MEDICINA

Sejtbiológia
Szerkesztette

Szabó G ábor
 x /OX/Ö

Sejtbiológia
Szerkesztette

Szabó Gábor

Második, átdolgozott és bővített kiadás

Medicina Könyvkiadó Zrt. * Budapest, 2009

 SZTE Egyetemi Könyvtár

ll I I I III Ilii l l l l ' l II Ml miIlin ii

J0007 51148

Technikai szerkesztő: Bacsó Zsolt

i Szabó Gábor, 2004, 20 09

E könyv szövege, ábraanyaga és mindenféle tartozéka szerzői jogi oltalom és a kizárólagos kiadói felhaszná­
lási jogvédelme alatt áll. Csak a szerzői jog tulajdonosának és a könyv kiadójának előzetes írásbeli engedélye
alapján jogszerű a mű egészének vagy bármely részének felhasználása, illetve többszörözése akár mechani­
kai, akár fotó-, akár elektronikus űton. Ezen engedélyek hiányában mind a másolatkészítés, mind a sugárzás
vagy a vezeték ütján a nyilvánossághoz való közvetítés, mind a digitalizált formában való tárolás, mind a szá­
mítógépes hálózaton átvitt műanyagi formában való megjelenítése jogszerűtlen.

X 10 0 3 16
ISBN 978 963 226 189 8

MEDICINA

A kiadásért felel a Medicina Könyvkiadó Zrt. igazgatója

Felelős szerkesztő: Benjámin Katalin

Az ábrákat rajzolta: dr. Bodor Zoltán
A borítót tervezte: Bede Tamásné
Műszaki szerkesztő: Hajósi Lajosné
Terjedelem: 106 (A/5) ív
Azonosító szám: 3078
 A könyv szerzői

S z a b ó G á b o r s z e r k e s z tő

Debreceni Egyetem, OEC Fa l u s A n d r á s

Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet Semmelweis Egyetem

Sejtbiológiái Tanszék Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet

B ac s ó Z so lt J flk
Debreceni Egyetem, OEC C- - s # F en y ő fa lv i G yö rg y

Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet Debreceni Egyetem, OEC

Sejtbiológiai Tanszék Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet

B o d n á r A n d re a

Debreceni Egyetem, OEC F és ű s L á s z l ö

Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet Debreceni Egyetem, OEC

MTA Sejtbiofizikai Kutatócsoport Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet

C s a n á d i Á gnes

Szegedi Tudományegyetem G á s p á r R ezső

Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Debreceni Egyetem, OEC

Intézet Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet

C s e r m e ly P é t e r G o d a K a ta lin

Semmelweis Egyetem Debreceni Egyetem, OEC

Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet
és Pathobiokémiai Intézet Sejtbiológiái Tanszék

ijL j D a m j a n o v ic h S á n d o r ím r e h I s t v á n / S t e f a n Im r e h
i i i. f Debreceni Egyetem, OEC Karolinska Intézet
Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet Svédország, Stockholm

D in n y é s A n d r á s

Mezőgazdasági Biotechnológiai J á d y B e á t a E r ik a

Kutatóközpont 4 d Université Paul Sabatier

Gödöllő W 9 . Franciaország, Toulouse

J ékely G á s p á r
D ud a Ernő
Max Planck Institute fór Developmental
Magyar Tudományos Akadémia Biology
Szegedi Biológiai Központ Németország, Tübingen
 A KÖNYV SZERZŐI

K er e s z t e s Á r o n
M á t y u s L á s z ló
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Természettudományi Kar Debreceni Egyetem, OEC
Növényszervezettani Tanszék Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet

M ic z á k A n d r á s

Kiss A n n a Szegedi Tudományegyetem

Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai
Humánmorfolögiai és Fejlődésbiológiai intézet Intézet

K iss T a m á s M ő d is L á s z l ó

Université Paul Sabatier Debreceni Egyetem, OEC

Franciaország, Toulouse Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

K o b o lá k J u l i a n n a M o l n á r Is t v á n

Mezőgazdasági Biotechnológiai Eötvös Loránd Tudományegyetem

Kutatóközpont Természettudományi Kar
Gödöllő Genetikai Tanszék

K ovács J á n o s M o l n á r M ó n ik a

Eötvös Loránd Tudományegyetem Debreceni Egyetem, Természettudományi és

Természettudományi Kar Technológiai Kar, Mikrobiális Biotechnológiai
Állatszervezettani Tanszék és Sejtbiológiái Tanszék

K o z m a - B o g n á r L á s z ló N ag y F erenc

Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományos Akadémia

Szegedi Biológiai Központ Szegedi Biológiai Központ

K r asznai Z o ltá n
N ag y Lás zló
Debreceni Egyetem, OEC
Biofizikai és Sejtbiológiai intézet Debreceni Egyetem, OEC
Biofizikai Tanszék Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet

M a d a r á s z E m ília
N a g y P é ter
Magyar Tudományos Akadémia
Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Debreceni Egyetem, OEC
Budapest Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet

N o v á k B éla

M ádi A ndrás Molekuláris Hálózatok Dinamikája Kutatócsoport

Debreceni Egyetem, OEC Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi
Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet Egyetem, Magyar Tudományos Akadémia

M atkő János P a k u Sá n d o r

Eötvös Loránd Tudományegyetem Semmelweis Egyetem

Természettudományi Kar 1. Sz. Patholőgiai és Kísérleti Rákkutató
Immunológiai Tanszék Intézet, Molekuláris Pathológiai Részleg

6
 A KÖNYV SZERZŐI

P á l ö c z i K a t a l in Szeber én yi J ó zsef

Országos Gyógyintézeti Központ Pécsi Tudományegyetem

Immunológiai és Allergolögiai Osztály Orvosi Biológiai intézet

Sz e k a n e c z Z o lt á n
Pa n y i G yörgy
Debreceni Egyetem, OEC
Debreceni Egyetem, OEC III. sz. Belgyógyászati Klinika
Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet Reumatológiai Tanszék

S z ö llő s i J á n o s
Párd uc z Á rpád
Debreceni Egyetem, OEC
Magyar Tudományos Akadémia Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet
Szegedi Biológiai Központ Biofizikai Tanszék

R ö h lic h P á l

Semmelweis Egyetem T ím á r J ó z s e f

Humánmorfolögiai és Fejlődésbiológiai Országos Onkológiai Intézet

Intézet Tumor Progressziós Osztály

S a s s M ik l ó s

Eötvös Loránd Tudományegyetem U dvardy A n do r

Természettudományi Kar Magyar Tudományos Akadémia

Állatszervezettani tanszék Szegedi Biológiai Központ

S ip ic z k i M á t y á s V ám o si G y ö rg y

Debreceni Egyetem, Genetikai és Molekuláris Debreceni Egyetem, OEC

Biológiai Tanszék. MTA, Mikrobiális Fejlődés­ Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet
genetikai Kutatócsoport MTA Sejtbiofizikai Kutatócsoport

S ő ti C saba

Semmelweis Egyetem V ereb G y ö r g y

Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai Debreceni Egyetem, OEC

és Pathobiokémiai Intézet Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet

Sz a b a d J á n o s V itá lis S á n d o r

Szegedi Tudományegyetem Debreceni Egyetem, OEC

Orvosi Biológiai Intézet Humángenetikai Intézet

A könyv szerzőinek részletes címe és elérhetősége a 817. oldalon található.

7
 Előszó az első kiadáshoz
A könyv sokszerzős volta. Az olvasó az első sokszer-
zős hazai sejtbiológia tárgyú könyvet tartja a kezében.
Több mint harminc különböző hátterű, tudományos
érdeklődésű szakember, egyetemi oktató vett részt a
könyv megírásában. A sokszerzős jelleg remélt kama­
tai között az egyik legfontosabb az, hogy a könyv
ezáltal országos vállalkozássá, a szakma közös ügyévé
lett. Ennek eredményeként - egy íróasztal (számító­
gép) helyett - egy virtuális műhelyben született ez a
könyv, az együttgondolkodás pozitív élményében ré­
szesítve a szerzőket. A munkamegosztás csökkentet­
te az egy szerzőre jutó anyag terheit, és a munka
örömteli szellemi erőfeszítés maradhatott.
Kinek szól a könyv? A graduális képzésben részt ve­
vő egyetemi hallgatóknak, orvosi és tudományegyete­
meken egyaránt, posztgraduális kurzusok résztvevői­
nek és a biológiai tudományok területén dolgozó ku­
tatóknak, kutató orvosoknak, szakterületük ismeret-
anyagának tágabb háttereként.
Feltételezett előismeretek. Elsőéves egyetemi hallga­
tók számára - más tárgyak előzetes ismerete nélkül is
- tanulható a könyv. A sejtbiológia legfontosabb feje­
zeteit áttekintő bevezetés elolvasása után a további
fejezetek középiskolás biológia, fizika, kémia tudás
birtokában megérthetőek. A nagy, angol nyelvű sejt-
biológia könyvekben szokásos részletes molekuláris
biológiai bevezető helyett mi egy rendkívül tömör át­
tekintésre vállalkoztunk, mely több mint egy szó-, i!l.
fogalommagyarázat („glossary”), mert összefüggően
írja le a legfontosabb és a későbbiekben visszaköszö­
nő molekuláris fogalmakat, de meghagyja a molekulá­
ris biológia részletes tárgyalását annak a tárgynak.
Hogyan használható a könyv a graduális képzés­
ben? Könyvünk bővebb és mélyebb, részletesebb,
mint ami egy-egy sejtbiológia tárgyú graduális kurzus
céljaira elegendő lehet. A Debreceni Egyetem Általá­
nos Orvosi Karán pl. a féléves sejtbiológia tárgy kere­
tében a könyvnek kb. a fele tekinthető törzsanyag­
nak, kb. a harmada olvasmány, melyeket a hallgatók
önálló feldolgozásában szemináriumokon beszélünk
meg - a fennmaradó részek más felsőoktatási intéz­
mények kurzusai számára relevánsak.
Tanulhatóság. A könyv nagyobb fejezetei számos al-
fejezetet tartalmaznak, melyek közül az első - komp
likált anyagrész esetén - a továbbiak részletes anya­
gát röviden és könnyen érthetően áttekinti, a moleku­
láris részleteket elnagyolva. A további alfejezetekkel
az átfedések szándékosak, mert elősegítik a köny-
nyebb tanulhatöságot. Bár az egyes alfejezetek egy­
másra épülnek, minden (aljfejezet önállóan is tanulha­
tó, olvasható. Próbaképpen egy-egy fejezetet a bo­
nyolultabbak közül kiadtunk 1 0 -1 0 hallgatónak a
Debreceni Egyetemen, szemináriumi kiselőadás anya­
gaként. Tanulhatónak, áttekinthetőnek bizonyultak.
A fejezetek tagolása. A fejezetek többsége egységes
tagolású és a sejtbiológia tárgyának alapvetően kísér­
letes beállítódását, mentalitását tükrözi - az ismeret-
átadás induktív jellegű. A legtöbb fejezet egy biológiai
jelenség, kísérleti megfigyelés leírásával indul, melyet
- ahol ennek értelme van - a jelenség felmerülő lehet­
séges magyarázatai követnek. Ezt a ma igaznak vélt
magyarázat, interpretáció követi, majd az anyag téte­
les ismertetése („kapcsolódó ismeretek”). A „Kitekin­
tés” című részben a mai kutatási trendekre, iil. a kö­
zeljövőben várható fejleményekre utalunk röviden.
A fejezeteket ajánlott olvasmányok rövid listája, össze­
foglalás és ellenőrző kérdések zárják le.
A könyv felépítése. A sejt külseje felől haladunk a bel­
ső organellumok felé, a részfunkciök felől a komple­
xebbek irányába, az összefüggő ismeretek taglalása
megelőzi a függetleníthető anyagrészekét. Számos
olyan fejezet található könyvünkben, mely az eddig
megjelent nagy, angol nyelvű kompendiumokból még
hiányzik. (Ilyen pl. a cirkadián ritmusokról, az ABC-
transzporterekről, a sejten belüli diffúziós viszonyok­
ról, a nukleáris organizáció egyes fejleményeiről, az
evolúciókutatás alapelveiről szőlő fejezetek, az ionmi­
liővel kapcsolatos átfogó ismertetés stb.)
 Elősző az első k ia d á s h o z
Könyvünk szellemisége. Könyvünknek - több célkitű­
zését, számos remélt jellemzőjét és főleg sokszerzős
mivoltát tekintve - írásos hazai előzménye nemigen
lelhető fel. Természetesen a korábbi kiváló hazai sejt­
biológia-könyvek és egyetemi jegyzetek tudásanyaga
továbbérlelődve bennünk hozzáadódtak könyvünk
szellemiségéhez, melynek gyökerei leginkább abból a
talajból táplálkoznak, amelyben ott van a klasszikus
morfológiai megközelítés soha feleslegessé nem váló
pedantériája, a molekuláris biológus és genetikus má­
ra bőséges önigazolást nyert szemlélete és az általá­
nos biológus tágabb horizontú szempontjai egyaránt:
az egyik fejezetben egyik, a másikban egy másik
szempont dominál.
Pedagógiai alapelvek. - Végtelen a tudás birodalma,
hasznosabb iránytűt adni és megtanítani annak hasz­
nálatát, mintsem leltárba venni minden fa, domb ne­
vét és helyét. - Nem a konkrét tények, akár összefüg­
gések maradandőak, hanem az ismeretek elsajátítá­
sának élménye, metodikája, igénye és egy minél bő­
vebb szótár („vocabulary”), amely segít ebben a tájé­
kozódásban. - Félpasszív tudás, mely elegendő ah­
hoz, hogy a választ egy kérdésre a megismert anya­
gon belül megtaláljuk, a számonkérés jövője. - A ta­
nulást nagyban megkönnyítik a már megszerzett is­
meretek: ezért az összefüggő alfejezetek röviden meg­
ismétlik a korábbiak legfontosabb állításait és ezekre
építik saját mondandójukat.
Üzenet a könyvet olvasóknak, tanulóknak. A könyv­
ben megtalálhatóak az összes szerző elérhetőségi pa­
raméterei. Az összes hasznos javaslatra, ill. szakmai
kérdésre igyekszünk válaszolni és az elkövetkező, ja­
vított kiadásokban ezeket figyelembe venni. így bő-
A könyvet édesapám emlékének ajánlom
10
vülhet virtuális műhelyünk igazivá, melynek szellemi
produktumában az anyagot először olvasók és az
egyes területeken saját tapasztalatokkal rendelkező
szakmabeliek - szerzők és a szerzők listáján egyelőre
nem szereplő kollégák - gondolatai, keze nyoma
mind fellelhető lesz.
Köszönetnyilvánítás. A könyv számos fejezetének
írásakor, ábráinak szerkesztésekor figyelembe vet­
tük az alábbi sejtbiológiai tematikájú kézikönyvek,
tankönyvek ismeretanyagát: Lodish, H., Matsudaria,
R., Baltimore, D., Berk, A., Zipursky, S. L., Darnell,
J., Molecular Cell Biology (Scientific American Bo-
oks, New York, 1999); Alberts, B., Bray, D., Lewis,
J., Raff, M., Roberts, K. and Watson, J. D., Molecu­
lar Biology of the Cell (Carland Publishing Inc.
1994); B. Alberts, D. Bray, A. Johnson, J. Lewis, M.
Raff, K. Roberts, R Walker, Essential Cell Biology
(Carland Publishing, Inc., 1997). Mikroszkópos fel­
vételeket bocsátottak rendelkezésünkre Dean A.
Jackson (Department of Biomolecular Sciences,
UMIST, Manchester, Nagy-Britannia) és Pavel Hozak
(Dept. of Cell Ultrastructure and Molecular Biology,
Institute of Experimentál Medicine, Prága, Csehor­
szág), melyeket a Company of Biologists LTD. en­
gedélyével a megfelelő fejezetben felhasználtunk, a
források feltüntetésével. Az 5. fejezetben levő képe­
ket Dr. Florenz Sasse (Gesellschaft für Biotechnolo-
gische Forschung mbH Braunschweig, Németország)
bocsátotta rendelkezésünkre - segítségüket ezúton
is köszönjük.
Végül: köszönöm a szerzőtársaknak, hogy megtisztel­
tek együttműködésükkel, és nevükben is kívánom,
hogy sokan, haszonnal és kedvvel olvassák-tanulják
könyvünket.
Szabó Gábor
 Előszó a második kiadáshoz
Érdemes röviden összegezni az első kiadás tapaszta­
latait. Graduális képzésbeli használatával kapcsolat­
ban a legszélesebb körű tapasztalatokat a Debreceni
Egyetem Általános Orvostudományi Karának első
éves hallgatói körében szereztünk. Felsőbb évekig el­
jutva és más tankönyvekkel összehasonlítva könyvün­
ket általában jól tanulhatönak és érdekesnek ítélik a
hallgatók. A tankönyv hierarchikus felépítése lehetővé
tette, hogy azt egyetemünk több karának, ill. kurzusá­
nak hallgatói körében egyaránt - ugyanakkor diffe­
renciáltan - használjuk, más-más tananyagot összeál­
lítva belőle. Egy adott kurzus különböző szinten elmé­
lyülni kívánó, ill. elmélyülni képes hallgatói is differen­
ciáltan oktathatók, tudásuk differenciáltan kérhető
számon. Nem örömteli, de érthető és vállalható ta­
pasztalatunk, hogy a jó képességű hallgatók egy része
is a közepes jegyhez elegendő, a teljes könyv kb.
50%-át kitevő, redukált anyag megtanulására vállal­
kozik. A mélyebb, részletesebb molekuláris hátteret
adó fejezetek megtanulására - négyes, ötös érdem­
jegy reményében - általában az orvostanhallgatók kb.
10%-a motivált. A könyv kedvező fogadtatásra talált
a kollégák és a Ph.D. hallgatók körében is. Azt is jól-
esően nyugtázzuk, hogy - mint azt a második kiadás
ténye maga mutatja - a könyv valóban egy hosszú tá­
von együttműködő és több hazai és külföldön dolgo­
zó kollegával bővülő, a tananyagot évről-évre „kar­
bantartó”, virtuális szakmai műhely létrejöttét is ered­
ményezte. Könyvünk változatlan filozófiával, de szá­
mos új fejezettel bővülve, mondandójában kb. 5 évet
fiatalodva, színes ábraanyaggal és konzekvensebb
formai szerkesztésben jelenik meg az új kiadásban.
Meleg köszönet régi és új szerzőtársaimnak, Hegedűs
Éva Ph.D. hallgatónak a korrekciókban nyújtott segít­
ségéért, az első kiadáshoz írt előszóban említett kül­
földi kollégáknak és kiadóiknak, Szathmáry Eörs Pro­
fesszornak (Collegium Budapest) a 2. kiadás evolúció­
ról szóló fejezetével kapcsolatos tanácsaiért, a mag-
membránnal kapcsolatos egyes szakmai kérdésekben
vele folytatott készséges konzultációért Dr. J. O. Bus-
tamante-nek (Universidade Federal de Sergipe, Brazí­
lia), a jelen kiadás számos új ábrája kapcsán azok ott
idézett szerzőinek és kiadóinak.
A könyv végső átolvasása nyomán alkalmam volt
újragondolni annak szerkesztési premisszáit (mi vált
be, mi nem?), szembesülni a fogyatékosságokkal.
A hierarchikus felépítés sokszor redundanciát
eredményez - nekifutunk többször is ugyanannak -
más szerzők, másképp, más összefüggésben.
Általában mégse éreztem ezeket az ismétléseket
unalmasnak vagy haszontalannak - inkább tanulsá­
gosnak, és a tankönyv olyan vonásának, ami a meg­
értésnek és megjegyezhetőségnek, valamint az egyes
részek külön egységként való tanulásának egyaránt
kedvez.
Sok örömöm telt a lábjegyzetek és fejezetek kö­
zötti utalások böngészésében és készítésében: a
könyv egyre gyarapodó asszociatív gazdagsága jó ér­
zéssel tölt el. Talán saját utalások beszúrására is bá­
torítja a hallgatót...
Az 50 szerző különböző személyiségéből faka­
dóan eltérések adódtak a fejezetek egyes vonásai
tekintetében. Az alapvető tagolási elveken tú l­
menően nem helyeztem az egységesség szempont­
jait az egyéni ízek és prioritások megjelenítésének
haszna fölé: azt gondolom, hogy a különbségek
(hangsúlyokban, stílusban, abban, hogy klasszikus
vagy friss referenciákat ajánlanak olvasóiknak
fejezeteik végén) nem zavaröak, inkább tanulsá­
gosak, érdekesek.
Sajnos az apró betűs szakaszok ill. kiemelt szöveg­
részek kijelölésében nem mindig sikerült optimális
megoldást találnom.
A szerkesztői feladatok közül az írásmód, nyelvi
helyesség szempontjai sajnos háttérbe szorultak -
csak az egyes fejezeteken belül sikerült konzekvens­
nek maradni: fontos feladat a legközelebbi kiadásra...
Csak remélni tudom, hogy az olvasó nagyvonalú
lesz a könyv megítélésekor. Itt is hangsúlyozom: bár­
milyen nekünk elküldött észrevételéért hálásak le­
szünk (szerzők, szerkesztő egyaránt).
Szabó Gábor
2008. augusztus 21.
 Rövid tartalom

1. Bevezetés a sejtbiológiába (Röhlich P á l) ........................................................................................ 31

2. A sejt legfontosabb anyagi összetevői és alapvető molekuláris mechanizmusai.

A sejtbiológia molekuláris biológiai eszköztára (Szabó Gábor és Nagy László)........................ 61

3. Sejtmembrán és a n ya g tra n szpo rt................................................................................................... 75

3.1. A sejtmembrán felépítése és transzportmechanizmusai (Matkó J á n o s )........................................ 77
3.2. A hidrofób vegyületek transzportja. ABC-kazettás transzporterek
(Szabó Gábor és Goda K atalin).......................................................................................................... 96
3.3. A membránpotenciái eredete és sejtbiológiái szerepe, loncsatornák és farmakolögiai
vonatkozásaik (Panyi György és Gáspár Rezső) ............................................................................. 106
3.4. lonmiliő - intracelluláris kalcium, ozmotikus viszonyok, pH szabályozása (Panyi G y ö rg y )......... 128
3.5. A membrán laterális organizációja (Damjanovich Sándor, Bodnár Andrea és Vámosi György) . . 147

4. Citoplazmatikus membránrendszerek és organellumok, intracelluláris transzportfolyamatok 155

4.1. Endocitotikus és exocitotikus folyamatok, vezikuláris transzport: áttekintés (Kovács János) . . . 157
4.2. Az endocitotikus/exocitotikus/vezikuláris transzportfolyamatokat vezérlő molekuláris
történések (Nagy P é te r)..................................................................................................................... 168
4.3. Kaveolák (Kiss Anna) .......................................................................................................................... 185
4.4. Az endoplazmatikus retikulum (Nagy P é te r).................................................................................... 192
4.5. A Golgi-apparátus (Nagy P é te r)........................................................................................................ 200
4.6. Lizoszömák (Nagy P é te r)................................................................................................................... 209
4.7. Peroxiszómák (Nagy Péter) .............................................................................................................. 213
4.8. Fehérjék szelektív célba juttatása. Vezikulaszortírozás (Nagy P é te r)............................................ 215
4.9. A sejtműködés energiaforrása: mitokondrium, kloroplasztisz (Szöllősi J á n o s )............................. 220
4.10 Diffúziós viszonyok a sejtben (Bacsó Z s o lt)...................................................................................... 234

5. Citoszkeleton: struktúrák és fu n k c ió k ............................................................................................. 249

5.1. A mikrotubulus, a mikrofilamentum és az intermedier filamentum rendszer (Mátyus László) . . 251
5.2. A sejtközpont (Kovács János)............................................................................................................ 265
5.3. Csillök, ostorok (Kovács János) ........................................................................................................ 273
5.4. Molekuláris motorok - a sejtváz motorfehérjéi (Kovács J á n o s )..................................................... 280
5.5. Sejtmotilitás, kemotaxis (Timár József és Paku Sándor) ................................................................ 291

6. S e jtm a g ................................................................................................................................................ 301

6.1. A sejtmag felépítése és funkciói (Szabó Gábor) ............................................................................. 303
62
. . A nukleocitoplazmatikus makromolekulatranszport (Udvardy A n d o r).......................................... 320
6.3. Kromatinszerkezet és a génexpresszió szabályozása: molekuláris biológiai mechanizmusok
sejtbiológiái kontextusban (Udvardy A n d o r).................................................................................... 327
6.4. A maghártya permeabilitási viszonyai (Damjanovich S á n d o r)....................................................... 350
6.5. Intranukleáris szuborganellumok és kompartmentumok (Kiss Tamás és Jády Beáta Erika) 354

7. Sejtosztódás ....................................................................................................................................... 361

7.1. Sejtciklus (Szabó G ábor)..................................................................................................................... 363
7.2. A mitőzis fázisai (Szeberényi József)................................................................................................. 372
 T artalom

7.3. A sejtosztódás mechanikája (Szeberényi Jó zse f)............................................................................ 382

7.4. A meiözis (Sipiczhi Mátyás] ............................................................................................................. 388
7.5. Gametogenezis, fertilizáció (KrasznaiZoltán) ................................................................................. 398
7.6. A sejtciklus szabályozása: biokémiai mechanizmusok sejtbiológiái kontextusban
(Udvardy Andor) ................................................................................................................................ 409

8. A változó sejt .................................................................................................................................... 431

8.1. A sejt tulajdonságainak megváltozása külső jelek hatására: jelátviteli folyamatok (Vereb György) 433
8.2. Jelátviteli jelenségek idegsejteken (Párducz Árpád) ...................................................................... 467
8.3. Jelátvitel fotoreceptorsejtekben (fototranszdukció) (Röhlich Pál) ................................................ 475
8.4. Napi ritmusok: az idő mint jel (Kozma-Bognár László és Nagy Ferenc)................... ................... 482

9. A sejt és környezete ......................................................................................................................... 495

9.1. Az extracelluláris mátrix (Módis L á s z ló ).......................................................................................... 497
9.2. Multicelluláris szerveződés: sejtek közötti és sejt-m átrix kapcsolatok (Szöllősi János) ............. 504
9.3. Sejt-vírus kölcsönhatások sejtbiológia vonatkozásai (Duda E rn ő )................................................ 514
9.4. Sejt-baktérium interakciók (CsanádiÁgnes és Miczák András) .................................................. 523
9.5. Sejt-sejt kommunikáció és jelátvitel összefüggései immunsejtekben (Falus A n d rá s )................. 532

10. Sejtsorsok és sorsfordulók .............................................................................................................. 543

10.1. Sejtsorsok (Szabó G á b o r).................................................................................................................. 545
10.2. Sejtsorsok és differenciálódás (Duda E rn ő )...................................................................................... 557
10.3. Differenciálódás és szöveti regeneráció: A vérképző sejtek (Pálóczi K a ta lin ).............................. 572
10.4. Sejtöregedés (Sőti Csaba és Csermely Péter) ................................................................................. 579
10.5. Állandósult sejtproliferáció - daganatos transzformáció (Imreh SzJstván, Stefan Imreh) .......... 589
10.6. Sejthalál (Fésűs László és Fenyőfalvi G yö rg y)................................................................................. 601
10.7. Mikroorganizmusok differenciálódási jelenségei: Bacillus spórázása (Vitális S á n d o r)................. 618

11. A multicelluláris szerveződés fejlődésbiológiai vonatkozásai (Sass M ik ló s ).............................. 631

12. A membránkompartmentalizáciö és a sejtosztódás evolúciója

(Jékely Gáspár, Molnár István és Novak Béla) ............................................................................... 675

13. A növényi sejt sajátosságai (Keresztes Á ro n )................................................................................. 691

14. Sejtbiológia az orvostudom ányban................................................................................................. 713

14.1. Sejtbiológiái ismeretek haszna az orvosi gyakorlatban (Szekanecz Zoltán) ................................. 715
14.2. Az érelmeszesedés sejtbiológiái mozzanatai (Nagy László)........................................................... 723
14.3. Sejtmagátültetéses klónozás és az embrionális őssejtek felhasználása az orvostudományban
(Dinnyés András és Kobolák Julianna) ............................................................................................. 727

15. A sejtbiológia gyakorlata ................................................................................................................ 735

15.1. Sejt- és szövettenyésztés: módszertani alapismeretek (Madarász E m ília)................................... 737
15.2. Sejtalkotök fluoreszcenciás jelölése és detektálása (Vereb G yörgy).............................................. 746
15.3. Modellorganizmusok: Saccharomyces cerevisiae (Molnár M ó n ik a ).............................................. 757
15.4. Modellorganizmusok: Caenorhabditis elegáns (Mádi A n d rá s )....................................................... 762
15.5. A muslica - egy százéves modell (Szabad J á n o s )........................................................................... 768

14
 Tartalom

A könyv szerzői............................................................................................................................................... 5

Előszó az első kiadásho z................................................................................................................................ 9

Előszó a második kiadáshoz ......................................................................................................................... 11

Rövid tartalom ............................................................................................................................................... 13

1. Bevezetés a sejtbiológiába (Röhlich P á l) ............................................................................. 31

1.1. A sejtbiológia kialakulása........................................................................................................ 33

1.2. N agyságrendek....................................................................................................................... 35
1.3. Az élő szervezetek alapvető kategóriái:pro- és eukarióta sejtek ....................................... 36
1.3.1 A prokarióták és az eukariöták legfontosabb tulajdonságai .............................................. 36
1.3.1 1. A prokarióta sejt szerkezete................................................................................................... 37
13 11 1 S ejtburok.................................................................................................................................. 38
13 112 Sejtm em brán............................................................................................................................ 38
13 1 1 3 Citoplazma .............................................................................................................................. 39
13 1 14 Nukleoid. A bakteriális D N S ................................................................................................... 39
1.3.1 2. Az eukarióta sejt szerkezete................................................................................................... 39
13 1? 1 Sejtm em brán............................................................................................................................ 40
1.3.1 2.2. S ejtm ag.................................................................................................................................... 42
1.3.1 2.3. Riboszómák.............................................................................................................................. 44
1.3.1 2.4. Endoplazmatikus retikulum ................................................................................................... 44
1.3.1 2.5. Golgi-apparátus....................................................................................................................... 47
1.3.1 2.6. Lizoszóma ................................................................................................................................ 48
1.3.1 2.7. Peroxiszőma ............................................................................................................................ 50
1.3.1 2.8. Mitokondrium ......................................................................................................................... 50
1.3.1 2.9. Sejtváz (citoszkeleton) ............................................................................................................ 52
1.3.1 2.9.1 M ikrotubuluso k....................................................................................................................... 53
1.3.1 2.9.2 Mikrofilamentumok ................................................................................................................ 55
1.3.1 2.9.3 Intermedier filamentumok ..................................................................................................... 56
1.3.1 3. A növényi sejt specifikumai ................................................................................................... 56
1.3.1 4. Az egysejtű eukariöták specifikumai...................................................................................... 58
1.3.2 Az élet peremén ..................................................................................................................... 59

2. A sejt legfontosabb anyagi összetevői és alapvető molekuláris mechanizmusai.

A sejtbiológia molekuláris biológiai eszköztára (Szabó Gábor és Nagy László)............. 61

2.1. A sejt legfontosabb anyagi összetevői és alapvető molekuláris mechanizmusai ............. 63

2.1.1. Fehérjék .................................................................................................................................. 63
2.1.2. A sejtek energiaforgalmának kulcsszereplője: az A T P ......................................................... 63
2.1.3. A DNS szerkezete ................................................................................................................... 65
2.1.4. DNS-replikáciő......................................................................................................................... 65

15
 Tartalom

2.1.5. DNS-repair .............................................................................................................................. 66

2.1.6. DNS - * mRNS (transzkripció), mRNS -> fehérje (transzláció) ............................................. 66
2.1.7. A naszcens RNS mRNS-sé érése ........................................................................................... 66
2.1.8. A fehérjék poszttranszlációs módosításai és célba ju tta tá s a ............................................... 68
2.1.9. A génexpresszió szabályozása [Nagy L á szló ).............................. ........................................ 68
2.1.10. Általános szabályozási a la p e lv e k ........................................................................................... 69
2.1.11. A DNS heterogenitása............................................................................................................. 69

2.2. A sejtbiológia molekuláris biológiai eszköztára (Nagy László)............................................. 71

2.2.1. M ódszerek................................................................................................................................. 71
2.2.2. Modellélőlények ...................................................................................................................... 72

3. Sejtmembrán és a nyagtranszport......................................................................................... 75

3.1. A sejtmembrán felépítése és transzportmechanizmusai (Matkó János)............................. 77

3.1.1. A sejtmembrán szerkezete...................................................................................................... 78
3.1.1.1. A lipid kettős réteg ................................................................................................................. 78
3.1.1.2. Membránfehérjék ................................................................................................................... 80
3.1.1.3. A membránfehérjék azonosítása, a szerkezet és funkció vizsgálati lehetőségei................ 83
3.1.1.4. A membránfehérjék laterális mobilitása, a „folyékony mozaik”m em bránm odell............... 84
3.1.1.5. Membrán-mikrodomének ...................................................................................................... 85
3.1.2. Anyagtranszport a sejtmembránon keresztül ....................................................................... 87
3.1.2.1. Molekuláris diffúzió a lipid kettős rétegen keresztül............................................................ 87
3.1.2.2. A membrán-transzportfehérjék főbb típ u s a i......................................................................... 88
3.1.2.2.1. Egy jellegzetes uniport: a gluköztranszporter....................................................................... 88
3.1.2.2.2. A Na+/K+-ATP-áz pumpafehérjék működése és funkcionális jelentősége ......................... 90
3.1.2.2.3. A Ca2+-pumpa-fehérjék működési mechanizmusa................................................................. 91
3.1.2.2.4. A H+-ATP-ázok működése és jelentősége eukarióta s e jte k b e n ........................................... 92
3.1.2.2.5. ABC-transzporterek................................................................................................................. 92
3.1.2.2.6. Szimport és antiport típusú kotranszportrendszerek .......................................................... 92

3.2. A hidrofób vegyületek transzportja. ABC-kazettás transzporterek

(Szabó Gábor és Goda Katalin) ............................................................................................. 96
3.2.1. Hidrofób molekulák passzív transzportja .............................................................................. 97
3.2.2. Aktív transzport: ABC-transzporterek.................................................................................... 98
3.2.2.1. Prokarióták, alacsonyabb rendű eukariöták és növények ABC-transzporterei................... 98
3.2.2.2. Emberi sejtek ABC-transzporterei ......................................................................................... 99
3.2.2.2.1. Pumpaműködésű emberi ABC-fehérjék ................................................................................ 99
3.2.2.2.2. Csatorna- vagy csatornaszabályoző emberi ABC-fehérjék................................................... 103

3.3. A membránpotenciái eredete és sejtbiológiai szerepe, loncsatornák és farmakológiai

vonatkozásaik (Panyi György és Gáspár R ezső).................................................................. 106
3.3.1. A membránpotenciái eredete ................................................................................................ 106
3.3.1.1. A membrán csak egy ion számára átjárható: egyensúlyi p o te n c iá l.................................... 109
3.3.1.2. A membrán egy időben több ion számára átjárható............................................................ 110
3.3.1.3. A Na+/K+-ATP-áz szerepe a membránpotenciái kialakításában és fenntartásában
(steady-state membránpotenciái).......................................................................................... 112
3.3.1.4. A nyugalmi membránpotenciái szabályozó szerepe ............................................................ 113
3.3.2. loncsatornák ............................................................................................................................. 114
3.3.2.1. Az ioncsatornák szelektivitása ................................................................................................ 114
3.3.2.2. Az ioncsatornák funkcionális állapotai, a csatornák kapuzása............................................. 115
3.3.2.3. Az ioncsatornák szerkezete .................................................................................................... 116
3.3.2.4. A K' csatomak sokfélesége.................................................................................................... 117
3.3.2.5. A feszültségkapuzott csatornák közös e re d e te ..................................................................... 118
3.3.3. Az ioncsatornák által szabályozott sejtválaszok ................................................................... 118

16
 Tartalom

3.3.3.1. Akciós potenciái keletkezése idegsejtekben és vázizomsejtekben...................................... 119

3.3.3.2. A ligandkapuzott ioncsatorna a kémiai szinapszisok működésének kulcsa ....................... 122
3.3.4. Az ioncsatornák farmakológiai vonatkozásai ........................................................................ 123

3.4. lonmiliő - intracelluláris kalcium, ozmotikus viszonyok, pH szabályozása (Panyi György) 128
3.4.1. Intracelluláris Ca2+-hom eosztázis........................................................................................... 128
3.4.1.1. Sejtm em brán............................................................................................................................. 129
3.4.1.2. -*• Intracelluláris Ca2+-raktárak: gyorsan reagáló kalcium raktárak.......................................... 130
3.4.1.3. Rianodinreceptor...................................................................................................................... 131
3.4.1.4. IP,,-receptor............................................................................................................................... 131
3.4.1.5. ~ Intracelluláris Ca2+-raktárak: mitokondrium ......................................................................... 132
3.4.1.6. Intracelluláris raktárak: lassan reagáló kalciumraktárak ...................................................... 132
3.4.1.7. A citoszol tulajdonságai........................................................................................................... 133
3.4.1.8. Ca2+-oszcilláciő ........................................................................................................................ 133
3.4.1.9. A kalciumoszcilláciök jelentősége........................................................................................... 134
3.4.1.10. A kalciumjel dekódolása: k a lm o d u lin ..................................................................................... 135
3.4.2. A sejtek ozmo-és volumenszabályozása .............................................................................. 137
3.4.2.1. Sejtek reakciói nem izotóniás közegben................................................................................ 139
3.4.2.2. Szabályozó térfogatcsökkenés (RVD) ..................................................................................... 139
3.4.2.3. Szabályozó térfogatnövekedés (RVI)....................................................................................... 140
3.4.3. Intracelluláris pH-homeosztázis .............................................................................................. 142
3.4.3.1. A citoszol savasodását előidéző fontosabbmechanizmusok összefoglalása ...................... 144
3.4.3.2. A citoszol lúgosodását előidéző fontosabb mechanizmusok összefoglalása ...................... 145

3.5. A membrán laterális organizációja

(Damjanovich Sándor, Bodnár Andrea és Vámosi György) ................................................. 147
3.5.1. Membránmodellek, a sejtmembrán laterális szerveződése.................................................. 148
3.5.2. Sejtfelszíni fehérjemintázatok, fehérje-szuperstruktúrák...................................................... 149

4. Citoplazmatikus membránrendszerek és organellumok, intracelluláris

transzportfolyamatok ............................................................................................................ 155

4.1. Endocitotikus és exocitotikus folyamatok, vezikuláris transzport: áttekintés

(Kovács János)......................................................................................................................... 157
4.1.1. Az exo- és endocitotikus folyamatok közös je lle m z ő i.......................................................... 158
4.1.2. A válogatás általános molekuláris a la p ja i.............................................................................. 159
4.1.3. A vezikuláris tra n s z p o rt........................................................................................................... 160
4.1.3.1. A vezikulaképződés és a m em bránfúzió................................................................................. 160
4.1.3.2. A vezikulák válogatása és irányított transzportja ................................................................. 161
4.1.3.3. Az egyensúly és a kompartmentumok közötti különbségek fenntartá sa........................... 161
4.1.4. Endocitözis ............................................................................................................................... 162
4.1.4.1. Fagocitőzis................................................................................................................................. 164
4.1.4.2. M akropinocitózis...................................................................................................................... 166
4.1.4.3. Klatrinfüggetlen endocitö zis..................................................................................................... 166

4.2. Az endocitotikus/exocitotikus/vezikuláris transzportfolyamatokat vezérlő molekuláris

történések (Nagy P éter).......................................................................................................... 168
4.2.1. Burkolt vezikulumok képződése a receptormediált endocitözis so rá n ................................ 169
4.2.1.1. A vezikulumok képződésének néhány általános jellem zője................................................. 169
4.2.1.2. A burkolt gödör (coated pit) szerepe a receptormediált endocitózisban........................... 169
4.2.1.3. A klatrinburkú vezikulum lefűződése a donor m em bránról................................................. 171
4.2.1.4. A klatrinburok kapcsolódása a sejtmembránhoz és a citoszkeletonhoz ........................... 172
4.2.1.5. A klatrinburok leválása a vezikulum felszínéről..................................................................... 172
4.2.1.6. Az alacsony denzitású lipoprotein receptormediált endocitózisa ...................................... 173
4.2.1.7. A transzferrin receptormediált endocitózisa.......................................................................... 174

17
 Tartalom

4.2.1.8. Az epidermális növekedési faktor receptormediált endocitózisa........................................ 175

4.2.1.9. Bizonyos kórokozók felhasználják a gazdasejt vezikuláris transzportrendszerét .............. 175
4.2.2. Nem klatrinburkú vezikulum ok................................................................................................ 176
4.2.2.1. A nem klatrinból felépülő burok szerepe .............................................................................. 176
4.2.2.2. A COP-burok polim erizációja.................................................................................................. 177
4.2.2.3. A COP-burok leválása a vezikulum felszínéről ..................................................................... 178
4.2.3. A szállítandó fehérjék kiválasztásának molekuláris mechanizmusa .................................... 178
4.2.4. A vezikulumok transzportja: a citoszkeleton és a molekuláris motorok szerepe ............... 179
4.2.5. Egyalegységes G-fehérjék szerepe a vezikuláris transzportba n........................................... 181
4.2.6. Vezikulumok fúziója a célorganellum m em bránjával............................................................. 182

4.3. Kaveolak (Kiss A n n a ]................................................................................................................ 185

4.3.1. Morfológiai jellem zés................................................................................................................ 185
4.3.2. Biokémiai jelle m zé s.................................................................................................................. 186
4.3.3. A kaveolák biogenezise ........................................................................................................... 187
4.3.4. A kaveolák lefűződése, internalizáciöja ................................................................................ 188
4.3.5. A kaveolák funkciója ............................................................................................................... 188
4.3.5.1. A kaveolák szerepe a transzportfolyamatokban................................................................... 188
4.3.5.1.1. Potocitózis................................................................................................................................. 188
4.3.5.1.2. Transzcitőzis ............................................................................................................................. 188
4.3.5.1.3. Endocitözis ............................................................................................................................... 189
4.3.5.1.4. Transzcelluláris transzport, lipidszortírozódás ...................................................................... 189
4.3.5.2. A kaveolák szerepe a jelátvitelben, szignáltranszdukciőban . ............................................. 190

4.4. Az endoplazmatikus retikulum [Nagy P éter).......................................................................... 192

4.4.1. Az eukarióta sejt legkiterjedtebb intracelluláris membránrendszere azendoplazmatikus
re tik u lu m .................................................................................................................................. 192
4.4.2. A sima felszínű endoplazmatikus retikulum .......................................................................... 193
4.4.3. A durva felszínű endoplazmatikus retikulum szerepe a fehérjeszintézisben....................... 194
4.4.3.1. A riboszőmák a szignálszekvencia segítségével kötődnek az endoplazmatikus
retikulum felszínéhez.............................................................................................................. 194
4.4.3.2. A fehérjék poszttranszláciős modifikációjának fontos lépése a glikoziláció ....................... 197
4.4.3.3. A glikoziláció jelentősége......................................................................................................... 198
4.4.3.4. A fehérjék az endoplazmatikus retikulumban veszik fel háromdimenziósszerkezetüket . . . 198
4.4.3.5. A membránfehérjék egy csoportja glikozil-foszfatidil-inozitol-csoporttal kötődik
a membránhoz......................................................................................................................... 198

4.5. A Golgi-apparátus (Nagy P é te r).................................. ........................................................... 200

4.5.1. A Golgi-apparátus felépítése .................................................................................................. 202
4.5.2. A Golgi-apparátusban a fehérjék glikozilálödnak ................................................................. 202
4.5.3. Fehérjék továbbítása a Golgi-apparátuson b e lü l.................................................................... 203
4.5.4. A Golgi-apparátus cisz- és transz-hálózatának szerepe a vezikuláris transzport­
folyamatokban ......................................................................................................................... 204
4.5.5. A dinamikus Golgi-apparátus................................................................................................... 205

4.6. Lizoszömák (Nagy P é te r).......................................................................................................... 209

4.6.1. A lizoszömák bontőenzimeket tartalmazó savas pH-jú intracelluláris vezikulumok .......... 209
4.6.2. Flogyan jutnak a lebontandó anyagok a lizoszóm ákba?....................................................... 210
4.6.3. Hogyan jutnak a lebontást végző savas hidrolázok a lizoszómákba? ................................. 211
4.6.4. Tárolási betegségek.................................................................................................................. 211

4.7. Peroxiszőmák (Nagy P é te r)..................................................................................................... 213

4.7.1. A peroxiszőmák oxidatív bontófolyamatok helyszínei ......................................................... 213
4.7.2. A peroxiszőmák eredete ......................................................................................................... 213
4.7.3. A peroxiszomális fehérjék szintézise........................................................................................ 214

18
 T artalom

75 4.8. Fehérjék szelektív célba juttatása. Vezikulaszortírozás (Nagy P é te r)............................. .. 215

75 4.8.1. A nukleáris DNS által kódolt fehérjék szintézist követő transzportja............................. .. 215
76 4.8.2. A szignálszekvenciák általános jelentősége...................................................................... .. 216
76 4.8.3. Bizonyos sejtek plazmamembránja eltérő lipid- és fehérje-összetételű doméneket
77 ta rta lm a z.............................................................................................................................. .. 217
78
78 4.9. A sejtműködés energiaforrása: mitokondrium, kloroplasztisz (Szöllősi J á n o s )............. . . 220
79 4.9.1. Mitokondrium ..................................................................................................................... . . 220
81 4.9.1.1. Az ATP előállítása aerob sejtekben .................................................................................. . . 220
82 4.9.1.2. A mitokondrium szerkezete............................................................................................... . . 221
4.9.1.3. Kem iozm ózis....................................................................................................................... . . 221
85 4.9.1.4. ATP-szintézis....................................................................................................................... . . 223
85 4.9.1.5. A mitokondrium biogenezise ............................................................................................. . . 225
86 4.9.2. Kloroplasztisz és fotoszintézis .......................................................................................... . . 227
87 4.9.2.1. A kloroplasztisz szerkezete ............................................................................................... . . 227
88 4.9.2.2. A fotoszintézis reakciói ...................................................................................................... . . 228
88
88 4.10. Diffüziős viszonyok a sejtben (Bacsó Zsolt) ............. ....................................................... . . 234
88 4.10.1. -* Az intracelluláris diffúzió jelentősége ............................................................................... . . 235
88 4.10.1.1. A citoplazmában zajló diffúziófúggő események.............................................................. . . 236
89 4.10.1.2. A citoplazmatikus szabad diffúziót befolyásoló té n y e z ő k .............................................. . . 237
89 4.10.2. Ionok, kis méretű molekulák diffúziója a citoplazm ában................................................. . . 238
90 4.10.3. Makromolekulák diffúziója a citoplazm ában.................................................................... . . 239
4.10.4. Sejtorganellumokon belüli szabad diffúzió ....................................................................... . . 242
4.10.4.1. Mitokondriumok és az E. coli citoplazm ája....................................................................... . . 242
4.10.4.2. Endoplazmatikus retikulum ............................................................................................... . . 243
92
4.10.4.3. S ejtm ag................................................................................................................................ . . 243
93 244
4.10.4.4. Axon ....................................................................................................................................
94

5. Citoszkeleton: struktúrák és fu n k c ió k ............................................................................. 249

94
97
5.1. A mikrotubulus, a mikrofilamentum és az intermedier filamentum rendszer
98
(Mátyus L ászló)................................................................................................................... . . 251
98
5.1.1. M ikrotubuluso k................................................................................................................... . . 252
5.1.2. Mikrofilamentumok ............................................................................................................ . . 256
98
5.1.2.1. Mikrofilamentum-asszociált/aktinkötő fehérjék................................................................ . . 257
5.1.2.2. A mikrofilamentumok dinamikájának szabályozása ....................................................... . . 259
00
02 5.1.3. Intermedier filamentumok ................................................................................................. . . 260
5.1.3.1. Intermedier filamentum alosztályok.................................................................................. 262
02
03
5.2. A sejtközpont (Kovács János) .......................................................................................... . . 265
5.2.1. A sejtközpont szerkezete és funkciói ............................................................................... . . 265
04
5.2.2. A centroszőmák viselkedése az ivarsejtek kialakulása és a fertilizáció so rá n ............... 270
05

09 5.3. Csülök, ostorok (Kovács János) ........................................................................................ . . 273

09 5.3.1. A csillők és ostorok szerkezete, funkciói és keletkezése................................................ 273
10
11 5.4. Molekuláris motorok - a sejtváz motorfehérjéi (Kovács Já n o s)..................................... . . 280
11 5.4.1. Az aktinvázhoz kapcsolódó motorfehérjék: a m iozinok................................................... . . 281
5.4.2. A mikrotubulusokhoz kapcsolódó motorfehérjék ........................................................... . . 286
13 5.4.2.1. A kinezinek ......................................................................................................................... . . 286
13 5.4.2.2. A d in e in e k ........................................................................................................................... 288
13
14
Tartalom

5.5. Sejtmotilitás, kemotaxis (Timár József és Paku S á n d o r]..................................................... 291

5.5.1. A sejtek vándorlásának szabályozása.................................................................................... 292
5.5.1.1. Parakrin mechanizmusok........................................................................................................ 292
5.5.1.1.1. Aspecifikus parakrin mechanizmusok............................................................ 292
5.5.1.1.2. Specifikus parakrin mechanizmusok................................................................ 292
5.5.1.1.2.1. Kemokinek és kem okinreceptorok.................................................................... 292
5.5.1.1.2.2. Motogén citokinek és receptoraik ........................................................................................ 292
5.5.1.2. Autokrin szabályozás: az autokrin citokinek és receptoraik ............................................ 292
5.5.2. A sejtek mozgásának mechanikája és biokémiai mechanizmusa........................................ 293
5.5.3. A sejtek mozgása és az extracelluláris mátrix: integrinek, invadopódia és proteázok . . 294
5.5.4. Az egyes sejttípusok mozgásának sajátosságai.................................................................... 295
5.5.4.1. Leukociták................................................................................................................................ 295
5.5.4.2. Limfoid sejtek ..................................................................................................................... 297
5.5.4.3. Fibroblasztok és hámsejtek: regeneráció ............................................................................. 297
5.5.4.4. Endotélsejtek, angiogenezis................................................................................................... 298
5.5.4.5. Daganatsejtek, tumoros progresszió .................................................................................... 299

6. S ejtm ag.................................................................................................................................... 301

6.1. A sejtmag felépítése és funkciói (Szabó Gábor] .................................................................. 303

6.1.1. M agm átrix......................................................................................................................... 303
6.1.2. A kromatin ..................................................................................................................... 305
6.1.2.1. A kromatin szerkezeti hierarchiája........................................................................................ 305
6.1.2.2. Eukromatin, heterokromatin ................................................................................................. 305
6.1.2.3. Az interfázisos kromoszómák térbeli elhelyezkedése ......................................................... 306
6.1.2.4. A „rendfenntartás” eszközei................................................................................................... 307
6.1.2.5. A metafázisos kromoszóma szerkezete ............................................................................. 307
6.1.2.6. Az interfázisos kromatin és a metafázis-kromoszóma szerkezete közötti összefüggés . . 308
6.1.2.7. Kromatinszerkezet és génkifejeződés.................................................................................. 309
6.1.2.8. Kromatinszerkezet és replikáció............................................................................................. 31 1
6.1.3. Intranukleáris szuborganellumok .......................................................................................... 313
6.1.3.1. Csavarulatos test, PML-test, speckle .................................................................................. 314
6.1.3.2. A sejtmagvacska ................................................................................................................... 314
6.1.4. M aghártya.............................................................................................................................. 315

6.2. A nukleocitoplazmatikus makromolekulatranszport (Udvardy A n d o r]............................. 320

6.2.1. A nukleocitoplazmatikus transzport jelentősége................................................................ 320
6.2.2. A citoplazma és a sejtmag közötti fehérjetranszport mechanizmusa............................... 321
6.2.3. RNS-ek exportja ................................................................................................................... 325
6.2.4. A nukleocitoplazmatikus transzport szabályozása ........................................................... 325

6.3. Kromatinszerkezet és a génexpressziö szabályozása: molekuláris biológiai

mechanizmusok sejtbiológiai kontextusban (Udvardy A n d o r).......................................... 327
6.3.1. A kromatin elemi szerkezeti egysége a nukleoszóma ....................................................... 328
6.3.2. A nukleoszőmák elrendeződése a DNS mentén ................................................................ 328
6.3.3. Magasabb rendű krom atinstruktúrák.................................................................................. 330
6.3.4. » A génexpressziö szabályozása eukarióta sejtekben ......................................................... 331
6.3.5. A transzkripciót kísérő kromatinszerkezeti változások ..................................................... 332
6.3.5.1. DN-áz 1 hiperszenzitív kromatinstruktúrák ......................................................................... 333
6.3.5.2. Hisztonacetiláciö és -metiláció szerepe a transzkripcionálisan aktív kromatinszerkezet
kialakításában ....................................................................................................................... 336
6.3.6. Represszív kromatinkomplexek ........................................................................................... 338
6.3.7. A kromatinszerkezet szerepe a génexpressziö szabályozásában: egy indukálható gén
működésének tanulságai ...................................................................................................... 341
6.3.8. A magasabb rendű kromatinstruktúra szerepe a génexpressziö szabályozásában . . . . 345
 T artalom

6.4. A maghártya permeabilitási viszonyai (Damjanovich S á n d o r]............................................. 350

6.4.1. A maghártya átjárhatósága makromolekulák és ionok számára: passzív transzport­
folyamatok .............................................................................................................................. 350
6.4.2. Aktív transzportfolyamatok: energetikai m egfontolások...................................................... 351
6.4.3. Szabályozott ionáramlás a magmembránon keresztül: a kalcium-“puffok” ....................... 352

6.5. Intranukleáris szuborganellumok és kompartmentumok (Kiss Tamás és Jády Beáta Erika] 354
6.5.1. A perikromatin régió ............................................................................................................... 356
6.5.2. A sejtmagvacska (nukleolusz).................................................................................................. 356
6.5.3. Splicing faktor kom partm entum .............................................................................................. 357
6.5.4. C ajal-test................................................................................................................................... 357
6.5.5. PML-test ................................................................................................................................... 358

7. S e jto sztó d á s............................................................................................................................. 361

7.1. Sejtciklus (Szabó Gábor] ......................................................................................................... 363

7.1.1. Alapfogalm ak............................................................................................................................ 363
7.1.2. A sejtciklus vizsgálati lehetőségei........................................................................................... 364
7.1.2.1. Áramlási citometriás analízis .................................................................................................. 364
7.1.2.2. Sejtek szinkronizálása ............................................................................................................. 365
7.1.2.3. Radioaktív nukleozidanalőg inkorporáció............................................................................... 365
7.1.3. A sejtciklus-szabályozás alapvető vonásai ............................................................................ 366
7.1.3.1. A szabályozás főszereplői ....................................................................................................... 366
7.1.3.2. Belépés a ciklu sb a .................................................................................................................... 368
7.1.3.3. A ciklus elhagyása.................................................................................................................... 369
7.1.3.4. A szabályozás ellenőrei ........................................................................................................... 369

7.2. A mitözis fázisai (Szeberényi József]....................................................................................... 372

7.2.1. A sejtciklus: interfázis és M-fázis ............................................................................................ 374
7.2.2. A centroszőmaciklus ............................................................................................................... 374
7.2.3. Az M-fázis eseményei ............................................................................................................. 375
7.2.3.1. P rofázis...................................................................................................................................... 375
7.2.3.1.1. Kromatinkondenzáció .............................................................................................................. 375
7.2.3.1.2. Citoplazmatikus változások .................................................................................................... 377
7.2.3.2. Prometafázis ............................................................................................................................. 378
7.2.3.2.1. A maghártya fragmentáciöja .................................................................................................. 378
7.2.3.2.2. A kromoszómák mikrotubulusokhoz kö tő d é s e ...................................................................... 378
7.2.3.3. M etafázis.................................................................................................................................... 379
7.2.3.3.1. A metafázikus lemez kialakulása ............................................................................................ 379
7.2.3.4. Anafázis...................................................................................................................................... 379
7.2.3.4.1. A kromatidok szegregációja (anafázis A) .............................................................................. 379
7.2.3.4.2. Az osztódási orsó megnyülása (anafázis B ) ............................................................................ 379
7.2.3.5. Telofázis .................................................................................................................................... 380
7.2.3.5.1. A maghártya újraképződése .................................................................................................. 380
7.2.3.5.2. Kromoszömadekondenzáció ................................................................................................... 380
7.2.3.5.3. Citoplazmatikus változások ..................................................................................................... 380
7.2.3.6. C itokinézis................................................................................................................................. 380
7.2.3.6.1. Az aktomiozingyűrű kialakulása.............................................................................................. 380
7.2.3.6.2. A sejtmembrán lefűződése....................................................................................................... 380

7.3. A sejtosztódás mechanikája (Szeberényi József)................................................................... 382

7.3.1. A mitotikus apparátusban fellépő mozgások típ u s a i............................................................. 383
7.3.1.1. A mikrotubulusok dinamikus instabilitása............................................................................... 383
7.3.1.2. Mikrotubulus-motorfehérjék..................................................................................................... 383
 T artalom

7.3.2. A centroszöma megkettőződése ............................................................................................ 384

7.3.2.1. Az utödcentroszómák felkészülése a szétválásra ................................................................. 384
7.3.2.2. A centroszómák szétválása ..................................................................................................... 384
7.3.3. A metafázikus lemez kialakulása ............................................................................................ 385
7.3.4. Kromatidvándorlás az anafázis A-ban ................................................................................... 386
7.3.5. Az osztódási orsó megnyúlása az anafázis B -b e n ................................................................. 386
7.3.6. Az osztódási orsó eltűnése....................................................................................................... 386

7.4. A meiózis (Sipiczhi Mátyás) ..................................................................................................... 388

7.4.1. Az ivaros szaporodás haploid és diploid nemzedékek váltakozására é p ü l......................... 388
7.4.2. A meiózis a sejtosztódás speciális fo rm á ja ............................................................................ 389
7.4.2.1. A meiózis I ................................................................................................................................. 389
7.4.2.1.1. Profázis I .................................................................................................................................... 389
7.4.2.1.2. Metafázis I ................................................................................................................................. 391
7.4.2.1.3. Anafázis I .................................................................................................................................... 391
7.4.2.1.4. Telofázis I ................................................................................................................................. 391
7.4.2.2. A meiózis II .............................................................................................................................. 392
7.4.3. A női szervezetben a meiózis szakaszokban megy v é g b e ................................................... 392
7.4.4. A citoplazma aszimmetrikusan osztódik a petesejt képzése során .................................... 392
7.4.5. Az MPF (M-Cdk) kulcsszerepet játszik a meiózis szabályozásában .................................... 393
7.4.6. Az anyai és apai eredetű kromoszómák megoszlása a meiózis során ............................... 395

7.5. Gametogenezis, fertilizáciő (KrasznaiZoltán) ....................................................................... 398

7.5.1. Gametogenezis ........................................................................................................................ 398
7.5.1.1. Spermatogenezis...................................................................................................................... 398
7.5.1.2. Oogenezis ................................................................................................................................. 401
7.5.1.2.1. Az oogenezis fá zisa i................................................................................................................. 401
7.5.1.2.2. A zóna pellucida kialakulása és szerkezete............................................................................ 401
7.5.2. Szaporodás, fertilizáciő ........................................................................................................... 401
7.5.2.1. Az ovuláció ............................................................................................................................... 402
7.5.2.2. A spermiumok útja a hüvelyből a petevezetőig ................................................................... 402
7.5.2.3. A termékenyítés folyamata .................................................................................................... 402
7.5.3. A meiózis II befejeződése......................................................................................................... 405

7.6. A sejtciklus szabályozása: biokémiai mechanizmusok sejtbiológiái kontextusban

(Udvardy Andor) ..................................................................................................................... 409
7.6.1. A sejtciklus szabályozásának általános elve .......................................................................... 409
7.6.2. A ciklinfüggő kinázok általános tulajdonságai........................................................................ 411
7.6.3. Szabályozott intracelluláris fehérjebontás ............................................................................ 411
7.6.4. A sejtciklus szabályozása Saccharomyces cerevislaeben .................................................... 412
7.6.4.1. G1-fá z is ...................................................................................................................................... 412
7.6.4.2. S-fázis ........................................................................................................................................ 416
7.6.4.3. G 2-fázis...................................................................................................................................... 416
7.6.4.4. M -fázis........................................................................................................................................ 420
7.6.4.5. A sejtciklus ellenőrzési p o n tja i................................................................................................ 424
7.6.5. Sejtciklus-szabályozás magasabb rendű eukariótákban ...................................................... 425

8. A változó sejt .................................................. ....................................................................... 431

8.1. A sejt tulajdonságainak megváltozása külső jelek hatására: jelátviteli folyamatok

(Vereb G yörgy).......................................................................................................................... 433
A sejtek közötti jelátvitel szakaszai ...................................................................................... 435
A jelmolekulák útja változó hosszúságú le h e t....................................................................... 435
8.1.3. A jelátvitel specificitásának alapja. A receptor-ligand kölcsönhatás.................................. 436

22
 Tartalom

384 8.1.4. . Az intracelluláris (nukleáris) receptorok ............................................................................... 437

384 8 1.5. G-proteinhez kapcsolt receptorok ........................................................................................ 438
384 8 1.5.1. A G-proteinekhez kapcsolt receptorok általános működési e lv e ........................................ 439
385 8 1.5.2. A cAMP mint másodlagos h írvivő.......................................................................................... 440
386 8 1.5.3. Gátló és serkentő G-proteinek, G-proteinek által szabályozott fehérjék .......................... 441
386 8 1.5.4. Egyes bakteriális toxinok G-proteinek serkentése vagy gátlása által okoznak súlyos
386 tü n e te k e t.................................................................................................................................. 442
8.1.6. Tirozinkináz aktivitással bíró receptorok ............................................................................. 443
388 8.1.6.1. A receptor tirozinkinázok jelátvitele foszforilált tirozin oldalláncaikhoz kapcsolódó,
388 ott aktiválódó fehérjéken alapszik ........................................................................................ 444
389 8.1.6.2. A receptor tirozinkinázok által aktivált Ras a Raf-MAPK útvonalon keresztül
389 transzkripciós faktorokat aktivál a sejtm agban.................................................................... 445
389 8 1.6.3. Egy azonnali, metabolikus és késői, génexpressziós jelutakat is aktiváló receptor
391 tirozinkináz: az inzulinreceptor............................................................................................... 447
391 8.1.7. A receptor tirozinkinázok és a G-proteinhez kapcsolt receptorok által indított jelátvitel
391 közös szakasza: a foszfolipáz C-foszfatidilinozitol/kalcium másodlagos hírvivő rendszer . . 449
392 8 1.7.1. A kalcium-kalmodulinfúggő kinázok változatos sejtműködéseket szabályoznak............. 449
392 8 1.7.2. Az aktivált kalcium-kalmodulin rendszer szomszédos sejteket is szabályozhat............... 450
392 8 1.7.3. A klasszikus foszfatidilinozitol-fúggő jelpályák központi eleme a proteinkináz C ............. 450
393 8 1.8. További, membránreceptoroktől a sejtmagba vezető jelátviteli utak ............................... 451
395 8 1.8.1. Amikor a ligandkötő és a tirozinkináz aktivitás két külön molekulához rendelhető:
a citokinreceptorok ................................................................................................................. 452
398 8 1.8.2. Receptor szerin/treonin kinázok: a TGFp-receptorcsalád működése ................................. 453
398 8 1.8.3. A szerpentin receptorok is indukálhatnak génátírást ......................................................... 454
398 8 1.8.4. Jelátvivő fehérjék proteolízisén keresztül génátírást indukáló ú tvo n a la k.......................... 455
401 8 1.9. Elet és halál jelei ..................................................................................................................... 457
401 8 1.10. A membránreceptorok szabályozása.................................................................................... 458
401 8 1.10.1. A szerpentin receptorok fő szabályozói a proteinkinázok és az arresztin ........................ 458
401 8 1.10.2. A receptor tirozinkinázokat a sejt internalizáciőval és lebontással inaktiválja .................. 458
402 8 1.10.3. A foszforilációval való aktiválás megszúntetői a foszfatázok.............................................. 459
402 8 1.10.4. A hosszú távú szabályozás génátíráson keresztül valósul meg .......................................... 459
402 8 1.11. A jelátviteli utak bonyolult hálózatot alkotnak .................................................................... 459
405 8 1.12. A jelátviteli folyamatok és az onkogének ............................................................................. 460

8.2. Jelátviteli jelenségek idegsejteken (Párducz Árpád] ............................................................ 467

409 8.2.1. Elektromos szinapszis ............................................................................................................ 467
409 8.2.2. Kémiai szinapszis..................................................................................................................... 468
41 1 8.2.3. Egy nem hagyományos neurotranszmitter: a nitrogén-monoxid (N O )............................... 473
H 11
412 8.3. Jelátvitel fotoreceptorsejtekben (fototranszdukciö) (Röhlich Pál) ...................................... 475
412 8.3.1. A gerincesek retinális fotoreceptorsejtjének szerkezete ..................................................... 475
416 8.3.2. Pálcikák és csapok................................................................................................................... 476
416 8.3.3. A fotoreceptor-molekula ........................................................................................................ 477
420 8.3.4. A sötétáram és a cGMP-függő kationcsatorna .................................................................... 478
424 8.3.5. Jelátvitel a fotopigmenttől a kationcsatornáig .................................................................... 478
425 8.3.6. A fototranszdukciös \ánc visszatérése a nyugalmi állapotba (relaxáciö) .......................... 480
8.3.7. Jelerősítés és adaptá ció.......................................................................................................... 480
431 8.3.8. Nagy fényerőhöz való alkalmazkodás, a kalcium szerepe................................................... 480

8.4. Napi ritmusok: az idő mint jel (Kozma-Bognár László és Nagy Ferenc)............................. 482
433 8.4.1. A biológiai ritm usokró l............................................................................................................ 483
435 8.4.2. A cirkadián ritmusok jellemzői, krité riu m a i........................................................................... 483
435 8.4.2.1. A cirkadián ritmusok fenntartói a cirkadián órák ................................................................ 483
436 8.4.2.2. A cirkadián órák általános felépítése, az óra elemei, definíciók ........................................ 484

23
 Tartalom

8.4.3. A cirkadián óra szerkezete és működése prokariötákban (Synechococcus fajok) ............ 485
8.4.4. A cirkadián óra szerkezete és működése eukarióta modellszervezetekben....................... 487
8.4.4.1. Ecetmuslica: a TIM-PER rendszer .......................................................................................... 487
8.4.4.2. Egér: hasonlóságok és különbségek a muslica TIM-PER rendszerhez képest ................... 489
8.4.5. Humán vonatkozások................................................................................................................ 491

9. A sejt és környezete ................................................................................................................ 495

9.1. Az extracelluláris mátrix (Módis L á szló )................................................................................. 497

9.1.1. Az extracelluláris mátrix definíciója, szerepe, jelentősége.................................................... 498
9.1.2. Az ECM főbb komponensei ..................................................................................................... 498
9.1.2.1. Kollagének................................................................................................................................. 498
9.1.2.2. Elasztin ...................................................................................................................................... 500
9.1.2.3. Clukózaminoglikánok és proteoglikánok................................................................................. 500
9.1.2.4. Glikoproteidek (multiadhéziós fehérjék) ................................................................................. 502
9.1.3. ECM-sejt kölcsönhatások ...................................................................................................... 502

9.2. Multicelluláris szerveződés: sejtek közötti és sejt-m átrix kapcsolatok (Szöllősi János) .. 504
9.2.1. A sejtek közötti és a sejt—extracelluláris mátrix kapcsolatok szerepe, jelentősége ......... 504
9.2.2. Sejt-m átrix kapcsolatok. Multiadhéziös fehérjék és receptoraik ...................................... 505
9.2.3. Sejt-sejt a d h é z ió ...................................................................................................................... 508
9.2.3.1. Adhéziós fehérjék .................................................................................................................... 508
9.2.3.2. Sejtkapcsolatok (junkciók) ...................................................................................................... 509

9.3. Sejt-vírus kölcsönhatások sejtbiológia vonatkozásai (Duda E rn ő )...................................... 514

9.3.1. A vírusok mint a sejtbiológiai kutatás eszközei..................................................................... 514
9.3.2. A vírusok bejutása a sejtbe és sejten belüli transzportjuk.................................................... 515
9.3.3. A vírusok sejten belüli mozgásához felhasznált celluláris mechanizmusok......................... 517
9.3.4. A vírusok replikációjához felhasznált celluláris mechanizmusok ......................................... 518
9.3.5. A vírusok összeszerelődése .................................................................................................... 518
9.3.6. Sejtpusztítö és sejtkímélő vírusok........................................................................................... 519
9.3.7. A vírusok hatása a sejtek differenciálódási folyam ataira...................................................... 521

9.4. Sejt-baktérium interakciók (CsanádiÁgnes és Miczák András) ......................................... 523

9.4.1. A baktériumok bejutása a sejtekbe ....................................................................................... 524
9.4.1.1. A zipper mechanizmus............................................................................................................. 524
9.4.1.2. A trigger mechanizmus ........................................................................................................... 527
9.4.2. A baktériumok túlélési stratégiái ........................................................................................... 527
9.4.3. A gazdasejtek apoptőzisára gyakorolt hatás ........................................................................ 529
9.4.4. Egyéb kölcsönhatások.............................................................................................................. 530

9.5. Sejt-sejt kommunikáció és jelátvitel összefüggései immunsejtekben (Falus András) . . . . 532

9.5.1. Mire jő az immunválasz? ......................................................................................................... 533
9.5.2. Milyennek kell lennie a jól működő immunrendszernek? Kihívások és válaszok .............. 533
9.5.3. M it ismer fel az im m unrendszer?............................................................................................ 534
9.5.3.1. Antigének ................................................................................................................................. 534
9.5.3.2. Antigénfelismerés .................................................................................................................... 535
9.5.4. A limfocitaaktiváciő sémája ..................................................................................................... 536
9.5.4.1. Antigénreceptorok felépítése és felismerési m in tá za ta ........................................................ 537
9.5.4.1.1. B-sejt-receptor-(BCR-) k o m p le x .............................................................................................. 537
9.5.4.1.2. T-sejt-receptor-komplex........................................................................................................... 537
9.5.4.1.3. Az „immunológiai szinapszis” .................................................................................................. 537
9.5.4.1.4. Az intracelluláris jelátvitel sémája BCR és TCR komplexeken át ......................................... 537
9.5.4.2. Kostimuláciös kölcsönhatások................................................................................................. 539

24
 T artalom

9.5.4.3. Citokinek és citokinreceptorok kölcsönhatása .................................................................... 540

9.5.4.3.1 Citokinek által kiváltott jelátviteli fo ly a m a to k....................................................................... 540
9.5.4.4. A „kimenő” jel .......................................................................................................................... 541

10. Sejtsorsok és sorsfordulók ................................................................................................... 543

1 0 . 1. Sejtsorsok (Szabó G ábor)........................................................................................................ 545

1 0 . 1. 1 . Sejtsorsok in vivő és in v itr o ................................................................................................... 546
1 0 . 1. 2 . Differenciáciő............................................................................................................................ 547
10.1.3. Proliferáció .............................................................................................................................. 550
10.1.4. Sejtöregedés és im m ortalitás................................................................................................. 553
10.1.5. Sejthalál ................................................................................................................................... 554

10. 2 . Sejtsorsok és differenciálódás (Duda E rnő)........................................................................... 557

10 . 2 . 1. Őssejtek és differenciálódás..................................................... =............................................ 558
1 0 .2 .2 . Sorsdöntő lépések................................................................................................................... 562
10.2.3. A sejtdifferenciálódás molekuláris főszereplői ..................................................................... 562
10.2.3.1. Növekedési/differenciálódási faktorok és receptoraik......................................................... 562
10.2.3.2. Transzkripciós faktorok .......................................................................................................... 565
10.2.3.3. A sejt környezetének molekuláris tényezői........................................................................... 566
10.2.4. Sejtdifferenciálódás mesterséges körülmények között ....................................................... 568
10.2.5. A differenciálódási folyamat egyirányúsága ......................................................................... 569
10 . 2 . 6 . A differenciálódás kivételesen a genom megváltozásával járhat e g y ü tt............................. 569

10.3. Differenciálódás és szöveti regeneráció: A vérképző sejtek(Pálóczi K a ta lin )..................... 572

10.3.1. A vérképző rendszer kialakulása - vérképzés az embrionálisés a felnőttszervezetben . . . . 572
10.3.2. A vörösvértest-regeneráciö .................................................................................................... 574
10.3.3. A fehérvérsejtrendszer regenerációja.................................................................................... 574
10.3.4. A trom bocitaregeneráció........................................................................................................ 575
10.3.5. A hemopoetikus regeneráció modellje: a csontvelő-átültetés............................................ 576

10.4. Sejtöregedés (Sőti Csaba és Csermely P é te r)....................................................................... 579

10.4.1. A sejtöregedés mint a daganatképződés alternatívája ....................................................... 580
10.4.2. Öregedő sejtek vagy öregek sejtjei? .................................................................................... 581
10.4.3. A sejtöregedéssel szoros összefüggésben lévő sejtbiológiái jelenségek............................. 582
10.4.3.1 A replikatív szeneszcencia molekuláris alapjai ..................................................................... 582
10.4.3.1 A telomerek rövidülése .......................................................................................................... 582
10.4.3.1 2 . Tumorszuppresszor gének fokozott m űködése.................................................................... 583
10.4.3.2 A posztreplikatív sejtek öregedésének molekuláris történései .......................................... 583
10.4.3.2 Makromolekuláris hibaakkum uláciő...................................................................................... 583
10.4.4. Az öreg sejtek túlélési fa k to ra i............................................................................................... 585
10.4.5. Korai szeneszcenciával járó genetikai betegségek .............................................................. 585
10.4.6. Szeneszcencia és evolúció ...................................................................................................... 586
10.4.7. Sejtöregedés és h á ló za to k...................................................................................................... 586

10.5. Állandósult sejtproliferáció - daganatos transzformáció (Imreh Sz. István, Stefan Imreh) 589
10.5.1. Szomatikus sejtklón darwini evolúciója jellegzetes tulajdonságok megszerzését
eredményezi ............................................................................................................................ 590
10.5.1 . 1. Autonómia: önfenntartó sejtosztódást kiváltó (mitogén) jelek és jelátviteli folyamatok . . 591
10.5.1 .2. Érzéketlenség a sejtosztódást gátló jelekre (kikapcsolt fé k e k )............................................ 592
10.5.1 .3. Szökés a programozott sejthalál (apoptózis) elől ................................................................ 593
10.5.1 .4. Korlátlan osztódás - im m ortalizáció...................................................................................... 593
10.5.1 .5. Új vérerek a tumorban (angiogenezis) .................................................................................. 594
10.5.1 . 6. Invázió és áttét (metasztázis) ................................................................................................. 594

25
 Tartalom

10.5.2. A malignus proliferáció genetikai h á tte re .............................................................................. 594

10.5.3. Őrző-védő stratégiák a transzformáit sejtsors ellen ............................................................. 596
10.5.3.1. Genetikai védekezés javítömechanizmusokkal (DNS-repair) ................................................ 596
10.5.3.2. Epigenetikus védekezés........................................................................................................... 597
10.5.3.3. Intracelluláris védekezés - halálba m enekülés...................................................................... 597
10.5.3.4. Intercelluláris védekezés ......................................................................................................... 598
10.5.3.5. Testidegen tumor? Immunológiai védekezés ........................................................................ 598

10.6. Sejthalál (Fésűs László és Fenyőfalvi G yörgy)........................................................................ 601

7.6.1. A sejthalál mint biológiai alapjelenség ................................................................................... 602
10.6.2. A sejthalál morfológiája ........................................................................................................... 603
10.6.2.1. Az apoptózis és a nekrőzis....................................................................................................... 603
10.6.2.2. Alternatív sejthalálformák ....................................................................................................... 605
10.6.3. Az apoptózis molekuláris történései....................................................................................... 607
10.6.3.1. Az apoptózis végrehajtó m olekulái......................................................................................... 608
10.6.3.1.1. A kaszpázok és inhibitoraik .................................................................................................... 608
10.6.3.1.2. A kaszpázfüggetlen mechanizmusok ..................................................................................... 609
10.6.3.2. Extracelluláris sejthalálszignálok és jelátviteli útvonalaik .................................................... 610
10.6.3.2.1. A halálreceptorok .................................................................................................................... 610
10.6.3.2.2. A túlélést biztosító re c e p to ro k................................................................................................ 611
10.6.3.3. Intracelluláris sejthalálszignálok és útvonalaik ...................................................................... 612
10.6.3.3.1. A mitokondriális útvonal ......................................................................................................... 612
10.6.3.3.2. A sejtmag részvétele az apoptözisban ................................................................................... 615
10.6.3.3.3. Az endoplazmatikus retikulum szerepe az apoptözisban .................................................... 615
10.6.3.4. Az apoptotikus sejtek eltávolítása és p ó tlá s a ........................................................................ 616
10.6.3.4.1. Az apoptotikus sejtek fagocitózisa......................................................................................... 616
10.6.3.4.2. Az elpusztult sejtek pótlása .................................................................................................... 617

10.7. Mikroorganizmusok differenciálódási jelenségei:Bacillus spórázása (Vitális Sándor) . . . . 618

10.7.1. A sporuláció folyamata ........................................................................................................... 620
10.7.2. Csírázás...................................................................................................................................... 623
10.7.3. A sporuláció szabályozása....................................................................................................... 623
10.7.3.1. Sporuláciős o -fa k to ro k ......................................................................................................... 623
10.7.3.2. A transzkripció m odulációja..................................................................................................... 625
10.7.3.3. Az időbeli szabályozás legfontosabb jellemzői ...................................................................... 626
10.7.3.4. Az alakzatok térbeli formálódásának szabályozása ............................................................. 626

