár 20-50-szeresérc is nőhet.
Jlz áttevődés biztonsági faf(tora . A neuromuscularis
synapsisban a neurotranszmitter a végződésből a synap-
ticus résbe kerül, ahol magas helyi koncen trációt ér el,
ionotrop receptorokra h at, helyi depolarizálódást hoz
létre. A depolarizálódás normális körülmények között
mindig akl<ora, hogy megnyitja a motoros véglemez fe-
szültségfüggő Na+ -csatornáit, és tovaterjedő akciós po-
tenciál keletkezik (az áttevődésnek nagy a „biztonsági
faktor" -a) . A motoros idegrost akciós potenciálja így vé-
gül mint az izomrost akciós potenciálja l : 1 arányban
folytatódik. Ez egyes kóros állapotokban megváltozhat.
Az acetil-kolin eliminálása. A bazális lemezben
rögzítve foglal helyet az ektoenzim acetil-kolin-észte-
ráz. Az és%teráz koncentrációja olyan nagy, hogy a sza-
badon maradó (azaz a receptor által n e1n megkötött)
ACh szin te azon nal lebomlik. Az ACh hatásosságát, az
említett nagy biztonsági faktort az biztosítja, hogy a
synapticus résben a receptor négyszeres túlsúlyban van
az észterázzal szemben. (Ha az emberi megbetegedés,
a fejezet végén ismertetett myasthenia gravis során a re-
ceptormolekulák tön kremennek, a receptor : észteráz
arány megváltozik, és az észteráz lebontja a felszaba-
dult ACh-molekulák nagy részét.) A receptorhoz kötött
ACh-molekulákat az enzim nem bontja; a receptorhoz
kötött ACh viszont - éppen, mivel az észteráz eltávolít-
ja a szabad ACh-molekulákat - gyorsan disszociál a re-
ceptoron lévő kötő helyéről. Fiziológiás körülm ények
között a felszabadult ACh-molekuláknak csak. egyetlen
egysze r van lehetőségük a receptorhoz való kötődésre;
ismételt kötés és reccptoraktiválás normálisan működő
acetil-kolin-észteráz mellett nem fordul elő. Az acetil-
kolin-észterázt bénító hatóanyagokkal való kezelés után
viszon t a felszabadul t ACh isrnételtcn is képes a recep-
toráh oz kötődni.
Az ACh-receptor. A véglemez membránja nagy sű­
rűségben tartalmaz vázizom típusú n-AC h-receptoro-
kat. Minden egyes pentamer (a.2 ~yo szerkezetű) recep-
tor két CX-alegységén egy-egy ACh-molekulát köt m eg,
és ezt követően rövid időre megnyílik a receptor kation-
csatornája. A csatorna nyitott állapota átlagosan 1 ms. A
csatorna záródását követően a ligand disszociál a re-
ceptorról.
Az a.-alegységeken el helyezkedő ligandkötő h elyek-
hez nemcsak ACh kötődhet, hanem kvaterner N-cso-
portot tartalmazó pozitív töltésű molekulák is (farma-
kológiai agonisták és antagonisták, 1. a fejezet végén le-
írtakat) .
A véglemezáram
és a véglemez-potenciál (EPP)
Az n-ACh-receptor nem szelektív kationcsatorna, nagy-
jából egyforma mértékbe n enged át Na +- és K +-okat.
Nyitott állapotába n az ionáram (1100) az ionos konduk-
tivitástól (gion), valamint a membránpotenciál és az il-
lető ion egyensúlyi potenciáljának különbségétől (Em -
Eion) függ:
(6. 1. egyenlet)
A Na+ -áram befelé, a I<.+ -áram kifelé irányul. Mint-
hogy a kationcsatorna Na+ -ra és J(+ -ra nagyjából egy-
formán permeábilis, a véglemezá ram (lep az angol end-
platc kifejezés alapján használatos rövidítés) nagysága a
két ionra kifejtett hajtóerőtol függ, azaz egyrészt az Em
- E Na> másrészt az E m - EK. különbségtől. A Na+ -ok
egyensúlyi potenciálja sokkal távolabb van a membrán-
potenciáltól, mint a J{+ -oké (l. a 3. fejezetet),, a végle-
mezáram legnagyobbrészt befelé irányuló Na+ -áram,
és a fiziológiás membránpotenciál-érték mellett alig tar-
talmaz kifelé irányuló I(+ -áram-öss zetevőt.
A konduktivitás növekedésével létrehozott ionáram
nagyon kis területre koncentrálódik. A csatornák nyitott
állapota kb. 1 ms-ig tart, és ez alatt az idő alatt nA in-
tenzitású ionáram folyik. Az áram dcpolarizálódást
eredményez, amelyet véglemez-potcnciál néven isme-
 .----··1

6. fejezet A neuronműködés alapjai 77

--;....-==1,

rünk (6-17. ábra), elfogadott rövidítése (az angol end- rnez-potenciál rövid latenciaidő után fejlődik ki, maxi- ,I

plate-potential alapján) EPP. Az EPI) amplitúdója a
véglemeztől való távolsággal exponenciálisan csö kken,
de még néhány mm-rel távolabb is jól mérhetéS. A végle-
mumát l ms alatt éri el, és 15-30 ms-os időkonstanssal
cseng le. A véglemez-potenciál a 1nembrán passzív
elektromos tulajdonságai 1niatt lényegesen tovább tart,
mint a véglemezáram, ill. az ioncsatornák nyitott álla-
I!

A Ingerlő elektródpár lntracelluláris elvezető elektród

pota.
\
\
\ ,,
1
A vázizomrost plazmamembránja a véglemez junk-

Feszül~ségméró
1
1
1
ciós redőinek mélyén nagy suruséggel elhelyezkedé5 fe-
' 1 szültségfüggő Na+ -csatornákat is tartalmaz. Ezek a
muszer _
Na+ -csatornák a véglemez-potenciál okozta depolari-
zálódás következtében nyílnak, és az egész izo1nroston
Axon - - - - -- - - -
Izomrost végighaladó akciós potenciál váltódik ki. A ncuromus-
1 '' cularis ingerületáttevődés lényege, hogy a kémiailag in-
1

gerelhető membránrészlet (motoros véglemez) mellett

11

elektromosan ingerelhető mcmbránrészlet helyezkedik

el: a li gandfüggő kationcsatornák megnyílása váltja ki a
B a) Kurarizálás nélkül
feszültségfüggő Na+ -csatornák megnyílását.
Em [mV]
+40
+20 Akciós potenciál
,
,,
0
,„,
Számított
___ véglemez-potenciál
Az autonóm idegrendszer
-20
' '''
-40 '""' -'
-60
. ---.. - -- ---- --' '-~',-------- - ---------·-
Küszöb Az idegrendszert alkotó neuronok nagy részének scjt-
„ ... „„ testje a központi idegrendszeren belül, az agy- és gerinc-
L „„ „„
--80 „_
---„, velőben helyezkedik el. A neuronok egy további hánya-
-90
10 [ms]
dában a sejttest a központi idegrendszeren kívül, gang-
0 5
lionokban vagy plexusokban található. Ezek a neuronok
b) Kurarizálás után az autonóm idegrendszerhez tartoznak. (A némel nyel-
Em [mV) vu irodalom ezt vegetatív idegrendszerként említi.)
-30 Amint a név is jelzi, ezeknek a neuronoknak a funkció-
-40
ja a különböző autonóm n1 O:ködések szabályozása: az
-so Küszöb
---------------------------------- --- - axonok végződései az autonóm funkciót végző szervek
-60 1

Vég lemez-potenciál (esetenként szervrendszerek) effektorsejtjein, a szív-

-70
--
--80
-90
0 5
Véglemez-potenciál és regisztrálása
A) A kísérleti elrendezés. Az intracelluláris elvezető elektród a vég-
lemez alatt foglal he!Yet. és a membránpotenciál változásait re-
gisztrálja. Az ingerlő elektród extracellulárisan. a motoros axonon
van
B) A felső regisztrátum (a görbe) a kurarizálás nélküli potenciálválto-
zásokat mutatja (fekete vonal). A véglemez-potcnciál közvetlenül
az izomrost akciós potenciáljában fo!)'tatódik. A szaggatott (szí-
nes) vonal az extrapolálással számított véglemez-potenciál. Az
izomrost ingerküszöbét a szaggatott vízszintes vonal jelzi. A vég-
lemez-potenciál meghaladja a küszöbértéket
I
Az alsó, (b) görbén részlegesen kurarizált preparátum membrán-
potenciál-változása látható. A véglemez-potenciál nem érte el az
izom küszöbértékét, nem váltott ki akciós potenciált; a görbe így
a csökkent mértékű véglemez-potenciálnak felel meg
izom-, simaizom-, mirigy- és egyéb hámsejteken, zsír-
sejteken végződnek. Az autonóm idegrendszerhez tar-
10 [ms] tozó idegekben olyan afferens rostok is futnak, amelyek
vagy a központi idegrendszerben végződnek, vagy az
autonó1n ganglionokban csatolódnak át: ezeket h elyen-
ként autonóm idegrendszeri afferensekként említik.
Az autonóm idegrendszernek három tagozata van.
Ezek közül kettőben, a parasziinpatikus és a szimpati-
kus idegrendszerben valamennyi terminális neuron
közvetlen synapticus összeköttetésben áll a központi
idegrendszerben elhelyezked ő neuronokkal. Az auto-
nón1 idegrendszer harniadik tagozata, az enteralis ideg-
rendszer önállóan is szervez reflexeket, az effektorneu-
ronok mellett nagy számban tartalmaz szenzoros és in-
terneuronokat, és a neuronok többségének nincs közvet-
len kapcsolata a központi idegrendszerrel. Ebben a feje-
zetben az autonóm idegrendszer szimpatikus és para-
szimpatikus tagozatát ismertetjük, az enteralis ideg-
rendszert a 25. fejezetben tárgyaljuk.
78 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek

nyű), a postganglionaris neuront tartalrnazó paraszirn-

A paraszimpatH<us és a szimpatikus
idegrendszer fel építése
Az autonó1n idegrendszer paraszimpatikus és szimpati-
kus tagozatában a pálya egyaránt a központi idegrend-
szeren belül (agytörzs vagy gerincvelő) elhelyezkedő
praeganglionaris neuronnal kezdődik. A két tagozatot
anatómiai szempontból a praeganglionaris sejttestek
központi idegrendszeren belüli elhelyezkedése külön-
bözteti meg. A praeganglionaris axonok kilépnek a köz-
ponti idegrendszerből, és synapticus kapcsolatot létesí-
tenek a központi idegrendszeren kívül elhelyezke·dő
postganglionaris neuronokkal (6-18. ábra). A praegang-
lionaris neuron axonjai vékony, velőhüvelyes, B típusú,
a postganglionaris neuronok axonjai velőtlen, e típusú
rostok.
A paraszi111pat1:kus i"degrendszer anató1niája. A paraszim-
patikus idegrendszerhez tartozó praeganglionaris neu-
ronok egy részlete az agytörzsben azoknak a magoknak
része, amelyekből a III., VII., IX. és X. agyidegel~ effe-
rens rostjai erednek./\ praeganglionaris neuronok má-
sik része a sacralis gerincvelő 2., 3. és 4. szegmentumá-
ban helyezkedik el. Az anatómiai elhelyezkedés alapján
a paraszi1npatikus idegrendszert craniosacralis ideg-
rendszerként is említik. Ebbe11 a tagozatban a prae-
ganglionaris axonok hosszúak (ezért akár ingerlésükJ
akár róluk akciós potenciál elvezetése technikailag kön-
patikus ganglion a beidegzett szervhez (pl. nyálmirigy,
szív stb.) közel helyez kedik el) a postganglionaris axon
ezért rövid, nehezen felkereshető.
A szi1npatikus idegrendszer anató111iája. A sziinpatikus
idegrendszerhez tartozó praeganglionaris neuronok
sejtteste a gerincvelő thoracalis szakaszán (Th 1- T h i2),
továbbá a lu1nbalis szakaszon (L 1- L 2 és esetenként L3)
az intermediolateralis szü rkeállományban van (thora-
columbalis idegrendszer). A szimpatikus praeganglio-
naris rostok a szomatomotoros axonokkal együtt az el-
ülső gyökön keresztül hagyják el a gerincvelőt, majd
mint fehér összekötő ág (ramus communicans albus)
csatlakoznak a szimpatikus határlánchoz. A postgangli-
onaris neuronok sejtteste vagy a páros paravertebralis
(határlánc), vagy a páratlan praevertebralis szimpatikus
ganglionokban helyezkedik el. Azok a praeganglionaris
rostok, amelyek a határláncban nem csatolódtak át, azt
elhagyva a nervus splanchnicusokat képezik, és a prae-
vertebralis ganglionok valamelyikében képeznek synap-
sist (csak néhány átcsatolódás található a beidegzett
szervek közelében) . (A határláncban való átcsatolódás
után a postganglionaris rostok egy része mint ramus
communicans griseus csatlakozik a kevert spinalis ide-
gekhez.) A szimpatikus praeganglionaris rostok rövi-
dek, a postganglionaris rostok viszo nylag hosszúak, a
vizsgálatok számára könnyen hozzáférhetők.

Központi Autonórn ganglionok Beidegzett szervek

idegrendszer

Praeganglionaris axon (B rost) Postganglionaris axon (C rost)

Cranialis
paraszimpatikus
Agytörzs " -----
-
''_,- --
,
-------1 „,
()-'---'-t1•1--•e-~•t--••
ideg rendszer

Praeganglionaris
Gerincvelő
axon (B rost) Postganglionaris axon (C rost)
Th1 ,
' ,'
Szimpatikus
idegrendszer
,' 0-- - -'--
'' - - • • • •
------.-a-a--a.--

Gerincvelő
Praeganglionaris axon (B rost) Postganglionaris axon (C rost)
Sacralis
paraszimpatikus
idegrendszer
S2
"
~-~~-'' ~~~~~~-f· o~~~
,
'
,___., , Ht-.-...-- '•..... .
,'

'J- 1 8. 1bra
A paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszeri átcsatolódás vázlata
 6. fejezet A neuronműködés alapjai 79

Ganglionaris áttevődés az autonóm Gerincveloi praeganglionaris axon

(intermediolaleralis sejtekből)
Enteralis idegrendszeri
afferens axon
1

idegrendszeri synapsisokban 1
1

Az autonóm idegrendszer korai kutatói felismerték,

ACh
hogy a szim patikus és a paraszimpatikus idegrendszer- n-ACh-receptor ____ _~~~ - ___ n-ACh-receptor
ben a postganglionaris neuronok a központi idegrend- {gyors EPSP) "'- - - {gyors EPSP)
szerben elhelyezkedő sejtekből kapnak praeganglionaris SP ,
Afferens axon 1
• Szimpatíkus
,,
1

aktiváló beidegzést. Ezt a beidegzést m a is a postgangli- postganglionaris

I

onaris neuronok legfontosabb, „klasszikus" be1nen etc- , 1

neuron
1

ként tartjuk. nyilván. Abban az esetben, amikor az auto- ,

I

nóm idcgendszeren farmakológiai módszerekkel vala- SP-receptor l

milyen funkciómódosítást kell végrehajtani, a beavatko-
zás kézenfekv6 helye ez az átcsatolódás.
A pracganglionaris és postganglionaris neuronok
közötti synapticus átcsatolódás mechaniz musa mind a
két tagozatban azonos. A praeganglionaris és a post-
ganglionaris neuronok közötti klasszikus értelemben
vett átcsatolódás kivétel nélkül mindig kolinerg: a prae-
ganglionaris idegvégződésekből felszabadult ACh a
postganglionaris neuron neuronalis típusú nikotinos
ACh- rcce ptoraihoz kötödik. Az ACh-felszabad ul ást
gyors EPSP követi, és amennyiben az E PSP-k össze-
geződése eléri a neuron ingerküszöbét, akciós potenciál
váltódik ki, és vezetődik tovább a postganglionaris axo-
non. A nikotin nevű növényi alkaloid kis kon centráció-
ban aktivá lja, míg nagy koncentrációban bénítja az át-
tevődé st. A neuron alis típusú nikotinos ACh-receptoro-
kat a kvaterner ammóniu1nszármazékok, mint a hexa-
mctóni um blokkolják: ezek a szokásos értelemben vett
ganglionblokkoló farmakonok.
NeuromoduLátor hatások. A „klasszikus" praegangliona-
ris bemenet mellett a szimpatikus postganglionaris sej-
teken még más végződések is konvergálnak (6-19. áb-
ra). (A paraszimpatikus ga nglionokat ebből a szem-
pontból eddig kevéssé vizsgálták.) A postganglionaris
sejteken az en teralis idegrendszerből jövő primer ko li-
n erg afferens rostok is végződnek) hatásukat m-ACh-
receptorok közvetítik. (lassú EPSP) . A postgangliona ri s
sejtek egy további be1nenetét a központi idegrendszer
afferenseinek kol laterálisai képezik, amelyek valószí-
nűleg P-anyag (SP ) transzmitterrel működnek: a P-
anyag a postganglionaris n euron késői lassú depolari-
zálódását váltja ki, neuromodulátor hatású, a neuron
ingerlékenységét változtatja. Egy további neuromodu-
látor a szimpatikus ganglionokban kimutatható és fe l-
szabadu ló LHRH-szerű peptid. (Az LHRH = GnRH,
a peptidet először inínt a hypothalamusban keletkező
neurohorm ont fedezték fel, 1. a 31. fejezetet.) Az át-
tcv6dést még további központi idegrendszeri eredetű
pep tiderg axonok is módosítják. lvfindezek szigorúan
{késői, lassú EPSP)
A szimpatikus postganglionaris neuronon konvergáló
synapticus bemenetek
specifikus pályák, csak adott lokalizációjú neuronokat
idegeznek be.
A mellékvesevelő chromaffin sejtjei. A mellékve-
sék kéregállományának sejtj eitől körülvett velőállo m ány
chromaffin sejtj ei a szin1patikus postgangl ionaris neuro-
nokkal közös eredetűek, a chromaffin sejteknek azonban
nincs axonja. A bennük található chromaffin granulu-
mok megfelelnek a szimpatikus postganglionaris norad-
renerg végződések vesiculáinak, de a bennük l évő össze-
tevők különböznek a noradrenerg végződésekben talál-
ható összetevőktől: a chromaflin sejtek két katecholamin
hormont, noradren alint és adrenalint tartalmaznak.
A katecholaminok szekréciója, azaz a chromaffill
granulumok exocytosisa a chromaffin sejteket beidegző
szimpatikus kolinerg pracganglionaris axonok akciós
potenciáljainak következtében jön létre. Az ACh a
chromaffin sejtek membránjában lévő n-ACh-recepto-
rokra hat, depolarizálja a chromaffin sejteket, Ca2+ -ok
áramlanak be, de minthogy a sej tcken nincsenek fe-
szültségfüggő Na+ -csatornák, akciós potenciál nem
fejlőd ik ki. A Ca2+ -koncentráció emelkedése a gran ulu-
mok exocytosisához vezet, a katecholaminok a vérkerin-
gésbe kerülnek.
A szimpatikus és paraszimpatikus
postganglionaris neuronok kémiai
anatómiája
Paraszimpatikus kolinerg neuronok. A paraszim-
patikus postganglionaris kolinerg neuronok végkészülé-
keiben ACh-tartahnú vesiculák vannak. A neu ronok
80 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
egy részében az ACh mellett kotranszmitterek is szere-
pelnek, így a vazoaktív intestinalis peptid (VIP). A férfi
és a női erectilis szöveteket ellátó idegekben a nitrogén-
monoxid (NO) a fő transzrnitter, bár ACh és VIP is je-
len van.
Szimpatikus noradrenerg neuronok. A szimpati-
kus ganglionokban a postganglionaris neuronok 90%-a
tarta lmazza a katecholamin-bioszintézis enzi m eit, és
az idegvégződésekbe11 noradrenalint tartalmazó granu-
lumok vannak. A i1euronok egy részében a noradrena-
lin az egyedüli transzmitter. Más noradrenerg szimpati-
kus neuronok a különböző peptid kotranszmitterek
egyikét tartalmazhatják; a szubpopulációkat a sejttes-
tekben kimutatható neurotranszn1itter peptidek jellem-
zik. Az egyes szubpopulációk a ganglionokon belül
anatómiailag is elkülönülnek. Egy-egy elkülönült neu-
roncsoportban a noradrenalin mellett szomatosztatin,
va lamelyik opioid peptid (enkefalinok), vazopresszin
vagy az ún. Y-neuropeptid (NPY) található. Ezek a
transzmitterek a sejttest mellett a postganglionaris rost-
ban, ill. az axon végkészülék.ében is jelen vannak, és in-
gerlés/ingerület hatására felszabad ulnak. Más szimpati-
kus noradrenerg rostokban ATI) a kotranszmitter (puri-
nerg transzmisszió).
Az idegvégződésekbőJ felszabaduló noradrenalin
nemcsak a célsejtek receptoraira hat, han em magában a
végződés 1nembránjában lévő cx.2-receptorokra is. Eze n
receptorok felől gátlódik a neurotranszmitter-felszaba-
dulás.
A szi1npatikus kotranszmitterek fiziológiai szerepe. A
szubpopulációk különböző végrehajtó sejteket inner-
válnak, és specifikus fiziológiai szerepük van. Egyes he-
lyeken a szimpatikus idegrendszeri hatásokat nem lehet
teljes egészükben adrenergreceptor-blokkolókkal fel-
függeszteni: ezekért a hatásokért a noradrenalinnal
együtt fe ls?.abaduló kotranszmitterek a felelősek. A bél-
rendszer ereiben a szimpatikus végkészülékekből fel-
szabaduló ATP P 2x jelzés ű purinoceptorokhoz kötődik,
és vasoconstrictiót okoz. A noradrenalin és az ATP szi-
nergista hatású, egymás hatását fokozza. A férfi gen ita-
lis tractusban, a vas deferens simaizomzatán a noradre-
nalin és az ATP együttesen hatnak, de úgy tunik, hogy
az öss;r,ehúzódásban (azaz a semen ejaculatiójá ban) az
ATP lényegesebb szerepet játszik, mint a noradrenalin.
Szimpatikus kolinerg neuronok. A szimpatikus
postganglionaris neuronok kb. 10%-a kolin -acetil-
transzferáz enzimet tartalmaz, ezek szimpatikus koli-
nerg neuronok. A szimpatikus kolinerg rostok is tartal-
mazhatnak k.otranszmittereket, így pl. vazoaktív intesti-
nalis peptidet (VIP) vagy kalcitonin génhez rendelt
peptidet (CGRP, az angol calcitonin-gene related pep-
tide alapján).
A postganglionaris neuronol< és
a célsejtek közötti ingerületáttevődés
Az autonó1n idegrendszeri postganglionaris axonok a
beidegzett sejtek közelében kisebb kiöblösödéseket, va-
ricositasokat hoznak létre: ezekben találhatók a transz-
mitter(eke) t tartalmazó synapticus ves iculák. A varico-
sitasok nem érintkeznek közvetlenül a beidegzett sej-
tekkel: a felszabadult transzmitte rek diffúziós útszaka-
sza hosszabb, mint a neuro-neuronalis vagy a neuro-
muscularis synapsisok esetében.
Kolinerg áttevődés. A2 ACh-nak a különböző végre-
hajtó sejtekre kifejtett legfontosabb hatásait a 6-4. táblá-
zat mutatja be. Valamennyi ACh-hatást m -ACh-recep-
torok közvetítik, és az atropin az ACh valamennyi hatá-
sát, akár izgató, akár gátló, felfüggesz ti. Amint az 5. fe-
jezetben ismertettük, minden m-ACh-receptor 7-TM-
fehérje, amely vagy Gg, vagy Gv0 -fehérjéhcz kapcsoló-
dilc Egyes szervekben a paraszimpatikus idegek inger-
lésének atropinrezisztens hatásai is vannak: ezeket nem
ACh közvetíti, hanem a kolinerg idegvégződésekből fel-
szabaduló kotranszmitter(ek). Erre régen ismert példa a
paraszimpatikus szekretoros ideg ingerlésére a nyálmi-
rigyekben bekövetkező atropinrezisztens értágulat (a
nyálelválasztást az atropin teljesen megszünteti).
(Nor)adrenerg áttevődés. Az 5. fejezetben leírtuk a
katecholaminreceptorok, más néven adrenoceptorok
vagy adrenerg receptorok öt típusát (cx. 1-, cx.2-, ~ 1 -, ~ 2 - és
~3 -receptorok). A noradrenalin és adrenalin szerv hatá-
sait a 6-5. táblázatban foglaljuk. össze. A jelátvitelt il-
l etően az öt receptortípus csak három csoportot k.épez.
Az cx. 1-típusú receptor Cg-fehérjéhez kapcsolódik,
Ca2+ -jelet képez, továbbá aktiválja a proteinkináz C-t.
Mindkét úthoz proteinkináz kaszkádok csatlakoznak.
Az cx. 1-típusú receptorok a különböző simaizmokban
találhatók, és azokban összehúzódást közvetítenek.
Az cx.2-típusú receptorok G v0 -fehérjéhez kapcsolód-
nak: egyik hatásuk az adenilát-cikláz gátlása, és ezzel a
sejten belüli cAMP-szint csökkentése. Az cx.i-típusú re-
ceptorok - többek között - pracsynapticus elhelyezke-
désűek lehetnek: gátolják a transzmitterfelszabadulást,
és autoreceptorként korlátozhatják az idegvégződé­
sekből a noradrenalin felszabadul ását (1. előbb).
A jelátviteli mechanizmus szempontjából mindhá-
rom ~-típusú receptor azonos kategóriába esik: vala-
 6. fejezet A neuronműködés alapjai 81

-
"
6-4. táblázat '

Az acetil-kolin mu szkarinszerű hatásai a különböző effektorsejteken

Effektorsejt Hatás

Silnaizoni
Szem (musculus sphinctcr pupillae, musc. ciliaris) Összch úzódás
Gyomor-bél rendszer (egyes si1naizmok és Cajal-félc Összehúzódás, spontán frekvencia növekszik
interstitialis sejtek)
Bronchusizom zat Összehúzódás (bronchoconstrictio)
Húgyhólyag (detrusorizomzat) Összehúzódás (vizeletürítés)

Szí()
Sinus- és AV-csomó Negatív chronorrop hatás
Ingervezető rendszer Negatív dromotrop hatás

lvfirigyek
NyálJnirigyek Nyálelválasztás
Gyomor fedősejtek H + -szekréció

Gyo1nor főscjtek Pepszinogénelválasztás

Pancreas acinussejtck Enzi mclválasztás
Langerhans-szigetek ~-sejtek Inzulinelválasztás
Verejtékinirigyek (szimpatikus eredetű kolincrg rostok) Verejtékelválasztás

6-5. táblázat
A noradrenalin (és adrenalin) hatásai a különböző effektorsejteken

Effektorsejt Hatás Receptortípus

M. dilatator pupillae Összehúzódás (rnydriasis)

Érfalsimaizmok (általánosan)* Összehúzódás (vasoconsticrio)
Érfalsimaizmok (vázizom) Ellazulás (vasodilatatio)
Zsigeri sphincterizmok Összehózódás
(urethra, gyomor-bél rendszer)
Bőr, pilon1otor izmok Összehúzódás (píloerectio) CX.1 1

Véls deterens ** Összehúzódás

1

CX.1
'
Bronchusizomzat Bronchodilatatio ~2 (~3?)
Hólyag detrusorizomzat Ella7,ulás ~2 (~3?) !
Szív, sinus- és AV-csomó Pozitív chrono- és dromotrop hatás ~1
(szívgyorsulás)
Szív munkaizomzat Pozitív inotrop hatás ~l
(kontrakti litás fokozás)
Zsírszövet (fehér és barna) Lipolízis ~3 (~2 ?)
Máj (hepatocyták) Glikogenolízis CX.1, ~2 ***
Pancreas (~-sejtek) Inzulinszekréció gátlás CX.2
1

*A gyomor-bél rendszer területén a szimpatikus idegek által közvetített vasoconstrictióért főként az ATP felelős
** A vas deferens kontrakcióít főként a szimpatikus ídegekből felszabadult ATP váltja ki
***A glikogenoüzis kiváltása fajonként különbözik
82 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
mennyien Gs-fehérjéhcz kapcsolódnak, amelyek stimu-
lálják az adenilát-cil<lázt, és m egnövelik a sejten belüli
cAMP-szintet. A ~ 1 -receptorok a szívműködés, továbbá
a vese reninelválasztásának szabályozásában játszanak
szerepet. A ~ 2 - és ~ 3 -típusú receptorok egyes simaizmo-
kon találhatók (ezek közül a legfontosabb a bronchus-
és bronchiolusizomzat) és simaizom-ellaz ulást közvetí-
tenek, továbbá aktiválják a zsírsejtek lipolízisét.
Synapticus áttevődés
a központi idegrendszeri
neuronokban
A neuron az idegrendszer elemi egysége, amelynek fo-
lyamatosan „igen vagy nem" döntéseket kell hoznia: a
synapticus bemenetektől függően kell arról „határoz-
nia", hogy generál-e akciós potenciált vagy „csendes"
marad. A ncuronalis pályákon ezt a döntéshozatalt
minden egyes synapticus átcsatolódásnál meg kell ismé-
telni. Valamennyi l{özponti idegrendszeri működésünk
az. elemi egységek is1n étlődő döntéshozatalán alapul.
A primer afferen s neuronoktól eltekintve idegsejtje-
ink többsége a rajtuk végződő pracsynapti cus végződé­
sek felől folyamatos „bemenő jelek" -et kap: ezt a
klasszikus neurofiziológiai munkák „synapticus bom-
bázás"-ként (synaptic bombard ment) említik. A be-
menő jel ritkábban elektromos természetű, szomszédos
sejtek között réskapcsolatok továbbítják az ingerületet
(elektromos syn apsisok). A neuronok többsége kémiai
ingerekre reagál (kémiai synapsisok), a neurotranszmit-
terek - ionotrop receptorukhoz kötődve - gyors postsy-
napticus potenciálokat, EPSP-t vagy IPSP-t váltanak ki,
a metabotrop receptorok a gyors PSP-ket módosítják. Az
inger.lő (excitáló) vagy gátló (inhibitor) bemenő jelek
összegezésétől függően a neuron sejtteste eldöntheti,
hogy útnak indít-e egy vagy több akciós potenciált, vagy
kioltja a beérkező ingerlő impulzusokat.
A 6-8. ábra mutatta be, hogy egyetlen neuro n felszí-
nén több ezer mási k neuron végződése kon vergál.
Funkcionálisan ez azt jelenti, hogy egyetlen postsynap-
ticus neuron több ezer neurontól kap információt (kon-
vergencia elv) . Ugyanakkor minden egyes neu ron,
elsősorban axonjának sokszoros elágazásai, továbbá a
den driteken keresztüli információtovábbítás folytán
megszámlálhatatlanul sok további neuron szán1ára ad
át információt (divergencia elv). Ezek az elvek a köz-
ponti idegrendszer csaknem valamennyi neuronkapcso-
.lódására érvényesek.
A postsynapticus sejtből esetenként olya n lipidoldé-
kony anyago k is felszabadulnak, an1elyek a praesynapti-
cus végődéshez diffundálva annak transzmitterleadását
befolyásolják. Ilyen retrográd transzmitterek az NO és
az endokan nabinoidok
lngerfelvétel és ingerületterjedés
a neuronok.ban
A dendritek és a szó1na inge1felvétele. A dendritek és a
sejttest membránján helyezkednek el a postsynapticus
neurotranszmitter-receptorok. Ezeken a rnembránrész-
letekcn keletkeznek az ingerlő (depolarizáló) és a gátló
(hiperpolarizáló) postsynapticus potenciálok (gJTors és
lassú PSP-k). A dendritek és a sejttest teljesen eltérő ge-
01netriája miatt a keletkező PSP-k nagyságukban,
időtartamukban és hatékonyságu kban eltérnek. A vé-
kony és aránylag hosszú dendritekben a PSP-k elcktro-
tónusosan csak kis távolságra terjednek ki (nagy a dek-
rementumuk), ezért a membránpotenciál egyetlen
dendriticus nyúlványon belül is változhat (azaz a
me1nbránpotenciál inhom ogén). A kisméretű, közel
gömb alakú sejttesten az elektrotónusos El)SP és IIJSP
csak minimális dekremen tummal terjed, a scjttesten be-
lül a m embránpotenciál homogén eloszlású. A dendri-
tek membránjában a keletkező E PSP elsősorban elekt-
rotónusosan terjed tovább. A keletkező EPSP-k kivált-
hatják a dendritekben lévő transzmittervesiculák exocy-
tosisát, a felszabadult transzmittcr a szomszédos neu ron
érintkező dendri tj eiben PSP-t indukál (dendro-dendri-
ticus synapsis) . (H osszú ideig tartotta magát az a véle-
mény, hogy a dendritekben nem alakul ki akciós poten-
ciál, ill. az axon akciós potenciálja nem terjed rá a dend-
ritckre, csak elektrotónusosan vezetődik oda. E z a véle-
mény igaz a Na+ -akciós potenciálokra, dc egyes neuro-
nok dendritjeiben depolari zálódás hatására fellépnek
Ca2+ -akciós potenciálok, amelyek tova terjednek a szá-
mára is.) A dendritek maximális hossza néhány mm, így
ez a neuronok közötti ingerülctátviteli mechanizmus
csak rövid távolságon belül működik.
Az akciós potenciál keletkezése. A sejttest ki tüntetett terü-
lete az axon eredésénél elh elyezkedő axondomb. A sejt
Na+ -csatornáinak legnagyobb része itt található (a
dendritekcn és a sejttest legnagyobb részén alig van
Na + -csatorna). A feszültségfüggő Na+ -csatornák jelen-
létének következtében ez a membrá nrészlet kitüntetet-
ten érzékeny a depolarizálódásra. H a az összeadódott
PSP-k elérik a Na+ -csatornák nyitási küszöbét, akciós
potenciál indul lci, amely végigterjed az axonon. Az

axondombon megjelenfi depolarizálódás mértéke a sejt
különböző részein „összegyűlő" EPSI>-ktől, továbbá a
szimultán megjelenő IPSP-ktől függ, az utóbbiak ellen-
súlyozzák a depolarizálóclást. Az axondomb valójában
mint az összes postsynapticus potenciál integrátora sze-
repel: ez képezi az alapját az egyes neuronok „döntés-
hozó" működésének; a neuronok a „nyertes mindent
visz" („winner takes all") stratégia alapján működnek.
A[(.+ -csatornák szerepe. Főként az axondombon helyez-
kednek el a különböző típusú K +-csatornák is. Az
axondombon helyet foglaló rz+ -csatornák módosítják a
neuron akciós potenciál leadási min tázatát. Az axon-
domb feszültségfüggő Na+ -csatornáit - hasonlóan az
axon Na+-csatornáihoz - a depolarizálódás inaktiválja,
refrakter állapot alakul ki. A refrakter periódust korlá-
tozza egy, az inaktiválódás időtartamát csökkentő me-
chanizmus. Az axondomb rz+ -csatornáinak megnyílása
gyorsítja a repolarizálódást, visszaállítja a Na+ -csator-
nák nyitható állapotát, ezáltal rövidíti a refrakter perió-
dust, és képessé teszi a neuront az ingerületleadási frek-
vencia növelésére.
Adaptálódás. Hosszan tartó és ismétlődő praesynapticus
aktiválás ell enkező hatást is kiválthat, a neuron alkal-
mazkodik a megnövekedett synapticus bemenethez
(adaptálódás), és az akciós potenciál sorozat frekvenciá-
ja csökken. Az axondombon bekövetkező tartós depola-
rizálódás feszültségfüggő Ca2+ -csatornákat nyit meg, és
ezáltal a belső Ca2+ -koncentráció megnövekszik. Az
emelkedett Ca2+ -koncentráció Ca2+ -aktivált K+ -csa-
tornákat nyit meg az axondombon: a rz+ -kiáramlás hi-
perpolarizálja a me1nbrán t, ezzel eltávolítja a memb-
ránpotenciált a feszültségfüggő Na+ -csatornák nyitási
küszöbéről.
A synapticus plaszticitás
Az ingerületáttevődés hatásfoka (azaz a neuron válasza)
függ a neuron és synapticus összeköttetései „előéle­
tétől", a megelőző befutó j elzésektől, amelyek részben
praesynapticus, részben postsynapticus változásokat
eredményeznek. Az alábbiakban leírásra kerülő tények
modelleket jelentenek, amelyek alkalmasak a külön-
böző tanulási folyamatok (neuronalis memória) magya-
rázatára (l. a 46. fejezetet).
Praesynapticus változások: facilitálás. A synapti-
cus plaszticitás fogalomkörébe tartozik a facilitálás je-
lensége. Az egymást rövid időn belül követő praesynap-
ticus ingerületek egyre növekvő PSP-ket váltanak ki. A
6. fejezel A neuronműködés alapjai 83
potenciálok amplitúdónövekcdésének praesynapt1cus
mechanizmusa van: a praesynapticus axon végződései­
ben az ismétlődő akciós potenciálok nyomán növekvő
mennyiségben maradnak vissza Ca2 +-ok, ezért egyre
több synapticus vesicula, transzmitterkvantum kerül. a
synapticus résbe (l. eló'bb).
Postsynapticus változások. Ha a praesynapt1cus
ingerületsorozat frekvenciája kellőképpen magas, ez
percekre, órákra vagy akár napokra módosíthatja a
postsynapticus potenciálokat: ezt nevezzük hosszú távú
potenciálódásnak (szokásos rövidítéssel LTP, long-term
potentiation). Az LTP abban nyilvánul meg, hogy ma-
gas frekvenciájú praesynapticus ingerületsorozatot kö-
vetően a további praesynapticus aktiválással kiváltott
EPSP amplitúdója jelentősen meghaladja az ingerület-
sorozat előtt kiváltott EPSP amplitúdóját. Ennel( követ-
keztében a postsynapticus neuron könnyebben aktivál-
ható praesynapticus ingerléssel, mint az LTI>-t meg-
előzően volt.
Az NMDA- és AMPA-receptorok szerepe. Az LTP keletke-
zésében valószínuleg több, sejtenként eltérő mechaniz-
mus szerepel. Ezek közül itt a hippocampus egyes neu-
ronjaiban in vitro igazolt mechanizmust ismertetjük.
Ennek lényege, hogy a neuronon különböző ionotrop
glutamátreceptorok egymás közelében helyezkednek el
(6-20. ábra), az NMDA- és az AMPA-receptorok együtt-
működése eredmén yezi a tartós hatást. Amint említet-
tük, az NMDA-receptorok ioncsatornája feszültség-
függő, és depolarizálás nélkül glutamát megkötésére
sem nyílik: kismértékű praesynapticus aktiválás nem
i1yitja az NMDA-receptor ioncsatornáját, nem jön létre
sem EPSP, sem Ca2 +-beáramlás. A közeli AMPA-recep-
torok ioncsatornája a glutamát megkötését követően
minden egyéb feltétel nélkül nyílik, és EPSP-t hoz létre.
IZismértékű, alacsony frekvenciával létrehozott aktiválás
nem hoz létre akkora depolarizálást, hogy az elégséges
lenne az NMDA-receptor ioncsatornájának megnyitá-
sához. H a azonban a praesynapticus aktiválást nagy
frekvenciájú ingerlés hozta létre, akkor az AMPA-recep-
torok nagy EPSP-je és a praesynapticusan felszabadult
glutamát együttesen nyitják az NMDA-receptor ioncsa-
tornáját. Az ioncsatorna - mint már említettük- Ca2 + -
okra is permeábilis, a Ca2 + -ok aktiválják a Ca2 +/kalmo-
dulin kinázt, és ez különböző intracelluláris fehérjéket
fr>szforilál. Az első ezek közül maga a kináz, en nek kö-
vetkeztében a kináz által közvetített hatások sokkal to-
vább tartanak, mint a Ca2 +-szint emelkedése. Az akti-
vált kináz érzékenyebbé teszi a postsynapticus memb-
ránt a később vagy esetenként sokkal késó"bb beérkező
impulzusokkal szemben. Az NMDA-rcceptorok a jelek
 ,
84 1. rész Altalános és sejtélettani alapelvek

Postsynapticus szerint a magatartási tanulásban szerepelnek (1. a 46. fe-

A membrán
jezetet); NMDA-receptor-antagonisták in vivo adagolá-
NMDA-R
(z~rt)
sa megszünteti a tanulás bizonyos formáit.
1

Praesynapticus
Rejtett és exponált receptorok. Az LTP során az AMPA-
végződés
receptorok felől nagyobb mértékű les:t. a neuron depola-

Glutamáterg
-__
__„,„,· rizálódása. Ebben szerepet játszik a neuronokban addig
rejtett receptorok expozíciója. A neuron meghatározott
zónáiban (dendriticus tüskéken) ugyanis az AMPA-re-
neuron _ _.„, Na+ -::=::E=---
• ceptorok nem hozzáférhetőek a glutamát számára: ezek
, ,
,, a synapsisok csendesek (nem közvetítenek depolari záci-
Alacsony frekvenciájú ingerlés ,,
ót). Az LTP-t követően az említett aktivált kináz műkö­
JLJLj\__Jl AMPA-R (kismérvű depolarizálólás)
(nyitott) désének hatására az addig a den dritek belsejében lévő
receptorok kihelyeződnek a den d ri ticus tüskék felszí né-
re, és tartósan ott maradva megnövelik a felszabad ult
Postsynapticus
membrán
glutamát hatását.
B NMDA-R
(nyitott)
Praesynapticus 1
1
végződés Mg2+ :
- - I Na+
--+I ca2„.~~~;;;;p'
~(Ca2• Jt A nem NMDA (AMPA) és az NMDA típusú glutamátreceptorok

-·
--+I
interakciója a synapsisban

Glutamáterg
neuron -·
-=· •
--1 Na +::==t:=:---..
,,
Az ábrán a postsynapticus membránban két különböző típusú gluta-
málreccptor egymás szomszédságában he!)'ezkedik el: a fe l ső
NMDA-receplor. az alsó AMPA-receptor (nem NMDA-receptor). Az
, , A panelen a praesynapticus glutamáterg axonon kis frekvenciával ér-
Nagylrekvenciájú ingerlés ,,
, keznek ingerületek.
AMPA-R (nagymérvű depolarizálólás) A B panelen a praesynapticus axonon nagy írekvencíájú ingersorozat
(nyitott) érkezik

Attekintés
A neuronok aszimmetrikus sejtek, amelyek az infor-
m áció felvételére, közvetítésére és feldolgozásra spe-
cializálódtak. A neuronok az egyik pólusukon felvett
jelet helyi elektrotónusos potenciálváltozássá (szen-
zoros potenciál, postsynapticus potenciál) alakítják,
majd ebből tovaterje dő akciós poten ciált képeznek.
Az axonokban a7. akciós potenciál gyors depolarizá-
lódásból, a polaritás időleges megfordulásából, végül
repolariz álódásból ál l. A depolarizálódás alatt a
Na+ -permeabilitás robbanásszerűen és reverzíbili-
sen megnövekedik, a változás alapja a gyors feszült-
ségfüggő Na+ -csatornák megnyílása (Na+ -akciós
potenciál) . Az akciós potenciál csúcsát követően a
K+ -ok kiáramlása repol arizálja a sejtet.
A neu ronok közötti inform ációátvitel némely eset-
ben elektrom os, leggyakrabban azonban kémiai. A
praesynapticus végződésekből neurotranszmitterek
szabadulnak fel, amelyek az érintkező sejt ionotrop
vagy metabotrop receptora1ra hatnak. Az ionotrop
receptorok maguk ioncsatornák. A metabotrop re-
ceptorok 7-TM-fehérjék, G-fehérjékhez kapcsolód-
va lassú hatásokat váltanak ki. H a a depolarizálódás
az axondombon eléri az ingerküszöböt, a postsynap-
ticus sejt egy vagy több akciós potenciál leadásával
válaszol.
A felszabadult transzmitterek hatását diffúzió,
transzmitterlebontás vagy az idegvégz()désekbe való
újrafelvétel szünteti meg.
A vázizomzatot a szomatomotoros rendszer l{olinerg
motoros neuronjai idegzik be. Az ingerület az ideg-
ről az izomra a neuromuscularis synapsisban
tevődik át. Az ACh nyitja az n-ACh-receptor kation-
csatornáit, a véglemezáram depolarizálja a postsy-
napticus m embránt (véglemezpotcnciál, EPP), ez
nyitja a sarcolemma feszültségfüggő Na+ -csatornáit,
és az izomroston tovaterjedő akciós potenciált vált ki.
 6. fejezet A neuronműködés alapjai 85

.
Az autonóm idegrendszer paraszimpatikus, szimpa- ában acetil-kolin (ACh). A kotranszmitterek- ha
tikus és enteralis tagozatokból áll. A paraszimpati- vannak - vagy peptidek vagy A'fP
kus és a sziinpatikus tagozatot a központi idegrend-
A synapticus kapcsolatokban általánosan 'érvényes
szer közvetlenül irányítja. Mind a szimpatikus,
mind a konvergencia (egy neuronon több praesy-
mind a paraszimpatikus tagozatban a praega·n glio-
napticus axon végződik), mind a divergencia (egy '

11aris neuron sejttestje a központi idegrendszeren be-

praesynapticus axon szétágazva több neuronnal
lül, a postganglionaris neuron a központi idegrend-
synaptizál). A lcülönböző synapsisokban kialakuló
szeren kívül helyezk.edik el.
postsynapticus potenciálok a neuronon össze-
A parasziinpatikus postganglionaris axonok fő
geződnek, és ennek n1egfelelően alakul vagy nem
neurotranszmittere az ACh, amely hatását
alakul ki akciós potenciál.
m-ACh-receptorokon keresztül fejti ki. I{o-
transzmitterek - amennyiben vannak - peptidek A synapticus választ a neuron „előélete", a megelőző
és/vagy nitrogén-monoxid. neurotransz1nitter-hatások határozzák meg (tanulás
A szin1patikus postganglionaris rostok fő transz- neuronalis szi oten).
mittere a sejtek 90%-ában noradrenalin és 10%-

Az alapokon túl
A gyors axonalis transzport mechanizmusa
Organellum

Az axonon belül három áramlástípus figyelhető meg: a Kinezin

Járulékos faktorok
gyors anterográd és retrográd, valamint a lassú anterog-
rád transzport Ezek közül ezen a helyen csak az organel-
lumok [transzmittervesiculák (synapticus vesiculák) és mi-
tokondriumok] gyors transzportjának mechanizmusát tár- Mínusz vég_ Plusz vég
gyaljuk: az anterográd transzport sebessége akár 400
mm/nap is lehet. '' '
'

~''
A transzporthoz a kijelölt „ösvényt" az axoplazmában '
Sejttest Axon-
húzódó mikrotubulusok képezik. Ezeknek meghatározott végződés
polaritásuk van, az idegvégződés felé mutató végük plusz,
a sejttest felé mutató végük mínusz elnevezést kapott. Az ~ Citoplazma
anterográd transzport során az organellumok receptorai a
Járulékos ~ IC „ dinein
kinezin nevű fehérje (valamint egyéb fehérjék) közvetíté- faktorok 1 1 \
sével reverzíbilisen kötődnek a mikrotubulusokon helyet
foglaló kötőhelyhez (6-21. ábra): a kinezin ún. mororos fe- Organellum
hérje, ATP hasítása közben plusz irányban a következő
f. • h~
kötőhe lyig mozdítja el a mikrotubuluson az organellumot.
A gyors axonalis transzpol'tban szereplő tényezők
majd a ciklus ismétlődik. A retrográd transzport során a
tartalmukat már kiürített vesiculák - más receptorok segít-
ségével - a dinein nevű fehérjén keresztü l kötődnek a massá válnak az exocytosisra, foszforilációjuk viszont
mikrotubuluson lévő kötőhely hez , a dinein (ugyancsak exocytosist gátló tényező: a defoszforiláció/foszforiláció
motoros fehérje) viszont a mikrotubuluson a mínusz irány- szabályozza az exocytosisra kijelölt vesiculák számát. ezzel
ban mozdítja el az organellumot. a transzmitterfelszabadulást.

„Dokkolás", membránfúzió és exocytosis. A transzmittert tar-

A synapticus végződésekben lezailó folyamatok
Synapsinok. A transzmitterrel töltött synapticus vesiculak
nem mozognak szabadon a végződéseken belül. hanem
elhelyezkedésüket és a membránhoz kötődésüket specifi-
kus fehérjemolekulák irányítják. A synapsinok kereszkötést
hoznak létre a vesiculák és a cytoskeleton között. ezzel fi-
xálják a vesiculákat. A synapsinok foszforilációját követően
a vesiculák disszociálnak a cytoskeletonról, és ezzel alkal-
talmazó vesiculák első lépésben fehérje-fehérje kölcsön-
hatással a végződés men1bránjához kötődnek . A vesicula
felszínén lévő synaptotagmin/synaptobrevin komplex és a
vég ződés membránjának belső felszínén lévő synta-
xin/SNAP-25 fehérjék a felszíneket előbb ún. „dokkoló po-
zíció"-ba hozzák, majd megtörténik a „dokkolás", ami már
a membránfúzió kezdete. A Ca2+-szenzor szerepét a
synaptotagmin tölti be, egyben közvetíti a két membrán
fehérjéinek további interakcióit : a Ca2+_ok hatására a ve-

.
86 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
sicula- és az axonmembrán fúziója teljessé válik, és a ve-
sicula transzmittertartalma az egyre nagyobbá váló fúziós
nyíláson keresztül a synapticus résbe ürül.
Bakteriális neurotoxinok hatásmechaniz1nusa. Régen ismert,
hogy egyes anaerob baktériumok neurotoxinjai megszün-
tetik a transzmitterleadást az idegvégződésekből. A C/ost-
ridium botulinum nevű anaerob baktérium toxinja, a botu-
linustoxin a neuromuscularis synapsisban az ACh-t tartal-
mazó vesiculák exocytosisát akadályozza meg. (A talajbak-
térium hibásan sterilizált húskészítményekben. hús- és
főze lékkonzervekb en ta lálható.) A hatásmechanizmus
megértését a transzmitterfelszabadulásban szereplő fe-
hérjék megismerése tette lehetővé. A toxinok nehéz lán-
cuk segítségével bejutnak az idegvégződésbe, ahol a pro-
teáz hatású könnyű lánc bontja az exocytosisban szereplő
egyes fehérjéket. A toxin már mikrogramm mennyiség-
ben bénítja a mérgezettet: az első tünetek a toxin elfo-
gyasztása után néhány órával jelentkeznek. A légzőizmok
bénulása halálos kimenetelű lehet. Ha a mérgezés nem
volt halálos kimenetelű, egyes izmok hónapokig bénultak
maradhatnak.
A synapticus vesiculák visszavétele. A kiürült synapticus ve-
siculák maradéka gyorsan visszakerü l a végződés belsejé-
be, ahol ismét feltöltődhet a transzmitterrel. A leggyor-
sabb visszavétel az ún. kiss and run (magyarra lefordítha-
tatlan) mechanizmussal történhet (6-22. ábra). A kiürült
vesicula nem símul bele a membránba, hanem azonnal
„lecsípődik" és visszakerül a végződésbe; ez a központi
idegrendszer kis átmérőjű végződéseiben fordul elő, és
lehetővé teszi a nagy frekvenciájú transzmitterleadást. A
másik mechanizmus valamivel lassabb visszavételt tesz
lehetővé: az üres vesicula belesimul a végződés memb-
ránjába, klatrinburkolatra tesz szert. majd ún. klatrinközve-
tített endocitózis"-sal kerül a végződésbe (1. a 6-22. ábrát).
Ezen utóbbi folyamatban a dinamin nevű GTP-áz fehérje,
továbbá egyéb adapterfehérjék játszanak szerepet.
Endoszóma
Transzmitt~~- / \
e)---~-;_p-- u~
"K1'ss and run"
exocytosis 1
0 0
0
e ~
o a
0 GJ ''
0 (. ~
:::>
'
' OOO
Aktív zóna 0 A synapticus vesiculák endocytosisa
lzomrelaxánsok
Egyes orvosi beavatkozások szükségessé teszik a beteg
izomzatának teljes vagy részleges ellazítását (a beteg
mesterséges lélegeztetése mellett).
Az izomrelaxánsokat két nagyobb csoportba oszthatjuk.
A különböző farmakológiai ligandok egyrészt abban kü-
lönböznek egymástól. hogy milyen valószínűséggel képe-
sek megnyitni a csatornát, másrészt mennyi ideig marad
nyitott a csatorna.
A nem depolarizáló izomrelaxánsok csoportjába tarto-
zik a d-tubokurarin (a kuráre nevű dél-amerikai indián nyíl-
méreg hatóanyaga). továbbá szintetikus anyagok. mint a
pankuronium és a gallamin, és még néhány más hatóa-
nyag. Ezek valamennyien az n-ACh-receptor ligandkötő
helyéhez kötődnek. Maguk nem nyitják a receptor ioncsa-
tornáját, de megakadályozzák a felszabadult ACh kötődé­
sét a receptorhoz. A tubokurarin hatású anyagok az izom
típusú nikotinos ACh-receptorok kompetitív antagonistái.
A depolarizáló izomrelaxánsok prototípusa a szukcinil-
kolin. A szukcinil-kolin kötődését követően a nyitás valószí-
nűsége kicsiny, és a nyitott állapot rövid. A keletkező depo-
larizálódás azonban elégséges a feszültségfüggő Na+-csa-
tornák inaktiválásához, és ezzel megszünteti az akciós po-
tenciál kialakulását. A szukcinil-kolint a junkciós résben el-
helyezkedő acetil-kolin-észteráz nem bontja. Amiután az
adagolás véget ért, eldiffundál a synapsis környékérő l , és
a vérben lévő nem specifikus észteráz (pszeudokolin-ész-
teráz) lebontja. Vannak olyan egyedek, akikben a nem spe-
cifikus észteráz génje hibás, és vérükben nincs enzimakti-
vitás. Ezekben az egyénekben a szukcinil-kolin adagolásá-
nak befejezése után is megmarad a bénulás.
Myasthenia gravis
Ebben a súlyos kimenetelű megbetegedésben a beteg
izomereje egyre nagyobb mértékben csökken. A beteg-
ség kezdeti stádiumában a beteg a nap folyamán egyre
fáradtabb, szemhéját is egyre nehezebben képes emel-
ni. Az állapot oka az izom típusú n-ACh-receptorokkal
szembeni autoantitestképződés: az antitestek a receptor-
hoz kötődve megakadályozzák az ACh hatását; még lé-
nyegesebb azonban. hogy a receptor mű­
ködésképtelenségéhez vezetnek. Az álla-
pot egy ideig javítható antikolinészteráz ha-
tóanyagok adagolásával; emlékezzünk,
hogy az ACh hatékonysága a receptorok és
az észteráz arányától függ. A hosszabb ide-
ig a synapticus résben maradó ACh így is-
mételten képes a megmaradt. még mű­
Exocytosis és j ködőképes ACh-receptorokat aktiválni, és a
klatrinmediált
endocytosis ~"°""'

véglemez-potenciál végül elérheti az akciós potenciál ki-
váltásához szükséges küszöbértéket.
Mérgezés acetil-kolin-észteráz-gátlókkal
A kemizá lt mezőgazdaságban alkalmazott alkilezőszerek
{növényvédő szerek és peszticidek. mint pl. a parathion).
továbbá a 2. vi lágháború alatt elhíresült harci gázok {pl. Ta-
bun és Sarin) gátolják az acetil-kolin-észterázt. és súlyos,
nemritkán végzetes mérgezést okoznak. (Egy terrorista
cselekmény során is egy hasonló gázt alkalmaztak .) A tüne-
Mérföldkövei<
1843: E. Du Bois-Reymond felfedezi, hogy az idegek-
ben az ingerületvezet ést elektromos változások kísé-
rik.
1852: C. Bernard kimutatja, hogy a dél-amerikai nyíl-
méreg, a kuráre izombénító hatását az idegrost és az
izomrost közötti összeköttetésre fejti ki.
1873: C. Golgi bevezeti ezüstimpregnációs szövettani
mód szerét. amely S. Ramon y Cajal k.ezében később
forradalmasította az i degrendszerről kia lakult képünket
(1. a továbbia kat).
1892: J. N. Langley elsőként tételezi fel az ingerületát-
tevődés kémiai természetét az autonóm ganglionok-
ban.
1894: S. Ramon y Cajal a C. Golgi által bevezetett
ezüstimpregnálásos szövettani módszerrel megala-
pozza a neuront ant. Kifejti, hogy a neuronok különálló
sejtek, amelyek egymással csak specializált érintkezé-
si pontokon kommunikálna k. Ramon y Cajal és Golgi
1906-ban együt tesen részesültek Nobel-díjban.
1897-től kezdődően: Ch. S. Sherrington bevezeti a
synapsis fogalmát. leírja a synapticus áttevődés máig
érvényes tö rvén yszerűségeit. A neurofiziológia alap-
vető megállapításait a spinalis motoros reflexek kvanti-
tatív vizsgálatára alapozza. A Nobel-díjat Sherrington
E. A . Adriannal megosztva 1932-ben kapta meg.
1902: L. E. Overton kimutatja, hogy az akciós potenci-
ál keletkezéséhez extracelluláris Na+-okra van szük-
ség.
1902-1910: J. Bernstein {helyesen) úgy véli, hogy az
izom- és az idegrost belseje és külseje közötti elektro-
mos potenciálkülönbség {amelyet akkor „sértési po-
tenciál"-nak neveztek, és ami va lójában a nyugalmi
potenciál) az intra- és extracelluláris K·f -ok egyenlőtlen
megoszlásra vezethető vissza.
1914: H. H. Dale beszámol az anyarozsból előállított
acetil-kolin egyes szervekre (szív, bélizomzat) kifejtett
6. fejezet A neuronműködés alapjai 87
tek elsősorban az autonóm idegrendszer részéről jelent-
keznek. Az autonóm ganglionokban a magas ACh-kon-
centráció előbb növeli. majd gátolja az n-ACh-receptorok
közvetítésével történő ganglionaris transzmissziót. A koli-
nerg postganglionaris rostokból felszabaduló ACh tartósan
ingerli az m-ACh-receptorokat. ennek jellegzetes autonóm
idegrendszeri tünetei vannak {nyá lfolyás, gyomor-bél rend-
szeri tünetek. keringési tünetek). A tartós ACh-hatás a neu-
romuscularis áttevődésben is tetten érhető, továbbá köz-
ponti idegrendszeri tüneteket is okoz. Atrop in adása - ami
a mérgezést követően köte l ező - csak az m-ACh-recepto-
rok közvetítésével kialakuló tüneteket szünteti meg.
hatásairól. Megállapítja, hogy a hatások hasonlítanak
az egyes mérgező gombákból előállított toxin, a musz-
karin hatásaihoz.
1921: J. N. Langley javasolja az autonóm (más néven
vegetatív) idegrendszer szimpatikus. paraszimpatikus
és enteralis idegrendszerre való felosztását.
1921: 0. Loewi .felfedezi. hogy a n. vagus békaszívre
kifejtett gát ló hatását a később acetil-kol inként azono-
sított „vagusanyag" (..Vagusstoff " ) közvetíti . (Nobel-díj
H. H. Dale-lel megosztva 1936-ban.)
1924: J. Erla nger és H. S. Gasser bevezetik a neurofi-
ziológia módszertanába a katódsugár-oszci lloszkópot.
{Nobel-díj kettőjük között megosztva 1944-ben.) Ezek-
ben az években E. A. Adrian egyes neuronok elekro-
mos aktivitását regisztrálja, és megfogalmazza. hogy
az akciós potenciálok képezik az idegingerület vezeté-
sének alapját.
1933: H. H. Dale feltételezi , hogy „a szimpatikus hatá-
sokért valamely adrenalinhoz hasonló anyag lehet a fe-
l elős". (Ebben az időszakban W. B. Cannon és munka-
társai már feltét elezik a „szimpatiku s átv ivő anya g"-ot.
amelyet „sympathin"-nak neveznek.)
1936: H. H. Dale. W. Feldberg és M . Vogt felfedezik.
hogy az autonóm ganglionokban és a neuromuscula-
ris synapsisban az acetil-kolin a transzmitte r.
1936: J. Z. Young bevezeti a tintahal óriásaxonját az
idegélettani vizsgálatokba.
1937-1952 közé esik az axonok élettanának és biofizi-
kájának aranykora. 1937 : A. L. Hodgkin beszámol „az
idegingerül et-vezetés elektromos természetének bizo-
nyítékáról". 1939 : Hodgkin és A . F. Huxley Nagy-Bri-
tanniában, va lamint H. J. Curtis és K. S. Cole az Egye-
,
sült Allamokban intracelluláris elvezetéssel kimutatják
az akciós potenciál során a membrán polarizálódásá-
nak átfordulását {„tú llövés", azaz „overshoot") és a ve-
zetőképesség megváltozását. A háború megszakítja a
88 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
vizsgálatokat. A háború után Hodgkin, A . F. Huxley,
R. Keynes és B. Katz kidolgozzák az elektromos aktivi-
tás ionteóriáját. A Nobel-díjat Hodgkin és Huxley (J. C.
Ecclesszel megosztva) 1963-ban nyerte el; Katz 1970-
ben részesült Nobel-díjban (megosztva U. von Eulerrel
és J. Axelroddal).
1938: H. Schafer és H. Göpfert extracelluláris elektró-
dok segítségével elvezetik a vázizom motoros végle-
mezének potenciálváltozásait.
1946: U. S. von Euler a szimpatikus végkészül ékekből
felszabadu ló neurotranszmittert m int noradrenalint
azonosítja (Nobel-díj megosztva von Euler, Katz és J.
Axelrod között 1970-ben).
1948: R. P Ahlqui st annak magyarázatára, hogy az ad-
renalin egyes objektumo kra izgató, míg másokra gátló
hatást fejt ki, bevezeti az a- és a ~-adrenerg-receptorok
fogalmát.
1950-től J. C. Eccles, Sherrington utolsó tanítványa
munkatársaival együtt kidolgozza a synapsisok elemi
elektrofiziológiáját, a gerincvelői motoneuronokat
használva vizsgá lati objektumként leírja az EPSP-t és az
IPSP-t. A Nobel-díjat Eccles A. L. Hodgkinnal és A. F
Huxleyval megosztva 1963-ban nyerte el.
1961: J. Oudel és S. W. Kuffler (Kuffler István) beszá-
molnak a praesynapti cus gátlásról.
1965-től : E. R. Kandel és munkatársai a tanulás és em-
lékezet celluláris alapjait keresve a tengeri csigát
(Aplysia) használják modellként : az Ap/ysia idegrend-
szere nagyon egyszerű és áttekinthető szerkezetű. A
következő években felderítik az elemi tanulási folya-
matok synapticus mechanizmusait, amelyek során a
neuron fehérjéi módosulásokon mennek át.
1970-es évek: P Greengard és munkatársai felfedezik,
hogy a metabotrop receptorokon ható neurotranszmit-
terek lassú synapti cus vá ltozásokat hoznak létre, amely
változások hosszú időn keresztül megmaradhatnak. A
lefelé haladó jelátviteli folyamatok során intracelluláris
fehérjék foszforilálódnak, és ezek felelősek a hosszú
távú hatásokért. Greengard és Kandel 2000-ben része-
sültek Nobel-díjban, amelyet A. Carlsonnal, a dopami-
nerg transzmisszió felfedezőjéve l osztottak meg.
7 fe1ezet
A simaizmok muködése
A sejteken belüli mozgásokban és a sejtek helyváltozta-
tásában az aktin cytoskeleton és az aktinhoz csatlakozó
motoros fehérjék (miozinok) szerepelnek. A különböző
típusú .i zmokban (a sima-, a szív- és a vázizomban) az
aktin és a miozin izoformái, továbbá a hozzájuk kapcso-
lódó szabályozó fehérjék hoznak létre izom-összehúzó-
dást.
A törzsfejlődés során a simaizomsejtek jelentek meg
előbb. A siinaizomsejtekben a kontraktilis elemek nem
a vázizomra és a szívizomra j ellemző sarcomerekbe ren-
deződtek cl, a rendezettség a fénymikroszkópos szint
alatt maradt. A simaizmokban hiányzik a vázizomra
jellemző harántcsíkolat. (A vázizom sarcomereinek
szerkezetét és a harántcsíkolatot a 8. fejezetben írjuk le.)
Valójában ezen rendezett szerkezet hiánya alapján kap-
. . ,, /
ta a „s1ma1zom a nevet.
A harántcsíkolt izomrostok és a simaizomsejtek
/
csaknem minden tulajdonságukban eltérnek. Igy külön-
bözik a kontraktilis elemek elrendezése, a membrán
ioncsatornái, a nyugalmi membránpotenciál, az akciós
potenciál (ha van), a plazmamembrán receptorai, a re-
ceptorokhoz kapcsolt jelátvitel, a kontrakciót megindító
mechanizmus, a kontrakciós ciklus időskálája, a sarco-
plasma-reticulum. Néhány fontosabb különbséget fog-
lal össze az 7-1. táblázat.
Az izomtípusok között külön kategóriát képez a
szívizom: ebben a kontraktilis elemek, h asonlóan a váz-
izomhoz, sarcomerekbe rendezettek. Egyéb vonatkozá-
sokban azonban a szívizom különbözik a vázizomtól, és
néhány tulajdonságában inkább a si maizo1nra emlékez-
tet (l. a 16. fejezetet).
Az orvosi gyakorlat során gyakran szembesülünk a
simaizom -működés kóros változásaival. Az arteriolák
simaizmainak általánosult tónusfokozódása (artéri ás
hypertensio), az arteria coronariák görcse (coronaria va-
sospasmus), az agyi erek lokális vasospasmusa, a bron-
chiolusok görcse áltaJ okozott asthma bronchiale, a fér-
fiakban kialakuló erectilis diszfunkció, a koraszüléssel
fenyegető korai méhtevékenység végső fokon egyaránt a
kórosan fokozo tt simaizom-működés megnyilvánulása.
A legutóbbinak ellentéte a szülés alatti elégtelen méh-
i zomműködés . Az állapotok kialak.u lásában a kontrak-
cióhoz vagy ellazuláshoz vezető szabályozás hibája
(elégtelenség vagy túlműködés) az ok.
Simaizomtípusok
A simaizomsejtek keskeny, orsó alakú, legnagyobb át-
mérőjükn él 2-10 µm átmérőjű, 20- 500 µm hosszúságú
sejtek. Szemben a vázizommal, a simaizon1sejteknek
egyetlen magvuk van. A simaizomsejtek plazmamemb-
ránját (plasmalemma) gyakran sarcolemma, a sejtplaz-
mát (citoplazma) 1nyoplasma néven említjük. A si maiz-
mok különböző vegetatív működések végrehajó (efiek-
tor) sejtjei. Működésük alapvető szerepet játszik a vér-
keringési rendszerben, a légutakban, a tápcsatornában,
a lépben, az urogenitalis rendszerben és a bőrben (pilo-
motor izmok), de a szem működésében szerepet játszó
belső szemizmok is simaizmok. A felsorolt simaizmok
eltérnek egymástól: több szempo11tból osztályozhatjuk
őket, de valójában egyetlen osztályozás sem teljesen ki-
elégítő.
Többegységes és egyegységes simaizomtípu-
sok. Több mint fél évszázaddal ezelőtt a simaizmokat
két nagyobb csoportba, a többegységes és az egyegységes
simaizomtípusokba sorolták. Az eredeti osztályozás ma
is széles körben használatos, bár az egycgységes simaiz-
moknak számos variánsa van.
A többegységes (angol kifejezéssel multi-unit) sima-
izomban az egyes izomsejtek elektromosan szigeteltek
egymástó1. Az egyes sejtek között nincsenek réskapcso-
latok, ezért a sejtek egym ástól függetlenül kerülnek in-
gerületbe. Többegységes simaizmok azokban az auto-
nóm funkciókban szerepelnek, amelyek pontos és vi-
szonylag gyors koordinációt kívánnak. Többegységes si-
maizom alkotja a belső szemizmokat, a vas (ductus) de-
fercns izomrétcgét és a bőr szőrtüszői körül elhelyez-
kedő pilomotor izmokat. T öbbegységes simaizomsejtek
a legnagyobb artériák és vénák falában is előfordulnak
(az erek simaizomzatának legnagyobb része azonban
90 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek

7-1. táblázat
A simaizmok és a váz izmok egyes tulajdon ságainak összehasonlitása

Egyegységes Többegységes Vázizom

simaizom simaizom
„ „
Méretek Atmérő: 2- 10 µm ALmérő: 10-100 µm
I--lossz: 100- 500 µm Hossz: 1000-40 OOO µm

Nyugalmi n1embrán potenciál -40 és -70 mV között, -90 mV, stabil

(stabil vagy instabil)

Akciós potenciál időtarta 1na >100 ms 4-6 ms

(ha van akciós potenciál)

Akciós potenciál mechanizmusa Ca2 +-beáramlás Na+ -beáramlás (spike)

(ha van akciós potenciál)

lVIembrán ioncsatornák Feszültségfüggő Ca2+ -csatornák a) Neuromuscularis junctio:

Receptor-operált Ca2+ _csatornák
Raktáraktól függő Ca2+ -csatornák
I<ülönböző K+ -csatornák
Esetenként Na+ -csatornák
n-ACh-receptor ioncsatorna
b) Sarcolemma: gyors
Na+ -csatorna,
feszültségfüggő 1<.+ -csatorna

Szomatomotor aktiváló beidegzés Nincs Obligát

Autonó1n aktiváló beidegzés Lehetséges Obligát Nem szükséges

Gátló beidegzés Lehetséges Nincs Nincs

Vékony filamentumok rögzítése Sarcolemma „sötét sávok" Z-korong

Myoplasma „sötét testek"

Vékony : vastag filamentun1 arány* 13 : 1 2:l

Vastag fila 1nentun1 szabályozás Esszenciális Nincs

Vékony filamentum S7..abályozás Járulékos Esszenciális

Ca2 +-jel forrása a) Extracelluláris tér Sa rcop 1asma-reticulum

b) Sarcoplasma-reticulum

*Az adatok forrása A. 0. Son1lyo és A. V. Somlyo: Sniooth 111uscle structure and jitnction. ln: Th e Hea1t and Cardiovascular System.
Raven Press, New York, 1992.

egyegységes simaizomtípus). Erre az izomtípusra jel- tak, a gyomor-bél-rendszer, a húgyutak, a méhkürt és a

lemző, hogy az izo m összehúzódását fiziológiásan az
izmot ellátó autonóm idegrendszeri impulzusok váltják
ki; gátló beidegzése ezeknek az izomsejteknek nincs.
Az egyegységes (angol kifejezéssel single-unit) sima-
izomsejteket alacsony elektromos ellenállású réskapcso-
latok kötik össze. A réskapcsolatok elektromosan kap-
csolják össze az izomzatot, amely így egyetlen egység-
ként működik, összehúzódása és ellazulása szinkroni-
zált.
Egyegységes simaizomsejtek alkotják az érrendszer
simaizom rétegét (az előbb említett kivételekkel), a légu-
m éh izomzatát. Az egycgységes típusú simaizomsejtek
jelentősen különbözhetnek egymástól a réskapcsolatok
surusége, a sejtek belső ionösszetételc, membránjuk
ionpermeabilitása, a nyugalmi membránpotenciál érté-
ke és stabilitása, beidcgzésük és a membránon jelen lévő
receptorok szempontjából.
Tónusosan és fázisosan összehúzódó simaiz-
mok. Az egyes szervekben és szervrendszerekben
előforduló simaizmok szerepe rendkívül eltérő. Az ér-
rendszer simaizmaiban,. továbbá a tápcsatorna gyűr(í

alakú záróizmaiban (sphincterekben) hosszan tartó, tó-
nusos kontrakciók uralkodnak. Ezeken a helyeken az
összehúzódott sin1aizmok csö kkentik a cső átmérőjét,
és nyomást hoznak létre. A belső sze1nizmokban is tó-
nusos a kontrakció, dc ez a fényviszonyoknak és a kö-
zelre/ távolra való alkalmazkodásnak megfelel ően állan-
dóan és finoman szabályozottan változik. A corpora ca-
vcrnosa simaizomzatában a tónusos kontrakció csak az
erectio időtartamára (idegi hatásra) oldódik.
A tápcsatorna izo.m zatának nagyobb részén, vala-
mint az urogenitalis rendszerben (pl. uretcr, vas defe-
rens) rövidebb ideig tartó és ritmikusan ismétlődé5, fá-
zisos kontrakciós hullámok fordulnak elő. Ezek az
összehúzódások továbbítják az üreges szerv tartalmát
(perisztaltika). A fazisosan összehúzódó simaizmok
csak kevéssé képesek tónusosan összehúzódni.
A simaizomsejtek osztályozása szervi lokalizá-
ciójuk alapján. A simaizomsejtek a szervezet leghete-
rogénebb sejttípusai közé tartoznak. A leginkább alkal-
maz ható osztályozásuk alapja anatómiai elhelyezkedé-
sük lehet, ennek alapján hat főtípust különböz tethe-
tünk meg: érrendszeri (vascularis), légúti, húgyúti, ge-
nitalis, gyomor-bél rendszeri és a szemben elhelyezkedő
simaizmokat. Még ugyanabban a szervben vagy szerv-
rendszerben is különbözők lehetnek azonban a sejtek
elektromos tulajdonságai, ioncsatornái, a C a2+ -jel kia-
lakulásának mechaniz musa stb. Valójában az egyes
sze rvek simaizomzatában csak a kontraktilis apparátus
organizációja, a kontrakció mechanizmusa mutat közös
vonásokat.
A simaizom-összehúzódás
molekuláris mechanizmusa
A kontraktilis apparátus
A belső filamentumrendszerek. A simaizomsejtek
belsejében 3 filamentumtípus van: a kontraktilis rend-
szer részeit képez() vékony és vastag filamcntumok, to-
vábbá a viszonylag merev intermedier filamentumok,
amelyek a sejtek mechanikai stabilitásához járulnak
hozzá. A vékony filamcntumok nagyrész t polimerizált
aktinmolekulákból állanak, amelyek nagyjából a rostok
hossz tengelyével párh u z amosan kötegekbe ren-
deződ11ek. A kötegek rész ben a sarcoplasmában lévő sö-
tét testekhez, részben a sarcolemn1ához rögzülnek. (A
sötét tes tek a vázizomzat Z- korongjainak feleln ek meg,
7. fejezet A simaizmok működése 91
1. a 8. fejezetet.) Az aktinfilamentumok így a sejtek átel-
lenes pólusait kötik össze (7-1. ábra). Az aktinhoz a vé-
kony filamentumokban szabályozó funkciót el látó fe-
hérjék csatlakoznak. A vékony filamentumokkal köze-
lítően párhuzamosan, részben velük átfedően (interdi -
gitálva) illeszkednek a vastag filamentumok. E zeknek
fo alkotórésze a kötegekbe rend ezett simaizom miozin
(az ún. II. típusú miozincsalád tagja). A simaizom ak-
tin és a simaizom miozin ezen fehé1iecsaládoknak szö-
vetspecifikus izoformái.
A miozin motor. A miozinmolekulákkötegekbe ren-
dezetten vastag filamentumokat képeznek. Az elnyúj -
tott, aszimmetrikus miozinmolekula nehéz és könnyű
polipeptidlánc alegységekből áll, amelyek együttesen
képezik a molekula „fej" (hcad) és „farok" (tail) részét
(7-2. ábra). A fej hordozza a miozin enzim- (ATP-áz-)
aktivitását. A fej megadott szögben illeszkedik a n ehéz
lánc hossztengelyéhez. A fej képes a vékony filam e ntu-
mok a ktinmolekuláiban jelen lévő miozinkötő he lyek-
hez kapcsolódni: ezzel kereszthidak képződnek az
egyes kötegek miozin- és aktinmolckulái k.özött. A mi -
ozinmolekula egyik alegysége, a 20 .kDa-os „könnyű
lánc" (angolból átvett rövidítéssel MLC 20 , myosin light
chain 20) a miozin szabályozó alegysége.
A kereszthídciklus. Nyugalmi, ellazult állapotban
az MLC 20 szabályozó fehérj e nem engedi, hogy a mi o-
zin reagálhasson az aktinnal, ezért nem alakul hatnak ki
kereszthidak. Az összehúzódást kiváltó jelzések hatásá-
ra az MLC 20 foszforilálódik, és konformációváltozáson
Ellazult állapot Összehúzódott állapot
A simaizomsejtek összehúzódás alatti alakváltozása
A vékony és vastag filamentumaival ábrázolt sin1aizomsejl ellazult (bal
oldal) és összehúzódott (jobb oldal) állapotban
 -

92 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek

'
Fej-farok junkció Miozin fejrész Az összehúzódás sebessége - egyebek között - az
1 1

'. MLC20 ',

1
aktomiozin ATP h asításának sebességétől függ. A sima-
Miozin farok Csuklórégió 1 1 1
1
izom aktomiozin izoforma lassan bontja az ATP-t (az-
1
1
" 1
1
\
'
' /

~
1
1

-- az ATP-áz-aktivitása alacsony), ezért az összehúzódás

Foszforilációs hely
11
A simaizom-mio:zinmolekula vázlatos szerkezete
B. G. Allen és M. P. Walsh: Trends Biochem. Sci. 1994, 19. köt.
363. oldal alapján
A simaizom-miozin három különböző alegységből álló hexamer. A két
nehéz lánchoz (230 kDa) négy kön nyű lánc csatlakozik, kettő mole-
kulatömege 20 kDa (MLC20). kettőé 17 kDa (M LC 17). A nehéz lán-
cok egy elnyújtott farokrészt és egy globuláris íeji részt képeznek; a
fej hordozza mind az enzimaktivitást, n1ind az aktinkötő régiót. A fe-
1
is lassan, másodpercekben mérhető időskálá n fejl ődik
ki. (E zzel szemben a vázizomrostokban az aktomiozin-
ATP-áz aktívabb, és az összehúzódás is milliszekundu-
mok alatt következik be, l. a 8. fejezetet.)
A simaizmok azonos keresztmetszetre számítva na-
gyobb er<Jt képesek kifejteni, mint a vázizmok. A feszülés
azonban lassabban fejlődik ki a simaizomban , mint a
vázizomban. Az adott feszülésre eső ATP-felhasználást
kiszámítva kiderül, hogy a simaizmok kevesebb ATP-t
használnak fel, mint a vázizmok; a simaizmok „gazdasá-
gosabban" működnek. A simaizom-miozin ATP-áz-akti-
vitása alacsony; ez összhangban áll a kereszthídciklus las-
súságával és a kisebb energiafelhasználással.

ji részhez csatlakoznak a könnyű láncok. ame!Yek közül az MLC 20 a Az izom-összehúzódás m echanikáj át, az izometriás,
miozin szabá!Yozó alegysége. izotóniás és auxotóniás összehúzódást a vázizomzat
mechanikájával együttesen a 8. fejezetben tárgyaljuk.

m egy át (l. alább) . A foszforilált 1vfLC20 nem akadályoz-

" z.a többé a miozin és aktin közötti kereszthidak kialaku-
A szabá~ozó fehérje (MLC 20)
foszforilációja/defoszforilációja
/

lásá t. l gy a miozin és az aktin aktomiozin t képez. Az

aktomiozi n egyidejűleg enzim és mechanoprotei n,
1
ATP-t hasít (aktinnal aktivált ATP-áz), és eközben A simaizom összehúzódott/ellazult állapotát a vastag fi-
1
m egváltozik a fej és a farok rész (a miozinlánc hosszten - lamentum szabályozó fe hérj éje, az MLC 20 foszfori-
'

gelye) közötti szög állása (konformációváltozás) . A n1i-
'
ozinfej csuklószerű elmozdulását, az angol kjfejezést
(power-stroke) lefordítva „erőcsapás" -nak nevezhetjük.
A fej az elmozdulás közben magával viszi a hozzá kö-
111 tött aktinfilamentumot, ezzel közös hossztengelyük
mentén elcsúsztatja a véko ny filame ntumot (1. a 8-3. áb-
" 1
lált/defoszforilált á llapota határozza m eg. Az MLC20
defoszforilált fi>rmája megakadályozza az aktomiozin
kialakul ását aktinból és miozinból. A fos zforilált
MLC20 (MLC 2o-l)) miozinhoz kapcsolódása teszi le-
hetővé az aktomiozin képződését, megindulhat a kc-

reszthídciklus. Az MLC 20 -P szintjét viszont a szintézi-

11
rát, amely a csúszófilamentum-mechanizn1ust a haránt-
1
,, csíkolt izomban mutatja be). Az összehúzódás alatt sem
a vékony, sem a vastag filamentumok hossza n em válto-
''
•
1
zik meg, az elcsúsztatás az interdigitáló filam entumok
átfedését növeli meg (csúszófilamentum-mech anizmus,
'"
1
1. a 8. fejezetet, amelyben a vázizomsarcomerekben zaj-
ló elcsúszást ismertetjük). Az erőcsapást követően a mi-
11
ozin és az aktin szétváln ak, a mioz infej visszanyeri ere-
deti állását, ezzel a kercszthídciklus teljessé válik.
Egyetlen kereszthíd ciklus csak kismértékben moz-
'
dítja el a miozinfilamentumon az aktinfilam en tumot: a
kereszthídci klus csak e lemi lépése az összehúzódási fo-
lyamatnak. Az erőcsapást követően az eredeti pozícióját
viszanyert miozinfej a hozzá éppen közelebb csúszott
' aktinegység miozinköt() helyével reagál, és egy követ-
' kező kereszthidat képez. Az újonnan képződött aktomi-
ozin kompl ex újabb ATP- molekulát bont: a kereszhíd-
'
képződés és elcsúszás így sorozatosan ismétlődik, és
minden egyes ciklusban ú jabb ATP-1nolekula hasad.
séért és lebomlásáért felelős két enzim, a miozin könnyű
lánc kináz (MLCIZ) és a mioz in könnyű lánc foszfatáz
(MLCP) aktivitásának aránya állítja be (7-3. ábra).
A nziozin könnyíí lánc kináz (Ca2+) 4-l(ahnodulin szabá-
lyozása. Az M L C 20 enzimatikus foszforilációját az
MLC20- ra specifikus miozi n könnyű lánc kináz katali-
zálja. Az MLCK aktivitása a myoplasma Ca2+ -kon-
centrációjának függvénye. A Ca2+ aktiváló hatását kal-
modulinhoz kapcsolódva, mint (Ca2+) 4-kalmodu1in
komplex fejti ki. (A kalmodulin csaknem valamennyi
sej tben jelen lévő, kalciumot kötő szabályozó fehérj e.)
Mai tudásunk szerint az MLCI(-aktivitás egyedüli sza-
bályozója a (Ca2+) 4-kalmodulin kompl ex. Kismértékű
aktivitást már „nyugalmi" Ca2+ - koncen tráció is bizto-
sít, az összehúzódást megindító jelzést- az alábbiakban
leírt tén yező mellett - a myoplasma C a2+ -koncen tráci-
ójának emelkedése jelenti (a Ca2+ -koncentráció szabá-
lyozását a továbbiakban ismertetjük).

1·
1
...:

összehúzódás
MLC 20
t-®
MLC 20
foszfatáz
MLC 20
i
Ellazulás
MLC20 - kináz aktivitás
- - - - - - - - = MLC -®
20
MLC 20 - foszfatáz aktivitás
7. ".!. -:.thr'.I
A simaizom-összehúzódás szabályozása
M LC: miozin könnyű lánc
A 1niozin könnyű lánc foszfatáz és szabályozása. A foszfo-
rilált MLC 20 -at az MLC 20 -foszfatáz defoszforilálja. Az
enzimnek a katalitikus régió mellett egy szabályozó ré-
giója is van. En nek a régiónak a foszforilálása felfüg-
geszti az enzim aktivitását, és a foszfatázaktivitás sza-
bályozása főként ezen a mechanizmuson keresztül tör-
ténik. A szabályozásnak kulcsfontosságú tagja egy mo-
no1ner GTP-áz (ún. kis molekulájú G-fehérje), a Rho,
amely aktivált állapotba n megindítja a Rho-kináz
(ROIZ) mű.ködését; a ROK foszforilálja, ezzel - rever-
zíbilisen- inaktiválja az MLC 20 -foszfatázt. (A Rho-
ROI( mechanizmus mellett más intracelluláris jelátvi-
teli reakciók is képesek az MLC 20 -foszfatáz működését
gátolni.)
A Rho/ROK aktiválásához vezető jelátviteli pályák. A
Rho/ROI{ aktiválását különböző 7-T M-receptorok li-
gandkötése képes megindítani (7-4. ábra). A jelátvitel
kezdetén heterotrimer G-fehérjék (Gq, G 12 és G 13) sze-
repelnek, az ezeket követő soklépcsős mechanizmus
részleteit nem ismertetjük. Lényeges azonban, hogy
együttesen indul meg a Ca2+ -jel kialakulása és a foszfa-
táz inaktiválása: a két mechanizmus összehangoltan,
szinergista módon működik. (A Rho-ROK mechaniz-
mus nem az egyedüli, csak a legjobban is1nert az MLCP
gátlásához vezető folyamatok közül.)
A kináz- és a foszfatázaktivitás mérlege; a,, Ca 2 + -szenz1:ti-
zál4s,'. Az MLC20 -P : MLC 20 aránya a kináz- és a fosz-
fatáz-aktivitás arányától függ (1. a 7-3. ábrát). Ezért az
7. fejezet A simaizmok működése 93
összehúzódás mértékét egyrészt a kináz aktivitását meg-
határozó Ca2+ -koncentráció, másrészt a foszfatáz akti-
válása/inaktiválása határozza meg; ha a foszfatáz inak-
tivált, akkor már kisebb Ca2+ -jel is képes összehúzódást
létrehozni, azaz az M LCP gátlása esetén az MLC 20
MLC20 adott mennyiségét az MLCK a myoplasma alacsonyabb
kináz Ca2+ -szintje mellett biztosítja. (Ca2+ -szenzitizálódás>
(Ca 2+) - Kal
4 a kontraktilis rendszer érzékenyebbé válik Ca2+ iránt) .
Minthogy az MLCI{ már alapszintű Ca2+ -koncentrá-
ció (-100 nM) mellett is mutat valamelyes aktivitást, és
a szabályozó alegységek egy kis hányada mint MLC 20-P
van jelen, a foszfatáz gátlása alapszintű Ca2+ -koncent-
ráció 1nellett is összehúzódást eredményez. Az MLCP
aktiválása ezzel ellentétesen a simaizom ellazulásához
vezet (Ca2+ -deszenzitizálás, l. alább a cGMP és PKG
hatásának ismertetése kapcsán).
A fázisos és a tónusos összehúzódás kialakulásának tényezői.
A simaizmok nagy részében az agönista hatására bekö-
vetkező kontrakció fázisos szakasza főként a Ca2+ -jel
következménye. Ezzel szemben a fázisos szakaszt kö-
vető fenntartott (tónusos) kontrakciót részben a Ca2+ -
szint egy kisebb mértékű emelkedésének, részben pedig
a foszfatázaktivitás gátlásának (azaz Ca2+ -szenzibili-
zá]ásnak) tulajdonítjuk. Egyes simaizmok, mint pl. a cor-
pora cavernosa simaizmainak tónusos összehúzódásáért
tűként a foszfatáz gátlása felelős; a gátlás feloldása a cor-
pora cavernosa izmainak relaxálásával, erectióval jár.
Ca 2+
ACh
- •
- -----~ •
- PLC- DAG IP3
) i CIC
~
( ___
PKC Összehúzódás L SR~.L ca''
t
Rho-kináz
MLC 20
kináz
7_4 ~hra
A simaizom-összehúzódáshoz és -ellazuláshoz vezető
fo lyamatok
CIC: Ca2+-índukált Ca2+-felszabadulás; DAG: diacil-glicerin;
IP3 : ínozitol- 1.4,5-triszfoszfát; MLC: miozin könnyű lánc;
PKC: proteinkináz C; PLC: foszfolipáz C; SR: sarcoplasma-reticulum
94 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
Ellazulás. Az ellazulásnak - haso nlóan az összehúzó-
dáshoz - két lehetséges mechanizmusa van. Az egyik
mechanizmus szerint a myoplasma Ca 2+ -koncentráció-
ja a kiindulási szintre csökken, ezzel megszűnik a
ML CI( aktiválása és a kereszthídciklus. A 111ásik mecha-
nizmus, hogy a foszfatázhatás következtében az
MLC 20 -P mennyisége csökken. Az jzomsejten belüli,
passzív rugalmas elemek visszahúzzák a filamentumo-
kat eredeti helyzetükbe, az izom ellazul.
Excitációs-kontrakciós
kapcsolat a simaizomsejtekben:
elektromechanikai és
farmakomechanikai kapcsolat
A simaizom ingerületi folyamatának kapcsolata az
összehúzódással az cxci tációs-ko ntrakci ós kapcsolat,
aminek két fő típusát különböztetjük meg. Az elektro-
mechanikai kapcsolatban a simaizmot ért inger megvál-
toztatja a membránpotenciáJt; a depolarizálódás Ca2+ -
ok beáramlásához, Ca2+ -jel filalakulásához vezet. A
farmako mechanikai kapcsolatként ismert mechan iz-
musban az inger nem depolarizálja a simaizomsejtet, a
Ca2 + -jel depolarizáció nélkül aJakul fil. Elektromecha-
nikai és farmakomechanikai kapcsolat ugyanabban asi-
maizomsejtben is előfordulhat. Egyes simaizomtípu-
sokban az elektromechanikai és a farmakomechanikai
kapcsolat egymást erősítő folyamatok (szinergizmus) .
Membránpotenciál, akciós potenciál
és ioncsatornál< a simaizomsejtel<ben
A különböző excitábilis sejtek nyugalmi membránpoten-
ciálját (E1n) a 3-1. tábl ázatban hasonlítottuk össze. A si-
maizomsejtek membránpotenciál ja - 35 és -70 mV kö-
zött van, általában kevésbé negatív, mint az egyéb excitá-
bilis sejtek membránpotenciálja. Az Em-érték alacsony
voltáért legalább három tényező felelős: a viszonylag ma-
gas Na+ -permeabilitás, a viszonylag alacsony I(+ -per-
meabilitás, végül a simaizomsejtek belső ionösszetétele
(1. a Goldmann-Hodgkin-l(atz-egyenletet a 3. fejezet-
ben). Az egyes simaizomsejtek között mindhárom té-
nyezőben nagy egyedi különbségek vannak.
Egyes simaizomtípusokban a fokozatos depolarizá-
lódás felelős az elektromechanikai kapcso latért: sem a
Ca2+ -jel kialakulásához, sem az összehúzódáshoz
nincs szükség akciós potenciálra. Más simaizomsejtek-
ben a spontán depolarizálódás vagy külső ingerek akci-
ós potenciálokat váltanak ki, és az eJektromechanikai
kapcsolat az akciós potenciálok következménye.
A simaizmok egy részében a membránpotenciál
meglehetősen stabil (pl. a vas deferens többegységes, a
trachea és az epehólyag egyegységes sima.izmai). A si-
maizmok másik részében a sejt lassan depolarizálódik
(pl. a taenia coli egyegységes simaizmai). A membrán-
potenciál lassú változásai szolgáltatnak alapot egyes si-
maizmok összehúzódásaihoz.
A „lassú hullámok''. A gyomor-bél rendszer sima-
izomzatában (de máshol is) a mem bránpotenciál lassú,
néhány mV i1agyságú, periodikus ingadozásokat mutat.
A potenciálingadozásokat lassú hullámoknak nevezzük
(az angol terminológia „slow wave"); frekvenciájuk
3/rnin és 20/min között változhat (1. a 26. fejezetet).
Ezekben a sejtekben a folyamatos változások iniatt
nincs is valódi „nyugalmi potenciál", legfeljebb egy leg-
negatívabb érték, ami a sejtekben aktivitásszünetben
mer„ heto.
,,,,
A gyomor-bél rendszer, továbbá a húgyhólyag sima-
izomsejtjei között találh atók a Cajal-féle interstitialis sej-
tek. Ezek a sejtek a simaizomsejtek között hálózatot ké-
peznek, és a simaizomsejtek.hez kapcsolódnak. Valószínű,
hogy a gyomor-bél rendszerben (és talán a hólyag detru-
sor izomzatában is) a ritmikus potenciálingadozások az
interstitialis sejtekben keletkeznek, ezek a valódi ritmus-
generáló („pacemaker") sejtek. A lassú hullámok keletke-
zését, frekvenciáját és intenzitását neurotranszmitterek,
hormonok és parakrin mediátorok befolyásolják.
A depolarizálódási hullámok önmagukban is sima-
izo1n-összehúzódáshoz vezethetnek. A depolarizálódás
hatására a feszültségfüggő Ca2 +-csatornák megnyílási
valószínűsége megnövekszik; a nyitott Ca2+ -csatorná-
kon keresztüli Ca2+ -beáramlás megindítja a Ca2+ -jel
kialakulását, ill. a Ca2+ -indukált Ca2+ -felszabadulást,
és ezen keresztül az izom-összehúzódást.
A feszültségfüggő Ca2 + -csatorn ák közül az L típusú
csatornák játszanak fontos szerepet; ezek feszültségér-
zékenysége a nyugalmi potenciálérték körül a legna-
gyobb, és néhány mV-nyi de- vagy hiperpolarizálódás
megváltoztatja nyitott/zárt állapotukat. E z azt is jelenti,
hogy ezekben az izmokban az összehúzódást/ellazulást
a membránpoten ciál kicsiny, néhány m V-ot kitevő vál-
tozása is befolyásolja.
 7. fejezel A simaizmok működése 95
-
A miogén válasz. Az egyegységes simaizmok sarco- 1uláris térből bekövetkező Ca2+ -beáramlás játszik fon-
lemmarnembránjában mechanoszenzitív (nyújtásra ér- tosabb szerepet.
zékeny) kationcsatornák vannak. Az izom nyújtása de-
polarizálja a sejtet, megnyílnak a feszültségfüggő Ca2+ - A z IP 5-receptor. A simaizom-SR ligandfüggé> Cal-csa-
csatornák, és ha nem is keletkezik akciós potenciál, fá- torna nyitását az IP3 szabályozza: a sin1aizom-SI< en-
zisos vagy tónusos izom-összehúzódás következik be n ek alapján a nem izom típusú sejtek endoplasma-reti-
(miogén válasz). Az összehúzódásnak ezt a fajtáj át az culumához áll közel, ainely utóbbiban a Ca 2+ -csator-
érfal simaizmaiban is megfigyelhetjük: a simaizom- nák. aktiváló ligandja szintén az IP3. Az IP3 m egkötésé-
összehúzódás m értéke a nyújtás mértékétől függ. A mi- re a Ca2+ -ok a reticulum belsejéből a myoplasmába
ogén válasz fontos szerepet játszik a véráramlás szabá- áramlanak.
lyozásában (1. a 18. fejezetet). A miogén válasz másik el-
nevezése a jelenséget elsőként leíró W M. BAYLISS-re A Ca2+_jel 111egsziintetése. A simaizom ellazulásához az
emlékeztetve Bayliss-effekn1 s. összehúzódáshoz vezeté> Ca2+ -jelnek meg kell szünnie.
A myoplasma megnövekedett Ca2 + -szintjét három me-
Akciós potenciálok a simaizmokban. A simaiz- chanizn1us képes helyreállítani (7-5. ábra) : két folyamat
mok egy részében az izmot ért inger hatására akciós po- a Ca2+ -okat az extraceJluláris tér felé, a harmadik folya-
tenciál jön létre: ez is felelos lehet a Ca2+ -jel kialakulá- mat a sarcoplasma-reticulu1n felé távolítja el. Az extra-
sáért. A simaizmokban lciváltódó akciós potenciálok celluláris tér felé távolítja e] a Ca2+ -okat a sarcolemma
egészen különböző lefutást mutatnak, és külön böző Ca2+ -pumpája (primer aktív transzport), továbbá a sar-
ideig tarthatnak Az átmenet a lassú potenciálváltozások colcmma 3 Na+/Ca 2+ kicserélő karrierje (másodlago-
és a különböző amplitúdójú akciós potenciálok között san aktív transzport) . A különböző simaizmokban a két
többé-kevésbé folyamatos. eltávolítási m echanizmus relatív fontossága eltérő. A
A legtöbb simaizomtípusban az akciós potenciálért Ca2+ -okat az SR-membrán Ca2+ -pumpája veszi vissza
Ca2+ -áramok~ fele l ősek. (Egyes simaizmokban van a reticulum belsejébe, ahol azok fehérjékhez kötődnek.
ugyan Na+ -áram is, de az akciós potenciál ezekben az
esetekben is rezisztens a Na+ -csatornákat bénító tetro-
Na•/Ca2~kicserélő Sarcolemma Ca '-pumpája
2
dotoxinnal szemben.) Az akciós potenciál felszálló szá- .
'
.
Na+ . ''
ra feszültségfüggő Ca2+ -csatornák m egnyílásának kö-
vetkezménye.
l 1
~ '-__ l Ca2+ l t -----r
Ca"./fl
A sarcoplasma-reticulum (SR)
Ca2+
! ~ca"-köló
. .l_.~JP fehérjék
A simaizomsejtek kalciumraktára a sarcoplasma-reticu- /
. .~· „„„.
..
·~ ..
lum (SR). A simaizom-SI{ emlékeztet az endoplasma- .,··
.. ~ ··...
„„„

reticulum kalciumraktárra (l. az 5-3. ábrát). Az SR-t SR ca2•-pumpája Sarcoplasma-reticulum (SR)

membrán veszi körüJ, a membránban foglalnak helyet a
kalciumleadásban szereplő Ca2+-csatornák és a Ca 2+
(új ra) felvételét végző Ca2+ -pumpa. A reticulum belse-
jében a Ca2+ kalciumkötő fehérjékhez kötődik. A leg-
több simaizomsejt-típusban az SR birnodális elhelyezke-
désű : a sarcolemma szom szédságában helyezkedik el a
felületes, a sejt belső részében található a, mély SR. A két
szisztéma nincs fizikai érintke7,ésben. Ugy tűnik, hogy
az ingerületet követő első Ca2+ _leadási hullám a felüle-
tes SR-ből származik, és az SR-nek ez a része a fősze­
replőj e a Ca2+ -indukált Ca2+ -leadásnak (1. alább).
A különböző simaizomtíp usokban mind az SR
mennyisége, n1ind egyes tu lajdonságai eltérnek. Vannak
olyan simaizmok, elsősorban a fázisos működésűek,
amelyekben az SR kevéssé kifejezett: nyilvánvalóan
ezekben az izrr1okban az üsszehúzódásban az extracel-
7 h
A Ca2+.jel megszűnése a simaizomban
Interakciói< az elektromehanil<ai
és farmakomechanikai kapcsolatban
A simaizmok legtöbb típusában egyszerre találkozunk
elektromechanikai és farmakomechanikai kapcsolással.
A myoplasmának jelentős Ca2+ -pufferoló képessége
van, és a feszü ltségfüggő, ill. mechanoszenz itív csator-
nákon keresztül belépő Ca2+ -ok gyakran nem elégsége-
sek a kellő intenzitású izom-összehúzódás kiváltásá-
hoz . Ezért a hatékony cxcitációs-kontrakciós kapcsolat
-
,
96 1. rész Altalános és seítélettani alapelvek

létrehozásához járulékos mechanizmusok szükségesek. A többegységes simaizmok beidegzése

Az egyik ilyen lehetséges mechanizmus a Ca 2+ -okkal
indukált Ca2+ -felszabadulás az SR-bő1, amit a sarco-
lemma Ca2+ -csatornáin keresztül beáramlott Ca2+ -ok
(vagy magából az SR-ből felszabadult Ca2+ -ok) válta-
nak ki. Úgy tűnik, hogy ez a Ca2+ -okkal indukált Ca2+ -
felszabadulás elsősorban a felületes SR-ből történik. E gy
további mechan iz.mus a kapacitatív Ca2 +-beáramlás: az
SR-ből való kalciumkiürülés kiváltja a plazmamembrán
különleges Ca2+ -csatornáinak megnyílását (raktáraktól
függő Ca2+ _csatornák, store-operated Ca2+-channels),
amelyeken keresztül az extracelluláris térből Ca2+ -ok
áramlanak a myoplasmába.
Simaizom-aktiválás és -gátlás:
idegi, parakrin és hormonális
mechanizmusok
A simaizmokban az id egi impulzusok nem „bekapcso-
ló/kikapcsoló" („on/off") jell egűek. A simaizmok tekin-
télyes része soha nincs teljesen nyugalmi, azaz teljesen
ellazult állapotban. Különösen lényeges, hogy az érfal
és a légu tak simaiz mainak állandó miogén tónusa van.
Az idegi hatások a lassú potenciálváltozások frekvenciá-
ját és mértékét módosítják. Ugyanez érvényes a gyomor-
bél rendszer simaizmaira is, az idegi impulzusok hatá-
sukat valószínűleg a Cajal-féle in terstitialis sejteken ke-
resztül fejtik ki.
A többegységes simaizmok fiziológiás körülmények kö-
l
zött idegi impulzusok hatására húzódnak össze (7-2.
táblázat). A többegységes simaizmol~at vagy paraszim-
patikus, vagy szimpatikus postganglionaris axonok
idegzik be. Az axonok varicositasai (kiöblösödései) a
1
bennük lévő, tra nszmitter(eke)t tartalmazó vesiculákkal
minden egyes izomsejthez közel húzódnak (7-6. ábra).
H a akciós potenciál éri el az axonvégződést, a transz-
mittcr felszabadul és kifejti hatását.
A szemben a musculus sphincter pupillae és a mus- i
culus ciliaris paraszimpatikus, kolinerg beidegzésűek
(m-ACh-receptor), míg a musculus dilatator pupillac-t
a szimpatikus idegrendszer noradrenerg rostokkal ideg-
zi be. A vas (ductus) deferens és a pilomotor izmok
szimpatikus beidegzést kapnak, a szimpatikus rostok
noradren ergek, a simaizmokon cx. 1-receptorok vannak.
A vas deferenst beidegző szimpatikus norarenerg axo-
l
nok azonban mint kotranszmittert, ATI)-t is tartalmaz-
n ak, ami P 2x-purinoceptorokra hat.
Nagyon lényeges, hogy a többegységes simaizmok
esetében nem ismerünk semmilyen gátló (ellazító) be-
idegzést (szemben az egyegységes simaiz mokkal) .
Az egyegységes simaizmok beidegzése
Az idegi impulzusok jelentős szerepet játszhatnak~ az
egyegységes simaizmok összehúzódásában, de ezek az
izmok a membránpotenciál változásaira, mechanikai
behatásra, hormonális vagy parak.rin tényezőkre is
összehúzódással válaszolnak.

7-2. táblázat
A többegységes simaiz mok beidegzése, a transzmi tterek és a receptorok

Iz om Be idegzés Ne urot ranszmitter(ek) Receptor(ok)

M. sphinctcr pupillae Pa raszim pa likus ACh m-ACh-rcceptor

l\IL ciliaris

1\11. dilatator pupillae Szimpatikus Noradrenalin cx.1-receptor

Vas deferens simaizomzata * Szimpatikus a) Noradrenalin cx.1-rcceptor
b) ATP P 2x-receptor

Piloerector izmok Szimpatikus Noradrenalin cx. 1-rcceptor

Legnagyobb artériák és vénák Szimpatikus N oracl rena lin cx.1-reccptor

„ A vas deferens simaizomzatát beidegző szimpatikus idegekben a noradrenalin és az ATP kotranszmitterként, kolokalizáltan sze-
repel
 7. fejezet A simaizmok működése 97

A
Idegek ,
,, ... ---.- ..____ ... .
idegrendszer postganglionaris rostja ival kapják. Az
idegrostok varicositasai az adventiti ában húzódnak, és
(postgang 1ionaris
axonok) \ \ -- -
- ·- · - · . . . . . .__
csak az adventitiához közeli izom sejtek részesülnek
\
1 1
\
közvetlen beidegzésben. Az érszűkítő hatás a távolabbi
1 1
\ \
1 '
1 1 Varicositasok izomsejteket két úton érheti el: a felszabadult transz-
\ \

' ~·- ·- ·­ mitter djffúzióval juthat el az idegrosttal közvetlenül

\
\

\ ,,~ ..- . ·-·- n em érintkező izomsejtekhez; más izomsejteket a már

aktivált izomsejtek felől a réskapcso latok útján terjedő
Idegek
(postganglionaris depolarizálódás aktiválhat (elektromos kap csola t).
--- -- - axonok)
B Szjmpatikus ere detű érszűkítő neurotranszmitter
elsősorban a noradrenalin . A varicositasokból egyes ér-
•• 1
•••
·-- -- -
Varicositasok ,,
'
1
....
•
területeken noradrenalin m ellett ATP is felszabadul; az
' ' '' '- -' ATP érszűkítő ko transzmitter. Hasonlóan a vas defc-
'' ' '
i
\

'1
••
•
1 · -- --
•••
••
•
A többegységes és az egyegységes simaizmok beidegzésének
vázlata
N Többegységes simaizom
B) Egyegységes simaizom
Az egyegységes simaizmokat aktiváló jdegi impul-
zusok vagy a központi idegrendszerből szárn1aznak, és
a szimpatikus vagy paraszimpatikus idegeken keresztül
jutnak cl az izmok.hoz, vagy a helyi enteralis idegrend-
szerből. Szemben a többegységes simaizomsej tek.kel, az
egyegységes simaizom sej tek nem mindegyike érintke-
zik közvetlenül az idegvégződésekkel (l. alább).
Aktiváló beidegzés. A légutak és a húgyutak a para-
szimpatikus idegrend szerből k:olinerg, aktiváló beideg-
zést kapnak; kotranszmitter ezeken a területeken n em
ismert. A gyomor-bél rendszer simaizomzatának egy ré-
sze az enteralis idegrendszerből kap kolinerg aktiváló
beidegzést. A koli nerg neuronok ingerlését követő vá-
laszt azonban atropin (az m-ACh-receptorok gátló far-
m akonja) nem képes teljesen gátolni. Az atropinrezisz-
tens összehúzódás a kolinerg rostokban jelen lévő ko-
transzmitter tachikininek [P-anyag (SP) és más neuro-
peptjdek] felszabadulásának következ mén ye. A gyo-
m or-bél rendszer sphincterei szimpatikus noradrenerg
postganglionaris bcidegzést kapnak.
Az érrend szer azon egyegységes simaizmai, amelyek
aktiváló beidegzést kapnak (nem minden érrendszeri
simaizom részesül bejdegzésben, l. a 19. fejezetet) az
érszűkítő (vasoconstrictor) impulzusokat a szim patikus
---' -- Réskapcsolatok rens izomzatához, az érfal simai z mokon js P 2x-puri no-
-
ceptorok közvetítik a hatást.
Az egyes szervek simaizom za tánalc beidegzését a
7-3. táblázat foglalja össze .
Gátló (ellazító) beidegzés. Egyes simaizmoknak
gátló, eJlazul ást létrehozó beidegzése van, és a gátló be-
idegzés a simaizom sza bályozásá nak egyenrangú té-
n yezője. G átló beidegzést találunk egyes érterületeken,
a gyomor-bél rendszerben, a bronchusokban és bro n-
chiolusokban, a húgyhólyagban.
Az aktiválás és a gátlás celluláris
mechanizmusai
A simaizmok működését befolyásoló neurotranszmitte-
rek, parakrin mediátorok és hormon ok h atása a sima-
izomsejten lévő recep tortól és a hozzá csatlakozó jelát-
viteltől függ. Egyes receptorokból az agonista megköté-
sét kö vetően elágazó, egym ással szinergis ta jelátalakítá-
si pályák indulnak ki. Erre egy példa a Gq-fehérjékhez
kapcsolt jelátalakítás: az egyik ág a Ca2+ -jelen keresztül
az MLCK aktiválásáh oz, a niásik ág pedig a Rho-ROIZ
m echaniz muson keresztül a foszfatáz gátlásához vezet,
ez utóbbi a Ca2+ -jel iránti érzékenység fokozását jelen-
ti (l. elóób) .
Koline1g f(ontrakció és ct tachykininek hatása. A kolinerg
id egek.bőifelszabadu.16 ACh m 1-, m 3- vagy m 5- típusú
receptorokra hat, ezekhez az izomsejtekben Gq-fehé1ie
csatlakozik, az innen induló jelátvitelt az 5. fejezetben
ismertettük. Az idegvégződésekből felszabaduló tachi-
kininek receptora (NK1_3 ) ugyancsak Gq-fchérjéhez
csatlakozik, a jelátvitel ettől kezdve azon os a kolinerg
transzmisszióval.
Noradrene1g és purinerg f(ontrakció. A sj maiz mot aktivá-
ló szim patikus idegek egyik lehetséges transzmitterc a
 ,
98 1. rész Altalános és seíté lettani alapelvek

7-3. táblázat
Az egyes szervek egyegységes simaizomzatának beidegzése, a transzmitterek és a receptorok
-
Szerv, ill. szervrendszer Beidegzés Hatás Neurotranszmitter Receptor
,
Errendszer
,
Altalában Szimpatikus Összehúzód<\s Noradrenalin a i-rcceptor

Egyes helyeken Szimpatikus Összehúzódás ATP P 2x-receptor

P 2y-receptor

Vázizom erek Szimpatikus Összehúzódás Noradrenalin cx. 1-receptor

(Szimpatikus?) Ellazulás (Noradrenalin?) ~ 2 -receptor
l(eringő adrenalin

Léguta!(

Bronchusizomzat Paraszimpatikus Osszehúzódás A Ch m-ACh-reccptor

Szimpatikus Ellazul ás Noradrena lin ~2 -reccptor

? Ellazulás NO
j
Húgyutak

H úgyhólyag Paraszimpatikus Összehúzódás ACh n1-AC h-receptor

U rethra belső sphincter Szimpatikus Összehúzódás Noradrenalin cx.1-receptor

Gyo1nor-béL rendszer

Proximalis gyomor Paraszimpatikus Ellazulás VIP /NO ?

Distalis gyomor Paraszimpatikus Összehúzódás A Ch m-ACh-receptor

Vékonybél, Enteralis a) Ellazulás VIP /NO

körkörös izom zat idegrendszer
b) Összehúzód ás ACh, tachikininek m-ACh-receptor
TK-receptor

Vékonybél, Enteralis Összehúzódás A Ch m-ACh-reccptor

hosszanti izomzat idegrendszer

Sphincterek Szimpatikus Összehúzódás Noradrenalin cx. 1-receptor

noradrenalin: ez cx 1-receptorokon keresztül aktiválja az
izomsejteket, a jelátvitelben Gq-fehérje szerepel. Egyes
szimpatikus idegekben mint kotranszmitter, ill. mint
főtranszmitter ATP szerepel (purinerg transzmisszió), a
h atást P 2x-receptorok közvetítik, amelyek nem szelektív
kationcsatornák. A depolarizációt követően nyílnak a
plazman1 embrán fcszültségfügg(5 Ca2+ -csatornái, en -
nek következménye akciós potenciálok fellépése és
kontrakció. E gyes simaizmokban az A'fP P 2Y-p urino-
ceptorokon keresztül fejt ki hatást: az czekl1ez kapcso-
lódó G -fehérjék részben a PLC~ -7 IP 3 -7 Ca 2 + úton
keresztül, részben a Rb o-ROIZ rnechani z muson keresz-
tül hoznak létre izom-összehúzódást. (A hatások részle-
tei ismeretének farmakológiai j elen tősége van. )
Hormonális és parakrin eredetű kontrakció. Egyes si-
maizmok esetében hormonok és/vagy parakrin mediá-
torok szabályozzák az összehúzódást. Az érfalsünaiz-
mokban a mellékvesevelőből származó adrenalin (cx 1-
receptor) , angiotenzin II (AT 1-receptor), vazopresszin
(V 1- receptor), a parakrin eredetű trom boxán A2 (TP-re-
ceptor) összehúzódást h oznak létre. A parakrin mediá-
toroknak kóros jelentősége lehet a bronchiolusokban: a
légúti hízósejtekből felszabaduló hisztamin (H 1-recep-
tor) kontrakciót hoz létre a simaizomzatban, és ez a
bronchus/bron chiololusgörcs akár végzetes is lehet. A
felsorolt esetekben a receptorok Gq-fehérjéhez kapcso-
lódva váltják. ki a szignáltraszdukciót.

Gátló 112echaniz1nusok. A neurotranszm itterekkcl és pa-
ra krin mediátorokkal kiváltott gátló mechaniz1nusok-
ban a keletkező ciklikus nukleotidok, cAMP és cCMP
játszanak szerepet. Azokon a simaizomsejtekcn, ame-
lyeken ~ 2 -, ill. ~ 3 -recep torok vannak, a katecholaminok
gátolják az összehúzódást. A hatást C 5 -fehérje közvetíti,
ami aktiválja az adeni lát-ciklázt, és az intracelluláris
cAMP-szint nő. Hasonlóan C s-fehérje közvetíti a para-
szimpatikus neuronokból felszabaduló VIP hatását is.
Az egyes paraszimpatikus idegvégződésekbol, továbbá
az endo thelscjtekből felszabaduló NO hatására fokozó-
dik a guanilát-cikláz-aktivitás, cCMP keletkezik. A
cAMP és a cGMP egyaránt gyorsítja a Ca2+ -ok eltűné­
sét a myoplasmából, továbbá az általuk aktivált protein-
kinázok (PI<A és PIZC) visszafogják a foszfatázt gátló,
előzőleg ismeretett mechanizmusokat, ezzel adott
Ca2+ -jel kisebb izomösszehúzódást vált ki („Ca2+ -de-
szenzitizálás", l. előbb). Az egymást kiegészít(), a Ca2+ -
jelet csökkentő és a Ca2+ -deszenzitizáló hatások párhu-
zamosan lépnek fel.
Simaizomsejtek a szövetekben
A simaizomsejtek a szövetekben vagy körkörösen (cir-
cumferentialisan), mint csövek vagy gyűrűk (véredé-
nyek, gyomor-bél rendszer körkörös simaizomrétege,
sphincterek) vagy hosszanti kötegekben (gyomor-bél
rendszer hosszanti izomrétege) helyezkednek el, vagy
Attekintés
A simaizmok a zsigeri szervek, az erek, a bőr és a
szem kontraktilis sejtjei.
A simaizmok jelentős heterogenitást mutatnak.
A simaizmok egyik lehetséges osztályozása az
egyes simaizomsejtek elektromos kapcsolatán
alapul. Ezek szerint két fő simaizomtípust kü-
lönböztetünk meg: a többegységes (elektromosan
izolált) és az egyegységes (elektromosan kap-
csolt) simaizmok csoportja.
Egyes simaizmok fázisos, más simaizmok
hosszan tartó, tónusos összehúzódásokat produ-
kálnak.
A si maizn1okat szervek és szervrendszerek sze-
rint is osztályozhatjuk (pl. gyomor-bél rendszeri,
vascularis stb. simaizmok).
7. fejezet A simaizmok működése 99
lapszerű rétegeket képeznek (a hólyagizo1nzat egy ré-
sze). A szövet mechanikai rendszerét az izomsejtek, a
kötőszöveti sejtek és sejt közötti strukturált állomány
együttesen alakítják ki.
A szervezetből izolált simaizomkötegek (pl. a tacnia
coJi, egy hosszanti izomcsík) fázisos é>sszehúzódásuk
so rán meglepő 1nértékben, kezdeti (nyugalmi) hosszuk-
nak mintegy negyedére képesek megrövidülni. I<.örkö-
rös izmok izolált szegmentumaiban (pl. bélfal, artériák)
a rövidülés mértékét geometriai tényezők korlátozzák, a
rövidülés legfeljebb a nyugalmi méret 50%-a lehet. A
szervezeten belül az üreges szervek (húgyhólyag, ureter,
gyomor-bél rendszer, epehólyag, epeutak) simaizmai
akkor képesek megrövidülni, ha nincs akadály a szerv
tartalmának elmozdulása előtt. Az összehúzódás a szerv
tartalmát distalis irányban mozdítja el.
Ha a megrövidülés akadályozott, az izomban fe-
szülés keletlcezik (izometriás összehúzódás, l. a 8. feje-
zetet), ami a legkedvezőbb körülmények között elérheti
az izom k.eresztmetszetére szárnított 200- 400 mN/mm2
értéket (:=:::40 g/mm2). Ez összehasonlítható mértékű a
vázizo1nzat által létesített feszüléssel (l. a 8. fejezetet),
de a simaizomban az összehúzódás sebessége sokkal
lassabb. Az üreges szervek simaizon1zatában akkor jön
létre ilyen összehúzódás,„
ha a továbbítás útjában vala-
milyen akadály van. Igy húzódik össze pl. a terhes
1néhizomzat akkor, h a a szülés első szakaszában a
szülőcsatorna még nem nyílt meg, és a méhizomzat
összehúzódása még nem képes lefelé továbbítani a méh-
tartalmat.
A simaizomsejtek kontraktilis elen1ei a vastag és a
vékony filamentumok.
A vastag filamentumok 1niozint, a vékony fila-
mentumok aktint tartalmaznak.
A simaizom-összehúzódás alapja a miozi n és az
aktin között kereszthidak kialakulása, és a vé-
kony filamentumok_elcsúszása a vastag filamcn-
tumokon (kercszthídciklus, csúszófilamentum-
n1echanizmus).
A kereszthídciklus feltétele, hogy a miozin 20 kDa
m éretű szabályozó alegysége (miozin könnyű lánc,
MLC20) foszforilált állapotban legyen. Az MLC20
foszforilált állapota a miozin könnyű lánc kináz
(:NILCI() és a mioz in könnyu lánc foszfatáz aktivitá-
saitól függ.
 ,
100 1. rész Allalános és sejtélettani alapelvek
Az összehúzódás és az elern yedés fő szabályozó té-
nyezőj e a myoplasma Ca2+-szintje (Ca2+-jel). A
Ca2+ -szint emelkedése aktiválja a MLCK-t, és ez
vezet az összehú zódáshoz. Összehúzódást okoz a
foszfatázmuködés gátlása is (Ca2 + -szenzitizálás).
Az excitációs-kontrakciós kapcsolatnak két a lapvető
mechanizmusa van.
A plazmamembrán depolarizálódása - akár akci-
ós potenciállal, akár akciós poten ciál n élkül -
összehúzódáshoz vezet: ez az elektromechanikai
kapcsolat.
Endogén vagy cxogén anyagok membrándepola-
rizálódás nélkül vezethetnek összehúzódáshoz:
ez a farmakomechanikai kapcsolat.
e' Mérföldkövei<
1941 : E. Bozler két nagyobb csoportba sorolja a sima-
izmokat. A többegységes ("multiunit") simaizom sejte-
ket idegi impulzusok aktiválják. és a sejtek egymástól
függetlenül működnek. Az egyegységes („single-unit",
„unitary") simaizmok spontán aktívak, és egységes
egészként működnek.
1968: A. P. Somlyo és A. V Somlyo elkülönítik az elekt-
romechanikai kapcsolást a farmakomechanikai kap-
csolástól. Az előbbiben az összehúzódás a sejt depola-
A Ca2+-jel forrása az extracelluláris környezet
és/vagy a sarcoplasma-rcticulum (SR) lehet.
Simaizom-összehúzódást okozhatnak idegi impul-
zu sok (n eurotranszmitter hatás), spontán potenciál-
változások, parakrin mediátorok és hormonok. Né-
m ely simaizomtípus a megnyújtásra összehúzódás-
sal válaszol (miogén válasz, Bayliss-effektus).
A simaizmok egy részének gátló beidegzése (is) van.
H elyi kémiai szignálok is ellazíthatják a simaizmo-
kat.
rizálódásának következménye, az utóbbiban az össze-
húzódás depolarizálódás nélkül jön létre. (Ebben az
időben az IP3 -mechanizmust még nem ismerték, két
évtizeddel később Somlyó a farmakomechanikai kap-
csolást az IP3-mechanizmussal azonosította.)
1983: R. Craig, R. Mith és J. Kendrick-Jones leírják a
miozin könnyű lánc foszforilációjának szerepét a sza-
bályozásban és a miozin könnyű lánc kinázt.
8. fejezet
A vázizomrostok muködése
A vázizomzat felépítése,
az izom-összehúzódás
aktiválása
A vázizomzat a mozgás aktív szerve, legfontosabb fel-
adata a test vázát alkotó elemek (gerincesekben a cson-
tok) elmozdítása egymáshoz képest, ezáltal a test hely-
zetének, illetve helyének módosítása. Ezzel összhang-
ban a legtöbb vázizom egy vagy több ízületet áthidalva
két különböző csonton tapad. IGvételek természetesen
vannak (pl. a húgyhólyag és végbél külső záróizma, a
münikai izmok, bizonyos fokig a rekeszizom).
A vázizomzat felépítése
A vázizomzat (és a szívizomzat) felépítésének legnyil-
vánvalóbb jellegzetessége a harántcsíkolat. Az egyed-
fej lodés során a váziz mot alkotó sejtek kezdetben kü-
lönállóak, majd fúziójuk következtében hosszú, több-
magvú egységek jönnek létre, amelyeket izom rostoknak
nevezünk. A vázizomrostok mérete (fajonként és iz-
monként is) változó, emberben az átmérő 10- 100 µ,m
közötti, a hossz akár a 40 cm-t is elérheti. Az izomrosto-
kat kötőszövetes állomány borítja, kialakítva különböző
nagyságú rostkötegeket és végső soron maguka t az iz-
mokat.
Az egyes izomrostokat sejtmembrán veszi körül,
melynek speciális neve sarcolemma (az izomrostok ci-
toplazm áját sarcoplasmának vagy myoplasmának is
szokás nevezni). A sarcolemma felépítése azonos más
ingerlékeny membránokéval: lipid kettős réteg, benne
integráns fehérjem oleku lák. Az izomrost működése
szempontjából döntő a feszültségfüggé> gyors Na+ - és a
késői típusú K+ -csatornák jelenléte, ezek teszik le-
hetővé az akciós potenciál keletkezését és terjedését. A
sarcolemmában c1-- és Ca2+ - csatornák, valamint kü-
lönféle receptormolekulák is megtalálhatók.
A vázizomrost intracelluláris terében helyezkednek
el a myofilamentumok, am elyek a kontraktilis fehérjé-
ket tartalmazzák. A vastag filamentumok vázát a mio-
zin-, a vékony filamentumokét az akti nmolekulák al-
kotják. Jelen van nak a rostokban a kontrakció szabályo-
zásához szükséges fehérjék (tropomiozin és troponin),
valamint olyan elemek, amelyeknek a szerkezet fenntar-
tásában, illetve a vázizom mechnikai jellegzetességei-
nek meghatározásában van jelenté>ségük (pl. konn ektin,
a-aktinin, titin). A sarcoplasmában megtal álhatók
mindazon sejtalkotók, amelyek a rost energetikai szük-
ségleteit biztosítják (glikolitikus enzimek, mitokondriu-
mok), valamint a sarcolemma alatt a sejtmagok.
Az izomroston belül a myofilamentumo k myofibriJ-
lumokba tömörülnek, ez utóbbiakat a vázizom igen fej-
lett intracelluláris membránrendszere, a sarcoplasma-
reticulum (SR) veszi körül. Az SR-t a rost hossztenge-
lyével párhuzamosan elhelyezke dő vékony csövek (lon-
gitudinális vagy L-tubulusok) alkotják. Az ugyancsak a
sarcoplasmában m egfigyelhető transzverzális vagy T-
tubulusok a felszíni membrán betüremkedései.
A kontral<ció aktivációja
(elektromechanikai l<apcsolat)
A vázizomzat működésének elem i megnyilvánulási fo r-
mája az egyes izomrostok összehúzódása (kontrakciója,
m echanikai válasza), an1elynek nagysága és ki alakulási
sebessége egyaránt m embránpotenciá l-függő jelenség.
Fiziológiás körülmények között a feszültségfüggő lépé-
seket az akciós potenciál alatti membránpotenciál-vál-
tozások szabályozzák. A gyorsan zajló folyamatok kísér-
letesen jobban vizsgál hatók úgy, hogy a vázizomrost
membránpotenciálját a nyugalmi (kb. -90 mV-os) ér-
tékről ta rtósan egyre pozitívabb feszültségekre depolari-
záljuk (a külső I(+ -koncentráció etnelésével vagy fe-
szültségbeállításos, „ voltage-clam p" elrendezésben).
Ilyen körülmények között kimutatható, hogy a mecha-
nikai válasz -50 mV közelében jelenik meg, és kö rülbe-
lül -20 mV-nál éri el a maximumát. A két membránpo-
tenciál-érték között a kontrakció nagysága a m embrán-
potenciál folyamatos függvénye (8-1. ábra A).
102 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek

A 8-1. ábra B része a kontrakciós küszöb feszültség-
időtartam görbéjét mutatja be. Az összefüggés lehetsé-
ges megfogalmazásai közül az egyik azt mondja ki,
hogy minél nagyobb a depolarizáció mértéke, ann ál rö-
videbb i<lé> elegendő ugyanakkora intenzitású (jelen
esetben küszöb nagyságú) összehúzódás kiváltásához.
ln situ működő vázizomzat esetében az ingerületi
folyamat áttevődése az egyes rostok membránjára a ne-
urom uscularis junctióban történik (1. a 6. fejezetet); a
sarcolemmán is kialakul a tovaterjedő akciós potenciál,
és ez ered111ényezi egy összehúzódási-elernyedési ciklus
lasz a Ca2+ -ok felszíni belépésének és diffúzi6jának
következménye lenne (mint pl. a simaizomsejtekben), a
viszonylag nagy átmérőjű vázizomrostokban a centráli-
san elhelyezkedő filamentumok aktiválódása csak je-
lentős késéssel jöhetne létre. A T -tubulusok egyik funk-
cionális jelentősége tehát az, l1ogy lehetővé teszik a váz-
izom rost teljes keresztmetszetének közel egyideju akti-
válódását.
100 j
A
~

~
0
~

(/)
lezajlását, amit rángásnak nevezünk (8-1. ábra C). I<.f- ~
:::::>

sérlctescn az izomrostok rángása legegyszerűbben indi-

N
(/) 50
._
Q)

rekt vagy direkt elektro1nos ingerléssel váltható ki, az -"'

>
,_
(i)
a;;
előbbi esetben az izom motoros idegét, az utóbbiban 0
magát az izmot (izomrostot) ingereljük. - 100 -80 -60 - 40 - 20 0
Az izomrost a vázizomzat elemi egysége; akciós po- Membránpotenciál (mV)
tenciáljára érvényes a „minden vagy semmi" törvény.
Mivel a mechanikai vá lasz a membránpotenciál függvé- 8 +50
nye, a rángást kiváltó akciós potenciál paramétereinek
állandósága a rángások egyformaságát is jelenthetné. >E
~

Ezzel szemben látni fogjuk, hogy a rángás nagyságát és "" 0

<..>
e
időbeli lezajlását több, az akciós potenciáltól független
-5
0.
tényező módosítja (sarcomerhossz, n1egelőző aktivitási e
.....
'ctl
_e

állapot). E
Q)

~ - 50
A sarcolemmán keletkező és terjedő akciós potenciál 510 20 W 100 1W
felszálló száráért tetrodotoxinérzékeny gyors Na+ -csa- Depolarizáló impulzus időtartama (ms)
tornák aktiválódása, a repolarizációért ugyanezen csa-
tornák feszültségfüggő inaktiválódása, illetve a késői e Membrán-
K + -csatornák megnyílása felelős (1. a 6. fejezetben az potenciál
óriásaxonról leírtakaL). A vázizomrostok akciós potenci-
álja valamivel tovább tart (4-6 ms), mint az óriásaxoné.
lzometriás
A 8-1. ábra C részén bemutatott vázlat jelzi, hogy az ak- feszülés
ciós potenciál kialakulása és a rángás kezdete között
mintegy 2-4 ins telik el. Ez az ún. latenciaidő azon fo-
lyamatok lezajlásához szükséges, amelyek a felszíni ~ ( ( ( ( ( ( ??( 7r
0 5 10
membrán depolarizációja és a kontrakció kialakulása Idő (ms)
között mennek végbe. E történések összességét elektro-
mechanikai csatolásnak szokás nevezni. A csatolás első
lépése az akciós potenciál terjedése a T-tubulusok A vázizom-kontrakció membránpotenciál·függése
membránján az izomrost belsejébe.
~ Izolált vázizomroston feszüllségbeállítási elrendezésben mért izo-
A T- (transzverzális) tub ulusok a sarcolemma kesz- metriás kontrakciók. Az ábra az egyes értékeket a -20 mV-nál mért
tyuujjszerű betüremkedései (8-2. ábra), egyes fajokban legnagyobb feszülés %-ában adja rneg
(pl. kecskebéka) a Z-lemez magasságában, más esetek-
B) Feszültségbeállítási körülmények között különböző időtartamú
im-
ben (pl. emlősökben, így emberben is) az I- és az A-csík pulzusokat alkalmazva azt határozták meg. hogy mi\yen membránpo-
határán. Bizonyos szerkezeti eltérések a felszíni memb- tenciál -értékre kell depolarizálni az izolált vázizomrostot a mechani-
ránhoz képest kimutathatók ugyan (pl. ioncsatornák tí- kai válasz megjelenéséhez (azaz a kontrakciós küszöb eléréséhez).
pusa és eloszlása), dc a T-tubulus-membrán is képes ak- Ebben az esetben tehát az izometriás feszülés nagysága mindig egy-
ciós potenciál generálására és vezetésére. E z azért je- forma. a kontrakció megjelenéséhez azonban nagyobb depolarizáció
lentős, mert így a felszíni membrántól „távolabb eső" esetén rövidebb idő is elegendő
myofibrillun1okhoz is az akciós potenciál terjedési se- C) Izolált harántcsíkolt izomrost felszíni akciós potenciáljának időbeli
bességével jut el a depolarizáció. Ha a mechanika.i vá- lezajlása és a kiváltott rángás megjelenése (két e ltérő időskálán)
 8. fejezet A vázizom rostok működése l 03

A Sarcolemma B
Akciós potenciál
...............

Ca2+-csatorna
Ca2+-pumpa 1
Ca2+

\
1

Ca2+

"-
~
a.. a.. "-
>-.o ~
c~l
~· < < < ...:: 1 ö ca" ca2• E +
.._ ...__,/ Ca • 2+ a:>

Longitudinális tubulus ca~ca ~ Dihidro- Feszültség- (c()

~~ Rianodln-
- Kalszekvesztrin ,: - _-- receptor piridin- érzékelő
\ Ca2+
e receptor
~ / Ca~
\ :r -,.._„_
\

E ,
I
~
"'
(_) + ---r
Ca2+-~satorna
„Láb"

Transzverzális tubulus Ca2+

Troponin
Sarcoplasma

A triád szerkezete és a ca2+.felszabadulás szabályozása

N A triád felépítésében részt vevő legfontosabb szerkezeti elemek

B) A T-tubulus és a terminális ciszterna közötti információátadás mechanikus modellje. Az akciós potenciál miatt elektromos tér- bekövetkező
erőváltozás létrehozza a feszültségérzékelők elmozdulását, ami viszont előidézi a rianodinérzékeny Ca 2 +-csatornák megnyílását. A kilépő Ca2+
kis koncentrációban elősegíti a szomszédos, még nem aktivált rianodinreceptorok megnyílását (pozitív feed-back. Ca2+-indukált Ca2+-felszaba-
dulás). nagyobb koncentrációban pedig előidézheti a korábban megnyílt csatornák inaktivációját. Pozitív feed-back szabá!_yozást jelenthet a fe-
szültségérzékelők elmozdulásának befo!_yásolása is. A kilépett Ca2 + a kontrakció aktiválása (troponinhoz való kötődés} után az SR Ca 2 + -pum-
pája révén visszajut a longitudinális tubulusokba. illetve a terminális ciszternákba

A sarcoplasmaticus Ca2 +-koncentráció- különállóak maradnak, és közöttük határozott, mintegy

10-15 nm-es rés mutatható ki. A terminális ciszternák
változásol< szerepe és szabá!)rozása az izomrost kalciumraktárának részei, bennük a kalci-
um részben szabadon, részben fehérjéhez (kalszek-
Eltérően a simaizmoktól, a vázizomrostok esetében az vesztrin) kötve található. Jóllehet ma már általánosan
extracelluláris Ca2+ belépése nem játszik szerepet a elfogadott, hogy a kontrakció létrehozásához szükséges
kontrakció létrehozásában. Ezt bizonyítja többek között Ca2+ a terminális ciszternákból szabadul fel a T-tubu-
az a megfigyelés, amely szerint az izolált békaizom lus-membránról a triádoknál átadott „információ" hatá-
elektromos ingerléssel kiváltott rángása kalciummentes sára, még nem tisztázott ezen információátadás vala-
oldatban órákon keresztül fennmarad. Vázizomban mennyi lépése. Bizonyosnak tekinthető azonban, hogy
ugyanis a T-tubulus-membrán depolarizációját kö- a Ca2+ kilépése a myoplasmába a terminális ciszternák
vetően a Ca2+ -ok intracelluláris tárolóhelyekről szaba- T-tubulus felé néző felszínén, az itt található rianodin-
dulnak fel. érzékeny Ca2+ -csatornákon (vagy egyszerűen rianodin-
Az L-tubulusok kiszélesedett végei, a terminális receptorokon) keresztül megy végbe.
ciszternák egészen közel kerülnek a rost belsejébe nyú-
ló T-tubulusokhoz. Több speciesben (így emberben is) A rianodinreceptor és szerepe. A vázizomban ta-
egy T-tubulushoz két oldalról csatlakozik egy-egy ter- lálható rianodinreceptor négy azonos alegységből épül
minális ciszterna (l. a 8-2. ábrát). Elektronmikroszkó- fel. Az aminosavláncok kisebb része a terminális ciszter-
pos képen ezek a struktúrák úgy jelennek meg, mint na membránjában helyezkedik el, a nagyobb rész a
hármas vesiculák, ezért szokás ezeket triádoknak nevez- myoplasmába, a triád centrumában levő T-tubulus irá-
ni. A szoros térbeli l{apcsolat ellenére a két tubulusrend- nyába nyúlik. Ezel{ a nyúlványok egyébként régebbről
szer lumene között n incs összeköttetés, membránjaik ismertek, elektronmikroszkópos képen úgy jelennek
104 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
meg, mint a T-tubulus és a terminális ciszterna közötti
rést áthidaló képletek („lábak"). A Ca2+ kilépése a
myoplasmába ezeken a lábakon keresztül megy végbe.
A feszültségfüggő folyamatok szabályozásának álta-
lános feltétele, hogy a vezérelt rendszerben legyen jelen
egy feszültségérzékelő elem. Erre láttunk példát az ak-
ciós potenciál kialakulásáért felelős ioncsatornák eseté-
ben (kapuzó mechanizmus, 1. a 6. fejezetet). A megfi-
gyelések szerint azonban az izolált rianodinreceptor
megnyílása nem feszültségfüggő folyamat. Az izolált
csatorna permeabilitását fokozza (többek között) maga
a Ca2+, a koffein és különféle adenozinvegyülctek, a fe-
szültségfüggő működéshez azonban a triád megtartott
szerkezete szükséges. Ez arra utal, hogy a feszültségér-
zékelő elem a T-tubulus-membránban, annak a termi-
nális ciszternával szomszédos területén helyezkedik el.
A dihidropiridin-receptor. A T-tubulus-mcmbrán-
ból izolálható egy fehérje, amely szerkezetileg analóg a
dihidropiridin- (DHP-) származékokkal gátolható, L
típusú Ca2+ -csatornával (vagy DHP-receptorral) . A bi-
zonyított szerkezeti analógia ellenére a DHP-receptor
nem funkcionál csatornaként. A fehérjemolekula a
membránpotenciál-változás hatására megváltoztatja
térszerkezetét, és ez az átrendeződés eredményezi a ria-
nodin típusú Ca2+ -csatornák megnyílását.
Kalciumfelszabadulás az SR-ből. A kalciumnak a
myoplasmába történő kilépését a koncentrációgradiens
teszi lehetővé. Nyugalomban a myoplasma Ca2+ -kon-
centrációja 100 nmol/l körüli érték, a kontrakció kiala-
kulásához mintegy 1 µ,mol/l elérése szükséges. A való-
ságban egy-egy akciós potenciál kapcsán rövid ideig
ennél magasabb a myoplasmaticus Ca2+ -szint.
A myoplas maticus Ca2+ -koncentráció-változások
tanulmányozását főleg kétéltűek vázizomrostjain vé-
gezték. A növekvő számú emlős (és a még ritka humán)
adatok ugyanakkor arra utalnak, hogy kvantitatív l<ü-
lönbségektől eltekintve a szabályozás ugyanolyan elvek-
nek megfelelően, azonos mechanizmusok segítségével
folyik. A felszíni membrán depolarizációját (fiziológiá-
san az akciós potenciált) követően a myoplasmában a
Ca2+ -koncentráció néhány ms elteltével, de a kontrak-
ció kialakulását megelőzően kezd emelkedni. A repola-
rizáció során a T-tubulusban lévő feszültségérzékelők
visszatérnek nyugalmi helyzetükbe, és ezáltal megszű­
nik a terminális ciszterna Ca2+ -csatornáinak átjárható-
sága. Megjegyzendő azonban, hogy az SR-ből való
Ca2+ -kiáramlás mértéke akkor is jelentősen csökken, ha
nem jön létre gyors repolarizáció. E csökkenés oka felte-
hetően az, hogy a myoplasmába kilépett Ca2+ egy bizo-
nyos koncentráció fölött maga is gátolja a rianodinérzé-
keny Ca2+ -csatornákat (1. a 8-2. ábrát). Ez a negatív
visszacsatolás mintegy védi az SR-t kalciu1ntartalmának
túlzott csökkenése ellen.
A rianodinreceptor és a Ca2+ kölcsönhatásának ér-
telmezése kapcsán figyelemre méltó az a tény, hogy 1
µ,moVl-nél alacsonyabb Ca2+ -koncentráció hatására az
izolált csatorna megnyílik. Ez a megfigyelés vetette fel
an nak lehetőségét, hogy a Ca2+ -indukált Ca2+ -felsza-
badulási mechanizmus, legalábbis a Ca 2+ -kilépés kez-
detén, a vázizomban is szerepet játszik. Jelenleg az a
modell elfogadott, amely szerint csak a rianodinrecepto-
rok egy részét nyitja a DHP-receptor, a fennmaradókat
a már felszabadult Ca2+ aktiválja.
A citoplazmatikus Ca2+-kötődés. A myoplasmá-
ba kikerült Ca2+ diffúzióval jut el a különféle fehérjé-
ken található Ca2+ -kötő helyekhez, közülük a kontrak-
ció létrehozása szempontjából döntő a troponin-C. A
/
többi kötőhely élettani szerepe nem tisztázott. Ugy tű-
nik, hogy bizonyos esetekben a kötődés jelentősen hoz-
zájárul a myoplasmaticus Ca2+ -szint csökkenéséhez,
azaz a kontrakció megszűnéséhez (a relax~cióhoz).
A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem
ítélhető meg, hogy milyen mértékben vesz részt a myop-
lasmaticus Ca2+ különféle enzimek aktivitásának sza-
bályozásában. Nem kizárt, hogy bizonyos degeneratív
izombetegségekben a vázizom rostok pusztulásának oka
a myoplasma nyugalmi Ca2+ -koncentrációjának emel-
kedése, és ennek következtében Ca2+ -függő proteázok
rendellenesen magas aktivitása.
A kalcium visszavétele az SR-be. Bár a terminális
ciszternák Ca2+ -csatornáinak átjárhatósága, azaz a to-
vábbi Ca2+ -felszabadulás lehetősége a repolarizáció
kapcsán megszűnik, a myoplasmaticus Ca2+ -koncent-
ráció mindaddig emelkedett marad, amíg a kilépett
Ca2+ vissza nem jut az SR-be. Ehhez a becslések szerint
egyetlen akciós potenciált (rángást) követően akár 50-
100 ms-ra is szükség lehet. A felszabadult kalcium-
mennyiséget aktív transzportfolyamat juttatja vissza az
SR-be, elsődlegesen az L-elemek lumenébe. Ennek a
transzportnak a kapacitása igen nagy, az L-tubulusok
membránja (a terminális ciszterna kivételével) sűrűn
egymás mellé rendezett pumpafehérje-molekulákból
épül fel.
Az SR Ca2+ -pumpája jelentős koncentrációgradiens
ellenében dolgozik: a kontrakció aktiválásakor a myo-
plasmaticus néhány µ,mol/1-rel az SR lumenében né-
hány mmol/1-es szabad Ca2+ -szint áll szemben. Ez a
gradiens még nagyobb is lehetne, ha az SR kalciumtar-
talmának jelentős része nem kötött formában, kalszek-
vesztrin hez kapcsolódva helyezkedne el. Ez a mintegy
 8. fejezet A vázizomrostok működése l 05

44-67 kDa molekulatömegű Ca2+ _kötő fehérje az SR A-csík 1-csfk A-csík

lumenében található, különösen nagy mennyiségben a
terminális ciszternákban. Egy kalszekvesztrinmolekula Kereszlhidak 1
Sarcomer
A I
I \

mintegy 40-45 Ca2+ -t köt meg, a kötés 1 mmol/1 körüli I

I \
1 H-csík
I
I

I<u-vel jellemezhető.
Az L-tubulusokba visszavett Ca2+ a lumenben dif-
fúzióval jut el ismét a terminális ciszternákba, ahol .J 1 1 1 1
egyensúlyba kerül a kalszekvesztónnel. A fehérje Ca2+ - 1
1 ''
1 1 1
''
pufferként működve gátolja meg túl magas intralumi- 1 1
1
1
1 '
''
1
'1
nalis Ca2+ -koncentráció kialakulását; az adott~ m el- Z-lemez
1

M-zóna '
Vékony filamentum Vastag filamentum
1 1 I

lett ugyan akkor lehetőség van arra, hogy a Ca2+ -felsza-

1

,,
1 1 I
1
1 1

' 1
1
1
, ,
badulás megindulásakor a kötött Ca2+ könnyen disszo- ' 1

, ,
B
ciáljon és pótolja a myoplasmába kilépett Ca2 + -okat. 1111 1
Az SR Ca2+ -pumpája nem cseremechanizmussal
működik. Egy ATP hasítása kapcsán 2 Ca2+ lép be az 11 111
L-tubulusba. A folyamat m égsem elektrogén, azaz a lát-
szólag nettó egyirányú ionmozgás nem vezet az SR-
..------~.: '
A-csík 1-csfk A-csík
membrán két oldala közötti feszültségkülönbség kiala-
h
kulásához. Ennek az ellentmondásnak a feloldása az,
A sarcomer vázlatos szerkezete
hogy az SR-membránban olyan ioncsatornák találha-
tók, amelyek nem szelektívek és nagy permeabilitásúak, A) Nyugalmi állapotban
ezáltal lehetővé teszik más ionok kompenzáló mozgá- B) Kontrakció alatt
„
sat.

mentumok az A-csíkok magasságában találhatók. A vé-

A vázizom-kontrakció
molekuláris mechanizmusa
A sarcomer szerkezete
A harántcsíkolat a vázizomrostok (és szívizomrostok)
fénymikroszkóppal is megfigyelhető szerkezeti sajátos-
sága. A rajzolatot az eredményezi, hogy a rostok hossz-
tengelye mentén szabályos rendben sötétebb anizotrop
(A, kifejezetten kettős törő) és világosabb izotrop (I,
gyengén kettős törő) szakaszok váltják egymást (8-3. áb-
ra). Az A-csík közepén megfigyelhető egy keskeny, vilá-
gosabb H -zóna, közepén az ún. M-zónával. Az !-csíkok
közepén található az igen kifejezett Z-lemez. Az izom-
rost két Z-lemez közötti szakaszát nevezzük sarcomer-
nek, ennek hossza az izom elernyedt állapotában (spe-
ciestől, izomtípustól stb. függően) 1,5-2,5 µ,m körüli.
A mikroszkópos megjelenés magyarázatát olyan kí-
sérletek tisztázták, amelyekben a vázizomrostot alkotó
fehérjéket jelölték (pl. immunhisztokémiai módszerek-
kel), illetve részlegesen eltávolították. Kiderült, hogy a
Z-lemez (amelynek létrehozásában több fehé1ie vesz
részt) mintegy vázként szolgál, hozzá kapcsolódnak a
két szomszédos sarcomer felől a vékony filamentumok
(olyan fehérjék révén, mint az a-aktinin). A vastag fila-
kony és vastag filamentumok a H-zóna kivételével úgy
fedik át egymást, hogy egy vékony filamentumot három
vastag, illetve egy vastag ftlamentumot hat vékony vesz
körül. Az átfedés szakaszán a vastag filamentumokból
kereszthidak nyúlnak a vékony filamentumok irányába.
Az M-zónák magasságában a vastag filamentumok kö-
zött fehérjékből felépülő, hálózatos jellegű összeköttetés
mutatható ki.
A rendkívül szabályos szerkezeti felépítés ismereté-
ben nem meglepő, hogy a „sliding" -mechaniz must
(csúszófilamentum-mechanizmust, l. a 7. fej ezetet) a
harántcsíkolt izmokban írták le először, és tanulmá-
nyozták a legintenzívebben. A mechanizmus felismeré-
séhez annak elen1zése vezetett, hogy hogyan változik
meg a kontrakció folyamán a vázizomrostok harántcsí-
kolata. A sarcomerhossz csökkenésén belül ugyanis fel-
tűnő az I-csík beszűkülése, míg az A-csík szélessége
gyakorlatilag megtartott marad (8-3. ábra). A jelenség
magyarázata ma már kézenfekvő: az I-csík vékony fila-
mentumai becsúsznak az A-csíkot elfoglaló vastag fila-
mentumok közé. A folyamat molekuláris részleteit il-
letően több pont ma is tisztázatlan, bizonyosnak tekint-
hető azonban, hogy az elcsúszás szabályozása elsősor­
ban a vékony filamentumokhoz, az erőgenerá lás viszont
döntően a vastag filamentumokhoz rendelt funkció. A
további leírás az élettani szabályozás megértéséhez
szükséges jellegzetességek ismertetésére korlátozódik.
 ,
106 1. rész Altalános és sejtélettani alapelvek
A kontrakció szabá ~ozása
A vázizon1rostok vékony filamentumainak felépítésében
az aktin és a szabályozó fehérjék vesznek részt. Az aktin
két formában létezhet: globuláris monomcrként (G-ak-
tin, 42 000-es molekulatömeg), ill. fibrilláris polimer
alakjában (F-aktin, több száz monomer). A vázizom vé-
kony filamentumában két polimerlánc (F-aktinlánc) ta-
lálható egymás mellett és megcsavarodva úgy, hogy a
menetmagasság mintegy 13-14 monomernek felel meg.
A különféle fajok (köztük az ember) vázizmaiban az
aktin aminosav-szekvenciája ugyanazon egyeden belül
is heterogenitást mutat. A jelenség oka az, hogy az egyes
rostok a genetikailag rendelkezésre álló különböző aktin
izoformák közül nem ugyanazokat fejezik ki.
A szabályozó fehérjéi( közül a tropomiozin két, egy-
más köré csavarodott aminosavláncbóJ álló, hosszúkás
molekula, amelyik a két aktinlánc közötti árkokban he-
lyezkedik el úgy, hogy egy tropomiozinmolekula hét al(-
tin monomert (G-aktint) fed le. Ennek az elhelyezkedés-
nek szerepe lehet a kontraktilis aktiválás során bekövet-
kező molekuláris történések hosszirányú szervezésében.
A tropomiozin lokalizációjának jelentősége elsősorban
abban keresendő, hogy lehetővé teszi a rost nyugalmi ál-
lapotában az aktin-miozin kölcsönhatás gátlását.
A másik szabályozó fehérje, a troponin három alegy-
ségből épül fel, amelyeket külön névvel láttak el. Egy
tropomiozinmolekulához egy troponinkomplex csatla-
kozik. A troponin-T alegység hozza létre a kapcsolatot a
tropomiozin és a másik két troponin alegység között. A
troponin-I nevét az „inhibiting" szóból nyerte, valószí-
nűnek tűnik ugyanis, hogy nyugalomban ez a molekula
is lényeges szerepet játszik az aktin-miozin kölcsönha-
tás gátlásában. A legismertebb alegység a troponin-C,
amelyik mindkét másik troponin alegységhez kapcsoló-
dik. Nevét onnan kapta, hogy ez a 18 000-es molekula-
tömegű polipeptidlánc hordozza a Ca 2+ -kötőhelyeket,
/ . /
szam szerint negyet.
A kötőhelyek közül kettő Ca2+ -specifikus, Ca2+ -kö-
tésük Kd-je alacsonyabb (azaz affinitása nagyobb, 10-6
moVl). Ezek a helyek csak akkor kötnek Ca2+ -okat,
amikor a myoplasmaticus Ca2+ -koncentráció az SR-ből
történt Ca2+ -felszabadulást követően megemelkedett,
tehát ez a két kötőhely vesz részt a kontrakció Ca2+ -
függő szabályozásában.
Az elfogadott modell szerint a vázizomrost nyugal-
mi állapotában a tropomiozin-troponin rendszer „elfe-
di" az aktinon található miozin kötő helyeket, ezáltal gá-
tolja az aktin-miozin kölcsönhatást. Amikor a myoplas-
maticus Ca2+ -koncentráció megemelkedik, a troponin-
C Ca2+ -specifikus helyei Ca2+ -t kötnek. A kötődés
eredményeként a troponinalegységek, illetve a tropomi-
ozin közötti kölcsönhatás megváltozik, a tropomiozin a
két aktinlánc közötti árokban mélyebbre h elyeződik,
ezáltal az aktin mioz inköté5 helyei a miozinfejek számá-
ra hozzáférhetővé válnak. A kontrakció kialakulásának
előfeltétele, hogy a troponin-C alegységek meghatáro-
zott hányada Ca2+ -okat kössön. Az aktiváció megszűn­
tekor a myoplasmaticus Ca2+ -koncentráció csökken, a
fenti folyamatsor fordítva megy végbe, és a rost elernyed.
Az aktin/miozin l<ölcsönhatás
jellemzői
A vastag filamentumok döntően miozinból épülnek fel.
A vázizommiozin nagyméretű fehé1iemolekula, amely
hat polipeptid láncból tevődik össze. Ezek közül kettő
nehéz lánc (220 lilla) , négy pedig könnyű lánc (20
kDa); az utóbbiak tovább i alcsoportokba oszthatók. A
könnyű láncok jelentős szerkezeti hasonlóságot mutat-
nak olyan Ca2+ -kötő fehérjékkel, mint a troponin, parv-
albumin, kalmodulin. A vázizomban található miozin
polipeptidláncok, hasonlóan az aktinhoz, jelentős hete-
rogenitást mutatnak (miozinizoformák).
A miozinmolekula alakját a két nehéz lánc határoz-
za meg. E láncok nagyobbik része egy-egy a-h élix, ame-
lyek egymásba csavarodnak, és kialakítják a mintegy
150 nm hosszú „rúd" részt. A rúdnak egy kb. 85 nm-es
szakasza aggregálódik a többi miozinmolekula analóg
részével, és együtt alkotják a vastag ftlamentum gerin-
cét. A rúd másik szakasza mozgékonyabb, ennek folyta-
tása az ugyancsak a nehéz láncok által képzett két glo-
buláris „fej". A könnyű láncok (kettesével) a fejekhez
kapcsolódnak. A miozinfejek a vastag filamentumból
kinyúlnak a vékony filamentumok felé, létrehozva a
mikroszkóposan is látható kereszthidakat, amelyek az
aktinnal való kölcsönhatásban tulajdonképpen részt
vesznek. A vas tag filamentum szerveződése a sarcome-
ren belül olyan, hogy az alkotó miozinmolekulák irá-
nyultsága a sarcomer közepére (H-csík) szimmetrikus
(1. a 8-3. ábrát).
A vázizom-kontrakció az aktin, a miozinfej és az
ATP közötti kölcsönhatás eredménye. A kölcsönhatás
során meghatározott részfolyamatok ciklikusan is-
métlődnek. Eközben a vázizom háron1 állapota külön-
böztethe tő meg: nyugalm i, aktivált és ún. „rigor" állapot
(8-4. ábra). A cikl us biokémiai, strukturális és energeti-
kai szinten értelmezhető. A több évtizede tartó, intenzív
kutatómunka ellenére sem lehet azonban a megismert
részletekből egy általánosan elfogadott mechanizmust
levezetni. Az értelmezés nehézségei nem kis mértékben
abból erednek, hogy a kísérletek jó része in vitro, oldat-
ban reszin tetizált aktin-miozin (esetleg csak aktin-mio-

Nyugalmi állapot
~
Tropomiozin-tr~ponin ~- -Miozinfej
komplex ~ Fiziológiás körülmények között
Miozin
2 szerepeltetése didaktikailag indo-
- Ca + Ellazulás
+ATP
Rigor állapot, erős kölcsönhatás
A Aktin A A
-ADP
Miozin
zinfej) rendszer felhasználásával történik. Ilyen körül-
mények között hiányzik a vázizomrostra in vivo jel-
lemző szerkezet, márpedig valószínű, hogy a rendezett-
ség jelentősen befolyásolni képes az egyes lépések lezaj-
lását, például azok sebességét.
Biokémiai ciklus. A biokémiai ciklus (ATP-ciklus) lé-
nyege az ATP hidrolízise. Relaxált állapotban (amikor
az aktin miozinköté5helyei gátoltak) , a miozinfejhez
ATP kötődik ADP.Pi formájában (lásd később). A mio-
zinfej Mg2 + -függ5 ATP-áz-aktivitással rendelkezik, az
aktivitás mértékét az aktin kapcsolódása fokozza. Akti-
vált állapotban (az aktin iniozinkötőhelyei hozzáfcr-
hetőek) az ATP hidrolízise befejeződik, és a termékek
(ADP és P) disszociálnak. Fiziológiás k.ö rülmények kö-
zött a termékek leválása után a miozinfej hez egy újabb
ATP-molekula kötődik, a miozinfej és az aktin disszoci-
ál, és a folyamat elölről indul. A rigor állapot kísérletes
körülmények között akkor lép fel, ha a közegben nincs
jelen ATP. Ilyenkor az aktin és miozin között szoros
kapcsolat alakul ki. Tulajdo nképpen ez az oka a rigor
1nortis (hullamerevség) létrejöttének is.
Szerkezeti ciklus. E folyamatsor lényege a kereszthi-
dak konformáci6változása. Relaxált állapotban ugyan-
azon kcreszthíd elhelyezkedése többféle lehet: hozzá-
fekszik a vastag filamentumhoz, szabadon rotál, vagy
időleges kölcsönhatásba kerül az aktinnal. Az aktivált
izomban dominál az aktin és miozin közötti gyenge fe-
hérje-fehérje köl csönhatás; a kereszthidak a vastag fila-
mentummal mintegy 90°-os szöget zárnak be. Az ATP-
bomlástermékek disszociálásával párhuzamos az a lát-
ványos átrendeződés, ami leginkább „evezőcsapásra"
8. fejezet A vázizom rostok működése l 07
Aktivált állapot, gyenge kölcsönhatás
Az aktin, miozinfej és ATP
A Aktin A
kontrakciós ciklus alatti
kölcsönhatásának vázlata
+Ca2'
(ATP jelenlétében) a rígor állapot
Miozin
csak igen rövid ideig. átmenet-
ként állhat fent. a sémában való
- P·1
kolt az ATP-hiányra jellemző álla-
pot szemléltetése érdekében
Aktivált állapot, erögenerálás
Miozin 1
emlékeztet. A kereszthidak ugyanis lazán kapcsolódó
derékszögű helyzetükből egy szorosan kapcsolódó, a
miozinrúdhoz képest kb. 45°-os pozícióba kerülnek, és
az elmozdulás során magukkal húzzák a hozzájuk kap-
csolódó vékony filamentumot (ez a ,,csúszófilamentum-
mechanizmus" elnevezés eredete). A sarcomcr felépíté-
se mellett ez azt eredményezi, hogy a két határoló Z-le-
mez a sarcomer közepe felé mozdul el.
Az aktivált állapot vége és a rigor állapot közös jel-
"
lemzője a kötött nukleotid (átmeneti) hiánya. Erthető
tehát, hogy a rigor kialakulásakor a 45°-os kereszthíd-
szerkezet rögzül. Fiziológiásan az újabb ATP-molekula
kötődése megszünteti a kontraktilis fehérjék szoros kap-
csolatát, és a kcreszthidak visszamozdulhatnak a 90°-os
pozícióba. Amennyiben az aktivált állapot változatlanul
fennáll (azaz a troponin-C kalciumspecifikus helyei to-
vábbra is Ca2+-okat kötnek), újra létrejöhet az aktin és
a miozinfej kapcsolódása, a megelőző elcsúszás miatt
azonban ez a kölcsönhatás már egy másik, „távolabbi"
miozinkötőhellyel valósul meg, azaz a sarcomer rövi-
dülése folytatódhat. H a időközben az izomrost aktivált
állapota megszűnt (visszaállt a szabályozó fehérjék gát-
ló konfigurációja), újabb aktin-miozin kapcsolódás nem
jöhet létre, az izomrost elernyed, a kereszthidak pedig
felveszik a nyugalmi állapotra jellemző elrendeződésü­
ket.
Energetikai ciklus. A harmadik esemény lánc az ener-
"
getikai történések sora. Ugy tűnik, hogy a miozinfejhez
kötődő ATP azonnal hidrolizál, és mint ADP.Pi van je-
len, eközben azonban szabadenergia-változás még nem
következik be. A miozinfej aktinnal való kapcsolódása
szükséges ahhoz, hogy az energetikai ciklus teljessé vál-
108 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
jon. Az aktin valószínűleg a Pi disszociációját segíti elő,
ami viszont előfeltétele a kémiai energia mechanikaivá
alakulásán ak (ez az ún. „erőgeneráló lépés", a szerkeze-
ti modellben a kereszthidak elmozdulása).
A kontrakció mechanikai
és energetikai jellemzői,
a vázizomzat működése
a szervezetben
A vázizomzat töm ege felnőtt emberben a teljes testtö-
meg mintegy 40-45%-a. A pontos értéket nagymérték-
ben befolyásolják különféle tényezők, ezek közül a fizi-
kai munka (edzettség) és a nem jelentősége közismert.
Férfiak vázizomzata általában fejlettebb, ennek egyik
oka a hím nemi hormonoknak a fehérjeszintézisre gya-
/
korolt kifejezett serkentő hatása (1. a 35. fejezetet). Ert-
hető ugyanakkor, hogy jelentős tömege miatt a váz-
izomzat működési állapota nagymértékben befolyásolja
a szervezet egészének homeosztatikus reakcióit.
Az izomműködés mechanikai
.„ / .
sa1atsaga1
A vázizomrostok aktiválásának következménye - ugyan-
úgy, mint a szív- és a simaizom aktiválása esetén - két
véglet között változhat. Egyik esetben a megrövidülés-
nek nincs akadálya, az tehát változatlan feszülés mellett
következik be (izotóniás kontrakció). A másik szélsősé­
ges esetben a kontrakció ereje nem elegendő a megrö-
vidülés akadályának leküzdéséhez (pl. ha valaki egy „túl
nehéz" tárgyat akar felemelni). Ilyenkor a kontraktilis
fehérjék és az ATP kölcsönhatása csak az izom feszülé-
sének fokozódását eredményezi (izometriás kontrak-
ció). A hossz- és feszülésváltozás az izmokban leggyak-
rabban egyidejű (auxotóniás kontrakció).
Aktív és passzív feszülés. A vázizomzat (a sima- és
szívizomzathoz hasonlóan) a kontraktilis apparátu s
mellett rugalmas (elasztik.us) komponenseket is tartal-
maz. Ezek egy része a kontraktilis elemekkel párh uza-
m os (sarcolemma, titinháló stb.), más része soros elhe-
lyezkedésű. Utóbbiakat régebben az ínnal és a kötőszö­
vettel azonosították, újabban az az elképzelés alakult ki,
hogy a soros elaszticitás forrása elsősorban a miozin
szerkezetében keresend ő.
A vázizmokban található elasztikus elemek feszítés
nélküli állapota határozza meg az izom ún. egyensúlyi
hosszát. A vázizom nyugalmi feszülése ugyancsak a ros-
tok felépítésében részt vevő rugalmas elemekkel magya-
rázható. A kontrakció által eredményezett feszülésnö-
vekedést szokás aktív feszülésnek nevezni (ez a tulaj-
donképpeni, keresztmetszetre vonatkoztatott „izomerő",
8-5. ábra). A rugalmas elemek külső hatásra bekövet-
kező megnyúlása hozza létre az izom passzív feszülését.
Az izmok elhelyezkedése a szervezetben olyan, hogy
azok az anatómiailag definiálható nyugalmi hossz mel-
lett már kissé meg.nyújtottak (azaz passzív feszülésük
mértéke mérhető).
Tetanusz, kontraktúra. Egyetlen akciós potenciált
követően, mire a kontrakció megindul, a felszíni memb-
rán ingerelhetősége helyreáll (l. a 8-1. ábra e részét),
nincs akadálya tehát újabb felszíni ingerületi folyamat
és újabb rángás kiváltásának akkor, am ikor a rost myo-
plasmaticus Ca2 + -koncentrációja még emelkedett, és a
megelőző rángást követő relaxáció még nem ment vég-
be. A második ingerületet követően a felszabaduló újabb
Ca2 + -mennyiség hozzáadódik az elűző aktiválásból a
myoplasmában visszamaradt Ca2+ -hoz. Egyértelműen
bizonyított, hogy a kontrakció mértéke a myoplasmati-
cus Ca2 + -szint nagyságától függ, elsősorban azért, mert
fokozódik a troponin-C specifikus helyeinek Ca2 + -kö-
tése, de nem kizárt, hogy a Ca2 + más úton is befolyásol-
hatja az aktin-miozin kölcsönhatást. E setünkben tehát,
amikor az újabb myoplasmaticus Ca2+ -tranziens csúcs-
értéke nagyobb lesz, m int az első aktiválást követően, a
rángás mértéke is nő (szuperpozíció, 8-6. ábra A).
-
~150
Teljes feszülés
\Passzív
feszülés
a b Aktív
5 - (izometriás)
feszülés
o·
1,5 2,5 3,5
Sarcomerhossz (µm)
,.. 1
A vá.zizomrost hossza és feszülése közötti összefüggés
A feszülésértékeket az izometriás feszülés maximumának %-ában ad-
tuk meg
a: egyensú!Yi hossz; b: nyugalmi hossz
--
Amennyiben sorozatingcrléssel vá ltunk ki rángáso-
kat, az ingerlési frekvencia növelésével az egyes kont-
rakciók egyre inkább egymásra rakódn ak (összeolvad-
nak, inkomplett tetanusz) . Amikor a sorozatingerlés
frekvenciája olyan nagy lesz, hogy a következő kontrak-
ció hamarabb kialakul, mint ahogy a megelőző kontrak-
ció eléri maximumát, az egyes rángások már nem is kü-
löníthetők el (kompletL tetanusz, 8-6. ábra B és C).
Megemlítendő, hogy az ugyancsak harántcsíkolt szív-
izom esetében az akciós potenciál (és a refrakter fázis),
valamint a kontrakció nagyjából azonos ideig tart, ezért
a szívizom csak a kontrakció lezajlása után lesz isméL
ingerelhető (azaz a szívizom nem tetanizálható, 1. a 16.
fejezetet).
Vázizomroston kísérletes körülmények között a
külső folyadéktér K+ -koncentrációjának emelése tartós
kontrakció kialakulását eredményezi (káliurnkontrak-
túra, 8-6. ábra D). Ennek oka a felszíni membrán depo-
larizációja (l. a 3. fejezetet), ami ugyanúgy aktiválja a fe-
szültségfüggő kontrakciós mechanizmust, mint az akci-
ós potenciál.
Hossz-feszülés összefüggés. Egy izom(rost) n1axi-
mális ereje (feszülése) az izometriás körülmények kö-
zött kiváltott komplett tetanusz nagyságával jellemez-
hető. Amennyiben a tetanuszos kontrakciókat úgy vált-
juk ki, hogy közben változtatjuk a rost hosszát, jellegze-
A lényege a rendelkezésre álló ATP lebontása és az így fel -
lzometriás
feszülés
l rkciós potenciál
lllllllllll
e D
Membrán-
potenciál
~---~80 mmol/I
llllllllllllllllillillllllillll J [K+Jkrvm 12.s mmol/I
A vázizom kontrakciójának kü lönbö ző form ái
A) Szuperpozíció
B) lnkomplett tetanusz
C) Komplett tetanusz
D) K+ -kontraktúra
Valamennyi ábrarészen a membránpotenciál változását az alsó görbe
tükrözi. míg a felső görbék az izometriás körülmények között regiszt-
rált mechanikai választ jelzik. A D ábrarészen a K+ -koncentráció vál-
tozását a legalsó séma illusztrálja
8. fejezet A vázizomrostok működése l 09
tes összefüggést kapunk (l. a 8-5. ábrát). A legnagyobb
kontrakciós erő akkor mérhető, amikor a rost hossza kb.
2 µ,m-es sarcornerhossznak felel meg. Ennél kisebb, il-
letve nagyobb sarcomerhossz esetén a kontrakciós erő
csökken. A jelenség magyarázata az, hogy a rost nyújtá-
sakor a vékony-vastag filamentum átfedés mértéke, azaz
a működőképes kereszthidak száma változik, márpedig
ez nyilvánvalóan befolyásolja a generálható erő nagysá-
gát. Nagyfokú nyújtás mellett (>4 µ,m) az átfedés telje-
sen n1egszűn i k, és mechanikai válasz nem hozható lét-
re. Rövid sarcomerhosszak esetén az erőkifejtés le-
hetősége azért csökken, mert a vastag filamentumok a
Z-lemeznek ütköznek, illetve a vékon y filamentumok a
sarcomer közepén egymás csúszását akadályozzák.
H angsúlyozni kell, hogy a vázizomzat a legnagyobb
erő kifejtésére éppen a nyugalmi állapotában mérhető
hossz mellett képes (1. a 8-5. ábrát), szemben a szív-
izommal, ahol az aktív feszülés maximuma nagyobb
sarcomerhossznál van, mint ami a keringés nyugal.mi
intenzitása mellett fennálló diastolés értéknél (telődés­
nél) megfigyelhető. A szívizom esetében tehát a kont-
rakciós erő jelentősen fokozható a sarcomerhossz (dias-
tolés telődés) növelése révén (Frank-Starling-mecha-
nizmus, l. a 16. fejezetet).
Energetikai jellemzők
A vázizomzat működése során az energetikai folyamat
szabadult kémiai energia felhasználása mechanikai cé-
lokra. A rendelkezésre álló adatok szerint a vázizom a
kémiai energia 40-50%-át tudja mechanikai energiává
alakítani (azaz ekkora a hatásfoka), a többi hő formájá-
ban szabadul fel. Első megközelítésben a hőtermelés
termodinamikai törvényekből következő melléktermék,
kísérőjelenség. H angsúlyozni kell azonban, hogy a fel-
szabadult hő döntő mértékben járul hozzá a szervezet
hőszabályozásához, olyannyira, hogy bizonyos esetek-
ben az izomaktivitás elsődleges célja a hőtermelés foko-
zása (1. a 43. fejezetet).
lzomtípusok. Az izmok külső megjelenésük alapján
vörös és fehér rostokból fe]épülőkre különíthetők el. A
mechanikai sajátságok vizsgálata kimutatta, hogy a fe-
hér rostok gyorsak, azaz mind kontrakciós, mind relaxá-
ciós sebességük nagy (mindkét folyamat n éhány ms
alatt végbemegy). Ezen rostokat IIB típusúnak is neve-
zik. A vörös izomrostok egy részében a kontrakciós se-
besség a fehérekével összevethető (IIA típus), míg más
vörös rostok lassúak (I. típus, a kontrakciós-relaxációs
ciklus ideje 100 ms is lehet). Az I. típusú rostok nem té-
 ,
110 1. rész Altalános és sejtélettani alapelvek
vesztendők össze az egyes speciesekben (pl. kétéltűek­
ben) megtalálható, u gya ncsak „lassú" működésű tónu-
sos izmokkal. Szemben az emlősök előbbiekben leírt
fázisos (rángás típusú) izomrostjaival, a tónusos izmok
felszíni membránja nem hoz létre akciós poten ciált,
nincsenek T-tubulusaik stb.
A különféle fázisos izomrostok további vizsgálata
felfedte, hogy biokémiai és energetikai sajátságaikban is
különbségek vannak. A gyors működéssel együtt jár a
miozin gyorsabb ATP-bontása és az SR gyorsabb Ca2 +-
visszavétele. Ugyanakkor a fehér rostokban nagyobb
mennyiségben vann ak jelen az anaerob glikolízis enzi-
mei, és jelentős glikogénraktárak találhatók bennük. A
vörös rostokra az aerob glikolízis j ellemző, sok mito-
kondriumot és mioglobint tartalmaznak. Hangsúlyozni
kell, h ogy az emlősök anatómiailag elkülöníthető izma-
inak rostösszetétele kevert, az egyes izmok közötti kü-
lönbség a felépítő rosttípusok részarányában figyelhető
meg. Az I. típusú rostok általában ott találhatók n a-
gyobb mennyiségben, a hol lassú és tartós aktivitás a jel-
lemző (pl. antigravitációs izomzat). A másik végletet a
IIB típusú rostok képviselik, ezek működése gyors, de
nem tartós (ilyenek dominálnak pl. a helyváltoztatásban
szerepet játszó egyes végtagizmokban). A IIA rostok a
legtöbb vonatkozásban átmenetet képeznek a fenti két
véglet között.
A miozin nehéz és könnyű láncok izoformái alapján
a fe nti három alapkategóriánál lényegesen több rosttí-
pus különböztethető meg. Gyakorlati szempontból ezek
az izoformák azért érdekesek, mert vizsgálatukkal sike-
rült bepillantást n yerni a vázizomzat szerkezetén ek és
működ ésének adaptációs folyamataiba. Kísérletesen
már korábban igazolták, hogy egy ad ott izom igénybe-
vételének módja nagym értékben befolyásolja az izom
rostösszetételét. Az ún. keresztinnervációs eljárás során
kísérleti állatban gyors, illetve lassú izmot beidegző mo-
toros idegeket átmetszenek, majd felcserélve összevarr-
nak. Az idegek regenerációja után kimutatható, hogy az
eredetileg döntően lassú izom rostjai gyorsakká alakul-
n ak, és fo rdítva. Az átalakulás kulcslépése a miozin (és
részben az aktin) izoformák arányának lassú eltolódása.
A kreatin-foszfát szerepe. A harántcsíkolt izomzat
közvetlen en ergiaforrása az ATP, amely nyugalomban
néh ány mmol/l-es koncentrációban van jelen a myo-
plasmában ; az ATP-készlet azonban csa k időlegesen
képes fedezni a kontrakció energiaszükségletét. A váz-
izomrostok rendelkeznek kémiai energiaraktárral, ez a
kreatin-foszfát (kreatin-P, ugyancsak néhány mmo]/l).
A kreatin-P nem közvetlenül felhasználható energiafor-
rás, a kreatin-foszfokináz enzim viszont képes a krea-
tin-P + ADP ~ kreatin + ATP reakció révén a kime-
rülő ATP-tartalék pótlására. A kreatin-P-raktár felhasz-
nálását követően az izomaktivitás további fenntartása
csak ATP-szintézis révén lehetséges.
Aerob és anaerob munkavégzés. A különfél e váz-
izom rosttípusok mind aerob, mind anaerob glikolízisre
képesek. A fehér rostokban dominál az anaerob út, en-
nek kiindulási anyaga a glikogén, végterméke az izmok-
ban a tejsav; a glikolízis e formája glukózmolekulánként
3 molekula ATP-t szolgáltat. A tejsavat a vér a m ájba
szállítja, ahol visszaalakul glukózzá. A májban kelet-
kező gl ukóz a keringéssel visszakerülhet az izomzat-
hoz, ah ol vagy azonnal felhasználódik, vagy a glikogén-
raktár újraszintetizálására fordítódik. A mái és vázizom
közötti szénhidrátforgalom az ún. Cori-kör. A fentiek
alapján nyilvánvaló, hogy a fehér rostok azért nem ké-
pesek tartós aktivitásra, mert anaerob tartalékaik arány-
lag gyorsan kimerülnek.
A vörös rostok, különösen az I. típusúak esetében
dominál az aerob út. E rostok működ ése nagyobb m ér-
tékben függ a vérellátástól, mert az biztosítja egyrészt az
oxigénellátást, másrészt a glukózt, ami a kisebb gliko-
génraktár mellett a döntő energiaforrás. Rendelkeznek
viszont e rostok oxigén tartalékkal, amit a mioglobinhoz
kötött oxigén jelent. Az ATP-szintézis lényegesen gaz-
daságosabb aerob útja teszi lehetővé , hogy az I. típusú
rostok tartós működésre legyenek képesek (aminek fel-
tétele a megfelelő vérellátás) .
A törzsfejlődés során a keringési és légzési szerv-
rendszer tökéletesedése jelenti a tartós aerob munkavég-
zés feltételeinek biztosítását (oxigén- és glukózellátás,
anyagcseretermékek eltávolítása, l. a 19. fejezetet). Az
anaerob munkavégzés j elentősége alsóbbrendű állatok
esetében jóval nagyobb, de szerephez jut ez a lehetőség
emlősökben, így az emberben is. Hirtelen bekövetkező,
nagy erőki fejtés esetén az izomzat an aerob módon
használja fel szénhidrátraktárait. A glukóz, illetve gliko-
gén ezt követő újraszintetizálása tejsavból energiaigé-
nyes folyamat, általánosan elfogadott elképzelés szerint
a szükséges energia forrása a tejsav egy részének oxida-
tív lebontása. Az anaerob munkavégzést tehát fokozott
oxigén felhasználási periódus követi, ez az oxigénadós-
ság jelensége.
Izommunka, fáradás
Az izomműködés koordinálása a szervezetben az ideg-
rendszer motoros részének feladata, a váz.izom rostok
„csak" végrehajtó funkciót látnak el (l. a 42. fejezetet). A
motoros idegen érkező akciós poten ciál sorozat a váz-
izomrostok tetanuszos összehúzódását eredményezi.

Adott izom kontrakcióerosségének növelésére elvileg két
út áll rendelkezésre: fokozható az egyes izomrostok
kontrakciójának m értéke (akciós potenciálok frekvenci-
ájának növelésével), illetve emelhető a válaszban részt
vevő motoros egységek száma („besorozás", „recruit-
ment"). A gyakorlatban általában a két lehetőség kom-
binációja érvényesül. Fiziológiásan egy izom motoros
egységei aszinkron módon aktiválódnak. Ez kedvezőbb
a mozgások összerendezettsége („s ima" lezajlása)
szempontjából, ugyanakkor azt eredményezi, hogy az
egész izom maxim ális ereje in situ kisebb, n1int az őt al-
kotó rostok maximális erejének összege. Egy-egy izom
esetében a szinkronizált aktiválódás gyakran idegrend-
szeri kórfolyamat tünete (remegés, görcsök stb.).
Izommunka végzéséhez a szervezet egészének meg-
f felelő alkalmazkodása szükséges (l. a 19. fejezetet). Az
izomzat fokozott működése esetén jelentős feladat a
tápanyag- és oxigénigény kielégítése, a termelt szén-di-
oxid és más anyagcseretermékek elszállítása, az izo1nak-
tivitást kísérő hőtermelés ellensúlyozása a hőleadás in-
tenzitásának emelése révén. Mindezek a feladatok
elsősorban a keringési és légzési szervrendszert terhelik,
de részt vesz az alkalmazkodásban az idegrendszer és a
"
Attekintés
A mozgás aktív szervét képező vázizomzat elemi
egységei a vázizomrostok, amelyeknek alapvető mű­
ködési formája az idegi utasításra bekövetkező
összehúzódás (rángás, kontrakció).
i hez. A kontrakció megszűnte (relaxáció) annak kö-
Az izomkontrakció elindítója a felszíni membránon
propagáló és a transzverzális (T-) tubulusokba is be-
terjedő akciós potenciál. A depolarizáció hatására a
T-tubulusok membránjában feszültségérzékelők
mozdulnak el, ennek következménye Ca2+ _felsza-
badulás a sarcoplasma-reticulumból (SR), a termi-
nális ciszternák membránjában elhelyezkedő Ca 2 + -
csatornákon (rianodinreceptorokon) keresztül.
A vázizmok összehúzódásának struktúrális alapját a
kontraktilis fehérjék jelentik.
Az aktin- és a miozinmolekulák filamentumokat
képeznek, amelyek rendezett elhelyezkedése ad-
ja a vázizomra (is) jellemző harántcsíkolatot.
A megrövidülést az aktin- és miozinfilamentu-
mok egymás melletti elcsúszása eredményezi, ezt
a közöttük kapcsolatot teremtő kereszthidak ak-
tivitása hozza létre.
8. fejezet A vázizomrostok működése 111
hormonális rendszer is. E jelenségekkel az élettan egy
külön ága foglalkozik, amit angolul „exercise physio-
logy" -nak neveznek, magyar megfelelői a munka- és
sportélettan, vagy újabban teljesítmény-élettan.
A vázizomzat munkavégzését kísérő jelenség a fára-
dás. ln vitro körülmények között tartós ingerlés kapcsán
kimutatható a kontrakciós erő csökkenése, aminek oka
(indirekt ingerlés esetén) részben a neuromuscularis
junkció „fáradása", azaz a transzmitterraktárak kiürülé-
se, részben az izom energiakészletének (glikogéntarta-
lom, kreatin-P-szint) csökkenése (az izomban mérhető
szabad ATP-szint ugyanakkor fiziológiás körülmények
között a fáradás kapcsán nem csökken). A fáradás fon-
tos komponensének tűnik az ATP hasításakor keletkező
foszfátcsoportok felhalmozódása a myoplasmában.
Ugyanezen tényezők az in vivo izomműködést kísérő
fáradás kialakulásában is szerepet játszanak. A szerve-
zet egészének fáradása azonban lényegesen komple-
xebb, az ún. általános érzések kategóriájába tartozó je-
lenség. Az izomzat fokozott igénybevételének egy sajá-
tos tünete lehet az izomláz, aminek oka az alacsony
pH-jú anyagcseretermékek (pl. a tejsav) helyi felszapo-
rodása.
Az aktin és miozin közötti kölcsönhatást, azaz a
kontrakciót a myoplasmába kilépett Ca2+ a szabá-
lyozó fehérjéken (troponin, tropomiozin) keresztül
aktiválja úgy, hogy kötődik a troponin-C alegység-
szönhetően indul meg, hogy az aktiváló Ca2+ levá-
lik a troponin-C -ről, és visszajut az SR-be, az annak
membránjánban található energiaigényes transzport
(Ca2+ -pumpa) segítségével.
Az izom-összehúzódás energiaszükségletét a ke-
reszthíd-aktivitás kapcsán végbemenő ATP-lebontás
fedezi.
A vázizomrostok aktiválódásának következménye
hosszuk és/vagy feszülésük változása lehet (izomet-
riás, illetve izotóniás kontrakció). Az egyes rángások
egymásra rakódása a vázizom úgynevezett tetanu-
szos válaszának kialakulását eredményezi.
Az emberi szervezetben található vázizomrostok
többféle szempont alapján csoportosíthatók. Az elté-
rések közül fiziológiai szempontból meghatározó je-
lentősége van annak, hogy az adott izomrost dön-
tően aerob vagy anaerob úton teremti-e elő a műkö­
déséh ez szükséges ATP-mennyiséget.
 112 1. rész Általános és sejtélettani alapelvek
„
Az alapokon túl
Az elektromechanikai csatolás kémiai befolyásolhatósága. Jo-
gosan feltételezhető, hogy a rianodinreceptorok in vitro
kimutatott kémiai érzékenysége in situ, megtartott triád-
,,
szerkezet m ell ett is fennáll . Valóban, a koffein például köz-
vetlenül aktiválhatja az SR rianodinérzékeny Ca2 +-csator-
náit, mintegy megkerülve a fesz ültségfüggő lépéseket. A
1
feltevés helyességét igazolja, hogy kellően nagy dózisú
koffeinnel (>5 mmol/I) tartós összehúzódás hozható létre
(koffeinkontraktúra), alacsonyabb koffeinkoncentrációk
pedig fokozzák az elektromos ingerléssel kiváltott rángá-
sok nagyságát (rángásfokozó hatás). Hasonló hatással ren-
delkeznek más kém iai szerek is (pl. különféle ani onok:
\
1
perklorát. jodid; egyes nehézfémionok: ezüst, arany), de
ezek az anyagok az elektromechanikai kapcsolat más-más
lépését befolyásolják.
A rianodinérzékeny csatornának gátlószerei is ismer-
tek. Ezek közé tartozik maga a rianodin (nagy koncentráci-
1
óban), ilyenek egyes helyi é rzéstelenítők (p rokain, tetraka-
in) vagy a dantrolén nevű vegyület. A Ca2 +-felszabadulás
gátlásának gyakorlati von atkozása is van. Egyes altatáshoz
1
használt gázok (pl. halotán) fiziológiás körülmények között
is növelik a rianodinreceptorok Ca2+-permeabilitását. ge-
netikailag fogékony egyénekben pedig a vázizomzat kiter-
jedt területén hoznak létre kontraktúrát. kifejezett hőter­
meléssel, orvosi beavatkozás nélkül gyakran ,
végzetes ki-
menetellel (malignus hyperthermia). Ujabban sikerült
'.
megállapítani, hogy a kórkép oka az SR rianodinérzékeny
'I Ca2+-csatornájában bekövetkező mutáci ó. Az aminosav-
sorren d változása a csatorna Ca2 +-érzékenységének
olyan mértékű fokozódásához vezethet, hogy a halotán
szokásos dózisai kontraktúra aktiválásához eleg e ndő mér-
tékű Ca2+-felszabadulást provokálnak. A kialaku lt hyper-
thermiás állapot a terminális ciszternák Ca2+-csatornáinak
l gátlásával, például dantrolén adásával előzhető, illetve
szüntethető meg.
~6
Cl')
Cl')
-
0
.e
1 ~
' A rövidülési sebességet az izomhossz időegység alatti megváltozása-
11
11
0 0
Popt
0 1 2 3 4 5
lzometriás feszülés (x105 N/m 2)
1
A Hiti-egyenlet. Amíg a vázizom álta l generált erő
izometri-
ás kontrakció során a feszülés fokozódásában nyilvánul
meg, addig megrövidülés esetén fizikai értelemben vett
kül ső munkavégzés is történik. Jól ismert megfigyelés,
hogy a megrövidülés sebesség e annál nagyobb, minél ki-
sebb erővel szemben megy végbe (tehát minél kisebb
aktív feszülést hoz létre az izom). Az izomerő (illetve egy-
ségnyi izomkeresztmetszetre számítva a feszü lés) és a
megrövidülés sebessége közötti összefüggést (8-7. ábra)
tapasztalati képlet, az ún. Hill- egyenlet írja le. melynek
egyik formája
(F + a) (V + b) = (Fo + a) b = konstans
(8.1 . egyenlet)
1
ahol F az i zomerő. V a megrövidülés sebessége, Fo az
izom maximális izom etriás ereje (feszü lése), a és b olyan
állandók, amelyek értéke az adott izomra jellemző. A fen-
ti összefüggésből következik, hogy a feszülés és a rövid-
ülési sebesség fordítottan arányosak egymássa l, azaz a
hosszváltozás akkor a leggyorsabb, amikor az izom terhe-
lés nélkül kontrahál, a legnagyobb feszülés pedig izomet-
riásan hozható létre.
Becslések szerint az egyes izmok maximális megrö-
vidülési sebessége 1-20 hossz/s, a maximális izometriás
feszülés értéke pedig 40-2000 kN/cm2. Minden izom ese-
tében definiálható az optimális izomerő és az optimá li s rö-
vidülési sebesség, a kettő szorzata adja meg az illető izom
elméletileg elérhető maximális teljesítményét. A gyakor-
latban az izmok tényleges teljesítménye (izomsúlyra nor-
malizálva 100-150 W/kg) nem éri el ezt a nagyságot. Az
egyes izmok mechanikai sajátságainak ismerete igen f on-
tos a gyógytornaprotokollok, edzéstervek összeállításánál.
200 -
~
-3
> -.
e:
'<l.J
E
=
Cl')
.~
R 7 ábr.<i
100 Az izometriás feszülés és a megrövidülési sebesség összefüg-
gése a vázizomban
ként adtuk meg. Az izometriás feszülés és a rövidülés szorzata pon t-
ról pontra megadja az izom teljesítményét. Az összefüggés alapján
meghatározható egy optimális feszülési (Popt) és egy optimális sebes-
ségi (Vopt) érték, ame!Yek szorzata azonos az izom (teoretikus) maxi-
mális teljesítményével

'" Mérföldkövek
1791: L. Ga/vani az izomműködés vizsgálata kapcsán
felismeri a bioelektromosság jelenségét.
1864: W Kühne izomszövetből sóoldattal kivon egy fe-
hérjét, melyet miozinnak nevez el.
1907: W M. F/etcher és F. G. Hopkins (utóbbi 1929-
ben Nobel-díjat kap a növekedést serkentő vitaminok
felfedezéséért} kimutatják, hogy az izmok oxigén hiá-
nyában is összehúzódnak, és ilye nkor tejsavat termel-
nek. E megállapítás alapján felvetik, hogy a tejsav len-
ne felelős az izomkontrakció létrejöttéért.
1927: P Eggleton és G. P Egg/eton, valamint C. H. Fis-
ke és Y Subbarow egymástól függetlenül kimutatják a
kreatin-foszfát jelenlétét az izomban, valamint annak
lebomlását a kontrakció során.
1929: K. Lohmann Németországban, va lamint C. H.
Fiske és Y Subbarow az USA-ban felfedezik az ATP je-
lenlétét az izomban. A következő években Lohmann
leírja a reverzibilis ATP + kreatin H ADP + foszfokre-
atin reakciót (a róla elnevezett Lohmann-reakciót}.
1930: E. Lundsgaard felismeri, hogy az izmok akkor is
képesek összehúzódni, ha a tejsavtermelés gátolt, ez-
zel megcáf olja az izomkontrakció tejsavelméletét.
1939: W A. Engelhardt és M. N. Ljubimowa felfede-
zik, hogy a miozinnak ATP-áz-aktivitása van.
1940: L. V Heilbrunn felveti a kalciumnak az izomkont-
rakcióban játszott szerepét.
1940-es évek eleje: Szent-Györgyi Albert szegedi labo-
ratóriumában megkezdik az izomfehérjék tanulmánya-
11
8. fejezet A vázizomrostok működése 113
lt
•
zását. 1942-ben Straub F. Brunó izolálja az aktint. A ku-
tatócsoport számos izomfehérje biokémiai sajátságát
írja le, többek között az aktomiozinét, valamint a tisztí-
tott aktin és miozin komplexét. (Szent-Györgyi Albert
1937-ben a biológiai oxidáció területén végzett kutatá-
saiért kapott Nobel-díjat.}
1952: A. Sandow bevezeti az elektromechanikai csa-
tolás fogalmát.
1950-es évek első fele: A sarcoplasma-reticulumnak,
mint az intracelluláris Ca2 +-koncentrációt szabályozó
sejtalkotónak az azonosítása (J. R. Benda/!, S. Ebash1~
W Hasselbach, 8. 8 . Marsh, H. H. Weber és munka-
társaik}.
1971 -72: H. E. Huxley és A. F. Huxley külön-külön leír-
ják az izomkontrakció jelenleg elfogadott modelljét
(csúszófilamentu m-mechanizmus}. (A. F. Huxley
később Nobel-díjat kap az idegélettan területén vég-
zett munkásságáért.) Előzményként 1957-ben H. E.
Huxley felfedezi a vastag és vékony filamentumok kö-
zötti kereszthidakat és felismeri, hogy ezek szolgáltat-
ják a csúszáshoz szükséges erőt. Ugyancsak 1957-ben
A. F. Huxley leírja az erőgenerálás modelljét.
1973: W K. Chandler és M. F. Schneider leírják a DHP-
receptorok működését tükröző feszültségfüggő töltés-
mozgást.
1985: /. N Pessah és munkatársai leírják a rianodinre-
ceptor elektromechanikai kapcsolatban betöltött sze-
repét.
1
 9. fejezet A vérsejtek. kialakulása és fejlődése (haematopoesis)
,
Atdolgozta L igeti E rzsébet

10. fejezet A szervezet védekező mechanizmusai

Ligeti Erzsébet

11. fejezet Vérzéscsillapodás (haemostasis)

„
Atdolgozta Ligeti Erzsébet

12. fejezet A vörösvérsejtek funkciói: a légzési gázok transzportja

„
AtdoLgozta Ligeti Erzsébet

13. fejezet Az emberi vércsoportrendszerek

,
Atdolgozta Ligeti Erzsébet

Vérsejtek pásztázó elektronmikroszkópos képe

-
9. fejezet
A vérsejtek kialakulása és fejlődése
i_haematoR_o_e_
si_s)_ _ _ __ _ _ _ __
Az emberi vér 1 µJ-ében átlagosan 5 X 106 erythrocyta,
2,5-3 X 1Q5 thrombocyta és 5-8 x 1Q3 leucocyta ta lálha-
1
1• tó. Az egyes vérsejtféleségek élettartama nagyon eltérő:
az erythrocyták 120 napig, a thrombocyták mintegy 10
napig, a gra nulocyták viszont csak 9-12 óráig élnek, míg
a lymphocyták vagy a szövetek közé vándorolt macro-
phagok életideje lényegesen hosszabb is lehet. Mindez
azt jelenti, hogy a szervezetnek az egészséges állapot
fenntartásához naponta mintegy 4 x 1011 új vérsejtet
kell képeznie, szemléletesebben: minden másodpercben
több millió sejtet. Ezt, a homeosztázis fenntartásához
szükséges folyamatos vérsejttermelést nevezzük konsti-
tutív haematopoesisnek.
Bizonyos körülmények között egyes vérsejtféleségek
fokozott működésére is szükség lehet. A tengerszint fe-
letti magasság növekedésével csökken a légköri nyomás,
és a szervezet oxigénellátásának biztosítása csak na-
gyobb vörösvérsejtszámmal lehetséges. Fertőzéses álla-
potokban a megszaporodó fehérvérsejtek segítik a szer-
vezet védekezését. Ilyen esetekben csak az érintett vér-
sejtféleség(ek) fokozott termelése szükséges (stressz
haematopoesis).
A haematopoesisben részt vevő
szervek
Az emberi embryóban a vérsejtek legelső fejlődési alak-
jai a fogamzás utáni 15-18. napon a szikzacskó area
vasculosájában jelennek meg (embryonalis haematopo-
esis). Az őssej tek a továbbiakban a vérkeringés útján a
májba kerülnek, ahol a magzati élet következő szaka-
szában a vérsejtek képződnek. A humán magzati máj-
ban a vérképzés a fej lődés 35-42. napja körül kezdődik.
Eközben megindul az őssejtek bevándorlása a magzati
csontvelőbe, amely fokozatosan teljesen átveszi a mag-
zati máj vérképző szerepét. A primitív sejtek egy része a
thymusba kerülve a T-lymphoid sejtvonal őse lesz.
(
Emberben a születés idejére a máj vérsejtképző sze-
repe már megszűnik. A myeloerythroid sejtek (vörös-
vérsejtek, thrombocyták, különböző granulocyták, mo-
nocyták), valamint a B-lymphoid sejtek fejlődése ép
élettani körülmények között kizárólag a vörös csont-
velőben folyik. A lymphoid rendszer másik részét ké-
pező T-sejtek a születés után is a thymusban fejlődnek.
Mind a B-, mind a T-sejtek"a nyirokszervekben is proli-
ferálnak.
Felnőtt emberben a vörös csontvelő összességében a
májjal nagyjából azonos, mintegy 1500 g tömegű
;
„szerv". Ep körülmények között a vörös csontvelő az
„axiális csontváz" csontjaiban (szegycsont, bordák, me-
dencecsont, csigolyák), továbbá a humerus és a tibia
proximalis epiphysisében helyezkedik el.
A vörös csontvelő sejtjei
Vérsejtek
Az összes vérsejtfeleség egyetlen sejttfpusból, a haema-
topoeticus őssejtből (haematopoetic stem cell, HSC)
fejlődik ki. A H SC két alapvető tulajdonsággal rendel-
kezik: végtelen önmegújulási (önreprodukciós) képes-
séggel, és az összes vérsejtféleség irányába történő diffe-
renciáció képességével (azaz multipotens őssejt). Felszí-
ni marker tulajdonságok alapján a H SC-t izolálni lehet,
és egy vérképzésétől megfosztott szervezetbe már egyet-
len ilyen sejt bejuttatása is képesnek bizonyult a teljes
vérképzés hosszú távú újrafelépítésére. Az ilyen sejteket
hosszú távú haematopoeticus őssejtnek (long-term
H SC, LT-HSC) nevezzük.
Az LT-HSC-ből kifejlődő sejtek fokozatosan vesztik
el önmegújulási képességüket. Izoláltak olyan haemato-
poeticus őssejtet is, amely minden vérsejtféleség képzé-
sére képes volt, de csak mintegy 6-8 héten keresztül.
Ezt, a korlátozott önmegújulási képességgel rendelkező
 ,,
• 118 II. rész • A vér élettana
"
'~ 1
sejtfajtát rövid távú haematopoeticus őssejtnek (ST-
HSC) nevezték el.
Mindkét őssejtféleség döntő része a vörös csont-
velőben tartózkodik, de kis hányaduk elhagyja a csont-
velőt, és a vérpályába vándorol, megtartva mindkét alap-
vető tulajdonságát. Jelenleg nem ismertek azok a fizio-
lógiás ingerek, amelyek az őssejtek kivándorlását előidé­
zik, de rendelkezünk módszerekkel, amelyekl{el fokoz-
ni lehet a keringő őssejtek számát.
A HSC-ből multipotens (MPP), majd oligopotens,
végül unipotens progenitor sejtek keletkeznek (9-1. áb-
ra). Ezek a sejtféleségek egyre kevesebb további vérsejt-
féleség képzésére képesek, és elvesztik önmegújulási ké-
pességüket.
A közös myeloid progenitor sejt (common myeloid
progenitor, CMP) a neutrophil granulocyták, monocy-
ták, thrombocyták, valamint erythrocyták képzésére el-
kötelezett sejtféleség. A granulocyta/macrophag proge-
nitorból (GMP) neutrophil granulocyták és a monocy-
ta-macrophag sejtvonal sejtjei, a megakaryocyta/eryth-
rocyta progcnitorból (MEP) thrombocyták és erythrocy-
ták fejlődnek. A megakaryocyta progenitor sejtek (MkP)
csak thrombocyták termelését biztosítják.
A közös lymph oid progenitor sejtb~l (CLP) B- és T-
1
lymphocyta, N I<.-sejt, valamint dendritikus sejt egyaránt
keletkezhet.
Az őssejtek és a progcnitor sejtek szövettani módsze-
1
rekkel (festett csontvelőkenetben) nem különböztet-
hetők meg, kizárólag felszíni marker tulajdo nságaik
alapján azonosíthatók. (A markerek kimutatása antites-
tek segítségével történik, az epitópot hordozó fehérjék
jelentős részének funkciója ma még nem ismert.) A
myeloid irányú differenciáció során a sejtek elvesztik
osztódóképességüket, viszont a differenciálódás
„
jelleg-
zetes morfológiai változásokat eredményez. Igya késóo-
bi fejlődési alakok kenetben is elkülöníthetők. Ezeket a
sejttípusokat az egyes vérsejtvonalak tárgyalásánál is-
mertetjük.
•
/ Lymphoid út
?
•'
)•®
Myeloid út
A csontvelőben jelentős mennyiségű érett myeloid
sejt is található. Fiziológiás körülmények között csak
ezek kerülnek az érpályába. Fokozott vérképzés esetén
még nem teljesen érett, de osztódóképességüket már el-
vesztett granulocyták és erythrocyták is elhagyhatják a
csontvelőt. A csontvelőbé>l, ill. a thymusból a vérpályába
kerülő lymphocyták a perifériás nyirokszervekben táro-
lódnak, és megfelelő ingerek hatására visszanyerhetik
osztódó képességüket (l. a l 0. fejezetet).
Mai elképzeléseink szerint a vérsejtek differenciáció-
ja visszafordíthatatlan folyamat, fiziológiás körülmé-
nyek között az elkötelezett sejtek nem alakulnak vissza
őssejtté, és nem nyerik vissza önmegújulási képességü-
ket. Patológiás körülmények között (pl. mutációk h atá-
sára) viszont bekövetkezhet ilyen átalakulás, ami beteg-
ségek alapját képezi.
Stromasejtek
A vörös csontvelő a vérsejtek mellett más sejtféleségeket
is tartalmaz, amelyek elengedhetetlenek a normális vér-
sejtképzéshez. Ezeket a sejteket összefoglalóan stroma-
sejteknek nevezzük. Szövettanilag a fibroblastok, a
csontvelői kapillárisok (sinusoidok) endothelsejtjei,
macrophagok, valamint osteoblastok m uködnek stro-
masej tként. A stromasejtek részben humorális faktorok
útján, részben felszíni molekuláik révén közvetlen sejt-„
sejt kapcsolattal befolyásolják a vérsejtek fejlődését. Igy
alakulnak ki azok a vérsejtképzo zugok (haematopoetic
niche), ahol a vérsejtek osztódása és differenciálódása
biztosított.
9 1 ~ 'Jr1
Az őssejtek és a progenitor sejtek
0 fejlődése
0 BP: B-\ymphocyta progenitor:
CLP: közös !Ymphoid progenitor sejt:
®- CMP: közös myeloid progenitor sejt;
GMP: granulocyta/macrophag progenitor
sejt; LT-HSC: hosszú távú haematopoeticus
őssejt; MEP: megakaryocyta/erythrocyta
progenitor sejt; MkP: megakaryocyta
progenitor sejt: MPP: multipotens progenitor
sejt; NKP: NK progenitor; ST-HSC: rövid
távú haemopoeticus őssejt;
TP: T-\ymphocyta progenitor
 9. fejezet
A haematopoesis szabá~ozása
A cso ntvelőben zajló vérsejtfejlődést különbö ző eredetű
és természetű faktorok szabályozzák. Ezek között van-
nak
1. helyi humorális faktorok, amelyeket többnyire a
stromasejtek, de maguk a fejlődő vérsejtek is termel-
hetnek (citokinek),
'
2. sejtfelszíni molekulák kapcsolatai, főként a stroma-
sejtek és vérsejtek között,
3. véráram útján érkező humorális szabályozók (hor-
monok, citokinek).
A HSC önmegújuló képességének fenntartásában, és
ezáltal a HSC-készlet szabályozásában kiemelt szerepet
' játszanak a sejtfelszíni szignálok, különösen az osteo-
blastokból származók. Fő hatásuk a differenciációban
részt vevő gének gátlása.
Az őssejtekre és a korai progenitor sejtekre jellemző,
hogy működésüket sok szabályozó faktor befolyásolja,
/
amelyek egymást részben helyettesíteni is képesek.Igya
vérképzés korai fázisában szereplő egy-egy faktor hiá-
nya nem eredményezi. sem a teljes vérképzés, sem egyet-
len sejtféleség izolált hiányát. A szabályozó faktorok
mind túlélési, mind az apoptózist gátló, mind proliferá-
ciós, mind differenciációs jelátviteli utakat aktiválnak.
Az érés előrehaladtával a sejtekben fokozatosan leáll
egyes receptorok szintézise, másoké viszont felerősödik,
így a sejtek egyre kevesebb féle szabályozó faktorra rea-
gálnak, azok iránt viszont egyre érzékenyebbé válnak. A
vérképzés későbbi stádiumaiban szereplő szabályozó
faktorok hibás működése egyetlen vérsejtféleség izolált
hiányát eredményezheti.
Az őssejtekre és korai progenitor sejtekre ható leg-
jobban ismert (és feltehetően leglényegesebb) szabályo-
zó molekulák:
1. Az őssejtfaktor (stem cell factor, SCF; tovább.i nevei
Steel factor, SF; I<..it ligand, KL; mast cell growth fac-
tor, MGF), am ely mind a sejtfelszínen, mind oldott
fehérjeként kifejeződík. Receptora a e-Kit, egy recep-
tor tirozinkináz, ami a HSC jellegzetes markere, de
a vérsejtérés folyamán eltűnik.
2. Az IL-3 (másik nevén multi-kolóniastimuláló fak-
tor, mCSF), amely elsősorban a myeloid progenito-
rok szaporodását serkenti.
3. A granulocyta-macrophag kolóniastimulál6 faktor
(Gl\II-CSF), amely a teljes myeloid fejlődési vonalat
k~pes serkenteni, bár a gran ulocyták és monocyták
progenitorai a legérzékenyebbek iránta.
A vérsejtek kialakulása és fejlődése (haematopoesis) 119
Az SCF, IL-3, GM-CSF, valamint az ugyancsak a
korai fázisban szereplő IL-6 h atásai között jelent<>s átfe-
dés van.
A vérsejtképzés későbbi szakaszaiban szereplő sza-
bályozó molekulák közül alább következnek a legje-
lentősebbek, amelyek elégtelen működése egyes vérsejt-
féleségek izolált hiányához vezet:
1. A granulocyta koloniastimuláló faktor (G-CSF),
ami a ncutrophil granulocyták képzését serkenti, és
hatása főként a fertőzések során fokozott granulopo-
esisben kritikus.
2. A macrophag kolóniastimuláló faktor (l\II-CSF),
amely a monocyták és macrophagok fejlődéséhez el-
engedhetetlen, és kitüntetett szerepe van az osteo-
clastok differenciációjában.
3. Az eritropoetin, ami az erythrocytaképzés kulcsfon-
tosságú szabályozója.
4. A trombopoetin, ami a megakaryocyta-thrombocyta
fejlődést irányítja.
5. Az IL-7, amely emberben a T-, más speciesekben
azonban a B-lymphocyták fej lődéséhez is elenged-
hetetlen.
A vörösvérsejtek képzése
A vörösvérsejtek a közös m egakaryocyta/erythroid pro-
genitor sejtből (MEP) keletkeznek. Az erythroid irányú
differenciáció első jele az eritropoetin- (Epo-) receptor
és a ~-globi n gén aktiválódása. Az erythroid progenitor
sejtek fejlődését több citokin irá nyítja, és a kezdeti ala-
kok Epo hiányában is kialakulnak. A késó'bbi fejlődés­
hez azonban az Epo elengedhetetlen, hiányában intra-
uterin elhalás következik be. Az Epo valamennyi fejlődő
sejtféleségben serkenti a növekedési és túlélési, valamint
gátolja az apoptózishoz vezető jelpályákat.
A progenitor sejtel{ből kifej lődő sejtféleségek oszt6-
dási képessége egyre szűkül, a differenciáció viszont
morfológiai változásokhoz vezet. A legjellegzetesebb
változás a hemoglobinszintézis növekedésével párhuza-
mosan a citoplazma egyre savanyúbb (rózsaszínűbb)
festődésc; emellett a mag alakja is változik.
A csontveló'ben a vörösvérsejtel{ fejlődése „erythroid
szigetek" -ben történik, ahol egy központi macrophag
nyúlványaival számos erythroblastot fog körbe, és felte-
het6leg növekedési szignálokat is biztosít számukra (9-2.
ábra). Az osztódási képesség elvesztése után a fejlődő
erythroid sej tben a cytoskeleton közreműködésével jel-
legzetes alakváltozás megy végbe: a sejtmag a macro-
phag felőli oldalra húzódik, és ide vándorolnak a sejt-
120 II. rész • A vér élettana
Erythroblastok
1
1
1
1
I
Citoplazma
\
\
Macrophag
Q-2. ábra
A vörösvérsejtek érése a macrophagba ágyazottan
membrán HLA-jai is. Amikor az erythroid sejt elhagy-
ja az érési szigetet, sejtmagja és plazmam embránjának
egy része (benne a I-ILA-kkal) a macrophaghoz kap-
csolva marad, amely azután phagocytálja és lebontja
azokat. A kiszabadult sejt a reticulocyta (neve a plazmá-
ban speciális festéssel megjeleníthető hálózatra utal),
amelyben még folyik fehérjeszintézis, de már nem ren-
delkezik HLA-kkal. A reticulocyták igen alacsony
arányban (mintegy 0,1 %) a perifériás vérben is kimutat-
hatók~. Megnövekedett arányuk fokozott vörösvérsejt-
képzésre utal.
Az érett vörösvérsejtekben (helyesebben vörösvértes-
tekben) már semmilyen sejtorganellum nem található,
citoplazmájuk homogén, teljes energiaszükségletüket
g likolízissel fedezik.11űködésük tehát kritikusan függ a
vérplazma glukózkoncentrációjától.
Az erythropoesis az eddig megtárgyalt szabályozó
faktorokon kívül a szervezet megfelelő vas-, B 12 -vita-
min- és folsavellátottságától is függ. Mindhárom té-
nyező hiányában elégtelen a vörösvérsejtképzés, és an ae-
mia alakul ki (1. a 28. fejezetet) .
Eritropoetinl<épzés
Az eritropoetin a vörösvérsejtképzést irányító, a kerin-
gésbe elválasztott szabályozó molekula, hormon. Az
eritropoetin mintegy 85- 90%-a a vesében, 10-15%-a a
májban képződik. A máj azonban önmagában még a
napi alapszintű szükségletet sem képes biztosítani;
ezért a veseszövet sűlyos pusztulásával járó kórképek-
ben eritropoetinhiány és anaemia lép fel.
Az eritropoetin képződése a szervezet oxigéntransz-
port-igényéhez illeszkedik, a képződést a vese szöveti
oxigénellátottsága közvetlenül szabályozza. Több erit-
ropoetin szintetizálódik, ha a vese 0 2-ellátottsága -
akár a légköri alacsony 0 2-nyomás (magaslati klín1a),
akár vérvesztést követő vagy vashiányos anaemia, akár
krónikus légzési elégtelenség miatt - csökken. A foko-
zott szekréciót az eritropoetin mRNS mennyiségének
fokozódása előzi meg, tehát az elválasztást létrehozó in-
ger az eritropoetin gén átírási sebességét növeli. Az erit-
ropoetin plazmakoncentrációja az alapszi ntről (10
pmoVl) hypoxiás állapotokban akár százszorosra is
emelkedhet. Az emelkedett eritropoetinszint fokozza a
vörösvérsejtképzést, ezáltal növekszik a keringésbe ke-
rülő vörösvérsejtek mennyisége, és növekszik a vér 02-
szállító kapacitása. Mindezzel enyhül a vese szöveti
hypoxiája, és csökken az eritropoetinszekréciót kiváltó
inger. Az eritropoetin elválasztás és a vörösvérsej tképzés
egyszerű negatív visszacsatolással kapcsolódik egymás-
hoz (9-3. ábra). Azokat a kóros állapotokat, amelyek-
ben valamely eritropoetinen kívüli tényező - pl. vashi-
ány - akadályozza a vörösvérsejtképzést, krónikusan
magas plazmaeritropoetin-szint jellemzi.
Magaslaton élő embercsoportokban (pl. a dél-ameri-
kai Andokban élő indián lakosságban) a levegő alacsony
0 2-tenziója következtében fellépő krónikus hypoxia
tartósan fokozott eritropoetinelválasztást eredményez.
Ennek következtében az ott élők vérében a vörösvérsejt-
koncentráció („vörösvérsej tszám"), a hemoglobinkon-
cen tráció és a hematokritérték jelentősen meghaladja a
tengerszinten élő lakosságban talált értékeket.
Belégzett POft
~ Vese Orellátása t )1: Eritropoetin gén
Hb-koncentráció t )'> átírása
/ '
Eritropoetin mRNS
Or felvétel
atüdóben
• /
Vese Or ellátása .+
szintézise
EritropoeUnelválasztás
•
t /
Vörösvérsejlképzés a csontvelőben
•
9-3 ábra
Az eritropoetinképzés szabályozásának vázlata
A thrombocyták képzése
A megakaryocyta/thrombocytaképzés az erythro-
id/megakaryocyta bipotenciális progenitor sejtből indul
ki. A megakaryocytaképzés korai elkötelezett progeni-
tor sejtjének, a MkP-nek - hasonlóan a többi vonalhoz -
nincs felismerhető morfológiai jellemzője, de rendelke-
zik trombopoeti nreceptorral (c-Mlp) . Az MkP-ből ke-
-
letkező promegakaryoblast mind enzimhisztokémiai
reakciókkal, mind felszíni glikoprotein markerei alap-
ján azonosítható (ezek ugyanazok a glikoproteinek,
amelyek a thrombocytaadhézióért és -aggregál6dásért
felelősek, l. a 11. fejezetet). A promegakaryoblastok már
nem oszlanak, ezzel szemben sorozatos end oredupliká-
ci6n mennek keresztül. Az endoreduplikációban a mag-
anyag megkétszereződik, de leánysejtek nem jönnek
létre, a sejt nem válik szét. Ezáltal a normálisan 2 n
kromoszómaállományú diploid sej tb ől poliploid sejtek
keletkeznek változó DNS-tartalommal (4 n-től egészen
32 n kromosz6maszámig).
Festett csontvelői kenetben a megakaryocytaképzés
első felismerhető sejtje a megakaryoblasr. Ebben a sejt-
ben még mindig van endoreduplikáció, de nincs jele a
sejtplazma érésének. A megakaryocytává való érést a
mag lebenyezetté válása és a sejtplazmaállomány je-
lentős növekedése jellemzi. A teljesen érett megakary-
ocyta átmérője a 60 µ,m-t is elérheti, a csontvelő legjel-
legzetesebb sejtje. A kromoszómagarnitúrák száma
megszabja mind a mag lebenyeinek számát, mind pedig
a citoplazma mennyiségét, így végső fokon az egy mega-
karyocytáb61 lefűződő thrombocyták száma (átlagosan
104) is a kromoszómagarnitúrák számának függvénye.
A csontvelőben az érett megakaryocyták a sinusoi-
dokat bélelő endothelsejtek közötti hézagokon keresz-
tül plazmamembránb6l és sejtplazmából á116 nyúlvá-
\ nyokat (állábakat, pseudopodiumokat) bocsátanak a si-
nusoidok lumenébe. Ezek a nyúlványok ott lefííződnek,
és az önálló (mag nélküli) vérlemezkéket (thrombocy-
tákat) alkotják (9-4. ábra).
Fejlődő sejtek
1 '
1 '
1 ''
1
1 '
''
1 '
t '
t '
I I
I
I
• I
I
I
I
I
I '
Endothelsejt a
sinusoid falában
I
A csontvelői sinusoid lumene
9-4 ábra
Thrombocyták letöredezése a megakaryocytáról
9. fejezet 11 A vérsejtek kialakulása és fejlődése (haematopoesis) 12 1
Emberben - számítások szerint - a promegakaryo-
blast megjelenésétől a thrombocyta lefűződéséig eltelő
idő mintegy 5 nap. Magában a csontvelőben throm-
bocytál~ nem raktározódnak, a vérben lévő thrombocy-
ták száma a folyamatos csontvelői utánpótláshoz kötött.
Ez az oka annak, hogy a csontvelő sugársérülésének
egyik első tünete a vérzéscsillapodás elégtelensége
(spontán vérzések) .
A keringésbe jutott thrombocyták a sértetlen érpá-
lyát ne.m hagyják el. Fiziológiás körülmények között
azonban az érpályában lévő thrombocytáknak csak
mintegy kétharmada van ténylegesen a keringésben,
egyharmaduk a lép vörös pulpájában helyezkedik el. A
lép kóros megnagyobbodása esetén ez a nem keringő
hányad lényegesen nagyobb lehet, és a thrombocyták
száma a vérben alacsonyabb a nor1nálértéknél.
Trombopoetin. A megakaryoblastok és megakary-
ocyták érését a trombopoetin szabályozza. Egyes
thrombocytopeniával járó kórképekben szelektíven
megnövekedett trombopoetinszintet lehet kimutatni. A
trombopoetin fiziológiás szabályozó szerepére utal,
hogy egerekben a trombopoetinreceptor (c-Mlp) gén ki-
iktatását követően a trombociták száma a vérben és a
megakaryocyták száma a csontvelőben jelentősen csök-
kent. A trombopoetin valószínű képződési helye főként
a máj, részben a vese is.
A granulocyták képzése
A neutrophil granulocyták és a monocyták közös proge-
nitor sejtből (GMP) származnak. A neutrophil granu-
locyta irányba fejlődő, osztódásképes sejtek morfológiai
Megakaryocyta jellegzetességeik - a sejtek mérete, a mag alakja, a meg-
,, jelenő granulumok - alapján festett kenetben is elkülö-
, I
níth etők. Ez a mitotikus készlet 3-5 nap alatt 4-5 osztó-
dáson megy át. Az utolsó, még osztódásképes sejtforma
a myelocyta. A belőle keletkező metamyelocyta (más
néven „fiatal alak", Jugend") és a „pálcikamagvú sejt"
(angolul „band", magyarul a n émetből átvett „Stab" né-
ven is említett) osztódásra már nem képesek, és ala-
csony arányban a vérben is megjelenhetnek. Arányuk
I
I
növekedése fokozott granulopoesisre utal, és fertőzést
t I ' követően gyakran megfigyelhető. A teljesen érett neut-
I
1
1 I '
1
1
1
I ' rophil granulocyta jellegzetesen lebenyezett n1agvú, en-
I I
I
1
1
' 1 ' nek alapján „szegmentált magvú'', vagy polymorpho-
1
1
A megakaryocyta nyúlványából
I '
t
1 leszakadó thrombocyta nuclearis (PMN) sejtről beszélünk. A metamyelocyták,
1
Vörösvértest pálcikamagvú és szegmentált magvú sej tek a lkotják a
posztmitotikus készletet: ebben a készletben az érés át-
" a myeloblast kelet-
lagosan 6-7 napot vesz igénybe. Igy
kezésétől az érett szegmentált magvú sejt keringésbe lé-
122 11. rész • A vér élettana
péséig a cso ntvelői tranzitidő 9-12 nap. A granulopoe-
sis azonban fertőzéses és gyulladásos állapotokban je-
lentősen fe lgyorsulhat, és a tranzitidő akár két napra is
rövidülhet. A felgyorsulásban a citokinek fokozott elvá-
lasztása játszik szerepet: ezek a sejtosztódások gyakori-
ságát növelik, a sejtciklus időtartamát lerövidítik. A
GM-CSF főként a korábbi érési alakokra, a G-CSF a
késóobi érési alakokra fejti ki hatását, de mindkét cito-
kin jelentősen befolyásolja az érett, a keringésbe vándo-
rolt sejtek m uködését is.
Az érett granulocyták több kompartment között osz-
lanak meg. A keringésbe kerülést megelőzően a granu-
locyták több napig a csontvelőben tartózkodnak (csont-
velői készlet). Az érrendszerbe került sejtek egy része
idé5szakosan az erek endothelsejtjeihez tapad (kitapadt,
más néven adherens készlet), más részük pedig szaba-
don áramlik (keringő készlet). A kitapadt és a keringő
készlet sejtjei egymás között állandóan cserélődn ek.
Fertőzéseket vagy más ingereket követően a kerin-
gésben l évő granulocyták száma két különböző mech a-
n izmussal emelkedhet:
Nagyobb mennyiségű (érett és éretlen) csontvelői
sejt kerül a keringésbe (valódi granulocytosis).
Ebben az esetben a kitapadt és a keringő granu-
locyták együttes mennyisége nőtt meg, és a fiata-
labb alakok részaránya nagyobb.
• A kitapadt készlet leválik az endothelsejtek fel-
színéről, és az áramlásba kerül (eloszlási granu-
locytosis). Ebben az esetben az érett és a fiatalabb
alakok részaránya változatlan.
A kitapadt granulocyták egy része az endothelsejtek
közötti rések.en keresztü l elhagyja az érre ndszert, és be-
vándorol az interstitialis térbe. Védekezé5 funkcióikat a
szövetekben látják el, és többé nem térnek vissza a vér-
áramba. A szövetek közé vándorolt granulocyták végül
elpusztulnak, és a macrophagok kebelezik be őket.
Az eosinophil és basophil granulocyták fejlődési vo-
nala részleteiben még nem ismert.
A monocyták képzése
A GMP differenciá lódásának másik ága a monocyta
irányba való elköteleződés. A mikroszkópos kép alapján
elsőként a monoblast, majd az ebből keletkező promo-
nocyta ismerhető fel. A csontvelői monocyták tranzit-
ideje mintegy 6 nap, a keringésbe került monocyták ér-
pályán belül töltött féléletidőszaka mintegy 3 nap.
Az érett monocyták az érpályából az endothelsej-
tek rései között kijutnak az interstitialis térbe, ahol to-
vább differenciálódnak szöveti macrophagsejtekké. A
mononukleáris phagocyta rendszer (régebbi nevén reti-
culoendothelialis rendszer, RES) magában foglalja a
tüdő alveolaris macrophagjait, a m áj l(upffer-sejtjeit, a
nyirokcsomók, a lép és a csontvelői sin usoidok macro-
phagsejtjeit és a központi idegrendszer microgliasejtjeit.
A csontszövet osteoclastjai is a monocytákkal közös
os bN'l
N "
o szarmazna k.
A csontve lő sinusoidjaiban és a thymusban helyet
foglaló macrophagsejtek és az általuk termelt citokinek
kulcsfontosságú szerepet játszanak a teljes haemato- és
lymphopoesis fenntartásában és szabályozásában. A
monocyták és macrophagsejtek szerepéL az antigének
felismerésében, az immunreakciók megindításában és
az eliminációs reakciókban a 10. fejezetben ismertetjük.
A ~mphocyták képzése
A közös lymphoid progenitor sejtből (CLP) B-
lymphocyták, T-lymphocyták, N K -sejtek egyarán t ke-
letkeznek, bár a szervezet eltérő helyein. Emberben a E-
lymphocyták érése a csontveló'ben, míg a T-lymphocy-
ták érése a thymusban folyik. Az érett lymphocyták
(mind a E-, mind a T -sejtek) egy része a perifériás nyi-
rokszervekben (nyirokcsomók, lép, tonsilla stb.) helyez-
kedik el, más részük viszont folytonos vándorlásban van
(„lymphocyta őrjárat"). A specifikus antigén aktiváló
hatására visszanyerik osztódási képességüket, és egyes
lymphocyták különösen hosszú életű memóriasejtekké
alakulnak. A lymphocyták tehát mind életidejüket,
n1ind osztódási képességüket tekintve alapvetően kü-
lönböznek a myeloid vonal sejtjeitől.
B$sejt-differenciálódás. Ezt a folyamatot az immu-
noglobulin-molekulák (l. a 10. fejezetet) megjelenése
alapján követhetjük. A progenitor sejteket követő stádi-
umban, a pro-E-sejtekben indul meg a µ.-típusú nehéz
lánc génjének átrendeződése, maga a fehérje először a
citoplazmában, később pedig egy kezdetleges könnyű
lánccal komplexben a sejt felszínén jelenik meg (pre-B-
sejt) . A könnyű lánc génj éne k átrendeződését követően
az éretlen B-lymphocyta már komplett IgM-molekulát
képes szin tetizálni, és kiültetni a sejt felszín ére. Az érett
E-sejtek má r további típusú nehéz láncok szintézisére is
képesek, és felszínükön IgD- molekulák is megjelennek.
Mindezen érési folyamathoz a csontvelői mikrokörnye-
zet és citokinhatások elengedhetetlenek. Az érett, de an-
tigénnel még nem találkozott- naív - E-sejtek kivándo-
rolnak a csontvelőből , és benépesítik a perifériás nyirok-
szerveket.
 9. fejezet
T-sejt-differenciálódás. Ezt a folyamatot a felszín i
markerek jellegzetes változása alapján lehet követni. A
legkorábbi populáción nincs sem CD4, sem CD8 mar-
ker (l. a 10. fejezetet), ezeket nevezzük kettős negatív
setjeknek. A következő fejlődési szakaszban kettős poz i-
tív sejtek képződnek, amelyeken mind a CD4, mind a
CD8 marker jelen van. Ezekben a sejtekben már meg-
történt a 1'-sejt-receptor (T CR) P-lánc génjének átren-
deződése, és megjelenik a sejt felszínén egy pre-T-sejt-
receptor, ami az antigénspecifikus láncok mellett járulé-
kos - a CD3 antigé ntulajdonság alapján azonosítható -
transzmembrán fehérjéket is tartalmaz (ezek tehát
CD3+, 4+, s+ sejtek). Az érett 'f-lymphocyták vagy
,
0 Attekintés
• A vérsejtek és az immunsejtek a haematopoeticus
őssejtből (I-ISC) képződnek, amely önreprodukcióra
és valamennyi sejtvonal irányában való differenciá-
lódásra képes (multipotens) sejt. Az egymást követő
és eltérő osztódási potenciálú őssejtek (LT- és ST-
őssejtek) oligopotens majd monospecifikusan elkö-
telezett progenitor sejtekké fejlődnek, ezen utóbbi-
akból alakulnak ki az érett vérsejtek.
• A születés után emberben az erythrocyták, granu-
1ocyták, monocyták, thrombocyták és a E-sejtek a vö-
rös csontvelőben, a T-sejtek a thymusban fejlődnek.
A vérsejtek képződése mind a csontvelői stromasej-
tekkel való közvetlen sejt-sejt kölcsönhatástól, mind
Az alapokon túl
Az őssejtek és progenitor sejtek markerei
„
Ossejtekhez és progenitor sejtekhez az elmúlt évtized so-
rán progresszív izolálással sikerült jutni. Az eljárás lénye-
ge, hogy a felszíni markerek ellen termelt, fluoreszcens
festékkel jelzett monoklonális ellenanyagok segítségével
fluoreszcenciaaktivált sejtszeparátorban (FACS) lépésről
lépésre különítik el az azonos markert hordozó sejteket,
mindaddig, amíg homogén sejtpopuláció keletkezik. Az
egyes sejtpopulációk differenciációs képességét letalis
sugárdózisnak kitett - tehát önálló haematopoesisre
,
kép-
telen - állatokba visszajuttatva vizsgálják. lgy sikerült meg-
állapítani, hogy egérben a teljes őssejtaktivitás a e-Kit+ ,
Thy-1 1°, Lin- . Sca+ (KTLS) marker mintázatot mutató sejtek-
hez köthető. Ez az a sejtféleség, amelyből már egyetlen sejt
bejuttatásával sikerü lt a teljes vérképzést helyreállítani. (A
Lin- tu lajdonság a specifikus sejtvonal - lineage - marke-
rek hiányára utal.) Egérben a korai lymphoid progenitor
A vérsejtek kialakulása és fejlődése (haematopoesis) 123
CD4 markert (Thelpcr-sejtek), vagy CD8 markert (cito-
toxikus T-sejtek) hordoznak, azaz mi ndkét populáció
egyszeresen pozitív sejtekből áll. (A CD4, a CD8 és a
CD3 markerek funkcióit a 10. fejezetben ismertetjük
részletesen. ) Az érett T -sejt-receptor is tartalmazza a
CD3-molekulát. Tehát az érett T-sejtek típusosan
CD3+, 4+ vagy CD 3+, s+ markerkombinációt hordoz-
nak. A T-sejtek érésük során a thymus corticalis ré-
széből a 1nedulla irányába vándorolnak, és kapcsolatba
kerülnek a thymust alkotó epithel- és dendritikus sejtek-
kel. Differenciálódás11khoz elengedhetetlen a thymus
mikrokörnye.zete és számos citokin, amelyek közül az
IL-7 játszik kiemelt szerepet.
a környező sejtek (stromasejtek, lymphoid sejtek,
macrophagok) által elválasztott szabályozó molcku-
Jáktól, a citokinektől függ. Az éretlenebb (kevésbé
differenciálódott) sejteknek több faktorra van szük-
ségük (multifaktoriális szabályozás), az érettebb sej-
tek továbbfejlődését és proliferáci6ját kevesebb vagy
esetenként egyetlen citokin irányítja.
• A vörösvérsejtképzés késői szakaszát egy vonalspeci-
fikus citokin, az eritropoetin irányítja. Az eritropoe-
tin nagyrészt a vesében (kisebb részben a májban)
termelődő hormon. Az eritropoetin elválasztását a
vese oxigénellátottsága szabályozza.
sejtekre jellemző az IL-7R megjelenése. a korai myeloid
progenitorokon pedig az FcyR.
Emberben az egyes izolá lt sejtpopulációk in vivo aktivi-
tása nem vizsgálható. így ezeknek a sejteknek az önmegú-
julási és differenciációs képességét különböző. az emberi
hisztokompatibilitási antigénekkel szemben toleránssá tett
állatmodellekben tesztelik. Ilyen vizsgálatok alapján em-
berben leginkább a CD34 + , e-Kit+ , Thy-1 10, Lin- (azaz
CD 1 o-. 14-. 15-, 16- . 19-. 20-) sejtek tekinthetők LT-HSC-
nek. A Lin-,CD34+ , CD38+ . CD1Q + humán sejtek nem ké-
peznek myeloid sejteket, viszont képeznek T-sejtet, S-sej-
tet, NK-sejtet és dendritikus sejtet is. tehát ezek tekinthetők
a közös lymphoid progenitornak (CLP). A CD34 + .
CD45RA-. IL-3Rcx,1° sejtek felelnek meg a CMP-nek. a
CD34+ , CD45RA+, IL-3Ral0 tekinthetők GMP-nek. és a
CD34+ , CD45RA-, IL-3Ra- sejtek pedig MEP-nek. A hema-
to lóg iai betegségek diagnosztikája ma a burjánzó sejtféle-
ségek markertulajdonságainak meghatározásán alapul. A
124 II. rész A vér élettana

klinikai gyakorlatban a csontvelő-transzp la ntáció során meg-
határozott számú CD34+ sejtet juttatnak a recipiensbe.
A HSC-CLP-CMP-GMP-MEP nómenklatúra a FACS-
technikáva l szeparált sejtek in vivo repopulációs és diffe-
renciáci ós képességén alapul.
A kolóniaképző sejtek
A progresszív izolálási technika alkalmazását megelőzően
a korai vérképző sejteket in vitro kultúrákban. különböző ci-
tokinkeverékek jelenlétében tenyésztették. Egyetlen sejt
leszármazottai kis telepeket. kolóniákat képeztek. Az ilyen.
kolóniaképzést létrehozó sejtet nevezték „colony farming
unit"-nak, CFU-nak. Attó l függően. hogy a telepben mi-
lyen sejtféleségek jelentek meg, CFU-GEMM (granulocy-
ta. erythrocyta, monocyta, megakaryocyta). CFU-GM (gra-
nulocyta, monocyta). CFU-G {granulocyta). CFU-M (mo-
nocyta), CFU-M eg (megakaryocyta). CFU-E (erythrocyta)
elnevezést alkalmaztak. Az erythrocytákat tartalmazó tele-
pek méretében különbség mutatkozott: kialakultak na-
gyobb. több száz sejtet tartalmazó telepek. ezek kiinduló
sejtjeit „burst-forming unit"-nak, BFU-E nevezték, míg a ki-
sebb, mintegy 50 sejtet tartal mazó telepet kép ző sejt a
CFU-E . Nyilvánvalóan, a BFU-E osztódási kapacitása meg-
haladta a CFU-E osztódási képességét.
A tenyésztett kolóniák tanulmányozása alapjaiban ha-
sonló fejlődési utat derített fel a myeloid sejtek esetében,
mint a progenitor sejtek progresszív izolálása. A CFU-k
azonosítása azonban mindig csak utólag, az in vitro körül-
mények között megjelent sejtek alapján volt lehetséges,
és a lyrnphoid sejtek vizsgálatát nem tette lehetővé. To-
vábbi lényeges különbség, hogy a CFU-kat egy mestersé-
ges citokinkeverékben tenyésztették, ami nem mindig fe-
lelt meg a szervezetben fenn álló viszonyoknak.
Tehát a CFU, ill. a progenitor sejt nómeklatúrát a kí-
sérleti körülmények függvényében alkalmazzuk.
A vérképző sejtek legkorábbi vizsgá lata során a leta-
lis sugárdózist kapott egerekbe juttatott csontvel ősejtek az
egerek lépében hoztak lét re telepeket, amelyek külön-
böző myeloid sejteket tartalmaztak (rágcsálókban a lép is
haemopoeticus szerv). Az ilyen lépkolóniákat létrehozó
sejtféleség kapta a CFU-S (spleen) nevet. Ezek a kísérletek
világítottak rá elős zör, hogy az összes vérsejtfél eség
egyetlen őssejtből keletkezhet. A CFU-S azonban nem
azonos egyetlen, in vitro tenyészetben azonosított CFU-val
sem.
A haematopoesist szabályozó faktorok vizsgálata
A vérképzés szabályozásában kulcsszerepet játszó faktoro-
kat az in vitro kultúrák tenyésztése és fenntartása kapcsán
ismertük meg. Az első azonosított molekulákat „kolónia-
stimuláló faktot"-na k (CSF) nevezték el, a továbbiakban
azonban sok más molekula szerepére is fény derült. Az
utóbbi időben az in vitro kísérletekben megismert citoki-
nek élettani szerepét genetikailag módosított egerekben
is részletesen tanulmányozták. A legjellegzetesebb válto-
zásokat a 9-1. táblázat foglalja össze.

9-1. táblázat
A haematopoesist szabályozó faktorok, ill. receptoraik hiánya által okozott tünetek

Genetikai eltérés Kialakuló tünet

A) Egérben
SCF vagy e-Kit hiánya Macrocytaer anaemia és hízósejthiány
(Stee/ vagy White Spotting mutáns)
SCF membránhoz kötött forma hiánya Macrocytaer anaemia és hízósejthiány
(Sld mutáns) Kisebb zavarok a granulocyta- és thrombocytaképzésben
IL-3 (m-CSF) vagy IL-3R a-lánc hiánya Nincs lényeges változás sem nyugalomban, sem stresszhaematopoesisben
CXCL12 vagy CXCR4 hiánya Mind a myelopoesis, mind a lymphopoesis drámai csökkenése
IL-7 vagy IL-7R hiánya Mind a T-, mind a 8-sejtek fejlődése zavart
IL-15 vagy IL-15R hiánya Lymphopenia, főként COS+ T-sejtek és NK-sejtek hiánya
EPO vagy EPO-R vagy JAK2 hiánya Embryogenesis 12-13. napján elhalás
M-CSF hiánya (op/op mutáns) Osteoclastdifferenciáció zavara, osteopetrosis
G-CSF hiánya Vérben a neutrophil granulocyták, csontvelőben az érő granulocyták
számának csökkenése, fertőzésben nem nő a granulocytaszám,
fertőzésekkel szembeni ellenálló képesség csökkent

B) Emberben
IL-7R a-lánc hiánya Súlyos immunodeficientia (severe combined immunodeficiency
syndrome, SCID), elsősorban T-sejt-hiány
 9. fejezet
Mérföldkövek
1906: P. Carnot és C. Deflandre felfedezi, hogy vérez-
tetéssel anaemiássá tett kísérleti állatok vérsavója
egészséges állatok vörösvérsejtszámát emeli („Carnot-
szérum"). A megfigyelés reprodukálhatatlan, a levont
következtetés azonban a későbbiekben helyesnek bi-
zonyult.
• 1924: A. Maximow feltételezi, hogy a különböző vér-
sejtek egyazon progenitorsejt-vonalból keletkeznek.
• 1949: L. Jacobson és mtsai leírják, hogy a haematopo-
eticus szövetek ólomlemezzel va ló letakarása megvé-
di a kísérleti állatokat az egyébként halálos dózisú be-
sugárzástól.
• 1951: E. Lorenz és mtsai csontvelői sejtek infúziójával
kivédik a halálos besugárzás következményeit.
• 1953: A. Erslev igazolja az erythropoesis szabályozásá-
ban szereplő humorális anyag, az eritropoetin létezé-
sét.
' 1956: Több munkacsoport egy időben mutatja ki, hogy
a besugárzott állatokba infúzióval bejuttatott csontvelői
sejtek újranépesítik az elpusztított csontvelőt.
• 1950-es évek: E. Donnal! Thomas emberi csontvelő­
átültetéseket végez (Nobel-díj 1990-ben}.
• 1958: Kelemen Endre és munkatársai leírják a trombo-
poietin hatást és először alkalmazzák a fogalmat.
• 1961: J. E. Til l és E. A. McCullogh leírja, hogy letalis
sugárdózist kapott egerek vérképzése csontvelői sej-
tek infúziójával helyreállítható. és az egerek lépében
különböző vérsejtekből álló kolóniák (telepek) jelen-
nek meg. A továbbiakban igazolják, hogy minden
egyes telep egyetlen primitív sejtből származik (CFU,
colony-forming unit ): ők határozzák meg elsőként az
A vérsejtek kialakulása és fej lődése (haemalopoesis) 125
őssejtet (stem cell). mint ön reprodukcióra és multiline-
áris differenciálódásra képes sejtet.
1963: L. G. Lajtha (Lajtha László) bevezeti a sejtciklus
nyugalmi fázisának foga lmát, és erre a G0-fázis elneve-
zést alkalmazza.
• 1966: T. R. Bradley és D. Metcalf. valamint D. H. Pluz-
nik és L. Sachs egymástól függetlenül lefrják a csont-
ve l ői sejtek félszilárd kultúrában való tenyésztését, ez-
zel megnyitják a ko lóniastimuláló faktorok fel ismerésé-
hez vezető utat.
• 1975: E. R. Stanley és mtsai emberi vizeletből izolálják
az M-CSF-et.
1983-85 között mind a 4 emberi és murin CSF génjét
izolálják.
1985: Két laboratórium géntechnológiai módszerekkel
izolálja az emberi eritropoetin gént. Ezt követően a re-
kombináns emberi eritropoetint bevezetik a terápiába.
1985: C. J. Sherr és mtsai izolálják az első CSF-recep-
tort.
• 1988: 1. L. Weisman n laboratóriumában felszíni mar-
kerek alapján megkezdik a haematopoeticus sejtek
izolálását A munka során 1997-ben izolálják az egér
közös lymphoíd progenítor sejtjét, 2000-ben az egér
közös myeloerythroid progenitor sejtet, 2003-ban pe-
dig a megakaryocyta progenitor sejtet.
1994: Három munkacsoport egy időben izolálja a
trombopoetinreceptort. Ezt követi a trombopoetín
gén, majd a trombopoetin izolálása.
1996: M. Osawa és munkatársai bemutatják, hogy
egyetlen izolált HSC képes a recipiens egyedek 20°/o-
ában a teljes vérképzés hosszú távú felépítésére.

10. fejezet
A szervezet védekező mechanizmusai
A szervezet védekező mechanizmusai a sajáttól eltérő,
,,idegen" struktúrák felis1nerésére és eltávolítására ala-
kultak ki. Az idegen struktúrák lehetnek idegen sejtek~
(pl. mikroorganizmusok vagy transzp]antált sejtek),
idegen makromolekulák (pl. parenteralisan bejutott
vagy bejuttatott fehérjék), vagy saját sejtek~ amelyek ví-
rusfert6zés vagy tumoros átalakulás köv etkeztében
megváltoztak, vagy változatlan saját sejtek is, amikor a
szervezet védekező reakcióinak hibájából autoimmun
reakció jön létre. Az idegen struktúrák elleni védekező
reakciókban a természetes (veleszületett) és a szerzett
(specifikus, adaptív) mechanizmusok együttesen vesz-
nek részt.
A természetes és a szerzett
immunreakciók jellegzetességei
A tennészetes védekezés mechanizmusai az idegen struk-
túra első megjelenésének időpontjában rendelkezésre
állnak, és azonnal működésbe lépnek. Elsősorban a
mikroorganizmusok felszínén elhelyezkedő, a kóroko-
zók széles tömegén előforduló, azok életműködéseihez
elengedhetetlen, de kevéssé változékony struktúrák fel-
ismerése történik meg. A természetes immunvédekezés
sejtjei által felis1nert egységek összefoglaló megnevezé-
sére az utóbbi időben a „patogénhez társult molekuláris
mintázat" (pathogen associated nzolecular pattern,
PAMP) kifejezés terjedt el. A PAMP-okat felismerő re-
ceptorokat „n1intázatfelismer6 receptorok" (pattern re-
cognition receptors, PRR) néven említik. Ezen recepto-
rok génjei már a csíravonal sejtjeiben is megtalálhatók.
IZifejeződésük jellemző a különbözé5 phagocytáló sej-
tekre, de több receptortípust a sejtek szélesebb körén (pl.
há1nsejtek, májsejtek) is kimutattak. A sejtfelszíni recep-
~ torok mellett keringő, valamint intracelluláris PRR-ek is
ismertek.
A természetes immunvédekezésben elsé>sorban a
phagocytáló sejtek és a komplementrendszer vesznek
részt. Jelentőségük a fertőzések kezdeti szakaszában ki-
e1nelkedő. A specifikus immunreakció megindulásáig a
természetes immunitás 1nechanizmusai korlátozzák a
1
behatolt n1ikroorganizmus szaporodását (enyhe esetek-
ben teljesen el is pusztíthatják azokat), va lamint serken-
tik és irányítják a specifikus immunválasz kialakulását.
A természetes immunfolyamatok viszont nem vezetnek
in1munol6giai me1nória kialakulásához, ismételt fer-
tőzés esetén a szervezet válaszkészsége változatlan. A
természetes immunvédekezés hatékonyságát jellemzi,
hogy a gerinceseknél fejletlenebb élőlényekben ezen
mechanizmusok önmagukban tökéletesen biztosítják a
mikroorganizmusok elleni védelmet.
A s.zerzett vagy specifikus (adaptív) i1nn1:un1nechaniz-
111usok a gerincesekben alakultak ki. A felis1nert struktú-
rát általában „antigén" -nek nevezzük, ami megjelenhet
egy sejt felszínén (n1ikroorganizmus, megváltozott saját
sejt vagy idegen sejt) vagy oldott formában. Az antigén-
re specifikus sejtes elein a lymphocyta. Ez az egyetlen
sejtfajta, amely felszínén az antigén felismerésére alkal-
mas receptorkészletet hordoz. Az antigénre specifikus
humorális faktorok az immunglobulinok (antitestek), a
vérplazma gam1na-globulin-frakciójában keringő fe-
hérjék. Ezeket a szervezet az antigénel<l{el való találko-
zás után, válaszként termeli. Az antigének többnyire
makromolekulák. A lymphocyták antigénreceptorai,
valamint az immunglobulinok viszont csak egy 6-8
aminosavból, ill. cukoregységből álló szakasz felismeré-
sére képesek. A makromolekulának azt a részletét,
amelynek szerkezete kon1plemcntcr az antigénreceptor-
ral, antigéndetermináns csoportnak vagy epitópnak ne-
vezzük. Egyetlen makromolekula több epitóppal is ren-
delkezhet.
A szerzett imm unválasz során a felismert antigén ki-
küszöbölése (semlegesítése és lebontása) következik be.
Emellett kialakul az antigénre specifikus iinmunológiai
memória, a1nely lehetővé teszi az antigénnel való ismé-
telt találkozás esetén a válaszreakció gyors kifejlődését.
E zért az antigénre specifi.kus válaszreakció (adaptív im-
munitás) kialakulása az adott antigénnel való e lső talál-
kozás (primer immunválasz) esetén néhány hetet, ismé-
telt találkozás (szekunder Ílnmunválasz) esetén azon-
ban n1ár csak néhány napot vesz igénybe. (E z a jelenség
képezi a védőo ltások alapját: fertőzésmentes állapotban
primer immunreakciót hozunk létre.) A specifikus im-
128 11. rész A vér élettana
munválasz kifejlődése hatékonyabbá teszi a védekezést,
és ideális esetben az. antigén hatástalanítását, teljes ki-
küszöbölését eredményezi.
Az antigénre specifikus és nem specifikus mechaniz-
musok egymással sz.oros kapcsolatban működnek. A T -
lymphocyták specifikus antigénfelismeréséhez például a
nem specifi kus phagocytáló sejtek antigént előkészítő
működésére van szükség. A k.iküszöbölésbcn szereplő
phagocytosis hatékonyságát viszont a megfelelő anti-
génre specifikus immunglobulinok jelenléte eré5scn fo-
kozza, a kü lönböző citokinek pedig egyaránt közremű­
ködnek a specifikus és a nem specifikus sejtek szabályo-
zásában.
A véde kező mechanizmusok (a tágabb értelemben
vett immunrendszer) kiegyensúlyozott működéséhez,
az egészséges „élettani" állapothoz tehát a természetes
és a szerzett, sejtes és humorális, aktiváló és gátló me-
chanizmusok összehangolt aktivitása szükséges. Bár-
melyik részfolyamat károsodása, defektusa esetén hibá-
san működik a rendszer. Az elégtelen működés során
imm unhiányos állapot jöhet létre, amely többnyire kü -
lönböző fertGzések, esetleg tumorok kialakulását ered-
ményezi. A szabályozás hibája következtében viszont a
rendszer a sajátot is idegennek ismerheti fel, autoim-
mun betegségek jönnek létre. A reakció eltúlzott mérté-
ke a saját szervezet károsítását idézheti elő (a llergia, hy-
persensitivitas).
A ~mphocyták működése
A csontvelőben differenciálódó E -sejtek, valamint a
thymusban érő T -sejtek (l. a. 9. fejezetet) képezik azo-
kat a sejtpopulációkat, amelyek a szinte végtelen sokasá-
gú, eltérő szerkezetű antigének felismerésére alkalma-
salc. Mindkét lymphocytafajta érése során génátren-
deződés történik. Ez az a legfontosabb mechanizmus,
amely lehetővé teszi a min tegy 10 12 nagyságrendű anti-
génre specifikus receptorkészlet („repertoire") kialaku-
lását. Végeredményben m inden egyes érett („imm11n-
kompetcns") lymphocyta egyetlen antigén felismerésére
alkalmas receptorral rendelkezik, és azonos antigénre-
ceptort csak kisszámú, közös ősből szá rmazó lyn1phocy-
ta hordoz. Az antigénreceptor tehát klónspecifikus, és
az érett immunrendszer mintegy l Ql2 számú, eltérő an-
tigénspecificitású lymphocytaklónt tartalmaz. A szerve-
zetben megjelenő antigén ezen sejtklónok között „válo-
gat", és kiválasztj a a szerkezetéhez illeszkedő komple-
menter antigénreceptort hordozó klónt (klónszelekció).
Az antigénfelismerésben szereplő
sejtek és molekulák
A E -sejtek antigénreceptora (10-1. ábra) a felszín en el-
helyezkedő, módosult immunglobulin-molekula,
amelyben a nehéz lánc C-terminális vége hosszabb,
mint a szcccrnált immunglobulin-molekulákban. A
hidrofób jellegű toldalék a membránban rögzíti a fehér-
jét. A klónspecifikus immunglobulinhoz további, nem
klónspecifikus transzmembrán polipeptidláncok kötőd­
nek, és az egész komplex képezi a E-sejt-receptort
(BCR). Az antigén megkötése a sejten kívül, az im-
munglobulin variábilis régióin történik, az ezzel meg-
kapott in formáció átadását a sejt belseje számára a tár-
sult, nem klónspecifikus polipeptidlán cok végzik. A B-
sejtck antigénreceptora oldott antigént képes felismerni.
A T-sejtek antigénrcceptora (TCR) két klónspecifi-
kus, transzmembrán elhelyezkedésű, dc igen rövid int-
racclluláris szakasszal rendelkező polipeptidláncot tar-
talmaz. E két lánchoz négy k:ülönböző transzmembrán
polipeptidlánc csatlakozik, mindegyikük hosszabb int-
racclluláris doménnel rendelkezik. A négyfajta társult
láncot összefoglalóan „CD 3 komplex" -ként emlegetik.
H ason lóan a E-sejtek antigénreceptorához, az antigén
megkötése itt is a klónspecifikus fehérjcláncok cxtracel-
lulárisan elhelyezkedő variábilis szakaszain történik, és
a CD3-láncok a szignál továbbításában szerepelnek. A
T-sejt antigénreceptora - a B-sejtétől eltérően - csak
megfelelően „előkészített" antigént képes felismerni.
A T-sejtek antigénreceptora az antigént kizárólag
egy másik sejt (az ún. antigén prezentáló sejt, APC) fel-
színén, egy másil~ membránstruktúra, az egyedre jel-
lemző fő (major) hisztol~ompatibilitási antigén (MH C)
társaságában képes felismerni. An tigénprezentáló sejt-
ként elsősorban a monocyta/macrophag rendszer pha-
gocytosisra képes sejtjei működnek, de más sejtek (pl. B-
lymphocyták) is képesek antigénprezentálásra. Legak-
tívabbak a monocyta vonalból is származó, elágazó
nyúlványokkal rendelkező, számos szövetféleségben
megtalálható dendri tikus sejtek.
A prezentáló sejt az exogén antigént különböző
PRR-ek, ill. macropinocytosis útján veszi fel, és hidroli-
tikus enzimcivel esetleges hosszúságú darabokra bontja
le (fragmentálja). Az cndosomában találkoznak az exo-
gén fehérje fragmentumai azokkal a sejt által szinteti-
zált MHC II. típusú g likoproteinekkcl, amelyek az en-
doplasma-reticulumból a Golgi- komplexen keresztül a
pJazmamem brán felé vándorolnalc Itt adódik alkalom
arra, hogy egy-egy, változó hosszúságú peptid az M H C
II. molekula két peptidlánca közötti résbe nem kovalens
 10. fejezet A szervezet védekező mechanizmusai 129

A B
Antigénfelismerés

Anti génfel ismerés

Könnyű lánc - - - CD3 CD3

Nehéz lánc - - - - - - e o a1- ~ e

y

,_, 1H1
1 1

1 1

Szignalizáció Szignalizáció

1n_ 1 .<hr-
A 8-sejt és a T-sejt antigénreceptorának szerkezete

A) A B-sejt antigénreceptora módosull immunglobulin-molekula, ame!)thez kél nen1 klónspecifikus transzmembrán pcptidlánc kapcsolódik. Az
antigén megkötése az immunglobulin könnyű és nehéz lánca által közösen kialakított antigénkötő he\yen (Fah-szakasz) történik. Minden immun-
globulin legalább 2 azonos anligénkötő hel\yel rendelkezik. A nehéz láncok konstans szakaszai együttesen alkotják az Fc-szakaszt. A szekréció-
ra kerülő imn1unglobulinmolekulák rövidebbek, mint a sejt felszínén megjelenők. és Fc-szakaszuk felelős az effektorfunkciókért (komplcmentak-
tiválás. kötődés az F,-reccptorhoz)
B) A T-sejtek antigénreceptorában az antigénfelismerő he\yet a két klónspecifrkus lánc képezi. a szignál álvilelél a kapcsolódó nem klónspcciíl-
kus láncok végzik
Az ábrán az antigénfelismerésben részt vevő fehérjeszakaszokat piros színnel, a nem klónspecifrkus láncokat kékkel jelöllük.

n1ódon, dc meglehetősen stabilan bekötődjék. Ezután
az MHC-glikoprotein és az antigén peptidjéből álló
komplex együtt vándorol, és jelenik meg a sejt felszínén.
A II. típusú MHC-glikoproteinek csak az imm unválasz
szervezésében l<özreműködő néhány sejtfajtán (mo-
nocyta, E-sejt, dendritikus sejt) figyelhetők meg. Ez az
oka annak, hogy az exogén antigének prezentálása e sej-
tek tevékenységéhez kötött.
• Az egyed saját sejtjei által szintetizált fehérjéket a
sejtplazmában el helyezkedő proteosoma enzimei 8-9
aminosavból álló darabolaa bontják. A fragmentumok
specifikus transzporterek közreműködéséve.I kerülnek.
az endoplasma-reticulum belsejébe, ahol az ott szinteti-
zálódó MHC I. típusú glikoproteinekhez kötődnek. Az
immunrendszer által „idegen" -l<ént felismert fehérjék
(pl. amelyeket a sejt vírusnukleinsav vagy onkogén ha-
tására szintetizál) peptidjei tehát az MH C I. típusú gli-
koprotcin nel képzett komplex formájában jelennek meg
a sejt felszíné n. Minthogy I. típusú MH C-glikoproteint
minden magvas sejt hordoz) endogén peptid prezentá-
lására a szervezet bármely sejtje alkalmas.
Mind az I. típusú (emberben a HLA-A, HLA-B és
HLA-C osztályú), mind a II. típusú (emberben HLA-
DR, HLA-DP és HLA-DQ osztályú) glikoproteinek
esetében igaz, hogy az egyedel< eltérő, genetikailag meg-
határozott MH C-készlettel rendelkeznek, a1nelyek el-
térő szerkezetű peptidek megkötésére képesek. Ez az
egyik oka az immunológiai válaszkészségben megn yil-
vánu ló egyéni különbségeknek, vagyis annak, hogy azo-
nos szerkezetű molekulák ellen egyes egyének indítanak
immunreakciót, mások viszont nem.
A th ymust elhagyó T-lymphocyták nem alkotnak
egységes populációt, hanem legalább két, funkcionáli-
san elkülönülő alcsoportot képez nek. Az egyes alcsopor-
tokat 1nembránproteinjeik alapján jellemezték, és csak
később derült ki, hogy az egyes markertulajdonságokat
hordozó fehérjék alapvető szerepet játszanak az im-
munválasz irányának meghatározásában .
A CD 4 markert hordozó T-lymphocytákat funkció-
juk alapján „segíto" (helper, T H) sejteknek nevezzük. A
CD4 markert hordozó transzmembrán glikoprotei n a
T -sejt-receptor közvetlen közelében hclyezkedil< el, és
az antigénprezentáló sejt felszínén lévő MI-IC II. típusú
glikoproteinnel működik együtt. A T H típusú sejtek an-
tigénreceptora tehát olyan cxogén eredetű antigének
peptidjeit képes felismerni, amelyek MI-IC II. típusú
glikoproteinhez kötődtek (10-2. ábra). Az antigénnel
stimulált T H-sejt citokineket szecernál, és ezzel elsősor­
ban macrophagokat aktivál, és a E-sejtek immunglobu-
lin-termelését serkenti. Ilyen módon az immunválasz
130 11. rész " A vér élettana
A direkt sejt-sejt kontaktus útján képesek elpusztítani az
CD4 TCR
) az antigén milyen típusú sejt felszínén (valamelyik spe-
MHC 11
APC
B Tcu-sejt
CD8 TCR
Perifériás
sejt
fi ~ t )
MHCI
10-2. ábn
A T-sejtek antigénfelismerése
A) A CD4-et kifejező Thelpcr- (TH-) sejt és az MHC 11-t kifejező anti-
génprezentáló sejt (APC) interakciója látható. A két sejt különböző
(az ábrán nem megnevezett) adhéziós fehérjéken keresztül rögzül
B) A CD8-at kifejező Terrektor- (Teri- ) sejt és az MHC 1-et kifejező pe-
rifériás sejt interakciója
TCR: T-sejt-receptor
folyamán az antigénre sp ecifikus válaszelemké11t szolú-
bilis immunglobulin te rmeJ6di1{ (humorális típusú im-
munválasz). A T H-sejtek alcsoportjai (THl, T H2) eltérő
„citokinkoktél"-t term elnek, és ezzel m eghatározzák a
keletkező immunglobulin és a kialakuló effektor válasz
típusát. A T H 1-sejtek elsősorban interferon-y-t (IFN-y)
és limfotoxint termelnek, amelyek főként a macropha-
gok phagocytáló képességét fokozzák, míg a T H2-sejtek
az IL-4, IL-5, IL-9 és IL - 13 termelésével a E-sejtek im-
munglobulin- termelését serkentik.
A CD8 markert hordozó lymphocytákat tipiku s
funkciójuk alapján etTektor vagy citotoxikus T-sejtnek
(T cff vagy CTL) nevezzük. A CD8 markert hord ozó
transzmembrán glikoprotein ugyanis azokkal a sejtek-
kel működik együtt, amelyek felszín én MI-IC I. típusú
glikoproteinek vannak. A C D 8-sejtek tehát olyan anti -
génekre reagálnak, amelyek peptidfragmentumai a sejt
felszínén az I. típusú M H C-glikoproteinekkel együtt je-
lennek m eg (1. a 10-2. ábrá t). A CD8-sejtekbéSl az im-
munválasz során aktivált CTIJ-ek keletkeznek, arn e lyek
antigénpeptidet hordozó sejtet (ce lluláris típusú im-
munválasz).
Az adott a ntigénre kialakuló immunválasz humorá-
lis vagy celluláris jellegét tehát az határozza meg, hogy
cializált antigénprezentáló sej ten vagy más sejten) jele-
\
nik meg. Ettől függően kötőd het M H C II. vagy I. típu-
sú glikoproteinhez, ami ennek megfelelően CD4-et
hordozó helper vagy CD8-at hordozó citotoxikus T -sejt
aktiválásához vezet.
A ~mphocyták stimulálása
és effel<torfunkciói
A sejt belseje felé történő infi)rmációtovábbításban
mindkét antigénreceptor esetében a n em klónspecifikus
transzm e mbrán-polipeptidláncokhoz átmenetileg
kötődé> protein-tiroz inkinázok játszanak kulcsszerepet.
A tirozinon foszforilálódó fehérjék bonyolult szignali-
zációs láncot indítanak el, ami a génátírás megváltozá-
sához vezet. A specifikus antigén m egkötése azonban
önmagában nem képes a lymphocyta stim ulálására, eh -
hez további sejtfelszíni m olekulák - a koreceptorok -
közrem U:ködése is szü kséges.
!
T-sejt-válasz. A T -sejtek esetében az MHC-glikopro-
teinhez kötött antigénpeptid felismerésekor a TCR, va-
lamint a CD4- vagy CD8-fehérjék intracelluláris pep-
tidláncai térben egym áshoz közel kerülnek, és ez az in-
terakció elengedhetetlen a nem koval e nsen kötött tiro-
zinkinázok aktiválódásához. Emellett lényeges a T-sejt
és a vele reagál ó (antigénprezentáló vagy periferiás) sejt
további adhéziós fehérjéinek együttm űködése, am elyek
stabilizálják a kapcsol atot. Az egymáshoz kapcsolódó
két sejt felszínén a közreműködő molekulák nagyfokú
térbeli rendezettséget mutatnak, ennek alapján „immu-
nológiai synapsis" -ról beszélü nk. A T CR és a korecepto-
rok együttes aktiválásának hatására m egindul az IL-2-
szintézis, am ely autokrin (öngerjesztő, pozitív vissza-
csatolású) m echanizmussal hat. Az aktivált T -
lymp hocytában u gyanis az IL-2 sejtfelszíni receptor
(IL-2-R) szintézise is m egindul, így a sejt által elválasz-
tott IL-2 képes pozitív visszacsatolással a sej t osztódásá-
hoz elengedhetetlen szign ált megadni.
A T -sejt-stimulálás végeredménye az antigén által
stimulál t lymphocyta átalakulása lymphoblasttá (blastos
transzformáció) és az osztódás megindu lása. Az oszlá-
sok során azonos antigénspecificitású lymphocyták tö-
mege (klón) keletkezik.

A CD8 markert hordozó, citotoxikus képességgel
rendelkező T-sejtek (C'fL) direkt sejt-sejt kapcsolat út-
ján pusztítják el az antigént MHC I-es típusú glikopro-
teinen kifejező sejtet. Az antigént hordozó sejt elpusztí-
tásában egyrészt a CTL granulumaiban raktározott
anyagok (nagy permeabilitású membrán pórust képző
fehérjealegységek - perforinok-, valamint összefoglaló-
an granzim néven említett proteolitikus enzimek) kiürí-
tése, másrészt a célsejtben apoptózist indukáló sejtfel-
színi molekulák („ halál ligand - halál receptor") kap-
csolódása játszik szerepet. Ha vírussal fertőzött vagy tu-
morsejt eliminációjáról van szó, akkor ez a folyamat a
gazdaszervezet számára előnyös. Káros hatású viszont,
ha előzetes szervtranszplantációt követően a befogadó
szervezetben („gazdában ") keletkeznek aktív citotoxi-
kus lymphocyták, és azok az átültetett szövet ellen indí-
tanak reak:ciót („ host versus graft" - HVG - reakció) .
Más esetben (csontvelő-transzplantáció során) a donor-
ból származó lymphocyták támadják meg a gazdaszer-
vezet sejtjeit („graft versus host" - GVH - reakció).
8-sejt-válasz. A E -sejtek esetében az első
ingert az
antigénreceptorl1oz történő specifikus ligandkötés jelen-
ti, az osztódás megindulásához nélkülözhetetlen továb-
bi szignált pedig a T 8 - és a E-sejt további sejtfe lszíni
molekuláinak kapcsolódása, valamint a T H-sejtből szár-
mazó citokinek biztosítják.
A B-lymphocyták klonális oszlása során a sejtek
plazmasejtekké alakulnak, amelyek a klónra jellemző
antigénspecificitású immunglobulinok szintézisére és
szekréciójára képesek. A plazmasejt által termelt im-
I 0- 1. táblázat
Az egyes immunglobulin-alosztályok
lg-alosztály Nehéz lánc típusa Szerkezet
IgA CX. Din1er
IgD Monomer
IgE Monomer
IgG Monomer
IgM µ Pcnta1ner
10. fejezet • A szervezet védekező mechanizmusai 131
munglobulin antigént felismerő szakasza azonos a sti-
mulált B-sejt eredeti antigenreceptorának antigénkötő
helyével, a nehéz lánc C -terminális vége azonban rövi-
debb. A végső hidrofób szakasz hiányában a molekula
nem rögzül a sejtmembránban, hane1n szekrécióra ke-
rül. Az immunglobulin szerkezeti vázlatát a 10-1. ábrán
tüntettük fel.
A nehéz lánc tulajdonságai alapján az immunglobu-
linokat 5 alosztályba (izotípusba) soroljuk, amelyek
mind szerkezeti, mind funkcionális eltéréseket mutat-
nak (10-1. táblázat) . Jellemző, hogy az Íinmunválasz
előrehaladásával nemcsak egyre nagyobb mennyiségű,
hanem az antigénhez egyre nagyobb affinitású antites-
tek termelődnek. Ugyancsak változik az elválasztott im-
munglobulin izotípusa: a kezdeti IgM mellett a reakció
helye és típusa szerin t TgG, IgA vagy IgE jelenik meg.
Hu morális immunválasz során a vérplaz1nában
elsősorban IgM vagy IgG típusú antitestek jelennek
meg. A nyálkahártyák felszínén, valamint a szek.rétu-
mokban viszont főként IgA szaporodik meg. Jellemző,
hogy a kül világgal kapcsolatban lévő összes nyálkahár-
tyafelszín alatti submucosában nyirokszövet található,
amely antigéningerre a szervezet egészétől bizonyos
m értékben e ltérően reagá l. Az általános reakcióktól
részben függetlenül szabályozott iinmunválasz indo-
kolja e nyirokszövetek megkülönböztető elnevezését:
niucosához asszociált lymphoid szövet (MALT).
A vérplazmában (esetleg egyes szek.rétumokban is)
megj elenő specifikus antitest felismeri az antigént, és
kötődik ahhoz. Ez a folyamat azonban - eltérően a cito-
toxikus lymphocyták hatásától - nem vezet az antigén
Polipeptidláncok Jellemző tulajdonság
,
szarna
2x2 nehéz+ Nyálkahártyák felszínén,
2X2 könnyű szekréLumokban
2 nehéz+ ?
2 könnyű
2 nehéz+ Citofil antitest, basophil
2 könnyű granulocyta és hízósejt
FceRI-hez kötődik
2 nehéz+ Phagocytáló sejtek
2 könnyű FcyR-hoz kötődik,
a placentán átjut
5x2 nehéz + Placentán nem jut át
5x2 könnyű
13 2 11. rész • A vér élettana
elpusztításához, és többnyire annak biológiai hatását
sem szünteti n1eg. Az a ntitest tehát csak specifikus mó-
don megjelöli az antigént, és más, nem specifikus elimi-
nációs mechanizmusokat aktivál. Ilyen módon működik
a komplementrendszer és aktiválódnak a phagocyták.
Végül m eg kell említeni, hogy mind a T-, mind a B-
lymphocyták esetében ismerünk olyan sejtfelszíni mole-
kulákat, amelyek ligandkötésc gátolj a az adott
lymphocyta antigénreceptorán keresztül létrejövő sti-
mulációt.
A természetes ölő- (natural killer, NK-)
sejtek
E zek a sejtek a csontvelőiközös lymphoid progcnitor
sejtből fejlődnek, de se a T-, se a B-lym phocytára jel-
lem ző antigénreceptort nem fejeznek ki. ln vitro viszont
számos Jymphoid sejtvonalat képesek - minden előzetes
stimulálás nélkül - elpusztítani. Az ölési mechanizmus
azonos a CTL-ével: mind perforinok felszabadítása,
mind az apoptózist beindító sejtfelszíni receptorok sti-
mulálása megfigyelhető. Az NI<.-sejtek aktiváló és gátló
receptorokkal egyaránt rendelkeznek. A gátló recepto-
rok az adott szervezetre jellemző MHC I. struktúrákat
ismerik fel, a ligandkötés gátolja az NI<.-sejt citotoxikus
funkcióját. Mai elképzelésünk. szerint tehát az NK-sejt
célsejt-specificitása azon alapszik, h ogy minden sejtet
m egtámad, amelyen nem azonosítja a saját szervezetre
jellemző MHC I. típusú glikoproteineket. Mivel az N K-
sejtek előzetes stimulálás nélkül is aktívak, működésük­
kel a természetes immunvédckezést szolgálják. Nl(-
sejt-hiányos betegekben nyert adatok alapján úgy tűnik,
hogy vírusfertőzések kezdeti szakaszának leküzdésében
játszanak kitüntetett szerepet.
A phagocyták működése
A SeJtes immunválasz m echanizmusai által feloldott
sejtmaradékok, valamint az antitesttel megjelölt antigén
bekebelezését és további lebontását a különböző pha-
gocytáló sejtek végzik. Az emberi szervezetben pha-
gocytosisra a monocyta/macrophag rendszer tagjai, va-
lamint a neutrophil és az eosinophil granulocyták képe-
sek. A különböző sejtekben a phagocytosis alapvetél fo-
lyamatai hasonlóak, bár mind a felszíni receptorkészlet-
ben, mind az intracelluláris granulumok tartalmában
eltérések vannak az egyes phagocytafajták között.
A phagocyták vándorlása
A szöveti károsodást okozó ágensek (típusosan kóroko-
zó mikroorganizmusok) megjelenése közelében a ke-
ringő phagocyták a kapillárisokban és a posztkapilláris
venulákban laza kapcsolatba lép nek az endothelium-
mal, és lassan „sodród nak" annak felszínén (rolling).
Ezt a reverzíbilis kapcsolatot a phagocyta felszínén jelen
lévő adhéziós molekulák (L-szelekti n) és az endothel-
sejt felszínén megtalálható szénhidrát oldalláncok ala-
kítják ki. Amennyiben további lépések nem aktiválód-
nak, úgy a lazán kapcsolódó phagocytákat a véráram el-
sodorja.
A következő fázisba n a phagocyták felszíni szén hid-
rátkomponenseik, valamint integrinjeik közvetítésével
stabil kapcsolatot alakítanak ki az endotheliummal,
amelyben a környező szövetekben meginduló gyulladá-
sos folyamat során keletl<ező citokinek (jellegzetesen
IL-1 és TNF ex) hatására fokozódik a szelektin- (E- és P-
szelektin), valamint integrinexpresszió. A phagocyták
alakváltozást is szenvednek (szétterülés, tetl1ering).
A harmadik fázisban az endothelsejtek közötti kap-
csolatok megszakadnak, és a felszíni adh éziós moleku-
lák közvetítésével átmenetileg az endothelsejt és a pha-
gocyta között alakul ki szoros kapcsolat. Ezáltal a pha-
gocyták átpréselődnek az endothelsejtel< között, és el-
hagyják az érpályát, miközben víz és oldott anyagok
számára az érfal permeabilitása változatlan marad. Ezt
a folyamatot nevezzük diapedesisnek.
Az éren kívül kemotaxissal irányított vándorlás tör-
ténik a szövetkárosító ágens, ill. az antigén irányában. A
kemotaktikus hatású vegyületek többsége peptid: bakte-
riális lebontási termékek (pl. a formil-metionil-pepti-
dek; flvfLP), komplementkomponens (a C5a), valamint
a különböző sejt ek által termelt, jellegzetes peptidszek-
venciákat tartalmazó kcmokinek (pl. az IL-8). Emellett
néhány lipidszármazék (pl. az LTB4, valamint a throm-
bocytaaktiváló faktor [PAF]) is kifejt kemotaktikus ha-
tást. A phagocyták felszínén kemotaktikus hatású ve-
gyületek iránt nagy affinitású receptorok van nak. Az ed-
dig klónozott és részleteiben m egismert kemotaktikus
.m embránreceptorok mindegyike 7 transzmembrán
szegmentumú receptor (1. az 5. fejezetet), és G-fehérjék
közreműköd ésével fejti ki hatását.
A kemotaktikus receptorhoz történő ligandkapcsoló-
dást a sejtmembrán közvetlen közelében, az ún. cortica-
lis zónában igen gyorsan (néhány másodpercen belül) a
cytoskeleton reakciója, aktinpolimerizáció követi. Az
aktinpolimerizáció igen kifejezett a sejt „feji", azaz a
gradiens irányába tekintő végén , ahol rövidesen kitü-
remkedések, lamellipodiumok jelennek meg, míg a sejt
-
más részén kontrakció történik, amely a sejt „farki'', az-
az távolabbi részét a lamcllipodium után húzza. Ezzel
a mozgásform ával emberi neutrophil granulocyták 20
mm/perc sebességet érhetnek el, és a kernotaktikus
anyag koncentrációjában meglévő 1%-os különbséget is
érzékelnj tudják.
A phagocyták receptorai
Mindegyik phagocytatípus több filjta integrint és kemo-
taktikus receptort fejez ki. Ezek a sejtfelszíni receptorok
el sősorban a sejtek vándorlását irányítják. Nyugvó sej-
ten önmagukban nem váltanak ki effektorválaszt, azon-
ban más receptorok egyid ejű ingerlése esetén képesek a
válaszreakció erősítésére.
A phagocyták számos PRR-t fejeznek ki. Ezek egyik
csoportját a „toll-szerű receptorok", (to ll like receptors,
TLR) képezik. Emberben 9 T LR fejeződik ki, an1elyek
mikroorganizmusok egyes lényeges alkotórészeit isme-
rik fel. Ezek között szerepelnek a baktériumok sejtfalát
alkotó lipopoliszaharid (LPS) és peptidoglikán, a flagel-
lumokat alkotó flagell.in fehérje, a baktériumokra jel-
lemző, n em m etilált CG-párokat (CpG) tartaln1azó
DNS, vagy a vírusokra jellemző kétszálú RNS. A TLR-
ek ligandkötése lényeges változásokat hoz létre a sejt
gé nátírásában. A termelődő új fehérjék különböző mó-
dokon járulnak hozzá az immunválasz erősítéséhez : 1.
A dendritikus sejtek antigén prezentációjának hatékony-
sága nő. 2. Számos citokin szecernálódik, a.m elyek az
immunválaszt erősítik és az immunválasz irányát (pro-
tektiv immunitás, atópia, tolerancia) is befolyásolják. 3.
Antibakteriális peptidek ( ~-d efenzin-2) szekréciójának,
valamint a phagocyták ölési aktivitásának fokozása di-
rekt gátolja a baktériumok túlélését.
A PRR-ek másik csoportja főként a mikroorganiz-
musokra jellen1ző szénhidrátcsoportokat ismeri fel.
Ilyenek a mannózreceptor (JVIR), valamint a - foként
é lesztőben gyakori - ~-gl ukán-kötéseket felismerő dek-
tin- 1. A scavengerreceptorok (SR) polianion természetű
lipideket ismernek fel, amelyek számos baktériumfajtá-
ban előfordulnak. (Ugyanezek a receptorok az oxidált
LDL-t is felismerik, ezáltal hozzájárulnak az érfal pato-
lógiás átalakulásához.) Mindezen receptorok a megkö-
tött részecske bekebelezését, phagocytosisát indítják el, a
folyamat azonban meglehetősen lassú.
A phagocytosist fokozó anyagokat opszoninoknak
nevezzük. Két molekulacsalád fejt ki ilyen hatást: az
immunglobulinok, valamint a komplementrendszer né-
hány tagia. A phagocyták mindkét típusú opszonin szá-
mára rendelkeznek receptorral. Neutroph.il granulocy-
10. fejezet A szervezet védekező mechanizmusai 133
tákban az IgG típusú antitestekre 3 különböző specifi-
kus FcR ismert, amelyek mind szerkezetükben, mind
affinitásukban eltérnek, de egyará nt szerepelnek a pha-
gocytosisban. A neutrophil granulocyták membránjá-
ban ugyancsak ismert a komplement 3-as komponen-
séből keletkezé} peptidfragmenst kötő két különböző
szerkezetű receptor (CRl és CR3) jelenléte. A két op-
szoninreceptor típus eltér() molekuláris mechanizmus-
sal indítja meg a phagocytosist, amelyben azonban min-
denképpen központi szerepet játszik az aktin cytoskele-
ton átrendeződése. A phagocytosis sebességét jelentősen
fokozza, ha mindkét típusú opszoninreceptor k.ö t ligan-
dot.
A phagocyták effektorfunkciói
Phagocytosis során a felvett idegen részecske a sejten be-
lül membránnal körülhatárolt, elzárt térbe, a phagoso-
mába kerül. A térbeli elkülönítés azonban még n em je-
lenti a potenciális kórokozó eliminálását, pl. macropha-
gokban több baktériumfajta hosszú ideig képes
1negőrizni életképességét. A phagocytosis tehát szüksé-
ges, de önmagában nem elégséges feltétele a kórokozó
elpusztításának. A mikroorganizmus elpusztításában és
lebon tásában a toxikus oxigénmetabolitok termelése,
valamint a granulumokból származó fehérjék nélkülöz-
hetetlen szerepet játszanak.
A toxikus (reaktív) oxigénmetabolitok (ROS)
képződésének első lépése a NADPH-oxidáz enzim ak-
tiválód ása: ez a folyam at a granu locyták felszíni recep-
torainak ligandkötését követően rövid id6n (1 percen)
belül megindul. Az aktív NADPH-oxidáz egy e lektront
továbbít az intracelluláris NADPH -ról az extracellulá-
ris, valamint a phagosomán belüli térben egyaránt jelen
lévé) molekuláris oxigénre (0 2-re), és így szuperoxid-
(02-) an ion keletkezik. A folyamatra jellemz() nem mi-
tokondriális 0 2-fogyasztás-fokozódást „oxidatív robba-
nás" -nak („respiratory burst") nevezzük. A szuperoxid-
anion képezi a kiindulási pontot az összes többi toxikus
oxigénmetabolit keletkezéséhez (10-3. ábra). A 0 2- -ból
a szuperoxid-di zm utáz enzim hatására H 20 2 keletke-
zik. Ez utóbbi a 0 2--nal együtt reaktív hidroxilgyököt
(OH') képezhet. Végül halidion jelenlétében a H 20 2-
ből a micloperoxidáz enzim segítségével c10- , ill. ro-
képződhet. Az egy más után keletkező reakciótermékek
egyre toxikusabbak a mikroorganizmusokra (és a saját
szervezet környező szöveteire is). A toxikus oxigénme-
tabolitok nitrogén-monoxidból keletkező termékekkel is
reagálhatnak, a keletkező peroxinitrit számos fehérje
nitrozilá lását és ezáltal inaktiválását eredm ényezheti.
 -
134 II. rész • A vér élettana

02 Arg Phagosoma

NADPH ~! N:x~:á~- iNOS ! NADPH-

,
H+-csatorna
,
Phagocytált
részecske
Of NO oxi dáz , , , ,' ,

H1 ~! SOD ! , o•
'
\

2
0- \ ~
,
,

~
,
•
I

,,'
,,'', ,','
,
, ,

H+-pumpa
H202 - - -- - ---.. N02
e~ „,
1
cr ~ t
MPO ! z_yfNAop·+H+
\
NADPH
..
NADPH\~ 02
J
(02
1 ,

_/
,'~
v
c10- - - - - - - - - .
J 0-._.Q,,

Proteln-Tyr-N0 2 Protein-Tyr-CI
? OO NADP•+H• < ~
1
1
0
1 1
1
0
10-3. ábra
'
1
1
1
'
1
0 00 Q (
Toxikus oxigénmetabolitok keletkezése phagocytákban t'
1
,'
11
'
I'
0, 1

,, ' '
1

0 \ ''
iNOS: indukálhaló NO-szintáz; MPO: mieloperoxidáz; 1 ' \
\
1' , 1 1' • \ 1
\ 1 1
500: szuperoxid-dizmutáz , ,'
• 11
\ 1 '

„,,,' \
\
1
\ 1
\ \, \ 1
1

A különböz() ROS-ok toxikus hatását a granu lu-
mokból származó fehérjék egészítik ki. A különböző
phagocytafajták eltérő típusú és összetételű granulumo-
kat tartalmaznak. Neutrophil granulocyták érése során
4 eltérő granulum keletkezik, amelyek eltérő erősségű
ingerekkel mobilizálhatók. A granulumokból felszaba-
duló fehérjék különböző módon károsítják az antigént
hordozó sejtet. A mieloperoxidáz a legtoxikusabb oxí-
gérunetabolít kialakulását katalizálja. A lizozim hatáso-
san bontja sok mikroorganizmus (túléléshez nélkülöz-
hetetlen) sejtfalának szénhidrátelemeit. A laktofcrrin (és
valószínűleg a B 12 -vitamint kötő fehérje) a mikroorga-
nizmusok számára életfontos e lemeket (Fc, B 12 -vita-
mi n) vonja cl. Végül a különféle hídrolázok eredménye-
sen bontják a bakteriális fehérjéket.
A phagosomában tehát az ölési és lebontási folyama-
tok egy kicsiny, körülhatárolt térben, koncentráltan zaj-
lanak, így kedvező körülmények alakulnak ki a felvett
idegen sejt hatékony elpusztítására és alkotórészeinek
teljes lebontására (10-4. ábra) .
Monocyta/macrophag rendszer. Sejtjei a felismeré-
si és az eliminációs folyamatokban egyaránt szerepet
játszanak. Az exogén antigén felismeréséhez elengedhe-
tetlen előkészítő tevékenységük, amellyel a szervezet
számára idegen struktúrát prezentálásra alkalmassá te-
szik, azaz sejtfelszíni MHC-glikoproteinhez kötik. Az
antigénprczentálásban kitüntetett szerepet játszanak a
dendritikus sejtek. Az antigén eliminálásának fázisában
inkább a macrophagok phagocytáló tevékenysége alap-
vető jelentőségű, és aktivitásuk az immunreakció előre­
haladása során tovább fc)kozódhat. Ebben a folyamat-
ban a T-sejtekből felszabaduló citokinek - főként az
IFNy és a TNFa - helyi hatásának van elsődleges sze-
repe. Az aktivált macrophag több toxikus oxigénmcta-
bolitot képez, és több részecske bekebelezésére és el-
pusztítására képes.
•'" '\
"1'
' ~·•
Primer granulum Szekunder
granulum
10-4. ~hra
A phagocyták effektorfunkciójának összefoglalása
Eosinophil granulocyták. Savanyú festékkel (eozi n)
intenzíven festődő specifikus (szekunder) granulumai
négy, erősen bázikus fehé1iét tartalmaznak, amelyeken-
zimatikus aktivitása gyenge vagy telj esen hiányzik. Az
eosinophil granulocytákat a főként aktivált T -
lymphocytából származó IL-5, IL-3 és GM-CSF, a gra-
nulocytákból és hízósejtekből származó LTB 4 és PAP,
valamint a főként monocytaeredetű T NFa aktiválja, dc
rendelkeznek Fc- és komplementreccptorokkal is. A fé-
regfertőzésekre, valamint allergiás megbetegedésekre
jellemző eosinophilia létrehozásában az IL-5 játsz ik ki-
tüntetett szerepet. A fenti stimulusok hatására követke-
zik be az eosinophil sejtek. vándorlása, majd a granulu-
mok kiürülése (degranuláció). A szabaddá váló bázikus
fehérj ék igen erősen toxikusak a többsejtű parazitákra,
férgekre, féreglárvákra. Az egyes parazitatípusok eseté-
ben a négy bázikus fehérje hatáserőssége jelentősen kü-
lönbözilc.
Az eosinophil granul ocyták bázikus fehé1iéi a para-
z itákon kívül más sejtféleségekre is toxikusak, elsősor­
ban a légúti epitheJsejtekre, valamint a bronchusok si-
maizomzatára. Gátolják az epithelsejtek csillóinak
mozgását, megváltoztatják a sejtmembrán transzportfo-
lyamatait. Az epithelsejtek leválását, a bronchusízomzat
kontrakcióját is el őidézhetik. Mivel szám os allergiás
megbetegedésre jellemző az emelkedett eosinophilsejt-
szám, valószín íí, hogy az eosinophil granulocyták hoz-
zájárulnak az allergiás állapotokban (pl. asthma bron-
chiale) bekövetkező légúti szövctkárosodáshoz.

A basophil granulocyták,
valamint a szöveti hízósejtek
működése
A basophil granulocytákra és a szöveti hízósejtek.re
egyaránt jellemzőek a nagyméretű, bázikus festékekkel
intenzíven sötétkékre festőd ő, basophil granulumok. A
basophil granulumok fő alkotóelemei az erősen szulfa-
tált proteoglikánok (pl. heparin), amelyek negatív tölté-
sű csoportjaihoz hisztaminmolekulák és báz ikus tulaj-
donságú, enzimaktivitással rendelkező fehérjék (neut-
rális proteázok, karboxipeptidáz) kapcsolódnak.
A basophil granulocytá k, valamint a hízósejtek sejt-
n1embránjában n agy affinitású IgE-receptor (FcERl) ta-
lálható, amely kizárólag ezen a két sejttípuson fordul
elő. Az F cERI képes a vérplazmában szabadon keringő
(azaz antigént n1ég nem kötött) lgE-molekulák m egkö-
tésére. (Ezért az lgE típusú antitesteket citofil antitcs-
teknek, vagy reaginoknak is szokták nevezni.) A sejtek
aktiválódását a felszíni antitestekhez kapcsolódó anti-
gén váltja ki, de kísérletes körülmények között immun-
globulin elleni antitesttel is létrehozható. A CSa komp-
Jementfragmens és egyes nematódák sejtfalának alkotó-
részei képesek antigéntől függetlenül is aktiválni a ba-
sophil granulocytákat (anaphylatoxin hatás) .
Az aktiválódást követően a basophi 1granulocytában,
valamint a hízósejtben jellegzetes reakciósorozat indul
be. L eggyorsabb a granulumokban raktározott termékek
felszabadulása, a degranuláció. A proteoglikánhoz kö-
tött molekulák leválása töltéssűrűségükkel arányos se-
bességgel történik, így a keringésbe kerülésük időben
széthúzódik. A hisztamin sokkal gyorsabban válik sza-
baddá és hatásossá, mint a proteolitikus enzimek.
A foszfolipázok aktiválódása következtében a sejt-
membrán lipidj eiből aktív med iátorok keletkez nek,
amelyek a sejt környezetébe kerülnek. Arachidonsavból
leukotriéneket (legnagyobb mennyiségben LTC 4 és
LTD4, kisebb mértékben LTB 4) mindkét sejtféleség ter-
mel, de PDG2-t csak a hízósejtek. Jelentős még a PAF-
leadás.
Antigén-antitest reakcióval aktivált basophilekben és
hízósejtekben számos citokin szintézise is megindul, ill.
foko zódik. Legj elentősebbn ek az IL-4- és IL-13-terme-
lés tű nik. Az F ccRI stimulálását követő 30 percen belül
elsősorban a gyulladásos reakció akut fázisá nak szerve-
zésében aktív citokinek (IL-6, TNFa) leadása fokozó-
dik, majd 1-2 óra múlva számos növekedési faktor hatá-
sú citokin (IL-1 , IL.-3, IL-5, GM-CSF) is leadásra kerül.
10. fejezet A szervezet védekező mechanizmusai 135
A basophil granulocytákból, valamint hízósejtekből
felszabaduló mediátorok elsősorban sÍlnaizom- és en-
dothelsejteken fejtik ki hatásukat. A hisztamin (H 1-re-
ceptoron keresztül ), valamint az I..;fC 4 és LTD4 erélyes
simaizom-kontrakciót vál t ki, ami a bronchusokban és a
gyomor-bél csatornában jellegzetes görcsöket idéz elő.
Ugya nezek a mediátorok az endothclsejteken keresztül
(1. a 18. fejezetet) az érfal-simaizomzat ellazulását (va-
sodilatatiót), valamint a kapillárisok és venulák perme-
abilitásának fokozódását hozzák létre. E két legfonto-
sabb hatás mel lett a felsza baduló proteázok különböző
plazmafehérjéket hasítanak: legismertebb a komple-
mentrendszer C3-as komponensének hasítása. E zzel a
kornplementaktiválódás alternatív útjának elindításá-
ban működnek közre. Az LTB 4, a PAP, az IL-4 és az IL-
13 pedig kemotaktikus hatást fej t ki a neutrop hil és az
eosinophil granulocytákra, valamint a monocytákra, és
serkenti a T 8 2 sej teket.
Mindezen hatásokkal a basophil granulocyták és a
hízósejtek a védekezési mechanizmusok erősítéséhez
(amplifikálásához) járulnak hozzá (anaphylaxiás reak-
ció) . A vasodilatatio és a permeabilitás megnövekedése
lehetővé teszi a védekezésben szerepet játszó faktorok
(immunglobulinok, komplemen tfehérjék) kijutását az
érpályából, koncentrálódásukat az immunreakcióban
érintett területre. A sejtes elemek vándorlását a kemo-
taktikus hatások irányítják.
A basophil granulocyták és a hízósejtek kiterjedt ak-
tiválódása azonban súlyos l(övetkezményekkel is járhat
a szervezet egésze számára (anaphylaxiás shock). Az ér-
permeabili tás fokozódása interstitialis folyadékgyülemet
okoz, és ezzel kritikus helyeken végzetes következ-
ménnyel (pl. gégeoedemával) járhat. A nagyobb terület-
re kiterjedő vasodilatatio a perifériás ellenállás és ezáltal
az egész szervezetre vonatkozó perfúz iós nyomás drasz-
tikus csökkenését válthatja ki, a bronchusizomzat össze-
húzódása pedig a ventilációt rontja.
A komplementrendszer
aktiválódása és szerepe
„l(omplementrendszer"-ként foglaljuk össze mintegy
20 fehérje együ ttesét, amelyek inaktív formában kerin-
genek a vérplazmába n, és megfelelő hatásra gyorsan ak-
tiválódnak. (A komplementrendszer működése nagyon
sok részletben hasonlít a véralvadás folyamatára.) Az
aktiválódás megindulásához megfelelő felület megjele-
nése szükséges. Ilyen felületet biztosít az an tigént hor-
136 II. rész s A vér élettana
dozó sejthez kötődő specifikus immunglobulin
(„klasszikus út"), vagy egyes rnikroorganizmusok felszí-
nén előforduló aspecifikus szénhidrátkomponens („al-
ternatív út"). A harmadik aktiválási úton („lektin út")
egy keringő PRR, a mannózkötő lektin (niannose bin-
ding lectin, MBL) ligandkötését követően alakul ki az
aktiváló felület. A lektin út, valamint az alternatív út az
idegen részecske (többnyire mikroorganizmus) megje-
lenését követően azonnal megindulhat, a klasszikus út
viszont csak a specifikus antitestek kialaku lását kö-
vetően. 'f'ehát a komplementrendszer működése - az
aktiválás módjától függően - tekinthető természetes
vagy szerzett immunfolyamatnak (10-5. ábra) .
Bármely úton indul is el a reakció, a kezdeti lépések-
ben sorozatosan proenzimek (prohidrolázok.) aktiválód-
nak, az aktivált enzim hatására pedig további inaktív
komplementkomponensekben jelenik meg hidroláz-
aktivitás. A keletkezett fragmentumok az aktiváló felü-
letként szolgáló sejt m em bránjához kötődnek.
A komplementaktiválódás végső terméke, a „memb-
ránt támadó komplex" tulajdonképpen egy, a membrán-
ba beépült nagy permeabilitású, alacsony szelektivitású
pórus, amelyen keresztül gyors ionvándorlás indulhat
meg. Ez végül az antigént hordozó, „
ko mplementrend-
szert aktiváló sejt líziséhez vezet. lgy következik be a vö-
rösvérsejt elleni antitest és komplement együttes jelenlé-
tében a vörösvérsejtek lízise, a haemolysis (l. még a 13.
fejezetet).
Attekintés
• A szervezetbe bejutó sejtes vagy szolúbilis idegen
struktúrák felismerése két párhuzamos úton törté-
nik. A mikroorganizmusok széles körére jellemző
tulajdonságokat (PAMP) a phagocyták mintázat-
felismerő receptorai (PRR) ismerik fel, és a termé-
szetes in1n1unfolyamatok (komplementrendszer,
phagocyták, NK-sejtek) azonnal hatásos védelmet
biztosítanak. A szervezetbe jutó idegen struktúrák
egyedi tulajdonságait a lymphocyták antigénfelis-
m erő receptorai érzékelik, és aktiválják a lassúbb, de
hatékonyabb és specifikus immunológiai memóriát
is biztosító szerzett (specifikus, adaptív) immun fo-
lyamatokat.
• Humorális in1munválasz esetén a szervezetbe került
idegen struktúrát az antigénprezentáló sejtek (mo-
nocyták, dendritikus sejtek, B-lymphocyták) veszik
fel, részlegesen lebontják, és a II. típusú MHC-gli-
koproteinhez kötött formában kijuttatják a sejt fel-
Alternatív út Lektin út Klasszikus út
Mikroorganizmus Mannózkötö Immunglobulin
lektin (MBL)
~l/
~mplementkaszkád l
/l~
Sejtlízis Opszonizáció Kemotaxis
(C5,6, 7,8,9) (C3b) (C5a)
10-1\. ábra
A komplementrendszer aktiválási útjainak és effektorhatásai-
nak összefoglalása
A komplementaktiválódás több közti terméke továb-
bi szervező, erősítő funkciót tölt be. Legfontosabbak a
C5a-fragmentum, amely phagocytáló sejteken kemo-
taktikus, hízósejteken és basophil granulocytákon pedig
anaphylatoxicus hatású, valamint a C3b és C4b, ame-
lyek a phagocytáló sejtek komplementreceptoraihoz
kötődve aktiválják azokat.
A komplementaktiválódás következtében elpusztí-
tott idegen sejtek" végső eltakarítását a phagocyták vég-
zik el.
színére. Ezt a komplexet ismeri fel a CD4-es mar-
kert hordozó helper T-lymphocyta (T H) antigénre-
ceptora, ami elindítja a T H-sejt aktiválódását és cito-
kintermelését. A T H-sej tből származó „citokinkok-
tél" segíti az antigént kötött B-sejtek aktiválódását,
proliferációját és az immunglobulin-termelés meg-
indulását. A humorális immunválasz során a kiváltó
antigénnel specifikusan reagálni képes immunglo-
bulinok keletkeznek.
Celluláris immunválaszban az antigén jellegzetes
darabja a saját nem immunsejtek I. típusú MHC-
glikoproteinjeihez kötött formában jelenik meg,
amit a CD8-as markert hordozó Tctrsejtcl~ ismern ek
fel. Az immunválasz során nagy számban keletkez-
nek az antigénre specifikus, aktivált Tcrrsejtek, ame-
lyek sejt-sejt kontaktusban, valamint termelt citokin-
jeik segítségével képesek károsítani, ill. elpusztítani
az antigént hordozó sejtet.
-
• Mind humoráli.s, 1nind celluláris immunválasz so-
rán a végső „eltakarítást" a phagocytáló sejtek,
elsősorban a neutrophil granulocyták és a monocyta-
macrophagok végzik. Ezen sejtek vándorlását az ér-
falon keresztül és az inter.stitialis térben felszíni ad-
héziós fehérjék, ill. kemotaktikus receptorok irányít-
ják. Immunglobulinnal, valamint specifikus komp-
lement-alkotórészekkel való opszonizációj uk az ide-
gen részecske bekebelezését erősen fokozza. Aktivá-
lódásul{ toxikus oxigénmetabolitok termelését és az
intracelluláris granulu mokban raktározott toxikus
fehérj ék és bontóenzimek kiürítését eredményezi.
Az alapokon túl
A kemokinreceptorok orvosi jelentősége
A kemokinek kemotaktikus hatású peptidek, amelyek jel-
legzetes szerkezetük alapján két fő családot képeznek. A
CC kemokinek a peptidlánc C-terminális végén két ciszte-
int tartalmaznak, a CXC kemokinekben a két cisztein egy
másik aminosavat fog közre. A CC és a CXC kemokinek re-
ceptorai (összesen 9 kü lönböző CCR és 6 kül ö nböző CXCR)
eltérő sejtféleségeken fejeződnek ki. Több kemokinrecep-
tor - a kemokinkötés mellett - vírusok sejtbe jutását le-
hetővé tevő membránkomplex kialakításában is részt vesz.
Az elmúlt évtizedekben a világ egyes részein óriási epidé-
m iát okozó HIV esetében a CCR5-receptor szerepel kore-
ceptorként. A CCR5 egyes mutációi védőhatásúnak bizo-
nyultak a HIV-fertőzéssel szemben. Ezen megfigyelés alap-
ján számos terápiás próbálkozás indult el.
A granulocyták granulumai
A neutrophil, eosinophil és basophil granulocytákban je-
lentősen eltér a granulumok összetétele, és ezek eltérő
kémia i t ulajdonságai határozzák meg az adott granulum
festődését. A granulum exocytosisakor tartalma a külvi-
lágba vagy a phagosomába ömlik, a membránjában levő
alkotórészek viszont beépülnek a plazmamembránba. A
10-2. táblázat fogl alja össze az eosinophil és basophil
granulumok legfontosabb összetevőit. a 10-3. táblázat
pedig a neutrophil granulocyták eltérő granulumaiban
raktározott f ehérj éket és azok f unkcióit sorolja fel.
Phagocytadeficientiák
A „ leukocyta adhéziós deficientia" (LAD) esetében gene-
tikai okból károsodott a neutrophil granulocytára jellemző
integrinmolekula kifejeződése. Az ilyen betegekben a
granulocyták nem vándorolnak ki a szükséges helyeken a
szövetek közé.
10. fejezet A szervezet védekező mechanizmusai 137
• Az cosinoph il granulocyták a granulumaikban rak-
tározott, erősen bázikus fehérjék felszabadítása útján
elsőso rban parazitákra és allergiás reakciók során sa-
ját nem immunsejtekrc fejtik lci toxikus hatásaika~. A
basophil granulocyták aktiválódását a sejt felszínére
kötődött E típusú immunglobulinok ligandkötése
váltja ki. A felszabaduló vasodilatator és simaizom-
kontrakciót okozó mediátorok hozzák létre az ana-
phylaxiás reakciót.
70-2. táblázat
Az eosinophil és basophil granulocyták granulumainak
jellemzése
Granulum Mit tartalmaz?
Eosinophil granulum Fő bázikus fehérje {MBP)
Eosinophil kationos fehérje {ECP)
Eosinophileredetű neurotoxin
Eosinophil peroxidáz
Basophi/ granulum Heparin
Hisztamin
Krónikus granulomatosisban (CGD) szenvedő bete-
gekben a NADPH-oxidáz csak kis intenzitással, vagy egy-
általán nem működik. A genetikai hiba az enzimet alkotó
5 alegység közül bármelyikben előfordulhat. A mutáció t í-
pusától függően egyáltalán nem fejez ődik ki az i llető al-
egység, vagy a megje l enő hibás fehérje nem képes be-
épülni a molekulakomplexbe.
A specifikus granulumdeficientia esetén a neutrophil
granulocyták érése olyan stádiumban áll le, ahol azurophil
(primer) granulum keletkezik. de a többi gra nulu mtípus
nem képződik. Phagocytosis során tehát hiányoznak
mindazok az enzimek, kötőfehérjék, peptidek és memb-
ránfehérjék. amelyeket normál is körülmények között a
többi granulum tartalmaz.
Mindhárom phago cytadef icientiaformára je lle mző.
hogy a betegek súlyos, visszatérő bakteriális fertőzése k­
ben szenvednek. ami gyakran ko rai halálukat is okozza. A
granulocyták vándorlása. a ROS-termelés, valamint a gra-
nulumok tartalmának felszabadítása egyaránt lényeges
szerepet játszik tehát a mikroorganizmus bekebelezésé-
ben és elpusztításában.
138 II. rész A vér élellana

10-3. táblázat
A neutrophil granulocyták granulumainak jellemzése

Azurophil granulum Specifikus granulun1 Zselatináz granulum Szekretoros vesicula

Membrán CD 63 CD15, CD66, CD67, Mac-1 Alkalikus foszfatáz

CD 68 Citokróm b fMLP-R Citokróm b
fMLP-R Mac-1
Fibronektin-R fMLP-R
TNF-R, vitronektin-R, CD10, CD13, CD16
Laminin-R, Ga,
Mac-1 (CD11b)

Mátrix Savanyú ~-glicerofoszfatáz1 ~ 2 -mikroglobulin Zselatináz2 Plazmaproteinek

Savanyú mukopoliszaharidáz1 Kollagenáz2 Acetil-transzferáz5 (albumin)
a 1-antitripszin4 Zselatináz2
a -mannozidáz1 Hisztamináz5
Azurocidin, BP13 Heparináz5
~-glicerofoszfatáz1 Laktoferrin4
~-glukuronidáz 1 Lizozim 1
Katepszinek2 Plazminogénaktivátor5
Defenzinek3 8 12 -vitamin-kötő fehérje4
Elasztáz2 Szialidázl
Heparinkötő fehérje4
Lizozim 1
Mieloperoxidáz5
N -acetil-~-glukuronidáz1
Proteináz-32
Szialidáz1

1: szénhidrátbontó enzim, 2: fehérjebontó enzim, 3: antibakteriális peptid, 4: kötőfehérje, 5. egyéb enzim

@ Mérföldkövek
• 1798: E. Jenner a tehén himlőhólyag-folyadékával el-
végzi az első vakcinációt a valódi himlő ellen .
• 1880: L. Pasteur gyengített mikroorganizmusokat al-
kalmaz immunizálásra, amelyek fertőző képességüket
elvesztették, de későbbi fertőzésekkel szemben védel-
met nyújtanak.
• 1882: P. Ehrlich speciális festési technikával kimutatat-
ja a M. tuberculosist, valamint elkülöníti a Gram-pozi-
tív és Gram-negatív baktériumokat (Nobel-díj: 1908).
• 1883: E. 1. 1. Metchnikoff felfedezi a mozgékony, pha-
gocytosisra képes sejteket (Nobel-díj: 1908).
• 1890: E. A. Behring és Sh. Kitasato kimutatja, hogy
diphtheri a-. ill. pertussisbaktériu mmal fertőzött állatok
széruma emberben védelmet nyújt e betegségekkel
szemben. Ezzel megalapozzák a szérumterápiát (No-
bel-díj: Behring, 1901).
1894: J. J. B. V Bordet felfedezi az antitestek és a
komplement szerepét a bakteriolízisben (Nobel-díj:
1920).
• 1902: Ch. R. Richet és P. J. Portier leírják az anaphyla-
xiás reakciót(Nobel-díj: Richet, 1913).
• 1903: A. E. Wright és S. R. Douglas felfedezik az im-
munizált állatok vérsavójának phagocytosist fokozó ha-
tását („opszoninok").
• 1942: K. Landsteiner és M. W. Chase leírják, hogy a
késői hypersensitivitas vérsejtek segítségével átvihető
egyik egyedről egy másikra.
• 1944: P. B. Medawar és F. M. Burnet leírják a szerzett
immuntoleranciát (Nobel-díj: 1960).
• 1955-57: N. K. Jerne és F. M. Burnet leírják a klónsze-
lekciós elméletet (Nobel-díj: Jerne. 1984).

1958: J. Dausset és F. Rapaport leírják a leukocyták
hisztokompatibilitási antigénjeit {Nobel-díj: Dausset,
1980).
• 1959: R. R. Porter, G. M . Edelman és A. Nisonoff leír-
ják az antitestek szerkezetét (Nobel-díj: Porter és Edel-
man 1972).
1974: P. C. Doherty és R. M. Zinkernagel leírják az első
megfigyeléseket a T-lymphocyták MHC-függő antigén-
felismeréséről {Nobel-díj mindkettőjüknek 1996-ban).
1975: C. Milstein és G. J. F Köhler leírják a hibridoma-
technikát és a monoklonális antitestek előállítását (No-
bel-díj: 1984).
10. fejezet A szervezet védekező mechanizmusai 139
1980- 85: S. Tonegawa leírja az immunglobulin gének
kialakulását (Nobel-díj: 1987).
• 1992: Több munkacsoport egyidejű leg meghatározza
az e l ső MHC-glikoprotein kristályszerkezetét. A peptid-
kötő árok láthatóvá tételével az MHC-korlátozás mole-
kuláris mechanizmusa tisztázódik.
• 1996: J. Hoffmann felismeri, hogy Drosophilában a
Toll-receptor, aminek korábban a dorsoventralis
fejlődésben tulajdonítottak szerepet, a legyek antibak-
teriáli s védelmében is kitüntetett szerepet játszik.
• 1997: Ch. Janeway és R. M edzitov klónozza az első
emberi TLR-t.
 11. fejezet
VérzéscsillaRodás_(haemosta_s_is_) _ _ _ __

A szervezet érrendszerét különböző sérülések érhetik.
Mechanikai hatások - ütés, vágás, harapás - megn yit-
hatják az ereket és vérzést okozhatnak. Az é l őlény eze-
ket a traumákat csak abban az esetben élheti túl, ha az
érsérülést követő vérzést csillapítani képes. A felsorolt
rendkívüli eseteken tú l a kisebb ereket a mozgásokkal
kapcsolatos mindennapos traumák is érik. A keletkező
mikrosérülések inindadd ig nem okoznak észlelhető vér-
zést, amíg a vérzéscsillapít6 mechanizmus, a haemosta-
sis hibátlan ul működik. H a a vérzéscsillapító mecha-
nizmus elégtelen, akko r kisebb, látszólag „spo ntán" bőr
alatti vérzések (petechiák, suffusiók) jelentkeznek.
Az evolúció során kialakult vérzéscsillapító rend-
szerre j ell emző, hogy egészséges egyénekben gyorsan
működésbe lép, csak érsérülést követően aktiválódik, a
sérülés helyére korlátozódik és a vérzéscsillapodás után
inaktiválódik. A rendszert biztonságossá teszik a párhu-
zamosan működű, funkcióban egym ást kiegészítő ele-
mek (redundancia), a pozitív és negatív visszacsatolású
szabályozás és a bcépíLett inaktiváló mechanizmusok.
Az eredetileg nagyon pontosan kiegyensúlyozott rend-
szer kiegyensúlyozatlanná válása azonban súlyos követ-
kezményekkel járhat: az elégtelen működés vérzékeny-
séget okoz, míg kóros túlműködés esetén éren belüli al-
vadás, thrombosis lép fel. Az emberi patológiában
mindkét hibás működés gyakori.
A haemostasis sok tényezője köszönheti felfedezését
genetikai eredetű, vérzékenységgel járó betegségek vi7..s-
gálatának (ezek közül a legrégebben és legiobban a kü-
lönböző hemofíliákat ismerjük). A betegekben a geneti-
kai kód hibája következtében valam ely fon tos tényező
hiányzik vagy funkcióképtelen. E zen állapotok labora-
tóriumi elemzése vezetett a haemostasis fiziológiás fo-
lyamatában szereplő tényezők azonosításához és elhe-
lyezéséhez a haemostasis folyamatában.
anyagok (tro mboxán A 2, szerotonin, adrenalin) megje-
lenésére és érszűkítő reflexekre vezethető vissza. A sérü-
lést követő érszűkület azonban átmeneti, és csak a való-
ban hatásos és tartós vérzéscsillapító mechanizmusok
megindulására ad időt (11-1. ábra).
A vérzéscsillapodás második szakasza a vérlemezkék
(thrombocyták) kitapadása (adhézió) , aktiválódása és
összecsapzódása (aggregálódás). Az aggregált throm-
bocytákból alakul ki az érsé rülés helyéhez tapadó
thrombocytadugó, más néven fehér thrombus. Ezzel
párhuzamosan indul meg a haemostasis harmadik sza-
kasza, a véralvadás (koaguláció), de az alvadási folya-
mat csak a th rombocytadugó kialakulása után válik tel-
jessé. Az alvadás végeredményekén t a vérpla zma oldott
fibrinogénje a sérülés helyén oldhatatlan fibrin né alakul
át, és ez zárja el az érsérülés helyét. A vérsejtek és a fib-
rinhálózat együttesen képezik a sérült eret biztonságo-
san és tartósan záró alvadékot (vörös thrombus, koagu-
lum).
A haemostasis folyamatának egyik jellegzetessége,
hogy a felsorolt 3 szakasz több ponton kapcsolódik egy-
1násho:t., és egymást erősíti (pozitív visszacsatolás). A
második szakasz thrombocytaaktiválódása eléSsegíti a
vasoconstrictiót: az aktivált thrombocytákból érszűkítő
anyagok szabadulnak fel. Az alvadási folyamathoz
szükség van az aktivált thrombocyták felületére, a véral-
Alvadás Stabil alvadék
Trombin <±> <±>
Thrombocyta- Alvadási faktorok
felület
Thrombocytaadhézió ''
-aktiválás, -aggregálodás ''
1 Vasoconstrictio

A vérzéscsillapodás fázisai +
Sérülés Idő
/(

1 1 1 1 1 1 1 1 }/ 1 1 1
0 2 3 4 5 6 7 8 1 2, 3
Percek Orák
A sérülést követően els5 lépésként helyi érszűkület (va-
soconstrictio) jön létre, amely a sérült érfalsimaizmok 11- 1. ~br 1
közvetl en reakciójára, a helyileg felszabadult érszűkítő A vérzéscsUlapodás folyamatainak vázlata
 -----

.-JJ
142 11. rész • A vér élettana
. -
I·
11

vadás során kel etkező trombin pedig maga is részt vesz
a thrombocyták aktiválásában (reciprok aktiválás).
A folyamatsorok egy további jellegzetessége, hogy
egyes prokoagulá ns reakcj6k (így pl. a trombin keletkezé-
• se) m egindítják az antikoaguláns folyamatot (negatív
visszacsatolás, az a lvadási fo lyamat beépített korlátozása).
A szorosan vett l1ae111ostasis néhány percen belül le-
zaj lik. A helyreállító folyamatatok - bár az alvadással
párhuzamosan kezdődnek - csak több órás vagy több
napos késés után válnak észlelhetővé. A fibrinolízi s eltá-
volítja az alvadékot. Ezzel párhuzamosan a sej tprolife-
,, rációs folyamatok helyreállítják az érendothelium fo.lya-
matosságát, és ez a folyamat kedvező esetben az érlu-
men új ramegnyílásához, az ér rekanalizációj ához ve-
111
zethet.
ni k a vérzés; egészséges egyénben 3-4 perc között van.
Elhúzódó vérzési idő esetén vagy a thrombocyták szá-
ma csökkent, vagy a thrombocyták nem működnek
megfelelően.
Az érfal sérülését követően a keringő vér thrombocy-
tái az end otheliumsérülés helyéhez tapadn ak (kitapa-
dás, prime r adhézió). A ki tapadt thrombocyták aktivá-
lódnak, alakjuk megváltozik és n1egindul a szekréció. A
sérülés helyén kit.apadt és aktivált thrombocyták a ke-
ringő vérből további thrombocytákat aktiválnak, és a sé-
rülés h elyéhez rögzítenek (összecsapzódás, aggregáló-
dás): ezzel kialakul a throm bocytadug6 (11-2. ábra).
Thrombocyták Kollagén

~
a keringésben ,,
,,
t:> e Kollagén, vWF
Sérült
11
A thrombocyták működése C>

t>
0

•
Q
endothelium
expozíciója

A thrombocyták (vérlen1czkék) discoid alakú testecskék, ~

m éretük nagyjából 0,5 mm X 3,0 m m. A cso ntvelői me-
gakaryocyták proto plazman yúlvá n yainak 1ef(íződ éséből
származnak (l. a 9. fejezetet); sejtmagot nem tartalmaz- ' . Kollagénkötődés:
GP la-Ila, GP VI közvetlen,
,, Primer GP lb-IX-V komplex közvetett
nak, és fehérjcszintézisre csak korlátozott mértékben adhézió
képesek. A thrombocytákat plazmamembrán veszi kö-
rül, ame ly felszíni adhézi ós glikoproteinekct és a throm-
bocyta aktiválásában szereplő receptorokat tartalmaz. A
felszíni receptorokhoz csa tlakoznak az S. fejezetben is- ••
mertetett jelátviteli mech an izmusok l(özvetítő elemei. A Jelátvitel,
thrombocytafelszínt jelentősen megnöveli a thrombocy-
ta belsejébe .m é lyen behúzódó nyitott csatornarendszer.
Aktivált
thrombocyták
..... ~.
'

Ki tapadt
thrombocyták
[Ca 2+]t,
PKC-aktiválás

A thrombocyták különleges sejtorganellumokat tarta l-

1naznak. A sötét (denz) tubulusrendszer m egfelel az cn- l t
doplasma-reticulumnak, a thrombocyták mobilizálható
kalciumraktárát képezi. A tubulusok m embránj ában Aktivált .
thrombocyták •
IP 3-é rzékeny Ca2+ -csatornák (IP3-receptorok, l. az S. „
= .„ Környező
Alakváltozás,
fejezetet) és C a2+ -pumpa-molekulák vannak. A sötét
granulum okba n raktározódnak a környező thrombocy-
ták aktiválását elősegítő molekulák. Az a -granulum ok-
§5:1
e:;-::.
thrombocyták
aktiválása
enzimaktiválódás,
szekréció

ban főként egyes alvadási fehérjék (faktorok) találh atók)

amelyek az akti válás alatt elhagyják a thrombocytákat. Aggregált
A thrombocyták száma a keringő vér egy mikrolite- thrombocyták
~~
rében 150 000-300 OOO között van. Ha ez a szám 50 OOO Thrombocyta- GP llb-llla expozíció,
dugó thrombocyták
a lá csökken (thrombocytopeni a), akko r a betegen észre
aggregálódása
nem vett mikrotraumákra látszólag „spontán" jelent- (fibrinogén,
kező vérzések keletkeznek. Ezek a bőrön pontszerű el- plazma vWF,
sz íneződések, petechiák formájában észlelhetők. vitronektinhidak)
Az emberi th rombocytafunkcióról a vérzés i idő iné- 11 -2. ábra
rése tájékoztat. E z az az időtartam, amely a latt a bőrön A thrombocyták kitapadása és aggregálódása
ejtett standard mélységű és nagyságú sebzésből megszCí- GP: glikoprotein; vWF: von Willebrand-faktor

A thrombocyták l<itapadása
az érfalhoz
Az érendothelium sérülését követően szabaddá válik az
alatta lévő kötőszöveti rostrendszer, a su bendothelialis
mátrix. A fehér thrombus kialakulásának első lépése-
ként a még aktiválatla n thrombocyták felszíni glikopro-
teinjeik (GP) segítségével a szabaddá vált subendotheli-
um meghatározott fehé rj éihez tapadnak.
A thrombocyták első rétegének kitapadásában két
párhuzamos mechanizmus, egy közvetl en és egy közve-
tett kölcsönhatás szerepel (11-3. ábra). Mindkettőben a
thrombocyták egy-egy specifikus felszíni glikoprotein-
komp lcxe kötődik a subendothelium fehérjéihez.
A közvetlen kölcsönhatásban a thrombocytamemb-
rán egyes gli koproteinj ei (kollagénreceptorok) közvetle-
nül kötőd n ek a kolJagénrostokhoz. A glikoproteinek kö-
zül a legfontosabbak a GI) la-Il a kompl ex és a GP VI. A
közvetlen kölcsönhatások meglehetőse n lassúak, ezért
főleg alacsony áramlási sebesség mellett jelentősek.
Az aktiválást
mege l őző 11
primer Kollagén
GP la-Ila ~ Aktiválódáson párhuzamos folyamatok összességét ért-
adhézió
GP VI -~-----
J
vWF
GP lb-IX-V /
1 lyamatok elsé> lépése. Az aktiválódás n1egindító té-
Az aktíváit
thrombocyták
aggregálódása
GP Illa
l 1-3. ábra
Az adhézi6ban és az aggregál6dásban szere plő membrán -
glikoprotei nek
A) Primer adhézió: az ábrán két nyugvó állapotú thrombocyta e~­
egy membránrészlcte látható. A GP la-Ila és a GP Vl glikoproteinck
közvetlenül. míg a GP lb-IX-V glikoprotein a szöveti von Willebrand-
faktor (vWF) közvetítésével rögzül a kollagénhez
B) Az aktivált thrombocyták aggregálódása: az aktiválás és alakválto-
zás következtében exponálódott GP llb-llla glikoprotein köti a fibri-
nogénmolekula cx.-ale~ségein lévő RGD- (-arginil-glicil-aszparagin-
sav-) szekvenciákat; a fibrinogén a két thrombocyta közölt hidat képez
1
1 1. fejezet • Vérzéscsillapodás (haemoslasis) 143 . 11. J
,
A kollagén és a thrombocyták közötti közvetett rea k-
cióban a thrombocyták GP Ib-I X-V ko1nplexe és az
adapterfehérjeként mu ködő szöveti von Willebrand-
faktor (vWF) szerepel. A vWF az endothelsejtek által
mind a vérbe, mind a subendotheliumba elválasztott mul-
timer feh érje. A vWF-nak a subendothelialis mátrixfehér-
jé(k) hez, elsősorban a kollagénhez való adszorpciója
megváltoztatja konformá ciós állapotát, és ezzel lehetővé
válik, hogy a vWF a thrombocyták GP Ib-IX-V kompl c-
xéh ez kötődjön. A th rombocyták ezáltal is rögzülnek a
subendothelium hoz. A közvetett mechanizmus különö-
sen nagy véráramlási sebességek mellett fontos, mint-
hogy a vWF és a glikoproteinek közötti reakció gyors.
A vérplazmában jelen lévő natív vWF konformáció-
ja nem teszi l ehetővé a faktor kötődését a keringésben
lévő thrombocytákhoz. Az érsérülés helyén a vWF a
vérplaz mából kijut a subendotheliumba, ahol konfor-
mációváltozást szenved, és így már részt vehet a throm-
bocyták kitapadásában. A keringésben l évő natív vWF
az aktivált thrombocyták összetapadásában, az aggregá-
lódásban vesz részt.
A thrombocyták al<tiválódása
jük, amelyek a sejtfelszíni receptorok ligandkötésével
indulnak meg, a cytoskeleton átre ndeződésével , a
thrombocyta alak.változásával és szek.récióval (exocyto-
sissal) folytatódnak, és végső soron a thrombocyták agg-
regálódását eredményezik (l. a 11-2. és 11-3. ábrát).
A kitapadás a thrombocyták aktiválásá hoz vezető fo-
nyezője a kollagén érintkezése a kitapadt thrombocytá k
felszínén lévő receptorokkal. A kollagén kötődése a GP
VI-hoz tirozinfoszforilációs kaszkádot indít meg (az
összetett folyamatban több membránösszetevő szere-
pel) . Valószínűnek látszik, hogy a GP Ib- IX-V komp-
lex vWF közvetítésével létrejövő kollagé nkötése is meg-
indítja a sejten belüli jelátvitelt, és hozzájárul a throm-
bocyták aktiválódásához.
A kitapadt thrombocyták aktiválódásának megindu -
lását a thrombocytareakciók robbanásszerű gyorsulása
követi (amplifikáció), mert az aktivált kitapadt throm-
bocytákból mediátormolekulák szabadulnak fel (szekré-
ció), amelyek részt vesz nek a környező nyugvó állapotú
thrombocyták aktiválásában (11-1 . táblázat).
A throm bocytaaktiválás kiterjesztésében jelentős
szerepe van a foszfolipáz A 2 működésének: ez az e nzim
a membránlipidekből arachidonsavat hasít le. A cikloo-
xigenáz az a rachidonsavat endoperoxidokk_á (proszta-
noid vegyületekké) alakítj a, melyekből a thro1nbocyták-
144 II. rész • A vér élettana

ban tromboxánA2 ('fXA.2) keletkez ik. A TXA.2 a throm- Aktivált thrombocyta

bocytákból felszabadul, és a környezetben lévő többi
thrombocytát - azok 1'XA2-receptorain keresztül - ak-
ADP 5-HT Adr
tiválja (11-4. ábra). Az acetilszalicilsav (Aspirin) irrever-
ADP-R 5-HT-R a.2-R Endothelsejt
zíbilisen gátolja (acetilálja) a ciklooxigenázt. A gyógy-
szert lás adagban a thrombocyták szükségtelen aktivá- Kollagén +.
+e
Adenilát-
lódását követő thrombosis megelőzésére alkaln1azzák.
Trombin • - - - [Ca2+Jt ci~áz
Aktiválódás során a thrombocyták granulumaiból az
ott raktározott faktorok exocytosissal kerülnek ki. A sö-
/ ~ ~cAMP
Trombin-R Cytoskeleton- PLA2 \
tét granulumokból leadott AI)P, szerotonin (5-HT) és aktiválás e PG l2-R
adrenalin a környező thrombocyták inegfelelő recepto- i
Alakváltozás
Guanilát-
cikláz
-fo+- NO -
raihoz kötődnek, és azokban is i11egindítják vagy előse­
gítik az aktiváló folyamatokat.
Az aktiválódásban azonban nemcsak thrombocyta-
t ~ Exocytosis
GP llb-llla cGMP
i
expozíció
eredetíí, hanem más n1olekulák is szerepelnek; ezek kö-
THROMBOCYTA
zül az egyik leghatásosabb aktivátor a trombin. A trom-
bin a párhuzamosan meginduló véralvadási folyamat
11-4. ábra
során helyileg keletkezik. A trombin proteolitikus en-
A thrombocyták aktiválódását elősegítő és gátló reakciók
zim; a thrombocyták membránján l évő trombinrecep-
Adr: adrenalin; 5-HT: szerotonin; PG l 2 : prosztaciklin:
torhoz kötődve abban egy peptidkötést hasít el (proteáz-
TXA2 : tromboxán A 2
aktivált receptor, PAR). A hasítást köve.tően a receptor
konformációváltozása indítja meg a jelátvitelt.
Az intracelluláris Ca2+ -koncentráció emelkedése
A Ca2 + szerepe. A plazmamembrán-receptorok egy szükséges mind az exocytosis megindulásához, mind a
része (TXA2-R, ADP-R, 5-HT-R, a trombin által aktivált PLA2 enzim aktiválásához, tehát a thrombocytaaktivá-
PAR) G-fehérjéhez kapcsolódik, és aktiválja a foszfolipáz lás önerősítő folyamataihoz . Ezen kívül Ca2+ -ok a sej-
C~ enzimet. Néhány más men1bránreceptor (kollagén- tek alakváltozásában megnyilvánuló cytoskeleton átren-
R, integrinek) protein-tirozinkináz jelközvetítést indít deződésben is központi jelentőségűek.
meg, és ennek i1yomán a PLCy izoenzim aktiválódik. Az intracelluláris·Ca2+ _szint szabályozásában a cik-
Mindkét típusú PLC aktiválódása IP3 és DAG keletl{ezé- likus nukleotidok (cAMP, cGMI>) is részt vesznek.
séhez és a denz tubulusrendszerből Ca2+ -felszabadulás- Mindkét hírvivő molekula fokozza a Ca2 + eltávolítását
hoz vezet, amely ineghatározó tényezője a thrombocyták a citoplazmából, és ezzel a thrombocytaaktiválódást gá-
további reakcióinak. A sejten be] üli raktár csak az egyik tolják. A sejten belüli cGMP-szint emelése útján a NO-,
forrása a Ca2 + -szint emelkedésének. Ca 2+ -ok a plazma- a cAMP-szint emelésével pedig a PGI2 (prosztaciklin)
membrán Ca2 + -csatornáin keresztül az extracelluláris j elentősen gátolja a thrombocyták aktiválódását (1. a 11-
térből is beáramlanak a thrombocytákba. 4. ábrát) . Mindkét vegyületet az ép endothelsejtek ter-
melik, és adják le a környezetükbe (11-2. táblázat) . Ez-
zel ellentétben, a cAMP-koncentráció csökkenése előse­
I 1-1. táblázat
A thrombocytákat aktiváló anyagok és eredetük
gíti a thro1nbocyták aktiválódását. Ilyen mecl1anizmus-
sal hat az adrenalin az cx.2-receptorokon keresztül.
Aktivátor Eredet
A thrombocyták alakváltozása. A thrombocyták
Kollagén A sérült erek suhendotheliun1a
két alakban fordulhatnak el6. A nyugvó (azaz nem ak-
'I'XA2 Aktivált thrombocyták
tivált) thrombocyta kisméretű discoid testecske; ezt az
5-HT Aktivált thrombocyták alakot a spektrinvázhoz és a plazmamembrán glikopro-
Adrenalin Aktivált thrombocyták, kering() vér teinjeihez rögzülő, mereven keresztkötött aktinfilan1en-
ADP Aktivált thromhocyták tumok (sejtváz) tartják fent. Aktiválást követően az ak-
tinváz átrendeződik, és a thrombocyta eléggé gyorsan
Tron1bin A megindult alvadási folyamat
felveszi kinyúló filopodiumokkal és lamellipodiumok-
ADP: adenozin-ditoszfát; 5-HT: szerotonin;
kal jellemzett „aktivált" alakját. A kollagénhez tapadó
thrombocyták a szétterülés jelenségét mutatják: ezzel
T XA: tro1nboxán A
felületük megnő, és erősödik rögzülésük a subendothe-

11-2. táblázat
Az endothelsejtek szerepe a vérzéscsillapodásban
Folyamat
PGI2-szincézis
NO-szintézis
T'rombomodul i n szintézis
I<.ollagén elfedése
von Willebra n<l-faktor-szintézis
Plaz1ninogénaktivátor-szintézis
Plazminogénaktivátor-inhibitor szintézise
PGI: prosztaglandin I {prosztaciklin)
lial is mátrixh oz. Az alakváltozás kezdetben reverzíbilis,
azonban az aktiválódás előrehaladtával egy ponton irre-
verzíbílissé válik.
A cytoskeleton változásai mélyrehatóan átrendezik a
plazmamembránt. Egyes membránfehérjék konformá-
ci6változása addig rejtett doméneket hoz felszínre. Ez
„
az aggregálódás bevezető lépése. Atrendeződik a throm-
bocytamembrán lipid kettős rétege is; egyes, a nyugvó
thrombocyta belső rétegében helyet foglaló negatív töl-
tésű foszfolípidek a külső felszín felől is hozzáférhetővé
válnak. Ezen utóbbi változások az alvadási folyamatot
gyorsítják majd.
A thrombocyták aggregációja
Az aktivált thrombocyta membránjának átrendeződése
során jelentősen megváltozik az integrinek családjába
tartozó GP Ilb-IIIa glikoprotein komplex konformáció-
ja. A konformációváltozás következtében a GP Ilb-Illa
komplex addig „rejtett" doménje a felszínre kerül, hoz-
záfcrhetővé válik a plazmában keringő fibrinogén és
vWF számára, amelyek így keresztkötéseket („hidakat")
képeznek az aktivált thrombocyták között. (Ezek a fe-
hérjék jellegzetes -arginil-glicil-aszparaginsav- szek-
venciát tartalmaznak, aminek alapján összefoglalóan
„RGD-fehérjék"-nek nevezzük őket.)
A thrombocyták exponált GP Ilb-Illa kon1plexeinek
kölcsönhatása a plazmában lévő fibrinogén-, valamint
vWF-molekulákkal az aktivált thrombocytákat a suben-
dotheliumhoz kitapadt thrombocyták rétegéhez, vala-
mint egymáshoz rögzíti (l. a 11-3. ábrát). Ezzel bekö-
vetkezik a thrombocyták összecsapzódása, a thrombocy-
taaggregálódás. Az érfalat a sérülés helyén a subendo-
theliumhoz tapadó thrombocytadugó zárj a el. A throm-
1 1. fejezet • Vérzéscsillapodás (haen1ostasis) 145
Funkció
Thrombocytaaggrcgálódás gátlása
Th rombocytaaggregá lódás gátlása
i\lvadási folyamat befejezése
Thron1bocytaaktiválás 1ncgcl(}zése
Subendothelialis thrornbocytaadhézió, -aktiválás
Fibrinolízis megindftása
Fibrinolízis korlátozása
bocytadugó önmagában azonban csak idé5lcges zárást
biztosít: biztos zárást az alvadék hoz létre.
Fiziológiás körülmények között a thrombocyták csak
a leírt alkalmakkor, érsérülésL követően aktiválódnak.
I\.ülönösen kedvezőtlen áramlási körülmények között
jelentékeny nyíróerők léphetnek fel, és mechanikai ha-
tásuk önmagában képes a thrombocyták aktiválását meg-
indítani. Ilyen folyamat indulhat meg beszűkült lume-
nű erekben vagy beszűkült szívbillentyűk környékén,
ahol a vér lineáris sebessége megnőtt, és az áramlás tur-
bulenssé vált (l. a 15. fejezetet). Ezekben az esetekben
thrombusok keletkezhetnek, és tovább szűkíthetik, vagy
el is zárhatják a lume nt. .
A véralvadás (koaguláció)
Valószínűleg ősidők óta ismert, hogy a sebzés után kifo-
lyó vér megalvad, a szervezeten kívül fé]szilárd kocso-
nyát képez. Alvadás következik be a sebzett (vágott, ron-
csolt, megharapott) felületen is. A későbbi mikroszkó-
pos vizsgálatok ki1nutatták, hogy maga az alvadék az al-
vadás során kialakult fibrinhálózatból, valamint a fib-
rinszálak közé bezárt vérsejtek.bő] áll.
A fibrinhálózat képződése egy többlépcsős reakció-
sorozat végeredménye. A legtöbb odavezető lépésben
egy-egy proenzim alakul át aktív enzim mé. A:z egyesen-
zimek - egyetlen kivétellel - sz.erinproteázok. Vala-
mennyi proteáznak szűk a szubsztrátspecificitása, csak
meghatározott fehérjék meghatározott peptidkötéseit
hasítja (limitált proteolízis). Az aktivált proteáz a követ-
kező lépésben egy további proenzimben hasít peptidkö-
tés (eke) t, ezzel alakítja ki a következő aktív enzimet. A
folyamatsort „véralvadási kaszkád" -ként ismerjük
(kaszkád = vízesés)

146 II. rész • A vér éleltana
A kaszkád lassan indul, dc lépésről lépésre egyre job-
ban felgyorsul. A gyorsulás egyik oka az egymás után
aktivált proenzimek egyre növekvő kon centrációja a
plazmában. A folyamatsor végén aktiválódó proenzim, a
protrombin (II. faktor) koncentrációja például száz-
szor, a X. faktoré pedig tízszer nagyobb, mint a véralva-
"
dás kezdeti fázisában szereplő VII. faktoré. Igy minden
egymást követő lépésben egyre több aktív enzim kelet-
kezik. A gyorsulás egy másik oka a kaszkádban később
aktiválódó enzimek pozitív visszahatása a megelőző re-
akciókra.
Az alvadási kaszkád egy másik sajátossága, hogy -
talán az endotheliumot érő mikrotraumák következté-
ben - néhány proenzim ugyan nagyon lassan, de spon-
tán is aktiválódik. Aktív alvadási faktorok nagyon kis
koncen trációban normálisan is kimutathatók a vérplaz-
mában. I-felyi aktiválás nélkül nem indul meg éren be-
lüli (intravasalis) alvadás. Egy érsérülés helyén azonban
a keringésben jelen lévő aktív proteázok nélkülözhetet-
lenek a proenzimek aktiválási sorozatának megindításá-
ban.
Az alvadást megindító folyamatokkal együtt antiko-
aguláns és fibrinolitikus folya matok is n1egindulnak,
ainelyek a fibrin képződést id őben és térben korlátozzák.
Az antikoaguláns mechanizmusok hiányában az alva-
dék a szükségesnél nagyobb méretű lehet. Az antikoa-
guláns aktivitás - éppen úgy, mint az alvadás - a sérülés
helyére korlátozódik. A prokoaguláns és az antikoagu-
láns aktivitás egészséges körülmények között pontosan
kiegyensúlyozott. Hiányos alvadási aktivitás vagy túl-
zott antikoaguláns aktivitás esetén vérzékenység jön lét-
re, míg az antikoaguláns mechanizmusok hiánya
thrombosiskészséghez vezet.
Az alvadási rendszer állapotáról első megközelítés-
ben az „alvadási idő" mérése tájékoztat. Ez a diagnosz-
tikai fogalom azt az időtartamot jelenti, amely alatt az
üvegedénybe frissen levett vérben megjelenik az első
fibrinszál. Az alvadási idő normális értéke 5-6 perc.
Egyes súlyos alvadási rendellenességekben azonban
előfordulhat, hogy az első fibrinszál normális időben je-
lenik meg, de nem ke letkezik olyan szilárd alvadék,
amely biztosan zárná a sérült eret.
Az alvadási folyamat számos lépéséhez nélkülözhe-
tetlenek a Ca2+ -ok. A Ca2+ -ok hídként kötik össze az
alvadás negatív töltésű résztvevőit, emellett egyes fehér-
jék konformációját is megváltoztatják, ezzel elősegítve a
fehérjék közötti interakciókat. A Ca2+ -ok in vitro Na-
citráttal vagy Na-etilén-diamin-tetraacetáttal (Na-ED -
TA) való megkötése, vagy kicsapása Na-oxaláttal m eg-
akadályozza, míg a rekalcinálás megindítja az alvadást.
ln vivo azonban soha nem alakul ki olyan mértéklí
Ca2+ -hiányos állapot, ami az alvadást akadályozná.
-
Az alvadási fa)<torok szintézise
Az alvadásban szereplő fehérjék nagy részét a máj szin-
tetizálja. Több alvadási faktor életideje megleh etősen
rövid (esetleg csak néhány óra), a folyamatos szintézis
tehát lényeges tényező a véralvadás egyensúlyában.
E zért a májműködés előrehaladott zavara, vagy pl. a
májátültetés sok óráig elnyúló műtéte során alvadási za-
varok jelentkezhetnek.
Négy prokoaguláns és néhány antikoaguláns fehérje
polipeptidlánca a transzlációt követően utólagosan mó-
dosul (poszttranszlációs módosítás). A glutaminsav ol-
dalláncok a polipeptidlánc kialakulását követően y-po-
zicióban karboxileződnek, am ivel megnő a fehérje ne-
gatív töltéseinek száma. A y-karboxi-glutaminsav szo-
kásos rövidítése Gla, ezeket a fehérjéket Gla-fehérjék-
ként említjük. Módosított prokoaguláns fehérje a pro-
trombin, a VII., a IX. és a X. faktor; a legfontosabb an-
tikoaguláns fehérje, a protein e.
A Gla-fehérjék fokozott kalcium kötésre képesek, és
Ca2+ -hidakon keresztül negatív töltésű foszfolipidfelü-
lethez vagy más fehérjéhez kapcsolódnak. A reagáló fe-
hérjék felülethez való rögzítése teremti meg az enzim-
reakció gyors végbemenetcléhcz szükséges térbeli felté-
teleket, és egyben mind a prokoaguláns, mind az anti-
koaguláns működést a sérülés helyére korlátozza.
Az utólagos karboxileződéshez szükség van egy naf-
tokinonszármazékra, a K-vitaminra. K-vitamin-hiányos
állapotban a fehérjék nem tartalmaznak Gla-t, funkcio-
nálisan inaktívak. K-vitamin-hiányban alvadási zavar
következik be. A IZ-vitamin zsírban oldódó vitamin, a
bélből való felszívásához epesavas sók szükségesek. !(-
vitamin-hiány jön létre az epetermelés vagy az epeelve-
zetés zavarában (l. a 27. fejezetet). Az epevezeték elzá-
ródása véralvadási zavarral társul.
A K-vitamin néhány szerkezeti analógja megakadá-
lyozza a májban a K-vitamin hatását, ezzel a poszt-
transzlációs karboxilezést. Ezeket a vegyületeket (di ku-
marinszármazékok) thrombosis m egelőzésre használ-
ják (a protrombin plazmaszintjének rendszeres el-
lenőrzése mellett!).
A fiziológiás alvadási fo!Yamat
megindulása
Véralvadás következik be sebzések után a sérült felüle-
ten (in vivo alvadás), de a vér a szervezeten kívül, üveg-
edényben is megalvad (in vitro alvadás) . H osszú ideig
tartott annak. a felismerése, hogy a két folyamatban a
kezdeti lépések különböznek, a további lépések viszont

azonosak. Az in vzvo alvadást elindító folyamatsor a
„külső indítású", „extrinsic út" nevet kapta, minthogy
e lső lépésében egy olyan anyag (szöveti faktor) szerepel,
amely nincs jelen a keringő vérben. Az üvegedényben
zajló folyamatsor a „belső indítású'', „intri nsic út" néven
ismert, minthogy megindulásához nincs szükség hoz-
záadott külső alvadási faktorra . Az alvadáshoz vezető
folyamatokat, az extrinsic és az intrinsic utat a 11-5. áb-
ra tünteti fel. A két út között több érintkezési pont van.
Jelenlegi elképzelések szerint az in vivo véralvadás
az extrinsic út faktoraival indul meg; ez a folyamat ve-
zet a korai fibrinkeletkezéshcz. Az intrinsic út folyamat-
sora felerősíti az alvadási kaszkádot, és szilárdabbá teszi
(stabilizálja) az alvadékot; a normális véralvadáshoz ez
az út is nélkülözhetetlen. A 11-5. ábra vázlatát megte-
kintve első pillanatra úgy tűnik, mintha az alvadási fo-
lyamat redundáns len ne. Az emberi véralvadás i hibák
azonban azt mutatják, hogy minden egyes faktornak
megvan a maga fiziológiás szerepe, és ha csak egyetlen
alvadási tényező hiányzik vagy hibás, ennek súlyosabb
vagy enyhébb vérzékenység lehet a következménye.
Extrinsic út. A szöveti faktor (tissue factor, TF) sérü-
lést követő expozíciójával indul meg. A szöveti vagy ér-
sérülés helyén a vér érintkezésbe kerül a szabaddá váló
adventitiasejtek membránjával. A véralvadási kaszkád
megindításában a TF - egy integráns membránfe hérje -
és a vérplazma VIIa faktorának interakciója játszik alap-
,,,,
veto szerepet.
A vérplazma VII. faktort tartalmaz, de csak igen kis
m ennyiségben (1-2%) van jelen ennek aktivált alakja, a
/
VIIa. Ersérülés n élkül a VIIa faktor önmagában csak
minimális mértékben aktív, minthogy aktív centruma
nem kellőképpen hozzáférhető. A sérülés helyén a VIIa
az exponált szöveti faktorhoz kötődik, és ezzel aktív
proteázzá válik.
Xla•o(--XI
i TF D Extrinsic út
• v11 ~ n
+ J1/a
IXa } • 1x
.[1~11a~v111
• x ---)í-xa
lntrinsic út
Közös út
Aktiválás
V~Va~il
Gla-fehérjék
1.t
Protromb1n~ Trombin - - - - - - - - .
Flbrinogén D. Fibrinmonomer
i<==1 Xllla-+-Xlll
Fibrinpolimer
11-S. ábra
Az in vivo véralvadási folyamat vázlata: az extrinsic és az int-
rinsic: kaszkád
1 1. fejezel • Vérzéscsillapodás (haemoslasis} 147
A szöveti faktor- Vlla komp lexnek legalább 3 jc-
lentéSs hatása van: 1. az áramló vérplazmával odakerülő
további VII. faktor molekulákat nagy sebességgel alakít-
ja át VIIa-vá; 2. a X. faktort Xa-vá aktiválja (ezt „extrin -
sic tenase" néven említik; az angol ten-ase, jelentése X.
faktort hasító); 3. a Xl a-val együtt hozzájárul a IX. fak-
tor aktiválásához IXa-vá (ez az utóbbi az intrinsic út-
hoz tartozik).
Az extrinsic út folyamatsorába negatív visszacsatolá-
sú szabályozás is be van építve. A Xa egy további faktort
aktivál, amelyet szöveti faktor út inhibitorként ism e-
rünk. Ezzel a mechanizmussal a Xa keletkezése az ext-
rinsic tenáz reakció során csak rövid ideig tart, és az al-
vadék nagysága nem haladja meg az érsérülés elzárásá-
hoz éppen szükséges mértéket; a Xa (és ennek követ-
keztében a trombin) valószínűleg nagyobb részben az
intrinsic út faktorainak köz rem űköclésével keletkezik.
Az intrinsic út erősítő funkciója
Az inaktív X. fakto r hasítása enzimatikus aktivitású Xa-
vá két különbözé) úton, két külö nböz() enzimkomplex
hatására következhet be.
Az extrinsic tenáz reakcióban a szöveti faktor és a
VIIa faktor komplexe képezi az enzimet, és a Ca2+
mint aktiváló ion szerepel.
Az intrinsic tenáz kom plexben a IXa az aktív enzim.
Mind a IXa fakto r, mind a X. faktor Gla-protein, am e-
lyek Ca2+ jelenlétében negatív töl tésű membránfelület-
hez kötődnek. Fiziológiás körü lmények között ez a fe-
lület az aktivált trombocyták átren~dezett m embránja, de
gyulladásos körülmények között a monocyták m emb-
ránja is szolgáltathatja a felületet. A IXa (az enzim) és a
X. faktor (a szubsztrát) közötti gyors reakció előfeltéte­
le egy szabályozófehérje, a VIII. fakto r aktivált formájá-
nak, a VIIIa-nak a jelenléte. A VIIIa biztosítja az enzim
és szubsztrátja megfelel() térbeli elhelyezését, és több
nagyságrenddel meggyorsítja a reakciót. Az aktivátor-
komplex tagjai tehát a IXa, VIila, X. faktor, membrán-
felület és Ca2+_ok (11-3. táblázat).
A két különböző reakcióban (intrinsic és extrinsic te-
náz) keletkezett Xa-molekulák azo nosak. Az intrinsic
úton a X. faktor hasítása min tegy 50-szer gyorsabb,
inin t az cxtrinsic tenáz segítségével, így az intrinsic út
lényegesen több trombint generál. Az intrinsic úton a
trombin keletkezése a már kialakuló alvadék belsejében
még tart, amikor az extrinsic úton a trombingcnerálás
(a szöveti faktor út inhibitor aktiválása miatt) már
megszűnt. Az alvadék belsejében kialakuló m agas trom-
binszi nt megelőzi a fibrinolízist és stabilizálja az alva-
dékot.
 148 11. rész • A vér élettana

I 1-3. táblázat
Az aktivátorkomplexek összehasonlítása

Funkció X. ~ Xa átalakulás Protrombin ~ trombin átalakulás

(intrinsic tenáz* komplex) (protrombináz komplex)

Sz ubszu·ár (proenzim) X. fa ktor Protro mb in

Aktiváló enz im IXa Xa
Szabályozó fehérj e Vlfla Va
Aktiváló felület Aktivált thrombocyták ío szfolipidjei Aktivált thron1bocytélk foszfolipidj ei
Aktiváló ion Ca2+ Ca 2 +

* A tenáz eredetije az angol ,, tcnase" kifejezés: a X. faktor (factor ten) hasításának szemléletes kifejezése

Az inaktív IX. faktort aktív IXa enzimmé egyrészt a
X Ia, n1ásrészt a szöveti fakto r-VIIa komplex alakítja át.
A fiziológiás alvadásban a két hatás összeadódik. Az
inaktív XI. faktor fiziológiás aktivátora a véralvadás
későbbi fáz isában keletkező trombin (1. a 11 -5. ábrát).
Az intrinsic út tehát lényegében egy pozitív vissza-
csatolású hurok, ami stabilizálja az alvadékot és korlá-
tozza az idő előtti fib.ri nolízist. A legsúlyosabb, és egy-
ben leggyakoribb véralvadási zavarok., a hemofíliák az
intrinsic út faktorainak (leggyakrabban a VIII. vagy a
IX. faktor) hibáira vezeth etők vissza. A hemofíliában
szenvedő betegekben nem a kezdeti fibrinkeletkezés je-
lenti a fő alvadási problémát, hanem az instabil alvadék:
ez okozza az elhúzódó vérzéseket minden olyan helyen,
ahol aktív fibrinolízis van.
A véralvadás végső szakasza
Mindkettő aktiválásában nagyobb részben a trombin,
kisebb mértékben a Xa szerepel (JJ-6. ábra). A kezdeti
átalakítást a vérplazmában nyomnyi mennyiségben je-
len lévő trombin végzi, a továbbiakban az alvadási folya-
m atban keletkezett trombin és Xa faktor folytatja. E zek
a lépések az alvadási kaszkád pozitív visszacsatolási re-
akciói közé tartoznak. Az Va és a VIIIa faktor inaktivá-
lása a protein e (l. alább) útj án történik.
Az extrinsic ú t elegendő trombin t biztosít a fibrino-
gén ~ fibrin átalakulás megindulásához, és megindítja
az alvadás intrinsic útját. A teljes intenzitású alvadás i
folya mathoz azonban a járulékos intrinsic útra is sz ük-
,
seg va n.
A stabil fibrinháló kialakulása. A fibrinhálózatot a
fibrinogén limitált proteolízise, fehérje-fehérje köl csön-
hatások és kovalens módosítás alakítják ki. A fibrinogén
erősen elnyújtott, aszimmetrikus, több alegységből

A protrombináz reakció. A Xa legfon tosabb funkci- ,

Inaktivált VIiia
ója a protrombin trombinná alakítása. Minthogy a Xa
mindkét úton keletkezik, elterjedt a kaszkád ezen részét
Inaktivált Va
mint „közös utat" említeni. -- ~

A protrombin ~ trombin átalakulás résztvevői

ugyancsak aktivátorkomplexet alakítanak ki (1. a 11-3. v
1
- Va
'

Aktív protein C
táblázatot). A komplexben (amely protrombináz néven
is ismert) a Xa az aktív enzim, a protrombin a szubszt-
rát, és az Va faktor egy szabályozó fehé1ie, am ely biz to-
I
Protein C
- - Trombín
sítja az enzim és szubsztrátja megfelelő térbeli elrende-
Trombin [ ca2~
zését. Az aktivátorkomplex Ca2+ jelenlétében, foszfoli-
Trombornodulin
pidfelületen alakulhat ki, amelyet az aktivált throm-
bocyták biztosítanak.
Az Va faktor a protrombináz komplex része, míg a
VIIIa faktor hason ló szerepet játszik az intrinsic tenáz- Endothelsejt
ban. A két szabályozó fehérje jelentős ho mológiát mu-
tat, és n1indkettő csak előzetes aktiválást követően vesz 11 6. ábr1
részt a megfelelő aktivátorkomplex kialakításában. Az V. és VIII. faktor aktiválása és inakt iválása

...

(a2 ~ 2 y2 ) álló molekula. A molekula felszínén elhelyez-
kedő ionizáló csoportok elektrosztatikus taszításukkal
akadályozzák a fibrinogénmolekulák asszociálódását.
Az alvadás helyén képződött trombin a űbrino­
génből kisebb peptideket hasít le: fibrin és fibrinopepti-
dek keletkeznek. A fibrinopepti<lek tartalmazzák azokat
a negatív töltésű aminosavhalmazokat, amelyek fe-
lelősek voltak a taszító hatásért. A fibrin monomérek
elektrosztatikus (só-) kötésekkel és hidrofób kölcsönha-
tásokkal asszociálódnak, a m.olekulák mind hosszirány-
ban, „vég a véghez", mind harántirányban, „oldal az ol-
dalhoz" csatlakoznak a szomszédaikhoz (11-7. ábra).
A csak gyenge kölcsönhatásokkal rögzített fibrinhá-
lózat nem képes a keringésben fellépő mechanikai
erőknek ellenállni. A stabilitást kovalens kötések alakít-
ják ki. A trombin proteolízissel aktiválja a XIII. faktort,
és azt aktív transzglutaminázzá (XIIIa) alakítja. (A Xilla
az alvadás egyetlen nem szerinproteáz enzime.) A X IIIa
az egyes fibrinmolekulák glutamin és lizin oldalláncai
között transzamidációt katalizál, közben ammónia vá-
lik szabaddá. A kovalens kötések stabilizálják a fibrin-
hálózatot. A XIII. faktor genetikai hibájában nem ala-
kul ki stabil fibrinhálózat, és vérzékenység lép fel.
Trombin
j Fibrinmonomer
<I • ~ ~ e»
•~ -<>- QQ
QQ <1 ~ <1 N Q
<> ~ <>
• Q() i:> ~ <> ~-Q
Xllla
(aktív transzglutamináz)
Fibrinlánc
Fibrin lánc
11 -7. ~bra
A fibrinpolimer kialakulásának vázlata
1 1. fejezet „ Vérzéscsillapodás (haemostasis) 149
A kémcsőben frissen megalvadt vér kezdetben ho-
mogén tömeg. Néhány órával később az alvadék sej-
tekből és· fibrinhálózatból álló szívós állon1ányli vörös
sz.fnG vérlepé11yre és egy tiszta folyadékra, a vérsavóra
(szérum) válik szét. (A nem alvadt vér folyékony fázisa
a plazma. A vérsavó és a plazma közötti fő különbség,
hogy a vérsavó nem tartalmaz fibrinogént.) A vérlepény
és savó különválási folyamata az alvadék retrakciója: a
retrakciót az aktivált thrombocyták aktomiozinszálai-
nak folyamatos összehúzódása okozza. T hrombocyto-
peniában a retrakció későn vagy egyáltalán nem követ-
kezik be. ln vivo a retrakció fontos szerepet játszik a sé-
rült ér széli részeinek összehúzásában, stabilabbá teszi
az elzárást.
A trombin hatásainak összefoglalása
A trombinnak prokoaguláns, antifibrinolitikus és anti-
koaguláns hatásai egyaránt vannak. Prokoaguláns hatá-
sai közül a fibrinogénre való hatása (fibrinogén ~ fib-
rin átalakulás) és a fibrinhálózat stabilizálása (XIII.
faktor ~ XIIIa átalakulás) a legfontosabbak. További
prokoaguláns hatásai a két szabályozó fehérje (VIII. és
V. faktorok) aktiválása, valamint az in trinsic út beindí-
tásában (XI. faktor ~ XIa átalakulás) játszott szerepe.
Közvetve a trombin prokoaguláns hatásai közé tartozik
a thrombocyták aktiválása is.
Q 1ovábbi prokoaguláns hatás a korai fibrinol.ízis gát-
lása. A trombin egy fibrinolízist gátló anyagot (trombin-
~
aktivált fibrinolízis inhibitor, l. alább) aktivál. A fibrino-
lízis gátlásához a trombin magas helyi koncentrációjára
van szükség: ilyen magas tromb inkoncentrációt csak az
/
alvadás intrinsic útja képes biztosítani. Ugy tűnik, hogy
erős és stabil alvadék akkor keletkezhet, ha azt korai fib-
rinolitikus folyamat nem gyengíti.
A trombin antikoaguláns hatásában a protein C ak-
tiválásán alapuló negatív visszacsatolás játszik szerepet.
Az érsérülés helyén kialakult trombin az ép endothel-
sejtek integráns felszíni glikoproteinjéhez, a trombomo-
dulinhoz kötődik. A kötődés következtében a trombin
konformációja, és ezzel szubsztrátspecificitása megvál-
tozik: a módosult trombin egy proenzimet, a protein C-t
aktív proteázzá alakítja át. (A protein C is Gla-fehérje,
és Ca2+ -kötő régiójával csatlakozik az endothelsejt
membránjához.) Aktiválás után a protein C a VIIIa és
az Va faktoroka t hasítja, ezzel irrcvcrzíbilisen inaktivá l-
ja azokat (l. a 11-6. ábrát). Ezen negatív szabályozási
mechanizmus hibás működése fokozott alvadékony-
sághoz, thrombosiskészséghez vezet.
A trombin enzimatikus aktivitása a plazma antitrom-
binjához való kötődését követően szűnik meg (az anti-
trombin eredetileg antitrombin III néven szerepelt). Az
150 II. rész • A vér élettana
antitrombinnak lényeges szerepe van a véralvadás fizioló-
giás negatív szabályozásában . A vérplazma antitrombin
szintjének csökkenése növeli a thrombosis veszélyét.
A trombin inaktiválása antitrombinnal önmagában
lassú folyamat. A heparán-szulfát és a heparin meggyor-
sítják a trombin-antitrombin reakciót. Mind a heparán-
szulfát, mind a heparin nagy affmitással kötődik az an-
titrombin- és a trombinmolekulához, és gyorsítja a%
inaktiválást. A trombin-antitrombin komplex kialaku-
lása után a h eparán-szulfát vagy a heparin leválik, és egy
következő ci klusba léphet. A heparin és a heparán-szul-
fát hatása típusosan katalitikus jellegű.
A heparán-szulfát csaknem valamennyi sejttípusban
szintetizálódik, és jelen van az endothelsejtek felszínén.
Feltételezések szerint helyi antikoaguláns hatása van. A
heparin a basophil granulocytákban és a szöveti hízósej-
tekben termel ődik, és ezen sejtek degranulációja közben
szabadul fel (l. a 10. fejezetet). A heparint gyógyszerként
főként a szív- és érsebészetben, továbbá a thrombosisve-
szély elhárítására és a thrombosisok kezelésére alkal-
mazzák. Fiziológiás szerepe kevéssé tisztázott.
A véralvadás kontakt fázisa
Az intrinsic út in vitro (pl. kémcsőben) a kontakt fazis-
sal veszi kezdetét (J 1-8. ábra). A kontakt fázisban egy-
részt az üvegfelület, másrészt a vérplazma fehé1iéi kö-
zül két procnzim (a XII. faktor, és egy sokfunkciós pro-
enzim, a prekallikrein) és egy vivőfehérje, a nagy mole-
kulatömegű kininogén (high niolecular weight kinino-
gen, rövidítve HMWK) szerepelnek. A kontakt fázis
során a plazmatényezők a negatív töltésű hidrofil üveg-
felületre adszorbeálódnak~; ott a XII. faktor autoaktivá-
láson megy át (XII ~ Xlla). A XIIa aktiválja az üveg-
felületen a kininogénnel együtt adszorbeált prekallikre-
int, az aktív kallikrein pedig újabb Xll. faktor moleku -
lákat a lakít át Xlla-vá (kölcsönös kétirányú - reciprok -
aktiválás). A XIIa egy további szubsztrátja a XI. faktor,
amelyet Xla-vá alakít át; a kémcsó'ben ez a lépés kap-
Kallikrein Prekallikrein
HMWK
Xll Xlla
r nak már a szekréciót követően is va n alapszintű enzim-
Üvegfelület ]
XI
l Xla
11 -8. ábra
A kontakt aktiválás: az intrinsic alvadási út in vitro indítása
HMWI<: nagy molekulatömegű kininogén
csolja össze a kontakt fázist az intrinsic véralvadási
kaszkáddal.
XII. faktor hiányában kémcsőben n em alvad meg a
„
vér, de in vivo nem jön létre vérzékenység. Ugyszintén
sem a prekallikrein, sem a HivIWI<. genetikai hibája/hi-
ánya nem okoz vérzékenységet. Ebből arra következte-
tünk, hogy a kontakt faktorok nem résztvevői a normá-
„
lis véralvadási folyamatnak. U gy tűnik, hogy szerepük
van viszont a kóros véralvadásban, továbbá egyes im-
munfolyamatokban és gyulladásos állapotokban.
Fibrinolízis
A sérült erek stabil alvadékkal való elzárását követé5en -
sok órás, esetleg néhány napos késleltetéssel - megindul
az eredeti állapot helyreállítása. Ennek első lépése a fib-
rin enzimatikus lebontása, a fibrinolízis. A lebontás
egyes szövetekben már korán megindul. A korai fibrino-
1ízist az intrinsic alvadási úton keletkező trombin magas
szintje ellensúlyozza. A fibrinolíz is ugyanolyan ponto-
san szabályozott folyamat, mint maga a véralvadás, a
fibrinolízisben szereplő egyes molekulák hibái ugyan-
csak a vérzéscsillapodás rendellenességeihez vezetnek.
Nagyobb eret elzáró a lvadékot a fibrinolitikus me-
chanizmus többnyire képtelen feloldani, ebben az eset-
ben az alvadél( szervül.
A fibrinolízis „végrehajtó" enzime a plazmin, amely
a vérkeringésben jelen lévő inaktív proenzimből, a plaz-
minogénből keletkezik. A katalitikusan inaktív plazmi-
nogénnek van egy lizinkötő régiója, amellyel a fibrin-
szálakhozzáférhető lizin oldalláncaihoz kapcsolódik. A
fibrinkötés konformációváltozást hoz létre a proenzim-
molekulán, amely azt a plazminogénaktivátorok szá-
mára hozzáférhetővé teszi. A keletkezett plazmin egyik
funkciója a fibrin lebontása. A proteolízis során a fibrin-
sz.álban addig nem exponált lizin oldalláncok válnak
hozzáférhetővé, amelyekhez további plazminogénmo-
lekulák képesek kötődni, és ott helyben aktiválódni.
A plazminogén aktiválása hasonlóan proteolitikus
lépés, mint az egyes alvadási proenzimeké. Az aktiválást
két különböző enzim végzi, amelyek elnevezése (törté-
neti okokból) szöveti típusú, valamint urokináz típusú
plazminogénaktivátor. Mindkét aktivátor főként az en-
dothelsejtekből kerül a vérbe. A szöveti típusú aktivátor-
hatása, amelyet a plazmin még tovább fokoz. Az uroki-
náz típusú aktivátor csak plazminnal való aktiválást kö-
vetően nyer enzimhatást. Ilyen módon a fibrinszálak
felszínén kötött plazminogén-plazmin és a plazminogén-
aktivátorok kölcsönösen aktiválják egymást.