11. A multicelluláris szerveződés fejlődésbiológiai vonatkozásai ........................................... 631

11.1. Az egyedfejlődés szabályozásának legfontosabbmozzanatai (Sass Miklós) ...................... 633

11.1.1. A petesejtek fejlődésének e lm é le te i....................................................................................... 634
11.1.1.1. A mozaikos petesejtek fejlődése ............................................................................................ 634
11.1.1.2. A regulatív petesejtek fe jlő d é s e .............................................................................................. 634
11.1.2. AXenopus laevis fejlődésének szabályozása ........................................................................ 634
11.1.2.1. A fejlődést meghatározó üzenetek a petesejt felépítésében............................................... 634
11.1.2.2. A test hossztengelyének determinációja .............................................................................. 635
1 1.1.2.3. A mezoderma kialakulása kétéltű em brióban........................................................................ 637
11.1.2.3.1. Az embrionális indukció mechanizmusa................................................................................. 637
11.1.2.3.2. Specifikus mRNS-ek a vegetatív térfélben ............................................................................ 637
11.1.2.3.3. A morfogének és hatásmechanizmusuk ................................................................................. 639
11.1.2.4. A gasztruláciő folyamata ......................................................................................................... 639
11.1.2.4.1. A szürke félhold szerepe a gasztruláció során ...................................................................... 639
11.1.2.4.2. Sejtátrendeződések a gasztruláciő ideje a la t t ........................................................................ 640

26
 T artalom

34 11.1.2.4.3. A gerinchúr kialakulása ........................................................................................................ 640

36 11.1.2.4.4. A mezoderma térbeli mintázatának és a gasztruláciő szabályozásának molekuláris
36 háttere ..................................................................................................................................... 641
37 11.1.2.5. ' A központi idegrendszer fe jlő d é s e ....................................................................................... 643
37 11.1.2.5.1.' A neuruláció szabályozásának klasszikus m o d e llje ............................................................ 643
38 11.1.2.5.2. A velőcső érző-és mozgatóterúleteinek kialakulása.......................................................... 645
38 11.1.3. A sejtöröklődés fogalma ...................................................................................................... 647
11.1.3.1. Az embrionális determináció ................................................................................................ 647
Dl 11.1.4. A Drosophila melanogaster mutánsok tanulmányozásának lehetősége ésjelentősége
02 az em briológiában................................................................................................................... 648
03 11.1.4.1. Az ugráló gének (mozgó genetikai elemek) és kísérleti felhasználásuk ............................. 649
03 11.1.4.2. A petesejt elülső pólusának (feji részének) d eterm ináció ja................................................. 649
05 11.1.4.3. A hátulsó pólus m eghatározottsága....................................................................................... 650
07 11.1.4.4. A dorzoventrális testtengely kialakulása................................................................................ 651
08 11.1.4.5. A dorzoventrális testtengely mentén aktiválódó gének hatása a csíralemezek
08 kialakulására ............................................................................................................................ 651
09 11.1.4.6. Az anyai hatású gének és a zigotikus gének fogalma .......................................................... 652
10 11.1.4.6.1. A homonom szelvényezettség kialakulásának szabályozása, a fejlődést irányító gének
10 hierarchiája .............................................................................................................................. 652
11 11.1.4.6.2. A heteronom szelvényezettség létrejöttének molekuláris mechanizmusa ..................... 653
12 11.1.4.6.2.1. A HOM-komplex tagjainak előfordulása és szerepe az emlősök és az ember
12 egyedfejlődésében................................................................................................................... 654
15
15 11.2. A programozott sejthalál fejlődésbiológiai vonatkozásai (Sass M ik ló s ]............................. 656
16 11.2.1. A sejtpusztulás két fő, jól megkülönböztethető formája ...................................................... 656
16 11.2.1.1. Nekrözis .................................................................................................................................... 656
17 11.2.1.2. Programozott se jth a lá l............................................................................................................. 657
11.2.1.2.1. A programozott sejthalálnak két fő sejttani mechanizmusát is m e rjü k ................................ 657
,18 11.2.2. A programozott sejtpusztulás szerepe az ontogenezis során ............................................. 657
,20 11.2.2.1. Gerinctelen á lla to k .................................................................................................................... 658
>23 11.2.2.2. A programozott sejthalál és szabályozása rovarokban ........................................................ 659
>23 1 1.2.2.3. Sejtpusztulás a gerincesek fejlődése s o rá n ............................................................................ 660
>23 11.2.2.3.1. A végtagfejlődés ...................................................................................................................... 660
>25 11.2.2.3.2. Sejtpusztulás az idegrendszer kialakulása s o rá n ................................................................... 661
126
>26 11.3. Sejtadhéziős mechanizmusok szerepe az egyedfejlődés szabályozásában(Sass Miklós] 663
11.3.1. A soksejtűség kialakulásának fe lté te le i................................................................................... 664
331 11.3.1.1. A differenciális génaktiválódás................................................................................................ 664
11.3.1.2. A soksejtűség kialakulásának egyéb feltételei ..................................................................... 664
>33 11.3.2. A sejtadhéziós molekulák szerepe a multicellularitás kialakulásában ................................ 665
534 11.3.2.1. A barázdálódás kezdetén sejtadhéziő nem figyelhető m e g .................................................. 665
>34 11.3.2.2. Az első sejtkapcsoló fehérjék megjelenése a barázdálódás idején .................................... 666
534 11.3.2.3. A tight junction és a gap junction megjelenése és funkciója a blasztulaá llapotb an ........... 666
534 11.3.2.4. A sejtadhéziős molekulák funkciója a gasztruláciő során .................................................... 667
334 11.3.3. A sejtátrendeződés mechanizmusai ....................................................................................... 667
535 11.3.4. A sejtadhéziős molekulák szerepe a csíralemezek kialakulásában
537 és sejtátrendeződésekben ...................................................................................................... 668
537 11.3.4.1. Kísérleti eredmények in vitro rendszerekben ........................................................................ 668
537 11.3.4.2. A sejtadhéziős molekulák szövetspecifikus megoszlása az embrionális szervezetben . . . 670
539 11.3.4.3. A kalciumtól független sejtadhéziós molekulák szerepe az egyedfejlődésben................... 670
539 11.3.4.4. Az N-CAM hatása in vitro kísérleti rendszerekben ............................................................... 670
539 11.3.4.5. Az egyedfejlődés zavarai CAM-hiányos mutánsokban ........................................................ 671
540 11.3.4.6. Az integrinek funkciója az embriogenezisben ........................................................................ 671

27
Tartalom

1 1.3.5. A sejtvándorlások és szabályozásuk az egyedfejlődési fo lyam atokba n.............................. 671

1 1.3.5.1. A sejtvándorlás nyomon követése a végtagbimbő fejlődése a la t t ....................................... 672
11.3.5.2. A velősánc sejtjeinek útja és megtapadása a szervezet különböző helyein ....................... 672
1 1.3.5.3. A sejtvándorlás néhány megoldatlan kérdése ...................................................................... 673
11.3.5.4. A sejtvándorlás mechanizmusát magyarázó hipotézisek...................................................... 673

12. A membránkompartmentalizáciő és a sejtosztódás evolúciója

(Jékely Gáspár, Molnár István és Novák Béla) .................................................................... 675

12.1. A sejtek eredete és a sejtmembránok változatossága ..................................................... 678

12.2. Az univerzális fa és a sejtek leszármazási kapcsolatai........................................................... 679

12.3. A sejtek evolúciós átmenetei - az eukarióta sejtek e re d e te ................................................ 683

12.4. A sejtek osztódásának alapelvei.............................................................................................. 684

12.4.1. A prokariőta sejtek osztódása - d o m in ó e lv .......................................................................... 684
12.4.2. Az eukarióta sejtek osztódásának problémái ........................................................................ 685
12.4.3. Az eukarióta sejtciklus gépezet .............................................................................................. 685
12.4.4. Az eukarióta sejtciklus eredete .............................................................................................. 686

12.5. A prokarióta és az eukarióta membránok különbségei........................................................ 687

12.6. Az eukarióta kompartmentalizáciő eredete .......................................................................... 688

13. A növényi sejt sajátosságai..................................................................................................... 691

13.1. A növényi sejt litikus apparátusa (Keresztes Á r o n ) ............................................................... 694

13.1.1. A vakuőlum keletkezése........................................................................................................... 694
13.1.2. A vakuőlum funkciói ................................................................................................................ 695
13.1.2.1. Litikus funkció ........................................................................................................................... 695
13.1.2.2. Raktározás.................................................................................................................................. 696
13.1.2.3. Ozmoreguláció ......................................................................................................................... 697
13.1.3. A fehérjetest és a lipidtest keletkezése és lebom lása........................................................... 697

13.2. A növényi sejtváz (Keresztes Á ro n ).......................................................................................... 701

13.2.1. A mikrotubulusok elrendeződése............................................................................................ 701
13.2.2. A mikrofilamentális rendszer és a sejten belüli mozgások.................................................... 701

13.3. A sejtfal (Keresztes Á ro n ) ......................................................................................................... 704

13.3.1. A sejtfal kialakulása a sejtosztódás s o rá n ............................................................................... 704
13.3.2. A sejtfal fő komponensei .......................................................................................................... 705
13.3.3. A sejtfal növekedése ................................................................................................................ 706
13.3.4. A sejtfal mint kémiai szignálok fo rrá s a ................................................................................... 707
13.3.5. Adhéziós m olekulák.................................................................................................................. 708
13.3.6. Transzportszabályozó sejtfal-sejtmembrán komplexek ..................................................... 708
13.3.6.1. Hidrofób sejtfal-sejtmembrán k o m p le x .................................................................................. 708
13.3.6.2. Sejtfal-protuberanciák.............................................................................................................. 709
13.3.6.3. Plazmodezmák .......................................................................................................................... 709

13.4. A növényi sejtosztódás (Keresztes Áron) ............................................................................... 711

13.4.1. A növényi sejtosztódás mechanizmusa és összefüggésea differenciálódással..................... 711
 Tartalom

14. Sejtbiológia az orvostudom ányban...................................................................................... 713

14.1. Sejtbiológiai ismeretek haszna az orvosi gyakorlatban (Szehanecz Zoltán) ...................... 715
14.1.1. Celluláris és molekuláris mechanizmusok a rheumatoid arthritises synoviumban ........... 716
14.1.1.1. Általános megfontolások ........................................................................................................ 716
14.1.1.2. Genetika, infekciók, a uto im m unitá s...................................................................................... 717
14.1.1.3. Synovitis: gyulladásos sejtek és mediátorok, sejtadhézió, angiogenezis,
fibrözis, apoptózis ................................................................................................................... 718
14.1.1.4. ízületi destrukció: a porc és a c s o n t.................................................................................. 719
14.1.1.5. Komplex szabályozóhálózat a rheumatoid synoviumban ................................................... 719
14.1.2. Biológiai te rá p ia ....................................................................................................................... 719
14.1.2.1. Általános elvek ....................................................................................................................... 719
14.1.2.2. Citokin- és kemokin-„targeting” ............................................................................................. 719
14.1.2.3. B-sejt elleni terápia ................................................................................................................. 720
14.1.2.4. Az antigénfelismerés és a kostimuláciö gátlása .................................................................. 720
14.1.2.5. T-sejt elleni terápia ................................................................................................................. 720
14.1.2.6. A sejtadhézió befolyásolása.................................................................................................... 720
14.1.2.7. Az angiogenezis visszaszorítása ............................................................................................. 720
14.1.2.8. Szignáltranszdukciós mechanizmusok, az apoptózis befolyásolása................................... 721
14.1.2.9. A szöveti destrukció gátlá sa.................................................................................................... 721
14.1.2.10. A szomatikus géntranszfer és az antiszensz oligonukleotidkezelés lehetőségei............... 721
14.1.2.1 1. A biológiai terápia p ro ble m atiká ja ........................................................................................ 721

14.2. Az érelmeszesedés sejtbiológiái mozzanatai (Nagy László)................................................. 723

14.2.1. A korai érelmeszesedéses elváltozás (léziő) kialakulása ..................................................... 724
14.2.2. A gyulladás szerepe................................................................................................................. 724
14.2.3. Zsírral teli habos sejtek kialakulása ...................................................................................... 724
14.2.4. Fibrotikus plakk kialakulása.................................................................................................... 725
14.2.5. Komplex elváltozás (léziő) és tro m b ó zis ................................................................................ 725

14.3. Sejtmagátültetéses klónozás és az embrionális őssejtek felhasználása

az orvostudományban (Dinnyés András és Koboláh Julianna)............................................ 727
14.3.1. A klónozással és az embrionális őssejtekkel kapcsolatos alapfogalmak .......................... 727
14.3.2. Sejtmagátültetéses klónozás ................................................................................................. 728
14.3.3. A genom metilációs változásai az egyedfejlődés és a klónozás s o rá n ............................... 729
14.3.4. Az állatok reprodukciós klónozásának haszna ..................................................................... 731
14.3.5. A humán terápiás klónozás .................................................................................................... 731
14.3.6. A terápiás célú klónozás alternatívái .................................................................................... 732

15. A sejtbiológia gyakorlata ...................................................................................................... 735

15.1. Sejt- és szövettenyésztés: módszertani alapismeretek (Madarász Em ília)........................ 737

15.1.1. A sejt-és szövettenyészetek típ u s a i...................................................................................... 738
15.1.2. Sejttenyészetek készítése ...................................................................................................... 740
15.1.2.1. Primer sejttenyészetek............................................................................................................ 740
15.1.2.2. Sejtvonaltenyészetek indítása ............................................................................................... 741
15.1.2.3. Felszíni sejttenyészetek .......................................................................................................... 741
15.1.2.3.1 A sejtek folyadékkörnyezete ................................................................................................. 741
15.1.2.3.2 A sejtek „szilárd” környezete ................................................................................................. 742
15.1.3. Sejtszámváltozás a sejttenyészetekben ................................................................................ 744

15.2. Sejtalkotók fluoreszcenciás jelölése és detektálása (Vereb György) ................................. 746

15.2.1. Fehérjék és nukleinsavak jelölése specifikusan kötődő molekulák segítségével............... 747
15.2.1.1. Jelölés antitestek segítségével............................................................................................... 747
 T artalom

15.2.1.2. Jelölés toxinokkal és más bioaktív vegyületekkel................................................................. 749

15.2.1.3. Jelölés szubsztráttal és lig a n d d a l............................................................................................ 749
15.2.1.4. DNS-festékek............................................................................................................................. 750
15.2.1.5. Szekvenciaspecifikus nukleinsavpröbák ................................................................................. 750
15.2.1.6. Indirekt jelölési módszerek....................................................................................................... 751
15.2.1.7. Egyéb, ex vivő jelölési módszerek .......................................................................................... 752
15.2.2. A próbák eljuttatása a célm olekulákhoz................................................................................. 752
15.2.3. Stratégia sejtalkotök jelölésére: PDGF-receptorok, F-aktin és a sejtmag egyidejű
megfigyelése ............................................................................................................................ 753
15.2.4. A fluoreszcenciás mikroszkopia néhány alkalmazása ........................................................... 754
15.2.5. A feloldóképesség határai és azok á tlé p é s e .......................................................................... 756

15.3. Modellorganizmusok: Saccharomyces cerevisiae (Molnár M ó n ika ).................................... 757

15.3.1. „Az eukariöták Escherichia colija’’ ......................................................................................... 757
15.3.2. A Saccharomyces cerevisiae életciklusa................................................................................ 757
15.3.3. Az élesztő genetikailag kiválóan manipulálható modellszervezet ...................................... 758
15.3.4. A Saccharomyces cerevisiae kutatásának kiemelkedő jelentőségű te rü le te i.................... 759

15.4. Modellorganizmusok: Caenorhabditis elegáns (Mádi A n d rá s)............................................. 762

15.4.1. Miért válhatott ilyen fontossá a C. elegáns? .......................................................................... 762
15.4.2. Milyen fontosabb kutatásokhoz járul hozzá a C. elegáns? ................................................. 765
15.4.2.1. Flumán sejtek összetett folyamatai megérthetők a C. elegáns m utánsaiban..................... 765
15.4.2.2. A C. elegáns forradalmasította a programozott sejthalál vizsgálatát.................................. 765
15.4.2.3. A biológiai öregedés molekuláris háttere felderíthető a C. elegánsban............................. 766
15.4.2.4. A C. elegáns viselkedése molekuláris és sejtbiológiai alapon vizsgálható ......................... 766

15.5. A muslica - egy százéves modell (Szabad J á n o s )................................................................. 768

15.5.1. Miért a muslica? ...................................................................................................................... 768
15.5.2. Markermutációk ...................................................................................................................... 769
15.5.3. Balanszer kromoszómák ......................................................................................................... 770
15.5.4. Az öriáskromoszőma ............................................................................................................... 770
15.5.5. Mutagenezis, mutációk ........................................................................................................... 771
15.5.6. A P-elem .................................................................................................................................... 772
15.5.7. Transzgenikus muslicák ........................................................................................................... 772
15.5.8. A GAL4/UAS rendszer ............................................................................................................. 773
15.5.9. Módszerek genetikai mozaikok generálására ........................................................................ 775
15.5.10. A domináns nőstény-steril te c h n ik a ....................................................................................... 776
15.5.11. Az FLP/FRT technika a mozaikok generálására...................................................................... 776
15.5.12. Az RNSi-technika...................................................................................................................... 777
15.5.13. Géncsere homológ rekombináció a la p já n ............................................................................... 777

Név-és tá rg y m u ta tó ....................................................................................................................................... 781

A szerzők elérhetősége................................................................................................................................... 817

30
Bevezetés
a sejtbiológiába
 1.1. A sejtbiológia kialakulása
A s e jt m é re té n é l fo g va sza b a d szem m e l ne m lá th a ­
tó , e z é rt fe lfe d e zé se , v a la m in t a s e jte lm é le t k ia la k u lá ­
sa szo ro s k a p c s o la tb a n v o lt az o p tik a i le n csé k és a zo k
k o m b in á c ió já b ó l k ia la k íto tt m ik ro s z k ó p o k fe jlő d é s é ­
vel. A s e jt elne vezés a XVII. száza dra n y ü lik vissza,
a m ik o r Róbert H oo ke e lh a lt n ö v é n y i s z ö v e te t (pa rafát)
vizsg álva a b b a n kis k a m rá c s k á k a t fig y e lt m eg. Ma
m á r tu d ju k , h o g y e ze k a kis ü re g e k (la tin u l cella, kicsi­
n y ítv e ce llu la , g ö rö g ü l k y to s va g y cyta ) a n ö v é n y i sej­
te k e t k ö rü lv e v ő c e llu lő z fa l á lta l k é p z e tt k a m rá c s k á k , ő
te h á t ne m a v a ló d i s e jte k e t, h a n e m a z o k h e ly é t lá tta .
M é g a b b a n az é vszá zad ba n A ntoni van L euwenhoek
(e jts d : Lő ven hu k) az á lta la s z e rk e s z te tt e g yszerű m ik ­
ro s z k ó p seg ítsé géve l v a ló d i, sza b a d s e jte k e t (pl. m a g ­
vas v ö rö s v é rte s te k e t, e g y s e jtű e k e t, s p e rm iu m o k a t) is
m eg t u d o t t fig y e ln i. Ezek a m e g fig y e lé s e k a b b a n az
id ő b e n k u rió z u m o k v o lta k , n é h á n y kíváncsi e m b e r
k e d v te lé s é n e k s z á m íto tta k , és az id ő m é g nem é re tt
m eg a rra , h o g y az é le t m ib e n lé té rő l d ö n tő k é rd é s e k e t
te g y e n e k fel. Az a fe lism e ré s, h o g y m in d a n ö v é n y i,
m in d az á lla ti sze rve ze te k s e jte k b ő l és a zo k te rm é k e i­
b ő l é p ü ln e k fel, a XIX. század első fe lé ig v á r a to tt m a ­
gá ra. A s e jte lm é le t vég le ges fo rm á já b a n a b o ta n ik u s
M atthias Schleiden és a z o o ló g u s T heodor Schw ann
ne véh ez fű z ő d ik ( 1 8 3 8 és 1 8 3 9 ). B á r k e z d e tb e n m ég
soka n g o n d o ltá k ügy, h o g y s e jte k s p o n tá n m ó d o n ,
p o c s o ly á k b a n , szerves a n y a g o k b o m lá s á b ó l is k ia la ­
k u lh a tn a k , a XIX. század kö z e p é re n y ilv á n v a ló v á v á lt,
h o g y új s e jte k csak m á r m e g lé vő s e jt o s z tó d á s á b ó l k e ­
le tk e z n e k („o m n is c e llu la e c e llu la ” , Rudolf V irchow ,
1 8 5 5 ). Éles szem ű k u ta tó k az e g y re tö k é le te s e d ő
m ik ro s z k ó p o k k a l és p re p a rá c iő s e ljá rá s o k k a l a XIX.
század v é g é ig a s e jte k e g y re tö b b k o m p o n e n s é t fe ­
d e z té k fel, a s e jtm a g o t, a m a g va cská t, a m itó z is sorá n
k ia la k u ló k ro m o s z ó m á k a t, a c e n trio lu m o t, a m ito -
k o n d riu m o k a t és a G o lg i-a p p a rá tu s t. Louis Pasteur és
Róbert K och m un kássá ga n y o m á n fé n y d e r ü lt a rra is,
h o g y szám o s fe rtő z ő b e tegsé g, e lh a lt s z e rve ze te k le ­
b o m lá s á n a k h á tte ré b e n „c s írá k ” , a m ik ro s z k ó p b a n
m ég é p p e n lá th a tó b a k té riu m o k á lln a k, és ezzel a p ro -
k a riő ta s e jte t is fe lfe d e z té k . K id e rü lt, h o g y a p e te s e jt
és a s p e rm iu m e g y e s ü lé s é b ő l k e le tk e z ő üj e g y e d sej­
te k o s z tó d á s á b ó l és s p e c ia liz á ló d á s á b ó l fe jlő d ik ki, t o ­
R ö h lic h P á l
vábbá, hogy a szervezet kóros működése is sejtek hi­
bás működésére vezethető vissza. Egyre nyilvánva­
lóbbá vált, hogy a legtöbb biológiai probléma hátteré­
ben sejtes folyamatok állnak, és az élet alapvető je­
lenségeit magának a sejtnek a megismerésével érthet­
jük meg. Az így létrejövő tudomány, a sejttan vagy ci-
tológia a XX. század elején még nagyrészt elölt és
megfestett sejtek, szövetek morfológiai megfigyelésé­
re alapozódott. Fokozatosan nőtt azonban az érdek­
lődés az élő sejtek megfigyelése iránt, ami nemcsak
szabadon élő egysejtűek tanulmányozásával vált le­
hetővé, hanem azáltal is, hogy soksejtű szervezetek
szöveteiből a sejteket sikerült kiszabadítani és az élet-
feltételek biztosításával üvegben (in vitro) akár hete­
kig, hónapokig életben tartani (sejttenyésztés). Élő
sejtek megfigyelése vezetett a különböző mozgástípu­
sok, így a növényi sejtekben található körkörös cito-
plazma-áramlás (ciklőzis), az amöboid mozgás, a csil­
lés és ostoros mozgás és az izom-összehüzödás ala­
pos megismerésére. Lényeges metodikai előrelépést
jelentett, amikor a fáziskontraszt-mikroszköp beveze­
tésével az élő sejtek körvonalai, ill. belső szerkezete a
nagyobb optikai kontraszt következtében jobban elő­
tűnt. Ez egyben igazolta, hogy az addig leírt sejtkom­
ponensek többsége nem preparáciős műtermék, ha­
nem az élő sejtben valóságosan létező struktúráknak
felel meg. Az élő sejtekbe kísérletesen, „sebészileg" is
sikerült beavatkozni (egyes sejtkomponenseket eltá­
volítani vagy átültetni) igen finomra húzott úvegtűk se­
gítségével, amelyeket precíziós műszerekkel (mikro-
manipulátorokkal) a mikroszkóp ellenőrzése mellett
mozgattak.
A sejttudomány máig tartő forradalmi fejlődése a
XX. század ötvenes éveiben kezdődött meg az elekt­
ronmikroszkópiának és a biokémiának a citológiába
való bevonulásával. Azáltal, hogy az elektronmikro­
szkóp feloldóképessége 2 - 3 nagyságrenddel jobb,
mint a legjobb fénymikroszkópé, 1 0 0 -1 000-szeresen
kisebb struktúrák váltak láthatóvá, és így feltárult a
sejtek belső szerkezetének bonyolult világa („szubmik-
roszkópos citolögia”, „ultrastruktúra-kutatás”). Mint­
hogy az elektronmikroszkópban az elektronok áthato-
lőképessége csak igen vékony (3 0-100 nm) prepará-
 1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
tűm vizsgálatát teszi lehetővé, ki kellett dolgozni azo­
kat a módszereket, amelyekkel ilyen vékony minták
voltak készíthetők. Az esetek többségében kémiailag
fixált, műgyantába ágyazott sejtekből készítenek igen
vékony („ultravékony”) metszeteket különleges mikro-
tomok (ultramikrotomok) segítségével, de gyakran
használtak feltárt sejtekből izolált sejtkomponenseket
is. Teljesen űj dimenziók nyíltak meg: feltárult a már
ismert sejtorganellumok (mitokondriumok, centrio-
lum, Golgi-apparátus, csillók, maghártya stb.) belső,
sokszor a makromolekuláris nagyságrendig terjedő
szerkezete, de ezen túlmenően egy sor egészen új
sejtkomponenst fedeztek fel. Ilyenek: a riboszömák,
az endoplazmatikus retikulum, a sejtváz egyes kom­
ponensei (mikrofilamentumok, intermedier filamentu-
mok, mikrotubulusok), szállítóvezikulák, szinaptikus
vezikulák, mikrobolyhok, peroxiszőmák, lizoszömák
stb. De láthatóvá váltak egyes makromolekuláris
komplexek is, mint DNS, ribonukleoprotein-részecs-
kék, fehérje- és egyéb makromolekulák, amelyek már
átvezetnek a biokémia, molekuláris biológia világába.
Míg az elektronmikroszkóp a sejt szerkezetét az
egyre kisebb dimenziók, makromolekulák világába
bontotta le, az egyre gyorsabban fejlődő biokémia vi­
szont az egyedi szerves molekulák felől építkezett az
egyre komplexebb makromolekuláris dimenziók, köl­
csönhatások felé. A biokémia és a sejttan kapcsolata
akkor vált szorosabbá, mikor az egyes sejtkomponen­
sek molekuláris szerkezetét, az azokban zajló kémiai
folyamatokat kívánták megvizsgálni. Ehhez arra volt
szükség, hogy egyes sejtkomponenseket minél na­
34
gyobb tisztaságban és mennyiségben sikerüljön élő
sejtek tömegéből kinyerni. Ez a cél a sejtek mechani­
kai feltárása, majd az egyes komponenseknek ultra-
centrifugában való ülepedési sebessége, ill. anyagsű­
rűsége révén való elválasztásával vált lehetővé. Jelleg­
zetes példája ennek az irányzatnak az a felismerés,
hogy a sejtes légzés a mitokondriumokhoz kötődik, és
hogy a mitokondrium belső membránja ebben kulcs­
szerepet játszik. Ugyancsak átütő eredményt hoztak a
membránok molekuláris szerkezetére és funkcióira
vonatkozó vizsgálatok. Az igazi forradalmi fejlődést
azonban a molekuláris biológia kialakulása és ennek a
sejttannal való ötvöződése jelentette. Bár a XX. szá­
zad húszas-harmincas éveiben már ismert volt, hogy a
sejtmag DNS-t tartalmaz, a DNS kettős hélix szerke­
zete és a nukleotidtriplet kódoló szerepe a XX. század
közepén derült ki. Innen rohamosan vezetett az út a
génkifejeződés sejttani vonatkozásainak, a kromatin
molekuláris szerkezetének, a gének szabályozásának,
az egyes gének sejtműködésben betöltött szerepének
a megismeréséhez.
Már az ötvenes évek végén nyilvánvalóvá vált,
hogy a sejtekkel foglalkozó tudomány nem maradhat
a klasszikus sejttan keretei között, hanem integrálnia
kell mindazokat az alapvető ismereteket, amelyeket
egyéb alaptudományok (biokémia, molekuláris bioló­
gia, biofizika, genetika, mikrobiológia, fejlődéstan,
élettan stb.) a sejtre vonatkozólag szolgáltatnak. Az
így létrejött integratív, szintetizáló tudomány sokkal
átfogóbb és sokoldalúbb a sejttannál, és ezért megkü­
lönböztetésül a sejtbiológia elnevezést kapta.
 1.2. Nagyságrendek
A sejtek és azok belső szerkezete fény- és elektron­
mikroszkópok segítségével tehető láthatóvá. A laikus
számára szokatlan dimenziókban való eligazodás
nem könnyű, és némi tapasztalatot igényel, ezt kí­
vánja az / / / . ábrán látható nagyságrendi skála meg­
könnyíteni. A leggyakrabban használt mértékegység
a mikrométer (nm) és a nanométer (nm), a p a mil­
liméter ezredrésze (1 0-5 mm) és a nm a pun ezredré­
sze (1 0“s [xm, ill. 10-6 mm). Időnként használják még
az elektronmikroszkópiában korábban bevezetett
mértékegységet, az angströmöt (Á), amely a nm ti-
zedrésze (10 '1 nm).
Az atomi és molekuláris dimenzióktól a sejtes
nagyságrendig haladva a következő főbb irányértéke­
ket lehet megadni. A H-atom átmérője 0,1 nm, az
aminosavaké, a cukormolekuláké 0,3 nm, a nukleoti-
doké 0,5 nm, a legtöbb fehérje nagysága 2 és 15 nm
között mozog, a DNS-molekula vastagsága 2 nm kö­
rül van, a vírusok átmérője 10 és 100 nm között van,
a riboszőmák nagysága 25 nm, a baktériumok, a mi-
tokondriumok 0,1-1 nm. a sejtmag átlagos átmérője
5 i^m körül van, a legtöbb eukarióta sejt nagysága 6
és 50 (xim közé esik. Az emberi vörösvértest átlagos
átmérője 7,5 [xm, az emberi spermiumfejé 6 nm, a
legnagyobb emberi sejt, a petesejt 150 nm, de a ma­
daraké (madártojás) 50 mm vagy annál nagyobb is le­
het. Ugyancsak nagy sejtek találhatók az idegsejtek
között, ahol pl. a gerincvelői mozgatöneuron hossza
az 1 métert is elérheti.
Tekintve, hogy a szabad szem feloldőképessége
0,3 mm, a fénymikroszkópé 0,2 nm, a legjobb elekt­
ronmikroszkópé 0,3 nm, a sejteket és a nagyobb sejt-
organellumokat fénymikroszkóppal tehetjük látható­
vá, a kisebb organellumok, valamint a nagyobbak fi­
nomabb szerkezete és a makromolekuláris komple­
xek vizsgálatának megfelelő vizsgálóeszköze az elekt-
R ö h lic h P á l
s z a b a d szem
1 cm - -
FM EM
1 mm - -
s zö v e ti s tru k tú rá k
100 |im —
10 nm - - á tla g o s s e jt ( 1 0 - 2 0 ^m )
v ö rö s v é rte s t (7 ,5 nm )
1 |im
k ro m o s z ó m á k ( 1 - 5 nm )
b a k té riu m o k (0 ,1 -1 nm )
100 nm - -
v íru s o k (1 0 - 1 0 0 nm )
10 nm - - rib o s z ó m á k (2 3 -2 5 nm )
g lo b u lá ris fe h é rjé k (2 - 1 5 n m )
1 nm
a m in o s a v a k (0 ,3 3 nm )
1 Á — p ro to n (l-T)
1/1. ábra.
Nagyságrendi skála. A függőleges nyilak a szabad szemmel,
a fénymikroszkóppal (FM) és az elektronmikroszkóppal (EM)
látható struktürák nagyságterjedelmét mutatják.
ronmikroszköp. Mind a fény-, mind az elektronmik­
roszkóp különböző változatait fejlesztették ki (pl. fluo-
reszcenciás, polarizációs, fáziskontraszt, interferencia­
kontraszt, lézer pásztázó konfokális stb. fénymikro­
szkóp, valamint a transzmissziós és a pásztázó elekt­
ronmikroszkóp, ezeket I. a biofizika- és a szövettan­
könyvekben). A feloldóképesség nem feltétlenül jelen­
ti, hogy minden ilyen nagyságrendű struktúra látható
is a mikroszkópokban, a láthatóvá tételhez legtöbb­
ször hozzátartoznak a vizsgálandó sejtet vagy sejt­
komponenseket megőrző, kontrasztjukat fokozó vagy
őket szelektíve kimutató speciális preparatív módsze­
rek is.
35
 1.3. Az élő szervezetek alapvető kategóriái:
pro- és eukarióta sejtek
R ö h lic h P á l

1.3.1. A prokarióták és az eukariöták legfontosabb tulajdonságai

1.3.1.1. A prokariöta sejt szerkezete
1.3.1.1.1. Sejtburok
1.3.1.1.2. Sejtmembrán
1.3.1.1.3. Citoplazma
1.3.1.1.4. Nukleoid. A bakteriális DNS
1.3.1.2. Az eukarióta sejt szerkezete
1.3.1.2.1. Sejtmembrán
1.3.1.2.2. Sejtmag
1.3.1.2.3. Riboszómák
1.3.1.2.4. Endoplazmatikus retikulum
1.3.1.2.5. Golgi-apparátus
1.3.1.2.6. Lizoszóma
1.3.1.2.7. Peroxiszőma
1.3.1.2.8. Mitokondrium
1.3.1.2.9. Sejtváz (citoszkeleton)
1.3.1.3. A növényi sejt specifikumai
1.3.1.4. Az egysejtű eukariöták specifikumai
1.3.2. Az élet peremén

1.3.1. A p ro k a rió tá k és az e u kariö tá k baktérium

legfontosabb tulajdonságai

A sejtek szerveződési fokuk, bonyolultságuk sze­

rint két alapvető csoportra oszthatók [1/2., 1/3. áb­
ra). Az egyik ezek közül a prokariöta sejt, amely
aránylag egyszerű felépítésű, kisméretű sejt (többnyi­
re 0,1 -1 i^m), mégis rendelkezik mindazokkal az alap­
vető struktúrákkal és mechanizmusokkal, amelyek az
élethez nélkülözhetetlenek. Elnevezése onnan szár­
mazik, hogy nem található benne igazi, maghártyával
rendelkező, a citoplazmátől elkülönülő sejtmag, ha­
nem csak a mag előfutára (pro = elő, karyon = mag,
gör.) egy DNS-t tartalmazó terület formájában (nuk­
leoid]. A maghártya hiánya mellett számos más intra- 1/2. ábra.
citoplazmatikus membrán, sejtorganellum is hiányzik Prokariöta és eukarióta sejt méretének összehasonlítása.
az ilyen sejtből, ennek megfelelően felépítése igen Az elektronmikroszkópos felvételen baktériumokat fagoci-
egyszerű. Az alapvető molekuláris folyamatok a DNS- tált makrofág sejtet látunk (3200x, Röhlich P. felvétele).

36
 1.3 . Az ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUK ARIÓTA SEJTEK

hez, a citoplazmához vagy a sejtmembránhoz kötöt­

sejtm em brán
ten zajlanak le. A prokariöta sejtek legfontosabb kép­
viselője a baktériumsejt. peptidoglikán
A sejtek másik nagy csoportját alkotják az euka- ' ' réteg komplex
rióták. Ezek a sejtek jóval nagyobbak (6 -5 0 nm) és m embrán
külső
összetettebbek (114., 1/5. ábra] a prokariótáknál, m embrán

funkcióik is sokkal szerteágazóbbak, teljesítőképessé­ m ezoszóm a

gük jóval magasabb szintű. Ez jóval több gént és en­

nek megfelelően jóval nagyobb DNS-állományt, geno- DN S
mot igényel, amelynek elhelyezése és a sejtosztódás
alkalmával való szétosztása igen nagy feladat elé állít­
ja a sejtet. A megoldás: az igen hosszú DNS egyedi
darabokra (kromoszómákra) való tagolása, a DNS
összecsomagolása hisztonfehérjékhez való kötés által nyákburok
(kromatin) és mindennek a citoplazmától való elhatá­
rolása maghártyával. Az eukarióta sejt tehát valódi
m uram in- flagellum
sejtmagot tartalmaz (eu = valódi, karyon = mag, burok
gör.). Az eukarióta sejt másik fontos jellegzetessége a (szakkulusz)

Hompartmentalizáció, ami membránokkal körülhatá­

rolt belső terek (kompartmentek), rekeszek megjele­
nését jelenti. A terek belső tartalma különbözik a ci­
toplazmától, összetételét az őket határoló membrán
fehérjekészlete határozza meg, aminek következté­
ben a sejten belül bizonyos funkciók kis helyre kon­
1/3. ábra.
centrálódva sokkal hatékonyabbak. Az intracelluláris
Idealizált baktériumsejt vázlata a fontosabb sejtalkotók be­
membránok aránylag nagy felülete számos enzim és
mutatására. Az ábra bal felén Gram-pozitív baktérium bur­
egyéb fontos fehérje elhelyezésére ad lehetőséget,
kát, jobb felén pedig Gram-negatív baktérium komplex
amelyek a sejt fontos anyagcsere-folyamataiban ját­ membránját látjuk.
szanak szerepet. Különböző feladatokra különböző
felépítésű kompartmentek jöttek létre, ezeket memb­
m agvacska m aghártya mitokondrium
ránnal határolt sejtorganellumoknak nevezzük (mito­
kondrium, kloroplasztisz, endoplazmatikus retikulum,
Golgi-apparátus, lizoszöma, peroxiszóma, vakuőlum
stb.). A sejtnek a prokariőtáéhoz viszonyított lénye­
gesen nagyobb tömege miatt szükséges az alaktar­
tás, ill. annak változtatása, amihez az eukarióta sejt
fonalas elemekből álló belső vázat fejlesztett ki (sejt­
váz vagy citoszkeleton). Eukarióta sejt minden olyan
sejt, amely nem prokariöta, tehát idetartoznak a pro-
tozoonok, az algák, a gombák, a növényi és az állati
sejtek.
A pro- és eukarióta sejtek között az élővilágban
nem ismertek átmenetek, a kétféle sejttípus tehát az
evolúció két elkülönülő fejlődési irányát jelenti.

sötét szem cse

1.3.1.1. A prokariöta sejt szerkezete
A legtöbb baktérium kisméretű sejt (0,1-1 nm),
felépítése lényegében egy membránnal körülvett ci-
toplazmatömegnek felel meg. Az utóbbiban elekt­
ronmikroszkópban különálló struktúraként ismerjük
1/4. ábra.
Eukarióta sejt fénymikroszkőpos képe. A fáziskontraszt-
mikroszköpos felvételen üvegfelszínhez letapadt élő makro-
fág sejtet látunk, amelyben sejtmag, maghártya, magvacs-
ka, mitokondriumok és különböző nagyságú sötét szem­
csék különböztethetők meg (950x, Röhlich P. felvétele).

37
 1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
fel a fehérjeszintézisben fontos szerepet játszó ribo-
szőmákat és a sejt genomját (örökítő állományát) ké­
pező DNS-t (nukleoid), többnyire a sejt központi ré­
szében. A baktériumsejtet határoló sejtmembrán fel­
színét különböző szerkezetű burok borítja be, amely
a sejt mechanikai stabilitását, ozmotikus erőkkel
szembeni ellenálló-képességét biztosítja. A baktéri­
umsejt általános felépítését az 1/3. ábra mutatja be.
Az egyes komponenseket kívülről befelé haladva tár­
gyaljuk.
1.3.1.1.1 . Sejtburok
A sejt felszínét fedő burok az egyes baktériumfaj­
táknál eltérő szerkezetű lehet. Aszerint, hogy egy ha­
gyományos festési módszerrel (Gram-festés) festőd­
nek-e vagy sem, a baktériumok két nagy csoportját
szokás megkülönböztetni, a Gram-pozitív, ill. Gram-
negatív sejteket. A festődés minden bizonnyal a bak­
térium burkának a szerkezeti sajátosságaitól függ.
A Gram-festés lényege, hogy a vizsgálandó készít­
ményt először egy bázikus festékkel (genciána-ibolyá-
val) festik meg, majd jöd-káliumjodid oldattal kezelik,
és alkohollal differenciálják. A kezelés után egyes bak­
tériumfajták elszíntelenednek (Gram-negatív), míg má­
sok megtartják kékesfekete festődésüket (Gram-po­
zitív).
a) Muraminszakkulusz. Általában a Gram-pozitív
baktériumok sejtfelszínét aránylag vastag (2 0 -8 0 nm)
fal borítja be, amely hosszú szénhidrátláncokból és
rövid összekötő peptidszakaszokből épül fel. Ezek
egymásra fekvő kétdimenziós rétegeket alkotnak,
amelyek mélységben egymáshoz is kötődnek, és így a
burok lényegében egyetlen óriási molekulából áll,
amely zsákszerűén veszi körbe a sejtet.
A szénhidrátláncok váltakozva N-acetil-glukőz-
aminból és annak tejsavat is tartalmazó származéká­
ból, az N-acetil-muraminsavből épülnek fel. Ezeket a
hosszú láncokat l - és D-aminosavakböl álló tetrapep-
tidek és az azokhoz kapcsolódó glicin-oligopeptidek
kötik keresztbe.
b] Komplex membrán. A burok másik elterjedt vál­
tozatában a sejtmembránon kívül, azzal párhuzamo­
san egy másik membránszerű lipid kettős réteg he­
lyezkedik el. Ennek a külső membránnak a felszínét
sokszor egy fehérjékből álló, szabályos szerkezetű ré­
teg (S-réteg) fedi, a membránba félig beépítve pedig
lipidből és szénhidrátból állő ún. lipopoliszacharid-
(LPS-) molekulák találhatók. A sejtmembrán és a kül­
ső membrán közötti igen vékony (2 -3 nm) rést (peri-
38
plazmatikus rés) a muraminburokhoz hasonló szerke­
zetű, de annál lényegesen vékonyabb peptidoglikán-
réteg tölti ki. Az ebbe a csoportba tartozó baktériu­
mok általában Gram-negatívak.
Egyéb felszíni struktúrák
a) Nyákburok. Egyes baktériumokban a burkot
még egy további burok fedi, amely külső végükön sza­
badon álló, fonálszerű, szénhidrátot tartalmazó mak­
romolekulákból tevődik össze. Ez a réteg a baktérium
felszínének nyákos, viszkózus jelleget ad.
b) Ostor, csilló (flagellum). Bizonyos baktériumok
aktív mozgásra is képesek, a membránba beépített
ostor mozgatásával. Az ostor fehérjéből (flagellin) fel­
épülő, hosszú, dugóhúzószerűen csavarodó, fonálsze­
rű képződmény, amelynek forgatásával a sejt előreha­
ladó mozgást tud létrehozni. Az ostort a tövénél, a
membránba beépített makromolekuláris motor (ro­
torlemez) forgatja, energia felhasználásával. Figyelem:
a bakteriális ostor szerkezetileg és a mozgás mecha­
nizmusát illetően merőben különbözik az eukarióta
sejtek csilléitől, ostorától (I. ott)!
c) Pilusok. Fehérjéből (pilin) felépülő, vékony
(7 -1 0 nm), tűszerű csövek, melyek a baktérium felszí­
néről nyúlnak ki. Segítségükkel a baktérium eukarióta
sejtek szénhidrátburkát ismeri fel, és ahhoz kapcso­
lódhat. A pilusok alagútján keresztül DNS is kicseré­
lődhet egyes baktériumok között (konjugáció), ami
egyfajta primitív szexuális eredetű genetikai változé­
konyságot is eredményez.
1.3.1.1.2. Sejtmem brán
A citoplazmát kívülről borító membrán, a sejt­
membrán, a baktérium egyetlen membránja (a Gram-
negatívak külső membránját leszámítva). Vastagsá­
ga, molekuláris felépítési elve hasonlít az eukarióta
sejt membránjához (I. ott). Azonkívül, hogy anyagok
felvételében és leadásában, valamint a sejtnek a kül­
világ felé való elhatárolásában igen fontos szerepe
van, a bakteriális membránban vannak jelen azok a
legfontosabb molekuláris mechanizmusok is, ame­
lyek az eukarióta sejt intracelluláris membránjaira
lokalizálódnak. Intracelluláris membránok a bakté­
riumokban nincsenek, kivételt csupán a mezoszóma
és a cianobaktériumok fotoszintetikus membránjai
képeznek.
Mezoszóma. A hosszúkás sejt közepe táján a sejt­
membrán begyűrődhet a sejt belsejébe, és így memb-
ránkettőzetet alkot, amely néha kissé fel is csavaro­
 1.3 . AZ ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUKARIÓTA SEJTEK
dik. Ez a mezoszömának nevezett kettőzet tehát nem
valódi intracelluláris membrán, hanem lényegében a
sejtmembrán része. Jelentőségét abban látják, hogy
ide rögzül a bakteriális DNS, és ennek replikációja
után a mezoszóma a két DNS-nek a két utódsejtbe
való szétosztásában játszik szerepet.
Egyes fotoszintetikus baktériumok intracelluláris
membránjai. A filogenetikailag ősi cianobaktériumok-
ban a fotoszintézis molekuláris komponensei intracel­
luláris membránokban működnek. Ennek megfelelően
ezen sejtek széli citoplazmájában párhuzamosan el­
rendeződött membránokat találunk.
1 .3.1.1.3. Citoplazma
Elektronmikroszkóppal a bakteriális citoplazma
töm ött szerkezetű és finoman szemcsézett. A na­
gyobb szemcsék a sejt riboszómái, melyek ribonuk­
leinsavból és fehérjéből állnak, és a fehérjeszintézis­
ben játszanak fontos szerepet. Valamivel kisebbek és
egyszerűbbek az eukarióta sejt riboszómáinál. A kö­
zöttük lévő teret az anyagcsere különböző, nem
membránhoz kötött enzimei és termékei töltik ki. A ci-
toplazmából hiányzanak az eukarióta sejt jellegzetes
sejtorganellumai, így a mitokondriumok, az endoplaz­
matikus retikulum, a Colgi-apparátus, a centriolum, a
sejtváz stb.
1.3.1.1.4 . Nukleoid. A bakteriális DNS
A prokariöta DNS olyan kétszálü DNS, amelynek
nincs két szabad vége, hanem gyűrűszerűén visszatér
önmagába (cirkuláris DNS). Többnyire a sejt közepén
található meg, elektronmikroszkóppal fonalas gombo­
lyag (nukleoid) formájában. A sejtből kiszabadítva a
gyűrűszerű alak elektronmikroszkópban láthatóvá te­
hető. A gyűrűszerű DNS-t bakteriális kromoszómának
is szokás nevezni, bár az eukarióta kromoszómáktól
mind alakilag (nem lineáris, hanem cirkuláris), mind
pedig szerkezetének molekuláris részletei miatt elég­
gé távol áll. Ezen cirkuláris „kromoszóma” mellett a
prokariöta sejtben további kis cirkuláris DNS-ek lehet­
nek (piazmidok), melyek beépülhetnek a nagy kromo­
szómába, de abból ki is válhatnak. Kis tömegarányuk
(2% körül) ellenére fontos információkat hordozhat­
nak (pl. R-faktor, F-faktor stb.). Szemben az eukarióta
sejttel, a DNS-t maghártya nem veszi körül, hiszton,
egyéb csomagoló fehérjék és így kromatin sincs,
hiányzik a magvacska is.
Tekintve, hogy a DNS-t a citoplazmátöl maghártya
nem választja el, továbbá, hogy a sejt kis mérete miatt
minden kis helyre koncentrálódik, a génexpressziö
két lépése: a transzkripció és a transzláció sem külö­
nül el a térben és időben, mint ahogyan az az eukarió-
ta sejtben ismert. Ennek megfelelően a génexpressziö
folyamán olyan komplex szerkezetek jönnek létre,
ahol a DNS mentén átírödö RNS-en már közvetlenül
zajlik a fehérjeszintézis is. Ezek a sejtből izolálva elekt­
ronmikroszkóppal láthatóvá is tehetők.
A baktériumok amilyen egyszerűek, olyan gyor­
san szaporodnak. Kedvező táplálkozási és környeze­
ti feltételek között akár 20 percenként osztódnak, ez
azt jelenti, hogy 12 óra alatt egyetlen egyedből sok
milliárd baktérium keletkezik. Ez a gyors szaporodá­
si képesség a prokariöta sejt legfontosabb életben
maradási stratégiája. Amennyiben ez jelentős geneti­
kai változékonysággal párosul, a baktériumsejt még a
környezet drasztikus változásait is képes kivédeni.
Bár a tenyészet legnagyobb része elpusztul, a gene­
tikailag alkalmasabb, jobban adaptálódó néhány
baktérium igen gyorsan elszaporodik, és üj, túlélő
populációt alkot.
A genetikai változékonyságot nemcsak DNS-mutá-
ciók biztosítják, hanem egyes baktériumokban a pá-
rosodás (konjugáció) folyamán a piazmidok cseréje a
piluson keresztül, a fágfertőzés folyamán a bakteriális
DNS-nek idegen DNS-darabokkal való „szennyeződé­
se” (transzdukciő), továbbá a környezetből szabad
DNS-töredékeknek a sejtbe való felvétele (transzfor­
máció) is jelentősen hozzájárul a DNS változatossá­
gához.
A sejt osztódása meglehetősen egyszerű. Először a
cirkuláris DNS-nek kell replikáciöval megkettőződnie,
majd a sejt befűződéssel kettéosztődik. A két cirkulá­
ris DNS-t a mezoszóma osztja szét a két különváló
utódsejtbe.
1.3.1.2. Az eukarióta sejt szerkezete
Bevezetőként egy idealizált állati sejten vázlatosan
bemutatjuk az eukarióta sejt felépítését (1/5. ábra),
majd sorra vesszük az egyes sejtkomponenseket, vé­
gül azokat a különlegességeket említjük meg, amelyek
a növényi sejtet, ill. az egysejtűeket az állati sejttől
megkülönböztetik.
A sejtet a külvilágtól vékony hártya, a sejtmemb­
rán (vagy plazmamembrán) határolja el. A sejt tartal­
mát a hagyományos citológiai elnevezéssel protoplaz­
mának nevezzük, ez a DNS-t tartalmazó és maghár­
tyával határolt sejtmagból, valamint az azt körülvevő
39
1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
mikrobolyhok
interm edier fiiam entum ok
sztereocilium _
kérgi m ikrofilamentumok . . .
m aghártya
mitokondrium
k ro m a tin .............. ........
m agvacska "
zsírcsepp
glikogén
sim a felszínű endoplazm atikus retikulum
1/5. ábra.
Idealizált eukarióta (állati) sejt vázlata a fontosabb sejtkomponensek bemutatására.
citoplazmából áll. Az utóbbi komplex felépítésű, mert
benne számos, fény- vagy elektronmikroszkóppal lát­
ható sejtkomponens, ün. sejtorganellum foglal he­
lyet. Az organellumok nagy része membránnal van
körülhatárolva, ezek lehetnek egyszerű membránok
(endoplazmatikus retikulum, Golgi-apparátus, vakuó-
lum, lizoszóma, peroxiszóma, transzportvezikulák
esetében) vagy kettős membránok (mitokondriumok-
ban, növényi sejtekben a kloroplasztiszokban). A ci­
toplazma további organellumai még a sejtvázat alko­
tó mikrofilamentumok, intermedier fiiamentumok és
mikrotubulusok, továbbá a nagyszámú riboszóma.
Bizonyos sejtekben raktározott anyagokat, pl. gliko­
gént, zsírcseppeket is találunk. Az előbb említett or-
ganellumok és tartalékanyagok a citoplazma folyé­
kony állományába (alapplazma vagy citoszol) be­
ágyazva foglalnak helyet. A sejtek felszíne különleges
ujjszerű nyúlványokat mutathat, ezek a sejtmemb­
ránból és az ahhoz társuló sejtvázból jönnek létre, és
mereveK vagy mozgékonyak lehetnek (mikrobolyhok,
ill. csillák].
csilló
fagocitózis
_ fagoszóm a
. lizoszóm a
peroxiszóm a
szekréciós
granulum
exocitózis
' ' mikrotubulus
G olgi-apparátus
kaveola
burkos gödör
citocentrum
durva felszínű endoplazm atikus retikulum
1.3.1.2.1. Sejtm embrán
A sejtmembrán (más néven sejthártya, plazma­
membrán, felszíni membrán (116., 1/7. ábra] a sejt fel­
színét borítja be, és ezzel elhatárolja a környezetétől.
Olyan vékony, hogy a régi citológusok a fénymikro­
szkóppal közvetlenül nem láthatták, és csak egyéb je­
lekből következtethettek a jelenlétére. Először az
elektronmikroszkóp tette láthatóvá, amikor is a sejt­
membrán keresztmetszetben egy kb. 8 -1 0 nm vas­
tagvonalnak látszott. Nagyobb elektronmikroszkópos
nagyítás az egyetlen vonalat három rétegre: két szél­
ső sötét és egy közbülső világos rétegre tudja felbon­
tani. Ez a 8 -1 0 nm vastag háromrétegű (trilamináris)
szerkezet jól megfelel annak az elképzelésnek, hogy a
membrán alapszerkezetét lipid kettős réteg alkotja,
amelyben a hidrofób zsírsavláncok egymás felé for­
dulnak. A középső, világos réteg ennek megfelelően a
zsírsavláncokat reprezentálja, míg a két szélső sötét
réteg a foszfolipidek fejcsoportjainak felel meg (az
elektronmikroszkópos preparatív technika során alkal­
 1.3 . A Z ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUK ARIÓTA SEJTEK

m em brán sejtburok, alatta a m embrán

1/6. ábra.
A sejtmembrán keresztmetszeti képe nagy nagyítású elektronmikroszkópos felvételeken (Röhlich P. felvételei).
A) A membrán két szélső sötét és az általuk közrefogott világos rétegből áll (trilamináris szerkezet, 287 OOOx).
B) A ruténiumvörössel előkezelt sejten a sejtburok is láthatóvá válik, mert a ruténiumvörös a sejtburok negatív töltéseihez
kötődik (300 OOOx).

mazott nehézfém atomok - pl. ozmium, urán, ólom -
itt rakódnak le, ezért ad elektronárnyékot).
A membránfehérjék jelentős része (karrierek, ion­
csatornák, receptorok, adhéziós molekulák, integri-
nek stb.) a lipid kettős rétegbe van beépítve, többnyi­
re úgy, hogy teljesen átéri a membrán vastagságát.
Ezeknek az ún. integráns membránfehérjéknek a hely­
zete annyira stabil, hogy a membránból csak igen
drasztikus eszközökkel, a lipid kettős réteg teljes meg­
bontásával nyerhetők ki. Az integráns membránfehér­
jéknek a membránon áthaladó része az elektronmik­
roszkópos képen nem látszik, mivel hidrofób tulajdon­
ságú (hidrofób kölcsönhatás a lipidek zsírsavláncai­
val!), és így a membrán középső, világos rétege a met­
szeti képen folyamatosnak tűnik. Az integráns memb­
ránfehérjék, különösen a nagyobb tömegűek azonban
mégis láthatóvá tehetők egy speciális elektronmik­
roszkópos preparatív módszerrel, a fagyasztva törés­
sel. A jégkristálymentesen lefagyasztott szövetdara­
bot eltörjük, és a törésfelületről árnyékolt replikát ké­
szítünk, majd ezt vizsgáljuk az elektronmikroszkóp­
ban. A membránok ezzel az eljárással hidrofób belső
síkjukban hasadnak, és az így szabaddá váló hasadá­
si felületen az integráns membránfehérjék kis, szem­
cseszerű részecskékként (intramembrán részecskék)
jelennek meg. A membránhoz egyéb fehérjék is tar­
toznak, amelyek a membrán külső vagy belső oldalá­
hoz asszociálódnak, többnyire egy-egy integráns fe­
hérjéhez kapcsolódnak, vagy egy hozzájuk kapcsolt
zsírsavlánccal lehorgonyzódnak a lipid kettős rétegbe
(perifériás membránfehérjék).
A sejtmembránnak az extracelluláris tér felé néző
felszíne gazdag szénhidrátokban. Ezt a szénhidrátdús,
sokszor a membrán vastagságát is elérő vagy jóval
meghaladó vastagságú réteget sejtburoknak vagy gli-
kokaiixnak nevezzük. A szénhidrátok általában oligo-
szacharidláncok formájában fordulnak elő, és a
membránfehérjékhez vagy a lipidekhez kapcsolódnak

1/7. ábra.
A membrán molekuláris szerkezetének modellje.
 1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
(glikoproteinek, glikolipidek). Szénhidrátok glukózami-
noglikánokként is előfordulhatnak, fehérjéhez kötve
(membrán-proteoglikánok). A sejtburoknak a sejt­
membrán külső oldalán való elhelyezkedése azzal ma­
gyarázható, hogy a glikoziláció nagyrészt a Golgi-ap-
parátus ciszternáinak belső oldalán zajlik, majd miu­
tán az innen leváló transzportvezikulák a sejtmemb­
ránnal fuzionáltak, a vezikula kinyílásával a membrán­
nak ezen glikozilált része az extracelluláris tér felé for­
dul (I- később). A sejtburkot szénhidrátokban és savi
csoportokban (szialinsav) való gazdagsága miatt
elektronmikroszkópos hisztokémiával (jelzett, szén­
hidrátkötő tulajdonságú fehérjék, űn. lektinek, ill. po­
zitív töltésű fémkolloidok kötése a negatív töltésű sa­
vi csoportokhoz) tudjuk láthatóvá tenni.
A sejtmembrán jelenléte biztosítja azt a diffúziós
gátat, amely a sejtet elkülöníti a külvilágtól, és meg­
akadályozza a kontrollálatlan, szabad diffúziót a cito­
plazma és az extracelluláris tér között. Ugyanakkor a
membránfehérjék teszik lehetővé a sejtnek a külvilág­
gal való kapcsolatát, így anyagoknak ellenőrzött felvé­
telét vagy leadását, a sejt sajátos belső környezeté­
m aghártya m agvacska eukrom atin
\ \
42
nek a biztosítását, ingerek, külső információk felvéte­
lét, más sejtekkel való társulását stb. Mindezek révén
érthető, hogy a sejtmembrán eltávolítása, nagy részé­
nek porózussá tétele a sejt pusztulásához vezet.
1.3.1.2.2. Sejtmag
A DNS-t tartalmazó sejtmag (nuHIeusz] (1/8. ábra],
aránylagos nagyságánál és jellegzetes festődési saját­
ságainál fogva a sejt legfeltűnőbb komponense, ame­
lyet már korán, a XIX. század első felében leírtak (Bo-
v e r i , 1831). Alakja szabadon mozgó sejtekben több­
nyire gömbölyű, de gyakran követi a sejt alakját is, pl.
simaizomsejtben pálcika alakú, laphámsejtben lela­
pult, hengerhámsejtben megnyúlt. A mellette elhe­
lyezkedő centriolum benyomhatja a mag felszínét, mi­
által a mag vese alakúvá válik, egyes speciális sejtek­
ben pedig a mag több helyen befűződhet, és így lebe-
nyezett, karéjozott magvü sejtek alakulnak ki.
A mag állománya bázikus (pozitív töltésű) festé­
kekkel festhető, tehát ún. bazofil festődési sajátságot
széli heterokromatin
/ durva ER
1/8. ábra.
Májsejt magjának elektronmikroszkó­
pos képe. A laza kromatinszerkezetű
(eukromatikus) sejtmag közepén do­
minál a magvacska, a kevés hetero-
kromatikus részlet a maghártya belső
felszínéhez tapad hozzá (11 600x,
Röhlich P. felvétele).
 1. 5 . A z ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUKARIŐ TA SEJTEK
mutat. Ennek oka a DNS (neutrális pH-n mutatott) sa­
vi jellege a sok negatív töltésű foszfátcsoport miatt.
A festődő állomány, amelyet a régi citológusok kroma­
tinnak neveztek el, lehet finoman elosztott, laza szer­
kezetű (eukromatin), de alkothat nagy, tömött, erősen
festődő tömböket is (heterokromatin). A kromatinnak
ez a kissé régies jellegű fogalma üj értelmet kapott a
DNS-állomány tömörítésével kapcsolatos molekuláris
felfogás révén. Tekintettel arra, hogy egy átlagosan
5 -1 0 nm nagyságú sejtmagban óriási hosszúságú
(emberi sejt esetében kb. 2 m hosszú) DNS-t kell elhe­
lyezni, szükség van a DNS „összecsomagolására” , tö­
mörítésére. A tömörítés első szintjét egy 8 db hiszton-
fehérjéből álló kis (csak elektronmikroszkóppal látha­
tó) részecskére való felcsavarodás jelenti (nukleoszó-
ma). így gyöngysorszerű képződmény jön létre, egy
10 nm vastag láncot alkotva, ahol a gyöngyöknek a
nukleoszómák, a fonálnak a DNS fel nem tekeredett
közti szakasza felel meg. Ezt a laza láncot egy újabb
hisztonfehérje húzza össze hosszában, miáltal a nuk-
leoszömák szorosan egymás mögé kerülnek. Ez a fo­
nál továbbtekeredik spirális formában, ennek révén
egy kb. 30 nm vastag kromatinfonál jön létre, amely
hurkokat alkotva tovább csomagolja a DNS-t.
A kromatinnak a fény- és elektronmikroszkópban
látható szerkezete a kromoszómák különböző fokban
szét- vagy összetekeredett állapotától, azok térbeli el­
helyezkedésétől függ. A lazább szerkezetű (eukroma-
tinban gazdag) sejtmag a DNS kevésbé tömör csoma­
golása miatt nagyobb térfogatú, míg az erősen hete-
rokromatikus magállomány kisebb sejtmagban is el­
helyezhető. A heterokromatin töm ött szerkezete aka­
dályozza a gének átírását a DNS-ről. Az ilyen, a gén-
expresszió szempontjából inaktív területek a sejt éle­
te során végig megmaradhatnak (konstitutív hetero­
kromatin). Lehetnek azonban olyan heterokromatikus
területek is, amelyek időszakosan fellazulnak, és ezzel
lehetővé teszik az ennek megfelelő DNS-szakaszokon
a génkifejeződést (fakultatív heterokromatin).
A sejtmagnak egyik jellegzetes komponense a
magvacska (nukleolusz), amely egy vagy több, töm ött
szerkezetű rögöcske formájában fordul elő. A kroma-
tinhoz hasonlóan szintén bazofil festődésű, ez azon­
ban elsősorban nem a DNS, hanem az itt felhalmozott
RNS következménye. Ma már ismert, hogy ez az RNS
a riboszómákba beépülő RNS-nek (rRNS) felel meg,
ezzel a magvacska a riboszómák képződésének a köz­
pontja. Az emberi haploid kromoszőmakészletben 5
olyan kromoszóma található, amelynek bizonyos sza­
kaszán riboszomális gének fordulnak elő (ez a kromo­
szóma nukleolusz organizátor régiója, NOR). Az ilyen
kromoszómák NOR-szakaszuk mentén sokszor egy­
máshoz társulnak, és az ott termelődő rRNS, valamint
riboszöma-előalakok körülöttük felhalmozódva egyet­
len nagy tömeget alkotnak, ez a fénymikroszkóppal lát­
ható magvacska. Előfordul azonban, hogy nem mind­
egyik kromoszóma társul, hanem külön állva több mag-
vacskát hoz létre. Az elektronmikroszkóp a magvacska
állományában finoman granuláris, ill. filamentáris terü­
leteket tud láthatóvá tenni. A magvacska tömege a ri-
boszőmaképzés intenzitását tükrözi, ezért olyan sej­
tekben, ahol erős fehérjeszintézis folyik, és nagy a ri­
boszómák iránti igény, egy vagy több nagy nukleoluszt
figyelhetünk meg. Az ilyen sejteket nagy magvacska
mellett (a citoplazma riboszómagazdagsága miatt) ba­
zofil festődésű citoplazma jellemzi. Eltűnik a magvacs­
ka a sejtosztódás profázisában, amikor a kromoszó­
mák kompakttá válnak, viszont újra megjelenik a sejt­
osztódás végén, a kromoszómák fellazulásakor.
A magvacska nem könnyen különíthető el a mag
heterokromatikus területeitől, ezért felismerésére
olyan festéseket alkalmazunk, amelyek a DNS-t és az
RNS-t különböző színben tüntetik fel (pl. a metilzöld a
DNS-t zöldre, a pironin az RNS-t vörösre festi meg).
A patológiában rákos sejtek vizsgálatában alkalmaz­
nak még speciális ezüstimpregnáciökat, de a nukleo­
lusz szelektív kimutatására a legmegbízhatóbb eljárás
az immuncitokémia, ennek során a magvacskában elő­
forduló fehérjéket mutatnak ki specifikus ellenanya­
gokkal.
Az eukarióta sejtben a sejtmagot a citoplazmátől
maghártya (magmembrán, magburok) választja el.
A fénymikroszkópban egyszerű vonalnak látszó mag­
hártya az elektronmikroszkópban két, egymással pár­
huzamosan futó membránra bontható, amelyek kes­
keny rést (perinukleáris rés) zárnak közre. A maghár­
tya tehát a kromatint körülvevő lapos zsáknak (cisz­
ternának) felel meg, hasonlóan az endoplazmatikus
retikulum és a Golgi-apparátus ciszternáihoz. A durva
felszínű endoplazmatikus retikulummal (durva ER) ez
a ciszterna egyes helyeken közlekedik is, sőt a cito­
plazma felé eső felszínéhez riboszómák is tapadnak.
A maghártyának tartást a belső (a mag belső tere fe­
lé néző) oldalhoz rögzülő vékony rostos réteg ad (la-
mina fibrosa, nukleáris lamina). Ez a réteg a citoszke-
leton 10 nm-es filamentumaihoz tartozó, ün. lamin fe­
hérjékből (lamin-A, -B, -C) álló filamentumokböl épül
fel. A maghártya csak a sejtosztódás profázisában tű­
nik el, amikor a rostos réteg (a laminok foszforiláciöjá-
ra) lebomlik, és a magmembrán egyedi kis hőlyagocs-
kákra, vezikulákra esik szét. Az üj maghártya a telofá-
zisban ezekből a vezikulákból áll össze ismét.
A mag és a citoplazma között állandó kommuniká­
ció szükséges, melynek révén a magból mRNS, tRNS
1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
és rRNS, valamint a magvacskában összeszerelődött
riboszőmaalegységek jutnak ki a citoplazmába, onnan
viszont különböző magfehérjék (hiszton és egyéb
DNS-csomagoló fehérjék, valamint a DNS replikáciö-
jában, transzkripciójában, az RNS megkötésében és
továbbalakításában szerepet játszó fehérjék stb.) és
riboszomális fehérjék szállítódnak be a magba. Ezt a
nukleocitoplazmatikus kétirányű transzportot a mag­
hártya kerek nyílásai, a magpórusok teszik lehetővé
(1/9. ábra). A pórus nyílásába sokféle fehérjéből fel­
épülő, óriási molekuláris komplex illeszkedik be (pó­
ruskomplex), ez biztosítja, hogy a magba csak az oda­
tartozó (a maglokalizációs jellel rendelkező) fehérjék
jussanak be, és teszi lehetővé az RNS-ek, riboszómák
kijutását a citoplazmába. A maghártyát többnyire sok
száz ilyen pórus lyuggatja át, amelyek száma sejttípu­
sonként és a sejt funkcionális állapotától függően erő­
sen változhat.
1.3.1.2.3. Riboszómák
25 nm nagyságú és ezért csak elektronmikro­
szkóppal látható részecskék a citoplazmában. A ribo-
szömák nagy feloldásű elektronmikroszkóppal vizsgál­
va egy nagyobb és egy kisebb alegységből tevődnek
össze. Kémiai szerkezetüket illetőleg mindkét alegy­
ség ribonukleinsavból (rRNS) és fehérjéből áll, a na­
gyobb alegység 3 ribonukleinsav-molekulát és kb. 50
fehérjét, a kisebb alegység pedig egy ribonukleinsavat
és kb. 35 fehérjét tartalmaz.
Ez az óriási nukleinsav-fehérje komplex a fehérje-
szintézis (transzláció) központi eleme, amelynek leg­
főbb funkciója az aminosavak peptidkötésekkel való
összekötése, és ezzel a polipeptidlánc kialakítása. Az
(aminosavspecifikus) tRNS-ek által odaszállított ami­
nosavak közül az mRNS bázissorrendjének megfele­
lően a soron következőt kiválasztja, és vele a poli-
peptidláncot továbbépíti. Mindez a molekuláris
1/9. ábra.
Maghártya és magpórusok. A maghártya
citoplazm a
a külső és belső membránból és az álta­
luk közrezárt térből áll. A pórusokra nyi­
külső m embrán lak mutatnak rá. A pórus szélén a két
membrán áthajlik egymásba, az így létre­
jö tt kerek nyílásba póruskomplex van
beépítve. Elektronmikroszkópos felvétel
belső m embrán (38 OOOx, Röhlich P, felvétele).
kromatin
összetevők (tRNS, mRNS) riboszóma általi térbeli
összerendeződését, szabályozott kölcsönhatásait
igényli.
A riboszómák a legtöbb sejtben nagy számban
vannak jelen, részben szabadon fordulnak elő a cito­
plazmában (szabad riboszómák), részben kötődhetnek
az endoplazmatikus retikulum membránjához (memb­
ránhoz kötött riboszómák, l. durva felszínű endoplaz­
matikus retikulum). Különösen sok van belőlük olyan
sejtekben, amelyek intenzív fehérjeszintézist folytat­
nak (pl. gyorsan szaporodó sejtekben, fehérjét szecer-
náló mirigysejtekben stb.); az ilyen sejtek fénymikro­
szkópban a riboszómák nukleínsav-tartalma miatt ba-
zofil festődést mutatnak, tehát bázikus (pozitív tölté­
sű) festékekkel festődnek.
1.3.1.2.4. Endoplazmatikus retikulum
Ez a membránnal rendelkező organellum csövecs­
kék (tubulusok) és lelapult zsákszerű elemek (ciszter­
nák) egymással közlekedő labirintikus rendszeréből
áll. Az így létrejövő hálózatot (retikulum) elektronmik­
roszkópos vizsgálattal a XX. század ötvenes éveiben
írták le, és mivel először csak a citoplazma belső,
maghoz közeli részében (endoplazma) találták meg,
endoplazmatikus retikulumnak (rövidítve ER) nevez­
ték el.
Az ER tehát egy membránnal határolt labirintikus
üregrendszer, amely behálózza a citoplazma jelentős
részét (1/10., 1/11., 1/12., 1/1 3. ábra). Kiterjedése a
különböző sejttípusokban igen változó, de az ER álta­
lában mindig megtalálható. Aszerint, hogy külső fel­
színéhez tapadnak-e riboszómák vagy nem, az elekt­
ronmikroszkópban az ER felszíne durva vagy sima le­
het („durva felszínű” ER, ill. „sima felszínű” ER). Bár a
kettő többnyire kapcsolatban van egymással, a kétfé­
le megjelenési forma egyben nagyrészt eltérő moleku­
láris szerkezetet és sejtbiológiái funkciót is takar.
 1.3 . Az ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUK ARIÓTA SEJTEK

Durva felszínű endoplazmatikus retikulum.
Az üregrendszert határoló membrán külső (cito­
plazmatikus) felszínéhez egymáshoz közel riboszómák
kötődnek, amelyek kis sötét granulumok formájában
látszanak, és az endoplazmatikus retikulum felszínét
durvává teszik (röviden durva ER vagy rER az angol­
szász nevezéktan szerint; 1/10., 1/11. ábra). A háló­
zatos üregrendszert elágazó, majd újra egyesülő cső­
szerű elemek, más helyeken pedig lelapult zsákszerű
képződmények, ün. ciszternák alkotják. Az utóbbiak
különösen olyan sejtekben fordulnak elő nagyobb
mennyiségben, amelyekben intenzív fehérjeszintézis
zajlik. Ilyenkor a ciszternák egymással párhuzamosan
rendeződnek, és a sejt citoplazmájának jelentős térfo­
gatát foglalják el. Az ilyen rendezett szerkezetű, nagy
tömegű durva ER-t (a XIX. században alkotott és az

burkos gödör (coated pit)

1/10. ábra.
Közepesen fejlett durva felszínű endo­
plazmatikus retikulum. A néhány cisz­
terna egymással közlekedve hálózatot
alkot. Elektronmikroszkópos felvétel
petefészek tüszőhámsejtjéből (22 670x, mitokondrium sejtm ag interm edier filamentumokból ER-ciszterna
Röhlich P. felvétele). álló köteg

1/11. ábra.
Fejlett durva felszínű endoplazmatikus
retikulum. A párhuzamosan rendezett
ciszternák felszínéhez riboszómák ta­
padnak. Elektronmikroszkópos felvétel
prostata hámsejtjéből (22 OOOx, Röh­
lich P. felvétele). sejtm ag ER-ciszternák

45
 1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a

sim a ER elektronmikroszkópos citológiában újra felhasznált

1112. ábra.
Sima felszínű endoplazmatikus retikulum. A kép felső felét a
retikulum egymással kapcsolatban álló szabálytalan csö­
vecskéi töltik ki. Elektronmikroszkópos felvétel májsejtből
(16 OOOx, Röhlich P. felvétele).
sima ER
szóval) ergasztoplazmának nevezzük. A citoplazmá-
nak ez a területe a nagyszámú riboszóma miatt (ribo­
nukleinsav!) fénymikroszkópban bázikus festékekkel
festődik (bazofil), az ergasztoplazma elnevezést is ere­
detileg e tulajdonsága miatt kapta. Különösen fejlett
ergasztoplazmát találunk intenzív fehérjeszintézisre
specializált sejtekben (fehérjeszekrétumot termelő mi­
rigysejtekben, mint pl. a hasnyálmirigy, a nyálmiri­
gyek mirigysejtjeiben, a kötőszövet fibroblasztjaiban,
fiatal porc- és csontsejtekben, a fog dentinjét termelő
odontoblasztokban stb.).
A durva ER-ben a riboszómák jelenléte utal fő
funkciójára, a fehérjeszintézisre. Csak a fehérjéknek
bizonyos csoportja termelődik itt, mégpedig azok,
amelyeket a sejt majd vagy az extracelluláris térbe ad
le (export vagy szekréciós fehérjék), vagy egy memb­
ránnal határolt organellumban, a lizoszőmában tárol
(lizoszomális fehérjék), illetve amelyek a sejtmemb­
ránba épülnek be (membránfehérjék). Mindegyik
esetben a sejt a szintézis során keletkező naszcens,
még nem feltekeredett polipeptidláncot juttatja át a
membránon (teljes egészében: export vagy lizoszo­
mális fehérjék, ill. részlegesen: membránfehérjék ese­
tében). Az itt szintetizálódó fehérjék tehát keresztben,
a membrán síkjára merőlegesen „csúsznak át” transz­
láció közben a membránon (vektoriális transzláció).
A termelődő fehérje kezdeti szakaszán található meg­
határozott aminosavsorrend (szignálszekvencia) szab­
ja meg, hogy melyek ezek a fehérjék. A szignálszek­
venciát felismerő mechanizmus a riboszómát a durva
ER membránjához irányítja. A durva ER-ben a termelt
fehérjének kialakul a majdnem végleges térbeli alak­
zata, és már kezdeti módosulásokon (pl. az ún. N-gli-
koziláciö kezdeti szakasza) is keresztülesik.
A durva ER különlegesen átalakult ciszternájának
tekinthető a maghártya (ezért perinukleáris ciszterna­
ként is emlegetik). Ennek a citoplazma felé néző olda­
lán még megtalálhatók a riboszómák, a sejtmag ürege
felőli oldalán azonban nem, helyette itt a maghártya
rostos rétege (nukleáris lamina) kötődik a membrán­
hoz.

Sima felszínű endoplazmatikus retikulum.

durva ER
1/13. ábra.
A sima és a durva felszínű endoplazmatikus retikulum kap­
csolata (rövid nyilak). A sima ER itt elsősorban párhuzamosan
rendezett ciszternákból áll. Elektronmikroszkópos felvétel pe­
tefészek sárgatestsejtjéből (17 200x, Röhlich P. felvétele).
A sima felszínű endoplazmatikus retikulum (sima ER
vagy sER) elágazó, majd újra egyesülő, 3 0 -1 0 0 nm
átmérőjű tubulusok szövevényes hálózatából áll
(1/12., 1/13. ábra). A sejtek többségében aránylag
kevéssé fejlett, ilyenkor az elektronmikroszkópos
metszeti képen csak néhány kerek vagy hosszúkás,
membránnal határolt metszeti képét láthatjuk. Bizo­
nyos sejttípusokban azonban igen erős fejlettséget ér-

46
 1.3 . A Z ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUKARIÓTA SEJTEK

hét el, amikor is a citoplazma jelentős területét a sima lizoszóm a mitokondrium

ER foglalja el, sokszor olyan mértékben, hogy a többi

sejtorganellumot úgyszólván kiszorítja magából.
A sima ER nagy membránfelszíne révén egy sor,
membránlroz kötött enzim funkciójához biztosítja a
szükséges intracelluláris membránfelületet. Itt helyez­
kednek el pl. a lipidek szintéziséhez szükséges enzi­
mek, és ezzel a sima ER többek között a membránok
lipid kettős rétegének a kialakításában működik-köz-
re. Ezen általános funkcióján túl a sima ER különböző
egyéb folyamatokban is szerepet játszik. A sztezoid-
hormon-szintézis egyes enzimei pl. a sima ER memb­
ránjához kötöttek,_és ezért a szteroidhormon-termelő
sejtekben (melíékvese-kéregállomány sejtjei, a here
Leydig-sejtjei, a petefészek sárgatestsejtjei) igen kiter­
jedt sima ER-t találhatunk. De a szteroidhormonokkal
rokon koleszterin szintézise is a sima ER-hez kötött,
ennek megfelelően a szintézis legfontosabb helyén, a
májsejtben fejlett a sima ER. Ezen túlmenően a,máj
mémgteimítőJmkciójáért feleiős£iizime_k is a sima ER
membránjában lokalizálódnak, sőt a glikogén-anyag­
csere egyes enzimei (pl. glukóz-6-foszfatáz) szintén a
sima ER membránjában foglalnak helyet. Az a tény,
hogy az izomsejt sima ERJe (az ún. szarkoplazmatikus
retikulum) fontos Ca-tároló helu, ahonnan a Ca2+
adott ingerre szabályozottan áramlik ki a citoszolba,
aránylag régóta ismert. Újabban kiderült, hogy nem
izomsejtek sima ER-je hasonló feladatot láthat el.
1.3.1.2.5. Golgi-apparátus
Ezt a sejtmag közelében elhelyezkedő organellu-
mot Camillo Golgi olasz neuroanatőmus írta le a
XIX/XX. század fordulóján. Az idegsejtek feltüntetésé-
Golgi-apparátus sejtmag
7/74. ábra.
Golgi-apparátus mellékhere hámsejtjéből. Elektronmikroszkó­
pos felvétel (15 OOOx, Röhlich P. felvétele).
re használható ezüstimpregnációs módszerek kidol­
gozása közben az idegsejt magja körül, a citoplazmá­
ban ezüsttel sötétre festődő hálózatot figyelt meg
(„apparato reticolare interno”), melyről kiderült, hogy
más sejtféleségekben is előfordul. Ezt az organellumot
felfedezőjéről a későbbiekben Golgi-apparátusnak
(Golgi-készüléknek) nevezték el. A XX. század első fe­
lében többen kétségbe vonták a Golgi-apparátus léte­
zését, mivel preparáciős műterméknek tartották, létét
az elektronmikroszkópia igazolta véglegesen, és egy­
ben leírta finomabb felépítését (1/14., 1/15. ábra).
A Golgi-apparátus fénymikroszkóppal megfigyelt
hálózata kisebb egyedi egységekből áll össze, ezeket
diktioszómáknak nevezzük. Elektronmikroszkóppal
vizsgálva minden diktioszóma párhuzamosan egymás­
ra rakódó lapos zsákokból (ciszternákból) épül fel,
amelyek száma 3 és 10 között van. A Golgi-ciszternák

szekréciós
vakuőlum

kondenzáló
vakuőlum
7/75. ábra.
Golgi-apparátus szekréciós sejtben.
transz-ciszterna
A képen egy diktioszómát látunk, amely
7 -8 párhuzamosan rendezett ciszter­
nából áll. A diktioszóma konkáv olda­ cisz-ciszterna

lán, a transz-ciszterna mellett sűrűsödő

váladékot tartalmazó, ún. kondenzáló durva ER ciszterna
vakuölumokat találunk. Elektronmik­
roszkópos felvétel (28 700x, Röhlich P.
felvétele).

47
 1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
falát membrán alkotja, mely a ciszterna belső terét el­
határolja a citoplazmatikus állománytól. A diktioszó-
mát alkotó ciszternák (az azokban lokalizálódé enzi­
mek révén) fontos szerepet játszanak az endoplazma­
tikus retikulumban szintetizált fehérjéknek a módosí­
tásaiban. Ehhez természetesen az szükséges, hogy
ezek a fehérjék a durva ER-ből eljussanak a Golgi-ap-
parátusba, ami az ER-ből lefűződő hőlyagocskák ré­
vén történik. Ezek a transzportvezikulák a diktioszö-
ma sejtmaghoz legközelebb eső ciszternájával (cisz-
ciszterna) fuzionálva, majd onnan újra lefűződve és az
ER-be visszatérve ide-oda ingáznak a durva ER és a
diktioszóma között, és a fehérjéket átszállítják a Gol-
gi-apparátusba. Bonyolult molekuláris rendszer sza­
bályozza ezt a folyamatot és biztosítja azt, hogy való­
ban csak a módosítandó fehérjék kerüljenek át. Az
egymásra rakódó ciszternák enzimkészlete és ennek
megfelelően a funkciója is különböző. A fehérje a cisz-
ciszterna felől fokozatosan áthalad az egyes közbülső
ciszternákon egészen a legutolsóig (transz-ciszterna),
miközben fokozatos módosulásokon (mint pl. az N-gli-
koziláciö végső szakasza, továbbá az O-glikoziláció,
hidroxilálás, szulfatálás, célzott fehérjehasítás stb.)
esik keresztül. Megoszlanak a vélemények arról, hogy
a fehérje milyen mechanizmus révén továbbítódik a
diktioszómán keresztül.i<Az egyik nézet szerint a cisz­
ternák között az anyagtovábbítást ide-oda ingázó
transzportvezikulák végzik, a másik vélemény szerint
viszont maguk a ciszternák tolódnak a cisz oldal felől
a transz oldal felé, azáltal, hogy a cisz oldalon üjak ke­
letkeznek, míg a transz oldalon a ciszternák leválnak.
A diktioszóma legutolsó, transz-ciszternája, ill. az eh­
hez csatlakozó, csövecskékből és szabálytalan zsák­
szerű elemekből álló hálózat (transz-Golgi-hálőzat,
TGN) az a hely, ahonnan a különböző módosult fehér­
jék végső helyükre elosztódnak. Az innen lefűződő ve-
zikulák többsége a sejtmembrán felé halad, majd az­
zal összeolvadva (exocitözis) a szekréciós fehérjéket
leadja az extracelluláris térbe, ill. füziö révén a veziku-
la membránja felvevődik a sejtmembránba, és ezzel a
membránfehérjék is végső helyükre, a sejtmembrán­
ba jutnak. A durva ER-Golgi űtvonalon haladó fehér­
jék harmadik csoportját, a lizoszomális fehérjéket kü­
lön vezikulák szállítják végső helyükre, a lizoszömába.
A lizoszömába való eltérítésért a lizoszomális fehérjé­
ket jelölő mannóz-6-foszfát jel és az azt felismerő és a
vezikulák membránjába beépített receptor felelős.
Polarizált felépítésű, szekréciós hámsejtekben a
Golgi-apparátus helyzete is irányított, mégpedig
a sejtmagnak azon az oldalán helyezkedik el, amelyik
irányban a szekréció történik. így pl. hasnyálmirigy­
ben a mag és az apikális (a mirigy végkamra lumene
48
felé eső) sejtmembrán között, májsejtben pedig a sejt­
magnak az epekapilláris felé eső oldalán található
meg.
1.3.1.2.6. Lizoszóma
Többnyire a Golgi-apparátus környékén található
oreanellumok (1116. ábra), melyeket membrán hatá­
raiéi a citoszol felé, belsejűRéFpedig szemcséiTsötét
állomány tölti ki. Az utóbbiról a lizoszömák felfedezé­
se után rövidesen kiderült, hogy savi pH-n működő
hidrolitikus enzimek tömege. Mivel ezek az enzimek a
sejteket felépítő szerves jnolekulák lebontásában ját­
szanak döntő szerepet, .az.elektronmikroszkópban lát­
ható sötét testecskét lizoszómának nevezték el (gór,
lysein: oldani, soma: testecske).
A lizoszömák nagysága tág határok között változik
(0,1-1 nm. sejttípustól és a sejt funkcionális állapotá­
tól függően). Leginkább gömbölyded képződmények,
de szabálytalan alakü, csőszerűén megnyúlt lizosző-
mák is ismeretesek. Egyszerű felépítésük miatt nem
mindig könnyű őket az elektronmikroszkópos képen
egyértelműen azonosítani, biztos felismerésüket az
őket jellemző enzimek enzimcitokémiai vagy immunci-
tokémiai kimutatása teszi lehetővé.
A lizoszőmákat kitöltő enzimek igen sokfélékJe-
hetnek, gyakorlatilag minden, a sejtet felépítő szerves
polimer molekulát képesek építőköveire bontani. így
vannak köztük nukleázok (DN-áz, RN-áz), proteázok,
glikozidázok, lipázok, foszfatázok, szulfatázok, lizozim
stb. Ezek a hidrolitikus enzimek savi pH-n működnek
optimálisan (savi hidrolázok), az ehhez szükséges
5 -5 ,5 pH-értéket a lizoszóma membránjába épített li­
zoszomális protonpumpa (proton-ATP-áz) biztosítja,
amely a lizoszóma belsejébe H-ionokat juttat be ATP-
ből származó energia segítségével.
A lizoszóma bontöenzimei a sejt számára potenci­
ális veszélyt jelentenek. A sejtet a lizoszömák révén
történő önemésztődéstől (autolízis) részben a lizoszó-
mát a citoszoltől elválasztó lizoszömamembrán, rész­
ben pedig a citoplazma közel semleges pH-ja menti
meg.
A lizoszóma enzimraktár, amely készenlétben áll,
hogy a sejt számára idegen szerves anyagokat,..mak­
romolekulákat lebontsa. Ezek az anyagok (elhalt sej­
tek vagy azok maradványai, baktériumok, makromo­
lekulák) többnyire kívjalrőLjutriak a citoplazmába azál­
ta l hogy a sejtmembránhoz tapadnak, majd a.memb-
rán e részletének a betüremkedésével és lefűződésé-
yel felvevődnek a sejtbe, (endocitözis). A felvett ré­
szecskéket membrán határolja el a citoplazma többi
 1.3 . Az ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUK ARIÓTA SEJTEK

1/16. ábra.
Lizoszömák elektronmikroszkópos képe (L. Kiss Anna felvételei).
A) A Golgi-apparátus környékén a mitokondriumnál többnyire kisebb, egyszerű membránnal határolt, sötét tartalma képle­
tek formájában láthatók a lizoszömák (makrofág, 14 600x).
B) Lizoszömák kimutatása savas foszfatáz hisztokémiai reakcióval (a reakciótermék a lizoszömák belsejében sötét csapadék
formájában látható, makrofág, 30 OOOx).

részétől, amely az endocitözis során lefűződött sejt­
membránnak felel meg. Ennek révén két membránnal
határolt kompartmentum áll rendelkezésre, az egyik a
felvett és lebontandó anyagot tartalmazza (fagoszó-
ma), a másik a lizoszóma, mely a bontóenzimek rak­
tára^ A két kompartmentum membránjának a fúziójá­
val1 kommunikáció jön létre azok belső tartalma kö­
zött, a két kompartmentum egyetlen kompartmen-
tummá olvad össze, és a lizoszomális enzimek meg­
kezdhetik a felvett anyag lebontását. Ennek a mecha­
nizmusnak az a nagy előnye, hogy a bontőenzimek
úgy jutnak a lebontandó anyaggal kapcsolatba, hogy
egyetlen pillanatra sem érintkeznek a citoplazma sa­
ját anyagával. Az emésztési folyamat során a felvett
'Nem eldöntött, hogy közvetlen összeolvadás megy végbe,
vagy közvetítő vezikulák révén kerül a fagoszőma tartalma a li­
zoszömába. ---------
anyag építőköveire bontödik, majd ezek a lizoszóma-
membránon transzportálódva bejutnak a citoszolba,
és ott újra felhasználódnak. A lizoszómát abban az ál­
lapotában, mikor még fagoszómával nem fuzionált,
primer lizoszómánah nevezzük, az összeolvadás után
keletkező képlet neve szekunder lizoszóma vagy fago-
lizoszóma. Bár az idegen részecske vagy anyag több­
nyire maradéktalanul lebontödik a szekunder lizoszó-
mában, egyes esetekben a lebontás nem tökéletes.
Különösen hosszú élettartamú sejtekben fordul elő,
hogy a sejtben ilyen emészthetetlen anyagot tartal­
mazó maradványtestek halmozódnak fel. Ezek sok­
szor lipideket is tartalmazó, sárgásbarnás színű granu-
lumok formájában láthatók a fénymikroszköpos ké­
szítményben (lipofuszcin granulumok, „öregedési pig­
ment”).
A lizoszóma egyéb, kívülről felvett anyagok végső
állomását is jelenti. Az ún. receptorfüggő endocitözis
 1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
révén fehérje természetű hormonok, glikoproteinek,
lipoprotein-részecskék is felvevődnek a sejtbe, majd
az így kialakult vezikulák egymással összeolvadva na­
gyobb vezikulákat (endoszómák) hoznak létre, ame­
lyek végül szintén lizoszómával fuzionálnak.
Végül a lizoszömák arra is jók, hogy a sejt saját ci-
toplazmájának egy részét lebontsák, amire többnyire
akkor kerül sor, ha a sejt kedvezőtlen körülmények
közé kerül. Ehhez arra van szükség, hogy a lebontás­
ra kerülő citoplazmarészlet köré határoló membrán
alakuljon ki. Ezt a membránnal körülvett részletet
(autofagoszóma) a lizoszóma már idegenként ismeri
fel, és a továbbiakban ugyanúgy kezeli, mint a kívülről
felvett anyagot tartalmazó fagoszómát, tehát fuzionál
vele és lebontja (autofágia).
A fagocitózisra specializálódott sejtek a lizoszó-
mák segítségével a soksejtű szervezetben fontos fel­
adatokat látnak el. Az intracelluláris emésztés révén
megtisztítják a környezetet az elöregedett sejtektől és
az elhalt sejtek maradványaitól, fontos szerepük van
az antibakteriális védekezésben, részben a baktériu­
mok elölésével, részben a félig lebontott molekulada­
raboknak a sejtfelszínre juttatásával és azoknak az im­
munsejtek számára való bemutatásával. Ezen túlme­
nően bizonyos sejtekben a lizoszömák bontó tevé­
kenységükkel biológiailag aktív molekulákat (tiroxint a
tireoglobulinböl, koleszterint az LDL-részecskékből)
tárnak fel.
1.3.1.2.7 . Peroxiszóma
A lizoszömákkal azonos méretű vagy némileg ki­
sebb sejtorganellumok, amelyek morfológiailag is ha­
sonlítanak a lizoszómákra (1117. ábra). Membránnal
határolt képletek, szemcsés szerkezetű, néha kristályt
is tartalmazó béltartalommal. A hasonlóság abban is
megmutatkozik, hogy a szemcsés szerkezet enzimek­
glikogénszem csék
50
nek felel meg, ezek azonban teljesen különböznek a li­
zoszomális enzimektől és túlnyomórészt oxidatív fo­
lyamatokat katalizálnak. Az egyik jellegzetes enzime a
peroxidáz, működésének eredményeként a szubszt-
rátmolekula oxidálódik, és melléktermékként hidro-
gén-peroxid keletkezik. A másik jellegzetes enzim a
kataláz, amely az erősen mérgező hidrogén-peroxidot
tovább bontja vízre és oxigénre. Biztos azonosításuk
is ezeknek az enzimeknek enzim- vagy immuncitoké-
miai kimutatásán alapszik.
Jelentőségük még ma sem ismert eléggé. Részt
vesznek többek között zsírsavak oxidatív lebontásá­
ban, alkohol oxidációjában, hiányuk végzetes lehet a
szervezetre. Különböző sejttípusokban különböző
gyakorisággal fordulnak elő, leggyakrabban máj- és
vesehámsejtekben találhatjuk meg őket. A bennük je­
len lévő enzimek és az általuk katalizált folyamatok
alapján egyesek úgy vélik, hogy az ősi eukarióta sejt
méregtelenítő organellumáröl lehet szó.
1.3.1.2.8. M itokondrium
A sejt számos energiaigényes feladatot (bioszinte­
tikus, ozmotikus, mechanikai munka) lát el, amelyhez
a szükséges energiát a környezetből felvett tápanya­
gok tartalmazzák. Az energiának a tápanyagokból a
sejt számára használható formában való kinyerése
bonyolult folyamat, ezért a sejt arra rendezkedett be,
hogy az így kinyert energiát könnyen felhasználható
formában tárolja. Az energiatároló molekula (a folya­
matok többségében) az adenozin-trifoszfát (ATP), ahol
az utolsó két foszfátcsoport kötése energiában gaz­
dag. Az utolsó foszfátcsoport leválasztása (ATP-hasí-
tás) felhasználható energiát szabadít fel, míg rákötése
(ATP-szintézis) energiát tárol. Ezáltal az ATP a legtöbb
energiaigényes munkához felhasználható „akkumulá­
torként” működik, amelyet üjra és újra fel kell tölteni
1/17. ábra.
Peroxiszőmák májsejtben. A peroxiszómát
mitokondrium
egyszerű membrán határolja, belsejét fino­
peroxiszóma man szemcsés anyag tölti ki, amelybe itt
sötét fehérjekristály (urát-oxidáz) van be­
ágyazva. A peroxiszőmák felületes megte­
fehérjekristály
kintésre összetéveszthetők a mitokondriu-
mokkal, a mitokondriumok azonban általá­
ban nagyobbak, kettős membrán határolja
őket, és a mátrixtérben kriszták vehetők ki.
Elektronmikroszkópos felvétel májsejtből
(17 500x, Röhlich P. felvétele).
 1.3 . AZ ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUKARIÓTA SEJTEK

tubulus

kriszta

mátrixtér

belső m em brán külső m em brán

1/18. ábra.
Két különböző típusú mitokondrium elektronmikroszkópos felvétele (Röhlich P. felvételei).
A) A belső mitokondriummembrán lemezszerű kettőzeteket bocsát a mitokondrium belsejébe (kriszta típusú mitokondrium,
60 OOOx).
B) A belső membrán finom csövecskék formájában nyúlik bele a mitokondrium belsejébe (tubulus típusú mitokondrium,
mellékvese kéregállományáböl, 33 OOOx).

energiával. Ezt a feladatot a sejtben egy igen fontos
organellum, a mitokondrium látja el.
A mitokondriumok többnyire pálcika alakű orga-
nellumok, melyek vastagsága néhány tized ^m,
hossza akár több fim is lehet (1118. ábra). Ez a méret
a mitokondriumokat már fénymikroszkópban is látha­
tóvá teszi, belső, finomabb szerkezetüket azonban
csak az elektronmikroszkóp tudta feltárni. A mito-
kondriumot két, párhuzamosan elrendeződő memb­
rán és az- általuk közrezárt terek építik fel. A két
membrán közül a mitokondrium specifikus funkciójá­
hoz az ün. belső membrán az elengedhetetlen, amely
lényeges felületnagyobbításon is keresztülesik azáltal,
hogy lemezszerűen több helyen betüremkedik (mito-
kondriális kriszták formájában) az általa bezárt térbe.
Az utóbbit az őt kitöltő sötét, szemcsés szerkezetű
anyag (mátrix) után mátrixtérnek nevezzük, míg a két
membrán közötti lapos rést intermembranális térnek
hívjuk.
Ettől az általános sémától morfológiai eltérések
előfordulhatnak, pl. egyes sejtekben a belső memb­
rán nem lapos redők, hanem csövek formájában tü-
remkedik be (ün. tubuláris szerkezetű mitokondrium),
vagy a mitokondrium alakja nem pálcikaszerű, hanem
gömbölyű (pl. egyes májsejtek esetében), a mitokond­
rium elágazódhat stb. Számuk a néhánytól több eze­
rig terjedhet egyetlen sejtben, többnyire a sejt ener­
giaigényének megfelelően. Egyes sejttípusokban az
energiafelhasználás helyéhez közel rendeződnek (pl.
spermium mitokondriális hüvelye, vesehámsejtek ún.
bazális csíkolata formájában).
A mitokondriumban lezajló folyamatoknak az
ADP-ből és foszfátból való ATP-szintézis csupán leg­
végső, bár egyben legfontosabb mozzanata. Ezt azon­
ban egy sor fontos előkészítő lépés előzi meg, ame­
lyek során a tápanyagokból az energia felszabadul,
majd tárolódik.
A citoszolban indul meg a glikogén és a zsír lebon­
tása cukrokká, ill. zsírsavakká. A cukorbontás (glikolí-
zis) végén három szénatomos molekula, a piruvát (pi-
roszőlősav) keletkezik, amely a zsírsavakkal együtt a
két mitokondriális membránon keresztül belép a mi­
tokondrium belsejébe. A kétféle molekula oxidációs
folyamatok révén két szénatomos acetáttá bontódik
tovább, amely bekerül az ugyancsak oxidációs folya­
matokból álló ün. citrátkörbe. Az oxidációk révén a
szénatomok szén-dioxiddá égnek el (melléktermék),
ennél azonban fontosabb, hogy a szénatomokról a

51
 1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
hidrogénatomokat hidrogénszállítő molekulák (NAD,
FAD) viszik a belső mitokondriummembránhoz. A hid­
rogénből származó nagy energiájű elektronokat a bel­
ső membránba épített és egymás után kapcsolt fehér­
jekomplexekből álló lánc, az ün. elektrontranszport­
lánc első tagja veszi fel, majd adja tovább a követke­
zőnek. Eközben az elektron energiájának egy része ar­
ra használódik fel, hogy a lánc pumpaként is működő
komplexei protont pumpáljanak ki az intermembrán
térbe. A lánc végén az elektron végső akceptora az
oxigén, amely protonokkal együtt (melléktermékként)
vizet képez. A protonpumpálás következtében a
membrán külső oldalán lényegesen több proton gyű­
lik össze, mint a belső oldalon, és ez a protongradiens
potenciális energiaraktárként szerepel. A gradiens
olyan víztoronyhoz hasonlítható, ahová energiával vi­
zet szivattyúzunk fel, és ahonnan a vizet leeresztve is­
mét mozgási energiához jutunk (pl. egy turbinát hajt­
hatunk). Ugyanígy a protonoknak a membránon ke­
resztül való ellenőrzött visszaengedésével ebből az
energiaraktárböl energia szabadítható fel, amely fel­
használható az ATP-szintézishez. Ez az utolsó lépés
olyan, a membránba épített fehérjekomplexen ke­
resztül megy végbe, amelyen ioncsatorna vezet ke­
resztül, és amely egyben adenozin-difoszfátböl és
foszfátból a felszabadult energia segítségével adeno-
zin-trifoszfátot szintetizál (ATP-szintetáz).
Az elektrontranszportlánc, az általa létrehozott
protongradiens és az ATP-szintézis egyaránt azt
igényli, hogy a belső mitokondriummembrán erősen
impermeábilis legyen, és rajta csak ellenőrzött módon
jussanak keresztül ionok, molekulák. Mitokondriális
transzporterek felelősek azért, hogy a piruvát, a zsír­
savak, az ADP, a foszfát bejusson, míg a kész ATP ki­
jusson a mitokondriumból. A belső membránnal ellen­
tétben a mitokondrium külső membránja nem jelent
komoly diffúziós gátat, mert a külső membránba csa­
tornafehérjék (mitokondriális porinok) vannak beépít­
ve, melyek egy bizonyos molekulatömegig mindent
átengednek.
Ha meghúzzuk a mitokondriális folyamatok végső
egyenlegét, akkor azt mondhatjuk, hogy a mitokondri­
um szerves molekulákat használ fel, ezek oxidációjával
(oxigénigény!) szén-dioxidot és vizet képez, a felszaba­
duló energiát pedig az ATP-be építi be. Pontosan az el­
lenkezője zajlik ezzel szemben a növényi kloroplasz-
tiszban: a növény a nap energiájának a felhasználásá­
val szén-dioxidböl és vízből szerves anyagokat szinteti­
zál, miközben melléktermékként oxigén keletkezik.
Meglepő felfedezés volt, amikor_a mitokondrium-
mátrix terében DNS, tRNS és riboszómák jelenlétét ír­
ták le, ami arra utal, hogy ennek az organellumnak sa­
52
ját genetikai információja és génexpressziós rendsze­
re van. Kiderült azonban, hogy ez csak a mitokondri­
ális proteinek mindössze kb. 5%-át állítja elő, a mara­
dék 95%-ot illetően a mitokondrium a sejtmag DNS-
ének és génexpressziós rendszerének a függvénye.
A citoplazmában szintetizált fehérjék mitokondriális lo­
kalizációs jellel rendelkeznek, és ennek segítségével is­
merik fel a mitokondriumot, majd jutnak át a két
membránon vagy maradnak az egyik, ill. másik memb­
ránban. A mitokondrium tehát csak részben független
a sejttől, amelyre nagyrészt rá van utalva, és ezért ön­
álló életre képtelen (szemi-autonóm organellum).
A saját DNS és expressziós rendszer felvetette an­
nak a gyanúját, hogy a mitokondrium az eukarióta
sejt evolúciója során kívülről felvett prokariöta sejT
volt. Valóban, a mitokondrium molekuláris összetevő­
inek számos olyan vonása van, amely a prokariótákra
jellemző. Ezért ma már egyre elfogadottabbá válik az
a nézet, hogy a mitokondrium valaha prokariöta sejt
lehetett, amelynek DNS-állománya nagyrészt integrá­
lódott a gazdasejt nukleáris DNS-ébe, és így sejten
belüli szimbiózis jött létre (endoszimbiózis-elmélet).
1.3.1.2.9. Sejtváz (citoszkeleton)
Az eukarióta sejtekben vékony fonálszerű struktú­
rákból álló belső támaszték van (1119. ábra), amelyet
sejtváznak vagy citoszkeletonnak nevezünk. Ez a váz
biztosítja a sejt mechanikai ellenálló-képességét, sta­
bilizálja jellegzetes formájú sejtekben a sejt alakját, de
módot ad arra is, hogy a sejt változtassa az alakját,
mozogjon, összehúzódjék, a sejten belül aktív mozgá-
mikrotubulusok intermedier mikrofilamentum-
filam entum ok köteg
1/19. ábra.
A sejtváz (citoszkeleton) elemei. Elektronmikroszkópos fel­
vétel fibroblasztsejtből (23 200x, Röhlich P. felvétele).
 1.3 . A Z ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUK ARIÓTA SEJTEK
sok jöjjenek létre. A fehérje természetű fonalak három
csoportba oszthatók, ezek a mikrotubulusok, a mikro­
filamentumok és az intermedier fiiamentumok. A fel­
osztás eredetileg elektronmikroszkópos megjelenésük
alapján készült: a mikrotubulusok csőszerű struktúrák
25 nm-es vastagsággal, a mikrofilamentumok vékony
[5 -7 nm vastagságú) fonalak, az intermedier fiiamen­
tumok szintén fonálszerű struktúrák, amelyek vastag­
sága (10 nm) az előbbi kettő közé esik, innen nyerték
az intermedier nevet. Az eltérő morfológiához eltérő
fehérjetlpus és molekuláris szerkezet is tartozik.
A háromféle sejtvázkomponens tulajdonságait
összehasonlítva a legtöbb hasonlóságot a mikrotubu­
lusok és mikrofilamentumok között találjuk. Mindket­
tő esetében a cső- vagy fonálszerű elemek globuláris
fehérjék (monomerek) összerendeződéséből jönnek
létre (polimerizáciö), az így létrejött struktúrák azon­
ban újra széteshetnek építőelemeikre (depolimerizá-
ció), tehát ezek a sejtvázkomponensek dinamikus
struktúrák. Mivel a polimerizáciö és depolimerizáció
lényeges következményekkel jár, ezek pontos szabá­
lyozása rendkívül fontos, ami egy sor járulékos fehér­
jének köszönhető (mikrotubulushoz, ill. mikrofilamen-
tumhoz társult fehérjék). További fontos hasonlóság a
kétféle elem között, hogy azokhoz motorfehérjék tár­
sulhatnak: pl. a mikrofilamentumokhoz a különböző
miozinok, míg a mikrotubulusokhoz a dineinek és a ki-
nezinek. E fehérjék jellegzetessége az, hogy ATP-hasí-
tásből származó energia felhasználásával alakváltozá­
son esnek keresztül, és ezzel két fix struktúra között
elmozdulást tesznek lehetővé. Ennek az elvnek alap­
ján mozognak a sejtfelszín csillöi, halad előre a sper­
mium az ostor csapkodó mozgásai révén, húzódik
össze az izomsejt, jutnak el anyagok a sejt legtávolab­
bi részébe intracelluláris transzport révén, osztódik
ketté a citoplazma a sejtosztódás végén stb. Mind a
mikrotubuláris, mind a mikrofilamentáris rendszer ősi
képződmény, az őket felépítő fehérjék keveset változ­
tak az evolúció folyamán (konzervatív fehérjék).
Az intermedier fiiamentumok ezzel szemben fila-
mentözus fehérjék kötegekbe rendeződéséből jönnek
létre, csak ritkán bontódnak le, motorfehérjékkel nem
társulnak, és ezzel a sejtváz tisztán mechanikai tá­
masztékot jelentő stabil elemei. Az evolúció során je­
lentősen változtak, sőt egyes sejttípusokra jellemző
változatai is kialakultak.
1.3.1.2.9.1. Mikrotubulusok
A mikrotubulusok (25 nm átmérőjű, nem elágazó
csőszerű struktúrák) a tubulin fehérjéből épülnek fel.
A gobuláris fehérje két, egymástól kissé eltérő formá­
ban (a- és p-tubulin) fordul elő, melyek egymással he-
terodimert képeznek, ez alkotja a mikrotubulus alap­
egységét. A dimerek egymás végéhez kapcsolódva
hosszú láncokat (protofilamentumokat) hoznak létre,
13 db ilyen protofilamentum pedig egy hengerpalást
mentén egymáshoz párhuzamosan kapcsolódva hoz­
za létre a mikrotubulust. A mikrotubulusok labilis, az
egyik végükön könnyen lebomló képződmények, sta­
bilizálásukhoz kémiai módosítások és speciális fehér­
jék (mikrotubulushoz asszociált proteinek, MAP-ok)
járulnak hozzá, le- és felépülésüket kalcium- és mag­
néziumionok és a GTP szabályozza.
A mikrotubulusok párhuzamosan rendeződve va­
lódi vázszerű struktúrát hozhatnak létre, amely stabi­
lizálja a sejt alakját. Ha a mikrotubulusokat ún. mikro-
tubulusmérgekkel lebontjuk, a sejt elveszti az eredeti
alakját, legömbölyödik. A mikrotubulusok egyik funk­
ciója tehát az alaktartás. Fontosabb ennél azonban,
hogy a mikrotubulusok a citoplazmában olyan „pályá­
kat” képeznek, amelyek mentén a motorproteinek
anyagokat, vezikulákat, esetleg organellumokat moz­
gatnak. A motorfehérjék egyik végükön a szállítandó
rakományhoz tapadnak, másik, mozgékony végükkel
pedig a mikrotubulus mentén vándorolnak, mindezt
természetesen ATP-hasításból származó energia se­
gítségével.
A mikrotubulusok további fontos szerepe, hogy
komplex struktúrákat, organellumokat hoznak létre,
ilyenek a centriolumok, a csillök és az ostorok, ill. az
utóbbiak ún. bazális testje. A centriolum a sejU<öze-
pén, a sejtmag mellett elhelyezkedő orgahellym^a ci-
tocerírurn (sejtközpont) központjában elhelyezkedő
hengerded testecske, amely 9 db, körben rendeződő
míkrötűbulus-trijDlétbőI áll (1/20., 1/21 . 'ábra). Több-
nyirékét centriolum található a citocentrum közepén
egymás mellett (diplöszómaj, mégpedig egymásra
merőleges állásban. A centriolum kialakulása, sejt­
biológiái szerepe még ma sem tisztázott. Az azonban
biztos, hogy az őt körülvevő és y-tubulint tartalmazó
ún. pericentrioláris állomány a citoplazmatikus mik­
rotubulusok kiindulöhelye (mikrotubulus-organizálö
centrum, MTOC), ahonnan egyre hosszabbra nőve a
sejt széli része felé sugároznak szét. Különösen feltű­
nő ez a jelenség a sejtosztódásban, amikor az osztó­
dási orsó létrejöttekor a mikrotubulusok a sejt két
pólusán elhelyezkedő citocentrumokből sugároznak
ki. Úgy tűnik, hogy a citocentrum mikrotubulus-orga-
nizáló funkciójához a centriolum nem okvetlenül
szükséges, mert egyes növényi sejtekben a centrio­
lum hiányzik, mikrotubulus-organizálö centrum még­
is létezik (ehhez a pericentrioláris anyag elegendőnek
látszik).
53
 1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
sejtm ag MTOC centriolum
mikrotubulusok
centriolum keresztm etszete
1/21. ábra.
Centriolum keresztmetszetben. Megfigyelhető a 9x3 elren­
deződés. Elektronmikroszkópos felvétel thymus-limfocitából
(46 OOOx, Röhlich P. felvétele).
A mikrotubulusokból felépülő másik komplex
struktúra a csilló (cilium, kinocilium, 1/22. ábra), va­
lamint a hozzá hasonló szerkezetű, de hosszabb
ostor (flagellum). Ezek egyes sejttípusok felszínéről
kinyúló hengeres nyúlványok, amelyek jellegzetes
csapkodó vagy kígyózó mozgást végeznek. A moz­
gás hátterében a mikrotubulusok és a hozzájuk tár­
suló dinéin motormolekulák állnak. Elektronmikro­
szkópban a csilló (és az ostor) keresztmetszetén kör­
ben kilenc mikrotubuluspár keresztmetszete látható,
— - I
54
~T/20. ábra.
A citocentrum. A két centriolum fi­
noman szemcsés állományba
(MTOC) van beágyazva, amelyből
mikrotubulusok sugároznak ki min­
den irányba. Elektronmikroszkó­
pos felvétel fibroblasztsejtből
(19 900x, Röhlich P. felvétele).
míg középen szintén két mikrotubulus helyezkedik el
(9x2 + 2 mintázat). A mikrotubuluspárok közötti rés­
ben dineinkomplexek („dineinkarok”) találhatók,
ezek talpa az egyik mikrotubulushoz tapad, míg
mozgékony feji része a szomszédos mikrotubulust
mozdítja el hosszanti irányban. A két szomszédos
mikrotubuluspár így elcsúszik egymás mellett, ami a
csilló meggörbúléséhez vezet. Ehhez a mechanikai
munkához természetesen ATP-hasításböl származó
energia is szükséges. A csillöt kívülről sejtmembrán
borítja be, tövénél pedig a centriolummal azonos
szerkezetű testecske, az ún. bazális test található.
A csilló és az ostor által keltett mozgás kétfélekép­
sejtmag pen hasznosul, aszerint, hogy a sejt szabadon mo­
zog vagy rögzített. Szabad sejt esetében a csilló az
előremozgást szolgálja (pl. csillós és ostoros egy­
sejtűek, spermiumok), míg egy hámrétegbe épített
csillós sejt a hámréteg felszínét borító folyadék
áramlását biztosítja (a légcső és a petevezeték csillós
hámja).
A mozgató csilló mellett olyan csillőtípus is isme­
retes, amelyből hiányoznak a dineinkomplexek és a
középső két mikrotubulus ( 9 x 2 + 0 mintázat). Ez az
ún. primer vagy érzőcsillő (melyből egy sejten csak
egy darab fordul elő) érzőfunkciöt tölt be a memb­
ránjába épített receptorok és az azokhoz csatlakozó
jelátviteli lánc révén. Legtípusosabb képviselője a ge­
rincesek fotoreceptorsejtje (I. 8.3. fejezet), de a pri­
mer csilló bizonyos sejteken mechanoszenzorként is
működhet.
 1.3 . A z ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUKARIÓTA SEJTEK

1/22. ábra.
Csillók keresztmetszeti
„küllő"
képe. Egy-egy csillén
belül jól látszik a közép­
sejtm embrán
ső két mikrotubulus, a
sugaras „küllők” , a 9
széli mikrotubuluspár, középső két
egyik oldalukon a di- mikrotubulus

neinkarokkal. A csillöt
dineinkar
a sejtmembrán borítja
be. Elektronmikroszkó­
perifériás
pos felvétel (122 OOOx, mikrotubuluspár
Röhlich P. felvétele).

1.3.1.2.9 .2. M ikrofilam entum ok
Az 5 -7 nm vastag mikrofilamentumok, globuláris
fehérjéből, az aktinmolekuláböl (C-aktin) épülnek fel
ügy, hogy azok egymás végéhez kapcsolódva hosszú
láncot alkotnak (F-aktin). Két ilyen lánc egymás körül
csavarodva alkot egy mikrofilamentumot. Aktin mik­
rofilamentumok jelentős mennyiségben vannak a ci­
toplazmában, és gyakran alkotnak kötegeket vagy sű­
rű szövedéket. Az utóbbit szinte rendszeresen megta­
lálhatjuk a sejtek széli, sejtmembrán alatti zónájában
(sejtkortex), ahol a sejtmembránnak ad támasztékot,
mechanikai ellenálló-képességet.
Az aktin mikrofilamentumok szövedéke a citoplaz-
mát viszkózussá teszi (a kolloidikai gél állapothoz ha­
sonló állapotúvá), míg a fiiamentumok gyors lebomlá­
sa, depolimerizációja a citoplazma folyékonyabbá vá­
lását idézi elő (szol állapot). így a citoplazma konzisz­
tenciája nagymértékben függ az aktin polimerizációjá-
töl vagy depolimerizációjátöl. A mikrofilamentumok
felépülésében és lebomlásában, a mikrofilamentum-
szövedékek, -kötegek stabilizációjában, membránhoz
kötésében egy sor fehérje játszik szerepet (aktinhoz
társult fehérjék). Tekintve, hogy a szol-gél átalakulás
adott jelekre helyileg is létre tud jönni a citoplazmá­
ban, miáltal egyes területek viszkózusabbá, mások fo-
lyősabbá válnak, a sejt alakját tudja változtatni, és a
citoplazmában áramlások jöhetnek létre. Egy felszín­
hez letapadt sejt helyváltoztatásában, kúszó, vándor­
ló mozgásában (amőboid mozgás) ez a lokális szol-gél
átalakulás lényeges szerepet játszhat.
A mikrofilamentumoknak e dinamikus sajátságai
mellett fontos formakonzerváló szerepük is van. Tipikus
példái ennek a sok sejt felszínéről kiálló, pálcikaszerű
nyúlványok, az ún. mikrobolyhok (1123. ábra). Egy-egy
ilyen mikroboholy vázát 1 0 -4 0 mikrofilamentumból
álló köteg képezi, amelyben a filamentumokat kereszt­
kötő fehérjék rögzítik egymáshoz és a mikroboholy
felszínét képező sejtmembránhoz. A párhuzamosan
álló, merev mikrobolyhok rendszere a sejtmembrán
felszínét jelentékenyen (10-20-szorosára) megnövel­
heti, ami olyan sejttípusokban jelentős, ahol a memb­
ránba fontos enzimek vagy transzportfehérjék vannak
beépítve (a vékonybél hámja, a proximális vesetubu-
lus hámja). A sejt szabad felszínét ilyenkor a mikro­
bolyhok százai-ezrei boríthatják igen szabályos rend­
szert alkotva, ahol a mikrobolyhok a kefe szőrszálai­
hoz hasonlóan sűrűn egymás mellett helyezkednek el
(„kefeszegély”). A mikroboholyhoz hasonlóan épülnek
fel, de annál nagyobbak az ún. sztereociliumok (nem
mozgékony nyúlványok!), ezeket főként egyes érzék­
sejtek szabad felszínén találjuk meg (a halló- és egyen­
súlyozó szerv szőrsejtjei, ízlelőbimbók érzéksejtjei).
1/23. ábra.
Mikrobolyhok keresztmetszetben. A mikrobolyhokat sejt­
membrán borítja, belsejükben 8 -1 0 mikrofilamentum pont­
szerű keresztmetszeteit látjuk. Elektronmikroszkópos felvé­
tel vékonybélhámsejt kefeszegélyéből (57 500x, Röhlich P.
felvétele).

55
 1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
Az aktin mikrofilamentumoknak azonban nem
csak formatartó, vázszerű funkciójuk van, hanem a fi­
iamentumok a sejtek dinamikus, aktív mozgásfolya­
mataiban is igen jelentős szerepet játszanak. Az aktin­
hoz ugyanis mozgató- (motor-) fehérje, miozin kötőd­
het, amely energiafüggő alakváltozásával elmozdulá­
sokat tesz lehetővé. A miozinnak különböző hosszúsá­
gú farki és mozgékony feji része van, mely utóbbi az
aktin mikrofilamentumhoz tud kötődni. A feji rész
konformáciőváltozással begörbúl, és a mikrofilamen-
tumot ezzel kissé elcsúsztatja. Majd ATP kötésével a
feji rész leválik az aktinról, ATP-hasításra kissé kiegye­
nesedik, és újra a mikrofilamentumhoz kötődik, miál­
tal a ciklus újrakezdődik.
A miozin és aktin egymáshoz viszonyított elmoz­
dulását a sejtek kétféleképpen hasznosítják. Az egyik
lehetőség az, amikor a mikrofilamentum rögzített és a
miozin a mozgékony: ilyenkor ATP jelenlétében a mio­
zin vándorol az aktin mikrofilamentum mint pálya
mentén. Amennyiben a miozin más, mozgatható kép­
let (pl. vezikulák) felszínéhez kötődik, a miozin (V. típu­
sú miozin) ugyanúgy részt vehet ezek intracelluláris
szállításában, mint ahogy azt a mikrotubulusok és a
hozzájuk tartozó motormolekulák (dinéin, kinezin)
esetében láttuk. A másik lehetőség, amikor a miozin-
molekulák (II. típusú miozin) hosszú, farki részúk révén
asszociálódnak, és hosszan megnyúlt, virágcsokorsze­
rű kötegeket alkotnak. Két ilyen köteg szimmetrikus
összekapcsolódásával jönnek létre az izomsejt ün.
vastag (miozin-) filamentumai. Az utóbbiak, az aktin
mikrofilamentumok között elhelyezkedve (a miozinfe-
jek begörbülésével) az aktin mikrofilamentum rend­
sejtmag intermedier mitokondrium
fiiamentumok
1/24. ábra.
Intermedier filamentumokból álló köteg. Elektronmikroszkó­
pos felvétel makrofág sejtből (18 800x, Röhlich P. felvétele).
56
szert a vastag filamentumokhoz képest elcsúsztatják,
és így a két filamentumféléből álló együttes köteg
megrövidül (kontrakció). Az így létrejövő kontrakciás
rendszer a legnagyobb fejlettséget a harántcsíkolt
izomban éri el, ott is fedezték fel, majd tanulmányoz­
ták a legrészletesebben, azonban nem izomsejtekben
is előfordul, természetesen sokkal egyszerűbb formá­
ban. Ennek egyik tipikus példája az állati sejtek osztó­
dásának utolsó fázisában kialakuló ún. kontrakciós
gyűrű. Ez az aktin mikrofilamentumokból és miozinből
álló köteg körkörös gyűrűt képez a sejtmembrán
alatt, majd fokozatosan rövidülve kettéválasztja a ci-
toplazmát.
1.3.1.2.9.3. Intermedier fiiamentumok
A 10 nm vastag intermedier fiiamentumok (1/24.
ábra) fibrőzus fehérjemolekulák egymás mellé és egy­
más végeihez való illeszkedéséből jönnek létre. Kifeje­
zetten mechanikai szerepük van, sejtek alakját stabili­
zálják, vagy a sejteknek nagy mechanikai ellenálló-ké­
pességet adnak. Különböző sejttípusokban ugyanan­
nak a molekulacsaládnak különböző változatait talál­
juk meg. így pl. a mechanikai hatásoknak leginkább
kitett bőrhám sejtjei nagy mennyiségben tartalmaz­
zák az itt keratin fehérjékből álló intermedier filamen-
tumokat, az idegsejtekben a neurofilamentum-fehér-
jéből álló intermedier fiiamentumok biztosítják a sejt
nyúlványos alakjának a megőrzését, az idegrendszer
támasztósejtjeiként ismert gliasejtekben ugyanezt a
feladatot egy másik fehérjéből (GFAP) felépülő inter­
medier filamentum rendszer látja el. Az intermedier fi­
iamentumok egy fajtája azonban minden sejtféleség­
ben megtalálható, mégpedig a sejtmagot körülvevő
maghártyának a mag belseje felé eső oldalán. Itt a la-
min fehérjékből felépülő intermedier fiiamentumok
egy vékony rostos réteget (nukleáris lamina) alkotnak,
amely a maghártya rugalmas mechanikai ellenálló-ké-
pességét biztosítja.
1.3.1.3. A növényi sejt specifikumai
Az előbbiekben az eukarióta sejt jellegzetességeit
egy állati sejt példáján mutattuk be. A növényi sejt
felépítése alapjaiban hasonló az állati sejtéhez, még­
is néhány jellegzetes különbséget mutat (1/25. ábra).
A legfontosabb különbség a sejt energiaforgalmában
rejlik, mert a növény a nap energiáját hasznosítja és
épít fel ezzel szén-dioxidból és vízből szerves anyago­
kat (főként szénhidrátokat) egy speciális organellum-
ban, a kloroplasztiszban. Ugyanakkor rendelkezik az
 1.3 . AZ
kloroplasztisz
szom szédos
sejt
p lazm odezm a
sim a felszínű
endoplazm atikus
retikulum
peroxiszóm a Golgi-apparátus
1/25. ábra. Magasabb rendű növényi sejt, vázlat.
állati sejt lehetőségeivel is, mert szerves anyagokat le­
bontva a mitokondriumokban ATP-t tud szintetizálni.
A kloroplasztisz a mitokondriumhoz bizonyos
mértékig hasonló szerkezetű, de annál jóval nagyobb
sejtorganellum, amelynek fő feladata szerves mole­
kulák szintézise a fény energiájának felhasználásával
(fotoszintézis). Hasonlóan a mitokondriumhoz, a klo-
roplasztiszt is két membrán határolja. Ezek közül a
külső membrán könnyen átjárható számos anyag
számára, a belső membrán ezzel szemben gátat ké­
pez a szabad diffúzióval szemben, és rajta csak ellen­
őrzötten (transzportmolekulák segítségével) juthatnak
át kiválasztott anyagok. A belső membrán a mito­
kondrium mátrixához hasonlóan egy sztrómának ne­
vezett anyagot határol körbe, ez különböző enzime­
ket, a plasztisz saját génexpressziós rendszerének
egyes elemeit (DNS, tRNS, riboszómák), valamint a
plasztisz által szintetizált anyagokat, elsősorban ke­
ményítőt tartalmaz. Ezenkívül a sztrömába beágyaz­
va lelapult zsákok, ün. tilakoidok találhatók, amelyek
áthúzódhatnak az egész sztrómán, helyenként pedig
korongokat alkotva, pénztekercsszerűen egymásra
rendeződnek (ún. granumok, tsz.: grana). A tilakoi­
dok belső tere (tilakoidtér) nem közlekedik a kloro­
plasztisz külső és belső membránja közötti térrel (in-
termembranális tér), viszont az egyes tilakoidok bel­
ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUK ARIÓTA SEJTEK
sejtm em brán
mitokondrium
durva felszlnű
endoplazm atikus
retikulum
" - s e jt m a g
ső tere egymással igen. A tilakoidmembrán igen fon­
tos a kloroplasztisz működésében, mert ez tartalmaz­
za a fotoszintézist lebonyolító molekuláris mechaniz­
mus számos elemét.
A kloroplasztiszban lezajló folyam atokat úgy
összegezhetjük, hogy fényenergia felhasználásával
vízből és szén-dioxidból szénhidrátok szintetizálöd-
nak, ennek során melléktermékként oxigén keletke­
zik. Ez a folyamat sok tekintetben a mitokondriumban
lezajló történések fordítottjaként fogható fel. Lénye­
gében két részre bontható.
Az első rész hasznosítja a fény energiáját víz felhasz­
nálásával, ennek során a szénhidrátok későbbi (a sötét­
szakaszban lezajló) szintéziséhez szükséges ATP (ener­
gia) és NADPH (redukálöerő) termelődik. Ezen ün.
fényszakaszhoz tehát fényenergia szükséges, amelynek
hasznosítását két, klorofillt és fehérjéket tartalmazó
komplex (fotoszisztéma I és II) végzi. A foton által a fo-
toszisztéma II klorofilljáböl kiütött nagy energiájú elekt­
ron egy (a tilakoidmembránba épített) elektrontransz­
portláncon vezetődik keresztül, és protongradiens lét­
rehozásával ugyanolyan mechanizmuson átvezet ATP-
szintézishez, mint a mitokondriumban. A klorofillből ki­
ütött elektron helyét a vízmolekula bontásából szár­
mazó elektron foglalja el (2H20 -» 4e” + 4 H+ + 0 2).
Az elektrontranszportlánc végén a csökkent energiájú
57
 1. B evezetés a s e j t b io l ó g iá b a
elektron bevezetődik a fotoszisztéma l-be, ahol egy
másik foton abszorpciójával a klorofillből kiütött nagy
energiájú elektron helyére esik be. A nagy energia­
szintre emelt elektron energiáját egy enzim, a NADP-
reduktáz használja fel arra, hogy proton segítségével
H keletkezzék, és az a H-transzporter NADP-moleku-
lára kötődjék (NADPH). A fényszakasz végterméke te­
hát ATP, NADPH és oxigén.
A fotoszintézis második részéhez már nem kell
fény (sötétszakasz). Ez a szén-dioxid-asszimiláciö fo­
lyamata, melynek során szén-dioxidböl és vízből, a
fényszakasz folyamán termelődött energia (ATP) és
redukálöerő (NADPH) felhasználásával 3 C-atomos
szénhidrát-molekula, a glicerin-aldehid-3-foszfát jön
létre. A szén-dioxid ciklusosán, egy anyagcserekor
mentén (Calvin-kör) asszimilálódik, ahol kiindulásként
egy 5 C-atomos molekula, a ribulöz-1,5-biszfoszfát
szerepel. A glicerin-aldehid-3-foszfát a növényi szén­
hidrát-anyagcsere központi molekulája, amelyből
még a kloroplasztiszon belül, a sztrómában különbö­
ző cukrok keletkeznek. A keletkező glukóz keményítő­
vé polimerizálődik, és akkora tömeget érhet el, hogy
a sztrómában mint keményítőszemcse fény- és elekt­
ronmikroszkóposán is láthatóvá válik. A növényi sejt
szívesen használja transzportcukorként a glukózból és
fruktózből álló diszacharidot, a szacharózt is, és ex­
portálja fotoszintézissel nem rendelkező sejteknek.
A glicerin-aldehid-3-foszfát visszacsatolódhat még a
Calvin-körbe, vagy átalakulhat piruváttá, amikor is
a mitokondriumban az ATP-szintézist táplálja. Itt jegy­
zendő meg, hogy a növényi sejt az energiaigényes fo­
lyamatokhoz nem a fényszakasz során termelődött
ATP-t használja fel, hanem az ATP-t az állati sejthez
hasonlóan a mitokondriális ATP-szintézisből nyeri
(amihez természetesen oxigént használ fel). Végül a
fotoszintézis révén termelt szénhidrátot a sejt kiindu­
lópontként használja egyéb molekulák (zsírsavak,
aminosavak stb.) szintéziséhez is.
A kloroplasztisz e szerkezeti és bizonyos mértékű
funkcionális hasonlóságok mellett abban is hasonlít a
mitokondriumhoz, hogy saját génexpressziós rend­
szere van. A sztrómában található gyűrű alakú DNS a
kloroplasztisz saját fehérjéinek kb. 30%-át kódolja,
ezek az ugyancsak itt található tRNS-ek és riboszó­
mák segítségével a kloroplasztisz belsejében szinteti-
zálódnak. Az összes többi fehérjét a sejtmagban lévő
DNS kódolja, és ezek a citoszolban szintetizált fehér­
jék a rajtuk lévő lokalizációs jel segítségével másodla­
gosan jutnak be a kloroplasztiszba. A mitokondrium­
hoz hasonlóan a kloroplasztisz esetében is feltételez­
hető, hogy az evolúció során a plasztisz a sejtbe fel­
vett és azzal szimbiózisba lépett prokariöta sejtből
58
származik, ami ebben az esetben valószínűleg egy fo­
toszintetizáló cianobaktérium volt.
A kloroplasztiszon kívül a növényi sejt egyéb jel­
legzetességeket is mutat. Az egyik ezek közül a sejtet
körülvevő merev sejtfal. Anyagát maga a sejt termeli
és választja ki maga köré. A sejtfal nagy részét cellu­
lózrostok képezik, amelyek poliszacharidböl és fehér­
jékből álló alapanyagba vannak beágyazva. A merev
falból álló kamra biztosítja a sejt alakját, védi a sejtet
a mechanikai hatásoktól és az ozmotikus duzzadástól.
Ez a kamra volt az, amit R ó b e r t H o o k e a XVII. század­
ban egyszerű mikroszkópjával felfedezett, ennek alap­
ján nevezte ezt el cellának, amelyről a sejt később a
nevét kapta.
A növényi sejtet jellemzi még a sejt közepén talál­
ható, membránnal határolt üreg, az ún. centrális va-
kuólum. A benne uralkodó savi pH és a lizoszomális
enzimek jelenléte miatt a növényi sejt lizoszőmájának
is tekinthetjük, egyben azonban a növényi sejt „lera­
kóhelye” is, ahol sók, az anyagcsere melléktermékei
és egyéb anyagok tárolódnak.
A növényi sejt peroxiszómái különleges feladato­
kat láthatnak el, ilyen a kloroplasztiszban lezajló szén-
asszimiláció egyik melléktermékének a feldolgozása
vagy a csírázás alatt a mag zsírtartalékainak átalakítá­
sa cukorrá.
Növényi sejtek az őket körülvevő sejtfal miatt
nem érintkezhetnek közvetlenül egymással, amint az
az állati sejteknél gyakran megszokott. Magasabb
rendű növényekben a kapcsolatot a szomszédos sej­
tek között a sejtfalon keresztülfűrödó citoplazmahi-
dak (plazmodezmák) tartják fenn, amelyek révén a
két sejt citoplazmája folytonos kapcsolatban áll egy­
mással.
1.3.1.4. Az egysejtű eukariöták
specifikumai
Olyan eukarióta sejtek, amelyek nem szerveződ­
nek soksejtes szervezetekbe, hanem önálló életre ké­
pesek. Életben maradásukhoz különböző stratégiákat
használnak, ami a sejt felépítésében is sokszor tükrö­
ződik. Itt csupán két képviselőjüket említjük meg.
Az élesztősejt az egyik legegyszerűbb eukarióta
sejt, amelyet egysejtű gombának tekinthetünk. Az ová­
lis sejt nagysága a 6 ^rn-t nem haladja meg, alakját az
aránylag merev sejtfal biztosítja. A sejt citoplazmája
tartalmazza mindazokat az organellumokat, amelyek
az eukarióta sejt működéséhez szükségesek, így az
endoplazmatikus retikulumot, a Golgi-apparátust, a li-
zoszómát, a mitokondriumot, a riboszőmákat stb.
 1.3 . A Z ÉLŐ SZERVEZETEK ALAPVETŐ KATEGÓRIÁI: PRO- ÉS EUK ARIÓTA SEJTEK
Szénhidrátban gazdag környezetben gyorsan szapo­
rodnak (hasadással vagy bimbózással), számuk né­
hány óra alatt megkettőződik. Aránylag egyszerű fel­
építésük, gyors szaporíthatöságuk kiváló kísérleti mo­
dellé teszik őket az alapvető sejtbiológiai mechaniz­
musok felderítésére. Meglepő, hogy az élesztő funk-
ciőkieséses mutánsai segítségével felfedezett fehérjék
közül milyen soknak felelnek meg pl. emlősállatokban
hasonló szerkezetű és funkciójú fehérjék. Amennyi­
ben egy fontos élesztőfehérje génje ismertté válik,
aránylag könnyű feladat molekuláris biológiai mód­
szerekkel az emlős- (akár emberi) sejtben a megfelelő
homológ gént, majd génterméket megtalálni.
Egy másik egysejtű az amőba, amely az élesztő­
sejttel ellentétben igen nagy sejt, hossza ellapult álla­
potában az egy millimétert is meghaladhatja, és térfo­
gata az élesztősejtének akár ötezerszerese is lehet.
Maga a sejtmag is óriási, több száz kromoszómával és
több tucat magvacskával. Az amőba nagysága jó al­
kalmat nyújtott a sejtbiológusok számára, hogy mik-
rosebészi beavatkozásokkal (pl. a sejtmag eltávolítá­
sa) egyes sejttani mechanizmusokat tanulmányozza­
nak. A sejt táplálékát élő baktériumok, algák és egyéb
egysejtűek fagocitózisával nyeri, ezért benne a fagoci-
tözis és az intracelluláris emésztés különösen fejlett.
Ennek érdekében a sejtmembrán külső felszínét egy
tapadös, szénhidrátokban gazdag réteg borítja, a ci­
toplazmában pedig nagyszámú lizoszóma várakozik
arra, hogy a bekebelezett táplálékot tartalmazó ún.
táplálékvakuólummal fuzionáljon, és ezzel azt lebont­
sa. Az amőba egy másik, a fagocitőzissal rokon tulaj­
donsága, hogy szilárd felszínhez letapadva azon ván­
dorolni képes. Sejtnyúlványok (állábak, görögül psze-
udopődiumok) kibocsátásával vándorol, amelyekbe a
citoplazma többi része fokozatosan átömlik, és ezzel
a sejt a helyét változtatja. Ilyen sejtvándorlás maga­
sabb rendű állati szervezetekben is fontos szerepet
játszik (pl. makrofágok, fehérvérsejtek esetében); a
mozgásnak ezt a típusát az amőbáról amőboid moz­
gásnak nevezték el. Az édesvízi amőba a citoplazmá­
ba jutott felesleges víztől ün. kontraktilis vakuőlum se­
gítségével szabadul meg. A vakuőlum vizet tartalmazó
vezikulák összeolvadásából alakul ki, majd a vakuó-
lum kellő nagyságot elérve fuzionál a sejthártyával, és
összehüzódva kiüríti tartalmát a környezetbe.
1.3.2. Az élet perem én
A legkisebb és egyben legegyszerűbb prokariöta
sejtek a mikoplazmák. Átmérőjük nem több mint
0,1 nm, tehát eléri a nagy vírusok nagyságát, és így a
legtöbb baktériumszűrőn is képesek átjutni. Burokkal
nem rendelkeznek, DNS-ük kb. 700 különböző fehér­
jét kódol, és ez még éppen elegendő, hogy számukra
önálló létezést biztosítson. Citoplazmájukban a ribo-
szömák számát 400-ra becsülik. Ezek az élet alsó ha­
tárán élő sejtek a legkisebb létező autonóm élő rend­
szerek, és így a legprimitívebb sejteknek (minimum­
sejt) tekinthetők. Talajban élő szaprofiták (azaz nem
élő szervezetekből szerzik táplálékukat), de kóroko­
zóként tüdőgyulladást, nyálmirigygyulladást is okoz­
hatnak.
A vírusok és a fágok valamilyen nukleinsavat (DNS
vagy RNS) tartalmazó és többnyire fehérjeburokkal
rendelkező részecskék, amelyekhez egyes esetekben
membránburok is társulhat. Önálló életre képtelenek,
mivel sem a szaporodásukhoz, sem az anyagcseréhez
szükséges apparátussal nem rendelkeznek, önmaguk­
ban életjelenséget nem mutatnak. Szaporodni mégis
képesek, mégpedig úgy, hogy valódi sejtekbe (fágok
esetében prokariótákba, vírusok esetén eukarióta sej­
tekbe) hatolnak be, és az ilyen ún. gazdasejt nuklein-
sav- és fehérjeszintetizáló rendszerét használják fel
önmaguk újratermelésére. A vírusok és fágok tehát
nem valódi sejtek, hanem csak parazita jellegű, szemi-
autonöm makromolekuláris komplexek, amelyek
egyes elképzelések szerint valódi sejtekből kiszakad­
va jöttek létre az evolúció során.
59
 2
A sejt legfontosabb anyagi
összetevői és alapvető
molekuláris mechanizmusai.
A sejtbiológia molekuláris
biológiai eszköztára
 2 . 1. A sejt legfontosabb anyagi összetevői
és alapvető molekuláris mechanizmusai
2.1 .1. Fehérjék
2.1 .2. A sejtek energiaforgalmának kulcsszereplője: az ATP
2.1 .3. A DNS szerkezete
2.1 .4. DNS-replikáciö
2.1 .5. DNS-repair
2.1 .6. DNS - * mRNS (transzkripció), mRNS -» fehérje (transzláció)
2.1 .7. A naszcens RNS mRNS-sé érése
2.1.8. A fehérjék poszttranszlációs módosításai és célba juttatása
2.1 .9. A génexpressziö szabályozása (Nagy László)
2.1 .10. Általános szabályozási alapelvek
2.1 .11. A DNS heterogenitása
2 .1 .1 . Fehérjék
Egy baktériumsejt fő makromolekuláris összetevő­
it és az azok szintéziséhez szükséges kismolekulákat
mutatja a 211A ábra. A sejtek életműködéseiben a
legalapvetőbb szerepet a fehérjék töltik be mint struk­
turális feladatokat ellátó molekulák (struktúrfehérjék)
vagy mint folyamatok katalizálását végző enzimek.
Térszerkezetük kialakulása (2/1B ábra) elsősorban az
aminosavszekvencia által meghatározott (elsődleges
szerkezet). Az egydimenziós aminosavlánc szekven­
ciájának megfelelően kialakuló hidrogénhidak révén
vagy helikális (ün. a-helikális), vagy redőzött (merev,
lemezszerű elemekből hajtogatott, „pleated-sheat”)
másodlagos szerkezeti szintet alkot. Az a-helikális
vagy redőzött másodlagos konformációt felvett ele­
mek együtt hozzák létre a fehérje harmadlagos struk­
túráját. Több ilyen alegység (független polipeptidlánc)
kapcsolódása révén negyedleges szerkezet jöhet lét­
re, melynek egyik példája az idegen anyagokat (anti­
géneket) felismerő antitest (immunoglobulin, 211C áb­
ra). Az utóbbi könnyű és nehéz lánca végei által kép­
zett felismerőhely rendkívül sokféle lehet, s ezáltal
szinte bármilyen, az antitest képződését kiváltó test­
idegen molekula („antigén”) immunológiai felismerése
lehetővé válik. Az enzimatikus működésű fehérjék az ál­
taluk átalakítandó molekulákat (szubsztrátokat) aktív
S z a b ó G á b o r és N agy Lá s zló
centrumukban megkötik, és a reakciót azáltal katalizál­
ják, hogy azt üj útra terelve az annak végbemenetelé­
hez szükséges aktivációs energiahegyet lecsökkentik.
Ezáltal már a környezet termikus energiája is elég ah­
hoz, hogy a - reaktánsok számára energetikailag ked­
vező, mélyebb energiaszintet eredményező - reakció
végbe is menjen. Egy enzimnek egy másik fehérje is le­
het szubsztrátja, pl. foszforilálhat egy másik fehérjét
mint szubsztrátját. Az enzimműködést befolyásolhat­
ják kisebb szabályozó anyagok is, amelyek a fehérje
egy másik részén, az ún. alloszterikus kötőhelyen meg­
kötődve modulálják az enzim konformációs állapotát.
2 .1 .2 . A sejtek energiaforgalm ának
kulcsszereplője: az ATP
Az állati (heterotróf) sejtek életműködéseik ener­
giaigényét táplálkozásuk során felvett szerves anya­
gok, elsősorban glukóz elégetéséből nyerik. Ez a fo­
lyamat sok, enzimek katalizálta lépésben megy vég­
be, mely lépések során adenozin-trifoszfát (ATP) ke­
letkezik (I. 2/1A ábra). Az ATP végállású foszfátcso­
portjának lehasadása az anyagcsere-folyamatok ener­
giaigényével összemérhető energiát mobilizál, ezért
az ATP-t a sejt univerzális energiahordozóként hasz­
nálja. A cukor elégetése növényi sejtekben is hasonló
63
 2. A SEJT LEGFONTOSA BB ANYAGI ÖSSZETEVŐI

A
baktériumsejt ionok és kism olekulák (4% )

foszfolipidek (2% )
30%
szerves és D N S (1% )
szervetlen
vegyületek

R N S (6% )

fehérjék (15% )

poliszacharidok (2% )

OH OH
am inosavak

az aminosavakból felépülő
polipeptidlánc a fehérje antigének
elsődleges szerkezete

a fehérjék másodlagos
szerkezetét az aminosavak
között kialakuló H-kötések
hozzák létre

rlem ez
a fehérjék harmadlagos
szerkezetét az a-hélixek
és p-lemezek között létrejövő
kémiai hatások alakítják ki
a -h é lix

a fehérjék negyedleges
szerkezetét több polipeptidlánc
alakítja ki

211. ábra. A sejt legfontosabb anyagi összetevői (A). A fehérjék szerkezete (B, C).

64
 2 . 1. A SEJT LEGFONTOSABB ANYAGI ÖSSZETEVŐI ÉS ALAPVETŐ M OLEKULÁR IS M ECHANIZM USAI

módon és céllal megy végbe, a növényeknek azonban 2 .1 .3 . A DNS szerkezete

nincs szükségük glukóz felvételére a külvilágból, hiszen
fotoszintézis révén maguk szintetizálják a napfény
energiáját felhasználva, C 02-ból és vízből (autotrófok).
A sejtmagba csomagolt örökítőanyag, a DNS cukor­
foszfát vázból és ahhoz kapcsolódó bázisokból álló
dupla helikális struktúra, melynek két fele az egymás
felé néző bázisok közötti H-kötések által kapcsolódik
egymáshoz (2/2A ábra). Négyféle bázis van a DNS-ben,
adenin (A), guanin (G), timin (T) és citozin (C). A DNS
által preferenciálisan felvett konformációs állapotban
a lehetséges párosodások: A-T (két H-híddal) és G-C
(3 H-híddal). A DNS bizonyos körülmények között et­
től a (B-) konfigurációtól eltérő módon is tekeredhet
(ilyen a Z-DNS), sőt többszálú konformációk, hajtűszerű
képződmények keletkezése és különböző DNS-mole-
kulák közötti bonyolult, összefüggő struktúrát eredmé­
nyező kapcsolódások is lehetségesek - ezen alternatív
állapotok fiziológiás (élőben betöltött) szerepe még
nem tisztázott. Az eukarióta genomon (kromoszómá­
kon) kívül a mitokondriumokban és a kloroplasztiszok-
ban is van (kör alakú) DNS, ill. episzóm alakban, önál­
lóan replikálódő, extrakromoszomális elemként is elő­
fordulhat, pl. daganatos sejtekben vagy virális fertőzés
kapcsán. A baktériumok egyetlen kromoszómája általá­
ban szintén kör alakú DNS, amely egy ponton a memb­
ránhoz rögzül. A baktériumok belsejében is találhatók
extrakromoszomális DNS-elemek, pl. a gyógyszerre-
zisztencia-géneket hordozó piazmidok.

adenin vagy guanin

Q
citozin vagy timin
2.1 A . D NS-replikáció

A sejt osztódása során a DNS úgy replikálödik

bázisok
(2/2B ábra), hogy a széttekeredő láncokhoz azokkal
komplementer üj DNS-szál szintetizálódik. Ezt a me­

D N S-polim eráz

egyszálú D N S -h ez
kötődő fehérjék

helikáz

szülői D N S

D N S-po lim eráz O kazaki-f rag ment R N S primer D N S-prim áz

212. ábra. A DNS szerkezete (A)* és replikáciöja (B).

*Az ábrán csak G-C bázispárok láthatóak.
2. A SEJT LEGFONTOSA BB ANYAGI ÖSSZETEVŐI
chanizmust szemikonzervatív replikádéinak nevezzük,
mert az üj dupla hélix egyik szála korábbi DNS-mole-
kuláből származik (öregebb, mint a másik szál). A DNS
két szála részben eltérő biokémiai mechanizmussal
szintetizálódik. Ennek az az oka, hogy a DNS polime-
rizációját végrehajtó DNS-polimeráz enzim a cukor­
foszfát váz ribőzának ötös (ún. 5’) szénatomjához kap­
csolódó foszfáthoz tudja csak a következő bázis-
cukor-foszfát alegységet csatlakoztatni, tehát az üj
lánc 5’ —> 3’ irányban tud csak nőni. Az ún. vezető
lánc (leading strand) folyamatosan szintetizálódik,
ahogy - helikáz enzim segítségével - tekeredik szét
az anya-DNS. A másik láncon folyó szintézis szaka­
szos, ti. ellenkező irányban zajlik (ún. lagging strand,
késlekedő szál), és - mindannyiszor - rövid RNS-láncok
(primerek) beépítése előzi meg magát a DNS-szinté-
zist. Utólag az RNS-láncok lebomlanak, és a DNS-sza-
kaszok (Okazaki-fragmentumok) enzimatikus ligáció-
jával helyreáll a DNS folytonossága.
2 .1 .5 . D NS-repair
A D a r w in által sokrétűen és maradandó hiteles­
séggel bizonyított evolúciós alaptörvény, a változé­
konyság + szelekció elve sejtpopulációk viselkedését
is vezérli, in vitro és in vivő egyaránt. A sejt genetikai
stabilitása pontosan szabályozott, egyrészt a DNS-
szintetizáló enzimapparátusok hibaszázaléka szintjén,
másrészt a statisztikailag előforduló beépúlési hibákat
és a környezeti feltételek (pl. sugárzás, reaktív oxigén­
gyökök) által előidézett bázissorend-változásokat,
mutációkat kijavító mechanizmusok révén. A sejt haté­
kony mechanizmusokkal rendelkezik mindenféle DNS-
szerkezet-módosulás kijavítására (repair). Folytonos­
sághiányok, egy vagy mindkét szálon bekövetkezők,
perceken belül a reparációban részt vevő fehérjék hely­
színre vándorlását, odakötődését váltják ki. E fehérjék
egy része in vitro is szabadvég-kötő tulajdonságú, má­
soknak, pl. a nukleázoknak DNS-hasítő enzimatikus
aktivitása van, bizonyos fehérjék más résztvevőket
foszforilálnak. A soklépéses folyamatot fehérje-fehér­
je kapcsolatok integrálják. (L. még 10.5.3.1. fejezet.)
2 .1 .6 . DNS -» mRNS (transzkripció),
mRNS fehérje (transzláció)
A DNS-ben rejlő információ kifejeződése, exp-
ressziöja úgy megy végbe, hogy először a kifejeződő
szakasz (pl. egy fehérjét kódoló gén) bázissorrendjével
komplementer RNS-molekula szintetizálódik RNS-po-
limeráz enzim(ek) által - ezt a folyamatot nevezzük át­
írásnak, transzkripciónak (2/3A ábra). Ez az elsődle­
ges (naszcens) RNS-molekula bizonyos, a 2/3B ábrán
demonstrált átalakítás (érés, processzálás) után már
mint messenger RNS (mRNS, küldönc RNS) a magból
a citoplazmába transzportálődik, ahol a riboszömák-
hoz kapcsolódik. A riboszómák hatalmas, fehérjékből
és rRNS- (a riboszómák struktúrájához tartozó, ribo-
szomális RNS) molekulákból állő enzimkomplexek,
amelyek az mRNS-molekulák bázissorrendje alapján
fehérjét szintetizálnak. Ez úgy történik (2/3C ábra),
hogy minden egymást követő bázishármasnak (kodon)
egy-egy aminosav felel meg (pl. az UCC - az RNS-ben
uridin helyettesíti a DNS timin bázisát - a szerin nevű
aminosavnak felel meg). A megfeleltetést az egyes
aminosavak és bázishármasok között az biztosítja,
hogy ugyanazon enzim hordozza a megfelelő aminosa-
vat és azt a transzfer-RNS-t (tRNS), amely a megfelelő
bázishármassal komplementer bázisokat (antikodon)
tartalmazza. így a tRNS a megfelelő mRNS-bázishár-
mashoz vezeti ezt az enzimet. Ezáltal minden mRNS-
bázishármashoz, az enzim közbeiktatásával, egy adott
aminosav kapcsolódik. Az aminosavakból, peptidköté-
sek révén, polipeptidlánc keletkezik. Az utóbbi amino-
savszekvenciája tükrözi tehát az mRNS, ill. a DNS kó­
doló szakaszai (exonok) bázissorrendjét. Az egész élő­
világra kiterjedő, univerzális bázishármas-aminosav-
megfeleltetés a „genetikai köd" (2I3C ábra).
2 .1 .7 . A naszcens RNS mRNS-sé
érése
A szintetizálódott, ún. naszcens vagy heteronukle-
áris RNS további átalakulásokon megy keresztül (I.
2/3B ábra). Elsőnek beépült 5’ végét biokémiai folya­
matok módosítják (5’ cap létesül), 3’ végéhez sok azo­
nos A-ból poli-A farok szintetizálódik. Mivel a gének
kódoló (exon) és ezeket elválasztó nem kódoló (int-
ron) szakaszokból épülnek fel, a nem kódoló (de átírt)
mRNS-szekvenciák utólag kivágódnak, enzimatikusan
kicsípődnek (splicing) a naszcens RNS-molekulákből.
Ezt a funkciót ribonukleoprotein-komplexek („splice-
some”, „snRNP”) látják el. Lehetőség van egy gén kü­
lönböző exonjainak alternatív felhasználására is (al­
ternatív splicing). Ennek révén egy gén többféle fehér­
jét is kódolhat. Egyes géntermékek esetében az
mRNS bázissorrendjének utólagos megváltozása is
előfordul - ez az „RNS-editálás" jelensége. A jelen lé­
vő mRNS-koncentráció részben a termelődéséhez ve­
zető lépések sebességmeghatározó mozzanatától,
részben lebomlása szabályozott ütemétől függ.
 2 . 1. A SEJT LEGFONTOSA BB ANYAGI ÖSSZETEVŐI ÉS ALAPVETŐ M OLEKULÁR IS M ECHANIZM USAI

1. transzkripció

R N S-polim eráz
i tR N S
isi, □ □ am inosavak

RNS-
nukleotidok
antikodon
VyV £
V

riboszóm a 2. transzláció

kodon

mRNS

P R O K A R IO T Á K tR N S

^TRANSZKRIPCIÓ
mRNS
| TRANSZLÁCIÓ
feherje

citoplazm a u c a antikodon
a g u kodon u a c m RNS
J a . , '. - ; , , , , = z r ; = = z z 1 . . -i 3’
sejtmag
intronok exonok a m ásodik bázis a kodonban
■ ""> ....
u c A G
elsődleges | TRANSZKRIPCIÓ , Phe S er íy r Cys U
RNS mz ■ m m c
transzkriptum I 5’ sapka és poli-A * u Phe
Leu
S er
S er
T yr
STO P
C ys
S TO P A
▼farok képződése
■ m m AAAA ;
Leu S er STO P Trp G
Ir n s W Leu Pro His Arg U
mRNS ■ ■ AAAA c Leu
Leu
Pro
Pro
His
Hln
Arg
Arg
C
A
EXPORT x'
Leu Pro G in Arg G
lle Thr Asn S er U
A He Thr Asn Ser C
mRNS AAAA A lle Thr Lys Arg A
| TRANSZLÁCIÓ. Met Thr Lys Arg G
Val A lá A sp G ly U
Val A lá A sp G ly C
U
r '
Val A lá Glu G ly A
Val A lá G lu G ly G

2/3. ábra.
A fehérjék szintézisének legfontosabb lépései (A, B) és a genetikai kód (C).
2. A SEJT LEGFONTOSA BB ANYAGI ÖSSZETEVŐI
2 .1 .8 . A fehérjék poszttranszlációs
m ódosításai és célba ju tta tá s a
Az újonnan szintetizált fehérjék a szekvenciájukat
képező (később enzimatikusan kivágott vagy a célba
juttatott fehérje által is hordozott) elemek és az ezek­
kel kapcsolatba lépő célzőmechanizmusok kölcsönha­
tása eredményeként kerülnek - célzottan - felhaszná­
lásuk helyére (Jargeting"). Jelen lévő mennyiségüket
termelődésük és szabályozott lebomlásuk egyensúlya
állítja be, enzimatikus működésüket posztszintetikus
modifikációk és más fehérjékkel való változatos köl­
csönhatások, oligomerizációs viszonylatok befolyásol­
ják. A posztszintetikus modifikációk között igen jelen­
tős a foszforiláció: az ún. kináz enzimek negatív tölté­
sű foszfátcsoport kovalens felkötődését katalizálják
egy másik fehérjére, mely abban jelentős konformá­
cióváltozást idéz elő. Ez a változás azonban reverzibi­
lis, mert egy megfelelő foszfatáz enzim a foszfátcso­
port lehasadásának kedvező reakcióutat nyithat. Egy
másik jelentős posztszintetikus reakció az ubikvitiná-
ció, melynek során a proteinbontő enzimek (proteá-
zök) általi degradációra szánt fehérje egy kisméretű
fehérjével, az ubikvitinnel konjugálödik bonyolult en­
zimapparátus által.
2 .1 .9 . A génexpressziö szabályozása
A génexpressziö elsősorban az átírás szintjén sza-
bályozödik, és egyrészt az aktuális anyagcsere-státus­
nak és külső körülményeknek megfelelő pillanatnyi al­
kalmazkodást, másrészt komplex sejtállapot-módosu-
lásokat tesz lehetővé. Az utóbbira akkor van szükség,
amikor a sejt szöveti sajátosságai változnak, egy adott
szövetféleségre jellemző génexpressziós mintázat ala­
kul ki. Ez megtörténhet in vitro („üvegben”, vagyis kí­
sérleti körülmények között) és in vivő (az élőben); ál­
talában ezeket a komplex folyamatokat differenciá-
ciónak nevezzük. A sejt in vivő differenciálódik az
egyedfejlődés (a kifejlett élőlény sokféle szövetének
egyetlen megtermékenyített petesejtből való kialaku­
lása, az ontogenezis) során vagy a kifejlett élőlényben
zajló regenerációs és szöveti differenciáciös működé­
sek kapcsán. A kialakult komplex funkciók sejtgenerá-
ciöról-sejtgenerációra való megőrzését a génex-
pressziős mintázat propagálódása (epigenetikus örök­
lődés) biztosítja.
Az eukarióta gének RNS-be való átírása a génnel
összefüggő DNS-területen elhelyezkedő ún. cisz-ete­
mektől, ill. az ezekhez, valamint magához az érintett
génszakaszhoz kapcsolódó fehérjefaktoroktöl függ -
az utóbbiakat „transz"-faktoroknak nevezzük. A cisz-
elemek közé tartozik a promoter, amely a gén mRNS-t
kódoló szakaszától 5 ’ irányban helyezkedik el, kb.
1 0 0 -2 0 0 bp (bázispár) hosszú, és DNS-kötő fehérjék
számára biztosít kötőhelyet. A promoter vezérli a
transzkripciót (az mRNS prekurzorának átírását) az
RNS-t szintetizáló RNS-polimeráz enzim kötődése és
elindulása feltételeinek biztosításával. A legtöbb pro-
moterben előforduló promoterelem az ún. TATA box.
Ez egy T -A -T -A nukleotidsorrendű szakasz, ami 35
bp-nyira (-35) helyezkedik el a transzkripció starthe­
lyétől (+ 1). Ehhez kötődik a TATA-kötő fehérje (TBP),
amelyhez további általános transzkripciós faktorok
[pl. a TFIID-komplex = TBP + TAF-ok (TBP Associa­
ted Factors)] kapcsolódnak. Ezek együttesen biztosít­
ják az RNS-polimeráz működését és a transzkripció el­
indulását. Az általános transzkripciós faktorok az
RNS-polimerázzal együtt (amely maga is több fehérjé­
ből áll) alkotják az alap transzkripciós apparátust,
amely a legtöbb gén átírásához szükséges.
A génexpressziö szabályozásának további fontos
cisz-elemei az ún. enhanszerek' (2/4. ábra). Ezek a
gén kódoló szakaszától akár 5’, akár 3’ irányban elhe­
lyezkedhetnek, és transzkripciós faktorok kötőhelyei­
ből, az ún. válaszadó elemekből állnak. Az enhansze­
rek általában 1 0 -5 0 bp hosszúságú, mindkét orientá­
cióban működőképes szakaszok. Igen távol, akár több
ezer bázispárnyira is tehetnek a befolyásolt géntől. Az
enhanszerekhez kapcsolódó transzkripciós faktorok
pozitív és/vagy2 negatív irányban tudják befolyásolni a
promoter működését (az utóbbi esetben silencer a
nevük). A specifikus transzkripciós faktorok DNS-kötő
doménjükön 3 kívül rendelkezik egy aktiváló és/vagy
gátló doménnel is.
Mivel ezek a fehérjék általában nem lépnek direkt
kapcsolatba a promoterhez kapcsolódó fehérjékkel,
közvetítő fehérjékre van szükség a működésükhöz.
Ezeket kofaktoroknak nevezzük: koaktivátoroknak
vagy korepresszoroknak, attól függően, hogy aktiváló
vagy gátló szerepet töltenek be. Ezek általában egy
nagyobb fehérjekomplex részeként biztosítják a fizikai
kapcsolatot az enhanszerhez kapcsolódó, szekvencia­
specifikus transzkripciós faktor és a promoterhez kö­
tődő általános transzkripciós faktorok között. Ezek­
nek a komplexeknek többféle enzimatikus aktivitásuk
is van, így hiszton-acetiláz, deacetiláz, metiláz, deme-
1Angolul: enhancer.
2PI. a magreceptorok ligand (hormon) hiányában gátolnak,
jelenlétében aktiválnak.
5A dómén egy fehérje körülhatárolható szerkezeti és funkcio­
nális részlete.
 2 . 1. A SEJT LEGFONTOSA BB ANYAGI ÖSSZETEVŐI ÉS ALAPVETŐ MOLE KULÁRIS MECHA NIZM USA I

2/4. ábra.
enhanszer/silencer specifikus transzkripciós
A gén kifejeződés szabályozása a faktor
transzkripció szintjén.