A plazminogén nagy lizinaffinitása leh etőséget ad
arra, hogy lizinanalógo k, pl. E.-aminokapronsav adásá-
val ellensúlyozzák a plazminogén kötődését a fibrinhez.
Ez a beavatkozás kórosan fokozott fibrinolízis esetén
válhat szükségessé.
A fibrinolízis szabá ~ozása
A plazminogénaktivátor-inhibitorok a különböző plaz-
minogénaktivátorok hatását gátolják, és ezzel megaka-
dályozzák a plazmin kialakulását. Az egyik ilyen anya-
got az endothelsejtek termelik, a thrombocyták felveszik
és tárolják. Az inhibitor megtalálható a vérplazmában,
és az aktivált thrombocyták <X-granulumaiból is felsza-
badul. Ezen helyi hatás következtében az inhibitor
megakadályozza a fibrinolízi s idő e lőtti megindulását.
A plazmininhibitor (régebbi nevén a 2-antiplazmin)
valószínűleg a fibrinolízis első számú szabályozója. A
plaz minogén és a plaz mininhibitor ,egy időben adszor-
beálódnak a fibrinszálakfelszínére. Ugy látszik, hogy ez
a kötődés a késlel tető mechanizmusa a fibrinolízis
megindításának. Ha - nagyon ritka esetekben - örökl e-
tesen hiányzik a plazmininhibitor, akkor a betegekben
~ /
0 Attel<intés
Az érpálya sérülését követően a vérzést reakciók so-
rozata csillapítja (haemostasis): a helyi érszűkületet
a thrombocyták adhéziója, aktiválódása és aggregá-
lódása (fehér thrombus képződés) követi, végül fib-
rinbol és vérsejtek.bői álló alvadék (vörös thrombus,
koagulum) keletkez ik. A vérzéscsillapodás folyama-
tainak elégtelensége vérzésekkel járó rendellenessé-
gekhez vezet. A thrombocyták túlzott vagy indoko-
latlan aktiválódása, a véralvadás érsérülés nélküli
megindulása vagy az alvadást korlátozó negatív
visszacsatolási folyamatok. hiánya éren belüli alva-
dást (thrombosis) okoz.
• Sérülés u tán a thrombocyták felszíni gl ikoproteinje-
ik segítségével a szabaddá vált subendotheliuml1oz
tapadnak (adhézió) . A kitapadt thrombocyták ezt
követően aktiválódnak, a már aktivált thrombocyták-
ból felszabaduló m ediátor anyagok a körn yezetben
lévő további thrombocytákat aktiválják. Az aktiváló-
dást követően a thrombocyták egymáshoz kapcso-
lódnak, azaz aggregálódnak.
1 1. fejezet • Vérzéscsillapodás (haemostasis) l S1
kisebb sérülést is hosszan tartó vérzés követ, minthogy a
normálisan kialakult fibrinalvadék azonnal lebomlik. A
vérplazmában keringő szabad plazmininhibitor megkö-
ti az aktív plazmint, ezzel azonnal fel.függeszti annak
hatását. Ha a plaz minin hibitor kötési kapacitása te-
lítődött, akkor a keringésbe került plazmin lebontja a
fibrinogént, ezzel súlyos vérzéseket idézhet elő. E z a
probléma a plazminogénaktivátorok terápiás adását kö-
vetően fordulhat elő.
Az idő előtti fibrinolízis megelőzésének egy további
szabályozó tényezője a trombinnal aktiválható fibrino lí-
zisinhibitor. Az aktivált inhibitor eltávolítja a fibrinről a
lizi n oldalláncokat, és ezzel megakadályozza a plazmi-
nogén adszorpcióját és aktiválását. Az inhibitor aktivá-
lásához szükséges trombinkoncentráció meghaladja a
fibrin keletkezéséhez szükséges kon centrációt. Egy
újabban kialakult nézet szerint az intrinsic alvadási út
fő jelentősége egy olyan magas trombinkoncentráció
biztosítása, amely h atékonyan akadályozza meg a l{orai
fibrinolízist. Ez a szerep különösen fontos azokban a
szövetekben, amelyekben eleve magas a fibrinolitikus
aktivitás, mint pl. a vizeletlcvezető rendszerben, az orr-
és szájüregben és a tonsillákban .
A véralvadás proteolitikus reakciók sorozata, amely
stabil fibrinháló kialaku lását ered1nényezi. A szerve-
zetben a sérülés helyén szabaddá vá ló szöveti faktor
indítja m eg (extrinsic aktiválás). I<.ulcsenzime a
trombin, amely bontja a fibrinogént, hozzájárul a
fibrinháló stabilizálásához, elősegíti saját keletkezé-
sét (pozitív visszacsatolás), aktiválja a thrombocytá-
kat, de an tikoaguláns hatást is kifejt. Az intrinsic út
hatékony erősítő mechanizmusként működik, amely
elengedhetetlen a stabil alvadék kialakulásához.
• A véralvadási kaszkád egyes fehé1jéinek szintézisé-
hez !(-vitamin szükséges. Hiányában véralvadási za-
var keletkezik. Ugyancsak súlyos vérzékenység ke-
letkezhet az intrinsic út néhány alvadási faktorának
hiányában (hemofíliák).
• Az alvadási folyamatot követően a kialakult fibrint a
plazmin feloldja (fibrinolízis). A plazm in a vérplaz-
mában keringő plazminogénből kül ö nböző plazmi-
nogénaktivátorok hatására alakul ki. A fibrinolíz ist
hasonlóan finom mechanizmusok szabályozzák,
mint az alvadást.
 152 II. rész • A vér élettana
11 A legje l entősebb antikoaguláns hatást az ép érendo-
thelium fejti ki. Az endothelsejtekből felszabaduló
mediátorok gátolják a thrombocyták aktiválódását
(NO, PGI2), serkentik a fibrinolízist (plaz minakti-
® Az alapokon túl
Hibás thrombocytaműködés
A thrombo cyták adhéziójában és aggregációjában sze-
repl ő bármely fehérje hiánya vagy hibás működ ése a vér-
zéscsillapító funkció elégtelenségét okozhatja, azaz vérzé-
kenység kialaku lásához vezethet. Több kórképben sikerült
azonosítani a hibás molekulát. Ezek a betegségek egyér-
telműen jelzik az érintett molekulákhoz kötődő mechaniz-
musok szerepét a fiziológiás mechanizmusokban . A GP
lb-IX komplex hibája okozza a Bernard-Soulier-szindró-
mát, a GP llb-llla komplex szerkezete változik meg a
Glanzmann-féle thrombastheniában, míg a vWF hiánya
okozza az Erich von Willebrand finn orvosró l elnevezett
betegséget. A GP la-I la defektusa nagyon ritka. GP Vl-hi-
ány esetén is súlyos vérzések léphetnek fel.
A thrombocyta-glikoproteinek közül kettő integrin: a
P
GP la-Ila kompl ex az integrin a 2 1 , a GP llb-llla glikoprote-
in komplex pedig az a 1 1 b~ 3 integrin. A jellegzetes integrin-
láncok genetikai hibája esetén más tünetek mellett a vér-
zéscsillapodás zavara is jellemzően előfordul.
Az alvadási faktorok nevezéktana
Egyes alvadási faktorok felismerése mintegy százéves
múltra tekint vissza. Az elsőként felfedezett faktorok, a fib-
rinogén/fibrin és a protrombin/trombin elnevezése általá-
nosan elfogadottá vált. A későbbiekben felismert faktoro-
kat azonban az egyes kutatók gyakran eltérő néven emlí-
tették. (Néhány faktort arról a betegről neveztek el, akinek
a vérében elsőkén t felismerték az érintett faktor hiányát.)
Az elnevezéseket később egységesítették: az addig meg-
ismert faktorokat római számokkal, az aktivált faktort a
számhoz tett „a" betűvel (aktivált) jelölték.
Ebben a rendszerben a fibrinogén az 1„ a protrombin a
II. (a trombin a Ila), a Ca2 1- a IV faktor nevet kapta. Ezen fak-
torok esetében a továbbiakban is az eredeti neveket hasz-
náljuk. A protrombin aktivátorát (Ill. faktor) a német iroda-
lom mint „Thrombokinase"-t (magyarul trombokináz), az
angol nyelvű irodalom mint „thromboplastin"-t említette. A
protrombin aktiválásához vezető tényezők megismerése a
Ill. faktor elnevezést szükségtelenné tette. (Az orvosi diag-
nosztikai laboratóriumok a „szöveti faktor" szinonimájaként
kivételesen használják a „tromboplasztin" nevet.). A VI. fak-
tor később tévedésnek bizonyult. Néhány alvadási té-
nyezőt a számozás bevezetése után fedeztek fel. így ezek
nem kaptak számot: közéjük tartozik a „szöveti faktor", a
prekallikrein/kallikrein, a nagy mo l eku latömegű kininogén
vátorok), sejtfelszíni molekulák pedig leállítják a
trombin prokoaguláns (heparán-szulfát) és el ősegí­
tik antikoaguláns hatását (trornbomodulin).
(HMWK), továbbá az alvadáskorlátozás tényezői, a protein
C. a protein S és az antitrombin. Az egyes alvadási té-
nyezők neveit a 11-4. táblázat sorolja fel.
Hosszú idővel az intrinsic és az extrinsic utak felfede-
zése után derült csak ki, hogy ezen nevek - valóban csak
véletlenül - milyen szerencsésen megválasztottak vo ltak.
Az intrinsic úttal a már megjelent alvadék belsejében ke-
letkezik trombin. Az extrinsic út a sebzési felületen hat, és
a keletkező trombin a felszínen nagyobbítja az alvadékot.
Alvadással kapcsolatos kóros állapotok
A VIII. és a IX. faktor esszenciális a hatékony alvadás létre-
jöttéhez. Az egyik legsúlyosabb alvadási zavar, a hemofí-
lia A a VIII . faktor, a ritkább hemofflia B a IX. faktor geneti-
kai hibájának következménye. (A hemofília B az angol
nyelvű irodalomban mint Christmas-betegség, Christmas-
hemofília is ismeretes annak a személynek a neve alap-
ján. akiben először írtá k le a faktor hiányát.)
Az V faktor bizonyos genetikai hibája is okozhat súlyos
vérzékenységet, amelyet korábban parahemofíliának ne-
veztek. A fiziológiás alvadási f olyamat során az V faktor a
vérplazmából és az aktivált thrombocyták granulumaiból
egyaránt származik. Az V faktor némely hiányállapotában
a defektus a thrombocytákra korlátozódik, de ez a részle-
ges hiány is okozhat vérzékenységet.
Az V faktor egy másik mutációja (Leiden-mutáció) ér-
zéketlenné teszi a molekulát a protein C-hasítással szem-
ben. Az ilyen betegekben az Va életideje j elentősen meg-
hosszabbodik, ami gyorsabb és elnyújtottabb alvadáshoz,
végső soron thrombosis kialakulásához vezet. A mutációt
hordozó nőkben fogamzásgátló gyógyszerek szedésekor
a thrombos is kockázata fokozott.
A VI I. faktor telj es hiánya súlyos alvadási zavarhoz, vér-
zékenységhez vezet. Részleges hiány esetén azonban a
véralvadás lehet normális is, mert azt már a VII. faktor át-
lagos mennyiségének 5-20°/o-a is biztosíthatja.
Az alvadási faktorok alacsony koncentrációja és követ-
kezményes súlyos vérzéses állapot alakulhat ki olyan
egyénben is. aki képes valamennyi faktort fiziológiás
mennyiségben előállítani. Ilyen esetekben a szervezet va-
lamely helyén kórosan fokozott alvadás indul meg. ami
mintegy „elhaszná lja" a keringésben rendelkezésre álló al-
vadási faktor készletet. A „disseminated intravascular coa-
gulation"-nak (DIC) nevezett állapot elsősorban súlyos
gyulladásos, az immunrendszer patológiás aktiválását
eredményező állapotokban alakul ki .
 1 1. rejezet Vérzéscsillapodás (haemostasis) 153

11-4. táblázat
Az alvadási faktorok elnevezése
A 1. S. Wright által ajánlott rendszert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) illetékes bizottsága elfogadta.
Az Egészségügyi Világszervezet által számmal jelölt faktorok

WHO-elnevezés Előző név (nevel<) Hiányállapot

(vérzésekkel járó betegség)

1. Fibrinogén* Afibrinogenaemia
11. Protrombin* Protrombinhiány
(111.) (Trombokináz, tromboplasztin)**
(IV.) Kalcium
v. Proakcelerin, Owren-faktor Parahemofília, V. faktor hiány
VII. Szérum protrombin konverzió VII. faktor hiány (SPCA-hiány)
akcelerátor (SPCA), prokonvertin
VIII. Antihemofíliás faktor A Hemofília A
IX. Christmas-faktor, antihemoffliás faktor B, Hemofília B (Christmas-betegség)
plazmatromboplasztin komponens (PTC)
x. Stuart-Prower-faktor X. faktor hiány,
(Stuart-faktor-betegség)
Xl. Plazmatromboplasztin antecedens (PTA), Hemofília C
antihemofíliás faktor e
XII. Hageman-faktor (Nincs véralvadási zavar)
XIII. Fibrinstabilizáló faktor, transzglutamináz XIII. faktor hiány
Laki-Lóránd-faktor

* A római számok helyett továbbra is a régi elnevezés használatos (félkövér szedés)

** A német nyelvű irodalomban trombokináz, az angol nyelvűben tromboplasztin a mai protrombinaktivátort jelentette a régebbi alvadási
sémákban
A VI. faktort törölték a listáról

Nem szerepelnek a WHO számokkal jelölt listáján

Név Hiányállapot (vérzésekkel járó betegség)

Prekallikrein (Nincs véralvadási zavar)

Nagy molekulatömegű kininogén (HMWK) (Nincs véralvadási zavar)
Szöveti faktor (TF) Szöveti faktor hiány (TF-hiány)

TF: szöveti faktor (tissue factor)

A haemostasist befolyásoló terápiás eljárások
A klinikai gyakorlatban az esetek túlnyomó többségében a
kórosan fokozott véralvadás lassítása a terápiás cél. A mai
eljárások a vérzéscsillapító folyamatok szinte minden lé-
pésébe nyújtanak beavatkozási lehetőséget.
A thrombocyták aktiválódását hatékonyan gátolhatjuk
akár a TXA2-szintézis gátlásával (acetilszalicilsav, pl. Aspi-
rin). akár TXA2 -receptor- (daltroban) vagy szerotoninrecep-
tor- (ketanszerin). vagy ADP-receptor- (P2Y12-gátló clopi-
dogrel. ticlopidine) antagonista vegyületekkel. A legrégeb-
ben alkalmazott véralvadást gátló szer, az ovosi pióca által
termelt hirudin a trombin kötődését gátolja a thrombocy-
tán. A thrombocytaaggregációt a GP llb-llla-hoz kötődő ve-
gyületekkel lehet csökkenteni, e célbó l mind antitestekkel
(abciximab). mind RGD-szekvenciát tartalmazó peptidek-
154 II. rész • A vér élettana
kel folynak próbálkozások. (A GP llb-llla integrinszerkezeté-
re utalva ezeket a vegyületeket összefoglalóan „diszinteg-
rin" néven is szokták említeni.)
A véralvadás lassítása a K-vitamin-függő alvadási fakto-
rok szintézisének gátlásával, K-vitamin-antagonista vegyü-
let ekkel (kumarinszármazékokkal, pl. Syncumar) érhető el.
Heparin segítségével viszont az endogén antitrombinha-
tás serkenthető.
@ Mérföldkövek
• 1771: W. Hewson felfedezi, hogy a vért folyamatos ke-
veréssel (mai kifejezéssel defibrinálással) f olyékony ál-
lapotban lehet tartani.
• 1803: J. Otto leírja a hemofília örökletes természetét,
és megfigyeli, hogy azok a nők. akik az állapotot átörö-
kítik, maguk nem betegednek meg.
• 1845: A. Buchanan felfedezi az alvadás során a fib rin-
kiválást.
• 1863: J. Lister (az antiszepszis felfedezője} észreveszi,
hogy a kétoldalt lekötött és a szervezetbő l így eltávolí-
tott vena jugularisban a vér nem alvad meg, de az al-
vadás gyorsan bekövetkezik, ha a vért a vénábó l egy
üvegedénybe engedik.
• 1890: M. Arthus és C. Pages felfedezi, hogy a kalcium
nélkülözhetetlen a vér alvadásához.
• 1892: A. Schmidt egy véralvadási sémát javasol, ame-
lyet azonban csak 1904 körül fogadtat el P. Morawitz.
A séma résztvevői a fibrinogén-fibrin, a protrombin-
trombin, a „trombokináz" (az eredeti német nyelvű
közleményben; az angol nyelvben a „thromboplastin"
honosodott meg) és a Ca2+ (a későbbi l-es, II-es, Ili-as
és IV-es faktorok}.
• 1909: J. Mellanby izolálja a protrombint a vérplazmá-
ból.
• 1928: W. H. Howell előá l lítja a heparint és felfedezi al-
vadásgátló hatását.
• 1937: A. J. Patek és F. H. L. Taylor beszámolnak egy
vérplazmábó l e l őállított anyagról, amely a hemofíliás
plazma alvadását rreggyorsítja.
A frissen kialakult thrombus oldása. a fibrinolízis serken-
tése céljából exogén plazminogénaktivátort alkalmaznak.
Lényeges azonban figyelembe venni, hogy több alva-
dásgátló mechanizmus egyidejű alkalmazása pontecíroz-
za egymás hatását, és ez súlyos vérzésekhez vezethet. A
prevencióra használt adagban az acetilszalicilsav alig
hosszabbítja meg a vérzési időt. Ha azonban a thrombocy-
taaktiválás párhuzamos útja i közül valamelyik szintén gá-
to lt, a vérzési i dő sokszorosára meghosszabbodik, és ko-
moly vérzés jöhet létre.
1947: K. M. Brinkhous azonosít egy plazmafaktort,
amelynek hiánya felelős a hemofíliás vér alvadási hi-
bájáért. A hiányzó faktort „antihemofíliás faktor"-nak
nevezik el (jelenleg VI II. faktor a neve), a betegség ne-
ve ettől kezdve hemofília A.
• 1947: P. A. Owren közleményében beszámol egy to-
vábbi alvadási faktorról. Ezt a faktort proakcelerinnek.
más elnevezéssel V faktornak nevezi, minthogy addig
4 faktort ismertek.
• 1952: R. Biggs, A. S. Douglas. R. G. M acFarlane és
mu nkatársa ik egy további hemofíliatípust írnak le. A
betegben hiányzó faktort a beteg nevéről „ Christmas-
faktor"-nak nevezik el, jelenlegi elnevezése IX. faktor.
A faktor hiányában bekövetkező állapot a hemofília B.
(Ugyanebben az évben két másik kutatócsoport továb-
bi hasonló vérzékenységben szenvedő betegekről szá-
mol be. )
• 1962: 1. S. Wright egy római számokon alapuló osztá-
lyozási rendszert javasol azon alvadási faktorok megje-
lölésére. amelyeknek a véralvadási rendel lenességek
kutatói különböző triviális neveket adtak. Az Egészség-
ügyi Vi lágszervezet bizottsága elfogadta a javaslatot.
• 1964: R. G. MacFarlane, valamint tőle függetlenül
E. W. Davie és 0 . D. Ratnoff a véralvadási folyamatot
mint „enzimkaszkád "-ot (kaszkád = vízesés) tekintik.
amelyben sorozat osan proenzim-e nzim átalakulások
követik egymást.
 12. fejezet
A vörösvérsejtek funkciói: a légzési gázok
~ansz~rtja~~~~~~~~~~~~
A vérben keringő vörösvérsejtek teljes tömege felnőtt
emberben mintegy 2500 g. Ez a vörösvérsejt-mennyiség
a vértérfogat mintegy 45%-át képezi. A szuszpendált vö-
rösvérsej tek és a körülöttük. elhelyezkedő vérplazma
szállítja a légzési gázokat, az oxigént és a szén-dioxidot,
és ezzel összefüggésben viszonylag állandóan tartja az
extracelluláris folyadék H+ -koncentrációját (l. a 23. fe-
jezetet).
A vö rösvérsejtek (erythrocyták) átlagosan 7-8 µm
legnagyobb átmérőjű, szél ükön 3, középen l µm vastag-
ságú mag nélküli bikonkáv korongok. Koncentrációj uk
a vérben („vörösvérsejtszám") férfiban és nőben kissé
különbözik: 1 mikroliter vérben férfiban mintegy
5 millió, nőben pedig 4,5 millió vörösvérsejt van. Az SI
mértékegységrendszer ezeket az értékeket 1 liter vérre
adja meg, így a megfelelő átlagértékek férfiban 5 X 1012,
nőben pedig 4,5 x 1012 literenként.
A hematokritérték viszonyszám, a sejtes elemek és a
teljes vér (vérsejtek + vérplazma) térfogatának arányát
jelzi; ezt centrifugálással lehet meghatározn i. Fiziológi-
ás fehérvérsejt-koncentráció mellett az utóbbiak része-
sedése a hematokritértékben elhanyagolható, és az érték
a vörösvérsejtek és a teljes vér térfogatának aránya. Kó-
rosan magas fehérvérsejt-koncentráció („fehérvérsejt-
szám") esetén azonban a hematokritérték nem mutatja
a vörösvérsejtek véren belüli arán yát. Egészséges férfi-
ban a hematokritérték kb. 0,45 (45%), míg né:>ben az ér-
ték kb. 0,42 (42%).
A vörösvérsejtek fehérjéinek legnagyobb hányadát
(kb. 95%-át) a hemoglobin (Hb) képezi. Az egészséges
felnőtt férfi vérének l literében átlagosan 160 g hemo-
globin van; nőben ez az érték 140 g. Az SI a hemoglo-
binkoncentrációt mmoVliter értékben adja meg. Sajnála-
tos módon egyes források a számítás alapjául a tetramert
(molekulatömege 64,5 kDa), míg mások a monomert
(molekulatömege 16 kDa) veszik. A tetramer alapon
számított hemoglobinkonccntráció férfiban 2,5 mmoVl,
a monomer alapján számított 10 mmol/l.
A klinikai diagnosztikában két további, a fenti érté-
kekből származtatott mérőszámot is alkal.maznak a vö-
rösvérsejtek jellemzésére. Az egyik az egyes vörösvérsej-
tek átlagos térfogata (azaz a hematokritérték és a vörös-
vérsejtszám hányadosa, normális értéke kb. 94 femtoli-
ter, 1 fl = 10- 15 liter). A másik mérőszám az egy vörös-
vérsejtre eső átlagos hemoglobintartalom (azaz a he-
moglobinkoncentráció és a vörösvérsejtszám hányado-
12
sa, normális értéke kb. 30 pikogramm, 1 pg = 10- g).
Fizikailag oldott gázok
a vérben
A szervezet nyílt rendszer: a vérben oldott gázok dina-
mikus egyensúlyban vannak a tüdő alveolaris terével és
(az interstitíalis téren keresztül) az oxigént fogyasztó,
szén-dioxidot termelő szövetekkel.
Az oxigén- és a szén-dioxid-transzport legfontosabb
fizikai alapfogalmai:
a gáz parciális nyomása a gázfázisban (Pgáz),
• a folyadékban oldott gáz nyomása (tenziója),
a fizikailag oldott gáz koncentrációja.
Parciális nyomáson a teljes gázkeverék össz nyom á-
sából az illetéS gázra eső nyomásértéket értjük. Ez az a
nyomás, amit a gáz akkor fejtene ki, ha a rendelkezésre
álló teret egyedül töltené ki. A parciális nyomás arányos
a gáz frakcionális koncentrációjával. Példaként vegyük,
hogy a légkör nyomása 760 Hgmm, az oxigén frakcio-
nális koncentrációja a légkörben 0,21 ( = 21 %) : a 760
Hgmm nyomásból 760 X 0,21 = 159,6 Hgmm az oxigén
parciális nyomása.
Valamely folyadékban oldott gáz tenziója (nyomása)
egyenlő az illető gáz parciális nyomásával a vele egyen-
súlyt ta rtó gázfázisban. A légkörrel gázegyensúlyban
lévő vízben az oxigén nyomása így kb. 160 Hgmm.
Valamely folyadékban oldott gáz koncentrációja
adott hőmérsékleten egyenesen arányos a gáz parciális
nyon1ásával (Henry- Dalton-törvény) és az oldékonysá-
l 56 II. rész A vér élettana
gi állandóval. Az oldékonysági állandó (a) az egységnyi
parciális nyomásé rtéken 1 liter folyadékban oldott gáz
m ennyisége. Az a arányossági tényező (azaz a gáz oldé-
konysága) két mértékegységben adható meg:
• az l liter folyadékban oldott gáz térfogata egység-
nyi nyomáson (ml X liter 1 X H gmm- 1);
• az 1 liter folyadékban oldott gáz mmol-ban
megadott mennyisége egységnyi nyomáson
(mmol X literl X Hgmm-1).
A vérplaz1na 1 literében 37 °C-on 0,03 m l oxigén és
0,7 ml szén-dioxid oldódik H gmm-enként. A szén-dio-
xid oldékonyságát - főként a sav-bázis egyensúlyt érintő
számításokban - mmol X liter l X H gm m- 1 értékben
adjuk meg, ennek értéke 0,03 mmol X literl X Hgmm-1
(1. a 23. fejezetet). A fizikailag oldott gáz koncentráció-
ján ak nincs felsf> h atára, adott hőmérsékleten csak a
parciális nyomástól és az oldékonysági állandótól függ
(12-1 . táblázat).
A vörösvérsejt m embránja szabadon átjárható a
vérplazmában oldott oxigén és szén-dioxid számá ra. Az
oxigén kémiai kötése kizárólag, a szén-dioxid szállításá-
val kapcsolatos reakciók főként a vörösvérsejteken belül
„
játszódnak le. Igy a vörösvérsejt és a körülötte ell1elyez-
kedő vérplazma kétfázisú rendszert alkot. Ebben a
rendszerben a gázok a koncentráció-, ill. az ezzel egye-
nesen arányos nyomáskülönbség irányában szabadon
diffundálnak a vérplazma és a sej tek között, és így le-
hetőség van a gázegyensúly kialakulására.
A vérgázok transzportja kapcsán a vörösvérsejtek
ionösszetétele (J-I+, HC03- , Cl-) állandóan változ ik. A
klorid- és a bikarbonátionok cseretranszportta l átjutnak
a membránon (l. a 2. fejezetet), a gáztranszport során
képződő H + -ok szám ára viszont a membrán imperme-
ábilis.
Oxigénszállítás
Felnőtt emberben nyugalomban a szervezetben lévő kb.
5 liter vér percenként mintegy 250 ml oxigént szállít a
tüdőből a szövetekhez. Fizikai munka alatt a szállított
oxigén elérheti a percenként 4000 ml értéket. Ekkora
mennyiség szállítása csa k úgy lehetséges, hogy az oxi-
gén - parciális nyomásának megfel elően - reverzíbili-
sen a vörösvérsejtekben lévő hemoglobinhoz kötődik.
A hemoglobin oxigénl<ötése
A h ernoglobin a hemet tartalmazó fehérjék (hemoprote-
inek) családjába tartozik. A család egyes tagj ai az 0 2 re-
verzíbi lis kötésére képesek (hemoglobin, mioglobin),
mások enzimaktivitással rendelkeznek (pl. a citokró-
mok, inás oxidoreduktázok).
A hemoglobinmolekula 4 a l egységből épül fel. Min-
den alegység polipeptidláncból és hemből, egy vastartal-
mú porfirinszármazékból áll. A tetramert két-két azo-
nos polipeptid alkotja. Fel nőttben a hem oglobin kb.
98%-át a hemoglobin A (Hb A) teszi ki: ez 2 a- és 2 P-
láncból áll, a 2 P 2- tetramer. Ez a felépítés a H b oxigén -
szállítási tulajdonságai szem pontjából lényeges. Az azo-
nos alegységekből (akár 4 a- akár 4 P-láncból) kialakí-
tott Hb funkc ióképtelen az oxigén transzportban.
A hemoglobinban a vasatom két vegyértékű (Fe2+,
fcrrovas), ehhez kötődik rcverzíbilisen az oxigén. A he-
moglobin oxigénaffinitását azonban a fehérj ével való -
egyrészt a polipeptidláncok primer szerkezetétől, más-
részt a polipeptidláncok aktuális konformációs állapotá-
tól függő - kapcsolat jelentősen befolyásolja.
Az oxigént kötött h em oglobin az oxihcmoglobin
vagy oxigenált hemoglobin (Hb02), míg az oxigént
nem kötött 11emoglobint dezoxihemoglobinnak, dcoxi-
genált hemoglobinnak (vagy nem egészen helyesen re-
d ukált h emoglobinnak) nevezzük (H b) . A 64,5 kDa tö-
megű tetramer hemoglob in maximálisan 4 molekula 0 2
m egkötésére képes. A 4 molekula 0 2 megkötése jelenti
a teljes, l 00%-os telítettség (szaturáció) állapotát.
A további számításokban abból indulunk ki, hogy 1
mol I-fb 4 mol, azaz 89,6 liter 0 2-t képes l{ötni. Ez az ér-
ték a Hb 0 2 -kötő kapacitása. A telítettséget a fiziológia
és a kl inikum százalékos (szélső értékek 0 és 100%) vagy
frakcionális telítettségként (szélső értékek 0 és 1) fejezi
ki. Az oxigenált és a deoxigenált hemoglobin fényab-
szorpciós spel{truma különböz ik. Ezen alapul a telített-
ség megh atározása, és ezért látjuk pirosnak az oxigénnel
telített (artériás) és l{éknek az a lacsony oxigéntartalmú
(vénás) vért.
A vörösvérsejtekben lévő hemoglobin a vörösvérsej-
teket körülvevő vérplazmával gázegyensúlyban van. A
h emoglobin oxigénkötése a plaz ma oxigéntenziójának
nem lineáris függvénye.
A h emoglobin gyakorlatilag teljes telítése m in tegy
150 H g mm-es 0 2-tenzió mellett következik be. Az ar-
tériás vérre jellemző mintegy 95 H gmm-es oxigénnyo-
máson a telítettség kb. 97%-os (0,97).
 12. fejezet • A vörösvérsejtek funkciói: a légzési gázok transzporqa l 57

A különböző oxigéntenziók mellett mért telítettségi 0)

, ep
értékeket a 12-1. táblázat mutatja be. A O-tól 10 Hgmm- 1,0 ~
<P

-
,-t:=
ig terjedő nyomásértékek mellett a hemoglobin nagy- Q)

.fQ
:(i3
részt telítetlen, majd a nyomás emelkedésével a telített- e
0
ség meredeken emelkedik. Artériás vérben, ineghatáro- ~
zott fiziológiás körülmények között, a hemoglobin fél te- -
0
.0
N

lítettségét 26 Hgmm-es oxigénnyomáson éri el. Ez a ne- 0,5 :r:

vezetes érték a P0 5- vagy P 50-érték. 70 Hgmm felett vi-
'
szont a görbe ellapul, ami azzal az előnyös következ-
n1énnyel jár, hogy az artériás vér oxigéntelítettsége alig
változik, ha a P 0 2-érték a fiz iológiás 95 Hgmm-ről 80
Hgmm-re csökken.
80 100 Pai Hgmm
A 12-1. táblázat adatainak a 12-1. ábrán ben1utatott
grafikus ábrázolása a hemoglobin oxigéntelítési görbéje,
amit szokásos a hemoglobin (vagy a vér) 0 2-disszociá-
12- l. ábra
ciós görbéjeként is említeni. A görbe sz ign1oid jellegű,
A hemoglobin oxigéntelítési görbéje
mivel egy-egy hemoglobin-alegység 0 2-kötése módosít-
ja a többi alegység 0 2-affinitását. A deoxigenált Hb-n10- Az oxigéntelítettség és az oxigén parciálís nyomása közötti összefüg-
lekulában az első 0 2 megkötése „megkönnyíti" a máso- gés látható: pH 7,40. C02 parciális nyomás 40 Hgn1n1. hőmérséklet
37 °C. a 2.3-BPG koncentrációja a vörösvérsejtekben 5,0 mmol/!.
dik és a harmadik 0 2 -molekula megkötését.
l!Yen körüln1ények között a P0 .5 - (P50-) érték 26 Hgmm
A telítési görbének fiziológiai sz empontból két neve-
zetes pontja van: az első az artériás vér oxigén nyomásán
elért 97%-os telítés, a második pedig a tüdőbe szállított Az arteriovenosus oxigénkülönbség (arteriovenosus
vénás vér (a jobb pitvarból vagy kamrából vett „kevert oxigéndifferencia, AVD 0 2) az artériás és a vénás vérben
vénás vér") átlagosan 40 Hgmm-es oxigénnyomásán lévő teljes oxigéntartalom l(ülönbsége. A 12-1. táblázat
mért kb. 75%-os telítettség. adatai alapján nyugalomban a teljes szervezetre vonat-
A hemoglobinhoz kötött oxigéntartalom a frakcio- kozó AVD 0 2-érték kb. 50 ml 0 2/liter vér.
nális relítettségből, a hemoglobintartalomból, valamint Valamely szövet vagy szer v számára az oxigénellátás
a hemoglobin 0 2 -kötő kapacitásának előbb megadott (más néven oxigénkínálat, ml 0 2/perc) a szövet/szerv
standard értékéből számítható. Bármely oxigénnyomá- véráramlásától (Q, liter vér/perc) és az artériás vér teljes
son a vér teljes oxigéntartalmát a herr1oglobinhoz kötött oxigéntartalmától (ml 0 2/liter vér) függ.
oxigén és az adott nyomáson a fizikailag oldott oxigén A szöveti oxigénfelhasználás szempontjából azon-
mennyiségének összege adja meg (l. a 12-1. táblázatot) . ban még 2 további tényező lényeges:

12-1. táblázat
A Hb 0 2 -telítettsége, 0 2 -kötése valamint a vér teljes 0 2 -tartalma különböző P02 -értékeken

P02 (Hgmm)

10 20 30 40 50 60 70 80 95 200 680

0 2-telítettség 0,1 0,32 0,58 0,75 0 85 0,91 0,94 0,96 0>97 1,0 1,0
'
Hb-hez kötött 0 2 20
. '6 65,9 119,5 j 54,5 175,2 187,5 L93,7 197,8 199,9 206,l 206,1
(mVl vér)

Plazrnában oldott 0 2 0,3 0,6 0,9 1,2 1,5 1,8 2,1 2,4 2,85 6,0 20,4
(mVl vér)

Teljes 0 2-tartalom 20,9 66,5 120,5 155,7 176,7 189,3 J95,8 200,2 202,7 212,1 226,5
(mVl vér)

A szánútásnál 2,3 hemoglobinkoncentrációt vettünk figyelembe. 200 Hgn1m-es P 02 -érték emelt nyo1náson
1nn101/I történő levegő
belélegeztctésénél, 680 Hgmn1-es P 0 2-érték tiszta oxigén belélegeztetése esetén állhat elő
158 II. rész • A vér élettana

• mekkora az oxigéntenzió az artériákban, megfe-
lelő 0 2-nyomás-gradiens áll-e rendelkezésre a
szövetekhez tö rténő diffúzióhoz,
• rendelkezésre állnak-e azok a feltételek, amelyek
a hemoglobinhoz kötött 0 2 adott 0 2-nyomáson
való leadását (disszociációját) biztosítják (1.
mellett az artériás és vénás vér oxigéntelítettségének kü-
lönbsége megközelítheti a 10%-ot.
Az oxigéntelítési görbét az előbb említetteken kívül a
vörösvérsejteken belüli 2,3-BPG-koncentráció is befolyá-
solja. A több negatív töltést tartalmazó 2,3-BPG-anion a
hemoglobin ~-alegységeihez kötődik, és csökkenti a Hb
~

alább). 0 2-affinitását. Igy magasabb 0 2-tenzió mellett deszatu-

Az oxigéntelítési görbét befo!Yásoló
tényezők
A 12-1. táblázatban 1 ill. a 12-1. ábrán bemutatott adatok
az artériás vérben fiziológiás 7,4-es pH -értéken,
40 Hgmm -es szén-dioxid-tenzió mellett, 37 °C-oo és
5 rnmo l/ 1 intracelluláris 2,3-bisz-foszfoglicerát- (2,3-
BPG, régebbi nevén 2,3-DPG) koncentráció jelenlété-
ben mért értékek.
Christian BOHR mintegy száz éve ismerte fel, hogy
C02 jelenléte a hemoglobin 0 2-szaturációját csökkenti
(Bohr-effektus). l(ésőbb tisztázódott, hogy a C02 hatá-
sának legnagyobb része a H 2C0 3-ból keletkező H + -ok
megjelenésének következménye. A Bohr-effektus nagy
része a H + -ok hatása, és csak kisebb részben írható a
hemoglobin közvetlen C02-kötésének számlájára. A
Bohr-effektus alapja, hogy a hemoglobinhoz kötődő
H+ -ok megváltoztatják a 4 Hb-alegység közötti fehé rje-
fehérje kölcsönhatásokat, és ezen keresztül az egyes mo-
nomerek oxigénaffinitását.
Az oxigéntelítési görbét a hőm érséklet is befolyásol-
ja. A 37- 40 °C közötti tartományban a hőmérséklet
emelkedése a telítettséget csökkenti.
rálódik a hemoglobin, vagyis a P 0,5-énék magasabb, mint
2,3-BPG hiányában. Ha a 2,3-BPG-koncentráció a fizio-
lógiás (5 mmoVl) érték alá csökken, a hemoglobin 0 2-af-
finitása növekszik, és a P 0 5-érték 26 H gmm alá csökken.
'
A következmény, hogy a hemoglobin a fiziológiás 40
H gmm-es vénás 0 2-tenzió mellett több oxigént köt, tehát
kevesebbet ad át a szövetek számára.
A magzati vérkeringésben a magzat a placentakapil-
lárisok részlegesen deszaturált véréből veszi fel az oxi-
gént. Az anya és a magzat közötti gázcsere előfeltétel e,
hogy a magzati hemoglobin oxigénaffinitása nagyobb
legyen, mint az anyai (felnőtt) hemoglobiné. A magzati
(foetalis) hemoglobin (I-Ib F) alegységszerkezete külön -
bözik az a2 ~ 2 alegysége kből felépített I-Ib A-étól. A Hb
F-ben a 2 ~-lánc helyett 2 y-lánc van (cx2y2-tetramer). A
szerkezeti különbség miatt a Hb F nem köt 2,3-BPG -t.
Ennek következtében a Hb F telítési görbéje „balra el-
tolt"; a placentakapillárisok 0 2-tenzióján képes 0 2-t át-
venni az anyai vérből (12-3. ábra). A magzati szövetek-
ben a P 0 2 alacsonyabb, mint a méh lepény kapillárisai-
ban, ezért a Hb F le tudja adni az oxigént a magzati szö-
vetekben.
"'-1 0
Cl 100 ' Cl
•Q)
•Q)
pH?,6 ~
j
--.s
Q)

Mind a Bohr-effektus, mind a hőmérséklet hatása .scn .~

csak nagyon kevéssé érvényesül a 80- 100 H gmm közöt- E!
•Q)
~
•rn
e
0
ti 0 2-tenzió tartományában, 1ényegesen jobban csök- .m
N
pH?,2 ·5
~
cn ......
kenti azonban a hemoglobin 0 2-telítettségét 70 Hgmm 0
N N
.0
0
.0
alatti 0 2-tenziónál. A telítési görbének ez a szakasza :::i:
0,5 :e
„jobbra'', a magasabb P 0 2-értékek felé tolódik, tehát
azonos parciális nyomáson kevesebb 0 2 kötődik a he-
moglobi nhoz (12-2. ábra). A vénás vérben, amelyben a
Pc 02 46 H gmm és a pH 7,38, a P 0,5 3 Hgmm-rel maga-
sabbra, azaz 29 H gmm-re tolódik el.
A Bohr-effektus és a hőmérséklet emelésének hatása I
.
1

együttesen jelentős tényezők a szöveti aktivitást kísérő 0 20 40 60 80 Pai Hgmm

nagyobb 0 2-szükséglet biztosításában. A működés so- t t
rán a szövet hőmérséklete néhány °C-kal emelkedik, és Po.s Po.s
(P50) {P50)
mind a lokális C0 2-tenzió, mind a H+ -k.oncentráció
növekszik. Ezek együttesen a nagyobb deszaturáció irá- 12-2 áb ....
nyába hatnak, így a hemoglobin még változatlan 0 2- Az aciditás (pH) hatása a hemoglobin oxigéntelítési görbéjére:
nyomáson is több 0 2-t képes leadni. 40 H gmm-es P o 2 a Bohr-effektus

Magzati vér - __
-- - - - - Anyai vér
0
N
50
..e
:::r::
'
'
'
' képződő methemoglobin csökkenti a megköthető oxi-
''
02-leadás az anyai vérből a magzati vérbe
í {
0 20 40 60
12-3. ábra
A magzati (Hb F) és az anyai hemoglobin (Hb A) oxigéntelítési
görbéje
A 2,3-BPG-koncentráció változásának a vérátöm-
lesztések során lehet jelentősége. A jelenlegi orvosi gya-
korlatban a vérátöm lesztést az esetek túlnyomó részé-
ben hűtéssel és konzerválószerekkel tartósított vérrel,
„vérkonzervek.kel" végz ik. A tartósított vérben csökken
az anyagcsere-fo lyamatok intenzitása, ezért csökken a
glikolízis mellék.útján keletkező 2,3-BPG koncentráció-
ja is. A konzervált vér ugyan a fiziológiás 100 H gmm-es
0 2-nyomáson megfelelően telítődik oxigénnel, de az át-
lagos 40 H gmm-es vénás 0 2-tenzió mellett nem desza-
turálódik. Súlyosan kivérzett beteg számára nagyobb
mennyiségű konzervvér transzfúziója nem biztosítja az
oxigénellátást.
Karboxi- (CO-) hemoglobin. A szén-monoxid
(CO) a tökéletlen égés terméke, színtelen és (sajnos)
szagtalan gáz, amely - a jelenlegi ipari és közle kedési
körülmények között - esetenként veszélyes mértékben
kerül a környezetbe. A hemoglobin mintegy 200-szor
nagyobb affinitással köti a CO-t, mint az oxigént, és a
H b-CO komplex disszociációja sokkal lassabb, mint a
H b-02 komplexé. Ha a CO koncentrációja a környezet-
ben 0, 1%, a hemoglobin jelentős része nem szállít 0 2-t.
Ha a Hb 50%-a képzett Hb-CO komplexet, akkor a
helyzet még súlyosabb, mint a hemoglobin felének el-
vesztése esetében lenn e. A CO ugyanis „balra" tolja el a
Hb oxigéntelítési görbéjét. A tetramer egyetlen alegysé-
gének CO-kötése valamennyi többi alegység 0 2-affini-
tását megnöveli: a mérgezett egyén hemoglobinja így
nem képes a fiziológiás szöveti 0 2-tenzió értékén desza-
turálódni.
12. íejezet • A vörösvérsejlek funkciói: a légzési gázok transzportja 159
Methemoglobin. A hemoglobin csak akkor képes rc-
verzíbilisen oxigént kötni, ha a benne lévő vas két vegy-
értékű (Fe2+) . A három vegyértékű vasat (Fe3+) tartal-
mazó, funkcióképtelen hemoglobint methemoglobin-
nak nevezzük. A hemoglobint különböző oxidálószerek
alakítják át methemoglobinná. Az oxigén maga is képes
a hemoglobinban lévő vas oxidálására (Fe2+ -7 Fe3+) .
Az oxidáció ugyan nagyon lassú, de folyamatos. A
gén mennyiségét; ennek következtében a 100%-os Hb-
telítés a vérben soha nem érhető el. A csak fiziológiás
80 PCh Hgmm mértékben képződött methemoglobint a vörösvérsejtek-
ben jelen lévő methemoglobin-reduktáz (NADPH-val
mint koenzimmel) állandóan visszaalakítja hemoglo-
binná. Az enzim genetikai hibája örökletes methemo-
globi nacmia kialakulásához vezet.
Methemoglobinaemia a környezet, e lsősorban az
ivóvíz oxidálóanyag-szennyezéseinek (ezek közül a nit-
rát a leggyakoribb) következtében is létrejöhet. Ilyen
esetben a methemoglobin-reduktáz nem képes lépést
tartani a methemoglobin keletkezésével. Redukáló
anyagok intravénás injekciója rövid időn belül visszaál-
lítja a hemoglobin vas kétértékű állapotát, és megszün-
teti a methemoglobinaemiát. A hemoglobin hibátlan
polipeptidszerkezete védi a h emben lévő vasat az oxigén
oxidáló hatásától. Egyes genetikailag hibás hemoglobin-
variánsokban a primer szerkezet módosulása (amino-
savcsere) következtében a polipeptidlánc védőhatása el-
vész: ezekben az esetekben is methemoglobinaemia lép
fel.
Hypoxiás állapotok
Az oxigénszállító rendszer végső rendeltetése a szövetek
ellátása oxigénnel. Az oxigénszállítás hibái egyes szo-
katlan (bár nem túlságosan ritkán előforduló) környeze-
ti feltételek között vagy különböző kóros állapotokban
fordulhatnak elő. H ypoxiáról beszélünk, ha a szövetek
oxigénellátása az aktuális igényeket nem elégíti ki.
Artériás hypoxiában (gyakran hypoxiás hypoxia né-
ven említik) az artériás vér oxigenizációja elégtelen. Jel-
lemző az állapotra a normálisnál alacsonyabb artériás
Po2 (P a o 2 <95 Hgmm): 80 Hgmm fólötl ennek kevéssé
van hatása a telítettségre és oxigéntartalomra (l. a 12-1.
táblázatot és a 12-1. ábrát). Amennyiben az oxigén ten zió
kisebb mint 80 Hgmm, az oxigéntartalom és a telítettség
is a normális alatt van. Artériás hypoxia következik be
alacsony légköri nyomáson (magas hegyekben hegymá-
szólmál vagy hibás nyomásszabályozás esetén repülőgé­
pekben). A vér elégtelen oxigenizációja kóros légzési
160 II. rész • A vér élettana
funkció esetén szintén artériás hypoxiához vezet. A vé-
nás vérben ugyancsak csökken az oxigéntenzió, és ennek
következtében az oxigéntelítettség és az oxigéntartalom is.
Az anaemiás hypoxiát a vér csökkent oxigénszállító
kapacitása jellemzi, az artériás oxigéntenzió és oxigén-
telítettség a normális tartományban van. A vér oxigén-
tartalma viszont csöl<l{ent. Az anaemiás hypoxia oka a
vér alacsony hemoglobinkoncentrációja, amelynek vér-
vesztés, a vörösvérsejtképzés vagy hernoglobinszintézis
hibája, vagy a vörösvérsejtek fokozott pusztulása állhat
a hátterében. Az anaemiás hypoxia ritkább oka a CO-
mérgezés. Ebben az utóbbi állapotban az oxigénszállító
kapacitás csökkent, és a deszaturáció (ezért a szöveti
oxigénellátottság) is súlyosan zavart.
A stagnáló hypoxiát bármely okból keletkezett ke-
ringési elégtelenség okozza. A vér áramlása lassú, a szö-
vetek a kapillárisok véréből az oxigén nagy részét felve-
szik, de az oxigénellátás így sem képes még a nyugalmi
szükségletet sem fedezni. Az artériás oxigéntenzió, oxi-
géntelítettség és oxigéntartalom ugyan a normális ha-
tárok között van, de a kínálat és a szükséglet kiegyensú-
lyozatlansága miatt a vénás vérben ugyanezek a para-
méterek jóval a normális értékek alatt vannak, az arterio-
venosus oxigénkülönbség jelenté>sen megné>tt.
Joseph BARCROFT, akitől a hypoxiák ismertetett
beosztása származik, m ég megkülönböztette a hisztoto-
xikus hypoxiát. Ezt a típust a sejtlégzés mérgei, pl. cia-
nid hozzák létre. Az állapotot (már ainennyiben a beteg
vagy a kísérl eti állat megéri a vizsgálatot) normális arté-
riás értékek jellemzik, dc a vénás vérben az értékek kö-
zel állnak az artériás értékekhez, az arteriovenosus oxi-
génkülönbség elenyészően kicsiny. Ilyenkor a vénás vért
is pirosnak látjuk.
Szén-dioxid-szállítás
Az artériás vérben a C02-tenzió átlagosan 40 Hgmm. A
kapillárisokban a vér gázegyensúlyba kerül a szövetek-
ben l{eletkezett szén-dioxiddal. Ennek következtében a
test egészéből származó vénás vér („kevert" vénás vér,
amit a jobb szívfél vére reprezentál) C02-tcnziója 46
H gmm-re emelkedik A jobb szívfél által a tüdőbe pum-
pált vér a 40 Hgmm C02-nyo1nású alveolaris gázkeve-
rékkel ekvilibrálódik: ez a vér jut a bal szívfélbc és on-
na n az artériás rendszerbe. Az artériás vér 1 litere 480
ml C02-ot tartalmaz, melynek többsége kémiailag kö-
tött formában van jelen (l. alább). Ehhez nyugalomban
a szövetek lite renként 40 ml C02-t adnak hozzá, így
a kevert vénás vér C0 2-koncentrációja 520 ml/l lesz
(12-2. táblázat).
12-2. táblázat
A C02 megoszlása az artériás és a kevert vénás vérben
Forma C02 (ml/I)
Artériás vér V"cnas
„ ver
„ I<.ülönbség
Oldott 24 28 4
Bikarbonát 432 460 28
I<.arbamino 24 32 8
Összes 480 520 40
A C0 2 szállítási formái
A vérben a C0 2 három, egymással egyensúlyban lévő
formában van jelen:
• fizikailag oldott C02 (mintegy 5%),
• bikarbonátion formájában kötött C02 (mintegy
90%),
• fehérjék, féSként a hemog lobin NH2-csoportjai-
hoz kötött, ún. karbaminovegyület (mintegy 5%) .
Amikor a vér szén-dioxidot vesz fel vagy ad le, a három
forma között mindig új egyensúly alakul ki.
Oldódás. A fizikailag oldott C02 koncentrációja
adott hőmérsél<leten - kizárólag a C02 oldé konyságától
(a-érték), valamint a C02-tenz iótól függ. Egyes számí-
tásokban (főként a sav-bázis egyensúly mindennapos
számításai során) előnyösebb mmoVl koncentrációval
számolni; ebben az esetben az ex-érték 0,03 mmol x ]-1 X
Hgmm- 1. Ennek megfelelően az artériás vérben
(P co 2 = 40 Hgmm) a fizikailag oldott C02 koncentrá -
ciója 24 m l/l, ill. 1,2 mmol/!, a vénás vérben (P co 2 =
46 Hgmm) pedig 28 ml/l, ill. 1,4 mmol/l.
Bikarbonátképzés. A fizikailag oldott C0 2 egyenle-
tesen oszlik meg a vérplazma és a vörösvérsejtek között.
A vizes közegben oldott C0 2 m egfordítható reakcióban
szénsavvá (H 2C03) alakul. Ez a folyamat egyszerű vi-
zes oldatokban, így a vérplazmában is nagyon lassú. A
vörösvérsej teken belül azonban a szénsavképződés az
ott jelen lévé> szénsavanhidráz enzim hatására je-
le11tősen felgyorsul (a szénsavanhidrázzal katalizált re-
akció a leggyorsabb enzi mreakciók közé tartozik). A
szénsav, mint közepesen erős sav H+ -ra és bikarbonát-
anionra disszociál. Ilyen módon a vörösvérsejteken be-
lül bikarbonátionok képződnek:
 12. fejezet A vörösvérsejtek funkciói: a légzési gázok lranszportja 16 l

C0 2 + H 20 H H 2C03 H H + + HC0 3 A
Szöveti sejtek Vérplazma Vörösvérsejt
(12.l. egyenlet)
C02 - - - C02 _ _ .;__- -
· C0 2+ H20
A szénsavkeletkezés egyensúlya erősen a C0 2 felé eltolt, 1

a H 2CO/C02 arány kb. 1/500. Ezért ebben a reakció- HC03 ~~

ban csak kevés szénsav és kevés bikarbonát keletkezhet- cr ~·~-
ne, hacsak a kedvezőtlen egyensúlyt valami meg nem HHb
+ ""---
változtatja. A jelentősebb bikarbonátképződést az teszi - - - - - - 02 4-------=----- 02
lehetővé, hogy a szénsav disszociációjakor képződő
H + -okat a hen1oglobin megköti. A tön1eghatás törvé- B
nye értelmében a H + -ok folyamatos eltávolítása (meg- Alveolaris tér Vérplazma Vörösvérsejt
kötése) biztosítja a folyamatos szénsavképződést. Ezzel 02 02 02+ HHb ~ Hb-02 + H+
a vörösvérsejtekbe kerülő C0 2 folyamatosan alakulhat
át bikarbonátionokká: HC03
~ \
HC03+ H+
cr
C0 2 + H 2 0 + Hb 11- H protonált Hb{n- l)- + HC0 3
C02 C02 C02 + H20
Szénsav-
anhidráz t
H2C03
(12.2. egyenlet)

(a Hb 0 - és Hb(n- 1)- szimbólumok jelzik, hogy a Hb

1
2-4 ~brz

többértékű bázis). A bikarbonát képződése és elbomlása a vörösvérsejtekben

A szöveti kapillárisok vérében (ahol a C02-tenzió
magasabb, mint az artériás vérben) a vörösvérsejtek int-
racelluláris bikarbonátkoncentrációja növekszik, és ez-
zel megváltozik az intra- és extracelluláris bikarbonát
aránya. Ennek következtében a megnövekedett kon-
centrációjú intracelluláris bikarbonátanionokat a plaz-
mamembrán anion kicserélő transzportere (1. a 2. fejeze-
tet) kicseréli a vérplazma kloridanionjaira (12-4. ábra
A). Ezzel a folyamattal a vörösvérsejteken belül keletke-
zett bikarbonátionok egy része kikerül a vérplazmába,
és azzal jut el a tüdőbe. A klorid/bikarbonát kicse-
rélődés következtében a szöveti kapillárisokban a vörös-
vérsejtek kloridtartalma megnövekszik.
A szén-dioxid bikarbonáttá alakulását elősegíti,
hogy a szöveti kapillárisokban az odaérkező oxihemo-
globin deoxigenálódik. A deoxihemoglobin lényegesen
gyengébb sav, azaz nagyobb protonaffinitással rendelke-
zik, mint az oxihemoglobin. A bikarbonátképződés a
hemoglobin deoxigenálásától függ. Ha a kapillárisok
vérében a hemoglobin nagy része oxihemoglobin for-
májában marad, zavar keletkezik a C02 transzportjá-
ban.
A tüdőkapillárisokban a leírt folyamatok elJentétes
irányban játszódnak le (12-4. ábra B). A redukált he-
moglobin oxigenálódik, ezzel savkarakterc erősödik, és
róla I-f+ -ok disszociálnak. A H + -ok a vörösvérsejteken
belül lévő bikarbonátionokból szénsavat képeznek, a
szénsav szén-dioxiddá és vízzé bomlik (a folyamatot
szénsavanhidráz-katalizis gyorsítja). A vörösvérsejteken
belül keletkezett C02 átdiffundál a vörösvérsejt- és a
kapillárismembránon, és az alveolaris térbe távozik. Mi-
vel a vörösvérsejteken beJül csökken a HC03- - koncent-
~ Bikarbonálképződés a szöveti kapillárisok vérében
B) A bikarbonát elbomlása a tüdőkapillárisok vérében
A sokszorosan negatív töltésű Hb-aniont csak egyszeres negalív Löl-
téssel tüntettük fel
ráció, az anionkicserélő transzporter a plazma bikarbo-
nátionjait cseréli ki a vörösvérsejteken belüli kloridio-
nokra, ezzel biztosítja, hogy a plazmában szállított
HC03- a vörösvérsejteken belül folyamatosan vissza-
alakuljon C0 2-vé, majd kijusson az alveolaris térbe.
Mindezek a folyamatok kulcsszerepet játszanak a
szervezet sav-bázis egyensúlyának szabályozásában is
(l. a 23. fejezetet).
Karbaminohemoglobin. Az oldott C02 - minden
enzimes katalízis nélkül - kémiai kötést létesít a he-
moglobin szabad NH2-csoportjaival (karbamino-I-Ib),
és kisebb mértékben a plazmafehérjék NH2-csoportjai-
val:
H b-NH2 + C02 H Hb-NH-COO- + H+
(12.3. egyenlet)
A reakció reverzíbilis és egyensúlyra vezet. Az egyensúly
helyzete egyrészt a C0 2-tenzió függvénye. A C02-ten-
zió emelkedése 40 Hgmm -ről 46 Hgmm-re az egyen-
súlyt a szöveti kapillárisokban a karbaminovegyület ke-
letkezésének irányába tolja el. A tüdőkapillárisokban
az egyensúly a C0 2 -képződés irányába mozdul el. A
karbaminokötés egyensúlyi helyzetének másik té-
nyezője a Hb oxigenáltsága. A deoxigenált Hb nagyobb,
162 II. rész • A vér élettana
az oxihemoglobin kisebb mértékben képez karbamino-
vegyületet. A vénás vérben lévő magasabb karbamino-
Hb-tartalom főként a Hb deoxigenálásának, a karbami-
novegyület felbomlása a tüdőkapillárisokban pedig a
Hb oxigenálásának következménye.
@ Áttekintés
• A légzési gázok_az oxigén és a szén-dioxid. Mind-
kettő kisebb részben fizikailag oldva, nagyobb rész-
ben kémiailag kötött formában szállítódik a vérben.
A vérplazmában fizikailag oldott gáz mennyisége a
gáz parciális nyomásától és oldékonyságától (a), va-
lamint a hőmérséklettől függ. A kémiai kötésben a
vörösvérsejtek játszanak szerepet.
Az oxigén főként a vörösvérsejtek hemoglobinjához
kötve szállítódik. A vér oxigénszállításának jellemző
adatai az oxigén parciális nyomása (P 02 ), az oxigén-
kötő kapacitás (ml 0 2/g hemoglobin), a vér oxigén-
telítettsége, végül a vér oxigéntartalma (ml Ojliter
vér).
A vér oxigén telítettsége a P 02 nem lineáris (szig-
moid) függvénye. A függvény jellemző értéke a
P 5o- vagy P 0,5-érték, amelynél a telítettség 50%-
os. Az oxigéntelítettség a P o2-n kívü l a hőmér-
séklettől, a P co -tol, a pH-értéktől, végül a vö-
2
rösvérsejtek belső 2,3-bisz-foszfogliccrát (2,3-
BP G) koncentrációjától függ.
@: Az alapokon túl
Anaemiák
A vörösvérsejtszám csökkenését anaemiának („vérsze-
génység"} nevezzük. Anaemia az elégtelen vörösvérsejt-
termelés. vagy a fokozott -pusztulás, ill. -vesztés következ-
tében jöhet létre. Kielégítő vörösvérsejtképzéshez a fehér-
jeszintézishez szükséges aminosavak, a hemoglobin szin-
téziséhez szükséges vas, valamint két vitamin. a folsav és
a 8 12-vitamin elégséges bevitele szükséges (1. a 28. feje-
zetet). A szabályozásban szereplő bármely citokin. ill. hor-
n1on hiányában is elégtelen a vörösvérsejtképzés,
leggyakrabban a krónikus vesebetegségeket kísérő eritro-
poetinhiánnyal találkozik az orvos. Az elöregedett vörös-
vérsejtek membránjának antigénszerkezete megváltozik,
a felszín immunglobulinokat köt meg, és az így megjelölt
„öreg" vörösvérsejteket a macrophagsejtek veszik fel.
Ugyancsak anaemiára vezet ha a vörösvérsejtek pusztulá-
sa a fiziológiásnál nagyobb mértékű. Vérvesztéseket át-
Az artériás és a vénás vér C02-tartalmának megosz-
lását az egyes formák között a 12-2. táblázat tünteti fel.
Az arteriovenosus C02-különbség 10%-a fizikailag old-
va, 70%-a bikarbonát formában és 20%-a karbaminokö-
tésben szállítódik.
J
Az oxigéntartalon1 a 11emoglobin 0 2 -kötő-kapa­
citása, a hcmoglobinkonccntráció és az oxigénte-
lítettség lineáris függvénye.
• A szén-dioxid három, egymással egyensúlyt tartó
formában szállítódik: fizikailag oldva, bikarbonátio-
nok formájában, végül fehérjék (főként hemoglobin)
láncvégi aminocsoportjaihoz kötve (karbaminokö-
tés).
A szövetekben az oxigenált hemogJobin deoxigc-
nálódása kedvez a vörösvérsejtekben folyó bikar-
bonátképződésnek. A tüdőben a hemoglobin oxi-
genálódása elé>scgíti a bikarbonátból a szénsav-
képződést, a keletkező szén-dioxid a légutak felé
távozik.
A karbaminokötésben szállított szén-dioxid
mennyisége a szén-dioxid parciális nyomásától
és a hemoglobin oxigenált állapotától függ.
meneti anaemia követ, ami mindaddig tart, amíg a vörös-
vérsejtképzés a veszteséget nem pótolta. Ha azonban a
vörösvérsejtképzéshez szükséges tényezők valamelyike
nem áll rendelkezésre, akkor a vérvesztést követő anae-
mia tartós. A gyakorlatban a vas hiánya jár ilyen következ-
ménnyel. A női ciklust kísérő vérvesztés vashiányos anae-
miához vezethet.
Az anaemiá k egyes típusainak megkülönböztetésénél
figyelembe veszik, hogy a vörösvérsejtek térfogata (mic-
rocytaer/macrocytaer). valamint hemoglobintartalma
(hypochrom/hyperchrom} milyen irányban tér el a normá-
listól. Vashiányban általában microcytaer, mfg a fo lsav
vagy a 8 12-vitamin hiányában macrocytaer anaemia kelet-
kezik. A vörösvérsejteken belül a hemoglobin koncentrá-
ciója magas, 1 g vörösvérsejt 0,32-0,34 g hemoglobint
tartalmaz. A koncentráció még kóros körülmények között
is többnyire állandó, csak súlyos vashiányos anaemiában
csökken 34°/o alá.
 12. fejezet
A vérgázok monitorozása
Intenzív megfigyelés alatt (a vérkeringési és légzési rend-
szer súlyos működészavara esetén vagy műtéteket kö-
vetően) alapvetően fontos a vér oxigenizációjának folya-
matos vagy rövid időközönkénti követése. A monitorozás
két fő paraméterre irányul: a vér oxigéntenziójára (P02 ) és
az oxigéntelítettségre.
Az oxigéntenziót elektrometriás {polarográfiás) mód-
szerrel mérik: a mérés alapja, hogy adott feszü ltséggel
negatívan polarizált nemesfém (arany vagy platina) elekt-
ród és standard potenciálú refe renciaelektród (kalomel
vagy ezüst/ezüst-klorid) között az átfolyó áram intenzitása
az oldat oxigéntenziójával arányos. Ez a módszer alkal-
mazható vérminták 0 2-tenziójának mérésére. és használ-
@ Mérföldkövek
• 1674: A. van Leuwenhoek leírja a vérben a vörösvér-
sejteket.
1854: C. Bernard megállapítja. hogy a CO kötőd i k a
vérben .
1866-1871: F. Hoppe-Seyler leírja a hemoglobin tulaj-
donságait.
1872: F C. Donders felfedezi a CO reverzibilis kötődé­
sét a hemoglobinhoz.
1879: G. Hüfner meghatározza az egységnyi hemoglo-
bin által megkötött oxigén mennyiségét.
1904: Ch. Bohr felfedezi, hogy a hemoglobin oxigén-
affinitása a Pc 02 -től függ (Bohr-effektus).
A vörösvérsejlek funkciói: a légzési gázok transzportja 163
ható {elsősorban újszülöttekben) percutan {bőrön keresz-
tüli) mérésre is. Ebben az utóbbi esetben a kapillárisokban
lévő 0 2-tenzióval töb bé-kevésbé arányos értéket kapunk,
amely nagyjából követi az artériás vér 0 2 -tenzióját (bár an-
nál mindig alacsonyabb).
Az oxigénszaturációt fotometriás módszerrel. az oxige-
nált és a deoxigenált hemoglobin eltérő fényabszorpciós
tulajdonságát felhasználva követik. A mérés vagy vérmin-
tában. vagy percutan, egy olyan területen végezhető el.
ahol valamilyen manipu lációval vérbőséget {hyperaemiát)
lehetett létrehozni (pl. a f ülcimpán).
A modern készülékek a levett vé rmintában a P02 és az
oxigénszaturáció mérését a Pco2 és a sav-bázis egyensúly
paramétereinek mérésével és automatikus számításával
egészítik ki.
1928: L. J. Henderson megfogalmazza a szén-dioxid-
transzport és a vér pH-értékének alapvető összefüggé-
seit.
• 1960: M. Perutz röntgendiffrakciós vizsgálat alapján
megállapítja, hogy a Bohr-effektus a Hb-alegységek
konformációs vá ltozását t ükrözi (Nobel-díj 1962-ben).
• 1962: J. W. Severinghaus elektródokat szerkeszt, ame-
lyekkel a betegágy mellett folyamatosan lehet követni
a vérgázok változásait.
• 1967: R. Benesch és R. E. Benesch felfedezi, hogy a
vörösvérsejtekben l évő 2,3-bisz-foszfoglicerát szabá-
lyozza a hemoglobin oxigénaffinitását.
13. fejezet
Az emberi vércsoportrendszerek
A fejezet a vörösvérsejtmembrán felszínén található
egyes molekulák, a vércsoportantigének szerkezetével és
orvosi jelentőségével foglalkozik. Ezen molekulák bio-
lógiai szerepét ma sem értjük; felfedezésül{ tette azon-
ban lehetővé, hogy a vérátömlesztés kis kockázattal vi-
hető végbe. A vörösvérsejtmembrán külső felszínén el-
helyezkedő malaomolekulál{ (fehérjék, glikolipidek és
glikoproteinek) különböző antigéndetermináns csopor-
tokat (epitópokat) tartalmaznak, és antigénként visel-
kednek. Az antigéndetern1ináns csoportok szerkezete
genetikailag meghatározott, öröklődik. Az antigének
olyan szervezetekben, amelyek ezekl{el az antigénekl<el
a születésig nem találkoztak (immunológ-iailag .nem to-
leráns egyedek), ellenanyag- (antitest-) képződést válta-
nak ki.
A vércsoportantigének (agglutinogének) kémiai
szerkezetük alapján csoportokba sorolhatók: a rokon
antigének egy-egy vércsoportrendszert alkotnak. Az em-
beri szervezetben több mint 15 vércsoportrendszert is-
merünk; ezek egymástól függetlenek és önálló öröklés-
menetet mutatnak. A legjelentősebb vércsoportrendsze-
rek az ABO(H )- és az Rh-vércsoportrendszer. I<isebb
gyako rlati jelentősége van a Lewis-, Lutheran-, MN-,
Kell- és Duffy-rendszereknck (bár esetenként ezek is
okozhatn~k orvosi problémát). A nagy vércsoportrend-
szerek mellett még több egyedi vércsoportantigén is lé-
tezik.
A vörösvérsejtek felszínén lévő antigéndetermináns
csoportok más sejtek felszínén is megtalálhatók. Törté-
neti okokból, valamint a vérátömlesztésben való szere-
pük miatt ezek az antigének is megtartották a vércso-
.~
portant1gen nevet.
Minthogy a különböző vércsoportrendszerek és vér-
csoportok antigénjei egymástól fuggetlenül öröklődnek,
egy adott egyed vércsoportantigénjeinek összessége (vér-
csoportantigén-mintázata) egyedi, csaknem olyan jel-
lemző, mint az egyén ujjlenyomata.
Az ABO(H)-vércsoportrendszer
A külö11böző vércsoportrendszerek közül el sőként az
ABO-rendszert ismerték fel: a szerkezet megismerése
után a rendszert helyesebb ABO(H )-rendszernek nevez-
ni. Az elnevezés alapját a vörösvérsejteken (és más sejte-
ken) megjelenő A-, B- és H (O)-antigének, továbbá az
ezeknek a megjelenéséért felelős A-, B-, 0-, valamint H-
gének képezik. (Fontos: a gének és a vércsoportantigé-
nek elnevezése azonos.)
Az ABO(H)-rendszer antigénjei
Az ABO (H )-rendszerben a „vércsoport-tulajdonságok"
a szerkezet felderítésével váltak értelmezhetéS'vé. A cso-
porttulajdonságok a vörösvérsejtben a sej tmembrán gli-
kolipidjeinek (főként szfingo1nielinnek) a sejtek külső
felszínén elhelyezkedő szénhidrát-összetevőire vezet-
hetők visza. A specifikus antigéndetermináns csoporto-
kat, az epitópokat az oligoszacharidláncok terminális
cukormolekulái (N-acetil-glukózamin, N-acetil-galak-
tózamin, .galaktóz, fukóz) képezik. A láncvégi n1ono-
szacharidok különbségei felelősek az A-, a B- és a H-an-
tigének közötti l{ülönbségekért.
A sejtfelszíni oligoszacharidláncok előanyagában
(„prek.urzor oligoszacharidlánc") preter1ninálisan N-
acetil-glukózamin és ehhez csatlakozóan galaktóz talál-
ható (13-1. ábra). Az emberek túlnyomóan nagy többsé-
gében a lánc terminális galaktózegységéhez egy specifi-
kus transzferáz (H -transzferáz, H-enzim,, fukozil-
transzferáz) a fuk.óz nevű monoszacharidot kapcsolja. A
transzferáz a H-gén terméke. A keletkezett N-acetil-
glukózamin-galaktóz-fukóz szekvenciával végződő
szerkezet a H-antigén, az ABO(H)-vércsoportrendszer
ala pvegyülete. A 0-vércsoporthoz tartozó egyének vörös-
vérsejtjein csak a H-antigén jeleni!{ meg. A H-antigén
galaktózmaradékán bekövetkező további lánchosszab-
bítás határozza meg az A és B antigéntulajdonságokat.
166 II. rész • A vér élettana

A transzferázok megjelenését 3 allél gén, az A-, a B-

Gal
N-ac 1
Fuk
Glu
N-ac
Fuk
Gal
Fuk
13- 1. ábra
A H-, az A- és a B-vércsoportantigének szerkezete
Az A-gén terméke egy specifikus transzferáz, amely
a H-antigén galaktózmaradékához N-acetil-galakt6z-
amint kapcsol: ezzel alaku l ki az A-antigén. AB-gén ál-
tal kódolt tran szferáz a H-antigén galaktózmaradéká-
hoz egy második galaktózt kapcsol; ezzel alakul ki a B-
antigén. A szerkezeteket a 13-1. ábra tünteti fel. Mind-
két transzferáz szubsztrátja a H -antigén; a terminális
fukóz hiányában a transzferázok nem működnek. Az A-
és a B-gén együttes jelenléte esetén ugyanazon a sejten
mindkét vércsoportantigén megjelenik: az egyed az AB-
vércsoporthoz tartozik. A 0-gén terméke egy enzimati-
kusan inaktív fehérje. Ezért az A- és a B-gén hiányában
csak a H-antigén jelenik meg a vörösvérsejten, az egyén
a 0-vércsoporthoz. tartozik.
és a 0-gén határozza meg (az ABO-locus a 9. kromoszó-
ma hosszú karján helyezkedik el; amint említettük, a
H-gén az A-, a B- és a 0-génektől függetlenül örök-
lődik) . A 13-1. táblázatban szerepelnek a négy vércso-
port lehetséges genotí pusai. A zigóta mindkét szülőtől
egy A-, B- vagy 0-gént örököl. Az A- és a E-gén ek kodo-
minánsan öröklődnek, ezért akár az A-, akár a B-gén je-
lenléte esetén a megfelelő csoporttulajdonság megjele-
nik a fenotípusban. A 0-gén recesszív öröklődésű, ezért
a 0-vércsoport-tul ajdonság csak az A- és a B -gén együt-
tes hiányában, DO-genotípus esetében jelenik meg a fe-
notípusban. Az öröklési viszon yoknak az igazságügyi
orvosi gyakorlatban, származási kérdések eldöntésénél
van jelentősége: egyes kombinációk esetében kizárhat-
ják a vélelmezett szül() szerepét, de azt n em bizonyít-
hatják, hogy ki a szülő.
Az ABO(H )-rendszer antigénjei más sejtféleségek
felszíni glikoproteinjeiben is előfordulnak, sőt az embe-
rek mintegy 80%-ában az antigének oldható változata
egyes szekrétumokban , a könnyben, nyálban, tej ben,
verejtékben is megjelenik. A csoportanyagok szekréció-
ját külön allél génpár (Se/se) szabályozza, ez a gén az
A- B- és 0-gén ektol függetlenül öröklődik. A csoport-
anyagok kimutatásának kriminológiai jelentősége van.
(Az antigének ismertetett szerkezetvizsgálata egyébként
a szecernált csoportanyagokon történt.)
Az A-, ill. B-vércsoportantigénel<l<el
reagáló természetes antitestek
Az ABO(H)-vércsoportrcndszer antigéndetermináns
csoportjai rendkívül elte1jedtek az élővilágban, számta-
lan mikroorganizmus, növény tartalmaz azonos epitó-
pokat. A bakteriális és a növényi oligoszacharid-antigé-
nek az újszülött béJ rendszerén keresztül felszívódnak,

13-1. táblázat
Az ABO(H)-vércsoportrendszer

Fenotípus Vörösvérsejt-antigén Plazmaantitest Lehetséges genotípus /o-os e lőfordu lási gyakoriság

0

(vércsoport) az európai lakosságban

A A Anti-B ANAO 44
B B Anti-A BB/BO 10
0 H Anti-A+ anti-B 00 42
AB Aés B Nincs antitest AB 4
--
és a nem toleráns egyedekben immunreakciót, antitest-
„
képzést váltanak ki. Igy keletkeznek az első életév során
a természetes antitestek. Az immuntolerancia következ-
tében viszont soha nem keletkeznek a saját vércsoport-
antigénekkel szembeni antitestek. Ennek következtében
az emberi vér antitesteket tartalmaz az ABO(H)-vércso-
portrendszerhez tartozó azon antigénekkel szemben,
amelyek iránt a születést megelőzően nem vált toleráns-
sá. A vérplazmában megjelenő antitestek voltaképpen
keresztreakciót adnak a nekik megfelelő emberi vércso-
portanyagokkal.
Az A-vércsoporthoz tartozók vérplazmájában anti-
B-, a E-vércsoporthoz tartozókéban anti-A-, a 0-vércso-
porthoz tartozókban pedig mind anti-A-, mind anti-B-
antitest található. Az AB-vércsoporthoz tartozó egyének
vérplazmájában sem anti-A-, sem anti-B-antitest nincs
(l. a 13-1. táblázatot). Az antitestek nem reagálnak a 0-
vércsoportú vörösvérsejtek H-antigénjével. Az antitestek
koncentrációja („titere") a vérplazmában a születést kö-
vetően emelkedik, majd állandósul, végül idősebb kor-
ban csökken.
Az ABO(H)-rendszer természetes antitestjei az im-
munglobulinok M-alosztályába (IgM) tartoznak (l. a
10. fejezetet). Ezek a nagy molel~ulájú antitestek nem
jutnak át a placentán, ezért, ha az anya és a magzat vér-
csoportja különbözik is, az anyai antitestek nem reagál-
nak a m agzati vörösvérsejtek.kel. Nagyon ritkán fordul
csak elő, hogy - ismeretlen okból - megjelennek az
IgG-alosztályba tartozó antitestek is: ezek bejutnak a
magzatba, és ABO(H)-inkompatibilis terhesség fennál-
lásakor magzati vörösvérsejt-károsodást okozhatnak.
A természetes antitestek jelenléte magyarázza a vér-
csoportok felfedezése előtti idó'ben a vérátömlesztések
gyakori sikertelenségét. Ha például egy A-vércsoportú
egyénnek B- vagy AB-vércsoportú egyén vérét adták, be-
következett a beadott E-antigén és a vért kapó plazmá-
jában jelen lévő anti-B-antitest reakciója. A reakció az
esetek többségében végzetes következményekkel, hae-
molysissel, veseelégtelenséggel járt. Az anti-A- és az an-
ti-B-antitestek ugyanis in vivo aktiválják a komplement-
kaszkádot (l. a 10. fejezetet), és ezzel a vörösvérsejtek
feloldódását, haemolysisét okozzák („inkompatibilis
vérátömlesztés"). A szövetelmez történő oxigénszállítás
zavara mellett az érpályában szabaddá váló hemoglobin
súlyos keringési zavarokat okoz. A korai következmé-
nyek láz, alacsony vérnyomás, hányinger, hányás,
ágyéktáji fájdalom; a hibás vérátömlesztés késői követ-
kezménye akut vesenekrózis lehet, ami végzetes vese-
elégtelenségbe mehet át.
13. fejezet • Az emberi vércsoportrendszerek 167
Az Rh-vércsoportrendszer
Az Rh-antigénel<
Az Rh-antigének sejtfelszíni fehérjék, amelyek 3 allél
génpárral (c/C, d/D és e/E) öröklődnek: a három gén
ugyanazon a kromoszómán egymáshoz közel helyezke-
dik el. Ad-gén nem hoz létre azonosítható génterméket.
A e-, az e-, a C- és az E-gének produktumai csak na-
gyon gyengén immunogének. Egyedül a D-gén termé-
ke erősen immunogén tulajdonságú, és nem toleráns
szervezetben erős immunválaszt (antitestképződ ést)
vált ki. Az európai rassz egyedeinek mintegy 85%-a hor-
doz D-antigént: őket nevezzük Rh-pozitív egyedeknek.
Rh-negatívok azok az egyedek, akik vörösvérsejtjein
nem fejeződött ki a D-antigén (holott más Rh-antigé-
nek ezeken a vörösvérsejteken is vannak). Szokásos az
RhD+ és az RhD-j elölés is. Az IUi-an tigének csak a vö-
rösvérsejtekben fejeződnek ki.
Az anti-Rh-antitestek
Szemben az ABO(H )-rendszer természetes antitestjei-
vel, az Rh-rendszer antigénjeiveJ reagáló antitestek
képződése a nem toleráns szervezetekben csak antigént
hordozó vörösvérsejtek bejuttatását követően indul m eg.
Minthogy az 5 gyakori Rh-antigén közül egyedül a D-
antigén erősen immunogén, az orvosi gyakorlatban csak
a D-antigénnel szembeni immunválasznak van je-
lentősége. Az immunválasz két úton jöhet létre:
1. Rh-negatív (RhD-) egyénbe Rh-pozitív (Rh_D+) vért
ömlesztenek át (ennek előfordulása ma, a megfelelő
vércsoport-meghatározás mellett orvosi műhiba);
2. Rh-negatív anya Rh-pozitív magzatot hordoz. Eb-
ben az esetben az anya ritkán már a terhesség folya-
mán immunizálódhat, típusosan azonban a szülés
vagy esetleges vetélés alatt, az anyai és a magzati
erek kikerülhetetlen sérülését követően immunizá-
lódik. Az immunválasz kapcsán 4-6 héten belül az
anya vérében anti-D-antitestek jelennek meg, és sok
évig jelen lehetnek.
A keletkezett anti-D-antitestek legnagyobb része az
immunglobulinok G-alosztályába tartozik (IgG). Ismé-
telt terhesség(ek) során ezek az antitestek áthatolnak a
placentán, és bejutnak a magzat keringésébe. RhD +
magzat esetén reagálnak a vörösvérsejtek.kel, aminek
haemolysis lehet a következménye. Az oxigénszállítás
zavara és az érpályában szabaddá váló hemoglobin
168 II. rész • A vér élettana
okozta keringési problémák mellett a hemoglobin le-
bontásából származó bilirubin a magzati vér-agy gát
fejletlensége miatt egyes - főként a mozgatórendszer
irányítását végző - idegsejtekben lerakódva vezet súlyos
méhen belüli károsodáshoz. A kórképet az újszülöttek
haemolyticus betegségének vagy erythroblastosis foeta-
lisnak nevezik. Az első Rh-inkompatibilis terhesség al-
kalmával ritka a magzati károsodás, de az ismételt Rh-
inkompatibilis terhesség(ek) során - az Rh-profilaxis
bevezetése előtt - gyakori volt a károsodás, sőt a méhen
belüli elhalás is. Az Rh-faktor felismerését ilyen magza-
ti pusztulással járó immunizálódás eredetének vizsgála-
ta tette lehetővé.
Az Rh-profilaxis
Az anyai immunválasz megindításához m ár 0,01 ml
RhD + vö rösvérsejteket tartalmazó magzati vér ele-
gendő lehet. E gészséges terhesség alatt még ez a kis vö-
rösvérsejt-mennyiség sem jut át a placentán, de a szülés
vagy esetleg vetélés alkalmával, vagy az anyai erek meg-
betegedésekor ennél jóval több magzati vér is bekerül-
het az anyai keringésbe. Az RhD- anya immunizálódá-
sa megelőzhető, ha a szülést (ill. vetélést) követően
azonnal anti-D-antitestekct juttatunk az anyai szerve-
zetbe. A bejuttatott antitestek m egakadályozzák az
RhD-antigén elleni válaszreakciót, viszont néhány hó-
/
nap alatt eltűnnek a nő szervezetéből. Igy a következő
Rh-inkompatibilis terhesség során az anya i vérben nem
lesznek (sem kívülről bejuttatott, sem saját maga által
szintetizált) anti-D-atitestek.
Az ABO(H)- és az Rh-vércsoport-
tulajdonságok meghatározása
A vércsopo rtantigénekkel reagáló antitestek in vitro kö-
rülmények között hidat képeznek az antigéneket hor-
dozó egyes vörösvérsejtek között, a vörösvérsejtek az
immunglobulin-molekuláko n keresztül egymáshoz
kapcsolódnak és kiválnak az oldatból. Ez a folyam at az
agglutináció. A vércsoportantigénekkel szemben kelet-
kezett antitesteket hemagglutinineknek nevezzük. (A
nevük régebben izohemagglutinin volt.)
Az in vitro agglutinációt használjuk fel a vércsopor-
tok meghatározására. A vizsgálandó vért ismert antites-
tekkel hozzuk össze, és az agglutináció megtörténte
vagy hiánya alapján következtetünk az ism eretlen vér-
próba antigéntartalmára. A reakció fordítva is elvégez-
hető, amikor ismert antigént hordozó vörösvérsejteket
hozunk össze a vizsgálandó vér szérumával.
Az ABO-tulajdonságok meghatározásakor egyolda-
las próbáról beszélünk, ha csak az ismert antitestekkel
va ló reakciót vizsgáljuk, kétoldalas meghatározásnál is-
mert vörösvérsejtek.kel is elvégezzük a reakciót. Az egy-
oldalas próbában a vizsgálandó vért megfelelő hígítás-
ban tárgylemezen vagy porcelánla pon egy-egy anti-A-,
anti-B- és (anti-A- + anti-B-) antitestet tartalmazó em-
beri vérsavóval hozzuk össze. A lehetséges eredménye-
ket a 13-2. táblázat tartalmazza.
Az RhD -antigének ritkábban helyezkednek. el a vö-
rösvérsejtek felszínén, mint az ABO-antigének, és az
IgG típusú anti-D-antitestek csak két kötőhellyel ren-
delkeznek, így az agglutináció során finomabb szem-
csés kicsapódás keletkezik. Az egyértelmű detektálás ér-
dekében a reakciót nedveskamrában, 37 °C-on végez-
zü k. Az újabban alkalmazott IgM típusú antitestek
használatakor szobahőn is elvégezhető a reakció.
Mint minden agglutinációs próbánál, a vércsoport-
tulajdonságok meghatározásánál is lényeges követel-
mény, hogy a reakcióban az antigén és az antitest kon -
centrációja optimális legyen.
13-2. táblázat
Az ABO(H)- rendszer vörösvérsejt-antigénjeinek
meghatározása agglutináció alapján
Vörösvérsejt- Agglutináció a vizsgáló
antigén (agglutináló) savóval
(vércsoport)
anti-B anti-A anti-A + anti-B
A Nincs Van Van
B Van Nin cs Van
AB Van Van Van
0 Nincs Nincs Nincs

@ Áttekintés
A vércsoportantigének a vörösvérsejtek külső felszí-
nén elh elyezkedő, antigén tulajdonságú epitópokkal
rendelkező makromolekulák. A vércsopo rtantigének
olyan szervezetekben, amelyek ezzel az antigénnel
szemben nem immu no toleránsak, ellenanyagok
képződését váltják ki.
• A rokon szerkezetű antigének vércsoportrendszere-
ket alkotnak. Az emberi szervezet vércsoportrend-
szerei közül különleges jelentősége va n az ABO(H )-
és az Rh -vércsoportrendszernek.
• Az ABO(H) -vércsoportrendszer antigénjei a vörös-
vérsejtmembrán glikolipidjein és gli koproteinjein
lévő epitópok.
Az antigénspecificitást a láncvégi cukormaradé-
kok sorrendje adja meg. Ennek alapján megkü-
lönböztetünk 0-, A- és E-antigéneket, ill. 0-, A-,
B-, és AB-vércsoportot.
Az antigénspecificitást hordozó cukormaradéko-
kat egy-egy specifikus transzferáz kapcsolja az
alapvegyülethez. A transzferázok genetikailag
meghatározottak. Az A- és a B-gén dominánsan,
a 0-gén recesszíven örö klődik.
Az ABO(H )-rendszer antigénspecificitását hor-
dozó epitópok elterjedtek az élővilágban, és szü-
letés Útán megjelennek a tápcsatornában. Az an-
tigének immunválaszt váltanak ki azokban, akik
az adott antigénnel nem rendelkeznek; ennek
® Az alapokon túl
Az ABO(H)~rendszerhez tartozó alcsoportok
Az A- és AB -vércsoporthoz tartozó emberek nagy részé-
ben az A-antigének az egyes sejtek felszínén sűrűn he-
lyezkednek el. Ezek a vörösvértestek erős reakciót adnak
az anti-A szérummal, és az ilyen egyének az A 1-vagy az
A 1S-vércsoporthoz tartoznak. Az A-a ntigént szintetizáló gli-
kozi l-transzferáz enzim genetikai változá sa esetén az anti-
gén lényegesen kisebb számban fejeződik ki . így az anti-
A szérum gyengébben agglutinálja ezeket a vörösvértes-
13. fejezet • Az emberi vércsoportrendszerek 169
következtében természetes antitestek (anti-A- és
anti-B-antitestek) képződnek.
ln vivo az antigén-antitest reakciót haemolysis
követi (pl. inkompatibi lis vér átömlesztése esetén).
Az antitestek in vitro agglutinálják a megfelelő
antigénnel rend elkező vörösvérsejteket. Ez képe-
zi a vércsoport-tulajdo nság m eghatározásának
alapját.
• Az Rh-antigének közül a D-antigénnek van je-
lentősége, mert erős immunreakciót (antitest-
képződ ést) vált ki.
A D -antigénnnel rendelkező személyek Rb-po-
zitívak (RhD +), D -antigén hiányában Rb-nega-
tívak (RhD-).
Természetes körülmények között a vérplazmá-
ban nincs a D -antigénne.l reagáló antitest.
RbD- egyénekben a D -antigén bevitele/bejutása
anti-D-ellenanyag képződését váltja ki. RhD +
magzatot hordozó RhD- anya szervezetében -
többn yire a szülést követően - anti-D-antitest
képződhet. Az anti-D-antitest az immunglobuli-
nok IgG-alosztá]yához tartozik, átjutl1at a pla-
centán, és ismételt RhD + terhesség esetén a mé-
hen belül károsíthatja a magzatot.
RhD - anya immunizálódását a szülést követően
adott anti-D-antitestekkel meg lehet akadályozni
(Rh-profilaxis).
teket. Ezek az egyének az A 2- vagy A 2 B-csoportba tartoz-
nak. Mindezeknek azonban csak ritkán van gyakorlati je-
lentősége.
Nagyon ritkán a H-gén, és ezért maga a fukóztranszfe-
ráz genetikai okból hibás lehet. és az oligoszacharidlánc
N-acetil-glukózamin-galaktóz szekvenciával végződik. A
terminális fukóz hiányában a meg lévő többi tra nszferáz
nem fogadja el szubsztrátként a molekulát, és ezért sem
az A-, sem pedig a 8-vércsoporta ntigén nem alakulhat ki:
ez az ún. Bombay- vagy Dh-vércsoport.
170 II. rész .,. A vér élettana
@ Mérföldkövek
• 1875: L. Landois felismeri, hogy bizonyos emberek
vörösvérsejtjeit más egyének vérsavója feloldja (hae-
molysis).
• 1898: J. Bordet megfigyeli, hogy más fajok vörösvér-
sejtjeivel előzetesen immunizált nyulak vérsavója („im-
munsavó") az immunizálásra használt faj vörösvérsejt-
jeit agglutinálja (immunitástani vizsgá lataiért Nobel-díj
1920-ban).
• 1901: K. Landsteiner felfedezi, hogy az emberi vér sa-
vójában olyan agglutininek vannak, amelyek más em-
berek vörösvérsejtjeit bizonyos szabályszerűséggel
agglutinálják. Ezen az alapon kü lönbözteti meg az A-,
a B- és a 0-vércsoportokat. Az AB-vércsoportot csak
néhány évvel ezek után fedezik fel, minthogy vérsavó-
juk nem tartalmaz agglutinint. (Ezzel egy időben
Jansky és Moss hasonló vizsgálatokat végeznek, de
egymásnak is ellentmondó nómenklatúrájuk miatt
eredményeik nem nyertek elismerést.) Landsteinert
1930-ban ezért a felfedezéséért Nobel-díjjal tüntették
ki.
• 1926: K. Landsteiner és Ph. Levine leírják az emberi
vörösvérsejtekben az MN-vércsoportrendszert.
• 1939: Ph. Levine és Stetson leírja, hogy egy halott
magzatot világrahozó anya vérsavója a fehér lakosság
85°/o-ának vörösvérsejtjeit agglutinálja.
• 1940: K. Landsteiner és A. Wiener közli, hogy a Rhe-
sus macacus majomfajta vörösvérsejtjei ellen termelt
antitestek az amerikai fehér lakosság 85°/o-ának vörös-
vérsejtjeit agglutinálják: az emberi vörösvérsejteken
lévő antigént „Rh-faktor"-nak nevezik el. Rövidesen ki-
derül, hogy a halott magzatot világrahozó anyában ta-
lált, a károsodásokért felelős anyai antitest azonos az
anti-Rh-antitesttel. Csak később derül viszont ki, hogy
a Rhesus macacus majom vörösvérsejtjein lévő és az
emberi Rh-antigén csak hasonló, de nem azonos : a
Rhesus-antigént Landsteiner és Wiener tiszteletére
LW-antigénnek nevezik el.
• Az 1970-es évek: E. A. Kabat laboratóriumában felde-
rítik az ABO(H)-rendszer antigénjeinek szerkezetét.
 l

14. fejezet A légzés élettana

,
Atdolgozta Ligeti E rzsébet

15. fejezet A vér keringése az érrendszerben

,
Atdolgozta Fonyó ,4ttila

16. fejezet A szív működése

,
Atdolgozta Fonyó Attila

17. fejezet Az elektrokardiogram

Kollai Márk

18. fejezet A cardiovascularis szabá~ozás

,
Atdolgozta Fonyó Attila

19. fejezet Egyes érterületek vérkeringési sajátosságai

,
Atdolgozta Fonyó Attila

Szívizomsejtek konfokális mikroszkóppal készített képe .

 14. fejezet
A légzés élettana
Több mint 200 éve ismert, hogy az állati és emberi élet
fen ntartásához oxigénre van szükség, és ezzel párhuza-
mosan szén-dioxid képződik. Az oxigén felvétele és a
szén-dioxid leadása a tüdőben folyik: a gázcserét a
légzőrendszer, a gázok szállítását pedig a vérkeringési
rendszer biztosítja. Ez a két rendszer anatómiailag, mű­
ködésében és szabályozásában szorosan kapcsolódik. A
két rendszerben közösek a szabályozott paraméterek:
mind a vérkeringés, mind pedig a légzés szabályozásá-
ban meghatározók az artériás vér gáztenziói, az 0 2-, ill.
C02-nyomás (P 02 , ill. Pc0 2) . Ezen nyomásértékek bár-
mely eltérése a fiziológiás értéktől maga után vonja
mind a keringés, mind pedig a légzés változását; a sza-
.. bályozás eredményeként az artériás vér gáztenziói csak
szűk határok között változnak. A két rendszer funkcio-
nális kapcsolata egyes kóros folyamatokban is megnyil-
vánul: bármelyikük kóros funkciója csaknem mindig ki-
hat a másik működésére is. I<.rónikus légzési elégtelen-
ség előbb vagy utóbb a szívműködés elégtelenségéhez
vezet, szívműködési elégtelenség pedig az oxigénfelvétel
és a szén-dioxid-leadás zavarát vonja maga után. A mo-
dern élettan és klinikai orvostudomány ezért a cardio-
respiratorticus rendszer fogalmát használja.
A gázkeverék mozgása
a légzőrendszerben
A levegő a légkör gázkeverékének (mintegy 21% 0 2 és
79% N 2) neve. Mivel a légutakban a belélegezett levegő
0 2-tartalma csökken, viszont C02 és vízgőz kerül bele,
a légzőrendszeren belül helyesebb gázkeverékről beszél-
ni. Ennek ellenére a mindennapi orvosi szóhasználat-
ban előfordulnak olyan kifejezések mint pl. alveolaris
levegő.
r Az emberi szervezet nyugalomban mintegy 240-280
ml oxigént fogyaszt, és 190-220 ml szén-dioxidot termel.
Az 0 2 felvételéhez és a C02 leadásához szükséges lég-
cserét (ventilációt) a légzőrendszer biztosítja. Az anató-
1
• miai értelemben vett légzőszervet a felső légutak, a tüdő
és a kis vérkör alkotják. A tágabb, élettani értelemben
vett légzőrendszerhez tartozik ezen kívül a csontos-iz-
mos-kötőszövetes mellkas a légzőmozgásokat kivitelező
izmokkal. Még szélesebb értelemben a légzőrendszer­
hez soroljuk a légzőmozgások keletkezésében, koordi-
nációj ában és reflexes szabályozásában részt vevő köz-
ponti idegrendszeri struktúrákat, az információkat szol-
gáltató szenzoros receptorokat és afferenseiket is. A
légzőrendszer a gázcserében betöltött szerepe mellett
más működésekben is szerepel, így a hangadásban
(phon atio) és az emberi emocionális megnyilvánulá-
sokban (sírás, nevetés).
A tüdőn belül a gázcsere színtere az alveolaris tér,
ahol a keringő vér az alveolaris gázzal érintk:ezik. Az al-
veolaris tér és a vér között folyamatosan zajló ún. külső
gázcsere biztosítja a vér oxigenálását és a keletkezett
szén-dioxid leadását. (Az ún. belső gázcsere a kapillári-
sok vére és a sejtek közötti gázkicserélődés.) Az alveolaris
térben lévő gázt a légvételek cserélik. A ventiláció a be- és
a kilégzés váltakozásával meghatározott gáztérfogatot
mozgat meg; ez biztosítja a folyamatos 0 2-felvétel és
ugyancsak folyamatos C02-leadás ellenére az alveolaris
térben lévő alveolaris gáz viszonylag állandó összetételét.
A be- és kilégzés mechanizmusa
Nyugodt légzés során csak a belégzés aktív fo lyamat,
amelyben a rekeszizom (diaphragma) és a külső borda-
közti (intercostalis) izmok összehúzódása szerepel.
A rekeszizom az emlős fajokban a mellüreget a has-
üregtől elválasztó kupola; összehúzódása a mellüreg
craniocaudalis átmérőjét növeli. Nyugodt légzésnél a re-
keszizom 1-2 cm-rel száll lejjebb. A rekeszizom felületét
tekintetbe véve ez a mellkas térfogatát mintegy 300 ml-
rel növeli. Nyugalmi körülmények között a rekeszizom
önmagában is képes a ventilációt biztosítani. (Ennek a
ténynek gerincvelői sérülések esetében van életbevágóan
fontos jelentősége.) A rekeszizom összehúzódását a has-
izmok reflexes ellazulása kíséri, ezért az intraabdomina-
lis nyomás nem emelkedik, és így nem akadályozza a
belégzést.
176 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

A rekeszizmot ellátó és a n. phrenicusban össze- abdominalis) nyomást, ezáltal az ellazult rekeszizom

szedodő motoros neuronok sejttestjei a gerincvelő cervi-
calis szakaszának 3., 4. és 5. szegmentumában helyez-
kednek el.
A külső bordaközti izmok rostjai hátulról-felülré51
előre-lefelé húzódnak, összehúzódásuk megemeli az al-
só bordákat. A bordapárok alakja és mérete, valamint a
csigolyákhoz való illeszkedésük szöge miatt az em elke-
dés a felső 6 borda területén megnöveli a mellkas ante-
roposterior átmérőj ét. Az alsó bordák emelkedése a
mellkas harántirányú átmérőjét növeli. A külső borda-
közti izmokat a gerincvelő thoracalis 1-11. szegmentu-
mában elh e lyezkedő motoros neuronok idegzik be.
Nyugodt légvételek alkalmával a belégzést követően
a belégzőizmok elern yednek, és a kitágult mellkas spon-
tán nyeri vissza kiindulási térfogatát. Nyugalmi légzés
során a kilégzés teljesen passzív folyamat.
Erőltetett belégzéskor a rekesz és a külső bordaközti
izmok fokozott összehúzódása a nyugalmi belégzésnél
lényegesen nagyobb mcllkastágulatot képes létrehozni. A
rekeszizom kupolája maximális összehúzódásakor akár
10 cm-rel is süllyedhet. Néhány további izom, így a mm.
pectoralcs major és minor, a m. sternocleidomastoideus, a
mm. scaleni is részt vehetnek a belégzésben: ezek az ún.
légzési segédizmok segítik a mellkas megemelését. Rész-
vételük a légzésben feltűnő, és kóros állapotokban fontos
diagnosztikai jelként értékelhető. A nehézlégzéses állapot
orvosi neve dyspnoe (14-1 . táblázat) .
Az erőltetett kilégzés szintéi:i aktív folyamat, amely-
ben mindenek előtt a hasizmok játszanak szerepet.
Összehúzódásuk megnöveli a hasüregen belüli (intra-
felnyomódik, csökken a mellkastérfogat. Ezek az izmok
egyes reflexes légzőmozgások, mint pl. köhögés,
tüsszentés vagy hányás alatt is összehúzódnak. A belső
bordaközti izmok az egymás alatti bordákat kötik össze.
Osszehúzódásuk csökkenti a mellkas anteroposter1or
átmérőjét, ezzel elősegíti a kilégzést.
A tüdő felépítése
A tüdő az egymást követő, egyre kisebb átmérőjű lég-
utakból, az érrendszerből, az ezel( között elh elyezkedő
kötőszövetből és immunsejtekből épül fel. A felső lég-
utakból (orr- és szájüreg, garat, gége) kiinduló trachea
(légcső) két főhörgőre oszlik. A kettéágazó, dichotomi-
cus oszlás a továbbiakban is jellemző valamennyi légút-
ra. A trachea utárr még mintegy 23 ilyen kettéágazás van
(14-1. ábra) . Minden egyes elágazódásnál az eredő
bronchusok keresztmetszete csökken, a bronchusfa tel-
jes keresztmetszete viszon t nő. A növekedés különösen
jelentős a késóobi oszlásoknál. A főhörgőktől distalis
irányba haladva a bronchusok falában fokozatosan
csö kken a porc, és egyre több simaizomelem található. A
bronchiolusok fala már nem tartalmaz porcot, ami azt
eredményezi, hogy átm érőjük függ a tüdő környéki szö-
vetekben uralkodó nyomástól. A légutak simaizomzatá-
nak összehúzódott/ellazult állapota az ellenállás legfon-
tosabb összetevője (l. alább.) A bronchiolusok további
elágazásai a bronchiolus respiratoricusokba mennek át,
amelyek falából eltűnik a simaizom, megjelennek vi-

14- 1. táblázat
A légzésfunciót jellemző fiziológiai és orvosi kifejezések

Az állapot neve Jellemzői

Eupooe Nyugalmi légzés, kb. 500 ml-es be/kilégzéssel, 14-16/mín frekvenciával

Polypnoe, tachypnoe Szapora légvételek(> 16/ min)
Hyperpnoe . A nyugalminál nagyobb percventiláció
Dyspnoe Eről tetett légzés, légszomj
Apnoe A légvételek szünetelése

Apneusis Elnyújtott belégzési állapot

H yperventilatio A ventiláció meghaladja a C02-eltávolításhoz szükséges mértéket, a PA co2
a normális szint alá csökken
Hypoventilatio A ventiláció nem éri cl a C02-elrávolításhoz szükséges mértéket, a PA co2
a normális színt fölé emelkedik (PA o2 a normális szint alatt)
 14. fejezet A légzés élettana 177

epitheliumban elhelyezkedő mirigyek terméke. Akár

Trachea elégtelen szekréció, akár a csillómozgás károsodás a ked-
ro
e:: vez a hörgőket érintő gyulladásos folyam atok kial akulá-
•O ·1 Főbronchusok
sának (pl. cystás fibrosis) . A vezetési zóna további igen
-
N
~o
Q)
2 Bronchusok lényeges feladata a belégzett levegő telítése vízgőzzel.
N
Q)
> 3 A bronchusok és bronchiolusok simaizomzata in-
4 tenzív vegetatív beidegzést kap. Szimpatikus aktivitás
71'\ Bronchiolusok
izomellazulást, ezáltal tehát bronchodilatatiót hoz létre.
I
I
I
I

! Terminális
bronchiolusok
A szimpatikus hatás közvetítésében szereplő ~ 2 -recep­
torok a gyógyításban alkalmazott számos gyógyszer
támadáspontját képezik. Ezzel szemben paraszimpati-
Bronchioli
ctS
e:: respiratorii kus izgalom bronchusszukületet vált ki.
•O
N
Q)
1.... 20
Q)
(/) 21 Ductus alveolares
ü
N
•C'O 22 Légzési és tüdőtérfogatok
C..!:I
23 Alveolusok
Maximális belégzés állapotában a tüdő teljes térfogata
14-1 ábra egészséges, fiatal férfiban mintegy 6 1, nőben átlagosan
A légutak dichotomicus elágazásai és az oszlási generációk 5 l. Ez a térfogat azonban nem lélegezhető ki teljesen.
Weibel. E. R. ( 1963): Morphometry of the Human Lung. Springer
Nyugalmi légzési körülmények között egy felnőtt
Verlag, Berlin 11 1. oldal alapján ember egyetlen légvétellel kb. 500 ml levegőt lélegzik be,
és közel ugyanakkora térfogatot légzik ki. Az egyetlen
légvétel alatt be-, ill. kilégzett gáz térfogatát respirációs
szont a vékony falú kiboltosulások, az alveolusok. A térfogatnak nevezzük, szokásos nemzetközi rövidítése
bronchiolus respiratoricusok a ductus alveolarisokban VT (az angol tidal volume alapján). Nyugalomban a
folytatódnak, végül vakon végződnek az alveolusokban. légzésszám 12- 14 percenként, így a légzési perctérfogat
Az első 16 elágazódásnak csak vezető funkciója van, 6-7 1-nek felel meg.
nem vesz részt a gázcserében (vezető zóna), míg a to- Nyugodt belégzés után erőltetett m ély belégzéssel
vábbi elágazódásokban már gázkicserélődés is folyik további levegő szívható be (14-2. ábra). Ez a belégzési,
(kicserélődési zóna). más néven inspirációs rezervtérfogat (IRV), amely
A bronchusokat és bronchioJusokat bélelő csillóhám nóoen átlagosan 1900, férfiban 3 100 ml. A nyugalmi ki-
lényeges szerepet játszik a légutak tisztán tartásában. A légzési állapot elérése után e rőltetett kilégzéssel a
csillók rendszeres mozgása a száj irányába továbbítja a tüdóoől még további gáz lélegezhető ki. Ennek térfoga-
felületükön levő nyálkaréteget, és az abban fennakadó ta a kilégzési, más néven exspirációs rezervtérfogat
apró idegen testeket, pl. porszemeket, pollent, baktériu- (ERV); átlagos értéke nőben 800, férfiban 1200 ml. A ki-
mokat. A hámot borító nyálkaréteg elsősorban a sub- légzőizmok maximális aktiválása után is marad gáz a

14 ·2 ábra
Térfogatfrakciók és
kapacitások a tüdőben vc IC
, , Spirométer
,
Comroe. J. H. ( 1979):
IRV
Physiology of Respiration . IC IRV
2. kiadás, Year Book Medical
Publisher. Chicago-New York
2-5. ábra alapján
ERV: kilégzési rezervtérfogat;
FRC: funkcionális residualis
kapacitás; IC: belégzési kapacitás;
IRV: belégzési rezervtérfogat;
RV: residualis térfogat;
ne: tüdő teljes kapacitása;
VT: respirációs térfogat;
VC: vitálkapacitás
178 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
tüdőben: ez a residualis térfogat (RV) nőben átlagosan
1OOO, férfi ban 1200 ml.
Bizonyos tüdőtérfogatok összegét a szokásos szó-
használattal kapacitásnak nevezzük. A maximálisan be-,
ill. ki lélegezhető térfogat, azaz a belégzési rezerv-, a res-
pirációs, valamint a kilégzési rezervtérfogatok együttes
értéke a vitálkapacitás (VC). Ennek átlagos értéke
nőben 4200, férfiban 4800 ml. A nyugodt kilégzés végén
a tüdóóen maradó gáztérfogat a funkcionális residu alis
kapacitás (FRC), am i tehát a residualis térfogat és a ki-
/
légzési rezervtérfogat összege. Adagos értéke nőben
1800, férfiban 2400 ml. A vitálkapacitás és a residualis
térfogat összege a tüdő teljes (totál-) kapacitása (TLC) .
A légzőrendszer állapotáról a felsorolt statikus érté-
kek bizonyos tájékoztatást adnak. O rvosilag hasznos in-
formációt ezen tú lmenően az egyes légzési manőverek
alatti térfogatváltozások sebessége (azaz a gázáramlás
sebessége) nyújt. A dinam iku s értékek közül kiemeltje-
lentőségű FEV1-érték (FEV a forced expiratory volume
rövidítése), amely megmutatja, hogy a vizsgált személy
az erőltetett kilégzés első másodperce alatt mekkora tér-
fogatot képes kilélegezni (14-3. ábra). Gyakran fejezik
ki a FEV1-értéket a vitálkapacitás százalékában, ez az
arány a Tiffeneau -index (normálértéke 80% felett van).
A vitálkapacitást és annak összetevőit, valam int a
FEV1-értéket korábban spirométerrel, manapság inkább
az áramlási sebesség és idő mérésével (pneumotacho-
gráffal) határozzák meg. Egyik módszer sem alkalmas
azonban a residualis volumen megítélésére, ezt csak
inert gáz belélegeztetésével vagy testpletizmográfban le-
het m egha tározni.
~
E
.._....
-ro
Ol
0
't:
•Q)
1-
2000
3000 .../
4000
0 1 2 3 4 5
Idő (m~sodperc)
14-3 ábra
' Diaphragma
Aramlási sebesség e rő l tetett kilégzés során
(FEV 1-érték mérése)
Comroe, J. H. ( 1979): Physiology of Respiration, 2. kiadás. Year
Book Medical Publisher, Chicago-New York 10-3 1. ábra alapján
A gázkeverék mozgásának hajtóereje
A légcsere (ventiláció) lényege a levegé5 beáramlása a
tüdőbe, és a tüdőbeli gáz kiáramlása a környezetbe. A
légcserét a mellkas (thorax) aktív és passzív, továbbá a
tüdők passzív térfogatváltozásai következtében fellépő
nyomásgradiensek működtetik.
A légzésmechanika kulcstényezője az az anatómiai
elrendezés, hogy a csontos-izmos mell kas és a tüdő egy-
mástól elválaszthatatlan egységet képez. A m ellkasfalat
belülről a mellhá rtya (pleura) parietalis (fali) lemeze bé-
leli. A parietalis pleuralemez a tüdőt borító visceralis
(zsigeri) pleuralemezbe megy át (14-4. ábra). A két ple-
uralemez közötti kis mennyiségű folyadék filmet képez.
A pleurafolyadéknak nélkülözhetetlen adhéziós és ned-
vesítő funkciója van. A két pleuralemez közötti tér a
„pleuraűr", csak virtuális rés, amelynek ép körülmények
között nincs mérhető térfogata; a visceralis plcuralemez
hozzáfekszik a parietalis pleuralemezhez, és a két lemez
közötti folyadék.film megakadályozza a két lemez szét-
válását. Ezek a viszonyok jól szemléltethetők két meg-
nedvesített és egymásra helyezett tárgylemezzel. A két
tárgylemez viszonylag kis erővel csúsztatható el egymá-
son, de síkjukra merőleges szét-választásuk alig lehetsé-
ges, a közöttük lévő folyadék.film ezt megakadályozza.
Ugyanígy viselkedik a két pleuralemez is: elcsúsznak
egymáson, de nem vál nak szét egymástól.
A mellkasfal felépítése, a bordák illesztése a gerinc-
oszlophoz és a sternumhoz olyan, hogy önmagában a
mellkas nagyobb térfogatú len ne, mint amit a kapcsolt
mell kas-tüdő ren dszerben nyugalomban elfoglalhat.
Tehát légzésszünetben, amikor a tüdő az FRC-nek
Mellkasfal
~
0~
.._....
0 ,,
>
u ,
25
50
Tüdő
75
100 Visceralis pleura - - -
f -,Pleuraar
''
,, ''
'
' Parietalis pleura
14-4. ábra
A mell kasfal, tüd ő, fali (parietalis) és zsigeri (visceralis)
ple uralemezek vázlata
 14. fejezet A légzés élettana 179

megfelelő térfogatú gázkeveréket tartalmazza, a mell-
kasn ak jelentős tágulási (expanziós) tendenciája van.
Ezzel szemben áll a tüdő összehúzódási (retrakciós)
tendenciája. A tüdő retrakciós tendenciáját a tüdő tágu-
lékonysága határozza meg.
A tüdő tágulékonysága. A jelenséget legegyszerűb­
ben egy izolált tüdőn végzett kísérlet alapján érthetjük
meg. A tracheába kis részletekben levegőt juttatunk
(infláció), és mérjük a tüdőben bekövetkező (intrapul-
monalis) nyomásváltozást, amely ebben a kísérleti el-
rendezésben a tüdőszöveten keresztüli (transmuralis)
nyomásnak felel meg. Bizonyos térfogat elérése után a
felfújást megszakítjuk, és a tüdóoen levő levegőt kis
részletekben engedjük ki (defláció) . A kísérlet során
mért értékeket a 14-5. ábra mutatja. L átható, hogy az
inflációs görbe laposan indul, majd egy meredekebb li-
neáris szakaszt követően ismét lapossá válik. Ez azt je-
lenti, hogy mind nagyon alacsony, mind magas tüd őtér­
fogatnál egységnyi térfogatváltozáshoz lényegesen na-
gyobb nyomásemelkedés szükséges, n1int közepes térfo-
gatoknál. A deflációs görbe laposan ind ul, majd egy me-
redekebb, közel lineáris szakaszba m egy át.
Megegyezés szerint a tüdő tágulékonyságát, a comp-
liance értékét a deflációs görbe lineáris szakaszán mér-
jük: az egységnyi nyomásváltozás által létrehozott térfo-
gatváltozást fejezzük ki. Emberben a tüdőszövet átlagos
compliance-értéke 0,2 VHgmm. A tágulékonyság az
epithelsejtek alatti kötőszövet rosttartalmától függ. Az
elasztikus rostok je lentős tágulásra képesek, majd a tágí-
tó erő mcgszüntekor rugalmasan összehúzódnak, míg a
kollagénrostokban tágításra erősen n ő a feszülés.
Számos tüd őbetegs égben figyelhető meg a compli-
ance változása. Az alveolusokat elválasztó fal pusztulá-
~ lületi feszültséget csökkentő anyagot szintetizálnak,
::3 100 Fiziológiás ,
1-
sóoldat, '
~
'#.
-=
m
,, .„ ;,
sa esetén (emphysema) a tüdő tágulékonysága megnő. A
kollagénrostok megszaporodásakor (tüdőfibrosis ese-
tén) viszont a compliance csökken : azonos gáztérfogat
mozgatása csak nagyobb transmuralis nyomás kialaku-
lása esetén lehetséges. Ugyancsak nagyobb nyomásvál-
tozás szükséges azonos térfogat mozgatásához, ha a re-
sidualis volumen (és ezzel együtt az FRC) megnő, és a
be, ill. kilégzés a 14-5. ábra felső, ellapult szakaszán tör-
ténik.
A felületi feszültség. Folyadék-gáz fázis határon mindig
fellép felületi feszültség, ami a határfelületet csökkenti.
Gondoljunk a tiszta üvegfelületre jutó vízre, ami kis, ke-
rek csepp formájában inarad meg, viszont azonnal el-
oszlik, amint kevés detergenst (mosogatószert) adunk
hozzá. A légutak hámját vékony folyadékréteg borítja,
amely a tüdőben lévő gázfázissal érintkezik. A folya-
dék-gáz fáz ishatáron j elentős felül eti feszültség jelent-
kezik. amely a lumen összeesése (kollapszusa) irányá-
ban hat. Azokban a bronchusokban, bronchiolusokban,
amelyeknek fala eléggé vastag ahhoz, hogy ellenálljon
az összeesésnek, ez a tendencia nem jut érvényre. A vé-
kony falú alveolusokban a felületi feszültség hatásos
összeesést előidéző erő.
Az alveolusok megnyitásához le kell győzni a felüle-
ti feszültséget. A 14-5. ábrán mutatott inflációs görbe
kezdeti szakasza is a felületi feszültség miatt lapos: je-
l entős transmuralis nyomást kell elérni ahhoz, hogy a
zárt alveolusok megnyíljanak. H a a 14-5. ábrában be-
mutatott kísérletet fiziológiás sóoldattal végezzük el, ak-
kor az ábra bal oldalán látható görbepárt kapjuk: hiány-
zik mind a kezdeti lapos szakasz, mind az inflációs és
deflációs görbe eltérése. A folyadékkal, ill. levegővel tör-
ténő feltöltés különbsége jelzi a felületi feszültség szere-
pét a tüdő tágulékonyságában.
A tüdőben a 2. típusú alveolaris pneumocyták egy fe-
• ••• • amit az alveolus lumenébe bocsátanak. Ezt az anyagot

surfactantnak nevezzük, kémiailag foszfolipid (dipal-

C)

~ mitoil-difoszfoglicerát) és fehérje komplexe. A surfac-

-
•o
'O
:::::>
75
tantmolekulák felületegységre eső száma ciklikusan vál-
1-

50 .'
1
• t
1

'
'
' tozik: belégzés során, a tüdő tágulásakor csökken, és az
emelkedő fel ületi feszültség gátat szab a tágulásnak. Ki-
1 t
',
1
1
légzéskor viszont fokozódik a surfactant koncentrációja,
25 ezzel az alveolusok összeesése ellen hat a transmuralis
nyomás csökkenésekor.
A surfactant a magzati élet harmadik harmadában
0
-10 0 10 20 30 szintetizálódik, és fiziológiás körülmények között érett
Transmuralis nyomás (H20 cm) újszülöttben már kellő mennyiségben van jelen. A leg-
nagyobb légzési munkát ugyanis a születést követő első
14-S ábra pillanatokban kell kifejteni, amikor az intrautcrin élet-
Térfogatvá ltozás/nyomásváltozás vizsgálata izolált tüdőben ben zárt állapotban levő alveolusok először telnek meg
180 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

l evegővel.
Az újszülött felsírása ezen folyamat sikeres le- B A e
zárulását jelzi. Az alveolusok megnyílásához elenged-
hetetlen a fiziológiás mennyiségű surfactant. l(oraszü-
löttekben előfordul, hogy elégtelen a surfactant képzése,
és ezért a születést követő kezdeti időszakban légzési
nehézség jelentkezik (respiratory distress syndrome).
\

Az intrapleuralis nyomás. Légzésszünetben, ami- \

\
\
\
l
\

kor a tüdő térfogata az FRC-nek felel meg, a mellkas tá- Pp =0

1 Pp1(szubatmoszférás) Pp1=0
gulási tendenciája és a tüdő retrakciós tendenciája egy- 14-6. ábra
mással egyensúlyban van. Miután a két pleuralemez
A mellkasfal (B) vagy a tüdő (C) sérülését követő
nem tud elválni egymástól, a két ellentétes irányba ható tüdőkollapszus és mellkasfal-expanzió
erő a pleuralemezek között az atmoszférásnál kisebb
nyomást hoz létre. A szubatmoszférás intrapleuralis
nyomás képezi az alveolusok falán keresztüli (transmu-
ralis) nyomást, ami az a.lveolusok megnyílását, ill. nyit-
va tartását eredményezi. Az intrapleuralis nyomás át- Belégzés kezdete Belégzés vége Kilégzés vége

tevődik a mellkasban futó vékony falú képletekre, ezért ~ ~ ~

intrathoracalis vagy mellűri nyomásnak is nevezzük. Respirációs 0,5
térfogat
Mérése az oesophagus középső, a kü lvilágtól, valamint (liter) 0.4
a gyomortól egyaránt sphincterrel elzárt részén történik.
0,3
Az orvosi szóhasználatban az intrapleuralis nyomást az
atmoszférás nyomáshoz viszonyítják, így „negatív mell- 0,2

űri nyomás"-ról beszélünk. A vékony falú mellkasi kép- 0,1

letek (vénák, eosophagus) esetében a transmuralis nyo- 0
más kialakításában fontos szerepet játszik a „negatív lntrapleuralis -5
mellűri nyomás".
nyomás
(vfzcm)
Az intrapleuralis, és így a transmuralis nyomásérté-
-6
kek a mellkas és a tüdő nem minden részén azonosak.
Az anatómiai viszonyok, továbbá a gravitáció következ-
tében az intrapleuralís nyomás a mellüreg különböző -7

részein eltérő, és a testhelyzettel (álló vagy hanyatt fekvő

helyzet) változik. Ennek megfelelően a tüdő egyes ré-
Áramlási 0,5
szei jobban, más részek kevésbé tágulnak. Az inhomo- sebesség
genitásnak a különböző tüdőzónák ventilációs/perfúzi- (liter/s)
ós arányainak tárgyalásánál lesz nyilvánvaló a következ- 0
ménye (l. alább).
Ha a pleura két lemeze egymástól elválik, akkor sza- -0,5
badon érvényesülhet a tüdő retrakciós tendenciája, és a
lntrapulmonalis 1
tüdőszövet összeesik (kollabál), a mellkas viszont a saját nyomás
(vízcm)
expanziós tendenciáját követve kitágul (14-6. ábra) . A
tüdőtől elvált mellkas egyensúlyi állapota az FRC-t 1 1- 0

rel meghaladó térfogaton van. A pleura két lemeze ak-

kor válik el egymástól, ha a mellkasfal vagy a tüdő sérü- -1 ;,;-__...,._____,,_____,,____....,._____

lése következtében levegő kerül közéjük. Ezt, az eseten- 0 1 2 3 4

ként akut életveszélyes állapotot nevezzük légmellnek Másodperc
(pneumothorax).
14-7 ~hr;i

A be- és kilégzés során bekövetkező változások lntrapleuralis és intrapulmonalis nyomásváltozások a légzési

(14-7. ábra) . Belégzéskor aktív izommozgással a mell- ciklus alatt
kas tágul. A tüdő retrakciós tendenciája következtében Comroe. 1. H. (1979): P~si ology of Respiration. 2. kiadás. Year
az intrapleuralis nyomás értéke csökken (néhány vízcm- Book Medícal Publisher. Chicago- New York 10-5. ábra alapján
-
rel „negativabbá" válik). Az így megnövekedett trans-
muralis nyomás tágítja az alvcolusokat, a tüdő térfogata
növekszik, a tüdőn belül uralkodó nyomás (intrapulmo-
nalis nyomás) viszont az atmoszferás nyomás alá csök-
ken. A külső tér atmoszférás nyomása és az intrapulmo-
nalis tér szubatmoszférás nyomása között kialakuló át-
meneti nyomáskülönbség a levegóóeáramlás hajtóereje.
A levegő beáramlása megszünteti a nyomáskülönbséget,
és a belégzés végére az intra pulmonalis (intraalveolaris)
nyomás visszatér a kiindulási (atmoszférás) érték.re.
A belégzőizmok aktivitásának m egszűnése azok
elernyedését, és a mellkas expanziós tendenciájának
csökkenését eredményezi. Az intrapleuralis nyomás
emelkedik (kevésbé lesz „negatív''), ezzel viszont az al-
veolusok transmuralis nyomása és így térfogatuk csök-
ken. A csökkenő térfogat miatt emelkedik a tüdóóen
levő gázkeverék nyomása, az atmoszférás nyomást át-
menetileg meghaladó intrapulmonalis nyomás és a kül-
világ atmoszférás nyomása közötti különbség a kilégzés
hajtóereje. A gázkeverék kiáramlása m egszünteti a nyo-
máskülönbséget, így a kilégzés végére az intrapulmona-
lis nyomás a kiindulási (az atmoszférás nyomással meg-
egyező) értékre tér vissza (1. a 14-7. ábrát).
Az intrapleuralis és intrapulmonalis nyomás ismer-
tetett változásai csak arra az esetre érvényesek, ha a lég-
utak a külvilág felé nyitottak. A glottis (hangrés) azon -
ban mi nd akaratlagosan, mind reflexesen zárható, és
zárt glottis m e11ett végzett légzőmozgásokkal az intra-
pulmonalis és az intrapleuralis nyom ás változtatható.
Zárt glottis melletti belégzési kísérletnél az intrapleura-
lis és az intrapulmonalis nyomás jelentősen, több tíz
vízcm-rel a kül ső légnyomás alá süllyed (Müller-
man őver). Zárt glottis m elletti kilégzési kísérlet (Valsal-
va-ma nőver) esetén a hasiz.m ok és a mellkasi ki légzőiz­
mok összehúzódása az intrapleuralis és az intrapulmo-
nalis nyomást esetenként 100 vízcm-rel az atmoszférás
nyomás fölé emelheti. Ez következik be tüsszentéskor,
székeléskor vagy szülés alatt. A zárt glottis melletti ki-
légzési kísérletnek cardiovascularís következményei is
vann ak, minthogy a megnövekedett intrapleuralis nyo-
más meggátolja a nagy vérköri vénák vérének továbbítá-
sát a jobb szívfél felé (l. a 15. fejezetet).
A légúti ellenállás
Az eddigiekben a transmuralis nyom ás/térfogat össze-
függéseket statikus körülmények között, áram lásmentes
állapotban vizsgáltuk. Ilyen körülmények között a nyo-
más csak a szövetek rugalmas ellenállásá nak és a felüle-
ti fesz ültség legyőzésére fordítódik. Áramlási körülmé-
nyek között (dinam ikus állapotban) a nyomásviszonyo-
14. fejezet " A légzés élellana 181
kat a légutak áramlási ellenállása is befolyáso lja. Az
áramlási ellenállás a levegőmolckuláknak egymással,
valamin t a légutak fal ával való súrlódására vezethető
vissza. A keringési ellenálláshoz h asonlóan (l. a 15. feje-
zetet) a légutak ellenállását is a geometriai ténye~ők
(légút hossza és átmérőj e) határozzák meg. Legnagyobb
hatása a légutak tágasságának van, ugyanis az ellenállás
fordítottan arányos a sugár negyedik 11atványáva1. A lég-
u tak tágasságát elsősorban a bronchusok és bronchiolu-
sok simaizomzatának ko ntrah áltsági állapota h atározza
meg. A légúti ellenállás döntő része a nagyobb légutak-
ban alakul ki, mivel a kisebb bronchiolusokat követő te-
rületen az elágazások számának erős növekedésével a
párhuzamosan kapcsolt csövek összellenállása csak alig
növekszik. Erős izommunkában az áran1l ás a légző­
rendszer egyes helyein turbulenssé válhat, ami fokozza
az ellenállást.
Speciális helyzet alakulhat ki emelkedett légúti el-
len állás esetén erőltetett kilégzés során. Ilyenkor az int-
rapleuraljs nyomás olyan mértékben megemelkedhet
(az atmoszférás értéket jelentősen meg is ha ladhatja),
hogy a légutak összenyomásával a légúti ellenállást nö-
veli. A dinamikus légúti kompressziónak n evezett álla-
potba n a kilégzés sebessége a hajtóerőtől függetlenné
válik, ugyanis a hajtóerő (végsé) soron az intrapleuralis
nyomás) emelkedése növeli az ellenállást.
A légúti ellenállás megítélése az ~1ramlási sebesség
mérésével történik. Nyuga lmi légzéskor a be- és kilégzés
során a gázáramlás azonos sebességet ér el (14-8. ábra).
Erőltetett belégzéskor az áramlási sebesség kezdetben
gyorsan nő, majd állandósu l, végül csökken . Erőltetett
kilégzéskor az áramlási sebesség igen gyorsan eléri a
csúcsértékét (peak expiratory flow, PEF), ami jelentősen
PEF
0
TLC RV
FC
100 50 0
Vitái kapacitás (o/o)
14-8 ábra
Az áramlási sebesség alakulása nyugodt és erőltett légzés
'
soran
FRC: funkcionális residualis kapacitás; PEF: áramlási csúcssebesség;
RV: residualis térfogat: TLC: tüdő teljes kapacitása
182 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

megh aladja az erőltetett belégzés alatt mért sebességet.
Ezt követően az áramlási sebesség egyenletesen csök-
ken. A légúti ellenállás emelkedésére különösen jel-
lemző az áramlási sebesség erős csökkenése a kilégzés
végén, a vitálkapacitás 75%-ának kilégzését követő sza-
kaszon.
Alveolaris ventiláció
/ „
es gazcsere
A holttér és az alveolaris ventiláció
A légzőrendszer anatómiai felépítéséből adódik, hogy a
belégzett levegő utolsó részlete nem jut el az alveolu-
sokba, hanem a vezetőzónában, a légutaknak azon felső
szakaszában marad, amely nem vesz részt a gázcseré-
ben. A vezetőzóna az orr- és szájüregből, gégéből, tra-
cheából, továbbá a légutak 1-17.-ig terjedő oszlási gene-
rációiból áll. A kilégzés alkalmával ez a részlet távozik
elsőként a légutakból, és minthogy nem vett részt a gáz-
cserében, összetétele nagyrészt változatlan marad
(vízgőztelítettsége változik) . A vezető zónát anatómiai
holttérnek nevezzük (rövidítése az angol „dead-space"
alapján Vn), térfogata átlagosan 150 ml-t tesz ki. A
megadott érték csak a nyugalmi légzés körülm ényei kö-
zött érvényes, a ventiláció fokozódásával, a légutak egy-
idejű tágulásának eredményeként, a holttér térfogata is
valamelyest növekszik.
A kilégzett gáz további, min tegy 350 ml-es része az
ban az alveolaris gázban az 0 2 és C0 2 parciális nyomá-
sa mindössze 1-2 H gm m -rel ingadoz ik (14-9. ábra). Az
ingadozások jelentőségére a ventiláció szabályozásában
a késóóbiekben térünk vissza.
Fiziológiás körülmények között valamennyi venti-
lált alveolus részt vesz a gázcserében, és az anatómiai
holttér nagyrészt megegyezik a gázcserében részt n em
v evő léguta k terével. Az egyezés feltétele, hogy a
szellőztetett alveolusok vérátáramlása (perfúziója)
megfelelő legyen. H a az alveolusok egy része nem kel-
lően perfundált vagy egyes alveolusok „túlventiláltak", a
légzési holttér megh aladja a légutak vezető zónájának
terét: a funkcionális h olttér magában foglalja az an ató-
miai holtteret plusz az alveolaris holtteret.
A percenkénti alveolaris ventilációt (~) az alveolaris
térfogat és a légzési frekvencia szorzata adja, nyugalom-
ban mintegy 5000 ml.
Az alveolaris gáztenziók
A parciális nyomás (gáztenzió). Parciális nyomá-
son a teljes gázkeverék össznyomásából az illető gázra
eső nyomásértéket értjük. Ez az a nyomás, amit a gáz
Légzés-
Belégzés Kilégzés szünet
102
-101
E 1
E : Középérték
-
§! 100

alveolusokból származik, ezért alveol aris kilégzett tér-

fogatként említjük, rövidítése VA· A holttér, az alveola- 98
ris kilégzett térfogat és a respirációs térfogat (VT) össze-
függése magától értődik:
41
( 14 .1. egyenlet)
- E
E
40
1
1
: Középérték
= 39
A holttér létezése azt is jelenti, hogy minden egyes -
I
~
C)

légvételnél a kb. 2500 ml-nyi FRC-ből csak kb. 350 ml a:: 38

(és nem 500 ml) cserélődik ki. Az alacsonyabb oxigén- 37
és nagyobb szén-dioxid-koncentrációjú alveolaris gáz
mintegy 1/8 részben cserélődik ki magasabb oxigén- és
0 1 2 3 4 5
elhanyagolható szén-dioxid- koncentrációjú légköri le- Másodperc
vegővel. Az a tény, hogy az F RC egyetlen légvétellel
csak kb. 1/8 részben cserélődik ki, az alveolaris gáz par- 14-9. ábra
ciális 0 2- és C02-nyomásainak viszonylagos stabilitását Az alveolaris gáz P0 2- és Pc0 2-értékeinek ingadozása a légzési
eredményezi, és az FRC jelentőségét éppen ez a vi- ciklus alatt
szonylagos stabilitás megteremtése adja meg. A belég- Comroe. 1. H. ( 1979): Physiology of Respiration. 2. kiadás, Year
zés végpontja és a kilégzés végpontja közötti időszak- Book Medical Publisher. Chicago-New York 2-3. ábra alapján

akkor fejtene ki, ha a rendelkezésre álló terel egyedül
töltené ki. A parciális nyomás arán yos a gáz frakcionális
koncentrációjával (F) és a gázkeverék teljes nyomásával
(példáinkban legtöbbször a légköri - barometrikus -
nyomás szerepel, PB):
(14.2. egyenlet)
p gaz
, = F gáz
, X PB.
A belégz.ett levegőben az oxigén frakcionális koncentrá-
ciója 0,21, teh át 760 I-igmm-es barometrikus nyom á-
son a levegőben az oxigén parciális nyomása 760 X 0,21
~ 160 H gmm . A belégzett levegő már a felső légutak-
ban telítődik vízgőzzel, ennek parciális nyo1nása 37 °C-
on 47 Hgmm. A szervezeten belül ennyivel csökken a
belégzett leveg6 össznyomása. Az oxigén parciális nyo-
mása a légutakban tehát:
IJ02 = 0,21 x (Pn - 47) H gm m , (14.3. egyenlet)
760 H gmm-es barometrikus nyomáson ez kb. 150
H gmm -nek felel meg.
A sze rvezeten belül az egymástól elkülönülő terek-
ben a gázok koncentrációját azok parciális nyomásával
jellem ezzük. Ez ugyanis az a tényező, ami a hatá rfelü-
leteken a gázok vándorlásának irányát és mértékét di-
rekt m eghatározza.
A C0 2 parciális nyomása az alveolaris térben.
Egyensúlyi állapotban az anyagcsere során percenként
keletkezett C02 m ennyisége cVco 2) megegyezik a
tüdőből percenként leadott C02 mennyiségével. A per-
cenként leadott C0 2 mennyisége egyenlő az alvcolaris
percvenLiláció térfogatának (VA) és az alveolaris tér frak-
cionális C02-koncentrációján ak (F Aco 2) szorzatával (a
belégzett l evegőt C0 2-mentesnek tekintjük) :
(14.4. egyenlet)
azaz:
F AC02= (14.5. egyenlet)
A 14 .5. egyenletben szereplő összefüggés parciális nyo-
másra történő átszámolásánál két tényezőt kell figye-
lembe venn i:
1. .Niegegyezés szerint a gyakorlatban a tern:elt COz
(Vco2), vaJamint az alveolaris ven tiláció (VA) térfo-
gatát eltérő körülmények között mérik (l. Az alapo-
kon túl).
2. Az á ltalános gáztörvény szerint egy gáz térfogata
mind a fennálló nyomás, mind a hőmérséklet függ-
,
venye.
14. íejezet A légzés élettana 183
Ezen megfontolások következtében a fenL.i összefüggés
parciális nyomásértékben való kifejezéséhez egy ará-
nyossági tényezőt kell bevezetni, aminek értéke a szer-
vezet körülményei között 863, tehát:
( 14.6. egyenlet)
A fenti (14.6.) egyenletben kifejezett összefüggés
,
a lég-
zésfiziológia egyik központi tétele. Elettani körülmé-
nyek között a C02 -termelés fokozódásával (pl. munka-
végzéskor, lázas állapotba n, a m etabolikus aktivitást fo-
kozó hormonok túltermelése esetén) arányosan n é> az
alveolaris ventiláció, és az alveolaris P co2 állan dó ma-
rad. Fiziológiás normálértéke 40 H gmm körül ingado-
zik (l. a 14-9. áb rát) .
APA COz értékének emelkedése légzési elégtelenség-
re utal. Az emelkedés bekövetkezhet
a C02 -termelés növekedésekor, ha az a lveolaris
ventiláció nem tud arányosan fokozódni, vagy
• változatlan C02-termelés m ellett, ha a VA értéke
csökken. (E z utóbbi eset például azt jelentheti,
hogy a csökkenő alveolaris ventilációs képesség
miatt a beteg korábbi megszokott alaptevékeny-
ségét sem tudja ellátni.)
Az alveolaris P co 2-értékre a klinikai gyakorlatban
többnyire az artériás P co 2 -értékből (amit a vérgázanalí-
zis során határoznak meg, 1. a 23. fejezetet) következtet-
nek. Emelkedése esetén elégtelen légzésről, azaz hypo-
ventilatióról, csökkenésekor túlzott légzésről, hyperven-
tilatióról beszélünk (1. a 14-1. táblázatot). l(ülönösen je-
lent6s a PA co 2-érték m eghatározása mesterségesen lé-
legeztetett betegeken (pl. műtéti narcosisban), amikor a
ventiláció mértékét a PA co2-szintnek megfelelően kell
beállítani.
Az 0 2
parciális nyomása az alveolaris térben.
Egyensúlyban a percenként felvett 0 2 mennyisége (az-
az az 0 2-fogyasztás, V0 2) egyenlő a belégzett és kilég-
zett 0 2 m ennyiségének különbségével. A belégzett) ill. a
kilégzett 0 2 mennyiségét az alveo laris percventiláció
térfogatának (VA) és a belégzett levegő, ill. az alveolaris
térben levő gáz keverék frakcionális 0 2-kon centrációjá-
nak (F 102 , ill. F A 02) szorzata adja meg:
(14.7. egyenlet)
Az egyenlet átrendezése után:
(14.8. egyenlet)
184 111. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
APA co2 tárgyalásánál részletezett szempontok alapján az
alveolaris parciális nyomás kiszámításához ugyanazt az ará-
nyossági tényezőt kell itt is bevezetni, így a végső képlet:
(14.9. egyenlet)
A fenti egyenlet a légzésfiziológia másik központi tétele,
amely szerint tehát az alveolaris P02 csökken, ha
• a belégzett levegőben csökken az oxigén parciális
nyomása, és/vagy
• nő a szervezet oxigénfogyasztása, és/vagy
• csökken az alveolaris ventiláció.
Élettan i körülmények között a légzésszabályozási me-
chanizmusok biztosítják fokozott 0 2-fogyasztás esetén
(pl. munkavégzéskor, lázas állapotban, a metabolikus
aktivitást fok.ozó hormonok túltermelése esetén) az al-
veolaris ventiláció megfelelő mértékű fokozódását, és a
PA 02 -érték csak minimális ingadozást mutat a fiziológi-
ás 100 H gmm körül (1. a 14-9. ábrát).
A szövetek oxigénellátásának csökkenését hypoxiá-
nak nevezzük. Ennek egyik fajtájában a PA 0 2 csökken,
ez az alveolaris vagy hypoxiás hypoxia. I<..iváltó oka vagy
a belégzett levegő P02 -jének csökkenése (pl. nagy tenger-
szint feletti magasságban a barometrikus nyomás csök-
kenése miatt), vagy az 0 2-fogyasztás növekedéséhez
elégtelenül alkalmazkodó alveolaris ventiláció. Minde-
zen esetekben nyilván az artériás P 02 is csökken, ezért
ezek az állapotok az artériás hypoxiák közé tartoznak.
Az alveolaris ventiláció mennyiségi összefüggését az
alveolaris gáztenziókkal a 14-10. ábra foglalja össze.
1
Nyugalmi
légzés
§
a.. 100
80
60
40
20
0 diffúziós állandó csökken, ha az alveolusok felülete
0 5 10 15
Alveoláris ventiláció VA (l/min)
14-10. ábra
Az alveolaris ventiláció és az alveolaris gáztenziók
összefüggése
A tüdőben fo~ó gázcsere
A tüdé>ben a gázcsere az alveolaris tér és a kapillárisok
vére közötti diffúziós folyamat, amelynek hajtóereje az
egyes gázok (0 2 és C02) alveolaris és kapil láris parciá-
lis nyomása között fennálló különbség.
A tüdőkapillárisok legelején a vér 0 2-tenziója átla-
gosan 40 Hgmm: az alveolaris gázzal érin tkezve ez a
nyomás gyorsan emelkedik (14-11. ábra), a kezdeti 60
f-Igmm-es nyomásgradiens a kapillárisok lefutása men-
tén csak nagyon rövid szakaszon áll fent. Bár a valósá-
gos (i ntegrált) nyomásgradiens sokkal kisebb - az 0 2
diffuzíbilitása, az adott felület és az adott távolságok
mellett-, a nyomáskülönbség elégséges nemcsak anyu-
galmi, hanem a megemelkedett mennyiségű 0 2 felvéte-
léhez is.
C02 esetében a nyomásgradiens sokkal kisebb: a ke-
vert vénás vérben mintegy 46 H gmm a P co2, tehát az
alveolokapillaris felület legkezdetén is csak 6 Hgmm
nyomáskülönbség áll fenn.
A diffúzió a gáz tulajdonságaitól (molekulatömeg,
oldékonyság vízben és lipidekben), valamint a két oldalt
elválasztó rétegek összetételétől is függ. Az egyes gázok
diffúziós állandóját (Kciiff) az alábbi összefüggés adja
meg:
~iff = diffundált gáz X felüler-1 X rétegvastagság- 1 X
X nyomáskülönbség - 1,
(14.10. egyenlet)
azaz szavakkal: a diffúziós álla ndó (diffúziós konstans)
az egységnyi felületen és rétegvastagságon keresztül
egységnyi nyomáskülönbség hatására percenként átlépő
gáz mennyiségét adja meg. Minthogy az alveolusok_ fe-
lületét és az alveolusok és a kapilláris vér közötti réteg-
vastagságot nehéz lenne akár csak h ozzávetőlegesen is
megbecsülni, a légzésfiziológiában a teljes tüdőre vonat-
koztatott állandóval számolunk: a tüdő diffúziós állan-
dója az a gázmennyiség, amely egy perc alatt egységnyi
nyomáskülönbség mellett az alveolusokból a kapilJári-
sokba diffundál (dimenziója ml x perc- 1 X Hgmm-1).
Az oxigén diffúziós állandója kb. 20 ml X perc- 1 X
Hgmm-1. A szén-dioxid diffúziós állandója - a C0 2
jobb oldékonysága miatt - több min t 20-szorosa az 0 2
diffúziós állandójának. Ez teszi lehetővé, hogy sokkal
kisebb nyomáskülönbség is elégséges a C02 leadására. A
megkisebbedik, vagy ha az elválasztó membránok vas-
tagsága növekszik. A diffúziós állandó akkor is csökken,
ha az alveolusokba folyadék (oedemafolyadék vagy
gyulladásos izzadmány) kerül, és erniatt növekszik meg
a diffúziós rétegvastagság.
 14. fejezet A légzés élettana 185

Az ép alveolusok átmérője oly kicsiny, hogy gázte-
rükben a gázok keveredése kevesebb mint 2 ms-ot vesz
csak igénybe. Magára az alveolokapilláris diffúzióra
nyugalmi körülmények között mintegy 0,75 s áll rendel-
kezésre. (Egy vörösvérsejt en nyi időt tölt az alveolusokat
körülvevéS tüdőkapill árisokban, 1. a 14-11. ábrát.) Izom-
munka során ez az időtartam kb. 0,25 s-ra rövidül. Még
ez a rövidebb idő is elégséges a gázcseréhez, feltéve,
hogy a nyomáskülönbségek, geometriai viszonyok és a
ventilációs/perfúziós hányados egyaránt a normális ha-
táro kon belül vannak.

Alveolus
A gázcsere egyenetlenségei
A fentiekben ismertetett tényezőkön kívül a diffúziós
gázfelvételt még az alveolaris gáztérfogat és az alveolu-
Pcai = 40 Hgmm so kat ellátó kapilláris vértérfogat aránya is meghatároz-
za: ezt a ventilációs/perfúziós arány (VA/Q) jelzi. Az
t egész tüdőre vonatkozó ventilációs/perfúziós arány
. .
4900 ml/min VA és 5500 ml/min véráramlás (Q) esetén
\Kapilláris 0,9. Az anatómiai és mechanikai adottságok, továbbá a
gravitációs viszonyok következtében azonban a tüdő
----1- --------- különböző részeiben a helyi ventiláció és a perfúzió je-
_100
E lentősen különbözik, mindkettő függ a testhelyzettől is.
~ Alveolaris
E tenzió Ennek következtében a ventilációs/perfúziós arány az
s
0: 75 egyes alveolusokban jelentősen külön bözhet.
H a az alveolaris gáztérfogat az el.látó kapillárisok-
ban lévo vérmennyiségbez viszonyítva nagy (ventilációs
50
többlet, angol kifejezéssel overventilation), a gázcsere
közben az alveola ris gáztenzió nem változik jelentősen.
25 Az ellenkező esetben, ba a kapillárisokban lévő vér-
mennyiség az alveolaris gáztérfogathoz viszonyítva túl-
ságosan nagy („áramlási többlet", angol kifejezései over-
perfusion), a gázegyensúly beállása közben az alveolaris
0,25 0,50 0,75
gázok. tenziói is jelentőse n változnak (fol{ént a P 02 csök-
Másodperc ken), és ez tükröződik a kapilláris gáztenziók alakulásá-
ban.
E 46 A gravitáció jelentős mértékben befolyásolja a tüdő
E
= különböző részeiben uralkodó hidrosztatikus nyomást
-cea
:e
(l. a 15. fejezetben a tüdőkeringés helyi megoszlását). A
csúcs felől a bázis felé haladva mind a ventiláció, mind
a perfúzió növekszik, de a perfúzió nagyobb mértékben,
mint a ventiláció. Ezért, míg a tüdő középső részén a
ventilációs/perfúziós hányados 0,8-1,0 körül van, a há-
nyados a tüdőcsúcson 3,0, és a tüdő bázisán kb. 0,7 (az
értékek álló vagy ülő testhelyzetre vonatkoznak).
40 A - - - - ~ - - - - - - - - - - - - -
A ventilációs/perfúziós arány regionális eltéréseinek
Alveolaris következményei elsősorban az artériás 0 2-tenzió, 0 2-
tenzió
szaturáció és 0 2-tartalon1 alakulásában jelentkeznek, a
C0 2-tenzióra gyakorolt hatás kisebb. Az artériás oxi-
géntenzióra gyakorolt hatás fiz iológiás körülmények
0,25 0,50 0,75 között is kimutatható, és egyes kóros állapotokban meg-
Másodperc határozó jel entőségűvé válik~.
,
Alló/ülő testhelyzetben a csúcsi részekben a perfúzi-
14 l 1 ábra óhoz képest nagyobb ventiláció (az említett ventilációs
Gázdiffúzió a tüdőben többlet) azt eredményezi, hogy az alveolusokban az 0 2
J86 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiraloricus) rendszer
parciális nyomása a normálisnál m agasabb (120-130
Hgmm). Minthogy a kapi lláriskacsok végén a hemoglo-
bin 0 2-telítettsége már 100 H gmm-en is közel 100%-os,
sem a telítettség, sem az 0 2-tartalom nem emelkedik lé-
nyegesen. A szükségletet meghaladó ventiláció ezekben
a tüdőrészekben tulajdonképpen az alveolaris holttér
részét képezi.
A bázishoz közeli tüdőrészekben a viszonylag nagy
perfúzió „elfogyasztja" az alveolusokban lévő 0 2-t,
ezért az onnan elfolyó vé rben az 0 2-tenzió, az 0 2-sza-
turáció és az 0 2-tartalom egyaránt alacsonyabb, mint a
csúcsi részekből származó vérben. Az alsó tüdorészek
kapilláris vérének 0 2-tenziója 90 H gmm alatt lehet, az
0 2-tartalom pedig 5%-kal kisebb, mint teljes telítés ese-
tén. Mindezek jelentősen befolyásolják a tüdőt elhagyó
vér átlagos 0 2-telítettségét, minthogy a tüdovénák véré-
nek nagyobb része származik az alsó, és csak kisebb ré-
sze az apicalis tüdőrészekből. A következmény az, hogy
a tüdővénákba n való elkeveredés után a vér 0 2-tenz iója
néhány Hgmm-rel kisebb, mint az alveolaris gázban.
Ez a kismérvű eltérés azonban különböző keringé-
si- légzési zavarokban sokkal kifejezettebbé válik.
A ventilációs/perfúziós hányados felsorolt hatásai
nyuga.lmi állapotra vonatkoznak. Izommunka során a
tüdő kül önböző részeiben a vérellátás a kiegyenlítődés
felé tart, így a PA 02 és a Pa 02 közötti különbség csök-
ken.
H a egy bronchus teljesen elzáródik, az általa ellátott
tüdőrészben a ventiláció m egszűnik, a ventilációs/per-
fúziós arány nullára csökken. H a ez az állapot tartósan
fennmaradna, a Pa 0 2 veszélyes mértékben csökkenne,
és ezzel az egész szervezet oxigénellátása romlana. A
káros hatást csökkenti az elzárt bronchus ellátási terüle-
tének megfelelő helyi vasoconstrictio (hypoxiás vaso-
constrictio, 1. a 1S. fejezetet). Ez a nem ventilált
tüdőrészt kikapcsolja a keringésből. A vasoconstrictiót
helyiJeg felszabaduló kémiai mediátorok hozzák létre,
benne idegi mechani~mu sok nem játszanak szerepet.
Az artériás vér oxjgéntenziója
A jobb szívfél vénás vére a tüdőben „arterializálódik", és
az oxigenált vér a tüdővénákon keresztül a bal szívfélbe
kerül. Az el őbbiek szerint az egyes alveolusok ventiláci-
ós/perfúziós arányában kialakuló regionális különbsé-
gek miatt a tüdővénákban áramló vér P 0 2-értéke né-
hány H gmm-rel alacsonyabb, mint az átlagos PA 0 2. A
tüdővénáktó l a bal kamráig a vér P 0 2-értéke még tovább
csökken. Ennek okai között szerepel, hogy magát a
tüdőszövetet el látó bronchiaJ is keringés részlegesen de-
sza turált vére a venae bronchialeseken keresztül közvet-
lenül a tüdé5vénákba áramlik.. További ok, hogy a szívet
ellátó erek vére csak részben a sinus coronariuson ke-
resztül jut vissza a jobb pitvarba, részben azonban kis
vénákon keresztül a bal kamrába jut. Ez a vénás vér hí-
gítja a bal szívfél artériás vérét, és csökkenti annak oxi-
géntenzióját (fiziológiás jobbról-balra sönt). Fiziológiás
körülmények között a bal kamrában - és így az artériás
rendszerben- a vér 0 2-tenziója kb. 95 H gmm, min tegy
4-5 H gmm-rel kisebb, mint az alveolaris gázban. Mint
a 12. fejezetben láttuk, ez a kism értékű P02-csökkenés
nem okoz érdemleges eltérést a hemoglobin 0 2-szatu-
rációjában.
A légzési gázok parciális nyomását és koncentráció-
ját az artériás, valamint a jobb szívfélből vett kevert vé-
nás vérben a 14-2. táblázat foglalja össze.
14-2. táblázat
Légzési gázok az artériás és a jobb szívfélből vett
kevert vénás vérben
Artériás Jobb szívfél
,
ver kevert vénás vére
P 0 2 (Hgmm) 95-98 40
0 2-tartalom (mJ/I) 190-220 150-170
02-szaturáci6 (%) 95-98 74- 76
Pco2 (Hgmm) 37-40 39- 46
Teljes C02-carta1om (ml/I) 460-480 510- 530
A légzés szabá!Yozása
A ritmil<us légzőmozgások l<ialakulása
Az automatikus légzőmozgások eredete a központi
idegrendszeren belül az alsó agytörzs: az agytörzsi neu-
ronokból jövő ingerület áttevődik a gerincvelői motoros
neuronokra. A gerincvelői motoros neuronok aktivitása
teljesen a supraspinalis beidegzéstől függ, az agytörzs és
a gerincvelői motoros neuronok közötti összeköttetés
megszakadása a spinalis neuronok légzésszinkron akci-
ós potenciáljait megszünteti, és a légzőmozgások azon-
nali és végleges megszűnéséhez vezet.
A kétfázisú venti lációs ciklus alatt a n. phrenicusról
elvezetett akciós potenciálok alapján 3 eltérő szakaszt
lehet megkülönböztetni (14-12. ábra). A belégzés kez-
detén hirtelen jelennek meg az akciós pontenciálok (be-
légzési, inspirációs - I - szakasz), ezek frekvenciája, va-

lamint a n1űködésbe lépő neuronok száma fokoza tosan
növekszik (crescendo jellegű mí:íködés, Sherrington ál-
tal „ingerületi besorozásnak" nevezett folyamat, „recru-
itment"). A belégzés mélysége (azaz a VT nagysága) az
ingerületbe kerülő motoros neuronok számától, vala-
mint ezek akciós potenciáljainak frekvenciájától függ. A
belégzés végén azonban a rekeszizomhoz futó idegim-
pulzusok nem azon nal szűnnek meg. A posztinspi ráci-
ós - PI - szakaszban min d az akciós potenciálokat le-
adó neuronok szám a, mind akciós potenciáljaik frek-
venciája fokozatosan csökken (decrescendo). Ennek
eredménye, hogy a kilégzés kezdetén a tüdő még rész-
legesen tágult állapotban marad, a tüdő retrakciós ten-
denciája nem érvényesül hirtelen, és így a kilégzés foko-
zatosan jön létre. A posztinspirációs szakaszt követően
(a kilégzési, exspirációs - E 2 - szakaszban) a diaphrag-
Légzőmozgások
Belégzés l<ilégzés
Tüdőtérfogat
Rekeszizom-kontrakció
Idegi ritmus 3 fázis
PI
N. phrenicus (belégző)
N. intercostalis
internus
(kilégző)
1s
14-12. ~br:i
A rekeszizom kontrakciójának, valamint a be- és kilégzőizmok­
hoz futó idegekről elvezetett elektromos aktivitásnak a válto-
zása a légzési ciklus során
14. fejezet A légzés élellana 187
n1ához futó impulzusok csaknem telj esen m egszűnnek,
és a n. phrenicuson a következő belégzési szakasz kez-
detéig alig jelentkeznek akciós potenciálok. Erőltetett
légzéskor (aktív kilégzés esetén) a bel ső bordaközti iz-
mokhoz futó idegekben az akciós potenciálok frekven-
ciája az E 2-szakaszban hirte len megnő, majd az akciós
potenciálok az I-szakasz kezdete előtt hirtelen meg-
szűnn ek. Ezen a ponton mind a be-, mind a kilégzőiz­
mokat beidegző neuronok aktivitása gátolt, ez a gátlás
agytörzsi eredetű.
A nyúltvelőben két-két bilateralisan elhelyezkedő
sejtcsoport neuronjainak van légzésszinkron elektro-
n1os aktivitása (14-13. ábra). Az egyik ezek közül dorsa-
lisabban és medialisabban h elyezkedik el (a tractus so-
litarius magjainak szomszéd ságában) , ezért a légzéshez
kapcsolódó dorsalis neuroncsoportnak (DRG, dorsal
respiratory group) nevezik. A nyúJtvelői n euronok má-
sik csoportja az előzőhöz képest ventralisabban és late-
ralisabban helyezkedik el, ez a sejtcsoport a légzéshez
kapcsolódó ventralis neuroncsoport (VRG, venu·al res-
piratory group). A VRG rostralis részén el helyezkedő
magcsoportot pre-Bötz.inger-komplexként, az ettől is rost-
ralis neuronokat pedig Bötzinger-komplexkén t említi a
szalcirodalom. A nyúltvelőben a légzésszinkron aktivi-
tást mutató neuronok a cardiovascularis szabályozásban
szereplő, valamint a nyelési folyamatot szervező neuro-
nok közvetlen közelében helyezkednek el, biztosítva
ezen funkciók pontos összehangolását. A híd rostralis
részén is van egy lciterjedt légzésszabályozó neuroncso-
port, amely egyrészt a nucleus parabrachialis medialis-
Köll iker-Fuse-mag
I
I
,I
/ _ _______ Nucleus
_- -- -·parabrachialis
'./-:: Nucleus
;;; 1-- ---· rétrotrapezoideus
~ - - - - · - - Bötzinger-komplex
,,,,..--
~
-
Pre-Bötzinger-komplex
~
'
-- Respirációs neuronok
rostroventralis csoport
Nucleus tractus solitarii
(benne dorsalis csoport)
---- _ Respirációs neuronok
caudalis ventralis csoport
14-13 ~bra
Az agytörzsi respirációs neuroncsoportok elhelyezkedése
188 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
ból, másrészt a Kölliker-Fuse-féle magból áll, ezeket a
n euronokat összefoglalóan „pontine resp iratory group" -
ként (PRG) említjük.
Az agytörzsi Jégzésszabályozó n euronokra jellemző,
hogy aktivitásuk jellegzetesen csak egy légzésfázisban
jelenik meg: ennek alapján beszélünk I-, P I- valamint
E -n euronokról. Az elvezethető akciós potenciálok frek-
venciája az egyes légzési fázisok alatt növekedő vagy
csökkenő tendenciát mutat, vagy fol yamatos. E zen kívül
azonosítottak olyan neuronokat, amelyek jellegzetesen
a fázisváltások időszakában aktiválódnak. A légzéssza-
bályozásban szereplő neuronok jelentős hányada gátló
típusú neuron. A GABA-erg és glicinerg neurotran sz-
m isszió kémiai gátlása felfüggeszti a l égzőmozgások rit-
. ./ /
mic1tasat.
Mai elképzelések szerint a légzőmozgások ritmicitá-
„ e ltérően szabályozott az újszülött- és a felnőttkorban.
sa
U jszülött állatokban azonosítottak olyan nyúltagyi neu-
ronokat, amelyek külső ingerektől független, spontán
aktivitással rendelkeznek. Ilyen neuronok fordulnak elő
a pre-Bötzinger-komplexben. Felnőttkorban viszont a
norm ális, ritmikus légzéshez (amit eupnoenak neve-
z ünk) elengedhetetlen a nyúltvelő és a híd különböző
részein elhelyezkedő idegsejtcsoportok együttműködé­
se. A jellegzetes ritmus valószínűleg a hálózatba kap-
csolt neuronok komplex aktiválási-gátlási folyamatai-
nak következménye, ami elnyomja a nyúltvelői spontán
aktivitást. A hídbeli neuronok sérülése vagy működéski­
esése (pl. h ypoxia) esetén a nyúltvelői spontán aktivitás
visszatérhet, amely azonban az eupnoetól eltérő, kapko-
dó típusú légzés t eredményez.
A fenti elképzelés, ami a be- és kilégzési fázisok rit-
mikus változásait az agytörzsi neuronh álózat pontosan
szervezett működésének (és nem egyetlen ritmusgene-
rál ó sejtnek) tulajdonítja, jó összhangban van a legko-
rábban elvégzett kísérletekkel. Ezekben ugyanis a híd
rostralis felének eltávolítása elnyúló, hosszan tartó be-
légzést okozott, amit csak ritkán és röviden szakít meg
egy-egy kilégzés. E zt a légzésformát nevezzük „apneu-
sis" -nak. A híd teljes eltávolítása viszont hirtelen, rövid
belégzéssel és hosszú légzésszünettel járó állapotot
eredményezett. Ezt a légzésformát nevezzük „gasping" -
n ak (kapkodó légzés).
Az agytörzsi légzésszabályozó n euronok jelentős be-
jövő információt kapnak a reticularis ascendál6 rend-
szerből (RAS), ami magyarázza az éber és alvó, ill. alta-
tott állapot között észlelt jelentős eltéréseket. Ezen kívül
a légzésszabályozásban felsőbb idegközpontok is részt
vesznek: a m agatartási reakciókhoz történő adaptáció-
ban a limbicus rendszer, az akaratlagos változásokban
az agykéreg szerepe döntő . A ventiláci6nak az anyagcse-
réhez való illesztése részben kémiai szabályozás útján
valósul m eg: a venti lációt a Pa 0 2, Paco 2, az artériás pH
és az izommunkához kapcsolódóan a vér K+ -koncent-
rációja határozza n1eg. A légzést a tüdőszövet receptora-
iból a n. vagu son keresztü] befutó információk, valamint
egyéb afferens hatások is módosítják.
A légzés kémiai szabá~ozása
A légzésszabályozás egyik fő feladata az alveolaris ven-
tiláció m egfelelő beállításával az artériás vér 0 2- és
C 0 2-tenz iójának, valamint H + -koncentrációjának
szűk határok között tartása.
A kémi ai ingereket két különböző elhelyezkedésű,
érzékenységű és adaptációs képességű szenzoros rend-
szer veszi fel. Az agytörzsben elhelyezkedő centrális ke-
moreceptorok gyorsan és nagy érzékenységgel érzékelik
a vér C02-tenzióján ak változásait, viszont órák alatt
adaptálódnak a krónil{usan magas C02-tenzióhoz, és a
további érzékelésben már nem szerepelnek. A centrális
kemoreceptorok sem az 0 2-tenz ió, sem a vér H + -kon-
centrációjának változásait nem érzékelik.
A nagy artériák.hoz (ca rotis és aortarégió) csatlakozó
glom usok perifériás kcmoreceptorol<l{én t működnek.
Az ezekben elhelyezkedő szenzorok érzékelik az artéri-
ás vér 0 2- és C02-tenz ióját, a H + -, valamint a K + -kon-
centráció változásait. Pa co2-érzékenységük elmarad a
centrális kemoreceptorok érzékenységétől, dc valószí-
nűleg n em adaptálódnak a tartósan magas C 0 2-tenz ió-
hoz. Feltehetően ezek az egyedüli „riasztórendszerek"
az artériás 0 2-tenzió csökkenésének esetében, és egye-
dül ezek a szenz orok jelzik az artériás vér H + - koncent-
rációjának változásait.
Centrális kemoreceptorok. Az artériás vér P co2-vál-
tozásait érzékelő centrális kemoreceptorok jelentős há-
nyada a nyúltvelő ventralis felszíne közelében a VII. és
a XII. agyidegek kilép ése között helyezkedik cl. Ezek a
n euronok voltaképpen közvetlen környezetük, az agyi
extracelluláris folyadék, ill. a cereb rospinalis folyadék
(CSF) H +-koncentráció-változásaira érzékenyek (14-14.
ábra) . A helyi H+ -koncentráció-változások azonban az
artériás vér P co2-változásait tükrözik, mivel a C02 kön-
nyen diffundál át a vér/agy gáton. A CSF első megköze-
lítésben egy komponensű puffcroldatnak fogható fel,
amely a konj ugált sav-bázis párok köz ül csak C02-t és
HC03 -t tartalmaz (1. a 23. fejezetet) . A CSF-be diffun-
dáló C0 2 hidratálódik, a keletkezett szénsav H + -ra és
HC03 -ra disszociál. A HC03 nmol/liter nagyságrendű
koncentrációváltozása a folyadékban m ár jelen lévő
HC03-hoz képest jelentéktelen (pl. a 24 mmol/l kiin-
dulási koncentráció 24,0000 10 mn1ol/l-re változik), a

---------------~"~-----A·------~.
1
Nyú l tve lő
Kapilláris
Kemoreceptorsejt
t 1
: Cerebrospinalis folyadék
••w•••••~•·--••••••••••---•-••~•1
14-1..!I ~I....,
A centrális kemoreceptorok működése
sokkal alacsonyabb H + -koncentráció ekvimoláris vál-
tozása már jelentős (az előző példa alapján 40 nmol/l-
réSl 50 nmol/1-re). Ezt a helyi H + -koncentráció-válto-
zást érzékelik a centrális kemoreceptorok, és a keletkező
ingerületet az agytörzs respirációs neuronjaihoz továb-
bítják.
N ormális Pa co2, és ennek következtében a kemore-
ceptorsejtck közvetlen környezetében lévő megfelelő
H+ -koncentráció szükséges a belégzőmozgások megin-
dításához (szokásos angol nyelvű megnevezése inspira-
tory drive) . A n ormálisnál alacsonyabb P 3 co2 csökkenti
a belégzőaktivitást: a csökkent ventiláció - esetenként
apnoe - a C02-szint helyreállásáig tart. Ez alól csak sú -
lyos artériás hypoxia esetén van kivétel, amiko r - az ala-
csony Pa co 2-szint ellenére - a belégző aktivitást a peri-
fériás kemoreceptorok tartják fent.
Nem fiziológiás körülmények között az idegsejtek
tejsavképzésének következtében kialakuló h elyi [H+J-
változások is ingerei lehetnek a légzésnek. Kombinált
hypoxia és hypocapnia esetén ez a mechanizmus tartja
fenn a légzést.
Paradox módon a centrális kemoreceptorok, ame-
1yek a helyi [H +]-t érzékeli k, érzéketlenek az artériás
vér H + -koncentrációjának változásai iránt. A vér-agy
gát ugyanis nem engedi át a H+ -okat, így azok nem ke-
rülnek el a kemoreceptorsejtekh ez (1. a 14- 14. ábrát).
A centrális kemoreceptorsejtek adaptálódnak, és
több órán keresztü l tartó krónikus hypercapniában nem
jelzik többé az emelkedett Pa co2-t a respirációs neuro-
nok számára.
14. fejezet A légzés élettana 189
A perifériás kemoreceptorok. A carotis- és aorta-
glomusok a legnagyobb artériák közvetlen közelébe te-
lepített szenzorok, amelyek a vér 0 2- és C02-tenzióját,
H + - és I<.+ -koncentrációját érzékelik. A Pa 02 csökkené-
se, a Pa C02> a H + - és a r<.+-koncentráció emelkedés~ a
glomusokat ellátó artériás vérben fokozza a ventilációt.
A glomus kemoreceptorok az ízommunkához kapcsoló-
dó légzésszabályozásban, továbbá az extrém és a kóros
viszo nyokhoz való légzési alkalmazkodásban szerepel-
nek.
A két glomus caroticum az a. carotis communis ket-
1
'
téágazódásánál, a sinus caroticu s közelében van (14-15.
ábra). Mindegyik glomust egy, az a. carotisból eredő ki-
''
1 sebb artéria látja el vérrel. A glomus aorticumok az aor-
1'
: taív, ill. a~ a. subclavia közvetlen közelében helyezked-
nek el, és az aortából eredő kisebb ágak adják vérellátá-
sukat. A glomus caroticumból szárm azó afferen s ideg-
rostok a n. glossopharyngeushoz, a glomus aorticumok-
ból származók a n. vagushoz csatlakoznak. Az idegtör-
zsekhez való csatlakozás előtt az afferen s rostok külön
futnak, így elektrofiziológiai vizsgálatok számára hoz-
Glomus caroticum
(kemo receptor area)
e
\.:l
olr' ........ s·mus caro t·1cus
Q (mecl1anoreceptor area)
Aorta
__ mechanoreceptorok
„„„„ ...„„„„ ... „„
Aortaív
Glomera aortica
(kemoreceptor area)
14-1 S ábra
A perifériás kemoreceptorok (glomusok) és az artériás
mechanoreceptorok elhelyezkedése kutyában
Adams. W E. ( 1958): The Comparative Morphology of the Carolid
Body and Carotid Sinus. Charles C. Thomas Pubi. Springfield, Ill.
alapján
190 111. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
záférhetőek: akciós potenciálok vezethetők eJ az idegkö-
tegek:ről, továbbá az egyes különválasztott axonokról. A
carotis- és az aortaglomusokból származó információ a
légzésszabályozásban nem azonos jelentőségű: lényege-
sen fontosabbak a két glomus caroticumból befutó iin-
pulzusok. A glornusok kemoreceptorai által felvett in-
formációknak nemcsak a légzés-, hanem a keringéssza-
bályozásban is szerepük van (J. a 18. fejezetet).
A glomussejtek kiemelten érzékenyek az őket körül-
vevő szövet oxigéntenziójának változásaira. Ezek bekö-
vetkezhetnek akár az artériás vér 1)02 -értékének, akár a
glomusokon keresztüli véráramlás csökkenésének kö-
vetkeztében. Az egyetlen axonról levezetett akciós po-
tenciál frekvencia és a Pa 0 2 közötti összefüggést a 14-16.
ábra mutatja. Mérsékelten csökkent 0 2-tenzió mellett
(60-100 H gmm között) a frel{venciafokozódás csak kis-
fokú. Ha azonban a Pa 02 értéke 60 H gmm alá csökken,
a frekvenciafokozódás az 0 2-tenzió csökkenésével egyre
kifejezettebb. Az akciós potenciálok frekvenciájának fo-
kozódása tartós, addig tart, amíg a Pa 0 2 alacsony szin-
ten van, azaz a szenzor alig mutat adaptációt. I<.rónikus
légzési elégtelenségben, amelyben a I)a co2 tartósan ma-
gas és a Pa 02 tartósan alacsony, a hypoxia a ventiláció
fenntartásának úgyszólván egyetlen tényezője.
Szemben az oxigénérzékenység nem lineáris görbé-
jével, a glomus kemoreceptorok nagyjából li neárisan ér-
zéken yek a Pa co2 emelkedésére és a pH-érték csökke-
nésére. A glomus kemoreceptorok pH-érzékenysége
~ 12
:::::i
.!::::!
:::::1
Cl.
E 10
8 .../'.
6 -
4 ../Í
2
0
20 40 60 80 100
Pao2 (Hgmm)
14- 16. ábra
Izolált glomus afferens axon akciós potenciál frekvenciája
a Pa 02 változásának függvényében
Az akciós potenciálokat narkotizált kecske izolált kemoreceptoraxon-
járól vezették el. A kísérlet alatt az artériás Pco 2-t és az artériás
pH-t állandó szinten tartották (Pc02 = 40 Hgmrn: pH = 7,41)
olyan nagyfokú, hogy az afferens idcgrostokról elveze-
tett akciós potenciálok frekvenciá ja tükrözi a be- és a ki-
légzéssel párhuzamos, 1-2 H grnrn amplitúdójú Pa co 2-
ingadozások okozta artériás pH-változásokat. A pH-ér-
tékek ingadozása lényegesen kifejezettebb izomaktivitás
alatt, és valószínűleg ezek az ingadozások is szerepel
játszanak a ventiláció izomműködéshez illesztésében (1.
alább).
A glomus kemoreceptorok pH- és Pa co 2-érzékeny-
ségc függ az egyidejű Pa 02 -től. Hypoxiában adott mér-
tékű hypercapni a vagy pH-csökkenés nagyobb akciós
potenciál frekvenciát vált ki, mi nt normoxiás körülmé-
nyek között.
A glomus kemoreceptorok az artériás vér K + -kon-
centrációjának fokozód ására is érzékenyek. Az afferens
axonok akciós potenciál frekvenciája jelentősen fokozó-
dik, ha a vér r<.+-kon centrá ciója 3,5-4,0 mmoVl-ről
5-6 rnmol/1-re növekszik. Ekkora [K+l-emelkedés
izommunka során is létrejön. Nagyon valószínű, hogy a
[I<.+J -ernelkedés az izomműködést kísérő ventilációfo-
kozódás egyik ingere.
A centrális és a perifériás kemoreceptorok
együttműködése. H a a belégzett gáz C02-koncent-
rációja/parciális nyomása megnövekszik, a ventiláció
egy meghatározott tartományban a Pa co 2-vel arányosan
fokozódil{ (14-17. ábra). Emberben, kísérleti körülmé-
nyek között minden Hgmm.-nyi Pa co2-növekedésre
2-4 liter percenkénti ventilációfokozódás esik. Kezdet-
ben a ventiláció a mélyebb belégzések következtében fo-
kozódik (a VT n övekszik), de a továbbiakban a légzési
frekvencia is n ő. A C0 2-érzéken ység azonban je-
lentősen függ a Pa 02 értékétől: ha ez a fiziológiás érték
~
e:: 50
E ,
:::::::.
•C)
T5 40 ../Í
,,
·"'3
-eQ)::
>
30 ../Í
20
10
•
120
40 45 50
Pacai (Hgmm)
14_17 ábra
A ventiláció C02 -érzékenysége
Mines. A. H. ( 1983): Respirator:y Physiology. Raven Press. New York.
147. oldal alapján
 14. fejezet • A légzés élettana 191

alá csökken, a ventiláció az előbbinél nagyobb mérték-
ben növekszik, és a C0 2-érzékenység ábrázolt görbéje
m eredekebb.
Magasabb, 100 Hgmm Pa co2 fölötti tartományban a
C02-nek már légzést gátló hatása van, és öntudatlan-
sághoz, C02-narkózis bekövetkeztéhez vezethet. E z az
állapot nemcsak külső C02 belélegzésével jöhet létre,
hanem a legsúlyosabb fokú légzési elégtelenségben is
előfordul.
Szemben a P co2-emelkedésre adott közel lineáris
ventilációs válasszal, az 0 2-hiányra jelentkező ventiláci-
ós válasz nem lineáris, és csak a fiziológiás Pa 02 -nél je-
lentőse n alacsonyabb 0 2-ten zió mellett jelentkezik (14-
18. ábra) . A ventilációs válasz nem lineáris jelJege két té-
nyezőre vezethető vissza. Az el ső ok, hogy a perifériás
í? 60
E
0 leglényegesebb szabályozóivá. Ha egy ilyen, hypoxiá-
kemoreceptorok atierenseiben az akciós potenciálok
frekve nciaváltozása nem lineáris: 100 és 60 H gmm Pa o2
között kevesebbet változik, mint 60 H gmm Pa 02 alatt (l.
a 14-16. ábrát). A másik ok az, hogy a hypoxiával k.ivá l-
tott hyperventilatio csökkenti a Pa co2-t, amely utóbbi
ellensúlyozza a hypoxia hatását, csökl(enti a ventilációs
választ (1. a 14-18. ábrát). Ha a Pa 02 50 Hgmm alá csök-
ken, a glomusokból jövő afterens impulzusok annak el-
lenére fokozzák a ventilációt, hogy közben a Pa co2 egy-
re kisebb lesz, és így a hypoxia válik a légzést szabályo-
zó domináns tényezővé.
A perifériás kemoreceptorok szerepe kóros körülmé-
nyek között kritikussá válhat. I\.rónikus ventilációs elég-
telenségben a centrális kemoreceptorok adaptálódtak a
krónikus hypercapniához, és nem képeznek ingert a
ventiláció számára. Ebben az esetben a perifériás kemo-
receptorokból származó ingerületek válnak a ventiláció

~
-
:::::::.
-0
·e:;
ban, hypercapniában és respirációs acidosisban szen-
~
vedő beteg 0 2-ben gazdag gázkeverékből légzik, a ven-
~ 50
> tiláció hypoxiás ingere megszűnik, a ventiláció tovább
csökken; ezzel a Pa co2 tovább emelkedik, és végül C0 2-
40 narkózis és coma léphet fel.
A ventiláció szabályozásának egy másik konfliktus-
helyzetét jelenti a nem respirációs (azaz metabolikus, 1.
a 23. fejezetet) acidosis fellépése. Ebben az állapotban a
perifériás kemoreceptorok. az artériás lH +J értékének
emelkedését jelzik. A következményes hyperventilatio a
20 Pa COz csökkenésével jár, ami kom pcnzálja az acidosist,
1::.29,7 viszont mind a centrális, mind a perifériás kemorecepto-

10 ~----- "-__. 0-
rok felől csökkenti a ventiláció ingerét. A konfliktust a
centrális kemoreceptorok adaptációja oldja fel: C02 -ér-
36,8 38,6 38,6 zékenységük csökkenése lehetővé teszi a ritmikus légzés
fenntartását hypocapniás állapotban is. A hypcrventil a-
tio jellegzetes formája a diabeteses ketoacidosisban
20 40 60 80 100 120 140
rendkívül mély légvételekkel jelentkező l{ussmaul-féle
Pa o2 (Hgmm)
acidoticus légzés.

Az oxigénhiányban bekövet kező ventilációs válasz

Loeschke. H. H. és Goertz. K. H ( 1958) adatai alapján
A vízszintes tenge!Yen az oxigéntenziót. a függőleges tenge!Yen a
percventilációt (liter/min) tüntettük fel. A felső görbén a belégzett
gáz 0 2-lenzióját fokozatosan csökkentellék, úgy. hogy közben C02
hozzáadásával az alveolaris Pco2 42 Hgmm-en állandó maradjon. A
ventiláció 140 és 80 Hgmm P0 2 között alig emelkedett. dc 70 Hgmm
alall meredeken fokozódott.
Az alsó görbe felvélele során az alveolaris C02 -tenziót nem tarlották
állandó értéken, a fokozott ventiláció a PA co 2-t csökkentette: ez fe-
lel meg a fiziológiás körülményeknek. A ventiláció íokozódása sok-
kal kisebb mértékű, mint az a felső görbén megfigyelhető volt. A gör-
A légzés alkalmazl<odása
az izomm űködés hez
Az izomműködést az 0 2-felhasználás és a C0 2-terme-
lés sokszoros emelkedése kíséri. Az 0 2-fogyasztás 4
Vmin, a C02-termelés pedig 3,2- 4 Vmjn is lehet. Eköz-
ben a ventiláció percenkénti értéke a 100-120 litert is el-
érheti. Ez megközelíti azt a határértéket, amelyet az
egyén akaratlagosan maximálisan lélegezni képes. Az
izomműködést kísérő ventiláció magasabb értékre áll

be felett elhe!Yezett számok a mért aktuális alveolaris C02-tenziót be, mint amekkorát C02-bclélegeztctéssel cl lehet érni.
mutatják. A légzőrendszer alkalmazkodása az izommunka inten-
192 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiraloricus) rendszer
zitásától függően eltérő mechanizm uso kkal történ ik
(14-19. ábra) .
Enyhe és közepes izommunkában (0,25-1,5 Vmin
ű 2 -fogyasztásnál) a ventiláció pontosan alkalm azkodik
a fizikai erőkifejtés mértékéhez: az illeszkedés olyan
pontos, hogy az artériás P 02 , Pco2 és a pH középértékei
nem változnak (középértéken itt a be- és a kilégzés so-
rán m ért ingadozások középértékét értjük). Az előzőek­
ben leírt matematikai összefüggések alapján ez csak ak-
kor lehetséges, ha a percenkénti Űz-fogyasztás és COz-
termelés, valamint az alveolaris ventiláció arányosan
vál toznak.
Kísérletes körülmények között, kis vagy közepes
izomműködés kezdetén a ventiláció azonnal fokozódik.
Ezt egy lassabb, fokozatosabb emelkedés követi, amely
néhány perc alatt állandósul (14-20. ábra) . Az izommű­
ködés végeztével a ventiláció ugyanúgy két lépcsőben
csökken, mint az aktivitás megindulásakor: először egy
azonnali esők.kenés következik be, majd egy lassabb
visszaállás a kezdeti a lapsz intű értékre.
A kezdeti ventilációfokozódás olyan gyors, hogy ki-
zárólag idegi úto11 következhet be; kémiai változások
ilyen rövid idő alatt nem hozhatnak létre ventilációfo-
kozódást. A ventiláció gyors kezdeti emelkedésében
több párhuzamos inditómechanizmus szerepel. Je-
lentősek a motoros agykéregből és a hypothalamusból
származó ingerül etek. E mellett az ízületek és az iz-
1nok m echanoreceptoraiból ventilációt fo kozó reflexek
váltódnak ki. Az izomműködés végeztével ezek az in-
gerületek azonnal megszűnnek, és ez okozza a gyors
ventilációcsökkenést.
A ventiláció lassabban bekövetkező fokozódása ké-
miai tényezők változására vezethető vissza. Emberben a
glomus caroticumok kemoreceptoraiból jövő afferentá-
Laktál
1 2
1 4-19 ~t- ......
A vér P02 -, Pco 2 -, pH-értékének és laktátkoncentrációjának,
valamint a légzési perctérfogat mértékének összefüggése az
0 2 -fogyasztással izomaktivitás során
Fenntartott munka
Nyugalom :Nyugalom
~-----.
-
e:
;g
t
Munka kezdete
t
Munka vége
1 ~(I t-
A venti láció időbeli változásai izommunka során
ció biztosan szerepel a ventilációs válasz kialakításában:
a két glomus időleges kikapcsolása jelentősen csökkenti
az izomműködést kísérő ventilációs választ. Ivlérések
szerint azonban enyhe és közepes izommunka során az
artériás vér Pa 02, Pa co2, valamint pH átlagértékeiben
nincs olyan változás, ami ventilációs ingerként szerepel-
hetne (l. a 14-19. ábrát). A mai ismeretek szintjén való-
színű, hogy a vérplazma I<.+ -szintjének az izommukö-
déssel párhuzamos emelkedése játssza a döntő szerepet.
Az izomösszehúzódás során az izo mrostokból K+ -ok
lépnek ki, és a vérplazma K+ -szintje a nyugalmi érték
fölé emelkedik. A mérhető emelkedés már hatásos inger
a glomusok kcmoreceptorai számára. Emellett izom-
munkában megnő az artériás vér Pc 02-értékének és
H + -koncentrációjá nak a be- és kilégzések során bekö-
vetkező ingadozása. Ez a változás valószínűleg hozzájá-
rul a ve ntiláció növekedéséhez.
E xtrém fokú izommunka során (1,5 l/ min Űz-fo­
gyasztás felett) a ventiláció fokozódása akkora lehet,
hogy a Paco2 a nyugalmi érték alá csökken, és a I)ao 2
kismértékben emelkedik is. Az ehhez szükséges teljesít-
ményt „anaerob küszöb"- nek nevezzük. Ekkora izom-
teljesítmény esetén az izomban jelentős a tejsavképzés,
a keletkezett tejsav a vérbe jut (lactacidaemia, lactacido-
sis) . Az anaerob küszöb elérését követően a hyperventi-
latiót az acidosis a perifériás (glomus) kemoreceptorok
ingerülete által tartja fenn.
A tüdő afferenseinel< szerepe
a légzésszabá!Yozásban
A légutak és a tüdő aktuális állapotát különböző szen-
zoros receptorok érzékelik; ingerületük a n. vaguson ke-
resztül éri el a pontobulbaris respirá ciós neuronokat.

Lassan adaptálódó feszítési receptorok. A szen-
zoros receptorok közül valószínűleg ezek játsszák a leg-
lényegesebb szerepet. A légutak fa lában a simaizomsej-
tek között helyezkednek el, és ingerületüket velőshüve­
lyű rostok vezetik. Ezek a receptorok a tüdő légtartalmát
a tüdőszövet feszülésén keresztül érzékelik. A recepto-
rok egy része már az FRC értékén impulz usokat ad le,
dc nagyobb részük a tüdő további inflációjával kerül in-
gerületbe. A lassan adaptálódó receptorol~ axonjairól le-
vezetett akciós potenciálok: frekvenciája már a nyu galmi
VT-érték mellett is arányos a növekvé> tüdőtérfogattal. A
további inflációval inind az egy rostról levezetett akciós
potenciál frekvencia, mind az ingerületbe kerülő axo-
nok száma növekszik. Az infláció adott mértékénél a re-
ceptorok ingerületét a belégzés reflexes gátlása, a passzív
kilégzés megindulása követi. A reflexes válaszhoz tarto-
zik a bronchusok tágulása (bronchodilatatio) is. A reflex
1868 óta ismert, HERING és BIIBUER írta le, és értel-
mezte tévesen mint a „légzés önkormányzatát" (H e-
ring- Breuer-reflex).
A reflex jelentőségét a C02-belégzéssel kiváltott ven-
tilációs válasz analízise mutatta meg. Amint a fentiekben
említettük, a belégzett C02 koncentrációját emelve
először csak az egyes légvételek mélységének fokozódása
dominál (nagyobb VT). Csak amikor a VT elér egy adott
nagyobb értéket, növekszik meg a légzés frekvenciája.
Nagy tüdőtérfogat mellett a lassan adaptálódó feszítési
receptorok ingerülete leállítja a belégzést, és ezzel le-
hetővé teszi a frekvencia fokozódását. A két n. vagus he-
lyi érzéstelenítése kikapcsolja ezt a reflexet, és a C02-be-
lélegeztetésére bekövetkező ventilációs válasz csak a VT
emelkedéséből áll, a légzési frekvencia nem fokozódik.
A reflex valószínűleg szerepet kap a ventiláció egyéb
eredetű fokozódásaiban is, így pl. az izommunka során,
amikor mind a V T> mind a frekvencia növekszik.
/
0 Attel<intés
A tüdőben be- és kilégzés folyamán létrejöv(S gáz-
mozgások alapfeltétele a mellkasfal és a tüdő elvá-
laszthatatlan együttműködése. A m ellkas tágulási és
a tüdő összehúzódási tendenciája következtében a
pleuraurben szubatmoszférás n yomás alakul ki, a mi
biztosítja az alveolusokat nyitva tartó transmuralis
„
nyom ast.
Belégzéskor a mellkas tágul, az intrapleuralis
nyomás csöl~ken, a transpulmonalis nyomás nő,
és a tüdő tágulékonyságától (compliance) függő
térfogatú gáz áramlik a tüdőbe. A nyugodt belég-
zéskor mozgatott gázmennyiséget respirációs tér-
fogatnak (VT) nevezzük.
14. fejezet A légzés élettana 193
Gyorsan adaptálódó receptorok. A légutakat bélel6
hámsejtek között helyezkednek el; az affercns axon
velőhüvelyes . A receptorok kémiai ingerekkel, köztük
endogén agonistákkal (hisztamin, prosztaglandinok),
exogén (idegen) kémiai anyagokkal, porral és füsttel in-
gerelhetők. Ezen az alapon nevezték a gyorsan adaptá-
lódó receptorokat irritáns receptoroknak. A gyorsan
adaptálódó receptorokat a tüdő extrém inflációja
(„hyperinflatio") is aktiválja. A receptorok ingerületét
hyperpnoe (fókozott ventiláció), bronchoconstrictio, a
légutak nyákszekréciója és gyakran köhögés követi. Va-
lószínű, hogy ezek a receptorok egyes kóros állapotok-
ban is szerephez jutnak.
juxtacapillaris (J) receptorok. A tüdőkapillárisok
közelében elhelyezkedő szabad id egvégződések ingerü-
letét főként nem myelinizált C-rostok vezetik. A J-rc-
ceptorok a vérben lévő kémiai anyagokkal hozhatók in-
gerületbe. A receptorok farmakológiai ingereirol jelen-
leg többet tudunk, mint az azokat aktiváló fiziológiai
mechanizmusokról. Ezeket a receptorokat a tüdőkerin­
gésbe juttatott hatóanyagok (mint a hisztamin, kapszai-
cin, bradikinin, szerotonin, egyes prosztaglandinok) in-
gerlik. A kiváltott reflexválasz rövid ideig tartó apnoe
(légzésszünet), amelyet gyors, felül etes légzés, broncho-
constrictio és nyákszekréció követ. A kivá ltott válaszokat
közös néven kemorefl excknek nevezzük. A ké1niai
anyagokon kívül a receptorok ingerületbe h oz hatók a
tüdő és a légutak extrém mértékű inflációjával is. Mint-
hogy egyes kóros állapotokban (így gyulladás során) a
tüdőben megjelennek az említett ingerlő mediátorok, a
receptorok és az általuk közvetített reflexek valószínűleg
kóros respirációs folyamatokban szerepelnek.
Nyugodt kilégzéskor a belégzoi7..mok ellazulnak,
a transmuralis nyomás csökken, és érvén yre jut a
tüdő kollapszustendenciája. A lcilégzőiz1nok csak
erőltetett légzés alkalmával lépnek működésbe.
Nyugodt kilégzés után a tüdő térfogata a funkci-
onális residualis kapacitás (FRC) . Az FRC térfo-
gatán ellazult légzőizmok mellett a tüdő rugal-
mas retrakciós tendenciája kiegyenlíti az ellazult
mellkasfal passzív tágulási tendenciáját.
A respirációs térfogat egy része a légutak vezetési zó-
nájában marad, és ne1n vesz részt a gázcserében
(holttéri térfogat, Vn). A gázcserébcn részt vevő frak-

194 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
ció az alveolaris térfogat (VA). Az alveolaris ventilá-
ció (VA) az alveolaris térfogat (VA = VT - V0 ) és a
légzési fre kvencia szorzata.
Az alveolaris gáz szén-dioxid-tenzióját (PA co2) a
percenkénti C0 2-termelés és az alveolaris ventiláció
aránya határozza meg. A P1\ co2-érték növekedése a
hypercapnia, kialakulása légzési elégtelenségre utal. A
PA co2-érték csökkenését hypocapniának nevezzük.
• Az alveolaris gáz oxigéntenzióját (PA 0 ) a belégzett
levegő (vagy gáz) oxigéntenziója (P 1 co2), az alveo-
laris ventiláció és a percenkénti 0 2-fogyasztás hatá-
rozza meg. Az a1veolaris oxigéntenzió csökkenése az
a1.veolaris (más néven hypoxiás) hypoxia.
Az alveolaris gáz és a tüdőbe áramló vér közötti gáz-
csere diffúzión alapul. Az alveolaris tér és a tüdőka­
pillárisok vére között általában gázegyensúly alakul
k.i. A ventiláció és a perfúzió tüdőn belüli egyenet-
lensége miatt az artériás vér oxigéntenziója (Pa o 2)
néhány H gmm-rel alacson yabb, mint a PA Oz·
Az alapokon túl
A gáztérfogat függése a mérési körüln1ényektől
A gázok térfogata a nyomástól és a hőmérséklettől függ,
ezért a gázok térfogatban kifejezett mennyisége csak ak-
kor értel m ezhető, ha egy i dej űleg a nyomás és a hő m ér­
séklet értéke is ismert. Az általános gáztörvény értelmé-
ben:
PxV = R ( 14. 11. egyenlet)
T
(amelyben P a nyomás, V a gáz térfogata, T az abszolút
hőmérséklet Kelvin-fokban és R a gázállandó).
A légzésfiziológiában a gáztérfogatok mérése 3 külön-
böző állapotban történhet:
1. STPD (standard temperature, pressure, dry):
0 °C-on (273 °K). 760 Hgmm nyomáson és száraz álla-
pot ban.
2. BTPS (body temperature, pressure, saturated):
37 °C-on (310 °K). vízgőzzel telítve, ennek megfelelően
(P 8 - 47) Hgmm-en.
3. ATPS (ambient temperature, pressure, s aturated):
Az aktuális környezeti hőmérsékleten (pl. 20 °C-on), at-
moszférás nyomáson és aktuális vízgőztenzió mellett.
Gyakorlatban
.
az oxigénfogyasztást (V02 ) és C0 2-terme-
.
lést (Vc02 ) STPD-állapotban, az alveolaris ventiláció (VA)
adatait viszont BTPS körülmények között adjuk meg. A két
állapot közötti átszámítás az általános gáztörvény alapján
t örténik:
l
..
A be- és a k ilégzőizmokat beidegz{) gerincvelői mo-
toros neuronokat a hídban és nyúltvelőben elhelyez-
ked() respirációs neuronok vezérlik.
Az artériás vér C02-tenziója (Pa co2) a ventiláció
legfontosabb szabályozó tényezője.
Az artériás vér C02-tenziójának emelkedése
(hypercapnia) fokozza, 1níg hypocapnia csök-
kenti a ventilációt.
A C0 2-tenzi6t a centrális (nyúltvelői) és a perifé-
riás (glomus) kemoreceptorok érzékelik. A cen t-
rális kem oreceptorok adaptálódnak a hosszan
tartó hypercapniához.
Az artériás h ypoxia fo kozza a ventilációt. Az 0 2-ten-
zió csökkenését a glomus kemoreceptorok érzékelik.
A glomus kemoreceptorok a megnövekedett H + - és
K+ -koncentráció iránt is érzékenyek.
Az izomtevékenység során a ventiláció fokozódik, és
megfelel az anyagcsere megnövekedett igényének. A
ven tilációs válaszban központi idegrendszeri paran-
csok, valam int a mechanoreceptorokból és a glomus
kemoreceptorokból kiinduló reflexek szerepelnek.
V T x P2 273 x (P8 - 47) P8 - 47
-1 - -1 - - azaz
VsrPD
V2 T2 xP 1 VaTPs 310x760 863
( 14.12. egyenlet)
Adott gáztérfogat eltérése az STPD és BTPS állapot között
jelentős lehet. A vízmentes és a vízgőzzel telített levegő,
valamint az alveolaris gáz frakcionális gázkoncentrációit és
azok parciális nyomását a 74-3. táblázat foglalja össze.
A residualis volumen, ill. a funkcionális residualis
kapacitás meghatározása
A residualis térfogatot (RV) kiszámíthatjuk „inert gáz" (pl.
hélium) felhígulásából. Az inert gáz nem oldódik a vérben.
és ezért nem hagyja el az alveolaris teret. A vizsgált sze-
mély maximá lis ki légzést követően ismert térfogatú zárt
edényből kezd lélegezni, amely ismert koncentrációjú gázt
tartalmaz. Bizonyos idő elteltével az edény és az alveolaris
tér gázösszetétele kiegyenlítődik. A gázkoncentráció csök-
kenése (hígu lás) arányos az alveola ris t ér nagyságával. Az
RV értékét a következő egyenletből számíthatjuk:
V1 x F1 = (V1 + RV) x F2, (14.13. egyenlet)
ahol V 1 az edény eredeti térfogata. F1 az inert gáz kiindu-
lási, F2 annak végső koncentrációja.
Ha a vizsgálandó személy nyugodt kilégzés végén
kapcsolódik az inert gázt tartalmazó tartályhoz, akkor
 14. fejezet • A légzés élettana 195

14-3. táblázat
A vízmentes és a vízgőzzel telített levegő, valamint az alveolaris gáz frakcioná.lis gázkoncentrációi (f) és azok parciális
nyomása (P) (kerekítve)

02 C0 2 N2 H20

Fo2 P02 (Hgmm) Fco2 Pco 2 (Hgmm) FN2 PN2 (Hgmm) PH 2o (Hgmm)

Száraz levegő (STPD) 0,21 160 0,0004 0,3 0,79 600 0

Nedves leveg ő(BTPS) 0, 19 150 0,0004 0,3 0,74 563 47,0

Alveolaris gáz (BTPS) 0, 13 100 0,056 40 0,750 570 47,0

ugyanezzel a módszerrel az FRC értékét határozhatjuk
meg.
Az FRC-t testpletizmográfban is meg lehet határozni. A
pletizmográf egy herm etikusan zárt kabin, amelyben a
vizsgált személy ülő helyzetben foglal helyet. A készülék-
ben mérhetők a kabin és a légutak nyomásértékei, vala-
m int a kamra térfogatváltozásai.
Egy normális kilégzés után , azaz a FRC t érfogatán az
alveolaris nyomás (P, amelyet a szájban mérünk) azonos a
légköri nyomással. Ekkor elzárjuk azt a csövet, amelyen
kereszt ül a vizsgált személy légzik (azaz a légutak kifelé
zárta k}, majd a személy belégzést kísérel meg: ennek kö-
vetkezt ében a mellkas térfogat a /1 V értékkel megnő, az al-
veo laris nyomás pedig P 1 -értékről P2-értékre csökken.
A mellkas térfogatának növekedése összenyomja a ka-
binban lévő l evegőt, a kabinban uralkodó nyomás fokozó-
dik. A /J.V értéke megkapható, ha annyi l evegőt veszünk ki
a kabinból, hogy a nyomás a légköri nyomás értékére tér-
jen vissza . A szájüregben mért nyomások megadják a to-
vábbi számításokhoz szükséges P1- és a P2-, ill. kettőjük
kü lönbségét, a /J.P-értéket.
A további számításokat, amelyekben az FRC a kiindu-
lási V 1-érték, Boyle törvénye alapján végezzük (a hőmér­
séklet állandó):
(14. 14. egyenlet)
Amennyiben azonban a tüdőben lévő (alveol aris) gáz egy
része nem vesz részt a légcserében, a két módszer eltérő
eredményt ad.
A holttér meghatározása
Az élettani holttér térfogatát a kilégzett gázkeverék C0 2-
tartalma alapján határozhatjuk meg. A számításnál feltéte-
lezzük, hogy a belégzett levegő C0 2-tartalma elhanyagol-
ható, és a kilégzett gázban levő összes C0 2 az alveolaris
térből származik. Az anyagmérleg alapján:
( 14.17. egyenlet)
Az egyen letben a C0 2 f rakcionális koncentrációi (Fc0 2)
szerepelnek. A az alveolaris, E pedig az elkeveredett ki-
légzett gázra utal, FA co2 > FE co2 . Minthogy a parciális
gáznyomások egyenesen arányosak a f rakcioná lis kon-
centrációval:
(14.1 8. egyenlet)
A 14.17. egyenlet mindkét olda lát (P8 - PH2o)-val szorozva
a frakcionális koncentrációkat a parciális gáznyomásokra
váltjuk át:

Amennyibe n (14.19. egyenlet)

V2 = V 1 + /J.V, továbbá Az egyenlet rendezése után a módosított Bohr-formulát

P2 = P1 - /J.P, akkor kapjuk:

P1 xV 1 = (P 1 -!J.P)x(V 1 + !J.V). (14. 15. egyenlet) (14. 20. egyen let)

,
Atrendezve:

!J.V(ml) Fiziológiás körülmények között az élettan i (funkcioná-

V1 (ml) = P1 (Hgmm) x = FRC (ml) lis) és anatómiai holttér csak igen kis mértékben tér el
/J.P (Hgmm)
egymástól. A Bohr-egyen let alapján valójában az élettani
holtteret határozzuk meg. A valóságos anatómiai holtteret
(14.16. egyenlet)
tiszta oxigén belégzését követően, az alveolaris eredetű
nitrogén megjelenésének mérése alapján tudjuk megha-
(Ebben a bemutatott számításban néhány, egyébként
tározni. Ezt a mérést a klinikai gyakorlat ban nem használ-
szükséges korrekciót és konverziót az egyszerűség kedvé-
ják.
ért elhagytunk.)
Egészséges személyekben az inert gáz módszer és a
testpletizn1ográfiás módszer azonos eredményekre vezet.

196 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rends:Lcr
A compliance meghatározása
Testpletizmográfban meghatározható a tüdő, a mellkasfal,
valamint a teljes légzési rendszer (tüdő + mellkas) tágu lé-
konysága is (14-2 1. ábra). A transmuralis nyomások (Ptm)
számítása a szájban mért intrapulmonalis Ppulm• valamint
a nyelőcső középső szakaszában elhelyezett nyomásmérő
által detektált intrathoracalis (megfel el az intrapleuralis
nyomásnak, P pi) nyomás alapján történik, tehát a tüdőn
keresztüli Ptm = P pulm - P pi· a mellkasfalon keresztüli Ptm
= P pi - P6 , a teljes l égző rendszeren keresztüli P1m = Ppulm
- Ps.
A passzív relaxálási technika alkalmazásakor a vizsgált
személyt f elkérjük. hogy meghatározott mennyiségű le-
vegőt lélegezzen be, majd elzárju k a vizsgá lt személyt a tér-
fogatmérő műszerrel összekötő csövet: ekkor a tüdőben
lévő gáz mennyisége nem vá ltozhat. csak térfogata és nyo-
mása (P x V = konstans). Ezután a vizsgált személy akarat-
lagosan ellazítja légzőizmait. A tüdő rugalmas retrakciója
következtében az intrapulmonal is gáz térfogata a FRC érté-
kére tér vissza, és az intraalveolaris (intrapulmonalis) nyo-
más fokozódik. Ha a vizsgált személyt az elzárás előtt aka-
ratlagos kil égzésre kérj ük f el, a tüdő térfogata az FRC alatt
van, és az izmok ellazítása után a mellkas tágulási tendenci-
ája az intrapulmonalis nyomást csökkenti. a nyomás szubat-
moszférás („negatív"} lesz (1. a 14-21. ábrát).
A compliance-méréseknek a légzésmechanika meg-
értése szempontjából van je l en tős ége , a klinika i gyakorlat-
ban igen ritkán határozzák meg.
Tüdő - Mellkasfal
térfogat
(liter)
TLC ./............................ 6
5
4 ban az agyi interstitialis tér pufferkapacitásának módosulá-
FRC ../ ... „ . „ „ . „ „ „ . „ „ „ . „ . „ „
+ 1 liter 3 zékenység e. Két eltérő állapotban következik be lényeges
RV . / . „ „„ .
1 jelenik meg, hanem a C0 2 behatol a neuronok sejttestébe
-30 -20 -10 0 +10 +20
Transmuralis nyomás (vízcm)
14-21 ábra
A tüdő és a mellkas térfogat/nyomás diagramja
Rahn H. és mtsai ( 1946): Am. 1- Pl~siol. 146. 161 . alapján
Az egyes összetevők (mellkas. tüdő és kettőjük
térfogatnál vannak passzív egyensúlyban, amelynél a megfelelő trans-
1nuralis nyomás értéke zérus: a mellkas esetében FRC
kombinált rendszer esetén az FRC-értékénél, míg a tüdő esetén ext-
rapolációval valószínűsítve jóval az RV-érték alatt (ez csak pneumo-
thorax alkalmával érhető el)
FRC: funkcionális residualis kapacitás; RV: residualis térfogat;
TLC : tüdő teljes kapacitása
-
A l<emoreceptorsejtek működése
A centrális kemoreceptorsejt ek esetében jól reprodukál-
ható kísérleti megfigyelés, hogy sokkal erősebben reagál-
nak a C0 2-koncentráció változására, mint ha azonos ext-
racellulári s [H+ ]-t más módon, de állandó C0 2-érték mel-
lett hoznak létre. Ez va lószínűsíti a C0 2 által kiváltott intra-
celluláris pH-csökkenés szerepét a kemoreceptorsejtek
aktiválásában. Mind az extra-, mind az intracelluláris pH-
vá ltozás legva l ószínűbb célmoleku lái a plazmamembrán
K+-csatornái. Töb b pH-érzékeny K+-csatornát sikerült ki-
mutatni a központi kemoreceptív sejtekben.
A glomus caroticum katecholaminokat termelő és
szekretáló sejtjeiben a kemoszenzitivitás szintén jelentős
részben K+-csatornákhoz k öt hető . Mind az extra-, m ind az
intracelluláris pH, mind direkt 0 2 által szabályozott K+-csa-
tornákat leírtak. Bármelyik típusú K+-csatorna gátlása a
sejt depolarizációját. az L típusú csatornáko n keresztüli
Ca2 +-beáramlást és a t ranszmitterleadás fokozódását vált-
ja ki. Emellett az L típusú Ca2+-csatorna direkt szabályozá-
sára is vannak kísérleti adatok: hypoxia PKC-mediációval,
hypercapnia viszont PKA-általi foszforilációval képes akti-
válni a csatonát. Az L típusú Ca2 +-csatorn a élettani szere-
pét támasztja alá, hogy mind a Ca2+-áramok, mind a
[Ca2+Jíc mérésekor a hypoxia és a hypercapnia hatása ad-
ditívnak bizonyult. Mindezeken t úl pH-érzékeny Cl--csa-
tornákat is leírtak a glomussejtekben.
A központi kemoreceptorok adaptációjának mechanizmusa
Mellkasfal
+tüdő A nyú l tvelői kemoreceptorsejtek közvetlenül az őket körül-
~ vevő CSF H 1 -koncentrációját érzékelik. A CSF egykompo-
nensű puffer. amelyben a C0 2-koncentráció kismértékű
'
változásai is jelentős [H +] változást idézn ek elő. lgy a ke-
moreceptorsejtek aktivitása arányos lesz a közegben ural-
kodó Pc02-vel. Hosszan tartó Pc0 2-változá sok esetén azon-
sa miatt megváltozik a kemoreceptorsejtek C0 2 iránti ér-
adaptáció.
Krónikus hypercapniában a C0 2-több let nem csak az
agyi ext racelluláris térben és cerebrospinalis folyadékban
is. A CSF-tő l eltérően a sejt belseje fehérjéket tartalmazó
többkomponensű puffer, így a H+-okat a fehérjebázisok
kötik meg (a sejtfehérjék protonálódnak). A neuronok bel-
+30 +40 +50
sejében a 23. fej ezetben leírt mechanizmussa l fo lyamato-
san növekszik a HC03-ok koncentrációja. Az idegsejtek
membránjának HC03-permeabilitása alacsony, és a HC03-
ok néhány órán keresztül lényegében a sejtekben marad-
nak. A továbbiakban azonban - 8-1 2 óra elteltével - már
annyi HC03 hagyja el a sejteket, hogy a kemoreceptorsej-
tek környezetében a megnövekedett HC03-koncentráció
kombinációja) annál a
helyreállítja az agyi interstitialis folyadék pH-értékét (l. a 23.
fejezetben leírt Henderson -Hasselbalch-egyenletből le-
+ 1 liternél. a
vonható következtetést), amivel megszűnik a központi ke-
moreceptorok fokozott aktivitása. Ezért krónikus hypercap-
niában a venti láció sza bályozását a központi kemorecepto-
rok helyett más mechanizmusok veszik át.
Krónikus m etabolikus acidosisban a cerebrospinalis
folyadék (CSF) HC03-koncentrációja csökken, ezért a nor-

mális pH-érték alacsonyabb Pc02-mellett áll be. A centrá-
lis kemoreceptorok tehát a Pa co 2 csökkenése ellenére
sem jeleznek hypocapniát. Az emelkedett artériás H+-
koncentráció a glomus kemoreceptoraira hat. Mindez
együttesen fokozott ventilációt és a metabolikus acidosis
részleges respirációs korrekcióját eredményezi.
Légzési alkalmazkodás nagy tengerszint feletti
magassághoz
A tengerszinttő l távolodva a barometrikus nyomás csö k-
ken, így a belégzett levegőben az oxigén parciális nyomá-
sa (P1 0 2) is je l entősen csökken. Ez magas hegységekben
(hegymászás) vagy repülőgépeken a nyomást biztosító ka-
bin sérülésekor okoz problémát.
Nyugalmi 0 2-fogyasztás és alveolaris ventiláció mellett
például 5000 m tengerszint feletti magasságban a (P 8
mintegy 450 Hgmm, P1 02 85 Hgmm), a PA 02 kb . 42
Hgmm és az artériás vérben a hemoglobin telítettséQe
csak 75°/o lenne. Változatlan 0 2-fogyasztás mellett a VA
négyszeres emelkedése esetén a PA 02-érték 75 Hgmm-re
emelkedne, ami a hemoglobin közel normális telítettsé-
gét eredményezné. Természetesen az 0 2 -fogyasztás
emelkedése esetén a 14.9. egyenletnek megfelelően
csökken a PA 02 és a szaturáció is.
M agaslati körü lmények között a kialakuló hypoxia a pe-
rifériás kemoreceptorok hatásos ingerét képezi, és fokozza
a venti lációt. Előzetes alkalmazkodás (akklimatizáció) nél-
kül azonban a hypoxia ventilációt fokozó hatását a hyper-
venti latio következtében kia lakuló hypocapnia és alkalosis
részben semlegesíti. Hosszabb (több napos vagy több he-
tes) előzetes magaslati tartózkodás során a vesén keresztü-
li fokozott HC03-kiválasztással a légzési alkalosis részleges
kompenzációja következik be. A CSF-ben csökkent [HC03 ]
mellett a centrális kemoreceptorsejtek adaptálódnak, és a
ventiláció a hypocapnia és a respirációs alkalosis ellenére
is jelentősen fokozódik. Emellett a respirációs neuronok
környezetében - az anaerob tejsavképződés következté-
ben - helyileg megnövekedő H+-koncentráció is segítheti
a fokozott ventiláció fenntartását.
Nagy magasságokban az artériás vérben csökkenő
Pco2 és emelkedő pH növeli a hemoglobin 0 2-affinitását,
a hemoglobin a tüdőben alacsonyabb PA 02-értéken is na-
gyobb mértékben köt 0 2-t.
©> Mérföldkövek
1743: H. W. L. Taube disszertációjában leírja a „carotis-
test"-et (a mai glomus caroticumot).
1777-1789: A.-L. Lavoisier zárt térbe helyez tengeri-
malacokat, és megállapítja, hogy azok oxigént fogyasz-
tanak és szén-dioxidot adnak le.
• 1812: C. J. J. Legallois leírja, hogy meghatározott agy-
törzsi területek épsége szükséges a légzőmozgások­
hoz.
• 1837: G. Magnus kimutatja az 0 2 és a C0 2 jelenlétét
az artériás és a vénás vérben; az artériás vér több 0 2-t,
a vénás vér több C0 2-t tartalmaz.
14. íejezet A légzés élettana 197
Mindezek az adaptációs mechanizmusok lehetővé tet-
ték, hogy hegymászók elsőként 1978-ban 0 2-belégzés
nélkül elérhették a 8848 m magas Mount Everestet. Ezen
a magasságon (az 1981 -ben végzett mérések szerint) P8
= 253 Hgmm, a P1 02 értéke 43 Hgmm volt, az alveolaris
PAo2 35 Hgmm, a Paco2 7,5 Hgmm, az artériás vér pH-ér-
téke pedig 7,7. Az alveolaris venti láció 5-6-szorosára
emelkedett.
Obstruktív légzészavar
A légúti ellenállás megnövekedése jellemzi. Bekövetkez-
het akutan a bronchialis simaizomzat kontrakciója és a fo-
kozott nyákszekréció következtében asthma bronchiale
formájában, vagy lassan, krónikus kia lakulással krónikus
bronchitis, valamint emphysema esetén. Ez utóbbiakat
összefoglalva nevezzük krónikus obstruktív tüdőbetegség­
nek (COPD, chronic obstructive pulmonary disease). Min-
den obstruktív betegségre jellemző a dinamikus légzési
paraméterek romlása. azaz a FEV 1-érték és a Tiffenau-in-
dex, valamint a PEF-érték csökkenése. Akut obstruktív ál-
lapotra je lle mző, hogy ~ 2 -receptor-agonisták bejuttatása
(spray formájában) rövid időn (15-30 perc) belül csökken-
ti a légúti ellenállást és a dinamikus paraméterek 15-20°/o-
os javulását eredményezi. l<rónikus obstruktív betegség
esetén ilyen rövi d idő alatt nem vá ltoznak lényegesen a
légzésfunkciós paraméterek. COPD-ben j e ll emző az RV.
valamint az FRC növekedése. emphysemában ped ig a
tüdőcomp lia n ce emelkedése.
Restriktív légzészavar
A statikus tüdőtérfo gatok csökkenése jellemzi, tehát az RV.
FRC. VC egyaránt csökken. A FEV1 és a VC csökkenése
arányos, így a Tiffeneau-index a normális tartományban
marad. Ugyancsak változatlan a légúti ellenállás és a PEF-
érték. Restriktív légzészavar különböző tüdőbetegségek­
ben fordulhat elő: a tü dőszövet pusztulása (gyulladások, tu-
morok következtében ), összenyomása (mellkasi folyadék-
gyülem, pneumot horax esetén), tüdőlebeny műtéti eltávo-
lítása egyaránt szerepelhet kiváltó okként. Ugyancsak rest-
riktív légzészavart okoz a tüdőfibrosis, valamint a mellkas
deformitása. ilyenkor a compliance-érték csökken .
1842: P. Flourens azonosítja a légzőmozgások kivitele-
zéséhez szükséges agytörzsi struktúrákat. A medulla
oblongata egy pontjában lokalizálja a „noeud vitaf''-t
(„életcsomó"}, amelynek sérülése megállítja a légzést
( 1858-ban Flourens némileg módosította ezen terüle-
tek elhelyezkedését).
• 1844: J. Hutchinson megszerkeszti első spirométerét,
azt az eszközt, amelyet a légzési paraméterek megha-
tározására több mint egy évszázadig használnak.
1868: E. Pflüger megfigyeli, hogy szén-dioxid beléle-
geztetése légzést fokozó hatású.
198 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorcspiratoricus) rendszer
1868: J. Breuer és E. Hering leírja a tüdő felfúvását kö-
vető légzésszünetet (Hering- Breuer-reflex). Arra a (hi-
bás) következtetésre jutnak, hogy ez a reflex fele l ős az
alternáló be- és ki l égzőmozgásokért, a reflexet a Jég-
zés önkormányzásá"-nak nevezik (németül „Se/bssteu-
erung der Atmung").
• 1878: P Bert megf igyeli, hogy nagy magasságokban
az oxigénhiány a légzést fokozó inger.
• 1905: J. S. Haldane és J. G. Priestley emberen végzett
vizsgálataikban meghatározzák az alveolaris gáz C0 2-
és 0 2 -koncentrációja és a ventiláció közötti összefüg-
géseket. Arra következtetnek, hogy a légzést a C0 2
szabályozza.
• 191 4: A. Krogh a vérben l évő gáztenziók vizsgálatára
megszerkeszti a „mikrotonométert" (Nobel-díj kerin-
gésélettani munkáiért 1920-ban ).
• 1923: T. Lumsden tovább lokalizálja a ventilációban
• 1958: H. H. Loeschke és munkatársai megkezdik a
szereplő agytörzsi struktúrákat. és feltételezett műkö­
désmódjukról „kapcsolási vázlatot" szerkeszt. Lums-
den négy "légzőközpont"-ot tételez fel: „pneumotaxi-
kus", "apneusiás", "belégző" és „gasping" (kapkodva
légző) centrumot. a két e l őzőt a hídban, a két utóbbit a
nyúltvelőben.
1926: de Castro leírja a carotistest (glomus) szerkeze-
tét.
1927: C. J. F. Heymans megkezdi kutatásait. amelyek
a glomus kemoreceptorok felfedezéséhez és a lég-
zésszabályozásban betö ltött szerepük megismerésé-
hez vezetnek (Nobel-díj 1938-ban).
1929: K. von Neergard közzéteszi vizsgálatait. ame-
lyekben bizonyítja, hogy az alveolusoknak nedves bé-
lésük van, és ez utóbbi a gáz-alveolus határfelületen
jelentős felületi feszültséget hoz létre: a felületi feszü lt-
ség felelős a tüdő rugalmas retrakciójának nagy részé-
ért. Az elképzelésről több mint 20 évig nem vesznek
tudomást(!); ekkor J. Mead és munkatársai, továbbá
E. J. Radford ismételten felfedezik a von Neergard ál-
tal már leírt tényeket. Ezt követi 1957-ben J. A. Cle-
ments felfedezése: a tüdőszövetben egy anyagot talál,
amely az alveolusok felületi feszü ltségét csökkenti;
amikor azonban megkísérelte eredményeit közzéten-
ni, a közlést előbb visszautasították, és csak később si-
került egy kevéssé szigorú folyóiratban publikálni.
Nem sokkal később M. A. Avery és J. Mead ki m utatta,
hogy a leírt felületaktív anyag hiányzik azon újszülöttek
tüdejéből, akik újszülöttkori légzési elégtelenség
szindromában ("respiratory distress") haltak meg.
nyúltvelőben elhelyezkedő centrális kemoreceptorok
lokalizációjának vizsgálatát. 1963-ban az ezen a terüle-
ten dolgozó kutatók együttesen térképezik fel az agy-
törzset: Loeschke, R. A. Mitchell , J. L. Severinghaus és
munkatársaik a nyúltvelő felszínén egy kemoszenzitív
areát írnak le. 1982-ben J. Dempsey és H. Foster arra
a következtetésre jutnak, hogy a kemoszenzitív neuro-
nok környezetében lévő interstitium pH-ja a közvetlen
ingere a ventiláció megváltozásának.
 1S. fejezet

A vér keringése az érrendsze_rb_e_n_ _ _ __

Az élettan születését 1628- ra tehetjük: ebben az évben körben a szív összehúzódásai tartják áramlásban a vért.
tette közzé Wílliam HARVEY azt az alapvetően új fel- A jobb kamrától a bal pitvarig terjedő vérkört kis vérkör-
fedezését, hogy a vérkeringés zárt, önmagába visszatérő nek vagy tüdokeringésnek (pulmonalis keringés), a bal
rendszer („Exercitatio anato1nica de 1notu cordis et san- kamrától a jobb pitvarig terjedő vérkört nagy vérkörnek
guinis in anÍ1naLibus"). vagy szisztémás keringésnek nevezzük. Az elektromos-
A zárt vérkeringési rendszer H arvey által felismert ságtanból vett kifejezéssel a két vérkört sorosan kapcsolt
lényege, hogy a vért a nagy vérkör vénái gyűjtik össze, a rendszereknek tekintjük: az áramlásdinamika (kerin-
vér a vénákból elóob a jobb pitvarba, majd onnan a jobb gésdi namika) fogalmai közeli analógiát mutatnak az
kamrába áramlik. A jobb kamra a truncus pulmonalison elektromosságtan fogalmaival. Mindkét vérkör számos
és a tüdőartériákon keresztül a tüdőbe továbbítja a vért, párhuzamosan l{apcsolt elágazásból áll; ez a nagy vér-
ahonnan a tüdovénák vezetik a bal pitvarba. A baJ pit- körben szembeötlőbb, dc a kis vérkörben a truncus pul-
varból a bal kamrába áramlil( a vér; a bal kamra össze- monalis elágazódásaiból is párhuzamos érterületek jön-
húzódásai pumpálják a vért az artériás rendszerbe, és nek létre.
innen jut a vér a szövetekhez (15-1. ábra). Mindkét vér- Egy zárt, önmagába visszatérő keringési rendszer
alapvető követelménye, hogy minden egyes keresztmet-
szetén (pl. tru ncu s pulmonalis, tüdőkapillárisok,
Tüdő
KIS VÉRKÖR tüdővénák, aorta, nagy vérköri artériák és arteriolák, kis
,--- (tüdőkeringés)
)
,, és nagy vénák) az áramlás intenz itása (térfogat/idő)
azonos legyen: ellenkező esetben a zárt rendszerben va-
lahol vér gyulne fel. (IZis különbségek rövid időszakok­
ra kialakulhatnak, ez nem tart tovább, mint néhány má-
sodperc.) Ez annyit jelent, hogy bármely adott érszaka-
2 szon az áramlás lineáris sebessége fordítottan arányos a
Vena Aorta
teljes keringési keresztmetszettel (I. alább).
cava ,,
'' ' A vérkeringés biztosítja az oxigént, tápanyagokat,
''
Jobb Bal ''
''
kamra kamra szabályozó molekulákat („hírvivők") és egyéb anyago-
kat a szervezet sejtjei részére; a vérkeringés szállítja el a
e ) szén-dioxidot és más anyagcse retermékeket, továbbá a
e )
sejtek által termelt hőt. A vérkeringés „országútja" léte-
)
sít összeköttetést a szervezet „bemenő kapui", az egyes
sejtek, valamint a „kimenő kapuk" között.
e )

e >

( )
A hemodinamika alapelvei
( ) ~
NAGY VÉRKÖR
( -)
- A nyomás, áramlás és ellenállás
+!) összefüggése: az Ohm-törvény
( )

1 e::_, ábra
Mindkét sorosan kapcsolt vérkör kiindul ási és végpont-
A nagy és a kis vérkör soros kapcsolása ja, azaz az a. pubnonalis és a bal pitvar, valamint az aor-
 -
200 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

ta és a jobb pitvar között nyom áskülönbség keletkezik.
A nyomáskülönbséget a szív pumpaműködése és a
csőrendszer ellenállása alakítja ki. Az érrendszer két
pontja között fennálló nyomáskülönbséget (őI~ Pkez<leti -
P végső) perfúziós nyomás vagy nyomásfő néven említ-
jük: a nagy vérkörben ez az aorta nyomása (P aorta) és a
jobb pitvari nyomás (P johh pitvar) közötti, míg a kis vér-
körben a truncus pulmonalis (P a. pulm) és a bal pitvar
(P bal pitv:u) közötti nyom áskülönbség.
A nyomás a területegységre eső erő. A nyomás SI
egysége a pascal (P a): egy P a = 1 N/m2: a vérkeringési
rendszerben egységként a kPa-t (103 Pa) használjuk. Az
élettanban és az orvostudom ányban a leggyakrabban al-
kalmazott nyomásegység a higanym illiméter (H gmm).
Ennek nemcsak tradicionális oka van, hanem a máig
legmegbíz hatóbbnak tartott emberi vérn yomásmérési
módszer a higanyos manométert alkalmazza. l kPa =
7,5 H gmm; 1 H gmm = 0,133 kPa.
A karma-össz ehúzódás en ergiája egyrészt a legna-
gyobb artériákat tágítja (potenciális energia), másrész t
kinetikai energiát ad az áramló vérnek. (A vér össze-
nyomh atatlan , ezért ko mpresszióra nem fordítódik
energia.) Az áramló vérben súrlódás lép fel. A súrlódás
egy része az áram ló vér részecskéi között, más része pe-
dig az áramló folyadék és az érfal között keletkez ik. A
súrlódás következtében hő fejlődik, a szívösszehúzódá s
energiája végül hőenergiává alakul át (disszipálódik).
E lektromos áramkörökben O hm törvénye írja le az
elektromos ellen állás (R), a feszültségkülönbség (U) és
az áramintenzitás (I ) közötti összefüggést:
R = J1. (15. 1. egyen let)
I .
Ohm törvényét az áramló folyad ékok h idrodinami-
kájában is alkalmazhatjuk. Az elektromos ellenállás
m egfelel a hidraulikus (súrlódási) ellenállás nak (R), a
feszültség (U) a perfúziós nyomásnak (őP, P 1 - P 2 nyo-
másfő) és az áramintenzitás az áramlási intenzitásnak
(Q', térfogat/idő):
P - P
R = 1 2 ( l 5.2a egyenlet)
Q.
(a hemodinamika angol nyelvű leírásai ezt az egyenletet
„Bulk Flow Law" néven e mlítik). Az áramlás intenzitá-
sa a perfú z iós 11yom ás és az ellen áll ás hányadosa:
I) - P
Q. = 1 2 (15.2b egyenlet)
R
A l 5.2b egye nlet szerint adott p erfú ziós nyomás mell ett
az áramlás fordítottan arányos az ellenállással: állandó
perfúziós nyo más m ellett nagyobb ellenállás az áramlást
csökkenti, kisebb ellenállás az áramlást növeli.
A nagy vérkör - az aortát követően - párhuzam osan
kapcsolt keri ngési egységekből áll, a n1elyek a szervezet
szöveteit látják el vérrel (1. a 15-1. ábrát). Valamennyi
szer v áramlását közelítől eg ugyanaz a perfú ziós nyomás
biztosítja. A fontosabb keringési területek véráramlását,
a teljes perctérfogatból való frakcion ális részesedését a
15-1. táblázat tünteti fel. Bárm ely é rtcrület (szerv)
áramlása, a perctérfoga tból való részesedése ereinek el-
lenállásától függ.

IS- /. táblázat
A véráramlás és az 0 2 -fogyasztás megoszlása nyugalomban
Folkovv, 13. és Neil, E . (1971): Circulation című könyve alapján, Oxford University Press, London

, , , ,
Szerv Tömeg Aramlas Aramlas 0 2 -fogyasztás 0 2 -fogyasztás
(kg) (ml/ min) (ptf O/o) (ml/ min) (O/o)

Agy 1,4 750 14 45 18

Szív 0,3 250 5 25 10
:Nfáj 1,5 300 (a. hcpatica) 3 75 30
Vese 0,3 1200 22 15 6
IzomzaL 35 1000 18 50 20
Bőr 2 200 4 5 2
Egyéb 27 800 14 35 14
OSSZES 70 5500 100 250* 100

r. Az érték 240-280 ml/min között változik, a hivatkozásban a megadott érték szerepel

-
1S. fejezet A vér keringése az érrendszerben 201

A teljes perifériás ellenállás fogalma. A teljes pe-
rifériás ellenállás (TPR) értékét mindkét sorosan kap-
csolt vérkörben a l 5.2a egyenlet alapján a perfúziós nyo-
más és a szív perctérfogata felhasználásával számítjuk ki
(a szív perctérfogata mindig egy kamrára vonatkozó ér-
ték, l. a 16. fejezetet):
p 1 -P?
TPR = - ( 15.3. egyenlet)
perctérfogat
A nyomást I-Igmm-ben, a szív perctérfogatát l/min egy-
ségben megadva a TPR dimenziója Hgmm X min X li-
ter1. [Ha a n yomást SI egységben (kPa) adjuk meg, a
TPR dimenziója kPa X min X literl].
A nagy vérkör teljes perifériás ellenállását az aorta
középnyomása (Paorra' 1. alább) és .a jobb pitvari nyomás
(Pjobb pitvar) k.ülönbségéből és a perctérfogatból számít-
juk:
p aorta - pjobb piLvar
TPR = . (15.4. egyenlet)
perctérfogat
Nyugalmi körülmények között az aorta középnyomása
kb. 93 I-Igmm, a bal pitvari nyomás 2 H gmm; ha a perc-
térfogat 5,5 !/min, akkor
A teljes konduktancia a párhuzamosan kapcsolt érterü-
letek konduktanciáinak összegével egyenlő:
Ctdjes = C 1 + C2 + C3 + ...... + C 11 • (15.7. egyenlet)
Hemoreológia
Valamely csőben az áramló folyadék részecskéü1ek line-
á ris áramlási sebessége (cm/s) a cső egész keresztmet-
szetét tekintve nem azonos. A súrlódás következtében a
sebesség a cső közepén, a tengelyáramban a legnagyobb
(axiális sebesség); a sebesség a cső falához közelítve
egyre kisebb, és a cső falával érintkező folyadékréteg
virtuális sebessége zérus. Az átlagos sebesség (az összes
részecske sebességének átlagértéke) valahol az axiális
sebesség és zérus között van. Lamináris áramlás esetén
a különböző sebességgel mozgó részecskék végtelenül
vékony koncentrikus rétegeket képezn e k (15-2. ábra). A
Csőfal
/
A
,,,..,,..sebességprofi 1
~-------~
Tengely
----------1-r-- - - - -

93 Hgimn - 2 Hg1nm
TPR= .
5,5 1 X 1n1n-1
Csőfal
= 16,5 Hgnun x n1in x liter- 1 /
B
,,,..,,..Sebességprofil
A sorosan kapcsolt érszakaszok telj es ellenállása e::> e::> e::> e::>
C'.j
c:o c::> e::> e::> e::> Tengely
egyenlő a sorosan kapcsolt szakaszok ellenállásainak -<=:> - e::>- ---<=>- --<:::>-<=::><::::> - - - -
e::> e::>
összegével (ami ismét analóg az elektromos áramkörök- c::> e::> c::>

k.e l):
/
TPR = R 1 + R 2 + R3 + ...... + R • (15.5. egyenlet) Vörösvérsejtmentes zóna
0

,,,..,,.. Csőfal

A 15-1. táblázat adataiból a nyomásviszonyok isme- e ----:---...._

v ' , ,. , . Sebességprofil
retében kiszámíth atjuk az egyes párhuza1nosan kap- Váll/:
'
csolt érterületek (szervek) ellenállását. P árhuzamosan '
Vmax/.
kapcsolt érterületek esetén (ismét hasonl óan az elektro- 1
1

mos áramkörökhöz) az egyes érterületek reciprok ellen- '

v= 0 .::::...;..:- --= - -
állásértékeinek összege megadja a teljes perifériás ellen-
állás reciprok értékét: 1 (\-2. -fura
Lamináris áramlás és áramlási profil
1 1 1
- + ... + R. A) Lamináris áramlás. A sebesség a cső tenge!Yében maximális (Vmax).
TPR R2 n A nyilak a lineáris sebességet jelképezik. az áramlási profil parabola
(15.6. egyenlet) B) Bizonyos áramlási sebesség relell a csőben áramló vörövérsejtek
legnagyobb átmérőjükkel az áramlás irányában rendezettek
Egyes keringés-élettani számításokban a konduktan- C) A reológiában használt fogalmak: az axiális sebesség egyenlő a
cia (C) fogalmát használjuk: C az ellenállás reciproka. maxín1ális lineáris sebességgel. Vmax: az átlagos áramlási sebesség
(Váti) a maximális áramlási sebesség fele
202 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
lamináris áramlást úgy tekinthetjük, mint folyadékré-
szecskék egymással párhuzamos áramlását a saját réte-
gükön belül, anélkül, hogy más rétegekbe átlépnének
(azaz a rétegek elkeveredése nélkül). Ha ezek a k.övetel-
mények teljesülnek, a sebességprofil előre irányuló pa-
rabola. A lamináris áramlás lehetősége a maximális
áramlási sebességtől, a folyadék sűrűségétől és viszkozi-
tásától függ (l. alább).
A Hagen-Poiseuille-egyenlet. A lam ináris áramlás
törvényszerűségeit a I-Iagen-Poisseuillc-egyenlet írja le.
Az először POISEU ILLE által leírt összefüggés szerint
vékony, merev csövekben, lamináris áramlás mellett az
áramlás intenzitása, Q· egyenesen arányos a perfúziós
nyomással (P 1 - P 2), a csé5 sugarának (r) negyedik hat-
ványával, és fordítottan arányos a cső hosszával (1):
(15.8. egyenlet)
Poiseuille egyenlét HAGEN a l( arányossági tényezőt
felbontva fejlesztette tovább: a K tényezői a 7t/8 nu-
merikus tag és az áramló folyadék viszkozitása, 11 (az
áramló folyadék belsé5 surlódása):
(15.9. egyenlet)
A Hagen- Poiseuille-egyenlet ennek megfelelően:
(P 1 - P2) x 7t x r 4
Q. = K x - - -- - - (15.10. egyenlet)
8XlX11
J(önnyű átlátni, hogy a Hagen-Poiseuille-egyenlet
voltaképpen az áramlásra alkalmazott Ohm-törvény (l.
a 15.2. egyenletet) kifejtett vál tozata . Az egyenletben
szereplő Q' és (P 1 - P 2) megmarad; az áramlási eJlenál-
lás (R) bontódik fel geometriai tényezőkre ícsohosszú-
ság (l) és a sugár negyedik h atványa (r4) l, továbbá a
viszkozitásra (11):
8xlx 11
l~= ---- (15.11. egyenlet)
7t x 1~
A 15.11. egyenlet egyetlen cső áramlására vonatkozik,
amelyben a hidraulikus ellenállás nagyobb lesz, ha a cső
hossza és az áramló folyadék viszkozitása növekszik, és
kisebb lesz, ha a cső sugara növekszik. Ha azonos
hosszúságú és sugarú csövek párhuzamosan kapcsolód-
nak, a 15.11. egyenletet a csövek szám át jelző N érték-
kel módosíthatjuk:
r
8xlx 11
It= - - - - - (15.12. egyenlet)
Nx7tx14'
ami csak annyit jelent, hogy amennyiben a csövek össz-
keresztmetszete növekszik, a teljes hidraulikus ellenál-
lás csökken. A 15.10. és 15.12. egyenletek alapján a Ha-
gen- Poiseuille-egyenletet az alábbi alakban is felírhat-
juk:
x N x 7t x r4
(P 1 - 1)2)
(15.13. egyenlet)
Q' = 8x1x11 '
az újabb keringés-élettani szakirodalom ezen utóbbi
alakot használja.
l(önnyű belátni, hogy a véráramlás szabályozásának
leghatásosabb eszköze egyrészt az egyes erek átmérőjé­
nek (az.az sugarának), másrészt a párhuzarnosan kapcsolt
erek számának változtatása. Bár a Hagen- Poiseuille-
egyenlet szigorúan véve csak vékony, hosszú, merev fa-
lú csövek, továbbá nem pulzáló, lamináris áramlás ese-
tében érvényes, azonban szemléletesen (talán inkább
kvalitatívan, mint kvantitatívan) érzékelteti, hogy a vér-
keringésben mely tényezők lényegesek az áramlás in-
tenzitásának meghatározásában.
A vér viszkozitása. A viszkozitás minden folyadék
belső (intrinsic) tulajdonsága, de csak akkor nyilvánul
meg, ha a folyadék áramlik vagy a folyadék felszínén va-
lamely szilárd tárgy mozog. A viszkozitás lényegében a
folyadék belső súrlódása, és a folyadékmozgást létreho-
zó erő a viszkozitás ellenében érvényesül. (A viszkozi-
tás Newton által fogalmazott definícióját a fejezet végén
ismertetjük.)
Az élettanban a viszkozitás egysége (Poiseuille tisz-
teletére) a poise (nem SI egység) . A víz viszkozitása 20
°C-on 0,01 poise. A viszkozitás a hőmérséklet emelke-
désével csökken. A viszkozitás értékét gyakran a vízre
vonatkoztatott relatív viszkozitásban adjuk meg.
Azokat a folyadékokat, amelyek viszkozitása csak a
hőmérséklettől függ, de független az áramlási sebes-
ségtől és a cső geometriájától, newtoni folyadékoknak
nevezzük. A víz, valamint a vérplazma newtoni folya-
dék. A vér, ami vérplazmából és az abban szuszpendált
vérsejtekbőJ áll, nem newtoni folyadék. A2 anomális
viszkozitás az alábbiakban nyilvánul meg. 1. J(is át-
mérőjű csövekben a mért viszkozitás a csőátmérővel
csökken. (az ún. F ahraeus- Lindqvist-jelen ség). 2. A
viszkozitás függ a vér lineáris áramlási sebességétől: ala-
csony lineáris sebesség mellett a viszkozitás nagy, nagy
lineáris sebesség mellett azonban sokkal kisebb mérté-
kű. Mindezen anomális jellemzők miatt az in vivo mér-
h ető viszkozitás csak ún. látszól agos viszkozitás.
--
A sejtes elemek jelenléte jelen tősen megnöveli a vér
viszkozitását a plazma viszkozitásához képest. A visz-
kozitás a hcmatokritérték változásával együtt változik,
bár a kettő közötti összefüggés nen1 lineáris.
A vér viszkozitásán ak ezen jellemzői
a kis artériák-
ban és artcriolákban válnak jelentősekké. Ezekben az
erekben a látszólagos viszkozitás sokkal kisebb, mint a
szokványos üvcgviszkoziméterekkel in vitro mérhető ér-
tékek. A jelenség h átterébe n a kis erek axiális áramlása
áll: a korong alakú vörösvérsejtek az érk.e resztm etszet
közepén, a tengelyáramban haladn ak, legnagyobb ten-
gelyük.kel az á ramlás irán yában rendezetten helyezked-
nek el. Axiális sebességük jelentősen nagyobb, mint a
szélen áramló plaz m áé. Ez azt eredményezi, hogy a n a-
gyon k is erekben (kapi ll á risokb an) m inden egyes
időpillanatban a vörösvérsejtek. aránya (a h ematokritér-
ték), és így a viszkozitás kisebb, mint a nagyobb erek-
ben. H a az áramlás lassú, a vörösvérsejtek aggregálód-
nak, és az áramlás irányában való h osszanti rendezett-
ségük megszűnik. Ezek következtében a látszólagos
viszkozitás - és ezzel együtt az érellenállás - jelentősen
megnövekszik.
Lamináris és turbulens áramlás. Az áramlás lami-
náris jellege az áramló folyadék sűrűségéből (p, glcm3),
viszkozitásából (11), a lineáris áramlási sebességből (v),
végül az ér átmérőjéből (d) adódik. A lamináris áramlás
ellentéte a turbulen s áramlás: ebben az áram lási típus-
ban n incsen e k elkülönülő, egymástól függetlenü l áram-
ló folyadékrétegek, 11anem az áramló folyadék részecs-
kéi különböző irányokban mozdulnak el (azaz nem-
csak előrefelé, hanem az áramlási tengellyel szöget be-
zárva haladnak, 15-3. ábrt/.). Turbu lens áramlás esetén
az érellenállás jelentőse n nőhet, természetszerűen nem
érvényes a lamináris áramlásra vonatkozó Hagen-Pois-
seuille-összefüggés . Turbule ns áramlás akkor követke-
zik be, ha az említett tényezőkből képzett empírikus
l{eynolds-féle szám [NR = (p X v X d)/11J megh alad egy
kritikus értéket. H a a sűrűséget glcm3, a sebességet
cm/s, az átmérőt cm és a viszkozitást poise egységekben
adjuk meg, akkor 2000 alatti Reynolds-féle szám lami -
náris, 2000 fe letti szán1 pedig turbule n s áramlásra utal.
Csőfal
=::~?}:-" _
______ _Ie_ngely
:::~~)~
1
S 3 ábra
Turbulens áramlás
1S. fejezel A vér keringése az érrendszerben 203
F iziológiás viszonyok mellett a kerj ngési ren dszer-
ben az erek többségében az áramlás lamináris. Turbu-
lencia akkor alakul ki, ha a lineáris sebesség állandóan
vagy időlegesen megnövekszik: ez következhet be a
szívben és a legnagyobb artériákban. H a valarnely arté-
riában helyi szűkület alakul ki, és emiatt a lineáris se-
besség növekedése a Reynolds-féle szám értékét 2000
fölé emeli, turbulencia lép fel.
A turbulencia létrejöttének orvosi diagnosztikai je-
len tősége van. A beszűkült artériában kialakuló turbu-
lens áramlás rezgésbe hozza az érfalat, a szűkület felett
hallgatózva hangjelenség figyelhető meg. A turbulencia
okozta hangot használjuk fel az artériás vérnyomás aus-
cu ltatiós mérés i módszerében (l. alább) .
A vér lineáris sebessége az egyes érszakaszog
kon. A vér lineáris áramlási sebességén egyetlen ré-
szecske, pl. vörösvérsejt egy másodperc alatti elmozdu-
lását értj ük. A lineáris sebesség (cm/s) egyenlő a térfogat-
áram lási sebesség (cm 3/s) és az érkeresztmetszet (cm2)
hányadosával. Mivel időegység alatt minden egyes pár-
huzamosa n kapcsolt összkeresztmetszeti szakaszon
azonos térfogatú vér áramlik át, a vér lineáris sebessége
fo rd ítottan arányos az összkeresztmetszettel.
Mind a nagy, mind a kis vérkörben a fő kimenő arté-
riák (az aorta és a truncus pulmonalis) elágazó erekben
folytatódnak. Egészen a kapillárisokig az egyes erek át-
mérője csökken (15-2. táblázat), de az összesített ke-
resztm etszetük (röviden összkeresztmetszet) n övek-
szik, a kapillárisoktól a leg nagyobb vénákig pedig folya-
I 5-2. táblázat
A nagy vérkör ereinek átm érő i
Folkov1, B. és Neil, E. (1971): Circulation című könyve alap-
ján, 12. old. Oxford Universiry Press, London
,
Er Átmérő
Aorta 2,5 cm
Nagy elasztikus típusú artéria 1-2 cm
Kis muscularis típusú artéria 0,1- 1 cm
Arteriola 20-200 µm
J(apilláris 5-7 µm
Posztkapilláris venula, kis véna 20-500 µm
l(özepes véna 0,15-1,5 cn1
Nagy véna 1,5-3 cm
Az adatok az emberi érrendszerre vonatkoznak

204 111. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
matosan csökken (J5-4. ábra). Minthogy a keringési
rendszerben minden egyes keresztmetszeten azonos
térfogatú vér áramlik keresztül (stacionárius áramlás), a
lineáris sebesség az összkeresztmetszetnek megfelelően
csökken, majd ismét növekszik.
Az egyedi erek és a teljes keringési keresztmet-
szet ellenállásainak összehasonlítása. A 15.11.
egyenlet értelmében valamely ér (arteriola, kapilláris) el-
lenállása fordítottan arányos a sugár negyedik h atványá-
val: így egyetlen kapilláris (0 kb 4-7 µm) ellenállása sok-
kal nagyobb, mint egyetlen arteriola (0 kb. 20-200 µm)
ellenállása. A 15.12. egyenlet ugyanakkor rámutat egy-egy
szakasz ellenállásának további tényezőjére, amiben az
egyes erek száma (N) meghatározó jelentőségű. Az arte-
riolák számához viszonyítva a kapillárisok száma sokkal
nagyobb, amit az összkeresztmetszet hirtelen növekedése
jelent (l. a 15-4. ábrát), ezért az arteriolaszakasz teljes el-
lenállása nagyobb, mint a kapillárisszal{aszé.
A sorosan l<apcsolt érszakaszok
hemodinamil<ai szerepe
A kapillárisok kivételével - amelyek fala egyetlen endo-
thelsejtrétegből és az ezt kívülről borító bazális memb-
ránból áll - valamennyi ér falá n ak felépítésében változó
arányban vesznek részt rugalmas és nem rugalmas
kötőszöveti elemek, továbbá simaizomsejtek: ezek az
összetevők határozzák meg az egyes sorosan kapcsolt
érszakaszok legfontosabb mechanikai tulajdonságait.
Az érfal rugalmas és nem rugalmas elemei szabják meg
a különböző belső nyomások mellett az érszakasz térfo-
----
20--25
cm/s
''
''
''
''
\
\
\
\
\
' ,,
''
4 cm 2
Aorta Artériák Arterio ák
15-4 ábra
Összkeresztmetszet és a vér lineáris áramlási sebessége a nagy
vérkörben
Folkow, B. és Neil. E. ( 1971 ): Circulation című könyve alapján,
Oxford UniverSío/ Press, London
-
gatát, azaz az érszakasz befogadóképességét. A diszten -
zibilitás az egységnyi nyomásváltozásra bekövetkező
frakcionális térfogatnövek1nényt fejezi ki:
disztenzibilitás --- -térfogatváltozás
=-nyomásváltozás
--"'-- -------
x kiindulási térfogat
(15.14. egyenlet)
A keringésélettanban gyakra n alkalmazott fogalom
a compliance. A compliance alkalmazásakor nem
vesszük figyelembe a kiindulási térfogatot:
11v
e= 11P . (15.15. egyenlet)
A disztenzibilitás és a compliance fogalmakat kü-
lönböző célokra alkalmazzuk. A compliance értékét
használjuk a szívciklus során a verőtérfogat és az aorta-
nyomás összefüggésének számítására. Az eltérő méretű
érterületek tulajdonságainak összehasonlítása viszont
disztenzibilitásuk alapján lehetséges.
,
Erfalszerkezet és hemodinamikai szerep. Rugal-
mas tulajdonságaik, falvastagságuk, compliance-ük,
izomelemeik stb. alapján a nagy vérkörben legnagyobb
méretű elasztikus artériákat („szélkazánerek"), a vezető
(konduktív) funkciójú m uscularis artériákat („disztri-
butív erek"), rezisztenciaereket („ellenálláserek") , ki-
cserélési ereket és a kisebb és nagyobb vénákból, vala-
mint a két vena cavából álló kapacitásereket különböz-
tetünk meg.
A legnagyobb erekben a rugalmas szerkezeti elem ek
dominálnak. A bal kamra összehúzódásai a verőtérfo­
gatnak (szisztolétérfogatnak, „stroke volume") megfe-
lelő vért pumpálnak az aortába, ez ott nyomásemelke-
dést okoz, és rugalmasan tágítja az aortát. A kamra-
2500--
3000 cm2 összehúzódás (szisztolé) időtartama alatt a verőtérfo­
gatnak csak egy része képes a periféria felé elhagyni az
10 15 cm/s
=
~
---- U'l
a.>
aortát, a maradék időlegesen az aorta (és néhány más
;'" .Ci
elasztikus típusú a rtéria) űrterében marad, ann ak falát
, Q)
/ cn
, cn
feszíti (disztenzió). A disztenziót a rugalmas elemek
m egfeszítése teszi lehet6vé; a disztenzió mértékét az ér-
fal nem rugalmas elemei korlátozzák. A kamra -össze-
húzódás lezajlásával az aorta és a legnagyobb artériák
Kapillárisok Venulák Vénák Venae addig m egfeszült rugalmas elem ei visszanyerik kiindu-
cavae
lási állapotukat. A ver6térfogatból a szisztolét követően
az elasztikus artériákban marad t vér most továbbára-
molhat a periféria felé. (Az aortát és legnagyobb elága-
zódásait „szélkazánerek" -ként említjük).
A bal kamrai szisztolé mechanikai (hidraulikus)
energiáj.ának egy része az elasztikus artériák falának
'
 1S. fejezet A vér keringése az érrendszerben 205

Nagy elasztikus Kapilláris

megfeszülésével potenciális energiaként raktározódik. erek kicseréló Kapacitás-
Bal Prekapilláris
(szélkazán) érszakasz Pos~kapill~ris erek
E z a potenciális energia a diasztolé alatt a véráram lás ki- kamra _ _ __. rezisztencia-
erek - - -• rez1sztenc1a-
erek .___ _
{pumpa)
netikai energiájává alaku l. 120 -
Az elasztikus artériákat követő artériáknak vezető
(konduktív) funciójuk van (konduktív vagy disztribuuv 100
erek). Ezen erekben az izomelemek aránya folyamato-
80 -
san nő, a rugalmas elemek aránya csökken. E
A konduktív artériákat követő kis artériákra és az ar-
teriolákra esik a nagy vérköri perifériás ellenállás legna-
E
c::n
:s. 60 -
(/)

gyobb része: ezek az erek prekapilláris rezisz tenciaerek
néven is1nertek. Emlékezzünk arra, hogy Poiseuille tör-
vénye érte lmében az áramlás az ér sugarának negyedik
hatványával arányos. Az érátmérő aránylag kismérvű
változása jelentősen módosítja a véráramlást. A rezisz-
tenciaerek átmérőjét simaizomzatuk összehúzódási ál-
lapota szabja meg. Az összehúzódás csökkenti, az ella-
zulás - az éren belüli nyomás passzív tágító hatása kö-
vetkeztében - növeli az érátn1érőt.
A prekapilláris rezisztenciaereknek kettős funkció-
juk van:
mindenkori állapotuk az egyik meghatározója a
nagy vérköri artériás nyomásnak (azaz a meg-
előző érszakaszban uralkodó nyomásnak); ezen
erek általánosult összehúzódása (generalizált va-
socons.trictio) növe.li, általánosult ellazulása
csökkenti az artériás vérnyom.ást;
lokálisan szabályozzák az utánuk következő ér-
szakasz, a mikrocirkulációs terület véráramlását;
tágulatuk fokozza a helyi áramlást és a kapillári-
sokban uralkodó nyomást, összehúzódásuk csök-
kenti a helyi áramlást és a kapilláris nyomást.
A nagy vérkör arteriolái - minthogy ebben a sza-
kaszban a nyomás jelentős mértékben esik- a teljes vér-
keringési rendszert két részre osztják: az aortától az ar-
teriolákig terjedé5 magas nyomású rendszerre, és az artc-
riolákat követő alacsony nyomású rendszerre, amely a
kapillárisokból, a teljes vénás rendszerből, a jobb szív-
félbc:>l, a tüdőkeringésből, végül a bal pitvarból áll. (A bal
kamrában a nyomás 8 és 120 Hgmm között ingadozik,
ezért egyik szakaszba sem soroil1ató.) A nagy vérkör so-
rosan kapcsolt szakaszainak nyomásváltozásait a 15-5.
ábra szemlélteti. Az artériák pulzáló nyomása az arteri-
olák szakaszán fokozatosan csillapodik, a pulzálás a ka-
pillárisokban teljesen megszűnik.
A prekapilláris sphincterek képezik a rezisztenciae-
rek terminális részét (szabályozásuk azonban eltér a
megelőz() érszakasz szabályozásától). Ezen erek sima-
.izomzatának összehúzódása/ellazulása megnyitja, ill.
elzá1ia a kapillárisok áramlását.
""
E
v
~
:z 40 -
\ \...._
20 - "-..
~
0
A nyomás vált ozásai a nagy vérkör ereiben az aortátóJ a nagy
vénákig
Folkow. B. és Neil. E. ( 1971 ): Circulation című könyve alapján.
Oxford Universiry Press. London
A magas és az alacsony nyomású szakasz közötti átmenetet a vízszin-
tes vonal jelzi. (A vázlat nem tünteti fel, hogy a Lüdőkeringés is az ala-
csony nyomású szakaszhoz tartozik)
A nagy vérköri keringés fő funkciója a szövetek ellá-
tása oxigénnel, tápanyagokkal és szabályozó molekulák-
kal, továbbá a bomlástermékek, főként a szén-dioxid el-
szállítása: ezek a folyamatok a kicserélési érszakasz.ban,
a kapillárisokban és a posztkapilláris venulákban men-
nek végbe. A kapillárisok és a posztkapilláris venulák fa-
lában nincsenek simaizmok, átmérőjük passzívan köve-
ti a belső nyomás változásait.
A mikrocirkuláció ereit a vcnu lák és vé nák követik:
ezek fala vékony, kevés rugalmas elemet és simaizmot
tartalmaz. A venulák és vénák compliance-e nagy, vi-
szonylag kis nyomásnövekedésre jelentősen megnő a
bennük lévő vér 1nennyiségc; a vénák keresztmetszete
alacsony nyomáson ovális, magasabb nyom áson kör ala-
kúvá válik. Ezek az erek képez ik a keringési rendszer
kapacitásereit: nyugalomban a teljes vértérfogat
60-70%-a a nagy vérkör venuláiban és vénáiban találha-
tó meg. A vértérfogat n1egoszlását a sorosan kapcsolt ér-
szakaszokban a 15-3. táblázat tartalmazza.
A 15-4. táblázat tünteti fel, hogy a teljes perifériás el-
lenállásból mekkora hányad esik a különböző sorosan
kapcsolt érszakaszokra. (Az előzőekben .ismertettük,
hogy miért magasabb az arteriolás szakasz ellenállása a
ka pillárisokénál.)
206 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

más a szisztolés és a diasztolés nyom ásérték között osz-

IS-3. táblázat
cillál (pulzusnyomás, 1. alább). A szisztolé alatti nyo-
A keringő vér megoszlása nyugalomban
másn övekedés tágítja az artériákat, különösen azokat,
Keringési szakasz V értérfogat amelyek falában sok a rugalmas elem: ilyen a mellkasi
O/o aorta (térfogatpulzus). A vér lineáris áramlási sebessége
szisztolé alatt nagyobb, diasztolé alatt kisebb (sebesség-
Nagy vérkör
pulzus).
Bal kamra 2 Az artériák a teljes perifériás ellenállásból viszonylag
Aorta, artériák 10 kis hányadot képviselnek (l. a 15-4. táblázatot); az arté-
riás középnyom ás (l. alább) az aortától az arteriolák
Arteriolák 1
kezdetéig csak kevéssel csökl{en.
Kapillárisok 5
Vénák, jobb pitvar 55
Artériás nyomásingadozások
IZis vérkör

Jobb kamra 2 A diasztolé végén az aortában a n yom ás kb. 80 Hgmm.

Tüdő, bal pitvar 25 A k am rai szisztolé alatt a bal ka mra és az aorta közös
űrteret képez, n yom ásuk együttesen változik (1. a 16. fe-
jezetet). A kamra szisztoléja 0,3 másodperc alatt mint-
egy 70 ml vért lök ki az aortába (verőtérfogat, pulzustér-
I S-4. táblázat
fogat vagy szisztolés térfogat, angolul stroke volume).
Az ellenállás megoszlása a nagy vérkör sorosan
Az aortába lcilökött vér egyharmada már a szisztolé alatt
kapcsolt érszakaszaiban
távozik a periféria fe lé. Az eláramlás m értékét a teljes
Holtz, J. (1996) in: Co1nprehensive H tunan PhysioLogy. Fronz perifériás ellenállás (TPR) határozza m eg. A verőtérfo­
CeLLuLar Mechanisn1s to lntegration. Vol. 2. 1867. oldal Sprin-
gat kétharmada, 45-50 ml a diasztolé kezdetén még az
ger, Berlin-Heidelberg adatai alapján
aortában van .
,
Erszakasz TPR A szívciklus alatt az aorta nyomásváltozásait az
O/o alábbiak határozzák m eg:

Aorta, nagy artériák 10

lokálisan az adott pillan atban az aortába továb-
IZis artériák és arteriolák 50-55 bított és az aortából elfolyt vértérfogat különbsé-
(prekapi lláris rezisztenciaerek) ge (am it a verőtérfogat és a TPR h atároz meg) ,
l(apillárisok 30-35 lokálisan az aorta compliance-e (.1V/.1P), ami az
aortafal rugalmasságától (elaszticitásától) függ.
Vcnulák, vénák 5

TPR = teljes perifériás ellenállás Az aortafalat rugalmas, nem rugalmas és lcisebb

Nyomás és áramlás
a nagy vérkör artériáiban
(a magas nyomású érszakasz)
A keringés m agas nyomású szakaszához az aorta és az
artériák tartoznak. A nagy artériák elasztikus, a kiseb-
bek muscularis típu súak. Mindezen ereknek vezető és
elosztó funkciójuk van. Ezekben az erekben a bal kam-
ra szélsőségesen n agy a mp li túdójú n yomásváltozásai (8
és 120 H gmm között) csillapodna k. Az éren belüli nyo-
m értékben kontraktilis elemek építik fel. A rugalmas
elemek felel ősek a compliance-ért, a nem rugalmas ele-
mek (főként kollagén rostok) határt szabnak a compli-
ance-nek (merevség, rigiditás), míg a kevés simaizom-
sejt összehúzódásávaVellazulásával módosítja a compli-
ance-t. Az átlagosan 70 ml-nyi verotérfogat befogadásá-
val az aortában a nyomás 80 Hgmm-ről 120 Hgm-re
emelkedik, és a m ellkasi (thoracalis) aorta térfogata
20%-kaJ növekszik. A h asi (abdo minalis) aorta kevésbé
tágulékony, mint a mellkasi.
Az artériás rendszerben szisztolés, d iasztolés, pul-
zus- és középnyomást külön böztetünk meg.
A szisztolés nyo1nás (Psziszt) a szívciklus ala tt az arté-
„
riás rendszerben létrejövő maximális nyomás. Ertéke
elsősorban a verőtérfogattól és az aorta compliance-étől
függ, de a TPR is befolyásolja. ,

A diasztolés nyoniás (Pdiaszt) az a legalacsonyabb nyo-
másérték, amely az artériákban a diasztolé végén mér-
hető. A diasztolé mintegy 0,5 s-ig tart. Ebben a szakasz-
ban az aorta zárt helyzetű semilunaris billentyűi elvá-
lasztják a bal kamrát az aorta űrterétől, és a vér csak a
periféria felé távozhat. A kitágított aorta rugalmassága, a
már említett „szélkazán funkció" helyreállítja az erede-
ti aortatérfogatot. A nyomáscsökkenés üteme és a nyo-
más végső értéke az aortából és az artériákból való cl-
áramlás sebességétől függ. Ha a hidraulikus ellenállás
megné5 (a rezisztcnciaerek általános vasoconstrictiója),
az cláramlás az aortából n ehezített, ezért a diasztolés
nyomás megnöveksz ik. A magasvérnyomás-betegség
leggyakoribb oka a TPR növekedése.
Az artériás pulzusnyoniást (Ppulzus) a szisztolés és a
diasztolés nyomás közötti különbségből számítjuk
(P sziszt -Pdiaszt). Nyugalmi körülmények között az
előzőekben megadott számértékeket alkaln1azva az aor-
tába kerülő 70 ml-nyi vér 40 Hgmm-rel növeli meg az
aortában addig uralkodó nyomást. (A nyomásemelkedés
nem egyenletes az aorta teljes hosszában, de ez a kü-
lönbség elhanyagolható.) Az aorta nyomásgörbéj ét a 15-
6. ábra tünteti fel. A nyomásgörbe leszálló szárán látha-
tó kisebb ingadozás (incisura, „bevágás"), az aortabil-
lentyűk becsapódásának következménye (1. a 16. fejeze-
tet).
Az artériás nyo más időbeli átlagértéke az artériás kö-
zépnyo111ás (P közép): ennek pontos értéke a nyomás
idofüggvényének integráljából, vagy grafikusan az aor-
ta/artériák nyomásgörbéi alatti területbőJ számítható ki.
Normális (azaz nyugalmi) szívfrekvencia mell ett a
diasztolé kétszer annyi ideig tart, mint a szisztolé: ezért
a középnyomás valamivel közeJebb esik a diasztoJés
nyomáshoz, mint a számtani átlagérték. Az artériás kö-
zépnyomást általában az alábbi for1nulával számítják:
p pulzus
p közép = p diaszt + 3 (15.16. egyenlet)
Az cJőző értékekből számítva:
40 H gmm
.. ép = 80 Harnn1
p koz .b + 3 = 93 Hgn11n.
A szívhez közeli artériákban a középnyomás köze-
lebb esik a számtani középértékhez:
p pulzus
p közép = p díaszc + 2 (15.17. egyenlet)
Valamennyi eddigi számításban, amelyek~ben az
áramlás, ellenállás és perfúziós nyomás összefüggését
vizsgáltuk (az áramlásra alkalmazott Ohm-, ill. Poiseu-
ille-egyenletek), a perfúziós nyomást az artériás közép-
nyomásból számítjuk.
15. fejezet • A vér keringése az érrendszerben 207
Pulzusnyomás
,
Szisztolés
120 ----riyöriiás- --
,
,,
100
_
~ 80 „-.........-c. r - - - - - - - :• - - - - - - - - - - __.....,_ - - - - - - - - - - -Diasztolés
nyömás --·
= 1
~60 '
1
Cl)
,ro
§>. 40
e
ro
"§ 20
<(
Szisztolé
0 -'--'-~~~-'--~~~~--"~~~~~~~---'
Diasztolé
''-6 ábra
Az aortaívben regisztrált nyomásgörbe; szisztolés, diasztolés
és pulzusnyomás
Rushmer. R. F. ( 1961 ): Cardiovascular Dynamics. 2. kiadás. W. B.
Saunders Co .. Philadelphia nyomán
Amennyiben az aorta rugalmassága csökken (ami az
életkor előrehaladtával szabályszerűen bekövetkező je-
lenség), akkor a csökkent compliance miatt a kilökött
vér nagyobb szisztolés nyomásemelkedést hoz létre,
mint fiatalabb egyénekben (elaszticitás típusú hyperto-
nia). Az artériás középnyomás csak keveset változik, fel-
téve, hogy egyidejűleg a TPR nem növekszik meg.
Az artériás nyomás mérése
A szisztolés és diasztolés nyomást a mindennapos orvo-
si gyakorlatban indirekt módszerel<l{el mérjük. Vala-
mennyi mód szer során egy manométerrel összekötött
felfújható mandzsettával - amelyet általában a felkar
köré tekerünk - elzárjuk az artériás áramlást. Ezután a
mandzsettában lévő levegő fokozatos kiengedésével (az-
az a külső nyomás csökkentésével) helyreállítjuk a vég-
tag keringését. Az eközben az artériából jövő jeleket
vagy érzékszerveinkkel, vagy elektronikus eszközökkel
észleljük.
A palpatiós (tapintásos) módszerrel - amely csak a
szisztolés nyomás é1tékét adja meg - azt a nyomásérté-
ket figyeljük meg, amelynél az arteria radialisban az első
(gyenge) pulzushullám észlelhető. A mandzsetta és a
tapintott arteria radialis közötti távolság miatt a mért ér-
ték valamivel a valóságos szisztolés nyomás értéke alatt
lehet.
Az auscultatiós (hallgatózásos) módszer megadja
mind a szisztolés, mind a diasztolés nyomás értékét. A
mandzsettát a szisztolés nyomás értéke fölé felfújva, az
arteria cubitalis felett nincs hallható hang. A nyomás fo-
kozatos csökkentésével a szisztolés nyomás értéke alatt a
részlegesen elzárt artériában megindul az áramlás: a
 --
208 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

szűkület miatt azonban az áramlás turbulens, és az ar-
teria cubitalis felett pulzusszinkron hangok jelennek
meg (Korotkoff-féle hangok, l. előbb). Az első ilyen
hang megjelenése jelzi a szisztolés vérnyomást. A nyo-
más további csökkentésével a hangok előbb hangosab-
bak, majd amikor a küJsfS (azaz mandzsetta-) nyomás a
diasztolés nyomás értéke alá csökken, és az artéria lu-
mene nincs beszűkítve, a hang megszűnik: ez adja meg
a diasztolés nyomás értékét. Higanyos manométer hasz-
nálata esetén még jelenleg is ez a módszer a legmegbíz-
hatóbb megközelítése a szisztolés és a diasztolés vérnyo-
másnak.
A közvetlen hallgatózás helyett a mandzsetta beépí-
tett mikrofont tartalmazhat, amely erősítőhöz és digitá-
lis kij elzőhöz csatlakozik: ez az auscultatiós módszer fi-
nomított változata. Egy további lehetőség nyomásátala-
kító transzducer beépítése a mandzsettába, amely a pul-
zusszinkron nyomásváltozásokat adja tovább az elekt-
ronikus feldolgozó egységhez (szfigmomanometriás
vagy oszcillometriás módszer). Az első oszciláció meg-
jelenése adja meg a szisztolés nyomás értékét. Ezt kö-
vetően az oszcillációk amplitúdója nő, az ingadozások
akkor érik el a maximumot, amikor az érfal n1ár nen1
deformált: a maximum elérése jelzi a diasztolés nyo-
mást. A műszerhez digitális kijelző csatlakozik. Mind-
két említett digitális mérőműszernek teljesen automati-
zált változatai is vannak, amelyek időszakonként felfúj-
ják a mandzsettát, elvégzik a leolvasást~ és az értékeket
a készülék memóriájában vagy mágnesszalagon tárol-
ják. Ezeket a műszereket az intenzív ápolási osztályo-
kon (vagy posztoperatív szobákban) a betegek folyama-
tos megfigyelésére alkalmazzák, de ugyanezeket a mű­
szereket h asználják szabadon mozgó betegek folyan1a-
tos 24 órás megfigyelésére is: erre a magas vérnyomás di-
agnózisának megállapításához vagy a gyógyszeres keze-
lés hatásosságának ellenőrzéséhez lehet szükség.
nyomáshullámok torzítatlan f<>rmában csak a felszálló
aortában figyelhetők meg. Az egymást követő artériás
szakaszok nyomásváltozásait a 15-7. ábra mutatja be.
Nyomás és áramlás
a prekapilláris rezisztenciaerek
szakaszán
A legkisebb artériák az arteriolákban folytatódnak. Az
arteriolák átmérője 20-200 µm között változik. Faluk
viszonylag vastag, és nagy részben simaizomsejtekből
áll. Az egyes orsó alakú simaizomsejtek vagy körkörö-
sen, vagy spirálisan húzódnak: összehúzódásuk az érát-
mérőt csökkenti, a falvastagságot növeli. Ellazult sima-
izmok mellett az éren belüli nyomás tágítja az eret, és
csökkenti a falvastagságot.
Az arteriolák hidraulil(US szerepe
Nyugalomban a teljes perifériás ellenállás mintegy 40%-
a a kis artériák és arteriolák elle11állásából származik
(prekapilláris rezisztenciaerek). A prekapilláris rezisz-
tenciaerek választják el a nagy vérkörben a n1agas és az
alacsony nyomású szakaszt. Minthogy a Poiseuille-tör-
vény szerint az ellenállás fordítottan arányos a sugár ne-
J1 J 120 .. . .. !\ .. .s,iszl~lés_ ny°Ft
ig, ~~ J .~K. _ _ _ _ _ _ _ J ___\y__Q[?~?tQ,l~~--J- - ~ - -
nyom as
:z:
cn

Egyes eszközök a vizsgált személy ujjára helyezve >

-
C"ö
,_
0
C"ö
-
ro
,_
0
éti
,_
0
ro E
mérik az artériás vérnyomást. -
'@
,_
0
<:!'.:
cn
"'
~
cn
ro
:r:
-
cu
ro
cu
2

Artériás pulzus
Szív
Arleria
A szívösszehúzódások által okozott nyomásváltozások femoralis
Aorta
az artériákban mint pulzushullámok (az orvosi szó-
használatban artériás pulzus) nyilvánulnak meg; a hul- 15-7. ábra
lám az artériákban az egyes artériákra jellemzfS terjedé- Nyomáshullámok (pulzushullámok) az aortában, valamint a
si sebességgel halad végig. A pulzushullámok minden nagy artériákban
egyes artériás elágazódásnál, valan1int a prekapilláris re- Folkow, B. és Neil. E. ( 1971 ): Circulation cí1n(í könyve alapján,
zisztencia erek kezdetén visszaverődnek. A vissza- Oxford Universi9' Press. London
verődés többnyire felnagyítja a pulzushullám amplitú- Az ábra alján vázlatosan jeleztük a szivet. a mellkasi és a hasi aortát
dóját, de nem befolyásolja az artériás középnyomás ér- és az a. femoralist. az ábra felső részén a megjelölt he!Yen regisztrált
tékét. Ennek következtében a bal kamra által keltett nyomásgörbéket.

gyedik hatványával, az erek simaiz1nainak aránylag ki s-
mérvű össze húzódása vagy elernyedése nagymértékben
megváltozta tja a keringés hidrodinamikai tényezőit.
A szívösszehúzódások hidraulikus energiájának
(nyomási és kinetikai energia) jelentős része a prekapil-
láris rezisztenciaerek szakaszán hőenergiává alakul át.
(Ezt egyesek úgy fogalmazzák meg, hogy ezen a szaka-
szon disszipálódik a hidraulikus energia.) Ennek követ-
keztében
nagy nyomásesés van az arterio lák kezdete és vé-
ge között; a kis artériákban uralkodó 1nintegy 90
Hgmm-es közép nyomás az arteriolák végére kb.
60 Hgmm-rel csökken, azaz az artcriolák végén
kb. 30 Hgmm-t tesz ki,
• az artériák nyom áspul zusa eltunik, és a pulzáló
áramlás a kapillárisok elejére többé-kevésbé fo-
lyamatos, nem pulzá ló áramlássá alakul. (Kivé-
telt képezhet, ha az arteriolák extrém mértékben
tágu lnak.)
A prekapilláris rezisztenciaerek jelentik a nagy vér-
köri keringésben azt a szakaszt, amelyben a helyi (me-
chan ikai, humorális és idegi) tényezők mélyrehatóan
befolyásolják a helyi véráram lást (1. a 18. fejezetet).
Mil<rocirkuláció; a kicserélési
érszakasz funkciója
Mikrocirkuláción a terminális arteriolák, metarteriolák,
prekapilláris sphincterek, kapillárisok és legkisebb mé-
retű posztkapilláris venulák véráramlását értjük. A mik-
rocirkuláció feladata az anyagok kicserélése az éren be-
lüli és kívüli kompartme ntek között A kicserélődés a
kapillárisok és a posztkapilláris venu lák funkciója, a
prekapilláris szakasz a kapillárisok átáramlását és a ka-
pillárisokban uralkodó nyomást szabályozza.
Az arteriolák átmérőj e 20-200 µm között van; az ar-
teriolák 8- 20 µm átmérőjű ter1ni nális arteriolákba men-
nek át (15-8. ábra); az arterioJákban és a termináli s arte-
riolákban a simaizomsejtjek összefüggő réteget képez-
nek. A terminális arteriolák a metarteriolákban folyta -
tódnak: ezeknek a falában a si n1aizmok már elszórva
helyezkednek cl. A termin ális arteriolákból, továbbá a
metarteriolákból ágaznak ki a kapillárisok. A leágazást a
kapilllárisok kezdeti szakaszán néhány simaizomsejt
gyűrűszerűen fogja körül: ez a prekapilláris sphinctc r
szabályozza az egyedi kapillárisok véráramlását. Maguk
a kapillárisok 4-7 µ n1 átmérőjű, 500- 1000 µm hosszú-
1S. fejezet A vér keringése az érrendszerben 209
Simaizom
Arteriola Terminális arteriola Metarteriola
- e:>
\
\
. ~
1
Simaizom
Venula Posztkapilláris venula
15-8 ábra
A mikrocirkulációs rendszer egyszerűsített vázlata
A sirnaizomelemeket színnel jeleztük.
ságú endothelcsövek: az cndothelsejtck rétegét kívülről
fibrilláris fehérjék hálózatából álló bazális membrán
fogja körül.
Az elágazó kapillárisok hálózatot képeznek, inajd
posztkapilláris venulákba szedődnek össze: ezek át-
mérője kb. 20 µm. A posztkapilláris venulák fala hason -
ló a kapillárisokéhoz, az endo thelsejtek azonban m a-
gasabbak és funkcionálisan is különböznek a kapillári-
sokat bélelő lapos endothelsejtektől. A posztkapilláris
venulák összefolyásából keletkezett venulák falában
már simaizomsejtek is vannak. A ven ulák és kis vénák
képezik a posztkapilláris rezisztenciaereket.
A terminális arteriolák és a venulák között az áram-
lási összeköttetést részbe n a kapillárisok biztosítják. A
terminális arteriolák vérét a metarteriolák azonban köz-
vetlenül a venulákba is elvezetik; a metarteriolák így
„preferenciális csatornák"-at képeznek a terminális arte-
riolák és venulák közötl.
A bőr és a bőr alatti kötőszövet egyes területein artc-
riovenosus anasztomózisok zárják rövidre a keringést
(„shunt", 1. a 19. fejezetet) . Az anasztomózisok fala sok
simaizomsejtet tartalmaz, amelyek képesek elzárni azo-
kat; idegi impulzusok hiányába n az a nasztomózisok
nyitottak. Az anasztomózisok nyílása/zá ródása a hősza­
bályozási reakciókban szerepel.
A kapilláris nyomás és áramlás. A mintegy 90
H gmm-nyi artériás középnyomás a prekap illáris rezisz-
tenciaerekben jelentősen csökken. Nyugalmi körülmé-
nyek között a kapillárisok kezdeti szakaszán (az ún. ar-
tériás száron) a belső nyomás 35 H gm.m alatti érték, a
nyo1n áspul z us megszűn ik. A belső nyomás mindenkori
2 10 III. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

értékét a pre- és a posztkapilláris ellenállás határozza KAPILLÁRIS LUMEN

meg. Az arteriolák vasoconstrictiója a kapilláris nyomást
Endothelsejt ..l<is pórus" Endothelsejt
csökke nti, vasodilatatiójuk fokozza. A ven u lák sim aiz- ' ' 1
······· · ······~
-- "'-...
~ ' '---,--~' ,.--------/..'- -
„.„••- -
„„-.„-
n1ainak összeh úzódása az elfolyást csökl<enti, ezért a _..--~"' --~--·-·
--„ . .1
&.. ....... -"""-
'..._
t

kapillárisokban a nyomás emelkedik; a venulák simaiz- 1

--· . .rr-"'""
1

mainak ellazulása csökkenti a kapilláris nyomást. M int- Sejtmag I

hogy maguk a kapillárisok is hidraulikus ellenállást je-
lenten ek, belső nyomásuk folyamatosan csökken.
Nyugalmi körülmén yek között a vér áramlása a ka-
pillárisokban lassú, a lineáris sebesség átlagosan 0,5- 1,0
mm másodpercenként. Ez egyszersmind an nyit jelent,
hogy egy vörösvérsejt mintegy egy másodpercet tölt a
kapilláris szakaszon, ennyi idő alatt adja le az 0 2-t és
veszi fel a C02-t. Nyugalmi körülmények között a leg-
több szövetben a kapilláris hálózatnak csak egy részében
áramlik vér. I ntenzív prekapilláris vasoconstrictio esetén
csak a kapillárisok lO%-ába11 van áramlás, míg m űködő
szövetben csaknem valamen nyi kapilláris nyitott, és az
áramlás maximális. Ebben az utóbbi esetben a prekapil-
láris sphincterek simaizmai teljesen ellazulnak, és a
posztkapilláris venulákban a nyomás emelkedik.
Kapillárisszerkezet és permeabilitás. Va lamennyi
kapilláris szerkezetére jel l emző az ereket bélelő endo-
theliun1 (endothelsejtréteg) és az endothelsejteket kí-
vü lről borító bazális membrán. Az endothelsejtek lapo-
sak és nagyon vékonyak, a szétterült plazmamembránok
között keskeny sejtplazmaréteggel. Mint m inden más
sejttípu sban, a plazmamembrán permeábilis a lipidol-
dékon y anyagokra, amelyek közül az 0 2 és a C02
elsődleges fontosságú. Az endothelsej tek p lazm amemb-
ránjának_vízpermeabilitása az aquaporin vízcsatornák
mennyiségétől és tu lajdonságaitól függően változó. Az
oldott a nyagok többsége specifikus karrierek segítségé-
vel juthat át a membránon : a karrierek jelenléte nem-
csak az egyes szervek szerint különbözik, de még egy-
azon szerv kü lönböző régióiban is eltérhet.
Szerkezetük és a sejtek közötti permeab.i litás alapján
az endotheliumoknak négy fő típusát különböztetj ük
meg: 1. a folyamatos cndotheliumot, amelynek különle-
ges változatát képezi 2. az agy és a retina kapillárisainak
endothelje, 3. a fenesztrált (azaz „ablakos") endotheliu-
mot, végül 4. a diszkontinuus („hézagos") endotheliu-
mot.
Számos szövetben (mint a vázizom , szívizom, sima-
izom, bőr) az endothelréteg folya m atos, az egymás mel-
letti sejteket keskeny junkcionális rések választják el,
amelyeket kis pórusoknak nevezünk. Maguknak a
junkcióknak fehérjemolekulák által létrehozott belső
szerkezete van. A sejtek közötti kis pórusok vizet és kis
io nos és n em ionos molekulákat átengednek (junkcio-
nális p ermeabilitás, 15-9. ábra) . Az ul trafi ltráció folya-
Sejtmag
Bazális inembrán
INTERSTITIALIS TÉR
1S 9 ábra
A folyamatos endothelium sejtjei közötti junkcionális hézagok
(„kis pórusok")
mata (amelyet alább írunk le) ezeken a kis pórusokon
keresztül folyik. A pórusok átmérője határozza meg az
érfal hidraulikus kondu ktivitását (1. a lább) . Az en do-
the lsejtek képesel{ szabályozn i a ju nkcion ális rések (az-
az a kis póru sok) átmérőj ét, és ezzel a kapillárisok per-
meabilitását.
Az agy és a retina kapillárisainak folyamatos endo-
theliuma az előzőleg em l ítettől jelentősen különbözik:
ezekben - néhány kivétellel - az endothelsejtek közötti
junkciók permeabilitása minimális. Az agyban és a reti-
nában még a kis moleku lák, m int a glukóz és az amino-
savak is csak specifiku s transzporterek segítségével jut-
nak át az endotheliumon (a vér-agy gátat a 19. fejezet-
ben ismertetjük). A gázok és a lipidoldékony anyagok
szabadon diffundálnak át az endothelsejteken.
A fenesztrált endothelium esetében a lapos sejteken
aránylag nagy átmérőjű nyílások, „ablakok" vannak (fe-
nestra latinul ablak): ezeken keresztül 50-60 nm át-
mérőjű molekulák is átjutnak. Ilyen típusú endothelium
van a gyomor-bél rendszer nyálkahártyájának és a kü-
lönböző mirigyek kapillárisaiban. Ez az endotheliumtí-
pus is csak korlátozottan enged át plazmafehérjéket.
A májban, csontvelóóen, lépben és a mellékvesében
valódi kapillárisok helyett sinusoidok vann ak, amelyek-
ben az endothelsej tek nem érintkeznek egymással
(„d iszkon tin uusak"): így a plazmafehérjék csaknem
szabadon jutnak át a sejtek között.
A hidrodinamikai fo~adékcsere
és a Starling-féle erők
1896-ban E. H. STARLING hipotézist állított fel,
amelyben feltételezte, hogy az éren belüli (intravascula-
ris) és az éren kívüli (interstitialis vagy extravascularis)
folyadék.megoszlás az intra- és extravascularis hidro-
sztatikai és onkotikus (kolloidozm otikus) nyomások
egyenlegén ek következménye (Starling-hipotézis). E b- f

ben az alapvető munkában Starling a hidrodinamikai
folyadékcserét a kapillárisokba helyezte. Ma már tud-
juk, hogy a posztkapilláris venulákban is van folyadék.-
csere, de a továbbiakban a hagyományhoz híven a kapil-
lárisokat és posztkapilláris venulákat „kapillárisok" -
ként említjük.
A kapillárisokon belüli hidrosztatikai nyomás (P kap)
meghaladja az interstitiali s hidrosztatikai nyomást
(Pint). Minthogy a kapillárisfal általában (kevés kivétel-
lel) vízre és kis molekulákra nézve permeábilis, a hid-
rosztatikai nyomáskülönbség folyadékot szűr ki a kapil-
lárisok belsejéből az interstitialis térbe. A kapillárisfal -
első megközelítésben - viszonylag impermeábilis a
plazmafehérjék számára, a plazma és az interstitialis fo-
lyadék közötti fehérjekoncentráció-k.ülönbség onkoti-
kus nyomáskülöbséget létesít a két folyadék között. Az
onkotikus nyomáskülönbség vizet vonz az interstitialis
térbó1 a kapillárisokba, ellensúlyozza a hidrosztatikai
nyomáskülönbséget. Starling helyesen vonta le a követ-
keztetést, mely szerint a nyomáskülönbségek eredője, az
effektív filtrációs nyomás (Peff) hidrodinamikai folya-
dék.cserét okoz a kapillárisfalon keresztül, a folyadéká-
ramlás a hidrosztatikai és az onkotikus nyom ásgradien-
sek különbségétől függ (Star]ing-elv):
peff = (Pkap- pint) - (Tiplaz.rna -
amely egyenletben
Pkap az intravascularis hidrosztatikai nyomás,
Pint az interstitialis hidrosztatikai nyomás,
nplaz.ma a plazma onkotikus nyomása és
~nt az interstitialis folyadék onkotikus nyomása.
A 15.18. egyenletet szavakba foglalva: a kapillárisfalra
kifejtett effektív filtrációs nyomás egyenlő a nettó
tran szkapilláris hidrosztatikai nyomáskülönbség (Pkap-
Pint) és a nettó transzkapilláris onkotikus nyomáskü-
lönbség (Pkap - Pint) közötti lcülönbséggel; ezen erők
(melyeket Starling-féle erőknek n evezünk) egyenlegét
áb rázoltuk a 15-10. ábrán. Minthogy az egyenletben
mennyiségek különbségei szerepelnek, a P eff értéke
egyaránt lehet pozitív, negatív vagy zérus. H a az érték
Szöveti .,„..•..
·~
interstitialis tér ;" j
1• Szöveti
...„„"„„. hidrosztatikai
1:
„ nyomás
"„ (Pintl
!.:.l: ....„•
Kapilláris
zy
Kapilláris hidrosztatikai
nyomás
(Pkap)
1S. fejezel A vér keringése az érrendszerben 2 11
pozitív, fc)lyadék hagyja el az eret (filtráció); ha az érték
negatív, folyadék lép be az ér lumenébe (abszorpció);
zérus érték esetén nincs nettó folyadékáramlás. Mint-
hogy a kapillárisfal visszatartja a fehérjéket, dc átengedi
a vizet és a kis molekulájú anyagokat, a filtráció ultia-
filtráció · jellegű.
A 15.18. egyenletben összefoglalt Starling-formula
nagy értéke, hogy jelzi a hidrodinamikai folyadékáram-
lás irányát, azaz az érből kifelé irányuló ftltrációt, vagy
az erekbe irányu ló folyadékabszorpciót. Meg kell azon-
ban jegyeznünk, hogy a 15.18. egyenletben szereplő
négy tényező rendkívül dinamikus jellegű, állandó fluk-
tuációknak van kitéve, egyrészt az időben pillanatról
pillanatra, másrészt térben az ér lefutása mentén válto-
zik. Minden számszeru érték, am elyet az alábbiakban
megadunk, csak illusztrációja a jelenleg érvényesnek
tartott paradigmának.
Hidrosztatikai nyomás a kapillárisokon belül és
kívül. Az arteriolák tágulata (a prekapilláris ellenállás
csökkenése) a Pkap növekedéséhez vezet, az arteriola
szűkülete csöl<ltenti a Pkap értékét. A posztkapilláris el-
lenállás növekedése - akár a· venulák és kis vénák const-
rictiója, akár a jobb pitvari nyomás emelkedése követ-
keztében - növeli a Pkap értékét. Mindez azt jelenti,
ITint), (15.18. egyenlet) hogy a Pkap pillanatról pillanatra változhat. Mivel maga
a kapilláris is hidraulikus ellenállást jelent, a Pkap a ka-
pilláris lefutása mentén folyamatosan csökken. A számí-
tásokban szokásos a P kap értékét a kapillárishurol~ elejé-
re (ún. artériás vég), ill. végére (vénás vég) vonatkoztat-
ni; a különböző forrásmunkák ezen két értéket adják
meg.
Az interstitium hidrosztatikai nyomását (Pint) Star-
ling (nem oedemás szövetben) még zérusnak vette. Ez
a nézet az idő folyamán változott. Az új mérési techni-
kák alapjá n a P int értéke egyes szövetekben (bőr alatti
kötőszövet, izom) a légköri nyomásnál kisebb (amit az
érték negatív előj ele .m utat); a mért érték -l -től -2
Hgmm-ig terjed. (Egyes nézetek szerint még ennél ne-
gatívabb értékekkel is számolni kell.) Más szövetekben,
többek között a zsigeri szervekben a nyomás zérus vagy
kissé pozitív érték. A Pint nemcsak szövetenként külön-
Szövell
onkolikus
nyomás
(fl ,m) l '- 10.ábra
./,. .."•..
......
•„ •
.... •t
.. A hidrodinamikai folyadékcserében
'\/ sze replő Starling·féle erők
Kapilláris
onkotikus Effektív A filtráció irányában ható erőket színes.
nyomás filtrációs
nyomás a filtráció ellen hatókat fekete nyilakkal
{Dp1azma)
---- jeleztük
2 J2 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
böz ik, d e adott szövetben is az interstitialis folyadék tér-
foga tától függően változik. Ezen meggondolások alap-
ján a (Pkap - Pint) hidrosztatikai nyomáskülönbség sok-
kal variábilisa bb, mint ered etileg feltételezték.
Onkotikus nyomás a kapillárisokon belül és kí~
vül. Első m egközelítésben az endothelsejtek közötti
junkcio nális rések és az azokat borító bazális membrán
a p lazm afehérj ék számára átjárhatatlanok. Minthogy a
m embrán „kis pórusain" keresztül minden kis moleku-
lájú anyag szabadon jut át, ozmotikusan csak a nagy
molekulájú anyagok (az ún. „kolloidok") aktívak, és fe j-
tenek ki a kapillárism e mbrán két oldala között o z moti-
kus n yo m ást, a mit onkotikus nyomásnak, más néven
koll o id ozm o tikus nyomásnak nevezünk. A plazm a fe-
h é1iék összesített onkotikus nyomása kb. 25 H g mm. Az
onkotikus nyomásért főként a plaz ma albuminfrakciója
felel ős, az egyéb plazmafehérjék alárendeltebb szerepet
játsz an ak.
Az interstitialis Jolyadék-változó m értékben - szin-
tén ta rtalmaz plazmafehérjéket. Az in terstita lis folya-
dékban az onkotikus nyomás (IIint) 0,5 és 10 H gmm kö-
zött változ hat: az érték a mikroerek ben zajló filtrációtól
és a n yirokutakon folyó elszállítás tól függ. Intenzív filt-
ráció m ellett a IIint jelentősen csökken, és a nyomás ér-
téke a mikroerek mentén folyamatosan változik.
Reflexiós koefficiens ( cr). A fehérjék csak akkor le-
hetnek a hidrodi namikai folyadékcsere tényezői, ha a
kapillá risfal rájuk nézve többé-kevésbé valóban imper-
m eábilis. A fehérjeimpermeabilitást/permeabilitást a
reflexiós koefficiens (cr) jelzi. A membrán telj es imper -
m eabilitása esetén a cr értéke 1,0; teljesen permeá bilis
m embrán esetében a cr-érték 0,0. Az effektív filtrációs
nyomás pontos számításaiban a 15.20. egyenletet a cr-ér-
ték sze rint kell korrigálni:
Petr = (P kap - Pint) - Í cr x (TI plaz ma) - (Ilinr) l.
(15.19. egyenlet)
A nagy vérkör legtöbb kapillárisában a cr értéke 0,95 kö-
rül van ; a tüdőkapillárisokban az érték kb. 0,7, a n agy
vérkö r fen esztrált kapillárisaiban 0,7 alatt is lehet.
L ényeges m egjegyez nünk, hogy a cr értéke a kapillá-
riso kat ért m echanikai vagy kémiai ártalom következté-
ben, továbbá gyulladásos körüJmények között csö kken:
ez annyit jelen t, hogy a kapilláris permeabilitása foko-
zódik.
Filtráló és abszorbeáló kapillárisok. A 15.19.
egyen letből kitunik, hogy a P cff értéke pozitív vagy ne-
gatív sz ám lehet: az első esetben filtráció, a második
esetben abszorpció jön létre. A Starling- hipo tézis meg-
foga lmaz ása óta többé-kevésbé elfogadott volt, hogy a
kapillárisok artériás szárán a LiP nagyobb, mint a LiII,
ezért ott filtráció, míg a kapillárisok vénás szárán a LiIT
értéke meghaladja a LiP értékét, és o tt a filtrált folyadék
abszorpciója folyna. Feltételezték, hogy minden kapillá-
risban, valahol a kapilláris közepe táján lenne egy
„egyensúlyi pont'', ahol sem filtráció, sem abszorpció
nincs (15-11 . ábra).
Jelenlegi felfogásunk szerint a szervek, ill. szövetek
két csoportra oszlanak. Az egyik csoportot a nem ab-
szorptív szervek/szövetek alkotják. Ezek mikrocirkulá-
ciójában csak filtráció folyik_, a P cff a ka pillárisok teljes
ho sszában pozitív érték; a filtrált fo lyadék a nyirokere-
ken keresztül távozik (l. a lább). A m ásik csopo rthoz az
abszorp tív szervek, a bélrendszer és a vese tar toz n ak.
E zen szervek mikrocirkulációj á ban a P eff állandóan (ve-
se) , ill. alkalomszerűen (a bélrendszer a felszívási sza-
kaszban) negatív előjelű, és az interstitialis fo lyadék fel-
szívódik az érrendszerbe.
A nem abszorptív szövetekben is folyhat folyadék.fel-
szívás, ha a interstitialis onkotikus nyomás csökkenése
következtében a P eff negatív értéket vesz fel (ebben az
esetben „abszorpciós nyomás" -t említünk). Ez fordul-
hat elő excesszív ultrafiltrációt követően, továbbá a kó-
rosan keletkezett szöveti vizenyő (oed em a , l. alább) fel-
szívódásakor. Vér- vagy folyadékvesztést követően a ka-
pilláris nyomás csökkenése miatt lesz a Pcff negatív érté-
kű, és az interstitialis folyadék abszorpciója a mikroe-
rekbe a „belső folyadékutánpótlás"-t jelenti.
lnterstitialis tér
Hgmm
+
0
Kapilláris
-----
0
'
t
Atmeneti pont
Nettó filtráció Nettó abszorpció
1 S- 1! ábra
Az effe ktív filtrációs nyomás változása a kapilláris hosszában
Az effektív filtrációs nyomás (Peff· 1. a szövegel) pozitív (színes vo-
nal) vagy negatív (fekete vonal) értékű lehet. Az átmenetí pont a Pcff
zérus értéke. az átmeneti ponlol csak didaktikai céllal he!)leztük el
'

A szövetl<özti tér
és a nyirokérrendszer
A mikroerekben az ultrafiltrációs folyam at során folya-
matosan képződik interstitialis folyadék; ez a folyadék a
vérkeringési rendszer vénás oldalára a nyirokérrendsze-
ren keresztül tér vissza. A képződés és az elszállítás
egyensúlya az interstitialis folyadék térfogatát szűk hat-
árok között állandóan tartja.
A szövetközti tér (interstitium)
szerkezete
Az eddigiek so rán a szövetközti teret (interstitiumot) a
sej tek között elhelyezkedő homogén állományként fog-
tuk fel. A valóságban a gél állagú interstitialis állomány
nem homogén: kötoszöveti rostokból, a sejtek által elvá-
lasztott n em fibrosus adherens mátrixfch é1j ékből , vala-
mint a filtrált interstitialis folyadékban oldott plazmafe-
hérj ékbol áll. (Az interstitial is plazmafehérjék teljes
mennyisége nem elhanyagolható. A mintegy 3,5 l vér-
plazmában összesen 200- 250 g fehérj e van, míg az
összesített interstitialis térben (kb. 11 liter) körülbelül
240-360 g a plaz mafehérjék mennyisége.) A fibrosus
szerkezetű molekulák (kol lagénrostok, glukózaminog-
lukánok és n éhány más feh érje) határozza meg az in-
terstitium m echanikai tulajdonságait. Az interstitium
gélszerű állagának hidraulikus ellenállása van, és ez
korlátozza a folyadék részecskéinek szabad mozgását.
A kü lönböző szövetek interstitialis folyadékának
mennyisége e ltérő: a vázizomba n a teljes töm eg
10-12%-a; a bőrben az interstitialis folyadék részesedé-
se 35- 40%.
A n_yirol<érrendszer
A mikrocirkuláció ereiben naponta 2-4 liter folyadék
filtrálódik, ami a nyirokkap illárisokba lépve az elsődle­
ges (primer) nyirkot képezi. A nyirokkapillárisok a szö-
vetközti térben kesztyűujjszeru, diszkontinuus endo-
thelsejtekkel bélelt vak já ratok.ként kezdődnek, amelye-
ket mechanikailag finom kötőszöveti rostok stabilizál-
nak (15-12. ábra) . Az interstitialis folyadék, benne az ol-
dott plazmafeh érjék.kel az endothelsejtek között diffun-
dál a n yirok.kapillárisok lumenébe. A nyirok.kapillárisok
egyre nagyobb nyirokerekké szcdődnek össze, ezeknek
1S. fejezet A vér keringése az érrends7.erben 2 13
folyamatos cndothelbélésük van, amely már nem enge-
di át a fehérjemolekulákat. A kapillárisokat nagyobb
nyirokerek követik, amelyeknek a fala már autonóm
(miogén) összehúzódásra képes simaizomsejteket tar-
talmaz.
A nyirokerekből a nyirok a nyirokcsomókba áram lik:
a nyirokcsomót ellátó nyirok.eret vas affercn sn ek nevez-
zük. A nyirokcsomóban feh érjék (immunglobulinok) és
lymphocyták kerülnek a nyirokba, amelyet ettől fogva
szekunder nyirokk.ént einlítünk; ez utóbbi a vas efferen-
sek~en keresztül h agyja el a nyirokcsomót (a nyirokcso-
mót elhagyó nyirkot efferens nyirokként is e mlítik). Az
összeszedődött nyirok végül az alsó testfélből a ductus
thoracicuson, a felső testfélből a trun cu s lymphaticus
dexteren keresztü l jut vissza a vénás rendszerbe.
A nyirokáramlásnak kettős funkciój a van: a filtrált
folyadék eltávolításával az interstitialis folya dék
mennyiségét állandó szinten tartja; ezen kívül a nyirok-
csomókon keresztüli szűréssel a szervezet védekezésé-
hez járul hozzá (ha azonban a nyirokcso mók 1nár kép-
telenek a fertőző ágenseket megállítani, a fertőzés a nyi -
rokutal{on terjedhet tovább).
A nyirokáramlás a szövetel{ből a legnagyobb nyirok-
utak felé egyirányú. A nyirokáram lás fenntartásában
több tényező sze repel. E zek közé tartoznak a nyirokerek
falában lévő simaizomsejtek ritmikus miogén összehú-
zódásai. Valószínűleg nagyobb jelentőségű az összehú-
zódó vázizmokban vagy a bélrendszerben a nyirokerek
összenyomása kívülről (pumpáló hatás). Az egyirányú
áramlást a nyirokkapiJlárisokban és nagyobb nyiroku -
takban megtalálható billen tyűk segítik: a nyirokkapillá-
risokban az endothelsejtek szabad szélei nem engedik
meg a visszaáramlást (l. a 15-12. ábrát) , míg a nagyobb
nyirokerekben endothelsej tekből képzett redők alakíta-
nak ki billentyűket.
Nyirokkapilláris
p ---------- kezdete
\ \~~- ---- - -- _Az endothelsejlek
~f \------ szabad szélei
~~~""""~ ~~~~~~
.2s"""ji:.' -
~
.
Endothelsejtek Simaizomsejtek
1'- 12. 1br~
A nyirokerek vázlata
A nyirokkapillárisokal követő nyirokutakban színnel jeleztük a sima-
izomsejteket. A nyilak a nyirokáramlás irányát jelzik
214 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
A vénás rendszer
A posztkapilláris venulák. egyszerű endothelcsövek,
amelyeket kívül ről bazális membrán borít: ezek az erek
a kicseréJ ési érszakaszhoz tartoznak. A posztkapilláris
venulák összefolyásából keletkező tovább i ven ulákba n
kollagénrostokból és l{ötőszöveti sejtekből álló adve nti-
tia is megjelenik> a további kis és nagyobb vénák falában
m ár simaizomsejtek is vannak.
A kis vénáktól egészen a középnagy vénákig az inti-
ma redői billen tyűket képeznek, ezek a szív felé egyirá-
nyúsítják a vénás áramlást. A legnagyobb vénákban és a
fej vénáiban nincsenek billentyűk.
A vénafal szerkezete függ a vénák anatómiai helyze-
tétől, és attól a hidrosztatikai terheléstől, ami a vénákra
nehezedik. Az emberi lá bszárvénák fala vastagabb, mint
a felkar vénáié.
A vénás rendszerre jellemzőek az egyes vénákat
összekötő anasztomózisok: így egy-egy kisebb véna el-
záródásának nincsenek a vénás áramlásra kiható je-
lentős következményei. A végtagok m ély vénáit (ezek az
izomzatba beágyazott vénál() sokszoros anasztomózi-
sok kötik össze a felületes (a bőr alatti kötőszövetben fu-
tó) vénálllial; a vér a felületes vénák felől áramlik a mély
vénák felé.
Az ember vénás rendszerében a nyomásprofil a ve-
nulák 15 H gmm-es nyomásától a k.ét vena cava és a jobb
pitvar 0- 2 H gm m-es nyomásáig alaku l. Amennyiben
nem hivatkozunk m ás megközelítésre> az egyes n yo-
m ásértékeket ha n yatt fekvő ember jobb pitvarának
szintjére vonatkoztatjuk.
A vénás rendszer l<apacitása
A vénák keresztmetszeti profilját az éren belüli és kívü-
li hidrosztatikai nyomás·o k különbsége, a falukra nehe-
zedő transmuraJis nyomás határozza meg. H a a trans-
muralis nyomás alacson y, a vén ák összeesnek, kereszt-
m etszetük sarló vagy ellipszis alakú, belső térfogatuk ki-
csiny. A transmuralis n yomás növekedésével a kereszt-
metszet egyre inkább megközelíti a kört, a belső térfogat
megnő. A geometriai tényezőnek, továbbá a vénák vé-
kony falának köszö nhető, hogy a vénák compliance-ér-
téke (ó V/.1P) nagy: a belső nyomás kis fokozódásával
aránylag nagy vérmennyiséget képesek befogadni. A
vénás com pliance mintegy 20-szorosa az artériásnak.
A viszonylag nagy compliance következménye, hogy a
vénák kép viselik a keringés kapacitás funkciójú szaka-
szát (kapacitáserek) . Amikor azonban a keresztmetszet
eléri a kört> a vénák elérik tágulékonyságuk határát>és a
továbbiakban a compliance nagyon kicsinnyé válik.
A kapacitásfunkció magában foglalja, hogy nyuga-
lomban a keringő vértérfogat több mint 50%-a a vénák-
ban található (l. a 15-3. táblázatot). A keringő vér térfo-
gatának bármely irányú változását a kapacitáserek kor-
rigálják. H a a keringő vérm ennyiség - pl. vérzés követ-
keztében - csökken, a vénákban lév() vér áthelyeződik a
többi sorosan kapcsolt érszakaszba. A vénás nyomás
csökkenése következtében a vénák összeesnek (vénakol-
lapszus); ez kiegészül a foko zódó szimpatikus ideg-
rendszeri aktivitással> ami a vénák simaizmait össze-
húzza (l. még a 19. fejezetet). Ennek tükörképeként, ha
a kering() vérmennyiség- pl. vérátömlesztés következté-
ben - megnövekszik> a többlet a kapacitásereket terheli.
Mindezek a változások nem érintenek egyenletesen
minden párhuzamosa n kapcsolt szervet: a térfogatválto-
zásokban a legnagyobb szerepet a hasi zsigerek és a bőr
vénás rendszere játssza.
A centrális vénás nyomás
A posztkapilláris venulákban a nyomás 15 H gmm körü-
li érték. A szív felé haladva a vénákban a nyomás folya-
matosan csökken. Nyugalomban a centrális vénás nyo-
más, azaz a két ve na cava mellkasi szakaszában mért
nyomás 0 és + 2 H gmm között van, azaz közel meg-
egyezik a légköri (külső) n yomással.
A centrális vénás nyomás annak függvénye> hogy
mennyi vér helyezkedik el a vénás rendszerben. A cent-
rális vénás nyomást meghatározzák:
a keringés artériás feléből a kapillárisokon át be-
áramló vér térfogata („ mögöttes erő"> „vis a ter-
go")'
a posztkapilláris rezisztenciaerek együttes mio-
,,, ,,, „ „
gen es neurogen tonusa,
• a jobb kamra teljesítménye (azaz mennyi vért to-
vábbít a kamra a puln1ona1is keringés felé) .
A centrális vénás nyomás lényeges meghatározója a szív
működésének (l. a 16. fejezetet, ill. a 16-12. ábrát), és
egyben a szív teljesítményének fontos jelzője. Az
előzőekben említett 0- + 2 H gmm-es centrális vénás
nyomásérték akkor mérhető> ha a szív perctérfogata
5>0-5>5 liter körül van. Ha a perctérfogat a nyugalmi ér-
téknél nagyobb lesz, a centrális vénás nyomás -2
Hgmm-ig csökkenhet (a szubatmoszférás mellűri n yo-
más következtében a centrális vénák ilyenkor sem kolla-
bálnak). Ha viszont a perctérfogat a fiziológiás érték alá
csökken és a vértérfogat a normális határok között van
'

(azaz nem vo lt megelőző vérvesztés), a centrális nyo-
más értéke a normális, + 2 Hgmm-es érték fölé emelke-
d ik. (Ez a tünet figyelhető meg azokban a betegekben,
akiknek jobb kamrai elégtelenségük van; a megnöveke-
dett véná s nyomásra a vena jugularis externa elődombo­
rodása hívja fel a figye lmet.)
A vénás nyomás mérése
A vénás nyomást rendszerint közvetlenül, egy manomé-
terrel összekötött tű vénába vezetését követően mérjük:
a manométerben lévő sóoldat mindaddig a vénába fo-
lyik, amíg a manométercsőben a nyomás egyenlő nem
lesz a vénás nyomással. Szívsebészeti osztályokon nyo-
másmérő transzducer segítségével mérik a jobb pitvari
nyomást, arnely utóbbi szorosan követi a centrális vénás
~
nyom ast.
Izomaktivitás hatása a vénás
visszaáramlás ra
Az izmok összehúzódása kívülről összenyomja a végta-
gok m ély vénáit, és ezzel elősegíti a vér áramlását a szív
felé. Az egyirányú áramlásról a vénabillentyűk gondos-
kodnak: az izmok ellazulásakor a vér csak a legközeleb-
bi vénabillcntyűig áramolhat vissza. Ez az izompumpa
csak fázisos kontrakciók alkalmával jelentős, a hosszú
ideig tartó tónusos összehúzódások hatástalanok. A fá-
zisos izompumpa fontossága annak hiányában, pl.
hosszan tartó mozdulatlan állás alatt válik nyilvánvaló-
vá. A gravitációs erők következtében nagy mennyiségű
vér (akár több száz milliliter is) gyűlik össze az alsó vég-
tagok vénáiban, és a vénás visszaára1n lás a szívhez elég-
telenné válik: a következmény kollapszus, ájulás lehet.
A végtagokban a felületes (subcutan) vénáktól a
mély vénák felé az egyirányú áramlást az összekötő vé-
nákban elhelyezkedő billentyűk biztosítják; ez az ana -
tón1iai elrendezés hatásosabbá teszi az izompumpa mű­
ködését.
Gravitációs tényezői< hatása
Fekvő helyzetből való felállás során az alsó végtag véná-
ira egy jelentős véroszlop sú lya tevődik át (jól működő
vénás billentyűk ezt korlátozzák). A hidrosztatikai nyo-
más emelked ése az alsó végtagokban kihat a vénák
transmuralis nyomására, és megváltoztatja a vénák ke-
resztmetszeti képét: ez elliptikusból kör alakúvá alakul,
1S. fejezet • A vér keringése az érrendszerben 21 S
és a vénák maximálisan kitágulnak. A követl<.ezm ény a
vér felgyülemlése az alsó végtagokban: a fekvő hely-
zetből álló h elyzetbe való hirtelen átmenetnél akár 500
n1l vér is raktározódhat többletként az alsó végtag véná-
iban, és a vénás visszaáramlás a szívhez mindaddig
csökkenhet, amíg kon1penzáló reakciók nem lépnek
működésbe. Ez a „belső vérvesztés" egyes egyénekben,
ill. bizonyos körülmények között (pl. hosszan tartó ágy-
nyugalmat követően) a szív perctérfogata és az artériás
vérnyomás csökkenésével járhat (orthostaticus kollap-
szus, ájulás). Meg kell jegyeznünk, hogy a vérpangás
az alsó végtagokban nem jöhetne létre, ha a vénák me-
rev fa lú csövek lennének. Az orthostasis ezen keringési
hatása megszüntethető az alsó végtagot körülfc)gó ru-
galmas pólyával, amely megakadályozza a vénák disz-
. „. „
tenzIOJat.
L ényeges megérteni, h ogy a vénákban érvényesülő
nagy hidrosztatikai nyomás nem változtatja meg a per-
fúzióhoz szükséges nyomást, minthogy az artériás kö-
zépnyomás a megfelelő függőleges szinteken azonos
mértékben változik. I<.om oly következmény azonban,
hogy a kapilláris nyomás emelkedik, és a kapilláris filt-
ráció fokozódik, ami potenciálisan oedema keletkezésé-
vel járhat (ezt egyébként egész napos állás után gyakran
meg lehet figyelni).
Az áramlás ciklikus változása
a mellkasi vénákban
A mellüregben futó legnagyobb vénák környezetében a
nyomás a légköri alatt van (szokásos hibás kifejezéssel
„negatív"). Ennek következtében a két vena cavában a
transmuralis nyomás általában pozitív, és állandóan tá-
gan ta rtja a vékony falú vénákat; a vénák ellenállása -
néhány, alább felsorolt kivételtől eltekintve - elhanya-
golható.
Az intrathoracalis nyomás minden egyes be- és ki-
légzéskor ciklikusan változik (l. a 14. fejezetet), és ez a
legnagyobb nagy vérköri vénák áramlását is befolyásol-
ja. Belégzés alatt az intrathoracalis n yomás (P pi) még
inkább „negatív" lesz, ezért a vénák falára ható trans-
muralis nyomás (P ven - P pi) értéke megnő, a vénák több
vért „szívnak be" a perifériáról, így a jobb pitvar telődé­
se fokozódik. Ennek követl<.eztében a jobb kamra
verőtérfogata minden egyes légzési ciklussal periodiku-
san változik (l. a 16. fejezetet). Nyugalmi kilégzéskor az
intrathoracalis nyomás nem válik pozitívvá, de a vénák-
ban a tran smuralis nyomás a belégzés alattihoz képest
csökken, ezért a jobb szívfél telődése kisebb, mint belég-
zéskor. (A légzési ciklusok so rán az á ramlás a tüdővé-
 216 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
ru
,,
,,
nákban és a nagy vérkörben ellenkező fázisban változik,
1. alább.)
A kis vérköri (pulmonalis)
Ezek a fiziológiás ingadozások túlzott m érték:ben je- keringés
lentkeznek zárt glottis mellett végzett légzési kísérletek
'

'
alatt (1. a 14. fejezetet). Zárt glottis mellett történő
erőltetett kilégzéskor, a Valsalva-manőver alkalmával, az A kis vérkör a jobb kamrából, a truncus pulmonalisból,
intrathoracalis nyomás erősen pozitív értékű lesz. A po- a bel6le kiágazó artériákból, a tüdőkapillárisok hálóza-
zitív nyomás összenyomja a nagy vénákat, és megakadá- tából, a venu.lákból és vénákból és az azokból össze-
szedődő vena pulmonalisokból áll, amelyek a bal pitvar-
1

lyozza a vénás vissza{u-amlást a jobb szívfélbe. Lényegé-

ben ez játszódik le a székelési aktusnál, időnként vizelés
során, és a szülés végső fázisában. Ennek. tükörképe a
Müller-féle manőver, mély belégzési kísérlet zárt glottis
mellett: a mellűri nyomás még negatívabbá válása több
•
ba nyílnak. A nagy vérkörben és a pulmonalis keringés-
ben csak az áramlási értékek azonosak, az összes többi
keringésdinamikai paraméter (nyomásviszonyok, ellen-
állás, compliance) alapjában eltérő. A különbségek a két

vért „szív be" a jobb pitvarba, a jobb szívfél id6legesen vérkör felépítéséből adódnak. A két sorosan kapcsolt ke-
i

megnagyobbodik. ringés hemodina1nikai paramétereit a 15-5. táblázatban

A nagy vénák fiziológiásan kicsiny keringési ellenál-
lása megváltozhat, ha a vénákat kívülről valami össze-
nyomja, ilyenkor akadályozott bennük az áramlás. Az
' intraabdominalis nyomás bármely okból - akár akut,
akár krónikus - bekövetkező emelkedése összenyomja a
hasüregi vénákat, ezért az alsó végtagokból a vénás
visszaáramlás nehezített, ott a vénás nyomás a normá-
lishoz képest emelkedett. Ez a helyzet alakul ki a terh es-
ség késői fázisában, és emiatt az alsó végtag vénái kitá-
gulnak.
' percig tartózkodik a tüdőkapjllárisokban (tranzitidő) ,
hasonlítottuk össze.
A pulmonalis keringés ereiben helyezkedik el a ke-
ringő vértérfogat mintegy 10%-a (kb. 500 ml vér). Ebből
az 500 ml-ből nyugalmi állapotban kb. 70-80 ml van a
tüdőkapillárisokban. A perctérfogat növekedése esetén
új kapillárisok nyílnak meg, a kapillárisok össztérfogata
háromszorosára is fokozódhat. A kapillárisok. vére az al-
veolusokat körülvev6 hálózatban mintegy összefüggő
rétegben helyezkedil{ el. Nyugalmi körülmények között
egyetlen képzeletbeli vörösvérsejt mintegy 0,75 másod-

,,

IS-S. táblázat
A nagy és a kis vérkör keringésdinamikai paramétereinek összehasonlítása

' Változó Nagy vérkör Kis vérkör

Perctérfogat 5,0-5,5 liter 5,0-5,5

l(an1rai diasztolés nyomás >5 Hgm1n 1-2 Hgm111
:
J(amrai szisztolés nyomás 120 Hgrrun 24 Hgrnm

'
Artériás szisztolés nyo1nás 120 Hgmn1 24 Hgn1m
Artériás diasztolés nyomás 80Hgmm 9Hgmm
,,
Pulzusnyon1ás 40 I-Igmm 13 I-Igm1n
'

Artériás középnyomás 93 Hgmm 14 Hgrnm

Perfúziós nyomás* 91 Hgn1m 6 H gn1m
Teljes vérköri ellenállás·*·* 16,5 I-Igmm x min x liter-1 1,1 Hgmn1 X min X liter-1
1

'
Vérmennyiség 1negoszlása 73% 27%
1 ~

„ A nagy vérköri perfúziós nyomás P aorta közép - Pj. pitvar = 93 Hgmm - 2 Hgmn1;
'

a kis vérköri perfúziós nyon1ás Pa. ptLlm. kö;c.ép - Pb. pitvar = 14 I-Igrnn1 - 8 I-Ig1nn1

** Egyes források az ellenállást PRU (peripheral resistance unit) egységben adják meg: ebben az esetben az áramlás ml X min-1.
A nagy vérköri TPH. = 0,016, a kis vérköri ellenállás 0,0011 PRU ,

,1

ez az időtartam több, mint am ennyi az 0 2 felvételéhez
és a C02 leadásáh oz S7.ükséges. Izommunka alkalmával
a perctérfogat megn é), és a tranzitidő csökken; a megrö-
vidült idő azonban többnyire elégséges a gázcseréhez.
Szélsőségesen felgyorsult keringés esetében, ha a perc-
térfogat m aximál.is (::::: 15- 20 Vmin), a tranzitidő nem
biztosítja a diffúziós gázkiegyen lítődésL.
A tüdőnek kettős vérellátása van: a k.is vérköri perfú-
zió mellett a nagy vérkörből jövő aa. bronchialcs rend-
szere látja el vérrel a tüdőparenchymát. A bronchialis
keringés mindössze 1%-át tesz i ki a tüdő vérellátásának.
A bronchialis keringésből jövő vénák a vena pulmonali-
sokba ömlenek. A bronchialis vénákban a vér 0 2-telí-
tettsége alacsony, és ez a vér hígítja a tüdővénák oxigeni-
zá lt vérét, csökkentve annak oxigéntelítettségét és 0 2-
tenzióját. Ez egyike azoknak az okoknak, amiért a bal
szívfél vérének 0 2-tenziója az a lveolaris 0 2-tenzió alatt
van.
A l<is vérl<öri perfúziós nyomás
Felépítés szempontjából a nagy és a kis vérkörben az ar-
tériás oldal mutatja a legnagyobb eltérés t. Az artériák fa-
la a kis vérkörben sokkal vékonyabb, a compliance na-
gyobb, mint a nagy vérkörben. A kis vérkörben a termi-
ná lis artériák szakasza sokkal tágabb és rövidebb erekből
áll, és kevesebb simaizmot tartalmaz, mint a nagy vér-
körben. A tüdőbeli kapillárisok valamivel tágabbak, az
átmérő 7 és 10 µm között van, és rövidebbek, mint a
nagy vérköri kapillárisok. Mindezeknek a szerkezeti kü-
lönbségeknek a következm énye, hogy a tüdő érrendsze-
re sokk:al kisebb hidrodinamikai ellenállást képvisel,
mint a nagy vérköré. A teljes kis vérköri ellenállásból kb.
50% esik az artériákra, 35- 40% a kapillárisokra és
10- 15% a vénákra.
A jobb kamrában szisztolé alatt a nyomás 24
H gmm- ig emelked ik. Enn ek megfelelően a pulmonalis
artériákban is 24 H gmm a szisztolés n yomás, a diaszto-
lés nyomás pedig 9 Hgmm. A kis vérköri artériás közép-
nyomás 14 Hgmm. Minthogy a tüdőkeringésben nincs
a nagy vérkörihez hasonló kifejezett ellenállásszakasz, a
14 Hgmm-es középnyomás a pulmonalis érrendszerben
végig egyenletesen csökken: a kapillárisokban átlagosan
10, a venulákban 9, és a bal pitvarban 8 Hgmm-es nyo-
mással kell számolnunk. (A bal pitvari nyomás megha-
ladja a jobb pitvari nyomást.) A tüdőkeringés perfúziós
nyomása (14 Hgn1m - 8 H gmm = 6 Hgmm) sokkal ki-
sebb, mint a nagy vérköri (kb. 90 H gmm) . Minthogy a
két szívfél perctérfogata egyenlő, a tüdőkeringés ellenál-
lása sokkal kevesebb, mi nt a nagy vérköri teljes periféri-
1S. fejezet 111 A vér keringése az érrendszerben 2 l7
ás el lcnállás (TPR):
p a. puln1 - p bal pitv.
~uln1 = q· (15.20. egyenlet)
A normális nyugalmi adatokkal számolva a tüdőkerin­
gés ellenállása
14 H gmm - 8 Hgmi11
R - - - - - -- - - -
puhn - li . l
5 ,5 ter x 1nn1-
= 1, 1 Hgmrn. X nún X li ter- 1.
Ezt összehasonlíthatjuk a nagy vérköri ellenállással
(TP R):
93 H gn.1111 - 2 Hgnu11
TPR=
5,5 liter x min- 1
= 16,5 Hgnm1 X nún X Jiter-1 ,
azaz a kis vérkör ellenállása kevesebb mint egytizede a
nagy vérköri ellenállásnak.
A bal pitvari nyomás - ha sonlóan a jobb pi tvari,
centrális vénás nyomáshoz - egyrészt a pulmonalis erek
ellenállásától, másrészt a bal kamra teljesítményétől
függ. Elégtelenül működő bal kamra a pulmonalis ka-
pilláris és vénás nyomás fokozódásához vezet.
A tüdő vértartalmának változása
be- és kilégzés alatt
A m ellüregben a nyomás (intrathoracalis vagy intraple-
urali s nyomás) a légköri alatt van (szubatmoszférás,
„negatív" nyomás) : a szubatmoszférás intrathoracalis
nyomás szívó hatást fejt ki a vékony falú tüdőerekre, a
kapillárisokra és a vénákra. Belégzés alatt a csökkenő
(„negatívabbá váló") io trathoracalis nyomás következté-
ben a szívó hatás nagyobb lesz : a tüdő vértartalma foko-
zódik. I<ilégzéskor, amikor a szívó hatás csökken, a be-
légzés alatt befogadott vértöbblet a tüdővénák útján tá-
vozik a tüdőből.
E zen ciklikus változások következménye, hogy a be-
légzési fázisban a bal szívfél telődése és a bal kamra
verőtérfogata csökken. Ennek tükörképeként kilégzés
alatt mind a pitvari telődés, mind a bal kamrai verőtér­
fogat növekszik. Ezek az átmeneti ciklikus változások -
amint azt az előbbiekben leírtuk - elle ntétes fazisban
vannak a jobb szívfél ciklikus telődési és verőtérfogat­
változásaival. Ezek az átmeneti változások azonban
egyetlen légzési ciklus alatt kiegyenlítődnek.
218 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
A gravitációs erők szerepe
a regionális véráramlásban és
a ventilációs/perfúziós arányban
A tüdőkeringésben a nyomásértékek alacsonyak. A gra-
vitációs erők ezért a szív felett és alatt jelentős mérték-
ben befolyásolják a regionális transmuralis nyomásokat.
Függőleges (álló vagy ülő) testhelyzetben a transmura-
lis nyomás a tüdő bázisán nagyobb, mint a tüdőcsúcsi
részeken. Ez a testhelyzettől függő áramlási egyenlőt­
lenségeket hoz létre a tüdőben .
Némi önkényességgel a tüdőt - függőleges testhely-
zetben - három zónára oszthatjuk (15-13. ábra). Az I.
zónában, a tüdő csúcsi részén az alacsony transmuralis
nyomás következtében a diasztolé időszakában a kapil-
lárisok összeesnek, a perfúzió időlegesen szünetel. A
l<.özépső zónában (II. zóna) a kapillárisok csak részlege-
sen esnel\. össze, a diasztolé alatt az áramlás csökkent,
de nem szűnik meg. A tüdő bázisán (III. zóna) a kapil-
lárisok folyamatosan nyitottak. Az egyes zónák közötti
határok nem élesek, a zónák egymásba mennek át.
Csúcs
1. zóna
34 cm
II. zóna
111. zóna P_,a, _ _ _ __,_vP Pa > Pv > PA
t tüdé>ben a kis artériák az alveolusok közvetlen környe-
Bázis Kapilláris
15-13. ábra
A tüdő perfúzió álló t esthelyzetben
Bal oldalon az emberi tüdő sémája álló testhe[yzetben látható: a
tüdőcsúcs (apeX) 34 cm-rel a rekeszizom felett he[yezkedik el (átla-
gos érték). Jobb oldalon erJ tüdőér hosszanti metszetét tüntettük fel,
az alveolaris (PA). artériás (Pa) és vénás (Pv) nyomásértékekkel (a stan-
dard szimbólumokat 1. a 14. fejezetben).
A tüdőt a diasztolés perfúzió alapján három zónára osztottuk fel. A
felső zónában (1. zóna) az alveolaris nyomás (PA) meghaladja az arté-
riás diasztolés nyomást (P 2 ). ítt a kapillárisok a diasztolé alatt össze-
esnek, és nincs bennük áramlás. A középső zónában (11. zóna) a Pa
meghaladja diasztoléban a PA-t. de PA > Pv: a kapillárisok részben
kollabáltak. a diasztolé alatti áramlás csökkent. A tüdő bázisán (Ill.
zóna) mind a P3 , mind a Pv magasabb, mint a PA· a kapillárisok végig
nyitottak, bennük a véráramlás az egész szívciklus alatt fo[yamatos
A függőleges testhelyzetre leírt perfúziómegoszlás
megváltozik hanyatt fekvő testhelyzetben (minthogy a
csigolyák és a sternum közötti távolság kisebb, a válto-
zások is kevésbé markánsak): ebben a testhelyzetben a
gerincoszlop síkjában lesz a legnagyobb a perfúzió, és a
sternum síkjában a legkisebb.
Az egyenetlen véráramlás miatt a ventilációs/perfú-
ziós hányados (V'dQ', l. a 14. fejezetet) a tüdő k.ülön -
böző részeiben eltér: a tüdőcsúcs viszonylag „túlléle-
geztett" és „alulperfundált", a bázis pedig viszonylag
„a lu 11 e"l egeztetett" es
/ „tu/ l perfiund a"lt ".
A Starling-erők a tüdőkapillárisokban
A tüdőkeringésben - hasonlóan a nagy vérköri kerin-
.géshez - a hidrosztatikai és az onkotikus nyomások kü-
lönbségei határozzák meg a kapillárisokban az ultrafilt-
1·ációt és az abszorpciót. A két vérkör között azonban
nyilvánvalóak a különbségek: a tüdőkeringésben az
éren belüli 11idrosztatikai nyomásértékek sokkal ala-
csonyabbak, mint a nagy vérkörben, míg az éren belüli
onkotikus nyomás a két vérkörben azonos. Ezért az ef-
fektív filtrációs nyomás lényegesen kisebb a lcis vérkör-
ben, mint a nagy vérkörben. A tüdőben csak minimális
interstitialis folyadék keletkezik. Az alveolusok lumené-
be az alveolaris membránon keresztül alig kerül folya-
dék.
Az alveolaris hypoxia hatása
a tüdől<eringésre
A keringésben egyedülálló anatómiai helyzet, hogy a
zetében futnak, és ki vannak téve a magas 0 2-tenziójú
alveolaris gáz hatásának. Ezeket a kis artériákat ugyan-
csak egyedülálló módon a magas 0 2-tenzió tágítja. H a
az alveolaris gáz 0 2-tenziója csökken, akkor a kis arté-
riák simaizomzata összehúzódik (hypoxiás vasoconst-
rictio). A reakciót az alacsony alveolaris P 0 2, és ne.m a
vér 0 2-tenziója váltja ki. A hypoxiás vasoconstrictio lét-
rejöttéhez az erek endotheliumának jelenléte szüksé-
ges. A hypoxiás vasoconstrictio kóros körülmények kö-
zött akkor következik be, ha a légutak elzáródtak. Ezzel
a mechanizmussal a nem ventilált tüdőrész kizáródik a
keringésből, és a tüdővénák vérét nem 11ígítja a nem
ventilált tüdőrészből jövő deszaturált vér.
Amennyiben a hypoxiás vasoconstrictióval a kerin-
gésből kirekesztett érterület nem 11aladja meg a tüdoke-
ringés 20%-át, a ventilált rész véráramlása megnő, és
'
-
kompenzálhatja a kirekesztés hatását. Ilyenko r a
tüdé>keringés teljes ellenállása nem növekszik meg. Ha
azonban ennél nagyobb terület záródik ki a ventiláció-
ból, vagy a hypoxiás vasoconstrictíót alacsony oxigén-
tenziójú gáz belégzése váltja ki (pl. m agaslati körülmé-
/
0 Atteki ntés
Az emlősvérkeringési rendszer két sorosan kapcsolt
vérkörből, a nagy és a kis vérkörből (az utóbbi a
tüdő- vagy pulmonalis keringés) áll. Mindkét vér-
körben minden egyes keresztmetszeten azonos idő
alatt azonos men nyi ségű vér áramlik. Az áramlás li-
neáris sebessége fordítottan arányos az összkereszt-
metszettel.
Mindkét vérkörben az áramlás hajtóereje a perfúzi-
ós n yomás (P 1 - P 2, óP, nyomásfő). Az áramlás in-
te nzitása (Q") egyenesen arányos a perfúziós nyo-
mással, és fordítottan arányos a hidraulikus ellenál-
lással (R): az Ohm-törvény áramló folyadékokra al-
ka lmazott formájában Q. = ~P/R. Az ellenállás a
csövek ( = erek) geometriájától (hossz és sugár) és az
áramló folyadék viszkozitásától függ (a viszkozitás a
folyadék intrinsic tulajdonsága). Az összefüggést a
Hagen- Poiseuille-tö rvény foglalja össze.
A keringési rendszert a nagy vérkör arteriolái egy
magas és egy alacsony nyomású szakaszra osztják. A
magas nyomású szakasz az aortából és az artériákból
áll, az alacsony nyomású szakasz magában foglalja a
kicserélési ereket (mikrocirkuláció), a vénás rend-
szert (kapacitáserek), a jobb szívfelet és a teljes
tüdőkeringést.
A nagy vérköri artériás vérnyomást a bal kamra
verőtérfogata , a nagy artériák tágulékonysága
(compliance), továbbá az artériákból való vérki-
Az alapokon túl
A viszkozitás fizikai meghatározása. NEWTON a viszkozitást
mint a mozgást létrehozó erő („nyírófeszültség", angolul
„shear stress") és a mozgás közben kialakuló nyírási se-
besség (ang olul „shear rate") hányadosát határozta meg.
Ha az áramlási profil metszete előreirányuló ék lenne (15-
14. ábra), akkor a nyírási sebesség az előremozgó ék át la-
gos sebességének (!lv) és az átlagos sebességgel mozgó
pont faltól való távolságának ('1y) hányadosa:
, , . b , '1v (15. 21. egyenlet)
Ny1ras1 se esseg = Ily .
1S. fejezet • A vér keri ngése az érrendszerben 2 19
nyek között), akkor a tüdőerek ellenál lása megnövek-
szik, a pulmonalis artériás nyomás magasa bb lesz (pu1-
monalis hypcrtensio). Nagy tengerszint feletti magaság-
ban élő népcsopo rtokban a pulmonalis hypertensio gya-
kori megbetegedés.
áramlás sebessége határozza meg; ezen utóbbi a tel-
jes perifériás ellenállás (TPR) függvénye. A TPR leg-
fontosabb tényezőj e a prekapilláris ellenállás. A pre-
kapilláris rczisztenciaerek általános szűkülése (vaso-
constrictio) növeli az artériás vérnyomást.
A vér és a s:zövetek közötti anyagkicserélés a mikro-
cirkuláció szakaszán folyik. A kapillá risok szakaszán
a véráramlást a prekapi lláris rezisztenciaerek össze-
húzódása/ellazulása szabályozza. A vér és az inter-
stitialis folyadék közötti hidrodinamikai folyadék.-
csere tényezői a filtráció, a fil trált folyadék visszaté-
rése a vénás rendszerbe a nyirokkeringés útján, és
egyes esetekben abszorpció. A filtrációt és az ab-
szorpciót az éren belüli és kívüli hidrosztatikai és
onkotikus ( = kolloidozmotikus) nyomáskülönbsé-
gek irányítják (Starl ing-erők, effektív filtrációs nyo-
más ).
A vénás rendszer jelenti a szervezet legnagyobb vér-
raktárát (vérrezervoár). A centrális vénás nyomást
főként a vén ás visszaáramlás és a jobb kamra perc-
térfogata határozza meg. A centrális vé nás nyomásra
hatnak a légzéshez kapcsolódó ciklikus mellűri nyo-
m ásváltozások. A helyi vénás nyomást a nehézségi
erő és az izomműködés befolyásolja.
• A kis vérköri ellenállás a teljes nagy vérköri ellenál-
lásnak (TPR) kevesebb mint tizedrésze.
Minthogy a sebességprofi l parabola, differenciá lszámítást
kell alkalmaznunk:
, , . b , dv
Ny1ras1se esseg = dy . (15.22. egye nlet)
A nyírási sebesség az áramló folyadék fizikai jellemzőitől,
az áramlási körülményektő l és a hőmérsék l ettő l f ügg.
220 III. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
Az interstitialis térben lévő plazmafehérjék eredete
Még azokban a szövetekben is, amelyek kapi llárisait folya-
matos endothelium béleli, az interstitialis folyadék tarta l-
maz plazmafehérjéket, főként albumint. Az interstitialis fo-
lyadék plazmafehérje-koncentrációja azonban lényege-
sen alacsonyabb, mint a plazmáé.
A kapillárisendotheliumon keresztül - bár korlátozott
mértékben - belülről kifelé fehérjék is átjutnak: az átha-
ladás szigorúan egyirányú. A fehérjetranszport útja még
nem eldöntött: jelenleg két elmélet magyarázza a fehérje-
permeabi litást, és a két elmélet nem zárja ki egymást.
Az egyik modell szerint a folyamatos endothelium per-
meabilitása bimodáli s. A mikrocirkulációban a kis póruso-
kon keresztüli folyadéktranszport mellett (1. e l őbb) a kon-
vektív transzport nagyon kis hányada az endothelsejten
keresztülvezet ő, kisszámú „nagy pórus"-on át zajlik: ezek
l ehetővé teszi k a plazmafehérjék kifelé irányu ló transz-
portját. Ez a modell a párhuzamos érterületek nagy részé-
re érvényes; kivételt képeznek azok a terül etek, amelyek-
ben az endoth elium permeabilitása eleve nagy (máj.
csontvelő, lép), továbbá azok, amelyekben az endothel
permeab ilitása különlegesen kicsiny (agy, retina).
Egy viszonylag újkeletú alternatív modell sorozatos
metszetek elektronmikroszkópos vizsgálata során került
előté rbe. Fel vetődött. hogy az elektronmikroszkópos ké-
peken látható „nagy pórusok" valójában transzportvesicu-
lák, amelyek az endothelsejtek lu minali s oldalán endocy-
tosissal keletkeztek. A vesiculák a lumennel ell entétes ol-
dal felé haladnak, ahol exocytosisra kerülnek. A folyamat
elnevezése transcytosis: lehetőségére már régen utaltak,
de kísérletes alátámasztására akkor még nem nyílt mód.
Csőfal
/
Áramlás iránya
Vmax
1 „___ __ _ Tengely
,Cí /"-..Sebességprofil
====
Csőfal
/
Áramlás iránya Sebességprofil
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _l!!ngely
15- 14. ábra
Nyírási sebesség
A) A nyírási sebességet (shear rate) a sebességproíll jellemzi, ez az
átlagos lineáris sebesség és a faltól való távolság hányadosa
B) A valóságos sebességprofil - szemben az előzővel - nem lineáris,
hanem paraboloid, ezért a differenciahányados (t::.v/t::.y) he!Yett diffe-
renciálszámítást alkalmazunk, a ~írási sebesség dv/dy
Mindkét modellben közös, hogy a mikrocirkuláció te-
rületén a plazmafehérjék csa k kifelé mozoghatnak. A kis
kon centrációban az interstitia lis térbe jutott plazmafehér-
jék bekoncentrálódnak, minthogy helyben nem juthatnak
vissza a vérkeringésbe, és csa k a nyirokkeringés útján tá-
vozhatnak el. A szövetközti térben - bár a plazmához ké-
pest eltérő arányban - az összes plazmafehérje megtalál-
ható. A plazmafehérjék interstitialis koncentrációja akár az
éren belüli plazmafehérje-koncentráció harmadát is elér-
heti.
Az agy és a retina kapillárisaiban nincs fehérjetransz-
port.
Az effektív filtrációs nyomás számításának néhány
példája
Első példánkban legyen a kapillárison belüli hidrosztatikai
nyomás 25 Hgmm, az interstitium hidrosztatikai nyomása
+ 1 Hgmm, az éren belüli onkotikus nyomás 25 Hgmm, az
interstitium onkot ikus nyomása 0,5 Hgmm, és a reflexiós
koeffi ciens 0,95, így
Pett = [(25 Hgmm) - ( + 1 Hgmm)] - [0,95 x (25 Hgmm -
0,5 Hgmm)] = 24 Hgmm - 0,95 x 24,5 Hgmm =
= 0,73 Hgmm.
További példánkban legyen a kapillárison be lüli hid-
rosztatikai nyomás 25 Hgmm, az interstitium hidrosztatikai
nyomá sa - 2 Hgn1m, az éren belü li onkotikus nyomás 25
Hgmm, az interstit ium onkotikus nyomá sa 0,5 Hgmm, és
a reflexiós koefficiens 0,95, így
Peff = [(25 Hgmm) - (-2 Hgmm)J - [0,95 x (25 Hgmm -
- 0,5 Hgmm)] = 27 Hgmm - 0,95 x 24,5 Hgmm =
= 3,73 Hgmm.
Vég ül legyen a kapillári so n belü li hidrosztatikai nyo-
más 21 Hgmm, az interstitium hidrosztatikai nyomása + 1
Hgmm, az éren belüli onkotikus nyomás 25 Hgmm, az in-
terstitium onkotikus nyomása 2 Hgmm, és a reflexiós ko-
efficiens 0,95, így
Peff = [(21 Hgmm) - ( + 1 Hgmm)] - [0 ,95 x (25 Hgmm -
- 2 Hgmm)] = 20 Hgmm - 0,95 x 23 Hgmm =
= - 1,7 Hgmm.
Ebben az esetben a kapil láris folyadékot abszorbeál az in-
terstitiumból.
A kapillárisok hidraulikus konduktivitása
A Starl ing-erők algebrai összege jelzi a microvascul aris filt-
ráció vagy abszorpció irányát; nem mutatja ugyanakkor a
hidraulikus fo lyadékáramlás intenzitását. amelyet J betű­
vel rövidítünk. J dimenziója térfogat/idő, az élettanban
szokás szerint ml/min. J egyenesen arányos az effektív filt-
rációs nyomással és egy tényezővel. amelyet kapilláris filt-
rációs koefficiensnek (CFC) nevezünk (a terminológia he-
lyessége vitatható, mivel nem csa k a kapillárisokra, ha-
nem a teljes mikrocirkulációra vonatkozik, azonban ebben
a formában nyert általános elfogadást ):

J = Peff x CFC. (15.23a egyenlet)
A kapilláris filtrációs koefficiens dimenziója [ml x min- 1 x
Hgmm- 1]. A 19.23a egyenlet általánosan érvényes, tekin-
tet nélkül a szövet vagy szerv tömegére. A különböző szö-
vetek/szervek összehasonlítására alkalmasabb a 100 g
szövetre való viszonyítás:
J1 00 = CFC100 x Peff· ( 15.23b egyenlet)
A 15.23a egyenletből következik, hogy a CFC megegyezik
az egységnyi Petrre eső filtrált folyadékkal:
J
CFC = - . (15.23c egyenlet)
Peff
A Poiseuille-egyenlet felhasználásával a CFC-t további té-
nyezőkre bonthatjuk. A kis pórusokon keresztüli hidrauli-
kus áramlás:
K x A x Peff
J= - -- - (15.24. egyenlet)
ri x /1x
amelyben
K a rendszerre jellemző állandó,
A a filtráció rendelkezésére álló felület (area),
h a viszkozitás és
/::,,x a fa l vastagsága, azaz a pórusok hossza.
A továbbiakban a K/(h x !::,,x) tényezők helyett új össze-
vont tényezőt, a hidraulikus konduktivitást (Lp) vezetünk
be, minthogy az előbbiben szereplő értékeket külön-külön
nem lehet meghatározni:
L = K (15.25. egyenlet)
P 11xt'1x ·
A 15.25. egyenletet a 15.23a egyenletbe helyettesítve:
J = A x Lp x Pett· (15.26. egyenlet)
végül a 15.26. egyenletet a 15.21. egyenletbe helyettesít-
ve:
J = AX LP X {(Pkap - Pint) - [cr X (flplazma - D intlJ}.
(15.27. egyenlet)
Látható, hogy a kapilláris filtráció az effektív filtrációs nyo-
mástól, a filtráció számá ra rendelkezésre álló felülett ől, va-
lamint a mikroerek hidraulikus konduktivitásától függ.
Ezek közül valamennyi egymástól függetlenül változhat. A
prekapilláris ellenállás csökkenése nemcsak a Peff poten-
ciális növekedését vonja maga után, hanem az átáramol-
tatott mikroerek számát is növelheti, ezzel a filtrációs felü-
let is növekszik.
Megjegyezzük, hogy a filtráció kvantitatív viszonyait
hosszú időn keresztül tévesen becsülték meg, ill. a be-
csü lt adatok va lódiságát túlértékelték. Az 1960-as években
megjelent, nagy tekintélynek örvendő összefoglalások
úgy számoltak, hogy emberben a kapillárisok artériás szá-
rán naponta mintegy 20 liter filtrátum képződik, és ebbő l
1S. fejezet A vér keringése az érrendszerben 221
16- 18 liter a kapillárisok vénás szárán szívódik vissza. Fel-
tételezték, hogy a filtráció és az abszorpció közötti különb-
ség, 2-4 liter interstitialis folyadék a nyirokerek útján kerül
vissza a vérkeringésbe (ez az utóbbi becslés egyébként
helyesnek bizonyult). A filtrációra és abszorpcióra va.nat-
kozó számszerű becslések nem felelnek meg a mérés.ek
eredményeinek (és az eredeti közleményekben is csak
mint becslések, és nem mint mérési adatok szerepeltek).
A nem abszorbeáló szövetekben normális viszonyok mel-
lett a filtrátumból csak nagyon kevés abszorbeálódik, és az
egész filtrált mennyiség a nyirokerek útján kerül vissza a
vénás rendszerbe.
Szöveti vizenyő (oedema)
Normálisan a nem abszorbeáló szövetek mikroereiben filt-
rált folyadék teljes mennyisége a nyirokérrendszer útján
visszajut a nagy vérkör vénás oldalára, ami által az inters-
titialis folyadék térfogata állandó. Amennyiben a filtráció
megnövekedett, de az ugyancsak megnövekedett nyirok-
áramlás ezzel lépést képes ta rtani, az interstitialis folyadék
térfogata a megnövekedett képződés/eláramlás mellett ál-
landó marad. Ha azonban a nyirokáramlás nem képes a
megnövekedett filtrációt kompenzá lni, vagy maga a nyi-
rokáramlás akadályozott, a szövetközti folyadék térfogata
növekszik, oedema lép fel. Az oedema keletkezésében
vagy a !::,,P, vagy a Afl, vagy a cr, vagy a nyirokáramlás vál-
tozása játszik szerepet.
Minthogy az oedemaképződésben a hidrosztatikai
nyomásviszonyoknak meghatározó szerepük van, az
oedemafolyadék mindig a gravitációnak megfelelően he-
lyezkedik el, így pl. álló vagy ülő helyzetben az alsó végta-
gon, fekvő helyzetben a testhelyzetnek megfelelően.
Cardíovascularis eredetű oedema. A 19.27. egyenlet értelmé-
ben több szövetközti folyadék keletkezik, ha a mikroerek-
ben növekszik a hidrosztatikai nyomás. Ennek különböző
okai lehetnek:
a prekapilláris rezisztenciaerek tágulnak, ezért nö-
vekszik a hidrosztatikai nyomás a mikroerekben;
a posztkapilláris rezisztenciaerek simaizmai össze-
húzódnak. gátolják a kapillárisokból az eláramlást,
végül
növekszik a vénás/pitvari nyomás, a vénák ürülése
a szív felé nehezített.
A filtrá ciós többlet mindaddig nem okoz oedemát,
amíg a nyirokáramlás ezt kompenzá lni képes. Mindenkép-
pen oedema jelentkezik, ha a legnagyobb vénákban a
megnövekedett nyomás nemcsak a filtrációt fokozza. ha-
nem akadályozza a nyirok beáramlását a vénás rendszerbe.
A hasüregi nyomás krónikus emelkedése során az al-
só végtagok vénás nyomásának emelkedése retrográd
módon visszahat a mikrocirkulációs érszakaszra, és oede-
ma jöhet létre. Ez az állapot csaknem fiziológiás az előre­
haladott terhesség alatt, amikor a méh összenyomja a két
vena iliacát és a vena cava abdominalist. Nagy hasi daga-
nat esetében szintén oedema jelenik meg. A ductus tho-
racicus hasi összenyomása bizonyosan hozzájárul az oe-
dema kialakulásához.
222 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
Gyakori oka az általánosu lt oedema kifejlődésének a
jobb kamra elégtelen működése (jobbszívfél-elégte len-
ség): ebben az állapotban a kamra nem továbbítja a vért
a kis vérkör felé. A nagy vérköri vénás nyomás emelkedé-
se visszafelé áttevődik a mikrocirkuláció ereire. Egy bizo-
nyos fokon a nyirokkerin gés már nem képes lépést tartani
a fo lyadék keletkezésével. Az oedem a az alsó végtagok-
ban jelenik meg e lőször. ahol a nehézségi erő segíti a filt-
rációt. Hasonlóan oedemás lehet az a végtag, amelyben
thrombosis zárja el a vénás keringést: ebben az esetben
az oedema lokális, az elzárt vénás ke ring ésű végtagra kor-
látozott. Ugyancsak loka lizá lt oedema keletkezéséhez ve-
zet az alsó végtagok vénás billentyűinek elégtelenség e is.
Jelenleg gyakori cka a prekapilláris rezisztenciaerek tá-
gulásának a Ca2+-csatorna-blokkolókkal végzett terápia: en-
nek következménye a rezisztenciaerek simaizomzatának el-
lazulása és az alsó végtag oedemás állapota, ami a nap fo-
lyamán fej l ődik ki. és az éjjeli pihenés után eltűnik.
Hypoproteinaemiás oedema. A vérplazma fehérjetartalma
60-80 g/I, ez a fehérjekoncentráció átlagosan mintegy
25 Hgmm-nyi onkotikus nyomást hoz létre. Az onkotikus
nyomásért főként az albuminf rakció felelős , a többi plaz-
mafehérje kisebb jelentőségű. Ha a plazmafehérjék kon-
centrációja csökken, akkor az onkotikus nyomás (Tiplazma)
csökkenése következtében az effektív filtrációs nyomás
(Peff) növekszik; ha a megnövekedett filtrációt a nyiroká-
ramlás növekedése nem kompenzálja, testsze rte oed ema
al akul ki.
A plazmafehérje-koncentráció/onkotikus nyomás csök-
kenésének az alábbi okai lehetnek:
a plazmafehérjék szintéziséhez nem állnak rendel-
kezésre a szükséges aminosavak (tartós éhezés,
éhínség, elégt elen fehérjebevitel),
• a szintetizált fehérjék egy része a vese megbetege-
dése következtében állandóan elvész (fehérjevize-
lés, albuminuria), végül
• a máj megbetegedése következtében csökken az
albumi nszintézis.
A kapilláris permeabilitás fokozódását kísérő oeden1a. Ha a ka-
pillárismembrán permeabilitása. fehérjeáteresztő képes-
sége megnő. akkor a reflexiós koefficiens (a ) értéke csök-
ken. így az onkotikus nyomás nem képes ellensúlyozni a
kapillárisokban l évő hidrosztatikai nyomást. ezért az effek-
@ Mérföldkövek
• 1543: A. Vesal ius megfigyeli, hogy a szív működése
okozza az érverést (artériás pu lzust).
1628: W. Harvey angol orvos Frankfurtban megjelen-
teti 72 olda las, latinul írott könyvét. amelyben először
írja le. hogy a vérkeringés zárt, önmagába visszatérő
rendszer (Exercitatio anatomica de motu cordis et san-
guinis ín animalibus). A szív anatómiájának és ezen
belül a szív billentyűinek ismeretében, továbbá né-
hány egysze rű in vivo megfigyel és alapján Harvey év-
százados hibás elképzeléseket söpört félre. és megte-
tív filtrációs nyomás nő. Ez lokális oedema kialaku lásához
vezethet (p l. rovarcsípés után). A külonböző mediátorok
(pl. hisztamin) szerepét a 18. fejezetben ismertetjük.
Lymphoedema. Normális kapilláris filtráció mellett is oede-
ma lép fel, ha egy adott területen a nyirokerek elzáródtak
(lymphoedema}. Ez vagy a nyirokerekben/nyirokcsomók-
ban zajló kóros folyamatok miatti mechanikai elzáródás,
vagy a nyirokerek sebészi lekötésének következménye.
Oedemát okozhat azonban egy végtag immobilizálása is,
mivel az izomkontrakciók nyirokkeringést fenntartó funkci-
ója meg szűn ik.
„Oedemabiztonsági tényezők". Az oedemás állapot korlátoz-
za a gázok, tápanyagok, anyagcseretermékek kicserélődé­
sét a vér és a szöveti sejtek között. és ha tartós, súlyos sejt-
károsodást okozhat. Az oedem a képződés megelőzése el-
engedh etetlen a normális szöveti f unkciók fentartásához.
A szervezetben oedemaképződést megelőző mechaniz-
musok működnek {„oedema safety factors"). Ezek közül az
első a nyirokelvezetés fokozása a szöveti nyomás fokozó-
dásakor; a következő tényező a Pint emelkedése, ami au-
tomatikusa n csökkenti a liP, és ezzel a Peff értékét. Egy
harmadik tényező a Pint csökkenése, amit a filtrációs több-
let okoz: ez fokozza az abszorpciós nyomást. Ezen három
„oedemabiztonsági faktor" relatív részesedése az oedema
megelőzésében az egyes szövetekben eltérő. Az oede-
mabiztonsági faktorok azo nban nem képesek mege l őzni
az oed ema kia laku lását, ha a Peff növekedése meghalad-
ja a 20 Hgmm-t.
Tüdőoedema. A filtrációs viszonyok alapjában változnak meg
bal kamrai elégtelenségben. A bal pitvari nyomás a bal
kamra továbbító f unkciójának függvénye; ha a ba l kamra
elégtelenül működik, a bal pitva ri nyomás emelkedik, és az
emelkedés retrográd módon áttevődik a tüdőerekre . Eb-
ben az állapotban a tüdőben több interstitialis folyadék ke-
let kezik, a nyirokáramlás nem képes a megnövekedett
mennyiségű folyadékot elszállítani. és az interstitialis folya-
dék ki lép az alveolusok lumenébe: bekövetkezik a tüdő­
oedema állapota. Az oedema ott jelenik meg először, aho l
a hidrosztatikai nyomás a legnagyobb: álló/ülő helyzetben a
tüdő bázisán, fekvő helyzetben a gerincoszlop síkjában. Az
intraalveolaris oedemafolyadék súlyosan akadályozza a gáz-
cserét, életveszélyes állapotot jelent.
remtette a vérkeringés máig érvényes modelljét.
Egyik kiindulópontja annak megfigyelése vo lt, hogy a
szív összehúzódásai alatt az artériák térfogata időlege­
sen megnő: ebb ől arra következtetett, hogy a szívcik-
lus, a szív összehúzódásainak (szisztolé) és elernyedé-
seinek (diaszto lé) váltakozása pumpá lja az erekbe a
vért. A szív bi l lentyűk anatómiájának vizsgá lata alapján
Harvey számára világossá vált, hogy a vér az érrend-
szerben csak egy irányba áramolhat. A továbbiakban
végtelenül egyszerű kísérlettel, az emberi alkar felüle-
'

tes vénáinak megtekintésével állapította meg, hogy a
vér áramlását billentyűk irányítják a szív felé (amit
egyébként előtte már bárki megfigyelhett volna). Ezen
megfigyelések alapján logikus f olyamat volt az egyet-
len helyes következtet és levonása, a máig érvényes
vérkeringési modell, annak ellenére, hogy az artériák
és vénák közötti összeköttetést, a kapillárisokat még
nem fedezték fel.
• 1661: M. Malpighi az éppen felfedezett mikroszkópot
felhasználva leírja az artériák és a vénák közötti össze-
köttetést jelentő kapillárisokat.
1680: G. A. Borelli megkezdi a vérkeringés hidrodina-
mikájának tanu lmányozását.
• 1713: Sir lsac Newton lefekteti a fo lyadékok áramlásá-
nak elméleti alapjait: leírja a lamináris áramlás törvény-
szerűségeit, viszkozitást, nyírási sebességet stb.
1733: S. Hales anglikán tiszteletes és természettudós
megméri lovak és kutyák artériás és vénás vérnyomá-
sát, és meglepően helyesen becsüli meg a szív perc-
térfogatának értékét.
15. fejezel e. A vér keringése az érrendszerben 223
1825: J. L. M. Poiseuille a nyomások mérésére beve-
zeti a higanyos manométert. (Poiseuille elő bb f izikát
és matematikát tanult, és csak később végzett orvosi
tanu lmányokat.)
• 1842: J. L. M. Poiseuille mesterséges rendszerekben
megállapítja az áramlás, perfúziós nyomás, csőke­
resztmetszet és az áramló folyadék viszkozitása között
fenálló összefüggéseket, arnelyet ma Poiseui lle-
egyenlet néven ismerünk. (Poiseuille eredményeit
előbb 1842-ben egy összefoglalóban ismertette. és
csak 4 év elteltével közölte részletes formában.)
1847: C. Ludwig folyamatosan regisztrálja kísérleti ál-
latok artériás vérnyomását.
1896: E. H. Starling korszakot jelentő közleményében
kidolgozza a kapiláris filtráció és abszorpció elméletét
(On the absorption of fluids from connective tissue
spaces. J. Physiol. London, 19, 312-326.)
• 1919: A. Krogh, a kapillárisok kutatásának egyik út-
törője ismerteti a kapillárisoktól különböző távolság-
ban elh elyezk edő szöveti sejtek oxigénellátásának má-
ig érvényes modelljét. Krogh 1915-ban részesült No-
bel-díjban.
l
 16. fejezet
A szív muködése
A vért egész életünk folyamán a szív tartja keringésben.
A szív elektromechanikus pumpa; a benne spontán rit-
mikusan keletkező akciós potenciálok hatására összehú-
zódások (szisztolé) és ellazulások (diasztolé) váltják egy-
mást. A szív megállása - hacsak. nem történik azonnali
cardiopulmonalis resuscitatio - az élet végét jelenti.
A gerinces fajokban a szív ritmikus összehúzódásai
magában a szívben keletkeznek (automácia). Normáli-
san a szívműködést az autonóm idegrendszer két része,
a szimpatikus és a paraszimpati kus idegrendszer folya-
matosan (tónusosan) szabályozza. A szív azonban a be-
idegzés teljes hiányában is képes funkcióját ellátni: ez
az emberen végzett szívátültetés megvalósulása (1967)
óta hosszú távon is bebizonyosodott. Jelenleg több ezer
ember él átültetett (transzplantált) szívvel, amelynek
semmilyen idegi szabályozása nincs.
A szív - a benne lévő kötőszövet és erek mellett -
specializált szívizomsejtekbol (myocyták) áll: a sejtek-
ben a vastag és vékonyfilamentumok sarcomerekbe ren-
deződtek, és ezért mikroszkópos képben harántcsíkola-
tot mutatnak. A szívizom azonban jelentősen különbö-
zik a harántcsíkolt vázizomtól, és néhány tulajdonságá-
ban közelebb áll az egyegységes simaizomhoz. Az egyes
egymagvú myocyták láncsze rűen elhelyezkedő szív-
izomrostokat képeznek, amelyeket intcrcalaris koron-
gok. kötnek össze. Az intercalaris korongokban alacsony
elektromos ellená1lású réskapcsolatok (gap junction)
foglalnak helyet. Az alacsony elektromos ellenállás kö-
vetkeztében az akciós potenciálok helyi áramköröket
generálnak: a helyi áramkörök ingerületbe hozzák a
,
szomszédos sejteket. Igya sejtek syncytiumot alkotnak,
és adott ingerre egységes egészként válaszolnak. Sem a
magyar, sem az angol nyelvű szakirodalomban nem tel-
jesen következetes a „sejt" és a „rost" elnevezés haszná-
lata, felváltva alkalmazzák a pitvari és kamrai „1nyocy-
ta" és „munkaizomrost", kifejezést, de pl. „Purkinje-
rost" -ot em 1ítenek.
A szív izomrostjai nem egyformák, morfológiai és
elektromos jellemzőik, a membránjukban lévő ioncsa-
tornák, valamint kontraktilitásuk alapján két fő és több
altípusba sorolhatók.
A szív tö1negének nagy részét pitvari és kamrai
myocyták képezi1<, amelyek kontrakciós erőt generálnak
és a pumpafunkciót látják el („munkaizomzat"). Nem-
csak a pitvari és kamrai myocyták különböznek, hanem
eltérések vannak a különböző lokalizációjú kamrai
myocyták között is (epicardialis, középső és endocardia-
lis myocyták). Sokkal kisebb számban fordulnak elő a
szívben azok a sejtel<, amelyekben a kontraktilis appará-
tus kevéssé fejlett, és amelyek a szív ingcrképzésében
(impulzusgenerálás) és ingerületvezetésében szerepel-
nek.
A szív celluláris
elektrofiziológiája: az ingerület
keletkezése és vezetése
Elektromos jellemzőik alapján az emlős szívizomsejte-
ket két nagyobb csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportot
a nodalis szövet képezi, a sinuscsomó (az angol nye.lvu
irodalomban SA-csomó, sinoatrialis csomó néven is-
mert) és az atrioventricularis (AV-) csomó egy részének
sejtjei. A nodalis szövet sejtjeire jellemző a spontán de-
polarizáció. A membránban nem működnek gyors fe-
szültségfüggő Na+ -csatornák, mert a nodalis sejtek po-
tenciálviszonyai között inaktivált állapotban vannak. Az
akciós potenciál Ca 2+ -beáramlás következménye, az
akciós potenciál lassan jön létre (lassú akciós potenciál),
amplitúdója viszonylag alacsony, ezek a sejtek lassan ve-
zetik az ingerületet. A 1násik csoportba a pitvari és kam-
rai myocyták és az ingerületvezető rendszer (His-köteg,
Tawara-szárak, Purkinje-rostok, az angol nyelvű kardi-
ológiai irodalom mindezeket Purkinje-rendszer néven
említi) tartoznak. A sejtek membránjában funkcióképes
gyors, feszültségfüggő, tetrodotoxinra érzékeny Na + -
csatornák vannak. Az akciós potenciál rész.ben Na+ -ok,
részben Ca2+ -ok beáramlásának a köveLkezménye. Az
akciós potenciál az ún. plató típusú akciós potenciálok
• 226 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

közé tartozik A sejtekben az akciós potenciál gyorsan rostok (gyors akciós potenciál) vezetik nagy sebességgel
fejlődik ki, és nagy amplitúdójú (gyors akciós potenci- a7, ingerületet az ugyancsak gyors akciós potenciálú

ál), az ingerületvezetési sebesség gyors. kamrai myocytákhoz (ún. kamrai munkaizomzat). [Az
Az emlősszív ingerületvezetésében a két típusú sejt angol nyelvű irodalom a His-köteg helyett az atriovent-
al ternálva vesz részt. Az inger normálisan a sin uscso- ricular (AV-) bundle, a Tawara-szárak helyett a bundle
móban képződik (lassú akciós potenciál). A sinuscso- branches kiícjezéseket használja.] A pitvar-kamrai átve-
mótól pitvari myocyták vezetik~ az ingerületet (gyorsak- zetés zavarait („AV-blokk"), ezek diagnosztikai jeleit a
ciós potenciál ) az atrioventricularis csomóhoz (16-1. áb- 17. fejezetben tárgyaljuk..
ra, a kivételeket illetC5en l. az ábra alsó részét). Az AV-
csomó (lassú akciós potenciál) késlelteti az ingerület ve-
zetését. Az em l ősszívben a pitvarokat és kamrákat ros- A lassú akciós potenciál
tos-inas gyurű, az anulus fibrosus választja el: az
emlősszív így két különálló syncytiumból áll, amelyeket Emberben a mintegy 8 mm hosszú és 2 mm vastagságú
csak egy keskeny vezető híd, a His-köteg köt ősze. Az sinuscsomó a jobb pitvarban a vena cava superior beszá-
AV-csomótól a His-köteg, lawara-szárak és Purkinje- jadzásánál helyezkedik el. A sinuscsomó elektromosan
instabil sejekből áll, normálisan ez az emlősszív ritmus-
generátora (a magyar nyelvben is elterjedt a pacemaker
Atrioventricularis csomó
kifejezés). A sinuscsomó sejtjei morfológiailag se1n egy-
Bal pitvar
ségesek, és funkcióik is különböznek. Valószínűleg a kö-
Jobb pitvar zépső kisebb kerek sejtekben folyik az ingerképzés, míg
\

'' a perifériásabb hosszabb sejtek vezetik át az ingerületet

'
a pitvari myocytákhoz.
Sinuscsomó A sinuscsomóhoz hasonló nodalis szövet az atrio-
ventricularis (AV-) csomó, amely az atrioven tricu laris
/ határon a pitvarközti sövény jobb oldalán, közel a sinus
coronarius benyílásához helyezkedik el. Fiziológiásan
az AV-csomó az ingerület vezetésében játszik szerepet,
His-köteg de ingerképző képessége is van, bár ingerképző frekven-
ciája alacsonyabb, min t a sin uscsomóé (1. alább). Az AV-
csomó fiziológiás szerepe az ingerület késleltetett átve-
Jobb
Tawara-szár szár zetése a His-köteghez.
\
\
Purkinje-rostok 1 \
'1 A sinuscsomó akciós potenciálja. A sinuscsomó
' Bal kamra
1
ingerképzését az i n tracellulárisan elvezetett transz-
Jobb kamra membrán potenciálváltozások és ionáramok alapján le-
Hátsó Sinuscsomó
,
internodalis , , hetett megérteni.
pálya ,,
,, Bachmann-féle köteg A megelőző akciós potenciál vége felé, a repolarizá-
1
,, ,
' 1 ,-' Jobb pitvarhoz ciós fáz.isban (l. alább) a membránpotenciál egyre nega -
1
, ,
'' tívabb lesz, bár nem éri el a I(+ -ok egyensúlyi potenci -
'
___ Elülső internodalis pálya álját. Közvetlenül a legnegatívabb potenciál érték elérése

I
_____ Torus Loweri
I
I

Atriov~ntricularis
I
I

I
I
1t;_ I ábn
I
} csomo
Az emberi szív ingerképző és ingerületvezető rendszere
I
I
I
I
I

I
I
, , His-köteg
Shepherd, J. T., Vanhoulle, P. M. ( 1979): The Human Cardiovascular
I 1
I
Fossa ovalis System: Facts and Concepts. Raven Press. New York. 1979. alapján
I
/
1'
I
I
I
'
l<özépső
módosítva
' '
~ Az. emberi szív ingerképző (pacemaker) és ingerülelvezető rend-
I
I nodalis régió
Középső I

internodalis Atrionodal is I szere

pálya junkció /
/
/
'
1
1 B) A sinuscsomó és az AV-csomó közötti lehetséges gyors ingerület-
I 1

Jobb Bal vezetési utak. Az. ábrán bemulatjuk az AV-csomó eltérő vezetési lu-
Tawara-szár Tawara-szár lajdonságú különböző részeit
-
után a membránpotenciál lassan pozitívabbá kezd válni
(16-2. ábra). Ez a lassú diasztolés depolarizáció szaka-
sza. Ezt a szakaszt szokás „pacemaker potenciál" -ké nt
(ritmusgeneráló potenciálként) vagy prepotenciálként is
említeni. A depolarizáció fokozatosan gyorsul, és a pa-
cemaker potenciál az akciós potenciál felszálló szárába
megy át. A felszálló szár a pitvari vagy kamrai myocyták
vagy a Purk.inje-rostok akciós potenciáljával összeha-
sonlítva lassan emelkedik, ezért „lassú akciós potenci-
ál" -ként vagy „lassú válasz" -ként említjük. A legpozití-
vabb érték elérése után a membránpotenciál negatív
irányba mozdul el: ez a rcpolarizáció fázisa, ami átmegy
a következő lassú diasztolés depolarizációba.
A membránpotenciál változásainak hátterében a
membrán ionáramainak változása áll (l. a 16-2. ábrát) .
A 16-1. táblázat sorolja fel azokat a legfi)ntosabb ionára-
mokat, amelyeknek szerepük van a sinuscsomó és az
AV-cson1ó ingerképzésében és az akciós potenciálok ki-
alakításában. (Az ionáramokat Iion jelzéssel rövidítjük.)
Az ionáramok ioncsatornák megnyílásának következ-
ményei. (I(ét nem csatornán keresztüli iontranszport-
1nechanizmus befolyásolja még a membránpotenciált:
az elektrogén Na+-I(+-pumpa a hiperpolarizáció irá-
nyában, míg az elektrogén 3 Na+ /Ca2+ -kicserél ő
transzporter a mérsékelt depolarizáció irányában hat.)
A potenciálváltozások kialakulásának megértéséhez
induljunk ki a repolarizációs szakasz ionáramaiból. Eb-
ben a szakaszban a sejtet I<.+-ok kiáramlása repolarizál-
ja. A repolarizáció sebességét a különböző típusú K+ -
csatornák sűrűsége és nyitó/záró mechani zmusaik hatá-
rozzák meg. A depolarizáció csökkenésével a I(+ -csa-
tornák - pontos menetrend szerint - folyamatosan zá-
rulnak: a kifelé irányuló J(+ -áram intenzitása fokozato-
san csökken (a sinuscsomóban e miatt a membránpo-
tenciál nem éri el a I(+ -ok egyensúlyi potenciálját, l.
el<>bb).
200 ms
J20 mV
Pacemaker
potenciál
16-2 ábn
lntracellulárisan regisztrált akciós potenciál és a keletkezésé-
nek hátterében álló ionáramok nyúl sinuscsomójában
A rövidítéseket 1. a 16- 1. táblázatban
16. rejezel A szív működése 227
A repolarizációs szakasz végén több egymást követ()
folyamat indul meg, an1elyek együttesen felelősek a rit-
mikus ünpulzusgenerálásért. Ezek közül a legfontosabb
a membránpotenciál adott negatív értékén a hiperpola-
rizációra nyíló nem specifikus kationcsatornák megnyí-
lása, amelyeken keresztül Na+ -ok áramlanak be a sejt-
be. Ez az ún. f-áram [If; a rövidítés a „funny" = furcsa
szóból ered, egy olyan csatornát jelez, amely szokatlan
módon hiperpolarizációra nyílik; szokásos még az Ih rö-
vidítés is, továbbá a CNG (ciklikus nukleoticlokkal sza-
bályozott csatorna) elnevezés is]: az I/I h megindítja a
sejt depolarizációját. A feszültségfüggő I<.+ -csatornák
progresszív fokozatos záródása és ezzel a kifelé irányu-
ló r<+ -á ram csökkenése hozzájárulhat az f-áram depo-
larizáló hatásához.
A következő szakaszban két különbözé5 Ca2+-csa-
torna egymást követően nyílik. Előbb a membrán tran -
ziens Ca2+ -csatornái nyílnak, és a befelé irányuló
Ca 2+ -áram (Ica 'f, a T a tranziens, tiny rövidítése) gyor-
sítja a lassú diasztolés depolarizációt. A membránpoten-
ciál ezt követően eléri az L típusú Ca2+ -csatornák nyi-
tási küszöbértékét (a rajtuk keresztül folyó áram Ica L> L
itt large, long-lasting rövidítése). Lényegében az Ica L
felelős az akciós potenciál felszálló száráért. A Ca2 + -
csatornák két típusának egymást követő nyílása teszi le-
hetővé a lassú diasztolés depolarizáció sima, fokozaLos
átmenetét akciós potenciálba. Az akciós potenciál csú-
csán a membránpotenciál néhány m V-nyi pozitív érték.
(Az előzőekben már említettük, hogy a sinuscsomó sejt-
jei akciós potenciáljában gyors feszültségfüggé> Na+_
csatornák nem játszanak szerepet: ez az oka annak,
hogy az akciós potenciál lassú típusú. Tetrodotoxin, a
gyors feszültségfüggő Na+ -csatornák ismert gátlószere
hatástalan a sinus- és az AV-csomó sejtjeinek akciós po-
tenciáljára.)
Az akciós potenciál felszálló szakaszának végén
nyílnak a membrán késői I(+ -csatornái, megin dítják a
re polarizációt, és ezzel indulhat a következ() ciki us. Je-
lenleg még nen1 isme1jük pontosan, hogy a sinus- és az
AV-csomó repolarizációjában hány I(+ -csatorna- típus
szerepel.
Az AV-csomó akciós potenciálja. Az AV-csomó
emberben mintegy 22 mm hosszú, 10 X 3 mm kereszt-
metszetű nodalis szövet, szerkezete a sinuscsomóéra
emlékeztet. Az AV-csomó sejtjeinek membránpotenciál-
ja- hasonlóan a sinuscsomóéhoz - instabil, bennük las-
sú diasztolés depolarizáció észlelhető, és működésük so-
rán nem mutatható ki bennük a gyors feszültségfüggő
Na+ -csatornák szerepe. A diasztolés depolarizáció
azonban lassabban fejl6dik ki az AV-, mint a sinuscso-
móban; mielőtt elérné a Ca2+ -csatornák nyitásához
228 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

szükséges küszöböt (és ezzel akciós potenciált gencrál-
hatna), a gyorsan vezető pitvari m yocyták már közvetí-
tették a sinuscsomó in gerü letét, ami az AV-csomóban
akciós potenciált vált ki. En nek következtében az AV-
csomó e lektromos ritmu sát a sinuscsomó ritmusa vezér-
li. A sinuscsomó ingerképzésének hiányában az AV-cso-
mó veszi át a ritmusgenerátor szerepét, és a szív percen-
ként 40-55-ös frekvenciával ver. Az AV-csom ó sej tjeiben
az akciós potenciál kialakulásának mechanizmusa azo-
nos a sinuscsomóéva 1.
I<ivétclesen - néha kóros körülmények között - az
atrioventricularis csomóból (sőt az ingerü letvezető
rendszer sejtjeiből) is kiind u lhat spontá n ingerület; eb-
ben az esetben egy, a normális ingerületi sorban megje-
lenő extraszisztolé keletkezik. Ivl ás, főként kóros esetek-
ben egy ectopiás ingerületi góc (ectopiás fokusz) folya-

16-1. táblázat
Az egyes szívrész ekben m űködő legfont osabb ionáramok és funkcióik

A) Sinuscsomó

Ionáram (lion> lonspecificitás Ionáram iránya funkció

f-áram Nem specifikus Befelé (Na+ -áram, Pacemaker potenciál

kationcsatorna hiperpolarizáció aktivá lja) (cAMP szabályozza)

T típusú Ca2 + -áram Ca2+ Befelé Akciós potenciál kezdeti fázisa

(Ica T)

L típusú Ca2 +-áram Ca2+ Befelé Akciós potenciál

(Ica L)

l(ésői 1( +-áram I<+ I<ifelé (dcpolarizációra nyílik) Repolarizáció

(IK)

ACh-aktivált K + -áram Kifelé Hiperpolarizáció

(I1<.ACh) (ACh-val szabályozott)

Az atriovcnu·icularis csomó felső részében található sejtek ioncsatornái megegyeznek a sinuscsomó sejtjeiévcl

B) His-köteg, Tawara-szárak, Purkinje-rostok, pitvari és kamrai myocyták, atrioventricularis csomó alsó része

Ionáram (1; 00 ) lonspecificitás Ionáram iránya Funkció

Gyors, feszültségfüggő Na+ Befelé (depolarizációra nyílik) Akciós potenciál (kezdeti)

Na+ -áram (INa) (TTX -érzékeny)

L típusú Ca2+ -áram Ca2+ Befelé (depolarizációra nyílik) Akciós potenciál

késői fenntartott fázis
(Ica L)
(TTX-érzéketlen)

Tranziens, I<.+ -áram f(ifelé I<.orai repolarizáció

(II( TO) (plató fázis előtt)

l(ésői J(+ -<.1ram IZifelé (dcpolarizációra nyílik) T,assú repolarizáció

(IK late) (delayed rectifier)

Befelé rektifikáló J(+ I<.ifelé Teljes repolarizáció

J(+ -árain (I1z1)

ATP-függő J(+ -áram I<+ kifelé ATP-hiányban nyílik, korai

(IKATP) repolarizáció hypoxiás
körülmények között

TTX: tetrodotoxin
-
matosan saját ritmust generál, extraszisztolék sorozatát,
amelynek ritmusa szaporább lehet, mint a normális rit-
mus (!. a 17. fejezetet).
A sinus- és az AV-csonió közötti ingerületvezetés. Normá-
lisan a sinuscsomó és az AV-csomó között nincsenek
speciálisan kialakult vezetőrostok. Néhány fajban, de
néhán y emberben is léteznek olyan összeköttetések,
amelyek gyorsabban vezetnek, m int a pitva ri myocyták
(l. még a 16- 1. ábrát is). Ezekben az egyedekben a si-
nuscsomó és az AV-csomó közötti ingerületvezetés ide-
je rövidebb, mint normálisan (és mint ami optimális);
ezt emberben abnormálisnak tartjuk, és kóros következ-
ményei lehetnek.
Ingerületvezetés az AV-csomóban. Az AV-cso-
món belüli vezetés sebessége azonos nagyságrendű asi-
nuscsomón belüli vezetés sebességével: a sinuscsomón
belüli vezetési sebesség 0,01 m/s, az AV-csomón belüli
0,02-0,05 m/s között van (16-2. táblázat). A pitvari
myocyták vezetési sebessége kb. 1,0-1,2 m/s. Az impul-
zus útját figyelembe véve mintegy 0,08 s-ot vesz igény-
be, hogy az akciós potenciál a sinuscsomóról a jobb pit-
varon keresztül elérjen az AV-csomóhoz. Az AV-cso1nó-
ban az inge rül et jelentős késést szenved. A késés okai
között szerepel a Ca 2 + -csatornák lassú nyílása és a las-
san kifejlődő, kis amplitúdójú akciós potenciál. A késés-
nek nagy élettani jelentősége van: ez biztosítja, hogy a
kamrai szisztolé csak a pitvari összehúzódás befe-
I 6-2. tábl<1zal
Ingerületvezetési sebességek a szívben
Katz, A. M. (1992): Physiotogy of the Heart. 2. kia<lás, Raven
Press, New York 475. oldal alapján
Myocyta/rost Ingerületvezetési sebesség
m/s
Sinuscsomó <0,01
Pitvari myocyták 1,0-1,2
Atrioventricularis csomó 0,02-0,05
His-köteg 1,2- 2,0
Purkinje-rostok 2,0-4,0
l(am rai m yocytá k 0,3-1,0
A különböző forrásmunkák a sinuscsomó és a7. atriuventricu-
laris csomó ingerületvezetési sebességére eltérő adatokat ad-
nak meg. Egyes közlemények szerint a sinuscsomóban vala-
mivel nagyobb az ingerületvezetési sebesség, mint az atrio-
ventricularis csomóban
16. fejezet A szív működése 229
jeződését követ6en induljon meg, így a pitvari kontrak-
ció a még ellazult kamrákba továbbíthatja a vért.
Az AV-csomó sejtjei még a teljes repolarizáció végén
is relatív refrakter állapotban vannak. E z annyit jelent,
hogy ha a si nuscsomó ingerképzési frekvenciája nagy,
az AV-csomó vezetése lassúbbodhat.
Az AV-csomót a külső részén elhely ezkedő hosszú-
kás sejtek a His-köteghez kapcsolják, amelyek elektrofi-
ziológiailag jelentősen különböznek, gyors akciós po-
tenciállal reagálnak. Az AV-csomó közvetíti a gyorsan
vezető rendszeren keresztül a sinuscsomó íngerületét a
kamra felé.
Az autonóm beidegzés hatása a szívfrekvenciára.
A sz.ív m űködése folyamatos autonóm idegrendszeri
szabályozás alatt áll. A szív frekvenciáját szabályozó
szimpatikus és paraszimpatikus impulzusok a sinus- és
az AV-csomóra hatnak.
A si11uscso1nóra kifejtett hatás. A szimpatikus ingerületek
a sinuscsomó ingerképző frekvenciáját fokozzák (pozi-
tív chronotrop hatás), míg a paraszimpatikus (vagus)
ingerületek csökkentik az ingerképzés frekve nciáját
(negatív chronotrop hatás).
A sinuscsomó sejtjeiben folyamatos alapszintű
cAMP-szintézis van. A cAMP-szin t szabályozza azon
nem specifikus kationcsatornák nyitását és zárását,
amelyek az I1 áramért felelősek. Az i ntracelluláris
cAMP-szintct a szimpatikus és paraszimpatikus aktivi-
tás mérlege határozza meg, a két autonóm ideg a
cAMP-szinten keresztül szabályozza a szívfrekvenciát.
A szimpatikus rostokból az ingerület noradrenalint sza-
badít fel, am ely a sinuscsomó sejtjein lévő ~ 1 -recepto­
rokra hat; az adenilát-cikláz aktiválódik, és a sejtekben
többlet-cAMP képződik. (Ezzel azonos hatású a vérke-
ringéssel a szívhez kerülő adrenalin is.) A megnöveke-
dett cAMP-szint közvetlenül befolyásolja az Iráramot:
valamivel meredekebb lesz a spontán diasztolés depola-
ri záció lefutása (16-3. ábra), és a depolari záció hama-
rabb éri cl az akciós potenciál kiváltódásához szükséges
küszöbpocenciál értékét. Különböző szintetikus ~-re­
ceptor-izgatók hasonló hatásúak.
A paraszimpatikus hatás lege lőször j elentkező és va-
lószínűleg legjelentősebb tényezője az If-á ram csökke-
nése: az áram a szokásosnál negatívabb m embránpo-
tenciál-értéknél (azaz késóob) indul meg, és a diaszto-
lés depolarizáció kevésbé m eredek, n1int egyébként. A
hatást muszkarinos ACh-reccptorok l{özvetítik. A si-
nuscsomóban a hatás l egjelentősebb tényezője az ade-
nilát-cikláz gátlása, az intracelluláris cAMP-szint csök-
kenése.
230 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus} rendszer

A akciós potenciál együttesen szerepelnek. Szimpatil(us

200 ms Normális
/ depolarizáció sebessége, ennek következtében cctopiás
0
ISO 10 t\11
mV \ tés (negatív dromotrop hatás), sőt erőteljes vagusaktivi-
- 50
B tornák megnyílisa következtében létrejövő hiperpolari-
~40mV
2s
Vagusingerlés
e nin cs, 100/min körüli frekvenciatartományban műkö­
mV Normális A vagusingerlés
20 hatása
0 szimpatikus és paraszimpatikus ingerületek együttesen
-20
- 40
-60
- 80
16 3. ábra
Szimpatikus 13-receptor-agonista, vagusingerlés és acetil -kolin
hatása a sinuscsomó akciós potenciáljára
~ A 13-receptor-agonista izoprenalin (ISO. 10 nM koncentráció) ha-
tása a sinuscsomó lranszmembránpotenciál-változásaira
B) Vagusingerlés ( 10 másodpercen keresztül. 5 Hz) hatása a sinus-
csomó akciós potenciál sorozatára
C) Vagusingerlés hatása a sinuscsomó akciós potenciál generálására
A paraszimpatikus hatás másik tényezője speciális
K + -csatornák (az Ii<.ACh-áramot vezető csatornák) nyi-
tása, ami a sejt hiperpolarizációjához vezet. Ezt a para-
szimpatikus hatást ism erték először fel, és egyes forrá-
sok ma is a szívfrekvencia szabályozásának legfonto-
sabb tényezőjeként említik. Az ACh-érzékeny J(+ -csa-
tornák a G-fehérjével közvetlenül szabályozott ioncsa-
tornák csoportjába tartoznak (1. az 5. fej ezetet) . A hiper-
polarizácíó miatt a diasztolés depolarizáció negatívabb
é rtékről indul, és lassabban érheti el a Ca 2+ -csatornák
nyitásához, az akciós potenciál kiváltásához szükséges
küszöbértéket.
Az AV-csonióra kifejtett hatás. Az AV-csomó - hasonlóan
a sinuscsomóhoz - autonóm idegrendszeri szabályozás
alatt áll: az ingerületvezetés sebessége idegi hatásra
megváltozik. Szimpatikus idegi hatásra az ingerületve-
zetés gyorsul. Ebben a pozitív dromotrop h atásban a
Ca2+ -csatornák foszforilációja, a Ca2+ -áram fokozódá-
sa, az ezzel járó meredekebb és nagyobb a1nplitúdójú
ingerlésre az AV-csomóban is fokozódhat a diasztolés
ingerképzés alakulh at ki, extraszisztolék léphetnek fel.
A vagus ingerületeinek hatására lassul az ingerületveze-
tás esetén az ingerületvezetés teljesen megszűnik,
időszakos vezetési blokk (szívblokk) következik be. A
negatív dromotrop hatásban az ACh-érzékeny !<.+-csa-
záció játszik szerepet.
A sinuscsomó endogén frekvenciája. A transz-
plantált szív, amelynek semmi lyen idegi szabályozása
d ik. A szervezeten belül működő szív frekvenciáját a
állítják be (l. a 18. fejezetet) . A sinuscsomó endogén in-
gerképző frekvenciája 100/min körüli érték. Az orvosi
diagn osztikában fon tos lehet a si nuscsomó endogén in-
gerképzési frekvenciájának ismerete: ennek megállapí-
tására minden efferens idegi szabályozó tényezőt fa r-
m akológiai beavatkozásokkal fel kell függeszteni: a
szimpatikus idegi hatást ad renerg ~ 1 -receptor-blokko­
lóval, a paraszimpatikus muszkarinos receptorokat at-
ropinnal iktatják ki. Az endogén ingerképzési frekven-
cia csökkenése a sinuscsomó megbetegedésére utal
(„sick sinus syndrome").
A gyors akciós potenciál
A pitvari és kamrai myocyták, valamint az ingerületve-
zető rendszer sejtjeinek membránpotenciálja a diaszto-
lé stádiumában - azaz a sejt nyugalmi álapotában -
megközelíti a K + -ok egyensúlyi potenciálját. Ennek
oka, hogy a sejtmembrán befelé rektifikáló rz + -csator-
n ái nyugalomban nyitva vannak. Ezen sejtek memb-
ránjában gyors feszültségfüggő Na+-csatornák működ­
nek: en nek következtében az akciós potenciál felszálló
szára gyorsan jön létre („gyors akciós potenciál'', a sejte-
ket angolul fast response fibresként említik). Az akciós
potenciál amplitúdója nagyobb, mint a lassú akciós po-
tenciálú sejtekben, fenntartott depolarizált szakasza
van, amelyet a francia platea u alapján plató típusú akci-
ós potenciál néven en1lítünk.
Az akciós potenciálok a membránban elh el yezkedő
Na+-, Ca2+ - és I<.+ -csatornák szekvenciális aktiválódá-
sára és inaktiválódására vezethetők vissza. A membrán-
potenciál aktuális értéke (azaz az akciós potenciál gör-
be lefutása) a befelé irányuló, depolarizáló Na+- és
Ca2+ -áran1ok, valamin t a kifelé irányuló, repolarizáló '

I<.+ -áram eredőjétől függ. A különböző szívrészekben a
Na+-, Ca2+ - és I<.+ -csatornák kifejeződ ése, továbbá
m uködési sajátossága eltérő, ezért a 16-4. ábrán bemuta-
tott akciós potenciálok megjelenése is különbözik. Az
eltérések hozzájárulnak a n ormális, egyirányú ingerve-
zetéshez és szívritmushoz. A csatornaműködésekben
bekövetkezett szerzett vagy öröklött változások a repola-
rizációs fo lyamat eltéréseit vonják maguk után, és az
életet veszélyeztető arrhythmiákhoz vezetnek (1. a 17.
fejezetet).
A különböző feszültségfüggő K+-csatornák. A
szívizomban egy sor különböző J(+ -csatorn át azonosí-
tottak: ezek elnevezésének magyarázatát adjuk meg az
alábbiakban (l. a 16- 1. táblázatot). A nyitott állapotú ún.
befelé rektifikáló csatorn ák (inward rectifier) már mér-
sékelt depola rizáció hatására is bezárulnak (ezek a csa-
tornák biztosítják a nyugalmi membránpotenciál kiala-
kulását, és szerepet játszanak annak stabilizálásában) . A
tranziens kifelé vezető {(+ -csatornák (transient outward
I<.+ channel, 11<To) nem rektifikálnak; a membrán de-
polarizációjára nyílnak, de csak n agyon rövid ideig (ms
időtartam) maradnak nyitott állapotban, majd inaktivá-
lódn ak. A J(+ -csatornák h armadik típusa a késői rektifi-
káló csatorna (delayed rectifi er) : ezek a csatornák lassan
nyílnak meg, és mivel csak lassan inaktiválódnak,
hosszabban tartó I<..+ -kiáramlást tesznek lehetővé.
Az A1'P-függő I<.+ -csatornák (a rajtuk keresztül fo-
lyó l( +-áram IK_;\'rr) fiziológiás körülmények között va-
lószínűleg n em játszanak szerepet. rlypoxiás körül mé-
nyek között, amikor a szívizomsejtek AT P-tartalma
csökken, ezek a csatornák nyílhatnak, és korai repolari-
zációhoz, ritmu szavarokhoz vezetnek.
,,,Sinuscsomó[ ~
__ ____ _ Pitvar[
-' - -- --- AVcsomó [
-- -- ----- Purkinje rost[
'
. \ , ,:'---, Endocardium [
I
' ''
Septum
1
1
\\\ ',,, Epicardium [
1
''
Jobb kamra
Bal kamra
1(;_A :ír ....
A különböző szívrészek intracellulárisan elvezetett lassú
és gyors akciós potenciáljai
16. fejezet A szív működése 231
A gyors akciós potenciál lefolyása. A gyors akciós
potenciált muta tó rostok nyuga lni.i potenciálja -90 mV
körüli érték. A membrán depolarizálása nyitja a gyors
fesz ültségfüggő Na+ -csatornákat, a befelé irányuló
Na+ -áram (INa) okozza az akciós poten ciál felszálló-fá-
zisát (upstroke, 16-5. ábra). A felszálló fázis alatt a
membrán polaritása negatívból pozitívba vált át: ez az
akciós potenciál „túllövés"-e („overshoot") . Tetrodoto-
xin (TTX) hatására megszűnik a gyors felszálló szár laz
alább ism ertetésre kerülő befelé irányuló Ca2+ -áramot
(Ic:J a T TX érintetlenül hagyja, így a T T X-szel kezelt
rostok lassú felszálló szár generálására képesek marad-
nakl. A Na + -csatornák depolarizációra gyorsan inakti-
válódnak.
Az akciós potenciál felszálló fázisát a korai repolari-
zációs fázis (korlátozott re polarizáció) l~öveti: ennek
hátterében tranziens, kifelé vezető (más néven korai)
!(+-csatornák nyitása áll, a J<..+-ok gradiensük mentén
elh agyják a rostokat (tranziens kifelé irányuló I(+ -áram,
IK.1·0).
A korai rcpolarizációs fázisban nyílnak a feszültség-
függő Ca2+ -csato rnák; a befelé irányuló Ca2+ _áram kö-
vetkeztében a membrán tartósan depolarizált állapot-
ban marad. A Ca2+ -áramért főként az L típusú Ca2+ -
csatornák felelősek. Ez a szakasz az akciós potenciál
plató fázisa. A plató fázisban a befelé irányuló Ca2+ -
áram többé-kevésbé ellensúlyozza a kifelé irányuló K+ -
„
aramot.
Ezután egymást követően további J(+ -csatornák lép-
n ek működésbe. A depolarizáció hatására nyílnak a las-
san nyíló (késői) K+ -csatornák és a kifelé irányuló J(+ -
2. fázis
0. fázis
4. fázis 100 ms
INa ---~=--------
lca,L-~=========---
~ 110,f _ ____:___:;;;__ _ _ _ __ _ __ _
lto,s -----=---=-~--------
1Ks
IKr
IKI
0,2 s
16 '\ ~bra
A gyors akciós potenciál de- és repolarizációs fázisában
szereplő ionáramok
A rövidítéseket 1. a 16- 1. táblázatban
232 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
áram lassan repolarizálja a membránt. Amikor a repola-
rizáció elér egy meghatározott értéket, nyílnak a befelé
rektifikáló 1z+ -csatornák (a rajtuk keresztül folyó áram
elnevezése IK1). A késői repolarizációs fázisban a J{+ -
csatornákon keresztül kifelé irányuló J(+ -áram megha-
ladja a befelé irányuló Ca2+ -áramot. A folytatódó J{+ -
áram és a Ca2+ -csatornák bezáródása teszik teljessé a
repolarizációt. A teljes depolarizációs-repolarizációs
ciklus (azaz az akciós potenciál) időtartama a külön-
böző sejtekben eltér, nagyságrendben néhány száz mil-
liszekundurnig tart.
Egyes !(+-csatornák genetikai hibája vagy külön-
böző gyógyszerek alkalmazása megnyújthatja a repola-
rizációs fázist: a kialakuló ún. hosszú QT-szindrómát és
ennek lehetséges következményeit a 17. fejezet ismerteti.
A nyugalmi szívfrekvencia (nagy átlagban 72/rnin)
mellett egy-egy kan1rai ciklus (szisztolé plusz diasztolé)
kb. 0,8 s-ig tart: ebből a de- és repolarizációs fázisra kb.
0,3 s (elektromos szisztoJé, 1. a 17. fejezetet) jut. Ezen
frekvencia mellett megfelelő idő jut a szív diasztolés
telődésére. Szapora szívműködés mellett a kamrai ciklu-
sok időtartama rövidül: ilyen esetben elsősorban a diasz-
tolé tart rövidebb ideig, de a szisztolés fázis is gyorsul.
A kamrai rnyocytákban nincs spontán diasztolés de-
polarizáció: a membránpotenciál ép kamraizomzatban
stabil.
A szív refrakter állapota. Az akciós potenciál fel-
szál ló szárát követően a gyors feszültségfüggő Na+ -csa-
tornák inaktiválódnak, és ebben az állapotban marad-
nak, amíg a repol arizációs folyamat nem állítja helyre a
negatív mcmbránpotenciált. Ennek következtében a
szívizom refi·akter állapotban van, ingerelhctetlen. A
refrakter állapotnak két szakasza van: az abszolút ref-
rakter szakaszban a szív minden inger számára hozzá-
férhetetlen. Ez egybeesik az akciós potenciál plató fá-
zisával. Az abszolút refrakter szakaszt követően, a rela-
tív refrakter szakaszban, az ingerküszöbnél nagyobb in-
tenzitású ingerek már képesek akciós potenciál, ill.
kontrakciós válasz kiváltására. Az akciós potenciál
időtartamára kiterjedő refrakter szakasz miatt sorozatos
ingerek alkalmazásakor a szívizom egyes kontrakciói
nem folynak össze.
A refrakter stádium következménye az extrasziszto-
lét követő kompenzációs pauza. Az extraszisztolét kö-
vetően a soron következő sinusingerület a pitvart az ext-
raszisztolé okozta refrakter stádiumban találja, ezért a
soron következő szisztolé kimarad . E z a m echanizmus
érvényesül az emberi szívben, ha egy ectopiás inger asi-
nuscsornón kívül keletkezik.
Ingerületvezetés a kamrákon belül. A szív pum-
pafunkciója szükségessé teszi, hogy az egész kamra-
izomzat rövid időn belül aktiválódjék. Gyorsan vezet()
rostok (His-köteg, Tawara-szárak, Purkínje-rostok) ve-
zetik az ingerületet az AV-csomótól a kamrákhoz, és ak-
tiválják a gyorsan vezető kamrai rnyocytákat.
Az AV-csomó distalis (alsó) vége a His-kötegbe
megy át, amely utóbbi az egyetlen vezető összeköttetés a
pitvarok és a kamrák között. A His-köteg két szárra osz-
lik: a magyar (és a német) nyelvű kardiológiai irodalom-
ban a Tawara-szár elnevezés honosodott meg. (Az angol
nyelvű irodalom jobb és bal köteget említ.) A jobb Ta-
wara-szár a kamraközti sövény jobb oldalán egyenesen
fut lefelé. A lényegesen vastagabb bal Tawara-szár előbb
kettéoszlik, majd legyezőszerűen ágazik el, az ágak a
kamraközti sövény bal oldalán haladnak a bal kamra
myocytáihoz. A I-Iis-kötegbe n, Ta~1ara-szárakb an és a
Purkinje-rostokban a nagy amplitúdójú akciós potenci-
ál miatt az ingerület gyorsan terjed: a His-kötegtől az
ingerület 0,08 s alatt jut el a kamrai myocytákhoz. Az út
hosszúsága, továbbá a vezetési sebesség eltérései miatt a
kamra nem minden része aktiválódik egy időben. A
kamraközti scptum és a papillaris izmok. aktiválódnak
legelőször. Minthogy a Purkinjc-rostok az endocardium
alatt haladnak, ez a felszín gyorsan aktiválódik; a veze-
tés a kan1rai myocyták közvetítésével az endocardialis
fel színtől az epicardialis felszín felé irányul; ezek azon-
ban valamivel lassabban vezetnek, mint a Purkinje-ros-
tok.
Az egyes szívrészletek aktiválódásának (depolarizá-
ciójának) és repolarizációjának elektrokardiográfiával
kimutatható részleteivel a 17. fejezet foglalkozik.
Mechanikai változások
a szívciklus során
A 15. fejezetben leírtuk, hogy a keringési rendszerben az
áramlást fen ntartó erő a működő szív által létrehozott
nyomásgradiens. Az egyes szívverések alatti történéseket
mint szívciklust foglaljuk össze, ami az összehúzódások
(szisztolé) és ellazulások (cliasztolé) egész életen át tar-
tó ritmikus váltakozása.
A pitvari és a kamrai myocyták üregeket fognak kö-
rül, amely üregeket egymástól, ill. a kivezető nagye-
rektől billentyűk választanak el. Az izom-összehúzódá-
sok rövidüléshez és/vagy a feszülés növekedésé hez ve-
zetnek. Az üregképzés követl<.ezménye, hogy a myocy-
ták összehúzódása az üreg térfogatának megkisebbedé-
-
16. fejezet A szív működése 233

sét okozhaLja, és akkor a vér elhagyja az üreget (ejekció)
vagy z árt üreg m ellett a n yomás fokozódik. A szívciklust
mint a pitvarok és kamrák nyomás- és térfogatváltozá-
sait írhatjuk le. A térfogatcsökkenés és a nyomásnöveke-
dés k.ö zötti „választást" a szívb illentyűk pillan atnyi nyi -
tott/zárt állapota határozza meg.
A szívciklus során m ind a bal, mind a jobb szívfél
vért fogad be, és térfogata megnövekszik; az egymást
követő szívverések során a bal és a jobb szívfél Lérfogat-
növekedései id őbel i átlagban egyenlőek. A diasztolé vé-
gén a térfogat elnevezése végdiasztolés térfogat (end-di-
asLolc volume, EDV), a szisztolé végén az elnevezés
végsziszto lés térfogat (end-systolic volume ESV). A
kettő különbsége a verőtérfogat lhelyenként pulzustér-
fogatnak, angolul stroke volume-nak (SV) említik]; ez
az a térfogat, am elyet az összehúz ódó kam ra az aortába
vagy a truncus pulmonalisba ürít. Lényeges m egjegyez-
nünk, hogy a legerőteljesebb szisztolé sem üríti ki telje-
sen a kamrát: a szisztolé végén nagyjából a verőtérfogat­
nak megfelelő vér marad vissza a kamrában. Az ürített
és a végdiasztolés térfogat aránya (SV/EDV) az ejekciós
frakció (EF), a klinikai kardiológiában a szív telje-
sítőké pességének indikátora. A nem zetközi szakiroda-
lomban haszn á lt angol eredetű rövidítéseket, amelyek-
nek többsége a magyar kardiológiai irodalomba is át-
ment a 16-3. táblázat ismerteti.
A szívciklus pontos leírása akkor vált először lehet-
ségessé, ainiko r állatkísérletben (kutyán), nyitott 1nell-
kas és mesterségesen fenntartott ventiláció mellett torzí-
tásmen tesen regisztrálták a szívüregek nyomásváltozá-
sait, és ezzel egyidejűl eg a szívüregek térfogatváltoz~sa­
it. A két szívfél nyomás- és térfogatvá ltozásait a 16-6.
ábrán mutatjuk be, és ezeket az elektrokardiogrammal
(EIZG), továbbá a szívhangokkal korreláltatjuk. A nyo-
másméréseket a későbbiekben szívkatéterezés és nyo-
mástranszducerek segítségével emberen is elvégezték
(invazív vizsgálati technika, diagnosztikai céllal ma is
alkalmazzák). Ismereteinket a szívciklusról forradalma-
sította a nem invazív (és így teljesen veszélytelen) echo-
kardiográfia bevezetése. Az ultraha nghullámok vissza-
verGdésén alap uló képalkotó eJjárással a működő embe-
ri szív és a nagyerek geometriai ada tait, a szív térfogat-
változásait (EDV, ESV), a verotérfogaLot, a billentyűk
helyzetváltozásait láthatóvá és mérhetővé lehet tenni. A
szívciklus egyes fáz isai nak időtarta ma a 16-4. táblázat-
ban szerepel.
Szisztolé Diasztolé
270ms 530ms
120....-„„„c::::::m„-=:::::::1c.m„=======-. . .
„
-E r
~
e
~

§. I
\...
I
:e
-r,2 ' ' ..... _
16-3. táblázat
E
0
>.
80 Aorta
...... _ .,, _ ..... _.
I
,_
.b
- - - -- - .
z Bal
A kard iológiában használt nemze t közi rövidít ések kamra____
40 Bal
Rövidítés Jelentés Dimenz ió pitvar
1
1 d
... ..... ..... "'
1
...... ..... 1 \ ...
sv Vcr6térfogat ml
0
-- 1
1
~

il ,
,
' "... ~ --- ~ -

(stroke volume)

EDV Végdiasztolés térfogat .rn 1

ES\T Végszisztolés térfogaL n1l -""

Cl

EF Ej ekciós frakció dimenzió

-
0
" <»
-ro
.._
E
C'O
(bal kamra) (SV/EDV) nélkül '.::><:

EDP Végdiasztolés nyomás H gmm

ESP Végszisztolés nyomás H gmm

ESPVR „End-systolic pressure ti Hgmm/ R

volume relationship" ti ml
T p
EKG p
dP/dt A bal kamrai nyomás-
változás elsé5 deriváltja as Gyors, telődés
,
co „Cardiac output", mVn1in vagy
Pitvari / Gyors ! \
\
' ', '
'
(a magyar \ lzovolumetriás ''
perctérfogat l/min szisztolé ,' ejekció ,' ''
I 1 \ relaxáció Diasztázis
nyclvu irod alorn I 1
'
lzovolumetriás Csökkent Protodiasztolé
nem használja) összehúzódás ejekció

SV == EDV - ESV
A szívciklus során lejátszódó változások
234 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

ri és kamrai nyomások nyitott bicuspidalis billentyű

I 6-4. táblázat
mellett közel azo11osak. Az atrioventricularis billentyűk
A szívciklus egyes szakaszainak időtartama zárt helyzetében elválik egymástól a pitvar és a kamra
emberben nyomása. Hasonló módon a semilunaris billenty(ík nyi-
Katz, A. M. (1992): Physiology of the 1-leart. 2. kiadás, Raven tott helyzetében a kamrák és a folytatásukat képező
Press, New York 363. oldal alapján nagyerek nyomása párhuzan1osan, míg zárt helyzetben
eltérően változik.
Szakasz Időtartam
(ms)
A billentyűk működésének ez a leírása szükségsze-
rűen túlegyszerűsített: az eredeti megállapításokat mó-
Izovolumctriás összehúzódás 50 dosította az echokardiográfia bevezetése. A billentyűk
Gyors ejekció 90 valóságos helyzetének megjelenítése a billentyűk moz-
Csökkent ejekció l30 gásának váratlan részleteit derítette fel: ezek közül a
legfontosabbakat a szívciklus eseményeinek leírásával
[(anirai szisztolé időtarta1na 270
együtt ismertetjük.
Protodiasztolé* 40
Izovolumetriás relaxáció 80
Gyors telődés 110 A diasztolés telődés
Lassú telé5dés (diasztázis) 190
A pitvari diaszt olé. A kamrák telődési szakasza a
Pitvari szisztolé 110
pitvarok és a kamrák repolarizációját követően
Teljes kan1 rai diasztolé időtartania 530
kezdődik. Az a periódus, amely alatt mind a két pitvar,

* Protodiasztolé alatt a kamrai relaxáció kezdetétől a semiluna-
ris billentyűk zárodásáig tartó szakaszt értették; a fogalrnat ma
már csak ritkán használják
A szívbillenryűk he!Yzetváltozásai
A véráramlást a szívbiJJentyűk teszik egyirányúvá: az at-
rioventricularis [bicuspidalis (mitralis) és tricuspidalis]
billentyűk a pitvarokat a kamráktól, a semilunaris bil-
lentyűk a kamrákat kifolyásuktól, az aortától, ill. trun-
cus pulmonalistóJ választják el. A jól működő billen-
tyűk szelepekként funkcionálnak: a vér csak egy irány-
ban, a pitvarból a kamrákba, ill. a kamrákból a nagyerek.
felé áramolhat, lényeges visszafelé áramlás (regurgita-
tio) ne1n fordulhat elő.
A szívbillentyűk zárt/nyitott helyzetét a két oldaluk
fel61 rájuk nehezedő nyomás különbsége határozza
/
mind pedig a két kamra ellazult állapotban van, kb. 0,4
s-ig tart, ez az ún. kettős diasztolé szakasza. A vena ca-
vákban és a tüdővénákban a nyomás valamivel megha-
ladja a pitvari nyomást (a jobb és a bal pitvar nyomása
között különbség van, 16-5. táblázat); a pitvari nyomá-
sok kb. l Hgmm-rel meghaladják a kamrai nyomáso-
kat. Az atrioventricularis nyomáskülönbség nyitva tart-
ja az atrioventricularis billentyűket: a vér akadálytala-
nul áramlik a kamrákba. A kamratelődés ezalatt azon-
ban nem egyenletes: a kamradiasztolé első szakaszában
a vér beáramlása gyorsabb (gyors diasztolés telődés) ,
16-5. táblázat
A jobb és a bal szívfélben fellépő
nyomásviszonyok összehasonlítása
Litcle, R. C. és Little, W, C. (1989): Physiology ofthe Hea1-t and
Circulation. 4. kiadás, Year Book 1viedical Pub!. Inc. Chicago,
ILL. 166. oldal alapján

meg. Igy, ha a pitvarokban a nyomás valamivel nagyobb

mint a kamrákban, az atrioventricularis billentyűk nyi- Pitvari nyomásértékek (Hgmm)
tottak, ha viszont a kamrákban a nyomás meghaladja a jobb pitvar Bal pitvar
pitvari nyomást, a billentyűk záródnak. Hasonló mó- ,
Atlag 4 8
don, ha a kamrák űrterében a nyomás meghaladja az
Tarto1nány 1-6 2-12
utánuk l<övctkező nagyér nyomását, a semilunaris bil-
lentyűk nyitva vannak; záródnak, ha a kamrai nyomás
Kamrai nyomásértékek (Hgmm)
az aorta, ill. a truncus pulmonalis nyomása alá csökken.
A billentyűk nyitott helyzetében a billentyűk mögöt- Jobb kamra Bal kamra
ti nyon1ás párhuzamosan változik a billentyűk előtti Szisztolé, ma~in1ális 24 130
nyo1nással. A jobb pitvar és kamra nyomásai a tricuspi- Diasztolé végi 4 8
dalis billentyű nyitott helyzetében, ugyanígy a bal pitva- ,
>
később pedig jele ntősen lelassul (csökkent diasztolés
telődés). A semilunaris billentyűk ebben a szakaszban
zá rtak, a kamrákat nem hagyja cl vér. A passzív diszten-
zió következtében a k.é t kamra térfogata növekszik, ben-
nük a nyomás nagyon kis mértékben e1nelkedik.
A jobb és a bal pitvar telődésének összefüggése a légzési cik-
lussal. Annak ellenére, hogy a jobb és a bal kamra
verőtérfoga tai - több szívciklus átlagában - azonosak,
ez nem jelenti, hogy a két kamra egyidejű verőtérfogatai
is egyenlőek: valójában minden egyes szívciklus során
különböznek~. Ennek oka, hogy a be- és a kilégzés ellen-
tétesen változtatja meg a jobb és a bal pitvarba érkező
vénás beáramlást. Belégzés alatt va lamivel több vér
áramlik a jobb pitvarba, mint kilégzés alatt, ezért a be-
légzés alatt a verőtérfogat is nagyobb mint kilégzéskor.
Ezzel szemben a bal pitvari vénás visszaáramlás (vénás
telődés) kisebb a belégzés alatt, mint kilégzéskor (a tüdő
több vért tárol): ez kisebb bal kamrai verőtérfogatban
nyilvánul meg. E zek a különbségek azonban egyetlen
légzési ciklus alatt kiegyenlítődnek.
A pitvari szisztolé. Amikor a sinuscsomó ingerülete
áttevődik a pitvari myocyták.ra, és a pitvarok összehú-
zódnak (pitvari szisztolé), m ég mindkét kamra diaszto-
léban van. Ebben a szakaszban a pitvarok vért továbbí-
tanak a kamrákba, ez teszi teljessé a kamratelődést. Ez-
zel egy időben a pitvarok térfogata csökken, a kamrák
térfogata eléri a végső, végdiasztolés értéket (EDV).
A pitvarszisztolé részaránya a kamrai te lődésben
változó; jelentős mértékben függ a szívműködés Erek-
,
venciájától, a diasztolé időtartamától. Atlagos nyugalmi
szívfrekvencia mellett, fiatal felnőttben a pitvari sziszto-
lé a kamrai telődés mintegy 20%-áért felelős. Alacsony
frekvenciájú szívműködés, az ezzel járó hosszú diaszto-
lé esetén a részarány csökken. Idősebb korban a pitvari
szisztolé részaránya növekszik, 50 év felett a kamra-
tclődés 40%-áért is felelős lehet.
A diasztolés telődés alatt a kamrai nyomás a be-
áramló vér térfogatától, továbbá a kamrafal tágulékony-
ságától (compliancc) függ. A vékony falú jobb kamra tá-
gulékonyabb, mint a vastag falú bal kamra, de a bal
kamra esetében is a nyomás emelkedése mindaddig ki-
csiny, amíg a sarcomerek hossza nem közelíti meg a
maximális sarcomerhossz. 90%-át.
A kamrai szisztolé
A pitvarok szisztoléját némi késéssel követi a kamra-
izomzat aktiválódása és a kamrák szisztoléja. A kam-
rákban emelkedő nyomás a kamraszisztolé kezdetén
16. fejezel A szív működése 235
azo nnal zárja az atrioventricularis billentyűket. A papil-
laris izmok és a billentyűk széle között húzódó ín húrok
(chordae tendineae) megakadályozzák a vitorlák átfor-
dulását a pitvarokba, dc a billentyűk kism értékben így is
beboltosulnak a pitvarokba, ahol kisfokú nyom ásemel-
kedést hoznak létre. Az atrioventricularis billentyűk be-
záródása hangjelenséggel (hangfrekvenciás rezgések-
kel) jár: részben a billenty(izáró<lás felelős az első
(szisztolés) szívhangért.
A szisztolét megelőzően a jobb kamrában a nyomás
kb. 4, a bal kamrában kb. 8 H gmm (l. a 16-5. tábláza-
tot). A kamraszisztolé kezdetén, an1int az atrioventricu-
laris billentyűk záródnak, a kamrán belüli nyomás me-
redeken emelkedik. Ebben a szakaszban a a·uncus pul-
monalisban és az aortában uralkodó di asztolés nyomás
meghaladja a kamrákon belüli nyomást, és zárva tartja
a scmilunaris billentyűket. Ilyen módon a kamrák be-
m eneti és lcifolyási útja egyaránt zárt, a vér semmilyen
irányba nem távozhat. Ezért a szisztolé első szakaszá-
ban a kamrákon belüli nyomás (a két kamrában külön-
böző mértékben) meredeken emelkedik, a kamrák tér-
fogata pedig nem változik. Az összehúzódásnak ezt a
szakaszát izovolumetriás kontrakciónak nevezzük (rit-
kán használt szinonima: izovolumiás szakasz; ezt a
fázist régebben izometriás kontrakciók.ént említették,
mivel úgy vélték, hogy a szív méretei nem változ nak) . A
pontosabb mérések kiderítették, hogy a kamrák körfo-
gata kissé m egnő, a bázis-csúcs távolság megrövidül, és
a kamrák alakja a gömbhöz közelít. A szakasz id őtarta­
ma kb. 50 ms; ez alatt a bal kamrai nyomás kb. 70
H gmm-rel emelkedik, a jobb kamrai nyomáse1nelkcdés
kb. 20 Hgmm.
Az izovolumetriás kamrakontrakció kezdetén az at-
rioventricularis billentyűket rögzítő rostos gyűrű (anu-
lus fibrosus) síkja lefelé, a szívcsúcs fel é mozdul. Ezzel
az elmozdulással a pitvarok térfogata megnövekszik,
bennük a nyomás csökken, ezzel meggyorsul a vér be-
áramlása a vena cavákból és pulmonalisokból a pitva-
rokba (szívó hatás) . Ennek alapján a szívet szívó-nyo-
mó pumpának tartjuk.
A kamra-összehúzódás addig izovolumetriás, amíg a
kamrák űrterében lévő nyomás eléri a truncus pulmona-
lis (9 Hgmm), ill. aorta (80 H gmm) diasztolés nyomá-
sát. Ezen nyomásértékek elérését követően megnyílnak a
semilunaris billentyűk, és mindegyik kamra közös űrte­
ret alkot a folytatását képező nagyérrel, a nyomások pár-
huzamosan változnak (a kamrai nyomás minimális
mértékben meghaladja a nagyér nyomását). A kamrák-
nak a nagyerekben uralkodó nyomással szemben kell ki-
lökniük a vért. Az izomrostok összehúzódása rövidülés-
sel jár, izotóniás össze húzódás. (Minthogy az összehú-
zódás feszülést is generál> egyes könyvek auxotóniás
236 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
kontrakció néven említik, ez azonban nem vált általá-
nossá.) A kamrák és a nagyerek közötti nyomásgradiens
követk.eztében a vér a truncus pulmonalisba, ill. aortába
távozik, ez a kamra-összehúzódás ejekciós fázisa.
Az izotóniás összehúzódás kezdetén a kamrák ürülé-
se gyors (gyors ejckció), majd az ürülés lelassul (csökkent
ejekció): a két fázis alatt kilökött vér együttes mennyisége
a verőtérfogat, más néven pulzustérfogat. Egy-egy embe-
ri kamra nyugalomban egy szisztolé alatt 70-80 1111 vért
lök ki (a j.obb és a bal kamra között a légzési ciklusnak
megfelelően átmeneti különbségek vannak, l. alább) . A
teljes kamraszisztolé időtartama - emberben, 72/min
frekvencia mellett - 270 m s, a verőtérfogat több mint
80%-a az első 90 ms alatt hagyja el a kamrát.
A gyors ejekció szakasza alatt a kamrai nyomás to-
vább emelkedik, majd tetőzik, és a csökkent ejekció fá-
zisában csökk.en.
A kamrák soh a nem ürülnek telj esen ki, a szisztolé
végén mintegy 40-80 ml vér marad mindegyik kamrá-
ban (végszisztolés térfogat, E SV, 1. előbb). Az el őzőek­
ben már említettük az ejekciós frakció (EF) fogalmát,
ami a szokásos mozaikszavak alkalmazásával:
sv
EF - EDV ' (16. l. egyenlet)
amely egyenletben SV (stroke volume) a verőtérfoga t
szokásos rövidítése.
A bal kamrai EF normális értéke emberben 0,5-0,7 kö-
zött változik. Az EF meghatározására az echokardio-
gráfia szolgál. H a az EF nyugalmi körülrnények között
kevesebb mint 0,4, vagy megterhelésre nem emelkedik a
nyugalmi érték fölé, ez a kamrai funkció súlyos elégte-
len ségét jelzi. (Az EF m eghatározása a szívsebészetben
a preoperatív diagnosztika része.)
A l<amradiasztolé
A k amra repol arizációjával a kamrai myocyták ellazul-
nak: ezt a kamrában és a nagyerekben a nyomás továb-
bi csökkenése kíséri. A kamráko11 belül gyorsabban
csökken a nyomás, mint akár az aortában, akár az arte-
ria pulmonalisban: a megelőző nyomásgradiens iránya
megfordul, az erekben a nyomás meghaladja a kamrá-
kon belüli nyomást. A kamrákból m egtorpan a vér ki-
áramlása, majd a semilunaris billentyűk elzárják az ere-
ket a kam rák űrterétől. Ettől kezdve a kamrai és az e rek-
ben uralkodó nyomásprofilok szétválnak.
A következőkben az aorta nyomásprofilját ismertet-
jük. Az aorta semilunaris biJientyűinek zá ródása lassítja
az aortában az áramlást, és az aorta nyomásgörbéjén
éles hullám, az incisura („bevágás") látható (1. a 15-6.
ábrát). A továbbiakban az aortában a nyom ás an n ak
m egfelelően csökken, ahogyan az aortában tárolt vér a
periféria felé áramlik; legkisebb értéké~ a diasztolés
nyomást a következő kamraszisztolét közvetlen ül meg-
előzően éri el. (A 16-6. ábra megtekintésekor látható,
hogy az aorta semilunaris billentyűi alacsonyabb nyo-
más mellett nyílnak, mint záródnak~. )
A semilunaris bill entyűk záródása vibrációval jár,
amelyet mint második szívha ngot (S2) lehet hallani.
A két kamra működésében néhány tíz ms-ot kitevő
időkü lönbség, aszinkrónia figyelhető meg. Ennek oka
részben a kamrákon belüli ingerületvezetés k.ülönbsége.
Az aszinkrónia másik oka a két vérkör artériás nyo-
másp rofiljaiban rejlik. Az aortabillentyűk 20-50 ms-mal
korábban zárnak, mint a truncus pulmonalis billentyűi.
Miután a semilunaris billentyűk záródtak, ismét
zárttá válik a kamrák bemeneti és kifolyási kapuja. Ez
az időszak, amelyben a kamrák teljesen zárt üregeket
képeznek, kb. 80 ms-ig tart: a kamrák térfogata a folyta-
tódó izomellazulás ellenére nem változik, ez az izovolu-
n1etriás diasztolé periódusa.
Amikor a kamrai nyomás kisebb lesz a pitvari nyo-
más nál, az atrioventricularis bi ll entyűk lassan (35- 40
ms alatt) megnyílnak. Ezzel megkezdődik a diasztolé
izotóniás („auxotóniás") szakasza, a pitvarok és a kam-
rák ismét egy-egy közös üreget képeznek. A billentyűket
rögzítő anu lus fibrosus a basis irányába mozdul (eml é-
kezzünk, az izovolumetriás szisztolé kezdetén lefelé, a
szívcsúcs felé mozdul t) . A gyűrű felfelé hú zódása k.is-
mérvű nyomásemelkedést h oz létre a pitvarokban: ez a
pitvar nyomásgörbéjén kis pozitív hullám formájában
látható, és valószínűl eg el ősegíti a vér áraml ását a pit-
va rból a kamrába. A pitvarok és kamrák együttes diasz-
toléját köve tően kezdődik a következő szívciklus.
A szívizom összehúzódásának
élettana
A szív a verőtérfogatot a keringés i rendszer n agy tágulé-
konyságú, alacsony nyomású vénás oldaláról az ala-
csony tágul ékonyságú, nagy nyomású artériás oldalra
továbbítja. Ezen fejezetrész tárgya a nyomásgenerálás
(erőkifejtés). A verőtérfogat szabályozása az itt leírt
alapelvek alapján a következő fejezetrészben kerül
tárgyalásra.
A szívizomn;>stok - haso nlóan a harántcsíkolt váz-
izomrostokhoz - ko ntraktilis (aktív) és nem kontra ktilis
,
-
rugalmas és viszkózus (passzív) elemekből épülnek fel.
A kontraktilis elemek összehúzódása először a sorosan
kapcsolt passzív elemekre tevődik át, azokat rnegfeszíti,
a myocyták ezt követően rövidülnek 1neg.
A szív myocytáinak kontraktilis szerkezete nagyon
hasonló a vázizoméhoz: a vastag és a vékony filamentu-
mok sarcomerekbe rendeződnek. A kontrakció mecha-
nizmusa keresz.thidak képződése és felbomlása (ke-
reszthídciklus). Az interdigitáló vastag és vékony fila-
mentumok egy1náson való elcsúszása egymáshoz köze-
líti a Z-korongokat (1. a 8. fejezetet). A filamentumok
csúszását a myoplasma Ca2+ -koncentrációjának emel-
kedése indítja meg és tartja fent. A kifejtett erő a kereszt-
hidak keletkezésének intenzitásától és a ciklusok is-
métlődési rátáj ától függ.
Az összehúzódások erejének szabályozásában a váz-
izom és a szívizom hasonlóságokat mutat. Valójában a
szívizom biofizikájának legfontosabb alapfogalmait
(mi nt az összehúzódások ereje, előterhelés, utóterhelés)
eredetileg a vázizomzatban állapították meg, és ezeket a
fogalmakat később alkalmazták a szívizomra. Az össze-
húzódások. erejének a vázizmokon kialakított fogalmát
azonban egy egyszerű szerkezeti megfontolás alapján
alkalmazni kellett a szívre: u gya nis a közel párhuzamos
izomrostokból álló vázizommal szöges ellentétben a
szív myocytái „burkolatot képeznek egy vérrészlet kö-
rül": a myocyták bemeneti és kimeneti nyílással bíró
üregeket képeznek, és emiatt összehúz.ódásuk nyomást
generál. Az összehúzódás alatt kifejlődő nyomás az
összehúzódás erejével függ össze.
A hasonlóságokon túlmenően azonban a szív- és a
vázizom több szempontból is különbözik. A vázizmo-
kat alkotó egyes rostok egyedileg húzódnak össze, a
kontrakció ereje az összehúzódó rostok számával ará-
nyos. Ezzel szemben a szív myocytái együttesen húzód-
nak össze, azaz a szisztolé alatt valamennyi myocyta
részt vesz az összehúzódásban; az összehúzódás ereje a
sejtek szintjén szabályozódik. (Ennek okát az előzőek­
ben már megadtuk, az egyedi myocytákat alacsony
elektromos ellenállású réskapcsolatok kötik össze.) To-
vábbi lényeges különbségek: az összehúzódás nlegindí-
tásának módja, az elektromechanikai kapcsolásban sze-
replő Ca2+ -ok forrása, az akciós potenciál és összehúzó-
dás időskálája, az akciós potenciál, refrakter állapot és
összehúzódás közötti összefüggés.
A Ca2 +-ok forrása
A szív myocytáinak összehúzódását akciós potenciáljuk
hozza létre (excitációs-kontrakciós kapcsolat, elektro-
16. fejezel A szív működése 237
mechanikai kapcsolás, 16-7. ábra) . Az akciós potenciál
alatt a myoplasma Ca 2+ -koncentrációja emelkedik, és
Ca2+ -tranziens alakul ki. Az összehúzódást a myoplas-
ma emelkedett Ca2+ -koncentrációja váltja ki.
A Ca 2+ -koncen tráció emelkedésének két forrása
van. E zek közül jelentősebb a sarcoplasma-reticuh.in1
(SR): a kiáramló Ca2+ -ok a teljes emelkedés mintegy
90%-áért felelősek. A csatornák megnyitásában valószí-
n illeg a depolarizáció játszil< közvetlen szerepet, de a
Ca2+ -indukált Ca2+ -felszabadulásnak is szerepe lehel
(1. az 5. fejezetet). A Ca2+ -ok másik forrása az extracel-
luláris tér: az extracelluláris Ca2+ -ok a plazmamemb-
rán L típusú Ca2+ -csato rnáin keresztül az akciós poten-
ciál plató fázisa alatt áramlanak be. Minél hosszabb a
plató fázis, annál több Ca 2+ áramlik a sejtbe. Az L típu-
sú Ca2+ _csatornák mintegy 10%-ban lehetnek felelősek
a Ca2+ -tranziens kialakulásáért.
A myoplasma megnövekedett Ca2+-szintjét a rela-
xációs szakasz alatt két folyamat állítja hel yre. Az egyik
a sarcoplasma-reticulum Ca2+ -pumpája: a kiáramlott
Ca2+ legnag1'obb részéL ez veszi vissza diasztolé alatt a
reticulum belsejébe. A szív kontrakci ójára ható inotrop
an yagok egy része az SR-pumpaműködés módosításán
keresztül hat. A másik mechanizmus az intrace.lluláris
Ca2 + kicserélése extracelluláris Na + -okkal, amelyet a
plazmamembrán (sarco.lemma) 3 Na+/Ca2+ antiporte-
re közvetít, a Ca2+ -kiáramlás a Na + -gradienshez má-
sodlagosan kapcsolt aktív transzport. A cseremechaniz-
mus a diasztolé alatt kb. annyi Ca2+ -t távolít el, mint
amennyi az akciós potenciál plató fázisa alatt az L típu-
sú Ca2+ -csatornákon keresztül beáramlott a sejtbe.
A mV
+50
0
-50
250ms „
-1 00 1 • 1
B 1,s
Feszülés
g/cm2 1
20ms
1 c.._7, 11·.....
Az akciós potenciál és a mechanikai válasz időbeli lefolyása a
szív myocytáiban
 -

~
-- 238 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

r
3
Az összehúzódás erejének A B
(2) : (3)
heterometriás sza bá~ozása ~
(/)
1
1

::::::>
N Aktív
(Frank-Starling-mechanizmus) -=
(/)
Q)

>.
(1) feszülés

A szív pumpafunkciójának hatékonyságát meghatároz-

4"'
3-.......
2-
(/)
'(Q
E
0
>.
:z:
Diasztolés
1 ~
1

za, hogy a szívizomrostok mekkora erőt (erő/kereszt­ 1/ (2) : (3)

1
metszet) képesek generálni, ill. milyen .mértékben képe-
sek megrövidüln i (rövidült hossz/kezdeti hossz). Ennek Diasztolés térfogat
tisztázására kísérleti modelleket alakítottak ki, amelyek-
ben az izolált szív feszülésgenerálását mérték, miköz-
ben a nyugalmi rosthosszúság változott. Az első ilyen
vizsgálatokat békaszíven a 19. század végén Otto
FRANI<. végezte el: a diasztolés rosthosszúság és kam-
ranyomás összefüggéseire vonatkozó következtetései
h elyeseknek bizo nyultak. (Alapvetően fontos vizsgálata-
iról hosszú ideig megfeledkeztek.)
Frank. izolált, spontán működő békaszíveket a sinus
ven osuson keresztül áramoltatott át; az aorta elzárását
1 f;-Q. ~br-i
követően mérte a kamra nyomásának kifejlődését. Mint-
hogy a kimeneti út (aorta) zárva volt, a perfúziós folya- Otto Frank kísérlete békaszíven a végdiasztolés kamrai térfogat
és a kamrán belüli nyomás összefüggésének kimutatására
dék a kamrában maradt, és folyamatosan növelte a kam-
ra térfogatot: ezzel egy re nőtt a diasztolé alatt a rost- Littlc, R. C., Little. W. C. ( 1989): Physiology of the Heart and Circu-

hosszúság. A nyugvó izomrostok nyújtását az izomélet- lation. 4. kiadás, Year Book Medical Pubi. Chicago. ILL alapján

tanban és kardiológiában „előterhelés" („preload") né-
ven említjük, minthogy a terhelés az összehúzódás
megkezdődése előtt érvényesül. Kezdetben a rost-
hosszúság növelésével az összehúzódáskor kifejlődő
nyomás emelkedett, de adott nyújtási fokon tú l a kam-
rán belüli nyomás csökkent (16-8. cíbra): a rosthosszú-
ság-feszülés összefüggésnek maximuma van.
Frank izolált béka.szíven nyert eredményei az in situ
működő emlősszívre is érvényesek. A diasztolés rost-
hosszúság és az összehúzódás ereje közötti összefüggést
a 20. század elején - már fejlettebb technikákat alkal-
mazva - E. H . STARLING vizsgálta (l. alább). Starling
az összefüggést a „szív törvényé" -nek nevezte; 0. Frank
és E. H . Starling tiszteletére a szívműködés ezen alkal-
mazkodási mechanizmusát a megnövekedett terhe-
léshez Frank-Starling-mechanizmus-nak nevezzük.
Minthogy ebben az esetben a szív a kontrakció erősségét
a kezdeti rosthosszúság változtatásával szabályozza, az
alkalmazkodás ezen típu sának elnevezése heterometri-
ás szabályozás.
A kontrakció ereje végső soron a ciklusban részt vevő
kereszthidak számától és a cik.lusismétlődések. sebessé-
gétől függ (azaz, hogy az időegységben hány kereszthíd
képződik, ami viszont a miozin ATP-áz-aktivitását tük-
rözi). Alapszinten a maximálisan lehetséges kereszthi-
daknak csak mintegy 25%-a vesz részt a ciklusokban;
75%-uk tartalékot képez, ami az erő növelésekor akti-
A) A növekvő diasztolés térfogat melletti összehúzódások egymásra
he!Yezett nyomásgörbéi. A kísérlet részleteit 1. a szövegben. Az egyes
görbék felelli számok a B panelen megadott végdiasztolés térfogatok-
ra vonatkoznak
B) A végdiasztolés és a maximális szisztolés nyomásnak a végdiasz-
tolés térfogattal szembeni ábrázolása az A panelen ábrázolt mérések
adataiból számítva. Az alsó görbe a passzív feszülés okozta végdiasz-
tolés nyomás. a felső görbe a maximális szisztolés nyomás. Az aktív
feszülésgenerálás a két görbe közötti függőleges távolság. Ezt a
függőleges távolságot használjuk fel a e panel megszerkesztésére
C) Az aktív feszülésgenerálást, ame!Yet a piros fo!YLonos vonal ábrá-
zol. a végdiasztolés térfogattal szemben ábrázoljuk. A szaggatott
vonalak megegyeznek a B panelen ábrázolt vonalakkal
válható. (Figyelem: ez csak az egyes sejtek szintjén érvé-
nyes, és nem érinti az összehúzódó myocyták számát!)
A heterometriás autoreguláció ténye több mint 100
éve ismert; mechanizmusának felderítése újabb keletű.
A myocyták kontraktilis filamentumainak Ca2+ -érzé-
kenysége hosszúságuktól, azaz megnyújtásuktól függ.
Terheletlen állapotban, vagyis nyugalmi hosszúság mel-
lett magasabb intracelluláris Ca2+ -koncentráció szüksé-
ges adott kontrakciós erő létrehozásához, mint nyújtott
állapotban. A heterometriás szabályozás során a kont-
raktilis apparátus Ca2+ -érzékenysége fokozódik. A
megnyújtott izmon egy adott Ca2+ -koncentráció na-
gyobb feszülést vált ki, mint ny ugalmi sarcomerhossz
,

mellett. (Az ingerre létrejövő Ca2+ -szint-emelkedés
nem függ a sarcomerhossztól.)
A terhelés változtatása n emcsak. az aktív feszülést
befolyásolja, hanem a megrövidü lés sebességéL
(L\hossz/őt) is. Az előzőekben leírtuk, hogy a kontrakti-
lis elemek sorosan kapcsolódnak a rugalmas elemekhez.
Az interdigitáló vékony és vastag filamentumok össze-
csúszása során először a sorosan kapcsolt rugalmas ele-
mek feszülnek meg; az izom tényleges megrövidülése
csak ezt követően kezdődhet el. A megrövidülési sebes-
ség akkor a legnagyobb, ha azt semmilyen erő nem el-
lensúlyozza, azaz a kontrakció teljesen izotóniás. Az
izotóniás körülmények között létrejövő maximális kont-
rakciós sebesség jelölése V,nax· A V max-érték voltaképpen
a miozin és az aktin közötti kercszthídciklusok is-
métlődésétől függ. Az utóterhelés növelésével a megrö-
vidülési sebesség csökken. A V max intakt emberen nem
mérhető, helyette a kardiológiában a bal kamrában lét-
rejövő n yomásem elked és sebességét mérjük (dP/dt, l.
alább).
Az összehúzódás erejének
homeometriás szabá~ozása
(pozitív inotrop hatás)
Inotrop hatáson a szívösszehúzódások erejének válto-
zatlan rosthosszúság melletti megváltoztatását értjük:
pozitív inotrop hatás az összehúzódások erej ének foko-
zása, negatív inotrop hatás pedig csökkentése. A fizioló-
giásan vagy gyógyszeresen kiváltott pozitív inotrop ha-
tások többnyire az intracell uláris Ca2+ -szint növekedé-
sével függenek össze.
A szimpatikus idegek hatása vagy a mellékvesevelő
adrenalinja változatlan diasztolés rosthosszúság mellett
fokozza a szivkontrakciók erejét. A katecholaminoknak
pozitív inotrop hatásuk van. A változatlan diasztolés
rosthosszúság alapján ezt a szabályozást homeometriás
szabályozásnak is nevezik. A katecholam inoknak ez a
hatása ~ 1 -receptorokon keresztül, az adenilát-cikáz ak-
tiválásával és a cAMP-szint növelésével érvén yesül.
Laplace törvénye
Laplace törvénye a falfeszülés (1"w, T a tenzióból, w az
angol wall-ból ered), az üregen belüli nyomás (P ), az
üreg sugara (r) és a falvastagság (d) közötti összefüggést
írja le. Közelítően gömb alakú üregek esetében (a kam-
rákat ilyeneknek tekintjük):
16. fejezet A szív működése 239
T - -P x- R-
w - dx2' (16.2. egyen let)
ill.
Tw x dx 2
p= r (16.3. egyenlet)
A két egyenletből következik, hogy az üreg sugarának
növekedése (az összehúzódás alatt kifejlődő) nyomás
csökkenéséhez vezet. A kontraktilitás heterometriás sza-
bályozása során a myocyták hossza nő, de ez szükség-
szerűen megnöveli a szívüregek sugarát- ebből a szem-
pontból a kamrák jelentősek-, és a kamrán belüli nyo-
más növekedését korlátozza. Egészséges szívben ez még
elviselhető. K óros körülmények között, kitágult szívben
azonban egy adott nyomásn övekedés eléréséhez a nor-
málisnál nagyobb falfeszülés és a normálisnál nagyobb
energiafelhasználás válik szükségessé.
A perctérfogat és szabá~ozása
A szervezet normális működésének egyik feltétele a
szívnek a körülményekhez alkalmazkodó ürítése. A szív
perctérfogata (Ptf, más néven percürítés) az a vér-
mennyiség, ainelyet egy szívkamra 1 perc alatt a csatla-
kozó nagyérbe (aortába, truncus pulmonalisba) juttat.
Aritmetikailag a perctérfogat a verőtérfogat (SV, stroke
volume) és a szívfrekvencia szorzata:
Ptf = szívfrekvencia X SV ( 16.4. egyenlet)
Minthogy a verőtérfogat a végdiasztolés volumen
(EDV) és a végszisztolés volumen (ESV) különbsége:
SV = EDV - ESV, (16.5. egyenlet)
„
ezert
Ptf = szívfrekvencia X (EDV - ESV). (16.6. egyenlet)
Ez a nagyon egyszerű összefüggés már rámutat azokra
a módokra, amelyekkel a szervezet szabályozni képes a
perctérfogatot: a szívfrekvencia, a végdiasztolés és a vég-
szisztolés térfógat változásai. Az alábbiakban a végszisz-
tolés és a végdiasztolés térfogat szabályozását ismertet-
jük, amelyek végső fokon meghatározzák a verőtérfoga­
tot. A szívfrekvencia szabályozását a 18. fejezetben tár-
gyaljuk.
240 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorcspiratoricus) rendszer

A perctérfogat a test.méretektől függ: az 1 m 2 testfe- A szisztolé végén a kamra 70 ml vért tartalmaz (a

lületre vonatkoztatott perctérfogatérték a szívindex. A
perctérfogat értéke átlagos testméretű fiatal férfiban
nyugalomban (hanyatt fekvő helyzetbe n) átlagosan 5,5
1/min, a szívindex 3,2 1/1nin. Fekvő helyzetből felállva a
perctérfogat 25-30%-kal csökken. A napi aktivitás, to-
vábbá az izgalom változó mértékben fokozza a perctér-
fogato t.
A bal kamra munl(adiagramja
A működő bal kamra té rfogatát a megfelelő kamrai nyo-
m ásértékek.kel szemben ábrázolva kapjuk meg a bal
k amra munkadiagramját („térfogat/nyomás hurok",
16-9. ábra) . Az összefüggést eredetileg kísérleti állato-
kon nyert értékek alapján szerkesztették m eg; a diagra1n
m egszerkesztése lehetséges emberen is, bár az adatok
fe lvételéhez invazív e ljárásokat kell igénybe venni. A
szívpumpa d inamikáját és a szabályozást a diagram
alapján elemezhetj ük. Az alábbi elemzésekben az állat-
kísérletekben n yert adatokat emberi viszo nyokra számí-
tottuk át; a továbbiakban a bal kamra ürítésével foglal-
kozunk.
A 16-9. ábra A paneljén a nyomás- és a térfogatválto-
z.ásokat az idő függvényében tüntettük fel; a B panel
hurokgörbéje - amelyet az óramutató járásával ellenté-
tesen kell értelmezni - az előző panel adatai alapján ké-
szült.
kamra soh a n em „üres"). A diasztolés telődés során to-
vábbi 70 ml vér ára1nlik a kamrába, így a diasztolé végi
kam ratérfogat („ végdiasztolés térfogat", EDV) kb. 140
ml lesz. A telődés végén (a 16-9. ábra a pon tjába n) a di-
asztolé végi nyomás („végdiasztolés nyomás", EDP)
csak néhány Hgmm-rel em elkedik; a kamrafal nagy tá-
gulékonysága miatt a görbe csaknem párhuza mosan fut
az abszcisszával (d-a szakasz vagy 1. szakasz).
Az a pontot elérve a n yomás az izovolumetriás szisz-
tolé alatt emelkedik (a- b szakasz vagy 2. szakasz) .
Minthogy 1nind a bicuspidalis, mind az aortabillentyű
zár, a bal kamra térfogata nem változik, a hurok merőle­
gesen em elkedik. Az aortabillentyu akkor nyílik, am ikor
a bal kamra nyomása eléri az aorta nyomását (b pont).
E zt követően, a 3. szakaszban (b-c szakasz, amely meg-
felel az ejekció szakaszának) a bal kamra térfogata egé-
szen a e pont eléréséig, az aortabillentyű zá ródásáig
csökken. A e pont a végszisztolés térfogatnak (ESV) fe-
lel meg. (A 3. szakaszban ábránk a valóságos nyomás-
változásokat követi; egyes könyvekben az ábrázolások a
b és a e pontokat görbe helyett ferdén futó egyenessel kö-
tik össze.) A e pont felel meg a szisztolé végi kamranyo-
másnak („végszisztolés nyomás", ESP) .
Az izovolumetriás ellazu lás alatt a nyomás a e pont-
tól függőlegesen csökken, a kamra térfogat a e és a dpont
között (c-d vagy 4. szakasz) változatlan; a d pontban
nyílik az atrioventricularis billentyű. Az a-b és a c-d
vonalak közötti távolság felel meg az abszcisszán a
verőtérfc>gatnak.

A
B
a d
E
E
120 - E
120 e .-
=
:::r::
E
=
Ul
•ro
E
80 -
:::r::
Ul
•ro 80
Cl E
>-. Cl
e >-.
·ro 40 e
'-
E
ro
~ 40 d
ro E
:::.:::: ro
0 :::.::::

-E 120
40 80
-="'
....... : Rezerv- Verőtérfogat :
1 1

: térfogat :
1

-Cl
80
-E
~
'<l>
ro
'- ab e d Kamratérfogat
ro
:::.::::
40
0 100 300 500 Idő (ms)

l lj-~ ábra
A bal kamrai nyomás-térfogat diagram származtatása
~ A bal kamrai nyomás- és térfogatváltozások. A felső görbe a kamrai nyomás. az alsó görbe a kamrai téríogatváltozás időbeli ábrázolása. Bil-
lenryűzűrás és -nyílás: a a bicuspidalis billenryű záródása: b az aortabillenryü nyílása: e az aortabillenryű záródása és da bicuspidalis billenryű
nyílása
B) A bal kamrai nyomás-térfogat diagram. ame!Yet az ábra bal oldalán szereplő adatokból szerkeszthetünk meg. Az a-b vonal az izovolumetri -
ás összehúzódásnak. a b-c vonal a gyors és csökkent ejekciónak, a c-d vonal az izovolumetriás ellazulásnak és a d-a vonal a gyors és csökkent
diasztolés telődésnek felel meg. Az abszcisszán jelöltük a verőtérfogatot és a kamrai rezervtérfogatot
'
 16. fejezet A szív mlíködése 24 l

Starling „szívtörvénye". A verőtérfogat a diasztolés
telődés függvénye, amely utóbbi a kamrai myocyták
hosszát bcfolyásölja. A vénás beáramlás növekedésével
az el ső néhány szívverés alatt a verőtérfogat n em követi
a vénás beáramlás növekményét, és az EDV fokozato-
san nő. Az EDV növekedésével párhuzamosan a
verőtérfogat is fokozatosan em elkedik. Az állandósult
állapotban a verőtérfogat és a perctérfogat megfelel az új
vénás beáramlásnak. Ebben a helyzetben a nagyobb
veré5térfogat mind az EDV, mind az ESV magasabb ér-
tékénél áll be. Egyszerűen kifejezve, „a kamra továbbít-
ja az artériák felé, amit a vénás oldal felől kap". A vénás
visszaáramlás a verőtérfogatot és a pertérfogatot a E DV
módosításával határozza meg. A 16-10. ábra m unkadi-
agramján látható, hogy mind a EDV, mind a ESV meg-
növekedett, a térfogat-nyomás görbe jobb felé tolódott
úgy, hogy a függőleges vonalak közötti távolság növeke-
dett. A bal kamra nagyobb munkát végez, az a', b', e' és
d' pontok által bezárt terület nagyobb, mint az összeha-
sonlításként feltü n tetett a, b, e és d pontok által bezárt.
Starling a bal kamrai összehúzódások alkalmazkodását
a megnövekedett beáramláshoz önszabályozásnak, au-
toregulációnak nevezte („a szív törvénye", ez a kifejezés
Starling óta polgárjogot nyert). Lényegében ez felel meg
az előzőekben ismertetett heterometriás autoreguláció-
nak (Frank-Starling-mechanizmus).
A perifériás ellenállás növelésére a verőtérfogat
időlegesen csökken, majd visszatér a kiindulási értékre.
Ez a végdiasztolés és végszisztolés térfogat azonos növe-
kedésének eredménye (16-11 . ábra) . A megnövelt perifé-
riás ellenállás miatt az aortabillentyű magasabb nyomá-
son nyílik; mint egyébkén t. A térfogat-nyomás diagra-
mon a b' pont feljebb van, mint eredetileg volt. Ez jel-
lemző az u tóterhelésrc. Minthogy az ürítés később
kezdődik, ezért rövidebb lesz, mint m egelőzően volt; a
verőtérfogat csökken (a 16-11. ábrán a szaggatott hu-
rok) ; a bal kamra nem továbbítja a diasztolé alatt be-
áramló további vérmennyiség egészét, ezért mind az
ESV, mind az EDV növekszik. Eközben azo nban a vé-
nás visszaáramlás nem változik, ugyanaz a vértérfogat
adódik a már nagyobb ESV-hez, és tovább nő az EDV. A
megnövekedett diasztolés rosthosszúság er6teljesebb
összehúzódást tesz leh etővé, és a kamra a megnöveke-
dett nyomással szemben képes továbbítani a vért. Az
erőteljesebbé váló szívösszehúzódások - több egymást
követő szívciklus alatt - helyreállítják a kiindulási
veré5térfogatot, miközben mind az EDV, mind az ESV
megnő. Az új állandósult állapotban a térfogat-nyomás
hurok jobbra tolódott, megnövekedett területe nagyobb
n1un kára utal.
A pumpafunkció in vivo szabályozása. H osszú
ideig a hetero.m etriás szabályozást, „a szív törvényét"
tartották. a szívürítés szabályozásában a legfontosabb té-
nyezőnek. A kísérleti adatok alapján úgy vélték, h ogy fi-
zikai aktivitás a latt a szív diasztoléban nagyobb lesz. A
szív méretét azonban ma nem invazív eljárásokkal,
elsősorban echokardiográfiával folyamatosan lehet kö-

-E
E
Ol
e'
- E
E
Cl
:e
120 e','
I
' '
:i:: ''
........ 120 e b' ~

Cl)
1

'' b'
(/)
-ro •ro
E
e
E 0
>,
'
0
>,
b e
e
ro
80
C'O
'-
80 ~

E b
E m
C'O ::.:::
~

40 40

d·:'
1
d 1
0
40 120 160 40 80 120 160
Kamratérfogat (ml) Kamratérfogal (ml)
1 6 t 1 'ibr-i
Kezdeti verőtérfogat
A bal kamra nyomás·térfogat diagramja az aortanyomás növe·
Végső verőtérfogat
lését követően (utóterhelés)
Hasonlóan a 16-9. ábra B részéhez. a vízszintes tenge[y a kamratér-
l '1 10 ábr<l
fogat. a függőleges tenge!,y a kamrán belüli nyomás. Az ábrán három
A bal kamra nyomás-térfogat diagramja a vénás beáramlás nö- r~omás-térfogat diagramot tüntettünk fel. A fekete kihúzott vonal a
velését követően (előterhelés)
kiindulási állapot f!YOmás-térfogat összefüggése. A szaggatott piros
A 16-9. ábra B paneljéhez hasonlóan a vízszintes tenge[y a kamratér- vonallal jelzett diagramon közvetlenü l az aortar~omás növekedése
fogat, a függőleges tenge!,y a kamrán belüli nyomás: a kezdeti és utáni nyomás-térfogat összefüggés látható. A fo!Ytonos piros vonal
végső verőtérfogalot vízszintes téglalapok jelzik. Egyéb jelöléseket 1. jelzi azt az állapotot. ame!,yben a kamra a növekedett ellenállással
a 16-9. ábrán szemben kiürítette az eredeli verőtérfogatot

242 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
vetni. Egészséges emberekben, különösen, ha fizikai
terheléshez szoktak, a perctérfogat és a verőtérfogat
emelkedését a szív méretének megkisebbedése kíséri (a
„szív törvénye" ennek az ellenkezőjét sugallta). A sza-
bályozás a szimpatikus beidegzés pozitív inotrop hatá-
sának következménye. Ha viszont a szívürítésnek a
szimpatikus beidegzés aktiválódása nélkül kell alkal-
mazkodnia - pl. ~-receptor-blokkolókkal való kezelés
során -, akkor működésbe lép a Frank-Starling-mecha-
nizmus, a hetero1netriás szabályozás, a szív diasztolés
nagysága növekszik.
A perctérfogat és a centralis
vénás nyomás összefüggése
Az előzGekben már ismertettük, hogy mennyiben befo-
lyásolja a centrális vénás nyomás a szív ürítését (előter­
helés, Frank- Starling-mechanizmus): ennek grafikus
ábrázolása, a szívfunkciós görbe (cardiac fun ction cur-
ve) szerepel a 16-12. ábrán, amelyen a független változó
a centrális vénás nyomás, a függő változó a szív perctér-
fogata. Az alábbiakban a centrális vénás nyo.más függé-
sét vizsgáljuk a szív perctérfogatától (az összefüggést
vascularis funkciós görbeként is említik).
Az összefüggés m élyebb megértéséhez előbb egy
olyan, végletekig leegyszerűsített keringési modellt al-
kotunk (16-13. ábra), amelyen csak a pumpa, az artéri-
ás rendszer, a perifériás ellenállás és a vénás rendszer
szerepel; a modellben mindkét szívfelet és a tüdőkerin­
gést a pumpa részének tekintjük. Az ábrán számérté-
kekkel szerepel a szív percürítése, az artériás középnyo-
más, a változatlannak tekintett perifériás ellenállás (20
Hgmmx min X literl) és a centrális vénás nyomás. Ide-
-e 1.0
.§_
.__.
O-+--.--~~~~~~~-.--~~~~
-2 0 2 4 6 8 10
Centrális vénás nyomás (Hgmm)
16 12. ábra
A szív percürítésének függése a centralis vénás nyomástól
(„szívfunkciós görbe")
'4
alizált nyugalmi feltételek mellett az artériás, középnyo-
más magas értékét az aortába beáramló vér térfogata, az
artériás rendszer alacsony compliace-értéke (~P/~V) és
a prekapilláris perifériás eJlcnállás együttesen határoz-
zák m eg. A centrális vénás nyomást közvetlenül megha-
tározó tényezők között az ellenálláserek felől beáramló
vér térfogata, a szív által a nagy vénákból továbbított vér
térfogata (azaz a perctérfogat), végül a teljes keringési
rendszert kitöltő vér térfogata szerepel; ez utóbbira az
alábbiakban térün k vissza (l. a 16-16. ábrát). A vért ke-
ringésben tartó perfúziós nyomás egyenlő az artériás és
a centrális vénás nyomás kül önbségével (Pa - Pcv), az
ábrán szereplő értékek alapján 100 Hgmm.
A keringési statikus nyomás (átlagos keringési
töltőnyomás, mean circulatory filling pressure)
fogalma. Tételezzük fel, hogy a 16-13. ábra modelljé-
ben hirtelen megáll a szív (ez a helyzet áll elő emberben
koszorúér-elzáródást követő, állatkísérletben pedig
áramütéssel létrehozott karnrafibrilláció esetén) . Ebben
az állapotban a bal kamra nem pumpál vért az érrend-
szerbe. A szív megállását követő pillanatban az artériás
középnyomás még mindig 100 Hgmm, a rendszerben a
még - nagyon rövid ideig - fennálló nyomáskülön bség
következtében az artériákból vér áramlik a vénákba, a
nyomáskülönbség kiegyenlítődik. Az alacsony compli-
ance-ű artériák azonban egy adott nyomáson sokkal ke-
vesebb vért fogadnak be, mint a magasabb compliance-
ű vénák: ezért a stabilizálódó nyomás végső értékét az
artériás és a vénás rendszer compliace-einek aránya
A Kontroll állapot
~~-V
-é-
na-
, k~'- (.'.'. Artériák
e, e Perifériás e;llenállás ) C,
Pcv= 2 P3 =102
01 =51/min
R= 20 Hgmm/l/min
B Szívmegállás után
Pcv= 7
.: ff- Or =0 l/min
'f 13 . ~br
A nagy vérkör egyszerűsített modellje
Rövidítéseket 1. a szövegben
'
 16. fejezet • A szív működése 243

(CjCv) határozza meg. Minthogy az artériás complian-
ce csak törtrésze (kb. egyhuszad része) a vénás con1pli-
ance-nek, az adott statikus nyomáson a vértérfogat na-
gyobb hányada helyezkedik el a vénás, és csak sokkal ki-
sebb hányada az artériás rendszerben. A stabilizálódott
áramlásmentes állapotban mért nyomást statikus nyo-
másnak vagy átlagos keringési töltőnyomásnak (mean
circulatory fi11ing pressure) nevezzük. A statikus nyo-
más csak az érrendszert kitöltő vér térfogatától és a tel-
jes rendszer compliance-étől függ: kisebb vértérfogat
mellett értéke kisebb, megnövekedett vértérfogat mellett
értéke nagyobb: számértéke a 16-13. ábrán megadott
idealizált körülmények k.özött 7 Hgmm.
A vascularis funkció grafikus ábrázolása. Az ar-
tériás középnyomást meghatározó tényezőket részlete-
sen ismertetlüka 15. fejezetben. Az alábbiakban, a 16-14.
ábrán azt vizsgáljuk, hogy hogyan függ a centrális vénás
nyo1nás (függő változó) a szívürítéstől (független válto-
zó); az összefüggést vascularis funkciós görbeként is
említik, meghatározói a perifériás ellenállás, az artériás
és a vénás compliance, valamint a vértérfogat. A 16-14.
ábra összefüggése egy adott ellenállás és egy adott vér-
tával megadja az előzőekben ismertetett keringési stati-
kus nyomást (a görbe C pontja). A perctérfogat és a
centrális v~nás nyomás között - adott határokon belül -
inverz összefüggés van. Az áramlás és a centrális vénás
nyomás közötti összefüggés akkor is fennáll, ha - állat-
kísérletben - a szívet perfúziós pumpával helyettesítik
(16-15. ábra), az összefüggés valóban a vascularis funk-
ciót reprezentálja. (Coronariaelzárodást követő szív-
elégtelenség, perctérfogat-csökkenés esetén, hasonlóan a
modellkísérlethez, valóban csökken az artériás nyomás
és emelkedik a centrális vénás nyomás.)
A vascularis funkciós görbe helyzete a koordináta-
rendszerben az érpályában helyet foglaló vér térfogatá-
tól függ (16-16. ábra) . Vér vesztést követően (hypovolae-
mia) az adott áramláshoz kisebb, vértranszfúziót kö-
vetően (hypervolaemia) az adott áramláshoz nagyobb
Q 4-
l/min 2-
0
Pv 15 - ·~„ „ .„ ,....,...
I•
10 - •l'•• „,~

térfogat mellett érvényes (1. még a 16-16. ábrát). A nor-

Hgmm 5- „ ;"

0
mális, nyugalmi keringési paramétereknek hozzávetőle­
200 -
gesen a görbe A pontja felel meg, az 5 liter/min perctér- Pa
fogathoz (abszcjssza) + 2 Hgmm-es centrális vénás Hgmm 100
nyomás érték (ordináta) tartozik. Ha a perctérfogat 0
csökken (pl. az ábra B pontjához tartozó 1 Vmin érték- C\
16 1 ábr1
re), az artériás középnyomás csökken, ezen az értéken -
A centralis vénás nyomás és a perfúzió kapcsolata mesterséges
az eltérő artériás és vénás compliance miatt - a vér áthe- körülmények között
lyeződik az artériákból a vénákba, a centralis vénás nyo-
A kutyán végzett kísérletben a jobb pitvarba áramló vért pumpa jut-
más emelkedik (az ábrán 6 Hgmm-re). Ha a perctérfo-
tatta az arteria pulmonalisba, az áramlás intenzitását a pumpa állítá-
gat nullává válik (ami a 16-13. áb ra B paneljén ábrázolt
sával változtatták
helyzetnek felel meg), a görbe metszéspontja az ordiná-
-
- E =
E
E

= E
:e 8 -
:e

- ( /)
( /)
'C0
E
0
8
""
E
0
>-
e:
>-
e: 6 (/)

""
e::
C/)
-co • QJ
> 6
e:
•Q) (/)
> •CO
(/)
4 ~
'-
e::
-
•CO

ü
'-
e
Q)
: ü
QJ
4
2
2
0
- 1-+--.------.~..,.--.---..~.---;--.
0
0 2 4 6 8 -1 -+--.-----i.---..-~~r---.----+~...--'l-
Perctérfogat (l/min) o 2 4 6 8
16 14. ábra Perctérfogat (l/min)
A centralis vénás nyomás csökkenése a perctérfogat növekedé~
se esetén A vértérfogat változásának hatása a vascularis funkciós össze-
A: kiindulási állapot; B: csökkent perctérfogat; C: szívmegállás után függésre
244 11 1. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
centralis vénás nyomásértékek tartoznak: az összefüg-
gést jelző vonalak az ordináta 1nentén egymással párhu-
zamosan tolódnak el. A grafikonból leolvasható a kerin -
gés i statikus nyom ás változása a vértérfogattal is.
A szív energetikája
A szív obligát aerob szerv. A működő szívnek folyama -
tos vérellátásra (tápanyag- és oxigénellátásra) van szük-
sége. A mioglobinhoz kötött 0 2 csak egészen rövid idé>re
fedezheti az oxidációt, és a szívizom felhasználható táp-
anyagraktára, a glikogén is minimális.
A szívizom a vérben ker ingő valamenn yi tápanyag
(glukóz, szabad zsírsavak, ketontes tek, aminosavak és
!aktát) felhasználására képes: a sinus coronarius véré-
ben a lak.tát koncentrációja alacsonyabb lehet, mint az
artériás vérben. Az egyes tápanyagok felhasználásának
aránya vérben lévő koncentrációjuktól függ. A felszívást
követő (posztabszorptív) állapotban elsősorban szabad
zsírsavak használód nak fel, és a glukóz mindössze
1/6-1/7 részben fedezi a szív energiaigényét. Ezzel
szemben étkezést követőe n (felszívási állapot) a
hyperglykaemia következtében a szív teljes energiaigé-
nyét glukóz fedez i.
A szív 0 2 -felhasználása
A szív 0 2-fogyasztása a szervezet nyugalmi állapotában
8- 10 ml 0 2 x 100 g-1 X min-1 . A megadott érték volta-
,
0 Attekintés
A szív spontán, saját ingerképzésén ek megfelő rit-
musban húzódik össze. Az emlősök szívében a rit-
musgenerátor (pacemaker) a sinuscsomó; a sinus-
csomóban keletkezett impulzu sok a pitvari myocytá-
kon keresztül érik eJ az arioven tricularis (AV-) cso-
mót, onnan a His-kötegen, Tawara-szárakon és Pur-
kinje-rostokon keresztü l a ka1nrai myocytákat.
Az ingerképzés és az ingerület vezetése befelé és ki-
felé irányuló ionáram ok (Ii0 11) rendezett váltakozásá-
nak következménye: az ionáramok ioncsatornák
megnyílását tü.krözik. A N a+ - és Ca2+ -csatornák az
akciós potenciál keletkezésében és fe nnta rtásában, a
K + -csatornák a repolarizálódásban szerepelnek.
képpen a bal kamrára vonatkozik, de minthogy ez teszi
ki a szív tö1negén ek nagy részét, a továbbiakban ezzel
szá molhatunk. A felnőtt férfi szíve átlagosan 300 g, te-
h át nyugalomban a szív 0 2-fogyasztása kb. 30 ml, ami a
szervezet teljes 0 2-fogyasztásának 12%-a. Az 0 2-fo-
gyasztás fi zikai aktivitás, vagy akár emocionális izgalom
ha tására foko zódik. Atlétákban a szív 0 2-fogyasztása
akár 70 ml 0 2 x 100 g-1 X min- 1 értéket is elérhet.
A szív 0 2 extrakciója ([0 21art - [0 2lveJ[02Jan) még
nyugalomban is sokkal nagyobb mértékű, mint egyéb
szervekben. A szívből elfolyó vénás vér (sinus coronari-
us vére) 0 2-szaturációja 25% körül va n: ez mintegy
20 Hgm m-es 0 2-nyon1ásnak felel meg. Ez annyit is je-
len t, hogy a szívizomnak növekvő 0 2-igény esetén csak
kis lehetősége van az extrakció növelésére. A nagyobb
0 2-szükséglet automatikusan nagyobb vérellátási igény-
nyel jár.
A szív munkája két tényezőből tevődik össze: a szív
egyrészt nyomást generál, másrészt kinetikai ene rgiát ad
a vérnek. A szív által végzett munka és az 0 2-fogyasztás
között kimutath ató összefüggés van. Az 0 2-fogyasztás
mérésének alapján az energiaigény legnagyobb része a
nyomásgenerálásra fo rdítódik, és csak kisebb hányad
esik a kinetikai energiára.
Az arté riás nyomás, a verőtérfogat, a frekvencia és az
0 2-fogyasz tás összefüggéseit vizsgálva kiszámítható a
feszü lés-időtartam index: ez a [szisztolés nyomás X
(szisztolés időtartam X min- 1) X (szívfrekvencia x
/
min-l)J szorzat értéke. Allandó szívfrekvencia mellett,
ha a szíven nem érvényesült pozitív inotrop (pl. kate-
cholamin) hatás, az 0 2-fogyasztás egyenes ará nyban
változott a feszülés-időtartam indexszel.
Az einlősszívben az akciós poten ciáloknak két típu-
sa, egy lassú és egy gyors típus fordul elő. A sinuscso-
móban és az AV-csomób an az akciós potenciál lassú
típusú, a pitvari és a kamrai myocytákban, va lam int
az ingerületvezető rendszerben az a kciós potenciá-
lok gyors típusúak. Az akciós potenciál alatt a sejtek
nem ingerelhetők (refrakter állapot).
A szívciklus szisztoléból és diaszto léból áll. A szív
összeh ú zódásai a szívüregekben nyomáshullámokat
generálnak, amelyek keringésben tartják a vért. A
szívbillentyí:ík a vér egyirányú áram lását biztosítják.
A szívb illentyűk nyitott/zárt h elyzetét a két oldalról
rájuk ható nyomás külön bsége határozza m eg.
'

A szívizom összehúzódását a myoplasma Ca2+ -
koncentrációjának átmeneti emelkedése váltja ki
(elektromechanikai csatolás). Az összehúzódást biz-
tosító Ca2+ -tranziens részbe n a sarcoplasma-reticu-
lumból, részben az extracelluláris folyadékból szár-
mazik. Az összehúzódás erőssége mind a myoplas-
ma Ca2+ -koncentrációjától, mind a filamentumok
Ca2+ -érzékenységétől függ. Azok az idegj és humo-
rális tényezők, amelyek a roston belüli Ca2+ -tranzi-
enst növelik vagy meghosszabbítják, fokozzák az
összel1úzódások eré5sségét (pozitív inotrop hatás, ho-
meometriás szabályozás). A myocyták sarcomerjei-
nek hosszabbodása (a szívizomrostok n yújtása) fo-
kozza az összehúzódások erejét (heterom etriás au-
toregu láció, Frank- Starling-mechanizmus).
Az alapokon túl
A gyors akciós potenciál fázisainak elnevezése
Egyes élettani és kardiológiai szakmunkák a gyors akciós
potenciál egyes fázisait számokkal jelölik (16-17. ábra). A
„0 fázis" az akciós potenciál gyorsan f elszálló szára. ez
alatt aktiválódnak a gyors Na +-csatornák. Az „ 1-es fázis" a
kezdeti (korai) repolarizáció. hátterében a tranziens K+-
csatornákon (IK 10 ) keresztü li K+-áram van. A „2-es fázis"
(plató fázis} a nyitott Ca2+-csatornákon keresztüli Ca2 +-be-
áramlás és a különböző K+- csatornákon keresztüli K+-ki-
áramlás mérlegét reprezentálja. A „3-as fázis" a vég leges
repolarizálódás, ez alatt a K+-kiáraml ás meghaladja a
Ca2 +-beáramlást. A „4-es fázis" alatt a teljesen repolarizált
sejt nyugalmi potenciálját az IK1-csatornákon keresztüli K+-
kiáramlás határozza meg.
„Kamrai ritmus"
Normálisan működő szíven az AV-csomótól distalisan
nincs ingerképzés. Egy igen lassú diasztolés depolarizáció
a His-kötegben. Tawara-szárakban és Purkinje-rostokban
is megjelenhet. de normális szívműködés mellett mielőtt
a depolarizáció elérné a fesz ültségfüggő csatornák nyitási
küszöbét, a felü lről érkező akciós potenciál terjed tová bb.
Azokban az esetekben, amelyekben a pitvari ingerület
nem vezetődik át a kamrákra, a Purkinje-rostok veszik át a
kamra vezérlését: ezek ingerképző f rekvenciája
25-40/min, és ilyen esetekben a kam ra ezzel a frekvenci-
ával ver tovább (kamrai ritmus).
A szívciklus során keletkező hangrezgések analízise
Fizikai értelemben minden szívhang zörej; az orvosi szó-
használatban a normálisan hallható hangrezgések a „szív-
hangok", a kórosak pedig "szívzörejek". Az orvosi diag-
nosztikának máig is állandó eljárása a szív fölötti hallgató-
zás, az auscultatio. A hallgatózást kiegészítheti a sokszo r
16. fejezel A szív működése 245
A szív működése állandó autonóm idegrendszeri el-
l enőrzés alatt áll. Szimpatikus idegi hatásra ~ 1 - re­
ceptorokon keresztül nő a szív fi·ekvenciája, az inge-
rületvezetési sebesség és a myocyták összehúzódási
ereje (pozitív chronotrop, dromotrop és inotrop ha-
tás). Paraszimpatikus beidegzés (n. vagus) hatására
muszkarinos ACh-receptorokon keresztül csökken a
szívfrekvencia és az ingerületvezetés sebessége (ne-
gatív chronotrop és dromotrop hatás). Az emberi
szívtranszplantáció bizonyította, hogy a szív beideg-
zés nélkül is működőképes.
A szív obligát aerob szerv. Az 0 2-felhasználás ará-
nyos a szív teljesítményével.
nem is hallható hangrezgések elektromos regisztrálása, a
fonokardiográfia.
A fonokardiogramon megjelenő rezgéscsoportokat
( 16- 18. ábra) időbeli fellépésüknek megfelelően számok-
kal jelöljük: S1 • S2, S3 és S4 (S: sound). Hallgatózással ezek
közül az S1 és S2 hallható rendszeresen, ezek adják az em-
lített első és második szívhangot. Az S3 alkalmanként hall-
ható, az S4 csak regisztrálható.
Az első szívhang (S 1} az atrioventriculari s bil l entyűk zá-
ródásának idejében jelenik meg. A fonokardiogramon há-
rom komponens különül el: 1. kis intenzitású és alacsony
frekvenciájú rezgések rövid sorozata, amelyet a kamra-
izo mzat összehúzódása okoz, 2. nagyobb amplitúdójú
(hangosabb) rezgések, amelyek eredete a billentyűk pozí-
cióváltása és az azt kísérő turbu lens áramlás, végül 3. ala-
csonyabb intenzitású, füllel nem hallható rezgéscsoport,
amelyet a kamrai ejekció turbulens áramlása okoz.
A második szívhang (S 2) a kamrai ejekció végére esik.
az aorta és a truncus pulmonalis bil lentyűinek záródását
követi: a turbulens áramlás rezgésbe hozza a semilunaris
billentyűket. Az S2 a billentyűk aszinkrón záródása miatt
>
E 40
0
-40
0
~
-80 .
b ······ ······ · : e
-120 ERP RRP
0 100 200 300
Idő (ms)
r í'-17 íhn
Az akciós potenciál fázisai (és az ionáramok idealizált vázlata)
a gyors akciós potenciálú szívizomrostokban
ERP: effektív refrakter periódus; RRP: relatív refrakter periódus
246 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

Aortanyomás v
A 1
1

'
1
u
,
l
1

'1
1
''
....., ''
'''1
Bal kamrai Vénapulzus , ,
.
'' ' '
'
nyomás ---
' 1
' 1

'' ' '

.
'' '

1
Jobb pitvari I
1
1
nyomás ,
I
1
1
I
1
Jobb pitvari nyomás I
1
1
1
1 •
I
Gyors kamrai
Fonokardiogram Pitvarszisztolé telődés szakasza

Atriöventricularis
billentyűk zárása

16- 1 8. ábr- 15 19 ~hr>

Az egyes szívhangok fonokardiográfíás megjelenése a szívcik-
lus alatt
Little. R. C„ Little. W. C. ( 1989): Physiology of the Heart and Circu-
lation. 4. kiadás, Year Book Medical Pubi. Chicago. ILL alapján
Az ábrán alul a fonokardiográffal regisztrált hangfrekvenciás rezgések
láthatók, az ábra felső részén l évő 3 görbe a ba l pitvar. a bal kamra
és az aorla nyomásgörbéje
két, egymástól 20-50 ms-nyira lévő rezgéscsoportra kü-
lönül el: az A 2 az aorta, a P2 pedig a truncus pulmonalis
bi llentyűk záródásának következménye. Belégzésnél a
kettő közötti intervallum nagyobb, kilégzésnél kisebb.
A harmadik szívhangot {S3 ) a diasztolé alatt egyes
egyedekben lehet hallani, ill. regisztrálni. Oka a gyors
telődés végén a papillaris izmok és az atrioventricularis
b i llentyűk szabad széle között húzódó ínhúrok megfe-
szülése és rezgései. Az S3 ezért akkor kifejezett, ha a kam-
ratelődés különösen nagy: gyermekekben és fiatal
felnőttekben, továbbá a terhesség utolsó trimeszterében
normális jelenség. A fonokardiogramon látható, de csak
ritkán hallható negyedik szívhang {S 4 } a pitvari szisztoléhoz
kapcsolódik, oka a megnövekedett kamrai nyomás okozta
turbulens áramlás.
A szívműködés kóros állapotaiban valamennyi ismer-
tetett szívhang intenzitásában, jellegében vagy időzítésé­
ben megváltozhat, az áramlási viszonyok megváltozása az
ismertetett szívhangok között további „zörejek" megjele-
néséhez vezethet.
A jobb pitvari nyomásingadozások és a vena jugularis externa
térfogatingadozásai a szívciklus alatt
Little. R. C.. Little. W. C. ( 1989): Physlology oí the Heart and Circu-
lation. 4. kiadás. Year Book Medical Pubi. Chicago ILL alapján
A íelső (piros) görbén a v. jugularis externán regisztrált térfogatválto-
zás (vénapulzus), az alsó (fekete) görbén a jobb pilvar nyomásinga-
dozásai láthatók. A függőleges szaggatott vonalak jelzik, hogy a vé-
napulzus időben később következik be, mint az azt létrehozó pitvari
nyomásváltozás
A pumpafunkció klinikai vizsgálata
A klinikai kardiológiában gyakran szükséges a myocardi-
um aktuális állapotának. „teljesítőképesség"-ének vagy
„kontraktilitás"-ának megítélése. Sem a „teljesítőképes­
ség", sem a „ kont rakti litás" nem határozható meg egzakt
f izikai paraméterekkel. Ezen rokon működések megköze-
lítésére alkalmazzák a bal kamrán belüli izovolumetriás
nyomásnövekedés maximális sebességének meghatáro-
zását (dP/dt)max (azaz hogy a bal kamrában milyen gyorsan
növekszik meg a szisztolé izovolumetriás szakaszában a
nyomás). A mérés a bal szívfél kat éterezését teszi szüksé-
gessé. Egészséges egyénekben a nyomásemelkedés ma-
ximális sebessége 1500-2000 Hgmm/s .
A szívizom teljesítőképességének további indikátorát,
az ejekciós frakciót {EF) a fejezetben megelőzően ismer-
tettük.
A perctérfogat meghatározása

A vena jugularis externa pulzálása A perctérfogat - mint említettük - a legfontosabb keringés-

A szívciklus során a pitvarban is keletkeznek nyomáshullá-
mok: ezek a pitvari szisztoléval. az atrioventricularis billen-
tyűk záródásával és zárt atrioventricularis billentyűk mel-
lett a pitvar lassú telődésével esnek egybe. A jobb pitvar-
ban keletkező myomáshullámokat a nagy vérköri vénák-
ban mint térfogatingadozásokat („térfogatpulzus") észlel-
hetjük. A nyomásemelkedések idején a vér beáramlása a
pitvarokba akadályozott, az odavezető vénákban torlódik
a vér, a vénák térfogata megnő. Ezek a térfogatváltozások
hanyatt fekvő személyek vena jugularis externáját szabad
szemmel megtekintve is jól látszanak. A 16-19. ábra mu-
tatja be a vénás „térfogatpulzust" és az egy időbe n felvett
pitvari nyomásgörbét.
élettani paraméterek egyike. Meghatározása eredetileg a
keringésélettan szempontjából vo lt nagy jelen t őségű; a to-
vábbiakban a kardiológia és szívsebészet fej l ődéséve l a kli-
nikai orvostudományban is fontosságra tett szert.
lndikátorhíguláson alapuló eljárások. Az indikátorhígulási {in-
dikátordilúciós) eljárás során valamely alkalmas indikátor-
anyag ismert mennyiségét gyors injekció (bolus) formájá-
ban juttatjuk be valamely nagyobb vénába, vagy szívkaté-
teren keresztül közvetlenül a jobb szívfélbe. Az indikátor
koncentrációját valamelyik artériában sorozatosan mérjük,
és az idő függvényében ábrázoljuk ( 16-20. ábra). Az indi-
kátor hígulása az artériás rendszerben az áran1lás intenzi-
tásának függvénye. Az artériás n1intákban az indikátor:
 16. fejezet A szív működése 247

rövid ideig még nem jelenik meg. amely idő szük-
séges az injekció helyétől a tüdőkeringésen ke-
resztül az artériáig való eljutásra,
ezt követően a koncentráció gyorsan emelkedik.
és maximumot ér el,
majd a koncentráció csökken, a csökkenés sebes-
sége az áramlástól függ, végül
a koncentráció az indikátor recirkulációja folytán
másodszor is emelkedik.
A koncentrációcsökkenés zérusra való extrapolálása
megadja az egyetlen keringés tranzitidejét {egyszeri tran-
zitidő). Az indikátor átlagos koncentrációját az extrapolált
koncentráció görbe alatti területből grafikusan kaphatjuk
meg. A beadott indikátormennyiséget osztva az átlagos
koncentrációva l megkapjuk, hogy hány liter vérben oszlott
el az indikátor. Ez a térfogat az egyetlen keringés időtarta­
ma alatt kerül el a mintavételi ponthoz. Ebből számítjuk ki,
hogy egy perc (60 s) alatt mekkora térfogat jut el a mérés
helyére. Számpéldában:
a beadott indikátor legyen 5 mg.
az indikátor átlagkoncentrációja 1,6 mg/I,
az egyszeri tranzitidő 39 s.
, 5 mg
a percterfogat = x 60 s = 4,77
1,6mgx1-1 39 s
lndikátoranyagként eredetileg könnyen kimutatható
festéket alka lmaztak. Később a klinikumban a festékdilúci-
ós eljárást felváltotta a termodilúciós eljárás. amelyet so-
rozatosan lehet ismételni és megbízható folyamatos fizikai
kendezett hideg glukózoldat: az ezáltal létrehozott hőmér­
séklet-változást a katéter további szakaszán a truncus pul-
monalisban lévő termoelem érzékeli. Az átmeneti hőmér­
séklet-változás helyettesíti a festékkoncentráció változását:
teljesen automatizált és digitalizált
, berendezés számítja és
írja ki a perctérfogatot. lgy a beteg perctérfogata rövid
időközönként követhető.
Perctérfogat-meghatározás a Fick-féle elv alapján. A Fick-elv
alapja. hogy a tüdőben felvett oxigén egyenlő a tüdővé­
nák és az arteria puln1onal is vére közötti 0 2-koncentráció-
különbség és a tüdő véráramlásának szorzatáva l. Egyenlet
formájában:
02-felvétel/min = {[021vena pulmonalis - [02larteria pulmonalis) x
x véráramlás/min).
(16.7. egyenlet)
Ebből a képletből a tüdő véráramlását kifejezve:
0 2-felvétel/min
véráramlás/min = - - - - - -- - - - - -- -
[02lvena pulmonalis - [021arteria pulmonalis
(16.Sa egyenlet)
Minthogy a vena pulmonalisok 0 2-koncentrációía meg-
közelíti a szisztémás artériás 0 2-koncentrációt {bár azzal
nem teljesen azonos), és az arteria pulmonalis vérének
0 2-koncentrációja azonos a jobb szívfél „kevert vénás
vér" 0 2-koncentrációjáva l. a 16.Sa egyenletet így is felír-
hatjuk:
0 -felvétel/min
2_ __ _ _ __
= _ _ ___;;;_
tüdővéráramlás/min

mérés {hőmérsékletmérés) helyettesíti a festéknek min- [021artériás - [02lkevert vénás

tákban való kémai meghatározását. A módszer alkalmazá-
sakor az indikátor a jobb pitvarba bevezetett speciális ka- ( 16.Sb egyenlet)
téteren (Swan- Ganz-katéter) keresztül bolusban befecs-
A nagy vérköri és a kis vérköri véráramlás intenzitása azo-
-=
::::::. nos. A kis vérköri áramlás meghatározása ezért megadja a
-E
•O
·e:;
10-
bal kamra perctérfogatát is:
6-
-
•C'O
"-
e
~ 3- Recirkuláció
0 2-felvétel/min
perctérfogat = _ _ ___;;;__ __ _ _ __
e 1
[02lartériás - [ 02lkevert vénás
0 1
.!oc:
"-
2-
0
;tt;
.:,.:: ( 16.Sc egyenlet}
-0
e 1- 1
0,6 - 1 Szavakban megfogalmazva. a perctérfogat egyenlő a per-
0'4 - '- - Extrapolált cenkénti 0 2-felvétel és az arteriovenosus 0 2-koncentrá-
1
0,2 - koncentrációcsökkenés ció-különbség hányadosával.
1
1 A meghatározáshoz szükséges artériás vérminta bár-
0,1 1
mely artériából vehető, a kevert vénás vért azonban szív-
0 10 20 30 40 50 60 katéterezéssel kell venni a truncus pulmonalisból (esetleg
t Idő (s) a jobb kamrából; a jobb pitvarban a vér még nem kevere-
Indikátor injekciója
dett megfelelően el).
1f-20 ~t-a
Példával illusztrálva legyen
lndikátorhígulási görbe a perctérfogat meghatározására - a percenkénti 0 2-felvétel 250 ml 0 2/ min,
A görbén a vízszintes tenge!Y az idő (másodpercekben), a függőleges - az artériás vér 0 2-koncentrációja 205 ml 0 2/ liter vér,
tenge!Y a nyíllal jelzett időpontban gyorsan (bolusban) beadott indiká- - a kevert vénás vér 0 2-koncentrációja 155 ml 0 2/liter vér.
tor koncentrációja az artériás vérben logaritn1ikus ábrázolásban. A
görbe leszálló szárát, mint egyenest hosszabbítjuk meg: ennek met- így
szete az abszcisszán (extrapolálás) megadja az indikátor első keringé-
a perctérfogat = (250 ml 0 2/min)/[(205 ml 0 2/liter vér) -
sének időtartamát (tranzitidő). Az extrapolált koncentrációgörbe alat-
- (155 m l 0 2/liter vér)]= (250 m l 0 2/min)/[50 ml 0 2/1000
ti területből számítható az indikátor átlagos koncentrációja. A továb-
bi részleteket 1. a szövegben ml vér] = 5000 ml/min.

248 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
C<5> Mérföldkövek
• 1628: W. Harvey megf ogalmazza, hogy a zá rt kerin gé-
si rendszeren belül a szív a keringés motorja (1. a 15.
fejezetet).
1733: S. Hales anglikán tiszteletes (aki elsőként mérte
meg az artériás vérnyomást, 1. a 15. fejezetet) helye-
sen becsüli meg a szív percürítését.
• 1816: R. Laennec megszerkeszti a sztetoszkópot
(„hall ga tócső"}, és a szív f eletti hallgatózási lelet et
szisztematikusan összehasonlítja a később elhunyt be-
tegek kórbonctani leletével. 1818-ban a Francia Tudo-
mányos Akadémián beszámol a szív feletti hallgatózás-
ról (auscultatio) és annak diagnosztikai jelentőségéről:
az előadás 1819-ben De !'auscultation médiate cím-
mel jelenik meg.
1845: E. H. Weber és testvére E. F W. Weber megfi-
gyelik, hogy a nervus vagus elektromos ingerlése las-
sítja, majd megállítja a szívet.
1852: Stannius a róla elnevezett Stannius-ligaturák al-
kalmazásával megállapítja, hogy a békaszívben az in-
gerület a sinus venosusban keletkezik, és onnan terjed
tovább a pitvarokra és a kamrára.
• 1855: R. A. Kölliker és H. Müller a békából nyert ideg-
izom preparátumot, m int galvanométert használják, és
ezzel kim utatják a működő békaszív elektromos aktivi-
tását.
• 1870: A. Fick egy előadásában ismerteti a szív perctér-
fogatának meghatározására alkalmazható elvét.
1871: H. P. Bowditsch leírja a szív „minden vagy sem-
mi" törvényét: egy külsőleg alkalmazott elektromos in-
ger, amennyiben elég erős a szív összehúzódásának
kiváltására, maximális szívösszehúzódást vált ki.
1880: S. Ringer egy véletlen kapcsán felfedezi, hogy a
NaCl-oldatba helyezett békaszív működéséhez K+- és
Ca2+-ok meghatározott arányú hozzáadására van szük-
ség („Ringer-oldat").
1895: 0. Frank megállapítja a szívizomrostok kezdeti
hossza és összehúzódási ereje közötti alapvető össze-
függést: ez a munka voltaképpen A. Fick (1882) és Blix
( 1895) vázizomzaton végzett méréseinek kiterjesztése
, .
a sz1v1zomra.
1898: G. N. Stewart az indikátorhígulási módszert java-
solja a perctérfogat meghatározására.
1903: W. Einthoven húros galvanométerével a testfel-
színről vezeti el a szív elektromos aktivitását. és ezzel
megalapozza az elektrokardiográfiát (Nobel-díj 1924-
ben). Az elektrokardiográfiát. m int a kardiológiai diag-
--
nosztika alapvető módszerét azonban Sir Thomas
Lewis dolgozza ki: klasszikus monográfiája a Mecha-
nism and Graphic Registration of the Heart Beat, Lon-
don, Shaw, 1925.
1906: Tawara a patológus L. Aschoff laboratóriumában
dolgozva a jobb pitvar falában kompakt csomót ké-
pező sejthalmazt talál, amelynek sejtjei feltűnően kü-
lönböznek a myocytáktól. Ez az atrioventricularis cso-
mó, amelyet a német irodalom Aschoff-Tawara-cso-
móként említ.
1907: M. Flack, a hisztológus A. Keith laboratóriumá-
ban dolgozva a jobb pitvar falában kisméretű „izomsej-
teket" talál, amelyek hasonlítanak a Tawara által leírt
sejtekhez: ez a mai sinuscsomó (régebbi könyvekben
a Keith- Flack-csomó elnevezés is megtalálható, angol
neve sinoatrial node. SA-node). Flack a későbbiekben
kimutatja, hogy a csomó környékén ek helyi hűtése
vagy melegítése megváltoztatja a szívfrekvenciát.
1910-tő l kezdődően: E. H. Starling és munkatársai tö-
kéletesítik az addig alkalmazott szív-tüdő készítményt,
és az ezen végzett vizsgálatokkal (újra)felfedezik a di-
asztolés rosthosszúság és a kontrakció ereje közötti
összefüggéseket („a szív törvénye"). Starling a kiterjedt
vizsgá latokat 1918-ban közzétett előadásában fog lalja
össze (The Linacre Lecture on the Law of the Heart,
Longmans and Green, London).
1921: 0. Loewy felfedezi, hogy a nervus vagus elekt-
romos ingerlésekor acetil-kolin (ACh) szabadul fel az
idegvégződésekből, és az ACh felelős a szívműködés
gátlásáért (Nobel-díj „az idegingerület kémiai át-
tevődésének felfedezéséért" H. H. Dale-lel megosztva
1936-ban).
1929: W. Forssmann német urológus saját rnagán
röntgensugár-el lenőrzés mellett uréterkatétert vezet
fel a vena cubitin keresztül a szívbe (szívkatéterezés).
Az úttörő kísérletet A. F Cournand és D. W. Richards,
Jr. szisztematikus munkával a szívdiagnosztika klinikai-
lag használható módszerévé fejlesztik. 1956-ban
Forssmann, Cournand és Richards megosztva része-
sültek Nobel-díjban.
• 1951: S. Weidman A. L. Hodgkin cambridgei laborató-
riumában kutyaszív Purkinje-rostjaiban intracelluláris
elvezetéssel megméri a nyugalmi membránpotenci-
ált, és akciós potenciált regisztrál.
1967: Ch. Barnard végrehajtja az első emberi szívátül-
tetést.
 1 7. fejezet
~ elekt~ka~iogram~~~~~~~~~
A szívműködést kísérő elektromos változások a szív kö-
rül egy változó irányú és erősségű elektromos erőteret
hoznak létre, amely a test felszínére terjedve, felületi
elektródok és megfelelő erősítőberendezés segítségével
regisztrálható. A testfelszínről meghatározott helyzetű
elektródokkal elvezetett, ciklusosan változó elektromos
aktivitást elektrokardiogramnak, rövidítve EKG-nak
nevezzük.. Az EKG felfedezése Willem EINTH OVEN
holland fiziológus nevéhez fűződik, akinek a század
elején tett megfigyelései a mai napig vá ltozatlanul h elyt-
állnak. Az EIZG-bcrendezés aránylag egyszerű volta és
elfogadható ára l ehetővé teszi, hogy az EIZG-készülék
minden gyógyintézmény, sőt családorvos kelléktárában
szerepeljen, és munkájába n segítségére legyen. Ez a le-
hetőség és egyben elvárás azt igényli, hogy az EKG-gör-
be kialakulásának mechanizmusáról és az egyes eltéré-
sek. patofizio lógiai hátteréről a gyakorló orvos biztos tu-
dással rendelkezzék.
Az EI<G-görbe eltérései alapvetően fontos eligazítást
adnak olyan kórképek diagnózisa esetén, mint az inger-
képzés és ingerületvezetés zavarai, az elektrolitháztartás
megváltozása, valamint a szívizom hipertrófiája, illetve
ischaemiája. Fontos tudni ugyanakkor, hogy a szívizom
kontrakciós ereje, illetve a szív pumpafunkciója az
EI<.G-görbék alapján nem ítélhető m eg.
Az elektrokardiogram
keletkezése és regisztrálása
A szívizomsejt elektromos
aktivitásának regisztrálása
extracell uláris elektródokkal
Az elemi elektrofiziológiai jelenségek mérése intracellu-
láris elektróddal történik. A nyugalmi potenciál m érése-
kor az intracelluláris elektród a sejt külsejéhez (az ext-
racelluláris térhez) viszonyítva méri a sejt belsejében
uralkodó feszültséget> illetve az akciós potenciál kiala-
kulásakor a feszültség változását. Az EIZG regisztrálása
során az egyik lényeges különbség abban áll, hogy
mindkét elektród extracellulárisan helyezkedik el. Mű­
téti feltárások során EI{G-elvezetés végezhető a szív fel-
színéről, a klinikai gyakorlatban azonban a regisztráló
elektródok a testfelszínen helyezkednek el. A regisztrá-
ló elektródok - a szívizom és a test felszíne között levő
szöveteket egyszerű vezetőnek tekintve - „kívülré51"
csatlakoznak a szív felszínére. A szívizomsejt nyugalmi
potenciáljának regisztrálásakor az intracelluláris elekt-
ród - az extracelluláris elektródhoz képest - kb. - 90
n1V-os értéket mér. Amennyiben mindkét elektród az
extracelluláris térben helyezkedik el, feszültségkülönb-
ség csak akkor mérhető, amikor a nyugalmi potenci ál
változik, azaz akciós potenciál alakul ki, és a változás a
két mérőelektródot kül önböző idóoen éri el, tehát az ak-
ciós potenciál a mérőelektródok mentén tovaterj ed.
Az E IZG regisztrálásának elvi vázlatát a 17-1. ábra
szemlélteti. A depolarizáció alatt, ami kor az ingerület
eléri az első elektródot, a sejtfelszín a depo larizáció csú-
csán negatívvá válik részben a sejt belsejéhez, valamin t
- ami az EI{G regisztrálása szempontjából fontosabb -
a még n em depolarizálódott, a második elektród alatt
lévő n1e1n bránszakasz felületéhez képest. A felszínen te-
hát egyenlőtlen töltéseloszlás alakul ki olyan módon,
hogy a már depolarizálódott felszín negatív potenciálra
kerül a még n em depolarizálódott felszínhez képest.
Amennyiben az első elektród az erősítő n egaúv, a máso-
dik elektród pedig annak pozitív bemenetéhez kapcso-
lódik, pozitív irá nyú feszültségkülönbséget mérünk. A
feszültségkülönbség akkor éri el a maximális értékét,
amikor a felszínen elhelyezkedő negatív és pozitív tölté-
sek száma egyenlő, tehát amikor a sejtfelszín egyik fele
már depolarizálódott, a másik fele pedig még nem (17-
1. ábra A). Az EKG-erősítővel mért feszültség polaritá-
sa tehát két tény ezőtől függ: milyen töltésviszonyok al a-
kulnak ki a szívizom felszínén, és hogy az elektródok
hogyan csatlakoznak az erősítő bemeneteire. Ez utóbbi
m egegyezés kérdése, és az elektródok felcserélése érte-
lemszerűen a mért potenciálkülönbség irányának meg-
fordulásához vezet. Amikor a depolarizáció a teljes fel -
színre kiterjed, akkor annak ellenére, hogy a depolarizá-
250 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

A polarizációs hullán1, és perifériás id~gekrőJ extracellulá-

ris elektródokkal valóban a fenti depolarizációs és repo-
larizációs hullámok vezethe tők el. A kamrai szívizorn-
---------
(\'+ ++++++++
+++++++++
---------
+ r
~~~------
zat aktiválódása során azonban más a helyzet. A repola-
\.)___ Depolarizáció rizációs hullám terjedésének iránya ugyanis ellentétes a
depolarizációs hullám terjedésének irányával, tehát
eb eb azok a szívizomterületek repolarizálódnak elsőnek,
--------- --------- + C\
(] +++++++++ +++++++++ )
1
amelyek utoljára depolarizálódtak (17-1. ábra C). A
kamrai depolarizáció során először a septu1n aktiváló-
dik, majd az endocardialis, végül az epicardialis kamra-
B eb izomzat; a repolarizáció a kamrák epicardialis részén