általános transzkripciós
faktorok

R N S-polim eráz
TB P - -

promoter

tiláz vagy kináz, ill. ATP-függő ún. kromatin-“remodel-
ling” aktivitással rendelkezhetnek, amellyel hozzájá­
rulnak a kromatinszerkezet átalakításához és a
transzkripció sebességének növeléséhez vagy éppen
csökkentéséhez. A 2/4. ábra az eukarióta transzkrip­
ció szabályozásának alapelveit mutatja vázlatosan.
A TATA-boxszal bíró promoterhez kapcsolódik az alap
transzkripciós apparátus. Ez biztosítja az RNS átírödá-
sát. Ezt az aktivitást modulálják enhanszerek-silence-
rek a hozzájuk kapcsolódó specifikus transzkripciós
faktorokon keresztül. Az ábrán a kofaktorokat és a
hozzájuk kapcsolódó fehérjéket nem tüntettük fel.
A génkifejeződés szabályozásának addig nem is­
mert komplexitása tárult fel néhány évvel ezelőtt,
amikor kiderült, hogy kisméretű RNS-molekulák
egyes csoportjai jelentős szerepet játszanak a hírvivő
RNS stabilitása és az arról való fehérjeszintézis szabá­
lyozásában. Az ün. mikro-RNS-ek (miRNS) és a rövid
interferáló RNS-ek (siRNS) rövid (kb. 20 nukleotid-
hosszúságú) molekulák, és szekvenciahomolögia alap­
ján, specifikusan találják meg az mRNS-t, amelynek
(fehérjekomplexek segítségével való) lebontását ki­
váltják. Ezek az eredmények egyrészt azt mutatják,
hogy az „RNS-ek világának" fontos szerepe van a gén­
expressziö szabályozásában, másrészt azt, hogy a
genom egy jelentős része átírödik és a keletkezett
nem-kódoló RNS-ek szabályozó funkciót töltenek be.
(L. még 10.2 és 10.5. fejezet.)
zim továbbiak sokaságát aktiválva robbanásszerű vál­
tozásokat hozhat létre a végső szubsztrát szintjén.
Gyakori szabályozási megoldás a trigger-elv: egy fo­
lyamatsor mintegy ugrásra készen várja azt a stimu-
lust, amely mint a ravasz meghúzása a golyó kirepülé­
sét (amelynek gyorsasága nem függ a ravasz meghú­
zásának erejétől) idézi elő a reakciőlánc beindulását.
2 .1 .1 1 . A DNS heterogenitása
A kromoszóma méretű DNS „értelmes” száláról át­
írásra kerülő, a diploid genomban két alléiban előfor­
duló egyedi géneket és különböző mértékben ismét­
lődő, a genomban tandem és szétszórtan, sok-sok
másolatban jelen lévő szekvenciákat tartalmaz. Elkü­
lönítésük legegyszerűbben reasszociáciős vizsgálatok­
kal lehetséges (2/5. ábra]. Minél több kópiában van je­
len egy adott DNS-szakasz - vagyis minél több ismét­
lődést tartalmaz a DNS annál könnyebben (vagyis
adott DNS-koncentráciő mellett annál hamarabb) ta­
lálják meg ezen komplementer szekvenciák egymást.
A különböző szekvenciák száma a genom ün.
komplexitása, mely nagymértékben különbözik az
egyes fajokban. A gének (és a repetitív elemek egya-
E. coli borjú D N S (non-rep)

\ borjú D N S

2 .1 .1 0 . Á ltalános szabályozási
alapelvek
0,5-?j
T4
Az anyagcsere-folyamatok, ill. a differenciáciö sza­ T \ V '
r _
bályozásának egyik fontos alapelve a visszacsatolás 1,0 - f
< < < < (*
(feed-back). Ennek főleg negatív visszacsatolásként is­ 10 7 105 10'3 10'1 10 103 105

mert változata gyakori, pl. amikor egy keletkezett ter­ c 0t

mék gátolja az őt létrehozó folyamatot. Az enzimati­ 2/5. ábra.

kus reakciók sorba kapcsolásuk révén kaszkádfolya- Különböző komplexitású DNS-ek reasszociáciős viselkedé­
matokká rendeződhetnek, amelyek során egy-egy en­ se. T4: T4-fág-DNS. (non-rep: repetitív elemek nélkül)

69
2. A SEJT LEGFONTOSA BB ANYAGI ÖSSZETEVŐI
ránt) egyedi (nem ismétlődő), nem kódoló szakaszok­
kal (spacerekkel) határolódnak el egymástól. A spa-
cerek, valamint a gének intronjai és az ún. pszeudo-
gének (RNS-ről „visszafelé” , DNS-be írt szekvenciák)
nem kódolnak fehérjét. A denaturált (> 8 0 -9 0 °C-on
egyszálúvá váló) és néhány száz bázispáros szaka­
szokra fragmentált DNS reasszociáciős kinetikája
tükrözi ezt a heterogenitást. Mint a 2/5. ábrán látha­
tó, a bakteriális (E. coli), ill. eukarióta (borjü csecse­
mőmirigy, thymus) DNS reasszociáciős viselkedése
jelentősen különbözik: az elsőben kisebb, az utóbbi­
ban nagyobb (a teljes DNS-állománynak jelentősebb
részét alkotó) az ismétlődő szekvencia-hányad. A C0t
érték a DNS (nukleotidokra számolt) moláris kon­
centrációjának és az eltelt időnek a szorzata, mely­
nek függvényében a reasszociáciö százalékos mérté­
két ábrázoljuk.
Az ismétlődés foka szerint háromféle szekvencia-
kategóriát4 különböztetnek meg: erősen repetitív (egy­
szerű, tandem ismétlődő, rövid szekvenciákból álló
AA magasabb rendű genom DNS-szekvenciái bázisösszetéte-
lük (AT/GC arányuk) szerint is több különböző alosztályt alkotnak.
nagyobb szakaszok, mint pl. a kromoszómák centro-
merikus régióinak ün. szatellita DNS-e), a közepesen
repetitív és a nem ismétlődő (egyedi) szakaszokból
álló genomhányad (pl. gének többsége). A repetitív
szekvenciák alkotják a genom több mint felét, jelen­
tőségükre nincs meggyőző magyarázat5. Az ismétlő­
dés gyakran ezen szekvenciák mobilitásával van
összefüggésben: olyan rövid szekvenciaelemek létez­
nek, amelyek révén hosszabb DNS-szakaszok is ön­
álló útra kelhetnek a magon (sejten, ill. sejtpopuláción)
belül, és eredeti helyükhöz képest máshova épülhet­
nek be (inszertálödhatnak). A mobilitás érvényesül­
het direkt módon: a DNS-darabok enzimatikus kivá-
gódása és inszertálódása révén (az ún. II. osztálybeli
repetitív elemek esetén), ill. RNS intermedier átírása,
majd ennek DNS-kópiába való „reverz" transzkripció­
ja és az utóbbi inszertálódása útján (az ún. k osztály­
ba tartozó repetitív elemeknél). A különböző fajok­
ban az ismétlődő szekvenciák összetétele jelentős el­
téréseket mutat.
5Ez az un. C-érték-paradoxon (a C-érték a haploid genom
- kódoló génekét meghaladó - DNS-tartalma).
 2 .2 . A sejtbiológia molekuláris
biológiai eszköztára
2.2.1. Módszerek
2.2.2. Modellélőlények
A molekuláris biológia és módszereinek gyors fej­
lődése nagy hatással volt és van a sejtbiológiára.
A következőkben röviden ismertetjük, a teljesség igé­
nye nélkül, azokat a molekuláris biológiai módszere­
ket, amelyek döntően hozzájárultak a sejtek működé­
sének megismeréséhez.
2 .2 .1 . M ódszerek
A nukleinsavak kémiai természetéből adódó tulaj­
donsága, hogy a komplementaritás elve alapján páro-
síthatóak: hibridizálnak (I. a 2/5. ábrán a DNS re-
asszociáciös viselkedését). Ezt jó néhány technika ki­
használja. A Southern hibridizáció esetén (2/6. ábra]
az agarőzgélen méretük szerint elválasztott DNS-mo-
lekulákat szilárd hordozóra transzferálják, azon rögzí­
tik, és radioaktívan jelölt szondával6 hibridizáltatják
(DNS-DNS hibridizáció). A Northern hibridizáció a
Southernhez hasonló, de RNS-molekulák szétválasztá­
sán és DNS-szondával való jelölésén alapszik. Segítsé­
gével meghatározható pl. egy adott gén mRNS-szintje
különböző sejtekben és szövetekben. Gyorsan törnek
előre a szintén hibridizáción alapuló miniatürizált ún.
chip technikák. Ilyen a DNS-microarray, melynek so­
rán több ezer gént jellemző DNS-molekula kerül felvi­
telre egy kicsiny tárgylemezre, és ehhez hibridizálják
egy adott sejt teljes RNS-készletének megfelelően je­
lölt DNS-másolatát (komplementer DNS, cDNS). Ezál­
tal egyetlen kísérletben több ezer gén expressziős
szintje határozható meg. A microarray-kísérletek iga­
zolásának elengedhetetlen eszköze az ún. valós idejű
kvantitatív PCR-reakciő. Ennek során sejtekből vagy
szövetből RNS-t nyerünk ki. A hírvivő RNS-eket cDNS-
6Angolul probe, ezért magyarul sokszor próbának fordítják.
N ag y Lá s z ló
sé írjuk át reverz transzkriptáz enzim segítségével.
Az így keletkezett cDNS-molekulák mennyiségi meg­
határozását PCR (polimeráz-láncreakciő) segítségével
végzik. A PCR-reakciő ügy tehető kvantitatívvá, hogy
a termék keletkezését „valós időben" követve a folya­
mat sebességét is meghatározzuk. így kiválasztható
a reakció lineáris tartománya (az a tartomány, ahol a
keletkezett termék mennyisége arányos a kiindulási
molekulaszámmal). Ez a módszer ma már nélkülözhe­
tetlen egyes gének kifejeződésének meghatározásá­
ban, különösen akkor, ha kis mennyiségű anyag áll
rendelkezésre. A módszer arra is lehetőséget ad,
hogy egyetlen sejtben kifejeződő mRNS-ekről nyer­
jünk információt, ami új távlatokat nyit a sejtbiológiái
kutatásokban is.
A sejtbiológiai jelenségek vizsgálata során számos
genetikai módszer áll rendelkezésre egyes gének sze­
repének tisztázására. Pl. az siRNS-ek kiváló lehetősé­
get biztosítanak az ún. géncsendesítés (knock down)
in vitro kísérletekben való kihasználására. Használa­
tuk által specifikusan gátolható egy-egy gén kifejező­
dése sejttenyésztési körülmények között.
A fehérjék esetében a primer szekvencián alapuló
hibridizációra nincs lehetőség. Ezzel szemben jól ki­
használhatók a specifikus antigén-antitest kölcsönha­
tások fehérjék kimutatására és jelölésére. A leírtakhoz
hasonló, de fehérjék kimutatására alkalmas az ün.
Western-blot technika: ennek során sejtekből, szöve­
tekből nyert fehérjéket választanak szét méret szerint
gélelektroforézissel. Szilárd hordozóra, membránra
transzferálják (blottolják) a szétválasztott fehérjéket,
és egy adott fehérje ellen termeltetett specifikus anti­
testtel kimutatják. Ez általában úgy végezhető, hogy
az antitesthez egy enzimet rögzítenek, és az enzim ál­
tal katalizált színreakció jeleníti meg a fehérjét. Ezzel
a módszerrel adott fehérje jelenléte és szintje határoz­
ható meg sejt- vagy szövetkivonatokban. A sejtbiolö-
71
 2. A SEJT LEGFONTOSABB ANYAGI ÖSSZETEVŐI
restrikciós endonukleázzal papírtörölköző-köteg
emésztett jelöletlen DNS
jelölt, ismert méretű agarózgól
DNS-darabok
szivacs
DNS-fragmentek elválasztása az elválasztott DNS-fragmentek
agarózgél-elektroforézissel blottolása nitrocellulóz filterre
pufferben oldott jelölt DNS-próba
lezárt plasztikzacskó
ajelölt markerek'
jelölt DNS-próba hibridizálása
elhelyezkedése
az elválasztott DNS-fragmentekhez
2/6. ábra.
A Southern-blot technika.
gusok számára azonban ennél általában fontosabb
egy fehérje sejten belüli (intracelluláris) elhelyezkedé­
sének meghatározása. Erre is jól használható az im-
munhisztokémia. Ekkor szintén egy adott fehérjére
specifikus antitestet használnak, de ebben az esetben
izolált sejteken vagy szöveti metszeteken vizsgálják az
adott fehérje elhelyezkedését. Az antitesteket gyakran
fluoreszcens anyagokkal jelölik, és megjelenítésükhöz
fluoreszcens mikroszkopiát használnak. Ez a módszer
kiválóan alkalmas fehérjék sejten, ill. szöveten belüli
elhelyezkedésének vizsgálatára. Fehérjemolekulák
kölcsönhatásait, adott fehérjékhez kapcsolódó egyéb
fehérjéket lehet kimutatni a szintén antitestek haszná­
latán alapuló immunprecipitációs technikával. Ebben
az esetben általában sejtkivonatokböl csapják ki és
gyűjtik össze az antitestekkel kapcsolódni képes fe­
hérjéket. Ezek minősége és mennyisége további vizs­
gálatokkal (pl. Western-blottal) meghatározható.
A módszer kiválóan alkalmas fehérjék partnerei­
nek tisztítására, illetve fehérjekomplexek tanulmányo­
zására.
72
a nitrocellulóz filter eltávolítása
a szorosan hozzákötött DNS-sel
nitrocellulóz
' membrán
alkalikus oldat
jelölt sávok
a komplementer DNS-sávokhoz
hibridizált jelölt DNS-próba
detektálása autoradiográfiával
2 .2 .2 . M odellélőlények7
A sejtbiológiái folyamatok megértéséhez elenged­
hetetlen egyszerűbb modellszervezetek használata.
Ilyen az egyik legegyszerűbb eukarióta szervezet, a
kenyér- vagy sörélesztő (Saccharomyces cerevisiae),
egy egysejtű gomba, mely legalább annyira közeli ro­
kona a növényeknek, mint az állatoknak. Kedvező kö­
rülmények között gyorsan szaporodik, kb. másfél órás
generációs idővel. Mivel DNS-tartalma csak két és fél­
szer nagyobb, mint az Escherichia coli baktériumé, ki­
válóan használható genetikai kísérletekre is. Az élesz­
tő nagyon alkalmas olyan alapvető intracelluláris fo­
lyamatok vizsgálatára, mint a sejtorganellumok mű­
ködése, sejtciklus, szignáltranszdukciö, a génátírödás
szabályozása, DNS-replikáciő és -repair, anyagcsere­
folyamatok. Természetesen az élesztő nem alkalmas
7Az itt felsorolt modellélőlények részletesebb ismertetését
I. a 15.3-1 5.5 fejezetben.
 2 .2 . A
a soksejtű élőlények sajátságainak modellezésére
(sejt-sejt kommunikáció, differenciálódás). Ez utób­
biak tanulmányozására az ecetmuslica (Drosophila
melanogaster) és egy, nematoda csoportba tartozó
féreg, a Caenorhabditis elegáns vált a legszélesebb
körben használt kísérleti objektummá. Az ecetmus­
lica a genetikusok egyik kedvelt kísérleti állata, és
nagyban hozzájárult olyan alapvető biológiai folya­
matok megértéséhez, mint a differenciálódás folyama­
ta, a test szelvényezettségének kialakulása és annak
szabályozása. A C. elegáns petesejtje óramű pontos­
sággal alakul a megtermékenyítés után egy pontosan
959 sejtből álló soksejtű szervezetté. E folyamat
pontos megfigyelése és leírása, valamint az ehhez
kapcsolódó genetikai vizsgálatok sokat adtak az ideg-
rendszerről, differenciálódásról, apoptözisröl meglé­
vő ismereteinkhez. Kitüntetett szerepet játszik a bio­
lógiai kutatásokban az egér (Mus musculus) is. Az
egér a legtöbbet tanulmányozott emlős az ember
mellett. Viszonylag rövid reprodukciós ideje (21 nap),
beltenyésztett, genetikailag identikus törzseinek ge­
netikai manipulálhatósága és egyszerű tenyésztése
teszi vonzó kutatási célponttá. Két technológia, mely-
lyel könnyen és specifikusan megváltoztathatővá vált
SEJTBIOLÓGIA M OLEKULÁR IS BIOLÓGIAI ESZKÖZTÁRA
az egér genomja, forradalmasította a biológiai megis­
merés folyamatát. Az egyik eljárás segítségével ün.
transzgenikus állatokat lehet létrehozni a megtermé­
kenyített petesejtbe való DNS-injektálással. Ebben az
esetben az injektált DNS beépül a genomba, és ott ki­
fejeződik. Az ilyen módon létrehozott állatok a stabi­
lan integrálódott DNS-t nemzedékről nemzedékre
propagálják. Ilyen módon in vivő tanulmányozhatóvá
válik egy kívülről bevitt gén hatása. Ezt a technológiát
kiegészíti a null-mutáció létrehozásának technikája
(knock out technika). Ebben az esetben egy adott,
vizsgálni kívánt gént cserélnek ki homológ rekombiná­
ció (szekvenciahomológián alapuló DNS-szakasz-ki-
cserélődés) segítségével embrionális őssejtekben (ES)
in vitro. Ezekből az őssejtekből - amennyiben azokat
blasztocisztákba ültetik (pl. mikroinjektálják) - olyan
kiméra egerek születnek, amelyek egyes sejtjei vagy
szövetei a manipulált ES-sejtekből származnak. Ezek­
ből, ha a kimerizmus az ivarsejteket is érinti, keresz­
tezéssel létrehozható homozigóta null-mutáns,
amelynek minden sejtje tartalmazza a mutációt.
A transzgén és knock out technikával jól vizsgálható
egy-egy gén szerepe az organizmus fejlődése és élete
során.
 3
Sejtmembrán
és anyagtranszport
 3.1. A sejtmembrán felépítése
és transzportmechanizmusai
M atkó J ános

3.1 1 . A sejtmembrán szerkezete

3.1 1 .1 . A lipid kettős réteg
3.1 1 .2 . Membránfehérjék
3.1 1.3. A membránfehérjék azonosítása, a szerkezet és funkció vizsgálati lehetőségei
3.1 1.4. A membránfehérjék laterális mobilitása, a „folyékony mozaik” membránmodell
3.1 1.5. Membránmikrodomének
3.1 2 . Anyagtranszport a sejtmembránon keresztül
3.1 2 .1 . Molekuláris diffúzió a lipid kettős rétegen keresztül
3.1 2 .2 . A membrán-transzportfehérjék főbb típusai
3 1 2 .2 . 1 . Egy jellegzetes uniport: a glukőztranszporter
3.1 2 .2 .2 . A N a7K+-ATP-áz pumpafehérjék működése és funkcionális jelentősége
3.1 2.2.3. A Ca2 +-pumpa-fehérjék működési mechanizmusa
3.1 2.2.4. A H+-ATP-ázok működése és jelentősége eukarióta sejtekben
3.1 2.2.5. ABC-transzporterek
3.1 2 .2 .6 . Szimport és antiport típusú kotranszportrendszerek

Jelenség víz felszínén egy kis keret segítségével addig csökken­

A sejtmembrán (más néven plazmamembrán) élő­
világunk valamennyi sejtjének életműködéséhez nél­
külözhetetlen struktúra. Képes a sejtek belsejét a kül­
világtól elhatárolni, egyenlőtlen ioneloszlást létrehozni
a sejtek és környezetük között, speciális elektromos
tulajdonságokkal ruházva fel a sejteket. A plazma­
membrán biztosítja a sejtek szelektív tápanyagfelvé­
telét, ill. az anyagcseretermékek leadását, a membrá­
non keresztül jutnak be a sejtekbe az idegen betola­
kodók (baktériumok, vírusok), és a membránon ke­
resztül érzékelik a sejtek a külvilágból érkező jeleket,
amelyek életfunkcióik, tulajdonságaik megváltoztatá­
sára, sőt esetenként irányított mozgásra késztetik
őket. A plazmamembrán kémiai összetétele, szerke­
zete sokáig feltáratlan volt. A sejtmembrán szerkeze­
tét leíró első lényegi információt 1925-ben G o r t e r és
G r e n d e l szellemes kísérlete szolgáltatta, melynek
megfelelően a hártyát főként zsírszerű, vízzel nem ele­
gyedő anyag, lipid alkotja.
A vörösvértestek (eritrociták) membránjából ace-
tonnal kioldották (extraháltak) a lipideket, majd víz
felszínén lebegtették az extraktumot. Ezt követően a
tették az extrahált lipidek által elfoglalt területet,
amíg azok egy összefüggő monomolekuláris filmet
nem képeztek, majd megmérték ennek a felszínét.
A felszín igen jó közelítéssel az intakt vörösvértestek
felszínének kétszerese volt.
Lehetséges magyarázatok
A következő szempontok mentén kereshetjük a fen­
ti jelenség magyarázatát: a sejteket kívülről határoló ci-
toplazmamembránon belüli membránelemek esetleges
hozzájárulása a filmréteghez; energetikailag legkedve­
zőbbnek olyan membránszerkezet tűnik, melynek lipid-
molekulái hidrofób felükkel egymás felé, hidrofil részük­
kel a vizes fázis felé fordulnak, tehát egy kettős réteget
formálnak; a sejtben fennálló viszonyok nem feltétlenül
azonosak a kioldott lipidek monomolekuláris filmképző
karakterét megszabó körülményekkel.
Tényleges magyarázat
Mivel a vörösvértestekről már akkor is tudták,
hogy bennük intracelluláris membránok nincsenek,
csak plazmamembránjuk van, így a kísérleti ered-

77
3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
meny magyarázatára kézenfekvő volt annak feltétele­
zése, hogy a lipidmolekulák a sejtmembránban nem
monomolekuláris, hanem bimolekuláris filmet képez­
nek, azaz ün. lipid kettős réteget alkotnak. Ezt a
membránszerkezet megismerése szempontjából kriti­
kus felismerést később ozmiumkontrasztozott elekt-
ronmikroszkőpiás felvételek több sejttípus esetén is
megerősítették.
3 .1 .1 . A sejtm em brán szerkezete
A biológiai membránok fő kémiai alkotóelemei a //'-
pideh, a fehérjék és a szénhidrátok. A lipidmolekulák
által képzett kettős réteghez kapcsolódnak a sejten­
ként nagy változatosságot mutató fehérjemolekulák.
A fehérjék és a lipidek egyaránt tartalmaznak eseten­
ként kovalensen kötött oligoszacharid- (szénhidrát-)
molekulákat is. Az emlőssejtek plazmamembránja át­
lagosan 40 -6 0 % lipidet, 3 5-5 0 % fehérjét és 2-3%
szénhidrátot tartalmaz. A plazmamembrán szerkeze­
tét az 1. fejezet 116. és 1/7. ábrája mutatja. Jól látszik
a lipid kettős réteg és a membránhoz kapcsolódó fe­
hérjék elhelyezkedése.
3.1.1.1. A lipid kettős réteg
A kettős réteget a lipidek három fő típusa építi fel.
Ezek a foszfoiipidek, a glikolipidek és a szteroidok (pl.
koleszterin). Valamennyi ezekbe a típusokba tartozó
lipid közös tulajdonsága, hogy amfipatikus molekulák,
amelyek erősen hidrofil és hidrofób szerkezeti része­
ket egyaránt tartalmaznak. A hidrofil részük (az ün.
fejcsoport) rendszerint glicerin-foszfát- (vagy szfingoli-
pideknél szfingozin-) vázat és ehhez kapcsolódó kü­
lönböző, erősen poláros bázisokat (pl. kolin, szerin,
etanolamin) vagy szénhidrátot (pl. inozitol, N-acetile-
zett cukrok) tartalmaz. Hidrofób részüket két alifás
zsírsavlánc képezi, melyek közül az egyik rendszerint
telített (pl. palmitinsav, sztearinsav), a másik telítet­
len, azaz egy vagy több kettős kötést tartalmaz (pl.
olajsav, linolénsav). A lipidmolekulák, amfipatikus tu­
lajdonságuk miatt, vízbe helyezve spontán képesek
kettős réteg kialakítására, melyben a poláris fejcso­
portok a vizes fázis felé, a hidrofób zsírsavláncok a
kettős réteg belseje felé néznek. Tekintettel arra,
hogy a kettős rétegek szabad végei nem stabilak víz­
zel való érintkezéskor, ilyenkor a kettős réteg spontán
összezáródik, gömbszerű képződményt (ún. liposzó-
mát) formálva. Hasonló módon képződik az élő sejtek
plazmamembránja is, amelynek átlagos vastagsága (a
külső, hidrofil részek távolsága) 8 - 1 0 nm, maga a hid­
rofób kettős réteg kb. 3 -5 nm vastag.
A legnagyobb mennyiségben előforduló foszfoiipi­
dek néhány típusát mutatja be a 3.1/1. ábra. Az ábra
a kettős réteg hidrofób belseje felé mutató alifás szén­
láncokat (vastag vonalak) csak jelzi.
A membránok extracelluláris oldalán gyakran talá­
lunk fehérjékhez vagy lipidekhez kötött specifikus
szénhidrát-molekulákat is (pl. N-acetil-neuraminsavat,
N-acetil-glukőzamint stb.).
Figyelembe véve az előforduló zsírsavláncok, fej­
csoportok és szénhidrátcsoportok viszonylag nagy
számát, ezek különböző kombinációiból igen nagy li-
pidvariabilitás adódik. A klasszikus sejtbiológia elkép­
zelései szerint a lipid kettős réteg elsődleges funkció­
ja a sejtek környezettől való izolálása, a membránok
biológiai funkcióiért viszont elsődlegesen a membrán­
fehérjék lennének felelősek. Ebből kiindulva azonban
nehezen érthető, miért van szüksége a sejteknek ilyen
nagyszámú különböző lipidmolekulára a membrán
felépítéséhez. A választ várhatóan a közeljövő külön­
böző molekuláris szintű biofizikai és biokémiai vizsgá­
latai fogják megadni, melyek a membránok finomszer­
kezetének és a membránokhoz kötődő biokémiai fo­
lyamatok molekuláris részleteinek feltárására irányul­
nak (I. később, membránmikrodomének címszó alatt).
Az utóbbi évek kutatásai kiderítették például, hogy
több lipidféleség (pl. foszfatidil-inozitol és foszforilált
származékai, a szfingomielin építőkövének számító ce-
ramidok, valamint a foszfatidilszerin) nem pusztán izo­
láló szereppel rendelkezik a plazmamembránban, ha­
nem jelátviteli folyamatok fontos elemei, hírvivő vagy
szabályozó molekulaként is funkcionálnak.
3.1/1. ábra.
A foszfolipid molekulák főbb típusai és szerkezeti jellegze­
tességei. (B: poláros bázisok, G-P: glicerin-foszfát, GL: gliko­
lipidek, S: szfingozin, vastag vonalak: alifás szénláncok).
 3 . 1. A
A lipid kettős réteg dinamikus, fluid (folyékony)
struktúra, melyben a lipidmolekuláknak nagyfokú
mozgási szabadságuk van. Egy átlagos sejtmembrán­
ban négyzetmikrométerenként található kb. 5 millió
lipidmolekula állandóan változtatja helyét a membrán
síkjában, ezenkívül tengelyük körül is forognak, vala­
mint zsírsavláncaik is képesek intenzív, csapkodó
mozgásokra. Egy átlagos lipidmolekula membránon
belüli haladó mozgásának (transzlációs diffúzió) se­
bessége olyan, hogy egy átlagos méretű baktérium
hosszának megfelelő távolságot (kb. 2 fim) hozzávető­
legesen 1 szekundum alatt képes (zegzugos pályán)
befutni. A membrán e mozgásformákból együttesen
kialakuló belső dinamikáját fluiditásnak nevezzük.
A fluiditás, ami a sejtmembránnak bizonyos fokú kép-
lékenységet biztosít, igen fontos a sejtek alakváltozta­
tása, valamint a membránban zajló diffúziós transz­
portfolyamatok és kémiai reakciók sebességének
szabályozása szempontjából. A sejtmembránok fluidi-
tását érzékenyen befolyásolja a lipidmolekulák zsír­
savláncainak telítettsége és hossza. A telítetlen láncok
jelenléte, a kettős kötések által kialakuló „lánctöré­
sek” miatti rosszabb térkitöltés következtében, a ren­
dezetlenséget, fluiditást fokozza, míg az egyenes és
hosszú telített láncok szorosabb illeszkedésük miatt a
rendezettséget növelik, csökkentvén a fluiditást. A li­
pidek mozgékonysága függ a külső hőmérséklettől is.
Az emlőssejtek plazmamembránjában 37 °C-on a mo­
lekulák mozgása igen intenzív (a membrán döntően
„fluid fázisban” van). Alacsony hőmérsékleten ez a
mozgékonyság igen nagy mértékben lecsökkenhet.
Az emlőssejt-membránok 2 2 -2 6 °C között fázis-
átalakuláson mennek át, a membrán döntően gélsze­
rű állapotba kerül, mintegy „megfagy” (3.1/2. ábra), a
mozgások nagyon lelassulnak. Hideg vízben élő álla­
tok és egyes fagytűrő növények képesek membrán­
jaik fluiditását a külső hőmérséklet változásának meg­
felelően növelni vagy csökkenteni, pl. új lipidmoleku­
lák szintézisének fokozásával. Ezzel teszik működő­
képessé membránjaikat változó környezeti feltételek
között.
A kettős rétegben a lipidek eloszlása és a rétegek
fluiditása azonban korántsem tekinthető homogén­
nek. Ennek elsődleges oka az, hogy egyes lipidfélesé-
gek (pl. a koleszterin, a gliko-, valamint szfingolipidek,
amelyek egyik leggyakrabban előforduló képviselője
a szfingomielin) egymással és önmagukkal sokkal erő­
sebb kölcsönhatásokat létesítenek, mint más, nagy
mennyiségben előforduló - és telítetlen láncokat is
tartalmazó - glicerofoszfolipidekkel. A koleszterin­
molekulák például a lipid kettős réteg olyan lipidmo-
lekulái közé épülnek be elsődlegesen, amelyek fej-
SE JTM EM BR ÁN FELÉPÍTÉSE ÉS TRANSZPO RTM ECHAN IZ M USAI
3.1/2. ábra.
Membránfluiditás: a membránok fázisállapot-változásainak
sematikus modellje.
csoportjainak nagyobb a térkitöltése zsírsavláncai­
kénál, és az így közöttük keletkező „üres teret" a ko­
leszterin pont ki tudja tölteni. Ilyen lipidek például
a szfingomielin és az egyéb glikoszfingolipidek. Ez he­
terogenitást, ún. Hpiddomének kialakulását eredmé­
nyezi a membrán síkjában. Más szóval, folyékonyabb
(rendezetlen) és az előzőkben említett lipidféleségek-
ben gazdag, rendezettebb (viszkózus) domének vál­
takoznak a membránokban fiziológiás hőmérsékleti
viszonyok között is. A koleszterin, amely az emlős­
sejtek plazmamembránjában fordul elő nagyobb
mennyiségben, fontos szerepet játszik a membránok
stabilitásának és permeabilitásának szabályozásá­
ban. Erős hidrogénhíd- és apoláros kölcsönhatások
révén lokálisan csökkenti a fluiditást, stabilizálja a
kettős réteget, és csökkenti a membrán hidrofil anya­
gokat (ionok, víz) érintő áteresztőképességét (perme-
abilitását).
A sejtmembrán vastagsága és felszíne korántsem
tekinthető egyenletesnek. A membrán alakjának,
görbületének formálásában fontos szerepe van
egyes, az átlagostól eltérő térkitöltéssel rendelkező
lipidmolekuláknak. Azok a lipidmolekulák, amelyek
poláros fejcsoportjainak térkitöltése közel azonos a
hidrofób láncai által k itö ltö tt térrel, szabályos,
egyenletes vastagságú kettős réteget képeznek.
A fejcsoport és a láncok jelentős méretkülönbsége
esetén azonban a kettős rétegben konvex vagy kon-
káv görbületek, feszültségek jöhetnek létre, ami szél­
sőséges esetben pórusszerű struktúrák képződésé­
hez is vezethet, amelyeken akár vízmolekulák is ké­
pesek áthaladni. Ilyen görbületek figyelhetők meg
több morfolögialilag jellegzetes membránstruktürá-
nál is. Ezek pl. a membrán felszínéből akár több tíz
79
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t

nanométerre is kinyúló boholyszerű „mikrovillusok” A kizárólagosan exofaciális rétegben elhelyezkedő

vagy a „burkolt csapdák” és a flaskaszerű bemélye­
désként megjelenő „kaveolák” (I. később: membrán-
mikrodomének).
Az élő sejtek membránjainak egy másik érdekes
jellegzetessége is van. Ha mesterségesen készítünk
foszfolipidekből liposzőmát, abban az egyes foszfoli-
pidek eloszlása a két réteg között gyakorlatilag vélet­
lenszerű, azaz egyenletes. A sejtmembrán ezzel szem­
ben nagyfokú aszimmetriát mutat mind a lipidek, mind
a fehérjék vonatkozásában. A kettős réteg aszimmet­
riája lipidek vonatkozásában abban nyilvánul meg,
hogy pl. a glikolipidek kizárólagosan az extracelluláris
tér felőli (ún. exofaciális) lipidrétegben helyezkednek
el, szénhidrátcsoportjaikkal a külső vizes fázis felé mu­
tatva. Ezenkívül a többi foszfolipid sem egyenletesen
oszlik el a két réteg között. Az emlőssejtek többségé­
nek sejtmembránjában nagy mennyiségben előfordu­
ló foszfatidilkolin és szfingomielin pl. jelentősen na­
gyobb gyakorisággal fordul elő az exofaciális, mint a
sejt belseje felé néző (citofaciális) rétegben. Fordított
a helyzet a foszfatidiletanolaminnál és a nettó töltés­
sel rendelkező, ún. anionos foszfolipidek (pl. foszfati-
dilszerin, foszfatidilinozitol) esetében, amelyek csak­
nem kizárólagosan a membrán citofaciális, belső réte­
gében helyezkednek el. Ez az aszimmetria élő sejtek­
glikolipidek és glikoproteinek igen gyakran immuno­
lógiai felismerési folyamatokban játszanak lényeges
szerepet (pl. antigének I. 9.5. fejezet), és fontos funk­
ciót látnak el a sejtek egymáshoz való „tapadásában”
(adhéziőjában) is.
3.1.1.2. Membránfehérjék
A biológiai membránok másik, elsősorban a külön­
böző specifikus funkciók ellátására szolgáló, fő kom­
ponensei a membránfehérjék. A membránfehérjék
(száraz súlyra számított) százalékos megoszlása (ará­
nya) viszonylag nagy eltéréseket mutat különböző
sejttípusok plazmamembránjaiban, ill. a sejtekben ta­
lálható sejtszervecskék (organellumok) membránjai­
ban. Ezek az eltérések többnyire a különböző memb­
ránok eltérő funkcionális szerepével hozhatók össze­
függésbe.
A funkció ellátásához nagy rugalmasságot és jó
elektromos szigetelést igénylő membránokban (pl. az
axonokat körülvevő mielinhüvely) viszonylag nagy
lipid:fehérje arány a jellemző, a különböző eredetű
plazmamembránokban ez az arány jó közelítéssel
1 : 1 , míg az energiatermelési funkciót ellátó egységek

nél főként abból ered, hogy a lipidbioszintézist köve­ membránjaiban (pl. kloroplasztisz vagy mitokondrium
tően, az új membránok „összeszerelődésekor” (ami az membránja) a fehérjék vannak túlsúlyban a lipidekhez
endoplazmatikus retikulumon megy végbe) és az ezt képest (3.111. táblázat].
követő transzport során is különféle lipid-transzlokáz Az átlagos plazmamembrán-összetétel alapján
enzimek képesek egyes lipidmolekulák rétegek közöt­ azt mondhatjuk, hogy hozzávetőlegesen 50 lipidmo­
ti kicserélődését („flip-flop”) katalizálni, mely jelenség lekula jut egy membránfehérjére. A membránfehér­
mesterséges lipid kettős rétegekben spontán egyálta­ jék, az adott membránok funkcióinak megfelelően,
lán nem vagy csak igen ritkán figyelhető meg. A lipid igen nagy változatosságot mutatnak aminosav-össze-
kettős réteg aszimmetriája, többek között, a követke­
ző funkcionális tulajdonságokban manifesztálódik. Az
anionos foszfolipidek citofaciális membránfelszínen 3 . 1/1. táblázat.
elhelyezkedő töltései pl. amellett, hogy negatív felüle­ Különböző biológiai membránok összetétele
ti potenciált hoznak létre a membrán belső felszínén,
Membrán Fehérje Lipid Szénhidrát
fontos szerepet játszanak a membránfehérjék cito­
plazmatikus részeinek (szegmenseinek) elektrosztati­ száraz súly %
kus megkötésében, ill. a kérdéses membránfehérje li­ Mielinhüvely 18 79 3
pid kettős rétegben való térbeli orientációjában (I. pl.
Humán vörösvértest-
később a 3.1/3. ábrát). A foszfatidilinozitol lipidek bel­
plazmamembrán 49 43 8
ső rétegben való elhelyezkedése a jelátviteli folyama­
tok során fontos. Az extracelluláris tér felől érkező je­ Egér májsejt-
leket fajlagos (specifikus) receptorfehérjék ismerik fel, plazmamembrán 44 52 4
majd ezt követi a jel membránon keresztüli „átvitele”, Növényi kloro-
melynek során pl. a membránban található foszfatidil­ plasztiszmembrán 70 30 0
inozitol lipideket aktiválódott citoplazmatikus enzimek
Mitokondrium
képesek hasítani, ily módon azokból egy „másodlagos
belső membrán 75 25 0
hírvivő” molekulát (pl. inozitol-trifoszfátot, IP5) képezni.

80
 3 . 1. A SEJTMEM BR ÁN FELÉPÍTÉSE ÉS TRANSZPO RTM ECHAN IZ M USAI

m em brán

TRMD

3. 1/3. ábra. 4) Giikozil-foszfatidil-inozitol (GPI) horgonyzott extracellulá­

A membránfehérjék különböző kapcsolódási formái és szer­
kezeti jellegzetességei. A transzmembrán fehérjék harmad-
lagos szerkezeti felépítésüktől függetlenül három doménre
oszthatók: extracelluláris dómén (ECD), transzmembrán dó­
mén (TRMD) és citoplazmatikus dómén (CPD).
1) Egyszeres-hélix transzmembrán membránfehérjék (pl.
MHC antigénkomplex fehérjék, receptor tirozin kináz fe­
hérjék, koreceptorok, adhéziós fehérjék stb.).
2) A membránt többszörösen átívelő transzmembrán fehér­
jék (pl. a „7 transzmembrán” fehérjék, I. 8.1. fejezet, vagy
az ABC-család fehérjéi, I. 3.2. fejezet).
3) Multialegységes pórusfehérje-komplexek (pl. szelektív,
vezérelt ioncsatorna fehérjék).
ris oldali perifériás membránfehérjék (pl. CD45, Thy 1 já­
rulékos, szabályozó fehérjék, I. 9.5/4. ábra).
5) Zsírsav-módosított (pl. pamitoilált, mirosztoilált) intracel­
luláris oldali perifériás membránfehérje (pl. Lek, Fyn, Src
kinázok, GTP-kötő fehérjék).
6) Membránközeli (kortikális) struktúr/sejtváz fehérje (pl.
spektrin és analógjai, aktinfilamentumok).
7) Fehérjekapcsolödást megvalósító (dinamikus vagy stati­
kus) adaptor fehérje (pl. ERM fehérjecsalád, vinculin, ta-
lin).
8) Transzmembrán adaptor fehérjék intracelluláris, fehérje-
toborzásra alkalmas kötőhelyekkel (pl. LAT, I. 9.5/3.
ábra, limfoid sejtek membránjában).

tételüket és térszerkezetüket illetően, amelyek rész­ E transzmembrán fehérjék tehát mintegy áthidal­
leteire az adott sejttípusok, ill. organellumok műkö­ ják a lipid kettős réteget. Van olyan típusuk, mely (1)
désének tárgyalása során fogunk esetenként kitérni. csak egy intramembrán helikális szegmenssel rendel­
A következőkben a membránfehérjék lipid kettős ré­ kezik (pl. peptidhormon-receptorok, a fő hisztokom-
teghez való kapcsolódásának, orientációjának, ill. tér- patibilitási antigén, az MHC, koreceptorok vagy a gli-
szerkezetének általános vonásait és főbb kategóriáit koforin nevű, vörösvértestekre jellemző membrán­
fogjuk áttekinteni. fehérje). Egyes, különböző fehérjekötő, transzport­
A membrán és az adott fehérje kölcsönhatásának vagy ioncsatorna-funkciöt ellátó fehérjék (2, 3) több
típusát tekintve a membránfehérjék két szélesebb ka­ (4-12) helikális szegmensből állő intramembrán ré­
tegóriába sorolhatók (3.1/3. ábra], gióval rendelkeznek, amelyek hurkokkal összekötve,
a) Az egyik az ün. integrális (vagy transzmemb­többszörösen ívelik át a lipid kettős réteget, vagy
rán) membránfehérjék családja, melyek egy vagy több polipeptidlánc formál egy oligomer komplexet,
több, lipid kettős rétegbe ágyazott szerkezeti egysé­ pl. szabályozható pórust, csatornát. Meg kell említe­
get (szegmenst), valamint egy extracelluláris és egy ni még az ún. hosszú, polimer felépítésű fibrilláris
intracelluláris részt (domént) is tartalmaznak. E fehér­ struhtúrfehérjéhet (6 ), amelyek gyakran nem állnak
jék lipidekkel közvetlen kölcsönhatásban álló, ün. közvetlen kontaktusban a membrán lipid kettős réte­
„intramembrán” szegmensei az energetikai, ill. entró­ gével, hanem fehérje-fehérje kölcsönhatások (7) ré­
piafeltételekből adódóan rendszerint külső felszínü­ vén, valamilyen adapter fehérje közvetítésével, egy
kön hidrofób csoportokat tartalmazó a-hélix-struktú- integrális fehérjén keresztül kapcsolódnak a plazma­
rák. E fehérjék membránban való rögzítését és meg­ membránhoz. Idesorolható pl. a sejt belső vázrend­
felelő orientációját az intramembrán szegmensek és szerének, a kortikális citoszkeletonnak fontos alkotói,
a lipid kettős réteg közötti fehérje-lipid kölcsönha­ a spektrin és az aktinfilamentumok (I. később ebben
tások (van dér Waals-kölcsönhatások), valamint a a fejezetben). Itt meg kell említeni, hogy az újabb ku­
membránok felszínén, a töltéssel rendelkező csopor­ tatások egy egész fehérjecsaládot azonosítottak,
tok között fellépő elektrosztatikus kölcsönhatások amely dinamikusan képes a membránfehérjéket az
együttesen biztosítják. aktin citoszkeletonhoz kapcsolni. Ez azt jelenti, hogy