(
~
+++++++++
) -~
---'~
---~
-- -
---------
+++++++++
+
1 C\ kezdődik el, és a depolariz ált állapot mintegy „visszahú-
zódik" a septun1 irányába. A felszíni töltéseloszlás tehát
ReRolarizácjó _1-....___ _.._~~
---
a repolarizáció alatt is bázis negatív- apex pozitív irányí-
eb eb tottságú marad, következésképpen a depolarizációs és
+++++++++
(v__)_ - - -
_- _
+++++++++
- _ --- _ - -i 1 ~ v+ /"'-.
repolarizációs hullámok amplitúdója azonos polaritású
lesz. Ennek: megfelelően a végtagi elvezetésekben a leg-
nagyobb amplitúdójú kamrai depolarizációs hullám -
e ---------
eb az R-hullám -és a repolarizációs hullám -a T-hullá1n -

+++++++++
++++ +++++
. , ~ ~--=----
Repo lanzacro
J +
1 C\ r egyaránt pozitív irányú kitérések. A pitvarizomzat eseté-
ben a depolarizáció és a repolarizáció terj edésének irá-
nya azonos, azaz a két hullám egymást követve terjed a
+++++++++
eb +~ ~
sinuscsomótól a pitvar-kamrai határ irányába. Ennek
- - - - - - - - - ) l
1 -/ S - - - -\
__._
/ __,___- -\ - - ' - - - - -
következtében a pitvari depolarizációs hullám - a pitva-
ri P-hullá112 - ainplitúdója pozitív, a repolarizációs hul-
lám - a pitvari T-hullá111 - an1plitúdója pedig negatív. Ez
17-1. ábra
utóbbi azonban csak kóros esetben látható (pitvar-kam-
A depolarizáció (A) alatt kialakuló fe lszíni potenciáJváltozások
mechanizmusa, amikor a repolarizáció iránya azonos (B), illet- rai disszociáció esetén), mert a vele időben egybeeső,
ve ellentétes (C) a depolarizáció irányáva l nagy amplitúdójú kamrai depolarizációs hullám elfedi.

ció fennáll, a felszínen potenciálkülönbséget nem 1né- A működő szívizom mint

rünk, mert mindkét elel{tród azonos, negatív potenciá-
lértéken van.
feszültségforrás
Ha a repolarizáció terjedésének iránya megegyezik a
depolarizáció terjedésének irányával, akkor a repolari- A szívizomsejt depolarizációja, majd repolarizációja
zációs hullám végighaladásakor ellentétes irányú poten- egyenlőtlen töltéseloszlást eredményez a szívizom fel-

ciálkülönbség alakul ki a depolarizáció alatt észlelt vi- színén. A mindenkori negatív töltések felől áram folyik
szonyokhoz képest (17-1. ábra B). Amikor az első elekt- a mindenkori pozitív töltések irányába. Az áramvonalak
ród alatt lévő n1embránterület már repolarizálódott, te- elektromos erőteret képeznek, amely11ek intenzitása a
hát a felszínen ismét pozitív töltések jelennek m eg, de a test felszínén elhelyezett elektródok és megfelelő
második elektród alatt lévő terület még n em repolarizá- erősítőberendezés segítségével mérhető (17-2. ábra) . E z

lódott, tehát a felszínen még negatív töltések tartózkod- a folyamat az elektrokardiográfia elvi alapja. Az elektro-
nak, az erősítő negatív irányú potenciálkülönbséget mos erőtér a testfelszín felé terjedve fokozatosan gyen-
mér. A potenciálkülönbség akkor éri el maximális amp- gül, így az EIZG-hullámok an1plitúclója a mV-os tarto-
litúdóját, atnikor a sejtfelszf n felerészben repolarizáló- mányba esik, szemben az akciós potenciál a1nplitúdójá-
dott. Végül, amikor a repolarizáció a teljes felületre ki- nak 100 mV-os értékével.
terjed, azaz a nyugalmi potenciál visszaállt, a felszíni A testfelszínen mért potenciálkülönbség nagyságát
elektródok között fesz ültségkülönbség ismét nem mér- és irányát két tényező határoz za meg: az adott időpilla­
hető. natban fennálló felszíni töltéseloszlás, amely a szívcik-
Az axonon történő ingerületvezetés során a depola- lus fázisának függvénye_, és az elektródok elhelyezkedé-
rizációs hullámot azonos irányban haladva követi a re- se, amely m egállapodás kérdése. A 17-2. ábra a kamrai
 17. fej ez.et • Az. elektrokardíogram 251

depolarizációnak azt a pillanatát mutatja, amikor az en- 0

docardialis felszín m ár dcpolarizálódoLt, tehát az endo- A .---- - 1 _ t + t - -----,

cardialis felszínen negatív töltések helyezkednek el, az

'-. ./
epicardialis felszín pedig még nyugalmi, azaz eredeti
polarizált állapotban van, tehát az epicardialis felszínen
pozitív töltések vannak jelen. Az áramvonalak a negatív
töltések felől a pozitív töltések irányába haladnak, amely
jelen esetben a szív bázisától a csúcs felé tartó irányt je-
lenti. Egy, az elektromos erőtérbe helyezett elektród a
bázis környékén negatív, a csúcs felé haladva pedig egy- B
re pozitívabb potenciálértéket mér valamely indifferens
elektródhoz képest. Ilyen típusú mérés történik az ún. '-./

unipoláris végtagi vagy mellkasi elvezetések során, ami-

kor a mellkas felett egy adott pontban uralkodó potenci-
ál abszolút értékét m érjük egy nulla potenciálértéken
lévő referenciaelektródhoz képest.
Amennyiben az erőtérben két mérőelektródot helye-
zünk el, azok a két pont potenciálja között lévő különb- 0
séget mérik. Ilyen típusú mérést végzünk a hagyomá- e .---- - 1 - ~•H•H+·r----,

nyos, ún. bipoláris vagy végtag i elvezetések.kel, amikor a

mért potenciálkülönbség az elektródok egymáshoz vi-
szonyított elhelyezkedésétől függ. A 17-3. ábra A részén
a két elektród az erőtér azonos potenciálú pontjaiban
helyezkedik el, il yen módon közöttük fesz ültségkülönb-
ség nem mérhető. A 17-3. B ábrán a két elektród külön-
bözé:> potenciálú pontokban helyezkedik el, az egyik az
erőtér pozitív pólusához (szívcsúcs), a másik a negatív
pólusához (bázis) van közelebb, így közöttük po tenciál-
különbség áll fenn. Mivel a szívcsúcshoz közelebb eső
elektród csatlakozik az erősítő pozitív bem enetéhez, a
mért feszültségkülönbség is pozitív lesz . A feszültségkü-
lönbség akkor lesz a legnagyobb, amikor a két elektród
a lehető legközelebb helyezkedik el az erőtér pozitív, il-
letve negatív pólusaihoz (17-3. ábra C).
'-./
Potenciálmérés a szív erőterének egy adott pontjában
Potenciálkülönbség mérése a szív elektromos erőterében
Az Einthoven-féle végtagi elvezetésel<
A „végtagi elvezetés" valójában nen1 a lényeget tükröző
elnevezés, mert az elektródok ugyan a végtagokra kerül -
nek, de a végtagok csupán min t egyszerű „vezetőkábe­
lek" szerepelne k. A valóságos elvezetési helyeket a vég-
tagoknak a törzzsel való csatlakozási pontjai jelentik. A
jobb és bal kézre, valamint a bal lábra (elvileg lényegte-
len, hogy melyik lábra) helyezett elektródok esetén ahá-
rom mérési pont úgy veszi körül a szívet, hogy azok
megközelítőleg egy egyenlő oldalú h áromszöget alkot-
nak (Einthoven-háron1szög), és három, bipoláris regiszt-
rálási l ehetőséget adnak. A l. elvezetésben a jobb és baJ
kéz (valójában a jobb és bal váll) között, a JJ. elvezetés-
ben a jobb kéz és a bal láb (valójában a jobb váll és a
törzs alsó része) között, végül a Ill. elvezetésben a bal
kéz és a bal láb között fennálló feszültségkülönbséget
mérjük, mégpedig olyan módon, hogy mindig az utób-
bi elektród csatlakozik az erősítő pozitív bemenetéhez
(17-4. ábra) .

252 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
1.
JK - +
0 0
111.
+ elvezetésben regisztrált görbe alapján is diagnosztizál-
o +,
BL
17-4. ábra
Az Einthoven-féle végtagi elvezetések
A depolarj záció félidejében minden végtagi elveze-
tésben pozitív irányú feszültségkü lönbséget mérünk,
mert az erősítő poz itív bemenetéhez csatlakozó elektró-
dok minden elvezetésben közelebb helyezkednek el az
erőtér pozitív pólusához (17-5. ábra). A fentiek miatt
adódik úgy, hogy a legnagyobb amplitúdójú depolarizá-
ciós hullám, az R-hullám, normális körülmények kö-
zött mindhárom végtagelvezetésben pozitív értéket vesz
fel. A rögzített elvezetési pontok (jobb váll, bal váll,
törzs alsó része) miatt az egyes elvezetésekben regiszt-
rált potenciálkülönbségek nagyságát lényegesen befo-
lyásolja a szívnek a mellkasban elfoglalt helyzete. Egy
vékony, astheniás típusú mellkasban például a szív szin-
te függőlegesen helyezkedik el, amelynek következté-
ben az R-hullám amplitúdója az I. elvezetésben igen ki-
csi, a II. és III. elvezetésekben pedig nagyobb, és közel
azonos nagyságú lesz.
Az egyes elvezetésekben regisztrált potenciálkü-
lönbségek vektorok, azaz olyan fizikai mennyiségek,
amelyeket nagyságuk és irányuk együttesen határoz
meg. Megállapodás szerint a potenciálvektor a negatív
pólusból a pozitív pólus felé irányul. Az E inthoven-féle
A szív erőtere és a végtagi elvezetések mérőpontjainak relatív
helyzete az R-hullám csúcsának megfelelő időpontban
•
elektródelrendezés alapján, a vektoriális összegzés sza-
bályait figyelembe véve, a II. elvezetésben mért potenci-
BK
álkülönbség megegyezik az I. és III. elvezetésekben
7 mért potenciálkülönbségek összegével. Ezt az összefüg-
gést nevezzük Einthoven törvényének.
Felmerül a kérdés, hogy az EI<.G regisztrálásakor
miért van szükség több elvezetésre. A szív ingerképzési
és ingerületvezetési zavarai valóban gyakran egyetlen
hatók. A szív tengelyállásának megha tározásáho:r, és a
szívizom hipertrófiájának megítéléséhez azonban leg-
alább két elvezetés szükséges, a szívizom helyi vérellá-
tási zavarai pedig sok esetben csupán további, a szív fe-
lett lokálisan elhelyezett elektródok segítségével diag-
nosztizálhatók.
A normális elektrokardiogram
Az EKG-görbe potenciálváltozások (ú n. hullámok) so-
rozatából áll, amelyek közül - megegyezés alapján - a
pozitív irányú kitéréseket ábrázoljuk felfelé. Az erősítő
kalibrálása úgy történik, hogy a regisztrán1mon 1 mV-os
potenciálkülön bség 1 cm-nek feleljen meg.
A szívizom aktivációja a sinuscsomóban (az angol
nyelvben inkább a sinoatrialis, SA-csomó elnevezés ter-
jedt el) kezdődik, azonban az SA-csomó csekély töme-
ge miatt ez az aktivitás EKG-hullám formájában nem
jelenik meg. E zután következik a pitvarizomzat depo-
larizációja, amely a pitvar-kamrai határ, illetve az atrio-
ventricularis (AV-) csomó irányába halad. Ennek mind-
három elvezetésben egy pozitív hullán1 - a P-huiiáni -
felel meg, amely az EI<.G-görbe első hulláma. A P-hul-
lám vége nem a pitvari relaxáció kezdetét jelenti (egy
gyakori félreértés!), hanem azt jelzi, hogy minden pit-
vari izomsej t depolarizálódott, és a pitvar kontrahálni
kezd. A P-hullám hossza azt az időtartamot tükrözi,
amely alatt a depolarizáció a pitvaron keresz tü lterjed.
A depolarizáció a pitvarokról az AV-csomón, a H is-
kötegen, a Tawara-szárakon és a Purkinje-rostokon ke-
resztül halad a kamrák felé. Az EKG-görbe ennek meg-
felelő szakasza - a PQ-szegtnentunz - izoelektromos, az-
az feszültségkülönbség ez i dő alatt nem mutatkozik. A
pitvari depolarizáció ekkor ugyanis a plató szakaszban
van, tehát a pitvar felszínéről potenciálkülönbség nem
vezethető el, a vezetési rendszerben pedig - annak cse-
kély tömege miatt - az ingerület terjedése nem generál
számottevő potenciáll{ülönbséget. A P-hullám kezde-
tétől a Q-hullám kezd etéig terjedő idő - a PQ-intervai-
lu1n - a pitvar-kamrai átvezetés ideje. Legfontosabb
összetevője az AV-átvezetési idő, részben azért, mert ez
a komponens a teljes átvezetési id6nek jelentős hánya-
 17. fejezet Az elektrokardiogram 253

dát adja, részben pedig azért, m ert kóros körülmények v1 -~--"'"4r-­

között az átvezetési időnek ez az összetevője nyúlik
meg. Az AV-csomón keresztül történő ingerületterjedés
lassú (értéke néhány cm/s) és sérülékeny folyama t. In-
tenzív vagushatás vagy arterioscleroticus, illetve ischae-
miás elváltozások következtében az ingerületvezetés
gátlódhat, amelynek következtében AV-átvezetési blokk
alakul ki. A teljes blokk kialakulását gyakran azAV-átve-
zetési idő (PQ-intervallum) megnyúlása vezeti be. A
PQ-intervallum ideje nor1náljs körülmények között 0,12
-0,20 s, és amennyiben az átvezetési idő 0,2 s-nál
hosszabbra nyúlik, pacemaker beültetése indokolt. A
PQ-szegmentum esetében annak feszültségértéke (nor-
málisan izoelektromos), a PQ-intervallum esetében pe-
dig annak időtartama (normálisan kisebb mint 0,2 s) hor-
dozza a gyakorlat szempontjából jelentős információt.
A kamraizomzat depolarizációjának jele a QRS-
komplexu112, amelynek amplitúdója jóval nagyobb, mint
a többi hullám amplitúdója, a kamraizomzat jelentős
tömege miatt. Időtartama (0,08 s) rövidebb, mint a pit-
vari depolarizáció (a P-hullám) időtartama, mert az in-
gerületvezető rendszer a kamraizomzatot gyorsan inge-
rületbe hozza. A QRS-komplexumot az izoelektromos
ST-s:zakasz követi, amely időben a kamrai akciós poten-
ciál plató szakaszával esik egybe. Ekkor a kamra felszí-
nét egyöntetűen negatív töltések borítják, tehát feszült-
ségkülönbség nem regisztrálható, így az ST-szakasz
izoelektromos.
Az izoelektron1os ST-szakasz a T-huLLá112nál ér vé-
get, amely a kamra repolarizációjának a jele. A T-hul-
lám pozitív, mert a repolarizáció terjedésének iránya a
depolarizáció terjedésének irányával ellentétes, időtar­
tama pedig ará nylag hosszú, mert a repolarizáció hátte-
rében nem áll egy olyan gyors és szinkronizáló hatású
vezetési mechanizmus, n1int a depolarizáció esetében.
A normális EKG-görbét, valamint az egyes EIZG-
hullámokat, szakaszokat és intervallumokat a 17-6. áb-
ra, a 12 elvezetéses EIZG-t a 17-7. ábra mutatja, az EI<..G
11 v2 --V'--~V'--
111
aVR
aVL
aVF
1 7 7 ~hr:t
A l 2 elvezetéses EKG-felvétel
kialakulásának mechanizmusát a 17-8. és 17-9. ábrák
szemlél te tik.
A T -hullán1 csúcsán a kamraizomzat egyik fele már
repolarizált, másik fele pedig még depolarizált állapot-
ban van. A repolarizáció időben kevésbé koordinált fo-
lyamat, mint a depolarizáció, az egyes kamrai izomsej-
tek különböző időben kezdenek el repolarizálódni.
Ebből következik az, hogy a már repolarizálódott kam-
rafelszínt nem választja el egy jól meghatározott vonal a
még depolarizált felszíntől, hanem a már repolarizált
területek foltszerűen helyezkednek el a depolarizált fel-
színben. H a valamilyen ok miatt ebben az időpillanat­
ban kamrai extraszisztolé alakul ki, akkor ez az extra
ingerület a még depolarizált, és így abszolút refrakter
állapotban lévő területeket l(erülgetve, zegzugos úton
halad. Az ingerület terjedése így hosszú időt vehet
igénybe, és előfordulhat, hogy a kóros aktiváció a kelet-
kezés helyére visszatérve, azt ismét aktiválható állapot-
SA-csomó
Pitvar

R
Kamra
'R
T
p
1
1 1

,, :a
1
EKG
, s'.
1 1

, a:
1
1
1
1
1
1
1
•
•S
1
1
1 1 1'

tE:J
1

Hullám 1QRS
1
i T 0,2 s
' 1 1 1

Szakasz ! ~ [filJ
1 1
A szivizom egyes területeiről elvezetett akciós potenciál és az
Intervallum 1 PQ 1 QT
EKG-görbe viszonya
17 f.i 1hr A sinus- (SA-) csomó akciós potenciálja nem valósághO (hiányzik a
A normális EKG-görbe lassú diasztolés depolarizáció). csak jelzi az időviszonyokat
254 111. rész A légzési és a vérkeringési
Pu rkin je-rost
Tawara-szár
\ 1
SA His-köteg
1
1
l l
\ 1
\ \
\ 1
\
1 1
\
\ 1
\ 1 1
AV
17-9 ábr1
A sinus- (SA-) csomótól a kamráig történő
időös szetevői
AV: alriovenlricularis csomó
ban találja. Az ingerület terjedésének ideje tehát ilyen-
kor hosszabb, mint az adott helyen az abszolút refrakter
periódus. Ez az ún. „re-entry" (újrabelépés) egyik leh et-
séges kialakulási mechanizmusa. Az így beinduló körfo-
lyamat kamrai .fibrillációhoz vezethet. A kanirai fibrillá-
ció kezdetének jellegzetes El(G-jele az, hogy az utolsó
normális 1"'- hullám csúcsára rátevődik az extraszisztolé
R-hulláma („R on T"). Abban az esetben, ha a kamra-
izomzat egyes sejtjeiben a plató szakasz jelentősen
h osszabb, az inhomogén repolarizáció lehetősége meg-
növekszik. A QT-intervallum - a Q-hullám kezdetétől
a T-hullám végéig terjedő idő - hossza az inhomogeni-
tás mértékét tükrözi (normálisan 0,35- 0,40 s). A hosszú
QT-szindr6111ában a kamrai aritmiák kjalakulásának va-
lószínűsége megnövekszik. A T-hullám végével a kam-
rai felszín homogén módon repolarizált állapotba kerül,
feszültségkülönbség nem regisztrálható, és az izoelekt-
romos TP-szakasz következik.
Az EKG-hullámok vektoriális analízise
A szívizom körü l áram folyik a negatív töltésektől a po-
zitív töltések irányába. A számtalan dipólus mindegyike
áram ot generál, amely áramkomponen sek irány és
nagyság szerint összegezhetők. Az egyes áramkompo-
nensek mind egyike egy vektor, amelyeket összegezve
egy eredő- vagy integrálvektort kapunk, amely a szívizom
ingerületi állapotát jellemzi egy adott pillanatban. Az
integrálvektor nagysága és iránya folyamatosan változik
az ingerületi folyamat terjedése során. Az egyes végta-
gelvezetésekben az integrálvektornak csupán az adott
elvezetés tengelyére cső vetületét regisztráljuk (17-1 0.
ábra).
(cardorespiratoricus) rendszer
1. elvezetés
+
1
1
1
1
1
1
1
l
1 l
1 l
1
1
1
17 10 ábra
Vetületvektor szerkesztése
ORS Vegyük például az I . elvezetés tengelyét, amely a
vízszintes síkban fekszik olyan módon, hogy a jobb váll
ingerületterjedés a negatív pólus, a bal váll pedig a pozitív pólus. Az R-
hullám csúcsának megfelelő időpontban az integrálvek-
tor a vízszintes tengellyel kb. 60°-os szöget zár be,
amelynek következtében a vektornak nem a teljes nagy-
sága kerül regisztrálásra, hanem annak csupán a víz-
szintes tengelyre eső vetülete. A vetületi vektor szerkesz-
tése úgy történik, hogy az eredő vektor kezdeti és vég-
pontjából merőlegest bocsátunk az elvezetés tengelyére.
A vetületi vektor nagyságát az integrálvektor nagyságá-
nak, valamint az in tegrálvektor és az elvezetés tengelye
által bezárt szög cosinusának szorzata adja meg. Egy
adott elvezetésben regisztrált hullám nagysága akkor
lesz a legnagyobb, ha az integrálvektor az elvezetés ten-
gelyével párhuzamos (cos 0° = 1), és akkor a legkisebb,
ha arra merőleges (cos 90° = 0). Figyeljük meg, hogy ha
más megközelítésben is, de ugyanarról a jelenségről van
szó, amelyet a 17-3. ábra A, Bés C részén tárgyaltunk.
Továbbmenve, ha a szög nagyobb mint 90°, akkor a ve-
tület iránya negatív lesz.
A vetülctvektorok egyszerűbben szerkeszthetők
meg, ha a III. elvezetés tengelyét önmagával párhuza-
mosan eltoljuk az I. és II. elvezetés tengelyeinek met-
széspontjába. Az így kialakult triaxiális koordinátarend-
szerben a közös metszéspontba felmérve az integrálvek-
tort, a vetületvektorok előjelhelyesen megszerkeszthetők
(17-11. ábra).
A QRS-komplexum kialakulása
A QRS-komplexum a kamraizomzat dcpolarizációjá-
nak a jele. A depolarizáció minden egyes időpillanatá­
ban fennáll egy integrálvektor, amelynek nagysága és
iránya az ingerület terjedése során folyamatosan válto-
zik. A továbbiakban azt az öt jellegzetes időpillanatot
tárgyaljuk, amelyekhez tartozó integrálvektorok megha-
tározzák a QRS-komplexumot (17-12. ábra).
d

A 1.
1.
B 1 1
1 1
1
1
1
1
1 7 '1 ~bra
Vetületvektorok szerkesztése az Einthoven-háromszögben és a
triaxiális koordinátarendszerben
Az A vektor minden tenge!Yre pozitív vetületet ad (normál tenge!)tál-
lás). míg a B vektor esetében az 1. tenge!,yre eső vetület negatív (jobb
deviáció)
Mielé5tt az ingerület a kamrára terjedne, a kamrai
felszínt homogén módon pozitív töltések borítják, fe-
szültségkülönbség nem áll fenn. Az integrálvektor nagy-
sága zérus, így 1nindháron1 elvezetés az izoelektromos
vonalban van, amely a PQ-szakasz végét jelenti (17-12.
ábra A). Az ingerületnek a kamrára történő terjedésekor
először a septum bal oldalát aktiválják a bal Tawara-
szárból eredő rövid Purkinje-rostok, majd az ingerület a
septum izomzatán keresztül terj ed át a jobb oldalra. A
jobb Tawara-szárból csak a csúcs környékén erednek
Purkinje-rostok. A septum kezdeti aktiválódásakor te-
hát az integrálvektor a scptum bal oldala (a negatív töl-
tések súlypontja) felől jobbra, fel és hátra (a pozitív töl-
tések súlypontja) felé irányul (17-12. ábra B). Tekintve,
hogy a végtagi elvezetések.kel csupán a frontalis síkban
vizsgálunk, ennek az integrálvektornak csupán a jobbra
és felfelé irányuló komponen sét vesszük figyelembe. Az
integrálvektor az I. és II. elvezetésben n egatív, a III. el-
vezetésben pozitív vetületet ad. A vetületeket felmérjük
nagyság és irány szerint a regisztrátum. hárotn elvezeté-
sének izoelektromos von alára, és közben annyit hala-
dunk időben előre, amennyi időt a septum ingerületve-
zetése igénybe vett.
Az ilyenkor - jelenleg az I. és II. elvezetésekben -
megjelenő negatív kitérés a Q-hullá111. A ké)vetkező vizs-
gált időpillanatban az ingerület már végighaladt n1ind-
17. fejezel • Az elektrokardiogram 255
két kamra endocardialis felszínén, és a kamraizomzaton
keresztül az epicardialis felszín felé halad. Az integrál-
vektor, amely a septum közepe tájáról a szívcsúcs felé
irányul , ekkor maximális nagyságot ér el, mert a negatív
és pozitív töltések közel azonos számban vannak jelen a
felszínen (17-12. ábra C). Az integrálvektor mindhárom
elvezetésben pozitív vetületet ad; ez a nagy amplitúdó-
jú, pozitív kitérés az R-hullá111. A lcövetkezé5 vizsgált
időpillanatban az ingerület már a Leljes kamraizomzatot
aktiválta, kivéve a bal kamra legnagyobb tömegu hátsó
bazális részét (17-12. ábra D). Az integrálvektor ekkor
balra, fel és hátra irányul, amelynek. következtében az
integrálvcktor po7.itív vetületet ad az l., és negatív vetü-
letet a II. és III. elvezetésekben. Az el<lcor megjelenő ne-
gatív kitérés az S-hullá112. Végül a teljes kamrafelszín <le-
polarizálódik (17-12. ábra E), és a felszínt homogén
módon negatív töltések borítják, azaz töltéskülönbség
nincsen, így az integrá.lvcktor amplitúdója nullára zsu-
gorodik. Az EI<.G-görbc visszatér az izoeleku·omos vo-
nalba, amely az S-T-szegmentum kezdetét jelenti. Az
illusztrált példán látható, hogy nem minden elvezetés-
ben jelenik meg a negatív Q- és S-hullám, de vala1nelyik
elvezetésben mindig megjelenik.
A fenti példában a ka1nrai depolarizáció terjedésé-
nek öt jellegzetes időpillanatát választottuk ki. Termé-
szetesen az integrálvektor a depolarizáció során folya-
matosan fennáll , és végponja egy hurkot ír le, amely a
nulla helyzetből indul ki, és oda tér vissza. Számítógép
segítségével az integrálvcktor mozgása meghatározható,
és a mozgó vektor végpontja által rajzolt hurok leképez-
hető (17-13. ábra A) .
A QRS-komplexumhoz hasonl óan a kamrai repola-
rizációs hurok, illetve a pitvari depolarizációs és repola-
rizációs hurkok is leképezheté5k Az így kapott görbe a
vektorkardiogram, ainely a tér mindhárom síkjában
meghatározható. Egy időben komoly reményeket fűztek
ahhoz, hogy a vektorkardiogram felvételével a szívizom
kóros elektromos tevékenységének finomabb analízise
válik majd lehetővé. Habár a vektorkardiogran1 a klini-
kai gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fuzö tt remé-
nyeket, az EIZG kialakulási mechaniztnusának szemlél-
tetésére kiválóan alkalmas. Az egyes elvezetésekben re-
gisztrált EIZG-görbék valójában a fro ntalis vektorhurok
vetületei (17-13. ábra B).
A szív elektromos főtenge!Ye
A kamrai depolarizáció során az integrálvcktor iránya és
nagysága folyamatosan változik. Az egyes időpillana­
tokhoz tartozó vektorokat nagyság és irány szerint átla-
golva egy olyan vektort kapunk, ainely összefoglalóan
256 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

jellemzi a depolarizáció során kialaku lt töltéseloszlás szintessel közel 60°-os szöget zár be, kóros esetekben
nagyságát és irányát. Ezt a vektort nevezzük a szív elekt- azonban ez a szög jelentősen változhat. Meghatározásá-
romos főtengelyének~, vagy átlagos QRS-vcktornak, vagy nak klinikai szempontból jelentősége van (1. 17- 11. áb-
integrálvektornak. A főtengely normális esetben a víz- ra). A QRS-komplexum kialakulási mechanizmusának

1. _ _ _ _ __

A l
11. _ __ _ __

111. _ _ _ _ __

111. 11.

B
!.___.,\_
11. _ _
\ __

111. _ _;..__ __
111. 11.

1.
e
1.
11.
r

111. 11. 111. 0/

--
111. 11.

111. 11.

ABC DE

17- 12. ábra.

A QRS~komplexum kialakulásának vektoriális anali.zise
 17. fejezel Az elektrokardiogram 257

A B
J,~
JK BK JK '1 0 1 1
1
BK

.·
···..,\
.~--" .
„
··..„„.„. __ .
„,-
11.

Ill. -A-
BL BL

A QRS~vektorhurok és az egyes elvezetésekben képzett vetületei

tárgyalásakor az integrálvektort ismertnek feltételeztük, - 60°

és annak alapján határoztuk meg az egyes elvezetésj sí-
1.
kokra képzett vetületeket. A gyako rlatban azonban a fel-
adat éppen fordított, hiszen az egyes elvezetésekben re-
gisztrált EIZG-görbék állnak rendelkezésünkre, és abból
180°
kell rekonstruálni az integrálvektort. Az integrálvektor
szerkesztése úgy történik, hogy az egyes elvezetésekben
mért hullámok amplitúdóin ak értékeit felmérjük az
Einthoven-háromszög megfelelő oldalaira vagy a triaxi- + 120°
ális rendszer megfelelő tengelyeire. A végpontjaikba 111.

merőlegeseket állítva, azok metszéspontja határozza 17 - 1.d. ábr-i

meg az integrálvektor végpontját. E z más szóval azt je-
lenti, hogy a 17-11. ábrán illusztrált szerkesztést fordí-
tott sorrendben kell végrehajtani. Könnyu belátni, hogy
az integrál vektor szerkesztése két elvezetés alapján is el-
végezhető. A depolarizáció csúcsán meghatározott in-
tegrálvektor adja meg a szív elektromos főtengelyét.
Pontosabban kapjuk meg a főtengelyt, ha az egyes elve-
zetésekben mért QRS-komplexumok hullámait e lőször
előjelhelyesen összegezzük (17-14. ábra).
A triaxiális rendszerben az elektromos főtengely nor-
mál helyzete 59°, ám a normáltartomány igen széles, és
30°-tól 120°-ig terjed. 120° és 180° között ún. jobb devi-
áció áll fenn, amelynek oka lehet jobb kamrai hipertró-
fia, például pulmonalis stenosis következtében, vagy a
jobb kamra késleltetett aktivációja, például a jobb Tawa-
ra-szár sérülése következtében. Mindkét esetben az ak-
tiváció terjedése tovább tart a jobb oldali irányban, tehát
az integrálvektor viszonylag hosszabb ideig tartózkodik
ebben az irányban. „BaJ deviáció" áll fenn -30° és - 90°
között, amelynek gyakori oka a bal kamrai hipertrófia és
a bal Tawara-szár-blokk.
Az elektromos főtengely szerkesztése a végtagi elvezetésekben
mért R-hullámok amplitúdója alapján
Unipoláris elvezetésel<
A7. unipoláris elvezetés lényege abban áll, hogy egyetlen
elektróddal mérünk a szív elektromos erőterében, amely
elektród az adott hely potenciálját méri egy referencia-,
gyakorlatilag nulla potenciálon lévő (indifferens) elekt-
ródhoz képest (l. 17-2. ábra). Az unipoláris elvezetések-
ben mindig a mérő- (differens) pont kerül az erősítő po-
zitív bemenetére. A gyakorlat szempontjából lényeges
kérdés a referenciapont kialakítása. Megbízhatóan nulla
potenciálon lévő földelektród nem mindig áll rendelke-
zésre, így kézenfekvő megoldás magának az elektromos
erőtérnek kiválasztani azokat a pontjait, amelyekben a
potenciáJértékek összege zérus (17-15. ábra A).
Az Einthoven-szabály alapján adódik, hogy a három
végtagi elvezetési pontot összekötve egy nulla potenciá-
lú pontot kapunk: tekintve, hogy a végtagelektródok
258 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

A 0
B A felerősített unipoláris elvezetések
;····- VR ······:
JK: . BK
Az eredeti unipoláris végtagelvezetések módszere agya-
korlatban nen1 vált be. Ennek az az oka, hogy például
amikor a VI{-elvezetésben a jobb kar potenciálját GI<)
mérjük a referenciapotenciálhoz (JK +BIZ+ BL) képest,
akkor Vl{ = JK- GI<. +BIZ+ BL) = - (BIZ+ BL ), vagy-
BL BL
is a két másik pont potenciáljának az összegét kapjuk
e D ellenkező el6jeilel, ahol nem az ellenkező előjel jelenti

:·····aVR·····:
JK' ; BK JK o .....
····av,
í9..·..
BL
1 7_ Is áh~
A nulla potenciálú referenciapont kialakításának (A), valamint
a végtagi unipoláris (8) és megnövelt végtagi unipoláris elveze-
tések (C és 0) kapcsolási rajza
minden esetben fel vannak szerelve, ez egy valóban ké-
zenfekvő megoldás. Az EI<.G-készü1éken belül a három
elektród nagy ellenállásokon keresztül van összekötve,
hogy a referenciaelektród potenciálját ne befolyásolja a
szöveteknek az egyes területeken esetleg eltérő ve-
zetők.épessége (17-1 5. ábra A). Az unipoláris elvezeté-
sek jele a V. IZétféle unipoláris elvezetési rendszer léte-
zik: a végtagi unipoláris elvezetés, amely a jobb váll (VR
- right), a bal váll (VL - left) és láb, illetve a törzs alsó
részének (VF-foot) a potenciálját méri (17-15. ábraB),
valamint a mellkasi unipoláris elvezetés, amely a m ell-
kasfalon hat pontban (V 1_6), közvetlenül a szív felett
méri a potcnciálértéket (17-16. ábra).
a problémát, hanem az, hogy az így mért potenciálkü-
BK lönbség igen alacsony. H a azonban a JIZ potenciálját a
különbségnek csak az egyik oldalán vesszük figyelembe
·..
- úgy, hogy a referenciapont kialakításából JI<. potenci-
álját kihagyjuk - , akkor egy nagyobb, ún. megnövelt
(„augrnentcd") feszültséget (aVR) mérünk: aVR = JI<. -
BL (BK + BL) (17- 15. ábra C). Az aVR megnövelt feszült-
séget jelent a VR-hez képest, de nem a hagyományos
végtagi bipoláris elvezetésekhez képest. Sőt, az aVl-\. va-
lójában nem is unipoláris elvezetés, mert a referenciae-
lektród n incsen nulla potenciálon. Az aVR jelentősége
abban áll, hogy olyan tengely mentén méri a fcszültség-
változásokat, amely tengely (az I. és II. tengely szögfe-
lezője) a végtagelvezetések tá rgyalása során eddig nem
szerepelt (17-15. ábra D). A fenti gondolatmenetet meg-
ismételve a VL és VF vonatkozásában, az aVR-, aVL- és
aVF-tcngelyek az Ein thoven-féle triaxiális rendszert
egy hexaxiális rendszerré egészítik ki (17-17. ábra).
Az aVF-elvezetésekben regisztrált EIZG-görbék ha-
sonlóak a végtagi elvezetésekben kapott görbékhez,
azzal a különbséggel, hogy a kamrai depolarizáció so-
rán az aVR-elvezetésben egy nagy amplitúdój ú negatív
kitérés (negatív R-hullám) jelenik meg (l. 17-7. ábra).
Ennek magyarázata a következő: mint ismeretes, az R-
hullám kialakulásakor az elektromos főtengely jobbról
föntr61 balra és lefelé irányul, azaz a jobb váll negatív

\
r, Vr Vs
aVR .
----
--- ,,
, , ,,
, ,. aVL

~ -, - -, ,
, 1.
-

~ , ,,
, ,, -- -
----

111. 11.
aVR

17-16. ábr::i 17 17 ~b"1

A mellkasi unipoláris elvezetések kapcsolási rajza A hexagonális koordináta-rendszer tengelyei


potenciálon van mind a bal vállhoz, mind a bal lábhoz
képest. Az I. és II. végtagi elvezetésben a jobb váll elekt-
ródja az eré5sítő negatív bemenetére kerü l, míg az a Vl{-
elvezetésben, mint differens elektród a pozitív ben1ene-
tére csatlakozik, így az !{- hullám polaritása megfordul.
Az unipoláris mellkasi elvezetések
A inellkasi elvezetések valódi unipoláris e lvezetések,
mert a mért feszültséget a korábban isn1ertetett referen-
ciaelektród nulla potenciáljához viszonyítják. A hat
mellkasi elektród (V 1_6) elhelyezkedését a 17-18. ábra
1nutatja, amely alapján látható, hogy az elektródok a
vízszintes síkban gyakorlatilag körülveszik a szívet. 'f e-
k.intve, hogy a QRS-vektor a jobb oldalról (- pólus) a
bal oldal ( + pólus) felé irányul, a kamrai depolarizáció
alatt a V 1- és V 2-e1vezctésckben nagy negatív, a V 4 - V 6-
e1vezetésekben pedig nagy pozitív kitéréseket regisztrá-
1unk.
Az elel<.trokardiográfia
diagnosztikai alkalmazásai
A QRS-komplexum változása
l<óros körülmények között
Az amplitúdó változása. A QRS-komplexum amp-
litúdója, amely alatt az R- hullám csúcsa és a Q - vagy S-
hullám csúcsa között mért feszültségkülönbséget értjük,
17-18. ábra !--r-
S
A V 1-V6 mellkasi
elvezetésekben
regisztrált
EKG-felvételek s
17. fejezet Az clcktrokardiogran1 259
normális körülmények között 0,5-2 mV között változik.
Az amplitúdó értéke általában legnagyobb a II., és leg-
kisebb a III. elvezetésben. A 4 m V-ot .m eghaladó érték
kóros, és többnyire a kamraizomzat hipertrófiájának a
jele, amely példáuJ magas vérnyomás vagy billentyuszű­
kület esetén alakulhat ki. A QRS-komplexum amplitú-
dója csökken, amikor a 1nűködő kamraizomzat tömege
is csökken, mint például myopath.iákban vagy infarktus
esetén. A QRS-amplitúdó csökkenhet akkor is, ha a szív-
izom működése nem, csak a regisztrálás körülményei
változnak meg. H a a pericardiumban nagyobb mennyi-
ségű folyadék gyűlik össze (vérzés vagy exsudatum), ak-
kor a szívet körülvevő nagy vezetőképességű folyadék rö-
vidzárként működik, és így a szívizom által képviselt
áramforrás erőtere kisebb mértékben terjed a test felszí-
nére. Az erőtér terj edését gátolhatja egy, a szivet körül -
vevő jól szigetelő közeg, 1nint például az emphysemá-
ban megnagyobbodott tüdé) levegőtartalma is.
Az időtartam és az alak változása. A QRS-komp-
lexum addig tart, ameddig a kamrában a depolari záció
terjed. A normális időtartam 0,06-0,09 s, kamrai hiper-
trófia vagy dilatáció esetén ez az érték a depolarizáció
hosszabb útja m iatt 0,10-0,12 s- ra növekedhet. A depo-
lari záció idejét jelentősen meghosszabbítja, ha az inge-
rület nem a gyors vezetési rendszeren keresztül terjed.
T awara-szár-blokk esetén, amikor a blokktól distalisan
a Purkinje-rostok helyett az ingerület a lassabban ve-
zetéS' munkaizomrostokon keresztül terjed, a QRS-
komplexum időtartama 0,14 s fölé növekedhet. A veze-
tési blokk általában csak az egyik Tavvara-szárban je-
lentkezik, így az egyik kan1ra gyorsabban, míg a másik
lassabban depolarizálódik, amelynek következtében az
R-hullám csúcsa kettőzött lesz.
260 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiraloricus) rendszer
A „sértési" áram és
a szívizom-ischaemia
diagnosztikájának elvi alapjai
A szívizom egy adott területének csökk.ent vérellátása
energiaszegény állapotot eredményez, amelynek követ-
keztében az ionpumpák működése csökken, és az izom-
"
sejtek depolarizálódnak. Igy nyugalomban is fennáll egy
egyenlé>tlen töltéseloszlás, amikor a sérült, és így depo-
larizálódott felszín negatív potenciálra kerül az egészsé-
ges felszínhez képest. Mint általában, a negatív töltések
felül árain folyik a pozitív töltések irányába, ez az ún.
sértési ára1n . Az EKG-görbén a nyugalmi fázisnak az
elektromos diasztolé, a TP-szakasz felel meg. Az előbbi­
ekbé:51 következik, hogy a sértési áram fennállása esetén
a TP-szakasz nem lesz izoelektromos, hanem a sértési
áramnak megfelelően egy potenciálvektor alakul ki. Ez
a vektor az egyes elvezetésekben különböző vetületet ad,
így a rfP-szakasz az egyes elvezetésekben emelkedhet,
illetve süllyedhet. A gyakorlat számára a sértési vektor
nagyságának és irányának n1eghatározása a feladat, te-
hát an nak diagnosztizálása, hogy a kamra falának ine-
lyik része, és milyen mértékben sérült. A kérdés megvá-
laszolásához a vektoriális analízist alkalmazzuk a szo-
kásos módon. Az egyes tengelyekre felmérjük a sértési
áram összetevő vektorait, és megszerkesztjük az eredő
vektort. Az összetevő vektorok nagyságát - mint általá-
ban - a nulla potenciál szintjétől mérjük. A normális
EKG-görbén mind az ST-, mind a TP-szakasz nulla
potenciálon van. Az infarktusos EIZG-görbén a sértési
áram következtében a TP-szakasz a nulla potenciál-
szintté51 eltér, így a nulla potenciál meghatározásakor az
ST-szakaszt vesszük figyelembe. A kamrai depolarizá-
ció, azaz a QllS-komplexum végén az egész kamrafel-
szín homogén módon depolari.zált állapotban van: az
egészséges felszín az aktiváció miatt, a sérült felszín a
sérülés miatt. A QRS-komplexum vége, tehát az S'f-
szakasz kezdete így mindig az izoelektromos vonalban
van. Ezt a pontját az EI(G-nak J-pontnak nevezik (az
elnevezés logikája nen1 ismert).
A sértési integrálvektor megszerkesztése úgy törté-
nik., hogy az egyes elvezetésekben lemérjük, hogy a TP-
szakasz mennyire tér el a J-pont által meghatározott
nulla potenciálszinttől, majd az egyes értékeket felmér-
jük a triaxiális tengelyekre, és alkalmazzuk az eredő
vektor szerkesztésének szabályait. A vektor negatív vége
a sérülés helyének irányába mutat (17-19. ábra).
A pontosabb lokalizációban segítenek a mellkasi el-
vezetések, így a 17-19. ábrán a V2 -ben regisztrált nega-
tív TP-szakasz első fali infarktus ra utal, mert az elektro-
mos diasztoléban itt jelennek meg negatív töltések. A
klinikai diagnosztikában gyakran nem a TP-, hanem az
ST-szegmenturn en1e l kedéséről vagy süllyedésér61 esik
szó. A fentiek alapján egyértelmű, hogy valójában a TP-
és nem az ST-szakasz változik, ám a regisztrátum csu-
pán azt mutatja, hogy az ST- és TP-szegmentumok po-
tenciálszintjc egy1nást6l eltér, és az általános szemlélet
úgy kondicionált, hogy a TP-szakaszt tekinti izoelektro-
mosnak.
Amennyiben az infarktus helyén a szívizo1n elhal,
akkor az érintett terület nem járul hozzá a felszíni po-
tenciálviszonyok kialakításához. Az elhalt terü let felett
elhelyezett elektród ilyenkor a túloldali potenciálválto-
zásokat regisztrálja („átlát a kamra túloldalára"), termé-
szetesen ellenkező előjellel. Az ekkor regisztrált nagy
negatív Q -hullám valójában a túlsó oldal R-hullámának
negatív képe.
Szívizom-ischaemiában az ST-szakasz és a Q-hul-
lám elváltozásai mellett még jellemző tünet a T-hullám
inverziója. Normális körülmények között az epicardia-
lis myocardium akciós potenciáljának plató szakasza rö-
videbb, mint az endocardialis myocardiumé, így az epi-
cardium elobb repolarizálódik, mint az endocardium,
_)-pont
..
1. ······ ···~ ·········· ... . ....•...• .............
111.
J-pont
111. 11.
J-pont
„/
„ .. „ ...... „ „ „ „ „ . / . . ..„ „ . „ „ „ . ...... •- „ „ „ „
'7 19. ábr1
Az EKG-görbe TP-szakaszának változása a bal kamra első falá -
nak ischaemiája során
--
amelynek következtében a T -hullám amp litúdója pozi-
tív. A T-hullám ischaemiában gyakran negatív, amely-
nek két oka lehet: részben az epicardialis terület ischae-
miája megnyújthatja a sejtek plató fázisát, részben pe-
dig az ischaemiás, tehát részben depol arizált területe-
ken az ingerület terjedése a distalisabb területek felé le-
lassul. Ez utóbbi esetben az először depolarizálódott te-
rületeknek e legendő idejük van arra, hogy először is re-
polarizál ódjanak. Ez a mechanizmus nem specifikus
tünete az ischaen1iának, hanem az ingerül et terjedésé-
nek bár111ilyen okból történt lassulása (pl. Tawara-szár-
blokk) esetén fellép.
Az. ingerület atrioventricularis (AV)
átvezetésének zavara
Az AV-átvezetés ideje (PQ-intervallun1) normálisan
0,12- 0,20 s. Az átvezetés gátlódhat (AV-blokk) élettani
körülmények között, például fokozott vagustónus hatá-
sára vagy organikus szívbetegségek kísérő tüneteként.
Az elsőfokú AV-blokkot a PQ-intervallum megnyúlá-
sa jellemzi ( <0,20 s), dc ebben az esetben még minden
szinuszcsomóban keletkezett ingerület átvezetődik a
pitvarból a kamrára.
17. fejezet Az elektrokardiogram 261
A 1násodfol(ú AV-blokk esetén, amely11ek két, Mobitz
által leírt LÍpusa van, egyik-másik ingerület már nem ke-
rül át a kamrára. A Mobitz I. típusú, másodfokú AV-
blokkot az jellemzi, hogy a PQ-intervallum ütésről
ütésre fokozatosan hosszabbodik (Wenkcbach-jelen -
ség), végül az impulzus átvezetése teljesen gádódik,
majd ez a ciklus kezdődik elölről. A Mobitz II. típusú
AV-blokk esetén az átvezetés intermittálva, szabályos
időközönként gátlódik, de a PQ-intervallum nem válLo-
zi k. Attól függően, hogy m ilyen gyakorisággal gátlódik
az átvezetés, beszélünk 2: 1, 3: 1 stb. AV-blokkról. A II.
típusú Mobitz-blokk alapján gyakran fejlődik ki teljes
AV-blokk, ezért ilyen esetben pacemaker beültetése in-
dokolt.
A harnzadfokú vagy teljes AV-blokk al<.kor áll elő,
amikor az átvezetés a pitvarok és a kamrák között telje-
sen megszűnik. A pitvarok tovább vernek normális si-
nusrhythmusban, a kamrákban pedig kialakul egy saját,
igen lass(1 frekvenciájú (30- 40 ütés/ perc) ritmus. A pit-
varok~ és kamrák összehúzódása tehát ritmusos, de egy-
mástól teljesen független. Teki ntve, hogy ilyen alacsony
kamrai frekvencia mellett a perctérfogat j elentős mér-
tékben csökken, a teljes AV-blokk esetenként eszmélet-
vesztéssel jár (Adam-Stokes-roham). Minden esetben
kísérő tünete azonban a zavartság, fárad ékonyság és a fi-
zikai teljesítőképesség jelentős csökkenése. Pacemaker
beültetése feltétlenül indokolt.
>
18. fejezet
A cardiovascularis szabá~ozás_ _ _ _ __
A véráramlás he~i
szabá~ozó tényezői
A prekapilláris rezisztenciaerek
miogén tónusa
Az artcriolák és a prckapilláris sphincterek simai zmai
az egycgységes típushoz tartoznak (1. a 7. fejezetet). Az
izmoknak saját endogén (miogén) tónusuk van, az
összehúzódás egy adott fokán a kontraktiJis szerkezet
részlegesen aktivált. A rezisztenciaerek nyugaln1i tónu-
sát bazális (ér)tónusnak (miogén tónus, spontán értó-
nus, intrinsic tónus) nevezzük. A bazális tónus az egyes
párhuzamosan kapcsolt érterületeken (azaz szervek-
ben) rendkívül el térő mértékű.
A miogén tónus változásai képezik az alapját az
elsődlegesen fontos helyi keringésszabályozásnak, az
áran1lási autoregulációnak, az anyagcserétől függő sza-
bályozásoknak (funkcionális és reaktív hyperaemia).
A miogén válasz és az áramlási autoreguláció. A
miogén tónus nagymértékben függ az izomzat nyújtási
állapotától. A vascularis simaizmok - am int azt a 15. fe-
jezetben említettük - az érfalban spirális vagy körkörös
lefutásúak: az éren belüli nyomás emelkedése meg-
nyújtja az izomsejteket, amelyek válaszul összehúzód-
nak, és megnövelik a sim.aizomtónust. [Valójában az
éren belüli és kívüli nyomások különbsége (transmu ra-
lis nyomás) hat az izmok összehúzódására.J A „miogén
válasz" fogalrnát eredetileg W M. BAYLISS vezette be:
gyakran említik Bayliss-effektusként is. [Ugyanezt a je-
lenséget „nyújtási aktiválás" (stretch activation), „nyo-
másfüggő kontrakció" néven is említik.] Az effektus lé-
nyege, hogy a kis artériákban és arteriolákban a trans-
muralis nyomás emelkedésére vasoconstrictio követke-
zik be; a belső nyomás csökkenésekor az erek tágulnak.
Nagyon valószínű, hogy a nyújtás következtében kati-
oncsatornák nyílnak meg, a kifejlődő simaizom-depola-
rizálódás növeJi a myoplasma Ca 2 + -szintjét, és ez fe-
l elős a fokozatos összehúzódásért.
Az Ohm-törvény érteln1ében valamely érterü-
ler/szerv véráramlása a perfúziós nyomással arányos.
Egyes szervekben azonban az áramlás viszonylag füg-
getlen a perfúziós nyomástól. Ez azt jelenti, hogy egy
adott nyo111~istartományban a perfúziós nyornás emelke-
dése a prekapilláris ellenállás növekedését, a nyomás
csökkenése a prekapilláris ellenállás csökkenését váltja
ki. Az áramlásnak a perfúziós nyomástól való relatív
függetlenségét nevezzük áramlási autoregulációnak. Az
au toregu láció a vascularis simaizomzat intrinsic tulaj-
donsága, és in vitro izolált és átáramoltatott szerveken is
kimutatható (azaz nem reflexes eredct{í). Mértéke az
egyes szervekben különbözik: a vese és az agy véráram-
lása az artériás középnyomás bizonyos tartományában
jelentős autoregulációt 1nutat (1. a 19. és 20. fejezetet),
míg az autoreguláció teljesen hiányzik. a tüdőkeringés
ereiből.
Az autoregulációs reakció nem követi azonnal a per-
fúziós nyomás változását: a nyomás emelése egy rövid
időszakra átmeneti áramlásnövekedést, a nyomás csök-
kentése átmeneti áramláscsökkenést von maga után
(passzív érválasz), és a vasoconstrictio, ill. vasodilatatio
csak ezen átmeneti áramlásváltozás után jön létre.
Az au toreguláció következménye, hogy a nagy vér-
köri artériás nyomás változását nem követi automatiku-
san a kapillárisok nyomásának vá lto7.ása, ezért a kapil-
láris filtráció függetl en az artériás középnyomás válto-
zásaitól.
A miogén válasz valószínűleg nem az egyedüli té-
nyezője az áramlási autoreguláció létrejöttének, és
anyagcsere - tényezők is szerepet játszhatnak a szabályo-
zásban (1. alább).
A funl(cionális vagy munkahyperaemia
Az aktív szövetekben a prekapilláris érellenállás csökke-
nése következtében a véráramlás az alapszintű (azaz
nyugalmi) áramlás fölé emelkedik (funkcionális vagy
264 111. rész A légzési és a vérkeringési (cardorcspiratoricus) rendszer
munkahypcraemia). Ez figyelhető meg a munkát végző
vázizm okban, a nyugalminál nagyobb teljesítményt
nyújtó szívbe n, a gyomorban, a vékonybél emésztő/fel­
szívó szakaszán vagy az agykéreg éppen aktív területein.
Az értágulat az 0 2-kínálatot összehangolja az 0 2-szük-
séglettcl (metabolikus autoreguláció). Azokban a szer-
vekben, amelyekben a bazális értónus nyugalomban is
kicsiny (ilyen szerv pl. a vese), funkcionális hyperaemi a
alig jelentkezik, míg az alapszinten viszonylag nagy ba-
zális értónussal rendelkező szövetekben a funkcionális
hyperaemia kialakulásának nagyobb a lehetősége.
Az aktivitáshoz kapcsolódó értágulatot helyi kémiai
tényezők okozzák: az anyagcsere-eredetű, továbbá apa -
rakrin faktorok ellazítják a prekapilláris rezisztenciae-
rek izomzatát, a miogén tónus oldásával fokozzák a he-
lyi véráramlást. A kémiai tényezéSk a fokozott anyagcse-
re vég- vagy közti termékei lehetnek, mint pl. a C02,
H+ -o k, adenozin [értágító (vasodilatator) metabolitokJ,
vagy a sejteket az aktivitás alatt elhagyó anyagok, pl.
I<.+ -ok. f\. hypoxiának csak akkor van közvetlen értágító
hatása, ha magukban az érfal simaizomsejtekben jelent-
kezik az 0 2-hiány. Az egyes szövetekben kial aku ló
funkcionális hyperaemiában a felsorolt tényezők eltérő
mértékben és jelentőséggel szerepelnek.
Reaktív hyperaemia
Ha egy érterület (p l. végtag) vérellátása rövid időre meg-
szűn ik, a vérellátás helyreállása után az érellenállás
csökken, a véráramlás egy időre jelentéSsen megnő (reak-
tív hyperaemia). Ez jól észlelhető, ha a felkarra felfújha-
tó mandzsettát helyezünk, és annak felfújásával a kar
artériás vérellátását meghatározott időre (30, 60, 90 má-
sodpercre) megszüntetjük. A felengedést követően a
véráramlás jeJentősen meghaladja az elzárás előtti érté-
ket. A reaktív hypcraemia mértéke és időtartama nagy-
jából arányos az érelzárás időtartamával. Ebből a tény-
ből következik, hogy a reaktív hyperaemia kiváltódásá-
ban nem az érfal-simaizomzat hypoxiája szerepel - hi-
szen az nagyon rövid időszak alatt megszunik-, hanem
az ischaemiás szövetekben az érelzárás alatt keletkező,
majd az érel7.árást követéSen abból felszabaduló kémiai
tényezők. Ezzel a következtetéssel egybecseng az a tény,
hogy a reaktív hyperaemia mértéke és időtartama n a-
gyobb, ha az elzárás ideje alatt a végtag izmai még mun -
kát is végeznek.
Az érendothelsejtel< szerepe
a he!Yi keringésszabá!Yozásban
A szervezet valamennyi erét endothelscjtek bélelik: az
endothelsejtekből különböző értágító és érszűkítő sza-
bályozó molekulák szabadulnak fel. Ezeket a mediáto-
rokat előbb endothelsejt-eredetű (derived) relaxáló fak-
torként (EDRF), ill. endothelscjt-credetű (derived)
kontrakciós (contraction) faktorként (EDCF) említet-
ték; mind az E DRF, mind az EDCF egyes tényezői t az-
óta azonosították (bár a hatáso kban szerepelhetnek ma
még nem azonosított molekulák is).
Nitrogén-monoxid {NO). Az cndothelscjtek egyik
kiemelt jelentőségű funkciója a nitrogén-monoxid
(NO) képzése és felszabadítása. Az endothelsejtekben
az NO-szintáz (más néven NO-szintetáz) konstitutív,
állandóan jelen lévő enzim; aktivitása az intracelluláris
Ca2+ -koncentrációtól függ. Az enzim L-argininből ké-
pez NO-t; működése szubsztrátanalógokkal lpl. N-mo-
nometil-L-argininnel (L-NMMA) vagy NW-nitro-L-ar-
ginin-metilészterrel (L -NAME)] gátolható. Az NO
könnyen diffundál, kilép a sejtekből, és a környező sej-
tekre hat. Minthogy az NO szabad gyök, rendkívül
gyorsan bomlik. A rövid élettartam mind időben, mind
térben behatárolja az NO hatását, és biztosítja, hogy az
lokalizált maradjon.
Az NO a si mai zomscjtekben a guanilát-cikláz akti-
vitását fokozza: a keletkező cGMP közvetíti a simaiz-
mot ellazító 11atást, az értágulatot.
Az arteriolákban folyamatosan érvényesül az NO tó-
nusos értágító hatása: ezt bizonyítják azok a kísérletek,
amelyekben valamely artériába adott L -NMMA helyi
„
é rszűkü letet okozott. Allatkísérletekben a beadott L-
NMMA mintegy 30%-kal növeli az artériás vérnyomást;
ez a hatás a tónusos NO-felszabadulás gátlásán alapul.
A tónusos jellegű NO-felszabadulás mellett külön-
böző fiziológiás tényezők idé5legesen (fázisosan) is fel-
szabadíthatnak NO-t. Az egyik ilyen tényező mechani-
kai: a véráramlás sebességének fokozódása az artériák-
ban az endothelsejtek felszínére ható nyíróerő fokozó-
dása következtében növeli az endothelsejten belüli
Ca 2+ -szintet; a megnövekeden Ca2+ -koncentráció fo-
kozza a konstitutív NO-szintáz aktivitását. A következ-
mény az artériafal ellazulása. Funkcionális hyperaemia
során az arteriolák értágulata visszahat a megelőző arté-
riaszakaszra: a bekövetkező retrográd vasodi latatio le-
h etővé teszi a nagyobb m értékű fu nkcionális hyperae-
miát. Ebben a mechanizmusban az artériák endothel-
sejtjei áramlási érzékelőként (szenzorként) működnek,
és NO felszabadításával tágítják ugyanazt az artériát.
p

„
18. fejezet A cardiovascularis szabá!)'ozás 265 •
---- !!!!~~ ·
D'i:

A mechanikai faktorokon kívül kémiai tényezfik, en -

18- 1. tábléízat
dogén rr1ediátormo.lekulák is felszabadfthatnak NO-t, és
A legfontosabb cardiovascularis paraméterek
ezzel értágulatot okozhatnak. Ezen anyagok értágító
nyugalomban
hatása megszűnik, ha az eret bélelő endotheliumot eltá-
volítják. Az endothelsejtek m-ACh-receptoraira ható Paraméter Átlagos érték
ACh vagy a bradikinin n evű peptid csak intakt endotbe-
lium jelenlétében fejt ki értágító hatást. Szívfrekvencia 70/min
Az endotbeliumból fel szabaduló N O szerepet játsz- Bal ka1nrai végdiasztolés térfogat 140 ml
hat egyes meta bolikus érreakciókban, pl. az agyi erek tá- Bal karnrai végszisztolés térfógaL 70 ml
g ulásában.
Bal kam rai verotérfogat 76m l
A régen ismert értágító, a glicerin-trinitrát (nitrogli-
cerin) azáltal fejti ki hatását, hogy bel őle NO keletkezik. Perctérfogat 4900 ml/min
1"öbb más, hasonló farmakológiai hatású anyag ilye n Szívciklus időta rtama 800 ms
módon hat. (az EKG R- R intcrvallu1na)
Gyulladásos folyamatokban egy Ca2+ -tói független, Aorta szisztolés nyomása 120 H gmm
indukálható (azaz nem konstitutív) NO-szintáz jelenik Ao rta diasztolés nyomása 80 I-Igmm
meg a gyulladás helyén, és tartós értágulatot okoz.
Aorta pulzusnyomása 40 H gmm
Aorta középnyomása 93 I-Ig1nn1
Eikozanoidok (prosztanoid vegyületek). Az en-
dotbelsejtekben a foszfolipáz A 2 a membránlipidekből Centrális vénás nyomás 0- + 2 I-Ign1m
arachidonsavat tesz szabaddá : az arachidonsavból ér- I<.eri ngo vértérfogat 5500 ml
tágító hatású prosztanoid vegy ület, prosztaciklin (PGI2)
keletkezik. A PGI2 az adenilát-cikláz aktiválásával lazít-
ja el az érfal simaiz mait. A gyulladásos érreakciókban
szereplő m ediátorok közül a bradikinin és a hisztamin rekcióra szorulnak. Már a nyugalmi értékeket is a szív-
PGI2-t szabadít fel az endothelsejtekből, és értágító ha- izom és az érfalsimaizom saját autonóm működését
tásuk részben PGI2, részben azonban N O-felszabadítá- módosító idegi impulzusok állítják be. Ennek. egyik pél-
son keresztül érvényesül. Az eikozanoidok között m ás dája a szív frekvenciájának szabályozása. A szívnek au-
vegyületek is va nn ak, amelyeknek ért6nust szabályozó tomáciája van; a nyugalmi szívműködés frekvenciája
hatásuk van. azonban nem felel meg a beidegzésétől megfosztott si-
nuscsomó ingerképzési frekvenciájának, hanem a sinus-
Endothelinek. Az endot11elsejtek érszűkítő hatású csomót elérő autonóm idegrendszeri efferensek hatását
peptideket is szintetizálnak, ezek közül a legjobban az tükrözi. Másik példa az erek tónusának, a perifériás el-
endotbelinek ismertek. Az endothelin A a leghatásosabb lenállásnak a szabályozása: szimpatikus beidegzés nél-
ismert endogén érszűkítő hatású anyag. Az endotheli- kül a prekapilláris rezisztenciaerek bazális tónusa nem
nek és receptoraik szerlcezetének felderítése ellenére elégséges az artériás vé rnyom ás megfelelő szinten tartá-
ezen anyagok fiziológiás szerepe nincs tisztázva, szere- sához.
pük viszont igazolt egyes kóros folyamatokban. A nyugalmi cardiovascularis paraméterek m.ár egy-
szerű helyzetváltozásra, így a fekvő helyzetből va ló felál-
lásra, kisebb mozgásokra mérhetően megváltoznak. A
mindenna pi tevékenységek, táplálkozás, széklet- és vi- 1

A cardiovascularis rendszer zeletürítés stb. ugyancsak megváltoztatják az értékeket. '

l<özponti szabá~ozása A legnagyobb, még a fiziológiás tartományba sorolt vál-

A cardiovascularis rendszer csak igen ritkán működhet
valódi nyugalmi (bazális) körülmények között. A teljes
nyugalomban lévő, azaz a hanyatt fekvő ember legfon-
tosabb cardiovascularis paramétereit a 18-1. táblázat is-
merteti. A vérkeringési rendszer azonban állandóan vál-
tozó körülmények között teljesíti feladatát, és ennek kö-
vetkeztében a cardiovascularis változók folyamatos kor-
tozások az izomtevékenység (legtágabb értelemben vett
munka) és a környezeti hőmérséklet ingadozásaihoz va-
ló alkalmazkodás során jelentkeznek. Néhány paramé-
ter változását a 18-2. táblázat tartalmazza.
A fiziológiás alkalmazkodáso n kívü l a szervezet sú-
lyos, nem fiziológiás n1egterh eléseknek is ki lehet téve:
vér veszteségnek, nagymértékű folyadékvesztésnek vagy
0 2-h iánynak. Ezen nem minden napos helyzetek túlélé-
se csak úgy lehetséges, hogy az evolúció során a rendel-
266 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
18-2. táblázat
Egyes cardiovascularis paraméterek változása különböző szintű
Little, R.C., Littlc, WC. (1989): Plzysiology of tlze Jleart and Circutation, 4. kiadás, Year Book lvfedical Publ., Chicago, Ill. adatai
alapján
Paraméter Nyugalom Könnyű munka
Szívfrekvencia 60/min * 100/min
Szisztolé időtartama 370 ms 286 n1s
Verotérfogat 92 ml 109 1nl
Perctérfogat 5,521 10,90 l
* a vizsgált személy nyugalmi szívfrekvenciája az átlagosnál alacsonyabb volt
lenes helyzetekhez való idegi és nem idegi alkalmazko-
dási mechanizmusok is kifejlődtek.
A cardiovascularis szabályozás alapmechanizmusa
meghatározott központi idegrendszeri slruktúrák (a
nyúltvelő és gerincvelő) épségéhez, normális funkciójá-
hoz kötött. Ezek a struktúrák hatásukat a autonóm
idegrendszeri efferens idegeken - a szimpatikus rosto-
kon és a n. vaguson - keresztül fejtik ki. A nyúltvelői és
gerincvelői struktúrák az összetett szabályozáshoz
sz ükséges információikat a központi idegrendszer ma-
gasabb szintjeiről (agykéreg, limbicus rendszer, hypo-
thalamus) kapják.
A cardiovascularis rendszer funkciója szorosan kap-
csolódik a légzőrendszerhez. A közvetlen mechanikai
összefüggésen kívül a cardiovascul aris és a légzőrend­
szer az agytörzsben koordinálódik. Mindkét rendszer
afferentációjában közös szenzoros receptorok vannak,
az agytörzsi koordináció nemcsak anatómiailag átfedő,
hanem neuronalisan is kapcsolt.
Az erei< beidegzése:
neurotranszmitterek és receptorai<
A teljes perifériás ellenállást a folyamatos szimpatikus
idegrendszeri érszűkítő aktivitás tartja fent, és változtat-
ja szükség szerint; a l apszintű szimpatikus aktivitás
minden körülm ények között van. Ezzel éles ellentétben
az idegi eredetű vasodilatatio mindig helyi, nem befo-
lyásolja a teljes perifériás ellenállást, alapja a miogén ér-
tónus csökkenése, és csak rövid ideig tart.
Szimpatikus vasoconstrictor idegek. Szimpatikus
postganglionaris noradrenerg idegek úgyszólván vala-
mennyi párhuzamosan kapcsolt érterülethez futnak. A
aktivitás során
Közepes munka Nehéz munka Maximális erőkifejtés
120/min 154/min 187/min
261 ms 230 n1s 209 ms
112 ml 125 n1l 127 n1l
13,74 1 19,25 1 23,74 l
ganglionaris átcsatolódás helye távol esik a beidegzett
erektől, ezért az erek falában csak postganglionaris axo-
nokat találunk. A szimpatikus axonok az adventitia felől
közelítik meg az arteriolákat, és a legkívül elhelyezkedő
simaizomsejtek körül végződ nek.
Az egyes sorosan kapcsolt érsza kaszok szimpatikus
beidegzésének sfirűsége rendkívül különbözo: a legna-
gyobb beidegzési sűrűség az arteriolák szakaszán talál-
ható, míg az aortában és a nagy artériákban a szimpati-
kus beidegzés szerényen reprezentált. Az egyes párhu-
zamosan kapcsolt érterületek beidegzése között jelentős
különbségek vannak: az agy ereinek beidegzési sűrűsé­
ge kicsiny, a vázizom, a bőr és a zsigerek szimpatikus va-
zomotor beidegzése sokkal nagyobb mértékű.
Az arteriolákhoz futó szimpatikus postganglionaris
axonokban a tónusos aktivitás mértékét az akciós poten-
ciálok frekvenciájával jellemezhetjük: alapszinten az ak-
ciós potenciálok frekvenciája általában néhány Hz. A pe-
rifériás keringés szabályozásának fő eszköze a szimpati-
kus vasoconstrictor idegekben az akciós potenciálok frek-
venciájának n1ódosítása: a frekvencia fokozódása aktív
vasoconstrictiót, a frekvencia csökkenése az éren belüli
nyomás csökkenése következtében passzív vasodilatatiót
jelent. A szimpatikus tónus mértéke azonban a külön-
böző szervekben jelentősen különbözik: a két szélsőség
egyrészt a vese, amelyben a tónus nagyon alacsony, más-
részt a bőr, amelynek ereiben magas a szimpatik.us tónus.
A szimpatikus tónus eredetét alább ismertetjük.
Az erekhez futó szimpatikus rostok végződéseinek
fő neurotranszmittere a noradrenalin. A szimpatikus
noradrenerg érszűkítő hatás a legkülső simaizomsejte-
ken lévő a. 1-receptorokon (a1-adrenoceptorok) keresz-
tül érvényesül. Ezek az a 1-adrenoceptorok - anatómiai
clhclyczl(edésük következtében - csak kevéssé érzéke-
nyek a keringő katecholaminok.ra (l. alább).

A szimpatikus tónus helyi kikapcsolását- a kár sebé-
szi úton, akár farmakológiai m ódszerrel, az cx. 1-recepto-
rokat szelektíven bénító hatóanyagokkal - azokon az é r-
területeken, ahol a nyugalmi szimpatikus érszűkítő tó-
nus nagy, szembetűnő vasodilatatio követi. A szimpati-
kus vazomotor aktivitás általános farmakológiai kikap-
csolása a konstriktortónussal rendelkező rezisztenci ae-
rek tágulását vonja maga után, en nek következtében az
artériás vérnyom ás nagyon alacsony szintre (50 Hgmm
körül) csökken.
A vénák simaizomscjtjeit szimpatikus noradrenerg
rostok idegzik be, a transz mitter cx.1- receptorokon ke-
resztül h al. A szimpatikus idegi akti válás venoconstric-
tióhoz vezet, és csökk:enti a vénás kapacitást.
Néhány érterületen szimpatikus kotranszn1itterek
vannak jelen , amelyek a noradrenalinnal együtt szaba-
dulnak fel. A kotranszmitterek hozzáj árulhatnak a va-
socon stricto r hatáshoz: a gyomor-bél rendszerben a kot-
ranszmitter ATP érszűkítő h atása j elentősebb lehet,
mint a noradrenaliné.
Vasodilatator idegek. Egyes szervekben az erek ak-
tuális tágasságát vasodilatator idegek szabál yozzák. Va-
lószínű, hogy az agy ereiben - az anyagcsere-tényez()k
mellett - nitroxiderg n euronok vesznek részt a funkcio-
nális hyperaemi a kialakításában. A nyálmirigyek szek-
récióját intenzív értágu lat kíséri: a hyperaemia kialaku-
lásában vasodilatator paraszimpatikus idegek szerepel-
nek. IZísérletes körül1n ények között a paraszimpatikus
szekretoros idegek ingerlése n emcsak nyálszekrécióval,
h anem értágulattal, véráramlás-foko zódással is jár. A
nyálszekréciót atropin teljesen gátolja, ugyanakkor atro-
pin az idegingerlésseJ kiváltott véráramlás-fokozódást
nem befolyásolja. A vasodilatator paraszimpatikus ros-
tokban, mint kotranszmitter VIP (vazoaktív intestinalis
peptid) is felszabadul, és felelős az atropinrezisztens ér-
tágulatért. Más értágító paraszimpatikus idegek analó-
giájára támaszkodva feltételezhető, hogy a nyálmiri-
gyekb ez futó idegekben nitrogén-monoxid (NO ) is fel-
szabadul, és részt vesz az értágító hatásban. Az enteralis
idegrendszer n curonjaiból felszabaduló NO és VIP a .
gyomor-bél rend szerben váltanak ki értágulatot. A para-
szi1npatikus eredetű értágulatnak kiemelt fontossága
van a külső nemi szervekben: az erecti óért elsődlegesen
felelős neurotranszmitter az NO (1. a 35. fejezetet).
Az ACh mind in vivo, mind izolált ereken alkalmaz-
va értágító hatású medi átor. Az ACh-nak csak ép endo-
thel mell ett van értágító hatása: az aktív értágító ható-
anyag az endothelsejtekből felszabaduló N O. Az endo-
thelium eltávolítását követően az ACh értágító hatása
m egszűnik.
18. fejezet A cardiovascula ris szabá!Yozás 267
A cardiovascularis szabá!Yozásban
szereplő hormonol<
A vérke ringés idegi szabályozása gyorsan működésbe
lépo, rövid távú szabályoz ás, és alapszinten (azaz nyu-
galmi állapotban) is folyamatosan m űködik. E zzel
szemben a hormonális szabályoz ás általában (bár nem
kivétel nélkül) hosszú távú szabályozás, és többnyire va-
lamely rendkívüli, „szükségáJlapot"-ban lép működésbe.
Keringő katecholaminok. A mellékvesevelő két ka-
techolamin hormont választ el: az adre nalint és a nor-
adrenalint. Emberben a szekrétum 75%-ban adrenalin-
ból és 25%-ban noradrenalinbó l áll; különböző állatfa-
jokban a két hormon aránya eltér. A h orn1onok szekré-
ciója valamely megterhelés (h ideg, fenyegető támadás,
vérvesztés, jelentősebb fizikai munka sLb.) hatására fo-
kozódik.
A katecholaminoknak az erek simaizomzatára kifej-
tett hatása it a. 1- és ~ 2 -receptorok közvetítik: az cx. 1-re-
ceptorok érszűkületet, a ~2 -receptorok értágulatot köz-
vetíten ek. A két receptortípus katech olamino k iránti
érzékenysége eltérő: az cx. 1-receptorok érzékenyebbek
noradren a linra, mint adrenalinra, míg a ~ 2 -receptorok
érzékenyebbek adre nalinra, min t noradrenalinra.
A két receptortípus eltérő e lhelyezke désű. Az CX.1-rc-
ceptorok az erek adventitiáj a közelében találhatók (ezek
közvetítik a sz impatikus idegvégződésekből felszaba-
dult noradrenalin hatását), és kevéssé hozzáférhetők a
kerin~gő katechol aminok számára, bár nagy koncentrá-
cióban ez utóbbiak is elérik az cx. 1-receptorokat.
A ke ringéssel az erekhez jutó adrenalin már ala-
csony koncentrációban reagáJ a ~2 -receptorokkal, és ér-
tágulatot okoz. A ~ 2 -receptorok a lumenhez közeli si-
maizomsejteken helyezkednek el. A ~ 2 - receptorok n1 eg-
oszlása az egyes párhuzamos érterülerek ereiben diffe-
renciált: jelen vannak a váz- és a szívizom legkisebb ar-
tériáiban és arterioláiban, vala1nint a májban, 1násutt
azonban hiányoznak. A nagy tö megű vázizomzatban
kiváltott értágulatot a szervezet többi érterületét érintő
idegi szabályozás kiegyenlítheti - és ebben az esetben a
teljes perifériás ellenállás változatlan marad - , vagy az
izo mzat nagy tömege miatt az értágító hatás dominál és
a teljes perifériás ellenállás csökken. Kis mennyiségű
adrenalin az egyes szervek részesedését a perctérfogat-
ból „szervezi át", véráramlási átre ndeződést („redisztri-
buciót") eredményez.
Nagyobb intenzitású mellékvesevelő-elválasztás már
j elentősebb m értékben hat az cx.1-receptorokra is: ez a
h atás felülmúlj a az adrenalin értágító hatását, ezért a
teljes p erifériás ellenállás és az artériás középnyomás ér-

268 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorcspiratoricus) rendszer
tékc emelkedik. (A katecholaminok növelik a verőtérfo­
gatot és a szívfrekvenciát, és így a szívre kifejtett hatásu-
kon keresztül is növelhetik az artériás vérnyo1nást.)
A reninaangiotenzin rendszer. Az oktapeptid angi-
otenzin II (ANG II) általánosan szűkíti a kis artériákat
és arteriolákat. A peptid többlépcsős folyamatban kelet-
kezik (18-1. ábra). A vese juxtagJon1erularis apparátusá-
nak sejtjei (L a 20. fejezetet) szintetizálják és választják
el a renin nevű proteolitikus enzimet. A renin a plazm a
egyik globuli njából, az angiotenzinogénből lehasítja a
dekapept-id angiotenzin I-et. (Ez a peptid semmilyen is-
mert biológiai hatással nem rendelkezik.) A dekapepti-
det az endothelsejtek. felszínén lévé) peptidáz, az angio-
tenzinkonvertáló enzim (röviden konvertáló enzim, az
orvosi gyakorlatban és gyógyszertanban általánosan
használt rövidítése ACE) angiotenzin II oktapeptiddé
alakítja. A teljes folyamat sebességét a renin szekréciója
szabja meg, mivel mind az angiotenzinogén, mind a
konvertáló enzim jelentős feleslegben van. (Ez alól ki-
vétel, ha a konvertáló enzim hatását farmakológiailag,
ACE-gátlókkal felfüggesztik; ez gyakori terápiás beavat-
kozás.)
Az ANG II elsődleges szerepe az elektrolitforgalom
és a vízfelvétel szabályozása (1. a 22. és 43. fejezeteket).
Maga a peptid azonban - mint erre a neve is utal - a leg-
hatásosabb vasoconstrictor anyagok közé tartozik.
Vérzések vagy folyadékvesztés során (vízvesztés, ex-
siccosis, amelyek hypovolaemiát váltanak ki) az ANG II
része az általános érszűkítő mechanizmusnak és a T PR
e1nelkedésé nek. Ezen kívül veseeredetu magas vérn yo-
másban a vese fokozott mértékben választ el renint, to-
vábbá az ANG II emelkedett szintje felel6s a perifériás
l RENIN
Angiotenzinogén
t
Asp·Arg·Val·Tyr-lle·His-Pro·Phe-His-Leu - Leu-Val-Tyr-lehérje
(reninszubsztrát)
OTENZINKONVERJÁLÚ
ENZIM
i-
Angiotenzin 1 Asp·Arg-Val-Tyr-lle-His-Pro-Phe-His-Leu
(dekapeptid)
Angiotenzin 11
Asp·Arg-Val-Tyr-lle-His-Pro-Phe
(oktapeptid)
1R-1 ábra
Az angiotenzin 11 keletkezése
Az ANG 11 -t felépítő aminosavakat a prekurzormolckulákban félkövér
szedéssel tüntettük fel
e
rezisztencia és az artériás vérnyomás emelkedéséért. A
kórosan fokozott vérnyomást a konvertáló enzim béní-
tása azokban az esetekben is normalizálhatja, amelyek-
ben a magas vérnyomás nem a vese megbetegedésére ve-
zethető vissza. Az angiotenzin l-es típusú receptorának
(AT 1-receptor) szájon keresztül adható antagonistái,
mint pl. a losartan és a valsartan egyes esetekben szintén
hatásos gyógyszerek a magas vérnyomás kezelésében.
Vazopresszin. A vazopresszin femberben arginin-va-
zop resszin a természetes hormon, ennek rövidítése
AVP; az AVP és az antidiurclikus hormon (ADH) szi-
nonimák] a h ypothalamus nucleus supraopticus és pa-
raventricularis pars magnocellularisában szintetizált
peptidhormon, amely a neurohypophysisben tárolódik
és onnan szabadul fel (1. a 43. fejezetet). Minl a név is
mutatj a, a vazopresszinnek érszűkíté) hatása van: ezt a
hatását az l-es típusú vazopresszinreceptorhoz (V1-re-
ceptor) kötődve fejti ki . (Az antidiuretikus hatást a V2-
receptorok közvetítik, l. a 20. fejezetet.) A peptid a pre-
kapilláris rezisztenciaerek simaizomzatára hat, kon-
centrációja a vérben azonban csak ritkán - nagyobb vér-
zések utáni hypotensióban - érhet el vasoconstrictiót
e lé5idé:ző mértéket, ezért a keringés napi fiziológiás sza-
bályozásában játszott szerepe vitatott, a vérvesztést kö-
vető állapotban azonban valószínűleg része a kompen-
zációs reakcióknak.
A cardiovascularis működéseket
sza bá ~ozó neuroncsoportol<
A cardiovascularis szabályozásban közvetlenül szereplő
spinalis és nyúltvelői neuronokat négy csoportba oszt-
hatjuk (18-2. áb1·a) :
praeganglionaris szimpatikus és paraszimpatikus
neuronok (amelyek a periférián postganglionaris
l effektorneuronokra csatolódnak át, 1. a 6. fejeze-
tet),
premotor neuronok, amelyek a praeganglionaris
Leu-Val-Tyr-fehérje neuronokat idegzik be és ingerlőek vagy gátl óak,
primer afferens neuronok, amelyek a perifériás
mechano- vagy kemoreceptorokból jövő ü1for-
mációt közvetítik, végül
interneuronok (interneuronláncok), amelyek a
+His-Leu
felsorolt neuronok között létesítenek kapcsolatot
és ingerlőek vagy gátlóak.
A szimpatikus vazomotor aktivitás eredete. A
nyugalmi teljes perifériás ellenállás - és ezzel az artéri-
ás vérnyomás - az állandó szimpatikus noradrenerg va-
 18. fejezet • A cardiovascularis szabá!_yozás 269

NYÚLTVELÖ n agysága a sérülés/sértés mértékétől függ.) Ugyanezek-

nek a sejtcsoportoknak elektromos ingerlése a szimpati-

? (O, .
kus effcrens rostokon az akciós potenciál frekve ncia nö-
vekedését, vérnyomás-emelkedést és a szívfrekvencia fo-
. kozódását eredményezi. A rostro-ventrolateralis areá-
. \. Agyidegi primer
,'
\:· 0 afferensek ban lévő sejtek képesek egységesen irányítani a szimpa-
X/ ...
.. tikus effercnseket: együttesen akti váljá k a szimpatikus
.. .. C)
_J ···········......( (,----..)
vasoconstrictorokat és a szívhez menő rostokat. Ennek

]~/
UJ
> eredménye az artériás vérnyomás, a szívfrekvencia és a
„ ... „„„( (
C>
[ Szív z )
ex: 0·.,.· •.• , szívössze húzódások erejének együttes fokozása
~--~
.. .... UJ ,

~------"·····
Mellékvese- ) .~.. „.···" Sp~nalis / (prcsszorválasz) . Az RVLM-neu ronok egy részének rit-
primer , tnusgeneráló aktivitása van. A z RV J..JM-neuronok a ge-
ve l ő ... 1

afferensek •
~···· · rincvelő praega nglionaris szi mpatikus n euronjain (ún.
1
1
1

(~-Ere-k~]-,------
1

Szomatoszenzoros intermediolateralis sej tek, !ML-sejtek) végződnek.

és visceralis Ezen bemenet nélkül az !ML-sejtek spontán akti vitása
receptorok nagyon alacsony szintű: az H.V LM sejtjei „hajtják meg"
_') h .... az !M L-sejteket. A nyúltvel ői cardiovascularis neuron-
A cardiovascularis szabályozásban szereplő neuronok csoportok - és a közelben elhelyezkedő respirációs neu-
roncsoportok - működése életfontosságú. Az ezen a te-
rületen bekövetkező vérzés, érelzáródás, gy ulla dás, inc-
soconstrictor tónusnak köszönhető. Ha gyógyszeresen chanikai nyomás vagy sérülés többn yire halálos lcimene-
(szisztémásan adott a 1-rccepto r-bloklcolók alkal mazá- telű. A rostro-ventrol ateralis sejtek a perifériás recepto-
sával) kiiktatjuk a szimpatikus vasocon stricto r hatást, rokból származó, valamint felsőbb központokból eredő
vasodilatatio jön létre, és az artériás vérnyomás csökken. inge rületeket összegzik, és ezeknek megfe lelően aktivál-
Az állandó nyugalmi vasoconstrictor tónus nem minden ják a gerincvelői szimpatikus praegangJionaris sejteket.
érterülcten egyforma mértékű: az agyban, a vesében, a A rostro-ventrolateralis sejtek az agytörzsi cardiovascu-
coronariákban a többi érterülethez képest kisebb. (Fi- laris központ részét képezik.
gyelem: a leírtak csak a nyugalmi vasoconstrictor tónus-
ra vonatkoznak!) A nyúltvelő caudalis sejtcsoportjai. A caudalis
H a állatkísérletben az els() thoracalis szegmentun1 nyúltvelő egyes területeinek elektromos ingerlése vér-
fölött átm etsszük a gerincvelőt - vagy ember baleset kö- nyo máscsökkenéssel és szívfrekvencia-csökkenéssel jár
vetlceztében magas gerincvelői barántlaesiót szenved - , (depresszorválasz). A caudalis sejtcsoportok is részei a
megszűnik az ala pszintű vasoconstri ctor tónus; az arté- nyúltvelői cardiovascularis központnak. Ezeknek a sejt-
riás vérnyomás azonnal 40-50 Hgmm-es szintre zuhan, csoportoknak spontán aktivitása nincs, vagy a perifériás
és egy időre ezen az értéken stabilizálódik. E nnek oka, receptorzónák, vagy felsőbb idegi szintek felől aktivá-
11ogy megsza kadtak egyes nyúltvelői neuroncsoportok lódnak (18-3. ábra). A caud alis nyúltvelői neuronok a
és a gerincvelői szimpatikus praeganglionaris neu ronok rostro-ventrolateralis area spontán vagy reflexesen kivál-
(intermediolateralis sejtek) közötti összeköttetések. A tott aktivitását gátolják: ezáltal a szívhez és a reziszten-
szimpatikus praeganglionaris neuronok működése a ciaerekhez men ő szimpatikus idegek akciós potenciálj a-
felsőbb szintű neuronoktól függ: a praeganglionaris ne- inak a frekvenciáját csökken tik. A caudalis sejtcso por-
uronok a n yúltvel ői premotor neuronokból állandó ak- tokból közvetlenül is mennek gátló impulzusok a ge-
tiválásba n részesülnek. Ezen kívül azonban a szimpati- rin cvelői praeganglionaris szimpatikus n euronokhoz.
kus praeganglionaris neuronon sok más, részbe n in- A caudalis area neuronjai között praeganglionaris
gerlő, részben gátló bemenet is konvergál, és módosítja vag usneuronok is találhatók. A praeganglionaris neuro-
a praeganglionaris aktivitást. nok a belőlülc kiinduló nervus vaguson keresztül köz-
vetlenül külden ek gátló ingerületeket a szívhez (negatív
A nyúltvelői rostro-ventrolateralis neuroncsoportok. A chronotrop és dromotrop hatás, l. a 16. fejezetet). A szív-
nyúltvelőiformatio reticularis egyes rostro-ventrol atera- hez menő praeganglionaris vagusrostok száma kicsiny:
lis neuroncsoportjainak (RVLM, „rostro-ventrolateral a szfv p araszimpatikus ganglionjaiban jelentős, 1: 100
medulla") elro ncsolása, vagy a gerincvelővel való össze- arányú divergenciát találunk. Min dezekből következilc,
köttetésük megszakítása a szimpatikus vasoconstrictor h ogy a szívműködés frekven ciáját és a teljes perifériás
tónus csökkenéséhez/m egszűnéséh ez vezet. (A hatás ellenállást - általában, de n em kivétel nélkül - a nyúlt-
 e

270 IIL rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

velői cardiovascularis központ minden egyes részének lasz) a szimpatikus idegekben fokozódik az akciós po-
integrált működése szabja meg. tenciál frekvencia, általános vasodilatatiós vá lasz során
(depresszo rválasz) az akciós potenciálok frekvenciája a
A szívfrekvencia és a T P R szabályozási 1nechanizn1usának szimpatikus idegekben csökk.en.
eltérése. A szívfrekvencia és a teljes perifériás ellenállás
idegi beállítása között van egy igen lényeges különbség. Légzésszinkrón ingadozások. A nyúltvelői cardiovascula-
A szívfrekvenciát ugyanis a szimpatikus és a vagus akti- ris „központ" nem csak anatómiailag van a légzőkö z­
vitásának egyidejű és ellen tétes irányú változása szabá- pontok közvetlen szomszédságában (ill. azzal fedés-
lyozza. Bármely, a szívfrekvenciát növelő válasz esetén a ben), a cardiovascularis és a respirációs neuronok
szimpatikus idegek akciós potenciáljainak frekvenciája synapsisokkal kapcsolódnak. Minden egyes belégzés al-
nő, a n. vagus akciós potenciáljainak frekvenciája csök- kalmával növekszik a szimpatikus efferens aktivitás, és
ken; a frekvenciát csökkentő válaszban a szimpatikus ezzel párhuzamosan emelkedik az artériás vérnyomás.
idegek akciós potenciáljainak frekvenciája csökken, a JL Ennek következtében a kísérletesen regisztrált vérnyo-
vagusban pedig növekszik (reciprok beidegzés, amely a másgörbén légzéssel szinkron ingadozások (Trau-
nyúltvelőben koordinálódik) . A nagy vérköri értónus be- Hering-hullámok) jelennek meg, az ingadozások
(teljes perifériás ellenállás) szabályozásában azonban amplitúdója néhány H g1nm lehet. A légzéssel szinkrón
kizárólag a szimpatikus ingerületek frekvenciájának ingadozások a szívfrekvencia ingadozásaiban is követ-
változása szerepel. Vasoconstrictio esetén (presszorvá- hetők (légzési vagy respiratoricus arrhythmia), ez azon-
ban a vagusingerületek ingadozásaira vezethető vissza,
aminek eredete a perifériás baroreceptorok ingerületei-
A NYÚ LTVELŐ nck oszcillációja.
( RVLM )

Caudalis A szívfrekvencia szabályozása. Fiatal, egészséges egyének

- - - - - Praemotoros
VLM nyugalmi szívfrekvenciája 70/min körüli érték. E zt a
rost
Praeganglionaris Praeganglionaris frekvenciát a szimpatikus és a paraszimpatikus (vagus)
vagusrost \ szimpatikus rostok tónus együttesen határozza meg, de emberben a két ide-
,,
\
\

Postganglionaris gi hatás 1nértéke nem egy enlő. E zt láthatjuk, ha szelek-

IQ szimpatikus rostok tíven iktatjuk ki a szimpatikus, ill. a vagushatást. Az
_J , ·,;

__ J~ alapszintű sziinpatikus tónust ~-receptor-blokkolóval

LU , 1 1
> ' I

(.___ Szív <..:> , 1 1

_, \

\
\
\
z
a:
LU
(!) I
/ :'© f
1
Szív J felfüggesztve a szívfrekvencia mindössze 8- 10/min-nel
I
I 1
1
csökken, míg a paraszimpatikus hatást atropinnal gátol-
Postganglionaris
vagusrost
IML- / ©~ l va a frekvencia 40- 45/min-nel növekszik. Ez annyit je-
lent, hogy nyuga lomban a paraszimpatikus hatás túl-
sejtek
® Mellékvese- súlyban van a szimpatikus hatás felett A nyugalmi
velő
chromaffin szívfrekvencia egyénenkénti variációi főként az alap-
sejtek szintű vagustónus különbségeire vezethetők vissza. A
szívfrekvencia szabályozásában szereplő tényezőket a
B NYÚLTVELŐ
Caudalis RVLM 18-3. táblázat foglalja össze.
VLM ®?,
~
A cardiovascularis rendszeren
belüli szenzoros zónák
•o_ J
LU
>
<..:>
és az onnan kiváltható reflexek
z
Reflexogén
areák felől E5
(!)

Postganglionarfs A cardiovascularis rendszer szabályozásában szereplő

vagusrost információk egy fontos része magából a rend szerből, az
1 8-3. 1hra erekben és a szívben lévő szenzoros receptorokból szár-
A nyúltvelői és gerincvelői cardiovascularis neuroncsoportok mazik: ezek közül a legfc>ntosabbak a baroreceptorok
összeköttetései (szinonima : presszorreceptorok), de kisebb mértékben a

18-3. táblázat
A szív szimpatikus és paraszimpatikus szabályozását befolyásoló
A szimpatikus aktivitást fokozza
Magas nyomású baroreceptor afferensek
csökkent ingerület.leadása
Car<liopulmonalis afferensek csökkent ingcrületleadása
Védelmi reakciót kiváltó ingerek
Légzé>központok ingerülete
Fájdalom
Hideg/meleg környezet
kemoreceptorok is részesei a szabályozásnak. (A kemo-
receptorok főként a légzésszabályozásban vesznek
részt.) A receptorok egy része kompakt zónákban he-
lyezkedik el, és kísérletes ingerlésük jól meghatározott
reflexeket vált ki: innen származik a cardiovascularis
reflexogén zóna kifejezés.
A magas nyomású receptorai<
(a carotis sinus és az aortaív
baroreceptorai)
A carotis sinus az arteria carotis interna eredésénél lévé5
kis kiöblösödés, amelynek a falában nyújtásra, deformá-
lódásra érzékeny baroreceptorok talá lhatók. A recepto-
rokból elvezető axonok. rövid távolságon külön ideget
képezve (sinus vagy Hering-féle ideg) a nervus glosso-
pharyngeushoz csatlakoznak, és a nyúltvclőbe futnak
be. Hasonló receptorokat tartalmazó zónák vannak az
aortaívben és az onnan eredő nagycrek kiindulásánáJ:
az ezekből jövő afferensek a nervus vagushoz csatlakoz-
va érik el a nyúltvelőt (1. a 14-15. ábrát).
A baroreceptorok az artéria falának nyújtásáL érzéke-
lik. A receptorok fiziológiás ingere az éren belüli nyo-
más emelkedése: ez deformálja az érfalban lévő recepto-
rokat (a deformálódást voltaképpen a transmuralis nyo-
más változása hozza létre). 60 Hgmm-es nyomás alatt
nincs receptordeformálódás, és az afferens axonokból
n em vezetheté5k el akciós potenciálok. 60 Hgmm-es
nyomás fölött az akciós potenci ál frekvencia a nyomás
emelkedésével nő. A barorcceptorok alacsony frekvenci-
ával a nyugalmi artériás vérnyomás szintjén is adnak le
ingerületet. Kb. 200 H gmm-es artériás nyomásnál
(egyébként normotenzív szem élyekben vagy állatok-
18. fejezet A cardiovascularis szabá~ozás 271
-
tényezők
A vagusaktivitást fokozza
:Nfagas nyo1nású baroreccptor atfercnsek
fokozott ingcrületleadása
Cardíopulmonalis affercnsek fokozott ingerülctleadása
„Tetszhalál reakció"-t kiváltó ingerek
Glomus ke1noreceptor afferensek fokozott leadása
ban) az akciós potenciál frekvencia maximumot ér el
(„telítődik"). A receptorok különösen érzékenyek az
éren belüli gyors, pulzusszinkrón nyomásnövekedésre.
Minden egyes szisztolé alkalmával növekszik az akciós
potenciál frekvencia, diasztolé alatt pedig csökken (18-4.
ábra, a nyomáspulzus késése miatt a frekve nciaváltozás
késéssel követi a szisztolé/diasztolé szakaszait).
A depresszorválasz. A magas nyomású rendszer me-
chanoreceptoraib61 összeszedődő axonok a vagus és
glossopharyngeus idegek útján a nyúltvelő középső ré-
szén elhelyezkedő nucleus tractus solitariihez futnak be.
E z a mag része a nyúltvelő caudalis sej tcsoportjának. A
sejtcsoport egyik legfontosabb afferentációját a magas
nyomású rendszerből jövő afferens rostok képezik. Az
afferensek egy része a dorsalis vagusmag neuronjaira
csatolódik át, ahonnan a szívhez menő paraszimpatikus
(vagus) praeganglionaris neuronok erednek. A nyugal-
Aorta ideg
Arté11as
nyomás
Sinusideg
1P 4 ~br"
Az aorta- és a sinusidegből levezetett akciós potenciálok
összefüggése a pulzussal
Folkow. B.. Neil. E. ( 1971 ): Circulation. Oxford Universiry Press.
New York alapján
Az ábra két egymást követő szívciklust mutat be. A regisztrátumok
felülrőllefelé: az aortaideg egyetlen rostjának aktivitása. az arteria fe-
moralisban mért nyomásváltozások. a sinusideg egyetlen rostjának ak-
tivitása. (A rostokat úgy választották ki, hogy ne legyen leadásuk a di-
asztolé alatt.) A pulzushullám lassú terjedése miatt az arteria femora-
lis nyomáshulláma az afferensek aktivitásához képest késik
272 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
mi vagustónus - azaz a vagusban futó akciós potenciál
sorozat- a baroreceptor afferentáció következménye, az
efferens vagusrostok akciós potenciál sorozatai a pul-
zushullámokkal szinkronizáltak. Az artériás nyomás
emelkedésére fokozódik a szívhez menő vagusrostok-
ban az aktivitás, ennek következménye a negatív chro-
notrop és dromotrop hatás. Ezen kívül ugyanezek a re-
ceptorzónából kiinduló impulzusok gátolják a rostro-
ventrolateralis sejtcsoportok szimpatikus tónust generá-
ló aktivitását; leszálló pályák útján val ószínűleg közvet-
len ül is gátolják a szimpatikus praeganglionaris idegsej-
tek kisüléseit. Ennek következtében - az általános dcp-
resszorválasz részeként - a baroreceptorok ingerületére
a rezisztenciaerekhez (és a szívhez) menő szimpatikus
efferens aktivitás, a teljes perifériás ellenállás (TPR)
csökken.
A magas nyomású receptorok szerepe az artériás vér-
nyomás rövid távú stabilizálása, a „szisztoléról sziszto-
léra való" szabályozás: a vérnyomás emelkedése a szív-
1nűködés és a T PR csökkenését, ezzel a vérnyomás
süllyedését váltja ki, míg a vérnyomás esése aktiválja a
szívműködést és növeli a T PR-t, ezzel emeli a vérnyo-
mást. E nnek alapján nevezték el a receptorokból a köz-
pontba fu tó afferenseket pufferidegeknek. Fiziológiás
körülm ények között valamennyi magas nyomású recep-
torzóna működése azonos irányban hat, de viszonylagos
fontosságuk különbözik. Valószínűleg a két carotis si-
nusból jövő információ nagyobb j elentőségű, mint az
aortaív-receptoroké.
A magas nyomású receptorzónák - min thogy a nor-
mális vérnyomás szintjén is folyamatosan küldenek af-
ferens jeleket - állandóan (tónusosan) gátolják a rostro-
ventrolateralis neu roncsoportok aktivitását, „
ezen ke-
resztül a szimpatikus effe rens aktivitást. Ertheté> tehát,
hogy ezen afferentáció teljes kikapcsolása - azaz az ál-
landó gátlás megszüntetése - magasabb szintre állítja a
szimpatikus aktivitást, ezen keresztül az artériás vér-
nyomást. A teljes sebészi denerválást követő magas vér-
nyomás, hypertonia azonban csak rövid ideig, napokig
áll fenn, ez után más mechanizmusok a vérnyomást a
denerválás el őtti szintre állítják vissza. A denerválást
követően azonban jelent<Ss és tartós változás, hogy ami-
kor a vérnyomás a normális szintre állt vissza, az artéri-
ás középnyomás ingadozásai lényegesen nagyobbak,
mint a dencrválást megelőző időszakban. Ennek oka a
pulzusonkénti szabályozás elmaradása.
A baroreceptorérzékenység átállítódása. A valame ly okból
egyszer kialakult m agas vérnyomás esetében az artériás
baroreceptorok nyomásérzékenysége csökken. Ilyenkor
a középn yomás emelkedése kisebb frekvenciájú akciós
potenciál sorozatot eredményez, mint korábban a nor-
motenziós állapotban. Ezzel szemben a baroreceptorok
szélesebb tartományban lesznek érzékenyek, a nyomás-
emelkedés hatására 200 H gmm artériás középnyomás
felett is fokozódó kisüléssorozatok jönnek létre (barore-
ceptorérzékenység-átállítódás, „resetting"). Az átállító-
dás teszi lehetővé, hogy a magas vérnyomás(1 betegek
szenzoros receptorai érzékeljék a nyomásváltozásokat,
és rövid távú reflexválaszokkal kompenzálják a nyomás
akut emelkedését.
Az alacsony nyomású rendszerben
elhe!Yezkedő receptorok
M ind a két vena cavában, mind pedig a vcna pulmona-
lisokban a pitvarokba való beszájadzás előtt mechanore-
ceptorok helyezkednek el, amelyek az erek disztenzióját
érzékelik: ezeket alacsony nyomású receptoroknak vagy
vo lumcnreceptoroknak, némelyiküket pitvari recepto-
roknak nevezzük. Hasonló receptorok vannak a főbb
tüdőartéria-ágakban és a bal kamrai endocardiumban.
A receptorokat közös néven cardiopulmonalis recepto-
roknak nevezzük; a belőlük kiinduló afferens rostok a
nervus vagushoz csatlakoznak, ezek a cardiopulmonalis
afferensek. A receptorok a fal feszülésének változásait
érzékelik, a falfeszülés a keringési rendszer alacsony
nyomású szakaszának teltségi állapotával arányos.
Amíg az artériás baroreceptorok az artériás vérnyomás
pillanatról pillanatra való szabályozásához (rövid távú
szabályozás) szolgáltatnak információt, addig a cardio-
pulmonalis rcceptorok/afferensek inkább a vérnyomás
hosszú távú szabályozásának szolgálatában állnak. A
keringési válaszokban lassan kialakuló és tartósabb ha-
tású hormonális mechanizmusok szerepelnek.
A receptorokból kiinduló ingerületek reflexesen sza-
bályozzák a neurohypophysis vazopresszinelválasztását
(AVP, más néven antidiuretikus hormon, ADH ), a vese
reninelvál asztásá t (ezért az angiotenzin II keletkezését)
és közvetve a mellékvesekéreg aldoszteronelválasztását
(1. a 21. fejezetet). Mind a három hor1non az extraceJlu-
láris folyadék térfogatának szabályozásában szerepel. A
megnövekedett pitvari nyomásra az ADH- és az aldosz-
teronszekréció csökken : fokozódik a vesében a víz és a
Na+ -ok ürítése, az extracell uláris folyadék térfogata
helyreáll. A receptorok ingerületének csökkenése váltja
ki azokat a neurohormonális szabályozó reakciókat
(ADH-, renin- és aldoszteronelválasztás), amelyekkel a
szervezet a hypovolaemia ellen védekezik (folyadék- és
Na+-konzerválás).

Az artériás kemoreceptorok
A glomus caroticum és aorticum kemoreceptorai (1. a
14. fejezetet) normoxiás körülmények között (Pa 02 =
90-100 Hgmm) nagyon alacsony frekvenciával adnak le
ingerületeket. Fiz i.ológiás körülmények k<>zött ezen
frekvenciájú nyugalmi ingerületleadás nem játszik sze-
repet sem a szimpatikus, sen1 a vagustónus beállításá-
ban. Jelentősebb 0 2-hiány esetén azonban a kemore-
ceptorokból már kiváltódnak keringési refl exek: a TPR
növekszik, ezért az artériás középnyomás emelkedik. A
vérnyomásemelkedés különösen nagy mértékű, ha az
0 2-hi ány m ellett az artériás P co2 is emelkedik: ez az ál-
lapot az asphyxia.
A vérkeringés meglassúbbodása 0 2-hiányt okoz a
glomusokban, és ingerli a kemoreceptorokat (1. a 14. fe-
jezetet). Ez következik be keringési elégtelenségben, to-
vábbá nagyobb vérveszteség után. A következm ény je-
lentős perifériás vasoconstrictio.
Integrált cardiovascularis
válaszreakciók
Cardiovascularis reflexek függőleges
testhe~zetben
Az ember (és valószínűleg más főemlősök) evolúciója
során a cardiovascularis rendszer szabályozásának nagy
próbatétele a függőleges testhelyzet következményeinek
elviselése volt. A fekvő h elyzetből a függőleges testhely-
zetbe való hirtel en átmenet fő problémáját az okozza,
11ogy az alsó testfél vékony falú vénáiban gyorsan és tar-
tósan megnövekszik a hidrosztatikai (és ezért a trans-
muralis) nyomás. I<.özépmagas ember lábháti felületes
vénáiban, mozdulatlanul álló helyzetben a nyomáse-
melkedés kb. 80 Hgmm (bár a jól záró vénabillentyuk
ezt mérsékelhetik). A nyomásemelkedés kitágítja a tá-
gulékony vénákat, és az alsó tes tfél vénáiban álló hely-
zetben mintegy 500 ml vértöbblet jelenh et meg. A vénás
visszaáramlás csökken, ezért a verőtérfogat és a perctér-
/
fogat egyaránt kisebb lesz. Alló emberben a perctérfogat
kb. 20-25%-kal kisebb, mint hanyatt fekvőben. Ezért -
ha n em lépnének működésbe az azonnali kompenzáci-
ós mechani zmusok - az artériás középnyomás is csök-
kenne.
18. fejezet A cardiovascularis szabá!Yozás 273
A centrális vénás nyomás csökkenését a cardiopul-
m.onalis receptorok jelzik, és ez - rövid késéssel - fokoz-
za a vénákhoz és a prekapilláris rezisztenciaerekhez
m en6 szimpatikus idegek tónusát. Az afferensek akti-
válják az antidiuretikus hormon, továbbá a renin szek-
~ .,,,..,,, .
rcc101at is.
A fekv()ből az álló helyzetbe való átmenet során
azonnal mérsékJ()dik a carotis baroreceptorok ingerület-
leadása. Ennek fő oka a carotis sinus anatómiai helyze-
te: a carotis sinus kb. 30 cm-rel a szív fölött heJyezkedik
el, ezért a fekvő helyzetben mérhető kb. 90 H gmm-es
középnyomás felálláskor azonnal 75 H g mm-re csök-
ken; a pulzusnyomás amplitúdója is kisebb lesz. Ezért a
rostro-ventrolateralis areára kifejtett tónusos gátlás is
mérséklőd ik: fokozódik a szimpatikus vasoconstrictor és
szívfi·ekvenciát növelő aktivitás. A noradrenerg idegi h a-
tást kiegészíti a mellékvesevelő fokozott katecholamin-
(adrenali n- és noradrenalin-) elválasztása: a vérplazma
katecholaminkoncentrációja álló helyzetben magasabb,
mint fekvőben. A hatások összessége 11elyreállítja az ar-
tériás középnyomást; a pulzusnyomás valamivel alacso-
nyabb amplitúdójú, mi nt eredetileg volt, és ez hosszabb
ideig alacsonyabb szinten tartja az artériás barorecepto-
rok ingerületleadását, ezzel a függőleges testhelyzet
időtartamára biztosítja a magasabb szintű szimpatikus
aktivitást.
Ha ez a homeosztatikus szabályozás hibás, függőle­
ges testhelyzetben az artériás nyomás olyan alacsony
szintre csökken, hogy az agy véráramlása elégtelenné
válik (l. a 19. fej ezetet), és az érintett személy elveszíthe-
ti az eszméletét (orthostaticus hypotensio, ill. orthostati-
cus kollapszus). A keringési zavart a bekövetl<ező esz-
méletvesztés (áj ulás) automatikusan megszünteti: a
vízszintes testhelyzet következtében az agyi áramlás
magától áll helyre.
Mindezeket a szabályozó mecha nizmusokat drámai
m ódon illusztrálja az RVLM és a gerincvelői praegang-
lionaris szimpatikus neuronok közötti összeköttetés
megszakadása utáni állapot. Ha a beteget passzívan fél-
függőlegesen döntött helyzetbe hozzuk, a vénás vissza-
áramlás, a perctérfogat és ezek következtében mind a
szisztolés, mind a dia sztolés nyomás azonnal csökken,
és ta rtósan alacsonyabb szinten marad. A mell ékvese-
velő noradrenalin- és adrenalinszekréciója - szemben
az intakt idegrendszerű egyénekkel - nem fokozódik.
Az egyetlen cardiovascularis reakció, arnellyel ezek a be-
tegek rendelkeznek, a szív paraszimpatikus beidegzése:
passzívan döntött helyzetben a szívfrekvencia emelke-
dik, mert a baroreceptorok ingerületének csökkenése
következtében a vagus efferens aktivitása csökken.
274 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
A magatartási reakciókhoz kapcsolódó
cardiovascularis szabá ~ozás
A ca rdiovascul aris szabályozás egyik aspektusa a kerin-
gési rendszer homeosztázisának fenntartása, a változó
belső környezethez való alkalma zkodás. Ez a sza bályo-
zás tartja stabilan a legfo ntosabb keringési para métere-
ket; a szabályozás integráló szintje a nyúltveléJ. Az ál-
landóan változó külső környezeth ez való alkalmazko-
dás során a szabályozás azonban ennél lényegesen
összetettebb: ez már a központi idegrendszer felsőbb
szintjein, az agykéreg, a limbicus rendszer és a hypotha-
lamus közreműködésével folyik. E zeken a szinteken a
cardiovascul aris szabályozás csak egyik tényezőj e a
szervezet viselkedési reakcióinak.
Az emlosök egy része nap mint nap a természeti kör-
nyezet különböző fenyegető inzu ltusainak van kitéve.
Az állatok egy része a ragadozók prédája, készen a m e-
nekülésre, míg másik része ragadozó, amely a prédára
vadászik. Mindkét felad at teljes erőkifej tést igé nyel. A
reakciók összességét, beleértve a cardiovascula ri s védel-
mi reakciókat W B. Cannon „menekülés vagy harc" re-
akció néven jellemezte ("flight-or-fight" reactio n). Az
ember hasonló kritikus h elyzetekbe ritkábban kerül, de
a term észeti-társadalmi környezet napi pszichés inzul-
tusai hasonló szomatikus védelmi cardiovasculari s vá-
laszreakciókat váltanak ki. Az emberben ezek a reakci-
ók a filogenezis maradványaik:ént vannak jelen, és bár
olykor az élet fenn tartásához nélkülözhetetlenek, túlsá-
gosa n gyakori is1nétl6déseik kóros folyamatokat indít-
h atnak el.
A cardiovascularis védelmi reakció részei:
a szívfrekvencia, kontraktilitás és perctérfogat
növekedése,
korai nagymérvű vasodilatatio a váziz m okban,
nagym é r vű vasoconstrictio más érterületeken, a
vesében, a spJanchnicus területen és a bőrben.
A vasoconstrictio a párhuzamosan kapcsolt érterület
nagyobb részét érinti, mint a vasodilatatio; a TPR emel-
kedése következtében az artériás középnyomás fokozó-
dik. Az artériás vérnyomás emelkedése fokozza a baro-
recep torok ingerüledeadásá t. E zzel egy időben azonban
a közpo n ti idegrendszer magasabb szintjeiről érkező in-
gerületek hatástalanítják a nyúltvelőhöz érkező gátló
h atás ú afferens impulzusokat; a szívfrekvencia - a baro-
receptoraktivitástól függetlenedve - fokozódhat.
A cardiovascularis védelmi reakció felkészítő j ellegű;
készenléti áll apotot tart fent - még mielőtt szü kségessé
válik a menekülés, vagy ténylegesen megkezdődik a va-
dászat -, és ezáltal l ehetővé teszi a maxim á lis teljesít-
1nényt. Természetes körülmények között él ő állatokban
a védelmi reakciót az érzékszervekből származó impul-
z usok váltják ki, amelyek az agykéreg megfelelő terüle-
teit aktiválják. Emberben pszichés ingerek - beelértve
az emocionális izgalmakat - aktiválják az agykérget, és
váltják ki a védelmi reakciót. Az agykérgi impulzusok a
limbicus rendszeren keresztül érik el a hypothalamust,
ahol a cardiovasculari s véd elmi reakció n1intázata (szív-
gyorsulás, érreakciók) k~oordinálódik.
A hypothalamus egyes specifikus areáinak elektro-
mos ingerl ése - agykérgi tényezők ingerülete nélkül is -
n1egindítja a cardiovascularis védelmi reakciót. Az in-
gerléssel kiváltott reakció csak az elektromos ingerlés
időtartamára szorítkozik; az ingerlés kikapcsolásával a
reakció azonnal m egszűnik. H asonlattal élve, a hypo-
thalamusban egy olyan kapcsolóközpont van, amely
„ki/beka pcsoló n yom ógomb" módjára mű köd ik.
A 44. fejezetben térünk vissza a cardiovascularis vé-
delmi rea kciót kísérő magatartási változásokra (düh , ag-
resszivitás, támadás), és azok központi idegrendszeri
szerveződésére . A hypothalam us elektromos ingerlése
nemcsak a cardiovascularis, hanem a viselkedési reakci-
ókat is „bekapcsolja", és ezek. az ingerlést köve tően pil-
lanatszerűen ki is kapcsolódnak.
Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a cardiovascu-
laris védelmi reakció során a h orneoszta tikus reflexe k
módosulást, vagy éppen felül bírálatot szenvednek.
Akármil yen fontosak is a hom eosztázist fenntartó reak-
ciók, különleges körülmények között kiiktatódhatnak.
Az emocionális ájulás
Egyes állatfajok „tetszhalál reakció" -ja a védelmi cardi-
ovascularis reakció tükörképe. E gyes állatfajták így rea-
gálhatnak a létüket közvetlenül fenyegető veszélyhely-
zetre, arnikor már n em képesek a ragadozó elől elmene-
külni. A „tetszhalál reakció" -ra jellemző a szé lsőséges
bradycardia. A szív perctérfogatának nagy része a maxi-
málisan kitágult izomerek.be áramlik, ezért az artériás
vérnyomás alacsony. Az állapotot nagyon ritka légzés
(csakne m teljes apnoe) , teljes vázizom-elernyedés kísé-
ri. H asonló tüneteket lehet kiváltani egyes hypothal a-
mus feletti területek elektromos ingerlésével is. Valószí-
nűleg ennek az állapotnak az emberi megfelelője a pszi-
chés m egrázkódtatások következtében fellépő ájul ás,
öntudatvesztés.

A fájdalmas ingerel<et kísérő
keringési válaszok
Altatott állatokon végzetr kísérletekben feltűnt, hogy az
érzőidegtörzsek elektromos ingerlése az artériás vérnyo-
más emelkedését és a szívmuködés gyorsulását váltotta
ki. A reflex a nyúltvelóocn csatolódik át, nem jön létre
spinalis állaton vagy a rostro-ventrolateralis nyúltvelő
területén végzett szelektív kiiktatás után. A presszorvá-
laszt a fájdalmi receptorok (nociceptorok) inge rlése nem
/
0 Attel<intés
A prekapilláris rezisztenciaereknek miogén tónusuk
van. A miogén tónus a transmuralis nyomástól , a
szöveti anyagcsere intenzitásától és parakrin (rész-
ben endotheleredetű) faktoroktól függ. A miogén tó-
nust adott speciális működések során csökkenthetik
egyes értágító (vasod ilatator) idegek.
A keringési homeosztáz ist a központi idegrendszer
az autonóm idegrendszeren keresztül sza bályozza.
A szabályozott változók a szív percürítése és a peri-
fériás ellenállás (TPR). A szív percürítését a szimpa-
tikus és paraszimpatikus reciprok beidegzés szabá-
lyozza. A prekapilláris rezisztencia a miogén tónus-
ra rátevődő szimpatikus noradrenerg vasoconstrictor
tónus függvénye.
Az alapvető
keringésszabályozási reakciók a nyúlt-
velőben integrálódnak. A szimpatikus idegrendszeri
aktivitás a rostro-ventrolateralis nyúltvelő (I.ZVLM)
spontán aktív pre n1otoros neuronjaiból ered. Az
RVLM és a gerincvelői praeganglionaris szimpatikus
neuron ok közötti összeköttetés megsza kadása az ar-
teriolák ne urogén tónusát megszünteti, és az artéri-
ás vérnyomás alacsony szintre esik. A rostro-ventro-
lateralis sejtcsoport end ogén aktivitását a caudalis
ventrolateralis sejtek a hozzájuk befutó ingerületek-
nek megfelelően gátolják. A caudalis sej tcsoportok
közvetlenül aktiválják a szívhez menő, gá tló hatású
parasz im patikus (vagus) efferenseket.
18. íejezct A cardiovascularis szabá!Yozás 275
altatott állatokon és emberen is kiváltja. F ájdalmas sérü-
lések, gyulladások szívfrekvencia-fokozódással és az ar-
tériás vérnyomás emelkedésével járnak.
A mély fá jda lmi receptorok, mint a csonthártya vagy
a here nociccptorai ingerülctéLvérnyornáscsökkenés kö-
vetheti. E zért vezethetnek eszméletvesztéshez a csont-
tö rések~, a herét vagy egyes belső szer veket ért sérülések.
* * -le·
A különbö ző cardiovascularis reflexeket a 18-4. táb-
lázat foglalja össze.
A homeosztatikus szabályozás nagy részben negatív
visszacsatolási reakciókon alapul: a cardiovascularis
rendszerben elhelyezkedő szenzoros receptorok jel-
zik a változásokat a nyú l tve lőnek, amely utóbbi ezen
infórmációknak megfelelően állítja be az RVLM és a
caudalis sejtcsoportok aktivitását. Az artériás vérnyo-
mást rövid távon a magas nyomású érszakaszban el-
helyezkedő baroreceptorok (carotis sinus és aortaív)
jelzései sza bályozzák. A nyomás emelkedése mér-
sékli a szimpatikus aktivitást, és a vagusefferenseken
keresztül gátolja a szívet; az artériás nyom ás csökke-
nése foko zza a szimpatikus aktivitást, és csökkenti a
vagustónust (artériás baroreflex) . Vész helyzetben a
glom us caroticum és aorticum kemoreceptorai jel z ik
az oxigénhiányt, és presszorválaszt vá lta n ak ki.
A cardiop ulmonalis receptorok (alacsony nyomású
receptorok) jelzik a cardiovascularis rendszer teltsé-
gi állapotát, és a l1osszú távú szabályozás legfonto-
sabb információs forrásai. E zen receptorok felől egy-
részt keringési reflexek, m ásrészt a vértérfogatot sza-
bályozó lassú hormonális válaszreakciók váltódnak
ki.
IZörnyezeti fenyegetés és emocionális változások a
cardiovascularis rendszer válaszreakcióit váltják ki.
A keringési alkalmazkodást az agykéreg és a limbi-
cus rend szer a hypothalamus köz beiktatásával, a
nyúltvelőn keresztül indítja meg.
276 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

18-4. táblázat
Cardiovascularis reflex mintázatok
-
Kiváltja Receptor Cardiovascularis válasz Központi szerveződés

Artériás vérnyomás esése Artériás baroreceptorok Szívfrekvencia-növekedés Agytörzs

rfPR-fokozódás

Artériás vérnyo1nás Artériás baroreceptorok Sz ívfrck vencia-csö kkenés Agytörzs

emelkedése rf PR-csökkenés

Hypox1a Artériás kemoreceptorok Szívfrckvencia-csö kkcnés Agytörzs

Ellenállás-fokozódás

Fenyegeté) veszély :Nfinden érzékszerv Szívfrekvencia-növekedés Limbicus rendszer

Vasodilatatio az H ypothalamus
izomerekben
Vasoconstrictio a többi
érterülcten

H alálos veszély ??? Szívfrekvencia-csökkenés Li mbicus rendszer

(„tetszhalál reakció", csak Excesszív vasodilatatio Hypothalamus
egyes állatfajokban) az izomerekben

Izomm unka Szívfrekvencia-növekedés A teljes központi

Venoconstrictio idegrendszer
Perctérfogat-fokozódás
Vasodilatatio a muködo
izomban
Vasoconstrictio a
splanchnicus érterületen
Vasoconstrictio vagy
vasodilatatio a bőrben

Hideg környezet Hidegreceptorok a bőrben, Szívfrekvencia-növekedés H ypothalamus

héSreceptorok a Vasoconstrictio a bőrbe n
hypothalamusban

Meleg környezet :Nlelcgreceptorok a bőrben, Szívfrekvencia-növekedés I-1 ypothalamus

hőreceptorok a Perctérf<>gat-növekedés
hypothalamusban Vasodilatatio a bőrben
/ ,
V ervesztcseg Cardiopulmonalis receptorok, Szívfrekvencia-növekedés Agytörzs
artériás kemoreceptorok, T PR-fokozódás
artériás baroreceptorok

Fájdalom Fájdalomérző receptorok Szívfrekvencia-növekedés Agytörzs

TPR-fókozódás
(Tűrhetetlen fájdalomnál
általánosult vasodilatatio,
vérnyomáscsökkenés)

TPR: teljes perifériás ellenállás

*A hypoxia reflexes szívlassúbbodást vált ki, de a kísérő ventilációs válasz másodlagosan fokozza a szívfrekvenciát

A szimpatikus ingerületek pozitív inotrop hatása nem minden reakcióban érvényesül azonos módon, nincs minden esetben pon-
tosan feltérképezve, és itt nem említjük
 18. ícjezet A cardiovascularis szabá!,yozás 277
---4!!~

Az alapokon túl

Helyi gyulladásos érreakciók vetkezménye (18-5. ábra). A polimodális afferens axon a

Szöveti árta lmak, akár fizikai tényezők (ütés, vágás, hő, io-
nizáló sugárzás}, akár vegyi anyagok, akár fertőzések okoz-
zák, megváltoztatják a helyi vérkeringést, és gyulladást
hoznak létre. A gyulladásos reakció szembetűnő klasszi-
kus tüneteit - ca/or (melegség), rubor (pirosság), tumor
(duzzanat) dolor (fájdalom)- évszázadok óta ismerik. Ezek
közül a két elsőként említ ett tünet a prekapilláris reziszten-
ciaerek helyi tágulatának következménye. Az értágulathoz
csatlakozik a duzzanat, azaz a helyi oedema, a kapillárisok
és posztkapilláris venulák permeabilitásfokozódásából
eredő plazmakilépés (extravasatio). A fájdalom kezdetben
a fájda l omérző i degvégződések közvetlen ingerlésének
következménye. de később a helyben lezajló reakciósoro-
zatok különböző fájdalmat generáló mediátorokat szabadí-
tanak fel.
A helyileg felszabaduló gyulladási mediátorok (endo-
gén gyulladástkeltő anyagok) afferens idegvégződésekből
(po limodális afferensek végződései ), a sejtközötti állo-
mányból (mátrix), a helyi immunsejtekből és hízósej-
tekből, valamint az endothelsejtekből származnak. Az ese-
tek nagy részében ezen mediátorok reciprok módon akti-
vá lják egymás felszabadulását. pozitív visszacsatolásos
végződés közelében elágazódik: a centrális ág a központ
felé továbbítja az ingerületet és jelez a központi ideg rend-
szernek, a másik (kollaterális) ág pedig visszakanyarodva
valamivel távolabb szabadít fel CGRP-t, SP-t és NKA-t,
amelyek az „udvar" értágulatát létrehozzák.
A l<allikrein-lcinin rendszer szerepe. A kininek az interstitialis
fehérjebont ó enzim. a kallikrein hatásra az ugyancsa k in-
terstitialis elhelyezkedésű
, plazmafehérjékből, kini nogé-
nekből keletkeznek. Ep szövetekben a kallikrein inaktív
formában, mint prekallikrein van jelen; csak egyes ártal-
makra (mint pl. szöveti trauma, hypoxia. helyi acidosis
stb„ 18-6. ábra) aktiválódik kallik re inné. A kallikrein rövid
peptideket hasít le a kininogénekbő l : a peptidek fő képvi-
selője a bradikinin. A kininek a célsejtek plazmamembrán-
jában lévő receptorokkal reagálnak, ezek közül a 2. típusú
A , etípusú
: pollmodális
: afferens axon Nociceptív
• inger
Központ felé '.
~-~~~----~·~·~~~~~~-~-~---t:/

'''
kapcsolatban állnak; az eredmény a helyi reakciók f el-
erősítése (amplifikáció). A gyulladásos mediátorok t áma- ( Hízósejl SP,CGRP, NKA
dáspontjai a vascularis simaizomsejtek, az endothelsejtek
és maguk az érzőideg-végződések. Az egymáshoz kap-
csolódó reakciók, azok összefüggései miatt nehéz egyér-
telműen azonosítani az elsődleges aktiválás mediáto-
'/~~
Hiszlamin

rát(a it). A gyu lladásos jelenségeket legrészletesebben a ----

Kapi llárishálózat
--:S~~===========;=,=-
---.:::: ,'
bőr esetében ismerjük, de nagyon va l ószínű. hogy a bel ső Arteriola
szervekben is hasonló folyamatok játszódnak le.

A polimodális afferens végződések szerepe. A fizikai és a ké- Nociceplív

miai ártalmak a polimodális afferenseknek nevezett ideg- B e típusú JI inger
rostok végződéseire hatnak. A polimodális afferensek ma- polimodális ~-

gas ingerküszöbű, vékony, velőtlen (C típusú) idegrostok, afferens axon '

amelyek a nociceptív impulzusokat a központba vezetik (1.
a 38. fejezetet) . Ezen afferensek végződéseinek izgatása
nemcsak a központ felé vezetett akciós potenciálokat vált
··--·.
Központ felé ~
1
...
ki, hanem depolarizálódásuk a végződésekből neu ropep-
tideket szabadít fel. Jelenleg három neuropeptidnek, a P-
( Hízósejt 1 +++
anyagnak (substance P, SP}, a CGRP-nek (calcitonin gene- f SP, CGRP,NKA
Hisztamin
related peptide), továbbá a neurokinin A-nak (NKA) tulaj-
/~~
,
donítunk szerepet a gyulladásos reakcióban. Ugy tűnik.
hogy a három peptid közül a CGRP-nek van a legfonto- ---- _
- ::S~~-.=-- ____:.___,
sabb szerepe. Mindhárom peptid ellazítja az arteriolák si- Kapillárishál ózat --.::::::::::::::=::::::::--- - ------:-,-, - -
Arterio la
maizmait, de a kapillárisok és a posztkapilláris venulák en-
dothelsejtjeinek kontrakcióját is előidézik. Az értágulat
(hyperaemia} és a fokozott érpermeabilitás következtében A nociceptív ingerlésre bekövetkező vasodilatatio mechaniz-
extravasatio. helyi oedema jön létre. A bőr esetében már musai
akkor szemmel látható gyulladásos keri ngési elváltozások
A) A polimodális afferens végződések aktiválását kísérő vasodilatatio
következnek be, amikor még semmilyen tudatosuló kelle-
(Jancsó- Szolcsányi-mechanizmus)
metlen érzet. fájdalom nem jelentkezik.
A helyi értágulat először a sérülés (ütés, vágás) helyén B) A nociceptor aktiválását kísérő vasodilalatio „klasszikus" axonref-
jelentkezik, később azonban a hyperaemia a sérüléstől né- lex mechanizmusa
hány milliméterrel távolabb is kialaku l (udvar, angolu l fia- CGRP: calcitonin gene related peptide; NKA: neurokinin A;
re). Nagyon valószínű. hogy ez az „ udvar" axonreflex kö- SP: P-anyag
278 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

Szöveti trauma, és aktiválódnak az immunrendszer sejtjei (1. a 10. fejeze-

hypoxia Kininogén
tet). Az aktivált immu nsejt ek különböző citokineket t ermel-
Prekallikrein + Kallikrein
nek, és szabadítanak fel. A komplementrendszer aktiváló-
dása egyes komplementfragmentumok, anafilatoxinok
megjelenését eredményezi. A behatoló mikroorganizmu-
Bradikinin
sok egy részébő l endotoxinok válnak szabaddá . Mindezen
.
1
anyagoknak a közelmúltban még közvetlen értágító hatást
e típusú 1
Algogén
tu lajdonítottak. Vazoaktív hatásuk azonban közvetett, az
polimodális hatás
afferens axon endothelsejteken keresztü l érvényesül.
. ... -- -, ... -
Központ
- felé--....:.____
,___ \
•
,.. _______ f'\:;_
/
A citokinek, valamint a hisztamin az endothelsejteken
l évő receptorokhoz kötődik. Ezekben a sejt ekben - isme-
retlen mechanizmussal - az indukálhat ó NO-szintáz gén
átírását fokozzák. (Ezen NO-szintáz gén különbözik a kons-
Neuropeptid-
felszabadulás titutív enzim génjétől.) Az indukálható NO-szintáz aktivitá-
sához nem szükséges Ca2+: az NO-szintézis maximálisan
SP, CGRP, NKA aktív, nem áll semmilyen további szabályozás alatt. Ennek
következtében a környező simaizmokban tartósan magas
Hízósejt ~---+--+-- 1 a cGMP-szint. az érfal ellazult. és sem fiziológ iás (noradre-
t • nalin). sem fa rrnakológiai érszű kítő anyag okra nem, vagy
Hisztamin csak alig reagál.
\..+ H1-R Endothelsejt-
kontrakció
A hízósejtek és a hisztamin szerepe. A hízósejtek gra nuluma-
t ikban hisztamint tarta lmaznak (1. a 10. fejezetet), ami meg-
NO határozott jelzések hatására felszabadul. Ilyen jelzés a sej-
~ tek felületén lezajló antigen-antitest reakció : a hízósejt ek
Érfalsimaizomsejt- Fc-receptoraikon keresztül megkötik a szabad lgE-moleku-
ellazulás lákat, és ha ezt követően az lgE-re specifikus antigén jele-
nik meg a környezetükben. bekövetkezik a hisztamin fel-
18-6 „, ~
szabadulása. Hisztamint szabadítanak fel az anaphylatoxi-
nok. továbbá a polimodális afferens végződésekből felsza-
A gyulladás kialakulásában szereplő mediátorok kapcsolatai badult peptidek (SP, CGRP és NKA) is. A hisztamin táma-
BK2-R: 2. típusú bradikininreceptor; CGRP: calcitonin gene related dáspontja az endothelsejt, a reakciót a H 1 típusú receptor
peptide; H 1-R: 1. típusú hisztaminrcceptor; NKA: neurokinin A: közvetíti, a következmények, az endothelsejt kontrakciója
SP: P-anyag és NO-felszabadulás (azaz extravasatio és értágulat). A H1-
receptorokat blokkoló farmakonok ellensúlyozzák a hiszta-
min hatását. az értágulat ot és az oedemát.
bradikininreceptor (BK2-receptor) jelentős. A bradikinin. to-
vábbá az általa felszabadított neuropeptidek egyaránt NO- Az eikozanoidok szerepe. Az érendothel. de ezen kívül
t szabadítanak fel az endothelsejtekből: az arteriolák tágu- még számos más szövet is egy t öbbszö rösen telítetlen
latát az NO hozza létre. Az SP és az NKA hisztamint szaba- zsírsavból, a 20 szénatomot tartalmazó arachidonsavból
dítanak fel a szöveti h ízósejtekből, amely további NO-fel- jelentős biológiai hatású prosztanoid vegyületeket (eiko-
szabaduláshoz és ért águlathoz vezet. Csaknem va la- zano idok) állít elő. Az arachidonsav továbba lakulá sának
mennyi felsorolt mediátor az endothelsejtek kontrakcióját két fő útja van: az egyik a ciklooxigenáz út. amely a
okozza. A kontrahált endothelsejtek eltávolodnak egymás- prosztanoidvegyületek keletkezéséhez vezet, a másik a
tól; a közöttü k keletkezett pórusok átjárhatók a makromole- lipoxigenáz út. amelynek során a gyu lladásos mediáto-
kulák számára. A következmény plazmakilépés (extravasa- rok sorába tartozó leukotriének jönnek létre. Az eikoza-
tio), szöveti oedema. Látható. hogy a gyulladásban több- noidok gyorsan bomló vegyületek, ezért hatásaikat kelet-
szörös pozitív visszacsatolás erősíti a kialaku ló folyamatot. kezési helyük közvetlen közelében fejtik ki, parakrin sza-
és egyetlen megje l enő mediátor láncreakciók sorát. t ováb- bályozó molekulák.
bi mediátorok felszabadulását indítja meg.
A bradikinin a polimodális afferens idegvégződé­
sekből neuropeptideket (SP, CGRP, NKA) szabadít f el (1. az Vérvesztést követő cardiovascularis reakciók
előzőeket). továbbá a fájdalomérző afferens vég ződések
izgatásával fájdalomérzetet vált ki (azaz algogén mediá- A jelentős vérvesztéssel járó sérülés a természetes kör-
tor) . A gyulladásos fáj dalom kialakulásában ta lán a bradiki- nyezetből származó reá lis veszély. A szívet vagy legna-
nin a legfontosabb tényező. A bradikinin (és ta lán a lizil- gyobb ereket érő sérülés álta lában végzet es. Ha a vér-
bradikinin) központi szerepét támasztja alá, hogy a BK2-re- vesztés lassabb ütemű és kisebb mértékű, rövid időn belül
cept or szintetikus antagonistái hatásos gyulladásgátló ve- kompenzációs reakciók akt iválódnak, és ezek a homeo-
gyületek. és csökkentik a gyulladásos f ájdalmat is. sztatikus mechanizmusok vagy idő l egese n , vagy véglege-
sen fenntartják a vérkeringést.
A helyi immunsejt-aktiválódás szerepe. Azokon a helyeken. A kompenzációs mechanizmusokat viszonylag kisebb
ahol antigének hatolnak be a sze rvezet be, felsorakoznak vérvesztés is gyorsan m űködésbe hozza, de a kompenzá-
 18. rejczet A cardiovascularis szabá!Yozás 279

ció annyira hatékony, hogy a legfontosabb keringési para-
méterek, mint a verőtérfogat, perctérfogat és az artériás kö-
zépnyomás alig változik. A perctérfogat csökkenése nélkül
elviselh ető vérveszteség felnőtt emberben a ke ringő vér-
térfogat kb. 10°/o-a, azaz mint egy 500 ml. (A vérbankok egy
véradás alkalmával 400 ml vért vesznek a véradóktól, ezt
nevezik „egység"-nek.) 500 m l-nél nagyob b vérveszteség
esetén a kompenzáló mechanizmusok már nem képesek
fen ntartani a perctérfogatot; más keringési paraméterek,
m int az artériás középnyomás is csak egyes szervek átáram-
lásának jelentős csökkenése árán tarthatók fent.
A vérvesztést követően először a kapacitáserekben
l évő vér mennyisége csökken: kisebb lesz a vénás vissza-
áramlás és a centrális vénás nyomás. A centrális vénás
nyomás csökkenését jelzik az alacsony nyomású barore-
ceptorok, az afferens idegekben csökken az akciós poten-
ciálok frekvenciája. Mérsékelt vérveszteség esetén a
szimpatikus aktiválódá s egyedül a kapacitáserekben hoz
létre vasoconstrictiót, és ez elégséges a vénás vissza-
áramlá s helyreállításához. Nagyobb vérveszteség esetén
azonban a csökkent vénás visszaáramlás következtében
már a perctérfogat és az artériás vérnyomás is esik. Ezért
a magas nyomású rendszer baroreceptorai is akciós po-
tenciál frekvenc iájuk csökken ésével jelzik az artériás kö-
zépnyomás, ill. a pulzusnyomás csökkenését.
Az alacsony és a magas nyomású baroreceptorok in-
gerületi f rekvenciájának együttes csökken ése miatt a
nyúltvelő caudalis sejtcsoportjai nem gátolják többé a
rostro-ventrolateralis neuroncsoportokat; a RVLM „felsza-
badul" a tónusos gátlás alól. teljes mértékben akt iválja a
gerincvelői szimpatikus praeganglionaris neuronokat. En-
nek következtében:
a kapacitáserekben vasoconstrictio következik be,
növekszik a szívműködés frekvenciája (tachycar-
dia),
az agy és a szív ereinek kivételével a prekapilláris
rezisztenciaerekben általános vasoconstrictio kö-
vetkezik be (TPR-fokozódás).
konzerválás). Felvetették, hogy a jelentős vérzést követő ma-
gas vazopresszinszint hozzájárul a vasoconstrictióhoz.
A másik mechanizmus a vese juxtaglomerularis appa-
rátu sának endokrin működéséhez, a renin elvá lasztásához
kapcsolódik ( 18-7. ábra). A reninelválasztást ebben az álla-
potban két tényező fokozza: a szimpatikus aktiválódás (a
választ P1-recepto rok közvetítik) és a vese perfúziós nyo-
másának csökkenése. A reninelválasztást követő angio-
tenzin 11-szint-növekedés (A 11) az alábbi kompenzációs re-
akciókban szerepel:
rendkívül hat ásos vasoconstrictor hatóanyag,
• csökkenti a vesében a Na+-ürítést, ezzel segít
meg el őzn i a továb bi elektrolitveszteséget,
fokozza a mellékvesekéregben a Na -l -ot visszatar-
tó aldoszteronelválasztást, végül
közvetlenül ingerli a hypothalamus „szomjúságköz-
pontját", ezzel fokozza a vízfelvételt (a vérzést szen-
vedett ember szomjúságról panaszkodik).
Ha a vérvesztés olyan mértékű volt, hogy a perctérfo-
gat je l entős en csökkent. a lassult keringés a glomus ke-
NYÚLTVELŐ
~ Nyomáscsökke~é~
a magas nyomasu
baroreceptor areákban
Nyomáscsökkenés
az alacsony nyomású
GERINCVELŐ
baroreceptor areákban
Szimpatikus
praegang 1ionaris
neuronok
Szimpatikus
postgan gli onari s
neuronok

A TPR fokozódása következtében az artériás középnyo-

más a normáli s érték helyreállításának irányában mozdul
el. Ennek ára azonban az, hogy a vasoconstrictio rontja a Juxtaglomerularis VESE Csökkent
szöveti véráram lást, és a szövetek 0 2-ellátása csökken apparátus perfúzió
(szöveti hypoxía).
A prekapillárís rezisztenciaerek constrictiójának követ-
kezméhye, hogy egyes szövetekben, e lsősorban a váz-
i
izomzatban a kapilláris filtráció jelentősen csökken, sőt fo- RENIN
lyadékabszorpció következik be (normálisan az izom nem
tartozik az abszorptív szövetek közé, 1. a 15. fejezetet). Az ,
Angiotenzi nogén __' ..._-l
:.- ANG 1
abszorpció további tényezője az artériás és a vénás hid-
i~
Angiotenzin-
rosztatikai nyomás csökkenése. Az interst itialis folyadék konvertáló enzim (ACE)
egy része így áthelyeződik az érpályába, és kompenzálja a
vérplazmaveszteséget. Vérvesztést követően állandó la- ~NG_ll_
boratóriumi lelet a haemodilutio, a vörösvérsejtszám, he-
matokritérték és plazmafehérje-koncentráció csökkenése.
A cardiopulmonalis receptorokból kiinduló reflexek
más szabályozási folyamatokat is megindítanak, amelyek
Érrends~/ \ Szomjúságközpont
Vese Mellékvesekéreg
megelőzik a szervezet további víz- és elektrolitveszteségét. (mineralokortikoid-elválasztás)
Az egyik ilyen mechanizmus a hypothalamusban szer-
veződ ik. A cardi opu lmonalis receptorok ingerületéhek csök- 18-7. ábr<1
kenése növeli a vazopresszin (antidiuretikus hormon, ADH) Keringési változások hatása a renin- és angiotenzin 11-produk-
elválasztását. A vesében fokozódik a víz visszaszívása (víz- .,
c1ora
280 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
moreceptorok aktiválásához vezet: a hypoxiás jelzés hoz-
zájárul a reflexes vasoconstrictióhoz. Nagyon jelentős vér-
vesztést követően, ha az artériás középnyomás 60 Hgmm
alá süllyed, és már sem az alacsony, sem a magas nyomá-
sú baroreceptorok {az alacsony nyomás miatt) nem adnak
le ingerületet, további szimpatikus aktiválás csak a glomus
kemoreceptorok fel ől lehetséges.
Hasonló mechanizmusok lépnek akkor is működésbe,
ha nem vérzés folytán csökken a keringő vér térfogata. ha-
nem folyadékvesztés vagy hosszan tartó szomjazás idézi
elő a hypovolaemiát. Ilyen állapot alakul ki sivatagi körül-
mények között bekövetkező szomjazást. nagyobb hasme-
nést, hosszan tartó hányást követően.
A volumenvesztést követő keringés-átrendeződés. Komolyabb
vér- vagy folyadékvesztést („volumenvesztés") követően
az egyes szervek véráramlása és a perctérfogatból való ré-
szesedése jellemző módon megváltozik. Ebben a helyzet-
ben a szabályozás azon szervek véráram lását tartja vi-
szonylag elfogadh ató szinten, amelyek nem képesek ala-
csony perfúziót elviselni, ez viszont más szervek véráram-
lásának rovására történik. A homeosztázist fenntartó reak-
ciók a TPR változtatásán keresztül kompenzálják az artéri-
ás középnyomás csökkenését.
A prekapilláris ellenálláserek constrictiója legelőször a
bőr és az izomzat ereiben fejlődik ki. A splanchnicus terü-
let ereiben a vasoconstrictio kezdetben kismértékű; a
splanchnicus érterület és a vese rezisztenciaerei csak a
vértérfogat nagyobb csökkenése esetén vesznek részt a
presszorválaszban. (A vese hosszan tartó vasoconstrictiója
veseelégtelenséghez vezethet: ez akkor is bekövetkezhet.
ha a folyadékveszteséget később pótolták, és a cardiovas-
cularis funkció helyrerállt.) A szabályozási folyamat része a
splanchnicus terület vénáiban a simaizomelemek össze-
húzódása, a kapacitáserek kiürülése.
„Keringési shock". A vér/folyadékvesztést követő cardiovas-
cularis vá ltozások reverzfbilisek lehetnek, és feltéve, hogy
a hypovolaemiás állapot nem tartott túlságosan hosszú
ideig, vér vagy legalább vérplazma transzfúziójával helyre-
állíthatók. Ha azonban az alacsony vérnyomás bizonyos
időt meghaladóan tartós volt (az időtartam a vérvesztés
súlyosságától függ és arányos az artériás vérnyomás csök-
kenésével). a folyamatok irreverzíbilissé válnak, beáll az ir-
reverzíbi lis hypovolaemiás shock állapota. A vasoconstric-
tiót követő szöveti hypoxia irreverzíbi lis szöveti károsodást
hozhat létre, oligaemiás (hypovolaemiás. ún. „magas el-
lenállású") shock alakul ki. Az oligaemiás shockra az álta-
lános vasoconstrictio. a TPR növekedése jellemző. Az álla-
pot kifejlődésében a szöveti hypoxia mellett a különböző
regulátorpeptidek (citokinek, vazoaktív anyagok) szabályo-
zatlan, túlzott felszabadulása játszik szerepet.
Az oligaemiá s shocktól - amelyben a leírtak alapján a
vasoconstrictio dominál - különbözik a keringési elégte-
lenségnek az a fajtája. amelyben az alacsony artériás kö-
zépnyomás oka az általános vasodi latatio („alacsony ellen-
állású shock", angolul low resistance shock). A keringési
elégtelenség ezen fajtáját bakteriális fertőzések, bakteriá-
lis endotoxinok okozzák, létrejöttében vasodi latator medi-
átorok (peptidek, NO) felszabadu lá sa szerepel. A tágult el-
lenálláserek nem reagálnak érszűkítő anyagokra (sem ka-
techolaminokra, sem szintetikus érszűkítőkre).
Keringésszabályozás gerincvelői harántlaesiót követően
A baleset következtében kiala kult teljes gerincvelői ha-
rántlaesiót követően a sérült tú lélése megfe l elő ápolással
biztosítható. Az ápolási viszonyok javulásával gyű l tek fel az
emberi vérkeringést illető tapaszta latok ebben a krónikus
spinalis állapotban, amelyet súlyossága szerint paraplegi-
ának vagy quadriplegiának nevezünk. A szimpatikus rend-
szer aktivitása - ha hosszú idő alatt is és nem is teljesen -
helyreáll. Ebben a helyzetben, amelyben a szimpatikus
idegrendszer felsőbb irányítása teljesen és véglegesen
megszűnt, a szisztolés és a diasztolés nyomás kb. 15
Hgmm-rel alacsonyabb. mint a normális érték. Az erekhez
menő szimpatikus idegekben az akciós potenciálok frek-
venciája, továbbá a vérplazma adrenalin- és noradrenalin-
szintje alacsony. A szív frekvenciája és a perctérfogat a
normális tartomány alsó szélén van. A keringés a fellépő
változásokhoz alig képes alkalmazkodni. kizárólag a ner-
vus vagus szabályozó hatása marad meg.
A szimpatikus praeganglionaris neuronok nyúltvelőből
származó gátlását előbb már említettük. Gerincvelői sérü-
lés után a nyúltvelői gátlás teljesen elvész, és ez a hiány -
amikor a praeganglionaris neuronok aktivitása már részle-
gesen visszatért - mint autonóm dysreflexia (hyperrefle-
xia) jelentkezik. Ennek részjelensége, hogy a perifériáról
jövő különböző ingerületek hatására kiváltódó presszorvá-
laszok intenzitását semmi sem korlátozza, ezért (pl. vize-
lésnél vagy székletürítésnél) veszélyes mértékű artériás
nyomásemelkedések jöhetnek létre.
Phaeochromocytoma
Kóros esetekben a mellékvesevelő katecholaminokat el-
választó daganataiból (phaeochromocytoma) nagy
mennyiségű, a fiziológiás szintet jelentősen meghaladó
adrenalin és/vagy noradrenalin kerü l a keringésbe. A kate-
cho laminok időszakosan vá lasztódnak el, és je l entős arté-
riás vérnyomás-növekedést okoznak. a szisztolés nyomás
elérheti
, vagy meghaladhatja a 250 Hgmm-es értéket.
Evtizedeken keresztül az adrenalint mint „vérnyomáse-
melő hormont" tartották számon. Ez annak volt a következ-
ménye, hogy a mellékvesevelő kivonatában rendkívül
nagy mennyiségű adrenalin volt jelen, és kísérleti állatok-
ban a nagy adag vérnyomást emelő hatása volt a szembe-
tűnő. Az adrenal in csak szuprafiziológiás adagban növeli a
teljes perifériás ellenállást.

«» Mérföldkövek
1851-1853: francia fiziológusok. C. Bernard Lyonban,
Ch. E. Brown-Sequard és A. Waller Párisban nagyjá-
ból egy időb en fedezik fel a szimpatikus idegek vaso-
constrictor hatását. Bernard féloldalon átmetszi albino
nyulak nyaki szimpatikus kötegét, és megfigyeli. hogy
az azonos oldali fül a vasodilatatio következtében
azonnal piros és meleg lesz. Az átvágott ideg periféri-
ás csonkjának elektromos ingerlésére a fül elhalvá nyo-
dik, szembeötlő a vasoconstrictio. Röviddel ezután
Bernard felfedezi, hogy a gerincvelő alsó nyaki szeg-
mentumainak átmetszését a vérnyomás azonnali zuha-
nása követi.
1866: E. deCyon és C. Ludwig a nagy artériákból
eredő, és később a n. vagushoz csatlakozó (nervus
depresszornak nevezett) ideg átvágott centrális csonk-
jának elektromos ingerlésére bradycardiát és az artéri-
ás vérnyomás lassú esését figyelik meg; a perifériás
csonk ingerlése hatástalan. a jelenség tehát a központi
idegrendszerben záródó reflex eredménye. A megfi-
gyelésből kiindulva Ludwigban tudatosul a ca rdiovas-
cularis önszabályozás lehetősége, amelyet ma negatív
visszacsatolásos szabályozásnak nevezünk.
1870-es évek: C. Ludwig laboratóriumában Dittmar és
Owsjannikow az agytörzsben végzett sorozatos átmet-
széses kísérletekben a nyúltvelőben lokalizálják a „va-
zomotor központot".
• 1910: J. P. Karp lus és A. Kreidl altatott kísérleti állatban
leírja a hypothalamus egyes pontjainak elektromos in-
gerlésével kiváltott cardiovascularis reakciókat.
1923: W. M. Bayliss monográfiájában (The Vasomotor
System. Longman, London) ismerteti a „vazomotor
központ "-ra vonatkozó elképzeléseit.
1927: H. E. Hering leírja. hogy a carotistájra gyakorolt
nyomás reflexes bradycardiát vált ki, és ezt állatokon
végzett kísérletekben is reprodukálja.
1928: Ph. Bard krónikusan implantált elektródok segít-
ségével éber állat okban ingerli a hypothalamu st. és
felfedezi az ingerlés hatására bekövetkező dűhreakci­
ót. valamint annak cardiovascu laris kísérőjelenségeit.
18. fejezet • A cardiovascularis szabá[yozás 281
• 1929: C. Heymans munkatársaival összefüggést állapít
meg az arteria carotisban fennálló nyomás és a cardi-
ovascularis funkciók között (Nobel-díj 1938-ban).
• 1932: D. W. Bronk és G. Stella első ízben vezet el a si-
nus caroticus afferens idegrostjairól akciós potenciálo-
kat.
1939: J. H. Comroe leírja az aortaívben lévő kemore-
ceptorok funkcióját .
1946: R. S. Alexander a nyúltvelő ventralis részén
szimpatikus központokat t alál. am elyeket a korábban
Bayliss által feltételezett „vazomotor központ"-t al vé l
azonosítani.
1956: J. P. Henry és 0. H. Gauer leírják, hogy a pitvar
tágítása diuretikus reflexet vált ki.
1963: Jancsó Miklós - 1947-ben megkezdett munkái
betetőzéseként - megállapítja, hogy a C típusú fájdalo-
mérző afferensek (mai elnevezéssel kapszaicinérzé-
keny polimodáli s nociceptorok) végződése i ből „neu-
rohumor" szabadul fel. amely kiváltja a gyulladásos re-
akciót, helyi értágulatot és a folyadékkilépést az érből
(extravasatio). A neurohumort Jancsó 1966-ban bekö-
vetkezett halála után mint P-anyagot. CGRP-t és neuro-
kinin A-t azonosították.
• 1980: R. F. Furchgott és J. V Zawadzky vél et lenül
megfigyelik, hogy a régen ismert értágító mediátor. az
acet il-ko lin (AC h) hatását csak ép endothelium jelenlé-
tében fejti ki. Feltételezik (helyesen), hogy az ACh egy
addig ismeretlen értágitó anyagot szabadít fel az en-
dothelsejtekből (endothelium-derived relaxatio n facto r,
EDRF). 1983 és 1986 között F. Murad és mtsai felisme-
rik, hogy az értágító szerves nitrit- és nitrátvegyüle-
tekből a szervezetben a szabad gyök nitrogén-mono-
xid (NO) keletkezik, és az NO hatásra aktivált guanilát-
cikláz fel e lős az értágító hatásért. 1987-ben L. lgnarro
és mtsai. va lamint S. Moncada és mtsai felismerik,
hogy az EDRF azonos a nitrogén-monoxiddal (Nobel-
díj Fu rchgott, Murad és lgnarro részére 1998-ban).

19. fejezet
~gyes érterületek vérker~gési
A vérkeringés általános jellemz6it a 15. fejezetben, a
szabályozási elveket a 18. fejezetben ismertetettük. Az
egyes szervek és szervrendszerek vérellátásának azon-
ban egyedi jellegzetességei is van nak, amelyek az érte-
rület l{ülönleges felépítésére és/vagy szabályozására ve-
zethetők vissza. Különlegességek jellemzik a szív, a
splanchnicus érterület, a vázizomzat, a bőr és az agy ke-
ringését; ezeket a jelen fejezetben ismertetjük. A vese
vé rkeringése, összefüggésben a vese 1nuködésével a 20.
fejezetben szerepel.
A szív vérellátása
(coronariakeringés)
A szív obligát aerob szerv, ezért a mCíködő szív folyama-
tos vérellátásra (oxigén- és tápanyagellátásra) van u ta l-
va. A mioglobinhoz kötött 0 2 csak egészen rövid időre
fedezh eti az oxidációt, és a szívizom felhasz nálható táp-
Bal a. coronaria
Jobb a. coronaria ,,-:;;:==~
~ )
Sternocostalis nézet
1 Q_ ) ~hr~
Az arteria coronariák lefutása az emberi szív felszínén
..,_
.__
....
sajátosság~_i ------
anyagraktára, a glikogén is minimális. A szívet az aorta-
billentyűk tasakjai m ögül kiinduló arteria coronariák
látják cl vérrel (19-1. ábra) . A jobb a. coron aria elsősor­
ban a jobb kamrát és pitvart, a bal a. coronaria - amely
röviddel eredése után az elülső descendens és circumfle-
xa ágakra oszlik - főként a bal kamrát és pitvart látja cl.
Az emberek 50%-ában a jobb a. coronaria a dami náns,
20%-ában a bal, míg 30%-ában a két ér egyenlő mérték-
ben vesz részt a vérellátásban. A szív folyamatos vérel-
látása az ember esetében rendkívül veszélyeztetett. Az
artériák ágai között no rmálisan ni ncs, vagy alig van
anasto1nosis: az emberi halálokok között a szív vérellá-
tásának helyi megszCínése az arteria coronariák megbe-
tegedése (atherosclerosis) következtében az első helyek
egyikén áll. A coronariák radiológiai vizsgálata (coro-
narographia) a kardiológiai d iagnosztika nap i eszköze
(19-2. ábra), az elzáródott vagy beszCíkült erek tágítása
(percuta n transluminalis angioplastica) helyreállíthatja
a vérellátást, és ha ez a beavatkozás akadályba ütköz ik,
az elzáródott eret a beteg valamelyik venájának beülte-
tésével hidalják át (coronaria-bypassműtét).
Ramus círcumflexus
'
'' Sinuscsomó
''
''
'
''
''
Jobb a. coronaria
Diaphragmaticus nézet
 284 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorcspiratoricus) rendszer
19 2 1bra
Normális emberi coronaria angiogram
,
A Semmelweis Egyetem Er- és Szívsebészeti Klinikáján Prof. Merke!Y Béla felvétele
Az arteriolákból kiinduló kapillárishálózaL annyira
b6séges, hogy minden izomrostra átlagosa n egy kapillá-
ris jut. A kapillárisszám/izom rost arány kedvezőtleneb­
bé válik, ha az egyik kamra krónikusan nagyobb terhe-
léssel szemben mlíködik, és a kamrafal megvastagodik
(kamrahipertrófia). Ebben az esetben a kapillárisok szá-
- mának növekedése nem tart lépést a kamraizomzat
megvastagodásával, és a szívizom 0 2- és tápanyagellátá-
sa romlik.
A kapillárisokból összeszedődő ven ulák/vénák nagy
része a sinus coronariusban egyesülve a jobb pitvarba
ömlik, a vénás vér kisebb hányada kisebb vénákon ke-
resztül jut el részbe n a jobb és a bal pitvarba, részben a
bal kamrába (a két utóbbiból származó vér csökkenti az
aortába jutó vér 0 2-tenzióját és 0 2-szatu rációj át).
Oxigénszaturáció a coronariakeringésben. A coronariake-
ringés a vérkeringésnek az a területe, ahol az oxigénki-
használás a legnagyobb mértéku. Míg a legtöbb érte rü-
leten a szervet elhagyó vénás vér oxigénszaturációja
nyugalmi körülmények között kb. 75%, a sinus corona-
rius vérében ez az érték kb 25% (ami 20 H gmm körüli
1)o 2- t jelent!). Ilyen mértékű deszaturáció tovább alig fo-
kozható, az oxigénellátás növelésének egyetlen le-
hetősége a coronariaáramlás fokozódása.
A coronariaáramlás függése
a szív teljesítményétől
Nyugalmi körülmények között a coronariák véráramlá-
sa 180-240 mVmin, azaz 60-80 ml x 100 g-1 x 1nin- l:
ez a perctérfogat 5%-a. A véráramlás a szívre háruló
munka fokozódásával együtt nő, a maximális áramlás
emberben 900-1200 ml/min-re emelkedhet (300-400
ml X 100 g-1 X min-1). Edzett atlétáknál az áramlás a
nyugalmi érték hétszeresét is elérheti. Az emelkedés
mértékének lehetősége jelzi, hogy a coronariák nyugal -
mi 1niogén értónusa magas. A szívre háruló munka nö-
vekedésével az érellenállás ötödére vagy még ez alá
csökl{en.
A vasodilatatio egyik legfontosabb kiváltó tényezőj e
a szöveti P 02 csöl<l{enése. Lehetséges, hogy a szöveti
Pcop va lam int a [I-I+l emelkedése is hozzájárul az ér-
tágulathoz. A szöveti hypoxia közvetetten szerepelhet
1nég további kémiai sza bályozó mech anizmusok aktivá-
lásában. Az egyik szabályozó tényező az adenozin. Az
ATP nagy arányú felhasználása a nul<leotid sejten belü-
li bomlásával, adenozinná alakulásával jár. Az adenozin
elhagyja a sejtet, és az érfalban lévő adenozinreceptorok
vasodilatati ót l(özvetítenek. Egy további valószínű ér-
tágító a nitrogén-monoxid. Amennyiben az arteriolák
az anyagcsere-növekedés következtében kitágulnak, és
ben nük a véráramlás fokozódik, az odavezető corona-
riaágakban az endothcliumból NO szabadul fel, és az
NO tágítja az artériákat (retrográd vasodilatatio) .
 19. íejczet • Egyes érterületek vérkeringési sajátosságai 285

Idegi szabá!Yozás a coronariaereken 120

Közvetlen idegi hatások. A coronariaereken mind cx. 1-, Aortanyomás 100

(Hgmm)
inind ~ 2 -adrenerg-receptorok találhatók. A szünpatikus
idegek ingerlése - kísérletes körülmények között, átára- 80
moltatott szíven - cx.1-reccp torokon keresztül érszűkítő
100
hatású, és ~ 2 -receptor-bl okkolók. jelenlétében akár 30%- Bal arteria 80
os áramláscsökkenést is eredményezhet. A ~ 2 -recepto­ coronaria 60
rok ingerlése - ugyancsak átáramoltatott szíven - képes áramlás 40
(ml/min) 20
az cx. 1-receporok ingerlését követő vasoconstrictiót kom- 0
penzálni.
Jobb arteria 15
Közvetett szinipatikus idegi hatások. Fiziológiás körülmé- coronaria 10
áramlás 5
nyek között a szimpatikus idegek coronariatágító hatá- (ml/min) O
sában közvetett mechaniz mus é rvén yes ül. A ~ 1 -recep­
torok ingerl ése következtében fokozódik. a s?..Ívösszchú- 0,2 0,4 0,6 0,8 1,0
Idő (s)
zódások frekvenciája és ereje (pozitív chrono- és inotrop
hatás, l. a 16. fejezetet), és a n1egnövekedett anyagcsere- 'o ~!:lri

igény az előzőekbe n ismertetett módon fokozza a vér-
áramlást. H asonló következm énye van az emocionális
izgalomnak is (ennek kóros jelentőségét 1. a továbbiak-
ban).
A coronariaáramlás változásai
a szívciklus fo!Yamán
A ritmikusan összehúzódó szívizom kívülről nyomást
gyakorol a coronariákra, ami befolyásolja azok trans1nu-
ralis nyomásá t. Ennek következtében a coronariák vér-
áramlását egyfeléS'l a coronariák belső nyom ása (ami az
aortanyomá ssal azonos), másfelől az összehúzódó szív-
izon1 által az érfalra kifejtett külső nyomás határozzák
meg. A kívülről ható nyomás azonban nem egyformán
érvényes ül a jobb és a bal kamrában, és ezért külön -
bözőképpen é rinti a bal és a jobb szívfél véráramlását. A
bal kamrafalban az áraml ás fázisos (19-3. ábra) : az ere-
ken kívüli nyomás szisztolé alatt 120-130 Hgmm-ig
emelkedik, és ebben a szakaszban teljesen össze is
nyomja a bal kamrafalban futó artériákat. A coronaria-
áramlás ezekben az erekben erre az időre teljesen meg-
szűnik, sőt egy rövid ideig a coronariaágakból visszafe-
lé, az aorta fe lé áram lik a vér („negatív áramlás"). A bal
kamra falában a coronariaáram.lás csak a diasztolé alatt
lesz teljes intenzitású.
A jobb kamra vérellátásában a fáz isos áramlás kisebb
jelentőségű (1. a 19-3. ábrát). A jobb kamráb an a nyomás
a szisztolé alatt csak kb. 24 H gmm-re emelkedik, és ez
a nyomás a kani.rafalban futó artériák tágasságát csak
kismértékben csökkenti. A szisztolé alatt magasabb arté-
A bal és a jobb arteria coronaria véráramlása a szívciklus alatt
riás nyomás következtében a jobb kamra vé rárarnlása
szisztolé alatt magasabb leh et, min t a diasztolé idősza­
kában.
Coronariaára1nlás fokozott szívfrelcvencia nzellett. Nyuga-
lomban, percenként 70-es szívfrekvencia esetén egyetlen
szívciklusban a :::::0,3 s szisztolés periódl1sra :::::0,5 s diasz-
tolés szakasz esik, a diasztolés periódusra - ami a bal
kamra vérellátásának 80-85%-át jelenti - percenként
:::::40 másod perc jut (kerekített értékek, a 19-1. táblázat-
ben szerepelnek a pontos adatok). H a a szív frekven ciá-
ja nagymértékben (pl. 150/rnin-ra) emelkedik, főként a
diasz tolé időtartama csökken, és a perfúzió rendelkezé-
sére álló időtartam percenként csak kb. 20 m ásodperc.
E za latt kell a szívnek megkapn ia a megnövekedett vér-
,
áramlás nagy részét. Ep coronariák mellett ez az időtar-
tam elégséges az oxigénellátásra, beszűkült coronariák
esetén azonban oxigénhiány lép fel.
,
Aramlási autoreguláció
a coronariál<ban
A coronariák áramlásában érvényesül az á ramlási auto-
,
reguláció. Allatkísérletekben (emberi adatok nem állnak
rend elkezésre) a perfúz iós nyomás 50%-os csökkentése,
ill. növelése egy átmeneti szakasz után a véráramlásnak
csak 20%-os csökken ésével, ill. növekedésével járt. (Egy
rövid átmeneti szakaszban az áramlás többé-kevésbé li-

286 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
19-1. táblázat
A szívfrekvencia növekedésének hatása az összegezett szisztolés
Greger, R., Windhorst, U. (szerk.) (1996): Con1prchensive I-lu1nan Physiology, Springer, Berlin, 90-1. táblázat alapján
Szívfrekvencia Szisztolé Diasztolé
(ütés/min) id őtartama időtartama
(s) (s)
70 0,28 0,58
150 0,25 0,15
ncárisan változik a perfúziós nyomással, ezt követi az
ellenállás változása.) Az artériás vérnyomásnak az auto-
regulációs tartományon túl történő csökkenése azonban
a perfúzió jelentős csökkenésével jár: elsősorban a sub-
endothelialis perfúzió csökken, és ezeken a területeken
helyi myocardialis ischaemia fejlődik ki.
A splanchnicus
terület vérl<eringése
A splanchnicus érterület magában foglalja a gyomor-bél
rendszer, pancreas, máj és lép ereit: az érterület szimpa-
tikus vasoconstrictor beidegzése a nervus splanchnicus-
ból származik. A terület teljes véráramlása a felszívást
követő (posztabszorptív) fáz isban, nyugalomban (ha-
nya tt fekvő helyzetben) a perctérfogat mintegy 25%-a. A
véráramlás azonban rendkívül változékony, kifejezett a
funkcio n ális hyperaemia, továbbá a terület nagy szere-
pet játszik a vészhelyzetekhez való keringési alkalmaz-
kodásban.
A cardiovascularis szabályozás szempontjából a
splanchnicus keringés különleges aspektusa, hogy az
említett nyugalmi körülmények között ezen terület erei-
ben helyezkedik el a vértérfogat ötöde, ez felnőttben kb.
1 liter vért jelent. Ebből a térfogatból jelentős hányad van
a májban. A splanchnicus érpálya, főként a máj, ember-
ben fontos vérraktár; vészhelyzetben vértartalmának
mintegy harmada/fele áramolhat a vénás rendszerbe.
A máj vérellátása
A kettős vérellátású máj központi helyet foglal el a
splanchnicus keringésben. Nyugalmi k.örülmények kö-
zött a máj teljes vérellátása 1,5 J/min.
A vérellátás egy része az arteria hepaticán keresztül
jön: ez szolgáltatja a máj véráramlásának n egyedét
"4
időtartamra
Összegezett szisztolés Összegezett diasztolés
időtartam időtartam
{s/min) {s/ min)
19,6 40,6
37,5 22,5
(400- 450 ml/min), továbbá a máj 0 2-fogyasztásának fe-
lét. (Az 1,5 kg tömegű máj a szervezet nyugalmi 0 2-fel-
vételének 1/5-részét használja fel.) Az arteria hepatica
nyomása megfelel a hasi aortában uralkodó nyomásnak.
A máj vérellátásának mintegy 3/4-része a hasi szer-
vekből, a gyomor-bél rendszer, pancreas és lép vénás vé-
réből származik. E7.en szervek vénái a vena portaeban
egyesülnek: az ebben uralkodó nyomás 10-12 Hgmm.
Az arteria hepaticából és a vena portaeból származó vér
a májsejtek közötti sinusoidokban keveredik. Az arteri-
olák szakaszán jelentős nyomásesés van: a sinusoidok-
ban a nyomások kiegyenlítődnek, így ott a nyomás 8-9
H gmm. A sinusoidokban a vér a májsejtekből (hepa-
tocytákból) kialakult lemezek körü l áramlik. A sinusoi-
dokból összeszedődő vér a májvénákon (venae hepati-
cae) keresztül hagyja el a májat, és a vena cava inferior-
ba ömlik. A máj így egyrészt az arteria h epaticán keresz-
tül a nagy vérkör párhuzamosan kapcsolt érterülete,
másrészt a vena portaen keresztül sorosan kapcsolódik a
gyomor-bél rendszerhez.
A májnak az arteria h epaticából származó vérellátá-
sa aránylag állandó. A vena portaeból származó hányad
változó: a felszívási (abszorptív) fázisban bekövetkező
funkcionális hyperaemia alatt az áramlás akár 50%-kal
magasabb lehet. H a a perctérfogat újraelosztása során
az életfontoságú szervek vérellátásának biztosítása
szükségessé teszi, a májhoz áramló vér a nyugalmi érték
törtrészére csöllli.en.
Nyugalmi körülmények között a máj ereiben kb.
350 ml vér van; ennek nagy része a mikrocirkulációs
szakaszt követő kapacitáserekben foglal helyet. A máj-
ban tárolt vér izommunka során vagy vérvesztést kö-
vetően jelentősen csökkenhet: az utóbbi esetben a máj
vérleadása hozzájárul a perctérfogat fenntartásához.
l{óros állapotokban, 1nint pl. a jobb szívfél elégtelensé-
gét kísérő centrális vénás nyomás fokozódása során a
1nájban több vér tárolódik, és a máj (a h asfalon keresz-
tül tapinthatóan) megduzzad.

A gyomor-bél rendszer vérellátása
A gyomor-bél rendszer véráramlása mind keresztmet-
szetében, mind hosszanti irányban heterogén. A ke-
resztmetszet tekin tetében a nyálkahártya egységnyi tö-
megre számított véráramlása sokszorosa az izomrétegek
véráramlásának. H osszanti irányban a táplálékfelvételt
követ6en az éppen aktív szakaszok véráramlása je-
lent6sen fokozódik.
A tápcsatorna aktív szakaszán nagym ér tékű folya-
dékszek.réció, valamint folyadékfelszívás megy végbe. A
folyadékmozgások hátterét a véráramlás biztosítja: a
nyugalmi áramláshoz képesL a véráramlás az aktív sza-
kaszon helyileg akár 7-8-szorosára is fokozódhat. Az
áramlásnövekedés a bélfal egyes rétegei között nem osz-
lik meg egyenlően: a nyálkahártya véráramlása sokkal
nagyobb mértékben fokozódik, mint az izomrétegé.
A funkcionális hyperaemia keletkezésben az entera-
lis idegrendszer szerepel (l. a 25. fejezetet). Az effektor-
(szek.retomotoros) neuronokban az ACh és a VIP (vazo-
aktív intesti nalis peptid) kotranszm itterekként vannak
jelen: együttesen szabadulnak fel, és felelősek a szekré-
cióért és vasodilatatióért. Az ACh vasodilatator hatását
az endothelsejtekből felszabaduló NO közvetíti, a VIP
pedig közvetlenül értágító hatású neurotran szmitter.
Bár helyil eg igen nagyfokú véráramlás-foko zódás
jön létre, a splanchnicus értcrület teljes áramlásnöveke-
dése az abszorptív szakasz során nem haladja meg az
50%-ot. Az áramlásfokozódás nem jár együtt m ás szer-
vek vé rára1nl ásának csökk.en és éve 1.
A splanchnicus érterület szerepe
a cardiovascularis all<almazkodásban
A perctérfogat újraelosz tása (keringési redisztribúció)
annyit jelent, hogy a nagy vérkör perctérfogatának fi·ak-
cionális megoszlása egyes érterületek javára, de más ér-
területek kárára m egváltozik. Az újraelosztásra akkor
lehet szükség, ha a megnövekedett perctérfogat nem ké-
pes biztosítani egyes időlegesen aktív szervek megnöve-
kedett perfúziós igényét, vagy a perctérfogat csökkent.
A perctérfogat újraelosztásban a splanchnicus értc-
rület kiemelten fontos szerepet játszik. Potenci ális fon-
tosságát több tényező magyarázza: nyugalmi körülmé-
nyek }(özött ez az érterület 25%-ban részesül a szív perc-
térfogatából, itt helyezkedik el nyugalomban a keringő
vértérfogat ötöde (rezervoárfunkció), végül a hasi szer-
vek alapszinten csökkent perfúzió m ellett is képesek
működni. Vészhelyzetben az agy és a szív megfelelő
mértékű vérellátását a h asi szervek csökkent véráramlá-
19. fejezet Egyes érterületek vérkeringési sajátosságai 287
sa és vértartalma teszi l ehetővé . Ilyen helyzetben a gyo-
mor-bél rendszer véráramlása a nyugalmi véráraml ás
negyedére csökkenhet.
A perctérfogat átrendezésben a splanchnicus érterü-
let két módon vesz részt. Az első a prekapilláris rezisz-
tenciaerek általános vasoconstrictiója. Ez azért jelentős,
mert a párhuzamosan kapcsolt érterületek közül a
splanchnicus erek nagy hányadát képezik a Leljes perifé-
riás ellenállásnak. A bél vasoconstrictiójában jelentős
szerepet játszik a szimpatikus purinerg beidegzés (a
transzmitter ATP). A második tényező a splanchni cus
terület kapacitásereinek kiürítése. A vénák kiürítésben
egy passzív és egy aktív mechaniz.m us szerepel. A
passzív tényező a prekap illáris rezisztenciaerek vaso-
constrictiójának m ásodlagos következménye: a preka-
pilláris vasoconstri ctio csökkenti a vénákban a nyomást,
és ezen a csökkent belső nyomáson a vénák koilabálnak
(1. a 15. fejezetet). Erre tevődik rá az aktív mechani z-
mus, a szimpatikus noradrenerg eredetű ven oconstrictio
(a. 1-receptoroko n l(eresztül). Mind a passzív, mind az
aktív tényező a splanchnicus terület vénáiból a jobb
szívfél felé tereli a vért.
A vázizom vérkeringése és
az izomtevékenységet kísérő
cardiovascularis alkalmazkodás
Az izomzat tömege fiatal felnőtt férfiban a testtö1n cg
40-50%-a. Az izomzat véráramlása teljes nyugalomban,
hanyatt fekve (amikor az izomtónus minimális) keve-
sebb, n1int 1 l/min, azaz a perctérfogatból kevesebb mint
20% jut a vázizomzathoz. Maximális izomteljesítmény-
nél, edzett emberekben a véráramlás 20 !/min folé emel-
kedhet; ebben az állapotban a perctérfogat 80%-a kerül
az aktív izmokhoz. A keringési változás a működé) izom-
zat és a szív ereinek tágulását, a perctérfogat növelését,
valamint a perctérfogat-frakciók átrendeződését igényli;
ez utóbbit a párhuzamosan kapcsolt érszakaszok ellenál-
lásai közötti arányok megváltozása teszi lehetővé. (Az agy
véráram lása állandó marad, de a p erctérfogat fokozódása
miatt az agy részesedése a perctérfogatból csökken.)
A szervezet izmai - a 8. fejezetben foglaltaknak
megfelelően - két nagyobb csoportba sorolhatók. Az
egyik típust a lassan összehúzódó, tartós (tónusos) kont-
rakciót végző iz mok alkotják; ezek anyagcseréje főként
aerob jellegű, az izmok a bennük található nagy mio-
globinkoncentráció miatt sötétvörös színűek. A másik tí-
pus gyorsan húzódik össze, az összehúzódás rövid ideig
288 111. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
tart (fázisos); az anyagcsere fől(ént glikolitikus (anae-
rob) jellegű. Az izmok alacsony mioglobintartalmuk
miatt világosabb színűek („sápadt" izmok). A két izom-
típus vérellátási igénye., erekkel való ellátottsága is eltér:
az anaerob anyagcseréjű izomrostok távolabb esnek az
ellátó kapillárisoktól, mint az aerob anyagcseréju rostok,
amelyekben a kapillarizáció fejlettebb.
A vázizmol< l<eringésének szabá~ozása
Az izomszövet vérellátása tökéletesen illeszkedik a szö-
vet aktuális anyagcsere-igényéhez. Inaktív izmokban a
véráramlás alacsony, azonban izomtevékenység alatt 15-
20-szorosára is fokozódhat. Az izomzat ereinek magas
. ,,,„ "'„
m1ogen es neurogen tonusa van.
A helyileg keletkezett anyagcseretermékek
szerepe. A helyileg keletkezett, az összehúzódó izom-
rostokból kilépő anyagcseretermékek oldják a magas
nyugalmi miogén tónust. Az anyagcseretermékek kon-
centrációja nemcsak az izomműködés során emelkedik,
hanem az oxigénl<lnálat és oxigénszükséglet arányta-
lansága m iatt bekövetkez() helyi oxigén hiányban is; ez a
szöveti perfúzió jelentős csökkenése vagy időleges meg-
szunése esetén jöhet létre. A perfúzió újraindulása után
az izom véráramlása jelentősen fokozódik (reaktív
hyperaemia, l. a 18. fejezetet) . H a a csökkent perfúzió
alatt az izom munkát is végez, akkor - mint az várható
- a keringés helyreállását követően a reaktív hyperaemia
jóval nagyobb és tartósabb, min t inu n kavégzés nélkül.
A csöl~ent vagy elzárt keringésű végtagban a tartós
izom-összehúzódás rendkívül fájdalmas, ezt nevezzük
„ischaemiás fájdalom" -nak.
Mind a munkahyperaemia, mind a reaktív hyperae-
mia keletkezésében szerepet játszhatnak az arachidon-
savból származó prosztaglandinok (főként a PGE 2) .
A katecholaminok szerepe. Nyugalo1nban a váz-
izomzat prekapilláris rezisztenciaereit folyamatosan
érik tónusos szimpatikus vasoconstrictor impulzusok
(a 1-receptor-hatás). Izomtevékenység alatt a vasoconst-
rictor impulzusok csökkennek~ A szimpatikus vaso-
constrictor tónus teljes kikapcsolása (sebészi vagy
gyógyszeres úton) azonban csak mi n tegy l(étszeresére
fokozza a véráramlást, és ez a fokozódás távolról sem
közelíti meg a funkcionális vagy a reaktív hyperaemiá-
ban megfigyelt áramlásnövekedést, a bekövetkező vaso-
dilatatio mértékét.
A vázizomzat azon ritka érterületek egyike, amely-
ben az a 1-receptorokon l<lvül ~ 2 - receptorok is vannak
(~ 2 -receptorokat az emberi coronariaereken is találtak).
A ~ 2 -receptorok ingerlése vasodilatatióval jár. A ~ 2 -re­
ceptorok kül önösen érzékenyek ad renalinra. Adrenalin
infúzióban kis m ennyiségben beadva a vázizomzat pre-
kapilláris rezisztenciaereinek vasodilatatióját váltja ki.
Intenzív izomtevékenység alatt (nehéz munka vagy
sport) a mellékvesevelé>ből adrenalin szabadul fel, és en-
nek vasodilatator hatása hozzájárul az izomerek tágulá-
sához.
Az „izompumpa" szerepe. A fázisosan összehúzó-
dó izmokban a véráramlás szakaszos. Az összehúzódó
izom összenyomja a rostok között futó ereket; az artéri-
ás beáramlás az összehúzódás alatt csökken vagy meg-
szűnik. A fázisos izomtevékenység (összehúzódás, ame-
lyet ellazulás követ, pl. járáskor) azonban amellett, hogy
a beáramlást az összehúzódás tartam ára megakadályoz-
za, a vénás visszaáramlás elősegítésével is befolyásolja a
vérkeringést. Az összehúzódó izmok az izomszövetbe
ágyazott kapillárísokból, venulákból és vénákból kipré-
selik a vért. Minthogy a vénákban billentyuk vannak, a
vér az izomból csak a szív irányába távozhat, és az izom
ellazulásakor sem áramolhat vissza. Az izomtevékeny-
ségnek ez a pu mpáló hatása szerepel a vénás beáramlás
fenntartásában, és része van az izomaktivitás során a
perctérfogat növelésében. A tónusosan összehúzódó
izom tartós összehúzódása gátolja az artériás beáram-
lást.
f
A cardiovascularis rendszer
all<almazkodása az izommunkához
A rendszeres napi tevékenység során az alapszintu 0 2-
szükséglet feletti 0 2-igényt legnagyobb részben az
izomtevékenység szabja meg (l. a 30. fejezetet). Az iz- t
mok nagyobb véráramlása együtt jár a szív perctérfoga-
tának fokozódásával, és - szükség esetén - az egyes ér-
területek véráramlásának átrendeződésével, a perctérfo-
gat újraelosztásával. (
A perctérfogat változásai. A perctérfogat növekedé-
sének egyik tényezője mechanikus: a működő izom ki-
préseli a kapacításerckből a vért, ezzel a vénás vissza-
áram lás fokozódik, és a szív több vért továbbíthat. Asza-
bályozás másik összetevője idegi: az izomműködést
kezdeményező és koordináló központi idegrendszeri
areák aktiválják a szívhez vezető szimpatikus pályát. A 1
szívműködés változásának részletei azonban edzett és
nem edzett egyénekben j elentősen különböznek.
-
Edzett egyénekben a szí mpatikus aktiválás főként
pozitív inotrop hatást vált ki: a perctérfogatot elsősorban
a homeometriás szabályozás növeli, és közepes teljesít-
ménynél a szív kisebb végdiasztolés térfogat mellett mű­
ködik. A szívfrekvencia nem, vagy csak kevéssel növek-
szik.. Nagy teljesítmény esetén edzett egyénekben is ér-
vényesül a szimpatikus aktivitás pozitív chronotrop ha-
tása, a szívfrekvencia akár 180/min értéket is elérhet.
Gyakorlatlan, nem edzett egyéneken már kis terhe-
léskor a pozitív inotrop hatás mellett pozitív chronotrop
hatás, a szívfrekvencia növekedése is jelentkezik: ebben
azonban szerepet játszik a vagushatás csökkenése is. A
perctérfogat fokozódásában a homeometriás szabályo-
zás mellett a heterometriás szabályozás, a Frank-Star-
ling-mechanizmus is érvényre jut: a végdiasztolés kam-
ratérfogat növekedett.
A percté1fogat újraelosztása. A megnövekedett perctérfo-
gat nagy része a működő izomzat tágult ereibe áramlik.
A perctérfogat újraelosztását az idegrendszer szabályoz-
za. A szimpatikus rendszer aktiválódása először a
splanchnicus érterületen, majd - különlegesen erőteljes
munka esetében - a vesében hoz létre vasoconstrictiót.
I<.özben a coronariaerek tábTUlnak, a coronariaáramlás a
perctérfogattal arányosan nő; az agyi véráramlás válto-
zatlan. A bőr véráramlásának fokozódása lehetővé teszi
a megnövekedett hőleadást (1. alább). Az artériás közép-
nyomás egyrészt a végzett teljesítmény, másrészt az
előzetes edzettségi állapot szerint változik: edzett fiatal
egyénben többszörösére fokozódott perctérfogat mellett
is változatlan lehet a középnyo más, azaz a teljes perifé-
riás ellenállás jelentősen csökk.en.
Az izo1n vérára1nlásánakfelső határa.Egy-egy izomcso-
portot szelektíven működtetve megmérhető az adott ér-
terület maximális véráramlása. Ha az egész szervezet
kényszerül maximális erőkifejtésre, az egész vázizom-
zat véráramlása jelentősen elmarad az egyes izmok. ma-
ximális áramlása alapján számított értéktől. Az izomzat
véráramlásának felső határát nem az izomerek maximá-
lisan lehetséges dilatatiója, hanem a perctérfogat maxi-
mális értéke (ez 20-25 Vmin) korlátozza. A szervezet
egész izomzatának teljes vasodilatatiója n1ég a maximá-
lis teljesítmény elérésekor sem jöhet létre.
Az oxigénextrakció 1nunkavégzés alatt. Az izomaktivi tás
során a működő vázizom 0 2-felvétele nagyobb mérték-
ben fokozódik, mint a véráramlás: ez a hemoglobin na-
gyobb mértékű deszaturálódását jelenti. A nagyobb
mérLékű deszaturálódást több niechanizmus segíti. Az
aktív izomban a szöveti P 02 alacsonyabb, mint a n yug-
vó szövetben, és az oxigéntelítési görbéből leolvasható
19. fejezel Egyes érterületek vérkeringési sajáLosságai 289
(1. a 12-1. ábrát), hogy ez ünmagában deszaturálódás-
hoz vezet. Ezen kívül a helyi Pc 0 2, H+-koncentráció és
hőmérséklet magasabb az aktív szövetben, a telítési gör-
be jobbra tolódik. Minhogy a vér több oxigént ad le, a
vénás P 02 , 0 2-szaturáció és 0 2-tartalom alacsonyabb,
az arteriovenosus 0 2-különbség nagyobb, mint a nyug-
vó izmokban.
Az ,,oxigénadósság". Nagyon nagy izomteljesítmény ese-
tén az izom rövid ideig több energiát használ fel, 1nint
amennyit az egyidejű oxidációs folyamatok fedezni ké-
pesek („oxigénadósság"). Az aktuálisan szükséges ener-
giát ilyenkor anaerob folyamaLok szolgáltatják: ezek kö-
zé tartozik az izomban jelen lévő foszfokreatin bomlá-
saJ továbbá a tejsavképzodés. Az oxigénadósság határát
egyrészt az ATP- és foszfokreati n készlet nagysága, más-
részt az izomban maximálisan elviselhető tejsavl{on-
centráció jelenti. Az izomaktivitás végeztével a foszfo-
kreatin az izomban reszintetizálódik, míg a tejsav a
májban alakul vissza glukózzá: mindkét folyamat több-
let-oxigénfclhasználással jár; a szervezet az izomtevé-
ken ységet követően „fizeti vissza" az oxigénadósságot.
A bőr vérkeringése
A legtöbb szövetben a véráramlás a szövet aktuális
anyagcseréjének függvénye; a bőr azonban kivétel ezen
általános szabály alól. A bőr anyagcsereigényét viszony-
lag alacsony, az egész bőrfelületre számítva 100 ml/perc-
nél kevesebb véráramlás is fedezné. A bőr véráramlása
elsősorban a szervezet hőszabályozásának, a hőleadás­
nak a szolgála tában áll: a hőleadás csaknem teljesen a
bőr vérellátásától függ. E gyébként azonos körülmények
között nagyobb véráramlás több, kisebb véráramlás ke-
vesebb héS leadását teszi lehetővé.
Semleges környezeti hőmérsékleten (termoneutrális
zóna, felöltözött emberben kb. 22 °C) az en1bcri bőr
nyugalmi véráramlása 100 és 300 ml/min között van; ez
kevesebb, mint a nyugalmi perctérfogat 5%-a. 1-ia hideg
környezetben a keletkezett hőt vissza kell tartani, a bőr
véráramlása 100 mVmin alá csökken. Ennek tükörképe-
ként, ha akár a hőtermelés fokozott, akár a külső kör-
nyezet meleg, a bé5r véráramlása fokozódik. Szélsősége­
sen nagy hőterhelés mellett a perctérfogat megnő, és 13
literes perctérfogat mellett a bőr vérára mlása akár 8
Vmin is lehet, azaz a perctérfogat mintegy 60%-a a bőr
ereibe áramlik.
Az emberi bőr véráramlásának regionális szabályo-
zásában nem termoregulációs neurogén-pszichés reak-
ciók is szerepelnek. Emocionális tényezők, n1int izga-
290 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
lom, félelen1, öröm vagy bánat a feji, nyaki és a fe lső
mellkasi részeken mind vasoconstrictiót (elsápadás),
mind pedig vasodilatatiót (elpirulás, „flush") kiválthat-
nak.
Az arteriovenosus anasztomózisok
szerepe a bőrke ringés változásaiban
A bőr vérára n1lásán voltaképpen a bőr (cutis) és az alat-
ta el helyezkedő subcutis együttes áramlását értjük. A
bőr vastagsága kb. 1-1,5 mm: alatta helyezkednek el a
bőr kapil lárisaiból összeszcdődő subcutan vénás plexu-
sok. A plexusok kapacitása meglepően nagy, akár 11 vért
is képesek befogadni. A hőkjcserélésben a plexusok vér-
tartalma szerepel: ez azért lehetséges, mert a plexusok
feletti cutis vékony és jó hővezető. (A szervezet hőszige­
telő rétege a subcutan zsírszövetréteg.)
A vérkeri ngés sze.m pontjából a bőrnek két területét
különböztetjük meg. Az acralis, más néven apicalis te-
rületeken (az ujjak, a kéz tenyéri felszíne, a lábujjak, a
talp, a fej területén az orr, fülkagyló és az ajkak), ahol a
felszín/térfogat arány viszonylag nagy, az artériák és a
vénás plexusok között arteriovenosus anasztomózisok
vannak. Ezek egyenes vagy kanyargós lefutásúak lehet-
nek, vastag faluk sok simaizmot tartalmaz. Az anaszto-
mózisok a kis artériák vérét a kapillárishálózatot megke-
rülve, közvetl enü l a subcutan vénás plexusokba vezetik.
Az anaszton1ózisok méreteikn él fogva sokkal nagyobb
subcutan véráramlást képesek biztosítani, mint ameny-
nyit a prekapilláris rezisztenciaerek és a kapillárisháló-
zat lehetővé tenne. Minthogy a hőleadás/hővisszatartás
kritikus tényezője a subcutan vénás plexusok véráramlá-
sa, az arteriovenosus anasztomózisok nyitotl/zárt álla-
pota jelentős mértékben szabályozza a hőleadás/hő­
visszatartás mértékét.
Az acralis bőrterületeken mind a rezisztcnciaerek,
mind az arteriovenosus anasztomózisok kaliberét kizá-
rólag szimpatikus vasoconstrictor impulzusok szabá-
lyozzák (adrenerg a. 1-receptorok). Ezeken a bőrterü l e­
teken a nagyobb véráramlás a szimpatikus ingerületlea-
dás frekvenciáján ak csökkenése útján következik be.
A nem acralis bőrterü letek l<eringése
A testfelület legnagyobb részén, a nem acralis területe-
ken nincsenek arteriovenosus anasztomózisok: a bőr ér-
hálózata csak kis artériákból, arteriolákból, kapillárisok-
ból, valamint a subcutan vénás hálózatból áll. Uyen az
érrendszer felépítése mindenütt, ahol a térfogat a felü-
lethez képest viszonylag nagy (törzs, n yak, végtagok
proximalis része). A nem acralis bőrterület rezisztencia-
ereinek jelentős miogén tónusa van.
A nem acralis bőrterületeken a véráramlás szabályo-
zása összetettebb, mint az acralis bőrterületeken . A
hőterhelésné l jelentkező vasodilatatiónak van egy azon-
nali, latenciaidő nélkül bekövetkező szakasza: ebben a
szakaszban - az acralis bőrterülethez l1ason lóan - a vá-
laszt a szimpatikus aktivitás csökkenése hozza létre. Ez
a lehetséges teljes vasodilatatiónak azonban csak m int-
egy negyedéért felelős.
A meleg környezet, ill. nagy hőterhelés lényegesen
nagyobb véráramlás-fokozódást vált ki a ne1n acralis
erekben, min t amennyit a szimpatikus beidegzés kikap-
csolásával el leh et érni. En nek. hátterében egy másik,
aktív vasodilatator mechanizmus áll, amely kikapcsolja
az erek miogén tónusát. Bár az aktív értágító mechaniz-
mus létezése sokszorosan igazolt, folyamata még nem
véglegesen tisztázott. Az értágulatban közbeiktatott sze-
repet játszik egy kolinerg mechan izmus, am ely a verej-
tékmirigyek működésével kapcsolatos. A verejtékmiri-
gyeket a szimpatikus idegekben futó kolinerg rostok
idegzik be. A verejték szekréciójával párhuzamosan a
mirigysej tekből egy enzim, kalli krein válik szabaddá,
amely a bőr interstitiumában jelen lévő prekurzorfehér-
jéből (kininogén) bradikini.nt képez. A peptid hatásos
értágító, és a prekapilláris rezisztenciaerek miogén tó-
n usát képes oldani.
Az acralis és a nem acralis bőrterül etek eltérő vazo-
motor szabályozását a 19-4. ábrán tüntettük fel.
A vérl<eringés all<almazl<odása
meleg külső környezethez
Nagyon meleg külső környezetben (> 34 °C) vagy je-
lentősen megnövekedett hőtermelés esetén a hőszabá­
lyozás a hőleadást m indenképpen biztosító bőrvéráram­
lást igényel; ugyanakkor - a bőrerek maximális tágulatá-
nak ellenére - az artériás középnyomást is olyan szinten
kell tartani, amely mellett az agyi és a coronariaáramlás
megtartott, és a működő izomzat elegendő vért kap.
A nagy hőterheléshez való keringési alkalmazkodás-
nak két tényezője van. A perctérfogat többszörösére
emelkedik (ennek határa 25 Vmin). A megnövekedett
perctérfogat lehetővé teszi a bőrben a fo kozott véráram-
lást (19-2. táblázat). A perctérfoga t megoszlása az egyes
szervek és szervrendszerek között megváltozik: a
splanch.nicus érterülethez és a veséhez jutó perctérfogat-
frakció csökk.en het, nyugalomban pedig az izomzat vér-
 19. fejezet Egyes érterülelek vérkeringési sajátosságai 291 •
áramlása is csökken. Egészséges egyénekben sem az ar- Meleg f(örnyezetben. végzett fizikai 1nu.nka/sportteljesí.t-
tériás középnyomás, sem az agy, sem a szív vérellátása 111ény. Az izomm uködés mindenképpe n h6tern1eléssel
ne1n változik. jár, ami n1agában hordozza a szervezet egésze felmele-
gedésének lehetőségét. Ennek kompenzálására a bőre­
rek tágulnak, an1i a hőleadás előfeltétele. Meleg környe-
A
Szimpatikus noradrenerg zetben végzett intenzív izomtcvékenység alatt konflik-
axon tus alakulhat ki a hőszabá l yozás igénye (azaz a bor va-
sodilatatiója), az aktív izmok fokozott véráramlás-szük-
séglete (azaz az izom erek tágu lása), valam in t az artéri-
ás középnyomás fennta rtása között: ez u tóbbit a TPR
j elentős csökken ése (több érterület egyi dejű vasodilata-
ti ója) veszélyezteti. Az izorntevékenység kezdetén a
Arteriola
bőrerek szűkülnek. A vasoconstrictio a perctérfogat új-
raelosztásának része: a m Cíködő izon1 nagyobb részt kap
Szimpatikus noradrenerg a perctérfogatból. Ez a helyzet azonban megváltozik,
8 axon
amint az izom n1űködés következtében felmelegedett
vér eljut a központi idegrendszer terrnoreceptoraihoz,
és ott m egindítj a a hőleadási folyamatokat. A bőrben
vasodilatatio lép fel, és a bőr véráramlása a vér-/testhő­
mérséklet emelkedésének arányában fokozódik.
BK-R
Aneriola r Vasodilalatio
A bőrerek és a működő izmok ereinek egyideju tá-
gulata mindaddig fenn ta rtható, amíg a környezet n em
túlságosan me.leg. A meleg/forró környezetben m ind a
Kininogén _ _ _ __. Bradikinin
inűködéS vázizmok, mind a bőr közel m axim ális perfú-

( r Kalllkrein ziót igényelnek; a perctérfogat a lehetséges maximális

értékre növekszi k. Nagyon meleg környezetben végzett
Verejtékmirigysejt
munkának/sportteljesítménynek már az az izomvér-
_( m-ACh-R ) ( m-ACh-R ) ~
áramlás szab határt, ami a h6l cadáshoz szükséges m eg-
Szimpatikus kolinerg
.__ __ __ ~axon

növekedett bőrvéráramláson felül ren delkezésre áll. A

szabályozásban abszolú t elsőbbséget élvez a testhőmér­
1<> 4 ~hr1
séklet állandó értéken tartása. rf úlságosan m eleg kül sé5
Az acralis és a nem acralis bőrterületek ereinek szabályozása
kö rnyezetben végzett nehéz munka/sporttevékenység
A) Az acralis rezisztenciaerek szabá!Yozása: passzív vasodilatatio
esetén a perctérfogat az egyidejű bőr- és izomértágulat
B) A nem acralis reziszlenciaerck szabá!Yozása: a vasodilatatio kettős
miatt nem képes fenntartani az artériás középnyornást,
mechanizmusa
akut keringési elégtelenség alakulhat ki.
a 1-R: adrenerg a 1-receptor; rn-ACh-R: muszkarinos acetil-kolin-re-
ceplor; BK-R: bradikininreceptor

19-2. táblázat
A hőterhelést követő keringési változások
Rowell, L. B. (1974): PhysioL llev. 54. 75-79. alapján

Paraméter Hőte rh e l és e l őtt H őter he l és alatt Kü lönbség

l/ min l/min l/ min

Perctérfogat 6,4 13,0 + 6,6

Splanchnicus érterület vérá ramlása 1,5 0,9 - 06

'
Vese véráramlása 1,3 0,9 - 04
'
Izomzat véráramlása 0,8 0,6 - 02)

B5r véráramlása <0,3 8, 1 + 7,8

292 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorcspiratoricus) rendszer

A verejtél< elválasztása 19-3. táblázat

A verejték összetétele
Egy adott hőtermelésen túl a sugárzásos, vezetéses és
Bijman, J. (1987): I\..idncy lnl. 32. Suppl. 21., 5109-Sl 10.
áramlásos hé5leadás még maximális bőrvéráramlás ese-
adatai alapján
tén sem képes a szervezetet a hőtöbblettől megszabadí-
tani; ugyanilyen helyzet áll elő, ha a környezet hőmér­ A) A primer szekrétum ionkoncentrációi
séklete közel van a köpen yhőmérsék.lethez ( > 34- 35
Ion Koncentráció
°C). Ilyen körülmények között a hőleadás egyetlen le- mmol/I
hetősége a verejtékelválasztás és a verejtél< elpárologta-
tása. Extrém körühnények között a verejtékelválasztás Na+ 147 + 11
elérheti az óránkénti 1 litert, bár ezt a magas értéket c1- 123 + 4
nem lehet hosszú időn keresztül fenntartani. A verejték-
r<+ 5+!
mirigyek szekréciója idegi szabályozás alatt áll: a koli-
nerg szekretomotoros rostok a szimpatikus idegekben I-IC0 3- 17 + 2

futnak, a hatást m-ACh-receptorok közvetítik. Atropin Laktát 20

megakadályozza a verejték.elválasztást (atropinmérge-
B) A végső szekrétum összetételének változása
zésben a hyperthermia állandó tünet.)
a szekréció intenzitása szerint
A bőr felszínére kerülő verejték fehé.~ementes hip-
ozmotikus folyadék, amelyet a merokrin verejtékmiri- Ion Koncentráció
mmol/I
gyek választanak el. A verejték elválasztása két szakasz-
ban folyik. Az elsé5 szakaszban egy közel izozmotikus 4,4 ni/mirigy/perc 1o.6 ni/mirigy/perc
primer szekrétum képződik, és a második szakaszban
Na+ 27 65
ebből a folyad él<ból elektrolitek szívódnak vissza. A
19-3. táblázat tünteti fel a primer szekrétum összetéte- c1- 24 36
lét: ebben az elektrolit-összetétel megközelíti az inters- 1<.+ 7,5 8,4
titialis folyadékét, azzal a különbséggel, hogy a lak.tát
HC03- 0,4 16
koncentrációja magas. A laktát a szekretoros sejtek
anyagcsere-folyamatai során keletkezik. Laktát 7 16
Minden egyes merokrin verejtékmiri gy egyetlen tu-
Az értékek 9 vizsgálati személyen végzett mérés középértékei
bulusból áll, amelynek a bőr mélyebb rétegei felé esé5 fel-
csavarodott (gombolyagsze.rű) szegmentuma mélyen
behatol a bőrbe és vakon végződik (szekretoros tekercs- tum összetétele (ozmolalitás, Na+ - és Cl--koncentrá-
ként is említik). A primer szekrétum a szekretoros te- ció) egyre inkább megközelíti a primer szekrétum, azaz
kercsben képződik. A primer szekréció a lumen felé irá- a vérplazma elektrolit-összetételét. A kivezetőcső sejtje-
nyuló, n1ásodlagosan aktív Cl--transzport eredménye: iben aktív r<.+ -szekréció folyik, ezért a végső verejtékben
egy jelenleg még nem jellemzett basolateralis Na+ -Cl- a r<.+ -koncentráció rnagasabb, mint a primer szekré-
kotranszporter és a Na+ _Jz+ -pumpa együttese n magas tumban.
intracelluláris Cl- -koncentrációt a lakítanak ki, míg a lu-
minalis membránban egy kalciummal szabályozott Cl--
csatorna teszi lehetővé a Cl--ok kilépését a szekretoros
tekercs lumenébe. ,ó,. Na+ és a víz paracellulárisan jut- Az agyi vérkeringés
nak a lumenbe.
A prjmer szelaétum a szelaetoros tekercset a bőr fel-
és a cerebrospinalis fo!Yadék
színével összekötő kivezetőcsőben módosul. A lu-
menből az interstitium felé irányuló reabszorpcióban a Az agy számára fontosabb a vérellátás folyamatossága,
Na+ - és a Cl--ok transzcellulárisan transzportálódnak. mint bármely más szerv esetében: ha a vérellátás meg-
A kivezetőcsövek vízre nagymértékben impermeábili- szűnik (agyi ischaemia), akkor az agy működésében 5
sak, ezért a végső szekrétum a Na+ és a Cl--ok reab- másodpercen belül súlyos zavar következik be. A vérel-
szorpciója miatt hipozmotikus lesz. Ha a prim er szek- látás 3 percig tartó szünetelése még csak reverzíbilisen
rétum 1nennyisége megnövekszik, a korlátozott reab- függeszti fel az idegsejtek működését. Ha a vérellátás
szorbeáló kapacitás egyre kisebb mértékben képes a 3-6 perc között szünetel, akkor helyreállása után is mű­
szekrétum összetételét megváltoztatni, a végső szekré- ködési zavarok maradnak vissza. H at percnél hosszabb
 19. fejezet Egyes érterületek vérkeringési sajátosságai 293 •

vérellátási szü net a féltekékbe n irreverzíbilis idegrend-
szeri károsodást okoz („agy halál").
Az emberi agyvelő tömege átlagosan 1400 g, a testtö-
n-ieg 2%-a. Az agyi véráramlás percenként 750-800 ml, a
nyugalmi perctérfogat mintegy 15%-a. A központi ideg-
rendszer működésének fenntartásához az áramlásnak
minimálisan 550- 600 mVmin értéket kell elérnie. A 100 g
szövetre n ormalizált érték mintegy 50 ml x 100 g- 1 x
min-1. Az ára mlás eloszlása nem hom ogén, a szürkeál-
lomány véráramlása nagyobb, mint a fehérállományé.
Az agy a teljes nyugalmi oxigénfelvétel 25%-át fogyaszt-
ja el. Az agyszövet oxigén- (3 ml 0 2 X 100 g- 1 X perc-1)
és glukózfelhasz nálása (27 mmol X 100 g-1 X perc-1) - a
többi szervvel összehasonlítva - rendkívül magas.
Az agy vérellátását a két arteria carotis intern a és a
két arteria vertebra]is biztosítja (az utóbbi erek az agy-
alapon az arteria basilarisban egyesülnek). Az említett
erek az agyalapon a circulus arteriosus Willisit képezik
(19-5. ábra). Emberben az a. carotisok főként az azonos
oldalj féltekék vérrellátását biztosítják. A két arteria ca-
rotis interna a feltekék elülső kétharmadát, a vertebroba-
silaris rendszer a hátsó agytcrületeket látja el vérrel.
Az agy vérkeringésének van néhán y olyan jellegze-
tessége, ami más keringési területen nem észlelheté.'5.
Az agy keringése nem vesz részt a autonóm ideg-
rendszer által közvetített általános érszűkítő
(presszo r) és értágító (depresszor) reakciókban.
Nyugalmi körülmények között emberben az agyi
rezisztenciaereknek nincs kin1ulatható szimpati-
kus vasoconstrictor tónusa: a szimpatikus be-
idegzés kikapcsolását nem követi az agyi erek tá-
,!
gulata. !
Az agyi kapillárisok cndothelsejtjei közötti junk-
ciók szo rosan zárnak (a „vér-agy gát" fogalm át
alább ismertetjük).
11 Az agyi extracelluláris folyadék nem a vérplazma
ultrafiltrátuma, hanem a ka pillárisok cndotheljé-
nek szekréciós terméke.
A felnőtt agy a zárt csontos koponya terében he-
lyezkedik el. A koponyán belüli nyomás csak ak-
kor maradhat állandó, ha az agyszövet, a cereb-
rospinalis folyadék és az erekben lévő vér térfoga-
tán ak összege állandó.
Az agyi k.eringés autoregulációja
Az agy véráramlását biztosító artériás középnyomás áL-
lagosan 80- 100 H gmm közötti érték; minthogy a cent-
rális vénás nyomás 5 H gmm alatt van, a perfúziós nyo-
más m integy 75-95 H gmm. Az áramlás függe tlen az ar-
tériás középnyomástól (autoreguláció): az autoregu láci-
ós tartomány 60-160 H gm m artériás középnyomásérté-
kek közé esik (19-6. ábra) . Az artériás vérnyomás esése

Circulus Willisi Arteria communicans ant.

A B
'''

- - - - - - - - - - Arteria
cerebri media

Arteria basilaris
--- --- ---- Arteria
carotis interna

-- - --- -- Arteria vertebralis - -- - Arteria

communicans post.
Arteria
- - - - cerebri post.

--
Arteria carotis interna - - - - Arteria
basilaris

___ Arteria
- - - Arteria subclavia - vertebralis

Arteria brachiocephalica
-- _- - Arcus aortae

Az agy vérellátásának vázlata

A) Az agyat ellátó artériák. B) A circulus arterious Willisi nagyított ábrázolása

m;---,---------mll""'!'------~--------------------------~~~~~~~~~~-------„
294 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
200
Oedema
~
í
e:
E
x kedésére az erek vasodilatatióval reagálnak, az agyi vér-
í
c:::n Autoregulációs tartomány
=
=
..--
x
-
E
lschaemia
í alacsonyabb P co2-értéken az agyi erekben vasoconstric-
100
Artériás középnyomás (Hgmm)
19-6. ábra
Az agy áramlási autoregulációja
Az ábra vízszintes tenge[yén az artériás középnyomás (Hgmm).
a függőleges tenge[yén az agyi véráramlás (ml x 100 g- x min- 1)
szerepel
esetén az agyi érellenállás csökken: ez mindaddig bizto-
sítja az állandó áramlást, amíg a középnyomás 60
Hgmm alá nem esik. 60 Hgmm-es középnyomás alatt a
prekapilláris érellenállás ugyan tovább csökken, de ez
nem elegendő a megfelelő agyi perfúzióhoz, és az agy
működésében komoly zavar jelentkezik.
Az agyi perfúziós nyomás számításaiban tekintetbe
kell vennünk, hogy álló vagy ülő testhelyzetben a kopo-
nyaüregen belüli artériás középnyomás 10- 15 H gmm-
rel kevesebb a szív szintjére vonatkoztatott középnyo-
másértéknél. E z a középnyomás biztosítja a megfelelő
perfúziót. Ha azonban az artériás középnyoLnás a szív
szintjén 70 Hgmm, akkor áJló vagy ülő testhelyzetben a
perfúziós nyomás 1nég akkor sem biztosítja az agy vérel-
látását, ha az agyi ellenálláserekben maximális vasodila-
tatio következik be: ez ájuláshoz (eszméletvesztéshez)
vezethet.
Az artériás középnyomás emelkedésének következ-
ménye az agyi erek ellenállásának növekedése. Ha ez az
utóbbi nem következne be, a nyomás emelkedése át-
tevődne a mikrocirkuláció ereire, és kóros permeabili-
tásfokozódást okozna. Ezt előzi meg az érellenállásnak
a perfúziós nyomással párhuzamos emelkedése. Kóros
körülmények között, akutan vagy krónikusan fokozott
artériás középnyomás esetén a normálisan „csendes"
szimpatikus vasoconstrictor beidegzés aktiválódik, és a
szimpatikus eredetű vasoco nstrictio csökkenti az agyi
erekre nehezedő terhelést.
A nyomásnövekedésre bekövetkező vasoconstrictiót
közvetítő mechanizmusok között szerepelhet a miogén
válasz (Bayliss-effektus, 1. a 18. fejezetet), anyagcsere-té-
nyezők és a simaizomsejtek K+ -csatornáinak aktiváló-
dása.
Az agyi véráramlás kémiai szabá!Yozása
Az agyi ellenálláserck tónusa jelentős mértékben függ
az artériás, továbbá a helyi C02-tenziótól: a P co 2 emel-
áramlás növekszik. A fiziológiás Pa co 2-érték fölött
(>40 Hgmm) minden Hg-milliméternyi Paco 2-emel-
kedés 5%-kal növeli az agyi áramlást. A fiziológiásnál
200
tio, véráramlás-csökkenés jön létre. Akaratlagos hyper-
ventil atio akár 35%-kal is csökl<entheti az agyi véráram-
lást; ilyen mértékű csöl<l<enés már központi idegrend-
szeri tünetekkel (szédülés, zavart tudat) jár. Ezek a tü-
netek lépnek fel nagy tengerszint feletti magasságon a
hegyi klímához nem alka lmazkodott hegymászókban.
1
(Az agyi vasoconstrictio lehet az oka az esetleges eszmé-
letvesztésnek.)
Az artériás P 0 2 hat ugyan az agyi véráramlásra, de a
fiziológiás tartományon belüli változások kisebbek,
mint a magas vagy alacsony Pa co 2-változások következ-
ményei. 50 H gmm alatti Pa 0 2 jelentősen csöl<l<enti az
agyi erek tónusát, és még súlyosabb hypoxia (l)a 0 2 = 20
H gmm) maximálisan kitágítja az agyi ellenálláscreket.
A Pa COz hatása az autoregulációra. Az agyi erek autoregu-
lációs képessége csak a fiziológiás artériás C02-tcnzió-
tartományban érvényesül. Ha a Pa co2 a normális fölött
van, az autoregulációért felelős mechanizmus nem mű­
ködik megfelelően. A fiziológiásnál nagyobb Paco 2 mel-
lett az erek eleve tágult állapotban vannak: a perfúziós
nyomás csökl<enésekor az érellenállás tovább már nem,
vagy alig csökkenhet. Az autoregu lációs tartomány felső
zónájában a vasoconstrictio nem képes kompenzálni a
normálisnál magasabb Paco2 értágító hatását, és az
áramlás a nyomásemelkedéssel párhuzamosan nő. Ilyen
körülmények között az autoreguJációs tartomány beszű­
kül. H ypercapniás állapotban az artériás nyomásemelke-
dés áttevődik a mikrocirkuláció ereire, és ennek veszélyes
következn1ényei lehetnek. I-Iypocapniás állapotban, az
eleve fokozott agyi értónus miatt az autoregulációs tarto-
mány mindkét irányban kiszélesedik.
Funl<cionális hyperaemia
az agyi keringésben
Csak az agyi véráramlás folyamatos nem invazív köve-
tésével (PET, fMRI, l. a 37. fejezetet) lehetett kimutatni,
hogy a helyi agyi aktivitást (szenzoros, motoros vagy
kognitív) a helyi véráramlás fokozódása kíséri, azaz az
idegszövetben is jelentkezik a funkcionális hypcraem ia.
-
A helyi véráramlás-fokozódás nem jár a teljes agyi vér-
áramlás kimutatható változásával; az éppen aktív terü-
let véráramlás-fokozódása a teljes agyi véráramlás egé-
szen kis hányada. Jelenleg a központi idegrendszeri
működések lokalizációjának legfontosabb eszköze az
agyi véráramlás helyi változásain ak kimutatása. A funk-
cionális hyperaemiát eredetileg az aktív terület mikro-
cirkulációjában mutatták ki; az arteriolák tágulata a ka-
pillárisok nagyobb véráramlását biztosította. A hyperae-
mia alatt azonban az aktív területhez vezető kisebb ar-
tériákban, így a pia inater kis ereiben is kimutatható a
kalibernövekedés (retrográd vasodilatatio), és az ezzel
járó fokozott áramlás.
A hyperaemia mechanizmusa valós zínűleg nem
azonos minden egyes agyi régióban. Létrejöttét helyi
anyagcsere-tényezőkre vezetik vissza. Az idegtevékeny-
ség fokozódásakor kimutath ató a Pco2 helyi növekedé-
se, az extracelluláris H + - és J{+ -koncentráció helyi
emelkedése, végül pedig az adenin-nukleotidok (ATJJ
és ADP) bon1lásából származó adenozin felszabadulá-
sa. Mindezen anyagok tágítják az agyi ereket.
A funkcioná lis hyperaemia kiváltásának egyik me-
chanizmusa a nitrogén-monoxid által okozott értágulat
lehet. Az NO magukból az aktív idegsejtekből szaba-
dulhat fel: ezekből az NO diffúzióval jut el az erekhez.
Valószínűleg ennél fontosabb, hogy az aktív idegsejtek
nitroxiderg neuronokat aktiválnak; ezek axonjai az erek
simaizmain végződnek, és értágulatot okoznak. (Az en-
clothelsejtekből és az idegvégzé)désekből felszabaduló
nitrogén-monoxidnak (NO) szerepe van az alapszintű
agyi véráramlás fenntartásában is.) Az agyi keringés lo-
kális szabályozásában további tényező az agyi erek nem
adrenerg, nem kolin erg (NANC) értágító beidegzése.
Az agyi extracelluláris fo~adék
, , ,
es a ver-agy gat
A koponyaüregben négy folyadékkompartmentet tar-
tunk számon: az ideg- és gliasejtek intracell uláris folya-
dékkompartmentje mellett jelen van az intravascularis
folyadéktér (vérplazma), az agyi interstitialis folyadék és
az agyat a subarach11oidealis térben körülvevő, ill. az
agykamrákat kitöltö cerebrospinalis folyadék (CSF, Ji-
quor cerebrospinalis). Ellentétben a s·z ervezet legtöbb
szervével, az agyi interstitialis folyadék nincs diffúziós
kapcsolatban a vérplazmával, a két folyadék eltérő
összetétellí. Az agyi interstitialis folyadék és a CSF ha-
sonló összetétel(í szekréciós termék, amelyek alkotóele-
mei kicserélődnek, diffúziós kapcsolatban vannak.
19. fejezel Egyes érterülelek vérkeringési sajátosságai 29 S
A:;, idegsejteknek - a többi sejthez viszonyítva - na-
gyobb környezeti stabilitásra van szükségük. Az extra-
cellulárís környezet állandóságát az agyi interstitialis fo-
lyadék és a vérplazma közötti vér-agy gát biztosítja. A
vér-agy gátat az agyi kapillárisoka t bélelő endothelsejtek
képezik. Az agyi erekben az egyes endothelsejtek közöt-
ti kapcsolat szorosan zár. A kapillárisendothelium ezzel
izolálja az ideg- és a gliascjteket a vérplazmától. A gát
megakadályozza az anyagok szabad kicserélődését a
kompartmentek között; ez alól kivételt képeznek a gá-
zok és néhány lipidoldékony anyag. A circumventricu-
laris szervek területén nem működik a vér-agy gát, ott
az agyi kapillárisok permeabilitása lehetővé teszi az
anyagok kétirányú transzportját.
Az agyi erekben található endothelscjtek aszirnmet-
rikus, polarizált sejtek; luminalis és abluminalis (az agyi
interstitium felé néző) membránjuk különbözik. Barri-
erfunkciój uk mellett az cndothelsejteknck specifikus
transzportfunkcióik is vannak, amelyek rnűködésc
szükséges az agy tápanyagokkal való ellátásához.
Transzportfunkcióik tekintetében az endothclsejtek a
hámsej tekre emlékeztetnek.
Fiziológiás körülmények között az idegsejtek egye-
düli tápanyaga a glukóz; az agy teljes oxigénfogyasztása
a glukóz oxidációjára fordítódil~. A glukóz - a többi
szervtől eltérően - nem jut át szabadon a kapilJáris-
membránon, hanem a vérplazmából az endothelsejt két
membránjában jelen lévő glukóztranszporter (GLUT-
1) közremlíködésével jut az agyi interstitiumba. H ason-
ló módon a neutrális aminosavak - amelyek az idegsej-
tekben a neurotranszmitter- és fehérjeszintézisl1ez
szükségesek - is csak specifikus transzportereken ke-
resztül jutnak az agy állományába.
Az agyi interstitialis folyadék keletkezése. Az
agyi interstitialis folyadék nem a vérplazma ultrafiltrá-
tuma). hanem az aszimmetrikus endothelsejtek szekré-
ciós terméke. A plazm a1nembrán Na+ -I{+ -pumpája az
interstitiális felszínen lokalizált, és Na + -okat juttat az
interstitialis folyadékba (19.-7. ábra). A vérplazma Na+-
jai gradiensük mentén vagy a luminalis Na+ -csatornán
keresztül, vagy az ugyancsak luminalis Na+ -Cl- kot-
ranszporter közrem űködésével lépnek be az endothel-
sejt belsejébe. A Na+ -ok transzcelluláris transzportját
anionok és víz paracelluláris transzportja követi: ezt a
kb. 7 nm átmérőjű pórusok l ehetővé teszik. Az agyi in-
terstitialis folyadék és a vérplazma Na+ -koncentrációja
közel azonos; az interstitialis folyadék alacsony fehérje-
anion-koncentrációja - és ezért a diffuzíbilis ionok
Gibbs- Donnan-megoszlása - következtében az inter-
stitialis folyadék Cl- -koncentrációja az agyi interstiti-
umban kism értékben magasabb, mint a vérplaz1nában.
296 Ill. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer

ÉRLUMEN ENDOTHELSEJT INTERSTITIALIS

TÉR
A cerebrospinalis fo!Yadék
Az agy kamrarendszerének részei a két oldalkamra, az
ezeket összekötő 3. agykamra és a 4. agykamra, amely a
Silvius-vezetéken keresztül közlekedik a 3. agykamrá-
val (19-8. ábra). Ezt az üregrendszert cerebrospinalis fo-
Na+-csatorna ) ATP
lyadék (CSF, liquor cerebrospinalis) tölti ki. A 4. agy-
~ Na' J, kamra három nyíláson keresztül közlekedik az arach-
Na +-cl--kotranszporter noidea és a pia mater között elhelyezkedő subarachnoi-
Na + ---~• dealis térrel. A subarachnoidealis folyadék körülveszi az
GLUT-1
ci- -"'!""'--~· egész agyat (19-9. ábra). A kamrák plexus chorioideusa-
''
,'' iban keletkező CSF az agykamrákból a subarachnoide-
J1 ,' '
'
alis tér felé áramlik: a subarachnoidealis tér a nyúltvelő
Glukóz

1] A Oldalkamra

Aminosavak ---·-_,.___„
''
''
'
Aminosav-
, ' , , lranszporterek

HiO
I

\........ ,'

19 7. ábra
„......__.....
Foramen Monroi I
I .,
I
Transzport az agyi kapillárisok endothelsejtjeiben Negyedik agykamra
Harmadik agykamra
Aquaeductus Silvii

Az agyi interstitialis K +-koncentráció. Az agyi interstitia-

Foramen Monroi
lis folyadék K + -koncentrációja (2,8 mmoVl) alacso- 1

nyabb, mint a vérplazmáé (4,0-4,2 mmol/l) . Az agyi B

K+ -koncentrációt párhuzamos mechanizmusok tartják
alacsony szinten. Az egyik tényező a Na+ _K+ -pumpa,
amely az interstitalis folyadékból K+ -okat juttat az en-
dothelsejtek belsejébe. A másik stabilizáló mechaniz-
mus az idegsejtek közelében elhelyezkedő gliasejtek
működése. Ezek plazmamembránja átjárható a K+-ok,
de sokkal kevésbé átjárható egyéb ionok részére. Ezért a ''
'' Foramen Luschka
gliasejtek membránpotenciálja csaknem megegyezik a , I
''
'.
J(+ -ok egyensúlyi potenciáljával. Ha az idegsejtaktivi- Foramen Magendie Negyedik agykamra
tás következményeként az extracelluláris K+ -koncent- 19-8. ábra
ráció helyileg m egnövekszik, akkor a l(+-ok - elektro-
Az agykamrák vázlata
kémiai gradiensük mentén - belépnek a gliasejtek bel-
A) Sagittalis metszet
sejébe, így a gliasejtek lokális K+ -pufferként működ­
B) Frontalis metszet
nek. A stabilizáló működésre azért van szükség, mert az
A féltekék belsejében lévő két oldalkamra a foramen Monroin keresz-
idegtevékenység során a neuronokból !(+-ok lépnek ki,
tül közlekedik a diencephalonban lévő páratlan harmadik agykamrá-
az extracelluláris [K+J helyileg emelkedik: az említett
val. A 3. agykamrát az aQ.uaeductus cerebri (Sylvius-vezeték) köti
mechanizmusok minimalizálják az emelkedést. (Az in-
össze az agytörzsben lévő 4. agykamrával. (A 4. agykamra a gerinc-
terstitialis folyadék K+ -koncentrációja nem követi a velő csökevényes központi csatornájában fo[ytatódik, amit az ábra
vérplazma K +-szintjének változásait, ez az oka annak, nem tüntet fel). A 4. agykamra három nyíláson keresztül közlekedik a
hogy a hyperkalaemia nem befolyásolja az idegi funkci- subarachnoidealis térrel (a páratlan foramen Magendie és a kétoldali
ókat.) foramina Luschka útján)
'
-
19. fejezet Egyes érterületek vérkeringési sajátosságai 297

Villus arachnoidealis dik el. A pumpa a kamrák lumenébe választ ki Na+ -

Subarachnoidealis Sinus sagittalls sup. okat, és onnan K+-okat vesz fel a sejtek belsejébe (19-10.
'
1
,
tér , 1
,
1
1
1
1
, , , Plexus chorioideus ábra) . Az átellenes (a kapillárisok felé eső) membránban
,,
1 1
1
' 1 , I
I
Oldalkamra két transzporter helyezkedik el: ezek pótoljál~ a vérből a
CSF-be kiválasztott Na+ -okat. Az egyik transzporter a
Harmadik
agykamra Na+ /H+ -antiporter, amely extracellularis Na+ -okat
cserél intracellularis H + -okra. A cseréhez szükséges
intracelluláris H+ -ok a víz disszociációjából származ-
nak: a 4. fejezetben ismertetett módon az intracelluláris
OH--okat HC03 képződése mellett C02 semlegesíti.
Minden ilyen neutralizációs mechanizmusban a szén-
savanhidráz enzim működik közre: az enzim bénítása
acetazolamiddal gátolja a Na +jH+ -kicserélődést, ezzel
Aquaeductus
Silvii a CSF-elválasztást. A másik transzporter egy Na+ -Cl-
' '
'
kotranszporter. A CSF összetételét a 19-4. táblázat tar-
Negyedik agykamra Foramen Luschka talmazza. A CSF a kamrákon belüli lazán záró ependy-
masejtek között összeköttetésben áll az agyi interstitia-
Foramen Magendie
, , lis folyadékkal. (Figyelem: különbség van a plexus cho-
,,
rioideusokat fedő, és az egyéb ependymasejtek között!)
Subarachnoidealis tér
A CSF ezért - bár csak kisebb részében - az agyi kapil-
lárisendotheliumnak is szekréciós terméke. A CSF
összetétele közel áll az agyi interstitialis folyadék össze-
tételéhez.
Az anionok (Cl- és HC03 ) szekréciójának mecha-
19-9. ábra nizmusáról keveset tudunk. A víz passzívan követi az
A cerebrospinalis folyadék és a subarachnoidealis tér (frontalis ionok szekréciójával keletkezett ozmotikus gradienst.
metszet)
Az ábrán az egyes feltüntetett képletek nem méretarányosak!
ENDOTHELSEJT PLEXUS CEREBROSPINALIS
CHORIOIDEUS FOLYADÉK
alatt a gerinccsatornában folytatódik, és a CSF ilyen VÉR
módon körülveszi a gerincvelőt is. A CSF teljes
mennyisége kb. 140 ml. Az agyat és gerincvelőt körül-
vevő CSF mechanikai védelmet nyújt az érzékeny ideg-
szövet számára hirtelen fellépő gyorsulással, ill. trau-
Na1JH+
mák alkalmával bekövetkező sérülésekkel szemben. kicserélő

Na•- - - •
A cerebrospinalis folyadék keletkezése. A CSF
keletkezésének fő forrásai a kamrák üregében lévő ple-
xus chorioideusok, amelyek ependymasejtekkel borított
erekből állnak. A plexusok kapillárisainak endotheliu-
ma különbözik a többi agyi kapilláris endotheliumától:
a sejtek közötti intercelluláris junkciók nem zárnak szo-
rosan, átengedik a kis molekulákat és ionokat, és csak a
makromolekulákat tartják vissza. Ezzel éles ellentétben
a kapillárisokat fedő ependymasejtek közötti junkciók
szorosan zárnak, és permeabilitási gátat képeznek a
CSF és a vérplazma között: ezt vér-liquor gátnak ne-
(
vezzük 19- 10. ábra
Az aszimmetrikus (polarizált) ependymasejtek vá- A cerebrospinalis folyadék szekréciója a plexus chorioideus
lasztják el a CSF legnagyobb részét. A Na+ _K+ -pum- ependymasejtjeiben
pa a sejtek liquortér felé eső membránjában helyezke- CA: szénsavanhidráz
298 111. rész • A légzési és a vérkeringési (cardorespiraloricus) rendszer
19-4. táblázat
A vérplazma és a cerebrospinalis folyadék (CSF) egyes ionjainak koncentrációi
Ion Vérplazma
(mmol/I)
(143,0)
(4,0)
(105,0)
(26)
A vérplazma víztartalma 93%, a CSF-é 99%. A két fo lyadék összehasonlításának az alapja ezért a molális koncentráció (mmoVkg
víz). A vérplazma fehérjekoncentrációja 70 OOO mg/liter, a CSF-é 350 mg/liter
A cl'rebrospinalis folyadék keringése és felszívódása . Na-
ponta mintegy 500 ml CSF képződ i k, és a vi lli arach-
noidalesen keresztül ugyanannyi vissza is szívódik a du-
ra mater és a csont között elhelyezkedő vénás sinusok-
ba. A CSF az oldalkamrákból folya matosan áram lik a 3.
agykamra, az aquaeductus SiJvii, a 4. agykamra irányá-
ba, majd a 4. agykamra három kivezető nyílásán (fora-
mina M agendie et Luschka) keresztül éri el a subarach-
noidealis teret. A subarachnoidealis tér helyenként cisz-
ternákká tágul. A CSF az arachnoidea granulációin kc-
(?1 Áttekintés
• A szív obligát aerob szerv. Az oxigénkihasználás már
alapszinten is magas: az 0 2-fogyasztás növekedése
csak az oxigénellátás (vérellátás) fokozódásával, a
coronariák vasodilatatiójával jöhet létre. Nyugalom-
ba n a coronariák véráran1lása a perctérfogat 5%-a.
Nagyobb igénybevételn él a véráramlás 5- 7-szeresre
fokozódhat. A vasodilatatióért a magas alapszintű
miogén tónust csökkentő humorális tényezők fe-
lelősek. A bal kamra véráramlása fazisos, az áramlás
nagyobb része a di asztolé időszakára esik.
• Nyugalomban a vértérfogat közel egyötöde a
splanchnicus terület (gyomor-bél csatorna, pancreas,
máj és lép) ereiben helyezkedik el. A működést kí-
sérő funkcionális hyperaemia az entcralis idegrend-
szeri vasodilatator neuronok aktivitásának eredmé-
nye. A fizikai al<.tivitást vagy térfogatvesztést kísérő
vasocon strictio szimpatikus idegrendszeri eredetű;
ennek következtében a splanchnicus területen tárolt
vér más szervekhez kerül.
• A vázizomzat véráramlása az izom aktivitásától
függ. A funkcionális hyperaemia részben helyi,
Vérplazma CSF
(mmol/kg víz) (mmol/kg víz)
153,7 149,0
4,3 3,0
112,9 128,0
28 26
resztül (villi arachnoidales, Pacchioni-granulációk) a
dura mater és a cso nt között elhelyezkedő agyi vénás si-
nusokba szívódik fel. A szekrécióval ellentétben a felszí-
vódás nem igényel specifikus transzportereket; a felszí-
vás h ajtóereje a hidrosztatikai nyom áskülönbség. A li-
quortérben a hidrosztatikai nyomás kb. S H gmm (ez kb.
7 vízcm-nek felel meg); ez a nyomás kevéssel megha-
ladja az agyból elvezető nagy vénák (v. jugularis int.)
„ „
nyomasat.
anyagcsere-eredetű tényezők, részben idegi és h or-
monális hatások következménye. Izomtevékenység
alatt fokozódik a szív percürítése, és megváltozik az
egyes szervek részesedése a perctérfogatból. Szélső­
ségesen nagy izomteljesítmény esetén az izom e ner-
giaigényét időlegesen anaerob folya matok fedezik,
oxigénadósság keletkezik.
• A bőr vérkeringésének intenzitását a hőleadás, ill.
hővisszatartás szükségessége szabja meg. A hőle­
adás/hővisszatartás kritikus tényezője a subcutan vé-
n ás plexusok véráramlása. A véráramlást részben
szimpatikus vasocons trictor, részben miogén értónus
szabályozza. Meleg környezetben vagy a nyugalmi-
n ál nagyobb hőtermelés (izomtevékenység) esetén a
bőr véráramlása fokozódik. A véráramlás n övekedé-
sében egyrészt a szimpatikus vasoconstrictor impul-
zusok csökkenése, m ásrészt a verejtékmirigyek mű­
ködésével kapcsolatos „aktív vasodilatatio" szerepel.
H ideg környezetben a bőrben szimpatikus eredetű
vasoconstrictio jön létre.

A testtömeg 2%-át kitevő agy a nyugalmi perctérfo-
gatból min tegy 15%-kal részesül. Az agy jóval érzé-
ken yebb vérellátásának csökkenésére, m int bármely
más szövet. Rövid ideig tartó véráramlás-csökken és
reverzíbilis következményekkel jár; hat percnél
hosszabb vérellátási szünet halálos. Fiziológiás arté-
riás nyomástartományban az agyi véráramlás függet-
len a perfúziós nyomástól (áramlási autoreguláció).
Az agyi véráramlás az artériás Pco 2 függvénye:
hypocapnia vasoconstrictiót, hypercap nia vasodilata-
tiót okoz. Az agy aktív területein helyi funkcionális
hyperaemia jelentkezik, a teljes agyi véráramlás vál-
tozatlan.
t1r Az alapokon túl
1
A coronariakeringés elégtelensége
Az angina pectoris jellegzetes mellkasi fájdalom, amely-
nek oka . szívizom-ischaemia, a szükséglethez képest
csökkent coronariaáramlás. A betegség hátterében vala-
melyik (egy vagy több) coronariaág atheroscleroticus szű ­
külete áll ; a szűkült éren keresztül nyugalomban még
rnegfelelő lehet a szívizom vérellátása, de fizikai munka,
hideg környezet hatására jelentkezik a fájdalom („effort-
angina").
A szűkült coronariaágban a kedvezőtlen áramlásdina-
mikai körülmények és a megváltozott endothelialis felszín
következtében gyakori a thrombusképzés (coronaria-
thrombosis). az elzáródás következtében az érintett terü-
leten a szívizomsejtek elhalnak (myocardialis infarctus).
Az infarctus gyakran jár az ingerképzés és az ingerületve-
zetés zavarával (1. a 17. fejezetet), ezek legsúlyosabbika a
kamrafibri lláció, ami beavatkozás nélkül halálos kimene-
telű. Nagyobb ágak elzáródása után az ellátott kamrafa l
kontrakciója megszűnik, a szív pumpafunkciója károso-
dik. Szerencsés körülmények között az elzáródás lassan
alakul ki, és van idő bizonyos kollaterális keringés kialaku-
lására.
Emocionális izgalom hatására jelentősen emelkedik a
szívizom oxigénigénye. Ebben nagy valószínűséggel a
mellékvesevelőbő l a keringésbe kerülő katecholaminok-
nak van szerepük. Szűkü l t coronariák mellett a nagyobb
oxigénigény anginás fájdalom jeletkezésével járhat, és
esetenként végzetes lehet.
Az agyi véráramlás követése
A Doppler-j elenségen alapuló ultrahangos mérési mód-
szerek a véráramlás lineáris sebességéről tájékoztatnak:
ezt a módszert alkalmazzák az artériás elzáródások felis-
merésére. Az emberi agy teljes véráramlását KETY és
SCHMIDT módszerével - a Fick-elv alapján - lehet mérni.
A meghatározás során szubnarkotikus koncentrációban di-
nitrogén-oxid (N 20) gázt lélegeztetnek be; amikor a vér és
az agy között koncentrációegyenlőség áll be, kiszámítják
•
19. fejezet Egyes érterületek vérkeringési sajátosságai 29.9
Az agyi interstitialis folyadék az érendothelsejtek
szekréciós terméke. Az agyi interstitialis folyadékot,
az ideg- és gliasejteket a kapillárisendoth elium vá-
lasztja el a keringő vérplazmától; a kapillárisendo-
thelium képezi a vér-agy gátat.
• A cerebrospinalis folyadék (CSF, liquor cerebrospi-
nalis) a plexus chorioideus epcndymasejtek és a ka-
pillárisendothelium szekréciós terméke. A CSF az
agy vénás sinusaiba szívódik fel, a felszívás hajtóere-
je a CSF és az agyi vénák közötti hidrosztatikai nyo-
máskülönbség.
az agy N 20-felvételét. A felvételi periódus alatt sorozatban
meghatározzák az artériás vér és a vena jugularis interna
vére N 2 0 -koncentrációit. Az átlagos koncentrációkülönb-
ségből és a felvett N 2 0 mennyiségéből a 16. fejezetben
ismertetett Fick-képlet alapján lehet a véráramlást kiszámí-
tani. A mérés 10 perces periódus időátlagát adja meg,
gyors változásokat nem lehet vele követni.
Az elmúlt néhány évtizedben fizikai módszerek alkal-
mazásával lehetővé vált emberben a helyi véráramlás és
változásainak mérése is. A helyi véráramlás-változásokat -
így a funkcionális hyperaemiát - a pozitronemissziós to-
mográfia (PET). valamint a funkcionális mágneses rezo-
nancia képalkotás (fMRI) alkalmazásával követhetjük; a
PET alkalmas a helyi anyagcsere-változások kimutatására
is (1. a 37. fejezetet). Ezek a módszerek ma a korszerű ne-
urobiológiai és pszichológiai kutatások, a funkciólokalizá-
ció nélkülözhetetlen segédeszközei .
Fokozott koponyaűri nyomás
A CSF nyomása minden olyan kóros esetben emelkedik,
amelyben a CSF keletkezése meghaladja a CSF-felszívást;
ez következik be pl. gyulladásos folyamatokban (vírusos
vagy bakteriális eredetű fertőzések következtében). A CSF
nyomása fokozódik. ha a koponyán belüli tartalom
megnő, ez fordul elő koponyaűri daganatok vagy vérzés
következtében. A CSF nyomása akkor is emelkedett. ha a
liquoráramlásban (többnyire a kamrákon belül) akadály
keletkezik, és a keletkezett CSF nem juthat el a felszívás
helyszínére. Ezen utóbbi állapot következménye, hogy a
folyamatosan fokozódó nyomás tönkreteszi az idegszöve-
tet. és hydrocephalus fej lődik ki.
Az agyi vérkeringés ischaemiás válasza (Cushing-reflex)
Az agy a koponyaüregen belül zárt térben helyezkedik el,
perfúzióját a koponyán belüli (intracranialis) nyomás válto-
zásai is befolyásolhatják. Az intracranialis nyomás normáli-
san megközelíti a vénás nyomást. kevesebb mint 10
300 Ill. rész A légzési és a vérkeringési (cardorespiratoricus) rendszer
Hgmm. Kóros körülmények között a koponyaüregen belü-
li nyomás értéke emelkedhet, ami az erek kívülről való
kompressziójával és a perfúzió romlásával jár. Ez jellemző
minden olyan állapotra, amelyben va lamely koponyaüre-
gen belüli térfoglaló folyamat, daganat, aneurysma vagy
vérömleny jelenléte megnöveli az intracranialis nyomást.
A csökkent agyi véráramlás váltja ki az agyi ischaemiás re-
@ Mérföldkövek
• 1885: P. Ehrlich megállapítja, hogy kf sérleti állatoknak
intravénásan befecskendezett tripánkékfesték nem jut
be az agyba, és felhívja a figyelmet a lehetséges vér-
agy gát létezésére (Ehrlich immunológiai vizsgálataiért
1908-ban részesült Nobel-díjban).
• 1890: C. S. Sherrington felveti, hogy összefüggés van
az agy működése és anyagcseréje között. Ugyaneb-
ben az évben C. W. Roy és Sherrington feltételezi.
hogy az agyban a helyi anyagcsere-termékek vá ltják ki
a funkcionális hyperaemiát.
akciót. más néven Cushing-reflexet: az artériás középnyo-
más nagymértékben emelkedik, az emelkedés kompen-
zálja a kompresszió hatását. A reflex során csökken a szív-
frekvencia. A Cushing-reflexet valószínűleg a nyúltvel ő
hypoxiája vagy ischaemiája váltja ki, ez közvetlenül hat a
nyúltvelői cardiovascularis központokra.
• 1948: S. S. Kety és C. F. Schmidt kido lgozza az agy vér-
áramlása meghatározásának Fick-elven alapuló mód-
szerét (N 2 0-belélegeztetési módszer).
• 1990: J. A. Gally és munkatársai feltételezik, hogy az
agy funkcionális hyperaemiáját NO-felszabadulás hoz-
za létre.
20. fej ezet A vese kiválasztó működésének alapjai
„
Atdolgozta Fonyó Attila

21 . fejezet A nátrium- és káliumkiválasztás hormonális szabá!Jrozása

„
Atdolgozta Fonyó Attila

22. fejezet A kalcium- és a foszfátforgalom hormonális

szabá!Jrozása: a csontszövet élettana
„
Atdolgozta Ligeti Erzsébet

23. fejezet Sav-bázis egyensú!Jr

/

Atdolgozta Ligeti Etzsébet

24. fejezet A vizelete lvezető rendszer működése :

vizelettárolás (continentia) és vizeletürítés
„
Atdolgozta Fonyó Attila

Veseglomerulus pásztázó elektronmikroszkópos képe

20. fejezet
A vese kiválasztó működésének ala~j_
ai_ __
A vese kiválasztó működésével, a vizeletelválasztással
gondoskodik a testnedvek víz- és elektrolittartalma,
ezekkel összefüggésben az ozmotikus koncentráció, va-
lamint - a légzéssel együtt - a H+ -koncentráció állan-
dóságáról. Ezt a legtömörebben H . W SMlTH, a vese-
élettan 20. századi úttörője foglata össze: „Végső eleni-
zésben a vese képes gyorsan és pontosan reagálni a testned-
vek té1fogatának és összetételének eltéréseire, ami lehetővé
teszi szánzunkra, hogy belső környezetünk állandóságát
megőrizhessük". Lényeges azonban, hogy a vese csak ide-
gi és hormonális szabályozás mellett képes fenntartani a
folyadék- és elektrolithomeosztázist; ha a hormonális
szabályozás hibás, a szabályozatlan vagy rosszul szabá-
lyozott veseműködés súlyos betegségekhez vezet.
Ezen funkciók mellett a vese távolítja el a szerve-
zetből a nitrogén-anyagcsere egyes végtermékeit (urea,
kreatinin, húgysav), az inaktivált hormonok egy részét,
gyógyszereket, egyes a szervezetbe jutott idegen anyago-
kat (xenobiotikumok). Az anyagcsere normális termékei
(mint pl. a glukóz, tejsav, ketontestek), ha koncentráci-
ójuk jelentősen meghaladja a fiziológiás értéket, szintén
kiválasztásra kerülnek.
Az emlős vesében a végleges vizelet filtráció, rea b-
szorpció és szekréció kombinációjával képződik. A vize-
letképzés folyamata a glomerulusok kapillárisaiban ult-
rafiltrációval kezdődik; a keletkezett filtrátum a tubula-
ris rendszeren való átáramlás közben módosul végleges
vizeletté. Felnőtt emberben naponta átlagosan 180 liter
filtrátum képződik, de ebből általában több mint 99%
visszaszívódik, és a napi vizeletmennyiség csak kb. 1,5
liter.
A vesének a kiválasztó funkció mellett vannak nem
kiválasztó működései is. Az artériás vérnyomás szabá-
lyozásában a vese nemcsak azáltal játszik szerepet, hogy
megőrzi az extracelluláris folyadék térfogatát és összeté-
telét, de a renin szekrécióján keresztül is: a renin szabá-
lyozza a vérplazma angiotenzin 11- (ANG II-) szintjét.
Az ANG II közvetlenül befolyásolja az erek simaizom-
zatát, és szabályozza a mellékvesekéreg mineralokorti-
koid hormon szekrécióját. A vese további endokrin mű­
ködései közé tartozik a vörösvérsejtképzés (erythropoe-
sis) szabályozása; a szabályozó hormon, az eritropoetin
90%-a a vesében képződik. A thrombopoesist szabályo-
zó hormon, a trombopoetin kis részben a vesében
képződik. AD-vitaminból képződő hormon, a kalcitri-
ol (más néven 1,25-dihidroxi-D-vitamin) szintézisének
befejező lépése is a vesében folyik. Egy sor további sza-
bályozó molekula - közülük többet a legutóbbi években
írtak le - a vesében képződik, és vagy a keringésbe ke-
rülve hormonként, vagy helyileg, parakrin m ediátorként
működik.
A vese szerkezetének
alapvonalai
Az emberi vese frontalis átmetszeti képén a tok alatt sza-
bad szemmel két jól elkülönülő zóna látható: a külső
kéregállomány (cortex) és a mélyebben el helyezkedő
velőállomány (medulla), amely maga is két részből,
külső és belső velőből áll (20-J. ábra). Mikroszkópos ké-
pen a kéregállományban helyezkednek el a glomerulu-
sok (pontosabban Malpighi-testek), a belőlük eredő tu-
bulusok kezdeti és végső szakasza és a kéregállomány
kapillárishálózata. A velőállomány a tubulusrendszer
közbülső szakaszaiból (a párhuzamosan rendezett
Henle-kacsok fel szálló és leszálló száraiból), a
gyűjtőcsatornák terminális részéből és a velük párhuza-
mosan rendezett erekből (vasa recta rendszer) áll.
Az arteria renalis a hilus felől lép be a ves~be: ágai a
vese felszínére merőlegesen futnak a cortexbe. Az arteria
renalis további clágazódásai az újabb elnevezés szerint
az arteriae interlobulares, arcuatae és corticales radiatae.
A vese erősen vascularizált szerv: tömegének kb. 40%-át
erek és a bennük lévő vér alkotják.
A nephron részei
,,A szervezet egyetlen más szervében sem kapcsolódnak a
működésre vonakozó nézeteink olyan szorosan a szerkezet
ismeretéhez, mint a vesében". E. H. STARLING ezeket a
306 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa

--- - ,,_
KEREG
- lyén vagy a küls() veléS'ben található. A corticalis és a rö-
vid kacsú nephron fogalma azonban nem teljesen azo-
nos, némely corticalis nephronnak hosszú Henle-kacsa
- - -- Corticalis van.
glomerulus

Juxtamedullaris - - - --- - - --- - -- Rövid kacsú A corticalis (rövid kacsú) nephronok szerkeze-
glomerulus nephron
--- --- --- -- - --- - - te. A nephron a glomerulussal veszi kezdetét (20-2. áb-
- --- ra). Az arteria renalis sorozatos elágazódásaiból folyta-
tódó arteriae corticales radiatae az afferens arteriolán
f KÜLSQ VELő]
(vas afferens) keresztü l látják el a glomerulust vérrel. Az
- - -- -- afrcrens arteriola glomeru laris kapillárisok hálózatára
- - - - - -- -
-- - .------~

1 BELSŐ VELŐ 1
oszlik, amelyek végül az efferens arteriolába (vas effe-
rens) szedődnek össze. A glomerulusok kapillárisait
epithelsejtek rétege, a Bowman-tok visceralis lemeze
Hosszú kacsú nephron - - - -
borítja. Az epithelsejtréteg az afferens, ill. efferens arte-
riolánál visszafordul, és a Bowman-tok parietalis leme-
zét képezi: a visceralis és a parictalis lemez közötti tér a
20-1. ábra Bowman-tok űrtere. A glomeruluskapillárisokból folya-
A vese zónái: corticalis és juxtamedullaris nephronok dék, filtrátum szűrődik ki a Bowman-tok űrterébe (l.
(rövid és hosszú kacsú nephronok) alább).
Kriz, W., Bankir, L. ( 1988): A standard nomenclature for structures A filtrátum a Bowman-tokból a rubulusrendszerbe
of the kídney (Editorial Review) Kidney Int. 33, 1-7. alapján áramlik (20-3. ábra). A tubulusrendszer egymást követő
A vázlat frontalis metszeten ábrázolja az egyes zónákat (kéreg, külső szakaszait eltérő m orfológiájú h ámsejtek bélelik. Asza-
és belső velő). Az ábrán feltüntetett képletek nem méretarányosak kaszokat specifikus permeabilitás és transzportrendszer
jellemzi. A morfológiai különbségeken túlmenően az
egyes szakaszokon bel ül szubszegmentumokat különí-
sorokat 1912-ben írta le, és az állítás ma is változatlanul tünk el, amelyekben a tubulusokat bélelő hámsejtek
„ „
ervenyes.
A vese morfológiai és funkcionális egysége a neph-
ron, amely a glomerulussal veszi kezdetét, a tubulus- Proximalis tubulus
rendszcrben folytatódik egészen addig, amíg az egyes ' '
'
tubulusok a gyűjtőcsatornákban egyesülnek (l. a 20-1. • '
A Bowman-tok űrtere • •
•
ábrát). A gyűjtőcsatornák a vesepapillák csúcsán nyíl- .. .•
•
. .._„ . . . . . •
••
•
•.
' •
•
nak a vesemedencébe. •
• • ••
•
• ••
A nephronok középső szakasza (a H cnle-kacs le- és Efferens • •
arteriola • •
\
• •
felszálló szára), valamint a gyűjtőcsatornák párhuza- \
\
„• •
1 _.)
mosan , geometriailag rendezetten helyezkednek el; a \
\
1
.1
•
(
1•
csatornarendszer párhu zamosan fu tó szakaszainak 1.
hossztengelye nagyjából merőleges a vese felszínére. (A •
•
„leszálló" kifejezés a cortex felől a velő felé, a „felszálló" •
•
pedig a velő felől a tok felé irányuló folyadék/véráram- •
•
lást jelöli.) •
•
A nephronok két fő típusa a rövid kacsú, corticalis és
•
a hosszú kacsú, juxtaglomeru laris nephron (bár a két tí- • • • • • • •
''
pus közötti átmenetek is vannak) . A corticalis nephro- ''
nok glomerulusa a cortexben vagy felületesen, vagy a Afferens arteriola
középső corticalis areában helyezkedik el, a juxtame- 20-2. ábra
dullaris nephronoké pedig a velőállomány határán.
A vesetestecske {Malpighi-test, „glomerulus") szerkezete
A legtöbb corticalis nephron rövid H enle-kaccsal
A nephron kezdetének he!Yes elnevezése „Malpighi-test" („vesetes-
rendelkezik, és ezért „rövid kacsú n ephron"-ként is em- tecske"). Ezzel szemben a szakirodalom túlnyomó többségében a
lítik. Az emberi vese nephronjainak 85%-a rövid kacsú, „Malpighi-test" he!Yett az annak belső érgomo!Yagát jelentő „glome-
a kacs hajtűszerű visszakanyarodási h elye a cortex mé- rulus" kifejezést használja
 20. fejezel • A vese kiválasztó működésének alapjai 307 . 20. )
--.- '

tódik. A Henle-kacs leszálló és felszálló szárból áll. A

leszálló szárat bélelő hámsejtek ellapultak. A keske ny
(„vékony'',, angolul thin) lumen alapján a szakasz neve
>f'-, -
\ _.........,, J ;

,/
; l ::\
leszálló vékony szegmentum; ezen a szakaszon főként
~)/,
J --/
Macula densa 1- , Fa 1.:
\..
~
-
Proximalis
kanyarulatos
csatorna
passzív diffú zió folyik. A leszálló vékony szegm entum .a
hajtűkanyar után - de csak a corticalis, rövid kacsú
nephronokban - a H enle-kacs vastag felszálló szeg-
mentumában folytatódik (ennek rövidítése TAL, az an-
Corticalis -- · gol nyelvű thick ascending limb alapján).
gyűjtőcsatorna
Proximalis
-------- csatorna
egyenes szakasz
A TAL a juxtaglomerularis apparátusnál (l. alább) a
distalis kanyarulatos csatornába megy át, amely ismét
-- --- L-.
-- -- -- -- teljes egészében a kéregállományban helyezkedik el. A
distalis kanyarulatos csatornák az összekötő szegmen-
______ Vékony leszálló szegmentum tumban (szinonima: összekötő tubulus) folytatódnak,

Külső velő --
- és ezen utóbbiakból alakulnak ki a több nephronból
gyűjtőcsatorna \.c]J-. Vastag felszálló szegmentum (TAL) összesze dődő gyűjtőcsatornák. A gyűjtőcsatornákat el-

- ---- ~- --
- - -- - -- helyezkedésük és tulajdonságaik alapján ismét szub-
)
... ...
........
...
Henle-kacs hajtűkanyar
- szegmentumokra osztjuk: ezek a corticalis, a külső velő
és a belső velő gyűj tőcsatorn a -szakaszok. A gyujtocsa-
Belső velő
gyűjtőcsatorna ,, totnák két fő sejttípusból állnak, a gyűjtőcsatornasej­
C) tekből (angol nyelven principal cell) és a köztes vagy in-
tercalaris sejtekb ől (angol nyelven intercalated cell): a
két sejttípus aránya a gyűjtőcsatorna három szubszeg-

------ Papilla
mentumában eltér.

A juxtamedullaris (hosszú kacsú) nephronok. A

20-3. ábra
juxtamedullaris nephronokban (emberben az összes
A tubulusrendszer és a gyűjtőcsatorna
nephronok kb. 15%-a) a H enle-kacs mélyen benyúlik a
Kriz. W.. Bankir, L. ( 1988): A standard nomenklature íor structures
velőbe (egészen a papilla közelébe ér, „hosszú kacsú
of the kidney (Editorial Review} Kidney 1nt. 33, 1-7. alapján
nephronok"). Glomerulusuk a kéregállománynak a
Az ábrán a 20-1 . ábrán bemutatott corticalis „rövid kacsú nephron"
velővel szomszédos részén (juxtamedullarisan) helyez-
részletei láthatók
kedik el (1. a 20- 1. ábrát).
A hosszú kacsú nephronok lényeges jellemzője,
egyes m embránelemci (pumpák, csatornák, passzív hogy Henle-kacsukban a vékony szegmentum kiterjed
transzporterek és hormonreceptorok) j ellemzően kü- a felszálló szár egy részére is; ezáltal a felszálló vékony
lönböznek. A tubulusszakaszok axiális heterogenitása szegmentum megy át a TAL-ba. A leszálló és a felszál-
az alapja a szigorúan lokalizált transzportfunkcióknak. ló vékony szegmentum permeabilitási sajátosságai lé-
A tubulusrendszer molekuláris anatómiájának ismerete nyegesen különböznek. A hosszú kacsú nephronok
nélkülözhetetlen a vizeletképződés megértéséhez. A kö- alapvető szerepet játszanak a koncentrált vizelet képzé-

vetkező leírás csak a leglényegesebb adatokat tartalmazza. sében.

A tubulusrendszer a proximalis tubulussal Mindkét n ephrontípus összekötő tubulusai közös
kezdődik.. Ennek első része a proximalis kanyarulatos gyűjtőcsatornákban egyesülnek, ezzel a rövid és a
csatorna (pars convoluta), amely nevének megfelelően hosszú kacsú nephronokból származó tubularis folya-
szabálytalanul kanyarog a kéregállományban. Ez asza- dékok keverednek, és együttesen alakítják ki a végleges
kasz egy egyenes lefutású leszálló részbe, a proximalis összetételű vizeletet.

pars rectába megy át, amely a velőállomány felé tart. A

proximalis tubulus mindkét szakaszát magas hámsejtek A vasa recta rendszer. A corticalis és a juxtamedul-
bélelik. Az említett axiális heterogenitás már ezen a tu- Iaris nephronok közötti további különbség a glomerulu-
bulusszakaszon is érvényesül: egyes transzportelemek a sokból eredő efferens arteriolák elágazódásaiban („má-
pars convolutában, mások a pars rectában találhatók. sodik" elágazási rendszer) van. A corticalis glomerulu-
A proximalis tubulus egyenes lefutású szakasza a sok vas efferensei röviddel a glomerul usból való kilépé-
mikroszkópos képen jellegzetes Henle-kacsban folyta- sük után ismét k.apillárisokra oszlanak, és corticalis pe-
 308 IV rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa

ritubularis kapillárishálózatot képezve látjá.k el a cortex- A Juxtaglomerularis apparátus

ben k.anyargó proxin1alis és distalis kanyarulatos csator-
n<ikat. A juxtamedullaris glomerulusok arteriola effe-
rensei ettől nagyon különböző módon ágazódnak el, az
erek a vasa recta rendszert képezik (20-4. ábra). A
velőállomány belseje felé leszálló vasa recták a Henle-
kacsokk.al és a gyííjtőcsatornákkal párhuzamosan fut-
nak a papillák csúcsa felé, majd a kéreg felé visszafor-
dulva a felszálló vasa rectákba 1nennek át, amelyek a
leszálló erekkel párhuzamosa.n , azok közvetlen közelé-
ben futnak, végül a cortex vénás rendszerébe ömlenek.
A párhuzamosan futó Henle-kacsok le- és felszálló szá-
rai, a gyűjtőcsatornák és a le- és felszálló vasa recta erek
olyan áramlási rendszert képeznek, amelyben az egy-
más mellett futó „csövek''-ben az áramlás iránya ellen-
tétes (fel- és leszálló).
A vasa recta rendszerben az áramlás (lineáris sebes-
ség) lassú: ennek oka részben az érgeometria (érhossz és
érátmérő), részben pedig - a glomerulusokban lezajlott
filtráció következtében - a magasabb hematokritérték és
fehérjekoncentrácíó. A vasa recta rendszer lassú áramlá-
sa elengedhetetlen a koncentrált vizelet keletkezéséhez.
A velő vérkeringését hormonok és lokálisan felszabaduló
mediátorok szabályozzák, amelyek ezzel befolyásolják a
kiválasztott víz és elektrolit mennyiségét. A vasa recta
erek jelentőségét a fejezet további részében ismertetjük.
A TAL-ból a distalis kanyarulatos csatornába való át-
menet helyén a tubulus visszakanyarodik ugyanahhoz a
glomerulushoz, arhelyből a proximalis tubulus eredt. A
tubulus bélése itt különlegesen magas epithelsejtekből
áll, amelyek a' macula densát képezik (20-5. ábra) . A
macula densa sejtek közel fekszenek az arteriola affe-
renshez. Ezen a helyen az érfal simaizomsejtjei módo-
sult szemcsés sejtek („granularis sejtek", említik epithe-
loid sejt néven is) . A leírt struktúra a juxtaglomerularis
apparátus. A granularis sejteknek nemcsak kontraktilis,
de szekréciós funkciója is van, a granulumok prorenint
és renint tartalmaznak, ezek szekréciós ingerekre az in-
terstitialís térbe, majd onnan a véráramba jutnak.
A juxtaglomerularis apparátusnak két elkülönült
funkciója van: 1. a granularis sejtek endokrin renin-
szekréciója, ezt a 21 . fejezetben ismertetjük. 2. a glome-
rulusfiltrációnak a tubularis áramlás szerinti „percről
percre" szabályozása, a „tubuloglomerularis feedback"
néven ismert jelenség. A tubularis áramlás fokozódásá-
ra az afferens arteriolák simaizomzata időlegesen szű­
kül; ennek részleteire a glomerulusfiltráció leírásakor
térünk vissza.

)
A veseműködés követése
KÉREG
clearance-módszerekkel
1
1 Corticalis
Cortícalis arterra radiata - - ____ _ glomerulusok
' 1
(a. interlobularis) ''', Efferens
arteriolák
1
1
A vesén átáramló vér,
,
,,
,
ill. plazmamennyiség mérése
Arteria arcuata --
''
''
'
'J t
~
\._ 1
Afferens
-~- - arteriola
1
1
1
Juxtamedullaris
glomerulusol<
Az anyagmegmaradás elve alapján az artériás vérrel a
1 vesébe belépő bármely anyag mennyiségének egyen-
--- --- - - lőnek kell lennie azzal az anyagmennyiséggel, ami a ve-
Efferens arteriola
sevénán keresztül, valamint a vizelettel elhagyja a vesét
_- - - Leszálló vasa recta (feltéve, hogy az anyag nem keletkezik, és nem bomlik
--- -- el a vesében). Ugyanezt egy képletben felírva:
KÜLSŐ VELŐ

(véráramlás X az anyag artériás koncentrációja) =

= (véráramlás X az anyag vénás koncentrációja) +
+ a vizelettel kiválasztott anyagmennyiség.
20-4. ábra
(20.la egyenlet)
A veJőállomány vérkeringése, a vasa recta rendszer
Bankir. L. és mtsai ( 1987): Heterogeneiry of nephron anatomy. Kid- A 20.la egyenlet a 16. fejezetben leírt Fick-féle elv alkal-
ney Int. 3 1. (Suppl. 520) alapján „
mazasa.
A Malpighi-testeket egy-egy kör jelzi, az afferens és efferens arterio- A vesére vonatkozó számításokban célszerűbb a vér-
lák elhe!Yezkedése nem felel meg a valóságosnak. A peritubularis ka-
pillárishálózatnak csak a kezdeti szakaszát jelöltük (az ábra csak a
koncentrációk helyett a plazmakoncentrációkat alkal-
mazni. A számításokban általánosan használt szimbó- •
külső velőt tünteti fel) 1
 20. fejezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 309

A Efferens arteriola Glomerulus B

Extraglomerularis
mesangialis sejtek
I
I
I
I
Macula densa

TUBULUSLUMEN
Alferens arteriola
t t
;
;
;
; ,' \_....,..,,:::::=;-\ -
;
;
;
GLOMERULUS
;
;
;
;

Macula densa sejtek

t t .
Szimpatikus beidegzés
'
'
1
1
Granularis sejtek
1
1

'
Simaizom

20-5. ábra
A juxtaglomerularis apparátus

~ A juxtaglon1erularis apparátus elhe[yezkedése a nephronban

B) A juxtaglomerularis apparátus elektronmikroszkópos kép alapján készített vázlata (a glomeruluskapillárisok elhagyásával)

lumok: Q· az áramlás/min, P a az artériás, P v a vénás A meghatározáshoz a 20.3. egyenlet alapján a vesevéná-

plazmakoncentráció.
A percenként kiválasztott anyagmennyiséget té-
nyezőire, a vizeletkoncentrációra (U) és a percenkénti
vizeletmennyiségre (V, az ún. percdiuresis) bontjuk, és
szorzatként fejezzük ki: a kiválasztott anyagmennyiség
= (U X V); nem használjuk a pontosabb v· jelölést, a V
definíciószerűen ml/ min dimenziót jelent. A 20. la
egyenletet ezért az alábbi formában használjuk:
ból katéterezés útján kell vért venni. Ennek elkerülése
lehetséges: ismeretesek egyes nem toxikus idegen anya-
gok, amelyeket a vese olyan nagy hatásfokk.al választ ki
a peritubularis kapillárisok véréből, hogy a vesevénában
mérhető koncentrációjuk közel zérus (P v::::: O) . Egy ilyen
anyag a para-amino-hippursav (PAH). H a a Pv PAH = 0,
a renalis plazmaáramlást az alábbi egyenlettel lehet
megközelíteni:

(20.lb egyenlet) UpAHXV

RPF= - - -- (20.4. egyenlet)
paPAH
;

Atrendezés után:
Ez a mérés csak akkor adja meg a renalis plazma-
áramlást, ha a PAH artériás koncentrációja megfelelően
(20.2. egyenlet)
alacsony ahhoz, hogy a tubulussejtek. teljesen „megtisz-
títsák" a PAH-tól a vért (azaz a PAH nem telíti a szek-
A kifejezés a vesén egy perc alatt átáramló plazma térfo- réciós kapacitást). (A valóságban a vé nás PAH-koncent-
gata, a renalis plazmaáramlás (RPF, angolul renal plas- ráció nem teljesen zérus, ettől azonban a továbbiakban
ma flow), és az en nek meghatározására általánosan eltekintünk).
használt egyenlet: A vesén átáramló vérmennyiséget (RBF) úgy kapjuk
meg a vesén átáramló plazmamennyiségből, hogy az
uxv RPF értékét osztjuk az (1 - h ematokrit) értékkel:
RPF =p _p (20.3. egyenlet)
a v
RPF
RBF = 1 - Ht. (20.5. egyenlet)

3 J0 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
A clearance fogalma
A 20.4. egyenlet jobb oldalán szereplő (UPAI-I X V)/
Pa PAH kifejezést a p-amino-hippursav clearance-ének
(CpAH) nevezzük:
UPAH xv
CPAH = paPAH
(20.6. egyenlet)
A clearance fogalmának meghatározása szerint a clea-
rance az a virtuális plazmatérfogat, amely az egy perc
alatt kiürített anyagmennyiséget tartalmazza; a clearan-
ce dimenziója ml/min. (A clearance angol kifejezés
egyik jelentése tisztulás.) A clearance számértékét bár-
mely kiválasztott anyagra (x anyag) vonatkozóan az
(Ux X V)/Px képlet adja meg, az Ux az illető a~yag kon-
centrációja a vizeletben, a V a percenként elválasztott vi-
zeletmennyiség és a P~ az illető anyag koncentrációja a
plazmában. A clearance fogalma igen hasznosnak bizo-
nyult a vesefi.1nkciók kvantifikálásában.
A glomerulusfiltráció mérése
A veseműködés egyik legfontosabb klinikai mérőszáma
(paramétere) a glomerulusfiltrációs ráta (GFR). A GFR
meghatározása egyszerű meggondolásokon alapul. A vi-
zelettel kiválasztott egyes anyagok - ha eltekintünk at-
tól az esettől, amikor az anyag a vesében szintetizálódik
- az alábbi mechanizmusokkal ürülhetnek:
• az anyag a glomerulusokban szabadon filtráló-
dik, a tubulussejtek „nem érintik", azaz az anyag
nem reabszorbeálódik és nem szecernálódik (a
vizeletben a teljes filtrált mennyiség megjelenik),
• az anyag a glomerulusokban szabadon filtráló-
dik, de a tubulusokban részben vagy egészében
reabszorbeálódik (a vizeletben kevesebb anyag
jelenik meg, mint amennyi filtrálódott),
• az anyag a glomerulusokban szabadon filtráló-
dik, de a tubulusok még szecernálják is (a vize-
letben több anyag jelenik meg, mint amennyi
filtrálódott),
• az anyag a glomerulusokban szabadon filtráló-
dik, de a tubulusokban reabszorpciója és szekré-
ciója is folyik.
Ezel{ alapján bármely, a vizeletben kiválasztódó
anyag mennyisége a követl<ező tényezőkből adódik
össze (a felsorolt tényezők közül bármelyik zérus is le-
het):
kiválasztás = fi.ltrált mennyiség - reabszorbeált
mennyiség + szecernált mennyiség.
4
H a egy anyag szabadon filtrálódik (azaz nem kötődik
plazmafehérjékhez), akkor a szokásos szimbólumokat
használva:
(U X V) = (GFR XP) - reabszorbeált mennyiség + sze-
cernált mennyiség.
(20.7. egyenlet)
Olyan anyag esetében, amely kizárólag filtráció útján
ürül (azaz nem reabszorbeálódik, nem szecernálódik,
ne1n szintetizálódik), a két utolsó tag zérus lesz; ilyen
anyag esetén a 20.7. egyenlet redukálódik:
(GFR [ml/min] XP [mg/ml]) = (U [mg/ml] X
X V [ml/min]).
(20.8. egyenlet)
Ez az egyenlet rendezve:
uxv
GFR (ntl/nlli1) = p (ml/min), (20.9. egyenlet)
a1ni a clearance nlár ismertetett képlete. A megadott fel-
tételeknek eleget tevő anyag esetében a clearance értéke
megegyezik a glomerulusfiltrációs ráta (GFR) értékével.
A GFR meghatározására alkalmas anyag követelmé-
nyeinek maradék nélkül az inulin nevű növényi erede-
tű fruktózpolimer (poliszacharid) tesz eleget. Ennek
molekulatömege 5000- 5500 dalton között van, a glome-
rularis ultrafilter teljes egészében átengedi. Az inulin
clearance-e a glomerulusfiltrációval egyenlő, a számítá-
sára szolgáló képlet voltaképpen azt adja meg, hogy
hány ml plazma tartalmazza azt az inulinmennyiséget, J
amennyi 1 perc alatt kiürül. 1
A 20.9. egyenletet az inulin clearance-ére (Cinulin)
alkalmazva:
u. 1· xv
C. - = GFR = inu m (20.10. egyenlet)
1nLilin p
ÍnLilin
Az inulinclearance átlagos értéke felnőtt emberben
120 ml/min. (A paraméter a testfelülettel arányos, a fen- '•
ti érték fiatal „ideális" méretű férfira vonatkozik, akinek
testfelülete 1,73 m 2.) Egészséges felnőttekben az érték-
nek nagyobb statisztikák alapján +7,5%-os szórása van.
Az érték 20%-ot meghaladó csökkenését kórosnak te-
kintjük.
Már említettük, hogy az effektív renalis plazma-
áramlás mintegy 20%-a filtrálódik a glomerulusokban.
A filtrációs frakció (FF):
GFR
FF = RPF ' (20.11. egyenlet)

és m inth ogy a GFR m értéke a Cinulin' az RPF mértéke a
CpAH,
(20.12. cgyenl cL)
Az inulinclearance mindmáig a GFR meghatározá-
sának standard rcferen ciamódszere. M érése azonban
körülményes, konstans i nulininfúziót igényel. Ezért a
kliniku1nban a GFR m eghatározására más, egyszerűb­
ben alkalmazható anyagok használata te1jedt el. Ezek
közül jele nleg a 9911:-dietil é n - triamin-pen taacetátot
(99Tc-DTPA-or), vagy a 99Tc-merkapto-acetil-triglicint
(99Tc-MAG -r) al kalma zzák (m indkét vegyület radi o-
3
aktív technéciumkomplex) .
A kreatininclearance. A kreatinin a vázizom (és néhány
más szövet) foszfokreatin-anyagcseréjének végterm éke.
A kreatinint a vese választja ki; ez volt az első a n yag,
ameJlyel m egkísérelték. a GFR meghatározását. A
későbbi vizsgálatokban derült ki, hogy emberben a krc-
atinin n emcsak filtráció útján kerül a vizeletbe, h anem
(a plazmakoncentrációtól függő mértékben) szekréció-
val is. A Ckreatinin/Cinulin hányados még fiziológ iás plaz-
m akreatinin-koncenrráció mell ett is n agyobb, m int l
(egy nagyobb összehasonlító vizsgálatban 1,17 volt).
Ennek ellenére az „endogén " kreatininclearance-et szé-
leskö rűen haszná lják a glomerulusfiltráció közelítő
m eghatározására, minth ogy nem k.ell idegen an yagot a
szervezetbe juttatni, és értéke megközelíti a G F R valódi
értékét.
A vese véráramlása
és hemodinamikája
A vesén átáramló vér mennyisége (renalis véráramlás,
angolul re nal blood flovv, amelynek általánosan elfoga-
d ott rövid ítése RBF) a többi szervéhez viszonyítva
ará n ytalanul magas (20-1. táblázat). A két, együttesen
300 g tömegű vese 1300 ml vért kap percenként ; ez
annyit jelent, h ogy n yugalom ban a perctérfogat kb. ne-
gyede esik a vese vérellátására.
A vesén belül a véráram lás nem homogén. A kéreg
véráraml ása (corticalis áramlás) - egységnyi tö1negre
számítva - sokkal nagyobb, mint a velőé (m edullaris
áramlás). A vér lineáris áramlási sebessége is heterogén,
különösen lassú a vasa recta rendszerben (ennek je-
lentőségét a Na+ - és a vízkiválasztásba n alább ismer tet-
jük) .
20. fej ezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 31 1
20- 1. táblázat
A vesekeringés standard paraméterei
.
,
Paraméter Erték*
A vesén átáram ló vérmennyiség (I~BF) 1300 ml/min
A perctérfogat vesére jutó része 25%
A vesén átáramló 700 mVmin
plazman1ennyiség (RJ?F)
Glomerulusfiltrációs ráta (GFR) 120 ml/min
(inuli nclearance)
.Filtrációs frakció (FF) 0,20
(inulinclearance/PAH -clearancc)
A táblázat adatai 70 kg-os tömegű, 1,73 m2 testfeJülctu férfira
vonatkoznak
* I\.erekített értékek, ezért előfordul, hogy a belőlük képzett vi-
s~onyszámok neni. egyeznek meg pontosan a könyvben egyéb
helyeken szereplő standard értékekkel
A vese 0 2-fogyasztása a szervezet teljes 0 2-felhas z-
nálásának kb. 8%-a. A veséh ez percenként kb. 240 ml
oxigén érkez ik, de ebből a (viszonylag nagy) mennyi-
ségb61 a vese percenként mindössze 20- 25 ml 0 2-t
használ fel. Az 0 2-kínálat így jelentősen meghaladja az
0 2-fogyasztást, a vese véráram lását n em szabá lyozza a
veseszövet a nyagcseréje. A vese vérke ringését - a többi
szervh ez viszon yítottan - az alacsony arteriovenosus
0 2:-külön bség, a magas vénás 0 2-szaturáció és 0 2-tarta-
lom jellemzi. A kivétel ismét a vese velőállom ánya, ahol
az 0 2-ellátás meglehetősen korlátozott; minthogy azon-
ban a vel ő véráramlása csak kis frakciója a teljes vér-
áramlásnak, a velőkeringés nem változtatj a meg je-
lentősen a vese vénás vérének 0 2-szaturációs értékét.
A vese l<eringési ellenállása
A vese érrendszerének hidrosztatikai nyomásprofilját a
20-6. ábrán. mu tatjuk be . Az a rteria renalis középnyo-
mása 90 H gmm ; ez a nyomás a praeglomerularis vascu-
laris ellenállás következ té ben a glomer uluskap illárisok
kezd etére kb. 50 H gm m -re csökken. A praeglomerularis
vascularis ellenállás legnagyobb részét az arteriola affe-
rens képezi. A g lomeruluskapill árisokban elenyészően
kis nyom ásesés van, ezt követően azonban az efferens
a rteriolák képezte postglomerularis vasculari s ellenállás
mi att a peritubularis k apillárisok kezdetére jelentősen
es ik a nyomás. A másodikkapill á risrendszerben (peritu-

3 12 IV. rész • A vese működése: a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homcosztázisa
E fektus): a nyomás - pontosabban a fal feszülés - növeke-
§, 100 ....A
:e
~
(/)
• ("C!
E 80
z
Cl
>-.
60
40
20
0
Artéria Affersns Glomerulus- Etterens
arteriola kapilláris arteriola
20~6. ábra
Nyomásprofil a veseerekben
Navar, L. G. (1998): Regulation of renal haemodynamics. Am.
Physiol. 275 (Advances in Physiology Education}, 223. alapján
bularis kapillárisok) a nyomás kb. 15 Hgmm. A sorosan
kapcsolt ellenállásszakaszok nemcsak a vese véráramlá-
sát, hanem a glomeruluskapillárisokban uralk~dó nyo-
mást (és ezzel a glomerulusfiltrációt) is meghatározzák
A többi érszakasz, a peritubularis kapillárisok, a venu-
lák és vénák csak kism.értékben járulnak. hozzá a vese
teljes keringési ellenállásához.
A veseerek autoregulációja
A vese vérellátásának függetlenségét a perfúziós nyomás
változásaitól autoregulációnak nevezzük (L a I 8. fejeze-
tet) : 80 és 180 Hgmm artériás középnyomás között az
RBF közelítően állandó. Az autoregulációs tartomány-
ban az artériás nyon1ás emelkedésére az erek ellenállá-
sa növekszik (vasoconstrictio), nyomáscsökkenésre az
ellenállás csökken (vasodilatatio).
Az autoreguláció izolált és átáramoltatott vesében .is
kimutatható, ez bizonyítja, hogy a jelenség független a
beidegzéstől. A nyomás hirtelen, lépcsőzetes változtatá-
sa rövid ideig megváltoztatja az áramlást, de 15-20 má-
sodpercen belül az áramlás visszaáll a kiindulási érték-
re: ennyi idő szükséges az ellenállás-változás bekövet-
kezéséhez.
A velőkeringés valószínűleg nem vesz részt az auto-
regulációban, főként mivel a helyi szabályozó moleku-
lák (NO, kininek és prosztaglandinok) „felülírják" a
belső velő autoregulációs mechaniz musait. Ennek a
nátriumkiválasz tás medullaris szabályozásában van
funkcionális jelentősége (1. a fejezet további részét).
Az autoreguláció mechanizmusának legrégebbi ma-
gyarázata az érfalizomzat miogén válasza (Bayliss-ef-
...
dése válta11á ki az érfalizon1zat összehúzódását. Egy
másik, újabb keletű magyarázat a „macula densa teó-
ria", amit ma „tubuloglomerularis feedback" -ként emlí-
tenek (erre a glomerulus.filtráció leírása során térünk
vissza).
A vesekeri ngés részvétele
Perllubularis Véna
kapilláris az általános keringésszabá~ozásban
A veseereket ellátó szimpatikus noradrenerg vasoconst-
rictor rostok <lZ érfalsimaizom a 1-receptorain végződ­
J.
nek. A postganglionaris szimpatikus rostokban az akci-
ós potenciál frekvencia alacsony, nyugalmi, „bazális"
körülmények között a veseereknek csak nagyon kis
mértékű vasoconstrictor tónusa van. A sz impatikus ide-
gek kikapcsolásának nyugalomban nincs vasodilatator
hatása. A vese nyugalmi véráran1lása közel van a lehet-
séges maximurr1hoz, a vesében nincs kimutatható funk-
cionális hyperaemia; en1berben csak lázas állapotban
lehet az RBF kisebb emelkedését kimutatni. A minden-
napos cardiovascularis reflexek során a vese véráramlá-
sának változása alárendelt szerepet játszik; fgy pl.
erőteljes fizikai munka alatt a vese véráramlása csak na-
gyon kis mértékben változik.
Vészhelyzetekben azonban - nem fiziológiás körül-
mények között - a veseerckhez menő szimpatikus akti-
vitás enormis mértékben növekedhet. Már közepes
mértékű vérvesztés vasoconstrictióhoz vezet, ezt a vá-
laszt a narkózis (általános érzéstelenítés) még tovább
fokozza. Az artériás hypoxia a perifériás ken1orecepto-
rok fel()] a veseerek reflexes vasoconstrictióját váltja ki.
Emocionális izgalom minden vizsgált fajban (kutya,
n1acska, pávián és en1ber) erős vasoconstrictiót okoz,
ami messze felülmúlja a fizikai munka alatt jelentkező
kismértékű vasoconstrictiót. Ilyen állapotokban a vese
véráramlása kritikus mértékben csökkenhet.
Filtráció a glomerulusokban
Az einberi szervezetben a glomerulusokban percenként
kb. 120 ml (naponta kb. 180 liter) filtrátum képződik.
Normálisan a tubulusrendszerbe11 a filtrált víz kb. 99%-
a szívódik vissza. A vesék a filtrációs-reabszorpciós ará-
nyok módosításaival a napi vízkiválasztást 0,5 és 12 liter
között képesek változtatni.

A glomerulus ultrafiltere
A glomeruluskapillárisokban uralkodó hidrosztatikai
nyomás folyadékot szűr ki a Bowman-tok terébe (filtrá-
ció). A fiJtrátum összetételét a glomeruluskapillárisok
falának tulajdonságai sza bják meg.
A glom eruluskapillárisok fala háromrétegű (20-7.
ábra) . A legbelső réteget az átlyuggatott („fenesztrált")
e ndothelsejtek alkotják. A külső réteget a Bowman-to-
kot bélelő epithelsejtek képezik. A sejtek - podocyták -
egymással érintkező „lábnyúlványai" fedik a kapilláriso-
kat. Az endothelsejtek és a podocyták között helyezke-
dik el a kollagénből, glikoproteinekből és proteogliká-
nokból álló bazális membrán.
Az endothelsejtek nagy átmérőjű fenesztrációi, vala-
mint az egyes podocytanyúlványok közötti geom etriai
távolság miatt ennek a két rétegnek nagy a hidraulikus
konduktivitása, alig jelenL érdemleges akadályt a filtrá-
ció számára. Szűrőként a bazális membrán működik
(molekuláris „szita"): a plazma oldott anyagait mol eku-
latömeg, töltés, ill. a molekula alakja szerint szelektálja,
tartja vissza, ill. engedi át.
A Bowman-tok űrterébe kerülő filtrátum csaknem
Leljesen fehérjementes, és a vérplaz1na valamennyi dif-
fuzíbilis összetevőjét (ionok, kis mol ekulaméretű szer-
ves anyagok, mint pl. a glukóz, aminosavak, urea, krea-
tinin, húgysav) tartalmazza. A bazális membránnak
nagy negatív töltéssűrűsége van, és ez határozza meg a
'\
'
\
\
' \
' \
, ,
, ,,
Podocyta
' \
\
Mesangialis sejt nyúlványa
20-7. ·ábra
A glomeruluskapillárisok falának szerkezete
Kríz. W. és mtsai ( 1990): Structure of the glomerular mesangium.
Kidney Int. (Suppl. 30.) alapján
A vázlat 13 OOO-szeres nagyítású elektronmikroszkópos kép alapján
készült
20. fejezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 313
töltéssel rendelkező makromolekulák szűrhetőségét. A
bazális membrán pórusmérete ugyan a viszonylag nagy
átmérőjű semleges és kationos molekulák átjutását is le-
hetővé teszi, de a membrán visszatartja a negatfv töltésű
makromolekulákat (plazmafehérjéket, közöttük albu -
m int), amelyek pusztán inéretüknél fogva még átjuthat-
nának a membránon. A szűrő fehérjeimpermeabilitása
miatt a filtrációs folyamatot - a fizikai-kémiából köl-
csönzött kifejezéssel - ultrafiltrációnak nevezzük, ma-
gát a keletkezett szűrletet ultrafiltrátumnak.
Bár a glom erulusokba érkező albumin legnagyobb
részét az ultrafilter visszatartja, az albumin elenyészően
kis hányada a Bowman-tok terébe jut. !(óros folyamatok
csökken th etik a bazális membrán negatív töltései nek
sűrűségét, ezzel a negatívan töltött makromolekulák át-
ju tását fokozzák. Ilyen esetben a keringő albumin egy
része átszűrődik a bazális membránon, és végü l nagy
mennyiségű albumin ürül a vizelettel. A fo lyamatos al-
buminvesztés végül hypalbuminaemiához és oedemá-
hoz vezet (l. a 15. fejezetet).
A glomerulus-ultrafilter átengedi a 65 OOO daltonnál
kisebb tömegű fchérjemolekulákat (egyes peptid hormo-
nok, plazmaenzimek stb.), és ezek még fiziológiás kö-
rülmények között is megtalálhatók a vizeletben. Ezek-
nek a fehérjéknek/peptideknek diagnosztikus jelentősé­
gük lehet: a terhesség korai diagnózisa a chorionalis go-
nadotropin nevű peptidhormon kimutatásán alapul.
!<.is molckulaméretű töltött vagy hidrofób n1olekulák
(pl. kalcium, néhány hormon, a zsírban oldódó vitami-
nok) a vérplazmában részben fehérj ékhez kötődnek, és
nem filtrálódnak szabadon; csak szabad frakciójuk jut át
""
a szuron.
//
A glomerulusfiltráció meghatározó
tényezői
' A glomerulusfiltráció analóg a szervezet egyéb érterüle-
''
''
Podocyta
tein folyó kapillárisfi ltrációval (l. a 15. fej ezetet): a kü-
lönbségek inkább mennyiségiek mint n1inőségiek. A fő
m ennyiségi különbség - amelynek eredményeképpen
napi 180 liter filtrátum keltkezik - a kapillárisokban
uralkodó nagyobb hidrosztatikai nyomás és a kapilláris-
fal nagyobb hidraulikus konduktivitása (filtrált térfo-
gat/effektív filtrációs nyomás).
Az afferens arteriolában a hidrosztatikai nyomást az
artériás középnyomás mintegy felére becsüljük (1. a 20-
6. ábrát). Magukban a glomeruluskapillárisokban a
nyomáscsökkenés 1- 2 Hgmm: ezt az aránylag kicsiny
nyomásesést a kapillárisok geo metriai dimenziói ma-
" "k .
gyarazza
3 14 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
A glomerul u skapillárisokon belüli hidrosztatikai
nyomást (Pe) - adott artériás középnyomás mellett - az
efferen s és az affcrens arteriolák ellenállása, ill. a két el-
lenállás aránya (REfRA) határozza meg. Változatlan af-
ferens ellenállás mellett az efferens ellenállás növekedé-
se az RFJRA ará ny és a P e növekedésében nyilvánul
m eg. Ellenkező irányú változás a P e csökkenését vonja
„
m aga utan.
A proxima lis tubulusszakasz kezd e té n 10- 16
H gmm- nyi hidrosztatikai nyomást (PT) n1értek, és ezt
vesszük a Bowman-tok terében uralkodó nyomásnak.
Ez az érték fi z iológiás körülmények között m egle-
h etősen állandó. A kapilláris és a Bowman-tok közötti
hid rosztatika i nyomáskülönbség (Pc - P 1, = AP)
35 H gmm körüli érték. A glomeruluskapillárisok kez-
detén a vérplazma kolloidozmotikus nyomása (II) kb.
25 H gmm. (A tubulusfolyadék kolloidozmotikus nyo-
mását a glomerulusfiltráció számításában figyel m en
kívül hagyh atj uk. ) Ennek alapján a kezdeti n ettó (vagy
effektív) filtrációs nyomás (AP - TI) kb. 10 H gmm-re
tehető.
A glo1nerulusfltrációs ráta (GFR; térfogat/idő) to-
vábbi meghatározó tényezője a kapillárisfiltrációs koef-
ficiens lI<r = GFR/(AI..> - II) l. A IZr-tényezőben két fak-
tort kombinálunk: az egyik a glomeruluskapillá risok
hidraulikus konduktivitása, a m ásik a geometriai té-
nyező, a kapillárisok felülete. A glomeruluskapillárisok
hidrau likus konduktivitása jelentősen m eghaladja a
szisztémás kapillárisokét. Ennek. szerkezeti okai van-
nak, többek között a glomeruluskapillárisok fenesztrá-
ciója mintegy l 00 nm átmérőjű „ablakokkal". l(óros kö-
rülmények között csök.kentheti a glomerulusfiltrációs
rátát a csökkent kapillárisfelület és/vagy a bazális
membrán megvastagodása.
Az ultrafiltráció nagy mennyiségű folyadékot présel
a Bowman -tok terébe, ezáltal a plazma a kapillá ri sok-
ba n folya m atosa n koncentrálódik. Emberi glomerulu-
sokban az átá ramló plazmában lévő elektrolitoldat
mintegy 20%-a elhagyja a kapillárisokat. Ennek követ-
keztében ahogy a vér a kapillárisok kezdetétől a végéig
áramlik, a kolloidozmotikus nyomás folyamatosan
emelkedik. Ezért, bár a ~p lényegében változatlan, a Il
fo lyam atos emelkedése miatt a nettó filtrációs n yomás
(a AP - n különbség) a kapillárisokban folyamatosan
csökken. Emberben - és néhány más fajban - a nettó
filtrációs nyomás a glomeruluskapillárisok te lj es
hosszában pozitív érték.
A plazmának az a hányada, amelyik a glomerulu-
sokban filtrációra került, a filtrációs frakció (szokásos
rövidítése FF) ; normális értéke 0,20.
A filtráció hemodinamikai következménye, h ogy az
arteriol a efferensben ára mló vérben magasabb a he m a-
tokritérték és a plazmafehérj ék koncentrációja, mint az
arteriola afferensben. Ez m egváltoztatja a glom erulu st
követő erekben a vér reológiai param étereit. Az eredeti
reológiai paraméterek csak a peritubularis kapillárisok-
ba n állnak h elyre, ahol a Starling-erők következtében a
filtrált folyadék legnagyobb része viszaszívód ik.
A tubuloglomerularis feedba~k. A tubulusrendszer
csak akkor képes a nátrium-klorid ürítését szabályozni,
ha az egymást követő tubulusszakaszokba nem kerül
túlságosan sok nátrium-kl orid. Az excesszív tubularis
nátrium-klorid-terhelésnek veszi elejét az a mechaniz-
mus, amely az egyes nephronokban a glomerulusfiltrá-
ciót a kezdeti distalis kanyarulatos csatornában ára1nló
folyadék mennyiségéhez és összetételéhez igazítja. H a a
H enle-kacs felszálló vastag szegmentumának végén a
tubularis folyadék mennyisége növekszik, az afferens
a rteriola szűkül, és a glomerulusfiltráció ennek követ-
keztében csökken. Ez a jelenség a már többszörösen
említett „tubuloglomerularis feedback".
A tubuloglomerularis feedbackért felelős szenzorok
a macula densa sejtjei. A m egnövekedett á ramlást né-
hány másodpercen belül követi a válaszreakció. Az
áramlásfokozódás a tubularis folyadék NaCl-koncent-
rációjának emelkedésével jár, és ez jelenti a m acula den-
sa sejtek részére a jelzést. A macul a densa sejtek ezt kö-
vetően valami lyen úton továbbítják az információt· a
szomszédos m esangialis sejtekhez (feltételezik, hogy
ebben a jelátadásban a réskapcsolatok játszhatnak sze-
repet). A mesangialis sejtek adják tovább a jelzést az af-
ferens arteriolákhoz, amelyek szűkülnek, és ezzel csök-
ken a glomerulusokban a filtráció. A distalis tubulusban
bekövetkező áramláscsöl<l<enés az afferens arteriola di-
latatiójával jár.
A glomerulusfiltráció autoregulációja. A vese vér-
áramlásának autoregulációját az el őzőe kben isn1ertet-
tük: a vese ereinek ellenállása a p erfóziós nyomással
párhuzamosan változik. Az autoregulá ció a glomeru-
1usfil trációs rátára is érvényes: az artériás középnyomás
ingadozásainak ellenére a glomeruluskapillárisokban
viszonylag állandó a nyomás, ezért a filtrátum mennyi-
sége 80 és 180 Hgmm-es artériás középnyomásértékek
között al ig változik. A tubuloglomerularis feed back ré-
sze a vesevéráramlás és a glomerulusfiltráció autoregu-
lációjának.
Az autoreguláció hatékonyságára világítanak rá az
artériás középnyomás napi ingadozásai. Alvás alatt az
artériás középnyomás 20 H gmm-rel csökl<en , ennek el-
lenére a GFR állandó szinten ma rad. A középnyomás
napköz beni emelkedései viszont n em növelik a GFR ér-
tékét. Az autoreguláció a filtrált víz és nátrium mennyi-

ségét a fiziológiás nyomásingadozások ellenére állandó
. .
szinten tarq a.
A renalis mikrocirkulációban elsősorban az afferens
arLeriolák szakasza autor~gul ált: az I~A változik, az RE
az autoregulációs válasz során lényegében vá ltozatlan
marad.
A csatornarendszer
transzportfo!Yamatainak
mikroanatómiája
Az ürített vizelet mennyiségéhez képest hatalmas glo-
merulusfiltráció teszi lehetővé, hogy a víz-, a nátrium-
és a klorid ürítés széles határok között változzék. A tubu-
lusreridszer egyik fontos jellemzője, hogy ehrycs szaka-
szaiban a víz és a só reabszorpciója elválhat egymástól.
Az ürítést elsősorban a tubulusrendszerben folyó re-
abszorpció határozza meg. A rcabszorpció két lépésben
történik. Először transzcelluláris és paracelluláris transz-
portfolyamatok nagy mennyiségű folyadékot szállítanak
a tubuluslumenből az interstitialis térbe. Ezt követi az
interstitialis folyadék passzív bejutása a peritubularis ka-
pillárisokba, amit a Starling-erők idéznek elő: a hajtóerő
a peritubularis kapillárisok és a vese in terstitiuma közöt-
ti kolloidozmotikus nyomáskülönbség. (Emlékezzünk, a
perituhularis kapillárisok vére a glomerulusokban folyó
ultrafiltráció következtében koncentrálódott.)
A tubulusrendszcr legtöbb szakaszán aktív nátrium-
reabszorpció folyik. Valamennyi szakaszon jelen van a
basolateralis Na +-I(+-pumpa, amely - a kialakított
Na+ -gradiensen keresztül - nagyon sok reabszorpciós
folya1nat energetikai hátterét jelenti. Néhány szakaszon
más pumpák is működnek. Az egyes szakaszok közötti
különbségeket az ioncsatornák és passzív transzporterek
(kotranszporterek és kicserélő karri erek) 1uminalis
és/vagy basolateralis jelenléte vagy hiánya jelenti. Az
egyes pumpák, csatornák és passzív transzporterek loka-
lizációját az egyes tubulusszakaszokban a 20-2. táblázat
tünteti fel. (A lista nem teljes; a transzporterek egy részét
a megfelelő tubulusszakaszok leírásánál ismertetjük.)
Orvosi szempontból különösen jelentős, hogy a
transzportban szereplő egyes fehérjék (csatornaalegysé-
gek, passzív transzporterek) szerkezete genetikai hiba
következtében módosulhat, aminek a veseműködés za-
vara lehet a következménye. (Egyes genetikai hibák túl-
zott, mások csökkent működéssel járnak.) Néhány vele-
született rendellenességre a fejezet végén térünk vissza.
A tubulusrendszer különböző szakaszain elhelyez-
kedő transzportelemek egy része specifilrusan gátolható
20. fejezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 3 1S
farmakológiai hatóanyagokkal, cliuretikumokkal: ezek
közül néhányaL a 20-3. táblázatban sorolunk fe l. A Na+ -
reabszorpciós folyamatok részletes ismerete a diuretiku-
mokkal végzett terápiához elengedhetetlen.
A vízreabszorpció mindig passzív, a tubularis és az
interstitialis folyadék közötti ozmotikus gradienst köve-
ti. A reabszorpció részben a paracelluláris permeabili-
tástól, azaz a szomszédos hámsejtek közötti szoros kap-
csolatok áteresztőképességétől, részben azonban a hám-
sejtek luminalis és basolateralis membránjának vízper-
meabilitásától függ. A víz mindkét membrán esetében
vízcsatornákon, aquaporinokon keresztül mozog. A
nephron néhány szakaszán magas a vízpermeabilitás,
minthogy egyes aquaporinok konstitutív alkotórészei a
membránnak. Más szakaszok vi rLuálisan impermeabili-
sak vízre, mert membránjaikból hiányoznak az aquapo-
rinok. A tubulusrendszer végső szakaszán, a gyujtőcsa­
tornákban változtatható a vízpermeabilitás: egy külön-
leges vízcsatorna-fehérje, az aquaporin-2 reverzíbilisen
a lum inalis membránba ép ülhet.
A pozitív és a negatív ionok reabszorpciójának in-
tenzitá'5a az egymást követő szakaszokon eltérő lehet;
egyrészt ennek, másrészt a paracelluláris kapcsolatok
kül önböző permeabilitásának következtében az egyes
szakaszokon eltérő transzcelluláris potenciálkülönbsé-
gek alakulnak ki: ezek vagy lumen pozitívak, vagy lu-
men negatívak lehetnek. A potenciálkülönbség az egyes
ionok paracelluláris transzportjának hajtóereje.
Mielőtt a reabszorpciós folyamatok részleteire tér-
nénk rá, szükséges ismertetnünk a tubularis vízvissza-
szívás kvantitaLÍv oldaláL.
A percenként filtrált 120 ml vízből akár 0,3, akár pe-
dig 12 ml vizelet ürülhet (40-szeres változás!). A filtrált
víz 65- 70%-a a proximalis tubulus végére, további 15%-
a a H enle-kacs vízre permeabilis vékony szegmentun1á-
ban szívódik vissza; a filtrált víz kb. 15%-a érkezik el a
gyűjtőcsatornák kezdetéig. (Felhívjuk a figyelmet, hogy
ezen számértékeket sem a telj es vese, sem az egyes
ncphronok szintjén nem szabad nagyon mereven értel-
mezni. ) A proximalis tubulusokban és a Henle-kacs
vízre permeabilis szakaszán együttesen visszaszívott kb.
85% normálisan meglehetősen állandó; a gyűj tőcsator­
nákban a reabszorpció 8 és 15% között van, és mértéke
hormonálisan szabályozott.
Reabszorpció és szekréció
a proximalis tubulusokban
A glomerulusfiltrátum a proximalis tubulusba áramlik:
ennek a nephronszakasznak nagy celluláris és paracel-
316 IV rész • A vese működése ; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa

luláris vízpermeabilitása van. A celluláris vízpermeabi-
litás az aquaporin-1 vízcsatorna-feh érje konstitutív kife-
jeződésének következménye.
A nagymértékű vízpermeabilitás következtében eb-
ben a szakaszban ozmotikus kiegyenlítődés jön létre a
tubulusfolyadék és az interstitium között, a tubularis fo-
lyadék az egész proximalis tubulusban közelítően izoz-
motikus a plazmával (izozmotikus reabszorpció). A
hámsejtsor lum inalis és interstitialis oldala között kis-
mérvű elektromos potenciálkülönbség jön létre, ami je-
lentős szerepet játszik az ionok paraccllularis mozgatá-
sában.
A proximalis tubulusok egyik alapvető funkciója a
filtrált Na+ (és kísérő anionjai) nagyobb részének vissza-
szívása. A proximalis tubulussejtek egy további funkció-
ja ammónia képzése glu tam inból (1. a 23. fejezetet).

20-2. táblázat
Az egyes nephronszakaszok jellegz et es transzportelemei

(A Na+ - I<.+ -pumpa minden sejtben jelen van, és ezért nem cüntenük fel)

A) Proximalis tubulus (pars convoluta és pars recta) C) Distalis kanyarulatos csatorna

Apicalis membrán Basolateralis me mbrán Apicalis membrán Basolateralis membrán

Na+/H+ kicserélő Na+-Hco3 Na+ -Cl- kotranszporter K +-Cl- kotranszporter

(felesleg) kotranszporter
Ca2+ -csatorna rz+ -csatorna
íH + -pumpa (ritka) ] GLUT-ok
Ca 2+ -pumpa
Na+ -gluk6z kotranszporter Ne1n specifikus szerves
(SGI.:f2) kation transzporter(ck) D) Gyűjtőcsatorna, gyűjtőcsatornasejt („principal cell"}
(proxima lis kanyarulatos
N a+-szcrves anion Apicalis membrán Basolateralis membrán
csatorna, alacsony
affinitás) kotransz porter
Na+ -csatorna Aquaporin-3 és -4
Na + -g1uk6z kotranszporter Szerves anion/ (epithclialis Na + -csatorna, (konstitutív,
szerves anion kicserélő ENaC) AVP-függctlen)
(SGLTl)
(proximalis egyenes Aquapori n-1
r<.+ -csatorna (ROtvII<.-csatorna)
szakasz, magas affinitás) (AVP-független)
Aquaporin-2
Na+ -aminosav
(AVP-függó)
kotra nsz porterek
(különböző specificitás) Urearranszporter (UTI)
(csak belső velő, AVP- függő)
Na+ -fi>szfát
kotranszporterck
E} Gyűjtőcsatorna , köztes sejt
c1-1anion kicserélő

Szerves kation/l-f+
______________ ____________
Apicalis membrán Basolateralis membrán
....._

kicserélő H+ -pumpa (a-típusú sejt) H+-pumpa

(~-típusú sejt)
Aquaporin-1 1--r+ -Iz+ -pumpa
(AVP-független) H C03/ CI- kicserélő*
Hco3; c1- kicserélő""
(~-típusú sejt)
B) Henle-kacs vastag felszálló szegmentuma (TAL)
* Az apicalis és a basolateralis membrán HC03;c1- kicserélői
Apicalis me mbrán Basolateralis membrán
molekulárisan különböznek
Na+ -I<.+ -2 Cl- r<.+ -csatorna
kotranszportcr
c1- -csatorna
(Na+!H+ kicserélő)

I<.+ -csatorna (ROMIZ-csatorna)

 20. íejezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 317

20-3. táblázat
A Na+-transzport diuretikus hatású specifikus gátlószerei

Gátlószer Támadáspont A hatás helye

Acetazolamid Szénsavanhidráz Proximalis tubulus

(II. típusú a sejtplazmában és
IV típusú a lumenben)

„l(acscliureti kumok" Na+-rz+ -Cl- kotranszporter H enle-kacs vastag felszálló

(pl. furosemid, bumetamid) szegmentum (TAL)

Tiaziddiurctikumok Na+ -Cl- kotranszporter Distalis tuhulus

Amiloricl Luminalis Na+-csatorna (ENaC) Gyűjtőcsatorna

A proximalis tubulusban folyó Na+/ H+ csere és
HC0 3 -reabszorpció. A basolateralis Na+-K+-pum-
pa működése következtében a tubuluslumen és a sejt
belseje között folyamatosan elektrokémiai Na+ -gradi-
ens generálódik (20-8. ábra). A filtrált Na+-ok egy része
a luminalis membrán Na+ /I-I+ kicserélő karrierjén ke-
resztül a sejtek belsejében lévé) H +-okkal cserélődik ki
(másodlagosan kapcsolt aktív H+ -szekréció).
A Na +/H + kicserélődéshez szükséges intracelluláris
H + -ok a víz disszociációjából származnak. A sejten be-
lül maradó OH- -ok. C02-dal reagálnak, és H C03
képződik (1. a 4. fejezetet). Ezt a folyam atot az intracel-
luláris II. típusú szolúbilis szénsavanhidráz katalizálja.
TUBULUSLUMEN INTERSTITIUM
. vissza a sejtekbe. A folya1nat során ekvimoláris menny-
..
..
A keletkezett HC03-ok. a basolateralis me1nbrán elekt-
rogén Na+ -(I-IC03 ) 3 kotranszportere közreműködésé­
vel jutnak az interstitiumba.
A lumenbe szecernált H+ -ok a filtrált HC03-okkal
szénsavat képeznek. A proxiinalis tubulus sejtjeinek jel-
legzetessége, hogy luminalis membránjukon egy extra-
ccll uláris szénsavanhidráz izoenzim et tartalmaznak (IV
típus, exoenzim). A membránhoz kötött enzim a szén-
savat C02-ra és vízre bontja. A C02 visszadiffundál a
sejt belsejébe. A szénsavanhidráz farmakológiai blokko-
lása (az acetazolamid mindkét izoenzimre hat) így köz-
vetve gátolja a Na+ fH+ kicserélődést> ezzel a Na+ -ok
reabszorpcióját.
A H +-ok szekréciója csökkenti a tubularis folyadék-
ban a HC03 -ok koncentrációját. Ezt a folyamatot
„H C03-reabszorpció" -ként tartjuk számon. Az
előzőekből kitűnik> hogy nem a filtrált HC03 -ok reab-
szorbeálódnak>hanem a lumenben keletkezett C02 jut
iségben reabszorbeálódnak HC03 -ok és szecernálód-
nak H+-ok.
A reabszorbeált H C03-ok száma meghaladja a re-
abszorbeált Cl--okét, emiatt a CI- -ok koncentrációja a
tubuluslumenben nagyobb, mint az interstitialis folya-
dékban. A filtrált Cl- -ok jelentős része szintén visszaszí-
vódik a proximalis tubulusokban, a reabszorpció itt
nagyrészt passzív, paracelluláris, hajtóereje az aktív
transzcellulári.s Na+ -transzport következtében kiala-
kult elektromos potenciálkülönbség, valami nt a Cl--ok
koncentrációgradiense.

Paracellularis Transzcelluláris Cl-- reabszorpció. Egészen a leg-

cr-transzport ( utóbbi évekig a Cl--ok reabszorpciójának passzív para-
celluláris mechanizmusát kizárólagosnak tartották.
"
20-8. ábra Ujabban ismertünk meg egy transzcelluláris Cl--transz-
Na+-reabszorpció és Na+/H+-cse re a proximalis tubulusban port-utat is. Ez a Cl- -transzport valamely endogén,
(„HC03-re abszorpció") könnyen protonálható anion (valószínűleg a formátani-
318 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
on/hangyasav) körforgásához kapcsolódik (20-9. ábra).
A luminalis Cl--ok a luminalis CJ-/anion kicserélő
transzporter közreműködésével a sejtplazma formátani-
onjaira cserélődnek ki. Minthogy - a Na+ jI-I+ antipor-
ter működése k.övetkeztében - a proximalis tubulusban
a folyadék kissé savi vegyhatású (pl-f 6,5), a luminalis
formátanionok hangyasavvá protonálódnak. A hangya-
sav töltetlen, kisméretű molekula, koncentrációgradien-
sének megfelelően diffúzióval a sejtbe jut (nem ionos
diffúzió). A sejten belül a pI-I magasabb, a hangyasav
disszociál, és az így keletkezett intracelluláris formáta-
nion újabb ciklusba lép.
Glukóz-, aminosav- és foszfátvisszaszívás. A
filtrált Na+-ok egy része különböző Na+-hoz kapcsolt
kotranszporterek (Na+-gluk6z, Na+-aminosav, Na+-
foszfát) segítségével lép a tubulussejtekbe. (A felsorolta-
kon kívül még egy sor további kotranszporter működik
a proximalis tubulusban.)
A proximalis tubulusokba jutó glukóz (az ún. glu-
kózterhelés, angolul glucose load) 0,5- 0,6 mmoVmin
(= 90-100 mg/min). Ez a mennyiség teljes egészében
visszaszívódik a proximalis tubulusban: fiziológiás kö-
rülmények között a vizelet glukózmentes. A gluk6zre-
abszorpció mechanizmusa a proximaJis tubulusban el-
vileg hasonló a vékonybélben leírt folyamathoz (1. a 4.
fejezetet és a 4-3. ábrát). A glukóz a luminalis membrán
Na+ -glukóz kotranszportercinek egyikén (SGLTl és
-2) keresztül jut a sejtbe, a transzport hajtóereje a Na+_
gradiens (a különböző SGLT-transzporterek jelentősé­
gét a familiáris renalis glycosuria keletkezésében az Ala-
TUBULUSLUMEN
1
Cr/anion-
cserélő
•\
\
\
\
\
c1- --
/--'~
„~~ion- ·'-t
--r - A~ia~:_- -\~.- --• cr ~-csatorna
1
Sav „ ...... H+ / + ,,
Na+••1--""'!1-, H _. - - - - -, '. \
'I
: e,-_,,__.,..
1
Na+;H-i:.
cserélő : K+ 1
Sav - Anion-+ H+
20-9. ábra
Transzcelluláris c1--transzport a proximalis tubulusban
(Cl-/protonálható anion ciklus)
pokon túl e. részben a fejezet végén ismertetjük). A glu-
kóz a sejtbé51 kémiai gradiense mentén egy GLUT faci-
litatív transzporter segítségével jut az interstitiumba.
A másodlagosan aktív glukóztranszport kapacitása
meghaladja a fiziológiásan filtrált glukóz mennyiségét.
Ha azonban a filtrált glukóz mennyisége (Pglukó7. X
GFR) nagyobb, mint a kotranszporter maximális szállí-
tási kapacitása - ez kórosan magas plazmaglukóz-kon-
centrációk mellett fordul elő -, gluk6z jelenik meg a vi-
zeletben (diabeteses glycosuria, cukorvizelés, l . a 29. fe-
jezetet). Ha azonban egyidejiíleg a GFR értéke je-
lentősen csökken - ami a diabetes mellitust kísérő
komplikációként fordulhat elő -, a nagyon magas plaz-
magluk6z-koncentráció ellenére a filtrált terhelés nem
éri el a glycosuriához szükséges küszöböt, és a vizelet
glukózmentes lehet.
A gluk6zhoz hasonlóan az aminosavak Na+/amino-
sav kotranszporttal rcabszorbeálódnak. Egy sor eltérő
specificitású Na+/aminosav kotranszportert ismerünk,
mindegyik egy-egy aminosavcsoportra specifikus. Bár-
melyikük genetikai eredetű hibája esetén a csoportba
tartozó aminosavak. megjelennek a vizeletben, az ami-
noaciduriák valamelyik fajtája jön létre.
A filtrált foszfát egy része Na+/ foszfát kotranszport
segítségével reabszorbeálódik. A kotranszporter aktivitá-
sát a me llékpajzsmirigy hormonja, a parathormon
(PTH ) gátolja: a hormon csökkenti a foszfátreabszorp-
ci6t, a PTH így phosphaturiát okoz. A szabályozás je-
lentőségére a 22. fejezetben térünk vissza.
Ozmotikus diuresis. A proximalis tubuluso.k nagy
vízpermeabilitása következtében a víz passzívan követi
INTERSTITIUM az oldott anyagok reabszorpcióját, egészen addig, amíg
a proximalis tubulus folyadék izozmotikus nem lesz
(kváziizozmotikus reabszorpció). Bármely, a tubulus-
ban nem felszívott ozmotikusan aktív anyag jelenléte
csökkenti a proximalis vízreabszorpciót. Ebben a hely-
zetben a következő tubulusszakaszba érkező folyadék
mennyisége („tubularis terhelés") megnő. A distalisabb
szakaszok nem képesek a megnövekedett térfogatú tu-
bulusfolyadékot felszívni: a végső vizelet mennyisége
l..__ megnövekszik. Minthogy a megnövekedett diuresis
ezen típusát az ozmotikusan aktív anyagok~ jelenléte.
\:
okozza, az állapotot ozmotikus diuresisnek nevezz ük:
-.T ci-- K+-
Ozmotikus diuresist lehet kiváltani nem felszívódó (de
kotranszporter
filtrálódó) cukorszármazékok, pl. mannit (egy hex6z-al-
kohol) intravénás adásával.
Emberben az ozmotikus diuresis gyakori oka a dia-
beteses hyperglykaemia, ha a filtrált glukóz mennyisége
,
meghaladja a proximalis tubulusok glukózreabszorbeá-
ló kapacitását. A polyuria lehet a diabeteses beteg szá-
mára a betegség első figyel meztető jele.