81
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
bizonyos sejtaktivációs szignálok hatására (melyek
foszforilálják ezen fehérjéket) az ERM (ezrin, radixin,
moezin) fehérjék konformációja megváltozik, és
ezáltal fehérjekötő doménjeik bizonyos membránfe­
hérjék, ill. az aktinfilamentumok számára szabaddá
(aktívvá) válnak. A foszfátcsoport lehasítása fosz-
fatáz enzimaktivitás révén e fehérjéket újból zárt,
adaptor funkció ellátására alkalmatlan konformáció­
ba viszi. Ezen újabb eredmények is egyértelműen jel­
zik, hogy a plazmamembrán és a sejtváz (citoszkele­
ton) funkcionálisan és szerkezetileg is szorosan
összefügg.
b] Egy másik nagyobb kategóriát az ún. perifériá­
lis membránfehérjék képviselnek, amelyek rendsze­
rint egyszerűbb alegységszerkezettel (egy polipeptid­
lánc) és kisebb mérettel rendelkeznek, mint az előző
kategóriába sorolható fehérjék. A perifériális memb­
ránfehérjék rendszerint a membrán külső vagy belső
lipidrétegéhez vannak „rögzítve”, különböző módon.
Gyakran integrális membránfehérjékhez kapcsolódnak
(fehérje-fehérje kölcsönhatással), vagy a lipidréteg-
hez közvetlenül, a fehérjén lévő zsírsavcsoport
(leggyakrabban mirisztoil, farnezil vagy palmitoil cso­
portok; 5), vagy esetenként a hozzájuk kovalensen
kapcsolt glikozil-foszfatidil-inozitol (GPI) nevű glikoli-
pid. közvetítésével (4\. Perifériális m.em.brá.o.feh.ériJén.ek.
tekinthetők pl. a sejtek belső vázrendszerének (a ci-
toszkeletonnak) egyes komponensei (a spektrin vagy
az aktin fehérjék), valamint az ún. GTP-kötő fehérjék
(G-fehérjék) is, amelyek általában a plazmamembrán
citofaciális felszínéhez kötődnek, 3 alegységből (a, p, y)
álló heterotrimereket képeznek, és fontos szerepet
játszanak a receptorfehérjéken keresztül lezajló jelát­
viteli folyamatokban mint jel átalakító-átvivő fehérjék.
Számos egyéb, jelátviteli folyamatokban fontos enzim
(pl. foszfolipázok, fehérjék foszforiláciőját katalizáló
különböző kinázok) szintén a membrán citofaciális
rétegéhez kapcsolódva teljesítik funkciójukat. Érdekes
esetet képvisel a protein-kináz C nevű enzim (I. ké­
sőbb a 8 . 1 . fejezetben, mint kulcs-enzim a jelátviteli
folyamatok során), melynek inaktív formája a citoszol-
ban, aktivált formája főként membránhoz kötve talál­
ható meg. Egyéb perifériális fehérjék, mint pl. az ext­
racelluláris mátrix fehérjéi a plazmamembrán exo­
faciális lipidrétegéhez kötve fejtik ki funkciójukat. Meg
kell jegyezni, hogy az újonnan szintetizálódott memb­
ránfehérjék fehérjeszintézist követő (ün. poszttransz­
lációs) módosítása szénhidrátcsoportokkal (I. 4.4.,
4.5. fejezet) vagy zsírsavláncokkal, ill. GPI-vel az en­
doplazmatikus retikulumban és a Golgi-készülékben
zajlik a plazmamembránba való beépülést megelő­
zően.
82
Mindkét kategóriába eső membránfehérjék a lipid
kettős réteghez viszonyítva nagyfokú szerkezeti
aszimmetriát mutatnak, azaz megfelelő kötőhelyeik
specifikusan orientáltak vagy az extra-, vagy az intra­
celluláris oldal felé. Ezt az orientációt már az amino-
savszekvencia és a másodlagos szerkezet ismereté­
ben meg lehet jósolni. Az aszimmetria egy másik mu­
tatója az, hogy a glikozilált membránfehérjék szénhid­
rátcsoportjai szintén mindig az extracelluláris oldal fe­
lé orientálódnak. A membránfehérjék kölcsönhatásai
a lipid kettős rétegben igen változatosak: a fluid fá­
zisú, folyékony membránrégiökban főként a fehér­
je-fehérje kölcsönhatások dominálnak, a lipid mikro-
doménekben, ill. a perifériás membránfehérjék esetén
főként a lipid-fehérje és lipid-lipid kölcsönhatások a
meghatározók. A transzmembrán fehérjék esetén pél­
dául azt, hogy azok folyékony (rendezetlen) lipidfázis-
ban vagy a jóval rendezettebb mikrodoménekben ta­
lálhatók meg a sejtmembránban, több tényező hatá­
rozhatja meg együttesen:
□ A fehérje transzmembrán hélix doménjének hosz-
sza és annak viszonya a lipid kettős réteg vastag­
ságához, ami már a transz-Golgi-készülékben
„szortírozza” ennek alapján a fehérjéket különböző
lipid-mikrokörnyezetbe.
□ A fehérje konformációja („relaxált” vagy „kifeszí­
te tt”, „merev”) szintén megváltoztathatja a lipid-
környezetet; az előbbi a fluid, az utóbbi a rende­
zett mikrodoménkörnyezetet kedveli (pl. a limfoci-
ták antigénreceptorai nyugalmi állapotban a fluid
régiókban helyezkednek el, míg az antigénkötést
és az ez által kiváltott oligomerizáciöt követően fő­
ként a rendezett mikrodoménekben dúsulnak fel).
□ Esetenként, bár viszonylag ritkán, a membránfe­
hérjék transzmembrán doménjei rendelkeznek li-
pid-kötőhellyel (pl. a kaveolin és más koleszterin­
kötő fehérjék), ami bizonyos mértékű lipidspecifi-
citást eredményezhet membránlokalizáciőjukban.
A különböző integrális és perifériális membránfe­
hérjék igen változatos funkciókat képesek ellátni, me­
lyek leggyakrabban a sejt és környezete között lezaj­
ló szelektív anyag- és információcsere folyamataiban,
valamint a sejteknek a környezetükben lévő sejtekhez
való kapcsolódásában (sejtadhézió) és a közöttük fel­
lépő kommunikációban játszanak fontos szerepet. így
a membránfehérjék betölthetnek transzportáló funk­
ciót (pl. gluköztranszporter, ioncsatornák, aktív ion­
pumpák, I. később), receptorfunkciöt (az extracellulá­
ris tér felől érkező „jeladó” molekulák, ün. ligandok:
pl. hormonok, neurotranszmitter anyagok stb. fajla­
 3 . 1. A
gos felismerésével és megkötésével), antigénfunkciót
(pl. vércsoportantigének vagy a szervezet sejtjeinek
felszínén vírusfehérje-peptidek felismerése) vagy ener­
giatermelő és töltésszállító funkciókat (pl. a sejtek
energiatermelésében érintett mitokondrium- vagy
kloroplasztiszmembránokban), ill. egyéb enzimatikus
funkciókat.
3.1.1.3. A membránfehérjék azonosítása,
a szerkezet és funkció vizsgálati
lehetőségei
A különböző membránfehérjék azonosítása élő,
intakt sejteken is elvégezhető. Radioaktív vagy fluo­
reszcensen jelzett specifikus ligandumok vagy eseten­
ként a fehérjemolekulák ellen termeltetett monoklo-
nális ellenanyag (antitest) segítségével az adott fehér­
je jelenléte, mennyisége, orientációja kimutatható.
A membránfehérjék szerkezetének, méretének és
egyéb funkcionális tulajdonságainak vizsgálatához
azonban a fehérje membránból való izolálása és tisz­
títása szükséges, csakúgy, mint a sejtekben megtalál­
ható vízoldhatő fehérjék esetén. Lényeges különbség
azonban, hogy a membránfehérjék, különösen az in­
tegrális membránfehérjék izolálása nem egyszerű fel­
adat. Ennek oka az, hogy ezek a fehérjék, ha közvet­
len lipidkörnyezetükből „kiszakítjuk” őket, hidrofób
külső felszínnel rendelkeznek, minek következtében
erős hajlamot mutatnak aggregáciöra, ezért vizes kö­
zegben kicsapódnak. Mindezen folyamatok során el­
veszítik eredeti natív térszerkezetüket, konformációju­
kat, így azok vizsgálata gyakorlatilag lehetetlenné vá­
lik a fehérjeszerkezet tanulmányozására alkalmas
spektroszkópiás (abszorpciós, fluoreszcencia, NMR,
ESR, CD) és röntgendiffrakción alapuló krisztallográ-
fiás módszerekkel. A membránfehérjék „oldhatóvá”
3.1/4. ábra.
Membránfehérjék izolálása detergenssel.
SEJTM EM BR ÁN FELÉPÍTÉSE ÉS TRANSZPO RTM ECHAN IZ M USAI
m etszőkés
3.1/5. ábra.
A fagyasztva törés technikája elektronmikroszkópos vizsgá­
latokhoz.
tételére (szolubilizálására) azok az amfipatikus (rész­
ben hidrofil, részben hidrofób) molekulák alkalmasak,
amelyeket detergensnek nevezünk. Az ionos (pl. nát-
rium-dodecilszulfát, SDS) vagy nem ionos detergen-
sek (pl. oktil-giikozid, TRITON-X-100, CHAPS) segítsé­
gével, megfelelő körülmények között az integrális
membránfehérjék szerkezetük lényeges torzulása nél­
kül oldatba vihetők (3.1/4. ábra). Ebben a formában
a vizsgált fehérjék alegységeinek mérete, molekulatö­
mege és alakja meghatározható gélelektroforézis 1
vagy szedimentáciös2 technikák segítségével.
A detergenssel szolubilizált, tisztított fehérjék
funkcionális vizsgálatok céljára „beépíthetők” (rekons­
truálhatok) mesterséges vagy természetes foszfolipi-
dekből készített lipidvezikulákba (liposzőmákba), me­
lyek így csak a vizsgált fehérjét tartalmazzák.
A membránfelszín morfológiája, a membránfehér­
jék membránban való eloszlása jól vizsgálható elekt­
ronmikroszkópia segítségével is, az ún. „fagyasztva tö­
rés” technika alkalmazásával. Itt gyors mélyhűtést kö­
vetően a membrán exofaciális és citofaciális lipidréte-
ge elválasztható egymástól egy speciális mikrotöré-
si/metszési eljárással, amelynek következtében a kül­
ső E- (exoplazmatikus) felszín és a törési P- (protoplaz-
matikus) felszín külön-külön tanulmányozható (3.115.
ábra).
'Gélszerű polimerben (általában poliakrilamid-gélben),
elektromos térben „futtatják” a detergens jelenlétében hődena­
turált fehérjéket. A fehérjék móltömegüknek megfelelően a fut­
tatás ideje alatt kisebb vagy nagyobb utat tesznek meg, így a
különböző fehérjék, amelyek egymástól elszeparálödnak, fehér­
jespecifikus festékkel megfestve kimutathatók (I. még 2.2.1. fe­
jezetben: Western-blot).
?A különböző méretű fehérjék eltérő sebességgel ülepednek
ultracentrifugálás során, mely sebesség mérhető és a molekulák
tömege ebből az adatból becsülhető.
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
3.1.1.4. A membránfehérjék laterális
mobilitása, a „folyékony mozaik”
membránmodell
Számos kísérletes megfigyelés utal arra, hogy a
membránfehérjék, többek között az integrális memb­
ránfehérjék is, viszonylag szabadon diffundálnak a li­
pid kettős rétegben (laterális diffúzió). A legkorábbi
bizonyíték sejtfúziös kísérletekből származik (I. 3.5.
fejezet).
A „folyékony” membránmodell egy másik bizonyí­
téka egy elektronmikroszkópos megfigyelésből szár­
mazott, amikor a gyors fagyasztva törés technikáját
alkalmazva, mitokondrium belső membránok P-felszí-
nén a fehérjerészecskék eloszlását vizsgálták. A 3 .1/6.
ábra bal oldali részén viszonylag homogén fehérje­
eloszlás figyelhető meg. A membránvezikulákat erős
elektromos tér hatásának kitéve, majd ultragyors fa­
gyasztva törést alkalmazva a fehérjék jelentős átren­
deződését lehetett megfigyelni (3.1 / 6 . ábra jobb olda­
li részlete), amely visszarendeződött az eredeti álla­
potba az elektromos tér megszüntetését követően. Ez
is bizonyítja a fehérjék laterális diffúzióját, és maga a
jelenség feltehetően fellép az ingerületátvitel folyama­
ta során is pl. idegsejtek membránjában, mint ahogy
az előbbiekben leírtakhoz hasonló elektronmikroszkó­
pos felvételek azóta ezt igazolták is.
A membránfehérjék és -lipidek laterális mobilitá­
sát ma már közvetlenül is nyomon követhetjük a
FRAP- (fluoreszcencia-visszatérés fotohalványítást kö­
vetően) technika (I. 4.10. fejezet vége), valamint az
utóbbi években kifejlesztett „SPT” (Single Partiele
a mitokondrium belső
m em bránjának fagyasztva
tört P felszíne
X j V f j \
elektrom os
/ \
erőtér
/ ® * ® » a “ a ú \ . iQ
I® o a o o , a * ® »J Q membránkoncepciön (I. 3.5. fejezet) alapul. Ez a
\® » a a ® % ® /
V v \ 0
fehérjepartikulum ok
A B
3 . 1/6. ábra.
A belső mitokondriális membrán fagyasztva tö rt P felszíné­
nek elektronmikroszkópos képe (sematikus rajz).
A) Fehérjeeloszlás a natív membránban.
B) Fehérjeeloszlás elektromos erőtérnek kitett minta memb­
ránjában.
84
Tracking, részecske-nyomvonal követés) módszer se­
gítségével, ahol a sejtfelszínen a fluoreszcensen vagy
kolloid aranygömbbel megjelölt egyes fehérjemoleku­
lák mozgásának nyomvonalát nagy felbontású és
gyors videokamera segítségével rögzíteni tudjuk.
A mozgási nyomvonalak statisztikai analízisével meg­
állapítható az is, hogy a kérdéses fehérje szabad két­
dimenziós laterális diffúziót végez, vagy aktív metabo-
likus folyamatok segítségével „irányított mozgást”
folytat a sejtmembránban, vagy különböző mechaniz­
musok által gátolt, „korlátozott” diffúzióra képes a
membránban.
A membránfehérjék laterális mobilitását számos
tényező gátolhatja. Ilyen pl. a membránban lokálisan
megemelkedett mikroviszkozitás, a kérdéses fehérje
szoros asszociációja más fehérjékkel vagy jelentős
mértékű önasszociációja (aggregációja). Ugyancsak a
laterális mobilitás korlátozásához vezethet a kérdéses
membránfehérje szoros asszociációja a sejt citoszke-
letális hálózatával (pl. „Bánd 3” aniontranszport-fehér-
je a vörösvértestek plazmamembránjában, 3.1/7. áb­
ra) vagy a fehérjék kapcsolódása az extracelluláris
mátrix elemeihez.
Megjegyzendő, hogy a vörösvértestek sajátságos
(„farsangi fánk”-szerű) alakjának kialakulásában a
plazmamembrán-citoszkeleton kölcsönhatásnak fon­
tos szerepe van, a belső vázrendszer mintegy „behúz­
za” a membránfelszínt a sejt középpontja felé. Egyes
genetikai betegségek hátterében, mint pl. a „sphae-
rocytosis”, amely a vörösvértestek alakjának gömb­
szerű elváltozásában nyilvánul meg, pl. a citoszkeletá-
lis mátrix egyik fő komponensének, a spektrin fehér­
jének pontmutáciöja (egyetlen aminosav cseréje) áll,
mely a megváltozott spektrin-monomer konformáció
miatt meggátolja a spektrin fehérjeháló kialakulásához
szükséges spektrindimerek kialakulását, ill. a kölcsön­
hatást az ankirin nevű kapocsfehérjével (I. 3.1/7. ábra).
A biológiai membránok szerkezetéről kialakult és
alapjaiban jelenleg is elfogadott modell a S in c e r és Ni-
oa«A c o lso n által 1971-ben leírt „folyékony mozaik”
o ®J
membránt „kétdimenziós fehérjeoldatnak” tekinti,
melyben a lipidfázis az „oldószer”. A modell a lipid és
a fehérje alkotóelemek nagyfokú autonómiáját és
mozgási szabadságát tételezte fel. Az utóbbi évek
megfigyelései alapján ez korrekcióra szorul annyiban,
hogy a membránokban a fehérjék, noha jelentős moz­
gási szabadságuk van, nem teljesen véletlenszerűen
helyezkednek el, ill. gyakran egyáltalán nem (immobi­
lizáció) vagy nem teljesen szabadon (gátolt diffúzió)
mozognak. Ezt főként a sejtmembrán utóbbi években
megismert lipidmikrodomén-szerkezete, valamint spe­
 3 . 1. A
3 .1/7. ábra.
A vörösvértest membránfehér-
jéinek (glikoforin, Bánd 3) „ki-
horgonyzása” a citoszkeletális
fehérjeháló által. A spektrinhá-
lö és a kapcsoló fehérjekomp­
lexek részletei ugyancsak lát­
hatók.
cifikus fehérje-fehérje kölcsönhatások révén történő
.kihorgonyzásuk” (korlátozott diffúzió) eredményezi.
A fehérjék és a lipidmolekulák a membrán felszínén
szubmikrométeres méretű „funkcionális doménekbe”
mintázatokba) képesek rendeződni. Említést kell tenni
azokról a speciális membránstruktürákről is, amelyek
főként az ún. polarizált sejtek (pl. vékonybél epithelia-
rs sejtjei) esetén figyelhetők meg. Ezeknek a sejtek­
nek, szemben pl. a nem polarizált sejtekkel (pl. vörös-
vértest, fehérvérsejt stb.), két, egymástól lipid- és fő-
:eg fehérje-összetételben jelentősen különböző
membránfelszínük van (ún. bazolaterális, szövetek fe-
ié néző, ill. apikális, testüreg felé néző felszínnel). Ezek
a sejtek egymáshoz szorosan kapcsolódva összefüggő
réteget képeznek, amely rendszerint két kompart-
mentet (pl. vékonybél belseje és a vér) választ el egy­
mástól. Két szomszédos polarizált sejt kapcsolódása­
kor megfigyelhetünk egy ún. szoros illeszkedésnek
ítight junctionnak) nevezett membránképződményt,
amely a két felszínt elválasztja egymástól, és megaka­
dályozza, hogy az apikális felszín fehérjéi összekeve­
redjenek a bazális felszín fehérjéivel laterális diffúzió
révén. Ezek a struktúrák biztosítják tehát azt, hogy az
irányított transzport révén egy adott felszínen megje­
lenő fehérjék o tt is maradjanak, és fajlagos funkcióikat
el tudják látni (1 . később a glukőz-szimportrendszer és
a 9.2. fejezet).
Az újabb kutatási eredmények tehát egyértel­
műen azt mutatják, hogy a lipid kettős réteg - külö­
SE JTM EM BR ÁN FELÉPÍTÉSE ÉS TRANSZPO RTM ECHAN IZ M USAI
nösen az evolúció során fejlettebb szervezetek sejtjei­
ben - csak a sejtvázzal és az extracelluláris mátrixszal
együtt tekinthető egy funkcionális egységnek. Mind­
emellett jelentősen megváltozott az a szemlélet is, mi­
szerint a membránt alkotó lipidek pusztán izoláló
funkcióval rendelkeznek, hiszen a foszfatidilinozitolo-
kon túlmenően ma már számos olyan lipidféleséget
ismerünk, amelyek pl. másodlagos hírvivőként vagy
membránt átrendező molekulaként alapvetően fontos
szerepet játszanak a sejtaktivációs, sejthalálhoz veze­
tő vagy sejtdifferenciálödási folyamatokban (pl. cera-
midok, gangliozidok vagy közvetve a koleszterin, a
szteroidok is).
3.1.1.5. Membrán-mikrodomének
Az utóbbi évtized kutatásai a plazmamembrán fi­
nomszerkezetének több új vonásával ismertettek meg
bennünket. Idetartozik a biológiai membránok mikro-
domén-szerkezetének felismerése. A mikrodomén ki­
fejezés definíció szerint a membrán egy olyan részte­
rületét jelenti, mely kémiai összetételét és fizikai-ké­
miai tulajdonságait illetően kémiai vagy fizikai mód­
szerekkel detektálható, jelentősebb eltérést mutat a
membrán többi részéhez képest.
A membrán-mikrodoméneket érdekes módon elő­
ször éppen kémiai viselkedés, hideg, nem ionos deter-
gensekkel való kezeléssel (szolubilizációval) szembeni
85
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a c t r a n s z p o r t
„raft”
glicero-
foszfolipid koleszterin acilált fehérje
B m em bránfehérje glicerofoszfolipid
TfPfllTf, aoTTTTTT
^ u u
koleszterin
„kaveola”
3 .1/8. ábra.
A „raft" (A) és a „kaveola” (B) membránmikrodomének sema­
tikus képe.
rezisztencia alapján definiálták. Több sejttípus memb­
ránjának detergenssel való kezelése során azt figyel­
ték meg, hogy detergensben oldhatatlan frakció is ke­
letkezik, míg a membránpreparátum nagyobb része
jól és könnyen szolubilizálhatö. A különböző sejtekből
izolált oldhatatlan frakciók kémiai analíziséből kide­
rült, hogy igen nagy a koleszterin-, a gliko- és a szfin-
golipidtartalmuk, és leggyakrabban zsírsavmódosí­
tott, ill. GPI-horgonyzott fehérjéket koncentrálnak
(3.1/8. ábra A], természetesen más és más fehérjé­
ket, sejttípustól függően. A rezisztencia feltételezhető
oka az, hogy ezen lipid- és fehérjemolekulák által al­
kotott szupramolekuláris struktúrák belső kölcsönha­
tásai annyira erősek, hogy képesek gyengébb (pl.
nem ionos) detergensek hatásának ellenállni. Ez egy­
ben erősen rendezett (kevésbé folyékony) tulajdonsá­
86
got is kölcsönöz a doménnak. Természetesen felme­
rült az az alapvető kérdés, hogy ezek a mikrodomé-
nek valóban léteznek-e élő, intakt sejteken, vagy pe­
dig éppen a membrán detergenskezelése az, ami ki­
váltja ezek összeállását. A későbbi fizikai vizsgálatok
(pl. SPT-vel végzett diffúziós mérések, ill. modern,
nagy felbontású mikroszkópos vizsgálatok) egyértel­
műen igazolták ilyen mikrodomének létezését többfé­
le emlőssejtmembránban.
Mikrodoménekre példaként lehet említeni a sejt­
membránokon elektronmikroszkóppal jól megfigyel­
hető, klatrin nevű „kosárszerű” fehérjemátrixszal be­
vont, kb. száz nm méretű bemélyedést, a „burkolt
szfingomielin csapdát" (coated pit). Ez a mikrodomén említett tulaj­
donságainál fogva képes bizonyos receptorfehérje-fé-
leségek (pl. alacsony denzitású lipoprotein, LDL, a B-
limfociták antigénreceptorai, BCR vagy a vasszállítő
transzferrin receptorai) összegyűjtésére, „csapdázásá-
ra”, hatékony receptorközvetített endocitözis (anyag-
felvétel) céljából (részletesen I. 4.1.4.2. fejezet).
Ugyancsak membránmikrodomének az ún. kaveolák,
amelyek tartalmaznak egy jellegzetes és a mikrodo­
mén struktúrájának fenntartásához nélkülözhetetlen
kaveolin nevű koleszterinkötő struktúrfehérjét is, és
" kaveolin morfológiailag a „coated pit” struktúráktól azáltal kü­
lönböztethetők meg, hogy nem tartalmaznak belső
felszínükön fehérjeburkot (3.1/8. ábra B], A kaveolin
szfingolipid családba tartozó fehérjék3 szerepét alátámasztja az a
megfigyelés is, miszerint kaveolin génterméket nem
expresszáló sejtek (pl. limfociták) kaveolingénnel tör­
ténő transzfekciója e struktúrák, mikrodomének
elektronmikroszkóposán is könnyen azonosítható
megjelenését eredményezi e sejtekben.
A kaveolák eddigi ismereteink szerint a membrán­
fehérjék transzportjában, ill. bizonyos jelátviteli folya­
matokban részt vevő fehérjék „koncentrálásában”,
együtt tartásában játszanak szerepet (részletesen I. a
4.3. fejezetben).
A harmadik megismert mikrodoméntípust az
angol raft elnevezés után „lipidtutajnak” nevezzük
(I. 3.1/8. ábra A), és olyan 30-töl akár több száz na­
nométerig terjedő átmérőjű mikrodoméneket jelent,
amelyek szabályos, elektronmikroszkóppal homogén­
nek tekinthető lipid kettős rétegben is előfordulnak,
kaveolint nem tartalmazó sejteken is, azaz gyakorlati­
lag a gerincesek minden magvas sejtjén.
Eddig leginkább az immunrendszer különböző
sejtjein (pl. T- és B-limfociták, makrofágok, hízösej-
3A kaveolaasszociált fehérjék egy másik sokat vizsgált csa­
ládja: flotillinek.
 3 . 1. A
tek), valamint az idegrendszeri szinapszisokban azo­
nosították őket nagyobb mennyiségben. Funkcionális
szerepüket a membránfelszínen elhelyezkedő recep­
tor- és adaptor fehérjék, valamint a jelátvitelhez szük­
séges, citofaciális réteghez kapcsolódó jelátvivő és át­
alakító fehérjék „toborzásában”, koncentrálásában és
dinamikus összekapcsolásában látják. Ezt az elképze­
lést támasztja alá, hogy bizonyos külső ingerek (pl.
sejtnövekedési faktor) hatására beinduló jelátviteli fo­
lyamatok gátolhatok (szétkapcsolhatók) voltak a sejt­
membrán koleszterintartalmának kivonása révén. Ez
pedig, mivel e mikrodomének egyik állandó kompo­
nense és lényeges összetartó ereje maga a koleszte­
rin, arra utal, hogy e mikrodomének, raftok szerkeze­
ti integritása, épsége a hatékony és gyors jelátvitel és
a különféle jelek integrációjának egyik szükséges fel­
tétele. Meg kell említeni azon igen érdekes, üj tudo­
mányos eredményeket, amelyek szerint a lipidraftok
és a kaveolák az immunrendszer több sejtjén (pl. fago-
citáló sejtek: monociták, dendritikus sejtek, helper T-
limfociták) különféle kórokozók (vírusok, baktériu­
mok, paraziták) elsődleges célpontjai és a célsejtekbe
történő felvételük közvetítői is. Többek között például
a humán immundeficiencia-vírusok (HÍV), az influenza-
és a kanyarővírusok is e mikrodoméneken keresztül
jutnak be a megtámadott sejtbe, mivel a megkötésük­
höz szükséges receptorfehérjék ezekben a mikrodo­
ménekben koncentrálódnak.
3 .1 .2 . A n ya gtra nszp o rt
a sejtm em bránon keresztül
3 .1 .2 .1 . M o le k u lá ris d iffú z ió a lip id
k e ttő s ré te g e n k e re s z tü l
Az élő sejtek számára a plazmamembrán lipid ket­
tős rétege biztosítja a külvilággal folytatott szelektív
anyagcserét, egyrészt izoláló szerepe révén, másrészt
specifikus transzportmechanizmusok útján. A lipid
kettős réteg permeábilis (átjárható) gázok és hidro-
főb molekulák számára, kismértékben a kicsiny polá­
ros molekulák (pl. víz) számára, gyakorlatilag nem
permeábilis viszont a nagyobb méretű poláros, töltés­
sel rendelkező anyagok, valamint az ionok számára
(3.1/9. ábra).
Az ún. passzív (szabad) diffúzió során a membrán
két oldala között fennálló koncentráciőgradiens ha­
tására nettó anyagáram figyelhető meg, amelynek
sebessége a koncentráciőgradiens nagyságától és a
diffundálö molekula hidrofób jellegétől függ. A hid-
rofób jelleg mértékének jellemzésére az ün. megosz-
SEJTM EM BR ÁN FELÉPÍTÉSE ÉS TRANSZPO RTM ECHAN IZ M USAI
gázok: O 2 , C O 2 , C 0 , N O nagyobb poláros
m olekulák (pl. glukóz)
apoláros, am fipatikus
töltéssel rendelkező
m olekulák
m olekulák (pl. ATP,
am inosavak)
kis poláros
m olekulák
ionok (pl. N a +, C a 2+,
pl. H 20 , etanol
C l ', H C O 3 )
5.1/9. ábra.
A lipid kettős réteg permeabilitása különböző anyagokra
nézve.
lási hányadost használhatjuk (R), amely megadható a
molekula egymással érintkező lipid-, ill. vizes fázisok­
ban mérhető egyensúlyi koncentrációinak hányado­
saként: R = CL/CV. Az urea (NH2 CONH2) esetén pl.
R = 2 x 10~\ míg az erősebben hidrofób dietil-urea
esetén R = 1 x 10“2, ami azt eredményezi, hogy a
dietil-urea kb. 50-szer gyorsabban diffundál át a
membránon. A passzív diffúzió kvantitatívabb jellem­
zésére szolgál Fick diffúziós egyenlete, melynek értel­
mében a membránon keresztüli diffúzió (anyagfluxus)
sebességét a következő formában adhatjuk meg:
dn/dt = PA(C1V- C2V)
ahol dn/dt az időegység alatt átáramló mólok száma,
A a membrán felülete, CIV, ill. C2Vaz anyag koncentrá­
ciója a membrán két átellenes oldalán elhelyezkedő
vizes fázisokban. A P permeabilitási állandó pedig függ
a molekula hidrofób jellegének mértékétől (R), diffú­
ziós állandójától (D), ill. a membrán vastagságától (x):
P = RD/x
Mivel a membrán vastagsága, ill. a közel azonos
méretű molekulák diffúziós állandója is azonos - a kü­
lönböző passzívan diffundálö molekulák transzportjá­
nak sebességét elsősorban hidrofób jellegük mértéke
szabja meg (I. még a 3.2. fejezetben). Számos gázmo­
lekula, a víz, ill. a terápiában alkalmazott nagyobb
mértékben hidrofób gyógyszerek transzportja is
passzív diffúzióval valósul meg a célsejtek membrán­
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
ján keresztül. Természetesen e törvényszerűségek
nem érvényesek töltéssel rendelkező molekulákra, hi­
szen ezek permeabilitását nem csak a koncentráció-
gradiens, hanem a membrán két oldala között fennál­
ló elektromos potenciál gradiens is megszabja.
3.1.2.2. A membrán-transzportfehérjék
főbb típusai
A membránon keresztüli transzportban részt vevő
fehérjéket működési mechanizmusuk alapján három
főbb kategóriába sorolhatjuk:
□ Az aktív pumpa fehérjék az ATP hidrolíziséből szár­
mazó energia révén képesek molekulákat, ionokat
koncentráciögradiensükkel ellenkező irányba is
transzportálni.
□ A csatornafehérjék szférikusán megfelelő térszer­
kezetük (konformációjuk) révén segítik elő pl. víz
vagy ionok membránon keresztüli transzportját.
E csatornafehérjék általában a sejtek nyugalmi ál­
lapotában zárva vannak, és a sejtet érő stimulus
(inger) hatására nyílnak ki (I. 3.3. fejezet).
□ A transzporter fehérjék egyidejűleg csak egy (vagy
nagyon kevés) ion vagy molekula szelektív meg­
kötésére alkalmasak. E transzporterek egy része
a kötődés hatására konformációját megváltoztat­
va kizárólagosan a megkötött anyagot juttatja át
a membrán másik oldalára a koncentráciögra-
diens irányában vagy esetenként azzal szemben,
másodlagos aktív transzport (I. később) révén. Te­
kintettel arra, hogy itt minden egyes molekula
átjutása jelentősebb fehérjekonformáciö-válto-
zást is igényel, így e fehérjék transzportsebessége
(hasonlóan az aktív pumpákéhoz) jóval kisebb,
mint az ioncsatornákon folyó transzporté (I. 3.3.
fejezet).
A transzportfehérjék osztályozhatók továbbá az
anyagtranszport irányítottságát illetően is (5.1/10.
ábra):
a) Az uniport fehérjék csak egy fajta molekulát és
mindig a koncentráciőgradiens irányába, azaz az ala­
csonyabb koncentrációjú térrész felé transzportál­
nak.
b) A szimportfehérjék egyidejűleg két molekula­
vagy ionféleség transzportját végzik, és azt azonos
irányba. Ilyen szimportmechanizmussal zajlik pl. a sej­
tek glukóz- és aminosavfelvétele, mely molekulák
transzportja egy harmadik anyagféleség, a Na+-ok
88
3.7/7 0. ábra.
A membrán-transzportfehérjék típusai.
gradiensében rejlő energia rovására, azaz mindig
Na+-influxhoz kapcsoltan játszódik le. (Természetesen
a Na+-gradiens beállításának és fenntartásának hát­
terében további megfelelő aktív pumpafehérjék mű­
ködése áll.)
c) Az antiportfehérjék szintén kétféle ion (vagy mo­
lekula) egyidejű transzportját végzik, ugyancsak má­
sodlagos aktív transzportmechanizmussal, de a kétfé­
le anyagot mindig ellentétes irányba transzportálják.
Az utóbbi (b és c) ún. csatolt anyagtranszport (ko-
transzport) folyamatok esetén az egyik anyag saját
koncentráciőgradiensének irányába, míg a másik az­
zal ellentétes irányba transzportálödik. így ezt a
transzportmechanizmust „másodlagos aktív transz­
portnak” is nevezzük, utalván arra, hogy bár az adott
molekulaféleség koncentrációgradienssel szembeni
transzportja nem igényel ATP-t mint közvetlen ener­
giaforrást, a transzporter működéséhez energia szük­
séges, és azt mindig egy csatolt (gradiens irányú) ion­
transzportból fedezi.
Az itt következő 3.1.2.2.1 -3 .1 .2 .2 .6 alfejezetben
néhány speciális transzportertípussal ismerkedünk
meg4.
3 .1 .2 .2 .1 . Egy jellegzetes uniport:
a glukóztranszporter
Az élő sejtek membránján keresztül nagyon kevés
molekula jut át a transzportfehérjék segítsége nélkül,
hiszen a sejtek anyagcsere-folyamataihoz szükséges
molekulák többsége hidrofil jellegű. Az uniport transz­
portfehérjék katalizátorként foghatók fel, amelyek az
egyébként termodinamikailag „megengedett” irányba
zajló transzportfolyamatot felgyorsítják. Ezt a folyama-
*A 3.1.2.2.1 .-3.1.2.2.6 alfejezetben nem követjük a
3.1.2.2. tárgyalási sorrendjét.
 3 . 1. A SE JTM EM BR ÁN FELÉPÍTÉSE ÉS TRANSZPO RTM ECHAN IZ M USAI
3.1/11. ábra.
A glukőztranszportálő uniport- „külső”
glukóz-
fehérje működése.
glukóz * kötőhely
W/
tót facilitált diffúziónak is szokás nevezni. Az uniport
mechanizmus főbb jellegzetességei a következők:
□ A folyamat sebessége sokkal nagyobb, mint amit
a Fick-féle, passzív diffúzióra vonatkozó törvény
alapján várhatnánk.
□ Az uniport transzport nagyon specifikus, azaz egy
adott molekulaféleség (esetleg egy szűk, szerkeze­
tileg rokon molekulacsoport) transzportjára képes.
□ A foszfolipid kettős rétegen keresztüli diffúzióhoz
viszonyítva itt a transzport korlátozott számú fe­
hérjén keresztül valósul meg, így a transzport se­
bességmaximumot, „telítési értéket” mutat a kon­
centráciőgradiens növelésekor.
Az uniport egyik jellegzetes példája az eritrociták
(vörösvértestek) gluközfelvétele. A gluköztranszporter
(CLUT-1) fehérje az egyik legrészletesebben tanulmá­
nyozott transzportfehérje. A fehérje két konformációs
állapot között „billeg”, az egyikben egy külső (extra­
celluláris) glukőzkötő hellyel rendelkezik, míg a másik­
ban ez a kötőhely nem hozzáférhető, ugyanakkor egy
belső (citoszol felé mutató) kötőhely alakul ki, mely le­
hetővé teszi a megkötött glukózmolekula leadását a
citoszolba (3.1111. ábra). Meg kell jegyezni, hogy ez a
transzport ellenkező irányban is működhet. A sebes-
ségmeghatározö lépés a „befelé mutató” kötőhely
átalakulása „külső kötőhellyé”.
Az ábrán bemutatott gluköztranszporter fehérje
nagy specificitást mutat D-glukózra (a többi szénhid­
rát-molekulát, mint pl. mannöz, galaktóz, lényegesen
kisebb affinitással köti). Fehérjeszerkezeti vizsgálatok
kimutatták, hogy a gluköztranszporter (Ms: 45 000),
amely az eritrociták membránfehérjéinek mintegy
2 %-át képezi, 1 2 membránt áthidaló hélix együttesé­
ből áll. A „külső” és „belső" glukőzkötő helyek kialakí­
tásában elsősorban szerin, treonin, aszparagin és glu-
tamin aminosav csoportjai vesznek részt, amelyek ké­
pesek a gluközmolekula hidroxilcsoportjaival hidro-
génhídkötések kialakítására.
kötött „belső" extracelluláris tér
glukóz glukóz­
/ \ kötőhely
glukóz­
gradiens
citoszol
Miután a glukóz bejutott az eritrociták belsejébe,
a gluközmetabolizmus első lépéseként foszforilálódik,
és gluköz-6 -foszfáttá alakul, így a glukóz felvételét kö­
vetően gyakorlatilag nem növekszik az intracelluláris
szabad glukóz koncentráció. így a membrán két olda­
la közötti gluköz-koncentráciögradiens viszonylag ál­
landó értéket mutat, csakúgy, mint a glukőzfelvétel
sebessége, ami a sejtek gluközháztartásának egyen­
súlya szempontjából igen fontos.
A GLUT-fehérjéknek több (egymástól csak kissé
különböző) izotípusát ismerjük, amelyek szerkezeti­
leg minimálisan különböznek, azonban gluközaffini-
tásuk, azaz a maximális transzportsebesség felének
eléréséhez szükséges glukőzkoncentráciő (Michaelis-
konstans, KM5) jelentősen eltérő az egyes izoformák-
nál. A GLUT fehérjék 1. izotípusa csaknem minden
emlőssejten megtalálható, biztosítván a sejt működé­
séhez szükséges gluköz-alapanyagcserét. A különö­
sen nagy gluközigényű sejtek (pl. agysejtek, izomsej­
tek) membránjában a GLUT többféle izotípusa is elő­
fordul, és ezek összehangolt működése biztosítja pl.
az agysejtek esetén kritikus, folyamatos glukózellá­
tást. A vér gluközegyensülyának fenntartása szem­
pontjából igen fontosak bizonyos szövetek sejtjei (pl.
izomsejtek és zsírsejtek/adipociták), amelyek képe­
sek inzulinfüggő módon extra glukóz felvételére a
vérből, CLUT-4 fehérjéik révén. E transzporter,
szemben a többi GLUT-fehérjével, nyugalmi állapot­
ban nem a plazmamembránban, hanem intracellulá­
ris (plazmamembránhoz közeli) vezikulákban lokali-
zálődik. A sejtek inzulinkötése és ezáltali stimulációja
révén ezek a transzporterek a plazmamembránba
„toborzódnak”, és ott képesek glukózt transzportálni
a sejtek belsejébe. Az inzulinszint (stimuláció) csökke-
5A glukózfelvétel sebessége és a glukóz extracelluláris kon­
centrációja között összefüggés van, ez egy speciális ábrázolás­
ban (Lineweaver-Burk-ábrázolás) egyenest ad, és ennek para­
métereiből közvetlenül leolvasható a KM.
89
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
nésekor űjből internalizálödnak (lefűződnek) a sejt
belsejébe, inaktív formában. Ez a mechanizmus, az
inzulinfüggő GLUT-4-aktivitás sérülése, egyik fontos
eleme az ün. nem inzulinfüggő cukorbetegség (non-
insulin-dependent diabetes mellitus, NIDDM) kialaku­
lásának.
3 .1 .2 .2 .2 . A N a+/K +-ATP-áz pum pafehérjék
működése és funkcionális
jelentősége
Az ATP hidrolízise által „hajtott” ionpumpa-mecha-
nizmusok számos példáját sikerült megismerni az
utóbbi évtizedek során. így pl. a Na- és K-ionok aktív
(gradienssel ellentétes irányú) transzportját végző fe­
hérjék fontos szerepet játszanak a sejtek membrán-
potenciáljának fenntartásában, valamint térfogatuk és
ozmotikus egyensúlyuk szabályozásában. A sejt­
membránon keresztüli igen nagy Ca2+-gradiens fenn­
tartásában is fontos szerepet játszanak az ATP-hidro-
lízishez kapcsolt ionpumpák. Az aktív ionpumpák léte­
zésének első kísérletes bizonyítékai egy régebbi meg­
figyelésből származtak, miszerint a sejtek aerob körül­
90
mények közötti ATP-termelését bizonyos sejtmérgek­
kel (pl. dinitro-fenol) gátolni lehetett. Mindez a sejtek
elhalásához vezetett. Ennek közvetlen oka pedig az
volt, hogy egyrészt lecsökkent a makromolekulák
szintéziséhez nélkülözhetetlen nagy intracelluláris K+-
koncentráciő, másrészt jelentősen lecsökkent a
membránon keresztüli Na+-koncentráciő-gradiens,
amelynek hiányában a sejtek képtelenek voltak fel­
venni az életműködésükhöz szükséges tápanyagokat,
mint pl. aminosavakat vagy glukózt. (Ez utóbbi mole­
kulák felvétele a Na+-nal együtt kotranszport formájá­
ban valósul meg, I. később.)
A sejtek belső energiatartalékának jelentős hánya­
da használódik el az említett iongradiensek fenntartá­
sára, azaz az aktív ionpumpák működtetésére. Míg pl.
ideg- vagy vesesejtekben a megtermelt ATP mintegy
25%-a hasznosul az aktív iontranszportban, addig az
eritrocitákban kb. 50%-a. így a sejtanyagcsere-kuta-
tások egyik fontos kérdésévé vált, hogy hogyan hasz­
nosítják ezek a pumpafehérjék az ATP-hidrolízis ener­
giáját az iontranszport-folyamatok során.
Az aktív ionpumpák főbb képviselői a Na+/K+,
H+/K+, Ca2+- és H+-pumpa-fehérjék, melyek közös
vonása, hogy valamennyien ATP-áz típusü enzim­
3 .1/12. ábra.
A Na+/K+-ATP-áz ionpumpa-fe-
hérje működésének modellje.
 3 . 1. A
molekulák. A különbség ionkötő helyeikben, ill. a
membránt többszörösen átívelő helikális szegmen­
seik számában és térbeli elrendeződésében figyelhe­
tő meg.
A sejtek plazmamembrán-potenciáljának (Na+- és
K+-gradienseinek) fenntartásában játszik kulcsszere­
pet az ATP-hidrolízishez kötött ionpumpa-fehérjék
egyik jellegzetes képviselője a N a+/K +-ATP-áz. Ez a
pumpa egy tetramer fehérje, mely 2 a- és 2 p-alegy-
ségből épül fel (3. 1112. ábra A). Az a-alegységeken
keresztül zajlik az iontranszport, a (3-glikoprotein-al-
egységek a fehérje megfelelő konformációjának és
flexibilitásának kialakításában játszanak szerepet. Az
ionpumpálás mechanizmusa nagyon sok hasonlósá­
got mutat egyéb ionpumpák (pl. kalciumpumpák) mű­
ködéséhez, és a P típusú transzporterekhez sorolható
a kovalens enzim-P intermedier képződése miatt
(3.1/12. ábra B).
Az El konformációban lévő fehérje citoplazmatikus
doménje nagy affinitású Na+-kötő helyeket tartalmaz
(3 db, I. 3.1 /1 2. ábra B), amelyek gyakorlatilag állan­
dóan töltve vannak Na+-nal [a maximális transzport­
sebesség felének eléréséhez szükséges Na+-koncent-
ráciö (KJ: kb. 0,6 mM, amely jóval kisebb, mint az
emlőssejtek többségében megfigyelhető intracellulá­
ris |Na+] (kb. 1 0 -1 2 mM)]. Az ATP megkötése után a
fehérje egy intracelluláris szegmense foszforilálódik,
és kialakul egy nagy energiájú, kovalens, enzim-foszfát (E1-P)
intermedier (1. lépés). Ezt egy jelentős konformáció-
.áltozás (El P -» E2P) követi (2. lépés), amelynek so­
rán a Na+ „áthelyeződik” (transzlokálödik) az extracel-
uláris oldal irányába, és a Na+-kötő hely affinitása je­
lentősen lecsökken, lehetővé téve az ionok leadását
az extracelluláris térbe. Ugyanezen konformáciöválto-
zás során kialakulnak a „külső”, nagy affinitású K ik ö ­
tő helyek ( 2 db), amelyek lehetővé teszik az extracel-
luláris K+-ok megkötését (3. lépés). Ezt követi az int­
racelluláris dómén által kötött foszfátcsoport hidrolízi­
se (4. lépés), amely egy, az E1 állapotot visszaállító
•Lonformációváltozást indukál, lehetővé téve a K+-ok
intracelluláris oldalon való leadását (5., 6 . lépés) (I.
3.1/12. ábra B). A pumpa működését egyes, gyógyá­
szati célra is alkalmazott, extracelluláris oldalon spe­
cifikusan kötődő drogok (mint pl. a ouabain nevű
szívglikozid vagy sztrofantinszármazékok) képesek gá­
tolni.
E pumpafehérjék kulcsszerepet játszanak legtöbb
emlőssejttípus (pl. szív, vese, idegsejtek) esetén a fen­
ti két ion kapcsolt transzportjában és a sejtek nyugal­
mi membránpotenciáljának ingerlést (akciós poten­
ciált) követő helyreállításában, ami újabb ingerlést
tesz lehetővé.
SEJTM EM BR ÁN FELÉPÍTÉSE ÉS TRANSZPO RTM ECHAN IZ M USAI
3 .1 .2 .2 .3 . A Ca2+-pumpa-fehérjék működési
mechanizmusa
A P típusú aktív ionpumpák egy másik jellegzetes
típusát a Ca2 +-ATP-áz enzimfehérjék képviselik, ame­
lyek fontos szerepet játszanak a citoszol rendkívül ala­
csony szabad [Ca2+]-jának (kb. 1 - 2 x 1 0 ~ 7 M) fenntar­
tásában. A plazmamembrán-kalciumpumpa a sejt bel­
sejéből pumpálja ki a kalciumionokat jelentős kon­
centráciőgradiens (külső oldalon kb. 1 -2 mM a Ca2+
koncentráció) ellenében. Az izomsejtek egy másik faj­
ta Ca2 +-ATP-áz fehérjét is tartalmaznak szarkoplaz-
matikus retikulumuk (SR) membránjában. Ez az ion­
pumpa kalciumionokat pumpál a citoszol felől az SR
belsejébe, amely az izomsejtek belső kalciumraktára­
ként is tekinthető. Az izomsejtekben az SR-membrá-
non keresztüli kalciumion-transzportnak nagy jelentő­
sége van az izom-összehúzódás és -elernyedés (rela-
xáciö) folyamataiban. A Ca2+-ok kiengedése az SR-ből
a citoszolba mintegy megindítja az izom-összehúzö-
dás (kontrakció) folyamatát, míg a pumpa, mely ezt
követően aktiválódva visszapumpálja a Ca2+-okat az
SR belsejébe, a relaxáciő folyamatát segíti elő.
A plazmamembrán-kalciumpumpák elsődleges
szerepe a sejtaktiváció, ingerlés következtében átme­
netileg megemelkedett intracelluláris szabad kalcium-
ionszint visszaállítása az eredeti, kis értékre. A plaz­
mamembrán-kalciumpumpák rendszerint egy speciá­
lis fehérjemolekulához, az ún. kalmodulinhoz való kö­
tődést igénylik hatékony működésükhöz. A megemel­
kedett kalciumszint miatt kalciumionok kötődnek
a kalmodulinhoz, amely így nagy affinitással képes a
Ca2 +-ATP-ázhoz kötődni és azt aktiválni.
Az SR-membrán Ca2 +-ATP-áz fehérjéi, szemben a
plazmamembrán-kalciumpumpával, nem igényelnek
kalmodulinkötést működésükhöz. Az SR-kalciumpum-
pa - mely egy ATP- és egy kis, valamint egy nagy af-
finitásü Ca2+-kötő hellyel rendelkezik - többlépéses
konformációváltozás (El -> E2) által hajtott folyamat­
ban juttatja át a kalciumionokat a citoszolből az SR
belsejébe (3.1/13. ábra). Az ábrán bemutatott ATP-
kötés és az azt követő fehérjefoszforiláciö valamennyi
P típusú ATP-áz (pl. emlős N a7K +- vagy H 7K +-pum-
pa) közös jellemzője, így a bemutatott iontranszport-
mechanizmus jő közelítéssel valamennyi ilyen ion­
pumpára érvényes.
Az egyes ionpumpák a-fehérje-alegységeinek mo­
lekulatömege hasonló, és aminosavszekvenciájuk na­
gyon konzervatív (sok részletben azonos), ami arra en­
ged következtetni, hogy e fehérjék evolúciója valószí­
nűleg egy közös „ősből” (prekurzorből) eredt, és az
evolúció során fejlődtek ki a specifikus ionkötő helyek.
91
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
kis affinitású
C a 2+-kötőhely
nagy affinitású
C a 2+-kötőhely
3.1/13. ábra.
Az izomsejtben található kalciumpumpa működésének modellje.
3 .1 .2 .2 .A. A H +-ATP-ázok működése
és jelentősége eukarióta sejtekben
Az ATP-hidrolízishez kapcsolt V típusú (vezikuláris
eredetű) ionpumpák egy jellegzetes képviselője a H+-
ATP-áz, amelynek főbb ismérvei a következők:
□ Nagyméretű (Mt: kb. 600 000) fehérje, mely egy
központi csatorna körül elhelyezkedő nagyszámú
fehérjealegységből épül fel.
□ Csak H+-ok transzportját végzi.
□ Működése ATP-függő, de a protonpumpálás során
(a P típusú pumpákkal szemben) nem foszforiláló-
dih, ill. defoszforilálödik aminosavcsoportjain.
A főleg lizoszömák, ill. endoszömák membránjá­
ban található V típusú protonpumpa egy 5 különböző
polipeptidláncből felépülő, nagyméretű, citoszol felé
néző doménből (amely tartalmazza az ATP-kötés és
-hidrolízis helyét) és egy ugyancsak több szegmensből
álló transzmembrán doménból áll, amely specifikus
térszerkezetet felvéve „protonvezető csatornát” képes
formálni.
Ezek a protonpumpák jelentős szerepet játszanak
pl. a sejtek belsejében található ún. „emésztő”-orga-
nellumok (pl. lizoszömák, endoszömák) belseje (pH:
4 -5 ) és a citoszol (pH: 7,0) közötti jelentős pH-gra-
diens fenntartásában, azaz az organellumok belsejé­
nek „savanyításában”, ami természetesen a sejt ATP-
termelésének függvénye. Egy másik jellegzetes példá­
ja e protonpumpák működésének a hámszövetek
sejtjeinek működése, pl. a gyomor vagy a húgyhólyag
esetén. E hámsejtek apikális felszínén a membránban
nagyszámú protonpumpa található, melyek funkciója
a protonfelesleg kipumpálása, ami ezáltal a gyomor­
nedv, ill. a vizelet savasodásához vezet.
92
citoszol
3 .1 .2 .2 .5 . ABC-transzporterek
Ezek a fehérjék ugyancsak az ATP-kötő transzport­
fehérjék családjába tartoznak. Fiziológiás funkciójukat
és az ún. multidrog-rezisztencia jelenséget, amely
szintén ABC-transzporterek működésével kapcsola­
tos, és a rák-kemoterápiában van nagy gyakorlati je­
lentősége, a 3.2. fejezetben tárgyaljuk.
3 .1 .2 .2 .6 . Szim port és a n tip o rt típusú
kotranszportrendszerek
A kotranszportrendszerek egyik leggyakoribb faj­
tája a Na+-transzporthoz kapcsolt aminosav- és glu-
kőzfelvétel (szimport). Jellegzetes példája a glukóz és
az aminosavak felvétele a vékonybél belsejéből, a bél­
hámsejtek felszínén található mikrovillusok membrán­
jának segítségével. Mindkét molekulaféleség koncent­
rációgradiensével szemben transzportálódik a hám­
sejtekbe, melyek aztán a vér felé továbbítják ezeket
az anyagokat. Ehhez a transzporthoz megfelelően po­
larizált sejtekre van szükség. A sejtek apikális felszí­
nén megtalálhatók az említett anyagok transzportját
végző specifikus transzportfehérjék, mint pl. nátrium -
glukóz szimporter. Ez a fehérje 2 Na+- és egy glukóz­
molekulát transzportál egyidejűleg, azonos irányba.
A Na+ mozgásához kétféle hajtóerő is van:
□ A Na+-koncentráciö-gradiens (a nátriumionok
szintje alacsonyabb a hámsejtben, mint a bélben).
□ A belül negatív elektromos potenciál.
A Na+ transzportját kísérő szabadentalpia-válto-
zást (AG) így a következőképpen kaphatjuk meg:
AG - RT In ([glukőz]B [Na+jB2 /[glukóz]K[Na+]K2) + 2FE
 3 . 1. A
ahol T az abszolút hőmérséklet, a B és K index a sej­
ten belüli, ill. kívüli koncentrációra utal, F a Faraday-
állandö, E a membránpotenciái. Az előbbi két tag
összegeként számított teljes szabadentalpia-változás
egy Na+-ra kb. - 3 kcal/mól. 2 Na+ egyidejű transzport­
jához így kb. - 6 kcal érték tartozik, amely szabaden-
talpia rovására a transzporterek kb. 30 000-szer na­
gyobb glukőzkoncentráciöt képesek létrehozni a sejt
belsejében, külsejéhez képest. így ez a transzport ké­
pes a glukóz „felhalmozására” a hámsejteken belül.
Hasonló szimportfolyamat játszódik le az aminosa­
vak felvételekor is. A sejt ezt követően úgy tartja fenn
.steady-state” állapotát (belső egyensúlyát), hogy a
másik, bazolaterális felszínén (membránján) keresz­
tül, a csak ott megtalálható aktív ionpumpa (Na+/K +-
ATP-áz) segítségével kipumpálja a Na+-okat, ill. egy
glukóz uniport (GLUT) fehérje segítségével leadja a
fölös glukózt a vérbe fő. 1114. ábra).
Az antiportrendszerek hasonló módon működnek,
mint a szimportrendszer, azzal a különbséggel, hogy
valamely ion koncentráciögradiense irányában való
transzportjához egy másik ion (vagy molekula) ellen­
kező irányú (és saját gradiensével is ellentétes irányú)
transzportja kapcsolódik. Ennek egyik jellegzetes pél­
dája a szívizomsejtek membránján keresztüli Ca2+-
gradiens fenntartásában (a kalciumpumpa mellett)
fontos szerepet játszó N a+/Ca2+-antiport. Ez az anti-
port 3 Na+ befelé irányuló transzportjával egyidejűleg
1 Ca2+-t transzportál kifelé a sejtből egy viszonylag
nagy (kb. 1 0 0 0 0 -szeres) koncentrációgradienssel
szemben. E transzporter működése tehát csökkenti a
citoszol Ca2 +-koncentráciőját. Mivel a szívizom-kont­
ver
m agas Na+
alacsony K +
glukóz *
glukóz .
uniport
3. 1/14. ábra.
N a / K -A T P -áz
A glukóz vékonybélből vérbe
való transzportjának mechaniz­
musa bélhámsejtek membrán-
bazolaterális
transzportfehérjéinek közvetí­ m em brán
tésével.
SE JTM EM BR ÁN FELÉPÍTÉSE ÉS TRANSZPO RTM ECHAN IZ M USAI
rakció erőssége Ca2 +-függő, az előbbi folyamat csök­
kenti a kontrakciók erősségét. A szívizomsejtek memb­
ránjában is megtalálhatók a N a7K+-ATP-áz pumpák,
amelyek fenntartják a Ca2+ kiviteléhez szükséges Na+-
koncentráció-gradienst. A már említett szívglikozidok
az utóbbi folyamatot gátolva növelik az intracelluláris
kalciumszintet és az izomkontrakciók intenzitását.
Az emberi eritrociták (vörösvértestek, w t.) memb­
ránjában található az az aniontranszport-fehérje, mely
két anion, a Cl~ és a HCO~s 1:1 arányú cseréjét végzi
a membránon keresztül, antiport-mechanizmussal (a
membránban található fehérjék gélelektroforézise so­
rán a harmadik sávban jelenik meg, így röviden Bánd
ő fehérjének is szokták nevezni). Ennek a transzport­
nak a C 0 2 szervezeten belüli szállításában van elsőd­
legesen jelentősége. Az eritrociták a perifériás szöve­
tekből (ahol nagy a C 0 2 parciális nyomása) felveszik
a C 0 2 -t, és elszállítják a tüdőbe, ahol a kisebb parciá­
lis nyomás miatt azt leadják, és a tüdő a kilégzés so­
rán eltávolítja a szervezetből. Itt a w t.-ből eltávozott
C 0 2 „pótlását” az aniontranszporter fehérje segíti elő
a vizes oldatban jelen lévő HCOj felvételével. A peri­
fériás szövetkörnyezetben lévő eritrociták HC03-
transzportja pedig, az ott lokálisan uralkodó parciális
nyomásviszonyok miatt, fordított irányban valósul
meg. A transzportfolyamat rendkívül gyors (50
ms/csereciklus, ezalatt mintegy 5 x 1Os HCOi transz-
portálódik), ami különösen fontos abból a szempont­
ból, hogy ne halmozódjék föl toxikus mennyiségű
C 0 2 a sejtekben pl. intenzív fizikai igénybevételt kö­
vetően. A vér C 02-tartalmának igen nagy százaléka
(kb. 80%) transzportálödik az eritrocitákban képző-
bélhámsejt vékonybél
lumen
alacsony N a+
glukóz (tápanyag)
m agas K +
m agas Na+
>O C
J
g lu k ó z -* -^ C
'-g lu k ó z _ _ glukóz
2N a 5 f 2N a +
Na-glukóz
D
szim port fehérje
K+
ZKPKI
apikális m embrán
tight junction
3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
3.1/15. ábra.
Az eritrocitamembránon keresztül perifériás szövetekben és
tüdőkapillárisokban lejátszódó gázcsere és aniontranszport
vázlata. A létrejövő kotranszport elsődleges hajtóereje min­
dig az aktuális térrészben (kompartmentben) fennálló domi­
náló koncentráciőgradiens. Az említett példa esetén ez a
HCO^-gradiens, amelyhez képest a Cl“ -gradiens elhanyagol­
ható.
dött HCO^-anion formájában, azaz ez az antiportme-
chanizmus (a C 0 2 viszonylag csekély vlzoldhatósága
miatt) jelentősen megnöveli a szövetekből a tüdő felé
szállítható C 0 2 mennyiségét (3.1/15. ábra), mivel le­
hetővé teszi, hogy a vérplazma is szállítsa a HCO^-ani-
onok mintegy kétharmadát. Enélkül az antiport nélkül
a vörösvértestek belsejében a HCO^-nak a gázfelvé­
telt követően növekvő koncentrációja a citoszol erő­
teljes lügosodásához is vezetne. A Bánd 3 fehérjén ke­
resztüli transzport iránya tehát ellentétes a tüdőben,
ill. a perifériás szövetekben. A fehérje maga úgy mű­
ködik, hogy a külső oldalon megkötött anion kötése
után konformációváltozást szenved, ami által a meg­
kötött aniont átviszi a membrán másik oldalára, és az
új konformációra jellemző csekély affinitás miatt le is
adja. Ugyanakkor az új konformációban a fehérje egy
nagy affinitású kötőhelyet képez a másik anion szá­
mára, és azt hasonló módon, újabb konformáciöválto-
zással átjuttatja a membránon. Meg kell jegyezni,
hogy e transzporter működésének elsődleges hajtó­
ereje az aktuális HCO3 gradiens.
A sejtek megfelelő növekedéséhez, osztódásához
a citoszol pH-ját szűk tartományban (pH: 7,2-7,4)
kell stabilizálni. Az intracelluláris pH szabályozásában
is fontos szerepet játszik a CI~/HCO~3-antiportfehérje
a N a+/H +- és Na^/Cr/HCOj-antiportfehérjével együtt,
igen finoman összehangolt szabályozást biztosítva
(I. a 3.4. fejezetben).
Kitekintés
Bármilyen sok információ áll is rendelkezésünkre,
a sejtmembrán finomszerkezetét illetően még sok nyi­
to tt kérdés maradt. A klasszikus Singer-Nicolson-féle
„fluid mozaik membrán” modellhez képest ma már
tudjuk, hogy a sejtmembrán nem egyszerűsíthető le
egy lipideket és fehérjéket tartalmazó kettős rétegre,
hanem figyelembe kell venni a lipid kettős réteg és az
extra-, valamint intracelluláris oldal felől dinamikusan
kapcsolódó struktúrákat (pl. extracelluláris mátrix ele­
meket, ill. citoszkeletális elemeket) is. Az utóbbi évek
során megismert membránmikrodomének (raftok, ka­
veolák, burkolt csapdák stb.) a sejtmembránon ke­
resztüli jelátvitel, a sejtfelszíni felismerés és a sejten
belüli fehérjetranszport és -szortírozás néhány újszerű
és komplex vonására hívták fel a figyelmet.
Ez nyilvánvalóan több kérdést vet fel: pl. milyen
stabilak, milyen élettartamúak ezek a mikrodomének,
mekkorák a sejtmembrán felszínéhez képest, és mi­
ben jelölhető meg funkcionális szerepük. Ez azért is
érdekes, mert a membránmikrodomének szerepe
még nem igazán integrálódott olyan folyamatok mo­
lekuláris szintű modelljeibe, mint pl. különféle gyógy­
szerek primer membránhatásai, vírusok vagy baktéri­
umok elsődleges sejtfelszíni hatásai vagy pl. az im­
munrendszer sejtjeinek válaszai különféle külső inge­
rekre. A membránbiológia tehát igen fontos kihívások
elé néz: amellett, hogy tisztázni kell a membránkom-
partmentalizáciő molekuláris hátterét, tisztázni kelle­
ne, hogy mi ennek a funkcionális szerepe. A legújabb
eredmények mindenesetre azt mutatják, hogy a
membránmikrodomének (lipidtutajok és kaveolák)
nem csupán a sejtek közötti kommunikáció (jelátvitel)
fontos „szabályozó platformjai”, hanem számos pato-
gén (vírus, baktérium, egy-, ill. többsejtű féreg) elsőd­
leges támadáspontjai is. Ez a tény mindenképpen a fi­
gyelem középpontjába helyezi a membránmikrodo­
mének funkcionális szerepének megismerésére irá­
nyuló kutatásokat.
 3 . 1. A SEJTM EM BR ÁN FELÉPÍTÉSE ÉS TRANSZPO RTM ECHAN IZ M USAI
A transzportfehérjéket illetően a jövő legfonto­
sabb kérdései, hogy mely genetikai vagy strukturális
módosulások hozhatók összefüggésbe az egyes be­
tegségek kialakulásával molekuláris szinten.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A sejtek plazmamembránját foszfolipidek, szfingo-
lipidek, glikolipidek és koleszterin alkotja, kettős lipid
réteget formálva, melybe fehérjemolekulák ágyazód­
nak vagy a membrán felszínéhez kapcsolódnak.
A membránok fiziológiás körülmények között fo­
lyékony fázist alkotnak, amelyben heterogenitás (ren­
dezett, szfingolipidekben és koleszterinben gazdag
mikrodomének megjelenése) figyelhető meg. E lipid-
mikrodomének funkcionális szerepe jelenleg a jelátvi­
teli folyamatokban részt vevő fehérjék koncentrálásá­
ban és a receptormediált endocitözis, valamint az
exocitózis, iil. a fehérjeszortírozás lebonyolításában
jelölhető meg.
A sejtmembrán dinamikus struktúra, melyben a li­
pidek és a fehérjék állandó mozgásban vannak. A fe­
hérjék mobilitása azonban fehérje-fehérje kölcsönha­
tások, a citoszkeletális és extracelluláris mátrixszal ki­
alakított kapcsolatok miatt korlátozott.
A sejtmembránon keresztüli anyagtranszport erő­
sen korlátozott és szelektív. A lipofil anyagok passzív
transzportja viszonylag gyors, míg a hidrofil anyagok
és ionok transzportjára specifikus transzportfehérjék
alakultak ki az evolúció során.
A transzportfehérjék között megkülönböztethe­
tünk egy molekulaféleség gradiens irányú transzport­
ára alkalmas uniportfehérjéket, ATP-energia-igényes
aktív pumpafehérjéket és az iongradiensekben rejlő
energiát hasznosító ún. másodlagos aktív transzport­
fehérjéket (kotranszportereket), amelyek két különbö­
ző anyagféleséget azonos (szimport) vagy ellentétes
irányba (antiport) képesek transzportálni.
A különböző transzportfehérjék finoman össze­
hangolt működése alapvetően fontos a jelátviteli fo­
lyamatok kimenetele és a sejtek intracelluláris ionho-
meosztázisának (egyensúlyának) szabályozása szem­
pontjából.
□ Mely ezen fejezetben megismert transzportfolya­
matok sorolhatók a passzív transzport kategóriá­
ba?
□ Mely ezen fejezetben megismert transzportfolya­
matok sorolhatók az aktív transzport kategóriába?
□ Jellemezze a csatolt transzportmechanizmusokat
energetikai szempontból!
□ Milyen módon jut át a sejtmembránon a glukóz, a
víz, az aminosavak és az ionok?
□ Mit tud a szívglikozidok hatásmechanizmusáról?
□ Mit értünk a membrán aszimmetrikus felépítésén?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.2-3.5., 4.3., 4.7., 4.10., 6.4., 7.5., 8.1-8.3.,
9., 15.2.
Ajánlott olvasmányok
E d id in , M.: Lipids on the frontién a century of cell-
membrane bilayers. Natúré Reviews Molecular
Cell Biology 4 :4 1 4 -4 1 8 , 2003.
M a t t s o n , M . P. (ed.): Membrane Microdomain Signal-
ing. Lipid rafts in Biology and Medicine. Humana
Press, Totowa, NJ, 1-89, 2005.
95
 3.2 . A hidrofób vegyületek transzportja.
ABC-kazettás transzporterek
S z a b ó G á b o r és G o d a K a t a l in

3.2.1. Hidrofób molekulák passzív transzportja

3.2.2. Aktív transzport: ABC-transzporterek
3.2.2.1. Prokarióták, alacsonyabb rendű eukariöták és növények ABC-transzporterei
3.2.2.2. Emberi sejtek ABC-transzporterei
3.2.2.2.1. Pumpaműködésű emberi ABC-fehérjék
3.2.2.2.2. Csatorna- vagy csatornaszabályoző emberi ABC-fehérjék

Jelenség A leírt genetikai betegség ezt a transzportmechaniz­

A következő megfigyelések között összefüggés van:
/. Egy genetikai betegségben a májszövet epeutak
menti progresszív destrukcióját diagnosztizálták szö­
vettani kép alapján.
2. Szövettenyészetben fenntartott különböző szö­az epe detergenstartalmával szemben. így egészsé­
veti eredetű sejtek membránja az epében lévő deter-
gensek kis koncentrációban való alkalmazásával in vit­ védelmet élveznek az epében található detergensek-
ro permeabilizálhatö. Az így kezelt sejtek elpusztul­
nak. Magyarázatra szorul tehát, hogy miért ellenálló
az epeutakat bélelő sejtek membránja in vivő az epe
detergenstartalmával szemben.
Lehetséges magyarázatok
In vitro feltételek között más a sejtek membránjá­ vitását
nak lipidösszetétele, és a genetikai betegség a memb­
rán lipidösszetételének olyan megváltozásával függ
össze, mely detergensérzékennyé teszi a sejtmemb­
ránt.
A sejteket detergensrezisztenciát okozó védőréteg
fedi, hasonlóan a gyomor belső felszínét (az alacsony
pH-tól és emésztőenzimektől) védő mucinréteghez, és
ez hiányzik a betegségben szenvedők sejtjeiről.
Az epe lipidtartalma mintegy puffereli a detergens
hatást egészséges emberben, de ez nem történik meg
a beteg emberben, mert egy gén mutációja az epe li-
pidösszetételét jelentősen megváltoztatja.
Tényleges magyarázat
A májsejtek aktív efflux mechanizmus révén lipi-
deket, mégpedig foszfatidil-kolint juttatnak az epébe,
és ezáltal közömbösítik az epe detergens hatását.
must érinti (I. MDR2, később). Fontos megjegyez­
nünk azonban, hogy a májsejtek apikális membrán­
jának lipidösszetétele valószínűleg eltér más sejtek
lipidösszetételétől, és nagyobb rezisztenciát biztosít
ges májszövetben e folyamatok eredőjeként a sejtek
kel szemben, míg izolált sejtek (pl. egér fibroblasz-
tok) epével való kezelése során az epe foszfatidil-ko-
lin-tartalma nem nyüjt védelmet az epe detergens
hatásával szemben. Másrészt az epében található
epesók hidrofobicitása fajspecikus (és táplálkozás­
függő), ami egyben meghatározza az epe agresszi­
is. Például egérben az epesők hidrofil karak­
terűek, ami megmagyarázza az mdr2 (- /-) knock out
egerek (I. később) viszonylag enyhe tüneteit, míg em­
ber esetében a recesszív homozigóták nem életké­
pesek.
Kapcsolódó ismeretek
A membrán-transzportfolyamatok energetikai jel­
legük alapján passzív, vagyis a koncentráciőgradiens,
ill. töltött molekulák esetén az elektrokémiai poten­
ciálgradiens mentén végbemenő („downhill”) és aktív,
energiaigényes („uphill”) folyamatok kategóriáira oszt­
hatók.
Egy másik lehetséges szempont, a transzportált
szubsztrátok kémiai jellemzői alapján számos kategó­
ria definiálható. Ezek között sajátos helyet foglalnak el
a hidrofób molekulák. Transzportjuk közös vonásai
külön tárgyalást érdemelnek.

96
 3 .2 . A HIDROFÓB VEGYÜLETEK TRANSZPORT JA. A B C - K A Z E T T Á S TRANSZPORTEREK

3.2.1. H idrofób m olekulák passzív

250
tra n szp o rtja
, .. . daunorubicin
doxorubicin « . . # dibukain
A hidrofób anyagok passzív transzportja (diffúzió­ 200^
* propranolol *
vinkrisztin # n . . • .
ja a sejtmembránon át) két fő tényező függvénye. imipramin
difenhidramin
a) Az illető molekula lipid:vlz megoszlási hányado­ k in in #
1 5 0 -^
sa (R) döntő módon meghatározza a membránon va­
ló átoldódás sebességi állandóját. Minél nagyobb az R
* timolol • klórpromazin
100^
értéke, a molekulák annál nagyobb sebességgel ha­
t
tolnak be a membránba (ill. át a membránon), vagyis
CD
időegység alatt több molekula jut át. Szoros korrelá­ C
CÜ 5 0 ^
-Q
ció áll fenn pl. a különböző gyógyszerek zsíroldékony- c
fizosztigmin kodein
sága (R-értéke, I. 3.1.2. fejezet) és a membránban el­ -Q

ért koncentrációja között (3.211. ábra A). A zsíroldé-

E
03 °^7 7“’ r r r r
E 0 1 2 3 4 5
kony anyagok R-értéke mellett a különböző sejtek CÜ A lóg oktanol:víz megoszlási hányados
membránjának finomabb sajátságai (pl. lipidösszeté-
tel, fluiditás) is fontosak. Ezért az azonos R-értékkel
jellemzett anyagok számára nem minden membrán
egyformán átjárható'.
b) A savas vagy bázikus csoportokkal rendelkező
molekulák megoszlását a membránnal határolt kom­
partmentek (pl. a sejt és a sejtalkotök) két oldala kö­
zött befolyásolja a pH értéke is. A töltött, ill. töltetlen
molekulák arányát ugyanis a közeg pH-ja határozza
meg a Henderson-Hasselbach-egyensúly szabálysze­
rűségei szerint:

pH = pK + log([M]/[M+j)

ahol a pK az adott anyag savi disszociációs állandó­

jának negatív tízes alapú logaritmusa, [M] és [M +]
B pH
pedig a neutrális és a protonált forma koncentráciö-
a. Tekintsünk egy olyan anyagot, amelynek pK-ja a
lúgos tartományban van (pK = 9,2). Ennél a pH-ér- citoplazma, pH=7
téknél a hidrofób vegyúlet valamely protonálódásra
hajlamos oldallánca (pl. NH2 -csoportja) a molekulák
felénél protonált (töltött, -N H 3 ), míg a molekulák
r-n h 2
másik felénél protonálatlan (azaz NH2) állapotban
van (3.2/1. ábra B). A semleges molekulákat általá­
ban nagy R-érték jellemzi, ezért könnyen (gyorsan)
átdiffundálnak a citoplazmába és a membránokkal
határolt intracelluláris kompartmentekbe. A lizoszó­
mákba is gyorsan bediffundálnak az NH2-csoportot
tartalmazó, töltetlen molekulák, és az itt uralkodó
savas pH-n, amelyet a 3.1. fejezetben tárgyalt pum­
3.2/1. ábra.
pák tartanak fenn, gyakorlatilag teljesen protonálöd-
Zsíroldékony kismolekulák fizikokémiai sajátságainak hatása
nak. A töltötté vált molekulák bennrekednek a lizo-
membránpermeabilitásukra.
szómákban, miközben kívülről folyamatosan diffun-
A) Különböző gyógyszerek passzív membrántranszportjá­
nak függése a lipid:víz megoszlási hányadostól.
'A permeálás folyamatában inkább a fázishatárokon törté­ B) Töltetlen molekulák arányának pH-függése.
nő átmenet, mintsem a belső, zsírsavláncok alkotta hidrofób kö­ C) Pozitív töltésű molekulák, pl. aminok felhalmozódása a li-
zegen át történő diffúzió a sebességmeghatározó lépés. zoszómákban.

97
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
dalnak be az NH2-csoportot tartalmazó üjabb mole­
kulák. Mindez a lizoszömamembrán telítődéséig, ill.
az anyag lizoszómán belüli kicsapódásáig tart, és a
molekula óriási mértékű lizoszomális feldűsulásához
vezet (3.211. ábra C). Nyilvánvaló, hogy ennek mér­
téke a lizoszömák pH-jának függvénye, mint ahogy az
intracitoplazmatikus koncentráció is függ az extracel­
luláris és intracelluláris tér között fennálló pH-gra-
diens mértékétől. Az utóbbi pl. a sejtciklussal össze­
függésben is változik, ill. különböző sejttípusokban
eltérő lehet.
3 .2 .2 . A ktív tra n szp ort:
A B C -transzporterek
A hidrofób vegyületek aktív transzportja főleg egy
kiterjedt, ősi fehérjecsaládhoz kötődik, amelynek
tagjai fontos szerepet játszanak a prokariótákban és
az eukariőtákban egyaránt. E fehérjék közös sajátos­
sága az ATP-kötőhely szerkezetének nagyfokú kon-
zerváltsága az evolúció során, ill. az ATP-kötés és
-hasznosítás mechanizmusának hasonlósága. Az
ATP-t, majd a hidrolízist követően az ADP-t és az
anorganikus foszfátot kötő fehérjedomén egy peptid-
motívuma, az ún. ABC-kazetta („ATP-binding casset-
te") a fehérjecsalád közös szerkezeti jellemzője. Az
ABC-transzporterek esetében, ellentétben pl. az ún.
P típusú ATP-ázokkal (I. 3.1. fejezet), az ATP-hasítást
követően nem keletkezik kovalens enzim-foszfát in­
termedier.
Az ABC-transzporterek zöme ATP energiájának
felhasználásával
a) - elsősorban, de nem kizárólag - hidrofób
szubsztrátokat pumpál a koncentráciögradienssel
szemben;
b) a család egyes tagjai csatornaműködést végez­
nek;
ej vagy egy velük asszociált fehérje működését
szabályozzák.
E különbözőnek tűnő feladatok egy molekuláris
motor, az ABC-kazettát tartalmazó fehérjedomén kü­
lönböző hasznosulásainak foghatók fel, amely egyik
esetben pumpamechanizmust hajt, másik esetben
csatornát kapuz, harmadik esetben valamilyen
asszociált fehérje konformációját változtatja, a csat­
lakozó fehérjedoménektől függően. E háromféle
működés egyes ABC-fehérjék esetében nem zárja
ki egymást. A következőkben a legfontosabb ismert
ABC-transzportereket tekintjük át, amelyek az a,
b, c típusú működést példázzák (1 . az Összefoglalás­
ban is).
98
3.2.2.1. Prokarióták, alacsonyabb rendű
eukariöták és növények
ABC-transzporterei
A prokariöta szervezetekben az ABC-transzporter
családnak több mint 80 tagja ismeretes, ezek az élő­
lény számára toxikus anyagok eltávolításában, a sejt
által termelt bizonyos vegyületek szekréciójában vagy
akár szubsztrátok ATP-függő felvételében vesznek
részt.
A baktériumok belső (citoplazma-) membránjában
található egyes széles szubsztrátspektrumü ABC-
transzporterek működése révén a baktérium egy sor
toxikus vegyülettől képes megszabadulni, így azokkal
szemben rezisztenssé válik2. Az ABC-fehérjék nagyfo­
kú evolúciós konzerválódását demonstrálja az a tény,
hogy az élelmiszeriparban és saját emésztőrendsze­
rünkben is szerepet játszó Lactococcus lactis tejsav-
baktérium egyik ABC-transzporterének (LmrA) génjét
emlőssejtbe juttatva és ott kifejezve az emlőssejt is re­
zisztenssé tehető a pumpa szubsztrátspektrumához
tartozó vegyületekkel szemben. Az LmrA nagymérté­
kű szekvenciahomolőgiát mutat a humán multidrog-
rezisztenciát okozó P-glikoproteinnel (Pgp, MDR1 l.
később), és szubsztrátspektrumát és a drogtranszport
kinetikáját tekintve is rendkívül hasonló hozzá.
Bizonyos enzimek sejtekből való szekrécióját mul-
tiprotein-komplexek teszik lehetővé, melyekben kü­
lönböző ABC-transzporterek is részt vesznek. Egy má­
sik peptidtranszporter-komplex a baktériumok vasfel­
vételét segíti elő azáltal, hogy egy hemkötő fehérjét
szekretál. A hemolizin nevű oligopeptid toxint szintén
ABC-transzporter szállítja a két membránnal határolt,
ezért ún. Gram-festődést nem mutató (Gram-negatív)
E. coli baktériumból. A peptidek a transzport során
valószínűleg részlegesen letekerednek.
A Gram-negatív baktériumok esetében az ABC-
transzporterek nemcsak a sejt által termelt toxikus
anyagok sejtekből való eltávolításában vesznek reszt,
hanem elősegítik bizonyos szubsztrátok, pl. aminosa­
vak, vas, mono- vagy poliszacharidok és peptidek fel­
vételét. Pl. az előbb említett Lactococcus lactis egy
másik ABC-transzportere, az ün. oligopeptid-perme-
áz, nagyméretű, akár 18 aminosav hosszúságú pepti-
deket képes szállítani a sejtbe. Funkciója a külső fe-
2A bakteriális fertőzések kezelése során jelentős problémát
okoz a gyógyszerekre rezisztens törzsek megjelenése. A bakte­
riális gyógyszer-rezisztenciáért részben a drogokat a sejtekből
eltávolító transzportermolekulák megjelenése felelős. Más ese­
tekben a baktériumok enzimek (pl. p-laktamáz) termelésével ha­
tástalanítanak bizonyos antibiotikumokat.
 3.2. A HIDROFÓB VEGYÜLETEK TRAN SZ PO RTJA. A B C - K A Z E T T Á S TRANSZPORTEREK
oldott anyagok
© vegyületek metabolizálása (citokrómrendszer), konju­
^ frv :
külső
m em brán
szubsztrátkötő szabad
fehérje szubsztrátkötő
fehérje
periplaz-
matikus
tér
belső
m em brán
transzport-A TP -áz
citoplazm a
3.2/2. ábra.
Gram-negatív baktériumok anyagfelvétele. A belső memb­
rán szerkezete azonos a citoplazmamembrán általános fel­
építésével. A külső membránban található porin molekulák
lehetővé teszik számos oldott anyag bejutását a periplazma-
tikus térbe, ahol a sejt számára hasznosítható anyagok ün.
szubsztrátkötő fehérjékhez kapcsolódnak, amelyek segítsé­
gével a megfelelő transzporterek (permeázok) felismerik
őket, és bejuttatják a citoplazmába.
hérjeforrások hasznosítása a baktérium számára.
Ezek az ün. peripiazmatikus permeázok egy, a belső
membránban található transzportermolekulából és a
külső és belső membrán közötti térben lévő szubszt­
rátkötő fehérjéből állnak (3.2/2. ábra].
Az alacsonyabb rendű eukarióta szervezetekben is
számos, a Pgp-nel homológ gén található, mint pl. a
maláriát okozó Plasmodium fatciparum 3 chloroquine-
(maláriaellenes gyógyszer) rezisztenciájáért felelős
transzportfehérje. A pumpa működése miatt nem ér­
hető el a kórokozó elpusztításához elegendő gyögy-
szer-koncentráciö a Plasmodiumban.
A borélesztő (Saccharomyces cerevisiae) STE6
transzporter molekulája juttatja a tenyésztőfolyadék­
ba a szaporodási feromont (a-faktor, kémiailag dode-
kapeptid). A STE6 gén null-mutáciöja az élesztőtörzs
sterilitásához vezet, amelyet az élesztőbe bevitt hu­
mán MDR1 gén képes .komplementálni. Az antibioti­
kum-termelő gombák (Actinomycetes) esetében is va­
lószínűleg különböző ABC-transzporterek játszanak
szerepet az antibiotikumok szekréciójában. A növé­
nyek (pl. gomba eredetű) xenobiotikumokkal4, ill. her-
bicidekkel szembeni rezisztenciájának egyik fázisa e
gálása glutationnal (vagy glikozilálásuk), ill. eltávolítá­
suk, óriási vakuolákba (I. 13.1. fejezet) irányuló aktív
transzport által, amelyet szintén ABC-transzporterek
végeznek. A virágok színe is ilyen transzportfolyama­
tok eredménye. A növények felületét gyakran borító
viaszos kutikularéteg összetevőit (pl. kutin, viaszok,
hosszú szénláncú zsírsavak) is ABC-transzporterek jut­
tatják a bőrszöveti sejtek felszínére. Az auxingradien-
sek létrehozásában is részt vesznek. Az auxinok a nö­
vények fontos növekedési hormonjai, melyeknek az
embrióban kialakuló gradiensei a zigóta első mitoti-
kus osztódásától kezdve irányítják az embrionális fej­
lődési folyamatokat, ill. később részt vesznek pl. a le­
vélképzés folyamatában, a fototropizmus, a geotro-
pizmus, az apikális dominancia 5 kialakulásában.
3.2.2.2. Emberi sejtek ABC-transzporterei
Körülbelül félszáz humán ABC-transzportert isme­
rünk, amelyeket a szervezet jelentős fiziológiás funkciók
ellátására használ. Bizonyos transzporterek működé­
sének kiesése (pl. mindkét alléit érintő mutációk követ­
keztében) gyakran súlyos genetikai betegségek kiala­
kulásához vezet. A tumoros betegségek kemoterápiás
kezelése során pedig egyes ABC-transzporter moleku­
lák (pl. a P-glikoprotein, az MRP1 és a BCRP1) kifeje­
ződésének fokozódása okoz rezisztenciát a kezeléssel
szemben. E molekulák megismerése nem csak a sejt­
membrán transzportfolyamatainak megértése szem­
pontjából fontos, hanem orvosi jelentőséggel is bír.
3.2.2.2.1. Pumpaműködésű emberi
ABC-fehérjék
Az egyik legrégebben ismert humán ABC-transz­
porter az M D R1 gén által ködolt P-glikoprotein (Pgp,
5A maláriát a Plasmodium falciparum nevű protozoon (állati
egysejtű élősködő) okozza, melyet a nőstény Anopheles szúnyo­
gok terjesztenek. A maláriának évente 300 millió új esetét re­
gisztrálják, és több mint 3 millió beteg hal meg évente ebben a
trópusi betegségben.
4Más élő szervezetekből származó, a sejtműködést befolyá­
soló anyagok.
5A növényi hajtások, gyökerek fejlődését meghatározó fo­
lyamatok. Fototropizmus: a hajtások fény felé fordulása; geotro-
pizmus: a gyökerek lefelé irányuló növekedése; apikális domi­
nancia: a csúcshajtástól bizonyos távolságban az oldalhajtások
fejlődése gátolt.
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
extracelluláris tér
_ o
: m c c ttt ejtm em brán
COOH
A TP-kötőhely A TP-kötőhely
citoplazm a
B A Pgp feltételezett molekuláris szerkezete, melyet
extracelluláris tér ^
( kioldódás
\ a m em bránból
citoplazm a
V -
3.2/3. ábra.
A P-glikoprotein (Pgp) szerkezete és működési mechanizmusa.
A) A Pgp aminosavsorrend alapján feltételezett szerkezete*.
B) A Pgp működésének leginkább elfogadott modellje az ün.
„hidrofób porszívó” mechanizmus. A fehérje nem a cito-
plazmáböl köti meg a szubsztrátjait, mint egy klasszikus
transzport ATP-áz, hanem még a plazmamembránban'',
mielőtt a drog bejuthatna a sejtbe.
*Az ábra a Pgp leginkább elfogadott, a hidrofobicitási plot
alapján jósolt transzmembrán topológiáját mutatja, melyet szá­
mos ismert szekvenciához kötődő antitesttel is megerősítettek.
Ugyanakkor ezzel ellentmondó kísérleti adatok is vannak, ame­
lyek alapján feltételezhető, hogy a Pgp-nek más topológiai el­
rendeződése is létezik.
* *A szubsztrát így közvetlenül a lipidfázisból juthat a vizes fá­
zisba.
ABCB16), amely többek között a májban, a vesében,
a mellékvesében, a bélhámsejtekben, a hasnyálmi­
rigyben és a vér-agy gátban fejeződik ki, polarizált
sejtek esetében mindig az apikális membránban. En­
nek ellenére, m d rl knock out egerekben a patológiás
eltérések igen szegényesek: csak a vér-agy gát lézió-
ja tapasztalható (egyes központi idegrendszeri toxici-
tással rendelkező drogokkal szemben7 fokozott érzé­
kenységet mutatnak ezek az egerek), valamint a dro­
6A humán ABC-transzporter család tagjait szekvenciahason­
lóságuk mértéke alapján 7 alcsaládba sorolták, erre az elneve­
zés 4. betűje utal, az egyes fehérjéket pedig számok jelölik. Pl.
az MDR1 gén fehérjeterméke a B-alcsaládba tartozik, és az
ABCB1 elnevezést kapta.
7PI. ivermectin (parazitaellenes szer).
8A szubsztrátok versenghetnek a szubsztrátkötő helyért
100
gok bélből való felszívódásában észlelhetők változá­
sok. A knock out egerek tünetszegénységének egy le­
hetséges magyarázata az lehet, hogy a Pgp elsődle­
ges funkciója valószínűleg a xenobiotikumok elleni vé­
dekezés. Még nem ismertek olyan endogén moleku­
lák, amelyek transzportja Pgp-függő, így a pumpa hi­
ányából fakadó patológiás állapotot sem írtak le.
Ugyanakkor a pumpa képes számos, sejtben szinteti­
zált lipidmolekulát transzportálni, bár e működések
élettani szerepét egyelőre homály fedi.
2x6 transzmembrán a-hélix és két ABC-kazetta jelle­
mez, a 3.2/3. ábra A részén látható. Az ATP-kötés és
hidrolízis által indukált konformáciőváltozás valami­
lyen módon átterjed a transzmembrán régiók által
alkotott szubsztrátkötő hely környezetére, aminek
eredményeként a megkötött drogok áthelyeződnek
az extracelluláris térbe. A P-glikoprotein valószínűleg
saját membránlipid környezetéből köti meg és pum­
pálja ki a hidrofób vegyületek igen széles spektrumát
(3.213. ábra B). A szubsztrátok gyakran kompetitíven
vagy alloszterikusan8 befolyásolják egymás kötődését
vagy Pgp általi transzportját. Az utóbbi jelenség lehe­
tőséget nyújt egy adott szubsztrát pumpálásának
megakadályozására.
A P-glikoprotein gyakran fokozott mennyiségben
található meg a rákos sejtek felszínén, hiszen az ilyen
sejtek szelekciós előnyt élveznek a kemoterápia so­
rán. A tumorsejteken más drogtranszporter moleku­
lák is kifejeződhetnek, amelyek csökkentik a terápia
hatékonyságát. Ilyen az MRP1 (multidrug resistance
protein, 1. később) és a BCRP (breast cancer resis­
tance protein, ABCG2), amelyek szintén a kemoterá­
piás szerek széles spektrumát képesek a sejtekből el­
távolítani.
Az MRP1 (multidrog-rezisztenciához társuló fehér­
je, ABCC1) a P-glikoproteinhez hasonlóan xenobioti­
kumok sejtekből való eltávolításában vesz részt, és
feltehetőleg szintén fontos szerepet játszik a dagana­
tok multidrog-rezisztenciájának kialakulásában. A P-
glikoproteintől eltérően azonban negatív töltésű
szubsztrátokat is transzportál. Számos xenobiotiku-
mot glutation-, glukuronid- vagy szulfátkonjugátum
formájában ismer fel9. Mivel a sejten belül az endo­
szömák, a lizoszömák membránjában is kifejeződik,
(kompetíciő), vagy a fehérje más pontján felkötődve olyan kon-
formáciöváltozást indukálnak, amely befolyásolja a többi
szubsztrát kötődését (az alloszterikus aktivátorok segítik más
szubsztrátok kötődését, transzportálödását, míg az alloszterikus
inhibitorok gátolják azt).
9A sejtekben a toxikus szerves vegyületek e konjugációs re­
akciók révén vízoldékonnyá válnak.
 3.2 . A HIDROFÓB VEGYÜLETEK TRAN SZ PO RTJA. A B C - K A Z E T T Á S TRANSZPORTEREK
azáltal is csökkentheti az említett vegyületek intraci-
toplazmatikus vagy intranukleáris koncentrációját,
hogy ezen organellumokba transzportálja őket. Fizio­
lógiás körülmények között pl. a mellékvesekéregben,
izomsejtekben, bélhámsejtekben fejeződik ki. A ho­
mozigóta ( M r p l- /- ) knock out egerekben a gyulladá­
sos reakciók gátoltak, ti. egy fehérvérsejtekre ható
szabályozó anyag (a leukotrién C4, LTC4) transzport­
ja az azt előállító hízósejtekben gátolt. Ezek az egerek
sok citosztatikummal szemben fokozott érzékenysé­
get mutatnak. Az MRP1 fehérjének számos közeli ro­
kona van, ezek egy része a májban epekomponensek
transzportját végzi.
Az ABCC2 fehérje legnagyobb mennyiségben a
májban, a vékonybél epiteliális sejtjeiben, a placentá-
ban, a vér-agy gátban és különböző szövetekben
megtalálható őssejtekben fejeződik ki. Polarizált sej­
tekben az apikális membrán-makrodoménben exp-
resszálődik, hasonlóan a Pgp-hez.
A leírt három széles szubsztrátspektrumü ABC-
transzporter molekula hatásos védelmet biztosít a szer­
vezet számára a xenobiotikumokkal szemben. A gaszt-
rointesztinális rendszerben együtt kifejeződve hozzák
létre a szervezet toxikus anyagokkal szembeni első
védelmi vonalát, amely megakadályozza vagy csök­
kenti ezen anyagok tápcsatornán keresztüli felszívó­
dását. A fokozottan érzékeny szervek (pl. agy, here,
placenta) szövetei másodlagos védelmi vonallal is ren­
delkeznek. A kapillárisok endotélsejtjeinek szoros il­
leszkedése (I. tight junction, 9.2. fejezet) a hidrofil mo­
lekulákkal szemben jelent gátat, míg az ugyanitt kife­
jeződő Pgp és ABCG2-molekulák a hidrofób anyago­
kat pumpálják vissza a vérbe, ép barrierfunkciö ese­
tén (3.2/4. ábra). Ennek azonban az a másik következ­
ménye, hogy e szervek a terápiás céllal adott anyagok
számára is nehezen elérhetők. Például az AIDS-te-
rápiában használt HIV-proteáz inhibitorok is Pgp-
szubsztrátok, így a vér-agy gáton nem képesek átjut­
ni, meggátolva a HIV-vírus eliminációját a központi
idegrendszerből. Hasonlóképpen gátolják a vér-agy
gátban expresszáló ABC-transzporterek a központi
idegrenszeri daganatok kemoterápiáját és bizonyos
mentális betegségek gyógyszeres kezelését is.
A P-glikoproteinhez szerkezetileg nagymértékben
hasonló ABC-transzporter a foszfolipid-flippáz (az
MDR2 gén fehérjeterméke'0, ABCB4), mely a foszfati-
dil-kolin mellett számos gyógyszert, pl. digoxint, vin-
blasztint, taxolt is képes transzportálni. A fehérje a
májsejtek apikális felszínén fejeződik ki, és a májsejtek
,0Más nómenklatúrában: MDR3.
A B
V E R -A G Y G A T TRO FO BLASZTO K
I tight junction anyai oldal bazolaterális
kapillárisendotél m embrán
3.2/4. ábra.
Az MDR1 és az ABCG2 multidrog-transzporter fiziológiás
szerepe a vér-agy gátban (A) és a placentában (B). A vér­
agy gát kapilláris-endotélsejtjeinek szoros kapcsolódása
meggátolja a hidrofil természetű anyagok bejutását az agy­
ba. A hidrofób anyagok azonban átdiffundálnak a sejtek
membránján, és bejuthatnának az agyba vagy a fejlődő
embrióba. A kapilláris-endotélsejtek apikális oldalán exp-
resszálódó multidrog-transzporterek visszapumpálják a hid­
rofób toxikus anyagokat a vérbe. Hasonlóképpen a trofo-
blasztok anyai oldalán expresszálödö transzporterek meg­
akadályozzák a toxikus anyagok bejutását a magzati szöve­
tekbe.
által termelt foszfatidil-kolint a belső membránlemez­
ből a külsőbe szállítja át. A belső lemezbe diffúzió ré­
vén kerülhet a foszfatidil-kolin és számos egyéb lipofil
anyag a sejt intracelluláris membránrendszereiből, ti.
a tight junction csak a külső leafletben gátolja a late­
rális diffúziót. A külső lemezben keletkezett kiboltosu-
lások az epesavakkal való kölcsönhatás révén lefűződ­
nek (vezikuláciö), és a foszfatidil-kolin az epébe kerül
(3.2/5. ábra). Szerepe itt valószínűleg az epesavak de­
tergens hatásának „pufferelése”, melynek hiányában
az epeutakat bélelő hám károsodik. Ezért ún. destruk­
tív cholangitis fejlődik ki a géntől megfosztott (ún.
knock out) egerekben, ill. az ezzel analóg emberi ge­
netikai betegségben (1. a Jelenség c. alfejezetben).
Az epe számos egyéb összetevőjét is (epesavak,
bilirubin, koleszterin, gyógyszerek) különböző ABC-
transzporterek választják ki a májsejtekből az epébe,
óriási koncentráciögradienseket létrehozva. Az epe­
sók transzportját az ún. s-Pgp (sister-of-Pgp, ABCB1 1,
I. 3.2/5. ábra) végzi, a konjugált bilirubint az MRP2
(multispecifikus szerves anion transzporter, ABCC2)
transzportálja, a koleszterint pedig az ABCG5/C8, egy
heterodimer transzporter, működése juttatja az epé­
be. Mindegyik fehérjét kódoló gén defektusa össze­
függésbe hozható örökletes humán megbetegedé­
101
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
watt) epesó
koleszterin
^ = 0 foszfatidil-kolin
*=*=0 egyéb foszfolipidek
epesók
(micellák)
sekkel, ami azt is valószínűsíti, hogy nincsenek egyéb
alternatív szállítőmechanizmusok ezen anyagok epé­
be juttatására. A hepatocitákon kifejeződnek a multi-
drog-transzporter molekulák is (pl. Pgp, ABCG2,
MRP1), amelyeknek toxikus anyagok, gyógyszerek
vagy ezek metabolitjainak epébe való kiválasztásában
van szerepe.
A sejtek lipidtranszport-foiyamatainak tanulmá­
nyozása során számos újabb ABC-transzportert azo­
nosítottak. Az ABCA1 fehérje - plazmamembránban
található pumpaprotein - nemrég feltárt fontos funk­
ciója a sejtekből való foszfolipid- és koleszterinexport­
tal kapcsolatos: egy nagyon ritka genetikai defektus,
az ún. Tangier-betegség (homozigóta egyének] eseté­
ben sérül a sejtek koleszterinexportja, és gyakorlati­
lag hiányoznak a vérből az érett HDL-partikulumok".
A koleszterinészterek a sejtekben felhalmozódnak,
különösen a limfoid szervekben található szöveti mak-
rofágokban. (Az így felgyülemlett koleszterin és karo-
tinoidok okozzák a mandulák jellegzetes narancsszí­
nét.) A betegek egy részében a rendellenes makrofá-
gok a lépben szétesnek, ami a lép megnagyobbodásá­
val jár együtt, a súlyosabb tüneteket mutató betegek­
ben arteriosclerosis, valamint szív- és érrendszeri be-
"A vérben keringő HDL- (high density lipoprotein, I, még
14.2. fejezet) partikulumok a perifériás sejtekben felhalmozó­
dott koleszterint a májba szállítják (reverz koleszterintransz­
port), ahol az az epével a szervezetből kiürülhet, ezáltal védenek
az érelmeszesedéstől.
102
3.2/5. ábra.
Az ABC-transzporterek szerepe az
epe szekréciójában. Az MDR2 a
májsejtek plazmamembránjában
a foszfatidil-kolint a belső memb­
ránrétegből a külsőbe transzpor­
tálja (ún. transzmembrán flip-flop),
ahonnan az epesök extrahálják. Az
epesőkat az s-Pgp juttatja az epé­
be. Az epesökböl és foszfolipidek-
ből álló micellákat az ABCC5/C8
heterodimer transzporter tölti fel
koleszterinnel.
tegségek alakulnak ki már fiatalkorban. Az ABCA1 va­
lószínűleg a plazmamembrán foszfolipidmolekuláit
helyezi át a vérben keringő lipidakceptor molekulákra
(apolipoproteinekre), nagy koleszterinkötő kapacitás­
sal rendelkező foszfolipid—apolipoprotein komplexek
keletkezését katalizálva - maga a koleszterin passzív
diffúzió útján követheti a lipideket.
Az ABCR-fehérje (ABCA4) szintén lipid természetű
anyagoknak, a 1 1 -transz-retinalnak és bomlástermé­
keinek a fotoreceptorsejtek (csapok és pálcikák) külső
szegmensében (I. 8.3 fejezet) való transzportját végzi
a hozzájuk kapcsolódó pigmentsejtek irányába, ahol
ismét több lépésben cisz-retinallá izomerizálödnak.
A transzporter működésének kiesése vagy csökkené­
se lassúbb sötétadaptációhoz és toxikus transz-reti-
nal-származékok keletkezéséhez vezet a fotorecep-
torsejtekben, ami előrehaladottabb esetekben a pig­
mentsejtek és a fotoreceptorsejtek fokozatos elhalá­
sát okozza. Ez a transzportdefektus számos örökletes
szembetegségért, pl. bizonyos korfüggő sárgafolt-de-
generáciős elváltozásokért és a retinitis pigmentosa
betegség tüneteiért is felelőssé tehető. A genetikai
esetek, orvosi jelentőségük mellett, mint „emberi
knock out”-ok a génfunkciók komplexitásának megér­
tésében is jelentős szerepet játszanak.
A TÁP 1/TÁP2 komplex (ABCB2/ABCB3), mely az
endoplazmatikus retikulum membránjában exp-
resszálódik, 8 -1 5 aminosavből álló peptideket
transzportál ATP-igényes folyamat során a citoplaz-
mából az endoplazmatikus retikulum (ER) lumenébe.
 3 .2 . A HIDROFÓB VEGYÜLETEK TRAN SZ PO RTJA. A B C - K A Z E T T Á S TRANSZPORTEREK
T-sejt-recepton
plazm am em brán
p e p tid -M H C
komplex
antigénbemutató sejt
citoplazma
proteaszóm a
kalretikulin
riboszóma
/ kalnexin
M H C I nehéz lánc
ER-lum en
3.2/6. ábra.
Az MHCI általi antigénprezentáció. A proteaszómákban a
saját fehérjék és a vírusfertőzések nyomán bekerült fehér­
jék lebontásával 8 -1 5 aminosavből álló oligopeptidek ke­
letkeznek. Az MHCI-molekulák az endoplazmatikus retiku­
lum membránjában a TAP1/TAP2 transzporterrel és más
fehérjékkel (kalretikulin, tapazin, ERp57) létrehoznak egy
makromolekuláris komplexet („peptidfeltöltő komplex”).
ATAP1 és a TAP2 („transporter associated with anti­
gén processing”) a sejtek ún. antigénprezentációs
működésében jelentősek (3.2/6. ábra). A két fehérje
feltehetőleg heterodimert képezve alakítja ki a pórus
jellegű komplexet, amelyen keresztül a saját és egyes
idegen (pl. virális) fehérjék proteaszómákban való le­
bontásával keletkező peptidek bejutnak az ER lume­
nébe, ahol az MHCI-molekula (fő hisztokompatibilitási
komplex) alegységeivel alkotnak komplexet (I. részle­
tesebben 9.5. fejezet). A stabil peptid-MHCI komple­
xek a Golgi-rendszeren át a membránfehérjékre jel­
lemző szekréciós útvonalon kerülnek ki a sejt felszí­
nére, ahol bemutatásra kerülnek a CD8 + citotoxikus
T-limfociták számára12.
,3Bizonyos tumorokban és metasztázisaikban megfigyelték
a TAP-expressziö csökkenését és ezzel párhuzamosan az MHCI-
függő immunvédekezés hiányát.
citotoxikus T-sejt
vezikuláris
i transzport
oligopeptidek
-T A P 2 Golgi-hálózat
tapazin
p e p tid -M H C I komplex
A proteaszómákban keletkező oligopeptidek a TAP1/TAP2
közreműködésével az ER lumenébe kerülnek, ahol meg­
kötődnek az MHCI-molekulákon. A stabil peptid-MHCI
komplexek a Colgi-hálózaton keresztül kerülnek a sejtfel­
színre, ahol a citotoxikus sejtek T-sejt-receptora és CD8
koreceptora felismeri és megköti az MHCI-peptid komp­
lexeket, és beindítja a vírussal fertőzött sejtek elpusztítását
(I. 9.5. fejezet, és v.ö. a 4.1.4.1. fejezettel).
3 .2 .2 .2 .2 . Csatorna- vagy csatornaszabályoző
em beri ABC-fehérjék
A nagyszámú, transzporterfeladatokat ellátó ABC-
fehérje közül itt csupán néhányat mutattunk be.
A csatorna, ill. csatornaszabályozó működésű ABC-
molekuláknak eddig csak két tagja ismert. A CFTR
(cisztikus fibrözis transzmembrán konduktancia regu­
lator, ABCC7) esetében a csatorna- és csatornaszabá­
lyozó működés valószínűleg együttesen jelenik meg,
míg a SUR1 (sulfonylurea-receptor, ABCC8 ) a vele
asszociált K+-csatorna működését szabályozza.
A CFTR egy ATP-hidrolízis (és cAMP-függő foszfo-
riláciő) által kapuzott Cr-csatorna. Ezen a csatornán
keresztül közlekedik a Cl- a tüdőbronchusok, -bron-
chiolusok és számos más szerv epitélsejtjeinek memb­
ránján át. A kapuzás azáltal valósul meg, hogy a nyi­
tási frekvencia ATP-hidrolízis-függő. A CFTR-fehérje
valószínűleg egyéb epiteliális Na+- és K+-csatornák
működését is szabályozza. A gén hiányával vagy mu-
103
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
tációjával kapcsolatos genetikai betegségben pl. a
hörgőket bélelő epitélsejtek által kiválasztott nedv só­
összetétele megváltozik. Ezáltal a hörgők átjárhatósá­
ga drámaian csökken, és a viszkózus váladék krónikus
fertőzések táptalajává válik. A csatorna a sejteket re­
aktív oxidáló metabolitjaiktól védő organikus aniono­
kat (pl. glutation) is átengedhet. E betegség vezető tü­
neteiben a csatornafunkció és a csatornaszabályozó
működés kiesésének egyaránt szerepe lehet.
A hasnyálmirigy inzulintermelő p-sejtjein az ATP-
érzékeny K+-csatornák (KATP-csatomák) fontos szere­
pet játszanak a glukóz indukálta inzulinszekréciő sza­
bályozásában (I. részletesebben a 3.3. fejezet és
3.3/1. ábra). A KATP-csatorna heterooligomer, amely­
nek egyik összetevője az ABC-fehérje sulfonylurea-re-
ceptor (SUR1). A másik komponens maga a csatornát
képző fehérje. Nagy gluközszint esetén nő az intracel­
luláris ATP-szint, és csökken az ADP szintje, ezért az
ATP felkötődik az általa reguláit KATP-csatornára, mely
ennek következtében bezáródik. N yitott csatornák
esetén a K+-permeabilitás nagy, a sejtek hiperpolari-
záltak, míg a csatornák zárása depolarizációt okoz. Az
utóbbi feszültségkapuzott Ca2+-csatornákat aktivál
(nyit ki), a megemelkedett intracelluláris Ca2+-szint
pedig inzulinszekréciót idéz elő. E reakciősor kimene­
tele a SUR1-fehérjéhez kötődő gyógyszerekkel haté­
konyan modulálható. A sulfonylurea-származékokat
gyakran alkalmazzák a nem inzulinfüggő diabetes
mellitus kezelésére. Hatásukat valószínűleg ügy fejtik
ki, hogy a SUR1 két nukleotidkötő doménjének köl­
csönhatását modulálják, ami a KATP-csatorna záródá­
sát és inzulinszekréciót idéz elő.
Kitekintés
Jelen ismereteink az ABC-transzporterek fiziológiás
szerepeiről még nagyon hiányosak, kutatásuk sok iz­
galmas és hasznos információt ígér. Ezen ismeretek
közelebb vihetnek számos genetikai betegség gyógyí­
tásához vagy legalább tüneteinek mérsékléséhez.
A különböző gyógyszerek felszívódását, szerveze­
ten belüli megoszlását és kiválasztódását, azaz far-
makokinetikáját többek között a vékonybélben, a
májban és a vese proximális tubulusaiban végbeme­
nő transzportfolyamatok határozzák meg. Ebben fon­
tos szerepe van az ezekben a szövetekben kifejeződő
széles szubsztrátspektrumú ABC-transzportereknek
(pl. Pgp, ABCG2, MRP1 stb.) is. E folyamatok ponto­
sabb megismerése, szelektív modulálása lehetőséget
teremthet a hatóanyagok effektívebb bejuttatására a
célszervekbe, ill. más szervektől, szövetektől való tá­
voltartására a káros mellékhatások kiküszöbölése ér­
dekében.
104
Ennek egy speciális aspektusa a szisztémás, ill. a
metasztatizálő tumorok kemoterápiája, ahol a gyógy­
szerek célba jutását és hatásosságát megakadályoz­
hatják a daganatos sejteken kifejeződő ABC-transzpor­
terek. Sajnos a jelenleg alkalmazott kemoterápiás ke­
zelési protokollokkal a citosztatikumrezisztencia fellé­
pése miatt csak a betegek egy részénél tudnak teljes
gyógyulást, ill. hosszú távú túlélést elérni. In vitro vizs­
gálatok eredményei szerint a daganatos betegségek
kezelésére alkalmazott citosztatikumok többsége Pgp-
és/vagy MRP1-, vagy BCRP1-szubsztrát. Szövettenyé­
szeteken végzett kísérletek alapján másik kilenc hu­
mán ABC-transzporterről is feltételezik, hogy a tumo­
ros sejteken kifejeződve gyógyszer-rezisztenciát okoz­
hatnak. A klinikumban a gyógyszer-rezisztencia legyő­
zésére olyan vegyületek (modulátorok) alkalmazásával
próbálkoznak, amelyek gátolhatják a citosztatikumok
kipumpálását a sejtekből. Másik lehetőség olyan
gyógyszerek létrehozása, melyek a multidrog-transz-
porterek számára nem ismerhetők fel, viszont antitu-
morhatásukat megtartják. A citosztatikumok liposzó-
mákba zárásával növelhető a sejtek gyögyszerfelvéte-
le, ami ellensúlyozhatja a multidrog-transzporterek ál­
tali gyógyszerkipumpálást a daganatos sejtekből. Ezek
a stratégiák már a klinikai kipróbálás szakaszában van­
nak, bár alkalmazhatóságukat nagymértékben leszű­
kíthetik pl. a vér-agy gátban védelmi funkciót ellátó
transzporterek gátlása miatt kialakuló mellékhatások.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
□ Mondjon példákat prokariöta és eukarióta ABC-
transzporterekre!
□ Melyek e transzporterek közös vonásai?
□ Melyik állítás igaz? Hidrofób vegyületek passzív és
aktív transzportja
a) egymásra szuperponálódik;
b) egymás alternatívái;
c) mindig egymás ellen ható folyamatok;
d) egymás ellen ható folyamatok lehetnek;
e) csak együtt fordulhatnak elő.
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3 .1 ., 3 .3 ., 4 .1 0 ., 9 .5 .
Ajánlott olvasmányok
E y ta n , G. D., R egev, R., O r e n , G., A s s a r a f, Y. G.: The role
of passive transbilayer drug movement in multi-
drug resistance and its modulation. J. Bioi. Chem.
2 7 7 :1 2 8 9 7 - 1 2 9 0 2 , 1 9 9 6 .
E., H o l l ó 7 s .: A multidrog rezisztencia jelentősé­
P it lik
ge a rosszindulatú daganatok terápiájában. Orvosi
Hetilap 7 3 7 : 2 7 8 3 - 2 7 9 0 , 1 9 9 6 .
 3 .2 . A HIDROFÓB VEGYÜLETEK TRAN SZ PO RTJA. A B C - K A Z E T T Á S TRANSZPORTEREK

K l e in , L ., S a r k a d i ,B., V á r a d i , A.: An inventory of the Legfontosabb fogalmak: ABC-transzporterek

humán ABC proteins. Biochim. Biophys. Acta
1461:2 51-262, 1999.
A l b e r t s , B ., B r a y , D., L e w is , J., Ra f f , M., R o b e r t s , K.
W a l t e r , P.: Molecular Biology of the Cell. 4th ed.
pp. 6 2 9 -6 3 1 . Carland Science, New York, 2002.
S a r k a d i , B., H o m o l y a , L ., S z a k á c s , G., V á r a d i , A.: Hu­
mán multidrug resistance ABCB and ABCG trans-
porters: participation in a chemoimmunity defense
system. Physiol. Rév. 86:1 179-1 236, 2006.
(3.2/1. táblázat], aktív transzport, passzív transzport,
MDRI, MDR2, megoszlási hányados (R), Henderson-
Hasselbach-egyensúly, ABC-kazetta, periplazmatikus
permeázok, vér-agy gát, P-glikoprotein (Pgp), foszfo-
lipid-flippáz, destruktív cholangitis, multidrog-rezisz-
tenciához társuló fehérje (MRP1), Tangier-betegség,
ABCA1, TAP1/TAP2 komplex, cysticus fibrosis transz­
membrán konduktancia regulator (CFTR), sulfanylurea-
receptor (SUR1).