Oz1notikus diuresisben az elektrolitok reabszorpció-
ja is csökken. Minthogy ebben az állapotban a Na + -re-
abszorpciót nem követi a víz visszaszívódása, a proxi-
malis tubulusban a Na+ koncentrációja csökken, és a
Na+fH+ kicserélő karrier nem képes ebből a hígabb ol-
datból a Na + -okat visszaszívni. Súlyos diabetes melli-
tusban ezért a vízveszteséget elektrolitvesztcség is kíséri.
Proximalis ureareabszorpció. A fehérje-anyagcsere
egyik végtermék.eke a májban képződött urca, kis m ole-
kulatömegű, diffuzíbilis anyag, amely a glomerulusok-
ban szabadon filtrálódik. A proximalis tubulusok részle-
gesen átjárhatók urea számára, ezért az urea egy része
diffúzióval elhagyja a tubulus1ument. Minthogy az urea-
permeabilitás sokkal kisebb, mint a vízpermeabilitás,
20. fejezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 319 20. o~
! .
1 . e„!.
lyából, és ez rontja a készítmény hatásosságát. A tubu la-
ris szekrécióban s zereplő transzporterek specificitása
alacsony. A l1asonló szerkezetű vegyületek vetélkedését
felhasználhatjuk egyes gyógyszerek kiürülésének lassí-
, ,
tasara.
Kationszekréció. A szekrécióra kerülő szerves kationok a
sejt basolateralis membránjának egy nem specifikus
transzporterén keresztül lépnek a sej t belsejébe. A be-
lépés hajtóereje a koncentráció- és az elektrom os gradi-
ens (20-10. ábra) . A luminalis membránon keresztül fo-
lyó szekrécióhoz a lu m inalis m em brán két kicse rélő
A Kationszel<réció
1

kevesebb urea hagyja el a proximalis tubulus lumenét, TUBULUS- INTERSTITIUM

LUMEN
mint víz; ezért a proximalis tubulusszakasz végére az
ureakoncentráció (6 mmoVl) m agasabb, mint a filtrá- Na+/H~
cserélő
tumban volt (4 mmol/l). (Az urea további sorsát a dista-
lis kan yarulatos csatornákban és gyűjtőcsatornákban
,
később ism ertetjük. ) ,,
,
I
I
1

A filtrált albumin endocytosisa. Bár az „ultrafilt- H+,__ _ „ ,' I

ráció" kifejezés tartalmazza, hogy a keletkezett szűrlet ! ) · ----

fehérjementes, a veséhez naponta érkező (mintegy 20 H+/kation-' -/ Kation
cserélő
kg-nyi) albuminból egy nagyon kis hányad, naponta 8 g
mégis bekerül a Bowman-tok üregébe. Ezzel szem ben
az ürített vizelet megköze lítően albuminmentes: na-
ponta mindössze 30 mg albumin ürül. A filtrált albumin
endocytosissal kerül a proximalis tubulusok sejtjeibe,
ahol a lysosomákban aminosavakra bomlik, amelyek az- B Anionszekréció
után a véráram felé elhagyják a sejteket.
A kapilláris endothelium kóros elváltozásainál a filt- TUBULUS- 1
LUMEN
J INTERSTITIUM
rált albumin mennyisége meghaladja a tubulusok reab-
Anion/dikarboxi lát-
szorbeáló képességét, albumin jelenik meg a vizeletben cserélő
,, -=---j
(micro- és m acroalbuminuria, egyes betegségek prog-
ressziójának figyelmeztető jele). , 'e ):r''~
// •
1
Anion

Dikarboxilát
Szerves anionok és kationok szekréciója. A pro-
ximalis tubulus sejtjei nemcsak a filtrátum alkotórésze-
inek reabszorpciójára képesek, hanem szekrécióra is,
•- lí
f_ ?.__·\ Anio_n_,,' 1 l Na+
Na+-ctikarboxilát-
kotranszporter

különböző szerves molekulákat juttatnak~ az interstiti- p

umból a tubuluslumenbe. A szecernál t anyagok között 3 Na+ \ ...ADP
__
~_,,.,
2 K+
vannak a szervezet egyes anyagcsere-végtermékei (így Na+-K!pumpa
pl. a húgysav), testidegen anyago k [gyógyszerek, festé-
kek és a vesekeringés vizsgálatára alkalmazott para-
amino-hippursav (PAH)J. A tubularis szekréció követ-
keztében ezen anyagok kiküszöbölése h atékony és 20-10. ábra
gyors. A szekréci ó haj tóerejét minden esetben a A szerves kationok és anionok szekréciójának modellje a pro-
Na+-I(+ -pumpa által felépített Na+ -gradiens biztosítja. xima li s t ub ulusba n
N ém ely gyógyszer esetében a gyors eltávolítás A) A szerves kationok szekréciójának modellje
előnyte len, így pl. a penicillin gyorsan eltűnik~ az érpá- B) A szerves anionok szekréciójának modellje
320 IV rész • A vese működése.: a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok horneosztázisa
karrierjének (antiporter) funkcionális kapcsolódása
szükséges: a szerves kation/H + antiporter a sejten belü-
li szerves kationt luminalis H +-okra cseréli, és a
Na+ fH + antiporter biztosítja az ehhez szüks.éges lumi-
nalis I-f +-koncentrációt. A lu1ninalis membránban több
szerves kation/l-I+ antiporter található.
An.ionszekréció. A szerves anionok szekréciójának első
lépése a basolateralis membránon keresztüli Na+ -kot-
ranszporttal vala1nely endogén szerves anion (valószí-
nűleg citrátköri intermedier, di- vagy trikarboxilát) fel-
vétele a sejtbe. Egy második lépésben az első lépésben
felvett anion a basolateralis membránon keresztül kicse-
rélődik a szekrécióra kerülő anionnal (húgysav, penicil-
lin, PAH), ami a harmadik lépésben - még isn1eretlen
mechanizmussal - a luminalis me1nbránon keresztül
jut a tubuluslumenbe.
Reabszorpció a Henle-kacs, a distalis
és az összel<ötő tubulusok szal<aszán
A Henle-kacs vékony leszálló szegmentumát (továbbá a
juxtamedullaris nephronokban a felszálló szegmenturn
kezdeti szakaszát) lapos, permeábilis sejtek bélelik.
Ezen sejteknek aktív transzportáló képessége jóformán
nincs. A vékony szegmentum a felszálló vastag szeg-
mentumban (TAL) folytatódik. A TAL aktív transzport-
sajátosságai mind a corticalis, mind a juxtamedullaris
nephronok esetében hasonlóak; a két nephrontípus kö-
zötti funkcionális különbség arra vezethető vissza, hogy
a corticalis nephronokban a TAL a kéregben vagy a
küls() velőben húzódik, iníg a juxtamedullaris nephro-
nok esetében a TAL - legalábbis részben - mélyen a
belső veloben helyezkedik el.
NaCl - reabszorpció a Henle-kacs vastag felszál-
ló szárában. A TAL-ban lezajló fő folyamat a vízreab-
szorpcióval nem kísért Na+ - és Cl--reabszorpció. En-
nek oka a szegmentum nagyfokú vízimpermeabilitása:
a luminalis plazmamembránban ugyanis hiányoznak a
vfzcsatorna-fehérjék, és az egyes hámsejtek közötti szo-
ros kapcsolatok vízper1neabilitása nagyon alacsony. En-
nek következtében a szakaszban áramló tubularis folya-
dék ozmotikus koncentrációja folyamatosan csökken„ a
folyadék hipozmotikussá válik: ezért kapta a TAL a „hí-
gító szegmentum" elnevezést.
A TAL jellemző reabszorpciós folyamata a másodla-
gosan aktív Cl--transzport (20-11. ábra). A TAL-ra jel-
le1nz6 specifikus transzporte:r a lu1ninalis n-iembrán
elektroneutrális Na+ -K+ -2 Cl- kotranszportere. A ko-
TUBULUSLUMEN INTERSTITIUM
Na+- K+- 2c1-- ,------
kotranszporter ,' ATP
1
t
Na+ ..... _______\- -~ 3 Na+ ADP
K+ t\ ' • - - - - - - - - ,, - --
l - - - - - -...
2c1- , _./ ' ---------, -- .... K+ ~
Furosemid '1-: Ki --,__ ~~
· + .
gátol ~ '"'cl- • K -csatorna
K+-csatorna 1 ~
cr-csatorna
____,,, -------~
20. J 1. ábra
Nat- és c1--reabszorpció a Henle-kacs felszálló vastag szeg-
mentumában
transzporter specifikusan gátolható az ún. „kacsdiureti-
kumokkal" (pl. furosemid, bumetamid). A kotranszport
hajtóereje ebben az esetben is a Na+-K+ -pumpa által
generált Na+ -gradiens; a lumenből elektroneutrális fo-
lyamatban Na+-,!(+- és Cl- -ok jutnak a sejtbe. A Na+-
okat a basolateralis Na +_J(+-pumpa továbbítja az inter-
stitiumba. A!{+ -ok a luminalis konduktív K+ -csatornán,
az ún. ROMK-csatornán keresztül hagyják el a sejtet (az
elnevezés eredete a „renal outer 1nedullary K-channel");
a l(+-ok luminalis körforgása állandó szinten tartja a tu-
bularis folyadék K+ -koncentrációját (különben a ko-
transzporter nem működhetne). Ezen kívül a I(+ -ok
még a basolateralis I(+ -csatornán keresztül is elhagyhat-
ják a sejtet (erre a pumpaműködés miatt van szükség).
Végül is csal~ a Cl- -ok érnek el magas sejten belüli kon-
centrációt; a sejtet a basolateralis konduktív Cl--csatorná-
kon keresztül hagyják el. i\ TAL-ban folyó NaCl-reab-
szorpció alapvető a vesén belüli ozmotikus gradiens kia-
lakulásában (az ellenáramú sokszorozást l. alább).
Na +- és Ca2+-ok visszaszívása a distalis kanya-
rulatos és összekötő csatornákban. A distalis ka- .
nyarulatos csatornákban az összes filtrált Na+ -nak ke-
vesebb mint 5%-a szívódik vissza. A Na+- és a CI- -ok
felvételét a tubulussejtekbe a Iuminalis membrán elekt-
roneutrális Na+ -Cl- kotranszportere katalizálja (20-12.
ábra). Ez a kotranszporter a tiaziddiuretikumok iránt
érzékeny (de nem gátolható az említett kacsdiuretiku-
mokkal) . A basolateralis membránon keresztül a Na+ -
ok a Na+ _K+ -pumpa, a Cl- -ok egy elektroneutrális
r<.+ -Cl- kotranszporter közreműködésével távoznak az
 20. fejezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 32 l

TUBULUSLUMEN INTERSTITIUM TUBULUS- INTERSTITIUM

LUMEN

+ c1 -
Na- -
,----- - ""\ Na+-K!pumpa
„ 8
r;;:--'
) ~}n
Ca2+ pumpa
1

- __ __ _J, _ .3 Na: i:;,}._ K'

Ca2+-csatorna
'e __„ ca2+
kotrans:~r-te„r-_ --...
-
, AoP

2
ca2+ e
1 ,,- 1

cr _,___„ __ ·. ,_
1 '
~ ___ _,/____ • ct• ,lL
Na+1ca2+-
cserélö
- . . . . . . ,\ --„ K+"""--"
...,..
1:
'~
-,-:. --„
1
cr-\- -...r. <±} 1§ H ·' i Na+
Tiazid
gátol
', ' -- 1 1 / K+- c1-- ~l @Kötőlehérje Ti
'' -• K' ~olranszporter
®j ~~ J'fia+-K~pumpa
...------- / K+-csatorna \e 3 Na+ '~ ~ 2 K+

20- 12. ábra

Na+· és c1-• reabszorpció a distalis kanyarulatos csatornákban
20- 13. ábra
Ca2+-reabszorpció a distalis és összekötő tubulusban

interstitiumba. A basolateralis membrán K + -csatorná-

kat is tartalmaz. Ezen a csatornán keresztül hagyja el a
Na+-J(+-pumpával felvett !(+-többlet a sejtet.
Az aktív Ca2+ -reabszorpció a distalis kanyarulatos
csatornákban kezdődik1 és az összekötő szegmentum-
ban is folyik. A Ca 2+ -ok a luminalis membrán konduk-
tív Ca2+ -csatornáin keresztül lépnek a sejtbe: a felvétel
hajtóereje a sejten belüli ncgativitás és a kémiai Ca2+ -
gradiens. A transzcelluláris transzportot segíti a kalcitri-
olérzékeny kalciumkötő fehérje (kalbindin-D281J. A
kalcium két különböző aktív transzportfolyamattal
hagyja el a basolateralis membránon keresztül a sejtet
(20-13. ábra) . Az egyikben a 3 Na+/Ca2 + kicserélő kar-
r ier szerepel (másodlagos aktív transzport), a másikban
a membrán Ca2+ -pumpája. A Ca2+ -reabszorpció hor-
monális szabályozását a 22. fejezetben írjuk le.
A gyűjtőcsatornák funl<ciói
A distalis kanyarulatos csatornák~ az összekötő tubulus-
ban folytatódnak; az összekötő tubulusok egyes üléséből
alakulnak ki a gyűjtőcsatornák. A gyűjtőcsatornák leg-
fontosabb funkciói a Na+ - és a K + -ok kiválasztásának
vég~ő szabályozása, a vizelet végső ozmotikus koncent-
rációjának és térfogatának beállítása és a sav-bázis
egyensúly renalis kialakítása.
A gyűjté>csatornák további szubszegmentumokra
különülnek el. A sz.ubszegmentumok nevei ugyan az
anatómiai elhelyezkedést tükrözik: corticalis, külső me-
dullaris és belső m edullaris gyűj tőcsatorna-szakaszokat
különböztetünk meg, de az elkülönítés valódi alapja
ezen szubszegmentumok működése és membrán-
transzportereik jelenléte/hiánya. A hormonális szabá-
lyozás jelentős része a gyűjtőcsatornákra esik.
A gyűjtőcsatornák bélésében két epithelsejttípust ta-
lálunk: az ún. „gyűjtőcsatornascjtek"-et (angol eredetű
elnevezéssel principiális sejtek, „principal cells") és a
közöttük elhelyezkedő köztes („intercalated") sejteket,
amelyek eltérő arányban fordulnak elő az egyes szub-
szegmentumokban (ill. azokon belül is).
A gyűjtőcsatornasejtek víz-, továbbá ureapermeabili-
tását a fejezet további részében, az AVP h atásával össze-
függésben írjuk le, az ammóniumionok szekréciójára a
23. fejezetben térünk vissza.
A gyűjtőcsatornasejtek Na+-reabszorpciója és
K+-szekréciója. Bár a gyűjtőcsatornákba a filtrált
nátriumnak már csak kevesebb mint 5%-a jut el, a nát-
riumkiválasztás végső szabályozása erre a szakaszra
esik. A reabszorpció szoros - és életbevágóan fontos -
hormonális szabályozás alatt áll: a hormonális szabá-
lyozást a 21. fejezetben ismertetjük. A corticalis
gyűjtőcsatornákban a nátrium reabszorpciója a hormo-
nálisan szabályozott káliumszekrécióhoz kapcsolódik.
A corticalis és a belső velő gyujtőcsatornasejtek Jumi-
nalis membránjában Na+-csatornák vannak (20-14. áb-
ra). A csatornák az amilorid nevű diuretikus hatású
gyógyszerrel szemben érzékenyek. A nátriumreabszorp-
ció hajtóereje a luminalis folyadék és a sejtek belseje kö-
zött fennálló elektromos gradiens.
322 IV rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa

GYŰJTŐ­ j INTERSTITIUM
CSATORNA
LUMENE l --~
A
GYŰJTŐ­
CSATORNA
INTERSTITIUM
LUMEN E
Na+-csatorna
Na+ ~ ----~

Amilorid
, ~ ,--- -----
- ,'
' - - - /_ - - - - > 3 Na+
gátol ,'~
, \ I 1

I '
, I ''
, '
>-'
K+-csatorna~ HC03„ HC03 ' cr/HCOj-
cserélo

KÖZTES SEJT

20-14. ábra
Na+-reabszorpció és K+ -szekréció a corticalis gyűjtőcsatorna­
sejtekben
(Az ábrán nem tüntettük fel sem a paracelluláris Cl- -, sem a transz- B
cell uláris AVP-érzékeny víztranszportot)

A corticalis gyűjté5csatornasejtek I<.+ -okat szecernál-

nak. A luminalis membrán a Na + -csatornákon kívül H'"-pumpa

lf _.H'~
J{+ -csatornákat (ún. H.OMIZ-csatornákat) is tartalmaz.
(Ez a csatornatípus, amelynek számos izoformája van,
OH-+ H+,,' I
fo ntos szerepet játszik a TAL működésében is, l. előbb.)
+C02 ~
A corticalis gyűjtőcsatorna az a szakasz, ahol a K + -
cr1Hco3- H
szekréció Na+-reabszorpcióhoz kapcsolódik: a Na+-ok cserélő .--~
--"~ HC03 HC03
luminalis belépése a sejt belsejét pozitívabbá teszi, és a cr - - -........
cr
pozitivitás következtében a J(+ -ok a nyitott ROMI{-csa- ~e,--csatorna·
tornákon keresztül a lumenbe távoznak.
A belső vel<S nátriumot reabszorbeáló gyűjtőcsator­
KÖZTES SEJT
-
nasejtjeiben nincsen ek luminalis J(+ -csatornák, ezért a
belső velóoen K + -szekréció sem lehetséges. Figyeljük
meg, hogy a gyűjtőcsatorná k szubszegmentumainak
Na+- és !{+-transzportja különbözik.
A K + -reabszorpcióra a külső velőben külön sejttípus 20-15. ábra
és transzportmechan izmus áll rendelkezésre (1. alább). H+- és HC03-szekréció a gyűj tőcsatornák köztes sejtjeiben

A) Luminalis irányú H+ -szekréció az a-típusú köztes sejtekben

A gyűjtőcsatornák köztes (intercalaris) sejtjei.
A gyűjtőcsatornák köztes sejtjei alapvetően különböz-
nek a gyűjtőcsatornasejtektől. Morfológiai és funkcioná-
lis tulajdonságaik alapján két típusukat, az a - és a ~-tí­
pusú köztes sejtet különböztethetjük meg. Az a-sejtek
szerepe a lumen felé irányuló H + -szekréció; a ~-sejtek
alkalosisban az interstitalis folyadék felé szecernálnak
H+ -okat és a tubulusfolyadék felé bikarbonátionokat
(bikarbonátszekréció, 20-15. ábra).
Az a-típusú köztes sejtek luminalis membránjában
elektrogén H + -pumpa (protonpumpa, H+ -ATP-áz) ta-
B) Luminalis irányú HCO:J-szekréció a P-típusú köztes sejtben
CA: szénsavanhidráz
lálható. (A pumpa a protonpumpák vacuolaris típusá-
hoz tartozik, 1. a 2. fejezetet.) A protonpumpa igen n agy
H + -gradienst képes kialakítani a sejt belseje és a lumen
között.
AH+ -ok forrása a víz disszociációja. A sejtplazmá-
ban maradó OH--okat C0 2 köti meg, és ezzel HC03 -
ok keletkeznek. A rendszer működésének feltétele a
--
sejtplazmában muködő szénsavanhidráz. A sejten belül
keletkezett HC03 -okat a basolateralis membránban
működő Cl-!HC0 3 kicserélő karrier szállítja az intersti-
tiumba. A sejtet elhagyó HCOj-ok nem a filtrátumból
származnak, hanem a köztes sejten belül képződnek.
A kicserélő karrier az interstitiumból Cl--okat vesz
fel a sejtbe. Ezek a Cl- -ok a basolateralis membrán kon-
duktív Cl--csatornáján keresztül lépnek ki (Cl- -körfor-
gás) . Krónikus acidosisban a H+ -pumpa aktivitása, a
H+ -szekréció és a H C03 k:épződése fokozódik (1. a 23.
fejezetet).
A ~-típusú köztes sejtben a H + -pumpa a basolatera-
lis membránban lol{alizált. A pumpa az interstitialis fo-
lyadékba szccernál tt + -okat. Az OH --ok ugyanúgy ke-
letkeznek, mint az a -tfpusú köztes sejtben: a H C 0 3 -ok
a lun1inalis membránban elhelyezkedő HC03/Cl- lci-
cserélő karrie r segítségével hagyják el a sejtet. A nettó ef-
fektus H C03 -okszekréciója a lumenbe. AHCOj-szek-
réció egészen 8,2-ig emelheti a vizelet pl-I-értékét (l. a
23. fejezetet).
A köztes sejtekben a H+-1<.+-pumpa (H +-1<.+-
ATP-áz) is megtalálható. A gyűjtőcsatornák köztes sejt-
jei a szervezet káliumh iányos állapotában az aktív K+ -
reabszorpcióban játszan ak szerepet: a lumin alis
H+- K+ -pumpa H + -okat szecernál a tubuluslu men be,
a szekréció l(+ -ok reabszorpciójához kapcsolódjk. I<.á-
liumhiányban a kapcsolódó H+ -szekréció nem respirá-
ciós („metabolikus") alkalosishoz vezet.
Túl a transzport
mikroanatómiáján: hogyan
alakítja a nátrium és a víz
mozgását a szerkezeti
elrendezés
A vese kiválasztó funkciója úgyszólván tökéletesen il-
leszkedik a szükséglethez. A muködés alapja a tubulus-
sejtek reabszorbeáló és szecern áló működése m ellett
azok elhelyezkedése egy rendezett struktúrában. A
struktúrát az egymás mellett futó, le- és felszálló csator-
nák (Henle-kacs le- és felszálló szára, gyűjtőcsatorna),
az ezel{kel párhuzamos le- és felszálló vasa recta erek,
végül az intcrstitialis állomány képezik. Röviden össze-
foglalva, a működés során a sejtek a tubulusokban és
gyűjtőcsatornákban axiális irányú gradienseket alakíta-
nak ki, a párhuzamosan futó „csövek" között pedig ho-
rizontális irányban mozognak anyagok. Az említett fo-
20. fejezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 323
lyamatok képezik a víz- és a nátriumkivá lasztás változá-
sainak alapját.
A vízreabszorpció változásainak
intrarenalis háttere
A víz lcizárólag valamely meglévő ozmotikus gradiens
m entén, a hígabb közegb'o.1 a koncentrá ltabb közeg felé
mozoghat. A vesén belül ozmotikus gradiens alakul ki,
ami a koncentráltabb (magasabb ozmolalitású) oldat
irányába „vonzza" a vizet.
Az ozmotikus gradiens kialakulása és szerepe. A
veseszövet különböző zónáinak eltérő ozmolalitását kí-
sérletesen több mint fél évszázada szövetmetszetek fa-
gyáspontmérése (krioszkópia) alapján ismerték fel. A ve-
seszövetben kialakult ozmotikus rétegződést a 20-16. áb-
ra tü nteti fel. A kéregállomány izozmotikus a vérplaz-
mával. A velőállományon belül az ozmolalitás folyama-
tosan növekszik, a maximális ozmotikus koncentráció a
papillákban mérhető. A magas ozmolalitás egyaránt ki-
terjed az interstitialis és az intravascu laris (vasa recta)
kompartmentekre. A NaCl és az urea nagyjából egyenlő
mértékben felelősek az ozmolalitásért (20-4. táblázat).
Az ozmotikus gradiens kialakulásában elsődleges
szerepet játszik a H enle-kacs vastag felszálló szegmen-
tum ában fo lyó N aCl-reabszorpció, amelyet n em kísér
vízreabszorpció (ennek alapján nevezzük a Henle-kacs
ezen részét „hígító szegmentum" -nak). E n nek követ-
keztében az interstitialis folyadék NaCl-koncentrációja
meghaladja a TAL-ban áram ló tubularis folyadékét. A
kon centrációkülönbség kiépülésének azonban hatá rt
szab az a tény, hogy a TAL-hámsejtek legfeljebb kétsze-
res gradiens kialakítására képesek. Az interstitalis folya-
--- „---------· -- .........
:.~,,só \JE.LÖ „ 500 mosm/kg ~ • •••
,'''f..\JI.-
, ,' 1120 ''
,, ... -----„ '' \
,' ,··s€~E.LŐ ••• • ·., ',
~ :' <:QX-'0 ~ ~oo mosm/kg Hzo \ ;
' \
'
'
, I I
,
,'
---
20- 16. ábra
Ozmotikus gradiens a vesében
A szomjaztatott állatból származó vese frontalis metszetén a kéreg. a
külső és a belső velő ozmolalitása látható
 -
324 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa

20-4. táblázat
Az interstitialis folyadék és a gyűjtőcsatorna ozmotikus koncentrációi a belső velőben antidiuretikus
állapotban
Vander, AJ. (1998): Son1e difficult topics to teach (and not to teach) in renal physiology. Am. J. Physiol. 275 (Adv. Physiol. Educ.),
Sll48-Sll56 adatai alapján

lnterstitialis folyadék Gyűjtőcsatorna folyadéka („vizelet") l

Összozmolalitás = 1400 mosrn/kg víz Összozmolalitás = 1400 mosm/kg víz

Urca = 650 mosm/kg víz Urea = 700 mosrn/kg víz

Na Cl = 750 mosm/kg víz Nem urca ozmolalitás = 700 mosm/kg víz

(375 mmoVkg víz) (NaCI, KCI, szerves molekulák)

dék NaCl-koncentrációjának további növelésére a le- és
felszálló „csövek" közötti horizontális vízmozgás, az en-
nek következtében létrejövő „ellenáramú sokszorozás"
ad lehetőséget. Ennek lényege, hogy a vízre permeabilis
falú leszálló tubulusokból víz áramlik a hipertóniássá
váló interstitiumba (a leszálló szegmentum hámja a je-
lentős konstitutív aq uaporin-1-tartalom következtében
vízre permeábilis), a tubularis folyadék NaCl-koncent-
rációja, mire a TAL kezdetéhez kerül emelkedik, és a
TAL-sejt most ebből a magasabb NaCl-koncentrációjú
folyadékból juttatja ki a NaCl-ot az interstiumba (20-
/
folyadéka képezi a víz ozmotikus áramlásának hajtóere-
jét a gyűjtőcsatornákból az interstitium felé.
Ellenáramú kicserélés a le- és a felszálló vasa
recta erek között. Az ellenáramú sokszorozást kiegé-
szíti a vasa recta rendszer ellenáramú kicserélése, am i
megakadályozza, hogy az interstitiumban kialakult oz-
motikus egyenértékeket a vérkeringés eltávolítsa („kimos-
sa "). A le- és a felszálló vasa recták fala permeáb.i1 is, a
bennük áramló vér összetétele gyorsan kiegyenlítődik a
környezetével. (A permeabilitást a konstítutívan jelen

17. ábra). Igy az interstitialis állomány Na C l-kon centrá- lévő aquaporin-1 vízcsatornák, valamint különböző ure-
ciója folyamatosan emelkedik. Antidiuretikus állapot- atranszporterek biztosítják, l. alább.) A vasa recta rend-
ban a vese velőállományának hipertóniás interstitialís szer intravascularis terc és a velőállomány interstitial is te-
re ozmotikusan egységes kompartmentet al kotn~k. A
leszálló vasa rectákban áramló vér a hiperozmotikus in-
Henle-kacs
terstitiummal érintkezve egyre hiperozmotikusabbá vá-
Vízre
impermeábilis lik, az ozmotikus koncentráció a papillák csúcsa felé nö-
szegmentum
''
! Gyűjtőcsatorna
vekszik (axiális ozmotikus gradiens, 20-18. ábra). A pár-

Vízre \~I IJJCI / , NaCI

huzamosan felszálló vasa rectákban a vér ellenkező 1

permeábi l1s , NaCI 'I NaCI

irányban áramlik és horizontális irányban „átadja" a le-
11;.0 szegmentum NaCI %
szálló erekben áramló vérnek az ozmotikus egyenértékek
NaCI NaCI
egy részét: ez az ellenáramú kicserélés teljesen passzív fo-

110 ~ lyamat. Az ellenáramú kicserélés következtében a velőál­

NaCI lományból nagyon kevés ozmotikus egyenérték, ill. NaCl
/ vész el, az ozmotikus rétegződés megmarad.
L Na Cl
HO Az ellenáramú kicserélés hatásfoka az áramlás lassú- ,
NaCl ságától függ. H a - bármely oknál fogva - az áramlás fo-
kozódik, a medulla hiperozmolalitása csökken („kimo-
Hjl
NaCI
sódik"), és a koncentráló mecha11izmus kevésbé műkö­
dik. A vasa recta rendszer ellenáramú kicserélése mind a
nátrium-, mind a vízkiválasztásra hasonlóan hat, a
gyorsult áramlás fokozott nátriumkiválasztást és hígabb
NaCI
vizelet képződését eredményezi (azaz gyorsult velőke­
20-1 7. ábra ringés esetén nem képződhet maximálisan kon centrált
A Henle·kacs ellenáram lásos sokszorozásának elve vizelet).
 ~ - .

20. fejezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 325 1

l.
20.

Henie-kacs Gyűjtőcsatorna
l:_ l
Leszálló lnterstitialis Felszálló
vasa recta ozmolalitás vasa recta Vízre
(mosm/kg H20)
j 1
impermeábilis
szegmentum
''
''
l' (l!P.fAI
KÉREG

300 300 400

'
''

Oldott H.,0

j anyagok

Oldott
__ anyagok
500
1
800 IUREAJ

Oldott f KÜLSŐ VELŐ

anyagok Hp
400 HtJ

j Oldott
anyagok
1
t
'
------ -----· ---------
[UREAJ '\. nl: {')
1200 t BELSŐ VELŐ
800 1100
_ Ureára
t -- permeábilis
3 szegmentum

20-19. ábra
20- 18. ábra '\ . '. t
Ureakörforgás
Ellenáramlásos kicserélődés a le- és felszálló vasa recták között
Az urea axiális és horizontális mozgásait a piros nyilak jelzik. A betűk
nagysága jelzi a gyűjtőcsatornákban az ureakoncenlrációt

Az urea viselkedése és szerepe az ozmotikus

rétegződésben. Az urea eltávolítása a vese esszenciá-
lis működései közé tartozik. Az urea részesedése a vize-
let teljes ozmolaritásában mintegy 50%. Maximálisan
koncentrált vizelet csak egy bizo nyos mennyiségű ureá-
nak a tubulusrendszerben való jelenléte esetén képződ­
het. Alacsony fehérjetartalmú diétán, amikor az urea-
képzés ·alacsony szintű, a maximális koncentálóképes-
ség csökken.
Az urea szabadon filtrálódik a glomerulusokban;
részlegesen visszaszívódik a proxímalis tubulus pars
convoluta és pars recta szakaszán (lumen --7 interstiti-
um irányú mozgás), és a proximalis tubulussza kasz vé-
gére az urea mintegy 50%-a passzívan elhagyta a proxi-
malis tubulus lumenét. A hosszú kacsú nephronok
Henle-kacsának vékony szegmentuma permeábilis u re-
ára, így az urea a papillaris interstitiumból visszadiffun-
dál a Henle-kacsba (20-19. ábra, interstitium --7 lumen
irányú mozgás). Az ezt követő szakaszok, kezdve a
TAL-tól a distalis kanyarulatos csatornán, az összekötő
tubuluson keresztül a corticalis és a be l ső velő
gyűjtőcsatorná ig impe rmeábílisak u reára: az urea ezért
nem hagyja el ezeket a szakaszokat, és koncentrációja -
a víz· reabszor pciójával arányosan - növekszik. A belső
velő gyűjtőcsatornáiban viszont jelen van egy urea-
transzporter, amely AVP jelenlétében beépül a gyűjtő­
csatornasejtek membránjába (AVP-vel indukált urea-
permeabilitás). A gyűjtőcsatornának ebben a terminális
szakaszában a nagy koncentrációjú urea anticliuretikus
állapotban a belső velő i11terstitiumába (lumen --7 in-
terstitium irányú mozgás), és onnan a Henle-kacs vé-
kony szegmentumába (interstitium --7 lumen irányú
mozgás) diffundálhat. Mindez a belső velő gyűjtőcsator­
n a és a Henle-kacs között u reakörforgást („urea recyc-
ling") hoz létre. Minthogy a terminális (belső velé5)
gyűjtőcsatorna ureára permeábilis, az urea ezen a sza-
kaszon ozmotikusan inaktív, nem gátolja a víz reab -
szorpcióját, így antidiuresisben több víz szívódhat vissza.
Jelenleg három facilitatív ureatranszporter ismert
(UTl, UT2 és UT 3) . E zek intrarenalis (és extrarenalis)
lokalizációja és fiziológiás szerepe el térő. Az UTl a
belső velő gyűjtőcsatornák apicalis membránjában talál-
ható, ez felelős annak ureapermeabilitásáért, és AVP-
szabályozás alatt áll. (A basolateralis transzporter n em
ismert.) Az UT2 lokalizációja a H enle-kacs vékony
szegmentuma; az UT2 felelős az ureakörforgás során az
urea belépéséért a kacs lu menébe; ez a transzporter
AVP-inszenzitív. Az UT3 a leszálló vasa recták urea-
transzportere, ez teszi lehetővé, hogy a leszálló és a fel-
szálló vasa recták között gyorsan kiegyenlítődjék az
ureakoncentráció (ellenáramú kicserélés), és ezáltal az
urea a velőállományban maradjon.

326 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
A vizelet ozmotikus koncentrációjánal<
vá ltoztatása: diuresis és antidiuresis
Említettük, hogy normális körülmények között a végső
vizelet a filtrátum kb. 1%-a: az átlagos vizeletmennyiség
= 1,5-2 !/ nap. Vízhiányban a napi vizeletürítés 0,5 l-ig
csökkenhet (a ntidiuresis), nagy folyadékbevitelt kö-
vetően (víz vagy egyéb italok) jóval m eghaladhatja a 10
litert (vízdiuresis) . Ezen szélsőségek között a vizelet oz-
molalitása reciprok módon változik a mennyiségével:
vízhiányban emberben az ozmolalitás elérheti az 1300
mosm/l-t, és vízdiuresisben akár 30 mosm/l-re is csök-
kenhet.
Egészséges emberben a H enle-kacs végére a glome-
rul usfiltrátumnak kb. 85%-a minden körülmények kö-
zött (azaz akár vízhiányban, akár vízbőségben) felszívó-
dott. (Figyelem: ez nem érvényes az ozmotikus diuresis
állapotában, amikor a lumenben visszamaradó térfogat
jelentősen m eghaladhatja a 15%-ot.) A végső vizelettér-
fogat a gyűjtőcsatornák vá ltoztatható vízperm eabilitásá-
tól függ (ez nem érvényes diuretikumokkal való kezelés
esetén). A szabályozó hormon a hypothala-
mus/hypophysis hátsó lebeny (neurohypophysis) va-
zopresszinjc (emberben arginin-vazoprcsszin, AVP, en-
nek szinonimája antidiuretikus hormon, ADH). Az
AVP szekrécióját és a szekréció szabályozását a 43 . feje-
zetben ismertetjük.
Koncentrált vizelet képződése (antidiuresis).
Az AVP a gyujtőcsatornasejtek basolate ralis membrán-
ján lévő 2. típusú vazopresszinreceptorokhoz (V2-recep-
tor) kötődve hat. (A V 1-receptor az ereken jelenik meg,
és Ca2+ -szignálon keresztül hoz létre érsimaizom-
kontrakciót.) A receptor hormon.kötésére aktiválódik az
adenilát-cikláz, és emelkedil~ az intracelluláris cAMP-
szint. Al1atás intracelluláris fehérjék foszforilációján ke-
resztül jön létre.
Az AVP a rövid távú hatás során az aquaporin-2 víz-
csatorna körforgását indítja meg az endosomák és a sejt
luminalis m embránja között. Az aqu aporin-2 különle-
gessége, hogy a hormonális jelzésnek megfelelően válto-
zik az elhelyezkedése. Amikor nincs, vagy kevés AVP
van jelen a vérplazmában (diuretíkus állapot), az aqua-
porin-2 endosomákba elzártan, azok membránjában
helyezkedik el, az endosomák az apicalis membrán köz-
vetlen közelében sorakoznak. Az apicalis membrán
ezért vízre riem permeábilis. H a részleges vagy maximá-
lis antidiuretikus állapotban AVP kötődik a V2-receptor-
hoz, megindul az endosomák beépülése az apicalis
,
membránba, és ez utóbbi vízpermeabilitása - az AVP-
szintnck megfelelően - fokozódik. Az AVP-hatás alatt
az aquaporin-2 folyamatosan recirkulál az ap icalis
membrán és az endosomák között (membránkörforgás,
1. a 2. fejezetet).
AVP jelenlétében az ozmotikus gradiens mentén a
lum inalis folyadékból víz lép a sejtekbe, majd a basola-
teralis membrán aquaporin-3 és -4 vízcsatornáin ke-
resztül az interstitalis folyadékba. Ez a két utóbbi aqua-
porin konstitutív alkotórésze a membránnak, és nem áll
AVP-szabályozás alatt. Az AVP-szint csökkenésére az
aquaporintartalmú membránok tartósan visszakerülnek
az endosomákba, és az ap icalis membrán vízpermeabi-
litása visszatér a kiindulási alacsony szin tre. A vízreab-
szorpció n1értéke arányos a keringésbe került AVP
mennyiségével; n agyobb vízreabszorpció esetén a vize-
let ozmotikus koncentrációja emelkedik.
I<..rónikus vízhiányban az AVP a transzkripció szint-
jén is hat az aquaporin-2 kifejeződésére (hosszú távú
hatás).
Az AVP a bel ső velő gyűjtőcsatorna szakaszán az
ureapermeabilitást is fokozza, ezáltal ezen a szakaszon
a bekoncentrálódott fo lyadékból az urea az interstitium-
ba jut, és csak kevés ürül ki.
Hig vizelet képződése (vízdiuresis). Vízfelesleg-
ben az AVP szekréciója részben vagy teljesen visszaszo-
rul (l. a 43. fejezetet). AVP hiányában a gyűjtőcsatorna­
sejtek apicalis mem~ránja vízre nézve impermeábilis.
Minthogy a distalis kan yar ulatos csatornákban, össze-
kötő tubulusokban és a gyűjtőcsatornákban a maradék
oldott anyagok folyamatosan reabszorbeálódnak, a fo-
lyadék (ill. vizelet) hipozmotikus lesz: nagy mennyisé-
gű ozmotikusan híg vizelet ürül (vízdiuresis) .
Az AVP-szekréció gátlása.kor (excesszív folyadékfel-
vétel) a gyűjtőcsatornákba jutó vízmennyiség nagy része
kiürül. Maximális vízdiuresis esetén a vizeletmennyiség
18 ml/min értéket is elérhet. Közbülső AVP-szintek
mellett a vízürítés fordítottan arányos azAVP-szinttcl. A
folyamatos sóreabszorpció miatt a papilla felé áramló
folyadék egyre hígul, az ürített (azaz végső) vizelet oz-
molalitása akár 30 mosm/l értékig csökkenh et. AVP hi-
ányában a belső velő gyűjtőcsatornája ureára nézve im-
,
permeábilis, így a nagy térfogatú híg vizelettel - az ala-.
csonyabb koncentráció ellenére - nagy mennyiségű urca
ürü l.
A keringésben jelen lévő AVP kb. 30 perc alatt tűnik
el a keringésből. Ebből következik, hogy antidiuretikus
állapotban történő vízfelvétel csak ennyi idő elteltével
okoz vízdiuresist.
-
A nátriumhomeosztázis
renalis tényezői
A vesében naponta fi ltrált n átrium mennyisége kb.
25 OOO mmol. A nátrium kiválasztást elsősorban a tubu-
Jusokban folyó reabszorpció változása szabályozza, és
csak kisebb mértékben a glomerulusokban filtrált nátri-
um mennyisége: ez utóbbit a „tubulu sokba jutó terhe-
lés" -ként (angolul sodium load) említik. A filtrált i1átri-
ummennyiség változása önmagában automatikusan be-
folyásolja a tubularis reabszorpciót (glomeruJotubularis
egyensúly). I-Ia a filtrált terhelés nagy, a tubularis reab-
szorpció n em képes telj es egészében megbírkózni vele,
és a nátriumürítés megn ő, míg a tubulusrendszer a ki-
sebb terhelésből viszonylag több nátriumot szív vissza.
A 20-5. táblázatban foglaljuk össze az egyes tubu-
lusszakaszok nátriumreabszorpciójának mennyiségi
adatait (az alábbi számadatokat nem szabad túl m ere-
ven értelmezni). Összesítve, a tubularis nátriumreab-
szorpció normálisan a filtrált terhelés kb. 99%-a; átlagos
sóbevitel m ellett a terhelés mindössze egy százaléka
ürül ki a vizelettel .
Hemodinamikai tényezők szerepe
a nátriumreabszorpcióban
A visszaszívási folyamatokban jelentős
szerepe van a
passzív intrarenalis fizikai tényezőknek, a renalis he-
modinamika változásainak, az intravascularis és inter-
20-S. táblázat
A filtrált nátrium visszaszívódása az egyes
csatornaszakaszokon
Csatornaszakasz Reabszorpció
(a filtrátum O/o-ában)
Proxin1alis tubu1us ""'70
HenJe-kacs vastag felszáUó szcgn1enturn : : : : 20
Distalis kanyarulatos csatorna
és összekötő szegmentum
Corti~alis és belső veJé> gyujtőcsatorna
20. fejezel • A vese kiválasztó működésének alapjai 327
stitialis kompartment hidrosztatikai és kollojdozmoti-
kus nyomásának. Az alább ismertetett intrarenalis
mechanizmusok önmagukban is elősegítik a többlet-
nátriu1n és -folyadék kiürítését anélkül, hogy valame-
lyik szabályozó hormon közbeavatkozna.
A velőkeringés változásainak szerepe. A velőál­
lomán y véráram.lása („velőkeringés") a nátriumreab-
szorpció meghatározó tényezője. A velőkeringés válto-
zásai, amelyeket főként intrarenalis parakrin mediáto-
rok váltanak ki, megváltoztatják a TAL-ban folyó nátri -
umreabszorpció feltételeit, amelyeket az előzőekben is-
mertettünk. H a a vasa recta rendszerben az áramlás -
mint normálisan - lassú, van idő a felszálló és a leszál-
ló erek közötti kicserélődésre, a véráramlás nem „mossa
ki" az interstitiumból a Na+ -okat, ezért a TAL-sejtek
több Na+ -t rcabszorbeálhatnak (l. az előzőeket). H avi -
szont a velő véráram1ása gyorsul, a leszálló és a felszál -
ló vasa recták között n em jöhet létre normális Lnértékíí
ellenáramú kicserélődés. Ennek következtében a kerin-
gés „kimossa" a magas intcrstitialis nátriumkoncentrá-
ciót; a vékony leszálló szegmentumból nem vonódik cl
megfelelő mértékben víz, megnövekedett térfogatú és
híg tubu laris folyadék éri e l a H enle-ka cs felszálló szeg-
mentumát. A TAL-ban áramló folyadék alacsonyabb
.
/
nátriumkoncentrációja következtében kevesebb natr1-
um kerül visszaszívásra, és több ürül ki.
„Nyomás natriuresis". A vese perfúziós nyomásá-
nak emelkedése fokozott nátriumkiválasztással jár: ezt
a tényt általában „nyomás natriuresis"-kénL említik (an-
golul pressure natriuresis, régebbe n pressure diuresis
néven említették). A nyom ás natriuresis nem filtráció-
növek edés, hanem a tubularis nátriumvisszaszívás
csökkenésének következménye. Az emelkedett perfúzi-
ós nyomás fokozza a vasa recta erekben a nyomást, ez-
zel csökkenti a folyadék visszavételét az erekbe. A nyo-
más natriuresis jelentős szerepet játszik az extracellul.á-
ris folyadék térfogatának ho1neosztázisában.
A cortex interstitialis nyomásának szerepe. H a
bármely oknál fogva a corticalis peritubularis kapillári-
sokban növekszik a hidrosz.tatikai nyomás) az intravas-
cularis nyomásfokozódást az interstitialis hidrosztatikai
>S nyomás emelkedése követi. Ez utóbbi hatására csökken
a proximalis tubulusokban a nátrium- és vízreabszorp-
ció. E z fordul elő a szervezetben bekövetkező folyadék-
>4
térfogat-növekedéseknél.

328 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
A káliumhomeosztázis
renalis tényezői
A felné5'tt emberi szervezetben kb. 3500 mm ol/70 kg test-
tömeg kálium van (::::: 130 g) . Ezen menn yiség túlnyomó
része intracellulá risan helyezkedik el, és csak mintegy
2%-a található az extracel luláris térben. Normálisan a
káliumbevitel kb. 100 mmol/nap (::::: 4 g), és ezt ellensú -
lyozza a napi káliumürítés. Az ürítésben kb. 90% a vese
és kb. 10% a gyomor-bél rendszer részesedése.
Az egészséges vese nagyon hatékony a hyperkalaemia
megelőzésében, jól működő mellékvesekéreg jelenlété-
ben n1ég a szélsőségesen magas káliumbevitelt is kiegyen-
líti. (Krónikus vesebetegségben vagy mineralokortikoid-
hiányban viszont a h.yperkalaemia állandó tünet.) Ezzel
szemben még az ép, megfeleJoen szabályozott vese is ke-
véssé hatékony a káliumhiány leküzdésében: hypokalae-
mia gyakran jelentkezik csökkent káliumbevitel és káli-
umvesztés esetén (így bizonyos diuretikumokkaJ való ke-
zelés mellékhatásaként). IZóros vastagbélm uködés, has-
menés is súlyos káliumhiányt hozhat létre.
Az extracell uláris folyadék IZ +- kon centrációja
3,6-5,1 mmoVliter között van. A megadott szuk kon-
centrációtartomány fenntartása életbevágóan fontos:
mind a koncen tráció csökkenése, a hypokalaemia, mind
emelkedése, a hyperkalaem ia súlyos szívműködési zava-
rokkal jár. (Mind a hypokalaemia, mind a hyperkalae-
mia tünetei megjelennek az elektrokardiogramon, az
E I<.G-vál tozások diagnosztikus értékű.ek.)
Rövid távon a plaz n1a I<.+ -szintjének állandóságá-
hoz az extracelluláris folyadék és a szöveti sejtek közöt-
ti J<.+ -eltolódás is h ozzájárul. Diétás káliumterhelések
eseté n (amelyek minden egyes étkezés során el6fordul-
nak) a kálium a szövetekbe (vázizomzat, belső szervek)
kerül, és ez az eltolódás megelőzi a plazma K + -szintjé-
nek nagyobb ingadozásait. Ez az időleges eltolódás
részben hormonális szabályozás alatt áll, in zulin előse­
gíti a szövetek !(+-felvételét (l. a 29. fejezetet); a táplá-
lékfelvételt követő magasabb inz ulinszint a plazma I(+ -
szintj ének stabilizáló tényezője. A felszívódási fázis be-
fejeztével a szövetek leadják a felvett J(+ -okat.
A káliuml<iválasztás intrarenalis
mechanizmusa
(reabszorpció és szekréció)
A gJomerulusfiltrációt követé5'en a káliumkiválasztásban
több térben és időbe n elkülönülő folya1n at játszik szere-
pet: a filtrált kálium legnagyobb része visszaszívódik,
4
ezután pedig distalis szekréció - és esetenként további
reabszorpció - a szükségletn ek megfelelően állítja be a
kálium kiválasztását (szemben a nátriu1nkiválasztáss al,
amelyben csak filtráció és reabszorpció szerepel). A ká-
li umhomeosztázisnak a renalis káliumszekréció állan-
dó összetevője.
A filtrált kálium menn yisége kb. 720 mmoVnap. A
proximalis tubulusokban (kanyarulatos és egyenes) en-
nek mintegy 80%-a szívódik vissza; a H enle-kacsban to-
vább i 10% a visszaszívás, így a fiJtrált káliumnak csak
mintegy 10%-a éri el a di stalis kanyarulatos csatornát.
A kálium szekréciója. Akáliumszekréció h elye a dis-
talis kanyarulatos csatorna, az összekötő tubulus és a
corticalis gyűjtőcsatorna . A szek.récióhoz a I<.+ -okat a
sejtek az i n tersti ti u rn ból veszik fel (basola te ralis
Na+- I(+ -pumpa). A felvett J(+-oknak csak igen kis há-
nyada cirkulál a basolate ralis K + -csatornákon keresztül
(I(+ -körforgás), míg a I<.+-ok zöme az elektrokémiai
gradiens mentén a luminalis membrán J(+ -csatornáin
(a már említett ROMIZ-csatornák) lép a tubu-
lus/gyűjtőcsatorna lumenébe. A basolateralis körforgás
és a luminalis szekréció közötti egyenleg a két külön-
böző rz+-csatorna relatív J(+-pern1eabilitásától, és a lu-
minalis, celluláris és intcrstitialis kompartm e ntek kö-
zötti elektrokémiai gradiensektől függ. Normálisan a
luminalis membrán K + -permeabilitása jelentősen meg-
haladja a basolateralis membránét. A luminalis és a cel-
luláris kompartmentek közötti elektromos gradiens a
Na +- reabszorpció változásaitól függ: a Na +-ok belépé-
se a lumenből (a gyűjtőcsatornasejtekben ez Na.+ -csa-
tornákon keresztül zajlik) pozitívabbá teszi a sejtet, ez-
zel eléSsegíti a K+ -szekréciót: a Na+ -reabszorpció és a
I(+ -szekréció kapcsolt folyamatok. (A belső velőben a
gyűjtőcsatornasejtek reabszorbeálnak ugyan Na+ -okat,
de nem szeccrnálnak I<.+ -okat.)
A káliumszekréció a distalis tubulusokban és a corti-
calis gyűjtőcsatornákban fo lyó áramlás sebességétől függ.
H a az áramlás intenzitása bármely okból nagy, a tubula-
ri s folyadék gyors áramlása n agy gradienst tart fent az
intracelluláris és a tubularis I(+ -koncentrációk között;
áramlásfüggő I(+ -szekréció ala1<.u l ki. Az áramlásfüggő
K + -szekréciónak a diuretikumokkal króniku san kezelt,
betegek esetében van klinikai jelentősége. Minden olyan ·
diuretikum, amely a gyujtőcsatornák előtti tubu lussza-
kaszokban hat (szénsavanhidráz-gátlók, kacsdiuretiku-
mok, tiazidszármazékok, valamint az ozmotikus diure-
sist okozók) növelik a J( +-szekréciót, és káliumvesz-
tést/hiányt okoznak. Azok a diuretikumok viszon t, ame-
lyek a corticalis gyűjtőcsatornaszakaszon hatnak (p l. a
Na+-csatornát blokkoló amilorid) ún. K+-m egtakarító
diuretikumok (azaz nen1 vezetnek J( + -vesztéshez).
-
Káliumreabszorpció K+-hiányos állapotban. A
külső ve lűbenhúzódó gyűjtőcsatornák köztes sejtjei kö-
zül egyesek luminalis membránj ukban r<.+-tt+ -pum-
pát tartalmaznak, és H + -szekrécióhoz kapcsolt I<.+ -fel-
@ Áttekintés
• A vese egyrészt kiválasztó szerv, amely vizeletet vá-
laszt el, másrészt sokszoros endokrin funkciójú
szerv: renint, kalcitriolt, eritropoetint és trombopoe-
tint szecernál. A vese felelős a testnedvek homeo-
sztázisáért és a nitrogén-anyagcsere végtermékeinek
(urea, húgysav, kreatinin stb.) kiválasztásáért.
• A vesé n nyugalomban a perctérfogat közel egyne-
gyede áramlik át. A vesén belüli véráramlás hetero-
gén, a veloállomán y véráramlása sokkal lassabb,
mint a kéregállományé.
• A vese működés i egysége a glomerulusból és a hoz-
zá csatlakozó tubu lusrendszerből álló nephron. A
juxtaglomerularis apparátus saját glomerulusa köz-
vetlen szomszédságában h elyezkedik el, és szabályo-
zó szerepet játszik.
• A vizelet kiválasztása során a glomer ulusokban u lt-
rafiltráció folyik. Az ultrafiltráció mértékét a hid-
rosztatikai és a kolloidozmotikus n yomások különb-
sége, a filtráló felület és a filter hidraulikus konduk-
tivitása határozza n1eg·.
• A Lubulusrendszerben reabszorpció és szekréció fo-
lyik. A basolateralis membránban lokali zált
Na +-r<.+-pumpa felelős a transepithelialis transz-
portfolyamatok többségéért. Az egyes tubulusszaka-
szokra jellemző transzportfolyamatok specificitása a
víz- és ioncsatornák, további ionpumpák, kotransz-
porterek és ki cserélő karri erek differenciált elhelyez-
kedésének következményei.
)
20. fejezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 329
szívást is végeznek: ezen sejtek közreműködésével l{áli-
umhiányos állapotban a vizelet csaknem teljesen káli-
ummentessé válik, ugyanakkor a kapcsolt H +-szekréció
miatt nem respirációs (metabolikus) alkalosis lép fel.
• A proxi malis tubuJ usokban a filtrált folyadék
65-70%-a izozmotikusan reabszorbeálódik. A proxi-
malis tubulusban Na+-okhoz kapcsoltan a glukóz,
az aminosavak és néhány egyéb anyag teljesen, a
foszfát részlegesen reabszorbeá lódik. A nem reab-
szorbeált anyagok ozmotikus diuresist okoznak. A
proximalis Na+ -reabszorpció egy része a filtrált bi-
karbonát visszanyeréséhez kapcsolódik. Egyes szer-
ves anionok és kationok a proximalis tubulusokban
szekrécióra kerülnek.
• A H enle- kacs vékony szegm entumában passzív
transzportfolyamatok következtében a tubularis fo-
lyadék Na+ -koncentrációja em elkedik. A vastag fel-
szálló szegmentumban (TAL) folyó aktív Cl-- és
Na+ -transzport biztosítja a vese ozmotikus réte-
geződését. Az ozmotikusan koncentrált, továbbá a
híg vizelet képzésében alapvető szerepet játszik a
Henle-kacs, a gyűjtocsatornák és a vasa recta erek
párhuzamos elrendezése.
• A corticalis, a külső és a belső mcdullaris gyujtőcsa ­
tornáknak eltérő tra nszportfunl{ciói vannak. A
gyűjtőcsatornasejtek Na+-, víz- és ureafelszívást, va-
lamint I<.+ - és N H 4 +-szekréciót végeznek, és fe-
lelősek a vizelet végső térfogatáért és ozmolalitásáért.
A gyűjtőcsa tornas ejtek vízpermeabilitása vazo-
presszinfüggő, az AVP vízátjárh atóvá teszi a gyűj­
tőcsatornasejtek luminalis m embránját. A lcülön-
böző típusú köztes sejtek vagy a lumen vagy az in-
terstitium irányába szecernálnak H+ -okat; a köztes
sejtek súlyos K + -hiányban H + -szekréci ó mellett
r<.+ -okat reabszorbeálhatnak.
330 IV. rész • A vese működése: a bomlástermékek kiválaszlása és a szervetlen anyagok homeoszlázisa
@ Az alapol<on túl
Fehérjék megjelenése a vizeletben
A hemoglobin molekulatömege 64 500 dalton, és ez ép-
pen a szűrhetőség határán van. Fiziológiás körülmények
között a vérplazmában nincs szabad hemoglobin. Az érpá-
lyán belüli haemolysis esetén azonban hemoglobin jele-
nik meg a plazmában. A haptoglobin nevű plazmafehérje
a szabad hemoglobint kapacitásának határáig megköti. A
komp lex - méreténél fogva - nem kerül a filtrátumba. Na-
gyobb haemolysis esetén a hemoglobinkoncentráció
meghaladja a haptog lobin kapacitását, a szabad hemoglo-
bin megjelenik a Bowman-tokban és bekerül a tubulus-
rendszerbe. A vízreabszorpció következtében a hemoglo-
binkoncentráció folyamatosan emelkedik, és a kicsapódó
hemoglobin elzárja a tubu lusok lumenét. Ennek veseelég-
telenség lehet a következménye; nem csoportazonos vér-
rel végzett vérátömlesztés után a fel l épő haemolysis éle-
tet fenyegető kompl ikáció.
Fiziológiás körülmények között az imrTiunglobulinok
könnyű láncai nem fordulnak elő szabadon a keringés-
ben. A myeloma multiplex nevű betegségben szabad
könnyű láncok jelennek meg; méretük elég kicsiny ahhoz,
hogy bejussanak a szűrletbe, és ezek a molekulák a vize-
letben mint kóros fehérjék jelennek meg.
Kóros körülmények között a glomeruluskapillárisok ba-
zális membránjának negatív töltései eltűnnek, és a filter a
20-6. táblázat
A vese néhány veleszületett transzportdefektusa
Hibás transzportrendszer
Az SGLT2 Na+-glukóz kotranszporter mutációja
(proximalis kanyarulatos csatorna)
A Na+-K+-c1- kotranszporter vagy a ROMK-
csatorna (m indkettő apicalis)
vagy a basolateralis Cl--csatorna
funkcióvesztéses mutációja (TAL)
A tiazidérzékeny Na +-Cl- kotranszporter
funkcióvesztéses mutációja
(distalis kanyarulatos csatorna)
Az ENaC epithelialis nátriumcsatorna
„működésbeli plusz" mutációja
Az ENaC epithelialis nátriumcsatorna
funkcióvesztéses mutációja
Hibás aquaporin-2-csatorna vagy
az aquaporin-2 endosoma-luminalis
membrán közötti áthelyeződés hibája
A táblázat nem tartalmazza azokat a humán rendellenességeket, amelyekben nem maga a transzportrendszer, hanem a hormonreceptor, a jel-
közvetítési mechanizmus vagy a transzport valamely intracelluláris komponense (pl. szénsavanhidráz) hibás
Valószínűleg néhány aminoaciduria hátterében a hámsejt aminosav-transzporterének rendellenessége áll. A hibás fehérjéket eddig nem azo-
nosították
továbbiakban nem tartja vissza az albuminm olekulákat.
Ebben az esetben a proximalis tubulussejtek reabszorbe-
áló kapacitása kimerül, albumin jelenik meg a vizeletben
(albuminuria). Ilyen körülmények között a vizelettel tete-
mes mennyiségű fehérjevesztés jöhet létre következmé-
nyes hypalbuminaemiával és oedemával (1. a 15. fejeze-
tet).
A veseműködés genetikai eredetű hibái
A transzportfehérjéket kódoló gének számos mutációja
vált ismertté (bár ezek a mutációk ritkán fordulnak elő): ér-
dekes és tanulságos ezen mutációk következményeit kö-
vetni (20-6. táblázat).
Familiáris renalis glycosuria. A proximalis ka nyarulatos csa-
torna és az egyenes szakasz sejtjeinek luminalis membrán-
jában egymást követően két, azonos családba tartozó, de
molekulárisan különböző Na +-glukóz kotranszporter
(SGLT1 és SGLT2, a sodium-g/ucose transporter alapján ki-
alakított betűszó) van. Az SGLT2 egy Na+-t egy glukózmo-
lekulával szállít: ez annyit jelent, hogy csak viszonylag ala-
csony koncentráciogradiens ellenében képes glukózt be-
vinni a sejtbe. Az SGLT2-nek viszonylag alacsony a glukóz-
affinitása; a proximalis kanyaru latos csatornában lokalizált,
Tünetek Az állapot elnevezése ·
Normális vércukorszint mellett Familiáris renalis glycosuria
glycosuria
Sóvesztés, hypercalcuria Bartter-szindróma
Sóvesztés Gitelman-szindróma
Sóretentio, hypertensio, Liddle-szindróma
hypokalaemia
Sóvesztés, hyperkalaemia Pseudohypoaldosteronismus
'
Jelentős mennyiségű híg vizelet, Renalis diabetes insipidus
AVP-vel nem korrigálható
>
-
ahol a glukóz koncentrációja még magas. A transzporter itt
nagy sűrűséggel fordul elő. és a glukóz nagyobb részének
reabszorpciójáért felelős. Az SG LT2 transzporter genetikai
hibája okozza a fam iliáris renalis glycosuriát (1. a 20-6. táb-
lázatot). A másik kotranszporter. az SGLT1 két Na+ kíséreté-
ben mozgat egy glukózmolekulát, ezért sokkal nagyobb
koncentrációgradiens ellenében képes szállítani. Ez a
transzporter a proximalis tubulus (leszálló) egyenes szaka-
szán helyezkedik el, ahol- a megelőző glukózreabszorpció
következtében - a tubulusfolyadék glukózkoncentrációja
már alacsony. Az SGLT1 transzporter glukózaffinitása ma-
gas, transzportkapacitása azonban alacsony: ez a transz-
porter normálisan a glukóz utolsó maradványait is képes
felszívni a tubulusfolyadékból. Ugyanez az SGLT1 transz-
porter szerepel a vékonybél glukózfelszívásában. (Geneti-
kai eredetű hibája súlyos intestinalis glukózfelszívódási za-
vart okoz, de a genetikai defektusnak nincs rena lis követ-
kezménye.)
A Na+~transzportban szereplő fehérjék hibái. A Na+-csatorna
három alegységből áll (a. ~és -y), a kódoló gének mutáci-
óinak eltérő következményei vannak.
A ~-alegység génjének egyik mutációja. amely a Lidd-
le-szindrómát okozza. csonkított alegységgel jár: az össze-
álló Na !--csatorna „túlaktivá lt'' {,,funkciónye rő mutáció",
angolul gain-of-function mutation). és minthogy ezen a
csatornán nem érvényesül szabályozás, túlzott mértékben
reabszorbeál Na 1 -okat. Az excesszív Na +-reabszorpció fo-
lyománya a súlyos hypertensio. hypokalaemia és nem res-
pirációs alkalosis. (A káliumhiányt a gyűjtőcsatornasejtek
részleges depolarizációja és a K+-ok tubulusfolyadékba
áramlása okozza.)
@ Mérföldl<övek
• 1666: M. Malpighi leírja a vesében a később róla elne-
vezett testecskéket.
• 1842: W. Bowman leírja a glomerulusok mikroszkópos
szerkezetét. az oda- és az elvezető arteriolákat. az ere-
ket borít ó és a kapszulát bé l elő hámot (Bowman-tok).
• 1844: C. Ludwig Bowmantól függetlenü l leírja a glo-
merulus szerkezetét. és a szerkezetből következtet a
működésre. Feltételezése szerint a glomerulusokban
fehérjementes szű rl et képződik (ult rafilt rác ió). és a
szűrlet egy része visszaszívód ik a peritubularis kapillá-
risokba. (Ludwignak a vesére vonatkozó filtrációs-re-
abszorpciós hipotézise több mint 40 évvel ( !) előzi
meg a szisztémás kapi llárisok Starling-féle f iltrációs-re-
abszorpciós hipotézisét.}
• 1917: A. R. Cushny monográfiájában (The Secretion of
Urine) ismerteti az általa „modern szemlélet"-nek (the
modern view) nevezett elképzelést: ebben feltételezi.
hogy a glomerulusban filtráció, a tubulusokban pedig
szelektív reabszorpció folyik. H. W. Smith. a 20. száza-
di vesefiziológ ia nagy alakja (1. alább) szerint Cushny
20. fejezet • A vese kiválasztó működésének alapjai 33 l
Az a-alegység ismert mutációja funkcióvesztéses mu-
táció (angolul loss-of-function mutation}. A beteg nátriu-
mot veszít a vizelet ben. az aldoszteronhiányhoz hasonló
állapot fej l ődik ki, bár mind az aldoszteronszekréció. mind
a receptorfunkció sértetlen. A hasonlóság miatt az állapot
elnevezése pseudohypoaldosteronismus.
Emberben a TAL-ban folyó NaCl-reabszorpció mind.há-
rom eleme, a kotranszporter. a luminalis ROMK-csatorna
és a basolateralis Cl--csatorna külön külön lehet genetika-
ilag hibás: valamennyi mutáció Bartter-szindróma kialaku-
lásához vezet, az állapotot sóvesztés és annak másodlagos
kövekezményei jellemzik. Ebben a szindrómában a csök-
kent nátriumreabszorpció mérsékli a lumenben kialakuló
pozitív potenciált. és ezzel megakadályozza a kalciumre-
abszorpciót. hypercalcuria alakul ki.
A distalis kanyarulatos csatorna tiazidérzékeny NaCl-
kotranszporterének genetikai hibája a Git elman-szindró-
ma. ami kevés kivétellel hasonló tüneteket okoz. mint a
Bartter-szind ró ma.
Renalis (nephrogen) diabetes insipidus. A gyűjtőcsatornák víz-
reabszorpciójának kóros defektusa a diabetes insipidus
néven ismert kórkép. Ennek centrális formáját. az AVP-
szekréció defektusát a 43. fejezetben ismertetjük. Előfor­
du I azonban. hogy normális AVP-szekréc ió mellett a
gyűjtőcsatornasejtek nem reagálnak AVP-re. Ennek okai
között szerepel a V2-receptort kódoló gén vagy a receptor-
hoz kapcsolt G5-fehérje hibája, más eset ekben pedig az
aquaporin-2-t kódoló gén kóros. és a k e letkező fehérje
nem működik vízcsatornaként. Bármelyik esetben a
gyűjtőcsatornasejtek impermeábilisak vízre. és a
gyűjtőcsatornákba áramló víz nagy része kiürül. a napi vi-
zeletm ennyiség elérheti a 15 litert.
modern szemlélete „vezérfonalul szolgált a kutatók-
nak, amelynek alapján a vesére vonatkozó értelmes
kérdéseket tehettek fel, és értelmes válaszokat várhat-
tak". (Cushny monográfiájának 2. kiadása 1926-ban je-
lent meg, és még nagyobb hatása volt a kutatásra.)
• 1921: D. D. Van Slyke és munkatársai a vese ureaüríté-
si funkcióját. mint a percenként ürített urea és a vér
ureakoncentrációjának hányadosát határozzák meg.
Később. 1929-ben Van Slyke és mtsai a vesefunkció
kvantitatív jellemzésére bevezetik a clearance {„tisztu-
lás"} fogalmát. ez az a virtuális plazmatérfogat. amelyet
a vese egy adott anyagtól {adott eseben az ureától}
egy perc alatt megtisztít (ureaclearance).
• 1924-től kezdve: A. N. Richards és munkatársa. A. M.
Walker finom üvegkapillárisokkal folyadékot vesznek
kétéltűek (Rana pipiens és Necturus maculosus) neph-
ronjainak kü l ö n böző szakaszaiból (mikropunkc ió). Ki-
dolgozzák a nyert. néhány µ1-nyi folyadék elemzésé-
nek mikroanalitikai módszereit. Igazolják, hogy a glo-
merulusokban valóban ultrafiltrátum képződik, és ez a
f iltrátum a tubulusrendsze rben módosul.
332 IV rész • A vese rnűködése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervellen anyagok homeosztázisa
• 1926: P B. Rehberg feltételezi. hogy a kreatinin csak
fi ltráció útján kerül a vizeletbe, és emberben megha-
tározza a kreatininclearance-et, mint a glomerulusfilt-
ráció mértékét. (Valójában a kreatininmeghatározás és
a kreatininszekréció ellentétes előjelű szisztemás hibái
kiegyenlítették egymást, és a Rehberg által meghatá-
rozott érték eléggé pontos.)
• 1931-től: H. W. Smith és munkatársai hosszadalmas
munkával igazolják, hogy az inulin szabadon filtrá lódik,
de nem reabszorbeálódik, és nem szecernálód ik. Ez
óta az inulinclearance a glomerulusfiltráció meghatá-
rozásának referenciamódszere (etalon). Smith és mtsai
a későbbiekben kidolgozzák a vesén átáramló plazma-
mennyiség (RPF) meghatározásának módját előbb a
diodrast nevű röntgenkontrasztanyag, majd a para-
amino-hippursav clearance-e alapján.
• 1941: A. M. Walker és J. Oliver sikerrel végeznek
emlősök veséjében glomerulus- és tubuluspunkciót,
amellyel onnan folyadékot nyernek. Csak az 1950-es
évek végétől kezdve vált a tubuluspunkció elfogadott
kutatási eljárássá, azonban ekkortól forradalmasította
az elképzeléseket.
• 1942: W. Kuhn, bázeli fizikokémikus javasolja, hogy az
általa szerkesztett matematikai modell alapján memb-
ránon keresztü li diffúzióval magyarázzák a vese kon-
centrá ló működését. 1951 -ben Hargitay B. és W. Kuhn
bevezetik a „ellenáramú sokszorozó elv"-et (Multipli-
kationsprinzip), mint a koncentrált vizelet képződésé­
nek alapját. Ugyanebben az évben H. Wirz, Hargitay B.
és W. Kuhn - az ozmolalitások mérése alapján - a kon-
centrációs folyamat helyéül a velőállományt jelölik
meg.
• 1945: N. Goormaghtigh különleges sejteket ír le a glo-
merulusok afferens arteriolájában, és azok szerkezete
alapján előre jelzi. hogy a sejteknek endokrin szekréci-
ós funkciója van.
• 1963: G. W. Liddle és mtsai leírnak egy familiáris vese-
működési rendelenességet, amelyet nátriumretenció,
káliumveszteség és elhanyagolható aldoszteronszek-
réció jellemez (Lidd le-szindróma).
• 1994-ben B. C. Rossier laboratóriumában Canessa és
mtsai klónozzák az epithelialis nátriumtranszporter
génjét, és a Liddle-szindrómát mint a gén „működés­
beli plusz" (gain-of-function) mutációját ismerik fel.
 --
2 1. fejezet
A nátrium- és káliumkiválasztás hormonális
szabá~_oz_á_s_
a _______________________
A'-n_9 rmá 1s cardiovascularis --
működéiti egyik főfeltétele
az,e;tr~lcelluláris f~lyadéktérfo_gat megfelelő szi~en tar-
-- --- --- -- /
tása. Az extracelluláris folyadék térfogatát elsősorban a
szervezet nátriumkészlete szabja meg: a nátriumkészlet
változását az extracelluláris térfogat változása követi. A
nátrium- és a káliumkiválasztást együtt kell tárgyal-
nunk, mert mind mechanizmusukban, mind hormoná-
lis szabályozásukban összefüggenek.
A szervezet nátriumforgalma
A felnőtt emberi szervezet nátriumtartalma mintegy
4100 mmol/70 kg tömeg (ez valamivel több, mint 90 g).
A teljes nátriumkészletből mintegy 2900 mmol a „kicse-
rélhető nátrium készlet", ez az a mennyiség, amely vala-
mely bevitt radioaktív Na-izotóppal néhány óra alatt
izotópegyensúlyba kerül. A „nem kicserélhető nátrium-
frakció"-hoz kb. 1200 mmol nátrium tartozik. Az extra-
cclluláris folyadékban mintegy 2000 mmol Na+ találha-
tó,. míg az intracelluláris Na+ -ok rnennyisége n1egköze-
líti a 600 mmol-t. A csontokban található nátriumsók
számlájára kb. 300 mmol Na .írható.
I Az étrendtől függően a napi nátriumbevitel egyrészt
az egyes népcsoportok/kultúrák, másrészt az egyes
egyének között rendkívüli mértékben különbözik (száz-
szoros különbség is van). A nyugati féltekén az átlagos
NaCl-bevitel 140 mmoVnap (kb. 8 g). E7. a kicserélhető
nátriumkészlet csaknem 5%-a. A bevitel eltéréseit az
ürítés megfelelő eltérései kompenzálják, a bevitel és az
ürítés pontosan kiegyensúlyozott. Az ember nagyon ki-
csiny nátriumbevitel mellett is élhet - alacsony sótartal-
mú étrenden a bevitel kevesebb mint egytizede lehet az
átlagos értéknek-, de hosszú távon a nátriumhiány per-
turbációkkal szemben (pl. vérvesztés, gyomor-bél rend-
szeren keresztüli folyadékvesztés) sérülékenyebbé teszi
a keringési rendszert. Sokkal kevésbé egyértelmű a ma-
gas nátriumbevitel hatásainak megítélése: bizonytalan,
hogy rnekkora lehet az a konyhasóbevitcl, amelyet
hosszú távon a szervezet ártalom nélkül képes elviselni.
A nátriumürítés alkalmazkodása a megnövekedett
nátriumbevitelhez hosszabb időt igényel, és a nátrium-
beviteli több let rövid időre cxtracelluláris hiperozmózis-
hoz vezet. Ameddig a nátriumürítés nem követi a meg-
növekedett nátriumbevitelt, két idé5leges korrekciós me-
chanizmus működik: az első a sejtekből a hiperozmori-
kus extracelluláris térbe irányuló vízvándorlás (ozmoti-
kus kiegyenlítődés), a niásodik, ennél fontosabb mecha-
nizmus a vízfelvétel fokozódása, amelyet a fellépő
szomjúságérzet közvetít (1. a 43. fejezetet) . l\lfindezek
következtében, egészen addig, amíg a vese ki nem üríti
a többlet nátriu1not, az extracelluláris folyadék térfogata
nagyobb. A vízforgalom jól inűködő szabályozása mel-
lett sem pozitív, sem negatív nátriumegyenleg nem vál-
toztatja meg tartósan sem az extracelluláris ozmolali-
tást, sem a Na+ -koncentrációt, és csak az extracelluláris
folyadék térfogata követi a szervezet nátri umtartalmá-
ban bekövetkezett változást. A nátriumszabályozás
rendellenességei során a plazma Na+ -koncentrációja
akkor tér el a normálistól, ha vagy a vízfelvétel, vagy a
vízürítés szabályozása hibás. (Ez fordulhat elő mellék-
vesekéreg-elégtelenségben, amikor is a jelentős Na+ -
veszteség együtt jár a vízürítési képesség csökkenésével,
és enyhe hyponatraemia jelentkezhet.)
A teljes napi nátriumveszteségből a vesén keresztül
: : : 95%, a széklettel : : : 4% és a verejtékkel (nem hőterh e­
lés alatt) :::::: 1% távozik. Meleg klimatikus viszonyok
mellett vagy fizikai munka során a verejtékkel való
Na+-veszteség megnövekszik, és igen jelentős is lehet.
J(ó ros körülmények. között, gyomor-bél rendszeri fer-
tőzés esetén vagy a tápcsatorna egyéb rnegbetcgeclései-
ben a széklet útján való nátriumvesztés lehet jelentős.
A nátriumürítés változtatásának intrarenalis té-
nyezőit, az intrarenalis hemodinamika szerepét a 20. fe-
jezetben ismertettük. Ebben a fejezetben a nátriumürí-
tés hormonális szabályozását írjuk le.
A nátriumkonzcrválás/térfogatmegorzés irányában
ható hormonok a renin és a hatására képződő angioten-
zin, továbbá az aldoszteron (esetenként bekapcsolódik a
szabályozásba a szimpatikus idegrendszer); a nátriu.m -
334 IV rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
terhelés/térfogattöbblet ellen a pitvari natriureticus pep-
tid (ANP) védi a szervezetet. A szabályozó tényezők
egymást erősítve hatnak. Néhány példát említve, a re-
nin-angiotenzin rendszer szabályozza a nátriumot
visszatartó hormon, az aldoszteron elválasztását. Volu-
1nentöbblet esetén az ANP nemcsak közvetlenül szabá-
lyozza a veseműködést (fokozva a víz és a Na+ kiválasz-
tását), hanem csökkenti az aldoszteronszekréciót is.
A szárazföldi ál.latok evolúciója során sokkal fonto-
sabb volt a víz és a Na Cl inegőrzése, mint ezen anyagok
eliminációja: a szabályozó mechani zmusok többsége
(az ANG II, az aldosztcron és az AVP, továbbá a szim-
patikus idegrendszer) a Na+- (és a víz-) megőrzésre irá-
nyul, míg egyedüli hormonként az ANP véd a volumen-
többlettel szemben.
A sómegőrző mcchanizusok túlsúlya, a magas napi
NaCl-bevitellel együttesen hatva az ember számára
egészségi problémákat jelenthet. A magas vérnyomás
(artériás hypertensio vagy hypertonia) az ipari társadal-
makban endémiás, és jelenleg nem zárhatjuk k.i a Na+ -
megőrző mechanizmusok túlműködésének, továbbá a
túlzott nátriumbevitelnek a szerepét a magas vérnyomás
kifejlődésében.
A renalis renin-angiotenzin
rendszer
A renin-angiotcnzin rendszer az extracelluláris folya-
dék.térfogat és a ca rdiovascularis rendszer egyik legfon-
tosabb szabályozója: fiziológiás funkciói közé tartozik a
nátrium és a víz renalis konzerválása, továbbá a vízfel-
vétel szabályozása. [A címben azért említünk renalis re-
nin-angiotenzin rendszert, m.ivel a rendszer elemei több
szövetben (pl. az agyban) jelen vannak, és valószínűleg
helyi hatásokat váltanak k.i.]
A renalis renin-angiotenzin rendszer kulcsfontossá-
gú tagját, a juxtaglomerularis apparátust a 20. fejezet-
ben ú·tuk le (1. a 20-5. ábrát). Az apparátus endokrin
funkciójú granularis sejtjeiben szintetizálódik a prore-
nin (prohormon), amiből proteolízissel alakul ki a renin
(hormon), és a szekréciós ingereknek megfelelően jut a
vérkeringésbe.
Az angiotenzinek képződése
A renin specifikus fehérjebontó enzim, amely szubszt-
rátjából, az angiotenzinogénből (amely a májban ter-
melődő plazmafehérj e) egy dekapeptidet, angiotenzin
I-et hasít le (1. a 18-1. ábrát). Az inaktív angiotenzin I az
angiotenzinkonvertáló enzim (angol eredetű rövidítése
ACE) hatására aktív oktapeptid hormonná, angiotenzin
II-vé (ANG II) bomlik. Az ACE a renalis és extrarena-
lis érendothelium luminalis felszínén van jelen (külö-
nösen sok található a tüdőerek endothelsejtjein), de
megtalálható a renalis interstitiumban is. Az ANGI --7
ANG II átalakulásban szerepet játszó angiotenzinkon-
vertáló enzim feleslegben van az endothelsejtek felszí-
nén, és normálisan nem korlátozza az átalakulás sebes-
ségét; csak akkor válik sebességkorlátozó tényezővé, ha
aktivitását gyógyszeresen, ACE-gátl6k alkalmazásával
gátoljuk. Ezért az ANG II keletkezésének limitáló té-
nyezője a renin, az ANG II plazmaszintjét a reninszek-
réció intenzitása és az enzimes elbomlás sebessége hatá-
rozza meg. A klinikai gyakorlatban a reninkoncentráció
vagy a reninaktivitás meghatározása tájékoztat a rend-
szer működési állapotáról.
Az angiotenzin 11 hatásai
A renin-angiotenzin rend szerben a szabályozó funkció-
jú molekula az angiotenzin II. Az ANG II hatásai leg-
nagyobb részét az l-es típusú angiotenzinreceptorokon
keresztül (elfogadott rövidítése AT 1) fejti ki. Az ANG II
fiziológiás hatásáról csak akkor beszélhetünk, ha egy
adott ingerre a szervezet válaszát ACE-gátlók vagy re-
ceptorantagonisták (specifikus, szájon keresztül adható
ANG II-receptor-antagonisták, AT 1-antagonisták)
meggátolják. (ill. csökkentik). Mind az ACE-gátlókat,
mind az AT 1-antagonistákat (pl. losartan vagy valsar-
tan) gyógyszerként alkalmazzák az artériás hypertensio
és a volum enszabályozás egyes rendellenességeinek ke-
zelésére.
Az ANG II központi szerepet játszik az extracellulá-
ris folyadék homeosztázisában: ebben renal.is és extrare-
nalis hatások egyaránt vannak (21-1 . táblázat). Az angi-
otenzin II ellensúlyozza mindazokat a változásokat,
amelyek a reninszekréciót k.iváltották.
Az ANG II csökkenti a vesében a Na+ -filtrációt
(glomerularis hatás, a vas afferens szűkítése révén),
ezen kívül azonban közvetlenül is fokozza a Na+-reab-
szorpciót. Az ANG II közvetlen tubularis hatásának he-
lye a prox.imalis tubulus. Fiziológiás koncentrációban az
ANG II a Na+!I-I+ cserét (így a Na+- és a HC03 -rea b-
szorpciót) fokozza, ezáltal csökken a distalis tubulusba
érkező Na+ -terhelés. Csökkent NaCl-bevitel esetén az
ANG II Na+- és Cl--takarékosságra állítja át a szabá-
lyozást.
Az ANG II közvetíti a Na+ -hiányos állapot tényét a
mellékvesekéreg zo na glomerulosa sejtjeihez. A jelzés
--
2 1. ícjezet • A nátrium- és káliumkiválasztás hormonális szabá[yozása 335

d ikáló jelzés; a harmadik pedig a volumenhiány reflexes

2 1-1. táblázat
következménye.
Az angio tenzin 11 akut és krónikus hatásai
A juxtaglomerularis sejteken érvényesülő
A) Akut hat áso k
(közvetlen) mechanikai hatások. A re ni nszekréció
A hatás helye Válaszreakció fordítottan ará nyos a vese vérára mlásával. Az átáramlás
változását a juxtaglon1erularis sejtekhez közvetítő jel az,
Vese Na+ - filtráció csökkenése arteriola afferensek transmuralis nyomása: ennek csök-
Na + -reabszorpció fokozódása kenése fokozza a reninelválasztást („renalis barorecep-
tor mechani z mus") . 80 Hgmm perfúziós nyo más felett
Mellékvesekéreg Aldoszteronszekréció
a reninelválasztás alacsony, ha azonban a nyomás ez alá
zona glomerulosa (a vesében a Na+ -reabszorpció
az érték alá csökken, a reninelválasztás foko zódik. A ve-
sejtjei és a J(+ -szekréció fokozódik)
se izolált ischaemiája, akár emberben spontán jelentke-
PrekapiUáris Vasoconstrictio, fokozott z ik, akár kísérleti állatban a veseartéria szűkítésével jön
rezisztenciaerek perifériás ellenállás létre, reninelválasztáshoz vezet. Reninszekréciót vált ki
Diencephalon Szomjúságérzés (ivás) kóros körülmények között az intrarenalis nyomás foko-
zódása (ami szintén a transmural is nyomást csökkenti).
Fokozott AVP-szekréció

B) Krónikus hatás A macula densa jelzéseinek aktiváló hatása. A

ren inszekréciót a szervezet krónikus nátrium-klorid-hi-
A hatás helye Válaszreakció á nya is kiváltja. Ebben a szenzor szerepét a distalis ka-
nyarulatos csato rna kezdeti szakaszá n elhelyezkedő
Erek Angioproliferáció
macula densa sejtek töltik be, am elyek a distalis kanya-
Szívizom Szívizo mhipertrófia rulatos csatorna kezdetén áramló folyadék NaCl-kon-
centrációját érzékelik (a macula densa sejtek valószínű­
leg a kloridkoncentrációra érzékenyek), és a változást a
következménye a fokozott aldoszteronszintézis és
-szekréció (1. alább) .
Az ANG II-nek közvetlen érhatása is van: másod-
r AGYTÖRZS l
perceken belül vasoconstrictiót hoz létre az arteriolák- IX,X
© / "®x
ban, növeli a perifériás ellenállást, és ezzel fokozza az
artériás vérnyomást. Valamivel több időbe telik, amíg az GERINCVELŐ
angiotenzin II többi hatása létrejön. A keringésben l évő Artériás nyomás 1
...............................
Szimpatikus
praeganglionaris
neuronok
1 Vértérfogat 1
ANG II a közpo nti idegrendszerben közvetlenül szere-
pel a szomjúságé rzet kiváltásában (dipsoge11 hatás) és a Magas nyomású
L - _J
Alacsony nyomású
vazo presszinszekrécióban (1. a 4 3. fejezetet). baroreceptorok Szimpatikus receptorok
? ganglion - -
~
A reninszekréció szabá~ozása / VESE

Amint említettük, a renalis renin-angiotcnzin ren dszer- [NaCIJ 1 .

a macula densában ~erens artenola
ben a szabályozott lépés a juxtaglomerularis apparátus 1

reninszekréciója, a reninszek.réció fokozódása automa-

lnlrarenalis / © Rl in t - .-„ ANG 11 t
tikusan az angiotenzin I (AN G I) keletkezésének foko- nyomás 1
____/
zódásával jár. A reninszekréció szabályozásában sze-
replő ingereket három főbb csoportba sorolhatjuk (21-1.
Artériás nyomás
Veseperfúzió 1
'J
ábra): L a veseperfúzió csökkenése, nyo másesés a vas
afferens területén; 2. a nátrium-klorid-koncentráció 21-1. ábra
csökkenése a tubulusban és 3. az aktivitás fokozódása a A reninszekréció szabályozása
juxtaglomerularis apparátushoz futó szimpatikus ide- A római számok a megíelelő agyidegekre (IX. és X.) vonatkoznak;
gekben. Az első ketté5 a volumenhiányt közvetlenül in- ~ 1-R: adrenerg ~ 1-receptor
336 IV. rész • A vese működése: a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
juxtaglomerularis sejtekhez továbbítják. Ez a szabályo-
zás lassú, elh11zódó. A leírt mechanizmust támasztja
alá, hogy amikor sómegvonásos állapotban a macula
densához eljutó NaCl mennyisége tartósan csökken, a
juxtaglomerularis apparátus granuJaris sejtjei renint vá-
lasztanak el. A tartós sóhiányt a plazmában a reninkon-
centráció emelkedése, továbbá a prorenin gén fokozott
átírása kíséri, mindkettő része a hosszú távú hatásnak.
Tartós diuretikumkezelés a fellépő NaCl-depléció miatt
vezet reninszekrécióhoz.
A juxtaglomerularis sejtek szimpatikus idegi
aktiválása. A juxtaglomerularis sejteket szimpatikus
idegrostok idegzik be. Az idegvégződésekből felszaba-
duló noradrenalin vagy a vérkeringéssel érkezé> adrena-
lin a sejteken lévő ~ 1 -receptorolcat ingerelve fokozza a
renin szekrécióját. A szimpatikus idegrendszer reflexes
aktiválását ugyanazok a cardiovascularis változások in-
dítják meg, amelyek közvetlenül is reninszekréciót vál-
tanak ki, így az artériás vérnyomás vagy az extraceJlulá-
ris folyadék térfogatának csökkenése. A reflexogén areák
valójában a cardiovascularis rendszer különböző pont-
jain elhelyezett nyújtási receptorok, amelyek a diszten-
zió okozta feszülést érzékelik (térfogatszenzorok, „ala-
csony nyomású receptorok" a tüdőerek és a pitvarok fa-
lában, 1. a 18. fejezetet). Ferde (csaknem álló) testhely-
zetben megtámasztott egyénekben a vér az alsó testfél-
ben gyűlik össze, és ez reflexesen reninszekréciót vált ki.
Az aortaív és a carotis sinus falában elhelyezkedő „ma-
gas nyomású receptorok" felé>! szintén aktiválódhat a
rendszer.
Mineralokortikoid hormonok
A mineralokortik:oid hormonok részlegesen felelősek a
szervezet Na+ -homeosztázisáért, kizárólagos szabályo-
zói a rz+ -homeosztázisnak és befolyásolják a vese H + -
szekrécióját. A mellékvesekéreg három rétegének (a fe-
lületi zona glomerulosa és a „1nély" zona fasciculata és
reticularis, l. a 34. fejezetet) sejtjei közül egyedül a zona
glorr1erulosa sejtjei termelik a fő mineralokortikoid hor-
mont, az aldoszteront.
Még a hormonok felfedezése előtt, a 19. század kö-
zepén vált ismertté, hogy a mellékvese életfontosságú
szerv: a mirit,ry pusztulása emberben halálhoz vezetett.
A 20. század első felében fedezték fel, hogy az életet fe-
nyegető tünetek egy részét (Na+ -vesztés, keringési elég-
telenség) a mineralokortikoid 11ormon hiánya okozta.
A mineralokortil<oid hormonok hatásai
A mineralokortikoid hormonok egyes Na+ -okat abszor-
beáló és/ vagy K+ -, ill. J-I+ -okat szecernáló hámsejteken
fejtik ki hatásukat. Emberben ilyen sejtek vannak a vese
gyűjtőcsatornáiban, a vastagbélben, a nyálmirigyek és a
verejtékmirigyek kiveze tőcsöveiben. Ezeken a sejteken a
mineralokortikoidok hatásának élettani jelentősége nem
azonos: a vesére kifejtett hatás életfontosságú, a vastag-
bélre és a verejtékmirigyek.re kifejtett hatás egyes külön-
leges körülmények között fontos lehet, míg a nyálmiri-
gyeken érvényesülő hatása következmény nélküli.
A „mineralokortikoid'' - (aldoszteron-) receptor.
A 1nineralokorikoidok - tnint a többi szteroidhormon -
hatásukat intracelluláris receptorokhoz kötődve fejti ki
(l. az S. fejezetet). A vesében és néhány más mineralo-
kortikoid-célsejtben a hatás specificitásáért egy egyedi
mechanizmus felelős. Az ezekben a sejtekben lévé) „mi-
neralokortik.oidreceptor" - amelyet I. típusú glukokorti-
koidreceptornak is említenek - a szteroidkötés szem-
pontjából nem specifikus (azaz azonos affinitással köti a
mineralo- és a glukokortikoidokat). A sejtekben viszont
a 2. típusú 11 ~-hidroxiszteroid-dehidrogenáz enzim
azonnal hatástalanítja a glukokortikoidokat (a kortizolt
kortizonná, a kortikoszteront 11-dehidrokortikoszte-
ronná alakítja). A mineralokortikoidok viszont nem
szubsztrátjai az enzimnek. A glukokortikoidoknak te-
hát fiziológiás koncentrációban nincs 1nineralokor_tikoid
hatásuk (kóros körülm ények között, nagy koncentráció-
ban a még nem inaktivált glukokortikoidok is aktiválják
a receptort, 1. a fejezet végén) . Ezt a típusú szelektivitást
nevezzük prereceptor specificitásnak. A mineralokorti-
koidrcceptor farmakológiai antagonistája a spironolak-
ton, ami megakadályozza a mineralokortikoidok hatá-
„
sat.
A Na+-reabszorpcióra kifejtett hatás. A minera-
lokortikoidok a gyűjtőcsatornák szakaszán fokozzák a
Na+ visszaszívását: alapszintű mineralokortikoid hor-
mon elválasztás nélkülözhetetlen a gyujtőcsatornák nát-
rium-visszaszívásához. A glomerulusokban filtrált
mintegy 25 OOO minol nátriumból a mineralokortikoi-,
dok mindössze 500 mmol (!) reabszorpcióját szabályoz-'
zák. Ennek ellenére mineralokortikoidhiányban (Addi-
son-kór, 1. a fejezet végén) -hacsak az állapotot ne1n ke-
zelik - végzetes nátriumelszegényedés következik be.
Ennek tükörképeként megnövekedett mineralokortiko-
idhatás alkalmával fokozott nátriumreabszorpció és
nátriumrctenció jelentkezik. A mineralokortikoid hor-
mon többlet csaknem zérusra csökkentheti a nátriumki-
va"l asztast.
„
 2 1. fejezet • A nátrium- és káliumkiválasztás hormonális szabá[yozása
Celluláris hatásnzecha11izn1us. A mineralokorLikoidok ha-
tásában - némileg önkényesen - két fázist különböz-
tünk meg. A korai hatás 20- 60 min lappangási idő (la-
tenciaperiódus) után kezdődik. Valószínu, hogy ezen
idő alatt mineralokortikoidok.kal indukált géntern1ékek
jelennek meg, amelyek aktiválják az addig is jelen lévő
epithelialis nátriumcsatornákat (ENaC) , továbbá a
Na+-rz+ -pumpát. A mineralokortikoidok egyik korai
hatásukat az apicalis membrán Na+ -permeabilitására
fejtik ki: a Na+ -konduktancia néhány órán belül foko-
zódik. A késői hatás több óra után jelentkezik. Ennek so-
rán epithelialis nátriumcsatornák és Na+ - K+ -pumpa-
molekulák szintetizálódnak (a transzportfehérjék
hosszú távú szabályozása). Ehhez járul hozzá néh ány
'
mitokondriumenzim szintézisének felgyorsulása (a fo-
kozott Na+ -reabszorpcióhoz több energiára van szük-
ség, amit a mitokondriumok szolgáltatnak).
A mineralokortikoid hormonok szerepe a káli -
umkiválasztás szabályozásában. A 1nineralokorti-
koidok fokozzák a K + -szekréciót: a Na +_ K+ -pumpa
fokozott működése és a luminalis Na+-csatornákon ke-
resztüli megnövekedett Na+-beáramlás egyaránt ked -
veznek a I<+ -szeki-éciónak. Mineralokorti koidhiányban
káliumretcnció lép fel. H a a mineralokortikoidszint ala-
csony, az intracelluláris K+ a luminalis ROMI(-csator-
nák helyett a basolateralis memb rán K + -csatornáin ke-
resztül h agyja el a sejtet (azaz a szekréciós út helyett
J(+ -körforgás indul meg).
A H+-szekrécióra kifejtett hatás. A mineralokor-
tikoidok az ember és néhány emlős faj gyujtőcsatornái­
nak köztes sejtjein növelik a lun1inalis H+ -pumpa akti-
vitását, ezzel a H+ -szehéciót. (A mineralokortikoidok-
nak a vastagbél H + -szekréciójára kifejtett hatása eltér
ettől a modelltől. A stimulált H + -szekréció a colonban
a Na+jH+ kicserélé> karrier fokozott működésével függ
össze, a hormonok ezért a a vastagbélből való Na+ -fel-
szívást is elősegítik.)
A mineralokortikoidszekréció
szabá~ozása
A zona glomerulosa sejtek hormonszckrécióját a szer-
vezet N ~ + - és !(+-ellátottsága negatív visszacsatolással
szabályozza. A szekréciót befolyásoló tényezőket a 21-2.
ábra foglalja össze.
A glomerulosasejtek - hasonlóan a többi szteroid-
hormont elválasztó sejthez - nen1 tárolják a szintetizált
L
337
mineralokortikoidokat; minden szehéciós inger a szin-
tézis gyorsulását jelenti.
A nátrium mérleg szerepe. A Na+ -bevitel csökkené-
se, a szervezet Na+ -hiányos állapota a napi aldoszte-
ronszehéció fokozódásával jár; alacsony nátriumtartal-
mú diéta mellett a plazma aldoszteronszintje magas. A
Na+ -hiány közvetve, a renin-angiotenz in rendszeren
keresztül indukál aldoszteronszekréciót, a nátriumhi-
á11y tényét az ANG II közvetíti a glomerulosasejtekhez,
amelyek az ANG II-re az aldoszteronszekréció fokozá-
sával reagálnak. Hosszan tartó nátriumhiányban a zona
glomerulosa hipertrofizál, aldoszteronszekréciós kapa-
citása n1cgnő.
A Na+ -hiány tükörképeként magas nátriumbevitel
esetén az aldoszteronszekréció a bazális szint alá csök-
ken, és nagyon magas nátriumbevitel m ellett a plazmá-
ból eltunhet az aldosztcron. A nátriumtöbblet, ami az
extracelluláris folyadék térfogatának növekedésével jár
(hypervolaemia), az atrialis natriureticus peptid (ANP)
szekrécióján keresztül csökkenti az aldosz.tronelválasz-
tást (I. alább) .
A K+gkoncentráció szerepe. A ká liumegyensúly
szabályozója a mellékvesekéreg zona glomerulosa mi-
neralokortikoid hormon elválasztása: a hyperkalaemia
elleni egyetlen védekező m echanizmus a hyperkalaemi-
áva l indukált mineralokortikoidszehéció. A hyperkala-
emia közvetlenül hat a zona glomerulosa sejtjeire.
ADENOHYPOPHYSIS
l
ACTH
i0
~ MELLÉKVESEKÉREG
ANG 11 S-- -~ Glomerulosasejt © [K' JI
L Aldoszteron
© t"
~
1 ANP 1
Artériás vérnyomás
f©
L Vértérfogat !
Nátriumhiány
_,
Vértérfogat t
2 1-2. ábra
A mellékvesekéreg zona glomerulosa sejtek aldoszteronszekréciójá-
nak szabá!,yozása
338 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homcosztázisa
Az adenohypophysis szerepe. A mellékvesekéreg
zona fasciculatájában és reticularisában a glukokortiko-
id hormonok szintézisének fő szabályozója az adenohy-
pophysis adrenokortikotrop hormonja (AC'fH ). ACTH
hiányában a két említett zóna sorvad, hormon szekréci-
ójuk elégtelenné válik (l. a 31. és 34. fejezetet). Az
ACTH szerepe a zona glomerulosa szekréciójában is
kimutatható. ACTH-receptorok a glomerulosasejteken
is vannak, és akutan adott ACTH rendkívül hatásos in-
gere a mineralokortikoidszekréciónak. (ACTH adása
után az aldoszteronszekréciós vá lasz nagyobb, mint
bármely más ingert követően.) Ta rtós ACTH-emelke-
dés esetén viszont az aldoszteronszekréció elveszti
ACTH-érzékenységét, és a plazma aldoszteronszintje
h elyreáll. Az adenohypophysis jelenléte szükséges a fi-
ziológiás ingerekre lé trejövő maximális aldoszteron-
szekréciós válaszhoz. A zona glomerulosa azonban az
adenohypophysis hiányában ne1n atrofizál, és a bazális
aldosz teronszekréció sem változik, továbbá mineralo-
kortikoidhiány tünetei sem lépnek fel.
Pitvari natriureticus
hormon/peptid (ANP)
A pitvari (atrialis) natriureticus hormon/peptid [ANP,
további szinonimák pitvari (atrialis) natriureticus faktor,
ANF, atriopeptin] a nátrium-klorid és a térfogattöbblet,
az ezzel járó vérkeringési túlterhelés elleni szabályozó
m echanizmus része. Az ANP-t a szív termeli, és juttatja
a keringésbe.
Az ANP 28 aminosavból álló peptid, amely egy na-
gyobb prekurzormolekula hasításából keletkezik. ANP-
hez hasonló peptidek több helyen is szintetizálódnak a
szervezetben. Ezeket ábécérendben BNP-nek és CNP-
nek nevezték el. Három típust képviselnek, mindegyik-
nek több szerkezeti variánsa is van.
Az ANP két, különböző típusú sejtmembrán-recep-
torhoz kötődhet. Az egyik a jelátvitelhez kapcsolt recep-
tor, amely az ANIJ biológiai hatását közvetíti. Az ANP-
jel a guanilát-cikláz aktiválásá n keresztül emeli a célsejt
cGMP-szintjét (1. az 5. fejezetet). A m ásik receptortípus
az eliminációs („clearance") receptor, amely biológiai
hatást nem közvetít, és amelynek szerepe a peptid kivo-
nása a keringésből.
Az ANP közvetlen és közvetett
natriureticus hatásai
Az ANP térfogatszabályozásban és natriuresisben ját-
szott szerepét támasztja alá, h ogy az ANP plazmakon-
centrációja és a nátriumkiválasztás a napi (cirkadián)
ritmus során párhuzamosan változik. Az ANP-szekré-
ció fiziológiás határok közötti fokozódása, kis mennyi-
ségű ANP befecskendezése, valamint az atriopeptidáz
farmakológiai gátlása növeli a nátrium- és a vízkiválasz-
tást. A h atásban több egyidejű, egymástól független n1e-
chan iz mus szerepel.
A vesében az ANP megváltoztatja az intrarenalis he-
modinamikát, az affcrens arteriola dilatatióját okozza, a
GFR mérsékelten növekszik, ezzel foko zódik a filtrált
nátrium mennyisége. A proximalis tubulusokba jutó
Na+ -terhelés növekedésével a Na+ -kiválasztás fokozó-
dik. (A proximalis tubulussejteken nincs ANP-receptor,
a proximalis tubulusokban jelentkező natriureticus ha-
tás a nagyobb filtráció következm énye.) AzANP viszont
ANP-receptorokon keresztü l közvetlenül csökkenti a
be l ső velő gyűjtőcsatornáiban a Na+ -reabszorpciót.
Az ANP további natriureticus hatásai közé tartozik a
ná triumot konzerváló h ormono k elválasztásának mér-
séklése. Az ANP csökkenti a juxtaglomerularis sejtek re-
ninszekrécióját és a mellékvesekéreg zona glomerulosa
sejtjeiben közvetlenül is csökken ti az aldoszteronszek-
réciót (ami a csökkent ren inelválasztás miatt már
amúgy is alacsonyabb).
Az ANP felszabadulása a pitvarol(ból
Elektronmikroszkópos vizsgálattal a pitvarizomzatban
szekréciós granulumokra emlékeztető testek láthatók:
ezek a granulumok az ANP prekurzorát tartalmazzák.
A pre pro-ANP (151 aminosav) pro-ANP-vé hasad,
ebből alakul ki emberben a 28 aminosavból álló, bioló-
giailag hatásos aANP. (A yANP a pro-ANP-nek az
aANP lehasítása után megmaradt része.) Az emberi
vérplazmában lévő immunreaktív ANP nagy része a
pitvarokból szár1nazik.
Az ANP-szekréció aktiválásának ingere a pitvarok
disztenziója. Emberben kimutatható az összefüggés a
jobb pitvari nyomás növekedése és az ANP-szekréció
között. A pitvardisztenzión alapuló közvetlen szekréció
teljesen független mindazoktól a reflexes szabályozási
mechanizmusoktól, amelyek a cardiopulmonalis recep-
torokból indulnak ki, és más hormonok (AVP, renin-an-
giotenzin rendszer) szekréciójára hatnak.
 2 1. fejezet • A nátrium- és káliumkiválasztás hormonális szabá!Yozása
Az extraceiluláris folyadék expanziója, a helyzetvál-
toztatás (álló helyzetből hanyatt fekvő helyzetbe való át-
menet), továbbá a nátrium-klorid bevitelének fokozása a
pitvardisztenzión keresztül növeli az ANP szekrécióját.
A nátriummegvonásos diéta, továbbá egyes diuretik.u-
mok alkalmazása viszont csökkenti az ANP-szek.réciót.
Az ANP plaz1naszintjét a sz.ek.réciós ráta és az ANP
elbomlása közti egyensúly határozza meg. Az ANP fizi-
ológiás félélettartama kb. négy perc. Az ANP lebontásá-
ban specifikus endopeptidázok („atriopeptidázok") ját-
@ Áttel<intés
• A testfolyadékok elektrolit-összetételének és térfoga-
tának állandóan tartása a szervezet fennmaradásá-
nak egyik feltétele. Az elektrolitegyensúly szabályo-
zott tényezői a Na+ és K+ vesén keresztüli ürítése.
A Na+ -konzerválás egyik tényezője a renalis renin-
angiotenzin rendszer: ezt az extracelluláris folyadék
térfogatának csökkenése a vese átáramlásának csök-
k.enésén, továbbá a szimpatikus aktivitás növelésén
keresztül aktiválja. Az angiotenzin II közvetlenü l a
vesére hatva Na+ -konzerválást előidéző tényező. Az
angiotenzin II a mellékvesekéreg zona glomerulosa
aldosztero nszekréciójának fő szabályozó tényezője.
A mineralokortikoid hatású aldoszteron fokozza a
vesében a Na+ -reabszorpciót.
@ Az alapol<on túl
A reninuangiotenzin rendszer szerepe az emberi magas
vérnyomás keletkezésében
Króni kus vesebeteg ségekben az artériás vérnyomás
emelkedett. Ál latkísérletekben a veseartéria szűkítése vo lt
a veseeredetű magas vérnyomás első model lje (H.
GOLDBLA1T, 1934). A beszűkítéstől distalisan az arteria re-
nalisban a nyomás, és ezzel együtt a vese perfúziója csök-
ken. A szűkítés után azo""lnal emelkedik a kísérleti állatok
artériás vérnyomása (Goldblatt-hypertonia), és emelkedik
a vérben a reninaktivitás. Ez a hatás csak néhány napig
tart, majd mérsékl ődik. Azokban a betegekben azonban,
akikben a veseartériát valamely kóros folyamat szűkíti be,
a hypertonia tartós, addig áll fenn, amíg a szűkületet vala-
milyen módszerrel meg nem oldják.
A renalis hypertoniának sok módosít ott kísérleti mo-
dellje is született. A vizsgálók az emberi hypertonia beteg-
ség kísérleti modelljét kívánták kialakítani. azonban az em-
beri megbetegedés az esetek többségében nem renalis
eredetű. Ennek ellenére azok a gyógyszerek, amelyek a
reni nszekréciót csökkentik (ide ta rtoznak a szimpatikus ~-
339
szanak szerepet. Egyes szintetikus vegyületek szelektí-
ven gátolják ezeket az endopeptidázokat, és így meg-
hosszabbítják az ANP félélettartamát, az ANP plazma-
. . megno.
sz1nqe ""
Az ANP-nek a vérkeringésből való eltüntetésében a
már e111 lítctt „eliminációs receptorok" is j el entős szere-
pet játszanak: az ANP ezekhez a receptorokhoz is
kötődik, velük együtt internalizálódik, majd a sejt lyso-
somáiban bomlik le. Mjnthogy az ANP viszonylag kis
peptid, egy része a vizelettel is ürül.
• A K+ -homeosztázist az aldoszteron szabályozza. A
vérplazma !(+-koncentrációjának emelkedése al-
doszteronszekréciót vált ki. Az aldoszteron fokozza
a K + -kiválasztást, ezzel megszünteti a hyperkalae-
m iát (negatív visszacsatolás) .
• A pitvari natriureticus hormon (ANP) szekréciója
fokozott Na+-kiválasztáshoz vezet. A megnöveke-
dett vértérfogat által kiváltott pitvari tágulás ANP-
szekréciót vált ki. Az ANP fokozza a vesében a Na+ -
ürítést és csökkenti az aldoszteronszekréciót.
receptort blokkoló szerek), a reninhatás gátlószerei, az
ACE-gátlók, továbbá az említett AT1-gátlók eredményesen
alkalmazhatók a hypertonia kezelésében és az artériás vér-
nyomás normalizálásában.
A mineralokortikoidok hiánya
A mellékvesekéreg teljes pusztulását követő állapot tüne-
teit emberben Thomas ADDISON írta le (Addison-kór). A
tünetek mai szemmel részben a glukokortikoidhormonok
hiányának tudhatók be (1. a 34. fejezetet), de jelenlegi tu-
dásunk alapján visszatekintve a betegek halálát részben a
mineralokortikoidhiány okozhatta. A vesén keresztüli Na+-
vesztés az extracelluláris folyadék térfogatának csökkené-
sét. exsiccosist („kiszáradás"), a vér besűrű södését (hae-
moconcentratio), az artériá s vérnyomás csökkenését. a
vérkeringés teljes összeomlását. az ún. addisonos krízis ki-
alakulását vonta maga után. A K+-retenció miatt hyperka-
laemia lépett fel. Sok évtizeddel később fedezték csak fel,
hogy a betegek állapot át egy ideig javítani lehet. ha víz he-
340 IV rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázísa
lyett nátrium-klorid oldatot itattak velük. és a K+-ban gaz-
dag növényi táplálékokat kerülték.
Ritkán fordu l e l ő az 1. típusú glukokortikoidreceptor hi-
ánya, a pseudohypoaldosteronismus. A következmény
nátriumvesztés és káliumretenció. amely azonban vi-
szonylag könnyen kor'"igálható magas nátrium- és ala-
csony káliumtartalmú étrend segítségével.
Mineralokortikoidtöbblet
Röviddel az aldoszteron f elfedezése (1953) után már leír-
ták. hogy a mellékvesekéreg zona glomerulosájának auto-
nóm tú lműködése aldoszteron-túltermelést eredményez
(primer hyperaldosteronismus. leírója után Conn-szindró-
ma). Az állapot valamennyi jellemzőjét az előzőekben leír-
tak alapján ki lehet következtetni: Na +-retenció. következ-
ményes artériás hypertonia, valamint K+-depléció, hypo-
ka laemia, és az inadekvát H+-szekréció következtében
metabolikus alkalosis. A primer hyperaldosteronismus ál-
lapotában a plazm a reninaktivitása - a negatív visszacsato-
lás következtében - alacsony; az állapot tehát nem a sza-
@ Mérföldkövek
• 1855: T. Addi son leírja a mellékvesék elpusztulása
után bekövetkező halálos kin1enetelű betegséget, az
Addison-kórt.
• 1856: C. E. Brown-Sequard megállapítja, hogy a mel-
lékvesék eltávolítása a kísérleti állatok elpusztulásával
.,
iar.
• 1898: R. Tigerstedt és P G. Bergman kísérleti állatok-
nak veseszövet-kivonatot fecskend eznek be, és meg-
állapítják a kivonat vérnyomást emelő hatását. Az
egyenlőre csak hipotetikus vérnyomásemelő anyagot
„renin"-nek nevezik el.
• 1927 : E. J. Baumann a mellékvesék eltávolítása után
konyhasóoldatot inf undál az operált állatoknak. és ez-
zel képes meghosszabbítani a kísérleti állatok életét.
• 1928-1931: E. J. Baumann és mtsai. W. W. Swingle és
J. J. Pfiffner, továbbá Hartman és Brownell lipidoldó-
szerekkel készítenek mellékvese-kivonatokat („co rtin" ),
amivel meghosszabbítják a mellékvesekéregtől m eg-
fosztott kísérleti állatok életét.
• 1934: H. Goldblatt és mtsai a veseartéria részleges le-
szorításával a kísérleti állatok vérnyomásának emelke-
dését hozzák létre („Goldblatt-hypertonia"). Feltétele-
zik, hogy hasonló mechanizmus játszhat szerepet a ve-
sebetegek magas vérnyomásának kialakulásában.
1938-ban G. M. Pickering és M. Prinzmetal igazolják.
bályozó renin-angiotenzin rendszer túlműködésének kö-
vetkezmény e.
A szekunder hyperaldosteronismus oka. hogy a renin-
angiotenzin rendszer aktiválódik (pl. olyan mérté kű oede-
ma következtében, amely csö kkenti a keringő vértérfoga-
tot), és az ANG 11 fokozza az aldoszteronszekréciót. A sze-
kunder hyperaldosteronismus következményei hasonló-
ak. mint a primer hyperaldosteronismuséi.
A ritka, potenciálisan végzetes kimenetelű látszólagos
mineralokortikoidtöbblet egészen más mechanizmussal
keletkezik. Az állapot oka, hogy a glukokortikoidok a vesé-
ben nem inaktíválódnak. ezért az 1. típusú glukokortikoid-
receptorhoz (az ún „mi neralokortiko id receptor"-hoz)
kötődnek . Ebben a ritka kórképben nem t örténik más,
mint hogy a „prereceptor specificitás" nem érvényesül. és
a glukokortikoidok kivételesen mineralokortikoid hatáso-
kat váltanak ki. A vérplazma aldoszteronkoncentrációja a
működö negatív szabályozások következtében egyébként
alacsony. Az enzimdefektus szü l etéstő l fogva jelen van, az
érintett gyermekekben súlyos Na+-retenció és artériás
hypertonia alakul ki; a gyermekek többnyire nem érik
meg a felnőttkort .
hogy a Goldblatt-hypertoniát az ischaemiá s vesébő l
felszabadu lt renin okozza.
• 1940: E. Braun-Menendez és mtsai. továbbá 1. H. Pa-
ge és mtsai egy időben kimutatják. hogy a renin hatá-
sára keletkezett anyag, amelyet az egyik munkacsoprt
„angiotonin"-nak, a másik „hypertensin"-nek nevezett
(a mai angiot enzin 11) fele l ős a renin akkor ismert hatá-
saiért.
• 1953: S. Simpson és J. F Tait felfedezik. hogy a mellék-
vesekéreg bő i el őá l lított egyik szteroid kü lönösen je-
lentős Na+-ot visszatartó hatással rendelkezik. Az
„electrocortin"-nak nevezett anyag szerkezetét a követ-
kező évben állapítják meg, és ma aldoszteron néven
ismerjük.
• 1961: J. Crabbe kim utatja, hogy az aldoszt e ron-e lőke­
zelés elősegíti a varangy bőrében a transepithelialis
Na+-transzportot (Crabbe szerint mineralokortikoidok
azok a hormonok, amelyek fokozzák az egyirányú
transepithelialis Na 1 -transzportot.)
• 1961: H. E. De Wardener és munkatársai feltételezik
egy natriureticus hormon létezését.
• 1981: A. J. De Bold és niunkatársai leírják, hogy a pit-
varizomzatból készült kivonat patkánynak intravénásan
beadva natriuresist hoz létre.
22. fejezet
A kalcium- és a foszfátforgalom hormonális
szabá!xozása: a csontszövet élettana
Az emberi szer vezetben min tegy 1 kg kalcium van. En-
nek kb. 99%-a hidroxiapatitkristályok formájában a
cso n tok szervetlen állományának részét képezi, és a
csontok mechanikai szilárdságáért felelős. Az extra- és
az in tracclluláris folyad ékokban lévő kalciumionok
csaknem valamennyi sejtfunkcióban alapvető jelentősé­
gűek. Ezért életfontosságú , hogy az extracelluláris ioni-
zált kalcium koncen trációja csak nagyon szűk határok
között (1,16-1,18 mmo l/ l) válLozzék.
Az extracelluláris Ca2 +-ok szerepe. Az extracel-
lul áris Ca2+ _koncentráció határozza meg az axonok in-
gerlékenységét, azaz a feszültségfüggő Na+ -csatornák
nyitási küszöbét: alacsonyabb fCa2+Jec (hypocalcac-
m ia) esetén már kisebb depolarizációnál nyílnak a csa-
tornák, az ingerléken ység fo kozódik. A sze nzoros ide-
gek fokozott aktivitása m egváltozott érzőbenyom ásokat
(pl. zs ibbadás), a vegetatív idegeké keringési, hryomor-
bél rendszeri változásokat (pl. émelygés, hányás), a mo-
toros idegek izgalma már kis mechanikai ingerlésre be-
következő izom-összehúzódást eredményezhet. Az
l Ca2+Jt:c nagyobb mértékű csökkenésekor görcsroha-
mok lépnek fel (tetania), és ezek - a gége- és a légzőiz­
mok görcse miatt - h alálosak is lehetnek. Magasabb
lCa2+Jt:c mellett (hypercalcaemia) a Na+ -csatornák
csak nagyobb depolarizációra nyitnak, az ingerlékeny-
ség csökken.
Megfelelő extracelluláris Ca2+ -koncentráció szük-
séges a synapticus ingerületátvitelhez, a mirigyscjtek-
ben lezajló exocytosishoz, a szív, továbbá a simaizmok
nagy részének ingcrképzéséhez és kontrakciójához is.
A véralvadás folyamatában nagyon sok lépés Ca2+ _
függő. A Ca 2+ -szint in vivo csökkenése azonban soha
nem okoz véralvadási zavart, mert a hypocalcaemia
egyéb következményei már az előtt letalisak, mi el őtt az
alvadási zavar létrejöhetne.
A vérplazma kalciumfrakciói. A legtöbb anorgani -
kus a lkotórész (nátrium, kálium, klorid, hidrokarbon át)
tekintetében a vérplazma ioni zá lt koncentrációi azono-
sak az anorganikus anyag telj es koncentrációjával. A
ka.lcium vonatkozásában más a h elyz et. A vérben a tel -
jes kalciumtartalomnak (2,5 mm ol/l) közel fele n egatív
töltésű fehérjemolekulákhoz kötött, tehát nem ionizá lt
állapotú, és nem is diffuzíbilis (22-1. táblázat) . A diffu-
z íbilis kalcium nagy része (::::: 1,2 mmol/l) ionizá lt, d c
kisebb része diffuzíbilis anion ok.hoz (citrát, foszfát, hid -
rokarbonát, egyes szerves anionok) 1<.ötött. Valamennyi
szabályozási folyamat a vérplazma ionizált kalcium
koncentrációjának fenntartására irányul.
A vérben a kalcium megoszlása a fehérjéhez kötött
és az ionizált fo rma között a pH-értéktől függ: pH 7,4
fölött a fehérjék nagyobb m é rtékben ionizáltak, több
kalciumot kötnek, és ezért a szabad Ca2+ -ok koncent-
rációj a csökken. Bármilyen eredetű alkalosis tehát a vér-
plaz m a lCa2+J-jának csökkenésével jár, és ez hypocal-
caemiás tünetekhez, tetaniás görcsökhöz vezethet.
Az interstitialis folyadék fehérjeko ncentrációja csak
tört rész.e a vérplazmáénak, és ezért az interstitiumban
az összes és az ionizált kalcium koncentráció közelebb
van egymásh oz. A sejtek közvetlen környezetén ek
Ca2 + - koncentrációja 1,2 mmol/I körüli érték: ez a kon-
centráció biztosítja a sejtek fiz iológiás működését.
22-1. táblázat
A vérplazma kalciumfrakciói
Frakció Koncentráció
(mmol/l)
Nem diffuzíbilis, fehérjéhez kötött 1,1 5
Diffuzíbilis, komplexben kötött 0,15
Diffuzíbili s, ionizált („szabad" Ca2+ ) 1,2
Összes 2,5
 342 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervellen anyagok homeosztázisa

KÜLSŐ BELSŐ
Kalciumhomeosztázis: KALCIUMFORGALOM KALCIUMFORGALOM

l<ülső és belső l<alciumforgalom Bevitel lntracelluláris

1000 mg folyadék

A szervezet kalciummérlegét a kalciumbevitel és a kal-

!
lnterstitialis
ciumürítés határozza meg: kalciumegyensúly esetén a
Felszívás ~ folyadék t a
bevitel megegyezik az ürítéssel („külső kalciumegyen- <(
:z:
a: 300 mg Extracelluláris j/ . ..l„„„„„„„r „ ~
~
súly"). A:z extracelluláris [Ca2 + l stabilitásához „belső
kalciumegyensúly"-ra is szükség van: ez az extracellu-
lárisan oldott kal ciu m és a csontban lévő oldatlan kalci-
0

~
(..)
_I
•W
co
Szekréció
100 mg
VESE
l
folyadék -t
Mineralizált
csontállomány
um közötti egyensúly, amely a két kompartment közöt- 11 Filtrált 1
ti folyamatos kicserélődés mellett csak minimális nettó
eltolódást e ngedélyez. A kalcium ho m cosztázisát
!
Széklettel kiürül
9000 mg
··············~··············!
elsőso rban a h árom kalciotrop hormon - parathormon 800 mg Reabszorbeált
(PTH ), kalcitriol (1,25-dihidroxi-D-vitamin) és kalci-
. ./ / .
ton1n - 1rany1qa.
L
8800 mg
! _J

Kalci ummérleg: kalcium bevitel
és l<alciumürítés
A szegénység szintje fólött él() társadalm akban, főként
a melyekben a tej- és a tejtermékfogyasztás jelentős, a
táplálék naponta kb. 1 g (kb. 25 mmol) kalciumot tar-
talmaz. A bevitt m ennyiség azonban csak részben szívó-
dik fel, másil( része a széklettel kiürül. (A kiürített
mennyiséghez hozzáadódik a bélbe kiválasztott kalci-
um is.) A bélből naponta nettó kb. 0,2 g (5 mmol) kerül
a szervezetbe. A kalcium felszívását a bélből a kalcitri-
ol nevű hormon szabályozza (l. alább).
A kalciummé rl eg m ásik tényezője a vesén keresztü-
li ürítés. A glomerulusokban naponta mintegy 9 g (225
mmol) kalcium filtrálódik, és ennek legnagyobb része
egyrészt passzívan a proximalis, másrészt aktívan a dis-
talis kanyarulatos csa tornákban reabszorbeálódik. Az
utóbbi folyamatot a pa rathormon szabályozza. A vize-
lettel naponta kb. 0,2 g (5 mmol) kalcium (azaz a filtrált
menn yiségnek mintegy 2%-a) ürül. A felszívás és az
ürítés együttesen jelenti a szer vezet külső kalciumfor-
galmát (22-1. ábra).
Növekedésben lévő szervezetben a kalciumbevitel
nagyobb, mint a kalciumürítés (pozitív kalciummér-
leg). Szoptatás alatt a női szervezet a tejjel kalciumot
veszít, ezért a kalci umbevitelnek és -felszívásnak foko-
zódnia kell. Ellenkező· esetben a kalcium mérleg n egatív,
az anyai szervezet a csontállományából veszít kalciu-
mot (és foszfátot).
Vizelettel kiürül
200 mg
22- 1. ábra
A külső és a belső kalciumforgalom vázlata
Belső kalciumforgalom
A vérplazma ionizált ka lci um tartalma fi>lyamatos ki-
cserélődési egyensúlyban van a csontszövet interstitia lis
terében oldott kalciummal. A kicserélődés mellett a
csont oldatlan állományábó l f()lyamatosan kalcium (és
foszfát) megy oldatba, továbbá nagyjából ugyanannyi
kalcium és foszfát épül be a csontá llományba (1. a 22-1.
ábrát). A csontból való kalciumkioldódás és visszaépü-
lés igen jelentős mé rtékű (napi 500 mg), és ez a belső
kalciumforgalom nélkülözhetetlen tényező a vér plazma
Ca2+ -koncentrációjának stabili tásában. A belső kalci-
umforgalom szabályozásában mind hormonális, mind
parakrin tényezéS'k részt vesznek.
A csontszövet élettana
A gerinces fajokban a csontszövet biztosítja a mechani.:
kai stabilitást, u:i.rtó vázát adja a szervezetnek, l ehetővé
teszi a h elyváltoztatást, védeln1et szolgáltat a közpo nti
idegrendszernek, a mellkasi szerveknek. A csont össze-
tett szövet: különböző sejtes elemekből, továbbá mine-
ralizált (szervetlen) és nem mi n eralizált (szerves) m át-
rixból áll. A csontok az egyed kifejlődése és n övekedése
során két e1tér6 úton , ch ondralis vagy desmalis csonto-
sodással a mesenchymábó1 keletkeznek.

b
 22. fejezet • A kalcium- és a íoszfátforgalom hormonális szabá!,yozása; a csontszövet életlana
A kifejlett csont két e l térő szerkezetben jelenik m eg.
A kompakt (vagy corticalis) csontban a központi csator-
nában futó eret koncentrikus körök „
mentén elhelyez-
kcdő csontlemezek veszik körül. Igy tömör, oszlopos
szerkezet alakul ki, nagy ásványi anyag tartalommal és
ennek megfelelően nagy sugárelnyeléssel. A trabecularis
(vagy spongiosus) szerkezetű csontban a tér eltérő irá-
nyaiba futó, vékony csontgerendák találhatók, amelyek
sokkal kevesebb ásványi sót tartalmaznak, viszont je-
lentősen nagyobb felülettel rendelkeznek. Mindkét fel-
építés nagy mechanika i szilárdságot biztosít, azonba n a
trabecularis csontban - a nagyobb felületnek megfe-
lelően - a csontátépülési folyamatok élénkebbek. A két-
fajta csontszerkezet aránya az egyes csontokban eltér: a
hosszú csöves csontok diaphysise döntően kompakt
csontot, míg a csigolyák belseje és a combnyak főként
trabecularis csontot tartalmaz.
Mindkét típusú csontban a különböző sejtes elemek
gyorsan változnak: proliferálnak, érési folyamatokon
mennek át, apoptózissal eltűnnek. A sejtek között inten-
zív információcsere zajlik közvetlen sejt-sejt, valamint
parakrin kölcsönhatások révén. Ezzel a nagyon szoros
kapcsolattal összehangolt csontfelszívódás (osteolysis)
és -szintézis/szekréció jön létre, a csontszövet állomá-
nya folyamatosan kicserélődik.
A csontfelépítés fo!Yamata
Az osteoblastok működése. A csontok felépítését
végző osteoblastok a mesenchyma őssejtjeiből származ-
nak: az őssejtek alakulnak át elkötelezett osteoprogeni-
tor sejtckk.é (más néven praeosteoblastokká). Felnőttek­
ben az osteoprogenitor sejtek vagy a csontok külső, vagy
azok belső felszínén helyezkednek el. Ezek a sejtek a to-
vábbiakban helyi faktorok hatására osteoblastokká ala-
kulnak.
A differenciált osteoblastok intenzív feh érjeszi nté-
zist végeznek. A szekrécióra kerülő fehérjék működésük
alapján 3 csoportba sorolhatók:
• a csontfelépítésben szerepet játszó fehérjék: prokol-
lagén I, oszteokalcin, oszteonektin, alkalikus foszfa-
táz,
• szabályozó fehérjék: IGF-I·, PDGF, bF GF, TGFP,
OPG,
• bontóenzimek: kollagenáz, zselatináz.
A csontfelépítés fázisai. Mikroszkóppal vizsgálva, a
csontfelépítés két szakasza különíthető el. Először a
csont szerves alapállományát képező fehé1iék jelennek
meg, ezek összességét nevezzük osteoid szövetnek.
Mintegy 7-10 napos késéssel következik a második fázis,
343
amelynek során a fehérje alapállományba szervetlen sók
épülnek be. Ezt nevezzük mineralizációnak. A két fázis
közötti időszakban morfológiai technikákkal alig mu-
tatható ki változás, viszont jelentős biok.émiai változá-
sok mennek végbe, amit az osteoid szövet éréseként fog-
lalunk össze.
Az osteo1:d szövet érése. Az osteoblast által szecernált pro-
kollagén I molekula lényeges poszttranszlációs változá-
sokon megy keresztül: m ind az N-, mind a C-terminá-
lis végéről peptiddarabok hasadnak le, az egyes moleku-
lák kötegekbe rendeződnek, a kötegek között kovalens
kötések (kereszthidak) alakulnak ki, valamint a prolin
és lizin aminosavak hidroxilálódnak. Az így kialakult
stabil kollagén vázhoz kötődik az oszteokalcin, ami a
Ca2 +-kötő, y-karboxi-glutaminsavat (Gla) tartalmazó
fe hérjék családjába tartozik, valamint a kollagént és hid-
roxiapatitot egyaránt kötő oszteonektin. Ugyancsak be-
épülnek a kialakuló fehérjevázba az osteoblastokból
származó szabályozó faktorok és bontóenzirnek is.
Ezen biokémiai változásokon alapulnak a csontanyag-
csere jellemzésére alkalmazott diagnosztikai eljárások.
Mineralizáció. Ebben a folyamatban az alkalikus foszfa-
táz enzim játssza a fő szerepet, amely bázikus körülmé-
nyek között elsősorban pirofoszfátot hasít. Ezáltal a he-
lyi ortofoszfátkoncentráció növekszik, ami alkalikus
pH-n jelentős kalcium- és foszfátkicsapódást eredmé-
nyez. Ebbe az alapba további ionok (OH -, COj- ) ra-
kódnak le, és így alakul ki végül a csont jellegzetes sója,
a hidroxiapatit. A csontképződés idején a szervezetben
éppen jelen lévő más két- vagy háromvegyértékű kelát-
képző fémio nok (és azok radioaktív izotópjai - pl.
90Sr2+ - is!) beépülhetnek a csontba, ahonnan csak las-
san ürülnek ki. (Radioaktív Sr nukleáris reaktorokban és
bombákban kel etkezik, onnan juthat a köryezetbe.) A
csontfelépítési folyamat végén az osteoblast teljesen kö-
rülépíti önmagát mineralizált csontszövettel, és min tegy
„befalazódva" osteocytává alakul át.
A csontlebontás fo!Yamata
Az osteoclastok differenciálódása. A csontban lévő
érett osteoclastok a gran ulocyta/macrophag progenitor
(GMP) haematopoeticus sejtekből fejlődnek. A korai
pracosteoclastsejtek mono n ukleáris prefúziós osteoclas-
tokká differenciálódnak, amelyek később többmagvú
(multinukleáris) óriásosteoclastokká fuzionálnak. A dif-
fere nciálódáshoz egyrészt szolúbilis citokinek (M-CSF
és IL-1), másrészt az osteoblast/stromasejt rendszerrel
való sejt-sejt kontaktus szükséges (22-2. ábra A). A sejt-
344 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa

sejt kontaktusban az osteoblast integráns membránfe-

hérjéje, a RANIZ-ligand (RANKL) , és a differenciálódó
osteoclaston lévő membránreceptor, a RANK kölcsön-
hatása szerepel. Az osteoblast által közvetített osteoclast-
Osteoclast
aktiválás intenzitását az osteoblast egy szekréciós ter-
mékével, az oszteoprotegerinnel (OPG) szabályozza
(22-2. B ábra ). Az OPG szintén képes kapcsolódni a
RANKL-hez, és ezzel megakadályozza az osteoclaston
lévő RANK kötődését./\. RANK, M -CSF és IL-1 jel köz-
vetítési utak kombinációja vezet az osteoclast vo nal
végső differenciálódásához, és a sejtek aktiválásához.

Az érett osteoclast működése.

Az érett, aktivált
osteoclast kitapad a csont felszínére , a hol speciális in-
tegrinek (cx,v~ 3 ) közreműködésével stabil kapcsolatot és 22-3. ábra
egy elhatárolt teret aJakít ki (22-3. ábra) . Ezzel egyide- Az érett osteoclast működése.

jűleg polarizálódik a sejt: a csontfelszín felé néző - je-
lentős en megnövekedő - apicalis, és az interstitialis tér
felé tekintő basolateralis oldalon eltérő transzportfeh ér-
jék lépnek működésbe. Az apicalis sejtmembránban egy
V típusú H + -pumpa akti válódik, a töltéskompenzálás
pedig megnyíló Cl--csatornákon keresztül megy végbe.
A H + -utánpótlást az intracelluláris térben aktiválódó
A Mindezen változások eredmén yeképpen az osteo-
DIFFERENCIÁCIÓ FÚZIÓ
Dr. Mócsai Attila rajza
szénsavanhidráz biztosítja, a kel etkező HC03 -ok p edig
a basolateralis felszíne n Cl- -ra cserélődnek (kicserélési
karrier). Az iontranszporttal egyidejűleg a sejt belsejé-
ben, vesiculákban tárolt bontóenzim, a katepszin K (és
valószínűleg további hidrolázok) az apicalis oldalon
szabadul fel.
CSONTRESZORPCIÓ
clast alatt kialakult elhatárolt térben a pH savanyodása
következtében megindul a kalciumsók oldódása, amit a
fehérjemátrix lebontása követ. A lebontott anyag9k az
Osteoclast osteoclast közvetítésével a csont interstitialis terébe,
majd a keringésbe jutnak, az osteoclast alatt pedig 10-20
µ,m hosszú üreg, „lacuna" képződik.

Osteoblastok szerepe a csontlebontásban. A

csontmátrix fehérjeh álózatának lebontásában fontos
szerepet játszik a kollagenáz és a zsclatináz enzim.
B Mindkét e nz imet az osteoblastok szintetizálják és sze-
cernáljá k, és azok beépülnek a csont fehérjéből álló
Serkent: Osteoblast .. „...
' • „. alapvázába. A meginduló osteoclasttevékenység követ-
PTH "\ Serkent: kezményeként szabaddá váló kollagénen aktiválódva
D-vitamin
Glukokortikoid RANKL t t E2 részt vesznek annak lebontásában.
j1 ~~OPG
Gátol: / \os~eoclast Gátol:
.... „ Glukokortikoid A csontátépülés fo~amata '
E2 ... ... •.„. . ...
~

... ....... .. .·: ...„ .: .

.... Látszólagos változatla nságuk ellenére csontjaink állan-
dó átalakulásban vannak. Egyrészt folyamatosan ala-
22-2. ábra kulnak a mechanikai megterhelés vá ltozása szerint: ez t
Az osteoclastok fejlőd ése (A) és az osteoclastaktiválás a folyamatot nevezik „modeling"-nek. A test hossznö-
szabályozása (B) vekedésén ek leállását követően még mintegy 10-12 évig
E2 : ösztradiol: M-CSF: macrophag kolóniastimuláló faktor; OPG: a telj es csonttömeg nő, az emberek a „csúcscsonttö-
oszteoprotegerin; PTH: parathorrnon meg" -ü kct csak kb. 30 éves életkor táj án érik el. Az ezt
Dr. Mócsai Attila rajza követő életkorban is inegfigyelhető azonban, hogy foko-
 22. fejezet • A kalcium- és a foszfálforgalom horn1onális szabá!Yozása: a csontszövet élettana 345

zódó mechanikai terhelés a csontállomány he lyi gyara- mediátormolekulák (IGF-1, NO, PGI) termelésére és
podását eredményezi. Fordított irányú változás is létre- leadására is képesek„
jön: már 10-12 hetes ágynyugalom is a csontállomány Mai elképzeléseink szerint a csontot érő m echanikai
kimutatható csökkenéséhez vezethet. Másrészt válto- terhelések az osteocyták aktiválását eredményezik, és
za tlan terhelési viszonyok között is évente a csontállo- ezek mediátormolekulák közvetítésével fokozzák az os-
mány mintegy 15%-a átépül. Ez az átépülési folya1nat- teoblastok és csökkentik az osteoclastok helyi aktivitá-
amit remodelingnek hívnak - a lebontó és felépítő tevé- sát. Ez vezet a csontszövet helyi erősödéséhez, ami a
kenység szoros, állandó kapcsoltságán alapul. A két fo- mechanikai terhelésekkel szembeni ellenálló-képessé-
lyamat aránya azonban 50 éves kor felett enyhén a le- get fokozza.
bontás fele tolódik el. 1'1ivel a remodeling gyorsabb és
intenzívebb a nagyobb felületet biztosító trabecularis tí- A csontlebontás és -felépítés kapcsolása. A re-
pusú csontokban, az egyensúly megbomlásának követ- modeling során a teljes csontszövetben fol yamatosan le-
kezményei először ezekben a csontokban (csigolya, bontás és felépítés történik (22-4. ábra). A folyamat
combnyak) jelentkeznek. mindig az osteoclastok helyi aktiválódásáva l kezdődik,
majd a bontási fázis 10-12 nap alatt leáll. Az intenziv
Az osteocyták tevékenysége. Az osteocytáknak csontreszorpciót végző osteoclastok valószínűleg apop-
központi szerepet tulajdonítunk a csontátépülésben. A tózissal halnak el. Ezt követi az osteoblastok bevándor-
befalazódott osteoblastok alakulnak osteocytákká, ame- lása, differenciálódása és fehérjeszekréciós aktivitásuk
lyek hossz(! nyúlványa i a csontgerendák közötti finom megindulása. Az osteoid szövet megjelenését követő 7-
járatokban elágazó hálózatot alkotnak. Az osteocyták 10 napos érési fázis után m egfigyelhető a mineralizáció,
számos sejt-sejt kapcsolatot létesítenek: további osteocy- míg végül helyreáll az eredeti szerkezetű csontszövet.
ták nyúlványaival rés.kapcsolatok útján érin tkeznek, Jelenleg nem ismert, hogy az osteoclast miért éppen
ezenkívül kinyúlnak a csont felszínére, ahol mind oste- adott időben és helyen aktiválódik. Ismert viszont, hogy
oblastokkal, mind osteoclastokkaJ éri ntkeznek. Az oste- az osteoblastok megjelenése és differenciációja azon
ocyták nyúlványai érzékeny mechanoszenzitív csator- szabályozó faktoroknak köszönl1ető, amelyek a meg-
nákat tartalmaznak, és mechanikai ingerek hatására előző csontfelépítési ciklusban kerültek beépítésre a
Ca2 +-szignál alakul ki bennük. Végül az osteocyták csont szerves állományába, és amelyek a csontreszorp-

Osteoclastok Osteoclastok

Felszíni ---CFY - x • :x::- x; - >

osteoblastok >\:;:·;:;-: ·::, ;,:.:
, .. „„. . ,. .
~„~
''"''-·
r· ·'.',· - < • - ...
,,„,.. -:„. „.- , - „. ,, „ ' '

„ '-". ,.,.„„ .. ,, ,„ .... ·„•• .. ,„. ., •

„
JI''"''
- „
-...,
~
„- :: ... ,-, :.·.
,_,,.....
~
t

.:. „ .„,. '.;. '' \ \~ ,„;._ .„· ·:·:

• .&. "'4.- • , • ... • , •
, -\. : . ;· ~ ' „~ .,„ ,·· ,':."' -· ·: :. ,""' j•- ...

„., •'„,,,., ,,.

„'„ ,-,,,_,
' \.''
'
,„.~ _,,,
• ""'\t'
„

- -. , ,,, \• ••
··.,.·„_ .. ,::-., !•:,·1... ;
·,:•:,.)„>.·
,,,„,,,,
-;
,,
.,• ,
"

'1
I • „ ' •/
) 'J,,, „__ ,
„
.L
~

•
- - -· .. „ '- - ,," . r „ • ',' '• •, .' ' • „, ' „ ." '„la , '
„ „ .
, .. '·· ., .„.
_,,
.„.„,,,,„
::.,::~1"~
\•
~.

.„„,, ~·
.... ' } ,

„,·',~,.I o ~,;..,' :~ ':"',.." ~·

·,
I

.."···
~„„ .
1 ' '

Mineralizált - - - . „„.
"„- · ~ J!,,c..„.
·· '"'·,-„-.J .:.l.,,,_.6
•• " .,,
• f
„ \ - .a!,(.. „ •• , „•. '.,,,, '• .,,
ma'tr1·x ' '- · „,
\ 1 „: ~
.,.~.:.,'' ('·,
... _ · ·.··= ., i.'
;, ' , • 1 \
1
I' ... t
, \, .. , .·.
' ., ... _
~ .~:,'" <"'·.-·.··~
-'.... , - "I
.„ ~ 1 t
',, „
,:.,---,','-~: '..:-1· . . , '··' [„.,··(.. ,:.,·-'..'„ '·~: '.:-1· - ' . .. .~1 :. ~···· (,
• '• •• _{,. "'"'. I •. '•' '{'"'.':.'1 ,·a-, , ,' -:. • .. •; „<.,......· I• • '• •· . , _ 1 1 • ' - • •• ,,'1•
. ,_ ·-···. ,,, .. ,,,'„.-) ·.:·, • - ., • • •,
t '{ .... _._
• ,', „ .-
•,

•,„ •„' „,· ~, ~ ':',\,'. ·'... , J"'' r•; .-„., =,:,

·,.,.. •.' ,,• ~ • !
'1,\\' •\., t•t I';
1 ... •,
, • 1 ,_ -: , ·' ·' .... - 1
'., ,'·:"·"'·' ... - ....... ·',-:•.:

CFY • .;r,..,.•
l .x__.. x • )
l
.~(:::·~~~.ooga;v..=;~~~~:~
: ~_-- Osteoid szövet (nem mineralizált mátrix)
. .„, ,, L • ,
0 ., . . , ., t t '

:„.•::-·,··ooo , . . ,. '._,~_„., . ·..

„ .., • ·:. ·'' •
• .&1, ~
JI' , •

:~.~: ,'~' ~,1.r;--,·...,.·- ·- - LJ' J

•. \"I· .• „!.......:.
• , -,;.„C..,•/· ·Onnan m1
~ .„„, , .,.
'neral1'záll ma'trJ'X
-,.
' '· • - „ . • •" ~ ! \ \ \ , , • • ', 1 - ' „, "/ l ~
1 ! ·•,;-„ ,'-'.,• „„ , • ( - ., · ·~ „
,. ·:--"'.'. -.,.: .'-::1· .·,·."··~ {...-:_·· :~
.• .. ; „ < .....· ~ .. ' ' "Í , • : •, 1 •
.„ ) -•,
• •• ,„ .
1 • ,.,..
„ 1
~ '
; I;
-1 '
,, •
:
~
1
1 1
• ,,

', ,/
'-1,• \'„'~. •\..„„ ,- /' \t '';
I • .,. =„.:_
o ;

Bélelő osteoblastok

22-4. ábra
A csontátépülés (re1nodeling) vázlatos szemléltetése
346 IV rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa

ció kezdetén ismét felszabadulva növekedési és differen-

e::
ciációs hatást fejtenek ki az osteoblast prekurzo rokra. jg
~ 100
Mind a kalciotrop hormonok, mind a csonton meg- :!l:!
~
'C'O
nyilvánuló további hormonális és celluláris hatások va- ~ 80
E
lójában a folyamatos lebontás/felépítés egyensúlyát mó- ::J
E
dosítják, és így eredményezik hosszabb távon a csontál- ·~ 60
E
C'O
lomány mennyiségének csökkenését vagy növekedését. •o
-e:; 40
'2:?
-""'
re
Vl

±
l-
20
l<alciotrop hormonok e....

( (
0
1,0 1,25 1,5

Parathormon (PTH) Ionizált Ca 2t.koncentráció (mmol/I}

A PTH szintézise. Az emberi szervezetben normáli-
san négy, egyenként 40 mg-nyi mellékpajzsmirigy
(glandula parathyreoidea) ágyazódik be a pajzsmirigy
állományába. Ezek teljes műtéti eltávolítása után a vér-
plazma Ca2+ -koncentrációja csökken, és az állapot ke-
zelés nélkül halálhoz vezet. Parathyreoidectomiát kö-
vetően az egész élet folyamán szubsztitúciós terápia
szükséges a plazma ionizált kalcium koncentrációjának
normális szinten tartásához.
A szekrécióra kerülő parathormon 84 aminosavból
álló peptidlánc. A primer transzlációs termék a pre-pro-
PTH, amelyről az N-terminálisan elhelyezkedő szig-
nálszekvencia a szintézist követően csaknem azonnal
lehasad. A mirigysejtekben a biológiailag még inaktív
pro-PTH tárolódik, majd a hat N-terminális aminosav
leszakadása után a biológiailag már aktív peptid kerül
szekrécióra.
A PTH szekréciója. A P'fH-szekréció szabályozásá-
ban a legfontosabb tényező a plazma Ca2+ _koncentrá-
ciója (csak az ionizált kalcium hatásos): a Ca2+ -kon-
centráció csökk.enése fokozza a PTH-szekréciót (22-5.
ábra). A PTH ezt követően - célsejtjeire hatva - emeli a
plazma Ca2+ -koncentrációját. Ezen a ponton zárul a
visszacsatolási hurok, a PTH-elválasztás visszatér a ki-
indulási szintre. A szabályozás 1,2 mmoJ/ l körüli Ca2+ _
szintre van beállítva („set point"). 1,0 mmoVl Ca 2+ -
szint mellett a PTH-szekréció már maximális, míg 1,3
mmoVI Ca2+ -érték mellett a szekréció alapszinten van.
Bazális szintű PTH-szek.réció még magas (2 mmoVl)
Ca2+ -koncentrációnál is mérhető. A szabályozás igen
érzékenyen működik, a Ca2+ -koncentráció nagyon kis
csökkenése jelentősen fokozza a P T H -elválasztást.
A szabályozás kulcstényezője a „kalciumérzékelő"
(„kalciumszenzor"), az extracelluláris Ca2+ -koncentrá-
cióra érzékeny, alacsony Ca2+ -affinitású plazmamemb-
rán-receptor. A receptor a 7-TM-fehérjék családjába tar-
tozik. Viszonylag nagy extracelluláris doménje van,
22-5. ábra
Az extracelluláris ca2+-koncentráció és a PTH-szekréció
összefüggése
Brown. E. M. ( 199 1): Extracellular Ca2+ sensing. regulation of pa-
ralhyroid cell function and role oí Ca2 + and other ions as exlracellu-
lar (ftrst) messengers. Physiol. Rev. 7 1. 3 71-41 1. alapján
amely több kalciumion m egkötésére képes. A receptor a
membrán belső oldalán G-fehérjéhez kapcsolódik, és ha
a receptor az extracelluláris oldalon Ca2+ -okat kötött,
a G-fehérje közvetíti a szekréciót csökkentő információt
a sejt belsejébe. A Ca2+ -receptorból jövő jelzés n élkül a
PTH szintézise és szekréciója maximális intenzitással
folyik. Fiziológiás extracelluláris Ca2+ -koncentráció-
tartományban viszont a PTH-szekréció a Ca2+ -recep-
toron keresztül gátlódik.
A Ca2+ -szabályozás ezen modelljét egy ritk.a geneti-
kai rendellenesség tapasztalatai támasztják alá. A Ca2+ -
receptor génje mutáción mehet keresztül, és a mutáns
receptor nem érzékeny az extracelluláris Ca2+ -ra. A kö-
vetkezmény maximális intenzitású, szabályozatlan
PTH-elválasztás, annak minden kóros következményé-
vel.
A krónikus hypocalcaemia n emcsak a meglévő mel-
lékpajzs mirigysejtek PTH-szekrécióját fokozza, h anem
a mirigysejtek oszlását, a mirigy hyperplasiáját is ered-
ményezi. Minthogy a m ellékpajzsmirigy-állomán y nö-
vekedése a krónikus hypocalcaemia következménye, az
állapot neve szekunder hyperparathyreosis vagy pseu-
dohyperparathyreosis. Ilyen állapot jön létre D -vitamin-
hiányban, továbbá veseelégtelenségben.
A negatív visszacsatolásban egy további tényező a
PTH hatására bekövetkező kalcitriolszintézis. A kalcit-
riol gátolja a mellékpajzsmirigysejtekben a PTH gén át-
, , ,
1rasat.
A kétféle szabályozásban az a lényeges különbség,
hogy a Ca2+ -szint-változás rövid időn belül szabályoz-
za a PTH-szekréciót (ún. „percről percre" szabályozás),
 22. fejezet • A kalcium- és a foszfátíorgalom hormonális szabá[yozása: a csontszövel élettana
míg a kalcitriolszint emelkedése csak. 12~24 óra alatt
csökkenti a PTH szekrécióját (ú n. „napról napra" sza-
bályozás) .
A PTH hatásai. A PTH közvetlenül hat a csontsejtek-
.re és a vesére: a hatásokat a 22-6. ábra fóglalja össze. A
PTH-receptor (7-TM-receptor) Cs-fehérjéhez kapcso-
lódik, és a PTH-hatást az intracelluláris cAMP-szint
emelkedése közvetíti. (PTH-túlprodukcióban a vizelet-
tel kiválasztott cAMP-mennyiség fokozódik.)
A PTH-k.oncentráció emelkedése a csontban az os-
teoclastok aktiválását és a lebontási folyamatok erősödé­
sét eredményezi. Az érett osteoclastokon azonban nem
található PTH-receptor: a hormonhatás az osteoblastok
közvetítésével jön létre (l. a 22-2 ábra B részét). Az oste-
oblastokon a PTH fokozza a RANI<L kifejeződését,
ezen keresztül pedig az osteoclastdifferenciációt és -ak-
tivitást. (Meg kell jegyezni, hogy bolusokban, azaz rit-
kábban nagy adagban a szervezetbe juttatott PTH-nak
épp ellenkezé>leg, csontfelépítő hatása van. A mechaniz-
mus jelenleg még nem tisztázott, de az eljárást alkal-
mazzák a terápiában.)
A PTH a vesében 3 különbözé> tán1adásponttal ren-
delkezik: a proximalis tubulusokban csöl<l{enti a foszfát
reabszorpcióját, a distalis tubulusokban fokozza a Ca2+
visszaszívását, végül fokozza a kalcitriol szintézisét (1.
alább). Végeredményben tehát PTH hatására nő a vize-
letben ürített foszfát (phosphaturia) és csökken a kalci-
um mennyisége, a vérplazmában viszont ellentétesen,
növekedni fog a Ca2+ - (hypercalcaemia) és csökken a
foszfiítkoncentráció (hypophosphataemia).
A foszfátürítés szabályozása a vesében . A glomerulusok-
ban naponta kb. 180 mmol foszfát filtrálódik. A filtrált
foszfát inintegy 85%,-a a distalis tubulusszakasz előtt fel-
szívódik (z70% a proximalis kanyarulatos csatornában
és 15% a proximalis egyenes sza-
kaszban). A maradék zl5% kiü-
rül, ez a frakció jelentős szerepet
Ca2+- receptor
játszik a vizelet pufferolásában (a
'1
vizelet titrálható aciditását 1. a 23 . 1
' \
fejezetben) . A proximalis tubu- \
lusban a foszfátreabszorpció egy [Ca 2+Jt 8
MELLÉKPAJZSMIRIGYSEJT = =i>- PTH
része transzcellulárisan, az api-
calis oldalon elhelyezk~dő kap-
csolt Na-foszfát transzporterek
segítségével történik. PTH hatá-
22-6. ábra
A PIB-szekréció visszacsatolásos
szabályozása
347
sára az egyik típusú Na-foszfát kotranszporter interna-
lizációja fokozódik, ami sejten belüli lebontáshoz vezet.
Az apicalis membránban a transzportermolekulák szá-
mának csökkenése a reszorpciós folyamat intenzitásá-
nak csökkenését, és így fokozott foszfátürítést eredmé-
nyez.
A kalciu111ürítés szabályozása a vesében . A glomerulusok-
ban naponta kb. 200-220 mmol kalcium filtrálódik. A
reabszorpcióban több egymást követő nephronszakasz
vesz részt. A proximalis tubulusban a filtrált kalcium
mintegy 60-65%-a szívódik vissza. A reabszorpció haj-
tóereje a tubulus lumene és az interstitiu1n közötti kal-
ciumkoncentráció különbsége. A kalcjumreabszorpció
párhuzamos a ná trium reabszorpciójával: a n.átrium és
a víz felszívódását követően ugyanis a lumenben meg-
növekszik a kalciumkoncentráció, és ez maga után von-
ja a kalcium passzív, paracelluláris reabszorpcióját. En-
nek következtében a proximalis nátriumreabszorpció
bármely változása a kalciumreabszorpciót ugyanabban
az irányban változtatja meg: mindazok a di uretikumok,
amelyek gátolják a proximalis Na+ -reabszorpciót, meg-
akadályozzák a kalcium passzív felszívódását is.
A H enle-kacs vékony szegmentuma csalmerr1 telje-
sen átjárhatatlan kalcium számára. A Henle-kacs vastag
felszálló szeg1nentumában a filtrált kalciumnak mint-
egy 20%-a reabszorbeálódik: itt a kalciumfelszívás haj-
tóereje a lumen felé pozitív potenciálkülönbség. A kacs-
diuretikumok~ amelyek hatásá.ra csökken a lumen pozi-
tivitása, gátolják a kalcium reabszorpcióját.
A H enle-kacstól distalis szakaszokban a reabszorpció
transzcelluláris és hormonális szabályozás alatt áll. A dis-
talis kanyarulatos csatornákban, a csatlakozó összeköté>
szegmentumban és a corticalis gyűjtőcsatorna kezdeti
szakaszán a filtrált kalciumból kb. 10% szívódik vissza
(egyes könyvek a felsorolt szakaszokat distalis nephron
Csont ----..__
Vese distalis
tubulussejt - - - - [Ca +Jt
2
8 Vese
1cx.-hidroxi láz
l
Kalcitriol -----
348 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
néven említik). Itt a felszívás fliggetlen a nátrium reab-
szorpciótól: aktív, három lépéses transzcelluláris folyamat
(1. a 20-13. ábra B részét), ameJyre a PTI-I-nak kettős ha-
tása van. Az azonnali PTH-hatás az apicalis Ca2+ -be-
áramlás fokozása, és ebben a hatásba n valószínűleg a
Ca2+ -csatornák foszforilációjának van szerepe. A máso-
dik, késői hatás a genomra, a transzportban szereplő fe-
hé1iék kifejeződésére irányul (transzkripcionális hatás).
Kalcitriol [ l ,2S-(OH) 2-D 3 -vitamin]
A vitamin fogalom eredetileg azokat a táplálékokban kis
mennyiségben jelen lévő szerves anyagokat jelölte, ame-
lyek a szervezet számára nékülözhetetlenek, de nem
szolgálnak energiaforrásul. Ez a definíció a legtöbb vita-
min esetében még ma is helytálló, de éppen a D-vita-
min(ok) esetében korrekcióra szorul.
A ma ismert két D-vitamin közül az ergokalciferol
(D 2-vitamin) valóban a táplálékkal jut az emberi szer-
vezetbe. A másik D-vitamin, a kolekalciferol (D 3-vita-
min) forrása lehet a táplálék is (vagy esetenként vala-
1nely gyógytápszer, pl. a tőkehalmájból készült „csuka-
májolaj") , de a kolekalciferol nagyobb része a szervezet
felszínén, a bőrben keletl{ezik. A bőr koleszterin-anyag-
cseréje so rán 7-dehidrokoleszterin keletkezik, és ez a
bőrt érő ultraibolya sugarak hatására fotokémiai bomlást
szenved. A szteránváz E-gyűrűje felhasad, és a vegyület
több közti lépés után átalakul kolekalciferollá, más né-
ven D 3-vitaminná. A 7-dehidrokoleszterin nagy része a
bőrben marad, ezzel szen1ben a kolekalciferolt a vérke-
ringés elszállítja.
A D 2- és a D 3-vitamin a továbbiakban azo nos átala-
kulásokon megy át, és a keletkezett termékek biológiai
, ,
Ha· HO
22-7. ábra
A kalcitriol [ l ,2S-(OH)2 -D 3 -vitamin] képződése
hatásai azonosak. A következőkben mind a D 2-, mind a
D 3-vitaminra a D-vitamin (kalciferol) megjelölést hasz-
náljuk.
D -vitamin-hiány akk.or léphet fel, ha a táplálék nem
tartalmaz elég D -vitamint, és ezzel együtt a szervezet -
klimatikus vagy szociál is okok miatt - ultraibol ya sugár-
zásban szegény környezetben él. A D-vitamin tehát
nem teki nthető az eredeti meghatározás szerinti vita-
minnak (minthogy a prekurzor nagy része a bőrben ke-
letkezik), de elnevezése továbbra is megmaradt. Az el-
múlt években a lakosságban megl epően növekedett a ki-
mu tatható D-vitamin-hiánnyal élők aránya.
A kalcitriol kialakulása. A D-vitamin, az eredetileg
egyetlen OH -csoportot tartalmazó szteroidszármazék,
további hidroxilációs lépéseken megy keresztül. Az első
hidroxilációs lépés helye a máj (22-7. ábra). A kalciferol
a 25-ös szénatomon hidroxilálódik, és átalakul 25-0H-
kalciferollá. Ez a lépés semmilyen szabályozás alatt nem
álJ, a keletkező 25-0H-kalciferol mennyiségét a szerve-
zetbe jutó D-vitamin mennyisége szabja m eg. A kelet-
kező terméknek csekély biológiai hatása van. H a a bevitt
D -vitamin-mennyiség nagyon magas, a fiziológiás
szükségletnek több ezerszerese, akkor a szabályozás
nélkül keletkező 25-0H-kalciferol mennyisége már
olyan jelentős, hogy biológiai hatást is kivált, ezáltal kó-
ros állapot, D-hypcrvitaminosis keletkezik. Ez - honi
körülményei{ között - akkor következik be, ha. a D-vita-
mint mint gyógyszert vagy gyógytápszert tú ladagolják.
A második hidroxilációs lépés helye a vese; ez sza bá-
lyozott folyamat. A hidroxilációért a proximalis kanya-
rulatos csatornák sejtjeiben lévő lcx.-hidroxiláz enzim a
felelős. Az enzim a 25-0H-kalciferolból l ,25-(0H ) 2-
kalciferolt, más néven kalcitriolt képez; ez a biológiai-
Máj Vese
OH
,
"@)
@ s- (OH)2 -Dfvitamin (kalcitriol)
 22. fejezet • A kalcium- és a foszfátforgalom hormonális szabá!Yozása: a csontszövel élettana
lag hatásos hormon. A kalcitriolt helyenként mint D-vi-
tamin-hormont említik.
Az la-hidroxiláz szabályozásában lényeges szerepet
játszik a kalcium (22-8. ábra). A hypocalcaemia a létre-
jövő PTH-szekréción keresztül aktiválja az enzimet:
hypocalcaemia --7 PTH-szekréció1' --7 la-hidroxiláz
aktivitás 1' --7 a 25-0H-kalciferol átalakítása l,25-
(0H)2-kalciferollá.
A kalcitriol hatására növekszik a vérplazma kalci-
umszintje, és ez a PTH-szekréció csökkentésén ke resz-
tül visszaszorítja az 1a -hidroxiláz aktiválását (negatív
visszacsatolás) . E mellett a kalcitriol önmagában is
csökkenti a PTH szintézisét. Ezen túlmenően a kalci-
triol visszahat az la-hidroxiláz génjének átírására is, a
keletkezett k:alcitriol gátolja a további kalcitriol-
képződést („önkorlátozó szabályozás").
Egy további szabályozó tényező a vérplazma foszfát-
koncentrációjának csökkenése, a hypophosphataemia.
Ez közvetlenül hat az 1a -hidroxilázt tartalmazó sejtekre.
A kalcitriol hatásai. A kalcitriol eddig megismert ha-
tásai három nagyobb csoportot k.épeznek: az első a kal-
ciumfelszívás szabályozása, a második az ettől függet-
len, csontra és más szövetekre kifejtett hatások, a har-
madik pedig a PTH- és a kalcitriolképződést szabályo-
zó, már említett negatív visszacsatolások. (A kalcitriol-
nak egyre több olyan hatását írják le, amelyek függetle-
nek a kalcium-anyagcserétől és a csontra kifejtett hatá-
soktól.) Szteroid hormon ként a kalcitriol mindegyik cél-
sejtjén főként intracelluláris receptor közreműködésével
a génátírást szabályozza.
A kalcitriol a kalciumszintet elsősorban a kalcium
bélből való felszívásán keresztül szabályozza. A táplá-
lékkal felvett kalcium egy kisebb része a vékonybélből
paracelluláris passzív diffúzióval szívódik fel. A bélből
felszívott kalciumnak azonban lényegesen nagyobb há-
nyada aktív transzcelluláris
transzportfolya1nattal kerül
át a bélfalon, és ez a folya-
mat áll kalcitriolszabályozás
alatt. A kalcitriol a bélhám-
sej tekben a génexpresszió
módosításával elősegít~ az
aktív kalciumfelszíváshoz
szükséges transzporterek és
MELLÉl<PAJZS-
MIRIGYSEJT
kötőfehérjék szintézisét.
Kalcitriol hiányában a bél-
8
22-8. ábra
A l<alcitriol keletkezésének
visszacsatolásos szabályozása
349
ből való kalciumfelszívás hiányos, nem fedezi a szük-
ségletet, és enn ek következtében mérsékelt hypocalcae-
mia lép fel. A hiányos kalciumfelszfvást a kalciumk.íná-
lat növelésével sem lehet pótolni. Hasonló, de kevésbé
erős hatást fejt ki a kalcitriol a vesében a distalis neph-
ronban történő Ca2+ -reszorpcióra.
A kalcitriol csontra kifejtett hatása sok - időnként el-
lentmondásosnak látszó - résztényezoből tevődik össze.
A PTH-hoz hasonlóan, a ka lcitriol is stimulálja a
RANI<L kifejeződését az osteoblastokon (1. a 22-2. ábra
B részét), és így az osteoclastok aktivitásának fokozásá-
val akutan képes kalciumot mobilizálni a csontokból.
Ezáltal a kalcitriol is részt vesz a fenyegető h ypocalcae-
mia elleni védelemben. Hosszú távon azonban - az os-
teoid szövet szintézisének és a mineralizációs folyamat
sebességének összehangolásával - elengedhetetlen a
csontok nor1nális fejlődéséhez. A kalcitriol ugyanis gá-
tolja több mátrixfehé1je (pl. az I. típusú prokollagén)
génjének kifejeződését, miközben serkenti a minerali-
zációban részt vevő fehérjék (pl. oszteokalcin) szintézi-
sét, és biztosítja a csont interstitialis terében a bőséges
kalciumellátást.
Kalcitonin
A kalcitonin a pajzsmirigy diffúzan elhelyezkedő para-
follicularis sejtjeiben képződik. Ezek a sejtek fénymik.-
roszkópos képük alapján a „C-sejt" („clear", azaz vilá-
gos sejt) nevet kapták. A kalcitonin peptidhormon, 32
aminosavból álló molekula.
A kalcitoninszekréció szabályozása. Szemben a
PTH-szekréció inverz szabályozásával ([Ca2+ J J, --7
PTH 1'), a plazma Cal+ _koncentrációjának emelkedését
a kalcitoninszekréció fokozódása követi ([Ca2+] 1' --7
VESE
Proximalis kanyarulatos [Foszfát] 1
csatorna
l©
VESE
Proximalis kanyarulatos
csatorna
PTH
~a-hid'tláz
e Kalcitriol - - - 1 [Ca2+Jtr
350 IV rész • A vese m ű ködése: a bomlás termékek ki vá lasz tása és a szerve tlen anyago k homeosztázisa
kalcito nin i ). A C-sejt m embrá nj ában ugya nolya n ext-
race llul ári s Ca2+ - recepto rok va nn ak, mint a m ell ék-
pa jzs mirigysejte n. A Ca2+ - receptorhoz kapcsolt jel kö z-
vetítés sze kréc iós inge rt jelent, és a Ca2+ -ko ncentráció
fi z io lógiás ta rtom án yá ba n a Ca2+ -ko ncentrác ió emel-
kedésével a ka lcito nin sze kréc ió növekszik.
A kalcitonin hatásai. A kalcitonin az egyetl en kalci -
otrop h o rm o n, am ely közvetl enül h at az osteoclas tsej-
tekre. A kalcitoninreceptor (7-TM -fehérj e) egy so r G -fe-
hérj éve l áll ka pcso latban . E nn ek m eg fel e l őe n a sejten
belül többszö rös jelközvetítés indul m eg. Ezek között
va n az adenilát-cikláz és a protein - kináz e aktivá lódása.
K a lcitonin hatásá ra a csontba n az érett akti vá lt oste-
ocl astsejte k inaktivá lódn ak. A kalcito nin rövid id ő n be-
lül az a kti vá lt osteocl as tok mo rfológiai sa játossága it is
m egvá ltoztatj a, a H + - és az enz im sze kréció, va la mint a
phagocytos is m egsz űnik . E nn ek következtében vá lto-
za tl an csontfelé pítés m ell ett csö kken a csont lebo ntása,
a mérl eg a ka lcium beé pül ése felé to lódik el, és a vé r-
p laz m a Ca2+ -ko nce ntrációja csö kken.
A kalcitonin orvosi szerepe. Az emberi ka lcium -
ház ta rtás és a cso ntszövet működ ésé n e k élettani szabá-
lyozásá ba n ma i ism ereteink ala pján n em látjuk a kalci-
tonin sze re pét. N em ism erünk o lya n fi z iol ógiás á ll a po-
tot, amikor a pl az m a [C a2+ ]-értéke elérn é a kalcito nin -
sze kréció j e l e ntős em elkedését ki vá ltó sz intet. M ás részt
a pa j zs mirigy műté te ke t követő esetleges kalcitoninhi -
á nyn ak nincse nek m a rká n s következm ényei. E z éles el-
lentétben á ll a PTH- hi á n y rö vid id őn belül ki fejlőd ő
életveszé lyes következ m én yeive l. A cso ntrendsze rt érin -
tő szá mos m egbetegedés keze lésében viszo nt a kalcito-
nin e l sőre ndű fo ntosságú gyógyszer. Nem csa k a cso nt-
felépítésben bi zon yul hatéko nyna k, h anem id őnké nt a
cso ntelvá ltozáso kat kísé rő fá jdalo m cs ill a pításá ban is.
@ Áttekintés
• Az extrace llul á ri s Ca2+ -ko nce ntráció á ll and ósága
elengedh etetl en feltétel az idegek, a h arántcs íkolt
izo m , a sz ívizom , a mirigye k életta ni működ ésé h ez .
A [Ca2+ Jcc csökken ése a kut életveszé lyes á ll a potot
(tetáni a) o kozh at.
• A sze rvezet kalciumta rta lmá nak 99%-a a cso ntszö-
vetben ta lá lható . A cso ntok folyam atos átépül ésébe n
az osteocl as tok a lebontás t, az osteoblas tok a felépí-
tést, az osteocyták pedig a terh elés n ek m eg fe lel ő át-
é pül ést szervez ik.
A glukokortikoidok
és az ösztrogének hatása
a csontszövetre
Glukokortikoid hormonok
Régóta ism eretes, hogy a glukokortikoid ho rm on ok
túlprodukciój a vagy terá pi ás h asz nál ata hosszabb távon
(évek a latt) a cso ntok elvé konyod ásá ho z és ism ételt
cso nttö résekh ez vezet. Ma i ism ereteink sze rint a g luko-
ko rtikoidok az osteobl astokban fo kozzá k a RANKL és
csö kkentik az OPG kifej eződ ésé t (1. a 22-2. ábra B ré-
szét). A két szabályozó mol ekul a arán yá na k külön öse n
ke d vezőtl e n a la kul ása az osteocl as tdifferen ciáci ó és -ak-
tivá lás egyé rte lmű foko zód ásá t e redm ényez i.
Ösztrogének
Az osteobl as tokba n fo kozzá k az OPG és csökkentik a
RANKL kifej eződ ésé t (1. a 22-2. ábra B részét) , ezá lta l
az osteocl as takti vá lás t erélyese n gá tolj á k. A m enopausá t
köve tőe n az ösztrogénterm elés drasz tikusan csökken, és
az ösztrogé nek vé d ő hat ása m egsz űnik. E zzel m agya -
ráz ható, hogy postm enopa usá ba n hatá ro zott cso ntl e-
épül és indul meg.
• A [Ca2+ Jcc á ll a nd óságá n ak sza bá lyozásá ba n 3 kal -
ciotrop hormon vesz rész t: a parathorm o n (PTH) , a
kalcitriol, va lamint a kalcitonin.
• A PTH a m e ll é kpaj zs mirigyse jte kből a [Ca2+ Jcc
csökken ése kor szabadul fe l. Hatá sára a vesé ben
csökken a fo szfá tvisszaszívás, fokozódik a C a2+ -
vi sszaszívás és a kalcitriol sz intéz ise, a csontba n pe-
dig a kti vá lódn a k az os teoc las tok. E ze k együttes
eredm ényeképpen a [Ca2+ Jcc fokozódik.
 22. feje zet • A kalcium- és a foszfátfo rga lom hormon ális szabályozása; a csontszövet élettana
• A kalcitriol a D-vitaminból a m ájban, va lamint a ve-
sében hidroxil álássa l ke l e tkező sztero idhormon . Ha-
tásá ra fokozódik a Ca2+-felszívás a bélből , a cso nt-
ban rövid távon aktivá lód nak az osteoclastok, hosszú
távon viszo nt a csontfelépítés i fo lyamatok össze han-
golásáva l e rőse bb és sz il árdabb csont alaku l ki.
Az alapokon túl
ová bbi hormonális és celluláris hatások a csonton
:.. tivalt lymphocyták . RANKL-t nem csak az osteoblastok f e-
,:,:~ek ki felszínükön. Kórtani szempontbó l az egyik leg-
.: ~:osa b b sejtcsopo rt az aktivált T-lymphocyták. Térbeli kö-
:2 seg esetén ezek ugyancsak képesek aktiválni az oste-
:: ss okat. Ez a mechanizmus lép működésbe a cso nto kat
,:;· ~ ö gyu ll adásos ál lapotokban, amelyek sú lyos és
:: :::1<ént meg l epően gyors cs ontfelszívódássa l járhatna k
::; osteomyel iti s, ízületi gyulladás, fog- vagy csontprotézis
• ::;cnyéke).
Tumo rsejtek . Egyes rosszindulatú daganatokat hypercalca-
ö:"lia és csontpusztulá s kísé r. Ennek egyik oka leh et. ha a
: ~m o rsejt RAN KL-t fejez ki, és közvetlenül aktiválja az os-
:eoclastokat.
M ás esetekben a PTH-va l ro kon s zerk e z etű peptid
'°"egielenését írták le a vérben. A peptid megkötődik a
PTH-receptoron, és ugyanazokat a hatásokat vá ltja ki, mint
a PTH; innen a PTHrP, parathormonna l rokon peptid („ pa-
rathyro id hormone-related peptide") el nevezés. A PTHrP-
szint emelkedése a PTH-túlprodukcióhoz hasonló tünete-
ket hoz létre.
A PTHrP sok normális (azaz nem daganatos) szövetben
is jelen va n, és fiziológiás szerepe(ke)t játszik, f őké nt az
em bryonalis fejlődésben. Patológi ás j elentőséget túlzott
produkció esetén nyer.
A kalciotrop hormonok többlete vagy hiánya által okozott
kórképek
PTH-túltermelés . A mellékpajzsmirigy kóros burjánzása
(me ll ék pajzsmirigy-adenoma) esetén a daganat szabá-
lyozás nékü l szece rn ál PTH-t. Az ál lapot neve prim er
hype rp arathyreosis. A tartó sa n magas PTH-szint tartós
hype rcalcaemiá val és fokozott Ca2 +-ü ríté sse l jár. A PTH-
töb blet osteo lysist okoz. A csontszövet lysise foltokban
jele ntkezik, a csontreszorpció következtében cso ntcys-
ták alakulnak ki. A meggyengült cson tok kis mechanikai
be hatá sra is eltörnek . A hypercal caem ia viszont kóros
ka lcium-lerakód ást eredményezhet. pl. a húgyutakban
v esekő formáj ába n.
A mellékpajzsmirigy túl működése más okból is bekö-
vetkezhet. A krón iku s hypoca lcaemia PTH-túlprodukciót
okoz szekunder hyperparathyreosis lép fel. Az elsődleges
megbeteged és - veseelégtelenség, D-vitamin-hiány - le-
hetetl en né teszi, hogy a PTH emelje a vérplazma Ca2 + _
szi ntj ét. Ebben a tünetcso portban ugyanazok a csontelvál-
tozáso k alakulnak ki. mint primer hyperparathyreos isban .
351
• A paj zsmirigyben term elt kalcitonin az osteocla st-
aktivitást gáto lj a és a pla z ma [Ca2+ ]-t csökke nti.
G lukokortikoid hormonok foko zzá k, ösztrogének
•
gá tolj ák a csontlebontást.
PTH-hiány . A mellé kpa jzsmirigyek a pajzsm irigy állományá-
ba - néha nehezen feli smer het ően - ágyazódnak. és a
pajzsmirigyműtétek során véletlenül eltávolításra kerülhet-
nek. A kialaku ló PTH-hiány követ keztében a vé rplazm a io-
nizált ka lcium szintje csökken. Ebben az ál lapotban a ve-
sé n keresztüli ka lciumürítés fokozódik, a bélből a ka lcium-
felszívás (a ka lcitriolszintézis csökkenése miatt) csökken,
és a ka lciummobilizálás a cso ntból kisebb lesz. A Cah -
szint csökkenése olyan nagymértékű, hogy az id egek in-
gerlékenységének fokozódása váz izomgörcsöket okoz (te-
tania parathyreopriva). Ha az általánosuló görcsrohamok
ráterjednek akár a glottis izmaira. akár a légz ő izmok ra, a
beteg megfulladhat.
Normális PTH-szekréció esetén is hiányozhat a PTH ha-
tása. Ebben a ritkán előfordul ó ál lapotban a PTH-receptor-
hoz kapcsolódó G-fehérje, vagy a receptor hibája m iatt
nem alakul ki a PTH-hatás. Az állapotot pseudohypopa-
rathyreosis néven ismerjük. A beadott PTH hatástalan. a
beteg ekben hypocalcaemia, tetania alaku lhat ki.
Kalcitriolhiány. A rachitis (a magyar nyelvben „angolkór") f i-
atal gyermekkorban megnyilvánuló betegség. Okai között
szerepel a D-vitamin hiánya a táplál ékban és/va gy a nap-
fényszegény kö rnyezet. az UV-sugarak hiá nya, vagy - rit-
kábban - hidroxi lálási defektus. (Eze n utóbb i esetben D-vi-
tamin bevitele hatástalan, ún. D-vitamin-rez isztens rachit is
alaku l ki.) A betegség a korai gyermek ko rb an alak ul ki, de
a feln őttkorig terjedő hosszú távú következménye i va nna k.
A betegségben a plazma kalcium szintje alacsony, a cson-
tok mine ral izációja elégtelen. Az o steob lastok nagy
mennyiségű osteoid szövetet szintetizálnak, ez a többlet
elsősorban az enchondralis csonto sodás helyein jelenik
meg . Az osteoid szövet azonban kevés bé mi neralizálód ik,
amiben mind az alac sony kalciumszint. min d a kalc itriol
mineralizációt direkt serkentő hatásának hiánya szerepet
játszik. A „puha" csontok nem képesek a mec hanikai ter-
heléseknek el lenállni , elgö rbülne k, és a cson tvá zban ma-
radandó deformitások keletkeznek. Általába n a hypocalca-
emia nem éri el a tetan ia kivál tódásának szintjét, de ritkán
tetania is előfordulhat. A hypocalcaemia következtében a
PTH-szekréci ó fokozott. Felnőttekben a D-vitamin hiánya
osteomalac iához vezet. a cso ntok demineral izá lódnak.
Túlzott kalcitriol hatás . A 25-0H-D-vitamin koncentrációja a
vérp lazmában körülbelü l eze rszeres e a kalcitriol koncent-
rációjának . Bár a 25-0H-D-vitamin biológia ilag maga is
aktív, fiziológiás körülmények között a kalcitriol fejti ki a bi-
ológiai hatá sokat; ennek oka egyrészt a két anyag külön-
böző k ö tőd ése a plazmafehérjékhez, másrészt az intra ce l-
lulári s receptor aff initá sába n mutatkozó különbség.
352 IV rész • A vese működése; a bom lástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztáz isa
A D-vitamin, 25-0H-D-vitamin és az 1,25-(0 H)rD-vita-
min va lamennyien a vérplazma D-vitamin-köt ő fehérjéjé-
hez kötődnek. A kötőfehérje affi nitása a 25-0H-D-vitamin
iránt kb. 200-szorosa a kalc itriol iránti affinitásának ez
annyit jelent. hogy a szabad 25-0H-D -vitam in koncentráci-
ója (csak) 10-szer magasabb, m int a szabad kalcitriolkon-
centrác ió. Az intracelluláris receptor affinitása 1OOO-szer
magasabb a kalcitrio l, mint a 25-0H-D-vitamin iránt Ezért
normálisan a 25-0H-D-vitaminnak csak elhanyagolható
hatása van.
Túlzott D-vita min-bevitel sú lyos D-vita min-mérgezés-
hez vezethet. a D-vitamin ugyanis a zsírszövetben hosszan
raktarozódhat. Ebben az esetben a 25-0H-D-vitamin fe-
l elős a biológiai hatásokért és a bekövetkező tünetekért. A
D-vitamin szabályozás nélküli hidroxilációja nagyon magas
25-0H-D-vitamin-koncentrációhoz vezet a vérp lazmában
A vesében az 1a-hidroxilázon kívül még más specificitású
enzimek is hidroxilá lhatják a 25-0H-kalciferolt. Az ilyenkor
keletkező egyéb termékek [pl. a 24,25-(0H)rkalciferol] bi-
ológiailag inaktívak. Ezek a hidroxilációs lépések akkor kö-
vetkeznek be, ha a szervezetben a kalcitriol mennyisége
elégséges a f iziológiai szabályozásokhoz, a hidroxilázok az
inaktiválási mechanizmus részei. Túlzott D-vi tamin-bevi tel
esetén azonban ezeknek az enzimeknek a lebontó kapaci-
tása is telítődhet. Végeredményben a magas 25-0H-D-vi-
tamin-koncentráció mellett a vérplazma kötőfehé rj éje te-
lítődik, és az alacsonyabb affinitású kalcitriol megkötésére
már nem marad kapac itása, a szabad kalcitriolkoncentrá-
ció magas. Mindezeknek kettős következménye van a
normálisnál jelentő sen magasabb szabad kalcitriolkon-
centráció és az intracelluláris receptort is aktiválni képes
magas 25-0H-D-vitamin-koncentráció.
Kalcitonin-túltermelés . A pajzsmirigy parafoll icularis sejtjei-
nek rosszindulatú daganata (az ún. „medu llaris carcino-
ma") rendkívül nagy ka lcitonin szek récióval jár, ennek kö-
vetkeztében a vérplazma kalcitoni nkoncentrációja nagyon
magas. A vérp lazma Ca2 +-koncentrációja azonban a ma-
gas kalcitoninkoncentráció el lenére a normális tartomány-
ban van, és sem a kalciu m-anyagcserében, sem pedig a
csontban nem mutatható ki vá ltozás. Valószínű. hogy a ma-
gas kalcitoninszint lefelé szabá lyozza az osteoclastsejtek
kalcitoninreceptorait, és a kalcitonin hatástalanná vá lik.
A csontsejtek aktivitásváltozásán alapuló kórképek
Osteoporosis. A csontlebontás és -felépítés arányának
megbom lása m iatt a csontá ll omány csökkenése jel lemzi.
A csökkenés a szerves és a szervetlen állományt egyaránt
érinti, és legkorábban a nagy felületen intenzívebb anyag-
cserét folytató trabecul ari s csontokon jelentkezik. Célzott
diagnosztikai vizsgálatok hiányában az osteoporosis
hosszú évekig észrevétlen maradhat. A klinika i tünetek
csonttörések (jel legzetesen csigolya összeroppanása,
combnyaktörés) formájában jelentkeznek, ezek azonban
már a betegség je l entős előrehaladását jelzik.
A menopausa utáni életkorban a nők - az ösztrogénter-
melés megszűnése miatt - kü lönösen veszélyeztetettek.
Az emberi életkor kitolódásával az osteoporosis gyako-
risága riasztó mértékben növekszik. A célzott diagnosztika
és preventív terápia összehangolása hazánkban is ún. osz-
teodenzitás központokban, ill. „menopausa ambulanc iá"-
kon történik. A prevencióban jelenleg hormoná lis és/vagy
kémiai kezelést alkalmaznak. A terápiában a ka lcitonint.
va lamint a bolusokban adagolt PTH-t egya ránt használják.
Az osteoclast funkciók megismerésével új próbálkozások
(p l. integrinel lenes, ill. RANKL-t gátl ó antitest , OPG) is
megindu ltak. M indemel lett a megfelelő mozgásterápia
jelentősége nem hangsúlyozható eléggé. Az osteoporosis
megelőzésére elsősorban a cso ntok terhelésével járó. di-
namikus mozgásformák (pl. labdajátékok) előnyösek. míg
az úszás kevésbé hatékony
Osteopetrosis . Az osteoclastok funkciózavara miatt a csont-
lebontás folyamatának károsodásával járó ritka megbete-
gedés. A csontál lomány sűrűbb, ásvá nyi anyag tarta lma
lényegese n meghaladhatja a normá list. Súlyos megbete-
gedés, m ivel a megvastagodó cson tok nyom ást gyakoro l-
nak a bennük futó id egekre, ill. a velőű r beszűkülése mi-
att a vérképzés fokozatosan roml ik. Az osteoc lastok diffe-
renciációs útjának megismerése óta csontvelő-transzplan­
tációva l sikeresen gyógyítható .
Az osteoclast funkcióban kulcsszerepet játszó té-
nyezőket osteopetrosisos betegek vizsgálata alapján is-
mertük meg. Az osteoclastra jel l emző av ~ 3 integrin, a ka-
tepszin K, a V típusú H+-ATP-áz. az apica li s Cl--csatorna,
va lamint a II. típu sú karbonanh idráz mutációja egyará nt
osteopetro sist okoz.
A csontfelépítés és -lebontás markerei
A felépítő és lebontó fo lyamatok biokémiai részleteinek
megismerése lehetőséget nyújtott a két folyamat intenzi-
tásának differenciált megítélésére.
A csontfelépítés intenzitására elsősorban a prokolla-
génről lehasadó N-, va lamint C-terminál is peptidek (ko lla-
génextenziós peptidek) vé rben, ill. vize letben va ló megje-
l enéséből, valam int az oszteoka lcin és az alka likus foszfa-
táz vérszi ntj ének vá ltozása ibó l következtethetünk.
A cson tl ebontást a vizeletben ürü l ő hidroxiprol in és
hidroxilizin, valamint a kollagén keresztkötéséből kelet-
kező jel legzetes peptidek mennyisége jellemzi.
 22. fejezet • A kalcium- és a foszfátforgalom hormonális szabá!Yozása; a csontszövet élettana
@ Mérföldkövei<
• 1880: 1. Sandström leírja a mellékpajzsmirigyeket.
• 1897: E. Gley megfigyeli , hogy a pajzsmirigy eltávolí-
tását követő görcsrohamok („tetania") va lójában a mel-
lékpajzsmirigyek véletlen eltávolításának következmé-
nyei .
• 1909: W. G. MacCallum és J. J. Voegtlin felfedezi ,
hogy a mellékpajzsmirigy eltávolítását követő tetania
egybeesik a vér ka lciumtarta lmának csö kkenésével.
• 1919: E. Mellanby szerint a rachitis („angolkór") egy
addig ismeretlen, zsírban oldódó anyag hiányának kö-
vetkezménye. A betegség tőkehalmájból készített olaj-
jal („csukamájolaj") kezelhető . (Mellanby a gyógyító té-
nyez őnek eredetileg az akkor már ismert A-vitam int
vélte, amelyrő l tudott volt, hogy jelen van a csukamáj-
olajban.)
• 1919: K. Huldshinsky felfedezi. hogy rachitises gyere-
kek ultraibolya fénnyel történő besugárzással gyógyít-
hatók.
a 1922: E. V McCollum és munkatársai felismerik, hogy
a rachitist gyógyító tényező egy új táplálkozási faktor,
amelyet D-vitaminnak neveznek el.
• 1924: H. Steenbock és A. Black megállapítják, hogy az
ultraibolya besugárzás egy inaktív anyagot aktív antira-
ch iticus anyaggá alakít át.
353
• 1925: J. B. Collip a mellékpaj zs mirigyből előállítja a
parathormont, azt az anyagot, amely a vé r kalciumkon-
centrációját emelni képes. (Collip megelőzően · je-
l entős szerepet játszott az inzulin előá llításában , 1. a 11 .
fejezetet.)
• 1931 -32: F. A. Askew és munkatársai, valamint A . Win-
daus és munkatársai izolálják a D2 -vitamint.
• 1936: A. Windaus és munkatársai megállapítják a D-vi-
tam in szerkezetét.
• 1968: H. F. Deluca és munkatársai felfedezik, hogy a
D-vitamin aktív formája az 1,25-(0Hb-D-vitamin.
• 1972 : D. H. Copp leírja a kal ciumforgalmat szabályozó
horn1ont. a ka lcitonint.
• 1972 : D.G. Wa lker megállapítja, hogy osteopetroticu s
egér állapotát j elentősen javítja a normál egérrel kia la-
kított keresztezett keringés.
• 1980: Az e lső osteopetroticus gyermek gyógyítása
csontv elő-transzplantác ióval .
• 1997-98: W. S. Simonet és mtsai. E. Tsuda, H. Yasuda
és mtsai és K. B. Ta n és mtsai egy idejű l eg fedezik fel
az osteoprotegerint, más néven osteoclastogenesist
gátló faktort, továbbá annak liga ndját, azokat a moleku-
lákat, amelyeknek kulcsszerepük van az osteoclasto-
genesis szabá lyozásában és a csontreszorpcióban.
23. fejezet
Sa~bázise~ensú~~~~~~~~~~
\
Az extracell uláris folyadékban (így a vérplazmában is)
az átlagos H+ -koncentráció 40 X l0-9 moVliter, azaz 40
nmol/liter, ami a szokásos kifejezési módban pH = 7, 4-
nek felel meg. A fiziológiás pH-tartomány 7,35 és 7,45
között van; 7,35-ös pH-érték alatt acidosisról, 7,45 felett
alkalosisról beszélünk..Az élettel összeegyeztethető érté-
kek 7,0 és 7,7 közé esnek. A testnedvek pH-értékének ál-
landósága elsősorban a fehérjék működése szempontjá-
ból kritikus: mind az enzimaktivitást, mind a fehérje-fe-
hérje együttműködést alapvetően meghatározza a
disszociációs állapot.
A táplálék felvétele és lebontása során naponta igen
jelentős mennyiségű sav és/vagy bázis termelődhet. Az
oxidatív anyagcsere legnagyobb mennyiségű savi termé-
ke a szén-dioxid/szénsav. A .s zén-dioxid illékony (azaz
gáznemű), és a tüdőn keresztül folyamatosan távozik.
Ennek következtében a C02-t mint illékony (volatilis)
savat említjük. Amennyiben az 0 2-ellátás megfelelo, és
az anyagcsere szabályozása hibátlan, a szénhidrátok és
zsírok teljesen szén-dioxiddá és vízzé oxidálódnak
(komplett oxidáció), és az anyagcsere folyamán belőlük
egyedül az illékony sav (C02) keletkezik. Hypoxiás kö-
rülmények között, inzulinhiányban vagy éhezésben a
szénhidrátok és a zsírok oxidációja tökéletlen, savanyú
szerves termékek, nem illékony savak (tejsav, ~-hidroxi­
vajsav és acetecetsav) keletl(eznek; ezek nem távoznak a
tüdőn keresztül (1. a 29. fejezetet).
A nem illékony savak további forrása a fehérjék,
foszfolipidek és nukleinsavak anyagcseréje: ezekből
l(énsav és foszforsav keletkezik. Rendkívüli körülmé-
nyek között nem lebomló savak kerülhetnek a szerve-
zetbe, és ott H+ -okat szolgál~atnak.
A fehérjék lebontása bázisokat is szolgáltat. Az
anyagcsere során bázisok keletkeznek a táplálékkal fel-
vett szerves savak alkálisóiból (Na- és !{-sók): ezekből
végül bikarbonátsók képződnek, a bikarbonátanion bá-
zis. I<izárólag vagy túlnyomóan növényi diétán a bázis-
képzés meghaladja a nem illékony savak képzését. A bá-
zisok ritkább, nem anyagcsere-eredetű forrása a gyo-
morpanaszok esetén bevett bikarbonátsó.
Az Európában szokásos vegyes étrend mellett na-
ponta mintegy 15 OOO mmol illékony és 50 mmol nem
illékony sav keletkezik a szervezetben, aminek végső el-
távolítását a tüdő, valamint a vese végzi. A savak kivá-
lasztási helyekhez való eljuttatásában viszont a puffer-
rendszerek játszanak alapvető szerepet.
A szervezet pufferrendszerei
A fiziológiás pufferrendszerek disszociálatlan gyenge
savakból (HA) és disszociált ionjaikból, H+ -ból és az
anionos bázisból (A-) állnak. A disszociáció szokásos
felírása:
HAHH+ +A-. (23 .1 . egyenlet)
A savi disszociáció fokát a tömeghatás törvényéből szá-
míthatjuk ki:
[H+J x [A-]
K ----- (23 .2. egyenlet)
<l - [HA] '
amely egyenletben
a vegyület dissz9ciációs állandója (disszociációs
k.onstans) ,
[H+] a hidrogénion-koncentráció,
[A-J a bázis konce ntrációja és
[HA] a disszociálatlan sav koncentrációja.
A fenti egyenletet általában logaritmikus formában fe-
jezz ük ki, és Henderson-Hasselbalch-egyenl et néven
ismerjük (az egyenlet levezetését l. Az alapokon túl):
[A-)
pH = pK<l + log [HA] (23.3. egyenlet)
A Henderson- Hasselbalch-egyenlet alapvető a sav-bá-
zis egyensúly élettanának, valamint a sav-bázis egyen-
súlyzavarok kórélettanának megértésében. Bármely
pufferrendszerre alkalmazva a pKd és [A- ]/[HA] arány
meghatározza az oldat pH-értékét.
356 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
Pufferkapacitás. A pufferek hatékonyságának megíté-
lésére szolgáló mérőszám, amely azt a mmol-ban kifeje-
zett sav- vagy bázismennyiséget jelenti, amit az adott ol-
dathoz kell adni ahhoz, hogy az oldat pH-ja 1 egységgel
változzon. Alapvetően két tényező határozza meg a puf-
ferkapacitást: a puffer összetevőinek koncentrációja és
/
aranya.
A koncentráció szerepe egyértelmű: minél több bázis
és sav van jelen, annál több H + -t tud a puffer megkötni
vagy disszociálni. Az összetevők arán ya határozza vi-
szont meg, men nyire tud az adott puffer mindkét irány-
ban hatékonyan működni. H a a sav és a bázis koncent-
rációja azonos, akkor az adott puffer egyformán jól tud-
ja a savanyú és a lúgos irányú kitérést pufferolni. Ilyen
esetben - a 23.3. egyenlet értelmében - az oldat pH-ja
megegyezik a puffer pK-értékével. A pK-értéktől l pH
egységnyi eltérésnél a pufferkapacitás a maximális érték
kb. harmadára esik.
Az ideális puffer tehát magas koncentrációban tar-
talmazza a sav és a bázis összetevőt, és pK-értéke meg-
egyezik, vagy nagyon közel esik a pufferolandó pH-ér-
tékhez.
A testnedvekben előforduló pufferek. A szerve-
zetben az egymástól elkülönített folyadékterek részben
eltérő puffereket tartalmaznak. A szénsav/bikarbonát
puffer mindenütt jelen van, de változó, hogy más puf-
ferösszetevő is előfordul-e. A liquor cerebrospinalis tisz-
tán egykomponensű puffer, a vérplazmában viszont a
szénsav/bikarbonát mellett a plazmafehérjék és kismér-
tékben a foszfátionok szerepelnek pufferként. A teljes
vérben ehhez hozzáadódik a vörösvértestekbe zárt he-
moglobin. A többkomponensű pufferrendszerek tulaj -
donságai eltérnek az egykomponensűekétől.
Az egyl<omponensű szénsav/bikarbonát
puffer tulajdonságai
Ebben a pufferben a szénsav a H+ -disszociációra képes
sav, és a bikarbonát a H+ megkötésére képes bázis. A
szén sav azonban igen gyorsan bomlik C02-ra és vízre.
Ezért az élettani folyamatok tárgyalásához leghaszno-
sabb a Henderson- Hasselbalch-egyenlet alábbi formá-
ját alkalmazni:
[HC03]
pH=6,1+log , (23.4. egyenlet)
0,03 x Pco2
amely egyenletben
a C02 parciális nyomása és
a C0 2 oldékonysági állandója 37 °C-on (mmol/
l/Hgmm-ben kifejezve).
Fiziológiás körülmények között a lHC03 J 24 mmol/l, a
Pco2 pedig 40 Hgmm; így a tört nevezője 1,2 mmoVl. A
szervezet pH-viszonyai mellett tehát a szénsav/bikarbo-
nát puffernek csak az egyik összetevője van jelen magas
koncentrációban, és az összetevők aránya jelentősen
(20 : 1 arányban) a bika rbonát javára van eltolva. Az a
tény viszont, hogy a puffer egyik összetevője gáz, amely
nyitott rendszerből el tud távozni, és így az oldott kon-
centráció állandó marad, jelentősen megnöveli a puffer-
kapacitást, és igen hatékony pufferré teszi a szénsav/bi-
karbonát rendszert (l. a számpéldát az Alapokon túl).
A szénsavnál erősebb sav hatása. H a az egykom-
ponensű szénsav/bikarbonát pufferhez a szénsavnál
erősebb sav kerül, akkor a felszabaduló H+ -okat a
HC03 megköti, a keletkező H 2 C03 viszont azonnal el-
bomlik, és a belőle képződő C0 2 eltávozik a rend-
szerből. Tehát végeredményben a [HC03 ] lecsökken, a
P co 2 viszont nem változik - miközben a pH alacso-
nyabb értékre áll be.
C02 -többlet hatása. Ha a tiszta szén sav/bikarbonát
pufferhez C02-t adunk, akkor az oldódás során kelet-
kező minden H 2C03-molekulából azonnal egy H+ és
egy HC03 keletkezik. Mivel a két termék fiziológiás
koncentrációja közel 6 nagyságrenddel különbözik (a
[H + J 40 nmoVl, míg a [HC03 ] 24 mmol/l), a [H +] je-
lentős emelkedése (azaz a pH jelentős csökkenése) mel-
lett sem következik be mérhető változás a [HC03 ]-ban.
(Változás lesz, de az messze alatta marad a mérési tech-
nikáinkkal észlelhető mértéknek.) Végeredményben te-
hát az egykomponensű pufferben C02-többlet esetén a
pH-érték csökkenése változatlan bikarbonátkoncentrá-
ció mellett következik be (izobikarbonát oldat) .
A többkomponensű pufferek
tulajdonságai
..
A vérben a szénsav/bikarbonát puffer mellett a foszfát-
és a fehérjepufferek is jelen vannak. A szervetlen foszfát
H2 P04/HPO~- sav-bázis pár pJ<.i-értél{e 6,8, ideálisan
alkalmas lenne a pufferfunkcióra, de koncentrációja a
vérben alacsony, 1 mmoVl, ezért alárendelt szerepet ját-
szik. (A vizeletben már jelentősebb pufferszerepe van, l.
alább).
 23. fejezel • Sav-bázis egyensú[y 357

A fehérjékben azok az aminosav oldalláncok játsza- Vénás vér

nak pufferszerepet, am elyek ionizáló csoportjainak - - - - - - - - - - „~.._ - A „ a - A •• -

p:K.i-értéke közel van a vér pH-értékéhez, és így pH 7,0 Artériás vér

és 7,9 között reverzíbilisen protonálódbatnak/deproto-
nálódhatnak. A hemoglobin különlegesen fontos, mert Nem bikarbonát
jelentős számú hisztidin oldalláncot tartalmaz, és a 30

hisztidin imidazolcsoportja kiválóan megfelel az emlí-

20
tett követelménynek. A makromolekulák felszínén szá-
mos disszociáló csoport fordul elő, ezek koncentrációját 10
helyesen mval/l értékben kell megadnunk (bár a gyakor-
latban többnyire a helytelen, mmoVl-t említik mérték- 0 ( ( ? ( ( -(
0 20 60 80
egységként). A plazmafehérjék mintegy 18 mval/1, a
Pco2 (Hgmm)
vörösvértestek hemoglobinja 42 mvaVl pufferkoncentrá-
ciót képvisel. 23- 1. ábra
Többkomponensű pufferben mindegyik összetevőre A bikarbonát és a nem bikarbonát bázisok koncentrációjának
felírhatjuk a Henderson-Hasselbalch-egyenletet: változása a Pco 2 függvényében

[bázis 1] [bázis2]
pH = pK1 + log = pK2 + log
fsav1] fsav2J
[bázis11]
= p~ +log
[sav 11l
. (23.5. egyenlet) A légzés szerepe a sav-bázis
Az egyes komponensek esetében eltérő lesz a pK-érték,
egyensú~ szabá~ozásában
valamint a bázis/sav összetevők aránya, viszont bárme-
lyik pufferkomponensre vonatkozó adatból meg tudjuk A légzés a naponta termelődő mintegy 15 OOO mmol
határoznj mind az aktuális pH-t, mind a többi puffer- C02 (illékony sav) eltávolításával vesz részt a sav-bázis
komponens összetevőinek arán yát. egyensúly szabályozásában.
Mint a 14. fejezetben részleteztük, az artériás vér
Erős sav hatása. I-Ia a többkomponensű pufferhez p co2-értéke a légzés hatékony ingerét képezi, és fizioló-
erős savat adunk, akkor a H + -ok az összes jelen levő bá- giás körülmények között alapvető szerepet játszik az al-
zissal reagálnak, és azok_disszociációja egyará11t - bár veolaris ventilációnak a mindenkori C02-termeléshez
eltérő mértékben - visszaszorul; a savterhelés megoszlik illesztésében, és ezáltal a vér pH-értékének stabilizálá-
;

a jelen levő bázisok között. Igy viszont a [HC03 ], és ez-
zel a pH-érték is kevésbé fog csökkenni, mint amekko-
ra változás ugyanekkora savterhelésre az egykomponen-
sű pufferben következne be. A P co2-érték a többkompo-
nensű pufferben is változatlan marad.
C02 -többlet hatása. A C02 oldódása során kelet-
kező minden H 2C03-molekulából itt is azonnal egy
H + és egy H C03 keletkezik. AH+ -okat viszont a jelen
levő továbbj bázisok képesek megkötni. Mivel mind a
foszfát-, mind a fehérjepuffer koncentrációja a mmoVl-
es tartományban van, a nem bikarbonát bázisok jelentéSs
mennyiségű H+ megkötésére képesek. Végeredmény-
ben tehát az oldott C02-vel (és értelemszerűen a P co2-
vel) arányosan nő a bikarbonát és csökken a nem bikar-
bonát pufferbázis koncentrációja (23-1. ábra). A több-
komponensű pufferben azonos C02-terhelés hatására
lényegesen kisebb mértékű pH-csökkenés következik
be, mint az egykomponensű rendszerben.
sában. Ha ez a szabályozás valamilyen okból károsodik,
akkor a vér Pc0 2-értéke és ezzel a pH is eltér a fizioló-
giás értéktől: h yperca pnia (P co2-emelkedés) esetén a
pH csökken, és acidosis jön létre; hypocapnia (Pc02 -
csökkcnés) esetén a pH emelkedik és alkalosis alakul ki.
Nem légzési okból kialakuló pH-elváltozás esetén
az alveolaris ventiláció megváltozása viszont a patológi-
ás állapot részleges kompenzálását teszi lehetővé. Az in-
ger ilyenkor a glomusok kemoreceptoraiból indul ki,
amelyek a tH +] változásaira reagálnak: acidosisban fo-
kozódik az ingerületleadás, a.mi hyperventilatióhoz és a
P co 2 csökkenéséhez vezet; alkalosisban fordított irányú
változás következik be. A H enderson-Hasselbalch-
egyen let értelmében a P co2 változásai mérsékelik az
eredeti pH-változást.
A légzési alkalmazkodás gyors (perces nagyságren-
dű) folyamat.
358 IV rész • A vese működése: a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
A vese szerepe a sav-bázis
eg_yensú~ szabá~ozásában
A vese feladata a nem illékony savak és bázisok eltávolí-
tása. Ez három, egymással szorosan kapcsolt folyamat
útján valósul meg:
• H +-szekréció,
• a filtrált HC03 (naponta mintegy 4500 mmol)
. „ „
v1sszasz1vasa,
• szükség szerint új HC03 szintézise vagy H C03
szekréciója,
Ezen kívül a vese képes kóros állapotokban a légzési ok-
ból létrejött pH-eltérés részleges kompenzálására.
H+-szekréció. Eltérő mechanizmussal megy végbe a
proximalis és a distalis nephronban. A proximalis csa-
tornában a Na + fH + antiporteren keresztül történik a
filtrált Na+ kicserélése intracelluláris H+ -ra (1. a 20. fe-
jezetet). A transzportot a Na+ koncentrációgradiense
t t
(Na z 145 mM, Na z 15 mM) h ajtja, és ez határozza
meg a tubulusfolyadékban elérhető maximális [H+]-t,
ami kb. pH= 6,5.
A gyujtőcsatornák a-típusú köztes sejtjeinek lumi-
nalis membránjában viszont H + -ATP-áz található, ami
primer pumpaként, ATP-bontás terhére lényegesen na-
gyobb koncentrációgradien s ellenében képes H+ -okat
„
transzportálni. Igy alakulhat ki a végső vizeletben akár
4,5-es pH-érték is.
Mind a proximalis tubulusban, mind a gyűjtőcsator­
nában a szecernált H + -ok szénsavból keletkeznek, és a
folyamatos H + -szekrécióhoz szénsavanhidráz enzimre
van szükség. A sejt belsejében keletkező HC03 az in-
terstitialis tér felé távoz ik. Jelentős mennyiségű H+ -
szekréció viszont csak akkor jöhet létre, ha a H+ -ok a
tubulus lumenében megfelelő pufferbázishoz kötődnek.
Ez az a folyamatsor, am it HC03 -visszaszívás, valamint
„új" H C03 szintézise néven foglalunk össze.
A bikarbonát visszaszívása. A primer filtrátumban
a [HC03 J kb. 24 mmol/!. Ez képezi a legjelentősebb bá-
zist, ami a szecernált H + -okat m egköti. A m ech aniz-
must a 20. fejezetben, a 20-8. ábrán részleteztük. A fo-
lyamat lényege, hogy H C03 úgy kerül a tubulusfolya-
dékból az interstitiumba, hogy valójában bikarbonát
nem lép át a tubulussejt luminaris membránján. A filt-
rált HC03 80%-a a proximalis tubulusban, 15%-a a
T AL-ban, a m aradék 5% pedig a gyűjtőcsatornában re-
abszorbeá lódik.
,
Uj HC0 3 szintézise. A tubulus lumenében a szecer-
nált H+ -kat a filtrált HPO~- is megkötheti. Ilyenkor
ugyancsak keletkezik H C03 a tubulussejtben, ami a ba-
solateralis membránon keresztül az interstitialis térbe
jut. Az így felszívódó H C03 azonban nem filtráció ú t-
ján került a tubulus lumenébe, hanem a tubulussejt ter-
méke. Ezért nevezzü k „új bikarbonát" -nak. A
gyűjtőcsatornában a foszfát a legjelentősebb pufferoló
anion. A lumenben képződött H 2P04 kiürü l, mennyi-
sége titrálássa l meghatározható. Ez t nevezzük a vizelet
„titrálható aciditás" -ának.
Ugyancsak ,,új" bikarbonát visszaszívását teszi le-
hetővé az ammóniaszintézis. Az ammóniaképzés forrá-
sa a proximalis tubulus hámsejtjeiben a glutamin, amit
a hámsejtek aktív transzporttal vesznek fel a vérből. A
glutamin két egymást követő reakció során egy 2-oxo-
glutarát-molekulára és két ammóniamolekulára bomlik.
Az ammóniamolekulák vízmolekuláktól protonok,at
vesznek át, így ammóniumionok és hidroxidionok
képződnek. A hidroxidionok szén-dioxid-molekulákkal
„
bikarbonátanionokká egyesülnek. Igy végső soron min-
den egyes ammóniamolekula felszabadulása egy bikar-
bonátanion, azaz „új bikarbonát" képződését eredmé-
nyezi.
Az ammóniumion plusz ammónia két módon juthat
be a tubu lus lumenébe: a fő utat valószínűleg a
Na+ fH + kicserélő karrier képezi, az intracelluláris am-
móniumionok az intracelluláris H+ -okat helyettesítik.
A kevésbé j elentős útnak az N H 3 n em ionos diffúziója
tűnik: a tubulusfolyadékban, ahol a pH értéke 6,8, az
NH3 a Na+/ H + kicserélő által szecernált H +-okkal
kombinálódik. Itt hangsúlyozzuk, hogy az ammonium-
ionok csak akkor maradh atnak meg a proximalis tubu-
lus lumenében, és vehetnek részt a továbbiakban leírás-
ra kerülő recirkulációban, ha H+ -ok is szecernálódnak,
különben az ammónia visszadiffundál, és elvész az ürí-
„ „ „
tes szamara.
A proximalis tubulu s ammónia + ammóniumion
képzése szabályozott folyamat. Acidosis körülményei .
között a proximalis tubulusok ammóniagenezise a glu-
tamin-anyagcsere enzimeinek fokozott működése miatt
fokozódik. Ez az adaptálódás azonban több órát vagy
napot vesz igénybe.
A proximalis tubulussej tek által termelt ammóniu-
mionok a további tubulusszakaszokon bon yolult recir-
kulációra kerülnek, amelynek végső állomása az ammó-
nia (NH 3 ) kidiffundálása a gyűj tőcsatorna sejtjeiből a
lumenbe. Itt a köztes sejtek által szecernált H+ -ok m eg-
kötésével N H 4+ keletkezik, ami kiürül. Az ammón ium-
ürítés mértékére a vizelet C l- tartalmának és a Na+-
+ K + -tartalom összegének különbségéből következtet-
-
hetünk (ezt hívják a vizelet anionhiányánal{ - angolul
urinary anion gap).
A vesében zajló fo!Yamatok
nettó eredménye
Fiziológiás körülmények között. A filtrált bikarbo-
nát teljes mennyisége visszaszívásra kerül. A napi mint-
egy 50 mmol mennyiségű nem illékony sav fele primer
foszfát (H 2P04) formájában ürül ki, a másik fele am-
móniumion formájában hagyja el a szervezetet. Az
ürülő foszfáttal és ammóniummal azonos mennyiségű
„új" bikarbonát keletkezik a vesében. Ennek reabszorp-
ciója biztosítja a nem illékony sav pufferolásakor elhasz-
nált bikarbonát utánpótlását.
Acidosis. A fenti folya matok mellett az ammóniaszin-
tézis a glutamin-anyagcsere enzimeinek fokozott mű­
ködése miatt fokozódik. Ez az adaptálódás azonban
több órát vagy éppen napot vesz igénybe.
Alkalosis. AH+ -szekréció csökken, ezáltal a filtrált bi-
karbonát nem szívódik vissza teljes mennyiségben. A
foszfát pufferoló szerepe, valamint az ammóniaszinté-
zis csökken, tehát kevesebb „új" bikarbonát képződik,
vagy a szintézis meg is szűnhet. A gyűjtőcsatornákban
pedig a HCOj -szekréciót végző ~-típusú közti sejtek
aktiválódnak. Mindezek eredményeként a vizeletben
HCOj ürül, és a vizelet pH-ja 8 körüli értékre emelked-
het.
A szervezet sav-bázis
mérlegének megítélése
A 23-1. táblázat foglalja össze egészséges egyének sav-
bázis egyensúlyának (a sav-bázis státus) legfontosabb
paramétereit. Ezen paraméterek folyamatos vagy leg-
alább ismételt követése („monitorozás") hozzátartozik
az intenzív betegápolási és újszülöttosztályok minden-
napi rutinjához. A meghatározásokat artériás vagy arte-
rializált kapilláris vérből végzik. A vénás vérben mér-
hető paraméterek csak az adott véna által ellátott terület
aktuális metabolikus viszonyait tükrözik, semmilyen in-
formációt nem nyújtanak a teljes szervezet állapotáról!
A vér pH- és Pco2-értékét már az előzőekben ismertet-
tük. A bikarbonátról láttuk, hogy többkomponensű puf-
ferrendszerben mind a légzési (Pco2), mind a nem lég-
2 3. fejezet • Sav-bázis egyensú!,y 359
zési (erősebb sav) változások befolyásolják a koncentrá-
cióját. Szükségessé vált a bikarbonátkoncentráció lég-
zéstől fü~getlen változásainak megítélése is. Ezért a bi-
karbonátkoncentráció jellemzésére két különböző para-
métert alkalmazunk.
Az aktuális bikarbonátkoncentráció ([H CO.J]akt) a
vérben a mintavételnek megfelelő P co2 mellett mért bi-
karbonátkoncentráció. Ez a bikarbonátkoncentráció je-
lenik meg a Henderson-Hasselbalch-egyenletben, és
ezt vesszük tekintetbe a vér alább leírt pufferbázisának
meghatározásakor; értéke függ az aktuális P co 2 -től.
A standard bikarbonát koncentráció ([HC03 ] 5 r)
vagy más rövidítéssel st. [HC03 ] a 40 Hgmm Pc02 -t
tartalmazó gázkeverékkel egyensúlyban lévő vérminta
bikarbonátkoncentrációja. (Ez lenne a vizsgált személy
vérében a [HC03 ], ha 40 H gmm szén-dioxid-nyomású
gázkeverékből megfelelően lélegezne/ lélegeztetnénk.) A
standard bikarbonát érték használatának előnye, hogy a
légzési összetevőtől függetlenítve jelzi a nem légzési
összetevőben bekövetkezett sav-bázis változást; értékét
sem a hypo-, sem a hyperventilatio nem befolyásolja.
Normális feltételek között, ha a PA co2 40 Hgmm, a
standard bikarbonát számértéke megegyezik az aktuális
bikarbonátéval.
A pufferbázis (angolul buffer-base, BB) a vérben
levő összes, H+ -kötésre alkalmas bázis koncentrációjá-
,
nak összegét jelenti. Ertéke a plazma bikarbonát-, fe-
hérje- és foszfátkoncentrációjából, valamint a vörösvér-
sejtek bikarbonát- és hemoglobinkoncentrációjából
tevődik össze. Fiziológiás normálérték-tartománya
46-48 mva1/l. (Szokásosan és hibásan az automatizált
23-1. táblázat
Az artériás vér sav-bázis paraméterei
1 I
Paraméter Ertek
pH 7,35-7,45
35-45 H grnm
Pco2
Standard HC03 22-29 mmol/l*
Aktuális HC03 22-29 mmoVl *
Pufferbázis (BB) 46-48 mvaVl*
Bázisfölösleg (BE) - 2-+ 3 mvaVl *
* A báziskoncentrációkat a mérésükre használt készülékek
többnyire (nem konzekvens módon) mmoVl értékben adják
meg. Ez a bikarbonátkoncentráció esetében megengedhető, de
a fehérjebázisok esetében pontatlan. A helyes mértékegység a
mvaVl, amit azonban az SI nem használ
 -
360 IV. rész • A vese működése: a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa

sav-bázis laboratóriumok az értéket mmol/! értékben

nyomtatják ki; mind a plazmafehérjék, mind a Hb poli-
elektrolitok, esetükben a mmoVl dimenzió értelmezhe-
tetlen.) A pufferbázis a sav-bázis egyensúly nem respirá-
ciós összetevője; szokásos, bizonyos pontatlansággal
anyagcsere- (metabolikus) összetevőként is említeni.
Defmició szerint a pufferbázis-koncentrációt 40 Hgmm
szén-dioxid-tenzió és 100%-os hemoglobinoxigenálás
mellett adjuk m eg. (Emlékezzünk: az oxigenált Hb
erősebb, a deoxigenált Hb gyengébb sav, l. a 12. feje-
zetet.)
További származtatott paraméter a bázistöbblet (ba-
se excess, a diagnosztikában általánosan használt rövi-
dítéssel BE). A bázistöbblet pozitív értékű (valódi bázis-
többlet), vagy n egatív értékű lehet; a negatív bázistöbb-
let valójában bázisdeficit (bázishiány). A bázistöbblet
fogalmának csak akkor van értelme, ha a vér pH-értéke
eltér az ideális 7, 40-es értéktől (pontosabban kívül esik a
7,35-7,45 tartományon). A pozitív (valódi) bázistöbblet,
ill. a negatív bázistöbblet (bázisdeficit) megfelel annak a
mval-ban megadott sav- vagy bázismennyiségnek, ame-
lyet 1 liter vérhez kell adnunk, hogy a normális 7,40-es
pH-értéket helyreállítsuk (a Pco2 40 H gmm, a hemo-
globin 100%-osan oxigenált kell legyen). A BE normális
értéke -2 és +3 mval/l között van. A BE azon os irány-
ban változik, mint a standard bikarbonát, és mindkét
paraméternek azonos diagnosztikai értéke van. A BE
alapján számítják a klinikai orvostudományban a sav-
bázis egyensúly korrekciójához szükséges bázismennyi-
„
seget.
A sav-bázis egyensú~
primer rendellenességei
A sav-bázis egyensúly zavarai az acidosis és az alkalosis,
amelyeket a vér pH-értékének változása definiál. Acido-
sisban a vér pH-értéke 7,35 alatt, alkalosisban 7,45 fólött
van. A sav-bázis egyensúlyzavar mindkét típusát okoz-
hatja a ventiláció zavara (légzési eredetű - respirációs -
sav-bázis egyensúlyzavar), vagy az a légzéstől független
lehet (nem légzési eredetű - metabolikus - sav-bázis
egyensúlyzavar). A respirációs zavarokban a pH-érték
változásának elsődleges oka a szén-dioxid csökkent vagy
fokozott leadása. A nem respirációs zavarokban a nem
illékony savak vagy bázisok keletkezése/bevitele és kikü-
szöbölése közötti egyensúly bomlott meg. A nem respi-
rációs acidosis leggyakoribb oka !aktát (pl. munkavég-
zéskor) vagy ketosavak (pl. diabetes mellitus esetén) fel-
halmozódása. Respirációs és nem respirációs eredetű el-
térés (többnyire acidosis) egyidejűleg is fennállhat.
A primer sav-bázis anyagcserezavarok diagnosztiká-
ja a vér pH-, Pa co 2-, pufferbázis-, aktuális és standard
bikarbonát, valamint bázistöbblet-értékének változásán
alapul. A különböző acidosis- és alkalosisformákban lét-
rejövő elsődleges eltéréseket a 23-2. táblázat foglalja
össze.
Mind acidosis, mind alkalosis esetén a szervezetben
meginduló másodlagos kompenzációs reakciók a pH-
érték részleges normalizálását eredményezik. Nem res-
pirációs egyensúlyzavar esetén a tüdőn keresztül a C02-
leadás változtatásával gyors kompenzáció jöhet létre.
Respirációs eredetű eltéréskor az egyedüli kompenzáci-
ós lehetőség a vesén keresztüli HC03 -kiválasztás válto-
zása, amely lassú, esetleg napokat igénybe vevő folyamat
(1. előbb).

2 3-2. táblázat
A sav-bázis paraméterek változásai a különböző egyensúlyzavarok esetén

Az eltérés típusa pH Pco2 Akt. HC03 St. HC03 BB BE

Respirációs acidosis j, i i
Respirációs alkalosis i j, J,

Metabolikus acidosis j, j, j, j, j,

Metabólikus alkalosis i i i i i
Kevert acidosis j, i j, j, j, j,

BB: pufferbázis; BE: bázistöbblet


@ Áttel<intés
• Az anyagcsere során folyamatosan keletkeznek sa-
vak és bázisok. Szén-dioxid formájában naponta
több mint 15 OOO mmol illékony sav keletkezik. A
nem illékony savak és bázisok az anyagcsere közti és
végtermékei. Vegyes táplálkozás mellett naponta
mintegy 50 mmol nem illékony sav jut az emberi
szervezetbe.
• A szervezetben keletkező savakat és bázisokat első
lépésként a testnedvek pufferrendszerei közömbösí-
ti!{, és ezáltal stabilizálják a vér és az extracelluláris
folyadék H + -koncentrációját 40 nmol/liter (pH
7,4) l{örüli értéken.
• A vér legfontosabb pufferrendszerei a szén-dio-
xid/bikarbonát és a protonált/deprotonált proteinek
(plazmafehérjék és hemoglobin). Egyes testnedvek-
ben csak a szén-dioxid/bikarbonát puffer fordul elő,
a vesetubulusokban viszont a monobázisos/dibázi-
sos foszfát sav-bázis pár is lényeges szerepet játszik.
@ Az alapokon túl
A Henderson-Hasselbalch-egyenlet levezetése
a szénsav/bikarbonát puffer esetében
A tömeghatás törvényét a szénsav/bikarbonát sav-bázis
pár disszociációjára alkalmazzuk:
(23.6. egyenlet)
ezért
(23.7. egyenlet}
(a Kd értéke 3,4 x 1Q-4).
A 23.7. egyenletet logaritmusos formában felírva (ami a
szénsav- bikarbonát sav-bázis párra alkalmazott Hender-
son- Hasselbalch-egyenlet}:
(23.8. egyenlet)
A továbbiakban a H2 C03 helyett a vele arányos légzési
(respirációs) összetevőt, az „illékony sav" C0 2-t kívánjuk
szerepeltetni. Ehhez a 23.6. egyenletet ki kell bővítenünk:
2 3. fejezet • Sav-bázis egyensúly 361
• A légzés szerepe fiziológiás körülmények között a
C0 2 eltávolítása. Patológiás esetekben a légzés alkal-
mazkodása részlegesen kompenzálja a sav-bázis
egyensúly nem légzési eredetű eltéréseit.
• A vese szerepe fiziológiás körülmények között a filt-
rált HC03 -mennyiség visszaszívása és a szervezetbe
jutó, ill. termelt nem illékony savak és bázisok eltá-
volítása. A vese a HC0 3 -kiválasztás változtatásával
részlegesen kompenzálja a sav-bázis egyensúly elté-
„ .
rese1t.
• A szervezet sav-bázis egyensúlyát az artériás vér pH ,
P co2, pu fferbázis („buffer base", BB), aktuális és
standard bikarbonát és bázistöbblet („base excess",
BE) értékei alapján ítéljük meg.
• A sav-bázis egyensúly zavara légzési (respirációs)
vagy metabolikus (nem respirációs) eredetű acidosis
vagy alkalosis formájában nyilvánul meg. Légzési és
metabolikus eltérések egyidejű fennállása a sav-bázis
egyensúly különösen súlyos eltérését okozhatja.
Ebben az egyenletben az egyensúly erősen balra eltolt,
kb. 500 molekula szén-dioxidra egyetlen H 2 C03 -molekula
esik. A 23.8. egyenlet nevezőjébe a C0 2-koncentrációt
helyettesítjük, de ebben az esetben az addig szereplő ál-
landót (pKd) egy olyan új állandóval (K) kell kicse rélnünk,
amely mind a szénsav disszociációját, mind a C02 + H2 0
H H 2 C0 3 reakció egyensúlyát magában foglalja. Ezen új
K állandó számértéke 10-6. 1. ez már nem disszociációs ál-
landó, azaz nem Kd. A továbbiakban egyenleteinkben a K
állandó negatív logaritmusa, a pK szerepel, ennek számér-
téke 6, 1. A C0 2-bikarbonát sav-bázis párra felírt Hender-
son-Hasselbalch-egyenlet:
[HC03]
pH= 6,1 +log - - - (23.10. egyenlet}
[C02]
A következőkben a C02 -koncentráció helyett a C0 2
parciális nyomását (Pco) kívánjuk szerepeltetni. A C02
koncentrációja arányos oldékonysági állandó jávai: az állan-
dó (a-érték) 37 °C hőmérsékleten 0,03 mmol C0 2/Pco 2
Hgmm. A szén-dioxid mmol/literben kifejezett koncentrá-
ciója tehát 0,03 x Pco2 Hgmm. A Henderson-Hasselbalch-
egyenletnek az orvosi gyakorlatban és az élettanban alkal-
mazott, végső - az előzőekben már bemut atott - formája:
(23.4. egyenlet)
pH= 6, 1 + log
0,03 x Pco2
362 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa

A C0 2 illékonysága növeli a szénsav/bikarbonát puffer

hatékonyságát E
E
=
:e 100
~
90
A fenti állítást egy számpéldán keresztül vi lágítjuk meg. Fi- é>'
<;..>
a._ 80
ziológiás körülmények között a vérplazma [HC03] = 24 70
60
mmol/I és a Pco2 = 40 Hgmm. A 23.4. egyenlet számsze-
50
rűsített formája tehát: - - -, -
40
35 1
24 30 1
H 6 + log - (23.11. egyenlet)
P = , 1 1,2 = 7 ,4. 25
20
12 24 48
Kísérletünkben adjunk ehhez a rendszerhez 10 mmol/I [HC03] [mmol/IJ
15
erősebb savat, először zárt rendszerben. Ilyenkor az
erősebb savból disszociáló H+-ok reagálnak a HC03-tal,
0
és szénsav + C0 2 keletkezik, ami viszont a zárt térben ma- 6,9 7,0 7,1 7,2 7,33 7,43 7,53 7,63 7,73 7,8 7,9 8,0
rad. Egyenletünkben a számláló értéke csökken. a ne- pH
vezőé ugyanannyival növekszik. Tehát
23-2. ábra
14
pH= 6,1 +log = 6,2. (23. 12. egyenlet) A C02 /HCO)-puffer pH-log Pc02 diagramja
11,2
Az abszcissza az oldatok pH-értékét, az ordináta az oldatokkal
Ismételjük meg a kísérletet nyílt rendszerben, amikor a egyensú[yban lévő gázfázis C02-tenzióját logaritmikus léptékben áb-
C0 2 szabadon eltávozhat. Ilyenkor: rázolja. A diagram a Henderson- Hasselbalch-egyenlet grafikus ábrá-
zolása
24
PH = 6.1 + log -1 2 = 7 . 16. {23. 13. egyenlet)
,
vér 550 ml plazmából és 450 ml vörösvérsejtből áll. Az
Az a tény, hogy a puffer egyik összetevője gáz és szaba- alábbi számításban a polielektrolitokra (plazmafehérjék és
don távozik a térből, jelentősen megnöveli a pufferkapaci- hemoglobin) való tekintettel a koncentrációkat nem
tást, és a szénsav/bikarbonát sav-bázis pár - alacsony pK- mmol/1-ben, hanem mval/1-ben kell megadnunk. Az egyes
értéke ellenére - hatékony pufferként működik. összetevők számszerű értéke:
• 550 ml plazma HC03-tartalma =
= 24 mval/I x 0,55 = 13,2 mval,
A Henderson-Hasselbalch-egyenlet grafikus ábrázolása • 450 ml vörösvérsejt HC03-tartalma =
= 14 mval/I x 0,45 = 6,3 mval,
A 23.4. egyenletet a következő formában is felírhatjuk: • 550 ml plazma feh érjeanion-tartalma =
= 18 mval/I x 0,55 = 9,9 mval.
pH = 6, 1 + log [HC03] - log 0,03 - log Pco2 • 450 ml vörösvérsejt hemoglobinanion-tartalma =
= 42 mval/I x 0,45 = 18,9 mval.
(23.14. egyenlet)
Ennek megfelelően egy liter vérben 19.5 mval bikarbonát-
Ebből a formából egyértelműen látszik. hogy a Pco2 loga- anion és 28,8 mval nem bikarbonát pufferanion van. ami
ritmusát a pH függvényében ábrázolva egy olyan egye- összesen 48,3 mval/l pufferbázis-koncentrációt (BB) tesz ki.
nest kapunk. amelynek meredeksége -1 és az y tengelyt
a 6, 1 + log [HC03] - log 0.03 értéknél metszi (23-2. ábra).
Különböző [HC03]-k esetén egymással párhuzamos egye- A sav-bázis paraméterek meghatározása
neseket kapunk, ezeket izobikarbonát vonalaknak nevez-
zük. Az egykomponensű pufferben a Pco2 változásai csak Manapság a 23-1. táblázatban összefoglalt paramétereket
pH-változást okoznak. a [HC03] állandó marad. Különböző automatizált vérgáz-a nalizátorokban határozzák meg. Ezek
Pco 2 mellett mért pH-értékek tehát egyetlen izobikarbonát a készülékek egyszerre párhuzamosan mérik az adott min-
vonal mentén mozognak. A grafikus ábrázolás a sav-bázis ta pH-értékét H+-szelektív üvegelektród segítségével, a.
paraméterek meghatározásának alapját képezte. Pco2 értékét az üvegelektródból továbbfejlesztett, oldott
C0 2-re érzékeny elektróddal, valamint fotometriás úton a
I

hemoglobintartalmat. {Erdekességképpen jegyezzük

A teljes vér pufferbázis-koncentrációjának (BB) pontos
számítása
A vér pufferbázis-koncentrációjának számításánál a plaz-
ma bikarbonát- és fehérjeanion-. valamint a vérsejtek bi-
karbonát- és hemoglobinanion-koncentrációját vesszük te-
kintetbe. Az alábbiakban feltétel ezzük, hogy 1 liter teljes
meg, hogy a C0 2-elektród azonos elv szerint működik,
mint a centrális kemoszenzitiv sejtek a nyúltvelőben.) Az
összes többi paramétert számítással nyeri a készülék.
A klasszikus Astrup-technikában az egyetlen mért pa-
raméter a pH, és ebből határozzák meg az összes többi
paramétert. A vizsgálandó személytől egyszerre 3 elkülö-
nített vérmintát vesznek: az egyikben minden változtatás
 23. fejezet • Sav-bázis egyensú!Y 363

nélkül mérik meg az aktuális pH-t. a másik kettőt két el- A s~v-bázis egyensúlyzavarok lehetséges okai és
térő, de ismert C0 2-tenziójú gázkeverékkel ekvilibrálják, kompenzálási lehetőségei
majd ezután azokban is megmérik a pH-t. Ezt követően a
23-2. ábrán bemutatott módon ábrázolják a két kal ibráló Respirációs acidosis. Az alveo laris venti lációnak a C02 -ter-
vérmintában mért Pc0 2- és pH-értékeket. Az így kapott két meléshez viszonyított csökkenése okozza. Respirációs aci-
pont meghatározza az adott vérminta pufferegyenesét dosist okozhatnak a tüdő megbetegedései (tüdőgyulla­
(23-3. ábra). Ez az egyenes meredekebb, mint az izobikar- dás, fibrosis, emphysema), pneumothorax, mellkasi defor-
bonát vonalak, a meredekség arányos a vérmintában levő mitások és sérülések, csökkent tüdőperfúzió, továbbá a
nem bikarbonát bázisok mennyiségével. A puffervonalat központi idegrendszer megbetegedéseihez vagy gyógy-
kalibráló egyenesként alkalmazva meg lehet határozni az szeres depressziójához társuló légzési elégtelenség. A
eredeti (kezeletlen) vérmintában mért aktuális pH-hoz tar- csökkent ventiláció respirációs acidosishoz (és hypoxiá-
tozó Pco2 -értéket, majd a Henderson-Hasselbalch-egyen- hoz) vezet.
let segítségével ki lehet számolni az aktuális [HC03]-t. A Minthogy a respirációs acidosis oka, hogy a ventiláció
sav-bázis egyensúly jellemzésére használt további para- nem képes eltávolítani az acidosisért felelős szén-dioxi-
métereket empirikus úton szerkesztett grafikonokból hatá- dot, az érintett személy magára hagyott légzése nem ké-
rozzák meg. Európában a Sigaard-Anderssen-féle nomo- pes az acidosist kompenzálni. Mesterséges lélegeztetés a
gram terjedt el, Észak-Amerikában más grafikai ábrázolást Pa co 2 csökkentésével javíthatja a respirációs acidosist.
alkalmaznak. A krónikus resp irációs acidosist a veseműködés kom-
Az alkalmazott technikától függetlenül kritikus a minta- penzálja: a normálisnál magasabb Pa co 2 megnövekedett
vétel módja . Csak az artériás vérmintából történt megha- H+-szekrécióhoz és „új bikarbonát" keletkezéséhez vezet.
tározásnak van informatív értéke. A mintavételt gyorsan, A kompenzáció megindulása legkevesebb 1 napot vesz
anaerob módon kell elvégezni, mert a levegővel érintkező igénybe: eredményeként a standard [HC03] a normális
vérmintából a C0 2 könnyedén elillan, és ezzel értékelhe- érték fölé emelkedik, és az aktuális [HC03] meghaladja a
tetlenné teszi a vizsgálatot. Artéria pungálása helyett sok korábbi, emelkedett értéket. A vér pH-értéke növekszik,
esetben alacsony metabolikus aktivitású területről (pl. fül- de nem éri el a normális értéket (azaz <7,35).
cimpa}, hyperaemiás állapotban vett kap illáris vérmintát
alkalmaznak. Respirációs alkalosis. Ha az alveo laris ventiláció nagyobb
mértékben növekszik, mint a C0 2 -termelés, respirációs al-
ka losis jön létre. A resp irációs alkalosis viszonylag gyakori
oka az akaratlagos hyperventilatio: ez az állapot magától
megszűnik. Komolyabb következményekkel járhat nem
akklimatizált személyek tartózkodása nagy magasságon: a
fellépő hypoxia olyan súlyos, hogy az alacsony artériás
Pco2 ellenére átveszi a ventiláció szabályozását, és hyper-
E' venti latio alakul ki (1. a 14. fejezetet). (Az állapotot gyorsan
E
= rendezi, ha az érintett személy plasztikzsákból saját kilég-
2=.
0 130 '
"' 120 zett gázkeverékét légzi vissza, de ezt az esetleges fu lladás
(J
0...
110 0 55 60 65 veszélye miatt csak egy másik személy jelenlétében kísé-
100 relheti meg!!!) Respirációs alkalosis nagy magasságban
90 70 75
80 ~\,ao akklimatizált hegymászókban is e l őfordu l hat. A respirációs
70 '-' Pufferbázis (BB) alkalosis mesterségesen lélegeztetett betegekben is
60 (mmol/ll előfordul, ha a beállított lélegeztetési térfogat meghaladja
50 a beteg szükséglet ét (iatrogén ártalom, a kilégzésvégi
0 +5 +10 [HCOj ][mmol/11
40
Pc02-t folyamatosan ellenőrizni kell). Ritkán krónikus respi-
10 15 2 ~5
35 --- ---------------- 30
+15 ~
50
rációs alkalosist okozhat a központi idegrendszeri eredetű
30 hyperventilatio (agytörzsi vérzés, daganat vagy gyulladás);
25 Bázistöbblet (BE) néhány gyógyszer (pl. acetilszalicilsav) túladagolása is
[mmol/IJ
hyperventilatiót okozhat.
20
Az alkalosisnak másodlagos következményei vannak:
15 -20 az ionizált kalcium koncentráció csökken, az idegek inger-
lékenysége fokozódik, és görcsös állapot jöhet létre (1. a
-22 22. fejezetet).
0 Minthogy a respirációs alkalosis többnyire rövid időtar­
6,9 7,0 7,1 7,2 7,33 7,43 7,53 7,63 7,73 tamú, a veseműködés részérő l többnyire nincs szükség
pH
kompenzációra. Krónikusan fennálló esetekben a renalis
23-3. ábra H+-kiválasztás csökken, a vizelettel HC03 ürül, és ilyenkor
a standard HC03-érték esik.
Siggaard-Andersen-fé le görbenomogram a vér sav-bázis státu-
sának értéke léséhez
Nem respirációs (anyagcsere-) acidosis. Ha a különböző nem
Siggaard-Andersen. 0. ( 1974) The Acid-Base Status of the Blood. 4. illékony savak képződése meghaladja a vese „nettó savki-
kiadás, Williams and Wilkins. Baltimore, MD alapján választás"-át, nem respirációs acidosis („anyagcsere-aci-
364 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
dosis", „metabolikus acidosis") fejlődik ki. A nem respirá-
ciós acidosis egyik oka a nem illékony savak túlzott
képződése, amit a normális veseműködés nem képes
kompenzálni. Az egyik leggyakoribb ok a diabetes melli-
tus, amikor a zsírsavak nem teljes oxidációja során keton-
testek (~-hidroxi-vajsav és acetecetsav) keletkeznek (dia-
beteses ketoacidosis , 1. a 29. fejezetet). Súlyos, hosszan
tartó éhezés is ketoacidosist okoz. Kevésbé jár súlyos kö-
vetkezményekkel a lactacidaemia, az intenzív fizikai mun-
kát kísérő tejsavképződés; lactacidaemia kíséri a hypoxiás
állapotot. Normális mértékű nem illékony sav keletkezése
mellett is acidosis jön létre, ha a megbetegedett vese
nem képes a H+-ok kiválasztására (renalis acidosis). Nem-
csak a savprodukciós többlet vagy a csökkent savkiválasz-
tás vezethet acidosishoz, hanem a nagymértékű (extrare-
nalis) bázisvesztés is: ezen acidosis leggyakoribb oka a
hasmenés során fellépő bikarbonátvesztés.
A nem respirációs acidosis közvetlen kompenzálása
légzési: hyperventilatio lép fel. A hyperventilatiót elindító
és fenntartó jel az artériás kemoreceptorok ingerületlea-
dása: ezek a vér [H +]-jának változásaira érzékenyek. A kö-
vetkezmény mély belégzésekkel jellemzett típusos acido-
sisos légzés (Kussmaul-típusú légzés). Fiatal egyénekben
ennek során a Pa co 2 akár 10-15 Hgmm-ig csökkenhet, de
idősebb, megviselt szervezetekben ilyen nagymérvű
hypocapnia nem fejlődi ki. A rövid időn belül létrejövő
részleges kompenzálás során
• a pH < 7,35, még mindig alacsonyabb mint a nor-
mális érték,
• a Pa co 2 a normális alat t van, <40 Hgmm,
• a standard [HC03], pufferbázis és bázistöbblet érté-
keit a légzési kompenzálás nem érinti, valamennyi
a normális érték alatt van, az aktuális [HC03) pedig
még tovább csökken.
Amint említettük, a vese kompenzációs működése
órák múltán kezdődik, és teljes intenzitását csak egy-két
nap elteltével éri el. Ha a nem respirációs acidosis nem
veseeredetű volt, a H +-ok megnövekedett kiválasztása kö-
vetkeztében
• a standard [HC03], pufferbázis és bázistöbblet érté-
ke részlegesen helyreáll,
• ezen változások következtében a pH-érték a nor-
málishoz közelít.
Veseelégtelenség esetén a szervezet egyetlen kom-
penzációs lehetősége a légzés változása .
A kevert típusú acidosis olya n mérvű légzési elégte-
lenségben fordul elő, amelyben nemcsak a szén-dioxid-
retentio, hanem az oxigénhiány is olyan súlyos, hogy szö-
veti hypoxiához
, és ennek következtében lactacidaemiá-
hoz vezet. Altalában jellemző az állapotra, hogy a Pa co 2
fokozódása és a nem respirációs összetevők mennyiségé-
nek csökkenése önmagában mérsékelt, de minthogy
mindkét változás azonos irányba mozdítja el a pH értékét,
ez utóbbi nagyon jelentősen csökken.
Nem respirációs („metabolikus") alkalosis. Ha a nem illékony
savak vesztésének mértéke meghaladja a savak képződé­
sének mértékét, vagy a szervezetbe nagy mennyiségű al-
kálisó kerül (pl. Na-bikarbonát bevitelével), nem respiráci-
ós („metabolikus") alkalosis alakul ki. A nem respirációs al-
kalosis viszonylag ritkán fordul elő. Bár több könyvben
mint „metabolikus", azaz anyagcsere-eredetű alkalosist
említik. valójában nem anyagcsere-e redetű. Hosszan t ar-
tó hányást kísérő gyomorsósavvesztés az egyik lehetséges
oka. (Ebben az esetben a többlet-HC03 a gyomor
fedősejtjeiben keletkezik, és kerül a vérkeringésbe, 1. a
27. fejezetet.) A további okok között szerepel a nem meg-
felően kontrollált öngyógyszerelés, nagy mennyiségű Na-
bikarbonát rendszeres szedése, amelyet a vesében a
HC03-ok fokozott kiválasztása sem képes kompenzálni.
A nem respirációs alkalosis állandó kísérő tünete az al-
doszteron-túlprodukciónak, amely többek között primer
hyperaldosteronismusban (Conn-szindróma, 1. a 21. feje-
zetet) fordul elő, mert fokozott a H + ürítése a vesében. Az
előzőleg említett hosszan tartó hányás nemcsak azzal okoz
nem respirációs alkalosist, hogy jelentős a savvesztés, ha-
nem a vele járó volumenvesztés aktiválja a renin-angio-
tenzin-aldosztero n rendszert; az aldoszteron-tú lter-
melődés azáltal fokozza az alkalosist, hogy növeli a vesé-
ben a H+-ok ürítését. Ezt az állapotot csak a volumenhiány
és az alkalosis együttes korrekciójával lehet rendezni.
A nem respirációs alkalosist közvetlenül a légzés kom-
penzálja: hypoventilatio és C0 2-retenció az első lépés. Ezt
a kompenzációs lehetőséget azonban az ezzel járó hypo-
xia korlátozza: általában a Paco2 nem emelkedik maga-
sabbra, mint 60 Hgmm. Rövid távú részleges légzési kom-
penzálást követően:
• a pH > 7 ,45 (alacsonyabb, mint kezdetben volt, de
még mindig a normális érték fölött).
• a Paco 2 a normális érték fölött van, > 40 Hgmm,
• a standard [HC03]-t, a pufferbázist és a bázisfölös-
leget a légzési kompenzálás nem érinti (az aktuális
HC03 -érték bármi lehet).
A veseműködés megváltozásával járó kompenzálás
későn indul meg, és csak 1-2 nap alatt fej l ődik ki teljesen.
A kompenzáláskor a H+-szekréció és ezért a HC03 -reab-
szorpció csökken, továbbá a gyűjtőcsatornákban HC03-
szekréció indul meg. A vese ammóniaképzése is csökken.
A veseműködéssel való korrekciót követően nem respirá-
ciós alkalosisban:
• csökken a standard [HC03], pufferbázis és bázis-
többlet,
• ennek köveztkeztében a vér pH-értéke a normális ·
felé mozdul el.

@ Mérföldkövek
• 1908-9: L. J. Henderson megfogalmazza az „állati
szervezetek neutralizációs mechanizmusának" egyen-
letét, a hidrogénion-, a szén-dioxid- és bikarbonátkon-
centráció közötti összefüggést. Munkásságát 1928-
ban később sokat idézett könyvében foglalja össze,
ennek címe: Blood. A Study in General Physiology.
Yale University Press.
• 1916: K. A. Hasselbalch továbbfejleszti Henderson
számításait. bevezeti Henderson egyenletének logarit-
mikus alakját.
• 191 7: D. D. Van Slyke és G. E. Cullen bevezetik a plaz-
ma bikarbonátkoncentrációjának gazometriás méré-
sét, és az acidosis mértékének meghatározására a
„plazma C0 2-köt6 kapacitása" („plasma C02-combin-
ing power") meghatározását javasolják.
2 3. fejezet • Sav-bázis egyensú!,y 365
• 1956-tól kezdődően : A súlyos, légzésbénulással járó
dániai gyermekbénulás járványok (poliomyelitis) során
az esetek nagy száma miatt kézzel működtetett
légzőkészülékeket alkalmaznak. A hypoventilatio és
hyperventilatio veszélyének megelőzésé re a koppen-
hágai gyermekkórház laboratóriumában Poul Astrup
módszert dolgoz ki, amely pH-mérések segítségével
lehetővé teszi a sorozatos vér-Pc 0 2-meghatározást
(Pc02-ekvilibrációs technika, Astrup-módszer). A mód-
szer alkalmazása lehetővé t eszi a bénult betegek léle-
geztetésének ellenőrzését. 1966-ban P. Astrup, K. En-
gel, K. Jorgensen és 0. Siggaard-And ersen javaslatot
tesznek a sav-bázis egyensúlyzavarok mai napig általá-
nosan elfogadott terminológiájára.
• 1958: J. W. Severinghaus és A. F. Bradley bevezeti k a
vér-pH és -Pco2 folyamatos követésére alkalmas elekt-
ródokat, amelyeket az intenzív betegellátási osztályo-
kon a beteg ek állapotának követésére („monitorozás")
alkalmaznak.
24. fejezet
A vizeletelvezető rendszer muködése:
vizelettárolás (continentia) és vizeletürítés
A folyamatosan képződő vizelet a gyűjtőcsa tornákból a
vesekelyhekbe, onnan a vesemedencébe (pyelon vagy
pelvis renalis) áramlik. A vizeletet a vesemedencéből a
hólyagba az ureter vezeti el. A vesekelyheket, veseme-
dencét és uretert közös néven felső húgyutaknak nevez-
zük. A vizelet a húgyhólyagban gyűlik össze, ahonnan
az urethrán keresztül hagyja el a szervezetet. A hólyag
(vesica urinaria) és a húgycső (urethra) alkotja az alsó
húgyutakat. A vizelet tárolásának képessége a continen-
tia: az alsó húgyutak funkciója a continentia és a vize-
letürítés (vizelés, mictio) biztosítása. A continentiához
és a vizeletürítéshez az alsó húgyutak n1ellett egy sor ha-
rántcsíkolt izom, a gát- és hasizmok járulnak hozzá.
Felnőttek hólyagjában átlagosan néhány száz (maxi-
mum 500) ml vizelet tárolódik; emberben a hólyag a
húgycsövön keresztül egyetlen vizelési aktusban ürül ki.
Az egész vizeletelvezető rendszert, a vesekelyhektől
a húgycső külső nyílásáig különleges nyálkahártya
(urothelium) béleli; ez ép körülmények között a vizelet
minden alkotórésze szám ára, beleértve a vizet is, átjár-
hatatlan. Ennek következtében ezen a szakaszon sem
szekrécióval, sem felszívással nem kell számolnunk.
Minthogy a felső és az alsó húgyutak funkciója el-
térő, érthető, hogy az azokat felépítő simaizomzat mű­
ködése és szabályozása is jelentősen különbözik. Ezen
kívül mind anató1n iailag, mind működésében jelentős
különbség van a férfi és a női urethra között.
Mind a tárolást, mind a vizeletürítést a központi
idegrendszer szabályozza. Az idegrendszer különböző
szintjei, az agykéreg, hypothalamus, híd, gerincvelő és
az autonóm idegrendszer szimpatikus és paraszimpati-
kus tagozata együttesen és összehangoltan vesznek részt
a continentia és a vizeletürítés szabályozásában.
A vizelet elvezetésének bármely akadálya (pl. vesekő
okozta elzáródás, a prostata jóindulatú adenomája, ko-
ordinációs zavar) kóros vizeletretentióval jár. A retentio
fájdalmas, és ha h osszú ideig áll fent, súlyos és végső so-
ron életveszélyes állapotot jelenthet.
A felső húgyutak:
a vesemedence
és az ureter működése
A vesekelyhek, a vesemedence, az ureteropelvicalis
junkció, az ureter és az ureterovesicalis junkció funkci-
onális egységet alkot. A felsorolt struktúrák izomrétegét
egyegységes simaizomsejtek képezik, ezekre a miogén
aktivitás jellemző. A vesekelyhek és a vesemedence ak-
tuális térfogata egyrészt a vizelet képződési ütemétől,
másrészt az ureterben továbbított vizelettérfogattól függ.
Az ureterperisztaltika
Az átlagos vizeletképződés 0,5-2,0 mVmin. Ilyen inten-
zitás mellett az áramlás a vesemedencéből a hólyagba
szakaszos („bolus áramlás"). A vizeletet az ureter ritmi-
kus perisztaltikus összehúzódásai továbbítják. A vese-
kelyhek és a vesemedence ritmusgenerátor (pacemaker)
aktivitása ritmikus depolarizációs hullámokat és kont-
rakciókat eredményez: a perisztaltikus hullámok dista-
lis irányba a hólyagig terjednek. Emberben a pacemaker
régió a vesekelyhek és a vesemedence h atárán fekszik.
A felső húgyutak simaizomsejtjei az összekötő nexu-
sok következtében funkcionális syncytiumot képeznek;
a vesemedence és az ureter határán lévő ureteropelvica-
lis junkció „megszűri" a depolarizációs hullámokat, és
az ureterre való továbbterjedésük számára funkcionális
akadályt képez. Ezen részleges akadály miatt az ureter-
összehúzódások frekvenciája (percenként 2-6 perisztal-
tika) valam ivel kisebb, mint a vesemedencében jelent-
kező frekvencia (ureteropelvicalis blokk). Két kontrak-
ciós hullám között a simaizom ellazul (az ureter pety-
hüdt). A vesemedence kontrakciója ezután megtölti a
felső ureter egy rövid szakaszát. Az ureter kontrakciós
hulláma lefelé terjed, az összehúzódott szakaszon a

368 IV. rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
nyugalmi 0-5 vízcm nyomás 20-80 vízcm értékre nö-
vekszik. A nyomásfokozódás és a lumen elzáródása a
hólyag felé továbbít egy „vizeletporció"-t (bolus). (Bolus
az élettanban általában egy adott, gyorsan továbbított
folyadékmennyiség.) Egy-egy vesemedence-összehúzó-
dás 0,1- 0,3 ml vizeletet juttat az ureterbe. A perisztalti-
ka az ureterovesicalis junkciónál elhal.
A kontrakciós hullám terjedési sebessége 2-6 cm/s
között van. Felnőtt emberben az ureter hossza 24-30
cm, így egy perisztaltikus hullám 4-15 s alatt jut el a pel-
vistől a hólyagig.
/
Ep viszonyok között a telődő hólyagon belül a nyo-
más folyamatosan alacsony (l. alább), és a vizelet áram-
lása a hólyagba nem ütközik akadályba. Az ureter az
ureterovesicalis junkciónál ferdén fúrj a át a hólyagfalat,
és a hólyagizomzat tónusa megakadályozza a vizelet
visszaáramlását az ureterbe.
Ha a diuresis növekszik, a vesemedence és az ureter
közötti vezetési blokk fokozatosan megszűnik, és végül
minden egyes depolarizációs hullám áttevődik a vese-
medencéről az ureterre; az ureterperisztaltika frekvenci-
ája megnő. Az egyes bolusok térfogata is nagyobb lesz.
Nagyon nagy vizeletáramlás mellett az ureter lumene a
kontrakciós hullám lterületén sem záródik el, és a vizelet
folyamatosan áramlik a hólyag felé. Extrém nagy vize-
letképződés esetén az ureter nem képes az egész vizelet-
mennyiséget továbbítani, és kitágul.
Az ureter beidegzése. Az ureter beidegzés nélkül is
képes vizelettovábbító funkcióját teljesíteni, a transz-
plantált ureter is működőképes. Az autonóm idegrend-
szeri beidegzés azonban befolyásolja az ureter működé­
sét: a szimpatikus postganglionaris végződésekből fel-
szabaduló noradrenalin a.1-receptorokon keresztül fo-
kozza a simaizom sejtek tónusát. Ennek az a jelentősé­
ge, hogy a nyomásemelkedések időszakában az ureter
ellenáll a deformálódásnak.
Az ureter simaizomzatán az a. 1-receptorok mellett
~ 2 -adrenerg-receptorok is vannak. Ha az a. 1-receptoro-
kat farmakológiailag kikapcsoljuk, a noradrenalin gátol-
ja az összehúzódást. A ~ 2 -receptorok fiziológiás szerepe
/ .
meg nem ismert.
Az alsó húgyutak: a húgyhó!Yag
és az urethra működése
Az első életévek folyamán (de az intrauterin fejlődés
alatt is) a vizelet a hólyagban tárolódik, és ha a hólyag-
telődés/belső nyomás elér egy bizonyos mértéket, a h ó-
-
lyag reflexesen kiürül. A continentia, a vizelet visszatar-
tásának képessége az első egy-két életévet követően ala-
kul ki; a vizeletürítés egy adott hólyagnyomást elérve
nem indul automatikusan, csak bizonyos egyéb feltéte-
lek teljesülése esetén. A continentia a társadalmi beil-
leszkedés alapvető feltételei közé tartozik. Az ehhez
szükséges összetett idegrendszeri integráció azonban
/
sérülékeny. Az Egyesült Allamokban végzett felmérések
alapján ott mintegy 12-15 millió azoknak a száma,
akikben az alsó húgyutak koordinációs zavara, inconti-
nentia áll fenn.
Az alsó húgyutak (24-1. ábra) összehangolt működése
biztosítja, hogy a vizelet a lehető legkisebb hólyagnyo-
más mellett tárolódjék, a hólyagkimenet két vizeletürítés
között biztosan zárjon, végül a vizelet kis hidrodinami-
kai ellenállással szemben a lehető legkisebb nyomással
legyen kiüríthető. E zeket a feltételeket 1. a tágulékony
(nagy compliance-szal rendelkező) viszkoelasztikus
szöveti szerkezet, 2. az izom-összehúzódást és -ellazu-
lást szolgáló kettős idegi ellátás, végül 3. a többszintű,
gyakran reciprok működésű központi koordináció biz-
.
/
tOSltJa.
A húgyhó!Yag szerkezete
és beidegzése
Az alsó húgyutak a hólyagból (vesica urinaria) és a
húgycsőből (urethra) állnak. A hólyag izmos falú üreges
szerv, amely anatómiai lag és funkcionálisan több részre
oszlik: ezek a felső detrusor vesicae (detrusorizomzat),
a hólyagkimenet közelében elhelyezkedő trigonum - itt
fúrja át ferdén a két ureter a hólyagfalat - és a trigonum
alatt a hólyagnyak, amely az urethrában folytatódik. A
hólyagnyak és az urethra kezdeti szakaszának simaiz-
mai körkörös lefutásúak: ezek az izomsejtek képezik a
belső urethrasphinctert, amely férfiakban jobban, ·nők­
ben kevésbé fejlett. A zárást szolgáló legalsó struktúra, a
külső urethrasphincter vázizomrostokból áll (l. alább).
Az alsó húgyutak simaizmainak normális körülmé-
nyek között nincs, vagy csak alig van spontán aktivitása,
összehúzódásuk (valamint ellazulásuk) beidegzésüktől
függ (24-2. ábra) . A detrusorizomzat aktiváló beidegzé-
sét paraszimpatikus postganglionaris axonok szolgáltat-
ják: a praeganglionaris axonok a gerincvelő S2-S4 sacra·-
lis szegmentumaiból erednek, és a plexus pelvicuson ke-
resztül érik el a hólyagot. Az átcsatolódás a medencei
paraszimpatikus ganglionokban van; a synapticus át-
tevődést szimpatikus efferensek a.2-receptorokon ke-
resztül szabályozzák. A paraszimpatikus beidegzés leg-
nagyobb részében kolinerg. A simaizomsejteken musz-
 24. fejezet • A vizeletelvezető rendszer működése: vizelettárolás (kontinencia) és vizeletürítés 369

Detrusor karinos receptorok vannak, amelyek a detrusorizomzat

''
'' összehúzódását közvetítik. A paraszimpatiku s végződé­
'\
'' sekből mint ingerlő hatású kotranszmitter, ATP is fel-
'
' szabadul. Az izom zatnak szimpatikus beidegzése is van
Hólyagtest (T h 10- L 2): a noradrenerg axonok ~ 2 - és ~3 -receptorok
közvetítésével ellazulást közvetíten ek (emberben a ~3 -
receptorok tűnnek j elentősebbnek).

' '
Hólyag bázis '' ''
'
' Uretero-veslcalis
junkció
Nyomásváltozások a hó~agban
''
''
'
' Az ép hólyag nagy mennyiségű vizeletet tud úgy befo-
Trigonum
Urethra gadn i, hogy közben benne a nyomás csak minimális
mértékben fokozódik. A hólyagcompliance (.t'.lV/LlP ) -
adott határok között - nagy.
Az orvosi gyakorlatban a retrogád úton feltöltött hó-
24- 1. ábra lyag nyomásváltozásait mérik. A hólyagot a húgycsövön
Az alsó húgyutak váz lata keresztül felvezetett katéteren keresztül fokozatosan töl-
tik fel folyadékkal, és a hólyagon belüli (intravesicalis)
LUMBALIS nyomást a hólyagtérfogattal szemben ábrázolják (cisz-
Szimpatikus GERI, NCVELŐ tom etrogram, 24-3. ábra). L assú feltöltéssel (10-20
postganglionaris ,
,,
axonok ml/min) a görbének négy szakasza kü lönböztethető
1
1
1
1
meg. I<.ezdetben a nyomás kismértékben növekszik (I.
1
1
1 szakasz, ez a beavatkozás műterméke). Ezt követi egy
\
1
1
1
vízszintes „plató fázis" (II. szakasz) : ebben a szakasz-
ban 100 ml térfogatnövekedés 3- 6 vízcm-rel növeli a
nyomást. (E setlegesen gyorsabb feltöltésnél a miogén
e SACRALIS
GERINCVELŐ válasz m iatt a nyomás meredekebben emelkedik.) A ter-
, ,
,, mészetes, ureterek felöli (orthograd) telődésnél a nyo-
m ásemelkedés a II. szakaszban még kisebb. Az intrave-
Paraszimpatikus
praeganglionaris Nervus sicalis nyomás kváziállandósága részben a hólyagfa l (si-
axonok ', pudendus maizomzat és kötőszövet) viszkoelasztikus tulajdonsá-
'' I
I

I
gain ak, részben azon ban a detrusorizomzat gátló be-
Paraszimpatikus idegzésének következménye (l. alább).
postganglionaris
/ axonok
I
I
I
I
I
I
HÓLYAG
~I Ürítési
: szakasz
m-ACh-receptor ~---r-Telődési szakasz - -- - ---..---.-:. .--- 1
© }- 1

132- és 13J-receptor Afferens

axonok
°"-receptor
e 1 1
1

~---.:©
~+ - © 11
1

: 111 IV
Belső
sphlncter I " '
/ '' n-ACh-receptor
I

Kü lső sphincter

24-2. ábra
Hólyagtérfogat (ml)
Az alsó húgyutak beidegzése
m-ACh-R: muszkarinos ACh-receptor a detrusor-símaizmon;
24-3. ábra
n-ACh-R: nikotinos ACh-receptor a külső urethralis sphincter váziz-
mon; a 1-R: noradrenerg a 1-receptor a belső urethrasphincteren (si- Normális emberi císztometrogram [fe ltöltéses (retrogád) cisz-
maizom); ~ 2 -R és ~ 3 -R: noradrenerg ~ 2 - és ~ 3 -receptor a detrusor- tometria]
simaizmon Az 1-IV szakaszok leírását 1. a szövegben

370 IV rész • A vese működése: a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
A hólyag telődésének egy adott szakaszán a viszkoe-
lasztikus tulajdonságok kimerülnek. További telődésre a
nyomás meredeken emelkedik (Ill. szakasz). Ebben a
szakaszban az afferens végződések ingerületleadási
frekvenciája fokozódik, vizelési inger jelentkezik (1.
alább). Normális viszonyok között ebben a szakaszban
indul meg a vizeletürítés. Amennyiben a III. szakaszban
nincs lehetőség a vizelet kiürítésére, a további nyomás-
emelkedés nagyon meredek (IV szakasz), többnyire fáj-
dalom és sürgető vizelési kényszer kíséri, ami vagy aka-
ratlagos, vagy reflexes vizeletürítésbe megy át.
A hólyagtelődés során bekövetkező változásokat
(térfogat és nyomás) emberben a bekövetkező szubjek-
tív érzésekkel, állatkísérletekben pedig az afferens ide-
gek elektromos válaszaival állíthatjuk párhuzamba. Bár
az afferens/szenzoros válasz nem a hólyagtérfogattal,
hanem a hólyagnyomással mutat összefüggést, az aláb-
biakban nem a nyomást, hanem az érzetet kiváltó hó-
lyagtérfogatot adjuk meg. Kezdetben, amikor a hólyag
térfogata 250-300 ml, bizonytalan, erősödő és csillapodó
érzetek lépnek fel. I<..ésőbb a teltségérzet állandósul, és
400-450 ml térfogatnál erős vizelési inger jelentkezik.
Még nagyobb hólyagtérfogatnál kényelmetlen érzés, és
végül 5-600 ml térfogat felett fájdalom lép fel.
A feszülés érzékelése. Mind a continentia, mind a
vizeletürítés a hólyagfal feszülésének a központokba be-
futó afferens jelzéseitől függ. A hólyagfalban lévő me-
chan oreceptorok többnyire szabad idegvégződések,
amelyeknek myelinizált AÖ-axonjai a nervus pelvi-
cusszal futnak be a sacralis gerincvelőbe. A cisztometri-
ás mérések szerint a vizsgált személy akkor jelzi a feszü-
lést, ha a hólyagban a nyomás eléri a 4-12 vízcm értéket.
A befutó impulzusok frekvenciája a hólyagfal feszülésé-
vel arányosan növekszik.
A hólyagfal mechanoreceptorainak aktiválása nélkü-
lözhetetlen a vizeletürítés megindításához és fenntartá-
sához (1. alább). Ha az afferens impulzusok érkezése
akár a hátsó gyökök átmetszése, akár megbetegedése
miatt megszakad, vizeletretenció következik be.
Az AÖ-afferensek mellett C típusú velőtlen rostok is
találhatók a hólyagfalban. Ezek az érzőneuronok való-
színű leg P-anyag (SP) vagy hasonló tachikinintransz-
mitterekkel működnek. Nagyon erős, fájdalmat okozó
mechanikus ingerek (pl. a hólyag túlfeszítése) hatására
a szenzoros receptorból felszabaduló transzmitter fo-
kozza az erek permeabilitását, és simaizom-kontrakciót
okoz (1. a 18. fejezetet). Ezzel a mechanizmussal a túl-
feszítés és más fájdalmas ingerek a hólyagban gyulladá-
sos reakciót váltanak ki.
•
Az urethra működése
A jól működő urethra fő funkciója mindkét nemben a
continentia fenntartása, annak megakadályozása, hogy
a vizelet elcsurogjon a hólyagból (záró funkció). Ennek
megfelelően az urethra sima- és harántcsíkolt izomele-
mei tónusos összehúzódásban va nnak, az urethrán be-
lüli nyomás magasabb, mint az intravesicalis nyomás, és
ez megakadályozza a vizelet akarattól független elfolyá-
sát (emberben a legmagasabb nyomásérték elérheti a
120 vízcentimétert). A jól záró urethra ellenáll azoknak
az intraabdominalis nyomásemelkedéseknek is, ame-
lyek köhögéskor, tüsszentéskor vagy nevetéskor rá-
tevodnek a húgyhólyagra (ellenkező esetben inconti-
nentia alakul ki). Az urethrán keresztül ürül a vizelet a
szabadba (vezető funkció), ezalatt az urethra izomzata
ellazul. Férfiban az urethrán keresztül ürül az ondó a
külvilágba (genitalis funkció).
A férfi és a női urethra anatómiája különbözik. Fér-
fiban a prostata körülveszi az urethra középső szakaszát
(a megnagyobbodott prostata gyakran akadálya a hólyag
kiürítésének, és ennek súlyos következményei lehet-
nek).
A continentia fenntartásában a leírásra kerülő izmo-
kon kívül lényeges szerepe van a hólyagnyak és az
urethra körüli struktúráknak (férfiban a prostata, nó~en
a vagina, a medencefenék izmai és fasciái), amelyek
korrekt pozícióban tartják az alsó húgyutakat.
Az urethra simaizomelen1ei és beidegzésük. A hólyag ki-
menetének (hólyagnyak) körkörös simaizomzata mind
férfiban, mind nőben az urethra simaizomzatába megy
át. Az urethra falában már mind hosszanti, mind körkö-
rös izomnyalábok találhatók (belső urethraspincter). A
simaizomzatnak miogén tónusa van, továbbá ke~ős,
constrictor és ellazító beidegzésben részesül. A szimpa-
tikus noradrenerg beidegzés közvetíti a constrictor im-
pulzusokat (a. 1-receptorok), míg az anatómiailag nem
kellően tisztázott nitroxiderg beidegzés ellazítja az iz-
mokat. Az izmok tónusa a tárolási és az ürítési szaka-
szokban változik (24-4. ábra) . Férfiban az ondó hólyag-
ba jutását (retrográd ejakuláció) a hosszanti simaizmok
akadályozzák m eg (ezek műtéti sérülése esetén a sper-
ma a hólyagba jut) .
Az urethra harántcsíkolt izomzata. Az urethra simaizom-
zatát patkó alakban harántcsíkolt izomrostok veszik kö-
rül (külső urethrasphincter); a patkó hiányzó részében
simaizomrostok vannak. A harántcsíkolt izomrostokat
gerincvelői kolinerg szomatomotor rostok idegzik be: a
motoros neuronok a sacralis S2-S3-szegmentumokban
 24. feíezet • A vizeletelvezető rendszer működése: vizelettárolás (kontinencia) és vizeletürítés
24-4. ábra
A vizelettárolás és -ürítés alatti változások
Craggs. M. McFarlane, J. ( 1999):Exp. Physiol.:
84. 1S1. alapján
Bal oldalon a tárolási. jobb oldalon a vizeletürítési
fázis jellemzői láthatók. Az egyes regisztrátumok
(felülről lefelé): az urethrán belüli nyomás. a külső
sphincterizom elektromiográfiás regisztrátuma
(n. pudendus akciós potenciálok). a hó!Yagon
belüli nyomás. végül a vizeletürítési ráta
helyezkednek el. (Ezen motoros neuronok együttesét
emberben m int Onuf-féle magot is említik.) A haránt-
csíkolt izomrostok jelentős szerepet játszanak a conti-
nentia fen ntartásában. Az intraabdominalis nyomás
emelkedése esetén az izomrostok reflexesen összehú-
zódnak. A vizelési aktust közvetlenül megelőzően az
izomtónus csökken (1. a 24-4. ábrát). A külső urethra-
sphincter szorosan együttműködik a medencefenék
harántcsíkolt izomzatával, a gátizmokkal. T öbben az
uretl1ra- és a gátizmokat együttesen nevezik külső
urethrasphincternek.
A continentia fenntartásának idegi
tényezői
A hólyag continentiája (vizelettároló képesség) több té-
nyezőn alapul.
• A telődés II. szakaszában a nagy térfogatnöveke-
dés csak minimális nyomásváltozással jár. A nagy
compliance (~V/~P, 1. a 14. és 15. fejezetet) a hó-
lyagfal viszkoelasztikus tulajdonságaira vezet-
hető vissza.
• A detrusorizomzat a gátló beidegzés következté-
ben ellazul.
• A telődés alatt a hólyag levezető szakasza, a belső
és a külső sphincter összehúzódik, és ezzel zárja
a külvilág felé vezető utat.
A continentia fenntartásában szereplő efferens idegi
pályákat a telődés alatt az Ao-afferensek ingerlése refle-
xesen aktiválja, de ezeket a pályákat a központi ideg-
rendszer felső szintjei is működésbe hozhatják.
A nagy compliance kialakításában a szimpatikusak-
tivitás reflexes fokozódását is felelősnek tartjuk; a norad-
renerg aktiválás (J)2- és J)3-receptorokon keresztül) gá-
tolja a detrusorizomzat tónusát. A detrusorizomzat gát-
lásának egy lehetséges további oka az izomzatot be-
idegző paraszimpatikus neuronok praesynapticus gátlá-
sa (1. a 24-2. ábrát).
371
Urethrán belüli nyomás
Sphincter EMG
.,........1•r••~1•1t•t~t--•
: • aJM1111
:
•1...l ...t•:•r1•P•tr•111•t•t-l.....
------ I
...._--~~-4ll·~·~J•11J111111111•
J 50 vízcm
05
' m
v
1
-=D~et::.::ru:.:.so::.r..:..:n!..:.yo::.:.m.::ás:___ __ _ __ _ __ -:-_/ -....._____ J 1oo vízcm
_V_ize_le_t_
ár_am_lá_s_ _ __ __ _ _ __ .--_ ___,A J 25 ml/s·
Continentia fázis Vizelési fázis 20s
A szimpa tikus összeköttetés megszakadása csökken-
ti a hólyag compliance-ét és a h ólyag kapacitását.
Sympathectomia után, az ép beidegzésű hólyaggal
összehasonlítva, a hólyagtelődés szakaszában nagyobb
fekvenciával és amplitúdóval jelennek meg hólyag-
összeh úzódások.
A hólyagtelődés folyamán a vizeletürítést gátolja a
hólyagnyak és a proximalis urethra körkörös simaizom-
zatának, a harántcsíkolt izomból álló külső sphincter-
nek, továbbá a gá tizomzat egy részének kontrakciója. A
külső sphincter hólyagtelődéssel párhuzam os reflexes
aktiválódását emberben elektromiográfiával lehet kimu-
tatni: az izmok elektromos aktivitásának frekvenciája a
telődéssel fokozódik. Előrehaladó telődésnél a gátizom-
zat tónusa is fokozódik (continentiareflex).
A telődés szakaszában a continentia a hídbeli neu-
roncsoportokban integrálódik, de ezek a „központok"
többszörös felsőbb („suprapontin") kontroll alatt állnak.
A vizeletürítés efferens pá!Yái
A vizeletürítés, akár akaratlagos, akár reflexes, a conti-
nentia tükörképe: a detrusorizomzat kontrakcióját a hó-
lyagnyak nyílása és a proximalis urethra ellazulása kísé-
ri. Ezeket a simaizmokat az autonóm idegrendszer
idegzi be. Ezen kívül a szomatomotor beidegzésű ha-
rántcsíkolt izmok, a külső urethrasphincter és a gátiz-
mok ellazulnak.
A vizeletürítési folya mat simai zom-ellazulással
kezdődik. Még mielőtt a hólyagban a nyom ás nőne, a
hólyagnyak és a proximalis urethra ellazul: az ellazulá-
sért nagy va lószínűséggel a nitroxiderg efferens neuro-
nok felelősek. Ezzel csökken az urethra hidrodinami-
kai ellenállása, és viszonylag kismérvű nyomásemelke-
dés a hólyagban elégséges a tartalom teljes kiürítéséhez.
H a azonban a vizelet szabad elfolyásának útjában vala-
milyen akadály van (pl. a prostata megnagyobbodása),
akkor a teljes ürüléshez lényegesen nagyobb hólyag-
nyomás-emelkedés szükséges, és ennek a hólyagfal
372 IV rész • A vese működése; a bomlástermékek kiválasztása és a szervetlen anyagok homeosztázisa
szerkezetét érintő kóros másodlagos következményei
vannak.
A hólyag kiürítéséhez a detrusorizomzat összehúzó-
dása szükséges: az összehúzódást paraszimpatikus ko-
linerg rostok közvetítik, közben a hólyagon belüli nyo-
más emelkedik. A paraszimpatikus idegvégződésekből
felszabaduló kotranszmitterek, ATP (P2x-purinerg-re-
ceptor) és P-anyag (tachikininreceptor) hozzájárulhat-
nak a detrusorizomzat összehúzódásához; emberben,
úgy tűnik, a kolinerg beidegzésnek van elsőrendű fon-
„
tossaga.
Ezzel egyidejűen centrálisan gátlódnak az urethra
külső (harántcsíkolt) záróizomzatát beidegző szomato-
motor n euronok, továbbá mindazok a szimpatikus effe-
rensek, amelyek aktivitása normálisan ellazítja a hó-
lyagizomzatot, és amelyek így hozzájárulnak a conti-
nentiához. Ha (emberben) a megkezdett vizeletürítés
folyamán akaratlagos kísérlet történik a vizeletürítés
megszakítására, az egyidejű elektromiográfia jelzi a ha-
rántcsíkolt izomzathoz menő akciós potenciálok azon-
nali fokozódását.
A vizeletürítési aktus során a hólyag-összehúzódás
és sphincterellazulás m ellett a gátizomzat ellazul, a has-
izomzat összehúzódik, és időszakonként (extrém vize-
lési erőfeszítés esetén) a kilégzőizmok aktiválódnak. A
hólyagon belüli nyomás emelkedése hiányában az aka-
ratlagosan kezdeményezett vizeletürítés a hasizmok
összehúzódásával jár; ezzel a hólyagon belüli nyomás
fokozódik, és a hólyag reflexesen kiürül.
A hólyag kiürítésében alapvetően fontos a hólyag
AÖ-mechanoreceptoraiból kiinduló afferensek folyama-
tos ingerületleadása. A hólyagizomzat összehúzódása a
hólyagon belüli nyomás fokozásával ingerli az AÖ-me-
chanoreceptor-végződéseket, és pozitív visszacsatolással
segíti elő a hólyagürítési folyamatot. Afferens visszacsa-
tolás hiányában nemcsak a reflex, hanem az akaratlagos
vizeletürítés is lehetetlenné válik.
A férfi és a női vizeletelvezető rendszer anatómiai
különbségei miatt a két nemben eltérnek a vizeletürítés
egyes paraméterei. A férfiakban a normális vizeletüríté-
si nyomás 50-80 vízcm, nőkben 30-60 vízcm között
mozog. A maximális vizeletáraml ás férfiban 25 mVs,
míg nőkben 30 ml/s (nőkben a rövidebb urethra és a ki-
sebb urethraellenállás miatt magasabb az érték) . Ezeket
a paramétereket a vizeletürítési problémák diagnoszti-
kája részeként az urodinámiás laboratóriumokban hatá-
rozzák meg.
A vizelettárolás (conti nentia)
és a vizeletürítés központi
koordinációja
A continentia, valamint a vizeletürítés központi integrá-
ciójában a gerincvelóóen és a hídban lévő neuroncso-
portok („központok") játszanak szerepet, amelyeket
mechanoreceptor afferensek aktiválnak. Sértetlen, nor-
málisan működő integráció esetén a hólyagból szárma-
zó afferensek a híd „vizelési központ" -jait is elérik, és a
rostralis híd ún. Barrington-féle areájában csatolódnak
át (spino-bulbospinalis vizelési reflex). Ezen hosszú pá-
lya létére kísérletes sértések, emberi sérülések következ-
ményei, továbbá a hólyagafferensek ingerlésével kivál-
tott reflexek hosszú latenciaideje alapján lehet követ-
keztetni. A hídbeli centrum a felső szintekről jövő im-
pulzusok, továbbá a hólyagból jövő mechanoreceptor-
afferentáció alapján „mérlegeli", hogy vizeletürítést kez-
deményez, vagy elnyomja a vizeletürítési reflexet. A
külső urethrasphincter ellazítása teljesen a hídbeli koor-
dinációtól függ, a gerincvelői koordinációs szint kizáró-
lag reflexes összehúzódást képes kezdeményezni.
A gerincvelő sacralis szegmentumai fölötti haránt-
laesiót követően az akaratlagos szabályozás lehetősége
véglegesen megszűnik, továbbá több hónapra elvész a
vizeletürítési reflex is (a hólyagteltséget nem követi au-
tomatikus koordinált vizeletürítés). A vizelési reflex
megszűnése a bekövetkezett „spinalis shock" állapotát
jelzi. Az állapotot teljes időleges areflexia jellemzi, és a
vizeletürítési reflex megszűnése az areflexia része. A vi-
zelési reflex a sérülést követően csak több hónap múlva
tér vissza. Spinalis emberben (vagy állatban) az afferen-
sek a gerincvelői szinten csatolódnak az előzőekben em-
lített autonóm és szomatomotor efferensekre.
A reflex visszatéréséből következtették - mai tudá-
sunk szerint tévesen -, hogy a reflexközpont ép körül-
mények mellett a gerincvelő lumbalis és sacralis szeg-
mentumaiban helyezkedik el. A jelenlegi (bár nem álta-
lánosan elfogadott) álláspont szerint a sérülés alatti ge-
rincvelői szegmentumokban a reflex több hónap alatt
átszerveződik, és a reflexes vizeletürítés visszatérése az
átszerveződött reflex m egjelenésének következménye.
A hólyagból jövő AÖ-afferensek ingerülete reflexesen
aktiválja a külső urethrasphinctert beidegző sacralis mo-
toros n euronokat, azonban ezt a gerincvelői reflexet „fe-
lülírja" a hídbeli vizelési központ, és ennek következté-
ben lazulhat el a külső sphincter a vizeletürítés során.
Ha a gerincvelő folyamatossága a sacralis szegmentu-
mok és a híd között megszakad, a „detrusor-sphincter
 24. fejezet • A vizeletelvezető rendszer működése: vízelettárolás (kontínencia) és vizeletürítés
dyssynergia" néven ismert állapot következik be, amely-
ben a detrusorizom összehúzódása ellenére lehetetlen a
vizelet kiürítése.
Az első 1-2 életévet követően a vizeletürítési reflex
megindításához a felsőbb központi idegrendszeri struk-
túrák „engedélye" szükséges. E zek a magasabb szintek
egy ideig gá tolni képesek a vizeletürítést. A vizelés aka-
ratlagos megindításához - továbbá a vizeletürítési reflex
@ Áttekintés
• A vesében képződő vizeletet a felső húgyutak (vese-
k.elyhek, vesemedence, ureter) vezetik el a hólyagba.
Az ureter perisztaltikus mozgásai a folyamatosan
képződő vizeletet rés.zletekben (porciónként) továb-
bítják A perisztaltikus mozgásokat a simaizomzat-
ban ritmusosan keletkező depolarizációk indítják el.
• Az alsó húgyutak részei a húgyhólyag és a húgycső:
ezek funkciója a vizelet tárolása (continentia) és a
hólyag tartalmának időszakos kiürítése (vizelés).
• A hólyag tágulékony szerv. A continentia a hólyagfal
saját viszkoelasztikus tulajdonságainak, továbbá a
hólyag-simaizomzat idegi szabályozásának követ-
kezménye.
• A hólyag fokozatos telődésével aktiválódnak a hó-
lyagfal mechanoreceptorai. A tudatosuló ingerülete-
ket (hólyagtelődés, vizelési inger) AÖ-afferens rostok
továbbítják, és ezek a rostok képezik a vizelési reflex
373
gátlásához - szükséges, hogy a frontalis kéreg, a hypo-
thalamus egyes magcsoportjai és a kisagy paralobulusá-
nak összeköttetése a híd és a sacralis gerincvelő neuron-
jaival ép legyen. Az előagy hosszú ideig képes gátolni a
vizeletürítési késztetést. Az előagy továbbá fokozhatja is
a hólyagon belüli nyomást, és ezzel vizeletürítési kész-
tetést is előidézhet: emberben ezeket a hatásokat külön-
böző pszichés tényezők hozhatják létre.
afferens szárát. A C típusú afferens rostok kóros kö-
rülmények között (gyulladás, fájdalom) lépnek mű­
ködésbe.
• A vizeletürítés során a detrusorizom összehúzódik, a
hólyagnyak és a felső urethra ellazul, és a külső
urethrasphincter tónusa megszűnik (a szomatomo-
tor beidegzés szünetel).
• A vizelési reflex létrejöttében a hólyagafferensek, a
gerincvelő és a híd reflexközpontjai, továbbá a hó-
lyaghoz, az urethrához, a gát- és hasizmokhoz futó
efferens pályák vesznek részt. A hídban lévő vizelési
központok felelősek a tárolási és az ürítési szaka-
szokban a simaizomzat reciprok beidegzéséért. A
gerincvelő harántsérülését követően a vizelési képes-
ség hosszú időszakra megszűnik. Ennek elteltével a
reflexpálya átrendeződésével tudatosulás nélküli vi-
zelési reflex jön létre.
25. fejezet A tápcsatorna szabá!Yozásának alapelvei
"
Jltdolgozta Fonyó Attila

26. fejezet A tápcsator11a motoros működése

Átdolgozta Fonyó Attila

27. fejezet A tápcsatorna szekréciós funl<ciói

"
Atdolgozta Fonyó Attila

28. fejezet Lebontás és felszívás a tápcsatornában

"
Atdolgozta Fonyó Attila

29. fejezet A belső tápanyagforgalom és hormonális szabá!Yozása

"
Atdolgozta Fonyó Attila

30. fejezet Az energiaforgalom

"
AtcJolgoz-Pa Fo1vy6 Attila

Vékonybélbo~hok pásztázó elektronmikroszkópos képe

25. fejezet
A táRcsatorna szabá~ozásának alaRelve_i_ _
Minden állati sejtnek szüksége van olyan szerves mole-
kulákra, tápanyagokra, amelyekből felépítheti saját tes-
tét (építőkövek), ill. amelyek lebontásával energiaszük-
ségletét fedezi (energiaforrások). Az egysejtű élőlények
ezeket az anyagokat a környezetüket képező folyadék-
ból diffiízió, aktív transzport vagy endocytosis révén ve-
szik fel. A soksejtű élőlények evolúciója során a táp-
anyag- és folyadékfelvételre külön szervrendszer, a táp-
csatorna fejlődött ki. Az emlősökben a tápcsatorna (álta-
lánosan használt szinonimák: gyomor-bél rendszer,
gastrointestinalis vagy gastroenteralis rendszer) a száj-
nyílással kezdődik, és a végbélnyílással végződik; a
rendszerhez tartoznak a nyálmirigyek, a hasnyálmirigy
és a máj is. Születés után a szervezet a tápcsatorna útján
jut tápanyagokhoz, vitaminokl1oz, szervetlen anyagok-
hoz és vízhez.
A tápcsatornának mechanikai (felaprító, keverő, tá-
roló és továbbító), szekréciós, felszívó, exkréciós (kiü-
rítő) és immunfunkciója van. A felsorolt működéseket
simaizom sejtek, szekréciót vagy felszívást végző hám-
sejtek és immunsejtek végzik; ezekhez csatlakoznak a
szabályozás elemeiként az idegi struktúrák és az endok-
rin/parakrin sejtek, a vér- és nyirokerek, továbbá a szer-
kezetet biztosító kötőszövet.
Az optimális működéshez a mechanikai, szekréciós
és felszívó folyamatokat, továbbá az éri ntett szakasz
vérellátását össze kell hangolni. Az elfogyasztott táplá-
lék mennyisége és összetétele széles határok között
változik, ezért a felsorolt funkciókat a változó táplálék-
bevitelhez kell igazítani. Az összehangolást két helyi
rendszer, az enteralis idegrendszer és a helyi endok-
rin/parakrin rendszer, továbbá a központi idegrendszer
irányítja. A felsorolt rendszerek reciprok kapcsolatban
állnak: az enteralis idegrendszer kétirányú kapcsolatban
áll a központi idegrendszerrel, mind a központi, mind
az enteralis idegrendszer befolyásolja a j elző- (szignál-)
molekulák elválasztását, a jelzőmolekulák pedig nem-
csak a végrehajtó sejtekre hathatnak, hanem afferens
végződéseket is ingerelhetnek, és ezzel központi ideg-
rendszeri reflexeket is kiválthatnak.
A tápcsatorna egyes szakaszaiban eltérnek a szabá-
lyozó mechanizmusok. A tápcsatorna kezdeti szakaszá-
nak működése (rágás, nyelés) kizárólagosan központi
idegrendszeri irányítás alatt áll; a további szakaszokban
a helyi szabályozás önmagában is képes a koordinált
működést biztosítani, de a központi idegrendszeri és a
helyi szabályozás együttműködik. A tápcsatorna termi-
nális szakaszának irányításában (székletürítés) ismét a
központi idegrendszeré a főszerep.
Az enteralis idegrendszer
Az en teralis idegrendszer - a szimpatikus és a para-
szimpatikus rendszer m ellett - az autonóm (vegetatív)
idegrendszer harmadik tagoza ta. Az enteralis idegrend-
szerben mintegy 1Q8 neuron van, ez nagyjából megfelel
a gerincvelői szürkeállományt alkotó neuronok számá-
nak. Az enteralis idegrendszer az oesophagus alsó har-
madától egészen a rectum végéig, a belső anussphincte-
rig húzódik, és magában foglalja az epeutak és a panc-
reas idegelemeit is. A neuronok sejttestjei részben a
külső hosszanti és a körkörös simaizomrétegek között
(plexus myentericus, Auerbach-féle plexus), részben a
submucosában (plexus submucosus, Meissner-fele ple-
xus) helyezkednek el (25-1 . ábra) . A két plexus között
számos axon biztosítja az összeköttetést; bár a plexusok
effektorneuronjainak beidegzési területe elkülönül, a
két plexus egységes enteralis idegrendszerként műkö­
dik.
Az enteralis idegrendszer minden külső idegi kap-
csolattól függetlenül is képes működni. A szervezés ref-
lexekre épül: a szenzoros neuronok aktiválódása hatá-
rozza meg a beidegzett simaizmok, hámsejtek (közöt-
tük endokrin és parakrin sej tek) működését. A helyi me-
chanikai és kémiai változások helyi motoros, szekréciós,
véráramlási és immunreakciókat indítanak meg. A neu-
ronalis kapcso latokban preformált reflexmintá:?atok,
neuralis programok rögzültek: adott afferens ingerekre
meghatározott motoros, szekréciós és vazomotor válasz
jön létre. Az önálló működés nem zárja ki a központi
irányítást: a központi idegrendszerből - a szimpatikus
és a paraszimpatikus idegeken keresztül - érkező utasí-
tásokat az enteralis idegrendszer közvetíti a végrehajtó
sejtekhez.
378 V rész • Tápanyag- és energiaforgalom

Myentericus plexus
Körkörös simaizomréteg

Submucosus plexus

Bélbolyhok Mucosa

25- 1. ábra
A plexus myentericus és plexus submucosus elhelyezkedése a bélfalban
Furness. 1. B.. Costa. M. (1980): Neuroscience 5. 1. nyomán
Az ábra szétválasztva mutatja be a vékonybél rétegeit (hosszanti és körkörös izomréteg. nyálkahárrya)

Az enteralis idegrendszert fel építő Saját primer afferens neuronok. A saját (intrinsic)
primer afferens neuronok (primer szenzoros neuronok)
neuronok axonjai mindvégig az enteralis idegrendszeren belül
maradnak (azaz a neuronok az enteralis idegrendszeren
Az enteralis idegrendszert felépítő neuronok- hasonló- belül csatolódnak át). A szenzoros végződések egy része
an a köz ponti idegrendszer neuronjaihoz - reflexíveket a simaizomrétegben, az izomsejtek között helyezkedik
alakítanak ki, amelyek szenzoros (primer afferens) neu- el, és a tápcsatorna falának feszülési állapotát jelzi. Más
ronokból, interneuronláncokból és végrehajtó (effektor-) szenzoros végződések a nyálkahártyában helyezkednek
neuronokból épülnek fel (25-2. ábra). el, a nyálkahártya deformálódására érzékenyek (pl. a
nyálkahártya felszínének érintésére reagálnak). Valószí-
nűnek látszik, hogy az ingerfelvételben a nyálkahártya
enterochromaffin sejtjei, ill. a belőlük felszabaduló 5-
Hosszanti simaizom hidroxi-triptamin (5-HT) játszanak szerepet: az 5-HT
következő lépésként a környező primer afferens
végződéseket izgatja. Ismét más idegvégződések a táp-
ACh lnterneuron © csatorna tartalmának összetételét, ill. annak változását
© Serkentő jelző kemo-, ill. ozmoreceptorok. A saját primer afferens
effektor-
neuronok végső soron a táplálék megjelenését jelzik a
gyomor-bél rendszer adott szakaszán. A saját primer af-
lnterneuron NANC ferens neuronok ingerülete váltja ki az adott tápcsator-
© gátló
effektor- naszakasz motoros, szekréciós és vazomotor reakcióit.
neuron Az egyes saját primer afferens neuronok egymással is
Primer
• szenzoros synapticus kapcsolatban van nak, és lassú ingerlő átvitel-
neuron
Körkörös lel ( = lassú EPSP) önmagukat erősítő köröket hoznak
simaizom
létre. Az ilyen kapcsolódások következménye, hogy a
tápcsatornában lezajló mechanikai vagy kémiai változá-
25-2 ábra sok hatására nagyszámú saját primer afferens neuron
Reflexívek az enteralis idegrendszerben együttesen kerül ingerületbe, és felerősített reflexvála-
A vázlaton egyszerílsített idegi kapcsolatok szerepelnek. szokat hoz létre.
 25. fejezet A tápcsatorna szabá!,yozásának alapelvei 379

A primer afferens neuronok transzmittere valószí-

25-1. táblázat
nűleg a tachikininek csoportjába tartozó peptid, ezek
közül a P-anyag (substance P, SP) szerepelhet. Az ente- Az enteralis idegrendszer neurotranszmitterei
ra lis idegrendszer első synapsisa ingerlő (más néven ser-
Kémiai szerkezet Neurotranszmitter
kentő, excitáló) áttevődés, ingerülete a második neuro-
non - ha egyébként az áttevődés feltételei adottak - ak- Nem peptid Acetil-kolin (ACh)
ciós potenciált vált ki. A primer afferens neuronok fel-
5-hidroxi-triptamin,
szálló (oralis irányú) és leszálló (aboralis, más néven (5-HT szerotonin)
analis irányú) interneuronokkal kapcsolódnak, de köz-
ATP
vetlenül is átcsatolódhatnak effektorneuronokra (mo-
nosynapticus kapcsolat). NO

Glutamát
A központi idegrendszer visceralis afferensei. A gyomor-bél
rendszerben találhatók olyan szenzoros neuronok is, Peptid Tachikininek
amelyek nem az enteralis idegrendszer afferensei, ha- P-anyag (SP)
nem axonjuk elhagyja a gyomor-bél rendszert, és vagy a Neurok.inin A
Neuropeptid"(
központi idegrendszerben, vagy valamelyik perifériás
Neuropeptid l(
ganglionban csatolódik át (visceralis afferensek). Azok
az afferensek, amelyek sejtteste az intervertebralis gang- Opioid peptidek:
lionban van, spinalis afferens neuronok, és a központi Metionin-enkefalin
Leucin-enkefalin
idegrendszer viscerosensoros afferenseit képezik. Ezek
Met-enk-arg-gli-leu
az afferensek hosszú pályás viscerosomaticus vagy vis-
Dinorfin- 17
cerovisceralis reflexeket közvetítenek. Néhány ilyen vis-
ceralis afferens axon elágazik, és visszakanyarodó kolla- Neurotenzin
terálisokat küld az enteralis idegrendszerhez: így ezelc Neuropeptid Y (NPY)
az ingerületek részesei lehetnek az enteralis idegrend- GRP (emlős bombezin)
szer saját reflexeinek.
Szomatoszta tin

lnterneuronok. Az enteralis idegrendszer neuronjai- Vazoaktív intestinalis peptid (VIP)

nak nagy részét a szenzoros és az effektorneuronok kö-
zötti kapcsolatot biztosító interneuronok teszik ki. Az
interneuronok axonjai gyakran ágaznak el, ingerület-
elosztó szerepük van. Az interneuronokból kialakuló
lánc oralis irányban felszálló, vagy aboralis (analis)
irányban leszálló lehet.
Az interneuronok közötti synapsisok - h asonlóan a
központi idegrendszer synapsisaihoz - ingerlőek (exci-
tálóak) vagy gátlóak. A synapticus áttevődésben sze-
replő transzmittereket a 25-1. táblázat tünteti fel.
Az ingerlő interneuronok egy része kolinerg, és az
átcsatolásban nikotinos ACh-receptor (n-ACh-R) szere-
pel. A leszálló irányú ingerlő interneuronokban a kolin-
erg áttevődés mellett ATP és glutamát szerepelhet
transzmitterként.
A gátló interneuronokban gyakran valamelyik pep-
tiderg mechanizmus működik. IGemelkedő szerepet
játszanak a gátló áttevődésben az enkefaJinok (opioid
peptidek), amelyek a postsynapticus neuron membrán-
jának opiátreceptoraih oz kötődve hiperpolarizálják a
postsynapticus sejtet, gátolják annak transzmitterleadá-
sát. A gátló interneuronok más részében szomatosztatin
Kolecisztokinin (CCK)
Galanin
PACAP
a neurotranszmitter, ami szintén hiperpolarizája a
. .
postsynapticus se1tet.
Effektorneuronok és transzmittereik. A primer
afferens vagy az interneuron/ intern euronlánc végül ef-
fektorneuronokon végződik.
(Ai autonóm idegrendszer neurotranszmitterei kö-
zül elsőként az acetil-kolint, majd a noradrenalint azo-
nosították. A további vizsgálatok: derítettek fényt azokra
a neurotranszmitter-mechanizmusokra, amelyekben
sem ACh, sem noradrenalin nem játszott szerepet: eze-
ket nem adrenerg, nem kolinerg ingerületátvitelnek ne-
vezték; rövidítésük NANC-átvitel. Az elnevezés he-
lyenként még ma is megtalálható, bár nagyon sok eset-
ben már azonosították az NANC-transzmittert.)

380 V rész • Tápanyag- és energiaforgalom
A simaizmok aktiválásában (kontrakciós válasz)
mind ACh, mind pedig különböző tachikininek (P-
anyag és mások) szerepet játszanak. A két transzmitter
ugyanabból az idegvégződésből szabadul fel, kotransz-
n1itterek. Ennek következménye, hogy az enteralis ideg-
rendszer ingerlésével kiváltott simaizom-összehúzódást
az önmagában adott atropin vagy a tachikininantago-
nisták csak részlegesen gátolják meg.
A gyomor-bél rendszer körkörös simaizomrétegéhez
menő effektorneuronok egy része gátló, elernyedést
előidéző. A gátló transzmitterek a vazoal{tÍv intestinalis
peptid (VIP), a nitrogén-monoxid, az ATP, továbbá egy
PACAP rövidítéssel jelölt peptid.
„
U gy tűnik, hogy az enteralis idegrendszer effektor-
neuronjainak mind az aktiváló, mind pedig a gátló ha-
tását - legalábbis részben - a Cajal-féle interstitialis sej-
tek közvetítik (l. a 7. fejezetet). Az interstitialis sejtek
elektromosan kapcsolódnak a bélcsatorna simaizom-
sejtjeihez: a bél mozgásainak ritmusgenerátor (pacema-
,
ker) sejtjei az interstitialis sejtek. Allatkísérletek szerint
az interstitialis sejtek a célsejtjei mind az ingerlő hatású
tachilcinin, mind pedig a gátló hatású NO transzmitter-
nek.
A vékonybél epithelsejtjeit az effektorneuronok akti-
válják, szelrréciójukat serkentik (szekretomotoros akti-
válás). Az ingerületátvitel egyes esetekben kolinerg, míg
más neuronok esetén a transzmitter a VIP. Enteralis
idegrendszeri szabályozása az endokrin és a parakrin
szekréciójú sejteknek is van.
Az enteralis idegrendszer effektorneuronjai a bél-
nyálkahártya vérellátását is szabályozzák. A működő
szakaszban fokozódik a véráramlás, a funkcionális
hyperaemiát a helyi idegrendszer közvetíti. Az értágító
mechanizmusok egyike közvetett: az enteralis idegrend-
szer l{olinerg effektorneuronjai az erek endotheliumát
idegzik be, és az endotheliumból felszabaduló nitrogén-
monoxid (NO) hozza létre az értágulatot. A kolinerg
értágító reflexek mellett nem kolinerg értágító „neuronok
is vannak, amelyeknek transzmittere a VIP. Ugy tűnik,
hogy az effektorneuronok elágazó axonjai látják el mind
a szecernáló epitheliumot, mind az arteriolákat: ezek a
neuronok egyaránt közvetítenek szekretomotoros és ér-
tágító reflexeket.
[Az előzőekkel szemben az érszűkítő mechaniz-
,m usban az enteralis idegrendszer nem szerepel. Az ál-
talános keringési alkalmazkodást szolgáló gyomor-bél
rendszeri érszűkítő reakciókat (pl. fizikai munka során)
szimpatikus postganglionaris rostok közvetítik.J
--
Az enteralis idegrendszer és a
központi idegrendszer összel<öttetései
Az enteralis idegrendszer és a központi idegrendszer
közötti kapcsolat nagy részét a paraszimpatikus idegek
közvetítik. Az emberi ,n ervus vagus az oesophagus alsó
harmadától a colon transversum első szakaszáig idegzi
be a tápcsatornát, a sacralis paraszimpatikus idege!{ pe-
dig az ettől distalisan elhelyezkedő szakaszt innervál-
ják. A paraszimpatikus praeganglionaris axonok egy ré-
sze az enteralis idegrendszer neuronjain végződik. A
tápcsatorna legtöbb szabályozási folyamatában a para-
szimpatikus praeganglionaris axonok nem közvetítenek
meghatározott (diszkrét, körülírt) reflexeket, hanem az
enteralis idegrendszer saját reflexmintázatait modulál-
ják. A gyomor-bél rendszeri motorika és szekréció auto-
nóm módon, a központi idegrendszerrel való összeköt-
tetés nélkül is működik.
Az enteralis idegrendszer neuronjain postgangliona-
ris szirnpatikus rostok is végződnek, és részt vesznek a
gyomor-bél rendszer szabályozásában. Ezek a noradre-
nerg rostok gátló hatásúak. A gátlás egyik típusa postsy-
napticus: a noradrenalin a neuronok a.2-receptorain ke-
resztül hiperpolarizálja a postsynapticus sejtet. Szimpa-
tikus postganglionaris axonok a transzmitterleadás
csökkentésével praesynapticus gátlást is létrehozhatnak.
A gyomor-bél rendszeri szabályozásban részt vevő szim-
patikus axonok túlnyomó részének motorikát gátló,
vagy azt késleltető hatása van. E zzel a mechanizmussal
a szimpatikus idegrendszer a szervezetet érő nagyobb
megterheléskor felfüggeszti a gyomor-bél rendszer mű­
ködését.
A gyomor-bél rendszerhez futó szimpatikus axonok
egy része kikerüli az enteralis idegrendszert. Ezek a ros-
tok közvetlenül a sphincterek simaizomzatán végződ­
nek, és a. 1-receptorokon keresztül összehúzódást válta-
nak ki. A sphincterizomzat összehúzódása része a gyo-
mor-bél csatorna motiltás álta lános szimpatikus ideg-
rendszeri gátlásának.
 2 S. fejezel A tápcsatorna szabá!Yozásának alapelvei 381

A gyomor-bél rendszeri Microvillusok ~ - Kemoszenzilív pólus

jelzőmolekulák: hormonok
és parakrin szekrétumok
(

/ •
A gyomor-bél rendszeri működések összehangolásának Szekréciós granulumok
Szekréciós pólus
további lehetősége kémiai hírvivők („ messengerek")
megj elenése, amelyek közeli vagy távoli sejtekre hatva Gyomor-bél rendszeri hormon (peptid)
szabályozzák azokat: az első esetben parakrin, a m áso-
dikban endokrin elválasztásról, gyomor-bél rendszeri
h orm onokról beszélünk. (A gyomor-bél rendszeri sza-
• ~

bályozó moleku lákra alkalmazták először a „hormon" Kapilláris

elnevezést.)
A gyomor-bél rendszeri hormonokról kialakult ere-
deti koncepció szerint ezek a hírvivők specifikus inge-
rekre szabadulnak fel a tápcsatorna specifikus sejtjeiből ,
és a vérkeringés útján kerülnek el a tápcsatorna mássza-
kaszához (beleértve a pancreast is), aho l specifikus ha-
tásukat kifej tik. Az ered eti koncepció egyik lényeges mó-
dosulása az, hogy ezek a hormo nok a tápcsatornán kívül
is hatnak; a niásik lényeges módosulás pedig, h ogy a
hormonokat kódoló gének n em csak a tápcsatorn a sejt-
jeiben fejeződnek ki, h anem más szervekben, így a köz-
ponti idegrendszerben is, a génproduktum pedig na-
gyon sok változatot mutathat.
A gyomor-bél rendszeri hormonok
A gyomor·bél rendszer nyálkahártyájának endokrin sejtei
Az elválasztott molekulákkal vagy azok prekurzora-
ival szemben termelt specifikus antitestek tették le-
hetővé az endokrin/ parak.rin sejtek immunhisztokémiai
azonosítását. A tápcsatorna endokrin sejtjeit és az álta-
luk elválasztott jelzőmolekulákat a 25-2. táblázatban
fogla ljuk össze.
A peptidhormonok bioszintézise. A pepti d
(pre) prohormonok/neu rotranszmitterek. keletkezésében
jelenleg két paradigmát ismerünk. Az egyik - ritkábban
előforduló - paradigma szerint a (pre) prohormon gén-
b ől átírt RNS alternatív felszabdaláson („spl icing")

és az azol<at termelő sejtek

25-2. táblázat
A gyomor-bél rendszeri hormonok peptidek, ame lyek A gyomor-bél rendszer endokrin sejtjei
különböző peptidvariánsok formájában fordulnak elő. és az elválasztott peptidhormonok
A gyomor-bél rend szeri endokrin sejtek külön-külön
csak egy (pre)prohormon kódoló génjét fejezik ki; en- Sejt Termék

nek átírása és transzlációja eredmén yezi a prohormon-

G-sejt Gasztrinok
molekula (ho rmonprekurzor) megj elenését, amelyből
poszttranszlációs módosításokkal alakul ki az elválasz- !-sejt (régebbi neve l(olecisztokininek (CCK)
tásra kerülő hormon. CCI<-sej t)

L -sejt (régebben Proglukagon gén produktumok,

A gyomor-bél rendszer endokrin sejtjei. A gyo- azonosnak tartották GLP-1 , GLP-2
mor-bél rendszer nyálkahártyájában, elszór va a hámsej- a pancreas a- [A-]
tek között, jellegzetes morfológiájú sejtek találhatók sejtjével)
(25-3. ábra) . L egtöbbjük apicalis (Iuminalis) pólusán S-sejt Szekretin
mikrobolyhok (microvillusok) nyúlnak mélyen a lu-
M-sejt Motilin
menbe. Ez a pólus érzékeli a gyomor-bél tartalom kémi-
ai összetételét (kemoszenz i tív funkció). A sejtek bazális GIP-sej t GIP ( = glukózdependens
pólusa szekréciós granu lumokat tartalmaz. A bazális inzulinotrop peptid)
membránon keresztül a sejt exocytosissal adja le a P/Dl (ember) Ghrelin
jelző molekulát.

>
382 V. rész • Tápanyag- és energiaforgalom

m egy át, és a végtermék két különböző peptid (hormon
vagy neurotranszmitter) . A másik, gyakrabban előfor­
duló bioszintetikus mechanizmusban a gén átírása so-
rán egységes (pre)prohormon-n1-RNS keletkezik, de a
transzlációt a fehérje poszttranszláci_ós módosítása kö-
veti [peptidkötés( ek) hasítása, C-terminális amidálás,
szulfátcsoport bevitele]; ezekkel vagy egy hormon kü-
lönböző variánsai (pl. gasztrinok, 25-4. ábra), vagy egé-
szen különböző peptidhormonok (pl. glukagon és glu-
kagonszerű peptidek, GLP-k, 25-5. ábra) keletkezhet-
nek. A gasztrinok esetében a terminális glicin lehasadá-
sa alapvetően megváltoztatja a hatás helyét és irányát. A
proglukagon eltérő hasítása viszont eltérő sejtekben va-
lósul meg.
Preprogasztrin
A hormonok szerkezet szerinti csoportosítása.
A gyomor-bél rendszeri hormonok szerkezetük alapján
csoportosíthatók („hormoncsaládok"). A gasztrin (ok) és
a kolecisztokinin(ek) homológ szerkezetűek: a gasztrin
és a kolecisztokinin (CCI<.) C-terminális végén 5 ami-
nosav azonos, és a szerkezetben további homológiák is
vannak. Ennek alapján beszélünk a hormonok gaszt-
rin-CCI<. családjáról. Eltérő családba tartozik a szekre-
tin, am ely viszont a pancreas a-sejtjeiben keletkező
hormonnal, a glukagonnal, a gyomor-bél hormonok.
közül a glukagonszerű peptidekkel (GLP-1 és GLP-2),
a glukózdependens inzulinotrop peptiddel (GIP) és a
ghrelinnel mutat homológiát. [A szekretincsaládba a
hormonális hatású peptidek mellett neurotranszmitter
peptidek (vazoaktív intestinális peptid, hisztidin-izole-
ucin peptid) is tartoznak.J A pancreas fejlődéstanil ag a
gyomor-bél rendszerhez tartozik: a gyomor-bél rend-
szeri hormonpeptideket és a pancreas hormonpeptidje-
it közös néven gastro-entcro-pancreaticus (GEP-) pep-

i
Progasztrin
tidek néven is említik. Az egy családba tartozó hormo-
nokra jellemző még, hogy hormonreceptoruk is rokon-
„
sagot mutat.
iG34-Gly ~ G34-Gly0H ~ G34
A gyomor-bél rendszeri hormonokat kódoló gének a
tápcsatornán kívül más sejtekben is kifejeződnek, így a

iG17-Gly
i
G17
központi idegrendszer egyes területein, továbbá egyes
daganatsejtekben. A daganatsejtekben keletkező hor-
mon hatású peptidek szabályozás nélkül keletkeznek,
L
-proliferáció -differenciálódás
l
-proliferáció
és nagy mennyiségben kerü lhetnek a vérkeri ngésbe, kó-
ros tüneteket okozva.
a colonban a gyomorban a gyomorban
-hisztam inszekréció
-savszel<réció A hormonszekréció szabályozása. A legtöbb gyo-
mor-bél rendszeri hormon vérkoncentrációja a táplál-
25-4 :lbra
kozás valam ely „eseményével" szinkrón emelkedik
A progasztrin processzálása a Ci-sejtben
(25-6. ábra) . A hormonelválasztás megindulásában köz-

70
1 31 32 62 63 71 77 109 110 124 125
Emberi proglukagon

A pancreas a-sejtjeiben 1 30 61 72 158

keletkező --- 1
peptidfragmentumok GRPP _J 1 Glukagon Nagy proglukagonfragmentumok
64 69

78 107 126 158

A bél L-sejtjeiben
keletkező Glicentin GLP-1 1 [_j .
I ___ G
_LP_-2_ _.
peptidfragmentumok
1 30 33 69
GRPP _J L Oxintomodulin

2 S S. ábra
A humán glukagon és a glukagonnal rokon peptidek kialakulása a pancreas ex- (A-) és a bélnyálkahártya l-sejteiben
Holst. 1. 1- (1997): Annu. Rev. Physiol. 59. 257. nyomán
--
25. fejezel A tápcsatorna szabá!Yozásának alapelvei 383

--..
......
cisztokinin (CCK), ghrelinl a központi idegrendszer-
Q.)
ben (is) fejt ki hatást (l. a 43 . fejezetet) .
--
·"'=
0
E
Cl.
8
Az egyes hormonok hatásai három eltérő paradigma
.__,
szerint valósulnak meg. Az első, legegyszerűbb paradig-
:""
•O
"ü
·ns
.....
...... 1 ma szerint a hormonreceptor magán a végrehajtó sejten
e: 1
Q.)
ü
e:
4 1
' van, és abban indít meg változást; egy 1násodik hatásmé-
•
0
..::.:: chanizmusban a hormonreceptor egy közbeiktatott sej-
/ :
00
'
:::.::: ten (pl. az alább ismertetésre kerülő ECL-sejten) van, és
(..)
(..)
ns ezen közvetítő sejt indítja meg a végrehajtó sejt (pl. gyo-
E
~ 2 mor fedősejt) válaszát. E gy harniadik lehetőség úgy m í'.í-
a..
ködik, hogy a hormonmolekula receptora a n. vagus af-
ferens végződésén helyezkedik el, és az afferens ingerü-
let a nyúltvel{)i központban átcsatolódva a n. vagus effe-
0
-15 0 30 60 120 rens rostjain keresztül váltja ki a végrehajtó sejt motoros

t vagy szekréciós válaszát (vagovagalis reflex, l. alább).

Étkezés
2 e: -f\ !íhra
A kolecísztokinin (CCK) plazmakoncentráci6jának változása
étkezés után
Lewis. L. D .. Williams, j. A. ( 1990): News Physiol. Sci. 5. 163.
mán
A nyíl az étkezés időpontját. a pontozott íüggőleges vonalak az érté-
kek standard deviációját jelzik
vetlen helyi kémiai, entcralis idegrendszeri és központi
idegrendszeri tényez()k szerepelhetnek: ezek egymással
kombinálódva is képezhetnek szekréciós ingert. Mai tu-
dásunk szerint a szekretin és a CCK szekrécióját a bél-
tartalom összetételében bekövetkezett változás indítja
meg: a szekretin esetében a kiváltó inger a duodenum
tartalmának savanyodása. A CCI( szekrécióját lipidek és
fehérjék/fehérjebomlástermékek váltják ki (l. a 27. feje-
zetet). Ezzel szemben a gasztrin szekrécióját egyaránt
befolyásolja a béltartalom, az enteralis, a paraszimpati-
kus és a szimpatikus idegek, továbbá parakrin hatások.
(Egy, a gyomorban termelődő hormon, a táplálékfelvé-
telt szabályozó gh relin szekrécióját viszont az éhgyomri
állapot indítja meg, l. a 43. fejezetet.)
Hormonhatások. Az egyes gyomor-bél rendszeri hor-
monok neve (pl. szekretin, kolecisztokinin) az el sőként
felismert hatást tükrözi. A további vizsgálatok során ki-
tűnt, hogy a hormonoknak az eredetileg felis merten kí-
vül még más hatásaik is vannak; ezek egy része koordi-
náltan segíti elő a tápl álék.feldolgozási folyamatot (akut
hatások), niás része azonban a gyomor-bél rendszer
sejtproliferációs folyamataira hat (trofikus vagy króni-
kus hatások, a hormon által aktivált jelközvetítési kasz-
kád transzkripciós faktorokon végződik). Néhány, a
gyomor-bél rendszerben termelődő hormon [pl. kole-
Ezek a paradigmák egyes esetekben (pl. a gasztrin vagy
perc
a kolecisztokinin esetében) egyidejűleg, párhuzamosan
is működhetnek, pl. a gasztrin a gyomorszck.réciót foko-
zó hatását mind az ECL-sejtre, mind a fedősejtre kifej-
ti, a kolecisztokinin mind közvetlenül, mind vagovaga-
nyo- lis reflexet kiváltva hat a pancreas szekréci ójára.
Valamennyi gyomor-bél rendszeri hormon plazma-
membrán receptorhoz kötődve fejti ki hatását (G-fehér-
jéhez kapcsolt receptorok). Emlékeztetünk azonban ar-
ra, hogy a G-fehérjékhez kapcsolt jelátvitel több esetben
elágazó, és különböző jelátviteli kaszkádokon keresztül
részben akut (szekréciós és/vagy motoros), részben pe-
dig krónilrus (sejtproliferációt, differenciálódást szabá-
lyozó) hatásokat vált ki.
Az egyes gyomor-bél rendszeri hormonok hatásait a
26., 27., 29. és 43. fejezetben ismertetjük.
CCK-receptorok. A gasztrin/l{olecisztokinin peptidek
hatásait l{ét rokon szerkezetű receptor, a CCKl- és a
CCl<.2-receptor (CCl(lR és CCIQR) közvetíti. [A né-
hány évvel ezelőtti szakirodalomban CCl(1\- (alimen-
tary) és CCKB- (brain) megjelölés szerepel.] Mindkét
receptortípus a Gq-fehérjékhez kapcsolt 7-TM-recepto-
rok közé tartozik. A receptorok közül a CCl(l-receptor
affinitása a CCI( iránt sokkal nagyobb, mint a gasztrin
iránt; a CCK2-receptoron a gasztrin valamivel hatáso-
sabb, mint a CCK. Régebben feltételezték, hogy a gaszt-
rinnak külön receptora van („gasztrinreceptor"); később
kiderült, hogy a „gasztrinreceptor" a CCl<.2-receptorral
azonos. Az egyes receptorok fiziológiás szerepét nagy
specificitású receptorantagonistákkal lehet elkülöníteni.
CCKl - és CCl<.2-receptorok - specifikus elhelyezkedés-
ben - a központi idegrendszeren belül is találhatók.
A gyomor-bél rendszer parakrin sejtjei és a pa-
rakrin szabályozó molekulák. A véráramba kerülő
horn1onok mellett a gyomor-bél rendszer nyálkahártyá-
 384 V rész • Tápanyag- és energiaforgalom
jábao helyi hatású jelzőmolekulák, parakrin szekrétu-
mok is felszabadulnak. A parakrin szekrétumok között
van egy peptid, a szomatosztatin. Két fontos parakrin
jelz6molekula [hisztamin és 5-hidroxi-triptamin (sze-
rotonin)] ne1n peptid szerkezetű.
D-sejtek. A parakrin szabályozó molekulák közül ki-
emelkedik a negatív szabályozásokban általánosan s.ze-
repléS szomatosztatin. Szemben a gyomor-bél rendszeri
1
hormonokkal, a szomatosztatin koncentrációja a vérben
1 a táplálékfelvételt követ6en nem emelkedik. A szoma-
r tosztatint szecernáló D-sejtek elhelyezkedésére jel-
lemző, hogy azon sejtek közvetlen közelében találhatók,
amelyek működését gátolják. A gyomorban a D-sejtek
részben az antrum területén a G-sejtek közelében, rész-
ben a corpusban a fedősejtek és az enterochromaffm tí-
pusú (ECL-) sejtek közelében helyezkednek el: a sejtek
nyúlványai megközelítik ezeket a sejteket, és az elvá-
lasztott szomatosztatin közvetlenül, parakrin módon
gátolja azokat. (AD-sejtek hasonló szabályozó szerepet
játszanak a pancreas Langerhans-szigeteiben, ott Ö-sej-
tekként említjük őket, l. a 29. fejezetet.)
Enterochronzaffúi típusú sejtek. A parakrin funkciójú en-
terochromaffin típt1sú sejtek fECL-sejtek, (enterochro-
maffine-like cells)] a gyomor feclősejtjei közelében he-
lyezkednek el. Az ECL-sejtek közvetítik a gasztrin ha-
tását a feclősejtekhez. Gasztrin hatására az ECL-sej-
tekből hisztanun szabadul fel, és ez az (egyik) ingere a
szomszédös fedősej tek szekréciójának.
Hízósejtek. Hisztamint nemcsak az ECL-sejtek szabadí-
tanak fel, hanen1 a gyomor-bél rendszer r1yálkahártyájá-
ban jelen lévő hízósejtek is. A hízósejtek azonban nem a
gyomorszekréció szabályozásában vesznek~ részt, hanem
a gyomor-bél rendszeri védekező mechaniz1nusokban.
E11teroch.ro1naffi11 sejtek. A gyomor-bél rendszer nyálka-
hártyájában enterochromaffin sejtek (amelyek ne1n azo-
nosak az ECL-sejtekkel) is találhatók. Ezekbé>I a sej-
tekből 5-hidroxi-triptamin (5-HT, szerotonin) szabadul
fel. A szerotonin az enteralis idegrendszer saját primer
afferens neuronjainak végződéseit ingerli, és valószínű­
leg a nyálkahártyából kiinduló reflexekben van szerepe
(1. előbb) .
Eikozanoidok. A paralu·in szabályozó molekulák közé
tartoznak a különböző eikozanoidok (prosztaglandi-
nok). Az ezeket szintetizáló sejtek n1a még nagyrészt is-
meretlenek. Az eikozanoidok fiziológiás szerepére utal,
hogy a szintézisgátló gyógyszerek hatására egyes gyo-
rnor-bél rendszeri működések kórosakká válnak (pl. túl-
zott sósavtermelés a gyomorban).
Központi idegrendszeri
szabá!)tozás
A központi idegrendszer szerepe a tápcsatorna működé­
sének szabályozásában kettős: egyrészt a szomatomoto-
ros beiclegzésen keresztül közvetlenül irányítja a tápcsa-
torna legcranialisabb és Jegcaudalisabb részeinek moz-
gásait (szájbavétel, rágás, nyelés, székletürítés), inás-
részt az autonóm (vegetatív) idegeken keresztül szabá-
lyozza az effektorműködéseket. Az autonóm idegek
közvetlenül is hathatnak egyes szekréciós és motoros
működésekre (nyálelválasztás, nyelőcsőmozgások, gyo-
mormotilitás), a szabályozó funkció nagyobb része
azonban az enteralis idegrendszeren és az endokrin/pa-
rakrin sejteken keresztül zajlik. A magasabb agyi köz-
pontok felől érkező hatásokat a nucleus tractus solitarii
és a dorsalis vagusmag közvetítik: a felső szintek ezen az
úton az egész emésztőrendszer működését mélyreható-
an befolyásolhatják.
A nyúltvelői 1nagokban lévé) egyes neuronok - mint-
hogy kívül vannak a vér-agy gáton -közvetlenül érzéke-
nyek kémiai anyagokra. A szervezetben képződött
jelzőmolekulák, továbbá idegen toxikus anyagok így az
agytörzs közbeiktatásával képesek a tápcsatorna moto-
ros és szekréciós működéseit befolyásolni.
Vagovagalis reflexek. A tápcsatorna működését sza-
bályozó afferens neuronok nagy része az agyidegeken
keresztül éri el a nyúltvelőt. IZülönösen jelentős a ner-
vus vagusban futó afferensek szerepe: ezek szállítják a
n yelé>csőből, a gyomorból és a vékonybélből származó
információkat. A szenzoros receptorok részben mecha-
no-, részben pedig ozmo- és kemoreceptorok; az afte-
rensek a gyomor-bél rendszerben aktuálisan lejátszódó
folyamatokat jelzik a központoknak. A nervus vagus af-
terensei a nucleus tractus solitariit elérve csatolódnak át:
innen interneuronok közbeiktatásával tevődik át az in-
gerület a vagusmagokból kiinduló efferens neuronokra.
Az így kapcsolódó reflexeket nevezzük vagovagalis ref-
lexeknek. A praeganglionaris vagusrostok a periférián
csatolódnak át postganglionaris neuronokra. A post-
ganglionaris neuronok részben ingerlé), részben gátló
hatásúak. Vagovagalis reflexek irányítják az oesophagus
továbbító működését és a gyomor mozgásait, szabályoz-
zák a gyo1nor és a pancreas szekrécióját.
-
CCK-érzél(eny vag;usafferensek. A nervus vagus egyes af-
terens végződései a gyomor-bél rendszerben elválasztott
hormonra, a kolecisztokininre (CCI<.) érzékenyek
(CCI( l típusú receptorok), és a CCK perifériás megje-
lenését közvetítik a központi idegrendszerhez. A kole-
,
0 Attekintés
• A tápcsatorna motoros, szekréciós, felszívó és véde-
kező működéseit, valamint helyi vérkeringését a
központi és az entcralis idegrendszer, endokrin és
parakrin sejtek együttesen szabályozzák. A szabályo-
zó mechanizmusok egymással reciprok kapcsolat-
ban állnak.
Az enteralis idegrendszer az autonóm idegrendszer
része: az effektorneuronok mellett szenzoros (saját
primer afferens) és interneuronokat is tartalmaz. Az
enteralis idegrendszer h elyi ingerekkel kiváltott 1no-
toros, szekréciós és vazomotorreflexcket közvetít. A
központi idegrendszer az enteralis reflexeket para-
szimpatikus és szimpatikus efferenseken keresztül
módosítj a.
@1 Mérföldl<övel<
1857: G. Meissner leírja a bél submucosa rétegében
elhelyezkedő idegplexust.
• 1862: L. Auerbach leírja a bélben a tunica muscularis
két rétege között elhelyezkedő idegplexust.
1880-as évektől kezdődően: 1. P. Pavlov kidolgozza
azokat a módszereket, amelyek segítségével nem alta-
tott, a kísérleti körülményekhez szoktatott kutyákon
vizsgá lja az emésztőmirigyek működését, a nyál-, gyo-
mor- és pancreas nedv-szekréció központi idegrend-
szeri szabályozását (Nobel-díj 1904-ben).
1902: W. M. Bayliss és E. H. Starling felismeri az első
humorális szabályozási mechanizmust. Korszakos je-
lentőségű kísérletükben egy altatott kutya denervált
duodenumába híg sósavoldatot juttatnak: ennek hatá-
sára a pancreas jelentős mennyiségű alkalikus vegyha-
tású nedvet választ el. Azonnal tudatára ébrednek.
hogy a nedvelválasztást kiváltó tényező csak valamely
anyag lehet. amely a sav hatására a duodenumból sza-
badul fel. és amelyet a vérkeringés juttat el a pancre-
ashoz. A duodenum nyálkahártyájából savval nyert ki-
vonat intravénásan beadva ugyancsak megindítja a
szekréciót. Az anyagot „szekretin"-nek nevezik el: a
szekretin az első anyag, amelyre a „hormon" elneve-
2 S. fejezet A tápcsatorna szabá(yozásának alapelvei 385
cisztokininre érzékeny afferensek egy része vagovagalis
reflexeket közvetít. A CCIZ-ra érzékeny afferensek több-
szörös átcsatolódás után egy komplex magatartási reak-
cióban, a táplálékfelvétel szabályozásában is szerepet
játszanak.
A táplálék felvétele a tápcsatorna endokrin és para-
krin sejtjeiben specifikus szabályozó molekulák
szekrécióját váltja ki. A gyomor-bél rendszeri (gast-
rointcstinalis vagy gastroenteralis) hormonok a vér-
áramba kerülnek, és szabályozó hatásaikat keletke-
zési helyüktől távol fejtik ki. A parakrin szabályozó
molekulák fiziológiásan nem kerülnek a véráran1ba,
hanem helyileg fejtik ki hatásaikat. A parakrin medi-
átorok elválasztása helyi és idegi tényezők befolyása
alatt áll.
A táplálékfelvételhez kapcsolódó ingerek a központi
idegrendszer motoros és szekréciós reflexeit váltják
ki. A felvett táplálék feldolgozása során a nervus va-
gus szenzoros végződései (mechano- és kemorecep-
torok) ingerületbe kerülnek: a vagovagalis reflexek a
működések összerendezésében szerepelnek.
zést alkalmazzák. A görög nyelven képzett hormon szó
{jelentése „serkentő") egy hírvivő. amely a vérkerin-
gésbe kerül, és távoli szervekh ez eljutva fokozza azok
müködését.
• 1905: J. S. Edkins három évvel a szekretin felfedezése
után feltételezi, hogy a gyomor sósavszekrécióját egy
kémiai anyag. a gasztrin („gastric secretin") szabályoz-
za.
• 1914: P. Mossan beszámol a tápcsatorna argentaffin sejt-
rendszeréről. amelynek endokrin funkciót tulajdonít.
• 1921: J. N. Langley az enteralis idegrendszert mint a
vegetatív (autonóm) idegrendszer harmadik részét kü-
lönbözteti meg.
• 1928: A. C. lvy és E. Oldberg felfedezi a kolecisztoki-
nint. az epehólyag összehúzódásáért felelős hormont.
1943 : A. A. Harper és H. S. Raper beszámolnak egy
hormonról, amely megindítja a pancreasból az enzi-
mek szekrécióját; a hormont pankreoziminnek nevezik
el.
1964: R. A . Gregory és munkatársai előállítják a gaszt-
rint. meghatározzák szerkezetét és megvalósítják ké-
miai szintézisét.
386 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom
• 1966-68: J. Jorpes és V Mutt aminosavszekvencia-
analízissel kideríti. hogy az lvy és Oldberg által felfede-
zett kolecisztokinin azonos a Harper és Raper által fel-
fedezett pankreoziminnel.
1970: Rosalin S. Yalow és S. A. Berson kidolgozza és a
vérplazma gasztrinkoncentrációjának mérésére alkal-
mazza a radioimmuno-assay módszert (Nobel-díj Ya-
low részére 1977-ben).
1970: S. 1. Said és V Mutt felfedezi a vazoaktív intesti-
nalis peptid neurotranszmitter funkcióját.
• 1975: J. Hughes és mtsai felfedezik az enkefalinok
(opioid peptidek) funkcióit.
1999: M. Kojima és munkatársai leírják a gyomor által
elválasztott peptidet, a ghrelint.
26. fejezet
A táRcsatorna motoros működése
A tápcsatorna elsődleges funkciója a bevitt táplálék
előkészítése a felszívásra (mechanikai őrlés és kémiai le-
bontás), a felszívás ra al kalmassá tett összetevők, továbbá
a víz és a szervetlen anyagok felszívása. A fu nkció része
a motoros működés (motilitás), ami magában foglalja a
továbbítást, a továbbítás késleltetését (azaz az időleges
tárolást), a gyomor-bél tartalom keverését és az őrlést.
Az optimális táplálékfeldolgozás érdekében a motilitást
koo rdinálni kell a lebontó és a felszívó folyamatokkal. A
koordináció következtében egy adott szakaszon kellő
idő áll rendelkezésre a lebontásra és a felszívásra, továb-
bá arra, hogy a tápcsatorn a következő szakasza képes le-
gyen befogadni és feldolgozni az oda érkező béltartal-
1nat, a chymu st. Más m egfogahnazással, a chymus csak
korlátozott, feldolgozható mennyiségben és a megfelelő
időben juthat a tápcsatorna következő szakaszába.
A motoros fu nkciók ezeknek a követelményeknek
megfelelően alakultak ki. A tápcsatorna felső szakaszai
(szájüreg, garat, nyelőcső) gyors továbbító funkciót szol-
gálnak. A gyomorban .m ár megjelenik a tárolási, a kés-
leltetési, valamint az őrlő funkció, a továbbítás pedig
szakaszos és szabályozott. A duodenum, a jejunum és
az ileum motorikáj a egyaránt szolgálja a továbbítást, a
késleltetést és a keverést. A vastagbélben a nagyon lassú
továbbítás mellett a késleltetés dominál.
Emberben - fiziológiás körülmények között - a ga-
rattól egészen az ileocaecalis sph in cterig a motilitás
alapvető sajátossága az a boralis (analis) irányú továbbí-
tás; a megelőző szakaszokba irán yuló antiperisztaltika,
a reflux kivételes. A colon kezdeti szakaszán viszont az
antiperisztaltika fiziológiás jelenség (a vékonybél felé
irányuló refluxot az ileocaecalis sphincter és billentyű
akadályozza meg).
A tápcsatorna izomzata
A tápcsatorna falának felépítésében két izomtípus vesz
részt. A tápcsatorna kezdetén (szájüreg, garat, nyelőcső
kezdeti szakasza) és legvégén (végbél külső záróizom-
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
zat) harántcsíkolt izmokat találunk, az izmokat a köz-
ponti idegrendszer idegzi be, ill. működteti. A kezdeti és
végső szakasz között az izomzat si maizmokból áll. Asi-
maizomszakasz működtetésében három tényező szere-
pel: 1. a végrehajtó apparátus saját ritmusgenerálása; 2.
a helyi idegrendszer (enteralis idegrendszer) reflexei,
am elyek a simaizm okat aktiválják vagy gátolják, végül
3. a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer neu-
ronjai, amelyek a központi id egrendszerből jövő utasítá-
sokat részben az enteralis idegrendszerhez, részben
közvetlenül az egyes záróiz mok.hoz közvetítik.
A Cajal-féle interstitialis sejtek és a simaizom-
zat. Elektrofiziológiai vizsgálatok alapján a tápcsatorna
ritmusgen eráló elemei a Cajal-féle interstitialis sejtek.
Az interstitialis sejtek közösen fejlődnek a simaizomsej-
tekkel, de ellentétben az utóbbi akkal, alig tartalmaznak
kontraktilis elemeket, viszont képesek membránpoten-
ciáljukat ritmikusan változtatni; a lassan bekövetkező
depolarizációs h u llám okat „lassú hullámok" néven em-
lítjük. (A ritmusgenerálás kü lönbözik a szív ritm usge-
n erálásától!) E zek a spontán depolarizációs hullámok
tevődnek át némi késéssel az érintkező simaizomsejtek-
re. A régebbi felfogás maguknak a simaizomsejteknek
tulajdonított ritmusgeneráló képességet; bár ennek le-
hetősége fennáll, a tápcsatornában a legfontosabb rit-
musgeneráló sejtek az in terstitialis sejtek.
Interstitialis sejtek közvetítik az entera:Iis idegrend-
szer aktiváló vagy gátló effektorneuronjainak ingerüle-
tét a simaizomzathoz. Neurotranszmitter-receptorok
nemcsak az interstitialis sejteken, hanem a simaizom-
sejteken is találhatók. Val ószínű azonban, hogy az
idegvégződésckből felszabaduló neurotranszmitterek
elsőso rban a közelebb fekvő interstitial is sejteken lévő
receptorokhoz kötődn ek, és csa k kisebb koncentráció-
ban jutnak el a valamivel távolabbi simaizomsejtek-
hez, ill. az azokon lévő recepto rokhoz . Az interstitialis
sejteken CCKl-receptorok is vannak, a h ozzáj uk
kötődő CCI< gátolja a gyomor és a vékonybél motilitá-
/
sat.
 388 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom
A nyelés
A nyelés során a táplálék vagy folyadék (korty) a szájü-
regen, garaton és nyelőcsövön keresztülhaladva éri el a
gyomrot. A fa lat-/kortytovábbítás lényege, hogy az
izom-összehúzódások nyomáshullámokat generálnak,
a proximalis és a distaLis szakaszok között létrejövő cra-
n .iocaudalis nyomáskülönbség mozdítja el a gyon1or irá-
ny<~ba a szájüreg/garat/nyelőcső ta.rtalmát (26-1. ábra).
A nyelés akaratlagos indítású vagy akarattól függet-
len, reflexes eredetű lehet. Az akaratlagos indításnál
szándékosan váltj uk ki a reflexsorozatot azáltal, hogy a
szájüreg tartalma az oropharynx mechanoreceptoraihoz
nyomódik. Ugyanez a folyamat váltódik ki nyelési szá n-
dék nélkül is, ha az oropharynx tartalma (nyál, váladék)
érintkezik ezekkel a receptorokkal. (A nyelés tényleges
megindulásához elengedhetetlen, hogy legyen „valami
"
leny elh ető" a szájüregben.) Allatkísérletekben a nyelési
reflexsor teljes egészében kiváltható a nervus laryngeus
superior afferens rostjainak elektromos ingerlésével.
Amikor a reflexsor megindult, a folyamat többé nem ál-
lítható meg.
A nyelőcsőben a két nyelési aktus között (nyelésszü-
netben) m érhető nyugalmi nyomásviszonyok alapján
három szakaszt különítünk el: 1. a felső oesophagus-
sphincter (ami mint anatómiai képlet nem jelenik 1neg,
fiziológiai vagy funkcionális sphincter), 2. az oesopha-
gus corpusa („teste") és 3. az alsó oesophagusspincter
Oropharynx
5 sec
Fel ső
oesophagus-
sphíncter
Cervicalis oesophagus
__,!\,______
Cervicalis oesophagus ~~~--(\...._~~~~
Thoracalis oesophagus
__(\~
Thoracalis oesophagus
_ (\_
Alsó oesophagus-
sphincter
26- 1 1bra
Nyomásváltozások az oesophagusban a nyelési aktus alatt
lean, A. (2001 ): Physiological Reviews 81. 932. ábrája nyo1nán
„.
(amerikai helyesírású angol rövidítéssel LES, lower
esophageal sphincter, cardia).
Annak megfelelően, hogy a falat éppen melyik sza-
kaszban tartózkodik, ill. melyik szakasz iz mai működ­
nek, a modern felfogás szerint a nyelés folyamatában
oropharyngealis és oesophagealis szakaszokat külön-
böztetünk meg.
A nyelés oropharyngealis fázisa. A nyelés kezde-
tén a lágy szájpad felemelkedik, és elzárja az orrgarat fe-
lé vezető utat, ezzel megakadályozza, hogy a száj tartal-
ma az orrüreg felé távozzék (ami egyébként a megnöve- 1
kedett száj üregi nyomás miatt bekövetkez ne). A nyelés
lehetetlenné válik, ha a lágy szájpad iz mai bénultak,
aminek okai között a perifériás idegek bénulása vagy a
nyúltvelői motoros neuronok vérzés vagy gyulladás
okozta sérülése szerepelhet. Ilyen esetekben nyelés alatt
a szájtartalom az orrnyíláson keresztül távozik~.
Az oropharyngealis fázis az izmok szigorúan elren-
dezett, mindig egyformán lezajló ellazulási/összehúzó-
dási folyamataiból áll. Valamennyi izom összehúzódá-
sát rövid ideig tartó, elektromiográfiával kimutatható el-
lazulás előzi meg (a nyugalmi izomtónus csökken).
Minthogy a nyelési folyan1atban részt vevő oropharyn- 1
gea lis izmok kivétel nélkül harántcsíko ltak, és az agy-
törzsi motoneuronok beidegzése alatt állnak, az ellazu-
lás központi eredetű. Az elsőként összehúzódó izon1 a
m. mylohyoideus, ezt követi mindössze néhány ms-os
latenciával a többi izom (m. digastricus, m. geniohyoi-
deus, stylohyoideus, styloglossus, hátsó nyelvizomzat,
m. constrictor pharyngis superior, m. palatoglossus, m.
pala topharyngeus) ellazulási/összehúzódási ciklusa. Az
összehúzódási szakaszon a nyomás j elentősen einelke-
dik (1. a 26-1. ábrát). Ezt követően a garatizmokban és a
laryngealis izmokban az ellazulás egyre kifejezettebb és
tartósabb (1. alább a „felső oesophagussphincter" leírá-
sánál), az összehúzódás pedig egyre később következik
be. Az oropharyngealis fazis időtartama 0,6- 1,0 s között
van; maguk az elektromiográfiával követhető izom-
összeh úzódások 0,2-0,6 s-ig tartanak. Az oropharynx-
ban a nyomás az izom-összehúzódás alatt 100 H gmm-
ig emelkedik.
A „felső oesophagussphincter". A garat és a
nyelőcső között az átmenetet a m. cricopharyngeus ké-
pezi: nyelésszünetben ennek, továbbá a m. cricoarythe-
noideusnak a tónusos összehúzódása képezi a „felső oe-
sophagussphincter" -t. A tónusért a n. vagus viscero-
motoros rostjai felelősek. A nyelés során a garatba jutott
falat vagy korty reflexesen a felső oesophagussphincter
azonnali ellazulását váltja ki; a nyálkahártyában lévő
mechanoreceptorok izgatására a motoros axonokban
 26. fejezet • A tápcsatorna moloros működése 389

időlegesen szünetelnek az akciós potenciálok. Az ella- A nyelési aktus alatt kontrakciós hullám, oesopha-
zulás mintegy 0,5-1,0 s-ig tart, ezzel lehetővé válik a fa- gusperisztaltika halad lefelé a nyelőcsőben. A gyűrűsze­
lat/korty továbbhaladása az ocsophagusba. Ezt kö- rű kontrakció (perisztaltikus hullám) átlagosan 3- 5
vetően, amikor a falat már túlhaladt ezen a szakaszon, a cm/s sebességgel halad lefelé, az összehúzódás területén
felső sphincterhez m e nő motoros axonokban a nyugal- az intraluminalis nyomás emelkedik (l. a 26-1.ábrát).
mi értéket meghaladóan növekszik az akciós potenciá- Egy-egy perisztaltikus hullám legfeljebb 7 másodpercig
lok frekve nciája, a sphincter kb. 1 s időtartamra reflexe- tart. Az emberi oesophaguson a falat több mint 10 s alatt
sen erőteljesen összehúzódik, a sphincter területén a halad keresztül, és jut el a gyomorba.
nyomás a nyugalmi érték fólé emelkedik: az összehúzó-
dás megakadályozza a refl uxot. Az alsó oesophagussphincter (LES). A nyelőcső
legalsó, 2-4 cm hosszú szakaszán a nyugalmi nyomás
A nyelés oesophagealis fázisa. A garatot a gyomor- ismét pozitív, ( + 10)-( +40) H gmm. Ezen a szakaszon
ral a nye16cső (oesophagus) k.öti össze. Emberben a anatómiailag is kimutatható simaizom-megvastagodás
nyelőcső két, nem élesen elhatárolt részből áll (26-2. áb- (alsó oesophagussphincter, cardia) nyugalmi miogén
ra). A mintegy 6-8 cm hosszúságú felső rész izomzata tónussa l. Az alsó sphincterbcn a n. vagus postgangliona-
kizárólag vázi%om, a 10- 12 cm hosszú alsó szakasz tisz- ris végződéseiből felszabaduló NO hosszabb, 5-10 s-ig
tán si maizom . A két zóna között rövid átmeneti zóna tartó elernyedést okoz. Az elernyedés a nyelés kezdete
helyezkedik el, amelyben a kétféle izomzat k.everedik. után már 2- 3 másodperccel bekövetkezik (a falat még a
A felső sphinctert követő, mintegy 16-20 cn1-es nyelőcső kezdeti szakaszán van), így időben átfedi csak-
nyelőcsőszakaszon, a corpusban a nyeléssz.ünctben nem a teljes oropharyngealis, ill. oesophagealis fázist.
mért nyomás szubatmoszfcrás („negatív", 1. a 14. fejeze- Az alsó sph incter elernyedését mintegy 2 s-ig tartó át-
tet), közel áll az intrathoracalis nyomás értékéhez. A meneti összehúzódás követi. Ennek során a nyomás a
nyomás belégzés alatt (- 5) - (-15) Hgmm, kilégzés nyugalmi érték kétszeresére emell(edik, az eredeti tónus
alatt (-2) - (+5) I-Igmm értékek között ingadozhat. ezt követően áll vissza. E z a késői kontrakció akadályoz-
Ezen a szakaszon nyugalomban mind a harántcsíkolt, za rneg a gastrooesophagealis refl uxot. A LES elégtelen
mind pedig a simaizmomzatból álló oesophagusfal ella- működ ése esetén a savanyú gyomortartalom visszajut a
zult állapotban van. nye lőcsőbe, kellemetlen tüneteket („gyomorégés", kö-
högési inger) és gyulladást okozva.
Ha az alsó sphincter beidegzése sérül, a sphincter a
nyelés alatt ne1n képes ellazulni, a nyel6cső tartalma
Pharynx __ _
--- --- --. 100-200 Hgmm nem ju that a t,ryo morba (nyelésképtelenség, achalasia).
(neurogén tónus) E zen működési hiba következtében a sphincter felett a
Felső oesophagus- corpus kitágul, izomzata tönkremegy.
sphincter -- -_
Az eddigiekben leírt folyamatok sorát a falatnak a
N. vagus garatban való inegjelenése indítja el: ezt primer perisz-
visceromotoros taltikának nevezzük. Előfordul, hogy ez a primer per-
beidegzés
isztaltikus hullám nem kell őképpen h atásos, és a falat
Avázizom Szubatmoszférás egy része valahol az oesophagusban visszamarad. Erről
és simaizom .:- --- ---- intrathoracalis a helyről, az ott lévő afferens végződések izgatása követ-
határzónája nyomás
, keztében újabb perisztaltikus hullám, szekunder perisz-
,
, ,, taltika indul el.
,
, ,, i\lf ialatt a nyelési aktus folyamatban van, a gyomor
Corpus ' N. vagus autonóm
''
'
''
beidegzés proximalis részében megkezdődik az ellazulás (receptív
'
''
'' relaxáció, 1. alább) . A reflex afferens és efferens szára
''
' egyaránt a n. vagusban fut (vagovagalis reflex).
Alsó oesophagus- ___ 10-40 Hgmm
sphincter ------ --. ·-------
(miogén tónus) Központi idegrendszeri koordináció. A régebbi
(LES)
terminológia a nyelés központi idegrendszeri szabályo-
Gyomor
zása kapcsán „nyelési központ" -ot említett; minthogy
ez az elnevezés valamely kompakt neuronstruktúrát su-
26 2. ábra gall, ma inkább a „központi nyelési n1intázatgenerátor"
A nyelőcső és funkcionáli s zónái elnevezés nyert polgárjogot. A mintázatgenerátor részei
390 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom
egyes motoros agyidegmagok, egyes - eddig szenzoros
struktúrának tartott - magok, mint pl. a nucleus tractus
solítarii és a nucleus ambiguus körüli struktűrák.
A nyelési és a belégzési folyamatok elválasztása.
A szájüreg és a garat bifunkcionálisak: a légutak.hoz is és
a tápcsatornához is tartoznak. A nyelés és a légzés biz-
tonságos szétválasztását a központi idegrendszeri koor-
dináció biztosítja. A szájtartalomnak a légutakba (gégé-
be, ill. légcsőbe) kerülését a következő mechanizmusok
akadályozzák meg:
a belégzésért felelős agytörzsi neuroncsoportok
reflexesen gátlás alá kerülnek, és a nyelés idején a
légzés szünetel,
a hangszalagok izmai, amelyek a hangrést (glot-
tist) szabályozzák összehúzódnak, és megakadá-
lyozzák, hogy a garat tartalma a gégébe jusson,
végül
a gége felemelkedik, ezzel a gégefedő (epiglottis)
eltereli a fa latot vagy kortyot a gégebcmenetről.
A hányás fo!)tamata
A hányás elsődlegesen védekezési folyamat, amelynek
során a gyomor-bél tartalom a szájon keresztül távozik.
A szervezet így megszabadul a gyomorba, a duodenum-
ba vagy a vékonybél további szakaszaiba került, minősé­
gében vagy mennyiségében nem megfelelő tápláléktól,
egyes inérgező anyagoktó l vagy fertőző mikroorganiz-
musoktól. A hányás megelőzi, hogy az ártalmas tarta-
lom végigjuthasson a tápcsatornán. H ányás azonban a
tápcsatornán kívüli ingerekkel is kiváltható (1. alább) .
Magát a hányást (vomitus vagy emesis) - kevés kivé-
tellel - jellemző autonóm idegrendszeri tünetek (sza-
bálytalan vagy szapora szívműködés, arcsápadtság, ve-
rejtékezés, foko zott nyálszekréció) előzik meg. Ezt kísé-
ri a rosszullét szubjektív érzete, amelyet hányingernek
(nausea) nevezünk. Ez a bevezető szakasz folyamato-
san megy át előbb az öklendezés, majd az expulzió (tu-
lajdonképpeni hányás) szakaszába.
Az öklendezés fázisában, ismétlődő ciklusokban a
gyomortartalom időlegesen bejut a nyelőcsőbe, majd
onnan ismét visszakerül a gyomorba. Egy-egy ciklus be-
vezetéseként valahol a vékonybélben kontrakciós gyűrű,
majd a gyomor felé haladó antiperisztaltikus hullám je-
lenik meg. Amikor az antiperisztaltika eléri a duodenu-
mot, ez utóbbi is összehúzódik, és az összehúzódás a
gyomorba tolja vissza a béltartalmat. Ezzel nagyjából
egyidejűen zárul a hangrés. Ezután mély belégzést utá-
nozó aktus következik be, a zárt glottis miatt az intra-
thoracalis nyomás az atmoszférás nyomás alá süllyed .
A hasfalizmok összehűzódása megnöveli az intraabdo-
minalis nyomást. Ilyen módon a mellüreg és a hasüreg,
azaz a nyelőcső és a gyomor között jelentős nyomáskü-
lönbség alakul ki. Ezzel egy időben a gyomorban a cor-
pus és az antrum között l efűző kontrakciós gyűrű jele-
nik meg. A nyomáskülönbség következtében a le-
fűződés feletti részből a gyomortartalom az ellazult alsó
oesophagussphincteren keresztül a nyelőcső corpusába
kerül. A felső oesophagussphincter ekkor még zárt,
megakadályozza az expulziót. A ciklus végén a glottis
ismét kinyílik, a légzőizmok és hasizmok tónusa helyre-
áll, és az oesophagustartalom visszajut a gyomorba.
Ezek a ciklusok néhányszor ismétlődnek, majd az
egyik öklendezési ciklus tetőfokán hirtelen aktiválódnak
a kilégzőizmok, és a m ell(íri nyomás pozitív lesz; a has-
izmok szintén összehűzódnak. A nyelőcsőre kifejtett
nyomás indítja meg az expulziót: egyidejűleg megnyílik
a felső oesophagussphincter, és az oesophagustartalom a
szájon (és esetleg az orrnyíláson) keresztül kiürül. Végül
az oesophagus tartalmának maradékát egy szekunder
perisztaltika visszajuttatja a gyomorba. Ez a maradék
egy újabb öklendezési ciklust követően ürülhet ki. Ahá-
nyási folyamat lezajlása után, a vagustónus növekedése
miatt a szívműködés gyakran lelassul (bradycardia).
A hányási folyamat reflexközpontjai. A leírt, szi-
gorúan összerendezett folyamatok a nyúltvelő három,
egymáshoz közel elhelyezkedő sejtcsoportjában koordi-
nálódnak. Az első az ún. „hányási központ". En nek
közvetlen kísérletes elektromos ingerlése előzetes tüne-
tek és öklendezés nélkül azonnali expulziót vált ki. Em-
berben kóros koponyaűri folya matok a „hányási köz-
pont" ingerlésével ilyen „centrális eredetű hányást" vál-
tanak ki. A második, ehhez közel elhelyezkedő zóna in-
gerl ése exp ulzió nélküli öklendezést hoz létre. A harma-
dik nyúltvelői sejtcsoport a ,,kemoreceptor trigger zó-
na", amelynek neuronjai a vérben vagy a cerebrospina-
lis folyadékban jelen lévő specifikus kémiai anyagokra
érzékenyek. (A zóna kívül van a vér-agy gáton, 1. a 19.
fejezetet.) A zóna sejtj ei az információt a két említett
idegsejtcsoportnak továbbítják. Egyes hányást kiváltó
hatóanyagok. (emetikumok, pl. apomorfin) ezen zónán
keresztül hatnak; a zóna elroncsolása után ezek az eme-
tikumok intakt hányási központ mellett sem váltanak ki
öklendezést vagy expulziót.
Hányást kiváltó ingerek. A nyúltvelői „hányási központo-
kat" sokféle afferens impulzus hozhatja ingerületbe. A
hátsó garatfal finom érintése (akár a garat/gége vizsgála-
 .

26. fejezet A tápcsatorna motoros működése 39 1 Wb 1

ta során), a peritoneumból, az uterusból, a vesemedcn-
cékbol, az ureterekből vagy a húgyhólyagból kiinduló
erős ingerületek, a heréket ért fáj dalmas trauma, kelle-
metlen látvány vagy szag, a vestibularis rendszer túlin-
gerlése rszokatlan mintázatú ingerület, tengeribetegség
(kinetosis)] vagy erős emocionális izgalom mind há-
nyáshoz vezethet.
A gyomor motoros
'
ben eltérő tulajdonságaira, másrészt az idegi szabályo-
zás különbségeire vezethető vissza.
A proximalis gyomor motoros működése. A pro-
ximalis gyomor simaizomsejtjeinck membrán potenciál-
ja stabil, fluktuációt nem mutat, és a sejtek fázi-sos
összehúzódásokat sem végeznek. Nyugalomban (éh-
gyomorral) a proximalis gyomor tónusos összehúzódás-
ban van, ennek következtében az üres gyomor belső tér-
fogata mintegy 50 1nl. Táplálékfelvételt követé>cn a belső
működése térfogat akár 1500 ml-t is elérhet anélkül, hogy a gyo- 1

morban a nyomás lényegesen emelkedne. Az idóoen ::

'
Az e.m beri gyomor motorikájának hármas funkciója első reflexet a nyelőcső tágulása váltja ki. A fala1/korty '
van: még el sem érte a gyomrot, am ikor annak proximalis ré-
a lenyelt táplálék és folyadék befogadása és táro- sze már ellazult: ez a receptív relaxáció. A második ref-
'
lása („rezervoár" működés), lexet a gyomorba érkezett táplálék vagy folyadék váltja
• a darabos táplálék fclaprózása („őrlés"), finom- ki: ez az adaptív relaxá ció.
szemcsés pasztává alakítása, és a gyomornedvvel Az izomzat ellazulását két hosszú pályás reflex köz-
való keverése, végül vetíti, amelynek az affe rens és az efferens szára egyaránt
a szemcsékre diszpergált gyomortartalom kis a n. vagusban fut (vagovagalis reflex). Az efferens vagus-
adagokban való továbbítása a duodenumba (to- impulzusok a proximalis gyomor simaizomsejtjeinek '

vábbító fu11kció, szabályozott sebességű ürülés). tónusát csökkentik, a transzmitter valószínűleg NO (és .,
'
talán VIP). A vagus efferens rostjainak megszakítása 1

Proxúnalis és distatis gyonior. A hármas fu nkciót két, mű­
ködésben elkülönülő, de ana tómiailag nem élesen elha-
tárolt régió teljesíti (26-3. ábra). A proximalis gyomor a
nyelőcső-gyomor határnál kezdődik, magában foglalja a
gyomor fundusát és a corpus felső harmadát. Ebben a
után a receptív és az adaptív relaxáció nagyrészt ehna-
rad; ezért táplálékfelvételt követően a gyomorban je-
lentősen fokozódik a nyomás. A megmaradó kismérvű
ellazulás intramuralis (helyi) reflexek következménye.
A proximalis gyomor a továbbító funkcióban azáltal 1

részben a körkörös és a hosszanti lefutású simaizomkö-
tegeken felül még ferde izomnyalábok is vannak. Ez a
szakasz fogadja be és tárolja a nyelőcső felől érkező táp-
lálékot. A distalis gyomor a corpus alsó kétharmadából,
az antrumból és a pylorusból áll. Ez a színhelye az
őrlésnek, keverésnel~ és a továbbításnak. A két rész eltérő
működése egyrészt a felépítő simaizomzat nagymérték-
Oesophagus
ll
vesz részt, hogy az ürül éssel párhuzamosan fokozatosan
helyreáll a tónusa, a lumenben fokozódik a nyomás,
ezáltal a gyomortartalom a distalis gyomor felé mozdul.
A distalis gyomor motorikája. A distalis gyomrot
felépítő simaizomzat különbözik a proximalis gyomor
,,
simaizomzatától. A sejtek nyugalmi membránpotenci-
álja a duodenum felé haladva folyamatosan egyre nega-
Ferde izomnyaláb tívabb. A nagygörbülct mentén, a corpus felső és kö-
zépső harmadának határán (1. a 26-3. ábrát) 3/min frek-
J

~
1
- 1
Alsó oesophagus- J

sphincter --- -- ~ •
~-, -
venciájú periodikus depolarizálódás jelentkezik: ez a
'
J

bazális elektromos ritmus (BER), más néven „lassú hul-

\ \ lám" („slow wave"). A BER a Cajal-féle interstitialis sej -
!~X!T'J!'Jl\!2ff.i 2'-P. . tekben keletkezik, és ezekről a sejtekről tevődik át az
elektromosan kapcsolt simaizomsejtek.re, az izomzat-
Pylorus
1
1
1
1
1
1
j , \„
1
Ritmusgeneráló
ban pedig a pylorus irányában terjed. A depolarizálódás
ritmusgeneráló („pacemaker") potenciálnak felel meg .
-~
·-·, ~
1
1
Dislalis gyomor (pacemaker) A depolari zálódási hullámok amplitúdója egyre nő: az
zóna
((~ -..
Antrum
__ __
___..
r
antrum területén a depolarizálódás alatt akciós potenci-
álok is megjelenhetnek. A depolarizálódást esetenként,
---
Duodenum az akciós potenciálokat pedig mindig fáz isos izo1n-
"le.. !thra összehúzódás követi. A fázisos összehúzódások soroza-
A gyomormotilitás működési zónái és a ritmusgenerátor- („pa- ta, a gyomorperisztaltika az alapja a distalis gyomor őrlő
cemaker" -) régió el helyezkedése és továbbító működésének.
392 V. rész • Tápanyag- és energiaforgalom
A ritmusgenerátor környékén, valamint a gyomor
középső harmadában a perisztaltika inég gyenge. A dis-
talis harmadban a körkörös izomzat kontrakciói már
erőteljesek, a perisztaltikus hullámok mély, gyűrű alakú
befűződéseket ok.oznak.
Az őrlő működés a corpus folytatását képező antrum
és a vele funkcionális egységet képező pylorus-sphincter-
izomzat összetendezett összehúzódásainak következ-
ménye. A pyloruscsatorna az idő nagy részében nyitott,
és aránylag szűk kimenetet képez. A pylorus még nyitott
állapotában is csak 1 1n1n-nél kisebb átmérőjű szemcsé-
ket enged át Az antrum perisztaltikájának kezdetén az
összehúzódás néhány ml gyomortartalmat fecskendez a
még nyitott pyloruscsatornán keresztül a duodenumba.
Ezt követően a pylorusizómzat összehúzódása már ak-
kor teljesen elzárja a pyloruscsatornát, amikor az ant-
rum erőteljes perisztaltikája még csak az antrum köze-
péhez ért. A pyloruscsatorna záródása megsz{ínteti a
duodenumba való továbbítás lehetőségét. Az antrum to-
vább folytatódó összehúzódása úgy préseli a lumenben
lévő gyomortartalmat a zárt pylorus felé, hogy az irányt
változtat, és visszaáramlik a corpus felé (retropulsio). A
keletkező nyíróerők őrlő hatása egyre jobban széttörede-
zi a gyo1norban lévő nagyobb szemcséket.
Idegi szabályozás. A ritmusgenerátor keltette depolarizá-
lódások ne1n mindegyike vált ki akciós potenciált vagy
izom-összehúzódást. Az elektromos ritmusból kialaku-
ló akciós potenciálol{~ ill. izom-összehúzódás valószínű­
ségét idegi és hormonális tényezők szabályozzák. A dis-
talis gyomor motorikáját a n. vagusban futó idegrostolc
aktiválhatják vagy gátolhatják. A distalis gyomor effe-
rens beidegzésében kétféle praeganglionaris vagusrost
vesz részt. Az egyik rosttípus intramuralisan kolinerg
neuronokra csatolódik át. Az idegrostok kísérletes inger-
lésének hatására a ritmusgeneráló potenciálokból na-
gyobb hányadban alakul ki akciós potenciál. A kontrak-
ciós hatást atropin blokkolja. Az efferens praegangliona-
1'is vagusrostok másik része gátló effektorneuronokra
csatolódik át. Ezen rostok ingerlését az izmok ellazulá-
sa követi: a felszabaduló neurotransz mitter valószín í'.íleg
NO és/vagy VIP.
Hor1nonális szabályozás. Az táplálék felvételét követően a
bélben keletkező kolecisztokinin (CCK) - valószínűleg
az interstitialis sejteken lévő CCKl-receptorokon ke-
resztül - csökkenti a gyomorperisztaltikát.
A gyomor ürülése. A gyomortartalom ürülése csak
kivételesen szabályozódik a gyomor felől. IJyen ritka
eset az izotóniás sóoldat ürülése: ennek sebességét egye-
dül a gyomorban lévő térfogat határozza meg, és azonos
idő alatt a gyomortartalom azonos hányada kerül a du-
odenu1nba.
Fiziológiásan, étkezést követően a továbbító funkció
főként a gyomrot követő bélszakaszok felől szabályozó-
dik. Némileg egyszerűsítve és általánosítva, az időegy­
ség alatt a duodenumba jutó ,,tápanyagterhelés" energi-
atartalmát tekintve nagyjából állandó. Lényegében egy,
a bél felől kiinduló negatív visszacsatolás szabályozza az
ürülést, ami a vékonybélben jelentkező kínálatot han-
golja össze a rendelkezésre álló lebontó és felszívó kapa-
citással. A negatív szabályozást megindító jelzések a bél-
tartalom (chymus) ozmotikus k:oncentrációja, savi vegy-
hatása, továbbá a chymusban található zsírsavak, mono-
szacharidok és az aminosavak közül a triptofán, fenil-
alanin, glutaminsav, arginin és cisztein koncentrációja.
A gyomorürülés késleltetésében részben kemo- és oz-
moreceptorok által közvetített reflexek szerepelnek.
Mind a vagus átmetszése (vagotomia), mind pedig
ganglionblokkolók csökkentik a gyomorürülés bél felőli
gátlását. A gátlás hormonális mechanizmusában szere-
pe van a CCIZ-nak, ami lassítja a gyomor ürülését.
A vékonybél motoros
műl<ödése
A vékonybél simaizmai. A vékonybél külső izomköpe-
nyét alkotó hosszanti simaizomzat sejtjei között arány-
lag kevés olyan réskapcsolat fordul elő, a1nelyen keresz-
tül az ingerület egyik izomsejtről a másikra terjedhet. A
hosszanti simaizomzatban jóformán nincs spontán rit-
musképzés, az összehúzódás pedig a kolinerg beidegzés
függvénye. A muszkarinos receptorok sűrűsége sokszo-
rosa az egyéb simaizmokon található sűrűségnek.
Szemben a hosszanti simaizomzattal, a körkörös ré-
teget alkotó simaizomzat sejtjeit számos réskapcsolat
köti össze, így ez a réteg funkcionális syncytiumot ké-
pez. A körkörös réteg bazális elektromos ritmusáért a
Cajal-féle interstitialis sejtek felelősek.
A vékonybélmozgások
Szegmentáló mozgás. A béltartalom (chymus) keve-
rését, váltakozó érintkezését az enterocytákkal és a to-
vábbítás késleltetését - arra az időtartamra, ami az
emésztéshez és felszíváshoz szükséges - a szegmentáló
mozgások~ biztosítják. A szegn1entáló mozgás azokra a
vékonybélszakaszokra jellemző, ahol a chymus éppen
jelen van. A szegmentáló mozgásban csak a körkörös si-
 26. fejezet A tápcsatorna motoros működése 393

maizmok vesznek részt, amelyek néhány centiméteren-

ként rövid időszakokra gyűruszerűen összehúzódnak, a
gyűrűk közötti szakaszok ellazulva maradnak (26-4. áb-
ra) . Rövid idő múlva az előbbi kontrakciós gyűrűk la-
zulnak el, az elé5zőleg ellazult szakaszokon pedig újabb
kontrakciós gyűrűk jelennek meg. A kontrakciós gyurűk
egyidejű (szinkronizált) megjelenése biztosítja, hogy a
chymus mind oralis, mind aboralis irányban csak keve-
set mozdul cl.

A vékonybél-perisztaltika. Az analis irányba tör-

ténő továbbítást (propulzió) a perisztaltikus mozgás,
más néven bélperisztaltika biztosítja . A lumenen belüli
inger hatására az inger helyétől oralisan a körkörös
izomban gyűrűszerű összehúzódás jelenik meg, az in-
ger helyétől analisan pedig ellazulás. Ezt a motilitás-
mintázatot első leírói, BAYLISS és STARLING „a bél
törvényé" -nek nevezték cl. A körkörös izomzat össze-
húzódásával egy időben a hosszanti simaizom is össze-
húzódik. A kialakuló nyom ásgradiens következtében a
chymus néhány centiméterrel lejebb kerül (26-5. ábra).
A perisztaltika a vékonybélben néhány cm-t követően
elhal, a chymust ezt követően újabb perisztaltikus hul-
lám továbbítja.
A perisztaltikus mozgás fiziológiás ingere a béltarta-
lom feszítő hatása (mechanikai inger), továbbá a nyál-
kahártyát érő mechanikai, kémiai vagy ozmotikus inge-
rek. Kísérletesen a bél lumenébe vezetett ballon rövid
ideig tartó felfújásával perisztaltika váltható ki, de pe-
risztaltika követi a mucosa érintését is. l n vivo vala-
mennyi felsorolt inger egyidejűen hat. A perisztaltikát a
vékonybél saját („intrin sic") primer afferenseinek inge-
rülete váltja ki, ami megindítja az enteralis idegrend-
szerben rögzített motoros programot; ha egyszer a prog-
ram megindult, további afferens jelzésekre már nincs
szükség. Az enteralis idegrendszer perisztaltikus prog-
ramjában a saját szenzoros neuronok elágazó, és mind
A vékonybél perisztaltikája
oralis, mind analis irányban projiciáló in terneuronlán-
cokhoz kapcsolódnak A feszítés helyétől oralis összehú-
zódást a felszálló aktiváló neuronok hozzák létre, a ne-
urotranszmitterek (ebben az esetben kotranszmitterek)
az ACh és a tachikininek; az analis ellaz ulásban a le-
szálló gá tló neuronok (tran szmitterük valószínűl eg
N O) játszanak szerepet. Mind az aktiváló, mind az el-
lazító neuronok - legalább részben - az interstitialis
(C.ajal-) sejteken végződve hatnak a simaizomzatra.
A perisztaltika, ép körülmények között, csak analis
irányban terjed. Kóros körülmények között (hányás,
mechanikus bélelzáródás alkalmával) oralis irányú anti-
perisztaltika léphet fel; ennek neuronális kapcsolása
nem ismert.
A muscularis mucosae ritmikus összehúzódá-
sai. A nyálkahártya sim aizomrétege beterjed a bélboly-
hokba. Az izo msejtel{ a bolyhok hossztengelyében he-
lyezkednek el, összehúzódásuk a bolyhokat megrövidí-
ti, a bolyhok centrális nyirokerének tartalmát kipréseli a
bolyhokból. A boholymozgások a felszívási fázisban ak-
tiválódnak, az aktiváló tényező természete ismeretlen
(hormonális szabályozást tételeznek fel).

4
qx,, }J A gyomor és a vékonybél
3
OOO interdigestiv motoros aktivitása
t ' ' t ()
'
2
DO
A gyomor-bél rendszerben két, egymástól eltérő jellegű
1() ( ) ) motoros aktivitás figyelhető m eg: az egyik a táplálékfel-
vétellel kapcsolatos és az előzőekben ismertetett digestiv
")~_A ~h-
motilitás, a 1násik két táplálkozás között a gyomor és a
A vékonybél szegmentáló mozgása vékonybél chymusmentes állapotában, az interdigestiv
W. B. Cannon ( 1902) nyomán fázis jellegzetes motoros (és szekréciós) ciklusai. A mo-
394 V rész • Tápanyag- és energiaforgalom
toros aktivitás, ún. migráló (vándorló) mioelektromos
komplex (az angol név után rövidítve MJVIC) szabályos
időközönként, 90-120 p erces periodicitással mind nap-
pal, mind pedig éjjel (alvás alatt) jelentkezik, és a körkö-
rös izomzat intenzív összehúzódási hullámai egy-egy
ponton 6-10 percig tartanak. A motoros aktivitással egy
időben helyi szekréciós aktivitás is jelentkezik (pl. gyo-
mornedv-elválasztás, 1. a 27. fejezetet). A 90-120 perces
ciklus nagy részét teljes „motoros csend" teszi ki, ezt kö-
vetően egy-egy növekvő erejű összehúzódás figyelhető
meg, majd megjelennek az erőteljes, analis irányú
összehúzódási hullámok. Az MMC folya1natosan végig-
halad a teljes vékonybélen, az ileocaecalis határon elhal.
Végül a ciklus végén az összehúzódások előfordulása
csökken, majd ismét motoros csend következik be.
Az MJVIC-re jellemzo, hogy a gyomorban az MMC-
összehúzódások teljesen elzárják az antrum lumenét,
anélkül, hogy az előzőekben ismertetett perisztaltika
alatti pyloruselzáródás létrejönne. Ez a tény l ehetővé te-
szi, hogy nagyobb átmérőjű részecskék is elhagyhassák
a gyomrot. Valószínű, hogy az MMC-nek fiziológiás
„tisztogató" funkciója van, így távozhatnak a tápcsator-
nából az emészthetetlen tárgyak, minden véletlenül
vagy szándékosan lenyelt tárgy, továbbá baktériumok.
Ez a motilitási mintázat teljes gyomor- és vékonybél-
ürülést eredményez.
Az MMC kiváltásában szerepe van a vékonybél
nyálkahártyájából felszabaduló hormonnak, a motilin-
nak. Erre utal többek között az, hogy amikor a gyomor-
ban megindul az erőteljes aktivitás, a vérben kimutatha-
tó motilinszint megemelkedik. A motilinszekréciót ki-
váltó tényező viszont ismeretlen.
A táplálékfelvétel azonnal megszünteti az interdi-
gestiv MM C-t, és a motilitási n-iintázat ilyenkor késede-
lem nélkül átvált a digestiv motoros mintázatra.
A vastagbél motoros működése
Az ileocaecalis billenty(ítől a végbélnyílásig terjedő vas-
tagbélnek három alapvető működése van:
nagy m en nyiségű (napi 1 liter) víz és elektrolit
felszívása (amihez szekréció is társul, 1. a 27. fe-
jezetet),
• a vastagbél baktériumflórája (amelynek einber-
ben is funkcionális jelentősége van) számára az
életfeltételek biztosítása, végül
• a meg nem emésztett salakanyagok, ill. fel ne1n
szívódott béltartalom (széklet vagy bélsár~ faeces)
rendezett, alkalo1nszerű kiürítése a külső környe-
zetbe.
A chymus ép körülmények között a táplálékfelvételt
követően előre jelezhető időben jelenik meg a vékonybél
egyes szakaszain. Ezzel szemben a vastagbéltartalom
distalis irányú továbbítása ép k.örülmények között is
nagy változatosságot mutat. Az egész tápcsatornában a
továbbf tás a legnagyobb késleltetést egyrészt a vastagbél
kezdeti szakaszán (foként a vakbélben), másrészt a szig-
mabélben szenvedi el. Ez a késleltetés esetenként több
nap is lehet. A vastagbél n1inden egyes szakaszában az
egymást követő étkezésekbéíl származó, fel nem szívó-
dott béltartalom keveredik, és együttesen van jelen.
A vastagbéJ hosszanti simaizomzata, a végbél és az
anuscsatorna lcivételével három párhuza1nosan futó csík-
ba (taeniae coli) szedődött össze. A taeniák között a hosz-
szanti izomréteg gyenge. A végbélben és az anuscsatorná-
ban a hosszanti simaizomréteg egyenletesen oszlik el.
A vékonybél és a vastagbél körkörös izomzata közti
jellegzetes különbség a colon körkörös izomzatában je-
lentkező erős, hosszan tartó összehúzódás. Röntgen-
vizsgálat alkalmával jól látszanak a kontrakciós gyűrűk.
A behúzódásokat haustratíóknak nevezzük. A haustra-
tiók helyén a körkörös simaizomzat megvastagodott.
A vastagbél funl<cionális szakaszai
A vastagbél (colon), eltekintve a féregnyúlványtól (pro-
cessus vermiformis) és az anuscsatornától, az eltérő mo-
tilitási mintázatok alapján három szakaszra oszlik
Az első szakaszt a vakbél (caecu111), a teljes felszálló
vastagbél (colon ascendens) és a haránt vastagbél (colon
transversum) kezdeti szakasza képezi. Az ileumból sza-
kaszosan átjutó béltartalmat néhány erőteljes, gyors
összehúzódás analís irányba továbbítja. Ezt követően a
haránt vastagbél kezdeti szakaszában kontrakciós gyű­
rűk jelentkeznek, és ezek~ oralis irányban egészen a vak-
bélig haladnak (antiperisztaltika). Ezáltal ennek a sza-
kasznak a tartalma visszakerül a vakbél be. Az antiperisz-
taltika néhány percig tart, és 10-15 perces szünet követi.
Ezután ismét kezdődik a ciklus. A vastagbéltartalom ép
körülmények között soha nem jut vissza az ileun1ba, a
ref1uxot az ileocaecalis billentyű akadályozza meg.
A második szakaszt a distalis haránt vastagbél és a
leszálló vastagbél (colon descehdens) képezi. Ebben a
szakaszban idé>leges tónusos kontrakciós gyűrűk jelen-
nek meg, amelyek lassan analis irányban mozognak, és
az egyre szilárdabbá váló béltartalrnat analis irányba
mozdítják. Ebben a szakaszban nincs antiperisztaltika.
A harmadik szakasz a szigmabélből (colon sigmoi-
deum) és a végbélből (rectum) áll. Ebben a szakaszban
több centiméterre kiterjedő eré>teljes tónusos kontrakci-
ók lassan analis irányba mozdítják a béltartalmat.

A leírt 111otilitási mintázatok folyamatosan és lassan
továbbítják a vastagbél tartalmát. Radiológiai módsze-
rekkel időszakonként egy, az eló'bbiekben leírttól eltérő
mozgás észlelhető: ez a vastagbél tartalmának mintegy
harmadát gyorsan áttolja a következő szakaszba. Radio-
lógus leírói ezt a mozgást tömegmozgásnak („mass mo-
vement") vagy tömegperisztaltikának nevezték el. Rö-
viddel a tömegmozgás megindulása előtt az éri ntett bél-
szakasz haustratiói eltűnn ek (körkörös izomzat ellazu-
lása), ezt követően ez a szakasz teljes egészében össze-
húzódik, és a distalis szakaszba továbbítja tartalmát.
A vastagbélmozgások szabá~ozása
A proximalis vastagbél mozgásainak megindításában a
főszerepet a Cajal-féle interstitialis sejtek játsszák. A rit-
musgeneráló („pacemaker") zónákat a mucosához leg-
közelebb eső körkörös izo mza tban találjuk. A belső ré-
tegek lassú hullámú, nagy amplitúdójú potenciálinga-
dozásait akciós potenciál nélkül követi összehúzódás. A
külső rétegekben akciós potenciálok vezetnek összehú-
zódáshoz.
Ezeket a változásokat in vitro, izolált vastagbélsza-
kaszok vizsgálata során regisztrálták. A proximalis vas-
tagbél in sittt ritmuskeltő zónáinak száma azonban ny i-
tott kérdés. Fiziológiás körülmények között valószíníí-
leg csak kevés helyről indulnak ki depolari záló hullá-
mok., és az ingerületek tovaterjedése elnyomja az alacso-
nyabb frekvenciával depolarizálódó potenciális jnger-
képző sejtek ritmusgeneráló aktivitását. l(óros körülmé-
nyek között azonban, pl. fertőzéses hasmenésben vagy
bizonyos hashajtók (mint pl. ricinoleinsav, a ricinusolaj
hatóanyaga) ha tására m egnövekszik a ritmusgeneráló
helyek száma.
A miogén ritmusgenerátor(ok) mellett a továbbító
funkcióhoz elengedhetetlenek az enteralis idegrendszer
gátló elemei . Ezt a következő kísérletes megfigyelések és
kóros állapotok támasztják alá:
Izolált vastagbélpreparátumban a (gátló) idegi
működés teljes kikapcsolása tetrodotoxinnal az
izomzat tartós összehúzódását vonja maga után.
• E gy veleszületett megbetegedésben (Hirsch -
sprung-betegség) a distalis vastagbél idegelemei
egy körülírt szakaszon teljesen hiányozna k.
Ezen a szakaszon a körkörös izomzat állandóan
erőtelj esen összehúzódott állapotban van. Az
ettől oralisan fekvő vastagbélszakasz izomzata
képtelen az összehúzódott bélszakaszon átpré-
selni a béltartalmat, ezért kitágul, izo melemei
tönkremennek (megacolon). E z a kóros állapot
26. fejezet A tápcsalorna motoros működése 395
analóg a fentiekben ismertetett tetrodotoxin kí-
sérlettel. A megbetegedés bizonyítja, hogy a gátló
beidegzés in vivo is nélkülözhetetlen.
Izolált vastagbélkészítményekben nem adrenerg
gátló idegelemekct lehetett kimutatni: ezek
transzmitterét azonban eddig még nem azonosí-
tották.
A táplálékfelvételt követő c0Lon1notilitás. Radiológiai vizs-
gálattal kimutatható, hogy étkezést követően a vastag-
béltartalom distalis irányban rr1ozdul el, esetenként tö-
megperisztaltika is megfigyelhető. Ugyanezen jelenség
szélsőséges megnyilván ulása az a székletürítés, amely
újszülöttekben a tápláléknyúj tást (szoptatást) kíséri
vagy követi. A jelenséget helyenként még ma is „gastro-
colicus reflex" -ként említik, holott az elnevezés pontat-
lan: a megnövekedett motilitás csak részben gyomorere-
detű, és csak részben reflex. Valószínűleg az ilyenkor fel-
szabadult CCK, CCI<.1-receptorokon keresztül fokozza
a colon motilitását.
Az anuscsatorna szerkezete
és működése
A rectum alapvető funkciója, hogy a benne összegyűlt
emésztetlen béltartalom (széklet, bélsár) csak megfelelő
alkalommal kerülhessen a külvilágba. A megbízható zá-
rás egyik biztosítéka a végbélnyílás kettős, be l ső és külső
sphincterizma. A kettős sphincterrel lezárt végbélsza-
kasz az anuscsatorna. Mindkét sphinclernek saját idegi
szabályozása van, de a zárómechanizmus a székletürí-
téskor együttesen függeszth ető fel.
A belső an ussphinctert a végbél körkörös sim aizmá-
nak megvastagodása képezi. Ez nyugalomban tónusos
miogén összehúzódásban van . A miogén tónusra
tevődik rá a noraclrenerg szimpatikus constrictor be-
idegzés, amelyet a 1-receptorok közvetítenek. Emberben
a szimpatikus impulzusoknak lényeges szerepe van a
belső sphin cter tartós zárva tartásában.
A végbél telődése vagy tágítása a belső sphincter ref-
lexes ellazulását váltja ki (miközben a kü lső sphincter
neurogén tónusa foko zódik!). A reflex az intramuralis
plexusokban csatolódik át.
A kül ső anussphincter a belső sphinctert körülvevő
harántcsíkolt izomgyűrű. Összehúzódása teljes mérték-
ben a sacralis m.oton eu ronokból jövő beidegzéstől függ.
Az axonok a sphinctert kétoldalt a n. pudendus ágaival
érik el: a kétoldalról jövő idegrostellátás nagyrészt át-
fedő. A sacralis motoneuronokat a felsőbb központokból
állandóan tónusos ingerületek érik, és a székelési aktus

396 V. rész Tápanyag- és energiaíorgalom
alatt központi gátlás függeszti fel a motoneuronok akti-
vitását. Alvás idején a külső sphincter tónusa csökken,
ekkor nagyrészt a belső sphincter biztosítja a zárást.
A székletürítés idegrendszeri
l<oordi nációja
A székletürítést (székelést) fiziológiásan kiváltó inger a
végbél falának feszülése, amit a béltartalom megjelené-
se vált ki. Ez az esetek egy részében a vastagbél tömeg-
perisztaltikáját követi. Az érintett mechanoreceptorok
nagy része magában az anuscsatornában található.
Amennyiben az ingert nem követi székletürítés, a tuda-
tosuló érzet még akkor is megszűnik, ha a végbélben je-
lentős székletmennyiség van.
H a a székletürítés feltételei adottak, az aktust a köz-
ponti idegrendszer csaknem valamennyi szintje (cortex,
hypothalamus, nyúltvelő, gerincvelő) és a vastagbél en-
teralis idegrendszere koordinálja.
Az idegi struktúrák együttműködése hozza létre:
a vázizmok működtetésének koordinációjával a
megfelelő székelési pozitúrát,
• a megnövekedett hasűri nyomást, amelynek lét-
rehozásában valamennyi légzőizom (beleértve a
hangrést) és hasizom közreműködik, a mellkas
belégzési állapotban rögzül,
a gátizmok működtetését,
mindkét anussphincter egyidejű ellazulását, és
egyes egyedekben a teljes distalis vastagbél össze-
húzódását, amelynek következtében az egész
leszálló vastagbél, szigmabél és végbél egyetlen
székelési aktus során kiürülhet. Ennek efferens
pályája a sacralis paraszimpatikus rendszer,
amelynek axo njaí az enteralis idegrendszer neu-
ronjain végződnek.
Az integrációban részt vevő neuroncsoportok még
„
nincsenek teljes mértékben feltérképezve. Altalánosság-
ban az agykéreg ad engedélyt a székelési aktus megindí-
tására, vagy megkísérli azt késleltetni. Egy kéreg alatti
integráló központ valószínűleg a hypothalamusban he-
lyezkedik el, minthogy kísérleti állatokban a hypothala-
mus egyes magcsoportjait krónikusan implantált elekt-
ródokkal ingerelve jellegzetes székelési viselkedés vált-
ható ki.
Az integráció másik szintje a sacralis gerincvel ő. Az
akaratlagos szabályozás lehetősége véglegesen megszű­
nik, ha a sacralis gerincvelőben lokalizált kritikus neu-
roncsoportok és a felsóob idegrendszeri részek összeköt-
tetése megszakad. A megszakadást közvetlenül kö-
-
vetően a székletürítés teljesen szabályozatlan (vagy re-
tentio, székletvisszatartás, vagy incontinentia, folyama-
tos székletürítés) . A késóobiekben, hónapok vagy évek
múltán automatikus reflexes székletürítés alakulhat ki.
A fiziológiás székletürítési folyamat, elsősorban az
intrathoracalis és az intraabdominalis nyomás emelke-
désén keresztül, kihat a vérkeringési rendszerre is. Gát-
lódik a szív diasztolés telődése, fokozódik a vénás nyo-
más, változhat a szívfrekvencia, és ehryes keringésszabá-
lyozási reflexek aktiválódhatnak. Azokban a személyek-
ben, akiknek a vérkeringése kóros elváltozásokat mutat,
ezeknek a reakcióknak súlyos következményei lehetnek,
esetenként halál is előfordulhat.
Az epehó~ag
és az epeutak motilitása
Az epét a máj termeli: az epeszekréciót a 27. fejezetben
ismertetjük. A többi emésztőszervi szekrétummal ellen-
tétben azonban az epe bélben való megjelenésének
időzítése nem a máj szekréciós m í'.íködésétől, hanem az
epehólyag és az elvezető cpeútrendszer motilitásától
függ.
Az epehó!J'ag működése
A májsejtek által termelt epe az epekapillárisokon ke-
resztül előbb a kivezetőcsövecskékbe, majd azokból a
májvezetékbe, a ductus hepaticusba kerül (26-6. ábra).
A táplálékfelvételek közötti (interdigestiv) szakaszok-
ban a májvezetékből az epe egy oldalsó leágazáson, az
epehólyagvezetéken, a ductus cysticuson keresztül az
ellazult izomzatú epehólyagba (cholecysta, vesica fel-
lea) áramlik. Emberben az egyes táplálékfclvételek kö-
zött („éhgyomorral'', posztabszorptiv állapotban) az
epehólyag átlagos térfogata 20-30 ml, bár 10 ml-tol 50
ml-ig terjedő értékeket is mértek.
Az epehólyag tároló működése. Az epehólyag nyálkahár-
tyájának folyadékfelszívó képessége lehetővé teszi, hogy
az epének a májban kiválasztott alkotórészei koncentrá-
lódjanak, és ezáltal az epe kisebb térfogatban kerül a bél
lumenébe. A felszívó mechanizmus biztosítja, hogy a
napi néhány száz millilitert kitevő folyamatos epeszek-
réció mellett is az epehólyagnak csak sokkal kisebb tér-
fogatú epét kell tárolnia, és időszakosan a duodenumba
ürítenie. Az epehólyag izornzatának étkezések közötti
ellazulásában (a telődési fázisban) a paraszimpatikus
--
26. íejezet • A tápcsatorna motoros működése 397

A ter veszi körül. Az epeürítés bekövetkezését az epehó-

Posztabszorptív állapot, alacsony kolecisztokininszint lyag izomzatának összehúzódási állapota, valamint az
Oddi-sphincter ellazulása határozza meg. Az epehó-
lyag fiziológiás összehúzódása során térfogata a telődött
térfogat 25-45%-ára csökken: az ürülés az ingert követő
VIP-erg gátló 1-2 perc alatt megkezdé5dik, és a tárolt epetérfogat fele
effektorneuron 10-20 perc alatt hagyja el az epehólyagot.
(inaktív)

Az epehólyag izo1nzatának hornzonális és idegi szabályozá-

sa. Zsírtartalmú táplálék fogyasztása vagy zsír közvetlen
Ellazult
epehólyag bevitele a duodenumba az epehólyag összehúzódását és
az Oddi-sphincter ellazulását váltja ki. Az epehólyag
'Oddi-sphincter ürülésének fő tényezője a kolecisztokinin (CCK) fe l-
(zárt)
szabadulása (az ezt kiváltó tényezőket a 27. fejezetben
írjuk le). A CCI( kettős m echanizmussal, a simaizmo-
B kon l évő CCKI-receptorokon keresztül közvetlenül, to-
Étkezés után, rnagas l<olecisztol<ininszint
vábbá a n. vagus afferens rostjain megtalálható CCIZl -
receptorok felől vagovagalis reflexet kiváltva hat. Ez
utóbbiban kolinerg mechanizmus szerepel. (A CCI<.
sze repét az Oddi-sphin cter ellazulásában 1. alább.).
Mind a gyomor antrumának, mind a duodenumnak a
tágítása/feszülése epehólyag-összehúzódást vált ki
(pylorocholecysticus, ill. enterocholecysticus reflex). A
reflexeket atropin vagy (állatkísérletben) a n. vagus
összehúzodott , ... „-----
epehólyag 1/ előzetes átmetszése kivédi
.\

CCK /' ' --- -"'

,,

Oddi-sphincter, Az Oddi-sphincter működése

(ellazult)

Az esetek nagy részében a közös epevezeték a pancreas

Az epeáramlás iránya az éhgyomri és az étkezést
potban
A) Éhgyomri (koplaló) állapot. B) Étkezés után
beidegzés (n. vagus) valamely NANC-transzmitter fel-
szabadításával vesz részt.
Az epehólyag összehúzódása; epeürülés. Táplálékfelvételt
követően (a digestiv szakaszban, postprandialisan) az
epe az epehólyagból az epehólyag-vezetéken, majd a
közös epevezetéken (ductus choledochus) keresztül a
duodenumba jut. A közös epevezeték benyílásának he-
lyét egy 4-6 mm vastagságú záróizom, az Oddi-sphinc-
fő kivezetőcsövével együtt nyílik a duodenumba. Az
követő álla-
Oddi-sphincter éhgyomri állapotban általában tónuso-
san összehúzódott állapotban van, közben azonban fa-
zisos kontrakciók is jelentkeznek. Mind a tónusos,
m ind a fá z isos sphincter-összehúzódás kolinerg hatásra
aktiválódik.
Az Oddi-sphincter ellazulása az epehólyag ürülése
során idegi és hormonális n1echanizmusok kombináci-
ójának eredménye. A n. vagusban olyan praegangliona-
ris rostok is futnak, amelyek a bélfalban átcsatolódva va-
lamely NANC-transzmitter felszabadulásával az O ddi-
sphincter ellazulását váltják ki. Az NANC-transz1nitter
felszabadulását a CCI( is kiváltja, ezzel az epehólyag
összehúzódásával egyidejűen ellazítva az Oddi-sphinc-
tert, lehetővé teszi az epeürülést.
 --
26. 398 V. rész • Tápanyag- és energiaforgalom
,. ---:.
íl .l
® Áttel<intés
• A tápcsatorna n1otoros működésében a legfelső és a • A vékonybélnek keverő (nem propulzív, szegmentá-
legalsó szakaszokon vázizomrostok, a h.:ettő között ló) és továbbító (propulzív, perisztaltikus) mozgásai
simaizomsejtek szerepelnek. A vázizmokat közvet- vannak. A mozgásokat az enteralis idegrendszer
. / / .
lenül a központi idegrendszerből ered{) motoneuro- m1ntazatgeneratora szervezi.
nolc működtetik. A simaizomzat működésének
• A táplálékfelvételek közötti szünetekben szabályos
(összehúzódás és ellazulás) hátterében a Cajal-féle
időközönként interdigestiv motoros aktivitás („mig-
interstitialis sejtekből eredő saját ritmusgenerálás, az
ráló mioelektromos komplex", MMC) lép fel.
enteralis idegrendszeren belül záródó reflexek, vala-
mint a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer • A vastagbélben a tároló működés dominál, és ehhez
efferensei állnak. A motilitás további szabályozó té- lassú továbbítás társul. A gyorsan továbbító „tömeg-
nyezői a gyomor-bél rendszeri hormonok. perisztaltika" alkalmanként mindhárom szakaszon
előfordul. A rectumot distalisan két sphincterizom
• A nyelésnek oropharyngealis és oesophagealis sza-
zárja, ezek együttesen felel6sek a continentiáért. A
kaszát különböztetjük meg. A nyelési folyamatot ko-
székletürítés során a sphincterek együttes ellazulása
ordináló reflexek a nyúltveló'ben csatolódnak át.
koordinálódik a hasizomok és a légzőizmok műkö­
• A hányás a nyúltvelőben koordinált védekező reflex- désével.
sorozat. A gyomortartalom kiürítésében egymást vál-
• A folyamatosan elválasztott epe táplálékfelvételi szü-
tó be- és kilégzőmozgások, ezzel az intrathoracalis
netekben az epehólyagban raktározódik. Táplálék-
és intraabdominalis nyomás változása és a hangrés
felvételt követően az epehólyag egyrészt hormonális
ezekkel koordinált zárása és nyitása szerepelnek.
hatásra (CCK), részben azonban reflexesen (nervus
• A gyomor a motilitás szempontjából proximalis és vagus) húzódik össze.
distalis részből áll. A proximalis gyomor tároló funk-
ciójú, tónusa reflexesen változik. A distalis gyomor-
ban a keverés, az őrlés és az adagolva továbbítás a
perisztaltika eredménye .

.--
l@J
..__,. Mérföldkövek
• 1836: F. Magendie leírja a nyelési folyamatsort, és • 1898: W. B. Cannon, akkor még a Harward Egyetem
benne 3 szakaszt {oralis, pharyngealis és oesophagea- orvostanhallgatója a röviddel azelőtt felfedezett rönt-
lis) különböztet meg. gensugarak és sugárelnyelő kontrasztanyagok segítsé-
gével (rönt genfluoroszkópia) leírja a gyomor mozgása-
• 1861: C. Ludwig kísérleti állatokban, megnyitott hasü-
it, majd a továbbiakban ugyanezzel a technikával vizs-
reg mellett megfigyeli a bélmozgásokat.
gálja a bélmozgásokat.
• 1883: H. Kronecker és S. J. Meltzer ballonkatéterrel
próbálják megmérni a nyelőcsőben a nyomásértéke- • 1899 és 1900: W. M. Bayliss és E. H. Starling mecha-
nikus regisztrálási módszerekkel leírják a bélperisztalti-
ket.
kát (oralis körkörös izom-összehúzódás és analis ella-
zulás, „a bél törvénye").
-
27. fejezet
A táRcsatorna szekréciós funkciói
emésztőnedveket
Az (nyál, gyomornedv, pancreasnedv,
epe) részben a tápcsatorna nagy mirigyei [nagy nyálmi-
rigyek, hasnyálmirigy (pancreas), máj] , részben a nyál-
kahártyában helyet foglaló kisebb mirigyek (kis nyálmi-
rigyek, gyomormirigyek), továbbá elszórt hámsejtek vá-
lasztják el.
Az egyes nagy és kis emészt6mirigyeket eltérő szer-
kezetű és funkciójú hámsejtek építik fel. Ezek egy része
kis térfogatban oldott enzimeket/proenzimeket és egyéb
fehérjéket választ el. Más há1nsejtek elektrolitoldat elvá-
lasztására specializálódtak, ismét mások az elsődleges
(primer) szekrétum összetételét visszaszívással (reab-
szorpcióval) módosítják. A összetett mirigyekben a spe-
cializált hámsejtek meghatározott elrendezésben he-
lyezkednek el, és ennek megfelelően a szekréciós me-
chanizmusok is különböznek.
l\ szekréciós mechanizmusok egyik típusa a nyálmi-
rigyekben jelenik meg. Ezekben az acinusok sejtjei vá-
lasztják el az elektrolitoldatot és a fehérjék nagy részét;
a kivezetőcsövek visszaszívják, továbbá kicserélik az
elektrolitokat (szekréciós-visszaszívásos mechanizmus).
Ettől eltérő szekréciós típus jellemző a pancreasra: az
acinussejtek a fehérjéket koncentráltan, kevés folyadék-
ban választják el, és ezt a kis térfogatú primer szekrétu-
mot hígítják fel nagy térfogatú fehé1ieszegény szekrétu-
mukkal a mirigy kivezetőcsöveinek hámsejtjei (szek-
venciális szekréciós mechanizmus) . Hasonló szekvenci-
ális szekréciós mechanizmussal választja el a máj az
epét: a hepatocyták szekrétumához az epeutak cholan-
giocytái további elektrolitoldatot adnak hozzá. A szekré-
ció harmadik típusa a gyomorban figyelhető meg. A
gyomor nyálkahártyájában helyezkednek el az enzimfe-
hérjéket elválasztó fősejtek, a sósavat elválasztó fedősej ­
tek, valamint a mucint és bikarbonátot elválasztó hám-
sejtek (párhuzamos szekréciós mechanizmus). Minde-
zen sejtek szekrétuma a gyomor lumenében keveredik
(gyomornedv).
Az elválasztott emésztőnedvek napi összmennyisége
6-8 liter között van. A szervezet folyadékegyensúlyának
egyik feltétele, hogy az elválasztott folyadék legnagyobb
része a bélcsatornában felszívódjék.
~~~~~~~~~~~~~~~~~-
A nyál szekréciója
Emberben a nyálat 3 pár nagy nyálmirigy (glandula pa-
rotis, gl. submandibularis és gl. sublingualis), valamint
a szájüreg nyálkahártyájában található szá1nos kis nyál-
mirigy termeli.
A nyál hipozmotikus folyadék; egyik funkciója a
szájüreg nedvesen tartása. A szájnyálkahártya nedvessé-
ge az egyik j elzője a szervezet hidráltsági állapotának.
Dehidrációban a nyálszekréció csökken; a szájnyálka-
hártya szárazsága szomjúságérzetet kelt, és vízivásra
késztet. (Időlegesen a száj vízzel való kiöblítése is meg-
szünteti a szomjúságérzetet.) A napközbeni nyálszekré-
ció folyamatosan öblíti a szájüreget, felhígítja, illetve ki-
mossa annak baktériumflóráját. A n yálban lévő lizozim-
nek és az IgA-antitesteknek antibakteriális hatása van.
Tartós nyálelválasztási zavar esetén a szájüreg fer-
tőződik, a fogakon caries lép fel. A nyálban lévő kalciu -
mot kötő fehérjék védőbevonatot képeznek a fogakon.
A nyá l egy nagy molekulájú, erősen glikozilált prote-
int, mucint tartalmaz, amely „csúszóssá" teszi a falatot,
ezzel megkönnyíti a nyelést. Emberben a nyálképződés
szükséges továbbá az artikulált beszédhez is.
Egyes fajokban, így az emberben is, a nyál a-amilázt
tartalmaz: az enzim bontja a táplálékban lévő kemé-
nyítőt. A nyelv kis nyálmirigyei kevés lipázt is elválasz-
tanak.
Serosus és niucinosus sejtek. A nyálmirigyek acinusaiban
két, morfológiailag és funkciójában különböző sejttípus
van. A serosus sejtek nagy mennyiségű izozmotikus
elektrolitoldatot választanak el, és szekrétumuk külön-
böző fehérj éket tartalmaz . A mucinosus sejtek kisebb
térfogatú folyadékban mucint választanak ki. A serosus
és a mucinosus sejtek aránya a 3 pár nagy nyálmirigyben
eltér. A gl. parotis főleg serosus sejtekből épül fel, a má-
sik két pár nyálmirigy jelentős számban tartalmaz mu-
cinosus sejteket.
 q

400 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom

A nyálszekréció mechanizmusa VÉ.GKAMRA

Acinussejtek
Acinaris szekréció. Az acinusokban keletl(ező pri-
mer szekrétum izozmotikus, Na+ - és Cl- -koncentrá-
ciója közel áll a vérplazmáéhoz. IZeletkezésében a
Na+-J(+-pumpa működéséhez kapcsolt másodlagosan
lzozmotikus.
aktív transzcelluláris c1- -szekréció, paracelluláris primer szekrétum
Na+-, továbbá paracelluláris és - aquaporin csatorná-
kon keresztül - transzcelluláris víztranszport szerepel
(1. a 4-4. ábrát). A kloridionok gradiensük irányában a
Kivezetőcsősejtek
luminalis membrán CFTH„-csatornáin keresztül jutnak 1

'
1

a lumenbe. ! )
A serosus sejtekből a granulumokban raktározott a-
KIVEZETŐCSŐ
amiláz és a kalciumot kötő, prolinban gazdag glikopro- ATP
y
tein, a mucinosus sej tekből pedig a mucinok exocytosis- AOf1

sal kerülnek a lumenbe.

Reabszorpció a kivezetőcsövekben. A kive-

zetőcsövecskék sejteinek luminalis membránjában ami-
loridérzékeny Na + -csatornák vannak. A Na+ -ok gradi-
ensük irányában ezeken keresztül áramlanak a lu-
menből a sejtbe. A basolateralis membrán Na+-K+ -
pumpája a Na+-okat az interstitium felé továbbítja, és
ezzel fenntartja a Na+ -gradienst. A Na+-transzportot a
luminalis és a basolateralis membrán Cl--csatornáin ke-
resztüli, transzcelluláris Cl- -transzport kíséri. Az ered-
mény Na+ - és Cl--reabszorpció.
A szájüregbe kerülő nyál azáltal válik hipozmotikus-
sá, hogy a kivezetőcsövecskék hámsej tjei között lévő in-
tercelluláris junkciók csak korlátozottan engednek át ví-
zet, és ezért a lumenből az interstitiumba visszaszívott
Na+- és Cl--okat nem láséri víz (27-1. ábra). A kive-
zetőcsövecskék hámsejtjeinek Na+ -okat visszaszívó ka-
pacitása korlátozott, ezért nagyobb mennyiségű primer
szekrétumból a Na+ -oknak csak kisebb hányadát képe-
„
sek visszaszívni. Igy növekvő szekréciós intenzitás mel-
lett a kivezetőcsövek sejtjei egyre kevésbé képesek mó-
dosítani a nyál végső ozmotikus koncentrációját: inten-
zív nyálelválasztás mellett a nyál ozmotikus koncentrá-
ciója egyre inkább megközelíti a plazma ozmotikus
koncentrációját.
A kivezetőcsövecskék sejtjei káliumionokat is kivá-
lasztanak, ennek következtében a nyál K+ -koncentráci-
ója magasabb, mint a primer szekrétumé (és a vérplaz-
máé).
A nyálszekréció szabá!Jrozása
A kivezetőcsövecskék hámjsejtjei csak csökkenthetik a
primer szekrétum térfogatát, ezért a nyálelválasztás in-
tenzitását az acinussejtek szekréciója szabja meg. A
ATP
t
AOP
H+_,__ _,..
.,.. _ _-;.a K+
-----
Hipozmotikus
l
nyál
t
27 1. ábra
A hipozmotikus nyál kialakulása
Az ábra az áttekinthetőség kedvéért a leírt két fo!Yamatot két kive-
zetőcsősejtben ábrázolja; a valóságban a Na+-visszaszívás és a K+ -
szekréció ugyanabban a hámsejtben fo!Yik
szekréció idegi szabályozás alatt áll. Emberben a napi
nyálelválasztás 1 liter körül van, ennek legnagyobb része
(közel 90%) az étkezések időszakára esik, étkezési szü-
netekben a szekréció kevesebb, alvás alatt pedig alig van
nyálelválasztás.
Az acinussejteket paraszimpatikus és szimpatikus
postganglionaris rostok idegzik be: ezek közül fonto-
sabb szerepe van a paraszimpatikus kolinerg idegros-
toknak. A kolinerg szekréciót M3 típusú receptorok. köz-
vetítik, a jelközvetítés során a fő szerepet az intracellu-
láris Ca2+ -koncentráció emelkedése játssza: ez a me-
chanizmus nagy mennyiségű folyadék elválasztásával
jár. A muszkarinos ACh-receptorokat bénító atropin
csökkenti, ill. megszünteti a paraszimpatikus idegek in-
gerlésével kiváltott nyálszekréciót (a gyógyszerként
adott atropin szájszárazságot okoz). A nyálmirigyeket
beidegzo paraszimpatikus postganglionaris rostok
végződéseiben peptid kotranszmitterek is találhatók. A
paraszimpatikus idegek ingerlése a nyálmirigy vérellátá-
--
27. fejezet A tápcsatorna szekréciós funkciói 401

sát is jelentősen növeli. A vasodilatatio atropinra nem

érzékeny, létrejöttét valamelyik kotranszmitter váltja ki.
Szimpatikus ingerlés hatására kis térfogatú, magas
fehérjetartalmú nyál választódik el. A fehérjeszekréciót
csak kismértékű folyadékszekréció kíséri. Az általáno-
sult szimpatikus izgalom hatására elválasztott nyál sűrű
és viszkózus: ez tapasztalható pszichés izgalmak. eseté-
ben is.
Nyálelválasztási reflexek. A nyálelválasztás megin-
dulása elsőso rban a táplálékfelvétel valamelyik mozza-
natával függ össze: a nyálelválasztás reflexfolyamat
eredménye. A feltétlen (veleszületett) nyálelválasztási
reflexek a szájüreg ízérző- és mechanoreceptorainak, to-
vábbá az orrüreg nyálkahártyájában elhelyezkedő szag-
érző recepto roknak az ingerlésével váltódik ki. Nyálel-
választási ingert jelent maga a rágás is. A nyálelválasztás
feltétlen reflexe a nyúltagyban csatolódik át az efferens
pályákra (VII. és IX. agyidegek magvai).
A nyálelválasztás feltételes reflex eredménye is lehet
(a nyálelválasztás vizsgálata vezette PAVLOV-ot a felté-
teles reflexek felfedezésére, 1. a 46. fejezetet: ez volt az
e lső lépés a tanulási folyamatok, a memória kialakulásá-
nak megismerésében). A feltételes nyálelválasztási reflex
bárhonnan kiváltódhat: ízletes ételre vonatkozó gondo-
lat is nyálelválasztáshoz vezethet. A feltétlen és a feltéte-
les reflex efferens pályája közös.
A reflexes nyálelválasztást mind a szájüregben ide-
gen tárgy (pl. fogorvosi műszer) jelenlétével, min d pe-
dig a nyelv mozgásával kapcsolatos mechanoreceptor-
ingerlés (pl. beszéd) aktivál hatja. Nyálszekréciót vált ki
a hányásközpont ingerülete is.
A gyomor szekréciós
működése
A gyomor nyálkahártyájában előforduló sejtek két fő
csoportra oszthatók. Az első csoportot a gyomornedvet
elválasztó exokrin sejtek képezik; a másod ik csoportot
pedig az exokrin sejtek között elhelyezkedő endokrin és
parakrin sejtek, amelyek részben a gyomor szekréciós és
motoros működését, részben a gyomortól távoli funkci-
ókat szabályoznak (27-1. táblázat). Az egyes sejtek a
gyomornyálkahártya meghatározott régióiban lokalizál-
tak.
A gyomor szekréciós régiói
A gyomor a nyálkahártya szerkezete és működése szem-
pontjából két nagyobb részre, corpusra és antrumra
osztható (27-2. ábra). (A nyálkahártya-szerkezetre és a
szekréciós működésre alapozott felosztá s nem felel meg
a 26. fejezetben a motorika alapján elkülönített proxi-
malis és distalis gyomornak.) A gyomornedv szekréció-
jában a főszerep a corpusé; itt képződik a sósav és az int-
rinsic faktor, a pepszinogén(ek), a mucin kisebb hánya-
da, továbbá a bikarbonát egy része. A pylorus előtti sza-
kasz, az antrum a szekréció szabályozó régiója. A nyál-
kahártya fe lszínét itt mucinosus sejtek bélelik, amelyek
bikarbonátot is elválasztanak.

27-1 . táblázat
A gyomor nyálkahártyáj ában található endokrin/parakrin sejttípusok

Sejt Lokalizáció Mediátor Szabályozás Szerep

G-scjt Antrum Gasztrin a) Idegi, GRP-ncuronok Fedősejt-szekréció aktiválása

b) Közvetlen kémiai

D-sejt Antrum Szomatosztatin H + -koncentráció Gasztrinszek.réció gá tlása

D-sejt Corpus Szomatosztatin ? a) Fedősejt-szckréció gátlása

b) ECL-sejt gádása

ECL-sejt Corpus Hisztamin a) Gasztrin Fedősejt-szekréció aktiválása

a) Idegi, PACAP

P/Dl Corpus > antrum Ghrelin ? Táplálkozás megindítása

(hypothalamus)
 :q

402 V rész • Tápanyag- és energiaforgalom

h ártya hipertrófiáját okozza. A fedőscjtek és az ECL-

sejtek közelében parakrin D-sejtek helyezkednek el,
amelyek szomatosztatintermelése gátolja a két említett
sejttípus funkcióját, ezzel mérsékli a sósavelválasztást (1.
alább).

Fedősejtek
zónája
(savszekréció)
''
G-sejtek zónája (gasztrinszekréció)
27-2 1bn
Az emberi gyomornyálkahártya szekréciós zónái
A coJpus nyálkahártyájában található gyo1nor1nirigyek. A
gyomormirigyek a corpus nyálkahártyájának m élyre ter-
jedő jellegzetes elemei (27-3. ábra) . A gyomornyálka-
hártya felszínén lévő felületi, mucint és bikarbonátot
szecernáló sejtek beterjednek a mirigyek ún. nyaki régi-
ójába. A felületi sejtek alatt helyezkedik el a nyálkahár-
tya regen erálódását biztosító proliferáló sejtállomány,
ezen sejtek között differenciálódásra képes őssejteket is
fel kell tételez nünk; a prolifcráló sejtek felfelé terj esz-
kedve ójraképzik a mucinosus sejteket, lefelé terjesz-
kedve viszont belőlük képződnek a fősejtek, a fedősejtek
és a parakrin funkciójú, hisztamint elválasztó entero-
chromaffin-szeru (ECL-) sejtek (az angol eredetű rövi-
dítés az enterochromaffine-like cell-ből származ ik). A
proliferációt és a differenciálódás irányát a gasztrin irá-
nyítja : a gasztrin kóros túlprodukciója a gyomornyálka-
Felszíni mucosus sejtek
Proliferatív sejtek -------- G oké, így a HC03 csak részlegesen közömbösíti a H +-
Proliferáció
e okat. A különböző fiziológiás ingerek hatására elválasz-
ECL- sejtek -, ,
Differenf iác~
( gasztrin )
•
'' ' '
A gyomornedv összetétele
A gyomornyálkahártya szekrétuma, a különböző sejtek
által elválasztott „gyomornedv" savanyú vegyhatású fo-
lyadék, amely az ionok mellett proteolitikus enzimek
keverékét (pepszinek), kis 1nennyiségű li pázt („gyomor-
lipáz"), továbbá glikoproteineket (mucinokat és „intrin-
sic faktor" -t) tartalmaz; az intrinsic fa ktor funkcióját a
28. fejezetben írjuk le. A savi vegyhatásnak több szerepe
is van. Az egyik a pepszinogénck átalakítása aktív enzi-
mekké és az enzimhatáshoz optimális pH-érték biztosí-
tása. A másik a gyomorba jutott táplálék kémiai „megtá-
madása": az elfogyasztott fehérjék az e rősen savi kör-
nyezetben denaturálódnak, és ez elősegíti a gyomor őrlő
funkcióját. A har1nadik funkció a mikroorganiz.m usok-
kal szembeni védelem. A magas H + -koncentráció bak-
tericid hatású, és en nek következtében a táplálékkal be-
jutott baktériumok jelentős részét elpusztítja. (l<.ivételt
képez a Helicobacter pylori mikroorgani z mus, ami
e rősen savanyú közegben is életképes, és szerepet játszik
a fekélybetegség keletkezésében, 1. az alábbiakat.)
A gyomornedv izozmotikus szekrétum, a corpus és
az antrum nyálkahártyájában lévő különböző sejtek
szekrétumainak változó arányú keveréke. A fedősejtek
szekrétuma, amely 150 mmoVl koncentrációban tartal-
maz H+ - és Cl--okat, keveredik a nyaki és a felületi
hámsejtek 150 mmol/ l Na+-, 105 mmoVl Cl- - és 45
mmoVl HC03 -l{oncentrációjú szekrétumával. A gyo-
mornedv H + -koncentrációj a, ill. a H +- és Na+-kon-
centrációjának aránya így a fedősejtek és a felületi epi-
thelsejtek szekréciójának arányát tükrözi. Az elválasztott
H C0 3 -ok mennyisége többnyire kevesebb mint a H+-
tott gyomornedv H+ -koncentrációja maximálisa n 70-80
mmoVI. Ez lényegesen alatta marad a fedősejtek által el-

~ )
' ~
választott „tiszta'', azaz nem felhígult és nem közömbö-
--- ---- --- • •
~

Fedősejt sített primer szekrétum 150 mmoVl H + -koncentráció-

--
• _Az.ECL- és fedösejtek
'""~- stimulálása jának. A H + -koncentrációt az elválasztott HC03-okon
Fősejt
kívül még tovább csökkentik a gyomo rnedvben lévő
pufferanionok, így a felületi sejtekben elválasztott mu-
27 3 ábr1 cin és a táplálékkal bevitt fehé1i ék is. A táplálékfelvétel -
A gyomormirigy szerkezete különböző mértékben - valamennyi sejt szekrécióját
Dockray. G. 1. (1999): 1. Physiol. 5 18. 111R ábrája alapján aktiválja.

1
 27. fejezet A tápcsatorna szekréciós funkciói 403

A gyomorban a táplálékfelvételi szünetekben is van

egy kevés szekrétum. Az elválasztásért a felüJ eti epithcl- J
~
Gyomormirigy
sejtck felelősek; a szekrétum Na+ -okat, H C03-okat és lumene 111111
lnterstitium
Cl- -okat, valamint mucint tartalmaz.
A fedősejtek autoimmun megbetegedés következté- FEDŐSEJT

ben elpusztulhatnak: ilyenkor a savszekréció teljesen H20

megszűnik (achlorhydria; ezzel együtt jár az intrinsic
1l
faktor hiánya, amit a 28. fejezetben ismertetünk). 1-1+ OH-
Anioncse rélő
+ C02 fehérje
-'.

CQfilH •
l._
1

,1 ,
cr
HCO~
A gyomorsósav-elválasztás celluláris
c1-- csatorna - - - --~\ K\ )
fiziológiája
-~~
1
t 1 - - - _\ \ \ t
K - csatorna - - - - - K
A fedosejtek luminalis membránja a sejtplazmába mé-
lyen beágazó canalicularis rendszert képez, amely a lu-
men fe lé nyitott. A luminalis n1embránt ezért canalicu-
laris membránnak is nevezzük. A sósav (azaz a H+ és a
( 1
Cl- ) a canalicularis membránon keresztül jut a canali-
culusok, majd a mirigyek lumenébe. A fedősejt HCl-szekréciójának vázlata
A stimulált fedősejtek canaliculusainak lumenében a CA: szénsavanhidráz
H+ -koncentráció 150 mmoVl (kb. pH 0,8) . A sejtplaz-
ma H„ +-koncentrációja mintegy 100 nmoVl (kb. pH membrán C I--csatornáján keresztül jutnak a canalicu-
7,1). Igy a canalicularis membrán transzportrendszere lusba. A!(+ -ok, amelyeket a pumpa vesz fel a sejtbe, a
kb. milliószoros H + -koncentráció-gradiens létrehozá- canalicularis membrán K+ -csatornáját igénybe véve jut-
sára képes. Ez a legnagyobb ismert ionkoncentráció- nak vissza a lumenbe. Ezáltal a luminalis folyadék a
gradiens, amelyet valamely sejt a környezetével szem- szekréció során nem szegényedik el K+-okban, és a
ben egyáltalán képes létrehozni. H +-K+-pumpa folyamatosan működhet.

A H+-K+ -pu111pa. A koncentrációgradienst a primer A "f]+ -okforrása és a szénsavanhidráz szerepe. Az elválasz-

H +-K+ -pumpa, más néven H+- K+ -ATP-áz (P típusú
ATP-áz, l. a 2. fejezetet) alakítja ki. A pumpa működé­
se elektroneutrális: H + -t pumpál a canaliculus lumené-
be és !(+ -t szállít vissza a sejtbe (27-4. ábra). Az aktív
transzport energiáját az ATP hidrolízise szolgáltatja. Az
enzim az aktivált sejtekben a canalicularis membránban
helyezkedik el (1. azonban alább) . A H +-r<.+-ATP-áz
1nűködéséhez szabad SH -csoportok szükségesek: az en-
zimet SH-reagensek gátolják. Egyes potenciális SI-I-re-
agensek csak erős en savi környezetben válnak reakció-
képessé. Ez az ala pja a H+ -!(+ -ATP-áz (és így a
savszekréció) szelektív farmakológiai gátlásának: egyes
benzimidazolszá rmazékok, pl. az omeprazol a fedősej­
tek erősen savi vegyhatású canalicularis lumenében (de
csak ott) aktív SH-reagenssé alakulnak át, és irrcverzíbi-
lisen gátolják a pumpát. Az omeprazol és a hasonló ve-
gyületek a fokozott savszekréció hatékony gyógyszerei.
K+ - és Cl--csatornák. A H+ -K+ -pumpa a fedősejtek
HCl-szekréciójának csak az egyik eleme; a H Cl-szekré-
cióhoz még további membrán- és sejtplazm a-összetevők
szükségesek. A kloridionok a sejtplazmából a luminalis
tott H +-ok forrása a H+- I(+ -ATP-áz sejten belüli felü-
letén disszociáló vízmolekula. Ebből a H+ szekrécióját
követően a sejtben szabad OH- marad vissza, amely a
sejten belüli pH-t alkalikus irányba vinné. A fol yamatos
H + -szekréció feltétele a keletkezett OH- folyamatos
közömbösítése. A OH--ok a sejtplazmában lévő szén-
savanhidráz hatására C02-ve1 reagálnak, és bikarbonát-
ionokat képeznek. Ennek követk.eztében a sejtplazma
pH-ja még a legaktívabb savszelcréció alatt sem emelke-
dik lényegesen a szekréciós szünetekben mérhető 7,1-es
érték fólé. A szénsavanhidráz acetazolamiddal való gát-
lásakor az intracelluláris pH emelkedik, a H + -szekréció
pedig megszűnik.
A basolateralis bikarbonát/f(lorid csere. Az elválasztott
kloridionok utánpótlása a H C03 eltávolításához kap-
csolódik. A basolateralis membrán c1-/HC03 kicserélő
karrierje segítségével az interstitiumból Cl--ok lépnek a
sejtbe, és az intracelluláris HC03 -ok az interstitium, ill.
a vér felé távoznak A magasabb HC03 -koncentráció
következtében a gyomorból elfolyó vénás vérben a pH-
érték a savszekréció alatt emelkedik.

404 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom
lntracelluláris átrendeződés a savszekréció so-
rán. A „nyugvó" fedősejtekben a H +-I(+-pu.m pa nem
a canalicularis m embránban, hanem a sejteken belüli
endosomák m embránjában helyezkedik el, és inaktív. A
fedősejtek aktiválása során az endosomák membránja
áthelyeződik a ca nalicularis membrá nba, ezáltal apum-
pa funkcióképessé válik. Az aktivált sejtek teljes felszíne
a nyugvó sejthez viszonyítva sokszorosára növekszik, az
intracelluláris tubulovesicularis struktúrák szá ma lé-
nyegesen csökken. Az endosomamembrán áthelyeződé­
se lényegében exocytosis. A memb1·ánn ak ez az átépülé-
se reverzíbilis. Az aktiválás megszűnése után megindul
a canal icularis m em brán endocytosisa, és a H +-K+ -
ATP-áz visszakerül a sejt belsejében lévő endosomákba
(m embránkörforgás) . A canalicularis m embrán vissza-
nyeri az aktiválás előcti méretét.
A fedősejteken lévő receptorok. A fedősejtek szek-
récióját három különböző - nem egyforma jelentőségű
- receptor felől lehet aktiválni: ezek az M3 típusú ACh-
rcccptorok, H 2 típusú hisztaminreceptorok, végül a
CCK2- (gasztrin-) receptorok (27-5. ábra). (Az ACh a
postganglionaris vagusvégződésekből, a hi sztamin a
környező ECL-sej tekből, a gasztrin a véráramból szár-
mazik.) A jelközvetítési út az M3- és a Gq-feh érjékhez
kapcsolt CCK2-receptorok esetén Ca2+ -okon, a H 2-re-
ceptorok esetén cAMP-n keresztül aktivá lódik. A H 2-re-
Fedősejt
;\
t ~~ Szomatosztatin
ACh Hisztamin Gasztrin 1 0-sejt )
~ //
~
( ECL-sejl
PACAP~
A fedősejt aktiválása fiziológiás agonistákkal
Sarnuelson L. C .. Hinkle I<. L. (2003) : Annu. Rev. Physiol. 65. 384.
ábrája alapján
„
ccptorok specifikus antagonistái a cimetidin és a rani-
tidin, a gyomor sósavclválasztását gátló gyógyszerek. (A
CCI<2-receptorokhoz csatl akozó jelátvite l e lágazó,
foszforilációs kaszkádokon k.eresztül a sejtproliferációt
és differenciálódást is befolyásolja.)
A savszekréció a fedősejteken lévő szomatosztatinre-
ceptorok felől gátl ódi k. (A szom atosztatin a gyom ormi-
rigyekben lévő D-sej tekből diffúzióval éri el a környező
fedőscjteket.) Szomatosztatinhiányos kísérl eti állatok-
ban a savelválasztás fokozott, mutatva, hogy a szom a-
tosztat1n fiziológiás negatív szabályozója a szekréció-
nak.
A hisztamin domináló szerepe a savszekréció
szabályozásában: az ECL-sejtek. Mai felfogásunk
szerint a savelválasztás szabályozásának leglényegesebb
tényezője a hisztamin, ami a corpus mirigyeiben talál-
ható ECL-sejtekből felszabad uló parakrin s?.ekrétum.
Az ECL-sej tek hisztaminszekrécióját főként a véráram-
ma l hozzájuk kerülő gasztrin, kisebb mértékben az ide-
gek végződéseiből felszabaduló PACAP elnevezésű pep-
tid váltja ki (a gasztrinnak tehát kettős, direkt és indirekt
hatása van a szekrécióra, ezek közül a közvetett ha tást
tartjuk lényegesebbnek). A gasztrin nemcsak az ECL-
sejtek hisztaminelválasztására, hanem a sejtek proliferá-
ciójára is hat, túlprodukciója az ECL-sejtek h yperplasi-
ájához vezet (microcarcin oid burján zás) .
Prosztaglandinok szerepe. A gyomor nyá lkahártyá-
jába n intenzív prosztanoidvegyület-szintézis folyik. A
prosztaglandinok közül a PGE 1 és P GE2 jel e ntősen
csökkentik az összes felsorolt mediátorral kiváltható
H C I-szek.réciót: lehetséges, hogy hatásuk az ECL-sej-
tek gátlásán alapul. A prosztaglandinszintézis megaka-
dályozása a gyulladásellenes hatású ciklooxigenázgát-
lókkal fokozza a gyomorban a sósavszekréciót; a gyógy-
szerek széles körben elterjedt, ellenőrzés nélküli hasz-
nálata gyakran okoz foko zott H + -szekréciót és fekély-
betegséget.
A savelválasztás összefüggése
a táplálékfelvétel lel
A szekréciót kiváltó ingerlés h elye alapján hagyományo-
san a gyomorszekréció cephalicus, gastricus és intestina-
lis szakaszát különböztetjük meg: az egyes szakaszok-
ban a már ismertetett szekréciós ingereknek eltérő je-
l entősége van. A szakaszok időben jelentősen átfedik
egymást, így pl. a cephalicus szakasz még tart, amikor a
gastricus szakasz már m egindult. Az étkezés során kivál-
tódó sósavszekréció lefolyását a 27-6. ábrán mutatjuk be.
 27. fejezet A tápcsatorna szekréciós funkciói 405
-~~!!!!!]

sebbnek. l'Jás axonok a peptid GRP-tra nszmittert felsza-

-:g_ 10
._
(.)
badítva a G-sejteket idegzik be, gasztrinszekréciót okoz-
Étkezés
nak. Az axonok ha1madik csoportjából a PACAP nevű
C>
r-
:::::::-
0
E 8 t vI neuropeptid szabadul fel, és az ECL-sej teken keresztül
-E
:(.)
2 T/l \ okoz savszekréciót.
._
'(D
6 Inzulin adásával kiváltott hypoglykaemia a cephali-
..:.:::
0,)
N
C/)
r/l i'I cus szakaszra emlékeztető savszelcréciót hoz létre. A
+'
:e
4 1\t \ T szekréciós választ valószínűleg a hypoth alamus ideg-
l \ !.I T sejtjeinek akut tápanyaghiánya indítja m eg. Az efferens
2 ~... T ,
1\ T T • T
T J_l • •J_\T/.L"•-~ T I pályák részben azonosak a cephalicus szakasz pályáival.
0
1- ·-„ 1 •
J_
l .._,.
J.
T " J.

A hypoglykaemiára adott válasznak azonban van egy

0 1 2 3 4 másik, adrenerg összetevője is: a hypoglykaemia aktivál-
I dő órákban ja a szimpatikus idegrendszert, és a mell ékvesékből ad-
renalinszekréciót vált ki. Az adrenalin a G-sejteken lévő
~- receptorok ingerlésével foko zza a gasztrin szekréció-
A sósavszekréció id őbeli lefolyása ját: ~-receptor-blokkolók jelentősen csökkentik a
Malagelada, j. R. ( 1980): Gastroenterology 78. 826. alapján hypoglykaemiával kiváltott savszekréciót.

A függőleges vonalak a standard deviáció értékei

Az éhgyomri periódusokban az MMC-aktjvitás so-
rán a gyomor motorikáját a sósavszekréció aktiválódása
kíséri.
A gyo112orszekréció klinikai 1nérőszán1ai. A fedősejtek mű­
ködését az időegység alatt elválasztott H+ -ok mennyisé-
ge (mmol H +/óra vagy mmol H +/15 perc) jellemzi. A
klinikai orvostudományban a H + -szekréció m értékét
két adattal jellemzik: az egyik az átlagos H + -szekréció
(„mean acid output", MAO), az ingerlést követő perió-
dusokban mért H +-szekréció átlagértéke, a másik a ma-
ximális szekréció („peak acid output", PAO) a maximá-
lis szekréciót mutató időszakban mért intenzitás. A m a-
ximális szekréciós intenzitás a különböző vizsgálatsoro-
zatokban férfiakban ádagosan kb. 25, nőkben kb. 16
mmoVóra között volt. A nemi különbség oka egyszerű­
en az, hogy a férfiaknak több fedősejtjük van, mint a
nőkne k.
A gyomornedvelválasztás cephalicus szakasza.
Emberben az étkezést követő teljes savszekréciónak
mintegy harmada-negyede esik a cephalicus szakaszra.
A ceph alicus s7.akasz - nevének megfelelően - a fej re-
ceptorzónáib61 (ízérző- és szaglóreceptorokból) kiindu-
ló szekretom otoros reflex; a szekréciót pszichés té-
nyezők (ízletes ételekre való gondolás vagy beszéd) is
kiválthatják. A cephalicus szakasz praeganglionaris ef-
feren sei a n. vagusban futnak, a postganglionaris axo-
nok h árom lehetséges célsejten végződnek. Egy részük
kolinerg és közvetlenül a fedősejteken végződik: ebben
a szakaszban ezen rostok szerepe tűnik a leglényege-
A gyomornedv-elválasztás gastricus szakasza. A
gastricus szakasz alatt elválasztott sósav teszi ki az étke-
zést követő teljes savszekréció több rnint felét. A gastricus
szakasz savszek.réciójának maximális intenzitása (H+ -
szck.réció/15 perc) nagyjából m egegyezik a legerősebb
savszekréciós inger, a hisztamin hatására létrejöv<5 inten-
zitással. A gyomorszekréció gastricus szakaszában az in-
gert a gyomorba jutott táplálék képezi, ami a G -sejtek
gasztrinelválasztásának fokozásán keresztül hat.
A G-sejtek központi szerepe a savelválasztás gastricus
szakaszában. A gastricus szakaszban a gyomorba jutott
táplálék mechanikusan tágítja a gyomrot, és a corpus és
az antrum m echanoreceptorainak ingerlésével reflexes
gasztrin elválasztást hoz létre. A reflexív vagy a gyomor-
ban, az enteralis idegrendszeren belül zá ródik (ebben az
esetben a saját afferens neuronok képezik az afferens
szárat), vagy a visceralis afferensek felszállnak az agy-
törzsbe, és ott csatolódnak át a szekretomotoros vagusef-
ferensekre. A G-sejteket az autonóm idegrendszer bom-
bezinerg neuronjai idegzik be, a transzmittcr a gasztrint
felszabadító peptid (angol neve gastrin-releasing pepti-
de, szokásos rövidítése GRP) . A gasztrine lválasztás
azonban részben a G-sejtek közvetlen kémiai ingerlésé-
n ek következménye. A G-sejtek luminalis membránjuk
mi crovillusain keresztül fol yamatosan érzékeli k az
antralis gyomortartalom kémiai összetételét. Az amino-
savak és m ég inkább azok dekarboxilált termékei, az
aminok, egyes peptidek és nukleotidok gasztrinfelsza-
badulást váltanak ki. Emberben gasztrinszekréciót
okoznak a különböző alkoholos és nem alkoholos italok
(bor, sör, kóla, kávé és tea). A gasz trint szecernáló G-sejt
a hozzá érkező valamennyi pozitív és n ega tív jelzést
összegezi, és ennek megfelelően foko zódik vagy éppen
csökken a gasztrinszekréció (27-2. táblázat ).
406 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom

tében akkor is folyik sósavszekréció, amikor a gastricus

27-2. táblázat
szakaszt fenntartó ingerek már jelentősen csöldccntek;
A G-sejtek gasztrinszekréciójának aktiváló és mindez meghosszabbítja a szekréció időtartamát.
gátló szabályozása
A savszekréció (és 1notilitás) gátlása az intestinalis szakasz-
Szabályozó tényező Hatás ban. A szekréció szabályozásában a bél felől ható, szek-
réciót csökkentő negatív ingerek is részt vesznek. Ezek
GRP-neuronok Aktiválás
közül legjelentősebb a zsírfogyasztás. A savszekréció in-
Aminosavak a gyomor Aktiválás tenzitása és a gyomor ürülési sebessége egyaránt csök-
lum.enében ken, ha 10 e-atomnál hosszabb szénláncú zsírsavak
Szimpatikus Aktiválás vagy az ezeket tartalmazó monogliceridek jelennek meg
postganglionaris neuron, a vékonybél felső szakaszán. Zsírfogyasztást követően
(~- receptor) nő egyes gyomor-bél rendszeri peptidek szintje a vér-
ben, ezek közül a CCI<., GIP, neuroten z in és YY-peptid
Szomatosztatinsejt a G -sejt Gátlás (közvetlen)
[PYJ: amely névben az N- és C-terminális tirozin egy-
közelében
betűs kódja (Y) jelenik megl egyidejű megjelenését Le-
tt+ -ok a gyomor (antrum ) Gátlás (szomatosztatin- szik felelőssé a szekréció és a gyomormotilitás gátlásáért
lumenében felszabadítással, (a klinikai irodalomban még helyenként említett „ente-
közvetett) rogasztron hatás"). Míg a gasztrinaktivált CCI<2-reccp-
torok felől a szekréció fokozódik, a CCIZ-aktivált
GRP: gasztrint felszabadító peptid
CCKl -receptorok gátolják a szekréciót (és a motilitást):
CCI( hatására fokozódik a D-sejtck szomatosztatincl-
választása.
Gátló szabályozás, a savelválasztás negatív visszacsato-
lása. A G-scjteknek gátló szabályozása is van. A negatív A G-sejtek nem alimentaris aktiválása. A G-scj-
szabályozásban az antrum nyálkahártyájában a G-sej- teket ingerlő hatású szimpatikus postganglionaris neu-
tek közelében elhelyezkedő parakrin D-sejtek szerepel- ronok is beidegzik; a felszabaduló noradrenalin hatását
nek, ezek nyúlványai elérik a G-sejteket, az elválasztott ~2 -receptorok közvetítik. Ugyanezeket a receptorokat a
szomatosztatin pedig gátolja a gasztrin elválasztását. A vér adrenalinszintjének emelkedé·se is aktiválja. Ez a
szomatosztatinszekréció része a gyomor lumene felől mechanizmus szerepelhet a stressz okozta gasztrin-
kiinduló negatív visszacsatolásnak: a gasztrin hatására szekréció (és következményes sósav-túlprodukció) ki-
elválasztott sósav a lumenbe kerülve fokozza a szoma- váltásában.
tosztatinszekréciót, és ez gátolja a G -sejtet. A luminalis
pH 3,0 alá csökkenése már hatásosan gátolja a gasztrin- Az éhgyomri (interdigestiv) sósavszekréció. Az
szekréciót. Azokban a klinikai esetekben, amelyekben a éjszaka folyamán keletkezett, ún. éhgyomri szekrétum
sósavszekréció csökkent (fedősej tatrófia, savelválasztást (éhgyomri gyomornedv) térfogata 20-30 ml, pH-értéke
gátló gyógyszerek rendszeres szedése) emelkedett a vér 1-2 között van: ez éjjeli savszek.récióra utal, ami felte-
gasztrinszintje, ami a gyon1ornyálkahártya egyes sejtje- hetően a gyomorban fellépő MMC-aktivitást k.íseri.
inek proliferációjával járhat. Szekréciós ingerek nélkül tovább vizsgálva a savelvá-
lasztást, ez férfiakban középértékben 2,4 mmol/óra, nők­
A gyomornedv-elválasztás intestinalis szaka- ben 1,3 mmoVóra értékű . Ennek oka, hogy a vizsgálatok
,,.
sza. Allatkísérletekben figyelték meg, hogy akkor is van során a vizsgálati technika okozta kellemetlenségek miatt
savszek.réció, ha fehérj ebomlástermékeket (polipeptide- a vizsgált személyek nagy része pszichés izgalomban van,
ket) a száj és a gyomor megkerülésével (azaz a szclaé- a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, a mellékvese-
ció cephalicus és gastricus szakaszának kiiktatásával) velóből katecholaminok szabadulnak fel, és ingerlik a G-
közvetlenül a duodcnumba vagy a jejunumba juttattak P
sejteken lévő 2-receptorokat, a gasztrinelválasztás foko-
(in testinalis fázis). Az intestinal is szakasz kiváltási me- zott. Azokban az önkéntesekben azonban, akiket hetekig
chanizmusa nagyrészt ismeretlen. szoktattak a vizsgálathoz, a sósavszekréció fokozatosan né-
A sósavszekréció gastricus és intcstinalis fázisa hány tized mmoVóra értékre csökkent. Teljes nyugalomban
idóoen átfedi egymást. Az intestinalis hatások következ- a sósavszekréció intenzitása feltehetően minimális.
p
A fősejtel< szekréciós működése
A fosejtek a gyomornyálkahártya mirigyeinek mélyén, a
fedősejtek szomszédságában helyezkednek el; funkció-
juk proteolitikus proenzimek keverékének, a pepszino-
géneknek szintézise és szekréciója. A szekréció a táplá-
lékfelvétellel szinkronizált.
A fősejtek többféle pepszinogén gént tartalmaznak,
és ennek megfelelően többféle, eltérő primer szerkezetű
pepszinogént szintetizálnak. A pepszinogének granu lu-
111okban raktározódnak. Szekréciós inger hatására a gra-
nulumok először egymással, majd a sejtmembránnal fu-
zionálnak, és exocytosissal kerülnek ki a sejtből. A lu-
me nbe került pepszinogének aktiválódását az ott lévő
H+ -ok indítják meg, majd az aktiválódás au tokata li ti-
lrus, az aktív pepszinmolekulák végzik. Az aktiválódás
p H 5 felett lassú, de pH 2-n gyorssá válik. A pepszino-
gének pl-I 7-en stabilak, de a már aktivált pepszinek a
bélben ezen a pH -értéken gyorsan inaktiválódnak.
A fősejtek szekrécióját elsősorban idegingerületek
aktiválják. A sejtek kolinerg beidegzést kapnak; memb-
ránjukban muszkarinos ACh-receptorok találh atók. A
gyomor lumenében lévő HCl tovább fokozza a pepszi-
nogének elválasztását. A hormonális szabályozás közve-
tett: a gasztrin valószínűleg nem hat közvetlenül a fősej­
tekre, de a sósavszekréció fokozásán keresztül közvetett
hatása van a pepszinogének elválasztására.
A hasnyálmirigy külső
szekréciós működése
A hasnyálmirigy (pancreas) összetett szerv, amelynek
m ind exokrin, mind endokrin funkciója van: a mirigy
állományának mintegy 90%-a áll az exokrin szekréció
27-3. táblázat
A pancreasnedv fehérjéi: proenzimek, aktív enzimek és szabályoz ó molekulák
Proenzimek Aktív enzimek
Tripszinogén a-amiláz
l(i motripszinogén Ribonukleáz
Proelasztáz Dezoxiribonukleáz
Prokarboxipeptidáz Lipáz
Profoszfolipáz Egyéb észterázok
CCI( : kolecisztokinin
„
27. fejezel A tápcsatorna szekréciós funkciói 407
szolgálatában (exokrin pancreas) . Az exokrin szekrétum
(pancreasnedv) alapvetően szükséges az elfogyasztott
táplálék lebontásához. A hasnyálmirigy-szekréció hiá-
nyában súlyos emésztési zavar (maldigcsLio, ill. malnut-
ritio) jön létre. A m irigynek nagy tartalékkapacitása van:
emésztési zavar csak akkor nyilvánul meg, h a a szövet
90%-a tönl<rement.
A pancreasnedv szekréciója
Az exokrin pancreas szekréciós működése a már emlí-
tett szekvenciális szekréciós modell szerint folyik: két el-
térő szerkezetű sej ttípus egymást követően választja el a
pan creas nedvet. Az acinussejtek szekrétuma aktív en z i-
mek (a-amiláz, trigliceridlipáz, egyéb észterázok, ribo-
nukleáz és dezoxiribonukleáz), inaktív proenzimek
(tripszinogén, kimotripszinogén, proelasztáz, prokarbo-
xipeptidázok és profoszfolipáz) , vala m int nem enzim-
természetű szabályozó fehérjék (kolipáz, tripszininhibi-
tor, CCI\.-szekréciót szabályozó peptid) keveréke (27-3.
táblázat). A kivezetőcsövecskék hámsejtjei izozmotikus,
a savanyú duodenumtartalmat közömbösítő, magas bi-
karbonátkoncentrációjú elektrolitoldatot választanak~ el.
Emberben a naponta elválasztott pancreasnedv térfoga-
ta 200-700 ml között van, aminek nagy része a kive-
zetőcsövecskék sejtjeinek szekrétuma. A pancreasnedv
végső térfogatát ezen sejtek szekréciójának intenzitása
szabja meg. (Ezzel szen1bcn a nyálm irigyekben a szek-
réciós térfogatot az acinussejtek határozzák meg!)
Az acinusokból összeszedődő intercalaris vezetékek
elóob intralobularis, majd extralobularis vezetékeket ké-
pezn ek, és ezek végül egy vagy két fő k.ivezetocsőben
(ductus pancreaticus) egyesülnek. Az emberek felében a
pan creasvezeték(ek) a közös epevezeték.kel (ductus cho-
ledochus) közösen, a másik felében egymagukban nyíl-
nak a duodenumba.
Szabályozó molekulák
Kolipáz
Tri pszininhibitor
CCI<.-elválasztást szabályozó peptid
408 V. rész • Tápanyag- és energiaforgalom
Az acinussejtek szekréciója . A hasnyálinirigy pira-
mis alakú acinussejtjei mirigyvégkamrákat (acinusokat)
alkotnak. Az acinussejtek a proenzimek, enzimek és
más fehérjék koncentrált oldatát nagyon k.i.s térfogatban
választj.á k el. Minden egyes acinussejt valamennyi en-
zim és proenzim szintézisére és szekréciójára képes. A
fe h érjék cxocytosissal kerülnek a lumenbe. A primer
szekrétum elektrolit-összetétele közel áll a plazma
elektrolit-összetételéhez. A folyadékszekréció mecha-
nizmusa hasonló a nyálmirigyek acinusaiban megis-
merthez: másodlagosan aktív kloridszekréció folyik, a
kloridionok Cl--csatornákon (CFTR-fehé1ie) keresztül
jutnak a lumenbe.
Az acinussejtek szekrécióján(zk szabályozása. Az acinussej-
tek szekrécióját a n ervus vagus ingerületei, továbbá hor-
monok aktiválhatják. Az idegi szab~lyozás fő transzmit-
tere az ACh (l\113-ACh-receptor). A szabályozás hormo-
nális tényezf5je a kolecisztokinin (CCK), ami közvetle-
nül is stimulálhatja az acinussejtek CCIZl típusú recep-
torait, azonban közvetett úton, a n. vagus szenzoros (af-
ferens) végzf5déseit ingerelve is hathat, vagovagalis refle-
xet vált ki (1. a 25. fejezetet). A szekretin - bár receptora
van az acinussejteken is - önmagában nem hat a szek-
récióra, de fokozza a CCI( hatásosságát (ún. potenciáló
hatás). A szekrécióval kapcsolatos vasodilatatiót valószí-
nűleg a paraszimpatikus idegvégződésekből felszaba-
dult kotranszmitter, a VIP váltja ki.
A pancreasnedv proenzimeinek aktiválódása. A
pancreas proenzimei aktiváJásuk után igen aktív, ag-
resszív pepti.dázok, ill. foszfolipázok: idő előtti aktiváló-
dásuk a pancreas 1civezetőcsöveiben súlyosan károsítaná
ezt a különlegesen érzékeny szövetet. Fiziológiás körül-
mények között azonban a ptoenzimek aktiválása csak a
duodenum lumenében következik be. Az aktiválás első
lépése a nyálkahártyasejtek kefeszegéJyében lokalizált
peptidáz, az enteropeptidáz (hibás régebbi nevén ente-
rokináz) hatására k~övetk.ezik be. Ez az enzim a tripszi-
nogénmolekula belsejében lévő egyik peptidkötést hasít-
ja: a keletkezett tripszin már aktív proteáz (endopepti-
dáz). A tripszin a többi, még inaktív tripszinogénmole-
kulában ugyanazt a peptidkötést hasítja, mint az entero-
peptidáz, így a kezdeti lépés után a tripszinogén ~ trip-
szin átalakulás autokatalitikusan, nagy sebességgel
megy végbe. Az aktív tripszin a többi proenzÍin (kimo-
tripszinogén, proelasztáz, prokarboxipeptidázok és pro-
foszfolipáz) molekulákban bontja azokat a peptidköté-
seket, amelyek a proenzimekct inaktív alakban tartják.
/
Igy az aktív tripszin megielenését követően valamennyi
proenzÍin aktiválódik. Az esetleges idéS előtti enzimakti-
válás szövetkárosító hatásainak megelőzését szolgálja a
pancreasnedvben jelen lévő tri pszininhibitor protein.
Minden e.m lített biztosító és megelőző mechanizmus
ellenére előfordul azonban, hogy kóros körülmények
között (mechanikus trauma után vagy gyulladás esetén)
a proenzimek aktiválódása még a duodenumba ürülé-
sük előtt, a kivezetőcsövekben bekövetkezik. A követ-
kezmény a pancreasszövet önemésztődése (pancreas-
necrosis), ami igen súlyos prognózisú állapot.
A kivezetőcsövek sejtjeinek szekréciója. A panc-
reasnedv térfogatának nagy részét az intercalaris lcive-
zetőcsövecskék sejtjei választják el. Ez a szekrétum
izozmotikus a vérplazmával, Na+ - és rz+-k()ncentráci-
ója megfelel a plazmakonccntrációnak. A sejtek bikar-
bonát.ionokat választanak ki a lumenbe (l. a 4. fejeze-
tet): a szekrétum HC03-koncentrációja emberben eléri
a 140 mmol/l itert.
Lassú áramlás esetén a kivezetőcsövek distalis szaka-
szán a luminalis bikarbonát.ionok kloridionokra cse-
rélé5dnek. Minél intenzívebb a szekréció (gyorsabb az
áramlás a kivezetőcsőben), annál kevesebb bikarbonát.i-
on cserélődhet ki klorid.ionokkal. A cseretranszport jel-
lege következtében a két anion koncentrációjának
összege állandó.
A szekréció szabályozása it kz'vezetőcsövekben . A bikarbo-
nát elválasztását a szekretin szabályozza. A kivezetőcsö­
vecskék sejtjein a szekretinreceptorok mellett CCI(l- és
ACh-receptorok is vannak. A bikarbonátszekrécióra ki-
fejtett stimulálásban egyrészt a szekretin és a CCI(,
másrészt a szekretin és az ACh potenciálják egymás ha-
,..,
/
tasat.
A pancreasnedv elválasztásának
összefüggése a táplálékfelvétellel
Emberben a pancreasnedv elválasztását a táplálékfelvé-
tel indítja meg, és tartja fent. Az étkezések után fellépő
enzim-) bikarbonát- és folyadékszekréció intenzitása
mindig kisebb, mint amekkora intenzitást CCK-val
vagy szekretinnel maximálisan ki lehet váltani. A panc-
reasnak tehát jelentős szekréciós tartalék.kapacitása van. ·
A táplálékfelvételt követő szekréció intenzitása, arányos
a felvett táplálék fehérjetartalmával.
A szekréciós választ, a kiváltó ingerek alapján - ha-
sonló.an a gyomor szekréciós válaszához - cephalicus,
gastricus és intestinalis szakaszokra osztjuk. Ezek asza·-
kaszok idóben átfedik egymást.
Cephalicus szakasz. A cephalicus szakasz kiváltásá-
ban látási, szaglási, ízlelési és a szájüregből kiinduló
-
n1echanikai ingerek, va lamint inaga a táplálékfelvétel
aktusa egyaránt szerepelhet. Az enzimszekréciót refle-
xes, kolinerg ingerületek indítják meg. Antikolincrg ha-
tóanyagok megszüntetik a cephalicus szakasz enzim-
szekrécióját. A bikarbonátszekréció megindítása már
összetettebb: a cephalicus szakasz során elválasztott só-
sav a duod enumba jut, és szekretín elvá lasztást okoz; a
szekretin indítja meg a bikarbonátszekréciót. Ez t iga-
zolja, hogy ha a gyomor savszekréciój át cimetidinnel
(I-I2-receptor-a ntagonista) gátoljuk, a cephalicus sza-
kasz alatt csökken a bikarbonátszekréció.
Gastricus szakasz. A pancreas gastricus fázis alatti
működéséről emberben - elsősorban metodikai nehéz-
ségek iniatt - csak nagyon kevés adatunk van. A gyomor
tágítására fókozódik a pancreas enzimszekréciója és a
pa ncreasnedv térfogata; az emelkedés atropinra érzé-
keny, azaz reflexfolyamat.
lntestinalis szakasz. Az intestinalis szakaszban a
pancreasnedv szekrécióját főként a vékonybélből kiin-
duló kémiai ingerek tartj ák fent, amelyek vagovagalis
reflexeket és CCK-felszahaclulást váltanak ki: a legfon -
tosabb szerepet a CCI{ játssza. A CCI<.1-receptorok an-
tagonistái gátolják az étkezést követő enzimszekréciót.
A CCK-elválasztás szabályozása. Az I- (CCK-) sejtek a
duodenumban és a vékonybél fe lső szakaszán helyez-
kednek el. A vér CCK-szintje a táplálékfelvételt követő­
en - amennyiben a táplálék fehérjét és/vagy zsírt tartal-
maz - az éhgyomri érték 5-10-szeresére emelkedik (1. a
25-6. ábrát). A CCK-elválasztás legfontosabb szabályo-
zója a béltartalom összetétele. A CCIZ-szekréció fokozó-
dik, ha egyes a1ninosavak (a legfontosabb közülük a fe-
nil-alanin), továbbá hosszú láncú zsírsavak (C > l 0) je-
lennek m eg a bél lumenében. Emberben fehérje- vagy
zsírtartalmú étkezés után a CCK alapszintű koncentrá-
ciója a vérben minden esetben emelkedik; ez a szint
megindítja és fenntartj a a pancreas enzimszekrécióját.
A szekretinelválasztás szabályozása. A bikarbonátelválasz-
tás fő szabályozója a szekretin. A duod enum kezdeti
szakaszán, az S-sejtek közelében a pH e pi zódszerűen
3,5 alá csökken, ez meghaladja a szekretinclválasztás
küszöbét, és a plazma szekretinkoncentrációja meg-
emelkedik.
/
Posztabszorptív szakasz. Ehgyomri (koplaló) álla-
potban a pancreasszekrétum mennyisége csekély. A
szekréció epizodikus, időben a duodenumba érő MN1C-
vel esik egybe. A szekréciós hullámok így táplálék.felvé-
teli szünetekben 60-120 percenként jelentkeznek. Az
2 7. fejezet A tápcsa torna szekréciós íunkciói 409
MMC-epizódok közötti minimális állandó szekrécióért
valószínűleg mind a tónu sos kolinerg beidegzés, n1ind a
két gyomor-bél rendszeri hormon, a CCI( és a szekreti n
nyugalmi szintű szekréciója felelős.
A máj szekréciós
és exkréciós működése:
hepatobiliaris transzport
Az e mésztőcsatornához csa tlakozó mirigyek közé tarto-
zik az átlagosa n 1500 g töm egű n1áj. A májnak sokféle
működése van: ezek közül itt csak az epeelválasztásban
játszott szerepével foglalkozu11k. A napi epeszekréció
átlagosan 600 ml (az értékek 200 és 1200 ml között vál-
toznak).
A máj epeelválasztásának kettős funkciója van: ezek
közül az egyik a lipidek lebontásában és felszívásában
szereplő epcsavas sók és foszfo lipidek szintézise és kivá-
lasztása (digestiv, szekréciós funkció). Az epeelválasztás
niásik funkciója egyes anyagcsere vég- és közti ter1né-
kelc, vala1ni nt testidegen anyagok eltávolítása (nem di -
gestiv, exkréciós funkció): a bili rubin (epefesték), a ko-
leszterin, egyes hormonáta lakulási term ékek, átalakított
mérgező anyagok és gyógyszerek, nehézfémek, mint pl.
a réz kiválasztása.
Az elégtelen epeszekréció állapota a cholestasis: en-
nek okai között szerepel a kiválasztásban szerepi()
transzporterek genetikai vagy szerzett hibája, de egyes
mérgek (pl. a falloidin néven ismert gombaméreg) is
cholestasist okoznak.
Hepatocyták és cholangiocyták. Az epe szekréciójában két
sejttípus vesz részt. A hepatocyták (a máj parenchyma-
sejtjei) az epesava~ sókat, a koleszterint, a foszfolipide-
ket, a bilirubint és az idegen anyagokat választják ki a
canaliculusokba. A cholangiocyták - a canaliculusokat
követő epecsatornákat bélelő hámsejtek - bikarbonátio-
nokat szecernálnak, az epe bikarbonáLkoncentrációja
magasabb, mint a vérplazmáé; a cholangiocyták szekré-
tuma hozzáadódik a hepatocyták által elvá lasztott pri-
mer szekrétumhoz. Emberben a napi epcszelaécióból a
hepatocyták kb. 60%-ot, a cholangiocyták 40%-ot vá-
lasztanak cl. A cholangiocyták szekrécióját szelaetin és
VIP szabályozzák.
Az epe fizikai kémiája. Ellentétben a legtöbb szek-
rétum mal, az epe fizikai-kémiai értelemben nem valódi
oldat. Az epe egyes alkotórészei micellákká asszociál6d-
410 V rész • Tápanyag- és energiaforgalom

tak. (A micellák amt!patikus molekulák aggregátumai, EN DOTH ELSEJTEK

amelyekben a molekulák hidrofob pólusai egy belső ma-
got képezve tön1örülnek, míg a hidrofil pólusok kifelé ---
---:-
__
1 '
1 '
1
,,
1'
'

,_ ~, -
'
~ --- -
~~
---
--------------
::;;-

orientálódnak, és a vizes fázissal érintkeznek.) Micellák '

akkor képződhetnek, ha az amfipatikus anyag koncent- - Sinusoid
rációja meghaladja az ún. kritikus micelláris koncentrá- ~~ ........ l[X)~ ------
ciót. Az epesavas sók koncentrációja az epében megha-
ladja ezt az értéket. Az epében a koleszterin, a foszfoli- Jl\ÍVUl.fLlJU/~il
pidek és az epesavas sók, valamennyien amfipatikus ,~\ ,, ,'
I

anyagok, együttesen vegyes n1icellákat képeznek. Ha _} Pericellularis tér ','

ezeknek a (moláris) koncentrációit összeadnánk, az epe
f Junkcionális /
hiperozmotikus folyadéknak tűnne. A micellaképződés 1

~,,,
~,~mplex ,'
csökkenti az ozmotikus aktivitást: az epe valójában Sinusoidalis
izozmotikus szekrétum. membrán
1

/\ micellákat alkotó molekulák arányának n1egválto- 1

1
\
,
zása a koleszterin kiválását, epekő képződését vonja ma- \

Canal icularis Epecanaliculus '.

ga után (cholelithiasis) . Az epének más alkotórészeiből, '
''
membrán '
1
\

így pl. a bilirubin kalciumsójából is képződhet epekő. 'Junkcionális '.

komplex ,
\

HEPATOCYTA '.
v>VVv-
A hepatocyták szerkezete - -
és membránfunkciói Sinusoid

A hepatocyták módosult hámsejtek. A sejtek az arteria
hepatica és a vena portae ágainak összefolyásából kiala-
kult sinusoidok között helyezkednek el (27-7. ábra).
Minden májsejtsor (a szövettani metszeten sornak lát-
szik, a valóságban azonban lemez) a sinusoidok vérével
érintkezik. A sinusoid és a májsejt membránja közötti
endothelium fenesztrált („ablakos"), nagy átmérőjű pó-
rusai vannak, amelyeken keresztül a makromolekulák
bejutnak a hepatocytákkal közvetlenül érintkező Disse-
térbe; a hepatocyták így közvetlenül érintkeznek a vér-
plazma fehérjéivel (ill. a fehérjéhez kötött molekulák-
kal, pl. epesavas sók, epefestékek stb).
Sinusoidalis és canalicuJaris membrán; epeca-
naliculusok. A hepatocyták. basolateralis membránja
részben a szomszédos hepatocytákkal, részben a sinuso-
idokkal érintkezik. A membránnak azt a microvillusok-
kal borított szakaszát, amely a sinusoidokkal érintkezik,
sinusoidalis membránnak nevezzük. Az egymás mellet-
ti hepatocyták egy-egy epecanaliculust fognak közre. A
hepatocytának a canaliculust közrefogó és specializált
membránszakasza megfelel a hámsejtek apicalis (Jumi-
nalis) membránjának: neve a hepatocytában canalicula-
ris membrán. A canalicularis membránhoz nagyszámú,
aktinból álló mikrofilamentum csatlakozik, és ezek a fi-
lamentumok szabályozzák a canaliculus tágasságát.
A hepatocyták legtöbb szekréciós-exkréciós folyama-
tában a transzport transzcelluláris. A vérből szekréció-
27-7. ábra
A hepatocyták elhelyezkedésének és szerkezetének vázlata: si-
nusoidok, epecanaliculusok, sinusoidalis és canalicularis
membrán
ra/exkrécióra kerülő molekulák a sinusoidalis membrán
transzporterein keresztül jutnak a sejtbe, a sejtben átala-
kulhatnak, majd a canalicularis n1embrán transzporte-
rein k.eresztül választódnak ki a canaliculusok lumené-
be (27-8. ábra). A sinusoidokból a felvétel vagy Na+ -
kotranszporterek, vagy Na+ -tói független transzporte-
rek. közreműködésével folyik. A canalicularis transzpor-
terek többsége az ABC-transzporter-családba, a multi-
drog transzporterek közé tartozik (l. a 2. fejezetet; szer-
kezetük alapján ezek közül egyeseket MDR, másokat
MRP, ismét másokat SPGP rövidítésekkel jelölnek) . A
canalicularis membrán ABC-transzporterei ATP-függő
folyamatban szállítják az epecanaliculusokba az organi-
kus kationokat, a foszfatidil-kolint, a glutationt, a bili-
rubin-diglukuronidot és az epesavas sóanionokat. Az
ABC-transzporterek családjába tartozó transzporter
végzi a réz kiválasztását; ezen transzporter genetikai hi-
bája súlyos kombinált máj- és idegrendszeri ártalom-
hoz, Wilson-kórhoz vezet.
A hepatocyták közötti intercelluláris junkciók. A szomszé-
dos májsejtek közötti mechanikai kapcsolatot a canali-
cul usok mellett elhelyezkedő junkcionális komplexek

27-8. ábra
Az epeszekrécióban szere p lő
t ranszporterek
Az áttekinthetőség kedvéért az ábrán
elhagytuk a perisinusoidalis tér Em =- 40 mV
és a sinusoidok között lévő
fenesztrált endothelsejteket;
a canalicu lus átmérője az ábrán jóval
nagyobb, mint a valóságos méret
A canalicularis membrán
ABC-transzporterei (multidrog
transzporterek) . rövidíté.se MDR-1.
MDR-3, MRP-2 és SPGP)
Na i:.taurokolát-
kotranszporter
Na+
biztosítják (l. a 27-7. ábrát) . A komplexek része a szoros
kapcsolat; ez a szelektív barrier választja el a sinusoi-
dokban lévő vért az epecanaliculusok tartalmától. A szo-
ros kapcsolat hatékony permeabilitási barriert képez a
<;:analiculusokba kiválasztott molekulák (pl. az epesavas
sók vagy a bilirubin) visszadiffúziójával szemben. H a
azonban ez a szoros kapcsolat áteresztővé válik, az epe
összes alkotórésze, köztük az epesavas sók, a bilirubin,
visszadiffun dál a vérbe. Ez fordul elő az epeutak elzáró-
dása, epeelvezetési zavar esetén, amikor az epeutakban
megnövekedett nyomás fellazítja a junkciókat.
Az epesavas sók l<eletkezése
és kiválasztása
Az emberi máj naponta átlagosan 0,6 g ún. primer epe-
savat (kólsav és kenodezoxikólsav)) képez. Ez a
mennyiség elégséges a széklettel eltávozott epesavak
pótlására. Az epesavak sz erepét a zsírlebontásban és li-
pidfelszívásban a 28. fej ezetben ismertetjük.
Primer epesavak keletkezése a hepatocytákban.
Az epesavakat, ill. a belőlük képződő epesavas sókat a
hepatocyták koleszterinből szintetizálják. Az epesavak
szintézise a hepatocytákban a szervezet koleszterinle-
bontásának mennyiségileg legjelentősebb útja. A szinté-
zis során a koleszterin szteránvázának oldallánca meg-
rövidül, és a 24-es pozícióban karboxilcsoport alakul ki.
A szteroid intermedier (3-0H -származék) két további
pozícióban, a 7. és/vagy a 12. szénatomokon hidroxilá-
27. fejezet A tápcsatorna szekréciós funkciói 411 „ 27
. . ....•:
e
:. .~ !
21<+
,,_....._ Na+- K+-pumpa SINUSOID
HEPATOCYTA HEPATOCYTA
3 Na+ Organikus kationok
Glutation
„
ATP
ADP cJ·
Bilirubin-
diglukurnnid
Epesavas sóanion
SINUSOID
..__ .__,,, 0rganikus
Epesavas 0rgan ikus kati ontranszporter
sóanion aniontranszporter
lódhat (27-9. ábra). Ezek a reakciók két primer epesav, a
3., 7. és 12. pozícióban hidroxilált kólsav és a 3. és 7. po-
zícióban bidroxilált kenodezoxikólsav keletk.ezéséhez
vezetnek. A hidroxilcsoportok számának növekedése
következtében az epesavak hidrofil jellege (bár a mole-
kula amfipatikus marad) az eredetileg hidrofób kolesz-
terin molekulához képest növekszik.
Epesavas sók. Fiziológiás pH-értékeken a két pnmer
epesav karboxilcsoportja nem disszociál, és az epesavak
az epében és a duodenumban csak kismértékben oldód-
nak. Az epesavak azonban a hepatocytákban vagy gli-
cinnel, vagy taurinnal konjugálódnak: így alakul ki a
gliko-, ill. a taurokólsav (valamint a -kenodezoxikólsav) .
Mindkét konjugált epesav a fizológiás pH-tartomány-
ban disszociál, mint epesavas só anion jól oldódik, és ki-
választódik az epébe. Az epesavas sók képezik az epe
szárazanyag-tartalmának nagy részét.
Az epesavas sók enterohepaticus keringése. A
máj naponta 20-25 g epesavas sót választ ki az epével.
Ezzel szemben a szervezetben összesen csak 2-5 g epe-
savas só található. Az ellentmondás n1agyarázatát az
epesavas sók. enterohepaticus keringése (más i1éven en-
terohepaticus körforgás) adja meg (27-10. ábra). A bélbe
kerülő epesavas sóknak és a bakteriális hatásra dekonju-
gálódott epesavaknak ugyanis mintegy 95-98%-a a vé-
konybélből visszaszívódik (1. még a 28. fejezetet), a vena
portae rendszerével eljut a májba„ majd ismét kiválasz-
tódik. Az enterohepaticus keringés következtében egy-
egy epesav-molekula naponta átlagosan 6-10-szer- egy-
egy étkezés során 3-4-szer - vesz részt a körforgásban.
 412 V rész • Tápar~ag- és energiaforgalom

MÁJ BÉL
Primer epesavak Szekunder epesavak

C=O C=O
1 1
OH OH
.,.
HO OH

, KÓLSAV
,,
,, •••
, ,
,, 7a.-dehidroxi lezés
<
''
'
''
''
HO '' C= O • 1 C=O
1 ' 1
KOLESZTERIN OH OH

••
HO OH ••
•
1
•
KENODEZOXIKÓLSAV LITOKÓLSAV

Az epesavak szerkezete, kialakulása és átalakulásaik

Az epesavak/epesavas sók kiválasztásának három fő
lépése van: az epesavak/epesavas sók felvétel e a vérből a
hepatocytákba, a hepatocytán belüli átalakulás és
transzport, végül az epesavas sók kiválasztása a canali-
culus lumenébe.
Az epesavas sók és az epesavak a sinusoidok vérében
albuminhoz kötve vannak jelen: a si nusoid endotheliu-
mának ablakai lehetővé teszik, hogy a komp lex közvet-
lenül érintkezzék a sin usoidalis membránnal. A memb-
ránnal érintkezve a komplex disszociál, és a szabaddá
vált epesavas sók/epesavak vagy a Na+ -hoz kapcsolt
kotranszporter, vagy a Na+ -tói független organikus ani-
ontranszporter igénybevételével jutnak a hcpatocytába
(l. a 27-8. ábrát; a konjugált epesavas sók felvétele
elséSsorban a kotranszporteren keresztül, a dekonjugált
epesavaké pedig Na+ -tól független transzporteren ke-
resztül folyik). Az epesavak/epesavas sók felvétele jó ha-
tásfokú: egyetlen keringési ciklus alatt a hepatocyták
több mint 98%-ukat kivonják a sinusoidok véréből.
A hepatocytákon belül az epesavak visszaalakulnak
konjugált származékokká, és különböző Ü1tracelluláris
fehérjékhez, ill. organel 1umokhoz kötődve szállítódnak
a canalicularis membrán ABC-transzportcreihez.

Szelrunder epesavak. Az epesavas sók 20-25%-a az ileum-

\ , VENA PORTAE
Passz1v ban lévő baktériumok hatására bomlik (dekonjugáló-
visszaszívódás
Aktív dik), leválik róluk a glicin és a taurin. Egy további bak-
visszaszívás teriális enzim hatására a primer epesavas sók, ill. epe-
savak 30%-a átalakul, ún. szekunder epesavak, a kólsav-
ból dezoxikólsav, a kenodezoxikólsavból litokólsav ke-
„ J J ,... 5°/o
letkezik (1. a 27-9. ábrát). A dezoxikólsav az ileumban
visszaszívódik, és a portalis keringésen keresztül vissza-
(0,6 g/nap)
Duodenum Jejunum lleum kerül a májba. A litokólsav rosszul oldódik, és legna-
gyobb része kiürül a széklettel. A litokólsav toxikus; az a
Gyomor Vastagbél
kis mennyiség, amely felszívódott, a hepatocytákban
27-10. ábra szulfátcsoporttal konjugálódik, és az epével mint szulfo-
Az epesavak/epesavas sók enterohepaticus keringése litokólsav kiválasztva a széklettel távozik.

....
--
A de novo epesavszintézis szabályozása. A bélbe
került epesavas sók mintegy 2-5%-a nem szfvódik visz-
sza a vékonybélből: így a széklettel naponta 0,6 g távo-
z ik. Ezt a veszteséget a hepatocyták de novo szintézise
pótolja. A szintézis inten zitását a visszaszívott és a he-
patocytákhoz visszakerülő epesavak és epesavas sók ne-
gatívan szabályozzák: nukleáris receptorokhoz kötődve
gátolják a koleszterin ~ epesav átalakulásban szereplő
7a-hidroxiláz génjének átírását (negatív visszacsatolás) .
Ha a májsejtekhez kevesebb epesav/epesavas só kerül,
akkor a rendszer felszabadul a gátlás alól, és a napi de
novo szintézis fokozódik. A folyamatos epevesztés (pl.
az epefelszívás nagy részéért felelős alsó ileum resectió-
ja következtében) a napi szintézis mennyiségét maxi-
málisan az eredeti tízszeresére, napi 6 g-ra is növelheti.
A visszaszívás teljes hiányában azonban ez a menn yiség
nem fedezi a 20- 30 g-os napi szükségletet.
Az epesavas sók cholereticus hatása. A kiválasz-
tott epesavas só anionok és a kfséré:> Na+ -ok ozmotiku-
san aktívak, és vizet vonzanak a canaliculusok lumené-
be (ozmotikus filtráció). A canalicularis epe térfogata
arányos a kiválasztott epesavas só mennyiségével (epe-
savas sótól függő epeszekréció) . Az epesavas sóknak
ezért cholereticus h atásuk van, megnövelik a kiválasz-
tott epe térfogatát. Az epekiválasztás intenzitása az en-
terohepaticus keringés, a visszaszívott és újból kiválasz-
tott epesavak/epesavas sók mennyiségének függvé nye.
Minthogy az epe a táplálék.felvételnek m egfelelően
szakaszosan ürül a duodenumba, az epesavas só/epesav
felszívása az ileumból, a vena portaen keresztüli recir-
kuláció és a cholereticus hatás is szakaszos. Ezért bár az
cpeszekréció fi)lyamatos, időben nem egyenletes. Az en-
terohepaticus keringés az epeszekréció pozitív vissza-
csatolású szabályozó tényezője.
A hepatocyták az epesavak és epesavas sók túlnyomó
részét felveszik a portalis vérből, ezért azokból csak ke-
vés kerül az általános keri ngésbc. Az epesav/epesavas só
koncentráció a vérben fiziológiásan nagyon alacsony. Az
epesavak/epesavas sók a vese glomerulusaiban szaba-
don filtrálódnak., de a tubulusokban visszaszívódnak.
Az epeutak elzáródása esetén megnövekszik a vérben az
epesavak/epesavas sók koncentrációja, és ezek megje-
lennek. a vizeletben.
A hepatocyták epeelválasztásának egyharmada füg-
getlen az epesavas sóktól (epesavas sótól független epe-
szekréció). Ezért a fi-akcióért organikus anionok (biliru-
bin- és más glukoronidok, szteroidkonjugátumok, glu-
tationkonjugátumok és szabad glutation) kiválasztása és
az ehhez kapcsolódó ozmotikus filtráció felelős.
27. fejezet • A tápcsatorna szekréciós funkciói 413
A bilirubin keletkezése
és kiválasztása
Az elöregedett vagy más okból tönkrement vörösvérsej-
tek töredékeit a szöveti macroph agsejtek (más néven re-
ticuloendoth elialis rendszer sejtjei, RES-sejtek) veszik
fel. A sejtekben a hemoglobin lebomlik, a vasatom levá-
lik, eközben a tetrapirol gyururendszer (porfirin váz)
szén-monoxid képződése mellett felhasad, és belőle a
zöld színCí biliverdin keletkezik. A biliverdin egy arány-
lag jól oldódó közti term ék; a macrophagsejtekben a
hidrofób jellegű, sárga színű bilirubinná alakul át.
A szervezetben képződött bilirubin túlnyomó része
(több mint 80%) hemoglobinból származik, kisebb ré-
sze a szöveti hemoprotein ekből (mioglobin, citokró-
1nok, egyéb enzimek). Valamennyi bemoprotein a bili-
verdin-bilirubin úton bomlik le. A bilirubin jelentős
mértékben antioxidáns hatású, és az aszkorbinsav, a
húgysav (urát) és az E-vitamin mellett az egyik legje-
lentéSsebb vegyület, amely a toxikus hatású szabad gyö-
kök kiküszöbölésében részt vehet.
A macrophagsejtel~ből kilépő bilirubin a vérplazmá-
ban adszorpciós kötéssel szorosan albuo1i nhoz kötődik,
és bilirubin-albumin kompl exként kering (27-11 . ábra):
a komplex neve nem konjugált bilirubin (a kifejezést az
alábbiakban magyarázzuk meg).
Bilirubinfelvétel és -átalakulás a hepatocyták-
ban. A hepatocyták sinusoidalis membránján lévő re-
ceptorok megkötik a bilirubin -albumin komplexet. A
komplex a felszínen disszociál, és a sejt egy bilirubin-
Na + kotran szporter segítségével (másodlagosa n aktív
transzporttal) felveszi a bilirubinaniont. A hepatocyta
belsejében a bilirubin specifikus bilirubinkötő fehérjé-
hez, a ligandinhoz kapcsolódik: a kötődés megakadá-
lyozza a bilirubin eltávozását a sejtből. Ezt követően a
hidrotob vegyület két egymást követé> lépésben hidrofil
származékká alakul. A bilirubin két propionsav oldal -
lánca glukuronsavval kapcsolódik, előbb bilirubin-mo-
noglukuronid, majd bilirubin-diglukuronid keletl(ezik
(ko njugált bilirubin). A reakciókat gluk.uroniltranszfe-
ráz katalizálja, a glukuronsavdonor az uridin-difoszfo-
glukuronid (UDP-glukuronid).
Bilirubinkiválasztás a canaliculusokba. A biliru-
bin-glukuronidokat a canalicularis membrán ABC-
transzporterei választják ki a canaliculusok lumenébe
(1. a 27-8. ábrát); a transzporter csak a konjugált szár-
mazékokkal működik. A transzferáz veleszületett hiá-
nyában a hepatocyták a nem konjugált bilirubinnak
414 V rész Tápanyag- és energiaforgalom

csak igen kis hányadát képesek kiválasztani. A frissen kötött, nem konjugált frakcióját a klinikai orvoslásban
kiválasztott epe színe a bilirubjn-glukuronidtól szár- ezért „indirekt bilirubin" néven említik. A lconjugáció a
mazik. hidrofób bilirubint vízoldékonnyá teszi, és az azonnal
A bilirubin-glukuronid-kiválasztás intenzitása ál- (direkt módon) reagál a van den Bergh-reagenssel. A
landó (a kiválasztás intenzitása 5 µmol x kg-1 X min-1, konjugált bilirubint ezért a klinikumban „direkt biliru-
azaz naponta kb. 500 mmol) . binnak" nevezik.
A hepatocyták közötti intercelluláris junkciók im-
permeabilisak a konjugált bilirubin számára: fiziológi- Az epefestékek átalakulásai a bélben: entero-
ás körülmények között a sinusoidok vére felé nincs hepaticus körforgás. A konjugált bilirubin nem szí-
visszadiffúzió, a vérben ezért nincs konjugált bilirubin. vódik vissza a vékonybélből, így valódi exkréciós ter-
Nem konjugált bilirubin viszont mindig kimutatható a mék. A bélbaktériumok ~-glukuronidázának hatására
perifériás vérben, mivel a hepatocyták nem vonják ki azonban a bélben nem konjugált bilirubin keletkezik. A
teljesen a sinusoidok véréből az albuminhoz kötött bili- baktériumok különbözf> oxidációs és redukciós lépések-
rubint. A nem konjugált bilirubin koncentrációja a kel további származékokat hoznak létre. A bélben így
vérplazmában 5- 17 µmol/l között van. több mint húszféle bilirubin-bomlástermék képződik,
amelyek mind a bilirubin-anyagcsere termékei. (A bili-
A ne1n f(on:fugált és konjugált bilirubin laboratóriunzi el- rubint és származékait gyűjtőnéven epefcstékeknek ne-
különítése. A bilirubin a van den Bergh-rcagens segítsé- vezzük, függetlenül attól, hogy megtalálhatók-e a sze-
gével diazoreakcióval mutatható ki: a reakció terméke cernált epében.) A bilirubin-bomlástermékek között
színes vegyület. A bilirubin-albumin komplex az albu- vannak a színtelen urobilinogének és szterkobilin ogé-
minkötés következtében n em reagál közvetlenül a dia- nek. Az utóbbiak spontán szterkobilinné oxidálódnak.
zoreagenssel, dc alkohol jelenlétében reakcióképessé A barna színű szterkobilin adja a széklet barna színét.
váli k: „indirekt reakciót" ad. A bilirubin albuminhoz Az urobilinogének egy része felszívódik, és a májba
kerül. A visszaszívott urobi linogének nagy részét a he-
patocyták veszik fel, bennük a molekulák bilirubinná
alakulnak vissza, majd ismét kiválasztódnak az epébe:
Biliverdin
~ ez az epefestélcek enterohepaticus körforgása (27-12.
Hemoglobin MACROPHAGSEJT
ábra). A felszívodott urobilinogének kis hányada a
Bilirubin szisztémás keringéssel elkerül a veséhez; ott a glomeru-
~ 1usokban filtrálódik, és a vizelettel ürül ki. A vizeJettel
Bilirubin
1/bumin
kiürült mennyiség csak mintegy háromszázad része a
széklettel eltávozó epcfestékeknek; azonban a napi kj-
Bilirubin-albumin komplex választás rendkívül állandó, 1-2 mg. Az urobilinogén
ÉRPÁLYA

SINUSOID
·1· b"
B1 iru in
------~ 1 Albumin
jelenlétének vagy hiányának kimutatása a vizeletben a
hyperbilirubinaemiák differenciá ldiagnosztikájában
OATP " fontos (l. alább).

Szoros ~ Bili rubin

kapcsolat
!.........- Ligandin -~-/g-nr-i~-~0-r~-n-i-7)
dJ VESE

~
I
1
MÁJ Urobilinogén
Bilirubin-ligandin komplex I
1
( --__..;~ :::::
-0
e
!'-... Ligandin EPECANALICULUS ,'
;::J

Bi1irubi n-monog luku ronid I

I
1

l I
I
1

J----~-Ur-ob-il-lno-g-én..l_---.i Ur~
I
Bilirubin-diglukuronid - I

1
I
- \
_ _,,..~ Bilirubin- ,.... urobilin
HEPATOCYTA HEPATOCYTA diglukuronid Szterkobilinogén - ......-..~ ,..
Szterkobilinogén/
DUODENUM JEJUNUM ILEUM1 szterkobilin
77-11 ábra "---''---/\__/
A bilirubin útja keletkezésétől kiválasztásáig VASTAGBÉL

MDR-2: bilirubint transzportáló ABC-transzporter: OATP: organikus 27 12. ábra

anionszállító fehérje a sinusoidalis membránon Az epefestékek enterohepaticus körforgása
-
Szekréciós működés
a bélcsatornában
A teljes bélrendszerben - a duodenumtól a rectumig -
egymás mellett zaj la nak szekréciós és (re)abszorpciós
folyamatok. A tápcsatornába naponta kívülről 1-2 liter, a
különböző szekrétumokl{al pedig 6-8 liter folyadék ke-
rül; a széklettel - egészséges körülmények között - na-
ponta l{b. 0,2 liter folyadék távozik A szekréciós és a fel-
szívási folyamatok mérlegének eltolódása kóros, beteg-
ségek tüneteivel já r; kóros szekréciós többlet folyadék-
vesztésh ez (hasmenés), szekréciós hiány pedig lebontá-
si, felszívási és továbbítási zavarokhoz vezethet.
A vékonybélhám szekréciós
A vékonybél-nyálkahártya szerkezete. A duode-
num kezdetét()! egészen az ileocaecalis billentyűig a vé-
konybél nyálkahártyáját kesztyűujjszerű kitüremkedé-
sek, a bélbolyhok (villi intestinales) borítják, amelyek a
submucosa feJé vak betüremkedésbe, a Lieberkühn-
cryptákba folytatódnak (27-13. ábra). A bolyhok felső
kétharm adát enterocyták, a celluláris lebontásra és fcl-
szívásra specia li zá lt hámsejtek borítják, ezek működ ését
a 28. fejezetetbcn ismertetjük. A crypták mélyén foglal -
n ak helyet a szekréciós működést végző cryptasejtek, to-
vábbá a regenerációt végző őssejtek.
A vékonybélnyálkahártya-sejtek biológiája. A bélhámsejte k
rövid életűek. A bolyhok csúcsán elhelyezkedő enterocy-
ták folyamatosa n leválnak a bolyhokról (desquamatio),
és h elyüket a Lieberkühn-crypták mélyéről felfelé ván-
dorló sejtek foglalják el./\. megújulás 4-7 nap alatt teljes.
A bélhámsejtek regenerációja a crypták mélyén elhelyez-
kedő folyamatosan oszló ossejtekbéSl indul, azaz olyan
v?tll
1 ''
' '
t ''''
'
, Enterocyták
t '
,' '
t ,,'
,
,
'
--
t t
~
I
I
I
\. \:/@
\ ~- - - - : Szekréciós
n.- - - - - sejtek
27-13 ·íbra
Enterocyák keletkezése a cryptasejtekből
2 7 . fejezet • A tápcsatorna szekréciós runkciói 41 5
sej tekből, amelyek önreprodukcióra és differenciá lódásra
képesek. Az őssejtek a cryptákon belül prolifc ráló sejtál-
lományt hoznak létre (l. a 27-13. ábrát) . Egyes sejtek a
crypták bázisa felé vándorolnak, és Paneth-féle sej tekké
alakul nak: ezek a béJ immunvédelmében játs7.anak s~e­
repet. A proliferáló sejtek többsége viszont a villusok felé
migrál, eközben egymás után differenciálódó sejtpopulá-
ciókat hoz létre, ezek ( lentről felfelé haladva): szekrctáló
sejtek, felszívó enterocyták, nyákot elválasztó keh elysej-
tek (angolul goblet cell), végül a 25. fej ezetben már 1neg-
ismcrt enteroendokrin/parakrin sejtek. Amiközben a sej-
tek elhagyják a cryptákat, proliferációjuk megszűnik, és
differen ciálódnak. A cryptához közeli sejtek el sőso rban
szekréciót végeznek, megjelennek bennük a kloridszek-
réció típusos elem ei, a CFTR-fehérje és a Na+-K+-
2 Cl- kotranszporter. A vill us csúcsa felé ha ladva a sejtek
(enterocyták) abszorptív típusúak, eltűnnek belé5'lük az
működése elóob említett elem ek, és megjelennek az abszorpciónak
a 28. fejezetben részletesen ismertetés re kerülő elemei, a
Na-glukóz kotranszporter, kefeszegély-hidro lázok stb.
Minden olyan behatás, amely a sejtoszlással interferál
(ionizáló sugárzás, citosztatikus gyógyszerek) megfoszt-
ja a vékonybelet hámsej tj eitől, és ezzel csökke nti felszívó
és szekréciós működését.
A cryptasejtek szekréciós működése. A táplá lék-
felvételt követően a vékonybélben is .intenzív szekréció
indul meg. A bélnedv nem tartalmaz szecernált
emésztőenzimeket, lényegében izotóniás NaC l- és
NaH C03-oldatnak felel meg (a duodenumban a bikar-
bon átszekréció dominál, a pancreasnedvvel együtt sem-
legesíti a savanyú gyomornedvet). M en nyisége eléri a na-
pi egy litert, ennek nagy része m ég a vékonybélben, ki-
sebb hán yada pedig a vastagbélben szívódik vissza. Az
elválasztott folyadék szerepe a bélben l évő chymus hígí-
tása. A cryptasejtekben a szekréció hasonló mec han iz-
mussal folyik, mint a nyálmirigyek acinussejtjeiben: má-
sodlagosan aktív Cl--transzport, atn elynek h ajtóereje a
Na+ elektrokémiai gradiense (l. a 4. fejezetet). A duode-
n umban a mechanizmus egy lépéssel kiegészül: az api-
calis membrán a Cl--csatorna mellett klorid/bikarbonát
kicserélő transzportert is tartalmaz, a s?.ece rn ált klorid
h elyébe bikarbonátionok lépnek ki a lumenbe.
Fiziológiás szabályozás. A cryptasejtek kloridszekrécióját
, Őssejtek részben a mindennapi, táplálkozással összefüggő esemé-
nyek irányítják (a béltartalom mechanikai és kémiai ha-
tása), részben pedig kóros behatások, fertőzések; ez utób-
bia kat alább ismertetjük. A fiziológiás szabályozás elem ei
az enterochromaffin sejtek és az e nteralis idegrendszer
szenzoros és effektorneuronjai. A béltartalom az ente-
rochromaffin sej teket ingerelve (5-HT-felszabadulás, l. a
416 V rész Tápanyag- és energiaforgalom
25. fejezetet) indítja meg a szekréciót fokozó reflexeket,
amelyek során az idegvégződésekből ACh és VIP szaba-
du lnak fel; az 5-HT ezen kívül közvetlenül is ingere a
kloridszekréciónak. Az ACh M 3-receptorokon keresztül
Ca2+ -felszabadulást indukál, a VIP pedig az adenil-cik-
láz-cAMP utat aktiválja. Mindkét mechanizmus végül
kloridszekrécióhoz vezet (a kóros adenil-cikláz-aktiváló-
dást l. alább). A szomatosztatin - mint parakrin mediátor
- úgy tűnik, hogy fiziológiásan is gátolja a k.loridszekré-
ciót; ennek 1dinikai jelent6sége abban áll, hogy egy szo-
matosztatinanalóg vegyület (oktreotid acetát) hatásos
gyógyszere a szekréciós eredetű hasmenéseknek.
Szel<réció a vastagbélben
Az ileocaecalis billentyűn keresztül naponta - normáli-
san - kb. 1,5 liter folyadék éri el a vastagbelet; ehhez a
m ennyiséghez járul h ozzá a pontosan meg nem hatá-
rozható mértékű szekréció. IZ.iürítésre azonban mind-
össze kb. 0,2 liter folyadék kerül. A különbözetet okozó
abszorpciós folyamatokra a 28. fejezetben térünk vissza.
A colon egymást követő szakaszain (proximalis és dista-
lis colon) a felszívó és szekréciós folyamatok mennyisé-
gileg eltérnek, erre azonban a továbbiakban nem le-
szünk tekintettel.
A vastagbélnycíikahártya szerkezete és a sejtek biológiája. A
vastagbél nyálkahá rtyájában nem találunk villusokat, a
felületet bélelő hengerhámsejtek viszont mélybe terjedő
cryptákat képeznek. A cryptákban találhatók a mucint
elválasztó kehelysejtek. A nyálkahártyasejtek élettarta-
ma 4-8 nap, a regeneráció a crypták mélyén helyet fog-
laló differenciálatlan sej tekből folyik, amelyek- némileg
hasonlóan a vékonybél sejtjeihez - proliferáción, és ez-
zel párhuzamosan differenciálódáson mennek át. A dif-
,
0 Attekintés
A nyál szekréciója során a mirigyek acinusai izoz-
motikus szekrétumot választanak el. A kivezetőcsö­
vecskék hámja visszaszívja és kicseréli a primer szek-
rétum elektrolitjainak egy részét, a nyál hipozmoti-
kussá válik. A nyál szekrécióját az autonóm idege-
ken keresztül a központi idegrendszer szabályozza.
A gyomornedv a gyomornyálkahártya különböző
sejtjeinek kevert izozmotikus szekrétuma. A fedősej­
tek képezik a sósavat (és a glikoprotein intrinsic fak-
tort). A sósav szekrécióját a fedősejtek kolinerg be-
idegzése, a G-sejtek által elválasztott gasztrin, vala-
ferenciálódás jellege előrevetíti a sej tek funkciój át: a mé-
lyen ülő sejtekben kifejezett az apicalis CFTR-csator-
nák és a basolateralis Na +-!(+ -2 Cl- kotranszporter je-
lenléte (ldoridszekréció), a felszínhez közeledf) sejtek-
ben a CFTR-csatornák h elyét epithelialis Na-csatornák
(ENaC) veszik át (Na+-felszívás): a szekréciós sejtek
átalakulnak abszorptív sejtekké. (Szekréci ós ingerek ha-
tására azonban a felszíni hámsejtekben is megindulhat
a szekréció.) Orvosi szempontból lényeges, hogy a mu-
cosasejtek inalignus transzformációjakor a daganatsej-
tek a szekréciós Íenotípust mutatják, ez okozza a colon-
daganatoknál gyakran jelentkező hasmenést.
Elektrolitszekréciós niechanizmusok a colonban. Hasonló-
a n a vékonybél sejtjeiben végbemenő mechanizmushoz,
a colon cryptasejtjeiben másodlagosan aktív kloridszek-
réció folyik (1. a 4. fejezetet), an1elyh ez két további
transzport járul: az apica lis membrán K+ -csatornáin
keresztül K+ -szekréció és - az apicalis membrán
Cl-1HC03 cserekarrierjén keresztül folyó - bikarbonát-
szekréció. Ez a két utóbbi folyamat alapszinten mindig
jelen van, de jelentősen erősödik a fokozott szekrécióval
járó hasmenéses állapotokban (ennek káliumvesztés és
acidosis lehet a következménye) .
A szekréció szabályozása. A colon epithelsejtjeinek szek-
récióját mindazok a mediátorok fokozzák, amelyeket a
vékonybélcrypták szekréciójának ismertetésekor leír-
tunk: a neurotranszmitLerek k.özül a VIP és az ACh, a
helyileg felszabaduló mediátorok közül a hisztamin,
szerotonin, leukotriének, PGE2, adenozin. Mindezek
az aktiválások fertőzések vagy toxinok hatására követ-
keznek be. (A koleratoxin azonos mechanizmussal fo-
kozza a colonban is a szekréciót, mint a vékonybélben.)
A szekréciót gátolja a szomatosztatin , ennek farmakoló-
giai jelentősége van a hasmenések kezelésében.
mint az enterochromaffin típusú sejtekből felszaba-
dított hisztamin váltja ki. A D-sejtek parakrin szek-
rétuma, a szomatosztatin gátolja a gasztrinelválasz-
tást és a fedosejtek sósavszekrécióját. A fősejtekben
elválasztott pepszinogének a gyomor lumenében
alakulnak aktív, fehérjéket bontó pepszinekké.
Az cxokrin pancreasban az acinusokban keletkezett
primer szekrétumot a kivezetőcsövecskék szek.rétu-
ma hígítja. Az acinussejtek hidrolitikus enzimeket és
proenzimeket választanak el, amelyek fehérjéket,
zsírokat és komplex szénhidrátokat bontanak. A pro-
-
enzimek csak a duodenum lumenében aktiválód-
nak. A szekréció szabályozásában a kolinerg beideg-
zés és a kolecisztokinin játszik szerepet. A kive-
zetőcsövecskék sejtjei alkalikus vegyhatású elektrolit-
oldatot választana k el. A szekréció szabályozásában
a szekretin a fő tényező.
Az epe a máj szekréciós és exkréciós terméke. Az epe
elválasztásában a hepatocyták és a cholangiocyták
vesznek részt. Az epesavas sókat, a bilirubint, az
anyagcsere n éh á ny végtermék.ér, egyes h ormonle-
bomlási termékeket, átalakított testidegen anyagokat
és nehézfémionokat a hepatocyták választják ki. A
cholangiocyták elektrolitoldatot adnak hozzá a he-
patocyták szckrétumához. Az epesavakat a hepa-
tocyták koleszterinből szintetizálják, és glicinnel
vagy taurinnal konjugálódott epesavas sók formájá-
ban választják ki az epébe. Az epesavas sók a bélből
Az alapokon túl
Szekréciós rendellenességek a tápcsatornában
Az alábbiakban néhány olyan rendellenességet ismerte-
tünk, amelyekből szemléletesen lehet következtetni a fizi-
ológiás mechanizmusokra.
CFTR-defektusok: cystás fibrosis
A 4. fejezetben említettük, hogy a különböző hámsejtek
apicalis membránjában lévő Cl--csatornákat (CFTR-fehér-
je) kódoló gén mutációi esetén a luminalis kloridszekréció
sérül, ennek következtében a folyadékszekréció is elégte-
len. A génhibák rendkívül gyakoriak, mára mintegy 1300
különböző hiba vá lt ismertté, következményük lehet, hogy
a CFTR-csatorna nem jut el a membránba, vagy a csator-
na funkcióképtelen. A keletkező defektus a cystás fibrosis
(mucoviscidosis) nevű megbetegedés; ez az emésztő­
rendszerben a nyálmirigyeket és a pancreast, a vékony- és
vastagbe let érinti. (A kloridszekréció hibája más szervek-
ben, így a légutakban is megnyilvánul.) A nyálmirigyek és
a pancreas acinusaiban a magas fehérjekoncentrációjú
szekrétum besűrűsödik, és eltömeszeli az acinusokat; a
mirigyszövet már a méhen belül irreverzíbilisen károsod-
hat. A kloridszekréció zavara a vékonybélben - a hígító
funkció hiányában - malabszorpcióhoz és bélelzáródás-
hoz vezethet, a colon szekréciós elégtelensége pedig kró-
nikus obstipatióhoz.
A gyomor szekréciós működésében ielentkező
rendellenességek
Fekélybetegség. A G-sejtek a gyomorban elszaporodó mik-
roorganizmu s, a Helicobacter pylori okozta gyulladás ha-
27. fejezet A tápcsatorna szekréciós funkciói 417
visszaszívódnak, és újra kiválasztásra kerülnek (en-
terohepaticus keringés). A bilirubint, a hemoprote-
inlebontás végtermékét a hepatocyták veszik fel a
vérből, és glukuronidokká konjugálva választják ki.
Az epefestékek egy része a vékony- és vastagbélben
átalakulva visszaszívódik, majd újra kiválasztódik
(enterohepaticus keringés).
A vékonybél hámsejtj ei 4-8 nap alatt teljesen kicse-
rélődnek; a hámsejtjek a crypták mélyén lévő őssej­
tekből képződnek: felfelé vándorlásuk során a kez-
detben szekréciós funkciójú sejtek (klorid szekréció)
átalakulnak felszívó funkciójú enterocytákká.
A vastagbélben a sejtmegújulás a crypták mélyén le-
vő sej tekből indul ki; a kloridszekréció elsősorban a
cryptasejtek funkciója, a differenciálódás során a sej-
tek átalakulnak felszívó sejtekké.
tására is aktiválódnak: a termelődő citokinek gasztrinszek-
réciót okoznak, és ez szerepet játszik a fokozott sósavszek-
réció következtében kialakuló gyomor- vagy duodenalis
fekélyben. A fekélymegbetegedésben a gastricus szakasz
alatt jelentősen fokozódik a savszekréció: mind az össz-
mennyiség (HCl/étkezés), mind a szekréció intenzitása
(sav/idő) több, mint egészségesekben. A tartósan megnö-
vekedett savelválasztást fekélyképződés követi: a savelvá-
lasztás valószínűleg oka a fekélyképződésnek. A régeb-
ben főként sebészi módszerekkel gyógyítható, súlyos ve-
szélyekkel fenyegető fekélybetegség a protonpumpagát-
lók és a H2-receptor-bénító gyógyszerek bevezetésével és
antibiotikus kezeléssel jól befolyásolható megbetegedés-
sé vált.
Zollinger-Ellison-szindróma. Gasztrin-túlprodukcióval jár a
G-sejtek daganatos burjánzása [G-sejt-adenoma, gastrino-
ma; a daganat gyakran a gyomron kívül (ectopiásan). eset-
leg a pancreasban f oglal helyet]. Az állapotot sósav-túlpro-
dukció, következményes fekély és gyomornyálkahártya-
hipertrófia jellemzi (Zollinger-Elli son szindróma).
Gasztrin-túlprodukció. Emberben gasztrin-túlprodukció jön
létre mindazokban az állapotokban, amelyekben nincs
savszekréció, és ezért hiányzik a G-sejteket érő negatív
visszacsatolás: ez fordul elő a fedősejtek autoimmun ere-
detű atrófiájában (anaemia perniciosa, 1. a 28. fejezetet),
továbbá a savszekréció gyógyszeresen létrehozott króni-
kus gátlásában (H 2-receptor-antagonista gyógyszerek és
protonpumpagátlók). Ilyenkor érvényesülnek - a Gq-fehér-
jéhez csatlakozó elágazó jelátvitel következtében - a
gasztrinnak a 25. fejezetben említett krónikus, sejtprolife-
rációt és -differenciálódást kiváltó hatásai: a gyomornyál-
kahártya egyes sejtjei proliferálnak; kísérleti állatokban
rosszindulatú sejtburjánzás is e l őfordul.
418 V. rész • Tápanyag- és energiaforgalom
Hyperbiliruhinaemiák (icterus, sárgaság)
A vér bilirubinkoncentrációjának emelkedése, a hyperbili-
rubinaemia azt jelzi, hogy a bilirubin keletkezése és máj-
beli kiválasztása közötti egyensú ly megbomlott. Ebben az
állapotban a bilirubin a szövetekben is felhalmozódik, és a
szem ínhártyáján (sclerán) és a bőrben látható sárga elszí-
neződést okoz (sárgaság, icterus). A sárgaság akkor látha-
tó szabad szemmel, ha a vérplazma bilirubinszintje meg-
haladja a 40 µmolli értéket (ez a szint a normális tartomány
mintegy kétszerese).
A különböző sárgaságok során előforduló legfonto-
sabb laboratóriumi elváltozásokat a 27-4. táblázat foglalja
ossze.
A nem konjugált bilirubinszint emelkedése. A hepatocyták bili-
rubint felvevő és kiválasztó kapacitása véges , a keletkezés
sebességének egy bizonyos határt meghaladó emelkedé-
se a nem konjugált bilirubinszint emelkedését vonja maga
után. Az albuminhoz kötött nem konjugált bilirubin a vese
glomerulusaiban nem filtrálódik, a nem konjugált bilirubin
a vizelet ben nem jelenik meg. Nem konjugált hyperbiliru-
binaemia alakul ki fokozott vörösvérsejt-pusztulással vagy
haemolysissel járó allapotokban, vagy nagyobb véröm le-
nyek felszívódásakor. A májsejteken belüli glukuronidkép-
zés zavara (bilirubin-glukuronid-transzferáz-hiány) a nem
konjugált bilirubin szintj ének em elkedésével jár.
,
Ujszülöttkori hyperbilirubinaemia. A születést követő 2-5 nap
között csaknem valamennyi újszülöttben átmeneti nem
konjugált hyperbilirubinaemia észlelhető . Ennek az újszü-
löttkori icterusnak okai között szerepel a hepatocyták ala-
csony bilirubinfelvevő képessége; ehhez járul a születést
követő fokozott vörösvérsejt-szétesés (élettani jelenség).
Koraszü löttekben transzferáz- és ligandinhiány van, ezért a
hyperbilirubinaemia is nagyobb fokú és elhúzódóbb, mint
érett újszülöttekben. Ha a vérben a nem konjugált biliru-
bin koncentrációja meghalad egy kritikus szintet, és a vér-
agy gát még nem alakult ki, a nem konjugált bilirubin dif-
fúzióva l bejut a központi idegrendszerbe, és lerakódik a
basalis ganglionok idegsejtjeiben, encephalopathiát és ir-
27-4. táblázat
A hyperbilirubinaemiákat jellemző laboratóriumi leletek
Ok Bilirubin
a vérplazmában
Túlprodukció Nem konjugált (indirekt)
Csökkent hepatocyta Nem konjugált (indirekt)
felvétel
Csökkent konjugáció Nem konjugált (indirekt)
Epeút-elzáródás Konjugált (direkt)
Májsejt-megbetegedés Konjugált (direkt)
reverzíbilis központi idegrendszeri károsodásokat okoz
(magicterus, a szakirodalomba ennek német elnevezése,
Kern icterus ment át). A későbbi életkorban az agyi kapillá-
risendothelium (vér-agy gát) már nem engedi át a nem
konjugált bilirubint.
A konjugált bilirubin szintjének emelkedése. A hyperbilirubin-
aemiák többi típusában mind a konjugált, mind a nem
konjugált bilirubin szintje megnövekszik a vérben . A kon-
jugált bilirubin vízoldékony, és csa k kis része kötődi k albu-
minhoz; a vese glomerulusaiban filtrálódik, a bilirubin-
mono- és -diglukuronid megjelenik a vizeletben, azt sötét-
sárgára vagy barná ra színezi (bilirubinuria). A bilirubin
megjelenése a vizeletben egyértelműen konjugált hyper-
bilirubinaemiát jelent! Ilyen típusú hyperbilirubinaemia
alakul ki a canalicu laris epeszekréció zavarai, valamint a
májsejtek megbetegedése esetén (hepatocellularis icte-
rus). Ezekben az utóbbi esetekben a májsejtek közötti szo-
ros kapcsolatok sérülnek, és lehetővé teszik az epe vissza-
diffúzióját a sinusoidok vérébe.
Az epeutak elzáródása is hyperbilirubinaemiát okoz
(elzáródásos sárgaság). Az epefestékek az elzáródás m iatt
teljesen eltűnnek a székletből, az színtelen lesz (acholiás
széklet). Mivel a bil irubin jelenléte a bélben az urobili-
nogénképzés előfeltétele, a vizeletből t eljesen el tűni k az
urobilinogén.
Szekréciós hasmenések
Helyi immunreakciók. A lumen felé irányuló anion- (továbbá
a kísérő nátrium- és víz-} szekréció része a bél immunvá-
laszának, az ártalmas béltartalom (mikroorganizmus, toxin)
gyors eltávol ításának. A szekréciós válasz megindításában
és fenntartásában a nyálkahártyában található sejtek inte-
rakciói és a felszabaduló mediátorok együttesen vesznek
részt. Központi szerepet játszanak a hámsejtek alatt elhe-
lyezkedő hízósejtek; ezek a fő eff ektorsejtjei a válasznak,
amelyben úgyszólván valamennyi immunsejt (antigénde-
tektálás, citokinszekréció), a subepithelialis myofibroblas-
tok (prosztaglandinok szintézise), valamint az enteralis
Bilirubin Urobilinogén Epefestékek
a vizeletben a vizeletben a székletben
Nincs Többlet Van
Nincs Többlet Van
Nincs Többlet Van
Van Hiányzik Nincs
Van Van, súlyos esetben Kevés, súlyos
nincs esetben nincs
 27. fejezet A tápcsatorna szekréciós funkciói 419

idegrendszer (n europeptidfelszabadítás) is szerepel (27- (egyes Escherichia coli tö rzsek) toxinja is (ami azonban
14. ábra.}. A hízósejtek a felszínükön megkötött lg E-anti- csecsemőkben katasztrófát okozhat).
t estekkel közvetlenül is részt vesznek az antigéndetektá-
lásban; az enteralis idegrend szer saját szenzoros neuron-
jainak végződéseiből felszabadu ló tachikininek (P-anyag Parakrin Autokrin
stb.) pedig szintén aktiválják a hízósejteket. A hízósej-
tekből felszabaduló hisztamin, továbbá egyéb mediátorok
nEC-sejt n
--
Lumen

~- - - Epithelium
erőte ljes motoros és szekréciós választ indítanak meg. A
megnövekedett szekréció felhígítja és kimossa a behatoló
fertőző és/vagy toxikus ágenseket, a vi haros motoros vá-
lasz pedig a végbél felé továbbítja a béltartalmat. Ezek az
erőte ljes reakciók általában fájdalmas simaizomgörccsel,
szubjektív rosszullét tüneteivel járnak.
Entera~
idegvégződés
00 ~0'
~ 0 1
0

,
Lamina
oO 0
0 propria
lmmunsejl
Permanens adenilát-cikláz-aktiválás. Az előzőektől eltérő mó-
don aktiválják a klo ridszekréciót egyes enterobaktériumok
toxinjai. A Vibrio cholerae toxinja specifikusan kötődik a o~o~o Ér
szecernáló sejtek luminalis membránján (a kefeszegé- „~o::=:::>c:=::=...
cJ ">e::=:=:~:=::::.

lyen) található gangliozidokhoz. Ott a toxin egyik fragmen-

tu ma leválik, belép a sejtbe, és - több közti lépést kö-
vetően - tartósan aktiválja az adenilát-ciklázt. A folyamato-
san magas cAMP-szint rendkívüli mértékű c1--szekréciót
A bélszekréció aktiválása helyi immunreakció során
okoz, amelyet Na+ és víz követ. A bekövetkező hasmenés
nagyon rövid idő alatt halálos kimenetelű elektrolit- és fo- Barrett, K. E.. Kee!Y. S. J. (2000): Annu. Rev. Physiol. 62. 549.
lyadékvesztést okozhat. Hasonló, bár többnyire valamivel ábrája alapján
enyhébb szekréciót eredményez más bélbaktériumok EC: enterochromaffin

<6J' Mérföldkövek
• 1777: Spallanzani m egfigyeli, hogy a gyomorból kivett
nedv elfolyósítja a hozzátett húsdarabokat.
• 1824: W. Beaumont kezelésbe veszi a kanadai Alexis
StMartin lőtt sebét, és a sebzésből kialakult sipolyt fel-
használva éveken keresztül vizsgálja a gyomor szekré-
ciós működését. (A megfigyelései alapján megírt mo-
nográfia címe Experiments and observations on the
gastric juice and the physio/ogy of digestion, Plats-
burg, 1833.)
• 1834: W. Prout sósavat talá l a gyomornedvben.
• 1835: Th. Schwann (a sejttan egyik megalkotója) spe-
cifikus fehérjebontó „fermentumot" talál a gyomor-
ban, amelyet pepszinnek nevez el.
• 1851 : C. Ludwig felf edezi. hogy a gl. submaxillarishoz
futó chorda tym pani elektromos ingerlésére fokozódik
a mirigy nyálszekréciója.
ti állatokban. Leírja a táplálékfelvételt követő szekréció
idegi szabályozását (Nobel-djj „az emésztés élettaná-
ban végzett munkássága elismeréséért" 1904-ben).
1902: W. M. Bayliss és E. H. Starling felfedezi a szek-
retint (1. a 25. fejezetet}.
1905: J. S. Edkins felfedezi a gasztrint, a gyomor szek-
réciójának kémia i közvetítőjét (1. a 25. fejezetet).
1922: F C. Mann és T. B. Magath módszert dolgoz ki
kutyák májának eltávolítására . 1924-ben leírják, hogy a
máj kivétele után a vér bilirubinkoncentrációja folya-
matosan, az állat haláláig emelkedik (ezzel bizonyítják
az extrahepaticus bilirubinképzést).
• 1971 : R. Hakanson és mtsai leírják a gyomornyálkahár-
tyában található, granulumaikban hisztamint tartalma-
zó és az enterochromaffin sejtekre emlékeztető morfo-
lógiájú ECL-sejteket

• 1880-1900 között: 1. P Pavlov kidolgozza azokat a mű­ 1975: J. G. Forte és munkatársai felfedezik a gyomor-
téti eljárásokat, amelyek lehetővé teszi k az emésztő­ ban a H+-szekrécióban szereplő H+-K+-ATP-ázt
nedvek elválasztásának vizsgálatát nem altatott kísérle-
28. fejezet
Lebontás és felszívás a tápcsatornában~ __

Az ipari országok felnőtt lakossága naponta kb. 300- 500
g szénhidrátot, 40- 100 g fehérjét és 50-100 g lipidet fo-
gyaszt A táplálékkal bevitt fehé1jék mellett további fe-
hérjék adódnak a béltartalomhoz: a leváló bélhámsej-
tekből származók még naponta 30 g, az elválasztott en-
zimek kb. szintén 30 g fe hérjét jelentenek. A tápanyago-
kat 1500-2000 ml víz, továbbá változó men nyiségu
emészthetetlen (és egyben nélkülözhetetlen) növényi
rost kíséretében fogyasztjuk. A folyadékbevitelen túl
minden nap további 6-8 l folyadék (nyál, gyomornedv,
pancrcasnedv, epe és vékonybélszekrétum, 1. a 27. fej e-
zetet) választódik ki a tápcsatornába. l\.Z ileocaecalis bil-
lentyűt naponta csaknem 2 l folyadék éri el. Ennek leg-
nagyobb része a vastagbélben felszívódik: fiziológiás
(azaz normális) körühnények között mindössze kb.
100- 200 ml távozik a széklettel.
A lebontó folyamatok a szájüregben kezdődnek, a
gyomorban folytatódnak, és a vékonybélben válnak tel-
jessé. Minden tápanyag a vékonybélből szívódik fel (né-
hány gyógyszer a szájüregből és/vagy a gyomorból is fel-
szívódik). Az egy mást követő vékonybélszakaszok fel-
szívó funkciójában bizonyos specializáció alakult ki. A
vastagbélben elsősorban fo lyadékfelszívás van, ezen kí-
vül a bélbaktériumok által képzett rövid szénláncú zsír-
savak is felszívódnak.
LuniinaLis és celluláris bontás. A legtöbb tápanyag (össze-
tett szénhidrátok, fehérjék és lipidek) esetében a felszí-
vást meg kell hogy előzze azok hidrolitikus bontása. A
lebontás végeredményeként monoszacharidok, amino-
savak, di- és tripeptidek, szabad zsírsavak és monoglice-
ridek, lizofoszfatidok és szabad koleszterin keletkezik.
Az evolúció folyamán a poliszacharidok és a fehérjék le-
bontása kétlépcsős folyamattá vált (28-1 . táblázat). A
bontást az emésztőcsatornába elválasztott enzimek in-
dítják el (luminalis emésztés). A monomerekre való
végső bontást a bélhámsejtek (cnterocyták) felszínéhez
kötött enzimek végzik (celluláris emésztés). A trigliceri-
dek és egyéb lipidek (foszfolipidek, koleszterinészterek
stb.) kizárólag luminalisan bon1lanak.
A lebontó-felszívó működés
szerkezeti alapjai
A bélbolyhok. A bélbolyhok szerkezetét, a hámsejtek
regenerációját a 27. fejezetben ismertettük. A cryptasej-
tek cntcrocytává alakulása során jelennek meg a kefe-
szegélyben az oligo- és diszacharidázok, a kü lö nböző
exopeptidázok (azaz az oligopcptidck terminális ami-
nosavait rendre lehasító enzimek), továbbá a különböző
spccificitású u·anszportermolekulák. Az enzimek és a
transzportfehérjék szintézise az érett enterocytákban a
sejt egész élettartama alatt tovább folyik. Az ehhez szük-
séges aminosavakat az enterocyták a felszívási fázisban
a bél lumenéből, felszívási szünetben pedig a basolate-
ralis membránon keresztü.l a vérből veszik fel.

28-1. táblázat
A tápanyagok luminalis és celluláris lebontása a tápcsatornában

Tápanyag Luminalis bontás Végtermék(ek) Celluláris bontás Végtermék( ek)

Poliszacharid + Dextrinek, tri- és diszacharidok

Oligo-, tri- és diszacharidok + Glukóz, galaktóz, fruktóz
Fehérj ék + Peptidek, néhány aminosav
Oligo-, tri- és dipeptídek + l'ri- és dipepcidek, aminosavak
'frigliceridek + Zsírsavak, 2-monogliceridek
422 V rész Tápanyag- és energiaforgalom
Az enterocyták, a celluláris lebontásra és felszívásra
speciali zált hámsejtek luminalis membránján microvj]-
lusok növelik m eg a felszínt („kefeszegély"); a m icrovil-
1usok váza aktin cytoskeletont tartalmaz. A különböző
hidrolázok és luminalis passzív transzporterek a k.efe-
szcgélymembrán integráns glikoproteinjei. A basolate-
ralis membránban h elyezkedik el a Na+ - I<.+-pumpa és
azok a transzporterek, amelyeken keresztül a felszívott
molekulák elhagyják az enterocytákat (28-2. táblázat) .
A kefeszegélyt egy vékony, nen1 keveredő vízréteg
(angolul unstirred water layer) fedi: mint neve is mutat-
ja, ez a vízréteg nehezen keveredik a luminalis béltarta-
lommal, helyi mikrokörnyezetet képez. A felszívásra
előkészített anyagok csak a nem keveredő vízrétegen át-
diffundálva juthatnak el az enterocyták felszínéig.
A bolyhok alapállománya kötőszövet (28-1. ábra) . A
bolyhok hossztengelyével párhuzamosan kis artéria hú-
28-2. táblázat
Az enterocyták transzporterei
Luminalis membrán
Na+-giukóz/galaktóz kotranszporter (SGLTl)
Na+ -epesavas só kotranszprter
Na+ -aszkorhát kotranszporter
Na+ -foszfát kotraszportcr
Na+ -tiamin kotranszporter
GLUT-5
Ca2+ -csatorna
Cl- jHC03 kicserélő
Na+fH+ kicserél<)
tt+ -di- és tripeptid kotranszportcr (?)
Na+ -hoz kapcsolt c1.1ninosav-!(otranszporterek*
- Neutráli s aromás és alifás aminosavak
- Fenil-alanin, metionin
- Savanyú aminosavak (glutamát, aszparaginát)
- Iminosavak (prolin, hidroxiprolin)
- Neutrális és bázikus (cisztin)
Facilitatív anúnosa v-transzporterek
- Bázikus
- Hidrofób, ncutrá~is
*Az egyes Na+ -hoz kapcsolt és facilitatív aminosav-transzportereket az irodalomban különböző rövidítésekkel (betuszavakkal) je-
lölik; ezeket itt elhagytuk
zódik a csúcsig: az artéria kapillárishálózatra oszlik. A
kapillárisok endotheliuma alatt húzódó bazális memb-
rán kjs molekulál( számára átjárható, nagyobb részecs-
kéket, mint chylomicronokat (a legnagyobb 1néretű li-
poproteinek) azonban már nem enged át. A kapillári-
sokból szedődik. össze a bolyhok alapja felé tartó véna-
hálózat. A bolyhok tengelyében helyezkedik el a felül
vakon kezdőd() centrális nyirok.ér: mindazok az anya-
gok, amelyekre nézve a kap illáris bazális membránja
nem átjárható, bejutnak a centrál is nyirok.érbe, és a
nyirokkeringésen keresztül jutnak el a kerin gési rend-
szerbe.
A bolyhok hossztengelyével párhuzamosan si ma-
izomsejtek futnak. A felszívás alatt a bolyhok simaizmai
ritmikusan összehúzódnak, a bolyhok megrövidülnek,
és az érhálózat (kapi llárisok, venulák), valamint a nyi-
rokerek tartalma kiürül a bolyhokból.
Basolateralis membrán
I
Na+ -K+-pumpa
Ca2+ _pumpa
GLUT-2
GLUT-5 (?)
Cl--csatorna
!(+-csatorna
Na+ -hoz kapcsolt anúnosav-kotranszporterek*
- Neutrális
- Hidrofob, neutrális
Facilitatív anúnosav-transzporterek
- Bázikus
- Hidrofób, neutrális
 28. fejezet Lebontás és felszívás a tápcsalornában 423

?p 1 ~bl.l
A
Centrális A bélbolyhok szerkezete
nyirokér A főbb szerkezeti elemeket elkülönített
vázlalokon mutatjuk be
A) Simaizomsejtek
B) Az erek elrendezése
C) A központi (centrális) nyirokér
sejtek
Véna

'
·f
1

A Na+-K+-pumpa szerepe Paracelluláris és transzcelluláris Cl--felszívás.

a felszívási fo~amatokban
A szénhidrátok és fehérjék lebontásából származó mo-
nomerek többsége másodlagosan aktív transzporttal szí-
vódik fel: a transzport haj tóereje a Na+ -gradiens, amit
az enterocyták basolateralis membránjában elhelyez-
kedő Na+ _ J(+ -pumpa alakít ki. A lun1inalis kotransz-
porterek és a basolateralis Na+-K+-pumpa sorba kap-
csoltan működnek. Mindezen folyamatok a Na+ -ok és
a tápanyagok együttes felszívását eredményezik (28-2.
ábra) . (A felvett, továbbá a tápcsatornába szecernált
Na+ -ok nagy része a luminalis membrán Na+ -szubszt-
rát kotranszporterein keresztül szívódik fel, bár Na+ -ok vás genetikai hibáját a továbbiakban ismertetjük.)
a luminalis Na+ -ot intracelluláris H+ -ra cserélő
Na+ fH+ antiporterén kereszül is felszívódnak. A Iun1i-
nalis Na+ -csatornák m ennyiségileg alárendelt szerepet
játszanak a Na+ felszívásában.)
A különböző luminalis ko-
transzporterek elhelyezkedési sű­
rűsége a vékonybél különböző sza-
kaszain változik. A Na+ -gl ukóz
kotranszporter lényegesen nagyobb ~:::::::mn====:=:::""'::=:::~- „
A Na+ -transz porthoz kapcsolódik a CJ--felszívás is. A
jejunumban a transzcelluláris Na+-transzport trans-
epithelialis elektro1nos grad ienst hoz létre, az interstiti-
alis oldal pozitivitása növekszik. A kialakuló néhány
m V-nyi potenciálkülönbség is elég ahhoz, hogy a jeju-
numban a c1- paracelluláris úton felszívódhasson.
Az ileumban a c1--felszívás döntően transzcellulá-
ris. E zen a szakaszon a lum inalis membránban
Na+fH + és Cl-/HC03- kicserélő karrierek vannak. A
két transzporter párhuzamos működése a luminalis
Cl- -ok felvételét eredményezi. A sejtbe felvett c1--ok a
basolateralis men1brán c1- -csatornáján keresztül hagy-
ják el az enterocytákat. (A transzcelluláris kloridfelszí-
Basolateralis
.) transzporterek
~
f

sűrűségű a jejunumban, mint az

3 Na+-1 AtP 2 K+
ilcumban, ezzel szemben a Na+ -
epesavas só kotranszporter egyedül
az alsó ileumszakaszon jelentős f<ülönféle
Na•-aminosav-
....___,.. GLUT-2
mértékű. A Na+fH + cseretransz- transzporterek
"-r-
porter az ileumban nagyobb sűrű­
\ --r-
ségben fordul elő, mint a jejunum- ,C , , Facilitatív
ban. \ -.·-:J aminosav-
----..... transzporterek
f
I
GLUT-5 --=e_:_
~
._.__ GLUT-5
Az enterocyták membránjának
transzportrendszerei
424 V. rész Tápanyag- és energiaforgalon1

A szénhidrátok lebontása poliszacharidok a pancreasamiláz hatására a duode-

és felszívása
Az európai és az észak-amerikai lakosság napi szénhid-
rátbevitele 300- 500 g között van: ez a napi energiaszük-
ségletnek közel felét teszi ki. A felvett szénhidrát nagy
része növényi poliszacharid, azaz keményítő.
Néhány száz évvel ezelőtt a szénhidrátbevitelt a ke-
ményítő mellett csak a gyümölcsök és a méz monosza -
charidjai, valamint a tejből származó laktóz jelentették.
A nagyipari cukorgyártás (nádcukor, répacukor) elterje-
désével jelentőssé vált a szacharóz részesedése. Az utób-
bi évtizedekben az üdítőitalok_ fogyasztásával tovább fo-
kozódott a szacharóz- és a fruktózfogyasztás, és ehhez
hozzáadódtak az italokban jelen lévő „kukoricaszirup"
alkotórészek, a maltóz és a glukózoligomerek.
A szénhidrátok lebontása. A keményítőt luminali-
san a nyál és a pa ncreas a-amiláza bontja. A hidrolízis
a szájüregben kezdődik, és a gyomorban mindaddig
folytatódik, amíg a savanyú pH az enzimet nem inakti-
válja. Nagyobb szénhidrátfogyasztást követően a nyála-
miláz viszonylag hosszú ideig hathat, minthogy a proxi -
malis gyomorban a savanyú gyomornedv csak hosszabb
idő elteltével itatja át a táplálékot. A gyomrot elhagyó
numban és a felső jejunumban ugyan csak luminalisan
bomlan ak.
Az a-amiláz csak a keményítőmol ekula belsejében
lévő 1, 4-glikozidkötéseket hasítja, a láncelágazások 1,6-
kötését, valamint az ezekkel szomszédos 1,4-kötéseket
érintetlenül hagyja. E zen kívül az amiláz nem képes
bontani a terminális a-1,4 kötéseket sem. Ezért a7.. ami-
láz hatására nem keletkez.ik szabad glukóz. Az amiláz-
hatás teljessé válása után, a jejunumban, a végtermékek
maltóz, maltotrióz és az 1,6-kötéseket tartalmazó, 5-10
glukózegységből álló ún. a-határdextrinek.
Az amiláz hatására keletkezett, valamint a táplálék-
ban (vagy italokban) lévő di- és oligoszacharidok bontá-
sa monoszacharidokká - azaz glukózzá, fruktó zzá és
galaktózzá - már az enterocyták kefeszegélyében rög-
zült integráns glikoprotein enzimek közreműködésével,
celluláris hidrolízissel folyik (28-3. táblázat).
A tisztán glukózegységekbé>I felépült di- és oligosza-
charidokat több enzim is képes bonta ni. A glukoamiláz
(maltáz), az izomaltáz (a -határdextrináz) és a szacha-
ráz (invertáz) egyaránt bontja az a - 1,4 glikozidkötése-
ket. Az izomaltáz ezen kívül képes a határdextrinekbe11
lévő a-1,6 glikozidkötéseket is bontani. Valamennyi fel-
sorolt enzim hatására szabad glukóz keletkezik. A felso-
rolt en7.imek hatása átfedő. Ennek következtében vala-
m elyikük hiánya esetén a glukózból felépült poliszacha-

28-3. táblázat
A szénhidrátok lebontásának enzimei

Enzim Szubsztrát Termék(ek)

Nyál- és pancrcas a-amiláz l(em ényíté> (növényi) Maltóz, maltou-ióz,

(luminalis halás) (kizárólag belső a -1,4 kötések) a - ha tárdext1·inek
Glikogén (állati)
(kizárólag belső a -1,4 kötések)

G lukoamiláz (maltáz) a-határdextrinek, oligoszacharidok Glttl(6Z,

(sejtfelszíni hatás) (kizárólag belső a - 1,4 kötések) oligoszacharidok
Maltotrióz, maltóz

lzomal táz (a-határdcxtrináz) Oligoszachari<lok (a-1,4 és a-1 ,6 kötések) Glukóz

(sejtfelszíni hatás) Nfaltotrióz, maltóz

Szacharáz (invcrtáz) Szacharóz, oligoszacharidok Glukóz, fruktóz

(sejtfelszíni hatás) (kizárólag a - 1,4 kötések)
NfalLou-ióz, maltóz

Laktáz (~-galaktozidáz) Laktóz Gluk6z, galal(t6z

(sejtfelszíni hatás)

A hic.lrolíz is felszívható végtermékeit dőltbetíís szedéssel jelezz ük


ridok teljes bontása nem szen ved zavart. A szacharáz az
egyetlen olyan enzim, amely képes a szacharózt g lukóz-
ra és fruktózra bontani. Genetikai okból, bár ritkán, ez
az enzim is hiányozhat, ennek szacharózintoleran cia a
következ ménye. A laktóz ~-galaktozid kötését kizárólag
a laktáz (~-galaktozidáz) képes hasítani. A laktáz gene-
tikai okbó l bekövetkező hiánya vagy felnőttkori eltűné­
se a tápcsatornából ezért laktózintoleranciá hoz vezet (1.
a tovább iak.a t).
Az en terocyták oligoszacharidázai a leg n agyobb
mennyiségben a proximalis vékonybélben van nak jelen.
Analis irányban haladva az enzimek m ennyisége folya-
matosan csökken, de az alsó ileun1ban is megtalálh atók.
A monoszacharidok felszívása. A vékonybélből ki-
zárólag monoszacharidok szívódnak fel. A glukóz és a
galaktóz másod lagosan aktív transzporttal két lépésben
szívódik fel: az. első lépésben a luminalis membrán
Na+ -glukóz kotranszportere (SGLTl , sodium-glucose
transporter 1) juttatja be a sejt belsejébe a monosza ch a-
ridot; második lépésben a monoszacharid a sejtből a ba-
solatera lis membrán GLUT-2 transz porterén (facilitatív
glukóztranszporter, 1. a 2. fejezetet) keresztül távozik (1.
az 4-3. ábrát) . (A kotranszporter egyaránt szállít g lukózt
és galaktózL, a galaktóztranszport sebessége m ég va la-
mivel meg is haladja a glukózét.)
A fruktóz felszívása. A fruktóz felszívásában nem szere-
pel másodlagosan ak tív transzpo rt. Az enterocyták lu -
minalis membránjában GLUT-5 transzporter van jelen,
amely fruktó?.ra specifikus. A fruktózfelszívás facilitált
diffúzióval megy végbe, jelentősen lassabb, min t a glu-
kóz vagy galaktóz fe lszívása, és a szállítás kapacitása is
kisebb.
Az évLizedckkel ezelőtti táplálkozási viszo nyok mel -
lett, amikor fruk.tózforrásként csak a gyümölcsök és a
szacharóz szerepeltek, ez a lassabb mechanizmus is
elégséges volt a fr uktóz teljes eltávolítására a vékon ybé l
lumenéből. A táplálkozási szokások azonban m egvál-
toztak, és egyr e gyakoribbá vált a fruktóz édesítőszer­
ként való alka lm azása, a fruktóztúlkinálat. Minthogy a
GLU T -5 Lranszporter mennyisége a bélben korlátozott,
a felszívás sebessége is limitált; a fruktózeltávolítás a
bélből elhúzódik, a bélben fruktóz marad vissza, és
eléláll a látszó lagos fruktóz.intolera ncia állapota (típusos
civilizációs ártalom).
Növényi eredetíf eniészthetetlen szénhidrátok. A táplálék
mindig ta rta lmaz emészthetetlen növényi rostokaL.
Ezek többségükben poliszacharidok, főként cellulóz: ez
utóbbi g lukózegységeit ~-1 ,4 glikozidkötések kötik
össze, amelyeket az a-amiláz nen1 képes bontani. Ezek
28. fejezet Lebontás és felszívás a tápcsatornában 425
a rosLok, az ún. ballasztanyagok azonban nélkülözhe-
tetlenek a normá lis bélmotilitás fenntartásában és a
székletképzésben. Az emberi vasLagbél baktériumflórája
ezekn ek a rostoknak egy részét lebonLja: rövid láncú
zsírsavak, valami nt gázok képződnek belőlük. Ellentét-
ben a növényevő fajokkal, emberben a cellulózból és h a-
sonló poliszacharidokból képződő bom lástermékek.
nem h asznos ulnak.
A fehérjéi< lebontása
és felszívása
Az exogén (tá plálékból származó) és a?. endogén (enzi-
mekből és levált enterocytákból e redő), összesen napi
kb. 100 g fehérje a lebontás és az ezt követő felszívás so~
rán közös készletet képez. Ebből több mint 95% lebo m-
lik, és a vékonybélből fe lszívódik; a széklettel csak keve-
sebb, mint 5% ürül ki.
Fehérjék és peptidek bontása. A fehérjék bontása a
gyo mor féSsejtjei, valamint a pancreas által kiválasztott
enzimekk.el luminalisan kezdődik. A gyo1norban ható
pepszinek, a pancreasnedvből származó tripszin, ki-
motri pszi n és elasztáz endopcptidázok, csak a polipep-
tid lá n c belsejében lévő megh atározott peptidkötéseket
bontják. A pancreas két exopeptidázt választ e l, a karbo-
xipeptidáz A-t és B-t: ezek a fehérjemolekula C-termi-
nál is végéről hasítanak le aminosavakat. A luminalis
bontás kisebb mértékben szabad aminosavakat, na-
gyobb részben rövid peptideket eredményez.
A keletkezett peptidek további bontása celluláris, az
cnterocyták kefeszegélyében helyet foglaló peptidázok
közreműködésével folyik. Eddig egy sor különböző spe-
cificitású n1 en1bránpep tidáz vált ismertté. Az ainino-
peptidázok és a dipeptidázok a peptidekből szabad an1i-
nosavakat hasítanak le, a dipeptidi l-a minopcptidáz a
peptidek ainí noterminalis végéről h asít le egy dipepti-
det. A celluláris emésztés szabad aminosavakat (kb.
75%-ban), valamint di- és tripeptideket (kb. 25%-ban)
eredményez. Az enterocyták luminalis membránján
csak aminosavak, valamint di- és tripeptidek jutnak át.
E zen utóbbiak egy részét a sejten belüli peptidázok to-
vább bonthatják aminosavakra, de ez a végső h idrolízis
nem obligát; a felszívott di- és Lripcptidek egy része
m egta lálható a vena portae vérében.
Aminosavak és peptidek felszívása. Az aminosa-
vak, va lamint a di- és a tripeptidek n agy része másodla-
gosan akúv transzporttal jut át az enterocyták luminalis
membránján. A kefeszcgélyben 5 különböz<S specifLcitá-

'
·zs··,-·~
~
·....
e-•
•.. .„
- ~\ll
,
426 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom
m
' '
'
sú Na+-aminosav kotranszportert írtak le (1. a 28-2. táb-
lázatot). Az egyes kotranszporterek csoportspecifikusak,
mindegyikük több aminosavat is szállít. Egy-egy amino-
sav viszont áltaJában egynél több transzporter segítségé-
vel is bekerülhet a sejt belsejébe. N éhány aminosav kon-
centrációgradiense mentén, csoportspecifikus facilita tív
transzporterek segítségével jut át a luminalis membrá-
non. A d i- és a tripeptideket az előzőektől eltérő ko-
transzporterek szállítják, amelyek nem Na+ -nal, ha-
nem H + -nal kapcsoltak. A di- és tripeptidek felszívása
gyorsabb lehet, mint az aminosavak felszívása .
A felvett aminosavak nagy része a basolateralis
membrán csopo rtspecifikus facilitatív aminosav-transz-
porterein keresztül hagyja el az enterocytákat (!. a 28-2.
táblázatot). A hidrofób ami nosavak szabad diffúzióval
is elhagyhatják a sejteket. Látható a táblázat adataiból,
hogy a basolateralis membrán nem tartalmaz transzpor-
tert az amino-dikarbo nsavak (glutaminsav, aszparagin-
sav) részére: ezeket az aminosavakat az enterocyták
/
használják fel. Ugy tűnik, hogy a di- és a tripeptidek sa-
ját transzportereiken kereszül hagyják el az en terocytá-
kat.
A facilitatív an1inosav-transzporterek mellett Na +_
hoz kapcsolt k.otranszpoterek is találhatók az enterocy-
ták basolateralis membránjában. A felszívási szünetek-
ben az enterocyták ezeknek a kotranszportereknek a
közreműködésével veszik fel a saját, szintetikus funkci-
ói kh oz szükséges aminosavakat a vérbő l.
B12 -vitamin (kobalamin)
A B 12-vitamin (kobalamin) egy bonyo lult felépítésű, ún.
korrinoid gyururendszert tartalmazó vegyület: ezt a
gyururcndszert csak egyes baktériumok és protozoonok
képesek szintetizálni. A többsejtű áJlati szervezetek, így
az ember is, a táplálékból fedezi B12 -vitamin-szükségJe-
tét. Az ember B12 -vitamin-szükséglete napi l-2 µg; ezt
a mennyiséget a normális táplálkozás biztosítja. A fel -
nőtt szervezetben a máj 3-6 éves szükségletet fedező
mennyiségben raktároz B12-vitamint. AB 12 -vitamin hi-
ánya a felszívás zavarára vezethető vissza. Ha felszívó-
dási zavar következtében a szervezet B 12-vitamin-ellá-
tása megszűnik, a hiány első tünetei a raktároz.ott kész-
let miatt csak 3-6 évvel később lépnek fel.
A B 12-vitamin hiányának legfeltűnőbb, de nem
egyedüli tü nete a vörösvérsejtképzés zavara, a vészes
vérszegénység, az anaemia perniciosa (l. a továbbiakat).
A B 12 -vitamin felszívódása; az intrinsic faktor.
A táplálékban a B12 -vitamin fehérjékh ez van kötve. A
--
fehérj ék lebontásával a vitamin szabaddá válik, és azon-
naJ kötődik a nyálból és a gyomorszek.rétumból szárma-
zó, R-proteineknek nevezett glikoproteinekhez. Az R-
proteineket a pancreasproteázok bontják, és a szabad-
dá váló B 12-vitamint azo nnal megköti egy másik gliko-
protein, az intrinsic faktor (a név történelmi e redetű, a
felfedezőtől, CASTLE-tól származik). Az intrinsic fak-
tort a gyomor fedősejtj ei választják el (L a 27. fejezetet).
A B 12-vitamin-intrinsic faktor komplex - szemben az
R-protein- B12 -vitaniin komplexszel - ellenáll a feh érje-
bontó enzimek hatásának. A komplexet az ileum alsó
szakaszának enterocytáin lévő specifikus receptorok kö-
tik meg. AB 12 -vitamin kötődése az intrinsic faktorhoz a
kompl ex dimerizálódását eredményezi: az enterocytá-
kon lévő receptor csak a dim ert ismeri fel. Az enterocy-
ták a B12-vitamin-intrinsic faktor komplexet endocyto-
sissal veszik fel (receptorközvetített endocytosis) .
A B12 -vitamin normálisan csak az alsó ileumsza-
kaszból szívódik fel. A bél ezen szakaszának kiterjedt
sebészi eltávolítása B 12-vitamin-hiányhoz vezethet.
A felszívott B 12 -vitamin-molekulák a basolateralis
membránon át hagyják el az enterocytát, és a vérben egy
másik kötőfehérjéhez, a transzkobalamin II-höz kap-
csolódnak. (A transzkobalaminok.szerkezetileg az emlí-
tett R-proteinekkel mu tatnak hasonlóságot.) A transz-
kobaJamin II-B 12 -vitamin komplexet a májsejtek recep-
torközvctített en docytosissal veszik fel.
Lipidek
A fejlett iparú európai és észak-amerikai országokban a
felnőtt lakosság napi étrendje átlagosan 50-100 g lipidet
tartalmaz : ennek J1agyobb része triglicerid, kisebb része
foszfolipid, szabad és észterifikált koleszterin. Ez a tel-
jes energiabevitel kb. 40%-a. A különböző civilizációk
között rendkívül nagy a változatosság: az ázsiai közös-
ségekben a zsírfogyasztás kevesebb mint 25 g, míg a
Föld azon területein, ahol a húsfogyasztás magas, m eg-
haladhatja a 150 g-ot. Az étrend lipidjeihez adódik hoz-
zá a levált enterocytákból és a kiválasztott epéből szár-
mazó kb. 10 g foszfolipid: mindezek a lebontás és felszí-
vás tekintetében l<:özös készletet alkotnak.
Emulzifikálódás és micellaképződés. A lipidek
vízben alig o ldódnak. Lebontásuk emulzifikálódásuktól
függ, míg a felszívás a mi cell aképződéstől. Az emul zifi-
kálódás azt jelenti, hogy a lipidek <1,0 µm átmérőjű
cseppecskékre töredeznek: ezt egyrészt a bevitt táplálék
fizikai széttöredezése (a gyomorban és a vékonybélben
való őrlés), másrészt az emulzifikáló an yagok végzik.

Emulzifikáló anyagként szerepelnek az epesavas s6k (l.
a 27. fejezetet), a foszfolipidek, továbbá maguk a lipid-
lebontási termékek, mint a lizolecitin és a monogliceri-
dek. Az emulzifikáló anyagok beburkolják a lipidcsep-
pecskéket, és stabilizálják azokat. Az emulzifikálódás
teszi lehetővé, hogy a hidrolitikus enzimek megfelel()
nagy felületen férjenek hozzá a lebontandó lipidcsep-
pekhez. Az amfipatikus molekulák jelenlétébei1 bekö-
vetkező micellaképződés az asszociált lipidmolekulák
teljes újrarendezését jelenti (vegyes micellák képződé­
se). A micellák <10 nm átmérőjű korongok, belső mag-
jukat hidrofób alkotórészek, lipidlebontási termékekké-
pezik; a külső köpeny epesavas sókból és más amfipati-
kus anyagokból áll. A micellaképzés feltétele, hogy az
epesavas sól( koncentrációja elérje a kritikus micelláris
koncentrációt (1. a 27. fejezetet).
A lipidek bontása. Az enzin1ek csak a lipidcseppecs-
kék felü letén (víz-lipid határfelület) férnek hozzá
szubsztrátjukl1oz. A trigliceridek enzimatikus bontását
a lipázok végzik (28-4. táblázat). A triglicerideket
elsőként a gyomorlipáz támadja meg, amely a zsírlebon-
tás mintegy 10%-áért felelős (újszülöttkorban némikép-
pen más a helyzet, 1. alább). Ez az enzim a trigliceridet
3 molekula szabad zsírsavra és szabad glicerinre bontja
(szemben a pancreaslipáz alább leírt hatásával).
A zsírlebontásban szereplő legfontosabb enzimek a
pancreasból származnak. A pancreaslipáz a triglice-
ridből az 1. és 3. pozícióban hasítja le a zsírsavakat. H a-
tására így 2-monoglicerid és két szabad zsírsav1nolekula
keletkezik. A pancreaslipáz az emulzifikált zsírcsep-
pecskékre hat, amelyek felületén az epesavas sók képez-
nek köpenyt: ezen utóbbiak akadályozzák az enzim és
28-4. táblázat
A lipidlebontás enzimei
Enzim Szubsztrát(ok)
Pancreaslipáz (kolipázt igényel) Tt·igliceridek
(foszfolipidek)
Nyállipáz Trigliceridek
Gyomorlipáz Trigliceridek
Pancreas-foszfolipáz A 2 Foszfolipiclek
Pancreas-koleszterinészteráz l(oleszterinészterek
(nen1 specifikus észtcráz)
Trigliceridek
* 1-acil-glicerofoszfatidok
28. fejezet Lebontás és felszívás a tápcsatornában 427
szubsztrátja interakcióját. Egy kis tömegű fehérjemole-
kula, a pancreasból származó kolipáz l: 1 arányú komp-
lexet képez a lipázzal, az enzimet az emulzifikált lipid-
cseppecske felszínéhez horgonyozza, így a triglíceridet
hozzáférhetéSvé teszi az enzim sz ámára. A kolipáz a
pancreasban pro-kolipázként szintetizálódik és válasz-
tódik ki, és a duodenu1nban a tripszin aktiválja. A panc-
reasból származó koleszterinészter-hidroláz (n1ásik ne-
ve nem specifikus észteráz) a koleszterinészterek.et sza-
bad koleszterinné és szabad zsírsavvá bontja, de triglice-
rideket is bont; a hidrolízis terméke három szabad zsír-
sav és egy szabad glicerinmolekula. A pancreas foszfoli-
páz A 2 enzime a toszfolipiclekből a 2-es pozíciójú zsír-
savat hasítja le: a bontás másik terméke lizofoszfolipid
(1-acil-glicerofoszfatid). Ez utóbbi a foszfolipidlebontás
f() terméke, és ebben a formában szívódik fel.
Kisebb jelentőségű a lingualis kis nyálinirigyekben
kiválasztott lipáz. Ez a gyo1nor űrterében fejti ki hatását,
és hasonlóan a gyomorlipázhoz, mindhárom zsírsavat
lehasítja a triglicericlről. A nyál- és a gyomorlipáznak új-
szülöttkorban van jelentősége, minthogy a hasnyálmi-
rigy lipázelválasztása még ne1n fejlődött ki teljesen. Ha-
sonló funkciót tulajdonítunk az anyatejben lévő lipáz-
nak; ez az egyetlen olyan einésztőenzim, amely a táplá-
lékkal kerül a tápcsatornába.
A lipidlebontás termékeinek felszívódása. A lipidek
felszívásának egyik előfeltétele, hogy a lumenben a lipid-
lebontás termékeiből., epesavas sókból és foszfolipidekből
micellák képződjenek. A hosszú láncú zsírsavak, 2-mo-
nogliceridek, koleszterin és zsírban old6dó vitaminok al-
kotják a micella hidrofób magját, ezt a magot, poláris cso-
portjaikkal kifelé orientálódva epesavas sók burkolják.
Termék(ek)
Zsírsavak, 2-monogliceridek
(2-aci 1.-glicerofoszfatidok)
Zsírsavak, glicerin
Zsírsavak, glicerin
Zsírsavak, lizofoszfol i pidek*
Zsírsavak, koleszterin
Zsírsavak, glicerin

428 V. rész Tápanyag- és energiaíorgalom
Az cnterocyták lumina lis felszínét a vizes fázis egy
igen vékony rétege fedi: ezt nem kevert rétegként szokás
említeni (1. az e l6zőeket). Ez a réteg nem, illetve csak
nagyon lassan keveredik a béltartalommal, különleges
felszíni mikrokörnyezeLet, más néven felszíni mikroklí-
mát képez a bolyhok fels zínén. A réteg elkülönült voltát
jelz i többek között, h ogy pH-ja lényegesen savanyúbb,
mint a lumenbe n mért pH-érték. A micellák hidrofób
alkotó részei a savanyú mikrokörnyezetbe diffundálnak.
A savanyú pH következtében a szabad zsírsavanionok
protonálódnak, és a töltetlen (elektroneutrális) savak ol-
dódhatnak a kefeszegélymembrán lipidkontinuumá-
ban. A zsírsavak ezt követően az enterocyták sejtplaz-
májába difiundálnak.
A zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E- és !(-vita-
min ) szintén oldódnak a micellákban, és a többi lipid-
hez hasonlóan szívódnak fel.
Mire a chymus elérte a jejunum közepét, a lipidle-
bontási termékek felszívódása többn yire teljes: innentől
a maradék micellák főként epesavas sókból állnak, ame-
lyek csak az alsó ileumszakaszból szívódnak fel. Az epe-
savas sók felszívása Na + - hoz kapcsolt másodlagosan
aktív transzport. Az alsó ileu mszakasz sebészi resectiója
epesavas só hiányhoz vezet.
A rövid és a közepes hosszúságú zsírsavak nem ke-
rül nck a micellákba: ezeknek a zsírsavaknak a felszívá-
sá hoz nem szükségesek az epesavas sók.
lipidreszintézis az enterocytákban. A rövid és
közepes hosszúságú zsírsavak a basolateralis membrá-
non keresztül szabad formában lépnek ki az enterocy-
tákból, és közvetlenül az érre ndszeri kapillárisokba jut-
nak. Ezzel szemben a h osszú láncú (14, 16 és 18 széna-
tomos) zsírsavak és az ezeket tartalmazó 2-monogliceri-
dek az enterocytákba való belépésüket követően specifi-
kus zsírsavkötő fehérjékhez kötődnek. A kompl exek a
sima felszínű endoplasm a- reticulumba lépnek be, ahol
a további triglicerid- és foszfolipidreszintézis folyik.
A szabad zsírsavak első lépésben a ktiválódnak, acil-
kocnzim-A-t képeznek. Az aktivált zsírsav két alterna-
tív úton alakulhat trigli ceriddé. E zek közül az a je-
lentősebb, amelyen az aktivált zsírsav 2-monoglicerid-
de l (és kisebb mértékben 1-monogliccriddel) di- és tri-
gliccridet képez: ez a reakcióút dominál jelentős zsírfel-
szívás so rán. A kevésbé j elentős úton az aktivált zsírsav
a -glicerofoszfáttal foszfati<lsavvá alakul, amelyből tri-
gliceridek vagy foszfolipidck k.épződhetnek. Az a-glice-
rofoszfát az enterocytákban glukózból képződik; a sza-
bad glicerin alig hasznosul.
Chylomicronok. A trigliceridek a sima felszínű endo-
plasma-reticulun1ból a Golgi-apparátusba kerülnek,
„
ahol lipid-protein komplexekké, chylomicronokká ala-
kulnak. lA chylomicron név a bélrendszer chylusereiben
(nyirokerekben) található mikroszkopikus méretű ré-
szecskéket jelöli.] A ch ylomicronokat az cnterocyták a
bazális membránon keresztül exocytosissal választják ki
a bolyhok stromájá.ba. A chylomicronok m érete túl nagy
ahhoz, hogy átjuthassanak a kapillárisok falán: az egye-
d üli lehetőség az interstitiumból való továbbjutásra a
nyirokkapillárisok felé nyílik. Ilyen módon a hosszú
szénláncú zsírsavakból képz6dött lipidek a nyirokér-
rendszeren keresztül szívódnak fel, és a ductus thoraci-
cus útján kerülnek az á ltalános keringésbe. Nagy zsír-
tartalmú táplálék fogyasztása utá n a vérbe kerülő chylo-
micronok szemmel láthatóa n zavarossá tesz ik a vérplaz-
mát (lipaemiás plazma) .
A chylomicronok trigliceride k (kb. 90%), foszfolipi-
dek, szabad koleszte rin és kol eszterinésztere k, továbbá
különböző apoproteinek keverékei. A chylomicronok a
lipoproteinek (lipid-fehérje komp lexek) családjába tar-
toznak, annak legnagyobb méretu és legtöbb lipidet tar-
tal n1azó képviselői (1. alább). Az apoprotcinek egy része
az enterocytákban szi nteti zálódik.
Koleszterintranszport és a plazma
lipoproteinjei: a lipoproteinreceptorok
A szervezetben a vízben rosszu l oldódó lipidek (triglice-
ridek, szabad és észterifikált koleszterin, foszfolipidek)
vérben transzportálható formáját az oldható lipoprote-
inkomplexek képezik. A különböző lipoproteinek szere-
pe egyrészt a trigliceridek és a koleszterin transzportja a
perifériás felhasználó sejtekhez, 111ásrészt a koleszterin
elszállítása a perifériáról a májhoz (reverz koleszterin-
transzport), a hol a koleszterin egy része lipoproteinekbe
épül vissza, más része közvetlenül, ismét m ás része pe-
dig epesavas sókká átalakítva az epével választódik ki. A
májnak saját koleszterinszintézise is van, aminek inten-
z itása a visszaszállított koleszterin mennyiségétől függ
(negatív visszacsatolás). A hepatocytákba jutó koleszte-
rin gátolja a koleszterinszintézis sebességmeghatározó
lépését. Az ipari társadalmak átlagos diétáj án a napi ko-
leszterinbev itel z 0,4 g, a napi kolesztcrinszin tézis pedig
z 1 g.
A lipoproteinek hidrofób bel ső része (m agja) trigli-
cerid ekből és koleszterinészterekből, a plaz m a vizes fá-
zisa felé cső perifériája pedig foszfolipidekből, szabad
koleszterinből és specifikus feh érj ékből (apolipoprotei-
nek, amelyeket betű- és számkombinációkk.al jelzünk)
áll. A Jipoproteinek osztályozásásá nak alapj a a részecs-
kék ultracentrifugálással megállapított sűrűsége (glml):
-
-
1ninél magasabb a lipidek aránya a részecskékben, annál
kisebb a részecske sűrűsége. Legmagasabb a lipidek ará-
nya a chylo1nicronokban (CHY), ezt követik a nagyon
kis sűrűségű lipoproteinek (VLDL), majd az intermedi-
er sűruségű (IDL), az a lacsony sűrűségű (LDL), végül
a nagy sűrűségű (HDL) lipoproteinek (28-5. táblázat).
Az egyes lipoproteinfrakciók azonban nem csak lipid- és
fehérje-összetevőik aránya, hanem a bennük jellemzően
el6torduló apoprotei nek alapján is különböznek. l\IIa-
guk az apoproteinek részben a bélhán1sejtekben, rész-
ben a hepatocytákban keletkeznek.
Minthogy az egyes alkotórészeket nem kovalens kö-
tések tartják össze, ennek következménye egyrészt a fe-
hérjék kicserélése az egyes lipoproteinek között, 1nás-
részt lipidek kicserélése, leadása és felvétele. A vérben
keringő lipoproteinek állandó változásban lévé>, egymás-
„
ba átalakuló dinamikus struktúrák. Uj apoproteinek fel-
véte le teszi lehetővé, hogy a sejtek felszínén jelen lévő Jí-
poproteinreceptorok felismerjék az egyes részecskéket.
A részecskék trigliceridtartalmának egy része a külön-
böző lipáz ok (az ektoenzim lipoproteinlipáz, a májban
lévő hepaticus trigliceridlipáz) hatására lebomlik, a ré-
szecskék kisebbek lesz nek, sűrűségük megnő; ezzel ma-
radvány (remnant) részecskék alakulnak ki. A koleszte-
rinészter transzfer protein más részecskékbe helyezi át a
koleszterinésztereket. A részecskék lipidjei kémiailag is
átalakulhatnak: a foszfolipid-koleszterin-aciltranszfe-
ráz hatására a lipoproteinben lévő szabad koleszterin
kolcszterinészterré alakul át.
A lipoprotein-anyagcsere hibáinak (dyslipidaen1iák)
meghatározó jelentőségük van az atberosclcrosis kiala-
kulásában: bizonyos genetikai rendellenességeket tör-
vényszerűen követ az atherosclerosis kialakulása és en-
nek következményei (coronariabetegség stb.). Hibás
táplá lkozási szokások (extrém zsírdús, ún. „gyorsétter-
28-S. táblázat
Az egyes lipoproteinosztályok összetétele
Lipoprotein osztály Összes fehérje (0/o)
Chylomicron 1,5-2,5
VLDL 5-10
IDL 15-20
LDL 20-25
HDL'"' 40-55
VLDL: very high density lipoprotein; IDL: intermediate density lipoproteio; LDJJ: lovv density lipoprolein; I IDL: high <lensity li-
poprotein
* Ebből észterifikált koleszterin 3 5-40%
** Több alosztály átlagos értékei
28. fejezet Lebontás és felszívás a tápcsatornában 429
mi" étrend) esetén, amelyek atherosclerosis kialakulásá -
val járnak, kimutatható a lipoproteinekben beálló válto-
zás (dyslipidaemia) és a hypercholesterinaemia; a ko-
lesztcrinszintézis gyógyszeres redukciója (statin gyógy-
szerek) csökkenti az atherosclerosis kockázatát. A ma
uralkodó felfogás szerint az LDL magas, vala rnin t a
HDL alacsony szintje növeli az atherosclerosis kocká-
zatát, míg a magas HDL-szint rizikót csökkkent() té-
„„
nyezo.
A chylomicronok átalakulásai és a „forward" ko-
leszterintranszport (exogén lipidek transzport-
ja). A chylomicronok az enterocytákat elhagyva a nyi-
rokkeringésen/ductus thoracicuson keresztül a vérke-
ringésbe jutnak. A kapillárisokban trigliceridjeik egy ré-
sze lipáz hatására lebornlik, a keletkező zsírsavak a szö-
vetekben felhasználódnak vagy raktározódnak. A trigli-
ceridek lebomlásával párhuzamosan az apoprotei nek
aránya egyre növekszik, a lipoproteinek sűrűsége folya-
matosan n ő, a részecskék átmérője pedig csökken. Az
átalakult chylomicronokból és a HDL-ekből (1. alább)
átvett koleszterinbé:>l chylomicronmaradványok (rem-
nant részecskék) keletkeznek.; ezek enterocyt:.1kban
szintetizált apoproteinjei közben kiegészülnek a HDL-
ek proteinjeivel. A hepatocyták remnantreceptorai ezen
utóbbiak segítségével ismerik fel a chylo1nicronmarad-
ványokat, amelyeket endocytosissal vesznek fel. A táplá-
lékkal felvett koleszterin ezen az úton jut el a májba. A
hepatocytákban a felvett chylomicronmaradványokból,
továbbá foszfolipidekből, koleszterinből és a hepatocy-
tákban szintetizált apoproteinekből VLDL-részccskék
keletkezn ek, amelyek a vérkeringésbe kerülnek. A
VLDL hasonló folyamatokon megy keresztül, mint a
chylomicronok (28-3. ábra): a trigliceridek hidrolízisé-
vel IDL-, majd LDL-részecskék keletkeznek, közben
Összes lipid (O/o) Legjellemzőbb apoprotein
97-99 Apo 848 (entcrocytákból)
90-95 Apo B 100 (hepatocytákból)
80-85
75-80'*
45-60
430 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom

más lipoproteinekből származó apoprotei nek „jelölik
meg" a részecskéket. A körforgás áUandó: a hepatocyták
LDL-receptoraik segítségével folyamatosan visszaveszik
a keringő lipoproteineket, amelyeket lebontva és reszin-
tctizálva ismét a keringésbe juttatnak. A koleszterin ezen
soklépcsős eljutását a bélből és a májból a szöveti sejtek-
hez „forward" koleszterintranszport néven említjük.
l ipoproteinreceptorok. A sejtekbe történő lipoprote-
in-, ill. koleszterinfe lvételben jelentős szerepe van egyes
plazmamembrán-receptoroknak, amelyek a lipoprotei-
nek meghatározott apoproteinjeit ismerik fel és kötik
m eg. Az LDL-receptor főként a májsejtekben és a szte-
roidhormonokat szintetizáló sejtekben fordul elő. A re-
ceptoron m egkötött LDL receptorközvetített endocyto-
sissal egészében kerül a sejtbe; ott a szabad koleszterin
és a koleszterinésztcrck felszabadulnak, az apoprotei-
nek pedig a lysosomákban bomlanak le. Az „LP-marad-
vány" - („LP-remnant" -) receptorok az em lített, lipid tar-
talmuk egy részét()! megszabadult részecskéket kötik
meg, amelyek ugyancsak egészükben endocytosissal ke-
rülnek a májsejtekbe.
Egészen más természetűek a multifunkcionális „sca-
venger" receptorok családjába tartozó fehérjék (SR-A és
-B). Az SR-receptoron való kötodéstkövetoen nem a tel-
jes részecske endocytosisa következik be, hanem csak a
lipidek, közöttük a koleszterin/koleszterinészter kerül-
nek a sejtbe, ezt követően a részecske maradványa levá-
lik a sejt felszínéről. Az SR-B típusú receptorok fizioló-
giás szerepet játszanak a „fordított" k.oleszterintransz-
portban (l. alább), továbbá a szteroidhormonokat szin-
tcti %ál6 sejtek SR-BI közrcmlíködésével veszik fel a hor-
m onszintézis kiinduló anyagának, a koleszterinnek egy
részét (l. a 33. fejezetet).
Az SR-A és SR-B típusú receptorok kémiailag m ódo-
sult lipoproteinekkel is reagálnak. Ezzel a m echanizmus-
sal kerülnek felvételre a macrophag- és simaizomsejtekbe
azok a lipidek, amelyeket gyulladásos folyamatok során
keletkező oxidatív szabad gyökök módosítottak. A felvétel
nem szabályozott, nem korlátozza a sejteken belül már
jelen lévő koleszterin mennyisége. A sejtbe felvett kolesz-
terin jelentős szerepet játszik a scleroticus „plakk" kiala-
kulásában (fénymikroszkópos vizsgálatnál ez a lipidben
gazdag, ún. „habos sejtek" megjelenésében nyilvánul

A CHY B
trigliceridek ~
~
CHY-remnant részecskék .....----_.LOL-receptor {

~ Máj LOL

Koleszterin
r
CETP

+
Epesavas sók
Koleszterin

VLOL Apr-1 lliITl LP

Koleszterinelimínálás
az epébe ~ HOL
IOL prep HOL
~
LOL t
HOL LCAT
Oxidált LOL
!~
LDL-receptor SR-B 1 y
SR-A r

Macrophag-
/

Egyéb Macrophag- Izomsejtek Zsírsejtek

Szteroidokat
sejtek színtetizáló sejtek sejtek
sejtek

28 „ ~:ra

Lipoprotein-átalakulások
A) CHY- és VLDL-átalakulások; „forward" koleszterintranszport. B) HOL-átalakulások; reverz koleszterínlranszport
ABCA 1: foszfolipid/koleszterín ABC-transzporter; CETP: koleszterinészter-transzferprotein; CHY: chylomicron; LCAT: lecitin-koleszterin-acil-
transzferáz; PLTP: foszfolipid transzport protein; SR: scavenger receptor; VLDL: nagyon kis sűr(íségü lipoprotein
s
meg). Az LDL-receptorok genetikai hiánya esetén a sca-
venger receptorokon keresztüli (oxidált) LDL-felvétel ke-
rül előtérbe, és ez magyarázza, hogy ebben az állapotban
LDL-akkumulációval, súlyos atherosclerosissal és coro-
nariabetegséggel járó familiáris hyperchol esterinamia
alakul ki. A HDL antiatherogen hatásában valószínűleg
az játszik szerepel, hogy a májsejtek felszínén az SR-BI
fehérje megköti a HDL-részecskéket, ezáltal a hepatocy-
ták felveszik a HDL koleszterinjét („fordított" koleszte-
rintranszport, l. alább).
A ,,fordított" (reverz) koleszterintranszport. A
koleszterin állandó körforgásban van a szöveti sejtek és
a többletkoleszterin eltávolítását végző máj között; a
szöveti koleszterint HDL-részecskék kötik m eg, és szál-
lítják a májba.
A máj lipidmentes Apo Al-fc hé1iéket (a-HDL),
vagy lipidben szegény HDL-szubfrakciót (pre-P-HDL)
juttat a vérkeringésbe. Ezek a részecskék foszfolipid- és
koleszterinkiáramlást indukálnak a perifé riás sejtek
membránjából, mintegy kivonják a plazmamen1brán
egyes lipidjeit: ebben a folyamatban egy ABC-transz-
porter (ABCAI ) játszik aktív szerepet. (Az ABCAI ge-
netikai hiánya súlyos dyslipidaemiával jár.) A I-IDL-ré-
szecskék szabad koleszterinjét a lecitin-koleszterin-
aciltranszferáz enz im észterifikálja: a keletkezett észte-
rek a HDL-részecske magjába diffundálnak, ezzel a ré-
szecske perifériáján csökken a szabad koleszterin kon-
centrációj a, a kialakuló koleszteringrád iens pedig előse ­
gíti a kol eszterin kilépését a sej tekből.
A HDL-részecskék koleszterinészter-tartalma több
folyamat, ill. két különböző receptor révén kerül a máj -
ba. Az egyik folyam atban a mind kisebb méretűvé váló
HDL-remnant részecskék preferenciálisan kötődne k a
hepatocyták SR-BI-receptoraihoz, majd belőlük a már
ism ertetett módon a sej tbe kerül a koleszterin, és a re-
ceptorról leválik a HDL. A niásik folyamatba n egy fe-
hérje, a koleszterinészter-transzferprotein katalizálja a
kol eszterinészter átlépését a HDL-részecskékből más li-
poprotein ekbe, az így koleszterinben gazdagabbá vált li-
poproteinmaradványokat a hepatocyták remn a ntrecep-
toraik közvetítésével veszik fel. A felsorolt folyamatok
összessége hozzájárul ahhoz, hogy a koleszterin napi
szintézise és a koleszterin és a belőle képződött epesavas
sók májon keresz tüli napi kiválasztása egyensúlyban le-
gyen. A I-IDL-szint csökkenése a koleszterin reverz
transzportját, ezzel eltávolítását nehezíti m eg, és a ko-
leszterin retenciója kóros változásokhoz, végeredmény-
ben atherosclerosishoz vezet.
28. fejezet Lebonlás és felszívás a tápcsatornában 431
Kalciumfelszívás
Az e urópai lakosság napi kalciumbevitele kb. 1OOO m g;
enn ek fr5 forrása a tej és a különböző tejtermékek, vala-
mint egyes növényi táplálékok. A bevitt 1OOO mg-bÓl a
vékonybélben <400 mg szívódik fel, de a kü lönböző
„
szekrétumokkaJ a bélbe kb. 200 mg kalciu m is ürül. Igy
a n ettó fels z ívott mennyiség csak 200 mg kö rü l van. (A
kalciumanyagcserét részletesen a 22. fejezetben ismer-
tettük.)
A kalcium egy kis hányada a vékonybél teljes
h ossz úságában paracelluláris diffuzióval kerül a szerve-
zetbe. E z a felszívási folyam at semmilyen szabályozás
alatt nem áll, és m értéke - bizonyos határok között - a
bevitt kalciummennyiség j elentős fol(ozásával növel -
heLo. A kal cium nagyobb része a duodenumba n és a
proximalis jejunumban transzcellulárisan , aktfv transz-
portfolyamattal szívódik fel. Ez a felszívási folyamat
n em fokozható a kal ci umbevitel (a kínálat) növelésével,
hanem azt egy hormon, a kal citriol, m ás néven l,25-di-
hidroxi-D 3-vitamin szabályozza (1. a 22 . fejezetet). A
h ormon hi ányában a felszívás csökken, és kalciumhiá ny
jön létre.
A kalcitriol a kalciumfeJszívás legalább h árom lépé-
sét szabályozza. A kalcium első lépésben az e nterocyták
kefcszegélymembránján hatol át. Kalcitriol az enterocy-
tába való kalciumbelépést kb. 25%-kal képes növelni, a
folyamatban luminalis Ca2+ -csatorn áknak lehet szere-
pe. A belépést követően a Ca2+ a sejtplazmában specifi-
kus kalciumkötő fehérjéhez kapcsolódik. A fehérjéhez
való kötődés elengedhetetlen a további sejten belüli
transzportban. A kal ciumkötő fehérje képződését kalci-
triol szabályozza: a hormon a fehé1i e termelődését a
kalcitriolhiányos állapothoz képest több mint százszo-
rosára növeli. Végül az intracelluláris kalciumnak a gra-
dienssel szemben ki kell jutnia az interstitiumba: a
tran szporto t a basolateralis membrán Ca2+ -pumpája
működteti. A kalcitriol 2-3-szorosára növeli a pumpa
működését. A három lépés közül a sejtplazma kalcium-
kötő fehérj éjének szintézise tűnik a legfontosabb szabá-
lyozott folyamatnak.
A kalcitriolhiány következtében elégtelen kalcium-
felsz.ívás gyermekkorban rachitis (magyar néven angol-
kór) ki.fejlődéshez vezet. A feln őttkor h asonló betegsége
az osteo malacia.

432 V rész • Tápanyag- és energiaforgalom
Vasszükséglet, -bevitel
és -felszívás
A vékonybél ismertetett felszívó folyamataival összeha-
sonlítva a vas felszívása egy egyedülálló jellegzetességet
mutat: a felszívás nemcsak növekedhet, ha a vasszük-
séglet megnövekedett, hanem egy „nyálkahártyablokk"
(felszívási stop) korlátozhatja a potenciálisan veszélyes
vastöbblet felszívását.
Vasszükséglet és vasbevitel. A felnőtt szervezetben
összesen kb. 4000 ing vas van. Ennek nagyobb része
„működő vas'': az oxigéntranszportban (a hemoglobin-
ban, kisebb részben a mioglobinban) és különböző oxi-
datív és nem oxidatív enzimekben szerepel. A maradék,
kb. l OOO mg vas a vasraktárakban 1 főként a Inájban fer-
ritin formájában található.
A szervezet, főként a gyomor-bél rendszeren keresz-
tül, renszeresen veszít vasat, és a veszteséget pótolni
kell. A felnőtt férfiak és a menopausa után a nők napi 1
mg vasat veszítenek. A vasveszteség a reproduktív kor-
ban lévő női szervezetben a havivérzés n1iatt nagyobb,
napi átlagra átszámftva 2-3 mg-ra tehető. Ahhoz, hogy a
vörösvérsejt.képzés és a vastartalmú enzimek szintézise
zavartalan legyen, és a vasraktárak is fel legyenek töltve,
a napi vasbevitel ennél 10-szer több, férfiban és a meno-
pausa után nőben napi 10 mg, fogamzóképes 1corban
lévő nem terhes nőben napi 20 mg kell legyen.
A táplálék vastartalma és a vasfelszívás közötti kü-
lönbözetet részben az okozza, hogy a vas a táplálék
egyes összetevőivel oldhatatlan vegyületeket képez. A
vassal képzett komplexek savanyú pH-n jobban oldód-
nak, a gyomorsósav javítja a felszívás esélyeit. Ennek tü-
körképeként gyomorsavhiányban a vasfelszívás romlik.
Megnövekedett vasfelszívási igény jelentkezik foko-
zott szükséglet esetén, mint pl. terhességben, magaslati
alkalmazkodáskor va.gy vérvesztést követően. A vashi-
ány, amelyet az elégtelen vasellátás okoz, világszerte je-
lentkező probléma: ez az ~!naen1iák („vérszegénység")
leggyakoribb oka.
Vasfelszívódás. A vas a duodenum és a proximalis je-
junum enterocytáin keresztül szfvódik fel. A vas felszí-
vása három l épésből áll: a kefeszegélyen keresztüli vas-
belépés a sejtbe, a sejten belüli átalakulások, és a basola-
teralis me1nbránon l{eresztüli vaskilépés. Meglepő mó-
don, a felvételért és leadásért felelős fehérjék legnagyobb
része mindmáig ismeretlen.
A táplálékban lévő vas nagyobb része anorganikus
„
(ionizált) vas. Ugy tűnik, hogy a táplálékban előforduló
--
anorganikus vasból főként a ferrovas (Fe2 +) szívódik fel,
és feltételezték (bár nem bizonyították), hogy egy sejt-
felszíni Fe3+ -reduktáz a ferriiont ferroionná alakítaná
át. Csaknem biztos, hogy valamely luminalis „
transz-
portfehérje felelős a sejtbe való bejutásért. Ugy tűnik to-
vábbá, hogy a sejt belső negativitása szerepel a vasfelvé-
telben, korreláció mutatható ki a a negatívabb memb-
ránpotenciál és a megnövekedett vasfelvétel között. A
vas másik forrása az állati eredetű táplálékokban előfor­
duló hemoproteinek. Az emésztési folyamatok felszaba-
dítják az elfogyasztott hen1oproteinekből a hem alkotó-
részt, és az enterocyták a hemet szfvják fel. A hem egy
feltételezett luminalis hemszállító fehérje segítségével
lép be az enterocytába. A sejteken belül a hemb()l felsza-
badul az anorganikus vas: egy sejten belüli hemoxige-
náz ferrovasat (Fe2 +) tesz szabaddá, amely ettől kezdve
részét képezi a sejten belüli vaskészletnck.
A sejten belüli Fe2 + -készlet két lehetséges alternatív
út felé inehet; úgy tűnik, hogy a szabályozás módja az
utak közötti választás.
Az „abszorptív út" -on a ferroionokat eddig nen1 azo-
nosított sejtplazmafehérjék kötik meg (az ismeretlen fe-
hérjéknek több nevet is adtak, az egyik ezek közül a
.1,mobilferrin "); a komplex a basolateralis membrán felé
szállítódik. Az abszorptív út során a vasnak a basolate-
ralis membránon keresztül el kell hagynia az enterocy-
tát. A ki lépésnek csak néhány mozzanatát ismerjük.
Bizonyos, hogy az enterocytából kilépő vas egy plazma-
fehérjéhez, transzferrinhez kötődik. Egy eddig ismeret-
len folyamatban a ferrovas ferrivassá oxidálódik. A vér-
plazmában l évő transzferrin vivőanyagként szolgál a
felszívó enterocyták, a vasraktárak és a hemoproteineket
szintetizáló sejtek között.
Az alternatív, ún. raktározási és elin1inációs úton a
vas az enterocytán belül az apoferritin nevű fehérjéhez
kötődik: ezáltal az apoferritin ferritinné alakul. Az apo-
ferritin a vas ferri formáját köti meg, a kötés megle-
hetősen erős. (Egyébként a májban is ferritinben raktá-
rozódik a vas.) A ferritinben megkötött vas nem hagyja
el az enterocytákat, hanen1 egészen addig helyben ma-
rad, ameddig az enterocyták leválnak a villusról. Mint-
hogy a vasfelszívás helye a duodenum és a felső jeju-
num,„ a leváló enterocytákból származó vas kiürül.
U gy tűnik, hogy a vasfelszívás szabályozásában nem
az érett, hanem a fejlődő (érésben lévő) enterocyták ját-
szanak szerepet. A fejlődés korai szakaszában lévő sej-
tek a vérplazmából, a basolateralis receptorhoz kötödő
transzferrin-vas komplex közvetítésével vesznek fel va-
sat. A felvétel mértéke a vasraktárak állapotától függ: a
sejtek akkor vesznek át vasat a transzferrintől, ha ez
utóbbi megfelelően telített. Ilyen n1ódon a fejlődő sejtek
monitorozzák a szervezet vasellátottságát. A fejlődő sej-

tekben az apoferritin szintézisét a sejt vastartalma sza-
bályozza. Magas sejten belüli vasszint fo kozza az apo-
ferritin k.ifejezé>dését. Azok az enterocyták, amelyek te-
lített vasraktárak jelenlétében differenciálódtak, magas
apoferri tinszinttel rendelkeznek, és következésképpen
az általuk felvett vas a raktározási és eliminációs útra te-
relődik. E nnek tükö rképekén t, vashiányban az apoferri-
tinszintézis visszaszorul, és a lumenből felvett vas a fel-
szívási útra terelődik.
Felszívás a vastagbélben
Na+ -felszívás és K+-szekréció
a vastagbélben
A vastagbél nyálkahártyáját borító hámsejtréteg külön-
bözik a vékonybél enterocytáitól. Az egyik lényeges kü-
lönbség az, hogy a vastagbél egyes hámsejtjei közötti
szoros kapcso lat permeabilitása nagyon korlátozott.
Ennek következménye, hogy a lumen és az interstitium
között ozmotikus és iongradiensek alakulnak ki. A má-
sik lényeges különbség a Na+ -felszívás mechanizmusá-
ban van. A fol yadék- és elektrolitfelszívás alapja a vas-
tagbélben is a basolateralis membrán Na+-K +-pumpá-
ja és az általa létrehozott Na+ -gradiens. A luminalis
membránban azonban - szemben a vékonybél hámsejt-
jeivel - a Na+ főként az amiloriddal gátolható Na+ -csa-
tornákon keresztül jut a sejtbe (ez utóbbi ak az epitheli-
alis Na+-csatornák családjába tartoznak). A vastagbél-
ben a Na+ -csatornákat egy hormon, a 1nellékveseké-
regből származó aldoszteron szabályozza (l. a 21. feje-
zetet). Az aktív, transzcelluláris Na+ -transzport elektro-
0 Attekintés
A bélbolyhokat rövid élettartamú (3-6 nap) ente-
rocyták borítják. A lelökődött enterocytákat a boly-
l1ok bázisán elhelyezkedő őssejtekből differenciáló-
dó sejtek pótolják. Az őssejtből kial akuló cryptasej-
tek vándorlásuk során szekréci ós működésű sej-
tekből emésztő és felszívó működésű enterocytákká
alakulnak.
A komplex tápanyagokat a tápcsatorna lumenében a
nyálmirigyek, a gyomormirigyek és a pancreas által
kiválasztott enzimek bontják. A luminal is bontást az
enterocyták felszínén rögz ült enz imek folytatják
(celluláris bontás) . A szénhidrátok és a fehérjék
előbb luminalisan, a továbbiakban cellulárisan bom-
lanak. A lipidek bontása csak luminalisan folyik.
28. fejezet Lebontás és felszívás a tápcsatornában 433
mos potenciálkülönbséget alakít ki a lumen és az in-
terstitium között. A klorid anio nok passzívan, paracellu-
lárisan követik az elektromos gradienst.
A vastagbél hámsejtjei !(+ -okat választanak ki a lu-
menbe. A K + -szekréció - haso nlóan a Na+ -felszívás-
hoz - aldoszteronszabályozás alatt áll. A K + -szekréció
két úton folyhat. Az egyik lehetőség a luminalis memb-
rán két kicserélő karrierjének funkcionális kapcsolódá-
sa. A N a+/H + kicserélő karrier növeli a lumenben a
H + -koncentrációt, a l un1inalis H + -ok.at pedig a
H +/K+ kicserélő karri er cseréli ki intracelluláris !(+ -
okra. A m ásik l ehetőséget a luminalis membrán !(+ -
csatornái teremtik meg: a I<+ -ok ezeken keresztül elekt-
rokémiai gradiensük m entén léphetnek a lu1nenbe (fel-
téve, hogy a lumenben a rz+ koncentrációja <25
mmol/l). A hasonlóság a vas tagbél és a vese-gyűjtőcsa­
tornácskák hámjának Na+-felszívása és K + -szekréciója
között kézenfekvő (1. a 20. fejezetet).
A Na+/I-I + ki cserélő karrier egy további funkciója a
vastagbél bikarbonátszekréciójának biztosítása. A H + -
o k kilépésével együtt a sej ten belül OH- -ok maradnak
vissza, amelyek C0 2-dal reagálva bikarbonátionokat ké-
peznek (szénsavanhidrázzal katalizált reakció). A bi-
karbonát.ionokat a luminalis memb rán HC03-;c1- ki-
cserélő karrierje a luminalis folyadék l<loridionjaira cse-
réli ki. Valamennyi felsorolt folyamat eredménye, hogy a
vastagbél lumenében a rz+ -koncentráció magas, és a
vegyhatás alkalikus. Normális körülmények között a
vastagbélen keresztül sem a HC03- - sem a !(+-veszte-
ség nem jelentős. H a azonban, bármely oknál fogva~
hasmenéses állapot lép fel, a széklettel nagy a kálium- és
a bikarbonátveszteség; következményes hypokalaemiá-
val és nem respiratorikus (metabolikus) acidosissal kell
számolni.
A basolateralis Na +- 1<.+ -pumpa által kialakított
Na +-gradiens működteti mindazon tápanyagok fel-
szívását, amelyek Na+ -kotranszpo rttal szívódnak fel
a lumenből (n1ásodlagosan aktív transzport).
A trigliceridek, foszfolip.idek, koleszterinészterek és
zsírban oldódó vitaminok a bél lumenében emulzi-
fikálódnak. Enziines lcbomlásukat követően az epe-
savas sókkal képeznek veg-yes micellákat. Epesavas
sók hiányában a lipidek felszívása hiányos. A trigli-
ceridek és a foszfolipidek az enterocytákban reszin-
tetizálódnak. A reszintetizált vegyületekből chylo-
micronok alakulnak, amelyek a nyirokutakon ke-
resztül szívódnak fel.
 434 V rész Tápanyag- és energiaforgalom
. i
1 _t'
A vérben a lipidek lipoproteinek formájában szállí-
tódnak. Az egyes li poproteineket lipidtartalmuk (sű­
rűségük, glml), méretük és apoproteinjeik alapján
soroljuk osztályokba (chylomicronok, VLDL, IDL,
LDL és HDL). A sejtek lipoproteinreceptorokon ke-
resztül veszik fel a koleszterint. A sejtekben felhal-
mozódott koleszterintöbblet az ún. scavenger recep-
torokon keresztül lép ki a sejtekből, és a vérben
HDL-hez kötve szállítódik (reverz kol cszterin-
transzport). A scavenger receptorok szerepet játsza-
nak az oxidált lipoproteinek felvételében; ezek be-
lépése az érfal sejtjeibe (macrophagok, simaizomsej-
tek) atherosclerosishoz vezet.
llif, Az alapokon túl
Kóros lebontási és felszívási folyamatok
A szénhidrátlebontás vagy -felszívás hiányosságai
'
Ep körülmények között. átlagos („normális") táplálkozás
mellett a luminalis és c;i celluláris lebontás. a felszívás és a
bélmotorika kie l égítően összehangolt. Ennek eredménye-
ként minden ozmotikusan aktív szénhidrát-molekula felszí-
vásra kerül. még mie lőtt a chymus elérte volna az ileum
terminalis szakaszát: sem mono-. sem oligoszacharid nem
jut a vastagbélbe.
Néhány kóros állapotban - többnyire valamely geneti-
kai okból - a szénhidrátok végső celluláris bontása vagy
felszívása hiányos. Ezek közé tartozik a laktáz. ill. a szacha-
ráz elégtelen működése. továbbá az SGLT1 kotranszporter
hibája (glukóz-galaktóz malabszorpció). Valamennyi felso-
rolt esetben fel nem szívódott. ozmotikusan aktív di-, illet-
ve monoszacharidok maradnak vissza a vékonybél lume-
nében. ill. kerülnek a vastagbélbe. Ennek következtében a
vízfelszívás sem teljes. a vastagbélbe kerülő folyadékter-
helés megnövekszik. Az alsó ileum és a vastagbél bakté-
riumflórája fermentálja a fel nem szívódott cukrokat. szer-
ves savak és gázok képződnek. A savak irritálják a nyálka-
hártyát, gyulladáshoz vezetnek, és a gázokkal együtt gör-
csös fájdalmat okoznak. Az ozmotikus terhelés hasmenés-
hez vezet.
Laktózintolerancia. A laktáz genetikai okból bekövetkező hi-
ánya, vagy felnőttkori eltűnése a tápcsatornából világszer-
te széles körben elterjedt. bár a genetikailag eltérő etniku-
mok között nagy különbség lehet. A laktózintolerancia
felnőttkorban mindaddig ártalmatlan. amíg az étrend nem
tartalmaz a tejből vagy egyes tejtermékékből származó
laktózt. Csecsemőkben azonban a laktázhiány súlyos has-
menéshez vezet. hacsak a tejet/tejcukrot nem vonják ki az
étrendből. (Ritkábban ugyan. de hasonló következmé-
nyekkel jár a szacharáz hiánya.)
Az SGLT1 veleszületett hiánya. Az SGLT1 transzporter geneti-
kai okból nagyon ritkán ugyan, de hiányozhat: ennek kö-
vetkezménye a glukóz-galaktóz malabszorpció. A rendel-
lenesség újszülöttekben végzetes lehet, amennyiben
A B12 -vitamin (kobalamin) a gyomorban előbb R-
proteinekhez, majd a fedősejtek szekréciós terméké-
hez, az intrinsic faktor néven ismert glikoproteinhez
kötődik. A B 12 -vitamin-intrinsic faktor komplexéből
a B12 -vitamin az als6 ileumban szívódik fel.
A kalcium felszívását a D-vitaminból keletkezett
kalcitriol szabályozza.
A vas felszívását a szervezet vasraktárainak állapota
szabályozza.
nem vonják meg az étrendből a glukózt és galaktózt szol-
gáltató laktózt.
Congenitalis kloriddiarrhoea
A bélben folyó transzcellul áris kloridfelszívás fiziológiai
fontosságára egy genetikai eredetű betegség, a congeni-
tal is kloriddiarrhoea irányította a figyelmet. A Cl- /HC03 ki-
cserélő karrier genetikai rendellenessége esetén az ileum
és a vastagbél Cl- -felszívása hibás, a széklettel nagy
mennyiségű Cl- ürül. és a betegben hypochloraemia
fejlődik ki. A HC03 -szekréció hibája nem respiratorikus
(metabolikus) alkalosishoz vezet. A betegséget folyadék-
és elektrolitpótlással sikeresen lehet kezelni.
Szájon keresztül végzett rehidrációs terápia
A bevitt. valamint a szecernált folyadék nagy része felszí-
vódik, még mielőtt a chymus elérte az ileocaecalis billen-
tyűt: csak kevesebb mint 2 1 éri el a vastagbelet. Ezen
utóbbi mennyiség azonban kóros körü lmények között lé-
nyegesen megnövekedhet. Ennek egyik oka lehet. ha a
vékonybélbe nem felszívódó anyagok kerülnek, vagy ha
az egyébként felszívható anyagok (pl. fruktóz) túlságosan
nagy mennyiségben kerültek fogyasztásra (azaz több.
mint amennyi a felszívó kapacitásnak megfelel). Ennek
következtében a vastagbél lumenében ozmotikusan akt-
ív részecskék gyűlnek fel, és a szokásos vízfelszívás nem
jöhet létre. A folyadéktöbblet a széklettel ürül ki (hasme-
nés). Ugyancsak megnövekedik a fel nem szívódott fo-
lyadék mennyisége, ha baktériumtoxinok aktiválják a
cryptasejtek szekrécióját (1. a 27. fejezetet). A felszívódás
ilyenkor nem képes a megnövekedett szekrécióval lé-
pést tartani. mert nincs annyi szubsztrát a bélben, ameny-
nyi kotranszporttal pótolhatná a szecernált NaCl-ot. A be-
tegeket szájon keresztüli rehidrációs terápiáva l lehet ke-
zelni: NaCl-glukóz vagy NaCl-aminosavak együttes adása
aktiválja a Na+-szubsztrát kotranszportot. Ezzel az eljárás-
sal a folyadékfelszívás a vékonybélbő l több literrel növel-
hető.
-
Lipid1nalabszorpció
Pancreaslipáz-hiány. A pancreaslipáz normálisan nagy feles-
legben terme l ődik. A zsírlebontás hiánya csak a hasnyál-
mirigy szövetének nagymértékű tönkremenetele után vá-
lik nyilvánvalóvá. A pancreaslipáz hiányának következmé-
nye a zsírmalabszorpció, amelyn ek tünete zsír megjelené-
se a székletben (steatorhoea).
Epehiány okozta lipidfelszívási zavar. Epesavas sók hiányában
a bél lumenében nincs micellaképződés. A lipidek
emésztése és felszfvása súlyos mértékben károsodik, a li-
pidek nagy része a széklettel elvész (lipidmalabszorpció).
Az epesavas sók hiánya a zsírban oldódó vitaminok hiá-
nyos felszívódásához vezet. A zsírfelszívódási zavarok kö-
zül kü lönösen je l entős a K-vitamin hiánya, minthogy a hi-
ány tün etei viszonylag hamar jelentkeznek (a többi zsírban
oldódó vitamin tárolódik a szervezetben, és hiánytünetek
csak későn lépnek fel). A K-vitamin nélkülözhetetlen
egyes véralvadási faktorok szintézisében. Epesavas sók hi-
ányában (pl. epeút-elzáródás esetén) a véra lvadási folya-
mat zavart szenved (1. a 11. fejezetet).
Vészes vérszegénység (anaemia perniciosa)
A 8 12-vitamin hiányának legjelentősebb oka az intrinsic
faktor hiánya. Ez az állapot a gyomornyálkahártya atrófiájá-
nak, fedősej thiánynak a következménye. 1 ntrinsic faktor
nélkül a B12-vitamin alig szívódik fel, a passzív diffúzióval
«p Mérföldkövek
1708: H. Boerhave felveti, hogy a felvett tápanyagok
felszfvását mechan ikai és kémiai lebontásuk előzi
meg.
1752: R. A. F. Réaumur (akit az általa bevezetett
hőmérsékleti ská la tett ismertté) kimutatja, hogy a gyo-
morba tett hús felo ldódik, míg a keményítőszemcsék
nem.
1777: L. Spalanzani kimutatja, hogy a gyomorból kivett
nedv képes in vitro feloldani a húsdarabokat.
1835: Th. Schwann (a sejttan egyik megalkotója) felfe-
dezi a gyomornedvben a pepszint.
1845: Miahle felfedezi a ptialint, amelyet m a nyálami-
lázként ismerünk.
1856: C. 8ernard a pancreasnedvben emésztőenzi­
meket talál.
a 1876: W. Kühne felfedezi a pancreasnedvben a trip-
szint. Később kimutatja, hogy a pancreasn edv
emésztő hatására néhány szabad aminosav (leucin és
tirozin) jelenik meg.
• 1899: R. Höber leírja a vékonybél különböző cukrokra
nézve „szelektív permeabilitását" (felfedezését rövide-
sen mások is megerősítik).
1920-as évek: G. R. Minot, W. P. Murphy és G. H.
Whipple májetetéssel sikeresen kezelik vészes vérsze-
28. íejezet Lebontás és felszívás a tápcsatornában 435
fel vehető 8 12-vitamin a normális fel szívásnak 111indössze
egyezred része. Egy további ok lehet a pancreas fehérje-
bontó enzimeinek hiánya. Ha a 8 12-vitamin-R-protein
komplex nem bomlik le. a viszonylag kisebb affinitású int-
rinsic faktor nem képes a nagyobb affinitású R-proteintől
átvenni a 8 12-vitamint. Az intrinsic faktorhoz való kötődés
nélkül a B12-vitamin nem képes az alsó ileumból felszí-
vódni. (Az alsó ileum megbetegedése vagy sebészi eltá-
volítása a 8 12-vitam in felszívódási zavarához. anaemia per-
niciosához vezet.)
Vastöbblet és vashiány
A szükségletet meghaladó vasfelszívás az idiopathiás hae-
mochromatosis néven ismert betegséghez vezet. Valószí-
nűsítik, hogy a veleszületett haemochromatosis esetén va-
lamelyik szabályozási tényező mutáción ment keresztül,
és a nyálkahártyablokk nem működik kielégítően. Némely
haemochromatosisban szenvedő betegben mutáns gént
ta láltak, és ebből - ugyan közvetve - arra következtettek,
hogy a gén normális produktuma lenne felelős a vasfelszí-
vás szabályozásáért.
A vash iányt jellem zi a vé rplazma vaskoncent rációjának
csökkenése és a plazma vaskötő kapacitásának emelke-
dése (ez utóbbi jelzi, hogy a transzferrin szabad formában
van jelen). Mindkét jel arra utal, hogy vashiányos anaemia
közvetlen veszélye áll fent, még akkor is. ha a vörösvér-
sejt-produkció még nem csö kkent.
génységben szenvedő betegeiket. Castle kimutatja,
hogy egészséges ember gyomornedvével e l őem ész­
tett hús etetése is hatásos a betegség gyógyításában;
az ismeretlen tényezőt „intrinsic factor"-nak nevezi el.
(Nobe l-díj Minot, Murphy és Whipple részére 1934-
ben.)
1960: R. K. Crane felveti, hogy a vékonybél glukózfel-
szívása („hegymeneti". „uphill" transzport} a Na -1 -pum-
pával (ma Na +-K+-pumpa) létrehozott Na+-gradiens-
hez kötött; feltételezésének alapja, hogy a glukózfel-
szíváshoz Na -1 -okra van szükség a bél lumenében. és
a felszívást ouabain gátolja. Röviddel ezután Crane ál-
talánosítja hipotézisét a Na f- -függő aktív transzportról a
bélben. 1963-ban S. G. Schulz és R. Zalusky kimutatja
az együttes glukóz- és Na+-felvételt a hámban (kap-
csolt Na+-giukóz transzport).
1976: M. S. 8rown és J. L. Goldstein leírják a lipopro-
teinreceptorokat, a lipoproteinek recepto rközvetített
endocytosisát, és mindezek szerepét a koleszterin-
anyagcserében (Nobel-díj 1985-ben).
1987: E. M. Wright és munkatársai vég rehajtják a Na+-
glukóz kotranszporter (SG LT1) expresssziós klónozását.
1998-ban leírják, hogy az addig is ismert glukóz-galak-
tóz malabszorpciós szindrómában ez a transzporter hi-
bás.
 9. fejezet
A belső tápanyagforgalom
és hormonális szabá!Yozása
A sejtek folyamatos tápanyagellátását a raktározási és
mobilizálási folyamatoknak az evolúció során kialakult
sL.abályozása tette lehetővé. A szervezetet alkotó sejtek
az extracelluláris folyadékban, ill. a vérplazmában jelen
lév() transzporttápanyagokra szorulnak. Transzporttá-
panyag a glukóz, a szabad zsírsavak, bizonyos körülmé-
nyek között az acetecetsav és a ~-hidroxi-vajsav
(gyűjt6néven ketontestek), a !aktát, továbbá az aminosa-
vak (a vérplazma lipoproteinjei közvetve szolgáltatnak
transzporttápanyagokat, 1. a 28. fejezetet). IZét táplálék-
felvétel között, amikor a felvett táplálék már felszívódott
(éhgyomri, más néven posztabszorptív állapot), a
transzporttápanyagok a tápanyagraktárakból kerülnek a
vérbe (tápanyag-mobilizálási szakasz). A tápanyagrak-
tárak feltöltődésére a fclszívási (postprandialis) szakasz-
ban kerül sor (raktározási szakasz) .
A transzporttápanyagok szintjét, a raktározást és a
mobilizálást a szervezet jelzőmoleku l ákkal (hormonok-
kal) szabályozza (29-J. táblázat). H ormonok irányítják,
hogy a felszívódott monoszacharidok, zsírok és amino-
savak minél nagyobb hányada kerüljön a raktárakba, és
ezzel egyidejűen a fclszívási folyamat alatt a vérplazma
glukózszintje csak adott felső határig emelkedjék (kü-
lönben a vesén keresztül elvész). A raktárak optimális
nagyságát, ill. felső szintjét a szervezet a táplálékfelvétel
szabályozásán keresztül állítja be (l. a 43. fejezetet) . A
mobilizálás részben hormonális, részben autonóm ideg-
rendszeri szabályozás a latt áll.
29- 1. táblázat
A vér glukózszintj ének szabályozásában szerep l ő hormonok
A vér glukózszintjét csökkent i A vér glu kózszintjét növeli
Inzulin Glukagon
Adrenalin
Növekedési horn1on
Transzporttápanyagok, raktárak
és a belső tápanyagforgalom
A tápanyagraktárak. A bélből felszívódott monoszachari-
dok, lipidek és aminosavak kisebb hányada közvetlenül
felhasználódik, nagyobb része - közvetlenül vagy átala-
kulva - a tápanyagraktárakba kerül. Emberben a legfon-
tosabb könnyen mobilizálható raktárak a hepatocyták és
az izomzat glikogénje, továbbá a zsírszövet adipocytái-
ban lévő trigliceridek. A raktárak szerepe kettős: egyrészt
táplálékfe lvételi szünetekben stabi lan tartják a transz-
porttápanyagok szintjét a vérben, 111ásrészt a táplálékfel-
vételt követően kivonják a transzporttápanyagokat a
vérből, ezzel elejét veszik a tápanyagkoncentrációk ká-
ros emelkedésének.
A máj tápanyagforgalma
A máj valamennyi tápanyag forgalmának központi szer-
ve. Erre a funkcióra predesztinálja a tápcsatorna/vena
portae és a venae hepaticae közé iktatott anatómiai elhe-
lyezkedése: a felszívott tápanyagok a bélből közvetlenül
a májhoz jutnak el, dc a két legfontosabb szabályozó
hormon, a pancrcas Langerhans-szigeteiből származó
inzulin és gl ukagon ugyancsak a vena portaen keresztül
Permisszív szerepe van a vér glu kózszintjének növelésében
Kortizol
Pajzsmirígyhormonok (T4, T3)
Növekedési hormon

438 V rész • Tápanyag- és energiaforgalon1
nagy koncentrációban éri el a májat (a két hormon kon-
centrációja a szisztémás keringés vérében lényegesen ki-
sebb). Szénhidrátbevitelt követé5en a máj a glikogén-
szintézis fokozásával csökk.e nti a vér glukózszintjét. A
glikogén gyorsan mobilizálható szénhidrátraktárt ké-
pez, táplálkozási szünetben - vagy szénhidrátbevitel hi-
ányában kb. 24 órán keresztül - ebből pótlódik a vér
glukózszintje (glikogenolízis). Ezt kiegészítve a májban
lal~tátból, glicerinből vagy aminosavakból gl ukóz
képződik (glukoneogenezis), a1ni a szükségletnek meg-
felelően növeli, ill állandó szinten tartja a vér glukóz-
szintjét. (Glukoneogenezis korlátozott 1nértékben a ve-
,
sében is folyik.) Erthető ezért, hogy májelégtelenségben
- többek között - a vér glukózszintjc csök:ken, hypogly-
kaemiás tünetek lépnek fel.
A glikogénraktározás, a glikogenolízis és a glukone-
ogenezis hormonálisan szabályozott folyamatok, a1ne-
lyeket közvetlenül az inzulin, a glukagon és a katecho-
laminok, közvetve pedig a mellékvesekéreg glukokorti-
koidjai, a pajzs1nirigyhormonok és az adenohypophysis
növekedési hormonja szabályoznak.
A máj a felszívott zsírsavakból triglicerideket képez,
amelyeket lipoproteinekbe épít be. A vérbe került lipo-
proteinekből szabaddá váló zsírsavakat használják fel a
különböző szervek, továbbá ezekből épülnek fel az adi-
pocyták trigliceridjei. A hepatocyták - emberben korlá-
tozott mértékben - glukóz ból is képeznek zsírsavakat
(lipogenezis); a zsírsavakból keletkező Jipidek azonban
ép körülmények között nem a 1nájban, hanem a zsírszö-
vet adipocytáiban raktározódnak. A máj - saját energia-
szükségletének fedezésére - a felszívott, vat,ry a zsírszö-
vetbé51 leadott zsírsavakat oxidálja. Nagymértékű zsír-
savoxidáció (zsírsavtúlkínáJat) esetén az oxidáció nem
teljes, a keletkező acetecetsav és ~-hidroxi-vajsav (k:e -
tontestek, keletkezésük a ketogenezis) a hepatocytákban
nem alakulnak tovább, a vérkeringéssel más szervekhez
kerülnek, ahol energiaforrásként szolgálnak.
Az izomszövet tápanyagforgalma
Szénhidrátot tartalmazó táplálék fogyasztása után a fel-
szívott glukóz legnagyobb része az izomszövetbe kerül,
ahol glikogén formájában rak.tározódik, ill. - amennyi-
ben az izmok működnek - közvetlenül felhasználódik.
Az izomzat glukózfelvétele a táplálékfelvételt kísér()
hyperglykaemia csökkentésének legjelentősebb útja; a
folyamat hormonális szabályozás alatt áll. A glikogén-
rak.tár közvetlenül csak az izomsejtek saját szükségletét
biztosítja. A raktározott glikogén a glikogenolízis folya-
matában több lépésben - glukóz-6-foszfáton keresztül -
alakul tovább. A glikolízisben keletkező piroszőlősav a
-
citrátkörben eloxidálódik, a piroszőlősavból keletkező
tejsav (ili. laktátanion) azonban az izomban nem alakul
tovább, hanem kilép a sejtekből a vérbe. A laktátot a
szívizom képes oxidálni, a vázizomban keletkezett lak-
tát nagyobb része azonban a májban a glukoneogenezis
folyamatsorában végül glukózzá alakul. Az izomgliko-
gén -7 tejsav -7 glukóz -7 izomglikogén körfolyamatot
- leírója után - Cori-k:örnek nevezzük; az izomgliko-
gén ezen a körfolya1naton keresztül járul hozzá a vér
glukózszintjének stabilitásához.
Hosszú, több napos vagy hetes éhezésben a váz-
izomzat fehé1iéje az egész szervezet részére energiafor-
rásként szolgál: az izomfehérjék proteolízise során ke-
letkez6 aminosavak a májban a glukoneogenezis Í<)lya-
n1atsorában a vér glukózszintjének stabilizálásához já-
rulnak hozzá.
A zsírszövet élettana
Az emlősök egyetlen igazán jelentős energiatartalékát a
zsírszövet trigliceridjei képezik. Optimális esetben az
egészséges felnőtt ember testének 8-22%-a zsírszövet. A
zsírszövet főleg zsírsejtekből (adipocytákból), továbbá
az azokat ellátó erekből áll. Az adipocyták részben a bőr
alatti kötőszövetben (subcutan zsír), részben a hasi zsi-
gerek (visceralis zsír), részben a szív és a vese környeze-
tében (periomentalis, pericardialis, perirenalis zsír),
részben az izomrostok környezetében ké'p eznek csopor-
tokat.
Az emlősökben a zsírszövetnek két fő típusa van: az
ún. fehér zsírszövet, amely a szervezetek legjelentősebb
energiaraktára és az ún. barna zsírszövet, amely egyes
életkorokban, ill. állapotokban az energiadisszipálás
(termogenezis, hőképzfSdés) jelentős szerve. A barna
zsírszövet működését a 30. és 43. fejezetekben ismertet-
jük.
A fehér zsírszövet funkciói. A zsírszövet jelenti a
szervezet legfőbb energiatartalékát, hosszabb éhezésben
lel1etővé teszi a túlélést. Az adipocyták veszik fel a vér-
~ramban kering() lipoproteinekből a zsírsavakat, ezzel
megelőzik, hogy a máj és a többi szerv nem adipocyta
(ún. „sovány") sejtjeiben zsír rakódjék le. Zsírszövet hi-
ányában, akár áJJatkísérleti modellekben, akár az em-
berben előforduló általánosult lipoatrophiában az emlí-
tett sejtek elzsírosodnak (steatosis), működésük károso-
dik.
A zsírszövet hormonátalakító és -termelő szerv is. A
zsírszövet szteroidátalakító enzimei működésének kö-
vetkeztében egyes androgének itt alakulnak át ösztrogé-
nekk,é. A felszabaduló peptidhormonokat (leptin, adi-
p
2 9. fejezet
ponektin, rczisztin) gyujtőnéven adipokinek néven em-
lítjük. A zsírsejtek citokineket is termelnek (pl. TNFcx,
IL-6), ezek részben parakrin (és talán autokrin)
jelzőmolekulák, részben az általános keringésbe kerül -
nek, és távoli szabályozó hatásokat fejten ek ki.
A leptin centrális és perifériás hatásai. A leptin főként az
adipocytákból felszabaduló peptidhormon: a bőr alatti
zsírszövet leptinszekréciója j elentősebb, mint a viscera-
lisé (1. alább). ElséSként a leptin táplálékfelvételt gátló
hatását ismerték fel (1. a 43. fejezetet). E zen hatás mel-
lett a leptin j elentős (és úgy tűnik, nélkülözhetetlen)
szabályozó tényezője a zsíranyagcserén ek: csökkenti a
zsírsavszintézist a májban, növeli a zsírsavak oxidáció-
ját, ezzel a steatosis ellen ható tényező. Lcptinh iányban
toxikus lipid termékek keletl<eznek, ezek felelősek a nem
adipocyta sejtekben a steatosisért, továbbá egyes szer-
vekben (pl. szív cardiomyocytái, pancreas Langerhans-
szigetek ~-sejtjei) apoptózist indukálnak.
A fehér zsírsejtek differenciálódása. A zsírsejtek
differenciálódása differenciálatlan kötőszöve ti sejtekből
- szemben a sok évtizeden át uralkodó nézettel - az
egész életen keresztül folyik. A differen ciálódás első lé-
pése praeadipocyták kialakulása; a különböző helyeken
előfo rduló praeadipocyták zsírszövetképző potenciálja
heterogén. A praeadipocyták klonális oszlásaikait kö-
vetően a sejtosztódás megszű nik, és a praeadipocyta
érett adipocytává differenciálódik; csak ezen utóbbiak-
ban jelennek meg a zsíranyagcsere (lipolízis és triglicc-
ridszintézis) enz imei. A zsírsejt-differenciálódásban
részben azok a hormonok szerepelnek, amelyek az érett
adipocyták működését is szabályozzák: az inzulin az
IGF-1-receptoron keresztül serken ti a praeadipocyták
differerenciálódását. Bizonyos praeadipocyta populáci-
ók a differcnciálódásukhoz glukokortikoid hormonokat
igényelnek, más populációk azonban nem (l. alább, az
egyes testtájékok szelektív elhízását.)
A fehér zsírszövet anyagcseréje. Erősen leegysze-
rűsítve, a zsírszövetben a felszívási folyamattal egy
időben a trigliceridraktáro zás, a posztabszorptív
időszakba n a raktározott trigliceridek mobilizálása (li-
polízis) dominál.
Az adipocyták a trigliceridszintézishez a vérből sza-
bad zsírsavakat vesznek fel; ezek főként a vér lipoprote-
injeiből részben a kapillárisok endothelscjtjei, részben
az adipocyták felszínén lévő lipoproteinlipáz hatására
keletkeznek. Emberben a trigliceridszintézis legna-
gyobb részének (kb. 90%) forrása a táplálékkal felvett
zsír, a máj lipogenezise (glukózból való zsírsavképzés)
legfeljebb 10%-ban járul hozzá a zsírszövetben folyó
A belső tápanyagforgalom és hormonális szabályozása 439
·-
trigliceridképzéshez; val6szín(íleg n incs kon1oly elhízás
zsírbevitel nélkül. (I<ísérleti és háziállatokban más a
helyzet.) Az adipocytákba lépő szabad zsírsavak a sej-
tekben glul<ózból képződő glicerin-!-foszfáttal alkotnak
trigliceridet. A trigliceridszintézis hormonálisan, inzu-
linnal szabályozott folyamat.
Az adipocyták trigliccridjeit az ún. hormonszenzitív
lipáz bontja szabad zsírsavakra és glicerinre; mind a két
termék elhagyja a sejteket. A hormonszenzitív lipáz ak-
tivitása az adipocytákon belüli cAMP-s7,inttől, az enzim
foszforilációjától függ (a sza bályoz~ísban részt vevő hor-
monokat 1. alább).
A fehér zsírszövet adipocytáinak lokalizáció
szerinti eltérései. A kül önböző lokalizációjú adi-
pocyták sok vonatkozásban eltérőek: így a bőr alatti és a
viceralis zsírszövet - az adipocyták eltérő hormonrecep-
torai következtében - különbözik, és ez pl. az egyes test-
tájékok szelektív elhízásában vagy lesoványodásában is
inegnyilvánulhat.
A végtagok subcutan zsírszövete és a h asüreg zsír-
szövetén ek adipocytái közötti különbség pregnánsan
mutatkozik meg a glukokortikoidok ellentétes hatásai-
ban a két lokalizációban. Természetes és szintetikus
glukokortikoidok hatására a végtagok zsírszövetében a
lipolízis dominál, endogén vagy exogén glukokortikoid -
többletre jellemző a végtagok soványsága. Ezzel ellen-
tétben a törzs, az arc és a tarkótáj zsírszövetére jellemző
a zsírlerakódás (ún. abdominalis vagy android típusú el-
hízás) , aminek több párhuzamos oka lehet. Ezeken a
testtájakon glukokortikoid hatására fokozódik a prae-
adipocyták differenciálódása adipocytákká. Ennek kö-
vetkeztében itt manifesztálódhat a glukokortikoidhatás-
ra fokozott táplálékfelvétel (l. a 34. és 43. fejezeteket).
Mindezek egy üttes hatásának következménye az end o-
gén kortizol-túlprodukció (Cushing-szind róma), ill. a
glukokortikoid-túladagolás jellemző képe, a vékony
végtagok, szemben az elhízott törzzsel.
Az abdominalis zsírszövetre jellemző továbbá a 11 ~­
hidroxisztcroid-dehidrogenáz 1. típusú izoenzimének
jelenléte. E z az enzim a szervezetben másutt kortizol-
inaktiválási termékként keletkezett ketoszármazékot
visszaalakítja kortizollá, azaz aktív h ormonná. Előfor­
dul, hogy ez az emJített enzim túlságosan aktív, aminek
következtében intracellulárisan magas kortizolkoncent-
ráció alakul ki. Az érintett személyekre jellemző az ún.
cushingoid megjelen és, anélkül azonban, hogy a vér-
plazmában inagas kortizolkoncentráció lenne.
Az abdominalis (visceralis) zsírszövet az összes zsír-
szövetnek kisebb hányadát teszi ki, de az elhízás káros
következményeinek kialakulásában a subcutan zsírszö-
vetnél messze nagyobb szerepet játszik.
440 V. rész T ápanyag- és energiaforgalom
A hasnyálmirigy Langerhans-
szigeteinek működése
Az anyagcsere-szabályozás elséSként megismert hormo-
nális szereplője a hasnyálmirigy (pancreas) L anger-
hans-szigcteiben termelődő inzulin volt. A továbbiak-
ban derítették fel, hogy a szigetek szövettanilag megkü-
lönböztethető sej tj eiben más szabályozó funkciójú pep-
tidek is elválasztódnak, az inzulinantagonista glukagon
és az ezen két hormon szekrécióját szabályozó szoma-
tosztatin. Egy további peptid, a pancreaticus polipeptid
szerepe jelenl eg még tisztázatlan.
A Langerhans-szigetek sejtjei. A szigetek az átla-
gosan 70-80 g tömegű pancreasnak nem több, mint
1-2%-át alkotják. Az emberi hasnyálmirigyben mintegy
1-2 m illió sziget van. Fény- és elektronmikroszkópos
megjelenés alapján a szigetekben négy sejttípus különít-
hető el: ezeket ma részben görög, részben latin betűkkel
jelöljük. A sejttípusok az a-, a P-, a 8- (D-) és az F-sej-
tek. [Az a -sejteket egy rövid időszakon keresztül A, ill.
a 1, a P-sejteket B-sejtekként említették, a D-sejtek ese-
tében ma egyaránt használatos a 8- és D-sejt elnevezés
(régebben a 2-sejt.). A gyomor-bél rendszerben előfor­
duló 8- (D-) sejteket általában D-sejt n éven említik.]
Az immunhisztokémai eljárások kimutatták, hogy a
P-sejtek granulumai inzulint, az a-sejteké glukagont
tartalmaznak. A 8- (D-) sejtekben mutatható ki a szo-
m atosztatin, az F-sejtekben pedig a pancreaticus poli-
peptid.
A szigetek mérete eltérő, egy-egy sziget 50-300 sejtből
állhat. Emberben a P-sejtek a sziget összes sejtjének. kb.
70%-át, az a -sejtek 20%-át, a 8-sejtek 10%-át képezik.
E gy-egy szigetben az a-, a P-, a 8- és az F-sejtek
meghatározott rendben helyezkednek el (29-1. ábra) .
Az emberi L angerhans-szigetben a P-sejtek egymás
szomszédságában tömörülnek, az a- és a 8-sej tek pedig
egymással és a P-sejtek egy részével érintkeznek. Ez az
elhelyezkedés, továbbá a sejtek közötti réskapcsolatok a
strukturális alapjai a sejtek közötti kommunikálásnak;
minden egyes sziget funkcionálisan integrált „mikro-
szerv" -et képez. Az a-, a P- és a 8- sejtek részben para-
krin módon hatnak egymás ra. Az a- és a ~-sejtek hor-
monjukat azonban főként az őket körülvevő kapillári-
sokba szecernálják, ez valódi endokrin elválasztás.
Mindkét sejttípus képes érzékelni az interstitium (ill.
ezen keresztül a vérplazma) egyes tápanyagainak szint-
jét (érzékelő funkció), és ezt az információt az egyéb
kémiai és idegi h atásokkal egybevetve változtatják h or-
monelválasztásukat.
0) a-sejt
0 8-sejt
@) ~-sejt
A langerhans-szigetek sejtjeinek vázlatos elrendeződése em-
beri pancreasban
Unger. R. H .. Raskin. P. . Srikant. C. B„ Orci. L. ( 1977): Glucagon
and the A Cells. Rec. Progr. Horm. Rcs. 33. kötet alapján
A szigetekből származó hormonok a pancreas vénás
,
vérével a v. portaeba kerülnek. Igya májhoz jutó vér in-
zuli n kon centrációja jelentősen magasabb, mint az in-
zulin egyéb célsejtjeihez (pl. váz.izomhoz, zsírsejtek-
hez) kerülé5 véré. Ennek megfelelően a pancreasban el-
választott inzulin fiziológiás hatása kvantitatív vonatko-
zásokban nén1ileg különbözik a terápiásan (subcutan
vagy intravénásan ) befecskendezett inzulin hatásaitól.
Az inzulin
Az inzulin bioszintézise
lnzulinszintézis a ~-sejtben. Sok más szekréciós
proteinhez és peptidhez hasonlóan az in zu lin is egy
hosszabb prekurzor polipeptidláncból, a preproinzulin-
ból képződik. Ebből a molekulából korán lehasad az
intracelluláris célba juttatásért felelős szignálszekvencia,
és létrejön az egyetlen peptidláncból álló proinzulin. A
proinzulin a Golgi-apparátus igénybevételével vesicu-
lákba kerül. A vesiculák belsejében a diszulfidkötésekkel
sta bilizált proinzulinlánc közepéből kihasad a C-peptid
elnevezésű szakasz (29-2. ábra). A hasítás után kialaku-
ló inzulin két, viszonylag rövid polipeptidláncból ál l (az
A-lánc 21 és a B-lánc 30 aminosav). A sejtmembránhoz
közeli szekréciós granulumokban már nagyrészt inzu-
lin és ekvi molekuláris mennyiségű C-peptid és mind-
össze 1-2%-nyi proinzulin van: mindezek együtt hagy-
ják el a sejtet. A szekréciós granulumok.ban az inzulin
Zn-kel képez kristályokat.
Az inzulinegység. Az inz ulin mennyiségét ma már
tömegegységben is meg tudjuk adni, de az orvosi gya-
korlatba az 1920-as évek óta begyökeresedett az inzu-
 29. fejezet
35
55 50 45 40
20 10
C-peptid
29-2. ábra
A proinzulinmolekuJa hasításának helyei és az inzulin kialaku -
lása
A fekete számok a proinzulinmolekula aminosavainak számozását. a
piros számok pedig a három különálló lánc (A. B és C) aminosavainak
számozását mutatják
linegység használata. 1 mg kristályos inzulin kb. 25 egy-
ségnek felel meg. A ~-sejtek granulumaiban jelentős
mennyiségű inzulin raktározódik, egy átlagos emberi
pancreas ~-sejtjei összességükben 1nintegy 7 mg (kb.
180 egység) inzulint tartalmaznak. T áplálékfelvétel nél-
kül (nyugalmi elválasztás) ebből naponta mintegy 0,4
mg (kb. 10 egység) választódik el, ami megfelel órán-
ként kb. 0,017 mg-nak (0,4 egységnek) . Ez a szekréciós
intenzitás mintegy 0,4 ng/ml (10 megység/ml) inzulin-
koncentrációt hoz létre a perifériás vér plazmájában.
Normális vegyes táplálkozás mellett a napi inzulinelvá-
lasztás 1,0-1,6 mg (25- 40 egység) között van.
A ~-sejt inzulinszekréciója
A szekréciós granulumok tartalma szabályozott exocy-
tosissal hagyja el a sejtet. A granulumok tartalma az in-
terstitiumba választódik ki, innen a kapilláris endotheli-
um ablakain keresztül jut a véráramba.
Az inzulinelválasztás percről percre követi az egyes
tápanyagok vérszintjének változásait, és a szervezet ak-
tuális tápláltsági állapotát. A szabályozásban alapvető
jelentőségű a negatív visszacsatolás: a tápanyagszint-
növekedés inzulinelválasztást okoz, az elválasztott in-
zulin hatására pedig a transzporttápanyagok szintje
csökken. Ebben a negatív visszacsatolási körben a fősze­
replő a glukóz: a glukózszint emelkedése az inzulinel-
választás leghatásosabb ingere.
A hyperglykaemiára bekövetkező inzulinszek-
réciós válasz. A vér glukózszintjének emelkedése sok-
lépéses reakciósorozat eredményeként növeli az inzu-
linszekréciós granulumok exocytosisát.
A belső tápan_yagforgalom és hormonális szabályozása 441
A „glukózszenzor" fitnkció. Az inzulinelválasztás .g lu-
kózküszöbe 4,6 + 0,2 mmol/l glukózszintnél van: az in-
zulinelválasztás a küszöbérték felett kezd el növekedni.
A glukóz a ~-sejtbe a GLUT-2 elnevezésű facilitatív
glukóztranszporteren keresztül lép be (1. a 2. fejezetet) .
A GLUT-2 kis affinitású glu kóztranszporter, J{m-értéke
magasabb, mint a fiziológiás glukózkoncentráció. A P-
sejtbe jutott glukózt a glukokináz enzim foszforilálja:
ennek glukózaffinitása szintén kicsiny (ezt tük.rözi a vi-
szonylag magas ~1 -érték), a glukokináz a fiziológiás
glukózkoncentráció-tartományban „glukózszenzor" -
ként működik. A glukózfelvétel és -foszforiláció s~bes­
sége követi az extracelluláris glukózsz int változásait. A
GLUT-2 és a glukokináz glukózaffinitása együttesen
határozza meg a ~-sejt azon képességét, hogy az inzu-
linelválasztást a fiziológiás glukózkoncentráció tarto-
mányában szabályozza. A glukóz anyagcseréje - a piru-
vát képződéséig folyó glikolízis és a mitokondriumokon
belül lezajló citrátciklus - végül a sejt ATP-szintjének
emelkedéséhez vezet, és ez az a paraméter, amely a sejt
ATP-érzékeny J(+ -csatornáin keresztül közvetlenül
szabályozza az inzulinelválasztást.
A K ATP-csatornák és a szulfonilurea-receptor. Nyugalmi
állapotban a ~-sejt membránpotenciálja (Em) mintegy
-60 mV: a membránpotenciált a külö n böző l{+ -csator-
nákon keresztüli !{+-kiáramlás és a "háttér" Na+-csa-
tornákon keresztüli Na+ -beáramlás eredője szabja meg.
AJ(+ -csatornák egy része ATP-vel szabályozott csator-
na, ATP-, ill ADP-kötőhellyel rendelkezik. Magas intra-
celluláris ATP : ADP arány hatására a csatorna bezáró-
dik, a K+-kiáramlás csökken, és a konstans Na+-be-
áramlás depolarizálja a ~-sejtet. (Ezek a csatornák igen
nagy frekvenciával nyílnak és záródnak, a "zárt" állapot
időbeli átlagot jelent.) Az ATP, ill ADP a csatorna sza-
bályozó alegységeinek belső (intracelluláris) oldalához
kötődik; ezek az alegységek az extracelluláris oldalon az
inzulinszekréció növelésére alkalmazott szulfonilurea
típus4 gyógyszereket is képesek megkötni, innen szár-
mazik elnevezésük, szulfonilurea-receptor (SUR). A
szulfonilurea típusú gyógyszerek - hasonlóan az ATP-
hez - zárják a J(+ ATP-csatornát, depolarizálják a sejtet
és tartósan fokozzák az inzulinelválasztást. A !{ATP-csa-
tornát nyitja a diazoxid nevű farmakon, az intenzívebb
K+ -kiáramlás következtében a ~-sejtek hiperpolarizá-
lódnak, az inzulin exocytosisa csökken.
A szekréciós granuluniok exocytosisa. A glukóz felvétel ét
követően, kb. 1 perc múlva a ~-sejt depolarizálódik,
nyílnak a sejt feszültségfüggő Ca2+ -csatornái (L típusú
Ca2+ -csatornák), ami a szekréciós grani.ilumok exocy-
tosisához vezet (29-3. ábra).
 -
442 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom

Glukóz Egyes tovább i tényezők módosítják a vérglukózszint

GLUT-2
',,,_ { ~ jt--~ ~-sejt változásaira bekövetkező inzulinelválasztási választ. A
pontos szabályozásban egyrészt „rásegítő", másrészt
„csillapító" mechanizmusok szerepelnek (29-2. táblá-
Glukóz
i1 Glukokináz Proinzulin gén
zat) . Valamennyi rásegítő mechanizmus időben előbbre
hozza az inzulinelválasztást, így még a felszívás alatt
Glukóz-6-foszfál --~-~
© i
mRNS
működésbe léphetnek a raktározást megindító, a glu-
kózszi nt növekedését rnegelőző m echanizmusok. Ezál-
i
Proinzulin (/)
tal a vérglukózszint emelkedése (az alime nta ri s
hyperglykaemia foka) kisebb mértékű lesz, m int amek.-

i 1 .... -
'ci::s
"N
(/)
ro
kora a rásegítő tényezők hiányában lenne.
Inzulin- Exocytosis
granulumok <±) ....•C'O
..2:
a:>
e:::
Az inz ulinelválasztást id őben előb bre hozó mecha-
nizmusok közé tartozik a reflexesen aktivált (a n. vagus
,.._ ATP :::i által közvetített) paraszimpatikus hatás. A szájban ér-
N

-e=
zett édes íz, továbbá maga a táplálékfelvételi aktus a ~­
sejtek kolinerg beidegzésén keresztül inzulinelválasz-
tást hoz létre.
Egy további hormonális mechanizmus is el őrehoz­
~~ul t~
I
I
I [Ca2+1
I
za, ill. fokozza az inzulinelválasztást. Az inkretinek
~Depolarizálódás N -~
i·k ca2+
I
I
I ,,,+

Mitochondrium " -csatorna y1 1 olyan gyomor-bél rendszeri hormonok, amelyek a bélbe

Feszültségfüggő jutó tápanyagok hatására szabadulnak fel, és a véráram-
2
Ca +·csato rna
ba kerülve növelik az inz ulinelválasztást (1. a-25. fejeze-
79 3 ~bra tet). Ebben a mech anizmusban elsőként a G IP (,,glu-
A glukóz hatásmechanizmusa a !~-sejten kózdependens inzulinotrop peptid", az akronym erede-
tileg a gastricus i nhibitor peptid-bé51 származott) szere-
pét ismerték fel. További, és valószínűleg legfontosabb
A glukóz bifázisos hatása az inzulinelválasztásra. A glu- ink.retin a bélnyálkahártya L-sejtjeiből felszabaduló
kózszint emelkedésekor az inzulinelválasztás két sza- G LP-1 (glukagonszerű peptid-!, az angol g lucagon-li-
kaszban fokozódik. l n vitro preparátumokban a glu- ke peptide- 1-ből származó betűszó), a proglukagon ha-
kózszint növelésére egy azonnali inzulinelválasztási sítási terméke.
hullám jelentkezik. Valamivel késó'bb ezt a hullámot
egy lassabban emelkedő, de tartósabb szekréciós sza-
kasz követi. Az első szekréciós hullám alatt a már pre-
formált inzulingranulumok kerülnek elválasztásra. A
második szakaszban de novo szintetizált inzulin (is) el- 29-2. táblázat
választásra kerül (het): ezt a késői szekréciós szakaszt a Az inzulin elválasztását szabályozó tényezők
fehé1ieszintézis gátlószerei megszüntetik. H yp erglykac-
mi a az inzulinszinté:zist is fokozza, en11ek a hatásnak Az elválasztást fokozza Az elválasztást gátolja
azonban még ismeretlen a m echanizmusa. A hypergly-
A vér glukózszintjének emelkedése Szomatoszta tin
kaemiát kísérő kétszakaszos inzulinelválsztás ember-
(hypcrglykaemia) (D- sejtekből )
ben in vivo is m egfigyelhető. Meg kell azonban említe-
nünk, hogy az inzulinelválasztás második szakaszában, Egyes aminosavak (arg, leu, liz) Katecholaminok*
(0'..2-receptorokon
amikor már megindul az inzulin fokozott szintézise, A n. vagus kolinerg rostjai
keresztül)
még jelentős inzulin raktár van a szekréciós granulu- Inkretinhormonok (GTP, GLP-1)
mokban. Még a leghatásosabb elválasztási inger is csak
Szulfoni lureaszármazékok
a raktározó graou lumok töredékéből képes felszabadí- (farmakológiai hatás)
tani az inzulint.
*A ~-sejten ~-receptorok is vannak, ezek ingerülete fokozza az
A (}-sejtek inzulinelválasztását fokozó további inzulinelválasztást; ezek fiziológiai szerepe ismeretlen. A ~-re­
ceptorok agonistáival (pl. izoproterenol) az inzulinelválasztás
tényezők. A tápcsatorn ából felszívódott egyes amino-
fokozható, ezt a klinikai gyakorlatban vizsgálóelj árásként al-
savak, emberben arginin, lizin és leucin közvetlenül fo-
kal1nazzák
kozzák a ~-sejtek inzi.1linszekrécióját.
 29. fejezet A belső táparryagforgalom és hormonális szabá!Yozása 443

Az inzulinelválasztás gátlása. A szabályozási lánc-

ba beépített „csillapító mechanizmus", a Langerhans-
szigetek Ö-sejtjeiben elválasztott szomatosztatin: ez lo-
kális, parak:rin hatással korlátozza az inzulinelválasztás
m értékét. Az alimentaris hyperglykaemiát fiziológiásan
is gyakran követi kismérvű hypoglykaemiás fázis, ame-
lyet az emelkedett inzulinszint okoz. AD-sejtekben el-
választott szomatosztatin korlátozza az inzulinelválasz-
tás mértékét, ezzel a potenciálisan veszélyes postali-
mentaris hypoglykaemia fokát és időtartamát csökkenti.
H a ez a szabályozás hibás, a táplálékfelvételt alkalman-
ként rosszulléttel járó, mérsékelten súlyos, de múló
hypoglykaemia követheti.
A ~-sejteken egy olyan gátló mechanizmus is érvé-
nyesül, amely különleges körülmények között (vész-
helyzetekben , stresszállapotban) nyújt a szervezet szá-
n1ára védelmet. A stresszállapotban jelentkező h yper-
glykaemi a a védekező reakciók egyik eleme. Ilyen körül-
mények között a hyperglykaemiára jelentkező és a vér
glukózszintjét csökkentő inzulinelválasztási válasz n em
lenne előnyös. A stressz alkalmával kjváltódó szimpati-
kus idegrendszeri izgalom és az elválasztott katechola-
minok a ~-sejteken jelen lévő a.2-receptorokra hatva
meggátolják az inzulinelválasztást, ezzel kikapcsolják a
hyperglykaemia inzulinszekréciót fokozó hatását.
Az inzulin hatásai
Az in z ulin a tápanyagok raktározását és a transzport-
tápa nyagok vérszintjét főként a vázizomzatra, a zsírs~j­
tekre és a májsejtek.re hatva szabályozza (29-3. táblázat) .
Az inzulinnak azonban a szervezet legtöbb sejtjén érvé-
nyesül valamilyen hatása. A sejtek normális funkciójá-
hoz - fel téve, hogy mind inzulinreceptorral, mind jelát-
viteli mechanizmussal rendelkeznek - legalább mini-
mális szintű inzulin jelenléte nélkülözhetetlen. Ez az
oka annak, hogy az inzulinhiány nemcsak a tápanyag-
színt szabályozására nézve jár katasztrofális következ-
m ényekkel (1. alább), hanem a szervezet számos egyéb,
a tápanyagszintek szabályozásától független funkciója
(pl. peptidneurotranszmitter-szintézis) is hiányos leh et.
Az inzulinelválasztásnak jelentős szerepe van a táp-
lálékfelvétel központi idegrendszeri szabál yozásában:
ezt a hatást a 43. fejezetben ismertetjük.
Az inzulinreceptor és a hozzá kapcsolódó jelát-
vitel. Az inzulin hatásait a sejtmembrán inz ulinrecep-
toráh oz való kötődését követően fejti ki (1. az 5. fejeze-
tet). Az inz ulinreceptor kb. 190 kDa méretű polipeptid-
láncként (proreceptor) szintetizálódik. A génátírást kö-
vetően a fehérje egyik leglényegesebb módosulása egyet-
len peptidkötés proteolitikus hasadása azon a helyen,
ahol több bázikus aminosav egymás szom szédságában

2J-3. táblázat
Az inzulin fontosabb hatásai

Májszövet Jzomszövet Zsírszövet

Glikogcnolíz is csökken Glukózfelvétel nő Glukóz.felvétel nő

Glikogénsz. intézis nő Glikogénszintézis nő Gliccrin-1-foszfát-képződés no

Glukoneogcn ezis csökken
Glukózleadás csöl(l(C11

Zsírsavszintézis glukózból nő Trigliceridszintézis nő

I<etontestképződés csökken Lipolízis csökken

Szabad zsírsav Leadás csökken
Lipoproteinlipáz működés az cndothelsejtek feszíné n nő

Aminosavfelvétel nő
Proteinszintézis nő

Proteolízis csökken
Aminosav-leadás csökken

K. +-felvétel nő
Hypol~alaenúa
414 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom
foglal helyet. Az így keletkezett a- és ~- polipeptidlán-
cokat diszulfidkötések kapcsolják össze. A két összekap-
csolt alegységből a sejtmembránban a2 ~ 2 -heterotetra­
mer keletkezik. Az extracelluláris a-alegységek kötik
meg az inzulint, a két transzmembrán elhelyezkedésű
~-alegység intracelluláris része pedig az aktiválható pro-
tein-tirozinki náz.
A receptorból kialakuló jelátviteli kaszkád. Az inzulin
tnegkötését követően a ~-alegység addig latens enzime
aktiválódik: az első lépés a ~-alegységek meghatározott
tirozinjainak autofoszforilációja. Ezt követően a jelátvi-
tel diverzifikálódik, párhuzamos jelátvivő kaszkádok in-
dulnak meg, amelyek közül kiemelt fontosságú a sejten
belüli különböző inzulinreceptor-szubsztrá t molekulák
(ezek közé tartozik pl. az IRS-1 és -2) tirozinjainak
foszforilációja. A további jelátvitel ezen említett tirozin-
foszforilált molekulákból folytatódik. A sejten belüli in-
zulinhatások manifesztálódása minden esetben egy-egy
ilyen soklépcsős jelátviteli lánc végpontja; a jelátvitelben
szereplő azonosított fehérjék (enzimek, adapterfehér-
jék) száma állandóan nő. A jelátviteli láncok szövetsze-
lektívek, nincsenek minden inzulinérzékeny sejttípus-
ban jelen. A jelátviteli láncok különbözé) mértékben ér-
zékenyek (vagy érzéketlenek) az inzulinhatást módosí-
tó tényezőkre, pl. inzulin érzéketlenséget (i nzulinrezisz-
tenciát) okozó mediátorokra, ezért a különböző betegsé-
geket jellemző „inzulinrezisztencia" általában nem ter-
jed ki mind en szövetre, ill. minden egyes inzulinhatás-
ra (1. a továbbiakat).
Az inzulinra bekövetkező sejtválaszok. A jelátvitel végső
következményeit - jelentős egyszerűsítéssel és bizonyos
önkényességgel - három kategóriába sorolhatjuk. Az
egyik a sejten belüli átrendeződés, a sejten belül, memb-
ránnal körülvett organellumokba zárt (mintegy készen-
létben tartott) glukóztranszporter (GLU1~-4) reverzíbi-
lis kihelyezése a plazmamembránba (l. alább). Ez a fo-
lyamat igen gyors, néhány perc alatt lezajlik. A 1násodik
választfpus meglévő enzimek aktivitásának poszttransz-
lációs kovalens módosítása. Ebbe a kategóriába tartozik
a cAMP-t bontó foszfodiészteráz aktiválása: ezzel a me-
chanizmussal antagonizálja az in zuJin a cAMP-
képződésen keresztül ható hormonok (p l. glukagon)
hatását. Az enzimaktivitás-módosítások szintén gyor-
sak, időben egybeesnek a celluláris átrendezéssel, vagy
röviddel követik azt. A hartnadik típusú válasz a sejtek
génkifejezésének (génexpressziójának) specifikus sza-
bályozása. Az inzulinreceptorhoz kapcsolódó elágazó
jelátviteli kaszkádok különböző transzkripciós faktoro-
kon végződnek, ennek következtében génkifejeződések
módosulnak, visszaszorulnak vagy fokozódnak. Ezen
utóbbi hatások kifejlődéséhez hosszabb idő szükséges,
mint az el őző két hatáshoz (órás nagyságrend).
A receptor-inzulin ko1nplex további sorsa. A receptor in-
zulinkötését követően a receptor-inzulin komplex en -
docytosissal a sejtbe kerül (internalizálódik). A kelet-
kező vesiculák membránja H+ -ATP-ázt tartalmaz, a
pumpa mcgsavanyítja a vesicula belső terét. A savanyú
közegben az inzulin leválik a receptorról. A szabaddá
vált receptor visszahelycződik a sejtmembránba, az in-
zulin pedig intracellulárisan lebomlik.
Amennyiben az inzulin nem válik le a receptorról, a
vesicula lysosomákkal egyesülve phagosomává alakul,
és az inzulin-receptor komplex lebomlik. Ismert a re-
ceptor a-alegységének egy olyan mutációja, amelynek
jelenlétében az inzulin-receptor kötés stabillá válik, és
ezért a komplex nem disszociál a savanyú pH-n. Ennek
következtében túlságosan sok receptormolekula bomlik
le, a sejtmembránon receptorhiány keletkezik, és ez vé-
gül inzulinrezisztenciához vezet.
A tartósan magas inzulinszint az internalizálódást
fokozza. Ezért a sejtmembránon az inz.ulinreceptorok
száma és így a sejt inzulinérzékenysége csökken (recep-
torszintu szabályozás).
Inzulin hatása a sejtek glukózfelvételére. Az
evolúció során a szövetek glukóztranszportereinek kia-
lakulása vált a tápanyagszint-szabályozás egyik kulcslé-
pésévé. A transzportot az egyes sejttípusok plazma-
membránjában elhelyezkedő, a GLUT családba tartozó
glukóztranszporterek közvetítik. (Ezeket a transzporte-
reket facilitatív glukóztranszporterekként is említik, l. a
2. fejezetet és a 2-1. táblázatot.) A GLUT-ok sejttípu-
sonként eltérő izoformái eltéré> feltételek között működ ­
nek, és az izoformáknak eltérő jellemzői vannak. Az
izoformák a különböző szövetekre specifikusan fejeződ­
nek ki; néhány szövettípusban, mint pl. a zsírszövetben
két izoforma is található (1. alább).
Az inzulin hatásai között alapvető az izomrostokba
és zsírsejtekbe való glukózfelvétel szabályozása. Az
izomzat és a zsírszövet glukózfeJvétele, a táplálékfelvé-
teltől függően, 20-30-szorosan változhat. Ezekben a
szövetekben a glukóztranszport alkalmaz kodását nagy-
részt a GLUT-4 sejten belüli megoszlásának változtatá-
sa okozza.
Az a.dipocytáf( glukóztranszportja. A zsírsejtek gJukózfel-
vételében mind a GLUT-1, mind a GLUT-4 transzpor-
ter szerepel. Bazális körülmények között (éhgyomri ál-
lapotban) a glukóz a m embránban állandóan jelen lévő
GLUT-1 transzporteren keresztül lép be a zsírsejtek.be.
Ebben az állapotban a GLUT-4 molekula inaktív for-
r
29. fejezet
'
mában, a sejten belüli organellumok m emb ránjában
foglal hel yet. Az inzul inszint emelkedésének h atására a
GLUT-4-et tartaln1azó vesiculák fu z ionálnak a plazma-
membránnal, és a transzporter működ őképes állapot-
ban a plazmamembránba kerül. Az átrendezés gyors, a
transzportfokozódás 10 percen belül m aximális. Az in-
zulinhatás lecsengése után a GLUT-4 visszakerül az
endosomákba. A zsírsejtekben az inzulinhatás akut ki-
fejlődéséhez elengedh etetlen egy álland ó „inzulin hát-
tér", bazális in z ulinszint jelenléte. IZrónikus inz ulinhi-
ányban a GLUT-4 gén nem íródik át, a GLUT-4
mRNS-szint lecsökken (az izomban ilyen hatás nem
játszik szerepet) . E zért, ha hosszú éhezés vagy a ~-sej­
tek pusztulása miatt az inzulinháttér hián yzik, az inzu-
lin beadását követően a zsírsej tekben nem fokozódik a
glukóztranszport. Az inz ulinszint normalizálását kö-
vetően előbb a GLUT-4-szintézis rend eződik, és a
transzport csak ezután fokozódik.
Glukóztranszport az izo1nszövetben. Szénhidrátbevitelt
követően a felszívódott glukóz 80%-a kerü lhet a váz-
izomzatba. Az izomszövetben az inz ulin - hasonlóan
az előzőleg leírt mechanizmushoz - a GLUT-4 plaz-
mamembránba való áthelyezésével fokozza a glukóz-
transzportot. Az izomszövet és a zsírszövet között azon-
ban n éhány jelentős eltérés van:
az izomszövetben az alapszintű, inzulintól füg-
getlen glukóztranszport a maximális transzport-
nak nagyobb hányadát képezi, mint a zsírszövet-
ben,
az izomszövetben az inzulin sokkal kevésbé hat
a GLUT-4 gén kifejezésére, mint a zsírszövet-
ben, végül
az izomaktivitás önm agában, inzulin hiányában
is a GLUT-4 áthelyezésével jár, így a gl ukóz-
transzport in zulin nélkül is fokozódh at. Ennek a
ténynek az inz ulinfüggő cukorbetegségben szen-
vedők inzulinadagjának beállításá nál van ki-
em elt jelentősége : a fiz ikai aktivitás az inzulin-
szükségletet csökkenti!
29-4. táblázat
Az inzulin, a glukagon és az adrenalin hatásai a transzporttápanyagok vérszintjeire
Transzporttápanyag Inzulinhatás
Glukóz Csökkenti
Sz,aba<l zsírsav Csökkenti
l(ctontcst A kórosan magas szintet csökkenti
Szabad aminosav (amino-nitrogén) Csökkenti
„
A be lső tápanyagforgalom és hormonális szabá!Yozása 445
Glukóztranszpo1t niás szövetekben. Az említett zsír- és
izomszövet mellett jónéhány egyéb sejtben is az in z ulin
szabályozza a glukóztranszportot, de ennek a ténynek
az anyagcsere-szabályozásban alárendelt jelentősége
van. Az anyagcsere-szabályozásban kulcsszerepet játszó
m ájsejtekben viszont a glukóztra nszport n em áll inzu-
linszabályozás ala tt. A májsejtek glukóztranszportját
(mind a felvételt, mind a leadást) a ki s affinitású , nagy
kapacitású GLUT-2 transzporter közvetíti, a transzport 1
inzulintól független. Lén yeges kiemelni, hogy míg a he- 1
patocyták glukóztranszportj a inzulintól független , a
glukózanyagcsere inzulinfüggő! Ugyancsak inzulintól
független a glukóztranszpo rt az idegsejtek jelentős ré-
szében (nem mindenütt!), az agyi kapillárisokban, a vö-
rösvérsejtekben, továbbá a vékonybél és a vesetubulusok
hámsej tj eiben.
Az inzulin hatása a transzporttápanyagok
szintjére. A raktározott tápanyagok (glikogén, triglice-
ridek és izomfehérjék) sejten belüli mennyisége a folya-
matos szintézis és lebontás arányától függ; a raktárak-
ban folyó szintézis és lebontás határozza meg a transz-
porttápanyagok vérszintjét is. Az inzulinnak a raktára-
kat érintő legjelentősebb hatásai:
a máj glikogéntartalmának megtartása, ill. növelése,
a m áj glukózleadásának korlátozása,
az izom glikogén tartalmának növelése,
a zsírszövet trigliceridtartalmának m egtartása, ill.
növelése, végül
az izomszövet fehérj eállományának megtartása.
Az inzulin a felsorolt hatások eredm ényeként csök-
kenti a vérp lazma glukóz- és szabad zsírsav szintjét (29-
4. táblázat). A hatás jelentős tényezője a lebontás i (kata-
bolikus) folyamatokat elősegítő h ormonok, a katechola-
minok és a glukagon hatásainak inz ulinnal való semle-
gesítése. E zek a katabolikus hormonok a sejten belüli
cAMP-szint növelésével fejtik ki hatásaikat. Inzulin -
amint m ár említettük - fokoz za a foszfodiészteráz akti-
vitását. Ezzel csökken a sejten belüli cAMP-szint, teh át
Glukagonhatás Adrenalinhatás
Növeli Növeli
Kissé növeli
Növeli
 •
446 V rész Tápanyag- és energiaforgalom

mérséklődik a glukagon és a katecholaminok által kivál- Inzulinhatás a zsírszövetben. A szervezet összes

tott katabolikus fo lyamatok intenzitása.
Az inzulin hatásai a májban. Az az anatómiai tény,
hogy a máj a vékonybél és a pancreas vérét szállító vena
portae rendszere és a vena hepatica közé iktatott helyen
van, központi szerepet játszik a vérplazma glukózszint-
jének beállításában. A vékonybélből felszívott glukóz
közvetlenül a májba kerül, ahol a pillanatnyi hormoná-
lis állapotnak (insul inaemia) megfelelően nagyobb rész-
ben átalakul, és visszamarad (glikogenezis és lipogene-
zis), kisebb részben pedig továbbjut az általános kerin-
gésbe (glukózleadás). Az inzulin az enzimaktivitás
megváltoztatásával rövid latenciával fokozza a gliko-
génszintézist. Ugyanakkor a cAMP-szint csökkenése
mérsékli mind a glikogenolízist, mind a glukoneogene-
zist. Hosszú, több órás latencia után egyes kulcsenzi-
mek szintje is változik: fokozódik a glikogénszintézist,
csökken a glukoneogenezist katalizáló néhány enzim
szintje. Mindezek következtében csökken a májsejtek
glukózkibocsátása a vena hepatica felé.
Inzulin jelenlétében - az egyéb hormonok"jelenlé-
tétől függően - fokozódik a májsejtekben a glukózból
folyó zsírsavképzés (lipogenezis) is. A májsejtekben az
újonnan képződött zsírsavak észterifikálódnak, és a
képződött trigliceridek lipoproteinekbe épülve kerülnek
a keringésbe (a hepatocyták ép körülmények között
nem tartanak vissza triglicerideket). A glukózból való
zsírsavképzés folyamata irreverzíbilis, azaz a szervezet-
ben a zsírsavakból többé nem képződhet glukóz.
Inzulinhatás az izomszövetben. Az inzulinérzé-
l~eny vázizomzat az emberi test tömegének közel 50%-
át teszi ki, ezért jelentős szerepet játszik a vérplazma
glukózszintjének stabilizálásában és a tápanyagraktáro-
zásban. Inzulin hatására az izomsejtek glukózfelvétele
sokszorosára fokozódik. A felvett glukóz a megfelelően­
zi mek aktiválása következtében glikogénné épül fel.
Ugyanakkor a cAMP-szint csöl~en, és emiatt nem érvé-
nyesül a katecholaminok glikogenolízist fokozó hatása.
Az dőző hatásoktól függetlenül az inzulin fokozza
energiatartalékának legnagyobb része a zsírszövetben
helyezkedik el. Bár a zsírszövet trigliceridállománya
hosszabb távon állandó, a trigliceridmolekulák folyama-
tosan bomlanak (lipolízis), és újraszintetizálódnak
(trigliceridszintézis, zsírsav-észterifikálódás). Az inzu-
lin elősegíti a trigliceridszintézist, és gátolja a lipolízist,
ezáltal megőrzi, ill. növeli a zsírraktárakat.
A trigliceridszintézis előfeltételei közé tartozik a glu-
kóz bel.épése a sejtbe. A szabad zsírsav ugyanis csak a
glukózból - a glikolízis mellélcútján - keletkező glice-
rin-1-foszfáttal észterifikálódhat (29-4. ábra). A glukóz
megfelelő sebességű felvétele csak inzulin jelenlétében,
a GLUT-4 transzporter közreműködésével mehet vég-
be. A glukóz mellett a trigliceridszintézishez szabad
zsírsavakra van szükség: ezek forrásai a véráram útján a
zsírszövethez szállított lipoproteinek. A lipoproteinel~ a
kapilláris endothelsej tek, továbbá a zsírsejtek felszínén
jelen lévő lipoproteinlipáz hatására szabad zsírsavakat
szolgáltatnak, amelyek szabadon jutnak a zsírsejtek.be.
A lipoproteinlipáz szintézise inzulintól függő folyamat.
Ezzel az összetett mechanizmussal az inzulin a zsírszö-
vetben a trigliceridek raktározását fokozza.
A zsírsej tek lipolízisét az alapszinten is részlegesen
aktív hormonérzékeny lipáz katalizálja. A lipolízis ter-
mékei, a szabad zsírsavak és a glicerin a véráramba ke-
rülnek (a glicerin a zsírsejteken belül többé nem hasz-
nálódhat fel) minthogy az adipocytákban hiányzik a gli-
cerin-kináz enzim). A hormonérzékeny lipáz alapszin-
tű aktivitását a cAMP tartja fenn; a cAMP-szintet, és ez-
zel a lipolízist mindazon hormonok és neurotranszmit-
terek fokozzák'., amelyek az adenilát-ciklázt aktiválják.
Endothelsejt Lipoproteinlipáz
, ,
Zsírsejt
,,
,,
~ LDL Trigliceríd t - - ...-+ Glicerin i ,..
_..;_..,. FFA ---t.ol> FFA ,;,,- Hormon-
(±) szenzitív
lipáz i
1,.----~ AMP

az aminosavak belépéséL az izomsejtekbe. Ezzel csök- Glicerin-1- ©

Foszlodiészteráz
ken a vérplazma szabad aminosavainak szintje: ez köz- foszfát t
vetve gátolja a máj glukoneogenezisét. Az ami nosav-fel-
vétel fokozásán kívül eddig ismeretlen mechanizmussal Cf2_L
-·--- -
t cAMP
az inz ulin fokozza az izomfehérjék szintézisét. Az in-
Glukóz - + Glukóz t
zulin szükséges a vázizomzat fehérjeállományának
'
megtartásához: inzulinhiányban proteolízis következik GLUT-4
be a vázizomzatban.
I nzulin hatására I(+ -ok lépnek az izomsejtekbe, Az inzulin hatásai a zsírszövetben (az adipocytákban és
ezért az inzulin terápiás célú befecskendezése után - az endothelsejtekben)
esetenként veszélyes mértékű - hypokalaemia léphet fel. FFA: szabad zsírsav
-
29. fejezet • A belső tápanyagforgalom és horn1onális szabá~ozása 447

Az inzulin - a inár en1lített 1nódon - a cAMP-szintet ho1nológ részletek. A proinzulinhoz hasonlóan - és az

csökkenti, ez.zel korlátozza a lipáz aktivitását, ellensú-
lyozza a lipolitikus hormonok és neurotranszmitterek -
főként katecholaminok - hatását. Végeredményképpen
a szabad zsírsavak leadása a sejtből csökken. InzuJin ha-
tására rendkívül rövid idő alatt - még a vér glul{ózszint-
jénel{ süllyedése előtt - csökken a vérplazma szabad
, . .
zs1rsav sz1nqe.
Az inzulin közvetlen és közvetett hatása a ke-
togenezisre. A szervezet sejtjeinek többsége a szabad
zsírsaval{at szén-dioxiddá és vízzé oxidálja, a n1ájsejtek-
ben azonban ketontestek, ~-hidroxi-vajsav és acetecet-
sav (valamint nen1 enzimatikusan aceton) is keletkez-
nek (ketogenezis). A ketontestek a hepatocytákban nem
alakulnak tovább, és a vérbe kerülnek. A ~-hidroxi-vaj­
sav és az acetecetsav a májon kívüli szövetekben tovább
oxidálódnak, de az oxidációs kapacitás korlátozott. A fo-
kozott ketogenezis ezért ketonaemiához vezet, a keton-
testek megjelennek a vizeletben (ketonuria).
A ketogenezis sebességének egyik tényezője a máj-
hoz jutó szabad zsírsav kínálat, amely utóbbi a zsírsej-
tek lipolízisének intenzitásától függ. Az inzulin a lipolí-
zis csökkentésével n1érsékli a l{etogenezist és a ketonae-
miát (közvetett antik.etogén hatás). Ezen kívül az inzu-
lin a inájban a ketontestképzés enzin1eit is gátolja (köz-
vetlen antiketogén hatás). I{etonaemia esetén a beadott
inzulin hatásosan csöl<l~enti a ketontestek koncentráció-
ját. Nagyon alacsony inzulinszint, bármely okból alak~ul
is ki (pl. ~-sejt pusztulás, éhezés), ketonaemiához vezet.
A ~-hidroxi-vajsav és az acetecetsav erősen savi ka-
raktere miatt ketonaemia folyamán acidosis (ketoacido-
sis) lép fel (l. alább, továbbá a 23. fejezetet).
Inzulinszerű növekedési faktorok~
(IGF-el<)
A vérplazmában az inzulin mellett még néhány más, in
vitro inzulinszerű hatással is rendelkező anyag találha-
tó. Ezen anyagoknak az anyagcserehatásokon kívül
mind in vitro (szövettenyészetekben), inind in vivo nö-
vekedést elősegítő hatásai vannak, ezért inzulinszerű
növekedési faktorok, IGF-1 és IGF-2 néven váltak is-
mertekké. (A továbbiakban lciderült, hogy az IGF-1 azo-
nos a növekedési hormon hatására te/melődő szomato-
medin-C:-vel, a növekedési hormon hatására elválasz-
inzulinnal ellentétben - azonban a két IGF-ben meg-
tartott az A- és a E-láncot összekötő C-peptid egy rövi-
debb változata; az IGF-1-ben 11, az IGF-2-ben 8 ami-
nosavval. A szerkezetek között meglévő haso11lóságok
eredményezik az IGF-1 és -2 f()ként in vitro, de néha in
vivo is n1egnyilvánuló inzulinszerű hatásait.
A preproinzulin gén kizárólag a ~-sejtekben kerül
lcifejezésre. Ezzel szemben a két IGF a Iegkülönbözőbb
sejtekben szintetizálódik. A vérplazmában lcimutatható
IGF-1 a májsejtekből származik, szekrécióját teljes egé-
szében az adenohypophysis növekedési hormonja sza-
bályozza (l. a 31. fejezetet). A májon kívül szii1tetizáló-
dott IGF-1 és IGF-2 11em kerül a keringésbe, hanem
vagy a közvetlen környezetben lévő sejtek1·e fejt la pa-
rakrin hatást, vagy a szekréciót követően saj-á t termelő
sejtje n1embránreceptoraihoz kötődik, és annak műkö­
dését szabályozza (autokrin funkció). Az IGF-1 saját
membránreceptorral rendelkezik, an1ely az inzulinre-
ceptorhoz hasonló szerkezetű, és tirozinlcináz aktivitású
receptor. Ez magyarázza, hogy pl. kórosan magas inzu-
linszint esetén az inzulin az IGF-receptoron keresztül
is létrehozhat hatásokat) ezért a diabetes mellitusban
szenvedő nők magzatainak születési súlya magasabb,
n1int az átlagé.
Alapvető különbség az inzulin és a két IGF között,
hogy az inzulinnak a vérplazmában nincs kötőfehérjéje,
így szabad állapotban kering. I<..is molekulamérete .m iatt
könnyen átjut a kapillárisfalon, és kötődik a sejtek fel-
színén lévő inzulinreccptorhoz. Az I GF-ek ezzel szem-
ben kötőfehérjével rendelkeznek. Ez az IGF-kötőfehér­
je nagy affinitással és specificitással köti mindkét IGF-
et, ·és az IGF-kötőfehérje komplex az érpályán belül ma-
rad. Részben ez a kötés okozza, hogy az IGF-ek in vivo
általában nem fejtenek ki inzulinszerű hatást.
Bázikus
,,,.. .,,.
aminosavpárok
',
Proinzulin ,
B ,
e '
' A
s up ' § •1'I l'I
30 2 31 2 21
IGF-1
B e A D
1 e
l!llfi •• ' j
29 l1 21 8
IGF-2
B e A D
r· a
MW

31
s 'j
8 21
1
6
1

tott peptiddel, l. a 31. fejezetet.)

A proinzulin, az IGF-1 és az IGF-2 szerkezete je- 29-5. ábra
lentős hasonlóságokat mutat (29-5. ábra). Mindkét IGF- A proinzulin és a két IGF- molekula szekezeténel<
ben találhatók a proinzulin/inzuli11 A- és E-láncával összeha sonlítása
448 V rész Tápanyag- és energiaforgalom
Az a-sejtek hormonja,
a glukagon
Az emlős szervezetben a preproglukagonmolekula
mind a pancreas a-sejtjeiben, mind a gyomor-bél csa-
torna L-sejtjeiben szintetizálódik (1. a 25. fejezetet). Az
ebből keletkező, 158 aminosavból álló proglukagon a
két sejttípusban eltérő módon hasad (1. a 25-5. ábrát).
Az a-sejtek biológiailag hatásos peptidje a glukagon. A
glukagon, a GLP-1 és -2, a glukózdependens inzulino-
trop peptid (GIP) és a vazoaktív intestinalis peptid
(VIP) homológ fehérjék, a gyomor-bél-pancreas pepti-
dek szekretincsaládjába tartoznak.
A glukagonelválasztás szabá!Yozása
A glukagon a legfontosabb tagja annak az összetett sza-
bályozó rendszernek, amely a hypoglykaemia ellen védi
a szervezetet. Ennek megfelelően az a-sejtek érzékelik
a hypoglykaemiát vagy a hypoglykaemiás veszélyezte-
tést, továbbá olyan bem enettel is rendelkeznek, amely
hyperglykaemia esetén kikapcsolja a glukagonelválasz-
tást. Ezen kívül az a-sejt a megterhelések (stressz-szi-
tuációk) alkalmával bekövetkező anyagcsere-változások
egyik fő közvetítője.
Ezen követelmények miatt az a-sejtek glukagonel-
választását a transzporttápanyagok vérszintje, külön-
böző hormonok és parakrin szekrétumok szabályozzák.
A glukagon szintézisét és elválasztását szabályozó fizio-
lógiás tényezőket a 29-5. táblázat foglalja össze.
A glukagonelválasztást a vér glukózkoncentrációja
és az inzulinelválasztás szabályozza. A vér glukózkon-
centrációjának csökkenése ingerként hat az a-sejt glu-
kagonelvá lasztására. E n nek tükörképeként a magas
glukózkoncentráció (>4,5 mmol/l) csökkenti a gluka-
gonelválasztást. A hyperglykaemia közvetlenül is gátol-
ja az a-sejt glukagonelválasztását, a gátlásban emellett
29-5. táblázat
A glukagon sz intézisét és szekrécióját szabályozó té nyezők
A szintézist/szekréciót fokozza A szintézist/szekréciót
H ypoglykaemia Glukokortikoidok
Egyes aminosavak Növekedési hormon
Katecholaminok
Növekedési hormon
a hyperglykaemia által kiváltott inzulinelválasztás is
szerepel. Az inzulin egyik hatása ugyanis a progluka-
gon gén átírásának repressziója. A glukagonszíntézist
már az alapszi ntű (éhgyomri) inzulinszint is visszafog-
ja. Ennek tükörképe, hogy azokban az állapotokban,
amelyekben az inzulinelválasztás megszűnt vagy elég-
telen (tartós éhezés, diabetes mellitus), a proglukagon
gén nagyobb mértékben íródik át, glukagon-túlproduk-
ció lép fel. Ez a tény fo ntos a tartós éhezés túléléséhez,
diabetesben viszont hozzájárul a betegség következmé-
nyeinek kialakulásához (1. alább).
Mindazokban a fajokban és egyedekben, amelyek
rendszeresen (m int a ragadozók) vagy alkalmilag (mint
az ember) kizárólag fehérjével táplálkoznak, a gluka-
gonelválasztás alapvetőe n fo ntos a normoglykaemia
fe nntartásában, a hypoglykaemia megelőzésében. Mint-
hogy az aminosavak inzulinelválasztást váltanak ki,
szénhidrátfelvétel nélküli fehérjefogyasztás esetén az
inzulin okozta hypoglykaemia lehetősége fenyeget.
Egyes aminosavak, mindenekelőtt az arginin azonban
glu kagonelválasztást is kiváltanak: ez a hatásuk a fehér-
jebevitelt követően glu kózt mobilizál a májból.
A glukagonelválasztás része a stresszreakciónak is.
Megterhelések alkalmával az ún. stresszhormonok (ka-
techolaminok, az adenohypophysis növekedési hor-
monja, a mellékvesekéreg glukokortikoidjai) szekréció-
ja fokozódik. E zek közül a katecho lam inok és a növe-
kedési hormon növel ik a glukagon szekrécióját, amely
utóbbi jelentősen hozzájárul a stressz-hyperglykaemiá-
hoz (l. alább). Növekedési hormon hiányában (pl. az
adenohypophysis eltávolítása után, ill. egyes betegsé-
gekben) a glukagonelválasztás is elégtelen, ez hypogly-
kaemiára hajlamosít.
A glukagon szintéziséhez elengedhetetlenek a glu-
kokortikoid hormonok, amelyek lehetővé teszik a pro-
gl ukagon gén kifejeződését, perm isszív tényezői a glu-
kagonelválasztásnak. A glukagonhiány az egyik té-
nyezője a mellékvesekéreg-elégtelenségben fellépő
hypoglykaem iának (l. a 34. fejezetet).
A szigetek 8- (D-) sejtjeiben termelődő szomatosz-
tatin csökkenti a glukagonelválasztást (1. alább).
lehetővé teszi A szintézist/szekréciót gátolja
H yperglykaemia
Inzulin
Szomatosztatin

29. fejezet
A glukagon hatásai
.A glukagon valamennyi jelentős hatását egyetlen szerv-
re, a májra hatva fejti ki: a membránreceptorokhoz való
kötődését az adenilát-cikláz aktiválása, a cAMP-szint
emelkedése követi, ennek. l{övetkeztébeo aktiválódik a
proteinkináz A (PKA). A glukagon májsejten belüli ha-
tásának egyik tényezője meghatározott enzimek foszfo-
rilációja. A foszforiláció egyes enzimeket aktivál, más
enzimeket viszont inaktivál. A glikog.enolízis és a gluko-
neogenezis gyorsulása következtében növekszik a hepa-
tocytákban a glukóz-6-foszfát-szint; a glukóz-6-foszfa-
táz működésének eredményeként fokozódik a glukóz
keletkezése és vérbe jutása (hyperglykaemiát kiváltó ha-
tás). A glukagon az anyagcserét a glukoneogenetikus út-
ra tereli. A lipidanyagcserében glukagon hatására a zsír-
savak nagyobb mértékben lépnek be a mitokondriu-
mokba, ott pedig automatikusan fokozódik az acetil-
Ko-A egységek kondenzációja ketontestekké. A képző­
dött ketontestek a vérbe kerülve ketonaemiát okoznak.
A glukagon a fiziológiásnál nagyobb koncentráció-
ban más szervekre is hat; a májon kívüli hatások je-
lentőségét n1ég nem isme1jük.
lnzulin-glukagon antagonizmus. Valamennyi glu-
kagonnal szabályozott folyamat voltaképpen bihormo-
nális szabályozás alatt áll, minthogy az inzulin a gluka-
gon valamennyi hatását képes antagonizálni. A hatás
eredőjét az inzulin/glukagon arány határozza meg. Az
inzulin glukagont antagonizáló hatásában lényeges a
foszfodiészteráz aktiválása. Az inzulinnak ez a hatása
eredményesen csökkenti a glukagon jelátvitelének
kulcsfontosságú tényezőjét, a cAMP-szintet. Emellett
azonban az inzulin a PKA aktivitását is gátolja. Ezért
alacsony inzulin/glukagon aránynál (glukagontúlsúly)
jelentős a glikogenolízis, glukoneogenezis, a glukózlea-
dás (hyperglykaemia), továbbá a ketogenezis. Magasin-
zulin/glukagon aránynál (inzulintúlsúly) kismérvű a
glikogenolízis, a glukoneogenezis, a glukózleadás és a
ketogenezis.
A szomatosztatin
A szomatosztatinnak (amelyet először mint a hypotha-
lamus neurohormonját ismertek fel) számos helyen
(idegrendszer, gyomor-bél rendszer) pancreas) van me-
diátor funkciója. A pancreas 0-sejtieiben elválasztott
szomatosztatin mind az a-sejtel{ glukagon-, mind a ~­
sejtek inzulinelválasztását hatásosan gátolja. A 0-sej-
tekből felszabaduló szomatosztatin célsejtjeit az inter-
stitium felől éri el (parakrin hatás) .
·•
A belső tápanyagforgalom és hormonális szabá!.Yozása 449
1
A preproszomatosztatin gén a végső hormonnál lé-
nyegesen nagyobb polipeptidet kódol. Az N-terminális
szignálszekvencia leválása után kialakuló proszoma-
tosztatin poszttranszlációs hasításával alakul(nak) ki az
aktív hormon( ok). A pancreas 0-sejtjeiben a C-terminá-
lis 14 aminosav (szomatosztatin 14) az aktív parakrin
mediátor. A gyomor-bél csatorna sejtjeiben valószínűleg
a prohormon 28 C-terminális runinosavából álló peptid
képződik (amely így magában foglalja a szomatosztatin
14-etis).
Mai ismereteink szerint a 0-sejtekben elválasztott
szomatosztatin a szekréciós ingerekre bekövetl{ező, túl-
ságosan nagy inzulin- és glukagonelválasztástól védi a
szervezetet, a hormonszint-ingadozások amplitúdóját
csillapítja. A szabályozó kör indításában az inzulin- és a
glukagonelválasztás ingerei (hyperglyl{aemia, aminosa-
vak, neurotranszmitterek) játszanak szerepet. A létre-
jövő szomatosztatinelválasztás megakadályozza mind
az inzulin-, mind pedig a glukagonelválasztás (és a kö-
vetkezményes anyagcsereelváltozások) szükséges mér-
téket meghaladó „túllövését'>.
A szomatosztatint alkalmazzák a gyógyításban.
Azokban az esetekben, amelyekben operálhatatlan ~­
sejt-tumor vagy a szabályozó mechanizmusok genetikai '
hibája állandó hyperinsulinaemiás/hypoglykaemiás ál-
lapotot tart fent, szomatosztatininfúzió mérsékli az in-
zulinelválasztást, és legalább idó1egesen megszünteti a
hypoglykaemiás állapotot. Inzulinhiányos hyperg]ykae-
miában viszont exogén szomatosztatin infúziója csökken-
ti a glukagon.elválasztást, és ezzel mérsékli a tünetel{et.
l(óros körülmények között a 0-sejtek túlzott szoma-
tosztatinszekréciója (szomatosztatint elválasztó daga-
nat) az egész pancreasban gátolja az inzulinelválasztást
(ez már endokrin hatás), ezzel inzulinhiányos állapotot,
diabetes mellitust hoz létre.
A tápanyagraktározás
és -mobilizálás szabá!Yozása
A táplálékfelvételt kísérő/követő
(postprandialis) szabá!Yozás
Emberen végzett mérések szerint napi háromszori étke-
zés mellett a vér glukózszintjét a bevitt szénhidrát fel-
szívása és a párhuzamosan folyó glukoneogenezis fede-
zi, a máj glikogenolízise az éjjeli órákban járul hozzá a
glukózszint fenntartásához. Szénhidrátbevitelt kö-
vetően a májban jelentősen csökken a nettó glukózpro-
dukció, és fokozódik a glikogénszintézis, a máj gliko-
11
11
----
450 V rész „ Tápanyag- és energiaforgalom

géntartalma megnő. A májban a bevitt szénhidrát kb. - 15......

negyede raktározódik. A máj glikogénszintje néhány
óráig magas marad.
.-=:
---E
<D

0
o----oQo.----""' Kifejlődött
diabetes
A felvett tápanyagok raktározását a hormonális sza- --E e::
mellitus

bályozás irányítja. A ~-sejt inzulinelválasztását, időben N

Cf)
N
•O
egymást követően, három jelzés is aktiválja: ..::.:::
..=? 10 ~ .....
e> / ..... .....
a táplálkozási aktussal egy időben, még a felszí- •Q) /
>
vódás előtt, paraszimpatikus idegi hatás, / D ' ..... 1
/
• a felszívódás megkezdésével egy időben hormo- ~,,..,,
,„•
,..o.„..,••„•• Normális
nális, „inkretin" hatás, végül .,„•' ••••• ·o ·····.', .. tartomány
5 .....,•'
·····o.,, ....... ' ...
• a felszívódással egyidejűen a vér glukóz- és ami-
nosavszintjénck emelkedése.

Az időben előrehozott inzulinelválasztás teszi le-

hetővé, hogy a felszívott tápanyagokat a máj, az izomzat
és a zsírszövet előre felkészítve, mintegy "várakozó hely-
zetben", fogadja, és ezzel egy idóóen leállítja a táp-
anyagraktárak mobilizálását. Az inzulinelválasztás mér-
téke és az inzulin/glukagon arány alakulása a felvett
táplálék összetételétől, különösen annak szénhidrát- és
fehé1ietartalmától függ.
I<.izárólag szénhidrátot tartalmazó étkezést követően
az inzulinelválasztás jelentősen nő, a vérplazma inzu -
linkoncentrációja az alapszint ötszörösére is emelked-
het. A glukagonelválasztás ugyanakkor - az clé5bb leír-
taknak megfelelően - csökken. I<.izárólagos fehérjebevi-
tel az inzulinelválasztást az előzőnél kevésbé növeli, és
ugyanakkor jelent<Ssen fokozódik a glukagonelválasztás.
Az utóbbi teszi lehetővé, hogy a megnövekedett inzu-
linelválasztás ellenére a vérplazma glukózszintje szén-
hidrátbevitel nélkül is a normális tartományban marad-
jon. Szénhidrátot és fehérjét egyaránt tartalmazó táplá-
lék fogyasztása után a bekövetkező hyperglykaemia gá-
tolja a felszívódott aminosavak glukagonelválasztást fo-
/
( ( ( (
t 30 60 90 120
Glukózfogyaszlás Perc
? 0 e. 'Íl-Cl
A vér glukózszintjének változása standardizált glukózterhelés
után (glukóztolerancia-vizsgálat)
A glukóztolerancia vizsgálata az Amerikai Diabetes Társaság normái
szerint. A vizsgált szemé!Y reggel. éhgyomorra 1 g/kg (kb. = 40
glm 2 testfelület) vízben feloldott glukózt fogyaszt el. Nem diabeteses
egyénekben a glukózfogyasztás előtti érték 4,S-6.2 mmol/I között le-
het, a glukóz elfogyasztása után a vérplazma glukózkoncentrációja
legíelíebb 1 órán keresztü l és legfeljebb 10 mmol/l-ig emelkedhet. Ki-
terjedt íeln1érések alapján latens, ún. „kémiai diabetes" áll íenn, ha az
éhgyomri vérglukózérték 6,4 mmol/! felett van vagy a glukózadás
után 60. 90 és 120 perccel mért értékek meghaladják a 10,3. 8.9,
ill. 7,8 mmol/l értékeket (Diabetes. 18. kötet 299. oldal, 1969).
Postalimentaris hypoglykaemia. Az egyedek egy 1
részében a hyperglykaemiát követően a vérplazma glu-
kózszintje kevéssel az éhgyomri szint alá csökken (post-

kozó 1-iatását. Igya glukagonelválasztás nem változik, és
a belső tápanyagforgalmat egyedül az inzulinelválasztás
emelkedése irányítja. Minthogy az ember általában ve-
gyes táplálékon él, a táplálékfelvételt kísérő és követő rö-
vid időszak fő anyagcsere-szabályozója az inzulin.
A diagnosztikában - egyszerű kivitelezhetősége mi-
att - a glukóztolerancia vizsgálatával kövctj ük a szabá-
lyozás hatásosságát (29-6. ábra). Ebben azt vizsgáljuk,
hogy standardizált glukózbcvitelt (1 g/kg testtömeg) kö-
vetően hogyan vá ltozik a vérplazma glukózkoncentráci-
/.
alimentaris hypoglykaemia). A táplálékfelvételt követő
inzulinelválasztás ugyanis még fiziológiás körülmények
között is kissé nagyobb annál, mint amennyi az éh-
gyo1nri vérglukóz-koncen tráció 11elyreállításához elég-
séges. Az inzulinelválasztást az említett csillapító me-
chanizmusok általában úgy illesztik a bevitt táp lálék
mennyiségéhez, hogy a vér gluk6zszintje ne csökkenjen
3,8 m moVl alá. Kivételesen a postalimentaris hypogJy-
kaemia kellemetlen tüneteket idézhet elő (rosszullét,
verejtékezés, koilapszus).

OJa.
Normális esetekben:
• az éhgyomri vérglukózszint 4,5-6,2 mmoVl, Rövid és hosszú távú éhezés
a vér glukózszintje nem emelkedik 10 mmol/I
fólé, Mihelyt befejeződött a tápanyagok felszívása a vékony-
• a hyperglykaemia egy órán belül éri el maximu- bélből, a szervezet kizárólag raktározott energiaforrása-
mát, és két órán belül teljesen lezajlik. ira (azaz a tápanyagtarta lékokra) van utalva. Egyes szö-
 2 9. fejezel
veteknek (pl. vázizom) megvannak a saját, közvetlenül
felhasználható raktáraik. Más sejteknek, mindenek előtt
az idegsejteknek raktározott tápanyaguk. nincs, ezért fo-
lyamatosan a vérből veszik fel a tápanyagokat. Az ideg-
sejteknek (valamint a vörösvérsejteknek) különleges
minőségi igénye van: fiziológiásan, azaz alacsony ke-
tontestszint mellett az egyedüli felhasználható tápanya-
guk a glukóz. Az agy glukózfelhasználása mintegy 6
glóra. (A máj teljes glukózleadása éhgyomri állapotban
kb. 10 g.lóra.) Az éhezés lehetséges maxirnális időtarta­
mát két tényező szabja meg: az első, hogy meddig képes
a szervezet tartalékaiból biztosítani a glukoneogenezist,
an1i biztosítja a glukózt az idegsejtek (és még néhány
sejttípus) számára. A második tényező a szervezet
összes trigliceridtartaléka~ amely fedezni tudja a leg-
szükségesebb alapműködéseket, köztük a vérkeringést,
a légzést és a bomlástermékek kiválasztását.
Ezen behatároló tényezők között a túlélést az egyes
hormonok összehangolt elválasztása teszi lehetővé. Az
inzulin/glukagon arány a vérben az éhezés vala1nennyi
szakaszában csökken. Ebben a folyamatban nélkülöz-
hetetlen szerepet játszik az adenohypophysis növekedé-
si hormonja (GH). Az éhezéshez való adaptáció feltéte-
lei közé tartozik a mellékvesekéreg glukokortikoid hor-
monjainak (emberben f()ként a kortizolnak) a jelenléte.
A glukokortikoidok a génexpresszió szabályozásával
biztosítják a glukoneogenezis és a lipolízis enzimeinek . aininosavak a gluk.oneogenezisre használódnak fel, oit-
megfelelő szintjét (megengedő, azaz „per1nisszív" ha-
tás, l. a 34. fejezetet). (Jegyezzük meg, hogy a glukokor-
tikoidok jelenléte nélkülözhetetlen, de szintjük az éhe-
zés során nem változik) A kortizol jelenléte a gluka-
gonelválasztásnak 1s feltétele. Glukokortikojdok hiá-
nyában az éhező szervezet nem képes a glukoneogene-
zisre, és ezért hypoglykaemiában pusztul el.
Az éhezés szakasz ai. Az éhezést az anyagcsere-fi>-
lyamatok. és a hormonszekréciós változások alapján há-
rom szakaszra oszthatjuk.
Posztabszotptív szakasz. Az első szakasz, az éhgyomri ál-
lapot (posztabszorptív szakasz) néhány órától egy napig
tarthat. Emberben két táplálkozási ciklus között ennek
a szakasznak a folyamatai naponta többször 1s 1s-
n1étlődnek. Az inzulinelválasztás a normoglykaemía és
a stimuláló tényezők hiánya miatt csökken. A gluka-
gonelválasztás - jórészt az inzulinelválasztás csökkené-
se következtében - kissé nő. A vérplazma glukózkon-
centráci6ja a normális szinten állandó, ezért a máj gli-
kogenolízise és a glukoneogenezis együttesen felelős. A
glukoneogenezis szubsztrátjai részben a vázizomból, a
vérsejtek.bői és az agyból a keringésbe került tejsav, rész- mellett tovább fokozza a növekedési hormon szekréció-
ben a li polízisből származó glicerin. Ebben a szakasz-
A belső tápanyagforgalom és hormonális szabá~ozása 451
ban az aminosavak a glukoneogenezisben még kevéssé
játszanak szerepet. Mindazokban a szövetekben (pl. a
vázizomban), amelyekben nem a glukóz az obligát
energiaforrás, az alacsony inzulinszint következtében
csökk:en a glukóz felhasználása. Szintén az alacsony. in-
zulinszint következménye, hogy a zsírsejtekben csök-
ken a lipolízis gátlása, ezért fokozódik a szabad zsírsav
és glicerinkibocsátás a vérbe. A szabad zsírsavakat a váz-
és szívizomzat használja fel. A májban ekkor .m ég csak
nagyon kevés ketontest keletkezik, említésre méltó keto-
naemla nincs.
'
Rövid távú éhezés. A rövid távú éhezés során - 24 és 72
óra között - ezekben a folyamatokban mennyiségi elto-
lódás áll be. A változások hormonális hátterét az inzu-
linelválasztás további csökkenése, a glukagon és a növe-
1
kedési hormon elválasztásának fokozódása biztosítja. A 1
hormonális változásokat mindenek előtt a vérplazma
!
glukózkoncentrációjának mérhető csökkenése indítja
meg, ill. tartja fent. A n1áj glikogén tartalmának nagy ré-
sze ekkorra már lebomlott, ettől kezdve a vérplazma
glul"ózszintjét - és ezzel az agy és a vörösvérsejtek teljes
tápanyagellátását - egyedül a glukoneogenezis biztosít-
ja. A ,glukoneogenezis fő forrásai kezdetben az izomzat
proteolíziséből származó aminosavak, de a glicerin és a
vérsejtekből származó !aktát is felhasználódik. Mivel az
rogéntartalinuk urea formájában távozik a vizelettel. A
nitrogéntartalmú vegyületek napi kiválasztása („N-ürí-
tés") nő. A lipolízis tovább fokozódik: ebben nemcsak
az inzulinelválasztás csökkenése játszik szerepet, de va-
lószínű a növekedési hormon megnövekedett elválasz-
tásának hatása is. Ebben a szakaszban már a legtöbb
szövet - kivéve az agyat és a vérsejteket - a szabad zsír-
savakat l1asználja energiaforrásk.ént. A megnövekedett
glukagonszint és a fokozott zsírsavszint eredményeként
a májban fokozódik a ketogenezisJ növekszik a vérplaz-
ma ketontest-koncentrációja (éhezési ketonaemia). A
ketontesteket a vázizo1n és a szívizom használja fel, az
/
agy n1eg nem.
f(rónikus éhezés. I<.rónikus éhezésben - 72 órán túl - a
szervezet össz-energiaigénye csökkenni kezd. Ebben az
idegrendszeri hatásra bekövetkező inaktivitás, hormo-
11ális tényezők (csökkent pajzsmirigyműködés, a zsír-
szövet csökkent leptinleadása, l. a 43. fejezetet), továbbá
az egyes szervek/szervrendszerek kezdődő állomány-
csökkenése szerepel. Az energiaigény csökkenése meg-
közelítheti a 20%-ot. Ebben a szakaszban az inzulinel-
választás tovább csökk~en, és ez a magas glukagonszi11t
ját. A lipolízis és ezzel együtt a ketogenezis még tovább
452 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom
fokozódik. A két ketontest együttes koncentrációja a
vérplazmában elérheti a 2-3 mmol/1-t, és ez az a szint,
amelynél már az idegsejtek is képesek energiaszükségle-
tüket - legalább részben - ketontestek oxidációjából fe-
dezni. Ennek következtében az agy glukózfelhasználá-
sa mintegy 50%-kal csökken, így a glukoneogenezis
iránti igény is kisebb lesz. Az izomzatban a proteolízis
(ismeretlen mechanizmussal) kisebb lesz, a napi N-ürí-
tés a vizeletben a megelőző periódushoz képest csökken.
Ebben az állapotban, az éhezés előtti zsírraktárak
mennyiségétől függően, a szervezet hetekig élhet. (A
maximális megfigyelési periódus emberben 3 hónap
volt). A későbbiek során azonban a proteolízis már érin-
ti a létfontosságú szöveteket (így a légzőizmokat) is. H a
az éhezés még tovább folytatódik, akkor ismét nő a N-
ürítés: ez a premortalis proteolízis már irreverzíbilis,
végzetes kimenetelt jelez.
A katabolikus reakció
A „stresszállapot" a szervezetnek különböző jellegfí
megterhelésekre (vérzés, trauma, hypoxia, akut fertőzé­
sek stb.) adott reakcióinak összessége (!.a 34. fejezetet).
A kiváltó faktortól függetlenül a stressz az anyagcsere
azonos változá'saihoz vezet, amelyet katabolikus reakció
néven foglalunk össze. Az állapot egyes vonatkozásai-
ban az éhezés során bekövetkező anyagcsere-változá-
sokra emlékeztet: fokozott glikogenolízissel, glukoneo-
genezissel, lipolízissel jár. A lényeges különbséget az
éhezéssel szemben az jelenti, hogy stresszállapotban
hyperglykaemia van. Az anyagcsere-változások hátterét
részben az éhezésben bekövetkező mechanizmusok je-
lentik: csökkent inzulin- és fokozott glukagonelválasz-
tás. Ehhez járul azonban többletként a mellékvesevelő
fokozott katecholamin- (adrenalin- és noradrenalin-),
továbbá a mellékvesekéreg fokozott glukokortikoidelvá-
lasztása.
A stressz hatására meginduló reakciósorozat a szim-
patikus idegrendszer neurogén aktiválásával kezdődik.
Az aktiválódás egyrészt közvetlenül befolyásolja az ef-
fektorsejtek (máj, vázizom, zsírsejt) anyagcsere-folya-
matait, másrészt egyes endokrin szabályozó tényezőket
is módosít.
Az inzulinelválasztás a hyperglykaemia ellenére is
alacsony szinten van. Ennek hátterét részben a katecho-
laminoknak a ~-sejtek exi-adrencrg-receptoraira kifej-
tett elválasztást gátló hatása, részben pedig a szimpati-
kus idegekből felszabaduló inzulinelválasztást csök-
kentő neuropeptidek képezik. Valamennyi anyagcsere-
folyamat lényeges tényezője a csökkent inzulinelválasz-
tási háttér. Ehhez hozzájárul a glukokortikoidelválasz-
tás emelkedése is. A kortizol ugyanis közvetlenül csök-
kenti a sejtek inzulinérzékenységét; hatása valós zínűleg
mind receptor, mind posztreceptor szinten érvényesül
(I. a 34. fejezetet).
A glukagonelválasztás a kialakuló hyperglykaemia
ellenére is aktivált szintű; a szimpatikus idegrendszer
izgalma növeli az a -sejtek glukago nelválasztását.
Az en1elkedett glukagon- és katecholaminszint köz-
vetlenül fokozza a glikogenolízist és a glukoneogenezist
a májban, ezért a glukóz leadása a májból nő (endogén
hyperglykaemia).
Alacsony inzulinháttér mellett a katecholaminok a
zsírszövetben a P-receptorok aktiválásával Li polízist
hoznak létre (valószínűleg a ~ 3 -receptorok játsszák a
fontosabb szerepet). A fokozott lipolízis következ tében
nő a vérplazma szabad zsírsav-tartalma, ez megteremti
a lehetőséget a m ájban a ketogenezisre, ami a fokozott
glukagon- és adrenalinszint, valamint a csökkent inzu-
linháttér mellett meg is valósul.
A katecholaminok a vázizomzat ~ 2 -receptoraira hat-
va glikogenolízist indítanak meg. A keletkező glukóz-6-
foszfát (a foszfatáz hiányában) az izomroston belül a
glikolízis folyamatsorába lép be. H a a keletkező piruvát
laktáttá redukálódott, az helyben nem alakulhat tovább,
a vérbe jut, elkerül a májba, és ott a glukoneogenezis fo-
lyamatsorába lép: ezzel közvetetten hozzájárul a
hyperglykaemia kifejlődéséhez.
Mindezeket a katabolikus reakciókat a kiinduláskor
még ép szervezet átvészeli. H a azonban a kiváltó té-
nyező (elsősorban valamely akut fertőzés) az anyagcse-
réjében már károsított, pl. éhező vagy krónikusan alul-
táplált szervezetet ér, a beköv etkező változások végzete-
sek lehetnek.
 2 9. fejezet
0 Attekintés
A szervezet a felszívott tápanyagoknak csak kisebb ré-
szét használja fel közvetlenül, nagyobb részét raktá-
rozza. A szövetek folyamatos energiaigényét a táplá-
lékfelvételek közti szünetekben a tápanyagraktárakból
mobilizált transzporttápanyagokkal fedezi. Transz-
porttápanyagok a glukóz, a szabad zsírsavak, az ami-
nosavak, a laktát és alkalmanként a ketontestek.
A tápanyagraktározás/-mobilizálás szempontjából
kiemelkedő j elentősége van a májnak, izomszövet-
nek és fehér zsírszövetnek. A máj tartalék szénhid-
rátraktára a glikogén. Bevitt szénhidrát hiányában a
vér glukózszintjét a glikogenolízis és a glukoneoge-
nezis tartja állandóan. A felszívott glukóz 80%-a az
izomszövetbe lép be, ott glikogén formájában raktá-
rozódik. Az izomgl ikogén csak h elyi energiaforrás, a
glikogén lebomlásából származó tejsav a májban
alakulhat át glukózzá (Cori-körfolyamat) . A szerve-
zet fő energiaraktára a fehér zsírszövet. Ennek adi-
pocytáiban a belépő szabad zsírsavmolekulákból és a
glukóz továbbalakulási termékéből trigliceridek ke-
letkeznelt (lipogenezis), a trigliceridek a lipolízis fo-
lyamatában szabad zsírsavakat és glicerint szolgál-
tatnak. A zsírszövet hormonátalakító és hormonter-
melő szerv.
A raktározási és a mobilizálási folyamatokat, és ezzel
a vér transzporttápanyagainak szintjét hormonok
szabályozzák. A raktározási folyamatot az inzulin, a
mobilizálási folyamatokat a glukagon, a katechola-
minok, a növekedési hormon emelkedése, valamint
1JJ 1 Az alapokon túl
Hibás szabályozás: hypo- és hyperglykaemia
A hypoglykaemiás állapot
, Hypoglykaemia a következménye inzulinhiányos (dia-
Ep körülmények között a ~-sejtek mindenkor annyi inzulint
vá lasztanak el, amennyi a vér glukózszintjét a normális
határok között tartja. Egyes kóros esetekben az inzulinel-
választás sokkal nagyobb annál, mint a normoglykaemia
fenntartásához szükséges lenne, és a szabályozó mecha-
nizmusok nem szorítják vissza az inzulinelválasztást, hyper-
insulinaemia lép fel. Ennek következtében a vérplazma
glukózszintje jelentősen csökken (hypoglykaemiás álla-
pot). Tartós hyperinsulinaemia jelentkezik egyes genet ikai
rendellenességekben, amikor az inzulinelválasztást szabá-
lyozó mechanizmusok hibásak, és ~-sejt-tumorokban (in-
sulinoma), amikor az inzulint elválasztó sejttömeg szabá-
lyozatlanul juttat a vérkeringésbe inzulint. Amennyiben a
helyzet nem oldható meg sebészi úton, az életet veszé-
A belső tápanyagforgalom és hormonális szabá!Yozása 453
az inzulinszint csökkenése irányítja. A glukokorti-
koidok és a pajzsmirigyhormonok permisszív té-
nyezőként szükségesek a mobilizáláshoz.
Az inzulin a pancreas Langerhans-szigetek b-sejtje-
inek hormonja. Az inzulin szekrécióját elsősorban a
vér glukózszintjének emelkedése váltja ki, a szekré-
ciót egyes aminosavak vérszintjének emelkedése is
növeli. Az elválasztás szabályozásában pozitív szere-
pet játszik a paraszimpatikus beidegzés (n. vagus) és
a felszívás folyamán felszabaduló gyomor-bél hor-
monok (inkretinek), gátló tényező a L angerhans-
szigetek Ö-sejtjeiben termelődő szomatosztatin, to-
vábbá a stresszreakció alkalmával elválasztott kate-
cholaminok. Az inzulin csökkenti a vér glukóz- és
szabad zsírsav koncentrációját. A glukózkoncentrá-
ció csökkenésében az izom- és a zsírsejtek gl ukózfel-
vételének fokozódása, a máj glukózleadásának kor-
látozása játszik szerepet. A szabad zsírsav koncent-
ráció csökkenésének oka a zsírszövet lipolízisének
gátlása. Az inzulin gátolja a ketogenezist.
A glukagon a Langerhans-szigetek a -sejtjeiben ter-
melődik. E lválasztását fokozza a hypoglykaemia,
egyes aminosavak koncentrációjának növekedése és
az inzulinhiány. A glukagon emberben a hypoglyka-
emia megelőzésének és ellensúlyozásának legfonto-
sabb hormonja. A glukagon a májban fokozza a gli-
kogenolízist, glukoneogenezist és a ketogenezist. A
belső tápanyagforgalom szabályozásában az inzu-
lin/glukagon arány meghatározó tényező.
lyeztető hypoglykaemiás állapotot vagy az inzulinelválasz-
tást csökkentő szomatosztatininfúzióval, vagy a KAw-csa-
tornákat tartósan nyitva tartó diazoxiddal leh et kezeln i.
beteses) állapotban a szükségesnél nagyobb mennyiségű
inzulin befecskendezésének. Hypoglykaemia gyakran kö-
vetkezik be olyan cukorbetegekben, akiknek inzulinszük-
ségletét a napi táplál ékfelvételhez és a megszokott fizikai
aktivitáshoz illesztették, és a beteg a szokásosnál nagyobb
fizikai munkát végez.
A hypoglykaemia tünetei és következményei. A hypoglykaemi-
ás állapot kezdeti tünetei közé tartozik az éhségérzet (ezt a
diencephalon egyes specifikus glukózszenzorsejtjeinek
tápanyaghiánya váltja ki). Az állapot további tüneteit az
idegrendszer akutan kifejlődő glukózhiánya okozza. Az
agy glukózfogyasztása 3,8 mmol/I vérg lukóz-koncentráció
körül már mérhetően csökken. A hypoglykaemiás tünetek
454 V rész • Tápanyag- és energiaforgalom
megjelenésének küszöbértéke kb. 3,0 mmol/!, és a kogni-
tív működések zavara emberi megfigyelések alapján 2,7
mmol/! glukózkoncentráció körül kezdődik. A tünetek közé
tartozik a gyengeségérzet. zavart szellemi funkciók, alkal-
manként agresszív viselkedés, tudatzavar. Súlyosabb fokú
hypoglykaemia során eszméletvesztés (hypoglykaemiás
coma) és görcsök lépnek fel. A tünetek más csoportjáért a
hypoglykaemiát kompenzáló szimpatikus idegrendszeri
túlműködés felelős; ilyen tünet ek a sápadtság, verejtéke-
zés. szapora szívműködés (t achycardia). A tüneteket - ha-
csak az idegsejtek glukózhiánya nem ta rtott tú lságosan so-
ká ig - intravénásan befecs ken dezett glukóz rövid i dőn be-
lül megszünteti. Bár a rövid ideig ta rtó hypoglykaemiás ál-
lapotot viszonylag egyszerű m egszüntetni. ismétlődő, na-
gyobb fokú és tartós hypoglykaemia az idegsejtek pusztu-
lását okozza. és ezzel maradandó károsodásokhoz vezet.
Endogén kompenzáló mechanizmusok. Az enyhe hypoglykae-
mia a fellépő kompenzációs mechanizmusok következté-
ben magától is rendeződhet. Ha a hypoglykaemia olyan
személyekben következik be, akiknek működőképes ~­
sejtjei vannak, az első reakció az inzulinelválasztás csökke-
nése. Az ellenregulációs mechanizmusok közül a gluka-
gonelválasztás a leglényegesebb. A szimpatikus ideg-
rendszeri aktiválódás akkor igazán jelentős az el lenregu lá-
c ióban, ha a glukagonelválaszt ás hiányos.
,
Ujszülöttek tartós hypoglykaemíás hyperinsulinaemiája. Az in-
zul inelválasztást szabá lyozó m ec hanizmusok egyes gene-
t ikai hibái veleszü let et t ~y pe rinsul inaem iá h oz és hypogly-
kaemiához vezetnek, ezzel látványosan igazolják az inzu li-
nelvá lasztás szabályozásáról leírtakat. A glukokináz funkci-
ót fokozó (gain-of-function) mutációja a normálisan ala-
csony g lukózaffinitású enzimet magas affinitásúvá változ-
tatja, ezért normoglykaemiás glukózkoncentráció mellett
is a ~-sejtekben több glukóz-6-foszfát képződik. fokozódik
a piruvátképződés és a piruvátoxidáció, a megnövekedett
ATP-szint zárja a KAw-csatornákat, és a kialakuló hypogly-
kaemia ellenére fokozódik az inzulinelválasztás. Hasonló
végeredményre vezetnek a KAw-csatornák mutációi: hi-
bás lehet a szabályozó szulfonilureareceptor-alegység
vagy maga a K+-csato rna-alegység, a következmény a sej-
tek tartós depolarizá lt ál lapota, Ca2+-beá ramlás és inzuli n-
szekréció.
Abszolút és relativ inzulinhiány: cukorbetegség
(diabetes mellitus)
Az anyagcsere szabá lyozásának hibái, az abszolút vagy a
relatív inzulinelégtelenség rendkívül gyakran előforduló
emberi megbetegedéseket hoznak létre. (Pl. az Amerikai
'
Egyesült Allamokban z népesség közel 6°/o-a, több, mint
15 millió ember érintett.) A betegségek közös neve cukor-
betegség, diabetes mellitus. ez azonban nagyon hetero-
gén csoportot takar. A patológiai-népegészségtani je-
l entőségén túl a különböző eredetű diabetes megbetege-
dések elemzése, az okozó genetikai hibák és környezeti
ártalmak hozzásegítettek a normális szabályozás elemei-
nek megismeréséhez, ezért a betegségek kü l önböző for-
máit részletesen ismertetjük.
Az emberi cukorbetegségnek jelenleg két alapvető -
és egymástól jelentősen eltérő - formáját különböztetjük
meg, ezek jelenlegi elnevezése - 1998 óta - 1. típusú és
2. típusú diabetes mellitus. Az 1. típusú diabetes mellitus
előbb vagy utóbb inzulinkezelésre szorul, ezért régebben
inzulindependens diabetes mellitusnak (IDDM) nevezték.
A 2. típusú diabetes mellitust régebben nem inzulinde-
pendens diabetes mellitusként (NIDDM) is szokásos volt
említeni.
Az 1. típusú diabetes mellitus
Az 1. típusu d iabet es mellitus a ~-sejtek autoimmun ere-
detű szelektív és progreszív (megá llíthatatlan) pusztulásá-
nak következménye. (Ez a típus az összes diabeteses
megbetegedés 5-10°/o-át képezi.) A folyamat mindaddig
előrehalad, amíg a ~-sejtek teljesen eltűnnek; ekkorra az
inzulinelválasztás megszűnik. Inzulinhiányos állapotot jól
definiált kísérletes körülmények között először MIN-
KOWSKI és von MERING hoztak létre: a két úttörő kutató
felismerte. hogy a hasnyálmirigy eltávolításával létrejött
állapot az emberi cukorbetegség, a diabetes mellitus mo-
dellje.
A P-sejtek szelektív pusztu lását állatkísérletekben kü-
lönböző toxikus anyagokkal is el lehet érni. Az alloxán, va-
lamint a st reptozotoc in dózisfüggően szelektív módon el-
puszt ítja a ~-sejteket. A streptozotocin ~-sejt-pusztu lást
okozó hatá sát egyes rosszindulatú, nern operálhat ó embe-
ri ~-sejt-dagan ato k (insul inomák) hypoglykaem iát okozó
hatásának megszüntetésére alkalmazzák.
Az emberi betegség kialakulásának genetikai alapja is
van: összefüggést találtak bizonyos major hisztokompati-
bilitási komplex (MHC) antigének jelenléte és a betegség
manifesztálódása között. Azonos génkészlettel rendelkező
egypetéjű ikreknél a megbetegedés konkordanciája
(mindkét ikerben való megjelenése) közel 50°/o-os. A cs_a k
50°/o-os konkordancia viszont azt is jelzi. hogy a genetikai
alap mellett még valamely egyéb kiváltó tényező is jelen
kell legyen. Ez a tényező egy fiatalkorban bekövetkező ví-
rusfertőzés lehet. amely megindítja a ~-sejtek pusztulásá-
hoz vezető auto immun reakciót.
A betegség kia laku lása a kiváltó tényező megjelenése
után követhető nyomon. M ég mielőtt a P-sejtek számában
és inzulinelválaszt ásá ban bá rm ilyen változás lenne, kimu-
tathatóvá vá lnak a ~-s ej te k kel szembeni autoimmun folya-
matok (pl. autoa ntitest e k megjelenése). Ekkor megindul a
~-sejtek károsodása (és a következményes sejtpusztulás).
Ez egy idő múlva o lyan mértékűvé válik, hogy kü lönlege-
sen érzékeny módszerekkel már a ~-sejt funkciócsökkené-
se is kimutatható. Ilyen érzékeny módszer pl. az intravé-
nás glukózinfúziót követő inzulinelválasztás mérése. Ez a
tünetmentes („néma") időszak: a cukorbetegség tünetei
akkor jelennek meg, amikor a ~-sejtek mintegy 60°/o-a el-
pusztult. A tünetmentes időszakot követően először a
szénhidrátbevitelt követő exogén hyperglykaemia, más
néven csökkent szénhidrát-tolerancia jelenik meg. Ez azt
jelenti, hogy szénhidrát fogyasztását követően a vér glu-
kózszintjé nek em elkedése nagyobb mértékű, mint normá-
lisan. Később, a ~-sej tek további pusztu lásával endogén
hypergly kaemia jelentkezik: a fokozott g lukoneogenezis
 29. fejezet • A belső tápanyagforgalon1 és hormonális szabá!_yozása
következtében a vér glukózszintje szénhidrátbevitel nélkül
is állandóan emelkedett. Ezen tünetek megjelenésekor az
inzulinelválasztás és a vérplazma inzulinszintje már je-
l entőse n alacsonyabb a normálisnál. A későbbiekben az
inzulin teljesen eltűnik mind a vérből, mind a pancre-
asszövetbő l.
Emberben a gyógyító céllal elvégzett teljes hasnyálmi-
rigy-eltávolítás minden esetben inzulindependens diabe-
tes mellitus kialakulásához vezet. A vérplazmában ilyenkor
inzulin nem mutatható ki.
Az inzulinhiány és a glukagon-túltermelés szerepe a patomecha·
nizmusban. Az 1. típusú diabetes mellitusban az elsőd l eges
inzulinhiány önmagában is jellegzetes anyagcsere-követ-
kezményekkel jár. Ezek közé tartozik az inzulinérzékeny
perifériás szövetek (főként a vázizom és a zsírszövet) glu-
kózfelvételének és -felhasználásának csökkenése, a „glu-
kóz-alulértékesítés". Ennek következménye a szénhidrát-
toleranc ia csökkenése, azaz az exogén hyperglykaemia,
ami a diagnosztikában mint „diabeteses jellegű glukózter-
helési görbe" mutatkozik (1. a 29-6. ábrát). Az inzulinhiány
másik következményeként a pancreas a-sejtjeiben ,a glu-
kagonelválasztás felszabadul az inzulingátlás alól. lgy az
inzulin/glukagon arány nemcsak az inzulinelválasztás
csökkenése miatt tolódik el a glukagon javára, hanem a
vér glukagonkoncentrációjának abszolút növekedése mi-
att is. Részben a fokozott glukagonelválasztás következ-
ménye a fokozott glikogenolízis és az erősen megnöveke-
dett glukoneogenezis: ezek együttesen az endogén (éh-
gyomri) hyperglykaemiában nyilvánulnak meg (diabete-
ses glukóztúltermelés).
A fokozott ketogenezis főként a glukagon-túltermelés
következménye, de a szükséges előfeltételt, a fokozott li-
polízist az inzulinhiány teremti meg. A glukagontúlsúly
szerepére utalnak az 1. típusú - tehát inzulinhiányos - di-
abetes mellitusos betegekben szomatosztatin 48 órás in-
fúziójával végzett kísérletek. A glukagonelválasztás gátlása
megszüntette mind az endogén hyperglykaemiát, mind a
29-6. táblázat
Az inzulinhiány és a glukagontúlsúly következményei diabetes mellitusban
Az inzulinhiány következménye
Glikogénképzés a májban csökken
Zsírsavképzés glukózból csökken
Zsírsejtek és izomsejtek glukózfelvétele csökken
Exogén hyperglykaemia
Zsírszövetben a lipoproteinlipáz aktivitása csökken
Zsírszövetben a trigliceridszintézis csökken
Zsírszövetben a lipolízis fokozódik
Szabad zsírsav szint a vérben emelkedik
Májszövetben a ketogenezis fokozódik
Proteolízis fokozódik
Glukagonelválasztás fokozódik
455
ketonaemiát. A szomatosztatininfúzió alatt adott exogén
glukagon hatására mind a hyperglykaemia, mind a keto-
naemia visszatért.
Az inzulinhiány és a glukagon-túltermelés jelentős égét
az egyes anyagcsere-folyamatokban a 29-6. táblázat mutat-
ja be. Látható, hogy egyes folyamatok kialakulásában egy-
üttesen szerepel az inzulinhiány és a glukagontöbblet.
A diabeteses coma kialakulása. A kezeletlen 1. típusú diabe-
tes mellitus súlyos következményei részben a hypergly-
kaemiából, részben a ketogenezisből következnek (29-7.
ábra).
A hyperglykaemia közvetlen következménye a glyco-
suria, a glukóz megjelenése a vizeletben: a tubulusokba
jutó glukóz mennyisége ugyanis meghaladja a tubulus-
hám visszaszívó kapacitását (1. a 20. fejezetet). A tubulus
lumenében maradó glukóz ozmotikus hatása miatt a víz
egy része sem szívódik vissza, és a vizelettel kiürül (ozmo-
tikus diuresis); ezzel együtt a szokásos mennyiségnél több
Na+ és c1- is távozik a vizelettel (elektrolitveszteség). A
nagy mennyiségű vizelet (polyuria) okozta folyadékveszte-
ség miatt a beteg állandóan szomjas, és sokat iszik (poly-
dipsia). Ha a beteg nem pótolja a folyadék- és elektrolit-
veszteséget, az extracelluláris folyadék mennyisége csök-
ken (dehydratio, ill. exsiccosis). A vértérfogat csökkenése
következtében csökken az artériás vérnyomás, romlik a
szövetek perfúziója, ezzel oxigénellátása (szöveti hypoxia).
Az artériás vérnyomás csökkenésének legsúlyosabb kö-
vetkezménye az agy perfúziójának romlása, és a következ-
ményes agyi hypoxia. Ez önmagában is súlyos idegrend-
szeri funkciózavarhoz vezethet.
A ketogenezis során keletkező acetecetsav és ~-hidro­
xi-vajsav középerős savak, ketoacidosist okoznak (nem
respiratorikus, vagy más néven metabolikus acidosis, 1. a
23. fejezetet). Az acidosis (a vér pH-értékének csökkené-
se) önmagában is zavarja a sejtek funkcióját. Az acidosis
következtében hányinger (nausea) és hányás lép fel. Ahá-
nyás tovább növeli a folyadék- és elektrolitveszteséget, ez-
A glukagontúlsúly következménye
Glikogenolízis fokozódik a májban
Glukoneogenezis fokozódik a májban
Endogén hyperglykaemia
Ketogenezis fokozódik a májban
456 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom

INZULINHIÁNY A 2. típusú diabetes mellitus

Ellentétben az egységes kóreredetű 1. típusu diabetes

Közvetlen sejthatások Glukagon-túltermelés mellitusszal, az ún. 2. típusú diabetes mellitus heterogén
eredetű megbetegedések csoportja. (Ez a típus lényege-
sen gyakoribb, mint az 1. típus. a diabeteses betegek 90-
Glukoneogenezis f Glukózfelhasználás t Lipolízis f 950/o-a tartozik ide.) A betegség gyakran az „érett" korban
jelentkezik (maturity onset DM), bizonyos genetikai rend-
/ ellenességek azonban fiata l korban 2. típusú diabetes
mellitushoz vezetnek (maturity onset diabetes of the
Hiperozmolaritás Hyperglykaemia
young type 2, MODY-2).
Ketogenezis, ketonaemia A betegségre je ll emző, hogy a hyperglykaemia nem
képes a ~-sejtekből megfe l elő inzulinelválasztási választ
Glycosuria
kiváltani, az elválasztott inzulin nem képes a normoglyka-
Acidosis Ketonuria emia fenntartására.
Ozmotikus diuresis, A betegség létrejöttében genetikai tényezők is szere-
,
víz- és elektrolitvesztés pelnek: egyes népcsoportokban (pl. Pima indiánok Eszak-
Hyperventilatio Amerikában) igen nagy gyakorisággal fordul elő. Mani-
fesztálódott 2. típusu diabetesesek közeli hozzátartozói kö-
Exsiccosis Hányás zött gyakoribb a csökkent szénhidrát-tolerancia. és a
későbbiekben diabetes fellépése, mint a népesség átla-
gában.
Keringési elégtelenség
Fiatal korban fellépő 2. típusú diabetes mellitus (MODY-2).
Előfordul, hogy 2. típusú diabetes mellitus fiatal egyének-
ben jelentkezik. Ennek a betegségnek a hátterében a P-
Agyi hypoxia, sejteke n belül valamelyik inzuli nszekréciót szabályozó té-
működési zavarok
nyező genetikai hibája áll: a szekréciós ingerre {p l.
hyperglykaemia) adott inzulinszekréciós válasz mértéke
elégt elen. A ~-sej tek már említett glukokináz izoenzimé-
Coma ben bekövetkezett funkcióvesztés hatására a sejtbe lépett
glukóz nem foszforilálódik kel l ő mértékben. a hyperglyka-
emiát nem követi megfelelő ATP-szintézis, így az inzulin-
?Q 7 ~hr~
szekréciós vá lasz nem képes a vér glukózszintjét normali-
A diabeteses keringési elégtelenség és coma kialakulásához ve- zálni. Voltaképpen ebben az állapotban a ~-sejt glukózs-
zető folyamatok vázlata zenzor működése károsodott. (A MODY hátterében más
genetikai változások is állhatnak.)

Metabolikus szindróma: az elhízással kapcsolatos 2. típusú dia-

zel tovább súlyosbodik a dehydratio és exsiccosis. a vér-
keringés állapota tovább romlik. Az acidosis fokozza a lég-
vételek mélységét és frekvenciáját (Kussmaul-féle acidoti-
cus légzés, 1. a 14. fejezetet). Ennek következtében nő a
légutakon keresztüli vízveszteség.
A hyperglykaemiával kezdődő keringési elégtelenség
és a ketoacidosis együttesen hozza létre a diabeteses co-
ma állapotát. Ez súlyos idegrendszeri f unkciózavarokkal,
öntudatlansággal jár. Kezelés nélkül az állapot halálhoz ve-
zet. A coma kezelése a kivá ltó ok, az inzulinhiány meg-
szüntetésére kell hogy irányuljon, de a keringés összeom-
lását közvetlenül okozó acidosist és exsiccosist is korrigál-
ni kell.
Diabeteses coma ketoacidosis nélkül is előfordulhat.
Ebben az esetben (többnyire a veseperfúzió csökkenése,
így a glycosuria elmaradása következtében) a vérplazma
glukózkoncentrációja extrém mértékben emelkedik, és a
magas glukózkoncentrácíónak már jelentős az ozmotikus
hatása. Ez szintén az ideg rendszer funkcíózavarát, hiper-
ozmoláris comát hoz létre.
betes mellitus. A jelentős súlytöbblettel bíró egyedek nagy
hányadában az elhízással együtt más elváltozások is fel-
lépnek, így 2. tfpusú diabetes mellitus hyperinsulinaemiá-
val, csökkent inzulinérzékenység, csökkent glukóztoleran-
cia, magasabb éhgyomri vérglukózszint, a vérlipidek
mennyiségének megváltozása (dyslipidaemia, hypercho-
lesterinaemia), továbbá card iovascularis tünetek (magas
vérnyomás. atherosclerosis). A klinikai irodalom a tünet-
csoportot metabolikus szindróma néven említi. Az ok-oko-
zati összefüggésre világít rá az a tapasztalat. hogy az elhí-
zással kapcsolat os inzulinérzékenység-csökkenés az elhí-
zás megszűnésével párhuzamosan helyreáll. Ennek ma-
gyarázata. hogy a zsírszövetből olyan termékek szabadul-
nak fel, amelyek antagonizálják az inzulin hatását.
A túlsúlyos/elhízott állapot betegségekre hajlamosító
hatása nagyban függ a többletzsírszövet elhelyezkedé-
sétől {az elhízás típusától). Az abdominalis típusú elhízás
lényegesen jobban hajlamosít a metabolikus szindróma
kialakulására, mint a végtagokon jelentkező elhízás.
Az elhízás kialakulásában szerepet játszhat magának a
fehér zsírszövetnek a rendel lenessége. A metabolikus
 29. fejezet
szindróma azokon az egyéneken is bekövetkezhet, akik-
nek adipocytáiban túlságosan aktív a 11 ~-hidroxiszteroid­
dehidrogenáz 1. izoformája (11 ~-HSD1 ), az az enzim. ami
a már inaktiválódott glukokortikoidokat (11-ketoszteroido-
kat) visszaalakítja aktív glukokortikoidokká. Ezzel (elsősor­
ban az abdominalis) adipocytákon belül megnövekszik az
aktív glukokortikoidok koncentrációja, ami elhízást okoz.
A leptin/leptinreceptor hibájának következtében fellépő diabe-
tes mellitus. Először mutáns egértörzsekben .figyelték meg,
hogy az állatok hyperphagiája és enormis elhízása diabe-
tes mellitusszal jár. A m utác ió következtében vagy a zsír-
szövet álta l termelt hormon, a lept in. vagy a leptinrecep-
to r vo lt funkc ióképtelen: az e l sőd l e g es következményt, a
hyperphagiát a 43. fejezetben ismertetjük. A továbbiak-
ban sikerült olyan csa ádokat talá lni. amelyekben leptin-
vagy leptinreceptor-mutáció hyperphagiát. enormis elhí-
zást és - másodlagos következményként - 2. típusú diabe-
tes mellitust okozott; leptinhiány esetén a leptin pótlása
nemcsak a súlytöbbletet csökkentette, hanem a diabetes
tüneteit is. Az események ok-okozati sorrendje valószínű ­
leg a következő: leptin/leptinreceptor-hiba ~ hyperpha-
gia ~ elhízás ~ inzul'nrezisztenciát okozó tényezők fel-
szabadulása a zsírszövetből ~ glukózintolerancia/hyper-
glykaemia.
„Inzulinrezisztencia". Az inzulinrezisztencia az az állapot,
amelyben meghatározott inzulindózis nem hoz létre akko-
ra vá laszt a glukózanyagcserében, m int amekkorát normá-
lis egyénekben kivált. Az inzulinrezisztenciát általában
kompenzációs válasz, az inzulinelválasztás növekedése,
hyperinsu linaemia követi. Ha a hyperinsulinaemia nem
képes normalizálni a glukózanyagcserét. 2. típusú diabe-
tes mellitus jön létre. Az elhízással jelentkező inzulinrezisz-
tencia nem terjed ki minden egyes inzulinérzékeny szö-
vetre. ill. az inzulin minden egyes hatására: nagyon kifeje-
zett az izomszövetben, ahol az inzulin nem fejti ki a glukóz-
felvételt stimuláló hatását (munkavégzésre azonban foko-
zódik a glukózfelvétel. 1. előbb). A zsírszöveten a lipogene-
tikus hatás megtartott. Az inzulinrezisztenciáért jelenleg a
zsírszövetből felszabaduló termékeket tartjuk felelősnek.
~J Mérföldk.övek
I dőszámításunk e l őtti 1. század : Aretaios Kappadokiá-
ban leírja azt a betegséget, amelyben a beteget tűrhe­
tetlen szomjúság kínozza és a test elsorvad.
1674: T. Willis, 1. Károly angol király udvari orvosa
megízleli diabeteses betege vizeletét, és azt találja,
hogy „olyan csodálatosan édes, mint a méz". Ezt kö-
vetően különböztetik meg a „méz diabetest" (diabetes
mellitus. „sugar diabetes") az egyszerű diabetestől (di-
abetes insipidus).
1776: M. Dobson glukózt izolál diabetes mellitusos
beteg vizeletéből.
1869: P. Langerhans német orvostanhallgató doktori ér-
tekezésében beszámol a pancreas állományában szö-
vettan i módszerekkel n1egtalált sz i g etekrő l , amelyeket
k ésőbben Langerhans-szigeteknek neveznek el.
A belső tápanyagforgalom és hormonális szabál)rozása 457
amelyek az inzulinreceptorhoz kapcsolt jelátalakítással in-
terferálnak. Az inzulinrezisztencia - a legújabb vizsgálatok
szerint - szorosan összefügg a testtömegindexszel (a fo-
galmat illetően 1. a 30. fejezetet); a 2. típusú cukorbeteg-
ségben szenvedők közül a normálishoz közeli indexszel
bírók nem mutatnak inzulinrezisztenciát, míg a normálist
jelentősen meghaladó index esetén mindig jelen van a re-
zisztencia. (A zsírszövet elhelyezkedése a már leírtak alap-
ján kritikus, a visceralis elhízás jár inzulinrezisztenciával. a
bőr alatti zsírszövet jelentősége sokkal kisebb.) A tiazo li-
dinszármazék gyógyszerek elsősorban a zsírszövetre hat-
va csökkentik az inzulinreziszt enciát. és alka lmasak a me-
tabol ikus szindróma kezelésére.
A 2. típ usú diabetes mellitus - ha megterheléssel járó
szövődmény (st resszreakció) nem lép fel - nem veszé-
lyezteti akutan az életet. Több évtizedes lefolyása alatt
azonban késői komplikációk fejlődnek ki. Ezek közé tartoz-
nak az érrendszeri károsodások, mint az atherosclerosis és
a következményes szívinfarktus. vaksággal végződő sze-
mészeti szövődmények, veseelégtelenség.
Hibás inzulinreceptor vagy inzulin. A 2. típusú diabetes melli-
tus egyes eseteiben - genetikai hiba miatt - rendellenes
proinzulin vagy rendellenes inzulinreceptor képződik
(ezek az esetek a betegségcsoportnak csak töredékét ké-
pezik).
Az inzulinreceptor genet ikai hibái inzu linrezisztens di-
abetes mellit ust okoznak. A proreceptormolekula inzulin-
affinitása megle hetősen kicsiny: az alegységek kialakulása
jelentősen növeli az affinit ást. Emberben e l őfordu l egy
olyan pontmutáció, amelynek következtében \
a bázikus
aminosavak közül az egyik neutrális aminosavra cse-
ré l ődik ki. A hiba következtében nem jön létre a hasítás, a
membránba az alacsony inzulinaffinitású proreceptor he-
lyeződik ki.
A familiáris hyperproinsulinaemia elnevezésű, geneti-
kai rendellenesség okozta emberi diabetesben a hasítás
hiányos. mivel a két bázisos aminosavpár valamelyikében
az egyik bázisos aminosav kicserélődött. Az érintett sze-
mély vérében sok a biológiailag hatástalan proinzulin, és
kevés az inzulin.
1889: 0. Minkowski és J. von Mering eltávolítják ku-
tyák hasnyálmirigyét. Megállapítják, hogy a kutyák
nagy mennyiségű vizeletet ürítenek (polyuria}, és a vi-
zeletben glukóz jelenik meg. Minkowski realizálja,
hogy az emberi diabetes mellitus állatkísérletes mo-
delljét fedezték fel.
1920: F. G. Banting. egy kanadai kisváros gyakorló or-
vosa munkahelyet kér J. J. R. Macleodtól, a torontói
egyetem élettanprofesszorától, hogy izolálja az „inzu-
lint". egy feltételezett hasnyálmirigyhormont; az „inzu-
lint" akkor már többen sikertelenül keresték. Macleod
teljesíti a kérést. és segítségül adja C. H. Best orvos-
tanhal lgatót. Később J. Collip biokémikus csatlakozik a
csoporthoz.
458 V. rész • Tápanyag- és energiaforgalom
• 1922. január: az újonnan előállított „inzulint" egy sú-
lyosan cukorbeteg gyermeknek adják be, akinek az ál-
lapota drámai módon megjavul.
1922. május : Banting beszá mol az inzulin előállításáról
és eredményes alkalmazásáról.
1923. október: az orvosi-fiziológiai Nobel-díjat F G.
Bantingnak és J. J. R. Macleodnak ítélik az inzulin
e l őállításáért. {Bant ing megosztja a díjat Besttel, Mac-
Leod pedig Collippal.)
1960: R. S. Yalow és S. A. Berson leírják módszerüket,
a radioimmuno-assay-t, amelynek segítségével embe-
rekben mérhető a vérplazma inzulinkoncentrációja.
{1977-ben Nobel-díj Rosalyn Ya low részére.)
1967: D. F. Steiner kimutatja, hogy a pacreasban az in-
zulin proinzulinon keresztül szintetizálódik.
1969: P. Cuatrecasas leírja az inzulinérzékeny sejtek
felszínén elhelyezkedő inzulinreceptort.
1980: L. Wardzala és S. W. Cushman, továbbá K. Su-
zuki és T. Kono egy időben és egymástól függetlenül
fedezik fel, hogy a sejteken belüli organellumokban el-
helyez kedő GLUT-4 transzporter inzulin hatására rever-
zíbilisen áthelyeződik a sejtmembránba.
1982: M. Kasuga, FA. Karlsson és C. R. Ka hn megáll-
apítják, hogy az inzulinreceptornak protein-ti rozinkináz
aktivitása van.
1991: X. J . Sun, P. Rothenberg, C. R. Kahn és mtsaik
megtalálják az első intracel luláris inzu linreceptor-
szubsztrát molekulát, az IRS-t.
30. fejezet
Az ~nergiaforgalom
Energetikai szempontból az élőlényeket két nagyobb
csoportra osztjuk. A fototróf élőlények a környezetből
felvett fizikai energia, a nap fénysugárzása terhére szin-
tetizálnak szerves vegyületeket. A kemotróf élőlények -
közöttük az ember - a fotottóf élőlények által szinteti-
zált szerves vegyületek lebontásakor felszabaduló ener-
giát használják fel energiaigényes folyamataikhoz.
Az energetika mértékegységei
A szervezet energiamérlegét, a tápanyagok energiatartal-
mát Európa legtöbb országában SI mértékegységben,
joule-ban (J), ill. ennek többszöröseiben, kilojoule-ban
(kJ = 103 J) és megajoule-ban (MJ = 106 J) adják meg.
(A joule származtatása: J = N X m = m2 x kg x s- 2.) Az
energetikai számításokban az SI bevezetését n1egelőzően
a kalória (cal), ill. ennek többszöröse, a kcal(= 103 cal)
volt a mértékegység. Az angolszász országokban hasz-
nált szakkönyvekben (különösen a klinikaiakban) ma is
főként ezt a régi mértékegységet találjuk meg, ezért a to-
vábbiakban esetenként ezt is feltüntetjük~. Az Európai
Unió tagországaiban az élelmiszerek csomagolásán álta-
lában mindkét mértékegység szerepel. A két mértékegy-
ség átszámítása: 1 cal = 4,2 J; 1 J = 0,24 cal.
A teljesítmény az időegységre eső energiaráfordítás,
egysége a watt ry.J): W = J X s- 1. (A W származtatása:
W = J x s-1 = m2 x kg x s-3 = N X m X s-1.) A teljesít-
ményt általában a szervezet által végzett külső munka
jellemzésére használjuk, ebből számítjuk a szervezet
energiaszükségletét valamely munka/sporttevékenység
„ / „
vegzese eseten.
Sejtenergetika
A filogenezis adott fok:án az állati szervezetek energia-
szükségletüket oxidatív folyamatokból fedezik: azok a
vegyületek (elsősorban az ATP), amelyek energiáját a
sejtek közvetlenül fel tudják használni, főként a táp-
anyagok oxidatív lebomlása közben keletkeznek. Az
ATP legnagyobb hányada a mitokondriumokban szin-
tetizálódik: az elektrontranszport protonokat pumpál ki
a mitokondriumokból, a folyamat proton elektrokémiai
gradiens kialakulásával jár (~µi-1 ); a protonok a memb-
ránban elhelyezkedő ATP-szintetázon keresztül jutnak
vissza a mitokondriumok belső terébe, és ez ATP-szin-
tézishez kapcsolódik. Ennek a folyamatnal{ a hatásfoka
kisebb, mint 100%, az oxidációs folyamat energiája rész-
ben hőenergiává alakul át.
A mitokondriumok belső membránja általában na-
gyon kevéssé permeábilis protonok számára, a protonok
visszaáramlásának fő útja az ATP-szintetáz fehérje.
Több sejttípusban azonban a membránban olyan fehér-
jék („uncoupling protein'', UCPl, -2 és -3, l. a további-
akat) is jelen vannak, amelyek visszavezetik a kipum-
pált protonokat a mitokondriumok belső terébe, ezáltal
csökken a ~µH, az oxidáció szétkapcsolódik az ATP-
szintézistol, és a folyamatban főként hő termelődik (res-
pirációs üresjárat). Ilyen módon az oxidációs foJyam.a-
tok hatásfoka (az egységnyi oxigénre eső ATP-szintézis)
változha t.
Tápanyagok és hasznosulásuk:
a tápanyagok energiaértéke
Az emlős szervezetek legfontosabb energiát szolgáltató
tápanyagai (makrotápanyagok) a szénhidrátok (mono-,
di- és poliszacharidol{), a lipidek (közülük elsősorban a
trigliceridek) és a fehérjék. Ezeken kívül kisebb meny-
nyiségben kerülhetnek a szervezetbe más, energiát szol-
gáltató szerves anyagok (szerves savak és anionjaik, kö-
zöttük szabad aminosavak), valamint az ember számá-
ra nem fiziológiás energiahordozó, az etil-alkohol;
ezeknek az energetikai jelentősége általában alárendelt.
A tápanyagok lebontása során az állati szervezetek oxi-
gént fogyaszta nak, szén-dioxidot adnak le, és eközben
hőt termelnek.
A kémiai reakciól{ energiaváltozása kizárólag a kiin-
dulási és a végtermékek energiatartalmától függ, és füg-
getlen a reakció úttól (HESS tétele) . A tápanyagok ener-
giaértékének számításaiban tehát nem szükséges az in-
 -
460 V. rész Tápanyag- és energíaíorgalom

termedier anyagcsere reakcióit figyelembe vennünk. A
tápanyagok energiatartalmát az oxidációjuk során fel-
szabadu ló hővel, ill. a hő energiaegyenértével jellem ez-
zük.
A szénhidrátok és a trigliceridek
energiaértél<e (kalorikus érték)
A magasabbren dű állati szervezetek en ergiasz ükségle-
tüket az előbb felsorolt tápanyagok oxidációjával fede-
zik: a szénhidrátok és a trigliceridek esetében az általá-
nosított reakcióegyenlet az alábbi módon írh ató fel:
szénhídrát/triglicerid + 0 2 --7 C02 + H 20 + hő.
(30. l a egyenlet)
Az élettanban az energetikai sz ámításokban a tápanya-
gok m ennyiségét tömegegységben (g), a két gáz, az 0 2
és a C02 mennyiségét STPD állapotra vonatkozta tott
térfogatban (lirersTPo), a felszabadult hő mennyiségét-
minthogy energia - kJ-ban szokás megadni. A 30.la
egyenlet tehát kiegészíthető:
szé nhidrát/triglicerid (g) + 0 2 (litersTro) --7
--7 C02 (litersTPD) + H 20 (g) + hő (kJ).
(30.1 b egyenlet)
Az oxidációs hő mérésére a 19. század óta a bomba-
kaloriméter szolgál: ebben a lemért mennyiségű táp-
anyagot 0 2-atmoszférában (azaz 0 2-feleslegben) elége-
tik, és a keletkezett hőt mérik: a tápanyag égéshője
(energiaértéke) az egy gramm tápan yag (szénhidrát
vagy triglicerid) elégésekor felszabadult hőmennyiség.
Szénhidrátok és trigliceridek esetében a kalorim éterben
felszabadult hő megegyezik az oxidáció során a szerve-
zetben felszabadult hő mennyiségével.
A szénhidrátok közül a glukóz oxidációjának rcak-
cióegyenlete:
glukóz (C6H 120 6) + 6 0 2 --7 6 C02 + 6 H 20 + 2817 kJ,
(30.2. egyen let)
amely egyenletben a 2817 kJ égésl1ő 1 mol glukózra vo-
natkozik (a glukóz molekulatömege:::: 180 Da). A táp-
anyagok energiaértékét azon ban - mint említettük - egy
gramm tömegre vonatkoztatjuk, így a glukóz égéshőj e
2817/180 = 17,6 kJ/g. A különböző szénhidrátok
égéshője kismértékben eltér egy.m ástól, a számításokban
egy á tlagos értékkel, 17,2 kJ/g (:::: 4,2 kcaJ/g) szoktunk
számolni.
A szénhidrátok és a trigliceridek égéshője jel entősen
eltér: ennek oka, hogy a két vcgyületcsoportban a C, H
és 0 atomok aránya különbözik, és a szénatomok és a
hidrogénatomok oxidációja más és más energiát szol-
gáltat (30-1. táblázat) . A trigliceridek egyik alkotórésze,
a palmitinsav (C 16H 32 0 2) esetében a reakcióegyenlet:
palmitinsav (C 16H 320 2) + 23 0 2 --7 16 C02 + 16 H 20 +
+ 10 040 kJ;
(30.3. egyenlet)
-
az 1 grammra számított égés hő ::::39,1 kJ (:::: 9,3 kcaVg).

30-1. táblázat
A főbb tápanyagok energiaértéke és az 0 2 - energia-egyenértéke a tápanyagok oxidációja során

T ápanyag Energiaérték§ 0 2 -energia"egyenérték§ RQ

kJ/g I\.caJ/g kJ/! 02 kcaVI 0 2

Szénhidrát 17,2 4,2 21 5,0 1,00

Zsír 39,1 9,3 20 4,7 0,70
Fehérje 17,2 4 2* 19 415 0,80
'
"
Atlagos érték** 21 4,8 0,85

RQ: légzési hányados

*Valamennyi esetben kerekített adatokat adunk meg
*A szervezetben fclhsználható energiaérték. A fché1jék a szervezetben nem oxidálódnak teljesen el, a keletkező végtermékek (urea
stb.) oxidációja során még további energia szabadul fe l. Tökéletes oxidáció során a fehérjék energiaértéke kb. 23,7 kJ/g (= 5,5 kcaVg)
**A szénhidrátok, zsírok és fehérjék átlagos felhasználási aránya esetén meghatározott érték

1
A respirációs hányados (RQ)
A 30.2. és 30.3. egyenletekből szembetlínő, hogy a glu-
kóz és a palmitinsav oxidációja során a keletkezett C02
és a felhasznált 0 2 aránya eltér. A C0 2/0 2 aránya a lég-
zési (respirációs) hányados, régebbi nevén „respirációs
kvóciens", ennek nemzetközi rövidítése RQ (angol
nyelvű szövegekben „respiratory exchange ratio" elne-
vezés szerepel, rövidítése azonban változatlanul H.Q).
Az RQ értékéből a felhasznált tápanyagok arányára tu-
dunk következtetni. A glukózoxidáció RQ-értéke 1,00
(6 C0 2 ...;-. 6 0 2); a zsíroxicláció esetén az RQ átlagérté-
lze:;::;: 0,7 (a palrnitinsav esetében 16 C02 ...;-. 23 0 2 :;::;: 0,7).
A fehérjék/aminosavak energiaértéke
I\..alorin1éterben való elégetéssel a fehérjék/pepti-
dek/aminosavak energiaértékét is meghatározhatjuk. A
végtermékek. ebben az esetben a szén-dioxid, a víz és a
kén-oxidok mellett a nitrogén és oxigén különböző ará-
nyú vegy ületei, arnelyek a szervezeten belüli oxidáció
során nem keletkeznek. Kaloriméterben elégetve a fe-
hérjék energiaértéke átlagosan:;::;: 23,7 kJ/g (~ 5,5 kcal/g).
A szervezetben a fehérjék/peptidek/aminosavak
anyagcseréjének végtermékei a szén-dioxid, a víz, továb-
bá az urea. Egy modelJvegyület, az alanin esetében az
oxidatív anyagcsere egyenlete:
alanin (C3I-I20 2N) + 3 0 2 --7 2,5 C02 + 2,5 H 20 +
+ 0,5 urea (CH40N2) + 1309 kJ.
(30.4. egyenlet)
A nem teljes oxidáció miatt a fehérjék/peptidek/amino-
savak esetében az in vivo n1érhető energiaérték: különbö-
zik a kaloriméterben mért értéktől; a fehérjék esetében
átlagértékként ::::< 17,2 kJ/g (:;::;: 4 ,2 kcal/g) energiaértéket
veszün k figyele.m be.
(A szervezetben oxidált fehé1iék mennyiségét a vize-
letben ürített nitrogéntartalmú vegyületek nitrogéntar-
talma alapján határozzuk meg: egy gramm ürített nitro-
gén 6,25 g fehérje oxidatív lebomlásának felel meg.)
Az izodinámia elve
Az energiaforgalom és a táplálkozás-élettan egyik fontos
felismerése volt, hogy a három fő tápanyag energiaérté-
ke arányában helyettesítheti egymást: ez az izodinámia
elve, an1i azonban csak meghatározott korlátok között
igaz. Az első ezek közül a szervezet folyamatos ainino-
sav-veszteségét fedező fehérjebevitel igénye (L alább). A
,.
li
30. fejezet Az energiaforgalom 461
1násodi·k egy minimális mennyiség(í lipid bevitele, ami a
zsírban oldódó vita1ninok (A, D, E, és l\.. vitan1in), va-
lamint az esszenciális (többszörösen telítetlen) zsírsa-
vak szükségletét fedezi: a zsírbevitel teljes hiányában
ezek az anyagok nem jutnak a szervezetbe. A lzarn1adik
korlát a gyomor-bél rendszer teherbíró képessége,
amelynek egyrészt genetikai, rnásrészt egyedi különbsé-
gei vannak. Az emberiség túlnyomó része nehezen vise-
li el a kizárólagos zsír/fehérje étrendet, nagy mennyisé-
gű zsír bevitelére gyomor-bél rendszeri diszfunkcióval
reagál (hasmenés). Ez alól kivételt képeznek azok a
népcsoportok (pl. eszki1nók), akik környezeti feltételeik
1niatt csakne1n szénhidrátmentes étrenden élnek.
Az étrend fehérjéinek l<ettős szerepe
A szervezet fehérjeállornányának nagy része folyamato-
san megújul, a fehérjék lebornlanak, és aminosavakból
de novo szintetizálódnak. Felnőtt emberben a napi fe-
hérjelebo1nlás 200-350 g között van. Az ebből szárn1azó
aminosavak legnagyobb része visszaépül a fehérjékbe;
naponta kb. 50 g lebomlott fehé1iéből keletkező amino-
sav azonban az intermedier anyagcsere folyamataiban
nitrogénmentes vegyületekké alakulva oxidálódik, és a
dezaminálódás során lehasadó amrnónia/a1nmóniumi-
onok a májba11 ureát képeznek. Az urea és az aininosav- '
anyagcsere más végtern1ékei (kreatinin, húgysav és a ve-
sében keletkez6 ammónia/ammóniumionok) a vizelet-
tel kiürülnek. A bekövetkező aminosav-veszteség miatt
a szervezet rendszeres fehérje-/aminosav-bevitelre szo-
rul. Az aminosavak egyébként nemcsak a fehérjék, ha-
nem a purinok és pirimidinek (azaz a nukleotidok és
nukleinsavak), továbbá hormonok, neurotranszmitte-
rek, poliaminok, foszfol ipidek, kreatin, metildonor-ve-
gyületek szintéziséhez is szükségesek.
Az aminosavakat szervezeten belüli keletkezésük és
a táplálkozás-élettanban játszott szerepük alapján két
nagyobb csoportba kell sorolnunk. Az egyik csoportba
tartozó aminosavak szénláncát a szervezet képes szinte-
tizálni, és a 1negfelelő ketosavak transzaminálással ami-
nosavakká alakulnak. Ezek a nem esszenciális an1 inosa-
vak. A másik csoportba tartozó aminosavak szénláncát a
szervezet nem építi fel (egyes esetekben a bejuttatott a-
ketosavból sem képzéldik transzaminálással a megfelelő
aminosav) : ezek az esszenciális (nélkülözhetetlen) ami -
nosavak, amelyek mindegyikét a táplálékkal kell megfe-
lelő mennyiségben felvennünk (30-2. táblázat) .
A „nitrogénmérleg". Fiziológiás körülmények kö-
zött felnőttben - egyes kivételes állapotoktól eltekintve -
a táplálékkal felvett aminosavak nitrogéntartalma meg-
462 V. rész • Tápanyag- és energiaforgalon1
30-2. táblázat
Esszenciális aminosavak
Fenil-alanin
H isztidin*
I zoleucin
Leucin
L izin
Metionin
Treonin
Triptofán
Valin
* Felnőttben a hisztidin nem esszenciális, minthogy a szerve-
zet korlátozott mennyiségben képes a hisztidin szénláncának
szintézisére. Gyermekkorban a szintetizált mennyiség nen1 fe -
dezi a növekvő gyermek nagy hisztidinsz ükségletét
egyezik a vizeletben ürült bomlástermékek nitrogéntar-
talm ával: a szervezet nitrogénmérlege egyensúlyban
van (szokásos nitrogénegyensúlyt is említeni). Az
egyensúly eléréséhez napi kb. 80 g fehérje bevitele szük-
séges. (A nitrogénürítésben - kisebb pontatlanságot
okozva - általában nem vesszük tekintetbe a széklettel
ürülő fehérjéket, amelyek a levált bélhámsejtekből, en-
zimekből stb. származnak; a valóságban a fehérjeszük-
séglet valamivel magasabb, mint amennyit a vizelet nit-
rogéntartalma alapján számítunk. )
A nitrogénmérleg egyensúlyának feltétele, hogy a
táplálék egy időszakban az összes esszenciális aminosa-
vat tartalmazza. Ha bármelyik esszenciális aminosav
hiányzik, akkor a bevitt aminosavak az intermedier
anyagcsere reakcióiban lebomlanak, nitrogéntartalmuk
kiürül. A metabolizálódó aminosavak egyik csoportja a
glukoneogenezis forrása (ún. glukoneogenetikus ami-
nosavak), a másik csoportba tartozó aminosavakból ke-
tontestek képződnek (ún. ketogén aminosavak).
Amennyiben a szervezet nem jut annyi aminosav-
hoz, hogy a lebomlott aminosavakat pótolja (a táplálék
fehérjehiánya vagy egyes esszenciális aminosavakak hi-
ánya esetén), a vizelettel ürített nitrogén több, mint a
bevitt fehérjék nitrogéntartalma (negatív nitrogénmér-
leg, „negatív nitrogénegyensúly") . A krónikus fehérje-
beviteli hiány állapotát a továbbiakban ismertetjük.
A fejlődő, növekedésben lévő szervezetben, terhes-
ség és szoptatás alatt, valamint a súlyosabb betegségeket
követő lábadozási állapotban - megfelelő féhérjebevitel
mellett - a bevitt fehérjék nitrogéntartalma meghaladja
a vizelettel ürített bomlástermékek nitrogéntartalmát
(pozitív nitrogénmérleg).
„
Ehezés során a szervezet saját fehérjéi is energiafor-
rások, és a glukoneogenezisben
„ nélkülözhetetlenek (l. a
29. fejezetet). Atlagos európai étrend mellett a táplálék
fehérjéi nagyobb részben a fehérj eszin tézishez szüksé-
ges aminosavak pótlására szükségesek, és csak kisebb
részben szolgálnak energiafo rrásként. Ha azonban az
étrend fehérjetartalma több, mint amennyi a nitrogéne-
gyensúly eléréséhez szükséges, az aminosav-fölösleg
energiaforrásként szolgál, vagy szénhidrát, ill. zsír for-
májában raktározódik. A fehérjeraktározás („fehérjeap-
pozíció") ugyanis nem függ a fehé1iebeviteli többlettől,
h anem hormonális szabályozás alatt áll, ill. edzés során
az izomzat fehérjetömege nő.
Az energiaforgalom mérése
(ka 1ori metria)
A szervezetben felhaszn ált energiát a továbbiakban
energiaráfordításnak nevezzük: ez a kifejezés az angol
energy expenditure-nek felel m eg. A szervezet teljes
energiaráfordításának mértékét (az angol nyelvben total
energy expenditure, rövidítése TEE) a hőleadás és
külső munkavégzés együttes értéke adja meg:
teljes energiaráfordítás (kJ) = hőleadás (kJ) + külső
munka (kJ).
(30.5. egyenlet)
Amennyiben a szervezet nem végez külső munkát (az-
az izommunka szempontjából nyugalomban van ), a
hőleadás megfelel a teljes energiaráfordításnak:
teljes energiaráfordítás (kJ) = hől eadás (kJ) .
(30.6. egyenlet)
Az energiaráfordítás meghatározása
a szervezet hőleadása alapján
(direkt kalorimetria)
Az energiaforgalmat eredetileg a szervezet hőleadásá­
nak mérésével határozták meg: innen származik a
módszer neve, direkt kalorimetria.
A vizsgált szem ély vagy kísérleti állat a külvilág felé
hőszigetelt helyiségben nyert elhelyezést, a hőterme­
lést/hőleadást a szoba falában keringetett víz felmelege-
déséből, a víz ·áramlási sebességéből és a víz fajhőjéből
számították ki. Minthogy a bőr felületéről és a légutak-

ból elpárologtatott vízgőz szintén a hőleadás része, ezen
utóbbiakat is mérték, és az erre fordított energiát (párol-
gási hő) hozzáadták a szoba melegedéséhez.
A berendezés lehetővé tette külső munka végzését, és
annak mérését is, így a teljes energiaráfordítás meghatá-
rozható volt. D irekt kalorimetriával igazolták az alább
ismeretett indirekt kalorimetria érvényességét, határoz-
ták meg az alap-energiaforgalmat. A módszert ma már
csak a kutatásban alkalmazzák.
Az energiaráfordítás meghatározása
az 0 2 -fogyasztás alapján
(indirekt kalorimetria)
A teljes energiaráfordítás (TEE) és összetevői mérésé-
nek mai módszere az indirekt kalorimetria: ez azon ala-
pul, hogy a tápanyagok oxidációja során fogyasztott 0 2
arán yos a hőtermelés + külső munkavégzés összegével;
az 0 2-fogyasztásból egyszerű számítással meghatároz-
ható az energiaráfordítás. Az arányossági tényező az
oxigén energia-egyenértéke, ezt régebben az oxigén
hőegyenértékének nevezték.
A 30.2„ 30.3. és 30.4. egyenletekből következik, hogy
egységnyi tápanyag (szénhidrát, zsírsav vagy aminosav)
oxidációjakor az elfogyasztott 0 2 és a közben szabaddá
váló energia összefüggése lineáris. A glukóz oxidációját
véve példaként, 1 mol glukóz (z 180 g) oxidációjához 6
mol 0 2 szükséges (6 X 22,41 = 134,46 liter 0 2; az ener-
giaforgalom számításaiban a gázok térfogatát kivétel
n éll(ül STPD-állapotra vonatkoztatva adjuk meg, l. a
14. fejezetet), és közben 2817 kJ (673 kcal) energia válik
szabaddá. Ebből kiszámítható, hogy a glukóz oxidáció-
ja során 1 liter 0 2-fogyasztásra kb. 21 kJ (5,0 kcal) hőter­
melés esik: ez az érték az oxigén energia-egyenértéke
glukózoxidáció esetén. Hasonlóan számíthatjuk ki más
tápanyagok oxidációja során az oxigén energia-egyenér-
tékét (1. a 30-1. táblázatot): ez zsíroxidáció esetén kb. 20
kJ/liter 0 2 (4,7 kcaVliter 0 2) és fehérjeoxidáció esetén 19
"
kJ/liter 0 2 (4,5 kcal/liter 0 2). Atlagos vegyes táplálkozás
esetén az oxigén energia-egyenértékét 21 kJ/liter 0 2-nek
(4,8 kcal/liter 0 2) vesszük. Ezt az átlagos energia-
egyenértéket alkalmazva az 0 2-fogyasztás alapján kielé-
gítő pontossággal határoz hatjuk meg a szervezet ener-
giaráfordítását.
A szervezet energiaforgalmát az indirekt kalorimet-
ria segítségével nemcsak laboratóriumi körülmények
között határozhatjuk meg, hanem a mindennapi aktivi-
tás, valamint különböző munkavégzések, ill. sporttelje-
sítmények során szabadon mozgó emberekben is. A to-
vábbiakban ismertetetésre kerülő energiaforgalmi ada-
30. fejezet Az energiaforgalom 463
tokat (alap-energiaforgalom, táplálkozással indukált
termogenezis, fizikai aktivitás, összes energiaráfordítás)
indirekt kalorimetriával állapították ineg.
Energiaráfordítás,
energiamérleg, energiaegyenleg
A szokásos napi tevékenység körülményei között a teljes
energiaráfordítást (TEE) három tényezőre, az alap-
energiaforgalomra (BMR), a táplálkozással kiváltott ter-
mogenezisre (DIT) és az izomtevékenység energiará-
fordítására bonthatjuk fel (a fogalmakat és a rövidítések
eredetét 1. alább) :
TEE = BMR +DIT + izomtevékenység energiaráfor-
dítása.
(30.7a egyenlet)
Az alap-energiaforgalom
A szervezet különböző sejtjei soha nincsenek teljesen
„nyugalmi állapot"-ban: az idegsejtek, simaizomsejtek,
mirigysejtek, a szívizomzat működése folyamatos, és a
működésekhez energiára van szükség. Az orvostudo-
mány a 19. század közepe óta - kisebb változtatásokkal
- használja az „alap-energiaforgalom" fogalmát: ez a
látszólagos nyugalmi állapotban lévő szervezet energia-
ráfordítása megegyezésen alapuló feltételek között. [Az
alap-energiaforgalom angol nyelvű megnevezése basa!
metabolic rate (BMR). Egyes forrásmunkák az alap-
energiaforgalomra a „standard en ergiaforgalom" kifeje-
zést használják.]
Az alap-energiaforgalom meghatározásának erede-
tileg rögzített feltételei:
reggeli, alvást követő órák, ébrenléti állapot,
teljes testi és lelki nyugalom,
az utolsó táplálékfelvétel óta legalább 8 óra telt el
(posztabszorptív állapot),
semleges (termoneutrális) hőmérséklet, felöltö-
zött állapotban kb. 20 °C,
• gyógyszerhatástól mentes állapot.
Jelenleg a hőszabályozás energiaráfordítását is az alap-
energiaforgalom összetevői közé számítjuk, ezért az
alapenergiaforgalmat célszerűbb úgy definiálni, hogy az
a teljes energiaráfordításnak a táplálkozással kiváltott
termogenezissel és az izomtevékenység energiaráfordí-
tásával csökkentett része:
 30. 464 V rész Tápanyag- és energiaforgalom
,1~ ~·„.

' 1 .-

BMR = TEE - (DIT + izomtevékenység energiaráfor-
dítása),
(30.7b egyenlet)
ami láthatóan a 30.7a egyenlet átrendezésének eredn1é-
nye.
Az alapszíntű energiaráfordítás a szervezet alábbi
folyamatos funkcióinak energiaigényét fedezi:
• a belső környezet állandó összetételének biztosí-
tása (beleértve a kiválasztó működéseket),
• a szintetikus folyamatok,
• az idegrendszer működése,
• a vázizomzat alapszintű tónusa,
• a keringési és a légzési rendszer munkája,
• a külső és a belső elválasztású mirigyek szekréci-
/.
energiaforgalomban nincs jelentős különbség férfiak és
nők között (bár nőkben az ovarialis ciklussal az alap-
energiaforgalom, ill. a testhőmérséklet is változik, l. a
36. fejezetet). Iv!inthogy azonban a zsírmentes testtö-
meg mérése körülményesebb, mint a testfelület számí-
tása, a gyakorlat számára a testfelületre számított, kor és
nem szerint normalizált adatok alkalmasabbak, a leg-
több forrásmunkában ma is ezt találjuk meg. A tábláza-
tokban az adatok az alábbi módokon szerepelhetnek:
• kJ/óra,
kJ/24 óra, esetleg MJ/24 óra,
• kcal/óra,
• l{caV24 óra.
(Ugyanezek a megadási módok szerepelnek a teljes

OJa, energiaráfordítás adatai esetében is.) A 30-3. táblázat-

• a hőszabályozás energiaszükséglete. ban 20, 40 és 60 éves férfiak és nők alap-energiaforgal-
mának adatait tüntetjük fel.
Az alap-energiaforgalom energiaráfordítása nem
azonos a szervezet lehető legalacsonyabb energiaráfot- Az alap- energiaforgalom változásai a szervezet
dításával: így pl. alvás alatt - elsősorban a csökk.ent állapota szerint. A szervezet alap-energiaforgalmát
izomtónus miatt - a mért energiaráfordítás kb. 10%-kal alapvet6en határozza meg a pajzsmirit,ryhormonok. (T3
kevesebb, mint az alap-energiaforgalom. és T 4) szintje (ill. egyes esetekben ezen hormonok ada-
Mérsékelt fizikai aktivitás mellett (napi helyváltoz- golása, l. a 32. fejezetet). Pajzsmirigyhiányos állapotban
tatás és tevékenys.ég, irodai munka) az alap-energiafor- az alap-energiaforgalom a normális értéknek mind-
galom a szervezet teljes energiaráfordításának kb. 70%-át össze 60%-ára csökkenhet, hormontöbblet esetében
teszi ki (l. alább). akár 80%-kal magasabb lehet, mint a normális érték.
Nem ennyire szembetűnően, de a nemi hor1nonok, a
Az alap-energiaforgalom normaiizálása. Az alap- glukokortikoidok és a katecholaminok szintén befolyá-
energiaforgalom értéke a testméretekt61 függ, de az solják az alap-energiaforgalmat.
alap-energiaforgalom és a testtömeg közötti arányosság Az energiabevitel ·nagymérvű korlátozása, a hosszan
nem lineáris; ezzel szemben az alap-energiaforgalom és tartó teljes vagy részleges éhezés jelentős mértékben 1
a testfelület lineáris összefüggést mutat. Hosszú ideig
volt szokásos az alap-energiaforgalom értékét egy m2-
nyi testfelületre vonatkoztatni. (A testfelületet átlagos 30-3. táblázat
testfelépítésű emberekben az alábbi képlettel számíthat- Az alap-energiaforgalom férfiakb~n és nőkben mért
juk ki: testfelület m2 = 0,007184 X testsúly kg0,425 X ma- értékei
gasság cm0,725. Ez a képlet testi deformitások, nagymér- I-Iarris, J. A., Benedict, F. G. (1919): A bion1etricstudy of basat
tékű elhízás stb. esetében azonban nem alkalmazható.) 1netabolisn1 in 1ne11. Carnegie Institute, \Váshington, publ. no.
Az egy m2 testfelületre vonatkozatott alap-energiaforga- 279, 1-266. old. alapján megadott, ill. átszámított adatok
lom is különbözik azonban nem és kor szerint, férfiak-
Kor (év) Alap~energiaforgalom
ban magasabb mint nőkben, és a felnőttkort elérve az
életkorral mindkét nemben csökken. kJ/24 h kcaV24 h
Az antropometriai módszerek tökéletesedésével, az Fé1fiak
ún. zsírmentes testtömeg fogalmának (lean body mass 20 7440 1780
vagy fat-free mass) bevezetésével kiderült, hogy az alap- 40 6850 1640
energiaforgalom értéke egyenesen arányos a zsírmentes 60 6310 1510
testtömeggel, és ezzel a vonatkoztatási alappal már nem
Nők
függ a nemtől. A férfi és a női nem között előzőleg re-
20 5940 1420
gisztrált eltérések a férfi és a női testfelépítés különbsé-
40 5520 1320
geire vezethetők vissza: a férfiak teste kevesebb, a nőké
60 5140 1230
valamivel több zsírt tartalmaz. Ezek szerint az alap-

csökken ti az alap-energiaforgalmat: ennek egyik té-
nyezé>je a pajzsmirigyhormonok szintjének csökkenése.
Nagyobb sérüléseket, továbbá fertőzéseket követően
az alap-energiaforgalom nő: ebben a bekövetkező kate-
cholamin- és glukokortikoidszekréció, továbbá a citoki-
nek megjelenése egyaránt szerepet játszik. A folyamat-
ban jelentős az immunrendszer aktiválódásának. ener-
giaszükséglete (T- és E-sejtek proliferációja, immunglo-
bulin-képzés stb.). A láz önmagában is növeli az alap-
energiaforgalmat: minden egyes °C hő1n érséklet-emel­
kedésre 13%-os energiaforgalom-növekedés esik.
Kisebb sebészi beavatkozások mintegy 20%-kal, na-
gyobb sérülések kb. 35%-kal, septicus állapot 60%-kal,
nagyobb égési sérülés több mint 100%-kal növelheti az
alap-energiaforgaln1at. Ezekben az állapotokban az
energiamérleg negatív: a beteg ugyanis a legkülön-
bözóob okoknál fogva képtelen a nagyobb energiaráfor-
dítást nagyobb energiabevitellel kiegyenlíteni, állapotá-
nál fogva étvágytalan, gyakran táplálkozásképtelen. A
hosszan tartó negatív energiamérleg mesterséges táplá-
lást tehet szükségessé.
A táplálékfelvételt l<övető
többlettermogenezis („ DIT")
A szokásos vegyes táplálél{ból álló étkezést követően né-
hány órán keresztül az energiaforgalom fokozódik: a fo-
kozódás mértéke és időta rtama az elfogyasztott táp-
anyagok minőségétől és mennyiségétől függ. Trigliceri-
dek az elfogyasztott energia 2-4%-ának, szénhidrátol(
4-7%-ának, fehérjék 18-25%-ának megfelelő értékkel
növelik a szervezet energiaráfordítását. A fehérjék ener-
giaforgalmat növelő hatása kétszer olyan hosszú ideig
tart, inint a más ik két tápanyagé.
A jelenséget első leírója specifikus dinamikus hatás
néven ismertette (ez az angol nyelvű irodalomban
„
mint
specific dynam ic action, SDA szerepelt). Ujabban ez a
kifejezés kiszorult, és az angol nyelvű terminológia a
„diet-induced thermogenesis" (DIT) elnevezést hasz-
nálja, amit magyar nyelvre táplálkozással indukált ter-
n1ogenezisnek lehet fordítani.
Az energiaforgalom fokozódásának mechanizmusa
máig tisztázatlan: létrejöttében szerepel a táplálékfelvé-
tellel kapcsolatos megnövekedett gyomor-bél rendszeri
működés (szekréció és motilitás) , de valószínű a felszí-
vódott tápanyagok valamilyen közvetlen vagy hormoná-
lisan közvetített hatása is a sejtek anyagcseréjére.
Mérsékelt fizikai aktivitás mellett a táplálkozással
indukált termogenezis a szervezet teljes napi energiará-
fordításának 8-15%-át teheti ki.
30. fejezet Az energiaforgalom 465
Az izomal<tivitás energia ráfordítása
A szervezet „aktivitás" -a (izomtevéken ység, munka, ke-
reső vagy sporttevékenység) energetikai szempontból
két részre bontható: az egyik az izmok által a környeze-
ten végzett külső munka, a másik az izomműködést kí-
sérő és követő hőtermelés. A két tényező az energiamér-
legben együttesen jelentkezik. Mérsékelt aktivitás mel-
lett (pl. irodai munka) a teljes napi energiaráfo rdításnak
csak 15-30%-a esik az aktivitásra, nagyobb hányada pe-
dig az alap-encrgiaforgalomra; nagyobb aktivitás mel-
lett az alap-energiaforgalom a teljes energiaráfordítás
kisebb részét képezi.
A barna zsírszövet szerepe
az energiadisszipálásban
A barna zsírszövet - szemben az energiaraktár fehér
zsírszövettel - az energiadisszipálás szerve, azokban a
fajokban, amelyekben előfordul, fő funkciója a hőterme­
lés (termogenezis, 1. a 43. fejezetet). A barna zsírszövet
- interscapularis zsírpárnák for májában, mintegy külön
szervet alkotva - állandóan jelen van a rágcsálókban.
E mberben (és a többi főemlősben) csak újszülöttkor-
ban, a mellkas i nagyerek környékén található össze-
függő barna zsírszövet. A további életkorokban a barna
zsírszövet mint szervrendszer megszűnik, de a fehér
zsírszövetben - elsősorban az abdominalis zsírszövet-
ben - továbbra is jelen vannak egyes elszórt barna zsír-
szövetszigetek.
A barna zsírszövet sötét színét a benne lévő nagyszá-
mú mitokondriumnak köszönheti. A mitokondriumok
membránjában nagy mennyiségben van jelen a már em-
lített protoncsatorna, az UCP-1, és ennek következtében
a légzés során e l sős orban nem ATP keletkezik, hanem a
légzés „szétkapcsolódik" az ATP-szintézistől, és hő ge-
nerálódik. Az apró cseppecskékben elhelyezkedő trigli-
ceridből a lipáz hatására szabad zsírsavak keletkeznek,
ez az oxidáció sz ubsztrátja.
A barna zsírszövet a hideg elleni védekezés egyik
szereplője. Az oxidáció fokozódásában a szimpatikus
beidegzés, ill. a keringő katecholaminok játszanak sze-
repet, ezek nemcsak a lipolízist fokozzák (ebben hason-
lóak a barna és a fehér adipocyták), hanem hosszú távú
„
hatásl{ént az UCP-1 expresszióját is. Allatkísérletekben
~ 3 -adr~nerg-receptor-agonistákkal való kezelés hatására
a fehér zsírszöveten belül barna adipocyták jelennek
meg. E z analóg azzal, hogy a katecholaminokat elvá-
lasztó emberi phaeochromocytomák esetében több bar-
na zsírsejt mutatható ki a fehér zsírszövetben. Ezen
466 V rész „ Tápanyag- és energiaforgalom
utóbbi tény jelentős érv amellett, hogy adott körülmé-
nyek között a barna· adipocyták szerepelhetnek a szerve-
zet hőgenerálásában (azaz részt vesznek a teljes ener-
giaráfordításban), még akkor is, ha ennek mértékét je-
lenleg még nen1 ismerjük.
A barna adipocytákban jelen lévő protoncsatorna az
UCP-1; ennek felfedezését követően ismerték fel, hogy
más sejtek mitokondriumai hasonló protoncsatornákat
(UCP-2 és UCP-3) tartalmaznak, amelyeknek szerepük
lehet a hőgenerálásban, ill. az energiamérleg korrekció-
jában.
Az energiam·érleg és
az energiaraktárak kapcsolata
Az energiát szolgáltató felszívott makrotápanyagok
(monoszacharidok, zsírsavak, glicerin és aminosavak)
vagy azonnal energiát szolgáltatnak a különböző sejt-
működések részére, vagy energiaraktárakba épülnek be.
Fiziológiás körülmények között felnőtt emberben az
energiabevitel - néhány nap átlagában - megegyezik a
teljes energiaráfordítással, az energiamérleg egyensúly-
ban van:
energiabevitel = hőtermelés + külső munka.
(30.8. egyenlet)
Ha azonban a szervezet energiatartalékai változnak, a
30.8. egyenlet kiegészítésre szorul:
energiabevitel = hőtermelés + külső munka + vegyü-
letekben raktározott energia,
(30.9 egyenlet)
a „vegyületekben raktározott energia" pozitív vagy ne-
gatív előjelű lehet. Pozitív előjel azt jelenti, hogy a szer-
vezetben glikogén, zsír vagy fehérje raktározódott. Ne-
gatív előjelű az egyenlet utolsó tagja, ha az energiabevi-
tel kevesebb, mint a hőtermelés és a külső munka össze-
ge, ekkor a szervezet energiaszükségletét az energiatar-
talékok lebomlása fedezi: ez zajlik mindennap a poszt-
abszoptív fázisban. (Egészen rövid, néhány órás idő­
szakokat véve a pozitív és a negatív mérlegű időszakok
ciklikusan váltják egymást: a táplálékfelvétel abszorptív
fázisában pozitív, a posztabszorptív fázisban pedig ne-
gatív az energiamérleg.)
A főbb makrotápanyagok mérlege
A belső tápanyagforgalom alapvonalait, az ezt irányító
hormonális és idegi tényezőket a 29. fejezetben ismer-
tettük. Az alábbiakban a legfontosabb makrotápanyagok
mérlegével, azok közvetlen felhasználásával és raktáro-
zásával foglalkozunk. Meg kell jegyeznünk, hogy egé-
szen a 20. század utolsó két évtizedéig az egyes tápanya-
gok mérlegére vonatkozó elképzeléseinket részben a la-
boratóriumi, részben a haszonállatok anyagcseréjének
vizsgálatára alapoztuk. Az 1980-as évektol kezdődően
gyűltek az emberre vonatkozó adatok, amelyek a koráb-
bi elképzeléseket megváltoztatták: jelenleg úgy tartjuk,
hogy valamennyi makrotápanyag elsősorban a saját
„tápanyagkompartment" -jében raktározódik (l. alább),
a raktározás során az egyes tápanyagok egymásba ala-
kulása korlátozott.
A szénhidrátmérleg. A felvett szénhidrátok egy része
közvetlenül oxidálódik. Magas szénhidráttartalmú étke-
zés növeli a szénhidrát-oxidációt (ennek okai között
szerepel az inzulinszekréció fokozódása, l. a 29. fejeze-
tet). A felvett szénhidrátok másik része a májban és az
izomzatban glikogén formájában raktározódik, ennek
azonban egészséges emberekben felső korlátja van. Hi-
perkalóriás táplálás mellett (amikor a bevitt táplálék
energiatartalma meghaladja az aktuális energiaszükség-
lelet) a többletként felvett szénhidrát nagyobb része elo-
xidálódik, és csak kis hányadából (néhány%) képződik
a májban triglicerid. (A de novo zsírsavszintézis nem ha-
ladja meg a napi 5-10 g-ot.) Ellentétben a korábbi véle-
ménnyel, emberben csak kényszerítetten magas szén-
hidrátbevitel (angolul forced feeding) vezet jelentős net-
tó lipogenezishez.
A fehérjemérleg. A felvett fehérjék egy részének ami-
nosavaiból a lebomlott fehérjék, nukleinsavak stb. re-
szintézise folyik, az ezt meghaladó mennyiség pedig
vagy a glukoneogenezisben hasznosul, vagy közvetle-
nül eloxidálódik. A fehérjeraktároz ás korlátozott; csak
növekedés, terhesség és edzés (tréning) során épül fel
többletfehérje, egyébként felnőttben a szervezet fehérje-
állománya állandó. Egyes hormonok hatására azonban
a nitrogénmérleg pozitívvá válik, a felvett aminosavak-
ból szöveti fehé1jék szintetizálódnak.
A trigliceridmérleg („zsírmérleg"). A fehér zsír-
szövet anyagcseréjét, ennek szabályozását a 29. fejezet-
ben ismertettük. A testtömeg (a köznyelvben „testsúly")
felnőttkori változása f()ként a zsírszövet tömegének vál-
tozását tükrözi. Jelen nézetünk szerint az elhízás legna-
-
gyobb részben a zsírfelvétel és a zsíroxidáció egyenlegé-
nek eltolódását jelenti. A többletként bevitt zsír - szem-
ben a többletként bevitt szénhidráttal - nem oxidálódik
el, hanem a zsírszövetben trigliceridek formájában rak-
tározódik. A zsírfelvétel a hízás fázisában nagyobb, mint
az oxidáció.
Az elhíz.ás állandósult állapotában a zsírfelvétel és a
zsíroxidáció azonos szintre áll be. Ennek okai között
szerepel, hogy a zsírszövet növekedése mellett az anyag-
csere szempontjából aktív zsírmentes testtömeg is több
lesz, ezzel a TEE fokozódik. A nagyobb zsírraktárból
több szabad zsírsav kerül a keringésbe, és ez is fokozza
az oxidációt.
Alf(oholfogyasztás és elhízás. Van egy nem fiziológiás
„makrotápanyag'', amelynek krónikusan nagyobb mér-
vű bevitele szintén elhízást okoz: ez az etil-alkohol. (Az
alábbiakban eltekintünk az etil-alkohol idegrendszeri
hatásaitól.) Krónikus alkoholistákban az alkohol a teljes
energiafelvétel 10%-át is kiteheti. Az etil-alkohol csök-
ken ti a lipidek oxidációját, zsírraktározáshoz, elhízás-
hoz vezet.
Energiabeviteli deficit - negatív
energiamérleg
Negatív energiamérleg általában akkor jön létre, ha akár
egy adott népesség, akár egy egyed nem jut annyi táplá-
lékhoz, amennyi energiaráfordítását fedezné. Egy né-
pesség esetében ennek hátterében a rendelkezésre álló
táplálék hiánya áll (természeti katasztrófa, háborús ese-
mények stb) . Az ún. fejlődő országokban, mint az afri-
kai kontinens nagy része, a dél-amerikai kontinens és
,
Azsia egyes részei az energiabeviteli deficit, a krónikus
éhezés nagy tömegeket érint; a napi energiabevitel nem
fedezi a szükségletet, ráadásul súlyos fehérjehiánnyal
párosul: „fehérje- és energiamalnutritio'', elfogadottan-
gol szakkifejezéssel protein-energy malnutrition (PEM)
alakul ki. Felnőttekben is, de különösen gyemekekben
jön létre a marasmus kórképe: teljes lesoványodás (a
zsírpárnák teljes eltűnése, az izomszövet sorvadása),
fertőzésekl{el szembeni véd telenség, az idegrendszeri
funkciók - beleértve a kognitív funkciókat - romlása.
Ebben az állapotban az alap-energiaforgalom csökken:
ennek oka részben a pajzsmirigyműködés csökkenése.
Ha a gyermekkori fehérje- és energiamalnutritio hosszú
időn keresztül áll fent, a gyermek véglegesen· visszama-
rad a testi és a szellemi fejlődésben, bár az ilyen gyerme-
kek nagy része elóbb meghal. A táplálkozási zavar egy
másik formájában az energiaellátás megfelelő, és a fe-
30. fejezet Az energiaforgalom 467 __....
'iYil
·· ~ „
hérjehiány dominál: ez a kwashiorkor néven ismert ál-
lapot. A súlyos hypoproteinaemia következtében test-
szerte oedemák lépnek fel.
Az egyén esetében a negatív energiamérleg oka lehet
gazdasági természetű, de betegségek esetében a beszű­
kült táplálkozáshoz a teljes energiaráfordítás emelkedett
volta járul. Ez fordul elő súlyos betegségekben,. amikor
is a fertőzés, láz, műtéti bevatkozás következtében emel-
kedett alap-energiaforgalom meghaladja a beteg táplál-
kozási igényét (azaz a beteg krónikusan étvágytalan).
Mindezek következménye az immunfunkciók elégte-
lensége, késleltetett sebgyógyulás, fertőzésekre való haj-
lam. 1
'
1
Pozitív energiamérleg - elhízás 1
'
(obesitas)
A filogenezis során, amikor a „létért való küzdelem"
nem utolsósorban a napi táplálékért való küzdelemet je-
lentette, valószínűleg szelekciós előnyt jelenthetett a
táplálkozás nélküli időszakok idejére a test megfelelő
méretű energiatartaléka. Ennek megfelelően a mai em-
berben még azok a szabályozási mechanizmusok érvé-
nyesülnek, amelyek a tartalékképzést segítik elő. A civi-
lizáció során azonban a táplálék megszerzése könn yeb-
bé vált, ugyanakkor az energiaráfordítási folyamatok
közül az izomtevékenység háttérbe szorult. Ezek kö-
vetl{ezménye, hogy a szegénység szintje felett élő társa-
dalmak egyes egyedeiben a testösszetétel jelentősen vál-
tozott, a zsírtartalom megnövekedett. Az iparilag fejlett
társadalmakban (továbbá a fejlődő országok előnyös
szociális helyzetben lévő rétegeiben) egyre növekvő
problémát jelent, hogy a lakosság egyharmada testsúly-
fölösleggel rendelkezik. A krónikusan pozitív energia-
mérleg közvetlen következménye a zsírszövet tömegé-
nek megnövekedése, az elhízás (obesitas). Elhízott álla-
potban a testsúlynövekmény 75%-áért a zsírszövet,
25%-áért a zsírmentes testtömeg növekedése a felelős.
Jelenleg az orvosi gyakorlat megkülönbözteti a „túl-
súlyos egyének" -et az „elhízott egyének" -tol: a kettő kö-
zött nincs éles határ. Az állapot azonosítására - könnyu
számítása miatt - a testtömegindexet (angolul body
mass index, BMI) használják: BMI = testsúly
11
(kg)/[testmagassság (m)]2. A BMI normálisnak tekintett
értéke férfiakban kortól függetlenül, és nőkben 35 éves
kor alatt 20-25 között van. 25-30 közötti BMI túlsúlyt,
míg 30 fölötti értél{ elhízást jelez. [A többletzsírszövetet,
ill. a zsírmentes testtömeget vagy egyes antropometriai 1
paraméterek segítségével (bőrredővastagság, testrészek
körfogatának adatai) vagy biofizikai mérések (sűrűség-
11
11
11
11
468 V. rész Tápanyag- és energiaforgalom
mérés, elektromos vezetőképesség, impedanciamérés,
magmágneses rezonancia mérése) alapján határozzák
meg.] Az elhízottság típusának (és ezzel lehetséges kö-
vetkezményeinek) megállapításra szolgál a haskörfogat
és a csípőkörfogat aránya (a rosszabb prognózisú abdo-
minalis, más néven android vagy centrális típusú elhí-
zottságban a hányados értéke magas) .
Elhízás következik be, ha az energiabevitelt (táplá-
lékfelvételt) korlátozó szabályozó rnechanizn1usok sé-
rülnek (pl. genetikai hiba, l. a 43. fejezetet), ha a (BMR
+ DIT) nem követi az energiabevitel emelkedését, vagy
,,.- /
0 1
(..__,.. Atteki ntés
• A szervezet fő energiaforrásai a táplálékkal bevitt, to-
vábbá a raktározott szénhidrátok, trigliceridek és fe-
hérjék. Az egyes tápanyagok - bizonyos korlátozá-
sokkal - energiatartalmuk arányában helyettesíthe-
tik egymást (izodinámia törvénye) .
• Fiziológiás körülmények között a felnőtt, nem terhes
szervezet nitrogénmérlege egyensúlyban van. A nit-
rogénegyensúly eléréséhez a nem esszenciális ami-
nosavak mellett esszenciális aminosavak felvétele is
szükséges.
• A szervezet energiaforgalmát vagy a hőtermelés és
végzett külső munka összege, vagy az 0 2-fogyasztás
alapján határozhatjuk meg (direkt és indirekt kalori-
metria).
@: 1 Az alapol<on túl
A telje.s energiaráfordítás közelítő becslése
A napi teljes energiaráfordítás ismeretének gyakorlati fon-
tossága van: ennek megfelelően kell megállapítani a napi
energiabevitelt, akár betegek vagy lábadozók diétáját. akár
fizikai munkások, sportolók stb. étrendjét. Az energiaforga-
lom rendszeres mérésére nincs mód, ezért a napi energia-
ráfordítást a teljesítmény és néhány m ás körülmény figye-
lembevételével kell megbecsülnünk.
A számítás során az alábbi tényezőket összegezzük:
a testméretek, kor és nem szerint számított 24 órás
alap-energiaforgalom,
a napi étrend alapján számított "táplálkozással indu-
kált termogenezis" energiaértéke,
ha a teljesített izommunka csökken, és ezt nem követi a
táplálékfelvétel arányos csökkenése.
/
Az Egyesült Allamokban végzett felmérések alapján
az átlag amerikai (férfi és nő) 25 és 55 éves kora között
9 kg súlytöbbletre tesz szert. IZiszárnítható, hogy a bevitt
energia ez alatt az időszak alatt csak 0,3%-kal haladja
meg a teljes energiaráfordítást, ami elismerésre méltó
teljesítmény a szabályozás részéről.
Az elhízással együtt jelentkező tünetcsoportot, az
ún. metabolikus szindrómát a 29. fejezetben ismertet-
tük.
Az energiamérleget a bevitt és a különböző működé­
sekre fordított energia alapján számítjuk. A szerve-
zet teljes energiaráfordítása az alap-energiaforgalom
(BMR), a táplálékfelvételt követő termogenezis
(DIT, régebbi nevén specifikus dinamikus hatás) és
az izomaktivitásra fordított energia összege.
• Felnőtt szervezetben az energiabevitel normálisan
megegyezik a teljes energiaráfordítással. Negatív
energiamérleg esetén a bevitel nem fedezi az ener-
giaszükségletet (energiadeficit), a szervezet saját ál-
lományát fogyasztja . Pozitív energiamérleg esetén a
bevitel meghaladja a teljes energiaráfordítást, a zsír-
szövet tömege megnő (túlsúly, elhízás) .
• a különböző napi aktivitásszintek energiaráfordítá-
sa, amelyet az ébrenlét órái alatt végzett tevékeny-
ségek alapján (teljesítmény x ráfordított idő) szá-
molunk ki.
A számításokban általában elhanyagoljuk az alvás órá-
inak csökkent energiaforgalmát.
Az elvégzett számítások alapján a teljes energiaráfordí-
tás az alábbiak szerint alakul: könnyű munka (irodai mun-
ka) 10-13 MJ/nap; közepes intenzitású fizikai munka
13-15 MJ/nap; megerő ltető fizikai munka 15-17 MJ/nap;
kivételesen nehéz fizi kai munka (pl. szénbányászat) 19-21
MJ/nap.
 30. fejezet Az energiaforgalom 469

' Mérföldkövek
1775: J. Priestley felfedezi a levegőben a később oxi-
génnek nevezett alkotórészt, valamint hogy ezt az alko-
tórészt dúsítottan tartalmazó zárt térben az egerek to-
vább élnek, mint levegőben (Experiments and Observa-
tions on Different Kinds of Air, J. Johnson, London}.
forgalom és energiaforgalom összefüggéseit, így a
tápanyagok energiaértékét. a bevitt tápanyagok "spe-
cifikus dinamikus hatás"-át, az izodinámia szabályát,
megalkotja a részben még ma is használt termino.ló-
giát.

1777-1790: A. L. Lavoisier lefekteti a szervezet ener-
giaforgalmának máig érvényes alapelveit (az energia-
fo rgalom kutatásának első nagy periódusa}. Megálla-
pítja, hogy zárt térbő l lélegezve a gáztér oxigéntartal-
ma csökken, és szén-dioxid-tartalma nő. P S. Laplace-
szal együtt megszerkeszti az állatok hőleadásának mé-
résére alkalmas kalorimétert, összefüggést állapítanak
meg a leadott hő mennyisége és a gázcsere között.
Lavoisiert 1794-ben a jakobinus terror alatt guillotinne-
nal kivégezték, az ítélet szerint „a Köztársaságnak nincs
szüksége tudósokra" („La Republique n'a pas besoin
de savants"}.
1880-1902 : M. Rubner az energiaforgalom kutatásá-
nak második nagy periódusában felfedezi a tápanyag-
1895: A. Mag nus-Levy megállapítja a pajzsmirigymű­
ködés és az energiaforgalom összefüggéseit (pajzsmi-
rigypor etetésekor vagy Basedow-kór esetén az ener-
giaforgalom fokozott, myxoedemás betegekben csök-
kent}.
1941: F. Lipmann és vele egy időben H. Kalckar felis-
merik az ATP központi jelentőségét a sejtenergetiká-
ban (Nobel-díj Lipmann részére 1953-ban).
1961: P Mitchell ismerteti az oxidatív foszforiláció ke-
miozmotikus elméletét, amelyben központi szerepet
tulajdonít az oxidáció során kialakuló töltésszeparáló-
dásnak, bevezeti a protonmotiv erő (öµH} fogalmát
(Nobel-díj 1978-ban).

11

11

'
1·

"

,,

11

1
1

- .1
1

·'
. „,

''

4
•f ....

•
 '

31. fejezet A hypothalamus-adenohypophysis rendszer

,
lftdolgozta IJigeti Erzsébet

32 . feiezet A pajzsmirigy működése

,
A1dolgo.zte1 Ligeti E rzsébet

33. fejezet Szteroidhormonok és szintézisük az endokrin rendszerben

Ligeti Erzsébet

34. fejezet A mellékvesekéreg működése

,
Atdolgozta Ligeti Erzsébet

35. fe jezet A férfi reproduktív működés neuroendokrin szabá!)rozása

,
fl tdolgozta Fonyó ~4ttila

36. fejezet A női reproduktív működés neuroendokrin szabá!)rozása

,
.li tdolgozta Fonyó Attila

Pajzsrnirigy-folliculus pásztázó elektronmikroszkópos képe

p

3 1. fejezet
A h1pothalamus-adenoh_yROJ~hJsis rendsze_r_

Az anyagcserét, növekedést és reprodukciót (fajfenntar- rcsztül az adenohypohysisbe futnak, és ott a hormono-

tást) endokrin sejtekben képződő hormonok irányítják.
E zeknek az esszenciális működéseknek alkalmazkodni-
uk kell a változó környe_zeti feltételekhez (pl. sötét-
ség/világosság, klimatikus és szezonális viszonyok stb.).
Az evolúció során a hypothalamus-adenohypophys is-
célmirigy tengelyek kialakulása tette lehetővé, hogy a
különbö ző érzékszervek által közvetített környezeti ha-
tások, továbbá a belső környezet jelzései a központi
id egrendszerből az adenohypophysisen keresztül eljus-
sanak az egyes endokrin mirigyekhez. Az adenohy-
pophysis (hypophysis mellső lebeny) troph ormonokat
képez, amelyek a perifériás „ cél mirigyek" -et - a pajzs-
mirigyet, a mellékvesekérget és a gonádokat -, valamint
az eml őn1irigyct a központi idegrendszerhez kapcsol-
ják. A környezeti hatások mellett a tudati (kognitív) és
az emocion ális szféra is a hypothalamus közvetítésével
befolyásolja az endokrin funkciókat (l. a 44. fejezetet).
kat elválasztó sejtek körül sinusoidokat képezn ek. A n e-
uroszekrétumok ilyen módon nagy koncentrációban
jutnal( el az adenohypophysis sejtjeihez, ahol összesen 6
hormon szintézise és szekréciója folyi k (31-1. táblázat ).
A hypophyseotrop n euronok „gyűjtik össze" a köz-
ponti idegrendszerből az ad enohypophysis szekrécióját
érintő belső és külső információkat, és „tájékoztatják" az
aden ohypophysist a bels() és a külső környezetről (31-2.
ábra). Egyes hypophyseotrop neuronok közvetlen kémi-
ai információt is kapnak. Ez az információ a hypoth ala-
mus által közvetlen ül és közvetve szabályozott hormo-
nok vérszintje. E z az alapja a kétszintű visszacsatolásos
szabályozásnak, amelyben a hypothalamus, az ade-
nohypophysis és az utóbbi által szabályozott perifériás
hormon vesznek rész t (31 -3. ábra). A visszacsatolás az
esetek többségében negatív, kivételesen azonban pozitív

Hypophyseotrop
neuronok
A hypothalamus endokrin 3. agykamra
;
,
, ,,
,
I
I

, , I

működése
, I

HYPOTHALAMUS

A h armad ik agykamra alapját képező ventralis hypoth a-

lamus neuronjai szabályozzák valam ennyi adeno- Hypophysisnyél
Portalis erek
hypophysishormon elválasztását (31-1. ábra). Ezen
hypophyseotrop neuronok axonjai az eminentia media-
nában végződnek. Az axonok akciós potenciáljai követ- ADENOHYPOPHYSIS
keztében a neurohormon az axonvégződésekből SZíi-
NEUROHYPOPHYSIS
baddá váli k, és az érpályába jut.
Az emincn tia mediana vérellátása a felső hypophysis-
artériából származik. Az artéria elágazódásai fencszt rált
(„ablakos") kapillárisokat képeznek, amelyeket széles
perivascularis tér vesz körül: az elválasztás alatt ide
kerül az axonvégződésekből kilépett szekrétum. Az
eminentia mediana terü letén a kapillárisfal szerkezete 3 1- 1. ábra
következtében nincs vér-agy gát, a felszabadult neuro- A hypothalamus hypophyseotrop neuronjai és kapcsolatuk a
hormonol( ezért a perivascularis térből a kapillárisokba portalis erekkel
jutnak. A kapillárisok összeszedődéséből alaku lnak ki Az ábra nem tünteti fel a l~pophyseotrop neuronok felsőbb összeköt-
azok a portalis erek, amelyek a hypop hysisnyélen ke- tetéseit (1. a 3 1-2. ábrát).
474 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése

3 1-1. táblázat
Az adenohypophysis hormonjai

Hormon Szinonimák Elfogadott rövidítés Termelő sejt

Adrenokortikotrop hormon (Adreno) Kortikotropin ACTH l(ortikotrop sejt

Thyreoideastünuláló hormon 1'i reotropin TSH Tireotrop sejt

Folliculusstimuláló hormon* FSI-1 Gonadotrop sejt
Luteinizáló hormon* Luteotropin LH Gonadotrop sejt
Növekedési hormon Szomatotrop hormon GH (ált.) Szomatotrop sejt
Szomatotropin hGH (humán)
(STI-I)

Prolaktin PRL Laktotrop sejt

*A folliculusstimuláló és a luteinizáló hormonokat közös néven gonadotrop hormonként vagy gonadotropinként is említik

is lehet; az erre vonatkozó részleteket az egyes endokrin
mirigyeket tárgyaló fejezetekben ismertetjük.
A hypothalamus neuronjaiból szabaddá váló neuro-
hormonok kémiai szerkezetüket tekintve többnyire pep-
tidek, az egyetlen kivétel a dopamin.
Hatásuk alapján a hypophyseotrop neurohormono-
kat két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba tartozó
hormonok stimulálják a megfelelő adenohypophysis-
hormonok felszabadulását. Ezeket a horn1onokat „re-
leasing" hormonoknak (RH) nevezzük. A „releasing"
hormonok - nevük ellenére - a hormonok szintézisére,
adenohypophysis célsejtjeik differenciálódására és proli-
ferációjára is hatnak. A neurohormonok másik csoportja
az adenohypophysishormonok felszabadulását gátolja,
ezek az inhibiting hormonok. A két megismert inhibi-
ting hormon a szomatosztatin és a dopamin. Az ún.
klasszikus hypophyseotrop hormonokat szinonimáikkal
és rövidítéseikkel a 31-2. táblázat sorolja fel.
Eredetileg az egyes hypothalarnus-neurohormonok
hatásában szigorú monospecificitást tételeztek fel: ezt
tükrözik a 31-2. táblázatban felsorolt nevek is. A továb-
bi vizsgálatok azonban kimutatták, hogy némelyikük
hatása nem monospecifikus, hanem több adenohy-
pophysishormon szekrécióját is képesek befolyásoln.i,
bár nem azonos mértékben.
Az adenohypophysis különböző sejtjei elvileg képe-
sek a megfelelő hormonok autonóm szekréciójára. Az
egyes, azonos funkciójú sejtek „spontán" hormonszek-
réciója azonban nem szinkronizált„ 11anem „randorri",
véletlenszerű módon folyik. A hypothalamus szinkroni-
zálja az adenohypophysissejtek hormonszekrécióját,
időzített hor1nonszekréciós epizódokat (szekréciós pul-

Világosság/sötétség ] Szenzoros rendszerek Pszichés tényezők J Táplálkozási tényezők Fájdalomérzet

Retina

Nucleus LIMBICUS
!
suprachiasmaticus RENDSZER

HYPOTHALAMUS
hypophyseotrop sejtek
l
ADENOHYPOPHYSIS
PRL hGH FSH LH ACTH TSH
T -L
31-2. ábra
A hypophyseotrop neuronok „bemenő jelzései"
•
A rövidítéseket 1. a 3 1-1 . táblázatban
 3 1. íejezet • A hypothalamus-adenohypophysis rendszer 475

A hypothalamus neurohormonjai a hypoph yseotrop

HYPOTHALAMUS
hypophyseotrop sejt sejteken kívül más neuronokban is megtalálhatók, és
e ~

releasing hormon azokban mint neurotranszmitterek, vagy mint neuro-

t<±> modulátorok muködnek; ez további példája annak,
hogy a szervezet egy adott molekulát különböző szigna-
ADENOHYPOPHYSIS
e glandotrop hormon lizációs folyamatokban használ fel.
- Az eredetileg leírt „klasszikus" neurohormonok

,
t© (CRH, TRH, GHRH, GnRH, szomatosztatin és dopa-
CELMIRIGY min) mellett a portalis vérben egyéb neuroszekrétumok.
l1 ormon is vannak. Az AVP például a nucleus supraopticus és pa-
/
raventricularis kissejtes neuronjaiban is képződ ik; ezen
1 e · "© n euronok axonjai az eminentia medianában végződ­
Célsejt J n ek. A belőlük felszabaduló AVP a CRH-val együtt sti-
mulálja az ACTH szekrécióját.
31-3 ábra Ezzel ellentétben a nucleus supraopticus és para-
A hypothalamus hypophyseotrop neuronjai, az adenohypophy- ventricularis nagysejtes (magnocellularis) neuronjaiból
sis és a célhormonok közötti összjáték vázlata eredő axonok - bár átfutnal{ az eminentia medianán - a

Ezen az ábrán csak a releasing honnonok hatását tüntettük íel. a két neurohypophysisben végződnek, és hormonjaik, az
inhibiting hormon hatását elhagytuk AVP és az oxitocin nem kerülnek a portalis keringésbe,
ill. az adenohypophysisbe.

zusokat) hoz létre. Az adenohypophysis hat hormonja

közül ötnek (TSH, ACTH, FSH , LH és GH) megfe-
lelő szintű szekréciójához a hypothalamus releasing ne-
urohormonja sz ükséges. A prolaktin szekréciója relea-
sing hormon nélkül folyik, és a hypothalamus szabályo-
zó hatása a dopamin által létrehozott szekréciógátlás
változtatásán keresztül érvényesül.
A neurohormon-szel<réció ritmicitása
A hypothaJamus és az adenohypophysis h ormonjainak
elválasztása nem egyenletes, h anem epizodikus (lö-
késszerű vagy pulzáló szekréció). Ezt tükrözi a hormo-
nok vérben mérhető koncentrációja. Egy-egy szekréciós

31-2. táblázat
A klasszikus hypophyseotrop hormonok és hatásaik az adenohypophysis hormonszekréciójára

Hormon Rövidítés Hormonelválasztásra kifejtett hatás

ACTH TSH FSH LH GH PRL

l(ortikotropin rclcasing hormon CRH t

(kortikotropin releasing faktor) (CRF)

Ti reotropin releasing hormon TRH t (1)

Gonadotropin releasing honnon GnRH t
(gonadoLiberin, luteinizá ló hormon releasing horn1on) LHRH
Növekedési hormon reJeasing hormon GHRH
Szomatosztatin GIH
(sornatotropin release inhibiting hormonc) (SRIF)

D opamin (PIF) (-1)

(prolactin release inhibiting hormone)

A félkövér szedés az általánosan használt rövidítésre utal, zá rójelben a kevésbé használt szinonimák, valamint a nem bizonyított
fiziológiás hatások találhatók
476 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése

epizód rövid ideig tart. A hypophyseotrop és az ade-
nohypophysissejtek mind a kibocsátások közötti időtar­
tamot (frekvenciamoduláció), mind az egy epizód alatt
szecernált molekulák számát (amplitúdón1oduláció)
képesek változtatni (31-4. ábra). A hormonok szekréció-
jának változásában az epizódok frekvenciájának, az
egyes szekréciós „lökések" amplitúdójának, ill. mind-
kettőnek a változása szerepet játszik.
A szekréció pulzáló jellege elengedhetetlen a célsej-
tek hormonérzékenységének fenntartásához. A hormo-
nolc közül több csak rövid ideig hatásos a célsejtjén; a
hormonok folyamatos jelenlétében a célsejtek elveszítik
a hormon iránti érzékenységüket (deszenzitizálódás, 1.
az 2. fejezetet) . A szekréció epizodikus jellege következ-
tében a hormonkoncentráció még a sejt hormonérzé-
kenységének változása előtt csökken, így a hormon irán-
ti érzékenység megtartott marad.
A pulzáló szekréció tényének jelentős· következmé-
nyei vannak. Ha valamelyik hormon szekréciójában
megszunilc a pulzáló jelleg, akkor deszenzitizálódás kö-
deszenzitizáció alakul ki, ha a hormont folyan1atosan
adagoljuk, és ennek következtében konstans hormon-
szintet hozunk létre. A hypothalamus-adenohypophy-
sis-gonád tengely különösen érzékeny a szekréció pul-
záló jellegére, és ezt mind az asszisztált reprodukció-
ban, mind a születésszabályozásban alkalmazni lehet (1.
a 36. fejezetet).
A n1integy órás frekvenciával bekövetkező pulzáló
elválasztás mellett a hypothalamus neurohormonjainak
szekréciója mintegy 24 órás, ún. cirkadián periodicitást
(napi ritmust) is mutat. A napi ritmus endogén, de a
„jeladó" szerepét a sötétség/világosság változása tölti be.
Vak emberekben az endogén ritmus 25 órás periodicitást
mutat; ezt „korrigálják" a látó emberekben a retinából
jövő ingerületek 24 órás periodicitásra. Hosszú Ke-
let-Nyugat vagy Nyugat-IZelet irányú repülőutak meg-
zavarhatják a ritmust, és a nagyobb időeltolódások után
napokba telik, amíg a normális napi ritmus helyreáll. A
ritmusok kialakításában kitüntetett szerepe van a supra-
chiasmaticus magnak: ennek neuronjaiban endogén rit- 1

vetkezik be, a „célsejtek" érzéketlenné válnak a hormon musgenerálás mutatható ki, és ide futnak a retinából
iránt. Esetenként a hormon hiányát utánzó állapot jön jövő nem vizuális rostok. Ez a retina-hypothalamus
létre (holott csak a hormon hatása hiányzik). Hasonló összeköttetés közvetíti a világosság/sötétség változását
az endogén ritmusgenerátorhoz.
Napi ritmus - azaz napszakonként változó szekré-
A Integrált elválasztás ció maximális és minimális értékekkel - figyelhető meg
•O Alapszintű elválasztás a hypothalamus-adenohypophysis tengellyel szabályo-
·e::;
•rn
.......
~

e
zott endokrin mirigyek hormonszekréciójában is. A
Q)
ü
e
0
vizsgálatok számára emberben főként az adenohy-
-"""
rn e
Eo pophysis-, ill. a célhormonok vérszintje mérhető, a
NE
rn 5 hypothalamus neurohormonjainak szekréciója sokkal
a... ..e I>'' - - - - - - - - - - --
nehezebben hozzáférhető. A hypophysishormonok
Idő
szekrécióváltozását követi a megfelelő célhorn1oné, pl.
B az ACTH-ét a glukokortikoid-szekréció változása.
•O
Nagyobb frekvenciájú pulzusok
ü
'CU
.......
~

e
Q)
e.:>
e
0
Az adenohypophysis hormonjai
.!><::
rn e
Eo
NE
rn
-0
~

O......c
A felnőtt ember hypophysise átlagosan 0,6 g tömegű ..A
hypophysis fejlődéstanilag és funkcióját tekintve két kü-
I dő
lönböző részből áll. A hátsó lebeny (neurohypophysis) a
e neuroectodermából származik: benne végződnek a nuc-
Nagyobb amplitúdójú pulzusok lellS supraopticus és paraventricularis magnocellularis
neuronjainak axonjai, amelyekből vazopresszin és oxi-
tocin szabadul fel, és jut az általános keringésbe (1. a 43.
fejezetet). Az elülső lebeny, az adenohypophysis az
embryóbail a Rathke-féle tasakból alakul ki, amely a to-
vábbi fejlődés során később eltűnik. Az adenohypophy-
Idő
sis termeli és szecernálja a 31-1. táblázatban felsorolt
3 J-4. ábra hormonokat. A pars intermedia, a közti lebeny ember-
A frekvenciamodulált és az amplitúdómodulált szekréciós lö- ben csökevényes; élettani szerepe az embryonalis
kések (pulzáló szekréció) vázlata fejlődés során van.

-
Az adenohypophysis hormoniai kémiai szerkezetü-
ket tekintve három csoportra oszlanak (31-3. táblázat).
Az ACTH peptid; a TSH, az FSH és az LH két-két al-
egységből álló glikoproteinek; n1íg a GH és a PI{L fe-
hérjemolekulák.
Az adenohypophysis sejtjeinek egy része egyetlen
prohorn1ont termel, és a poszttranszlációs módosítás
után egyetlen hormont választ el (monohormonális sej-
tek). A monohormonális (adreno)kortikotrop, tireotrop,
szomatotrop és laktotrop sejtek ACTH-t, TSH-t, GH-t,
ill. PRL-t szecernálnak. Az FSH és LH szekréciója
részben szintén monohormonális sejtekben folyik., de
vannak olyan gonadotrop sejtek is, amelyek mindkét go-
nadotropint szecernálják.
Az adenohypophysis-hormonok. közül az ACTH,
TSH, FSH, LH, és GH egy-egy „perifériás" hormon
(ill. hormonnak is nevezhető anyag, IGF-1) elválasztá-
sát szabályozza (1. a 31-3 . táblázatot). A felsorolt 5 hor-
mon esetében a szabályozás egyik tényezője a hypotha-
lainus-adenohypophysis-célhormon tengely visszacsa-
tolásos (zárt láncú) szabályozása. A szabályozott válto-
zó, a perifériás hormonszint hat vissza („csatol vissza")
az adenohypophysis megfelelő sejtjére és/vagy a hypo-
thalamus hypophyseotrop neuronjára.
A legtöbb hormon esetében a visszacsatolás csak ne-
gatív: a trophormon hatására elválasztott perifériás hor-
mon gátolja a megfelelő hypophysis-trophormon és
hypothalamus-neurohormon szekrécióját (1. a 31-3. áb-
rát). A kortizol gátolja a CRH és az ACTH felszabadu-
lását (CRH-ACTH-kortizol tengely); a tiroxin (T4) és
trijódtironin (T3) negatívan hat vissza mind a TRH,
31-3. táblázat
Az adenohypophysis hormonjainak kémiai szerkezete és vis.s zacsatolásos szabályozása
Hormon
Peptid
AC1~H (39 aminosav)
Glikoprotein honnonok (a-a/egységük azonos)
TSH (a: 92 aminosav, ~: 110 aminosav)
FSH (a: 92 aminosav, ~: 115 aminosav)
LH (a: 92 an1inosav, ~: 115 aminosav)
GH-PRL család
GH (191 aminosav")
PRL (199 aminosav)
A szerkezeti adatok a humán hormonokra vonatkoznak
*A szecernált GH molekulárisan heterogén.
3 1. fejezet • A hypothalamus-adenohypophysis rendszer 477 llD
mind pedig a TSH szekréciójára (TRH-TSH-T4/T3
tengely). A GH hatására nem egy szokványos endokrin
mirigy szekréciója fokozódik, l1anem a májból IGF-1
kerül a keringésbe, és ez negatívan hat vissza a GHRH,
valamint a GH szekréciójára. A GnRH és a gonadotrop
hormonok visszacsatolásos szabályozása ennél összetet-
tebb, és benne mind negatív, mind pedig pozitív (azaz
szekréciót fokozó) hatások érvényesülnek. A PRL szek-
réciójának. nem ismert visszacsatolásos szabályozása.
A negatív visszacsatolásos szabályozás következmé-
nye, hogy minden olyan esetben, amikor a „perifériás
hormon" (pl. kortizol vagy T 4/T3) koncentrációja a pe-
rifériás mirigy hibája folytán alacsony vagy a hormon hi-
ányzik, a hypothalamus és az adenohypophysis megfe-
lelő sejtjei felszabadulnak a visszacsatolásos gátlás alól.
Ilyen körülmények között a megfelelő hypothalamus- és
adenohypophysis-hormonok elválasztása fokozódik, és
a vérben magasabb adenohypophysishormon-szint (az
adott példában ACTH -, ill. TSH-szint) mérhető. Az
egyes adenohypophysis-hormonok megnövekedett kon-
centrációjának következményeit a következő fejezetek-
ben írjuk. le.
A leírt „hosszú visszacsatolású hurok" mellett emlí-
tenek egy „rövid visszacsatolású hurkot" is. Ennek lé-
nyege, hogy egyes adenohypophysis-hormonok is gátol-
ják a.megfelelő hypophyseotrop neuronok hormonszek-
/ . /. /
rec101at.
A visszacsatolásos szabályozás módosítja a hypotha-
lamus, valamint az adenohypophysis sejtjeinek érzé-
kenységét az idegrendszeri, ill. neurohormonális hatá-
sok iránt. Az adenohypophysis-sejtek szekréciós aktivi-
Perifériás hormon Visszacsatolás
Glukokortikoidok (kortizol) Negatív
Tiroxin, trijódtironin Negatív
Inhibin Negatív
Ösztradiol (nő) Negatív, pozitív
Tesztoszteron (férfi) Negatív
IGF-1 Negatív
1
478 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése

tását mindenkor az idegi („nyílt láncú") és a visszacsa- Az ACTH-szekréció szabályozása. A kortikotrop

tolásos („zárt láncú") hatások eredője határozza meg.
Például a stresszor ingerek olyan erős idegi aktiválást
váltanak ki, amely mellett a kortizolszint emelkedése
csak kevéssé, vagy egyáltalán ne1n gátolja a CRI--I-neu-
ronokat és a kortikotrop sejteket (1. a 34. fejezetet).
Az aderenokortikotrop hormon
(ACTH)
A 39 aminosavból álló ACTH az adenohypophysis kor-
tikotrop sejtjeiben a proopiomelanokortin (POMC) ne-
vű prohormonból keletkezik (31-5. ábra). Az ACTH
szabályozza a mellékvesekéreg mlík:ödését. Fő hatása a
glukokortil(oidok (emberben kortizol) szekréciójának
fokozása a zona fasciculatában és az androgén szekré-
cióé a zona reticularisban. Ezen kívül az ACTH a zona
glomerulosában átmenetileg fokozza az aldoszteron-
szekréciót. A hormon szelaéció szabályozása mellett az
ACTH nélkülözhetetlen a zona fasciculata és reticularis
szerkezetének fenntartásában is. ACTH hiányában ez a
két zona elsorvad (a zona glomerulosa nem).
Az ACTH-molekulában jelen van a melanocytákat
stimuláló hormon (MSH) szekvenciája is. Enn.e k a
tény11ek fiziológiás ACTH-koncentráció mellett nincs
nagyobb jelentősége, de ha az ACTH-koncentráció je-
lentősen magasabb a fiziológiásnál, akkor az ACTH
melanocytákat stimuláló hatása is m egjelenik., és a beteg
bőre (egyes praedilectiós helyeken) pigmentált lesz.
POMC a hypophysis közti lebeny sejtjeiben is
képződik, de a kortikotrop sejtel(ben észlelthcz képest
eltérő módon hasad, így a-MSH, valamint ')'-MSH is
szabaddá válik (1. a 31-5. ábrát).
sejt legfontosabb fiziológiás szabályozója a CRJ-I. A
CRH ACTH -t felszabadító hatásán kívül fokozza a
POMC gén átírását és transzlációját is. A glukokortiko-
idok gátolják a Cllli-ra bekövetkező választ, azaz csök-
kentik a kortikotrop sejt CRH-érzékenységét, és ezzel
az ACTH-szekréciót, valamint gátolják a POMC gén
átírását és transzlációját. Alacsony glukokorti koidszint
esetén viszont a kortikotrop sejt CRH-érzékenysége na-
gyobb, mint normálisan. Ilyenkor az ACTH-szekréció,
ill. az ACTH plazmaszintje magas. A magas ACTH-
szint következményeit a 34. fejezet ismerteti.
A CRH-neuronok lkissejtes (parvocellularis) neuro-
nok] AVP-t is elválasztanak. A.z AVP ugyanúgy a porta-
lis keringésbe kerül, mint a CRH, de CRH nélkül csak
kismértékben növeli az ACTH-szekréciót, viszont po-
tenciálja a CRH hatását, és valószínűleg fiziológiás sze-
repe van az ACTH-szekréció szabályozásában.
Az ACTH- (és következésképpen a kortizol-) szek-
réciónak jellegzetes napi ritmusa van (cirkadián perio-
dicitás). Az ACTH-szekréciós epizódok amplitúdói az
alvási periódus első óráit követően növekednek, és a ma-
ximumot a kora reggeli órákban érik el. Emberben a
plazma ACTH- és kortizolszintje az ébredés után
tetőzik. Napközben a vér ACTH-koncentrációja folya-
matosan csökken, minimumértékét az esti órákban éri
el. A kortizolszekréció napi rit1nusa követl<eztében a
kortikotrop sejtek CRI-I-érzékenysége a kortizolszinttel
ellentétes napszakos ingadozást mutat.
Az ACTH-szelaéciót legnagyobb mértékben befo-
lyásoló tényező a fizikai vagy pszichikai megerőltetés, a
stresszállapot. Aktiváló tényező a trauma, sebészi bea-
vatl<ozás, hypoglykaemia, emocionális izgaln1ak és tar-
tós szorongás. A kiváltó tényezők részben idegi pályá-
kon keresztül, részben azonban citokinek (pl. IL-1, IL-
2, IL-6) felszabadulása révén hatnak a hypothalamus
neuronjaira. A stresszválasz következményeit a 34. feje-
zetben írjuk le.

(/)
>-.
....J
=
....
< <
=
.... =
....
<1
(/)
>-.
....J
=
.....
<1 <
=
.... (/)
>-.
....J
=
....
<1
(/)
>-.
....J

= =
1 1 1 1 1 1 1

=
....
<
....
<
(/)
>-.
....J
(/)
>-.
....J
(/)
>-.
....J
.....
<
(/)
>-.
....J
(/)
>-.
_.J
(/)
>-.
_.J
(/)
>-.
....J

Szignál- N-terminális peptid ACTH (1 - 39) ~-LPH (1-91)

szekvencia
-y-MSH
-
a-MSH
(1-13)
CLIP
(18- 39)
y-LPH (1-58) ~-endorfi n
(61-91)

31 S. ábra
A preproopiomelanokortin-molekula hasadása
Az ábra felső része a proopiomelanokortin-molekula vázlata. A vastagon szedelt szakaszok jelzik a hypophysis elülső lebenyében
(adenohypophysis) keletkező termékeket.
Az ábra alsó része mutatja a hypophysis középső lebenyében keletkező hasítási termékeket

A glikoprotein hormonok
Az adcnohypophysis három glikoprotcin hormont vá-
laszt el, ezek a TSH , FSH és LH . Mindhárom hormon
két-két alegységből épül fel, ezeket a -, ill. ~-alegységnck
nevezzük. Az a-alegység mind három hormonban azo-
nos, a ~-alegységek viszont különböznek. A hormon-
specificitást a ~-alegységek hordozzák. A három hor-
mont különböző sejtek szintetizálják, a TSH a tireotrop
sejtben, az FSH és az LH pedig a má1- említett specifi-
citású gonadotrop sejtekben képződik. Az a-alegység
szin tézisére mindegyik említett sejt képes, a ~-alegysé­
gek viszont csak a megfelelő specificitású sejtekben
képződnek.
A TSH-szekréció szabályozása. A TSH -dimer
szintézise és szekréciója egyrészt a hypothalamus TRH-
ja, másrészt a TSH hatására keletkezett hormonok, a ti-
roxin (T 4) és a trijódtiron in (T3) szabályozása alatt áll.
A trípeptid TRH fokozza a TSH elválasztását. T RH hi-
ányában a TSH-szekréció elégtelen, de nem szűnik tel-
jesen meg. A TRH nem csak a TSH -szckrécíót, hanem
a TSH gén átírását is fokozza.
A felsőbb idegi cen trumok szerepe az ember 'fRH-
szekréciójának szabályozásában nem teljesen világos.
Az emlősállatok nagy részében a TRH-TSH-T4!T3 ten-
gely része a hideg ellen védő hőszabályozási mechaniz-
musn ak. Emberi újszü löttben is megvan ez a reakció, de
felnőttben a hideg nem befolyásolja az elválasztást, ki-
véve a sarkvidéki extrém és tartós hidegterhelést. A
T RH-szekréciót kiváltó egyéb hatások nem tisztázottak.
A TSH-szekréció másik jelentős szabályozója a pe-
rifériás hormonok, azaz a T 4/T3 szin tje. A T 4!T3 nega-
tív visszacsatolásának egyik támadáspontja a hypothala-
mus: T 4/T3 hatására a TRH -szekréció csökken. A
pajzsmirigyhormonok másik támadáspontja a treotrop
sejtekben van: T 4/T3 hatására csökken a TSH mindl(ét
alegysége génjé nek átírása (azaz mi ndkét m RNS
mennyisége csöl<l(en), és csökken a treotrop sejt T RH-
érzékenysége is (azaz a TRH adását követő TSH -szck-
réció kisebb).
H a a pajzsmirigyh ormonok szekréciója bármely ok-
ból hiányos, TSH -túlprodukció jön létre: ennek kóros
következményeit a 32. fejezet ismerteti.
A TSH -szekréció napi (cirkadián) periodicitást mu-
tat; napközben alacsony a TSH-szint, estére emelkedik,
éjjel magas és a kora reggeli órákra csökken.
A gonadotrop hormonok szekréciójának szabá-
lyozása. A gonádoknak sem a gametogenetikus, sem
" '
3 1. fejezet A hypothalarnus-adenohypophysis rendszer 479 0
az endokrin funkciója nem autonóm. Mindkét műkö­
dés a két gonadotrop hormon, a FSH és a LH megfelelő
időzítésű szekréciójától függ.
Mindkét gonadotrop hormon szekrécióját egyetlen
hypothalamus-neurohormon, a G nRH szabályozza. A
GnRH epizodikus szekréciót létrehozó „pulzusgener_á-
tor" -a a mediobasalis hypothalamusban helyezkedik cl.
A GnRH-pulzusok - csak állatkísérletes adatok állnak
rendelkezésre - rövid időtartamúak és nagy amplitúdó-
júak. A F SH- és LH-szekréció fe ltétele a GnRH pulzá-
ló szekréciója; tartósan magas GnRH-szint esetében a
FSH - és L H-szekréció néhány napon belül megszűnik.
A GnRH- FSH/LH -szekréció perifériás regulátorai
a hatásukra a gon ádokban elválasztott hormonok nega-
tív és pozitív visszacsatolásai (l. a 35. és 36. fejezetet). A
visszacsatolásos szabályozás különbözik férfiban és
nőben.
Férfiban sem a gonadotropinok, sem a nemi hormo-
nok szekréciójának nincs havi periodicitása. A szabá-
lyozásban negatív visszacsatolás érvényesül. Az andro-
gének elsősorban a hypothalamus GnRH-szekrécióját
gátolják, ennek következtében csökken a gonadotrop
sejtek szekréciója. A here Sertoli-sejtjeiben keletkező
inhibin elsé>sorban az FSI-I-szekréciót gátolja (1. a 35.
fejezetet).
Az emberi női ciklus (havi periodicitású ovarialis és
menstruációs cil<lus) hormonális integrációja lényege-
sen összetettebb, mint a férfi gonadotropinszekréció
szabályozása. GnRH -pulzusokkal (epizodikus GnRH-
adagolás) a hypothalamus szabályozó hatásának hiá-
nyában is létrehozható a teljes ciklus. Ebből .következik,
hogy a cil<likus működést - megfelelő GnRH-háttér
mellett - teljes egészében a gonado trop sejtek és a peri-
féria ho rrnonszekréciójának automatikus összjátéka
szabályozza. A ciklikus ovari umműködés létrejöttének
kulcsa az ösztradiol kettős hatása; az ösztradiol kon-
centrációjától és a hatás időtartamától függően egyaránt
képes negatív és pozitív visszacsatolást kiváltani. A cik-
lus részletes endokrinológiáját, a negatív és pozitív
visszacsatolásokat a 36. fejezetben ismertetjük.
A célmirigyekben termelődő hormonokon kívül egy
hypophysishormon, a PRL is gátolja a hypothalamus
GnRH-, és ezzel a gonadotropinok szekrécióját. N1ár a
terhesség és a szoptatás alatti fiziológiás hyperprolacti-
naemia elégséges a pulzáló GnRH-szekréció, ezáltal
mindkét gonadotropin elválasztása és a gonádműködés
megszüntetéséhez. Kóros l)I\L-túltermelés - amely az
adenohypophysis nem ritka laktotrop microadenomájá-
nak következtében jön létre - szintén megszünteti a go-
nadotropinszekréciót, ezzel sterilitást hozhat létre.
480 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
A fehérjehormonok
A prolaktin (PRL) és a növekedési hormon (GH) két
szempont alapján sorolható egy családba. Egyrészt a
PRL és a GH aminosav-szekvenciáiban mintegy 15%-
os. a homológia. Másrészt mindkét hormon receptora a
citokinreceptor családba tartozik, és szignaliz.ációjában
a tirozinkinázok.játszanak központi szerepet (l. az 5. fe-
jezetet). A két hormont kódoló gén struktúrája hasonló,
és valószínűleg egyetlen közös ősi génből keletkeztek.
A PRL szekréció szabályozása. A PRL egyetlen jól
0
ismert funkciója az utód táplálásának eléSsegítése. A
PRL más hormonokkal együtt már a terhesség alatt
részt vesz az emlőrnirigy előkészítésében, a szülést kö-
vetően pedig szabályozza a tejelválasztást. A PRL hatá-
sa mindazokra az egyéb szövetekre (pl. a prostatára),
amelyekben PRL-receptort találtak, ez ideig ismeretlen.
A laktotrop sejt az összes többi adenohypophysis-sejt
között különleges helyzetet foglal el: a PRL-szekréció
autonóm funkció, nem igényel hypothalamus neuro-
hor1nont, ezzel sze1nben állandó, tónusos gátlás alatt
áll. A gátlást a régebben prolaktin inhibitoros faktornak
(PIF) nevezett neurohormon, a dopamin hozza létre. A
dopamin a laktotrop sejten lévő D 2-.receptoron hat,
csökk.enti a sejt cAMP-szintjét, ezzel gátolja a PRL szin-
tézisét és szekrécióját.
Ha az adenohypophysis kapcsolata a hypothala-
musszal m egszakad, a laktotrop sejtek felszabadulnak a
tónusos dopamingátlás alól, és PRL-szekréciójuk foko-
zódik. Ilyen körülmények között szintetikus dopamina-
gonisták (pl. bromokriptin) normális szintre állítják visz-
sza a szekréciót.
Bár a TRH, továbbá a portalis vérben jelen lévő né-
hány más neurohormon (VIP és egy VIP-homológ pep-
tid, a PACAP) fokozza a PRL szekrécióját, a laktotrop
sejtnek nem ismert specifikus releasing hormonja.
A PI{L ugyanúgy pulzáló 1nódon szecernálódik,
mint a többi adenohypophysis-hormon. Az epizódok
fellépésének oka a PRL esetében nem ismert. A szekré-
ció napi ritmus szerint folyik, a minimális szekréció a
déli órákban, a maximális pedig az éjjeli órákban, éjfél
után van. Az átlagos bazális PRL-koncentráció a vérben
felnőtt, nem terhes nőkben kb. kétszer akkora, mint fér-
fiakban. Ennek valószínű oka az ösztrogének PRL gén
expressziót fokozó hatása. A terhesség és a szoptatás
alatti PRL-változásokat a 36. fejezetben részletezzük.
A GH hatásai. A növekedési hormon - nevének m eg-
felelően - a növekedés egyik legfontosabb szabályozója,
de - nevété)l eltérően - a növekedés szabályozása mellett
több anyagcsere-folyarnat szabályozásában is szerepel.
Szekréciója az egész extrauterin élet folyamán kimutat-
ható. A GH emeli a vércukorszintet, főként a glukagon-
szekréció stimulálásán keresztül, emellett azonban
csökkenti a perifériás szövetek inzulinérzékenységét is.
A zsírszövetben facilitálja a lipolitikus hormonok hatá-
sát, ezzel növelve a vérplazma szabad zsírsav szintjét
(FFA). Ezek a hatások ellentétesek az inzulin hatásai-
val, viszont az inzulinhoz hasonlóan, a GH is fokozza
a nettó fehé1ieszintézist és pozitív nitrogénegyensúlyt
hoz létre. Mindezen hatásaival a GH segíti a szervezet
alkalmazkodását éhezési, valamint stresszállapotokhoz
(1. a 29. fejezetet) . A GI-I hatás.a it részben közvetlenül,
részben szomatomedinek útján, indirekt módon hozza
létre.
Szo111ato1nedinek. Ezen a néven foglaljuk össze a GH
hatására a különböző szövetekben helyileg keletkező
növekedési faktorokat. Szövetenként változó, hogy a
GH 1nely növekedési faktor(ok) termelését fokozza,
ezek hatása parakrin módon érvényesül. Májban, izom-
ban elsősorban IGF-1 termelődik (ezt nevezték koráb-
ban szornatomedin C-nek), más szövetekben azonban
epidermalis növekedési faktor (EGF) vagy bázikus fib-
roblast növekedési faktor (bFGF) szerepel szon1atome-
dinként.
A májban GH hatására igen nagy mérték.ű IGF-1-
termelés indul meg; a képződött IGF-1 egy része a vér-
be kerül. A GH-termelés (vagy adagolás) és a vérplazma
IGF-1-koncentrációja között igen szoros a korreláció;
az Igf-1 gén szelektív törlése a májban a plazma IGF-1-
frakciójának eltűnését eredményezi. Ezek szerint a vér-
plaz1na IGF-1-tartalma a májból származik. Az IGF-1
az inzulinhoz hasonlóan fokozza a glukózfelvételt, gá-
tolja a lipolízist és fokozza a fehérjefelépítést.
A GH direkt hatásai a glukóz- és lipidanyagcserére
tehát ellentétesek az indirekt, IGF-1-en keresztül létre-
jövő hatással, míg a fehérjeanyagcserére a GH és az
IGF-1 azonos irányban hatnak. Mai elképzelések sze-
rint a csontnövekedésben a GH direkt és indirekt hatá-
sai egyaránt szerepet játszanak.
A GHmszekréció szabályozása. A szomatotrop sej-
tek az adenohypopbysis állományának mintegy felét te-
szik ki: a bennük tárolt növekedési hormon emberben
5-10 µg/mirigy, szemben a többi hormon néhány száz
mg/mirigy mennyiségével. Az adenohypophysisből
előállított GH ké1niailag nem egységes: a heterogenitás
oka részben a GH gén alternatív szerkesztése („felszab-
dalás" -a, angol kifejezéssel splicing), részben poszt-
transzlációs módosítások. Ennek következtében a szo-
matotrop sejtekben lévő GH-nak is különböző moleku-
láris formái fordulnak elő.

A növekedési hormon szekrécióját egy stim uláló és
egy gátló hypothalarnus-hormon szabályozza. A hypo-
thalamus G B RH-ja a GH szekrécióját és emellett a
G B gén átírását fokozza. A gátló hormon, a szomato-
sztatin nincs hatással az átírásra és a hormon szintézisé-
re, de meghatározza a szekréciós epizódok időzítését és
amplitúdóját.
Hasonlóan a többi adenohypophysis-hormonhoz, a
GH szekréciója is epizodikus. A szekréciós epizódok
amplitúdója nagy, az epizódok. közötti szünetekben a
hormon koncentrációja a vérben alig m érh ető alacsony
szintre áll vissza, kivéve a kórosan emelkedett szekréció
esetét. A GB szekréciós epizódjai a GHRH és a szoma-
tosztatin reciprok szekréciós hullámaival függe nek
össze (bih ormonális szabályozás) . A GHRH szekréciós
epizódjai alatt a szomatosztatinszekréció alacsony szin-
tű. A GHRH pulzáló szekréciója esszenciális a szoma-
totrop sejtek válaszkészségének fenntartásában: tartósan
magas GBRH-szint gátolja a GH-szekréciót.
A GB szekréciós epizódoknak napi ritmusa van,
amely összefügg az alvás egyes szakaszaival. Az elektro-
encefalogram alapján „lassú hullán1ú" -nak n evezett al-
vási szakaszban (1. a 45. fejezetet) a szekréciós epizódok
nagy amplitúdójúak, míg az ún. REM-alvás szakaszá-
ban (gyors, alacsony feszültségű EEG-hullámok) a
szekréciós lökések kimaradhatnak.
A GHRH-szomatosztatin-GB tengelyen is érvénye-
sül a szekréció negatív visszacsatolású szabályozása.
Ennek két különlegessége van (31-6. ábra). Az egyik,
hogy az elválasztott növekedési hormon közvetlenül ha t
vissza a hypothalamus szomatosztatin neuronjaira,
azokban aktiválja a szekréciót, és így gátolja saját elvá-
lasztását (,,GB-önkorlátozás'', angolul „GH -autofeed-
back", „rövid hurkú" szabályozás). A m ási k különleges-
ség, hogy a negatív visszacsatolást közvetítő perifériás
(±)
Hypothalamus
(±)
GHRH
•
: Szomatosztatin
1
t© e matotrop sejtjeire hat.
Adenohypophysis
e szomatotrop sejt
GH
!m
Máj
IGF-1 '
31-6. ábra
A GHNelválasztás szabályozása
3 1. fejezet • A hypothalan1us-adcnohypophysis rendszer 48 l
tényező nem egy szokványos „célmirigy" által elválasz-
tott perifériás hormon, hanem a GB hatására a májban
kel etkezé5 és a vérkeringésbe jutó IGF-1 . A keringésbe
került IGF-1 a szomatotrop sejt szekréciójának negatív
szabályozója, és egyszersmind fokozza a hypothalamus-
ban a szomatosztatin szekrécióját. IGF- 1 hiánya a plaz-
ma C H -szintjének emelkedésével jár.
A génexpressziót befolyásoló hornionok (T/ T 3, glukokorti-
koi"dok) szerepe. A pajzsmirigyhormonok. (T JT3) jelen -
léte szükséges a GBRH neuronokban a neurohormon
szintéziséhez, ezenfelül pedig a T JT3 valószínűleg a
szomatotrop sejteken lévő GHRH-receptorok exp-
ressziójára is hat. Mindezek alapján érthető, hogy pajzs-
mirigyhormonok hiányába n a GH -szint alacsony, és a
test hossznövekedése eltnarad a normálistól (l. a 32. fe-
jezetet) .
A glu kokortikoidok alacsony koncentrációban szük-
ségesek a szom atotrop sejtekben a GB gén átírásához,
továbbá fokozzák a sejteken lévő GHRH-receptorok
számát. Ennek tükörképe az a jelenség, hogy gl ukokor-
tikoidok hiányában a GH-szint alacsony, ill. jelentkez-
nek a GH-h.i ány anyagcsere-kövctl(ezm ényei.
A vérben lévő tápanyagok koncentrációjának hatása. A kö-
vetkezőkben az akut változások hatását í1iuk le, króni-
kus változások más módon befolyásolják a szekréciót.
A szekréciót szabályozó első tényező a vér glukóz-
szintje. Az akut hypoglykaemia a GB-szekréció egyik
leghatásosabb ingere: ebben az állapotban a szomato-
sztatin szekréciója csökken, és valószínűleg ezért foko-
zódik a GI-I-szekréció.
Egy második szabályozó té nyező egyes bázikus ami-
nosavak vérszintje. Az arginin és az ornitin egyaránt nö-
veli k a szomatotrop sejt GHRH-érzék.enységét, és ezzel
fokozzák a GH szekrécióját.
A szabad zsírsav (FFA) szint csökkenése a CH-szek-
réciót fokozza, ezzel ellentétesen az FFA-szint fokozó-
dására a GH-szekréció csökken. Valószínű, hogy a sza-
bad zsírsav szint közvetlenül az adenohypophysis szo-
Az éhezés kezdetben fokozza a GB szekréciós pul-
zusainak frekvenciáját és amplitúdóját. Ennek tükörké-
peként túltáplálás és elhízás csökkentik a GH- leadást.
(Ezekben a vizsgálatokban integrált 24 órás szekréciós
értékeket vettek tekintetbe.) Elhízott egyénekben a GH-
szekréció ingerei (hypoglykae1nia, bázikus aminosavak,
továbbá egyéb stimulánsok) nem hoznak létre megfelelő
intenzitású GH-szekréciót.
Az említett tényezőkön kívül a fizikai terhelés és a
stresszállapot is fokozza a GH-szekréciót.
482 VI. rész • A neuroendokrin rendszer n1űködése
A postnatalis növekedés
hormonális szabá~ozása
Bár a növekedés fogalma magában foglalja a testtömeg
(„testsúly"), valamint a szervek és szervrendszerek mé-
retének növekedését, emberben a kifejezés egyértelmű­
en a hosszméret („testn1agasság") változásához kapcso-
lódik, az egyén magasabb lesz . A testmagasság az alsó
végtagok hosszú csöves csontjainak. hosszától, továbbá a
gerincoszlop teljes hosszától függ. Növekedés során az
egyes csigolyák is .m egnagyobbodnak. A hossz,növeke-
dést ép viszonyok között a lágyrészek. és a zsigerek mé-
retének változása is kíséri. Ha ezek növekedése nem
arányos, szemmel látható torzulások jönnek létre.
Az egyén a feln6ttkori, végleges testmagasságát a ser-
dülőkor (pubertás) befejeződésével, általában a husza-
dik életév környékén éri el. A végleges testmagasságot
örökletes (genetikai, beleértve a nemet), táplálkozási,
környezeti, valamint hormonális/humorális tényezők
összessége szabja meg. A növekedés üteme az élet kü-
lönböző szakaszaiban j e lentős különbségeket mutat. Az
intrauterin élet 9 hónapja alatt a végleges testmagasság
1nintegy 30%-át érjük el, majd az 1. életév végéig a 45%-
át, a pubertás kezdetéig pedig a 85%-át. Az egyes növe-
kedési szakaszokban változik a különböző meghatározó
és szabályozó tényezők jelentősége és szerepe. Az en-
dokrin tényezők mellett mennyiségi és minőségi táplál-
kozási tényezők határozzák meg mind a növekedés üte-
mét, mind pedig a végső testméreteket, beleértve a test-
/ .
magassagot is.
A teljes kifejlődés után elért testmagasság ~ítlagos ér-
téke, valamint a növekedési ráta (cm/év) az el,múlt évti-
zedek során az ipar:üag fejlett országokban jelentősen
megnövekedett („akceleráció"); sok fejlőd() országban
párhuzamosan emelkedik a táplálkozási viszonyok ja-
vulásával.
A csöves csontok növekedése
A növekedés szakaszában a csöves csontok középső ré-
szét, a diaphysíst az epjphysis-porckorong választja el a
proximalis és distalis epiphysisektől. Az epiphysis-porc-
korong („epiphysisfuga") felelős a csontok hossznöve-
/ //
ke deseert.
A porckorong mindkét szélén (azaz mind az epi-
physis, mind a diaphysis felől) a praechondrocyták
(porc progenitor sejtek) folyamatosan proliferálnak, és
porcsejtekl{é (chondrocytákl<á, 31-7.dbra) differenciá-
lódnak. A hosszirányban megnyúlt porcsejtek a csont
Növekedésben lévő
csöves csont Praechondrocyta
~
''
''
''
JI' Növekedési
• ~ raklorok
„„ ,
/\. j
Korai
chondrocyta
q-:::=R !~.; Sejtoszlás
Epiphysis- \
porckorong
''-,,/ !'t. +.~. w Érő
chondrocyták
','-,, +
. ++ + Érett
''
' • • • ch ondrocyták
31-7. ábra
A csont hossznövekedésének vázlata és a GH hatása
11ossztengelyének irányában sorokba rendeződnek, és
tovább oszlanak. Az érett porcsejtek a porc szélén sejt-
közti mátrixot választanak ki, majd ebbe „bezáródva"
degenerálódnak. Ezt követően a mátrixba osteoblastsej-
tek vándorolnak, és a szövetbe erek nőnek (vascularisa-
tio). Ezáltal a csont meghosszabbodik, a proximalis és a
distalis epiphysis folyamatosan egyre távolabb kerül
egymástól, miközben a porckorong vastagsága változat-
lan marad. A hosszanti növekedés a serdülőkor végén
megáll. Az epiphysis-porckorongban megszűnik a prae-
chondrocyták differenciálódása, az epiphysis-porcko-
rong egyre keskenyebb lesz, végül teljesen eltűnik, he-
lyét kalcifikálódott csontszövet foglalja el: ez a folyamat
az epiphysisfugál{ záródása. A záródás időpontja való-
színűleg - legalábbis részben - genetikailag meghatáro-
zott. A záródás a különböző csontokban 1neghatározott,
egymástól eltérő időpontokban következik be. Az
epiphysis-porckorong elcsontosodása a növekedés végét
jelenti.
A hossznövekedéssel egyidejűen a csontot burkoló
periosteum praeosteoblastsejtjei osteoblastokká diffe-
renciálódnak és proliferálnak (periostealis csontképzés).
Az osteoblastok szintetizálják és szecernálják a mátrixot
(osteoid szövet, 1. a 22. fejezetet), an-iely kalcifikálódik:
ezáltal a csont átmérője megnő. Ezzel párhuzamosan
azonban a csontveloüreg felől megindul a csont lysise. A
velőüreg ezáltal tágabb lesz, a trabecuJák átépülnek, a
csont szerkezete folyarnatosan átalakul. Az átalakulás-
ban az osteoclastsejtek aktiválódása szerepel.
A növekedési hormon szerepe
Az első életév után a növekedés fő hormonális szabályo-
zója a növekedési hormon. A GH az egyes szervek és
szervrendszerek (pl. vázizomzat) tömegének, továbbá a
-
1

3 l. fejezet • A l'.)'pothalamus-adenohypophysis rendszer 483

csontok méretének, ezzel állatokban a testhossz, ember-
ben a testmagasság legfontosabb meghatározója . A nö-
vekedési hormon minden eml6s fajban, így az ember-
ben is n élkülöz h etetlen a növekedés folyamatában. Ha a
növekedési p eriódusban hiányzik a GH, hypophysaer
fípusú törpenövés jön létre, a növekedési hormon foko-
zott szekréciója - az epiphysis-porck.orongok elcsonto-
sodása előtt - túlzott növekedést, gigantismust („óriás-
növés") hoz létre (l. Az alapokon túl ). A növekedéshez
nélkülöz betetlen további endokrin tényezők vagy a GH
szekréciójához szükségesek, vagy a GH-val együtt per-
misszív tényezői a növekedési folyamatoknak (31-4.
táblázat).
A GH növekedésre gyakorolt hatásai közül legjelleg-
zetesebb az epiphysis-porckorongon észlelt hatás: a GH
megindítja a praechondrocyták differenciálódását
chondrocytákká, és az ep.iphysisfugák kiszélesedését
eredményezi. GH nélkül elmarad a csontok hossznöve-
kedése. A GH jellegzetes hatásait a legtöbb szövetben
lokálisan termelődő szabályozó molekulák (szomato-
n1edinek) közvetítésével fejti ki.
További hormonok szerepe
n1ind a csökkent, mind pedig az emelkedett szekréció
gátolja a hossznövekedése.
Pajzsmirigyhormonok. A postnatalis életben a T ,(T 3
mind a szomatotrop sejtek, mind pedig a GH által sza-
bályozott effektorsejtek szintjén nélkülözhetetlen a nö-
vekedéshez. A T JT 3 mind a GH gén expressziójához,
mind a szomatotrop sejt GHRH-ra adott válaszához,
mind az IGF-1 keletkezéséhez és szekréciójához szük-
/
seges.
A felsorolt hatások negatív képe jelentkezik a pajzs-
mirigy csökkent működése során vagy a mirigy teljes hi-
ányában (l. a 32. fejezetet). Ilyenkor a vérplazma GH-
szintje alacsony, a szekréciós pulzusok amplitúdója és
frekve nciája csökken. (l{ísérleti állatok.ban a pajzsmi-
rigy eltávolítását követően az adenohypophysis GI-1-tar-
tahna a szintézis csökkenése iniatt kevesebb.) A normá-
lis körülmények között GH-szekrécjót kiváltó ingerek
alig hatásosak. A vérplazma IGF-1-koncentrációja ala-
csony.
Mindezek alapján érthető, hogy 'f1'1'3-hiányban a
növekedés súlyosan retardált, törpenövés jön létre. A
hypothyreoid törpék megjelenése azonban lényegesen
különbözik a hypophysaer törpékétől (l. a 32. fejezetet).

A GH mellett a növekedés ütemében és a végső testma-
gasságban az egész növekedési periódus alatt a pajzsmi-
rigyhormonok (TJ T 3) és az inzulin játszanak még
alapvető szerepet. A nemi hormonok a n emi érés meg-
indulása után kezdenek szerephez jutni. Ezen kívül op-
timális glukokortikoid-szekrécióra van szükség, mivel
Inzulin. Diabetes mellitusban szenvedő anyák magza-
tai az átlagosnál jóval nagyobb súllyal jönnek világra.
Ennek valószínű oka, hogy az anyai hyperglykaemia a
magzatban kompenzációs inzulin-túltermelést vált ki.
A magzati inzulintöbblet tehát nagyobb születési súllyal
jár, az inzulin hiánya, vagy inzulinrezisztencia viszont

3 1-4. táblázat
A postnatalis növekedésben szereplő endokrin tényezők*

Hormon Hatás

Növekedési hormon Szomatornedinek hatása az epiphysisporcra és a szervekre

Pajzsmirigyhormonok a) PernlÍsszív hatás a csontok növekedésére

(T4!T3) b) Permísszív hatás a GB-szekrécióra
Inzulin a) IZözvetlen hatás az IGF-1-receptoron keresztül
b) Az IGF-kötő fehérjék szintézisének csökkentése (magasabb szabad IGF-1-koncentráció a vérben)

Glukokortikoidok I<is mennyiség szükséges a GI-I, valamint a GHllli-receptor átírásához

Androgén horn1onok
Ösztrogén hormonok
T úlprodukció közvetlenül gátol
GB jelenlétében fokoz
Postpubertalisan az epiphysis-porckorong elcsontosodását segíti elő (leállítja a hossznövekedést)
Fokozza a GB-szekréciót
Dózisfüggő, bifázisos hatás: túlprodukció csökkenti a testmagasságot

*Az IGF-1-hormon szerepére vonatkozóan l. a szöveget

484 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
késlelteti a magzati fejlődést (fejlődési retardáció). Az
inzulin azonban képes az IGF-1-receptorhoz is kötőd­
ni. Egyelőre nem tisztázott, hogy az inzulin növekedési
hatását milyen mértékben közvetíti az inzulinreccptor
vagy az IGF-1-receptor.
A születést követően az inzulin fokozza mindazokat
az anabolikus„ folyamatokat, amelyek szükségesek a nö-
vekcdéshez. Igy az inzulin közvetlenül növeli az izom-
zatban a fehérjeszintézist, és csökk:enti a proteolízist.
Ebben a vonatkozásban szinergistája a GH-nak. Inzu-
linhiány (kísérleti állatban) megakadályozza a GI-i-ra
létrejövő növekedési választ.
A szexuálszteroidok hatásai. Serdülőkorban,azaz
a gonádműködés megindulásakor a növekedés üteme
mindkét nemben meggyorsul: a növekedés hirtelen
„meglódul" (ezt nevezi az angol nyelvű irodalom „ado-
lescent growth spurt" -nak). Eddig az időszakig a nem-
nek nincs hatása a növekedésre, 10-12 éves korban a fi-
úk és a lányok testmagasságának átlaga és gyakorisági
eloszlása azonos. A felnőttkorra jellemző különbség a
két nem között a serdü lőkorban alakul ki.
Androgén hor111onok. A pubertás kezdetén - ismeretlen
mechanizmussal - mindkét nemben megindul a mel-
lékvesekéreg androgén hormonjainak elválasztása, az
adrenarche. Fiúkban röviddel ez után kezdődik meg a
herében a tesztoszteronszekréció.
Az androgén hormonok szekréciója (vagy adagolá-
sa) kezdetben jelentősen fokozza a csontok hossznöve-
kcdését. Ebben a hatásban a megnövekedett GH-szek-
réció szerepel: az androgének növelik a GH-szekréciós
pulzusok amplitúdóját és frekvenciáját, ezzel a teljes
napi GB-szekréciót. Ezen kívül az androgének közvet-
lenül is hatnak az epiphysisporcra: ez a funkciójuk még
GH hiányában is érvényesül, bár a növekedés üteme ki-
sebb, mint GH jelenlétében. Még hypophysaer törpe-
ségben is jelentkezik kismértékű növekedésgyorsulás a
serdülőkorban. A teljes „növekedési meglódul ás" -hoz
® Áttekintés
• A pajzsmirigy, mellékvesekéreg, gonádok és tejmi-
rigy működését, valamint a szervezet növekedését a
hypothalamus az adenohypophysis közreműködésé­
vel irányítja.
• A külső és a belső környezetből származó jelzések
határozzák meg a hypothalamus specifikus sejtjei-
nek neurohormon-elválasztását, amelyek a portalis
azonban a GH és az androgén hormonok együttes je-
lenléte szükséges.
Az androgének hatása a hosszú csontok növekedésé-
re kettős: a növekedést fokozó hatás mellett a pubertás
végén az androgének leállítják a növekedést azáltal,
hogy az epiphysisporcok elcsontosodását (az epiphysis-
fugák záródását) okozzák. A nemi hormonok hiányá-
ban (eunuchoidismus) ugyan nem jön létre a ser-
dülé5kori növekedési meglódulás, de a lassabb és egyen-
letesebb növekedés az epiphysisporc megtartottsága kö-
vetkeztében tovább tart. Az eunuchoid egyének testma-
gassága 20 éves koruk után nagyobb, mint az átlagos.
Ha viszont a pubertás előtt vagy alatt androgéntermelő
daganat keletkezik, az androgéntöbblet hatására az
epiphysisfugák korábban záródnak, és az egyed ala-
csony termetű lesz.
Az androgének a csontok növekedésére kifejtett
hatásuk mellett fokozzák az izomzat kifejlődését (ana-
bolikus hatás) . Az anabolikus hatás okozza a fiúk és a
lányok izomzata közötti különbséget. A pubertás alatt
a fiúk izomzatának tömege mintegy megkétsze-
reződik.
Ösztrogén hornionol{. A női nemi hormonok (ösztrogé-
nek) szerepe lányokban a pubertás körüli növekedésben
viszonylag kevéssé ismert. Valószínű, hogy a csontok
hossznövekedésének gyorsulásában a pubertás elején az
ösztrogén hormonok is szerepet játszanak. Ezt a feltéte-
lezést támasztja alá a petefészek veleszületett hiányában
(ovarium agenesis) megfigyelhető változás: az esedékes
pubertás idejében egészen alacsony adagban adott öszt-
rogén meggyorsítja a hossznövekedést. Az ösztrogén-
szintnek azonban nagyon alacsonynak kell lennie, mert
magasabb ösztrogénszint kifejezetten gátolja a csontok
hossznövekedését, az androgénekhez hasonlóan az
epiphysisfugák záródását okozza. Minden jel arra mu-
tat, hogy a pubertás elején valóban csak akkora az öszt-
rogénszint, hogy egyedül a növekedést fokozó hatás ér-
vényesül, a gátlás nem.
keringés útján kerülnek el az adenohypophysis sejt-
jeihez.
A hypophyseotrop neurohormonok közül a kor-
tikotropin releasing hormon (CRH), a tireotro-
pin releasing hormon (TRH), a gonadotropin re-
leasing hormon (GnRH, más néven LHRH) és a
növekedési hormon (growth hormone) releasing
hormon (GHRH) az adenohypophysis specifi-

kus sejtjeiben fokozza a hormonszintézist és
-szekréciót.
A szomatosztatin és a dopamin a hypothalamus
gátló hormonjai, amelyek a növekedési hormon,
ill. a prolaktin elválasztását gátolják.
A hypothalamus neurohormonjai pulzusokban
választódnak el, következésképpen plazmakon-
centrációik ingadoznak. Folyamatos elválasztás
és állandó plazmaszint mellett a hormonok ha-
tástalanokká válnak.
Az adenohypophysis trophormonjai specifikus adre-
nokortikotrop, thyreotrop, gonadotrop, szomatotrop
és laktotrop sejtekben képződnek. A sejtekben kelet-
kező adrenokortikotrop hormon (ACTH ), thyreoi-
deastimuláló hormon (TSH ), folliculusstimuláló
hormon (FSH), luteinizáló hormon (LH), prolaktin
(PRL) és növekedési hormon (GH ) szabályozzák a
mellékvesekéreg, pajzsmirigy, gonádok és tejmirigy
működését, továbbá a növekedést.
A kortikotrop, tireotrop, gonadotrop és szomatot-
rop sejtek csak a hypothalamus megfelelő relea-
@) Az alapol<on túl
A GH-hiány és a GH-receptor-rendellenesség
következményei
A GH előzőekben összefoglalt hatásait negatív képben
szembetűnően és meggyőzően illusztrálják azok az állapo-
tok. amelyekben vagy a GHRH vagy a GH hiányzik. vagy a
GH hatását közvetítő receptor hibás. A GHRH és a GH hi-
ánya lehet veleszületett. vagy a későbbiekben szerzett. a
GH-receptor hibája viszont mindig veleszületett, genetikai
defektus következménye. Valamennyi felsorolt defektus a
növekedés periódusában törpenövéshez vezet. Ilyen álla-
I potban a növekedés nem szűnik teljesen meg, de a növe-
kedési ráta (cm/év) lényegesen elma rad a normális statisz-
tikai átlagtól, és a végső testmagasság jelentősen alatta
marad az átlagosnak.
A hypothalamus- vagy hypophysiseredetű törpenövés-
re jellemző, hogy a testarányok (a fej. a törzs és a végtagok
hosszának aránya) nagyjából a normális arányoknak felel-
nek meg. A GH-szint a vérplazmában vagy nagyon ala-
csony, vagy a hormon teljesen hiányzik. az IGF-1 szintje is
alacsonyabb a normálisnál. A GH lipolitikus hatásának el-
maradása következtében kóros zsírlerakódás. elhízás for-
dulhat elő. A GH-hiányos újszülöttekben és csecsemőkben
nem ritka a súlyos hypoglykaemia. Ha a GH-hiány oka a
hypothalamus rendellenes működésére vezethető vissza.
akkor GHRH adagolása többnyire emeli a plazma GH-szint-
jét; ha azonban a szekréciós zavar az adenohypophysis
szomatotrop sejtjeiben van, akkor GHRH adagolására sem
emelkedik a vérplazma GH-szintje.
Mindkét eredetű törpenövés a pubertás megindulása
előtt eredményesen kezelhető humán növekedési hor-
3 1. fejezet • A hypothalarnus-adenohypophysis rendszer 485
sing neurohormonjának jelenlétében választa-
nak el hormont. A célsejtekben keletkezett peri-
fériás hormonok visszacsatoló gátló hatást fejte-
nek ki.
A növekedési hormon szekréciójának kett6s
hypothalamicus szabályozása van: GHRH fo-
kozza, szomatosztatin gátolja a szekréciót. A lak-
totrop sejtek prolaktinszekréciója autonóm. A
laktotrop sejtek f6 szabályozó tényezője a szekré-
ciót csökkentő neurohormon, a dopamin.
• A méhen kívüli életben a növekedés fő szabályozója
a növekedési hormon (GH ). A GH hatásai jelentős
részben a GH hatására ter1nelődött növekedési fak-
torok közvetítésével jönnek létre.
A pajzsmirigyhormonok, inzulin és nemi hor-
monok szükségesek a normális növekedéshez.
A GH vagy a GH -receptor hiánya törpenövéshez
vezet.
A GH túltermelése a növekedés lezárulása előtt
óriásnövést, ezt követően acromegaliát okoz.
mon készítménnyel (a nem humán GH emberben hatásta-
lan}. A kezelésre jelenleg géntechnológiai módszerrel
előállított (rekombináns} GH-t alkalmaznak. A GH-kezelést
követően - amint várható - a vérplazmában emelkedik az
IGF-1 szintje.
Az előzőeknél sokkal ritkább az a genetikai rendellen-
esség, amelyben a GH-receptor génjének hibája követ-
keztében a GH hatástalan. Ebben az esetben jön létre a le-
írójáról elnevezett Laron-típusú törpeség. A betegek vér-
plazmájában magas a GH-szint. ezzel szemben a plazmá-
ban nem mutatható ki IGF-1, és GH adására sem emelke-
dik az IGF-1-szint. A betegség természetesen nem befo-
lyásolható GH-készítménnyel.
A GH-túltermelés következményei
A GH túltermelésének leggyakoribb oka az adenohy-
pophysis szomatotrop sejtjeinek burjánzása, adenomája.
Ha ez a növekedési periódus lezárulása előtt következik
be. a csontok hossznövekedése, a zsigerek növekedése
gyorsul. a növekedésben lévő személy testmagassága je-
lentősen meghaladja az életkornak megfelelő értéket
(hypophysaer óriásnövés. gigantismus). A vérplazma GH-
és IGF-1-koncentrációi a normális érték fölött vannak. Exo-
gén hyperglykaemia (pl. glukóz iv. adása} nem csökkenti a
GH-koncentrációt, minthogy az adenomasejtekben hiány-
zik a GH-szekréció fiziológiás szabályozása. A betegekben
hyperglykaemia és inzulinrezisztencia fejlődhet ki.
Az óriásnövésnél lényegesen gyakoribb a GH-nak a
növekedés lezáródását követő túltermelődése. A beteg-
ség oka 99°/o-ban a szomatotrop sejtek adenomája, és
486 VI. rész • A neuroendokrin rendszer rn(íködése
csak 1°/o-ban van az ok a hypothalamusban. Ezekben a be-
tegekben a testmagasság az epiphysisporcok megelőző
elcsontosodása („záródása") miatt tovább nem növeked-
het. Ezzel szemben a test „végei" (görögül „akrák") a GH-
túlprodukció következtében megnövekszenek, innen a
betegség neve: acromegalia. Az állapotra jellemző még a
nyelv, orr, fü lkagylók, áll, kezek és lábfejek, va lamint
,.........,_
__, Mérföldkövek
\@ 1
• 1886: P Marie leírja az acromegalia kórképét.
• 1887: 0. Minko\Nsky (a pancreatect omiát követő dia-
betes mellitus egyik fe l fedezőj e) megállapítja, hogy az
acromegalia az adenohypophysis daganatához kap-
cso lódik.
• 1912: H. Cushing, hosszú évek idegsebészeti és kísér-
letes tapaszta lata alapján megjelenteti a hypophysis
működéséről és megbetegedéseiről szóló korszakal-
kotó könyvét (The Pituitary Body and lts Disorders).
• 1922: H. M. Evans és J. A . Long feltételezik, hogy az
adenohypophysis egy növekedést szabályozó hor-
mont termel. t\~egfigyelik, hogy fiatal patkányok
hypophysectomiát követően nem növekednek, de a
növekedés helyreállítható az adenohypophysis kivona-
tával.
• 1927: P Smith és B. Engel, valamint velük egy i dőben
S. Aschheim és B. Zondek felfedezik, hogy ivaréretlen
állatokba implantált hypophysisszövet nemi érést indít
meg.
• 1928 : P Stricker és F. Gruet er kimutatják, hogy az ade-
nohypophysis kivonata nyulak tejszekrécióját fokozza
(„ p rola kti n" ).
• 1932: H. Cushing leírja az adenohypophysis basophil
sejtjeinek daganatos burjánzása következtében kia la-
kuló betegséget {„Cushing-kór"). A kutat ók később de-
rítették ki, hogy a betegség hátterében ACTH-túlpro-
du kció áll.
• 1940: E. Scharre.r és B. Scharrer emlősök hypothala-
musában szekréciót végző neuronokat mutatnak ki: a
jelenséget „neuroszekréció"-nak nevezik.
egyes zs igerek megnagyobbodása. Az anyagcsere hason-
lóan vá ltozik meg, mint óriásnövés esetében; gyakori az
inzulinérzékenység csökkenése, az eset ek egy részében
manifeszt diabet es mellitus alakulhat ki. A vérplazma GH-
és IGF-1-koncentrációja - hasonlóan, mint az óriásnövés-
ben - megnövekedett, a vérp lazma GH-koncentrációja a
GH-pu lzusok közti időszakban is magas.
• 1950: G. W. Harris felhívja a figyelmet a hypothala-
musból az adenohypophysisbe vezető portalis erek
szerepére. Az erek hypotha la museredetű szabályozó
anyagokat szállítanak az adenohypophysisbe (neuro-
vascularis hipotézis).
• 1955: Két laboratóriumban egy időben, egymástól
függetlenül kimutatják, hogy a hypothalamusból szár-
mazó humorális faktorok befolyásolják az adenohy-
pophysis korti kotropinszekrécióját (M. Saffran, A. V
Schally és H. R. Bentley, továbbá R. Guilemin és B. Ro-
senberg). Az 1960-as években R. Guillemin és tőle
függetlenül A. V Schally (valamint m unkatársaik) több
százezer vágóhídi eredetű hypothalamus feldolgozá-
sával előállítják a TSH-szekréciót szabályozó hypothala-
mus neurohormont, a TRH-t: ez az első kémiailag azo-
nosított hypophyseotrop neurohormon . (Guillemin és
Schally 1978-ban megosztva részesült Nobel-díjban.)
• 1957 : W. D. Salmon és W. H. Daughaday megfigyelik,
hogy a növekedési hormon egy t ovábbi faktor közvetí-
tésével fejt i ki a porcra gyakorolt hatását. (Az anyagot
később mint szomatomedin C-t ill. IGF-1-et azonosítot-
ták.)
• 1966: Z. Laron és mtsai leírják a familiárisan előfordu­
ló törpeség növekedési hormonnal nem kezelhető for-
máját, amelynél a vérp lazma növekedési hormon kon-
centrációja a normálisnál magasabb, és amelyről
később beigazolódott, hogy az öröklet es hiba a GH re-
ceptorát érinti.
 32. fejezet
A ~ajzsmi!j~ működé_se_ _ _ _ _ _ __

Az endokrin mirig-yek egy részében a hormonszekréció

percről percre követi a külső vagy a belső környezetben
A thyreocyták (folliculussejtek)
lejátszódó változásokat. Ez jellemzi a pancreas Langer- működése
hans-szigetei, a mellékvesek.éreg zona glomerulosa vagy
a mellékpajzsmirigy hormonelválasztását. Ezekkel el-
lentétben az emberi pajzsmirigy hormonelválasztása vi- A pajzsmirigy belső szekréciót végző sejtjei, a thyreocy-
szonylag stabil: a többi belső szekréciós mirigyre jel- ták, folliculusokba (acinusokba) rendeződnek (32-1. áb-
lemző napszaki (cirkadián) változások kisebbek, és a ra). (A parafollicularis, más néven C-sejtek funkcióját és
külső vagy a belső környezetben bekövetkező akut vál- a kalcitoninszekréciót a 22. fejezet ismertette.) Mind-
tozások nem változtatják meg lényegesen a hormon- egyik folliculus belső terét egy rétegben thyreocyták fog-
szekréció intenzitását. ják körbe; a folliculust szövettanilag homogén massza, a
A pajzsmirigy kórosan csökkent vagy fokozott mű­ pajzsmirigykolloid tölti ki. A kolloidot főként egy gli-
ködésének következményei a 19. század közepe óta is- koprotein, a tireoglobulin alkotja. A thyreocy ták polari-
Jnertek. A pajzsmirigyhormonok valódi szerepének tisz- zált sejtek, a folliculusok lumene felé néző membránju-
tázása azonban viszonylag újkeletu, az csak a génmukö- kon (apicalis membrán ) microvillusokkal, a kapillárisok
dés szabályozásának felde rítésével volt felismerhető. A felé néző felszínük sima. A sejtek magassága a funkció-
pajzsmirigy hormonjainak fő funkciója a sejtek génexp- val párhuzamosan változik: az aktivált mirigyben a sej-
ressziójának szabályozása. A pajzsmirigy a génműködés tek magasabbak.
szabályozásával biztosít általános működési hátteret a
különböző anyagcsere-folyamatoknak, teszi lehetővé a
fejlődést és differenciálódást. Bár a pajzsmirigyhormo- A pajzsmirigy hormonjai
nok teljes hiányában is lehetséges vegetatív élet, ebben
az állapotban az idegrendszer fejlődése és funkciói sú- A pajzsmirigyből az első hormont, a tiroxint (T4) 1915-
lyosan károsodottak. ben állította elő l(endall. Sokáig ezt tartották az egyet-
A pajzsmirigy tömege felnőtt emberben 15-25 g kö- len pajzsmirigyhormonnak. 1953-ban állította elő Pitt-
zött van, és egészséges állapotban (kivéve a terhességet)
nem is változik. A pajzsmirigyet alkotó mirigysejtek
azonban nagyon lassú ütemben ugyan, de folyamatosan
cserélődn ek. _A sejtoszlásban részt vevő sejtek száma
megegyezik az elpusztult sejtekével. Egy-egy thyreocyta
(pajzsmirigysejt) az egész élet folyamán mintegy 6-7
sejtoszláson megy keresztül: ebből a felnőttkorra kb. 5
oszlás esik. Egyes behatásokra az egyes sejtek nagysága
megnövekedhet (hipertrófia), ill. a sejtek száma meg-
szaporodhat (hyperplasia).

32- l. ábrc1
1 A sejtek vázlatos elrendezése a pajzsmirigy acinusaiban
.---- -
488 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése

I~ivers a másik pajzsmirigyhormont, a trijódtiron in t A felszívott jodid a vérkeringéssel jut el a thyreocyták-

(T 3); ma már tudjuk, hogy a pajzsmirigyhatásokban ez hoz; ezek bazális membránja tartalmazza azt a jodid-
utóbbi játssza a főszerepet. transzportrendszert, amelynek segítségével a jodid belép
A tiroxin és a trijódtironin két, éterhíddal összekötött a sejtbe (32-3. ábra A). A transzportrendszer része a
aromás gyurűL tartalmaz, ez a tironinváz. Mindkét fe- Na+ _K+-pumpa, amely Na+ -gradienst létesít, továbbá
nolgyűrűn egy vagy két hidrogénatomot jódatom helyet- a Na+ -jodid kotranszporter, amely a Na+ -gradiens ter-
tesít (32-2. ábra; a tironinváz szubsztituálatlan formá- hére másodlagos aktív transzporttal juttatja be a jodid-
ban nem keletkezik, csak jóddal való szubsztitúciót kö- iont a sejt belsejébe. A sejtben a jodidionok koncentráci-
vetően). A pajzsmirigy kis mennyiségben tartalmaz egy ója 25-30-szorosa a plazma jodidkon centrációjának. A
inaktív jódozott vegyületet, a reverz trijód-tironint (rT3) koncentrációgradiensnek a jodid viszonylag gyors szer-
lS. ves kötésbe lépése szab határt.
A jodidfelvételt egyes szervetlen anionok gátolják. A
perklorát- (CI04), pertechnetát- (Tc04) és szulfocia-
A thyreocyták jodidfelvétele nát- (SCN-) anionol~ a jodidtranszport kompetitív gát-
lószerei, és ezzel gátolják a pajzsmirigyben a hormon-
A pajzsmirigyhormonok szerkezetéből kitűnik, hogy szintézist. l(ülönböző növényi táplálékok (pl. káposzta-
szin tézisükhöz jód szükséges. A szervezet a jódot a táp- félék) annyi preformált szulfocianátot tartalmaznak,
lálékkal és az ivóvízzel jodidionok formájában veszi fel. hogy ez mérhetően gátolja a pajzsmirigy jodidfelvételét.
A radioaktív (y-sugárzó) Tc-mal jelzett pertechnetát-
anion a jodidionhoz hasonlóan felhalmozódik a pajzs-
(X) H @ H NH 2
mirigyben, így diagnosztikai eszközként felhasználható
HO -
113'
'/
\\
\ o- 1/3 ~ CH2 -
1
CH- COOH mind a jódforgalom, mind a pajzsmirigyszövet térbeli
s_·_ s_ -
aktivitáseloszlásának (szcintigráfiás) meghatározására.
(x) H @ H
Tironinváz (csak szubsztituálva létezik)
A TSH TSH
KOLLOID
NH 2
1 ----
'
HO 0 C~ - CH-COOH '
''
'\ Tiouracil
\
ATP ''
2 K+ J. '
· - - - Peroxidáz
1
-- - --- oO 0
Tiroxin T4 (3,5,3',5'-tetrajód-tironin) Na+-K+-pumpa 00 ',
ER ~·~- GOLGI • 9' ,• Jódozás
I I f I

Bazális --- ''-----~7'--f-'~~~~-:-·~·-----"'

• ,' , , 'Apicalis
membrán ,' ,' ,' : membrán
(í) Q) NH 2 1 1
1 '

Tireoglobulin Tireoglobulin vesiculák

o-1/ ~
1
H0 -1/ C~ - CH- COOH

Q) B KOLLOID
3,5,3'-trijód-tironin T3 1-
Dejodináz. __ _ ~~f
- MIT Proteolízis
DIT ,
NH 2
- - T3 " - - : Ü
- „·- ·-·- '- -'
1
HO 0 C~ - CH-COOH t '--=-~
-+--T ~, .' : Endocytosis
4 1 '

'
'
, , 1

3,3',5'-trijód-tironin rT 3 Bazális --- ,' ,' : 'Apicalis

membrán ' ,' • memb~n
32-2. ábra ,, ' : Kolloid-
Phago-lysosoma Lysosoma cseppecskék
A tironinváz, a tiroxin (T4 ), a trijód-tironin (T3) és a „reverz tri-
jód-tironin" (rT 3 ) szerkezete 32-3. ábra
Hormonszintézis (A) és hormonszekréció (B) a pajzsmirigyben
Valamennyi vegyületet, közöttük a pajzsmirigyben nem létező „tiro-
ninváz„-at szabad molekulaként tüntettük fel (a váz kialakulásának fel- Az ábra mindkét részében a piros nyilak a TSH-val aktivált fo!)iama-
tétele a tirozin előzetes jódozása) tokat, a fekete nyilak pedig a gátlószerek támadásponlját jelzik
 32. fejezet • A pajzsmirigy működése 489

A pajzsmirigyhormonok szintézise
A hormonszintézis csak a tireoglobulinmolekula pep-
tidláncának egyes tirozin oldalláncain megy végbe. A ti-
reoglobulin a folliculusok lumenében lévő kolloidot ki-
töltő glikoprotein. A transzlációt követően a protein gli-
kozilálódik, a Golgi-apparátusból kilépve szekréciós ve-
siculákat képez, és azonnal az apicalis membrán irányá-
ba transzportálódik. A membránt elérve a vesiculák
exocytosissal a folliculusok lumenébe lépnek, a sejten
belül nem n1arad vissza tireoglobulin.
jód-tirozin. (Az összes tirozin oldalláncnak csak kis há-
nyada jódozódik!)
I<.ü l önböző kéntartalmú szerves vegyületek, közöt-
tük a propil-tiouracil, merkaptoimidazol, szulfonilurea-
és tioureaszármazékok a peroxidáz enzim (ek) re kifejtett
gátló hatásuk révén megakadályozzák a jódtirozinok és
jódtironinok képződését. A vegyületek egy részét a foko-
- - - - - - - HN CO
\/
CH
1

~ CH2 1
A tirozin oldalláncok jódozása a sejtből éppen kilé- HO ~~

pett tireoglobulinmolekulákon, a membrán közvetlen DIT

H0-1/ ~
közelében folyik. A jódozott tireoglobulin a folliculusok Cr!i
lumenében raktározódik. Amennyiben a jódozás bár- 1 DIT
CH
mely okból elmaradt, a kolloid jódozatlan tireoglobuljn- /\
- - - - - - - - - - - - - OC NH
ból áll.
A jódozási reakcióhoz a jodidionoknak reakcióképes 1
szabad gyökké kell átalakulniuk. E zt az elektronvesz- HN CO - - - - - - - -
téssel járó folyamatot a membránhoz asszociált peroxi- \ /
CH
dáz enzim l~atalizálja, elcktronakceptorként hidrogén- 1

peroxid szerepel. A H 20 2 képződését a thyreocytákban O= c~ ',..--.---.

specifikusan kifejeződő NADPH-oxidáz (thyreoidea-
oxidáz) katalizálja.
·0- 1/ ~
CH2
A jódozás során az első lépés a tirozin oldallánc egy 1

hidrogénato mjának szubsztitúciója, és ezzel a polipep- CH

/\
tidláncon belül monojód-tirozin (MIT) keletkezik. Ezt - - - - - - - - - - - - OC NH
követően pedig a monojód-tirozin egy másik pozícióban 1
is jódozódik, ezzel dijód-tirozin (DIT) képződik (32-4.
- - - - - - - HN CO
ábra). \ /)
A hormonszintézis következő lépése a már szubszti- CH
~
tuált jódtirozinok összekapcsolódása (kondenzáció), a ,-... V- CH2
jódtironin-vegyület kialakulása (1. a 32-4. ábrát). Ez a O=
reakció is peroxidázfüggő, a közreműködő enzim azon- 0
ban nem azonosított. CH2
1
A jódtironin-vegyűletek kialakításához a feltekere- CH
dett polipeptidlánc két, sztérikusan közel fekvő jódozott /\
- - - - -- - - - - - - OC NH
tirozinja szükséges. Az egyik jódtirozinban felbomlik az
aromás gyűrű és az alanin közötti kötés. Az aromás gyű­ 1
rű ez után éterkötéssel kapcsolódik a peptidlánc másik HN CD
\/
jódozott tirozinjához. Az így képződött jódtironin a gli- CH
koprotein peptidláncának része marad, hormonprekur- 11 - - Dehidroalanin
Cfii
zor-raktárt képez. A megelőző reakcióban képződött de- D=
hidro-alanin - ugyanabban a pozícióban, amelyet előbb o-1/
a tirozin foglalt el - szintén a peptidláncban marad.
Amennyiben két dijód-tirozin kapcsolódik, a kelet-
kezett termék a tiroxin (T 4). Amennyiben egy dijód-ti-
-- CH2
CH
/\
1

rozin egy monojód-tirozinnal kapcsolódik, nagyobb va-

lószínűséggel keletkezik T 3, de kisebb mennyiségben
rT3 is képződik. A tireoglobulinmolekulában a jódtiro-
nin-vegyűletek mindössze 20%-át képezik az összes jó-
dozott aminosavnak, és 80% marad monojód- vagy di-
DC NH
32-4 ábra
A jódozott aminosav-származékok kialakulása
Az ábra a különböző lehetőségek közül a peptidláncban he\yel íogla-
ló kél DIT T4 -gyé kondenzálódását mutatja be
490 VI. rész • A neuroendokrin rendszer n1űködése
zott pajzsmirigyhormon-elválasztás farmakológiai gát-
lására alkalmazzák (antithyreoidea vagy thyreostaticus
gyógyszerek). Hasonló hatású vegyületek egyes (egzoti-
kus és nem egzotikus) táplálékokban is jelen vannak, és
pajzsmirigy-elégtelenséget hozhatnak létre.
A pajzsmirigy az egyetlen belső elválasztású mirigy,
amelyik a l{épződött hormonelőanyagokat a sejteken kí-
vül, a folliculusok kolloidjában raktározza. A raktár
mintegy 2-3 havi T 4- és T 3 -szükségletet fedez. A kollo-
id ezen kívül a benne lévő MIT- és DIT-1naradékok kö-
vetkeztében jódraktár is, minthogy a belé>le felszabadu-
ló jód újra felhasználódhat a jódozási real{ciókban. A
szervezet teljes jód tartalmának 90%-a a pajzsmirigyben
található.
A tireoglobulin a folliculusok lumenéből endocyto-
sissal kerül a thyreocyták belsejébe (32-3. ábra B). A sejt
apicalis membránján pseudopodiumok jelennek meg,
körülfogják a kolloid egy lcis részletét, amely így a sejt
belsejébe jut. A sejt belsejében ezek a „kolloidcseppecs-
kék" (phagosomák) a sejtek lysosomáival egyesülnek. A
Iysosomák proteolitikus enzimei bontják a tireoglobu-
linban lévő peptidkötéseket, ezzel szabaddá. válnak a
jódtironinok és jódtirozinok. A T 4-, T 3- és r1' 3-moleku-
lák a thyreocyták bazális pólusán hagyják el a sejtet, és a
kapillárisokba 1{erülnek.
A thyreocytában keletkezett T 4 sejten belül átalakul-
hat T 3-m.á; az átalakítást az I. típusú jódtironin-dejodi-
náz végzi, amely a T 4 5'-helyzetű jódatomját hasítja le.
Ez a pajzsmirigyben a T 3 keletkezésének mennyiségileg
jelentősebb útja.
A szabaddá vált MIT- és DIT-molel{ulákról a thyre-
ocyták jodtirozin-dejodináz enzime lehasítja a jódot. A
szabaddá vált szervetlen jodidion ismét részt vesz a tire-
oglobulin jódozásában. (A szabaddá vált MIT és DIT
egész molekulaként nem képes újból részt venni a hor-
monszintézisben.) A mirigyen belül ilyen módon recir-
kuláló jodidionok n1ennyisége kétszerese annak, mint
amennyit a mirigysejt felvesz a vérből. Ha a dejodináz
működése genetikai oknál fogva elégtelen, a MIT és a
DIT elhagyják a sejtet, és a vegyület
„
jódtartalmával
együtt a vesén keresztül kiürül. Igy a dejodináz elégte-
len működése jódhiányt okoz, amelynek pajzsmirigy-
elégtelenség a következménye.
A pajzsmirigyhormonok
szállítása
Minthogy a jódtironin-vegyületek erősen hidrofób jelle-
gűek, a vérbe került hormonok túlnyomó része ott azon-
nal plazmafehérjékhez kötődik. A fehérjekötés je-
lentősége egyrészt abban áll, hogy a szecernált T 4/T3
nem ürül ki a vesén keresztül, másrészt a kötés - ke-
ringő hormonraktárr biztosítva - stabilizálja a szabad
„
hormonok koncentrációját. Igy a vérplazmában a bioló-
giailag hatásos szabad T 4/T3 -szintben csak niinimális
rövid távú fluktuáció van. A fehérjékhez kötött T 4/T3
mennyisége 1nintegy 3 napra biztosítja a szervezet
pajzsmirigyhormon-szükségletét. Bár a T 4 és a T 3 eltér()
atiinitással kötődik a fehérjékhez, mindkettőnek több
mint 99%-a van kötött állapotban.
A pajzsmirigyhormonok nagy affinitású kötődése a
plazmafehérjékhez jelentősen meglassítja az inaktivá-
láshoz vezető átalakulásaikat is. A pajzsmirigyhormo-
nok ugyanis kizárólag intracellulárisan inaktiválódnak,
és a fehérjekötés a sejtekbe való felvételt lassítja.
A pajzs1nirigyhormonok megkötésében három plaz-
mafehérje játszik szerepet: legnagyobb mértékben a spe-
cifikus tiroxinkötő globulinhoz (TBG), lcisebb n1ennyi-
ségben a tiroxinkötő prealbuminhoz (TBPA), valamint
aspecifikus módon az albuminhoz kötődnek. A TBG
szintézise hormonálisan szabályozott, mégpedig
elsősorban az ösztrogén hormonok fokozzák a TBG
szintézisé~, és növelik plazmakoncentrációját. Ez követ-
kezik be terhesség alatt, és nagyobb ösztrogénmennyisé-
get tartalmazó fogamzásgátlók alkalmazása esetén.
Magasabb TBG-plazmakoncentráció esetén csök-
ken a szabad T 4-szint, ami serkenti a TRH/TSH rend-
szert,
„
és fokozódik a T 4 szekréciója a pajzsmirigyben.
Igy helyreáll a plazma fiziológiás szabad T 4-koncentrá-
ciója, de közben a plazma teljes T 4-koncentrációja
emell{edik. Ez azonban semmilyen funkcionális követ-
kezménnyel nem jár, minthogy a fiziológiás hatásokat a
szabad T 4-koncentráció határozza meg.
A leírtaknak van egy fontos diagnosztikai következ-
ménye. A pajzsmirigyműködés indikátora a vérplazma
szabad T 4- és T 3-koncentrációja. Az ösztrogének mel-
lett különböző gyógyszerek is megváltoztathatják a
plazma TBC-koncentrációját, és ezzel a vérplazma tel-
jes T 4- és T 3-koncentrációját. Tehát az összhormon-
meghatározásnak nincs diagnosztikai értéke, a pajzsmi-
rigy funkcionális állapotáról kizárólag a vérplazma sza-
bad rf4-, ill. T 3-koncentrációjának értéke (valamint a
plazma TSH-szintje) tájékoztat.

A hormonszel<réció
szabá!Yozása
A pajzsm1r1gy hormonszekréciójának intenzitása vi-
szonylag á llandó. A szekréció fiziológiás mértékét a sza-
bályozó rendszer, a hypothalamus TRH-ja és az ade-
nohypophysis TSH -ja tartja fent: ez a TRH-TSH-
T4/T3 tengely. A TSH megfelelő szintje a szekréció sza-
bályozása mellett a pajzsmirigy szöveti állományának
fenntartásához is szükséges. TSH hiányban a pajzsmi-
rigy sorvad.
A TRH (thyreotropin -releasing hormone) pirogluta-
mil-hisztidil- prolinamid tripeptid, amely a hypothala-
mus eminentia medianában végződő axonjaiból kerül a
portai is keringésbe (l. a 31. fejezetet). A TRH az ade-
nohypophysis tireotrop sejtjeiben fokozza a TSH terme-
lését és szekrécióját. (A peptid a központi idegrendszer
k.ülönböző régióiban, ill. sejtjeiben is megtalálható.)
TRH-felszabadulás vagy TRH intravénás adása 1-2
percen belül fokozza az adenohypophysis sejtjeinek
TSH-szekrécióját. (H osszan tartó TRH-infúzió a bekö-
vetkező T 4/ T 3-szekréció és következm ényes negatív
visszacsatolás miatt veszít hatásosságából.)
A bazális TRH-szekréciós háttér szükséges a bazális
TSH-szekréció fenntartásához. A hypothalarnus meg-
felelő régiójának kísérletes sértése, emberben a régióban
elszenvedett sérü lés vagy a portalis keringés zavara a
TSH-, valamint a T 4/ T 3-szekréció csökkenésével jár. A
TRH elválasztását egyes környezeti ingerek aktiválják.
Ilyen inger újszülöttekben a megszületés és a hideg, kí-
sérleti állatokban pedig a hideg. Felnőtt emberben a hi-
deg környezet általában nem aktiválja a pajzsmirigyet,
kivéve a tartósan nagyon hideg, sarkvidéki klimatikus
környezetben élő embereket. A stresszállapot, továbbá
az éhezés a pajzsmirigyszekréció csökkenésével járnak.
Mindezek. az ingerek az idegrendszer fel ől, a TRH-
szekréció növelésével vagy csökkentésével szabályozzák
a TSH-T4/T3-szekréciót.
A thyreoideastimuláló hormon, a TSH az adenohy-
pophysis immuncitokémiailag azonosítható tireotrop
sejtjeiben keletkezik. A tireotrop sejteken két különböző
jelzés konvergál. A TSH-szekréciót a portalis keringés
útján odajutó TRH növeli. A TSH-szekréciót a vérben
szabad állapotban keringő (azaz nem fehérjéhez kötött)
pajzs.m irigyhormonok csökkentik. A tireotrop sejtek
TRH-érzékenysége a keringő pajzsmirigyhormonok
koncentrációjától függ: magasabb T 4/T3-szint mellett a
TRH TSH-szekréciót növelő hatékonysága kisebb, vagy
teljesen elmarad. A szekréció csökkentése mellett a
32. íejezet • A pajzsmirigy működése 491
pajzsmirigyhor1nonok a TSH ~-alegység génjének át-
írását is csökkentik.
M indazok az állapotok, amelyek csökkentik a pajzs-
mirigy hormonszekrécióját, fokozott TSH-szekrécióval
járnak. A pajzsmirigy hormonszintézisének farmakoló-
giai gátlása (akár a jódfe lvétel, akár a peroxidáz bénítá-
sa) jelentősen fokozza a TSI-I-szekréciót. TSH-túlpro-
dukció jelentkezik akkor is, ha a pajzsmirigy hormon-
szintézise jódhiány következtében csökken. Mindezen
állapotokban a pajzsmirigy szöveti á llománya megnö-
vekszik (1. alább) .
A negatív visszacsatolás a hypothalamus szintjén is
érvényesül, a T 4/T3 a TRH-szekréciót is csökkenti. A
hypothalamus szi ntjén érvényesülő negatív visszacsato-
lás 11atékonysága kisebb, mint az adenohypophysisen
érvényesülő gátlás.
A TSH hatásai
A thyreocyták. membránjának bazális felszínén lév()
TSH-receptor két fő doménből áll. Az összes glikopro-
teinhormon - receptorra j ellemző nagy extracelluláris do-
mén köti meg a TSH-dimer n1indkét alegységét, míg a
7-TM-domén biztosítja az együttműködést a G-fehér-
jékkel.
A jelátvitel egyik része az adenilát-cil<láz aktiválása.
Thyreocytákba juttatott cAMP-analógok (mind emberi,
mind állati thyreocyták esetében) aktiválják a hormon-
szintézis lépéseit. Emberben azonban a tartós hatáso-
kat, amelyek a mirigyállomány megnövekedéséhez ve-
zetnek, valószínűleg másik jelátvivő mechanizmus köz-
, .
vet1t1.
A cAMP-szint emelkedése különálló, egymástól füg-
getlen mechanizmusokat aktivál. Az aktivált folyamatok
közé tartozik a thyrcocyták jodidfelvétele, a tireoglobu-
lin szintézise és jódozása (beleértve a tironinváz kiala-
kulását) és a kolloid endocytosisa. Mindezek a hatások a
T 4- és T 3 -szekréció fokozódásához vezetnek. A hatások
megjelenésének időpontja azonban különbözik. Leg-
először, néhány percen belül a kolloid endocytosisa fo-
kozódik.. Ezt követi a jódidfelvétel fokozódása, és
késóob a peroxidáz aktiválása.
Krónikus TSH-hatások. Tartósan magas TSH-szint
a thyreocyták megnagyobbodásához, hipertrófiához ve-
zet. TSH hatására fokozódik a DNS-szintézis és egyes
sejtorganellumok (pl. riboszómák, Golgi-apparátus)
száma megnő. A 'fSH azonban jelentősen képes növel-
ni a sejtoszlás ütemét is, és a TSH-szint emelkedése
thyreocytahyperplasiát vált ki.
 32. 492 VI. rész • A neuroendokrin rendszer mlíködése
.
' ;:- :'-_ ~~
~
A krón ikus l 'SH-hatás által megnövelt pajzsmirigy-
állomány a golyva (struma, angolul goiter). A thyreocy-
ták megnagyobbodása és nagyobb száma mellett a TSH
által okozott golyvában a pajzsmirigyet alkotó többi szö-
veti elem, a kötőszövet, erek stb. is proliferálnak. A TSH
fokozza a pajzsmirigyben a vascularisatiót is. A pajzs-
1nirigy mcgnagyobbodásában nem egyedül a TSH ját-
szik szerepet, hanem lokális parakrin növekedési fakto-
rok, va lószínűsíthetően EGF, IGF-1, egyes citokinek is
közreműk.ödnek.
Minthogy a pajzsmirigyhormonolc szintézisében, ill.
szekréciójában megjelenő valamennyi zavar (beleértve a
jódhiányt, a jódfelvétel vagy a peroxidáz farmakológiás
gátlását, a szintetikus mechanizmus genetikai hiányos-
ságait) a negatív visszacsatolás elmaradása miatt tartó-
san foko zott TSH-szinttel jár, ezekben az állapotokban
golyva képződ ik. A jódfelvételt és a peroxidáz működé­
sét gá tló farmako n okat ezért golyvakeltőknek, strumi-
gen vagy goitrogen anyagoknak nevezzük.
Golyvaképző anyagok a természetes táplálékokban
is előfordulnak, elsősorban a fejlődő világ országaiban.
A vi lágon jelentkező golyváknak azonban a túlnyomó
hányada a táplálék, ill az ivóvíz jódhiányára vezethető
vissza.
A 'fSH hiánya a pajzsmirigy sorvadásáho2 (atrófia)
vezet. Ebben az állapotban azonban még van bazális
T /T3-szekréció, bár ez a szervezet igényeit nem elégíti ki.
A pajzsmirigyhormonok hatásai
A pajzsmirigyhormonok a hormonok azon csoportjába
tartoz nak, amelyeknek sokkal alapvetőbb szerepük van,
mint amire a beadásukat követő és könnyen kimutatha-
tó akut és krónikus hatásaikból következtetni lehet.
Ezek a szerepek nem mérhetők mennyiségi mutatókkal,
ráadásul a hatás egy adott optimális állapot elérése után
„telítődik", az optimális állapot (pl. az idegrendszer ki-
fejlé>dése) elérése után tovább nem fokozható.
A pajzsmirigyhormonok
hatásmechanizmusa
A pajzsmirigyhormonok valamenn yi hatásának alapja a
génátírás szabályozása. A T /T3 egyes gének átírását
megindítja és fokozza, más gének átírását gátolja.
A hormonhatás első lépése a szabad T / T 3 sejtbe ju-
tása. A hormonok két aromás gyurűjük következtében
hidrofóbok, ezért oldódnak a sejtmembrán apoláris fá-
zisában. Valószínű azonban, hogy - legalábbis egyes sej-
tek esetében - a membrán egy transzportrendszert tar-
talmaz, amely elősegíti a T 4!f3 sejtbe jutását. A T 4!T3 a
vér-agy gáton keresztül szintén egy specifikus transz-
portrendszer segítségével jut át, de az idegsej tekbe való
bejutásuk mechanizmusa ismeretlen.
A T 4 az intracellulárís S'-dejodináz hatására T 3-má
alakul, és valószínűleg ettől kezdve közös készletet ké-
pez a sejtbe kívülről felvett 'T'3-mal. Azokban a sejtek_-
ben, amelyekben az S'-dejodináz aktivitása alacsony, a
biológiai hatást a vérből felvett T 3 fejti ki.
A hormonhatás közvetítője az intracellulárís pajzs-
mirigyhormon-receptor (thyreoideahormon-receptor,
TR). A receptor sokkal nagyobb affinitással köti a T 3-at,
mint a T 4 -et, és az rT3 iránti affinitása kb. még két
nagyságrenddel kisebb, mint a T 4 iránti. (Máig vitatott,
hogy a sejtbe jutott T 4-nek közvetlen hatása van-e a re-
ceptorra, vagy a T 4 hatásáért a belőle intracellulárisan
keletkezett T 3 a felelős.)
A pajzsmirigyhormon-receptor egy nagy intracellu-
láris receptorcsalád egyik reprezentánsa: ugyanebbe a
szupercsaládba tartoznak a szteroidhormonok recepto-
rai is. A hormon-receptor komplex a „megcélzott gé-
nek" meghatározott szakaszán, a „válaszrégióban"
(thyroid hormone response element, TRE) elhelyez-
kedő jellemző nukl eotidszekvenciához kötődik. A
kötődésben valószínűleg további asszociált magfehér-
jék is szerepelnek. A „1negcélzott gén" transzkripciójá-
ban bekövetkező pozitív vagy nega tív választ a T 3, a
TR, az asszociált fehérje és a TRE együttesen hozzák
létre.
A TR a különböző sejtekben e lté rő izoformákban
van jelen, és ezek az izoformák szervspecifikus asszoci-
ált magfehérjével működnek együtt. A keletkező komp-
lexek a különböző sejtekben más és más gén átírását
szabályozzák, ez az oka a pajzsmirigyhormonok hatásá-
ban kimutatható szervspecificitásnak.
Minth ogy a pajzsmirigyhormonok hatásaikat a gén-
átírás szabályozásán keresztül fejtik lci, érthető, hogy
T 4/T3 adása után a hatások csak több óra elteltével je-
lentkeznek, továbbá a hatás elnyújtott, több napon ke-
resztül tart. A beadott T 3 hatása valamivel előbb jelent-
kezik, mint a T 4-é.
Az elmúlt évtized folyamán egyre több génproduk-
tum keletkezésének T 4/f3 szabályozása vált ismertté.
Ezekből a hatásokból azonban jelenleg még nem áll
össze olyan kép, amellyel meg lehetne magyarázni a
pajzsmirigyhormonoknak a fejlődésre, az egyes szervek,
ill. az egész szervezet működéseirc kifejtett hatásait.

A pajzsmirigyhormonok hatásai
Központi idegrendszer. A postnatalis fejlődés, bele-
értve a myelinisatiót, a dendriticus arborisatiót és a
synapticus kapcsolatok kialakulását teljes mértékben a
pajzsmirigyhormonoktól függ. Ha születéskor hiányzik
a pajzsmirigyfunkció, minden további neuralis és men-
tális fejlődés retardált. A születés után azonnal megkez-
dett hormonpótlás helyreállítja az idegi struktúrák és
funkciók fej lődését. Ha azonban a pótlás késést szen -
ved, a neuraJis és a mentális működések többé nem ál-
líthatók helyre.
A pajzsmirigyhormonok folyamatos jelenléte a kifej-
lett központi idegrendszer működésében is esszenciális.
A T 4ff3 határozza meg a reflexek normális ingerlé-
kenységét és a reakcióidőt, a motoros aktivitások koordi-
nációját és a kognitív funkciókat. A hatások molekuláris
részletei ma még ismeretlenek, de bizonyosan nem a
pajzsmirigyhormonoknak az oxidatív anyagcserére ki-
fejtett hatásával függnek össze.
A zavartalan postnatalis növekedésnek is feltétele a
pajzsmirigyhormonok jelenléte (1. a 31. fejezetet). A ha-
tások egy része közvetlenül a csontra vagy porcra irá-
nyul, de a T 4 /~f3 hatása a GH expressziójára is fontos
összetevő. Ezeken kívül a T 4/T 3 szerepe az IGF-1 szek-
réciójában is kimutatható, és lehetséges, hogy a T 4/T3
más növekedési faktorok szekrécióját is szabályozza.
Bőr. A bőr kötőszöveti sejtjei termelik az extracelluláris
mátrix fehérjéit, pl. a különböző glikoproteineket és
proteoglikánokat. Ezek a makromolekulák kötik meg az
interstitialis folyadékot, mennyiségük határozza meg a
bőr feszességét (tapintatát, turgorát). T 4(I'3 hatására
ezen makromolekulák lebomlása fokozódik, ezzel a bőr
folyadéktartalma is csökken. Ellentétes esetben, a pajzs-
mirigy alulmlíködésekor az ioterstitiumban megnövek-
szik az említett makromolekulák mennyisége, ami fo-
lyadékretentióval, a bőr jellegzetes „puffadt" állapotával
jár: ez az oedemához hasonló állapot a myxoedema. (Az
oedemától eltérően azonban myxoedemában a bőr alatt
felhalmozódó folyadék nem mozog szabadon, tehát el-
helyezkedése független a testhelyzettől.)
Alap-energiaforgalom. Az alap-energiaforgalom fo-
galmát részletesen a 30. fejezetben ismertettük. Röviden
az alap-energiaforgalom a teljes nyugalomban lévő
szervezet energiatermelése, amit az oxigénfogyasztás
alapján határozhatunk meg. Régen ismert tény, hogy
(beadott vagy elválasztott) pajzsmirigyhormonok hatá-
sára a szervezet oxigénfogyasztása megnövekszik (azaz
32. fejezet • A pajzsmirigy működése 493
az alap-energiaforgalo1n magasabb), valamint hogy
p~jzsmirigyhormonok hiányában az oxigénfogyasztás a
fiziológiásnál lényegesen alacsonyabb mértékű: ez a
pajzsmirigyhormonok kalorigén hatása. A pajzsmirigy
szerepéhez tehát hozzátartozik, hogy egy adott szintre
állítja be a szervezet alap-energiaforgalmát. Az alap-
energiaforgalom normális („egészséges") értékének a
normális pajzsmirigyműködésű („euthyreoid") szemé-
lyek alap-energiaforgalmának statisztikai átlagértékét
tekintjük: ennek szokásos kifejezése 100%. Mlíköclő
pajzsmirigy nélkül az alap-energiaforgalom a normális
értéknek csak mintegy 60%-át éri el; T 4 vagy T 3 adago-
lása után (vagy a pajzsmirigy kóros túlműködése esetén)
az alap-energiaforgalom akár 80%-kal is meghaladhatja
a fiziológiás normális értéket. A pajzsmirigyhormonok
kalorigén h atását T 4-gyel vagy T 3-mal kezelt kísérleti
állatok csaknem valamennyi kivett szövetében in vitro is
ki lehet mutatni: kivételt három szövet, az agy, a goná-
dok és a lép képez.
Egyetlen adag T 4 kalorigén hatása (in vivo adagolás
után) csak több órás latenciaidő elteltével jelentl<.ezik, és
a hatás maximumát csak mintegy 4 nap múlva éri el. A
T 3 hatása valamivel gyorsabban jön létre, a maximum
rövidebb idő alatt következik be.
A kalorigén hatás, mint azt az elnevezés is mutatja,
a hőtermelés fokozásával jár. A kalorigén h atás alatt a
testhőmérséklet emelkedik. Ennek következtében a
hőleadást fokozó mechanizmusok is aktiválódnak.
A pajzsmirigyhormonok hatását az egyes anyagcse-
re-folyamatokra a 32-1. táblázat foglalja össze.
A kalorigén hatás mechanizmusa máig nem tisztá-
zott. Kialakulásában szerepet játszhat a sejtek ion-
transzportciklusainak felgyorsulása . l(imutatott tény,
hogy T 4/T3 hatására a sejtmembránban növekszik a
Na+-K+-pumpa molekuláinak száma, ugyanakkor a
passzív Na+ - és J(+ -transzport is felgyorsul. Az ion-
transzport gyorsulását kísérő fokozott oxidáció a mito-
kondriumok számának emelkedésével és egyes mito-
kondriumenzimek megnövekedett mennyiségével jár.
Vérkeringés. A T 4/T3 energiaforgalmat és oxigénfo-
gyasztást fokozó hatásával párhuzamosan növekszik a
szív perctérfogata, a pulzustérfogat és a szívműködés
frekvenciája. A keringési változásokért több tényező
együttesen felelős.
A pajzsmirigyhormonok közvetlenül is hatnak a
szívre. A hormonok fokozzák a szív munkaizomzatá-
ban a miozin egyik nehéz láncának a szintézisét (ezzel
az ATP-áz-aktivitást), továbbá a sarcoplasma-rcticulum
Ca2+ -pumpájának szintézisét. A myocyták Ca 2+ -felvé-
494 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése

tele és a ~ 1 -receptorokhoz kapcsolt adenilát-cikláz mű­

32-1. táblázat
ködése egyaránt fokozódik. Emellett a ~-receptorok ki-
A pajzsmirigyhormonok hatása egyes
fejezésének fokozásával erősítik a katecholaminok hatá-
anyagcsere-folyamatokra*
sait. Ezek együttesen pozitív inotrop és chronotrop ha-
Anyagcsere-folyamat TJf3-hatások tást fejtenek ki.
A perctérfogat emelkedését a szövetek vasodila tatió-
Glukózfelszívás a bélből Fokoz ja kíséri . A vázizomban és a szívizomban létrejövő ér-
Adrenalinra bckövctkezé5 hyperglykaemia Fokoz tágulat anyagcsere-eredetű, a szövetek emelkedett 0 2 -
fogyasztása okozza. A bőrben létrejövő értágulat a
Glukoneogenezis Fokoz
hőszabályozás következménye, a vasodilatatio a foko-
Inzulinérzékenység Csökken
zott hőleadást szolgálja. MinthOb'J' a perctérfogat növe-
Fehérjeszintézis Szelektíven fokoz kedését a perifériás ellenállás csökkenése kíséri, az arté-
I(oleszterinszintézis Fokoz riás középnyomás változatlan vagy csökkent. (A pozitív
I<.oleszterinlebontás Fokoz inotrop hatás a szisztolés nyomás értékét növeli, az ér-
tágulat a diasztolés nyomás értékét csökl{_enti, a pulzus-
Vé1plazn1a koleszterinszintje Csökken
nyomás tehát növekszik.)
Lipolízis a zsírszövetben Fokoz
Szabad zsírsavak oxidációja Fokoz
Trigliceridszintézis a májban Fokoz
Vé1plaznia trigLiceridszintje Csöl(l(en
Lipoproteinlipáz az érfi1lban Fokoz
Zsírraktárak trigliceridtartahnq.

* A 'f.{1'3 egyes hatásai az alkalmazott dózistól függ6en bifá-

zisosak. Egyes hatások csak aktiváló hormonok (katecholan1i-
nok, glukagon) jelenlétében jönnek létre

@) Áttekintés
• A pajzsmirigy két hormonja a tiroxin (T 4) és a tri-
jód-tironin (T3), mindkettő jódtartalmú aminosav-
származék.
• A T 4 és a T 3 a pajzsmirigyben a tireoglobulin tirozin
oldalláncainak jódozásával keletkezik.
A thyreocyták a jodidionokat 1násodlagosan aktív
transzporttal veszik fel.
A thyreocyták peroxidáz enzime a jodidot elen1i
jóddá alakítja, amely utóbbi (ugyancsak a peroxi-
dáz közreműködésével) jódozza a tireoglobulin
egyes tirozin oldalláncait. A sztérikusan közel
fekvő jódozott tirozinok jódtironin veg-yületekké
(T 4 és T 3) kondenzálódnak.
A szabad T 4 és T 3 a thyreocytában keletkezik és
a vérbe kerül.
A T 3 a thyreocytában és a célsejtekben a T 4 dejo-
dinálása útján is keletkezhet.
Jódh iány, a jodidfelvétel vagy a peroxidáz gátlása
akadályozza a T 4 és a T 3 szintézisét.
• A T 4- és T 3-képzodést a tireotrop hormon (TSH)
szabályozza.
1'SH fokozza a thyreocytákban a jódfelvételt, a
tirozin oldalláncok jódozását, a tireoglobulin en-
docytosisát és a szabad T 4 és T 3 képződését.
TSH szükséges a pajzsmirigyállomány megtar-
tásához, TSH-többlet hatására a mirigyben hi-
pertrófia és hyperplasia alakul ki.
A TSH-elválasztást a pajzsmirigyhormonok ne-
gatív visszacsatolással szabályozzák. Csökkent
pajzsmirigyhormonszint fokozza a TSH szekré-
cióját, és pajzsmirigy-megnagyobbodást (goly-
vát) okoz.
• A pajzsmirigyhormonok a génexpresszió szabályo-
zásával irányítják a szervezet fejlődését, az idegrend-
szer működését és az anyagcsere-folyamatokat.
A pajzsmirigyhormonok szükségesek a központi
idegrendszer normális fejlődéséhez, a synapticus
struktúrák kialakulásához és fenntartásához, va-
lamint a normális idegműködéshez.
 32. fejezet • A pajzsmirigy működése 49S

A pajzsmirigyhormonok elengedhetetlenek a re állítják be a szervezet nyugalmi energiaforgal-

születés utáni normális növekedéshez. mát. Hiányukban az energiaforgalom csökken,
A pajzs1nirigyhormonok fokozzák az alap-ener- többletük az energia forgalmat növeli. A vérkerin-
giaforgalmat (kalorigé11 hatás) és optimális szint- gés a hőter1neJésne k m egfelelően változik.

Az alapokon túl

A szervezet jódforgalma jodid nagyjából megfelel a jodidbevitelnek. A minimális

különbözetet a bélen keresztül k iürü l ő organikus kötésben
A Föld különböző terü letein a víz és a talaj jódtartalma, to- l évő jód okozza .
vábbá a tengerekből származó, nagy jódtartalmú táplálé- A vesében a jodid filtrálódik, és egy része a tubulus-
kok részaránya a lakosság táplálkozásá ban igen eltérő. En- rendszerben passzívan reabszorbeálódik: a jodidürítés
nek következtében a naponta átlagosan elfogyasztott jód- szabályozásának nincs semmilyen jele. Egyes mirigyek
mennyiség is széles határok között változik. Az elégtelen (pl. nyálmirigyek, gyomormirigyek) felveszik és koncent-
jódbevitel világszerte súlyos egészségügyi probléma. rálják a jodidionokat. Ez a jodid azonban a sejtekbő l a
A felnőtt szervezet teljes jódtartalma 8-9000 mg. Ebből szekrétumokba kerül , és recirkulál, így ennek a jódanyag-
a jódból több mint 90°/o van szerves jódvegyületek formá- csere szempontjából nincs jelentősége.
jában a pajzsmirigyben; tová bbi 7-8°/o található jódtironin- A pajzsmirigy jódfelvételének sebessége és mértéke
vegyületekben a szövetekben és a vérben . A szervezet is arányos a hormontermelés intenzitásáva l. Euthyreoid ál-
anorganikus jodidtartalma a teljes jódkészlet 2-4°/o-át teszi lapotban a beadott radioaktív jodid mintegy 25°/o-a akku-
ki (hozzávetőleges értékek) . . mulálódik a pajzsmirigyben 12-24 óra alatt. Túlműködés
'
Az alábbiakban az Amerikai Egyesült Allamokban vég- esetén a felvétel 4-6 óra alatt akár 90°/o-ot is elérhet. alul-
zett felmérések alapján, átlagos jódidbevitel körülményei működés esetén viszont 5°/o köré süllyedh et. A jódfelvétel
között ismertetjük a napi jódforgalom jellemző adatait . sebességének mérését a pajzsm irigybetegségek diag-
Ezek csak tájékoztató jellegűek, minthogy mind napi nosztikájában alkalmazzák.
egyedi, mind pedig a környezettől függő ingadozásokat A vi lág lakosságának jódellátása nagyon különb öző.
mutatnak. A napi jódbevitel kb. 500 mg (32-5. ábra). En- Egyes, a kontinensek belsejében lévő (tehát a tengerektől
nek t úlnyomó hányada jodidanion. A széklettel naponta távol fekvő) te rületek jódban szegények. és az ivóvíz és a
csak a bevitt mennyiség kb. 1-2°/o-a ürül ki. A felszívott jo- növényi eredetű táplálékok kevesebb jódot tartalmaznak,
didból a pajzsmirigy mintegy 20-25°/o-ot vesz fel. ez na- mint amennyi a napi szük~églet. A legújabb hozzávetőle­
ponta 120 mg jodidnak felel meg. Ugyanakkor a thyreocy- ges számítások szerint a Földön mintegy 1 milliárd ember
tákból való jodidveszteség kb. 60 mg/nap, továbbá a na- él a jódhiány küszöbén . Kb. 200 millió embernek van ki-
ponta szecernált pajzsmirigyhormonok ugyancsak kb. 60 mutat ható golyvája, amelyet nagy részben a jódhiány vagy
'
mg jódot tartalmaznak. lgy a pajzsmirigy napi jodidfelvéte- az alacsony jódbevitel táplálkozási tényező kkel va ló kom-
le egyenlő a mirigy jodidveszteségének és az elválasztott bin álódása okoz.
hormon jódtartalmának összegével. A szövetekből a dejo- A jódhiányos állapotot vagy a fenyegető jódhiányt a vi-
dinázok működése következtében az extracelluláris fo- zelettel történő napi jodidürítéssel lehet követni. A jódbe-
lyadékba kerülő jodid mennyisége kb. 48 mg/nap. Jód- vitelt akkor tartjuk kielégítőnek, ha a vizelettel ürülő
egyensúlyban lévő szervezetben a vizelettel kiválasztott mennyiség meghaladja az 50 mg-ot. 35-49 mg ürítése
enyhe, 20-34 mg ürítése közepes, míg 20 mg alatti ürítés
500µg1 - súlyos jódhiányt jelez.
1 A jódhiány zárt földrajzi környezetben endémiás. Kö-
120 µg I- PAJZSMIRIGY
vetkezménye a pajzsmirigy csökkent működése , endémi-
~ µg _ Jodidkészlet
500 1 60 µg 1· 8000 µg jód ás hypothyreosis, golyva kifejlődése. és az ennél is sokkal
....
0 súlyosabb állapot. az endémiás kretenizmus. A vi lágon je-
rtí
U'J
(.)
60 µg jód lenleg mintegy 3 millió teljesen kifejlődött kretenizmussal
T4!f3-ban kell számolnunk, de ennél sokkal nagyobb számban van-
'(l)
..0
1
'- 48 µg 1-"'
0 nak részlegesen kretén egyének.
E
s
0
12 l:!Q szerves
1
A jódhiányt súlyosbító körülmény azoknak az a l apvető
élelmiszereknek a rendszeres f ogyasztása. amelyekben az
jód
ételek hagyományos elkészítése közben golyvaképző
Vese
anyagok keletkeznek, vagy amelyekben ilyen anyagok
1 1
már preformáltan jelen vannak.
12 µg jód 488µg1- Az iparilag fejlett társadalmakban a jódhiánynak kitett
. 32-S. abra vidékeken a jódhiányt - bár nem teljes sikerrel - az ivóvíz
vagy a konyhasó jódozá sával küszöböl ik ki. Ez a nagy kiter-
A jóddal kellően ellátott szervezet napi jódforgalma j edésű fej l ődő vi lágban alig vihető keresztül. Ezeken a te-
/\:z. ábrán csak didaktikus szempontból adtuk meg ilyen pontossággal rü let eken egyszeri adagban bevihető jódozott olajjal kísé-
a szá mszerű adatokat relik meg a minimális jód szükségletet fedezni.
496 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
A szöveti dejodinázok szerepe
A vérben keringő T4 teljes egészében a thyreocyták ter-
méke, a T3 viszont különböző szövetekből származik. A
thyreocyták két különböz ő úton képesek T3-at szintetizálni:
egyrészt egy MIT és egy DIT kondenzációját követő prote-
olízissel, másrészt viszont a szabad T4 dejodinálása útján.
A thyreocytában ugyanis jelen van egy olyan (ún. 1. típu-
sú) jódtironin-dejodin áz, amely a T4 5 '-he lyzetű jódatomját
lehasftja. Ez a pajzsmirigyben a T 3 keletkezésének
mennyiségileg jelentősebb útja.
T3 azonban sok más sejtben is keletkezik. Ezekben a
sejtekben a T3 hatásai a T4-ből dejodinálással keletkezett
T3-ra vezethetők vissza. A célsejtekben keletkezett T3 el is
hagyhatja a sejteket, hozzájárul a szervezet kerin gő T 3-
készletéhez. A vérben keri ngő T3 legnagyobb része a pe-
rifériásan dejodinált T4-ből származik (32-2. táblázat).
A szervezetben különböző (1., II. és Ill.) típusú jódtiro-
nin-dejodinázok (0 1, 0 2, 0 3 } vannak. Ezek közül a D 1 és
0 2 az előzőekben leírt módon a ténylegesen aktív hor-
mon, a T3 kialakításában szerepelnek, míg a 0 3 a pajzsmi-
rigyhormon inaktiválását végzi. Az inaktiválási folyamatok
részeként T4-bő l a különböző perifériás sejtekben kialakul-
hat rT3 , továbbá különböző inaktív dijód-tironin-molekulák
is keletkeznek. Mindhárom jódtironin-dejodináz peptid-
láncában egy ritka aminosav, a szelén-cisztein fordu l elő:
ez megmagyarázza a dejodinázműködés elégtelenségét
szelén hiányban.
Az antitireoid anyagként ismert tioureaszármazékok a
pajzsmirigy-peroxidáz gátlása mellett a pajzsmirigyben
(továbbá a májban és vesében) a 0 1-et is gátolják, és ez-
zel is csökkentik a vérplazma T 3-szintjét. A dejodinázok ak-
tivitása az életkor és a táp lálkozás függvényében, va lamint
számos kóros állapotban változik, és ilyenkor a vérplazma
T3-szintje csökken. Barna zsírszövetben a szimpatikus akti-
vitás stimulálja a 0 2-t, és a helyileg fokozott T3 -szint hozzá-
járul a barna zsírszövet aktiválásához hideg környezetben.
Emberben - a barna zsírszövet gyors eltűnése miatt -
csak újszülöttkorban lehet ennek a mechanizmusnak fizi-
ológiás jelentősége.
32-2. táblázat
A pajzsmirigyben és a perifériás szövetekben naponta
keletkezett, valamint a keringő jódtironinok mennyiségi adatai
T4 T3 rT 3
Teljes napi produkció (µg/nap) 90 36 35
Pajzsmirigy-eredetű 90 9 2
T4 -ből a szövetekben keletkezik 27 33
Plazmakoncentráció
Teljes (µg/1 DO ml) 8,0 0, 15 0,04
(nmol/I) 103 2,3 0,6
Szabad (ng/1 DO ml) 2,0 0,28 0,2
(pmol/I) 25,7 4,3 3,0
A pajzsmirigyhormonok túltermelésének okai
és következményei
A pajzsmirigyhormonok mérsékelt vagy súlyos túltermelé-
se viszonylag gyakori emberi megbetegedés. Az emberi
hyperthyreosis leggyakoribb kiváltó oka egy autoimmun
folyamat, a TSH-receptorokat stimuláló antitestek fellépé-
se (a klasszikus Basedow-Graves-betegség, az exophthal-
musszal járó golyva). A további okok között szerepel a
thyreocyták spontán (külső stimulus nélküli) burjánzása
(pajzsmi rigy-adenoma), és igen ritkán a TSH túltermelése
IS.
Az emberi hyperthyreosis megnyilvánulásainak legna-
gyobb része a T4 /f3 már felsoro lt hatásaib ól vezethető le.
A legfeltűnőbb tünet az energiaforgalom jelentős,
akár 80°/o-ot is elérő növekedése, ami az 0 2-fogyasztás
arányos növekedéséből állapítható meg. A megnöveke-
dett 0 2-fogyasztással párhuzamosan változnak a légzés
paraméterei, elsősorban az alveolaris ventiláció: ennek
következtében a vérgáztenziókban és a sav-bázis egyen-
súly paramétereiben nincs változás.
A megnövekedett energiaforgalom a hőtermelés fo-
kozódásával jár. Ennek kísérő tünetei a gyorsult bőrke rin­
gés és a verejté kezés. Jellemző, hogy a betegek rosszul
tűrik a meleg környezetet.
A t áplálkozási igény fokozódik, a betegek sokat esz-
nek, ennek ellenére fogyna k.
Részben a megnövekedett energiaforgalom következ-
t ében emelkedik a szív perctérfogata, a verőtérfo gat és a
szívfrekvencia . A változásokban az e l őzőekbe n felsorolt
tényezők is szerepelnek: a T4 /f3 fokozza egyes kontraktilis
fehérjék szintézisét a myocardiumban (pozitív inotrop ha-
tás), a sarcoplasma-reticulu m Ca2+-pumpájának működé­
sét, ezzel gyorsítja a relaxációt.
Bár az emberi patológiában igen lényeges kérdés, a
megnövekedett szívfrekvencia kialakulásának mechaniz-
musa nincs egyértelműen tisztázva. A T4 /f3 hatására ki-
fejlődött tachycardia sikeresen kezelhető ~-receptor-blok­
kolókkal (pl. propranolollal). Ugyanakkor a szívhez menő
szimpatikus idegeken nem mutatható ki akciós potenciál
frekvencia fokozódás, a vérben pedig nem emelkedik a
keringő katecholaminok koncentrációja. Egyes vizsgála-
tokban T4 /f3 hatására kimutatható volt a ~-receptorok szá-
mának emelkedése. A tachycardia mechanizmusának
hátterében fokozott katecho laminérzékenység állhat.
A központi idegrendszer fokozott izgalom tüneteit mu-
tatja. Ezek közé tartozik a kezek remegése (tremor),
hyperreflexia (azonos kiváltó ingerre nagyobb izom kont-
rakciós vá lasz), nyugtalanság, idegesség, hyperkinesis, ál-
matlanság és emocionális labilitás.
A magas T4/f3-szint a negatív visszacsatolás követ kez-
tében gátolja a TSH-elválasztást. A vérplazmából eltűnik a
TSH, kivéve a hyperthyreosis azon ritka eseteit, amelyek-
ben a hyperthyreosis oka a TSH-szekréció elsődleges fo-
kozódása.
Autoimmun eredetű hyperthyreosisban a pajzsmirigy
megnagyobbodása, a golyva aránylag kisméretű, mint-
hogy a TSH-receptorokat stimuláló antitestekhez kapcso-
lódó jelközvetítés csa k mérsékelten indít meg sejtprolife-
rációs folyamatokat.
Az autoimmu n eredetű hyperthyreosis gyakori kí-
sé rője l ensége a szemgolyó előredülledése. az exophthal-
-
mus. Ez nem áll közvetlen kapcsolatban a T4 /f3-szekréció-
val, hanem valószínűleg a retrobulbaris szövetekben lezaj-
ló autoimmun folyamatok következménye.
A pajzsmirigyhormonok hiányának következményei
, megbetegedés miatt a beteg halálához vezet.
Ujszülöttkor. Bármely oknál fogva lép is fel a születést
megelőzően vagy a születés után pajzsmirigyhormon-hi-
ány, ha nem pótolják kellő időben (azaz azonnal) a hiány-
zó hormont, katasztrofális következményekkel jár az
egyénre nézve.
A pajzsmirigy csökkent működésében szenvedő cse-
csemőknek, majd gyermekeknek és felnőtteknek legfel-
tűnőbb hiányossága az idegrendszeri funkciók - beleértve
az értelmi funkciókat is - súlyos visszamaradása (kreteniz-
mus). Közvetlenül a születés után megkezdett hormonpót-
lás (szubsztitúciós teráp ia) még eredményes lehet, de né-
hány hónapos késés esetében irreverzíbilis idegrendszeri
károsodás következik be; a nem idegrendszeri tünetek (pl.
a növekedés visszamaradása) azonban még ekkor is re-
verzíbilisek.
A csecsemő- és gyermekkori hypothyreosis jellegze-
tes következménye a hossznövekedés elmaradása, a
pajzsmirigy-eredetű törpenövés. A csontosodás normális
folyamata zavart, a fogak fejlődése rendellenes . A megje-
lenés jellegzetes, a testrészek arányai eltorzultak, az orr
széles és lapos, a nyelv nagy és kilóg a szájból, a bőr dur-
va, a has a csökkent izomtónus miatt el ődomborodik. A
nemi érés egyik nemben sem következik be.
A T4 /f3-visszacsatolás elmaradása következtében ma-
gas TSH-szint jön létre, és inaktív, hipofunkciós golyva
fejlődik ki (kivéve a nagyon ritka thyreoideaagenesist).
(@ ) Mérföldkövei<
• 1835-ben R. J. Graves ír orvos, majd 1840-ben K. A.
von Basedow német orvos egymástól függetlenül leír-
ja a ma az angol nyelvű irodalomban Graves-beteg-
ségnek, a német nyelvű irodalomban pedig Basedow-
kórnak nevezett állapotot, amelynek tünetei exophthal-
mus, golyva és tachycardia.
• 1878: W. M. Ord ·~tételezi, hogy a pajzsmirigynek va-
lamilyen köze van a myxoedema kórképéhez.
1882: J.-L. Reverdin, majd 1883-ban Th. Kocher (mind-
ketten sebészek) leírják a pajzsmirigy eltávolítását kö-
vető „cachexia strumipriva" állapotát (Th. Kocher 1909-
ben Nobel-díjat kap „a pajzsmirigy fiziológiáját, patoló-
giáját és sebészetét i l lető munkásságáért").
• 1889: E. Gley jódot mutat ki a pajzsmirigyben.
32. fejezet • A pajzsmirigy működése 497
Felnőttkor . A pajzsm1ngy műtéti eltávolítása, vagy
hyperthyreosis miatt kezelt egyénekben a T4 /f3-adagolás
megszakítása után az első tünetek néhány hét múlva je-
lennek meg, és mintegy 3 hónap múlva jelentkezik a tel-
jesen kifejlődött hypothyreosis. Súlyos és kezeletlen
hypothyreosis e l őbb vagy utóbb valamely interkurrens
Az alap-energiaforgalom és a párhuzamos 0 2-fogyasz-
tás a normális érték mintegy 60°/o-áig csökken. Ezzel együtt
csökken a szív verőtérfogata, a szívfrekvencia, lassul a vér-
keringés (keringési hypokinesis). A betegek hidegtűrő ké-
pessége rossz, a bőr a keringés meglassúbbodása, a bőr
ereinek vasoconstrictiója következtében hűvös.
A bőrben és egyes nyálkahártyákban (szájüreg, gége)
felszaporodnak a proteoglikánok és a mukopoliszachari-
dok: ez a megkötött vízzel együtt okozza a myxoedemát,
a bőr jellegzetes megvastagodását, a nyelv megnagyob-
bodását, a hang jellegzetes rekedtségét.
A nemi funkciók, a peteérés, a menstruációs ciklus, a
spermatogenesis és a libido megszűnnek.
Az intellektuális funkci ók, a beszédet is beleértve, je-
lentősen károsodnak: minden szellemi működés meglas-
súbbodik, a megjegyzőképesség gyengül, aluszékonyság,
depresszió vagy éppen manifeszt elmezavar következik be.
A betegek TSH-szekréciója magas. Ha a betegséget
jódhiány okozta, a pajzsmirigy megnagyobbodik, inaktív
(hipofunkciós) golyva fejlődik ki.
A hypothyreosis folyamán a szervezet csaknem vala-
mennyi egyéb funkciója, az izomműködés, a b első elvá-
lasztású mirigyek szekréciója és a hormonok metaboliz-
musa, az emésztési és felszívódási folyamatok, a vese mű ­
ködése, továbbá a szénhidrátok, lipidek és fehérjék
anyagcseréje valamilyen módon zavart szenved.
• 1891 -ben G. R. Murray, majd 1892-ben Fox pajzsmi-
rigypor etetésével sikerrel kezeli a pajzsmirigyhiányos
betegeket.
• 1914: E. C. Kendall előállítja a tiroxint, a pajzsmirigy
aktív hatóanyagát (Kendall 1950-ben a mellékveseké-
reg-hormonok izolálásáért kap Nobel-díjat).
111 1926: C. R. Harrington helyesen állapítja meg a tiroxin
szerkezetét (amelynek meghatározásában Kendall té-
vedett).
• 1953: R. Pitt-Rivers és mtsai felfedezik a trijód-tironint,
a pajzsmirigy „másik" hormonját (T3 ).
• 1986: R. A. Weinberg és mtsai klónozzák az első hu-
mán pajzsmirigyhormon-receptort.
• 1996: G. Dai és mtsai klónozzák a pajzsmirigy jodid-
transzporterének génjét.
pa
3 3. fejezet
Szteroidhormonok és szintézisük
az endokrin rendszerben
A következő fejezetekben ismertetésre kerülő endokrin
sejtek (a mellékvesekéreg három zonája, a here Leydig-
sejtjei, a petefészek granulosa-, theca- és lutealis sejtjei,
továbbá a placenta trophoblastsejtjei) hormonjainak
nagy része szteroidhormon. Ezen működések bevezeté-
seként ebben a fejezetben a szteroidszintézis folyamata-
it foglaljuk össze. A bioszintézis ismeretének kiemelt
klinikai fontossága van, mert ennek alapján lehet meg-
érteni, diagnosztizálni és kezelni a szteroidhormonok
szintézisének zavarait.
A hormonszintézis
koleszterinforrása
A szteroidhormonok szintézise koleszterinből indul ki.
A hormonszintézisre felhasználódik a sejtben de nova
szintetizált szabad koleszterin, ill. a raktározott kolesz-
terinészterek (amelyek a sejteken belül lipidcseppecskék
formájában mutathatók ki), de nagyobb intenzitású
szteroidhormon-szintézis esetén a források a vér lipo-
proteinjei, elsősorban az LDL- és a :HDL-részecskék (1.
a 28. fejezetet). Az LDL-részecskéket a sejtek LDL-re-
ceptoraik közreműködésével endocytosissal veszik fel, és
az abban lévő koleszterinészterbőJ lizoszómákon belüli
hidrolizist (savanyú hidrolázok) kövctoen válik szabad-
dá a koleszterin. A HDL-részecskékből a B osztályhoz
tartozó, 1. típusú „scavenger receptorok" (SR-Bl) segít-
ségével jut az endokrin sejtek belsejébe részben szabad
koleszterin, részben koleszterinészterek (ún szelektív
koleszterin transzport, az apoprotein nem jut a sejt bel-
sejébe) . A koleszterinészterekből a sejten belüli neutrá-
lis hidroláz közreműködésével keletkezik a hormon-
szintézishez szabad koleszterin.
A szteroidszintézist szabályozó hormonok, mint az
angiotenzin II, ACTH, LH hatásainak egy része a sej-
tek koleszterinfelvételének fokozásán keresztül jut ér-
vényre. A szteroidszintézist fokozó hormonok hatására
nő az endokrin sejteken az SR-Bl, valamint az LDL-re-
ceptorok száma. Az endokrin sejt vérellátása - a lipo-
proteinkínálat révén - korlátozó tényezője lehet a hor-
monszintézisnek.
A szteroidhormonok kémiája
A szénatomok száma szerint megkülönböztetünk C 21 -
szteroidokat (mineralokortikoidok, glukokortikoidok és
gesztagének), C 19-szteroidokat (androgének), valamint
C 18 -szteroidokat (ösztrogének). A legfontosabb sztero-
idhormonokat és k~épződési helyeiket a 33-1. táblázatban
soroltuk fel, szerkezetüket a 33-1. ábrában mutatjuk be.
A kémiai szerkezetet vizsgálva feltűnik, hogy az aldosz-
teronban, kortizolban, progeszteronban és tesztoszte-
ronban az A-gyűrű a 4. és 5. szénatomok között kettős
kötést tartalmaz (~4), az ösztradiolban (és a többi öszt-
rogénben) pedig az A-gyűrű aromás szerkezetű. (A szén-
atomok szárnozásában a bioszintézisben kiindulásul
szolgáló koleszterin molekula szénatomjainak számozá-
sát követjük, 33-2. ábra).
A szteroidhormonok
szintézisében szereplő
enzimek
A bioszintézis leírásában - a könnyebb m egérthetoség
kedvéért - előbb a szintézisben szereplő enzimeket is-
mertetjük, _ezt követően részletezzük a bioszintézis re-
akciósorozatát az egyes endokrin szervekben. A külön-
böző szteroidhormonok keletl{ezésében meghatározó,
hogy az egyes enzimek mely sejtekben kerülnek exp-
resszióra, ill. melyik sejtben melyik izoenzim fejeződik
ki. Az egyes enzimek ismeretének az orvosi gyakorlat-
ban nagy jelentősége van: genetikai hibáik következmé-
500 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése

A CH3 CH20H Clf20H

1 1 1
C=O C=O C=O
CHO
HO ••111111 Otl

Progeszteron /\ 1doszteron Ko11izol

B
OH
e OH

HO
Tesztoszteron 17P-ösztradiol

33- 1. ábra
A legfontosabb szteroidhormonok szerkezete
A) C21 -szteroidhormonok csoportja; B) C 19-szteroidhormon. tesztoszteron: C) C 18 -szteroidhormon, ösztradiol -17~ (szokásos rövidítése E2).

33- 1. táblázat
Szteroidhormonok az emberi szervezetben

Szteroidtermelő sejt Az elválasztott végtermék

neve típusa fő hatása

A!fellé!(vesekéreg
Zona glomerulosa Aldoszteron C21 Mi neralokortikoid

Z ona fascículata I(ortízol C21 Glukokortikoid

(kortikoszteron) " C21
Z ona reticularis DHEA(S) C19 Gyenge androgén

Here
L eydig-sejt 'fesztoszteron C19 Androgén
„„
Dihidrotcsztoszteron

Ovariu1n
T heca interna Progeszteron C21 Gesztagén
Androszténdion C19 Gyenge androgén
Granulosasejt Ös7.tradíol C1s Ösztrogén

Placenta
Trophoblast Progeszteron C21 Gesztagén
Ösztradíol C1s Ösztrogén
Ösztriol Crs Ösztrogén

DHEA(S): dehidroepiandroszLeron(-szul fát)

* Az emberi mellékvesekéreg zona fascicularájában kb. egytized annyi kortikoszLeron képződik, mint kortizol. Rágcsálókban a kor-
tikoszteron a fő glukokortikoid hormon
** A dihidrotesztoszteron részben a Leydig-sejtekbcn, részben azonban az androgén célsejtekben képződik
 3 3. fejezet • Szteroidhorrnonok és szintézisük az endokrin rendszerben 501

21 22
közül az egyik a hemoprotein citok.róm P-450 enzim-
18
20 23
26 család, a másik pedig a hidroxiszteroid-dehidrogenázok
24 25
l9
11 13 27 családja. (A jelenleg használatos nómenklatúra a kódo-
14
y---~15 ló génre utal, emellett n1ég mindig használatosak az en-
2 IO 8
zim funkcióját tül<.röző elnevezések is, 1. a táblázatot.)
3
4 5~ 7
HO 6
A citokróm P·450 (CYP) enzimcsalád. A citokróm
l(oleszterin
P-450 családba tartozó enzimekre jellemző, hogy
33-2. ábra
membránhoz kötöttek; egyesek a mitokondrium, mások
A szteránváz szénatomjainak számozása pedig az endoplasma-reticulum membránjában (a sejt
ún. mikroszómafrakciójában) foglalnak helyet. Az egy-
nye hormonszekréciós rendellenességekben nyilvánul mást követő reakciók feltétele, hogy a prekurzor az
meg. A fóob rendellenességekre a 34. fejezetben térünk egyik sejtkompartmentből átkerüljön a másikba. A mo-
vissza. nooxigenáz funkciójú enzimek a szteroid szubsztrát
A szteroidhor.monok bioszintézisében szereplő en- hidroxilálását és egyes kötések hasítását katalizálják. Az
zimek két nagy családba tartoznak (33-2. táblázat): ezek enzimek működésükhöz elektrondonorként NADPH-t

3 3-2. táblázat
A szteroidhormonok szintézisében szereplő enzimek

A) P-450 enzimek

Gén Fehérje Szinonimák Szöveti lokalizáció

CYP11A1 CYPllA P450scc*, koleszterinoldallánc-hasító enzim, Mellékvesekéreg mindhárom réteg,

koleszterin-dezmoláz
. . ' kolcszterin-20'22-dezmoh1z P etefészek' h ere' placenta
.

CYPllBI C\'Pl lBl P4 50-11 ~' 11 ~-hidroxiláz Mellékvesekéreg zona fasciculata

és reticuJaris

CYPJIB2 CYPl IB2 Aldoszteron-szintáz, P4 50-aldo-szteroid-18-hidroxiláz, Mellékvesekéreg zona glomerulosa

kortikoszteron-metiloxidáz

CYPZ7 CYP17 P450cl 7, l 7a-hidroxiláz/cl 7,20-Jjáz H ere Lcydig-sejtek, tnellékvesekéreg

mély rétegei, petefészek thecasejtek

CYP19 CYP19 Aromatáz, P450-arom, ösztrogén-szintáz Petefészek granulosasejtek, here

CYP21B CYP21
-
21-hidroxiláz, P450c21, P450c21B
L eydig-sejtek, placenta, adipocyták

Iviellékvesekéreg mindhárom réteg

*sec: side chain cleavage

8) Hidroxiszteroid-dehidrogenázok

Gén Fehérje Szinonimák Szöveti lokalizáció

HSD17Bl 17HSD1 17~-HSD 1, ösztradiol-17~-dehidrogenáz, Petefészek, placenta, emlőmirigy

ösztrogén-17-oxidoreduktáz

HSD17B3 17HSD3 l 7~-HSD3, tcsticularis 17~-HSD H ere L eydig-sejtek

HSD3Bl 3~ HSDI 3~-HSD/.6.5-.6.4-izomeráz, Placenta

3~-hidroxi-6.5-szteroid-dehidrogenáz

HSD3B2 3~ HSDII 3 ~-HSD/6..5-6.4-izomeráz, Petefészek, here Leydig-sejtek,

3 ~-hidroxi-.6.5-szteroid-dehidrogenáz mellékvesekéreg rnindhároin réteg

A táblázatban csak a humán adatokat közöltük

502 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése

és clektro nátvivő enzimeket (adren odoxinreduktáz, ad-
renodoxin, P-450-red uktáz és citokróm b5) igényelnek;
a reakció során a P450 által aktivált molekuláris oxi-
génből származó egyik oxigénatom a szubsz trátban
mint OB-csoport jelenik m eg, a másik oxigénatom pe-
dig vízzé al akul. Az NADPH sejten belüli szintje meg-
h atároz(hat)ja egy-egy adott szteroidátalakulás sebessé-
gét. Ezek az enzimek szubsztrátként csak meghatáro-
zott szteroidokat fogadnak el.
A hidroxiszteroid dehidrogenázok (HSD) csa-
0
ládja. A 3P-HSD/izomerázok (3 PHSDI és 3PHSDII)
egyrészt a 3-as pozícióban lévő hidroxilcsoportból ké-
pez nek ketocsoportot, másrészt a ~5-3-keto intermedi-
erből (pregnc nolon, 17a-hidroxipregncnolon, DHEA)
izome rizációval ~4 -ketosztcroidot (progeszteron, and-
roszténdion) alakítanak ki. Minden szteroidhormont
szintetizáló endokrin szervben megta lálhatók. A l 7P-
H SD enzimek ( l 7H SD 1 és l 7HSD3) a 17-ketosztero-
idokból (ösztron, androsz Léndion) l 7P-hidroxiszá rma-
zékot (ösztradiol, tesztoszteron) képeznek~. A l 7HSD
en zimek nem vesznek részt a mellékvesekéreg-szteroi-
dok szintézisében.
bességét. (A háromlépéses átala kulás első lépése a C 22 ,
majd a C 20 h idroxilálása, végül a C 20 és C 22 köz ötti ha-
sítás.) Az e nz im a mi tokondriumok belséS' terében loka-
lizált, így a koleszterinnek előbb át kell jutn i a mito-
kondriummembránokon: a transzportban nélkülözhe-
tetlen egy feh érje, amelyet „StAR" -nak neveznek (szte-
roidogenezist akutan reguláló fehérje). A szte roidoge-
nezis szabályozó tényezői közé tartozik a StAR kife-
jeződésén ek fokozása.
Az egyes enzimek a különböző endokrin sejtekben
sejtspecifikusan fejeződnek ki, az eltérés még egyazon
szerv köze li sej tjeiben is megnyilvánul- pl. a mellékve-
sekéreg zon a glomerulosa, fasciculata és reticularis réte-
gei között, vagy a petefeszek granulosa- és thecasejtjei
között jelentős enzimkülönbségek. vannak - , ezért az
első néhány intermedier megj elenése után a szteroidok
áta lakulásai eltérnek. A 33-3. táblázat foglalja össze az
enzimexprcsszió eltéréseit a különböző szteroidtermelő
sejtféleségekben.
CH3

1
A szteroidhormonok szintézisének C=O
kezdeti közös lépései. A szteroidokat ter-
melő endokrin sejtek többségében a hormon-
C D
szintézis első reakciósora a 27 szénatomos
kol esz terin átalakulása a 21 szé n ato mos A B
pregnenolonná (33-3. ábra), amely a 3-as po- ~
ITO HO
zícióban hidrox il-, a 20-as pozícióban pedig
K_oleszterin Pregnenolon
ketocsoportot tartalmaz; a reakciósort a
CYPl lA (oldallánchasító) enzim katali z álja. 33-3. ábra
E z a reakciósor határozza m eg a szintézis se- A koleszterin oldalláncának hasítása (dezmolázreakció)

33-3. táblázat
Az enzimaktivitás eltérései a különböző szteroidterme lő sejtekben

Sejttípus CYP 17 CYPI 182 CYP21 CYPllBI 17-HSD CYPl9

Mvk z. g lomerulosa
Mvk z. fasciculata
Nfvk z. reticularis
O varium; Theca interna sejt
O varium; Granulosa sejt
Testis; Leydig-scjt
Placenta; Trophoblastsejt
+ +
+ + +
+ + +
+
+ +
+ + +
+ +

CYP: citokróm P-450; H SD : hidroxiszteroid-dehidrogcnáz; Mvk: mellékvesekéreg

-
33. fejezel • Szteroidhormonok és színtézísük az endokrin rendszerben 503

Az egyes szteroidhormonok A mellékvesekéreg ún. „mély rétegeiben", a zona

bioszintézise
A mineralo- és a glukokortikoid-
szintézishez vezető átalakulások
A mellékvesekéreg zona glomerulosájában a pregneno-
lon a 3~HSDII közreműködésével elóob progeszteron-
ná alakul: ebben az átalakulásban a 3. pozícióban lévő
OB-csoport ketocsoporttá oxidálódik, és ezzel egyide-
jűleg a pregnenolonban a B-gyűru 5. és 6. szénatomja
közötti kettős kötés az A-gyűrű 4. és 5. szénatomj ai kö-
zé helyeződik át (izomerizálódás). A progeszteronból
azután 11-dezoxikortikoszteronon (CYP21B) és korti-
koszteronon (CYPl 1B2) keresztül végül aldoszteron
képződik (33-4. ábra).
Koleszterin
CYP11A ---..!Pregnenolon
fasciculatában és reticularisban a pregnenolon alterna-
tív utakoi:i alakulhat tovább (33-5. ábra). Az egyik úton
- az előzőhöz hasonlóan - progeszteron, majd - az
előzőtől már eltérően - 17-hidroxiprogeszteron
(CYP 17) képződik. A másik úton a pregnenolonból
közvetlenül alakul ki 17-hidroxipregnenolon (CYPl 7),
majd ebből a 17-hidroxiprogeszteron (ekkor helyeződik
át a E -gyűrű kettős kötése az A-gyűrűbe; 3 ~HSDII).
Bármely úton is képződött a 17-hidroxiprogeszteron, ez
továbbalaku l előbb 11-dezoxikortizollá (CYP21), majd
a végtermékké, kortizollá (CYPllBl).
Az eltérő utak magyarázata az egyes sejtek eltérően­
zimkészlete (l. a 33-3. táblázatot): a zona glomerulosá-
ban hiányzik a CYP17 (tehát nem képződhet 17-hidro-
xipregnenolon, valamint 17-hidroxiprogeszteron), vi-
szont jelen van a CYPl 1B2 enzim (aldoszteron-szin-
táz), amelynek 18-hidroxiláz, 18-h idroxiszteroid-de-
hidrogenáz és 11-hidroxiláz aktivitása is van (trifunkci-
onális enzim). A CYPl 1B2 kortikoszteron közti termé-
ken keresztül aldoszteron keletkezését katalizálja. A zo-
na fasciculatában és reticularisban CYPl 7 fejeződik ki ,
amely a szteroidátalakulásokat a kortizolszintézis útjá-
ra tereli, és amely ugyan ezekben a sejtekben az alábbi-

.._ ____ _,
__.,i ak szerint lehetővé teszi az androgénszintézist is. A zo-
na fasciculatában kifejeződő CYPllBl hatására a szin-
Progeszteron tézis csak kortikoszteronig, ill kortizolig jut el. (Ember-

.._ ____
CYP21
_, ----..i
11-dezoxikortikoszteron
ben a kortizol/kortikoszteron arány kb. 10 : 1, rágcsá-
lókban nincs kortizolszintézis, a glukokortikoid hatáso-
kért a kortikoszteron felelős).
CYP11B2

1 Aldoszteron

33-4. ábra 33-5. ábra

Aldoszteronszintézis Szteroidhormon-szintézis a mellékvesekéreg mély rétegeiben

Koleszterin DHEAS

CYP17
CYP11A „ 1

Pregnenolon
~ 17-hidroxipregnenolon ~ DHEA
3~HSD
1 ·!
Progeszteron
1 !
17-hidroxiprogeszteron
1 !
Androszténdion

CYP21
1
„! !
11-dezoxikortikoszteron 11-dezoxikortizol
CYP11B1
1
·!
Kor ti koszteron
t
Korlizol
504 VI. rész 11 A neuroendokrin rendszer működése
Az androgénszintézis
a mellékvesekéregben
és a here Leydig-sejtjeiben
A mellékvesekéreg mély rétegeiben a keletkezett 17-hid-
roxipregnenolonnak és 17-hidroxiprogeszteronnak a
kortizolszintézjshez vezető út mellett egy másik átala-
kulási lehetősége is van (ez kisebb mértékű a zona fasci-
culatában és nagyobb mértékű a zona reticularisban): a
17-hidroxiszteroidokból a CYPl 7 hatására 19 szénato-
n1os szteroidok, androgének keletkezhetnek (1. a 33-5.
ábrát) . A 17-hidroxipregnenolonból dehidroepiandrosz-
teron (DHEA), a 17-hidroxiprogeszteronból androsz-
téndion alakul ki: az átalakulásokat a kettős enzimfunk-
cióval (hidroxiláz és liáz) rendelkező CYP 17 katalizálja.
Mind a DHEA, mind az androszténdion az ún. gyenge
androgének közé tartozik. A DHEA a zona reticularis-
ban szulfatálódik dehidroepiandroszteron-szulfáttá
(DHEA-S), ami más szövetekben alakulhat át szteroid-
hormonokká. A DHEA-nak további átalakulás nélkül
nincs androgénaktivitása.
A here Leydig-sejtjeiben mind 17-hidroxipregneno-
lon, mind 17-hidroxiprogeszteron képződik. Hiányzik
ezekből a sejtekből a CYP21, a1ni a 17-hidroxiszteroi-
dokból lehetővé tenné a 11-dezoxikortizol képződését,
ezzel a kortizolszintézist. Jelen van viszont a CYPl 7, te-
hát nyitva van az androgénszintézis útja. A keletkező
DHEA-ból androszténdiolon keresztül, az androsztén-
dionból pedig közvetlenül a l 7HSD3 hatására az „erős
androgén" hatású tesztoszteron keletkezik (33-6. ábra).
A leghatékonyabb androgén, az Sa-dihidrotesztoszte-
ron (DHT) kisebb részben a Leydig-sejtekben, nagyobb
részben tesztoszteronból az androgén célsejtekben ala-
kul ki (l. a 35. fejezetet) .
Koleszterin
CYP11A 1 1
Pregnenolon
~
3~HSD
•
Progeszteron
33-6. ábra
Tesztoszteronszintézis a here Leydig-sejtjeiben
Ösztrogénszintézis a petefészekben
Az ösztrogének (ösztron , ösztradiol és ösztriol) C 18 -
szteroidok, amelyekben a szteránváz A-gyűrűjében (az
„aromatázreakció" során) CYP19-katalízissel aromás
szerkezet alakult ki (l. a 33-1. ábrát). Az ösztrogén hor-
monok szintézise a petefészekben különböző, de közeli
elhelyezkedésű .sejteket vesz igénybe (az ösztrogénszin-
tézis 2 sejtes modellje, l. a 36. fejezetet). Ezek közül a
theca interna sejtek a mellékvese mély rétegeihez hason-
ló módon androgéneket, főként androszténdiont szinte-
tizálnak, amit ezek a sejtek már nem tudnak továbbala-
kítani; az androgén a közeli granulosasejtekhez diffun-
dál. A granulosasejtek nem képesek C 19 -szteroidok
szintézisére, de a thecasejtek által szintetizált androgé-
neket továbbalakítják, végbemegy az aromatázreakció,
az androszténdionból vagy ösztronon, vagy tesztoszte-
ronon keresztül l 7HSD 1 katalízissel ösztradiol keletke-
zik (33-7. ábra).
Szteroid hormon-szintézis
a placentában
A placenta trophoblastsejtjeinek enzimkészlete hasonlít
a grahulosasejtekére: a CYP 17 nem fejeződik ki, de a
CYPl lA és a 3 ~HSDI valamint a 17HSD1 és a CYP19
/
igen, emellett bőven található szulfatáz. Igy a placenta
képes progeszterontermelésre, viszont az ösztrogénter-
melés a szubsztrátkínálattól függ. Szubsztrátként a
magzati mellékvesekéregből származó, keringő andro-
gének, elsősorban a DHEA jön szóba. DHEAS mind az
anyai, mind a magzati mellékvesekéregben keletkezik,
deszulfatálás után a placenta mindkettőt ösztrogénszin-
tézisre használja fel. A szülést közvetlenül megelőző
időben a placenta által elválasztott ösztron és ösztradiol
mintegy fele származik az anyai DHEAS-ból, a másik
fele magzati eredetű.
CYP17 17HSD3
17-hidroxipregnenolon
~
DHEA
! Androszténdiol
17-hidroxiprogeszteron Androszténdion „1 Tesztoszteron 1
 3 3. fejezet • Szteroidhormonok és szintézisük az endokrin rendszerben SOS

THECAINTERNA
Koleszterin
CYP11A
·!
Pregnenolon
17HSD1

1 ·l Androszténdion
! Tesztoszteron
.·····-··············--··.
.; Progeszteron .~
~- - - -----·······--- - - --·
CYP19
!
Ösztron
l !
Ösztradíol

33-7. ábra
Szteroidhormon-szintézís a petefészek granulosasejtjében

A magzati szövetek, el sősorban a m áj, egy további A progeszteron kettős szerepe

változtatást is képesek elvégezni a szteroidmolekulán: a
DHEAS hidroxilálását a 16-os pozícióban. A tropho- Az előzőekben ismertettük, hogy a C 21 -szteroid pro-
blastsejtek a keletkező 16- hidroxi-DHEAS-t is felve- geszteron valamennyi felsorolt szeroidhormon bioszin-
/

szik, és a DHEAS-sel azonos úton alakítják tovább. Igy
keletkezik az ösztriol, amely tehát teljes egészében a
magzat által szintetizált szubsztrátból származik. Az
anyai keringésben, ill. vizeletben megj e lenő ösztrogé-
nek, ezen belül pedig különösen az ösztriol mennyisége
a magzati szövetek metabolikus aktivitására utal. Az
anyai és a magzati szövetek együttműködését az ösztro-
gének szintézisében „magza t-placenta egység" -ként
(„foetopla centaris egység)" is szokták említeni (33-8.
ábra, l. még a 36. fejezetet).
tézisének intermedier vegyülete. A petefészekben a sár-
gatestben (corpus luteum) , valamint a placentában
azonban a progeszteron nem közti termék, hanem elvá-
lasztásra kerül ő aktív, ún. gesztagén hatású hormon,
ami az endometrialis ciklusban, a méhnyálkahártya ter-
hességre való előkés zítésében, továbbá magában a ter-
hességben játszik nélkülözhetetlen szerepet (l. a 36. fe-
jezetet).

MAGZATI MELLÉl<VESEKÉREG

Koleszterin ~ )11 DHEAS .... MAGZATI MÁJ

~~ DHEAS -. 16-0H-DHEAS

' .
Koleszterin 16-0H-DHEA )11 E3
PLACENTA i DHEA )11 )11 E2

Progeszteron
i •

„
Koleszterin )11 )11 DHEAS
' .
ANYAIMELLÉKVESEKEREG

33-8. ábra
A magzati és anyai szövetek együttműködése a szteroidhormonok szintézisében (foetoplacentaris egység)
506 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
A szteroidhormonok
szekréciót követő átalakulásai
Az egyes hormonok koncentrációja a vérben szekréciós
és eliminációs rátájuktól függ. A hormonok metaboliz-
m usá ra a beadott hormon féléletideje alapján (t 112 ) kö-
vetkeztethetünk: ez az az időtartam, ami alatt a hormon
vérkoncentrációja felére csökken. A fehérje- és a peptid-
hormonok j e l entős része szekrécióját követően irrever-
zíbilis folyamatban teljesen lebomlik (csak egyes peptid-
hormonok, pl. a chorionalis gonadotropin kerülnek ki-
választásra a vizelettel), a lebontásban aspecifikus pepti-
dázok játszanak szerepet. A szteroidhormonok áta laku-
lásai közül egyesek a hormon inaktiválását eredménye-
zik, más áta lakulások azonban éppen ellenkezőleg, ak-
tív hormont hoznak létre; az átalakulások egy része re-
verzíbilis, más része irreverzíbilis. A szteroidhormonok
féléletideje jelentős mértékben függ a specifikus átalakí-
tó enz imek működésétől ; egyes genetikai eredetű embe-
ri megbetegedésekben a kóros elváltozás valamely le-
bontó enzim működésváltozására vezethető vissza. A
szteroidok átalakulási termékei részben a vesében, rész-
ben a májban kerülnek kiválasztásra: a hormonátalaku -
lási termékek kimutatása a vizeletben utal az enzimde-
fektusra.
A 1 1B-hidroxiszteroid-dehidrogenázok
( 1 1B-HSD1 és -2) szerepe
a glukokortikoidok átalakulásaiban
A 11 ~-h idroxiszteroid-dehidrogenázok példája mutatja,
hogy a glukokortikoid hormonok átalakulásai között
időleges inaktiválás és az azt követő aktiválás egyaránt
előfordul. Ezekben az átalakításokban két szervspecifi-
kus izoe nzin1, a májban felfedezett 11~-HSD1 és a ve-
sében felfedezett 11 ~-HSD2 játszanak szerepet.
Az emberi mellékvesekéregben két gl ukokortikoid
hormon választódik el: a domináns hormon a kortizol
(napi elválasztás 20 mg), kisebb mértékű a kortikosztc-
ronszekréció (3 mg/nap). Mindkét hormon a periférián
átalaku l 11 -oxovegyületté: a kortizolból kortizon kelet-
kezik (a továbbiakban csak ezt vesszük példának). A
májban lévő 11 ~-HS D l az endoplasma-reti culum
membránj ában található, NADP(H)-val mint elektron-
donorral működő oxidoreduktáz, elvben mind a korti-
zol-kortizon, mind a kortizon-kortizol átalakulást kata-
lizálja. A májban a reakció egyensúlya a hidroxilálás
(azaz a kortizolképzés) felé van eltolva. Ennek fő oka,
hogy a májsejten belül a 11~-HSD1 és a glukóz-6-fosz-
fát-dehidrogenáz egy kompartmentben foglal helyet. Ez
utóbbi működése következtében a helyi N ADPH-kon-
centráció magas, így az enzim a redukció irányában
működik (33-9. ábra). Az izoenz im élettani szerepére
világít rá a 11 ~-HSD ritkán előforduló hiánya (korti-
zon rcduktáz-hiány, „ 11~-HSD knockout állapot em-
berben"): a tünetek hasonlóak a korti zolszintézis zava-
raihoz (l. a 34. fejezetet), ami arra mutat, hogy normáli-
san szükség van a kortizon visszairányítására a gJuko-
kortikoid funkcióba. A 11~-HSDI a visceralis zsírszö-
vetben is előfordul, és ott va lószínűleg szerepet játszik a
zsíranyagcsere szabályozásában.
A l l~-HSD2 a vesében, az aldoszteron-célsejtekben
előforduló izoenzim (l. a 21. fejezetet): szemben a 11 ~­
H SD 1-gyel kofaktorként NAD-ot igényel. Működése
következtében a kortizol (és kortikoszteron) 11-oxo-
származékká alakul, vagyis helyileg hatástalanítja a glu-
kokortikoidokat. Az enzim defektusa az ún. „látszóla-
gos mineralokortikoid-túlsúly" kórképét idézi e l ő.
A szteroidok irreverzíbilis átalal<ulásai
A szteroidok m etabolizmusa során az aktív hormonból
inaktív vegyületek képződnek. Az inaktiválódás nak két
követelménye van. Az egyi k, hogy a szteroidhormon va-
lamely kémiai átalakulás során elveszítse biológiai hatá-
sosságát, ne reagáljon az intracelluláris szteroidrecepto-
rokkal. A másik követelmény, hogy a vízben oldhatatlan,
és nagyrészt plazmafehérj ékhez kötött szteroid vízoldé-
kony fo rmába menjen át, és ezzel a vesén keresztül ki-
választható legyen.
Clf20H
1
C=O
HO 0 1 111 11 OH
0
Ko1tizol
1l
Ko1tizon
33-9. ábra
Kortizol-kortizon átalakulás
 3 3. fejezel • Sz teroid hormonok és szintézisük az endokrin rendszerben
Mindkét átalakulás legynagyobb része a májban fo-
lyik. A szteroidmag irreverzíbilis átalakulásai sorában az
egyik lehetőség a red11kció: ezzel a kortizolból tetrahid-
rokortizol, az aldoszteronból az inaktív tetrahidroal-
dosz teron keletkezik. Az androgénszteroidok a kettős
@ Áttel<intés
• A szteroidhormonok a szervezetben koleszterinből
keletkeznek. A koleszterin részben a hormon.szinte-
tizáló sejtekben de novo képződik, azonban a kolesz-
terin forrása nagyobb részben a vérplazma lipoprote-
injei (LDL és HDL) .
• A szteroidhormonok közül a gluko- és a mineralo-
kortikoidok és a progeszteron ~ 1 -, az androgének
C 19 - és az ösztrogének C 18-szteroidok.
• A szteroidhormonok szintézisében két enzimcsalád
vesz részt: a citokróm P-450 és a hidroxiszteroid-de-
507
kötés redukciója mellett a 7. és a 16. C-atomon hídroxi-
lálódhatnak. A vízoldékony vegyület azzal alakul ki,
hogy a már inaktivált szteroid vagy szulfáttal, vagy glu-
kuronsavval konjugálódik, és ez a szteroid-szulfát vagy
-glukuronid a vizelettel ürül ki.
hidrogenáz enzimek. A különböző szteroidszinteti-
záló sejtekbe11 az egyes enzimek specifikusan fe-
jeződnek ki, az expresszió megszabja, hogy az adott
sejtben melyik átalakulás mehet végbe, ill. melyik
hormon képződik.
A vérbe szecernált szteroidhormonok az egyes cél-
sejtekben ínaktiválódhatnak (prereceptor specifici-
tás) vagy ellenkezőleg, 1náshol az inaktiválódott hor-
mon (kortizon) a célsejtben aktiválódik. A szteroid-
hormonok végleges inaktiválása a májban folyik, a
keletkezett termékek a vesén keresztül ürülnek ki.
34. fejezet
~ mellé~esekéreg_m_ü_
~k_
ö_de_
's_e~~~~~~

A két mellékvese a vesék felső pólusán kétoldalt elhe- nyabb glukokortikoid, és az aldoszteron a leghatéko-
lyezkedő, egyenként kb. 4-5 g tömegű szerv, amely nyabb mineralokortikoid hor1non. A hatás azonban
fejlődése, szerkezete és funkciói alapján valójában nem teljesen szelektív, sőt bizonyos közti termékek is
összetett endokrin mirigy. E gyik része az ectodermalis
eredetű mellékvesevelé) a szimpatikus idegrendszer spe-
Tok
ciálisan differenciált sejtjeibol, a chromaffin sejtek.hol
áll, amelyek katech olaminokat választanak el; ennek
funkcióit a 44. fejezetben ismertetjük. Velő
A mesodermalis eredetű m ellékvesekéreg szteroid-
hormonokat, mineralo- és glukokortikoszteroidokat és
mellékvese-androgéneket választ el. A mellékvesekéreg
eltávolítása sok állatfajban letalis. Mielőtt a kortikoszte-
roid hormonok hozzáférhetokl{é váltak, emberben a
Tok
mellékvesekéreg-elégtelenség, az Addison-kór ha lálos
kimenetelű megbetegedés volt. Zona glomerulosa

A mellékvesel<éreg által
elválasztott hormonok ~
.• . . . :·.„
• I•

.. . . .....
•
• • ~..
. . „.
•
• ;:.. • o
• •• ....!... •
•
•
• ~
e

...... .....
-!. •• •
r!i• • "':" ~--.;,,,,; . . •• • ~ Zona fasciculata
.!. "1~ 'i°'.. ~~ - y~~
.t. · '.,........
A mellékvesekéreg szerkezete heterogén: három zóná- ..!.
•
'e[•
...!.,
{•
W. ikfe.1
·~ . •
+.
•
•
• "•
•) .!
•> •
~ re • • :·. · • •i.!. . ~L
ból áll; minden egyes zónában a sejtek jellegzetes mor- Ke'reg t..., •• •• _._j .!.·•
.!~ ~ -.,••
„. . ;"'-
< • •
•
• m·..._• • -~
fológiai megjelenésűek (34-1. ábra). A keskeny zona • • •
!
.•ti-•
•
~ ~~
• ,!.
~
• • •
••
e ..___•-;.i•
T
.;i
•
• •
.•. ••
•

~ • .!. • • •
~ ~-
glomerulosa legkívül, közvetlenül a mellékvese ö=-
. . . . . ·. „ . . . .
• >""• .......
.!. •
.!..
• ..... • •
~·
,_ •
• .-

kötőszövetes tokja alatt helyezkedik el. A zona glomeru- • „ . -'W· ....r.- .

• • •
• ~·
• • •
..!. ~~~~ •
• "='""" ~·)l.;:.~·R
";'
;-.. -: ... .... .
!...1 • •
• ,__ or-i... ~ o •
~ .... ~ l~
losa a fiziológiás mineralokortikoid hormon, az aldosz- "!- ~
• • • • ' Ti • • ••
•
• • • • • ~
• • r• • • • ~
.L
• • : • ... 11.. ~ ""'"r.;-\
.
teron keletkezésének .kizárólagos helye. Ebben a zóná- •
• r• • •
• • • i'.l • •••~ · -•
Á. l •
Zona reticularis
......_..._ • • • • •l•ro ~ ~ --( :;;
t o 1• • • .!.. • • • ~ ! •
ban sem glukokortikoid-, sem androgénszintézis nincs. • '• !.
~i:::-- . ...
:,..o•• ,. . .. .~ •
•
•
•
•
~
• •
., • •
•
.;
;:..
•
~
-
•
.,t
•

Or..:-ro e * • • - ·~ ·~
(A hor1nonszintézis részleteit 1. a 33. fejezetben.) ~. >! t:l.:' ... el• • ~,: .(V„
,.......""''l
• •••ir..AUe
·fl~19 ...... •r:\•)
•
• •
•
~•
•
~ ol.! • • • • -
l",:
9. ,...•
A zona glomerulosán belül van a sugarasan rende- ~
~
•
•• • ~• •i-!~.Gr; •~ :......• :--,~• ~••
...! • •)wf • •
::Y•P
~ T~

zett sejtoszlopokból álló zona fasciculata, amelyben a ... „ .. . . ... . .

•
~
~""" ...!.
,1.,·~~
~··'""' ~
~
•• .....::::~
:~ '
. . . ..
,_ ........ • • •

hormonszintézis fő terméke a fiziológiás glul{ok.ortiko-

~
:.!. :....• • •
j,.:.. .! ·- .}(·~ ~J •
....!..>- •

• ,...• •
• • H .-)
~

>• 1
• ' •
...... ~
• ~T•/•);. -
• •
•
•
•
~
·;; ~ ~ • •

„..
id hormon, a kortizol. , ~, ~r· ~ · ·~ <. ;•';:·,
/ _.)'f(~i.'!.) ' .• ' ~ •
~. „. .. . ~ '• ~ · -:· ~
Legbelül (a velőállományt körülvéve) található a zo- x 'f •
t 'ft'..T • •• ·•
„. ;. .1.„· f'\it. .. ._•;.
_t;.;.,:.

~
. \ ;fit. -""! ~#>.· 1

.„. ~- . ' ,~.i <•. „~.1 ~f ·.'"'

,„ „:. ' : ·~ '.!Í.: .;i:.~- ~t~
t : ··

na reticularist alkotó sejtek hálózata, amelyekben főként Velő

,•1 ""· ;; ~~„',,. '. !Y ?". 1 '.t
i;.. ~ e .,. e Wi ' " · • ~!}'
androgének szintetizálódnak. A mellékvesekéregből .-. . "'"-~
„..."""'.·-' ~ ,';w
. .· .'' : „ . . .. =„
„„l- ~l . ~ "Y")~4 ;•
~· "'
~.!.1 :· · ··· ~

• .• ,..,......„ """;„. ; ·· j ,.. -

!l.• l;!i "' • '
11 -. . ·,•
legnagyobb mennyiségben dehidroepiandroszteron ~
"-.• •• • "'I' T 1
·
'>::~~
~" ~
-.
• ~ '.\!.~: •• •
„. •
„.-!• •
· ·• "
- i~.~ ~4 ~„~ ~ 3t ~· . " . ~

(DH EA) szabadul fel, ami gyenge androgén hatású

horn1on. 34- 1. ábra
A mellékvesekéreg által naponta elválasztott szreroi- A mellékvesekéreg zónái
dok mennyiségét a 34-1. táblázat tünteti fel. Fiziológiás Felül az emberi mellékvese átmetszeti képe látható. Alul az átmetsze-
körülmények között, emberben a kortizol a leghatéko- ti kép kinagyított részlete
5 10 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése

fehérje a transzkortin, más néven kortikoszteroidkötő

3 4-1. táblázat
globulin (CBG, corticosteroid-binding-globulin) . Fizi-
A mellékvesekéreg legfontosabb hormonjai és napi
ológiás körülmények között a keringő kortizol legna-
szekréciójuk
gyobb része ehhez a fehérjéhez kötődik. A CBG kapa-
,
A hormon neve Atlagosan elválasztott mennyiség citása azonban. nagy kortizolkoncentr'áció esetén kime-
(mg/nap) rül (a CBC~ telítődik). Ebben az esetben a kortizo] a lé-
nyegesen kisebb affinitású albuminhoz kötődik.
Aldoszteron 0,15
A CBG affinitása az aldoszteron iránt sokkal kisebb,
J(ortizol 20 az aldoszteron főként albuminhoz kötődik. A vérplaz-
DHEA 20 ma teljes aldoszterontartalmának csak mintegy 50%-a
kering fehérjéhez kötve.
Kortikoszteron 3
A fehérjekötés megakadályozza a kortikoidoknak a
D ezoxikortikoszteron 0,20 vesén keresztüli ürülését, minthogy a fehérjéhez kötött
„
DHEA: dehidroepiandroszteron
szteroid nem kerül a filtrátumba. Igy a keringő kortizol
„felezési ideje" lényegesen hosszabb, mint az aldoszte-
„
rone.
rendelkeznek gyenge biológiai hatással, ami patológiás A szteroidhorrr1onok Iipidoldékonyak, és a szabad
körülmények között jelenté5ssé válhat (részleteket 1. Az kortikoidok a sejt1nembránon keresztüldiffundálva jut-
alapokon túl). A 34-2. táblázat, hasonlítja össze a legfon- nak_ a sejtbe. A szabad hormon sejtbe lépésével meg-
tosabb természetes és néhány mesterséges kortikoszte- bomlik a szabad : kötött kortikoidok. megoszlási egyen-
rojd relatív hatékonyságát. (A relatív hatékonyságok súlya, és a szállítófel1érjéről folyamatosan disszociáló
azonos adagolásra vonatkoznak. A glukokortikoidok szabad mellékvesekéreg-hormon biztosítja a sejtek glu-
hatékonyságát két különböző teszt alkalm.azásával vizs- kokortikoidszükségletét.
gálták, minthogy a különböző tesztekben az egyes, hor-
monok relatív hatékonysága eltérhet.)
A hormonelválasztás szabá~ozása

A kortikoido)( szállítása a vérben A mineralokortikoid és a glukokortikoid hormonok

funkciója alapjában lrulönbözik, így szek.réciójuk sza-
A vérbe kerülő glukokortikoidok több mint 90%-a szál- bályozása is eltér. Közös tényező azonban, hogy a szte-
lítófehérjékhez kötődik; a szabad és a kötött kortizol roidhormonokat termelő sejtekben nincs el<Sre szinteti-
egyensúlyban van. A specifikus, nagy affinitású szállftó- zált hormont tartalmazó raktár. Ennek következtében a

34-2. táblázat
Természetes és szintetikus kortikoszteroidok gluko- és mineralokortikoid hatásai

Szteroid Relatív hatásosság

J\fineralokortikoidhatás Glukokortikoidhatás Glukokortikoidhatás
(vizelet Na+/!(+ hányados) (májglikogén-ernelkedés) (gyulladáscsökkentés)

Aldoszteron 1 0,15
DOC: 0,03 0,02
l(ortikoszteron_ 0,004 0,4 0,3
Kortizol 0,001 1 1
Dexametazon 0,001 17- 250 25- 170
9a-fluorkortizol 0,15 6-13 8-15

A vastagon nyon1tatott szám (1) jelzi a vonatkoztatási alapot.

A dexametazon és a 9a-fluorkortizol szintetikus, terápiában használt glukokortikoid hatású szteroidok
DOC: clezoxikortikoszteron

hormonszekréció változása mindig a hormonszintézis
pillanatnyi változását jelenti. A zona glo merulosa mine-
ralokortikoidszekréciót szabályozó tényezőit a 21. feje-
zetben ismertettük: ebben a fejezetben a zona fascicula-
ta és reticularis szabályozását írjuk le.
Mindkét m élyebb réteg működését az adenohy-
pophysis trophormonja, az ACTH irányítja. Az ACTH
elválasztását a hypothalamus elsősorban a CRH közve-
títésével szabályozza (1. a 3 1. fejezetet).
Az adenohypophysis műtéti eltávolítása után a mel-
lékvesekéreg glukokortikoidszekréciója nagyon rövid
időn belül csökken. Kísérleti állatban már mintegy 2
órával a hypophysectomia után a m ellékvese glukokor-
tikoidl eadása a m egelőző szekréciós szintnek csak 5%-a.
ACTH adása he lyreállítja a glukokortikoidszekréciót.
Emberben a kortikotrop sejtek hiányában vagy funkció-
zavarába n szintén jelentősen csükken a glukokortikoid-
elválasztás, bár egy bizonyos bazális szekréció m egma-
rad, és a telj es glukokortikoidhiány következményei
nem a lakulnak ki.
H ypophysectomiát követően nem csak a hormon-
szekréció csökken, hanem a későbbiekben a mellékvese-
kéreg is sorvad. A mellékvesekéreg tömege a kiindulási
érték felére csökkenhet. Az állománycsökkenés csak a
zona fasciculata és reticularis sej tjeit éri nti, a zon a glo-
merulosa érintetlen marad.
Emberben súlyos AC1' H-hiány jöhet létre nagy
adag természetes vagy szintetikus gJukokortikoiddal va-
ló kezelés során. E bben az esetben az emelkedett gluko-
korti koidkoncentráció a vérben a 31. fej ezetben leírt ne-
gatív visszacsato lás miatt gátolja a CRH és az ACTH
szekrécióját, és az ACTH tartós hiányában a mellékve-
sekéreg zona fasciculatája és rcticularisa egyaránt so r-
vad. Ha ebben az állapotban hirtelen beszüntetik a glu-
kokortikoid adagolását, az ACTH-szckréció ugyan nö-
vekszik, dc a sorvadt mellékvesekéreg nem képes hor-
monszekrécióval reagálni az ACTH-ra, és a beteg akut
glukokortikoidhiány állapotába kerül. E zért a glukokor-
tikoidkezelést mindig csak lassan, fokozatosan szabad
abbahagyni.
I-Iypophysectomia után nem lépnek fel a min c ralo-
kortikoid hormon hiányának tünetei, de az aldoszteron-
szekréció kismértékben csökken, és a különböző szekré-
ciós ingerekre (pl. krónikus nátriummcgvonás) adott
szekréciós válasz is jelentősen kisebb.
Az ACTH hatásai. Emberben és kül önböző kísérleti
állatfa jokban a glukokortikoidszekréció követi az
-
34. fejezet A mellékvesekéreg működ ése s1 1
L.
ACTH-szckréció változásait. A n api ritmus és a benne
el őforduló szekréciós epizódok so rán a vérplazma
ACTH- és glukokortikoidkoncentrációi párhu za1nosan
változ nak.
Valamennyi mellékvesekéreg-hormon kol eszterinből
keletkezik (1. a 33. fej ezetet). A hormonszintézis egyik
(és ta lán legfontosabb) kiinduló anyaga a mell ékveseké-
reg sej tjeiben a lipidcseppecskék koleszterinészter-tar-
talma. Emellett a mellékvesekéreg-sejtek a vérplazma li-
poproteinj eiből is vesznek fel koleszterint.
AzACTH részben a koleszterin-anyagcsere befolyá-
solásán keresztül foko zza a horm onszintézist. ACTH
fokozza a koleszterinészter intracelluláris hi drolízisét,
növeJi a lipoproteinfelvételt, és szükség esetén gyorsít-
hatja a koleszterin de nova szintézisét.
Az ACl'H hatására keletkezett szabad koleszterin a
mitokondriumokba kerül, ahol a kortikoidhormonok
szintézisének követl{ező lépése folyik. Azon túl, hogy az
ACTH biztosította a szükséges szabad koleszterinszin-
tet, további h atása a szintézis sebességmeghatározó lé-
pésének, a kolcszterin-pregnenolon átalakulásnak a
„ „
gyors1tasa.
Az ismertetett akut ACTH-hatások mell ett a hosszú
távú ACTH-stimulálás a szteroidogen ezis egyes enzi-
meinek fokozott szintéziséhez vezet. Az enzimek szin-
tézise 24- 36 óra alatt éri el a maximumát. Az ACTH ezt
a hatását a gé nátírás szintjé n fejti ki: ACTH adása után
növekszik a megfelelő mRNS-ek szintje.
A felsorolt hatások m ellett az ACTH növeli a lipo-
proteinreceptorok szintézisét. Fokozódik a STAR fehér-
je szintézise is, amely a ko leszterinn ek a mitokondriu-
mokba juttatásához szükséges.
Sz uprafiziológiás ACTH-koncentráció - tartós ada-
go lás vagy kórós termelés esetén - a mellékvesekéreg hi-
pcrtrófiájával és l1yperplasiájával jár: a megn agyobbo-
dott n1ellékvesekéreg több hormont vá laszt cl.
Az ACTI-1 celluláris hatás11zechaniz11zztsa . Az AC'fH , re-
ceptorain keresztül, a m ellékvesekéreg valamennyi zo-
n ájában fokozza az adenilát-cikláz aktiv itását, és növeli
a sejtek cAMP-tartaln1át. Jelenleg n em ismerünk a n1cl-
lékvesekéreg-sejtekbcn egyetlen olyan AC1' H - hatást
sem, amelyik nem a 1negnövckedett cAMP-szint követ-
kezménye len ne.
A cAMP aktiválja a proteinkináz A-t (l. az 5. fejeze-
tet). Az intracelluláris fehérjék foszforilációja további
foszforilációs kaszkádokat indít meg, amelyek a génátí-
rásra hatnak.
Sl2 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
A mellékvesekéreg-hormonok
hatásai
A glul<ol<ortikoidok hatásai
A glukokortikoidok a géntranszkripciót szabályozzák:
ezzel az anyagcserében fontos enzimek szintjére, a sej-
tek proliferációjára vagy apoptózisára hatnak. A gluko-
kortikoidok nélkülözhetetlenek a tüdő méhen belüli ki-
alakulásához. A genomra kifejtett hatásaik mellett egyes
sejtekben nem genomikus hatásaikat is felfedezték: ezek
sokkal gyorsabban jelentkeznek, mint a genomra irá-
nyuló hatások.
A glukokortikoidreceptorok. A kortikoszteroidre-
ceptorok a nukleáris receptor szupercsaládhoz tartoz-
nak (l. az 5. fejezetet) . A célsejtekben két kortikosztero-
idreceptor-típus ismeretes. A hepatocytákban, izom- és
lymphoid sejtekben és még néhány sejttípusban lévő re-
ceptornak magasabb az affinitása a glukokortikoidok,
mint a mineralokortikoidok iránt. Ezt a receptort II. tí-
pusú receptor néven ismerjük, de az irodalomban gyak-
ran említik glukokortikoidreceptorként is. Minthogy a
glukokortikoidelválasztás intenzitása sokszorosa a mi-
neralokortikoidokénak (1. a 34-1. táblázatot), és a II. tí-
pusú receptornak sokl<:al nagyobb a glukokortikoid-
mint a mineralokortikoidaffinitása, a minera1okortikoi-
doknak normális körülmények között nincs hatásuk a
gl ukoko rti koidreceptorokra.
A molekulárisan különböző I. típusú receptor, ame-
lyet „mineralokortikoidreceptor"-nak is neveznek, ha-
sonló affinitással köti a gluko- és a minetalokortikoido-
kat. I. típusú receptor egy sor sejtben található, többek
között az agyban is. Minthogy a glukokortikoidok szint-
je sokszorosan meghaladja a mineralokortikoidokét,
azqkban a sejttípusokban, amelyek nem mineralokorti-
koid célsejtek, ezek a receptorok is glukokortikoidhatá-
sokat közvetítenek.
A mineralokortikoid hatás célsejtjei, így elsősorban a
vese egyes sejtjei, a mineralokortikoidok fiziológiás kon-
centrációira érzékenyek: az ezért felelős mechanizmust
,,prereceptor specificitás"-nak nevezhetjük (1. a 21. és 33.
fejezetet) . Ezek a sejtek nem reagálnak a glukokortikoi-
dok fiziológiás koncentrációjára, mert a sejtben jelen lévő
B típusú 11~-hidroxiszteroid-dehidrogenáz enzim inak-
tiválja azokat. Kóros körülmények. között, akár ha túlsá-
gosan sok glukokortikoid termelődik, akár glukokortiko-
idokkal való kezelés során a sejtbe jutó glukokortikoidok
kimerítik az átalakító enzim kapacitását, és a magas glu-
kokortikoidszint mineralokortikoid hatást fejt ki.
A glukokortikoidoknak a genomra irányuló egyik
hatása a „klasszikus'' sémát követi (1. az 5. fejezetet) . A
hormont kötött receptor dimert képez, a glukokortiko-
idreceptor a célgén „glukokortikoidreszponzív elem" -
éhez (glucocorticoid-response element, GRE) kötődik,
és ezzel a transzkripciót aktiválja (transzaktiválás). A
hatások egy további lehetőségét, a transzrepressziót az
elmúlt években fedezték fel, és úgy tlínik, hogy ennek
különlegesen nagy jelentősége van. A hormont kötött
receptoroknak nincs szükségük a hatás kifejtéséhez di-
merizálódásra, és ligandot kötött rnonomer formájában
a sejtplazma olyan fehérjéihez kötődnek, amelyek nor-
málisan aktiválják egyes gének transzkripcióját (NF-
KB, AI)-1 nevű transzkripciós faktorok.). Ezen faktorok
aktiváló hatását a receptorral való fehérje-fehérje inter-
akció felfüggeszti.
A természetes kortikoszteroidokon kívül más, szin-
tetikusan módosított szteroidoknak is van hormonhatá-
suk, és ez a hatás (tömegegységre számítva) sokkal na-
gyobb lehet, mint a természetes hormonoké. A gluko-
kortikoidokat különböző betegségekben alkalmazzák
(pl. autoimmun betegségek, allergiás állapotok, egyes
leukaemiák gyógyítása, szervátültetés utáni szervki-
lök6dés megelőzése), ezért lényeges volt olyan szárma-
zékok előállítása, amelyeknek a lehető legnagyobb a
szervszelektivitása, és csak minimális a mineralokorti-
koid aktivitása. A 34-2. táblázatban l<:ét szintetikus szár-
mazék relatív hatékonyságát is feltüntettük.
Anyagcserehatások. Az anyagcsere endokrin szabá-
lyozását a 29. fejezetben ismertettük. Röviden összefog-
lalva: a „bőség" és. a „szükség" egymást váltó szakaszai
alatt a tápanyagok raktározását és mobilizálását egyik
oldaltól (egyedül) az inzulin, a másik oldalról a mellék-
vesevelő és a szimpatikus idegek katecholaminjai, a glu-
kagon, a növekedési hormon és a glukokortik.oidok
együttesen irányítják.
A raktározott tápanyagokat elsődlegesen mobilizáló
hor1nonok, a katecholaminok (együtt a szimpatikus ide-
gekkel), a glukagon és a növekedési hormon rövid laten-
ciával többé-kevésbé közvetlenül hatnak az enzimakti-
vitásokra. A glukokortikoidok azáltal támog~ltják a fel-
sorolt hormonok hatását, hogy biztosítják a katabolikus
hatás enzimes hátterét; a glukokortikoidok felerősítik és
ineghossszabbítják az akutan ható hormonok hatásait
(perm isszív hatás).
A g1ukokortil~oidoknak hyperglykaemizáló hatásuk
van, a szé.n hidrát-anyagcsere több lépésére is hatnak.
Ezek közül az egyik a glukoneogenezis elősegítése, eb-
ben a hatásban a glukokortikoidok inzulinantagonisták.
A glukoneogenezis serkentésében két tényező játszik
szerepet. Az első, közvetlen tényező a glukoneogenezis-

ben szereplő enzi mek szintézisének fokozása a májban.
A másik tényező indirekt: a magas glukokortikoidszint
csökkenti az aminosavak beépülését az izomzat fehérjé-
ibe, és növeli az izomfehérjék bontását. Ennek követ-
keztében a máj glukoneogeneziséhez több aminosav áll
rendelkezésre. Ez a második hatás azonban csak emel-
kedett glukokortikoidszekréció esetén lép működésbe. A
fokozott lipolízis (1. alább) pedig szabad glicerint bocsát
a gl ukoneogenezis rendelkezésére.
A hyperglykaemizáló hormonok, mint az adrenalin
és gJukago n növelik a májban a cAMP-szintet, ezzel fo-
kozódik a glikogenolízis és a glukoneogenezis. A gluko-
kortikoidok fel erősítik a cAMP hatását: az adrenalin és
a glukagon h yperglykaemizáló hatása több órával meg-
hosszabbodik. Ennek tükörképek~ént, glukokortikoidhi -
ányban a keletkezett cAMP képtelen a megfelelő cellu-
láris választ léLrehozni.
A glukokortikoidokkal indukált hyperglykaemia egy
rovábbi tényezője egyes szövetek, mindenekelőtt az
izom- és zsírszövet glukózfelhasz nálásának csökkenté-
se. Ebben a hatásban lényeges tényező a sejtek csökkent
glukózfelvétele: a glukóztranszporterek áthelyezé)dnek
a plazmamembránból az endosomákba. E z egyben a
glukokortikoid- inzu lin antagonizmus egy további pél-
dája.
A glukokortikoidok csökkentik az in zulinreceptor-
szubsztrát (IRS-1) szintjét az adipocytában és az izom-
sej tekben: ez - legalábbis részben - magyarázhatja az
inzulinantagonista h atást.
A krónikus glukokortikoidtöbblet hyperglykaemiá-
val jár. A hyperglykaemia ingerli az inzulinelválasztást,
de minthogy a glukokortikoidok egy so r szövetben inzu-
linrezisz tenciát okoznak, a fokozott glukoneogenezis és
csökkent glukózfelhasználás a magas inzulinkoncentrá-
ció ellenére tartós.
A szénhidrát-anyagcserére kifejtett hatás mellett a
glukokortikoidok a lipidanyagcserére is hatnak. Ennek
egyik közvetett tényezője az adipocyták glukózfelvétclé-
n ek csökkenése, ami önmagában is n1érsékli a lipogen e-
zist. Emellett glukokortikoidok szükségesek a lipoliti-
kus hormonok (katecholaminok és növekedési hormon)
hatásához (permisszív hatás) . (I<.óros glukokortikoid-
többlet esetén emberben a fokozott lipolízis csak egyes
anatómiai területekre, elsősorban a végtagokra korláto-
zódik.) A vérbe kerülő szabad zsírsavak éhezés során
energiaforrást jelentenek, a glicerin pedig a glukoneoge-
nezis szubsztrátja.
A glukokortikoidhormonok normális (a lapszintű)
szekréciója elégséges az éhezés során szükséges enzi-
mek optimális szintjének fenntartásához: többletszekré-
cióra nin cs szü kség, és ez nem is követke~ik be (éhezés
alatt a glukokortikoidelválasztás alapszinten van).
34. fejezet • A mellékvesekéreg működése S 13
A glukokortikoidok a nyagcserehatásai feltűnően
mutatkoznak meg éhező glukokortikoidhiányos em be-
rekben vagy mellékvesekéreg-hiányos kísérleti állatok-
ban; a tünetek nemcsak teljes éhezés, hanem egyszerű
szénhidrátmegvonás után is kialakulnak. Glukokortiko-
idhiányban a szervezet nem tűri az éhezést, energiade-
ficit és hypoglykaemia lép fel.
Cardiovascularis hatások. A szív perctérfogatát és az
artériás vérnyon1ást a szimpatikus idegre ndszer norad-
renerg mechaniz1nussal folyamatosan szabályozza (1. a
18. fejezetet). A noradrene rg beidegzés hatékonysága a
glukokortikoidok jelenlététől függ, a szteroidhormonok
permisszív hatást fejtenek ki.
A glukokortikoidok a noradrenerg beidegzés több
összetevőjére is hatnak: fokozzák a receptorszámot, be-
folyásolják a receptorok kapcsolódását a G-fehérjéhcz,
valamint a katecholaminnal indukált cAMP-szintézist,
továbbá meghosszabbítják a katecholaminok hatását a
simaizom n euromuscularis junkciójában. Mindezeknek
következménye, hogy az érrendszer és a szív válaszk.ész-
sége a szimpatikus aktiválással szemben (vasoconstric-
tio és pozitív inotrop hatás) fokozódik. A glukokortiko-
idok jelenléte szükséges a normál is vérnyomás fenntar-
tásához. A közvetlen hatáson kívül a glukokortikoidok
közvetett módon is hatnak az érreakciókra: gátolják a
prosztanoid vegyületek szintézisét, és ezzel a mechaniz-
mussal 1negakadályozzák a prosztanoidokkal kiváltott
értágul atot.
A glukokortikoidok hiánya okozz.a Addison-kórban
vagy a mellékvesék eltávolítása után a betegek króniku-
sa n alacsony vérnyomását (bár ennek okai között a n1i-
neralokortikoidok hiánya és a sóvesztés is szerepel).
Ezek a betegek érzéketlenek a beadott katecholaminok-
kal szemben.
A glukokortikoidok szükségesek az. angiotenzinogén
(reninszubsztrát) májban való szintéziséhez, és befolyá-
solják az erek ANG II iránti érzékenységét.
A víz- és sóháztartás módosítása. A glukokorti-
koidok fiziológiás koncentrációban a II. típusú gluko-
kortikoi dreceptorokon keresztül hatnak a víz- és só-
háztartásra. A glukokortikoidok gátolják az arginin-
vazopresszin (AVP = ADH ) gén átírását a hypothala-
mus supraop tic us és paraventricularis magjaiban. Fizi-
ológiás glukokortikoidkoncentráció mellett az AVP
plazmakoncentrációja a 21. fejezetben leírt oz.mo- és
volume nszabályozási követelmények sze rin t alakul.
Glukokortikoidhiányban nem gátlódik az AVP gén át-
írása, és az ozmo- és volumenszabályozástól függe tl e-
nül magas a plazma AVP-koncentrációja: a következ-
mény vízretenció. A normál is vízdiuresis feltétele a
S 14 VI. rész ic A neuroendokrin rendszer működése
ni egfelelő gJukokortikoidsz.ekréció (vagy annak mes-
terséges pótlása).
Az atriopeptint (ANP) szecernáló sejtekben is van
glukokortikoidreceptor, és glukokortikoidok szüksége-
sek az ANP gén átírásához. H a - megtartott mineralo-
kortikoidszekréció mellett - hiányoznak a glukokorti-
koidok, akkor a megnövekedett sóbevitelt nem követi a
só kiürítése, sóretenció következik be.
A glukokortikoidok jelenléte szükséges a glomeru-
lusfiltráci6 (GFR) no rmális értékének fenntartásához;
glukokortikoidhiányban csökken a GFR. A hatás .m e-
chanizmusa azonban még nem ismert.
Mindezeken felül a fiziológiás szinteket meghaladó,
magas glukokortikoidkoncentrációnak, mint azt ismer-
tetettük, az I. típusú receptorok~ közremlíködésével mi-
neralokortikoid hatásai is lehetnek, só- és másodlagos
vízretenciót okoznak.
A tüdő intrauterin fejlődése és a pneumocyták
surfactantszekréciója. A inéhcn belü li élet során a
glukokortikoidok életbevágóan fontos szerepe a tüdő
fejlődésében és a surfactant szekréciójában mutatkozik
meg. Ezt koraszülötLek klinikai megfigyelése alapján
már régebben sejtették; kísérletesen állatok (első.sorban
egerek) genetikai manipulálásával lehetett bizonyítani.
Valójában - stresszmentes állapotban - a glukokortiko-
idhiány egyetlen jól dokumentált letalis következménye
a tüdő intrauterin fej lődésének zavara.
Egerekben t örölni lehetett a CRH gént: a homozy-
gota CRH-törölt (knockout) mutánsok születésük után
12 órán belül légzési elégtelenség következtében kivétel
nélkül elpusztultak: tüdejük súlyos elváltozásokat mu-
tatott. Amennyiben az anyát a terhesség a latt glukokor-
tikoiddal kezelték, az utódokban nem fejlődött ki légzé-
si elégtelenség. H ason ló következtetésre lehetett jutni
homozygota glukokortikoidreceptor gén törölt egerek-
ben (GR-1-): az utódok a születés után néhány órával
légzési elégtelen ség következtében pusztultak el.
A glukokortikoidok hatása a tüdő II. típusú pneu-
mocytáira orvosi szempontból különösen fontos. A glu-
kokortikoidok a terhesség utolsó időszakában hatnak a
m agzat tüdejében a .surfactant szintézisére és sz.ekréció-
jára. Koraszülöttekben az éretlen II. típusú pn eumocy-
tákban még nincs kellő .surfactantszintézis/elvála.sztás,
az alveolusok kollapsz usa a koraszülött légzési elégte-
lenségét okozza (1. a 14. fejezetet). A surfactantképzést
megfelelő mennyiségben adott exogén glu kokortikoid-
dal normalizálni lehet. A glukokortikoidh atás azonban
kétfázisú: túlságosan nagy adagok már csökkentik a sur-
factant mRNS-szintet.
A csont· és kötőszöveti sejtek működésének
módosítása. Több szerv esetében a glukokortikoidok
magas - a fiziológiás szintet jelentősen meghaladó -
koncentrációban jellegzetes hatásokat fejtenek ki, bár a
hormonok fiziológiás szabályozási jelentőségét kevésbé
ismerjük. Ezen hatások ismerete azonban elengedhetet-
len az orvos számára, mert mind endogén glukokortiko-
id-túlprodukció, mind pedig a glukokortikoidok terápi-
ás alka! mazása esetén megjelennek a változások. Magas
ko ncenLrációban a glukokortikoidoknak jellegzetes ha-
tásai vannak a csont- és a kötőszöveti sejtekre.
A glukokortikoid hormonok az osteoblastsejtekben
gátolják az I. típusú kollagén szintézisét, valamint az
osteoprogenitor sejtek differenciálódását, serkentik vi-
szont a l{ANKL kifej eződését, és ezáltal indirekt módon
stimulálják~ az osteoclastokat. Ez az egyik oka a króni-
kus glukokortikoidtöbbletben fellépő csontállomány-
csökkenésnek. Ehhez járul még, hogy - egyelőre isme-
retl en mech anizmussal - csökken a kalcium felszívása a
bélből , és növekszik a kalciumürítés a vesé n keresztül.
/
Igy a szervezet kalciumdeficitbe kerül.
A glukokortikoidok gátolják a fibroblastsejtekben a
/
különböző makromolekulák szintézisét. Igy gátlódik az
extracelluláris mátrix fehérjéi nek (mindenek előtt a kol-
lagéneknek) a szintézise és szekréciója. Nagyon valószí-
nű , hogy a fibroblastokra kifejtett közvetlen hatás mel-
lett a helyi növekedési faktorok, interleukinok és egyéb
citokinek szekréciója is csökken. Ennek következmé-
nye, hogy k.evesebb macrophag.sejt vándorol egy esetle-
ges sérülés helyére, így mérséklődik a sebgyógyulás
alapjául szolgáló gyulladásos reakció, és elhúzódik a
sebgyógyulás.
A kóros glukokortikoid-túlprodukció (vagy túlada-
golás) egyik jellemző tünete, hogy a bőr a bőr alatti zsír-
szövet lerakódásának h elyein (csípő, has) elvékonyodik,
áttetszővé válik, és a bőr alatti érhálózatok mint kékes-
vörös csíkok, striák láthatók.
A helyi növekedés i faktorok szin tézisének és szekré-
ciójának gátlása áll annak a növekedési visszamaradás-
nak a hátterében, amely a növekedési periódusban tartó-
san két- háromszoros napi glukokortikoidszekréció mel-
lett jelentkezik (1. a 31. fejezetet) . Ez egyaránt érinti a
csöves csontok, az izomzat, valamint egyes belső szer-
vek növekedését (a máj kivételt képez).
lmmunszuppressziv és gyulladásgátló hatások.
A főbb immunm líködéseket a 10. fejezetben, a szervezet
gyulladásos reakcióit a 18. fejezetben foglaltuk össze. Az
ezekben a fejezetekben leírt ismeretek szükségesek a
glukokortikoidhormonok, továbbá a terápiában haszná-
latos szintetikus származékaik immunszuppresszív és
gy ulladásmérséklő hatásainak rr1egértéséhez.

A glukokortikoidok leglényegesebb hatásai közé tar-
tozik a különböző citokinek (interleukinok, kol óniasti-
muláló faktorol( és egyéb rnediátorok) szintézisének,
fe lszabadulásának és hatásosságának csökkentése; ezzel
az immunsejtek működése, vándorlása és prolifcrációja
gátlódik vagy megszűnik. A glukokortikoidok gátolják
az antigénprezentálást és a II. osztályba tartozó major
hisztokompatibili tási komplex (MHC II) fehérjék exp-
., .„
reSSZ IOJat.
A glukokortikoidok immunszuppresszív hatásának
fontos eleme az immunkompetens sejt prekurzorok
apoptózisának elősegítése a nyirokcsomókban és a
thymusban. Emberben a glukokortikoidok csökkentik a
keringő lymphocyták számát, mert a sejtek elhagyják az
érpályát. Az érpályát elhagyó T- és E-sejtek főként a lép-
ben, a nyirokcsomókban és a csontvelőben gyűlnek
össze.
A trauma vagy fertőzés következtében fellépő gyulla-
dásos reakciót a glukokortikoidok elnyomják. Ez rész-
ben a citokinszin tézis gátlására, részben a gyulladásos
mediátorok (bradikinin, eikozanoidok, hisztamin, nit-
rogén-monoxid) keletkezésének csökk.enésére vezethető
vissza. Ezt egészíti ki, hogy a szövetdestrukcióért felelős
aktivált enzimek (kollagenáz, elasztáz stb.) keletl<.ezése
is gátlódi k.
A glukokortikoidok csökkentik az ún. akut fázis fe-
hé1iék, mint az A szérumamiloid, C-reaktív protein és
egyes komplement-összetevők májbeli szintézisét, bár
az akut fázis fehérjék szintézisének megindulásához
alapszintű glukokortikoídkoncentráció szükséges, azaz
a hatás bifázisos.
A gyuLLadásgátLó hatás fiziológiai jelentősége. A mellékve-
se eltávolítása érzékenyebbé teszi a tengerimalacokat a
bronchusok anaphylaxiás reakciójával szemben. Az ál-
latkísérletekkel összhangban, Addison-kóros betegek
hajlamosak asthma bro nchialera, különböző allergiás és
autoimmun megbetegedésekre. A mellékvese eltávolítá-
sa kifejezettebb gyulladásos reakciókkal jár, amelyek so-
rán a citokinekre adott válasz is nagyobb (pl. a lázreak-
ció). Ezek a tények amellett szólnak, hogy a glukokorti-
koidoknak fiziológiás szabályozó szerepük van az ím-
munreakciókban és gyulladásos folyamatok mérséklésé-
ben.
Az i1111nunszuppresszív és gyulladásgátló hatás terápiás je-
lentősége. A glukokorti koidok megelőzik a szevátülteté-
seket követő szövetki lökődést (rejectíót). Mindezek
alapján nélkülözhetetlen gyógyszerekké váltak a külön-
böző autoimmun és allergiás bete·g ségek, egyes leukae-
miaformák kezel ésében, valamint a szervtranszplantá-
cióban. A glukokortil(oidterápia azonban kétélű kard:
.
34. íejezet • A mellékvesekéreg rnűködése 515 - „-
nagy, terápiásan használt adagol(ban az immunmukö-
dések és gyulladásos reakciók bénítása fellobbanthatja
az addig inaktív krónikus gyulladásokat, pl. tuberculo-
sist, ill. a fertőzés szóródását is ol<.ozhatja.
Központi idegrendszeri hatások. A központi ideg-
rendszeren belül, differenciált elhelyezkedésben korti-
koszteroidreceptorok találhatók (a hippocampus ebből a
szempontból kiemelkedő terület). Mind a glukokortiko-
idhiány, mind a -többlet jellemző elváltozásokat okoz az
érintett személyek neurológiai és pszichológiai műkö­
désciben.
A krónikusan a normális szint feletti, illetve alatti
glukokortikoidkoncentrációk megzavarják a normális
ncuronkapcsolatokat. A glukokortikoidtöbblet megvál-
toztatja a hangulatot, az emóciókat, az alvás-ébrenléti
ciklust és a szenzoros működéseket. Az endogén gluko-
korti koidok túlzott termelése gyakran jár depressziós ál-
lapottal, de más pszichotikus kórképek is előfordulhat­
nak. Jelenleg azonban még nem ismerjük a sejtszintű és
a magatartási szintíí hatások összefüggéseit.
A mellél<vese-eredetu androgének
szerepe
A magzati mellékvesekéreg kritikusan fontos szerepet
játszik az androgén- és az ösztrogénszintézisben: a
részleteket l. a 36. fejezetben.
Születés után emberben az androgéntermelés főként
a zona reticularisban folyik. A legnagyobb mennyiség-
ben szintetizált androgén a dehidrocpiandroszteron
(DHEA) és szulfátszármazéka, a DHEA-szulfát
(DHEAS). A DHEA szulfatálódásának helye kizárólag
a zona reticularis.
A zona reticularisban képződött androgének férfiban
a teljes androgénszekréciónak csak kis hányadát jelen-
tik; nőben azonban az androgéntermelés túlnyomó
részben a mellékvesekéregben folyik. A vegyületek nagy
részének androgén hatása gyenge, dc a perifériás szöve-
tekben nagyon aktív androgénekké, tesztoszteronná és
Sa-dihidrotesztoszteronná alakulnak tovább (l. a 35. fe-
jezetet). Egyes perifériás s7.övetckben a jelen .lévé.>
CYP19 (aromatáz) enzim hatására az androgénekből
ösztrogének is keletkeznek.
A korai gyermekkorban a mellékvesekéreg andro-
génszintézise alacsony szinten mozog, de az S. életév
után a szekréció fokozódik („adrenarche"), és csúcsérté-
két a pubertás időszakában éri el. A szekréció 40-50 éves
korig ezen a magas szinten marad, majd fokozatosan
csökken.
S 16 VI. rész • A neuroendokrin rendszer n1űködésc
Az androgénszekréció szabályozásában még sok az
ismeretlen tényez(). Az adrenarche alatt csa k az androgé-
nek szekréciója n övekszik, a kortizolszekréció változat-
lan. A kortizolszekréció csökkenése viszont a hypophysis
kortikotrop sejtein keresztül növeli az androgének szin-
tézisét és szekrécióját is. Ennek az a következmén ye,
hogy hiányos glukokortikoidszekréció esetén (pl. vala-
mely enzim veleszületett hiánya következtében) a gluko-
kortikoidhiány ACTH-túltermeléshez vezet, és hatására
fokozódik a mellékvese-androgének s:t.elu-éciója. Az
ACTH szekréciój ára az androgén ek nem hatnak vissza.
A mellékvesekéreg androgéntermelése - eltérően a
h ere androgéntermc lésétől - nem áll a gonadotrop hor-
m onok irán yítása alatt.
Mineralokortikoidok. Hatásaikat a 21. fejezetben
részleteztü k.
A stresszválasz
Az orvosi-élettani kifejezések köz ül talán leginkább a
SELYE János álta l 1936-ban bevezetett „stressz" ment
át a köztudatba és a köznyelvbe. A közgondolkozás ma
ezen valan1ely pszich és vagy fizikai megerőltetést, ill. az
ezt követő állapotot érti. Orvosi és élettani vonatkozás-
ban a fogalomn ak sokkal szélesebb értelmezése van:
stresszválasz követi a n agyobb sérüléseket, a fertőzése­
ket, szélsőséges hideg- vagy melegbehatást, vérzést, na-
gyobb fizikai erőkifejtést, de jelentősebb lélektani fenye-
getéseket is.
Selye az 1930-as évek közepén ismerte fel, hogy kí-
sérleti állataiban különböző természetű ártalmas beha-
tások azonos vál aszt (eredeti kifejezésével „alarm reak-
ció"-t) vá ltanak ki. Az ártalmas tén yezők között szere-
peltek egyes vegyi anyagok (pl. formaldehid), sebészi
trauma, égés, fertőzés, extrém fizikai munka, erős hideg
és vérvesztés. A patkányokon megfigyelt következmé-
nyes elváltozások között szerepelt a mellékvesekéreg
megnagyobbodása, valamint a thymus és a nyirokszövet
akut megkisebbcdése. Selye az állapotot „stressz", a ki -
váltó tényezőket pedig „stresszor" n évvel illette. Selye
kimutatta, hogy mellékvese-eltávolításon átesett állatok
nem élik túl azokat az ártalmakat, amelyeket ép állatok
elvisel nek. E zen az alapon következtette, hogy a mel-
lékvesekéregnek domináns szerepe van a stresszválasz
kialakulásában. Egyes könyvek még m a is egyenlőségje­
let tesznek a stresszválasz és a mellékvesekéreg-aktivá-
lódás közé.
Selye koncepciójának eredetisége abban áll, hogy
felismerte az egyes, egészen eltérő jellegű ártalmakra
be követlcező válaszreakciók közös vonásait. Jelenleg
azonban tudjuk, hogy bár a stresszállapotoknak közös
vonásai is vannak, néhány ártalomra (pl. vérzés, fo lya-
dékvesztés) speciális hormonális és idegi válaszreakciók
következnek be.
Valójában a stresszártalom következményei sol<l<al
kiterjedtebbek, mint az adrenocorticalis aktiválódás. A
stresszorok felsorolásából is kitűnik, hogy mindezek az
ártalmak általános szimpatikus idegrendszeri aktiválást
is kiváltanak (1. a 18. és 44. fejezeteket). CANNON
„vészrcakciój a" (Cannon eredetileg „fight and fligh t",
„harc és menekülés" reakciónak nevezte) sok közös vo-
n ást mutat egyes stresszállapotokkal. l ""öbb hormon
szekréciója aktiválódik, más hormonok elválasztása gát-
lás alá kerül. Minthogy a stresszválasz egyes al apvető
vonásai kapcsolódnak a mellékvesekéreg működéséhez
és ann ak szabályozásához, valami nt a stresszválaszt a
legtöbb könyv h agyományosan a mellékvesekéreggel
kapcsolatosan tárgyalja, a jelen könyvben is ezt a hagyo-
mán yt követjük.
A glul<okortikoidok szerepe
a stresszválasz első szal<aszában
A stresszorok többségére adott válaszreakciók néhány
másodperctől néhány óráig terjedő idő alatt aktiválód-
nak. Az időben először bekövetkező válasz a mellékve-
sevelő katecholaminszckréciója és a szimpatikus ideg-
rend szer ál talános aktiválódása. Néhá ny másodperccel
ezt követően az endokrin hypothalamus CRH-szekréci-
ója is fokozódik, amit az adenohypophysis ACTH- 1
szekréciója követ. A glukokortikoidelválasztás néh ány
perc m úlva fokozódik (bár a megnövekedett glukokorti-
koidszint hatásai csak órák múlva jelentkeznek). A vál-
tozásokkal párhuzamosan megindul azoknak a hormo-
nokn ak az elválasztása, amelyeknek azonnali anyagcse-
rchatásuk van: a glukagoné minden fajban és a növeke-
dési hormoné a főemlősökben . A katecholaminok, a
glukagon és a növekedési hormon célsejtjei. azonnal vá-
laszolnak a h ormonokra: a tápanyagraktárakból megin-
dul a tápanyagok mozgósítása, h yperglykaemia követ-
kezik be, és mindez elősegíti az izmok és az agy jobb
szubsztrátellátását. A gyorsan bekövetkező keringési 1
változásoknak hasonló követk ezm ényei vannak.
Ahhoz, hogy a leírt válaszreakciók többsége kiala-
kuljon, glukokortikoidok jelenléte szükséges: eddig is
több helyen utaltunk arra, hogy n1índ a glukagonelvá-
Jasztás, mind a növekedési hormon anyagcserehatása
glukokortikoidfüggő. Ugyancsak említettük a glukokor-
tikoidok permisszív hatását az erek katecholamin- és
ANG II-érzékenységére.

Valószínű, hogy - legalábbis részben - a bazális glu -
kokortikoidszint ezen permisszív hatásai teszik lehetővé
a szervezet túlélését a stresszválasz során. Glukokortiko-
idok hiányában (így Addison-kórban, vagy emberben
kényszerű adrenalectomiát követően) a stresszorokra be-
következő gyors, ún. elsődleges válasz elmarad vagy
gyenge. Ennek következtében Addison-kóros betegekben
a vérkeringés összeomlása következhet be, amelyet sú-
lyosbíthat a katecholaminokkal szcn1beni érzéketlenség.
Összefoglalóan fontos m egjegyezni, hogy a bazális glu-
kokortikoidszint hiányában a szervezet reakciói már a
stresszállapot legelső szakaszában sem elégségesek a
stresszorokkal szembeni hatékony és elégséges válaszhoz.
A leírt aktiválásokkal egy idóoen más endokrin funk-
ciók a stresszállapot bekövetkezése után azon nal gátlód-
nak: ezek egy része a reproduktív aktivitással kapcsola-
„
tos. Igy a hypothalamus GnRH-szekréciója csökken,
amit a hypophysis gonadotropinelválasztásának csökke-
nése követ. A hormonszekréció csökkenését magatartás-
beli változások követik, a szexuális funkciók mindkét
nemben felfüggesztődnek, bár ennek inkább idegi, mint
hormonális okai vannak. Egy további magatartásbeli
változás az étvágy elvesztése és a táplálékfelvétel szüne-
telése.
A fokozott glukokortikoidszint
késői hatásai
A stresszválasz során a bazális glukokortikoidszint per-
misszív hatásai mellett a megemelkedett glukokortiko-
idelválasztás stimuláló és szupresszív hatásokat is kifejt.
® Áttel<intés
• A mellékvesekéreg szteroidhormonokat szecernáló
endokrin szerv. Legkülső zónája (zona glomerulosa)
termeli a mineraJokortikoid aldoszteront; l{ét belső
zónája (zona fascic ulata és reticularis) a glukokorti-
koid- és androgén hormonok produkciójának szék-
helye. Emberben a fő glukokortikoid hormon a kor-
tizol.
• A glukokortikoidok szintézisét/szekrécióját a hypo-
thalamus-adenohypophysis rendszer (CRH-ACTH-
kortizol tengely) szabályozza.
Az adrenokortikotrop hormo n (ACTH) szüksé-
ges a kortizolszekrécióhoz és a mellékvesekéreg
két belső zónáján ak fenntartásához. ACTH hiá-
nyában ezek a z6n ák sorvadnak.
34. fejezet • A mellékvesekéreg működése S 17
A glukokortíkoidhatások stresszrcakcióban játszott
szerepén ek eredeti magyarázata szerint az emelkedett
•
hormonszint által stimulált reakciók lennének a túlélés
számára nélkülözhetetlenek. A stresszállapotban bekö-
vetkezett anyagcsereválasz valóban az emelkedett glu-
kokortikoidszint következménye (1. a 29. fejezetet): mi-
nél magasabb a glukokortikoidszint, annál kifejezettebb
az anyagcsereválasz. H ogy ezek a fel tűnő anyagcscre-
változások, amelyek folyan1atosan fenntartott glukoneo-
genczish ez, hyperglykaemiához, in zu linrezisztenciá-
hoz stb. vezet11ek, valóban előnyösek-e a szervezet szá-
má ra, még nem eldöntött: a fokozott lipolízis 1niatt
eme lkedett ketogenezis hátrányos következményekkel
is járhat.
Egyre nagyobb mértékű konszenzus alakul ki a glu-
kokortikoidok stresszel szemben védő szerepének alter-
natív mechanizmusáról: ennek értelmében a szupp-
resszív hatások korlátozzák a strcsszorok által létreho-
zott „védelmi" reakciókat, a stresszválasz mértékét, ez-
zel megakadályozzák azok ártalmas „túllövését".
A stressz legtöbb típusa (fizikai sérülés, fertőzés, de
lélektani stressz is) fokozott citokinszekrécióval jár(h at),
am i lázas állapotot (1. a 43. fejezetet), általános elesett-
séget stb. okoz. Ezek a reakciók, h a nem érvényes ülné-
nek ellenük ható tényezők („ellenszabályozások"), ha-
lálhoz vezetnének. A glukokortikoidok szu ppresszív h a-
tása megelőzi a reakciók „túllövését". Ezt egy példával
szemléltetjük: mellékveséjüktől m egfosztott kísérleti ál-
latokban a bakteriális endotoxinokkal keltett láz sokkal
súlyosabb, mint intakt mellékvesekéreg mellett. A sérü-
lések vagy fertőzések következtében kialakuló citokin-
szintek glukokortikoid „ellenszabályozás" hiányában
könnyen halálos mértéket érhetnének el.
A glukokortikoidok n egatív visszacsatolással sza-
bályozzák a hypothalamus és az adenohypoph y-
sis C RH-, ill. ACTH-szekrécióját. Glukokorti-
koid hiányában az ACTH-szekréció fokozott.
• A glu kokortikoidok hatásaikat vagy a II. típusú (glu-
kokortikoid-), vagy az I. típusú (mineralokortíkoid-)
receptorokon keresztül fejtik ki. Ligandkötés hatásá-
ra a receptor vagy aktivál egyes specifikus célgéneket
(transzaktiválás), vagy más transzkripciós faktorok
közbeiktatásával gátolja a transzkripciót (transzrep-
rcsszió).
• A glukokortikoidok permisszív módon hatnak az in-
termedier anyagcserére és a cardiovascularis műkö­
désekre. Glukokortikoidok szabályozzák a csont- és
518 VI. rész A neuroendokrin rendszer működése
a kötőszöveti sejteket, és nélkülözhetetlenek a tüdő
méhen belüli kifejléSdéséhez. A glukokortikoidoknak
immunszuppresszív és gyulladáscsökk.entő hatása
van.
A stresszválasz a szervezet reakciója különböző ár-
talmas ingerekre. A CRH-ACTH-gJukokortikoid
tengely aktiválódása a stresszválasz része. A túlélés-
hez elengedhetetlen a glukokortikoidok jelenléte.
V Az alapol<on túl
Kóros mellékvesekéreg-működés
A mellékvesekéreg lassú elpusztulása Addison-kórt okoz,
amelyben mind a gluko-, mind a mineralokortikoid hatás
elégtelensége hozzájá rul a súlyos tünetek kia lakulásához.
A mellékvesekéreg-hormonok túltermelésével járó kórké-
pekben vagy a mineralokortikoidok túlsúlya dominál (pri-
mer hyperaldosteronismus, Conn-szindróma). vagy a glu-
kokortikoid-túltermelés okoz tüneteket (Cushing-kór és
Cushing-szindróma). A hormonszintézisben szereplő enzi-
mek genetikai károsodása a hiány- és a túltermelési tüne-
tek kombinációját eredményezik (adrenogenitalis szindró-
ma; congenitalis adrenalis hypeplasia [CAH]).
Az aldoszteron-túltermelés következményeit (Conn-
szindróma) a 21. fejezetben ismertettük.
Addison-kór. A mindhárom zónára kiterjedő progresszív
mellékvesekéreg-pusztulás mindaddig nem jár feltűnő kö-
vetkezményekkel, amíg a szövet legalább 10°/o-a még mű­
ködőképes. Ha azonban a szövet ezen a mértéken tú l is
tönkre rnegy, akkor a gluko- és m ineralokortikoidok hiánya,
valamint a glukokortikoidhiány m iatt bekövetkező proopi-
omelanokortin-túlprodukció már nyilvánvalóvá válik (pri-
mer mellékvesekéreg-elégtelenség). Megfelelő kezelés
nélkül a betegség halálos kimenetelű.
Amikor Addison a 19. század közepén leírta a betegsé-
get, annak leggyakoribb oka a mellékvesék kéto ldali tu-
berculoticus eredetű pusztulása volt. Ez a kiváltó ok mára
visszaszorult, és jelenleg a pri mer mellékvesekéreg-elég-
tele nség leggyakoribb oka a mellékvesék autoimmun ere-
detű pusztulása.
A kortizolhiány miatt a szeNezet hypoglykaemiára haj-
lamos. Minthogy az ellenálláserek katecholaminok iránti
érzékenysége csökken. az artériás vérnyomás a normális-
nál alacsonyabb (hypotensio, az alacsony vérnyomásban a
mineralokortikoidhiány is szerepet játszik). A betegség jel-
lemző tünete az egyre súlyosabbá váló gyengeség (adyna-
m ia). ami több tényezőre vezethető vissza, közöttük szere-
pelnek az anyagcserét, a vérkeringést és magát az izom-
szövetet érintő változások. A megterhelésekkel szembeni
tűrőképesség („stressztűrőképesség") rossz.
Az aldoszteronhiány következtében csökken a kálium-
ürítés (K+-retenció, 1. a 21. fejezetet). nő az extracelluláris
folyadékban a K+-koncentráció (hyperkalaemia). Ez utób-
bi arrhythmiát okozhat. A nátrium-visszaszívódás elégte-
lensége nátriumvesztéssel. az extracelluláris fo lyadék tér-
A stresszválasz első szakaszában az idegi és a
hormonális ellenregulációs folyamatok haté-
konyságához a glukokortikoidok bazális szintje
szükséges.
A stresszválasz késői szakaszában az emelkedett
glukokortikoidszínt megakadályozza a szervezet
eltúlzott reakcióit.
fogatának következményes csökkenésével jár (hypovolae-
mia). Mindezek hozzájárulnak a vérnyomás csökkenésé-
hez és a keringési elégtelenséghez.
Részben az extracelluláris térfogat csökkenése, rész-
ben a glukokortikoidhiány miatt fokozódik az arginin-va-
zopresszin szintézise és szekréciója. Az AVP a vesében (fi-
ziológiailag nem indokolt) vízretenciót okoz. és minthogy \
a nátriumvesztés és a vízretenció együttesen csökkentik
az extracelluláris folyadék nátriumkoncentrációját, hypo-
natraemia következhet be. (A hyperkalaemia állandó, a
hyponatraemia változó tünet.)
Az androgén hormonok szekréciójának megszűnése
l
csak nőkben jár következménnyel: ritkul a hónalj- és a
szemé remszőrzet és csökken a nemi vágy (libido). Férfiak-
ban az androgének nagy része a herében termelődik,
ezért nincs androgénhiány.
A kortizolhiány miatt megszűnik a hypothalamus-ade-
nohypophysis tengelyre gyakorolt negatív visszacsatolás,
és fokozódik a proopiomelanokortin- (POMC-) peptidek.
közöttük az ACTH szekréciója. Az ACTH-nak és néhány
POMC-peptidnek melanocytákat stimuláló hatása van.
ezért a bőr jellegzetes helyeken pigmentá lódik.
A primer mellékvesekéreg-elégtelenségben szenvedő
betegben - még a betegség kezdeti szakában is - minden
stressz, fertőzés akut mellékvesekéreg-elégtelenséghez,
mellékvesekrízishez vezet.
Szekunder mellékvesekéreg-elégtelenség. Csökkent CRH-
szekréció vagy a kortikotrop sejtek működészavara (ACTH-
hiány) úgy csökkenti a kortizolszekréciót, hogy közben az
aldoszteron szekréciója megtartott. A szekunder mellékve-
sekéreg-elégtelenség tehát izolált glukokortikoidhiányhoz
és nőben androgénhiányhoz vezet. (Minimális kortizol-
szekréció még teljes ACTH-hiányban is marad.)
Hosszan tartó ACTH-hiányban a zona fasciculata és re-
ticularis soNad, és a beadott ACTH csak hosszabb idő el-
teltével állítja helyre a kortizo lszekréciót és a mellékvese-
kéreg-állományt.
Cushing-kór és Cushing-szindrón1a. A glukokortikoidtöbblet
vagy ACTH- vagy CRH- vagy primer kortizolhiperszekréció
következménye, vagy - újabban egyre gyakrabban - gluko-
kortikoidhormonok túladagolása következtében alakul ki.
A glukokortikoidhormonok többlete jellegzetes tünetek-
kel jár. HaNey CUSHING (az idegsebészet egyik megalapí-
tója) - még jóval a glukokortikoidhormonok és az ACTH fel-

fedezése el őtt - leírta azokat a betegeket, akik az adenohy-
pophysis „basophil" (mai néven kortikokotrop} sejtjeinek
adenomájában szenvedtek. A betegségnek ezt a fo rmáját
nevezzük ma Cushing-kórnak, míg a nem hypophysisere-
detű glukokortikoidtöbblet a Cushing-szindróma.
Cushing-kórban az ACTH szekréciós pulzusainak amp-
litúdója nő meg, és megszűnik a napi (cirkadián) ritmus,
az ACTH-szekréciós pulzusok egész napon át folytatódnak.
A megbetegedett kortikotrop sejteken nem érvényesül a
glukokortikoidok ACTH-szekréciót gátló negatív visszaje-
lentése.
A kialakuló t ünetek nagy része a glukokortikoidok már
e l őző l eg ismertetett hatásaiból következnek. A vázizomzat
sorvad, általános izomgyengeség jelentkezik. A lipolízis fo-
kozott, de testszerte nem egyformán, csak a végtagok bőr
alatti zsírszövetében érvényesül, a végtagok lesoványodnak.
Ezzel éles ellentétben áll a zsírszövet lerakódása az arcon,
nyakon és törzsön (centrális vagy centripetá lis elhízás).
Az inzulinszekréció fokozód ik. és ez a szövetek inzulin-
rezisztenciájával párosu l. Ezért a szénhidrátbevitelt követő
hyperglykaemia nagyobb mértékű (exogén hyperglykae-
mia, csö kkent glukóztolerancia, I. a 29. fejezetet).
Jellegzetesek a már említett kötőszöveti elváltozások.
A bőr elvékonyodik, és a zsírlerakódás helyén lilásvörös
striák jelennek meg. Sérülés után a sebgyógyulás lassú,
és a bőr a szokásosnál sérülékenyebb. Az osteoblastok hi-
'
ányos működése következtében a csontál lomány csö k-
ken, osteoporosis alakul ki.
Az esetek egy részében artériás vérnyomás-emelke-
dés jön létre.
A fokozott ACTH-szekréció miatt nőbetegekben az
androgének szekréciója is fokozódhat. mérsékelt virilisa-
tio, hirsutismus (fokozott szőrzet) alakul ki.
Az említett központi idegrendszeri hatások miatt nem
ritkák a pszichés zavarok.
Enzímdefektusok. A mellékvesekéreg-szteroidok szintézisé-
ben sze rep lő enzimeket kódoló gének hibásak lehetnek.
Az enzimdefektus lehetetlenné teszi a kortizolszintézist. vi-
szont a blokkolt lépést megelőző szteroidintermedierek
felszaporodnak. Valamennyi enzimdefektus következté-
ben sérül a kortizolszintézis, megs zűnik a kortizolnak az
ACTH-szekréció ra gyakorolt gátló hatása (a negatív vissza-
csatolás). A megnövekedett ACTH-szekréció mellékvese-
ké reg-hyperplasiát hoz létre. Az egyes betegségformák tü-
neteit a glukokortikoid (és esetenként a mineralokortikoid)
hiánya, és a tú lzott androgénprodukció okozza. Egyes for-
mákban a felszaporodó intermedierek mineralokortikoid
aktivitása mineralokortikoidtöbbletet is okoz. A tünetek
egy része a születés előtt jelentkezik, és az androgének a
magzatok fejlődési zavara it okozzák.
34. fejezet A mellékvesekéreg működése S 19
A mellékvesekéreg-hyperplasia leg gya koribb oka
(>90°/o) a CYP21 (21-hidroxi láz) hiánya (1. a 33-4. és 33-5.
ábrát). Ebben az állapotban sem kortizo l, sem aldoszteron
nem keletkez het; a blokk még a dezoxikortikoszteron ke-
letkezését is megelőzi, így semmilyen mineralokortikoid
képződésére nincs lehetőség (sóvesztéses forma). Ezzel
szemben a blokk előtti intermedierek, köztük a 17a-hidro-
xiprogeszteron, 17a-hidroxipregnenolon és ezek prekur-
zorai, a progeszteron és pregnenolon fokozott mértékben
keletkeznek. A prekurzorok felha lmozódása a krón ikus
ACTH-többlettel együtt j e l entős androgénszekréc iót ered-
ményez. Ennek következtében a genet ikailag nőnemű
(XX) magzatok a méhen belül virilizált kül ső genitalékkal
születnek. és a születést követően problémát jelent az új-
szülött nemének megállapítása.
A veleszületett mellékvesekéreg-hyperplasia második
leggyakoribb oka a CYP1181 (11 ~-hidroxiláz) hiánya . En-
nél az enzimdefektusnál sem szintetizálódik kortizol, de a
mellékvesekéreg mély rétegeiben szintetizálódó dezoxi-
kortikoszteron felha lmozódik. mert keletkezése megelőzi
a blokkot. A dezoxikortikoszterontöbblet a betegek egy ré-
szében sóretencióval és artériás hypertensióval jár. (A
dezoxikortikoszteron gyenge mineralokortikoid, de nagy
mennyiségben keletkezik, ezért hatása jelentőssé válik.)
Bár a zona glomerulosa aldoszteronképzéséhez nincs
szükség a CYP1181 enzimre. a betegekben j ellemző mó-
don csökken az aldoszterontermelés. Ennek oka. hogy a
fokozott mineralokortikoidaktivitás miatt csökken az aldosz-
teronelválasztás ingere (renintermelés csökken. ANP-szint
nő, hyperkalaemia). Az ACTH hiperszekréciója 111 iatt
CYP11B1-hiányban is jelentősen fokozódik az androgén-
szekréció. ami leánymagzatokban virilizálódást okoz.
A mellékvesekéreg-hyperplasiával járó többi enzimde-
fektus előfordulása nagyon ritka . A CYP11A 1 (koleszterin
oldalláncot hasító enzim; koleszterindezmoláz) defektusa
esetén semmilyen szteroi dhormon nem szintetizá lódik,
sóvesztés alakul ki, de nincs méhen belü li viri lizálódás.
Ezek a betegek álta lában rövid é l etűek. A 33-5. és 33-6.
ábrából leolvasható. hogy a 3PHSD (3P-hidroxiszteroid de-
hidrogenáz) defektusa esetén sem képződnek androgé-
nek (a herében sem!). és sóvesztés alakul ki . A CYP17
( 17a-hidroxiláz) hiányában bezáródott mind a kortizol-.
mind az androgénszintézis útja (nem képződik sem 17a-
hidroxipregnenolon, sem ped ig 17a-hidroxip rogesz-
teron}. de nyitva áll a dezoxiko rtikoszteron- és a korti-
koszteronszintézis útja. A fiúknál nem alakul ki maszkulini-
zálódás. a lányoknál nem következik be az ovarialis és az
uterinalis ciklus. A dezoxikortikoszterontöbblet sóretenció-
hoz és magas vérnyomáshoz vezet.
520 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
@ Mérföldkövek
• 1855: T. Addison 11 betegen végzett megfigyelés
alapján leírja a később róla elnevezett betegséget. és
helyesen következteti. hogy a betegséget a mellékve-
sék kétoldali pusztulása okozza.
• 1856: C. E. Brown-Sequard f elfedezi, hogy a mellék-
vesék eltávolítása után a kísérleti állatok elpusztulnak.
• 1866: J. Arnold leírja a mellékvesekéreg három szö-
vettani lag elkülönülő zónáját.
• 1908: H. W. Cushing megállapítja, hogy a hypophysis
mellső lebeny egyes daganatai elhízást, hypertrycho-
sist (= hirsutismust) és amenorrhoeát okoznak.
• 1927-29: Két kutatócsoport, J. M. Rogoff és G. N. Ste-
wart, valamint J. J . Pfiffner és W. W. Swingle egymás-
tól függetlenül és egy időben fedezik fel, hogy a mel-
lékvesekéreg lipidoldószeres kivonata („cortin") meg-
hosszabbítja a me l lékvesekéregtől megfosztott kísérle-
ti állatok életét.
• 1932: G. A. Harrop és A. Weinstein leírja, hogy Addi-
son-kóros betegeikben mind az elektrolit-, mind a
szénhidrát-anyagcsere károsodott.
• 1932: H. W. Cushing fel ismeri. hogy az általa 1908-ban
leírt tünetegyüttes esetén az adenohypophysis baso-
phil adenomája nem az egyetlen lehetséges oka a be-
tegségnek.
• 1935-38: E. C. Kendal l, 0. Wintersteiner és J. J. Pfiff-
ner, va lamint tőlük függetlenül T. Reichstein tiszta álla-
potban állítják elő a különböző mellékvesekéreg-szte-
roidokat.
1936: Selye János (a nemzetközi irodalomban Hans
Selye) leírja a nem specifikus ártalmakra bekövetkező
mellékvesekéreg-hipertrófiát („alarmreakció"-t), amely
megfigyelésből később kifejleszti stresszelméletét.
• 1943: G. Sayers. A. White és C. N. H. Long, valamint
velük egy időben C. H. Li. M. E. Simpson és H. M.
Evans előállítják az adenohypophysis adrenokortiko-
trop hormonját.
• 1949: P S. Hench (belgyógyász). E. C. Kendall (bioké-
mikus) és munkatársaik felfedezik, hogy rheumatoid
arthritisben szenvedő betegeik kortizon- vagy ACTH-
kezelés hatására időlegesen tünetmentessé vá lnak.
(Kendall, Reichstein és Hench 1950-ben „a mell ékve-
sekéreg-hormonokra, azok szerkezetére és biológiai
hatására vonatkozó felfedezéseikért" orvosi Nobel-d íj-
ban részesü lnek.)
• 1953: S. Simpson és J. F. Tait felfedezik, hogy a mellék-
vesekéregből előá l lított egyik szteroid különösen je-
lentős nátriumot visszatartó hatással rendelkezik. Az
„electrocortin"-nak nevezett anyag szerkezetét a követ-
kező évben állapítják meg, és ma aldoszteron néven
ismerjük.
• 1956: J. W. Conn és L. H. Louis leír egy betegséget
(Conn-szindóma, primer hyperaldosteronismus).
amelyben a magas vérnyomás a fokozott hormonszek-
récióra vezethető vissza.
• 1958: F. Gross elsőként veti fel, hogy a mineralokorti-
koid-szekréció szabályozásában a ren in-angiotenzin
rendszernek szerepe lehet.
• 1986: R. Sen és D. Baltimore (utóbbi a reverz tra nsz-
kriptáz felfedezéséért már Nobel-díjas) azonosítanak
egy fehérjét. amely a S-sejtekben az lg K-könnyű lánc
génje kifejezését szabályozza; a fehérjét NF-KB-nek
nevezik el. Csak a későbbiekben derül ki, hogy ez az
aktiváló fehérje pozitívan szabályozza egy sor olyan
gén kifejezését, amelyek az immun- és gyulladásos vá-
laszreakciókban szerepelnek. A glukokortikoidrecep-
tor és az NF-KB-fehérje közvetlen interakciója szerepel
a glukokortikoidok immunszuppresszív és gyulladás-
mérséklő hatásában.
'
3 S. fejezet
A férfi reproduktív működés neuroendokrin
szabá~_ oz_á_s_
a __~~~~~~~~~---
A férfi és a nő reproduktív funkc ió i a faj fennmaradását
szolgálják. Mindkét nem gonádjainak, férfiakban a hc-
rélmek, nőkben a petefészkeknek kettős funkciója van:
egyrészt csírasejteket képeznek (gametogenesis: spermi-
un1képzés a férfiban és petesejtképzés a nőben), más-
részt hormonokat választanak el, amelyelc nélkülözhe-
tetlenek a gam·e togenesishez, és mélyrehatóan befolyá-
solják a fejlődést, anyagcserét és a viselkedést is.
A genetikai (kromoszomális) nem a fogamzás pilla-
natában eld.ől A zygota nemét az apától származó Y-
vagy X-kromoszóma határozza meg: ~tz anyai X-kro-
moszómával a zygota vagy genetikailag hím- (XY) vagy
genetikailag nőnemű (XX) lesz. Ahhoz azonban, hogy
a kromoszomálisan meghatározott nem valóban érvé-
nyesüljön, a megfelelő gonád (here vagy petefészek) ki-
alakulása is szükséges (gonadális nem). A fenotípusos
nem, a férfira, ill. a nőre jellemző belső és külső nemi
szervek a méhen belüli fejlődés során alakulnak ki. A
méhen belüli szexuális differenciálódáshoz a nemi hor-
monok jelenléte szükséges.
A nemi hormonok a születés után is hatnak mind a
szomatikus, mind a pszichés működések.re; a hatás fér-
fiakban az egész életen keresztül, nőkben a reproduktív
kor végéig tart. A nemiség centrális jelentőségű mind az
állati, mínd az emberi viselkedés meghatározásában. A
férfi és a nő külső megjelenése, testi és lellei tulajdonsá-
gai közötti eltérés részben androgén- és ösztrogénhor-
mon-szintjcik közti különbségekre vezethetél vissza.
M indkét nemben termelődnelc androgén és ösztrogén
hormonok, de az egyes hormonok szintje férfiakban és
nőkben különbözik: férfiakban az androgén, nőkben a
fogamzóképes korban pedig az ösztrogén hormonok
do111inálnak.
A jelen fejezet a hím gonád, a here endokrin funkci-
ójával, annak a hypothalamus-adenohypophysis-here
tengelyen keresztüli neuroendokrin szabályozásával, a
here gametogcneticus funkciójával, végül a hím ivarsej-
tek női szervezetbe juttatásával (nemi aktus) foglalko-
zik.
A here endokrin funkciója
A herében a ga1netogeneticus és a hormonképző (en-
dokrin) elemek elkülönültek. Míg a gametogenesis
(spermatogencsis) a herecsatornácskákban (tubuli se-
miniferi), a szteroidhormonok szintézise a L eydig-fele
interstitialis sejtekben folyik. A Leydig-sejtek fiatal
felnőttekben a hereszövet állományának 5-12%-át te-
szik ki.
Androgén hormonol<
Az androgén hormonok bioszintézisét a 33. fejezetben
írtuk le. A here Leydig-sejtjeiben keletlcező szteroidok.
legnagyobb hányadát a tesztoszteron teszi ki. Ez a hor-
mon - haso nlóan minden szteroidhormonhoz - nem
raktározódik a Leydig-sejtekben, hanem azonnal a vér-
áramba kerül.
A tesztoszteron mellett a Leydig-sejtek a bioszintézis
intern1edierjeiként szereplő különböző C 21 - és C 19-szte-
roidokat, továbbá e 18-szteroidot, ösztradiolt is képez-
nek. A Leydig-sejtekben kis inennyiségben 5a-dihidro-
tesztoszteron is keletkezik, azonban ezen hormon leg-
nagyobb része az androgén célsejtel<:ben képződik a
Leydig-sejtekben szintetizált tesztoszteronból.
A tesztoszteron és a gyenge androgén aktivitású and-
roszténdion főként a herén kívüli szövetekben aromati-
zál ódhat, és ösztro n n á és ösztradiollá alakulhat. (A tesz-
toszteron 5a-redukciója irreverzíbilis lépés, az Sa-di-
hidrotesztoszte.ronból nem képződnelc ösztrogének.) Az
aromatizálódási folyamat fő színtere a zsírszövet; a to-
vábbi átalakulások már a célsejtekben történnek.
A mellékvesekéreg androgén szteroidjai szintén
gyenge androgén prohormonok, amelyek csak átalaku-
lásuk után válnak hatásossá. A szecernált androszténdi-
onból vagy Sa-dihidrotesztoszteron, vagy ösztron és
ösztradiol képződik. Szemben a nőklcel, férfiakban a
522 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése

mellékvese ké reg-eredetű szexu álszteroido k a lárcn d cl t hormonok gátolják a felsőbb szintek hormonszekréció-
fiziológiai jelentőségűek. ját (1. alább).

Androgénreceptorok. A célsejtek androgénrecepto- A GnRH-LH-tesztoszteron tengely. Az LH-szek-

rainak több izotípusa van . Ezek mind a tesztoszteront,
mind a dihidrotesztosztcront kötik, azonban affinitásuk
a két androgén iránt különbözik. A dihidrotesztoszte-
ronnak egyes szövetekben sokkal nagyobb affinitása van
a receptorhoz, mint a tesztosztronnak, és az 5a-dihidro-
tesztoszteron- receptor komplex hatásosabban kötődik a
célgén receptorkötő eleméhez (receptor-binding e le-
ment, RBE), mint a tesztoszteron-receptor komplex,
ezért emberben az 5a-dihidrotesztoszteronnak nagyobb
jelentősége van az androgén hatásokban, mint a tesz-
toszteronnak. E z t támasztják alá azok az esetek, ame-
lyekbe n az Sa-reduktáz enzim genetikailag hibás:
minthogy nem keletkezik 5a-dihidrotesztoszteron, viri -
lisatiós defe ktus következik be.
A tesztoszteron kötődése plazmafehérjékhez.
A tesztoszteron és az 5a-dihidrotesztoszteron - hason-
lóan több más szteroidhormonhoz - szekréciójuk után
a vérben plazmafehérjékhez kötődnek. A vérplazma
tesztoszteronkötő globulin ja (másik neve szexuálsztero-
id-kötő globu lin) nagy affinitással köti a tesztoszteront.
A fehérje plazmakoncentrációja alacsony, ezért az elvá-
lasztott tesztosz teronnak csak mintegy felét köti meg. A
plazma albuminfrakciója is képes tesztoszteront kötni,
réciót a dekapeptid GnRH (más néven LHRH) szabá-
lyozza: a GnRH-szekréció főbb vonásait a 31. fejezet-
ben ismertettük. A GnRH-t szecernáló sejtek egyrészt
az említett visszacsatolási hurok részei, másrészt egy sor,
a hypothalamust érő központi idegrendszeri informáci-
ót is kapn ak. A GnRH-sejteken konvergálnak többek
között a limbicus rendszerből (a1nygdala és hippocam-
pus), de a szagló és a vizuális rendszerből származó in-
formációk is.
A GnRH szekréciója epizodikus. A GnRH-pulzu-
sok hatására mind a két gonadotrop hormon, az LH és
az FSH szekréciója fokozódik; mind az FSH, mind az
LH szekréciója pontosan követi a GnRH- pulz usokat.
Emberben a GnRH-szekréciós epizódok közvetle-
nül nem vizsgálhatók, dc az LH-pulzusok megfelelő in-
dikátorai a GnRH-szekréciós epizódoknak. Fiatal férfi-
akban az LH-pulzusok 2-3 óránként ismétlődnek,
vagyis naponta 8-12 GnRH-/LH-pulzus következik be.
Az adenohypophysis gonadotrop sejtjei csak rövid ideig
vannak kitéve a magas koncentrációjú GnRH hatásá-
nak. Ez a rövid expozíció a gonadotropinok szekréciója
Limbicus rendszer Szaglórendszer Látórendszer

dc affinitása a szexuálszteroidok iránt sokkal kisebb; az

e
albumin plazmakoncentrációja azonban olyan nagy,
hogy a plaz ma globulinjához nem kötött tesztoszteron
[ HYPOTHALAMUS

t
l
jelcnté5s része albuminhoz kötődik. GnRH
(epizodikus)
i0
A Leydig-sejtel( hormonszekréciójának ADENOHYPOPHYSIS e
e e
szabá~ozása
LH FSH
A Leydig-scjtek szteroidszintézisét az adenohypophysis
luteinizáló hormonja (LH) szabályozza. LH-szek.réció
hiányában a Leydig-sejtek androgénszekréciója meg- HERE
szűnik.
Leydig-sejtek Sertoli-sejtek Csírasejtek
Az androgénelválasztás szabályozásában három
egymás alá rendelt szint szerepel: a hypothalamus
1
hypophysiotrop sejtjei, az adenohypophysis gonadot.rop
Tesztoszteron lnhibin
sejtjei és a here endokrin sejtjei (35-1. ábra). Az alacso-
Dihidrotesztoszteron
nyabb szint hormonelválasztása a magasabb szint hor- Ösztrogének
monelválasztásától függ, a hypothalamus GnRH-szek-
1
réciója irányítja a gonadotrop sejtek LH-szckrécióját, az
LH határozza meg a Leydig-sejtek androgénszekréció- 35 - 1. ábra
ját. A három szint visszacsatolt rendszert képez, a here- A hypothalamus~adenohypophysi s -h ere tenge ly kapcsolatai
 3 S. fejezel
szempontjából esszenciális: amennyiben a GnRH
szintje tartósan magas, a gonadotrop sejtek deszenziti-
zálódnak, a gonadotropin szekréciója megszűnik.
Egyes kóros esetekben szükségessé válhat a magas
LH- vagy tesztoszteronszek.réció visszaszorítása. Az
LH-, ezzel együtt a tesztoszteronszekréció mérséklésére
tartós hatású GnRH-analógokat (GnRI-I-szuperagonis-
ták) alka lmaznak.
A gonadotrop sejtek GnRH-val szembeni válasz-
készségének fenntartásához tartós pulzáló GnRH-hát-
tér szükséges. Hypothalamuseredetű GnRH-hiányban
(ha ez a háttér hiányzik) az adenohypophysis gonado-
trop sejtjei egyszeri GnRH adására nem válaszolnak go-
nadotropinszekrécióval, a gonadotrop sejtek GnRH-ér-
zékenységét csak hosszabb ideig tartó pulzáló GnRH-
kezelés állítja helyre.
Az LH-szekréciós epizódok a Leydig-sejtekben az
ismertetett androgénszek.réciós választ hozzák létre.
Az androgén szteroidhormonok gátolják a gonadotrop
sejtek gonadotropinszckrécióját. Emberben a here se-
bészi eltávolítását (kasztrálás) a negatív visszacsatolás
elmaradása miatt az LH-szint jelentős emelkedése kö-
veti. Az emelkedés mintegy 2 hónapon keresztül folya -
n1atos, ezt követően stabilizálódik a 1naximális értéken
az LH-szint. A negatív visszacsatolásért nagyrészt a
tesztoszteron felelős, de a gátlásban szerepe lehet más
androgéneknek és az androgénekből keletkező ösztro-
géneknek is.
Az FSH-inhibin tengely. A herék eltávolítását kö-
vetően az FSH-szint is emelkedik: ezért nem a sztero-
idhormonok hiánya felelős, hanem egy másik visszacsa-
tolási hurok, amely szelektíven szabályozza az ade-
nohypophysis FSH-elválasztását. Az FSH stimulálja a
here Sertoli-sejtjeiben az inhibin szintézisét. Az inhibin
- egy két a legységből álló fehérje- szekrécióját követően
az adenohypophysis gonadotrop sejtjeiben gátolja az
FSH szekrécióját. A visszacsatolt kör fiziológiás je-
lentőségét mutatja, hogy az inhibin in vivo semlegesíté-
se specifikus antitesttel az FSH plazmaszintjének emel-
kedéséhez vezet.
A hormonelválasztás
sza bá~ozásá ban bekövetkező
változások a pubertás alatt
Miután az első életévben a postnatalis androgénszekré-
ciós csúcs lezajlott (l. a továbbiakat és a 35-2. áhrát), a
gonadotrop hormonok és az androgének szekréciója na-
gyon alacsony szintre áll be. Enne.k hátterében valószí-
A férfi reproduktív mú'ködés neuroendokrin szabá~ozása 523
nűleg két mechanizmus szerepel. Az egyik ezek közül,
hogy az első életévtől kezdve a GnRH-szekréció köz-
ponti id~grendszeri gátlás alá kerül: ennek részleteit,
összefüggésben a női nemi fejlődéssel a 36. fejezetben
ismertetjük. A 1násik tény, hogy ebben a korai életsza-
kaszban n1ind a hypothalamus, mind az adenohy-
pophysis gonadotrop sejtjei különlegesen érzékenyek az
androgén hormonok iránt, és még a nagyon alacsony
tesztoszteron-/5a-dihidrotesztoszteron-szintek is hatá-
sosan gátolják a GnRI-I és az LH szekrécióját. Ezt a má-
sodik mechaniz1nust támasztja alá, hogy fiúkban a pu-
bertás előtt kényszerűségből elvégzett gonádeltávolítás
(kasztrálás) után a gonadotrop hormonok szintje a
plazmában ugyanolyan 1nértékben emelkedik, mint
felnőttkorban elvégzett gonadectomia után.
A 6-7. életév körül, azaz évekkel a voltaképpeni ne-
mi érés megkezdődése előtt, a mellékvesekéreg an dro-
génszek.réciója fokozódik (adrenarche, 1. a 34. fejezetet),
amelynek oka ismeretlen. Ebben az időszakban azon-
ban a gonadotrop hormonok és a hereeredetű androgé-
nek szekréciója még alacsony szintű.
A pubertás megkezdődésénck első jele a GnRI-I-epi-
zódok változása: ebben az idóoen szűnik meg a Gnllli-
neuronok gátolt állapota (1. a 36. fejezetet). Mindkét go-
nadotrop hormon szekréciós epizódjainak amplitúdója
az éjszaka folyamán jelentősen (és mérhetően) meg-
emelkedik (az LH-epizódok kifejezettebbek, mint az
FSH-epizódok). A pubertás egy későbbi szakaszában az
éjszakai és a nappali szekréciós epizódok kiegyen-
lítődnek. A 12. életév után követi a gonadotrop hormo-
nok. szekrécióját a here androgénszekréciója. Ettől az
időszaktól kezdve a vérplazma tesztoszteron- és 5a-di-
hidrotesztoszteron-szintje fokozatosan a felnőttkori ér-
ték.re emelkedik.
A pubertás alatt törvényszerűen érzelmi és hangula-
ti változások lépnek fel. A serdülők érzékenyek minden
külsé5 behatásra: nem tisztázott, hogy a pszichológiai
változások hátterében az idegrendszer működésének
megváltozása vagy a teljesen új szociális helyzethez va-
ló alkalmazkodás nehézségei, vagy e kettő együttesen
szerepel.
Az androgén hormonok hatásai
Az androgén hormonoknak androgén- és anabolikus
(voltaképpen anyagcsere-) hatásai vannak. Androgén-
hatáson a férfi reproduktív szervek, anabolikus hatáson
pedig az izomzat, a csontrendszer és néhány egyéb szö-
vet fejlődésére és növekedésére gyakorolt hatását értjük.
Az androgén hormonok szerepét a különböző életko-
rokban a 35-1. táblázatban foglaljuk össze. A spermato-
524 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése

genesis leírásával együtt ismertet- -

ro
~'
jük az androgén hormonok abban Születés e l őtt Első életév Pubertás Felnőttkor I dőskor
-
(/)
•ro
..--. N
betöltött szerepét. <::::. e
0 20 .lB

-E e
e
-----... \ 100 (/)
5 ' C0
Androgénhatások. Az első élet- E
\ ·~
évet követően, a pubertás előtt
- I
\ E

tesztoszteronelválasztás a lig van (a

nagyon alacsony tesztoszteron- 10
E
=
e -- I
I
I
\
\
\
50 E
~

a.
(/)
•Q)
N
• Q)
~

2,5 I
szint negatív visszacsatolással sza- .:2
I E ~
0.... Q)
bályozza a gonadotropinelválasz- I a_
(/)
I
tást, l. előbb) . A p ubertáskori I
I
fejlődésbe n viszont meghatározó
jelentősége van az androgéneknek:
A pubertás alatt a tesztoszteron és
1. 2. 3.
Trimeszter
1 t
10 17 40 60 80 Születés 1
utáni évek
Születés
az 5a-dihidrotesztoszteron irányít-
ják a férfi/hím nemi szervek és másodlagos nemi jelleg 35-2. ábra
fejlődését. (A további leírásban nem teszünk különbséget A tesztoszteronszekréció és a spermiumprodukció változásai
az 5a-dihirotesztoszteron és a tesztoszteron hatásai és az az intrauterin és a postnatalis életben
ezekben szereplő receptortípu sok között.) A nemi érés Wilson J. D. és Foster D. W. szerk. ( 1992): Williams' Textbook of En-
után az androgén hormonok tartják fent a spermatoge- docrinology 8. kiadás. W.B. Saunders, Philadelphia alapján
nesist és a !Qalakult nem i jelleget. A tcsztoszteronelvá-
lasztás életkori változásait a 35-2. ábrán mutatjuk be.
A pubertás során m egnövekszik a h ere, a herezacskó, ség. A pubertással jelennek meg az éjszakai erectiók (1.
a penis, a herezacskó bőre redőzötté válik. M egindul a alább).
spermatogenesis: ennek jeléül a fiúk vizeletén ek centri- A pubertás m egváltoztatja a szőrzet jellegét. A hón-
fugált üledékében spe rmiumok jelennek meg. Kialakul alj- és szeméremszőrzet - amely az adrenarche alatt
a prostata, a mellékhere és az ondóhólyag végleges állo- kezdett növekedni - jellege megváltozik: a szőrszálak
mánya, ezen mirigyek ad dig nyugvó hámja szecernáló göndörödnek, vastagodnak, a szőrzet sűrűbbé válik. i\
hámmá alakul át. pubertás végére a szemérems zőrzet ék alakban felterjed
Jellemző a pubertásra a n emi vágy (libido) megjele- a köldök felé (ez élesen különbözik a felül vízszintes vo-
n ése, továbbá a n emi aktusra (közösülésre) való képes- nalban végződő női szeméremszorzettől). Megjelenik a

35-1. táblázat
A nemi fej l ődés, nemi funkciók és az androgén hormonok kapcsolata

,
Eletkori szakasz Androgénszint Az androgén hormonok szerepe

Nféhen belüli 2. trimeszter Magas Ivarszervek kialakulása

~

Születés utáni év Atmenerileg magas ? Az ivarszervek késó'bbi fejlődésének előkészítése

A 2. életévtől a pubertás kezdetéig Nagyon alacsony A gonadotropinszekréció visszaszorítása
A pubertás időszaka Fokozatosan emelkedik Spermatogenesis megindítása
Külső nemi szervek fejlődése
Másodlagos nemi jelleg kialakítása
Járulékos külső elválasztású mirigyek szekréciójának megindítása
A korai felnőttkortól az öregkorig Tartósan magas Spermatogenesis fenntartása
Járulékos mirigyek állományának fenntartása
Előrehaladott kor Lassan csökken

A? arra utal, hogy az androgének feltételezett funkciója nem bizonyított

 3 S. fejezet • A férfi reproduktív működés neuroendokrin szabá!Yozása
bajusz, a szakáll, a haj homlokvonala a férfire jel-
lemzően visszahúzódik. A szőrzet a törzsön és a végta-
gokon is növekedésnek indul.
Anabolikus hatások. A pubertás előtt a hossznöveke-
dés átlagosan 5 cm évenként; ez a pubertás alatt évi 8 cm
körüli értéket ér el. A hossznövekedés felgyorsulásában
valószínűleg szerepet játszik a tesztoszteron GB-szek-
réciót fokozó hatása. Az izomzat növekedésnek indul, a
férfiak izomzatának fej lettsége az androgének anaboli-
kus hatásának következménye. Az androgén hormonok
szükségesek a normális csontdenzitás kialakulásához.
Megnövekedik a gége, megvastagodnak a hangszalagok,
ezek következtében mélyül a hang.
Az androgénhormon-molekulákon véghezvitt kémi-
ai módosításokkal kicsiny androgén-, de kifejezett ana-
bolikus aktivitású anyagok előállítására törekednek,
amelyekl{el azután a versenysportokban illegális előnyre
tehetnek szert.
Androgénhormon·hiány. Az orvosi gyakorlat ese-
tenként kénytelen felnőttkorban elvégezni a gonadecto-
miát (ennek oka többnyire valamely rosszindulatú da-
ganat). E zt követően a prostata és az ondóhólyagok sor-
vadnak, szekréciójuk megszűnik. Androgénhiányban az
izomzat visszafejlődik. Ezek a változások androgén
hormonok adagolásával visszafordíthatók. Más pt1ber-
tásl{ori változások viszont irreverzíbilisek, így pl. a ki-
fejlődött gége androgén hormonok hiányában sem
fejlődik vissza. A szakáll növekedése valamelyest lassul,
de nem szunik meg. A nemi vágy fokozatosan csökken,
és a kasztrálás után néhány évvel teljesen meg is szűn­
het. A ne1ni potenciát androgén hormonok adagolása
helyreállíthatja.
A here gametogenetikai
funkciója (spermatogenesis)
A gametogenesis stratégiájában és életkori időzítésében
jelentős k.ülönbség van a két nem között. F érfiakban az
őssejtek mitotikus fazisa a pubertást követően - bár vál-
tozó intenzitással - az egész élet során fennáll. Ezzel el-
lentétben nőkben a mitotikus fázis a méhen belüli élet-
ben befejeződik (l. a 36. fejezetet).
A spermatogenesis folyamatában a primitív csírasej-
tekből (őssej tek, spermatogoniumok) kialakulnak a
haploid (1 n DNS-tartalmú), önálló mozgásra és meg-
terrnékenyítésre képes, érett spermiumok (spermatozo-
onok) . Az őssejtek~ önreprodukcióra .képesek, ezek osz-
525
lásai tartják fent a spermatogoniun1állományt. A diffe-
renciálódási folyamatba lépő sejtek oszlásakor a leány-
sejtek szétválása nem teljes, a keletkező sejteket (sper-
matocyták) vékony sejtplazmahidak kötik össze. A to-
vábbi oszlások során összefüggő sejtekből álló „csapa-
tok" („cohorsok") keletkeznek. A további érési folyama-
tokon már a „csapat" együttesen m egy keresztü l.
A spermatogenesis meiotikus fázisa végén keletkező
haploid sejtek a spermatidák. Az utolsó fázisban ala-
kulnak át a kerek spern1atidák érett spermiumokká.
Emberben az érett spermiumok teljes kialakulása a
spermatogoniumokb61 mintegy 70 napot vesz igénybe.
A spermatogenesisnek az A-vitamin nélkülözhetetlen
tényezője. Az A-vitamin a fejlődő csírasejtek magjában
lévő retinoidreceptorhoz kötődik, és a génexpressziót
szabályozza. Hiányában a spermatogenesis károsodik, a
herecsatornácskák degenerálódnak.
A spermatogenesis intenzitása a 20. és a 60. életévek
között keveset változik. Időskorban azonban a napi
spermiumképzés, valamint a spermiumok motilitása
csökken, ezenkívül megnövekszik a rendellenes spern1i-
umok aránya.
A spermatogenesis optimális
hőmérséklete
A herezacskóban elhelyezkedő here hőmérséklete né-
hány fokkal alacsonyabb, mint a rectalis hő1nérséklet.
Az alacsonyabb hőmérséklet a spermatogenesis szem-
pontjából esszenciális; a szervezet átlagos maghőmér­
sékletén (37,5 °C-on) a spermatogenesis jelentősen ká-
rosodik. Ilyen következménnyel jár, ha a herék fejlődé­
sük során nem szállnak le a herezacskóba (kryptorchis-
mus). Az alacsonyabb herehőmérséklet egyik oka, hogy
a scrotun1ban elhelyezkedő herék~et a környezet hűti.
Egy további ok a hőkicserélés a herébe áramló és az on-
nan eláramló vér között (ellen áramlásos hoki cserélés):
. . / .
az arter1a spermatica es a venae spermaticae egymas
/
szomszédságában futnak, és a heréből elfolyó vénás vér
hűti az artériás vért.
A Sertoli-sejtek szerepe
a spermatogenesisben
A spermatogenesis a herecsatornácskákban (tubuli se-
miniferi contorti) folyik. A herecsatornácskák a retc
testise n, majd a ductuli efferentes testisen keresztül a
mellékhere vezetékében egyesülnek, és ezen utóbbi
 -
526 VI. rész A neuroendokrin rendszer működése

folytatódik az ondóvezetékben, a ductus d eferensben partmentben elhelyezkedő pólusához, az adluminalis

(35-3. ábra) .
A herecsatornácskákat lamina basalis veszi körül,
amely elválasztja azokat a peritubularis struktúráktól. A
lamina basalisra támaszkodnak, és egészen a lumeníg
érnek a spermatogenesis kulcsfontosságú elemei, a Ser-
toli-sejtek, amelyek voltaképpen a herecsatornácskákat
bélel() specializált hámsejtek.
A spermatogenesis során a spermatogoniumokból
fejlődő csírasejtek a lamina basalis fe lől, két Sertoli-sejt
között, azok membránjával sorozatos kölcsönhatásokat
kialakítva egyre közelebb kerülnek a herecsatornácskák
lumenéhez (35-4. ábra), majd a megérett spermiumok le-
válnak a Sertoli-sejtekről és tovasodródnak a lumenben.
A Sertoli-sejt-barrier. A Sertoli-sejtek közötti junk-
cionális ko1nplexek szorosan zárnak (zonula occlu-
de ns), a jl1nkcionális kapcsolat impermeábil is. A zonu-
la occludens távol a lumentől, a sejt bázisánál van, ezek
az összeköttetések permeabi litási barrierrel elválasztott
kompartmenteket alakítanak ki. A permeabilitási barri-
ert Sertoli-sejt-barrierként ismerjük, említik vér-here
gátként is. A junkcionális komplex alatti (a men1brana
basalis felé eső) kom partment a bazális, a junkcionális
kompartn1ent felett] (a lumen felé eső) az adluminalis
kompartment. A peptidhormonok és a növekedési fak-
torok szabadon hozzáfé rnek a Sertoli-sejt bazális kom-
kompartmentben elhelyezkedő pólushoz viszont nem
jutnak el a barrieren kívüli (a vérből és az interstitium-
ból származó) hormonok, parakrin szekrétumok és im-
munglobulinok; az ebben a kompartmentben elhelyez-
kedő fejlődő csírasejtek „védett környezet"-hen foglal-
nak helyet.
A herecsatornák peritubularis struktúrája. Az
egyes herecsatornákat többrétegű peritubularis struktú-
ra választja el az interstitiumtól. A peritubularis struk-
túra és a herecsatornácskák funkcionálisan is kapcsolód-
nak; a Sertoli-sejtek funkcióját és következésképpen a
sperm atogenesis teljes folyamatát a peritubularis struk-
túrából jövő kémiai információ is szabályozza. A lami-
na basalis külső oldalán kontraktilis myoid sejtek háló-
zata helyezkedik el. A myoid sejteknek tesztosztero n-
szabályozás alatt álló szekréciós funkciójuk van. Az el-
választott fehérjék részt vesznek a spermatogenesis
fenntartásában és irányításában: a myoid sejtek választ-
ják el a P-Mod-S-nek nevezett parakrin szabályozó fak-
tort. Ez a fehérje a Sertoli-sejtek differenciálódását és
Aherecsatorna lumene

Sertol i-seltek
-e::
Q)
E
t:
~
CL
Plexus pampiniformis - __ E
0
.!le:
Arteria spermatica i nt~rna (/)

- -- ~
e::
Vas deferens - _ E
::J

-- --
Q)
-e::
{) •
.!!? E ---"--+-
' n;j t '
__.,<'--=--.:!.>'...._,,.-.::...------->< .____
, ... '
~ ~ ~e' __..-- - 'S'"'"'"~----=-=
co E I ,....... \
0 I , , •
.!le:
/
-- - Spermatogon1um
Szoros kapcsolat (junkcionális komplex)

Caudaepididymis - - - - - -
35-3. ábra
A férfi gonád vázlatos szerkezete
35 4. ábra
A Sertoli-sejtek, a bazális és adluminalis kompartmentek váz-
lata
Az ábrán a membrana basalis felett három szomszédos Sertoli-sejlet
--- --- tüntettünk fel. Az egymással érintkező Sertoli-sejtek közötti junkciók
a fejlődő csírasejtek és a vér között impermeábilis gátat képeznek
EPIDIDYMIS (Sertoli-sejt-barrier). A barrieren kívül (az ábra alsó részén) a bazális,
a barrieren belül (az ábra felső része) az adluminalis komparlment he-
!Yezkedik el. A bazális és az adluminalis kompartmentek közötti bar-
riert szaggatott vonal jelzi

3 5. fejezet • A férfi reproduktív működés neuroendokrin szabá!Yozása
funkcióját modulálja (innen kapta nevét, peritubular
niodulation of Sertoli cells") .
A Sertoli-sejt és a fejlődő csírasejtek közötti
kapcsolatok. I<.ét szomszédos Sertoli-sejt összekap-
csolódása elválasztja egymástól a bazális kompartment-
ben lévő spermatogoniumokat az adluminalis kompart-
mentben elhelyezkedő differenciáltabb sejtektől. Asper-
matogenesis során a fejlődő csírasejtek a bazális kom-
partmentből a Sertoli-sejt-barrieren keresztül átjutnak
az adluminalis kompartmentbe.
Hogyan kerülnek át a sejtek az adluminalis kom-
partmentbe? A Sertoli-sejtek membránja folyamatosan
átépül, a zonula occludens felnyílik és más h elyen újra-
képződik, ezzel a sejt-sejt junkciók átrendeződnek. A
Sertoli-sejt cytoskcletonja nagyfokú plaszticitással ren-
de lkezik. Az érésben lévő csírasejtek membránjuk felis-
merő elemein keresz,tül a Sertoli-sejt memb ránjához
kapcsolódnak. Eközben a határoló Sertoli-sejtek a csíra-
sejtek alatt mindkét oldalról nyúlványokat bocsátanak ki.
Amikor ezek a nyúlványok elég közel kerülnek egymás-
hoz, membránjaik fuzionálnak, és intercelluláris junkci-
ót képezve rögzülnek (l. a 35-4. ábrát). A junkciók kiala-
kulása elválasztja az érésben lévő csírasejteket a bazális
kompartmenttől, a spermatocyták átkerülnek az adlumi-
nalis kompartmcntbe. Ebbe a „védett környezet" -be való
kerülés a meiosis teljessé válásának feltétele.
A fejlődő csírasejtek a Sertoli-sejtek mély recessusai-
ban helyezkednek cl, és minden szükséges anyagot, va-
lamint információt a hozzájuk csatlakozó, velük sejt-
sejt kapcsolatban álló Sertoli-sej tből kapnak meg. A
Sertoli-sejteknek parakrin szekréciós működése van ,
amit a tesztoszteron irányít. A fehérjetermészetű fakto-
rok a környezetükben lévő csírasejt működését szabá-
lyozzák, és nélkülözhetetlenek a spermatogenesis érési
folyamataiban. A fejlődő és az érett csírascjtcken nincse-
nek hormonreceptorok.: a hormonok k.özvetlenül a Ser-
toli-sejtekre hatnak, és a csírasejtek csak a velük kapcso-
latban álló Sertoli-sejten keresztül kapnak „ins trukci-
ók"-at
A adluminalis kompartmenten -belül a fejlődési ala-
kok egyre inkább a lumen felé sodródnak. Mozgatásuk-
ban a Sertoli-sejt alakváltozása sze repel, amelyet a
cytoskeleton működtet.
A spermatogenesishez szükséges
hormonok
A pubertás alatt meginduló spermatogenesishez normá-
lis gonadotrophormon- (LH- és F SH-) elválasztás
szükséges. Az F SH-sz.ekréció megszűnése a spern1ato-
.
,~ ..
527 ~ J5·'
lilo-'f'f'' -
gencsis megszűnéséhez vezet. A spermatogenesishez az
FSI-I-n l<..ívül androgén szteroidokra is szükség van; az
-
androgénszekréció viszont az LH-elválasztástól függ.
Az FSI-1 és az LH együttes hiánya a here működésének
megszűnésével, a here atrófiájával jár.
Az adenohypophysis pubertás előtti eltávolítását kö-
vetően, vagy az adenohypophysis gonadotrop funkciójá-
nak hiányában (hypogonadotrop hypogonadismus)
nem indul meg a spermatogenesis. Ebben az állapotban
a tesztoszteronszubsztitúció önmagában hatástalan;
F SH és tesztoszteron együttes adagolása azonban hely-
reállítja a normális gametogenesist. Ha azonban a gona-
doLrop hormonok szekréciója a pubertás után válik elég-
telenné (azaz ha egyszer már működött a gametogene-
sis), közvetlenül a hypophysectomia után a csírasejtek
degenerálódnak, a meiosis vagy a postmeiosis állapotá-
ban lévő csírasejtek eltű nnek. Ebben az akut gonadotro-
pinh iányba n tesztoszteron egymagában helyreállítja a
spermatogenesist. I<.rónikus gonadotropinhiányos álla-
potban a here emberben és kísérleti állatokban egyaránt
sorvad. Az atrófia nem csak a Leydig-sejtekre, hanem a
herccsatornácskákra is kiterjed. Ebben az állapotban a
spermatogenesis újraindításához már mind FSH, mind
pedig tesztoszteron szükségesek.
A hypophysectomiát követő állapot analízise alapján
kialakult jelenlegi nézetünk szerint a mennyiségileg ki-
elégítő spermatogenesis fenntartásához mind teszto-
szteronra, mind pedig F SH -ra szükség van. Emberben
hosszabb időn keresztül egyedül tesztoszteronnal nem
leh et a normális mértékű spermatogenesist fenntartani.
A tesztoszteron hatékonysága is FSH-függő: F SH nö-
veli a tesztoszteronreceptorok szán1át.
A spermatogenesis végső eseményei
A spermatogenesis végső szakaszában a spermiumok ki-
kerüln ek a Sertoli-sejt mély recess usaiból, az addig
plazmahidakkal összekötött spermiumok szétválnak, az
önállóvá vált spermiumok leválnak a Sertoli-sejtről. A
herecsatornácskákban a Sertoli-sejtek folyadékot is vá-
lasztanak el, a szekrétum lassan továbbmossa a spermi-
umokat a rete restis csatornáiba. A továbbítást a hcrccsa-
tornácskákat körülvevő myoid sejtek periodikus össze-
húzódása, vala1nint a herét burkoló simaizomzat kont-
rakciója segíti elő.
A kifejlett spermiumok. A fejlődés végső szakaszá-
ban a spermatida sejtplazmájának nagy része eltűnik,
phagocytosisnak esik áldozatul, az eredetileg kerek sejt
egyre elnyújtottabbá válik, a kicsinnyé váló mag a sejt
egyik végére („fej") húzódik. Ezen a póluson alakul ki a
528 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
megtermékenyítésben alapvető szerepet játszó acrosoma
(„acrosom asapka", ez tartalmazza azokat az enzimeket
és proenzimeket, amelyek segítségével a spermium átjut
a petesejtet körülvevő rétegeken, l. a 36. fejezetet.) A fej-
jel ellentétes póluson alakul ki a mozgást létrehozó fla-
gellum („farok"). A fej és a farki rész között egy mito-
kondriumokból álló hüvely („köztes darab", „mid pie-
ce") szedődik össze. (A mitokondriumok biztosítják a
sejt mozgásához szükséges energiát.).
A mellékhere szerepe. A rete testisben össze-
szedődött herecsatornácskák a ductuli efferentes testisen
keresztül a mellékhere (epididymis) csatornarendszeré-
ben folytatódnak. A h ámsejtek folyadékot szecernálnak.
A mellékhere androgénhormon-dependens szerv, tesz-
toszteron hiányában sorvad. A vezetéket proximalisan
(a here feléli) inkább kontraktilis m yoid sejtek, distali-
sabban, a ductus deferens felé haladva egyre differenci-
áltabb és nagyobb méretu simaizomsejtek veszik körül.
A vezetékben jutnak el a spermiumok és az elválasztott
folyadék a ductus deferensbe. Emberben a spermiumok
12-24 napig tartózkodnak a mellékherében. A mellék.-
herében egy időben található spermiun1oknak mintegy
fele van a mellékhere farkában, és a szexuális aktus so-
rán innen ürülnek ki az ondósejtek. A mellék.herében
való tartózkodás időtartama a szexuális aktivitás frek-
venciájától függ, de független az életkortól.
A mellékhere fejéhez érkező spermiumok még mind
saját mozgásra, mind megtermékenyítésre képtelenek (a
termékenyítőképesség a petesejtbe való behatolás képes-
sége) . A mellék.herében töltött idő alatt jelenik meg sa-
ját, továbbító jellegu mozgásuk, a mellékhere testében
lévő spermiumoknak egyre nagyobb hányada mozgás-
képes. A mellék.herében válnak képessé a spermiumok a
petesejttel va ló interakcióra. Az önálló mozgásképesség
és a termékenyítőképesség egymástól függetlenül meg-
jelenő tul ajdonságok.
A férfi nemi aktus élettana
A nemi aktusnak két fő szakasza van: az első szakasz a
nemi éri ntkezést megelőző és kísérő merevedés, azaz
erectio, amely lehetővé teszi a hímvessző (penis) beha-
tolását a hüvelybe (vagina). A nemi érintkezés alatt kö-
vetkezik be a második szakasz, az ondó (semen) ürítése
(ejectio), amely két fázisban zajlik, az első az emisszió,
a második az ejaculatio. (Az emisszió során a spermiu-
mok és a mirigyek szekréciós termékei (ondó, semen)
bekerülnek a proximalis urethrába; az ejaculatio az on-
dó kilövellése az urethráb.ól.) Az ondóürítés pszichés iz-
galom vagy a penis mechanikus ingerlésének hatására a
hüvelybe való behatolás nélkü l is létrejöhet.
Az erectio
Az erectio során a penis vértartalma megnövekszik. Ez-
zel a penis térfogata a petyhüdt (flaccid) állapothoz vi-
szonyítva kb. nyolcszorosára nő, a belső nyomás fokozó-
dása következtében a penis merev lesz, ezálta l alkalmas-
sá válik a hüvelybe való behatolásra.
Az erectióban három erectilis struktúra játszik szere-
pet: a dorsalisan elhelyezkedő páros corpus cavernos um
és a ventralis corpus spongiosum urethrae, amely utób-
bi körülfogja az urethrát, és a glans penisben végződik.
A szerkezet átmetszeti képét a 35-5. ábra mutatja. A két
corpus cavernosumot vastag kötőszöveti lemez, a tunica
albuginea veszi körül, amelynek vastagsága a penis eler-
nyedt állapotában 2-3 mm. A tunica albugineát felépítő
kollagén- és rugalmas rostok hullámos lefutásúak, en-
nek következtében a tunica hosszúsága és felszíne az
erectio alkalmával jelentősen megnövekszik. A corpus
spongiosumot körülvevő kötőszöveti lemez ennél sok-
kal vékonyabb, a glanst pedig nem is borítja be. Az erec-
tilis struktúrák proxímalisan, a penis eredésénél a me-
dencecsonthoz rögzülnek, és az ott lévő harántcsíkolt
izmokhoz is kapcsolódnak. A corpus spongiosum proxi-
malis végét, a bulbust a m. bulbocavernosus veszi körül,
a két corpus cavemosum proximalis vége a m. ischioca-
vernosushoz rögzül.
Vena dorsalis profunda
1
Vena dorsalis superficialis 1
1
1
''
''
1
''
Vena circumflexa
''
''
'
'
'
Vena bulbourethralis '
Urethra
1
Corpus spongiosum
35-5. ábra
A penis átmetszeti képe, az erectilis szövetek elhelyezkedése
--
3 S. fejezet • A férfi reproduktív mlíködés neuroendokrin szabá!Yozása
Az erectilis szöveteken belül sinusoidok, endothel-
sejtekkel bélelt, vérrel telt üregek vannak: ezek térfogata
nő meg az erectio során. Az erectilis szövetek trabecula-
ris szerkezetűek, a trabeculákat rostos köt6szövet és si-
maizomzat képezi: ennek következtében a corpusok
szivacsos szerkezetűek, vér befogadására alkaltnasak. A
trabecularis simaizmok összehúzódási, illetve elernye-
dési foka szabja meg, hogy az üregek mennyi vért képe-
sek befogadni. A vértartalom növekedésének feltétele a
corpusok simaizomzatának neurogén ellazulása: a va-
sodilatator impulzusok nagyobb jelentőségre tesznek
szert, mint a vasoconstrictor impulzusok.
Nemi izgalo1n hiányában az arteriolák simaizmai
kontraháltak, a véráramlás minimális, csak nutritív célt
szolgál. A vénákon keresztüli eláramlás teljesen szabad.
Ebben az állapotban a trabecularis simaizmok csak
részlegesen összehúzódott állapotban vannak: ezt mu-
tatja, hogy különböző kellemetlen ingerek, pl. hideg víz
vagy nagyobb izgalom hatására a penis térfogata anyu-
galminál is kisebb lesz. A simaizmok összehúzódását
szimpatikus noradrenerg impulzusok a 1-receptorokon
keresztül közvetítik.
Az erectilis szövetek vértartalmát az artériás vérbeá-
ramlás és a vénás elfolyás pillanatnyi egyenlege határoz-
za rr1eg. Az erectio létrejöttében mind az artériás be-
áramlás fokozódása, mind a vénás eláran1lás csökkenése
szerepet játszik. A két tényező azonban az erectio egyes
fázisaiban eltérő jelentőségű (35-2. táblázat), és a két
corpus cavernosum és a corpus spongiosum véráramlá-
35-2. táblázat
Az erectio egyes szakaszai
Szakasz Elnevezés
" 0." Petyhüdt (fiaccid)
1. Latens erectio (telodési szak)
2. Növekedés(rumescentia szakasz)
3. Teljes erectio
4. Rigid crectio
529
sa a közöttük lévő anatómiai eltérések miatt szintén kü-
lönbözik (l. alább).
Az erectio fázisai. Az erectio kezdeti, latens fázis.á-
ban az arteriolák és a trabecularis simaizmok ellazul-
nak. Az ellazulás csökkenti az ellenállást, a vér beáram-
lása fokozódik,, de a vénás elá1·a1nlás ezzel nagyrészt lé-
pést tud tartani. A penis meghosszabbodik, de belső
nyomása még nem emelkedik. Az erectio további fázisa-
iban a corpus cavernosumok az arteriolák elle11állás-á-
nak további csökkenése, a trabecularis simaizomzat
folytatódó ellazulása követk~eztében gyorsan telődnek. A
tunica albuginea megfeszül, az intracavernosus nyomás
megközelíti az artériás nyomás értékét. A megnöveke-
dett térfogat a venulákat a megfeszült tunica albugineá-
hoz nyomja: az összenyomott vénák ellenállása nő, a vé-
nás eláramlás a két corpus cavernosumból akadályozott.
Ebben az állapotban a m. ischiocavernosus és bulboca-
vernosus (harántcsíkolt izmok) akaratlagosan vagy ref-
lexesen összehúzódnak, és az összehúzódás tovább fo-
kozza, esetenként az artériás nyon1ás fölé emeli a peni-
sen belüli nyomást: ez a rigid erectio szakasza. Ebben az
állapotban a két corpus cavernosumban az áramlás
1negszűnik, áramlás nélküli kvázizárt rendszer jön létre.
A corpus cavernosumokkal ellentétben a glans n1egduz-
zadása magas áramlási érték mellett következik be,
minthogy az elfolyás nem akadályozott. A teljes erectio
állapotában a penis tengelye a hasfal síkjával hegye.sszö-
get zár be.
jellemzői
Összehúzódott trabecularis simaizomzat
l{ontrahált artériák és arteriolák
Szabad vénás elfolyás
Alacsony szintű véráramlás
Megnövekedett be- és eláramlás
Változatlan intracavernosus nyomás
A pcnis meghosszabbodása
Jelentős beáramlásfokozódás
Intracavernosus nyomás nő
Erectio
A trabecularis izomzat teljesen ellazul
A corpora cavernosáhól megszűnik a vénás eláramlás
Az intracavcrnosus nyomás megközelíti a szisztolés nyomást
Bulbo- és ischiocavernosus izmok kontrakciója
Az intracavernosus nyomás a szisztolés nyon1ás fölé emelkedik
530 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
Az erectio kiváltásának efferens idegi mecha-
nizmusai. Az arteriolákat és a trabecularis simaizmo-
kat sacralis paraszimpatikus (S 2-S4) és szimpatikus
(Th 10-'fh 12) idegrostok idegzik be; a lumbosacralis ré-
gió vázizmai szomatomotoros beidegzést (S2- S4 szeg-
mentumokban elhelyezkedő motoros neuronokból,
Onuf-fele n1ag) kapnak. Az erectio létrejöttében a fősze­
repet a sacralis paraszimpatikus beidegzés játssza: em-
berben az S2-S4 elülső gyökök elektromos ingerlése
erectiót vált ki. Valamennyi efferens axon a nervus pu-
dendusban már összekeveredve halad a penis felé. Az
erectilis mechanizmusok kutatása során „tisztán" szim-
patikus és paraszimpatikus hatásokat csak akkor lehet
kiváltani, ha az axonokat a plexusokba lépésük előtt in-
gereljük.
Az erectio kiváltásának legfontosabb té-
nyezője. Az erectio létrejöttében a legjelentősebb té-
nyező a nitrogén-monoxid (NO) felszabadulása és ha-
tása. A NO a nitroxiderg paraszimpatikus axonvégzé)dé-
sekből és feltehetően a paraszimpatikus kolinerg rostok-
ból származó ACh hatására az endothelsejtekből szaba-
dul fel. A nitrogén-monoxid-szintetáz mind a para-
szimpatikus idegvégződésekben, mind az endothelium-
ban kimutatható. A szintetáz farmakológiai gátlása
megak,adályozza a paraszimpatikus idegek elektromos
ingerlésével kiváltható merevedést.
A 7. fejezetben leírtuk, hogy az NO a simaizomsejte-
ken belül fokozza a cGMP-szintet, és ezen utóbbijzom-
ellazító hatású. A cGMP hatásának a cGMP-foszfodi-
észteráz enzim vet véget. Az elmúlt évtizedben az impo-
tenciák kezelésében áttörés következett be: a cGMIJ-
foszfodiészteráz hatását bénító szintetikus vegyületek
(az 5. típusú enzimet közel szelektíven gátló sildenafil)
meghosszabbítják a cGMP hatását, simaizom-ellazulást
váltanak ki, ezáltal elősegítik, ill. megnyújtják az erectiót.
Az erectio kiváltódásának járulékos tényezői. A
paraszin1patikus végződésekben vazoaktív neuropepti-
dek is kimutathatók. Ezek közül a vazoaktív intestinalis
peptid (VIP) értágító hatásának szerepe lehet az erecti-
óban: a VIP mind a trabecularis simaizmokat, mind az
arterioláka t ellazítja.
A paraszimpatikus axon terminalisokban ACh-tar-
talmú vesiculák és kol in-acetiláz mutatható ki; a be-
idegzett szövetben aceti1-kolin-észteráz és m-ACh-re-
ceptorok vannak jelen. I<ísérletes körülmények között
intracavernosusan adott ACh erectiót képes kiváltani. A
kolinerg hatásnak két mechanizrnusa lehet. Az egyik le-
hetőség, hogy ACh hatására az endothelsejtekből rela-
xáló faktor N O szabadulna fel (1. eléSbb). A másik le-
hetőség, hogy az ACh a szimpatikus noradrenerg ideg-
végződéseken lévő m-ACh-receptorokra hatva gátolja a
noradrenalin felszabadulását, ezzel csökl(enti az erecti-
ót ellensúlyozó tónusos noradrenerg ingerületeket. Fizi-
ológiás körülmények között azonban atropin nem befo-
lyásolja az erectiót; a kolinerg mechanizmus részleges
szerepet játszhat, de nem lehet kizárólagos.
Bár a paraszimpatikus ingerületek fiziológiás je-
lentősége az erectio létrejöttében domináns, úgy tűnik,
hogy ez az út nern kizárólagos. A Th 12 szegmentum
alatti gerincvelői harántsérülések után m ind emberben,
mind műtött kísérleti állatokban a szimpatikus idegek
közvetíthetnek ·pszichogén erectiót (állatban a tüzelő
nőstény szaga képezheti az ingert): a mechanizmus fel-
tehetően a postganglionaris neuronokon elhelyezkedő
a.2-receptorokon keresztül érvényesül, gátlódik a vaso-
constrictor tónus. Ez a mechanizmus nem elengedhe-
tetlen az erectio létrejöttéhez, mert teljes sympathecto-
mia nem befolyásolja az egyébként ép idegrendszerű kí-
sérleti állatokban a merevedést.
Normális körülmények között az erectio létrehozá-
sában valamennyi beidegzés összehangoltan vesz részt.
Erectiót kiváltó afferens ingerek. Ébrenlét állapo-
tában az ingerek k.ét, egymást megerősítő fajtája válthat
ki erectiót. Ezek közül az első, valószínűleg fontosabb
ingerfajta a központi idegrendszer magasabb régióihoz
kötött. Emberben az ingerel(et a különböző erotikus lát-
ványok, hangingerek, olvasott vagy hallott szövegek ké-
pezik. Ezek 1nellett emberben jelentős tényezé) még a
képzelet, a tisztán pszichés, gondolati indítás. Az állat-
világban az erectiót első helyen a specifikus szagingerek,
a szaglórendszer ingerülete váltja ki. Ezek az ingerek
emberben is szerepelhetnek, jelentőségük ugyan kisebb,
mint az állatvilágban (bár a l(ülönböző illatszereket a
nemi vágy felkeltésére az ókortól kezdve alkalmazzák).
Az erectio kiváltásának második lehetősége a külső
nemi szervek (vagy alkalmanként más testtájél{ok) ideg-
végződéseinek taktilis ingerlése, a1nely reflexfolyamatot
vált ki. A reflexív a sacralis gerincvelőben csatolódik át.
A reflex a pszichés ingerektől függetlenül is kiváltható.
A reflex akkor is működőképes, ha sérülés következté-
ben a sacralis gerincvelő összeköttetése a felsőbb szin-
tekkel megszakadt. Normális körüln1ények között a két
mechanizmus - a nemi aktus előtt és alatt - együttesen
működik.
Az alvás alatti erectiók a pubertás kezdetén jelennek
meg (valójában a férfi pubertás első jelei közé tartoz-
nak), és ettől kezdve az egész élet során megmaradnak.
Az éjjeli erectiók az alvás REM-fázisát kísérik (REM az
angol rapid eye movement, gyors szemmozgásol( rövidí-
tése, l. a 45. fejezetet), egyéb jellemző autonóm reakci-
ókkal esnek egybe, és gyakran társulnak erotikus álmok-
-
3S. fejezet • A férfi reproduktív működés neuroendokrin szabá!)lozása
kaJ. Az impotenciák okának tisztázásában támpontot
szolgálta t az éjjeli erectiók megléte vagy hiánya: az első
esetben az impotencia pszichés, az utóbbi esetben való-
színűleg organikus eredetű.
Az emisszió és az ejaculatio
A nervus pudendus a benne futó efferens autonóm és
szomatomotoros rostok 111ellett afferens axonokat is tar-
talmaz. A nemi aktus során a penis ritmikus mozgása,
súrlódása a hüvelyben egyre nagyobb intenzitással in-
gerli a penis mechanoreceptorait, és a befutó crescendo
jellegű ingerületek részben Ludatosuló érzeteket, rész-
ben reflexválaszokat váltanak ki. A mechanoreceptorok-
ból kiinduló impulzusokat támogatják a szomatoszen-
zoros rendszerből származó további taktilis, látási és
hallási ingerületek, továbbá a pszichés izgalom, de a ne-
mi aktusban aktívan részt vevő vázizmokból származó
afferens ingerületek is.
A rnechanoreceptorok ingerlésének vezető szerepe
van mind a bekövetkező reflexek, mind a tudatosuló ér-
zetek kiváltásában: az emisszió és az ejaculatio retlexfo-
lyamatok, a tudatosuló érzetek az orgazmusnak neve-
zett emocionális tetopontban (climax) teljesednek ki.
Amikor az izgalmi állapot elért egy bizonyos intenzi-
tást (ennek küszöbértéke egyénenként változó, és ugyan-
abban a személyben is változhat), motoros válasz, emisz-
szió jön létre: a spermiumok és a mellékhere-szekrétum
a proximalis urethrába továbbítódik. A:z emisszió a duc-
tus (vagy vas) deferens simaizomzata ritmikus összehú-
zódási hullámainak következménye. Az összehúzódáso-
kat szimpatikus idegi impulzusok váltják ki: úgy tűnik,
hogy az idegvégződésckből felszabadult ATP által inge-
relt purinerg receptorok fontosabb szerepet játszanak,
mint a noradrenalin egyidejű felszabadulása által stimu-
lált a 1-receptorok. Ezt követően a prostatában és a vesi-
cula scminalisokban lévő simaizomelemek szintén össze-
húzódnak, és ezen utóbbi mirigyek szekrétuma is hozzá-
adódik a végső ejaculatumhoz, az ondóhoz (semen).
A további reflexet az urethrában lévő folyadék váltja
ki; ennek az ingerlő hatása összehangolódik a folyama-
tos taktilis és egyéb ingerekkel. A folyamat meghatározó
része a ductus defcrens simaizomzatának összehúzódá-
sa, amelyhez hozzáadódnak egyes vázizmok (m. ischio-
cavernosus, m. bulbocavernosus) ritmikus kontrakciói.
A ritmikus nyomáshullámok kilövellik az urethrából az
ondót: ez az ejaculatio folyamata. Normális körülmé-
531
nyek között az emissziót és az ejaculatiót emocionális
climax, az orgazmus szubjektív érzete kíséri.
A reflexív átcsatolódási helye a sacralis gerincvelő, dc
a gerincvelői reflexet mélyrehatóan ellenőrzik a közpon-
ti idegrendszer magasabb szintjei. Ezek a szintek módo-
sítják a spinalis reflexet, késleltetik az em issziót és az
ejaculatiót: az orgazmust a partner szükséglete szerint
lehet idé>zíteni (a férfi orgazmus általában előbb váltó-
dik ki, mint a női orgazmus, l. a 36. fejezetet, amelyben
részletesen ismertetjük a női szexuális reakciót).
A sacralis szint feletti gerincvelői harántlaesio eseté-
ben, ha a felszálló pályák inegszakadtak, a penis mecha-
noreceptoraiból jövő afferens impulzusok képesek a ref-
lex kiváltására, anélkül azonban, hogy tudatosulás, or-
gazmus jönne létre.
A nemi aktust a keringési és a légzési rendszer cres-
cendo típusú változásai kísérik. Nő a szívfrekvencia és az
artériás vérnyomás, a bőr kipirul, a légzés szaporább
lesz (hyperpnoe). Az orgazmus tetőfokán a vázizmok.
egyes csoportjai is összehúzódnak.
A nemi aktus befejezését követően a férfi - szemben
a nővel - egy időre nem képes újabb orgazmus elérésé-
re. Ez a refrakter szakasz azonban nagyon széles egyedi
változatosságot rr1utat: fiatalkorban általában sokka l rö-
videbb, rnint időskorban.
Az erectio oldódása. Az erectio befejezésekor (akár
mert a nemi aktus sikeresen befejeződött, akár annak si-
kertelensége esetén) először az arteriolák és a trabecula-
ris simaizmok tónusa növekszik meg: ebben szimpati-
kus impulzusok játsszák a főszerepet. Minthogy a vé-
nák elzáródása egy ideig még fennáll, a penis térfogata
rövid ideig változatlan. E zt követően nyílnak meg az
addig elzárt vénák, és a penis térfogata csökkenni kezd
(detumescentia szakasza). Az arteriolák és a trabecula-
ris simaizok eredeti tónusa helyreáll, a vénás elfolyás egy
ideig felülmúlja az artériás beáramlást, a penis ismét
petyhüdt lesz.
A detumescentia szakasz létrejöttében szere plő
transzmitter még nen1 teljesen ismert. A deturnescentiá-
ban biztosan szerepel az a 1-receptorokon keresztül ér-
vényesülő noradrenerg mediáció. Ezen kívül azonban a
szimpatikus végződésekben peptid neurotranszmitterek
is találhatók, amelyeknek- legalábbis részben - szerepe
lehet az erectio oldásában. A szimpatikus mechanizmus
mellett felvetődött az érendothelből származó kontrak-
ciós faktorok (endotelin peptidek) szerepe a penis vér-
áramlásának szabályozásában.
532 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
@ Áttel(intés
• A férfi gonádnak, a herének endokrin és gametoge-
netikus funkciója van.
• A tesztoszteron a here Leydig-sejteiben, az Sa-di-
hidrotesztoszteron kisebb részben a Leydig-sejtek-
ben ? nagyobb részben azonban az androgén hormo-
nok célsejtjeiben tesztosz teronból képződik. Az and-
rogének irányítják a magzati életben a fenotípusos
nem kialakulását és a pubertástól kezdőd6en a férfi
nemi szervek és másodlagos nemi jelleg fejlődését.
Az androgénelmek androgén és anabolikus hatásai
vannak.
• A Leydig-sejtek androgéntermelését az adenohy-
pophysis L H -ja szabályozza. Az L H szekréciója a
hypothalamus GnRH-jának epizodikus (pulzáló)
szekréciójától függ. Az androgén hatású szteroidok
gátolják a G11RH és az adenohypophysi sben az LH
szekrécióját. A FSH -szekréció a herében termelt in-
hibin visszacsatolásos szabályozása alatt áll.
@ Az alapokon túl
A hím fenotípus méhen belüli kialakulása
Bár a genetikai nemet az apa i Y- vagy X-kromoszóma jelen-
léte egyértelműen és véglegesen meghatározza, a férfi fe-
notípus kialaku lásához és fej lődéséhez a gonád - azaz a
here - kialaku lása szűkséges. Here hiányában - függetle-
nül a kromoszomális nemtő l - a női fenotípus fej l ődik ki.
Normá lisan azonban a genetikai (kromoszomális}. a gona-
dális és a fenotípusos nem egybehangzó: ennek feltétele
fiúmagzatban a here intrauterin and rogénelválasztása.
Amikor a herében már működőképesek a Leydig-sej-
tek, az anya i hCG-szint növekedését a tesztoszteronszint
fokozódása követi. A méhen belüli élet 13. hete után a
magzatban mind az FSH-, mind az LH-szint magas, és ez
is felelős a tesztoszteronelválasztás fokozódásáért (1. a 36.
fejezetet). A tesztoszteronszint csúcsértéke a terhesség
félideje táján alakul ki (1. a 35-2. ábrát). A hypotha lamus
ebben az időszakban még nagyon kevéssé érzékeny az
androgénekre, ezért ebben a korban kevésbé érvényesül
a negatív visszacsatolás. Az intra uterin élet n1ásodik fe lé-
ben fokozódik a hypothalamus tesztoszteronérzékenysé-
ge, ezért az LH- és a Leydig-sejt ek hormonszekréciója je-
lentősen csökken.
A magzati tesztoszteronszekréció a fenotípusos nem
kialaku lásában nélkü lözhetetlen. A korai embryo nemileg
differenciálatlan stádiumában a későbbi urogenitalis rend-
szer mindkét nemben ugyanazokból a szervtelepekbő l
fejlődik ki. Tesztoszteron jelenlétében a differenciá lódás
• A spermatogenesis a herecsatornácskákban folyik. A
pubertás megindulását követően a garnetogenetikus
sejtek .m itózisa az egész élet során folyik. A gameto-
genesisben kulcsszerepük van a csírasejtek.kel szoros
sejt-sejt kontaktusban lévő Sertoli-sejteknek. A ga-
metogenesist irányító hormonok a Sertoli-sejteken
keresztül fejtik ki hatásukat a fejlődésben lévő csíra-
sejtekre.
• A nemi aktus minden idegrendszeri szintet igénybe
vevő fo lyamat: fő efferens pályái az autonóm ideg-
rend$zerbeo futnak. Az aktus előfeltétele a penis vér-
tartalmának fokozódása, a merevedés, erectio. Az
erectio kifejlődése alatt először az artériás beáramlás
fokozódik, majd a vénás elfolyás csökken. Az értágu-
latot és a trabecularis simaizomzat ellazulását
elsősorban a nitrogén-monoxid hozza létre. Az erec-
tiót éber állapotban pszichés és/vagy taktilis ingerek
váltják ki. Erectio kíséri az alvás REM-fázisát is. Az
emisszió és az ejaculatio reflexesen váltódik ki, az ef-
ferens pályák a szimpatikus idegekben futnak.
során hím/férfi fenotíp us a laku l ki, kifejlődik a mellékhere,
ondóvezeték, prostata, penis, scrotum stb. (A „tesztoszte-
ron" kifejezés itt a tesztoszteront és a belőle képződött 5a.-
dihid rotesztoszteront együttesen jelenti.} Amennyiben
nincs jelen tesztoszteron, a differenciálódás során női fe-
notípus alakul ki. A differenciálódáshoz szűkséges egyed-
dig nem említett magzati eredetű fehérje hormon, ame-
lyet a here választ e l, ez az ún. antimü ller hormon (ango-
lu l mül lerian-inhibiting factor) . A hormon hatására a mag-
zat Mül ler-vezetéke, amelybő l a további fejlődés során a
női fenotípusra jellemző egyes szervek (méhkürtök, méh}
keletkeznének, e lsorvad.
Születéskor az FSH, az LH és a tesztoszteronszint ala-
csony. A megszületést követő néhány hónap során ismét
növekszik a plazmában a gonadotropinok, valamint a tesz-
toszte ron koncentrációja (postnatalis and rogén hormon
csúcs, „surge"); a postnatalis hormonszint-növekedés ke-
letkezési mechanizmusa még nem ismert.
Az androgén hormonok jelenléte a központi idegrend-
szer androgénérzékeny sejtjeiben a férfire jel l emző változá-
sokat indukál Ldefeminizálás"). A vá ltozásokat morfológiai
módszerekkel is ki lehet mutatni (sejtek nagysága és száma,
neuronok közötti összeköttetések}. Az androgén hormonok
a későbbi é letkorban is képesek morfológiailag kimutatha-
tó változásokat létrehozni a központi idegrendszer andro-
gén hormonokat akkumuláló területein. A szteroidhorn10-
nok átszervezhetik egyes neuron láncok összeköttetéseit.
aminek viselkedésbeli következményei lehetnek.
 3 5. fejezet • A férfi reproduktív működés neuroendokrin szabá[yozása
Időskori tesztoszteronszekréció. Ellentétben a női nemi hor-
monok szekréciójával, a pubertást követően a here hor-
montermelése az élet végéig ta rt. A férfi klimaktérium. az
androgénszekréció mérsékelt csökkenése az egyébként
egészséges férfiakban csak lassan következik be. A plaz-
ma tesztoszteronszintjének statisztikai átlaga alacsonyabb
idős-, mint fiat alkorban, de fiata l egészséges férfiakban is
találunk o lyan alacsony tesztoszteronszinteket, m int
időskorúakban. A tesztoszteronszekréció csökkenésének
hátterében a Leydig-sejtek fokozatos el t űnése áll. A szexu-
ális aktivitás és az androgén hormonok plazmaszintje kö-
zött nincs kimutatható összefüggés.
Az alacsonyabb tesztoszteronszint következt ében az
LH szekréciója és plazmaszintje emelkedik. Ebből arra kö-
vetkeztethetünk. hogy a GnRH-gonadotropin t engely érzé-
kenysége időskorban is normális.
Hyperprolacttnaemia és androgénszelcréció
A prolaktin képes a here androgénszekréciójának gátlásá-
ra. Ma is nyitott kérdés, hogy fiziológiás koncentrációban
van-e a prolaktinnak valamilyen szerepe a hypothalamus-
adenohypophysis-here tengely szabályozásában, azonban
kóros körü lmények között, az adenohypophysis laktotrop
sejtjeinek (micro)adenomája következtében fel l épő
hyperprolactinaemiában a prolaktin szekréciós t öbplete
@ Mérföldl<övek
• 1771: J. Hunter kakasherét ültet át tyúkokba, és meg-
figyeli a kakasokra j ellemző állapot kialakulását.
• 1848: A. A. Berthold kakasokban megfigyeli a gona-
dectomia (kasztrálás) után bekövet kező változásokat;
a keletkező kappanokba herét ültetve a másodlagos
nemi jelleg (taréjnövekedés, kakasmagata rtás) helyre-
J
áll.
• 1852: A. Köll iker kutyákon végzett vizsgá latok alapján
felveti, hogy az erectio a penis artériáinak és a corpus
cavernosumok simaizmainak ellazulása következtében
jön létre.
• 1889: Ch . E. Brown-Sequard 72 éves korában gliceri-
nes herekivonatot készít és ezt saját magának beadva
a Francia Tudományos Akadémia ülésén beszámol az
észlelt „megfiatalító hatás"-ról. A leírás alapján ma már
tudjuk, hogy a kivonat nyomokban sem tartalmazhatott
androgéneket a hatás önszuggesztión alapult; mind-
azonált al valóban ez volt az e lső kísérlet valamely bio-
lóg iai hatás létrehozására szervkivonatt al. Egyes
szerzők ezt a „felfedezést" az endokrinológia megszü-
letéseként tartják nyilván.
533
gátolja az LH- és az androgénszekréciót. Minthogy a nagy-
mértékben csökkent tesztoszteronszint ellenére az LH-
szint alacsony, a prolaktintöbblet valószínűleg a hypothala-
mus GnRH-szekrécióját gátolja. Emellett szól. hogy GnRH
adására helyreáll mind az LH, m ind pedig a tesztoszteron
szekréciója. A prolaktinszekréció gyógyszeres gátlása (pl.
a dopaminagonista bromokriptinnel) stimulálja az LH és a
tesztoszteron szekrécióját.
Az androgének szerepe az erectióban
Az alvás alatti spontán erectiók teljes mértékben andro-
génhormon -függőek: androgénhiányban nem jönnek lét-
re. és androgénekkel való kezelés helyreállítja azokat. Ez-
zel szemben a vizuális ingerekre létrejövő erectio az and-
rogén hormonok jelenlététől független . Ez annyit jelent,
hogy az agyban különböző struktúrák irányítják az erectio
kiváltásának alsóbb centrumait, ezek közül vannak andro-
générzékeny és -érzéketlen struktúrák.
A köztudatban úgy rögzült. hogy a kasztrálás. az andro-
gén hormonok hiánya az erectiós képesség elvesztésével
jár. Ez azonban nem teljesen igaz. Kasztrálást követően.
amikor is a vér androgénkoncentrációja a normális tizedére
csökken, a nemi vágy (libido) általában csökken, és teljesen
meg is szűnhet, de egyes esetekben az erectiós képesség
és a szexuális aktivitás megtartott lehet.
• 1918: A. Pézard kappano k taréjának növekedését
használja a herekivonatok hatásosságának mérésére.
(Vizsgálataiban olyan sertések heréjéből készített kivo-
natot, melyekben a herék nem szálltak le a herezacs-
kóba: ezekben a herecsat ornácskák tönkrementek, de
a Leydig-sejtek megmaradtak.) A kivonat olyan anya-
got tarta lmazott, amely a kappanok taréját növelte
(„kappantaréjteszt", amely évtizedekig szolgált a bioló-
giai hatásosság mérésére).
• 1927: L. C. McGee első ízben alkalmaz herekivonatok
előállítására lipidoldószereket.
• 1931: A. Butenand emberi vizeletből izolálja az and-
roszteront (kén1iai Nobel-díj 1939-ben, amelyet politi-
kai okból csak a háború után vehetett át).
• 1932: E. P. McCullagh felf edezi. hogy a herébő l előál­
lított vizes kivonat (amely nem tartalmazott androgén
szteroidokat) megakadályozza az adenohypophysis go-
nadectomia után bekövetkező hypertrophiáját. Az
anyagot inhibinnek nevezi el.
• 1935: L. Ruzicka és Wettstein heréből izolálja a tesz-
toszteront és megállapítja szerkezetét (Nobel-díj Ruzic-
ka számára 1939-ben a terpének kémiájára vonatkozó
vizsgálata iért).
36. fejezet
A női reproduktív működés
neuroendokrin szabá~ozá_s_
a _ _ _ _ __
A női nemi muködések- !1asonlóan a férfi nemi műkö­
désekhez - az utód létrehozását, a faj fenntartását céloz-
zák. A két nem szexuális működéseiben azonban alap-
vető különbségek vannak, a nő szerepe a reprodukció-
ban sokkal összetettebb és a fogamzást követően hosz-
szabb időre terjed ki.
A 35. fejezetben tárgyaltuk a férfi nemi működések
fontosabb sajátosságait: a magzati életben kialakult pri-
mitív csírasejtek a pubertástól kezdve folyamatosan pro-
liferálnak, az androgén hormo11okat termelő Leydig-sej-
tek a pubertás után megszakítás nélkül termelik az and-
rogén hormonokat, és az egész élet során fenn1naradnak.
A női ne1ni működések egészen más szerveződést
mutatnak (az alábbiakban a főemlősök és ezen belül az
ember működéseit tartjuk szem előtt, a subprimata
emlősfajok nemi működései ettől jelentősen eltérnek).
Nó'ben a teljes csírasejtk.észlet (oogoniumok) a magzati
korban alakul ki, a születés után új csírasejtek többé
nem képződnek. A csírasejtek száma a maximum eléré-
se után egyre csökken (csírasejtatresia). A női reproduk-
tív (azaz fogamzóképes) kor a pubertástól a menopau-
sáig tart, ekkor a petefészek hormonszekréciója is meg-
szűnik. A petefészekhormonokat termelő granulosa-,
theca- és lutealis sejtek átmenetiek, kialakulásuk és eltű­
nésük a tüszé5k fejlődéséhez kapcsolódik. A petefészek
hormonszek.réciója ciklusos jellegű, az ösztrogén hor-
monok és a progeszteron egymást váltva szecernálód-
nak. A női szervezet hormonjai a megtermékenyítést
követően e lősegítik a beágyazódott praeembryo (a
későbbiekben embryo és magzat) fejlődését. A megszü-
letett utódot a születés után életének első szakaszában
az anya tejjel táplálja.
Az egyes fajokban a petefészek működésének szabá-
lyozása eltérő módon alakult. Az emlős fajok nagy ré-
szében a reprodukció (szaporodás), a pete fejlődése és
érése, ill. a hím elfogadása az évszakoktól függ, akkor
következik be, amikor a külső feltételek optimálisak az
utódok világrajöveteléhez. Az evolúció során az ember-
ben és a többi főemlősben a megtern1ékenyítés függet-
Jenné váll az évszakoktól. A főemlősökbcn jelenik meg
a petefészek ciklusos hormonelválasztását tükröző méh-
nyálkahártya- (endometrialis, más néven m enstruációs)
ciklus.
A petefészek tüszőinek
l<ialakulása, fejlődése
és eltűnése
Amint a 35. fejezetben. leírtuk, a genetikai nem a fogam-
zás pillanatában eldől: az XX kromoszómagarniturával
rendelkez6 zygota genetikailag nőnemű: a petefészek
(ovarium) két X-kromoszóma jelenlétében és az Y-kro-
moszóma hiányában fejlődik ki. A normális XX- és XY-
tól eltérő kromoszómakombinációk rendellenes nemi
fejlődéshez vezetnek.
A petesejtek teljes száma az egyedfejlődés nagyon
korai szakaszában alakul ki. A terhesség 8. hetében kb.
600 OOO éretlen, praemeioticus csírasejt (oogonium) van
a petefészekben; az oogoniumok és a belőlük képződő
primer oocyták száma a magzati élet 20. hetében éri el a
maximumot, 6-7 milliót. A 20. héttől kezdődően a csíra-
sejtek száma csökken; születéskor a csírasejtek száma
mindössze kb. 400 OOO, ebből a puberLás kezdetére kb.
200 OOO marad meg. A női fogamzóképes kor átlagosa n
38 éve alatt (a 12.-től az 50. évig) mindössze kb. 400 pe-
tesejt megy végig a teljes érési folyamaton. A fogamzó-
képes kor végére (éghajlatunk alatt a 42-50. év) már alig
marad csírasejt a petefészekben.
A tüszők kialakulása és további sorsa
Az oogoniumokból elsődleges petesejtek (primer oocy-
ták) képződnek: ezek további mitotikus oszláson már
nem mennek keresztül. A primer oocyták.at primitív
536 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
granulosasejtek veszik körül, ezek együtt alkotják a pri-
mordialjs tüszé)kct (tüszőnek nevezzük az endokrin sej-
tek halmazával és a bazális inembránnal körülvett csíra-
sejtet). A folliculusok kjalakulása és fejlődése, továbbá
esetleges apoptózisa a női csírasejtek, az oocyták és az
azokat körülvevő szomatikus sejtek folyamatos kölcsön-
hatásaitól függ; a kölcsönhatásokban részben szterojd-
hormonok, részben parakrin peptidek [növekedési fak-
torok (IGF-1 és -2, ~fGF~, inhibin, aktivin stb.)] játsza-
nak szerepet.
A tüszők kialakulása a magzati élet második harma-
dában (trimeszterében) kezd{)dik meg. Azok az oocy-
ták, amelyeket nem vesznek körül granulosasejtek,,
tönkremennek.
A primer oocyták (2 n DNS-tartalom) még a méhen
belüli életben megkezdik első redukciós (meioticus)
oszlásukat. A meioticus folyamat azonban a meiosis első
szakaszában, az ún. diploten szakaszban megáll (4 n
DNS-tartalom), és a petesejtek egészen az ovulációig,
hosszú évekig ebben az állapotban maradnak. Az oszlás
felfüggesztése a petefészekben keletkező „oocytaérési
inhibitor" következménye.
A tüszők praepubertalis fejlődése. A „besorozás"
(angolul recruitment) folyan1ata során az oocyták egy-
mást követő csoportjai további fejlődésre választódnak
ki; a kiválasztódá's mechanizmusát alig ismerjük. A be-
sorozott tüszők növekedésnek indulnak és differenciá-
lódnak. A besorozott tüszők együttese, amelyet „csa-
pat" -nak (latin kifejezéssel cohors) nevezünk, egyszerre
indul fejlődésnek.
A besorozás a pubertás előtt és után eltérő utakat kö-
vet. (Ennek a két útnak eltérő elnevezést javasoltak: a
prepubertális besorozásnak a „kezdeti", a nemi érettség
során bekövetkezőnek a „ciklikus" besorozás nevet ad-
ták.) A nemi érettséget megelőzően a besorozott „csapa-
tok" csak korlátozottan fejlodnek tovább. Ez a fejlődés
nem igényli azokat a hormonokat, amelyekről tudott,
hogy a tüszők érésében a pubertás megindulását kö-
vetően játszanak szerepet; a tüszők praepubertalis növe-
kedését eddig ismeretlen ovarialis vagy extraovarialis té-
nyezők stimulálják. A praepubertalis l\.orban azok a
tüszők, amelyek elértek egy bizonyos fejlődési fokot,
apoptózissal atresián mennek keresztül; az egyetlen le-
hetőség a praepubertahs apoptózis elkerülésére az, hogy
a tüsző nyugvó („alv6") állapotban maradjon. A folya-
matos tüszőatresia jelentősen csökkenti a tüszőkészletet.
Posz tpubertális tüszőfejlődés. A pubertás megin-
dulásától kezdve már j.e len van az egyik gonadotrophor-
mon, az FSH, és ennek következményeként a fejlődő
tüszők megmenekülnek az apoptózistól. Emberben egy
kb. 10 folliculusból álló csapatból egyetlen kiválasztott
tüsző gyorsabban fejlődik, mint a csapat többi tagja:
ebbol alakul ki a domináns. tüsző, an1elynek. kifejlődése.
teljessé v'álik. A csapat többi tagja elsorvad, ez a folyamat
ismét jelentos számú tüsző/petesejt elvesztésével jár.
(Alkalinanként emberben egynél több tüsző éri el a tel-
jes kifejlődés stádiumát, ezekből két/többpetéjű ikrek jö-
hetnek létre, ez azonban inkább kivételes, a tüszőérések
1%-ában fordul elő.) A domináns tüsző kifejlődése és
teljes megérése adenohypophysis- és ovarialis hormono-
kat igényel (1. alább).
A primordialis tüsző a mintegy 20 µm átmérőjű
oocytából és az azt egyetlen sorban körülvevő follicula-
ris hámsejtekből áll (36-J. ábra); a hámsejteket környe-
zetüktől a lamina basalis választja el. A besorozást kö-
vetően az oocyta növekedni kezd; az oocytát körülvevő
hámsejtek (innentől granulosasejtek) sorozatos mitózi-
sokkal több sejtrétegből álló, endokrin funkciójú zona
granulosát képeznek: ezáltal alakul ki a primer tüsző
(átmérője >60 µm). A petesejt körül glikoproteinekből
és proteoglikánokból alakul ki a zona pellucida, amely
elválasztja a fejlődő petesejtet a granulosasejtektől.
A kb. 120 µm átmérőjű szekunder tüsző a granulo-
sasejtek további proliferációjával és az oocyta további
növekedésével alakul ki. Ebben éri el az oocyta végleges
méretét. A bazális laminán kívül elhelyezkedő stroma-
sejtek koncentrikusan szaporodnak és differenciálód-
nak, létrehozzák a thecát (a hormonszekréciós funkció-
jú belső réteget theca interna, a külső réteget theca exter-
na névvel jelöljük).
A tercier tüsző akkor jön létre, amikor a tüsző belse-
jében, a granulosasejtek között folyadék. gyűlik fel: eze-
ket a tüszőket antralis tüszoknek (antralis folliculusok)
is nevezik. Az antralis folyadék tartahnazza a granulo-
sasejtek hormonszekréciójának termékeit; a folyadék
ösztrogénkoncentrációja sokkal mag_asabb, mint a vér-
ben. A tercier tüsző gyorsan növekszik, belőle alakul ki
az érett Graaf-tüsző, amelynek átmérője emberben az
ovulatiót megelőzően 10-20 mm.
A Graaf-tüsző belsejében lévő oocyta első meiosisa
csak akkor fejeződik be, amikor a petesejt teljes érési fo-
lyamatán átment: ekkor a sejt 2 n DNS-tartalommal
rendelkezik. A második redukciós oszlás az ovulatiókor
kezdődik meg, de csak a spermium behatolása u tán vá-
lik teljessé.
A tüsző teljes n1egérésekor a petesejt kiszabadul a
tüszóoől: bekövetk:ezik az ovulatio (l. alább).
A Graaf-tüsző, valamint a keletkezé) corpus hae-
morrhagicum és.corpus luteum (sárgatest, l. alább) a pe-
tefészkek felszínén jól megfigyelhető. A Graaf-tüsző
megtalálásának nem invazív technikája az ultrahang-
vizsgálat. ln vitro megtermékenyítés céljára, petesejtek
 36. fejezel • A női reproduktív működés neuroendokrin szabá!Yozása 531

nyerésére laparoszkópos módszert alkalmaznak, mani- A tüszők fejlődését és érését nagyszámú endokrin,
pulátorral ellátott optikai műszert vezetnek a hasfalon parakrin és autokrin tényező irányítja. A régebben meg-
keresztül a hasüregbe. ismert hormonok mellett az utóbbi években egy sor pep-
Emberben a primer tüszők mintegy 120 nap alatt tidtermészetű növekedési és gátló faktor (IGF-1 és 2, a
alakulnak szekunder tüszőkké, és további 70 napig tart, transzformáló növekedési faktor család egyes tagjai,
amíg a szekunder tüszők tercier (azaz an tralis) 1nint pl. az aktivin és az inhibin stb.) vált ismertté; ezek-
tüszőkké fejlődnek; a domináns antralis tüsző mind- nek jelentős szerepük van a csírasejtek biológiájában és
össze 14 nap alatt fejlődik Graaf-tüszővé (ez utóbbi egy- a tüszőfejlődésben.
beesik az ovarialis ciklus alább Leírt follicularis szaka- A petesejt kiszabadulását a tüszőbéSl (ovulatio) és a
szával). A továbbiakban dominánssá váló tüsző teljes tüsző maradékénak tovább i sorsát később írjuk le.
fejlődési-növekedési szakasza mintegy három menstru-
ációs ciklusra tehető.
A hypothalamus-
PRIMORDIALIS TÜSZŐ adenohypophysis-petefészek
i
.~~-, ,,' Follicularis hámsejtek
,,
,' Lamina basalis tenge~
PRIMER TÜSZŐ : ~r
·-. · . - ~;T - - - - - - - Oocyta A női hormonális rendszer megismerése két orvosilag és
' . . ..... '/
• , .t • t •• „ - .... -
-- - Zona pel lucida szociálisan egyaránt jelentős eredményre vezetett.
l . Lehetőség nyílott a női termékenységi zavarok (női
meddőség) vizsgálatára és kezelésére. A technológiai
fejlődés lehetővé tette a meddőség egyes eseteinek
SZEKUNDER TÜSZŐ
eredn1ényes kezelését, amelyet ma „asszisztált repro-
dukció" -ként említünk. Ennek egyik példája az in
vitro megtermékenyített petesejtből fejlődött prae-
embryo beültetése az anyai méhűrbe (embryo-trans-
fcr). Ennek feltétele, hogy a tüszőérést nagy tisztasá-
gú hormonkészítmények adagolásával pontosan le-
hessen idé>zíteni.
TERCIER
(ANT,RA~I S) 2. A n ői ovarialis ciklus h ormonális szabályozásának
TUSZO megismerése tette lehetővé a hormonális fogamzás-
gátlást, a nem kívánt terhesség megelőzését. Az or-
vosi-biológiai-gyógyszerkémiai kutatás jelenlegi cél-
ja olyan fogamzásgátló készítmények előállítása,
amelyek a női szervezet károsodását minimálisra
szorítják. (IZísérletek folynak férfiakban alkalmaz ha-
tó fogamzásgátlók kifejlesz tésére is.)

GRAAF-
TÜSZŐ A hypothalamus és adenohypophysis
hormonelválasztása
A petefészekműködés irányításában három szint műkö­
dik együtt: a hypothalamus GnRH-t (LHRH-t) elvá-
lasztó sejtjei, az adenohypophysis gonadotrop sejtjei és
36 1. ábra magának a petefészeknck a hormontermelő sejtjei. A
A petefészektüszők kialakulása hypoth alamus GnRH-elválasztása irányítja az ade-
Erickson. G. F., Magoffin, 0. A .. Dyer. C. A. ( 1984): Endocr. Rev.. nohypophysis gonadotrop sejtjeit; az adenohypophysis
6. 371-379. alapján gonadotropinjai (FSH, LH, 1. a 31. fejezetet) jelentik a
Az ábrán csak a primordialis tüszők utáni fejlődési alakokat mutatjuk petefészek endokrin kontrollját. A petefészek és az ade-
538 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
nohypophysis hormonszekréciója reciprok össszekötte-
tésekkel, negatív és pozitív visszacsatolásokkal kapcso-
lódik egymáshoz. A három szint alkotja a hypothala-
mus-adenohypophysis-petefészek tengelyt (36-2. ábra).
Minden további szabályozás attól függ, hogy n1ely sejte-
ken van az egyes hormonoknak - a GnRH-nak, FSH-
11ak, LH-nak és az ösztrogéneknek - receptora. A
GnRH-nak csak közvetve, a gonadotrop sejtel{en ke-
resztül van a petefészekre hatása. Az FSH és az LH
közvetlenül hatnak a petefészekműkődésre, az ösztro-
gének pedig részben a GnRH-sejtekre, részben a gona-
dotrop sejtekre csatolnak vissza. Az említett hormonok
összjátéka képezi a női reproduktív működés, az ovari-
alis ciklus alapját.
A szabályozás kulcsa, hogy a hypothalamus-ade-
nohypophysis-petefészek tengely egyszerű lineáris kap-
csolata lGnRHi ~ (FSHI + LHi) ~ petefészek
szteroidhormonok] ciklikussá alakul. A főemlősökben,
így az emberben a ciklikus működést az adenohypophy-
sis gonadotrop sejtjeinek szabályos epizodikus GnRH-
vezérlése („GnRH drive") és a petefészek-szteroidok
ci k.likusan változó visszacsatolásos szabályozása bizto-
sítja. A két gonadotropin elválasztásának időzítése az
alapja a petefészek ciklikus működésének.
A GnRH-t elválasztó sejthalmaz, amelyet Gnllli
pulzusgenerátorként említünk, Rhesus majmokban a
mediobasalis hypothalamus nucleus arcuatusában fog-
lal helyet; az egyes GnRH-pulzusok általában 60-100
percenként követik egymást (circhoralis ritn1us). Em-
berben csak a GnRH-epizódok által kiváltott gonado-
tropinpulzusokat lehet követni: ennek alapján azonban
?8
[ HYPOTHALAMUS
'
GnRH
(epizodikus)
1@
e [ ADENOHYPOPHYSIS l '
FSH
le±>
PETEFÉSZEK
Korai Késői
follicularis follicularis
szakasz szakasz
1
' játszik szerepet. Az FSH a szteroidhorn1onok elválasz-
E2
!_________,
36-2. ábra
A hypothalamusygonadotrop sejt ~ petefészek tengely
E2 : ösztradiol
valószínű, hogy a GnRH-epizódok frekvenciája ember-
ben 1negfelel a majmokban megfigyeltnek. A GnRH
pulzusgenerátor a magzati életet követően csak mini-
málisan aktív, és csak a pubertás kezdetével válik aktív-
vá. Mindkét gonadottopin (FSH és LH) elválasztása a
GnRH szekréciós epizódokról függ: a pulzusok elmara-
dása esetén a gonadotropinok elválasztása megszűnik.
Kísérleti állatokban a GnRH-pulzusokat a gonadotro-
pinok szekréciós epizódjai követik. A GnRH pulzl1sge-
nerátor area szelektív elpusztítását követően óránként
adagolt GnRH-pulzusok helyreállítják. mindkét gona-
dotropin elválasztását.
Gonadotropinszekréció csak akkor jön létre, ha a
GnRH-szekréció (vagy adagolás) epizodikus (pulzáló).
Folyamatos GnRH-jelenlét mellett a gonadotrop sejtek
FSH- és LH-szekréciója megszűnik. A válaszképtelen-
ség kialakulásában szerepet játszik a receptorok érzéket-
lenedése (down-regulation).
A 31. fejezetben ismertettük, hogy mindkét gonado-
tropin szekrécióját ugyanaz a GnRH-dekapeptid szabá-
lyozza. A GnRH-pulzusokat követő FSH- és LH-szi n-
tek az ovarialis ciklusnak csak egyes szakaszaiban vál-
toznak azonos irányban, míg más szakaszokban az
FSH és LH szekréciója disszoc_iál. A disszociáció oka a
petefészekhormonok koncentrációfüggő szelektív
visszacsatolása az FSH és LH elválasztására.
Ösztrogén hormonok
A leghatásosabb ösztrogén hor1non az ösztradiol [szo-
kásos rövidítése E 2, a hormon amerikai helyesírású neve
(estradiol) alapján], az ösztrogének szintézisét a 33. fe-
1 jezetben írtuk le. A születés után az ösztrogénszintézis
alacsony szintű. Jelentős ösztrogénszintézis a női szer-
vezetben csak a pubertás kezdete és a menopausa között
van, ekl<.or viszont nagyon változó intenzitású cikluso-
(±) kat mutat (l. alább az ovarialis ciklus leírását) .
A petefészek hormontermelő sejtjeinek (granulosa-,
l theca- és lu tealis sejtek) életciklusa rövid. A sejtek
LH
fejlődését, átalakulását és hormontermelését a két gona-
l (±) dotrop hormon, valamint a petefészekben 1nagában
szintetizált szteroidok szabályozzák (autokrin és para-
krin szabályozás). J\ gonadotropinok közül az FSH
Lutealis
szakasz mind a tüszők érését, mind hor1nonszekrécióját szabá-
lyozza, míg az LH a hormonszekréció szabályozásában
Progeszteron
tásának szabályozása mellett a petefészekben még pa-
rakrin hatású peptidek szekrécióját is befolyásolja.
A granulosaN és a thecasejtek kooperációja. A
petefeszekben az ösztrogénszintézis a theca interna és a
--
3 6. fejezet A női reproduktív n1uködés neuroendokrin szabá!J'ozása 539

granulosasejtek köz.ötli kooperációval folyik (az ösztro- Az ösztradiol és a gonadotropinelválasztás in-

génszintézis kétsejtes modellje, 36-5. ábra). Maguk az
ösztrogének a granulosasejtekben androgénekből kelet-
keznek. A granulosasejtel{ azonban nem képesek andro-
gének szintézisére, azok a thecasejtekben képződnek
[amelyekből hiányzik a CYP 19 (aromatáz)]. Az andro-
gének a lamina basalison keresztül diffundálva jutnak a
környező granulosasejtekbe. A thecasejtek androgén-
szintézisének végül is két forrása van: 1. a thecasejtek-
ben koleszterinből keletkező progeszteron és 2. a granu-
losasej tekben - u gyancsak koleszterinből - képződő
progeszteron, ami diffúzióval jut a thecasejtekbe. Fon-
tos megjegyeznünk, hogy a két forrásból származó pro-
geszteron mennyiségi aránya a ciklus során változik, a
késői ösztrogén fázisban (l. alább) jelentősebb lesz a
granulosasejtekben képződött progeszteron.
A theca- és a granulosasejtek gonadotropin-sza bá-
lyozása l{ülönbözik. A thcca interna sejtjein csak LH-
receptorok vannak, az LH fokozza az androgének
képződését. A granulosasejteken mind FSH-, mind
LH-receptorok vannak. Az F SH egyrészt stimulálja az
androgének átalakulását öszt:rogénekké, 1násrészt - az
LH-val egyetemben - növeli a szteroidszintézisben sze-
replő egyes enzimek génjei nek átírását is. Az ovarialis
ciklus zavartalan lefol yása szempontjából lényeges még,
hogy a keletkező szteroidok, az FSH-val együttműköd­
ve aktiválják az LH-receptor génjének átírását, ezzel a
ciklus előrehaladtával fokozzák a granulosasejtek LH-
érzékenységét, amplifikáló szerepük van (l. alább).
terakciói. Gonadotropinok hiányában a petefészek el-
sorvad, a tüszé5érés és az ovarialis ciklus megszűnik. A
petefészkek eltávolítása után mind a két gonadotropin
szekréciós epizódjainak amplitúdója fokozódik (kima-
rad a negatív viss~acsatolás). Ösztradiol olyan kis
mennyiségének adagolása, ami a korai follicularis fázis-
nak megfelelő plazmaösztradiol -koncentrációt biztosít
(1. az ova rialis ciklus leírását), helyreállítja a normális
gonadotropinszekréciót.
Az ösztrogének kötődése a plazmafehérjékhez.
Más szteroidhormonokhoz hasonlóan, az ösztrogének
is nagy részben plazmafehérjékhez kötődnek. A 35. fe-
jezetben említett szexuálhormon-kötő fehérje (más né-
ven tesztoszteronkötő fehérje) ugyan nagy affinitással
köti az ösztrogéneket, de viszonylag alacsony plazma-
koncentrációja miatt a teljes ösztrogéntartalon1nak csak
kisebb részét tartja kötve. A kis ösztrogénaffinitású albu-
min felelős az ösztrogének nagyobb részének kötéséért.
Az ösztrogének kb. 2-3%-a kering szabad állapotban.
Ösztrogénreceptorok és ösztrogénhatások. Az
ösztrogén hormonok. hatásait két hormonreceptor (ERcx.
és ER~) közvetíti, a két receptortípus expressziója, a
génkifejczésre kifejtett hatásuk az ösztrogénérzékeny
sejtekben eltér. A petefészek.hormonok h atásait a repro-
duktív szervekre az általuk szabályozott folyamatok le-
írásáná l ismertetjük (36-1 . táblázat).

Az ovarialis ciklus
LH-receptor - __
THECA INTERNA SEJT és szabá~ozása
--
C21) A petefészek.működés szabályozásában az egyes emlős
C21 fajok között mélyreható különbségek vannak. Je-
/, .~ C19 lentősen egyszerűsítve a szaporodási folyamat két típu-
1
... i ,„
1

11
11
sát különböztetjük meg: a reflexesen ovuláló fajokban a
11
11 szexuális aktus (copulatio) váltja ki az ovulatiót (ez tör-
11
11 tén ik pl. nyúlban), a spontán ovuláló fajokban az ovula-
FSH-receptor - __ t I
11
11 tio időzítése független a szexuális aktustól. Az ember és
11
11
11
11
a főemlősök a spo ntán ovuláló fajok közé tartoznak: a
11
működési mintázat a havonta i smétlődő, ovulatióval já-
ró ovarialis cil<lus. A ciklusnak két funkciója van: az
egyik a lehetőség a petesejt megtermékenyítésére, a 11iá-
Késői fázis
LH-receptor - - - - - __ sik az endometrium felkészítése a megtermékenyített
GRANULOSASEJT petesejtből kifejlődő praeembryo beágyazódására.
Az ovarialis cikl us részei a tüszőérés és tüszőhor­
36-3. ábra mon-elválasztás (follicularis fázis), az érett tüsző kisza-
Az ösztrogénszintézis kétsejtes modellje badulása (ovulatio), valamint a sárgatest kifej lődése és
E2: ösztradiol hormonszekréciója (lutealis fázis) .
540 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
36-1. táblázat
Az ösztrogénhormonok funkciói a fogamzóképes korban
Célsejt/célszerv Ösztrogénhatás
Nemi szervek
Méhnyálkahártya Proliferáció
, az F SH -nak jelentős szerepe van. Az FSH azonban
Méhizo1nzar Allománymegtartás
Terhesség alatt hipertrófia
Fokozza a méhizomzat ingerlékenységét
A terhesség végén fokoz7,a
a prosztaglandi nok szintézisét
Nyakcsatorna Szekréció (híg szekrétum)
H üvely Hámsejtek szekréciója
Glikolizis feltételeinek megteremtése
(savi vegyhatású hüvelyváladék)
Emlő Proliferáció
Terhesség alatt szekréciógátlás
Adenohypophysis Alacsony koncentráció
FSH-, LH-szckréció gátlása
48- 50 óráig tartó magas koncentráció
LH-csúcs
Terhesség alatt prolaktinszekréció
Egyéb Hormonkötő fehérjék (TBG) szintézise i
LDL-szintézis i (A kutatás egy korábbi fázisában a rágcsálókon vég-
Csontállomány megtartása
FSH: folliculusstimuláló hormon; LDL: kis sűrűségű lipopro-
tein; LH: lutcinizáló hormon; TBG: tiroxinkötő globulin
Az is m étl ődő ovarialis ciklusokban a n1 egelőző ciklus
utolsó n apjai (a sárgatest involutiója) átfedik a követ-
kező ciklus első napjait. Megegyezés szerint a napok
számozása az ovarialis ciklust kísérő endometrialis cik-
1us lcgfeltfinőbb eseményével, a menstruáció el ső nap-
jával indul. A ciklus az egészséges nők többségében
25- 30 naponként szabályosan ismétlődik. (Az egysze-
rűség kedvéért a továbbiakban 28 napos ciklusokat téte-
lezünk fel, ez n agyobb statisztikák alapján meghatáro-
zott átlagérték.) A ciklus hormonális és endometrialis
eseménycil a 36-4. ábrán vázolj uk.
Az ovarialis ciklus follicularis fázisa
A follicularis fázis átlagosan 14 napig tart, de ez az
időtartam variábilis (ez a tény teszi megbízhatatlan ná a
n aptár szerinti fogamzásgátlást) . A ciklus kezdetén a sár-
gatest visszafejlődése zajlik, és a progesztcronelválasztás
csökken. A gonadotrop sejtek visszacsatolásos gátlása az
alacsony ösztrogénelválasztás miatt megszű n óoen van.
Ennek következtében az F SH -szin t magas.
A follicularis fázisban a domináns tüsző, benne a
petesejttel előkészül az ovulatióra: ebben a folyamatban
m ár a következő ovarialis ciklusokat is előkészíti: beso-
rozza a tüszők egy csoportját (az említett cohorsot, ami
m.ajd egy későbbi ciklusban jut szerephez), m egakadá-
lyozza a besorozott tüszőkben a follicularis atresiát és
esélyt ad továbbfejlődésükre.
A következő napokban (korai ösztrogén fázis) a ma-
gas FSH-szint, ill. a granulosasejtek számának növeke-
dése következtében fokozódik az ösztradiolelválasztás.
Az LH a thecasejtek androgénelválasztását fokozza,
ezeket a környező granulosascjtck ösztrogén né alakít-
ják át (l. előbb). A késői ösztrogén fázisban a granulosa-
sejtek progeszteronszintézise fokozódik, ez utóbbi az
ismertetett módon a thecasejtekben androgénné alakul,
ami a granulosasejtekbe jutva a praeovulatiós szakasz-
ban tovább növeli az ösztrogénelválasztást.
A tüsző fejlődésében az említett szteroidhormonok-
i kal párhuzamosan parakrin hatású peptideknek (i nhi-
bin, aktivin, TGF~, IGF-1 és IGF-2, i nterleukinok~ stb.)
. .
1s szerep Jut.
zett vizsgálatok kimutatták, hogy a granulosasejtekben
keletkező ösztradiolnak parakrin, ill. autokrin hatása
van m agukra a granul osasejtekre. Ezt a nézetet még
egyes újabb könyvek is átvették. A továbbiakban azon-
ban kiderült, hogy a főemlősökben, így az emberben ez
a mechanizmus nem szerepel, az ösztradiol a keringés-
be kerülve mint horn1on vesz részt a szabályozásban.)
Az ovulatiót kiváltó gonadotropin-
,
csucs
Afollicularis fázist a rövid, 1-2 napos ovulatiós fázis kö-
veti. A follicularis fázis végén, a Graaf-tüsző növekedé-
sével és érésével párhuzamosan a domi náns tüsző öszt-
rogénszekréciója jelentősen fokozódik. Az ösztrogén a
permisszív G nRH-h áttér jelenlétében közvetl en ül hat
az adenohypoph ysisre. A legalább 48 órán keresztül
fenntartott magas ösztrogénkonccntráció intenzív go-
nadotropin- (LH- és FSH-) elválasztást vált ki (pozitív
visszacsatolás, l. a 36-2. ábrát). íAz irodalomban ezt a
gonadotropinszekréció-fokozódást gyakran mint LH-
 36. fejezel • A női reproduktív működés neuroendokrin szabá!Yozása 541

csúcsot (LH-surge) említik; az LH vérplazmaszintje je- ziológiás) GnRH-adagolás helyreállította a normális

lentősen magasabbra emelkedik, mint az FSH-é]. A go-
nadotrop sejtekben a tartósan magas koncentrációjú
ösztradiol a génexpresszióra hatva növeli a GnRH-irán-
ti érzékenységet, fokozódik a GnRH-receptorok száma
és a GnRH-pulzusokra adott gonadotropinszekréciós
válasz. Az LH -/FSH-szintézis intenzitásának fokozó-
dásával jön létre az LH-csúcs, ami a bekövetkező ovula-
tio előtt kb. 35 órával kezdődik, maximuma az ovulatio
előtt kb. 24 órával van, és inegjelenése meglehetősen
pontosan jelzi az ovulatio várható időpontj át. Ezt kö-
vetően az ösztradiolkoncentráció hirtelen csökken, ez-
zel megszűnik az a pozitív visszacsatolás, amely addig a
gonadotropinelválasztás ingere volt. Az LH-/FSH-
csúcs alatt fejeződik be az addig évekre felfüggesztett
első meiosis.
A hormonszekréció és az ovulatio közötti összefüg-
gés ismeretének a női terméketlenség hormonális keze-
lése szempontjából van különleges jelentősége. Az orvo-
si beavatkozást megalapozó kísérleteket majmokban vé-
gezték: a hypothalamus nucleus arcuatusának kétoldali
sértését követően - ez a beavatkozás kiiktatta a GnRH-
sejteket és a GnRH-pulzusokat - az óránkénti (azaz fi-
ciklusokat. A plazma ösztradiolszintjének változásai
megfeleltek a normálisnak, az ösztradiol praeovulatiós
emelkedése létrehozta a praeovulatiós LH-/FSI-I-csú-
csot és az ovulatiót. A kísérleti állatokban nyert eredmé-
nyeket a hypothalamuseredetű amcnorrhoeában (gene-
tikai eredetű Kallman-szindróma, amelyben a hypotha-
lamus GnRH-sejtjei nem választanak el GnRH-t) vég-
zett vizsgálatok erősítették meg. Az ebben a szindró1ná-
ban szenvedő nők epizodikus GnRI-I-adagolásra ovula-
tióval reagáltak, fogamzóképesekké váltak és teherbe es-
tek. A praeovulatiós LH-csúcs létrejöttéhez tehát nincs
szükség a GnRH pulzusgenerátor modulálására.
Az ovulatio általában a két menstruáció között fél-
időben történik meg, de az ösztrogén fázis változó
hosszúsága miatt az időpon t nehezen prognosztizál-
ható. Az LH-csúcs következtében mérsékelten emel-
kedő progeszteronszint növeli a reggeli, felkelés előtt
mérhető (bazális) testhőmérsékletet is (1. a 36-4. ábrát).
E z lehetőséget ad az ovulatio időpontjának előrejelzé­
sére: ebben az időszakban nagyobb a fogamzás le-
hetősége.

FOLLICULARIS FÁZIS i Ovulaüo LUTEALIS FÁZIS

60

-
:::::>
40

20 LH
Gonadotrop hormonok 0

~
20
-
:::::> 10 ~
FSH
-
-
- 20
E
g> 10
Progeszteron
Petefészekhormonok 0
200
~100
a.
Ösztrogén
0

37,0

Testhőmérséklet [°C] 36,5

36,0

2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28
Napok
36-4. ábra
Az endometrialis ciklus és a hormonszekréci6 változásai
542 VI. rész A neuroendokrin rendszer működése
Az ovulatio
Az ovarialis ciklus központi esen1énye az ovulatio> az
érett petesejt kiszabadulása a Graaf-tüszé5béSI. Az LI-I- és
az FSH -receptorokhoz kapcsolódó jelátviteli kaszká-
dok egyrészt megszüntetik azon gének átírását, amelyek
a tüsző növekedésében és érésében, valamint az ösztro-
génszintézisben szerepet játszottak, niásrészt különböző
gének átmeneti expresszióját is megindítják; a keletkező
géntermékek végül is az FSH-val, ösztradiollal. és kü-
lönböző növekedési faktorokkal már előkészített tüsző
megrepedéséhez vezetnek.
LH hatására fokozódik a progeszteronreceptor exp-
ressziója: progeszteron hatásra megindul egyes mátrix
metalloproteinázok szintézise, amelyek szerepet játsza-
nak az érett petesejt kiszabadításában . A keletkező gén-
termékek között szerepel a ciklooxigenáz-2 (COX-2),
ennek következtében fokozódik a prosztaglandinszinté-
zis; a létrejövő folyamatok bizonyos mértékig analógiát
mutatnak a gyulladással. Mindez végül a petesejt körü-
li struktúrák meggyengüléséhez, a petesejt kiszabadulá -
sához vezet: a tüszőt borító sejtek egy helyen („stigma")
elődomborodnak, a tüsző az elődomborodás helyén
megreped, a petesejt a hasüregbe, a méhkürt nyílásához
kerül. A tüszőből kis7..abadult petesejt n1ár alkalmas a
spermiummal való egyesülésre és az utód létrehozására.
A ciklus lutealis szakasza:
a sárgatest (corpus luteum) l<épződése
és hormonelválasztása
A ciklus befejező szakasza a lutealis fázis, amelyben a
sárgatest hormonja, a progeszteron el őkészíti a méh-
nyálkahártyát a megtermékenyített petéből fejlődött
„
praeembryo beágyazódására. Altalánosságban a 1utealis
szakasz, az ovulatiótól a menses megj elenéséig eltelő
idő állandóbb (14 nap), mint a menses első napjától az
ovulatióig eltelt idő. .'\.z ovulatiótkövetően a theca inter-
na és a granulosasejtekben megindulnak a luteinizáció-
hoz vezető génátírások. A luteinizálódott granulosa- és
thecasejtek proliferálnak, majd a területbe kapillárisok
nőnek be (vascularisatio). Végül a megrepedt tüsző he-
lyén az erekből vérzés indul meg, és kia lakul a corpus
haemorrhagicum. A bevérzett területet elfoglalják a lu-
tealis sejtek, és a sárgatestet (corpus luteum) képezik.
A vascularisatio a kialakult sárgatestben egy ideig
még tovább folytatódik; ebben lokális parakrin hatások
szerepelnek. H a a petesejt nem termékenyült meg, az
ovulatiót követően 9-11 nappal a sárgatest (corpus lute-
um menstruation is) hormonszekréciója csökken, ineg-
indul a programozott sejtpusztulás, apoptózis (luteoly-
sis), a sárgatest elsorvad. A sárgatest helyén végül
kötőszövetből álló heg, a corpus albicans alakul ki. Sike-
res megtermék.enyítés és bekövetkező terhesség esetén
azonban a sárgatest hetekig fennmarad (corpus luteum
graviditatis, l. alább).
A sárgatest időszakos endokrin szerv, az ovulatiót
követő lutealis fázisban j elentős menn yiségű progeszte-
ront és ösztradiolt választ el, és ekkor a vérben mindkét
hormon koncentrációja emelkedett. A progeszteron fő
funkciója a méhnyálkahártya előkészítése a terhességre,
továbbá a terhesség kiviselésének biztosítása (innen a
név, gesztagén vagy gestatiós hormon). Fogamzás esetén
néhány hónapos időtartamra a placenta hCG hormonja
tartja fent a sárgatest működését (1. alább).
Az endometrialis
(menstruációs) ciklus
Az emberi endometrium a reproduktív korban folyama-
tosan változik: ennek lényege, hogy a proliferációs, dif-
ferentációs, szekréciós, szövetdestrukcíós és regcneráci-
•
ós állapotok ciklikusan követik egymást. Az első három
folyamat az implantációra, a két utóbbi pedig - a meg-
termékenyülés elmaradása esetén - már a következő le-
hetőségre készít elő. Magukat az endom etrialis változá-
sokat hároni fázisra szokás felosztani: az első, ösztrogén
hormonok által dominált praeovulatiós szakaszra, a 111á-
sodik, progeszteron által dominált postovulatiós szekré-
ciós szakaszra, végül a harniadik, progeszteron hiányá-
val kiváltódó, és az immunsejtek aktiválódásával létre-
jövő menstruáci ós szakaszra (l. a 36-4. ábrát).
Az endometrialis ciklus a pubertás végétől a rn eno-
pausáig az ovarialis ciklus eseményeit követi (a pubertás
alatt kezdetben anovulatiós ciklusok jönnek létre) . I<.on-
venció alapján mindkét ciklu s napjainak számozása a „
megelőző ciklus nagyon feltűnő eseményével, a menst-
ruációs vérzés első napjával kezdődik, de a ciki us leírá-
sát értelemszerűen nem ezzel, hanem a proliferációs
fázissal kezdjük. (A továbbiakba n - hasonlóan az ovari-
alis ciklus előző leírásához - a statisztikai átlagérték, a
28 napos ciklus alapján írjuk le az eseményeket, azon-
ban akár 25, akár 30 napos ciklusok is gyakoriak, és még
ugyanabban a személyben is esetenként változhat a cik-
lus hossza.)
I
-
36. fejezet
Az endometrium változásai
Az endometriumot a benne lejátszódó ciklikus változá-
sok alapján két főbb rétegre bonthatjuk: a méh lun1ene
felé eső, az endometrium kétharmadát kitevő funkcio-
nális rétegre - ez prolifcrál, differenciálódik és lökődik
le majd a menstruációkor-, és az alsó egyharmadot ki-
tevő bazális rétegre, amelyből a lelökődést követően a
felső kétharmad regenerál.
Proliferációs (ösztrogén-) fázis. A ciklus 3-4. nap-
ján a megelőző ciklus nyáll<ahártyájának funkcionális
rétege legnagyobbrészt már levált, és vérzés kíséretében
a hüvelyen keresztül távozott; a myometriumot csak kb.
0,5 mm vastagságú bazális réteg fedi. Az endometrium
proliferációját az ösztradiol indítja m eg: ennek hatására
a stromasejtek és a mirigysejtek gyors oszlásokon men-
nek keresztül. A stromasejtek - az ösztradiol hatásra -
különböző növekedési faktorokat választanak el. A
megvastagodó endometriumban keskeny lumeníí tubu-
laris mirigyek jelennek meg. A funkcionális rétegben ki-
alakuló spirális lefutású artériák egyre hosszabbakl<á
válnak: az angioproliferáció szintén az ösztradiol hatá-
sára következik be. A spirális artériákat körülvevő peri-
vascularis sejtek gyulladásos mediátorokat tartalmaz-
nak, és nyúlványaik elérik az érendotheliumot. A ciklus
14. napjára az endometrium vastagsága eléri az 5 mm-t.
A szekréciós (lutealis) fázis. Az ovulatiót követően
csökken az ösztrogénszint, megszűnik az ösztrogénnel
indukált proliferáció. Az endometrium proliferációja
megszűnéséhez a sárgatest progeszteronelválasztásának
antiösztrogén hatása is hozzájárul. Ezzel szemben
megindul az endometrium mirigyeinek és stromasejtje-
inek differenciálódása, a mirigyek szekréciója. A miri-
gyek lumene tágul, és szekrétummal telik meg, a szek-
réció a magas progeszteronszint időszaka alatt egyre in-
tenzívebb, a progeszteronhatás azonban feltételezi az
előzetes ösztrogénhatást. A stromasejtek fehérjeszekré-
ciója a progeszteron hatására tovább erősíti a spirális ar-
tériák körüli bazális membránt. Ezek a változások mind
az esetleg bekövetkező terhességre, az implantáci6ra ké-
szítik fel a méhnyálkahártyát (l. alább), ugyanakkor
azonban már megindulnak azok a változások is, ame-
lyek a nyálkahártya lelökődését készítik elő. Ezek közé
tartozik különböző leukocyták [T- és E-sejtek, hízósej-
tek, macrophagok, neurophil granulocyták, továbbá a
méhnyálkahártyára jellemző uNK-sejtek (uterinalis
NK-sejtek)] megjelenése. Az uNI(-sejtek teszik ki az
implantáció időpontjában az endometriumban jelen
lévő leukocyták nagy részét. A leukocytákon magukon
nincsenek progeszteronreceptorok, a progeszteron hatá-
A női reproduktív működés neuroendokrin szabá!Yozása 543 • Cl
- 1
sait parakrin mediátorok közbeiktatásával a stromasej- -
tek közvetítik. I(özben folyik a stromasejtek átalakulása
deciduasejtekl<é (ezek egy esetleg bekövetkező implan-
táció esetén is fontosságot nyernek); a deciduasejtek
részt vesznek a sejtközti állomány fehé1jéinek szintézi-
sében, továbbá ellenőrzés alatt tartják a helyben lévő fe-
hérjebontó enzimeket (1. alább).
A menstruáció. A megtermékenyülés eln1aradásával
a sárgatest elsorvad, és - progeszteron hiányában -
megindulnak a menstruációt kivált6 folyamatok. A
menstruáció a méhnyálkahártya válasza a progeszteron-
megvonásra: a folyamatba n a perivascularis lokalizáció-
jú stromasejtek felszabadulnak a progeszteron gátló ha-
tása alól, belőlük gyulladási mediátorok (kemokinek,
kemotaktikus faktorok, interleukinek stb.) áramlanak
ki, és megindulnak a prosztaglandinok szintéziséhez
vezető enzimreakciók. Nemcsak a prosztaglandinok
szintézise fokozódik, hanem azok inaktiválása is csök-
ken. A prosztaglandinok méhkontrakciókat és a spirális
artériák kontrakcióját váltják ki. Ebben a fázisban pro-
geszteron adása még visszafordítja a folyamatokat,
később adva azonban már nem. A továbbiakban már ir-
reverzíbilisen aktiválódnak a proteolitikus folyamatok:
ezekben a mátrix metalloproteinázoknak van kritikus
szerepük. A proteázok részben a strornasejtekből, rész-
ben a bevándorolt leukocytákból (főként neutrophil gra-
nulocytákból) származnak. A menstruáció kezdetéig a
progeszteron a stromasejtekben gátolta a proteázok exp-
res~zióját és felszabadulását, ez a gátlás a menstruáció
kezd etére megszűnik. A proteázok elbontják az erek ba-
zális membránját képező kollagént, továbbá az extracel-
luláris mátrix egyéb fehérjéit, növelik az érfal áte-
resztőképességét. Mindezek következménye az endo-
metrium funkcionális rétegének lelökődése és a vérzés.
A menstruáció a legtöbb nőben 4-6 napig tart, de
utolsó napjaiban már elkezdődik a következő cikJus
proliferációs fázisa. E~-egy menstruáció alkalmával át-
lagosan 30-50 qil vér és szövettörmelék távozik, a vas-
veszteség kb. 15 mg-ot tesz ki.
Sikeres megtermékenyülést követően, a megtartott
sárgatest hatására a méhnyálkahártya nem válik le, a so-
ron következő (és a szülésig valamennyi) menstruáció
elmarad, sőt a laktációs periódus legnagyobb részében
sincs menstruáció (l. alább).
Változások a cervix nyálkahártyájában. A méh-
nyak (cervix) nyálkahártyája, az endocervix lényegesen
különbözik a méhtest endometriumától, ezért az endo-
cervixben létrejövő változások eltérnek az endometrium
előzőleg ismertetett ciklusától. Az endocervix mirigyei
nyákot választanak el, ez a nyák a menstruáció végére
544 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
kevés és viszkózus. A follicularis fázisban az ösztrogén
hatására a nyák. mennyisége jelentősen fokozódik, hí-
gabb és elasztikusabb lesz: a cervicalis nyák vizsgálata
tájékoztat az ovarialis ciklus aktuális szakaszáról. A hí-
gan folyó nyák megkönnyíti a spermiu1nok felhatolását
a megtermékenyítés helyére. Ezt követfSen a progeszte-
ron ismét viszkózusabbá teszi a nyákot.
A női nemi aktus
A megtermékenyítés folyamatában - normális körülmé-
nyek között - az első lépés a nemi aktus: ennek során a
spermiumok óriási száma jut be a női szervezetbe, hogy
közülük egyetlen egy megtermékenyítse a petesejtet. Az
orvostudomány és az orvosi technológiai eljárások
fejlődésével bizonyos orvosi beavatkozások helyettesít-
hetik az élettani folyamatok egyes lépéseit: az asszisztált
reprodukció technikáit széleskörűen alkalmazzák. Az
emberiség egyedeinek túlnyomóan nagy része azonban
mindennemű segítség vagy beavatkozás nélkül fogan,
fejlődik, születik és jut táplálékhoz a születés után.
A petesejt megtermékenyüléséhez a spermiumoknak
el kell jutniuk a megtermékenyítés helyére (ez rendesen
a méhkürt). A bejuttatás fiziológiásan a nemi aktussal
(közösülés, cohabitatio, coitus) következik be: ennek so-
rán a penis behatol a vaginába, a behatolást követé5en az
ejaculatióva1 a hüvelybe juttatja az ondót (semen). A fi-
ziológiai folyamatsort mindkét nemben emocionális
komponensek, a legmagasabb fokot elérő izgalmi álla-
pot kísérik. Az esetek legnagyobb részében a nemi ak-
tust nem követi fogamzás: ennek egyik oka, hogy - bár
a férfi minden időpontban képes életképes spermiumok
szolgáltatására - a női szervezet csak az ovulatio körüli
néhány napban fogamzóképes. I(ülönböző okoknál fog-
va a megtermékenyített petesejtek és praeembryók nagy
száma vész el a megtermékenyítést követően, ill. a k.orai
terhesség folyamán, és csak egy valamelyest megkésett
menstruációs vérzés jelzi a lezajlott spontán vetélést
(abortus).
A női nemi izgalom létrejötte. A nemi aktusban a
férfi partner az aktív fél. Ideális körülmények között,
harmonikus párkapcsolatban a női partner aktív részvé-
tele is kívánatos, a megtermékenyítés szempontjából
azonban a női partner aktív részvétele a nemi aktusban
nem elengedhetetlen. Az emberiség nagy része úgy fo-
gant, hogy a leendő anya soha nem jutott az előzetes iz-
galmi állapotba, és nem következett be orgazmus.
A nemi aktus egyes szakaszai nőben analógiát mu-
tatnak a férfiban lezajló folyamatokkal. A csikló (clito-
ris) , amely fejlődésében megfelel a glans penisnek, és a
kisajkak (labia minora), amelyek fejlődésükben a corpo-
ra cavernosáknak felelnek meg, a bevezető szakaszban
megtelnek vérrel, a folyamat a férfi erectiójával analóg.
A megduzzadt kisajkak mintegy meghosszabbítják a
hüvelyt, amely ezáltal az erectióban lévő penist hosz-
szabb szakaszon fogadja be. A hüvely véráramlása je-
lentősen fokozódik. Az izgalmi állapotot a hyperaemiás
hüvelynyálkahártya transsudatiója kíséri. A nedvessé vá-
ló hüvely teszi lehetővé a penis akadálymentes behato-
lását. (A sima behatoláshoz hozzájárulnak még a férfi
urethra mirigyei is, amelyek nemi izgalom esetén vála-
dékot szecernálnak.) A nemi izgalom fiziológiás követ-
kezményeit látási, hallási, szaglási ingerek, valamint
erotikus képzetek váltják ki, de valószínűleg még fonto-
sabb szerepet játszik a női külső nemi szervek és az
einlő (különösen a bimbó) mechanoreceptorainak in-
gerlése (szerelmi előjáték) . A pszichés izgalon1 és a me-
chanoreceptorok ingerlése kölcsönösen erősítik egymás
hatását, és elengedhetetlenek a bekövetkezfS motoros és
szenzoros reakciók kiváltásához.
A nemi izgalmat kiváltó efferens pályák a női nem-
ben valószínűleg azonosak a férfiakéval, de a férfi és a
nő közötti anatómiai különbségek miatt vizsgálatuk
nóoen nehezebbnek bizonyult, és ezért a pályákról ke-
vesebb ismeretünk van.
Az izgalmi tetőfok (női climax, orgazmus). A
következő fázisban a nő szexuális izgalmi állapotát a
külső nemi szervek folyamatos mechanikai ingerlése, a
hüvelyben lévő penis ritmikus mozgásai, valamint a
pszichés és emocionális tényezők tovább erősítik. A fő
receptorzónák a clitoris és az urethra külső nyílásának
környékén helyezkednek el, magában a hüvelyben vi-
szonylag kevés mechanoreceptor van. A megfelelő ideig
tartó és int~nzitású szenzoros ingerlést egy idő múlva
egy részben motoros, részben azonban szenzoros-pszi-
chés reakció, a női climax, orgazmus követi. Az orgaz-
mus alatt a hüvely simaizomzata, valamint a medence
vázizmai ritmikus kontrakciókat végeznek, a hüvelyfal
ráfeszül a penisre. Az orgazmus alatt a méh izomzata is
ritmikusan összehúzódik; az ellazulási fázisok szívó ha-
tása elősegíti a spermiumok bejutását a méhűrbe. A női
orgazmus elnyújtottabb~ mint a férfié (ezt plató fázis-
ként említik), és nem is lehet úgy egyetlen eseményhez
kötni, mint a férfi orgazmusát az emissióhoz és ejacula-
tióhoz. A női orgazmus általában később, hosszabb
szenzoros ingerlést követően jön létre, mint ahogyan a
férfi orgazmusa bekövetkezik. A női orgazmust is auto-
nóm idegrendszeri reakciók, mint szívfrekvencia-szapo-
rulat, vérnyon1ás-emelkedés, légzésváltozás kísérik.
Jelentős neurofiziológiai különbség a két nem orgazmu-
 36. fejezet • A női reproduktív működés neuroendokrin szabá!Yozása
-
sában, hogy nőben az orgazmust nem követi refrakter
periódu.s, egymás után többször is létrejöhet, míg férfi-
ban az orgazmust rövidebb-hosszabb ideig tartó refrak-
ter állapot követi.
A külső nemi szervek mechanoreceptorainak inger-
lése kiváltja a neurohypophysis oxitocinszekrécióját is.
Az oxitocin szerepet játszhat a ritmikus méhösszehúzó-
dások létrejöttében, de ez csak a ciklus ösztrogén fázisá-
ban érvényes (a progeszteron gátolja a méhösszehúzó-
dásokat).
A női nemi izgalom a pubertás megindulásától
kezdve válth ató ki, amikor megkezdődik a szexuálhor-
monok szekréciója. Az ösztrogén hormonok tartják
fenn a női nemi szervek olyan állapotát, amely elősegíti
a nemi aktus sima lezajlását. A menopausát követő öszt-
rogén hiányban a hüvely nyálkahártyája sorvad, szekré-
tuma megkevesbedil<, ami a nemi aktus szempontjából
kedvezőtlen körűlmény.
A petesejt megtermékenyülése,
a terhesség és a szülés
A spermiumok útja a petesejttel
való találl<ozásig
Az ejaculatio a spermiumokat tartalmazó ondót a hü-
velyboltozatba juttatja, onnan a spermiumok a nyakcsa-
tornán és a méh űrterén keresztül a 1negtermékenyítés
leggyakoribb helyére, a méhkürtbe (tuba uterina) kerül-
nek. A spermiumok továbbjutásában saját flagellaris
mozgásuk a legfontosabb, a méh ritmikus kontrakciói
ugyan elősegítik a továbbítást, de a kontrakciók nem
nélkülözhetetlenek. A spermiumok felvándorlása gyors;
mintegy S perc alatt jutnak fel a hüvelyből a méhkürtök
szabad végéhez. Mire azonban a spermiumok elérik a
méhkü rtöt, számuk jelentősen megfogyatkozik. Abból
az átlagosan 250 millió spermiumból, amennyi egy eja-
ct1latio alkalmával a hüvelybe kerül, kb. 100 OOO jut be a
méh űtterébe, és mindössze legfeljebb 200 éri el a meg-
termékenyítés helyét. (Ebbé)l válik érthetővé, hogy bár a
megtermékenyítés egyetlen spermiummal történik, a
férfi szervezetnek ehhez sok millió spermiumot kell
biztosítania!) A spermiumok legfeljebb 48 óráig termé-
ken yítőképesek.
Az ovarialis ciklus ösztrogén fázisában elválasztott
ösztrogén hormonok nemcsak az endometriumra hat-
nak, hanem a spermiumoknak a méhbe és a méhkürtbe
545
juttatását is elősegítik. Az ösztrogének biztosítják a hü-
velynyálkahártya szekréturnának savi vegyhatását: ez
fokozza a spermiumok mozgékonyságát. A nyakcsator-
na váladéka az ösztrogén fázisban folyékony, könnyen
átjárható a spermiumok számára. Az ösztrogének é.r zé-
kenyítik a méhet a nemi aktus alatt elválasztott oxitocin,
valamint az ondóban jelen lévő prosztaglandinok hatá-
sa iránt: ezek elősegítik a méhizomzat összehúzódásait.
A hüvelybe juttatott spermiumok még nem teljesen
alkalmasak a petesejt megtermékenyítésére. A női szer-
vezeten belül zajlik le az a részleteiben még nem tisztá-
zott folyamat, amelyet a spermium kapacitációjának ne-
vezünk. Ebben a folyamatban válik a spermium alkal-
massá az ún. acrosomareakcióra, azaz a zona pellucidá-
hoz való tapadásra, és a zona átfúrásával a petesejtbe ha-
tolásra: (A kapacitációt in vitro tápoldatokban is létre le-
het hozni.)
A petesejt vándorlása,
a petesejt és a spermium találkozása
Az ovulatiót követGen a petesejtet még granulosasejtek
veszik körül: a komplexet cumulus oophorusnal< nevez-
zük. A méhkürt fimbriái az ovulatio időpontjában ,,kö-
rülsöprik" a petefészket, és ezzel elősegítik a cumulus
oophorus bejutását a méhkürt lumenébe. A sejtek
komplexuma a méh felé vándorol: ebben a folyamatban
a petesejtet körülvevő granulosasejtek esszenciálisak. A
komplex utazása a méhkürt isthmusáig kb. 1-2 napig
tart (azonban a petesejt csak kb. 24 óráig termékenyít-
hető meg, azaz az ovulatiót követoen egy napon belül
találkoznia kell a spermiumokkal).
A spermium feje a petesejtet körülvevő zona pellt1ci-
dához tapad, majd a spermium átfú1ia a zona pelluci-
dát, belép a perivitellinaris térbe, és a perivi telli naris
membránhoz rögzül. Ez a folyamat váltja ki a pete-
sejtből azt a reakciót? amely megelőzi további spermiu-
mok behatolását, megvédi a petesejtet a polispermiától.
Ugyancsak ekkor (a megtermékenyít() spermium hatá-
sára) fejeződik be a petesejt meiosisa; a megterméke-
nyülő petesejt már haploid kromoszómakészlettel (1 n
DNS-tartalom) rendelkezik.
A megtern1ékenyített petesejt praeembryová
fejlődik, amely kedvező körülmények között beágyazó-
dik a n1éhnyálkahártyába; ezzel megkezdődik a terhes-
ség, ami alatt a megtermékenyített petesejtből kialakul a
több ezer gramm tömegű magzat és a néhány száz
gramm tömegű inéhlepény; a terhesség előtt nem egé-
szen 100 gran1mos méh pedig mintegy 1OOO grammos
izmos szervvé fejlődik.

546 VI. rész • A neuroendokrin rendszer m(íködése
A beágyazódás. A megtermékenyítést, majd több sejt-
oszlási ciklust követően a praeembryo (e lőébré ny) a
méh üregébe kerül. Az ovulatiót követő 7. napon törté-
nik a beágyazódás (implantáció). Az in vitro végzett
megtermékenyítések alkalmával derült ki, hogy az en-
dometrialis ciklus során az endometrium mindössze há-
rom napig képes a praeembryót befogadni: a beágyazó-
dás feltétele a magas progeszteronszint. A sárgatest eltá-
volítása megakadályozza a beágyazódást. A progeszte-
ron ezen kívül viszkózussá teszi a nyakcsatorna szekré-
tumát, ezzel mintegy „lepecsételi" a méh üregét a külvi-
lág felé. A magzat további fejlődésének. leírása már nem
tartozik az élettan tárgykörébe.
A placenta (méhlepény)
hormonelválasztása
A magzat korai életképessége az anyai hormonelválasz-
tástól függ: ebben az adenohypophysis LH -ja és a sárga-
test progeszteronja játszanak kulcsszerepet. A beágya-
zódást követően a kialakuló placenta hormonjai veszik
át az anyai hormonok szerepét. A placenta a legnagyobb
endokrin szerv. Hormonjai közé tartoznak az ösztrogé-
nek, a progeszteron, a humán chorionalis gonadotropin
(hCG), amelyek feltétlenül szükségesek a terhesség za-
vartalan lefolyásához; a humán placentaris laktogén
(hPL, más néven humán szomatomammotropin), to-
vábbá a chorionalis kortikotropin, a placentaris GnRH,
a humán chorionalis TSH és mások élettani szerepe és
jelentősége kevéssé ismert.
Szteroidszintézis a placentában. Az első hetekben
a sárgatest progeszteronelválasztása nélkülözhetetlen a
terhesség megtartásához, azonban a továbbiakban a sár-
gatest már sorvad, szerepét a progeszteronelválasztás-
ban a placenta veszi át; ez a szteroidhormonok szintézi-
sében a terh esség 8. hetétől válik jelentőssé. A terhesség
utolsó heteiben már naponta inintegy 250 mg progesz-
teron szecernálódik. (Ikerterhességben ennek a mennyi-
ségnek többszöröse képződhet.) A szintézis kiinduló
anyaga az anyai lipoproteinekből származó koleszterin.
Az emberi placenta nem képes C 21 -szteroidokból az
ösztrogén képzéséhez szükséges C 18-szteroidvázat ki-
alakítani (1. a 33. fejezetet). A placenta ösztrogénszinté-
zisének fő forrásai a magzati mellékvesében képződött
androgének. A magzati mellékvese a terhesség félidejé-
ben kb. 10 g, azaz hasonló nagyságú szerv, mint a felnőtt
mellékvese (szerkezete és szteroidszintézise azonban
különbözik attól). A placenta aromatázkapacitása je-
lentős, és az androszténdion, tesztoszteron, dehidroepi-
•
androszteron-szulfát, valamint a 16a-hidroxi-dehidro-
epiandroszteron-szulfát valamennyien ösztrogénekké
alakulnak át. A magzat és a placenta közötti kooperáció
alapján szokásos foetoplacentaris endokri n egységet
említeni (l. a 33-8. ábrát).
A placentaris szteroidhormonok (progeszteron és
ösztriol) jelentősége - többek között - az, hogy biztosít-
ják a terhes méh kontrakciómentes, nyugalmi állapotát.
Ezen kívül szerepük van az emlőszövet proliferációjá-
ban, és a terhesség fennállása alatt gátolják a tej elvá-
lasztását (l. alább).
A placentában keletkező fehérjetermészetű
hormonok. Az emberi trophoblast nagyon korán kez-
di szintetizálni és elválasztani fehérjetermészetű hor-
monjait. Ezek közül több az adenohypophysis hormon-
jaival áll szerkezeti rokonságban. A humán chorionalis
gonadotropin (hCG) ugyanabba a glikoprotein hor-
moncsaládba tartozik, mint az adenohypophysis-hor-
monok közül az FSH, LH és TSH. Az a-alegység kö-
zel azonos mind a négy hormonban, a hatásspecificitást
a ~-a legység hordozza. A hCG és az LH ~-alegységé­
n ek szerkezete homológ.
A hCG elválasztása a terhesség első néhány hetében
gyorsan növekszik. A hCG megjelenik a vizeletben, je-
lenléte nagyon korán jelzi a terhesség fennállását. Meg-
felelő érzékenységű kimutatási módszerrel a 8-10 napos
terhességet még a soron következő menstruáció kimara-
dása előtt meg lehet állapítani. A hCG-szint az anyai
vérben, ill. vizeletben a terhesség 10. hete körül éri el
maximumát. Ezt követően a szint a terhesség kb. 120.
napjáig csökken, majd állandó marad. A hCG-szint
második emelkedése kóros folyamatra utal.
A hCG legkorszerűbb kimutatása in vitro immuno-
lógiai módszerrel, a ~-alegység elleni monoklonális an-
titest alkalmazásával és az immunreakció láthatóvá téte-
lével történik.. Kevésbé specifikus a hCG-ellenes poliva-
lens antitestek alkalmazása.
A hCG szerepet játszik abban, hogy a sárgatest he-
tekig fennmarad, de további élettani szerepe nem tisztá-
zott. (Diagnosztikai szerepe ma messze nagyobb, mint
amennyit igazolt hatásairól tudunk.) A magzati LH -
szekréció megindulása előtt a hCG indítja meg a fiú-
magzat heréjének tesztoszteronelválasztását.
A humán placentaris laktogén (hPL, humán ~horio­
nalis szomatomammotropin) a fehérjehormonoknak
ugyanabba a családjába tartozik, mint a növekedési hor-
mon és a prolaktin. Valamennyi placentaris hormon kö-
zül ez választódik el a legnagyobb mennyiségben, a na-
pi szekréció eléri az 1 g-ot. Valósz.í n u, hogy az anyai
szervezetben a növekedési hormonhoz hasonló hatást
vált ki. H atásossága ugyan csak kb. 1%-a a növekedési
 36. fejezet • A női reproduktív működés neuroendokrin szabátyozása
hormonénak, de koncentrációja a terhesség alatt olyan
magas, hogy hatására acromegaliához hasonló tünetek
jelenhetnek meg (pl. az arc jellegzetes elváltozása). To-
vábbi élettani jelentősége kevéssé ismert. A hPL a növe-
kedési hormonhoz hasonlóan inzulinantagonista. Való-
színű, hogy a terhesség alatt fellépő átmeneti diabetes
mellitus a hPL hatására vezethető vissza.
A szülés
Az emberben átlagosan 280 napig (9 hónap) tartó ter-
hesség végén („terminus") megindul a szülés; az addig
az anyai sze1·vezetben élő, teljesen az anyától fuggő
magzat (foetus) a születéssel önálló lénnyé válik, bár a
továbbiakban is szüksége van az anyai gondoskodásra.
A terhesség folyamán a méh nyugalmi állapotban
van. A méhizomzat nyugalmi állapota a terhesség meg-
tartásának abszolút követelménye (ezt a hosszú várako-
zási időszakot a szülés 0. fázisának is nevezik). A nyu-
galmi állapot több együttes tényezőre vezethető vissza.
Ezek közül az egyik a méhizomzat saját, intrinsic jel-
lemzőj e: az egyes m éhizomsejtek lcözötti réskapcsolatok
(gap junction) alulfejlettek, és bármilyen inger csak he-
lyi összehúzódásra vezet, a1nely az izomzaton belül
nem terjed tovább. E zen túlmenően a méhizomzat
összehúzódását több endogén inhibitor gátolja,„ ezek.
többsége magából a méhizomzatból származik. Ugy tű-
nik, hogy ezek közül a (kezdetben a sárgatestből szár-
mazó) relaxin tölt be fontos szerepet; a myometriumra
kifejtett gátló hatása mellett megváltoztatja a méhnyak
kötőszöveti állományát, fokozza annak képlékenységét
(plaszticitását): elsőként ezt a hatását ismerték fel, és in-
nen származik a „relaxin" név. A myometriumban a ter-
hesség folyamán jelen lévő prosztaciklin (PGI2) is
izomrelaxáló tulajdonságú, csakúgy, mint egyes méhből
származó peptidek. Feltételezik, hogy a progeszteron
fokozza ezen relaxáló hatású peptidek génjeinek átírá-
sát. Felvetették, hogy a nitrogén-monoxid a méhizom-
zat kontraktilitásának endogén gátló mediátora lenne.
Mindezek a relaxációt előidéző mediátorok a méhizom-
sejtek cAMP- vagy cGMP-szintjét fokozzák, és/vagy
csökkentik a sejten belüli Ca2 + -szintet. Béta-adrenerg-
agonisták a cAMP-szint növelésével hasonló hatásúak:
ennek gyógyszertani jelentősége nagy, de nem tudjuk,
hogy élettani jelentősége van-e.
A Ü~ fázist követő szülési folyamatot élettani szem-
pontból 3 szakaszra oszthatjuk (az élettani felosztás kü-
lönbözik a szülészeti beosztástól). Az első, előkészítő
szakaszban folyik a méhizomzat előkészítése a szülésre.
I<.ifejlődnek a méhizomsejtek közötti réskapcsolatok,
ezzel a méh képes lesz egészében összehúzódni. Az oxi-
547
tocinreceptorok száma nő. A méhizomzat ingerlékeny-
sége, valamint a méhnyak (cervix) képlékenysége foko-
zódik. A niásodik, aktív szakasz a méhösszehúzódások
periódusa: az erőteljes, koordinált méhösszehúzódások
nyomás kifejtésével tágítják a nyakcsatornát. kz.. aktív
szakasz htl1nad1:k, utolsó periódusában a rekesz, a mell-
kasi és a hasizmok koordinált összehúzódásai segítik a
szülést, végül a hüvelyen keresztül kipréselik a magza-
tot/újszülöttet, majd valamivel később a méhlepényt. Az
újszülött megszületése után tónusos tartós méhössze-
húzódások állítják meg a vérzést, ami az erek megsza-
kadása következtében minden esetben fellép (az erőtel­
jes méhösszehúzódások elmaradása esetén az anya az
ún. atóniás vérzés következtében elvérezhet).
A szülés időzítése rendkívül lényeges. Hosszabb ter-
hesség (túlhordás) veszélyeztetheti a magzat egészségét.
Rövidebb terhesség (korasz ülés) esetén a koraszülött
egyes életfunkciói (pl. a légzési funlcció) nem működ­
nek normálisan. I<.oraszülés esetén a még éretlen funk-
ciókkal megszülető magzat nehezen alkalmazkodik a
megváltozott életkörülményekhez, és maradandó káro-
sodások befolyásolhatják további fejlődését. Koraszülést
követően különösen gyakoriak az újszülött központi
idegrendszerének károsodásai.
Hormonális és parakrin faktorok a szülés folya-
matában. Az érzékeny hormonszintmérő módszerek
megjelenésével vált csak lehetővé a szülés endokrin és
parakrin hátterének megismerése. A szülés megindulá-
sa nem vezethető vissza egyetlen okra, hanem több té-
nyező k.ombinálódása együttesen szerepel.
A szülést megindító egyik tényezo a magzatból az
anyába érkez6 hormonális jelzés. A magzati mellékve-
sekéreg a terhesség végén átalakul, és az androgének ter-
melése helyett glukokortikoidokat választ el. A kortizol
különböző folyamatsoroka:t indíthat el, amelyek szere-
pelhetnek a szülés folyamatában. A kortizolelválasztás
egyik következménye a placenta szteroidátalakító folya-
matainak átirányítása. Kortizol hatására megváltozik a
placentában a szteroidhormonok bioszÍI1tézise: aktivá-
lódik a CYP17 gén (géntermék: l 7a-hidroxiláz/17,20-li-
áz) átírása. Ennek következtében a placenta képessé vá-·
lik arra, hogy pregnenolonból androgéneken keresztül
ösztrogéneket szintetizáljon, a placenta ösztrogénszin-
tézise fokozódik. Nagyon valószínű, hogy az ösztradiol-
nak jelentős szerepe van a szülés megindításában. Ter-
hes nőben a szülési terminus előtt lokálisan alkalmazott
ösztradiol először a nyakcsatorna képlékenységét növe-
li, majd fokozza a méhizomzat érzékenységét oxitocin
. „
irant.
Az em elkedett ösztrogénszint fok.ozza a méhen be-
lüli prosztaglandinszintézist: ezeknek szerepük van a

548 VI. rész • A neuroendokrin rendszer maködése
szülés megindításában. PGE2 és PGF2a nagy adagban
való alkalmazása m éhösszehúzódásokat vált ki, és fo-
kozza a nyakcsatorna képlékenységét.
Azokban a kóros esetekben, amelyekben a magzat
nem termel glukokortikoidokat, a szülés nem indul meg
a számított idóoen. Ugyancsak késleltetett a szülés meg-
indulása azokban az esetekben, amelyekben a placenta
ösztrogénszintézise szenvedett zavart. A kortizolszekré-
cióval párhuzamosan a magzati mellékvesekéreg andro-
génszekréciója is szerepelhet a szülés m egindításában.
A magzati mellékvese androgénszekréciója a placentaris
ösztrogénszintézis számára a szülés előtt nagyobb pre-
kurzorellátást biztosít.
Az oxitocin szerepe. Az oxitocin a hypothalamus nucleus
supraopticusában és nucleus paraventricularisában
szintetizálódó hormon, amely az axonokon keresztül
jut el a neurohypophysisbe, ahonnan hormonként sza-
badul fel. Az oxitocin egyik hatása a terhes méhizomzat
összehúzódásainak kiváltása (másik hatása a tej kilövel-
lése az emlőből, amit alább ismertetünk). Hosszú ideig
az oxitocint tartották felelősnek a szülés megindulásá-
ért. Oxitocin iv. infúziója a szülés alatt valóban je-
len tősen fokozza a méh már megindult összehúzódása-
it, és az oxitocin képes a szülés megindítására is (a szü-
lészetben esetenként alkalmazott gyógyszeres beavatko-
zás). A szülés spontán megindulásakor azonban a vér-
plazma oxitocinkoncentrációja még n em emelkedett.
Az oxitocin permisszív tényezője a szülésnek, lehetővé
teszi, hogy egyéb tényezők (pl. prosztaglandinok)
erőteljes méhösszehúzódásokat váltsanak ki. Az oxito-
cinszekréció fokozódása csak a szülés második fázisá-
nak végén mutatható ki. Szerepe a méhizomzat termi-
nális kontrakcióinak létrejöttében kritikus, amelyek vé-
gül az újszülött és a placenta megszületéséhez vezetnek,
és megállítják a méhből származó vérzést.
Az emlőmirigy működése;
tejelválasztás és szoptatás
Az emlősökben az újszülöttnek a születést követően is
szüksége van az anyai gondoskodásra. Ennek egyik té-
nyezője az újszülöttnek az anya szek.rétumával, az
emlőmirigyben termelődött tejjel való táplálása.
Az emlő fejlődése
Emberben a két nemben az emlők fejlődése a méhen
belüli fejlődéstől egészen a pubertás kezdetéig azonos.
...
A magzatban a hámsejtek mindkét oldalon néhány va-
kon végződő rövid vezetéket (tubulust) képeznek. Vala-
mivel később a vezetékek befelé növekednek, elágazód-
nak, és vak végüknél kialakul az alveolus, amelyben a
szekréciós elemeket, az epithelsejteket kontraktilis myo-
epithelsejtek veszik körül. Az alvcolusok kivezetőcsövei
intralobularis gyűjtővezetékekké egyesülnek, amelyek
az emlőbimbóban nyílnak a külvilág felé. (Az epith el-
sejtek közvetlenül a megszületés után mindkét nemben
kis mennyiségű szekrétumot képeznek, ennek elválasz-
tása rövid időn belül megszűnik. A megszületés után a
mirigy regresszión m egy át, minthogy megszűnik az
intrautcrin életben meglévő hormonális háttér.)
Az emlő szexuális dimorfizmusa emberben csak a
pubertás kezdetétől alakul ki. A petefészek ösztrogén-
horm on-elválasztása indítja meg a proliferációt, a veze-
tékek. hosszának növekedését és többszörös elágazása it.
Ehhez a folyamathoz prolaktin, növekedési hormon és
glukokortikoidok is szükségesek. A női emlőben a mi-
rigyszövet fejlődését a zsírszövet és kötőszövet mennyi-
ségének növekedése kíséri. A mirigy-, zsír- és kötőszö­
vet aránya jelentős egyéni vá ltozatosságot mutat, de a
tejelválasztásban kizáról ag a mirigyszövet mennyisége
„ „
szam1t.
A pubertást követően egészen egy bekövetkező ter-
hességig az emlő nyugalmi állapotban van. Az ovarialis
ciklu s során az emlő reverzíbilisen megduzzadhat.
Az emlőmirigy előkészítése
a terhesség alatt
A tejelválasztás előfeltétele, hogy az emlő a terhesség
alatt nyugalmi állapotából szekrécióképes miriggyé ala-
kuljon át. A terhesség időszaka alatti hormonális válto-
zások a mirigy fejlődéséhez, a járatok további elágazá-
sához, új elválasztó alveolusok megjelenéséhez vezet-
nek, az emlők egészükben megnagyobbodnak.
A hormonális szabályozás jellegzetessége, hogy az
emlők optimális kifejlődéséhez valamennyi szükséges
hormon egyidejű jelenléte szükséges. Az adenohy-
pophysis prolaktinszekréciója a terhesség alatt fokozó-
dik: prolakti n jelenléte feltétlen ül szükséges az emlő
továbbfejlődéséhez. A prolaktinreceptorok száma a ter- /
hesség alatt növekszik. A placentában szin tetizált hu-
. mán placentaris laktogén (hPL) hasonló hatású, mint
a prolaktin. A terhesség alatt nagy koncentrációban je-
len lévő ösztrogének az emlő vezetékeinek kialakulá-
sára hatnak, ugyanakkor az ösztrogének a terhesség
alatt - egészen a szülésig - a tejszekréciót gátolják. A
progeszteron az alveolusok fejlődésében játszik szere-
pet.
 36. fejezet • A női reproduktív működés neuroendokrin szabá!)tozása
Az eddig felsorolt hormonok koncentrációja a ter-
hesség során emelkedik, ezért ezek terhességi hormo-
noknak tekinthetők. Az inzulin nem terhességi hormon,
azonban inzulin és/vagy az IGF-1 jelenléte szükséges a
prolaktinhatás kialakulásához.
A tejszekréció szabá!Yozása
Szülés után a tej szekréciója akkor indul meg, amikor a
hormonálisan már el()készített emlő felszabadul a pla-
centaris szteroidhormonokgátló hatása alól. A szoptatá-
si (laktációs) periódusban az emlőmirigy magas prolak-
tin- és alacsony ösztrogénkoncentrációnak van kitéve.
Maga a szoptatási aktuts reflexesen fqkozza a szekréció-
hoz szükséges prolaktin, és a tej kilövelléséhez (ejekció-
jához) szükséges oxitocin szekrécióját (1. alább).
A szekréciós folyamatban a prolaktin játssza a fősze­
repet. A szülést követően az amúgy is magas prolaktin-
koncentráció minden egyes szoptatási aktusnál 1nég kb.
5-10-szeresére fokozódik. A prolaktinszekréció fokozó-
dását az emlőbin1bó mechanoreceptorainak ingerlése
váltja ki, az ingerületek a hypothalamusba futnak be. (A
szopással kiváltott prolaktinszekréció a további szopta-
tásokhoz biztosítja a tejet.) A szoptatás első-második
hónapjától kezdve az egyes szoptatások egyre kisebb és
rövidebb ideig tartó prolaktinszekréciót váltanak ki, de a
szoptatások alatti szekréciós epizódok továbbra is kimu-
tathatóak.
A szekréció folyamatos fenntartásához alapvető a tej
rendszeres kiürülése a tejutakból, akár a szoptatási ak-
tussal, akár masszázs segítségével. Ha ez elmarad, akkor
a tejelválasztás csökken, ill. megszűnik (,,a tej elapad").
A prolaktin fő hatása azon gének átírásának szabá-
lyozása, amelyek a tejfehérjéket (kazein, cx.-laktalburnin
stb.), továbbá a laktóz szintéziséhez szükséges enzime-
ket kódolják.. A prölaktin mellett a tejelválasztáshoz
még két további hormon, glukokortikoid és inzulin je-
lenléte is szükséges; a prolaktin génátírást fokozó hatá-
sa csak gl ukokortikoid és inzulin együttes jelenlétében
jön létre.
@ Áttekintés '
• A nő teljes csírasejtkész lete a méhen belüli élet során
alakul ki. A petefészek tüszőinek fejlődése még a
méhben veszi kezdetét, a teljessé váló érési folyamat
a pubertás kezdetével indul meg. A tüszők túlnyomó
többsége elsorvad (atresia), és csak kis hányaduk
megy át a teljes érési folyamaton.
549
A laktotrop sejtek prolaktinszekréciójának els6sor-
ban gátló szabályozása van: a gátló neurohormon a do-
pamin. A szoptatás alatt adott dopaminagonisták, így a
prolaktinszekréciót gátló bromokriptin megszüntetik a
tej elválasztást.
A magas prolaktinszint gátolja a gonadotropinok el-
választását. A szoptatási időszak alatt, vagy annak kez-
deti hónapjaiban ezért nincsenek endometrialis ciklu-
sok, elmarad a menstruáció (szoptatási vagy lactatiós
amenorrhoea). Ez az amenorrhoea azonban nem jelent
feltétlenül fogamzóképtelenséget: peteérés és ovulatio,
bár ritkán, de előfordulhat, így esetleges fogamzás sem
kizárt.
A szoptatási aktus
és az oxitocinszekréció
A szoptatás az anyai magatartás része, a szopás iránti
késztetés, a szopási reflex pedig az újszülött veleszüle-
tett reflexeinek egyike. Az anyai és a nlagzati tevékeny-
ség egyi.jttesen biztosítja az újszülött életét.
A szopás alatt az újszülött (emberben) elfogadja az
anya emlőbimbóját, és szopási mozgásokat végez, szí-
vást produkál. A szájüregben kifejlődő szívó hatás azon-
ban nem elég a tejürítéshez. Ez utóbbihoz az is szüksé-
ges, hogy az alveolusokat körülvevő myoepithelsejtek
összehúzódjanak, és a tejvezetékekbe ürítsék az alveolus
tartalmát. Ezt a myoepithelsejt-kontrakciót hozza létre
a reflexesen aktivált oxitocinszekréció. A felszabadult
oxitocin így nemcsak a szülésben, hanem a szoptatás so-
rán a tej kilövellésében is szerepet játszik. Az oxitocin
nélkülözhetetlen összetevője a folyamatos tejelválasz-
tásnak, minthogy segít kiüríteni a tejvezetékeket.
Az oxitocin szoptatás alatti szekrécióját az emlőbim­
bó mechanoreceptorainak a szopás általi ingerlése vált-
ja ki, de a szekréció a szopást megelőző pszichés ingerek
hatás~ra is létrejön. (Ezzel szemben a prolaktinszekré-
ciót kizárólag a mechanoreceptorok ingerlése váltja ki,
pszichés ingerek nem.)
,,
• A tüszők fejlődésével párhuzamos hormonszekréci-
ós ciklusok havonta ismétlődnek (ovarialis ciklus).
Az ovarialis ciklust létrehozó hormonok a hypotha-
lamus GnRH-ja, az adenohypophysis gonadotrop-
hormonjai (FSH és LH), a petefészekből származó
ösztrogének és progeszteron. Az ovarialis ciklusnak
follicularis, ovulatiós és lutealis szakaszai vannak.
 ' .
't,
' . .....
'.':t
36..-:
i{-
.,.....
~~
!.-'
- .„ ~
550 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
Az epizodikus (pulzáló) GnRH-szekréció biztosítja
az FSH- és LH-elválasztást. A gonadotrophormo-
nok szabályozzák a petefészekhormonok elválasztá-
sát, a tüszők érését és a tüszőrepedést (ovulatio). A
gonadotropinok szekrécióját a petefészekhormonok
negatív, valamint pozitív visszacsatolása szabályozza.
• Az ösztrogének a follicularis és 1utealis szakaszok-
ban, továbbá terhesség alatt választódnak el. Az öszt-
rogének megteremtik a megtermékenyülés kedvező
feltételeit, fenntartják a női belso és külső nemi szer-
vek, a méhizomzat, endometrium, cervixnyálkahár-
tya és hüvelyhám normális állapotát. A terhesség
alatt a placentából származó ösztrogének hozzájá-
rulnak az emlőmirigy tejelválasztásra való előkészí­
téséhez, továbbá egészen a szülés bekövetkeztéig gá-
tolj'ák a tejelválasztást. Az ösztrogén hormonok a fel-
soroltakon túl a női szervezet nem reproduktív mű­
ködéseit is szabályozzák.
• A Graaf-tüsző az ovulatio szakaszában megreped, és
kiszabadul az érett petesejt (ovum) . Az ovulatio
kulcslépése a praeovulatiós gonadotropincsúcs, ame-
lyet a hosszan tartó magas ösztrogénszint indít meg
@ Az alapokon túl
A GnRH"pulzus-gener.átor fejlődése a méhen belüli életben
A magzati hypothalamusban a terhesség első trimeszteré-
ben kifejlődik és funkcióképes lesz a GnRH-pulzus-gene-
rátor. A GnRH-pulzusok következtében a magzati ade-
nohypophysis gonadotrop sejtjei a terhesség 11-12. heté-
re FSH-t és LH-t választanak el. Ebben a korban a magzat-
ban magas a placentából származó ösztrogénszint, de a
GnRH- és a gonadotrop sejtek szteroidérzékenysége még
nem fejlődött ki, ezért az ösztrogének nem fejtenek ki ne-
gatív visszacsatolást. Csak a terhesség harmadik trimesz-
terére fej lőd ik ki a hypothalamus és a gonadotrop sejtek
szteroidérzékenysége, ekkor a GnRH- és a gonadotropin-
pulzusok a magas szteroidszintek miatt csökkennek (1. a
35. fejezetet).
A méhen kívüli életben bekövetkező változások
Nőben a méhen kfv ű li élet során a nemi működéseknek
hat világosan elhatárolható szakasza van: 1. a születést kö-
vető korai szakasz. amelyben még jelen vannak a placen-
tából származó szteroidhormonok; 2. a pubertást
megelőző évek, amikor még nem jelentek meg a nőre jel-
lemző sajátosságok és a szteroidhormonok szintje mini-
mumon van; 3. a pubertás évei, amelyekben megjelenik
a hypothalamus, adenohypophysis és petefészek endok-
rin működése, és ennek következtében a nőre jellemző
fejlettséget érnek el a külső és a belső női nemi szervek
és a másodlagos nemi jelleg ; 4. a reproduktív kor a szabá-
lyosan jelent kező ovarialis és endometrialis ciklusokkal,
(pozitív visszacsatolás). A progeszteront a lutealís
szakaszban a corpus luteum (sárgatest) választja el.
A terhesség fenntartásához szükséges progeszteron
készíti elő a méhnyálkahártyát (endometrium) a
megtermékenyített petesejt beágyazódására (imp-
lantáció).
11 Az ovarialis ciklus felelős a méhnyálkahártya cikli-
kus változásaiért (endometrialis vagy menstruációs
ciklus) . Az endometrialis ciklus az ösztrogén hor-
monok és a progeszteron egymást váltó ciklikus
szekréciójának következménye.
• A terhesség a szüléssel fejeződik be: a szülést az
anyai és magzati hormonok indítják meg.
• A terhesség alatt a prolaktin, ösztrogének, progeszte-
ron, inzulin és IGF-1 együttes hatására fejlődik ki a
tejelválasztásra képes emlőn1irigy. Az ösztrogének a
terhesség alatt gátolják a tejelválasztást. A szülést kö-
vetően az ösztrogénszint csökken, ezáltal a prolaktin
képes megindítani és fenntartani a tejszekréciót.
Szoptatás alatt a tej kiürülését a mirigyből az oxito-
cinszekréció segíti elő.
amelyeket alkalmanként egy-egy terhesség szakít meg; 5.
a climacterium évei, amikor a petefészekműködés fokoza-
tosan csökken és végül az endometrialis ciklusok meg-
szűnnek (menopausa); 6. a postmenopausalis évek, ame-
lyeket az ösztrogénfüggő szervek sorvadása. továbbá - a
petefészekhormonok visszacsatolásának kimaradása miatt
- az adenohypophysis gonadotropinelválasztásának fel-
szabadulása kísér. Az alábbiakban az átmeneti szakaszok-
kal, a női pubertással és climacteriummal, továbbá a post-
menopausalis évek állandósult állapotával foglalkozunk, a
többi szakaszt már az előzőekben leírtuk.
A női pubertás. A pubertás a nőéletének az a néhány éves
szakasza, amely alatt aktiválódik a hypothalamusban a
GnRH-pulzus-generátor, ez megindítja az adenohypophy-
sisben a gonadotropinok szekrécióját, és ezzel a petefé-
szek működését (tüszőérés és a petefészekhormonok el-
választása). A női pubertás l egfelt űnőbb eseménye az
első menstruáció (havivérzés) megjelenése, amelyet me-
narche néven ismerünk. A petefészek hormonszekréció- -
jának következménye a belső és külső nemi szervek és az
emlő kifejlődése, va lamint a másodlagos nemi jelleg kia-
lakulása. A pubertás végét a szabályos ovarialis és endo-
metrialis ciklusok jelzik, teljesen kialakul a másodlagos
nemi jelleg.
A pubertás ma korábbi életkorban következik be, mint
a XIX. évszázadban és a XX. század első felében. A statisz-
tikai felmérések
, szerint a menarche Európában és az
Egyesült Allamokban 10 évenként 2-3 hónappal kerü lt
előbbre, bár ez a folyamat az 1940-es években megállt.
 36. fejezet • A nőí reproduktív muködés neuroendokrin szabá!,yozása
Ebben a vá ltozásban a főszerepet egyrészt a tápláltsági ál-
lapot, másrészt a közegészségügyi viszonyok javulása je-
lent ette. (Lappföldön, ahol az életviszonyok nem vált oztak,
1 a menarche időpontja is változatlan maradt.} Az ipari társa-
dalmakban a menarche ma átlagosan 12-13 éves életkor-
ban következik be. Ezt az időpontot a hiányos táplálkozás
késlelteti.
A pubertás kezdetét a GnRH-szekréciós epizódok fo-
kozatos megjelenése jellemzi: ez valójában a ku lcsa min-
den további pubertáskori változásnak. Emlékeznünk kell
azonban arra, hogy a méhen belüli fejlődés hónapjai alatt
már működött a GnR H-pulzus-generátor (és fenntartotta a
gonadotrop sejtek gonadotropinszekrécióját}. Az első mé-
hen kívül i életév ut án azonban a GnRH-pulzus-generátor
körülbelül egy évtizedre alvó" állapotba kerül, és csak a
11
pubertás kezdet ével nyeri vissza f unkcióját. Ezért a puber-
tás megértésének kulcsprob lémái: 1. mi teszi „némává"
az egykor aktív GnRH-pulzus-generátort és 2. miért nyeri
az vissza a pubertás kezdetével funkcióját.
· A GnRH-pulzus-generátor központi gátlása. Majmokban
GABA-erg pályák gátolják a GnRH-neuronokat. A gátló pá-
lya a hátsó hypothalamusból ered, az ott elhelyezett sérté-
sek korai pubertást eredményeztek. A GABA-erg gátlás -
ma még ismeretlen mechanizmussal - a pubertás kezde-
tével progresszíven oldódik. A pubertás megindulásával a
gátlás először az éjjeli órákban, alvás alatt tű n ik el, majd ez
kiterjed a nappali órákra is. A pubertás megindulása tehát
a GnRH-pulzus-generátor gátlása felfüggesztésének kö-
vetkezménye.
Egyes kóros esetek elemzése emberben is a gátló t e-
rü let hasonló anatómiai lokalizációjára utal. A hátsó hypo-
thalamus környéki laesiók a gátlás hiánya miatt korai go-
nádfejlődéshez, központi eredetű pubertas praecox kiala-
ku lásához vezetnek. (Erre a kórképre megnövekedett go-
nadotropinszekréció, kora i petefészekérés, szabályos ova-
rial is és endometrialis ciklusok és a másodlagos nemi jel-
leg korai kia lakulása jellemző.)
A pubertáskori változások jellemzői. A pubertás alatt indul
meg a méh, a méhkürtök és a külső nemi szervek növe-
kedése. A hüvely nyálkahártyája átalakul: a benne lévő
szekrétum savanyú vegyhatású lesz, baktériumflórája
megváltozik, benne tejsavképző baktériumok telepednek
meg. A clit oris megnagyobbodik, a nagy és kis szemé-
remajkak megnövekszenek, a szeméremdomb te rületén
megszaporodik a zsírszövet. A szeméremszőrzet előbb
csa k mutatkozik, majd a felnőtt női típussá alakul (csúcsára
állít ott háromszög}. Az em l ők pubertáskori fejlődését az
e l őzőekben ismertettük. Mindezeket az átalakulásokat a
petefészekben elválasztott ösztrogének vá ltják ki . Petefé-
szek hiányában ezek a változások nem következnek be.
A pubertás alatt alakul ki a két nem testfelépít ése kö-
zötti különbség. Ekko r fej l ődik ki a zsírpárnák nőre jel-
l emző eloszlása, a szélesebb csípő. Az androgén hormo-
nok szintje alacsony, ezért az izomzat kevésbé fejlődik ki,
m int a jelentős androgénhat ás alatt lévő férfiakban.
Ugyanazon oknál fogva marad el a gége növekedése is.
Climacteriurn, rnenopausa és a rnenopausa utáni kor. A nők
reproduktív korszaka 40 és 50 éves kor között befejeződ i k.
A menopausa az endometrialis (menstruációs} ciklusok
megszűnését jelenti. A menopausát a több évig tartó cli-
55 l
macterium előzi meg, amelyet a köznyelv mint a "változás
korát" jellemez: ezt az életszakaszt praemenopausalis
éveknek is nevezhetjük. Nyugat-európai és észak-amerikai
statisztikák szerint a havivérzések 50-51 éves korban szűn-
• I
nek meg; ugyanez Azsiában és Közép-Afrikában 44 éves
korban következik be. Az ipari társadalmakban a n ők vár-
ható élettartamuknak t öbb mint harmadát a postmenópa-
usalis szakaszban, nem reproduktív korban töltik el.
A climacterium és a menopausa. Az ötödik évtized máso-
dik felében az addig szabályos endometrialis ciklusok, a
rendszeres időközökben jelentkező havivérzések szabály-
taJanokká válnak, egy-egy esedékes vérzés kimarad, majd
a vérzések vég legesen megszűnnek. A változások hátteré-
ben a petefészek tüszőinek elfogyása, a megmaradó tolli-
cu lusok gonadotropinérzékenységének csökkenése,
majd a petefészekműködés teljes megszűnése áll, amely-
nek másodlagos következménye az endometrialis ciklu-
sok elmaradása.
A petefészek hormonszekréciójának csökkenése m iatt
kisebb lesz az adenohypophysis gonadotrop sejtjeire kifej-
tett negatív visszacsatolás. Ezt az FSH és az LH plazma-
szintjének növekedése jelzi. A menopausa ut án a vérplaz-
ma FSH- és LH-koncentrációja többszöröse a reproduktív
korban mérhető koncentrációnak.
A climact erium kezdet étől egy - nagyon kellemetlen -
vazomotor jelenség lép fel, amelyet „hőhu l lámok" néven
ismerünk. Az epizódok alatt az arc, a nyak és a mellkas
fe l ső részének bőrében intenzív vasodi latatio és azt kö-
vetően profúz izzadás jön létre. A jelenség mechanizmu-
sa kevéssé ismert. A jelenség bizonyosan összefügg az
ösztrogénhiánnyal, minthogy ösztrogén hormonok adago-
lása megszünteti az epizódokat. A vazomotor jelenségek a
menopausa után 2-5 évvel általában megszűnnek. (Fiatal
nőkben elvégzett petefészek-eltávolítás ugyanezekkel a
kellemetle n tünetekkel jár.)
A climacterium alatt megkezdődik és a menopausa
után folytatódik az ösztrogéndependens szövetek fokoza-
tos sorvadása. A méh megkisebbedik, az endomet rium, a
hüvelyhám sorvad, az utóbbi szekréciójának csökkenése
miatt a hüvelynyálkahártya száraz, a hüvelyszekrétum töb-
bé nem savi vegyhatású (a hüvelyhámsejtek glikogéntar-
t alma öszt rogénfüggő, a glikogén biztosítja a hüvelyhám-
sejtek tejsavképzését}. Az em l őkben a mirigyszövet vissza-
fej l ődik, helyét zsírszövet pótolja.
A climacterium alatt gyakori egyes pszichés változások
fellépése. lrritabilitás. hangulati labilitás, depresszióra való
hajlam jelentkezik. A libido csökkenése nem szükségsze-
rű, a szexuális aktivitás változatlan lehet.
Postmenopausalis osteoporosis. A menopausa után nagy
gyakorisággal fellépő kóros változások hívták fel a figyel-
met a petefészekhormonok reproduktív funkcióktól füg-
getlen élettani szerepére. A menopausát követően szinte
törvényszerű a csont szövet állományának csökkenése, a
postmenopausalis osteoporosis. A csontállomány a me-
nopausa után évi 1-2°/o-kal csökken, a 80. élet év elérése-
kor már csak a menopausa e l őtti csontállomány mintegy
50°/o-a van meg. Ez arra mut at, hogy a csontállomány
fenntartásában az ösztrogéneknek jelentős szerepük van .
Az osteoporosis következtében a csontok érzékenyekké
vá lnak a mechanikai traumákra, kisebb sérüléseket is
csonttörés követhet.
 552 VI. rész • A neuroendokrin rendszer működése
Mérföldkövek
• 1672: R. de Graaf leírja a petefészekben a ma róla el-
nevezett Graaf-tüszőt, valamint a corpus luteumot. és
megjegyzi. hogy nyúlban ezek a „globulusok" csak az
ovulatio után jelennek meg (a corpus luteum, sárga-
test elnevezés később Malpighitől származik).
• 1898: A. Prenant feltételezi a sárgatest endokrin mű­
ködését.
• 1901: L. Fra enkel és F. Cohn, va lamint velük egy
időben V. Magnus terhes nyúlból eltávolítják a sárga-
testet. és megállapítják, hogy az szükséges a terhes-
ség megtartásához.
• 1923: E. Allen és E. A. Doisy kimutatják, hogy a pete-
fészek ösztrogén hormonja a Graaf-tüszőből szárma-
zik.
• 1925- 1926: B. Zondek és S. Ascheim, valamint P. E.
Smith megfigyelik, hogy .az adenohypophysis beülte-
tése hypophysectomián átesett nőstény állatba helyre-
állítja a petefészek működését (gonadotrop hatás}.
• 1927: S. Ascheim és B. Zondek terhes nők vizeletét
nemi érés előtt l évő nőstény egerekbe fecskendezik,
és a petefészekben tüszőérést, bevérzést és sárgatest-
fejlődést figyelnek meg. Ez a felfedezés jelentette a
terhesség kora i kimutatásának első lehetőségét. (Ma
b
tudjuk, hogy az eljárás a vizeletben lévő chorionalis
gonadotropint mutatja ki.}
1929: A. Butenandt , Németországban. valamint E. A
Doisy az Egyesült Allamokban előállítja és kristályosít-
ja az ösztront. [Butenandt 1939-ben szteroidkutatásai-
ért. Doisy 1944-ben K-vitamin-kutatásaiért részesült
Nobel-díjban].
• 1930-as évek: Ogino japán nőgyógyász felismeri az
ovulatio időpontja és a menstruáció közötti összefüg-
gést. Ennek felfedezése után javasolták a „naptáralapú
fogamzásgátlás"-t, de ez a születésszabályozás leg-
megbízhatatlanabb módja (főként az utolsó menstruá-
ció és a következő ovulatio közötti időtartam változó
hossza miatt).
1934: Több kutató (így Butenandt is) egy időben izolál-
ja a progeszteront, a sárgatest hormonját.
1970: E. Knobil és mtsai Rhesus majmokban megfi-
gyelik a plazma LH-szintjének óránkénti (circhoralis}
ingadozásait: ebből a tényből vonják le azt a helyes
következtetésüket. hogy fiziológiás körülmények kö-
zött a GnRH óránkénti pulzusokkal irányítja az ade-
nohypophysist.
• 1986: C. A. Finn a menstruációt mint gyulladásos fo-
lyamatot fogja fel.
37. fe jezet Az idegrendszeri működések megismerésének útjai
;

Atdolgozta Fonyó Attila

38. fejezet Szenzoros működések: általános áttekintés és a szomatoszenzórium

;

Atdolgozta L igeti E rzsébet

39. fejezet A látás élettana

A"tdolgo.zta Ligeti E rzsébet

40. fe jezet A hallás és az egyensú~érzékelés

A"tdolgozta L igeti Erzsébet

41. fe jezet Kémiai érzékelés: szag- és ízérzés

;

Atdolgozta L igeti Erzsébet

42. fejezet Az idegrendszer szomatomotoros működése

;

Atdolgozta Ligeti Erzsébet

43. fejezet Autonóm működések szabá~ozása; cirkadián ritmus

;

A tdolgozta Fonyó A ttila

44. fejezet Az emcionális real<ciók központi idegrendszeri szervezése

;

Atdolgozta Fonyó A ttila

45. fejezet Alvás és ébrenlét

A"tdolgozta Fonyó A ttila

46. fejezet Mentális működések

;

Atdolgozta Fonyó A ttila

Szaglóhám szagreceptorának transz1nissziós elektronmikroszkópos képe

 37. fejezet
Az idegrendszeri működések megismerésének
útja_i_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __
Az evolúció csúcsteljesítménye a neuronok és kapcsola-
taik révén működő idegrendszer kifejlődése. A neuronok-
ból felépített idegrendszer veszi fel a belső és a külső kör-
nyezetből származó ingereket, értékeli azokat, válaszre-
akciókat hoz létre, és képes az „emlékek" tárolására is.
Az idegrendszer működését elsőként nem termé-
szettudósok vagy orvosok, hanem filozófusok közelítet-
ték meg. A legalapvetőbb idegrendszeri működés min-
den fejlődési szinten a reflex: ez legegyszerűbb formájá-
ban valamely idegi felvevőkészülél(et (szenzoros recep-
tort) ért ingerre adott sztereotip válaszreakció, nagyon
gyakran valamely mozgás. A reflexműködést a francia
filozófus, René DESCARTES (1596-1650) ismerte fel.
A szenzoros működések megértésében a kiindulópontot
szintén egy filozófus, az angol David HUME
(1711-1776) alapvető tétele jelentette: Hume szerint a
tudat tartalma csakis az érzékszervek által felvett infor-
mációkból származhat. Korszerűbb kifejezéssel ezt úgy
fogalmazhatnánk, hogy az idegrendszer információtar-
talma az információs bemenetből jöhet létre.
f A reflexek, a motoros, továbbá a szenzoros működé­
sek vizsgálata csak a 19. század elején került a termé-
/
szettudomány látókörébe. A szellemi (kognitív) mukö-
dések és az agy összefüggésének filozófiailag is alap-
vetően fontos problematikáját („mind-brain problem")
elsőként orvosok közelítették meg, akik valamilyen sé-
rülést szenvedett betegeik viselkedésének változásából
következtettek a sérült agyrész szerepére.
A központi idegrendszer működéséről vallott jelen-
legi elképzelésünk abból indul ki, hogy a7. egyes specia-
lizált működ ések meghatározott központi idegrendsze-
ri struktúrák tevékenységéhez kötődnek. A megismerés
kezdetén ugyan egy-egy funkciót egy-egy viszonylag kö-
rülhatárolt idegrendszeri területre lokalizáltak, dc az a
késóbbiekben felismert tény, hogy a funkcióban egyes te-
rületek kooperációja szerepel, az alaptételen nem vál-
toztatott.
Az idegtudomány (angol kifejezéssel „neuroscien-
ce", amely magában foglalja a neuroanatómiát, neurofi-
ziológiát, pszichofiziológiát, a neuronok genetikáját, a
neuroembriológiát, a neurokémiát és a neurofarmakoló-
giát) 20. századbeli fejlődését némiképpen az
1900-2004 között ebben a tárgykörben odaítélt Nobel-
díjak illusztrálják (37-1 . táblázat). Szem előtt kell tarta-
nunk, hogy bármekkora is a Nobel-díj tekintélye, nem
minden esetben jutalmaztak vele maradandó értékű fel-
fedezést, továbbá több alapvető felfedezést nem részesí-
tettek elismerésben. A díjazottak munkássága azonban
jó tájékoztatást ad azokról a főbb irányokról, amelyek
az utolsó 100 év folyamán egy-egy adott periódusban je-
l entősek voltak.
Az idegrendszer kutatásában
alkalmazott képalkotó eljárások
(ín vivo anatómia)
Az agy in vivo anatómiáját, az egyes betegek agyában le-
zajlott/lezajló makroszkópos elváltozásokat ma két kép-
alkotó eljárással követhetjük: az egyik a számítógéppel
segített tomográfia (computer assisted tomograph y, CT
vagy CAT), a másik a mágneses rezonancia képalkotás
(magnetic resonance imaging, MRI); ma mindkettőnél­
külözhetlen eszköze a diagnosztikának, és ezzel együtt
a fu~kciók lokalizációjának. Az MRI jobb felbontást
szolgáltat. A jelenleg leginkább alkalmazott alakjában
erős elektromágneses tér protonokat gerjeszt, amelyek
alacsonyabb energiaszintre való visszatérésükkor jelet
(protonrelaxáció) adnak. A műszer nagy teljesítményu
számítógéphez csatlakozik, amely az intracranialis
struktúrákról - beleértve a koponyán belüli folyadékte-
. reket - nagy felbontású és pontos háromdimenziós ké-
pet alakít ki. (37-1. ábra). lA módszer elméleti alapjai
megtalálhatók Damjanovich-Fid y-Szőllősi „Orvosi bio-
fizika" c. egyetemi tankönyvében (Medicina, Budapest,
2006)]. Elsősorban ezzel a technikával vált lehetségessé
az agyi laesiók helyének in vivo lokalizációja, és a csat-
lakozó működési hibákkal való összevetése, amire
előzőleg csak post morte1n, a boncasztalon nyílt le-
hetőség.
 -
558 VI I. rész • Idegrendszeri működések

Az éppen aktív területek kimutatása
képalkotó eljárásokkal
Az aktuálisan aktív területek kimutatásának alapja a lo-
' kálisan jelentkező véráramlás-, valamint anyagcsere-fo-
kozódás detektálása. A módszerek n em invazívak, és
egészséges vagy beteg embereken lényegében kockázat
nélkül alkalmazhatók.
A funkcionális mágneses rezonancia képalkotás
(fMRI, ne tévesszük össze az előzőleg leírt MRI-vel) so-
rán a gerjesztő elektromágneses hullámok paramétereit
úgy állítják be, hogy az erekben lévé) oxihcmoglobin/de-
oxihemoglobin arány határozza meg a kapott jelet.
Minthogy az aktív területen az erek tágulása nagyobb
mértékű, mint az oxigénfelhasználás (1. a 19. fejezetet),
arányváltozás detektálható, ami pontosan jelzi az aktu-
álisan aktív területeket. Az fMRI időbeli felbontása 4-8
másodperc között van, térbeli felbontása pedig néhány
mm.
A pozitronemissziós tomográfia (PET) során pozit-
ronsugárzó izotóppal jelzett radioaktív anyagot (pl. jel-
zett glukózt vagy dezoxiglukózt) juttatnak a keringésbe,
és ennek lokális koncentrációváltozását használják a ne-

37-1. táblázat
Az idegtudomány tárgykörében odaítélt Nobel-díjak 1900-2004 között

Az odaítélés éve, a díjazott(ak) Indoklás

1906: Camillo GOLGI és Az idegrendszer szerkezetére vonatkozó munkásságukért

Santiago RAMON Y CAJAL
~ ,
1914: Robert BARANY A vestibuJaris apparátus fiziológiájára és patológiájára vonatkozó munkásságáért
1932: Charles Scott SHERRINGTON A neuronok funkcióira vonatkozó felfedezéseikért
és Edgar Douglas ADRIAN
1936: Henry Hallett DALE és Az idegimpulzusok kémai áttevődésére vonatkozó felfedezéseikért
Otto LOEW!

1944: Joseph ERLANGER és Az egyes idegrostok magasan differenciált funkcióira vonatkozó felfedezéseikért
Herbcrt Spencer GASSER
1949: Walter Rudolf HESS A diencephalon, mint a belső szervek működéskoordinátora funkcionális
szerveződésének feltárásáért

Antonio Caetano A lcukotomia terápiás értékének felfedezéséért egyes pszichózisokban

de Abreu Freire EGAS MONIZ

1963: John Carew ECCLES, Az idegsejtmembránok perifériás és központi szakaszain fellépő

Alan Lloyd HODGKIN és ionális mechanizmusok szerepének felfedezéséért az excitációs és
Andrew Fielding HUXLEY gátlási folyamatokban
1967: Ragnar GRANIT, A szem látási mechanizmusaiban szereplő primer fiziológiai
H aldan I<cffer HARTLINE és és kémiai folyamatok felismeréseiért
George WALD
1970: Bernard KATZ, Azokért a felfedezésekért, amelyeket az idegvégződésekben l évő
Ulf von EULER és humorális transzmitterekkel, azok tárolásával, felszabadulásával
Julius AXELROD és inaktiválásával kapcsolatosan tettek
1981: Roger W SPERRY Az agyféltekék funkcionális specializációjára vonatkozó felfedezéseiért

David H. HUBEL és A látórendszer információfeldolgozására vonatkozó felfedezéseikért

'forsten N. WIESEL
2000: Arvid CARLSSON, Az idegrendszeri jelátvitelre vonatkozó felfedezéseikért
Paul GREENGARD és
Eric I<ANDEL
2004: Richard AXEL és A szaglóreceptorokra és a szaglórendszer szervezésére vonatkozó felfedezéseikért
Linda B. BUCK
 3 7. fejezet • Az idegrendszeri működések megismerésének útjai
;;; Koponya
( ban viszont sokkal kisebb areák elektromos aktivitása
A A klinikai célokra végzett EEG-vizsgálatokban két
',,
', Gerincvelő
8 ségével szimultán regisztrálják.
37- 1. ábra
A post mortem és az in vivo nyert képek összehasonlítása
N Midsagittalis metszet az agyból
B) Az agy in vivo nyert MRI ábrázolása a midsagittalís síkban
uronműködés indikátorának. A pozitronsugárzó ato-
mot a testen kívül megsemn1isülési sugárzása alapján
detektálják, és számítástechnikai módszerekkel (itt is
nagy teljesítményu számítógépeket alkalmaznak) a su-
gárzásszintet agyi „aktivitási térkép" -pé alakítják.
Az idegrendszeri működés
követése az elektromos jelek
alapján
Az agy működés megismerésében jel entős szerep jutott
a működést kísérő elektromos jelek felfedezésének; az
elektroencefalográfia (EEG), a magnetoencephalográ-
fia (MEG) és a kiváltott potenciálok vizsgá.lata mára a
kutatás és a klinikai diagnosztika nélkülözhetetlen része.
Az elektrokardiográfiának a 20. század elején történt
kifej lesztése után elméletileg lehetségesnek tűnt, hogy a
neuronalis aktivitás elektromos jeleit a koponya felszí-
néről is elvezessék. Ez azonban nehezebb feladatnak
S59
bizonyult, mint az elektrokardiográfia megvalósítása:
az EEG-jelek a µ V-os tartományba esnek, míg az
EKG-jelek mV-os nagyságrendűek. További jelentős
különbség, hogy az EI<.G-jelek egy 300 grammos szerv
sejtjeinek szinkronizált potenciálingadozásai, az agy-
jelenik meg. Mindezen nehézségek ellenére az 1920-as
évek kezdetén az emberi koponya fdszínéről elektroen-
cefalogramot sikerült elvezetni. A feltárt agy felszínéről
elvezetett elektromos potenciálváltozásokat elektrokor-
tikogramnak nevezzük, emberen ezt csak kivételesen,
agyműtétek alkalmával regisztrálják.
elvezetési módot alkalmaznak. Az unipoláris elvezeté-
sekben a koponya felszínén elhelyezett elvezető elektró-
dok és az ezektől távolabb (pl. a fülcimpán) elhelyezett
indifferens elektród közötti potenciálváltozásokat re-
gisztrálják. A bipoláris elvezetési móddal két corticalis
régió közötti potenciálváltozásokat követik. A klinikai
gyakorlatban, a standard l)ENFIELD-JASPER-féle
elektródelhelyezést használják (37-2. ábra), és a poten-
ciálváltozásokat többcsatornás elektroencefalográf segít-
Az EEG-hullámok keletkezése
A különböző típusú corticalis neuronok - közöttük a
piramissejtek, kosársejtek és csillagsejtek - corticalis ré-
tegekbe szerveződött eloszlása alapj án K . BROD-
MANN az agykérget 52 citoarchitektoniai mezőre
(Brodmann-féle mezők vagy areák) osztotta fel (37-3.
ábra). A piramissejtek sejttestjei a 3-as, 4-es és 5-ös réte-
gekben helyezkednek el. (Az agykéreg részletes szerke-
Fp1 Fp2
Fa
F3 F4
Bal Jobb
A1 Cz A2
T3 C3 C4 T4
37-2. ábra
Az EEG -elektródok standard elhelyezése ( 10/20-rendszer)
560 VII. rész • Idegrendszeri működések
~ 9
46 ,,____,
10
37-3. ábra
Az agykéreg citoarchitektonikai mezői Brodmann szerint (late"
ralis nézet)
Az ábrán csak azon areákat jelültük meg számmal. ame!_yekre gyakran
hivatkozunk az egyes fejezetekben: az areák határait nem jelöltük
zetét, a sejteket és összeköttetéseiket illetően a neuro-
anatómiai és neurohisztológiai tankönyvekre utalunk.)
Az EEG-hullámok keletkezésének megértésél1ez az
agykérget alkotó neuronokat egyszerűsítve piran1issej-
tek.re és nem piramissejtekre osztjuk fel. A piramissejtek
dendritjei a felszínre merőlegesen rendezettek, felnyúl-
nak az l-es és 2-es rétegbe. Ezekben a rétegekben
végződnek ingerlő synapsisokkal a thalamus nem speci-
fikus magjaiból származó axonok; a specifikus thala-
musmagokból származó axonok a 3-as és 4-es rétegek-
ben adnak synapsist. (Gátló synapsisok főként a sejttes-
teken ta.l álhatók.)
A piramissejtek és apicalis dendritjeik rendezett el-
helyezkedése az alapja az elektroencefalogram létrejöt-
tének. Az EEG hullámait a piramissejtek apicalis dend-
ritjeinek postsynapticus potenciáljai generálják, amelye-
ket a hozzájuk futó afferensek ingerületei váltanak ki. A
postsynapticus membránon beáramló pozitív ionok
elektrornosan negatív „elfolyás" -t (angolul „sink") ké-
peznek. Ezáltal az ingerelt piramissejtek elektromos di-
pólusként viselkednek: az áram a mélyebben fekvő po-
zitív „forrás" (angolul source, anatómiailag a perika-
ryon) felől a dendritek felé folyik (37-4. ábra). Az extra-
celluláris áramok aránylag kis ellenállású folyadékon
keresztül folynak: a forrás és az elfolyás között aránylag
kicsiny, µV nagyságrendű feszültségkülönbség keletl<e-
zik, ami térpotenciálok formájában terjed a környező
szövetekre. Ezt a kicsiny feszültségkülönbséget regiszt-
rálja a fejbőrön keresztül az elektroencefalográf. (Emlé-
kezzünk rá, hogy az intracellulárisan regisztrált memb-
ránpotenciálok mV-os nagyságrendűek.)
Alapvető fontosságú, hogy az EEG-n csak azok a di-
pólusok jelennek meg, amelyek a koponya görbületére
merőlegesek. Ez annyit jelen t, hogy csak a koponya
._
1
Csontos koponya és agyburkok
'
'
Apicalis dendrit
: .:- .: =. . Elektromos áram
--
''
'
' Thalamocortícalis
afferens axon f
37-4. ábra
Az agykérgi dipólus keletkezése: „forrás" (source) és „elfolyás"
(sink)
Rockstroh B. és mtsai ( 1982): Slow Brain Potentials and Behavior.
Urban & Schwarzenberg. Baltimore. MD alapján
érintőjére merőleges orientációjú piramissejtek szere-
pelnek az EEG keletkezésében. I lyen hel yzetű piramis-
sejtek csak a gyrusok convexitasán találhatók. A sulcu-
sokban fekvő piramissejtek aktivitása nem jelentkezik
az EEG-n, mivel ezek dendritjei a koponya felszínével
párhuzamos lefutásúak. Az EEG számára „látható" te-
rületek „láthatatlan" területekkel váltakoznak, amely
utóbbiak azonban a magnetoencefalogramon (MEG)
jelentkeznek (37-5. ábra, l. alább).
Az előzőekből érzékelhető, hogy agykérgi akciós po-
tenciálok nem szerepelnek az EEG-görbe keletkezésé-
ben.
A potenciálváltozások szinkronizációja. A pira-
missejt átmérője a m illiméter törtrésze, a felette elhe-
lyezkedő EEG-elektródé pedig több milliméter. Az
EEG-elektród nagyszámú piramissejt elektromos akti-
vitását érzékeli („látja"), a felvett elektromos jelek sok
ezer dendrit postsynapticus potenciáljait összegezik. H a
az afferens impulzusok rendezetlenül, sztochasztikus
EEG-jel
j
37-5. ábra
Az elektroencefalogram (EEG) és a magnetoencefaiogram
(MEG) jeleinek keletkezési helye
 3 7. fejezet • Az idegrendszeri működések megismerésének útjai
összevisszaságban hoz nák létre a postsynapticus poten-
ciálokat, a sok ezer különböző időzítésű postsynapticu s
potenciál kioltaná egymást, az EEG-n nem jelentkez-
nének hullámok (m ás kifejezéssel az EEG izoelektro-
mos lenn e). Az EEG pozitív-n egatív hullámainak kia-
lakulása során n agyszámú agykérgi piramissejtben a
dendritek potenciáljai szinkronizálódnak (azonos fázis-
ba kerüln ek). A szink.ronizálásért főként a thalamus fe-
lelős; ennek részleteit a 45. fejezetben ismertetjük. Ha a
thalamus és a cortex közötti összeköttetés megszűnik,
azon a terül eten a cortex addigi szinkronizációja eltű­
nik. A subco rticalis szinkronizálás mellett a kéreg saját
neuronhálózatai is képesek szink.ronizálni a kérgi akti-
. ,,.
v1tast.
Az EEG-hullámok osztályozása. A különböző el-
vezetésekben egyi dejűleg regisztrált EEG-hullámok rá-
nézésre is külö nböznek (37-6. ábra). Az EEG-hu ll ám o-
kat egyrészt frekven ciájuk (Hz), másrészt µV-ban kife-
jezett amplitúdójuk alapján osztályozzuk. A nagyobb
amplitúdójú hullámok egyszerűen nagyobb n1értékű
szinkro nizációt jelentenek.
A Számítógépes frekvenciaanalízis. Az EEG-t nem-
Jobb
Bal
~tszemny1tas
··
(folytatás)
1s
8 frekve nciák m ekkora hányadot képviselnek az EEG-
Frontalis
Temporalis
t alfa-hullámok
Occipitalis
t alfa-hullámok
1s
37-6. ábra
Normális emberi elektroencefalogram
A) Jobb és bal oldali unipoláris elvezetés. Csukott szemmel alfa-hul-
lámok sorozata látszik (alfa-ritmus). A szem kinyitásakor az alfa-hul-
lámok béta-hullámoknak adnak he[yet (deszinkronizáció, más elneve-
zéssel alfa-blokád). A szemek lehunyására visszatér az alfa-ritmus
B) Szimultán felvett unipoláris frontalis, temporalis és occipitalis EEG-
elvezetés. A frontalis elvezetésben a béta-hullámok dominálnak. az
alfa-hullámok csak a temporalis és az occipitalis elvezetésekben jelen-
nek meg (a vizsgált szemé[y szeme csukva volt)
561
A hullámok egyik alaptípusa az alfa-hullám ; ezek
frekven ciája 8-13 H z között va n (alfa-ritmus, amit az
EEG felfedezőjéről, H. BERGER-ről Berger-ritmus-
ként is említenek) . Ez az EEG-hullám so rozat - főként
az occipitalis régióban - éber állapotban, dc teljes szel-
lemi n yugalo mban, vizuális ingerektől mentesen (csu-
kott szemmel) regisztrálható. H a a vizsgált személy ki-
nyitja a szemét vagy figyel (pl. csukott szemmmel szá-
molási feladatot old m eg), az alfa-ritmus új mintázatra
vált, amelynek frekvenciája nagyobb, 13 H z feletti,
amplitúdója kisebb, ez a béta-ritmus. Az alfa-ritmusból
a béta-ritmusba való átmenet az EEG deszinkronizáci-
ója, m ás n éven alfa-blokád néven ismeretes.
Modern technikákkal lehetséges a 30- 80 H z frek-
venciatartományba eső (átlagosan 40 H z) hullámok re-
gisztrálása is, am elyeket gamma-hullámként említenek.
Ezt a ritmust lehet rendkívül intenzíven koncentráló ál-
lapotban (emberben és állatban egyaránt) észlelni.
Az EEG többi, normálisan csak alvás alatt jelent-
kező hullámával, a théta- és delta-hullámokkal az alvás-
sal kapcsolatosan a 45. fejezetben foglalkozunk.
Az egészséges emberek elektroencefalogramja m ég
standardizált körülmények között is rendkívül egyéni.
csak vizuálisan, hanem számítógépes frekven ciaanalí-
z issel is értékelik. A potenciálváltozások időfüggvények,
és az egyes hullámok különböző frekvenciák egymásra
vetüléséből adódnak össze. Az analóg poten ciálváltozá-
sokat az erősítőből közvetlenül elektronikus adatfeldol-
gozóba vezetik (analóg-digitális konverzió) , majd Fou-
rier-analízisnek vetik alá. A matematikai analízis frek-
venciaspektrumot eredményez, jelzi, h ogy az egyes
ben.
Az EEG-vizsgálat szerepe
a diagnosztil<ában és az „agyhalál „
megállapításában
Az EEG n élkülözhetetlen eszköze a neurofiziológiai és
pszich ofiziológiai kutatásoknak. Alvásélettani j e l entősé­
gével a 45. fejezetben fogl alkozunk. Ezen kívül az
EEG-vizsgálat egyes központi idegrendszeri betegségek
diagnosztikájában is alapvető jelentőségű. l(ülönböző
eredetű görcsös állapotokat csak a rájuk jellemző EEG-
hullámok alapján lehet elkülöníteni.
Súlyos agyi sérülést szenvedett betegekben, akikben
az egyes életfunkciókat, elsősorban a légzést m estersége-
sen tartják fent, törvényben szabályozott szigorú kritéri-
562 VII. rész • Idegrendszeri m(íködések
umok alapján elvégzett és értékelt EEG-vizsgálat dönti
el, hogy agyműködésük sérülése irreverzíbilis-e, azaz az
„agyhalál" bekövetkezett-e. Az agyhalál jogszabályban
meghatározott egyik kritériuma az izoelektromos EEG,
amelyet meghatározott körülmények között, maximális
erősítés mellett (2,5 µV/ mm) kell regisztrálni.
Az agykéregről elvezethető
kiváltott potenciálok
Az elektroencefalogram egy adott állapotra (teljes nyu-
galom, figyelés, koncentrálás, alvás stb.) jellemző frek-
venciájú potenciálváltozások sorozatának. fogható fel.
Laboratóriumi körülmények között valamely „ese-
mény" (pl. motoros parancs vagy szenzoros inger) a fo-
lyamatos (tónusos jellegű) EEG-ritmusban egyszeri,
fázisos jellegű potenciálváltozást eredményez: ezt ese-
ményfüggő potenciálváltozásnak (angolul event-related
potential, rövidítése ERP) nevezzük. Szenzoros recep-
torok vagy a belőlük kiinduló axonok ingerlését kö-
vetően bekövetkező potenciálváltozás a kiváltott poten-
ciál (angolul evoked potential, rövidítése EP).
A kiváltott agykérgi potenciálok amplitúdója a tónu-
sos EEG-hullámokkal azonos nagyságrendű, ezért a ki-
váltott potenciálokat nehéz vizuálisan kiemelni az ép-
pen futó ritmus hátteréből, ez csak átlagolási módszerek
segítségével lehetséges. Ha a potenciálok kiváltására al-
kalmazott külső ingert (mechanikus bőringerlés, fény-
vagy hanginger stb.) szabályos időközökben alkalmaz-
zuk, és az elektromos aktivitást eközben számítógéppel
átlagoljuk, akkor az EEG véletlenszerűen megjelenő
egyes hullámai kiegyenlítik egymást („elsimulnak"), a
szabályos időközökben külső ingerrel kiváltott potenci-
álok kiemelkednek az elsimult háttérből.
A kiváltott potenciálok első hulláma a szenzoros be-
menet primer kérgi reprezentációja felett kb. 10 µV
amplitúdójú pozitív hullám formájában, 10 ms késéssel
jelenik meg. Ez a primer kiváltott potenciál. Valamivel
hosszabb latencia után jelenik meg a szekunder kivál-
tott potenciál, amely a szekunder és tercier szenzoros
area felett regisztrálható.
A kiváltott potenciálok keletkezési mechanizmusa
hasonló, mint az EEG-hullámoké: az apicalis dendri-
tek postsynapticus potenciáljai összegeződnek.
A kiváltott potenciálok követése fontos része a szen-
zoros fiziológia módszertanának és a pszichofiziológiá-
nak. A diagnosztikában felhasználható a szenzoros mű­
ködések csökkenésének objektív kimutatására, különö-
sen olyan betegek esetében, akik nem képesek a vizsgá-
lat során kooperációra (pl. audiometriai vizsgálat cse-
csemőkorban).
Szenzoros kéregterületek mikroelektródos
vizsgálata kísérleti körülmények között. A vizu-
ális ingerekhez kapcsolódó elektromos kérgi válaszokat
nemcsak a kiváltott potenciálok makroelektródos re-
gisztrálásával lehet követni, hanem a különböző vizuá-
lis ingerekhez kapcsolódó elektromos válaszokat a ké-
regben - kísérleti állatokban - mikroelektródok segítsé-
gével sejtszinten is lehet elemez ni. A primer látókéreg
(Vl) működésére vonatkozó eredményeket a könyv 39.
fejezetében foglaljuk össze: az ott leírásra kerülő para-
digma máig alapjában határozza meg az érzékszervi
működésekről alkotott elképzeléseinket.
A magnetoencefalográfia (MEG)
Az agyi elektromos potenciálváltozások mágneses
térerőváltozásokat gerjesztenek, amelyeket a koponyán
kívül elhelyezett megfelelő detektorokkal lehet regiszt-
rálni: ezen alapul a magnetoencefalográfia (MEG). Ez
a módszer - akárcsak az EEG - az agyi aktivitás térbe-
li eloszlását az idő függvényében ábrázolja.
A mágneses térerováltozások regisztrálását je-
lentősen elősegítette a folyékony hélium hőmérsékletén
szupravezetővé vált SQUID-detektor (superconducting
quantum interference device magnetometer) felfedezé-
se. A jelenleg még elsősorban kutatási célra használt
műszerekben a koponya körül elhelyezett SQUID-
szenzorok egyszerre legalább 100 ponton érzékelik a
mágneses változásokat. A módszer feloldási ideje milli-
szekundumos nagyságrendű, térbeli felbontása azon-
ban lényegesen meghaladja az EEG felbontását, mint-
hogy a koponya nem gyengíti a mágneses teret.
Bár a MEG jeleit ugyanolyan postsynapticus poten-
ciálok hozzák létre, mint az EEG-hullámokat, a jelek
keletkezési helye különbözik. Amint említettük, az
EEG-hullámokat a koponyafelszín érintőjére merőle­
ges orientációjú piramissejtdendritek synapticus aktivi-
tása eredményezi, az ettől eltérő orientációjú piramis-
sejtek dendritjei az EEG szempontjából „láthatatla-
nok". Ezzel szemben a sulcusokban helyet foglaló, a
koponya érintőjével párhuzamos dendritorientációjú
piramissejtek elektromos erőterének változásai jól de-
tektálható mágneses erőtérváltozásokat hoznak létre; a
MEG jeleit a sulcusokban helyet foglaló piramissejt-
dendritek potenciálváltozásai okozzák. Más szavakkal,
a gyrusok convexitasán lévő piramissejtek aktivitása az
EEG hullámaiban, a sulcusokban lévőké pedig a MEG
jeleiben nyilvánul meg (1. a 37-5. ábrát).
 37. fejezet • Az idegrendszeri n1űködések megismerésének útjai
Magnetoencefalogramon nyomon követhetők a cor-
ticalis ritmusok. A figyelmi koncentráció fő indikátorát,
a 40 H z frekvenciájú gam1na-ritm ust elsősorban a
MEG-jelek alapján lehet észlelni. A MEG-technikát si-
kerrel alkalmazzák a szenzoros rendszer feltérképezésé-
re. Intakt koponya mellett is pontosan lehet követni a re-
tina projekcióját az occipitalis kéregben, továbbá az
egyes hangok tonotop reprezentációját a primer halló-
kéregben; a szomatoszenzo ros cortex olyan részeit lehet
funkcio nálisan azonosítani, amelyeket a 1n élyebb elhe-
lyezkedés miatt eddig nem lehetett vizsgálni.
Az egyes idegrendszeri
m űköd ése k lokalizálhatósága
Az idegrendszeri működések megértésében alapvető
volt annak a paradigmának a felismerése, hogy egyes
diszkrét muködések lokalizálhatók az idegrendszeren
~
belül. [Erdekes módon a ma is érvényes paradigmát a
19. század elején teljesen spekulatív alapon vetette fel a
neuroanatómus Franz Joseph GALL, aki szerint az
egyes mentális („szellemi") mííködések a központi ideg-
rendszer különböző részeinek működ ését tükrözik. Ko-
rai m eglátását abban az időben semmilyen tudományos
megfigyelés nem támasztotta alá, és követői, a „p hreno-
logusok" egy sereg hibás következtetésre jutottak.] A leg-
első ko nkrét, kísérletes alapon nyugvó felismerések a
motoros n1ű ködésekre vonatkoztak, majd a 19. század
közepétől sokasodtak az adatok a legkülön bözőbb szen-
zoros, autonóm és „szellemi" működések lokalizációjá-
ra vonatkozóan is.
Központi idegrendszeri sérülések és
műtéti beavatkozások következményei
A kísérletes neurofiziológiai kutatások elsőként alkal-
mazott módszere a központi idegrendszer meghatáro-
zott területeinek sebészi eltávolítása és az azt követő -
elsősorban szomatomotoros - tünetek elemzése volt. Ez
a módszer vezetett a kisagy szerepének felismeréséhez.
Utólag látni lehet, hogy az ebből származó információ
csak annyi, hogy a kisagy hiányában milyen működések
sérülnek, de a kisagy muködési mechanizmusára vonat-
kozóan nem szolgáltat adatot. A kisagy szerepének rész-
leteire vonatkozó tudásunkat az első világháborúban
szenvedett - elsősorban lövési - sérüléseket követő moz-
gási defel(tusok alapozták meg (1. a 42. fejezetet).
563
Sérülések. A sérüléseket követő idegrendszeri követ-
kezmények betekintést engedtek azoknak a területek-
nek a szerepébe, am elyek sokkal összetettebb muködé-
seket szerveznek. A legelső ilyen dokumentált esetben
egy véletlen robbanás és a frontalis agy részek súlyos ron-
csolása lényeges személyiségváltozást hozott létre. Ez
volt az első indikátora annak, hogy a frontalis kéreg a
magatartás esszenciális szabályozója (1. a 46. fejezetet).
További áttörést jelentett Pierre Paul BROCA, m ajd
valamivel később IZarl WERNI CIZE neu rológ usok
munkássága, akik betegei - stroke következtében - el-
vesztették beszédkészségüket, és különböző típusú be-
szédzavarban, aphasiában szenvedtek (1. a 46. fejezetet).
Mindkét neurológusnak módja volt a bekövetkezett ha-
lál után megvizsgálni a betegek agyát, és a talált sérül és
helyét összevetetni az aphasia típusával. Azt találták,
hogy a beszéd képessége a központi idegrendszer m eg-
határozott régióiban lokalizált, és a különböző típusú
aphasiákban a sérülés helye különbözött. Ez volt a kiin-
dulópontja a mentális és a kognitív muködések lokalizá-
ciójának, és ezzel megnyílt az út a modern kognitív
pszichológia felé is.
Több mint 150 éven keresztül a különböző funkció-
kért felel ő közpon ti idegrendszeri „centrum ok" azono-
sításának egyetlen módja a klinikai tünetek~ és a boncter-
mi m egállapítások összevetése volt (post 1norte112 diag-
nosztika). Az előzőekben ismertetett modern képalkotó
eljárások lehetővé tették a sérülések in vivo azonosítását,
és ezzel a sérült agyi terület funkcionális szerepének fel-
derítését.
Tervezett központi idegrendszeri beavatkozá-
sok szerepe a működés megismerésében. Néhány
alapvető idegtudományi felfedezést annak köszönhe-
tünk, hogy egyes, nagyon súlyos idegrendszeri betegsé-
gekben - elsősorban általánosuló és ismétlődő epilepti-
kus görcsrohamokban - a sebészek ultima ratio-ként
megkísérelték a görcsrohamok keletkezésének. területét,
valamint terjedésének útját kiiktatni. (Ezen beavatkozá-
sok idejében a 20. század közepén még nem álltak ren-
delkezésre igazán hatásos epilepsziagyógyszerek, mára a
sebészi beavatkozások háttérbe szorultak.) A műtétek
azonban a kívánt antiepileptogén következményen kívül
jelentősen befolyásolták az epilepsziától megszabadított
betegei( egyes idegrendszeri működéseit, és minthogy a
beavatkozással érintett terület(ek) ismert(ek) volt(ak),
ezek m űködésére nagy biztonsággal lehet(ett) következ-
tetni. Ezekben a megfigyelésekben alapvető jelentősége
volt annak, hogy a sebészek olya n pszichológusokkal
dolgoztak együtt, akiknek nagy tapasztalatuk volt a kog-
nitív pszichológia módszertanában. Ilyen vizsgálatok ve-
zettek el a két felteke eltérő működésének, továbbá az

564 VII. rész • Idegrendszeri működések
emberi emlékezetben szereplő középső tcmporalis le-
beny szerepének felismeréséhez (l. a 46. fejezetet).
Funkciólokalizáció elektromos ingerlés
segítségével
Az idegrendszeri funkció lokalizációban alapvető volt az
egyes területek mesterséges ingerlésével kiváltott vála-
szok analízise. Ingerként elektrom.os áramimpulzuso-
kat, továbbá lokálisan app likált kémiai anyagokat - ter-
mészetes neurotransz.mittereket, analógjaikat vagy re-
ceptorgátló farmakonokat - lehet alkalmazni.
Az emberi agykéreg elektromos ingerlése. Az
elektromos ingerlés módszerét a 19. század második fe-
lében állatkísérletekben alkalmazták először, majd - az
állatkísérletekben nyert tapasztalatok alapján - a 20.
század közepétől egyes agyműtéteknél a szabaddá tett
agykéreg elektromos ingerlése fontos ellenőrző szerepet
kapott, és segítségével nem narkotizált betegen lehetővé
vált a funkciólokalizáció (l. a 38-3. és 42-10. ábráka t.). A
szomatomotoros kéreg (Brodmann 4-es area) elektro-
mos ingerlésével lokalizálni lehetett az egyes izmok
agykérgi reprezentációját (l. a 42. fejezetet); ezzel nem-
csak igazolni lehetett a szubhumán fajokban már meg-
állapított lokalizációt, de a sebész számára is fontos
támpontot nyújtott a beavatkozás tervezéséhez. A szo-
matoszenzoros kéreg (Brodmann l-es area) elektromos
ingerlésére a beteg jelezte, hogy mely bőrterületen lép
fel valamilyen érzet (1. a 38. fejezetet).
Kéreg alatti magcsoportok elektromos ingerlé-
sének következményei. Mind az autonóm működé­
sek, mind autonóm idegrendszeri kísérőjelenségekkel is
járó emocionális reakciók analízisében meghatározó
volt a célzott subcorticalis elektromos ingerlés módsze-
rének bevezetése. I<.czdeti lépésl{ént narkotizált kísérleti
állatok „megcélzott" magcsoportjainak elektromos in-
gerlésével váltottak ki autonóm reakciókat (pl. keringé-
si, légzési, gyomor-bél rendszeri működésváltozás). A
későbbiekben dolgozták ki azokat a technikákat, ame-
lyek segítségével előzetes műtéti beavatkozással elektró-
dokat Ílnplantáltak a központi idegrendszer meghatáro-
zott területeire, majd a teljes gyógyulást követően inge-
relve az öntudatnál lévő állat autonóm, továbbá viselke-
dési reakcióit vizsgálták. A kezdeti vizsgálatok elsődle­
ges célpontja a hypothalamus feltérképezése volt (l. a 43.
fejezetet), majd a 20. század utolsó negyedében te-
relődött a figyelem a hypothalamust körülvevő, ún. lim-
bicus struktúrák, elsősorban az amygdala működésére
-
(1. a 44. fejezetet). (Az elektromos ingerlésnél alkalma-
zott műtéti technikákat az elektronika fejlődésével al-
kalma zták a vizsgált terület elektromos aktivitásának
vizsgálatára.)
Idegrendszeri projekciók (pá~ák)
térképezése
Az idegrendszeri működések egyik alapja az eltérő elhe-
lyezkedésű neuronok összeköttetése: a távol eső neuro-
nok közötti összeköttetéseket idegrendszeri pályáknak
(projekciók) nevezzük. Az idegtudomány kialakulása-
kor ezeket az összeköttetéseket fénymikroszkópos mód-
szerekkel, a szövettani kép alapján derítették fel. Hal-
adást jelentett a pályák kísérletes sértése (vagy kivétele-
sen a sérüléseket követő post 111orte111 vizsgálat): a sejt-
testől elválasztott axon <legenerál, a degeneráció szövet-
tanilag követhető. Még később sikerült a pályákat kü-
lönböző anyagok bejuttatásával (vírusok, tormaperoxi-
dáz) megjelölni. A pályákról kialakult nézeteink nagy
részben ezen módszerek alkalmazásának köszönhetők.
Toponeurokémia. Neurotranszmitterek jelenlétét és
az idegtevékenységgel kapcsolatos felszabadulását
először a 20. század első harmadában az autonóm ideg-
rendszerhez tartozó neuronok perifériás végkészülékei-
ben mutatták ki (1. a 6. fejezetet). I<.özel fél évszázadnak
kellett eltelnie, amíg a központi idegrendszert a kémiai
neurotranszmisszió szerint elkezdték feltérképezni. A
legegyszerűbb esetben magát a neurotranszmittert vagy
a szintézisében/lebontásában szereplő enzimet lehet
hisztokémiai vagy immuncitokémiai reakció alapján lo-
kalizálni: ez vezetett sikerre a kolinerg, a noradre-
nergladrenerg, valamint a GABA-erg projekciók eseté-
ben. (I<.olinerg rendszerek jell em ezhetőek vagy az ideg-
végződésekben a kolin-acetil-transzferáz, vagy a koli-
nerg synapsisban az acetil-kolin-észteráz, GABA-erg
rendszerek a glutaminsav-dekarboxiláz kimutatásával.)
Immunhisztokémiai reakciókkal lehet megtalálni az
idegsejtekben a legkülönbözőbb neuropeptideket, to-
vábbá a peptidszintézisben szereplő mRNS-t (csak pél-
daként említjük a POMC-peptideket, az AVP-t, az ore-
xint). A kutatások so rán kiderült, hogy az anatómiailag
azonosítható pályák neurokémiailag elkülöníthető,
meghatározott funkciójú pályákra bonthatók fel. Eze-
ken túlmenően az idegsejteken megtalálható neuro-
transzmitter-receptor izoformák ma a legjelen tősebb bi-
zonyítékai az egyes projekcióknak: ezek alapján olyan
pályák is kimutathatók, amelyekben a neurotranszmit-
ter szerepe jelenléte alapján n em igazolható, minthogy
 37. fejezet • Az idegrendszeri működések megismerésének úljai
a leggyakoribb neurotranszmitter, a glutamát, továbbá a
glicin, a purinnukleotidok ubikviter sejtalkatrészck.
Valamely neurotranszmitterrel már jellem zett pálya
fiziológiai szerepét azonban elsősorban a transz1nitter
(vagy specifikus agonista vegyület) mikroinjekciójának
hatása alapján lehet ma igazolni (hasonló bizonyító ere-
je van az egyes specifikus receptorgátló anyagok lokális
/
mikroinfúziójának). Igy térképezték fel pl. a táplálékfel-
vétel szabályozásában szereplő egyes pályákat (l. a 43.
@ Áttekintés
• A képalkotó eljárások (CT, MRI) lehetővé tették a
központi idegrendszer makroszkópos anatómiájá-
nak, a sérülések lokalizációjának és kiterjedésének in
vivo vizsgálatát. A pozitronemissziós tomográfia
(PET) és a funkcionális mágneses rezonancia to-
mográfia (fMRI) segítségével kimutathatók az agy
éppen aktív területei.
• Az elektroencefalogran1 (EEG) és a magnetoen-
cefalogram (MEG) hullámaiban az agykéregben
fellépő postsynapticus potenciálok nyi lvánulnak
meg. Az egyes érzőpályák befutó ingerületei vezet-
nek az agyké regről levezethető kiváltott potenciálok.-
hoz.
@ Mérföldkövek
• 1824: P. Flourens eltávolítja galambok cerebellumát
(sebészi szempontból egyszerű beavatkozás), és meg-
figyeli a mozgások koordinációjának műtét utáni zava-
rait.
• 1848: J. M. Harlow, a helyi orvos ismerteti a vasúti
e l őmunkás, Phineas Gage esetét, akinek előagyában a
koponyájába hatolt vasrúd súlyos baleseti sérülést oko-
zott (Passage of an iron rod through the head. Boston
Med. Surg. J„ 39, 389-393.). A baleset előtt Gage
megbízható és szorgalmas ember volt. A baleset telje-
sen megváltoztatta a személyiségét, megbízhatatlan
alkoholistává, és végül hajléktalanná vált. Ez volt az
első jele, hogy az agy frontalis lebenye (ill. ahogyan
ma tudjuk, a praefrontalis area) szerepet játszik a sze-
mélyiségben. Másfél évszázaddal később H. Damasio
és munkatársai Gage meglévő koponyáján észlelhető
bemeneti és kimeneti nyílásából számítógépes re-
konstrukcióval megállapították az agyi sérülés helyét,
és megerősftették, hogy a praefrontalis kéreg szenve-
dett sérülést (The return of Phineas Gage: c!ues about
the brain from the skul! of a famous patient. Science,
264, 1102- 1105, 1994).
565
fejezetet), továbbá az alvási-ébrenléti ciklusok szabályo-
zásának projekcióit (l. a 45. fejezetet). Bizonyos emberi
megbetegedések hátterében genetikai defektus áll, ami-
nek lokális manifesztációját ki lehet mutatni. További
támpontot jelenthetnek - kísérleti á llatok esetében -'-- a
célzott genetikai manipulációk (géntörlést követő á lla-
pot); egyes esetekben spontán genetikai mutációk analí-
zise segíthet a projekció szerepének azonosításában (pl.
a 45. fejezetben említett narkolepsziás állapotban) .
• A központi idegrendszer meghatározott részeinek
funkcion ális szerepére először ezen részek körülírt
lacsiói, ezek lokalizációjának és a kialaku ló tünetek-
nek az összefüggései utaltak. Ezeket a megfigyelése-
ket kiegészítette ezen részek elektromos ingerlésé-
nek hatása.
• Az idegrendszeren belüli összeköttetések (pályák)
morfológiai (szövettani) feltérképezését egészítette
ki ezen összeköttetések kén1iai jellemzése: az egyes
idegi funkciókban neurotran szmitterekl<el és ezek
receptoraival karakterizálható összeköttetések ját-
szanak szerepet.
• 1857: R. Caton kísérleti állatok feltárt agykérgének fel-
színéről potenciálingadozásokat vezet el.
• 1861-ban P. P. Broca, 1876-ban pedig K. Wernicke is-
mertetik azon betegeiket, akikben meghatározott agyi
laesiók eltérő beszédzavarokkal jártak; a boncasztalon
talált elváltozások alapján alapjában helyesen határoz-
ták meg a beszédképességért felelős agyi területeket
(1. a 46. fejezetet).
• 1870: G. Fritsch és E. Hitzig felfedezik, hogy a feltárt
agykéreg elektromos ingerlésével kutyán mozgások
válthatók ki. 1875-ben D. Ferrier hasonló eredmények-
kel majmokban ismétli meg a vizsgálatokat. (A primer
motoros mezőt majomban A. Leyton és C. S. Sherring-
ton csak 1917-ben írják le.)
• 1883: F von Marxow fényingerek hatására agykérgi
potenciálváltozásokat figyel meg, ezeket ma kiváltott
potenciálnak nevezzük.
• 1895: Ch. S. Sherrington rnegkezdi a gerincvelői refle-
xek és azok supraspinalis kontrollja több évtizeden át
tartó vizsgálatát (Nobel-díj 1932-ben ). A decerebratiós
rigiditást 1898-ban írja le. Munkáit 1906-ban megie-

566 VI I. rész • Idegrendszeri működések
lent The lntegrative Action of the Nervous System cí-
mű, korszakot jel entő monográfiájában összegezi,
amelyet ismételten többször is kinyomtattak.
a 1912: K. Wilson leírja, hogy a bazális ganglionok sérü-
lései esetén a beteg akarattól független mozgásokat
végez.
• 1917: G. Holmes brit neurológus megkezdi azon há-
borús veteránok idegrendszeri sérüléseinek feldolgo-
zását, akik az első világháborúban kisagyi lövési sérü-
lést szenvedtek (erről szóló monográfiája 1939-ben je-
lent meg).
• 1924. július 6-án H. Berger, jénai pszichiáter húros gal-
vanométer segítségével egy 7 éves beteg koponyájá-
ró l első ízben regisztrál emberi elektroencefalogra-
mot. (Berger 1902 óta foglalkozott állatkísérletekben
az agyi elektromos aktivitás elvezetésével.) Az első
közleményt (Über das Elektroencefa/ogram des Mens-
chen) azonban csa k 1929-ben jelenteti meg. Berger
közlését mindaddig nem veszik komolyan, amíg 1934-
ben Adrian és Matthews Angliában meg nem erősítik
Berger megfigyeléseit. Csak ezt követően fogadják el.
és alkalmazzák az orvosi gyakorlatban az elektroence-
falográfiát.
El 1932: W. ·R. Hess közli éber, szabadon mozgó állatok-
ban a subcorticalis struktúrák célzott ingerlésének és
ki iktatásának metodikáját (Nobel-díj 1949-ben).
liiil 1934: S. W. Ranson és munkatársai szisztematikusan
feltérképezik a hypothalamusban az autonóm ideg-
rendszeri funkciókat irányító struktúrákat.
• 1949: G. Moruzzi és H. W. Magoun a formatio reticu-
larisban egy olyan területet f edez fel, amelynek elekt-
romos ingerlése deszinkronizálja az EEG-t.
r
• 1950: W. Penfie.ld és T. Rasmussen amerikai idegse-
bészek publikálják monográfiájukat (The cerebral cor-
tex of man: A clinical study of localization of function
The Macmillan Company, New York), amelyben közzé-
teszik az emberi motoros és szomatoszenzoros kéreg-
terü letek térképét, amelyet agyműtétek alkalmával áll-
apítottak meg.
• 1953-1957: W. Penfield felhívja a figyelmet a „limbi-
cus lebeny"-en végzett sebészi beavatkozásokat kö-
vető memóriazavarra, az eseteket B. Milnerrel, a kog-
nitív pszichológia módszertanában járatos pszicholó-
gussal vizsgáltatja ki. Ebben az időben W. B. Scoville
mindkét oldalon eltávolítja az epilepsziában szenvedő,
l
és minden egyéb terápiával szemben rezisztens H. M .
beteg tempora lis lebenyének egy részét. ugyancsak
felismeri az ezt követő súlyos memóriazavart, és Pen-
field közvetítésével felkéri B. Milnert a további vizsgá-
lat okra . Milner éveken keresztü l vizsgálja H. M.-et, és
a hasonló műtéten átesett betegeket. és részletesen
ismerteti a bekövetkezett működés i változásokat. A hí-
ressé vált „ H. M. eset"-et 1957-ben közli Scoville és
Milner.
• 1959: A. Carlsson felfedezi. hogy az agy dopamintar-
talmának legnagyobb része a bazális ganglionokban
koncentrálódik (Nobel-díj 2000-ben). 1966: 0. Horny-
kiewicz kimutatja, hogy Parkinson-kórban elhúnyt sze-
mélyek agyában a dopamin mennyisége lecsökkent.
mi 1967 : S. Benzer Drosophila mutánsok viselkedési vá l-
tozásait tanu lmányozza, ezzel megindítja a viselkedés-
biológia genetikai vizsgálatát.
lil 1989: M . E. Raichle és munkatársai pozitronemissziós
tomográfia (PET) segítségével in vivo térképezik fel a
beszédben szereplő agyi területeket.
r
38. fejezet
Szenzoros muködések: általános áttekintés
és a szomatoszenzórium
A szervezet érzőrendszerei egyrészt a külvilágról, más-
részt pedig a szervezet belsejéről tájékoztatják az ideg-
rendszert. Az ingerek detektálása a szenzoros (érző) re-
ceptorokban történik. Innen az ingerület specifikus
idegpályákon keresztül jut a központi idegrendszerbe,
ahol egyidejűleg több különböző helyen történik az in-
formáció feldolgozása.
Az érzőreceptorokból kiinduló afferens ingerületek
egy része az agykéregben tudatosul; az információ em-
lékképek formájában rögzülhet. Ez a tudatos érzékelési
folyamat, aminek eredményeként alakul ki belső ké-
pünk testünkről, valamint a külvilágról. A kialakuló kép
azonban szubjektív: a természetben nem létezik hideg
és meleg, kék és piros, hanem csak 25 és 38 °C vagy 450
és 550 nm hullámhosszúságú elektromágneses rezgés.
Az afferens ingerületek affektív reakciókat is kivált-
hatnak: ez abban nyilvánul meg, hogy az ingerekkel ki-
váltott érzeteket kellemeseknek vagy kellemetleneknek
érezzük. Az érzetek jelentős része viszont közömbös,
semleges.
Az érzőneuronok képezik a gerincvelőben, agytörzs-
ben vagy felsőbb idegrendszeri szinteken átkapcsolódó
reflexek affe.rens szárát. Az érző.receptorok ingerlése
szomato-, viscero- vagy pszichomotoros választ indít
meg. A motoros válasz megelőzheti a tudatosuló érzetet.
Jellemző példa erre a nociceptív ingerek hatására fellépő
flexorreflex (1. a 4 2. fejezetet), amely idóoen előbb kö-
vetkezik be, mint a tudatossá váló fájdalomérzet.
Ez a fejezet a külső vagy belső ingerekkel kiváltott
tudatosuló érzetek általános tulajdonságaival, valamint
saját testünk érzékelésével, a szomatoszenzóriummal
foglalkozik.
A szenzoros működések
általános jellemzői
A központi idegrendszer az érzőreceptorokban kelet-
kező ingerületek négy egymástól független jellemzőjét
detektálja: az inger minőségét (modalitás, mint pl. látá-
si vagy hallási inger), az intenzitást, az inger behatásá-
nak tartamát, valamint az inger forrásának helyét (loka-
lizáció). Az inger egyes tulajdonságainak analízise egy-
id ejűleg, de elkülönült csatornákon zajlik, majd a pár-
huzamos feldolgozás eredményeként a nagyagykéreg-
ben alakul ki a végső érző benyomás.
Az inger modalitása
Az érzet minőségét a szenzoros receptor és a hozzá csat-
lakozó pálya határozzák meg. Egyes szenzoros recepto-
rok több eltérő energiafajta detektálására alkalmasak.
Mindegyikük esetében található azonban egy olyan in-
ger, amely sokkal kisebb energiával képes aktivál ni a re-
cepto rt, mint más ingerféleségek. Ezt a kitüntetett in-
gerfajtát nevezzük adekvát ingernek. Normális körül-
mények között például a retina fotoreceptorait adott
hullámhosszhatárok közötti elektromágneses rezgés in-
gerli, és ez vált ki fényérzetet. A szem adekvát ingere te-
hát a fény, azonban a szemet érő erős mechanikai inger
(vagy a látópálya elektromos ingerlése) is fényérzetet
vált ki.
„
Evszázadokon keresztül öt alapvető érzetet külön-
böztettünk meg: ezek a tapintás-, a látás-, a h allás-, az
íz- és a szagérzet. Ezen „klasszikus" érzctekhez ma to-
vábbi modalitásként soroljuk a hő- és a fájdalomérzetet,
a testérzést (propriocepció, azaz testrészeink térbeli el-
helyezkedésének érzése), valamint az egyensúlyérzést.
568 VII. rész • Idegrendszeri működések
Egy-egy modalitáson belül több kvalitást vagy szubmo-
dalitást is megkülönböztetünk: az ízérzésben például
több alapízt, a látásban a fény- és a színlátást különítjük
el. Az egyes szubmodalitások eltérő működésű szenzo-
ros receptorféleségekhez köthetők.
A szenzoros receptorok. A szenzoros receptorok
különböző fizikai stimulusra képesek reagálni, ennek
alapján megkülönböztetünk mechano- (nyomás-, ta-
pintás-, testérzés, hallás, egyensúly-, fájdalomérzés), ke-
mo- (ízérzés, szaglás), foto- (látás) és termoreceptorokat
(hőérzékelés). Ezen kívül ismerünk olyan receptorféle-
ségeket, amelyek különböz6 típusú ingerekkel is inge-
relhetők.; az ilyen, polimodálisnak nevezett receptorok a
fájdalomérzés közvetítésében vesznek részt.
Mindegyik típusú szenzoros receptorban inger hatá-
sára elektromos változás, azaz receptorpotenciál (1. 6. fe-
jezetet) alakul ki. A szenzoros receptorok tehát energia-
átalakítóként (transzducer) működnek: a legkülön-
bözőbb energiafajtákat elektromos szignállá alakítják. A
jelátalakítás alapja ioncsatornák nyitott/zárt állapotának
megváltoztatása, ami változást eredményez a receptor-
sejt m embránján keresztüli ion vándorlásban. A szenzo-
ros receptorok többségében kationcsatornák nyílnak
meg, ami depolarizációt eredményez, néhány esetben
azonban (pl. fotoreceptor, szőrsejt) kationcsatorna-zá-
ródás miatt hiperpolarizáció alakul ki.
A receptorpotenciál elektrotónusos potenciál: ampli-
túdója arányos a kiváltó inger intenzitásával, térbeli ki-
terjedése (térkonstansa) és fennállásának időtartama
(idokonstansa) az adott sejtmembránszakasz elektro-
mos ellenállásától és kapacitásától függ. Szabad ideg-
végződések esetében (szomatoszenzórium) a receptor-
potenciál küszöb feletti depolarizációt hoz létre, és a fe-
szültségfüggo Na+-csatornák megnyílása akciós poten-
ciált vált ki. Velőshüvelyű rostok esetében általában az
utolsó vagy utolsó el6tti Ranvier-befűződésnél detektál-
ható akciós potenciál. Primer érzéksejtekben (szagló-
hám) a depolarizáló receptorpotenciál ráterjed az axon-
dombra, ahol akciós potenciál keletkezik. Szekunder
(szőrsejtek) és tercier (fotoreceptorsejtek) érzéksejtek-
ben nem keletkezik akciós potenciál, hanem a de- vagy
hiperpolarizáló receptorpotenciál az érzéksejtből tör-
ténő transzmitterleadást növeli vagy csökkenti. A sza-
baddá váló neurotranszmitter az érzéksejthez csatlako-
zó idegvégződésekben vált ki akciós potenciált.
Az inger intenzitása
Az érzoműködések vizsgálata során már kezdetben az
érzetet kiváltó inger fizikai tulajdonságai és a keletkező
szubjektív érzet között kerestek összefuggést. Ezek a
pszichofizikai vizsgálatok az érzőműködések több alap-
vető tulajdonságára világítottak rá, amelyeket a későbbi
objektív elektrofiziológiai mérések igazoltak.
Pszichofizikai alapfogalmak. Az érzet küszöbe sta-
tisztikus fogalom: fokozatosan erősödő ingerek alkal-
mazása esetén az a minimális ingerintenzitás, ainely a
próbálkozások 50%-ában érzetet vált ki.
Az érzékszerv és a hozzá csatlakozó idegrendszeri
struktúra képes arra, hogy megkülönböztesse az inger-
. ~
küszöböt meghaladó ingerek nagyságát. Igy a kézbe
adott 10, majd utána 20 grammos súlyok között l{_ülönb-
séget teszünk. A megkülönböztető (diszkriminációs)
képesség azonban nem az ingerek intenzitásának kü-
lönbségétől (abszolút súlykülönbség), hanem azok ará-
nyától függ. Az elóobi példában a 10 és a 20 g-os súly
könnyen n1egkülönböztethet6, azonban 1010 és 1020
gramm között leh etetlen különbséget tenni. Az éppen
még rr1egkülönböztethető ingerintenzitásokat az empí-
rikus WEBER-féle törvény adja meg:
~s
-=K (38. 1. egyenlet)
s
Ebben az egyenletben S (stimulus) az összehasonlításra
használt ingerintenzitás (referenciainger), ~S az az in-
getkülönbség (az adott példában a 10 g), amely a két,
még éppen megkülönböztethető inger között fennáll, l(
pedig az adott rendszerre jellemző állandó. A ~S/S há-
nyadost mint Weber-fele hányadost (Weber-féle tört)
szoktuk említeni.
Az intenzitást megkülönböztető képesség nem csak
azt jelenti, hogy két é'r zetet egyenl6nek, vagy külön-
bözőnek ismerünk fel. Képesek vagyunk különböző in-
gerek (súly, fényintenzitás, hangintenzitás stb.) abszolút
nagyságának megbecslésére is. Ezt az összefüggést ma-
tematikai formában először FECHNER fogalmazta
meg:
I = Klog· -
s
(38.2. egyenlet)
So '
amely egyenletben I a megbecsült intenzitás, S 0 az in-
gerküszöb, S a megbecsülendő inger nagysága, végül K
egy állandó. A 38.2. egyenletet ma Weber-Fechner-tör-
vényként ismerjük.
Ezt az 1860-ból származó összefüggést közel 100 év
múltán módosították: kimutatták, hogy az összefüggés
nem logaritmikus, amint azt Fechner feltételezte> ha-
nem a megbecsült intenzitás a küszöb, és a küszöb fe-
letti inger különbségének hatványával arányos:
(38.3. egyenlet)
 38. fejezet • Szenzoros működések: általános áttekintés és a szomatoszenzórium
Kis intcnzitáskülönbségek esetében a logaritmikus
és a hatványkitevős összefüggés eredménye csaknem
megegyezik, nagyobb eltérések esetében azonban a hat-
ványkitevős összefüggés jobb közelítést ad.
Neurofiziológiai megfigyelések. A receptorok kü-
szöbingere az a minimális intenzitású inger, amely a re-
ceptorhoz csatlakozó axonban akciós potenciált vált ki.
A küszöböt meghaladó intenzitású inger nagyobb amp-
litúdójú receptorpotenciált vált ki, és így hosszabb ideig
áll fenn az ingerküszöböt meghaladó mértékű depolari-
záció. Lehetőség van tehát az akciós potenciál refrakter
fázisát követé>en újabb akciós potenciál kialakulására.
Ily módon a szenzoros receptort érő inger intenzitásá-
nak növekedésével párhuzamosan fokozódik az afferens
idegroston kialakuló akciós potenciálok frekvenciája. A
neurofiziológiai vizsgálatok igazolták a pszichofizikai
megállapításokat: a Weber-Fechner-törvényben megfo-
galmazott összefüggés mind a receptorpotenciál ampli-
túdójának, mind az akciós potenciál frekvenciájának
vizsgála takor kimutatható.
Az ingerintenzitásra vonatkozó információ továbbí-
tása a központi idegrendszerbe alapvetően frekvencia
kódban történik. Emellett azonban a fokozódó ingerin-
tenzitás egyre nagyobb területeken hoz létre küszöb fe-
letti depolarizációt a szenzoros receptorokban, azaz
egyre több afferens neuron kerül ingerületbe. Az inger-
intenzitásra vonatkozó információ tehát populáció kód -
ban is továbbítódik a központi idegrendszerbe.
Az inger időtartama
Egyes érzetek - pl. a látás vagy hallás - esetében érzé-
keljük a kiváltó inger időtartamát; más érzetek - így pl.
a szagérzés, tapintás - esetében azonban csak az inger
kezdetét vesszük pontosan észre. Az utóbbiak esetében
az inger fennállása alatt az érzet fokozatosan csölcken,
és egy idő múlva teljesen meg is szűnik (adaptáció). Az
adaptáció függ az inger intenzitásától: alacsony in tenzi-
tású, a küszöböt alig meghaladó ingerek esetén az adap-
táció gyorsabb, mint erősebb ingerlésnél. Az adaptáció-
nak perifériás (receptorszintíí) és központi összetevői
vannak.
A szenzoros receptorokat adaptációs sajátosságaik
alapján három csoportra osztjuk fel: gyorsan, lassan és
mérsékelten adaptálódó receptorok (1. a 6. fejezetet). A
gyorsan adaptálódó receptorokban csak az ingerlés kez-
detén keletkeznek akciós potenciálok; a lassan adaptáló-
dó receptorokban az akciós potenciálok sorozata - bár
csökkent frekvenciával - az inger fennállása alatt végig
folytatódik. A mérsékelten adaptálódó receptorok vála-
569
sza a két típus között helyezkedik el. A szenzoros recep-
torok adaptációja az egyik oka annak, hogy az érzet egy
idé) múlva akkor is megszűnik, ha a kiváltó inger to-
vábbra is fennáll. A gyorsan adaptálódó receptorok
elsősorban az ingerintenzitás változásait jelzik, vala-
mint az ingerforrás mozgásának detektálásában szere-
pelnek (dinamikus receptorok).
A:z érzőreceptorok adaptációjának mechanizmusa
nagyon különböző. l(ötőszöve tes burokk.al rendellcező
mechanoreceptor (Paccini-test) esetében a burkon belü-
li folyadék.vándorlás igen gyorsan kiegyenlíti a szenzo-
ros receptorra nehezedő nyomást, és így megszünteti
annak adekvát ingerét. Más receptorok esetében tartós
ingerlés során a sejtbe jutó Ca2+ -ok I(+ -csatornákat ak-
tiválnak, és a bekövetkező K+ -kiáramlás csökkenti vagy
megszünteti a receptorpotenciált. Szabad idegvégződé­
sek esetén a tartósan fennálló receptorpotenciál inakti-
válhatja a feszültségfüggő Na+ -csatornákat, és így meg-
szüntetheti az akciós potenciálok keletkezését. A perifé-
riás mechanizmusok mellett a központi feldolgozás vál-
tozásai is hozzájárulnak az érzőműködések adaptáció-
jához.
Az inger loka1izációja
Az érzőműködések képesek m eghatározni az inger be-
hatásának vagy forrásának helyét a térben: pl. a bőrin­
gerlés helyét a testen vagy a látott tárgy helyét a térben.
A lokalizáció képessége jelentős mértékben a receptív
mezők szerveződésén alapszik.
Receptív mező. Az érzőrendszer minden egyes neu-
ronja valamely adott körülírt területről gyűjt informáci-
ót, amelyet receptív mezőnek nevezünk. Szomatoszen-
zoros neuronok esetében egy meghatározott bőrterület,
fotoreceptorok esetében a retina, akusztikus neuronok
esetében a rnembrana basilaris meghatározott területe
(azaz tulajdonképpen egy meghatározott hangfrekven-
cia) jelenti a receptív mezőt. A szomszédos afferens axo-
nok receptív mezői részben átfedik egymást.
A központi idegrendszeren belül az afferens pályák-
ban jelentős a konvergencia. A bőrafferensekből kiindu-
ló érzőpályát véve példának, a másodrendű neuron sok-
kal nagyobb receptív mezővel rendelkezik, mint egy-egy
csatlakozó primer afferens axon (38-1. ábra). Ezen kívül
a magasabb rendű szenzoros neuronok receptív mezője
összetett módon szervezett. A primer afferens neuronok
axonja az idegrendszeren belül elágazódik, a továbbító
(relé) átcsatolódás mellett gátló interneuronokra is át-
kapcsolódik, amelyek a szomszédos reléneuronokon
végződnek. Minden egyes magasabb rendű szenzoros
570 VII. rész • Idegrendszeri működések

A A lokalizáció egy további aspektusa a „két pont

diszkrimináció", a1nelyet azzal a legkisebb távolsággal
Receptív Primer
mező afferens Másodrendű jellemezhetünk, amelyet két szünultán inger alkalma-
', neuron szenzoros neuron
zásakor még két l<"-ülönálló ingerként fogunk fel. A bőr

e=;-.:r-3-+-------'-\_?.A..__-------1(.
1 1
1 1

mechanoreceptorainak ingerlése esetén meg tudjuk

\ mérni azt a távolságot, amelynek két végpontját még két
külön ingerelt pontként érzékelünk. Voltaképpen két
pont diszkrünináció érvényesül a látásélességben, amely
B azt a minimális távolságot jelenti, amelyet a retinára ve-
títve még két különálló pontnak érzékelünk. A diszkri-
1
1
mináló képesség a receptorok sűrűségével, valamint a
<
- - ~~~--+-!- !--- - '- - - - primer és a magasabb rendű neuronok receptív mezőjé­
----=o-----../ ''
1 1

''
1 '
J 1 I
nek szerveződésével függ össze.
11 I Másodrendű
11 /

", ' szenzoros neuron

"
Másodrendű Primer
szenzoros neuron afferens Az inger párhuzamos feldolgozása
receptív mezője neuronok

38- l. ábra A természetes ingerek egyidejűleg többféle receptort is

A primer afferens és a másodrendű neuronok receptív
Kandel, E. R.. Schwarz. J. H.. Jessel. T. M. (1991): Principles of
Neural Science. 3. kiadás, Prentice-Hall Inc. Englewood Cliffs.
New Jersey alapján
neuron tehát a receptív mezőjének bizonyos részeiből
származó direkt aktiválás mellett - interneuronokon ke-
resztül - a receptív mező más részeiből származó gátló
ingerületeket is kap. A magasabb rendű szenzoros neu-
ron receptív mezője izgató (aktiváló) és gátló receptív
mező részekből tevődik össze. Ez a kapcsolás kiemeli az
intenzívebben és a kevésbé intenzíven ingerelt területek
közötti kontrasztot. A továbbiakban látni fogjuk, hogy
az érzőműködések egyik fontos alapelve az ingerek kö-
zötti kontrasztképzés.
A szomszédos receptív mezőkből származó ingerü-
let egymás melletti afferens rostokban szállítódik, az át-
kapcsoló (relé-) magvakban egymás melletti neuronok-
ban kapcsolódik át, végül a nagyagykéregben egymás
mellett elhelyezkedő sejtekhez jut el. Az információ-
szállításnak ezt a szigorú térbeli elrendezését a bőraffe­
rensek esetében szomatotopiának, a látórendszerben re-
tinotopiának, a hallórendszerben tonotopiának nevez-
zük. A testfelszíni érzékelés, valamint a látás esetében ez
képezi a térbeli lokalizáció alapját. Ezen érzésféleségek-
nél a receptorok helyi sérülése esetén az ép afferentáció-
jú területeken a térbeli lokalizáció képessége megmarad.
A hallás esetében a térbeli lokalizáció alapja a két
fülhöz érkező hangingerek közötti intenzitás-, valamint
idóoeli különbség. A receptorok egyoldali működéskie­
sése következtében az épen maradó receptorok nem ké-
pesek a hangforrás térbeli lokalizálására.
mezői
ingerelhetnek, de azonos receptorból származó infor-
máció feldolgozása is történhet egyszerre több párhuza-
mos csatornán. A kezünkbe fogott tárgy például egya-
ránt ingerli a bé5rben levő nyomás-, tapintási és hőrecep­
torokat, valamint a megfogást kivitelező mozgásban
részt vevő izmok proprioceptorait is. Ezen ingerületek
feldolgozása egyidejűleg, de elkülönült csatornákon tör-
ténik: az érintett receptorokból származó ingerületek
különálló idegpályákon jutnak el az agykéreg megfelelő
pontjaihoz. A felszálló érzőrendszer egyes közti állomá-
sain az eltérő receptorokból jövő ingerületek nem kon-
vergálnak.
A látórendszerben a szín, a forma és a mozgás ana-
lízise egyidejűleg, párhuzamosan történik. Ebben az
esetben a primer inger azonos receptorokból származik,
de ebből a másod- és harmadlagos neuronok bonyolult
kapcsolásaik következtében eltérő információtartalmat
szűrnek ki.
A párhuzamosan feldolgozott információ konver-
genciája csak az agykéreg bizonyos területein jön létre.
Ezen asszociatív kérgi mezők sérülése esetén jellemző a
komplex felismerési képesség sérülése, bár az elemi ér-
zékelés nem vész el teljesen.
Az érzékelés efferens kontrollja
Számos érzőműködés esetén ismert, hogy a központi
idegrendszer efferens információkkal befolyásolja a
szenzoros receptorok vagy a kezdeti jelfeldolgozó pálya
működését. A receptorérzékenység központi szabályo-
zásának legtisztább példája az izomorsó receptorok
kontrollja a y-efferensek által (l. a 42. fejezetet). Hason-
 38. fejezel • Szenzoros működések: általános áttekintés és a szomatoszenzórium 571

ló jelenséget látunk a hallórendszerben, ahol a külső
szőrsejtek mozgását befolyásolják efferens impulzusok.
A kezdeti jelfeldolgozás központi szabályozását ismer-
jük a nociceptív (fájdalmi) ingerek továbbításában (l.
alább).
A szomatoszenzoros rendszer
A szomatoszenzoros rendszer azokról az ingerek.ről
nyújt információt, amelyek érintkezésbe kerülnek a test
felszínével vagy a testnyílások nyálkahártyájával; ezen-
kívül tájékoztat a végtagok helyzetéről, a bőrt és néhány
belső szervet érő károsító ingerekről, továbbá a bőrt érő
hőbehatá so król (kontakt vagy sugárzó behatás). A szo-
matoszenzoros rendszer receptorai - ellentétben a látás,
hallás, ízérzés és szaglás koncentráltan elhelyezkedő
szenzoros receptoraival - testszerte megtalálhatók.
A szomatoszenzoros rendszerben az ingereket a pri-
mer afferens neuronok pseudounipolaris sejtjeinek peri-
fériás szenzoros végződései veszilc fel. A sejttest (soma)
a h átsó gyöki ganglionban (spinalis ganglion, ganglion
intervertebrale), vagy az agyidegek érzőganglionjában
helyezkedik el. A szenzoros receptorok (szenzorok,
amelyeket egyes helyeken egyszerűen receptorokként
említenek) vagy szabad idegvégződések, vagy egy speci-
alizált tokon belül foglalnak helyet; a mechanikai,
h őmérsékleti vagy kémiai inger a végződésekben alakul
át elektromos jellé.
A szomatoszenzó rium an atómiai és inűködési
szempontból két nagyobb alrendszerre oszlik. Az egyik
ezek köz ül a hátsó köteg-lemniscus m edialis rendszer,
amelynek primer afferens axonjai a gerincvelő hátsó kö-
regében haladnak felfelé, és a nyúltvclőben való átcsato-
lódás után a lemniscus medialisban folytatódnak. A
lemniscus medialis szállítja a különféle taktilis informá-
ciókat, továbbá azokat a proprioceptív ingcrületek~t,
amelyek tudatosulnak. A lemniscus rendszer által szál-
lított információkat a neurológiában epikritikus érzéke-
lésnek is nevezik. A másik alrendszer az anterolateralis
rendszer: ennek primer affercnsei a gerincvelő hátsó
szarvában csatolódnak át, innen a másodrendű neuro-
nok axonjai az anterolateralis kötegben haladnak felfe-
lé. Az anterolateralis rendszer szállítja a nociceptív in -
formációkat, am elyek fáj dalomként tudatosulnak, a
hőérzést, valamint bizonyos durva taktilis ingerületeket.
A neurológusok ezt a rendszert protopátiás érzékelés-
nek is nevezik. A két rendszer jellemzőit a 38-1. táblá-
zatban hasonlítjuk össze.
A két nagy felszálló érző.rendszer alaptulajdonságai-
nak ismeretében érthetővé válnak a gerincvelő egyoldali
sérülésének következm ényei (el ső leírója alapján
Brown-Séquard-szindrómának nevezzük): a sérült ol-
dalon a taktilis és helyzetérzés, az ellentétes oldalon a
hő- és fájdalomérzés szűnik meg a sérülés alatti testré-
szen. l(özlekedési balesetek következtében gyakran ta-
lálkozunk ilyen sérülésekkel.
Tapintás
A bőrt érő mechanikai ingerek alapján információt nye-
rünk az ingerlés helyéről, valamint az ingerlő tárgy mé-
retéről, alakjáról és anyagi minőségéről (sima, érdes,
éles, tompa). A tapintott tárgy megérintése kü l önböző
mértékű és sebességű benyomódást okoz a bőrben, ez
képezi a szenzoros receptorok adekvát ingerét. A felület

38-1. táblázat
A hátsó köteg- lemniscus medialis és az anterolateralis szenzoros rendszer összehasonlítása

Hátsó köteg-lemniscus medialis rendszer Anterolateralis rendszer

Primer affercns rost Aa,A~ A8, C

Első átcsatolódás helye Nyúltvelő hátsó köteg magvak Gerincvelő hátsó szarv
(nucleus gracilis et cuneatus)
Kereszteződés helye Agytörzs (lcmniscus medialis) Gerincvelő

Gerincvelői pálya elhelyezkedése Azonos oldali hátsó köteg Ellenkező oldali anterolateralis köteg
A pálya végződése Primer szomatoszenzoros kéreg Primer szomatoszenzoros kéreg,
agytörzs és híd formatio reticularis, középagy
;

Erzőmod ali tás Tapintás, propriocepci6 Fájdalom

Hőérzet
(D urva tapintás)
572 VII. rész • Idegrendszeri működések
minőségét főként akk.or tudjuk megítélni, ha a tárgy el-
mozdul a bőr felszínén, pl. simogató mozgáskor. A ta-
pintási információkat köt()szövetes tokkal körülvett
szenzoros receptorok közvetítik, amelyek a bőr külön-
böző rétegeiben helyezkednek el, és eltérő adaptációs
tulajdonságokkal rendelkeznek. A receptorok"típusa el-
tér a szőrtelen és a szőrrel borított bőrfelszínen. Ember-
ben a tapintási érzés kialakításában a szőrtelen bőrfelü­
letek, faként az ujjbegyek szerepe kiemelkedő.
Szortelen bőrben a felszíni rétegekben találhatók a
gyorsan adaptálódó Meissner-testek, és a lassan adaptá-
ló Merkel-testecskék. Mindkét receptor kis, jól körülha-
tárolt receptív mezővel rendelkezik, az ujjbegyeken en-
nek átmérője 2-4 mm lehet. A receptorok sűrűsége az
egyes testtájakon nagymértékben eltér: a háton 4-6 cm is
lehet két receptor távolsága, míg az ajkakon, nyelven,
ujjbegyeken csupán 2-3 mm. A finom tapintási érzéke-
lésért elsősorban ez a két receptor felelős .
A subcutisban elhelyezkedő Ruffini-testek lassan
adaptálódó, míg a Vater-I)acini-testek igen gyorsan adap-
tálódó receptorok. A Vater-Pacini-testek általában csak
egy akciós potenciált generálna!( az ingerlés kezdetén,
maximális ingerlésüket 250-300 Hz-es frekvenciájú sti-
mulussal lehet elérni. Ennek alapján ezeket a szenzoros
receptorokat vibrációra érzékenynek tekintik. Mind a
Ruffini-, mind a Vater-I)acini-testek nagyobb, és
rosszabbul körülhatárolható receptív mezővel rendel-
kezne!(, és feltehetően a durvább tapintási érzés kialakí-
tásában szerepelnek.
Szőrös bőrterületen a legfontosabb gyorsan adaptá-
lódó receptorok a szőrtüszők szomszédságában találha-
tó perifollicularis receptorok, amelyeket a szőrszálak el-
mozdulása hoz ingerületbe. Egyes állatfajok, pl. a macs-
ka, egér számára a száj körüli szőrszálak szolgálnak a
térbeli tájékozódás forrásául.
Egyetlen receptorféleségből szár1nazó akciós poten-
ciál mintázat sem tükrözi ön1nagában a kiváltó inger tu-
lajdonságait. A tapintás útján a külvilágról nyerhető in-
formáció az összes ingerelt receptor működésének kö-
zös eredményeként alakul ki.
Az összes taktilis receptor esetében mechanoszenzi-
tív kationcsatornák közreműködése játssza a központi
szerepet a jelátvitelben. Az adaptációs tulajdonságok ki-
alalátásában viszont inkább a köté5szövetes tok szerepel.
Vater-Pacini-testek esetében ugyanis a tok eltávolítása
je l entősen lassítja az adaptációt. A tapintási receptorok
ingerületét m yelinizált, A~-rostok szállítják a központ-
ba.
A testérzés (propriocepció,
he~zet- és mozgásérzés)
Testrészeink térbeli helyzetéről, valamint mozgásairól
folyamatosan- csukott szem1nel is - tudatos informáci-
óval rendelkezünk. Az egyik végtag passzívan beallított
helyzetét például meglepő pontossággal tudjul~ repro-
dukálni a másik oldali végtagon.
A helyzetérzés kialakításában az izomorsókban és az .
ínorsókban elhelyezkedő mechanoszenzitív receptorok
(l. 42. fejezetet) játsszák a főszerepet. Az izmok szenzo-
ros receptoraiból származó afferens axonok ugyanis elá-
gaznak; az egyik ág a gerincve1<5i szürkeállományban
tovább ágazva mozgató- és interneuronokra csatolódil(
át (l. a 42. fejezetet), míg a másik ág a hátsó kötegi fel-
szálló pályák részét képezi, és az agykéregben tudatosu-
ló információt szállít. Az izmok szenzoros receptorai
mellett két további receptortípus is közreműködik a test-
érzés kialakításában. Az ízületek környékén és az íz üle-
ti tokban levő mechanoreceptorok tüzelési mintázata
tükrözi az adott ízület térbeli helyzetét, egy-egy szenzo-
ros receptor jellemzően jól n1eghatározható szögtarto-
mányban aktív, azon l<lvül viszont inaktív. Az ízületi re-
ceptorok humán élettani jelentőségének megítélését je-
lentősen befolyásolta az a megfigyelés, hogy emberek-
ben ízületbeültetést (pl. csípőprotézis) követően a hely-
zet- és mozgásérzés alig romlik. Az információ harma-
dik forrását a bőr mélyebb rétegeiben elhelyezkedő me-
chanoreceptorok képezik. A tapintási érzethez ha-sonló-
an, a finom helyzet- és mozgásérzetet valószínűleg az
összes résztvevő receptorféleségből származó informá-
ció együttesen alakítja ki.
A helyzetérzést közvetítő receptorol( lassan adaptá-
lódóak, ennek következménye a folyamatosan fennálló
tudatos érzet.
A tapintási és testérzési információk
központi feldolgozása
Mind a tapintási, mind a testérző receptorokat tartalma-
zó neuronok a hátsó gyöki ganglionban helyezkednek
el, és centrális rostjaik a gerincvelő azonos oldalán, a
hátsó kötegben szállnak fel a nyúltvelóoe. A rendszer
első átcsatolódása a nyúltvelőben (nuclei fasciculi cune-
ati et gracilis) van. A másodlagos (vagy másodrendű)
projekciós neuronol( a lemniscus medialist alkotva a túl-
só oldalra kereszteződnek. A lemniscus medialishoz
 38. fejezet • Szenzoros működések: általános áttekintés és a szomatoszenzórium 573

csatlakoznak a trigeminus rendszer másodrendű axon- A Gyrus centralis posterior Sulcus centralis posterior
jai is. Az axonok a thalamus relémagjaihoz (nucleus ,,
ventralis posterior része) húzódnak, ahonnan átkapcso- Sulcus cenlr~1-~ _--:-- \ , Hátsó parietalis
lódás után a nagyagykéreg prim er szomatoszenzoros kéreg

areájába jutnak.
íf \ - \ ;----...,-{~
A központi feldolgozást két alapvető elv jellemzi: 1.
a teljes érzopályában (tehát mind a rostkötegekben, \
0.\
mind az átkapcsoló magvakban) a szomatotóp elrende-
zés szigorúan megtartott, 2. a különböző receptortípu-
sokból származó információk nem keverednek az egy-
mást követő átcsatolódások szintjén, és elkülönülten
(„vonalspecifikusan") jutnak fel a primer szomatoszen-
B
zoros kéregbe. Sulcus centralis Sulcus centralis posterior
\ / Gyrus centralis posterior / \
A szomatoszenzoros kéreg. A szomatoszenzoros 1
1
1
1

információk a sul cus centralis mögött elhelyezkedő ké-

1
1 ..
1 .
.•. 1

regrészekre vetülnek. A projekció részleteit kiváltott po- '1 1

tenciálok módszerével (1. a 37. fejezetet), továbbá agy-
műtétek alkalmával a szabaddá tett kéreg elektromos in-
gerlését kísérő érzetek alapján ismertük meg. A primer
szomatoszenzoros kéregben (SI) az afferens információ
mind az egyes receptortípusok, mind a különböző test-
tájak szerint elkülönül. A szomatoszenzoros cortex 6
szövettanilag elkülöníthető, a felszínnel párhuzamosan
futó réteget tartalmaz. Működése azonban - a többi ké-
regrészhez hasonlóan - a kéregre merőleges oszlopok-
ban szervezett. Egy-egy oszlopon belül az összes réteg
sejtjei azonos testtáj azonos receptorféleségének ingerlé-
sével aktiválhatók. (Az agykérgi neuronok oszlopokban
- columnákban - történő együttműködésének nincsen
szövettanilag látható jele.)
Az S 1 régióban az egyes receptortípusok sagittal is
irányban egymás mögött elhelyezkedő kéregrészekct
aktiválnak (38-2. ábra). A legelülső, a sulcus centralis
mélyén elhelyezkedő, a motoros kéreggel határos Brod-
man 3a területre el sőso rban az izmok feszítési recepto-
raiból származó ingerületek"vetülnek. Az e mögötti, a
sulcus centralis hátsó falát alkotó Brodman 3b rész
főként a bőr kis receptív mezővel rendelkező szenzoros
receptoraiból kap ingerületet, sejtjei hasonló paraméte-
rű ingerekkel aktiválhatók, mint maguk a szenzoros re-
ceptorok. Ebben a kéregrészben adott testrész gyorsan,
ill. lassan adaptálódó receptorainak információi egymás
melletti oszlopokba jutnak. Az agykéreg konvex felszí-
nén található Brodman area 1 jellegzetesen a 3b areából,
a mögötte e lhe lyezkedő Brodman 2 terület pedig mind
a 3a-ból, mind a 3b-ből kap bemenetet. Az l-es és 2-es
areák sejtjeire j ellemző, hogy receptív mezőjük na-
gyobb, mint a 3-as terület sejtjeié, sokszor megfigyelhető
a receptív mezőn belül az ellentétes reakció a központ
vagy a periféria ingerlésére, valamint a különböző típu-
sú receptorokból származó információk konvergen ciája.
1 7
4 3b 2
38-2. ábra
A primer szomatoszenzoros kéreg elhelyezkedése
l<andel. E. R., Schwarz. 1. H., jessel, T. M. ( 199 1): Principles of
Neural Science. 3. kiadás. Prcntice-Hall lnc. Englewood Clíffs.
New Jersey alapján
Ezen neuronok aktiválásához komplex szenzoros inge-
rek szükségesek. Ilyen komplex ingert képezhet pl. egy
tárgy megfogása (bőr- és proprioceptív ingerületek) ,
vagy valamely objektum elmozdulása a bőrfelületen.
Egyes neuronok mindenféle elmozdulást regisztrálnak,
más n euronok azonban irányérzékenyek, csak bizonyos
irányban való elmozdulás esetén aktiválódnak. Il yen
irányérzékeny neuronok először a Brodmann-féle l-es
areában jelennek meg, és nagyobb számban találhatók a
2-cs areában; teljesen hiányoznak viszont a 3a és 3b are-
ákban.
A primer szomatoszenzoros k.éreg mind a 4 elkülö-
níthető területén megfigyel hető a szomatotópia. Az
egyes testtájak leképzése azonban nem a testrész mére-
tével, hanem az ott előforduló receptorsürűséggel ará-
nyos. Ennek megfelelően emberben
„
az arc, ajak, kéz- és
lábujjak területe dominál. Erdekes, hogy pl. macskában,
nyúlban a száj körüli tapintószoröknek van aránytala-
nul nagy kérgi reprezentációja. A „szen zoros homuncu-
lus" -t a 38-3. ábra mutatja be.
A primer szenzoros kéregben nem fejeződik be az
érzőinformációk feldolgozása. A sulcus tem poralis el ül-
ső falán elhelyezkedő szekunder szenzoros kéreg (S2)
főként az SI areából kap bemenetet, bár thalamusrostok
is végződnek sejtjein. Az S 1 1nögötti kéregterületek
(Brodman S és 7, szomatoszcnzoros asszociatív arca)
 574 VI 1. rész • Idegrendszeri működések
38-3. ábra
A szomatoszenzoros cortex szomatotóp elrendezése: a „szen-
zoros homunculus"
W. Penfield és Th. Rasmussen ( 19 50): The Cerebra! Corlex of Man:
A C!inical Study of Localization and Function. The Macmi!!an Co ..
New York alapján
pedig egyaránt kapnak bemenetet az Sl-ből és a vizuá-
lis kéregből. Az itt található neuronok csak igen komp-
lex ingermintázatokkal aktiválhatók. Szerepük a taktilis
információkon alapuló felismerésben (stereognosis), va-
lamint a tapintási és látási információk egybevetésében
van. Ezen „magasabb" kéregrészek sérülésekor a tárgy-
felismerési képesség jelentősen csökkenhet (astereogno-
sis).
A szomatoszenzoros kéreg a begyakorlott mozgá-
sokban, azok megtanulásában és koordinációjában is
szerepet játszik. A Brodmann-féle 2-es area az egész
testfelületről származó információkkal látja el a szoma-
tomotoros kérget. A 2-es area szelektív farmakológiai
gátlása szintetikus, gátlást közvetítő GABA-erg analó-
gokkal lehetetlenné teszi a koordinált finom mozgások
kivitelezését; pl. a kezelt majom nem képes egy apró tár-
gyat megragadni.
Fájdalom
A fájdalomérzet rendkívül nehezen meghatározható fo-
galom. Azok számára, akik még nem tapasztalták meg
felfoghatatlan, azoknak pedig, akik már m egélték - és
ide tartozik az emberiség legnagyobb része - nem szo-
rul definícióra. Egy nemzetközi szakértői grém ium
(The International Association for the Study of Pain)
__________________________________________________________________________________„„...
1979-ben kelt meghatározása szerint a fájdalom „kelle-
metlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely ak-
tuális vagy potenciális szöveti károsodáshoz csatlako-
zik... " (Pain, 6, 248-252.). Nehéz kérdés a szubjektív ér-
zet (fájdalom), valamint a létrehozásában közreműködő
szenzoros receptorok (nociceptorok) aktivitásának elkü-
lönítése. Fiziológiás körülmények között - más modali-
tások.hoz hasonlóan - a szenzoros receptor ingerlése
egyidejűleg vezet a tudatosuló érzés, az emocionális re-
akció és a reflexválasz kialakulásához. Bizonyos körül-
mények között (pl. stressz) azonban a három jelenség
elválhat, és a nociceptorok ingerlése ellenére nem alakul
ki fájdalomérzet.
Nociceptorok. A szövetek épségét mechanikai, termi-
kus és/vagy kémiai tényezők károsíthatják. Mindezek
olyan specializált, magas ingerküszöbű idegvégződése­
ket ingerelnek, amelyeket kisebb intenzitású mechani-
kai vagy termikus ingerek nem aktiválnak. A specifikus
fájdalmi receptorok ártalmas ingerekről tudósítanak,
ezért ezeket SHERRINGTON nociceptoroknak nevez-
te el: a név a latin „nocere" (ártani, károsítani) igéből
származik. A nociceptorok szabad idegvégződések;
szemben a tapintási szenzoros receptorokkal, hiányzik
körülöttük a kötőszövetes tok.
A nociceptoroknak több típusát különböztetjük meg.
A bőrben az egyik típushoz a vékony velőhüvelyes A8-
afferensek végződései tartoznak; ezek a károsító inger-
re specifikusan érzékeny végződések, amelyek vagy ext-
rém mechanikai, vagy extrém termikus (5 °C alatti vagy
45 °C feletti hőmérsékletű) ingerekre reagálnak. A má-
sik receptortípus különböző ártalmas (erős mechanikai,
termikus vagy kémiai) ingerek.kel egyaránt aktiválható,
ún. polimodális nociceptor. A polimodális receptorok a
velőtlen C típusú afferensek végződései. Mind a két tí-
pusú afferens axon pseudounipolaris perikaryonja a
hátső gyöki ganglionban van; a centripetális axonok a
gerincvelő hátsó szarvában végződnek (l. alább). Szá-
mos szövetben (pl. zsigerek, ízületek) találhatók „csen-
des nociceptorok", azaz olyan szenzoros receptorok,
amelyek ép körülmények között nem reagálnak az előb­
bi nociceptorok aktivitását kiváltó stimulusokra, viszont
gyulladásos szövetben, feltehetőleg kémiai ingerek hatá-
sára ingerküszöbük nagymértékben csökken, és műkö­
désbe lépnek.
Az AÖ-rostok vezetési sebessége (átlagosan kb. 15
mis) nagyobb, mint a C-rostoké (átlagosan kb. l m/s).
Ennek következtében egy rövid ideig tartó nociceptív in-
gerre két hullámban érezzük a fájdalmat, és az egyes
hullámok. jellege különböző. Az első éles fájdalomérze-
tet az AÖ-rostok vezetik, ez a fájdalmas ingert (vágás,
szúrás, csípés) követően jóformán azonnal jelentkezik,
 38. fejezet • Szenzoros működések: általános áttekintés és a szomatoszenzórium
és pontosan lokalizálható. A második fájdalomérzet,
amelyet C-rostok továbbítanak elmosódottabb, sajgó,
égető, tompa jellegu.
Minthogy mind az AÖ, mind pedig a C típusú axo-
nok vékonyak, a helyi érzéstelenítők (mint pl. a proka-
in) kisebb koncentrációban, gyorsabban függesztik fel
bennük a vezetést, mint a vastagabb axonokban. Ezért
lehetséges a fájdalomérzet szelektív kikapcsolása, mi-
közben a tapintási érzet még megtartott: ezt használják
ki a helyi érzéstelenítésben végzett sebészi beavatkozá-
sok során. Hasonló hatás érhet(} el mérsékelt hűtéssel
(pl. sportsérülések akut ellátása).
Nociceptorok találhatók a bőrben, bőr alatti szöve-
tekben, csontokban és csonthártyában, ízületekben,
izomzatban, fogbélben (ahol a nociceptorok az egyedü-
li szenzorok), savós hártyákban (peritoneum, pleura) és
az agyburkokban. Nérnely szövetben azonban teljesen
hiányzanak a nociceptorok. Maga az agy teljesen érzé-
ketlen a mechanikai ingerekkel szemben, ezért végez-
hetők agyműtétek helyi érzéstelenítésben. A váz- és a
szívizomban lévő nociceptorok kémiai ingerekre érzé-
kenyek, a helyi hypoxia jellegzetes fájdalmat vált ki,
amely a myocardium ischaerniájának jellernző tünete. A
gyomor-bél rendszerben és az urogenitalis apparátus-
ban lévő nociceptorok kevéssé ismertek: fájdalmat vált
ki a lumen felőli tágítás, az üreges szervek sirnaizomza-
tának görcsös összehúzódása.
Szemben a szomatoszenzórium receptorainak túl-
nyomó részével, a nociceptorok alig adaptálódnak a tar-
tós behatások.hoz. Tartós ingerlés hatására inkább f"űko­
zott érzékenység lép fel, a fájdalomérzet fokozódik.
A polimodális nociceptorok ingerületének kialakulá-
sában alapvető szerepet játszik a kapszaicinre érzékeny
TRPV 1-csatorna (vanilloid receptor, VR1; további rész-
leteket 1. Az alapokon túl) .
A nociceptív információi< központi
feldolgozása
A nociceptorokat tartalmazó neuronok sejtteste a hátsó
gyöki ganglionban l1elyezkedik el, centrális nyúlványuk
a gerincvelő hátsó gyök.én keresztül lép be és synaptizál
a hátsó szarv felületes zónáiban lev() neuronokkal. A
nociceptív afferenselc két módon csatolódhatnalc át a fel-
szálló p.ályák neuronjaira. Az egyik lehetőség a primer
afferens rost közvetlen átkapcsolódása a hátsó szarvban
a felszálló projekciós neuronra, a másik lehetőség a pri-
1ner afferens rost lokális interneuronra való átcsatolódá-
sa, amely azután .s ynapticusan kapcsolódik a felszálló
projekciós neuronhoz. A hátsó szarv II. rétege (substan-
575 •
- 0
tia gelatinosa) majdnem kizárólag serkentő és gátló i11-
terneuronokat tartalmaz.
A felsz·álló pályák projekciós neuronjai két nagyobb
csoportot képeznek. Az egyik csoport neuronjain a ma-
gas ingerküszöbű nociceptív primer afferensek (AÖ- és
,,,,,',
C-rostok) végződnek: ezek specifikus nociceptív felszál-
ló pályákat képeznek. A projekciós neuronok másik tí-
pusán viszont egyaránt végződnek magas ingerküszöbű
nocic~ptív és alacsony ingerküszöbű A~ n1echanorecep-
tor afferensek: ezek az ún. széles dinamikus sávú („wide-
dynan1ic rangc", WDR) neuronok. Ezek.bői alakulnak
ki a multimodális pályák, arnelyek tehát rnind nocicep-
1
tív, mind nem nociceptív ingerületeket szállítanak. (A
n1ultin1odális elnevezést ne tévesszük össze a polimodá-
lissal, amelyet a primer afferensekkel kapcsolatban
használunk.) A hátsó szarvban mind az I., mind a II. ré-
teg egyaránt tartalmaz specifikus nociceptív és széles di- 1
na1nikus sávú neuronokat.
Az átcsatolódás után a nociceptív és a széles dinami-
kus sávú projekciós rostok nagy része a túloldalra ke-
reszteződik, és az ellenkező oldalon (contralateralisan),
míg kisebb része a belépés oldalán (ipsilateralisan) ha-
lad felfelé. A gerincvelőben tnind a keresztezett, mind a
keresztezetlen rostok az anterolateralis kötegben futnak.
Csillapíthatatlan fájdalom esetén (pl. rákos daganat át-
tétei következtében) ezen pályák át1uetszésével lehet
megkísérelni a fájdalom csökkentését.
A hátsó szarv V. rétegében jellemző, hogy a bőrből,
valamint a zsigeri szervekből (szívből, g-yomor-bél rend-
szerből és az urogenitalis szervekből) származó primer
nociceptív afrerensek ugyanazolcon a projekciós neuro-
nokon konvergálnak. A központi idegrendszer maga-
sabb szintjei (thalamus, agykéreg) nem képesek a fájda-
lon1 keletlcezésének tényleges helyét attól a bőrterülettől
megkülönböztetni> arnelynek primer afferensei ugyan-
azoko n a projekciós neuronokon konvergálnak. A faj-
dalmat ezért nen1 keletkezési helyén, a megtán1adott
zsigeri szervben, hanem a test felszínén, kisugárzó fáj-
dalomként érzékeljük (38-4. ábra). A kisugárzó fájda-
lon1 helye jellemző arra a.,,szervre, amelyben a nocicep-
tív ingerület keletkezett. Igy a szívizom oxigénhiányát
(ischaemiáját) jelző anginás fájdalom típusosan a bal
felső végtagba (felkar és váll), a vesemedencében vagy az
ureterben keletkezett veseköves fájdalom a lágyék.tájba
sugárzik ki. A másod- és harmadrendű fájdalomérző
neuronok receptív m ezője sokkal nagyobb méretű, n1int
a primer nociceptív neuro11oké.
A pri1ner nociceptív neuronok transzmitterei. A
hátsó gyökökben belépő Ao
és C típusú rostok végződé­
s eiből felszabaduló fő transzmitter a glutamát, amely
AMPA típusú receptorokon keresztül gyors EPSP-t hoz
;
576 VII. rész • Idegrendszeri működések
Bőr primer
Bőr
allerens neuron
, ,,
, ,,
,„
Zsigeri szerv
\ , t
' \
\ ,'
\ ,
' ,'
Zsigeri primer
afferens neuron
afferens neuron
38-4. ábra
A kisugárzó fájd alom ke letkezésének mechanizmusa
létre a postsynapticus reléneuronban. A praesynapticus
sejt aktív glutamáttran!:izporterein keresztül a felszaba-
dult transzm itter gyorsan visszavételre kerül, így hatása
rövid és koncentrált.
A nociceptív neuronok különféle peptid transzmitte-
reket (P-anyag fSPJ, CGRP [,,calcitonin-gcne-related
peptide"J, neurokinin A) is tartalmaznak, amelyek elkü-
lönült granulumokban foglalnak helyet az idegvégződé­
sekben, és felszabadulásuk lassú EPSIJ-ket eredményez
a postsynapticus sejten. L egjobban ismert a C típusú af-
fercnsek gerincvelői végződéséből felszabaduló SP. A
peptideknek kettős fun kciójuk van: 1. neuromodulátor-
ként erősítik és meghosszabbítják az aftcrens axonok
tartós ingerlésekor postsynapticusan létrejövő potenciál-
változásokat; 2. ingerlés hatására az afferens idegek pe-
rifériás végződései bé)! is felszabadulnak, és részt vesznek
a gyulladásos reakció kialakulásában (1. a 18. fejezetet).
Hosszan tartó fájdalommal járó állapotokban kimutat-
ható a peptidek koncentrációjának emelkedése a gerinc-
velő hátsó szarvában. A peptid transzmittcrek nem ke-
rülnek visszavételre a praesynapticus sejtbe, így tartó-
sa bban és nagyobb területen fejthetik ki hatásukat. Ez
összefüggésben lehet a krónik~us fájdalom elmosódó,
rosszul körülhatárolható jellegével.
A felszálló nociceptív információ feldolgozása.
A nociceptív információk több különböző úton érik el
az agykérget, és az eltérő csatornák valószínűleg a fájda-
lomérzés különbözés összetevőinek kialakításában sze-
repelnek.
A másodrendű nociceptív neuronok n agy része és a
széles dinamikus sávú projekciós rostok a spinothalami-
cus pályákat képezve a nyúltvelőn, hídon és mesence-
phalonon átfutva a thalamusban végződnek. Ezek a ros-
tok 1nind keresztezcttek. A pálya sérülése a tajdalomér-
zct deficitjét jelentheti, a pálya elektromos ingerlése fáj-
dalomérzettel jár. (A spinothalamicus pálya nem az
egyetlen út, an1elyen keresztül a nociceptív ingerek elér-
hetik a thalamust.)
A spinothalamicus rendszer filogenetikailag régebbi
rész.e a palaeospinothalamicus tractus. A pálya a thala-
mus intralaminaris magjaiban - amelyek a nem specifi-
kus magrendszerhcz tartoznak- végződik; az átcsatoló-
''
dásából származó rostok az agykéreghez futnak. Ez és a
' spinoreticularis pálya (1. alább) nem képes finom diszk-
riminációra és lokalizációra. Az ezzel a pályával továb-
Másodrendű bított ingerek a tudatosulás mellett általános fájdalmi
reakciókat, mint ébresztést, affektív reakciót és autonóm
válaszokat váltanak ki.
Emberszabású majmokban, de főként emberben a
filogenetikailag újabb rész, a ncospinothalamicus trac-
tus tett szert nagyobb j elentőségre . A pálya axonjai a
thalamus specifikus projekciós magjaiban csaLolódnak
áL, és a kéreghez szállítanak infc>rmációkat. A specifikus
projekciós magvakban a szomatotópia megtartott; a
ventralis posterolateralis magban csatolódnak át a Lörzs-
ből és a végtagokból, míg a ventralis posteromedialis
magban a nervus trigen1inus által a fejből szállított in-
gerületek. Ezen n1agvakban l evő sejtek receptív mezője
hasonlóan kicsi, mint a gerincvelő I. és V rétegében levő
neuronoké, amelyek a féS bcmcnctüket képezik. A neo-
spinothalamicus projekció valószínűleg a nociceptív in-
gerek finom lokalizációját és mennyiségi értékelését
szolgálja. Ez az., amit akut fájdalomként érzékelünk. A
specifikus projekciós magok sebészi sértése csökkenti az
éles, hasító fájdalmat (és a bőr taktilis ingerlékenységét),
dc érintetlenül 11agyja a fájdalomnak a mély, sajgó
összetevőjét. A thalamus ventralis magjainak elektro-
mos ingerlése fájdalmat okoz.
A nociccptív afferentáció további összetevője a trac-
tus spinomesencephaJicus, amely a középagyi substan-
tia grisea centralisban (más néven a periaquaeductalis
sz.ürkeállományban) és más mesencephalicus struktú-
rákban végződik. A periaquaeductalis szürkeállomány-
nak a fájdalomérzet modulációjában van szerepe (1.
alább). A hátsó szarvból ered a részlegesen keresz-
Lcződött spinoreticularis pálya is. A pálya a formatio re-
ticularisban csatolódik át, majd a projekció eléri a thala-
must.
A nociceptív információ végül eléri az agykérget.
Magában az agykéregben azonban eddig nen1 sikerült a
nocicepciónak olyan egyértelmű leképezését felfedezni,
mint ami pl. a taktilis érzésmodalitás esetében feltérké-
pezhető. A szomatoszenzoros kéregben találhatók kis
receptív mezőjű, nociccptív ingerekkel stimulálható sej-
tek, dc a szomatoszenzoros agykéreg kiterjedt sérülései
nem járnak a fájdalom érzet csökk.enésével. Ebben sze-
 38. fejezet • Szenzoros mlíködések: általános áttekintés és a szomatoszenzórium
repe lehet a fájdalomérző pályák párhuzamos szer-
veződésének.
A nociceptív pályák kollaterálisokat adnak az agy-
törzs és a magasabb idegrendszeri struktúrák azon ré-
széhez, amelyek az általános ébrenléti és figyehni szin-
tet sza ba"l yozza"l< (az ,., e"b reszto„„„ , „arousal" rendszert a
45. fejezetben ismertetjük).
A fájdalomérzést módosító
mechanizmusok
A mindennapi életből, valamint az orvosi gyakorlatból
számos példát ismerünk arra, hogy bizonyos speciális
körülmények módosíthatják - enyhíthetik (analgesia)
vagy éppen ellenkez()Jeg fokozhatják (hyperalgesia) - a
fájdalomérzést. Ezen jelenségek egy része megmagya-
rázható azon ismeretek alapján, amit a nociceptív infor-
máció feldolgozásának különböző szintjein bekövet-
kező módosító mechanizmusokról szereztünk.
A nociceptorok érzékenységének módosítása.
Szöveti sérüléskor számos olyan kémiai anyag jelenhet
meg a nociceptorok közelében, amely direkt vagy indi-
rekt módon azok aktiválásához, vagy ingerküszöbük je-
lentős csökkenéséhez vezet. E zek a fájdalomkeltő (algo-
gen) anyagok különböző sejtféleségekből származhat-
nak. A sérült hízósejtek.bő! szabaddá váló hisztamin a
polimodális nociceptorok direkt ingerlésére képes. A
szöveti kallikrein hatására a l{ininogénekből képződött
bradikinin mind az AÖ, mind a C típusú nociceptorokat
direkt módon ingerli. A sérült endothelből, valamint
thrombocytákból szabaddá váló ATP, ACh, szerotonin
főként indirekt módon, prosztaglandinok útján érzéke-
nyíti a nociceptorokat. Ezzel magyarázható a proszta-
glandinok szintézisében központi szerepet játszó ciklo-
oxigenáz enzimet gátló vegyültek (pl. aszpirin) fájda-
lomcsillapító hatása. A sérült sejtekből felszabaduló K + -
ok okozta depolarizáció, valamint a savanyú pH (való-
színűleg H+ -érzékeny K+ -csatornák bezárásával)
ugyancsak~ lényeges érzékenyítő hatással rendelkeznek.
Végül a nociceptorok maguk is hozzájárulnak a hyper-
algeticus hatáshoz az aktivált érzővégk:észülékből fel-
szabaduló peptidek - pl. SP, CGRP - révén. Ezen pep-
tidek a sérülést kísérő vasodilatatio létrehozásában is
szerepelnek (l. a 18. fejezetet).
Algogen anyagok felszaporodásával magyarázható a
gyulladásos állapotokat kísérő sokszor igen erős fájda-
lom ízületi gyulladáso1<, vagy helyi infekció (tályog,
csonthártyagyulladás stb.) esetén. Ilyenkor a „csendes"
nociceptorok i.s aktiválódnak. Ugyancsak algogen medi-
577
átorok játszanak szerepet a harántcsíkolt és a szívizom
ischaen1iás állapotát kísérő fájdalomban (pl. myocarclia-
lis infarctus, claudicatio intermittens).
A neurotranszmisszió módosítása a gerinc-
velőben. A nociceptív ingerület átkapcsolódását a pri-
mer afferens neuronról a másodlagos neuronra mind
perifériás, mind központi eredetű hatások befolyásolják.
Régi megfigyelés, hogy a sérült (de csak a sérült!)
testrész taktilis ingerlése (simogatása) csökkenti a fájda-
lomérzést. Elektrofiziológiai mérésekben a thalamus,
valamint az agykéreg egyes nociceptív sejtjeinek leadási
frekvenciája csökkent, ha a nociceptív ingerhez tapintá-
si ingei:, vagy az alacsony ingerküszöbű A~ rostok inger-
lése társult. A taktilis információt szállító afferens rostok
ugyanis interneuronok közvetítésével gátolják a primer
nociceptív ingerület átkapcsolódását a másodlagos neu-
ronokra. A taktilis ingerületek inintegy „bezárják" a ka-
put a nociceptív ingerületek előtt („gate control the-
ory"). Ezen a n1echanizmuso11 alapulnak az orvosi gya-
korlatban széles körben (pl. ízületi fájdalmak esetén) al-
kalmazott elektromos stimulálásj technikák.
Egyes központi idegrendszeri területei(, így a peri-
aquaeductalis szürkeállomány, a thalamus egyes magjai,
valamint a capsula interna mélye]ektródok segítségével
történő elektromos ingerlése nemcsak állatkísérletekben
analgetikus hatású, hanem emberben is alkaln1as a tűr­
hetetlen krónikus fajdalom mérséklésére. (Ez nem álta-
lános érzéstelenítő hatás, a mechano- és termorecepto-
rokból jövő ingerületeket a beteg változatlanul érzékeli.)
Az elektromos ingerlés egy összetett leszálló analgetikus
pályarendszeren keresztül hat (38-5. ábra). A pályarend-
szer központi részét képezik azol{ a leszálló monoami-
nerg (szerotonerg és noradrenerg) neuronok, amelyek a
gerincvelőben - interneuronokon keresztül - gátolják
az ingerületátadást a felszálló nociceptív pályákra. Nyu-
galmi körülmények között ezt a leszálló monoaininerg
rendszert tónusosan gátolják a rajtuk végződé) GABA-
erg neuronok. A GABA-erg gátlás következtében a spi-
nothalamicus pálya akadálytalanul szállítja a fájdalmas
információkat a thalamus felé. A monoaminerg pályák
elektromos stimulálása, vagy a GABA-erg gátlás felfüg-
gesztése (gátlás gátlá~a) csökkenti a gerincvelői ingerü-
letátadást, és ezzel a fájdalomérzetet.
Az opioidok szerepe a fájdalomérzésben. Az ópi-
um a mák.növény (Papaver so111niferinn) megszárított
nedvébé)l kivont alkaloidakeverék; fájdalomcsillapító és
kábító hatása régen ismert. Az ópium leghatékon_yabb
összetevője a m_
orfin (morphium) ma is az egyik legha-
tásosabb fájdalomcsillapító gyógyszer. A morfin és a
hozzá hasonló alkaloidok az idegsejtek men1bránján
 ....

578 VII. rész • Idegrendszeri működések

,
Opioid gatlo neuro11 peptidek (endorfinok) és dinorfin csoportjára (38-2. táb-
,
~---
,
lázat). A proenkefalin, proopiomelanokortin és prodi-
GABA-erg gátló
norfin gének n agyobb polipeptideket kódolnak, a gén-
PERIAQUAEDUCTALIS
SZÜRKEÁLLOMÁNY I '
'
interneuron
termékekből alakulnak ki a kisebb opioid peptidek. Va-
la1nennyi opioid peptidben közös a tyr-gly-gly-phe N -
' '
' '
Monoammerg terminális szekvencia. Az opioidreceptorok aktiválása
''
' '
' ' leszálló K + -csatornák nyitása és/vagy Ca2 + -csatornák zárása út-
, , analgelikus
,
,, ján a receptort exprcsszáló neuron gátlásához vezet.
.' ,, pálya
, ,' Opioid peptideket tartalmazó, a fájdalon1érzést 1nó-
,,
AGYTÖRZS ,, dosító neuronokat két kü l önböző anatómiai lokalizáci-
óban találunk. Egyrészt a középagyban, ahol az előbb
részletezett GABA-erg neuronokon. végz ődnek, és azok.
,
, , Gáll ó kapcsolat
, ,, gátlásával a leszátló monoaminerg pályák aktiválását
,,
, hozzák létre. Másrész t a gerincvelőben a leszálló mono-
" , ',
íJ aminerg pályák opioid interneuron közbeiktatásával
GERINCVELŐ í„ - e.- -- .--
1 csökkentik a nociceptív ingerület átadását a nlásodlagos
\
,, \

, ,' Primer afferens (spinothalamicus) neuronra (38-6. ábra). Az opioid in-

Felszálló , , , neu ron terneuron két támadásponttal hat: praesynapticus gát-
anterolateralis
pálya
Monoaminerg Primer nociceptív
38-5. ábra leszálló pálya afferens neuron
/ 1
/
, / 1
1
A leszálló monoaminerg analgetikus pályarendszer GABA·erg ,/ 1
1
l
gátlása és a gátlás felfügges ztése opioid neuronokkal Praesynapticus l
l
gátlás 1
1
1 1
1 1
1
lévő opioidreceptorokhoz kötődve hatnak. Jelenleg há- Opioid interneuron
1

,
t '1
rom , µ-, 8- és K-opioidreceptort ismerünk; ezek szerke- 1
\

'1
t

zete különbözik, és a különböző növényi, szintetikus és I

t

endogén ligandok iránti affinitásuk eltér. A naloxon ne-

vű morfinanalóg a µ-típusú receptorok specifiku s anta-
gonistája, felfüggeszti a morfin és egyes endogén ligan-
Postsynapticus
/G
dok hatását. gátlás
A morfin az opioidreceptorok farmakológiai ligand- \
\
ja. Az opioidreceptoroknak azonban természetes endo- \
\

Anterolateralis felszálló axon

gén peptid ligandjaik is vann ak, amelyeket közös néven
opioid peptidekként említünk. 38-6. ábra
Az opioid p eptideket szerkezetük alapján három A geri n cvelői opioid neuronok összeköttetései és az analgeti-
csoportra osztjuk- enkefalinok, proopion1elanokortin kus hat ás kialakulásának vázlata

38-2. táblázat
Egyes opioid peptidek szerkezete
Fields, H . L. (1987) : Pain. !vfcGraw-Hill, Nevv York alapján

A peptid neve Szerkezet

Leucin-enkefalin (leu-enkefalin) tyr-gly-gly-phe-leu -0H

Metionin-enkcfalin (m et-c nkefalin) tyr-gly-gly-phe- met-OH
~-endorfin tyr-gly-gly-phe-met- thr-ser-glu-lys-ser-gln-thr-pro-leu-val-thr-leu-phe-lys-asn-ala-
ile-val-1 ys-asn-ala-his-1 ys-gl y-gln-0 H
Dinorfin tyr-gly-gly-phe-leu-arg-arg-ile-arg-pro-lys-leu-lys-trp-asp-asn-gln-01-:I

A homológ aminosav-maradékokat dőlt betífs szedéssel jelöltük

 38. fejezel Szenzoros m űködések: általános áttckinlés és a szomatoszenzórium
lással csökkenti a transzmitterfelszabadulást a primer
nociceptív afferens axo n term inalisából, és postsynapti-
cus gátlással csökk~enti a másodlagos érzőneuronban az
akciós potenciál keletkezését. A morfin és származékai
az opioidreceptorokra hatva fejtik ki fájdalomcsökkent6
hatásukat.
Endogén opiojdok felszabadulásával és a leszálló
analgetikus pályák aktiválásával magyarázható az a
megfigyelés, hogy bizonyos extrém hely7,etekben (hábo-
rús sérülés, extrém sportteljesítmény) súlyos szöveti sé-
rülések sem okoznak fájdalomérzetet. Viszont a speciá-
lis pszichés helyzet megszű nésekor (sérült katona ve-
szélytele n helyre ér, verseny véget ér) éles fájdalom je-
lentkezilc
A nociceptorokból kiinduló reflexek. A nocicepto-
rokból a központi idegrendszerbe futó impulzu sok kü-
lönböző szomatomotoros reakciókat, reflexeket váltanak
ki. A végtagok polysynapticu s 11cxorreflexét a 42. fejezet-
ben ismertetjük részletesen. A reflex a végtag távolítását
eredményezi a fájdalmas ingertől. A nociceptív flcxor-
reflex gerincvelői szinten integrálódik: spinalis készít-
m ényen, továbbá harántlaesiót szenvedett, ún. spinalis
emberen is kiválth ató; magasabb szintű idegrendszeri
kontroll, a fájdalom tud atos ulása nem szükséges a noci-
ceptív szomatomotoros válaszhoz. Felsőbb idegrendsze-
ri szintek viszont képesek a gerincvelői reflex módosítá-
sára; így pl. fegyelmezett e mber nem húzza el egy várt
kisebb fájdalmas ingerre a végtagját.
A mély testrégiókból kiinduló nociceptív impulzu-
sok a környező váziz mok tartós összehúzódását váltják
ki. Ilyen reakció pl. a h asi zsigerekből kiinduló fájdalom
esetébe n a hasfalizomzat kontralcciój a (a fra ncia
nyelvből átvett és meghonosodott orvosi kifejezéssel
„defense 1nusculaire", izomvédekezés). Az izomkontrak-
ciónak valóban védelmi funkciója va n, megóvja a beteg
területet a további me chanikai inzultusok.tói. Maga a
tartós izom-összehúzódás azonban szintén fájdalom
forrása. Ez utóbbi az oka, hogy izomrelaxán sok alkal-
mazása csökkenti (de nem szünteti teljesen meg) a mély
fájdalmat. Az izo m-összehúzódás észlelésének diag-
nosztikai jelentősége van, felhívja a figyelmet valamely
hasüregi gyuladásos folyamatra.
A nociceptorokból kiinduló ingerületek val ószínűleg
már akkor reflexes izom-összehúzódást váltanak ki,
am ikor az ingerek még nem érik el a fájdalomérzethez
szü kséges küszöböt. A mozgások közben a keletkező
küszöb alatti nociceptív aktiválódás megváltoztatja az
ízületek helyzetét, ezzel véd i a mozgásszerveket a káro-
sító behatásoktól. Valószínűleg nociceptív afferensek
579
váltják ki az alvás alatti helyzet.változtatásokat is. A vé-
dekező reflexek csöklcentik az á rtalmas ingerelc behatá-
sának iclőtartan1 át.
Nociceptív ingerek autonóm reflexeket is kiváltanak.
Az éles fájdalmat általánosult szimpatikus aktiválódás
kíséri: tachycardia, vérnyomás-e melkedés, nagyfokú
verejtékezés, piloerectio és pupillatágu lat. A nagyon in-
tenzív „mély" fájdalom- így pl. a h e réből, csontból vagy
a csonthártyából kiinduló fájdalom - viszont bradycar-
diát, vérnyomáscsökkenést válthat ki, és mivel az agyi
perfúzió is csökkenhet, ez a fájdalom ájuláshoz (eszmé-
letvcsztéshez) is vezethet.
Viszketés
A viszketés egyetlen használható defi1liciója egy aforiz-
ma, amely szerint „viszketés az a kelle metlen szubjektív
érzet, amely vakarási késztetést vá lt ki". Mint kellemet-
len érzet, rokonságban áll a fájda lommal, a két érzet né-
h á ny neurofiziológiai jellegzetessége azonos. H elyi ér-
zéstelenítés alkal mával a fájdalom és a viszketés egy-
szerre szűnik meg. A viszketés érzete a szabad ideg-
végződések felől váltódik ki, etípusú axonok közvetítik.
Azokban az egyedekben , akikben ve leszületetten hiány-
zik a fájdalomérzés, viszketés sem váltható ki.
A viszketés t közvetítő neuronok azonban valószínű­
leg nem azonosak a fájdalm at közvetítőkkel. Viszketés
kísérletesen meghatározott pontok („visz ketési pon-
tok") elektromos ingerlésével is kiváltható, ezek azon-
ban nem azonosak azokkal a pontokkal, amelyek inger-
lése fájdalmat vált ki. Ezen túlmené5cn a viszketési pon-
tok elektromos ingerlésén él az inger intenzitásának nö-
velése nem vált ki fájdalomérzetet; fájdalmi pontok ese-
tében az elektromos inger csökkentése nem vált ki visz-
ketést. A két é rzetmodalitás különálló volta mellett szól,
hogy a fájda lmas inger flexorreflexet, a viszketést létre-
hozó inger viszont vakarási reflexet vált ki.
Visz ketést a bőr egyes pontjainak enyhe mechanikai
ingerlésével is ki lehet váltani. Viszkető érzést azonban
elsősorban egyes kémilli anyagok váltanak ki. A bőrbe
(intradermalisan ) juttatott kis mennyiségű hisztamin a
H 1-rcceptorok közvetítésével viszkető érzést okoz, ame-
lyet antihisztamin hatóa nyagok (H 1-receptor-antago-
nisták) többnyire megszüntetnek. A bőrbe juttatott fe-
hérj ebo ntó e nzimek is viszketést vá lta nak ki.
A viszketés központi idegrendszeri feldolgozása is-
meretlen. Opioidok nemhogy nem csökkentik a viszke-
tést, hanem azt még fokozzák is.
l
. '
·t38.
". 580 VI 1. rész • Idegrendszeri n1ú'ködések
-,_____._
,,
'
•
:
:-· - .
Hőérzél<elés
A bé5r, a száj- és orrüreg, valamint a garat hőn1érsékletét
Lermoreceptorok érzékelik. A hőszenzibilitás pontszerű:
megfelelő hőm érsékletű, kis átmér6ju vizsgálószondá-
val hideg- és melegérzékeny pontokat lehet elkülöníte-
ni. (A pontoktól Lávolabb eső bőrterületekről csak a
bőrön belüli vezetéssel kerülhetnek ingerületbe a tern-io-
rcccptorok. ) A két termorcccptor típus hőmérséklet-ér­
zékenysége eltér6. A hidegérzékeJ ő receptorok - ame-
lyek AÖ típusú rostok végződései - érzékenységi tarto-
mánya 10 és 40 °C közé esik, a receptorok 23-28 °C kö-
zött adnak le maximális frekvenciával ingerületet. 10 °C
alatti hőmérsékleten a receptorok ingerületleadása meg-
szűnik, de ez minden receptor esetében érvényes : a hi-
deg hatásos helyi érzéstelenítő. A melegérzékelő recep-
torok - amelyek e típusú rostok végződései - érzéken y-
ségi tartom án ya 30 és 45 °C közé esik, legnagyobb érzé-
kenységet 38 és 43 °C között mutatnak. Az adatokból ki-
tűnik, hogy a termoreceptorok érzékelési tartománya át-
fedő (38-7. ábra)
A hidegérzékelé5 receptorok sajátossága, hogy a hi-
degpontokat 45 °C feletti hőmérséklettel ingerelve a re-
ceptorok ingerületet adn ak le, paradox hidegérzet je-
lentkezik. Ekkor azo nban már fájdalomérzet is fellép.
A termoreceptorok a bőr felszínétől kevesebb mint
l mm mélységben helyezkednek el. Ingerületleadásuk a
bőr hőmérsékletétől és a receptorok környezetének vér-
áramlásától függ. Nagy véráramlás (hyperaernia) esetén
még aránylag hűvös ebb környezet is melegnek tűnik
(így hatnak az értágítók, pl. az alkohol), míg csökkent
véráramlás esetén még kevéssé hűvös környezetet is hi-
degnek érzünk.
Ha a termoreceptorok ingerlése érintéssel párosul,
akl{or az ingerlés helye pontosan lokalizálható. Ha
@ Áttel<intés
• A szenzoros rendszerek a külvilágból és a szervezet
belsejéből származó ingereket tudatosuló érzetekké
alakítják, amelyek tükrözik az inger minőségét (mo-
dalitását), intenzitását, időtartamát és lokalizációját.
• A szenzoros receptorok jelátalakítóként (transzdu-
cer) működnek: bennük a mechanikai (tapintás, test-
érzés, hallás, egyensúlyérzés, fájdalom), kémiai
(szaglás, ízérzés), hő (hőérzés, fájdalom) és fény (lá-
tás) ingerek hatására ioncsatornák nyílnak vagy zá-
rulnak, ami elektromos jel (receptorpoLenciál) kiala-
kulását eredményezi.
azonban sugárzó hő az ingerforrás, akkor a behatás he-
lye nem hatá rozható meg pontosan.
Egy adott hőmérsékl et érzetét az szabja meg, hogy
milyen arányban érik cl a központokat a hideg- és a me-
legreceptorok felől az ingerületek. 32-33 °C között van
az a semleges (termoneutrális) zóna, amelyben a vizs-
gált személy sem hideget, sem meleget nem érez. Ezen
érték fölött a melegérzés, 32-33 °C bőrhőmérséklet alatt
pedig a hidegérzés dominál. Nagyon hideg vagy nagyon
meleg hőmérséklet n1 ár a fájdalomérző receptorokat is
ingerli. A csupasz bőrfelületre kerülő (extrém hideg)
szénsavhó vagy folyékony niLrogén fájdalmat is kivált.
A termoreceptorok ingerületének kialakulásában
Tl~ típusú csatornák játszanak fontos szerepet (részle-
teket 1. Az alapokon túl).
:="'"
1
~ Paradox hidegérzet
«S
g 6
~
Q.)
--
~
:ro
·g 4
.s:l
Cl
Cl.
(/)
-o
Ji 2
~
0 ((((((((((((((((((((
10 20 30 40 50
Hőmérséklet [°C]
38-7. ábra
A termoreceptorok érzékelési tartománya főemlősökben
Zolterman. Y. ( 1976): Senzory Functions of the Skin ín Primales.
Pergamon Press. Oxford. U.K. alapján
A receptorokhoz kapcsolódó többneuronos érzőpá­
lyákban és a primer szenzoros kéregben az inger
egyes paramétereinek párhuzamos feldolgozása el-
különült csatornákon történik. A szenzoros recepto-
rokat érő ingerekbé51 a magasabb rendű kérgi S7.en-
zoros areákban válik összetett érzet (alakfelismerés,
hangfelismerés, mozgásfeJismerés stb.).
• A szomatoszenzoros rendszer a test felszínét érő be-
hatásokról, valamint a testrészek helyzetéről nyújt
információt. Receptorai az egész testben szétszórtan
helyezkednek el, az információ feldolgozása két
nagy felszálló rendszerben történ ik .
 38. fejezel • Szenzoros működések: általános állekintés és a szornaloszenzórium
• A hátsó köteg- lcmniscus medialis rendszer a test
azonos oldaláról származó fi nom tap intási és tcs tér-
zési (helyzet- és mozgásérzés) információkat közve-
„ .
t ltl.
@ Az alapol<on túl
A szenzoros ingerületek kialakulásában részt vevő
csatornák
A tranziens receptorpotenciál (TRP) csatornák. Ez a csatorna-
csa lád Drosophila fotoreceptorsejt eken, közel 30 évvel
ezelőtt t ett eredeti megfigye l és ről (egy bizonyos gén m u-
tációja eset én f olyamatos fényre csak átmeneti receptor-
potenciál jelent meg) kapta a nevét. Mai ismereteink sze-
rint a család tagjai az é l esztőtől az emberig igen sok spe-
ciesben előfordulnak, és a legkülönbözőbb érzőműködé­
sek detektálásában szerepelnek. Emberben közülük mint-
egy 30 különböző fehérje ismeretes, amelyek 6 alcsalád-
ba oszthatók, és alapvető szerepet játszanak m ind tudato-
suló érzések (fájdalom. hideg, meleg, íz) kialakításában,
m ind nem tu datosuló vá ltozá sok detektálásába n {p l.
áramlási intenzitás jelzése, ozmorecepció). A TRP-fehér-
jék valamennyien 6 transzmembrán helixet tartalmaznak,
és 4 alegység képez egy, a membránt teljesen áthidaló
csatornát. lonspecificitásuk különböző, de többségüknél a
Ca2 +-szelektivitás dominál (Pc8 2+/PNa+ 10 vagy annál na-
gyobb}. Van azonban néhány altípus, amelyik csak mono-
vagy csak divalens kationokra permeábilis.
A TRP-csat ornák nem érzékenyek a t ranszmemb rán
potenciálkül önbségre. Megnyílásukat, ill. záródásukat leg-
inkább mechanikai tényezők {pl. nociceptorok, ozmore-
ceptorok), intracelluláris ligandok (pl. a sejtmembrán
PIP2-komponense}, valamint a hőmérséklet szabályozza.
A hőmérséklet a lipid kettős réteg mozgásváltozásán ke-
resztül a membránfeszülést módosítja: vagy a csatornaf e-
hérje saját mozgását erősíti, vagy egy intracelluláris szabá-
lyozó ligand köt ő d ését vá ltoztatja. Az en1 lősök szomat o-
szenzoros m ű ködéseiben szerep l ő legfo ntosabb TRP-csa-
tornákat a 38-3. táblázat foglalja össze.
Emberben legjobban ismert a vani lloid receptorok kö-
zé tartozó TRPV1 (VR1 }, aminek megnyílását kapszaicin,
43 °C feletti hőmérséklet, extracelluláris pH-csökkenés,
valamint intracelluláris PIP2-csökkenés segíti elő. A bradi-
kinin valós zínű l eg PLC-n keresztül, a PIP2 bontása útján
fejti ki érzékenyítő hatását. A TR PV1 ala pvető szerepet ját-
szik a polim odális nociceptorok aktiválásában. TRPV1 -h iá-
nyos egerek nem reagálnak fájdalommal és gyulladásos
tünetekkel akut kapszaicinkezelésre. A TRPV1-receptor
tartós aktiválása viszont olyan mértékű Ca2 +-beáramlást
eredményez, ami az érint ett sejt elhalásához vezet. Ez le-
het a mechanizmusa a hosszan tartó kapszaicinkezeléssel
kiváltható analgesiának {p l. „hozzászokás" erősen csípős
ételekhez).
A TR PV2 52 °C fe lett aktiválódik, felt ét elezzük, hogy ez
közvetíti az extré m meleg álta l kivált ott f ájdalomérzést. A
581
• Az anterolateralis rendszer a test ellenkező oldaláról
származó hő- és fájdalomérzést, valan1in t durva ta-
pintást közvetíti. A fájdalo1nérzés feldolgozását köz-
ponti idegren dszeri és perifériás hatások egyaránt
befolyásolják, ezek a gerincvelői átkapcsolódást vagy
a szenzoros receptorok (nociceplorok) érzél(enységét
befolyásolják.
38-3. táblázat
A hő- és fájdalomérzet kialakulásában szereplő legfontosabb
TRP-csatornák
Név Hő érzékenység További aktiváló ágens
TRPV1 >43 °C Kapszaicin
TRPV2 >52 °C
TR PV3 >34 °C Kámfor
TR PV4 >27 °C
TRPM8 <28 °C Mentol
TRPA1 <18 °C
TRPV3- és TRPV4-csat ornák kitüntett hőérzékenységgel
rendelkeznek (a TRPV3 0 10-értéke sokszorosan megha-
ladja bármely más enzim vagy csatorna 0 10-értékét}, en-
nek alapján felteszik, hogy a melegérzékelésben szere-
pelnek. A TRPM8-csatorna alacsony hőmé rsékleten (<28
°C) van nyitott állapotban, és „hűsítő" anyagok, m int p l.
mentol érzékenyít ik. M entolkötése alapján klónozták. A
hidegérzés közvetít ésében szerepel. Egy másik, szintén
alacsony hőmérsék let en (<18 °C) aktiválódó TRP-csatorna
(TRPA 1) az extrém hidegre bekövetkező fájdalomérzés ki-
váltásában szerepel. A TRPM8-at és a TRPA 1-et a hátsó
gyöki ganglionsejtek két egymástól eltérő populációja fe-
jezi ki.
A tudatosu ló érzőműködéseken kívü l a folyadék-, va-
lamint a gázáramlás intenzitásának detektálásában is
részt vesznek az endot helsejtekben (pl. áramlásindukált
vasodi latatio). a vese. a tüdő, valamint a bélhám ciliu-
mokkal rendelkező sejtjeiben kifejeződő TRP-csatornák.
Az ozmotikus koncentráció változása esetén a sejtmemb-
rán feszülésének változása képezi azt a mechanikai té-
nyezőt. ami TRP-csatornák közvetítésével az ozmorecep-
c iót biztosítja.
E11ithelialis Na+-csatornák. A Caenorhabditis elegans (C.
elegans) nevű féregben sikerült azonosítani, hogy a tapin-
tási ingerület kialakulásáért epithelialis Na+-csatorna és a
degenerin fehérje komplexe (DEG/ ENaC) felelős. Hason-
ló fehérjéket kimutattak egerek bőrében is a taktilis infor-
mációkat közvetítő idegvégződéseken. Egyes. szerkezeti
alapon a DEG/ENaC családba tartozó fehérjék hiánya
egérben is a taktil is érzékelés módosítását eredményezte.
Va l ószínű azonban , hogy nem egyedül ez a f ehérjecsalád
felelős a tapint ási ingerületek kia lakulásáért.
582 VII. rész • Idegrendszeri működések
Két pórusdoménnel rendelkező csatornák. A feszítésre érzé-
keny, két pórusdoménnel rendelkező K '"-csato rnák egyik
izoformájának hiánya egerekben az alacsony intenzitású
mechanikai stimulussal szembeni érzékenység j elentős
fokozódását okozta, míg a hő- és f ájdalomingerek iránti ér-
zékenység változatlan maradt. Valószínű tehát, hogy a me-
chanikai ingerek hatásának közvetítése több csatornatípus
együttes működésének eredménye.
A fájdalomérzés kóros módosulása
Krónikus fájdalom. Sok esetben az akut fájdalmat kiváltó
szövetsérülés megszűnését követően is fennmarad a fáj-
dalmas állapot, és az állandósult fájdalom megkeseríti a
beteg életét. Az újabb kutatási eredmények azt mutatják,
hogy tartós ingerlést követően a fájdalomérzést közvetítő
neuronok működésében olyan változások következhetnek
be. amelyek az ingerületi állapot állandósulásához vezet-
nek. A krón ikus fájdalom tehát független az eredeti kivál-
tó ingertcSI, az érzőpálya egyes elem einek megváltozott
működése által okozott önálló betegségnek tekinthető. A
jelenleg ismert mechanizmusok között rövid és hosszú tá-
vú hatások is szerepelnek.
A fehérje foszforilációja érzékenyíti a nociceptív végké-
szülékben levő TRPV1-csatornát és elősegíti megnyílását.
Ilyen mechanizmussal érzékenyít a sérült szövetekben fel-
szaporodó idegi növekedési faktor (NGF). A gerincve l ő
hátsó szarvában, a nociceptív információ feldolgozásában
szereplő neuronokban egy speciális glicinreceptor típus
foszfori lációja viszont a csatornaműködés megszűnésé­
hez, és ezzel egy gátló hatás kieséséhez vezet.
Tartós nociceptív ingerlést követően a központi feldol-
gozás egy másik változását jelenti az NMDA típusú gluta-
mátreceptorok aktiválása foszforiláció útján, ami az LTP-
hez hasonló permanens vá ltozást hozhat létre a nocicep-
tív érző pályában sze replő neuron aktivitásában.
A hosszú távú vá ltozáso kban bizonyos fehérjék exp-
ressziójának megváltozása is szerepel.
@i Mérföldkövek
• 1833-1846: J. Müller megfogalmazza a „specifikus
idegenergia törvényét": e szerint az érzet modalitása a
szenzoros pályától függ.
• 1834: E. H. Weber először fogalmazza meg az inger
és az érzet mennyiségi összefüggését.
• 1860: G. Fechner kiegészíti Weber törvényét, amely
az inger intenzitása és az érzet között állapít meg
összefüggést (Weber- Fechn er-törvény).
• 1878: Hőgyes Endre leírja, hogy a csípős paprika ható-
anyaga (amelyet még „capsicum" néven említ) szelek-
tíven hat azokra az idegekre. amelyek a fájdalomérze-
tet közvetítik. A vizsgálatokat több mint fél évszázad
múlva folytatják Jancsó Miklós és tanítványai (1. alább).
• 1893: H. Head leírja a visceralis fájdalom kisugárzását
a meg fel elő dermatomákba (Head-féle zónák).
A közelmúltban azonosítottak néhány speciális Na+-
csatornát amelyek tipikusan a primer nociceptív neurono-
kon jelennek meg, és amelyek expresszióját a szenzoros
neuron ká rosodása f okozza. lgy a károsodott neuronban
könnyebben jön létre akciós potenciál, amit az egyén fáj-
dalomként él meg. Hasonló mechanizmust a gerincvelői
átkapcsoló neuronokban is megfigyeltek. Mind a gerinc-
velő, mind az elülső és hátsó gyök sérülésekor kimutatha-
tó a lokális NGF-koncentráció emelkedése, ami fokozza a
nociceptív afferens neuronokban a CGRP kifejeződését
és ezzel a nociceptív ingerületátadást. Ezek a vá ltozások
szerepet játszanak a „neuropathiás fájdalom" kia lakulásá-
ban. ami a központi idegrendszer bizonyos helyeinek (p l.
agyvérzés utáni sérülés, „thalamussyndroma"), ill. a peri-
fériás ideg átvágását követően („fantomérzés" az amputált
végtagokban) alakul ki, és rezisztens a klasszikus fájdalom-
csillapítók iránt.
A tartós fájdalomingert követő permanens változások-
ban sejthalá l is szerepe l: a gerincvel ő hátsó szarvában a
GABA-erg gátló neuronok pusztulását figyelték meg. En-
nek alapján a neu ropathiás fájdalom progresszív neurode-
generatív betegségn ek is tekinthető.
A fájdalomérzés veleszületett hiánya. Nagyon ritkán a noci-
cepció veleszületetten hiányzik. Ezeknek az embereknek
az élettartama az átlagosnál rövidebb, és ez nem egyes
nagyobb traumák következménye. A mindennapi élettel
járó kisebb sérülések lehetőségét az intellektus ismeri fel,
és az érintett személy megtanulja a potenciális veszél lyel
járó helyzetek elkerülését. A fájda lomérzés veleszü letett
hiányának ismertté vált ritka eseteiben az évek során a
mozgás passzív szervei (ízületek és csontok) károsodnak;
ennek hátterében valószínűleg a kisebb testhelyzeti kor-
rekciók elmaradása áll. A korrekciókat ép körülmények kö-
zött a nem tudatosuló nociceptív ingerületek váltják ki,
ezek akadályozzák meg az igénybevételnek leginkább ki-
tett gerincoszlop és az ízületek ártalmát. A fo lyamatos
mozgásszervi „erózió" másodlagosan károsítja a külön-
böző szervezeti funkciókat és valószínűleg ez az oka az
élettartam jelentős csökkenésének.
• 1906: Ch. S. Sherrington bevezeti az „adekvát inger"
fogalmát.
• 1926: E. H. Adrian és Y. Zotterman regisztrálja egyet-
len szenzoros idegrost akciós potenciáljait. Kimutatják,
hogy az inger erősségének fokozására az axonban az
akciós potenciálok frekvenciája növekszik (frekvencia
kód). (Nobel-díj Sherringtonnal megosztva Adrian ré-
szére 1932-ben.)
• 1950-es évektő l kezdődően: Jancsó Miklós munkatár-
saival (Jancsó-Gábor Aranka. Szolcsányi János és má-
sok) tovább folytatja Hőgyes Endre kapszaicinnel fog-
lalkozó munkáját amely végül is a kapszaicinérzékeny
fájdalomérző idegvégződések, majd a vanilloid recep-
tor azonosításához vezet. Jancsó Gábor kimutatja,
hogy a tartós kapszaicinkezelés az érintett neuronok
pusztulását okozza.
 38. fejezet Szenzoros működések: általános áttekintés és a szomatoszenzóriurn
• 1952: B. Rexed leírja a gerincvelő szürkeállományának
lamináris szerveződését. bennük a szenzoros átcsato-
lódásokat.
1965: R. Melczak és P D. Wall leírja a taktilis afferen-
sek szerepét a nociceptív interületek gerincvelői to-
vábbításában („gate control theory").
• 1973: C. B. Pert és S. H. Snyder azonosítja az opiátre-
ceptorokat.
• 1975 : J. Hug hes és munkatársai izo lálják az enkefali-
nokat.
583
1997: M . J. Caterina és munkatársai klónozzák a kap-
szaicinre érzékeny, ma vanilloid receptornak (VR1) ne-
vezett csatornát (TRPV1 ).
2000: Több munkacsoport (M. J. Caterina és mtsai. J.
B. Davis és mtsai) kimutatja a nocicepció csökkenését
a VR1-hiányos egerekben.
• 2002: Két munkacsoport (A. M. Peier és mtsai. D. D.
McKemy és mtsai) leírják és klónozzák a hidegre és
mentolra érzékeny receptorcsat ornát (TRPMB).
1
3 9. fejezet
A látás élettana
A külvilágról szóló információk nagy részét az állatvi-
lághoz hasonlóan az emberek is az elektromágneses su-
gárzások. 400 és 700 nm hullámhossz közötti tartomá-
nya, az ún. látható fény érzékelése, a látás alapján szer-
zik meg. A látórendszer két fő részbő.l áll. A periferiás
érzékszervben, a szemben foglal helyet az optikai rend-
szer és a retina (ideghártya): a retina tartalmazza a
szenzorokat (fotoreceptorok), továbbá a fényingerek fel-
dolgozásához szükséges kezdeti neuronkapcsolatokat.
A retinában helyet foglaló fotoreceptorok és idegi össze-
köttetéseik a központi idegrendszer részét képezik. A
központi idegrendszer további részei, a látópálya és a
kéreg elemzik és szintetizálják a retinában már előzete­
sen feldolgozott vizuális jeleket.
A látórendszer teljesítőképessége több szempontból
is egyedülálló. A retinában a háromdimenziós tér kétdi-
menziós képpé alakul, majd a központi idegrendszeri
pálya a kétdimenziós képből rekonstruálja a háromdi-
menziós érzetet. A percepció nemcsak a retinából jövő
jelzéseken nyugszik" hanem a nem primer látókéreg (az
ún. magasabb rendű látókéreg) korábbi vizuális és nem
vizuális tapasztalatok alapján korrigálja és kiteljesíti a
retinaeredetű információt. A látási illúziók a látás állan-
dó jellemzői. (A vizuális illúziókat a képzőművészetek
sokkal előbb felismerték és alkalmazták, mint a kuta-
tók.) A központi idegrendszer képes továbbá arra is,
hogy a figyelmet kizárólag a vizuális objektumok egy
meghatározott részére irányítsa, és a többi rész - bár a
retina felfogja a jeleket - figyelmen kívül marad, elnyo-
módik.
Az 1950-es évek kezdetétől fogva a látórendszer lett
a legmélyrehatóbban vizsgált szenzoros rendszer. Alá-
tórendszer szerkezete és működése iránti érdeklődés fő
oka az a tény, hogy az elektrofiziológiai és biokémiai
módszerek alkalmazhatóvá váltak a retina és a közpon-
ti látópálya vizsgálatában. Ezenkívül egyes neurofizio-
lógusok, els.ősorban IZUFFLER István (S. Kuffler), D.
H. HUBEL és T. N. WIESEL, továbbá munkatársaik
felismerték, hogy a látórendszer paradigmája lehet a
központi idegrendszer működésmódjának, és ezzel az
idegi működések megismerésének.
\
\
A szem optil<ai rendszere
A látás legelső
feltételeJ hogy a külvilág tárgyairól meg-
felelő élességű kép keletkezzék a retina fényérzékelő
elemein . A szem optikai apparátusa - hasonlóan a fény-
képezőgéphez - a külvilág fordított állású, kicsinyített és
valós képét vetíti a retinára.
A szem fénytörő közegei
F énytörés akkor jön létre, ha a fény egy adott törésmu-
tatójú közegből (pl. levegőből) egy másik törésmutatójú
közegbe (pl. vízbe) lép át. Ilyen esetekben a fénytörés
egyrészt a törésmutatók különbségétől, másrészt a ha-
tárfelület geometriai adottságától (sík vagy görbült felü-
let) függ. A szembe jutó fénysugárnak a retináig négy
különböző törésmutatójú közegen kell áthatolnia. Kí-
vülről befelé haladva ezek a cornea (szaruhártya), a
csarnokvíz (humor aquaeus), a lencse és az üvegtest
(corpus vitreum). A rétegek közötti átmenetek törésmu-
tatói a következők:
levegő -7 cornea, cornea -7 csarnokvíz,
1,000 1,376 1,376 1,336
csarnokvíz -7 lencse, lencse -7 üvegtest.
1,336 1,416 1,416 1,336
A törésmutatók különbségeiből kitűnik, hogy a fény-
törés a levegő-cornea, a csarnokvíz-lencse és a lencse-
üvegtest határon jelentős. A szem két fő törőközege a
cornea (az elülső felszínen) és a lencse (a külső felszí-
nen); a k.épalkotásban a nagyobb szerep a corneának jut.
Mind a cornea, mind a lencse gyűjtőlencseként műkö­
dik. A törésmutatók. és a görbületi sugarak alapján a tá-
volba néző szemen a cornea kb. 40-43, a lencse kb. 17-
20, dioptriányi törőképességet képvisel. (A fénytörés egy-
sége a dioptria, a méterben kifejezett fókusztávolság re-
ciproka.) A távolba néző szem teljes fénytörése kb. 60
dioptria. Az optikai rendszer éles (fokuszált) l{épet vetít
. /
a ret1nara.
586 VII. rész • Idegrendszeri működések
A szem belnyomásánal< szerepe
az optikai rendszer stabilizálásában
A szem optikai rendszere csak akkor működhet kifogás-
talanul, ha a cornea, a lencse és a retina távolsága egy-
mástól állandó. Ezt a távolságot a szem belnyomása
(intraocularis nyomás) tartja fent, a nyomás állandósá-
gát a csarnokvíz folyamatos keletkezése és felszívódása
biztosítja. A csarnokvíz, amelyet a sugártest (corpus cili-
are) szecernál, a hátsó szemcsarnokból a pupillán ke-
resztül az elülső szemcsarnokba áramlik, ahol a
Schlemm-féle csatornán keresztül a vénás rendszerbe
szívódik fel. Minthogy a sze1n külső burkai, az ínhártya
(sclera) és a cornea rugaln1atlanok, a folyadék keletke-
zésének és felszívásának dinamikus egyensúlya 1{övet-
keztében a belnyomás állandó, kb. 16 Hgmm. A csar-
.n okvíz egésze átlagosan 2-3 óránként újul meg. A szek-
réció és a felszívás egyensúlyának megbomlása a szem
belnyomásának fokozódásához, glaucomához vezet. A
glaucomás állapot károsíthatja a retina idegsejtjeit, és
végső soron vakságot okozhat.
Közelnézéshez való alkalmazkodás
(akl<omodáció)
Az egészséges (emmetrop), távolba néző (azaz nem ak-
komodáló) szem fénytörő rendszere a 6 méternél távo-
labbi tárgyakat a retinán élesen képezi le. Az ennél kö-
zelebbi tárgyakról érkezé> fénysugarak elmosódott képet
alkotnak a retinán, az egyes pontok kis foltokká torzul-
nak. Ahhoz, hogy a közelebb lévő tárgy képe a retinán
élesen képezé>djék le, a szem fénytörését meg kell növel-
ni. Emberben valamennyi fénytörő közeg közül egyedül
a lencse fénytörése szabályozható azáltal, hogy a lencse
elülső felszínének görbületi sugara megváltozik. A tá-
volba néző szemben a többegységes simaizomból álló
musculus ciliaris ellazult állapotban van, a lencsén tapa-
dó lencsefüggesztő rostok (zonula Zinnii rostok) fesze-
sek, a lencsét viszonylag laposan tartják. Közelre nézés-
kor a musculus ciliaris összehúzódik, ezáltal a zonula
rostjainak feszessége csökken, a lencse pedig saját rugal-
masságának hatására - elsősorban az elülsé> felszínén -
domborúbb lesz (allliomodációs reakció). A musculus
ciliaris beidegzését, az akkomodációs reakció többi
összetevőjét (a szen1ek konvergálása, pupillaszűkület)
alább, a látáshoz kapcsolódó motoros funkciók között
írjuk le.
Fiatalkorban - kb. 30 éves korig - a lencse fénytöré-
se akkomodáció során akár 10-12 dioptriával is megnö-
vekedhet. Ez annyit jelent, hogy kb. 8-10 cn1 tárgytávol-
ságig vagyunk képesek élesen látni. Ennél közelebbi tár-
gyat optikai segédeszl{ÖZ nélkül nem látunk élesen.
Idősebb korban a 1en.cse rugalmassága csökken, a mus-
culus ciliaris összehúzódását követően a görbületi sugár
kevésbé változik, a lencse fénytörése kevésbé növekszik
meg. Ennek következtében a fixált közeli tárgy képe a
retina mögött keletkezik. Ez az állapot a presbyopia,
amely gyűjtőlencsével korrigálható.
A szem védőrendszerei
A szem védelmét elsősorban a szemhéjak és a könny
biztosítja. A felső szemhéj n1ozgását a harántcsíkolt ros-
tokból álló m. levator palpebrae biztosítja. A szemhéj
zárása a szemgolyó mechanikai védelmét, valamint a
corneát fedő könnyfilm megújítását biztosítja. Bizonyos
patológiás állapotokban (n. facialis sérülése, exophthal-
mus) a szemhéj zárása nem teljes, vagy egyáltalán nen1
jön létre. Ilyenkor a cornea kiszáradása miatt a szem sú-
lyos veszélynek van kitéve.
A könnymirigyek váladéka, a könny inagas sótartal-
mú folyadék (közismerten sós ízű), kissé hiperozmoti-
kus szekréciós termék, Na+-koncentrációja valamivel
alacsonyabb, rz+ -koncentrációja valamivel magasabb,
inint a vérplazmáé. Egy szem napi könnyszekréciója kb.
1 ml (valamivel kevesebb, mint 1 µl/min): ez a folyadék-
mennyiség tartja állandóan nedvesen a corneát, emellett
immunológiai védelmet is biztosít (pl. IgA-t, lizozimet
is tartalmaz). Könnyelválasztás hiányában a cornea ki-
szárad, és súlyosan károsodik. A könnymirigy paraszim-
patikus beidegzést kap. A kötől1ártya (conjunctiva) és a
cornea szenzoros receptorainak ingerlése reflexesen
könnyszekréciót vált ki: a könny mossa le a köt(Shártyá-
ra vagy corneára jutott idegen részecskéket. Könnyszek-
réciót váltanak ki az erős emóciók, a fájdalom, de a ne-
.
/
vetes is.
Fényérzékelés a retinában
A retinát belülről az üvegtest (corpus vitreum), kívülré>l
a pigmenthámsejtek rétege határolja (39-1. ábra). A pig-
menthámsejteknek kettős funkciójuk van: 1. elnyelik a
retinán áthatoló fenyt, ezáltal megelőzik a látást zavaró
fényvisszaverődéseket (reflexiókat) és fényszóródást; 2.
részt vesznek a velük közvetlen ül érintkező fotorecep-
torsej tek anyagcsere-folyamataiban, a lebomlott fotopig-
mentek regenerációjában és a leváló fotoreceptor-ré-
szecsl{ék phagocytosisában.
 3 9. fejezet • A látás élettana S87

Sclera
\
ban az egyes emlős fajok~ban különbözik. A retinán be-
1
\ Chorioidea lül a kétféle fotoreceptor elhelyezkedése eltérő (fajkü-
1 I
1

Cornea
\
1 / Retina lönbség is van): emberben a retina központjában a fovea
\
''
'' centralisban csak csapok vannak, a pálcikák a retina pe-
''
'' rifériáján találhatók.
''
F1xalt nont A pálcikák rendkívül kis fényintenzitást képesek de-
i tektálni (optimális esetben, telj esen sötétadaptált álla-
potban egyetlen rájuk eső foton képes az aktiválásukra),
de a pálcikák válaszát közepes intenzitású fény telíti. A
, pálcikák - nagy fényérzékenységükn él fogva - gyenge
/
,,
,, megvilágítás mellett is működőképesek, ezek felelősek
/

, ,
,,
Lencse
Pigmenthám
~Q- 1 .(l;r
A szem vázlata horizontális metszeten
A fotoreceptorsejtek a retina legküls(} rétegében he-
lyezkednek el, így a fénynek a retina valamennyi rétegén
át kell hatolnia; a fotoreceptorokat fedő idegsejtek azon-
ban áttetszőek, tcnyelnyelésük és -visszaverésük inini-
mális.
Az áttekinthetőség kedvéért a részletek ismertetése
előtt röviden összefoglaljuk a retina jelfelfogó és jelana-
lizáló működését. A fotorece ptorok sötétben részlegesen
depolarizált állapotban vannak, transzmitterleadás uk
jelentős; az elnyelt fotonok hatására a fotoreceptorok
minden esetben hiperpolarizációval válaszolnak, ennek
következtében transzmitterleadásuk csökken. A fotore-
ceptorokhoz kémiai synapsissal csatlakoznak a bipolá-
ris, továbbá a horizontális sejtek (i nterneuronok): ezen
a szinten elágazik az ingerületátadás: a transzmitterlea-
dás csökkenésének hatására egyes sejtek depolarizáció-
val válaszolnak (elé>jelváltás) , más sejtekben hiperpola-
rizáció követl(ezik b e (előjelváltás n incs). A retina pro-
jekcióját az interneuronokhoz kémiai synapsissal csatla-
kozó ganglionsejtek képezik. A fotoreceptorsej tek, bipo-
láris sejtek és horizontális sejtek válasza gradált, akciós
potenciált nem generálnak; a ganglionsejtek (és az
amakrin sejtek egy része) a bemenő jelzések hatására az
akciós potenciál sorozat frekvenciájának megváltoztatá-
sával reagálnak. Az alábbiakban ezeket a folyamatokat
részletezzük.
A retina fotoreceptorai
Az evolúció során két fotoreceptor típus, a pálcikák és a
csapok alakultak ki: ezek aránya és jelentéSsége a látás-
Nervus oplicus az éjjeli látásért (ún. szürkületi látás) . A retinán belül
egy-egy ganglionsejtnek sok pálcika ad át ingerületet,
Papilla nervi optici
ezzel a fényérzékenység fokozódik, a térbeli felbontóké-
pesség viszo nt romlik. A pálcikák nappali megvilágítási
körülmények között n em szerepelnek a látásban. A pál-
cikák nem különböztetik meg a különböző hullám-
hosszúságú fényt (azaz nincs színmegkülönböztető ké-
pességük), akroma tikusalc
A csapok fényérzékenysége lcisebb, mint a pálcikáké,
és nagyobb fényintenzitás-tartományban működnek. A
nappali látás a csapok működését igényli. Gyenge fény-
viszonyok mellett a csapok n em érzékelik a fényt, de in-
gerkü szöbük felett igen nagy fényintenzitás-tartományt
fognak át. A csapok és a hozzájuk csatlakozó pályák fe-
lelősek a színlá tásért (l. alább). A csapok sokkal kevésbé
ko nvergá lnak a csatlakozó neuronokon, mint a pálci-
kák, ezért térbeli felbontóképességük jobb, mint a pálci-
káké.
A sötétlátásban szereplő pálcikák és a nappali látást
közvetítő csapok n1űködésének felismerése alap ján fo-
galmazták meg a retin a működésének duplicitásos teó-
riáját. A scotopiás látás a gyenge megvilágításnál a pál-
cikák működésével összefüggő akromatikus látás; a
nappali, csapok által közvetített színes látás a photopiás
látás.
A két fotoreceptor típusnak k.ö zös szerkezeti jel-
l emzői vannak (39-2. ábra), és fényérzékelő mechaniz-
musuk is hasonló. Külső szegmentumuk tartalmazza a
fotoszenzitív alkotórészt (fotopigment), a belső szeg-
mentum a sejtmagot és az anyagcsere-folyamatokhoz
szükséges sejtorgan ellumokat. A külső és a belső szeg-
mentumot vékony híd, a cilium köti össze. Mindkét fo-
toreceptor típus közvetítő idegelemek.kel (bipoláris, ho-
rizontális és amakrin sejtek) érintkezik. A csapokban a
sejtmembrán redőzött, a fotopigmenteket a sejtmemb-
rán befüződései tartalmazzák.. A pálcikákban a fotopig-
mcn tct tartalmazó membrán lefűződött a plazma-
membránról, és az így keletkezett intracelluláris koron-
gok nem kapcsolódnak a membránhoz (l. a 39-2. ábrát) .
588 VII. rész • Idegrendszeri működések

PÁLCIKA

§= ---------------:~.:: Korongok
=
= ------ -- ---
=
= - --
=
=
=
Külső szegmentum =
= CSAP
=
§
= ------------- Plazmamembrán ------- -- ---- ------
=
=
= Kü lső szegmentum

OOO
Q-~ ------------- Mitokondriumok ---- ---- --- -----
i;:i):_
-: () .. ;
Belső szegmentum ...·· Be l ső szegmentum

(§}, ----------------- Mag ----------------------- (?)

Synapticus végződés

39-2. ábra
A két fotoreceptor típus, a pálcikák és a csapok szerkezete

A fotokémiai fo~amat ójának mechanizmusa azonos a pálcikákéval, de eltérő

A fény a fotoreceptorsejtekben fotokémiai folyamatok
sorát indítja meg, amelyek végül a sejt hiperpolarizáció-
jához vezetnek. A legfontosabb lépéseket a 39-3. ábra
foglalja össze.
A fototranszduk.ció kémiai folyamatait először pálci-
kákban vizsgálták; az alábbi leírásban a pálcikák foto-
transzdukciója a paradigma. A csapok fototranszdukci-
Rodopszin (7-TM-fehérje)
fotoaktiválás
i
Transzducin (G-fehérje)
fotopigmentet tartalmaznak.
A fotopigmentek szerkezete és működése. A
pálcikák fotopigmentje a rodopszin, egy integráns
membránfehérje, amely 7 transzmembrán szegmen-
tummal kígyózik át a membránon (7-TM-fehérje). A
rodopszinmolekula egyik aminosav oldalláncához ko-
valens kötéssel JJ-cisz-retinál kapcsolódik: a retinál az
A-vitamin (retinol) aldehidje. (A retinálmentes fehérje-
alkotórész az opszin.) A rodopszin abszorpciós maxi-
muma 500 nm körül van. Pszichofizikai mérések szerint
az emberi látás félhomályban ugyanebben a hullám-
hossztartom.ányban (kékeszöld fény) a legérzékenyebb.
H a a pálcikát fény éri, a rodopszin fotokémiai reak-
'

aktiválás
ciók sorozatán 1negy át: első lépésben a retinál addigi
1 11-cisz-konfigurációja tra1~sz-konfigurációvá változik
Fosztod iészteráz (39-4. ábra, az angol nyelvű irodalom az „all-trans-reti-
aktiválás nal" kifejezést használja). Az izomerizáció rendkívül
1 gyorsan, pikoszekundumok (I0-12 s) alatt megy végbe,
[cGMPlt és egy kicsit megnyúlt molekulát eredményez. A prosz-
.i tetikus csoport alakváltozása konformációváltozást indít
el a fehérjében; ezek egyik lépésében, kb. 1 ms múlva,
Külső szegmentum metarodopszin II keletkezik. Ez utóbbi a szereplője a
cGMP-szabályozású
kationcsatornák zárulnak további fototranszdukciónak, a második hírvivő kelet-
kezésének.
!
Fotoreceptorok hiperpolarizálódnak
A szemben található összes fotopigmentben 11-cisz-
retinál alkotja a prosztetikus (más néven kromofór) cso-

i
Transzmitterleadás t
portot, az 5 fotopigment csak a fehérjét felépítő amino-
savakban különbözik (l. alább). Az eltérő fehérjék ami-
nosav oldalláncai és a retinál között eltérő kölcsönhatá-
39-3. ábra sok alakulnak ki, ezért az egyes fotopigmenteknek más
A fototranszdukció vázlata és más az abszorpciós spektrumuk. (A fotopigmentek

H C CH3 H CH3 H A transz-retinál további sorsa és a fotopigment
3 -..... / 1 1 1 regenerálódása. A metarodopszin II végül transz-reti-
~c/c'c/c~c/c~c/c~c/H
1 11 1 1 1
H2C, /e, H H /c~c/H
H2C CH3 H3C I kötve - elhagyja a sejtet. A retinált a szomszédos pig-
11-cisz-relinál
0
39-4. ábra
A retinát 1 1-cisz- és -transz-izomérjei
konformációváltozásait abszorpciós spektrumuk alap-
ján tudjuk követni.)
A szervezet nem képes A-vitamint szintetizálni, azt
a táplálékkal veszi fel. A-vitamin-hiány esetén előbb
csak a sötétben való látás képessége szűnik. meg (szür-
kületi vakság), de tartós hiány esetén a fotoreceptorsej -
tek irreverzíbilisen degenerálódnak és végleges vakság
alakulhat ki.
A transzducin (a fotoreceptorsejtek G-fehérjé-
je) szerepe. A metarodopszin II a fotoreceptorok he-
terotrimer G-fehérjéjével, a transzducinnal (GT) reagál:
a transzducin a-alegysége GTP-t köt meg, az alegysé-
gek disszociálnak, és a GTP-kötésben lévő a-alegység
aktiválja a cGMP-foszfodiészteráz enzimet. Ez az akti-
válódás erősítő jellegű: egyetlen metarodopszin II mole-
kula egymás után több transzducinnal reagál.
A rodopszin - és a szem többi fotopigmentje is -
alapvetően hasonlóan működik, mint a sejtmembrán-
ban található 7-TM-receptorok. A sejtfelszíni recepto-
roknál az extracelluláris oldalon történő ligandkötés,
míg a fotopigmentek esetében a kötött prosztetikus cso-
port alakváltozása indítja el a fehérje konformációválto-
zását, amelynek során kialakul a G-fehérjével együtt-
működésre képes forma.
A fotoreceptorsejt cGMP-szintjét a szintézis és a
hidrolízis sebességének aránya szabja meg. A pálcikák-
ban igen aktív a guanilát-cikláz. Sötétben a cGMP-fosz-
fodiészteráz sokkal kevésbé aktív, mint a guanilát-cik-
láz, ezért a sejt cGMP-szintje magas (2 µM). Megvilágí-
tás hatására a cGMP-foszfodiészteráz aktiválódik, a sejt
cGMP-szintje gyorsan csökken. A cGMP-szint csökke-
nése a látási folyamat esszenciális lépése (l. a 39-3. áb-
rát).
39. fejezet • A lát~s élettana 589
nálra és opszinra bomlik. Ezt követően a transz- retinál -
valószínűleg specifikus retinálkötő transzportfehé1iéhez
-.:rC-...... H menhámtsejtek veszik fel, az aldehidet retinollá (A-vita-
min) redukálják, majd továbbalakítják 11-cisz-retinállá.
Ez utóbbi ismét visszajut a fotoreceptorscjtbe, és a sza-
bad opszinhoz kötődik. Ez a folyamat igen lassú, több
percet vesz igénybe. A pálcikák rodopszintartalma a
fény hatására bekövetkező lebomlás és a sötétben végbe-
menő regeneráció egyensúlyától függ; tartós nappali
megvilágítás mellett a pálcikák rodopszintartalma csök-
ken. Erős fénnyel megvilágított környezetből sötétbe ke-
rülve a pálcilcalátás (scotopiás látás) csak lassan áll hely-
re (l. alább).
A fotoreceptorsejtek elektrofiziológiája
Sötétben a fotoreceptorsejt membrán potenciálja kevésbé
negatív (-40 mV), mint az idegsejtek átlagos nyugalmi
potenciálja (-70 és -80 mV között): a fotoreceptorsejtek
részlegesen depolarizált állapotban vannak. A belső
szegmentum a membránpotenciál létrejöttéért felelős
I(+ -csatornákat tartalmaz. Ha csak ezek a K+ -csator-
nák lennének nyitva, a fotoreceptorok nyugalmi poten-
ciálja a K+ -ok egyensúlyi potenciáljának felelne meg
(-70 mV a fotoreceptorsejtben). A sejtek külső szeg-
mentumában azonban olyan kationcsatornák vannak,
amelyeket a cGMP tart nyitott állapotban (cGMP-sza-
bályozású csatornák); ezeken a csatornákon keresztül
Na+ - és Ca2+ -ok áramlanak a sejtbe. Minthogy a foto-
receptorsejtek cGMP-szintje sötétben magas, a nyitott
kationcsatornákon keresztül jelentős a Na+ - és Ca2 + -
beáramlás („sötétáram"), és ez a sejt membránpotenci-
álját -40 mV-ra állítja be (39-5. ábra). A beáramlott
Na+-okat a Na+-I(+-pumpa, a Ca2+ _okat Na+/Ca2+-
ki cserélő karrier, valamint Ca2+ -pumpa távolítja cl (en-
nek jelentőségét l. alább az adaptáció mechanizmusá-
nál).
Megvilágítás hatására a cGMP-szint csökken, és a
cGMP-szabályozású csatornák záródnak, a befelé irá-
nyuló Na+- és Ca2+-áram csökken, és az állandóan nyi-
tott !(+ -csatornákon keresztüli áram hiperpolarizálja a
sejtet; a membránpotenciál maximális értéke közelít a
!(+-ok egyensúlyi potenciáljához.
A fotoreceptorsejtekből felszabaduló transzmitter a
glutamát. A fotoreceptorsejtek ugyanúgy viselkednek,
mint minden más transzmittert felszabadító sejt: depo-
larizáció növeli, hiperpolarizáció csökkenti a transzmit-
590 VI 1. rész • Idegrendszeri működések

A
Sötétben
A fotoreceptorol< adaptációja
[cGMPJ
-.;----1 -40mV A fotoreceptorok érzékenysége a retinára es6 fény inten-
zitásának függvényében változik. Ezt a folyamatot ne-
vezzük. adaptációnak. Csapok esetében az adaptáció
gyorsabb (kb. 5 perc), de kisebb mértékű, pálcikák ese-
tében lassúbb a folyamat (20-30 perc), viszont az inger-
küszöb akár 4 nagyságrenddel is változhat.
Az adaptáció kialakulásában fotokémiai és elektrofi-
ziológiai változások egyaránt szerepet játszanak. Sötét-
ben a rodopszin koncentrációja nő (l. fent), ezzel foko-
Glutamát zódik a valószínűsége, hogy a bees6 fotonok aktiválható
rodopszinmolekulával reagálnak, és fenyérzékelést vál-
tanak ki. Intenzív megvilágításkor viszont a rodopszin
B koncentrációja és ezzel a pálcika fényérzékenysége
Megvilágítva [cGliPJ csökken.
zárl Az adaptálódás mechanizmusának másik része a fo-
---+----< - 70 mV
toreceptorokon belüli Ca2 + -szint változása. Ainint az
előzőekben említettük, a cGMP-szabályozású csatorná-
kon keresztül sötétben Ca2 + -ok is a sejtbe áramlanak,
megvilágítás hatására azonban nemcsak a Na+-, hanem
a Ca2+ -beáramlás is csökken/megszűnik; a Ca2+ -okat
eltávolító mechanizmusok. azonban továbbra is működ­
nek, és alacsonyan tartják a sejtplazma Ca2+ -szintjét. A
Ca2+ -szint csökkenése fokozza a cGMP-reszintézist,
Glutamát ezzel mérsékli a fény által aktivált rodopszin cGMP-
szintet csökkentő hatását. Ennek következtében - tartós
megvilágítás 1nellett - a pálcikák abban a tartományban
39-5. ábra is részt vehetnek a látásban, amelyben adaptáció nélkül
A fotoreceptorsejtek ionáramai és a fény hatására bekövetkező nem működnének. Sötétben mindezen folyamatok for-
változások dítottja zajlik le, és a fotoreceptorok érzékenysége nö-
Kandel. E. R., Schwarz, j. H .. jessel, T. M. ( 1991 ): Principles of vekszik.
Neural Science. 3. kiadás. Prentice-Hall Inc. Englewood ClifTs.
New Jersey alapján

terleadást. Sötétben a fotoreceptorsejtek transzrnitterle-
adása tartósan magas. Megvilágítás hatására a hiperpo-
larizált sejt transzmitterleadása csökk.en. Arnint említet-
tük, valamennyi fotoreceptor - a pálcikák és a csapok
egységesen - a transzmitterfelszabadulás csökkenésével
reagál fenyre. Ez a változás játszik alapvető szerepet a
fényinger továbbításában a fotoreceptoroktól az interne-
uronokhoz (bipoláris és horizontális sejtek). Az inter-
neuronok ezt követően kiemelik a megvilágítási különb-
ségeket, a retinára vetített képet fény-sötétség kontrasz-
tok formájában dolgozzák fel
A fényingerek feldolgozása
a retinában
A retina egyedüli efferenseit (projekcióját) a ganglion-
sejtek axonjai képezik: az axonok a papilla nervi optici-
ben („vakfolt") szedődnek össze, és a nervus opticust
képezve hagyják el a szemet. A fotoreceptorok és a reti-
na kimenő pályáját képező ganglonsejtek között inter-
neuronok képezik az összeköttetéseket: ezeket a régeb-
bi fénymikroszkópos vizsgálatok alapján ugyan ma is
bipoláris, horizontális és amakrin sejtek néven említjük,
de a n1odern vizsgálati módszerekkel kiderült, hogy
minden típusnak nagyon sok, morfológiai és sejtbiológi-
ai jellegzetességek. alapján megkülönböztethető altípusa
van, amelyek működéseikben is eltérnek. A fotorecepto-
 3 9. fejezet A látás élettana 591

rok egységes szignálja (hiperpolarizáció és csökkent
transzmitterkibocsátás) a csatlakozó sejtek szintjén di-
vergál, a csatlakozások egy részében előjelváltás („előjel­
fordítás"), más részében előjelmegőrzés következik be.
Ezzel a fényinger, ill. a fény be- és kikapcsolása párhu-
zamos, ún. ON és OFF pályákra (ON és OFF válasz)
csatolódik át. A csapokhoz egy-egy előjelvá.ltó és előjel­
megőrző bipoláris sejt csatlakozik, a pálcikák jeltovábbí-
tásában az ON bipoláris és az amakrin sejtek egyik típu-
sa (A 11) vesz részt.
transzmitter- (glutarnát-) leadása fokozódik. Az ingerü-
let továbbításában előjelváltás („előjelfordítás") követke-
zik be: a csapok fény hatására bekövetkező hiperpolari-
zációját az ON bipoláris sejt depolarizációja követi. En-
nek alapján nevezik ezeket depolarizáló (D ) bipolaris
sejtnek is.
A

1Sötétben Depolarizált csap

A bipoláris sejtek működése ---- ----

A csapok és a ganglionsejtek közötti információátadás-

nak két fő útvonala van. A közvetlen vagy vertikális út-
vonalon a fotoreceptorsejtek közvetlenül kapcsolódnak
a bipoláris sejtekhez, ezen utóbbiak. pedig a ganglionsej-
„OFF" bipoláris sejt 8 G „ON" bipoláris sejt
tekl<el képeznek synapsist. A közvetett vagy lateralis út- (depolarizált) (hiperpolarizált)
vonal a totoreceptoroktól a horizontális sejteken keresz-
tül vezet a bipoláris és végül a ganglionsejtekhez.
A 39-6. ábra egyszerűsített kapcsolási vázlatában a
csapok két bipoláris neuronhoz csatlakoznak; a bipolá-
ris neuronokban nem keletkezik akciós potenciál. Az
egyik bipoláris sejt akkor továbbít ingerületet, ha a csa- B Fény
pot fényinger érte: ez a bekapcsolásra érzékeny sejt (an-
gol terminológiával „ON neuron"). A másik bipoláris Megvilágítva
sejt a fennálló fényinger megszűnésére kerül ingerület- Hiperpolarizált csap
be: ez a kikapcsolásra érzékeny sejt („OFF neuron"). A
csapokhoz közvetlenül csatlakozó bipoláris sejtek szint-
jén az eltérő előjelű jelközvetítés oka a bipoláris sejt el- /~'~\=====-G l ulamál (kevés)
térő típusú glutamátreceptora. A vertikális kapcsolatban
mindkét bipoláris sejttípus egy-egy ganglionsejthez
csatlakozik: a bipoláris és a ganglionsejtek között gluta- „OFF" bipoláris sejt 8 1 G „ON" bipoláris sejt ..__,
mát a neurotranszmitter, és a ganglionsejtel~en csak ak-
tiváló receptort ismerünk.

Az előjelváltó interneuronok (ON bipoláris sej-

tek) működése. Az ON bipoláris sejtekben a meta-
botrop glutamátreceptorok egyik típusa (mGluR6) köz- -v
vetíti a hozzá csatlakozó csap jelzését. Az ON bipoláris „OFF" ganglionsejt „ON" ganglionsejt
sejtekben sötétben hasonló folyamat megy végbe, mint a
fotoreceptorsejtekben fény hatására. Megvilágítás nélkül
az O N bipoláris sejt metabotrop gluta1nátreceptora G-
fehérje (transzducin) közreműködésével aktiválja a
39-6. ábra
cGivfP-foszfodiészterázt, a sejt cGMP-szintje csökken, a
A csapok és a bipoláris sejtek közötti kapcsolat {divergencia)
cGMP-szabályozású, Na+-okra és Ca2 +-okra perm.eá-
Kandel. E. R.. Schwarz. J. H.. Jessel. T. M. ( 1991 ): Principles of
bilis kationcsatornák zárulnak, és a sejt hiperpolarizáló-
Neural Science. 3. kiadás, Prentice-Hall Inc. Englewood Clíffs,
dik. Megvilágításra viszont csökken a csap glutamátlea- New Jersey alapján
dása, a bipoláris sejtben csökken a fosztodiészteráz akti- Minden egyes csap két bipoláris sejttel. egy ON és eg;; OFF sejttel áll
vitása, a cGMP szintje emelkedik, a cGMP nyitja a kat- synapticus kapcsolatban: ezek egy ON. ill. eg; OFF ganglionsejthez
ioncsatornákat, az ON bipoláris sejt depolarizálódik, csatlakoznak
 ...
1
""'
39. "'~
•_o - • .:~
592 VII. rész • Idegrendszeri működések
1 - - \l
-~
Az előjelmegőrző interneuronok-(OFF bipoláris
sejtek) működése. Az OFF bipoláris sejtekben a glu-
tamátreceptor (AMPA-receptor) kationcsatorna (iono-
trop receptor). Sötétben - a fotoreceptorsejt transzmit-
terleadásának k.övetkeztében - a receptor-ioncsatornák
.n yitottak, a beáramló kationok depolarizálják a bipolá-
ris sejtet. Megvilágítás hatására csökken a csatlakozó
csap transzmitterleadása, ezért a bipoláris sejt glutamát-
függő kationcsatornái záródnak, az OFF bipoláris neu-
ronok hiperpolarizálódnak, és transzmitterleadásuk
csökken (előjelmegőrző ingerülettovábbítás, hiperpola-
rizálódó [H] bipoláris sejt). A fény kikapcsolásakor a
kationcsatornák ismét nyílnak, a sejtek erre bekövetkező
depolarizációja - és ezért transzmitterleadása - na-
gyobb mértékű, mint a megelőző sötét periódusban volt.
A horizontális sejtek működése
A horizontális sejtek alapvetően - a más idegrendszeri
folyamatokban is ismert - lateralis gátlás kialakításában
szerepelnek. Egy horizontális sejt több fotoreceptorral
alakít ki kapcsolatot; ezek egy részében aktiváló infor-
n1ációt kap, más részében gátló információt továbbít. A
horizontális sejt ionotrop glutamátreceptorral rendelke-
zik, saját maga viszont gátló GABA transzmittert szaba-
dít fel. A horizontális sejtek között elektromos synapsi-
sok vannak.
Sötétben a csapokból felszabaduló glutamát aktivál-
ja a horizontális sejtet, ami hosszú nyúlványaival távo-
labbi csapok axon terminalisával synaptizálva csökkenti
A „ON" centrum
Fény
Centrum megvilágítása a d
l ll l11111111111111111111111 1111 111
Periféria megvilágítása b e
1111 111
Teljes mező megvilágítása c
0 11111 1111111111 11111111 1
Akciós potenciál
sorozat
39-7. ábra
ON centrum és OFF centrum típusú ganglionsejtek receptív mezői
Kuffier, S. W. (1953): Discharge pattern and functional organization of mammalian retina. j. Neuropl~siol., 16. 37-68 . alapján
azokból a glutamátfelszabadulást. Megvilágítás hatására
a horizontális sejt hiperpolarizálódik, csökken a GABA-
leadás, ami a csapokból történő transzmitterleadás foko-
zódását eredményez i.
A ganglionsejtek működése
A ganglionsejtek receptív mezője.
A retina eseté-
ben a receptív mező a retinának az a területe, amelyről
a megvilágítás változása befolyásolni képes valamely
idegelem (bipoláris, ganglion-, CGL- vagy corticalis
sejt) működését (de- vagy hiperpolarizációját, akciós
potenciál frekvenciáját). A bipoláris és a ganglionsejtek
többségében a receptív mező nem homogén, hanem an-
tagonista működésű centrumból (központ) és perifériá-
ból (angol kifejezéssel „surround") áll. A ganglionsejtek
receptív mezője a retina nagyjából kör alakú területének
felel meg. A kör átmérője a fovea centralisban lényege-
sen kisebb, mint a retina perifériáján; a foveában a fel-
bontóképesség, a látás élessége sokkal jobb, mint a peri-
férián.
A csapokhoz kapcsolódó ganglionsejtek többségének
receptív mezője két koncentrikus antagonista részre kü-
lönül el. A receptív mező centrumának vagy perifériájá-
nak éles határú megvilágítására a ganglionsejtre jel-
lemzően vagy ON, vagy OFF válasz jön létre (39-7. ábra) .
ON centrum ganglionsejt ek. Ezek a sejtek akkor
aktiválódnak maximálisan, ha a centrum megvilágított,
a periferia viszont sötétben van, vagyis a centrum és a
B „OFF" centrum
Fény
-++-++-1111-
111111
, 1-
1111111111111111111 l l l l ll 11 111111 l l I
f
0 11111111 1111 1111 11 11
Akciós potenciál
sorozat

periféria határán fény-sötétség kontraszt jelenik meg.
Ha viszont a perifériát éri a fény, és a centrum van sötét-
ben, az ON centrum ganglionsejtek aktivitása csökken
(l. a 39-7. ábra A részét). Az ON centrum ganglionsejt
ugyanis ON típusú bipoláris sejten keresztül kapcsoló-
dik a receptív mezőjének centrumában elhelyezkedő
csapokhoz, amelyek transzmitterleadását viszont a re-
ceptív mező perifériáján levő csapok a horizontális sej-
teken keresztül befolyásolják. '"fehát megvilágított cent-
rum és sötét periféria esetén a receptív mező centrumá-
ban levő csapok transzmitterleadását a megvilágítás és a
sötét periférián aktivált horizontális sejt gátló hatása
egyaránt csökkenti. Sötét centrum és megvilágított peri-
féria esetén viszont kiesik a horizontális sejt gátló hatá-
sa, ami a centrumban levő csap maximális transzmitter-
leadását és az ON típusú (előjelfordító) bipoláris sejt
maximális gátlását eredményezi.
OFF centrum ganglionsejtek. E sejtek esetében a
spontán akciós potenciálok frekvenciája a centrum meg-
világítására csökken; a megvilágítás kikapcsolására vi-
szont a frekvencia fokozódik. A periféria megvilágításá-
ra az OFF ganglionsejtekben az akciós potenciál frek-
vencia növekszik, a fény kikapcsolására pedig a nyugal-
mi frekvencia áJI helyre (1. a 39-7. ábra B részét). Az
OFF centrum ganglionsejtek aktiválódása akkor maxi-
mális, ha a centrum sötét, a periféria viszont megvilágí-
tott, a fény-sötétség kontraszt fordítva jelentkezik, mint
az ON centrum neuronok esetében.
Az OFF centrum ganglionsejtek OFF típusú bipolá-
ris sejteken keresztül kapcsolódnak a receptív mezőjük
centrumában levő csapokhoz, amelyek aktivitását szin-
tén befolyásolja a receptív mező perifériájáról a gátló
horizontális sejteken érkező információ. Tehát megvilá-
gított centrum és sötét periféria esetén a receptív mező
centrumában lévő csapok transzmitterleadása minimá-
lis, ami az OFF típusú (előjelmegőrző) bipoláris sejt
maximális gátlását eredményezi. Sötét centrum és meg-
világított periféria esetén a horizontális sejt gátló hatása
kiesik, ami a centrumban levő csapok maximális transz-
mitterleadását és az OFF típusú (előjelmegőrző) bipo-
láris sejt maximális aktiválását eredményezi.
Amennyiben nincs feny-sötétség kontraszt, azaz a
centrumot és a perifériát egyenletes megvilágítás éri, az
akciós potenciálok frekvenciája sem az ON centrum,
sem az OFF centrum ganglionsejtek esetén nem válto-
"
zik (1. a 39-7. ábrát). Altalánosan fogalmazva, a gangli-
onsejtek a receptív mező centrumának és perifériájának
eltérő megvilágítására reagálnak maximálisan. Tehát a
látási percepcióban nem az abszolút fényintenzitás a
meghatározó tényező, hanem a részletek k.ö zötti fény-
különbségek, a vizuális kontrasztok elkülönítése.
3 9. fejezet • A látás élettana 593
.....
Az M és P pályák elkülönülése. Az eddigiekben a
ganglionsejteket egységes sejttípusként ismertettük. A
ganglionsejtek azonban morfológiai jellemzőik, receptív '
mezőjük nagysága és összeköttetéseik alapján két na-
gyobb csoportba sorolhatók. Az M sejtek receptív mező­
je nagyobb, axonjuk a corpus geniculatum laterale
nagyscjtes (magnocellularis) részével képez synapsiso-
kat. Főként a receptív mezőjükben történő mozgásra re-
agálnak, állandó ingerek esetén viszont a válaszuk ha-
mar lecseng. A P sejtek receptív inezője kisebb, és a cor-
pus geniculatum laterale kissejtes (parvocellularis) ré-
"
szével állnak összeköttetésben. Allandó ingerre tartós
ingerülettel válaszolnak, nagy a térbeli feloldóképessé-
gük és színérzékenyek. Szerepük főként a finom forma-
és színfeldolgozásban van. Az M és a P sejtek a látó-
rendszer parallel ingerületfeldolgozásának elemei;
mindkét típusban találhatók ON centrum és OFF cent-
rum ganglionsejtek
A pálcikák jeltovábbítása. Amint az előzőekben is-
mertettük, gyenge megvilágítás mellett a látás a pálcikák
funkciója (szürkületi, ill. éjjeli látás). A pálcikák - el-
térően a csapoktól - csak ON típusú bipoláris sejtekhez
kapcsolódnak: ezek a pálcikák megvilágítására depolari-
zálódnak (előjelváltásos kapcsolódás). Az ON típusú
pálcika bipoláris sejtek azonban nem érintkeznek köz-
vetlenül ganglionsejtek.kel, hanem amakrin sejtekkel
(ún. A II típusú sejt) képeznek synapsist: ez a synapsis
ingerlő, depolarizáló jellegű. Az amakrin sejtek a csa-
pokhoz csatlakozó ON bipoláris sejten keresztül (rés-
kapcsolat) ingerlik az ON centrum ganglionsejteket; a
réska pcsolatok (elektromos syna psisok) előjelmegőrző
(depolarizáló) összeköttetések. Az amakrin sejtek
ugyanakkor glicin transzmitter felszabadításával gátol-
ják az OFF centrum ganglionscjteket (előjelváltás). A
pálcikáktól a ganglionsejtekhez vezető pálya az A II tí-
pusú amakrin sejteken keresztül válik szét ON és OFF
pályákra. (A többi amakrin sejttípust és transzmitterei-
ket, amelyek módosítják az áttevődést, nem ismertet-
jük.) A csapokból és a pálcikákból különböző utakon ér-
kező ingerületek a ganglionsejteken konvergálnak; így
ugyanazok a ganglionsejtek továbbítják az információt
sötétséghez és világossághoz adaptált körülmények kö-
zött. Ez az ismertetett pálya nagyon gyenge megvilágí-
tási körülmények között, teljes sötétadaptációt követően
működik (ún. egyetlen foton abszorpció) és jelentős
mértékű konvergencia jellemzi.
Valamivel jobb megvilágítási körülmények között
(ún. többszörös foton abszorpció), de még mindiga csa-
pok érzékenysége alatti tartományban, a pálcikák és a
csapok közötti réskapcsolatok („elektromos synapsi-
sok") közvetítik a fényingereket (előjelmegőrző továbbí-
1
594 VII. rész Idegrendszeri működések

tás, hiperpolarizáció). Az ingerület továbbítása a csa- A látóterek és központi

pokhoz csatlakozó ON és OFF típusú bipoláris sejteken
keresztül zajlik: ezzel a pálcikák jelei számára megnyí-
lik az út az ON és OFF ganglionsejtek, azaz a jelszét-
válás felé. Ez az út a teljes sötétadaptáció során bezárul.
Nem ON/OFF működésű ganglionsejtek. Nem
minden ganglionsejtnek van centrális és perifériás re-
ceptív mezője : egyes ganglionsej tek a receptív mező ál-
talános megvilágítására érzékenyek. E zen ganglionsej-
tek egy részében egy további (ötödik) fotopigm entet
mutattak ki. A melanopszin - a rodopszinhoz és a 3
csap fotopigmenthez hasonlóan - 11-cisz-retinált tarta l-
maz prosztetikus csoportként, ami egy, a többi fotopig-
menttől eltérő fehérjéhez kapcsolódik. A melanopszint
tartalmazó ganglionsejtek dendritjei m esszire nyúló, fo-
topigmenttel teli hálózatot alkotnak, amely alkalmasnak
látszik az aktuális luminozitási szint érzékelésére.
A látási ingerek központi
feldolgozása
A retina - amint az el őzőekben leírtuk - a fényingereket
a ganglionsejtek akciós potenciáljaivá alakítja át. A
ganglionsejtek axonja i a központi idegrendszer külön-
böző részeihez haladnak.
Anem ON/ OFF működésű ganglionsejtek axonjai a
preatectalis régióba, főként a suprachiasmaticus magba
tartanak. Ezek a pupilla fényreflexeinek közvetítésében,
valamint a megv ilágításfüggő magatartási és érzelmi re-
akciók (napszaki és szezonális ritmus, alvás/ébrenlét,
hangulat) szervezésében játszanak szerepet.
A rostok egy másik csoportja a colliculus superiorba
tart, ahova a látási, hallási és tapintási receptorokból
jövő információk konvergálnak. Ezen i nfor1nációk
együttes fe ldolgozása az ingerforrás térbeli helyzetének
(oldaliságának) meghatározásában, vala1nint az inger
irányába történő szem- és fejmozgások szervezésében
játszik lényeges szerepet.
reprezentációjuk
Látótéren értjük a környezetnek azt a részét, amel yből a
vizuális ingereket - pl. pontsze rű fényt - a középpontot
fixáló, nem mozduló szem érzékeli. Mind két szemben
egy-egy ternporalís és nasalis látótérfelet különbözte-
tünk meg. A szem optikai rendszere a temporalis látó-
térfélből a nasalis, a nasalis látótérfélből pedig a tempo-
ralis retinafélbe vetíti a látott tárgyakat (39-8. ábra) .
A ganglionsejtek axonjai retinán belüli elhelyezke-
désüknek megfelelő rendezettséggel képezik a nervus
opticust. Az axonok az agy felé haladva a chiasma opti-
cumba lépnek be; itt a nasalis retinafélből jövő rostok
kereszteződnek, a temporalis rostok pedig keresz-
teződés nélkül haladnak tovább: ezt a részleges keresz-
teződést az orvosi nyelv hemidecussatio néven említi .
Ennek következtében a jobb agyféltekéhez a bal oldali
nasal is és a jobb oldali temporalis retinafélből jövő ros-
tok kerülnek, azaz a jobb oldali agyféltekében a két
sze1n teljes látóterének a bal fele képeződik le; mind-
egyik félteke tehát az ellenkező oldali vizuális informá-
ciókat dolgozza fel. A vizuális információkat a túloldal-
ra a corpus callosum rostjai közvetítik: a corp us callo-
sum át1netszésének következm ényeit (hasított agy, splít-
brain állapot) a 46. fejezetben ismertetjük.
Bal szem látótere Jobb szem látótere
Temporalis Nasalis Temporalis
fél látótér fél látóterek fél látótér
\ J
\
\
1

A rostok döntő többsége a látásélmény kialakításá- Cl?

J \
1 \

ban szerepel. A látórendszerre alapvetően jellemző a ,, '

1 \
Nervi
Bal szem ,' ,' optici ' ',Jobb szem
párhuzamosság: az ingerek funkció szerinti szétválasz-
temporalis retinafél temporalis retinafél
tása és párhuzamos feldolgozása . .1l. \ közpon ti idegrend-
szer az alábbi vizuális információkat ismeri fel: 1. kon-
Bal tractus opticus - - __ _ , , , Jobb tractus opticus
túrok és formák, 2. a kontúrokon belüli részletek (textú- ,'

ra), 3. a vizuális objektumok mozgása, 4. színek. A látott

kép végül egységes egésznek tűnik, de a vizuális percep-
ció kialakulásához az idegrendszer anatómiailag külön-
19 8. ábra
álló struktúrái és legalább három párhuzamos informá-
A látópálya hemidecussatlója
ciós csatorna vezetnek„
 .
A corpus geniculatum laterale
sejtjeinel< működése
A vizuális információt szállító opticusrostok a thala-
musban a corpus geniculatun1 ]ateraléba (CGL) lépnek
be. Az átkapcsolódások anatómiai elrendezése rávilágít
a látási információk párhuzamos feldolgozásának né-
hány elvére.
A CGL neuronok hat réteget (laminát) képeznek: az
alsó két magnocellularis és a felső négy parvocellularis
laminát. Az M és a P ganglionsejtek a retinában elkeve-
redve helyezkednek. el, de axonjaik a corpus- genicula-
tum lateraléban szétválnak. Az M ganglionsejtekbőJ
jövő rostok a két magnocellularis, a P ganglionsejtekből
származók pedig a négy parvocellularis laminába lép-
nek be. Ugyancsak elkülönült rétegekben kapcsolódnak
át az azonos (ipsilaterais; 2., 3. és 5. réteg) és az ellen-
kező oldali (contralateralis; 1., 4. és 6. réteg) retinafélből
származó axonok.
Mindegyik rétegben szigorúan megtartott a rende-
zettség (retinotopia): a retina egymás melletti helyeiről
bejövő axonok egymás melletti neuronokon végződnek.
„
Igy mindegyik rétegben külön-külön igen pontos reti-
natérk.ép alakul ki. A két szem egymásnak 1negfelelő re-
tinaterületeiről származó információ elkülönülő réte-
gekben egy1nás felett elhelyezkedő CGL neuronokon
kapcsolódik át.
A CGL neuronok receptív mezője - akárcsak a
ganglionsejteké - koncentrikus, ON vagy OFF cent-
rummal és ennek megfelelő OFF vagy O N perifériával.
A ganglionsejtek és a thalamusneuronok közötti átcsa-
tolódás közel 1 : 1 arányú.
A CGL a primer látókéreghez menő retinarostok
egyetlen átkapcsoló helye. E zen magcsoport bemeneté-
nek azonban legfeljebb 20%-a ered a retinából; a beme-
net nagyobb része más területekből (kéreg, forma tio re-
ticularis) származik.
A látókéreg működése
A primer látókéreg (Vl) az occipitalis lebenyben a fissu-
ra calcarina körü1 helyezkedik el, és a Brodmann 17-es
mezőnek felel meg. Szövettanilag kimutatható csíkolt-
sága (Gennari-féle csíkolat) miatt area striata néven is
említik. Az e körül elhelyezkedő mezőket eredetileg
magasabb rendű látókéregnek nevezték; jelenleg az
egyes részek elnevezése V2, V3, V4 és VS; ezeket össze-
sítve nem primer látókéregként említjük. A V2 és V3 te-
rület a Brodmann 18-as, a V3a, V4 és V5 a Brodmann
3 9. fejezet • A látás élettana 595
19-es mezőnek felel meg. Az említetteken kívül azon-
ban még meglehetősen sok kérgi területnek van szerepe
a látási érzéklésben.
A neocortex más részeihez hasonlóan a primer látó-
kéreg is 6 szövettanilag elkülöníthető réteget tartalmaz.
A CGL neuronok axonjai főként a 4. réteg sejtjein
végződnek. Ez a réteg a legszélesebb, és benne mind
morfológiai~ mind a P és l\11 típusú neuronok kapcsoló-
dásai alapján további alrétegek különíthetők el. A 2., 3.
és 5. rétegben elhelyezkedő sejtek főként corticalis neu-
ronoktól (elsősorban a 4. réteg neuronjaitól) kapnak in-
formációt. A Vl régió szövettani képén feltűnő a sejtek
függőleges (a kéregfelszínre merőleges) összeköttetései-
nek dominanciája.
Az 1950-es évek végén az érzékszervi fiziológiában
új korszak kezdődött: IillFFLER laboratóriumában
HUBEL és WIESEL vizsgálták először, hogy a retinát
ért fényingerek hogyan alakítják ki a primer látókéreg
idegsejtjeiből elvezetett elektromos potenciál változása-
it. Ezek a vizsgálatok vezettek el a kérgi receptív mezük
szerveződésének felis1neréséhez. Bár vala111ennyi vizs-
gált szenzoros működés közül a látást ismerjük legmé-
lyebben, még távol vagyunk a vizuális információ fel-
dolgozásának teljes megértését6L
A Vl régió neuronjainak elektrofiziológiai tu-
lajdonságai. Hubel és Wiesel első jelentős felfedezésé-
nek az volt a lényege, hogy a primer látókéreg egyes sejt-
jei nem pontszerű fényre, hanem meghatározott orien-
tációjú (különböző állású) keskeny téglalapokra, azaz
bizonyos geo1netriai formákra reagálnak (39-9. ábra).
Ha a téglalapot néhány fokkal elfordították, ugyanaz a
neuron kevésbé reagált, még nagyobb szögű elfordítás-
nál már egyáltalán nem válaszolt. Azokat a neuronokat,
amelyek meghatározott orientációjú geometriai alakzat-
ra reagálnak, Hubel és Wiesel „egyszerű" (simple) sej-
teknek nevezte, és a látókéreg fiziológiájában meghono-
sodott ez a terminológia. Egyszerű sejtel{ főként a 4. és
kisebb mértékben a 6. rétegben találhatók, tehát on,
ahova a CGL neuronok axonjai befutnak. A CGL axon-
jai jelentős mértékben konvergálnak az egyszerű sejte-
l{en, így ez utóbbiak számos CGL neuronból - azaz az
1 : 1 áttevodési arány miatt számos ganglionsejtből -
gyűjtik össze az információt, és akkor válaszol nak maxi-
málisan, ha valamennyi konvergáló neuron (amelyek
együttesen adott formát reprezentálnak) maximális in-
gerületet ad le.
Az „egyszerű" sejtek 1nellett a primer látókéregben
Hubel és Wiesel „komplex" sejteket is talált, főként a 2„
3. és 5. rétegben. A komplex sejtek ugyancsak kitüntetett
orientációjú, de bonyolultabb geometriai alakzatokkal
1
596 VII. rész • Idegrendszeri működések

Receptív mező Az egymás melletti orientációs columnákban az ori-

_-„OFF" area
entáció szabályosan változik, az aktiváló inger tengelye
minden következő columnában kb. 10°-kal fordul el.
Az orientációs columnák között elszórtan olyan co-
lumnák jelennek meg, amelyekben a 2-3. réteg eltérően
- - - -- ON" area festődő sejtjei „csepp"-eket képezne!( („blob", az iroda-
"
lomban polgárjogot nyert angol szónak magyarul legin-
kább a „pacni" felel meg); a „csepp'' -ekben levő sejtek
Vetített Megvilágftás
idom közvetlen bemenetet is kapnak. a CGL neuronoktól (te-

-+- Akciós potenciál hát bemenetüket nem csak a 4. réteg sejtjei képezik). A
„blob" -okban található sejtek többsége színérzékeny.

-~ Akciós potenciál Egy másik, komplementer szerveződési mintázat a

kéreg 4. rétegében az ipsi- és a contralateralis afferensek

~ 11
Akciós potenciál elkülönülése: ezeket ocularis dominancia columnák-
ként ismerjük. Említettük, hogy a corpus geniculatum

-i- 111
Akciós potenciál lateraléban az ipsi- és a contralateralis bemenet teljesen
elkülönül. A Vl-ben a 4. réteghez futó projekció elkülö-
-~- 11111111111
Akciós potenciál nülése megmarad, és alternáló ocularis dominancia co-
lumnákat eredményez. Az orientációs és az ocularis do-
-!- ~11 Akciós potenciál minancia columnák egymáshoz való viszonyát a 39-10.
ábra szemlélteti.
~- 11 Akciós potenciál Hubel és Wiesel hypercolumnának nevezték a cor-
texben azt a virtuális kockát, amelyben a látótér egy

~ 1
Akciós potenciál részletéből jövő minden lehetséges orientáció képviselve
van: ez a hypercolumna tűnik a primer látókéreg funk-
0 2 3s
cionális egységének. Az egymás mellett lévő hyperco-
39-9. ábra lumnák a látótér szomszédos mez6inek felelnek n1eg.
Az „egyszerű" kérgi sejt válasza a retinára vetített geometriai Az egyes hypercolumnák mind azonos méretűek, de az
alakzatok orientációjának változásra
általuk lefedett retinarészlet mérete különbözik. A reti-
Hubel, 0. H., Wiesel, T N. ( 1959): Receptive fields oí single na perifériáját reprezentáló h ypercolu1nnák nagyobb re-
neurons in the cat striate cortex. 1. Physiol. London. 148. 544-591.
tinarészletet fednek le, mint a fovea hypercolumnái.
alapján

történő ingerlésre adtak maximális választ. A komplex

sejtek válasza a rajtuk konvergáló egyszerű sejtek reak-
ciómintázatából alakul ki.
A Vl régió neuronjainak aktivitása tehát nem tükrö-
zi a fényintenzitást, hanem a fény-árnyék (és szín, l.
alább) kontrasztok térbeli helyzetének detektálása törté-
nik. A primer látókéreg a retinára eső fényingerekből
egyszerű geometriai alakzatokat épít fel, és a további . rn1\\a1.1C:ia
analízisek.et ezekre alapozza. ac\j\a6~,~~1.1á't-
„Komplex" sejtek
A Vl régió funkc ionális szerkezete. A primer lá- D Contralateralis szem
tókéreg funkcionális egységét - hasonlóan más kéregré-
szekhez - vertikálisan szerveződött columnák képezik:
D lpsilateralis szem

ezek 30-100 µm szélességű, kb. 2 mm mélységű oszlo- 39-10. ábra

pok.Egy-egy columnában - a 4C (IVc) réteg egyes sejt-
jeinek kivételével -valamennyi neuront a látótér azonos
részén elhelyezkedő specifikus orientációjú téglalap ak-
tiválja. Az ilyen jellegű columnákat nevezzük orientáci-
ós columnáknak.
Az ocularis dominancia és az orientációs columnák egymáshoz
való viszonya
Hubel. D. H., Wiesel. T. N. ( 1972): Laminar and colurnnar
distribution of geniculo-cortical fibres in the macaQue monkey.
/. Comp. Neurol. 146. 421-450. alapján
 3 9. fejezet • A látás élettana 597

A primer látó kéregnek eddig legalább három funkci-
ója vált ismertté: 1. a vizuális környezetet különböző
orientációjú rövid vonaldarabokra bontja szét, ez az első
lépés a formák és a mozgások felismerésében; 2. szétvá-
lasztja a szín re vonatkozó információkat az alaktól és a
mozgástól; 3. a két szemből származó információkat
kombinálja, és ezzel lehetővé válik a háromdimenziós
(térbeli) látás.
A látott tárgy formájára vonatkozó információk fel-
dolgozása a P rendszeren keresztül a Vl régió „blob" -olc
közötti (interblob) területein, a színinformáció a P
rendszeren keresztül a „blob" -okban, a mozgási infor-
máció pedig az M rendszeren keresztül történik. A látá-
si é lmény ezen komponenseinek feldolgozása a
felsőbbrendű, nem primer látókéregben ugyancsak el-
különülten történik. A V2-V5 régión kívül más agykér-
gi területeken is találtak vizuális ingerekkel aktiválható
sejteket, pl. az occipitotemporalis cortex bizonyos része-
in arcvonásokra reagáló sejteket azonosítottak.
A látási információ elkülönült területeken párhuza-
lyok a lapján érzékeljük a 30 m-nél távolabb lévő objek-
tumok mélységbeli tagozódását. L ényeges, hogy ehhez a
funkcióhoz a monokuláris látás is elégséges.
Közeli (30 m-en belüli) vizuális objektumok térbeli
elhelyezkedését a látórendszer más, binokuláris straté-
gia alapján ismeri fel. A két szem optikai tengelye egy-
mástól kb. 60-65 mm távolságban van (ennyi a pupillák
egymástól való távolsága). A távolság következtében a
két szem egymástól némileg eltérő képeket lát (sztere-
oszkópos látás). A két szemgolyó konvergálása követ-
keztében a fixált vizuális objektum képe a két retina
korrespondeáló pontjaira vetül. A korrespondeáló reti-
napontokat a két retina képzeletbeli egymásra illesztésé-
vel kapjuk: az egymást fedő pontok a korrespondeáló
pontok. A korrespondeáló retina pontokra vetülő vizuá-
lis objektumot a látókéreg egyetlen képpé egyesíti. A fi-
1
1

mosan történő feldolgozását klinikai megfigyelések is 1

1
alátámasztják. A vizuális felismerési zavarokat vizuális
1

agnosiáknak nevezzük. Leírtak olyan kérgi defektu st, 1

amikor a beteg a meg.figyelt objektum elmozdulását 1

1

nem ismeri fel (mozgási agnosia), vagy izoláltan a sz.ín- A---- - - - Fixált pont
1
látás vész el (achromatopsia), vagy a formák felismerési I 1\
I \
képessége elvész, és pl. arcfelismerésre képtelen a beteg I 1 \
I \
(prosopagnosia). I \
I \
I \
I \
I \

Térlátás I
I \
\
Bal I Jobb

A szem optikai rendszere a háromdimenziós vizuális

objektumokat kétdimenziós képként vetíti a retinára.
Környezetünket azonban mégis három dimenzióban
(mélységben, ill. térben) látjuk, érzékeljük a té·r mélysé-
gi tagolódását és az egyes objektumok közötti távolsá-
got. A képzőművészet, a rajzművészet és a festészet már '. ', --- Binasalis diszparát --- ,' '
'• ' ', '
az an tik korban megoldotta a háromdimenziós tér sík- pontokra vetült , ,, '
' ,
' \ kép (,.távoli") / ''
ban való érzékeltetését, de ez a későbbi évszázadok so- \ '
,, '
' \
' ,''
rán mindaddig feledésbe merült, amíg az olasz rene-
\ '' Korrespondeáló '' ,'
'' pontokra vetült I

szánsz művészei újra fel nem fedezték az optikai illúzi- '' kép (fúzionált}
I

' ' '' ,

ók ábrázolását. A látórendszer ugyanazokat a stratégiá- \

' Bitemporalis diszparát '

kat alkalmazza a térbeli érzékeltetésre, mint a
képzőművészet. A perspektíva érzékeltetésének szabá-
lyait LEONARDO da VINCI az alábbiakban foglalta
össze: a távolabb lévő objektumok kisebbnek tűnnek,
mint a közelebbiek; a közelebbi objektumok részben
fedhetik a távolabbiakat; a párhuzamos vonalak össze-
tartóaknak látszanak; végül a közelebbi tárgyak árnyéka
élesebb, mint a távolabbiaké. Lényegében ezen szabá-
pontokra vetült
kép („közeli")
39-1 1 ábra
Az eltérő távolságban e lhel yezkedő pontok leképezése a két
retina korrespondeáló és diszparát pontjaiban
Kandel. E. R.. Schwarz. J. H.. Jessel, T. M. ( 1991 ): Prlnciples oí
Neural Science. 3. kiadás. Prentice-Hall Inc. Englewood Cliffs.
New Jersey alapíán
598 VII. rész • Idegrendszeri működések

xált pont előtt, ill. mögött elhelyezkedő tárgyak képe a ebben az esetben ugyanis a v1sszavert fé n y hullám-
retina nem korrcspondeáló, ún. diszparát pontjaira esik hossza is jelentősen változik. Erre legyen példa a piros
(a korrespondeáló pontokon kívül minden retinaterület rózsa, amely akár napfényben, akár izzólámpáva l vagy
szükségképpen diszparát pont). A fixált tárgynál köze- fluoreszcens fényforrással (fénycsó") megvilágítva piros
lebb fekvő objektum bitemporaJísan, a távolabbi objek- marad. A rózsáról visszaverődött fény hullámhossz-
tum pedig binasalisan vetül a két retina diszparát pont- összetétele ugyan mind a három esetben különbözik, dc
jaira (39-11. ábra); a jelenséget binokuláris diszparitás a háttérről visszavert fény összetétele is változik, így a
néven ismerjük. A látókéregben azonosítottak olyan ne- színkontraszt nagyjából állandó. (Mindazonáltal egy
uronokat, amelyeknek aktivitása a diszparitás mértéké- ruhadarab napfényben és mesterséges fényben kissé más
vel arányos. Minél nagyobb az előtérből, ill. a háttérből színárn yalatú lehet.)
a retinára vetülő pontok távolsága a korrespondeáló A színlátás első feltétele a különböző hullámhosszú-
ponttól, annál közelebb, ill. távolabb érzékeljük az ságú fényekre szelektíven érzékeny csapok jelenléte
előteret, ill. a hátteret. (emlékezzünk, a pálcikák akromatikusak). A csapok
A fixált tárgy távolságának megítélésében a konver- csak meghatározott fényintenzitás felett kerülnek inge-
gencia mértéke is információként szolgál. A külső rületbe: a színlátás csak megfelelő megvilágítási intenzi-
szemizmokban - mint mind en más harántcsíkolt izom- tás mellett muködik.
ban - proprioceptív id egvégződések van nak, amelyek a
feszülés fokával arányos jelet továbbítanak a központi
idegrendszer felé. A retin ára vetülő képet a konvergen- A színérzél<elés receptorai
cia függvényében és korábbi tapasztalataink alapján
ítéljük közeli kicsi vagy távoli nagy tárgynak. A csapokban - akárcsak a pálcikákban - a fényt fotopig-
mentek nyelik el; a fotopigmentek fény hatására bekö-
vetkező változásai indítják meg a fotoreceptorokb an az
elektromos folyamatot. Az ember (és az óvilág i m aj-
Színlátás: perifériás mok) retinájában h áromféle csap van; ezek a fotopig-
és centrális mechanizmusok mcntct alkotó fehé1ie elsó"dleges szerkezetében, és en-
nek következtében azok abszorpciós spektrumában kü-
lönböznek. Emberben a „kék" fotopigment abszorpciós
Az emberi szem a 400-700 nm hullámhosszúságú tarto- maximuma 420 nm-nél a rövid) a „zöld" pigmenté 53 1
mányban érzékeny a fényre. A nap (a természetes fény- nm-nél a közepes, a „vörös" pigmenté 558 nm-nél a
forrás) és a mesterséges fényforrások fénye különböző hosszabb hullámhossztartományban van (39-12. ábra) .
hullámhosszúságú rezgésel(ből áll. Az egyes fényforrá- A „zöld" és a „vörös" pigment között kb. 90%-os szerke-
sok a lcibocsátott fény összetételében jelentősen külön-
böznek: ennek technikai megfogalmazása, hogy
„színhőmérsékletük" eltér. A napfény színhőmérséklete 420 nm 531 nm
napszakok szerint változik.
t t55~ nm
Az egyes vizuális objektumok a kevert fényből egyes ~ 100.../ ,C
u D A
ts.
~ ,A
r:Í
hullámhosszakat visszavernek (reflexió): a visszavert ~o
(..')
D
A
._
0.
feny hullámhosszát a látórendszer színérzetként is1neri
D A
6. „vörös"
/
0
N
(/')
a•'
1
C\ A
-0 D
fel. (Attetsző/átlátszó színes objektumok esetében - pl. "'e
>.
1
1 DA 6.

kívülről megvilágított színes templomi üvegablak - az --

• Q)

:ro
-~
50_/
„Kék'
\

6. A
A
~
t;.

t;.
átengedett fény hullámhossza adja a színérzetet.) Látó- D A
"'
E
._ a A
rendszerünk azonban vol taképpen nem egyedül a 0
z: D A

visszavert fény h u llámhossza alapján különbözteti meg OJ ( ( ( ( ( ( (

a szín eket, hanem az objektun1 és a vizuális háttér (kör- 400 600
Ibolya Vörös
nyezet) által visszavert fény hullán1hosszát viszo nyítja
Hullámhossz [nm]
egymáshoz, azaz az objektum és a háttér színét hason-
lítja össze, vagyis színkontrasztok felismerése alapján 39 1 „ /.L .:)

működik. Az emberi csapok abszorpciós spektruma

Ez a működ ésmód teszi érthetővé, hogy egyes tár-
Dartnall. 1-1. j. A„ Bowmaker. j. K„ Mollon. 1. D. ( 1983): in Color
gyak miért őrzik m eg különböző színhőmérsékletű Vision: Pl'.Ysiology and Psychophysics. Mollon, l. D. és Sharpe. L. T.
fénnyel megvilágítva is a színükről lcialakult benyomást; (szerk.) . Akademic Press, New York alapján

zeti homológia van, míg a „kék" pigment nagyobb mér-
tékben különbözik az el őbbi kettőtől. (Ugyancsak ho-
1nológ szerkezetűek a csapok fotopigrnentj ei a pálcikák
rodopszinjával és az egyes gangJionsejtekbcn előforduló
melanopszinnal.) M indegyi k fotopigment fehé rje-
összetevőjc a 7-T M -me mbránfehérje családba tartozik
és retinált tart kötve. Az elnyelt fén y hatására a 11-cisz-
retinál transz-konfigurációt vesz fel, ezt követően a csa-
pokban ugyanolyan vá ltozások következ nek be, mint a
pálcikákban.
A háromféle csap színszelektivitása csak an nyit je-
lent, hogy az egyes csapok a nekik 1negfele l6 hullám-
hosszúságú fényből több fotont nyeln ek cl, mint a két
másik csaptípus; ezért azonos fényerősség mellett elekt-
romos válaszuk (hiperpolarizáció) is nagyobb, mint a
másik két csaptípusé. A színmegkülönböztctés alapja,
hogy a háromféle (de legalább kétféle) csap adott hul-
lámhosszon eltérő m érté kben aktiválódik. Valamely tár-
gyat akkor látunk vörösnek, ha a róla visszavert fény
több vörösérzéken y csapot ingerel, mint kéket vagy zöl-
det. Ebből következik, hogy ha a retinában csak egyetlen
csaptípus van, akkor semmilyen színmegkülönböztetés
nem lehetséges (monochromatopsia). IZét csap típus je-
lenlétében a színérzékelés már bizonyos korlátok között
lehetséges.
A 39-12. ábrán látható, hogy a 700 nm hullámhoszú-
ságú fény csak a „vörös" csapokat hozza ingerületbe, a
„zöld"-eket nem: ekkor vö rös színt látunk. 600 nm h ul-
lám hosszúságú fény nagyobb mértékben ingerli a „vö-
rös'', mint a „zöld" csapokat, ez naran csszínű érzékletet
kelt. 550 nm hullámhosszúságnál az ingerületbe került
„zöld" és „ vörös" csapok száma nagyj ából azonos lesz,
az eredmény sárga szín érzete. 500 nm hullámhosszú-
ság körül már n agyon kevés vörösérzékeny csap kerül
ingerületbe, viszont ez a fé ny ingerli a zöld- és a kékér-
zékeny csapokat: az eredmény zöld szín érzete. Fehér
érzetünk akkor keletkezik, ha mindegyik csap típus in-
gerületbe kerül.
A színérzékel ő receptorok
jelének feldolgozása
Miután a különböző típusú csapok ingerületbe kerültek,
a színérzékelés a ganglionsejtek szintjén színkontrasz-
tok képzésével folytatódik. Az egyes csaptípusok külön-
böző interneuronok közvetítésével a ganglionsejteken
konvergálnak. A ganglionsej tek receptív mezői cent-
rumra és perifériára különülnek el, amelyek eltérően ér-
zékenyek a színekre.
3 9. fejezet • A látás élettana 599
0 V-
0 V+
A koncentrikus, egyszeresen opponáló ganglion- és CGL-sejtek
receptív mezői
V: vörös; Z: zöld szín
A legegyszerűbb működ ésű ganglionsejtek a „vörös"
és a „zöld" csapokhoz kapcsolódó koncentrikus, egysze-
resen opponáló sejtek (39-13. ábra) . E zekne k vagy vö-
rösérzéke ny ccntrumuk/zöldérzékeny perifériájuk, vagy
ellenkezőleg, zöldérzékeny centrumuk/vörösérzékeny
perifériájuk van , és lehetn ek ON vagy OFF centrumú
neuronok. (Ez a rendszer együttesen szolgálja a színér-
zéke lést és a fénykontraszt érzékelését.) Példaként véve
a vörösérzékeny centrumú sejtet, a teljes receptív mezőt
vörös fénnyel megvilágítva nagymértékű aktiválódás,
zölddel m egvilágítva viszon t aktivitásszünet, gátlás lép
fel. A koncentrikus, egyszeresen opponáló sejtek a par-
vocellularis blob rendszerhez projiciálnak.
A kékre érzékeny csapok elté rő, koextenzív, egysze-
resen opponáló sejtekhez csatlakoznak. A kékérzéke ny
csapok ingerületét (ON válaszát) a ganglionscjteken
konvergáló vörös- és zöldérzékeny csapok együttes in-
gerlése a ntagonizálja. Minthogy a kék szí11re érzékeny
csapok reprezentációja a reti nában eleve kisebb, mint a
másik kettőé, a koexten zív ganglionsejtek ritkábban for-
dulnak el ő, mint a koncentrikusak.
A co rpus geniculatu1n la terale parvocellularis részé-
ben található színérzéke ny neuronok azonos tu lajdon-
ságokat mutatnak, mint a ganglion sejtek.
A színérzet kialakulásának további állomása a Vl
kéreg blob areája, amely a V2, majd a V4 kéregrészhez
projiciál. Az elektrofiziológiai vizsgálat alapján a blob
areában l évő sejtek kétszeresen opponáló koncentrikus
_sejtek, receptív mezőjük köz pontja és perifériája egya-
ránt két-két bemenettel rendelkezik; az egyik ezek kö-
zül ingerlő, a másik pedig gátló. A Vl régióban talált
kétszeresen opponáló sejtek típusait a 39-14. ábra foglal-
ja össze.
E zek az elektrofiziológiai inódszerrel azonosított
kétszeresen opponáló sejtek ~zo lgáltatnak magyarázatot
600 VI 1. rész • Idegrendszeri működések
V+
Q V-
1 +
( +V) ( +V)
- ( +V) 1 + ( +V)
39- 14. ábra
A primer látókéreg kétszeresen opponáló koncentrikus sejtjei·
nek receptív mezői
V: vörös: Z: zöld; K: kék szín. A zárójelben lévő + jel összeadást. és
nem ingerületet jelent
a régi pszichofiziológiai megfigyelésekre, így pl. a kék és
,
a sárga szín egy mást kioltó hatására. Altaluk válik ért-
hetővé, hogy miért látszik azonos színűnek ugyanaz a
tárgy (pl. a7. előzőekben említett piros rózsa) különböző
megvilágítási körülmények között: a színei tolódás nagy-
jából hasonlóan érinti a receptív mező centrumát és pe-
rifériáját. Ugyanakkor, ha a tárgy más színű háttér el őtt
jelenik meg, az észlelt szín változik: az agykérgi analí-
zis ugyanis a látótérben észlelt valamennyi szín össze-
hasonlításával állapítja m eg az egyes tárgyak színét.
A látáshoz kapcsolódó
motoros funkciók
A látás során arra törekszünk, hogy a számunkra érde-
kes, kiválasztott vizuális objektum képét az optikai
rendszer a fovea cenu·alisra vetítse (tekintetfixálás). En-
nek a követelménynek akkor is teljesülnie kell, ha akár
a fej (ill. az egész test), akár az objektum elmozdul (kö-
vető szemmozgások, tekintetáthelyezés): a képet a látó-
térben, ill. annak közepén a foveában kell tartani. A
szükséges mozgásokat a külső szemizmok (négy mus-
culus rectus, két musculus obliquus) hajtják végre.
Ah hoz, hogy az éles látás tökéletes legyen, az optikai
rendszer fenytörését folyamatosan állítani kell, továbbá
a sze1nbe jutó fény mennyiségét optimális szinten kell
tartani. A három belső szemizom, a musculus ciliaris,
sphincter és dilatator pupillae reflexesen szabályozott
működése gondoskodik a kép élesre állításáról, és állítja
a pupilla tágasságát.
A tekintet fixálása
Valamely objektum nézése (fixálása) so rán a fej nem
marad mozdulatlan, hanem állandóan kis amplitúdójú
mozgásokat végez. Ennek az a következ ménye, hogy a
fixált objektum képe elmozdul a foveán, esetleg elkerül
a foveáról a retina perifériájára. A látásban alapvető fon-
tosságú tekintetfixálást két különböző refl ex biztosítja.
A sokl(al gyo rsabb, és ezért fiziológiailag jelentősebb
reflexmechanizmus, a vestibuloocularis reflex (VOR)
szenzorai a felkörös ívjáratokban (l. a 40. fejezetet) van-
nak. A félkörös ívjáratok ingerülete aránylag rövid és
gyorsan vezető pályán, a fasciculus longitudinalis medi-
alison keresztül tevődik át a szemmozga tó izmokat be-
idegző III., IV és VI. agyideg motoros magjára; ennek
követl<eztében a reflex latenciaideje nagyon rövid. (Az
említett rövid út mellett kerülő átcsatolódások is van-
nak, amelyek részben az archicerebellumon keresztül
futnak.) A reflexnek van egy tanult eleme: a látórend-
szer „megtanulja", hogy egy adott vestíbularis inger ese-
tén mekkora szemmozgás képes a fixált pontot a foveán
tartani. A tanulási folyamatban a kisagy játszik vezető
szerepel. A tanulás gyors: a megfigyelések szerint a ves-
tihuloocu laris reflexek 1-2 órán belül megtanulhatók,
ill. átalakíthatók. A vestibuloocularis reflexekkel kivál-
tott szemmozgások esetében a két bulbus mindig azo-
nos irányban és mértékben tér ki (konjugált szemmoz-
gások).
Az előzőnél lassabban létrejövő optokineticus vá-
1
lasz visszacsatolt reakció: a hibajel a kép elmozdulása
a retinán, a korrekció után a kép viszaté r előző helyé-
re. A reakciót azok a nem vizuális opticusrostok közve-
títik, amelyek a colliculus superiorban végződnek;
innen indul a projekció a szemmozgató izmok magja-
ihoz. Az optokineticus vá lasz is konjugált szemmoz-
gást hoz létre.
A colliculus superior a vizuális bemenet mellett au-
ditív és szornatoszenzoros afferenseket is kap; a collicu-
lus superiorban mindegyikük egymás m ellett helyezke-
dik el. Auditív vagy taktilis ingerlést követően a tekintet
azonnal a hangforrás vagy az érintés helye felé irányul-
hat. A colliculus superiorhoz az agykéreg frontali s
szemmozgató areájából is m ennek rostok, amelyek
szintén a tekintet irányításában működnek közre.
A szemmozgások jellemző és sajátos formá ja a sac-
cad néven ismert mozgás. A saccad a szemgolyók kon-
jugált, gyors és rövid ideig tartó (rángásszerű) mozgása;
a saccadicus rángás 900 szögfok/s sebességet is elérhet. A 1
szemizmokhoz menő idegrostokban az akciós potenci-
álok frekvenciája kb. 20 ms időtartamig nagyon nagy.
(Nagyobb bulbuskitérést hosszabb ideig tartó saccad
hozhat létre.)

A vestibuloocularis reflex általában rövid ideig tart,
és nem saccadicus: lassabb és folya1natosan követő
szem mozgásokból áll. H osszan tartó és egyirányú vesti-
bularis ingerlés alatt (pl. a labyrinthus vizsgálata során
forgószékben forga táskor) azonban a lassú elmozdulást
saccadicus korrekció követi. A lassú követő és a saccadi-
cus korrigáló el mozdulások alternálása a nystagmus, a
neurológiai vizsgálatokban fontos diagnosztikus jel. A
nystagmus irányát a rr1egfigyelő számára jobban érzé-
kelhető saccadicus mozgás alapján nevezzük el.
Az akkomodációt kísérő
szemmozgások
A távolnézéshez alkalmazkodott szemben az optikai
rendszer a távoli objektum képét éles kép for májában
(fokuszálva) vetíti a foveára. A tárgy közeledése során
leképezése már nem lesz éles (nincs foku szálva), a kép
elmosódott lesz, és a korrespondeáló retina pontokról fo-
lyamatosan a két retina diszparát pontjaira vetül. A disz-
paritás és az életlenség egységes hibajelet alkotnak, és
megindítják az összetett akkomodációs reakciót.
Az akkomodáció három összetevőből áll (akk:omo-
dációs triász). A két szem konvergál, a lencse a muscu-
lus ciliaris összehúzódása következtében domborúbb
lesz, és a pupilla szűkül (myosis).
A konvergencia a szomatomotoros beidegzésű külső
szemizmok 1nűködésének eredménye. Diszjunkciós
mozgás, mindkét szem befelé, a l(özépvonal felé fordul.
A konvergencia korrigálja a közeledő tárgy képének el-
mozdulását a foveáról.
A nervus oculomotorius paraszimpatikus rostjaival
beidegzett musculus ciliaris (belső szemizom, sima-
izom) összehúzódása során a zonula rostjai (lencsefüg-
gesztő rostok) ellazulnak, így a lencse saját rugalmassá-
ga következtében domborúbb lesz, fénytörése megnő.
A pupilla szűkülete nagyobb mélységélességet bizto-
sít (a fénysugarak csak a lencse közepén haladnak ke-
resztül). A pupilla szűkületét szintén a nervus oculomo-
torius paraszimpatkus rostjainak ingerülete közvetíti.
Az akkomodációs refl ex pályája a retinából indul ki,
a nem vizuális retinarostok a praetectalis areában csa-
3 9. fejezet • A látás élettana 601
tolódnak áL. A praetectalis areábóJ a pálya az agyidegek
(III., N. és VI.) szomatomotoros magjaihoz (konver-
gencia), továbbá a nervus oculomotorius paraszimpati-
kus magjához megy: ez utóbbi fcleléSs a musculus cilia-
ris összehúzódásááért és a myosisért. Atropin, akár
lokálisan (terápiás céllal vagy szemészeti vizsgálatot
megelőzően) a szembe cseppentve_ , akár szisztémásan
(terápia vagy mérgezés) bénítja a paraszimpatikus
muszkarinos receptorokat, és megszünteti az akkomo-
dációt (olvasási képtelenség).
A pupilla fényreakciója
A pupilla tágasságát az iris két iztna, a körkörös sphinc-
ter és a sugárirányú (radialis) dilatator pupillae szabá-
lyozza. Fény hatására a musculus sphincter pupillae
összehúzódik (myosis), és a szembe jutó fény mennyisé-
ge csökken; sötétben a sphincter ellazul, a dilatator
összehúzódik (mydriasis). A pupilla tágasságának válto-
zása mintegy 20-szoros változást hozhat létre a szembe
cső fénymennyiségben.
A fényrcílex a retinából indul ki, elsősorban azok a
ganglionsejtek szerepelnek a kiváltásában, amelyek az
általános megvilágításra érzékenyek, azaz nem cent-
rum/periféria kontrasztot jeleznek. A reflex afferensei
először a középagy praetcctalis területén csato1ódna1{ át,
majd a következő átcsatolódás a nucleus accessorius
nervi oculomotoriiban (az Edinger-Westphal-magban)
van, ahonnan a szemhez jutó paraszimpatikus prae-
ganglionaris rostok erednek. A postganglionaris axonok
eredete a ganglion ciliare. Atropin gátolja a fényreflexet.
Az egyik szembe vetített feny nemcsak az azonos ol-
dali (ipsilateralis) fényreflcxet váltja ki (direkt fényreak-
ció), hanem az ellenkező oldali (contralateralis) pupilla
összehúzódását is (consensualis fényreakc.ió).
A pupillareakcióknak diagnosztikai jelentőségük
van. A direkt és a conscnsualis fényreakciók meglétéből
vagy hiányából lehet következtetni a reflexív sérülésének
helyére. Egyes esetekben a fényreakció megszűnt, dc a
pupilla accon1omodatiós reakciója megmarad
(Argyll-Robertson-pupilla). Comában lévő személy pu-
pillája maximálisan tág, fényre nen1 reagál.
602 VII. rész • Idegrendszeri működések
Attel<i ntés
• A szem optik.ai rendszere a külvilág fordított állású,
kicsinyített és valós képét vetíti a retinára. A legfon-
tosabb törőközeget a szaruhártya és a szemlencse al-
kotja. Közelre nézéskor a szemlen cse törőképessége
növekszik, így a közeledő tárgy képe továbbra is éle-
sen vetül a retinára.
• A retinában kétféle fotoreceptorsejt található. A pál-
cikák a periférián helyezkednek el, alacsony fény-
intenzitás m ellett aktiválódnak, de színérzetet
nem közvetítenek (scotopiás látás). A csapok a fovea
centralisban találhatók, jó megvilágításban aktivá-
lódnak, közvetítésüld{el színérzet alakul ki (photopi-
ás látás).
• Mindkét fotoreceptorsejt sötétben részlegesen depo-
larizált és glu tamát transzmittert bocsájt ki. Fényin-
ger hatására csökken a sejtben a cGMP-ko nce ntrá-
ció, záródnak a nuldeotidfüggő kationcsatornák, a
fotoreceptorsejt hiperpolarizálódik és csökken
transzmitterleadása.
• A látási információk feldolgozása a retinában
kezdődik. A látórendszer nem a fényintenzitás ab-
szolút értékét detektálja, hanem az egymás melletti
területek ingerületi állapotának különbségét (kont-
rasztképzés). Enn ek alapja a feldolgozó neuronok
ellentétes hatású (serkentő és gátló) zón ákban szer-
, ,,.
vezett receptiv meZOJe.
®' Az alapokon tú l
Fénytörési (refralcciós) hibák
A normális szem emmetrop, mind távol-, mind közelné-
zéskor a látott tárgyat élesen képezi le a retinán. Amennyi-
ben az optikai rendszer a retina elé vagy mögé vetíti a
tárgy képét a szem ametrop. Az ametropia egyik formája
a myopia (rövidlátás), ekkor a távo li tárgy képe a retina elé
kerü l. Ennek leggyakrabban az az oka, hogy a szem ante-
roposterior átm ér6je túlságosan hosszú. Ha az optikai
rendszer a látott tárgy képét a retina mögé vetíti, hyper-
metropia (távollátás) jön létre. Ennek leggyakoribb oka,
hogy a szem anteroposterior átmérője t úl rövid. A myopia
szórólencsével, a hypermetropia pedig gyűjtőlencsével
korrigálható.
Az ideális szemben a cornea elülső felszíne tökéletes
gömb része, vagyis minden egyes meridián görbületi su-
gara azonos. A valóságban azonban gyakori, hogy a cor-
• A fotorecep torok eJJ entétes működésű (clepolarizáló
és hi perpolarizáló) bipoláris sejtek, valamint a hori-
zon tális és amakrin sejtek közbeiktatásával kapcso-
lódnak az al{ciós potenciált generáló ganglionsejtek-
hez.. A ganglionsejtek axonja képezi a nervus, majd
a tractus opticust. Az egyes opticusrostokon megvilá-
gítás hatására nő vagy csö kken a leadási frekvencia.
• A retinában megindul és a látópálya minden állomá-
sá n követhető a fc>rmák, a színek (P rendszer) és a
mozgási információk (M rendszer) párhuzamos fel-
dolgozása. Az információtovábbítás szigorú térbeli
rendezettsége (retinotopia) az összes feldolgozási
szinten kimutatható.
• A primer látókéreg neuronjainak maximális ingerü-
lete különböző orientációjú fénycsíkkal, ill. kom ple-
xebb geometriai alakzattal vá ltható ki (orien tác iós
dominancia). A két szem azonos retinaterü leteiről
származó információ feldolgozása egymás mel letti
kérgi colurnnákban történik (ocularis dominancia).
• A színlátás alapját a csa pok eltérő fotopigmentj ei ké-
pezik, amelyekben azonos fotonelnyelő prosztetikus
„
csoport 3 különböző fehérjéhez kapcsolódik. Igy el-
térő hullámhosszúságú fé ny váltja ki a fotopigment
- és ezzel a receptorsejt - maximális aktiválását. A 3
eltérő csapból származó információ konvergenciája
a feldolgozó rendszer különböző szintjein a vörös és
zö ld, ill. kék és sárga színekre ellentétesen reagáló
n euro nokat eredményez.
nea görbülete nem teljesen szabályos, az egyes meridiá-
nok görbületi sugarai különböznek: ez az állapot az astig-
matismus vagy astigmia. Jellemző, hogy a tárgy képe
részben a retinára, részben pedig a retina elé vagy mögé
vetül: az állapot hengerlencsével korrigálható.
A fénytörési hibák „műtéti" vagy ,,lézeres" korrekciója
során a cornea fénytö rését változtatják meg a kívánt he-
lyen és mértékben.
A fénytörő közegek fényáteresztésének változásai
Ideális esetben minden fénytörő közeg átlátszó (transzpa-
rens), de az életkor előrehaladtával homályok léphetnek
fel a lencsében, amik csökkentik a retinára eső fény
mennyiségét. A lencse átlátszóságának csökkenése vagy
megszűnése a szürke hályog (cataracta ). A lencsének sa-

ját vérellátása nincs. az oxigént és a tápanyagokat a kör-
nyezetből diffúzióval veszi fel, és nagyon érzékeny mind
az oxigén többletére, n1ind annak hiányára, valamint a vér
glukózszintjének vá ltozásaira. Betegségek és sérülések a
cornea és az üvegtest átlátszóságát csökkentik, és a látás
elvesztésével járhatnak.
Kiszáradás és sérü lések a szaruhártya átlátszóságát is
befolyásolják, és ugyancsak a látás megromlásához, ill. el-
vesztéséhez vezethetnek.
A fototranszdukciós folyamatsor leállítása
A fény által létrehozott reakció hihetetlenül rövid időn be-
lül lezajlik, az amplif ikáló folyamatok azonban ennél lénye-
gesen tovább tartanak. A látás időbeli feloldóképessége
akkor jó, ha a fényreakcióhoz csatlakozó kaszkád elég rö-
vid időn belül leál l. Ennek megfelelően a fotoreceptorok-
ban inaktiválódik 1. az aktivált rodopszin, 2. az aktivált
transzducin. Az inaktiválódási folyamatok nagyon hasonlí-
tanak a 7-TM-fehérjék és a csatlakozó G-fehérjék jelátvite-
lének szabályozási folyamataihoz .
A retinál fotoizomerizációja a rodopszinmolekulában
soklépcsős konformációváltozást indít el, amelynek egyik
- csak néhány ms i dőtartamig fennálló - állomása a G-fe-
hérjével együttműködésre képes metarodopszin II. Tehát
a szignálátalakítás szempontjából aktív konformáció spon-
tán továbba lakul, és már önmagában ez a tény is limit álja
az aktiválás időtartamát. Ezen túlmenően a rodopszin - így
a metarodopszin 11 is - C-terminális vége több foszforilál-
ható aminosav-maradékot tartalmaz, amelyeket a rodop-
szin-kináz foszforilál, ezt követ ően pedig az arresztin elne-
vezésű fehérje kapcso lódik, amely gátolj a a metarodop-
szin 11 G-fehérjét aktiváló hatását.
Az aktivált transzducin endogén GTP-áz..:aktivitása a f o-
totranszdukció során bekövetkező erősítő folyamat t ováb-
bi i dőbel i korlátozását biztosítja. A transzducin GTP-áz-akti-
vitását több fehérje is fokozza: egyrészt a szabá lyozott cél-
fehérje, a cGMP-foszfodiészteráz, másrészt egy speciali-
zált reguláto rfehérje, az RGS4 (a „regulator of G protein
signaling" fehérjecsalád egyik tagja) .
A szignált leállít ó mechanizmusok jelentőségére utal
egy klinikai eltérés: egyes emberekben az RGS4 mutáció-
ja következtében a szabályozó fehérje GTP-áz-aktiváló mű­
ködése károsodott. Ezekben az egyénekben a forma- és
színfelismerésben nincs eltérés, de problémáik vannak
gyorsan mozgó tárgyak követésében, pl. képtelenek lab-
dajátékokat játszani.
SzíniátáselméJetek
A pszichofizi ológia közel 200 éve próbálkozik a színlátás
és az ezzel összefüggő szubjektív jelenségek magyaráza-
3 9. fejezet • A látás élettana 603
-
tával. T. YOUNG ezzel kapcso latos eln1élete 1802-ben je-
lent meg, az elméletet H. von HELMHOLTZ fejlesztette to-
vább. Feltételezésük lényege, hogy a színlátás három ele-
mi szín (kék, zöld és vörös) felismerésére vezethető visz-
sza, ezek különböző arányú keveréke eredményezi a kü-
lönböző színárnyalatokat. Sokkal később igazolták az em-
ber és az óvilági majmok retinájában a három kü l önböző
színérzékenységű receptortípust. Young és von Helmholtz
trikromatikus színérzékelés elmélete a retina fotorecepto-
raínak szintjén teljesen helytálló. Láttuk azonban, hogy az
egyedi csapok nem „külön vonalon" továbbítják ingerüle-
tüket, hanem már a ganglionsejtek szintjén a színkontrasz-
tok képezik a színek felismerésének alapját.
Még n1 i előtt az elektrofiziológiai vizsgálatok felvetették
volna, hogy a színlátás trikromatikus elmélete kiegészítés-
re szorul, E. HERING a színlátásra alternatív magyarázatot
terjesztett elő. Hering három opponenciát tételezett fel : a
vörös-zöld, a sárga-kék, va lamint a fehér-fekete párokat. A
sárga szín - mint láttuk - a vörös és zöld alapszínek keve-
réséből adódik. A teóriát Hering a színkontrasztok magya-
rázatára fejlesztette ki, de nem keltett általános figyelmet.
Az 1960-70-es évek eredményei alapján azonban egyér-
telmű, hogy a kérgi feldolgozás szintjén a Hering-féle me-
chan izmus helytálló, és egy adott vizuá lis objektum feli s-
me11 színe a körü lötte l évő színek kontrasztjából alakul ki.
(Idézzük a lát ásélettan egyik jelenkori legnagyobb alakját.
D. H. HUBELt. aki 1988-ban ezt írta Eye, Brain and Vision
című monográfiájában: „Hering fél évszázaddal meg-
e l őzte korát".).
Színvakság
A fotopigmentek örökletes anomá liái és a következmé-
nyes színvakság, ill. színt évesztés (parachromatismus)
gyakoriak. A rodopszin génje en1berben a 3. kromoszó-
mán helyezkedik el, a „kék" pigment génj e (aminek a
rendel lenessége nagyon ritka) a 7. kromoszómán találha-
tó. Az X-kromoszómán , egymás mellett helyezkednek el a
„vörös" és a „zöld" fotopigment génjei: ezek rendellenes-
ségei nemhez kötötten öröklődnek . A „vörös" pigmentet
egyetlen gén kódolja . Ehhez a génhez közvetlenü l csatla-
kozik a „zöld" pigment génje : az emberek egy részének
egyetlen. más részének azonban két vagy három azonos
„zöld" génje van (tandem elhelyezkedésű gének). Ezen a
szakaszon gyakoriak a génátrendeződések. Eltűnhet a
„zöld" pigment génje, továbbá hibrid „vörös-zöld" gén ke-
letkezik.
A csapok fot opigmentjeinek mutációi következtében
az érintett fotopigment spektrális tulajdonságai megváltoz-
nak, abszorpciós görbéje eltolódik, és az többnyire átfed
valamelyi k másik fotopigment abszorpciós görbéjével.
Ezáltal a spektrum bizonyos része csak egyetlen fotore-
ceptort ingerel.
.
604 VI1. rész • Idegrendszeri működések
@ Mérföldkövei<
• 1604: J. Keppler megfogalmazása szerint a látás a kül-
világ egy szegmentumának a szem retinájára vetülése.
• 1619: C. Scheiner jezsuita szerzetes állati szemben ab-
lakot vág a sclerán, és megfigyeli a retinára vetített ké-
pet.
• 1637: R. Descartes lerakja a fizio lógiai optika és a sze-
men belüli képvetítés alapjait.
• 1794: J. Dalton, aki egyszerre volt fizi kus és kémikus.
leírja a színvakságot. amiben maga is szenved.
• 1802: T. Young közzéteszi a szín látásról szóló trikroma-
tikus elméletét.
• 1896: H. von Helmholtz kiegészíti Young elméletét:
ettől kezdve a látás trikromatikus teóriáját Young-
Helmholtz-féle elméletként említik.
• 1897: G. M. Stratton először bizonyítja, hogy a retinára
vetített fordított állású kép a folyamatos tapasztalatok
(tanulás) alapján válik egyenes állású képpé.
• 1920: E. Hering könyvében alternatív elméletet (oppo-
nens színek elmélete) tesz közzé a színlátás magyará-
zatá ra (Grundzüge der Lehre vom Lichtsinn). ennek
angol nyelvű kiadása Outlines of a Theory of the Light
Sense. Harvard Univerity Press, Cambridge, MA.
1984).
• 1940: H. K. Hartline az aranyhal nervus opticusának
rostjairól akciós potenciálokat vezet el, és ezek alapján
térképezi fe l a retinaneuronok receptív mezőit (Nobel-
díj 1967-ben).
• 1953: S. Kuffler (Kuffler István), aki ebben az időben a
baltimore-i Johns Hopkins egyetemen, majd ezt kö-
vetően Bostonban a Harvard egyetem orvosi fakultá-
sán működik, „tehetséges kutatók egy kis csoportját
gyűj ti maga köré", összesen 6 kutatót, közöttük D. Hu-
belt és Th. Wieselt [I . Cowan, W. M. Harter, D. H. és
Kandel E. R. 2000-ben megjelent l eb ili ncselő össze-
fog lalóját: The emergence of modern neuroscience.
(Annu. Rev. Neurosci. 23, 347.)]. 1953-ban Kuffler és
munkatársai elektrofiziológiai módszerekkel térképe-
zik fel az emlősretina neuronjainak működését, majd a
továbbiakban a látórendszert, m int paradigmát válasz-
tották, amellyel az idegrendszer működési módját
meg lehet közelíteni. A kutatás eredménye a látás fo-
lyamatáról való mai elképzelésünk. Hubel és Wiesel
1981-ben részesült Nobel-díjban.
• 1963-1964: G. Wald és munkatársai, és tőlük függetle-
nül D. A. Baylor és munkatársai egy időben azonosít-
ják a színekre szelektíven érzékeny csapokat (Nobel-díj
Wald részére 1967-ben).
• 1979: A. Gilman munkacsoportja izolálja a transzdu-
cint (Nobel-díj Gilman részére a G-fehérjék felfedezé-
séért 1994-ben).
• 1986: J. Nathans és munkatársai lokalizálják a színér-
zékeny pigmentek génjeit az emberi kromoszó mákon.
• 2000: 1. Provencio 111unkacsoportja klónozza az egér
melanopszin génjét. és kimutatja a fehérjét a retina
ganglionsejtjeinek kis csoportjában.
• 2001-2002: C. Saper és J. Hannibal munkacsoportja
egymástól függetlenül kimutatja a melanopszint tarta l-
mazó ganglionsejtek szerepét a cirkadián ritmus sza-
bályozásában
40. fejezet
A hallás és az egxensú!x_
ér_z_ek_e_lé_s _ _ __
A hallás, valamint az egyensúlyérzékelés folyamatában
a belső fülben elhelyezkedő mechanoreceptorok
játsszák a központi szerepet. Az érzőreceptorok műkö­
dé·s ének és anat6miai felépítésének hasonlósága indo-
kolja a két funkció közös fejezetben tárgyalását.
A hallás élettana
A hallás a fejlettebb idegrcndszeru állatfrljokban az
élőlény fenn maradásánal{ feltételei közé tartozik: a po-
tenciális áldozatot figyelmezteti a veszélyre, a zsák-
mányt kereső ragadozót a potenciális prédára; ez az az
érzékszerv, amely folyamatosan (még alvás alatt is) tájé-
koztat a környezetről, elősegíti a fajon belüli kon1muni-
kációt, felis1neri a távol lévő társ jeladását. Az ember
számára a mai civilizációs sz inten a hallás nem annyira
a megmaradásban jelentős, mint a társadalmi beillesz-
kedésben; lciemelt fontosságú az információk megszer-
zésében. Az emberi társadalomban az egymás közötti
kommunikáció, a nyelv a hallás segítségével fejlődött l{i.
A nyelvi kapcsolattartáson túl a kommunikáció különle-
ges formája, a zene a hallás segítségével jut el a tudatba,
és hat az érzelmi szférára. A hallás elvesztése vagy ko-
n1olyabb csökkenése súlyosan érinti az egyént, kommu-
nikációs lehetőségét még a fejlett technika korszakában
is beszűkíti.
Az életkor előrehaladtával a hallók.é pesség általában
csöl<l<cn. Ezt az öregedéssel járó folyamatot súlyosbítja
az ipari társadalmak „akusztikus környezetszennyezé-
se" , a Je
. lentos
„„ zaJ.h atter.
„ ,.. Eh h ez meg
„ h ozza1aru
„ . „ l na k a
modern szórakoztató elektronika eszközei, amelyek a
„-vvalkman generáció" -ban a hallóképesség idő előtti
megromlásához vezetnek.
A hallás a hangfrek:venciájú levegorezgések, a han-
gok észlelése és tudatos feldolgozása. Magának a hang-
nak a sajátosságaival a fizika egyik ága, az akusztika
fóglalkozik. A hanginger által keltett érzékszervi inge-
rület és annak idegrendszeri feldolgozása az audiológia
tárgykörébe tartozik.
Fiziológiai akusztikai alapfogalmal<
Hangfrekvencia A hang tovaterjedő nyomásváltozás.
Egy adott pontban bekövetkező nyomásváltozást az idő
függvényében ábrázolva kapjuk a hanghullám grafikus
ábrázolását (40-1. áb1·a).
A hanghullámfüggvényre jellemző a két egymást kö-
veté.5 ciklus közötti időtartam. Az időintervallum helyett
azonban ennek reciprokát, az egy n1ásodperc alatti cik-
lusok számát, azaz a hang frekvenciáját adjuk 1neg. A
frekvencia mérőszáma a Herz (Hz, cil<lus X s- 1). Tiszta
hangokat (egyetlen frekvenciával jellemezhető hango-
kat, amelyek grafikus ábrázolása egyszeríl szinuszfügg-
vény) csak elektronikus hanggenerátorral lel1et előállíta­
ni. A természetben előfórduló hangok frekvenciaspekt-
rummal jellemezhetők. A zenei hangok periodikus rez-
gések, an1elyek alaphangból és felharmonikusokból ál-
lanak; ez utóbbiak frekvenciája az alapfrekvencia egész
számú többszöröse. Az egyes hangszerel{ hangjának fel-
ismerhetősége az alaphangot kísérő felharmonikusok
részarányából és intenzitásából adódik. A hang frekven-
ciája kelti a hangmagasság érzetét. A zörejek aperiodi-
kus rezgések.
Fiatal, egészséges egyénben a hallószerv 20 és 20 OOO
H z közötti hangrezgések.re érzékeny. A hallás az
1000- 4000 Hz közötti ta1·tományban a legérzékenyebb
(40-2. ábra); az emberi beszéd ebbe a frekvenciatarto-
mányba esik. Mind az alacsonyabb, niind a magasabb
frekvenciatartományban a hallási küszöb (azaz a hang-
érzet kiváltásál1oz szükséges küszöbinger nagysága)
magasabb.
A ciklus időtartama (periódus)
40-1 . ábra
Hanggenerátorral nyert tiszta hang jell emző i
606 VII. rész • Idegrendszeri működések

Felső határ 40- 1. táblázat

140 _/;
A különböző hangforrásokkal keltett hangok
120 _/; hangnyomásszintje (dB SPL) és ezeknek a 20 µPa
:::::J
Q_
100 _/. referenciaszintre vonatkoztatott hangnyomása
(./)
co 80
-
-0
~

e
N 60_/ Emberi
1
Hangforrás Hangnyomásszint
(dB SPL)
20 µPa-ra
vonatkoztatott
U)
U) beszéd 1
' <0
E 1
1
hangnyomás
0 40_/ 1
>.
e
O>
e
co
20_/' '' Refercnciaszin t 0 1
::i:

o..A Ha 11 ás küszöb Vidéki csend 20 10

( ( ( ( ( ( ( ( ( ( Suttogó beszéd 40 100

,
0,2 0,5 0,1 0,2 0,5 1 2 5 10 20 Adagos beszéd 60 1000
Frekvencia [kHz]
U tcai zaj
40-2. ábra (nagy forgalmú város) 80 10000
Az emberi hallás frekvencia- és intenzitástartománya Ipari zaj 100 100000
Mennydö rgés, lövés 120 1000000
Repülőgépmo tor zaja 140 10000000
A hallható frekvenciák az egyes fajokban széles ha-
tárok között változnak, így denevérekben a felső határ
sokkal magasabb, mint az emberben. (A denevérek ma-
gas frekvenciáj{1 hangot bocsátanak ki, ami „akusztikus A hang vezetése a receptorokhoz
radar" -ként működik, és segít a térben való tájékozó-
dásban.) Ultrahang nak nevezzük azokat a hangokat, A hangérzékelés központi része a belső fül, benne a
amelyek frekvenciája az en1beri fül által ha l.Ih ató frek- Corti-féle szervvel és a n ervu s cochlearis rostjaiva l. A
venciatartomány fölött van. belsé5 H.i lben folyik a frekven ciaanalízis, a kom plcx
hangrezgések felbontása összetevőikre, é~ a mechano-
Hangi ntenzitás és a dB SPL-skála. A hang inten- elektromos transzdukció, amelynek következtében a
zitásá t a legkisebb és a legnagyobb n yomású pont kö- hangrezgések a nervus cochlearis akciós potenciáljaivá
zötti nyomáskülö nbség, a h anghullám amplitúdója jel- alakulnak (40-3. ábra). A belső fülhöz a külső h allójára-
lemzi. Az emberi h allás rendkívül nagy intenzitástarto- ton és a középfülön k.eresztül jutnak a hangrezgések: a
mányt fog át. Az intenzitást Alexander Graham BELL középfül szerepe, hogy a hangrezgések az alacso ny
(a telefon megalkotója) javaslatára logaritmikus skálán, akusztikus impedanciájú levegőközegbol a legkisebb
egy referenciaintenzitásra vonatkoztatva fejezzü k ki. Az intenzitásveszteséggel kerüljenek át a belső fül magas
intenzitásskála egysége a decibel (dB, ez egytizede a akusztikus impedanciájú folyadék.közegébe (akusztikus
nem használatos Bel egységnek). A referencia hangnyo- impedancia illesztés).
más (P 0 = 2xl0-5 Pa, azaz 20 µPa) m egközelíti a 2000
H z frekvencia m ellett mért hallásküszöböt. A hangnyo- Légvezetés. A hallószerv a fü lkagy lóval kezdődik: ez
másszint (a nemzetközi szakirodalomban haszn ált emberben nem alapvetően szükséges képl et, elosegíti
;

„sound pressure levei", SPL) :
p latokban a mozgatható fülkagylónak nagyobb a je-
dB SPL = 20 log np
20 µ a
Nulla dB SPL hangintenzitás annyit jelent, hogy a
h angnyomás 20 µPa (teh át nem azt, hogy n incs hang).
A hangnyomás tízszeres emelkedése 20 dB SPL- (20 log
[10/l]) növekedést okoz. A 40-1. táblázatban a külön-
böző intenzitású hangokat a dB SPL -skálán hasonlítjuk
össze. Az emberi h allás 0 és 120 dB SPL-tartom ányban
képes a hangok é rzékelésére; 120 dB SPL felett a hang
már fájdalmat vált ki. A hang inte nzitása kelti a hangos-
; ; 7
sag erzetet.
azonban a hangrezgések dob hártyáh oz irányítását. (Al-
(40.1. egyenlet) lentősége a hangok észlelésében. ) A kül ső hallójárat re-
zonátorként működik; a dobhártyához érkező hangrez-
géseknelc néhány dB -lel m egnövekszik a hangnyo-
; . .
m assz1 nq e.
A lcvegorezgéseknek a cochleában lévő folyadékhoz
kell eljutniuk, hogy a cochlea szőrsejtjeit ingerelhessék.
A rezgés során a levegő részecskéi könnyen, a folyadék
részecskéi nehezebben mozdíthatók el (más fogalma-
zással a levegő akusztikus impedanciája kisebb, mint a
folyadéké). Az impedanciakülönbség a levegő-fo lyadé k
h atáron a hangrezgések visszaverődéséhez (reflexió-
 40. fejezet • A hallás és az egyensú!Yérzékelés 607

, -,
1 1
1 1

Frekvencia- és
intenzitásanalizátor
Rezonátor 1mpedanciai llesztés AP-
Hang • mechanoelektromos transzducerlr---Vezetés
- - sorozat
1
1
1
AP-generátor 1
1
1
1
Külső 1 1 1
1
hallójárat '
1
l

Középfül Nervus cochlearis

I
I '
1
1
Fülkagyló l
Dobhártya Cochlea

40-3. ábra
Az auditív periféria vázlata

hoz) vezet. Ez annyit jelent, hogy ha a két eltérő akusz- vegő-folyadék határfelületről a hang visszaverődése. Az
tikus impedanciát valamely rendszer nem „iJleszti", ak- audiológia a folyamatot impedanciaillesztésnek, magát
kor a cochleába érkezéskor a hang több tíz dB-nyi vesz- a középfület- technikai analógia alapján - impedancia-
teséget szenved. A veszteséget azonban csökkenti a dob- transzformátornak nevezi.
hártyáb61 és a hallócsontocskák.ból álló lán c: a rendszert A dobüregben két izom, a musculus tensor tympani
két, egymáshoz illesztett dugattyúval modellezhetjük, és stapedius helyezk.edik el, amelyek erős hangok hatá-
amelyek közül a külső a dobhártya, a belső a kengyel sára reflexesen összehúzódnak. A reflex bilateralis, egy
talpa (40-4. ábra). A két dugattyút a hallócsontocskák - oldalon ingerelve mindkét fülben kiváltható. A reflex-
kalapács (malleus), üllő (incus) és kengyel (stapes) - nek hosszú a latenciaideje, ezért egyszeri nagy intenzi-
emelőként működő láncolata köti össze. A kengyel talpa tású hang (pl. mennydörgés, robbanás) esetében nincs
a cochlea foramen ovaléjába illeszkedik. A dobhártya fe- védő hatása. A reflex pályája három vagy négy neuron-
l ül e te a kengyel talpa felületének 17-szerese; a halló- ból áll: az átcsatolódások a ventralis cochlearis m agban,
csontocskák mintegy 1,3-szoros áttételű emelőt k.épez- az olivakomplexben és a megfelelő agyidegek motoros
nek. A foramen ovale felüJetegységére eső nyomáshul- magjaiban vannak. Emberben az izmok kontrakciója
lám ezért mintegy 22-szerese a dobhártya felületéhez ér- már a hangadás előtt megkezdődik, ezáltal az alacsony
kező nyomáshullámnak, ezzel jelentősen csökken a le- frekvenciájú hangok szűrődnek ki, a saját hang jobban
hallható és jobban megérthető.

Csontvezetés. Normális körülmények között a külvi-

lágból származó hangok a dobhártyán (és a középfülön)
Kalapács - __ --- Üllő
(malleus) (incus) keresztül légvezetéssel jutnak el a belső fülbe. A hangot
azonban a koponya csontjai is vezetik, ezért a hangrez-
gések a középfül megkerülésével, „csontvezetéssel" is el-
érhetik a belső fület. A csontvezetés elsősorban a saját
_ _ _. , .
~
~~
Q)
-Q)_©
hang felismerésében játszik szerepet: ha saját hangun-
E;; ;::::J
I
}
e
Q)-
© kat hangfelvételről hallgatjuk - a1nikor is a szokásos
I
::.::::
I
I
csontvezetés hiányzik-, akkor ez a hang telj esen ide-
Kengyel (stapes)
genként hat. Ezen kívül azonban a külső hangok felis-
merésében a csontvezetésnek alig tulajdonítunk je-
lentőséget.

''
'
Dobhártya Hangérzékelés a cochleában
A cochlea anatómiája. A cochlea két n yíláson (fora-
40-4. ábra men ovale és foramen rotundum) keresztül csatlakozik
A középfül mechanikája: a dobhártya és a hallócsontocskák a középfülhöz. A cochlea két és félszer csavarodik ten-
Rei kin. E. M. ( 1988): 1n Physiology of the Ear. Szerk. lahn. A. E. gelye, a modiolus körül. A következőkben azonban a
Santos-Sacchi. J. Raven Press. New York alapján! cochleát hosszmetszetben, a papír síkjában kiegyenesít-
Az ábrán a mechanikai ekvivalens modellt piros színnel tüntetlük fel ve ábrázoljuk (40-5. ábra). A kengyel talpa a foramen
---~------ - -

608 VI I. rész • Idegrendszeri 1nűködések

A ovaléba ilJesz kedik; ennek folytatása a csontos cochleán

belül elhelyezkedő hártyás falú scala vestibuli, amely a
Kengyeltalp Helicotrema
' 1
1
1 cochlea csúcsában a helicotremában átfordul a scala
33mm \

tympaniba. A scala tympanit a dobüreg felé a foramen

Scala vestibuli
\
\ rotundumot fedő rugalmas hártya zárja le. A scala vesti-
--------.,.--------------...\ buli és a scala tympani között helyezk:edik el a vakon
ForamelÍ Scala media (ductus cochlearis)
ovale végződő scala media (más néven ductus cochlearis): eb-
, Scala tympani
' ben foglal helyet a Corti-féle szerv a hallás szenzoros
Foramen ,
rotundum : , 1
1
1
1 sejtjeivel (szőrsejtek) és a nervus cochlearis végződései­
1
1

Bázis Apex veL A ductus cochlearist a scala tympanitól a membrana

basilaris, a scala vestibulitól a membrana Reissneri (Re-
B Vascularis.epithelium issner-féle membrán) választja el. A scala vestibuli és
,
, 1
scala tympani terében perilympha, a scala media teré-
Reissner-membrán Membrana tectoria 1

'
1
1 ,1' ben endolympha van. Az endolympha a stria vascularis
''
''
1
1 ,,
'
'
1
,' szekréciós terméke. Az endolympha összetétele emlé-
1'
„ ~· -
1 keztet az intracelluláris folyadék összetételére: K+ -kon-
Stria centrációja magas, Na+ -koncentrációja alacsony, Ca2+ -
'' vascularis
''
' I
J
J
koncentrá.ciója jelentéktelen. Emberben a ductus coch-
'
learis teljes hosszúsága 32-33 mm. A membrana basila-
-
, D"A' rison helyezkednek el egy sorban a szenzoros funkciójú 1
Limbus spi ralis : t:O 111 <lr
'
' belső, hármas sorban az erősítő funkciójú külső szőrsej­
tek.

A cochlea működése. A cochlea frekvenciaanalizáló

'
.
\
\ ~' ' \ ' működésének alapja a „hely elv" (tonotopia): a ductus
..
1
1
, '' \ .
1
I '1 '' \ cochlearis/men1brana basilaris hosszában egymást kö-
'
t <:ir:1la iympc:111 '
I \ '' vető szőrsejtek ingerülete különböző frekvenciájú hang-
'
t \ ''
\ '' rezgéseket jelez a központi idegrendszer számára. A
1 '
I • 1
\ Corti-szerv cochlea bázisán (azaz a foramen ovaléhoz közel) elhe-
t ' 1
\
t \ \ lyezkedő szőrsejtek magasabb (nagyobb frekvenciájú), a
I '\ \
I
\
'; \ cochlea csúcsán (a helicotremánál) elhelyezkedők pedig
Ganglion spirale t Membrana basilaris ' mély (kisebb frekvenciájú) hangokat közvetítenek.
I \
I \
e I
I \
\ Vándorló hullámok a membrana basilarison. A
I \
I Membrana tectoria \ hangrezgések folyamán a kengyel talpa a foramen ova-
I 1
\
lében mozog, abba benyomódik, és onnan visszahúzó-
1
1
I
Külső s~~rsejtek
1
„
Be1SO t
1
1 \ dik (40-6. ábra). Ezáltal nyomáskülönbség keletkezik a
, ,
szőrsejt ,, / , ,, , \
, , ', , \ scala vestibuli és a scala tympani között, a membrana
I' ' ' ...
\
\ basilaris a scala tympani felé tér ki, majd visszatérve ere-
\ deti helyzetébe, túl is leng azon. A membrana basilari-
\
\ son vándorló hullám keletkezik, a membrán egymást
Q
követő pontjai lengésbe jönnek. (A lengésekre jó analó-
IB!illi! Ji.._

'' gia az egyik végén rögzített kötél kitérése, ha a rögzítet-

'
'' len végén meglengetik.) A membrana basilaris a cochlea
Membranabasilaris
bázisán feszes és keskeny (kb. 100 µm), a cochlea csú-
Corti-szerv
csáig folyamatosan szélesedik (kb. 500 µm) és laza szer-
40-5. ábra
kezetű. A membrana basilaris geometriája és szerkezete
A cochlea hosszmetszeti és keresztmetszeti képe
szabja meg, hogy adott frekvenciájú rezgésnél hol maxi-
A) A síkban kiterített cochlea hosszmetszeti képe mális a vándorló hullám okozta kitérés (a membrana
von Békésy. G. ( 1960): Experiments on Hearing. McGraw-Hill, New
basilaris mechanikai hangolása): az alacsony frekvenci-
York alapján
B) A cochlea keresztmetszeti képe ájú rezgések (vagyis a mély hangok) felhatolnak a heli-
C) A Corti.-szerv nagyított ábrázolása cotremáig, a nagy frekvenciájú rezgések (azaz a magas
 40. fejezet • A hallás és az egyensú!Yérzékelés 609

1 .4 ~
, A
' 1 Burkoló görbe
1
' ,
, ; ,....-.=.;:-'
1

_...
... _ „„- ... ---
200 Hz
---- -- -- -- ------
------ --
Ken~yel /
1, 1---------L.
1
1
1

1'
Helicotrema
- -scala vestibuli r-~~~~~~~
",~
, ----- -, 20 22 24 26 28 30 32mm
~ ~----Scala tym'P8Qi
I
1 '
1 ''
1 ''
Foramen ''
rotundum Ductus cochlearis B
BÁZIS APEX
40-6. ábra
Membrana
, basilaris
Nyomáshullám keletkezése a cochleában
„„,
von Békésy. G. ( 1960): Experiments on Hearing. McGraw-Hill, Scala vestibuli
New York alapján Stapes ,-'
1
I
Az ábra Békésy György eredeti vázlata alapján készült. Ezen az ábrán 1
I

1
is a síkban kiterített cochlea hosszmetszetben látszik. azonban a duc- Foramen rotundum
tus cochlearist egyellen vonal jelképezi. I
1

1
Scala tympani

hangok) azonban a bázishoz közel hoznak létre maxi- Helicotrema , , -

mális kitérést, majd elhalnak. A kitérés a hang intenzi-
tásával arányos. Nagyobb hangintenzitás a membrana
basilaris szélesebb részét téríti ki.
A cochlea frekvenciaanalízisének hely elvét (tonoto-
pia) H ermann von HELMHOLTZ a 19. században ve-
tette fel; ő ezt a membrana basilaris specifikus „rczo-
nanciájával" magyarázta. A tonotopia vándorló hullám
elméletét a halál után kivett stroboszkóposan megvilágí-
„ kivett emberi cochleán végzett mérés eredménye.
tott„ cochleák mikroszkópos megfigyelése alapján BE-
KESY György írta le. Mint az a 40-7. ábra A részén lát-
ható, Békésy eredetileg úgy vélte, hogy a hullám a
memb rana basilaris viszonylag nagy részét téríti ki. Az
újabb szofisztikált fizikai mérőmódszerekk.el élő szerv-
ben végzett megfigyelések. azonban kimutatták, hogy a
membrán hangolása sokkal élesebb, mint azt Békésy va-
laha észlelhette volna, és adott frekvencián csak a
membrana basilaris keskeny csíkja tér ki (40-7. ábra B).
Zenei hangok esetében az alaphang és minden egyes
felharmonikusa külön kilengési maximumot hoz létre a
membrana basilarison.
Mechanotranszdukció a szőrsejtekben. A cochlea
szőrsejtjei a membrana basilaris fölött két csoportba ren-
deződnek (1. a 40-5. ábra e részét); a két csoport funk-
ciója eltér. A belső, egy sorban elhelyezkedő szőrsejtek
szenzoros sejtek: a nervus cochlearis afferens rostjainak
túlnyomó része (>90%) ezeket a sejteket látja cl. A
külső szőrsejtek három sorban helyezkednek el, főként
efferens beidegzésűek, és erősítő funkciójuk van. Az el-
40-7. ábra
A vándorló hullám a cochleában
A) Az ábrát. ame[y a membrana basilaris kilengéseit különböző
időpontokban mutatja be. Békésy György eredeti ábrázolása alapján
rajzoltuk (az egymást követő időpontokat 1-4-ig számmal jeleztük).
A 200 Hz frekvenciájú rezgés az egymást követő időpontokban a
membrana basilaris viszonylag nagy részét lengeti meg; a szaggatott
vonal a maximális kilengések burkoló görbéje. Ez a görbe holttestből
von Békésy. G. ( 1960): Experiments on Hearing. McGraw-Hill. New
York alapján
B) A vándorló hullám térbeni szemléltetése
Zweig. G. ( 1976): The cochlear compromise. J. Acoust. Soc. Am„
22. 778-784. alapján
térő alapfunkció ellenére a külso és a belső szőrsejtek
működésében számos közös elem van: mindkcttó"ben a
mechanikai energia elektromos jellé (rcceptorpotenciál)
alakul át.
A membrana basilarison a szőrsejtek támasztósejtek
között helyezkednek el, amelyekhez szoros kapcsola-
tokkal illeszkednek. A szőrscjtckből és támasztósej-
tekből kialakult sejtsor két, eltérő összetételű folyadék-
kompartmentet választ el. A szőrsejt bazális pólusa a
pcrilymphával érintkezik, amely magas Na+ - és ala-
csony K +-koncentrációjú extracelluláris folyadék. A
szőrsejtek apicalis pólusának környezete viszont az en-
dolympha, amely magas K+ - és alacsony Na+ -koncent-
rációjú szekrétum, tehát összetételében az intracellulá-
ris folyadékhoz áll közel. A membrana basilaris perme-
 610 VII. rész • Idegrendszeri működések

ábilis, a perilympha és az endolympha közötti permea-

bilitási barrier a szé>rsejtek apicalis oldalán húzódik. A Endolympha
'
szőrsejtek mintegy 70 mV értékű, belül negatív memb-
ránpotenciálját a magas intracelluláris I<.+ -koncentrá- '
''
'' (Na+J
ció, valamint a basolateralis elhelyezkedésű, állandóan 150mV '' +85mV
'
nyitott mechanoinszenzitív IZ +-csatornák biztosítják
(40-8. ábra) .
Az endolympha és a perily1npha között elektromos
potenciálkülönbség van (endocochlearis potenciál), az
endolympha mintegy 60-80 tnV-tal pozitívabb a peri- Scala
„
lymphánál (40-9. ábra). Igy az endolympha ( +80 mV) tympani
és a szőrsejtek belseje (-70 mV) között mintegy 150 mV
Perilympha - - - - - - -
nagyságú elektromos potenciálkülönbség áll fenn.
A vestibularis szőrsejteknek apicalis, endolymphával
40-9. ábra
érintkező felszínén stereociliumkötegek helyezkednek
A cochlea folyadékkompartmentjei és az endocochlearis poten-
el. A stereociliumokat plazmamembrán borítja, belül ciál
párhuzamosan rendezett aktinfilamentumokat tartal-
maznak. A stereociliumok a szőrsejt felszínén nagyság
szerint rendezettek (40-10. ábra). A sejten belül a stere-
ociliumok a cuticularis lemezbe ágyazottak. Vertikáli-
A Endolympha
san, a szomszédos stereociliumok között több összeköt-
tetés húzódik. A legmagasabb ponton a ciliumokat a ru-
góhoz hasonlító „tip-link"-ek (csúcsi összeköttetés) kö-
tik össze: ezek az összeköttetések a rövidebb cilium te-
tejétől húzódnak a következő magasabb cilium oldalá-
hoz. A többszörös rögzítés következtében a stereociliu-
mok egységes merev nyalábként, elhajlás nélkül térít-
hetők ki.
00000 -70mV
A szőrsejtek csúcsán helyezkednek el a mechano- Perilympha
szenzitív kationcsatornák, amelyeket a ciliumok kitérí-

Afferens végződés
, ,Kinocilium
, ,,

[Na+] I<+

Stereociliumok - - - - -- - -
Szoros kapcsolat
J B Endolympha Kitérítés ~J.~
I
I

,'·- - - -
/

SZŐR SEJT ,,

Támasztósejt Támasztósejt Depolarizáció

cet'+ --~
-70mV Feszültségfüggő _____ -.
Ca2+-csatorna
0 0
- !i5 mV
Transzmittervesiculák ~
I ATP Perl lympha
Kt ' t
+
~
I

0 o0 Na 7·p
K
+

, ,-
--;;r Na+-K-t:.pumpa
,' Afferens végződés
Mechanoinszenzitív Perilympha
Kt-csatorna [Na+] 40- 10. ábra
[K+]
Mechanoelektromos transzdukció a szőrsejtekben
40-8. ábra
A) A szőrsejt nyugalmi állapotban
A mechanoszenzitív szőrsejt vázlata B) A szőrsejt depolarizációja a stereociliumok kitérítésének hatására
 40. fejezet • A hallás és az egyensú[yérzékelés 611

tése szabályoz (1. a 40-10. ábrát). Az ioncsatornák nyitá-
sáért/zárásáért a „tip-link" felelős. Alaphelyzetben
(„nyugalomban'') csak a csatornák kis része nyitott, a
membránpotenciál mintegy - 60 és -70 mV között van.
A mechanoszenzitív csatornákat a szőr.sejteknek a na-
gyobb stereociliumok irányába való kitérítése nyitja, az
ellenkező irányú kitérés a csatornák zárását vonja maga
után. A „tip-link" által létrehozott közvetlen mechani-
kai kapcsolódás teszi lehetővé a csatornák rendkívül
gyors reakcióját, a válasz mikroszekundumok alatt jön
létre. Az endolympha és a szőrsejtek citoplazmájának
K+ -koncentrációi között ugyan nincs különbség, de a
mintegy 150 m V-nyi potenciálkülönbség következtében
a nyitott csatornákon keresztül r<.+ -ok áramlanak a sejt
belsejébe, és azt részlegesen depolarizálják. A megnyíló
ioncsatornák száma és így a depolarizáció mértéke a ki-
térítés mértékével arányos.
A mechanikai inger mind a külső, mind a belső
szőrsejt esetében a membránpotenciál megváltozását
eredményezi. A depolarizáció azonban alapvetően el-
térő következményekkel jár a külső és a belső szőrsejtek­
ben.
A kül ső szőrsejtek erős ítő funkciója. A membra-
szöb a külső szőrsejtek erősítő funkciójának következ-
ménye.
A külső szőrsejtek meglehetősen érzékenyek nagy
intenzitású hangokra: ezek a hangok (pl. ipari zaj)
hosszabb időn keresztül hatva tönkreteszik a frekvenci-
ájuknak megfelelő külső szőrsejteket, és ezeken a frek-
venciákon a hallás jelentősen megron1lik. Egyes ototoxi-
cus gyógyszerek, így bizonyos antibiotikumok szelektí-
ven károsítják a küls6 szGrsejteket, és ezzel irreverzíbilis
halláscsökkenést vagy teljes süketséget hoznak létre.
Akciós potenciál kialakulása a n. cochlearison.
A belső szőrsejtek igazi receptorsejtek: bennük depolari-
záció 11atására feszültségfüggő Ca2 + -csatornák nyílnak?
és az [Ca2 +]ic emelkedésének hatására transzmitter
(glutamát-) felszabadulás következik be (1. a 40-10. áb-
ra B részét).
A belső sz6rsejtek ingerülete - a leadott transzmitte-
ren k.eresztül - a ganglion spirale bipoláris sejtjeinek
végződéseire tevődik át. Egy-egy oldalon kb. 3500 belső
':::;
a..
(/)

~ 80
na basilarison elhelyezkedő szőrsejtek fölé a membrana
tectoria nyúlik be. Nyugalomban a külső szőrsejtek ste-
70
reociliumai érintik a me1nbrana tectoriát, a belső ' •
•
•
szőrsejtek stereociliumait viszont keskeny rés választja ••
60 l

el tőle . A membrana basilaris elmozduhisai során a •

'•
•
külső szőrsejtek stereociliumai elhajlanak, ami a sejtek •
'
depolarizációjához vezet. ''
'l
A külső szőrsejtek különleges tulajdonsága, hogy a 40 ' 1'
•
membránpotenciál-változás hatására alakváltozáson '•
30 l •
•
mennek át (elektromechanikai transzdukció vagy aktív •
•
'
bidirekcionális transzdukció): a depolarizáció megrövi-
20
díti, míg a hiperpolarizáció megnyúj tja a sejteket. A fo-
lyamat a sejtmembránban elhelyezkedő speciális fehér- 10
je (presztin) működésének következménye, és független ( ( ( ( ( ( ( ( (( ( ( (
mind az intracelluláris [Ca2+]-tól, mind a citoskeleton- 2 10 20
tól (további részleteket l. Az alapokon túl). A depolari- t [kHz]
l<arakleriszlikus frekvencia
zációra bekövetkező megrövidülést (kontrakciót) izolált
szőrsejtek esetében is ki lehet mutatni. 40- 11 . ábra
ln situ a külső szőrsejtek megrövidülése elmozdítja a A n. acusticus akciós potenciál frekvenciájának, valamint a
környező struktúrákat, növeli a passzív vándorló hullám membrana basilaris kitérésének frekvenciafüggése (hangolási
maximumát, és élesebbé teszi a membrana basilaris ki- görbe)

lengését. Ennek következtében a belső szőrsejtek stereo-
ciliumai is elhajlanak, ami a belső szőrsejtek depolarizá-
lódását eredményezi. A belső szőrsejtek ingerküszöbe
50-60 dB SPL-lel magasabb, mint a külső szőrsejteké,
ezért a passzív vándorló hullám amplitüdója a szokásos
hangnyomás.szinteken (pl. suttogó beszéd) nem éri el a
belső szőrsejtek ingerküszöbét. A fiziológiás halláskü-
Sellick, P. M. et al. ( 1982): Measurement of basilar membrane moti-
on in the guinea-pig using the Mössbauer techniQ!Je. j. Acoust. Soc.
Am. 72, 131-141. alapján
Az ábra vízszintes tenge!)'e a logaritmikus léptékben felvitt hangfrek-
vencia; a függőleges tenge[y az a minimális hangnyomásszint (dB
SPL). ame[y a n. acusticuson az akciós potenciál leadás mérhető vál-
tozását (szaggatott vonal). ill. a membrana basilaris 0.35 nm-es kité-
rését (fo[ytonos vonal) hozza létre
612 VI 1. rész • Idegrendszeri működések

szőrsejt van. Egyetlen afferens rost csak egy szőrsejttel
képez synapsist, de minden egyes szőrsejthez kb. 10 af-
ferens rost csatlakozik Voltaképpen teljes hallásunk kb.
6-7000 szőrsejt és 60-70 OOO afferens idegrost épségéről
függ.
A szőrsejtek és afferenseik karakterisztikus frekven-
ciájuknak megfelelően válaszolnak [az angol nyelvű
irodalom „legjobb frekvenci~t" („best frequency") em-
lít]. Ez azt a frekvenciát jelenti, amelyet a legkisebb
hangnyomásszinten (dB SPL) kell alkalmazni ahhoz,
hogy mérhető akciós potenciál frekvencia növekedés jöj-
jön létre az afierens roston. Ez a karakterisztikus frek-
vencia a membrana basilaris mechanikai tulajdonságai-
ra és a külső szőrsejtek erősítő működésére vezethető
vissza. A hangintenzitás növelésével a karakterisztikus
frekvencia feletti és alatti frekvenciák is afferens aktivá-
lódást váltanak ki: egy hangolási görbét a 40-11. ábra
mutat be. Az afferens axonok hangolási görbéje jól egye-
zik a membrana basilaris kilengésének hangolási görbé-
jével. Látható az ábrán, hogy a hangolási görbe aszim-
rnetrikus: élesen vágott a magasabb frekvenciák irá nyá-
ban, és szélesebb az alacsonyabb frekvenciák felé.
A 40-11. ábrán látott éles hangolási görbe, a keskeny
karakterisztikus frekvenciasáv a külső szőrsej tek aktív
funkciójá nak eredménye. A külső szőrsejtek pusztulása-
kor a hangolási görbe sokkal szélesebb és laposabb, a
hallásküszöb 50-60 dB SPL-lel feljebb tolódik (40-12.
ábra), és megfelel a Békésy György kísérleteiben (cada-
verből származó membrana basilarison) észlelt kilengé-
seknek.
Az adott hangfrekvenciára válaszoló afferens idegek
akciós potenciál frekvenciája a hangnyomásszinttől
sck a lateralis olivocochlearis köteget képezve a felső oli-
vakomplexből származnak (a komplex része a hallópá-
lyának, 1. alább). Az efferensek a belső szőrsejtek transz-
mitterleadásának gátlásával a cochlearis afferensek érzé-
kenységét állítják át. Kísérletes körülmények között
elektromosan ingerelve az olivocochlearis köteget, a
nervus cochlearis afferenseinek ingerküszöbe mintegy
10 dB SPL-lel magasabb, és a telítődés is kb. ugyan-
annyival nagyobb intenzitásnál következik be. Arra,
hogy ez az efferens rendszer az egész hallástartomány-
n ak az érzékenységét állítja-e át, vagy szelektív gátlással
egyes frekvenciatartományokat képes a környező frek-
venciákból kiemelni, még nincs elegendő adat.
A medialis olivocochlearis köteg neuronjai az ellen-
kező oldali cochleában végződnek. Ezek az efferensek is
az afferens aktivitást csökkentik, de azáltal, hogy a külső
szőrsejtek erősítő működését gátolják Az efferens aktivi-
tás frekvenciafüggő, és elképzelhető, h ogy az efferensek
szerepe a jelentéktelen zajok kiszűrése, és ezzel a je-
lentős, „érdekes" jelek és az általános zajszint közötti t
kontraszt növelése. Feltételezik még, hogy a kötegnek
szerepe lehet a cochlea túl erős hangoktól való védelmé-
ben.
A szőrsejteken érvényesülő efferens kontrollban ace-
til-kolin és dopamin szerepel transzmitterként, és a gát-
lás kialakulásában Ca2+ -aktivált I(+ -csatornák megnyí-
lásának és az ennek következtébe n l étrejövő hiperpola-
rizációnak van szerepe.
~
_J
0....
(/)

függ: a frekvencianövekmény kisebb intenz itásnál keve- -

!g 80 Külső szörsejt sérülés
'\
sebb, nagyobb intenzitásnál nagyobb: ez megfelel a már \

'
70 \

többször említett frekvenciakódnak Egészséges

1
\
A legalacso nyabb hangintenzitás alkalmazásakor a 60
membrana basilaris egy szűk sávjáról - amely csak a
karakterisztikus frekvenciának megfelelően végez kité- 50
rést - érkező rostok válaszolnak trekvenciafokozódással
(„karakterisztikus frekvenciájú rostok"). A hang inten- 40
zitását emelve - nagyobb hangnyomásszinten - azok-
30
ban az axonokban is fokozódik az akciós potenciálok
frekvenciája, amelyek karakterisztikus frekvenciája ala- 20
csonyabb, ill. m agasabb. Ennek oka, h ogy a nagyobb in-
tenzitású hangok a membrana basilaris nagyobb kitérí- 10
tésével járnak, a vándorló hullám szélessége nagyobb ( ( ( (((((((
lesz. A több ingerületbe került rost nagyobb hanginten- 0,1 1 10
zitást jelez: ez a populációs kód.
t [kHz]
Karakterisztikus frekvencia

A cochlea működésének efferens szabályozása. 40- 12. ábra

Mind a belső, mind a külső szőrsejteken efferens neuro- Egy akusztikus rost hangolási görbéje ép és károsodott külső
nok is végződnek. A belső szőrsejtekhez menő efferen- szőrsejte k esetén

A hallópá~a,és a hangingerek
központi feldolgozása
A hallószerv (auditív periféria) által szolgáltatott je-
lekből a központi idegrendszernek különféle informáci-
ókat kell összeállítania: a hanginger kialakulásának és
megszűnésén ek időpontját, a hang forrásának helyét,
továbbá a h angok mintázatából (frekvencia-összetétel,
frekvenciamoduláció, intenzitásmoduláció) leszűrhető
tartalmi információkat. A hangmintázat a kulcsa a fajon
belüli kommunikációnak, így az emberi beszédnek is. A
feldolgozást az auditív perifériához csatlakozó komplex
neuronalis rendszer végzi, amelyn ek felépítése, anató-
miai összeköttetései, az egyes átcsatolódások aránylag
jól ismertek, de a feldolgozás m ódjáról - a többi érzék-
szervhez viszonyítottan - aránylag kevés ismeretünk
van. Mai tudásu n k n agy része a hangingerekkel kivál-
tott potenciálok analíziséből származik (1. a 37. fejeze-
tet). A legtöbb adat a macska hallásanalíziséből szárma-
zik, viszonylag kevesebbet tudunk a főemlősökről, és
nagyon kevéssé isme1jük az emberi hallásfeldolgozást.
A központi auditív feldolgozásra jellem ző, hogy a
nervus cochlearisban szállított jelzések nagyon korán ,
már az első sy napsisban párhuzamos felszálló pályákra
csatolódnak át; az ezeken a pályákon haladó informáci-
ók minden átcsatolási szinten feldolgozáson mennek
keresztül: a befutó ingerek más és más jellemzői, így pl.
a frekvencia- és amplitúdómoduláció, binauralis vagy
monoauralis jelleg stb. kerüln ek kiemelésre. További
jellemző, h ogy a hallópálya csaknem valamen nyi szint-
je ingerületeket küld az alatta lévő szint(ek)hez, és ez-
zel reciprok összeköttetés~k alakulnak ki.
A cochlea tonotop szerveződését, a jelfelvétel „h ely
elvét" az előzőekben ismertettük: az egymás m elletti
akusztikus frekve nciák a cochlea szom szédos h elyeit in-
gerlik, ezzel a szom szédos szőrsejtek és afferen sek ke-
rülnek ingerületbe. Az egy belső szőrsejt ingerü letét
közvetítő szám os (kb. l 0) afferens rost a cochlearis m a-
gokban egymás mellett végződve izofrekvenciás neu-
ronlem ezeket, laminákat hoz létre (40-13. ábra): a
szomszédos laminák a cochlearis tonotopiát képezik le.
A tonotop szerveződés az auditív feldolgozás vala-
m en nyi szintjére jellemző. Ott, ahol egy mag vagy area
több szubrég1óra oszlik, valamennyiben m egtalálható a
külön-külön tonotop szerveződés.
A cochlearis magok működése. A ganglion spirale
centrális axonja az agytörzsbe lépve az első átcsatolódást
megelőzően elágazódik: az egyik ág a nu cleus coch lea-
ris ventralis el ülső részéhez fut, a másik ág ugyanezen
mag hátulsó részéh ez ad kollaterálisokat, amelyek a
40. fejezet • A hallás és az egyensú!Yérzékclés 613
Nucleus cochlearis anteroventralis lzofrekvenciás laminák
----, , ,'
___--.,... ,,
, I
I
I
,
I
,,
I
I
I
__
·-----...;..' I
I
I
I
I
, I
I
40- 13. ábra
Tonotopia az anteroventralis cochlearis magban
nucleus cochlearis dorsalisban végződnek. A felsorolt
magokból eredő másodrendű neuronokba n már eltérő
ingerületmintázat jelenik m eg. (A funkciójukban eltérő
neuronok morfológiája is külön bözik.) A ventralis és a
dorsalis cochlearis magok egyaránt szubdivíziókra osz-
lanak.
Az a nteroventralis szubdivízió egyes m ásodrendű
neuronjaiban az ingerületi mintázat hasonló a primer
afferensek ingerületi mintázatához („primer affe-
rensszerű", primary-like sejtek) . E ze ken a sejteken
azonban - eltekintve az azonosságoktól - már érvénye-
sül a széli (lateralis) gátlás jelensége: a sejtek spontán
aktivitását gátolja a karakterisztikus frekvenciájukhoz
közeli frekvenciájú hangok m egszólaltatása. Ugyaneb-
ben a szubdivízióban a sejtek egy másik populációja rit-
mikusan megszakítja a primer afferensek által indukált
folyamatos ingerületleadást (ún. megszakító, chopper
neuronok).
A nucleus cochlearis posteroventralis szubdivíziójá-
ban a neuronok egy része a hanginger kezdetére reagál,
majd ha az inger folyamatos, m egszünteti a leadását.
Ezek a neuronok rövid, ill. gyorsan változó hangingere-
ket nagy pontossággal („jó hűséggel") továbbítanak, de
h osszabb ideig tartó, vagy folyamatos hangingerek alatt
megváltozik az ingerülettovábbításuk. Val6színuleg egy
vagy két visszakanyarodó interneuronból álló gátló kö -
rök csatolnak vissza a másodrendű neuronok.hoz. A ne-
uronok h angolása kevésbé éles, mint a pri mer afferense-
ké, jelezve, hogy a cochlea szélesebb területéről szárma-
zó primer afferensek konvergálnak rajtuk.
Szemben a nucleus cochlearis ventralis két szubdiví-
ziójának jól átteki n thető funkciójú neuronjaival, a nu c-
leus cochlearis dorsalis synapticus kapcsolatai összetet-
tebbek, és nehezen áttekinthetőek. Ezen kívül ebben az
areában sok leszálló axon végződik, amelyek módosítják
a felszálló ingerületeket.
A cochlearis magokban az ingerületek még szigo rú-
an monoauralisak, csak az azonos olda li cochleából
6) 4 ·VII. rész • Idegrendszeri működések
származnak. A hallópálya minden további szintjén
azonban a reprezentáció binauralis.
A felső olivakomplex működése. A nucleus coch-
learis ventralis anteriorból a 1násodrendű neuronok
axonjai egyrészt az azonos oldali, másrészt - a corpus
trapezoideumon keresztülhaladva - az ellenkező oldali
/
olivakomplexhez futnak. Igy a felső olivakomplex bila-
teralis (binauralis) inforn1ációkat kap.
A felső olivakomplex anatómiai szempontból a me-
dialis és lateralis olivamagokból és a corpus trapezoide-
um medialis magjából áll. Funkció szempontjából
azonban ez a három mag két részre különül el: a medi-
alis olivamag tartozik az egyik, a lateralis olivamag és a
corpus trapezoideum medialis magja együttesen a má-
si k rész hez. Mindkét neuroncsoport összeköttetései le-
hetővé teszik a két cochleát érő hangingerek összeha-
"
sonlítását. Igy ezek a struktúrák alapvető fontosságúak a
hangforrás térbeli elhelyezkedésének felismerésében
(azaz hol helyezkedik el a hangforrás a megfigyelő l<:ö-
zépvonali sagittalis síkj·á hoz viszonyítva). A felső oliva-
kom.plexből származó projekciós neuronok egyrészt a
lateralis lemniscus dorsalis magját, másrészt a közép-
agyi colliculus inferiort idegzik be.
A medialis olivamag neuronjai - amelyek csak egy
szűk frekvenciatartományra érzékenyek - a kétoldali in-
gerületek idó'beli különbségének megfelelően adnak le
impulzusokat. Monoauralis, vagy szimultán beérkező
ingerületekre a leadási frekvencia lcisebb, mint ha a két
ingerület között meghatározott különbség van. A két be-
futó impulzus közötti optimális - milliszekundum
nagyságrendű - időkülönbség az egyes harmadrendű
neuronokban eltér; elektromos elvezetések.kel a vizsgált
neuronoknál meg lehetett találni, hogy mekkora az a
jellemző késés, amely mellett a neuron maximális le-
adással válaszol. A késés a sagittalis síkkal bezárt szögtől
függ; a l<:özépső sagittalis síkban elhelyezkedő hangfor-
rásból érkező hang mindkét cochleát egyszerre éri el,
ezért nincs is időkülönbség az olivaneuronokat elérő in-
gerületek időpontjában.
A corpus trapezoideum medialis magja az ellenolda-
li cochlearis mag és az azonos oldali lateralis olivamag
közé iktatott reléneuron. A lateralis olivamag a két coch-
1eát érő, azonos frekvenciájú hangok intenzitásbeli kü-
l<;>nbségeire érzékeny, és a neuronok akkor aktiválódnak,
ha az azonos oldali intenzitás nagyobb, mint az ellenol-
dali. Ennek a különbségképzésnek az a mechanizmusa,
hogy a corpus trapezoideumból jövő neuronok túlnyo-
móan gátlóak, és egy erős ellenkező oldali inger az ipsi-
lateralis aktivitást gátolja.
Az olivakomplex sérülése megszünteti a hangforrás
lokalizációjának lehetőségét.
A primer hallókéreg. Az olíva su periorból származó
axonok a lateralis lemniscusmagokon keresztül a colli-
culus inferiorhoz futnak. Az itt lévő neuronok legna-
gyobb részének binauralis bemenete van; az innen szár-
mazó kimenő jel a két oldal felől bejövő jelek időbeli és
intenzitásbeli különbségeivel arányos.
A hallópálya további állomása a thalamusban a cor-
pus geniculatum mediale, amely nemcsak közvetíti a
cortex felé az információt, de feldolgozó működést is vé-
gez: egyes neuronjait csak valamely optimális intenzi-
tással lehet ingerületbe hozni, ennél nagyobb hangin-
tenzitás gátlást eredményez. A jelek innen a primer hal-
lókéregbe jutnak.
A hallókérget előszőr macskákban térképezték fel. A
kiváltott kérgi potenciálok (l. a 37. fejezetet) regisztrálá-
sával kiderült, hogy a kéregben több ismétlődő tonotop
area van. Főemlosökben később hasonló szerveződést
mutattak ki: a primer hallókéreg (Al) a temporalis le-
benyben, a lateralis fissura (fissura Silvii) m élyén talál-
ható, és ezt veszik körül a további auditív kérgi repre-
zentációlc A hallókéreg a Brodmann-féle 41-es és 42-es
mezőknek felel meg. Az emberi hallókérget a gyrus
temporalis superiorban mindenek előtt a modern képal-
kotó eljárásol{ és az EEG-térképezés (EEG-mapping, 1.
a 37. fejezetet) segítségével lehetett megismerni; ezek in
vivo alkalmazható nem invazív módszerek. A magas
frekvenciák a fissura Silvii mélyén, a mély hangok a
gyrus felszínéhez közelebb adnak jelet.
Mikroelektródos elvezetésekkel macskákban ki lehe-
tett mutatni, hogy a primer hallókéreg ugyanúgy oszlo-
pos (columnaris) szerveződésű, mint a többi szenzoros
kérgi mező: egy-egy oszlop neuronjainak azonos karak-
terisztikus frekvenciája van. A kérgi feldolgozásban is
alapvető feladat a hangforrás lokalizációja. Ennek 1negfe-
lelően egymás mellett, alternálva helyezkednek el olyan
oszlopok, amelyekben az azonos és az ellenkező oldalról
származó ingerületek egymást erősítik (szummációs osz-
lopok) azokkal, amelyekben a két oldal felől jövő ingerü-
letek kioltják egymást (szuppresszor oszlopok).
A két oldal nagymérvű, több szinten megvalósuló
összeköttetéseinek következtében a primer hall6kéreg
féloldali sérülése kevéssé befolyásolja a hangmagasság
percepcióját. Ezzel szemben a féloldali nagy kiterjedésű
hallókéreg-sérülés megakadályozza a hangforrás lokali-
/ ./. /
zac101at.
A hallókéreg működése sokkal összetettebb, mint a
hangok frekvenciájának, intenzitásának felismerése. A
kéregnek fel kell ismernie az akusztikus spektrumot, a
mintázatot, azaz az egyes hangokban bekövetkező frek-
vencia- és intenzitásváltozásokat (a hangok frekvencia-
és amplitúdómodulációit), amelyek emberben a beszé-
det jellemzilc Az analízist a primer hallókérget körül-
vevő magasabb rendű auditív areák végzik.
 40. fejezet • A hallás és az egyensú!Yérzékelés 61 S

tehát egyidejűleg serkentő és gátló információk jutnak a

Az egyensú!Yozás élettana központi idegrenszerbe.
Az alapvető hasonlóságok mel1ett az eltérő anatómi-
A vestibularis érzékszerv tájékoztatja a központi ideg- ai elhelyezkedésű vestibularis receptorok működésének
rendszert a fej térbeli helyzetéről és lineáris gyorsuJásá- részletei eltérőek.
ról, valamint a fej elfordulásairól (szöggyorsulás). A ves-
tibularis afferensek és azo.k központi összeköttetései ki-
emelt szerepet játszanak az izomtónus szabályozásá- A félkörös ívjáratol< működése
ban , a testtartás megőrzésében és korrekciójában, nélkü-
lözhetetlenek a tekintet irányításában és a külső szemiz- Emberben mindkét oldalon az utriculusból három fél-
mok koordinációjában. A szenzoros receptorok részben körös ívjárat (ductus vagy canalis semicircularis) nyílik.
a félkörös ívjáratokban, részben az otolithszervekben, (Bár ezek nevében a „félkörös" jelző szerepel, valójában
az utriculusban és a sacculusban találhatók. csaknem teljes körök.) Az egyes ívjáratok síkja egymás-
sal kb. 90°-os szöget zár be (40-14. ábra). A lateralis ív-
járat nagyjából a vízszintes síkban helyezkedik el (a va-
A vestibularis receptorok lóságban a fej mintegy 30°-kal történő hátradöntésekor
kerül vízszintes síkba), a felső (vagy elülső) és az alsó
A vestibularis rendszer szenzoros receptorai, a szőrsej­ (vagy hátsó) ívjárat pedig közelítően függőleges. A cson-
tek csaknem azonosak a hallószerv szenzoros receptora- tos csatornán belüli hártyás ívjáratokat endolympha töl-:
ival. A belső szőrsejtekhez hasonlóan a vestibularis re- ti ki. Mindegyik félkörös ívjárat egyik végén, az utricu-
ceptorok is szekunder érzősej tek. A szőrsejt depolarizá- lushoz közel, kiöblösödés, ampulla van.
ciója nyitja a sejtek. basolateralis membránján lévő fe-
szültségfüggő Ca2+ -csatornákat, és az intracelluláris
Ca2+ -koncentráció emelkedésére a sejtek transzmittert
- glutamátot - adnak le. A transzmitter a szőrsejthez
csatlakozó afferens idegvégz6dések receptoraira hat, és a
nervus vestibularis axonokban akciós potenciálokat vált
\ ki. A szőrsejtek növekvő depolarizációjakor a transzrnit-
terleadás és az akciós potenciál frekvencia növekszik.
A
A vestibularis szőrsejteken - az akusztikus szőrsej­
tek.tol eltérően - a legmagasabb stereocilium mellett
még egy kinocilium is található. (Specifikus funkcióját
nem ismerjük, de jó tájékozódási pontot biztosít a funk-
cionális vizsgálatokban.) A ciliumokon levő mechano-
szenzitív kationcsatornák egy része alaphelyzetben (a
cilí umok közel függőleges állása mellett) nyitott, és a
szőrsejtek bizonyos men nyiségű transzmittert adnak le.
A ner vus vestibularis axonjaiban nyugalomban is arány-
lag magas az akciós potenciál frekvencia, kb. 90/s. A me-
chanoszenzitív csatornákat a szőrsej teknek a kinocilium
felé történő kitérítése tovább nyitja; a nyitott ioncsator-
nák száma, és így a depolarizáció, valamint a transzmit-
terleadás a kitérítés mértékével arányos, az afferens ves-
( tibularis rostokon futó akciós potenciál frekvencia pedig
nő. A stereociliumoknak a kinociliummal ellentétes irá-
40- 14. ábra
nyú kitérítésére a mechanoszenzitív csatornák záród-
nak, a szőrsejtek hiperpolarizálódnak, a transzmitterle- A félkörös ívjáratok fejen belüli elhelyezkedésének vázlata

adás és az afferens rostok leadási frekvenciája csökken.
A fej térbeli helyzetében bekövetkező bármely válto-
zásra tehát a vestibularis receptorok egy része a gluta-
mátleadás fokozásával, m ás része pedig a glutamátfel-
szabadulás csök.k.enésével reagál. Az afferens rostokon
A felső vázlaton a kétoldali ívjáratok síkját ábrázoltuk. Az egyes ívjá-
ratoknál feltüntetett nyilak a szőrsejteknek az ívjáraton belüli orientá-
cióját jelzik. a nyíl hegye a kinociliumok irányába mutat. Az alsó váz-
laton a fejnek az a he!Yzete szerepel. ame!.Y mellett a két horizontális
ívjárat (a felső vázlaton H) valóban vízszintesen. a négy függőleges ív-
járat (A és P) valóban függőlegesen fekszik.
616 VI 1. rész • Idegrendszeri működések

Az ampullában helyezkedik el a crista an1pullaris, egy irányba térnek ki, a kitérés - az orientációnak mcg-
rajta a szőrsejtekkel. A szőrsejtek ciliumai a crista an1- felel6en ·- vagy de- vagy hiperpolarízálja a szőrsejteket,
pullarist fed6 kocsonyás masszába, a cupulába érnek, a és a vestibularis rostokon az akciós potenciál frekvencia
cupula teljesen átéri az ampuUát (40-15. ábra A). Vala- fokozódását vagy csökkenését váltja ki. Egy rövid
mennyi félkörös ívjáratban a szé5rsejtek orientációja ho- időszak múlva az endolyn1pha 111ár együtt mozog az ív-
mogén, a kinociliumok a sejt azonos oldalán helyezked- járat falával, a stereociliumokra kifejtett aszimmetrikus
nek el (1. a 40-14. ábrát). erő, és ezzel azok kitérése megszűnik, az akciós poten-
A félkörös ívjáratol{ a fej elfordulását érzékelik, szög- ciálok.frekvenciája visszaáll a kiindulási értékre. A végső
gyorsulás-detektorok. A fej elfordulása alatt a szöggyor- fázisban, amikor a fej elfordulása befejez6dött (decele-
sulás fázisában az endolympha, tehetetlensége követ- ráció), az endolympha - tehetetlenségénél fogva - még
keztében, kissé elmarad az ívjárat falának elmozdulásá- az ellenkez6 irányban áramlik, miközben a járat fala
tól, és a szőrsejtek stereociliumainak két oldala között már nem mozog; a stereociliumok az el6zőve1 ellentétes
átmeneti nyomáskülönbség alakul ki. A stereociliumok irányban térnek ki, ami a me1nbránpotenciál ellentétes
irányú változását hozza létre. A kiindulási (azaz nyu-
galmi) állapot az endolympha áram.lásának megszűné­
A Endolympha sével következik be, ekkor áll helyre az akciós potenciál
,
Ampulla
,,, kiindulási frekvenciája.
' '' 1
A labyrinthus páros szerv: a kétoldali félkörös ívjára-
''
''
'' Cupula tok a tér azonos síkjában elhelyezked6 működési páro-
kat képeznek. Az egyik pár a jobb és bal oldali lateralis
(vízszintes) ívjáratból áll: a két ívjárat komplementer
módon regisztrálja a fej függőleges forgástengely körüli
elfordulását. A 40-15. ábra B részének példáján a fej bal-
ra fordításakor a bal oldali ívjáratban a stereociliumok
az utriculus felé (utriculopetalisan) dőlnek meg, ebben
,, az ívjáratban valamennyi szőrsejt depolarizálódik, az
Crista ampullaris
innen jövő akciós potenciál frekvencia valamennyi affc-
rens axonban nagyobb lesz. Ugyanezen elfordulás során
B \>- \é\ e\\ordulásának iránya a jobb oldali ívjáratban a stereociliumok kezdetben az
utriculusszal ellentétes irányban (utriculofugalisan)
Bal Jobb
Ampulla dőlnek meg, a szőrsejtek híperpolarizálódnak, az akciós
J
I
'---.._ 1 potenciál frekvencia csökken. Amikor a rotáció megszű­
nik, mindkét oldalon ellentétes irányú változás követke-
zik be.
, - A kinocilium - - A függőlegeshez közeli síkban elhelyezkedő ívjára-
iránya
tok l(özül a bal oldali elülső és a jobb oldali hátulsó, to-
Az endolympha vábbá a _bal oldali hátulsó és a jobb oldali elülso ívjára-
- - - elmozdulás - - -
iránya tok ugyancsak két komple1nenter működésű párt képez-
nek (1. a 40-14. ábrát). A pár egyik tagjában jelentkező
' ' akciós potenciál frekvencia fokozódás a pár másik tagjá-
' ,'
' ban az akciós potenciál frekvencia csökkenésével társul.
An. vesUbularis Vízszintes
- - - afferens rostjai ívjáratok A háron1 pár ívjárat együttesen a fej bármely irányú el-
fordulását (fejelfordítás, bólintás, a fej ingatása), továb-
Az AP frekvencia Az AP frekvencia bá ezek kombinációját képes érzékelni, és a központi
növekszik csökken idegrendszerhez továbbítani az információt. A közpon-
40- 1S. ábra tok az információt elemzik, és ennek megfelelően refle-
Az ampulla szerkezete és a horizontális félkörös ívjárat műkö­
xesen irányítják a tekintetet, és korrigálják a testtartást.
dése A félkörös ívjáratok csak a fej mozgásaira vonatko-
A) Az ampulla szerkezete
zó dinamikus információkat közvetítik a központi ideg-
B) A horizontális ívjárat receptorainak aktivitásváltozása a fej balra rendszernek, a fej statikus helyzetét, valamint a lineáris
történő forgatásakor gyorsulást ne1n érzékelik.

A maculareceptorok működése
Az utriculuson és a sacculuson belül a szőrsejtek egy-
cgy receptorzónában, a maculában he.lyezkednek cl. A
macula síkja az utriculusban közel vízszintes, a saccu-
lusban pedig csaknem függőleges . A szőrsejtek stereoci-
liumait kocsonyás massza, az otolithmembrán fedi,
amely azonban - ellentétben a félkörös ívjáratokkal -
nem éri cl az üreg szemben lévő falát. Az otolithmemb-
ránba apró kalcium-karbonát-kristályok, az otoli thkris-
tályok (otolithok) ágyazódtak be. Az utriculust és a sac-
culust közös néven otolithszervnek vagy maculaszerv-
nek is szokás nevezni.
Az otolithok sűrűsége kb. kétszerese a vízének, és
meghaladja az otolithmembrán sűrűségét is. A kristá-
lyok a kocsonyás membránon belül mind enkor az aktu-
ális gravitációs er{Snek, ill. a lineáris gyorsulás nak meg-
felelően változtatják helyzetüket, és ezáltal az otolith-
membrán valamely irányban húzást gyakorol egyes
szőrsejtek stereociliumaira.
A szőrsejtek ciliumainak orientációja mind az utri-
culusban, mind pedig a sacculusban heterogén. Az ori-
entációt tekintve egy képzeletbeli görbe vonal, a striola
úgy osztja m eg a m aculát, hogy az orientációt mutató
kinociliumok az utriculusban a striolához k.özelebb, a
sacculusban pedig a striolától távolabb helyezkednek el
(40-16. ábra). Az egyes szőrsejtekben az otolithkristá-
lyok elmozdulása által meghatározott mértékű de-, ill.
hiperpolarizáció a csatlakozó afferensekben akciós po-
tenciál frekve n cia változást ered ményez. A beérkező ak.-
ciós potenciál inintázat megoszlása jellem ző arra a vál-
tozásra, ami kiváltotta, és a központok ennek megfe-
lelően értékelik A fej helyzetének megváltozását kö-
vetően az otolithok új helyzetet foglalnak el, és ennek
megfelelő ingerületi mintázat alakul ki. Az otolithszer-
vek a lineáris akcelerációt is érzék.elik: erre közismert
példa, hogy liftben csukott szemmel is érzékelhető az
elindulás és a megállás. Tehát az otolithszcrv mind sta-
tikus (a fej helyzetére vonatkozó), mind pedig dinami-
kus információkat közvetít a központi idegrendszer felé.
Az innen származó információk alapvetőek az izomtó-
nus eloszlását és a testtartást szabályozó központi me-
chanizmusok számára.
A vestibularis receptorok
ingerületének továbbítása
A vestibularis érzékszerv öt receptorzónája a ganglion
vcstibularéban (Scarpa-félc ganglion) elhelyezkedő bi-
poláris neuronok perifériás végződésein ek adja át az ín-
40. fejezel • A hallás és az egyensú[yérzékelés 617
gerülctet. A ganglionban egy-egy oldalon kb. 20 OOO
idegsejt van. A központ felé menő axonok képezik a
n ervus vcstibularist, ami a négy vcstibularis mag rnuc le-
us vestibularis lateralis (Dciters-mag), superior, infcrior
és medialisj valamelyikében végződik. Az ampullare-
ceptorokból származó afferensek főként a superior, late-
ral is és medialis vestibu laris magban végződnek, míg a
maculareceptorok elsősorban a lateralis és az inferior
m agba projiciálnak. Egyes primer afferen s rostok a kis-
agyban végződnek.
A tudatosuló információ a vestibularis magokból a
thalamusba tartó pályákon keresztül kerül feldolgozásra.
A testtartási és szemmozgási reflexek szervezése a
vestibularis magokból a kisagyhoz, a formatio rcticula-
rishoz, a szemmozgató idegek magjaihoz, valamint a
gerincvelői motoneuronokhoz húzódó pályákon keresz-
tül valósul meg.
Mind a tudatosuló, mind a reflexválaszok szervezé-
sében fontos szerepe van az ellenoldali vestibularis ma-
gokhoz szállított információnak: a k.étoldali labirintus-
ból bejövő információt a feldolgozó rendszer összeha-
sonlítja. A vestibularis rendszerből befutó aszimmetri-
kus je lzés (egyik oldali akut ki esés vagy patológiás in-
gerlés) kóros szen1mozgást (nystagmus, l. a 39. fejeze-
tet), szédülésérzetet, hányingert, hányást válthat ki.
Hosszan tartó aszimmetrikus ingerekhez a vestibularis
rendszer adaptálódik.
Sacculus
''
Utricu lus
40- 16. ábra
A szőrsejtek orientációja az utriculus és a sacculus maculájá-
ban
Spoendlin, H. ( 1966): Ultrastructure of lhe vestibular sense organ.
ln Wolíson. R. 1. (szerk.). The Vcstibular System and lts Diseases.
Universiry of Pennsylvania Press, Philadelphia rajza alapján
618 VII. rész • Idegrendszeri működések
@ Áttekintés
~ A halló és a vestibularis rendszer működése azonos
típusú receptorokon alapul. A szőrsejtek mechano-
szenzitív kationcsatornák segítségével alakítják át a
sejtek apicalis felszínén levő ciliumokat érő mecha-
nikai hatást elektromos jellé.
• A hallórendszer a hanghullámok frekvenciájáról (a
hang magasságáról), intenzitásáról, valamint a
hangforrás térbeli h elyzetéről közvetít információ-
kat.
• A különböző frekvenciájú hangok az érzőreceptoro­
kat tartalmazó membrana basilaris eltérő részein
hoznak létre maximális kitérést, an1elyet a külső
szőrsejtek kontrakciója j elentősen felerősít. A
membrana basilaris adott helyén aktiválódó belső
szőrsejtekből felszabaduló transzmitter az akuszti-
kus rostok periferiás nyúlványán akciós potenciált
hoz létre.
• A hangintenzitás fokozódása növeli az érintett
akusztikus rostokon a leadási frekvenciát (frekvencia
kód), valamint az aktiválódó rostok szá1nát (populá-
ció kód).
@ Az alapokon túl
A külső szőrsejtek motorproteinje
A gyors konformációváltozásai alapján presztinnek (presto
= gyorsan} elnevezett fehérje klónozását 2000-ben közöl-
ték. A kü lső szőrsejtek plazmamembránjában elhelyez-
kedő integráns fehérjében az elektromos erőtér változása
gyors konformációvá!tozást idéz elő. Hasonló jelenség tör-
ténik tulajdonképpen minden feszü ltségérzékeny ioncsa-
torna esetében is. A presztin primer szerkezete nagymér-
tékű hasonlóságot mutat bizonyos anioncsatornák szerke-
zetével. A presztin azonban nem vezet ionokat, hanem a
vakon végződő pórusban mozgó anion (főként Cl-} feszült-
ségérzékelőként működik. A sejtmembrán depolarizáció-
jakor az anion a citoplazma fele to lódik el, és a fehérje
megrövidül, hiperpolarizációkor ellentétes változás megy
végbe. Mivel a külső szőrsejtek plazmamembránja igen
nagy mennyiségben tarta lmaz presztint az egyes moleku-
lák konformációváltozásának összeadódása a szőrsejt je-
lentős összehúzódását ill. elernyedését hozza létre. az
adott szőrsejt helyének megfelelő frekvenciával.
Patch-pipettán keresztü l történő de- és hiperpolarizáci-
óval az izolált külső szőrsejtek ritmikus összehúzódása és
elernyedése váltható ki (elektromotilitás}. A http://www.
physiol.ucl.ac.uk/ashmore/ honlapon megtekinthetők az
ilyen kísérleti elrendezésben rock-and-roll ritmusra „tánco-
ló" külső szőrsejtek.
• Az akusztikus inform ációk központi feldolgozásá-
nak lényeges eleme a két oldalról jövő információ
összehasonlítása; a hangforrás térbeli lol{alizációja
az intenzitás- és id()beli különbségek analízisén ala-
pul.
a A vestibularis rendszer félkö rös ívjáratainak recepto-
rai a szöggyorsulásra érzékenyek., és a fej elfordulá-
sait érzékelik. A kétoldali receptorok párba kapcsol-
va működnek: egy adott elfordulás az egyik oldali re-
ceptor aktivitását növeli, a másik oldaliét csökkenti.
• Az utriculus és a sacculus receptorai a lineáris gyor-
sulásra érzékenyek~ és a fej térbeli helyzetét, vala-
mint lineáris elmozdulását érzékelik. A receptorokat
fedő membrán otolith kristályokat tartalmaz; na-
gyobb fajsúlya miatt a fej minden térbeli helyzetében
a receptorok valamely csoportjára húzóerőt fejt ki, és
aktiválja azokat.
Presztinhiányos homozigóta egere kből izolált szőrsej­
tekben nem mutatható ki az elektromotilitás, és az egerek
40-60 dB halláscsökkenésben szenvednek. A presztin sok
különböző iont. köztük nagyobb szerves anionokat - pl.
szalicilsavat - is meg tud kötni, ilyenkor azonban a konfor-
mációváltozás lassabban következik be. Ennek szerepe le-
het a szalicilsav - és esetleg egyes antibiotikumok - is-
mert halláskárosító hatásában.
A K+-mozgások központi szerepe a cochlea
működésében
Az endolympha a stria vascularis epithelsejtjeinek termé-
ke. Ezek az orientált sejtek a basolateralis oldalukon
Na+- K+-ATP-ázt és Na+-K +-2 Cl- kotranszportert (NKCC1,
ami homológ a vesében a felszálló vastag szegmentum-
ban levő fehérjével} tartalmaznak, és így magas intracellu-
láris K+- és CJ--koncentráció jön létre. Az apicalis oldalon
az ionok passzív kiáram lása speciális K+- (KCN01/KCNE1}
és Cl-- (CIC-K} csatornákon keresztül történik, ennek ered-
ménye az endolympha magas K+- és Cl--koncentrációja.
A CIC-K csatornák csak a vese felszálló vastag szegmentu-
mában és a belső fülben a stria vascularis epithelsejtjei-
ben fejeződnek ki.

Az endolymphából a K+-ok a szőrsejtek ciliumain lévő
mechanoszenzitív csatornákon keresztül lépnek be a
szőrsejtbe. majd „háttér" K+-csatornákon (KCN04) keresz-
tül lépnek ki annak basolateralis oldalán. A szőrsejteket a
Deiter-féle támasztósejtek veszik körül. és ezek K+-c1- ko-
transzporterrel veszik fel a receptorsejtekből kiáramló K+-
okat, majd gap junctionokon keresztül juttatják vissza a
stria vascularis sejtjeihez.
A belső fülben történő K+-körforgás jelentőségére
utal, hogy az előbb felsorolt K+-csatornák. ill. transzporte-
rek bármelyikének mutációja süketséghez vezet. Számos
gyógyszerként használt vegyület halláskárosító hatása is-
mert; ezek jelentős része valószínűleg az itt részletezett
K+-körforgás va lamelyik transzporterét gátolja.
Hallászavarok
Vezetéses hallászavar. A hallászavarok egy részében a
hanghullámok terjedése a külső és középfülben akadályo-
zott. Ez a hallászavar csak a légvezetés vizsgálatával mu-
tatható ki. a beteg csontvezetése nem mutat eltérést. Leg-
egyszerűbb oka a fülzsír felhalmozódása. Gyakoribb. hogy
a középfülben történő impedanciaillesztés szenved zavart.
Ennek egyik lehetséges oka fo lyadék megjelenése a kö-
zépfülben (pl. középfü lgyulladás következtében). Főként
idősebb korban fordul el ő, hogy a kengyel ta lpa kóros
kötőszövetburjánzás következté ben rögzül az ovális ablak-
ban. Az ilyen típusú halláscsökkenés egyik leghíresebb
esete Beethoven süketsége vo lt. A vezetéses típusú hal-
láscsökkenést sikeresen lehet javítani elektronikus hallás-
javító készülékekkel, amelyek a l evegőben terjedő hang-
rezgéseket fogják fel. és csontvezetetéssel juttatják to-
vább a belső fülbe.
Percepciós hallászavar. A receptorok, az afferens idegek. va-
lamint a feldolgozó rendszer károsodása percepciós típusú
hallászavarhoz vezet. A hallászavar mind a lég-. mind a
csontvezetésben megnyilvánul. Amennyiben a károsodás a
nucleus cochlearisoktól perifériásan történik. akkor a hallás-
kiesés egyoldali. A hallópálya sérülése a nucleus cochleari-
soktól centrálisan nem vezet egyoldali halláskárosodáshoz.
hanem a komplex kommunikációs jelek - főként az embe-
ri beszéd - megértésének zavara jelenik meg.
A receptorok. de főként az akusztikus rostok patológi-
ás ingerlése (pl. fokozott endolymphatermelés vagy az
akusztikus rostokat nyomó tumor esetén) hallásélményt -
pl. fülcsengés. tinnitus - válthat ki.
A hallászavarok elkülönítése. A vezetéses és a percepciós
halláscsökkenés elkülönítésére az audiológus a légveze-
tést és a csontvezetést hasonlítja össze. Ennek egyik - leg-
egyszerűbb - módja a rezgő hangvillával való vizsgálat: a
hangvillát előbb a külső hallójárat elé tartják (légvezetés),
majd amikor a vizsgált személy már éppen nem hallja a
hangot, a még mindig rezgő hangvillát a processus mas-
toideusra helyezik (csontvezetés). Vezetéses halláscsökke-
nés esetén a vizsgálat személy a hangot ismét hallja. A
vizsgálat korszerű vá ltozata elektronikus hanggenerátorral
keltett hangok csont- és légvezetési hallásküszöbének
meghatározása.
40. fejezet • A hallás és az egyensú!Yérzékelés 619
Otoakusztikus emisszió. A külső szőrsejtek gyors. aktív kont-
rakciója a stapes felé irányuló retrográd nyomáshullámo-
kat is produkál a cochleában. A stapes mozgásai visszafe-
lé rátevődnek a középfül többi hallócsontocskáira. és a
nyomáshullámok nagyon érzékeny mikrofon segítségé-
vel a dobhártyán is regisztrálhatók (otoakusztikus emissz-
ió). A keltett rezgések olyan alacsony hangnyomásszintet
jelentenek, hogy a vizsgált személy az emissziót nem
hallja. Az otoakusztikus emissziót általában rövid, néhány
ms időtartamú hangingerrel váltják ki [tranziens kivá ltott
(evoked) otoakusztikus emisszió. TEOAE]; megléte ép
belső és középfülfunkciót jelent. Az eljárást újszülöttek
hallásának objektív vizsgá latára alkalmazzák.
A cochlea mjkrofonpotenciálja. A hallószervet hanghullá-
mokkal ingerelve a cochlea környékére (általában a fora-
men rotundumra) helyezett elektród a hang frekvenciájá-
val megegyező elektromos potenciálingadozásokat mu-
tat, azaz a cochlea mikrofonként (mechanoelektromos
transzducerként) működik. Az elektromos potenciálválto-
zásokat erősítőbe vezetve. és azt hangszóróhoz kapcsolva
a cochleára átvitt hang a hangszóróból hallatszik. Ennek
alapján nevezték el a keletkezett potenciálokat mikrofon-
potenciálnak.
A mikrofonpot enciál a külső és belső szőrsejtek elekt-
romos tevékenységének összege, amit ugyancsak fel le-
het használni a cochlea épségének klinikai vizsgálatára.
Cochlearis implantátumok (cochleaprotézisek) . A percepciós
típusú süketségek nagy része a cochlea érintettségére ve-
zethető vissza: az elmúlt évtizedekben a cochlearis im-
plantátumok (cochlearis protézisek) jelentősen javították
ezen halláscsökkenések gyógyítási lehetőségét.
A cochlearis implantátum a hangrezgéseket elektro-
mos rezgésekké alakítja. és kivezető elektródjai ezekkel az
impulzusokkal közvetlenül ingerlik a nervus cochlearis
rostjait. A cochlearis implantátum valószínűleg a fáziscsa-
tolt ingerlés alapján működik. azaz az elektródok a hang-
hullámok maximumán ingerlik az afferens rostokat. A be-
tegnek meg kell tanulnia a beszéd megértését, amelyet a
nervus cochlearis rostjainak ingerlése közvetít.
A vestibularis rendszer működésének vizsgálata
A vestibu laris rendszer egészséges működését a mester-
séges ingerlést követő reflexválaszok megjelenése alap-
ján ítéljük meg. A klinikai gyakorlatban kétféle ingerlést al-
kalmaznak.
Forgószékes vizsgálat. A vizsgálandó egyént, fejét enyhén
hátradöntve, forgatható székbe ültetjük. majd néhány per-
cig tartó forgatás után a széket hirtelen leállítjuk. A hori-
zontális ívjárat receptorai a forgatás kezdetén. valamint a
leállítás során aktiválódnak. Praktikus okokból a leállítást
követő 20-60 s alatt tudjuk megfigyelni a változásokat:
nystagmust. amelynek gyors komponense a forgatás irá-
nyával ellentétes. Az izomtónus változásait megítélhetjük
annak alapján, hogy a páciens felszólításra gyorsan és ha-
tározottan tudja-e bizonyos testrészeit (pl. orra hegyét)
megérinteni, ill. felá llításkor melyik irányba dől el. Egész-
620 VII. rész • Idegrendszeri működések
séges emberen a forgatás irányával ellentétes irányú fél-
remutatás és dőlés mutatható ki.
Kaloriás ingerlés. A külső
fülbe juttatott hideg (kb. 30 °C), ill.
meleg (kb. 42 °C) víz hőmérsékletváltozást hoz létre, ami az
endolympha áramlását indítja el. Az ívjáratreceptorok in-
@ Mérföldköve!<
belső fül azon elemeit, amelyeket később ró la Corti-fé-
le szervnek neveznek el.
• 1868: H. L. F. von Helmholtz ismerteti a dobhártya és
a hallócsontocskák működését. 1877-ben megjelente-
ti alapvető munkáját (Die Lehre von den Tonempfin-
dungen als physiologische Grundlage für die Theorie
der Musik), amelyben megkísérli a cochlea frekven-
ciaanalizáló működésének magyarázatát (a hallás rezo-
nanciaelmélete).
• 1928: Békésy György (Georg von Békésy) fizikust, a
Magyar Posta kutató mérnökét megbízzák a telefonbe-
szélgetések akusztikus minőségjavításának kutatásá-
val. Ez indítja el Békésy három évtizedig tartó hallásé-
lettani vizsgálata it, amelyet 1961-ben Nobel-díjjal koro-
náznak meg. Békésy leírása a membrana basilaris
passzív frekvenciaanalíziséről máig érvényes. Békésy
munkásságát Experiments in Hearing című könyvében
fogla lta össze (McGraw-Hill, New York, 1960), amely
gerlődése nystagmus kialakulását, valamint az izomtónus
megváltozását eredményezi. Egészséges körü lmények kö-
zött a hideg és a meleg vízzel történő ingerlés ellentétes
irányú nystagmust vált ki. Ezzel a módszerrel a kéto ldali
labyrinthus elkülönített vizsgá lata lehetséges.
1851: A. Corti mikroszkópos vizsgálatai alapján leírja a
máig idézett a l apvető mű. Békésy leírása saját kutatói
pályájáról Some biophysical experiments from fifty ye-
ars aga címmel az Annual Review of Physiology 54.
kötetében (1974) található meg.
• 1930: G. Wever és Ch. Bray felfedezik a cochleáról el-
vezethető mikrofonpotenciálokat.
• 1978: D. Kemp felfedezi az otoakusztikus emisszió je-
lenségét.
• 1980-as évek: A. Crawford és R. Fettiplace, valamint
A. Hudspeth és munkatársai mikrofiziológiai kísérlete-
ikben tisztázzák a cochlea szőrsejtjeinek működési
mechanizmusát (mechanotranszdukció).
• 2000: P Dallos és munkacsoportja a külső és belső
szőrsejtek mRNS-ének összehasonlítása alapján kló-
nozza a külső szőrsejtek motoros fehérjéjét, amit
presztinnek neveznek el.
41. fejezet
Kémiai érzékelés: szag-_és_ íz_é_rz_e'_s_____

A szaglás és az ízlelés közös jellemzője, hogy mind-

kettőben kemoreceptorok azonosítják a környezet n1ole-
Szagérzékelés
k.uláit. A két rendszer abban is hasonló, hogy az általuk
keltett érzet ritkán közömbös: vagy kellemes, vonzó, A macrosmaticus (szagokatjól érzékelő) állatfajok, köz-
vagy kellemetlen, undort k~eltő, averzív, negatív indula- tük a kutya szaglásához hasonlítva az ember szagérzé-
tokat gerjeszt, amelyek az inger helyétől való eltávozás- kelése csökevényes, azonban az ember is kb. ezer külön-
ra, menekülésre késztetnek. böző szag felismerésére és azonosítására képes. A szag-
A szagló- és az ízérző rendszer l<özötti további ha- lás nagy érzékenysége lehetővé teszi egyes szaganyagok
sonlóság kiemel kedő szerepük a táplálék szelekciójá- extrém lcicsiny (kb. lQ-8 gllitet levegő) koncentrációjá-
ban, azonosításában és az arról való értékítélet megalko- nak megérzését: ez a szaglószervhez jutott néhány mo-
tásában (minőségi kontroll); ennek. alapján dönthető el, lekula -d etektálását jelenti.
hogy az étel vagy ital fogyasztható-e, vagy ellenkezőleg, Az egyes szaganyagokat egységes ingerként érzékel-
el kell kerülni. jük. A neurofiziológiai és molekuláris biológiai adatol~
Az állatvilágban a szaglásnak kitüntetett jelentősége azonban arra a felismerésére vezettek, hogy a kémiai
van a szaporodásban: mindkét nem szaganyagokon (fe- - szempontból egységes szaganyagok molekuláiban több
romonokon) keresztül adja a másik nem tudtára jelen- szagingerként szereplo molekularészlet van . Ezeket a
létét és szaporodásra való készségét. Az azonos neműek molekularészleteket - hasonlóan az antigénmolekulák
szaga - különösen hímek esetében - viszont negatív immunogén összetevőihez - epitópoknak nevezzük.
emóciót, dühöt, támadó magatartást (agresszivitást) Valamely szaganyag felismerhető szagát a különböző
válthat ki. A természetes szagoknak ez a jelző funkciója epitópok ingerkombinációja határozza meg.
emberben ugyan csökkent, de nem tűnt el teljesen; a ter-
mészetes szagokat az ókortól kezdődően illatszerekkel
egészítik ki. A szagérzősejtek m űködése
A szaglás és az ízérzékelés a filogenezis során na-
gyon korán fejlődött ki. Egyes emJősfajokban az újszü- A szagérzékelés szenzorai az orrüreg hátsó-felső részén
lött az anyától érkező szaginger nyomán találja meg az a szaglóhámba ágyazva találhatók: a szaglóhám a nyál-
emlőt. Az állatvilágban a szagérzékelésnek az otthon kahártyában mintegy 4-5 cm2-nyi területet foglal el. A
megtalálásában („homing") van szerepe, és szag figyel- szaglóhámban a szenzoros neuronok (olfactorius neu-
mezteti az állatot az ellenség közeledésére. A modern ronok) és olfactorius őssejtek (más néven bazális sejtek)
társadalomban a fennmaradás a szaglás és ízérzés hiá- mellett támasztósejtek is vannak.
nyában sem veszélyeztetett, azonban ezen érzetek és az A szenzoros neuron bipoláris sejt, amelynek perifé-
általuk keltett pozitív emóciók teljesebbé teszik az éle- riás nyúlványa egyetlen dendrit; ebbéSl a dendritből sok
tet. cilium nyúlik be a szaglóhámot borító mucusrétegbe
Szárazföldi állatokban a szaganyagok (molekulák) a (41-1. áb1'a). A primer afferens neuron centrális nyúlvá-
levegéSn keresztül érik el a légzőszerv kezdetén, az orr- nya egyetlen vékony velőtlen axon, amely áthatol a la-
üreg felső falán elhelyezkedő szenzoros receptorokat. mina cribrosa valamelyik nyílásán, és a bulbus olfactori-
Az ízek érzékeléséhez az ingerlő molekulát, az ízanya- us glomerulusaiban l<épez synapsisokat. A bulbus olfac-
got aktívan a szájüregbe kell juttatni. Gyakran a szaglás torius a tractus olfactoriusban folytatódik.
ad indíttatást az ízleléshez. A szag- és az ízérzet együt- A neuronok általában nem újulnak meg, az olfacto-
tesét aromának, zamatnak nevezzük. rius szenzoros neuronok azonban ez alól a szabály alól
kivételek: élettartaml1k rövid, 30-60 nap között van, és
622 VI 1. rész • Idegrendszeri működések
4 1- 1. ábra
A szaglóhám szerkezete
folya matos degenerálódáson és regenerálódáson men-
nek át. Ez annyit is jelent, hogy a bulbus olfactoriusban
a primer szenzoros neuronok és a relésejtek közötti
synapticus összeköttetések is folyamatosan m egújulnak.
A regen erálódás forrása az olfactorius őssejtek proliferá-
ciója és differenciálódása.
A szaglóhámban levő támasztósejtek, valamint az
ide nyíló mirigyek termelik a ciliumokat fedő mucust,
ami biztosítja a szenzoros végződések működéséhez
szükséges ionkörnyezetet. A mucusban több oldott
szaganyagkötő fehérje is található (ezeket ne tévesszük
össze a szagreceptor-fehérjékkel, l. alább). A szaganya-
gok többnyire lipofil molekulák, amelyek oldódását a
mucusrétegben a kötőfehérjék elősegítik. A mucusréteg-
ben oldott szaganyagokkal a szenzoros neuronok ciliu-
mai érintkeznek.
A szagreceptor-molekulák. A ciliumok membrá nj a
tartalmazza a specifikus szagreceptor-fehérj éket (odo-
ráns membránreceptorok), amelyek az egyes szaganyag-
epitópok felismerésében szerepelnek. A receptorfehérjék
a 7-TM integráns membránfehérjék családjába tartoz-
nak, és G 01rfehérjékhez csatlakoznak (1. az 5. fejezetet).
A különböző fajokban változó számú rokon szerkezetű
receptorfehérje van. Emberben mintegy 1OOO olfactorius
receptor gén van , amelynek 1/3-a fejeződik ki fehérje
formájában.
Egy olfactorius szen zoros neuron csak egyetlen típu-
sú receptorfehérjével rendelkezik, azaz minden egyes
sejt csak egyetlen szaganyagepitópra érzékeny. Minden
egyes receptorfeh érje azonban sok olfactorius neuron-
ban fejeződik ki; az azonos receptorfehérjét kifejező sej-
tek a szaglóhám különböző részein elszórva helyezked-
n ek el. Minthogy több szaganyag tartalmazhatja ugyan-
azt az epitópot, az érzékeny neuron az összes olyan
szaganyaggal ingerelhető, amely ezt az epitópot tartal-
mazza. Másrészt viszont egy szaganyag több epitóppal
rendelkezik, tehát mindazokat a szenzoros neuronokat
ingerli, amelyekben a megfelelő receptorfehérjék megje-
lennek; a szaganyag valamennyi epitópját csak több mo-
nospecifikus szenzoros neuron együttesen képes fe lis-
merni. Minden egyes szag az általa aktivált neuronok
mintázata alapján ismerhető fel. Az epitópok kombiná-
lódása az oka, hogy egyesek több szagot képesek elkülö-
níteni, mint ahány receptormolekul ával rendelkezn ek.
jelátvitel az olfactorius sejtben. A szaganyag
megkötését követően n agyon hamar (50 ms-on belül)
megváltozik a ciliumon belüli cAMP-szint. A ciliumok-
ban a cAMP közvetlenül nyitja a cAMP-függő kation-
csatorn ákat, amelyeken keresztül Na+- és Ca2+ _ok
áramlanak a végződésbe. A legtöbb szaganyag megköté-
se az [cAMP]ic emelkedését idézi elő, ezáltal az érintett
sej t depolarizálódik, és az olfactorius sejt centrális axon-
ján a kciós potenciálok alakulnak ki.
A szagingerrel kiváltott szagérzet n agyon hamar
megszűnik: valamennyi szenzoros rendszer közül a
szaglás adaptálódása a leggyorsabb. (Akár kellemes,
akár kellemetlen az illat, rövid idő elteltével már n em
érezhető.) Az adaptáció valószínűleg több szinten megy
végbe, ezek közül a legjelentősebb a szenzoros végké-
szülékek adaptálódása. Ennek valószínű mechanizmu-
sa, hogy a Ca2+ -ok beáramlása inaktiválja a kationcsa-
tornákat, ezzel m egszünteti a további neuronaktiválást.
További lehetőség magának a receptorfehérjén ek az
inaktiválása, a jelátvitel negatív visszacsatolása, amely-
ben a receptorfehérje foszforilációja játszhat szerepet (1.
az 5. fejezetet). Késóob, amikor az ingerlő anyag eltávo-
zott, a szenzoros végződés regenerálódik, és ismét inge-
relhetővé válik.
Központi feldolgozás
A prim er szenzoros neuronok a bulbus olfactorius mély
rétegeiben csatolódnak át a m itral is (mithra = püspök-
süveg) sejtekre. A jellegzetes szövettani kép alapján eze-
ket a synapticus képleteket glomerulusok néven említ-
jük.Egy-egy glomerulusban a primer szenzoros n euro-
nok és a relésejtek konvergencia aránya kb. 100 : 1. Min-
den egyes glomerulushoz a szaglóhám nagyon sok régi-
ójából érkezn ek primer afferensek. Ezekkel a morfoló-
giai adatokkal egybevág, hogy egy-egy relésejtet a szag-
lóhám különböző részei felől lehet ingerületbe hozni.

Az újabb, molekuláris biológiai adatok alapján úgy
tunik, hogy egy-egy glom erulushoz csak egyetlen recep-
tortípust hordozó primer afferensek futnak, azaz egy
glomerulus egyetlen epitóp jelenlétét jelzi (41-2. ábra).
Ennek megfelelően a bulbus olfactoriuson nem a szag-
lóhám egyes területei, hanem az egyes epitópok recepto-
rai képeződnek le (epitóptérkép). Minden egyes recep-
tortípusból jövő információ legalább két különböző glo-
merulusban összegződik. Egyetlen szaganyag viszont,
ame ly különböző epitópokat h ordoz, több glomerulust
aktivál: az egyes glomerulusok a teljes szagérzet elemi
összetevőit közvetítik.
A primer szenzoros neuronok 30-60 naponként
megújulnak, de az új neuron szigorúan a kifejezett re-
ceptorfehétjének megfelelő glomerulusban kapcsolódik
át. Mai ismereteink szerint az adott érzőneuronban ki-
fejeződő receptorfehétje aktív szerepet játszik a diffe-
renciálódó neuron axonjának a megfelelő glomerulus-
hoz irányításában.
A primer szenzoros neuronok kollaterálisokat adnak
a periglomerularis gátló interneuronokhoz is. Az ugyan-
csak gátló működésű szemcsés sejteket a mitralis sejtek
kollaterálisai serkentik. A relé jellegű kapcsolódások
mellett a bulbus olfactoriu son belül működő gátló körök
valószínűleg a kontrasztok erősítését szolgálják, azaz
egyes szagingereket más ingerek rovására emelnek ki.
~itrális sejt
Bulbus
olfactorius
Fila
olfactoria
41 -2. ábra
A szaglóhámsejtek nyúlványainak átkapcsolódása a bulbus ol -
factor ius glomerulusaiba n levő mitralis sejtekre
4 1. fejezet • Kémiai érzékelés: szag- és ízérzés 623
A bulbus olfactorius reléscjtjeinek projekciója elága-
zik. Az egyik ág a tuberculum olfactoriumot köti össze a
thalamus dorsomedialis magjával, amely az orbitofron-
talis kérget idegzi be. Valószínűleg ebben a kéregrészben
tudatosulnak a szagingerek.
A másik ág a Jimbicus rendszert idegzi be: az inge-
rületek az amygdalán keresztül a hippocampushoz és
hypothalamushoz jutnak el. A limbicus projekció felelős
a szagérzetek. affektív hatásaiért, és a magatartási reakci-
ókban játszik szerepet. Valószínűleg a hippocampusszal
való összeköttetés játszik szerepet a szagingerek hatásá-
ra fellépő emlékképekért, és azok e mocionális össze-
„„. "
tevo1ert.
A kétoldali érzékszerv közötti kommunikációt a bul-
bus olfactoriusok elülső magjai közötti commissura biz-
„.
tos1qa.
lzérzékelés
Az ízérzékelés azon anyagok minőség-ellenőrzése,
amelyek a tápcsatornába kerül(het)nek. Az ízérzet alap-
ján leh et elkülöníteni a szükségest a szükségtelentől; az
ízérzet - pl. a keserű íz - alapján ismerh ető fel és utasít-
ható vissza a potenciálisan ártalmas táplálék.
Ellentétben a szaglással, amely ezren felüli szagot
képes megkülönböztetni, az ízérzés - legalábbis mai tu-
dásunk szerint - mindössze néhány íz megkülönbözte-
tésére képes. Eredetileg úgy vélték, hogy négy ízt ér-
zünk: ezek az édes, a sós, a savanyú és a keseríí. Az
utóbbi években az egyes aminosavak, peptidek, továbbá
S-nukleotidok által kiváltott „umami" ízt (a japán ter-
minológia honosodott meg) is megkülönböztetik. A kü-
lönböző ízekhez szubjektív kellemes vagy kellemetlen
benyomás is csatlakozik, de ez az affektív komponens
l(oncentrációfüggő. Az édes és az umami íz - adott ha-
tá rok között - egyértelműen kellemes, az erősen keserű
és a savanyú íz viszont repulzív. I<.is koncentrációban
azonban a keserű és a savanyú íz is kellemes lehet, a túl-
ságosan édes íz pedig kellemetlenné (émelyítővé) válik.
Az egyes ízek és azok intenzitása a táplálék és az ital
biológiai értékének jelzései: az édes és az umami íz
egyaránt a táplálék magas energiatartalmát (értékes vol-
tát) jelzi. A keserű íz mérgező anyag jelenlétére utal. A
savanyú íz vagy azt jelzi, hogy a fogyasztásra szánt gyü-
mölcs éretlen, vagy azt, hogy a táplálék romlott, fogyasz-
tásra alkalmatlan (ez m egbízhatóbb jelzés lehet, mint a
csomagoláson olvasható lejárati dátum) . A sós íz az
elektrolit- és a folyadékháztartás szabályozásához szol-
gál támpontul, és korrekciós reflexeket indít meg.
624 VI 1. rész • Idegrendszeri működések

Az ízérzősejtek működése a chorda tympaniban (VII), a nervus glossopha rynge-

usban (IX) és a nervus vagusban (X) futnak, és a nyúlt-
Az ízeket a szájban lévő módosult hámsejtek, az ízérző agyban a nucleus tractus solitarii ban csatolódnak át.
szenzoros sejtek érzékelik. Szenzoros sejtek a nyelven, A szenzorok ízspecificitása nem véglegesen lezárt
szájpadon, garatban, epiglottison, gégében és a nyelőcsé> kérdés, de az újabb adatok valószínűsítik, hogy mind-
kezdeti részén található ízlelóoimbókban va nnak (41-3. egyik szenzortípus elkülönülő sejtekben fejeződik ki. A
ábra). Egy-egy ízleló'bimbó akár 100 érzősejtet is tartal- végső ízérzet kialakításában a specifikus ízérző recepto-
mazhat. A szenzoros sejtek szekunder érzéksejtek; api- rok mellett a szájüregben levő hideg- és melegrecepto-
calis m embránj uk tartalmazza a specifikus felismerő re- rok szintén részt vesznek.
ceptormolekulákat (csak egyes ízek számára), valamint
a felism erésben és a jelátvitelben szereplő ioncsatorná- A sós íz érzékelése. A sós ízre érzékeny szenzoros
kat. Csak az érzősejtek apicalis felszínén levő ciliumok sejtek apicalis membránjában Na+ -csatornák vannak: a
érintkeznek közvetlenül a szájüregi folyadékkal az íz- Na+ ezeken keresztül a sejtbe áramlik, azt depolarizál-
lelőbimbó keskeny nyílásán keresztül. A sejtek basolate- ja, és a depolarizáció váltja ki a jelátvitel további esemé-
ralis membránja praesynapticus végződéssel egyenérté- nyeit. Ezek a Na+-csatornák - hasonlóan azokhoz,
kű, ebből az inger hatására neurotranszmitter szabadul amelyeket a 20. fejezetben már ismertettünk- amilorid-
fel. Az ízérzőscjtck is rendszeresen megújulnak. dal gátolhatók: az amilorid megakadályozza a sós íz ér-
Az egyes ízeket ionok vagy nem ionos kémiai anya- zetét. A sós íz leginkább akkor érződik, ha a nátriumot
gok váltják ki. Az ízanyagok megfelelő koncentrációja a kísérő anion klorid.
szenzoros sejteket különböző módokon hozhatja inge-
rületbe. Az egyik lehetőség, hogy az ízanyag a szenzoros A savanyú íz érzékelése. A korábbi vizsgálatok
sejt membránjának ioncsatornáira direkt hat, és depola- több lehetséges mechanizmust vetettek fel. H+ -ok ál-
rizálja a rnembránt. Ioncsatornák szerepelnek a sós és a tal aktivált Na+ -csatornák, H+ -függő Ca2+ -csatornák,
savanyú íz érzékelésében. A másik lehetőség, hogy az H+ -ok által gátolt I<.+ -csatornák egyaránt kiválthatják
ízanyag az ap icalis membránban lévő specifikus recep- az ízérző sejt depolarizációját az extracelluláris [H +J
tormolekulával reagál, majd ezt követően intracelluláris emelkedése esetén. Ezek a csatornaféleségek mind
jelátviteli mechanizmusok (G-fehérje, foszfolipáz C) megtalálhatók az ízérzősejtekben, de a szervezet más
aktiválódnak. Membránreceptora van az édes, az uma- sejtjeiben is kifejeződnek. A közelmúltban fedezték fel,
mi és a keserű íznek. Végső soron azonban valamennyi hogy a PKD2L1 nevű csatornafehérje nagy szelektivi-
lehetséges mechanizmus azonos sejtválaszt hoz létre: tással csak az ízérzősejtek egy részében fejeződik ki. Ez
transzmitterfelszabadulást vált ki. a fehérje rokon a hő- és fájdalomérzésben alapvető sze-
Az ingerületet a szenzoros sejt és a csatlakozó affe- repet játszó TRP-csatornákkal (l. a 38. fejezetet), és hi-
rens végződés közötti junkció közvetíti. Egy-egy szen- ányában a genetikailag módosított egerek nem reagál-
zoros sejthez több afferens axon is csatlakozik, és egy nak a savanyú ízre, míg a többi ízféleségre adott vála-
afferens axon elágazva több szenzoros sejten végződik. szuk változatlan.
(Az afferens rostról elvezetett akciós potenciál több
szenzoros sejt ingerületét mutatja.) Az afferens axonok Az édes és az umami íz érzékelése. Az édes íz ér-
zetét különböző anyagok képesek kiváltani. Ezek egyik,
Az ízle l őbimbó pórusa fiziológiásan jelentős csoportját szénhidrátok (szacha-
,' Circumvallata
róz, laktóz, fruktóz, gl ukóz és rokon vegyületeik) képe-
zik. Az édes íz érzetének kiváltásához szükséges cukor-
I
koncentráció aránylag nagy: a nyelv felületén legalább
I -

I
I
I
10 mmoVl koncentrációban hatásosak. A szénhidrátok
I Foliata
I
I
-..,
mellett egyes szervetlen anyagok, aminosavak, mint pl.
I

I
I
I
glicin, egyes fehérjék és szintetikusan el őállított szerves
I 1 ,
,
I
I

, , , ," anyagok (mesterséges édesítőszerek, mint pl. szacharin)

'' lzlelőbimbók , is édes ízűek; ezen utóbbiak alacsony koncentrációban
''
''
--- -- ,_ Fungiforme hatásosak.

41 -3. ábra
'
''
Ízérző sejt n
-
Egyes ételek jellegzetes íze a bennük lévő aminosav-
anionoktól, főként glutamáttól, továbbá kis molekulatö-
megű peptidek.tol származik. Erre az ízre a japán erede-

Az ízlelőbimbók szerkezete és elhelyezkedésük a különböző tű „umami" elnevezést használjuk. (Az emberi tejben
papillákon j elentős a glutamátkoncentráció, az újszülött erre az íz-

re a szoptatás alatt jellegzetesen megelégedett arckifeje-
zéssel válaszol.) A hatásos glutamátkoncentráció 2-200
mmoJ/l között van. A purin-S-nukleotidok, amelyek
egyes ételekben szintén megtalálhatók, fokozzák az
ízérző sejtek glutamátérzékenységét.
Az édes és az umami ízt közvetítő receptorokat l-es
típusú ízérző receptorokként (TlR = taste 1 receptor)
említik. H árom fehérje tartozik ebbe a családba, mind-
egyikük
,
jellegzetes 7-'"fM, G-fehérjéhez kapcsolt recep-
tor. Izérző receptort nem tartalmazó sejtben kifejezve
egyik fehérje sem működik receptorként önmagában,
csak heterodimcr formájában. Az egyik típusú dimer
(TlR2 + T lR3) cukor és nem szénhidrát szerkezetű édes
termékeket ismer fel, a másik fajta dimer (TI Rl + TlR3)
általános L-aminosav-receptor. Az ízérző sejtek többsége
is ebben a kombinációban fejezi ki a receptorokat, na-
gyon ritka, hogy csak egyik típusú T l R detektálható egy
sejtben, és sohasem található meg mindhárom TlR.
A keserű íz érzékelése. Az enyhén keserű ízt az em-
berek még „érdekesnek" fogadhatják el, az erősen kese-
rű íz azonban már egyértelműen negatív ingerként hat.
,
Ujszülöttekben a keserű íz határozott elutasító reakciót
vált ki: ez veleszületett, agytörzsi) ún. gustofacial is ref-
lex. Az állatok olykor - különösen, ha betegek - keres-
hetik a keserű ízű növényeket. Jellegzetesen keserű íze
van a kininnek (a kísérletekben ez a leggyakrabban al-
kalmazott anyag), más növényi alkaloidoknak, de az
epesavas sóknak is (a magyar nyelvben „keserű, mint az
epe" kifejezés használatos). A különböző keserű ízű
anyagokban nincs olyan közös szerkezeti elem, an1elyre
a lceserű íz visszavezethető lenne.
A keserű íz közvetítéséért egy nlintegy 30 tagot
számláló fehé1iecsalád felelős, amelyet 2-es típusú íz-
lelőreceptor családnak (T2R) nevezünk. A T 1R-ekhez
hasonlóan ezek is 7-TM szerkezetű, G-fehérjéhez kap-
csolt receptorok, amelyek rendkívül különböző kémiai
molekulá k megkötésére képesek. Valamennyi ligandjuk
emberen végzett érzékelési vizsgálatokban, ill. állatokon
végzett magatartási reakciókban kereserű ízűnek bizo-
nyult. A T 2R fehérjék olyan ízérző sejtekben detektál-
hatók, amelyekben gusztducin nevű G-fehérje is jelen
van, viszont sohasem fejeződnek ki bármelyik TlR fe-
hérjével együtt. A T2R családból azonban sok (esetleg
az összes) receptorfelét kifejezi egy-egy érzősejt.
Tehát az édes, az umami, valamint a keserű íz detek-
tá lására külön-külön ízérző sejtek specializálódtalc Vi-
szont az egyes ízérzősejt-féleségeket ingerlő különböző
kémiai anyagok között nem tudunk különbséget tenni:
a cukrokat és a nem szénhidrátokat egyaránt édesnek, a
legkülönbözőbb szerkezetű, T2R-hez kapcsolódó anya-
got egyaránt keserűnek érezzük.
4 1. fejezet • Kémiai érzékelés: szag- és ízérzés 625
f
Központi feldolgozás
Ismeretein k az ízérzést közvetítő perifériás mechaniz-
musolaól az elmúlt néhány évtizedben impozáns mó-
don gyarapodtak; a centrális feldolgozásról, az ízérzet
kialaku lásának módjáról szerzett tudásunk azonban ez-
zel nem tartott lépést. A tudatosuló ízérzés pályája is-
mert: az afferens neuronok a nucleus tractus solitariiban
végzé5dnek. Ezen mag egy aránylag kicsiny része az ún.
„ízérző mag", innen indulnak ki a thalamushoz futó
másodrendű neuronok. A thalamusból az agykéregbe
vezető pálya a gyrus postcen tra l isban, a Broclmann 3b
areában végződik. (A pálya különlegessége, hogy a ros-
tok túlnyomó része nem kereszteződik.)
Laboratóriumi állatokban a nyelv különböző részein
lévő ízérző szenzorok projekciója mind az agytörzsben,
mind a thalamusban, mind pedig az agykéregben terü-
letileg elkülöníthető. Ez az elkülönülés felveti annak a
lehetőségét, hogy az egyes ízérzetminőségek (édes, sós
stb.) különáJló vonalakon („vezetékeken") jutnak az
idegrendszerbe, és egy-egy íz érzete a megfelelő köz-
ponti idegrendszeri neuronok specifikus ingerül etéből
adódna. Valószínűbb azonban, hogy a központi ideg-
rendszeri feldolgozás az ízérzékelésben is ugyanolyan '
alapelveken nyugszik, mint a többi érzésmodalitás ese-
tében: a különböző ingerek összehasonlítása, az ízérző
receptorokból a központba futó ingerületi mintázat ha-
„ , ,
tarozza meg az 1zerzetet.
A nucleus tractus solitariiból lépnek ki azok a neuro-
nok, amelyek az ízérzéssel kiváltott autonóm reflexeket
közvetítik, továbbá azok, amelyek az ízérzéshez kapcso-
lódó affektív reakciókban (kellemes, kellemetlen, vissza-
taszító íz) szerepelnek. A savanyú íz azonnal nyálelvá-
lasztást vált ki. A táplálkozási motiváció egyik integráló
központja a hypothalamus (l. a 43. fejezetet). A kísérle-
tes és a klinikai megfigyelések szerint a táplálék íze az
egyik legjelentősebb tényező a táplálkozási motiváció-
ban, ill. a táplálék visszautasításában. Egyes hypothala-
mussértések után a kísérleti állat visszautasítja a „kö-
zömbös" ízű táplálékot, ugyanakkor a jóízű, kedvelt
táplálékot elfogyasztja.
Az ízérzethez kapcsolódó tanult reakciók specifiku-
sak és nagyon tartósak. Ha egyszer egy íz megtapaszta-
lását követően kísérleti állatban vagy emberben rosszul-
lét (hányinger, hányás, egyéb kelle1netlen gyomor-bél
rendszeri reakció) lépett fel, akkor azt az ízt mind a kí-
sérleti állat, mind az ember nagyon határozottan és tar-
tósan kerüli, visszautasítja. Ez a táplákozási averzív re-
akció évekig is fennállhat.
626 Vll. rész • Idegrendszeri működések
® Áttekintés
• A levegóoen terjedő szaganyagokat az orrnyálkahár-
tyában elhelyezkedő, rendszeresen megújuló primer
afferens neuronok elágazó ciliumain levő receptor-
molekulák detektálják..Mintegy 1OOO különböző re-
ceptorfehérje gén közül minden szenzoros sejt csak
egyetlen fajta szagreccptort fejez ki. Egy szagrecep-
torfehérje egy szaganyag-molekulának csak egyetlen
részletét (epitópját) ismeri fel.
• A szagreceptor aktiválása G-fehérje közvetítésével az
[cAMPJic emelkedését, és aspecifikus kationcsatorna
megnyílását eredményezi. A kialakuló depolarizáció
akciós potenciált vált ki az érzőneuron centrális
nyúlványán.
f.I A primer érzősej t axonjáról az információ a bulbus
olfactorius glomerulusaiban a mitralis és a pamacsos
CM Az alapokon túl
A szagérzés orvosi vonatkozásai
Egyes epilepsziás állapotokban a rohamot szaglási halluci-
nációk (kellemetlen szag képzelt érzete, cacosmia) előzik
meg: ezekben az esetekben a kiváltó góc a temporalis le-
beny elülső medialis részében. a pyriformis és az entorhi-
nalis kéreg vidékén van.
Emberekben ismeretesek olyan defektusok. specifi-
kus anosmiák. amelyekben valamelyik recepto rt kódoló
gén változott meg.
A feromonok detektálása
Kísérleti állatokban ismert az orr nyálkahártyájában egy to-
vábbi receptorzóna (vomeronasalis szerv), amely feromo-
nokat, azaz a species egy másik egyede által termelt
jelzőmolekulákat ismer fel. A feromonok különböző ma-
gatartási reakciókat, legfőképpen a párzással kapcsolatos
viselkedést befolyásolják. Régóta vitatott kérdés, hogy
emberek képesek-e hasonló feromonok detektálására, mi-
vel az emberi orr nyálkahártyájában a szaglóhámon kívül
nem lehet másik receptorzónát kimutatni. A közelmúltban
sikerült rágcsálók szaglóhámjában egy másik, a szagre-
ceptoroktól elkülönülő receptorcsaládot azonosítani. A bi-
ogén aminok igen kis mennyiségét felismerő receptorok
(trace amine-associated receptors, TAAR) a szagrecepto-
roktól elkülöníthető sejtekben, a szaglóhámban elszórva
fejeződnek ki. A szagreceptorokhoz hasonlóan, egyetlen
érzősejt csak egy típusú TAAR-t fejez ki. Sikerült néhány
TAAR ligandját is azonosítani: ezek olyan aminok. amelyek
stresszhelyzetben jelennek meg a vizeletben. vagy pl.
csak ivarérett hím állat vizeletében fordul elő. TAAR fehér-
jéket kódoló gének az emberi genomban is megtalálha-
sejtekre tevődik át. Egy-egy glomerulu sba az azonos
receptorfehérjét tartalmazó sejtek nyúlványai kon -
vergálnak, azaz egy szagepitóp leképzése történik. A
végső szagélmény kombinatorikus kód alapján ala-
kul ki.
• Az ízlelőbimbókban elhelyezkedő szekunder ízérző
sejtek az 5 alapízt eltérő m echanizmussal detektál-
ják. A sós és a savanyú íz érzékelésében az ízérző sejt
apicalis membránjában levő (Na+, ill. H +-érzé-
keny) csatornák vezetőképességének változása vezet
depolarizációhoz. Az édes, az umami (aminosav),
valamint keserű íz detektálásában G-fehérjéhez
kapcsolt membránreceptorok vesznek részt. Az akti-
vált ízérzo sejtből felszabaduló transzmitter az affe-
rens idegvégzodésben akciós potenciált hoz létre.
tók. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az orrnyálkahártyá-
ban levő „szaglóhám" egyaránt képes szagérzet és fero-
monok detektálására.
Jelátvitel az ízérző receptorokat tartalmazó sejtekben
Az édes. umami és keserű ízeket detektáló sejtekben a
szignál átalakításban több hasonló elemet azonosítottak. A
szignálátalakítás első lépése a gusztducin aktiválása: ez.
az ízérző sejtekre specifikus heterotrimer G-fehérje mind-
egyik ízérző receptort kifejező sejtben megtalálható. Ezt
követően azonban több parallel változás detektálható:
• az ízérző sejtekre specifikus foszfodiészteráz aktiváló-
dása a fotoreceptorokhoz hasonlóan a ciklikus nukleo-
tid koncentráció csökkenését okozza,
• a foszfolipáz C (PLC~2) aktiválódása a PIP 2 bontását.
IP3 és DAG keletkezését és Ca2 +-jelet vált ki,
• egy aspecifikus Ca2+-csatorna (TRPM5) megnyílása
Ca2+-beáramlást indít el.
Genetikailag módosított állatokon végzett kísérletek alap-
ján a gusztducin, a PLC~2 és a TR PM5 szerepe tűnik
kulcsfontosságúnak; bármelyikük hiányában mind az affe-
rens idegről elvezethető elektrofiziológiai válaszok, mind
a magatartási reakciók elmaradnak. Érdekes módon azon-
ban a PLC~2 elsődleges szerepe nem az IP3-képzés és
Ca2+-felszabadítás az intracelluláris raktárakból. hanem a
PIP2 bontásával a TRPM5-csatorna nyitása (1. a 38. fejeze-
tet). A TRPM5-csatorn a megnyílását a hőmérséklet is be-
folyásolja. befolyásolva a kialakuló ízérzetet.
A sós és savanyú íz közvetítésében szereplő ízérző sej-
tekben folyó jelátalakítási folyamatok egyelőre nem ismer-
tek.

A víz, mint az ízérző sejtek ingere
Vannak olyan fzérző sejtek, amelyek víz hatására jönnek in-
gerületbe. Emberben ez az érzet valószínűleg nem tuda-
tosul, az inger azonban befolyásolhatja a szervezet vízház-
tartását.
A szenzoros sejtek valószínűleg nem ozmoreceptorok,
hanem a környező folyadék Cl--koncentrációjának csökke-
nése aktiváló hatású. A szenzoros sejtek jelközvetítésének
mechanizmusa még ismeretlen.
Vízérzékeny szenzoros sejtek a garatban és a gégében
helyezkednek el. Desztillált víz akkor is diuresist vá lt ki, ha
a folyadékot nem nyeljük le.
@, Mérföldkövek
• 1953: E. D. Adrian először vezet el akciós potenciálo-
kat olfactorius neuronokról.
• 1987: R. A . Maue és V. E. Dion ne patch clamp techni-
kával először regisztrál szaganyag által indukált ionára-
mot izo lált olfactorius neuronról.
• 1991 : L. Buck és R. Axel leírja az odoráns receptor gé-
nek csa ládját. Később külön-külön kimutatják az azonos
receptormolekulát tarta lmazó sejtek térbeli eloszlását.
A szaglószerv működésének felderítésében végzett
munkájukért 2004-ben Nobel-díj ban részesültek.
• 2000: Három munkacsoport (köztük L. Buck csoportja)
egymástól függetlenül felfedezi a keserű ízt detektáló
receptorok családját.
41 . fejezet • Kémiai érzékelés: szag- és ízérzés 627
Folyadékhiányban szenvedő önkéntes kísérleti ala-
nyokban, akikben a vérplazma AVP-szintje magas volt. a
vízivás 3 perc alatt csökkentette a plazma AVP-szintjét; a
csökkenés az ízérző receptorokon keresztül váltódott ki. Ez
a reakció is része a táplálék- és vízfelvételt kísérő „kefali-
kus fázis" reakcióknak, amelyeket részben a 27 „ részben
a 43. fejezetekben ismertetünk, és amelyekhez még hoz-
zátartozik az édes íz hatására bekövetkező inzulinszekré-
ció, a sós íz hatására létrejövő AVP-szekréció is.
Emberben. ha a szájüregben előbb csak nyál volt. a víz
íztelennek tűnik. Ha azonban a vizet megelőzően citrom-
sav vagy kinin vo lt a szájban, akkor a víz édesnek hat. ha
pedig megelőzően szacharóz vagy NaCI volt jelen, akkor
a vizet keserűnek, ill. savanyúnak érezzük.
• 2001: Négy munkacsoport (köztük L. Buck csoportja)
egymástól függetlenül leírja az édes íz érzékelésében
szereplő receptort.
• 2002: Ch. Zuker munkacsoportja meghatározza az
aminosav (umami) íz közvetítéséért felelős receptort
(ez a munkacsoport a keserű és az édes receptor meg-
határozásában ugyancsak élen járt).
• 2006: Ch. Zucker munkacsoportja azonosítja a sava-
nyú íz érzékelésében szereplő ioncsatornát.
• 2006: L. Buck munkacsoportja kimutatja a feromon-re-
ceptorokat a szaglóhámban.
r

42 . fejezet
Az idegrendszer szomatomotoros működése

A szomatomotoros funkciók magukban foglalják az ele-
mi reflexeket, a testtartást, a helyváltoztatást, egyes lét-
fenntartási n1űködéseket (légzés, táplálkozás), a szexuá-
lis aktus szomatomotoros összetevőit és az emóciók szo-
matomotoros komponenseit, de a legmagasabb rendű
intellektuális funkciók részét k.épező beszédnek és írás-
nak is vannak szomatomotoros összetevői. A szenzoros
működésekhez hasonlóan, a bonyolult szomatomotoros
fu nkciókban is megfigyelhető néhány általános szerve-
zési elv.
A szomatomotoros rendszer hierarchikus alapon
szervezett. Minden mozgás a gerincvelő vagy az agy-
törzs a-motoneuronjainak közvetítésével jön létre,
amelyek a neuraxis magasabb szintjeinek kontrollja
alatt állnak (42-1. ábra). Az alsóbb szintek rendelkeznek
-
AGYKÉREG
'
,
t tt
[ THALAMUS ) lyezkednek el; a szomszédos izmokat, jll. izomcsoporto-
t '
. BAZALIS
GANGLIONOK
bizonyos korlátozott önállósággal - pl. a gerincvelő ön-
állóan is képes elemi reflexmozgások szervezésére, az
agytörzs testtartási reakciók és ritmikus mozgások (pl.
légzés) koordináhísára - , azonban mindezen motoros
aktivitást a felsőbb szintek befolyásolni képesek. Az aka-
ratlagos mozgások során az agykéreg közvetlenül vagy
közvetve működteti az a-motoneuronokat. Az a-moto-
neuronok. alkotják tehát a közös kimenetet, C. S.
SI-IERRINGTON megfogalmazása szerint a végső kö-
zös pályát (final common pathway).
A szomatomotórium minden szintjére je1lemző a
szenzoros információk folyamatos feldolgozása: a mű­
ködő izmokból, ízületekből, elmozduló testtájak borre-
ceptoraibóI befutó ingerületek a kivitelezett mozgás fo-
lyamatos kontrollját biztosítják, és a beavatkozás, a
szükséges korrekció lehetőségét teremtik. meg.
A központi idegrendszeri mozgatórendszer a szo-
matotópia alapján épül fel. E z annyit jelent, hogy a mo-
toros működésekben szereplő neuronok minden szinten
az izmok anatómiai lokalizációjának megfelelően he-
kat beidegző neuronok a központi idegrendszeren belül
egymás közelségében talál11atók.

KISAGY (AGYTÖRZS)
A motoros egység
l +, A motoros egységet egy a-motoneuron és az általa be-
idegzett izomrostok képezik. Az adott a-motoneuron
[ GERINCVELŐ ] aktiválása a motoros egységhez tartozó összes izomrost
összehúzódását eredményezi. A motoros egységhez tar-
/
Egyéb szenzoros Izomkontrakció
tozó izomrostok száma a különböző izmokban je-
lentősen eltér: a külső szemizmokban mindössze 10
receptorok izomrost tartozik. egy motoros egységhez, a tenyériz-
!
Proprioreceptorok
mokban kb. 100, a lábszárizmokban pedig kb. 2000. A
kevés izomrostból álló motoros egységek a-motoneu-
ronja kisebb, a nagyobbaké pedig nagyobb méretű. A
42-1 . ábra beidegzési arány azonban egy izmon belül is különbö-
A mozgatórendszer hierarchikus és visszacsatolásos zik, egy izmot kisebb és nagyobb inotoros egységek épí-
szervezése tenekfel. Az alacsony beidegzési arány finomabb szabá-
Kandel. E. R., Schwartz, J. H. és )essel T. M. ( 1991 ): Principles of lyozást tesz lehetővé . A fokozatosan erősödő izom-
Neural Science. 3. kiadás. Prentice-Hall International Inc. London összehúzódást az egyre nagyobb motoros egységek egy-
alapján más utáni bekapcsolása hozza létre.
630 VII. rész • Idegrendszeri működések
Az izmokban három, különböző típusú izomrost ta-
lálható: gyorsan összehúzódó és rövid kitartású (fáradé-
kony), gyorsan összehúzódó és közepes kitartású (nehe-
zebben fáradó), végül lassan összehúzódó és kitartó
(nem fáradó) rostok (l. a 8. fejezetet). Minden egyes mo-
toros egységet azonban csak azonos típusú izomrostok
alkotnak.
Az izom-összehúzódás erősítésének egyik módja a
részt vevő motoros egységek számának emelése, azok
„besorozása" (angolul recruitment). A besorozás min-
dig meghatározott rendben, legelőször a legkisebb mo-
toros egységek, majd a nagyobbak, végül a legnagyob-
bak beléptetésével történik: ez a „méret szerinti belépés"
(„méret elv", angolul size principle). Ez az elv mind a
reflexes, mind az akaratlagos mozgásokban érvényesül.
Ezáltal az izom-összehúzódás erőssége megközelítőleg
állandó arány szerint növelhető. (A szomatomotoros
működésekben érvényesülő „méret elv" analóg a szen-
zoros működésekben leírt Weber- Fechner-törvénnyel
[l. a 38. fejezetet]).
A méret elv a különböző mé:retű a-motoneuronok
eltérő elektromos tulajdonságaira vezetheté> vissza. Az
a-motoneuronok ingerlékenysége fordított arányban áll
méretükkel, egy adott szintű synapticus aktiválás kisebb
motoneuronokban nagyobb EPSP-t vált ki, mint nagy
motoneuronokban, így ingerküszöbük alacsonyabb,
mint a nagyobb méretűeké.
A nagy motoros egységek általában gyorsan összehú-
zódó, rövid kitartású izomrostokból állnak, és csak ak-
kor aktiválódnak, ha a szervezetnek rövid időre nagy
erőt kell mozgósítania (pl. ugrás, rövid távú futás).
Az izom-összehúzódás erejének fokozására egy to-
vábbi lehetőség az a-motoneuronok leadási frekvenciá-
jának fokozása . Akaratlagos izom-összehúzódások alatt
az akciós potenciálok frekvenciája 8-25 Hz között van.
Az egyszerű izom-összehúzódások alkalmával az egyes
motoros egységek egymást váltják (alternáló aktiváló-
dás). Teljes tetanuszhoz vezető nagy frekvenciájú im-
pulzussorozat csak a nagyon gyors és erőteljes összehú-
zódások legkezdetibb fázisában jön létre. A reflexes és
az akaratlagos izom-összehúzódások során mindkét
mechanizmus, a méret szerinti aktiválódás és az a-mo-
toneuronok kisülési frekvenciájának fokozódása egya-
ránt előfordul.
Fontos tudnunk, hogy egy adott izmot ellátó a-mo-
toneuronoknem képeznek kompakt sejtcsoportot; e he-
lyett a gerincvelő mellső szarvában 1-4 szegmentumnyi
kiterjedésben foglalnak helyet („motoros mag"), és ke-
verednek a y-motoneuronokkal. (Az angol nyelvű szak-
irodalomban gyakran használják a motoros mag helyett
a lefordíthatatlan „motor neuron pool" kifejezést, ami
jobban kifejezi, hogy nem kompakt neuroncsoportról,
magról van szó.)
Mozgásaink simaságának, összerendezettségének
alapja tehát a megfelelő számú a-motoneuron megfe-
lelő intenzitással és megfelelő ideig történő aktiválása.
Ezt a gerincvelőbe befutó szenzoros afferensek direkt és
interneuronokon keresztüli indirekt k:apcsolarai, vala-
mint a hierarchia magasabb szintjeiről leszálló informá-
ciók együttesen hozzák létre.
A szomatomotoros működés
proprioceptív ellenőrzése
A mozgatórendszer hibátlan működésénel{ egyik köve-
telménye, hogy a szervező idegrendszeri struktúra folya-
matosan tájékoztatást kapjon a mozgást végrehajtó iz-
mok állapotáról. Az információnak tartalmaznia l{ell az
izom passzív feszítettségének (nyújtottságának) mérté-
két, ezen belül két fontos részletet: a nyújtás éppen most
következik-e be (fázisos változás), vagy a megnyújtott ál-
lapot már állandósult (statikus állapot). További szüksé-
ges infórmáció az aktív kontrakció mértékének jelzése.
Mindezt az izmokban és a hozzá tartozó ínakban lévő
receptorok, az izomorsók és a Golgi-féle ínorsók érzéke-
lik. Az izom által mozgatott ízületek helyzetéről az ízü-
leti receptorokból származik ingerület. A szenzoros re-
ceptorokból jut el az információ valamennyi szegmentá-
lis és magasabb koordinációs szintre: a gerincvelőbe, az
agytörzsbe, az agykéregbe és a kisagyba.
Az izomorsók receptorai
Az izomrostok között, velük párhuzamosan helyezked-
nek el azok az orsó alakú (fusiforrnis) képletek, az
izomorsók, amelyek az izomra ható feszítésről, azaz az
izom két végpontjának egyn1ástól való távolításáról tájé-
koztatják az idegrendszert (42-2. ábra). Az izomorsó
4-10 mm hosszúságú, sok elemből álló szerkezet, ame-
1yet kötőszöveti tok vesz körül. A benne lévő kétféle af-
ferens idegvégződés teszi lehetővé a feszítettség dinami-
kus és statikus összetevőinek már a receptoron belül
megkezdődő analízisét.
Az izomorsók belsejében efferens beidegzést kapó,
kontraktilis elemeket is tartalmazó - intrafusalis -
(izom)rostok helyezkednek el. (A tényleges izomkont-
rakciót létrehozó, az izomorsón kívüli izomrostokat ext-
rafusalis rostoknak nevezzük.) Az intrafusalis rostok két
végükön tartalmaznak kontraktilis elemel{et. A középen
 42. fejezet • /\z idegrendszer szomatomotoros működése 631
....

lévő nem kontraktilis szakasz csak passzívan nyújtható, A Tok

''
és ezen a szakaszon találhatók a nyújtásra érzékeny '
''
y-efferens axono~ ''
szen zoros végződések. -- -- ''
''
Minden egyes izomorsó belsejében háromféle kü- Afferens axonok ''

lönböző intrafusalis rost található: egy dinamikus mag-

-- ''
''
'
''
zsákrost, egy statikus magzsákrost és néhány (átlagosan
5) magláncrost (42-3. ábra). Mindhárom típusú intrafu-
salis rost középső részén egyetlen l a affercns axon el-
ágazódásai végződnek (ún. primer végződések). Ezen
kívü l a statikus magzsákros t és a magláncrostok kö-
zépső részére egyetlen Il típusú afferens axon végződé­
sei is feltekerednek, ezek képezik az ún. szekunder
végződéseket (tehát ezek ki hagyják a dinamikus mag-
zsákrostokat). Az axonok elágazásai spirálisan veszik _ „---' \_,~. .
Szenzoros végződések - - --
körül az intrafusalis rostok középső szakaszát: ha ez a
szakasz megnyúlik, az i degvégződések deformálódnak,
a mechanoszenzitív ioncsatornáik megnyílnak, és a
Motoros végződések 7-::::--
--
végződéseken receptorpoten ciál alakul ki, ami az affe-
rens idegroston akciós potenciál keletkezését eredmé-
lntrafusalis izomrosÍÓk
nyezi (l. a 6. fejezetet).
A dinamikus magzsákroston végződő l a afferens le-
adási frekvenciája a n yúj tás sebességével arányos. Fenn-
B Dinamikus magzsákrost " Statikus magzsákrost
tartott nyújtás mellett - a magzsákrost viszkózus tulaj- ------ , '

donságai következtében - a leadási frekvencia csökken. ----- ' '

'
- , , ' '

A stati kus magzsák-, valamint a maglán crostokról in- Dinamikus ,

duló affcrensek leadási frekvenciája fo lyamatosan jelzi a y-axon -- -.
~ ~

receptor nyújtási állapotát. Az l a afferenseken a nyújtás ~

- - - Magláncrost
Statikus ----- l ( ')-

dinamikus fázisában tehát fokozódik az akciós potenci- y-axon

1J
ál frekvencia, majd a statikus fázisban valamelyest csök-

} Pr;mer végződések
lzomorsó --
o.-rrotoros axon Extrafusalis Alíerens
axonok
{~11 J 11- I.....
-\ - } Szekunder végződések
1

afferens axon
1
izomrostok \
\1 , lzomorsó
(la vagy 11)
\ (parhuzamosan kapcsolt) '''
\
\
'
1

\\, 1
'
1

Izomorsó
efferens axon - - - - - -
(y-etferens)
' ~
lnorsó ~

afferens axon ------------ '

(lb} l ! \

Golgi-féle ín orsó - - - ___

(sorosan kapcsolt) ---
\___
\ \\ \
.... ___
1 "
1 mm

--
42-3. ábra
Az izomorsó vázlatos szerkezete
A) Az intrafusalis izomrostok kontraktílis és nem kontraktilis szakaszai
és beidegzésük
'
', ' ' ,
, /
/
Hullinger. M. ( 1984): The mammalian muscle spindle and its central
'ln'
control. Rev. Physiol. Biochem. Pharmacol.. 101. 1-1 10. alapján
42-2. ábra B} A statikus és dinamikus magzsákrostok, magláncrostok és beideg-
Az izomorsók és a Golgi-féle ínorsók elhelyezkedésének össze- zésük
hasonlítása Boyd. 1. A. ( 1980): The isolated mammalian muscle spindle. Trends
Kandel. E. R., Schwartz, J. H. és Jessel T. M. ( 1991 ): Principles of Neurosci., 3, 258-265. alapíán
Neural Science. 3. kiadás. Prentice-Hall lnternational Inc. London Az e!Terens axonok feketék, az a!Terens axonokat és végződéseiket pi-
alapján ros szín jelzi
632 VII. rész • Idegrendszeri működések

ken (a statikus magzsák- és magláncrostok miatt nem el. A szélső zónák összehúzódásuk alkaln1ával megfe-
csökken egészen a kiindulási szintre), míg a II típusú af- szítik a középsőt, és ezzel lehetővé teszik, hogy az izom-
ferensekben a nyújtás statikus fázisában nagyjából ál- orsók érzékenysége az izom aktív kontrakciója alatt is
landó az akciós potenciál frekvencia. megmaradjon. Az intrafusalis izomrostokat vékony
Az intrafusalis rost középső részének megnyúlását velőhüvelyes Ay-efferens axonok (röviden y-rostok, más
azonban nemcsak a teljes izom (és ezzel az extrafusalis néven y-efferensek) idegzik be. A y-efferensek az intra-
rostok) nyújtása válthatja ki, hanem az intrafusalis fusalis izomrostok kontraktilis (szélső) szakaszain
kontraktilis elemek összehúzódása is (ilyenkor az extra- végződnek, az intrafusalis rostok összehúzódását hoz-
fusalis izomrostok hossza változatlan marad). zák létre, ezzel folyamatosan szabályozzák az izomor-
sók nyújtással szembeni érzékenységét (jellegzetes pél-
Az intrafusalis rostok efferens beidegzése da a szenzoros működések efferens szabályozására) . A
(y-efferensek). Az izomorsók az extrafusa1is izomros- ')'-efferens rendszert - szemben az Aa skeletomotor
tokkal párhuzamosan helyezkednek el. Amikor ezen rendszerrel - fusimotor rendszerként is említik. Ha kí-
utóbbiak aktívan összehúzódnak, a köztük lévő izomor- sérletes körülmények között elektromosan szelektív mó-
sók feszítettsége csökken (42-4. ábra). Ha kísérleti kö- don ingerelik a y-efferens rostokat, az izomorsóból elve-
rülmények között csak az izom extrafusalis rostjaihoz zető Ia afferens axonokon azonos nyújtás mellett is fo-
menő Aa-rostokat ingerlik, és az izom összehúzódik, az kozódik az akciós potenciálok frekvenciája. H a viszont
Ia afferensekben az akciós potenciál frekvencia csökken, az Aa- és ')'-rostokat szimultán ingerelik, a kontrakció
vagy meg is szűnik. H a nem lenne semmilyen kisegít{) alatt az Ia rostokban nem csökken az akciós potenciálok
mechanizmus, az izomorsók az izom összehúzódása frekvenciája.
alatt nem érzékelnék az izom feszítettségét, pedig erre Az akaratlagos izomműködés során egyszerre akti-
az információra a motorikát koordináló idegrendszeri válódnak a 1notoros aktusért felelős Aa- és az izomorsó-
struktúráknak szükségük van. Az izomorsók azonban érzékenységet biztosító Ay-neuronok, ezzel az aktív
izon1-összehúzódás alatt is megbízhatóan tájékoztat- izom-összehúzódás alatt is biztosítják az izomorsók ér-
nak, mert érzékenységüket egy efferens neuromuscula- zékenységét. Az Ay- és Aa-aktivitás arányának fizioló-
ris mechanizmus fenntartja. giás vagy patológiás változása az érintett izom kontrak-
Az intrafusalis izomrostok kontraktilis elemei a há- cióerősségén.ek változását eredményezi („izomtónus", l.
rom rosttípus (a dinamikus, a statikus inagzsákrostok és lejjebb).
a magláncrostok) két szélső szakaszában helyezkednek

A B
Aa-motoros axon
1
1
t

, lntrafusalis rost
,, Nyújtás összehúzódás
Extrafusalis rost
, ,, 1
1 ,, ,
'' 1
''
___,.//
1 I
''
''

' (
\
1 11 111111111 AP
''
11
"'---- AP
\ ''
\
\ ''
\ ''
Afferens axon Afferens axon

~
Nyújtás

42-4. ábra
Az izomorsók feszítettségének csökkenése az extrafusalis rostok aktív összehúzódásakor
Kandel. E. R.. Schwartz, J. H. és Jessel, T. M. ( 199 1): Principles of Neural Science. 3. kiadás, Prentice-Hall lnternational Inc. London alapján]
A) Az izom extra- és intrafusalis rostjainak passzív nyújtására az izomorsók afferens axonjairól elvezetett akciós potenciálok frekvenciája nő
B) Az izom aktív összehúzódásakor a párhuzamosan kapcsolódó intrafusalis rostokra nehezedő terhelés együtt csökken az elvezetett akciós po-
tenciál frekvenciájával
AP: akciós potenciál
 42. fejezet • Az idegrendszer szomatomotoros működése 633

Az ínorsók működése belüli kollagénrostok köré tekerednek. Az extrafusalis

Az izmok aktív összehúzódásáról a Golgi-féle ínorsók
szolgáltatnak információt a központoknak (42-5. ábra).
Ezek a receptorok közel az izon1 és az ín határáh oz, az
ín kollagénrostjai között h elyezkednek el (1. a 42-2. áb-
rát is). A kb. l mm hosszúságú, tokkal körülvett képle-
tek - szemben az izomorsókkal - sorosan kapcsolódnak
az extrafusalis izomrostokhoz. Az Ib afferens axonok az
ínorsóba belépve elvesztik velőhüvelyüket, és az ínorsón
izomrostok megrövidülése meghúzza az ínorsón belüli
spirális lefutású kollagénrostokat, a köztük lévő axonok
deformálódnak, és azokban akciós potenciál sorozat ge-
nerálódik.
Az izomzatot beidegző axonok típusait a 42-1. táblá-
zat foglalja össze. Következetlenségnek tűnik, hogy az
afferen s axonokat a Lloyd- Hunt-, az cfferen seket pedig
az Erlanger- Gasser-osztályozás szerint említj ük, dc az
élettani és klinikai neurológiai szakkönyvekben ez így
honosodott m eg.

Extrafusalis izomrostok - - _
--
lb afferens axon
A gerincvelői reflexek
Minden mozgásban a végső efferensek a spinalis és agy-
törzsi O'..-motoneuronok, épségük minden fajta szoma-
tomotoros tevékenység feltétele. (Az agyidegek motoros
magvaiban lévő O'..-motoneuronok a spinalis O'..-motone-
uronokn ak felelnek meg.) Az O'..-motoneuro nok sérülése
az érin tett motoros egység funkciójának végleges meg-
szűnésével jár. Önálló „kezdeményező" szerepe azon-
ban a spinalis és agytörzsi motoneuronoknak nincs,
mozgást csak a periféria afferenseinek ingerülete (ref-
Axon ---- lexműködés) vagy magasabb agyi stru ktúrák (leszál ló
motoros pályák) hozhatnak létre.
Egyes motoros funkciók, mint pl. egyszeru reflexek
1 1
Kollagénrostok - - - 250µm vagy ritmikus mozgások intakt idegrendszer mellett is
rn----- gerincvelői szinten szerveződnek. A felsőbb szintek
I
gyakran meglévő spinalis mozgató mintázatokat akti-
42-5. ábra válnak, ezzel egyszerűsítik a motorika szervezését. A ge-
A Golgi-féle ínorsók szerkezete rincvelői integrációnak ugyanakkor arra is lehetősége

Schmidt. R. F.: Motor systems. ln: Schn1idt. R. F. és Thews. G. van , hogy felsőbb parancsokat módosítson, vagy aká r
( 1983): Human Physiology. Springer. Berlin alapján módosítva meg is akadályozza azok végrehajtását.

42-1. táblázat
Az iz omzat ot be idegző axonok é s funkcióik

Az axon t ípusa A beidegzett struktúra Funkció

Afferens rostok (Lloyd- Hunt-szerinti osztályozás)

la Intrafusalis izomrostok (valamennyi) Fázisos és statikus nyújtás
;

Ib lnorsók Az ín nyújtása;
aktív izom-összehúzódás
II I ntrafu salis izomrostok (statikus magzsák- és rnagláncrostok) Statikus nyújtás

Efferens rostok (E rlanger- Gasser-szen:nti osztályozás)

Ay Intrafusalis izomrostok Az érzékenység szervokontrollja
Aa Extrafusalis izomrostok Izom-összehúzódás
634 VI 1. rész • Idegrendszeri működések

A nyújtási (myotaticus) reflex A

Ingerlő
Hátsó gyöki , , áramkör
ganglion ', ,,
Az izom megnyú lását eredményező passzív feszítés (a ''
''
' ' ',
klasszikus példa a musculus quadriceps femo ris meg-
Gátló
nyújtása a ligamentum patellae megütésével) ugyane- la afferens axon , , interneuron
zen izom reflexes összehúzódására vezet: ez a nyújtási
vagy myotaticus reflex. Minthogy a reflexet kivá ltó affe-
GERINCVELŐ
rensek ugyanabból az izomból erednek, a reflexet prop-
rioceptív reflexnek (saját reflex) nevezzük. Az összehú-
zódáskor kialakuló aktív izomfeszülés mértéke arányos
a nyújtás mértékével. lzomorsó
A reflexet az izomorsók ingerülete váltja ki. Az izom
megnyújtása depolarizálja az izomorsók afferens
végződéseit, és a nyújtás mértékével arányos akciós po-
tenciál sorozatot generál az afferens idegroston.
- - Flexorizom
Az l a axonok a hátsó gyö kön keresztül lépnek a ge-
rincvelóóe, majd azo n belül elágazva több helyre is ad-
nak le ingerületet. Az clágazódások egy része közvetle-
nül kapcsolódik az érintett izom a -motoneuronjaihoz
(42-6. ábra, az említett példában m. quadriceps motone-
uronok); ezek az elágazások váltják ki a nyújtási refle-
xet. A reflexválasz késése a gerincvelőn belül kevesebb,
B ~
mint 1 ms. Abban az időben, amikor ezt először meg- EPSP
mérték, fedezték fel, hogy egyetlen synapticus áttcvődés
időtartama 0,5-0,9 ms. Ezen az alapon tételezték fel, --
hogy a nyújtási reflexben az afferens axon és az a-mo-
toneuron között csak egyetlen átcsatolódás, közbeikta-
tott synapsis van (monosynapticus reflex), a reflexet két
1

neuron közvetíti. A reflex szegmentális, minthogy az af- 1

1
Agonista a-motoneuron Antagonista a.-motoneuron
ferens axonok ugyanabban a szegmentumban lépnek be (extensor) (flexor)
a ge rincvelőbe, ahol a motoneuronok is elhelyezkedn ek.
Jellemző, hogy az izomorsók la afferens axonjai a 42-6. ábra
gerincvelőn belül kiterjedten szétágaznak, és ugyan- A monosynapticus reflexív (a myotaticus reflex pályája) és a
azon izom számos m otoneuronjával képeznek synapti- reciprok beidegzés (A) és az érintett motoneuronok membrán-
potenciáljának változása (B)
cus összeköttetést. Ezen kívül az la afferens kollateráli-
sok a szinergísta izmok (az ugyanarra az ízületre ható
többi extensorizom) motoneuronjaival is összeköttetést
létesítenek. Ez a divergencia jelensége, ami l ehe tőséget surae összehúzódása (Achilles-reflex), valamint a fel-
ad arra, hogy a nyújtási inger erősödésével egyre több karizmo k egyes reflexei. Az ínreflexek kiváltása ma is
motoros egység lépjen működésbe. nélkülözhetelen része az általános orvosi/neurológiai
A myotaticus reflex lényeges szerepet játszik az izom vizsgálatoknak. Hiányuk a reflex pályájának megszaka-
hosszának állandóan tartásában. dását jelenti, az esetek többségében a hátsó gyöki affe-
rensek folytonossága sérül.
I'

lnreflexek. A ligamentum patellaera (a m. quadriceps

femoris inára) 1nért kisebb ütés rövid időre megnyújtja
az izmot, a nyújtás va lamennyi izornorsóra szinkroni-
záltan hat. A válaszul jelentkező rövid reflexes szinkro-
nizált izom-összehúzódás, amelyet patellareflex, más
néven térdínreflex
„
néven ismerünk, az ínreflexek sorába
tartozik. lnreflexek mindazon izmokban kivál thatók,
amelyekben
„
az izom az ínra mért ütéssel megnyújtható.
lgy váltható ki az Achilles-ínra mért ütéssel a m. triceps
Izomtónus. „lzomtónus"-on a klinikai neurofizioló-
gia az izmok (elsősorban a végtagizrnok) összehúzottsá-
gi állapotát, azaz a passzív mozgatással szembeni ellen-
állását érti. A neurofiziológia fogalmai szerint az izom-
tónust az izomból nyugalom ban - az akaratlagos moz-
gások kiküszöbölésével - elvezetett elektromos aktivitás
(az extracellulárisan elvezetett akciós potenciálok frek-
venciája) jellemzi. Az izomtón ust az elektromiográfia

módszerével, az izomba szúrt elvezető tűelektródokkal
vizsgálják. (A két definició azonos fogal mat takar.)
Az izomtónus az izmot beidegző CX.-motoneuronok
váltakozó aktivitása következtében jön létre, az egyes
motoros egységek aszinkróo kerülnek ingerületbe: az
CX.-motoneuronok kisüléseit az izomorsókból származó
afferens impulzusok hozzák létre. Az izomtónus tehát
aszinkrón módon kiváltódó nyújtási reflexek sorozata.
Reciprok beidegzés. Az extensor- (,,agonista") iz.-
mokban kiváltott myotaticus reflex az azonos ízületben
antagonistakénL muködő flexorizmok ellazulásához ve-
zet. A flexorizmok ellazulása az őket beidegző gerinc-
velői a -motoneuronok gátlása következtében jön létre:
ez a reciprok beidegzés jellegzetes példája. A gátlást az
„agonista" (azaz extensor) izom izomorsó-afferensei-
nek kisülései váltják ki. A jelenséget a spinalis a-moto-
neuronokból intracellulárisan elvezetett potenciálok
magyarázzák: az extensorizom nyújtása alatt a flexor-
izom a -motoneuronjain IPSP lép fel (l. a 42-6. ábrát), a
flexorizom addigi tónusa az a-motoneuronok hiperpo-
larizációja következtében csökken.
A monosynapticus nyújtási reflex és az antagonista
izmokon l étrejövő reflexes ellazulás közötti jelentős kü-
lönbség, h ogy ez utóbbi reflex pályája három neuront
vesz igénybe, az izomorsóból jövő afferens neuron és az
antagonista (flexor) izom spinaJis a-motoneuronja kö-
zé egy gátló intcrneuron is kapcsolódik. Voltaképpen ez
is a divergencia egy további példája: az la afferens axon
nemcsak az agonista motoneuronokhoz (nyújtási ref-
lex) , hanem az antagonista CX.-motoneuronokat gátlóan
beidegző interneuronokhoz is ad synapsist: ezt az inter-
neuront egyébként la interneuronnak is nevezik.
Az előzőeket összegezve, az elágazó la afferensek
közvetlen synapticus kapcsolatban állnak az agonista, és
közvetett kapcsolatban az antagonista izmok a-moto-
neuronjaival. Az la afferens agonista és antagonista mo-
toneuronol{kal való központi összeköttetéseinel{ összes-
ségét szokás myotaticus. egységként említeni. A myotati-
cus egységben való szerveződés teszi lehetővé az agonis-
ta és az antago nista izmok koordinált működését. A
myotaticus egység részben szegmentális, részben azon-
ban interszegmentális kiterjedésű. A myotaticus egység-
hez a Golgi-féle ínorsókból, továbbá az izmok 11 típusú
(szekunder) afferenseiből is érkezik ingerület.
A kizárólag spinal is szerveződésű motoros működé­
sekre (amelyeket csak kísérleti körülmények között vagy
sérüléséket követően látunk) jellemző a kötelező recip-
rok beidegzés. Az intakt szervezetben nemritkán szük-
séges, hogy egy adott ízületet mozgató valamennyi (ex-
tensor- és flexor-) izom együttesen összehúzódva (azaz
a reciprok beidegzést kikapcsolva) fixálja egy adott hely-
•
42. fejezet • Az idegrendszer szomatomotoros működése 635 m...
...
zetben a végtagot. Az agonista és az antagonista iz mok
együttes kontrakcióját azonban csal{ a magasabb moto-
ros centrumok bekapcsolódásával lehet létrehozni,
minthogy a gerincvelő önmagában képtelen a reciprok
beidegzés elnyomására.
Az ínorsóból kiinduló reflex
Az ínorsóból kiinduló Ib típusú afferensek gátló inter-
neuronok közvetítésével kapcsolódnak a saját izmot el-
látó motoneuronokhoz. lngerületük tehát gátolja az
adott izom összehúzódását. Ingerületük mind az izom
és a hozzá tartozó ín passzív megnyújtásával, mind az
izom aktív kontrakciójával kiváltható, bár fiziológiás
körülmények között főként izom-összehúzódáskor akti-
válódnak. Az ínorsóból kiinduló reflex az izomfeszülés
állandóan tartásában játszik alapvető szerepet.
A flexorreflex
A végtagok bőrének erőteljes mechanikai ingerlése (csí-
pés, szú rás) az ingerelt végtagnak a behatástól való eltá-
volítását, a végtag behajlítását eredményezi (flexorref-
lex). Minthogy a reflexet kiváltó inger ártalmas (fájdal-
mas), és az ingerelt receptorok a nociceptorok (1. a 38.
fejezetet), ezek a reflexek a nociceptív reflexek sorába
tartoznak. A test egyes régióiban (pl. a hasfalon) a bőrön
alkalmazott erőteljes - bár nem feltétlenül fájdalmas -
inger az ingerelt terület alatti izmok reflexes összehúzó-
dását váltja ki. Minthogy külső ingerléssel válthatók ki,
ezek a reflexek exteroceptív reflexek.
A flexorreflexek átcsatolódásj helye a geri ncvelő. A
receptorok főként a bőrben (de az izmokban és az ízü-
letekben is) helyezkednek el, az afferens axonok a noci-
ceptorokból indulnak ki. A reflexválasznak több össze-
tevője van. Az ingerelt oldalon a flexorizmok csoportja
összehúzódik, az extensor-izomcsoport ellazul. A recip-
rok beidegzés tehát ebben a reflextípusban is érvényesül.
A flexiós mozgás mértéke, azaz az ingerületbe került
motoros egységek száma az ártalmas inger intenzitásá-
tól függ. A primer afferens axonok mind a flexor, mind
az extensor a-motoneuronokat többszöri átcsatolódás
után érik el, a reflex polysynapticus (42-7. ábra).
A nociceptív ingerléssel kiváltott reflex egy további
összetevője az ellenoldali végtagban jelentkezik: ebben
az extensorizmok összehúzódnal{ és a flexorok ellazul-
nak. Ezt az összetevőt keresztezett extensorreflexként
ismerjük. Ennek jelentősége abban áll, hogy miközben
a „fenyegetett" végtag eltávolodik az ártalmas ingertől,
az ellenoldali végtag megtámasztja a törzset.
636 VII. rész • Idegrendszeri működések

Gátló leszálló pálya

1
1
1
1

Agykérgi mozgató pálya - - - - _____ _ '

,
Extensor , , , "'
a-motoneuron - _
cx-motoneuron /'
, ','Ingerlő
\ interneuron
'
t i Flexor cx-motoneuron

Aö-axon
Extensorizom cx-motoneuron
,
_____ Flexorizom ,, I '
,, ,'
1

't
la afferens axon
, ,, ' 1
,
,, ' t

,, la gátló
a-motoneuron lnterneuron

42-8. ábra
A gerincvelői gátló interneuronokon végződő axonok vázlata
- - - - B"orreceptor
./ \/VV\

42-7. ábra
A polysynapticus reflexek átcsatolódásának vázlata (nociceptív
flexorreflex)
Az érintett a-n1otoneuronok a gerincvelő különböző
szegmentumaiban helyezkednek el, a nociceptív refle-
xek interszegmentális·ak.
A „végső közös pá!Ya"
A gerincvelői és agytörzsi a-motoneronokra a spinalis
afferenseken kívül számos szegmentális, valamint ma-
gasabb idegközpontban elhelyezkedő neuron axonja is
konvergál; mindezek hatásának eredője határozza meg
a motoneuron végső aktivitását.
la interneuronok. Azok a már említett gátló interne-
uronok, ainelyekkel az l a afferensek elágazásai létesíte-
nek synapticus kapcsolatot, felsóob idegrendszeri szin-
tekből is kapnak bcidegzést. Az agykéregből az agonista
izmok a-motoneuronjaihoz érkező leszálló axonok kol-
laterálisokat adnak azokhoz az l a interneuronokhoz,
amelyek az antagonista izmok a-motoneuronjaihoz
mennek (42-8. ábra) . A reciprok beidegzés a magasabb
agykérgi szintről kiinduló mozgások szervezésének is
része. Az la interneuronoknak azonban további szerepe
is van, amelyet gátlásoldásnak nevezünk: ezeken a gát-
ló l a interneuronokon leszálló gátló pályák is végződ­
nek, és az Ia interneuronok gátlásával felszabadítják a
gátolt állapotból az a-motoneuronokat (azaz valójában
facilitáló hatásúak) . E z történik, ha az agonista és az an-
tagonista izmokat egy időben kell működtetni, és ehhez
a reciprok innervációt ki kell kapcsolni. Ez a követel-
mény érvényesül pl. azokban a testtartási reakciókban,
amelyek során a végtagok merev oszlopokká válnak.
Renshaw-interneuronok. A RENSHAW által 1941-
ben leírt, majd róla elnevezett gátló interneuronok
(Renshaw-interneuronok vagy Rensha-vv-sejtek) helyi
neuronalis körök részei, és összetett gátló funkciójuk
van. A Renshaw-sejthez érkező egyik „bemenet" az a -
motoneuron egy kollaterálisa, és a Renshaw-sejt axonja
ugyanazon a-motoneuronon végződve annak funkció-
ját közvetlenül gátolja (42-9. ábra). Ezzel a visszacsatolt
körrel a Renshaw-sejt csökkenti az a-motoneuron akti-
vitását: ezt visszakanyarodó vagy Renshaw-gátlásnak
nevezzük. A Renshaw-sejtek további szerepe az a-mo-
toneuronok supraspinalis modulálása: az agytörzsből
leszálló gátló és aktiváló pályák érik el a Renshaw-sejte-
ket, és ezek végül is az a-motoneuronon vagy gátlásol-
dást, vagy gátlást hoznak létre.
lb interneuronok. A harmadik típusú gátló spinalis
interneuron az Ib interneuron, amely nevét a hozzá ér-
kező Ib primer afferens rostokról kapta (ezek a Golgi-fé-
le ínorsók ingerületét szállítják a gerincveló'be) . A pri-
mer Ib afferensek meUett ezeken az interneuronokon
még ízületi és borafferensek axonjai, továbbá supraspi-
nalis leszálló pályák is végződnek. Mai felfogásunk sze-

Agytörzsi Agytörzsi
aktiváló axon gátló axon
~enshaw-sejt
,
, , Gátló interneuron
' ' \ képező testtartásban játszik szerepet - bilateralis szabá-
,
' .
'
Agon1sta e_____ -
, a-motoneuron
Visszakanyarodó
kol laterális
42-9. ábra
A Renshaw-sejt kapcsolatai
rint ezek az interneuronok szabályozzák a mozdulat
alatt az izomkontrakció erejét, teszik lehetővé a tapintó
mozdulatok alatt a „felderítő" mozdulat pontosságát, a
gyengéd érintést.
A lesz álló pályák hatása. A spinalis a-motoneuro-
nokhoz a spinalis afferensek és interneuronok mellett a
központi idegrendszer felsőbb szintjeiből származó (ún.
„leszálló") supraspinalis beidegzés is érkezik. A leszálló
impulzusok vagy aktiválóak (excitálóak), fokozzák az
izomtónust, kezdeményezik vagy facilitálják a mozgá-
sokat, vagy pedig gátlóak, csökkentik az izomtónus~, fé-
kezik a mozgásokat. Ezen túlmenően a leszálló pályák
egy része y-motoneuronokon végződik, azok aktivitását
fokozza vagy gátolja, és így az izomorsó érzékenységén
keresztül változtatja az a-motoneuronra befutó spinalis
afferentációt.
Lefutása során valamennyi hosszú leszálló pálya
bárhol sérülhet. J. Hughlings JACKSON a sérülések
következtében fellépő tüneteket két csoportba osztotta.
A negatív tünetek'funkcióhiányt és/vagy izomgyengesé-
get jelentenek; ezeket a tüneteket az a-motoneuronok-
hoz közvetlenül, vagy interneuronokon keresztül ér-
kező pályák sérülése okozza. A tünetek másik csoportját
„felszabadulási jelenség" (release phenomenon), nor-
málisan gátolt működések megjelenése vagy felerősödé­
se jellemzi. Ezek megnyilvánulhatnak akár az izomtó-
nus fokozódásában; akár a sérülést megelőzően elnyo-
mott reflexek"aktiválódásában (kóros reflexek, 1. a neu-
rológiai tankönyveket).
Szomatotópia. A gerincvelői motoneuronok szoma-
totópiás elrendeződésűek, azaz a proximalisabban elhe-
42. fejezet 11 Az. idegrendszer szomatomotoros működése 637
lyezkedő izmok motoneuronjai („motoros magok") a
mellső szarvban medialisan, a distalisabb izmok moto-
neuronjai lateralisabban helyezkednek el. A test tenge-
lyében (axiálisan) futó nyaki és hátizmok motoneuron-
jai mind a cervicalis, mind a thoracalis szakaszán a
mellső szarv legmedialisabb részét foglalják el. Ennek
az elrendezésnek eredményeként az ingerületeket el-
osztó helyi interneuronok mindkét oldalon elérik a mo-
/
toneuronokat (bilateralis helyi hálózat). Igya törzs axi-
ális izomzata - amely a minden más mozgás hátterét
Antagonista lyozású. A váll- és medenceöv motoneuronjai az alsó
a-motoneuron
cervicalis és a lumbosacralis szegmentumokban a late-
ralis mellső szarv medialisabb részén, a distalisabb iz-
moké pedig egészen lateralisan helyezkednek el. A vég-
tagok distalis izomzatát a helyi interneuronhálózat
főként azonos oldalon (ipsilateralisan) éri el. A proxi-
malis-distalis elrendeződés mellett a gerincvelóóen a
flexor- és az extensorizmok motoneuronjai is elkülönül-
nek: a flexorizmok motoneuronjai dorsalisabban, az ex-
tensoroké pedig ventralisabban vannak.
A testtartási reflexek
Intakt szervezetben minden akaratlagos vagy reflexes
mozgás a testtartásnak megfelelő izomtónus hátterében
zajlik. A mozgások folyamán - az egyensúly megőrzé­
sének érdekében - a legkülönbözőbb izomcsoportok
testtartási tónusa is változhat.
Az izomzat kettős motoros szabályozását a „támasz-
tó" motorika és a „célra irányuló" motorika párhuzamos
működése jellemzi. A tónus megfelelő átrendezésének
hiányában a mozdulat kezdetén felborulhat az egyen-
súly, a megmozduló ember vagy állat elesik. Ezért az
izomtónust a motoros kéreg a tervezett mozgásnak
megfelelően alakítja. Erre egy jell emző példa, hogy ha
egy macska egyik mellső lábával nyúl valamiért, az el-
lenkező oldali mellső és az azonos oldali hátsó végtag-
ban megnő a feszítő izmok tónusa. Ugyanez a koordi-
nált tónusváltozás jön létre akkor is, ha a mellső végtag-
nak megfelelő agyl{érgi motoros mezőt elektromosan
ingerlik.
Bármely testhelyzet csak látszólagosan mozdulatlan,
minthogy - pontosabb megfigyeléssel - apró „ide-oda"
helyzetingadozások (álló helyzetben kisebb eltérések a
függőleges helyzettől) figyelhetők meg. Az ingadozások
az addig tónusban lévő izomcsoportok kisebb ellazulá-
sával kezdődnek, amelyet a tónus újbóli növekedése túl-
kompenzál; a „mozdulatlanság" valójában az izomtó-
nus állandóan ismétlődő növekedésének-csökkenésének
váltakozása.
638 VII. rész • Idegrendszeri működések
A gerincvelő szerepe
Az izomtónus alapja a monosynapticus nyújtási (myo-
taticus) reflex (l. fent) . A reflexív megszakítása - akár
helyi érzéstelenítéssel időlegesen, akár a hátsó gyöki af-
ferensek átvágásával véglegesen - az izomtónus meg-
szűnésével jár.
Intakt idegrendszerű emlős fajokban - kevés kivétel-
lel - az izomtónus az antigravitációs izmokban, az axi-
ális törzsizomzatban, továbbá a végtagok extensorizma-
iban nagyobb mértékű, mint a flexorizomzatban. Bár a
tartási tónus alapja a spinalis myotaticus reflex, a nor-
mális. testtartási tónus supraspinalisan integrálódik. A
gerincvelő harántlaesiója után, spinalis állapotban, az
izomtónus csak kismértékű: a végtagok flexorizmaiban
valamivel kifejezettebb, mint az extensorizmokban.
A nyugalmi izomtónus egyenlőtlen elosztása legalsó
szinten azokból az agytörzsi struktúrákból ered, ame-
lyek facilitálják a spinalis myotaticus reflexet; ezen mű­
ködésüket a felsőbb szintek ellensúlyozzák. Ez az ellen-
súlyozás nagymértékben függ a faj filogenetikai fejlett-
ségétől. Az agytörzsi mechaniz1nusokat „ellenőrző"
főbb központi idegrendszeri struktúrák a kisagy és a
nagyagykéreg. A testtartást szabályozó pályák sérülése -
a laesio helyétől függően - vagy a tónus fokozódásához
(rigiditas), vagy annak csökkenéséhez vezet.
Az agytörzs szerepe
Az antigravitációs izmok domináló tónusa két, bilatera-
lis agytörzsi neuroncsoport működésére vezethető visz-
sza. Az egyik ezek közül a Deiters-mag, a másik neu-
roncsoport, a hídbeli formatio reticularis ennél jóval ki-
terjedtebb. Az efferens axonok a vestibulospinalis, ill. a
medialis reticulospinalis pályán keresztül jutnak le a ge-
rincvelő mellső szarvában elhelyezkedő motoneuronok-
hoz, amelyek az axiális izmokat és a végtagok extensor-
izmait idegzik be.
A facilitálás mechanizmusát először macskákban
vizsgálták. Ebben a fajban mindkét említett neuroncso-
port facilitálja az antigravitációs izmokhoz menő a- és
y-motoneuronokat, ezzel fokozza a nyújtásra bekövet-
kező refle:Xválaszt. Minthogy a y-motoneuronok együtt
aktiválódnak az a-motoneuronokkal, az extrafusalis
rostok összehúzódása nem tehermentesíti az izomorsók
intrafusalis rostjait, a belőlük kiinduló afferensek to-
vábbra is jeleznek.
Valószínűleg része a normális tónusszabályozási
mechanizmusnak a formatio reticularis nyúltvelői része
is, ahonnan a lateralis reticulospinalis pályán keresztül
közvetlen tónusos gá~ló impulzusok érik eJ a végtagex-
tensorok. és az axiális törzsizomzat gerincvelői motone-
u ronjait. Hatásuk azonban önmagában nem elegendő a
D eiters-magból és a formatio reticularis magasabb ré-
szeiből eredő facilitáció ellensúlyozására.
Az agytörzs feletti strul<túrák szerepe
A Deiters-mag és a hídbeli formatio reticularis ellensú-
lyozás nélküli facilitáló működése - a fajtól függően -
egyes izomcsoportok tónusának jelentős fokozódásával
jár. A testt~rtási izomtónus 1{eletkezéséről jelenleg val-
lott nézeteink nagy részben azokra a megfigyelésekre
alapozódnak, amelyekben - négylábúakban - a gátló
pályák sérülése/sértése túlzott facilitálásban, fokozott
extensortónusban nyilvánult meg.
Négylábú kísérleti állatokban a neuraxisnak a Dei-
ters-mag és a nucleus ruber közötti átmetszése („dece-
rebratio") néhány n1ásodperc múlva az izomtónus jel-
legzetes változásához vezet. (Ez a beavatkozás az állat
eszméletlenségével jár, csak reflexmozgásokat végez.)
Mind a négy végtag extensorizmaiban, továbbá az anti-
gravitációs törzsizmokban hataltnas mértékben fokozó-
dik a tónus, olyannyira, hogy a kétoldalt megtámasztott
állat megáll a négy végtagján. Az állapotot Sherrington
decerebratiós rig-iditasnak nevezte.
Subprimata emlősökben a rubrospinalis pálya a leg-
fontosabb agytörzsi facilitálást ellensúlyozó tényező.
Ezzel szemben emberben az agytörzsi facilitálást
elsősorban az agykéreg eilensúlyozza, ezért a kiterjedt
agykérgi sérülések. fokozott izomtónushoz, az ún. de-
corticatiós rigiditashoz vezetnek. A subprimatákon
megfigyeltek.tői eltérően, decorticatión átesett emberben
az alsó végtag extensorainak. fokozott tónusa mellett a
felső végtag flexorizomzatának megnövekedett tónusa
dominál. A rubrospinalis pálya emberben is gátolja az
agytörzsi facilitáló neuroncsoportok hatását, azonban ez
a pálya nem terjed túl a cervicalis szegmentumokon.
Decorticált állapotban a megtartott rubrospinalis be-
idegzés képes a felső végtagokban a Deiters-1nag és a
pontin formatio reticularis facilitáló hatását gátolni, így
ezekben nem alakul ki az extensortónus túlsúlya (sőt,
inkább a flexortónus fokozott). Az alsó végtagokra
azonban már nem terjed ki a hatása, és a corticalis gát-
lás hiányában akadálytalanul érvényesül az agytörzsi
extensor túlsúly.

A testtartási reflexek receptorai
A fe jnek a geri ncoszlop vonalához viszonyított helyzete,
valamint az egyes végtagok izomtónusa álló testhelyzet-
ben a fajra jellemző. Emberben a fej egyenes vonalú
folytatását képezi a gerincoszlopnak (teljesen függőle­
ges tengely). Ez a fejhelyzet a nyakizmok meghatáro-
zott fokú tónusának következménye: a nyakizmok tó-
nusa ellensúlyozza a gravitáció hatását. A nyakizmok
tónusát proprioceptív és vestibularis reflexek tartják
fent; a tónust az aktív n1ozgások, passzív mozgatások és
a fej helyzete módosítják.
Egyes reflexek afferensei a vestibularis otolith
szervből (a fej térbeli helyzetét jelző receptorok, 1. a 40.
fejezetet) indulnak ki, és közvetlenül hatnak a nyakiz-
mok spinalis motoneuronjaira (hacsak a motoros kéreg
ezeket a reflexeket nem függeszti fel). A reflexek egy-
mást követő sorozata korrigálja a fej helyzetében bekö-
vetkezett változásokat. A fej helyzetének a gerincoszlop
vonalához viszonyított eltéréseit a nyaki propriocepto-
rok, közöttük a n yakizmok izomorsói, az ínorsók és a
felső csigolyák ízületi receptorai érzékelik. A nyakizmok
izomorsóiból kiinduló afferensek - éles ellentétben a
legtöbb izomorsó-afferenssel - nem monosynapticus
nyújtási reflexeket közvetítenek, hanem interneuronok-
hoz csatlakoznak, amelyeken a „vestibularis magokból
származó axonok is végződnek". Igy a nyakizmok tónu-
sát a vestibularis és a nyaki afferensek közösen határoz-
zák meg: a korrekciós reflexek a vestibularis érzék.-
szervből és a nyaki receptorokból együttesen indulnak
ki. Mindkét említett receptorzóna afferensei a végtagok
izomtónusának
„
beállításában is szerepelnek
Ujszülöttekben egyes nyaki afferensek sztereotip
végtagmozgásokat váltanak ki, így pl. a fej jobbra fordí-
tására a jobb felső és alsó végtag extensióba, az ellenkező
oldali felső és alsó végtag flexióba kerül. Később az élet
folyamán ez a reakció intakt neuraxis mellett már nem
mutatható ki. IZiterjedt agyi sérüléseket követően azon-
ban az újszülöttkorihoz hasonló- ebben az esetben már
kóros - reflexek válthatók ki, és diagnosztikai jelként
használhatók.
Tanult mechanizmusok szerepe
A testtartás alapjául szolgáló eddig ismertetett mecha-
nizmusok mind veleszületett, sztereotip lefolyású ref-
lexmozgások, amelyekben nem szerepelnek tanult ele-
mek. Ezek a reflexek alkalmasak egy nagyjából mozdu-
latlan szervezet egyensúlyának a gravitációs erőkkel
szembeni megtartására. A szervezet azonban rendsze-
resen végez mozgásokat, amelyek veszélyeztetik egyen-
42. fejezet • Az idegrendszer szomatomotoros működése 639
súlyát, és a tartási tónus folyamatos változtatását kíván-
ják meg.
A mozgások közben új, későn észlelt tényezők - pl.
járás közben talajegyenetlenségek - fenyegetik az
egyensúlyt. A testtartási reakciók egy része az egyensúly
elvesztését követően korrigálja a testtartást (visszacsa-
tolt, „feed-back" tartási reakciók). Ezeket a reakciókat a
különböző ismertetett szenzoros afferensek (proprio-
ceptorok, ínorsók, ízületi receptorok) aktiválják. A test-
tartási reakciók másik része előre felméri a testtartás
megőrzéséhez szükséges korrekciókat, és az izommű ­
ködést már ennek megfelelően állítja be („előre ható",
„anticipáló" vagy „feed-forward" reakciók, amelyeket
helyenként prediktív funkcióknak is neveznek). Ezek a
reakciók előre jelzik az egyensúlyban bekövetkező vál-
tozásokat, és felkészítenek az egyensúly várható kibille-
nésére. Mindkét idegrendszeri szabályozásra j ell emző,
hogy bár sztereotípiákra, agytörzsi és gerincvelői me-
chanizmusokra épül, sok benne a tanult, begyakorolt
elem, amelyek a késóobiekben automatikussá válnak. A
tanult reakciók neuronalis kapcsolása már főként az
agykéregben és a kisagyban van. A reakciók kialakulásá-
ban a bőrreceptorok és főként a látási receptorok felől ér-
kező információk is jelentős szerepet játszanak.
Olyan akaratlagos mozgások során, amelyek várha-
tóan erőkifejtést igényelnek, és ezzd az egyensúlyt befo-
lyásolják (pl. nehéz súly emelése), elsőként a testtartás
stabilizálódik („testtartási készenlét"), és az akaratlagos
mozgás csak ezt követően kezdődik meg. Embereken
végzett vizsgálatokban, amelyeket elektromiográfiával
kombináltak, súlyt kellett emelni; az alsó végtag testtar-
tásban szere plő izmai megkezdték az összehúzódást,
még mielőtt a súly emelése a felső végtagokkal megin-
dult volna. Ezek szerint az akaratlagos izom-összehú-
zódás késést szenved, amíg a „testtartási készenlét" nem
következik be. Ezek a testtartási reakciók az agykéreg-
ben szabályozódnak, a bennük szereplő pályák, és ezért
a latenciaidő viszonylag rövidek.
Az akaratlagos mozgások
,
szervezese
A gerincvelői és agytörzsi szervezésű motoros m uködé-
sek jelentős része hátteret biztosít az akaratlagos mozgá-
sok számára, amelyek szervezésében az agykéreg, a kis-
agy, valamint a bazális ganglionok játszanak központi
szerepet.
A mai napig az agytörzsi és a gerincvelői motoros
működ ésekről többé-kevésbé koherens kép alakult ki,
bár valószínűleg n1ég további részletek adódnak ehhez a
640 VII. rész • Idegrendszeri működések
képhez. A motoros működések felsőbb idegrendszeri
szerveződéséről az elmúlt 130 évben egy sor tényt is-
~
mertünk meg. Igy tudjuk, hogy az akaratlagos mozgá-
sokhoz mely idegrendszeri területek épsége szükséges,
és mely neuron okban jelenik meg elektromos aktivitás
egyes akaratlagos mozgások során. Az akaratlagos moz-
gások szerveződésének teljes megismeréséhez azonban
még sok további ismeretre van szükség. A neurofizioló-
gia ezen területén ma is érvényes a Sherrington-tanít-
vány David WITTERJDGE, a kitűnő elektrofiziológus
aforizmája: „a fiziológia = anatómia + go ndolat"
(Plzysiology equals anato1ny plus thouglzt).
A szomatomotoros kéreg működése
A primer motoros area. Emberben (és majmokban)
az agykéreg szomatomotoros areái a frontalis lebenyben
a sulcus centralis e lőtt, a gyrus praecenu·alisban helyez-
ked nek el . (Már Ferriernck 1875-ben majmokon végzett
kísérleteiben fel tűnt) hogy erős elektromos ingerekkel
más agykérgi területek felől is ki lehetett mozgásokat
váltani, de azokat a területeket, amel yekről csak nagy
intenzitású elektromos ingerek váltanak ki motoros vá-
laszt, nem nevezzük szomatomotoros areáknak.) Köz-
vetlenül a sulcus centralis előtt helyezkedik el a prae-
centralis gyrus: er111ek en yhe elektromos ingerlése az el-
lenkező oldali testfél egyes izmainak összehúzódását
váltja ki. Ez a terület a primer szomatomotoros area, a
Brodmann-féle citoarchitektoniai felosztás szerinti 4-es
areának felel meg. (Az agykéreg citoarchitckto niai fel-
osztá.sát és a Brodmann-féle mezőket illetően 1. a 37. fe-
jezetet, továbbá a n euroanatómiai könyveket.)
A primer motoros areában a test egyes izmai szoma-
totópiásan rendezett m ódon képeződnek le: az anató-
miai közelségben lévő izmok reprezentációja egymás
mellett helyezkedik el. Ez alól csak kevés kivétel van. Az
elektromos ingerl és alapján felvett „térkép", a „motoros
homunculus" (Pcnfield kifejezése) mutatja az egyes iz-
mok kérgi reprezentációját (42 -10. ábra). Legmediali-
sabban a lábizmok reprezentációja helyezkedi k el, leg-
lateralisabban pedig az arc izmaié: mintha a homuncu-
lus lábával beakasztva, fejjel lefelé feküdne a corptts cal-
losum felett a gyrus praccentralison. A corti calis neuro-
nok száma (az izmok reprezentációjának mérete) nem
az izom méretével, hanem az általa végzett mozgás dif-
/
fere nciáltságával („ftnom ságával") arányos. Igy az iz-
mok közül méretéhez képest aránytalanul nagy repre-
zentációja van a kéz, az arc és a n yelv izmainak. A terü-
let körülírt sérüléseit az érintett izom(csoport) gyenge-
sége vagy funkcióvesztése követi.
\..r
(;
Állkapocs
11~.
~
';1
: ..
·.··
~ <.;.:·„.
... ·'
42 10. ábra
Az agy keresztmetszetére vetített „motoros homunculus" Pen-
field és Rasmussen nyomán
Penfield. W és Rasrnussen. T. ( 1950): The Cerebral Corlex oí Man
A Clinical Study of Localization and Function. The MacMillan Corn-
pany. New York alapján
A prim er szomatomoto ros area neuronjai adják a
legfontosabb mozgatópálya, a corticospinalis pálya
(tractus corticospinalis) axonjain ak kb. a felét.
Bizonyos mozgások elvégzésére betanított m ajmok-
ban a mozgásokkal együtt a prim er motoros kéreg neu-
ronjaiban elektromos aktivitást lehet regisztrálni. A ne-
uro naktivitás megelőzi az izmok összehúzódását: ez
bizonyítja, hogy a primer motoros kéreg valóban része
az akaratlagos mozgások kivitelezésének. Ha a feladatot
nagyobb ellenállással szem ben kellett végrehajtani, a
neuronok aktivitása az izomerővel párh uzamosan foko-
zódott.
A praemotoros area (nem primer motoros ké-
reg). A mozgások corticalis szervezése több fázisba n
megy végbe. A primer szomatomotoros kéreg felelős a de
facto kivitelezett m ozgás végső fázisáért. E zt azonban -
különösen komplikáltabb mozgások esetén - elokészíté)
fázisok előzik meg, amelyekben az egyén felismeri a fel-
adatot, és tervet készít a kitűzött feladathoz szükséges
egyes m ozdulatok.sorrendjére. Ezek az előkészítő funk-
ciók. integrálódnak a primer szomatomotoros area előtt
(rostralisan) elhelyezkedő Brodmann-féle 6-os area két
részében (42-11. ábra) . A két areát közös néven praemo-
toros areákként szokás említeni. (A praemotoros areákat
újabban nen1 primer motoros kéregnek is nevezik.) A
nem primer motoros kéreg fun kcionálisan két különál-

Szupplementer1 motoros area
1 Primer
„ motoros area
Praemotoros area \ „
---------.. /
/
42-1 1. ábra
Az emberi frontalis kéreg motoros mezői
ló részből, a valódi praemotoros areából (true premotor
area, PMA) és a szupplementer motoros arcából (SMA)
áll. Jelentőségüket tükrözi, ha emberben és majomban
összehasonlítjuk méretüket: a nem primer motoros ké-
reg emberben (a testtö meghez viszonyítva) mintegy hat-
szo rosa a majoménak, viszont a majom és az ember pri-
mer motoros areái nagyjából testtömegük.kel arányosak.
I<.ísérleti körülmények között a nem prin1er 111otoros
kéreg elektromos ingerlése is mozgásokat vált ki, de ez
nagyobb ingcrintenzitást igényel. Az ingerlési kísérletek
szerint mind a PMA, mind az SMA külön-külön szo-
matotópiásan rendezett.
A nem primer motoros kéreg szerepét a mozgások
előkészítési fázisában alátámasztja, hogy- kísérleti álla-
tokban - az onnan elvezetett potenciálok mindig m eg-
előzik a tanult mozgás tényleges kivitelezését. Az időbe­
li eltolódás n éhány száz milliszekundum lehet.
A n em primer motoros kéregből eredő axonok vagy
a corticospinalis pálya részét képezik, vagy a primer mo-
toros arcában végződnek. A primer szomatomotoros
area sérüléseit követően a nem primer motoros kéreg
elektromos ingerlésével egyes mozgások kiválthatók, dc
az ujjak mozgásai már nem: a nem primer motoros ké-
reg az ujjak hajlító izmait a primer szomatomotoros
areán keresztül idegzi be.
A nem primer motoros kéreg sérülései után az össze-
tett mozgások kivitelezése lehetetlen, vagy legalábbis
súlyosan zavarttá válik. Emberben ezt az állapotot apra-
xiának nevezzük: az izmok n em bénultak, erejük nem
gyengült, és egyszerűbb mozgások (pl. az ujjak behajlí-
tása) könnyen kivitelezhetők, de összetettebb mozgá-
sokra (pl. fésülködésre) a beteg képtelen.
„
Szuppte1nenter niotoros area (SMA) . Elettani jelentőségé-
re először embereken végzett vizsgálatok mutattak rá,
amelyekben különböző motoros feladatok telj esítése
42. fejezet • Az idegrendszer szomatomotoros működése 641
közben nem invazív módon mérték az agykéreg körül-
írt részeinek véráramlás-változását. Egyszerű feladatok
teljesítése közben a véráramlás az ellenkező oldali pri-
mer motoros areában, valamint a szomatoszenzoros
cortexhen fokozódott. Ö sszetettebb fel adatok megoldása
közben a véráramlás a szupplemeter motoros areában is
növekedett. Ha a vizsgált személynek nem kellett
tevőlegesen végrehajtania a feladatot, csak megterveznie
az egyes szükséges mozdulatokat, akk:or egyedül a
szupplemeter 1notoros areában növekedett a vérára1nlás.
Az SMA majmokban végzett kísérletes sértését kö-
vetően az állatol~nem képesek többé összetett, két kezü-
ket igénylő feladatokat elvégezni, továbbá kezük külön-
böző ujjainak mozgásait összerendezni.
Az SMA valószínűleg szerepel az aktuális motoros
cselekvés és az ehhez szükséges testtartási háttér össze-
rendezésében is.
A (vatód1) praeniotoros area (PMA). A PMA a primer
motoros areától rostralisan, az SMA-tól lateralisan fog-
lal helyet (l. a 42-11. ábrát): a PMA a Brodmann 6aa és
6a~ areának felel meg.
Minthogy a PMA-axonok nagy része az agytörzsbe,
illetve a gerincvelőbe projiciál, feltételezzük, hogy a
PMA a motoros reakciók kezdeti szakaszában játszil(
szerepet, és a tervbe vett mozgás végrehajtásához szük-
séges testtartás stabilitásáért - a törzs és a proximalis
végtagizrnok tónusáért- felelős. Ele ktromos elvezetések
szerint a PMA-neuronok a végrehajtást megelőzően ak-
tiválódnak, ezzel a tervezetr/szándékolt mozgás előké­
szítésében játszanak szerepet.
Valószínűleg a P JvlA és az SMA teremt kapcsolatot a
mozgások tervezése alatt a motoros rendszer, a vizuális
és az auditív jelzések között. A fixált tárgy helyzetéről
tájékoztató ingerületek a PMA és SMA neuronol~ban
hoznak létre elektromos aktivitást, kézenfekvő tehát ar-
ra gondolni, hogy ezek a neuronok szerepelnek a vizu-
ális vagy auditív ingerekre adott mozgási válasz(ok)
előkészítésében .
A szomatomotoros kéreg efferens összekötte-
tései. Emberben a corticospinalis pálya a szervezet leg-
fontosabb mozgatópályája. A pálya mindkét oldalon
mintegy 1Q6 axonból áll. A rostok kevesebb mint fele a
primer motoros areából (Brodmann 4-es m ező), a többi
rost nagy része a Brodmann 6-os m ezőből származik.
Az SMA több, a PMA kevesebb axont szolgáltat. (A cor-
ticospinalis pályában ezenkívül a szomatoszenzoros ké-
regből, a Brodmann 3-as, 2-es és l-es mezőkből, sőt még
az 5-ös és 7-es areákból származó axonok is vannak.)
A corticospinalis pályának a primer motoros ké-
regből szárni.azó axonjai az ellenkező oldali gerincvelő
642 VII. rész • Idegrendszeri működések
sz ürkeállományában (ventralis szarv) végződnek. Az
axonok egy része közvetlen és nélkülözhetetlen funkci-
ójú aktiváló ingerületeket közvetít az CX.-motoneuronok-
hoz (monosynapticus összeköttetés). Néhány axon
polysynapticus összeköttetésben áll a y-motoneuronok-
kal. Sok corticospinalis axon interneuronokon végződik,
és közvetve idegzi be az CX.-motoneuronokat. Nagyon
valószínű, hogy mindezek az összeköttetések vezetnek a
primer motoros kéreg ingerlését követő válaszokhoz. A
corticospinalis pálya a nyúltvelő piramisán fut keresztül,
ezért - főként a kJinikai neurológiában - piramispálya-
ként említik.
A szomatomotoros kéreg afferentációja. A moto-
ros kéreg a mozgások koordinációjához a szomatoszen-
zo ros kéregből, valamint a thalamusból kap informáci-
ót: a thalamus a kisagy és a bazális ganglionok felől jövő
információt közvetíti. A motoros koordinációban a tha-
lamus ventrolateralis magja szerepel („motoros thala-
mus"). Az információk jellegét tekintve a primer moto-
ros kéreg jelzéseket kap mind az általa beidegzett izmok
proprioceptoraitól, mind az izom-összehúzódás régió-
jába eső bőrterületről. Ezeken kívül a kisagyon és a ba-
zális ganglionokon keresztül „megszűrt" és „feldolgo-
zott" vizuális, auditív és szomatoszenzoros információk
is eljutnak a motoros kéregbe. Az összeköttetések recip-
rok jellegűek: a bazális ganglionok, valamint a kisagy je-
lentős afferentációt kap a neocortex felől.
A kisagy működése
A latin „cerebellum", magyarra fordítva „kis agy" való-
jában hibás elnevezés, csak az anatómiai terjedelemre
vonatkoztatható: a k.isagykéregben a neuronok száma
több, mint a nagyagykéregben . A kisagy meghatározó
jelentőségű a motoros működések koordinációjában, és
feltehetően más funkciói is vannak.
A kisagy egyik alapvető funkcióját P. FLOURENS
már 1824-ben felismerte. Galambban a kisagy aránylag
könnyen eltávolítható, az eltávolítást nem követte bénu-
lás, de mélyreható változások jöttek létre a mozgások
koordinációjában: az akaratlagos mozgások_ kivitelez-
hetősége elveszett.
A kisagy működ éseiről alkotott mai - még mindig
hézagos - képünk fokozatosan alakult ki. A kezdeti in-
formációk a kisagy szerkezetére és anatómiai összeköt-
tetéseire vonatkoztak. Ezt később mozgásban lévő kísér-
leti állatok kisagyából elvezetett elektrofiziológiai válto-
zások elemzése egészítette ki. Az ismeretek további for-
rása célzott, körülírt kísérletes sértések következménye-
inek vizsgálata volt főemlősökben: ennek egy újabb me-
todikai továbbfejlesztése a mély kisagyi magvak időleges
kikapcsolása helyi hűtéssel vagy gyógyszerel<l{el.
\
A kisagyi modulok
A kisagy funkcionális egysége a kisagyi modulnak
nevezett elemi neuronalis kapcsolat (hibásan „kisagyi
kör"-ként is említik, bár n em önmagába visszatérő
összeköttetés). A kisagy n agyszámú, egymás mellé pár-
huzamosan kapcsolt modulból épül fel. A modul 1. a
kisagykéreghez és a mély magokhoz egyaránt informá-
ciókat szállító elágazó afferensekből, 2. az információt
feldolgozó kéregsejtekből, 3. a kéregből a mély magok-
hoz menő efferensekből, végül 4. a mély kisagyi magok
neuronjaiból áll (42-12. ábra). A kisagy efferensei - a
Deiters-maghoz menő axonok .kivételével - a mély kis-
agyi magokból erednek. A Deiters-maghoz futó efferens
axonok viszont a corticalis neuronokból erednek.
Az afferens axonok a modulokon belül ágaznak el:
az egyik ág közvetlenül a mély kisagyi magok neuronja-
ihoz, a másik ág felszállva a kisagykéregl1ez fut.
Az afferens impulzusokat követő elektromos válasz \
(kiváltott potenciálok, l. a 37. fejezetet) regisztrálásával
a kisagyl{éregben és a mély kisagyi magokban többszö-
rös szomatotóp szervezettséget lehetett kimutatni (42-
13. ábra). A spinocerebellaris pálya afferensei a kisagyi
kéregben két szomatotópiás mezőt eredményeznek. !(ü-
l ön-külön szomatotópiás rendezettség mutatkozik
mindhárom mély kisagyi magban.
\ ~-----®
8 Purkinje-sejt Kisagykéreg
e
Mély
kisagyi
magok
Bemenet
l
Kimenet
42- 12. ábra
A kisagyi információáramlás vázlata
Kandel. E. R., Schwartz. J. H. és Jessel. T M. (1991 ): Principles of
Neural Science. 3. kiadás. Prentíce-Hall lnternational Inc. London
alapján (
 42. fejezet • Az idegrendszer szomatomotoros működése 643

A küldik tovább az agykéreg, az agytörzs, valamint a ge-

rincvelő felé.

A kisagykéreg afferensei
A kisagyi modulhoz futó afferensek mind morfológiai,
mind pedig funkcionális szempontból két eltérő cso-
portra oszlanak. Az egyik csoportot a moharostok képe-
zik. Ezek az axonok egyrészt az agytörzsi magokból,
másrészt a gerincvelőből jönnek, az utóbbiak a spinoce-
rebellaris pályák axonjai. A másik csoport, a kúszórostok
B a nyúltvelői olíva inferiorból erednek.

MD A moharostok összeköttetései. A moharostok kol-

laterálisai aktiváló interneuronokkal (szemcsesejtek
vagy granularis sejtek) léphetnek synapticus kapcsolatba
(42-14. ábra). A granu laris sejtekben spontán akciós
Thalamus potenciálok keletkeznek: a moharostok befutó jelzései
módosítják a granularis sejtek akciós potenciáljainak
frekvenciáját. A granularis sejtek elágazó axonjai mint
parallel rostok hosszú (több mm-es) lefutásuk sorának-
tiválják az útjukba eső Purkinje-sejteket. (Egyetlen Pur-
kinje-sejt hatalmas den driticus arborizációja több mint
200 OOO synapticus kapcsolatot létesít.) A parallel rostok
Nucleus Nucleus a gátló h atású kosársejteket is ingerületbe hozzák: ezek
fastigli interpositus
gátolják a gátló Purkinje-sejteket, és gátlásoldást (disin-
Nucleus
dentatus hibitio) hoznak létre a mély magvak neuronjaiban. A
mély kisagyi magok neuronjainak aktivitása a gátló Pur-
42- l 3. ábra
kinje-sejteken érvényesülő bemenetek mérlegéről függ:
A kisagy többszörös szomatotópiás térképei
l<andel. E. R. Schwartz.). H. és Jessel. T. M. (199 1): Principles of
Neural Science. 3. kiadás. Prentice-Hall lnternational Inc. London
Paralel! rostok
alapján
A) Többszörös szomatotópiás elrendezés a kisagykéregben. A beme-
netet a spinocerebe!laris pá!Yák képezik
B) Majomban a kisagy nucleus dentatusában. a nucleus interpositus-
ban (nucl. globosus + emboliformis) és a nucleus fastigiiben a teljes
szomatotóp reprezentáció megtalálható. A kisagyi bemenet leké-
peződik a thalamus nucleus ventroposterolateralis oralis részében is Purkinje-sejtek
Purkinje-sejt - - - - - - - -- Golgi-sejt rétege

A k.isagykéreg neuronjai közül a gátló funkciójú ''

'' Szemcsesejtek
Szemcsesejt rétege
Purkinje-sejtek a kisagy (és valójában az egész ideg-
rendszer) morfológiailag legjellegzetesebb sejtjei. A
Kúszórost - - - --- '' ' Kisagyi magvak
Purkinje-sejtek óriási dendrithálózattal rendelkeznek. A 1-----l
'
kisagykéregből egyedül a Purkinje-sejtek küldenek Moharost
1
axont a mély kisagyi magvakhoz. A mély magok neu-
ronjain így egyrészt a közvetlenül hozzájuk futó aife- t l t
rens, másrészt a Purkinje-sejt axonjai konvergálnak (1. a 42- 14. ábra
42-12. ábrát) A kisagykéregben található Golgi-, csillag-, A kisagykéreg neuronalis összeköttetései
kosár- és szemcsesejtek aktiváló és gátló interneuronok- Nicholls, J. G., Martins, A. R.. Wallace, B. G., Fuchs, P. A. (200 1):
ként működnek. A Purkinje-sejtek által közvetített in- From Neuron to Brain. 4. kiadás. Sinauer Associates Inc .. Sunder-
formációkat a mély magok neuronjai dolgozzák fel, és land, Massachusetts alapján
644 VI 1. rész • Idegrendszeri működések
egyrészt a granularis sejtek felől jövő aktiválástól (ami a
I)urkinje-sejt kimenetén fokozott gátlást jelent), más-
részt a kosársejtek fel()! jövő gátlástól (ami viszont a
Purkinje-scjteken gátlásoldást jelent). A végeredmény a
moharostokon keresztül befutó ingerületek kisagykér-
gen belüli „szétosztásától" függ.
A kúszórostok összeköttetései. A kúszórostok
közvetlenül synaptizálnak a Purkinje-sejtekkel. A kú-
szórost akciós potenciáljának hatására a Purkinje-sej-
bcn akciós potenciál sorozat generálódik. A kúszórost-
bemenet így módosítja a moharostok ingerületével vezé-
relt Purkinje-sejt ingerületi frekvenciáját.
A kisagy fejlődésileg és funkcionálisan
elkülönülő részei
A kisagy, ugyanúgy mint az idegrendszer többi része,
hosszú filoge n etikai fejlődés eredménye. A mai emberi
kisagy egyes részeinek filogenetikailag megalapozott el-
különülése pregnánsan nyilvánul meg mind az anató-
miai összeköttetésekben, mind a 1nűködésekben.
A vestibulocerebellum. A kisagy filogenetikailag
legrégebbi része, anatómiai szempontból lényegesen el-
tér a két újabb résztől. A vestibulocerebellumot a floccu-
lus és a nodulus képviseli, és ezeket közös néven floccu-
lonodularis lebenyként (archicerebellum) ismerjük. A
vestibulocerebellumnak szerkezet szempontjából két
különlegessége van. 1. Ez az egyetlen része a kisagynak,
amelyet közvetlenül érnek el a vestibularis szerv primer
afferensei. 2. A vestibu locerebellumban a „mély mag"
(ill. az ennek m egfe lelő struktúra) a kisagyon kívül, az
agytörzsi D eiters-mag részét képezve helyezkedik el (te-
hát a Deiters-mag egy részét mély kisagyi magként is
felfoghatjuk).
A vestibulocerebellum további, nem primer afferens
ingerületeket kap a vestibularis magvakból (ezek már
átcsatolódtak a vestibularis magokban), továbbá a látó-
pálya egyes relémagjaiból. A vestibulocerebellum fontos
szerepet játszik a szemmozgások koordinációjában, a
fej reflexes mozgásaiban és az egyensúly megtartásában.
A spinocerebellum (paleocerebellum). A kisagy
középső régióit, a vermist és a kisagyféltekék centrális,
ún. intermedier részét foglalja el. Az ide befutó informá-
ció jelentős része a gerincvelóből származik, a befutó
impulzusok valamennyi szomatoszenzoros modalitást
tartalmazzák.
A spinocerebellum összehasonlítja egymással a meg-
tervezett mozdulatot vagy mozgássorozatot a tényleges
végrehajtás valamennyi fázisával. A működésnek két
visszacsatoló kör az alapja: a „belső visszacsatolású kör"
a motoros pálya kollaterálisaiból származik, és m ég mi-
előtt a mozgatóparancsokból kivitelezett n1ozgás lesz,
megkapja a mozgatóparancsról szóló „jelentést"; a
„kü l ső visszacsatolású kör" a proprioceptorok és a
somaesthesiás receptorok felől kapja meg a de facto már
kivitelezett mozgás információját. A visszacsatolt körök
szerkezeti alapja a két spinocerebellaris pálya. A dorsa-
lis spinocerebellaris pálya a szenzoros afferensekből
tevődik össze, a ténylegesen bekövetkezett változások
információit szállítja . A ventralis spinocerebellaris pálya
az interneuronok aktivitását jelzi, amelyekben mind a
leszálló impulzusok („parancsok"), mind pedig a meg-
valósított motoros események tükröződnek. Ezen kívül
azonban a spinocerebellumba látási, hallási és vestibula-
ris információk is érkeznek. Valószínűleg mindezek
együttesen teszik lehetővé a széles körű motoros koordi-
.
; ;
nac1ot.
A spinocerebellum nemcsak a mozgás kivitelezését
h asonlítja össze az eredeti mozgatóparanccsal, de szük-
ség esetén korrek.ciós utasításokat ad a mozgást kivite-
l ező leszálló rendszereknek. Ennek kapcsán az izom-
összehúzódás erejét folyamatosan a váratlanul felme-
rülő ellenállás-változásokhoz igazítja, ezzel „simává"
teszi a mozdulatokat, kivédi az izom-összehúzódások
hullámszerű változásait, az izomremegést (tremor).
Emellett a spinocerebellum a y-motoneuronok műkö­
désén keresztül szabályozza az izomtónust. I<.isagyi sé-
rülések után a y-motoneuronok aktivitása csökken, a fu-
simotor működés csökken ése az izomorsókból jövő affe-
rens aktivitás - és következ ményesen az izomtónus -
csökkenésével jár, amelyet cerebellaris hypotonia néven
ism erünk~.
A vermis és a kisagykéreg intermedier része külön-
böző mély magvakhoz projiciálnak, amelyek mind kü-
lön- külön szomatotópiásan rendezettek. A vermis a
nuclei fastigiihez küld rostokat, innen az információ az
agytörzsi magokon keresztül jut a gerincvclóbe. A nuc-
lei fastigi i más projekciói a thalamuson keresztül érik el
a primer motoros kérget, ezzel befolyásolhatják a leszál-
ló motoros pályákat. Az intermedier kisagyi kéreg az in-
terpositus magvakhoz (nucleus gl.obosus + embolifor-
mi s) projiciál, amely utóbbiak thalamocorticalis kapcsa-
,,,
lataikon keresztül idegzik be a motoros kérget. Ugy tű-
nik azonban, hogy ezek a párhuzamosságok, az is-
m étlődő szomatotópia más és m ás motoros modalitást
szabályoznak, és a körülírt sérülések szelektív motoros
hiányosságokkal, készségek elveszéséveJ járnak.

A cerebrocerebellum (neocerebellum). Anató1ni-
ai szempontból a kisagyfcltekék lateralis részét foglalja
el. A filogenetikailag legújabb kisagyrész más jellegű
funkciót végez, mint a régebbiek: nem annyira a moz-
gások visszacsatolásos ellenőrzésében, mint inkább ter-
vezésében, elindításában és leállításában m uködik köz-
re. A kisagy ezek mellett a mozgások tanulásában és a
megtanult mozgások rögzülésében is szerepet játszik.
(Egyes kisagyi sérülések után pl. a megtanult hangsze-
res játék készsége vész el.) Mindezek szerkezeti alapját
a nagyagykéreggel és a nucleus ruberrel fennálló recip-
rok összeköttetések adják.
A cerebrocerebellum afferensei főként a szenzoros és
a primer motoros kéregből, a praemotoros areákból és a
hátsó parietalis kéregből származnak, de a k.isagyat csak
a hídban való átcsatolódás(ok) után érik cl. (A pálya a
brachium pontison megy át.) A cerebrocerebellun1 mély
magja a nucleus dentatus, amelyben ugyancsak szoma-
totópiás elrendezés érvényesül. A nucleus dentatusból
az információ a brachium conjunctivumon keresztül jut
el a thalamusba, ahol átkapcsolódik., és vissza-, ill. eljut
az agykéreg primer motoros és praemotoros areáiba. A
nucleus dentatus még a nucleus ruber egy részével is
összeköttetésben van, ahonn an egy másik visszacsatolá-
sos kör az alsó oliván keresztül juttatja az információt
ismét a cerebellumba.
A cerebrocerebellum és a motoros cortex közötti
összeköttetések szerepelnek a mozgások pontos eli ndítá-
sában. A bizonyítékot majmokon végzett kísérletek szol-
gáltatták, amelyek során körülírt hűtéssel reverzíbilisen
kikapcsolták a nu cleus dentatust. A megtanult mozgást
megelőző corticalis elektromos aktivitás a kikapcsolás
után csal~ késve indul meg, és maga a mozgás is késéssel
indul. A mozgás pontos elindításához tehát a motoros
kéreg és a cerebrocerebellum összjátéka szükséges.
Egy további megismert funkció az agonista és az an-
tagonista izmok működésének koordinálása. A koordi-
nált mozdulat egyik eleme, hogy a mozgás nem pilla-
natszerűen, hanem fokozatosan lelassulva szűnjék meg.
Ehhez az l(ell, hogy a mozdulat végén az agonistákban
fokozatosan csökkenjen az aktivitás, és e közben kezd-
jék meg működésüket az antagonista izmok. A nucleus
dentatus reverzíbilis kikapcsolása után az agonista iz-
mok tovább maradnak összehúzódott állapotban, mint
azt a finom 1nozgás megkívánná, és az antagonista iz-
mok késé>bb lépnek működésbe. Mindennek következ-
tében a mozdulat „túli() a célon". (Emberi kisagysérülé-
seknél a szükségesnél nagyobb mozdulatot dysmetriá-
nak nevezzük.) Minthogy a tervezett mozdulat (pl. egy
tárgy elérése kézzel) nem fejeződik be időben, a mozdu-
lat ellenkező irányban folytatódik (korrekciós mozdu-
lat), majd i-s mét az eredeti irányban, ezért a szükséges
42. fejezet • Az idegrendszer szomatomotoros működése 645
egyenes vonalú mozdulat helyett a kéz oszcilláló moz-
gást végez. Az ún. intenciós trcmorra jellemző, hogy mi-
nél inkább inegközelíti a beteg a mozdulat célját, annál
nagyobb hullámú az oszcilláció.
A cerebro- és a spinocerebellum együttműkö­
dése. Mai elképzelésünk szerint a kisagyban a cerebro-
és a spinocerebellum egymást kiegészítve működik. A
cerebrocerebell um az agy kéregből j övű információkat
analizálva vesz részt a motoros aktusok tervezésében és
a motoros parancs kiadásában. A parancs kiadásáról ér-
tesül a spinocerebellum, és ezt követően ellenőrzi a pa-
rancs megfelelő végrehajtását, és kezdeményezi a szük-
séges korrekciókat. (A szabályozásban a bazális gangli-
onok is részt vesznek, n1uködésüket a továbbiakban ír-
juk le.)
A bazális ganglionok
működése
Bazális ganglionokon öt, neuronalisan kapcsolt és funk-
cionálisan összetartozó magcsoportot értünk (42-15. áb-
ra). A medialisabb elhelyezkedésű nucleus caudatus és a
lateralisabb putamen képezi a neostriatumot. A rendszer
többi tagja a pallidum (más néven globus pallidus), a
substantia nigra és a subthalamicus mag. Ezek a magok
alapvető szerepet játszanak az izomtónus és a mozgások
szabályozásában. A magok egy részének funkciója az
emocionális indíttatású mozgások szabályozása. Ezek
mellett a bazális ganglionoknak a kognitív és az affektív
funkcióban és talán a memóriában is szerepe van.
A bazális ganglionok külső összeköttetéseit és az
egyes magok közötti belső kapcsolatokat aránylag jól is-
merjük. Ennek ellenére a motoros működésekben betöl-
tött szabályozó működésükre/működéseikre ma is még
leginkább azokból a nagyon súlyos neurológiai funkció-
zavarokból következtetünk (Parkinson-kór, Hunting-
ton-chorea stb.), amelyek a neuronol( egy-egy adott cso-
portjának pusztulását követik (l. Az alapokon túl). Ezek
a súlyos klinikai működészavarok hívták fel a figyelmet
a bazális ganglionoknak a mozgások és az izomtónus
szabályozásában betöltött szerepére.
A bazális ganglionok összeköttetései
A bazális ganglionok a cortexből kiinduló és ugyanoda
visszatérő (corticocorticalis) hurok.pályák feldolgozó ál-
lomásai („reléállomások"). A bazális ganglionok fő fel-
vevő állomása (bemenet) a neostriatum, azaz a nucleus
646 VII. rész • Idegrendszeri működések
Cortex
Globus pallidus
pars externa
'
- ~
,,.------. Globus pallldus
pars interna
Thalamus
nígra
Nucleus
subthalamicus
42- 1S. ábra
A bazális ganglionok összeköttetései
Nícholls. J. G.. Martíns. A. R. Wallace. B. G. Fuchs. P. A. (2001 ):
From Neuron to Brain. 4. kiadás. Sinauer Associates Inc.. Sunder-
land. Massachusetts alapján
A piros nyilak serkentő . a kékek gátló kapcsolatot jelképeznek.
caudatus és a puta1nen. Az ide befutó információ az
agykéreg egészéből szedődik össze (corticostriatalis pro-
jekció) . A feldolgozott információ el6ob a thalamusba
jut, és onnan kerül vissza a cortexbe.
A corticocorticalis hurokpályákba thalamusneuro-
nok iktatódnak, amelyek a frontalis kéreg mozgató-
mezőihez (primer és nem primer motoros kéreg) szállí-
tanak bemenő információt. Ez a thalamus felől érkező
bemenet egy „tölcsér"-hez hasonlítható, amelyen ke-
resztül az egész agyk.éregből jövő információk a cortica-
lis motoros areákba jutnak. A különböző corticalis are-
ákból s.z ármazó információk azonban végig megőrzik
önállóságukat, „individualitásukat", azaz végig szegre-
/
gáltan haladnak. Igy az egész „cortex-bazális ganglio-
nok-thalamus-cortex" hurok nagyon sok párhuzamos
hurokból épül fel, amelyek valam ennyien különböző
természetű információl(at hordoznak [a párhuzamos
(parallel) kompartmentáció elve] és végeredményben
erősíthetik, de gátolhatják is a thalamusból a motoros
kéregbe áramló információt. Ezzel magyarázható, hogy
a bazális ganglionok sérülése mozgáskieséssel és moz-
gásfokozódással járó kórképek kialakulásához egyaránt
vezethet (1. Az alapokon túl).
Szemben a kisagyi szabályozó körrel, a bazális gang-
lionok nem projiciálnak közvetlenül sem az agytörzsi,
sem a gerincvelői mozgatóstruktúrákhoz: a bazális
ganglionok rendszere csak a cortexen keresztül hat a
motoros működésekre.
A bazális ganglionok-thalamus-cortex közötti
közvetlen pálya. A neostriatumba érkező glutamát-
erg beme11et közvetlen úton jut a pallidurn pars interna
sejtjeihez (1. a 42-15. ábrát) . Ez a pálya gátló jellegű, fő
/
transzmittere a GABA. Igy a neostriatum corticalis akti-
válása gátolja a pallidum pars interna sejtjeit, a melyek
/
önmaguk is GABA-erg gátló sejtek. Ugy tűnik, hogy ez
a második gátló neuron nyugalomban tónusosan aktív,
és erőteljes gátlás alatt tartja a thalamus neuronjait. A
corticalis izgalom tehát felszabadítja a thalamust ezen
tónusos gátlás alól (gátlásoldás). A neostriatumon ke-
resztüli közvetlen kapcsolat nyitja a motoros cortex felé
a thalamusban elhelyezkedő „kapu" -t, azaz fokozza a
thalamusból a motoros kéreghez húzódó neuronok ak-
.. / ./
tiv1tasat.
A bazális ganglionok-thalamus-cortex közötti
közvetett pálya. A közvetett pályában a pallidum
pars externa és a subthalamicus mag kerülő útként sze-
repel (l. a 42-15. ábrát) . A cortexből jövő glutamáterg
axonok a neostriatu.m ban GABA-erg vagy enkefalinerg
n euronokra csatolódnak át, amelyek a továbbiakban gá-
tolják a pallidum külső szegmentumában a tónusosan
aktív GABA-erg (gátló) neuronokat. Az utóbbiak a
subthalamicus mag glutamáterg (aktiváló) n euronj aira
csatolódnak át. Az innen származó axonok aktiválják a
pallidum belső szegmentumának GABA-erg (gátló) ne-
uronjait, amelyek a thalamushoz projiciálnak. A két
egymást követő GABA-erg neuronhoz tehát m ég két to-
vá bbi neuron, egy aktiváló és egy végső, gátló neuron
csatlakozik. A cortexből kiinduló aktivitás hatására a
subthalamicus mag n euronjai fe lszabadulnak a tónusos
gátlás alól, és glutamáterg projekciójuk aktiválja a thala-
mushoz futó - a közvetlen út részeként is említett -
GABA-erg (gátló) pályát. A közvetett pálya tehát - a
közvetlen pályával ellentétesen - gátolja a thalamus ne-
uron1a1t, a cortex felé felszálló ingerületek számára
„zárja" a kaput.
A bazális ganglionok dopaminerg pályái. A subs-
tantia nigra két jól elkülönülő részből áll. Az egyik a
pars reticularis, amely a pallidum belső szegmentumá-
hoz hasonlóan működik. Ettől mind morfológiailag,
mind funkciójában elkülönül a dopaminerg neuronoka t
tartalmazó pars compacta. A dopaminerg neuronokban
a dopamin-anyagcsere polimer mellékterméke, a sötét
színű neuromelanin keletkezik, amely a substantia nig-
rát sötét csíkként teszi láthatóvá. A pars compacta fel-
szálló n euronjai a neostriatumba projiciálnak (nigro-
striatalis pálya). Farmakológiai adatok arra mutatnak,
hogy a dopaminerg innerváció kolinerg interneuronok
közbeiktatásával, a n eostriatalis interneuronok muszka-
rinos metabotrop receptorain keresztül hat, és összessé-
gében fo kozza a neostriatum neuronjainak aktivitását.

@ Áttekintés '
• A szomatomotoros rendszer hi erarchikusan szerve-
zett; a felsőbb szintek se rkentik vagy gátolják az al-
sóbb szintek működését (vertikális hierarch ia). A
kisagy és a bazális ganglionok párhuzamosan csatla-
koz nak a hierarchikus rendszerhez.
• A vázizomzatot közvetlenül a gerin cvelői és az agy-
törzsi motoneuronok (a-motoneuronok) idegzik be
(Sherrington „közös végső pályája") . Az egyetlen
motoneuron áltaJ ellátott izomrostok képezik a mo-
toros egységet. Az izom -összehúzódás ereje a műkö­
désbe hozott m otoros egységek számától, valamint
az akciós potenciálok frekvenciájától függ.
• Minden egyes motoros szint folyamatosan értesül a
működtetett izmok á llapotáról. A tájékoztatás a
proprioceptív szenzoros receptorok (izomorsók), az
ínorsók és az ízületi receptorok felől áram lik a köz-
ponti idegrendszerbe. Az izomorsók érzékenységét
az intrafusalis izomrostokra ható fusimotor ren dszer
(y-efferens rendszer) szabályozza.
• A gerincvelői szomatomotoros működés alapvető
formáj a a reflex. A reflex során a befutó afferens in-
gerület vagy közvetlenül váltja ki az agonista izom
összehúzódását (monosynapticus reflexek.), vagy in-
terneuronokon keresztü l (polysynapticus reflexek).
Az antagonista moton euronokat interneuron ok gá-
tolják (reciprok beidegzés).
• A proprioceptív szenzoros afferensek alternálóan ak-
tiválják az izom a - moton euronjainak egy-egy há-
nyadát, és ezzel folyamatos izomtónust hoznak lét-
re. A reflexív megszakítása megszünteti az izomtó-
nust.
Az izomtónus mértékét az a-motoneuronok fe-
letti szintek jelentősen befolyásolják_. A szabályo-
zás részben a fusimotor rendszeren keresztül ér-
vényesül.
(j) Az alapokon túl . 1
A ritmikus mozgások szerveződése
A rit mikus mozgások - mint pl. a járás vagy a légzés - el-
lentétes hatású izmok ismét l ődő összehúzódásá n és eler-
nyedésén alapulnak. A ritmus az idegrendszeren belül is
kel etkezhet. vagy külső ingerek válthatják ki. Az idegrend-
szeren belüli ritmus generátora lehet 1. „karmester" sejt.
amelyben a membránpotenciál ritmikus ingadozásai ve-
zetnek spontán akciós potenciál keletkezéshez (hasonlóan
42. fejezet • Az idegrendszer szomatomotoros működése 647
Az izomtónust befolyásoló afferens ingerületek
közül kiemelt jelentősége van a vestibularis rend-
szer afferenseinek.
Az izomtónus képezi valamennyi akaratlagos és
reflexes mozgás hátterét.
• Az akara tlagos mozgások az agykéreg motoros
mezőiben szerveződnek.
A kérgi motoros mezőkhöz fu tnak a szomato-
szenzóriu m , a látó-, a halló- és a vestibularis ér-
zékszerv felől a mozgások szempontjából je-
lentős szenzoros információk is (szenzomotoros
kéreg) .
Az akaratlagos mozgások kezdeményezése és
tervezése a n em primer motoros kéregben folyik.
• A kisagy központi szerepet játszik a mozgáskoordi-
nációban.
A vestibulocerebellum a vestibularis érzékszervet
kapcsolja össze a szemmozgató mezőkkel és az
izomtónust szabályozó központi idegrendszeri
struktúrákkal.
A spinocerebellum ellenőrzi, hogy a tervezett
mozgások megfelelnek-e a kivitelezésre kerülő
mozgásoknak (külső és belső visszacsatolás).
A cerebrocerebellum a mozgások m egkomponá-
lásában , elindításában és leállításában , továbbá a
m ozgások megtanulásában szerepel.
• A bazális ganglionok az agykéregből kiinduló és a
thalamuson keresztül az agykéregbe visszafutó körö-
kön keresztül szabályozzák a szenzomotoros kéreg
aktivál hatóságát.
• Az a -motoneuronok sérüJése működésképtelenné
teszi az érintett vázizmokat. A motoros rendszer fel-
sőbb szintjeinek sérülései vagy hiány- (kiesési), vagy
felszabadulási tün eteket h oznak létre.
a szív sinuscsomójának sejtjeihez), 2. gátló interneurono-
kon keresztül megvalósuló „egyszerű " reciprok beidegzés.
vagy 3. komp lexebb, serkentő és gátló neuronokból fel-
épülő neuronhálózat.
Subprimata speciesekben ismerünk példákat a gerinc-
velő ritmusgeneráló szerepére is. Ilyen a kutyák vakarási
refl exe vagy macskákban a helyváltoztatás elemi jelensé-
gei.
648 VII. rész • Idegrendszeri mCíködések
A vakarási reflex. Egyes bőrterü l etek afferenseinek ingerü-
lete hozza létre. Ez kísér.letesen a bőr enyhe elektromos
ingerlésével vá ltható ki, míg f iziológiásan (kutya) többnyi-
re a szőrben lévő bolha csípésével aktiválódik. A reflex az
azonos oldali hátsó végtag ritmikusan váltakozó, célirá-
nyos mozgásainak sorozata, amelynek célja az irritáló
élősdi eltávolftása; ugyanakkor az ellenoldali végtag ex-
tensióba kerü l. Az ép kutyában is kiváltható reflex megma-
rad a ge rincvelő átmetszése után is, azaz spinalis szinten
szerveződik. A spinalis integráció mind időben, mind tér-
ben összetett mozgássorozat létrehozására képes, az eh-
hez szükséges synapticus kapcsolatok a gerincve lőbe n
veleszü letetten rögzültek.
A reflexvá lasz nagysága arányos a bőr ingerlésének in-
tenzitásával. Nagyon lényeges azonban, hogy az alternáló
mozgások ritmusa a gerin cvelői neuronhálózaton belül
endogén módon rögzü lt, és teljesen független az ingerlés
intenzitásától.
A reflex jellegzetessége, hogy a motoros működés
hosszabb ideig tart, mint a kiváltó inger. Ezt a jelenséget
„utóleadás" (angolul after discharge) néven ismerjük. Az
utóleadás hátterében valószínű l eg a neuronok közötti re-
verberáló körök állnak (önmagukba visszatérő interneuron-
láncok). Ilyen kö rökkel valószínűleg minden olyan reflex-
ben számolni kell, arr1elyben a reflexválasz hosszabb ideig
tart, mint a kiváltó inger. A reverberáló körökben az affe-
rensek olyan interneuronokra csat olódnak át, amelyek
visszacsatolnak a sorban mege l őző neuronhoz. A neurona-
lis jelzések így zárt körben keringenek (reverberálna k).
A reflex egy további je ll emzője, hogy az alternáló neu-
ronalis működés akkor is létrejön, ha a központok nem
kapnak az izmok proprioceptoraiból visszajelzést. (Ezt az
elülső gyöki elektromos aktivitás regisztrálásával lehetett
kimutatni, miközben a tényleges izomkontrakciót d-tubo-
kurarinna l gátolták.) Minthogy a reflex mozgatási kompo-
nens nélkül is létrejön, fel kell tételeznünk egy központi
m intázatgenerátor létezését a gerincve l őben.
A járás alapjai. Az alapvető megfigyeléseket macskákban
végezték. Járás közben mindegyik láb önmaga kétfázisú
mozgást végez: az e l őre l endü l és fázisában az eredetileg
nyújtott láb hajlik, lendül. majd újra kinyúl ik és érintkezik a
talajjal (flexorok és extensorok alternáló összehúzódása); a
terhelési fázisban viszont a flexorok és extensorok együt-
tes összehúzódása eredményeként m integy oszlopként
stabil alátámasztást nyújt. A lábak alternálva végzik a két
mozgási fázist , és a helyváltoztatás sebességének változá-
sakor (járás. futás) az egyes ciklusok időtartama változik. A
reflex elen1 i jelenségei a gerincve l ő át111etszését kö-
vetően is megn1aradnak, a forgókerék fölé tartott spinalis
macskában a hátsó végtagok alternáló flexio-extensio cik-
lusát ki lehetett mutatni . Bizonyos farmakológiai kezelé-
sekkel (pl. DOPA vagy noradrenerg agonisták) a locomoti-
ós reflexet spinalis állatban erősíteni lehetett. A tapasztala-
tokat az emberi gerincvelő sérülését követő terápiában
használják fel.
A légzési ritmus. Emberben az agytörzs.i struktúrák épségé-
hez kötött, és valószínűleg eltérően sze rveződik újszülött-
ben és felnőttben. A részleteket a 14. fejezetben írtuk le.
A gerincvelő sérülésének következményei
A gerincvelő kísérletes átmetszését (vagy a vezetés hű­
téssel va ló kikapcsolását) közvetlenü l követően az izomtó-
nus és valamennyi gerincve l ő i reflex egy időszakra telje-
sen megszűnik (aretlexia): ez a spinalis shock állapot a.
Ilyenkor a sérülés szintje alatti terület en az izmokban
petyhüdt bénulás áll be. az állapotot az autonóm funkciók
változása i kíséri k (1. a 18. és 24. fejezetet). A spinalis
shock időtartama a fajnak a f ilogenezisben elfoglalt he-
lyétő l függ, kété ltű e kb en néhány másodperc, alacso-
nyabb fejl ődés i fokon álló emlősökben percek, míg em-
berben hónapokig tarthat.
A spinalis shock lezajlását követ ően a ge rincvelő i refle-
xek lassan visszatérnek. Enyhe bőringerek erős fl exorrefle-
xet vált hatnak ki, amelyet autonóm reflexek (hólyag- vagy
végbélürü lés) is kísérhetnek. Az akaratlagos mozgások ké-
pessége a sérülés alatti testrészen véglegesen elvész. Az
érzőműködések változásait a 38. fejezetben írtuk le.
Jackson-típusú görcsroham
J. Hughlings JACKSON írta le először az azóta ró la elneve-
zett epilepsziás görcsrohamtípust: a konvulsiók féloldalon
egy izomcsoportban kezdődnek, ráterjednek a környező
izmokra, és az egész testfélre kiterjedő görcsökben
végződhetnek. A görcsök terjedése a cortex szomatotópi-
ás elrendezését követi. A görcsöket valamely koponyán
belüli kóros fo lyamat (daganat a primer szomatomotoros
area környéki hegesedés) válthatja ki.
A kisagy sérülésének klinikai következményei
A kísérletes neurofiziológia a kisagyi funkciók tanulmányo-
zását az 1950-es években kezdt e meg. Korábbi klinikai
vizsgá latok azonban, amelyekben a kisagyi sérülés helyét
vetették össze a kia lakult tünetekkel, már utaltak egyes kis-
agyi funkciók ra. Gordon HOLMES brit neurológus 1917-
től kezdődően rendszeresen elemezte az első világhábo-
rúban elszenvedet t kisagyi lövési sérüléseket követő neu-
ro lógiai tüneteket.
A kisagyi sérüléseket követő izomhypotonia abban
nyilvánul meg, hogy a végtagok csak kevéssé állnak ellen
a passzív mozgatásoknak, ill. a mozgatással szembeni el-
lenállás csak j elentős késéssel kezdődik meg. A mozgá-
sok kivitelezése nehézkes, ügyetlen. A mozgások késés-
sel indulnak, a kivitelezés során a beteg rosszul méri fel a
tárgy megragadásához szükséges távolságot és a kifej-
tendő erőt (dysmetria ). Ritmikus feladatok nem kivitelez-
hetőek , a bet eg nem képes ütemesen tapsolni. A beteg
nem képes gyorsan alternáló mozgásokat végrehajtani: ez
a dysdiadochokinesis. Összetett mozgásoknál a beteg hi-
bás sorrendben végzi az egyes mozdulatokat (asynergia
vagy a mozgások dekompozíciója). A megfogó mozdula-
tok alka lmával egyre e rősödő mozgáshullámzás, az inten-
ciós tremor jelentkezik.
---
A bazális ganglionok sérülésének következményei
Attól függően, hogy a sérülés a cortex-bazális ganglio-
nok-cortex hurok aktivitásának csökkenését vagy fokozó-
dását eredményezi, mozgásszegénységgel (hypokineti-
cus) vagy fokozott mozgással járó (hyperkineticus) kórké-
pek alakulhatnak ki.
Parkinson-kór. Tipikus hypokineticus kórkép. Ennek az
1817-ben leírt súlyos betegségnek a fő tünete a nyuga-
lomban is állandó tremor (remegés); az egyéb tünetek kö-
zött van az izomtónus fokozódása (rigiditas), ami csökkent
motoros aktivitással és a mozdulatok elindításának nehéz-
ségével kombinálódik (akinesis), jellemző továbbá a moz-
dulatok kivitelezésének lassúsága (bradykinesis). A Parkin-
son-kórban szenvedő betegek agyában bekövetkező leg-
jelentősebb változás a dopaminerg neuronok pusztulása a
substantia nigrában. Kísérleti állatokban a substantia nigra
pars compactájából a neostriatumba felszál ló dopaminerg
pálya szelektív elroncsolása vagy farmakológiai bénítása
akinesishez, és ezzel együtt gyakran izomrigiditashoz ve-
zet. Ezek a tünetek az emberi Parkinson-kórra emlékeztet-
nek. Nagyon valószínű, hogy Parkinson-kórban a striatum
dopaminerg bemenetének hiánya felelős a rendellenes
motoros működésekért.
Egy szintetikus neurotoxikus anyag, az MPTP (1-metil-
4-feni l-1,2,3,6-tetrah idropiridin) adagolása emberekben
és kísérleti állatokban egyaránt a substantia nigra pars
compacta dopaminerg sejtjeinek pusztulását és a Parkin-
son-kórra jellegzetes tünetek megjelenését okozza. A tu-
@ Mérföldkövek
• 1817: J. Parkinson, egy londoni orvos leírja a később
róla elnevezett mozgászavart.
• 1824: P Flourens eltávolítja galambok cerebellumát
(sebészi szempontból egyszerű beavatkozás), és meg-
figyeli a mozgások koordinációjának műtét utáni zava-
rait.
• 1870: G. Fritsch és E. Hitzig felfedezik, hogy a feltárt
agykéreg elektromos ingerlésével kutyán mozgások
vá lthatók ki. 1875-ben D. Ferrier hasonló eredmények-
kel majmokban ismétli meg a vizsgálatokat. (A primer
motoros mezőt majomban A. Leyton és C. S. Sherring-
ton csak 1917-ben írják le.)
• 1872: G. Huntington, egy New York mellett praktizáló
orvos beszámol arról a több generáción keresztül
öröklődő betegségrő l , amelyet akarattól független
mozgások és egyre súlyosbodó dementia jellemez,
és 15-20 év múlva halálhoz vezet (a betegséget ma
Huntington-choreaként ismerjük).
• 1896: J. Babinski francia neurológus leírja a corticospi-
nalis pálya sérülését követő kóros reflexet: a talp bőré­
nek ingerlésére az öregujj egyébként normális plan-
tarflexiója helyett annak dorsalflexióját (Babinski-féle
jel).
42. fejezet • Az idegrendszer szomatomoloros működése 649
lajdonképpeni toxikus hatóanyag az MPTP-ből a szervezet-
ben ke l etkező 1-metil-4-fenil-piridinium. Az MPTP-mérge-
zés állatkísérleti modellt szolgáltatott a Parkinson-kór kuta-
tása számára .
Hyperkineticus kórképek. Az ismert okra visszavezethető be-
tegségekben a bazális ganglionok-thalamus- cortex közöt-
ti közvetett pálya (1. a 42-15. ábrát) működése károsodik,
és ezért a thalamusból a cortex felé felszálló ingerületek
erősödése következik be.
A nucleus subthalamicus helyi vérellátási zavar vagy
vérzés következtében sérülhet. A tünetek között jelentkez-
nek az akarattól független hirtelen nagy félo ldali mozdula-
tok, amit (hemi)ballismusnak nevezünk. Ugyanezeket a tü-
neteket lehet kiváltani kísérleti állatokban a nucleus sub-
thalamicusban elhelyezett célzott sértésekkel is.
Emberben genetikai oka van a neostriatumban lévő
neuronok progresszív pusztulásának, amely a Huntington-
chorea kialakulásához, majd dementiához, végül halálhoz
vezet. A betegséget rángatózásos, néhol táncszerű, ún.
choreiform mozgások jellemzik (chorea görögü l tánc). A
betegségre jellem ző patológiai elváltozások a neostriatum
kolinerg és GABA-erg neuronjainak pusztulása. Feltétele-
zik, hogy a betegséget előidéző genetikai defektus követ-
kezménye a glutamáterg NMDA-receptorok „túlingerlé-
se", az ún. excitotoxikus hatás, amely a receptorokat hor-
dozó sejtek pusztulását vonja maga után. A neostriatum
neuronjainak károsodása a globus pa llidus kü l ső részére
kifejtett gátlás, ami - indirekt módon - a nucleus subtha-
lamicus aktivitásának csökkenését eredményezi.
• 1895: Ch . S. Sherrington megkezdi a gerincve l ői refle-
xek és azok supraspinalis kontrol ljának több évtizeden
át tartó vizsgá latát (Nobel-díj 1932-ben). A decerebra-
tiós rigiditast 1898-ban írja le. Munkáit 1906-ban meg-
jelent The lntegrative Action of the Nervous System cí-
mű, korszakot jelentő monográfiájában összegezi,
amelyet 2. kiadásban 1947-ben ismét kinyomtattak.
1932-ben munkatársaival együtt írott monográfiában
foglalja össze a gerincvelői reflexek kutatását: Reflex
Activity of the Spinal Cord, Oxford University Press,
London, amely szintén klasszikus mű. A társszerzők
egyike az akkor még fiatal J . C. Eccles, aki későbbi
hosszú pályafutása alatt a neuronok szintjén értelmez-
te Sherrington alapvető felfedezéseit [J. C. Eccles
( 1977): My Scientific Odyssey, Annu. Rev. Physiol. 39.
1- 18, l eb i lincselő beszámoló a neurofiziológia születé-
sérő l és fejlődéséről).
a 1912: K. Wilson leírja, hogy a bazáli s gang lionok sérü-
lései esetén a beteg akarattól független mozgásokat
,
vegez.
• 1917: G. Holmes brit neurológus megkezdi azon há-
borús veteránok idegrendszeri sérüléseinek feldolgo-
zását, akik az első vi lágháborúban kisagyi lövési sérü-
lést szenvedtek (erről szóló monográfiája 1939-ben je-
lent meg).
650 VII. rész • Idegrendszeri működések
• 1926: R. Magnus utrechti farmakológus leírja a testtar-
tási reakciók középagyi integrálását.
• 1933: B. H. C. Matthews úttörő kísérleteiben el ső íz-
ben regisztrálja az izom afferens idegeinek elektromos
aktivitását és megállapítja az izomorsók és a Golgi-fé-
le ínorsók működése közötti különbségeket.
• 1943: D. P. C. Lloyd amerikai fiziológus kimutatja a
myotaticus reflex monosynapticus jellegét. és az anta-
gonista izmok motoneuronjainak ún. direkt gátlását.
• 1945: L. Leksell felfedezi az intrafusalis izomrostok ef-
ferens beidegzését. és ennek szerepét a motoros ko-
ordinációban.
• 1959: A. Carl sson felfedezi, hogy az agy dopamintar-
talmának legnagyobb része a bazális ganglionokban
koncentrálódik (Nobel-díj 2000-ben).
• 1966: 0. Hornykiewicz kimutatja, hogy Parkinson-kór-
ban elhunyt személyek agyában a dopamin mennyisé-
ge csökkent.
-
43. fejezet
Autonóm működések szabá~ozása;
cirkadián ritmus
A szervezet autonóm működéseinek jellemzője, h ogy
egy adott idegrendszeri szint képes a funkciók egy mini-
mumának irán yítására, és a felsóbb központok az alsóbb
szint bevo násával módosítják a szerv/szer vren dszer
működését. A tápcsatorna nagy része működőképes a
helyi idegrendszer irányítása ala tt, és csak a legcrani ali-
sabb és legcaudalisabb szakaszok funkciója igényel köz-
ponti idegrendszeri beavatkozást (l. a 25-27. fejezete-
ket). A légzési és vérkeringési homeosztázis minimu-
mának fenntartásá hoz már nélkülözhetetlenek az alsó
agytörzsben e lh elyezkedő neuroncsoportok, az alkal-
mazkodásh oz feltétlenül szükséges a fels6 agytörzs és a
cortex (l. a 14. és 18. fejezeteket) . A szervezet energetikai,
víz- és hőegyen s úly át szabályozó mechanizmusok közös
jellemz5je, hogy központi egységük a diencephalonban
helyezkedik el. Itt találhatók azok a specifikus szen zoros
sej tek, amelyek vagy közvetlenül a szabályozott funkció
változását (ozmotikus koncentráció, hőmérséklet), vagy
valamely jelzőmolekula (hormon, parakrin jelzőmole­
kula) koncentrációjában beálló változást érzékelnek, a
változás n egatív visszacsatolású kompenzációt indít
meg. Ehhez társulhat egy magatartási válasz, ami azon-
ban már n em csak a diencephalon stru ktúráit veszi
igénybe, hanem az autonóm idegrendszert és - kisebb
vagy n agyobb mértékben - a motorium n1al összefüggő
központi idegrendszeri struktúrákat is.
A visszacsatolásos szabályozás mellett az ismertetés-
re kerülő m űködéseket a szabályozott paraméterektől
független tényezők is befolyásolják, így a szervezet
„belső órája" (a nucleus suprachiasmaticus, 1. a 45. feje-
zetet), emocionális tényezők és egyes esetekben h edo-
nísztikus tényezők is. A hypothalamus fontosabb sejt-
csoportjainak elhelyezkedését a 43-1. ábrán mutatjuk
be.
Az energiamérleg
és táplálékfelvétel szabá!Yozása
(energia-homeosztázis)
Az el őző fejezetekben említettük, hogy a n api táplálék-
felvétel elsősorban az en ergiaraktárak feltöltését és fenn-
tartását szolgálja. A táplálékfelvételt a szabályozó me-
chanizmusok úgy alakítj ák, hogy hosszabb távon az
en ergiamérleg egyensúlyban legyen, és ezzel a legfonto-
sa bb energiaraktár, a zsírszövet tömege állandó marad-
jon. A homeosztatikus szabályozás egyrészt az energia-
felvételt illeszti az en ergiaráfordításhoz, másrészt -
adott körülmények között - az energiaráfordítást az
energiafelvételhez. A zsírraktárak tömege - jól működő
szabályozás esetén - állandó (azaz nem lép fel sem le-
soványodás, sem elhízás). A táplálék.felvételi késztetés-
n ek azonban további összetevői is vannak: összefügg a
napi ritmussal, továbbá az evés gyönyörszerző, hedo-
nisztikus funkció, az íz- és szagérzetek kellemes jellege
n agyobb energiabevitelre ösztökél, mint amennyi az
egyensúly beállításához szükséges. A hedonisztikus táp-
lálékfelvételt kompenzálhatja a h omeosztatikus szabá-
lyozás, de a hedonisztikus motiváció n agyon gyakra n -
állatokban és emberekben egyarán t - „felü lírj a" a home-
osztatikus szabályozást, energiabeviteli többletet teremt,
és elhízásban nyilvánul meg.
A homeosztatikus szabá~ozás
köz ponti kapcsoló mechanizmusai
Maga a táplálkozás (táplálékkeresés, megszerzés, elfo-
gyasztás stb.) rendkívül összetett szomatomotoros mű­
ködések összessége. Ezt az egész kiterj edt mechaniz-
must a hypothalamusban elhelyezkedő, több elemből
álló központi kapcsoló egység irányítj a, amely a hozzá
652 VI 1. rész • Idegrendszeri működések

Corpus callosum
, ,
,,
Ventriculus lat.

A ,
'
'' ''
Nucleus tuberomamillaris Nucleus infundibularis

Dorsalis hypothalamicus area Hátsó hypothalamus mag

---
..,__----y- _......_ ----- --- _____ Dorsomedialis mag
Nucl. paraventricularis ---- --- --- ---- ----------------
--- --- - - --
Elülső hypothalamicus area - - - _________ _
---- ----- -
Praeopticus area --- -------- -- --- ------- -- - --- --- --- ---
- - - -- - - Praemami llaris mag
Nucl. supraopticus - - - - - - - - - - - ---------
------
Nucl. suprachiasmati~us -- --- --- --- ''
'' Medialis mamillaris mag
''
--- --- --- '' ''

--- --- --- --- --- Nucl. arcuatus ''

''
''
''
''
Chiasma opticum .- '' ''
'
'
' ', Lateralis mamillaris mag
''
Eminentia mediana ''
''
''
Corpus mamillare
Portalis hypophysis erek I
I

B ''
Hypophysis elülső lebeny Hypophysis hátolsó lebeny

43- 1. ábra
A hypothalamus fonto sabb magcsoportjai
A) Coronalis metszet. B) A magcsoportok elhe!)tezkcdése

befutó információk - főként humorális mediátorok -
alapján indítja meg vagy utasítja el a táplálkozást, ill.
függeszti fel a n1ár megindult evési folyama tot. A szabá-
lyozásban szereplő hypothalamus-sejtcsoportok egy ré-
szét a 43-2. ábrán tüntetjük fel. A hypothalamus a hoz-
zá eljutó humorális mediátorok mellett az agytörzsből,
elsősorban a nucleus tractus solitarii (NTS) neuronjai-
tól is kap afferens információt. A hypothalamus azon-
ban nemcsak az energiamérleg felvételi oldalát szabá-
lyozza, hanem az autonóm idegrendszeren és a neuro-
endokrin rendszeren keresztül összehangolja az ener-
giaráfordítást a táplálékfelvétellcl.
A nucleus arcuatus táplálkozásban szereplő ne-
uroncsoportjai. A nucleus arcuatus (ARC) a hypotha-
la mus basísán h elyezkedik el. Ebben a magban két, ne-
urokémiailag azonosítható, eltérő funk.ciójú sejtpopulá-
ció van: az egyikből táplálékfelvételt indukáló („orexi-
gén"), a másikból a táplálékfelvételt elutasító („anorexi-
gén") projekció indul ki. (Az orexigén és az anorexigén
projekciók neurotranszmittereit a 43-1. táblázatban fog-
laljuk össze.) A két populáció neuronjai alkotják a táp-
lálékfelvétel szabályozásának primer szenzorait: rajtuk
helyezkednek el azok a receptorok, amelyek a zsírraktá-
rak állapotát jelző hormonokra érzékenyek (ez utóbbiak
 43. fejezet • Aulonóm n1űködésck szabá!Yozása; cirkadián rilmus
Táplálék- Energia-
MC4r felvétel ráfordítás
Anorexigén
zs
pálya
AgRP/
Ghsr NPY Nucleus \
arcuatus
MC3r
1Ghrelin1 Pancreas
Inzulin,
leptin
r
Gyomor
43-2. ábra
A nucleus arcuatus szerepe az energiaháztartás homeosztázi-
sában
Barsh, G. S. és Schwarz M. W. (2002): Nature Reviews Genelics 3.
592. l"!}'omán
Az ábrán a nucleus arcualust érő jelzéseket és a nucleus arcuatusból
közvellenül kiinduló projekciókat tüntettük csak fel
Ghsr: ghrelinreceptor; Lepr: leptinreceptor; MC3 r melanokorlin
3. típusú receptor; MC4r: melanokortin 4. típusú receptor;
Y 1r: NPY 1. típusú receptor; a további rövidítésekel 1. a szövegben
voltaképpen a tápláltsági állapot hosszú távú jelzőmol e­
kulái, l. alább).
A nucleus arcuatus sejtjeinek egy része az orexigén
pálya kiindulópontja. E zek a sejtek két peptidet koexp-
resszálnak, az egyik az Y-n europeptid (NPY), a másik az
ún. agouti-related protei n (AgRP, a név eredete egy ege-
rekben észlelt genetikai rendellenességhez köthető). Eze-
ket a neuronokat NPY-AgRP-neuronokként ismerjük.
Az anorexigén pályát elindító n euronok ugyanúgy a
nucleus arcuatusban helyezkednek el, mint az orexigén
neuron ok. Ezek pro-opiomelanokortin neuronok
(POMC-neuronok), transzmitterük a melanokortin
rendszerhez tartozó peptid, az a.-MSH , arnely a
POMC -ból poszttranszlációs módosítással keletkezik.
Az a.-MSH az anorexigén projekcióban a melanokor-
tin-4-receptorokra (MC4) hat. Az MC4-receptorok ge-
netikai hibáját emberben (és kísérleti állatokban) elh í-
zás követi, inivel kiesik a táplálékfelvételt gátló mecha-
653
nizmus. Valószínűleg a melanokortin rendszer túlmű­
ködése közvetíti a súlyos betegségeket és rosszindulatú
daganatokat kísérő étvágytalanságot és következményes
cachexiát (1. alább). A POMC-neuronok további anore-
xigén transzmittere a CART néven ismert peptid (a n év
a ,,cocaine and am pheta m.i ne regulated transcri pt" -béíl
származik); a neuronokaL POMC/CART neuronok.ként
is említik.
A nucleus circuatusból kiinduló projekciók. A nucleus ar-
cuatus orexigén N PY-AgRP-proj ekciója a lateralis
hypothalamus area (LHA) neuronjaihoz fut. Az ebben
a pályában szereplő további neuropeptidek a melanin-
koncentráló hormon (MCH ) (figyelem: a melaninkon-
centráló hormont ne tévesszük össze az alábbiakban is-
mertetett melanokortinnal) és az orexinek/hypocretinek
(ezek azonosak az alvási/ébrenléti mechanizmusban
szereplő peptidekkel, amelyeket részletesebben a 45. fe-
jezetetben ismertetünk). Az MCH-n euronok reciprok
módon a nucleus accumbensh ez is proj iciálnak, és ezzel
biztosítják a kapcsolatot a táplálkozás h omeosztatikus
és hedonisztikus összetevői között: a táplálék „ízértéke"
a tápl álékfelvétel során még fokozódik, ezzel egyfajta
„pozitív visszacsatolás" valósul meg. A felszálló orexi-
gén projekció suprahypothalamicus szintje a táplálék.-
felvételi motivációt, a táplálék m egkeresésének összetett
koreográfiáját, az evéssel kapcsolatos érzetek koordiná-
cióját, annak emocionális összetevőit (az élvezeti, hedo-
nisztikus komponenst) irányítja. N agyon régen ismert
tény, hogy az LHA sértése állatkísérletekben, továbbá
ugyanennek az areának a megbetegedése emberben
anorhexiához, súlyvesztéshez vezet.
Az ano rexigén projekció transzmi ttere - MC4-rc-
ceptorokon keresztül - az a.-MSH. Az MC4-receptoro-
kat tartalmazó neuronokhoz kollaterálisokat adnak az
N PY-AgRP-neuronok, és ennek alapján érthetjük meg
az AgRP szerepét. Ez a peptid ugyanis inverz agonistá-
ja az MC4-receptoroknak - gátolja a Ga.-feh érj e
kötődését a receptorhoz - , ezzel az orexigén pálya akti-
válódására az anorexigén pályában csökken az a.-MSH
hatásossága.
A nucleus arcuatus neuronjai a lateralis hypothala-
micus areán kívül m ég a nucleus ventromedialishoz
(VMH), a nucleus dorso medialishoz (DMH ) és a nuc-
leus paraventricularishoz (NPV) futnak. Ezek az össze-
köttetések koordinálják a tápláltsági állapotot az ade-
nohypophysis által irányított endokrin mirigyei'- szekré-
ciójával, többek között a T RH-TSH-T y'T 4 rendszerrel.
A ventromedialis mag kísérletes sértése vagy ezen régió
megbetegedése nagymértékű elhízással párosul, amely-
nek oka az elhízási szakaszban a táplálékfelvétel nagy-
mérvű fokozódása.
654 VII. rész • Idegrendszeri működések

43-1. táblázat
Az energiahomeosztázisban szereplő mediátorok
Barsh, G. S. és Schwartz, M. W. (2002): Nature Reviews Genetics, 3. 591. alapján

A) Neuropeptidek

A peptid neve Legfontosabb előfordulás Funkció

AgRP Nucleus arcuatus orexigén sejtek Orexigén pálya (inverz agonista az MC4-receptoron)
(agouti-related protein) (együttesen az NPY-nal)

NPY (Y-neu ropeptid) Nucleus arcuatus orexigén sejtek Orcxigén pálya

(együttesen az AgRP-vel)

a-MSH (a-melanocyta- Nucleus arcuatus POMC-sejtek Anorexigén pálya

stimuláló hormon, (együttesen a CART-tal)
POMC-hasítási termék)

CART (cocaine and Nucleus arcuatus Anorexigén pálya

amphetamine regulated (együttesen az a-MSH-val)
transcrip t)

Orexin 1 és 2 (szinonima: L ateralis hypothalamus Orexigén pálya

hipokretin 1 és 2)

MCH (n1elaninkoncentráló Lateralis hypothalamus Orcxigén pálya

hormon)

B) Perifériás molekulák (hormonok központi idegrendszeri támadásponttal)

A peptid neve Forrása Funkció

Lep tin Adipocyták A raktárak állapotát jelzi: gátolja a nucleus arcuatusban

az orexigén projekciót, aktiválja az anorexigén projekciót

Inzulin Pancreas ~-sejtek Az energiaellátottságot jelzi: gátolja a nucleus arcuatusban

az orexigén projekciót, aktiválja az anorexigén projekciót
CCI<. (kolecisztokinin) !-sejtek A nervus vagus szenzoros végződései felől a táplálékfelvétel
bekövetkezését jelzi, anorexigén hatású

GLP-1 L-sejtek J6llakottságot jelez, anorexigén hatású

(glucagon-like peptide-1)

PYY (YY-peptid) L-sejtek Receptorok a nucleus tractus solitarii sejtjein;

jóllakottságot jelez, anorexigén hatású

Ghrelin Gyomor P/Dl -sejtek A gyomor-bél rendszer üres állapotát jelzi

(akut éhségáll apot); aktiválja a nucleus arcuatusban
az orexigén projekciót

Az orexigén és anorexigén tottságát jelzik, a hosszú távú szabályozás résztvevői. A

pá!)rákat érő információk
A nucleus arcuatus a táplálékfelvételi koordinációs
rendszer bemenő kapuja: az N PY-AgRP és a POMC-
CART-sejtek a visszacsatolásban szereplő humorális jel-
zések felvevői. A táplálékfelvételt befolyásoló mediátor-
molekulák (valójában hormonok) közül a leptin és az
inzulin a zsírraktárak állapotát, a szervezet energiaellá-
gyomor-bél rendszeri hormonok vagy a táplálkozás ak-
tuális eseményeiről (CCK, GLP-1 stb.), vagy ilyen ese-
mény hiányáról (ghrelin) informálják a dien cephalon
neuronjait. Az előbbiek a táplálékfelvétel leállításában,
az utóbbi pedig a megindításában szerepel, valamennyi-
en a rövid távú szabályozásban vesznek részt.
A leptin-leptinreceptor rendszer. A leptin (első­
sorban) a zsírszövet által szintetizált és szecern ált pep-

43. fejezet • Autonóm működések szabá[yozása; cirkadián ritmus
tidhormon. A leptin a Lep gén terméke. A vér leptin-
szintje a zsírszövet tömegét tükrözi (leptos görögül vé-
kony). A leptin az egyik legfontosabb szignálmolekula,
ami a zsírszövetben tárolt energia mértékéről tájékoztat-
ja a központi idegrendszert, a hypothalamuson keresz-
tül befolyásolja a táplálékfelvételt; a leptintöbblet (kísér-
leti állatokban bizonyítottan, emberben feltételezetten)
fokozza a teljes energiaráfordítást. A reproduktív folya-
matokat leptin jelenléte teszi lehetővé, leptin hiányában
- ami az encrgiadeficit jele - szünetelnek a szaporodási
funkciók.
A leptin hatásait a citokinreceptorok szupercsaládjá-
ba tartozó leptinreceptorokon keresztül fejti ki. A recep-
torfehérje egy szekvenciavariánsa („splice-variant") rö-
videbb láncú, nem kapcsolódik hozzá szignáltransz-
dukció, ezzel szem ben az agyi mikroerekben a leptin
transzportjában szerepel: ez magyarázza, hogy a leptin
eléri a hypothalamus sejtjeit.
A leptin ellentétesen hat a nucleus arcuatus orexigén
és anorexigén sejtjeire. Csökkenti az NPY-neuronok
NPY- és AgRP-kifejeződését, ugyanakkor fokozza a
POMC-neuronokban a melanokortin kifejeződését, te-
hát gátolja az orexigén és serkenti az anorexigén projek-
ciót, végeredményben anorexigén hatású.
A leptin bazális szintje a szervezet kielégítő energia-
ellátását jelzi. A zsírszövet állományának csökkenésekor
a keringő leptin mennyisége csökken. Ha tartós éh ezés-
kor - a zsírszövet csökkenése következtében - csökken a
leptinszekréció, akkor az NPY-AgRP mechanizmus ak-
tiválódik, a POMC-út viszont kevésbé aktív; mindezek
együttesen fokozzák a táplálékfelvételt. Amennyiben a
zsírszövet mennyisége megnő, több leptin kerül a vérke-
ringésbe, ez csökkenti az NPY-AgRP-k.ifejeződést, és fo-
kozza a melanokortinrendszer aktivitását.
Minthogy a zsírszövet tömege nem változik étke-
zésről étkezésre, a leptinmechanizmus nem rövid távú
szabályozás, hosszabb időn keresztül bekövetkező vál-
tozások befolyásolják.
Genetikailag módosult egértörzsekben hiányozhat a
funkcióképes leptin (Lep0 b/ob mutáció) vagy a leptinre-
ceptor (Lepr<lb/db mutáció). Ennek következtében elma-
rad az NPY-AgRP mechanizmus gátlása, és a
POMC/CART mechanizmus tónusos aktiválása: a kö-
vetkezmény mindkét mutáció esetében hyperphagia,
nagymértékű elhízás, továbbá diabetes (innen a db/db
elnevezés). Az ob/ob mutánsokban leptin szisztémás
adása visszaállítja a normális mértékű táplálékfelvételt
és a testsúlyt; a db/db mutánsokban leptin adása hatás-
talan. Leptin hiányában nemcsak a táplálékkeresés/táp-
lálékfelvétel indul meg, de csökken a pajzsmirigyhor-
monok szintje, az energiaráfordítás, és szünetelnek a
reproduktív folyamatok (az energiamérleg kétoldalú
szabályozása).
-- --~··
655
A leptin-leptinreceptor mechanizmus emberben is
működik. Erre abból következtetünk, hogy az igen rit-
kán előforduló ob/ob mutáció súlyos elhízással jár. 1
Az eddigiekből és a továbbiakból egyaránt kiderül, l
hogy az energiamérleg szabályozásában több helyen
párhuzamos, egymást kiegészítő mechanizmusok sze-
repelnek, a szabályozó rendszer redundán s. Ez az elv
azonban - érdekes módon - nem érvényes a leptin ese-
tében: a leptin-leptinreceptor rendszer nélkülözhetelen
tagja a szabályozásnak, ezért ilyen s7:embeötlőek a lep-
tinhiány tünetei.
'
Inzulin. Az inzulin nemcsak a tápanyagok raktározá-
sára ható hormon (l. a 29. fejezetet), hanem a táplálék-
/
felvételt is szabályozza. (Erdemes e helyütt végiggon-
dolni, hogy a táplálékfelvétellel előidézett inzulinelvá-
lasztás egyrészt elősegíti a zsírszintézist, másrészt leál-
lítja az értelmetlenné váló többlet-táplálékfelvételt.) Az
inzulin a kapilláris-endothelsejtekben lévő transzport-
rendszer segítségével jut el az idegsejtekhez. A nucleus
arc uatushoz jutó inzulin csökk.enti az NPY- és az
AgRP-elválasztást, ezzel voltaképpen egy negatív vissza-
csatolási kör része. Inzulinhiányban viszont - az előző
mechan izmus tükörképeként - nem reprimálódik az
NPY-AgRP-szintézis, az inzulinhiányban szenvedő be-
teg (hacsak a betegség következményei nem okoznak ét-
vágytalanságot) folyamatosan éhes (diabeteses hyper-
phagia, 1. a 29. fejezetet). (Felhívjuk a figyelmet, hogy
közvetlenül a nucleus arcuatusra hatva az inzulin ano-
rexigén hatású, de az inzulinnal kiváltott hypoglykae-
mia éhségérzetet okoz, evést vált ki.)
A gyomor-bél rendszerből származó hormoná-
lis és neuronalis ingerek. A táplálékfelvételt „jóila-
kottsági hormon ok", a kolecisztokinin (CCK), a gluka-
gonszerű peptid-1 (GLP-1, glucagon-like peptide- 1), az
YY-peptid egy fragmentuma (PYY3_36 , a hormon az al-
só vékonybélszakaszon nagyjából a bevitt energiával
arányosan szabadul fel) és még más peptidek jelzik a
központi idegrendszernek. A hormonok közül a CCK
és a GLP-1 a vér-agy gáton kívül lévő area postremán
keresztül hatnak, ahonnan az információ a nucleus
tractus solitariin keresztül a hypothalamushoz jut; a
PYY3_36 közvetlenül gátolja a nucleus arcuatus NPY-
AgRP-neuronjait. Ezen közvetlen mechanizmus mellett
a CCK a nervus vagus abdominalis szenzoros végződé­
seire is hat, és - ugyancsak a nucleus tractus solitariin
keresztül - gátolja a hypothalamusban a további táplá-
1
lékfelvételt. A „jóllakottsági hormonok" megjelenésére
megrövidül az evés ideje, ezzel kevesebb lesz az egy ét-
kezés alatt elfogyasztott táplálék.
A gyomor teltségét a nervus vagus mechanorecepto-
rai is közvetítik. (Mindezek az információk eljutnak a
1
~
656 VII. rész • Idegrendszeri n1űködések
magasabb ízérző területekl1ez is, és teltség esetén módo-
sítják a szubjektív ízérzetet.)
A ghrelin i1evezetű peptidhormont a gyomor speci-
fikus endokrin sejtjei szintetizálják és szecernálják; a
h ypothalamust a ghrelin a véráram útján éri el. A ghre-
lin szintje emberben az étkezést megelé5zően emelke-
dik., az akut éhségállapot hormonja, orexigén szignál-
molekula. A ghrelin hatását a nucleus arcuatus NPY-
AgRP-sejtjeire fejti ki.
A glukóz szerepe az éhségérzetben. Először
mintegy 60 évvel ezelőtt tételezték fel, hogy az éhség jel-
zését a hypothalamus egyes neuroncs9portjainak. elég-
telen glukózellátása jelenti (glukosztáthipotézis) Az el-
l(épzelést alátámasztja az a megfigyelés, hogy emberben
inzulinnal l1ypoglykaemiát létrehozva éhségérzet je-
lentkezik.
A hypoglykaemia aktiválja a hypothalamusban az
orexinneuronokat, ezzel táplálékfelvételt indukál. (A
normoglykaemia állapotában a sej tek elektromos aktivi-
tása csökl<.en, ezért a neuronokat „glukózérzékeny neu-
ronok" -ként említették, amelyek az extracelluláris glu-
kózkoncentrációra reagálnak.)
A vena portae gyűjtőterületén (a pancreasban és a
vékonybélben) a nervus vagus egyes szenzoros végződé­
sei érzékenyek a helyi glukózkoncentrációra (perifériás
glukózreceptorok). Ezekből a kemoreceptorokból az in-
gerület a nucleus tractus solitariiba fut be. (Ez egyéb-
ként az a terület, amelyen az ízérző receptorokból szár-
mazó, továbbá a gyomor mechanoreceptoraiból teltsé-
get közvetítő ingerületek is konvergálnak.) A vér glu-
kózkoncentrációjának emelkedése csökkenti a táplálék-
felvételt.
A vízforgalom és szabá!Yozása
Vízforgalom
A szervezet három módon jut vízhez (43-2. táblázat):
ivással, táplálékfogyasztással (a legszárazabb táplálék is
tartalmaz valamennyi vizet), végül a tápanyagok hidro-
génjének oxidációja során keletkező oxidációs vízzel. A
vízforgalom szempontjából ezek közül csak a folyadék-
bevitel szabályozott.
A szervezet a vizelettel, széklettel, a tüdőn és a
bőrön keresztüli, nyugalomban is bekövetkező ún. ész-
revétlen párologtatással (perspiratio insensibilis), vége-
zetül verejtékezéssel veszít vizet. A vízmérleg tényezői
közül csak a vesén keresztüli vízvesztés szabályozható.
A tüdőn és a bőrön keresztüli vízvesztést ugyanis klima-
43-2. táblázat
A vízforgalom fiziológiás értékei
Vízforrások A vízleadás útjai
Ivás Vizelet ( >700 ml/nap)
(>600 ml/nap)
Szilárd táplálék Széklet(> 100 ml/ nap)
(700 ml/nap)
Oxidációs víz Vízvesztés a légzéssel + bőrön keresztüli
(300 inl/nap) párolgással + izzadással ( > 800 ml/nap)
tikus tényezők (hőmérséklet, a levegő páratartalma), a
verejtékezéssel eltávozó víz m ennyiségét a hőszabályo­
zás követelményei határozzák meg.
A vízmérleg egyensú !J'át biztosító
központi mechanizmusai<
A vízmérleg egyensúlya alapvető feltétele az életnek. A
szervezetnek bazális körühnények között is van egy víz-
vesztési minimuma. Legalább 500 ml vizelettérfogat
szüksége-s ugyanis az anyagcsere nitrogéntartalmú
bomlástermékeinek kiválasztásához, a légutakon és a
bőrön keresztül pedig kb. 700 ml víz párolog el észrevét-
lenül. Ehhez a vízvesztéshez járul hozzá a széklettel el-
távozó vízmennyiség, továbbá a hőszabályozással (ve-
rejtékezés) együtt járó veszteség. Az egyensúly egyrészt
a vízfelvétel, másrészt a vesén keresztüli vízleadás il-
lesztésével biztosított.
A vízfelvételt és a vízleadást szabályozó idegrendsze-
ri területek a hypothalamusban egymáshoz ugyan na-
gyon közel, mégis elkülönülten helyezkednek el. A két
rendszernek vannak közös vonásai: hasonlóak a szenzo-
ros struktúrák, azonosak az ezeket érő ingerek, azaz a
/
szabályozás „bemenete". Elesen különbözik azonban az
ingerekre adott válasz természete, azaz a „kimenet". A
vízfelvétel megvalósulásában (ivási aktus) egy nagyon
összetett motoros mechanizmus szerepel, a hypothala-
mus érintett neuronjainak projekciója a központi ideg-
rendszer nagy részét érinti. A vízleadásban a kimenet
egyszerű: megfelelő inger hatására a vazopresszin (AVP,
antidiuretikus hor1non) szelrréciója változik.
Azok a szenzorok (szenzoros receptorok), amelyek
jelzik a vízfelvétel/vízkonzerválás vagy ellenkezőleg,
víztöbbletet esetén a vízürítés szükségességét, egyrészt
ozmoreceptorok, 1násrészt - kisebb mértékben - a cardi-
ovascularis rendszer volumenreceptorai. Az érkező affe-

rens jelzések csaknem egyidejűleg érik el a vízfelvételt és
a vízürítést szabályozó központokat (a két rendszer ér-
zékenysége kissé eltér, l. alább), a válaszreakciók együt-
tesen biztosítják a vízmérleg egyensúlyát.
Ozmoreceptorok. Az ozmoreceptorok emberben és
kísérleti állatokban egyaránt az elülső hypothalamusban
helyezkednek el. Ezek a neuronok a velük érintkező ext-
racelluláris környezet hiperozmózisa során zsugorod-
nak, és ezzel ingerületet generálnak. Az ozmoreceptorok
valószínű lokalizációja az organum vasculosum laminae
terminalisa, és talán a subforn.icalis szerv. Mindkét neu-
roncsoport közvetlenül projiciál a nucleus supraopticus
és paraventricularis nagysejtes neuronjaihoz.
A vízfelvétel szabá~ozása:
a szomjúságérzet
A vízdeficitnek két elsődleges következménye van: az
extracelluláris folyadék ozmotikus koncentrációja nö-
vekszik (hiperozmózis) , és térfogata csökken (hypovo-
laemia). Mindkét változás szomjúságérzetet okozó, fo-
lyadékfelvételt megindító inger (43-3. ábra).
Emberben a szomjúságérzet küszöbe az extracellu-
láris folyadék (ill. a vérplazma) ozmolalitásánakkb. 2%-
os emelkedése. Önként vállalkozó kísérleti alanyokban
a szomjúságérzet 290 mosm/kg víz felett jelentkezett, és
290- 300 mosm/kg víz közölti tartományba n a szomjú-
ságérzet párhuzamosan változott az ozmolalitással. A
szomjúságérzés következménye az a rendkívül összetett
cselekvéssoro7,at, amely végül iváshoz ve7,et.
Vízfelvétel t vízfelvételi késztetést (beleértve a vízforrás felkeresését
r t
t
Szomjúságérzet
Szájnyálkahártya
érzőreceptor ~----------------
DIENCEPHALON
Plazma
ozmolaritás t másik felét 20-30 perc alatt fogyasztja el a vizsgálati
~
Artériás
nyomás t x i
AVP-szekréció
tt
Vértérfogat
!
Vízleadás t
43-3. ábra
Szomjúságérzetet és AVP-szekréciót kiváltó ingerületek
A római számok a megfelelő agyidegekre vonatkoznak
43. íejczet • Autonóm működések szabá!Yozása: cirkadián ritmus 657
A szomjúságérzetet a szájnyálkahártyából származó
afierens ingerületek módosítják. H iperozmoláris álla-
potban a szájüreg vízzel való öblítése rövid időre csök-
kenti a szomjúságérzetet, a szájüreg bármely okból je-
lentkező kiszáradása viszont szomjúságérzetet okoz. ·Ez
következik be pl. ha atropin gátolja a nyálelválasztást.
Az extracelluláris folyadék térfogatának csökkenése
(hypovolacmia) szomjúságérzetet vált ki. Izozmotikus
folyadék vesztését követően (pl. vérzés, hasmenés) je-
lentős a folyadékfelvétel iránti késztetés, függetlenü l az
extracelluláris folyadék ozmotikus koncentrációjától.
„Belső folyadékvesztés", pl. nagy hasüregi folyadékgyü-
lem kialakulása szomjúságérzetet okoz. A hypovolaemi-
át kísérő szomjúságérzetben az alacsony nyomású rend-
szer 1nechanoreceptorai játszanak szerepet. A nervus
vagusban fu tó afferensek, normális szívLelődés mellett,
tónusosan gátolják a szomjúságérzet kiváltásában sze-
replő neuronokat. Vérzés vagy izozmotikus folyadék
vesztése esetén azonban csökken ezeknek a receptorok-
nak az ingerületleadása, és a szomjúságérzetet kivál tó
neuronok felszabadulnak a gátlás alól.
A magas nyomású baroreceptorok ingerületcsökke-
nése szintén szerepel a szomjúságérzetben: az artériás
vérnyomás esése aktiválja a szimpatikus idegrendszert,
ezzel a renin-angiotenzin rendszert. A szomjúságérzet-
ben az angiotenzin !I-nek közvetítő szerepe van: a ke-
ringésben megjelenő angiotenzin II (ANG II) közvetle-
nül ingerli a hypothalamusban a szomjúságérzet kiala-
kulásában szereplő neuronokat. (A szotTijúságérzetért
felelős neuronok kívül vannak a vér-agy gáton, ezért az
ANG II eljut a sejtekhez.) Kísérleti állatokban a hypo-
thalamus meghatározott területeire mikroinjekcióval
bejuttatott ANG II vízivást indít meg.
Az ozmolalitás emelkedése az a fiziológiás jel, ami a
és az azt követő komplex ivási aktust) megindítja. Az
ivási aktus megállításának jelzését neh ezebb meghatá-
rozni. Emberben a hiperozmózissal kiváltott szomjú-
ságérzet megszűnik, mielőtt az ivás helyreállította volna
az izozmózist. Emberben a vízfelvétel megáll, ha a „víz-
deficit" mintegy felét elfogyasztotta az egyén. A deficit
alany. (A inegivott víz kb. 10 perc alatt szívódik fel.)
t A vízkiválasztás szabá~ozása:
•
vazopressz1n
A neurohypophysealis rendszer a hypothalamus supra-
opticus és paraventricularis magjainak nagysejtes (mag-
nocellularis) részét képez{) sejttestekből, az azokból ki -
658 VII. rész • Idegrendszeri működések
induló axonokból és végződéseikből áll. Az axonok a
tractus hypothalamo-hypophysealisban szedődnek
össze, és neurohormonvesiculákat tartalmazó varicosi-
tasaikkal az agyalapi mirigy hátsó lebenyében (neurohy-
pophysis) lévő kapillárisok körül végződnek.
A vazopresszin szekréciója az említett magokhoz fu-
tó ingerületektől függ. A legfontosabb afferentáció a
hypothalamus ozmoreceptoraiból származik. Hiperoz-
motikus állapotban az AVP-neuronokban is fázisos ak-
ciós potenciál sorozatok k.eletkeznek. A vazopresszin
szekrécióját szabályozó neuronok elkülöníthetők a
szomjúságérzettel kapcsolatos neuronoktól.
Az AVP-szekréció megszűnik, ha a vérplazma oz-
molalitása 285 mosm/kg víz alatt van; 285 és 295
mosm/kg víz ozmolalitás között az AVP-szekréció nagy-
jából lineárisan változik az ozmolalitással. A vízkonzer-
válási mechanizmus tehát érzékenyebben reagál a válto-
zásokra, mint a víz pótlását szolgáló késztetés. Az AVP-
szekréció és a követk.ezményes antidiuresis már jelentős
mértékű, amikor a szomjúságérzet még csak - 290
mosm/kg víz értéknél - jelentkezik.
Fiziológiásan az AVP-szekréció megindításában a
plazma nátriumkoncentrációjának változása a leglénye-
gesebb tényező. Az ozmoreceptorok csak olyan oldott
anyagokra érzékenyek, amelyek nem hatolnak át a neu-
ronmembránon. A glukóz plazmakoncentrációjának
növekedése akkor szerepelhet az ozmoreceptorok szá-
mára ozmotikus ingerként, ha a glukóz nem képes gyor-
san bejutni a sejtbe. Az ozmoreceptorneuronok memb-
ránján inzulinreceptor van, a sejtek glukózpermeabili-
tását az inzulin szabályozza. Inzulin hiányában ezért a
hyperglykaemia vazopresszinszekréciót és szomjúságér-
zetet indukál, inzulin jelenlétében azonban nem vált ki
sem AVP-szekréciót, sem szomjúságot.
Vízivást követő hipoozmotikus állapotban az AVP-
szekréció csökken vagy megszűnik, vízdiuresis jön létre.
A víz kiürítése megszünteti a hipozmotikus állapotot, és
az AVP-szekréció ismét eléri az alapszintet.
Az ozmolalitás változásai mellett az extracelluláris
folyadék térfogatvaltozásai is részei az AVP-szekréció
szabályozásának. Az extracelluláris folyadék térfogatá-
nak növekedése gátolja az AVP-szekréciót, és ezzel diu-
resist okoz. A reakció a cardiovascularis rendszer ala-
csony nyomású receptoraiból indul ki (bal és jobb pitvar,
tüdővénák). Az itt elhelyezkedő szenzoros receptorok
ingerületei a nyúltvelőben csatolódnak át, eljutnak a
hypothalamusba, ahol - még normális vérplazma-oz-
molalitás mellett is - gátolják a vazopresszinneurono-
kat. Ezzel ellentétesen az extracelluláris térfogat csökke-
nése az alacsony nyomású receptorok „elhallgatását"
(azaz ingerületleadásuk megszűnését) vonja maga után,
és a vazopresszinszekréció felszabadul a gátlás alól.
-
A keringési rendszer magas nyomású baroreceptorai
(carotis sinus és aortaív mechanoreceptorok) fiziológiás
artériás nyomásszinteken tónusosan gátolják az AVP-
szekréciót (a carotis és aorta baroreceptorok deafferentá-
ciója emeli a vér AVP-szintjét) . Az artériás nyomás csök-
kenése hatásosan fokozza az AVP-szekréciót. A magas
nyomású rendszer azonban kevésbé érzékeny, mint az
alacsony nyomású baroreceptorok.
Az AVP-szekréció kevésbé érzékeny a térfogatválto-
zásokra, n1int az ozmotikus változásokra. Az ozmolali-
tás 1-2%-os változása már befolyásolja az AVP-szekréci-
ót, míg az extracelluláris folyadék térfogatának 5-10%-
os csökkenése vagy vérnyomásesés szükséges az AVP-
szekréció fokozódásához.
A térfogatvesztés a fentiek mellett közvetetten, a re-
nin-angiotenzin rendszeren keresztül is aktiválja az
AVP-szekréciót. A reninszekréciót a térfogatvesztés fo-
kozza: a keletkező angiotenzin II a subfornicalis szer-
ven keresztül fokozza a pars magnocellularisban az
AVP szintézisét. (A subfornicalis szerv a circumventri-
cularis szervek közé tartozik, kívül esik a vér-agy gáton,
hozzáférhető az angiotenzin II számára.) A reninszek-
réciót a szimpatikus idegrendszer is aktiválja, így ez a
mechanizmus is kihat a vazopresszinszekrécióra.
Az extracelluláris folyadéktöbblet közvetlenül a szív-
re hatva megindítja a pitvari natriureticus peptid (ANP)
felszabadulását a pitvarizomzatból. A peptid csökkenti
az AVP-szekréciót.
A testhőmérséklet szabá!Yozása
Az ember testhőmérséklete - az újszülöttkor után - töb-
bé-kevésbé szűk határok között változik, az ember a ho-
moioterm fajok közé tartozik. A belső testhőmérsékletet
egészséges állapotban 37 °C-ban szokás megadni. Az
értéknek azonban ·n apszaki ingadozása van: hajnalban,
ébredés előtt a legalacsonyabb (35,8 °C), a kora délutáni
órákban a legmagasabb (37,5 °C) .
A szervezeten belül a hőmérséklet megoszlása nem
homogén: a belső részek, az ún. „mag" hőmérséklete el-
tér a szervezet periferiáján elhelyezkedő ún. „köpeny"
hőmérsékletétől. Szigorúan véve a maghőmérséklet a
szívben lévő vér hőmérséklete. Az egyes belső szervek
hőmérséklete ettől kissé eltér, így pl. az agy hőmérsékle­
te mintegy 0,4 °C-kal magasabb, mint a vérhomérséklet.
(Ez azonban csak megfelelő agyi vérellátás esetében van
így. Amennyiben az agy vérellátása jelentős mértékben
csökken, az eláramló vér kevesebb hőt szállít el az agy-
ból, és az agyi hőmérséklet emelkedik.) A kö-
penyhőmérséklet a bőr és bőr alatti kötőszövet hőmér-
 4 3. fejezet • Autonóm működések szabá!)!ozása; cirkadián ritrnus 659

séklete, ez tágabb határok között változik, mint a
maghőmérséklet, és azonos időpontban sem jellemez-
hető egyetl en értékk.el, hanem a m érés helyétől, ann ak
véráram lásától és a környezet hőmérsékletétől függően
változik. Meleg környezetben a „mag" kitágu l és a „kö-
peny" vékonyabbá válik; ellenkező esetben, hideg kör-
nyezetben a „mag" összehúzódik és a „köpeny" tágul ki.
Nyugalomban a hő elsősorban az agyvelóoen, a szívben
és a zsigeri szervekben keletkezik (43-3. táblázat);
izo m tevékenység alatt a l egjelentősebb tényező az aktív
izomzat hőtermelés e. A keletkezett hő kb. 85%-ban a
bőrön és kb. 15%-ban a légutakon keresztül távozik. A
hőtermelés és a hőleadás helyszínei között a vérkeringés
teremt kapcsolatot, a hőszállító közeg a vér. Az említett
szervekből jövő vénás vér hőmérséklete magasabb, mint
az odaáramló artériás véré, a bőrből és a tüdőből jövő vér
hőmérséklete pedig valamivel alacsonyabb az artériás
vér hőmérsékleténél.
A maglző1nérsékfet 1nérése. Az orvosi gyakorlatban a
maghőmérséklet mérése mindennapos igény. A hőmér­
séklet mérésére különböző közelítéseket alkalmaznak: a
mérés helye lehet a szájüreg, az üres végbél magasabb
szakasza, vagy a dobhártya közvetlen közelében a kifelé
lezárt külső hall ójárat. A hónaljárokban végzett hőmér­
sékletmérés csak közelítően tájékoztat a maghőmérsék­
letről, és egyes esetekben - pl. a láz emelkedésének
időszakában - teljesen megtévesztő lehet. A h ónaljárok
hőmérséklete kb. 0,5 °C-kal alacsonyabb, m int a végbél
vagy a szájüreg hőmérséklete.
Hőmérleg, hőegyensú~
A szervezet anyagcsere-folyamatai mindig hőtermelés­
sel járnak, ezért az állandó hőmérséklet fenntartására a
keletkezettel azonos mennyiségű hőnek folyamatosan cl
kell távoznia a szervezetből. (Esetenkén t, kb. 34 °C fe-
letti környezeti hon1érséklet mellett, továbbá sugárzó
hőnek kitéve hőfelvétel is van, és ezt a hőleadás nak
ugyanúgy ki kell egyenlítenie, mint a szervezet saját
hőtermelését.) A hőmérleg egyen súlyát, ezzel az állandó
testhőmérsékletet a hőtermelés és a hőleadás folyamatos
változtatása biztosítja. A hőleadás és a hőtermelés pon-
t os illesztése életfontosságú, mert a szer vezet
maghőmérséklete csak szűk határok között mozoghat.
41 °C fölötti maghőmérséklet halálos lehet.
A hőmérleg technikai analógiája egy olyan termosz-
tát, amelynek mind fűtő, mind hűtő egysége van. A beál-
lítani kívánt hőmérséklet, az ún. beállítási pont (angol
technikai elnevezéssel set-point), amit a szabályozó egy-
ségen keresztül lehet állítani. Amikor a ter1n osztát bel ső
hőmérséklete megfelel a beállítási pontnak, mind a fűtés,
mind a hűtés alacsony intenzitással működik. H a a beál-
lítási pont eltér a termosztáton belüli aktuális hőmérsék­
lettől, „hibajel" keletkezik, ami a szabályozó egységen

43-3. táblázat
Az egyes érterület ek nyugalomban mért vé ráramlása, 0 2 -fogyasztása, hő termelése, valamint a vénás és artériás vér
h ő mé rsé klete közötti különbség

Rowell, L. B. (1986): Human Circulation: Regulation During Physical Stress. Oxford University Prcss, New York című könyvében
szereplő adatok átszámítása alapján

Szerv Véráramlás 0 2 -fogya sztás a teljes Részesedés a teljes A kiáramló és a

a perctérfogat 0/o-ában 0 2 -felvétel 0/o-ában hőterm e lésből* (0/o) beáramló vér közötti
hőmé rséklet-különb ség* °C

Agy 13,6 24,0 25 0,4

Szív 4,5 14,0 15 0,7
Vese 21,8 5,6 6 0, 1
Hasi zsigerek 27,3 24,0 25 0,2
Bőr 9,0 4,0 4
Vázizom 18,2 24,0 25

Az agy, a szív, a vese és a hasi szervek a teljes pcrctérfogatból 67%-kal, a teljes 0 2-fogyasztásból 68%-kal, a teljes hőtermelésből
pedig 71 %-kal részesednek
A bőr és a vázizomzat nagyon változó vénás és artériás hőmérsékletkülönbségét értelmetlen megadni
* Hozzávet6leges, kerekített értékek
660 VII. rész • Idegrendszeri működések
keresztül bekapcsolja a megfelelő fűtő vagy hut6 egysé-
get (visszacsatolt rendszer): lehűléskor a fűtő egység, túl-
melegedéskor a hűtő egység kapcsolódik be. A beállított
állapot elérésekor a megfelelő egység kikapcsolódik.
A szervezet hőszabályozásában a hőérzékeny recep-
torokból (termoreceptorok) érkező afferens ingerületek
a központi idegrendszer hőszabályozási zónáiba futnal(
be, és az onnan kiinduló efferens pályák működtetik a
hőtermelésben, ill a hőleadásban szereplő végrehajtó
(etfektor) mechanizmusokat. A hőszabályozás a szerve-
zetben is a negatív visszacsatolás alapján működik: az
effektormechanizmusokat a „hibajel", a hőmérséklet
felfelé vagy lefelé bel(övetkezett eltérése kapcsolja be. A
„hideg" jelzések csökkentik a h6leadást és növelik a
hőtermelést, a „meleg" jelzések pedig fokozzák a hőle­
adást. (A bőr szerepét a hőleadásban a 19. fejezetben is-
mertettük.)
Hővesztési mechanizmusok
Hő a szervezetből párolgással (evaporatio), vezetéssel
(conductio), áramlással (convectio) és sugárzással (radi-
atio) távozhat.
Párolgás. A víz párolgása hőelvonással jár. A szervezet
hőleadási lehetőségei közül a párolgás az egyetlen olyan
mechanizmus, amely hőgradienssel szemben képes a
szervezetből hőt elvonni: ilyen szüks.é glet áll elő, ha a
környezeti hőmérséklet 34 °C-nál n1elegebb. Párolgás
(így párolgásos h6vesztés) állandóan folyik, kivéve azt a
ritk.a esetet, amikor a k.örnyezet relatív nedvességtartal-
ma eléri a 100%-ot.
A szervezetből való párologtatásnak vannak nem
szabályozott összetevői („észrevétlen párolgás", perspi-
ratio insensibilis). Az egyik ezek közül a felső légutak
nyálkahártyájáról folyó párolgás: ez csak a ventilációtól
és a belégzett levegő relatív nedvességtartalmától függ.
Normális légvételek és klimatikus viszonyok között a
belégzett levegőhöz a légutakban vízgőz adódik, és ki-
légzéskor a vízgéSz elhagyja a szervezet.
A bőr felső rétegeiből állandóan, minden verejtéke-
zés (izzadás) nélkül is párolog víz. A hőleadás ezen
frakciója függ a levegő páratelítettségétol és arányos a
bor véráramlásával. A bőrfelületről való párolgást a bor
legfelső rétege (stratum corneu1n, keratinréteg) l(orlá-
tozza. Ha ez az utóbbi nagyobb felületen, pl. égést kö-
vetően sérült, a hő- és a vízvesztés veszélyes mértékben
megnövekedhet: a megégett betegeket melegíteni kell.
Mérsékelt aktivitás körülményei között a két ismer-
tetett úton folyó párolgás együttesen a teljes hőleadás
mintegy negyedéért felelős.
Ha a szervezetnek több hőtől kell 1negszabadulnia,
aktiválódik a verejtékelválasztás (izzadás, perspiratio
sensibilis, l. a 19. fejezetet). A verejték elpárologtatása
normálisan a teljes hőtermelési többletet képes eltávolí-
tani a szervezetből, hacsak a héSterhelés nem elviselhe-
tetlenül magas (pl. intenzív izomtevékenység meleg
környezetben).
rT. „
vezetes, „
arani l"as es " „ A szervezet es
" sugarzas. „ a ve1e er1nt-
".
kező küls6 környezet - általában a környező levegő -
között hőkicserélődés folyik. A hőátadás iránya a test fe-
lülete és a leveg6 közötti hőgradienstől függ. Ha a le-
veg6 hidegebb, mint a bőr felszínének hőmérséklete, a
szervezet a levegőt felmelegítve héSt veszít. Ha a levegő
melegebb a bőr hőmérsékleténél, a szervezet a környe-
zetből hőt vesz fel, amelyet párolgással vagy sugárzással
le kell adnia.
A szervezettel érintkezéS n1ozdulatlan közeg (levegő
vagy tárgy) felmelegítése a vezetéses (konduktív) hőle­
adás. A levegő jó hőszigetelő, ezért a vezetéses hőleadás
levegőben általában kevéssé jelentős. Hideg tárgyakkal
való érintkezés során (hideg kövön vagy jégen való ülés)
a vezetéses holeadás jelentőssé válhat, és a helyi lehülés-
nel( ártalmas következményei lehetek. A víz hővezet6
képessége (hőkonduktivitás) a levegéSének 200-szorosa:
vízben már néhány °C-os különbség esetén gyors
hőveszteség következik be. Hideg vízben valo hosszas
tartózkodás - pl. hajószerencsétlenség esetén - halálos
kimenetelű lehet.
Ha a szervezettel érintkező levegő folyamatosan új
levegőréteggel cserélődik ki, a hőleadás fokozódik: eb-
ben az esetben áramlásos (konvektív) hőleadás jön létre.
Ilyen helyzet alakul ki szélben vagy ventilátor hatására,
de ugyanilyen hatása van nyitott járművön a test gyors
helyzetváltozásának. Ha azonban a 1nozgó levegő mele-
gebb, mint a bőr felszíne, a szervezet hőt abszorbeál. A
ruházat hőszigetelő levegőréteget képez a bőr felszínén,
és ezáltal csökkenti a h őmérséklet-különbséget. A
hővesztésnek kitett felület is csökl<:enthető, erre példa az
összegörbedt testhelyzet.
A szervezet és közeli vagy távolabbi környezete kö-
zött sugárzásos hőkicserélődés van. A sugárzásos hőki­
cserélődés arányos a sugárzó/sugárzásnal( kitett testfelü-
lettel. A szabadon álló testfelszín hőt sugároz ki, ami
hőveszteséget jelent. A testfelszínnél melegebb környe-
zeti testek (a nap, fűtőtestek és hősugárzók, a szabadban
átmelegedett kövek stb.) hősugárzását a test elnyeli, és
ez hozzájárul a hőnyereséghez.
Nyugal1ni körülmények között, zárt térben (szobá-
ban) a vezetéses-áramlásos és a sugárzásos hőveszteség
nagyjából egyenlő? és együttesen a teljes hőveszteségnek
mintegy 3/4-ét teszik ki. Ha a szoba falai sokkal hidcgeb-
 4 3. fejezet • Autonóm működések szabá[yozása; cirkadián ritmus
bek, mint a szobalevegő - pl. röviddel az addig fűtetlen
szoba befűtése után - , ald<or a meleg szobalevegő elle-
nére a sugárzásos hővesztés nagy, az egyén olyan
h6mérsék1etű szobalevegőn, amelyet később, a falak át-
melegedése után kellemesen melegnek érez, fázik.
A hőszabá~ozás központi
mechanizmusai
A hőszabályozásban a hypothalamus struktúrái alap-
vető szerepet játszanak. A hőszabályozásban részt vev6
neuroncsoportok egy része szenzoros funkciójú, érzéke-
li az átáramló vér hőmérsékletét („centrális termorecep-
torok"). Az elüls6 hypothalamusban és a praeopticus
areában lévő neuronok az átáramló vér h6mérséldeté-
nek változására leadási frekvenciájukat változtatják;
egyes neuronok hűtésre, mások melegítésre érzékenyek.
A hypothalamus saját szenzorai mellett a gerincvelőben
és a belső szervekben, így a májban elhelyezkedő termo-
receptorokból („mély termoreceptorok") is afferens in-
formációt kap a maghőmérséldetről. A hypothalamus-
hoz futnak be a perifériáról jövő ingerületek is, an1 elyek
a bőrben, a szájüregben és a garatban lévő perifériás ter-
moreceptorokból származnak. (A termoreceptorok mű­
ködését részletesebben a 38. fejezetben ismertettük.) A
bőr termoreceptoraiból jövő afferensek a központi sza-
bályozó mechanizmusok érzékenységét állítják be.
Az afferens ingerületeknek niegfelelően indítják
meg a hypothalamusból kiinduló projekciók azokat az
autonóm idegrendszeri, endokrin és magatartási reakci-
ókat, amelyek végül helyreállítják a maghőmérsékletet.
A hypothalan1us mellett a nyúltvelő, a septum és az or-
ganum vasculosum laminae ter1ninalis szintén részt
vesznek a hőszabályozában. A hőmérséldet-szabályozás
magatartási összetevői v alószínűleg a lateralis hypotha-
lamusban integrálódnak.
A felmelegedés elleni védekezés
reakciói
Bizonyos, mérsékelt aktivitási szinten és meghatározott
környezeti hőmérséklet mellett van egy olyan hőszabá­
lyozási zóna, amelyben a maghőmérsékletet egyedül a
bőrkeringés változtatásával, azaz a bőrerekhez menő
szimpatikus vazomotortónus változtatásával állandó ér-
téken lehet tartani. Ezt a zónát vazo1notor szabályozási
zónának nevezzük: jellemző rá, hogy a bőr hőmérsékle­
te 31-34 °C között marad. Ilyen körülmények között a
661
bőrről és a légutak nyálkahártyájáról folyó észrevétlen
párologtatás (perspiratio insensibilis), a bőr felszínéről
való hősugárzás, valan1int kisebb mértékben az áramlá-
sos és a vezetéses hőleadás elégséges a hőegyensúly
fenntartásához, il 1. a maghőmérséklet állandó értéken.
tartásához.
Amennyiben akár a hőtermelés nagyobb (főként je-
lentős izom tevékenység esetén), akár a hőleadás körül-
m ényei nehezedtek meg (magas környezeti hőmérsék­
leten), vagy ha ezen két állapot kombinálódik, a vasodi-
latatiós válasz mellett a verejtékelválasztás is megindul:
ekkor beszélünk vazomotor-sudomotor szabályozási
zónáról. Ha a külső hőmérséklet meghaladja a bőr fel-
színének hőmérsékletét (kb. 34 °C), egyedül a párolog-
tatás képes hőt elvonni a szervezetből. A szabályozást
kiváltó tényező a maghőmérséklet emelkedése, amit a
belső termoreceptorok érzékelnek, de ha a bőr melegre-
ceptorai is jeleznek, akkor már kisebb maghőmérséklet­
emelkedés is kiváltja a sudomotor választ.
Emberben magas környezeti hőmérsékleten való
hosszabb tartózkodás kb. egy hét alatt krónikus adaptá-
cióhoz vezet: a verejtékelválasztás kapacitása megnő, a
verejtékmirigyek primer szekrétumából tökéletesebbé
válik a Na+ és a Cl- visszaszívása. Az adaptáció a nor-
mális klimatikus viszonyok közé visszatérve 2-3 nap
alatt eltűnik.
Meleg kör11yezetben a létrejövő passzív hyperther-
mia fokozza az anyagcsere-folyamatok sebességét, ezzel
növeli a hőtermelést: ez a hőszabályozást rontó folya-
mat, a szervezetnek több hőt kell leadnia.
A lehülés elleni védel<ezés real<ciói
Hideg környezetben az els6 védekezfS mechanizmus a
hőveszteség megakadályozása: mérsékelten hűvös kör-
nyezetben a bőr vasoconstrictiója általában elégséges a
maghőmérséklet állandó értéken tartásához (vazomotor
szabályozási zóna). Valóban hideg környezetben azon-
ban a bőr vasoconstrictiója nem képes megakadályozni
a kikerülhetetlen hővesztést: ebben az esetben csak a
hőtermelés fokozódása képes biztosítani a maghőmér­
séklet stabilitását (metabolikus szabályozási zóna) . A
vázizmok tónusa nő, szélsőségesen hideg környezetben
akarattól független izom-összehúzódások jelennek n1eg
(borzongás, didergés).
Az anyagcsere fokozásának egyik tényezője a szim-
patikus idegrendszer aktivitásának növekedése és a mel-
lékvesevelő k.atecholaminszekréciója is. A metabolikus
szabályozást a maghőmérséklet csökkenése váltja ki,
amelyet a mély termoreceptorok érzékelnek. Amennyi-
ben a bőr hideg-receptorai jelzik a felületi hőn1érséklet
662 VII. rész • Idegrendszeri működések
csökkenését, a metabolikus válaszreakció korábban in-
dul meg.
„
Ujszülöttekben (és egyes állatfajokban, pl. patkány,
egér, hörcsög, denevér) a zsírszövet egy különleges típu-
sa, az interscapularis régióban és a hasüregi nagyerek
körül található barna zsírszövet növeli a hőtermelést,
„hőgenerátor" funkciójú (1. a 30. fejezetet). A barna
zsírszövetben szimpatikus idegi hatásra fokozódik az
oxidáció (~ 3 -receptorok).
Veleszületett és tanult
magatartási reakciók
Mind emberben, mind állatokban a magatartási reakci-
ók még fontosabbak lehetnek a hőszabályozásban, mint
a leírt autonóm idegrendszeri mechanizmusok. Szél-
sőséges klimatikus viszonyok között, különösen hideg-
ben az ismertetett autonóm idegrendszeri h6szabályo-
zási reakciók nem képesek a testhőmérsékletet állandó
értéken tartani, és ezeket a reakciókat veleszületett vagy
tanult magatartási reakciók egészítik ki. Jelent6s té-
nyezője a hideg elleni védekezésnek a megfelelő ruhá-
zat, amely nélkül még mérsékelt égövi téli körülmények
között sem lehetséges a túlélés.
A magatartási hőszabályozás kategóriájába tartozik
voltaképpen a technikai civilizáció minden olyan eszkö-
ze, amivel a szőrtelen ember a lehűlés ellen védekezik
(fűthető lakások építése stb.) . Meleg menedék (azaz la-
kás) nélkül az ember hideg éghajlaton nem képes túlél-
ni, a maghőmérséklet csökkenése következtében beáll a
lehüléses halál: ez tapasztalható a hegymászókat ért ka-
tasztrófák alkalmával.
Meleg környezetben,_pl. trópusokon mind az ember,
mind az állat az árnyékot keresi (hőszabályozási moti-
vált reakció); ezenkívül meleg környezetben az aktivitá-
si szint mind emberben, mind természetes körülmények
között élő állatokban csökken. Meleg környezetben je-
lentősen fokozódik a folyadékfelvétel
Láz
A láz az „akut fázis reakció" néven ismert szervezeti vá-
lasz részjelensége, immunreakció. Az akut fázis reakci-
óban megváltozik az adenohypophysis és a mellékvese-
kéreg hormonelválasztása, a napi alvás/ ébrenlét ciklus
az alvás javára tolódik. el - a lázas beteg aluszékony -,
általános inaktivitás, fejfájás, étvágytalanság, hányinger
és hányás léphet fel. Lázas állapotban a kognitív műkö­
dések megváltozhatnak, a tudat zavart lehet.
Lázas állapotban a maghőmérséklet azért emelke-
dett, mert a szabályozó központi idegrendszeri struktú-
rák a normálisnál magasabb hőmérsékletre vannak be-
állítva, a normálisnál magasabb hőmérsékletet tartják
állandó értéken. A praeopticus régió hőérzékeny neu-
ronjai a normális hőmérsékletet alacsonynak érzékelik,
és ennek megfelelően működtetik a lehűlés elleni szabá-
lyozást. Szabályozástechnikai kifejezéssel a rendszer
„set-point"-ja a normálisnál magasabb érték felé toló-
dott el.
A lázat meg kell különböztetni a passzív hyperther-
miás állapottól, amelyben a szervezet azért nem képes
tartani a normális maghőmérsékletet, mert vagy a külső
környezet túlságosan magas, vagy a belső hőtermelés
túlságosan intenzív, és ezzel együtt a külső környezet
megnehezíti a hőleadást (erre példa a szénbányákban
végzett munka).
A láz szakaszai. A láz kezdeti szakaszában a beteg fá-
zik, extra hőtermelés jön létre, fokozott izomtónussal,
olykor remegéssel vagy hidegrázással. Ugyanakkor a
hőleadás gátolt, a bőrben vasoconstrictio lép fel, nincs
verejtékezés. A bőr - főleg az acralis részeken - a vaso-
constrictio miatt hűvös és sápadt. Az autonóm reakció-
kat magatartási változások kísérik: a beteg meleg helyet
keres magának, több ruhadarabot vesz fel. Mindezek
következményeként a láz kezdeti fázisában a hőleadás
kisebb min t a hőtermelés, hőretenció (pozitív hőegyen­
leg) következik be, és a maghőmérséklet emelkedik. A
láz állandó szakasza alatt a hypothalamus neuroncso-
portjai ezt az emelkedett maghőmérsékletet tartják sta-
bil szinten, a hőleadás ekkor egyenlő a hőtermeléssel, a
vasoconstrictio megszűnik, a b6r meleg, de a verejtéke-
zés még nem indul meg. A láz oldódási szakaszában áll
vissz a a hypothalamus termoregulációs neuronjainak
normális érzékenysége: az emelkedett maghőm érséklet
kiváltja a bőr további vasodilatatióját és a verejtékezést:
a hőleadás ekkor meghaladja a hőtermelést (negatív
hőegyenleg), és a normális maghőmérséklet helyreáll.
Exogén és endogén pyrogenek. Az immunrendszer
lázat okozó aktiválódását többnyire mikroorganizmu-
sok (baktériumok, vírusok, protozoonok és ezek lebom-
lási termékei) okozzák; ezeket exogén pyrogeneknek
nevezzük. A szervezeten belül a macrophagsejtek beke-
belezik és lebontják a mikroorganzmusokat, amelyek
bomlástermékei (pl. Gram-negatív baktériumok ~seté­
ben a lipopoliszacharid) különböző citokinek - interle-
ukin-1, interleukin-6, interferonok, tumornekrózis fak-
tor-a (TNFa) stb. - szekrécióját váltják ki: ezek lázat
okoznak (közös néven endogén pyrogenek). A tisztított
endogén pyrogenek a szervezetbe juttatva 10 percen be-
 43. fejezet • Autonóm működések szabá[yozása; cirkadián ritmus
lül lázat váltanak k i. A potenciális veszélyt jelentő mik-
roorganizmusok felismerésében és az endogén pyrogcn
peptidek termelésének kiváltásában jelentős szerepet
játszanak a mintázatfelismerő receptorok (1. a 10. feje-
zetet).
A láz kiváltásában közbeiktatott szerepet játszanak
egyes prosztaglandinok, elsősorban a PGE2 . A proszta-
glandinok szintézise során első lépésben foszfolipáz A 2
hatására a membránlipidekből arachidonsav keletkezik.
Glukokortikoidok csökk.entik a foszfolipáz A 2 aktivitá-
sát, és a glukokortikoidok csökkentik a lázat (antipyrcti-
cus hatás); emlékeztetünk rá, hogy a glukokortikoidok
az akut fázis reakciót teljes egészében csökkentik (l. a
34. fejezetet) Az acetilszalicilsav, az egyik legrégebben
ismert és alkalmazott lázcsillapító gyógyszer gátolja a
ciklooxigenáz enzimet, és ezzel az endoperoxidok
képződését arachidonsavból; ezzel megakadályozza a
prosztagland inok szintézisét. Az ún. nem szteroid gyu l-
ladásgátlók, mint pl. az indometacin szintén ciklooxige-
názgátlók és lázcsillapító hatásúak. Nincs azonban még
tisztázva, hogy hol képződnek a lázkeltésben szereplő
prosztaglandinok, és hogy közvetlenül a hőszabályozás­
ban szerep lő neuronokon, vagy valamely távolabbi agyi
struktúrán fejtik ki hatásukat. Felmerült, hogy a prosz-
taglandin ok az OVLT neuronjainak környékén kelet-
keznek, és a hatás innen tevődik át a praeopticus areára.
Cirkadián ritmus
A szervezet különböző működései napi periodicitás sze-
rint zajlanak. Ilyen napi vagy más néven cirkadián (la-
tinul circa = körül, dies = nap) ritmus jelentkezik a táp-
lálkozás időzítésében, a testhőmérséklet változásaiban,
egyes hor.m onok szekréciójában, végül az alvás-ébrenlét
váltakozásában.
A „belső óra„, a nucleus
suprachiasmaticus (SCN)
A napi periodicitásért egy endogén ritmusszabályozó,
„belső óra" felelé>s: ez a hypothalamusban elhelyezkedő
nucleus suprachiasmaticus (SCN a mag angol neve
alapján), amelyben a lejátszódó transzkripciós és
transzlációs folyamatoknak genetikailag m eghatá rozott,
endogén ritmusa mutatható ki. A páros suprachiasmati-
cus mag a látóideg keresztezé>désétől dorsalisan, a 3.
agykamrától lateralisan helyezkedik el. I<..ísérleti állatok-
ban a suprachiasmaticus mag kétoldali elektrolitikus
663
roncsolása megszünteti a napi periodicitást; a magok
elektromos ingerlése pedig eltolja a ritmust. A külső
környezet jeladói, így a nappal-éjjel váltakozása, a kör-
nyezeti hőmérséklet napszaki változásai, a táplálékhoz
való hozzáférés vagy annak hiánya képesek a belső óra
jelzését felülírni. A belső óra szinkronizálja a szervezel
legkülönbözőbb sejtjeiben meglévő „peri fériás órák" -at.
Az endogén ritmust mélyrehatóan befolyásolják a külső
és a belsé5 környezet jelzései. Ezek közül kiemelkedő a
fény/sötétség periodikus váltakozása, amelyet a retina
melanopszint tartalmazó speciális ganglionsejtjei köz-
vetítenek. Ezek a ganglionsejtek az általános megvilágí-
tás szintj ére érzékenyek. A sej teket a retinotectalis pálya
kapcsolja a suprachiasn1aticus maghoz: ennek rostjai
(ún. nem vizuális retinarostok, 1. a 39. fejezetet) kap-
csolják a nappal és az éjjel váltakozását az endogén cir-
kadián ritmushoz.
A retinotectalis bemenet mellett az érintett terület-
hez projiciálnak az infralimbicus, prelimbicus és insula-
ris cortex felől érkező kognitív impulzusok, a hippo-
campus és az amygdala felől jövő emocionális ingerüle-
tek, valamint a nucleus tractus solitarii és a paraventri-
cularis mag közvetítésével befutó zsigeri ingerületek
(43-4. ábra).
A suprachiasmaticus mag efferens projekciói. A
suprachiasmaticus magból indulnak ki azok a fel- és
hátrafelé ívelő pályák, amelyek a különböző funkciók-
ban (alvás/ébrenlét, szomatomotoros aktivitás, táplálék-
keresés/felvétel, testhőmérséklet-szabályozás, kortikosz-
teroidhormon-elválasztás) megjelenő cirkadián ritmust
vezérlik (l. a 43-4. ábrát). A dorsalis subparaven tricula-
ris zóna felé ívelő projekció a testhőmérséklet napi rit-
musának organizációjában szerepel. A ventralis subpa-
raventricularis zóna felé ívelő projekció szükséges az al-
vási/ébrenléti ritmus kialakításához, az itt átcsatolódó
további pálya a hypothalamus dorsomedialis magjához
projiciálva részben ugyan csak az alvási/ébrenléti ritmus,
továbbá a locomotor aktivitás, a táplálkozási és a korti-
koszteroidszekréciós ritmus kialakításában szerepel.
A melatoninelválasztás napi ritmusa. A melato-
nin triptofánszármazék, a tobozmirigyben (corpu s pi-
neale) választódik el, és onnan kerül a vérbe; plazma-
szintje jelentős napszaki ingadozást mutat: éjjel a leg-
magasabb és délután a legalacsonyabb. A melatonin-
szekréciót a suprachiasmaticus mag vezérli: a pálya a
köztiagyból indul, leszáll a gerincvelőbe, ott az interme-
diolateralis oszlopban szimpatikus praeganglionaris ne-
uronokra, majd a corpus pinealét beidegző noradrenerg
neuronokra csatolódik át. Feltételezik, hogy a melatonin
a központi idegrendszerben modulátor hatásokat fejt ki.
664 VI 1. rész • Idegrendszeri működések

A B Hőszabályozás

~dSP2
Cortex Limbicus
rendszer/'----- (
e§) )
VMH
Hypothalamus ...---~
'---.J
Visceralís

A középvonaltól 0,4 mm-rel Leptin

laleralisan

Ébrenlét. táplálkozás
e D Orexin
MCH
Alvás

I
LHA
GABA

@
/
--..__::~,.._-------
Ghreli n Leptin Ghrelin Leptin

43-4. ábra
A suprachiasmaticus mag összekötetései
Saper, C. B.. Lu, J .. Chou. Th. C. és Gooley. J. (200S): Trends ín Neurosciences 28/3. 1SS. nyomán
A) A hypothalamushoz befutó ingerületek eredete
B) A höszabá[yozás napi ritmusában szerepl ő összeköttetések
C) A melatonin- és a kortikoszteroidszekréció napi ritmusában szereplő összeköttetések
D) Az alvás/ébrenlét és a táplálkozás napi ritmusában szereplő összeköttetések
ARC: nucleus arcuatus; CRH: kortikotropin releasing hormon; DMH: dorsomedialis mag; dSPZ: dorsalis subparaventrlcularls zóna;
LHA: lateralis hypothalamus; MCH: melaninkoncentráló hormon; MPO: medialis praeopticus régió; PVHd: dorsalis parvicellularis
paraventricularis mag; PVHm: medialis parvicellularis paraventricularis mag; SCN: suprachiasmaticus mag; TRH: TSH-releasing hormon;
VLPO: ventrolateralis praeopticus mag; VM H: ventromedialis mag; vSPZ: ventralis subparaventricularis zóna
\

A „szabadonfutó periodicitás" elteltével a „belső idő" és az „óra idő" eltért egymástól.

Az endogén ritmus eltér a 24 órás periodicitástól. Az el-
térést a természetes nappal-éjjel váltakozásoktól elzárt,
csak állandó mesterséges fénnyel megvilágított környe-
zetben élő kísérl eti alanyokban lehetett kimutatni.
(Ezekben a kísérletekben az önkéntes vállalkozók szá-
mára a szociális környezet szokásos jelzései is elmarad-
tak, és az alanyok nem ismerték az óra által mutatott
időt.) Az alanyok nagy részében 25 órás „szabadonfutó"
ciklusok alakultak ki (az alanyok min tegy negyedében a
teljes ciklusok időtartama 30 órát is elért); néhány nap
A suprachiasmaticus mag endogén ritmusát ugyanis a
külső jeladók (nappal/éjjel váltakozás, szociális környe-
zet) igazítják az „óra idő" -höz.
A cirkadián ritmus m egzavarásának példája az egy-
re gyakrabban tapasztalt „jet-lag", az a jelenség, hogy a
több időzónát átívelő repülőgép-utazásokat követően
napokba telik, amíg az egyén alvási ritmusa alkalmaz-
kodik a helyi időhöz. A nyugat-kelet irányú utazást kö-
vetően néhány napig az elalvás késóobi időpontra toló-
dik. Melatonin adagolásával a jet-lag időtartama megrö-
vidítheto.
 4 3. fejezet • Autonóm működések szabá!J'ozása; cirkadián ritmus
@ Áttekintés
• Az energiamérleg, a vízmérleg és a hőmérleg egyen-
súlyát biztosító szabályozó struktúrák a hypothala-
musban h elyezkednek el: ott meghatározott neuron-
csoportok érzékelik a funkcióban beállt változásokat
vagy azok kövekezményeit, és az effektorfunkciókat
irányító neuroncsoportokhoz projiciálnak. A szabá-
lyozás mindhárom esetben negatív visszacsatolás
alapjá n működik.
• A legfontosabb energiaraktár a zsírszövet. A táplá-
lékfelvétel szabályozása az energiabevitel és energia-
felhasználás mérlegének egyensúlyban tartására irá-
nyul, ezáltal a raktárak állandó szinten maradhat-
nak. Az egyensúlyt a homeosztatikus szabályozás
biztosítja. Az íz- és szagérzékeléssel összefüggő he-
donisztikus szabályozás esetenként felülírhatja a ho-
meosztatikus szabályozást.
• A táplálékfelvétel iránti késztetés (étvágy), ill. a táp-
lálkozás visszautasítása (étvágytalanság) a központi
idegrendszer különböző szintjeinek összehangolt
működésén alapul. A központi kapcsoló egység a
hypothalamusban helyezkedik el: ide futnak be a
táplálkozással kapcsolatban álló idegi és hormonális
jelzések, az érzékszervekből, továbbá a cirkadián rit-
mus generátorból származó információk, amelyek
együttesen a táplálkozásra vagy a táplálék visszauta-
sítására vonatkozó parancsokat kiadják. A hypotha-
lamus nucleus arcuatusából két kapcsoló pályarend-
szer indul ki. Az orexigén projekció táplálkozást in-
dukál, ez Y-neuropeptid (NPY)/AgRP neuronokkal
veszi kezdetét. Az anorexigén projekció gátolja a
táplálékfelvételt: ennek kiindulását proopiomelano-
kortin/CART neuron ok képezik; a POMC-ból
k.épződő transzmitter a melanokortin (központi me-
lanokortin rendszer). A nucleus arcuatusból induló
projekciók a hypothalamus nucleus paraventricula-
risában, a lateralis hypothalamus areában átcsato-
lódva érik cl azokat a felsőbb és alsóbb idegrendsze-
ri szinteket, amelyek a táplálkozáshoz szükséges pa-
rancsokat kiadják.
665
• A folyadék.mérleg szabályozott tényezői a víz felvéte-
le, továbbá a víz vesén keresztüli ürítése. Az efiektor-
mechanizmusokat (vízfelvétel, vízleadás) az ozmo-
és a volumenreceptorok ingerülete hozza működés­
be. A szomjúságérzet és a vazopresszinszekréció in-
gerei hasonló szenzoros receptorokból indulnak ki,
ezek a hypothalamusban, a cardiovascularis rend-
szerben és a szájnyálkahártyában foglalnak helyet. A
szomjúságérzetet és az AVP-szekréciót okozó inge-
rek az extracelluláris hiperozmózis, a szájnyálkahár-
tya kiszáradása, az extracelluláris folyadék térfogatá-
nak csökkenése és az artériás nyomás csökk.enése.
• Hőegyensúly esetén a szervezetben képződött és a
környezetből felvett hő összege egyenlő a leadott
hővel: ebben az esetben a test magh őmérséklete ál-
landó. A testhőmérséklet állandó értéken tartásának
eszköze a h őleadás összeha ngolása a hőtermeléssel.
A hőszabályozást integráló neuron csoportok a
hypothalamusban helyezkednek el. A hőszabályo­
zást érintő jelzések részben magukból a központi
idegrendszer hőérzékeny neuronjaiból, részben a
belső szervek termoreccptoraiból, részben a bőr ter-
moreceptoraiból származnak. A központi idegrend-
szer és a belső szervek termoreceptorai a maghőmér­
sékletet, a bőr termoreceptorai a bőrhőmérsékletet
érzékelik.
• Láz során a hypothalamus hőszabályozási neuronjai
a normális maghőmérsékletet a normálisnál alacso-
nyabbnak értékelik, és megindítják a hideg elleni
szabályozás mechanizmusait. A láz az akut fázis re-
akciók közé tartozik, az immunmechanizmusok ak-
tiválódásának következménye (citokinek, proszta-
glandinok keletkezése).
• A napi (diurnalis vagy cirkadián) ritmus kialakítása
a hypothalamus nucleus suprachiasmaticusának
funkciója: ebbe a magba futnak be a retina általános
megvilágítására érzékeny ganglionsejtek impulzu-
sai, és innen indulnak ki azok a páJyák, amelyek a
napszaki periodicitással bíró funkciókat szabályoz-
zák.
666 VI 1. rész • Idegrendszeri működések
@ Az alapokon túl
Szabályozási tényezők szerepe anorexiában,
hyperphagiában és elhízásban
Anorexia és sorvadás (cachexia). Az étvágytalanság (anore-
xia) és az azt kísérő/követő lesoványodás a szabályozás
megváltozására vezethető vissza. A lesoványodás nem-
csak a zsírraktárak csökkenését. hanem a zsírmentes test-
tömeg (angol nevén lean body mass) sorvadását is jelenti.
A súlyos fertőzések (közöttük a HIV-fertőzést követő
A IDS), krónikus gyulladásos fo lyamatok, továbbá a rosszin-
dulatú daganatok előrehaladott stádiumának kísérő jelen-
sége az étvágytalanság: ebben a fertőzések és a dagana-
tos betegségek során felszabaduló citokineknek a hypot-
halamusra kifejtett hatása játszik szerepet. A daganatos
betegségek végső stádiumában gyakran nem a daganat-
szövet progressziója, hanem a sorvadás vezet halálhoz.
Magának a sorvadásnak kettő s oka van: az étvágytalan-
ság, a táp lálkozás megtagadása együtt jár a fokozott ener-
giaráfordítással.
A kísérletes vizsgálatok alapján elsősorban az interleu-
kin-1 ~ (IL-1~). interleukin-6 (IL-6) és az a-tumornekrózis
faktor (TNF-a) fokozott produkciója tehető felelőssé az ét-
vágytalanságért és a sorvadásért. Ezen citokinek tartós in-
fúziója étvágytalansághoz és sorvadáshoz vezet. minde-
zekben a melanokortin/MC4-receptor anorexigén pálya
aktiválódása játszhat szerepet. A receptorok blokkolásával
vissza lehet fordítani a daganatos betegek anorexiáját.
Elhízás. Az evolúció során a szűkös táplálékellátás körül-
ményei között előnyt jelentett a minél nagyobb mértékű
zsírraktározási képesség: ez azonban a könnyű táplálék-
megszerzési lehetőségek és a nagy energiatartalmú éte-
lek mellett visszájára fordu lt. Az emberi elhízásban gene-
ti kai, környezeti és pszichoszociális tényezőknek tulajdoní-
tunk szerepet. Az emberi elhízás korunkban tapasztalható
tömeges megjelenésének egyik tényezője biztosan az.
hogy a táplálékfelvétel hedonisztikus tényezője felülírja a
testtömeget állandóan tartó homeosztatikus szabályozást.
(Ez egyébként nemcsak az emberre, hanem az emlősök­
re általában is jellemző.) A kedvezőtlen hatású tényezők
kapcsolódnak: a genetikai adottságokhoz csatlakozik a
kedvező tlen táp lálék-összetétel és a korunkra jellemzőe n
egyre csökkenő izomtevékenység. Az elhízás kapcsolatát
a cukorbetegséggel, a metabolikus szindrómát a 29. feje-
zetben ismertettük.
Egyetlen gén hibájára visszavezethető (monogén) elhízás. A
rágcsálókban felismert elhízással járó mutációk egy része
emberekben is megtalálható: valamennyi ilyen defektus-
ra jellemző, hogy a mutáció alapvető következménye a
táplálékfelvétel szabályozásának sérülése, a hyperphagia.
Említettük, hogy azokban a mutáns egértörzsekben,
amelyekben akár a leptint. akár a leptinreceptort kódoló
gén hibás, hyperphagia, elhízás és az inzul inérzékenység
csökkenése következik be. Örökletes leptinhiány- nagyon
ritkán ugyan - egyes családokban is előfordul, következ-
ményei hasonlóak a mutáns egértörzekben észlelhető el-
változásokhoz. Ezek az esetek igazolják, hogy az emberi
anyagcsere-szabályozásban a leptin-leptinreceptor rend-
szer szerepet játszik. A leptinhiány következményeit re-
kombináns leptin adásával meg lehet szüntetni. Az embe-
ri elhízások tú lnyomó részében azonban a plazma leptin-
színje magasabb a normálisnál, jelezve, hogy az állapotot
nem leptinhiány okozza. (A magasabb leptinszint va lószí-
nűleg a nagyobb zsírtömeg következménye.} A leptinre-
ceptor gén mutációjának szintén hyperphagia és elhízás a
következménye.
Az MC4-receptor defektusa a súlyos elhízások mintegy
5°/o-áért lehet felelős: ez a mutáció a leggyakoribb a mo-
nogén eredetű elhízások közül.
A POMC gén igen ritka mutációja nemcsak a mellék-
vesekéreg-működés rendellenességével jár (mellékvese-
kéreg-elégtelenség az ACTH-hiány következtében), ha-
nem fiatalkori hyperphagiát és obesítast is okoz (a-MSH-
hiány a hypothalamusban).
Centrális diabetes insipidus
A gyűjtőcsato rnák vízreabszorpciójának defektusa a dia-
betes insipidus. Az állapotot rendkívül nagy mennyiségű
és alacsony ozmotikus koncentrációjú vizelet képződése
jellemzi. A nephrogen diabetes insipidust, amelyben az
AVP-szekréció normális, de genetikai hiba folytán a
gyűjtőcsatornasejtek nem reagálnak AVP-re, a 20. fejezet-
ben ismertettük. A centrális diabetes insipidus az AVP
hypothalamicus termelődésének vagy a neurohypophy-
sisből való felszabadulásának hiányában jön létre. Gyako-
ribb okai közé ta rtozik a hypothalamusban bekövetkezett
körülírt vérzés, thrombosis vagy daganat.
 43. fejezet • Autonóm működések szabá!Yozása; cirkadián ritmus
@ Mérföldkövei<
• 1934: S. W. Ranson munkatársaival együtt feltérképe-
zi a hypothalamust. és lokalizálja a hőszabályozásban
részt vevő areákat. 1936-38 között C. Fisher, W. R. lng-
ram. S. W. Ransom, --!. W. Magoun és A. Hetherington
megállapítják, hogy a hypothalamo-neurohypophysea-
lis rendszer sérülése felelős a diabetes insipidus tüne-
teiért.
• 1940-től A. W Hetherington és S. W. Ranson sziszte-
matikusan vizsgálják, hogy a hypothalamus egyes
magcsoportjainak sértése milyen tüneteket okoz. A
ventromedialis, paraventricularis és dorsomedialis
magok kétoldali sértését követően az állatok elhíztak
{„jóllakottsági centrum"), a lateralis hypothalamus sér-
tése lesoványodáshoz vezetett {„éhségközpont").
1943-tól kezdődően J. R. Brobeck és mtsai kimutatják,
hogy az elhízás hyperphagia, a lesoványodás csökkent
táplálékfelvétel következménye.
• 1947: E. B. Verney első ízben foglalja össze vizsgálata-
inak eredményét: az ozmoreceptorok az arteria carotis
interna elágazási területén vannak, és az ADH elválasz-
tásáért a receptorok ozmotikus ingerlése felelős.
• 1948: P. B. Beeson felfedezi. hogy a neutrophil granu-
locyták kivonatának beadását követően lázas reakció
jön létre. ezzel először állít elő endogén pyrogent.
• 1951: B. K. Anand és J. R. Brobeck a hypothalamuson
belül lokalizálni vélik a „táplálékfelvételi központ"-ot
• 1953: G. C. Kennedy közzéteszi az energiamérleg sza-
bályozásának „adipostat" elméletét: a szervezet zsír-
raktárai befolyásolják a táplálékfelvételt, nagyobb zsír-
tömeg csökkenti azt.
• 1971: G. A. Bray és D. A. York összefoglalják a rágcsá-
lók azon genetikai rendellenességeit. amelyek súlyos
elhízással járnak. Ezekből a vizsgálatokból kiindulva
1973-tól kezdődően D. L. Coleman és munkatársai
667
vizsgálat alá veszik két mutáns, diabetikus egértörzs -
az ob/ob és a db/db törzs - elhízását. Két-két állat vér-
keringését összekapcsolva (parabiosis) kimutatják,
hogy az ob/ob egértörzsben hiányzik valamely szabá-
lyozó molekula (a mai leptin); ez a molekula viszont
megvan, sőt túltermelődik a db/db egértörzsben. A
db/db egeret normális egérrel összekapcsolva a nor-
mális egér megszünteti a táplá lkozást. és halálra éhe-
zik; a db/db egeret ob/ob egérrel összekapcsolva ez
az utóbbi csökkenti a táplá lékfelvételét és lefogy. Az
ob/ob egeret normális egérrel összekapcsolva, az
előbbi táplálékfelvétele és elhízása csökken. 1994-ben
J. M. Friedman és munkatársai klónozzák a leptin ter-
melődéséért felelős gént. 1997-ben Nagy-Britanniá-
ban egy 15 tagú kutatócsoport emberi veleszületett
leptinhiányt ismertet, amely súlyos korai elhízással jár.
• 1972: R. Y. Mooore és V B. Eichler, valamint F. K. Ste-
phan és 1. Zucker megállapítják, hogy a suprachiasma-
ticus régió sértése megszüntet egyes cirkadián ritmu-
sokat.
• 1998: Két munkacsoport egymástól függetlenül felfe-
dez egy új peptid neurotranszmitter családot, amely
mind a táplálékfelvétel, mind az alvási/ébrenléti ciklus
szabályozásában szerepel: az egyik hypocretineknek,
a másik orexineknek nevezi el ugyanazokat a peptide-
ket.
• 2002: S. M. Reppert és D. R. Weaver tisztázzák, hogy
a suprachiasmaticus mag neuronjaiban genetikailag
meghatározott mechanizmus biztosítja a napi periodi-
citást.
2003: J. J. Gooley és mtsai felfedezik a melanopszint
tartalmazó retinalis ganglionsejtek szerepét a supra-
chiasmaticus mag napi ciklusának a fény/sötétség vál-
tozásaihoz való illesztésében.
 44. fe jezet
Az emocionális reakciók
közRonti idegrendszeri szervezése
A környezethez való alkalmazkodásban kitüntetett sze-
repe van egyes kéreg alatti struktúráknak: ez először ak-
r kor vált világossá, amikor kide1ült, hogy a hypothala-
mus egyes területeinek, valamint az amygdala egyes
magcsoportjainak elektromos ingerlésével integrált szo-
matomotoros és autonóm válaszok válthatók ki. Nor-
málisan ezek működését a felsőbb szintekhez befutó in-
gerületek kapcsolják be és ki, az elektromos ingerlés
ezektől függetleníti az alsóbb szintek tevékenységét. A
különböző szintek sé rülései az adaptációs, emocionális
és viselkedési reakciók zavaraihoz vezetnek, pl. indoko-
J
latlan dühkitörésekhez, félelmi és szorongási állapotok-
hoz.
A készenléti („vész„ -) reakció
(Cannon „fight or flight"
reakciója)
Mindennapi, stresszmentes körülmények között az au-
tonóm idegrendszer a pillanatnyi sz ükségletnek megfe-
lelően szelektív módon szabályozza az egyes szervek és
szervrendszerek (cardiorespiratoricus rendszer, tápcsa-
torna, kiválasztó szervek) működését. Szemben a szim-
patikus idegi aktivitás nyugalmi körülmények között ér-
vényesülő szelektív megoszlásával, fenyeget{) vagy már
bekövetkezett veszély, vagy maximális erőkifejtés általá-
nosult szimpatikus idegrendszeri aktivitást von maga
után. Ez az aktiválás együtt jár a mellékvesevelő masz-
szív katecholamin-elválasztásával (sympathoadrenalis
aktiválás). A szimpatikus idegrendszer általánosult akti-
válását első ízben Walter B. CANNON írta le és ele-
mezte, aki erre a szervezeti válaszra a készenléti reakció
(„em ergency reaction"), ill. „harc vagy menekülés reak-
ciója" (fight or flight reaction) szemléletes kifejezést al-
kalmazta (a m agyar nyelvű szakirodalon1ban egy
idóóen a „vészreakció" kifejezés honosodott meg). Can-
non kifej ezésében valószínűleg az alliteráció szépsége is
szerepet játszott, de a rövid elnevezés egyszerűen és
pontosan írja le a szituációt, amelyben az állat vagy har-
col az ellenséggel, vagy megkísérli a m enekülést a raga-
dozó elől. Mind a harc, mind a menekülés autonóm
idegrendszeri következményei nagyon hasonlóak, a ma-
gatartási válasz azonban élesen különbözik.
,,.
Allatokban az általánosult szimpatikus idegrendszeri
aktivá lódásnak számos szembetűnő külső jele van. Macs-
kákban a pupillák maximálisan tágultak, feltűnő a
szőrzet felborzolása (piloerectio). Az általánosult szim-
patikus idegrendszeri aktiválódás csak egy részét képezi a
teljes idegrendszeri válaszreakciónak, amelynek a maga-
„
tartási változás is része. lgy jellegzetesen változik a szo-
matomotoros aktivitás: a macska védekező testtartást vesz
fel, hátát begörbíti, az állat köp, megközelítésre harapó,
vagy mellső végtagjával karmoló mozdulatokat végez.
Az általánosult szimpatikus idegrendszeri aktiválást
és a hozzá társuló magatartás i változásokat mind em-
berben, mind a különböző emlősfajokban fenyegető
vagy bekövetkezett esemény (sé1ülés, vérvesztés, fájda-
lom) vagy környezet (emberben extrém hideg) váltja ki
(a különböző emJősfajokban rendkívü l változatos, hogy
az állat mit érzékel lehetséges veszélynek). Emberben a
fenyegető veszélyre való gondolás, pszich és „stressz-
helyzet" vagy szóbeli konfliktus mind létrehozh at álta-
lánosult szimpatikus idegrendszeri aktiválódást, annak
minden látható és mérhető következményével.
A hypothalamus elektromos
ingerlésével kiváltható válaszok
Az elektro mos ingerlési technika bevezetése tette
először nyilvánvalóvá a szimpatikus idegrendszeri akti-
vitás hypothalamicus kontrolljának létezését. A lateralis
és a hátsó hypothalamus területén lévő egyes areák
(„magok") elektromos ingerlése fokozott szívfrekvenci-
ával, vérnyomás-emelkedéssel és pilocrectióval járt.
Nem narkotizált, szabadon mozgó állatokban, króniku-
670 VII. rész • Idegrendszeri működések
san beépített elektródok segítségével végzett ingerlés
olyan kombinált válaszokat eredményezett, amelyek
utánozták a „h arc vagy menekülés" válaszreakciót, bár
az állatot semm ilyen fenyegetés nem érte. Az ingerlés
autonóm idegrendszeri válaszokat, ezen belül általáno-
sult szimpatikus idegrendszeri aktiválást [szívfrekven-
cia-fokozódás, vérnyomásemelkedés, mydriasis (pupil-
latágulat), piloerectio, a lábujjak verejtékezéscJ, a légzés
jellemző változását és viselkedési változásokat (ag-
resszió, karm olás, macskákon hátgörbítés, harapási és
támadási kísérletek) eredményezett. E zek a vá laszok
jellegzetesek a „harcreakció"-ra. Ugyan ezen area tartós
ingerlésekor a reakció átváltott a „menekülési reakció"-
ra. (A kísérleti macska pontosan olyan benyomást kel-
tett, m in t amit egy kutya megjelenése vált ki.) A hypo-
thalamus in gerlésének megszakításakor a viselkedési
válasz azonnal megszűnt.
Az ingerlésre bekövetkező viselkedési változásokban
nem szimpatikus idegrendszeri autonóm összetevők is
megjelennek, így székelés, vizelés; mindezek akkor is
megfigyelhetők, h a az állatot természetes környezeté-
ben valamilyen veszély fenyegeti.
A hypothalamusingerlés következményei megmu-
tatták, hogy a h ypothalamus szintjén autonóm ideg-
rendszeri és viselk.e dési reakciók in tegrálódnak. A
hypothalamus struktúrái azonban csak „kilépési kapu"
gyanánt szolgálnak ezen komplex válaszreakciók végre-
hajtásában; a reakciók sorozatát a központi idegrend-
szer magasabb szintjei indítják vagy akadályozzák meg.
Ha a hypoth alamust sebészi beavatkozással elválasztj ák
a suprahypothalam icus stru ktúráktól (decorticatio), a
műtéten átesett állatok a közelítésre - még ha az ked -
veskedés is - inadekvát támadási reakci6kkal, harapás-
sal, piloerectióval, a lábujjak verejtékezésével, vérnyo-
más-emelkedéssel és szívfrekvencia-szaporulattal rea-
gálnak. [A decorticatiót követő magatartásváltozást ere-
detileg „áldü h" (sham-rage) néven ism erték, az elneve-
zés azonban megtévesztő, a támadás i reakció szánd é-
kos, meghatározott személy ellen irányu l. J
A mellékvese velőá llományának
szerepe a készenléti reakciókban
A mellékvese veJőállománya szimpatikus idegrendszeri
eredetű chromaffin sejtekből áll. A bennük található gra-
nulumok - egyéb összetevők mellett - katecholaminhor-
monokat, adrenalint és noradrenalint tartalmaznak. A
vérplazma adrenalinta rtalma kizárólag a mellékvese-
velőből szárn1azik, a n oradrenalin csak kisebb hányada a
mellékvesevelő szekrétuma, nagyobb hányada a szimpa-
tikus postganglionaris axonokból felszabadult neuro-
transzmitter, ami a felszabadulás helyén a kapillárisok fe-
lé difTundált (és így elkerü lte az idegvégződésekbc való
visszavételt). E mberben a vérplazma norad renalinkon-
centrációja magasabb, mint adrenalinkoncentrációja.
Emberben a készenléti reakció során a szimpatikus
postganglionaris axonokból felszabaduló noradrenalin
hatásait a mellékvesevelőből felszabaduló adrenalin ha-
tása i egészítik k i.
Cardiovascularis hatások:
• A szív frekvenciája (pulzusszám) és az összehú-
zódások ereje mindkét katecholamin pozitív
chronotrop, dromotrop és inotrop hatása követ-
kezében fokozódik (P 1-rcceptorok).
• A vascularis válasz szelektív, és az összesített ha-
tás az aktiválódás mértékétől függ. Mérsékelt ak-
tiválódásnál a noradrenalin vasoconstrictor hatá-
sát (cx. 1-receptorok) ellensúlyozza az izmokban
az adrenalin vasodilatator hatása (P2-recepto-
rok), és a teljes perifériás ellenállás (TPR) nem
változik lényegesen. Ha az aktiválódás a maxi-
mális szin thez közelít, a katecholamin ok vaso-
constrictor hatása meghaladj a a vasodilatato r ha-
tást, így a TPR emelkedik.
A11yagcse1·ehatások:
• A hyperglykaemia a májban folyó fokozott gliko-
genolízis és glukoneogenezis következménye
(valószínűleg mind cx.1- , mind P2-receptorok sze-
repelnek a válaszban, a hatásban fajkü lönbség ér-
vényesül) .
• A hyperglykaemia nem okoz inzulinfelszabadu-
lást, minthogy az adrenalin a.2-receptorokon ke-
resztül gátolja a pancreas P-sejtjeinek in zulinel-
választásá t (1. a 29. fejezetet).
• A zsírszövetben fokozódik a lipolízis (p3-recep-
torok), a vér szabadzsírsav- és glicerinkonccntrá-
ciój a emelkedik.
Egyéb hatások:
• A tápcsatorna motoros működése leáll (főként
a.2-receptorok, l. a 26 fejezetet). A szekréciós mű­
ködések közül néhány, így a gyomor sósavelvá-
lasztása fokozódhat (klinikailag jelentős tén y).
• Bronchodilatatio lép fel (P2-receptorok), a légu-
tak áramlási elenállása csökken.
• A szemben a pupillatágító izom (musculus dila-
tator pupillae) összehúzódik (cx.1-receptorok), a
pupillák tágulnak (mydriasis).
• A bőrben, főként a szőrzettel bfró emlősökben, dc
emberben is, piloerectio jön létre (a 1-receptorok).
 44. fejezet • Az emocionális reakciók központi idegrendszeri szervezése 671

Az amygdala szerepét nem csak kísérletes ingerlése

Az amygdala szerepe bizonyítja. Egyes amygdalán belüli struktúrák sértése
az emocionális reakciókban után - különböző fajokban eltérő mértékben - a félelmi
reakcióegyüttes mérséklődik, vagy teljesen meg is s~ű­
nik.
A külső környezet változásai a tapasztalatoktól függően
váltanak ki emocionális válaszokat, amelyeknek viselke-
dési és autonóm összetevői vannak. Azok a sejtcsopor- Az amygdala szerepe
tok) amelyeken keresztül a külvilágból származó inge-
rek viselkedési és autonóm reakciókat (félelem, szoron- a memória kialakulásában
gás) váltanak ki, az amygdalában helyezk.ednek el.
Az emocionális jelentőségű események, akár pozitív,
akár negatív szinezetűek, egyéb ingerek..he:t. képest
A félelmi válasz könnyen és tartósan rögzülnek az emlékezetben (a me-
mória kialakulását a 46. fejezetben tárgyaljuk). A rög-
A „félelem", „szorongás", „aggódás" a humán pszicho- zítésben a basolateralis amygdalának van szerepe: sérü-
lógia fogalmai. Ennek ellenére jogosult a fogalmakat a lését követően az emocionális színezetű események
kísérleti pszichológiában és a neurofiziológiában is különleges státusa megszűnik, továbbá képalkotó eljá-
használni: egyes kellemetlen vagy fájdalmas ingerek rásokkal (PET, fNfRI) emberen ki lehetett mutatni az
mind emberekben, mind állatokban hasonló viselkedé- amygdala részvételét a folyamatban.
si (szomatomotoros), továbbá azonos autonóm (cardio-
vascularis, légzési stb.) válaszokat váltanak ki.
I<.ísérleti állatokban az elhárítást kiváltó, averzív in-
gereket - pl. a talpon alkalmazott fájdalmas elektromos
áramütést - követően jól meghatározott autonóm, en-
dokrin és szomatomotoros válaszreakciók lépnek fel. Az 44-1. táblázat
autonóm reakciók körében a szívfrekvencia fokozódik, Az amygdala elektromos ingerlését követő reakciók és
az artériás vérnyomás emelkedik, a légzési frekvencia megnyilvánulásuk félelmi állapotban
megnő (tachypnoe), a nyálszekréció csökken. Fokozó- M. Davis (1992): The role of the amygdala in fear and
dik a katecholamin-, az ACTH- és a glukokortikoid- anxiety. Annu. Rev. Neurosci. 1S. 356. nyomán
szekréció. Az állat láthatóan riadt, aggódva pásztázza
környezetét, minden megkezdett aktivitását abbahagyja Az amygdalaingerlésre Félelmi állapot
bekövetkező válasz
(a pszichológia terminológiájával „megdermed", a je-
lenség angol neve freezing). Automatikus állkapocs- Szimpatikus idegrendszer Tachycardia,
mozgások lépnek fel, gyakran vizelés és székelés követ- aktiválódása Vérn1yomás-emelkedés,
kezik be. (Hasonló állapotokban emberben vizelési in- pupillatágulat
ger és/vagy hasmenés jelentkezik.) Mindezek a válaszok Paraszimpatikus idegrendszer Gyomor-bél csatorna
az amygdala egyes magcsoportjaiban szerveződnek, aktiválódása fekélyek, vizelés, székelés
azok elektromos ingerlésére megjelennek a félelmi re-
Légzésfokozódás Lihegés
akciót j ellemző autonóm és magatartási változások. A ,
félelmi reakció és az amygdala közvetlen elektromos in- I<.özponti idegrendszeri Ebresztési reakció,
gerlésére bekövetkező válasz tüneteit a 44-1. táblázat- dopamincrg, noradrenerg és EEG-<lcszinkronizálódás
kolinerg pályák aktiválódéísa
ban hasonlítjuk össze.
A félelmi reakciót kiváltó szenzoros (afferens) inge- Folyamatban lévő aktivitások Viselkedési „dermedés",
,
//

rületek részben a thalamuson keresztül közvetlenül, megszunesc szociális izolálódás

részben az agy kérgen keresztül érik el az amygdalát. Az Száj- és állkapocsmozgások, F élelmet sugárzó arckifejezés
autonóm reakciókat kiváltó efferensek részben a latera- arcizmok mozgása
lis hypothalamus, részben az agytörzs felé futnak. Az ACTH-szekréció Stresszválasz,
amygdala vissza is jelzi az agykéreghez a félelmet kivál- gl ukokorti koidszek.réció
tó helyzetet és a bekövetkezett „készenléti állapot"-ot.
672 VII. rész • Idegrendszeri működések

Az agy „jutalmazásitt hoz futnak (44-1. ábra). A V'fA neuronjaihoz futnak be

( „ reward ") rendszere
Egyes fiziológiai ténykedések, mint az evés, szexuális
kontaktus „jutalmazott működések", örömöt, gyönyört
okoznak (eufó ria): mind az állatok, mind az emberek
törekednek az örömöt okozó ingerek megismétlődésére.
Először beültetett agyi elektródokkal rendelkező, szaba-
don mozgó állatokban (laboratóriumi patkány) önin-
gerléses módszerrel végzett kísérletekben (az állatok
maguk kapcsolhatták az elektromos áramimpulzusok-
kal működő ingerlőberendezést) mutatták ki, hogy
meghatározott elektródlokaJizációk esetében a kísérleti
állatok szinte folyamatosan ingerelték magukat, mint-
egy ingerlésfüggő állapotba kerültek. Az ingerlés iránti
késztetés olyan erős volt, hogy az állatok még a táplál-
kozást is elmulasztották. Azokat az agyi struktúrákat,
amelyek felől ismételt üningerlés volL kiváltható, össze-
foglalóan az agy „jutalmazási rendszer"-ének (angol ki-
fejezéssel „reward system") nevezték el. Az állatkísérle-
tek után elektromos ingerléssel emberben is megtalálták
a rendszert, ami képalkotó eljárásokkal (fMRI, PET)
működ és közben is kimutatható volt.
A „jutalmazási rendszer" gerincét a ventralis teg-
mentalis areából (VTA) kiinduló dopaminerg neuronok
képezik, amelyek a nucleus accumbens dopami nérzé-
keny (azaz dopamin receptorral rendelkező) neuronjai-
Praefrontalis cortex
• Dopamin Ventralis tegmentalis
area
a természetes „jutalommal járó" ingerek (táplálkozás,
szex), a dopaminfelszabadulás aktiválja a nucleus ac-
cumbens neuronjait (44-2. ábra). A VTA dopaminerg
neuronja inak működését más neuronok ellenőrzik;
ezek közü l kiemeljük azokat a gátló, valószínűleg GA-
BA-erg (inter)neuronokat, amelyek tónusosan gátolják
a dopaminleadást. Ezen utóbbi neuronok transsynapti-
cus gáLlása (pl. opiátol<l<al) fokozza a dopaminleadást
(gátlásoldás).
A természetes „jutalmazó", eufóriát okozó ingerek
befutó pályákon keresztül aktiválják a VTA neuronjai-
nak dopaminleadását. A rendszer azonban mestersége-
sen, egészen különböző hatású exogén kémiai anyagok
(kokain, amfetaminszármazékok, opiátok, nikotin, etil-
alkohol, kan nabioidok stb.) segítségével is aktiválható.
A 44-2. ábrán lehet látni néhány ilyen anyag hatásme-
chanizmusát; valamennyi ilyen anyag hatásában közös,
hogy a nucleus accumbens dopaminreceptorral bíró ne-
uronjainak aktivitását növelik, az ehhez vezető út azon-
ban különbözik. (A felsorolt anyagoknak a dopaminerg
rendszeren kívül számos egyéb, részben az autonóm
Nikotinos
ACh-receptor
'
(
Glutamát
Dopaminerg
VTA-neuron ---
,,
,

• Glutamát ,,
,,
, , Kokain

• GABA
,,
, ''
'

I
I
I

.
1
,
Glutamát- I '
receptor
I
VTA-gátló
•
/ „...- ~,
Dopamin- interneuron Opiát-
{ \ receptor receptor

,,
' I : Nucleus
J'
Nucl. accumbens ··-"'„ accumbens
neuron
Amygdala
1

''
Hippocampus

44- 1. ábra 44-2. ábra

A „jutalmazási rendszer"-ben szerep lő főbb idegrendszeri Neurotranszmisszió a „jutalmazási rendszer"-ben

struktúrák VTA: venlralis tegmentalis area
 44. fejezet • Az e1nocionális reakciók központi idegrendszeri szervezése
idegrendszerre, részben más működésekre kifejtett ha-
tása is van.) A dopaminerg rendszert nemcsak a felsorolt
anyagok szisztén-1ás adásával, hanem az agy különböző
areáiba beültetett mikrokanülön keresztül is aktiválni
lehet, sőt - hasonlóan mint az elektromos öningerléses
kísérletekben - a kísérleti állatok saját maguknak is ada-
golhatják.
A 44-2. ábrán látható, hogy a felsorolt anyagok mi-
lyen mechanizn1usokon keresztül hatnak, ill. okoznak
eufóriát. A kokain gátolja a dopamintranszportert, ami
lehetővé teszi a felszabadult dopamin visszavételét a
VTA-neuronok végződéseibe, ezzel meghosszabbítja a
dopamin hatásának időtartamát. A nikotin a VTA-neu-
ronok nikotinos ACh-receptorára hatva depolarizálja a
sejtet, és dopaminfelszabadulást indukál. Az opiátok (a
növényi eredetű morfin, az ebből ké1niai módosítással
előállított diacetilszármazék, a heroin) „csillapítják''
azoknak az interneuronolmak a működését, amelyek
tón1.1sosan gátolják a VTA-neuronokból a dopaminfe1-
szabadulást (gátlásoldás).
A felsorolt anyagok egy részének hatására a nucleus
accumbens neuronjaiban olyan génátírási folyamatok
fokozódnak, amelyek következtében csökken a sejtek
transzmitter-érzékenysége, és az eufória kiváltásához
egyre nagyobb mennyiségű hatóanyag1·a van szükség
(droghozzászokás). Az anyagok egy részének tartós
használata végül is függőséghez, dcpendenciához vezet,
az érintett személy nem képes nélkülük élni, és hiá-
nyukban súlyos, esetenként az életet is fenyegető pszi-
chés és szomatikus elvonási tünetek lépnek fel, utóbbi-
ak f()ként az autonón1 működéseket érintik.
@ Áttekintés
• A „készenléti reakció" -ban („vészreakció") a szin1-
patikus idegrendszer általánosult aktiválódásának és
a mellékvesevelő hormonelválasztásának integráló
ltözpontja a hypothalamus.
• Az amygdalában integrálódnak az e1nocionális reak.-
ciók, a félelem és a szorongás, amelyeknek autonón1
és szomatomotoros összetevői vannak.
• Az agy „jutalmazási" (reward) rendszerének elektro-
mos ingerlése kellemes élményt jelent mind a kísér-
leti állatok, mind az ember számára. A rendszer köz-
673
Hangulat, kedé!Yállapot
Az egyén a különböző eseményekre affekllJsokkal (af-
fektív válaszokkal) reagál: ezek skálája az eufóriától a
megelégedésen, meglepődésen, haragon, aggódáson,
csalódáson keresztül a szomorúságig, kétségbeesésig,
depresszióig terjed. E zek a teljesen normális válaszok-
a kiváltó eseménytől függően - percekig, órákig vagy ép-
pen napokig tarthatnak, majd lassan visszaáll az egyén
megszokott kedélyállapota. IZóros esetekben azonban a
kedélyváltozások eltúlzottak (azaz nincseknek arány-
ban a kiváltó eseménnyel), esetleg minden ok nélkül kö-
vetkeznek be, hosszú ideig (hetekig-hónapokig) tarta-
nak, egyes esetekben hirtelen egyik szélsőségből a má-
sikba váltanak át.
A kóros változások neurofiziológiai, farmakológiai,
biokémiai és genetikai analízise alapján kezdjük megér-
teni a normális hangulati állapotok kialakulásának té-
nyezőit; ezek létrejöttében a rostralis raphemagvakból
eredő szerotonerg és a lateralis tegmentalis areából kiin-
duló noradrenerg felszálló projekciók játszanak. szere-
pet. A felszálló monoaminerg rendszerek diffúzan pro-
jiciálnak az agykéregbe, de a depresszió kialakulásában
valószínűl eg a praefrontalis kéreg egy területe, a corpus
callosum „térde" előtt elhelyezkedő subgenualis régió
működési zavara játszik szerepet: képalkotó eljárások-
kal (PET, fMRI) kimutatták depresszióban ezen terület
aktivitásácsökkenését. A terület neuronalisan szorosan
kapcsolódik azokhoz a régiók11oz (amygdala, lateraJis
hypothala1nus, nucleus accumbens), amelyek szerepet
játszanak az emocionális működésekben.
ponti része a ventralis tegmentalis areából kiinduló
és a nucleus accumbens neuronjaira csatolódó dopa-
ininerg pálya. A rendszert neurotransz1nitter-recep-
torokhoz köté)d() exogén anyagok (kokain, nikotin,
etil-alkohol, opiátok, kannabioidok stb.) is aktivál-
ják.
• A hangulat kialakításában felszálló monoam1nerg
(noradrenerg és szerotonerg) rendszerek, továbbá a
praefrontalis kéreg subgenualis régiója játszanak
szerepet.
674 VIL rész • Idegrendszeri működések
@) Az alapol<on túl
Kóros hangulat- (kedélyállapot-) változások
A megbetegedéseknek két nagyobb - bár nem mindig
élesen elkülöníthető - formája van: az ún . unipoláris dep-
ressziós állapotok és a bipoláris mániás-depressziós kór-
képek.
Az unipoláris depresszióban az élet során egyszer
vagy ismétlődően hetekig-hónapokig tartó súlyos levert-
ség {„melancholia"), a környezet iránti érdeklődés elvesz-
tése, a magábazárkózás, az örömre való képtelenség (an-
hedonia), öngyilkosságra való késztetés jelentkezik, de
ezekhez a pszichés tünetekhez szomatikus tünetek, mint
pl. étvágytalanság, testsúlyvesztés stb. is társulnak. (Ugyane-
zek a jellemzők találhatók meg súlyos sorscsapásokat kö-
vetően is, azzal a különbséggel, hogy a tünetek néhány
nap vagy hét után fokozatosan csökkenek, majd e lt űnnek .)
A betegség ki alakul ásában szerepet játszik a szerotonerg
és a norad renerg áttevődés elégtelensége (aminek oka le-
het vagy a transzmitter hiánya, vagy a receptor érzéketlen-
@ Mérföldkövek
• Krisztus előtti V évszázad: Hippokratész leírja a ma
„un ipoláris depresszió" néven ismert hangulatválto-
zást, és a testnedvekről szóló tanítása értelmében a
„fekete epe" túlsúlyának tulajdonítja azt; innen a „me-
lancholia" elnevezés.
• 1909: J. P Karplus és A. Kreidl leírják, hogy „egyes
agyalapi struktúrák" elektromos ingerlése szimpatikus
aktivitás tüneteit váltja ki.
• 1915: W. B. Cannon monográfiában összegezi a fájda-
lom, éhség, félelem és düh során bekövetkező reakci-
ókat (Bodily changes in pain, hunger, fear and rage, D.
Appleton and Co. New York and London).
• 1925: W. B. Cannon és S. W. Britton definiálják a
„pszeudoaffektív" (sham-rage) mellékvesevelő-szekré­
ciót.
• 1928-1934: Ph. Bard és munkatársai f elfedezi k az agy-
kéreg eltávolításának emocionális következményeit,
közöttük a dühkitöréseket és a szimpatikus idegrend-
szer aktiválódását.
• 1932: W. R. Hess közli éber, szabadon mozgó állatok-
ban a subcorticalis struktúrák célzott ingerlésének és
kiiktatásá nak metodikáját (Nobel-díj 1949-ben).
• 1934: S. W. Ranson és munkatársai feltérképezik a
hypothalamusban az autonóm idegrendszeri funkció-
kat irányító struktúrákat.
• 1937: Ph. Bard és D. McRioch macskák központi ideg-
rendszerében megkísérlik az emóciókért felelős struk-
túrák azonosítását. Feltételezik, hogy „a hypothalamus
felszabadulása az agykérgi gátlás alól" váltaná ki a kü-
lönböző emocionális reakciókat.
sége). A transzmitter visszavételét gátló farmakonokkal,
továbbá a transzmitter lebontását kata lizá ló monoaminoxi-
dáz enzim gátlásával az állapot jelentősen javítható. Dep-
ressziós tüneteket vált ki - arra fogékony egyénekben - a
monoamin transzmitterek deplécióját kiváltó alkaloida, a
rezerp1n.
A bipoláris rendellenességben a depressziós állapotok
között felfokozott aktivitás (sok, némelykor összefüggéste-
len beszéd, csapongó figyelem, eltúlzott tervek) jelentke-
zik (mániás szakasz); ezek között a szakaszok között jelent-
keznek a depressziós fázisok. (Ilyen betegségben szenve-
dett a kultúrtörténet számos kiválósága, pl. Robert Schu-
mann zeneszerző, Vincent van Gogh festőművész stb.) A
mániás fázis során az előbb említett subgenualis régióban
aktivitásfokozódást lehet kimutatni. Előfordu l , hogy a má-
niás és a depressziós szakaszok megdöbbentő hirtelen-
séggel váltanak át egymásba. A depressziós fázis során al-
kalmazott antidepresszív gyógyszerek gyakran váltanak ki
mániás tüneteket.
• 1937: J. W. Papez az emóciók keletkezését - az
először P Broca által szövettanilag azonosított „limbi-
cus rendszer" koncepciójából kiindulva - a limbicus
rendszer működésre vezeti vissza, és leírja a később
róla elnevezett pályát, a Papez-féle kört. Ebből kiindul-
va 1949-1952 között P D. Maclean megalkotja a „vis-
ceralis agy" fogalmát: ez lenne a felelős az emocioná-
lis reakciók autonóm összetevőiért. A „visceralis agy"
koncepciója segített a pszichoszomatikus kórképek fo-
galmának megalkotá sában. A későbbiekben (az 1980-
as években) kiderül, hogy egyes, szövettanilag a limbi-
cus rendszerhez tartozó idegrendszeri részek (pl. a
hippocampus) kognitív, és nem emocionális funkciók-
ban szerepelnek, más részek azonban - így pl. az
amygdala - valóban részesei az emocionális folyama-
tok magatartási, autonóm (visceralis) és endokrin
összetevőinek.
• 1953: J. Olds és P M. Milner véletlenü l megfigyelik,
hogy krónikusan beültetett agyi ingerlő elektródokkal
rendelkező laboratóriumi patkányok bizonyos elektród-
elhelyezések esetén „kedvelik" az elektromos inger-
lést, a ketrecben állandóan visszatérnek oda, ahol az
ingerlést kapták. A továbbiakban olyan berendezést
építenek, amely lehetővé teszi az öningerlést; ilyen
körülmények között a patkányok ismételten, a teljes ki- \
fáradásig ingerlik magukat. Az ingerlési pontokat Olds
és Milner egy „jutalmazási rendszer" (előbb pleasure
center, majd reward center) részeiként írják le.
• 1997: W. C. Drevets és munkatársai képalkotó eljárá-
sokkal kimutatják a praefrontalis kéreg subgenualis ré-
giójának abnormalitásait kóros hangulatváltozásokban.
-
l
45. fejezet
Alvás és ébrenlét
A filogenezis egy adott fokán az idegrendszer két műkö­
dési szakasza, az alvás és az ébrenlét váltja egymást.
Az alvó állapot az esetek többségében egyszerűen
felismerhető. Ennek ellenére azonban az alvás fogalmát
hosszú ideig nehéz volt pontosan meghatározni. A leg-
használhatóbb megközelítés, hogy a két állapotban a
szervezet kontaktusa a külvilággal különbözik: alvás
alatt a szervezet másképpen reagál külső ingerekre,
mint ébrenlét alatt. Az alvás ne1n az idegrendszeri mű­
ködés felfüggesztése, hanem az ébrenléti működési
mintázat felváltása az alvási működési mintázattal.
Mind az alvásért, mind az ébrenlétért különböző ideg-
rendszeri struktúrák felelősek.
Az alvási/ébrenléti ciklusok létrejöttében kettős sza-
bályozás érvényesül. Az első, a cirkadián szabályozás az
endogén ritmusszabályozó generátor (cirkadián generá-
tor) működéséhez kapcsolódik (1. a 43. fejezetet). A má-
sodik, az e lsőtől független homeosztatikus szabályozás
az alvási szükséglethez kapcsolódik: minél hosszabb az
ébrenléttel töltött idő, annál nagyobb az alvás iránti
igény, és minél hosszabb volt a mege lőző alvási perió-
dus, annál kisebb lesz ez az igény.
Az egymást váltó szakaszok ritmusa és időtartama a
fajtól és az ökológiai körülményektől függ. Az egér és a
patkány pl. a sötétség óráiban van ébren (és táplálko-
zik), nappal alszik. Egyes fajokban aránylag rövid, né-
hány órás ébrenléti és alvási szakaszok váltakoznak. A
főe1nlősöket - beleértve a felnőtt embert - a csaknem
egybefüggő éjjeli alvás és a hasonlóan egybefüggő nap-
pali ébrenlét váltakozása jellemzi. Az alvás napi időtar­
tama fajonként nagyon eltérő: a macska napi kb. 14 órás
alvásával szemben a felnőtt ember átlagosan napi 6-8
órát alszik. Az egyénenkénti változatosság igen nagy:
néhány legendás példában akár 4, akár 12 óra napi al-
vásszükségl etről is olvashatunk. Becslések szerint a leg-
több ember életének mintegy harmadát alvással tölti.
A felnőttre jellemző alvási mintázat csak a késői
gyermekkorban alakul ki. Az újszülött a nap nagy részé-
ben alszik, polifázisos alvásában néhány órás ébrenlé-
ti/alvási ciklusok váltakoznak. A kisgyermekkorban az
éjjeli és a délutáni alvási szakasz váltakozik a délelőtti és
késő délutáni ébrenléttel. Ez a ritmus jelenik meg ismét
idősl<orban, gyakran azonban az éjjeli alvás rövidül.
Az alvás a szervezet alapvető szükséglete: az alvás
hosszabb időtartamú m egvonása/akadályozottsága sú-
lyos, de csak időleges következményekkel jár. Önkéntes
jelentkezőkön vizsgált leghosszabb alvásmentes időtar­
tam 11 napig tartott. A harmadik naptól kezdődően az
ébrenlét csak külső segítséggel tartható fent; vizuális és
auditív hallucinációk, majd egyéb kóros pszichés tüne-
tek lépnek fel.
Az alvási stádiumai<
Az „alvási mélység" -et eredetileg - többek között - a
változó erősségű külső ingerekkel való ébreszthetőség­
gel jellemezték. A felületes alvás során enyhe (kis inten-
zitású, „szelíd") ingerek is hatásosak, míg mély álomból
az egyént csak erős külső ingerekkel lehet felébreszteni.
(A külső ingerekre bekövetkező ébresztő mechanizmu-
sok különböznek a spontán ébredéstől, azaz a belső éb-
resztési mechanizmustól.) Az elalvástól a természetes
ébredésig tartó időszak alatt az alvás mélysége előre je-
lezhető m ódon, ismétlődő ciklusokban változik.
Az EEG alapján elkülöníthető alvási fázisok. Az
alvási stádiumok pontos analízisére, az alvás mélységé-
nek és az idegi folyamatok kapcsolatának feltárására
először az elektroencefalográfia nyújtott lehetőséget
(45-1 . ábra). Az elalvást egy olyan rövid periódus előzi
meg, amelybe n az alfa-ritmus dominál: az elalvás
időszakában az alfa-hullámok csoportokba szedődnek.
(Ezt régebben külön stádiumként tartották számon, m a
nem különítjük el önálló szakaszl{ént.) Az elalvást kö-
vető 1. alvási stáditt?nban a hullámok amplitúdója csök-
ken, és megjelennek az alacsony frekvenciájú (5- 7 Hz),
kis amplitúdójú théta-hullámok. A 2. stádiumban jelen-
nek meg a 12-14 H z frekvenciájú hullámok csoportjai:
ezek alvási orsókba rendeződnek, amelyek nagyobb
amplitúdójukkal kiemelkednek a h áttérből. (Az alvási
orsókat szabályosan növekedő, majd csökkenő amplitú-
dójú hullámok jellemzik, amelyek burkoló görbéje orsó
alakú.) Egy-egy ilyen orsó 1-3 s-ig tart, az orsók 3-10 s-
onként követik egymást. Ezek a hullámcsoportok főként
a szenzomotoros kéreg felett regisztrálhatók, innen kap-
676 VII. rész • Idegrendszeri működések
Éber
~~~~~~~~.vJ,ii~~~~~~~~~
'
\alfa-hullámok
,
Elalvás előtt
1. ..JviAy--"l'v../'rV~,.l\.J--f"V"1~,,_.,,~~.,...,_~/"V'<V~f'/'Jt"~~~~y.,,r.<~~~VvN°"I
---- K-komplex
;
,'delta-hullámok
3.
50 µV
L1s
45- 1. ábra
Az EEG-hullámok az egyes alvási stádiumokban
A legfelső regisztrátum az éber állapotban felvett EEG. Az. alvási stádiumokat Kleitman szerinl számoztuk
ták a szenzomotoros ritmus elnevezést. Az alvási orsók
megjelenése egybeesik a tudatos percepció elvesztésével,
és az elalvás kétségtelen indikátora. Az ábrán látható K-
komplexek epizodikusan megjelenő nagyobb amplitú-
dóju bifázisos hullámok_, amelyek kiemelkednek az ala-
csonyabb feszültségű környezetből. Az 1. és a 2. stádium
felel meg a felületes alvás szakaszának.
Az alvás további mélyülésével az EEG-hullámok
növekvő mértékben szinkronizálódnak. A 3. stádiu111ban
az alvási orsók között szabálytalan időközökben már
feltűnnek a 0,5- 3 Hz frekvenciájú és nagy amplitúdójú
delta-l1ullámok. Az alvás 4. stádiun1át a delta-aktivitás
jellemzi, a stádiumot delta-alvásnak is nevezik. A delta-
alvás alatt jelen tkeznek a leglassabb, 0,2-0,5 Hz frek-
venciájú potenciálváltozások (ezeket nem jelölték görög
betűvel, mivel regisztrálásukra a rég~bbi EEG-l(észülé-
kek még nen1 voltak alkalmasak) . A 3. és 4. stádium fe-
lel meg a mély alvásnak, amelyből az alvó személy csak
viszonylag erős külső ingerekkel ébreszhető fel. Az 1-4.
stádiumokat együttesen lassú hullámú alvásnak (slow
wave sleep) vagy - szembeállítva az alább leírásra kerülő
REM-alvással - nem REM-alvásnak (non REM-alvás-
nak) nevezik, és NREM-alvásként rövidítik.
Mind a négy leírt alvási stádiumban az izomtónus
csökken, de nem szűnik teljesen meg, a szívfrekvencia
és a vérnyomás valamelyest alacsonyabb, mint az ébren-
lét alatti nyugalmi ál1apotban. Az emberek többsége al-
vás alatt kb. 20 percenként változtatja testhelyz etét.
Az alvás, mélységének maximumát (4. stádium) az
__ théta-hullámok
elalvást követ6en kb. 45 perc múlva éri el, n1ajd a 3. és 2.
stádiumokon keresztül visszatér az 1. stádiumba. Ekkor,
az alvás kezdetétől számított kb. 90 perc elteltével meg-
induló szakaszban az EEG deszinkronizálódik, és az
elektron1iográfiával követhető izomtónus nagy mérték-
ben csökken (kivételt képeznek a külső szemizmok, a
középfül izmai és a légzőiz mok). Elektrookulográfiával
a szemgolyó gyors, rángásszeru n1ozgásait lehet regiszt-
rálni: ezekről a jellemző mozgásokról kapta az alvásnak
ez a fázisa a „gyors szemmozgások stádiuma', nevet: a
nemzetközi elnevezés az angol „rapid eye movements"
alapján REM-alvás, és ez az elnevezés honosodott meg a
magyar szaknyelvben is. (A REM-alvást paradox alvás,
aktív alvás vagy deszi.nkronizált alvás néven is említik.)
A REM-alvás mindig egy felületes alvási stádiumból ala-
kul ki, a mély alvás egészséges egyénekben nem megy át
közvetlenül RE.NI-alvásba. A REJvI-szakaszban az alvó
személy csak erős küls6 ingerek.kel ébreszthető fel.
Az első REM-szakasz kb. 10 percig tart. E zt kö-
vetően a már ismertetett szakaszok az említett sorrend-
ben ismétlődnek (REM - j l . - j 2. -1 3. -1 4. -1 3. - j 2
-1 1. -1 REM -1 „.). Az éjszakai alvás alatt 4-6 ciklus
figyelhető meg, de az éjszaka előrehaladtával a 4., majd
a 3. stádium eltűnik, az alvás egyre felületesebbé válik, a
REM-stádiumok időtartama hossz abbodik. A spontán
ébredés vagy az l ., vagy a REM-stádiumból alakul lci.
Az ismertetett szabályosságokban azonba11 ige11 nagy az
egyéni variabilitás, és ugyanabban a személyben is a na-
ponkénti változatosság.