3.2/1. táblázat.
Az ABC-transzporterek jellemző tulajdonságai

Transzporter Szubsztrátspektrum Mechanizmus

a) pumpa - b) csatorna - c) szabályozó működés

Passzív transzport hidrofób vegyületek lipid-víz megoszlási hányados (R),

Henderson-Hasselbach-egyensüly,
koncentráciőgradiens

LmrA széles (a)

STE6 széles (a)

ABC1 (ABCA1) foszfolipidek (a), esetleg (c)

ABCR (ABCA4) transz-retinal (a)

MDRI (Pgp) (ABCB 1) széles (a)

TÁP 1/2 (ABCB2/ABCB3) oligopeptidek (a)

MDR2/MDR3 (ABCB4) foszfatidil-kolin (a) flippáz

S-Pgp (ABCB 1 1) epesők (a)

MRP1 (ABCCI) széles (a)
MRP2 (ABGC2) konjugált bilirubin (a)

ABCG-5/ABCG-8 koleszterin (a) flippáz

CFTR (ABCC7) Cl", organikus anionok (b) és (c)

SUR1 (ABCC8) - (c)

BCRP1 (ABCG2) széles (a)

105
 A membránpotenciái eredete
és sejtbiológiai szerepe, loncsatornák
és farmakológiai vonatkozásaik
P a n y i G yörgy és G á sp á r R ezső

3.3.1. A membránpotenciái eredete

3.3.1.1. A membrán csak egy ion számára átjárható: egyensúlyi potenciál
3.3.1.2. A membrán egy időben több ion számára átjárható
3.3.1.3. A Na+/K+-ATP-áz szerepe a membránpotenciái kialakításában és fenntartásában
(steady-state membránpotenciái)
3.3.1.4. A nyugalmi membránpotenciái szabályozó szerepe
3.3.2. loncsatornák
3.3.2.1. Az ioncsatornák szelektivitása
3.3.2.2. Az ioncsatornák funkcionális állapotai, a csatornák kapuzása
3.3.2.3. Az ioncsatornák szerkezete
3.3.2.4. A K+-csatornák sokfélesége
3.3.2.5. A feszültségkapuzott csatornák közös eredete
3.3.3. Az ioncsatornák által szabályozott sejtválaszok
3.3.3.1. Akciós potenciál keletkezése idegsejtekben és vázizomsejtekben
3.3.3.2. A ligandkapuzott ioncsatorna a kémiai szinapszisok működésének kulcsa
3.3.4. Az ioncsatornák farmakológiai vonatkozásai

3 .3 .1 . A m em bránpotenciái eredete Lehetséges magyarázatok

Jelenség
Egy ritka betegség, az üjszülöttkori cukorbetegség
(neonatális diabetes mellitus1) jellemzője a születést
követő 6 hónapon belül kialakuló magas vércukor-
szint. A betegekben csak minimális inzulinkiválasztás
mutatható ki glukóz intravénás alkalmazását köve­
tően, ennek megfelelően a betegség kezelésére ha­
gyományosan inzulinterápiát alkalmaztak.
'A betegség különböző súlyossága formában jelentkezhet.
Az állandósult neonatális diabeteshez társulhat a beszédkész­
ség és a járás késleltetett fejlődése, izomgyengeség, legsú­
lyosabb formájában, az ún. DEND-szindröma alakul ki, mely­
ben a neonatális diabeteshez a gyermek fejlődésében tapasz­
talható jelentős késés, izomgyengeség, diszmorfia és epilep­
szia társul.
a) A hasnyálmirigy inzulint termelő p-sejteit az
immunrendszer autoimmun folyamat során elpusz­
títja (hasonlóan a fiatakori, ún. I. típusú diabetes­
hez), így az inzulintermelés hiánya miatt alakul ki a
betegség.
b) Fejlődési rendellenesség következtében a p-sej-
tek száma nem elegendő ahhoz, hogy a szervezet
anyagcsere-egyensúlyához szükséges mennyiségű in­
zulin termelődjön.
c) Megfelelő mennyiségben vannak p-sejtek a
hasnyálmirigyben, viszont glukőzérzékenységük
csökkent olyan gének mutációi miatt, amelyek a p-
sejtek glukózmetabolizmusában vesznek részt. Mivel
az inzulin szekréciója a glukózmetabolizmustól függ
(I. később), ezért zavar támad a vércukorszabályo-
zásban, amit inzulin terápiás alkalmazásával lehet
korrigálni.

106
 3 .3 . A M E M B R Á N P O TE N C IÁ L EREDETE... lO N C S A T O R N Á K ÉS FARM AKO LÓ G IAI V O N A TK O ZÁS AIK

Tényleges magyarázat nak következtében jön létre. A betegség kialakulásá­

Bár a felsorolt mechanizmusok mindegyike kiala­
kíthatja a betegséget, leggyakrabban egy, a citoplaz-
mamembránban elhelyezkedő, a p-sejtek membrán-
potenciáljának szabályozásában részt vevő ioncsator­
na, az ún. ATP-érzékeny K+-csatorna (KATP) mutáciöjá-
nak megértéséhez a 3.3/1. ábra segít. A p-sejtek glu-
közmetabolizmusa és az inzulinszekréciö közötti kap­
csolatot a KATP-csatornák teremtik meg. Alacsony vér-
cukor-koncentráciö mellett a sejtekben a csökkent
gluközmetabolizmus miatt az ATP-koncentráciö csök-

A alacsony plazm aglukózszint m agas plazm aglukózszint a K atp -csatorna

mutációja
nincs inzulin­ nincs inzulin­
felszabadulás glukóz inzulin­ glukóz felszabadulás
felszabadulás

K +* hiperpolarizált hiperpolarizált
m embrán depolarizáció
m em brán
nyitott zárt zárt nyitott K ATP -csato rn ák zárt
2+ -
k atp ' Ca k a tp ‘ C a 2+- nem gátolhatóak Ca
csatornák csatornák csatornák csatornák ATP-vel, tehát csatornák
nyitottak

csökkent metabolizmus fokozott metabolizmus K atp -csatornák nyitottak

K atp -csatornák nyitottak K atp -csatornák zártak csökkent inzulinszekréció
csökkent inzulinszekréció fokozott inzulinszekréció neonatális diabetes

3.3/1. ábra. A KATP-csatoma

A) A KATP-csatoma jelenti a kapcsolatot a gluközmetaboliz-
mus és az inzulinszekréció között. A hasnyálmirigy inzu­
lintermelő p-sejtjének sematikus ábrái három állapotot
mutatnak be. A panel bal oldalán a nyugalmi állapotban,
glukőzterhelés hiányában lévő sejtben az ATP -» ADP
átalakulás dominál, az ATP-szint csökken, az ADP-szint
emelkedik (az ADP Mg2+-mal komplexben van, erre utal
az MgADP). A membrán hiperpolarizált a nyitott KATP-csa-
tornák miatt. A középső panel a glukózterhelést követő
állapotot mutatja. A plazmagluköz GLUT2-transzporte-
ren keresztül jut be a p-sejtekbe, metabolizálódik, ami az
ATP-szint emelkedéséhez vezet. Az ATP-koncentráciö
emelkedését követően az ATP a KATP-csatornához kötő­
dik, ami a csatorna bezáródását okozza. Ez a membrán
depolarizációjához, a feszültségkapuzott Ca2t-csatornák
kinyílásához és a citoszolikus Ca2+-koncentráció emelke­
déséhez vezet. A citoszol Ca2+-koncentrációjának emel­
kedése az inzulin szekrécióját okozza. A jobb oldali panel
a neonatális diabetes kialakulásának molekuláris magya­
rázatát mutatja be. A KATP-csatoma mutációja miatt a
csatorna aktivitása függetlenné válik az ATP-koncentrá-
ciötöl, azaz az ATP-koncentráciö emelkedését követően
sem zárnak be a csatornák. A depolarizáció és a Ca2+-jel
elmaradása miatt nincs inzulinszekréció.
B) A KATP-csatorna sematikus szerkezete (felülnézetbőlj.
A csatorna két funkcionális egységből áll, a központban a
csatorna pórusát alkotó alegységek (Kir6.2), míg a peri­
férián a csatorna járulékos alegységei (SUR1) találhatók.
A pórust négy alegység fogja közre, a pórust formáló al­
egységek működését a járulékos alegységek módosítják,
ez utóbbiakhoz kötődnek a csatorna bezáródását okozó
sulfonylurea-származékok, ill. a csatorna nyitását okozó
diazoxid és MgADP. Az ATP közvetlenül a Kir6.2-alegy-
ségekhez kötődik.

107
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
ken, az ADP-koncentráció nő, amely körülmények kö­
zött a KATP-csatornák nyitott állapotban vannak. A nyi­
to tt K+-csatornák miatt a sejtmembrán hiperpolarizált
állapotban van. A vércukor-koncentráciö emelkedését
követően a (3-sejtekbe bejutó glukózból a glikolízis és a
terminális oxidáció során ATP keletkezik (ADP -^ATP,
az ATP:ADP arány nő), az ATP pedig közvetlenül a
KATP-csatornák bezáródását okozza. Ez a membrán
depolarizációjához és a depolarizáciöaktivált Ca2+-
csatornák kinyílásához vezet. A nyitott Ca2 +-csator-
nákon beáramló Ca2+ miatt a citoszol Ca2 +-koncentrá-
ciója emelkedik, ami az inzulint tároló granulumok ki­
ürítéséhez, azaz inzulinszekrécióhoz és a vércukor nor-
malizációjához vezet. A neonatális diabetes oka az,
hogy a KATP-csatorna génjében bekövetkező mutáció
miatt az ATP nem képes gátolni a KATP-csatornákat,
így a (3-sejt membránja hiperpolarizált nagy ATP:ADP
arány mellett is, és így a Ca2+-csatornák kinyílásának
elmaradása miatt nincs inzulinszekréciö sem.
A KATP-csatorna két funkcionális egységből áll. Az
egyik a szűk értelemben vett K+-csatorna, mely a K+
számára átjárható pórust képezi, és amelyhez az ATP
közvetlenül kötődik és gátló hatását kifejti. A KATP-csa-
torna másik egysége az ún. sulfanylurea-receptor
(SUR1). A SUR1 az ABC-transzporterek családjába
tartozik, és a KATP-csatorna fiziológiás szabályozó egy­
ségét adja: a SUR1 nukleotidkötő doménjéhez kötődő
ADP fokozza a KATP-csatoma működését, ami az inzu­
linszekréciö gátlását okozza (I. 3.3/1. ábra).
A SUR 1-hez kötődő gyógyszerekkel hatékonyan
szabályozható a KATP-csatorna aktivitása: az aktivitás
fokozható a KATP-csatomát nyitó diazoxiddal, amely
az inzulinszekréciö csökkenését okozza, a sulfanylurea-
származékok pedig a KATP-csatorna gátlását okozzák,
és emiatt az inzulinszekréciöt fokozzák. A neonatális
diabetes modern, a betegség molekuláris hátterének
ismeretében végzett kezelése pontosan ez utóbbi le­
hetőséget használja fel (2004-ben fedezték fel a mu­
tációkat és a következményeiket). Mivel nem az inzu­
lintermelés, hanem a -szekréció zavaráról van szó,
ezért a sulfanylurea-származékok alkalmazásával inzu­
linszekréció előidézhető, és a kóros állapot megszün­
tethető. A patomechanizmus megismerése előtt eze­
ket a csecsemőket inzulininjekciókkal kezelték, ehhez
képest drasztikus változást jelent a szájon át alkalmaz­
ható sulfanylurea-származékok használata. (A sulfanyl-
urea-származékokat egyébként hosszú ideje használ­
ják a II. típusú cukorbetegség kezelésére, amelyet rész­
ben az inzulinszekréció zavara okoz. Ebben az esetben
is e szerek inzulinszekréciöt előidéző hatását használ­
ják ki. Az I. típusú diabetest az inzulintermelés hiánya
jellemzi, mely csak inzulin pótlásával kezelhető.)
108
Kapcsolódó ismeretek
Bevezetés
A sejtmembrán egymástól lényegesen eltérő ion­
összetételű oldatokat választ el egymástól, az intra­
celluláris tér meghatározó kationja a K+, az extracel­
luláris téré a Na+. A sejtmembránon keresztül zajló
iontranszport-folyamatok a membrán két felszíne kö­
zött töltésszétválasztást okoznak. A citoplazmatikus
felszínen anionok, az extracelluláris felszínen kationok
halmozódnak fel (3.3/2. ábra). Ennek eredményeként
a membrán két oldala között elektromos potenciálkü­
lönbség alakul ki, melyet membránpotenciáinak neve­
zünk. Fontos megjegyezni, hogy a membránpotenciái
kialakításához szükséges ionok mennyisége elhanya­
golható a citoszolban és az extracelluláris térben ta­
lálható ionok számához képest, azaz jó közelítéssel a
pozitív és negatív töltések összege azonos mindkét
térrészben, a töltésszétválasztás a membrán két fel­
színére szorítkozik.
A sejtek nyugalmi (ingerektől mentes) állapotában
mért membránpotenciáit nyugalmi potenciálnak ne­
vezzük. A nyugalmi potenciál tipikus értéke idegsejtek
esetén - 7 0 mV, ami arra utal, hogy a sejt belseje ne­
gatívabb az extracelluláris térhez képest, azaz a
membrán polarizált. A nyugalmi potenciál mellett
azonos
membrán
azonos
számú
+ és -
intracelluláris
oldal
3.3/2. ábra.
A membrán két felszíne közötti töltésszétválasztás okozza a
membránpotenciált. Az extracelluláris felszínen pozitív tölté­
sű, az intracelluláris felszínen negatív töltésű ionok halmozód­
nak fel. A membránpotenciái kialakításához szükséges töltés-
felhalmozódás elhanyagolható mennyiségű a citoszolban és
az extracelluláris térben található ionok számához képest,
azaz mindkét térrész önmagában elektromosan semleges.
 3.3. A M E M B R Á N P O TE N C IÁ L EREDETE... lO N C S A T O R N Á K ÉS FARM AKO LÓ G IAI V O N A TK O ZÁ S A IK

nincs nettó töltésmozgás a membrán két oldala kö­ 3.3/1. táblázat.

zött, így értéke időben állandó. A membránon keresz­ Tipikus ionkoncentrációk emlőssejten belül és annak
tül folyó nettó hation- (vagy anion-] áram megváltoz­ környezetében
tatja a membránon keresztüli töltésszétválasztást, az­ Ion Koncentráció (mM]
az a membrán polarizáltságát: a nyugalmi állapothoz
sejten belül sejt környezetében
képest kevésbé negatív membránpotenciáit depolari-
záltnak, a nyugalminál negatívabb membránpotenci­ K+ 139 4
áit hiperpolarizáltnak nevezzük.
Na + 12 145
A membránpotenciái kialakításában döntő szerepet
játszó iontranszportért olyan fehérjék (ün. ioncsator­ cr 4 116

nák) a felelősek, amelyek a membránt szelektíven és HCOi 12 29

szabályozottan átjárhatóvá teszik az egyes ionok szá­
X- 138 9
mára. A következőkben először azt tekintjük át, hogy a
membránon keresztül zajlő passzív ionáramlás hogyan Mg2+ 0,8 1,5
alakítja ki a membránpotenciáit, majd részletezzük az Ca2+ <0,0002 1,8
ionáramokért felelős csatornák tulajdonságait.

azaz csak K+-csatorna van nyitva a membránban

3.3.1.1. A membrán csak egy ion
számára átjárható: egyensúlyi
potenciál
A 3.3/1. táblázatban ismertetett extra- és intracel­
luláris koncentráciőviszonyok ismeretében a nyugalmi
potenciál kialakulása a következőképpen magyaráz­
ható, ha a membrán csak K+-ok számára átjárható,
(3.3/3. ábra], A nagy intracelluláris K+-koncentráciö
miatt a K+ a koncentráciögradiensének megfelelően a
sejtből diffúzió útján kifelé áramlik. Ennek eredmé­
nyeképpen az extracelluláris térben pozitív töltések
halmozódnak fel, az intracelluláris oldalon pedig a
hátrahagyott ellenionok miatt negatív töltéstöbblet
keletkezik. Az ellentétes töltések vonzzák egymást,
így a membrán felszínén, lokálisan, az extracelluláris

az elektromos
potenciálok
extracelluláris különbsége
oldal beviszi a K+ -t
a sejtbe

K -szelektív pólus /E m= - 9 4 ,7 m V

a koncentráció- K+ intracelluláris a koncentráció­

gradiens
radiens kiviszi — Cl oldal
gradiens kiviszi
a K +-t a sejtből V a K +-t a sejtből
O © x? -\ ©
X" K+ V...J K+

3.3/3. ábra.
A membránpotenciái kialakulása, amikor a membrán csak
egy ion számára átjárható. (Az ionok megoszlása az extra-
és intracelluláris tér között a 3.3/1. táblázatban feltüntetet­
tek szerint, X": szerves anionok.)
Bal oldali panel: Az egyensúly kialakulásához az első lépés
a K+-ok mozgása a koncentráciőgradiensnek megfelelően.
A piros nyíl iránya a koncentráciőgradiens által hajtott K+-
effluxot mutatja.
Jobb oldali panel: egyensúlyi helyzet; a koncentrációgra­
diens által kiváltott K+-effluxot (piros nyíl] éppen ellentétele­
zi a K+ szelektív diffúziója miatt kialakuló membránpoten­
ciái, ill. az elektromos potenciálkülönbség által a citoszol irá­
nyába hajtott K+-influx (fekete nyíl).
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
térben többlet pozitív töltés, az intracelluláris oldalon
többlet negatív töltés halmozódik fel, azaz membrán-
potenciál alakul ki. Minél több K+ hagyja el a sejtet,
annál negatívabb a membránpotenciái. A negatív
membránpotenciái felépülése azonban fokozatosan
gátolja a pozitív töltésű K+ diffúzióját. A töltésszétvá­
lasztás addig tart, amíg a negatív membránpotenciái
K+-okat visszatartó ereje egyensúlyba kerül a K+ kon­
centrációgradiense miatti hajtóerővel. Ebben az eset­
ben egy ún. egyensúlyi potenciál alakul ki: a koncent-
ráciögradiens által hajtott, a sejtből kifelé irányuló K+-
áram megegyezik a membránpotenciái által hajtott, a
sejtbe befelé irányuló K+-árammal. Ennek az egyen­
súlynak, azaz egy tetszőleges (I) ion egyensúlyi poten­
ciáljának kvantitatív leírását adja a Nernst-egyenlet:
ahol R az univerzális gázállandó
(/? = 8,31 JoulexlC 'xm or1), T az abszolút hőmérséklet
(310,16 K = 37 °C ),za kérdéses ion vegyértéke, F pe­
dig a Faraday-állandő (96 500 Cxmol"'), a szögletes zá­
rójelben szereplő [l+]b és [l+]k értékek rendre a sejten
belüli és kívüli ionkoncentrációkat jelentik. A 3.3/1. táb­
lázat alapján számított K+ egyensúlyi potenciál értéke
-9 4 ,7 mV (T = 37 °C). Mivel a Nernst-egyenlet alapján
számított membránpotenciái értéke csak az ionkon­
centrációktól függ, az ( 1 ) egyenletből az is következik,
hogy a nyugalmi membránpotenciái csak akkor változ­
hat meg, ha az ionkoncentrációk is változnak.
Olyan sejtek esetén, ahol a membrán csak (ill.
döntően) K+-ok számára átjárható, a nyugalmi poten­
ciál jó közelítéssel megegyezik a K+ egyensúlyi poten­
ciállal. Ilyen sejtek pl. a gliasejtek (az idegrendszer tá-
masztösejtjei).
3.3.1.2. A membrán egy időben több ion
számára átjárható
A sejtek nagy részének membránja nyugalmi álla­
potban a K+ mellett átjárható Na+- és Cr-ok számára
is. Az egyszerűbb tárgyalás érdekében először vizsgál­
juk meg, hogy mi határozza meg a membránpoten­
ciáit, ha a membrán csak két ion (K+ és Na+) számára
átjárható. A 3.3.1.1. részben leírt sejt membránjában,
amelynek membránpotenciálja a K+ egyensúlyi po­
tenciáljával azonos, néhány olyan csatorna is kinyílik,
amely Na+ számára átjárható (3.3/4. ábra}. A Na+-ok
mind koncentrációgradiensük (extracellulárisan nagy,
intracellulárisan kis Na+-koncentráciö), mind pedig az
110
elektromos hajtóerő miatt (negatív membránpoten­
ciái) a sejtbe befelé áramlanak, ami a membrán depo­
larizációját okozza (pozitív töltések áramlanak a sejt­
be (I. 3.3/4. ábra B). Amint a membrán depolarizálö-
dik, a K+-okra vonatkozó korábbi egyensúly felborul,
a kevésbé negatív membránpotenciái miatt nettó k i ­
áramlás indul meg az extracelluláris tér felé. Minél na­
gyobb a depolarizáció, annál jelentősebb az a K+-ef-
flux, amely igyekszik ellentételezni a Na+-áram depo­
larizáló hatását. Amikor a két ellentétes irányú transz­
port egyensúlyba kerül, azaz a Na+-ok sejtbe történő
beáramlását éppen ellentételezi a K+-ok sejtből kifelé
történő áramlása, akkor új nyugalmi potenciál alakul
ki (I. 3.3/4. ábra C). Az üj nyugalmi potenciál értéke
kevésbé negatív, mint amikor csak K+ számára volt át­
járható a membrán.
A kérdés az, hogy milyen membránpotenciái mel­
lett alakul ki az egyensúly a K+-effiux és a Na+-influx
között? Miért áll be az egyensúly negatív membrán-
potenciál mellett? Ennek megértéséhez figyelembe kell
venni, hogy a sejtmembránon átfolyó K+- és Na+-flu-
xusok nagysága nem csak a koncentrációgradienstől
és a membránpotenciáltól függ (a két tényező együt­
tesen az adott ion elektrokémiai gradiensét adja), ha­
nem attól is, hogy a membrán mennyire átjárható az
adott ion számára, azaz mekkora a membrán adott
ionra vonatkozó permeabilitása. Ennek számszerű
kifejezésére a permeabilitási állandó (P) szolgál (I.
3.1.2.1. fejezet), amely arányos az adott ionra speci­
fikus nyitott csatornák számával és a nyitott csatorná­
kon időegység alatt átáramlö ionok számával. A sej­
tek nyugalmi állapotában igen kevés Na+-csatorna
van nyitva, így a membrán Na+-permeabilitása kicsi.
Annak ellenére tehát, hogy a Na+ számára mind a
koncentráciőgradiens, mind az elektromos hajtóerő
nagy, a kevés nyitott Na+-csatorna miatt a Na+-influx
kicsi (I. 3.3/4. ábra D). Ezzel szemben nyugalmi álla­
potban is sok a nyitott K+-csatorna, így a membrán
K+-permeabilitása nagy. Nagy K+-permeabilitás mel­
lett a lényegesen kisebb elektrokémiai hajtóerő elle­
nére is könnyen kialakul a Na+-beáramlást ellensúlyo­
zó K+-kiáramlás. Látható tehát, hogy a Na+-influx és
a K+-efflux közötti egyensúly és ezzel a nyugalmi po­
tenciál értéke a koncentráciögradienseken túl az
adott ion membránra vonatkozó permeabilitásától
függ. Ennek az összefüggésnek a kvantitatív leírására
a Goldmann-Hodgkin-Katz egyenlet szolgál, mely ki­
terjesztett formájában figyelembe veszi a CI“-ok hoz­
zájárulását is a membránpotenciái kialakításához:
E RT, PKlK+]6+ PNa[Na+lfc+Pc,[C|-k
m zF PKlK1* + PNa[Na+L+Pa[C|-]b
 3. 3. A M E M B R Á N P O TE N C IÁ L EREDETE... lO N C S A T O R N Á K ÉS FARM AKO LÓ G IAI VO N A TK O ZÁ S A IK
3.3/4. ábra.
A membránpotenciái kialakulása, amikor a membrán egy­
szerre több ion számára átjárható. A-D: az ionszelektív pó­
rusokon belüli nyilak nagysága és iránya a koncentráciögra-
díens (piros nyíl] és az elektromos potenciálkülönbség (fe­
kete nyíl) által kifejtett relatív hajtóerőket mutatja.
A) Kiindulási állapot, a 3.3/3. ábrán feltüntetett helyzet, a
membrán csak K* számára átjárható, Em - EK.
B] Na*-csatornák hozzáadása a modellsejthez lehetővé teszi
Na* beáramlását a sejtbe, ami a membránt elkezdi depo­
larizálni.
Q Az új membránpotenciái o tt áll be, ahol a sejtbe irányuló
Na+-áram éppen megegyezik a sejtből kifelé folyó K+-
árammal (lNa- - l K)- Az egyensúly elérésekor a K+ számára
ahol Px az adott ion permeabilitási állandója, a többi
tényező jelentését előbb megadtuk. Az egyenletben
szereplő abszolút permeabilitási állandókkal ritkán
dolgozunk, az egyenlet könnyen értelmezhető formá­
jában a K+, a Na+ és a Cl permeabilitásának egymás­
hoz viszonyított arányát használjuk:
P<
(3)
[K+] * + ^ [ N a +] * + § [ C r ] 6
' K r K
A (3) egyenletből következik, hogy a különböző
ionok hozzájárulása a membránpotenciái kialakításá­
hoz az extra- és intracelluláris koncentrációktól, vala­
mint a nyitott csatornák által meghatározott ionper-
kicsi a nettó hajtóerő, de nagy a membrán permeabilitá-
sa, míg Na+ számára nagy a hajtóerő, de kicsi a permea-
bilitás. Ennek eredményeképp alakulhat ki a nettó ion­
áramlások közötti egyensúly (lNa= - l K).
D) A D panelen a nyilak nagysága és iránya az A-C panelen
látható állapotnak megfelelő nettó hajtóerő, ill. nettó ion­
áramlás relatív nagyságát mutatja (- - 0 hajtóerő vagy
áramlás).
E) A membránpotenciái változása az A-C panelen bemuta­
to tt helyzeteknek megfelelően, a nyilak az A-C helyzet­
ben mérhető membránpotenciáinak megfelelő értékre
mutatnak. EKés ENa a K+ és a Na+ egyensúlyi potenciáljá­
nak felel meg, Emaz aktuális membránpotenciál.
meabilitások egymáshoz viszonyított értékétől függ.
Az egyenlet alapján könnyen számszerűsíthető a pél­
dában megadott, K+-ra és Na+-ra permeábilis sejt
nyugalmi membránpotenciáljának értéke (Pa =0). Ha
a membrán K+-permeabilitása 10-szer nagyobb a
Na+-permeabilitásnál (PNJPK= 0,1), a 3.3/1. táblázat­
ban található ionkoncentrációk behelyettesítését kö­
vetően számított membránpotenciái értéke -54,1
mV. Ha a membrán Cr-permeabilitását is figyelembe
vesszük (PQ/PK= 0,1), és a 3.3/1. táblázatban találha­
tó ionkoncentrációkkal számolunk, akkor a nyugalmi
potenciál -5 5 ,6 mV.
A (3) egyenletből az is belátható, hogy a nyugalmi
potenciál hogyan változik, ha a membrán egy adott
ionra vonatkozó permeabilitása változik, azaz az
adott ionra specifikus ioncsatornák nyílnak ki vagy zá­
 3. S ejtm em brán és a n y a c t r a n s z p o r t
rulnak be. A csatornák kinyílását, ill. bezárulását köve­
tően beálló új membránpotenciái hiper- vagy depolari­
zált a nyugalmi potenciálhoz képest. A következő öt
példa ezt mutatja be olyan esetekben, amelyek meg­
értése a későbbi fejezetek szempontjából szükséges.
7. Ha a membrán PK tovább növekszik (további
K+-csatornák nyílnak ki), akkor a membránpotenciái
negatívabb lesz, azaz (a korábbi, nyugalmi állapothoz
képest) hiperpolarizáció jön létre. Amennyiben a PK
jelentősen meghaladja az összes többi ion permeabi-
litását, a membránpotenciái az EK-hoz közelíthet, vagy
azt el is érheti (3.3/5. ábra 2. oszlop).
2. Ha a membrán PK csökken, akkor a membrán
depolarizálódik, ugyanis a depolarizáció irányába ha­
tó ionmozgás (pl. Na+-influx) relatíve nagyobb lesz az
azt ellensúlyozni igyekvő K+-effluxnál (I. 3.3/5. ábra
3. oszlop). Ennek tükrében érthető meg, hogy a 3.3/1.
ábrán bemutatott hasnyálmirigy p-sejtek miért depo­
larizálódnak akkor, ha a KATP-csatornák bezárnak.
3. A Na+-csatornák kinyílása (PNa növekszik) a
membrán depolarizációját okozza. A 2. példában em­
lítetthez hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy
a depolarizáció irányába ható Na+-influx relatív túlsú­
lya a PNa fokozódásának következménye (I. 3.3/5. áb­
ra 4. oszlop). Amennyiben PNa igen jelentősen megnő,
a membránpotenciái akár pozitív értékeket is elérhet,
ill. megközelítheti a Na+ egyensúlyi potenciálját (ez
utóbbi eset azzal ekvivalens, mintha a membrán csak
Na+-ra lenne permeábilis, az összes többi ion mozgá­
sa elhanyagolható a Na+-influxhoz képest).
4. A Cr-csatornák kinyílása [Pa nő) a membrán hi-
perpolarizációját okozza. A 3.3/1. táblázatban bemu­
tatott ionkoncentrációk mellett a Pa növekedésével az
nyugalmi 200x P Na
potenciál növekedés
+100
>
E -N a
+50
0 3.3/1. táblázatban található ion­
o
Q.
C nyugalmi
'2
-Q
E potenciál
CD
E tenciál kiszámításakor a PNa/PK“ 0,1
-100
K
20 0x P K
ötödére
növekedés csökken
112
extracelluláris oldal felől jelentős Cl -beáramlás törté­
nik, amely a nyugalmi, negatív membránpotenciáit to­
vább polarizálja, tovább növeli a membrán intracellu­
láris felszínén a negatív töltések felhalmozódását
(I. 3.3/5. ábra 5. oszlop). (Megjegyzendő, hogy eltérő
intracelluláris Cl“-koncentráciö mellett a Cr-csatornák
kinyílása depolarizációt okoz, I. 3.4.2.2. fejezet.)
5. Nem szelektív kationcsatornák kinyílásakor,
melyek a K+, a Na+ és a Ca2+ számára egyaránt átjár­
hatók, PK és PNa azonos értékre nő. Ebben az esetben
az értelmezés bonyolultabb. A csatornák kinyílásával
a PK fokozódik, ami a K+-kiáramlás miatt hiperpolari-
záciö irányába hatna. A nyitott csatornán azonban a
Na+-beáramlás lesz a domináns, ugyanis a Na+ szá­
mára az elektrokémiai gradiens jóval nagyobb, mint
K+-ra (a Na+ esetén mind az elektromos, mind pedig
a kémiai gradiens ugyanazon irányba, a sejt belseje
felé hajtja az ionokat). Ennek megfelelően a nettó ha­
tás a túlsúlyban lévő pozitív ion beáramlás miatt de­
polarizáció lesz (I. 3.3/5. ábra 6 . oszlop).
3.3.1.3. A Na+/K +-ATP-áz szerepe
a membránpotenciái
kialakításában és fenntartásában
(steady-state membránpotenciái)
Ahhoz, hogy a sejtek állandó nyugalmi potenciállal
rendelkezzenek, a membrán két oldala közötti töl­
tésszétválasztásnak időben állandónak kell lennie.
A leírtak szerint ez akkor valósul meg, ha a különböző
ioncsatornák által biztosított passzív töltésmozgások
nettó összege nulla, azaz pl. a folyamatos K+-efflux
pontosan ellentételezi a Na+-csatornákon történő fo-
3.3/5. ábra.
P Na é s P K
Egyes ioncsatornák aktiválódásá­
növekedés
azonos értékre nak és a következményes ionper-
meabilitásváltozásnak a hatása a
membránpotenciáira. Az ábrán fel­
tüntetett membránpotenciálokat a
koncentrációk figyelembevételével
m em brán- a 3. egyenlet felhasználásával szá­
mítottuk (T- 37 °C), a nyugalmi po­
és Pa/PK-0 ,1 permeabilitási ará­
nyokat használtunk. EKés ENa és Ea
rendre a K+, Na+ és Cl” egyensúlyi
20 0x PCI
potenciáljának felel meg, ami az 1.
növekedés egyenletből számítható a 3.3/1.
táblázat alapján.
 3 .3 . A M E M B R Á N P O TE N C IÁ L EREDETE... lO N C S A T O R N Á K ÉS FARM AKO LÓ G IAI V O N A TK O ZÁ S A IK
lyamatos Na+-beáramlást. A folyamatos iontransz­
port miatt azonban a sejt belső környezete változna,
a Na+ intracelluláris koncentrációja emelkedne, a K+-é
csökkenne, ami a koncentrációgradiensek és a memb­
ránpotenciái megszűnéséhez vezetne. Az ionkon­
centráció-gradiensek megszűnése elleni védelmet a
Na+/K+-ATP-áz biztosítja. A pumpa az ATP hidrolízisé­
vel felszabadított energia felhasználásával az ionok
elektrokémiai gradiensével ellentétes irányban Na+-t
távolít el a sejtekből és K+-t visz a citoszolba az extra­
celluláris tér felől. A Na+/K+-ATP-áz így közvetve, az
iongradiensek fenntartásával, igen komolyan hozzájá­
rul a membránpotenciái fenntartásához. (Tehát az így
kialakult nyugalmi potenciál egy ún. steady-state
membránpotenciái: a csatornákon folyó passzív ion­
mozgásokat a Na+/K+-ATP-áz működése pontosan el­
lensúlyozza.) A Na+/K +-ATP-áz működése során
3 Na+-t távolít el a sejtből míg 2 K+-t visz be, nettó
töltésszétválasztást is okoz (azaz elektrogén). Ez utób­
bi adja a N a7K+-ATP-áz közvetlen hozzájárulását a
membránpotenciáihoz, a nettó pozitív töltés eltávolí­
tás miatt a sejtek nyugalmi potenciálja kissé negatí­
vabb, mint az előbb leírt (3.3.1.2.) passzív diffúzió út­
ján keletkező membránpotenciái lenne.
Összefoglalva, a nyugalmi potenciál kialakításában
legnagyobb szerepe az ionok passzív diffúziójának
van. A nyugalmi potenciálhoz a Na+/K+-ATP-áz köz­
vetlenül és közvetve is hozzájárul.
3.3.1.4. A nyugalmi membránpotenciái
szabályozó szerepe
A negatív nyugalmi membránpotenciái szinte min­
den sejt működésében kulcsfontosságú. A membrán-
potenciál-függő folyamatok a teljesség igénye nélkül a
következő fő csoportokba sorolhatók:
/. Membrántranszport-folyamatok szabályozása.
A membránpotenciáinak legnyilvánvalóbb hatása
közvetlenül az ionok ioncsatornákon keresztül zajló
passzív transzportjára van: az elektromos potenciál az
íontranszportot meghatározó efektrokérnraí potenciál
egyik tényezője. Néhány ion esetén az ioncsatorná­
kon keresztüli iontranszport az intracelluláris ionkon­
centrációk jelentős változását okozza. Ilyen ion pl. a
Ca2+, amelynek sejtekbe történő felvétele és a cito­
szol szabad Ca2+-koncentrációjának emelkedése igen
fontos, a sejtek különböző funkcióit szabályozó jel­
ként szolgál (I. 3.4.1. fejezet). Annak ellenére, hogy a
Ca2+ számára jelentős kémiai gradiens is fennáll, a ne­
gatív membránpotenciái jelentősen fokozza a pozitív
töltésű Ca2+ bejutását számos sejtbe, pl. a T-limfoci-
tákba. A sejtek pH-homeosztázisával kapcsolatban
említésre méltó, hogy a H+ passzív megoszlását a
membrán két oldalán a membránpotenciái jelentősen
befolyásolja (ennek részleteit a 3.4.3. fejezet tárgyal­
ja). A membránpotenciáltól függ minden olyan, ionok­
ra specializált kotranszporter működése, mely elekt­
rogén. Ilyen pl. a Na+/Ca2 +-antiport, amely a Na+-gra-
diens és a membránpotenciái hajtóerejét felhasználva
távolít el Ca2+-t a citoplazmáböl, és a szívizomsejtek
Ca2+-homeosztázisának egyik jelentős meghatározója
(a transzporter jellegzetességeit a 3.4.1.1. fejezet tár­
gyalja). Számos olyan kotranszport ismert, amely a
Na+ elektrokémiai gradiensét felhasználva juttat be
szerves molekulákat a sejtekbe. Ilyen pl. a Na+/glu-
köz-kotranszport (szimport, 1. 3.1.2.2.6. fejezet) vagy
az aminosavak felvételére szolgáló transzporter.
2 . /A sejtek elektromos ingerlékenységének szabá­
lyozása. Az elektromosan ingerelhető sejtek (pl. ideg­
sejtek és izomsejtek) megfelelő inger hatására jellegze­
tes, időben változó membránpotenciál-változást mu­
tatnak, amelyet akciós potenciálnak nevezünk (l. ké­
sőbb). Az akciós potenciál kiváltásához az szükséges,
hogy a sejtmembrán az inger hatására depolarizálöd-
jon, és elérje az adott sejtre jellemző küszöbpotenciált.
Minél negatívabb egy sejt nyugalmi membránpoten­
ciálja, annál nagyobb intenzitású inger szükséges a kü­
szöbpotenciál eléréséhez, azaz a hiperpolarizált
membrán a sejtek ingerlékenységét csökkenti. Ezzel
szemben, ha a membránpotenciái nyugalmi értéke kö­
zel van a küszöbpotenciálhoz, akkor már a normálisnál
kisebb intenzitású ingerek is akciós potenciált váltanak
ki, ami a sejtek kóros ingerlékenységéhez vezet.
Itt kell megjegyeznünk, hogy az eukarióta sejtek­
ben nem csak a plazmamembrán két felszíne között
jöhet létre töltésszétválasztás, hanem egyes memb­
ránnal határolt intracelluláris organellumok esetén is
mérhető elektromos potenciálkülönbség a membrán
két oldala között. A mitokondriumok belső membrán­
ja esetén ez az érték -1 8 0 mV (I), ami igen komolyan
befolyásolja az ionok mozgását a mitokondrium belső
membránján keresztül (I. 3.4.1.5. fejezet). A mito-
kondriális membránpotcnciól kialakításáért a belső
membránban elhelyezkedő elektrontranszport-rend-
szer a felelős, amely a 4.9. fejezetben részletezett me­
chanizmussal oxidációs folyam atokból származó
energiával H+-t pumpál ki a mitokondrium belső teré­
ből a citoszollal kommunikáló külsőbe. A mitokond­
rium esetén tehát a membránpotenciái elsődlegesen
aktív transzport útján történő töltésszétválasztás
eredménye, míg a citoplazmamembrán esetén a
membránpotenciái elsődlegesen passzív diffúziós fo­
lyamat eredménye, amint azt itt tárgyaltuk.
113
3. S e jtm e m b rá n £s a n y a g tra n s z p o rt
1 0 pA
0
iF - p jy r*niin
nyitott. „
p n iy n iL
:m _jin___ n in
z á rt----------
2 0 0 ms
3.3/6. ábra.
Patch-clamp módszerrel regisztrált egyedi csatornaműké-
désből származó káliumáramok. Növekvő depolarizáció ha-
3 . 3 . 2 . loncsatornák
Az ioncsatornák a sejtmembránt átérő űn. transz­
membrán fehérjék, amelyek az ionok számára átjár­
ható hidrofil pórust hoznak létre a citoplazma, ill.
egyes intracelluláris organellumok membránjában.
Ezeken a pórusokon keresztül az ionok elektrokémiai
gradiensüknek megfelelően passzív transzporttal jut­
nak át a sejtmembránon. A transzport sebessége le­
nyűgözően nagy, másodpercenként akár 1 0 8 ion is
átjuthat egy csatornán, ami nagyságrendekkel na­
gyobb transzportsebességet jelent, mint amire a kü­
lönböző passzív transzporterek vagy az aktív ion­
pumpák képesek. A csatornák működését elektrofi-
ziolögiai módszerekkel lehet vizsgálni, ahol a rajtuk
átfolyó néhány pÁ (pikoamper, 1 CT, 2 Á) nagyságú
áramot rögzítjük az idő függvényében. A 3.3/6. ábra
egy ilyen mérés eredményét mutatja, mely szerint a
csatornák működése igen egyszerű: zárt állapotuk­
ban nem vezetnek ionáramot, kinyílásukat követően
viszont az ionok átáramlása miatt jól azonosítható,
négyszög alakú impulzusszerű áram mérhető, ami
egyetlen csatorna áramának felel meg. Amennyiben
egyszerre több csatorna van nyitva, az egyes csator­
nák áramai összegződnek, amint azt a 3.3/6. ábra is
mutatja.
Az ioncsatornáknak említett vezetőképességükön
felül két további, alapvető tulajdonságuk van: szelek­
tív permeabilitás és kapuzás. Szelektív permeabilitás
alatt azt értjük, hogy egy meghatározott csatorna
csak egy vagy néhány ion számára átjárható, kapu­
zás alatt pedig azt, hogy a csatorna meghatározott
ingerek hatására vezető és nem-vezető funkcionális
állapotainak megfelelő szerkezeti állapotok (nyitott,
zárt, ill. inaktivált szerkezeti állapot) közötti átmene­
teket képes létrehozni.
egyszerre két csatorna nyit
m em brán-
potenciál
nn [Vi rtn TI
+50 m V
jl n in n rn n ii i n i m m +20 mV
_ li___ nn i A . ru. n nn n n -1 0 mV
tására a csatornaaktivitás és az egyedi áramamplitúdó nö-
vekszik.
3.3.2.1. Az ioncsatornák szelektivitása
Az ioncsatornák szelektivitása biztosítja azt, hogy
a csatorna kinyílását követően a sejtekben a megfele­
lő válasz alakuljon ki, amely megnyilvánulhat a memb­
ránpotenciái vagy az intracelluláris ionkoncentrációk
megváltozásában. A nyugalmi negatív membránpo­
tenciái fenntartásához pl. az szükséges, hogy a nyitott
csatornák K+-szelektívek legyenek, amint azt már tár­
gyaltuk. A membrán depolarizációjához az szükséges,
hogy olyan csatornák nyíljanak meg, amelyek pl. Na+-
ra szelektívek, így a sejtbe történő Na+-beáramlás a
nyugalmi állapotra jellemző töltésmegosztást specifi­
kusan megváltoztassa. Nagyon sok olyan sejtválaszt
ismerünk, amelyet a citoszol szabad Ca2 +-koncentrá-
ciöjának változása indít el (I. 3.4.1. 8 . fejezet), amihez
nélkülözhetetlen a Ca2\-ra specifikus ioncsatornák ki­
nyílása a sejtmembránban vagy egyes sejtszervecs-
kék falában.
/. Azokat a csatornákat, melyek kizárólag egy
meghatározott ion számára átjárhatók, nagy szelekti-
vitású csatornáknak nevezzük. Ezeket a csatornákat a
csatornán átjutó ion alapján nevezzük el, ilyen csator­
nák pl. az ún. feszültségkapuzott K+-csatornák2.
2. Szelektivitásuk alapján a csatornák második
csoportját alkotják azok, amelyek többféle, de azonos
töltéssel rendelkező ion számára átjárhatók. Ezeket
kis szelektivitásü csatornáknak nevezzük. Ilyen pl. az
ün. nikotinerg acetilkolin-receptor, amely Na+, K+ és
Ca2+ számára is átjárható (I. később).
természetesen a nagy szelektivitásü csatornák szelektivitá­
sa sem abszolút: az említett feszültségkapuzott K+~csatoma pl.
1:1000 szelektivitással rendelkezik Na+-nal szemben, azaz min­
den 1000 átjutott K+-ra jut egy Na+.
 3 .3 . A M E M B R Á N P O TE N C IÁ L EREDETE... lO N C S A T O R N Á K ÉS FARM AKO LÓ G IAI V O N A TK O ZÁ S A IK
3. A harmadik csoportba az ún. nem szelektív csa­nyitott állapota valósítja meg, amikor a nyitott csator­
tornák tartoznak, amelyek mind kationokat, mind pe­
dig anionokat átengednek a pórusukon. Ezek közé
tartozik a gap junction csatorna, mely nem csak io­
nok, hanem szerves molekulák számára is átjárható
kapcsolatot biztosít két sejt között (I. 8.2. fejezet). Ez csatornák egyes szerkezeti állapotai közötti átmenetet
utóbbi csatorna esetében a szelektivitást egyedül az
ionok/molekulák mérete alapján való válogatás bizto­
sítja, azaz a csatorna molekuláris szitához hasonlítha­
tó. A kis, ill. nagy szelektivitásü csatornáknál a mole­
kuláris szita mechanizmuson felül egyéb tényezők is
hozzájárulnak a szelektivitás biztosításához. (Ezek fon­
tossága abból a tényből is egyszerűen érthető, hogy
bár a Na+ kisebb, mint a K+, a K+-csatorna Ná+ fölös­
legében is csak K+-okat vezet.) A szelektivitást bizto­
sító kölcsönhatások között a kis szelektivitásü kation­
csatornáknál az ionok és a csatorna pórusát alkotó
aminosavak töltött oldalláncai közötti elektrosztatikus
kölcsönhatás (I. később, 3.3/1 2. ábra), nagy szelekti­
vitásü csatornák esetén viszont a csatorna pórusában
elhelyezkedő ún. szelektivitási szűrő és az átjutó io­
nok közötti kölcsönhatás a meghatározó (I. később,
3.3/8. ábra).
3.3.2.2. Az ioncsatornák funkcionális
állapotai, a csatornák kapuzása
Az ioncsatornák két alapvető funkcionális állapot­
ban lehetnek, amelyeket az ionvezető képesség alap­
ján különítünk el, és vezető, ill. nem-vezető állapotnak
nevezünk. A vezető és nem-vezető állapotot a csator­
nafehérjék több lehetséges szerkezeti állapota alakít­
hatja ki. A legegyszerűbb vezető állapotot a csatorna
a „nyugalmi” a feszültségvezéreit
csatorna csatorna átm enetileg
magától kinyit, ha változik a
is kinyit m embránpotenciái
5.3/7. ábra.
Az ioncsatornák egyik igen elterjedt típusa az összes állati
sejt plazmamembránjában fellelhető feszültségvezéreit káli-
umcsatorna-fehérje, mely kizárólag a K+ áthaladását engedi
meg, annak koncentráciőgradiense mentén. Ez a csatornatí­
pus még a nyugalomban lévő sejten is alkalmanként magá-
nán ionok képesek átjutni a membránon. A nem-veze­
tő állapotot megvalósító szerkezeti állapotok közül a
csatorna zárt, ill. inaktivált állapotát érdemes megem­
líteni (az inaktivált állapot leírását I. később). Az ion­
kapuzásnak nevezzük. Ez az a mechanizmus, amely-
lyel a csatorna aktivitása kapcsolódik a sejtek külön­
böző funkcióihoz. Legegyszerűbb esetben a kapuzás
azt jeleni, hogy a csatorna zárt állapotából nyitott ál­
lapotába megy át egy jól meghatározott inger hatásá­
ra. Az átmenetet kiváltó inger alapján a csatornák
négy fő csoportra oszthatók (3.3/7. ábra):
□ Feszültségkapuzott csatorna.
□ Ligandkapuzott csatorna.
□ Intracelluláris hírvivő molekula által kapuzott csa­
torna.
□ Membránfeszülés által kapuzott csatorna.
1. A legjobban ismert és legtöbbet tanulmányo­
zott csatornafajta az ún. feszültségkapuzott ioncsator­
na. Ezek a csatornák akkor nyílnak ki, ha a membrán-
potenciál megváltozik, és eléri az adott csatornára jel­
lemző ún. aktivációs küszöböt. A küszöbértéket meg­
haladó membránpotenciái esetén rohamosan nő an­
nak a valószínűsége, hogy a csatorna nyitott állapot­
ban legyen. A membránpotenciái által kapuzott (fe­
szültségkapuzott) csatornák tehát elektromos inger
hatására nyílnak ki. Feszültségkapuzott Na+- és K+-
csatornák esetében pl. a membrán depolarizációja
nyitja ki a csatornát.
A ligandkapuzott és az intracelluáris hírvivő által
kapuzott csatornákban közös az, hogy a csatorna ki­
extracelluláris
tér
fiiT ) nr n n ~~
'J í c J H Íx lJ y& L
citoszol
' K
a ligandvezérelt csatorna a szignálvezérelt csatorna
specifikus külső specifikus belső
jelre kinyit jelre kinyit
től kinyit, és így sok sejttípuson a nyugalmi potenciál értékét
kialakító meghatározó tényező. A nyugalomban lévő sejten
sok más csatornafehérje zárt állapotban van, és csak speci­
fikus jelre nyit ki. Az ábrán nem tüntettük fel a feszülésakti­
vált csatornák típusait (1. később).
115
3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
nyitását vagy bezárását egy molekula vagy specifikus
ion csatornához való kötődése okozza, azaz a kapu­
zás valamilyen kémiai inger hatására történik.
2. Ligandkapuzott csatornák esetén ez a molekula a
csatorna extracelluláris oldalán kötődik, azaz a csator­
na a sejt külső környezete felől érkező jelek felvételére
alkalmas. Ilyen csatorna pl. a nikotinerg acetilkolin-re-
ceptor, amely a vázizomsejtek membránjában helyez­
kedik el, és az idegsejtekből felszabaduló acetilkolint
köti meg. Acetilkolin hatására a csatorna kinyílik, ami az
elsődleges jelet adja a vázizomsejtek összehúzódásá­
hoz: a nyitott csatornán beáramló kationok a membrán
depolarizációját okozzák (1. 3.3/5. ábra 6 . oszlop).
3. Az intracelluláris hírvivők által kapuzott csator­
nák esetén a csatorna aktivitása olyan molekulák/ionok
kötésétől függ, amelyek koncentrációja a sejtek külön­
böző aktivitásával áll összefüggésben. Ezek a hírvivők a
csatorna intracelluláris oldalán kötődnek, tehát a csa­
tornák a sejt belseje felől érkező ingerekre reagálnak.
Ilyen csatorna pl. a Ca2+-aktivált K+-csatorna, melynél
a citoszol szabad Ca2+-koncentráciöjának emelkedése­
kor a csatornához közvetlenül vagy közvetve, Ca2+ kö­
tődik, ami a K+-csatorna aktivitásának fokozásával jár.
Ez a csatorna fontos szabályzó szerepet tölt be a nega­
tív membránpotenciái fenntartásában, pl. a T-limfoci-
tákban. Itt a sejtek antigénekkel történő aktivációját kö­
vetően beáramló Ca2+ depolarizálő hatása védhető ki
azzal, hogy a Ca2+-koncentráció emelkedésével szink­
ron a Ca2+-aktivált K+-csatornák aktivitása is fokozódik
(azaz Ca2+-influxot ellentételező K+-effluxot biztosít).
Szintén fontos intracelluláris hírvivő által kapuzott csa­
tornatípus a ciklikus nukleotidok (pl. cCMP) által kapu­
zott csatorna, ezek az érzékszervekben az inger felfogá­
sában játszanak fontos szerepet (I. 8 . 1 fejezet).
4. A membránfeszülés-kapuzott (stretch-gated)
csatornákat a sejtmembrán feszülése nyitja ki, azaz a
csatornák mechanikai inger hatására nyílnak ki. Ezek
a csatornák kulcsszerepet játszanak a sejtek térfoga­
tának szabályozásában, a sejtduzzadást követően a
sejtek térfogatának normalizálásában. Az erre vonat­
kozó részleteket a 3.4.2.2. fejezet tárgyalja.
Az ismertetett kapuzott csatornákon felül érdemes
megemlíteni az ún. háttér- vagy szivárgó (teák) ára­
mot biztosító csatornákat, amelyek közös jellemzője,
hogy állandóan nyitott állapotban vannak, és a sejtek
nyugalmi potenciáljának kialakításában játszanak
meghatározó szerepet (I. 3.3/7. ábra). Ezek a szivárgó
csatornák általában K+-szelektívek, ami magyarázatát
adja a sejtek negatív nyugalmi potenciáljának. A memb­
ránpotenciái keletkezését leíró fejezetben (3.3.1.1. és
3.3.1.2. fejezet) említett K+-szelektív csatornák ebbe
a csoportba tartoznak.
3.3.2.3. Az ioncsatornák szerkezete
Az ioncsatornák több alegységből felépülő ún.
multimer fehérjék. A csatornák pórust kialakító alegy­
ségei hozzák létre magát az ionszelektív pórust, ill. el­
sődlegesen meghatározzák a csatorna kapuzásának
jellemzőit, a hozzájuk kapcsolódó járulékos alegysé­
gek pedig a csatornák működését módosítják: befo­
lyásolják a csatornák kifejeződését a plazmamemb­
ránban, módosítják a csatorna kapuzását, gyógysze­
rek/vegyi anyagok iránt érzékennyé teszik a csatorna
működését (I. előbb: KATP-csatoma esetén a pórust ki­
alakító alegységek működését a SUR1 mint regulator
módosítja).
Az ioncsatornák pórust kialakító a-alegységeiben
jól meghatározott szerkezeti elemek felelősek a sze­
lektivitásért és a kapuzásért. Ezeket a szerkezeti ele­
meket a legszélesebb körben vizsgált csatorna, az ún.
feszültségkapuzott K+-csatorna példáján mutatjuk be
(3.3/8. ábra). Ebben a csatornatípusban négy azonos,
egymással kovalens kapcsolatban nem álló a-alegy-
ség együttesen hoz létre egy funkcionális tetramer
csatornát (I. 3.3/8. ábra C). Mindegyik alegység 6
transzmembrán szegmenst, valamint ezeket összekö­
tő intra- és extracelluláris hurkokat tartalmaz (I. 3.3/8.
ábra A). A teljes csatorna röntgenkrisztallográfiás ké­
pe alapján a szerkezet-funkció egységéről a követke­
ző megállapításokat tehetjük:
A csatorna hidrofil pórusát közvetlenül az 5. és 6 .
transzmembrán szegmens és a köztük lévő, ün. pórust
alkotó hurok hozza létre (I. 3.3/8. ábra B). A négy, pó­
rust alkotó hurok alkotja a csatorna legszűkebb, az io­
nok szelektív átjutását biztosító ün. szelektivitási szű­
rőjét. A szelektivitási szűrő nem pusztán az ionok fizi­
kai mérete alapján, hanem a csatornán áthaladó ion
és a szelektivitási szűrőt alkotó aminosavak közötti
kölcsönhatás alapján engedi át az egyes ionokat.
A K+-csatorna szelektivitási szűrőjében 4 K ikötőhely
található, melyekbe a hidrátburkátöl megszabadult
K+ szekvenciálisán (egymást követően) kötődik a pó­
ruson történő átjutása során. A K ikötőhelyek olyan
molekuláris környezetet biztosítanak a K+ számára,
mely hasonlít a K+ és vizes oldatban a hidrátburkot al­
kotó vízmolekulák közötti kölcsönhatáshoz, így az ion
átjutása a membránon nem ütközik jelentős akadály­
ba. Ugyanezen kötőhelyekre a Na+ kisebb mérete mi­
att energetikailag kedvezőtlenül tud csak kötődni, így
a Na+ „nem igyekszik” a kedvező, hidrátburkot bizto­
sító vizes oldatból a K+-csatorna szelektivitási szűrőjé­
be bekerülni.
A membránpotenciáitól függő kapuzást egy má­
sik, szintén igen egyszerű mechanizmus biztosítja. Ez
 3 .3 . A M EM BR Á N P O TE N C IÁ L EREDETE... lO N C S A T O R N Á K ÉS FARM AKO LÓ G IAI V O N A TK O ZÁ S A IK

3.3/8. ábra.
Feszültségkapuzott K+-csatornák szerkezete.
pórust alkotó
A) A feszültségkapuzott K+-csatornák egy alegységének váz­ S 5 -S 6 hurok
extracelluláris
latos transzmembrán topológiája. Egy alegység 6 transz­
membrán szegmensből áll (S1-S6). A transzmembrán S1 S6
helikális szegmensek közül az S4 a feszültségérzékelő, a
hélixeket összekötő hurkok közül az S5-S6-ot összekötő
vesz részt a pórust kialakításában.
B) A csatorna főbb funkcionális elemeinek elhelyezkedése a COOH
membránban. A csatornát alkotó négy alegység közül két citoszolikus feszültségérzékelő
egymással szemben elhelyezkedő alegység van vázlato­
san feltüntetve a csatorna röntgenkrisztallográfiás szer­
kezete alapján. Funkcionálisan az S1-S4 transzmembrán
hélix alkotja a csatorna feszültségérzékelő doménjeit
(csatornánként 4 ilyen egység van), ezek közül kitüntetett
szerepe a többszörösen tö ltö tt S4 hélixnek van. A pórust feszültségérzékelő pórust kialakító dómén
kialakító domént a 4 alegység - minden alegységből az dómén

S5-S6 transzmembrán hélixek és az őket összekötő S5- pórust alkotó szelektivitási szűrő
S 5 -S 6 hurok
S6 hurkok - együttesen határozza meg. Az ionok számá­
ra átjárható pórust közvetlenül a külön is feltüntetett S5- extracelluláris
S6 hurkok és az S6 hélixek bélelik. A csatorna extracel­
luláris bejáratához közel helyezkedik el a szelektivitási
szűrő, melynek kialakításáért egyértelműen az S5-S6 hu­
rok felelős, ezekben található a „signature sequence”
(aláírásként azonosító). A szelektivitási szűrőben 4 K ik ö ­ citoszolikus
tőhely van, amelyek közül egy adott időpillanatban kettő
betöltött fsötétebb körök), két pozíció pedig K+-mentes S 4 -S 5 kapcsoló ''k a p u

(világosabb körök). A csatorna zárt állapotában az S6 hé­

lixek a csatorna intracelluláris bejáratánál hozzák létre az
ionok átjutását gátló fizikai gátat, az itt található kaput.
A feszültségszenzor a membrán depolarizációjakor el­
mozdul, ez a konformációváltozás valószínűleg az S4-S5
kapcsoló helikális elemen keresztül tevődik át a pórust ki­
alakító doménra, ahol az S6 hélixek elmozdulása nyitja ki
a kaput és hozza a csatornát nyitott állapotba.
C) A négy a-alegység együtt alkotja az ionok számára átjár­
ható pórust.

azon alapszik, hogy a membránpotenciái megválto­
zása a töltéssel rendelkező fehérjeszegmensek
membránbeli elhelyezkedését képes megváltoztatni.
A K+-csatornát alkotó fehérjealegységekben ilyen ki­
tüntetett szereppel bír az S4-gyel jelölt helikális szeg­
mens, amely a csatorna feszültségérzékelőjeként
szolgál (I. 3.3/8. ábra B). Az S4-ben minden harmadik
pozícióban pozitív töltésű oldallánccal rendelkező
aminosav található, ami alegységenként 5 -7 pozitív
töltést hordozó helikális szegmenst jelent. Az S4 a
membrán depolarizációjakor az extracelluláris tér
irányába mozdul el a rá ható elektromos tér megvál­
tozása miatt (a sejt belseje nyugalmi állapotban ne­
gatív, amely polarizáció a depolarizáció során meg is
fordulhat, a sejt belseje pozitívabb lehet a membrán
extracelluláris oldalához képest, 1. később). A feszült­
ségszenzor (S4) elmozdulása olyan szerkezeti átren­
deződést okoz a csatornafehérjében, amelynek kö­
vetkeztében az addig zárt pórus kinyílik3.
3.3.2.4. A K+-csatornák sokfélesége
A K+-csatornák génjeinek klónozását követően
robbanásszerűen halmozódtak fel ismereteink az
egyes ioncsatorna-fajtákra és azok szerkezetére vo-
3A pórus kinyílása az SS hélixek elmozdulásának a kövel-
kezménye. A csatornánként 4 S6 hélix - zárt csatornában egy­
mást virágcsokor száraihoz hasonlóan keresztezve - az ionok át­
jutását gátló fizikai gátat (kaput) hoz létre a membrán intracellu­
láris felszínéhez közel (I. 3.3/8. ábra B). Az S6 hélixek egymás­
tól történő eltávolodása nyitja a csatornát. A konformációválto­
zást a feszültségszenzor elmozdulása indítja el, amely máig tisz­
tázatlan módon tevődik át az S6 szegmensek által képzett kapu
mozgására.

117
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
natkozöan. A genetikai homológia alapján pl. a fe­
szültségkapuzott K+-csatornák különböző családok­
ba és azokon belül alcsoportokba sorolhatók. A fe­
szültségérzékelő és a szelektivitási szűrő alapvetően
meghatározza a csatornák működését. Ennek alapján
nem meglepő, hogy a közel 1 0 0 , genetikailag egy­
mástól különböző, de általános szerkezetét tekintve
h a s o n ló fe s z ü lt s é g k a p u z o t t K + -csatorna k ö z ö t t a leg­
nagyobb azonosság e két régióban van. A K+-csator-
nák szelektivitási szűrőjét alkotó aminosavak között
olyan fokú az azonosság, hogy azok jellemző „aláírás-
3.3/9. ábra.
A különböző feszültségkapuzott ioncsatornák közös szerke­
zeti elemei. [A transzmembrán helikális szegmenseket arab
számokkal jelöltük (1 -6), a monomer csatornák esetén pedig
az egyes doméneket római számokkal (I—IV). A kék színnel je­
lölt 4. helikális szegmens a csatornák feszültségszenzora, az
5. és 6. transzmembrán szegmens közötti, a membránba
hajtűszerűen visszaforduló hurok (lila) a csatorna pórusát al­
kotja; az utóbbi tartalmazza a szelektivitási szűrőt is.]
A) A feszültségkapuzott K+-csatorna négy, egymással kova­
lens kapcsolatban nem lévő alegységből szerelődik össze.
B), C) A feszültségkapuzott Na+- és Ca2+-csatorna monomer;
a proteinen belül a K+-csatorna egyes alegységeinek
megfelelő szakaszokat doménnek nevezzük.
118
ként” (signature sequence) azonosítják a K ic s a to r­
nákat.
Az egyes feszültségkapuzott K+-csatornák közöt­
ti különbségek a korábban ismertetett szerkezeti
elemek módosulását jelentik, amellyel a csatorna
működése az adott sejt szempontjából optimálissá
válik (pl. a csatornák aktivációs küszöbe széles
membránpotenciál-tartományban változik). A K+-
csatornák sokszínűségének egyik forrása tehát a ge­
netikai variabilitás. A funkciók „finom hangolását” a
genetikai különbségeken alapuló szerkezeti variál­
hatóság is biztosítja. Mint korábban említettük, a
K+-csatornák négy, nem kovalens kölcsönhatásokkal
összetartott alegységből épülnek fel. A tetramer
csatornák sokféleségét ez adja: a genetikailag külön­
böző csatornaalegységek ugyanis különböző kombi­
nációkban köztes tulajdonságokkal rendelkező he-
terotetram er csatornákat hoznak létre, melyeknek
igen komoly szerepük van pl. az idegrendszer sokol­
dalú működéséhez szükséges K+-csatorna-készlet
előállításában.
3.3.2.5. A feszültségkapuzott csatornák
közös eredete
A feszültségkapuzott K+-csatornákat kódoló gé­
nek összehasonlítása a feszültségkapuzott Na+- és
Ca2+-csatornák génjeivel igen érdekes következteté­
sek levonását tette lehetővé. Kiderült, hogy ez utóbbi
csatornák nagyon hasonlóak a K+-csatornákhoz, az
egymásnak megfelelő transzmembrán helikális szeg­
mensek, valamint a pórust alkotó régiók könnyen azo­
nosíthatók. A jelentős különbség az, hogy a Na+-, ill. a
Ca2+-csatornát kódoló gének egy-egy folytonos fehér­
jeként kódolják a csatornákat, azaz a feszültségkapu­
zott K+-csatorna egy-egy alegységét kódoló gén soro­
zatos megduplázódásával (megnégyszereződésével)
képzelhető el ezen csatornák kialakulása (3.3/9. áb­
ra). Ennek evolúciós bizonyítéka az, hogy míg a fe­
szültségkapuzott K+-csatornák élesztőgombákban és
protozoonokban már megtalálhatók, addig a feszült­
ségkapuzott Na+-csatornák csak a bonyolultabb sok­
sejtű élőlényekben jelentek meg.
3 .3 .3 . Az ioncsatornák által
szabályozott sejtválaszok
Egy adott sejt membránjában számos különböző
ioncsatorna található, melyek összehangolt működé­
se biztosítja a megfelelő sejtválaszok kialakítását.
 3 .3 . A M EM B R Á N P O TE N C IÁ L EREDETE... lO N C S A T O R N Á K ÉS FARM AKO LÓ G IAI VO N A TK O ZÁ S A IK
1. A nyugalmi membránpotenciái fenntartása.
Az ioncsatornák működése elengedhetetlen a nyu­
galmi membránpotenciái kialakításához, és ezen ke­
resztül a sejtek membránpotenciál-függő folyamatait
0. 3.3.1.4. fejezet) is hatékonyan szabályozza az ion­
csatornák aktivitása.
2. Az akciós potenciál kialakítása és szabályozá­
sa. Az ioncsatornák az idegrendszerben és az izom­
szövetben elsősorban az információ felfogásához és
továbbításához szükséges membránpotenciál-válto­
zást, az akciós potenciál kialakítását és szabályozását
is biztosítják. Az akciós potenciál kialakításában részt
vevő Na+- és K+-csatornák működése (rövid távon)
nem jár együtt az intracelluláris Na+- és (^-koncent­
ráció mérhető változásával, a membránpotenciái
megváltoztatásához szükséges ionmennyiség elha­
nyagolható.
3. A citoszol ionkoncentrációinak aktivitásfüggő
változása. A sejtek aktivitásával párhuzamosan a cito­
szol ionkoncentrációi megváltozhatnak, ezek közül ki­
emelkedő jelentőségű a citoszol Ca2 +-koncentráciöjá-
nak változása. Az ezért felelős csatornák a sejtmemb­
ránban és az intracelluláris kompartmentek memb­
ránjában találhatók, a mechanizmusok részletes tár­
gyalását I. a 3.4.1. fejezetben.
A továbbiakban néhány olyan sejtválaszt muta­
tunk be, melyek kialakításában az ioncsatornák köz­
ponti szerepet játszanak, és az elsődleges történés a
membránpotenciái megváltozása.
3.3.3.1. Akciós potenciál keletkezése ideg-
sejtekben és vázizomsejtekben
A 3.3/10. ábra egy idegsejt axonjában mérhető
membránpotenciál-változást mutat mesterséges kö­
rülmények között. Az ingerlést (depolarizációt kiváltó
töltések bejuttatása az axonba - áraminjektálás) az
axonba vezetett mikroelektrödon keresztül végzik, ez­
zel párhuzamosan egy másik, szintén az axonba veze­
tett elektród segítségével a membránpotenciáit mé­
rik. A sejt nyugalmi potenciálja (stimulálás hányában)
~ - 7 0 mV. Az ábra mutatja, hogy az ingererősség nö­
velésével a membránpotenciái arányosan változik, mi­
nél nagyobb az inger (minél több depolarizálö töltést
juttatunk be az axonba), annál nagyobb a membrán­
potenciál-változás. Az adott axonra jellemző küszöb­
potenciált meghaladó ingererősség esetén azonban
mennyiségileg és minőségileg is üj válasz alakul ki, egy
igen gyorsan lejátszódó és jellegzetes alakot mutató
membránpotenciál-változás keletkezik. A depolarizá­
ció csúcsértéke jelentősen meghaladja az inger nagy­
sága alapján várható értéket, ami arra utal, hogy a
membránpotenciái nemcsak passzívan, az elektródo­
kon keresztül bevitt töltések miatt változik, hanem el­
sősorban a membránban elhelyezkedő ioncsatornák
által szállított töltések miatt; azaz a membrán aktívan
részt vesz az akciós potenciál kialakításában. (A memb­
rán „aktív" részvétele pusztán arra utal, hogy az ion­
csatornák részt vesznek az akciós potenciál kialakítá­
sában, ez azonban nem azt jelenti, hogy aktív transz­
porttal. A csatornák továbbra is passzív transzporttal
szállítják az ionokat a membránon!) A könnyebb
tárgyalás kedvéért az axonon mérhető akciós poten­
ciált három szakaszra osztjuk fel: depolarizáció, repo-
larizáció és utö-hiperpolarizáciö. Milyen csatornák fe­
lelősek az akciós potenciál egyes fázisainak kialakítá­
sáért? Ennek megválaszolásához a már korábban be­
mutatott 3.3/5. és a 3.3/10. ábra ad segítséget.
/. Depolarizáció. A 3.3/5. ábrából kitűnik, hogy a
membrán Na+-permeabilitásának fokozása a memb­
ránpotenciáit depolarizáció irányában tolja el, azaz a
Na+-csatornák kinyílása felelős lehet a depolarizációs
fázisért. Amikor a membránpotenciái eléri a küszöb­
potenciált, akkor a depolarizáció hatására kinyíló fe­
szültségkapuzott Na+-csatornák a membrán Na+-per-
meabilitását jelentősen fokozzák. A megnövekedett
Na+-permeabilitás miatt az axonba irányuló Na+-
áram többszörösen meghaladja a K+-effluxot (a Na+-t
mind a membránpotenciái, mind pedig a koncentrá­
ciókülönbség a sejtbe befelé hajtja), a membrán pola­
rizáltsága változik. Az így keletkező depolarizáció to­
vábbi feszültségkapuzott Na+-csatornákat nyit meg,
ami tovább fokozza a PNa't és a következményes de­
polarizáló Na+-áramot. Ez az önmagát erősítő (pozitív
visszacsatolást megvalósító) feszültségkapuzott Na+-
csatorna-aktiváciö hozza létre az akciós potenciál de-
polarizáciős fázisát. A membrán depolarizációja és a
PNa fokozódása egymással időben átfed, ahogy azt
a 3.3/10. ábra B és C panelje mutatja.
Az akciós potenciál csúcsértéke általában
(+ 4 0 H + 5 0 ) mV között van. Vajon mi szab gátat a
membrán további depolarizációjának? A membrán
depolarizációjával a Na+ számára az elektromos po­
tenciálból adódó hajtóerő tbükken, ami miatt az egy­
re több nyitott Na*-csatorna ellenére is csökken a be­
felé folyó depolarizáló Na+-áram. Elméleti maximu­
mát a depolarizáció a Na+ egyensúlyi potenciáljánál
érné el (a PNa ugyanis igen jelentősen meghaladja a PK-
t, azaz a helyzet hasonló ahhoz, mint amikor a memb­
rán csak egy ionra permeábilis - 1 . az egyensúlyi po­
tenciál kialakulását, ha a membrán csak egy ionra
permeábilis: 3.3.1.1. fejezet). A valóságban azonban
a csúcspotenciái nem éri el a Na+ egyensúlyi poten-
119
 3. S e j t m e m b r á n és a n y a g t r a n s z p o r t
A inoprléc
fokozódó
erősségű
ingerlés
B membrán­
potenciál-
változás
C ion-
permeabilitás-
változás
ciálját, ugyanis a membrán K+-permeabilitása mindig
számottevően nagy.
2. Repoiarizáció. Az akciós potenciál leszálló, repo- nyitott állapotba lenne, az inaktivációs egység bekötő-
larizációs fázisában két fontos tényező játszik szere­
pet. Az egyik tényező magukkal a Na+-csatornákkal
kapcsolatos: amint azt a 3.3/10. ábra C panelje mutat­
ja: a PNa emelkedése csak átmeneti, a csúcspotenciái
elérésével egy időben a PNa csökkeni kezd. Ennek meg­
értéséhez meg kell ismernünk a feszültségkapuzott
Na+-csatornák kapuzásának egy jellemző tulajdonsá­
gát, a Na*-csatornák inaktivációját. Ezek a csatornák
a nyugalmi potenciál mellett zárt állapotban vannak, a
membrán depolarizációjakor nyitnak ki, majd ezt kö­
vetően nem-vezető, inaktivált állapotba mennek át.
Az inaktiváció mechanizmusát a 3.3/11. ábra mutatja,
melynek lényege az, hogy a nyitott csatorna pórusá­
nak citoszolikus bejáratába bekötődik a csatorna szer­
ves részét képező ún. inaktivációs egység („inaktivá­
ciós labda”), mely a pórust a citoszolikus oldalon eltö­
míti. Annak ellenére tehát, hogy a membrán jelentősen
120
m em bránpotenciáit m érő
ingerlő elektród elektród
tintahal óriás axon
3.3/10. ábra.
A membránpotenciái és az ionpermeabilitások változá­
sa az akciós potenciál alatt. Az A-C panelek azonos
időskálán vannak, az időtengely a C panelen van feltün­
tetve.
A) A különböző színű vonalak az axon ingerléséhez hasz­
nált depolarizáló áram nagyságát mutatják, az impul­
zusok hossza azonos.
B) Az A panelen bemutatott ingerlő impulzusok hatásá­
ra kialakuló membránpotenciál-változásokat az inger­
lő jel színének megfelelő vonalak mutatják. A legerő­
sebb, a küszöbpotenciált meghaladó inger hatására
(piros] minőségileg új membránpotenciál-változás lát­
ható, amelyet akciós potenciálnak nevezünk (piros).
Az ábrán az akciós potenciál egyes fázisait is feltün­
tettük.
C) A membrán Na+- (piros) és K+- (lila) vezető képessé­
gének változása az akciós potenciál alatt. A vezető-
képesség közvetlenül mérhető elektrofiziológiai kí­
sérletek során: a membrán adott ionra vonatkozó
permeabilitásával áll arányban és az adott ionra
specifikus nyitott csatornák számától, valamint a nyi­
tott csatornákon időegység alatt átáramlő ionok szá­
mától függ.
depolarizált a csúcspotenciái idején, és a Na+-csator-
na feszültségszenzorának helyzete miatt a csatorna
dése gátolja a Na+-áramot és csökkenti a PNa-t. Az
inaktiváciös labda bekötődése miatt a csatorna inakti­
vált állapotban van; ennek a nem-vezető állapotnak a
szerkezete és funkciója lényegesen különbözik a csa­
torna szintén nem-vezető zárt állapotától. Míg a zárt
csatorna kinyitható (aktiválható), addig az inaktivált
csatorna csak az inaktiváciös egység disszociációját
követően kerülhet zárt állapotba, amelyből újra kinyit­
ható. Az inaktiváciös egység disszociációja hiperpolari­
zált membrán mellett megy végbe, viszonylag lassan.
Emiatt alakul ki az a néhány ms időtartamú refrakter
(nem aktiválható) periódus, ami biztosítja pl. azt, hogy
az idegsejtek axonján az akciós potenciál egy irányba,
a sejttesttől az axonvégződés felé terjedjen. Szintén
a refrakter periódus hossza korlátozza a másodper­
cenként vezethető akciós potenciálok számát, ami az
idegsejtek működése szempontjából fontos jellemző.
 3.3. A M EM B R Á N P O TE N C IÁ L EREDETE... lO N C S A T O R N Á K ÉS FARM AKO LÓ G IAI VO N A TK O ZÁ S A IK

nyugalmi g ^ izáció a z a -h é lix 0 ,5- 1,0 ms

állapot: elm ozdulása inaktív csatorna
zárt N a + <0,1 ms és a csatorna (refrakter periódus)
csatorna kinyílása

depolarizált m em brán

extracelluláris tér
+ - - -
+

+ + +
intracelluláris tér

feszültség1 kapu N a+ csatorna

érzékelő citoszolikus oldali
a-hélix inaktivációs egység bejárata

lassú (néhány ms)

m em bránrepolarizáció, a csatorna inaktivációs eg ységének elm ozdulása

és a kapu záród ása

3.3/11. ábra. ehhez időre van szükség. A csatorna funkcionális állapota:

A Na+-csatorna-inaktiváciő molekuláris mechanizmusa.
Bal oldali panel: a membrán nyugalmi (negatív membránpo­
tenciái) állapotában a csatorna citoszolikus bejáratánál elhe­
lyezkedő, a Na+-áramot megakadályozó kapu zárt, a fe­
szültségszenzor nyugalmi állapotban van, az inaktiváciös
egység nem kötődik a pórusba. A csatorna funkcionális álla­
pota: nem-vezető; szerkezeti állapota: zárt.
Középső panel: A membrán depolarizációjakor a feszültség­
szenzor elmozdul, a csatorna citoszolikus oldalán lévő kapu
kinyílik. Az inaktiváciös egység még nem kötődik a pórusba,
vezető; szerkezeti állapota: nyitott.
Jobb oldali panel: A membrán depolarizált, a nyitott csatorná­
hoz az inaktivációs egység kb 0,5-1 ms-on belül kötődik. Az
inaktiváciös egység a csatorna pórusának citoszolikus bejára­
tához kötődik, és ezzel elzárja az utat a Na+-ok előtt. A csa­
torna funkcionális állapota: nem-vezető; szerkezeti állapota:
inaktivált. Az inaktivációs egység disszociációja és a csatorna
kapujának bezárödása negatív membránpotenciái mellett
megy végbe. Amíg a Na+-csatorna inaktivált állapotban van,
addig a membrán nem ingerelhető űjra (refrakter periódus],

Az akciós potenciál repolarizáciöjának másik meg­ 3. fázisának, az utö-hiperpolarizaciönak a magyará­

határozó tényezője a feszültségkapuzott K+-csatornák
kinyílása, a PKfokozása. Amint azt a 3.3/10. ábra mu­
tatja, a PK növekedése időben jelentősen elmarad a
PNa mögött, ami annak a következménye, hogy a K+-
csatornák sokkal lassabban nyílnak ki, mint a Na+-
csatornák. A K+-csatornák nyitásakor a membrán már
depolarizált, azaz mind az elektromos, mind pedig a
kémiai hajtóerő a sejtből kifelé történő K iáram lást
eredményez, ami önmagában is a membrán hiperpo-
larizáciöját okozná. Ehhez az időben elnyújtottan
emelkedő PK-hoz rohamosan csökkenő PNa társul,
aminek eredményeként egyértelműen a K+-efflux do­
minál, és a membrán repolarizálódik
3. Utó-hiperpolarizáció. A repolarizációt követően megszünteti a K+-csatornákat kinyitó jelet, a depola­
a Na+-csatornák inaktivációja és a K+-csatornák kés­
leltetett nyitása miatt a PNa/PK hányados átmenetileg
a nyugalmi potenciálra jellemző értéknél is kisebb.
Emiatt a membrán az akciós potenciált követően át­
menetileg hiperpolarizálődik, ami az akciós potenciál
zata. M i tö rté n ik e k k o r a K +-csa to rn á kka l? M ié rt
csökken a PKaz idő előrehaladtával az utó-hiperpola-
rizáció alatt? Ennek a magyarázatához a feszültség­
kapuzott K+-csatornák egyszerű kapuzási sémáját
kell ismernünk. Ezeket a csatornákat a membrán de­
polarizációja nyitja ki, majd amikor a csatornák akti­
vitásának eredményeként a membrán hiperpolarizá-
lódik, akkor a feszültségkapuzott K+-csatornák az ak­
tivációs jel hiányában bezárnak (nem inaktiválödnak,
mint a Na+-csatornák, hanem bezárnak). A feszült­
ségkapuzott K+-csatornák szabályozásában tehát a
negatív visszacsatolás érvényesül: a K+-csatornák ki­
n y ílá s a a m e m b r á n h ip c r p o la r iz iá c iü já l u K uzzcl, d lIII
rizációt.
Az akciós potenciál kialakulása tehát a feszültség­
kapuzott K+- és Na+-csatornák igen pontosan szabá­
lyozott összjátékának eredménye. Akár a K+-, akár a
Na+-csatornákban bekövetkező, a csatorna kapuzá­

121
 3. S e j t m e m b r á n és a n y a g t r a n s z p o r t
sát megváltoztató mutáció az akciós potenciál jelleg­
zetességeinek megváltozását vonja maga után, ami
számos betegség kialakulásához vezet (I. később).
3.3.3.2. A ligandkapuzott ioncsatorna
a Kémiai szinapszisok
működésének kulcsa
Az idegsejtek egymással és az izomsejtekkel szi­
napszisokon keresztül kommunikálnak. A kommuniká­
ció általában a preszinaptikus sejt felől a posztszinap-
tikus sejt felé történő információtovábbítást jelent: a
preszinaptikus sejt akciós potenciálja (ingerületi álla­
pota) a posztszinaptikus sejtben specifikus membrán­
potenciál-változást hoz létre. A preszinaptikus sejt in­
gerülete elektrom os szinapszisnál közvetlenül terjed át
a posztszinaptikus sejtre a gap junction csatornákon
keresztül, kémiai szinapszis eseten a preszinaptikus
sejtből felszabaduló ingerületátvivő molekulák közvetí­
tenek a két sejt között. A szinapszisban a jel továbbí­
tására és felfogására specializálódott membránok ta­
lálhatók, amelyeket a szinaptikus jelátvitel egyéb rész­
leteivel együtt a 8 .2 . fejezetben tárgyalunk.
6 nm
3 nm
2 nm
3.3/12. ábra.
Az ideg-izom szinapszis (neuromuszkuláris junkció) és a ni-
kotinerg acetilkolin-receptor (nAchR).
A) Az idegvégződésben az akciós potenciál következtében
kinyíló feszültségkapuzott Ca2+-csatornák aktivitása mi­
att a citoszolikus Ca2+-koncentráciö emelkedik (1), ami
acetilkolin-felszabadulást eredményez (2). Az acetilkolin
a szinaptikus résen keresztül eljut a posztszinaptikus
membránhoz (izomsejtmembrán) és a ligandkapuzott
nAchR-hoz kötődik (3). A csatorna kinyílása miatti Na+-
influx helyileg depolarizálja membránt. A membrándepo-
larizáciö feszültségkapuzott Na+-csatornák kinyílását és
akciós potenciál keletkezését vonja maga után az izom­
sejt membránjában (4). Az izomsejt membránjának depo-
122
Jelen fejezetben a posztszinaptikus membránban
található, az ingerületátvivő molekulák által vezérelt
ligandkapuzott ioncsatornák működésének néhány
aspektusát említjük meg. Ezeket a molekulákat iono-
trop receptoroknak nevezzük, ugyanis itt maga az inge­
rületátvivő molekulát megkötő fehérje képez ioncsa­
tornát, amely a hozzá kapcsolódó transzmitter hatá­
sára megváltoztatja konformációját, és kinyílik vagy
bezárul. (Az itt említettől lényegesen eltérő metabo-
trop receptorok tárgyalását I. a 8 .2 . fejezetben.)
Az egyik legszélesebb körben tanulmányozott li­
gandkapuzott ioncsatorna a nikotinerg acetilkolin-re­
ceptor (nAchR, 3.3/12. ábra, I. még 8.1. fejezet). Ez a
receptor a harántcsíkolt izomsejtek membránjában
helyezkedik el, koncentráltan, ott, ahol az izom a mű­
ködését beindító idegsejttel szinapszist alkot. Az ideg­
sejt axonján végigfutó akciós potenciál az idegvégző­
désből acetilkolint (Ach) szabadít fel a szinaptikus rés­
be, ahol az az nAchR-hez kötődik 3.3/12. ábra A).
Az nAchR 5 alegységből áll, amelyek közül kettő fele­
lős az Ach-kötődésért (egy nAchR-en 2 Ach-kötőhely
van, 3.3/12. ábra B). A csatorna pórusának kialakítá­
sához mind az 5 alegység hozzájárul; az így kialakított
hidrofil pórus jóval tágabb, mint a 4 alegységből álló
felülnézet
oldalnézet
.. kationszelektivitást
, biztosító am inosav-
oldalláncok gyűrűje
2 nm
larizáciöja és az izom összehúzódásához szükséges Ca2+-
koncentráció-változás közötti kapcsolatot, azaz a riano-
dinreceptorok aktiválódását a szarkoplazmatikus retiku-
lumban (5) a 3.4.1.3. fejezet tárgyalja.
B) Az nAchR receptor 3 dimenziós szerkezete. Felülnézet:
Az nAchR 5 alegysége zárja körül a pórust. A ligandköté-
sért az a-alegységek felelősek. Oldalnézet: A p-alegysé-
get elhagytuk, hogy a pórus szerkezete láthatóvá váljon.
A kapu alatt és felett elhelyezkedő aminosav-oldalláncok
az anionokat taszítják, a kationokat vonzzák, ezzel a csa­
torna szelektivitását biztosítják. Az Ach kötése olyan kon­
formációváltozást indít el, amely a kaput kinyitja, és a pó­
rus a kationok számára átjárhatóvá válik.
 3.3. A M E M B R Á N P O TE N C IÁ L EREDETE... lO N C S A T O R N Á K ÉS FARM AKO LÓ G IAI VO N A TK O ZÁ S A IK
-
3.3/13. ábra.
Ligandkapuzott ioncsatornák aktiválódásának hatása a
posztszinaptikus membránpotenciáira.
A) A serkentő szinapszis működése. Az ionotrop glutamát-
receptort a ligandbekötődés nyitja ki, a domináns áram a
Na+-áram, amely a posztszinaptikus membránt depolari­
zálja (EPSP: excitatorikus posztszinaptikus potenciál).
B) A gátló szinapszis működése. Az ionotrop GABAA-recep-
to rt a ligandbekötődés nyitja ki, a CL-áram a sejtbe irá­
nyul, ami a posztszinaptikus membránt hiperpolarizálja
[IPSP: inhibitoros posztszinaptikus potenciál). A memb­
rán hiperpolarizáciöja, ill. a membrán Cr-permeabilitásá-
nak fokozása gátolja a serkentő szinapszisok hatását, az­
az a posztszinaptikus sejt elektromos aktivitása csökken.
feszültségkapuzott csatornáké. Ennek megfelelően
a csatorna szelektivitása is kisebb, a pórus kationok
(K+ , Na+ , Ca2+) számára átjárható. A csatorna kation­
szelektivitását a pórus extra- és intracellulláris bejára­
tánál található, negatív töltésű aminosav-oldalláncok-
ból álló gyűrű által közvetített elektrosztatikus tér biz­
tosítja (I. 3.3/12. ábra B).
Az nAchR csatorna Ach hiányában zárt, amelyből a
nyitott állapotba az Ach kötése által kiváltott bonyolult
konformációváltozás vezet, azaz a csatorna ligandka­
puzott. A nyitott csatornákon az ionkoncentráció-vi­
szonyok és a posztszinaptikus sejt negatív membrán-
potenciáljának figyelembevételével döntően Na+
áramlik keresztül, amely a posztszinaptikus sejtbe be­
jutva annak depolarizációját okozza. Azokat a szinap­
szisokat, amelyekben a posztszinaptikus membrán
depolarizálődik, általánosan serkentő szinapszisnak
nevezzük, a serkentő neurotranszmitter hatására ki­
alakuló membránpotenciáit pedig excitatorikus poszt­
szinaptikus potenciálnak (EPSP). Az ideg-izom szinap­
szis posztszinaptikus membránjában az nAch-recep-
torok sűrűsége igen nagy, ~ 10,000/nm 2. Ez elegen­
dő (több 10 mV) depolarizációt okoz ahhoz, hogy az
izommembránban a feszültségkapuzott Na+-csator-
nák aktiválódjanak, és tovaterjedő akciós potenciál
alakuljon ki, ami áttételesen a vázizom összehúzódá­
sát indítja el.
Idegsejtek egymással kialakított szinapszisában az
EPSP általában sokkal kisebb, 1- 2 mV nagyságrendű,
azaz idegsejtekben igen sok preszinaptikus idegsejt
felől érkező serkentő jellegű kapcsolat szükséges ah­
hoz, hogy a posztszinaptikus sejten akciós potenciál
alakuljon ki. A központi idegrendszerben a serkentő
szinapszisokban a domináns ingerületátvivő moleku­
la a glutaminsav. A glutamátreceptorok két fajtája
(NMDA és nem-NMDA típusú) az nAch-receptorhoz
hasonló működésű, azaz kationszelektív, és az EPSP-t
glutamát- GABAa-
receptor receptor
^ e xtrace llu lá ris e xtrace llu lá ris
té r té r
in tra cellulá ris
N a+
küszöb küszöb
-55 mV
-65 mV
-70 mV
küszöb alatti
szinaptikus IP S P
potenciál (E P S P ) B
kialakító ligandkapuzott csatornák közé tartozik
(3.3/13. ábra A).
A serkentő szinapszisok működésével ellentétes
hatású gátló szinapszisokban szintén a ligandkapuzott
ioncsatornáké a kulcsszerep (3.3/13. ábra B). A gátló
szinapszisok legelterjedtebb ingerületátvivő molekulá­
ja a y-aminovajsav (CABA), mely az nAchR-hez szerke­
zetileg nagyon hasonló ligandkapuzott ioncsatorná­
hoz, az A típusú GABA-receptorhoz kötődik (GABA*).
A GABAA-receptor azonban CI“-ok számára átjárható,
így aktiválódását követően a posztszinaptikus memb­
rán hiperpolarizálődik (I. 3.3/5. ábra és annak tárgya­
lása), azaz gátló (inhibitoros) posztszinaptikus poten­
ciál (IPSP) keletkezik. Az IPSP és a fokozott cr-perme-
abilitás miatt a posztszinaptikus membrán ellenáll a
depolarizáló hatású serkentő szinapszisok hatásának,
azaz a posztszinaptikus sejt elektromos aktivitása
csökken. A GABA-hoz hasonló hatású, de kevésbé el­
terjedt n e u ro tra n szm itte r a glicin is, ez szintén a li­
gandkapuzott, Cl“ számára átjárható glicinreceptorhoz
kötődik, és IPSP-t vált ki a posztszinaptikus sejten4.
3 .3 .4 . Az ioncsatornák farm akológiai
vonatkozásai
A különböző ioncsatornák azonosításában, illető­
leg funkciójuk megértésében alapvető szerepet ját­
szottak különböző növényi és állati eredetű bioaktív
4Az Ach-, CABA- és glutamátreceptor esetén a receptor
pontos megnevezése (rendre nikotinerg, A-típus, ill. NMDA,
nem NMDA típus) igen fontos, ugyanis ezek a neurotranszmitte-
rek más mechanizmussal működő, G-proteinhez kapcsolt recep­
torokhoz is kötődhetnek, és ez utóbbi receptorokhoz kötődve
más hatásokat váltanak ki (I. metabotrop receptorok, 8.2. feje­
zet). Az NMDA receptor szelektív agonistája az N-metil-D-asz-
partát.
123
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
anyagok (toxinok) és egyes mesterségesen előállított
vegyületek, amelyek a csatornák működését specifi­
kusan befolyásolják. Ezek a molekulák hatásmecha­
nizmusukat illetően vagy a csatorna pórusába kötőd­
nek be, és ezzel fizikailag megakadályozzák az ionok
átjutását a póruson (csatornapórus-gátlók), vagy pe­
dig olyan kötőhelyekre kötődnek be a csatornán, ill. a
csatorna járulékos alegységein, amelyek módosítják a
csatorna kapuzüsüt (ezek lehetnek aktivátor vagy gát­
ló jellegű hatások). Az ioncsatornák és a rájuk ható
molekulák sokfélesége miatt a részletes ismertetés a
gyógyszertan és a toxikológia feladata, itt csak né­
hány olyan példát mutatunk be, mely a kölcsönhatá­
sok alapvető lehetőségeit ismerteti gyógyszerként al­
kalmazható molekulák esetén.
A lidocaint és származékait kiterjedten használják
a helyi érzéstelenítés során kisműtéteknél, ill. fogásza­
ti beavatkozások esetén. A lidocain hidrofób moleku­
la, így áthatol a plazmamembránon, a citoszolba ju t­
va a feszültségkapuzott Na+-csatornák pórusába kö­
tődik be az intracelluláris oldal felől, és így fizikailag
gátolja a Na+ átjutását a Na+-csatornán. Az akciós
potenciál depolarizációs fázisának kialakulásában az
első lépés a Na+-csatornák aktiválódása és a Na+-in-
flux. Ezt a lépést, azaz az akciós potenciál keletkezését
a lidocain hatékonyan gátolja, így az érzőidegek kör­
nyezetébe injekcióval bejuttatott lidocain érzéstelení­
tő hatású. A Na+-csatornák gátlásán alapuló hatása
használható ki szisztémás (vérkeringésbe juttatott) al­
kalmazás során is, amikor a cél a szívizomsejtek kóros
ingerlékenységének csökkentése (a szívizomsejtek ak­
ciós potenciáljának kiváltásában szintén a lidocainnal
gátolható feszültségkapuzott Na+-csatornáknak van
döntő szerepe).
A ligandkapuzott ioncsatornáknál a csatorna kinyí­
lása a specifikus ligand bekötődésének az eredménye.
Nem meglepő, hogy a ligand bekötődésének gátlásá­
val, ill. a ligand kötéserősségének módosításával e-
csatornák működése igen hatékonyan befolyásolható.
Az nAchR működését befolyásoló természetes mole­
kula, a kuráre pl. régóta ismert. A dél-amerikai indiá­
nok által használt nyílméregnek ez az aktív hatóanya­
ga, az áldozat a nyílméreg hatására megbénul. Kide­
rült, hogy a kuráre az nAch-receptorhoz kötődik igen
nagy affinitással, és meggátolja a fiziológiás stimulátor,
az acetilkolin bekötődését. Az ideg-izom kapcsolat
emiatt megszűnik, hiába szabadul fel az idegvégződés­
ből az acetilkolin, kuráre jelenlétében a harántcsíkolt
izom nem tud összehűzödni. A kuráre módosított szár­
mazékait napjainkban is használják műtétek során
izomlazítóként, ahol a beteg harántcsíkolt izomzatá-
nak teljes elernyesztése (relaxációja) szükséges.
124
A fiziológiás ligand kötésének módosításával hat­
nak a nyugtató/altató szerek közül a benzodiazepi-
nek. A benzodiazepinek a GABAA-receptorokhoz kö­
tődnek, ennek következtében nő azok affinitása a
GABA iránt, azaz fokozzák a GABAA-receptorok akti­
vitását. Mivel ezen receptorok aktivitása a membrán
hiperpolarizációját okozza (a Cr-permeabilitás fokozó­
dása révén), benzodiazepinek jelenlétében a gátló jel­
legű szinaptikus átvitel kerül tűlsülyba a központi ideg-
rendszer bizonyos területein, aminek terápiás nyugta­
tó hatása van. (A GABAA-receptorokhoz kötődnek egy
másik közismert molekulacsoport tagjai, az altatóként
használt barbiturátok is. Ezek jelenlétében szintén fo­
kozódik a csatorna aktivitása azáltal, hogy a GABA
hatására a csatornák hosszabb ideig tartanak nyitva,
növelve ezzel a membrán Cr-permeabilitását. A harma­
dik, a GABAA-receptorok működését befolyásoló mo­
lekula az alkohol, közismert hatásai részben a GABAa-
receptor fokozott aktivitásával magyarázhatók.)
A felsorolt példákban a csatorna működését be­
folyásoló molekulák magukhoz a pórust kialakító
csatornaalegységekhez kötődtek. A bevezetésben be­
mutatott, a KATP-csatoma működését befolyásoló
gyógyszerek (pl. sulfanylurea-származékok) azonban
a csatorna regulátorához, a SUR1 -hez kötődnek. A já-
rulékos/regulátor alegységek sokfélesége tehát igen
széles körű lehetőséget nyűjt az ioncsatornák aktivitá­
sának farmakológiai befolyásolására.
Kitekintés
Az ioncsatornákkal kapcsolatos kutatás két legfor-
rongóbb területe jelenleg a nagy affinitású és szelekti­
vitásü roncsatorna-gátlószerek előállítása, ill. az ion­
csatornák rendellenes működésével kapcsolatos be­
tegségek jellemzése és a kórkép kialakulásához ve­
zető mechanizmusok feltárása. Ez utóbbi területen az
elmúlt évtizedben valóban igen jelentős előrehaladás
történt, könyvtárnyi adat gyűlt össze olyan betegsé­
gekről, amelyekért egyértelműen egy meghatározott
ioncsatorna csökkent (loss of function) vagy fokozott
működése (gain of function) felelős. Új orvosi szakszó
is keletkezett e betegségek elnevezésére: „channelo-
pathies" néven (ioncsatorna-betegségek). Nagy ré­
szükben a csatorna génjében bekövetkező mutáció
eredménye a normálistól eltérő aktivitás, de előfor­
dulhat az is, hogy a mutáció a csatorna aktivitását re-
gulálő járulékos alegységben következik be, vagy a
szervezet autoimmun folyamat során autoantiteste-
ket készít a csatorna ellen, ami a csatorna körös mű­
ködését okozza. Igen kiterjedten vizsgálták pl. a cysti-
cus fibrosis nevű kórképben (I. 3.2. fejezet) a memb­
rán cr-vezető képességének a zavarát. Az ún. hosszú
 3 .3 . A M E M B R Á N P O TE N C IÁ L EREDETE... lO N C S A T O R N Á K ÉS FARM AKO LÓ G IAI V O N A TK O ZÁS AIK

QT-szindrömában (LQT) a szívizomsejtek akciós po­
tenciáljának repolarizációs fázisa kórosan megnyúlt.
Kiderült, hogy a LQT-szindröma kialakításáért egya­
ránt felelős lehet a szívizom Na+-csatornáinak foko­
zott működését okozó mutáció, valamint a K+-csator-
na csökkent működését okozó mutáció (azaz a késlel­
tetett, lassú repolarizációért a fokozott depolarizáló
áram - Na+-csatorna-mutáció - vagy csökkent repo­
larizáló áram - K+-csatorna-mutáció - is felelős le­
het). A betegség okának megismerésén túl az ioncsa-
torna-betegségek molekuláris mechanizmusának tisz­
tázása lehetőséget adhat a megfelelő kezelés megvá­
lasztásához is, mint azt a bevezetőben, az újszülöttko­
ri cukorbetegség tárgyalásakor részleteztük. A közel­
jövőben várható, hogy egyre több esetben sikerül az
ioncsatorna-betegségek mechanizmusának tisztázá­
sával célzott kezelést megvalósítani.
Ez utóbbi feltétele, hogy az egyes ioncsatorna-típu-
sokat nagy szelektivitással gátló molekulákat lehessen
előállítani. Ebben nagy előrelépést jelenthet az, hogy a
sokáig megoldhatatlannak látszó problémát, az ion­
csatornák röntgenkrisztallográfiás szerkezetvizsgálatát
a közelmúltban sikerült megoldani (MacKinnon, 2003.
évi Nobel-díj). A röntgen kriszta llográfiával meghatáro­
zott molekulakoordináták ismerete elősegíti az egyes
molekulák kötőhelyének megismerését és a gyögy-
szermolekulák pontos, célzott tervezését.
Ezek a molekulák korábban egyértelműen az
elektromosan ingerelhető sejtek funkcióinak módosí­
tását célozták. A nagy hatékonyságú ioncsatorna-gát-
lószerek használata azonban korábban nem várt terü­
leteken is igen komoly reményekkel kecsegtet. Ilyen
terület pl. a T-limfociták egy alcsoportjának, az auto­
immun betegségek kialakításáért felelős effektor me­
mória T-sejtek osztódásának gátlása olyan, skorpiók­
ból izolált toxinmolekulákkal, amelyek a T-sejtek fe­
szültségkapuzott K+-csatornáját gátolják. Ezek a toxi-
nok állatkísérletekben hatásosan csökkentették az
autoimmun eredetű, a központ! idegrendszer destruk­
ciójával járó betegség, a sclerosis multiplex tüneteit.
Várható, hogy a közeljövőben az effektor memória T-
sejtek által közvetített egyéb autoimmun kórképek
kezelésében is (I. típusú cukorbetegség, reumás ízüle­
ti gyulladás) sikeres előrelépések lesznek.

Összefoglalás, ellenőrző kérdések

A membránpotenciáit kialakulása

A membrán csak egy ion A membrán több ion

számára átjárható számára átjárható

Em számítása Nernst-egyenlet alapján: Goldmann-Hodgkin-Katz-egyenlet alapján:

(1) egyenlet (2) és [3] egyenlet

Nettó ionfluxus a nyugalmi nincs, termodinamika egyensúly Igen, 1^0, lNa*0 , la*0 ,
membránpotenciái mellett ugyanakkor lK+ lNa+ lcl=0, azaz
a különböző ionok nettó fluxusainak összege 0.

Aktív pumpaműködés nem, a koncentráciőgradiens Igen, a Na+/K + ATP-áz működése szükséges

szükséges-e az Em és a membránpotenciái által ahhoz, hogy az iongradienseket fenntartsa
fenntartásához? hajtott transzport termodinamikai
egyensúlyáról van szó

Depolarizációhoz vezető folyamat csak az ionkoncentrációk ' P\<1• Pai

a 3.3/1. táblázatban található drasztikus megváltozásával
ionkoncentrációk mellett lehet (pl. [K+]J )

Hiperpolarizációhoz vezető csak az ionkoncentrációk ^Nal" PkT. PClT

folyamat a 3.3/1. táblázatban drasztikus megváltozásával
található ionkoncentrációk mellett lehet (pl. [K+U )

loncsatornák állapotai

Funkcionális állapot Az azt megvalósító

szerkezeti állapot
vezető nyitott
nem vezető zárt, inaktivált

125
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t

loncsatornák osztályozása kapuzás alapján

Z á rt n yito tt átmenetet Kapuzási

kiváltó inger természete

Elektromos inger feszültségkapuzott feszültségkapuzott K+-, Na+- és

Ca2+-csatorna

Kémiai inger extracelluláris ligand által kapuzott nAchR, glutamátreceptor, GABAA-receptor

intracelluáris hírvivő által kapuzott Ca,+-aktivált K+-csatorna, ciklikus nukleotid

kapuzott csatorna
Mechanikai inger membránfeszülés-kapuzott Cr-csatorna (1. 3.4.2.2 fejezet)

loncsatornák osztályozása szelektivitásuk alapján

Szelektivitás Mechanizmus
Nagy szelektivitásü csatorna ün. szelektivitási szűrő és az feszültségkapuzott K+-, Na+- és
átjutó ionok közötti kölcsönhatás Ca2+-csatorna

Kis szelektivitásü elektrosztatikus kölcsönhatás, nAchR, glutamátreceptor

(pl. kationszelektív) csatorna töltés alapján szelektál

Nem szelektív csatorna membránfeszülés-kapuzott gap junction csatorna

Az idegsejt akciós potenciál egyes fázisait jellemző

ionpermeabilitás-változások

1. Depolarizáció PNattt.PNa > > > Pk

2. Repolarizáciö Puai . ^k Í . ^Na “ < Pf,

3. Utó-hiperpolarizáció ^Nai A4 >^kT t - Pk > > > P|sia

Ionotrop neurotranszmitter-receptorok aktiválódásának következménye

Receptor Ligand Permeabilitás Membránpotenciál-változás

nAchR acetilkolin Na+, K+, Ca2+ depolarizáció, EPSP

NMDA glutamátreceptor glutamát Na+, K+, Ca2+ depolarizáció, EPSP

non-NMDA glutamátreceptor glutamát Na+, K+ depolarizáció, EPSP

(AMPA, kainát*)

CABAa Y-aminovajsav cr hiperpolarizáciő, IPSP

glicinreceptor glicin cr hiperpolarizáció, IPSP

"Lásd 8.2. fejezet, 8.2/1. táblázat.

□ Milyen tényezők határozzák meg a nyugalmi poten­ □ Mik az ioncsatornák fő jellemezői?

ciált, ha a membrán csak egy ionra permeábilis?
□ Milyen tényezők határozzák meg a nyugalmi po­
tenciált, ha a membrán egyszerre több ion számá­
ra permeábilis?
□ Milyen szerepe van a Na+/K +-ATP-áznak a nyugal­
mi membránpotenciái fenntartásában?
□ Milyen folyamatokat szabályoz a nyugalmi poten­
ciál?
□ Mit értünk az ioncsatornák kapuzása alatt? Milyen
csoportokba oszthatók az ioncsatornák kapuzásuk
alapján?
□ Mit értünk az ioncsatornák szelektivitása alatt?
□ Milyen csoportokba oszthatók az ioncsatornák
szelektivitásuk alapján?
□ Mely szerkezeti elemek felelősek a feszültségkapu­
zott K+-csatornák szelektivitásáért és kapuzásáért?

126
 3.3. A M E M B R Á N P O TE N C IÁ L EREDETE.
----------------------------------------------------------------------------
□ Melyek az idegsejt axonján lejátszódó akciós po­
tenciál fázisai? Milyen ioncsatornák vesznek részt
az akciós potenciál kialakításában, és milyen
visszacsatolási mechanizmussal szabályozódnak?
□ Milyen hatással lehet a posztszinaptikus memb­
ránpotenciáira ionotrop receptorok aktiválódása?
Mi a hatások magyarázata?
□ Milyen természetű kölcsönhatásokat ismer ioncsa-
tornák és gyógyszermolekulák között?
Io n c s a t o r n á k és f a r m a k o l ó g ia i v o n a t k o z á s a ik
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.1.2.1., 3.1.2.2. 6 ., 3.2., 3.4.1.1., 3.4.1.5.,
3.4.1.8 ., 3.4.2.2., 3.4.3., 4.9., 8.1., 8.2.
Ajánlott olvasmányok
H ille , B.: lőnie channels of excitable membranes, 2"d
Ed. Sinauer, Associates Inc. Sunderland, Massa-
chusetts, 2 0 0 1 .
S perelakis , N. (ed.): Cell Physiology Sourcebook, 3 rd
Ed. Academic Press, San Diego, 2001.
 K a lonmiliő - intracelluláris kalcium,
ozmotikus viszonyok, pH szabályozása
P an yi G yörgy

3.4.1. Intracelluláris Ca2+-homeosztázis

3.4.1.1. Sejtmembrán
3.4.1.2. Intracelluláris Ca2 +-raktárak: gyorsan reagáló kalciumraktárak
3.4.1.3. Rianodinreceptor
3.4.1.4. IP3-receptor
3.4.1.5. Intracelluláris Ca2 +-raktárak: mitokondrium
3.4.1.6. Intracelluláris raktárak: lassan reagáló kalciumraktárak
3.4.1.7. A citoszol tulajdonságai
3.4.1.8. Ca2+-oszcilláciö
3.4.1.9. A kalciumoszcillációk jelentősége
3.4.1.10. A kalciumjel dekódolása: kalmodulin
3.4.2. A sejtek ozmo- és volumenszabályozása
3.4.2.1. Sejtek reakciói nem izotóniás közegben
3.4.2.2 , Szabályozó térfogat csökkenés (RVD)
3.4.2.3. Szabályozó térfogat növekedés (RVI)
3.4.3. Intracelluláris pH-homeosztázis
3.4.3.1. A citoszol savasodását előidéző fontosabb mechanizmusok összefoglalása
3.4.3.2. A citoszol lúgosodását előidéző fontosabb mechanizmusok összefoglalása

3 .4 .1 . Intracelluláris Lehetséges magyarázatok

Ca2+-homeosztázis
Jelenség
Egy ritka, autoszomális domináns módon öröklő­
dő betegség (malignus hipertermia) jellemzője, hogy a
műtéti aneszteziológiában használt halogénezett in-
halációs narkotikumok (pl. halothan) és depolarizáló
izomrelaxánsok (pl. szukcinil-kolin) együttes alkalma­
zásakor izommerevség, kórosan fokozott anyagcsere
és rendkívül magas láz alakul ki. A folyamat megfele­
lő kezelés hiányában a beteg halálához vezethet, kü­
lönösen a vérplazma ionegyensúlyának megbomlása
miatt kialakuló szívritmuszavarok miatt.
A betegséget sejtszinten az jellemzi, hogy a ha­
rántcsíkolt izomsejtekben az említett vegyületek hatá­
sára kórosan elnyújtott és a normális Ca2 +-koncentrá-
ciő-változásokat lényegesen meghaladó Ca2+-válasz
alakul ki.
7. Az izomsejtek citoplazmamembránja a jelensé­
get kiváltó (trigger-) vegyületek miatt Ca2+ számára át­
járhatóvá válik, és így nagy mennyiségű Ca2+ juthat a
sejtek citoplazmájába az extracelluláris térből.
2. A sejtek citoplazmájába kerülő normális
mennyiségű Ca2+-t nem képes az izomsejt eltávolítani
a citoplazmáböl, ugyanis az ehhez szükséges fehérjé­
ket gátolják a triggeranyagok.
Tényleges magyarázat
Az izomsejtben elhelyezkedő Ca2+-raktárból (szar-
koplazmatikus retikulum) a triggeranyagok hatására
olyan mennyiségű Ca2+ szabadul fel, amennyit az
egyébkent jól működő, a citoplazmáböl Ca2+-t eltávo­
lító rendszerek nem képesek kezelni. A magas cito­
szolikus Ca2+-szint következtében a harántcsíkolt iz­
mok folyamatosan összehúzott állapotban vannak
(izommerevség), ami jelentős hőtermelést eredmé­

128
 3 .4 . Io n m iliő - in tra c e llu lá ris
nyez. Emellett az izomsejtekben a Ca2+-koncentráciö
szabályozza az anyagcserét is, nagy citoszolikus Ca2+-
koncentráció mellett mind az aerob, mind pedig az
anaerob anyagcsere fokozódik, és a fokozott ATP-ter-
meléssel együtt járó „veszteséghő" szintén fontos té­
nyező a láz kialakulásában. A megnövekedett anyag­
csere és a folyamatos izom-összehúzódás az izomsej­
tek pusztulásához vezet, a felszabaduló ionok miatt az
egész szervezet ionháztartásának zavara alakul ki.
A betegség oka az, hogy a Ca2+-felszabadulásért fele­
lős rianodinreceptorok (I. később) különböző mutáci­
ói érzékennyé teszik a receptorokat a triggeranyagok
v ánt, és akár a szokásosnál jóval kisebb koncentráció­
ban alkalmazva ezeket az anyagokat, kontrollálatlanul
szabadul föl a Ca2+ a szarkoplazmatikus retikulumböl.
Kapcsolódó ismeretek
Gerinces élőlényekben a legnagyobb mennyiség­
ben előforduló kation a kalciumion (2 0 -3 0 g/kg, em­
berben). A kalcium legnagyobb része a csontokban
található hidroxiapatitként, ahonnan azonban hormo­
nális hatásokra nagy mennyiségű kalciumion mobili­
zálható, ill. ott raktározódhat, és így az extracelluláris
tér szabad kalciumion-homeosztázisa fenntartható
(szabad Ca2 +-koncentráció: -1 ,2 mM).
A citoszol szabad kalciumion-koncentráciöja a sej­
tek nagy részében 100 és 200 nM között van. Ez a
koncentráció több nagyságrenddel kisebb mind az ext­
C a2+-csatorna
SERCA
C a2+-A T P -áz
3.4/1. ábra.
Kalciumkompartmentek
és transzportmechanizmusok.
SR/ER: szarkoplazmatikus/
endoplazmatikus retikulum,
CR: kalretikulin, CSQ: kalszek-
vesztrin, SERCA: szarkoplaz-
matikus/endoplazmatikus reti­
Ca -release csatorna
kulum Ca2+-ATP-áz).
k a lc iu m , o z m o tik u s v is z o n y o k , pH s z a b á ly o z á s a
racelluláris térre, mind pedig a sejten belüli sejtorganel-
lumok belső terére jellemző Ca2 +-koncentráciőnál. Eb­
ből következik, hogy a citoszol kalciumion-koncentrá-
ciőjának szabályozásához nagyon hatékony rendsze­
rek szükségesek. A szabályozásnak 3 komponense lát­
ható a 3.411. ábrán: a sejtmembrán, a szarkoplazma-
tikus/endoplazmatikus retikulum és a mitokondrium.
3.4.1.1. Sejtmembrán
A citoszol Ca2+-koncentrációjának szabályozása
számos transzportrendszer együttműködésével való­
sul meg. A szabályozás dinamikája szempontjából lé­
nyeges, hogy az egyes transzportrendszerek milyen
citoszolikus Ca2+-koncentráció mellett aktiválódnak
(= a transzportrendszer Ca2 +-affinitása), ill. hogy ami­
kor aktívak, milyen sebességgel képes a rendszer
Ca2+-okat transzportálni (= a transzportrendszer ka­
pacitása). A működési tartomány alapján elkülönítünk
nagy és kis affinitású transzportereket. A citoszol
Ca2+-koncentráciöjának szabályozása szempontjából
nagy affinitású az a transzporter, amelyik a nyugalmi
Ca2+-koncentráciöt megközelítő tartományban már
aktív. Kis affinitásúnak nevezzük azt a transzportért,
amely a nyugalmi Ca2+-koncentrációt jelentősen meg­
haladó tartományban működik. A sejtmembránban a
kalciumionnak a citoszoiből való eltávolítására két-
Na+/ C a 2+-cserélő C a2+-A T P -áz
1C a2+ / 1C a2+
extracelluláris tér
citoszol
Na+/ Ca2+-cserélő
---c ito s z o l kötött Ca'
2+
2+
citoszol szabad Ca'
független C a -szállító (csatorna)
129
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
féle, ATP energiáját igénylő mechanizmus található.
A Ca2 +-ATP-áz, amely szinte mindegyik emlősszövet­
ben megtalálható, a P típusú ionpumpák közé tartozik
(I. 3.1. fejezet), elektroneutrálisan cserél 1 Ca2+-t 2 H+-
ra ATP-ben tárolt energia felhasználásával. A transz­
port nagy affinitású és kis kapacitású: működési tarto­
mánya a normális citoszol Ca2 +-koncentráció-tarto-
mányában van, és a citoszol Ca2+-koncentráciöjában
fré^'öVeiK'é'zö Aíir ilnüíTT szstistyűzssái's áV-
kalmas. Az intracelluláris Ca2+-koncentráciö kismérté­
kű emelkedése és/vagy a Ca2+-kalmodulin komplex
(I. később) alloszterikus úton aktiválja a pumpát, ami
a citoszolikus szabad kalciumion-koncentráció csök­
kenéséhez vezet. A Na7Ca2+-antiport olyan (ideg- és
szívizom-) sejtekben található, melyekben a citoszol
kalciumion-koncentrációjának gyakori és nagymérté­
kű változásai következnek be a sejt működése során.
A transzport elektrogén (3 Na+ be/1 Ca2+ ki), a műkö­
déséhez szükséges energiát a negatív membránpo­
tenciái és a nátriumkoncentráciö-gradiens biztosítja,
azaz áttételesen a Na+/K+-ATP-áz. A transzport kis af­
finitású és nagy kapacitású: szívizomsejtekben csak
3 -5 h-M citoszolikus szabad Ca2+-koncentráciö mel­
lett (ami a normális érték > 1 0 -szereseü) éri el a
transzportsebesség a maximális 3x10 9 ion/s-os se­
besség felét. A transzport a sejtek ingerületi állapotát
követően nagy mennyiségű kalciumion eltávolítására
alkalmas (nagy kapacitás). A membránon keresztül
Ca2+ az igen jelentős elektrokémiai gradienst kihasz­
nálva ioncsatornákon keresztül szabályozottan kerül­
het be a sejtbe. A 3.4/2. ábrán a sejtmembránban el­
helyezkedő Ca2+-csatornák különböző kapuzási me­
chanizmusait mutatjuk be. Ideg- és izomsejtekben
leggyakoribb a citoplazmamembrán depolarizációjára
aktiválódó feszültségkapuzott csatorna. A klasszikus
értelemben „nem ingerelhető" (azaz akciós potenciált
nem generáló) sejtekben külső ligand (tetszőleges, a
csatornához specifikusan kötődni képes kis molekula)
által és a másodlagos hírvivők (I. 8 . 1 . fejezet) által ka­
puzott csatornák a legjelentősebbek. Ez utóbbi cso­
portból ki kell emelni azokat a csatornákat, amelyek
130
az IP5 és az IP4 intracelluláris szintjének emelkedését
követően aktiválódnak, és így fontos pozitív visszacsa­
tolást jelentenek a kalciumszignalizáciő során.
3.4.1.2. Intracelluláris Ca2+-raktárak:
gyorsan reagáló kalciumraktárak
Ár s gyürsciiT rcágcfilí iteitiüi’m’avií-
tárt az endoplazmatikus retikulum (ER) adja (I. 3.4/1.
ábra). Ez a raktár vesz részt a citoszol Ca2 +-koncent-
rációjának szabályozott, gyors változásaiban. Bár a
kalciumion-forgalomhoz szükséges elemek meg talál­
hatón az endoplazmatikus retikulum egészében (RER,
SER; I. 4.4. fejezet), mégis, a jelenleg elfogadott néze­
tek szerint, a kalciumion-forgalom jelentős része csak
az ER specializálódott részeiben játszódik le. Ilyen
speciális ER-régiók izomsejtekben a szarkoplazmati­
kus retikulum (SR), nem izomsejtek egy részében pe­
dig a kalcioszóma. Ezen közös eredetű raktárak Ca2+-
felvételét egy ATP-áz enzimcsoport, a szarkoplazmati-
kus/endoplazmatikus retikulum Ca2 +-ATP-áz (SERCA)
különböző szövetspecifikusan kifejeződő formái bizto­
sítják. A SERCA is a P típusú ATP-ázok közé tartozik
(I. 3.1. fejezet), 2 Ca2+-t transzportál egy ATP hidrolí­
ziséből származó energiával a citoszolból a lumenbe.
A SERCA a nagy affinitású Ca2+-transzporterekhez
tartozik (Km~ 400 nM), így érzékenyen reagál a cito­
szol Ca2+-koncentrációjának változására. A transz­
portkapacitás izomsejtek esetében igen nagy, az SR-
membrán fehérjéinek >90%-a SERCA (!) Ca2 +-pumpa.
A gyorsan reagáló intracelluláris raktárakból a kal­
cium az ún. Ca2+-release-csatornákon keresztül szaba­
dul fel. Ezek a csatornák két különböző családba sorol­
hatók, elnevezésük pedig az őket aktiváló másodlagos
hírvivő (IP5), ill. a hozzájuk kötődő növényi alkaloid (ri-
anodin) alapján rendre IP3 -receptor, ill. rianodinrecep-
tor (RYR). Az IP3- és rianodinreceptorok szignifikáns C-
terminális szekvenciahomológia mellett igen hasonló
általános szerkezettel rendelkeznek: igen nagy méretű
alegységekből felépülő tetramer molekulák, a memb-
3.4/2. ábra.
Ca2+-csatornSk kapu­
zási mechanizmusai.
 3 .4 . Io n m iliő - in tra c e llu lá ris
A B
depolarizáció
depolarizáció DHP
szarkoplazm atikus endoplazm atikus
retikulum retikulum
5.4/3. ábra.
Intracelluláris Ca2 +-release-csatornák; +: pozitív visszacsatolás,
ránba horgonyzott C-terminussal és a citoplazmába
karfiolszerűen türemkedő N-terminussal (3.4/3. ábra).
A receptorok homológ, membránba ágyazott része fe­
lelős a Ca2 +-csatorna-funkciőért, a citoszolba betürem­
kedő rész pedig a csatorna kapuzásáért, az aktiváciőt
biztosító szignál felvételéért felelős.
3.4.1.3. Rianodinreceptor
A rianodinreceptorok a harántcsíkolt izom szarko­
plazmatikus retikulumában ott találhatók, ahol a plaz­
mamembrán egy speciális betüremkedése (az ún. T-tu-
bulus) és az SR szoros kapcsolatban áll. A kapcsolat a
RYR és a plazmamembrán ün. L típusú Ca2+-csatornái
között van (I. 3.4/3. ábra A). Az L típusú Ca2+-csatorna
a dihidropiridin-receptor (DHP) alternatív nevet a csa-
tomafehérjéhez specifikusan kötődő dihidropiridin-mo-
lekula után kapta. Az L típusú Ca2+-csatornák membrán-
depolarizációra aktiválódnak, a fehérjében ekkor létre­
hozott konformáciöváltozás direkt fizikai csatolással te­
vődik át a rianodinreceptorra, okozva ezzel a RYR-csa-
torna kinyitását és kalciumionok kiáramlását az SR-lu-
menből (I. 3.4/3. ábra A). Az L típusú Ca2+-csatorna
aktivációja harántcsíkolt izomban, tehát nem Ca2 +-be-
áramlást okoz, hanem a RYR-csatorna nyitását, ami
Ca2+-felszabadulást eredményez a raktárból. Egyéb
eukarióta sejtekben (pl. szívizomban és idegsejtekben) a
plazmamembrán-receptorok és a RYR között ilyen kap­
csolat nincs. Ez utóbbi csatornák kapuzási mechanizmu­
k a lc iu m , o z m o tik u s v is z o n y o k , pH s z a b á ly o z á s a
.ligand
receptor
endoplazm atikus
retikulum
negatív visszacsatolás, háromszög: IP5, kör: Ca2+.
sa az ün. Ca2+-indukált Ca2+-release (CICR). A plazma­
membrán kalciumcsatornáinak aktiválását követően
(l. 3.4/2. ábra) a nyitott csatornákon át Ca2+ áramlik be
a sejtbe, a citoszol szabad Ca2+-koncentrációja emelke­
dik, a kalciumionok a RYR-receptorhoz kötődve aktivál­
ják a csatornát, ami a raktárból való Ca2+-kiáramlást
eredményezi (I. 3.4/3. ábra B). A Ca2+-kiáramlás növeli
a citoszol szabad Ca2 +-koncentráciöját, ami újabb RYR-t
aktivál (pozitív visszacsatolás). A Ca2+-koncentráció to­
vábbi emelkedése (a csak nagy Ca2+-koncentráció ese­
tén ható) negatív visszacsatolással gátolja a RYR-t.
3.4.1.4. IP3-receptor
A 3.4/3. ábra C részén idegsejtek és klasszikus ér­
telemben „nem ingerelhető” sejtek (hepatociták, lim-
fociták) intracelluláris raktárából (ER/kalcioszóma)
sejtmembránreceptor-agonisták [különböző recepto­
rokhoz specifikusan kötődő szabályozó anyagok (ligán-
dók), amelyek a receptortól induló jelátviteli folyama­
tokat bekötődésükkel elindítják; I. 8 . 1 . fejezet] által ki­
váltott kalciumion-felszabadulás mechanizmusa látha­
tó. A plazmamembrán-receptor ligand általi aktiváciö-
ját a citoszol felé egy, a membránban található lipid
(foszfatidil-inozitol-4,5-biszfoszfát) bomlásterméke, az
inozitol- ],4 ,5-triszfoszfát (IPJ közvetíti. (A receptorok
és az inozitollipidek közötti kapcsolatot részletesen a
transzmembrán-jelátvitellel foglalkozó 8 . 1 . fejezet tár­
gyalja). Az IP5 kis, vízben jól oldódó, a citoszolban
131
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
könnyen diffundálö molekula, mely az ER/kalciosző-
ma IP3-receptorokhoz kötődik, indukálva ezzel az IPr
receptor-Ca2 +-release-csatornák kinyílását. Az IP3 -re-
ceptor működésének legfontosabb szabályzója maga
az általa szállított ion, a kalciumion: az IP3 Ca2 +-mobi-
lizáló képessége függ az éppen aktuális citoszolikus
Ca2 +-koncentrációtól. A Ca2+-függés haranggörbével
írható le, emelkedő Ca2+-koncentráciök mellett az IP3
hatása fokozódik, maximális Ca2+-mobilizálő képesség
~ 300 nM Ca^-koncentráciö mellett figyelhető meg,
ettől nagyobb Ca2+-koncentráció már gátolja az IP3 in­
dukálta Ca2 +-felszabadítást. A kezdeti kalciumion-fel-
szabadulás (release) pozitív visszacsatolással fokozza
a kalciumion-kiáramlást, a Ca2+ fokozatos citoszolikus
akkumulációja pedig aktiválja a negatív visszacsato­
lást. A receptor feedback- (visszacsatolásos) szabá­
lyozása tehát igen nagy fokú hasonlóságot mutat a
CICR-mechanizmussal, ezért gyakran tPs-függő CICR
mechanizmusnak is nevezik a receptor működését.
Az IP3- és a rianodinreceptorok egy sejtben egy­
szerre is jelen lehetnek, biztosítva ezzel a Ca2+-függő
folyamatok többirányú szabályozhatóságát.
Az ER/SR lumenébe felvett kalciumionok egy része
szabad marad, túlnyomó többségük azonban kalciu­
mot raktározó fehérjékhez kötődik (I. 3.4/1. ábra). A két
legjelentősebb kalciumraktározó fehérje, a halszeh-
vesztrin (CSQ) és a kalretikulin (CR) közös tulajdonsá­
ga, hogy nagyszámú, csekély affinitású, nem specifi­
kus kalciumkötő helyük van (2 0 -5 0 kalcium/moleku­
la, Kd = 1 -4 mM). A CSQ különböző altípusai szinte
kizárólag izomsejtekben fordulnak elő, míg a CR vala­
mennyi eukarióta sejtben megtalálható. A CSQ és a
CR elsődleges szerepe a gyorsan mobilizálható kalci­
umraktárakban a Ca2+-raktározás biztosítása, vala­
mint ezzel egyidejűleg az intraluminális kalciumion-
koncentráciő-változások pufferolása. Az intraluminális
teljes Ca2+-koncentráció ~ 0,01 M, a szabad (ionizált)
Ca2+-koncentráció néhány mM lehet, amelyet kons­
tans értéken tartanak a már említett Ca2+-kötő fehér­
jék. A stabil intraluminális Ca2+-koncentráció igen fon­
tos szerepet játszik az endoplazmatikus retikulum
egyéb funkcióiban is, többek között számos intralumi­
nális és integráns fehérje harmadlagos struktúrájának
létrehozásában és fenntartásában.
3.4.1.5. Intracelluláris Ca2+-raktárak:
mitokondrium
A mitokondriumok jelentős, relatíve nagy kapaci­
tású, csekély affinitású intracelluláris Ca2+-raktárak
(I. 3.4/1. ábra). A raktárba a kalciumionok felvételét a
132
mitokondrium belső membránjában található (elektro-
gén) „független szállító" végzi, mely az újabb kutatási
eredmények szerint inkább ioncsatorna, mint karrier­
molekula. A kalciumionok transzportjához az energiát a
kb. -1 8 0 mV mitokondriális membránpotenciái bizto­
sítja, ami az elektrogén H+-transzport eredménye (I. ke-
miozmotikus elmélet, 4.9. fejezet). A transzportrend­
szer igen nagy, > 10 ^iM citoszolikus Ca2+-koncentráció
mellett aktiválódik. A mitokondriális mátrix Ca2+-t az
elektroneutrális 2 Na+/Ca2+ vagy 2 H+/Ca2+ antiport
segítségével képes leadni a citoszolba. A mitokondri-
ummátrixban a kalciumion-koncentráciö 50 és 200 nM
közötti értéke az elektrogén Ca2+-influx és az elektrone­
utrális Ca2+-efflux közötti kinetikai egyensúly eredmé­
nyeként alakul ki. Hosszú időn keresztül a mitokondriu-
mokat lassan ekvilibrálődő (egyensúlyi állapotba jutó)
Ca2+-raktárként tartották számon, a sejtek fiziológiás
Ca2 +-koncentráció-tartományában szabályozó szere­
pét vitatták. Újabb vizsgálatok bizonyították, hogy a mi­
tokondriális Ca2+-koncentráció és ezzel parallel a mát­
rixban található Ca2+-vezérelt dehidrogenázok műkö­
dése érzékenyen és igen gyorsan követi a citoszol Ca2+-
koncentrációjának változásait. A jelenséget úgy magya­
rázzák, hogy az IP3-receptor közelében a Ca2+ korláto­
zott diffúziója (I. később) miatti lokális Ca2 +-koncentrá­
ciók akár az 5 -6 ^M-t is elérhetik, ami elegendő a mi­
tokondrium Ca2+-felvételének aktiválásához.
A citoszol és a mitokondriummátrix Ca2 +-koncent-
ráció-változásainak csatolása igen fontos szabályozá­
si mechanizmust jelent a sejtek energiaforgalma
szempontjából. A mitokondriális dehidrogenázok (pl.
piroszőlősav-dehidrogenáz) működését a mátrix Ca2+-
koncentráciöjának emelkedése fokozza, és ennek
következtében fokozódik a redukált nukleotidok
(NAD(P)H) és az ATP termelése. A fokozott ATP-ter-
melés biztosítja egyrészt a Ca2+-tranziensek szabályo­
zásához szükséges energiát, másrészt biztosítja a cito­
szolikus Ca2 +-koncentráció-változás által elindított
sejtválaszokhoz felhasznált energia pótlását (pl. szek­
réció, izom-összehúzódás).
3.4.1.6. Intracelluláris raktárak:
lassan reagáló kalciumraktárak
E raktárak közös tulajdonságai:
/. Neutrális vagy alkalikus intraluminális pH.
2. ATP-függő Ca2+-felvétel (de nem SERCA).
3. Az IP3-receptor és a RYR hiánya.
A legvalószínűbb ilyen raktárak a transz-GoIgi háló­
zat és az ER kalciumforgalomra nem specializálódott
részei lehetnek.
 3.4. Io n m iliő - in tra c e llu lá ris
3.4.1.7. A citoszol tulajdonságai
A citoszolban található Ca2+ 80-90% -a intracellu­
láris proteinekhez és membránfelszínekhez kötött ál­
lapotban található, a maradék képezi a szabad kalciu­
mot (I. 3.4/1. ábra). Az előzőkben említett transzport­
folyamatok eredményeként a citoszol nyugalmi sza­
bad kalciumion-koncentráciöja a sejtek nagy részében
100 és 200 nM között van. A kis Ca2+-koncentráció
két szempontból kedvező a sejteknek. Egyrészt a ma­
gasabb rendű szervezetekre jellemző, foszfátvegyüle-
teken alapuló anyagcsere egyik kritikus feltétele a kis
Ca2 +-koncentráció, ellenkező esetben hidroxiapatit-
kristályok válnának ki a citoszolban, a sejt „elmesze-
sedne”. Másrészt a kis Ca2+-koncentráció energetikai­
lag kedvezővé teszi az ion másodlagos hírvivőként
való felhasználását: viszonylag kis mennyiségű ion
energiaigényes mozgatása nagy Ca2 +-koncentráció-
változásokat eredményez. A kalciumion-koncentráció
emelkedése igen sokféle sejtben közvetíti az extracel­
luláris térből érkező igen eltérő ingereket a citoplaz­
ma felé (I. 3.4/3. ábra, 3.4/1. táblázat). A kalcium­
ionok diffúziója a citoszolban (I. 4.10. fejezet) sokkal
lassabb és sokkal behatároltabb, mint akármelyik
más másodlagos hírvivőé (pl. IP3) az igen nagy számú,
majdnem teljesen immobilis Ca2+-kötőhely miatt. Ha
Ca2+ csak az extracelluláris tér felől áramlana a sejtek­
be, akkor nagyon lassan vagy egyáltalán nem érné el
a kalciumjel a sejt belső régióit - csak a kalciumion-
felszabadulás helyétől radiálisán mért néhány tá­
volságot - , azaz csak lokális hírvivő lenne a legtöbb,
viszonylag nagy sejtben. A kalciumszignál sejten belüli
tovaterjedésének kulcsa az intracelluláris raktárak tér­
ben és időben koordinált aktiválása az igen szolubilis
IP3 gyors eloszlásával és/vagy önmagát erősítő, rege­
neratív Ca2 +-release-zel (CICR).
3.4/1. táblázat
Ca2+-függő sejtválaszok és a Ca2 +-szint-emelkedés mechanizmusa
Sejt Stimulus
Idegvégződés akciós potenciál
Limfocita antigén*
Pancreas p-sejt acetilkolin*
Májsejt vazopresszin*
Fibroblaszt PDGF*
Limfocita antigén*
PDGF: vérlemezke eredetű növekedési faktor
*A stimulus és az IP5-emelkedés kapcsolatát részletesen a transzmembrán jelátvitellel foglalkozó
k a l c i u m , o z m o t i k u s v i s z o n y o k , pH s z a b á l y o z á s a
3.4.1.8. Ca -oszcilláció
Az intracelluláris Ca2+-raktárak térben és időben
koordinált működése a legtöbb sejtben a citoszol
Ca2+-koncentráciöjának ritmikus oszcillációját ered­
ményezi. Ca2+-oszcilláciön azt értjük, hogy a teljes
sejtre vonatkozóan a citoszol Ca2+-koncentráciöja
az idő függvényében ritmikusan változik. A Ca2+-
oszcillációk számos formája közül a „kalciumtüské­
ket” és azok keletkezését tárgyaljuk. A kalciumtüs­
kék gyors felszálló szárral és viszonylag lassú és igen
variábilis leszálló szárral jellemezhetők (3.4/4. ábra).
A tüskék között a citoszol Ca2+-koncentráciöja a
nyugalmi értékre tér vissza. A jelenséget a receptor-
aktiváciöt követő kismértékű lP3-felszabadulás in­
dítja el (I. 3.4/3. ábra C, 3.4/4. ábra A). Az IP3 az IP3-
receptorhoz kötődve az intracelluláris raktárakból
kismértékű Ca2+-felszabadulást indukál, ami a már
em lített módon pozitív visszacsatolással fokozza a
raktárak kiürülését, és így a felszabadulás helyén
a Ca2+-koncentráciöt (I. 3.4/3. ábra C, 3.4/4. ábra A).
A Ca2+ lokális diffúziója érzékenyíti a közvetlen kör­
nyezetben az IP3-at kötött IP3 -receptorokat, ami
újabb Ca2+-kiáramlást eredményez, elindítva ezzel
egy térben tovaterjedő autokatalitikus folyamatot,
amelynek során a sejtben a kalciumionkoncentrá-
ciö-változás Ca2+-hullámként terjed tova (I. 3.4/4.
ábra B). Az IP3-receptor Ca2+-érzékenységének el­
oszlása olyan ingerelhető médiumot hoz tehát létre,
melyben a Ca2+-hullám tovaterjedésének mecha­
nizmusa IP3-függő CICR. A Ca2+-hullám gyors terje­
dése (-5 0 -1 0 0 [xm/s] eredményezi az egész cito­
szol Ca2+-koncentráciőjának változását mutató
Ca2+-tüske gyors felszálló szárát. A tüske leszálló
szárának magyarázata a felszabadított Ca2+ negatív
feedback-hatása az IP3 indukálta Ca2+-felszabadításra
Ca24 -szint-emelkedés Sejtválasz j
feszültségkapuzott Ca2+-csatorna neurotranszmitterszekréció
IP5-kapuzott Ca2+-csatorna DNS-szintézis, sejtosztódás
IP3 -IP5 -receptor-ic. raktár inzulinszekréciö
IP5 -IP3 -receptor-ic. raktár glikogénlebontás
IP5 -IP3 -receptor-ic. raktár DNS-szintézis, sejtosztódás
IP5 -IP5 -receptor-ic. raktár DNS-szintézis, sejtosztódás
8 . 1 . fejezet tárgyalja.
I 33
 3. S e j t m e m b r á n és a n y a g t r a n s z p o r t
3.4/4. ábra.
Kalciumtüskék keletkezési mechanizmusa. Az ábra bal olda­
lán a citoszol szabad Ca2+-koncentráciőja az idő függvényé­
ben egy izolált májsejten. A Ca2+-tüskék körökkel jelölt fázi­
(I. 3.4/3 ábra C, 3.4/4. ábra C), valamint a Ca2+ ki­
pumpálása a citoszolból a raktárakba vagy az extra­
celluláris térbe (I, 3.4/1. ábra, 3.4/4. ábra C).
3.4.1.9. A kalciumoszcillációk jelentősége
A membránreceptor-agonisták koncentrációjának
és a következményes IP3-koncentrációnak a növelé­
sével a tüskék amplitúdója nem, csak a tüskék frek­
venciája emelkedik! (3.4/5. ábra). (Ez jellemző tulaj­
donsága a pozitív feedback-regulációnak - 1 . az ak­
ciós potenciál keletkezését; I. 3.3. fejezet.) így a sejt­
válaszok Ca2 +-koncentráciö-függő szabályozása he­
lyett (amplitúdőkódolás) a sokkal finomabb szabá­
lyozást lehetővé tévő oszcilláciőfrekvencia-kódolás
használható. A frekvenciakódolás sokkal szélesebb
ingertartományban biztosítja az extracelluláris tér fe­
lől érkező jelek kódolását, mint a tónusos, hosszú
időn át fennálló, az inger erősségével arányos cito­
szolikus Ca2 +-koncentráció-változások (amplitúdókó­
dolás). Különösen igaz ez az „élettani” körülmények
között mérhető igen kis hormonkoncentráciök által
kiváltott biológiai válaszokra: az extrém kis ingerre
kialakuló tónusos Ca2 +-koncentráció-emelkedés szin­
te megkülönböztethetetlen lenne a nyugalmi Ca2+-
134
sainak megfelelő történések az ábra jobb oldalán láthatók,
A, B és C-vel jelölve. (+: pozitív visszacsatolás, negatív
visszacsatolás, háromszög: IP3, kör: Ca2\ IP3 -R: IP3-receptorj
koncentráció véletlenszerű ingadozásaitól. Ugyanak­
kor a stimulus erősségével arányos frekvenciakódo-
lással kis agonistakoncentrációknál is markáns Ca2+-
koncentráciő-változások tapasztalhatók a tüskék
alatt, bár a Ca2+-tüskék ritkán követik egymást. A kal-
ciumoszcilláciök frekvenciakódolt információját meg­
felelően nagy szabályozási tehetetlenséggel bíró kal­
ciumfüggő enzimrendszerek könnyen integrálhatják
biológiai válasszá. Egyik ilyen enzimrendszer az oszcil­
láció frekvenciájától függő aktivitást mutató Ca2 +-kal-
modulin-Ca 2 +-kalmodulin-fúggő protein-kináz, amely
a kalciumkoncentráciö-változásokban hordozott jelet
közvetíti a sejt számára (az enzimrendszer leírását
I. később).
Kiterjedten tanulmányozott kalciumoszcillációs
választ adnak pl. hepatociták hormonális (vazopresz-
szin) stimulációt követően, ami többek között a máj­
sejtekben tárolt glikogén lebontását eredményezi.
Limfocitákban a sejtosztódást kiváltó specifikus anti­
gének hatására alakul ki Ca2 +-oszcilláció. Ezeken a
sejteken a kalciumtúskék 1 s és 5 perc közötti időn­
ként követik egymást, igen változó frekvenciával.
A kalciumtúske leszálló szárának egyik okozója a
kalcium sejtből való kipumpálása. E kalciumvesztés
sorozatos ingerlést követően a kalciumraktárak kiürü­
léséhez vezethet, meggátolva ezzel a további szignali-
 3.4. Io n m iliő - in tra c e llu lá ris k a lc iu m , o z m o t ik u s v is z o n y o k , pH s z a b á ly o z á s a

3.4.1.10. A kalciumjel dekódolása:

kalmodulin
0 ,4 nM 0 ,6 nM 0 ,9 nM

600 I------------------ 1 I------------- 1 I-----------1 Az intracelluláris Ca2+-koncentráciö extracelluláris

jelek által kiváltott emelkedése számos sejtválaszt indít
be. E sejtválaszok közül az izom-összehüzödás kalcium­
ionok által való szabályozását az orvosi élettan tárgyal­
ja részletesen. Az egyéb, bizonyítottan kalciumfüggő
400
sejtválaszok találhatók a 3.4/1. táblázatban.
A megemelkedett Ca2+-koncentrációt mint jelet
a kalciumot specifikusan kötő fehérjék továbbítják a
kalciumfüggő sejtválaszok során. Az eukarióta sejtek­
200 ben az egyik ilyen fehérje a kalmodulin. Egy kalmodu-
linmolekula kooperatív módon köt négy Ca2+-t (azaz
------ --------? ? ? ?------ r az első Ca2+ kötődése elősegíti a következő Ca2+ kö­
0 10 20 30 40 50 60 70 tődését, és így tovább). A kalmodulin konformációját
idő (perc) a Ca2+-kötés oly módon változtatja meg, hogy a
Ca2+-kalmodulin komplex képessé válik számos int­
3.4/5. ábra.
Agonistaindukált Ca2+-oszcilláciő (kalciumtüskék). Az ábrán racelluláris enzimhez való kötődésre és azok aktiválá­
a citoszol szabad Ca2+-koncentráciöja látható az idő függvé­ sára (3.4/6. ábra],
nyében, különböző agonista- (vazopresszin-) koncentráció A Ca2+-kalmodulin komplex számos eukarióta
mellett. A tüskék frekvenciája fokozódik a dózis növelésével, sejtben aktiválja a plazmamembrán Ca2 +-ATP-ázt, ez­
de az amplitúdó változatlan marad. zel fontos negatív visszacsatolást biztosít a citoszol
Ca2+-koncentráciöjának szabályozásában. A Ca2 +-kal-
modulin komplex legjobban ismert szabályozó szere­
zációt. Az intracelluláris raktárak ürülése azonban, ed­ pe azonban a Ca2*-kalmodulin függő protein-kiná-
dig még nem tisztázott mechanizmussal, elindítja a zokon (CaM-kináz} keresztül nyilvánul meg. A CaM-
raktárak kalciummal való feltöltését az extracelluláris kinázokat a Ca2+-kalm odulin komplex aktiválja, az
tér felől. A töltő Ca2+-áramot kalcium-release-aktivált aktivált kináz pedig a fehérjék szerin- vagy treoninol-
áramnak (lCRAC) nevezik, hátterében igen kis vezetőké­ dalláncait foszforilálja, és ezzel megváltoztatja a célfe­
pességű, plazmamembránban elhelyezkedő kalcium­ hérjék működét (a fehérjefoszforiláciö általános sza­
csatornák állnak. bályozó hatását I. a 8.1. fejezetben). A citoszol Ca2+-

C a 2+-független állapot inaktív

(5 0 % -8 0 % aktív) protein- Pj
fosztatáz J -

inhibitor dómén

katalitikus dómén

3.4/6. ábra. + Ca2;

A CaM-kináz II szabályozása.
kalmodulin C az+/kalmodulin
A kalmodulin Ca2+-kötést köve­
tően veszi fel aktív alakját (kon­
formációváltozás), amikor is
aktiválni képes a CaM-kináz ll-t.
A CaM-kináz II aktiválása szin­
tén konformáciőváltozást je­
lent. Az enzim teljesen aktív
teljesen aktív
formáját az autofoszforiláciőt
követően éri el (P).

135
 á T S E J T M E M B R Á N ÉS ANY AGTRANS ZP OR T
koncentráció-változását követő sejtválasz attól függ,
hogy milyen CaM-kináz és célfehérje kombináció ta­
lálható a sejtben.
A CaM-kinázok egy része csak egy meghatározott
célfehérje működését szabályozza, ezért ezeket szűk
szubsztrátspecificitásü (igen specifikus) CaM-kinázok-
nak nevezzük. Ebbe a csoportba tartozik pl. a gliko-
gén-froszforilázkináz enzim, amely a glikogén lebontá­
sát aktiválja. Ugyancsak ebbe a csoportba tartozik a
miozin könnyű lánc kináz, amely a simaizom-összehú-
zódást aktiválja.
A CaM-kinázok másik csoportja nem rendelkezik
jól meghatározott célfehérjékkel, ezeket a kinázokat
széles szubsztrátspecificitásü ün. multifunkcionális
CaM-kinázoknak nevezzük. Ebbe a csoportba tartozik
a CaM-kináz II, az általa foszforilált fehérjék közé tar­
toznak membránfehérjék (pl. ioncsatornák), gének át­
írásáért felelős fehérjék és a citoszkeleton egyes ele­
mei. A CaM-kináz II ezen keresztül igen sok szinten
befolyásolja különböző sejtek működését, beleértve
az idegsejtek közötti kommunikációt, a sejtek ingerlé­
kenységét, a szekréciót, a sejtalakot és gének kifeje­
ződését.
A CaM-kináz II egy speciális tulajdonsága teszi al­
kalmassá az enzimet a Ca2+-oszcillációk dekódolásá­
ra is. Ennek belátásához meg kell ismerni a CaM-ki­
náz II aktiválás molekuláris részleteit is (I. 3.4/6. áb­
ra). A CaM-kináz II két doménből, egy gátló és egy
katalitikus doménből áll. Ca2+-kalm odulin hiányában
az enzim inaktív állapotában van a gátló dómén és a
katalitikus dómén kölcsönhatása miatt. Ca2 +-kalm o-
dulin kötődés következtében az enzim konformációja
úgy változik, hogy a katalitikus dómén foszforilálni
képes a célfehérjéket is és a gátló domént is. A gátló
dómén foszforilációja az enzim aktivitását függetlení­
ti a citoszolikus Ca2 +-koncentrációtól, a kinázaktivitás
akkor is megmarad, ha a Ca2+-kalm odulin komplex
disszociál az enzimről. A CaM-kináz II ezt követően
addig marad aktív, míg a foszforilált gátló doménről
protein-foszfatáz enzimek a foszfátcsoportot le nem
hasítják.
A CaM-kináz II tehát molekuláris memóriaegység­
ként viselkedik, a kalcium-kalmodulin komplex akti­
válja, amikor a citoszolikus Ca2+-koncentráció meg­
emelkedik, és aktív marad akkor is, amikor a citoszo­
likus Ca2+-koncentráciö visszaáll a normális szintre.
Ha ezt követően egy újabb Ca2+-tüske keletkezik,
amikor az előző tüske során aktiválódott enzimek
még aktívak, akkor az újonnan aktiválódott enzimmo­
lekulák hozzáadódnak a még meglévő aktív enzimek­
hez. így, függően a Ca2+-oszcilláciők frekvenciájától,
különböző mértékű aktivitásösszegzést, azaz az osz­
cillációk frekvenciájától függő folyamatos CaM-kináz II
aktivitást kapunk. A frekvenciaködolt információt te­
hát amplitüdókődolt információvá alakítja át az en­
zimrendszer.
Mivel a CaM-kináz II aktivitása függ a megelőző
Ca2 +-impulzusoktól, ugyanakkor az idegsejtekben
Ca2 +-koncentráciő-változások követik a sejtek aktivi­
tását, ezért nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek az
enzimnek a memória kialakulásában és egyes tanulá­
si folyamatokban is.
Kitekintés
Az intracelluláris Ca2*-raktárak együttműködése a
citoszol Ca2+-koncentráciőjának szabályozásában
részben már ismert, számos kérdés azonban még je­
lenleg is intenzív kutatások tárgya. Ezek közül is fon­
tos megemlíteni az intracelluláris raktárak úrúlését kö­
vetően a raktárak kalciummal való feltöltésének lehet­
séges módjait. Annak ellenére, hogy plazmamemb­
ránban elhelyezkedő csatornák, amelyek a kalcium-
release-aktivált áram (lCRAC) kialakításáért felelősek,
már ismertek, továbbra sem tisztázott az, hogy a rak­
tárak kiürülése hogyan aktiválja az lCRAC-csatornákat.
Számos mechanizmus mellett felmerült többek között
a citoszkeleton szabályozó szerepe is.
Ennél is érdekesebb új irányzat a sejtmag Ca2 +-ho-
meosztázisának vizsgálata. A közelmúltban vált vilá­
gossá, hogy a Ca2+-koncentráció a sejtmagban jelen­
tősen eltérhet a citoszol Ca2 +-koncentrációjától, ill. in­
ger hatására a sejtmag a citoszoltöl eltérő Ca2*-jelet
produkál. Különösen érdekessé teszi e megfigyelése­
ket az, hogy a sejtmaghártya magpórusokat tartal­
maz, amelyek könnyen átjárhatók Ca2+-ok számára,
tehát elvileg a citoszol-Ca2+-koncentráció változását a
nukleáris Ca2+-koncentrációnak követnie kellene. Egy­
re több kísérleti bizonyíték gyűlik össze arra vonatko­
zólag is, hogy a nukleáris Ca2+-koncentráciő változá­
sa, a citoszolikus Ca2+-szinttől független nukleáris
Ca2 +-jel, gének expressziöjának szabályozásában is
részt vesz (I. még a 6.4. fejezetben).
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
□ Milyen Ca2+-kötő fehérjéket ismer a szarkoplaz-
matikus/endoplazmatikus retikulum lumenében,
és mi ezek szerepe?
□ Milyen Ca2+-kötő fehérjéket ismer a citoszolban,
és mi ezek szerepe?
□ Mi a Ca2+-tüskék keletkezésének mechanizmusa?
□ Hogyan kódolja az információt a Ca2 +-oszcilláció?
Mi az alkalmazott kódolás előnye?
□ Hogyan fordítja le a sejt a Ca2+-koncentráció meg­
változása által hordozott üzenetet?
 3.4. Io n m iliő - in tra c e llu lá ris k a lc iu m , o z m o t ik u s v is z o n y o k , pH s z a b á ly o z á s a

Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez

3.1., 3.3., 4.4., 4.9., 4.10., 6.4., 8 .1-8.2.

A sejtek Ca2*-egyensűlyát fenntartó membránok Ca2*-forgalmának meghatározói

Kom partm enthatár Ca1 ' -felvétel Ca2'-leadás

Citoplazmamembrán Ca2+-csatorna Ca2 +-ATP-áz

Na+/Ca2+ cserélő

Szarko-endoplazmatikus retikulum membrán SERCA ATP-áz rianodinreceptor

IP3-receptor

Mitokondrium belső membrán független szállító Na+/Ca2+ cserélő

Na*/H* cserélő

A rianodin- és IP3-receptor összehasonlítása

Harántcsíkolt izom Szívizomsejtek és idegsejtek !P3-receptor

rianodinreceptora rianodinreceptora

Elhelyezkedés szarkoplazmatikus szarko/endoplazmatikus endoplazmatikus

retikulum felszíne retikulum felszíne retikulum felszíne

Aktiváló szignál DHP-receptor CICR (Ca2+-indukált Ca2 +-release) IP3-kótés

konformáciöváltozása

Aktivitást fokozza kis citoszolikus [Ca2*] kis citoszolikus [Ca2+] kis citoszolikus [Ca2*]

Aktivitást gátolja nagy citoszolikus [Ca2+] nagy citoszolikus [Ca2+] nagy citoszolikus [Ca2*]

Ajánlott olvasmányok a sejt környezetével egyensúlyban van (3.4/7. ábra). Ha

B e r r id g e , M. J.: Inositol triphosphate and calcium sig- az oldatban a só koncentrációját hirtelen a felére csök­
nalling. Natúré 36 1:3 1 5 -3 2 5 , 1993. kentjük (I. 3.4/7. ábra, nyíl), az első néhány percben a
P o z z a n , T., R iz z u t o , R., V o l p e , R, M e l d o l e s i , J.: Mole­ sejtek térfogata az eredeti kb. 1 ,6 -szorosára növekszik.
cular and cellular physiology of intracellular calci­
um stores. Physiol. R é v . 7 4:595 -6 35, 1994.
B r a u n , A ., S c h u l m a n , H.: The multifunctional calci- ra 1.6-
O)
O
um/calmodulin dependent protein kinase: from TI
'<D
form to function. Annu. Rév. Physiol., 5 7 :4 1 7 -
fc/) 1-5
445, 1995.
T h o m a s , A. P ., B ír d , G . S t ., H a j n ö c z k y , G ., R o b b -G a s - ^ 1.4-
cc
p e r s , L. D., P u t n e y Jr., J. W.: Spatial and temporal E
aspects of cellular calcium signaling. FASEBJ., 8 1.3-

70:1505-1517, 1996.
De K o n in c k , P., S c h u l m a n , H.: Sensitivity of CaM ki­
nase II to the frequency of Ca2+ oscillations. Science
2 7 9 :2 2 7 -2 3 0 , 1998.