REM-alvás és álomképek. A REM-alvás alatt, vagy
közvetlenül utána spontán felébredő (vagy felébresztett)
személyek álomképekrol számolnak be. Az álomképek
alatt motoros cselekvések- ép idegrendszer mellett - az
izomatonia és a moton e uronok gátlása következtében
nem valósulnak meg. Célzott kicsiny kite rj edésű elekt-
rolitikus laesiókkal (nu cleus reticularis ponlis oralis, va-
lamint medialis m edulla) azonban -1nacskákon végzett
kísérletekben - az alvás REM-fázisa alatt az állatok kü-
lönböző mozdulatokat végeztek: ezeket a neuroncso-
portokat tartjuk fel el ősnek a mozgások gátlásáért a
REM-alvás alatt.
Epizodikus autonóm változások REM-alvás
alatt. A REM-alvás szakaszára jelle1nzőek az autonóm
fu nkciók változásai. A szívfrekvencia és a vérnyomás
emelkedik, m egváltozik a légzés mintázata. Amellékve-
sevelő adrenalinszekréciója fokozódik. (Idős, károsodott
cardiovascularis funkciójú személyekben mindez az al-
vás alatti „stroke" bekövetkezéséhez vezethet.) A puber-
tástól kezdve jelentkezik fiúkban (majd férfiakban) a
penis erectiója, lányokban a hüvely véráramlásának fo-
kozódása. (Az éjjeli erectiók jelenléte vagy hiánya a sze-
xuális impotentia okának tisztázásában diagnosztikus
j elentőségű .)
Az alvás jelentősége a kéregműködés fenntar-
tásában. A thalamus, mint egy képzeletbeli kapu, az
afferens információk kéreg felé áramlását szelektálja.
Való színűnek látszik, hogy a thalamus alvás alatti szink-
ronizáló aktivitása valamilyen módon elzárja a kéreg fe-
lé haladó információ útját, miközben azonban az egyes
kéregsejtek - intracellulárisan regisztrált - aktivitása
„
nem szűnetel. Altalános vélemén y szerint az alvás Jé-
n yege éppen az lenne, hogy a corticalis neuronok időle­
gesen megszabadulnak az új információk folyamatos
áramlásától, és közben feldolgozhatják az előzetesen
megkapott és időlegesen tárolt információkat.
A kérgi működés váltakozásáért
felelős kéreg alatti struktúrák
A felszálló ébresztő rendszer. A híd rostralis és a
középagy caudalis részeinek találkozásánál - paramedi-
an elhelyezkedésben - indul ki az a felszálló rendszer,
amely deszinkroni zálja a szinkronizált corticalis aktivi-
tást, fenntartja az aktívan figyelő állapotot. Alvó állatok-
ban a terület elektromos ingerlésének hatására meg-
szűnik a lassú ritmus és az alvási orsók, és ezek helyét
az éber állapotra j ellemző deszink.ronizáci6 veszi át
45. fejezet Alvás és ébrenlét 677
(„arousaL"). A terület sebészi leválasztása a tőle
craniali-
san lévő struktúrákról alvásszerű állapotot hoz létre (!.
Az alapokon túl). A formatio reticularisban elhelyez-
kedő rendszert első leírói „ascendáló reticu1aris aktiváló
rendszer" -nek nevezték el.
A felszálló rendszer két párhuzamos projekcióval
befolyásolja a kéregaktivitást (45-2. ábra). Ivfind a két
felszálló projekció nélkülöz hetetl en az ébresztéshez
(„tud atos állapohoz"), emberben bármelyikük sérül ése
károsítja vagy megsz ünteti az öntudatot.
A thala112ocorticalis pályarendszer. A thalamust beidegző
projekció a thalamus in tra laminaris magjaihoz, a relé-
magokhoz, valamint a thalamus aktivitásában kulcssze-
repet betöltő reticularis maghoz fut (1. Az alapokon túl);
innen a thalamocortical.is projekció szétágazik a teljes
kéregh ez.
A hypothaLa112us niagjaihoz fut6, és onnan kiinduló projek-
ciók. A felszálló projekció másik ága a hypotha lamusban
átcsatolódva lventrolateralis praeopticus mag (VLI)O),
tuberomamillaris mag CfMN)J részben közvetl enül
szabályozza a kéregaktivitást (l. a 45-2. ábrát), a VLPO-
ból kiinduló pályák (45-3. ábra) pedig visszacsatolnak a
tuberomamillaris maghoz, a felszálló ébresztő rendsze r
egyes részeihez fraph emagvak, locus coeruleus (LC),
laterodorsalis tegmentalis m agvak (LD T), pedunculo-
pontin tegmentalis magva k (PPT)J .
VLPO
TMN
Raphé
LC
45-2. ábra
A felszálló ébresztő rendszerhez tartozó neuroncsoportok
Sapcr. C. B.. Chou T. Ch. és Scammell Th. E. (2001 ): Trends in Ne-
urosciences 24/12. 727. alapján
LDT: laterodorsalis tegmentum: PPT: pedunculopontin tegmcntum:
LC: locus coeruleus: TMN: tuberomamillaris mag; VLPO: ventrolate-
ralis praeoplicus mag
678 VII. rész • Idegrendszeri működések
,
, ,
,, ,,
VLPO , ,
,,
TMN Rap hé ,,'
,
1
LC
45-3. ábra
A hypothalamus projekciója az ébresztő rendszer agytörzsi ne-
uroncsoportjaihoz
Saper, C. B., Chou T. Ch. és Scan1mell Th. E. (2 00 1): Tr·ends in Ne-
urosciences 24/1 2 728. alapján
LDT: laterodorsalis tegmentalis magok; PPT: pedunculopontin teg-
rnentalis magok; LC: locus coerueus; TMN: tuberomamillaris mag;
VLPO: ventrolateralis praeopticus mag
A hypothalamus szerepe az alvásban és az éb-
resztésben. A hátsó hypothalamusban ébrenlétet, a
praeopticus areában elalvást előidéző régió van. A hátsó
lateralis hypothalamus egyes neuronjainak neuro-
transzmittere egy peptid, amelyet két munkacsoport
egymástól függetlenül fedezett fel, és így két néven sze-
repel: orexin (étvággyal kapcsolatos peptid), ill. hypoc-
retin (szerkezete alapján hypathalamicus secretin.). Je-
lenleg mindkét név, gyakran egymáshoz l(apcsolva
használatos (orexin/hypocretin neuronok) . A hátsó late-
ralis hypothalamus orexin/hypocretin neuronjai nélkü-
lözhetetlenek az ébrenléti állapothoz. A peptidet tartal-
® Áttekintés
• Az idegrendszer működésében az ébrenléti és az al-
vási működési 1nintázat váltja egymást. Az alvási stá-
diumokat a jellemző EEG-hullámok alapján külö-
nítjük el. A „lassú hullámú alvás" vagy másként
„nem REM-alvás" (NREM-alvás) szakaszait szabá-
lyos időközö nként a gyors szemmozgásokkal és
EEG-deszinkronizációval járó ,,REM-alvás" szaka-
mazó neuronok ébrenlét alatt aktívak, és egyrész t az éb-
resztő rendszer felé, másrészt ditiúzan az egész agyké-
reg felé projiciálnak. Az orexin/hypocretin neuronok
aktivitása csökken a nem REl\!f-alvás alatt, és teljesen
megszűnik a REM-szakaszban.
Aventrolateralis praeapticus mag (VLPO) működé­
se - elektromos aktivitása és a m uködéssel összefüggő
neurokémiai változások alapján - az alvással 1nutat kor-
relációt. A VLPO GABA-erg és galaninerg gátló projek-
ciót küld az ébresztő rendszer előbb említett részeihez:
a két rendszer reciprok kapcsolatban áll egymással. (A
VLPO a tuberomamillaris mag felől hisztaminerg, a lo-
cus coeruleus felől noradrenerg és a raphe magokból
szerotonerg bemenetet kap, ezeket közös néven mono-
an1inerg bemenetnek nevezik.)
Az egyes neuroncsoportok n1űködését leíró modell-
ben az ébrenléttel összefüggő neuronol( és a VLPO-ne-
uronok reciprok, kölcsönösen gátló kapcsolata egy bi-
stabil, technikai kifejezéssel „flip-flop" típusú rendszert
képez, amelynek mindkét tagja hatásosan erősíti saját
magát, és gátolja a másikat; ennek eredményeképpen
csak két stabil állapota van (vagy ébrenléti, vagy alvó), és
normális körülmények között nem - vagy csal( nagyon
rövid időre - alakul ki átmeneti (félig alvó, félig ébren-
léti) állapot. Ezt a „flip-flop" átkapcsolót irányítja vagy
az alvás, vagy az ébresztés felé az említett cirkadián és
homeosztatikus szabályozás.
A modellt alátámasztja, hogy kísérleti állatokban a
VLPO sérülését követően - az önmagát erősítő mecha-
nizmus hiányában - a szabályozó kör közelebb kerül .az
átmeneti állapothoz, és ennek következtében az állatok
gyakrabban alszanak el, és gyakrabban ébrednek fel (az-
az mind az alvási, mind az ébrenléti szakaszaik rövi-
debbek). A rendszer kóros működéséből kialakuló álla-
potot, a narcolepsiát a fejezet végén ismertetjük.
szai szakítják meg. A REM-szakaszt az autonóm
funkciók változásai kísérik.
Az ébrenlét és alvás szabályos váltakozásában a fel-
szálló ébresztő rendszer, továbbá a hátsó hypothala-
m usban elhelyez.kedő ébresztő és a praeopticus régió
alvást elősegítő neuroncsoportjai vesznek részt.

@ Az alapokon túl
A thalamocorticalis körök szerepe az EEG
szinkronizációjában
A EEG szinkronizációja a tha lam ocorticalis kapcsolatokra
és thalamuson belüli neuronkörökre vezethető vissza (45-
4. ábra). A thalamus nem specifikus magvaihoz befutó af-
ferens impulzusok azokban átcsatolódnak; a thalamocorti-
calis axonok nemcsak a kérgi piramissejteket aktiválják,
hanem visszakanyarodó ko llaterá lisokat is küldenek a tha-
lamus gátló interneuronjaihoz; ezek hiperpolarizálják a fel-
szálló axonokat küldő thalamocorticalis neuronokat {rekur-
rens kollaterális gátlás). Mintegy 100 ms után a hiperpola-
rizált thalamicus neuronokban posztinhibitoros kisülés ke-
letkezik (posztinhibitoros „visszacsapási jelenség", angolul
rebound): ennek oka, hogy a hiperpolarizáció nyitja a sej-
tek különleges Ca2+-csatornáit. ezek Ca2+-akciós potenci-
álokat generálnak, majd ismét indul a hiperpolarizációs
ciklus. A cortex piramissejtjein ezért ritmikus és szinkroni-
zált potenciálváltozások mutatkoznak: amikor a thalamus
gátlás alatt van, a cortex „csendes", a visszacsapás alatt a
piramissejtek akt iválódnak. A tha lamusban keletkezett rit-
must a thalamushoz futó impulzusok módosítják.
A reticularis mag szerepe az alvási orsók keletkezésében. A
thalamus reticu laris magja, neuronjainak sűrű dendro-
dendriticus összeköttetései következtében egységesen
működik. A reticula ris mag projekciói a thalamuson belül
maradnak, a reticularis axonok a különböző kéregrészek-
hez futó neuronokon végződnek (thalamocorticalis projek-
ció). A reticularis mag fel el ős az alvási orsók keletkezésé-
ért: intracellu láris elvezetésekkel kimutatható, hogy a m ag
neuronjai az alvási orsóknak megfelelő ritmust mutatnak.
A ret icularis mag thalamuson belüli összeköttetéseinek
megszakítása megszünteti az alvási orsókat. A nucleus re-
ticularis-tha lamocorticalis projekció alakítja ki az alvási or-
sók kétoldalt szinkron rit mu sát.
A reticul aris mag sejtjeinek túlműködése túlzott kérgi
szinkronizációhoz, alvás alatti görcsös állapot fellépéséhez
CORTEX
Nucleus 1--11it
reticularis Relémagok
thalami
THALAMUS
45-4. ábra
A thalamuson belüli és a thalamocorticalis összeköttetések
vázlata
4 S. fejezet • Alvás és ébrenlét 679
vezet. A felületes alvás stádiumában, arra hajlamos egyé-
nekben gyakori ak az ún. petit mai ro hamok.
Agyi elektromos aktivitás különböző szintű
átmetszések után
Az ébrenléti állapot a ké rgi elektromo s hullámok deszink-
ron izációja kialakulásának egyik feltétele a hfd és a közép-
agy hat árán elhelyezked ő pa ra mediali s neuroncsoportok
épsége (45-5. ábra). Macskán az alsó agytörzsön keresztül
vezetett metszés nem befolyásolja a deszinkronizált éb-
ren léti kérgi aktivitást (,,encepha/e iso/é"). Ezzel szemben
a coll iculus inferior és superior közötti átmetszést kö-
vetően a kérgi aktivitás szinkronizálódik, a hullámok frek-
venciája csökken, amplitudójuk nő, az állat többé fel nem
ébreszthető, alvásszerű állapotba kerül („cetveau iso/é").
Coma kialakulása idegrendszeri sérülések után
Az öntudat elvesztése a coma (comatosus állapot). A co-
ma súlyossága (mélysége) a kiváltó ok miatt különbozik, a
nehezen ébreszth etőségtől a teljes öntudatlanságig ter-
jedhet . Coma következik be a két nagya gyfélteke mecha-
nikus sérülése vagy az agyi anyagcserét befolyásoló szer-
vezeti vá ltozások (hypoxia, hypoglykaemia, súlyos helyi
vagy általános keringési elégtelenség, az elektrolitszintek
változásai, máj- és veseelégtelenség stb.) következtében.
A nagyagyféltekéket érintő elváltozáso kon kívü l comához
vezet az e l őző ekben leírt éb resztőrend sze re k kö rülfrt ki-
45-S.ábra
Az agyi elektromos aktivitás az agytörzs két szintjén végzett
átmetszés után (macska)
A) „Encephale isolé"; az állat a beavatkozást követően
éber. az EEG
alacsony feszültségű. gyors hullámokból áll (deszinkronizált állapot)
B) „Cerveau isolé". az állat nem reagál. az EEG magas feszültségű.
lassú hullámokból áll (szinkronizált állapot)
680 VII. rész • Idegrendszeri működések
esése is: gyulladás, vérzés, thrombosis, sebészi sérülés
akár az agytörzsben, akár a hátsó hypothalamusban : lé-
nyeges. hogy egyik projekció sem képes átvenni a másik
szerepét, bármelyik kiesése is tudatvesztést okoz.
Narcolepsia
Az orexin/hipokretin neuronok jelentőségére az alvás/éb-
renl ét szabályozásában egy emberi genetikai h átterű be-
tegség, a narcolepsia hívta fel a figyelmet.
A narcolepsiába n szenvedő egyének napközben t öbb-
ször ellenállhatatlan alvási késztetést éreznek, és elalsza-
nak, izomtónusu k csaknem megsz űn ik {cataplexia). az al-
vás-ébren lét határán ún . hypnagog hallucinációk lépnek
fel, az ébredés után pedig rövid ideig képtelenek akarat-
lagos mozgásokat végrehajtani (narcolepsiás tetrád, ami
azonban nem minden betegben jelentkezik). A narcolep-
siára jellemző, hogy az elalvást közvetlenül REM-fázis kö-
veti; egy megfogalmazás szerint a narcolepsiás epizód a
REM-fázis betörése az ébrenlét szakaszába. A betegek éj-
jel gyakran ébrednek álmukból. Összegezve, az ébrenléti
(<fJ)
'-
Mérföldkövek
• 19 18-19: Az első világ háború utolsó éveiben és ezt kö-
vetően az egész világon inf luenza pandémia söpört
végig; a vírus okozta megbetegedés nagyon gyakran
központi idegrendszeri szövődményekkel, encephali-
tisszel járt, a betegek nagy részében krónikus aluszé-
konyság fejlődött ki (encephalitis lethargica). kisebb
részében pedig álmatlanság. Az elhalálozott betegek
post mortem vizsgálata során a hypothalamus külön-
böző areáiban talált elváltozások alapján Constantin
von Economo báró, bécsi neurológus írta le a beteg-
ség összefüggését a hypothalamus elváltozásaival. A
hypothalamus külö n böző részeinek elváltozásai alap-
ján tételezte fel von Economo. hogy a hátsó hypotha-
lamusban ébrenlétet. a praeopticus areában elalvást
előidéző rég ió van.
• 1935: F. Bremer macskában különböző szinteken át-
metszi az agytörzset. és ezzel párhuzamosan vizsgálja
az átmetszéstől cranial is agy elektromos aktivitását.
(Ezt megelőzően minden kutató csak az átmetszéstől
caudalis szint „maradék"-aktivitását vizsgálta.} Ezek a
vizsgálatok vezettek el másfél évtized múlva a felszál-
ló ébresztő rendszer felfedezéséhez: 1949-ben G. Mo-
ruzzi és H. W. Magoun a híd és a középagy határán ta-
lálta meg azt a területet, amelynek elektromos ingerlé-
és az alvási szakaszok egyaránt rövidebbek, gyakrabban
váltakoznak. azonban sem az összesített ébrenlét, sem az
alvó állapot időtartama nem változik.
A betegség hátterében az orexin/hypocretin neuronok
hibája áll. Ezek működészavara következtében a betegek
sem ébrenlétüket. sem alvásukat nem képesek tartósan
fenntartani, az előzőe kben említett „flip-flop" kapcsoló hol
ébreszt. hol alvást hoz létre.
Géntörléses kísérletekben (orexin/hypocretin knock-
out egerek) az emberi narcolepsiához hasonló alvási/éb-
renléti zavar fej lődik ki . Az ébrenléti (azaz aktív} szakasz-
ban - ami egérben a sötétség óráira esik - az állatok gyak-
ran hirtelen elalszanak. miközbe n az oldalukra fordulnak,
majd néhány perc múlva folytatják aktivitásukat. A kutyá-
ban spontán előforduló narcolepsia az orexin-/hypocretin-
receptor egyik típusának mutációjára vezethető vissza. Az
emberi narcolepsia vizsgált eseteiben hiányzik a hypotha-
lamusban és a cerebrospinalis folyadékban az orexin/hy-
pocretin. Mindeze kből kikerülhetetlen az a következtetés.
hogy az orexin-orexinreceptor rendszer felelős az al-
vás/ébrenlét normális váltásáért. a rendszer hibája pedig
az emberi narcolepsiáért.
se deszinkronizálja az EEG -t. izolált elroncsolása szink-
ronizációhoz , alvást utánzó állapothoz vezet.
• 1936: A. L. Loomis, E. N. Harvey és G. Hobart az EEG
hullámai alapján osztályozzák az alvás egyes stádiuma-
it.
• 1957: W. Dement és N. Kleitmann felfedezi, hogy az
alvás deszinkronizált szakaszában gyors szemmozgá-
sok lépnek fel (REM-alvás).
• 1998: T. Sakurai és mtsai. valamint L. de Lecca és
mtsai egy időben és egymástól függetlenül felfedez-
nek a lateralis hypot halamus neuronjaiban egy peptid
neurotranszmitter családot, amelyet az e l őbbie k orexin
A és B-nek, az utóbbiak hypocretineknek neveznek el
(hypocretin , hypothalamicus secre tin, a név nem telje-
sen megalapozott}. Rövid időn belül kiderül, hogy
ezek a transzmitterek, ill. receptoraik lényeges szere-
pet játszanak egyrészt az alvás/ébren lét. másrészt a
táplá lkozás iránti késztetés szabályozásában, valamint
a rendszer hibája vezet a narcolepsia kórképéhez.
• 2000: C. Peyron és munkatársai kimutatják. hogy em-
beri narcolepsiában az agyban hiányoznak a hypocre-
tin peptidek.
J
46. fejezet
Mentális muködések

Az elmében lejátszódó folyamatok lokalizálhatóságát a
19. század elején először a neuroanatómus franz Jo-
seph GALL vetette fel: szerinte az egyes mentális
(„szellemi") működések a központi idegrendszer kü-
lönböző részeinek működését tükrözik. IZorai meglátá-
sát abban az időben semmilyen tudományos megfigye-
lés nem támasztotta alá, és követői egy sereg hibás kö-
vetkeztetésre jutottak. Jelenlegi nézetünk, amely szerint
meghatározott mentális működések jól meghatározott
agyi struktúrákhoz kapcsolódnak, a neuroanatómia,
neurofiziológia, neuropatológia és klinikai neurológia
fejlődésével párhuzamosan alakult ki.
tai nyilvánvalóvá teszik az asszociatív kéreg domináló
szerepét a specifikusan emberi funkciókban: az asszoci-
atív kéreg emberben sokkal nagyobb kiterjedésű, mint
bármely más gerinces fajban.
Az asszociatív kérget három nagyobb részre osztjuk
(46-1. ábra): a praefrontalis, a limbicus és a parieto-tem-
poro-occipitalis kéregre. Ezek a kéregrészek informáci-
óikat a magasabb rendű (nem primer) szenzoros areák-
bóJ kapják, így az asszociatív kéregben különböző szen-
zoros modalitások konvergálnak. Az asszociatív kéreg
egyes területei egymással is kétoldalú kapcsolatban áll-
nak. A különböző kércgn1ezők közötti összeköttetés so-

Az agyfélt ekék aszimmetriája. Előbb post 1norte112

vizsgálattal, később pedig in vivo képalkotásos módsze- 46-1. táblázat
rekkel mutatták ki, hogy a temporalis arca (planum Az agykéreg főbb motoros, szenzoros és asszociatív
„.
temporale) nagysága a két oldalon különböző. A vizs- mezo1
gált emberek 65%-ában a bal oldali, míg 10%-ában a I<andcl, E. R., Schwartz, J. H. és Jesscll, Th. Jvf. (1991):
jobb oldali stru ktúrák bizonyultak nagyobbnak, és a Principles of Neural Scierzce. 3. kiadás, Prentice-Hall
vizsgált emberek mindössze 25%-ában volt a két oldal lnternational Inc. Englewood Cliffs, New Jersey, 824. alapján
hasonló méretű. A morfológiai aszimmetria már a mag-
Funkció Lebeny Brodmann-area
zatban is kimutatható. A két agyfélteke közötti funkcio-
nális különbségek szisztematikus vizsgálata alapján R. Motoros frontalis 4, 6, 8
SPERRY a beszéddel összefüggésben álló féltekét domi-
náns, a n1ásikat nem domináns féltekének nevezte el. Szenzoros
Vizuális Occipitalis, 17, 18, 19, 21, 20, 7
tern porai is
Az agykéreg assz ociációs areái. Az agykéreg szen-
zoros és szomatomotoros működéseit a 38-42. fejeze- Auditív 1emporalis 41, 42, 22
tekben ismertettük. Az agykéreg funkcionálisan azono- Szomatoszenzoros Parietalis 1, 2, 3, 5
sított mezőit a 46-1. táblázat foglalja össze. A szenzoros
Asszociatív
és szomatomotoros mezők az agykéreg teljes felületé-
nek kevesebb mint 50%-át teszik ki. Polimodális- Parictalis, 39, 40, 19, 21, 23, 37
A szenzoros és szomatomotoros területeken kívüli szenzoros, beszéd temporalis,
occipitalis
agykérget nevezzük asszociatív kéregnek. Az elnevezés
abból az eredeti feltevésből szárn1azik, hogy ezek a cor- Kognitív, Frontalis 6-os areától
/

ticalis areák jelentenék egyrészt a szenzoros és a szoma- motoros tcrvczes rostralisan

tomotoros funkciók közötti kapcsolatot, 111ásrészt a kü- Emóciók, Paricta !is, 23, 24, 38, 28, 11
lön böző specifikus érzőpályákból származó informáci- emlékezet tetnporalis,
ók.integrációját. Az asszociatív kéregterületeknek azon- frontalis
ban ezen túlmenőe n ala pvető szerepük. van az emberi
A félkövér számok a prin1er motoros, ill. szenzoros arcát
cselekvések irányításában, a gondolkozásban és az intel- jelzik
lektuális aktivitásban. Az összehasonlító anatómia ada-
 682 VI 1. rész • Idegrendszeri működések
~~~---~--------------~------------~----------------------------~------------------------------~--~----

Primer Hátsó M entálisan egészséges egyének nyelvtanilag és szeman -

1. Praefrontalis Primer szomatoszenzoros
asszociációs szomatomotoros kéreg parietalis tikailag h elyes nyelvhasználata a gyermekkor első négy
kéreg , kéreg
kéreg
,,, \ I
évében fej lé5dik ki.
Premotoros
,,
1 I
1 I
\
\
\ kéreg I
I
A tá rsadalmi szerveződ és jelenlegi fejlettségi fokán a
1
\
/ Magasabb rendű
I I látókéreg 1
1 nyelvi közlés kimondott vagy leírt szavakkal, vagy az
I I 1

azokat helyettesítő kézjelekkel (jelbeszéd) történhet. A

I

nye lvet tehát a hallószerv és/vagy a látószerv receptorai

közvetítik. A továbbiakban - egyszerűség kedvéért - a
„beszédképesség" fogalm án a közlés és a megértés ké-
pességét értjük. A beszédképesség elvesztése az aphasia.
(
A beszédképesség (megértés és kifejezés) m eghatá-
rozott központi idegrendszeri struktúrák épségéhez
kötődik. A klinikai neurológia megszületésének korsza-
I
,
I
I
I

, 1 kában előbb a szavak kimondásán ak és leírásának zava-

1
2. Umbicus Primer ra, m ajd a kimondott és a leírt szavak megértési képes-
asszociációs látókéreg
kéreg ségének elvesztése voltak az első olyan „intellektuális"
Magasabb rendű
hallókéreg funkcióvesztések, amelyeket a post 1norte112 lelet alapján
1
1 az idegrendszerben lokalizálni lehetett. Bár a beszédké-
1

3. Parieto-temporo-occipitalis pesség idegrendszeri szervezése végül is sokkal bonyo-

asszociációs kéreg
lu ltabbnak bizonyult, mint azt eredetileg gondolták,
46- 1. ábra BROCA, valamint WERNICKE elképzelései a kü lön-
Az agykéreg asszociációs mezői (lateralis nézet) böző beszédösszetevők el térő lokalizációjáról, valamint

l<andel. E. R. , Schwarz. 1. H. és Jessel. T M. ( 199 1): Principles oí azok szelektív sérüléséről alapjában ma is érvényesek. A
Neural Science. 3. kiadás. Prentice-Hall Inc. Englewood Cliffs. New beszédképesség lokalizációja áttörést jelentett a köz-
Jersey alapján ponti idegrendszer működésének megértésben, és alap-
vetően meghatározta elképzelésein ket a központi ideg-
rendszer működésmódjáról és szerepéről a szellemi
hasem horizontális, hanem vertikális; az egyes areák a működésekben.
kéreg alatti struktúrákon keresztül állnak kapcsolatban.
E1nberben az egyes asszociációs areák specifikus
szerepére először a fu nkcionális deficit és a post niorte1n A beszédkészségért felei ős
vizsgálattal talált sérülés összefüggéséből következtettek
„
(l. a 37. fejezetet). Igya 19. század m ásodik fele óta is- struktúrák elhe!Yezkedése
mert, hogy mely területek sérülése jár a beszédképesség
elvesztésével (J. alább); amint említettük, ez alapvetőj e­ Broca vizsgálatai óta ismert, hogy az emberek n agy ré-
lentőségű volt az elme és az agy viszonyának elemzésé- szében a beszédképesség a bal féltekében lokalizált. Ez
ben. Jelenleg a funkciók lokalizálásában nélkülözhetet- összefügg a „kezesség" -gel (azaz az egyén melyik kezét
len vizsgálati módszert jelentenek a képalkotó eljárások, használja elsődlegesen). A jobbkezes egyének beszéd-
mint a PET és az fMRl, amelyek nemcsa k a deficitet központja túlnyomóan a bal oldalon van. A balkezes
(azaz a laesio helyét) mutatják ki in vivo, hanem ép kö- személyek nagy részének (kb. 70%) beszédközpontja -
rülmények között „teszik láthatóvá" az éppen aktív te- a jobbkezesekéhez hasonlóan - szi ntén a bal oldalon
rületeket, segítenek az agy egyes muködéseinek in vivo helyezkedik el, és csak mintegy l 5%-ukban foglal helyet
feltérképezésében. a jobb oldalon. A balkezes személyek további 15%-ában
a beszéd bilateralisan lokalizált. (Az emberek mintegy
80%-ában a beszéd megértése ugyan a bal parietalis le-
A beszéd idegrendszeri benyhez kapcsolódik, azonban a beszédfunkcióban va-
, lamil yen szerepe a jobb oldali parietalis mezé5nek is van.
szervezese E zen utóbbi terület sérülése után a beteg nem képes fel-
fogni a beszéd nem szintaktikus tartalmát, azaz a hang
Az embert alapvetően a beszélt, m egértett és gondolt emocionális színezetét.)
nyelv teszi személyiséggé. Ezen tág értelemben vett A beszédközpont oldal szerinti elhelyezkedését in
nyelv teszi lehetővé a társadalomba való beilleszkedést. vivo az ún. arnitálteszt segítségével határozzák meg. A
 46. fejezet • Mentális n1űködések 683

nátrium-amitál gyorsan és rövid ideig ható barbiturát Motoros kivitelezés

altatószer, amelyet az egyik oldali arteria carotisba fecs- Bal motoros kéreg
kendeznek, miközben a vizsgált személy számol. Az
amitál csak a befecskendezés oldalán hat. H a az injek-
Motoros
feladat t
ciót a beszédközpont oldalán adták, a folya matosan szá- Mondott vagy írott szavak tervezése
moló személy abbahagyja a számolást.
Bal Broca-area
A beszéd motoros összetevője, az értelmes szavak
verbális vagy irásbeli kifej ezése a Broca-féle mező
(Brodmann 45-ös area, 46-2. ábra) működéséhez kap-
csolódik. A7. area szerepét mutatja a PET-vizsgálat, Asszociációs
! t
Szemantikus
~
szófeldolgozás
feladat
amellyel beszéd alatt véráramlás-fokozódás (azaz akti- Brodmann 47-es area
vitás) mu tatható ki. Az area kiterjedt sérülése a verbális
kifejezés (szavak kimondása) megszűnéséhez vezet
(Broca-féle aphasia), ami agraphiával, a szavak leírási
/ ~
Auditív szólejtés Vizuális szólejtés
képességének megszűnésével társul. A Broca-féle area Bal temporoparietalis Magasabb rendű
izolált sérülését l{öveté>en a beteg megérti a szóban adott kéreg látókéreg
(Wernicke-area)
u tasítást, annak megfelelően cselekszik is - azaz a meg- Szenzoros
értési fun kció megmaradt -, de nem képes mondatot
formál ni, és többé-kevésbé képtelen hallott és jól megér-
feladat
t !
tett szavakat visszamondani. Primer hallókéreg Primer látókéreg
Hogyan jut el az infc)rmáció a Broca-féle areához ?
Az első, Wernicke által szerkesztett m odell a post i
Hallás útján
i
Látás útján
1norten1 tapasztalt patológiai elváltozásokon alapult. prezentált nyelv prezentált nyelv
Wernicke ebben a modellben a beszélt és az írott nyelv
megértését a Wernicke-féle mezóoe (Brodmann 22-es 46-3. ábra
area) helyezte; a Wernicke- és a Broca-féle areák közöt- A szófeldolgozás neuralis szerveződésének vázlata
ti összeköttetést a fasciculus arcuatus képezi. Petersen. S. E. és mtsai ( 1988): Posítron ernission tomographic stu-
A Wernicke-féle modellt G ESCH WIND egészítette dies of the cortical anatomy of single-word processing. Nature. 331.
ki (46-3. ábra); az ő modellje alapját a PET-vizsgálatok, 585-589. alapján

valamint újabb patológiai adatok képezték. Ezen mo-
dell szerint a hallott szavak megértése során az informá-
ció a primer (Brodmann 41-es) és a szekunder (Brod-
mann 42-es) hallókéregből a pa rieto-occipito-tempora-
lis kéregben lévő gyrus angularison keresztül (Brod-
A vázlat nem tünteti fel a beszéd megértésében szereplő valamennyi
struktúrát.
mann 39-es area) jut el a Wernicke-areába (ez eddig
megegyezik a Wernicke-féle m odellel). Az eredeti Wer-
nicke-féle modelltől eltérően azonban a vizuálisan ér-
kező információ, mint pl. a leírt szöveg, a primer és sze-
ku nder látókéregből (Brodmann 17-es és 18-as area)
közvetlenül jut el a Broca-féle areához, azaz elkerüli a

~9
Wernicl{e-félc areát. Ezek szerint az auditív pályán ér-
46 kező (hallott) és a vizuálisan befutó (olvasott) szöveg

10
1
1
10\ 1
, )
n1odaJitásspecifikus pályákon keresztül éri el a Broca-fé-
le areát. A Wernicke-Geschwind-m odell további kiegé-
' . 21 : -{ 1 szítése, hogy az ismertetett (az emberek nagyobb részé-
~;,~·-~ ~o -------: ., ._ __,.,.:....-<-._,_}.l. .'r.,---' ben bal oldali ) kérgi struktúrákat azonos oldali subcor-
,' 38\_/ / 19, 18, 17 ticalis struktúrák, így a thalamus és a nucleus caudatus
, I
is kiegészítik.
1

Broca-area Wernicke-area A Wernicke-féle area sérülése után a beteg nem ké-

46-2. ábra pes megérteni a szavakat, azaz a beszéd felfogása súlyo-
A beszédben szereplő kérgi areák lokalizációja (bal oldali late- san károsodott, ezért nem képes végrehajtani a szavak-
ralis nézet) kal közölt utasításokat (Wernicke-féle aphasia). Ha a
Geschwind, N. ( 1979): Specialization of thc human brain. Sci. Am. laesio nagy kiterjedésű (az esetek többségében ez a hely-
2 41. 180- 199. alapján zet), akkor az areák közelsége miatt ez az aphasia alexi-
684 VII. rész • Idegrendszeri működések
ával kombinálódik, az írott szavak megértése is nehéz-
ségbe ütközik.
Lén yeges különbség a Broca-félc és a Wernicke-féle
aphasiák között, hogy a Broca-féle aphasiában a beteg
teljesen tudatában van a defektusnak, míg a Wernicke-
féle aphasiában egyáltalán nem fogja fe l helyzetét.
Minthogy képes szavakat formálni, ezt minden értelmes
tartalom nélkül teszi meg (logorrhoea, „üres fecsegés") .
A Broca- és a Wernickc-areákat összekötő fascicul us
arcuatus sérülése az ún. konduktív típusú aphasiához
vezet: a megértési funkció elfogadható mértékű, de a be-
tegnek nehézségei vannak a hallott szavak megismétlé-
sébcn .
Az idegrendszer plaszticitása:
tanulás és memória
A idegrendszer működésében a változatlan, veleszüle-
tett működések m ellett egy sor változó, a szervezet
előéletét()[ függő elem is van . Az idegrendszer plasztici-
tásán azt értjük, hogy a specifikus ingerekkel kiváltott
válaszok az élőlén y egyedi történetétől fü ggően változ-
hatnak: reakciók eltűnh etnek vagy felerősödhetnek, új
reakciók léphetnek fel, majd azok ismét cl is tűnhetnek.
A szervezet magatartását az állandó és a változó reakci-
ók együttesen határozzák meg. Az állati vagy emberi
magatartás (angolul, brit h elyesírással behaviour) a
szervezetet ért ingerekre adott válaszok összessége, az
idegrendszer működését tükrözi. A magatartásnak. ge-
netikailag meghatározott, továbbá a fejlődés során kiala-
kult, tanult össze tevői vannak.
A tanulás és a memória kutatása a 20. század elején
vette kezdetét. Az akkor már Nobel-díjas fiziológus, I. P.
PAVLOV a gyomor-bél rendszer vizsgálatának során
először véletlenül vette észre, hogy a nyálmirigy szekré-
Hosszú távú emlékezet
Nem deklarat1v (1mplic1t)
Deklaratív (explicit) P1 ocedural1s ,Primrng~
/ ~
Tények Események
Medialis temporalis lebeny Striatum Neocortex
diencephalon
ciója nemcsak a táplálék ingerlő hatására indul meg, ha-
nem abban a szituációban is, amelyben az állat (Pavlov
kutyákon végezte kísérleteit) rendszeresen táplálékot
kapott (1. a 27. fejezetet). A jelenséget Pavlov feltételes
reflexnek nevezte el. A feltételes reflex kiépülése során
egy eredetileg semleges inger (ícny vagy h ang, amelyet
Pavlov „feltételes inger" -nek nevezett el) társul szabá-
lyosan és ismétlődőe n egy feltétlen ingerhez. A további-
akban a feltételes inger egymagában alkalmazva is ki-
váltja a reflexet.
Ugyanezekben az években az amerikai pszicholó-
gus, E. L. THORNDII<E felismerte, hogy kísérleti álla-
tai (Thorndike patkányokat vizsgált) véletlenszerű tevé-
kenységük és a kísérletező által irányítottan és szabály-
szerűen nyújtott „jutalom'', a táplálékadás között meg-
találják az összefüggést. Ezt követően az állatok megis-
métlik azt a cselekvést, amelyet összefüggésbe hozhat-
nak a táplálék.adással. Mind a pavlovi feltételes reflex,
mind a 'fhorndike-félc operáns kondicionálás utat n yi-
tott a tanulás neurofiziológiájának vizsgálata előtt; ma
már azonban tudjuk, hogy az asszociatív tanulás csak
egyik aspektusa az emlékezet kialakulásának (l. alább).
Az idegrendszer ernléknyomtárolása két főbb kategóriá-
ban valósul m eg: az egyik közülük az implicit (nem
deklaratív), a másik az explicit (deklaratív) emlékezet
(46-4. ábra). A kétfajta emlékezet eltérő idegrendszeri
struktúrák működésén alapul; egyes struktúrák sérülés e
vagy az egyik, vagy a másik emlékezctfajta károsodását
. ,
vonJa maga utan.
Az implicit (nem deklaratív) emlékezet
Az impli cit emlékezet nem tudatosul, m agatartásban,
viselkedési, motoros vagy szekréciós működésben nyil-
vánul meg, akaratlagosan nem aktiválható és tartalma
nem szavakban fejeződik ki (azaz nem deklarálható).
46-4. ábra
A deklaratív (explicit) és a nem
deklaratív (implicit) memória
Milner. B.. SQuíre L és Kandel. E. R.
Klasszikus Nem asszocialrv ( 1998): Neuron. 20. 45 1. nyomán
kondic1onálas tanulás
„Priming": a kezdeti jelzés megadá-
/ ~ sára memóriatartalom kiegészítése;
Emocionális Vázizom habituálódás: az ingerre adott válasz
válaszok nagysága az ismétlődésekkel fokoza-
1 tosan csökken: szenzitizálódás: az
Amygdala Ccrebellum Reflexpályák ingerre adott válasz nagysága az is-
métlődésekkel fokozatosan növekszik

Ez az emlékezetfajta lassan, ismétlődő kondicionálással
hosszabb tanulási periódus után alakul ki, és automati-
kus magatartáshoz vezet. Az implicit emlékezet kategó-
riájába tartoznak az asszociatív emlékezetrögzítés
(klasszikus és operáns kondicionálás), a procedurális
emlékezet (begyakorlott tevékenységek, mint pl a hang-
szeres zenélés), végül csak az angol n evén ismert egyér-
telmű jelentésű „priming" (meglökés, el6hívás), azaz
egy nehezen előhívható memóriatartalom felidézésének
elősegítése a szó elejének megadásával. Végül ide soro-
lunk egyes nem asszociatív tanulási formákat (az inge-
rekhez va ló habituálódás, továbbá az ingerekkel szem-
beni érzékenység fr)kozódása). Az implicit emlékezet
meghatározott típusai specifikus agyi régiók épségéhez
kötöttek, így vagy a neostriatum, vagy az amygdala, vagy
a cerebellum épségéhez (l. a 46-4. ábrát), és a megfelelő
régió sérülését követően károsodnak. Az implicit emlé-
kezet ugyanakkor nem károsodik azon agyi területek
izolált sérülésekor, amelyek az explicit emlékezet kiala-
kulását lehetetlenné teszik.
Az implicit emlékezetnek, az ehhez fuződő vála-
szoknak alapvető szerepük van a körn yezethez (beleért-
ve a szociális környezetet is) való alkalmazkodásban, a
környezet jelzéseinek magatartási reakciókká konvertá-
lásában. Erre példa a feltételes félelmi reakció. A külső
fenyegető tényezőkre fellépő autonón1 és magatartási
választ (feltétlen félelmi válasz), a szorongást, az amyg-
dala ebben betöltött szerepét a 44. fejezetben ismertet-
tük. Félelmi reakciót feltételes ingerekre i"s ki lehet épí-
teni (averzív kondicionálás), ez a kondicionálás az
amygdala részvételét igényli. Ha egy semleges ingert
(pl. fény- vagy hanginger) ismételten a fajdalmas inger-
rel egy id őben, vagy közvetlenül azt megelőzően adunk,
a „tan ul ási szakasz" (kondicionálás) után az eredetileg
teljesen közömbös inger egymagában alkalmazva is ki-
vál tja a félelmi reakciót, annak minden autonóm, visel-
kedési és endokrin összetevőjével (46-5. ábra). (A kísér-
leti szituáció környezete egymagában is képes a félelmi
reakciót kiváltani.) Emberben végzett kísérletekben a
feltételes félelmi reakció során fMRI-vizsgálattal kimu-
tatható az amygdalában a vérára1nlás fokozódása. Az
amygdala sérülését követően viszont hiányzik a feltéte-
les félelmi rea kció.
Mind az implicit, mind az explicit memória kialaku-
lásában - azaz a tanulásban - az emocionális té-
nyezőknek, a kellemes és a kellemetlen összetevőknek
jelentős szerepe van, ernocionális színezetű ingerek sok-
kal rövidebb idő alatt alakítanak ki emlékezetet, és az
emléknyo1n sokkal tartósabb. Az emocionális tényező
feldolgozásában az amygdala nélkülözhetetlen szerepet
játszik, amygdalasérülést követően a tan ulási folyamat
46. fejezet • Mentális n1üködések 685
Feltételes inger ~ Feltétlen inger
Hang 3!/ Áramütés
( y--
(J
~\
Amygdala
Auditív Szomatoszenzoros
thalamus Lil thalamus
i i
Halló- Szomatoszenzoros
l kéreg J @ kéreg
®
i
Megdermedés Vérnyomás Hormon-
szekréció
46-S. ábra
A félelmi reakció kapcsolási vázlata az amygdalában
Phelps. E. A. és LeDoux J. E. (2005): Neuron. 48. 176. nyomán
Az ábra jobb oldalán eg; fájdalmas ingerrel kiváltható reakció pá~1á­
ját, a bal oldalon pedig erre kiépítell íeltételes reílex pá!Jtájál mutat-
juk be.
LA: lateralis amygdala; CE: centrális amygdala; CG: központi szürke-
állomár!)I; LH: lateralis hypothalamus; PVN: paraventricularis mag
károsodik. A világba, ezen belül a szociális környezetbe
való beilleszkedés, adaptáció alapfeltétele az a felisme-
rési képesség, hogy bizonyos ingereknek „kellemes",
másoknak pedig „kellemetlen" következményei vannak.
Ez a képesség az alapja az „inger ~jutalmazás" és az
„inger ~ büntetés" konstellációk megtanulásának. En-
nek megtanulásához elengedhetetlen, hogy a primer
(esszenciális, valóban lényeges) tulajdonságokhoz má-
sodlagos (felszínes, nem esszenciális) tulajdonságok
csatlakozzanak: ezek jelzik a primer tulajdonságok
meglétét (és ezzel a lehetséges következményeket), a
másodlagos tulajdonságokból az elsődleges tulajdonsá-
gok következményére lehet asszociálni.
Ha főemlősökben az amygdala sérült vagy eltávolí-
tották, az állat ugyan képes a primer tulajdonságok „kel-
lemes" vagy „kellem etlen" következményei között kü-
lönbséget tenni, de nem képes a másodlagos (lényegte-
len) tulajdonságokat az elsődleges tulajdonságokkal
összekapcsolni (asszociálni), azaz egyes helyzetekben
nem látja be a „lényegtelen" tulajdonságoknak esetleges
fenyegető következményeit. Ezen defektus következmé-
nye, hogy az amygdalasérülést szenvedett majom nem
en1lékezik viselkedésének n egatív következm ényeire,
képtelen a csapatba integrálódni, kiközösített, „kitaszí-
tott" lesz.
686 VII. rész • Idegrendszeri működések

Az explicit (deklaratív) emlékezet Az explicit emlékezet strukturális alapja. Az

A deklaratív (m ás néven explicit) emlékezet mind pszi-
chológiai, mind n eurobiológiai szempontból különbö-
z ik az implicit emlékezettől. A deklaratív emlékezet
azokat az esem ényeket tárolja, amelyek az egyén életé-
ben valóban n1egtörténtek, és arn.elyeket szavakban m eg
le het fogalmazni (azaz deklarálhatóak); a deklaratív
emlékezet összehasonlítást és értékelést is tartalmaz. A
deklaratív memória emlékei gyakran egyetlen alkalom-
mal raktározódnak el. [A kognitív pszichológia megkü-
lönbözteti a tényekre vonatkozó (szemantikus) és a tör-
ténésekre vonatkozó (epizodikus) deklaratív memóriát,
1. a 46-4. ábrát]. A deklaratív emlékezet tartalma tudato-
san idézhető fel. Kiépítése olyan központi idegrendsze-
ri struktúrákhoz kötött, amelyek az implicit emlékezet-
ben nem szerep elnek. B ár a deklaratív emlékezet fenti
megfogalmazásai nyilvánvalóan az emberre érvényesek,
más emlősök is rendelkeznek olyan emlékezettel (pl.
helyfelismerés), amelyn ek idegrendszeri lokalizációja
hasonló, és ez az em.lékezet kísérletes vizsgálatok részé-
re is hozzáférh ető.
explicit emlékezet rögzítésének első lépcsőj e valamelyik
(egy vagy több) polimodális asszociációs areában való
feldolgozás (46-6. ábra). Ezek a kéregrészek szintetizál-
ják az egyes csatornákon a központi idegrendszerhez ér-
kező információkat (vizuális, auditív, szomatoszenzoros
stb.). Az asszociációs kéregrészekből az információ to-
vábbjut a medialis temporalis lebeny részeihez, sorban a
parahippocampalis és perirhinalis kéreghez, innen az
entorhin alis kéreghez. Az entorhinalis kéreg a sorban
következő struktúra, a hippocampus fő bemenete, innen
kerül az info rmáció a gyrus dentatushoz, a hippocam-
pus CA3 és CAl m ezőjéhez és a subiculurnho:t.. A hip-
pocampus fő kimenő kapuja ismét az entorhinalis ké-
reg, ahonnan az információ a parahippocampalis és pe-
rirhinalis kérgen keresztül végül a tárolás h elyére, az
asszociációs areákba kerül. A media1is remporalis lebeny
bármely részének sérülése vagy kiiktatása az új memória-
tartalom tárolásának nehézségével jár (a régi memória-
tartalom megmarad): az egyik legtöbbet vizsgált és leg-
jobban ismert emberi esetet (H. Nl. eset) a fejezet végén
ismertetjük. A media lis ternporalis lebeny csak. időleges

A Perforáns Gyrus dentatus

pálya Moharost
i pálya
Unimodális és polimodális Parahippocampalis Hippocampus CA3
kéreg
asszociációs területek Entorhinalis Schaffer
(frontalis, temporalis és kéreg i kollaterális
pálya
parietalis lebeny) Perirhinalis kéreg Hippocampus CA1

i
Subiculum

B
Parahippocampalis kéreg
Parahippocampalis kéreg

Gyrus dentatus

I
1
1
1
' 1
'' 1

Perirhinalis kéreg ''

1

Entorhinalis kéreg
Entorhinalis kéreg

'
Subiculum

46-6. ábra
A medialis temporalis lebeny deklaratív memóriában szereplő részei
5Quire. L. R.. Stark. C. E. L. és Clark. R. E. (2004): Annu. Rev. Neurosci.. 27. 280. után

állomás a tárolás fo lyamán. Az entorhinalis kéreg -
1ninthogy a hippocampus fő be- és kimenő kapuja - kü-
lönlegesen érzékeny része a memóriatárolásnak, és sé-
rülései, pl. Alzheimer-kórban súlyos memóriazavarok-
kal járnak, a memóriazavar a kór elsé5 tünete. Lényeges
azonban, hogy maga a m emóriatartalom (az „cngram")
nem a medialis tcmporalis lebeny felsorolt részeiben,
hanem az asszociációs kéregben, specifikus lokali záció-
ban tárolódik. A „tudás" minden egyes rész lete - más és
más szempontok szerint rendezve - elkülönülten raktá-
rozódik. Az eseményekkel kapcsolatos infonnációk tá-
rolásában központi szerepe van a praefrontalis asszociá-
ciós kéregnek, míg az explicit tanulás másik formája, a
tények és egyéb ismeretek (szemantil<.us tudás) az asszo-
ciatív kéreg különböző helyein tárolt információk közti
kapcsolatok kialakulásán alapulnak. Izolált kérgi defek-
tusok szelektív m emóriazavarokkal járnak, a már egy-
szer tárolt memória a laesio helyétől függően vész cl (pl.
szelektív arc- vagy helyfelismerési zavar).
A memória kialakulásának celluláris alapjai közül a
hosszú távú potenciálódást (LTP, long time potentiati-
on) és a I-Iebb-féle synapsisokat a fejezet végén (Az ala-
pokon túl) ismertetjük. A tartósan tárolt memória kiala-
ku lásának végső mechanizmusa a neuronok génexp-
rcssz iójának megváltozása, a kiindulásihoz képest új
synapt1cus kapcsolatok morfológiailag is kimutatható
létrejötte.
Az explicit emlékezet kialakulásának stádiu-
mai. Az expl icit emlékezethez tartozó „tudás"
meg6rzésénck legalább négy stádiuma van: ezek a bevé-
sés („kódolás"), a megszilárdítás, a tárolás, végül a feli-
dézés stádiumai. Jelen ismereteink szerint az asszociáci-
ós kéreg és a mcdialis temporalis lebeny a bevésés és ta-
lán a megszilárdítás folyamataihoz szükséges; az
előzőben említett H. M. esetében lehetetlenné vált az
újonnan megszerzett információk néhány percen túli
megőrzése, míg a temporalis lebeny eltávolítását mcg-
clé5zően tárolt emlékek megmaradtak, és előidéz hetők
voltak (l. a fejezet végén). A bevésés, a feldolgozá s első
eseményének hatásfoka függ a figyelemtől, a megjegy-
zéshez ffíződő motivációtól, továbbá hogy mennyire
kapcsolható az új ismeret a meglévőkhöz. A megszilár-
dítás mindazon folyamatok összessége, amelyek az új,
és még labilis inform ációt hosszú távon stabilizálják: ez
az a folyamatsor, amelyben a rövid távon lezajló synap-
ticus folyamatok végül specifikus gének kifejeződésé­
hez, ezen keresz tül pedig új fehérjék szintéziséhez,
megerősödött vagy új synapticus kapcsolatok kialakulá-
sához, strukturális változásokhoz vezetnek. Az ezt kö-
vető hosszú távú tárolás kapacitása elképzelhetetl en ül
nagy (a hosszú távú tároláshoz vezető rövid távú memó-
46. fejezel • Mentális működések 687
ria kapacitása ezzel szemben rendkívül kicsiny). A feli-
dézés alkalmával az izolált, el külön ül ő helyeken tárolt
memóriatartalmakismét találkoznak. A bevésés és a fel-
idézés során jut szerephez a kis kapacitású, és tartalmát
csak rövid ideig tárolni képes munkaemlékezet.
A 112unkaen1lékezet. A munkaemlékezet (az angol termi-
nológiában „working memory") másodpcrcelcig képes
tárolni az emlékeket, a mindennapi életben a beszédhez
és minden tudatos cselekn1énysorhoz nélkülözhetetlen;
elfogadható meghatározása szerint „egy Letörölhető 11ie11-
táLis írótábla, anieLy 112egengedi, hogy rövid ideig tároljuk
...... a niegértéshez, érveléshez és tervezéshez szül(séges in-
forniációt ".
A munkacmlékezet a feladatnak megfelelő specifi-
kus szenzoros areák és a praefrontalis kéreg együttmű­
ködését igényli. A praefrontalis asszociatív mező a fron-
talis lebeny dorsolateralis felszínén található: szerepét a
munkaemlékezetben emberen képalkotó eljárásokkal,
egyéb főemlősökben elektromos e lvezetések segítségével
igazolták. Szerepét egy központi eligazító hivatalnok-
hoz (central executive officer) hason lították, aki nyil-
vántartja, hogy mi történt már meg, és mi a következő
elintéznivaló. A praefrontalis lebeny sérülését elszenve-
dett betegeknek súlyos nehézségeik vannak a munka-
cmlékezetet igénylő tervező és szervező muködéseil<. so-
rán. (Majmokban a sulcus principalist körülvevő kéreg
körülírt, viszonylag kicsiny sérülése a munkae1nlékezet
/
hiányosságaival jár.) Ugy tűnik, hogy a Brodmann 46-os
area részese a munkaemlékezetnek. A pracfrontalis ké-
reg koordinációs mííködésciben dopaminerg pályák
szerepel nek; ezek időleges szelektív farmakológiai kiik-
tatása után megszűnik a motoros tervezés lehetősége. A
schizophrenia nevű pszichiátrai megbetegedésben a do-
paminerg innerváció tíínik hiányosnak, és egyes tünetek
a hibás szomatomotoros tervezéssel magyarázhatók.
A rövid távú nie1nória és a retrográd a112nézia. I<.oponya-
traumát („agyrázkódás" -t) követően a beteg nem emlé-
kezik a traumát közvetlenül megelőző időszak esemé-
nyeire (retrográd amnézia); az amnéziás időszak -
egyéntől és a traun1a súlyosságától függően - néhány
perctől akár évekig terjedhet. A nagyon régi emlékekre
azonban az amnézia nem terjed ki. Minthogy a tárolt
emlékek - legalábbis részben - visszatérhetnek, a me-
móriatartalom nem törlődik, h anem - feltételezés sze-
rint - a visszakereső mechanizmus nem m űködik. Az
emlékezet elvesztése időleges is lehet, a trauma után az
em lékek visszatérhetnek. Hasonló elváltozások követ-
keztek be - a régebben terápiás beavatkozásként alkal-
mazott - elektrogörcsöt (elektrokonvulzió, „elektro-
shock") követéSen is. Ezek a megfigyelések vezettek a rö-
688 VI 1. rész • Idegrendszeri működések
vid és hosszú távú Inem6ria fogalmához: a in u nkaemlé-
kezet a rövid távú memória kis kapacitású és csak na-
gyon rövid időszakon keresztül tárolni képes része. A
rendelkezésre álló adatok szerint a rövid távú emlékeze-
@ Áttel<intés
• A percepció, gondolkozás és intcJlektuális aktivitás
az agykéreg asszociációs areáinak funkciója. Ebben
a vonatkozásban a két agyfélteke nem egyenértékű,
domináns és nem domináns féltekét különböztetünk
meg.
• A beszédért felelős areák lokalizációja az en1berek
többségében összefügg a kezességgel ra jobbkezes
egyének többségében a bal (domináns) féltekében
helyezkedik el] . A beszéd motoros összetevője a Bro-
ca-féle mező (Brodmann 45), a beszéd megértése a
Wern icke-féle mező (Brodmann 22) működéséhez
kapcsolódik. A beszédkészség elvesztése az aphasia:
a Broca-, ill. a Wernicke -mező sérülése eltérő típusú
aphasiához vezet.
• Az idegre ndszeren belüli kapcsolatoknak plasztici-
tása van, az egyed előéletétől függően alakulnak: a
tanulás eredménye az emlékezet (memória). A tanu-
lás a synapticus kapcsolatok többé vagy kevésbé tar-
® Az alapokon túl
A „split-brain" („hasított agy") szindróma
Egyes epilepsziás betegekben, akiknek gyógyszeres keze-
léssel befolyásolhatatlan görcsrohamai az egyik testfélről
a másikra terjedtek, a corpus callosum és a commissura
anterior sebészi átmetszésével előzt ék meg a görcsroha-
mok túloldalra való terjedését. A sebészi beavatkozást kö-
vetően az operált („hasított agyú") betegek (általánosan
elterjedt angol elnevezéssel split-brain patients} agyi mű­
ködése felületes megfigyeléssel normálisnak tűnik. Céltu-
datosan alkalmazott kognitív pszichológiai módszerekkel
azonban a szellemi funkciók defektusai kimutathatóvá vál-
tak.
Ha a corpus callosum ép, a vizuális ingerek mindkét
féltekébe eljutnak, és feldolgozás ra kerülnek. A corpus
callosum átmetszése után, egy megfelelő optikai beren-
dezés segít ség ével, le hetőség van valamely vizuális ingert
(vetített tárgy, szó stb.) vagy csak a bal, vagy csak a jobb
féltekébe juttatni. A domináns (többnyire a bal} féltekébe
vetített tárgyat a vizsgált személy minden további nélkül
felismeri, és megnevezi (verbalizá lás); a képet a nem do-
mináns (többnyire a jobb} féltekébe vetítve azonban nem
képes a megnevezésre (hiányzó verbalizálás}. a tárgyat
tct nem érinti a medialis temporalis lebeny sérülése,
azonban - mint említettük - az emléknyom. átvitele a
rövid távú memóriából a hosszú táv úba a hippocampus
és a környező struktúrák épségét igényli.
tós megváltozását tükrözi, az áttevődés hatásfoka
m egnő.
• Az implicit (nem deklaratív) emlékezet kategóriájá-
ba tartoznak a feltételes reflexek, tanult motoros mű­
ködések és automatizmusok, a „priming", továbbá a
nem asszociatív tanulási formák.
• Az explicit (deklaratív) emlékezet tartalma elmond-
ható („deklarálható"), megtörtén t eseményekre és
tényekre vonatkozik. Az idegrendszerbe jutó infor-
mációk előbb csak rövid ideig tárolódnak (rövid távú
emlékezet), majd a medialis temporalis struktúrák
közreműködésével alakulnak át tartós en1lékekké
(hosszú távú emlékezet) . A medialis temporalis !e-
ben y egyes részeinek kétoldali clvesztése a tartós
megj egyzőképesség elvesztéséh ez vezet. A minden-
napi cselekvésekhez, beszédhez szükséges a prae-
frontalis lebeny mlíködéshez kapcsolt munkaemlé-
kezet.
azonban felismeri, és az eléje tett tárgyak közül kiválasztja
(nem verbális f elismerés). A domináns féltekébe vetített
leírt szót minden további nélkül elolvassa, azonban a nem
domináns féltekébe vetített egyszerű szóképet (pl. C 1C A)
nem képes elolvasni, jelentését azonban felismeri, és az
eléje tett képen kiválasztja a macskát. A nem domináns
félteke ugyan nem képes a verbal izá lásra, de képes a per-
cepciós analízisre, motoros parancsok kiadására, tanulás-
ra , és van emlékezete. A domináns félteke analitikus: a
feladatokat elemeire bontja, és lépésenként oldja meg. A
nem domináns félteke viszont az információk szimultán
feldolgozásával végzi el a feladatot.
Pavlovi és operáns kondicionálás
Az asszociatív tanu lás két legfőbb vizsgá lati módszere a
„klasszikus" pavlovi feltételes reflexek kiépít ése és a
Thorndike által bevezetett és Skinner által tökéletesített
operáns kondicionálás.
„Klasszikus" feltételes reflexek (pavlovi kondicionálás). A felté-
teles reflexek kiépítése során két alkalmazott inger asszo-

ciál ódik, a tan ulás a két inger összefüggésének ,,felisme-
résén" alapul. Az egyik („feltétlen inger") az e l őélett ől füg-
getlenül vált ki választ („feltétlen válasz"); a vizsgáló ehhez
társít egy olyan ingert {„feltételes" vagy „semleges" in-
ger). ami önmagában nem vált ki választ. Kel lő számú tár-
sít ás után a feltételes inger egymagában kiváltja a reflexet
(„felt ételes vá lasz", ill. „feltételes reflex"). Feltételes refle-
xeket ismertettünk az emésztőcsatorna működéséve l kap-
csolatosan a 27. fejezetben. Fájdalmas ingerekkel kiváltott
védekező motoros reakciókat is lehet kondicionálni: erre
példa fényinger (vagy hanginger) társítása elekt romos
áramütéssel, a reflex kiépülése után a fény- vagy hangin-
ger önmagában elhárító reakc iót vált ki. Sokat vizsgált mo-
toros feltételes reflex a „szemhunyorítási reakció": a fel-
tétlen inger rövid levegőáram a corneára, a válasz rövid
ideig tartó szemhéjzárás {„pislogás"): a reflex kiépítését
követ ően a feltétel es inger önmagában szemhéjzárást
vá lt k.i. Az emberen és állaton egyará nt kiépíthető mot oros
reflexen vizsgálták a feltételes reflex kiépítéséhez szüksé-
ges központi idegrendszeri struktúrákat, pl. kimutatható
volt egyes kisagyi struktúrák {vermis, nucleus interpositus)
szerepe a feltételes reakcióban: ezek kísérlet es sértése
megszüntette a f elt ét eles, de nem a f eltétlen refl exet. Az
amygdala szerepét a feltételes f élelmi reakcióban (amely-
ben nagyon sok összetevő vesz részt) az előzőekben is-
mertettük.
A feltételes reflex kiépülését követően az m e gerősí­
tésre szorul, azaz időnként a feltételes ingert társítani kell
a felt ét len ingerrel; elle n kező esetben a reflex „kialszi k".
A B Műtött oldal
1.
Eltávolítás
Entorhinalis cortex
2.
Eltávolítás
46-7. ábra
A „H. M. eset" laesiója
Entorhinalis cortex
Milner. B. { 1966) után
A) Az eltávolítás ventralis nézetben 3.
B) Az eltávolított struktúrák három
frontalis metszetben. A bal oldalon
a tényleges műtéti beavatkozás
mértéke. a jobb oldalon a struktúrák
műtét előtti érzékeltetése (ezeket is
eltávolították a műtét alkalmával) Eltávolítás
46. íejezet • Mentális működések 689
Operáns kondicionálás. Szemben a két inger együttes adásá-
val létrehozott feltét eles reflexekkel. az operáns kond icio-
nálás alkalmával a kísérleti állat kezdetben véletlenszerű
tevékenysége {egy pedál lenyomása} esik egybe valamely
„jutalommal" (táplálékadás az emeltyű lenyomására).
Amedd ig az állat éhes. működtet i az emeltyűt: ebben az
esetben a jutalom a t evékenységhez (magatartáshoz) tár-
sul. Ebbe a kategóriába tartozik a 44. fejezetben ismerte-
tett öningerlés. továbbá eufóriát okozó drogoknak az állat
általi bejuttatása a központi idegrendszerbe.
A medialis temporalis lebeny kétoldali sérülését követő
amnézia klasszikus esete
A medialis temporalis lebeny kétoldali eltávolítását követő
memóriazavar hívt a fel a figyelmet ezen struktúra szere-
pére a deklaratív emlékezetben. (A sebészi elt ávolítást a
tempora lis lebeny eredetű súlyos epilepsziás állapot
kényszerítette ki.} Az elsőként operált beteg nevének
kezdőbetűiről H. M. esetként vált híressé. Mindkét olda-
lon eltávolították az amygdalát. a perirhinalis és ent orhina-
lis cortexet, továb bá az elü l ső hippocampust (46-7. ábra.
a későbbi vizsgálatok sze ri nt az amygdala nem része a
deklaratív memória tárolásának, viszont szerepe van az
emocionális reakciók kondicionálásában}. A magatartási
változásokra az alábbiak jellemzőek: 1. megtartott intel-
lektus. változatlan IQ-érték, 2. az el mú lt néhány perc ese-
ményeire vonatkozó rövid távú emlékezet megtartott. 3. a
korai életkorra vonatkozó megtartott hosszú távú emléke-
zet, 4. anterográd amnézia, a beavatkozást követő esemé-
nyekre vonatkozó hosszú távú meg-
jegyzőképesség teljes elvesztése. (H.
Ép viszonyok M. soha többé nem tudott visszaem-
lékezni apja halálára, ami műtétje
után következett be. és elkölt özve ré-
gebbi lakásából, soha nem volt képes
megtalálni új otthonát.}
Hosszú távú potenciálódás (LTP)
Amygdala a hippocampus synapsisaiban
A hippocampus valószínűleg synapti-
cus struktúráinak nagyfokú plaszticitá-
sa fo lytán lényeges szerepet ját szik a
deklaratív memóriában és az asszoci-
atív tanulásban. A hippocampus mű­
ködési módjának megértésében áttö-
rést jelentett a hippocampusból ké-
szített szeletek neuronaktivit ásának
Hippocampus
eletromos regisztá lása.
A hippocampuskomplex fő be-
menetét a perforans axonok képezik;
a pálya az entorhinalis cortexből ered,
és az asszociációs kéreg számos are-
ájából szállít inf ormációt a gyrus den-
t at ushoz (46-8. ábra). A gyrus denta-
tus granularis sejtjeinek axonjai a CA3
mező piramissejtjeihez húzódnak. az
innen eredő ún. Schaffer-féle kollate-
Hippocampus
rálisok a CA 1 mező piram issejtjein
690 VII. rész • Idegrendszeri működések
végződnek. Valamennyi synapsisban glutamát az ingerlő
transzmitter, ami különböző típusú receptorokra hat (1.
alább). A CA 1 mező axonjai képezik a hippocampus-
komplex fő efferens pályáját. A CA 1 mező synapsisai szol-
gálnak az asszociatív tanu lás elemi jelenségeinek egyik
modelljeként.
A Schaffer-féle ko llaterálisok viszonylag magas frek-
venciájú impulzussorozattal való ingerlése. az ingerlési
periódus befejezését követően. a CA 1 piramidalis neuro-
nokban a kiváltott EPSP-k nagyságát jelentős mértékben
és hosszú időszakra {órákra. esetleg napokra) megnöveli.
Ez a jelenség a synapticus áttevődés hosszú távú potenci-
álódása (..long term potentiation". LTP). amelyet helyen-
ként ..long-term enhancement" (LTE ) néven is említen ek.
Az LTP következménye a synapticus áttevődés hosszú tá-
vú facilitálása. Az LTP jelenleg az asszociatív tanulás cellu-
láris mechanizmusának egyik modellje.
Az LTP kiváltásának előfeltétele több befutó axon egy-
idejű ingerülete, ennek szerkezeti alapja, hogy a CA 1 pira-
missejten t öbb befutó axon konvergá l (asszociatív jelleg).
Hippocampusszelet
Schaffer-féle kollaterális
--- LTP
„„
„
Moharost
„„ 1
1
1 \
.....___.'.----
\
\
\
1
Perforans pálya
1
1
1 plasticity) néven szokás összefoglalni. Ezt az elnevezést
Gyrus dentatus régió
granularis sejt
A hippocampuson belüli kapcsolódások vázlata
Kandel. E. R.. Schwarz. 1. H. és lesse!. T. M. ( 1991 ): Priciples of Ne-
ural Science. 3. kiadás. Prentice-Hall Inc. Englewood Cliffs. New Jer-
sey alapján
Az asszociatív tanulás modelljeként szolgáló LTP (hosszú távú polen-
ciálódás) a Schaffer-féle kollaterálisok synapsisában jelenik meg
@ Mérföldkövei<
• 1848: J. M. Harlow, a helyi orvos ismerteti a vasúti
előmunkás, Phineas Gage esetét. akinek e l őagyában a
koponyájába hatolt vasrúd súlyos baleseti sérülést oko-
zott. A baleset előtt Gage megbízható és szorgalmas
ember volt. A baleset teljesen megváltoztatta a szemé-
lyiségét, munkakerülővé, megbízhatatlan alkoholistává,
végül hajléktalanná vált. Ez volt az első észlelt jel. hogy
az agy frontalis lebenye (i ll. ahogyan ma tudjuk, a pra-
efrontalis area) szerepet játszik a személyiségben (1.
még a 37. fejezetben a „Mérföldkövek" e. részt).
Az LTP hátterében glutamáterg transzmisszió és két külön-
böző glutamátreceptor, a nem NMDA-receptor és az
NMDA-receptor térbel i közelsége és együttműködése áll
(1. a 6-20. ábrát}. Az LTP kialakulásának egyik jel l emzője a
postsynapticus sejt átmeneti depolarizációja, amit a gluta-
mát valószínűleg a postsynapticus AMPA-receptoron {azaz
egy nem NMDA-receptoron) keresztül vált ki. {A postsy-
napticus sejt elektromos depolarizációjának azonos hatása
van.) A postsynapticus sejt folyamatos depolarizációja kö-
vetkeztében az afferens végződésből felszabaduló gluta-
mát képes lesz a postsynapticus sejten lévő NMDA-recep-
torok ioncsatornájának megnyitására, ezzel a postsynapti-
cus sejt tovább depolarizálódik. A nyitott NMDA-csatornán
keresztül Ca2+-ok is áramlanak a sejtbe. A további post- és
praesynapticus hatásokat már a megnövekedett intracellu-
láris Ca2+-koncentráció okozza.
A megnövekedett Ca2 +-koncentráció postsynapticu-
san hosszabb időre érzékenyíti a sejtet. Ezek részben a gé-
nexpresszió és a synapti cus struktúra változásaira vezet-
hetők vissza. Az LTP kia lakítása következtében megnövek-
szik a felületegységre számított synapsisok száma, amit in-
gerléssel indukált synaptogenesis néven ismerünk.
A postsynapticus változások mellett az LTP-ben egy
praesynapticus, retrográd hatás is szerepet játszik. Az LTP
során a praesynapticus végződésből felszabaduló transz-
mitter mennyisége is megnövekszik. A postsynapticus
sejtből olyan anyagok szabadulnak fel. amelyek a praesy-
napticus végződéshez diffundálva fokozzák a transzmitter
exocytosisát. Ilyen retrográd transzmitter az NO.
A Hebb-féle synapsisok
Az eddig ismertetett synapticus folyamatokat „használat-
tól-függő synapticus plaszticitás" {use-dependent synaptic
Donald 0. HEBB részben a pszichológiai jelenségek értel-
mezése, részben intuíció alapján javasolta. Hebbet idézve
„Ha egy A sejt axonja . . . . . . 8 sejtet ingerli, és gyakran
vagy perzisztensen vesz részt annak aktiválásában, vala-
mely növekedési folyamat vagy anyagcsere-változás ke-
letkezik egyik, vagy mindkét sejtben, így az A sejt haté-
konysága a 8 sejt működtetésében fokozódik". A sejtek
szintjén végzett neurofiziológiai elemzés igazolta Hebb
ezen elképzelését; az ilyen je l legű synapsisokat Hebb-fé-
le synapsisok néven említik.
• 1861: P. P. Broca leírja azt a betegét. aki megértette a
neki mondott szöveget, de nem volt képes beszélni
vagy írni (Broca-féle aphasia). Az elhunyt beteg post
mortem vizsgálata során a bal félteke azon területén
találnak elváltozást, amelyet ma Broca-areának neve-
zünk. Broca 1864-es megfogalmazása szerint „a bal ol-
dali agyféltekénkkel beszélünk".
li 1876: K. Wernicke felfedezi az aphasia egy új formá-
ját, amely különbözik a Broca által közö lt formátó l. A

háttérben álló kérgi sérü lés helyét ma Wernicke-féle
areának nevezzük. Wernicke f eltételezte. hogy a be-
szédben motoros és szenzoros régiók működnek
együtt. és a két „központot" a fasciculus arcuatus köti
össze. Wernicke az aphasia egy tovább i fajtájának a lé-
tezését is megjósolja, amely a fascicu lus arcuatus sé-
rülését követ i; a későbbiekben ez a feltételezés beiga-
zolódott.
• 1900-as évek: 1. P Pavlov orosz fiziológus különböző
kongresszusokon tartott előad ásai ban beszám ol az ál-
tala „feltételes reflex"-nek nevezett t anult ref lexekrő l .
Az előadások csak később jelennek meg nyomtatás-
ban. Pavlov könyvének angol nye lvű fordítása csak
1927-ben látott napvilágot: Conditioned Reflexes: An
lnvestigation of the Physiological Activity of the Cereb-
ral Cortex. Amint a rendkívü l nagy hatást kiváltott
könyv címéből is látszik, Pavlov meg vo lt győződv e,
hogy a feltételes reflexek az agykéreg aktivitását t ükrö-
zik. és számára soha nem jött szóba, hogy a központi
idegrendszer egyéb területei is szerepelnek a reflexek
keletkezésében.
• 1911: M egj elenik E. L. Thorndike pszichológus köny-
ve (Animal lntelligence: Experimental Studies. Mac-
millan. New York), amelyben leírja az „operáns kondi-
cionálás"-t. mint a tanulási folyamat egyik megközelíté-
si módját.
• 1935: C. Jacobsen - John F. Fulton laboratóriumában
- eltávo lítja csimpánzok frontalis lebenyének egyes ré-
szeit. és megállapítja, hogy a műtét után az állatok
nem jönnek dühbe és tartósan elveszítik agresszivitá-
sukat. (Fulton korának kiváló és befolyásos neurofizio-
lógusa .) Jacobsen felfigyel rá, hogy a praefrontalis ké-
reg egyik ala pvető funkciója a cselekvések időbeli el-
rendezése. Még ugyanabban az évben A. C. Egas Mo-
niz portugál idegsebész pszichiátriai betegségben
szenvedőkben hasonló sebészi beavatkozásokat hajt
végre („pszichosebészet"), a rendkívül ellentmondá-
sos terápiás próbálkozást később teljesen elhagyták
(mindazonáltal Egas Moniz 1949-ben Nobel-díjban ré-
szesült).
• 1937: H. Kluver és PC. Bucy kétoldalt eltávolítják Rhe-
sus majmok temporalis lebenyét. és leírják, hogy a
műtétet követ ően az állatok nem félnek többé az ad-
dig rettegett kígyóktól. tová bbá sok egyéb táp lálkozá si
és szexuális jelenséget is mutatnak. L. Weiskrantz
1956-ban feltételezi. hogy az ún. Kluver- Bucy-szindró-
ma hátterében, az affektív reakciók elmaradásában az
amygdala hiánya áll.
• 1949: M egjelenik D. 0. Hebb pszichológus könyve
(The Organization of Behaviour. Wiley, New York},
amelyben a kognitív pszichológia eredményei alapján
„megjósolja" az emlékezet neurofiziológiai alapme-
chanizmusait. Azokat a synapsisokat. amelyek a Hebb
által leírt módon működnek , ma Hebb-féle synapsisok-
nak nevezzük. Ugyanebben a művében Hebb elkülö-
níti igymástól a rövid és a hosszú távú emlékezetet.
46. fejezet • Mentális működések 691
• 1953: Az idegsebész W. B. Scoville az epilepsziában
szenvedő, és minden egyéb terápiával szemben re-
zisztens H. M. beteg temporalis lebenyének egy részét
mindkét oldalon eltávolítja, és felfigyel a műtétet kö-
vető sú lyos memóriazavarra. Ugyanebben az időben
B. Milner pszichológu s és W. Penfield idegsebész ha-
sonló tapasztalatokról számolnak be. Penfielddel kon-
zultálva Scoville felkéri a kognitív pszichológia mód-
szertanában járatos B. Milnert H. M. és a hasonló mű­
t éten átesett betegek vizsgá latára. Scoville és Milner
1957-ben dokumentálja részletesen, hogy a tempo ra-
li s lebeny medialis részének kéto ldali sebészi eltávo lí-
tása után szelektív memóriazavar lép fel (a „H. M.
eset"). H. M.-et egész további életében (több mint 3
évtizeden keresztül) figyelemmel kísérik. az 1990-es
években MRl-vizsgálattal pontosan rekonstruál ják a
műtéti beavatkozás kiterjedését. H. M .. a világ talán
legtöbbet vizsgált betege, megtartott intelligenciája
mellett több mint 40 éven keresztül amnéziás maradt.
• 1956: R. Sperry és munkatársai kidolgozzák azokat a
módszereket, amelyekkel patkányokon, macskákon és
majrnokon vizsgálhatják az egymástól elválasztott he-
misphaeriumok fun kcióit. 1962-ben két idegsebész,
Ph. Vogel és J. Bogen olyan epilepsziás betegen. aki-
ben a féloldalt kez dődő epilepsziás rohamok befolyá-
solhatatlanul átterjedtek a másik oldalra, átvágták a két
hemisphaerium valamennyi összeköttetését (ezt meg-
előző e n má r megkísérelték hasonló betegeken ezt a
beavatkozást), ezzel a beteg állapota rendeződött. Ezt
követően a Sperry által kidolgozott módszerekkel M. S.
Gazzaniga, Bogen és Sperry a „hasított agyú" betege-
ken („split-brain patients"} elkezdték a jobb és a bal
agyfélteke működése i nek feltérképezését (Nobel-díj
Sperry részé re 1981-ben).
• 1973: T. V P Bliss és T. Lomo leírják a hippocampus-
ban a hosszú távú potenciálódás (LTP) jelenségét. Ezt
követően 1993-ban Bliis és G. L. Collingridge megal-
kotjá k azt a modellt. amelyb en a nem NMDA- és
NMDA-receptorok együttes aktiválása vezet az LTP-
hez.
• 1974: Alan Baddeley pszichológus javasolja a „munka-
emlékezet" feltételezését, ami a pillanatról pillanatra
beérkező percepciókat fogja össze az időben; ez a
működés a mindennapi élet legtöbb ténykedésében.
beleértve a beszédet is. szerepet játszik.
• 1978-tól kezdődően: E. R. Kandel és munkatársai
megkezdik vizsgálataikat az Ap/ysia ca/ifornica tengeri
csigán, amelyekben az elemi tanulási folyamatok, ha-
bituál ódás. szenzitizálódás, fa ci litáció és klasszikus
kondicionálás sejtszintű és molekuláris mechanizmu-
sait derítik fel (Nobel-díj Kandel részére 2000-ben}.
• 1989: M. E. Raichle és munkatársai pozitronemissziós
tomográfia (PET) segítségével in vivo térképezik fel a
beszédben szereplő agyi t erületeket.
Rövidítések
2,3-BPG: 2,3-bisz-foszfoglicerát
5-H'I': 5-hidroxitriptamin = szerotonin
ABC: ATP-t kötő „ka?.etta" (ATP-binding
casette)
ACE: angiotenzinkonvertáló enzim
ACh: acetil-kolin
ACTf-I: adrenokortikotrop hormon
(kortikotropi n)
ADH: antidiurctikus hormon
AgRP: agouti-related protein
AMPA: a-amino-3-hidroxi-5-rnetil -
izoxa7.ol-propionát
ANG: angiotenzin
ANP: pitvari natriureticus hormon/peptid
APC: antigénprezentáló sejt
AQP: aquaporin
AT 1-receptor: angiotenzin l-es típusú
receptor
ATPS: ambient temperaturc, pressure,
saturated
AV-csomó: atrioventricu laris csomó
AVD 0 2: arteriovenosus oxigéndifferencia
AVP: arginin-vazopresszin
BB: puflerbá?.is (buffer-base)
BCR: E-sejt-receptor
BE: bá?.istöbblet (base excess)
BER bazális elektromos ritmus
BFU: burst-forming unit
BMI: tesctömegindex (body mass index)
BMR: alap-energiaforgalom (basa!
metabolic rate)
CART: kokain- és amfctaminregulált
transzkri pt
CCI(: kolecisztokinin
CF: cystás fibrosis
CFC: kapilláris filtrációs koefficiens
CFTR: cystás fibrosis transzmembrán-
konduktancia regulátor
CFU: colony farming unit
CGL: corpus geniculatum latcralc
CGRP: kalcitonin génhez rendelt peptid
(calcitonin-gene relatcd peptide)
CHY: chylomicron
CLP: közös lymphoid progenitor sejt
c-Mlp: trombopoetinreceptor
CMP: közös myeloid progen itor sejt
(common myeloíd progenitor)
COPD: krónikus obstruktív tüdóoetegség
(chronic obstructive pulmonary disease)
COX: ciklooxigenáz
CR: komplementreccptor
CRH: kortikotropint felszabadító hormon
CT: komputertomográfia
CTL: citotoxikus T -sejt
CSF: cerebrospinalis fo lyadék vagy
kolóniastimuláló faktor
DAG: diacil-glicerin
DEG: degenerin
DHEA: dehidroepiandroszteron
DHP: dihidropiridin
DIT: táplálkozással kiváltott tcrmo-
genezis (diet-induced thermogenesis)
DMH: nuclcus dorsomcdialis hypothalami
DOC: dezoxikortikoszteron
DRG: dorsal respiratory group (nyúltvelő)
E 1: ösztradiol
E CL: enterochromaffin-szeru
EDCF: endothelsejt-eredctu (derived)
kontrakciós (contraction) faktor
EDP: végdiasztolés nyomás (cnd-diastolic
pressure)
EDRF: en<lothelsejt-crcdctű (dcrived)
relaxáló faktor
EDTA: ctilén-diamin-tetraacetát
EDV: végdiasztolés térfogat (end-diastolic
volume)
EEG: elektroencefalográfia
EF: ejckciós frakció
E GF: epidermalis növekedési faktor
Ei00 : egyensúlyi potenciál
Em: membrán két oldala közötti potenciál-
különbség
ENaC: cpithelialis Na+-csatorna
Epo: eritropoetin
EPP: véglemez-potenciál (end-plate-
potential)
EPSP: ingerlő (excitatorikus) postsynap-
ticus potenciál
ER: endoplasma-reticulum
ER: ösztrogénreceptor
ERV: exspirációs rczcrvtérfogat
ESP: végszisztolés nyomás (cnd-systolic
pressurc)
ESV: végszis7,tolés térfogat (end-systolic
volumc).
f'<ACS: fluoreszccnciaaktivált sejtszepa-
,
rator
FEV: erőltetett kilégzési térfogat (forced
expiratory volume)
FF: filtrációs frakció
FGF: fibroblast növekedési faktor
iMLP: fonnil -metionil-peptidek
fMRI: funkcionális mágneses rezonancia
képalkotás
FRC: funkcionális residualis kapacitás
FSH: folliculusstimuláló hormon
GABA: garntna-aminovajsav
G-CSF: granulocyta koloniastirnuláló
faktor
GEP: gastro-cntero-pancreaticus
GFR: glomerulusfiltrációs ráta
GH: növekedési hormon (growth hormone)
GHRH: növekedési hormont fo lszabadító
hormon
GIP: glukózdepcndens inzulinotrop
peptid
Gla: y-karboxi-glutaminsav
GLP: glukagonszcrű peptid
GLUT: glukóztransz.porter
GM-CSF: granulocyta/macrophag
kolóniastimuláló faktor
GMP: granulocyta/macrophag progenitor
GnRH: gonadotropint felszabadító
hormon ( = LHRI-I)
GP: glikoprotein
GRP: gasztrint felszabadító peptid
(gastrin-rcleasing peptide)
Gy: transzducin
GVH: graft versus host
Hb: hernoglobin
hCG: humán chorionalis gonadotropin
HDL: nagy sűrűségű lipoprocein
HGF: hepatocyta növekedési faktor
HLA: humán leukocytaancigén
HMWK: nagy molekulatömegű
kininogén (high molecular weight
kininogen)
hPL: humán placentaris laktogén
HSC: hacmatopoeticus őssejt
(haernatopoetic stem cell)
HVG: host versus graft
IDL: intermedier s(írííségű lipoprotein
IGF: inzulinszerű növekedési faktor
!ML-sejtek: intermediolateralis sejtek
(gerincvelő)
IP 3 :inozitol-1,4 ,5-triszfoszfát
IPSP: gátló (inhibitoros) postsynapticus
potenciál
IRS: inzulinrcceptor-szubs7.trát
IRV: inspirációs rezervtérfogat
JAK: Janus-típusú kináz
LC: locus coerulcus
LDL: alacsony sűrűségű lipoprotein
LDT: latero<lorsalis tegmenta lis magvak
LES: alsó oesophagusspincter (lov.1er
esophagcal sphincter = cardia)
LH: luteinizáló hormon
LHA: latcralis hypothalamus area
LHRI-I = GnRH
694 Rövidítések
L-NAJVIE: NCO-nitro-L-arginin
metilészter
L-NJ'vil\ilA: N-monon1etil-L-arginin
LPS: lipopoliszaharid
LT: leukotrién
LT-HSC: hosszú távú haematopoeticus
őssejt (long-tetm I-ISC)
LTP: hosszú távú potcnciálódás
(long-tenn potentiation)
l\iI.ALT: mucosához asszociált lyn1phoid
szövet
MAO: átlagos H+ -szekréció (rnean acid
output) vagy monoaminoxidáz
J'vIBL: mannózkötő lektin (mannose
binding lectin)
MCH: melaninkoncentráló horrnon
J'vI-CSF: n1acrophag kolóniastimuláló
faktor
1nCSF: inulti-kolóniastiinuJáló fakto.r
( = IL-3)
MEG: magnetoencefalográfia
MEP: mcgakaryocyta/crythrocyta
progenitor
MH C: fo (major) hisztoko1npatibilitási
kornplex
MkP: megakaryocyta progenitor sejt
MLC 2o: miozin könnyű lánc (n1yosine
light chain)
MLC 20 -P: foszforilált l\iILC20
MLCI<.: miozin könnyű lánc kináz
MLCP: 1niozin könnyű lánc foszfatáz
Ml\ilC: migráló (vándorló) mioclektromos
komplex
MODY: fiatalkorban jelentkező 2. típusú
diabetes mellitus (rnaturity onset
diabetes of d1e young type 2).
iVIPP: multipotens progenitor sejt
MR: 1nannózreceptor
NIRI: n1ágneses rezonancia képalkotás
iVfSI-I: rnelanocytákat stimuláló hormon
NANC: nem adrenetg, nem kolinerg
NF-KB: nukleáris faktor-KB
NGF: idegnövekedési faktor (neuronal
growth factor)
NK: természetes ölő (natural killer)
NI<A: ncurokinin A
NMDA: N-metil-D -aszparaginát
l\TPV: nucleus paraventricularis
NPY: Y-neuropeptid
P: (hidrosztatikai va_br.y gáz.-) nyornás
PA co2 : alvcolaris P co2
Pa co2: artériás P co2
PA az: alveolaris P 02
Pa o 2 : artériás P o 2
PAF: thron1botytaaktiváló fakto r
PAH: para-arnino-hippursav
PA1vf P: patogénhez társult molekuláris
mintázat (pathogen associated
molecular pattern)
PAO: rnaxim.ális H+ -szekréció (peak aci<l
output)
PAB.: proteázaktivált receptor
PDGF: thromhocytaeredetű növekedési
f.:'1ktor
PEF: kilégzési csúcsára1nlás (peak
expiratory flow)
PET: pozitronemissziós tomográfia
PGI 2 : prosztaciklin
PI<A: proteinkináz A
PKC: proteinkináz C
PI(G: proteinkináz G
PLCP: foszfolipáz cp
PJ'vlA: valódi praemotoros area (true
prernotor area)
PMN: poli1norfonukleáris
POl\iIC: proopiomelanokortin
PP: pancreaticus polipeptid
P pi : intrapleuralis nyomás
PPT pedunculopontin tegmentalis
n1agvak
Ppulm: intrapulrnonalis nyon1ás
PRG: pontine respiratory group
PRR: n1intázatfelis.merő receptor (pattern
recognition receptor)
PSP: postsynapticus potenciál
Ptf: perctérfogat
PTI-IrP: parathormonnal rokon peptid
(parathyroid hormone-related peptide)
P tm: transmuralis nyo1nás
PYY: YY-peptid
Q": véráramlás
RAS: reticularis asccndáló rendszer
RBE: receptorkötő elem (receptor-binding
e lement)
RBF: a vesén átáran1ló vérn1ennyiség
(renal blood flo~1)
REJ'vI: gyors szemmozgás (alvásfázis)
(rapid eye move.m ent)
RES: reticuloendothelialis rendszer
RGD-fehérjék: -arginil-glicil -aszparagin-
sav- szekvenciát tartalmazó fehé1jék
RH: releasing hormon
ROK: Rbo-kináz
ROS: toxikus (reaktív) oxigénn1etabolitok
RPF: a vesén átáramló plazmamennyiség
(renal plas1na flow)
RQ: respirációs hányados
RV: residualis térfogat
RVLM: rostro-ventrolatcralis n1edulla
SA-cso1nó: sinuscsomó (sinoatrialis
csomó)
SCN: nucleus suprachiasmaticus
SGLT: Na+-gJukóz kotranszporter
(sodiurn -glucose transporter)
SH2: src homológ régió 2 domén
SMA: S'l.,upple.rnenter motoros area
SP: P-anyag
SPL: hangnyomásszint (sound pressurc
levei)
SR: sarcoplasma-reticulun1
SR: scavenger receptor
SRE: szteroidreszponzív elem
STAT: jelátvivő és transzkripciós aktivátor
(signal transducer and activator of
transcription)
S1'-HSC: rövid távú haernopoeticus őssejt
SV: pulzustérfogat (stroke volume)
yr3: trijódtironi n
T 4 : tiroxin
TAL: felszálló vastag szegmentum
TCR: T-sejt-receptor
TEE: teljes energiaráfordítás (total encrgy
expenditure)
T F: szöveti faktor (tissue factor)
TGFP: transzformáló növekedési faktor-P
(transforming growth fa.ctor beta)
TLC: a tüdő teljes (totál-) kapacitása
TLR: toll like receptor
TM: transzmembrán
rrMN: tuberomamillaris mag
TNF: tumornekrózis faktor
TPR: teljes perifériás ellenállás
TRI-I: tireotropint felszabadító hormon
T RP: tranziens receptorpotenciál
TSH: thyreoideastirnuJáló hormon
TTX: tetrodotoxin
'l'X: tromboxán
UT: faciJitatív ureatranszporter
•
\j\: percenkénti alveolaris ventiláció
VC: vitálkapacitás
VEGF: érendothcl növekedési faktor
VIP: vazoaktív intestinalis peptid
VLDL: nagyon kis sűrííségű lipoprotein
VLPO ventrolateralis praeopticus mag
VMH: nucleus ventromedialis
hypothalami
VOR: vestibuloocularis reflex
VRG: ventral respiratory group
(nyúltvelő)
VT: respirációs térfogat
VTA: ventralis tegmentalis area
vWF: von Willebrand-faktor
Tár~mutató

A,Á adventitia 214

aerob anyagcseréjű izomrost 288
A-antigén 166 - glikolízis 110
ABO(H)-vércsoportrends:z,er l 65 A-gén 166
ABO-antigén 168 agglutináció 168
ABCAl 431 agonista farmakológiai 46
abcixi1nab 153 - inverz 46
ABC-transzportcr 42 - ligand 46
- szupercsaJád 25 - neutrális 46
abszorpció 211, 212 agy artériás középnyomása 293
abszorpciós nyomás 212 - jutalmazási rendszere 672
abszortív szervek 212 - vérellátása 293
ACE-gátlók 334 - vérkeringése 293
acetil-kolin (ACh) 46, 49, 69, 72, 85, 265, 267, 287, 408 agyfélteke domináns 681
- -észteráz 76 - nern domináns 681
acetilszalicilsav 144, 153 agyhalál 293
ACh-érzékeny K+ -csatorna 230 - kritériumai 562
- -receptor 76, 86 agyi erek autoregulációs képessége 294
achromatopsia 597 - interstitialis folyadék 295
acidosis 360 - - rz+-koncentráció 296
- krónikus n1etabolikus 196 - ischaen1ia 292
- metabolikus 191 - perfúziós nyomás 294
acinaris szekréció 400 - vasoconstrictio 294
acinusscjt 399 - véráramlás mérése 299
- szekréciója 408 agykéreg elektro.mos ingerkése 564
- szckrétuma 407 - funkcionálisan azonosított mezői 681
acralis bőrterületek 290 agytörzsi l égzésszabályo~ó neuron 188
acron1egalia 486 agyvelő tömege 293

ACTH 511 akciós potenciál 64, 65, 76, 82,568

--hiány 511 - - felszálló fázisa 231
- -szekréció 478, 511, 516 - - gyors 226, 230
Adam- Stokes-roham 261 - - lassú 225, 226, 227
adaptáció 569, 590 - - plató típusú 225, 230
adaptív immunitás 127 - - te1iedése 66
- relaxáció 391 - - túllövése 231
Addison-kór 339, 509, 518 akkomodáció 601
adenilát-cikláz 50 aktin 89, 106, 239
adcnohypophysis 338, 473, 476 - -miozin kölcsönhatás 106
- adrenokortikotrop hormonja (ACTH) 338 aktív vasodilatator mechanizmus 290
- hormonszekréciója 474 aktivált T-lyrnphocyta 351
- luteinizáló hormonja (LH) 522 aktomiozin 92
- növekedési hormonja (GH) 451 akusztikus in1pedancia illesztés 606, 607
- -hormonok 477 akut f.:-'íjda lo1n 576
adenozin 284 alacsony ellenállású shock 280
adherens granulocytakészlec 122 - nyo1nású receptor 272
a<lipocyta 438 alap-energiatorgalon1 (BMR) 463, 493
- barna 466 albumin 10, 220, 313, 539
adipokinek 439 albuminuria 330
adrenalin 49, 79, 80, 144, 229, 267, 280, 288, 336, 405, 513, 670 aJdoszteron 272, 333, 334, 503, 509
adrenarche 523 a 1-adrenoceptorok 266
adrenerg receptor 80 a 1- receptor 80, 98, 266, 288
- ~ 1-receptor-blokkoló 230 a 1-rcccptor-hatás 288
ádrenogenitalis szindróma 518 CX.2 -receptor 80
696 Tárgymutaló
a-ami láz 424
alfa-blokád 561
- -ritmus 561
o:ANP 338
a.-motoneuron 629, 633, 638
ex-sejt 440
- glukagonelválasztása 448
alkalikus fos zfatáz 343
alkalosis 360
alsó oesoph agussphinctcr 389
- végtag vénái 215
alvadási idő 146
alvási orsók 676
- /ébrenléti ciklusok 675
alveolaris holttér 182
- hypoxia 184, 218
- kilégzett té1fogat (VA) 182
alveolus 177
- felületi feszültsége L79
alveovelaris gá7., 175
- tér 175
amakrin sejt 593
ametropia 602
an1ilorid 321, 624
amiloridérzékeny Na+-csatorna 39
aminosav esszenciális 461
- glukoneogenetikus 462
- ketogén 462
- nem esszenciális 46 1
- -reabszorció 318
ammóniaszintézis 358
A1vf PA- receptor 83
an1ygdala 671
anaemia 162
- macrocytás 162
- microcytás 162
- perniciosa 426, 435
- vashi ányos 162
anaerob anyagcseréjű izomrost 288
- glikolízis 110
-küszöb 192
anaphylaxiás reakció 135
- shock 135
anatómiai holttér 182
androgén 504
- erős 504
- gyenge 504
- hormonok 484
- anabolikus hatása 525
androgén hiány 525
androgénreceptor 48, 522
androgén szekréció 515, 522
ANG l -7ANG II átalakulás 334
anginás fájdalom 575
angiotenzin 98
- I 334
- II 272, 334, 657
anioncsatorna 20
anion kicserélő fehérje 22
anionszekréció 320
anorexia 666
anorexigén projekció 652
ANP-szekréció 338
antagonista ligand 46
anterográd transzport 85
an tcrolateralis rendszer 571
anti-D -antitestek 167
antidi uresis 326
antidiuretikus állapot 326
- hormon (ADI-1) 268, 272
antigén 127
aotigéndctcrm ináns csoport 127
aotigénprezentáló sejt (APC) 128
antigénreccptor 128
antikoaguláns mechanizmusok 146
antiperisztalti ka 394
antiponer 21
antitron1bin 150, 152
ancrum 391, 401
- pcrisztaltikája 392
anulus fi.brosus 226
an1.1scsatorna 395
anussphincter be l ső 395
-külső 395
aorta 206
aortafa l rugalmassága 206
aphasia 563, 682
- Broca -féle 683
- konduktív típusú 684
- Wernicke-fele 683
apicalis bőrterü l ete k 290
apneusis 188
apoferritin 432
apraxia 641
aquaporin feh érje (AQP) 38
--1 19, 316
- -2 19, 26, 315, 326
- -3 326
aquaporincsalád 18
arachidonsav 278
áramlásfüggő r<.+ -szekréció 328
áramlási autoregu láció 263, 285
- többlet 185
area striata 595
argini n 448, 481
- -vazopresszin (AVP) 326
arrhythmia, légzési 270
artéria 206
- hepatica 286
- renalis középnyomása 31 1
arteriás hypoxia 184
- középnyomás 207
- pu lzus 208
- pulzusnyornás 207
- vér 0 2-tenziój a 186
arteriola 208
- afferens transmuralis nyomása 335
- terminális 209
arteriovenosus anaszcom.ózis 209, 290
- oxigéndifferencia (AVD0 i) 157
astigmatismus 602
asynergia 648
as7.immetrilus epcndymascjt 297
asszisz.tált reprod ukció 537
-
Tárgymulató 697

asszociációs kéreg 687 bazális elektromos ritmus (BER) 391

asszociatív kéreg 681 - ganglionok 645
áteresztő hámok 38 - glukokortikoidszint permisszív h at<.lsai 517
atherosclerosis 283, 429, 431 bázikus fibroblast növekedési faktor (bFGF) 480
ATP23,69,97,98,379,380,459 bázishiány 360
- -binding casette 25 bázistöbblet (BE) 360
- -ciklus 107 befelé rektifikáló re+ -csatorna 231, 232
- -difoszfohidroláz 72 bekapcsolásra érzékeny sejt 591
- -függő K+ -csatorna 231 bél vasoconstrictiója 287
- -szintézis 459 bélbolyhok 415, 421
atrialis natriureticus peptid (ANP) 337, 338 belégzés 1 erőltetett 176
atriopeptin 53, 514 - nyugalini 176
atriopeptinreceptor 55 belégzőizmok 176
atrioventricularis csomó (AV-csomó) 225, 226, 227, 229, 252 bélbámsejt 415
atropin 47, 49 1 230, 267, 392, 400, 601 bélnedv 415
auditív feldolgozás 613 bcls6 bordaközti izmok 176
ausculatio 245 - fül 606
autokrin szabályozás 46 - kalciumegyensúly 342
autonóm idegrendszer 77 - környezet 5
autoreguláció, áramlási 263, 285 - szőrsejtek ingerküszöbe 611
- metabolikus 264 Bernard- Soulier-szindróma 152
auxotóniás kontrakció 108 besorozás 630
AV-átvezetés ideje 261 beszédképesség 682
- -átvezetési blokk 253 beszédközpont oldal szerinti elhelyezkedése 682
- -blokk, elsőfokú 261 P1-receptor 82, 336
- - harmadfokú (teljes) 261 P2-adrenerg-receptor 285
- - másodfokú 261 P2-receptor 82, 99, 267, 288, 369, 406
- -csomón belüli vezetés sebessége 229 P3- receptor 82, 99, 369
aVF-elvezetés 258 P-rcceptor 405
A-vitamin-hiány 589 - -blokkolók 405
AVP-szekréció 658 béta-ritmus 561
AVP-vel indukált ureapermeabilitás 325 P-sejt 440
aVR-elvezetés 258 - inzulinszekréciója 442, 450
axiális sebesség 201 B-gén 166
axo-axonalis synapsis 71 bikarbonát új 358
axolem ma 66 bikarbonátképzés 160
axon 59 bikarbonátkoncentráció, aktuális 359
- paraszimpatikus praeganglionaris 380 - standard 359
axonalis transzport 70 bikarbonátszekréció 42, 322, 408, 409
axondomb 59, 82 bilirubin 409, 413
- feszültségfüggő Na+ -csatornái 83 - direkt 414
- E.+ -csatornái 83 - indirekt 414
A8-affercns 574 - konjugált 414
- nem konjugált 413, 414, 418
- -albumin komplex 413
B biliverdin 413
binokuláris diszparitás 598
B 12 -viramin 426 biológiai membrán I 5
- -hiány 426, 435 - - ionpermeabilitása 18
- -intrinsic faktor komplex 426 bipoláris rendellenesség 674
bal kamra munkadiagramja 240 - végtagelvezetések 251
- - ürítése 240 B-lymphocyta 122
E-antigén 166 Bohr-effektus 158
barna adipocyta 466 Ro\.vman-tok parietalis lemeze 306
- zsírszövet 465 - terében uralkodó nyomás 314
baroreceptor 270 - urtere 306
- nyomásérzékenysége 272 - visceralis lemeze 306
Bartter-s1,indróma 33 1 bőr véráramlása 289
basolateralis membrán 37 bőrterületek, acra lis 290
basophil granulocyrák 135 - apicalis 290
- granulum 137 Rötzinger-komplex 187
Bayliss-effektus 95, 263, 312 bradikinio 265, 278
698 Tárgymutató

bradycardia 274 - diabetes insipidus 666

Broca-féle aphasia 683 - termoreceptor 661
bronchialis keringés 217 - vénás nyom ás 214, 242
bronchiolus 176 cercbrocerebellu1n 645
- respiratoricus 176 - afferensei 645
bronchus 176 cercbrospinalis folyadék 295, 296
Brown- Sequard-szindróma 571 - - felszívódása 298
B-sejt 122, 128 - - keringése 298
- -receptor (BCR) 128 cervicalis nyák 544
- -válas7, 131 CFTR-fehérje 25
cGMP 99, 144, 530
cholangiocyta 409
C, Cs cholestasis 409
chorionalis gonadotropin 313
e típusú afferens 574 chromaffin sejt 79, 670
C3b 136 chronotrop hatás; negatív 229, 272
C4b 136 - - pozitív 229
Ca2+ 144 146 chylomicron 428
'
- -áram 227 chylon1icronm ara<lványok 429
- -beáramlás 96 ciklooxigenáz űt 278
- csatorna 95 - -2 (COX-2) 542
- - megnyílása 34 cilium cAMP-szintje 622
- -felszabadulás 96 - csúcsi összeköttetése 610
- -jel 95 cimetidin 404
- - koncentráció 66 cisz felszín 17
- - intracelluláris 144 - -?transz transzport 17
- -pumpa 95 citoarchitektonikai mezők (Brodmann-fele mezők) 559
- -reabszorció 32 l citokin 278
- -receptor 346 citokróm P-450 enzimcsalád 501
- -szenzitizálás 93 citoplazma 89
- -tranziens 237 citotoxikus képességgel rendelkező T-sejt (CTL) 131
(Ca2+) 4-kalmodulin koo1plex 92 Cl+ -csatornák inegn yílása 34
Cajal -félc interstitialis sejt 94, 387, 391 Cl- -felszívás 423
cAlVIP 50, 99, 144, 511, 513 - -kotranszporter 41
- /PKA rendszer 51 - -reabszorció 400
- -szint 446 - -s7.ekréció 400
- - szabályozása, intracelluláris 51 ciin1acterium 551
- -szintézis 229 clopidogrel 153
canalicularis membrán 403, 410 C02 parciális nyomása 183
cardiopulmonalis receptor 272 - -narkózis 191
cardiorespiratoricus rendszer 175 coch lea 607
cardiovascularis paraméterek nyugalmi 265 - frekvenciaanalízisének hely-elve 609
- reflexogén zóna 271 - külső szőrsejtjei 611
- védelmi reakció 274 - szőrsejtjci 609
carotis sinus 271, 273 cochlcaris implantátum 619
cataracta 602 - tonotopia 613
CC kemokin 137 colon cryptascjtjeinek szekréciója 416
CCI( sz.ekréciója 383 - epithclsejtjeinek szekréciója 416
CCKl-receptor 392, 397 coma 679
CCI<2- rcccptor 404, 406 compliance 204
CCK-elválasztás 409 - -mérés 196
- -ér~ékcny vagusafferensek 385 congeniralis adrenalis hyperplasia (CAH) 518
- -receptor 383 - kloriddiarrhoea 434
CCR5-rcceptor 137 Conn-szindr6ma 340, 518
CD3 komplex 128 continentia 367, 368
CD4 123, 129 conrinentiarcllex 371
CD8 123, 130 Cori-kör 11 0, 438
ccllularis emésztés 42 l cornea 585
cellulóz 425 coronaria-bypassmlítét 283
célra irányuló motorika 637 coronariák véráramlása 284
célsejt-adaptálódás 55 coronaria-thro1nhosis 299
centrális agytörzsi kemoreceptor 188 coronarographia 283
 Tárgymutató 699

corpus geniculattun latcralc (CGL) 595 deoxihemoglobin 161

- hacn1orrhagicum 54 2 depola rizáló bipoláris sejt 591
- luteum (sárgatest) 542 depresszorválasz 269
- - graviditatis 542 detrusorizomzat 368
- - rnenstruationis 542 - gátlása 371
cortcx interstitialis nyomása 327 - összehúzódása 372
corticalis áramlás 311 detrusor-sphinctcr dyssynergia 373
- gyűjtőcsatornák nátriumreabszorciója 321 dczoxihemoglobin 156
- ritmus 563 dczoxikólsav 412
corticocorticalis hurokpályák 646 D-gén 167
corticospinalis pálya 641 D-hypervitaminosis 348
Corti-féle szerv 608 diabetes 1nellitus 454
cöruloplazmin l 0 - - inzulinrezisz.tens 457
C-peptid 440 diabeteses coma 455
craniosacralis idegrendszer 78 - glycosuria 318
CRH-szckréció 516 - hyperglykacmia 318
cryptasejt kloridszekréciója 415 - jellegű glukózterhelési görbe 455
C-scjt 349 diacil-glicerin (DAG) 51
cukorvizelés 318 diapedcsis 132
cumulus oophorus 545 diasztolé 225
Cushing-kór 518 diasztolés nyo1nás 207
- -szindróma 439 518 - tclődés 235
' - - csökkent 235
CXC kcmokin 137
cystás fibrosis (CF) 25, 39, 417 - -gyors 234
diazoxid 441
- - transzmembrán-konduktancia regulátor (CFTR) 39
DIC 152
cytoskeleton 70
diffúzió 17
csapok 587
diffúziós állandó 17
csarnokvíz 586
digestiv motilitás 393
csatornakonduktancia 30
dihidropiridin-reccptor l 04
csendes nociceptor 574, 577
dinamikus egyensúly 12
csillapíthatatlan fájdalom 575
- légúti kompresszió 181
csillóhám bronchusban 177
- receptor 569
csírasejt 527
dinamin 86
csírasejratresia 535
dincin 85
csont, kompakt (corticalis) 343
dioptria 585
- crahecularis (spongiosus) 343
dipsogen hatás 335
csontlcépülés postn1enopausában 350
direkt kalometria 462
csontvelő, vörös 117
distalis gyomor 391
csontve lői granulocytakészlct 122
- - efferens beidegzése 392
csökkent diasztolés telődés 235 - - simaizomzata 391
- ejekció 236 diszkontinuus cndotl1elium 210
csúszófila1nencum-mechanizmus 92, 105 disztenzíbilitás 204
disztributív ér 204
disztrofinrokon komplex 76
D diuretikus állapot 326
dobhártya 607
daltroban 153 domináns tüsző 536, 540
D-antigén 167 dopamin 72, 474, 475, 480
dantrolén 112 dopaminerg projekció 70
decerebratiós rigiditás 638 - rendszer 673
deciduasejt 543 dopaminfelszabadulás 672
deflációs görbe 179 dromotrop hatás, negatív 230, 272
degranuláci6 134, 135 D-sejt 384, 402, 406
dehidráció 399 d-tubokurarin 86
dehidroepiandroszteron (DHEA) 504, 509, 515 Duchcnne-féle dystrophia 76
Deiters-mag 638 ductus alveolaris 177
deklaratív emlékezet 686 D-vitamin-hiány 348
dektin-1 133 - -mérgezés 352
delta-alvás 676 dysdiadochoki nesis 648
ö-sejt 440 dyslipidaemiák 429
dendrit 82 dysmetria 648
dendritikus sejt 134 dyspnoe 176
700 Tárgymutató

,
E, E előJ. el váltásos kapcsolódás 593
előterhelés 238, 242
echokardiográfia 234 embryonalis haematopoesis 117
ECL-sejtek hisztaminszekréciója 404 emésztés, cellularis 421
ectopiás ingerületi góc 228 - luminalis 421
EEG-vi/.sgálat bipoláris elvezetése 559 eminentia me<liana 473
- unipoláris elvezetése 559 emisszió 528, 531
effektív filtrációs nyomás 211, 218 emlékezet, deklaratív 686
effektor/citotoxikus T-sejt (TenlCTL) 130 - explicit 684, 686
effc:.:ktorneuron 380 - im,plicit 684
lu-hidroxilá7.. 348 ernlo szexuális dimorfizmusa 548
la interneuron 635, 636 em physcn1a 179
- - gátlásoldása 636 emulzifikáló anyagok 427
Ib interneuron 636 emulzifikálódás 426
egyegységes simaizom 90, 96 endocervix 543
egyensúlyi pote nciál (E ion) 30, 31 endocochlearis potenciál 610
1-es típusú angiotenzinreceptor (AT 1) 334 endocytosis 25
- - ízérző receptor 625 endogén antagonista 46
1. típusú diabetes mellitus 454 - pyrogenck 662
- - scavenger receptor (SR-Bl) 499 - ritmus 664
I. típusú izomrost 109 endokrin szekréció 46
egyetlen foton abszorpció 593 endolympha 609, 616, 618
egykompone nsű puffer 357 endometrialis ciklus menstruációs szakasza 542
egyszerű sejt 595 - - postovulatiós szekréciós szakasza 542
éhezés 451 - - praeovulatiós szakasza 542
- krónikus 451 endometrium bazális rétege 543
- posztabs7..ortív S7,akasza 451 - funkcionális rétege 543
- rövid távú 451 - n1irigycinek szekréciója 543
éhgyomri gyomornedv 406 - proliferációja 543
cikozanoidok 265, 384 endopeptidáz 408
Einthoven-féle végtagelvezetések 251 endoplasma-reticulum (ER) 52
- -szabály 257 cndoszóma 25
- -törvény 252 endothel-eredetű relaxációs faktor (EDRF) 55
ejaculatio 528, 53 1 endorhelin A 265
cjcctio 528 endothelium, diszkontinuus 210
- csökkent 236 - fenesztrált 210
- gyors 236 - folyamatos 210
ejekciós frakció (EF) 233, 236 endothelsejt, agyi erekben található 295
El(G J-pontja 260 endothelsejt-eredetű kontrakciós faktor (EDCF) 264
- -görbe 249 - relaxáló faktor (EDRF) 264
elas7.ticitás típusú hypertonia 207 energiamérleg 466, 651
elektroencefalográtia (EEG) 559 - negatív 467
dektrogén Na + -csatorna 39 - pozitív 467
- trans7..portfolyarnat 19 energiaráfordítás 651
elektrokardiográfia (EI<G) 249, 559 enkefalinok 379
elektrokémiai gradiens 20 enteralis idegrendszer 77, 377
e1ektro1nechanikai csatolás 102 - - perisztaltikus programja 393
- transzdukció 61 1 enterochromaffin sejt 384
elektro1nos stimulálási technikák 577 - típusú sejt 384, 402
- synapsis 82 enteropeptidáz 408
elektroneutrális csere 19 entorhinalis kéreg 687
- transzportfolyamat 19 eosinophil granulocyta 134
elektrotónusos depolarizálódás 64 - granulum 137
- potenciál 60 eosinophilia 134
élettani holttér térfogata 195 epecaniculus 410
elhízás (obesitas) 456, 467, 666 epeelválasztás 409
- kialakulása 456 epefesték 414
elhúzódó sebgyógyulás 514 epehólyag 396
cllenálláserek 204 - térfogata 396
ellenáramú sokszorozás 324 - -összehúzódás 397
elojelváltás 591 epesav, prirner 411
 Tárgymutató 701

epesav, szekunder 412 F

epesavas sók 411, 427
- - <::nterohepaticus keringése 4 J 1 facilitálás 83
epidermalis növekedési faktor (EGF) 480 faci litatív aminosav-transzporter 426
epiglottis 390 - glukóztranszporter (GLUT) 444
epilepszia 563 fagyáspontcsökkenés 6
epiphysisfugák záródása 482 Fahraeus- Lindqvist-jelenség 202
epiphysis-porckorong 482 fájdalmi receptor 275
epithelialis Cl- -csatorna 39 fájdalom, akut 576
- K + -csatorna 38 - anginás 575
epithelialis Na + -csatorna (ENaC) 38, 337, 581 - csillapíthaLatlan 575
epitóp 127, 621 - kisugárzó 575
crectilis szövet 529 - neuropathiás 582
erectio 528 - veseköves 575
- éjjeli 530 fájdalomérzés veleszületett hiánya 582
- kiváltásának lehetősége 530 fájdalomérzet 574
- latens fázisa 529 fájdalomkeltő anyagok 577
- oldódása 531 F-aktin 106
- rigid 529 F-aktinlánc 106
- teljes 529 fa1niliáris hypercholesterinaem ia 431
ergokalciferol (D 2-vitamin) 348 - hyperproinsulinae1nia 457
eritropoetin 119, 120 - renalis glycosuria 318, 330
eritropoetinelválasztás 120 f-áram 227
Erlanger-Gasscr-osztályo7.ás 633 farmakológiai agonista 46
erőcsa pás 92 fázisos izomösszehúzódás 93
érrendszer beidegzése 97 - izo1ntevékenység 288
érszűkítő hatás 97 fázisosan összehúzódó simaizom 91
é rszűkület 141 fedősejtek szekréciója 404
erythroblastosis foetali s 168 fehér izomrost 109
erythropoesis 120 fehérjék energiaértéke 461
érzéketlenítés, heterológ 55 fehé1jékhez kötött T ,{T3 490
- homológ 55 fehérjemérleg 466
érzoreceptor 567 fehérjepuffer 356
Escherichia coli 419 fehérjcraktározás 466
eseményfüggő agykérgi potenciálváltozás (ERP) 562 fehérvérsejtszám 155
esszenciális aminosav 461 fekélybetegség 417
excesszív tubularis nátrium-klorid-terhelés 314 félelmi rea kció 671
excitábilis sejt nyugalmi membránpotenciálja 94 félkörös ívjárat 615
excitotoxikus effektus 74 felnőttkori hypothyreosis 497
exocytosis 25, 26 felső oesophagussphincter 388
exogén pyrogenek 662 - olivakomplex 614
exokrin pancreas 407 feltételes félelmi reakció 685
explicit emlékezet 684, 686 - inger 684, 689
exteroceptív reflex 635 - reflex 684, 689
extracelluláris Ca2+ 66 feltétlen inger 689
- Ca2+ -koncentráció 341 -válasz 689
- elektród 249 felületes SR 95
- folyadék 6 fenesztrált endothelium 210
- - J(+ -koncentrációja 328 fenotípusos nem 521
- - térfogatváltozásai 658 fényreakció, consensualis 601
- hiperozmózis 8 - direkt 601
- hipozmózis 8 fényrefl ex 601
- szénsavanhidráz izoenzi m 317 fénytörés 585
- tér 237 feromonok 626
- térfogat 11 feszítési receptorok gyorsan adaptálódó 193
extrafusalis izomrostok 632 - - lassan adaptálódó 193
cxtraszisztolé 228, 230, 232 feszültségfüggő Ca2+ -csatorna 70
extrinsic tenáz 14 7 - ioncsatorna 21
ezerin 72 - K+ -csatorna 66, 76
- Na+-csatorna 66, 76, 77
FEV1-érték 178
fibrinh álózat 148
 ----
702 Tárgymutató

fibrinogén--7fibrin átalakulás l 48, 149 GABAc-receptor 74

fihri nolíz is 150 GABA-erg gátlás 577
- gátlása 149 - neuron 646
fibrinolízisinhibitor 151 - rendszer 564
Fick diffúziós törvénye 17 G-aktin 106
- -elv 227 galaktóz 425
filarncnturn, intermedier 91 gallamin 86
- vastag 91, 101 gamctogenesis 521, 525
- vékony 91, 101 y-efferensek 632
íiltráció 211, 212 y-karboxi-glutaminsav (Gla) 146
filtrációs frakció (FF) 3 14 y-moto neuron 638, 644
fi ltrált albumin endocitosisa 3 19 gamma- hullám 561
- glukóz mennyisége 318 ganglion 77
1
fizikailag oldott C02 160 ganglionhlokkoló farmakonok 79 \

fiziológiás pH-tartomány 355 ganglionsejtek receptív mezője 592

- sóoldat 8 gap junction 45, 225
flagellin 133 gastro-entero-pancreaticus (GEP-) peptidek 382
flexorrcflex 635 gastrooesophagealis reflux 389
fl occulo nodularis lebeny 644 gasztrin 382, 402, 405
foetoplacentaris endokrin egység 546 - s1.ekréciója 383, 405
folyadék, extracclluláris 6 gasztrinreceptor 383
- interscitialis 7 gasztrin-túlprodukció 417
- transzcclluláris 8 gázáramlás sebessége 181
folyadékko mpa rtment 8, 11 gázcsere 175
fo lyadéktér 11 - belső 175
rolyamatos endothelium 210 -külső 175
folyékony mozaikmembnín modell 15 gázok <li ffúziós állandója (I<_1in) 184
fonokardiográfia 245 génátírás 48
fo rdított koleszterin transzport 431 - szabályozása 492
forward koleszterintrans7.pOrt 430 génátrendeződés 128
foszfátpu ffer 356 genetikai nem 521, 535
foszfátreabszorció 318, 34 7 geri n cvelő ritrnusgeneráló szerepe 647
foszfátürítés 347 - harántlaesio 280
foszfokrcatin 289 - motoneuronok elrendeződése 637
foszfolipáz A2 143 gesztagén 542
- cp (PLCp) 51 G -fehérjc 49, 74
foszfolipid 15 - heterotri mer 50
foszforilációs kaszkádok 54 G -fehérjéhez kapcsolt receptor 383
fotopigmcnt 587, 598 GI-I szekréciós epizódok 481
fotoreceptorok érzékenysége 590 GH-hiány 485
fotorcceptorsejc 587 ghrelin 656
- cGMP-szintjc 589 - szekréciója 383
fototranszdukció 588 GHRH szekréciós epizódok 481 \

fototróf élőlények 459 GH-szekréció 481

f()sejt 407 GH-túltermelés 485
Frank-Starling-mechanizmus 238, 242, 289 G i/0 -fehérje 50
frekvenciakód 62, 612 Gibbs- Donnan-megoszlás 11
- populációs 612 Gi telman-szindróma 331
fr uktóz felszívása 425 Glanzmann-féle thrombasthenia 152
F-sejt 440 glaucoma 586
FSH 538 gliasejc 296
- -szekréci6 479 glicerin 451
- - megszűnése 527 - - trinitrá t 265
funkcionális hypcracmia 264, 267, 287, 294 glicin 69, 72
- mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) 558 glicin receptor 74
glikogenolízis 438
glikogénraktározás 438
G, Gy glikogénszintézis 438
glikolipid 16
G 12113 -fchérje 52 glornerulosasejt 337
GABA 69, 72 glomeru lus 305, 622
GABAA-receptor 74 glome rulusfiltráció (GFR) 313, 514
 Tárgyn1utató 703

glomerulusfiltrációs ráta (GFR) 310, 314 GP Ilb-Illa komplex 145

glomus kemoreceptor 189 - VI 143
- - [(+-érzékenysége 190 Gq-fehérj e 51, 97
- - oxigénérzékenysége 190 Graaf-tüsző 536
- - pH -érzékenysége 190 graft vcrsus host-reakció (GVH-reakció) 131
glottis (hangrés) 181, 390 granularis sejt 308
glukagon 382, 440, 445, 448, 512, 513 granulocyta, basophil 135
glukagonelválasztás 450, 454 - cosinophil 134
glukagonhiány 448 - kolóniastimuláló faktor (G-CSF) 119
glukagon-túltermelés 455 - /macrophag progenitor sejt (GMP) 11 8
glukoamiláz 424 - -macrophag kolóniastimuláló faktor (GM-CSF ) 119, 134, 135
glukokortikoid 549, 512 granulocytosis, eloszlási 122
- hormon 350, 510 - valódi 122
glukokortikoidok anyagcserehatásai 513 granulomatosis, krónikus (CGD) 137
- cardiovascularis hatásai 513 granulosasejt 504, 539
- gyulladásgácló hatása 515 G-sejt 405
- hatékonysága 510 G 5 -fehérje 50, 99
- imn1unszuppresszív hatása 515 gustofacialis reflex 625
- központi idegrendszeri hatásai 515 gusztducin 625
- szuppresszív hatása 517 gyerrnekkori hypothyrcosis 497
glukokortikoidreceptor 512 gyomor corpusa 40 l
- -komplex 48 - distalis 391
glukokortikoidszekréció 511 - H+ -szekréciója 402
glukokortikoidterápia 5 J5 - proximalis 391
glukokortikoidtöbblethen fellépő csontállomány-csökkenés 514 - -bél endokrin scjt381
glukoneogenetikus aminosav 462 - - rendszeri hormonok 381
glukoneogenezis 438, 451, 512 - - -rendszer beidegzése 97
glukóz 295, 425 gyo1nornedv 402
- oxidációja 460, 463 gyomornedvelválasztás ccphalicus szakasza 405
glukózdependens inzulinotrop peptid (GIP) 382 - gastricus szakasza 405
gluk6zérzékeny neuron 656 - intestinalis szakasza 406
glukóz-galaktóz malahszorció 434 gyomorperisztaltika 391
glukózreabszorció 318 gyomortartalom ürülése 392
glukózterhelés 318 gyors akciós potenciál 226, 230
glukóztolerancia-vizsgálat 450 - diasztolés telődés 234
glukóztranszport kinetikája 18 - ejekeió 236
glukóz.transzporter 21 gyorsan adaptálódó feszítési receptorok 193
GLUT 21 - - receptor 62, 569
- -121 , 295 gyulladásos reakció tünetei 277
- -2 40 , 441 gyujtőcsatornasejtek 321
- -4 26
- -5 transzporter 425
glutamát 69, 72, 74, 379, 575, 589 H
glutamin 358
GLUT-család 18 H+ -ATP-áz 70
GnRH-adagolás 541 H+-J(+-ATP-áz 403
- - epizodikus 4 79 H+ -J(+ -pumpa 42, 403
- -LH-tesztoszteron tengely 522 tt+-pum pa 25, 42
- - pulzus-generátor 550 H+ -szekréció 42, 337, 358
- -pulzusok 538 - átlagos 405
- -szekréció 522 - maximális 405
Goldblatt-hypertonia 339 H 1-rcceptor 278
Goldman-Hodgkin-Katz-egyenlet 34 H 2 típusú hisztaminreceptor 404
G 01 rfehérje 50 hae1natopoesis, embryonalis 117
Golgi-féle ínorsók 633 - konstitutív 117
golyva 492 - stressz 117
golyvaképző anyagok 492 hacmatopoeticus őssejt (HSC) 117
gonadális nem 521 - - hosszú távú (LT-HSC) 117
gonadotrop hormonok szekréciója 523 - - rövid távú (ST-HSC) 118
gonadotropinszekréció 538 haemochromatosis idiopathiás 435
GP l a-Ila komplex 143 hacmostasis 141
GP lb-IX-V komplex 143 Hagen-Poisseuille-egyenlet 202
704 Tárgymutató

hallás 605 herecsatornácskák 525

- térbeli lokalizációja 570 Hering- Breucr-reAex 193
halláscsökkenés, percepciós 619 - -fele ideg 271
- vezetéses 619 Hess tétele 459
hallási küszöb 605 Vlla faktor ] 47
hallászavar, percepciós 619 7-dchidrokolcszteri n 348
- vczecéses 619 - -1'M-fehérje 49, 74, 588
hallókéreg 614 - - -receptor 49
hámsejt 37 heterológ érzéketlcnítés 55
- plazmamembránja 37 hctcrometriás szabályozás 238, 289
hang csontvczetése 607 heterotriiner G-fché1je 50
- frekvenciája 605 H-gén 165
- intenzitása 606 hibajel 13
hangforrás lokalizációja 614 hidegérzékelő receptorok 580
hangmintázat 613 hidraulikus folyadékáramlás intenzitása (J) 220
hangnyomásszint (SPL) 606 - konduktivit:.\s 221
hangolási görbe 612 hidrofil fejcsoport, molekuláé 15
H-antigén 165, 166 hidrofób farokrész, molekuláé 15
hányás 390 hidroxiapatit 343
- centrális eredetű 390 hidroxilizin 352
hányási központ390 hidroxiprolin 352
hányinger 390 hidroxiszteroid-dehidrogenázok családja 502
haptoglobin 10, 330 hígítási elv 11
harc vagy menekülés reakciója 669 hígító szegmentum 320
3 Na+/Ca2 + antiporter 22 Hill-egyenlet 112
hasfalizomzat kontrakciója 579 hím/férfi fenotípus 532
hasnyálmirigy 407 hiperozmotikus oldat 6
- -szekréció 407 hiperozmózis 657
használattól függő synapticus plaszticitás 690 hipertóniás oldat 8
határlánc 78 hipotóniás oldat 8
hátizmok motoneuronjainak elrendeződése 637 hipozmotikus oldat 6
hátsó köteg-lemniscus medialis rendszer 571 Hirschsprung-bctegség 395
haustratio 394 hirudin 153
Hb-CO komplex 159 hírvivő molekula, második 50
hCG kimutatása 546 His-köteg 225, 226, 232
- -elválasztás 546 hiszta1nin 69, 98, 135, 265, 278, 384, 404, 577, 579
HC03- reabszorció 317 hízósejt 278, 384
- -visszaszívás 358 holttér alvcolaris 182
HDL-remnant részecskék 431 - anatómiai 182
I-Ielicobacter pylori 417 hólyag Ao-mechanorcceplorai 372
helper sejt (T1-r) 129 - continentiája 371
helyzctérzés 572 hólyagcompliaocc 369
hemagglutininek 168 hólyagfal mcchanoreccptorai 370
hcmatokritérték 155 hólyagon belüli nyomás 369
hemidccussatio 594 hólyagtelődés rolyamata 371
hcmofília 148 hólyagtérfogat 370
- A 152 homeometriás szabályozás 239, 289
-B 152 homeosztatikus mechanizmusok elégtelensége 13
hen1oglobin (Hb) 155, 156, 330, 357 - s:1,abályozás 13, 651
- A (Hb A) 156 homeosztázis 12
- deszaturálódása 289 - felülírása 13
- oxigenált (Hb02) 156 homológ érzéketlenítés 55
hcmolízis 136 horizontális sejt 592
hen1oprotein 432 hormon 46
Henderson- Hasselba lch-egycnlet 355 - féléletideje 506
Henlc-kacs vastag felszálló szegmenruma (TAL) 307, 320 hormonális rogamzásgátlás 537
Henry- Dalton-törvény 155 hormoncsalád 382
heparán-szulfát 150, 152 hormonok androgén 484
heparin 150 - gasztrin-CCK családja 382
hepatocyta 409, 410, 437 - ösztrogén 484
hepatocyták de novo epesav szintézise 413 honnonszckréció cirkadián periodicitása 476
here atrófiája 527 hormonszenzitív lipáz 439
 Tárgymutató 705

host versus graft-reakció (HVG -reakció) 131 hypothyreosis, gyennekkori 497

hosszú QT-szindróma 232 , 254 hypovolaemia 268
- távú hacmatopoeticus őssejt (LT-HSC) l l7 hypoxia 159
- - potenciálódás (LTP) 83 - alveolaris 184, 218
hőkicserélődés sugárzásos 660 - anaerniás 160
hőleadás 659 - artériás 159, 184
- áramlásos 660 - hisztotoxikus 160
- vezetéses 660 - magaslati körülmények között kialakuló 197
hőmérleg egyensúlya 659 - stagnáló 160
hőszabályozás 660 hypoxiás vasoconstrictio 186, 218
hőterheléshez való keringési alkalmazkoc..lás 290 H-zóna 105
hőtermelés 659
H-transzferáz 165
húgyutak, alsó 367 1. í
- beidegzése 97
- felső 367 ideg, H ering-fele 271
humán choriooalis gonadotropin (hCG) 546 idegrendszer, enteralis 377
- placentari s laktogén (hPL) 546, 548 idegrenszeri pályák (projekciók) 564
I-Iuntington-chorea 649 idegsejtek glukóztranszportja 445
25-0H-D -vitamin 352 idiopathiás haemochromatosis 435
- - -kalciferol 348 lFNy 134
hydrocephalus 299 IgA típusú antitest 131
hypalbunlinaem ia 313 IgE-receptor 135
hyperaen1ia funkcionális 264, 267, 287, 294 IGF-1 447, 480
- mechan1zmusa 295 - -receptor 54
- reaktív 264, 288 IGF-2 447
hyperaldosteronismus prim :::r 518 - -fehérjekötő komplex 447
hypercalcaemia 34 1, 347 IgG típusú antitest 131
hypercapnia 294, 357 IgM 131, 168
- krónikus 196 IL-13 135
hypercholesterinaemia 429 IL-2 sejtfelszíni receptor 130
hypercolumna 596 IL-3 119, 134
hyperglykaemia 442, 448, 452, 513 IL-4 135
- alimentaris 442 IL-6 135
hyperkalaemia 33, 328, 337 IL-7 119, 123
hyperparathyreosis primer 351 illékony sav 355
- szekunder 346 immunglobulin 127
hypcrthermia passzív 661 - szerkezeti váz.lata 131
hyperthermiás állapot passzív 662 immunglobulinok G-alosztálya (IgG) 167
hyperthyreosis (Bascdow-Graves-betegség) 496 - M-alosztálya (IgivI) 167
- autoimmun e redetű 496 - osztályozása 131
hypervolaemia 337 im1nunoglobulin-molekula 122
hypocalcaemia 341 immunológiai memória 127
- krónikus 346 - synapsis 130
hypocapnia 357 in1munválas7., ce.lluláris típusú 130
hypocretin 678 - humorális 130
hypoglykaemia 405, 448, 656 - primer 127
- akut 481 - szekunder 127
- postalimentaris 450 impedanciatranszformátor 607
hypoglykaemiás állapot 453 implicit emlékezet 684
-coma 454 incontinentia 368
- tünetek 453 indirekt kalometria 463
hypokalaemia 33, 328, 446 inflációs görbe 179
hypophosphataemia 347, 349 inger, adekvát 567
hypophysecLomia S11, 527 - időtarta1na 569
hypophyseotrop neuron 473 i ngerintenzitás 569
hypophysis 476 ingerküszöb 65, 568
hypothala1nus 13, 473, 652 ingerlésre bekövetkező viselkedési vál tozások 670
- neurohormonjai 475 ingerületi besorozás 187
- -ac..lcnohypophysis-petefészek tengely 538 inhibiting hormonok 474
hypothalamusingerlés következményei 670 inkompatibilis vérátön1lesztés 167
hypothyreosis, fe lnőttkori 497 inkretinek 442
706 Tárgymutató

inozítol - 1,4,5-trifoszfát (JP3) 51 ionotrop hatás negatív 239

ínreflex 634 - - pozi tív 239
insulinaemia 446 - receptor 73
intracelluláris membrán 15 ionszelekrivitás 20
integrálvektor 254, 255 IP3-receptor 52, 95
- szerkesztése 257 ischaemiás fajdalom 288
integrán s n1en1bránfehérjék 1G, 18 Í7.érzékelés 623
integrin 45 ízérzősejt 624
intermedier filan1entum 91 izohikarbonát oldat 356
intermediolateralis sejt 269 izodinámia elve 461
interneuron 379 izom aktív feszü lése L08
internodiu1n 67 - egyensúlyi hossza 108
interstitialis folyadék 7, 213 - maximális ereje 109
- - térfogata 213, 221 - passzív feszülése l 08
- plazmafchéije 213 - típusú receptor 73
- sejt 387 izomaltáz 424
- tér 7 izon1etri ás összehúzódás 108
- térfogat 12 izornláz 111
interstitium hidrosztatikai nyo1nása 211 izomorsók 630
intracelluláris Ca2+ kicserélése 237 izom-összehúzódás 630
- Ca2 + -s7.int 52 izompumpa, fázisos 215
- cANIP-szint 229 izomrosl, aerob anyagcseréj(í 288
- elektród 249 - anaerob anyagcseréjű 288
- hiperozmózis 8 izon1szövet glukóztranszportja 445
- hipozmózis 8 izorntevékenység energiaráfordítása 463
intracranialis nyomás 299 - inelcg környezethen végzeu 291
intrafusalis izomrostok 630 izomtónus 634, 637
intrarnembrán szekvenciák 16 izomvédckczés 579
- topográfi{ija 16 izomzat glukózfelvétele 438
intraocularis nyomás 586 - tömege 287
intrapleuralis nyomás 180, 181 - véráram lása 287
intrapulmonalis nyomás 181 - véráramlásának felső határa 289
intrathoracalis nyon1ás 180, 215 izotóniás diasztolé 236
intrinsic faktor 426 -oldat 8
- tenár. 147 - összehúzódás 108
inulin clearance (Cinulin) 310 izovolumeLriás diasztolé 236
inverz agonista 46 - kontrakció 235
inzulin 439, 440, 443, 483, 549, 654, 655 izozmotikus oldat 6, 8
- /glukagon arány 449, 451, 455 - reabszorció 316
inzulinegység 441
inzulinelválasztás 441
inzulinhi ány 455, 655 J
inzulinreccptor 54, 443
inzulinrcceplorhoz kapcsolódó jelátviteli kaszkád 444 Jackson-típusú görcsroham 648
inzulinreceptor-szubsztrát I (IRS-I) 54 Janus-típusú kinázok (JAI<.-k.inázok) 55
inzulinrezisztencia 457 jelátvitel 45
ionáram 227 jelátviteli lánc 444
ioncsatorna 18, 20 jelzőmolckula 45
- deszenzitizálódása 21 jet-lag 664
- inaktiválása 21 jód 488
- feszültségfüggő 21 jódhiány 495
- ligandfüggé5 21 jodidtra11szportrendszer 488
- mechanoszenziLív 21 jódozási reakció 489
- nyitó rnechanizmusa 20 jódtironin~dejodináz 496
- nyitva tartási ideje 20 jóllakottsági hormonok 655
- rektifikáló 31 joule (J) 459
- szerkezete 20 junkcionális permeabilitás 21 ()
- záró incchaniz1nusa 20 juxtacapillaris receptor 193
- -betegségek 39 juxtaglo1nerularis sejL 336
ionotrop glutamátreceptor 74
- hatás 239
 Tárgymutató 707

K ke1notaktikus receptor 132

kemotróf élőlények 459
l<.+-csatorna 42, 102 kengyel 607
- két pórusdoménncl rendelkező 582 keres7..tezctt cxtensorreflex 635
l<.+ -koncentráció 33 kereszthídciklus 91, 237, 239
K+ -körforgás 328, 337 keringés, bronchialis 217
l<.+ -megtakarító diuretikum 328 - pulmonalis 216
K + -reabszorció 322 - szisztémás 199
l(+ -szekréció 337, 433 keringési shock 280
kacstliuretikum 320 - töltőnyomás átlagos 243
kadherin 42 keringő granulocytakészlet 122
kalcitonin 349 késői rektifikáló !(+-csatorna 231
kalcitoninszekréció 349 készenléti reakció 669
kalcitriol 431 , 342, 346, 348, 349 két pont diszkrimináció 570
kalcium 431 ketanszerin 153
kalciumfclszívás 431 kétfázisú ventilációs ciklus 186
- szabályozása 349 ketoacidosis 447
kalciumforgalom, be lső 342 ketogén aminosav 462
- külső 342 ketogenezis 44 7
kalciummal indukált kalciumfelszabadulás 52 ketonaemia 447
kalciumn1érleg 342 ketontestek 438, 447
kalciumreabszorció 347 ketonuria 447
kalciumürítés 347 IIA típusú izomrost 109
káliumegyensúly 337 IIB típusú izomrost 109
káliumkontraktúra 109 2-es típusú ízérző receptor 625
kallikrein 277 2,3-bisz- foszfoglicerát (2,3-BPG) 158
- -kinin rendszer 277 2. típusú diabetes mellitus 456
l<.ailman-szindrórna 541 kettős diasztolé szakasza 234
kalometria, direkt 462 - negatív sejt 123
- indirekt 463 - pozitív sejt 123
kalória (cal) 459 kicserélési érszakasz 214
kalorigén hatás 493 kicserélhető nátriumkészlet 333
kamrah ipertrófia 284 kikapcsolásra érzékeny sejt 591
kamrai fibrilláció 254 kilégzés erőltetett 176
- munka izomzat 226 IXa faktor 147
- ritmus 245 kináz 83
kamrai szisztolé 206, 235 kinezin 85
kapacitáserek 205, 214 kinin 277
kapacitatív kalciumbeáramlás 52 kininogén 152
kapilláris 205, 209 kinocili u m 61 5
- áramlás 210 kis pórusok 210
- filtrációs koefficiens (CF C) 220, 314 - vérkör 199, 216
- nyomás 209 - vérköri artériás középnyomás 217
- penneabilitás 210, 212 kjsagy 642
kapillárison belü li hidrosztatikai nyomás 211 kisagyi kúsz6rostok 643
kapkodó légzés 188 - mag inély 642
kapuzó mechanizmus 104 - n1odul 642
karbaminohemoglobin 161 - moharostok 643
katabolikus reakció 452 - sérülések következményei 648
katecholamin 69, 268, 445, 448, 452, 512 kiss and run mechanizmus 86
- szekréciój a 79, 516 kisugárzó fájda lom 575
kationcsatorna 20 kiváltotl agykérgi potenciál (EP) 562
kationszekréció 319 klatrinközvctített endocitózis 86
!<.ATP-csatorna 441 klorid/bikarbonát kicserélődés 161
kefeszegély 422 kloridcsatorna 20
kémiai hírvivők (messengerck) 38 1 kloridfelszívás 41
- synapsis 82 kloridszckréció 41
kemokin 137 koaguláció 141
kemoreceptor 271 kobalamin 426
- trigger zóna 390 kokain 673
kernoreflex 193 kolecisztokinin (CCI() 382, 392, 397, 408
708 Tárgymutató

''
kolekalciferol (D_rvita1nin) 348 L
koleszterin 16, 411, 499, 511
koleszteri nészter-transzferprotein 431 L típu sú Ca2+_csatorna 227, 237, 441
koleszterinszintézis 428 labyrinthus 616 1
koleszterintranszport, fordított 431 laktáz 425
- forward 430 laktoferrin 134
- szelektív 499 laktotrop sejt 480
kolinerg értágító reflex 380 laktózintolerancia 434
- kontrakció 97 lamina basalis 75 )
- rendszer 564 lamináris áramlás 201, 203
kolipáz 427 Langerhans-szigetek 440
kollagén 143 Laron-típusú törpeség 485
kollagenáz 344 lassan adaptálódó feszítési receptorok 193
kollagénextenziós peptid 352 - - receptor 62, 569
kolloidozmotikus nyomás 212 lassú akciós potenciál 225, 226, 227
kolóniaképző sejt (CFU) 124 - diasztolés depolarizáció 227
kompakt (corticalis) csont 343 - hullám 94, 387
kompenzációs n1echani;r.mus 13 - hullámú alvás 676
- reakció 1.3 lateralis diffuzió 16 1
'
komplen1entrendszer 135 lát6ké reg primer 595
- működése 136 látórendszer binokuláris stratégiája 597
komplex sejt 595 látótér 594
- szenzoros inger 573 látótérfel, nasalis 594
koncentrációgradiens 18 - temporalis 594 J
konduktancia (C) 201 láz állandó szakasza 662
konduktív típusú aphasia 684 - kezdeti szakasza 662
konstitutív haematopoesis 117 - oldódási szakasza 662
kontrakció, auxotóniás 108 lázas állapot 662
korai repolarizációs fázis 231 LDL-reccptor 430
koraszülés 547 leaky epithel 38
!(orotkoff-féle hangok 208 légcsere 178
korrespondeáló retinapontok 597 legjobb frekvencia 612
kortikoszteroidkötő globulin (CBG) 510 légmcll 180
kortikoszteroidreceprorok 512 légutak áramlási ellenállása 181
kortikotrop sejt 478 - beidegzése 97
kortizol 451, 477, 506, 509, 547 - tágassága 181
kortizolszekréció 516 légzés kapkodó 188
kortizolszintézis 504 Légzéshez kapcsolódó dorsalis neuroncsoport (D RG) 187
)
kotranszmitter 69 - - ventralis neuroncsoport (VRG) 187
kotranszporter 21 légzési (respirációs) hányados (RQ) 461
könny 586 - arrhythmia 270
könnyszekréció 586 - ritmus 648
köpenyhőmérsék1et 658 - segédizmok 176 1
körkörös izom összehúzódása 99 légzomozgás, automatikus 186
környezet, belső 5 - ritmicitásának szabályozása 188
közös lymphoid progenitor sejt (CLP) 118, 122 légzőre ndszer részei 175
- myeloid progenitor sejt (CMP) 118 Leidcn-mutáció 152
központi nyelési mintázatgenerátor 389 lemniscus medialis 572
köztes sejtek H+ -!(+-pumpája 323 lencse 585
kreatin-foszfát (kreatin-P) 110 leptin 439, 457, 654, 655
krea tinin 311 - -leptinreceptor mechanizmus 655
kreatininclearance 311 leptinreceptor 457, 655
krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) 197 les7.álló pályák 637
kuráre 86 leukocyta adhéziós deficientia (LAD) 137
!(ussmaul-féle acidoticus légzés 191 Leydig-sejt 504, 521
külső bordaközti izmok 175 LH538
- szőrsejtek ingerküszöbe 611 - -csúcs 541
kváziizozmotikus reabszorció 318 - -elválasztás 527 J
K-vitamin 146 - -szekréció 479, 522
- -hiány 435 Lieberkühn-crypták 415
kwashiorkor 467 ligand 46
- agonista 46
 Tárgymutató 709

ligand antagonista 46 második hírvivő molekula 50

ligandfüggo ioncsatorna 21, 49 másodlagosan aktív CI--szckréció 41
ligandkoncentráció 46 - - glukóztranszport 40
lipid ketté5s réteg 15, 16 - - H+ -szekréció 40
- - - permeabilitása 17 - - kloridtranszport 41
- - - vízpermcabilitása 19 - - transzport 25, 40, 70
lipidkontinuurn 16 - kapcsolt aktív H + -szekréció 317
lipidlebontás 428 rnátrix n1etalloproteinázok 543
lipogenczis 438, 446 mcchanoszcnzitív ioncsatorna 21
lipolízis 439 - receptor 572
lipopoliszaharid (LPS) 133 meddőség 537
lipoproteinek 446 mediátor 45
- alacsony sűrűségűek (LDL) 429 inc<l ul laris áramlás 311
- nagy sűrűségűek (HDL) 429 - carcinoma 352
- nagyon kis slírűségűek (\'LDL) 429 megacolon 395
- sűrűsége 428 megakaryoblast 121
lipoxigenáz. út 278 megakaryocyta/erythrocyta progenitor sejt (MEP) 118, 119
1itokólsav 412 megakaryocytaképzés 121
lizozim 134 megoszlási hányados 17
Lloyd- I-Iunt-osztá lyozás 633 megtermékenyítés 544
LP-maradvány-reccptor 430 méhizo1nzat nyugalmi állapota 547
LTB 4 135 méhkürt 545
LTC 4 135 méhösszehúzódás 547
LTD 4 135 meioticus folyamat 536
L-tubulus 10 l Meissner-testck 572
luminalis emésztés 421 melanocytákat stimuláló hormon (MSH ) 478
- membrán 37 melanopszin 594
lymphocyta 122, 127 melatonin 663
lymphoedema 222 melatoninszekréció 663
n1elegérzékclő receptorok 580
mellékhere 528
M mellékpajzsmirigy 346
- -adenoma 351
M 3 típusú ACh-receptor 404 mellékvese 336, 509
m-ACh-receptor 80 mellékvesekéreg 509
macrocytás anaemia 162 - androgén szteroidjai 521
macrophag kolóniastin1ulál6 faktor (M-CSF) 119 - szerkezete 509
macula densa 308 - -elégtelenség szekunder 518
- - sejt 314, 335 - -hyperplasia 519
magas ingerküszöbu nociccptív primer afferens 575 mellhártya (pleura) 178
- nyomású receptor 272 mellkas tágulási tendenciája 179
magatartási hőszabályozás 662 n1ély SR 95
maghőmérséklet 658 - termoreceptor 661
- mérése 659 membrán hasolateralis 37
mágneses rezonancia képalkotás (MIU) 557 - biológiai 15
magnctoencefalográfia (MEG) 559, 560, 562 - canalicularis 410
magvezető modell 60 - fluiditása 16
magzat túlhordása 54 7 - id5konstansa 61
magzati (foetalis) hemoglobin (HbF) 158 - intracelluláris 15
- mellékvese 546 - J(+ -konduktanciája 34
- mellékvesekéreg 515 - luminalis 37
magzat-placenta egység 505 - Na+-konduktanciája 34
máj 409, 437 - sinusoidal is 410
- digcstiv, szekréciós funkciója 409 - szemipermcábilis 6
- glukoneogenezisc 446 - térkonstansa 61
- nem <ligestiv, exkréciós funkciója 409 membránellenállás 60
major hisztokompatibilitási antigén (MHC) 128 membránfehérje, integráns 16
1nájsejtek glukóztranszportja 445 - perifériás 17
malignus hyperthermia 112 men1bránkapacirás 60
Malpighi-testek 305 membránkörforgás 26, 326
mannózreceptor (l'v!R) 133 membránpotenciál 18
marasmus 467 membránt támadó komplex 136
710 Tárgymutató

-
1

menekülés vagy harc reakció 274 1nozgási agnosia 597

menopausa 551 mRNS-molekula 48
menstruáció 543 M-sejt 593
méret szerinti belépés 630 mucin 399
Merkel-testecskék 572 mucinosus sejt 399, 401
mérsékelten adaptálódó receptor 569 mucosához asszociált lymphoid szövet (MALT ) 131
rnessenger 46 multidrog transzporter 25
metabolikus acidosis 364 munkaemlékezet 687
- alkalosis 323, 364 munkaizomzat 225
- autoreguláció 264 musculus ci liaris 586
- sav-bázis cgycnsúly?.avar 360 m uszkarin 47
- szabályozási zóna 661 muszkarinos ACh-receptor 47, 229
- szindróma 456 Müller-manőver 181, 216
1netabotrop receptor 73, 74 myasthenia gravis 76, 86
mctamyelocyta 121 myelinhüvely 66
metarodopszin II 589 myelocyta 121
metartcriola 209 myeloma multiplex 330
methemoglobin 159 myocardialis infarctus 299
1nethemoglobinaemia 159 - ischaemia 286
metropia 602 myocyta, kamrai 225
MHC I. típusú glikoprotein 129 - pitvari 225
- II. típusú glikoprotein 129 myofilamentum 101
micellák 410, 427 myopia 602
microcytás anaemia 162 myoplasma 89, 101
migráló mioelektromos komplex 394 - Ca2+ -koncentrációja 237
mikrocirkuláció 209 myoplasmaticus Ca2+ -koncen trációváltozások 104
milieu intcrieur 5 myxoedema 493
mineralizáció 343 M-zóna 105
mineralokortikoid hormonok 336, 510
- késői hatása 337
- korai hatása 337 N, Ny
mineralokortikoidreceptor 336, 512
mioeralokortikoid-túlsúly, látszólagos 506 Na+/aminosav kotranszporter 3 l8
mintázatfelismerő receptor (PRR) 127, 663 Na+/H+ antiporter 40, 297
1niogén válasz 95, 263 - cseretranszporter 423
n1iotatikus (nyújtási) reflex 634 - kicserélő karrier 358, 433
mio7.in 89, 91, 106, 239 - kicse rélődés 317
- könnyű lánc foszfatáz (MLCP) 92, 93 Na+-amin osav kotranszporter 426
- - - kináz (MLCK) 92 Na+ - Cl- -kotranszporter 297
MLC 20 fehérje 91, 92 Na+-csatorna 102, 225
Mobitz I. típusú AV-blokk 261 - alegységei 331
- II. típusú AV-blokk 261 - amiloridérzékeny 39
modeling 344 - clektrogén 39
mol 5 - megnyílása 34
molális koncentráció 5 Na+-epesavas só kotranszporter 423
molalitás 5 Na +-felszfvás 433
monocyta 122 Na + -glukóz kotranszporter 423
- /macrophag rendszer 134 Na+-hiány 337
monohormonális sejt 477 Na+-hoz kapcsolt kotranszporter 39
monomolekuJáris film 15 Na+ -jodid kotranszporter 488
- phagocyta rendszer 122 Na+-1(+-ATP-áz 23
monosynapticus összeköttetés 642 Na+- K +-pumpa 23, 34, 39, 423
- reflex 634 - működ ése 23
morfin 577 Na+ -kotranszporter 40
motilin 394 Na+ -reahszorció 317, 400
motoros area, primer 640 Na+-transzport 39
- - szupplementer 641 n-ACh-receptor 75, 86
- homunculus 640 NaCl-rcabszorció 320
- kéreg nem primer 640 - -transzport 39
- neuron 75 NADPH-oxidáz 133
- véglemez 75 nagy molekulatömegű kininogén (l-IMWK) 150
n1ozgásérzés 572 - vérkör 199
 Tárgymutató 711

naloxon 578 neurotranszm itter -receptor 73

NANC-transzmitter 397 - -transzporter 70
napi periodicitás 663 - -visszavétel 72
narcolepsia 680 neutrális agonista 46
nátriumbevitel 333 neutrophil granulocyta 121
nácriumkonzerválás/térfogac1negőrzés 333 newtoni folyadék 202
nátriumreabszurció 315, 327, 34 7 N H 3 nem ionos diffúziója 358
nátriumterhelés/térfogattöbblet 334 nikotin 47, 79, 673
nátriumtöbblet 337 nikotinos ACh-receptor 47, 73, 379
nátri umürítés 333 nitrogénmérl eg 462
negaúv nlellűri nyonlás 180 - negatív 462
- Q -hullám 260 - pozitív 462
- R-hullám 258 nitrogén-monoxid (NO) 55, 69, 144, 264, 267, 284, 295, 380, 530
- visszacsatolásos szabályozás 13, 477 Nl(-sejt 122, 132
nem ahszortív szervek/szövetek 212 NMDA-receptor 74, 83
- esszenciális aminosav 461 NO értágító hatása 264
- illékony sav 355 nociceptív ílexorreflex 579
- kicserélhető nátriumfrakci6 333 - reflex 635
- kolinerg értágító neuron 380 nociceptor 574, 635
- NMDA- receptor 74 - csendes 574, 577
- polarizált sejt 37 - polimodális 574
- receptor protein-tirozinkináz 53 nodalis akciós potenciál 67
ncospinothalamícus tractus 576 noradrenalin 46, 49, 72, 79, 80, 85, 97, 229, 266, 267, 336, 380, 670
neos?.tigmin 72 normális érték 12
nephron 306 - koncentrációtartumány 12
- corticalis 306, 320 norm oglykaemia 448
- juxtaglomerularis 306 NO-szintetáz 56, 264
- juxtame<lullaris 307, 320 női orgaz mus 544
Nernst-egyenlet 31 - szexuális izgalmi állapot 544
ncrvus opticus 594 - terméketlenség hormonális kezelése 541
- splanchnicus 78 növekedési faktorok receptorai 53
- vagus afferensei 384 - hormon (GH) 480, 512
neuralis típusú receptor 73 nucleus arcuatus (ARC) 652
neurohormon 46 - dentatus 645
neurohypophysis 476 - tractus solitarii (NTS) 652
neuromuscularis synapsis 71 0-gén 166
neuron 59, 82 0-vércsoport 166
- agytörzsi légzésszabályozó 188 nyaki iz mok motoneuronjainak elrende ződése 637
- GABA-erg 646 - proprioceptorok 639
- glukózérzékeny 656 nyál 399
- hypophyseotrop 473 - ozmotikus koncentrációja 400
- motoros 75 nyálelválasztás feltételes reflexe 401
- nem kolinerg értágító 380 - feltétlen reflexe 401
- olfactorikus szenzoros 621 nyelés 388
- paraszimpatikus kolinerg 79 nyelési reflexsor 388
- postganglionaris 78 nyelésképtelenség 389
- postsynapticus 82 nyelőcső (oesophagus) 389
- praeganglionaris 78 nyirok, elsődleges 213
- primer afferens 378 - szekunder 213
- spinalis afferens 379 nyirokáramlás 213
- széles dinamikus sávú 575 nyi rokcsomó 213
- szimpatikus koJioerg 80 nyirokkapilláris 213
- szimpatikus noradrenerg 80 VIII. faktor 14 7
- szimpatikus praeganglionaris 269 VIIIa faktor 14 7
neuro- neuronalis synapsis 71 nyomás abszorpciós 212
neuropathiás fájdalom 582 - centrális vénás 214
neuropeptid 69 - diasztolés 207
neuroszckréció 46 - effektív filtrációs 218
neurotranszmitter 46, 59, 69, 564 - filtrációs 211
- diffúz iója 72 - intrapleuralis 180, 181
- -felszabadulás 71, 85 - intrapuln1ona lis 181
- - lebontás 72 - intrathoracalis 180, 215
712 Tárgymutató

nyomás kapilláris 209 osteoclastok 343

- kolloidozmotikus 212 osteoclasrsc::jt 482
- natriuresis 327 osteocyta 345
- negatív mellűri 180 osteoid szövet 343
- onkotikus 212 osreolysis 343
- szisztolés 206 osteornalacia 431
- szubatmoszférás 217 osteoporosis 352
nyomásfo 200 osteoprogenitor sejt 343
nystagn1us 601 oszteokalcin 343
nyugalmi cardiovascu laris paraméterek 265 oszteonektin 343 '
- n1embránpotenciál 32 oszteoprotegerin (OPG) 344
nyúltve l ő 274 otoakusztikus emisszió 619
nyúltveloi cardiovascularis központ 270 otolithszerv 617
- - neuroncsoporr 269 ovulatio 541, 542
- caudalis sejtcsoport 269, 271 oxigén diffüziós állandója 184
- rostro-ventrolateralis neuroncsoport (RVLM) 269 - energia-egyenértéke 463
oxigénad6sság 110, 289
, oxigená lt hemoglobin (Hb0 2) 156
0, 0 oxigéntranszport 156
oxitocin 545, 548
ocularis dom inancia columna 596 - szoptatás alatti szekréciója 549
Oddi-sphincter 397 ozmolalitás 6
- ellazulása 397 - emelkedése 657
oedema 221, 313 ozmolaritás 6
- cardiovascularis eredetű 221 ozmoreceptorneuronok 658
- hypoproteinaemiás 222 ozmoreceptorok 657
- kapilláris penneabilitás fokozódását kísérő 222 ozmotikus diuresis 318
oedemaképződés oka 22 1 - duzzadás 19> 20
oesophagusperisztaltika 389 - filtráció 413
OFF centrum ganglionscjt 593 - gradiens 323
Ohm-törvény 200 - kiegyenlítődés 333
oldat, hiperozmotik:us 6 -nyomás 6
- hipertóniás 8 - vízáramlás 6, 19
- hipotóniás 8 ozmózis 6
- hipozmotikus 6
- izotóniás 8
- izoz1notikus 6, 8 Ö,Ő
oldékonysági állandó, gázé 156
olfactorik:us szenzoros neuron 621 őssejt 525
oligaemiás shock 280 ossejtfaktor (SCF) 119
omeprazol 403 összehúzódás, izometriás 108
ON centrum ganglionsejt 593 - izotóniás 108
onkotikus nyomás 212 ösztradiol 521, 538, 547
Onuf-féle mag 371 ösztradiolelválasztás 540
oocyta primer 535 ÖS7.trogén 504, 546
oogonium 535 - hormonok 484
operáns kondicionálás 689 ösztrogénfázis, késői 540
opiátok 673 - korai 540
opioid peptid projekció 70 ösztrogénreceptor 48
- peptidek 578 ösztrogénszintézis 504, 538
opioidreceptor 578 - kétsejtcs modellje 539
opszonin 133 ösztron 52 1
orexigén projekció 652 5-hidroxi-triptamin (5-HT) 69, 378, 384
orexin 678 5a..-d i h id ro tesztoszteron 521
- /hypocretin neuron ok 678
orgazmus 531
óriásnövés483,485 p
orientációs columna 596
ornitin 481 P típusú A1'P-ázok 24
oroph aryngealis izmok 388 P 2y-purinoreceptor 98
ortodrom vezetés 59 PACAP 380 404
osteoblast 343, 482
'
pacemaker 367
 Tárgymutató 713

pacemaker potenciál 227 periostealis csontképzés 482

PA co2-érték 183 perirhinalis kéreg 686
pajzsmirigy 487 perisztaltika, primer 389
- tömege 487 - szekunder 389
paj7..smirigyhiányos állapot 464 perisztaltikus hullám 389
pajzsmirigyhorrnonok kalorigén hatása 493 penneabilitás paracellularis 38
palaeospinothalamicus cractus 576 permeabilirási állandó (P ) 17
pálcikák 587 petefészek ciklikus működése 538
p-amino-hippursav clearance {CpAH) 310 - hormons7.ekréciója 535
pancreas proenzimei 408 petesejtek teljes száma 535
- o-sejtjei 449 PET-vizsgálat 683
pancreaslipáz 427 PGE 1 404
- -hiány 435 PGE2 404
pancreasnccrosis 408 PGI2 144
pancreasnedv 407 phaeochromocyta 280
- elválasztásának cephalicus szakasza 408 phagocyta 132
- - gastricus szakasza 409 phagocytosis 132, 133
- - intestinalis szakasza 409 phosphaturia 318, 34 7
- - posztabszortív szakasza 409 photopiás látás 587
Paneth-féle sejt 415 piramissejt 560
pankuronirun 86 pitvari natriureticus peptid (ANP) 334
P-anyag 79, 277, 379, 576 - P-hullám 250, 252
PAo2-érték 184 - szisztolé 235
papilla nervi optici 590 - T-hullám 250
para-amino-hippursav (PAH) 309 PI<A 55
paracellularis permeabilitás 38 Plill2Ll csatornafehérje 624
- transzport 37 placenta 504, 546
parahippocampalis kéreg 686 - ösztrogénsz intézise 546, 547
parakrin mediátor 98 placentaris szteroidhorn1onok 546
- szekréció 45 plasmalemma 89
- szekrétum 45 plató típusú akciós potenciál 225, 230
paraplegia 280 plazma Ca2+ -koncentrációja 346
paraszimpatikus idegrendszer 77 - I<+ -szintje 328
- kolinerg idegrost 400 plazmafehérjék 9, 10
- - neuron 79 plazmamembrán 15
- praeganglionaris axon 380 - hámsejté 37
parathormon (PTH) 346 - lipidaszimmetriája 16
- szekréciója 346 -Na+-J(+ -pumpája 295
parathormonnal rokon peptid (PTHrP) 351 - permeabilitása 17
parciális nyomás, gázé 155, 182 - vastagsága l 6
párhuzamos szekréciós mechanizmus 399 - vízpermeabilirása 19
párhuzamosan feldolgozott információ konvergenciája 570 plazmatérfogat 11
parietalis pleuralemez 178 plazmin 150
Parkinson-kór 649 plazmininhibitor 151
párolgás 660 plazminogén aktiválása 150
- észrevétlen 660 plazm inogénaktivátor-inhibitor 151
passzív karrierek 18, 21 pleurafolyadék 178
patch-clamp regisztrálás 29 pleuraleme7., parietalis 178
patogénhez társult molekuláris mintázat (PAMlJ) 127 - viscera lis 178
pavlovi kondicionálás 688 pleuraűr 178
penis erectilis struktúrái 528 plexus 77
pepszinogén 407 - chorioideus 297
peptidoglikán 133 P-Mod-S 526
perctérfogat 239, 242 pneumothorax 180
- növekedése 288 Poiseuille-törvény 208
- újraelosztása 287, 289 polarizált sejt 37
percutan transluminalis angioplastica 283 polimodális afferens 277
perfúziós nyomás 200 - nociceptor 574
perifériás kemoreceptor 191 - receptor 568
- membránfehérje 17 polysynapticus összeköttetés 64 2
perifollicularis receptor 572 polyuria 3 18
perilympha 610 pontine respiratory group (PRG) 188
714 Tárgymutató

porcsejt 482 prosopagnosia 597

postganglionaris neuron 78 prostata 370
postmenopausalis osteoporosis 551 prosztaciklin (PGI2) 265
postsynapticus neuron 82 prosztaglandinok 663
- neurotranszmitter-receptor 82 protein e 149, 152
- potenciál (PSP) 63, 82 proteinkináz A (Pl<A) 449, 511
- - gátló (IJ>SP) 64 - C (PI(C) 51
- - ingerlő (EPSP) 63 protein-tirozinkináz 54, 130
posztkapílláris rezisztcnciaerek 209 proteolízis 452
- venula 205, 209, 214 protonpun1pa 70
pozitronemissziós tomográfia (PET) 558 proa·ombin 146
PQ-intervallurn 252 - ~trombin átalakulás 148
- -szegmentum 252 p rotrombináz reakció 148
praeadipocyta 439 proximalis gyo1nor 391
praecentralis gyrus 640 - - simaizomsejtjei 391
praeembryo 545 - tubulusok funkciója 316
- beágyazódása 546 P-sejt 593
praeganglionaris aktiváló beidegzés 79 pseudohyperparathyreosis 346
- neuron 78 pseudohypoaldosteronismus 331, 340
pracglomerularis vascularis ellenállás 311 pseudohypoparathyreosis 351
prae.motoros area 640 PTH-recepto,r 347
- - valódi 641 pubertás 523, 524
praepubertalis apoptózis 536 - női 550
praesynapticus facilirálás 72 - praecox 551
- gátlás 72 pufferbázis (BB) 359
- n1embrán depolarizálódása 70 puticridcg 272
pre-Bötzinger-kornplex 187 pufferkapacitás 356
pre-B-sejt 122 pulmonalis hypertensio 219
pregnenolon 503 - keringés 216
prekallikrein 150 pulzáló szekréció 475
- /kallikrein 152 pupilla szűkülete 601
prekapilláris rezisztenciaerek 205, 208 purinerg transzmisszió 98
- - vasoconstrictiója 287 Purkinje-rendszer 225
- sphincterek 205, 209 - -rost 225, 226, 232, 255
premortalis proteolízis 452 - -sejt 643
prepro-ANP 338 pylorus 391
(pre)prohormon mRNS 382
pre-pro-PTH 346
prepubcrtális besorozás (recruitment) 536 Q
prereceptor specifitás 336, 512
presbyopia 586 Q-hullám 255
presszorválasz 269, 270 QRS-komplexum 253, 254
presztin 618 - - amplitúdója 259
primer afferens neuron 378 - - időtartama 259
- hyperaldosteronismus 340 - -vektor 256
- junkciós hasadék 75 quadriplegia 280
- kiváltott agykérgi potenciál 562
- pumpa 18, 23
- szenzoros receptor 62 R
primordialis tüsző 536
PRL-szekréció 480 rachitis 351, 431
pro-ANP 338 ramus communicans griseus 78
progeszteron 505, 542, 546 rángás 102
progesztcronreceptor 48 ranitidin 404
proglukagon 448 Ranvicr-félc befűződés 67
proinzulin 440, 447 reabszorpció 315
prolaktin (PRL) 475, 479, 480, 533, 549 reaktív hyperaemia 264, 288
- inhibitoros faktor (PIF) 480 - oxigénmetabolit (ROS) 133
prolaktinreceptor 548 - oxigénszármazékok 56
prolaktinszekréci6 548, 549 receptív n1ező 569
proopiomclanokortin (POMC) 478 receptor 46
prop1ioceptív reflex 634 -ACh- 76 86
'
 Tárgymutató 71 S
.,

receptor adreoerg 80 reflex 557

-ANIPA- 83 - exteroccptív 635
- alacsony nyomású 272 - feltételes 68~
- a.1- 80, 98 - gustofacialis 625
- a 2- 80 - n1Íotá.tikus (nyújtási) 634
- P1- 82 - monosynapticus 634
- ~2- 82, 99 - nociceptfv 635
- p3- 82, 99 - proprioceptív 634
- cardiopul1nonalis 272 - vagovagalis 389, 391
- dihidropiridin 104 - vakarási 648
- dina1nikus 569 reflexiós koefficiens 212
- érző- 567 reflex működés 557
- fájdalmi 275 Rcissncr-tcle membrán 608
- GAB~-74 rejekciós hányados 6
- GABAc-74 rekeszizom (diaphrag1na) 175
- glicin- 74 rektifikáló ioncsatorna 31
- G-fehérjéhez kapcsolt 383 relatív molekulatömeg {Mr) 17
- gyorsan adaptálódó 62, 569 releasing hormonok (RI-i) 474
- H 1- 278 REM-alvás 676
- hidegérzékelő 580 re1nodeling 345
- ionotrop 73 renalis áran1lás (RBF) 311
- - glutarnát- 74 - diabetes insi pidus 331
-IP.r 52, 95 - hypertonia 339
- izo1n típusú 73 - káliumszekréció 328
- juxtacapillaris 193 - plazmaáramlás (RPF) 309
- kemotaktikus 132 renin 13; 333, 334
- lassan adaptálódó 62, 569 - -angiotenzjn rendszer 334
- leptin- 655 reninelválasztás/rcninszekréció 279, 658
- magas nyomás.ú 272 Rensha\'1-interneuron 636
- mechanoszcnzitív 572 repolarizáció, korlátozott 231
- melegérzékelő 580 réskapcsolatok 45
- mérsékelten adaptálódó 569 respirációs acidosis 363
- metabotrop 73, 74 - alkalosis 363
- n1li1tázatfeliso1erő (PRR) 127, 663 - sav-bázis egyensúlyzavar 360
- muszka.rinos ACc- 229 - térfogat (VT) 182
-m-ACh- 80 respiratoricus distressz szindróma 180
- n -ACh- 75, 86 restriktív légzészavar 197
- nem NlvIDA- 74 reticulocyta 120
- neuralis típusú 73 reti.culoendothelialis rendszer sejtjei (RES-sejtek) 413
- neurotransz mitteré 73 retina 587, 592
- nikotinos ACh- 73 - diszparát pontjai 598
- NMDA- 74, 83 - -hypothalamus összeköttetés 476
- perifollicularis 572 retinál 5.88
- polimodális 568 retrográd amnézia 687
- postsynapticus neurotranszmitter- 82 - ejakuláció 370
- prliner szenzoros 62 - vasodilatatio 284
- proteinkináz 53 Reynolds-féle szá1n 203
- protein-tirozinkináz 53 rezisztenciaerek bazális tónusa 263
- rianodin- 103, l 04 - miogén tónusa 263
- szekunder szenzoros 63 RGD-fehérje 145
- szenzoros 59, 567, 568 Rh-antigén 16}
- tercier szenzoros 63 RhD-antigén 168
- toll-szerű (TLR) 133 Rh-negatív egyed 167
receptorérzékenység 570 Rho-kináz (ROK) 93
receptorfoszforiláció 55 Rh-pozitív egyed 167
receptor-inzulin komplex 444 R-hullám 252, 255
- -ioncsatorna 49 rianodin 112
receptorkörforgás 55 rianodinreceptor l 03, 104
receptor-ligand komplex 48 rigor mortis 107
receptorok küszöbingere 569 ritmikus mozgások 64 7
receptorpotenciál 62 RNS 381
reciprok beidegzés 635 rodopszin 588, 589, 590
7 16 Tárgymutató

ROMI<.-csatorna 320, 322 sejt, közös lymphoid progenitor (CLP) 118, 122
rövid távú hacmatopoeticus őssejt (ST-HSC) 118 - közös myeloid progenitor (C:NIP) 118
- - memória 688 - laktotrop 480
- visszacsatolású hurok 477 - Leydig- 504
R-protein 426 -M- 593
rubrospinalis pálya 638 - macula densa 335
Ruffini-testek 572 - megakaryocyta/erythrocyta progenitor (MEP) 118, 119
- monohormonális 477
- mucinosus 399, 401
S, Sz - nem polarizált 37
- ostcoclast- 482
sacralis gerincvelő 531 - osteoprogenitor 343
saltatoricus ingerületvezetés 67 -P- 593
sarcolemma 89, 101 - Paneth-féle 415
sarcomer 105 - piramis- 560
- megrövidülése 107 - polarizált 37
sarcoplasma 101 - porc- 482
- -reticulum (SI{.) 52, 95, 101, 237 - Purkinje- 643
- - Ca2 + -pumpája 237 - Schwann- 66
sárgaság 418 - serosus 399
sav, illékony 3 55 - simaizom- 89
- nem illékony 355 -stroma- 118
- -bázis státus 359 - szon1atotrop 480
savi disszociáció foka 355 - theca interna 504
scavengerreceptor (SR) 133 - uNI<.-543
Schwann-sejt 66 - víz.érzékeny szenzoros 627
scotopiás látás 587 sejtduzzadás 8
sej t, acinus- 399 sejtfelszíni szignál 119
- amakrin 593 sejtme1nbrán 15
- antigénprezentáló (APC) 128 sejttest 59, 82
-bekapcsolásra érzékeny 591 sejtzsugorodás 8, 20
-C-349 serosus sejt 399
- Cajal-féle interstitialis 94, 387, 391 sértési áram 260
- chromaffin 79, 670 - integrálvektor szerkesztése 260
- csíra- 527 Sertoli-sejt 526, 527
-D-402 406 - barrier 526
'
- decidua- 543 sérüléseket követő idegrendszeri következmények 563
- dendritikus 134 SGLTl transzporter 331
- depolarizáló bipoláris 591 -veleszületett hiánya 434
- egyszerű 595 SGLT2 transzporter 331
- enterochromaffin 384 SH2-domén 54
- - típusú 384, 402 shock, alacso ny ellenállású 280
- F- 440 - keringési 280
- fotoreceptor- 587 - oligaemiás 280
-fa 407 S-hullám 255
-G-405 sin1aizom 89
- graoularis 308 - aktin 91
- granulocyta/macrophag progenitor (GMP) 118 - egyegységcs 90, 96
- granulosa- 504 - fázisosan összehúzódó 91
- gyon1or-bélbeli endokrin 381 - miozin 91
- hám- 37 - összehúzódása 99
- hiperpolarizációja 230 - tónusosan összehúzódó 91
- horizontális 592 - többegységcs 89, 96
- inrermediolatcralis 269 simaizomsejt 89
- interstitialis 387 sinoatrialis csomó 225, 229, 252
- juxtaglomeruJaris 336 sinuscsomó 226
-kettős negatív 123 - frekvenciája 230
- - pozitív 123 sinusoidalis membrán 410
- kikapcsolásra érzékeny 591 sóretenció 514
- kolóniaképző (CFU) 124 sósavszekréció 404, 406
- komplex 595 spermatogenesis 524, 527
- kortikotrop 478 - A-vitamin-szükséglete 525
 Tárgymutató 717

spermatogenesis optünális hőmérséklete 525 s1.ekréció, PRL 480

spennium acrosomareakciója 545 -TRH-491
- felépítése 527 - 'fSH-479, 491
- kapacitációja 545 szekréciós mechanizmus, párhuzamos 399
- mozgásképessége 528 - - szekvenciális 399
- termékenyítőképessége 528 szekretin 383, 408, 409
spinalis afferens neuron 379 szekretinclválasztás 409
spinalis shock 648 szekunder kiváltott agykérgi potenciál 562
spino-bulbospinalis vi7.elési reflex 372 - szenzoros receptor 63
spinocerebellaris pályák 644 - tüsző 536
spinocerebellurr1 644 szekvenciális szekréciós 1nechanizmus 399
spinomesencephalicus rractus 576 szelektivitási szűrő 20
spinothalamicus rendszer 576 széles dinamikus sávú neuron 575
spironolakton 336 szélkazánerek 204
splanchnicus érterület 286, 287 szem akkomodációs reakciója 586
SQUID-detektor 562 - saccad mozgása 600
SR Ca2+ -pumpa 104 sze1nipermeábilis membrán 6
SR-receptor 430 szén-dioxid (C0 2) 160, 355
StAR (szteroidgene ~ist akutan reguláló fehé1ie) 502 - diffúziós állandója 184
Starling-féle erők 211 szénhidrátmérleg 466
- -fonnula 211 szén-monoxid (CO) 69, 159
- -hipotézis 210 szénsav/bikarbonát puffer 3 56
STAT-fehérjék 55 szénsavanhidráz 297, 403
stereociliumok 610, 616 szénsavképződés 160
stressz SI 6 szenzomotoros ritmus 676
- haematopoesi s 117 szenzoros adaptálódás 62
stresszállapot 452 - idegrostok osztályozása 67
stressz-hyperglykaemia 448 - potenciál 62
stresszreakció 13 - receptor 59, 567, 568
stresszválasz 516 szerotonin 72
stria 514 szervezet nátriumtartalma 333
scromasejt 118 szerzett immunmechanizn1us 127
• ST-szakasz 253 szexuálhormon-kötő fehérje 539
' subaracnhoidealis folyadék 296 szigmabél 394
- tér 296 szignáltranszdukció 45, 46
subeorticalis elektromos ingerlés 564 szimpatikus idegrendszer 77
subcutan vénás plexusok 290 - idegrends1.eri aktivitás 669
subendothelialis mátrix 143 - kolinerg neuron 80
subfornicalis szerv 658 - kotrans:tmitter 80
substantia nigra 646 - noradrenerg neuron 80
surfactant 179 - postgangLionaris noradrenerg idegek 266
surfactantszintézis 514 - praeganglionaris neuron 269
synapsis 63 - tónus 266
synapticus áttevődés hosszó távú potenciálódása (I~f P) 690 - vasoconstrictor idegek 266
- bombázás 82 színmcgkülönböztetés 599
- válasz 85 színtévesztés 603
szabad zsírsavszint 481 színvakság 603
szacharáz 425 szisztémás keringés 199
szagérzékelés 621 szisztolé 225
szaglás adaptálódása 622 szisztolés depolarizáció 230
szaglóhám 621 - nyomás 206
szagreceptor-fehérje 622 szív elektromos főtengelye 256
s7.ámítógéppel segített tomográfia (CT) 557 - frekvenciája 230
székletürítés 396 - frekvenciájának szabályozása 265, 270
szekréció, acinaris 400 - ingerülctvezetése 226
- endokrin 46 - mérete 242
- FSH-479 - myocytái 237
- GH-481 - 0 2-fogyasztása 244
- GnRH 522 - paraszimpatikus beidegzése 273
- gonadotrop honnonok 523 - perctérfogata 214
- LH-479 szivárgással szemben n1(íködo pumpa 23
- parakrin 45 szivárgó hámok 38
718 Tárgymutató

szívbíllentyű, atrioventricularis 234 táplálkozással kiváltott tcrmogenezis (DIT) 463, 465

- bicuspidalis 234 távolba néző szem 586
- semilunaris 234 Tawara-szárak 225, 226, 232
szívblokk 230 tejsav 110
szívciklus tejsavképződés 289
szívfunkciós görbe 242 tekintetáthelyezés 600
szívhang 245 tekintetfixálás 600
- első 235, 245 teljes energiaráfordítás (TEE) 462
- harmadik 245 - légzési rendszer tágulékonysága 196
- második 236, 245 - perifériás ellenállás (TPR) 201, 206
- negyedik 245 - - - szabályozása 270
szívizom 89, 225 teljesítmény 459
- abszolút refrakter szakasza 232 térbeli szummáció 64
- maxin1ális ereje 109 tercier szenzoros receptor 63
- refrakter ;íllapota 232 - tüsző (antralis tüsző) 536
- relatív refrakter szakasza 232 térdínreflex (patellareflex) 634
szívizomrost 225, 236 természetes antitest 167
sz ívrnűködés autonóm idegrendszeri szabályozása 229 - védekezés 127
szívösszehúzódás energiája 200 terminális arteriola 209
-ereje 237 - ciszterna l 03
szívzörej 245 termoreceptor, centrális 661
szomatomeclinek 480 - mély 661
szornatornotórium 629 testfelülét kiszámítása 464
szomatoszenz.oros kéreg 642 testhőmérséklet 658
- - primer 573 testmagasság 482
- - szekunder 573 testtartási készenlét 639
- rendszer 57 l - reakciók 639
szomatosztatin 46, 80, 379, 384, 406, 4 16, 440, 443 , 448, 449, 474 testtartást szabályozó pályák 638
szomatosztatinelválasztás/szon1atosztatinszekréció 406, 449 testtömegindex (BMI) 467
szornatotopia 570, 573, 629 tesztoszteron 504) 521
szomatotrop sejt 480 - GH-szekréciót fokozó hatása 525
szomjúságérzet 657 tesztoszteronelválasztás életkori változasai 524
- küszöbe 657 tesztoszteronszekréció csökkenése 533
szoros kapcsolat 37 tetania 341
- - vízpermeabilitása 38 tetanusz, inkomplett 109
szorosan záró hámrétegek 38 - komplett 109
szöveti faktor (TF) 147, 152 tetrodotoxin ('ITX) 66, 231
szteroidhormon 48 tetszhalál reakció 274
- féléletideje 506 TGP~ receptora 53
- -szintézis 499 T 1_il -sejt 130
szteroidok inaktiválódása 506 T H2-sejt 130
szteroid-receptor kon1plex 48 thalamocorticalis pályarendszer 677
- szupercsalád 48 thalamus 642, 677
- -molekula szerkezete 48 - reticularis magja 679
szteroidreszponzív elem (SRE) 48 theca interna sejt 504
szubatmoszférás nyomás 217 thoracolumbalis idegrendszer 78
szukcinil-kolin 86 Thorndike-féle operáns kondicionálás 684
szulfonilurea-receptor (SUR) 441 thrombocyta 51, 142
szülés megindítása 54 7 - aktivált 144
- nyugvó 144
thrombocytaaggrcgálódás 145
T thrombocyta aktiválása 149
- -aktiválódás 143
1~JT3 483 thrornbocytadugó l 42, 145
- hatása 493 thrombocytaműködés 51
tachikini n 97 thrombocytopenia 142
taeníae 394 thrombus 141
támasztó motorika 637 -fehér 143
tápanyagok energiatartalma 460 - vörös 141
- oxidációja 460 T -hullám 253
tápanyagraktárak 437 thyreocyták 487
tapintás 571 thyreoideahormon-receptor (TR) 492
 Tárgymutató 719

ticlopidine 153 tromboxán A2 98, 144

Tiffcneau-index 178 tropomiozin 101, 106
tight epithel 38 troponin 101, J.06
- junction 37 - -C 106
tireoglobulin 487, 489 - -I 106
tiroxin (T4) 477, 479, 487 - -T 106
ti roxinkötő globulin (TBG) 10, 490 TRP típusú csatorna 580, 581
- prealbumin (TBPA) 490 'f- sejt 123, 128
X. Íc'lktor 14 7 - -receptor (TCR) 128, 130
Xa faktor 14 7, 148 - -válasz 130
11 ~-hidroxiszteroid-dehidr.ogcnázok 506 TSH-szekréció 479, 491
XI. taktor-7 XIa átalakulás 149 - -szint emelkedése 491
XIII. faktor 149 T-tubulus 101, 102
XIII. taktor-7XIIla átalakulás 149 tubularis szekréció 319
12 elvezetéses EKG 253 tubuloglomerularis feedback 308, 312, 314
XII. faktor 150 tubulusokba jutó terhelés 327
T-lymphocyta 122 turbulens árarn lás 203
TNFa 134, 135 tüdő diffúziós állandója 184
toll-szerű receptor (TLR) 133 - exspirációs rezervtérfogata (ERV) 177
tonicitás 6 - funkcionális residualis kapacitása (FRC) 178
tonotopia 570 - inspirációs rezervtérfogata (IRV) 177
tónusos izon1összehúzódás 93 - intrauterin fejlődésének zavara 514
- jellegű NO-felszabadulás 264 - kapacitá·sa 178
tónusosan összehúzódó simaizom 91 - összehúzódási tendenciája 179
toxin 86 - residualis térfogata (RV) 178
többegységes simaizo1n 89> 96 - respirációs térfogata 177
többkomponensű puffer 357 - szerkezete 176
többszörös foton abszorpció 593 - tágulékonysága 179
tömegmozgás 395 - teljes (totál-) kapacitása (TLC) 178
törpenövés 483, 485 - térfogata 177
trabecularis (spongiosus) csont 343 - vérellátása 217
trachea (légcső) 176 tüdőfibrosis 179
transcellularis transzport 37 tüdőkeringés 199
transz felszín 17 - nyomásértékei 218
transzcellularis CL--transzport 317 - perfúziós nyon1ása 217
- folyadék 8 tüdőoedema 222
transzducin 589 tüdőperfúz ió 218
transzferrin 10, 432
- -vas ko1nplex 432 ,
transzkobalamin 10 U, U
transzplantált szív frekvenciája 230
transzport ATP-ázok 24 UCP-1 465
- paracellularis 37 új HC03-szintézis 358
- transcellularis 37 újszülöttek haemolyticus betegsége 168
transzporter~ multidrog 25 újszülöttkori hyperbilirubinacmia 418
transzporterek túlkifejeződése 25 ultrafiltráció 313
transzportsebesség 19 ultrafiltrátum 313
transz-retinál 589 ultrahang frekvenciája 606
tranziens kifelé vezető K + -csatorna 231 un1ami íz 624
Traube-Hering-hullámok 270 unipoláris depresszió 674
TRH (thyreotropin-releasing hormonc) 491 - elve.zetes 251, 257, 259
- -szekréció 491 uniporter 21
triglicerid 428, 437 uN K-sejt 543
trigliceridmérleg 466 urea 319, 325
trigliceridszintézis 439, 446 ureakörforgás 325
trijódtironin ('f3 ) 477, 479, 488, 496 ureatranszporterek 325
ti-ipszin 408, 425 ureter vizelettovábbító funkciója 368
tromhin. 144, 148, 149 urethra 368
tro1nbokináz 152 - genitalis funkciója 370
trombomodulin 152 - harántcsíkolt izomzata 370
tro1nboplasztin 152 - simaizomzata 370
trombopoetin 119, 121 - vezető funkciója 370
720 Tárgymutató

urethra zár6 funkci6ja 370 végszisztolés térfogat (ESV) 233, 240

urethrasphincter 368 végtagi unipoláris elvezetés 258
- belső 370 vékony fi]a1nentum 91, 101
- külső 370, 371 vékonybél sin1aizmai 392
urobilinogén 414 - szeg1nentáló mozgása 392
- -perisztaltika 393
.. vektoriális analízis 260
u vektorkardiogram 2 55
velőkeringés 327
üreges szervek simaiz1nainak összehúzódasa 99 véna compliance-értéke 214
üvegtest 586 - keresztmetszeti profilja 214
vénabillentyű 215
venae hepaticae 286
V,W vénákat összekötő anasztomózisok 214
vénás telődés 235
V típusú ATP-ázok 25 venoconstrictio 267
Va faktor 148 ventiláció 175, 178
vagovagalis reflex 384, 389, 391 - izomműködést kísérő 191
vakarás.i reflex 648 ventilációs elégtelenség, krónikus 191
vakbél394 - /perfúziós arány 185
Valsalva-manover 181, 216 ventralis tegmentalis area ('\TT'A) 672
van't H off-törvény 6 ventrolateralis praeopticus mag (VLPO) 677, 678
vas afferens 213 vér extracelluláris folyadék ozmolalitása 7
- anorganikus 432 - lineáris ára1nlási sebessége 203
vasa recta rendszer 305, 307 - oxigénszaturációja 157, 284
- - - áramlása 308 - oxigéntelítettségj görbéje 158
- - - kicserélése 324 - pH-értékének stabilizálása 357
vascularis funkciós görbe 243 - viszkozitása 202, 203
vasfelszívás szabályozása 432 - -agy gát 295
vasfelszív6dás 432 véralvadás 141 ~ 146
vashiány 432, 435 - extrinsic útja 147
vashiányos anaemia 162 -ii:itrinsic útja 147
vasoconstrictio 141, 274 véralvadási kasz,kád 145
- reflexes 280 - zavar 341
- tónus 269 vérátöm Iesztés 159
vasodilatatio 274 - inkompatibilis 167
- retrográd 284 vércsoportantigén 165
vasodilatator idegek 267 vércsoportok meghatározása l 68
vastag filan1entum 91, 101 vércsoport-tulajdonságok 165
vastagbél 394 verejték 292
- felszálló 394 - összetétele 292
- haránt 394 verejtékelválasztás 292, 660
- leszálló 394 verejtékmirigy felépítése 292
- ritrnuskeltő zónái 395 - s7-ekretoros tekercse 292
- -nyálkahártya szerkezete 416 vér-here gát 526
vasszükséglet 432 vérlemezkék kitapadása 141
Vater- Pacini-testek 572 vérlepény 149
vázizom-kontrakció 106 vér-liquor gát 297
vázizom rost l 0 l verrn.is 644
- membránpotenciálja 101 vérnyomás1nérés 1n6dszere 207
- akciós potenciálja 102 verőtérfogat (S\T) 233, 236, 241
vázizomzat fáradása 111 vérpangás alsó végtagi 215
- harántcsíkolata 101 vérplazn1a 7, 8, 149
vazoaktív intestinalis peptid (VIP) 80, 267, 287, 380, 530 - ionizált kalciumko.ncentrációja 341
vazon1otor szabályozási z.óna 66J - Na+ -koncentrációj a 295
vazopresszin (AVP) 13, 26, 80, 268, 279 - onkotikus nyomása 10
végbél394 - összetevői 9
végdiasztolés nyomás (EDP) 24ü - T ,ff3- koncen trációja 490
- térfogat (EDV) 233, 240 - tápanyagai 9
véglemezáram 76 - tesztoszteronköto glubulinja 522
- -potenciál (EPP) 76, 77 - -anionok 10
végszisztolés nyomás (ESP) 240 - -kationok 10
 Tárgymutató 721

vérsavó 149 vizeletürítési folyamat 371

vérsejtképző zugok 118 - reflex megsz{ínése 372
vérvesztés 278 vízérzékeny szenzoros sej t 627
vérzékenység 152 vízfelvétel 656
vérzési idő 142 vízkonzerválási rnechaniz m us 658
vese glomeruluskapillárisainak hidrosztatikai nyomása 314 vízmérleg egyensúlya 656
- gylíjtőcsatornái 307; 321 - tényezői 656
- gyűjtőcsatornáinak köztes sejtjei 322 vízreabszorpció 315
- kéregállománya 305 vízretenció 513
- 02-fogyasztása 311 vízvesztés 656
- tubulusrendszere 307 volumenvesztés 280
- velőállománya 305 von Willebrand-faktor (vWF) 143
veseeredetű magas vérnyomás 268 von Willebrandt-betegség 152
j veseerek autoregulációja 312 vörös izomrost 109
vesekelyhek 367 vörösvérsejt 119> 155
veseköves fájdalom 575 - érett 120
vesemedence 367 - tömege 155
- -összehúzódás 368 vörösvérsejtszám 155
vesén átáramló vérmennyiség (RBF) 309 Weber- Fechner-törvény 568
veseszövet ozmotikus rétegződése 323 - -féle hányados 568
vesica urinaria 368 - törvény 568
vesicula 69, 70, 76 Wernicke-féle aphasia 683
vestibularis rendszer receptorai 615 Wilson-kór 410
- szőrsejtek 615
vestibulocerebellum 644
vestíbuloocularis reflex (VOR) 600 y
vetületi vektor nagysága 254
- - szerkesztése 254 Y-neuropeptid (NPY) 80
vezetőzóna 182
Vibrio cholerae 419
visceralis afferens 379 Z, Zs
- pleurale1nez 178
viszketés 579 Z-lemez 105
l viszkozitás fizikai meghatározása 219 Zollinger- Ellison-szindróma 417
- látszólagos 202 zselatináz. 344
·visszavert fény hullámhossza 598 zsírfogyasztás 406
vitálkapacitás (VC) 178 zsírmentes testtömeg L2, 464
vízcsatorna-fehérjék (aquaporinok) 19 zsírsejt-differenciál.ódás 439
vízcsatornák 18 zsírsejtek lípolízise 446
vízdeficit 657 zsírszövet 438
vízdiuresis 326, 513 - abdomínalís 439
vizelet am.mónoahiánya 359 - barna 438, 465
vizeletürítés paraméterei 372 - fehér 438
1