3 .4 .2 . A sejtek ozmo- és volum enszabá­ •' y .......... ( --------------

20 30 40
lyozása
idő (perc)
Jelenség 3.4/7. ábra.
Limfocitákat (a fehérvérsejtek egy fajtája) az élettani Limfociták térfogatának változása a pufferoldat hígítását kö­
körülményekhez hasonló 0,9%-os NaCI-oldatba helyez­ vetően. A nyílnak megfelelően a sökoncentráciö a pufferfür-
ve az tapasztaljuk, hogy a sejtek térfogata közel állandó, dőben a felére csökkent.
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
Ezt követően viszonylag rövid idő alatt a sejtek térfoga­
ta visszatér az eredeti értékre annak ellenére, hogy a sej­
tek továbbra is a hígított oldatban vannak.
Lehetséges magyarázatok
/. A limfociták térfogatának növekedését a sejtek
vízfelvétele okozza. Ennek megfelelően az eredeti tér­
fogatukat a sejtek ügy nyerik vissza, hogy a felesleges
víztől aktív vízpumpák segítségével szabadulnak meg.
2. A sejten belüli térben a hidrosztatikai nyomást a
sejtváz aktív összehúzódása fokozza, és ennek követ­
keztében a sejtek vizet préselnek keresztül a citoplaz-
mamembránon, csökkentve ezzel a sejtek térfogatát.
Tényleges magyarázat
A sejtek duzzadását követően a citoplazmamemb-
ránon keresztül a sejtek ozmotikusán aktív kationokat
(főként K+) és anionokat (főleg Cl') veszítenek, ami kö­
vetkezményes vízvesztést és a sejtek térfogatának
csökkenését okozza.
Kapcsolódó ismeretek
A sejtek citoplazmájában nagy mennyiségű oldott,
ozmotikusán aktív komponens található. Ezeket mu­
tatja be a 3.4/8. ábra. A citoplazma makromolekulái
(I. 3.4/8. ábrán M), bár méreteik igen jelentősek, ön­
maguk csekély mértékben járulnak hozzá az intracel­
luláris ozmolaritáshoz, kis intracelluláris moláris kon­
centrációik miatt. Többségük viszont többszörösen
(negatívan) töltött, és töltéseik számos ellentétes töl­
tésű szervetlen iont (kationt) vonzanak magukhoz.
Ezek az ún. ellenionok nagy számuk miatt jelentősen
3.4/8. ábra.
Intracelluláris ion- és vízháztartás. (M: makromolekula, m: me-
tabolit, M és m + / - töltései az intracelluláris fix töltések,
körb eírt + / - töltések: ellenionok, P: Na+/K+-pumpa).
138
hozzájárulnak az intracelluláris ozmolaritáshoz, ezek
adják az intracelluláris ozmolaritás döntő részét.
A sejtek aktív transzport és metabolikus folyamatok
révén nagy koncentrációban halmoznak fel kis mére­
tű szerves molekulákat (I. 3.4/8. ábrán m) mint pl.
cukrokat, aminosavakat, nukleotidokat. E metaboli-
tok jó részének töltése van, és szintén szervetlen el­
lenionokat vonz magához. így nemcsak maguk a kis
méretű metabolitok, hanem ellenionjaik is hozzájárul­
nak az intracelluláris ozmolaritáshoz, együttes ozmo­
tikus aktivitásuk így jelentős.
Sem az intracelluláris makromolekulák, sem pedig
a kisméretű szerves metabolitok nem képesek átjutni
a plazmamembránon, ezek adják a sejten belüli kötött
(fix) töltéseket. Ezzel szemben az ellenionok az ioncsa­
tornákon keresztül átjuthatnak a membránon, így a
sejtmembrán félig áteresztő membránként viselkedik.
Az extracelluláris folyadék ozmolaritásának túl­
nyomó részét az oldott szervetlen ionok adják, ame­
lyek elektrokémiai gradiensüknek megfelelően képe­
sek átjutni a sejtmembránon (I. 4/8. ábra, „szivár­
gás”). Ha a sejt a beszivárgó ionokat nem pumpálná
ki, akkor klasszikus Donnan-egyensúly alakulna ki a
citoplazma és az extracelluláris tér között, tekintve
a nem permeáló töltött intracelluláris szerves moleku­
lákat. Donnan-egyensúlynál a permeábilis szervetlen
ionok intracelluláris koncentrációja nagyobb, mint az
extracelluláris térben. Mivel a plazmamembránban
aktív víztranszporter nincs, ezért a citoplazmamemb-
rán két oldalán a víz megoszlását csak az ozmotikus
gradiens határozza meg. Donnan-egyensúlynál az int­
racelluláris iontöbblet a sejtek vízfelvételét vonná
maga után (ozmözisjelenség), ami a sejtek duzzadá­
sához, majd líziséhez vezetne. Könnyen belátható te­
hát, hogy a sejtek ozmo- és volumenregulációja szer­
vesen összekapcsolódó jelenségek.
Baktériumok és állati eredetű sejtek a Donnan-
egyensüly és a kedvezőtlen ozmotikus gradiens kiala­
kulása ellen az intracelluláris ionok plazmamembrá­
non át való kipumpálásával és így az intracelluláris oz­
motikus nyomás csökkentésével védekeznek. A szer­
vetlen ionok sejtekből való eltávolítása kompenzál így
a citoplazma organikus iontöbbletéért.
Az intracelluláris ozmolaritás - és következménye­
sen a sejtvolumen - szabályozásában legnagyobb
szerepe a plazmamembrán Na+/K+-ATP-áz pumpájá­
nak van (I. 3.4/8. ábrán P). A pumpa egy ATP-moleku-
la energiáját felhasználva 3 Na+-t pumpál ki és 2 K+-t
pumpál be a sejtbe az ionok koncentrációgradiensé­
nek ellenében (1. 3.1. fejezet). Egy munkaciklus alatt
tehát nettó 1 ionnal csökkenti az intracelluláris ka­
tiontartalmat, fenntartva ezzel a kis intracelluláris
 3.4. Io n m iliő - in tra c e llu lá ris k a l c i u m , o z m o t i k u s v i s z o n y o k , pH s z a b á l y o z á s a

anorganikus ion koncentrációt és elősegítve ezzel a ci­ ris ionkoncentrációk emelkedése, valamint a fehérjék
toplazma és az extracelluláris tér közötti ozmotikus hidratáltsági állapotának változása jelenti.
gradiens megszüntetését. Mivel a pumpa elektrogén, E kóros állapot megszüntetésére a sejtek komplex
ciklusonként nettó 1 pozitív töltést juttat ki a sejtből, térfogatszabályozási mechanizmusokkal rendelkez­
a pumpa működésével összefüggésben a sejt belsejé­ nek: a hipotóniás közeg okozta duzzadást követően a
ben negatív membránpotenciái alakul ki, ami gátolja a sejtek térfogata csökken (szabályozó térfogatcsökke­
Cl'-ok sejtbe való bejutását. Alapvetően tehát a sejtek nés, regulatory volume decrease, RVD), hipertóniás
Na+- és Cr-koncentráciöja jelentősen kisebb lesz az közeg okozta zsugorodást követően a sejtek térfoga­
extracelluláris térben található értékeknél. ta nő (szabályozó térfogatnövekedés, regulatory vo­
Az itt leírt „pumpa és szivárgás" mechanizmus sze­ lume increase, RVI). Az RVD és RVI közös eleme az int­
repét számos sejt térfogatszabályozásában az bizo­ racelluláris ozmotikusán aktív anyagok redisztribúciö-
nyítja, hogy a sejtek megduzzadnak, esetleg szét is es­ ja és következményes víztranszport ozmózis ütján (oz­
hetnek, ha ouabainnal, a Na+/K+-ATP-áz pumpa spe­ mózisnak nevezzük az oldószer-molekulák - jelen
cifikus gátlőszerével kezeljük őket. esetben víz - szemipermeábilis membránokon ke­
resztüli transzportját, amelynek kiváltója az össz ol­
dott anyag koncentrációk közötti különbség a memb­
3.4.2.1. Sejtek reakciói nem izotőniás rán két oldalán). Az ozmotikusán aktív anyagok re-
közegben disztribúciójának első lépése a szervetlen ionok
transzmembrán fluxusainak gyors megváltozása. Eh­
Az extracelluláris tér ionösszetételének és ozmola- hez járul hozzá a szabad aminosavak és egyéb szerves
ritásának homeosztatikus szabályozása miatt a sejtek metabolitok lassabb újraeloszlása a membrán két ol­
normális körülmények között ritkán kerülnek maga­ dalán.
sabb (hipertóniás), ill. alacsonyabb (hipotóniás) effek-
tív ozmolaritásű (tonicitásü) közegbe. (A tonicitás az
oldatok effektív ozmolaritása, mely függ az oldott 3.4.2.2. Szabályozó térfogatcsökkenés
anyagok koncentrációitól és a szemipermeábilis (RVD)
membrán permeabilitási viszonyaitól.) Kivételt képez­
nek pl. a vizeletelválasztö rendszer sejtjei, ahol a meg­ A 3.4/9. ábra mutatja be limfociták viselkedését
felelő összetételű vizelet előállítása hatalmas ozmoti­ hipotóniás közegben, feltüntetve az RVD-ben szere­
kus gradienseket igényel, amelyet a vesén áthaladva pet játszó elemeket. Az RVD elindítója a térfogatnöve-
a vér alakos elemei (vörösvértestek, fehérvérsejtek)
szintén érzékelnek (a vérplazma normális ozmolaritá­
sa 290 mosm/kg, a vese egyes részeiben a szövet kö­
zötti folyadék ozmolaritása eléri az 1 2 0 0 mosm/kg ér­
téket).
Ha élő sejtek hipotóniás oldatba kerülnek, akkor
megduzzadnak, míg hipertóniás közegben összezsu­
gorodnak. E folyamatban döntő szerepet játszik a
sejtmembránon keresztüli, az ozmotikus nyomásgra­
diens által kiváltott víztranszport. Mivel a mesterséges
foszfolipidmembránok vízpermeabilitása igen csekély,
ezért nem meglepő, hogy a sejtek plazmamembránjá­
nak jelentős vízpermeabilitásáért specifikus mecha­
nizmusok, az akvaporin (CHIP) vízcsatornák különbö­
ző, szövetspecifikusan kifejeződő formái a felelősek.
A térfogat változása károsan befolyásolja a sejtek
működését: a sejtek duzzadását követően az intracel­
luláris ion- és metabolitkoncentráciők csökkenése, a
plazmamembrán feszülése, a mikrovillusok kisimulá­
sa, az endoplazmatikus retikulum és a mitokondrium
lumenének kitágulása figyelhető meg. A sejtek zsugo­ 3.4/9. ábra.
rodását követően az elsődleges zavart az intracellulá­ Az RVD mechanizmusa limfocitákban.
3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
kedést követő membránfeszülés, amely egy speciális
Cl'-csatorna-fajtát, a membránfeszülés-kapuzott kis
vezetőképességű Cr-csatornát aktiválja. A CI"-ok
(nyugalmi) elektrokémiai gradiense olyan, hogy a ki­
nyíló csatornákon keresztül Cl'-ok hagyják el a sejtet,
ami Cr-vesztést, a fokozódó cr-permeabilitás pedig
membrándepolarizációt okoz (I. 3.3. fejezet). A depo­
larizáció pedig a plazmamembránban található fe­
szültségkapuzott, depolarizáció aktiválta ^-csa torná­
kat (I. 3.3. fejezet) nyit ki, melyeken keresztül K+-ok
áram lanak ki a sejtből az elektrokémiai gradiensnek
megfelelően. A sejt K+- és Cl'-vesztése csökkenti az
intracelluláris ozmolaritást, ami a sejtek passzív víz­
vesztését és a normál sejttérfogat visszaállítását ered­
ményezi. Ez egyúttal megszünteti az RVD-t elindító
szignált, a membránfeszülést. A jelenség összegzése:
a sejt K+- és Cr-vesztéssel állítja be az intracelluláris
tonicitást az extracelluláris oldat tonicitásához, ami
következményes vízvesztést és a sejt térfogatának
visszanyerését jelenti.
Más sejtekben az RVD-t a membránfeszülés-akti-
vált Ca2+-csatornák indítják el: a citoszol szabad Ca2+-
koncentrációja emelkedik, ami Ca2+-aktivált K+- és
Cr-csatornákat nyit ki a plazmamembránban. A leg­
több állatfaj eritrocitáiban pedig az elektroneutrális
K+/C r szimport aktiválódik hipotóniás közegben.
A csatorna- és transzportermechanizmusok sokrétű-
3.4/10. ábra.
Az RVI mechanizmusa limfocitákban. (CAH: szénsav-anhidráz.)
sége biztosítja a különböző sejtek megfelelő adaptá­
ciós lehetőségeit.
A sejtek azonnali (másodpercek-percek alatt le­
zajló) válasza hipotóniás közeg hatására inorganikus
ionok vesztése. A hosszabb távú (órák-napok) volu­
menszabályozás azonban a különböző aminosavak
és bomlástermékeik, cukrok, polialkoholok és urea
leadásával megy végbe. Ezek közül legrészleteseb­
ben a sejtek taurinforgalma ismert. A taurin (2-ami-
noetánszulfonsav) a kéntartalmú aminosavak anyag­
cseréjének végterméke, és nagy koncentrációban
(1 0 -5 0 mM) található meg a gerincesek legtöbb sejt­
jében, alkalmassá téve ezzel az intracelluláris ozmo­
laritás hatékony szabályozására. A sejtek duzzadását
követően egy taurinra (és alaninra) specifikus csator­
na aktiválódik, pl. vörösvértestekben, biztosítva ezzel
a taurinefflux útvonalat. Taurin és egyéb organikus
molekulák (pl. szorbitol) sejtduzzadás indukálta efflu-
xát biztosítja a nemrégiben gliasejteken felfedezett
VSOAC-csatorna (Volume Sensitive organic Osmo-
lyte/Anion Channel). A csatorna közepes vezetőké­
pességű (~ 4 0 pS), nem szelektív, és működéséhez
ATP-t igényel.
3.4.2.3. Szabályozó térfogatnövekedés
(RVI)
A 3.4/10. ábra mutatja be limfociták viselkedését
hipertóniás közegben, feltüntetve az RVI-ben szerepet
játszó elemeket. Az RVI elindítója az elektroneutrális
Na+/H + antiport aktiválódása.
A sejt ozmotikusán aktív Na+-t akkumulál, miköz­
ben a H+-vesztés miatt a citoplazma pH-ja emelke­
dik. A citoszol lügosodása aktiválja az RVI következő
láncszemét, a HCOj/Cr antiport mechanizmust (I. 3.1.
és később, 3.4.3.1. fejezet). Az antiport elektroneut-
rálisan HCOj-t távolít el a sejtből, és Cl_-t importál.
A sejtből eltávolított HCOj és a H+ pótlását a szén­
sav-anhidráz végzi, C 0 2-böi és H2 0-ből szénsav
(H2 C 05) képződését katalizálja, ami azonnal bomlik
HCOj- és a H+-okra. Az egész reakciősor eredménye­
ként a sejten belül nettó Na+- és Cr-akkumuláció tö r­
ténik, az intracelluláris ozmolaritás emelkedik, ami
passzív vízfelvételt von maga után. A Na+/H + antiport
aktiválódása és a sejt zsugorodása közötti kapcsolat
részleteiben még nem tisztázott, feltehetően a
transzporter citoszkeletonnal való kapcsolata közve­
títi az aktivációs szignált.
Más sejtekben a sejtek zsugorodása a Na+-K+-
2CI" elektroneutrális kotranszportot (szimport) akti­
válja, mely egy Na+, egy K+ és két Cl' sejtbe való be­
 3 A. iONMILIŐ - INTRACELLULÁRIS KALCIUM, OZMOTIKUS VISZONYOK,
jutását katalizálja. A sók felvételét követi a sejtek víz­
felvétele az emelkedő intracelluláris ozmolaritásnak
köszönhetően. A Na+-K+-2Cr~kotranszport aktivitá­
sa protein foszforilációjával váltható ki, amit minden
részletében még nem ismert mechanizmussal kontrol­
lál a sejtek zsugorodása.
A hosszú ideig fennálló extracelluláris hipertonici-
tás mellett az ionok redisztribúciója mint szabályzó
elem kimerül. A sejtek ezt szerves, ozmotikusán aktív
anyagok felhalmozásával kompenzálják, és így tartják
fönn az RVI-t. A szerves metabolitok felhalmozása tör­
ténhet a makromolekulák lebontásával (pl. fehérjék­
ből aminosavak és azok bomlástermékeinek keletke­
zésével), valamint az őket sejtbe transzportálö, Na+-
koncentrációgradienst kihasználó szimport transzpor­
terek aktiválásával. A leggyakrabban felhalmozott
szerves, ozmotikusán aktív anyagok a taurin, a szorbi-
tol és az inozitol.
Kitekintés
Az sejtek térfogatának homeosztatikus szabályo­
zása már többé-kevésbé ismert. Felmerül azonban a
kérdés, hogy a sejtek térfogatának megváltozása je-
lenthet-e a sejtek számára specifikus jelet. Ebből a
szempontból is kiemelkedő jelentőségű a sejtek tér­
fogata, a sejtosztódás (proliferáció) és a sejthalál
(apoptózis) kapcsolatának kérdése. Számos, a sejtek
osztódását beindító faktorról tudjuk, hogy az osztó­
dás megindításával szimultán a sejtek térfogatának
növekedését is okozzák. Ugyanakkor olyan tényezők,
amelyek a sejtek zsugorodását okozzák, gátolják a
sejtosztódást, a sejtek térfogatát növelő tényezők
pedig az osztódást serkentik. Kísérletes bizonyíték
van arra is, hogy a sejtek duzzadása néhány, a sejt­
ciklus szabályozásában fontos protein-kinázt aktivál.
A sejtek térfogatszabályozása és a proliferáció kont­
rollja közötti ok-okozati viszonyok azonban még tisz­
tázatlanok.
Az RVD és RVI mechanizmusának összehasonlítása
Jelenséget kiváltó tényező sejtek duzzadása
Elsődleges folyamat anionok és kationok vesztése
(pl. Cl-- és K+-vesztés)
Következmény vízvesztés és térfogatcsökkenés
Metabolikus szabályozás makromolekulák szintézise metabolitokböl,
taurinvesztés
PH SZABÁLYOZÁSA
Ugyanez a megállapítás igaz a programozott sejt­
halál és a sejtek duzzadása/zsugorodása közti kapcso­
latra is. Az apoptózis egyik karakterisztikus velejárója
a sejtek zsugorodása. Az apoptózis kontrolljában sze­
repet játszó kináz enzimek egy része ozmotikus
stressz által aktiválható. Ugyanakkor hatásos térfo­
gatszabályozási mechanizmusokkal rendelkező sejte­
ken az ozmotikus stressz (zsugorodás) elleni reziszten­
cia párhuzamba állítható az ozmotikus stressz indu­
kált apoptózis elleni rezisztenciával. Emellett számos
egyéb adat utal a sejthalál és a térfogatszabályozás
kapcsolatára, a pontos mechanizmusokat azonban
még tisztázni kell.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
□ Mi határozza meg döntően az intra- és extracellu­
láris terek ozmolaritását?
□ Mi a pumpa-szivárgás modell lényege? Mely
transzporter játssza a döntő szerepet az ozmoti­
kus egyensúly biztosításában a modell szerint, és
miért?
□ Milyen transzportfolyamatok együttes aktiválódá­
sa vezet a szabályozó térfogatcsökkenéshez limfo-
citákban?
□ Milyen transzportfolyamatok együttes aktiválódá­
sa vezet a szabályozó térfogatnövekedéshez limfo-
citákban?
□ Az intracelluláris ozmolaritás metabolitkoncentrá-
ción keresztüli szabályozásának milyen formáit is­
meri?
Az intra- és extracelluláris tér ozmolaritását meghatározó
tényezők (fontossági sorrendben)
Intracelluláris té r Extracelluláris té r
□ Makromolekulák és metabolitok □ Szervetlen ionok
ellenionjai, valamint szabad
szervetlen ionok
□ Metabolitok
□ Makromolekulák
sejtek zsugorodása
anionok és kationok akkumulációja
(pl. Cl"- és Na+-akkumuláció)
vízakkumuláció és térfogatnövekedés
makromolekulák lebontása,
taurinakkumuláciö
141
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.1., 3.3., 4.10., 8.1.
Ajánlott olvasmányok
S p e r e l a k is ,N.: Cell Physiology Source Book. 3rd Ed.
Chapter 21. Academic Press, San Diego, 2001.
Lá n g , F„ B u s c h , G . L ., R it t e r , M . , V ö l k l , H ., W a l d e c g e r ,
5., G u l b in s , E., H a u s s in g e r , D.: Functional signifi-
cance of cell volume regulatory mechanisms.
Physiol. Rév. 7 8:247 -3 06, 1998.
S a r k a d i , B., P a r k e r , C.: Activation of ion transport
pathways by changes in cell volume. Biochim. Bio-
phys. Acta 10 71:4 07-427, 1991.
G r in s t e in , S., F o s k e t , K. J.: lőnie mechanisms of cell
volume regulation in leukoeytes. Annu. Rév. Phy­
siol. 5 2 :3 9 9 -4 1 4 , 1990.
D e u t s c h , C ., C h e n , L. Q.: Fleterologous expression of
specific K+ channels in T lymphocytes: Functional
consequences of volume regulation. Proc. Natl.
Acad. Sci. USA 90 :10 0 3 6 -1 0 0 4 0 ,1 9 9 3 .
3 .4 .3 . In tra ce llu lá ris pH-hom eosztázis
Jelenség
Sejteket az élettani körülményekhez hasonló pH-
jú pufferolt sóoldatba helyezve az intracelluláris pH
o 5
idő (perc)
3.4/11. ábra.
Az intracelluláris pH visszatérése a normálértékre a citoszol
savasítását követően. Az ábra a citoszol pH-ját mutatja az
idő függvényében a sejtek savasodását előidéző átmeneti
NH4 /NH 3 kezelést követően. A görbe kezdete a citoszol lű-
gosodását mutatja az NH 3 disszociáciös egyensúlyának
megfelelően. A savasodás az NH 47N H 3 oldat eltávolítását kö­
vetően alakul ki. A pH a homeosztatikus szabályozás bein­
dulása miatt néhány perc alatt visszatér az eredeti értékre.
142
közel állandó, a sejt a pH szempontjából környezeté­
vel egyensúlyban van (3.4/11. ábra). A sejtek intracel­
luláris pH-ja mesterségesen lecsökkenthető NH3 /NH4+
tartalmú oldat rövid ideig tartó alkalmazásával. A kí­
sérlet során az intracelluláris pH jelentősen, közel egy
teljes pH-egységgel csökkent. Ezt követően néhány
perc alatt az intracelluláris pH visszatért a kiindulási
értékre.
Lehetséges magyarázatok
1. A megemelkedett protonkoncentráció miatt a
citoszolból a plazmamembránon keresztül protonok
távoznak passzív diffúzióval, ami a pH emelkedését
vonja maga után.
2. A citoszol protontöbbletét intracelluláris kom-
partmentekbe való protontranszport igyekszik csök­
kenteni, és így áll vissza a normál citoszolikus pH.
Tényleges magyarázat
A citoszol pH-jának csökkenése fokozza egy, a
plazmamembránban elhelyezkedő specifikus H+-
transzporter aktivitását. A transzporter H+-okat szállít
a citoszolból az extracelluláris tér felé, miközben egy
Na+-t transzportál a citoszol irányába. A pH emelke­
désével a transzporter aktivitása fokozatosan csök­
ken, majd a normál citoszolikus pH elérését követően
visszaáll a transzporter aktivitása a nyugalmi szintre.
Kapcsolódó ismeretek
Az intracelluláris pH a sejtek belső környezeté­
nek egyik fontos tényezője. A sejteken belül végbe­
menő szinte minden folyamatot befolyásolhat az int­
racelluláris pH, beleértve az anyagcserét, a memb­
ránpotenciáit, a sejtek osztódását, a citoszkeleton
szerveződését és az izomsejtek összehúzódását.
A sejtek külső ingerekre, pl. hormonok, neurotransz-
mitterek és növekedési faktorok hatására is gyakran
az intracelluláris pH megváltozásával reagálnak. Ezen­
felül számos intracelluláris organellum, beleértve a
lizoszómákat, mitokondriumokat és endoszőmákat,
a citoszol pH-jától lényegesen különböző organellu-
mon belüli pH-t tart fent, ami fontos feltétele az adott
10
organellum megfelelő funkciójának. Nem meglepő
tehát, hogy a sejtekben számos olyan mechanizmus
van, amelyek lehetővé teszik az intracelluláris pH
szabályozását.
Az intracelluláris pH a citoszol ^-koncentrációjá­
ból származtatható: pH = -lg [H +j. A citoszol pH-jára
pontosabb kifejezés figyelembe veszi a H+-ok akti­
vitási együtthatóját, yH-t is, a pH számítását pedig a
pH = -lg (yh[H+]) összefüggés teszi lehetővé. A yHérté­
ke a citoszol ionerősségét figyelembe véve kb. 0,83.
I

3 .4. lO N M IU O - INTRACELLULÁRIS KALCIUM, OZMOTIKUS VISZONYOK, PH SZABÁLYOZÁSA

A pH-t meghatározó protonok három fő szem­

pontban különböznek a többi intracelluláris kationtól:
/. A H+-ok a vízmolekulák disszociáciös termékei
(H20 -» H+ + OH'), így vizes oldatokban a protonok
mindig jelen vannak.
2. A H+-ok a citoszolban igen kis koncentrációban
vannak jelen a kiterjedt citoszolikus pufferrendszerek
jelenléte miatt. Elvileg minden gyenge sav vagy bázis
pufferként viselkedik a citoszolban. Ezek közül is ki­
emelendő a C0 2 /H(X >3 pufferrendszer (I. Hender-
son-Hasselbalch-egyenlet, 3.2. fejezet). A pufferek
nemcsak a kis H+-koncentrációt biztosítják, hanem a
citoszol pH-változásának sebességét is csökkentik je­
lentős pufferkapacitásuk miatt, ami igen fontos ténye­ savas -«------ - p H -------- *■ lúgos
zője a citoszol pH-homeosztázisának.
3. A H+-ok mobilitása sokkal nagyobb, mint bár­
mely más kationé.
Mindezektől függetlenül a protonok egyensúlyi
megoszlására és biolögiahmembránokon való átjutá-
sára ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint egyéb
kationokra.
Ha a protonok egyensúlyi megoszlása a citoplaz-
mamembrán két oldalán teljesen passzívan történne,
akkor pH 0 = 7,4-es extracelluláris pH és - 6 0 mV
membránpotenciái (intracelluláris tér negatív) mellett
a Nernst-egyenletből (I. 3.3. fejezet) számított intra­
celluláris pH (pH) 6,4 lenne. Ugyanakkor, az intracel­
luláris pH kísérletesen (pH-szenzitív mikroelektrödok-
kal és pH-érzékeny fluoreszcenciás festékekkel) meg­
savas -«--------p H --------- »- lúgos
határozott értéke sejttípustól függően 6 , 8 és 7,2 kö­
zött van, azaz a citoszol pH-ja jóval alkalikusabb, mint 3.4/12. ábra.
az a H+-ok passzív megoszlásából következne. Nyil­ A citoszolikus pH egyensúlyi szabályozása.
vánvaló tehát, hogy a citoszolikus pH kialakításában A) A savleadás és bázisleadás sebességének pH-függése.
és fenntartásában specifikus transzporterekre van Az „A” pont az egyensúlyi pH-t mutatja, ahol a két transz­
port sebessége megegyezik.
szükség, melyek az elektrokémiai gradienssel szem­
B) A sav- és bázisleadás sebesség pH-függésének megválto­
beni protontranszportra is képesek.
zása az egyensúlyi pH-értéket mődosítja. A szaggatott vo­
Az intracelluláris pH egyensúlyi (steady-state) álla­ nallal a megváltozott pH-függésnek megfelelő görbéket je­
potában a sejtek H+-terhelése pontosan megegyezik a löltük. Az „A”, „B”, „C” és „D” pontok az egyensúlyi pH-ér-
sejtek H+-okat eltávolító képességével, azaz a két fo­ tékeket mutatják különböző körülmények között. Az 1’ és
lyamat sebessége megegyezik. Ebben a tárgyalásban 2’ nyilak az egyensúlyi pH változás folyamatát szemlélte­
egyébként egy „savi” molekula (pl. H+) felvétele egyen­ tik a transzporterek aktiválását követően.
értékű egy bázis (pl. HCOi) leadásával. A 5.4/12. ábra
az egyensúlyi pH szabályozás egy modelljét mutatja sok ezzel ekvivalens hatást okozó aktív felvételét), H+-
be. A modell lényege az, hogy mind a savleadás, mind ok felvételét intracelluláris vezikulákba, ill. az anyag­
pedig a bázisfelvétel sebessége függ az intracelluláris csere-folyamatok során bekövetkező H^„fogyasz­
pH aktuális értékétől, amit a 3.4/12. ábra A részének tást”. A citoplazma H+-koncentrációjának emelését
görbéi mutatnak be. A görbék metszéspontja (3.4/12. okozhatják az anyagcsere-folyamatok során keletke­
ábra A, A pont) határozza meg az intracelluláris pH ző savak, a H+-ok extracelluláris tér felőli passzív flu­
egyensúlyi értékét a sejtek nyugalmi állapotában. xusa a citoplazmamembránon át, H+-szivárgás a sa­
Mind a savak leadásáért, mind pedig a sejtek sav­ vas intracelluláris kompartmentekből és H+-ok aktív
terheléséért számos folyamat lehet felelős. A savak le­ felvétele az extracelluláris térből (ill. bázisok ezzel ek­
adása magába foglalja H+-ok aktív leadását (ill. bázi­ vivalens hatást okozó aktív leadása).

143
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a c t r a n s z p o r t
Az ismertetett folyamatok egyensúlya átmenetileg
vagy tartósan változhat, és ennek megfelelően két
kérdést kell megvizsgálni a citoszol-pH szabályozásá­
val kapcsolatosan. Az egyik kérdés az, hogy hogyan
reagálnak a sejtek akkor, amikor átmenetileg megvál­
tozik a citoszol pH-ja valamelyik savtermelő folyamat
átmeneti túlsúlya miatt (pl. emelkedett extracelluláris
C 02-koncentráció hatására). A citoszol savasodására
adott válasz a 3.4/12. ábra A részéből érthető meg.
A pH csökkenése növeli a savleadás sebességét,
ugyanakkor csökkenti a bázisok leadásának sebessé­
gét. A savleadás túlsúlya miatt a citoszol pH-ja emel­
kedik egészen addig, amíg a pH vissza nem tér az
egyensúlyi értékre, ahol a savleadás és bázisleadás
sebessége újra egyensúlyba kerül. Az itt tárgyalt sza­
bályozásra alkalmas, a citoszol pH-játől függő aktivi­
tással rendelkező transzporterek lehetnek pl. a cito-
plazmamembránban található Na+/H+ antiport és a
CI'/HCOi antiport mechanizmusok (l. később).
Ettől lényegesen különböző kérdés az, hogy mi tör­
ténik akkor, ha valamilyen külső hatásra (pl. a sejtek
osztódását serkentő stimulusok) a savleadás sebessé­
gének pH-függése eltolódik alkalikus irányba (3.4/12.
ábra B, 1 jelű nyíl, szaggatott vonal). Ekkor a savleadás
sebessége az A pontban (eredeti egyensúlyi pH) na­
gyobb lesz, mint a bázisok leadásának sebessége, és a
citoszol lügosodik (3.4/1 2. ábra B, 1’ nyilak). A lúgoso-
dás addig tart, amíg a sav- és bázisleadás sebessége
újra meg nem egyezik, és ekkor a citoszol pH-ja új, al-
kalikusabb egyensúlyi értéket vesz fel (3.4/12. ábra B,
B pont). Ezzel szemben, ha a bázisok leadása aktiváló­
dik, ami a bázisleadás-sebesség pH-függésének balra
tolódását jelenti (3.4/12. ábra B, 2 jelű nyíl, szagga-
3.4/13. ábra.
A citoszol pH-jának szabályozásában részt vevő plazma-
membrán-transzporterek: 1 = Cr/HCOj antiport, 2 - Na+/H+
antiport, 3 - C r/N a+, HCO3 transzporter.
144
to tt vonal), akkor a bázisok leadásának sebessége az
A pontban (eredeti egyensúlyi pH) nagyobb lesz, mint
a savak leadásának sebessége, és így a citoplazma sa-
vasodik (3.4/12. ábra B, 2’ jelű nyilak). A citoszol sava-
sodása addig tart, amíg a bázis- és savleadás sebessé­
ge újra meg nem egyezik, és ekkor a citoszol pH-ja új,
savasabb egyensúlyi értéket vesz fel (3.4/12. ábra B, C
pont). Ha a sav- és bázisleadás ugyanolyan mértékben
aktiválódik, akkor a citoszol egyensúlyi pH-ja nem vál­
tozik (3.4/12. ábra B, D pont).
A továbbiakban a citoszol savasodását és lúgoso-
dását előidéző fontosabb mechanizmusokat tárgyaljuk
részletesen.
3.4.3.1. A citoszol savasodását előidéző
fontosabb mechanizmusok
összefoglalása
1. Anyagcsere-folyamatokkal együtt járó savaso-
dás. Ezek közül kiemelhető az ATP hidrolízisével
együtt járó nettó H+-felszabadulás (ATP + H20 **
ADP + Pi + H+). Az anaerob glikolízis során keletke­
ző tejsav szintén jelentős savterhelést jelent a citoszol­
ban. Az anyagcsere-folyamatok azonban általában
egyensúlyban vannak a sejten belül, így a steady-state
pH-t e folyamatok nem befolyásolják. Előfordulnak
olyan esetek azonban, amikor átmeneti zavar keletke­
zik az anyagcsere-folyamatokban, és ez jelenősen
megváltoztatja az intracelluláris pH-t. Ez történik pél­
dául akkor, amikor a szövetek vérellátási zavara miat­
ti 0 2-hiány alakul ki. Ekkor a sejtek anaerob glikolízis-
sel termelnek energiát, ill. folyamatosan felélik ener­
giatartalékaikat. A metabolikus egyensúly eltolódik az
ATP-hidrolízis, a tejsavképződés, valamint a C 0 2 -fel-
halmozása irányába, ez pedig az intracelluláris pH
csökkenéséhez vezet.
2. A H*-ok extracelluláris tér felőli passzív fluxusa.
A H+-okra fennálló elektrokémiai gradiens és a plazma­
membrán jelentős H+-permeabilitása miatt a sejtek fo­
lyamatosan H+-okat akkumulálnak, aminek következ­
tében a sejtek savasodásának sebessége számítások
szerint 0,02 pH egység/óra lenne. Ez a savasodási ráta
önmagában nem jelentős, hosszú idő alatt azonban a
H+ eltávolítására alkalmas transzportrendszerek nélkül
a citoszol jelentős savasodása következne be. A memb­
rán H+-permeabilitását protoncsatornák biztosítják.
3. H*-ok aktív felvétele az extracelluláris térből,
ill. bázisok ezzel ekvivalens hatást okozó aktív leadá­
sa. Ezért a mechanizmusért a citoplazmamembrán-
ban található transzporterek a felelősek. Ezek közül
kiemelkedő fontosságú transzporter a CI7HCOs an­
tiport (3.4/13. ábra). A transzporter egy Cl" és egy
 3.4. Io n m iliő - in tra c e llu lá ris
HCOi elektroneutrális transzportját végzi. A transz­
p o rté n a k három, különböző sejtekben kifejeződő
formája van. Egyik ezek közül a vörösvértestekben
található Bánd 3 fehérje, melynek működését rész­
letesen ismerteti a 3.1. fejezet. A legtöbb sejtben
a transzporter egy másik formája felelős a citoszol
pH-jának szabályozásáért. A transzportért a cito­
plazma pH-jának lúgosodás irányába való eltolódása
aktiválja. Az intracelluáris pH a HCOj-ok sejtből való
eltávolításával (bázisleadás) csökken, és a pH; vissza­
tér a normál tartományba (I. később). A Cr/HCOj
azonban nemcsak a pH szabályozásában vesz részt,
hanem az intracelluláris G'-koncentráció és ezen ke­
resztül a sejtek térfogatszabályozásában is (I. 3.4.2.3.
fejezet).
3.4.3.2. A citoszol lúgosodását előidéző
fontosabb mechanizmusok
összefoglalása
1. H*-ok aktív leadása. A H+-ok leadásában szere­ 2. Bázisok aktív felvétele. Az említett Na+/H +-an-
pet játszó transzporterek közül legjobban a Na+/H + tiportnál is sokkal hatásosabban emelheti a citoszol
antiport működése ismert. A transzporter egy, a ci-
toplazmamembránban elhelyezkedő glikoprotein.
Működése során egy extracelluláris térből származó
Na+-t cserél ki az intracelluláris térből származó pro­
tonra, és ezzel a citoszol lúgosodását okozza (I. 3.4/13. Cl'-t transzportál kifelé a sejtből egy proton kíséreté­
ábra). A transzport hajtóereje a fennálló Na+-gradi-
ens, a transzportot a citoszol savas irányba való elto­
lódása aktiválja elsődlegesen. Ennek megfelelően a
transzporter részt vesz a citoszol pH-jában bekövetke­
ző átmeneti csökkentések kompenzálásában, az ál­
landó intracelluláris pH fenntartásában. A transzpor­
ter igen sokféle sejtben fejeződik ki különböző formái­
ban, egyes sejtek (pl. emésztősejtek és a béltraktus
sejtjei) a transzporter egy jól meghatározott formáját
fejezik csak ki.
Az intracelluláris pH csökkenésén kívül számos
egyéb hatásra aktiválódik a transzporter, beleértve
a hormonokat, növekedési faktorokat és neuro-
transzmittereket. Ezen anyagok hatásában közös az,
hogy a H+-leadás sebességének pH-függése megvál­
tozik, a transzporter aktivitása normál intracelluláris
pH-n is fokozódik. így a transzporter aktiválása a
sejt egyensúlyi pH-jának alkalikus irányba való elto­
lódását jelenti, a 3.4/12. ábra B részén 1 jelű nyíllal
jelzettnek megfelelően. A N a7 H + antiport tehát
nemcsak a sejtek normál pH-jának fenntartásában
vesz részt, hanem megfelelő stimulusra a sejtek pH-
egyensúlyának alkalikus irányba való változását is
előidézheti.
k a lc iu m , o z m o tik u s v is z o n y o k , pH s z a b á ly o z á s a
intracelluláris pH
3.4/14. ábra.
A CI7HCOi antiport és a Na+/H+ antiport sebességének füg­
gése az intracelluláris pH-tól.
pH-ját a CI7Na +, HCO^ transzporter. Ez a transzpor­
ter is a citoszol savasodása esetén aktiválódik, és egy
Na+-t transzportál a gradiens irányában egy HCO3
anionnal egyidejűleg a citoszolba, és ugyanekkor egy
ben (1. 3.4/13. ábra). Egy ciklus alatt tehát egy bázis
felvétele (HCOi) és egy proton leadása történik. A fel­
vett HCOj a sejtben rekombinálődik az intracelluláris
protonokkal, C 02-ot képezve, mely aztán kidiffundál
a sejtből. így a citoszol pH-jának lügosodása, a nor­
mál intracelluláris pH visszaállítása történik meg.
Az emlőssejtek legtöbbjének citoplazmamembrán-
jában előforduló, a citoszol pH-ját szabályozó transz-
porterpár a citoszol lúgosodását okozó N a7H + anti­
port és a citoszol pH-jának csökkenését okozó
CI7 HCO3 antiport. A 5.4/14. ábrán látható, hogy
mindkét transzporter működésének sebessége erő­
sen pH-függő, és „együttműködésük" összehangolt és
igen érzékeny intracelluláris pH-szabályozási mecha­
nizmust eredményez.
A bevezetőben említettük, hogy a citoszol pH-ja a
sejteken belül végbemenő folyamatokat szerteágaző-
an befolyásolja. Néhány fontosabb, a citoszol pH-ja
által szabályozott folyamatot foglal össze a 3.4/2.
táblázat. Az intracelluláris pH ilyen sokrétű szabályo­
zó hatásának a kulcsa az lehet, hogy pH-töl függően
változik a fehérjék ionizálható csoportjainak töltése,
ami a fehérjék konformációjának és ezzel együtt akti­
vitásának a megváltozását is okozza.
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t

5.4/2. táblázat.
A citoszol pH-ja által szabályozott folyamatok

pH-változás Következmény
Anyagcsere-kulcsenzimek pH 1 foszfofruktokináz-aktivitás t, glikolízis T
Citoszkeleton pH t tubulindepolimerizáciő
loncsatornák (pl. idegsejtek) pH 1, pH | aktivitás J,, ingerlékenység változása
Sejt térfogat-szabályozása PH t RVI*

*Lásd előbb, ebben a fejezetben.

Kitekintés egyensúlyi (steady-state) pH-ja igen jelentősen (akár

A fejezet az intracelluláris pH szabályozásának egy 0,5 pH-egységgel is!) lúgos irányba tolódik el. Ezt a
igen általánosított áttekintését adja, számos sejt az változást a protonleadás-sebesség pH-függésének lú­
említett mechanizmusokon felül egyéb transzportere­ gos irányba való eltolódása okozza. A Na+/H+ anti­
ket is használ specializált funkciók ellátására. Ilyen port és a CI7Na+, HC0 3 transzporter ras onkogének
sejtek pl. a vesetubulusok hámsejtjei, melyek az egész általi szabályozása azonban még nem ismert.
szervezet pH-egyensülyának fenntartását végzik. Eh­
hez a funkcióhoz a tubulushámsejtekben a transzpor­ Összefoglalás, ellenőrző kérdések
terek polarizált elhelyezkedése és szorosan koordinált □ Mi határozza meg a citoszol egyensúlyi (steady-
működése szükséges, melynek részletei jelenleg is in­ state) pH-ját?
tenzív kutatások tárgyát képezik. Hasonlóan fontos □ Hogyan kompenzálja a sejt a citoszol átmeneti sa­
specializált funkciót látnak el pl. a gyomornyálkahár­ vasodását?
□ Mi történik akkor, ha a savleadás sebességének
tya savat szekretáló sejtjei, ugyancsak speciális
pH-függése eltolódik lúgos irányba?
transzporterekkel és szabályozással.
□ Milyen mechanizmusok felelősek a sejtek savter­
,4 7 í n Ií t e í í La I L x á 1+-. & i t i k i ; ufi k , m íyrLs m s ü í x p , m i ) 1-
heléséért?
lett a modern sejtbiológia egyik érdekes kérdése a
□ Milyen mechanizmusok felelősek a citoszol lúgoso-
sejtosztódás, a daganatképződés és az intracelluláris
dásáért?
pH-szabályozás kapcsolatának vizsgálata is. Erre a
□ Milyen, a citoszol-pH szabályozásában jelentős
kapcsolatra utalnak azok a megfigyelések, amelyek a
transzportereket ismer, és ezek milyen irányba be­
citoszol lűgosodásáről számolnak be sejtosztódást be­
folyásolják a citoszol pH-ját?
indító növekedési faktorok hatására, az ok-okozati vi­
szonyok azonban jelenleg is tisztázatlanok. Emellett Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
ras onkogénnel transzformáit sejtekben a citoszol 3.1., 3.3.

A sejtek egyensúlyi (steady-state) pH-ját meghatározó tényezők

Savterhelés (bázisleadás) Savleadás (bázisfelvétel)

□ Anyagcsere-folyamatokkal együtt járó savasodás □ H+-ok aktív leadása (Na+/H + antiport aktiválódás)
□ Passzív H+-felvétel □ Bázisok aktív felvétele (CI7Na+, HCO3 transzporter aktiválódás)
□ l-ICIj-leadás (CL/HCOj antiport aktiválódás)

Sejtek pH-egyensúlyát fenntartó transzporterek jellemzői Ajánlott olvasmányok

N.: Cell Physiology Source Book, 3rd Ed.
S p e r e l a k is ,

Chapter 21, Academic Press, San Diego, 2001.

B o r o n , W. F.: Control of intracellular Control of intracel-
Cr/HCOj-antiport HC03-leadás pH l lular pH. The kidney: physiology and pathophysio-
Na+/H + antiport H+-leadás pH f logy. pp. 219-263 . Raven Press, New York, 1992.
G r in s t e in , S., D i x o n , S. J.: Ion transport, membrane
C17Na+-, HCOj- HC03-felvétel pH t
potential, and cytoplasmic pH in lymphocytes:
transzporter + H+-leadás
changes during activation. Physiol. Rév.
6 9 :4 1 7 -4 8 1 , 1989.

146
 3.5. A membrán laterális organizációja
D a m j a n o v ic h S á n d o r , B o d n á r A n d r e a és V á m o s i G yörgy

3.5.1. Membránmodellek, a sejtmembrán laterális szerveződése

3.5.2. Sejtfelszíni fehérjemintázatok, fehérje-szuperstruktúrák

Jelenség területeken helyezkedett el, az idő előrehaladtával a

1 970-ben Frye és Edidin amerikai kutatók egér és
humán eredetű sejtek fúziójával ún. heterokarionokat
(hibrid sejtek) hoztak létre, majd a két faj I. osztályú fő
hisztokompatibilitási komplex (MHC I) fehérjéit (I. 9.5.
fejezet) különböző (zöld, ill. piros) színben fluoreszká­
ló festékekkel jelzett antitestekkel specifikusan megje­
lölték. A jelölést a fúziót követő több különböző idő­
pontban is elvégezték, majd fluoreszcens mikroszkóp­
pal vizsgálták a fehérjék eloszlását a heterokarionok
plazmamembránjában. Míg kezdetben a két szín (az­
az a kétféle fehérje) egymástól elkülönülő membrán­
piros és a zöld szín fokozatos keveredését figyelték
meg. A keveredési folyamat a fúziót követő kb. 40
perc elteltével szinte teljesen lezajlott (3.5/1. ábra).
Lehetséges magyarázatok
A jelenségre többféle magyarázat is adható. El­
képzelhető, hogy a vizsgált fehérjék szintézise annyira
gyors, hogy a fúziót követően rövid idő alatt nagy-
mennyiségű új MHC I képződik, azonban az újonnan
szintetizált egér, ill. humán eredetű fehérjék a hetero­
karion plazmamembránjába már véletlenszerűen

3.5/1. ábra.
Frye és E didin fúziós kísérlete.

147
3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
épülnek be, azaz nem tesznek különbséget az egér és
az emberi eredetű membránrészek között. Elképzel­
hető az is, hogy a már korábban (a fúziót megelőzően)
létező fehérjék internalizációja, majd a membrán egy
másik területére történő recirkulációja okozza a keve­
redést. A vizsgált transzmembrán fehérjéknek a
membrán síkjában történő mozgása, laterális diffúzió­
ja szintén eredményezheti az egér és az emberi ere­
detű fehérjék összekeveredését.
Tényleges magyarázat
Számos kísérlet elvégzése után (pl. fehérjeszintézis
gátlása, hőmérséklet csökkentése stb.) a kutatók arra
a következtetésre jutottak, hogy ez utóbbi interpretá­
ció a helyes, azaz az egér és emberi eredetű MHC an­
tigéneknek a heterokarion membránjában tapasztal­
ható viszonylag gyors összekeveredése laterális diffú­
ziójuk következménye. Frye és Edidin forradalmi hatá­
sú kísérlete bebizonyította, hogy ellentétben a koráb­
bi elképzelésekkel (I. 3.5.1. fejezet), a sejtek plazma­
membránja nem rigid, hanem sokkal inkább „folyé­
kony” struktúra, mely lehetővé teszi az alkotóelemek
laterális irányú mozgását.
Kapcsolódó ismeretek
3 .5 .1 . M em bránm odellek, a sejt­
m em brán laterális szerveződése
A sejtmembrán lipid kettős réteg szerkezetének
felismerése után (Gorter és G rendell , 1925; 1. 3.1. fe­
jezet) az első olyan membránmodell, amely a lipidek
mellett a fehérjéket is a membrán szerves alkotóré­
szének tekintette, D anielli és D avson nevéhez fűződik
(1935). A j m dell szerint a csak lipidekből álló kettős
r é t^ ^ t^ in d k ^ o ld a l^ ^ lo b u lá r is fehéülk.egybefüf-
gő rétégé ié rt-(A későbbiekben olyan, fehérjékkel bé­
lelt pórusok jelenlétét is feltételezték, amelyek - leg­
alábbis kisméretű molekulák esetén - lehetővé teszik
a membrán két oldala közötti transzportot.) Ez a
szendvicsszerű struktúra merev, statikus jelleget köl­
csönözne a membránnak.
A Danielli-Davson-modell közel 40 évig meghatá­
rozta a membrán szerkezetével kapcsolatos elképze­
léseket, ugyanakkor egyre több olyan megfigyelés
született, amely megkérdőjelezte érvényességét. A
legtöbb fehérje jelentős mértékű hidrofobicitásának,
ill. amfipatikus karakterének felismerése, valamint a
membrán vastagságára kapott adatok egyaránt való­
színűtlenné tették a lipid kettős réteget két oldalról
fedő fehérjeréteg létezését. A „fagyasztva töréses”
technika (I. 3.1.1.3. fejezet) alkalmazásával kimutat­
ták, hogy a fehérjék behatolhatnak a lipid kettős ré­
tegbe, sőt át is érhetik azt. NMR-vizsgálatok a lipi-
deknek, míg a Frye—Edidin-kísérlet (más megfigyelé­
sekkel egyetemben; 1. 3.1.1.4. fejezet) a fehérjéknek
a membrán síkjában történő laterális diffúziójára
utaltak.
Ezeket és más megfigyeléseket alapul véve S inger
és N icolson 1972-ben alkotta meg a fluid mozaik
(vagy folyékony mozaik) membrán modellt (I. még
3.1.1.4. fejezet), amely jelentős áttörést hozott a
membránszerkezettel kapcsolatos kutatásokban.
Amellett, hogy különbséget tettek integrális (a lipid
kettős rétegbe beágyazott, esetenként azt áthidaló,
azaz transzmembrán) és perifériás (a membrán felszí­
néhez kapcsolódó) membránfehérjék között (I. még
3.1. fejezet), hangsúlyozták a membránstruktüra di­
namikus jellegét, azaz a komponenseknek a membrán
síkjában történő szabad, laterális (és rotációs) mozgá­
sát. A modell szerint a membránban az integrális fe­
hérjék és a lipid kettős réteg által elfoglalt területek
váltakoznak egymással, az egyes komponensek elosz­
lása pedig véletlenszerű és folyamatosan változó.
(Természetesen az integrális fehérjékkel és/vagy a lipi-
dekkel kialakított kölcsönhatások révén mindkét ol­
dalról perifériás fehérjék is kapcsolódnak, de ezeknek
a membrán alapvető szerkezetének kialakításában
nem tulajdonítottak döntő szerepet.) A lipid kettős ré­
teg gyakorlatilag strukturálatlan, homogén oldószer­
ként szolgál a benne eloszlatott integrális fehérjék
számára. A laterális diffúzió lehetővé teszi az egyes fe­
hérjék „találkozását” és így funkcionális együttműkö­
dését, a membránkomponensek valamilyen perturbá­
ció/szignál hatására bekövetkező átrendeződését, új
kölcsönhatások kialakítását. Az újonnan szintetizált
membránfehérjék szintén belekerülnek a lipidtenger-
ben úszó fehérjesokaságba, melyen belül a fehérjék
funkcionális érintkezése lehetővé válik.
Bár a modell jelentősége vitathatatlan, és egyes
megállapításai még ma is helytállóak, az elmúlt évtize­
dekben összegyűlt adatok alapján több ponton is je­
lentős módosításra szorul. A membránalkotók mobili­
tásának vizsgálata (pl. FRAP-, SPT-módszerrel; I.
3.1.1.4. fejezet)) feltárta, hogy a S inger és N icolson
által javasolt szabad diffúzióval szemben a kompo­
nensek laterális mozgása sok esetben korlátozott (gá­
tolt) (1- 3.1.1.4. fejezet). Emellett számos esetben
megfigyelhető a membránfehérjék gyors, citoszkele-
tális elemek által irányított transzportja is.
Biokémiai és biofizikai vizsgálatok egyaránt a
membránalkotók különböző idő- és távolságskálán
megvalósuló, nem véletlenszerű laterális elrendeződő­
 3.5. A M E M B R Á N LATERÁLIS ORG ANIZÁCIÓ JA

sere utalnak. Itt kell megemlíteni, hogy meghatározott

sztöchiometriájú, fehérje-fehérje (esetleg fehérje—li­
pid) kölcsönhatások által kialakított kisebb méretű fe­
hérjeaggregátumok (pl. több alegységből álló fehér­
jék) létezését S in g e r és N ic o l s o n sem zárta ki, de eb­
ben az esetben is hangsúlyozták az aggregátumok
mint egységek véletlenszerű eloszlását. Az is ismert
volt, hogy léteznek olyan differenciált membránstruk­
túrák (pl. szinapszis, bélhámsejtek különböző memb-
ránterúletei; I. 3.1.1.4. fejezet), amelyek kialakulása a
komponensek akár mikrométeres léptékű szervező­
dését feltételezi. A membránalkotók laterális eloszlá­
sának tanulmányozása azonban világossá tette, hogy
a kompartmentalizáciő, meghatározott struktúrákba
(doménekbe) történő rendeződés nem kivétel, hanem
általános jelenség, amely alapvető fontossággal bír
mind az adott molekulák, mind a plazmamembrán
egészének működése szempontjából.
3.5/2. ábra.
A membránalkotók doménekbe (meghatározott, a
Lipidfajták szegregációja óriás egylamellás vezikulákban*.
membrán többi részétől eltérő sajátságokkal rendel­ A zöld szín a Bodipy-PC lipidanalöggal láthatóvá tett, rende­
kező struktúrákba; I. 3.1.1.5. fejezet) történő szerve­ zetlen folyadékfázisban lévő dilauroil-foszfatidilkolin (DLPC)
ződésének lehetősége már pusztán fizikai kémiai régiókat, a piros szín a DÍI-C20 lipidpróbával jelölt, rende­
megfontolások alapján felvetődik. A membrán alko­ zett folyadékfázisü dipalmitoil-foszfatidilkolin (DPPC) régió­
tóelemei - noha a membrán a vezikuláris transzport­ kat jelöli. A méretvonal 10 |xm-t jelöl.
folyamatoknak köszönhetően nem tekinthető egyen­
* K o r l a c h , J., S c h w i l l e , P e t r a , W e b b , W.W., F e ic e n s o n , G.W.:
súlyi rendszernek - szabadentalpia-minimumra (hét­
Proc. Natl. Acad. Sci. USA 1999 July 20; 96(1 5): 8461 -8466.
köznapján „energiaminimumra”) törekednek. Ez pl. Fig. 1/2D, http://www.pnas.org/cgi/content/full/96/! 5/8461,
abban nyilvánul meg, hogy az egymással szorosabb Copyright 1999, National Academy of Sciences, U.S.A.
másodlagos kölcsönhatások kialakítására képes lipi­
dek - ilyenek az egymáshoz hasonló lánchosszúságú,
ill. megegyező telítettségű lipidmolekulák - hajlamo­ kialakításához a sejtek igen széles eszköztárral ren­
sak szegregálödni, és ún. lipid mikrodoméneket létre­ delkeznek.
hozni (I. 3.1.1.5. fejezet). A különböző hosszúságú A membránfehérjék és lipidek korlátozott laterális
zsírsavláncokkal rendelkező lipidek szegregációja mozgása, ill. doménekbe történő szerveződése szoros
már egyszerű mesterséges membránszerkezetekben, ok-okozati viszonyban áll egymással: a komponensek
ún. óriás unilamelláris vezikulákban is megfigyelhető, között kialakuló specifikus kölcsönhatások gátolhat­
melyekben pl. a DLPC- és DPPC-molekulák egymás­ ják a szabad diffúziót, és a korlátozott laterális diffú­
tól élesen elhatárolódó, fluid, ill. rendezett fázisú do­ zió is hozzájárulhat egy adott membránterúleten tör­
ménekbe rendeződnek (3.5/2. ábra). A membránfe­ ténő feldúsulásukhoz.
hérjék energiaminimumra való törekvése hasonlóan
jelentkezik; a fehérjék transzmembrán régiójának fizi­
kai/kémiai tulajdonságai elősegíthetik fehérje-fehérje 3 .5 .2 . Sejtfelszíni fehérjem intázatok,
kölcsönhatások kialakulását, ill. egyes fehérjemole­ fehérje-szuperstruktürák
kulák specifikus membrán-mikrodoménekben törté­
nő feldúsulásához vezethetnek. Ilyen kölcsönhatások A plazmamembrán a sejt és környezete (ami lehet
lehetnek pl. az a-helikális régiók közti hidrofób vagy akár egy másik sejt is) között lezajló anyag- és infor­
van dér Waals-kölcsönhatások, amelyek a fehérjék mációcsere színtere. A sejtmembrán közreműködé­
homo- vagy hetero-asszociációját eredményezhetik. sével lejátszódó folyamatok (pl. transzmembrán jel­
A szerkezeti sajátságokból következő specifikus köl­ átvitel, fehérjeszortírozás stb.) a legtöbb esetben
csönhatások mellett - mint a későbbiekben látni fog­ számos különböző membránfehérje szoros együtt­
juk - a funkció szempontjából „kívánatos" összetéte­ működését igénylik, és a fehérjék (és lipidek) által ki­
lű, akár több száz nanométer kiterjedésű domének alakított kétdimenziós mintázatok átrendeződését

149
 3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
eredményezhetik. A membránalkotök meghatáro­
zott, egyben dinamikus struktúrákba való rendező­
dése lehetővé teszi a releváns molekulák (és a hozzá­
juk kapcsolódó intracelluláris jelátvivő molekulák)
adott membránterületen való akkumulációját és má­
sok kizárását, így elősegítheti a megfelelő kölcsönha­
tások kialakulását.
A fehérjék nem véletlenszerű elrendeződésére
utaló, egyik elsőként megfigyelt jelenség az ún. co-
capping jelensége volt. A capping („sapkaképződés”,
I. 15.2. fejezet, 15.2/4. ábra, E-F panel) antitestek
hatására bekövetkező sejtfelszíni fehérjeaggregáciő,
mely a sejten sapkaszerű, aszimmetrikusan elhelyez­
kedő képződményt hoz létre. Ha nem csak az a fehér­
je található a cap-ben, amely elleni antitesttel a jelen­
séget előidézték, de más társult fehérje is, akkor be­
szélünk „co-capping”-ről, amely a különböző fehérjék
együttes előfordulására, összekapcsolt, ill. együtt-
mozgó voltára utal.
A fehérjék alapvető szerveződési szintjét a mole­
kuláris asszociációk által kialakított fehérjeklaszterek
jelentik (nanométeres skála), melyek fehérjekompo­
nensei lehetnek azonosak vagy különbözőek is (ho­
mo-, ill. heteroasszociáciő). A kisméretű fehéreklasz-
tereken kívül a membránfehérjék nagy része a mole­
kuláris méreteket meghaladó magasabb hierarchikus
szinten (szubmikrométeres, ill. mikrométeres távol­
ságskála) is rendezettséget mutat.
Számos esetben egy adott „funkcionális egység”
kialakításában már eleve több alegység vesz részt.
Ilyen pl. a T-sejtek homeosztázisának és funkciójának
szabályozásában fontos szerepet betöltő interleukin-
2-receptor (1L-2R, 1. 9.5.4), amelynek felépítésében
három alegység vehet részt (a, p és y). A |3- és y-lán-
cok a jelátvitelért, míg az a-alegység az 1L-2 nagy affi-
nitású és specifikus megkötéséért felelős. A három al­
egység részvételével különböző összetételű és affini-
tásü receptorkomplexek alakulhatnak ki. Legnagyobb
affinitással a mindhárom alegységet tartalmazó a(3y
heterotrimer rendelkezik. Korábban úgy gondolták,
hogy a heterotrimer kialakulásához szükséges az IL-2
kötődése. Ma már tudjuk, hogy pl. T limfóma sejteken
a három alegység IL-2 nélkül is egymás közvetlen kö­
zelében helyezkedik el, ugyanakkor a citokin kötődé­
se megváltoztatja az alegységek kölcsönhatását
és/vagy a receptorkomplex konformációját. Ide tarto­
zik a T-sejtek antigénfelismeréséért felelős receptor­
komplex is, amelyet két, egyenként is több alegység­
ből álló fehérje, a T-sejt-receptor (TCR) és a CD3 mo­
lekula hoz létre.
Az egyes fehérjéknek a membrán síkjában valami­
lyen külső inger hatására bekövetkező átrendeződése
150
is vezethet új fehérjemintázat kialakulásához, ill. a
meglévő mintázatok megváltozásához. Az epidermális
növekedési faktor receptora (EGFR) pl. ligandumkötés
vagy ellenanyag-molekula hatására nagyobb méretű
aggregátumokba tömörül (I. 8.1.5.3).
Sok esetben különböző, gyakran funkcionálisan
látszólag nem „összeillő” fehérjék kolokalizáciöja is
megfigyelhető. Sokszor a korábban egymással „össze
nem illőnek” gondolt fehérjék kölcsönhatásának a fel­
tárása hívja fel a figyelmet a lehetséges funkcionális
kapcsolatra. Az MHC I és MHC II glikoprotein számos
aktivált, ill. tumor eredetű sejt plazmamembránjában
homo- és heterooligomereket képez. Kimutatták,
hogy az MHC l molekulák aggregációja megnöveli az
antigénprezentáció és -felismerés, ezáltal a T-sejt és a
targetsejt közötti citotoxikus kölcsönhatás hatékony­
ságát. Az MHC molekulákhoz más membránfehérjék
is kapcsolódhatnak: pl. a sejt-sejt kapcsolatok kiala­
kításában szerepet játszó intercelluláris adhéziós mo­
lekulák (ICÁM-1) vagy a limfociták életfolyamatait
szabályozó IL-2- és IL-1 5-receptor. Ezen és sok más
hasonló fehérje-együttállás pontos szerepe ma még
nem ismert.
Felmerül a kérdés, hogy mi okozhatja a fehérjék
inhomogén sejtfelszíni eloszlásának (laterális rende­
zettségének) kialakulását. A membránfehérjék össze­
tartásához a membrán külső vagy belső oldalán vagy
akár a membrán belsejében is viszonylag könnyű ta­
lálni olyan kölcsönhatási lehetőségeket, amelyek a
nem véletlenszerű együttállásokat létrehozhatják.
A plazmamembrán lipid dómén struktúrája mind a
kisméretű klaszterek, mind pedig a nagyobb méretű
fehérjecsoportosulások kialakításában fontos szere­
pet játszik: az egyes fehérjéknek a membránba illesz­
kedő, azaz a lipidekkel közvetlenül kölcsönható régió­
jától függően azok szelektív akkumulációját, ill. külön
doménekbe való szegregációját egyaránt lehetővé te­
szi (I. 3.1.1. fejezet).
A membrán-mikrodomének egyik speciális típusát
a lipid tutajok („raftok”, I. 3.1.1.5. fejezet) jelentik,
amelyeket nagy koleszterin- és (gliko)szfingolipid-tar-
talom, valamint a membrán többi részétől nagyobb
mikroviszkozitás („rendezett folyadék” vagy folya­
dékkristályos fázis) jellemez. A lipid tutajokban szá­
mos membránfehérje és a hozzájuk kapcsolódó cito­
szolikus jelátvivő molekula feldúsulása megfigyelhető.
Ezek többsége a membrán külső rétegéhez kapcsoló­
dó glikozil-foszfatidil-inozitol (GPI-) horgonyzott (pl.
CD48) vagy a membrán citoplazmatikus oldalához
(dupla) telített zsírsavlánccal kapcsolódó (acilált) fe­
hérje (pl. Src protein tirozin kinázok, G-fehérjék), de
több transzmembrán fehérje állandó vagy valamilyen

stimulus által kiváltott jelenlétét is kimutatták (pl.
MHC II, IL-2R). (A transzmembrán fehérjék lipid tutaj­
beli lokalizációját előidéző okok még nem igazán is­
mertek. Az egyik lehetőség itt is a poszttranszláciös
zsírsavmódosítás, de nem ez az egyetlen meghatáro­
zó tényező.) Más fehérjék (pl. transzferrin receptor)
ugyanakkor mindig a lipid tutajokon kívül találhatók.
A 3.5/3. ábrán látható, hogy a fluoreszkáló antitesttel
megjelölt, az ábrán kék színkódolással megjelenített,
a lipid tutajokban feldúsuló IL-2R és a vörös színkó-
dolású, a burkolt csapdákban elhelyezkedő transzfer­
rin receptorok (I. 3.1.1.5. fejezet) egymástól jól elkü­
lönülő membrándoménekben lokalizálódnak. Megfi­
gyelték, hogyha a lipid tutajok egyik fontos kompo­
nensét, a koleszterint kivonták az élő sejt plazma-
membránjából (a koleszterint specifikusan kötő metil-
0 -ciklodextrin hozzáadásával), vagy ha a koleszterin
membránbeli eloszlását megváltoztatták (pl. a kolesz­
terint keresztkötő antibiotikummal, a filipinnel), akkor
a .lipid tutajok” és az o tt található fehérjemintázatok
integritása is megbomlott.
A lipid tutajok feltehetően egyfajta jelátviteli plat­
formot képeznek: egyrészt megnövelhetik az egyes
molekulák lokális koncentrációját, másrészt a külön­
böző fehérjéket egymás közvetlen közelébe „terelve,
toborozva” (másokat pedig egymástól elkülönítve)
elősegíthetik a jelátvitel szempontjából fontos köl­
csönhatások kialakulását. Mindezek mellett a lipid tu­
tajok fontos funkciót töltenek be a lipidek és a fehér­
jék szortírozásában, a különféle vezikuláris transzport­
folyamatokban.
A lipid tutajok komplex és dinamikus struktúrák,
amelyek mind méretben, mind fehérjetartalomban
igen változatosak lehetnek. Egy adott tutajon belül a
fehérjék közötti kölcsönhatások folyamatosan változ­
hatnak, elősegítve így a megfelelő funkcionális
együttműködés kialakítását. A komponensek dinami­
kus cseréje a különböző lipid tutajok (vagy akár tutaj­
beli és tutajon kívüli régiók) között, ill. a kisebb mére­
tű lipid tutajok („raft mikrodomének”) aggregáciöja
nagyobb méretű, ún. „makrodoménekké” számos, a
plazmamembránban lejátszódó jelátviteli folyamat
tér- és időbeli szervezésében kitüntetett szerepet já t­
szik.
A lipid doméneken kívül több más olyan eszköz
létezik, amellyel a sejtek a membránfehérjék speci­
fikus csoportosulásainak kialakulását és fenntartását
szabályozhatják. A citoszkeleton egyrészt aktívan
részt vehet a fehérjék elrendeződésének kialakításá­
ban, irányíthatja azok valamilyen stimulusra bekö­
vetkező újrarendeződését a membránban, másrészt
indirekt módon (pl. szférikus gátlás) gátolhatja a
3.5. A M EM BRÁN LATERÁLIS ORG ANIZÁCIÓ JA
3.5/3. ábra.
Membránfehérjék elhelyezkedése különböző membrán-mik-
rodoménekben. A lipidtutajokban feldűsuló IL-2-receptor <x-
alegységek (kék szín] és a burkolt csapdákban feldúsuló
transzferrin receptorok (piros szín] egymástól jól elkülönül­
nek. (Vámosi Cy. konfokális mikroszkópos felvétele)
membránfehérjék mozgását, ezáltal egy adott tér­
részbe szorítva azokat. A különféle intracelluláris jel­
átvivő rendszerek elemeivel (kinázok, C-fehérjék)
való kapcsolat szintén korlátozhatja a fehérjék szabad
mozgását.
A vezikuláris transzportfolyamatok a vezikulák tar­
talmának a plazmamembrán egy adott helyére való
„célzott” szállításával járulhatnak hozzá a fehérjék sze­
lektív akkumulációjához. A membránfehérjék már a
szintézis során behatolnak hidrofób régióikkal a durva
endoplazmatikus retikulum membránjába, majd a
szintézis befejeztével (esetleg más, egyidejűleg szinte­
tizált fehérjékkel együtt) vezikulát formálva jutnak el a
citoplazmán keresztül a plazmamembrán belső felszí­
néhez, ahonnan a vezikula kinyílva beleolvad a
membránba. A vezikula mind külső, mind belső olda­
la hidrofil. A benne lévő fehérjék a-helikális hidrofób
része a lipidek hidrofób alifás láncai mellett foglal he­
lyet. Az eddigiekből következik, hogy már a szintézis
során, a durva endoplazmás retikulum szintjén eldől­
het, hogy milyen lipidekkel együtt kerül a fehérje (pl.
egy receptor) a plazmamembránba. Hasonlóan, az
endocitözis, ill. exocitőzis során a lefűződő, ill. memb­
ránnal fuzionáló vezikulák az ott tartózkodó fehérjé­
ket és lipidmolekulákat is szelektíven, nem random
módon szállíthatják befelé, ill. ki a membránba.
Az extracelluláris mátrix, a különféle elektrosztati­
kus erők (pl. a membránpotenciái megváltozása), ill.
151
3. S e jtm e m b rá n és a n y a g t r a n s z p o r t
egyéb, általában indirekt módon (az eddig felsorolt té­
nyezők befolyásolásán keresztül) ható tényezők egy­
aránt hozzájárulhatnak a fehérje-kolokalizációk kiala­
kulásához.
A felsorolt tényezők egymástól nem függetlenül,
hanem egymással együttműködve, egymás hatását
kiegészítve/módosítva vesznek részt a plazmamemb­
ránban lévő szupramolekuláris struktúrák kialakítá­
sában. Erre nagyon jó példa a T-sejtes immunválasz
során a T-sejt és az antigénprezentáló sejt (APC) vagy
targetsejt között létrejövő kontakt régió (immunoló­
giai szinapszis, IS; I. 9.5. fejezet). (Az immunológiai
szinapszis elnevezés arra utal, hogy az immunrend­
szer az idegrendszerhez hasonlóan, a sejtek közötti
bonyolult összekapcsolódás és jelátvitel során fejti
ki működését.) Az immunológiai szinapszis nagymér­
tékben specializált struktúra, mely számos fehérje
gondosan kialakított, ugyanakkor dinamikus szerve­
ződését tételezi fel mindkét sejt részéről. Az IS kiala­
kításában a komponensek kisméretű klaszterei, ill.
nagyobb léptékű szerveződése egyaránt fontos sze­
repet játszanak. Az IS felépítésében részt vevő mo­
lekulák közül a T-sejt részéről a TCR, különböző ad­
héziós és kostimulátor fehérjék, koreceptorok, ill. a
kapcsolódó citoszolikus jelátvivő elemek, míg az APC
részéről az M HC-peptid komplexek, ill. adhéziós mo­
lekulák a legfontosabbak. (Az itt felsoroltakon kívül
más fehérjék IS-beli jelenlétét is kimutatták már,
ezekre most itt nem térünk ki.) A molekulák akku­
mulációja és a két sejt közötti kölcsönhatások kiala­
kulását elősegítő laterális elrendeződésének kialaku­
lása a TCR és az M HC-peptid komplex kapcsoló­
dását követően, feltehetően különböző citoszkeletá-
lis elemek (pl. aktin-mikrofilamentumok és miozin-
motorok), ill. lipid tutajok közreműködésével megy
végbe.
Az IS kialakulása egymástól elkülöníthető fáziso­
kon keresztül történik („érés”), amelyeket a részt vevő
elemek (membránfehérjék, jelátvivő molekulák) nagy­
mértékű, időben és térbelileg szabályozott kooperati-
vitása jellemez. Az IS prototípusa az ún. „bikaszem”,
(bull's eye) struktúra, amikor a TCR-t és az MHC-ket
(ill. a megfelelő intracelluláris jelátvivőket) tartalmazó
ún. centrális szupramolekuláris aktivációs klasztert
(cSMAC) a többek között adhéziós molekulákat tartal­
mazó gyűrű (perifériás SMAC vagy pSMAC) veszi kö­
rül (1. 9.5. fejezet). A CD4+ T-sejtek és az APC-k között
kialakuló szinapszisra általában ez a felépítés jellem­
ző. A citotoxikus T-sejt és a targetsejt között kiala­
kuló ün. „szekréciós szinapszis” centrális része a TCR
klaszter mellett tartalmaz egy, a litikus enzimek kibo­
csátásához szükséges szekréciós domént is. Multifo-
kális (több kis különálló TCR klaszter kialakulása), ill.
ún. nem szegregált (a TCR-k nem rendeződtek klasz-
terekbe) immunológiai szinapszis kialakulása szintén
megfigyelhető bizonyos esetekben. Az IS funkciója le­
het többek között a jelátviteli folyamatok felerősítése,
különböző jelátviteli folyamatok integrálása, irányított
granulumszekréciő stb. A különböző funkciók fontos­
sága természetesen a részt vevő sejtek és így az IS tí­
pusától függ. Az immunológiai szinapszisban tapasz­
talt TCR-aggregáció magyarázatot adhat arra, hogy
akár egyetlen idegen antigént bemutató MHC hogyan
képes több száz TCR-t is aktiválni: feltételezhetjük,
hogy az MHC-peptid komplex reverzibilisen kapcsoló­
dik egy TCR-rel, majd arról leválva újabb, közeli TCR-
hez kapcsolódhat.
A sejtek működése, életfolyamataik lebonyolítása
közben a membrán struktúrája is változik, pl. a folya­
matos exo- és endocitotikus jelenségeknek köszön­
hetően. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a
membrán átlagos összetétele is állandóan változik.
Természetesen, ha olyan külső vagy belső anyagcse-
re-változások mennek végbe, melyek új, addig a sejt
felszínén számottevő koncentrációban nem található
fehérjéket küldenek a felszínre, akkor a sejtfelszíni
fehérjék mennyiségi összetétele, de esetenként min­
tázata is megváltozhat. A receptorasszociáciők típu­
sa és mértéke számos betegségben kulcsszerepet
játszik. Az EGFR-család fokozott expressziója több
gyakran előforduló humán daganatban megfigyel­
hető (pl. tüdő-, vastagbél-, emlő-, agy-, fej-nyak régió
daganatok). Leggyakrabban az ErbBl (ECFR) emel­
kedett kifejeződése figyelhető meg, de egyes da­
ganatokban (pl. emlő, prostata) az ErbB2 túlzott
expressziőja detektálható. Az ErbB-fehérjék csak
dimerként vagy magasabb fokú oligomerként mű­
ködnek, mert a jelátvitel kialakulásához a receptorok
kölcsönös (kereszt)foszforilációjára van szükség.
Jelentősen befolyásolja a tumorsejtek proliferatív ké­
pességét és így a tumor malignitását, hogy a négy
ErbB-receptorfajtából milyen összetételű hetero-
dimerek alakulnak ki, tehát az, hogy a fokozott mér­
tékben szintetizálődő ErbBl vagy ErbB2 mellett mi­
lyen más ErbB-fehérjék fejeződnek ki. Leghatéko­
nyabban az ErbB2-ErbB3 dimerek serkentik a sejt-
osztódást.
Összefoglalás, kitekintés
A Singer-Nicolson-modell alapja a molekulák ol­
dalirányú, a membrán síkjában való (laterális) diffú­
ziója, a mozgás volt. A F rye és E d id in által elvégzett kí­
sérletek óta eltelt harminc év során sokáig nem me­
rült fel annak az igénye, hogy a fénymikroszkóp felöl-

dőképességének korlátait meghaladó, a molekuláris
méreteket közvetlenül mutató kísérleti módszerekkel
a molekuláris mozgások szabadsági fokát, ill. azok
korlátait újravizsgálják. Spektroszkópiai (fluoreszcen­
cia energiatranszfer elven való távolságmérések az
egyes fehérjék között) és modern mikroszkópos
módszerek segítségével végzett vizsgálatok az utóbbi
évtizedben rámutattak arra, hogy a sejtfelszíni fehér­
jék nem mindegyike keveredik szabadon a másikkal
vagy akár a hasonló molekulákkal. A fehérjekomp­
lexek stabilitása a fehérjék együttmozgásának, „ko-
mobilitásának” kimutatásával igazolható egy nagy ér­
zékenységű módszer, az ún. fluoreszcencia kereszt­
korrelációs spektroszkópia segítségével. A módszer­
rel igazolták, hogy bizonyos fehérje-együttállások
nem véletlenszerűek és időlegesek, hanem stabil
kapcsolatot jelentenek. Ezeknek az adatoknak a fé­
nyében hamarosan valószínűleg sokkal árnyaltabb
képet alkothatunk a fehérjék eloszlásáról, ill. a közöt­
tük létrejövő dinamikus és statikus kölcsönhatások­
ról. A - végső soron genetikailag - meghatározott
kétdimenziós fehérjemintázatok élettani és kórélet­
tani jelentősége intenzív kutatás tárgya. A felsorolt
néhány példa is mutatja, hogy a sejtfelszíni fehérje­
mintázatok számos információt hordoznak a sejtek
állapotáról, ill. esetleg célzott beavatkozásokat te­
hetnek lehetővé. így vizsgálatuk sok lehetőséget rejt
a betegségek differenciáldiagnosztikájában és keze­
lésében.
3.5. A M EM BRÁN LATERÁLIS ORG ANIZÁCIÓ JA
Ellenőrző kérdések
□ Milyen kísérletes bizonyítékait ismeri a fehérjék és
a lipidek membránban történő laterális mobilitá­
sának?
□ Mi a lipid tutajok biológiai jelentősége?
□ A membrán laterális szerveződésének milyen hie­
rarchikus szintjeit ismeri?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.1., 6.4., 8.1., 9.5.
Ajánlott olvasmányok
D a m j a n o v ic h S ., F id y J., S z ö l l ő s i J. (szerk.): Orvosi Bio­
fizika, Medicina Könyvkiadó Rt., 2006.
S in g e r , S .J ., N ic o l s o n , G .L .: The fluid-mosaic model of
the structure of cell membranes. Science,
/ 7 5:720 -7 31, 1972.
B o d n á r , A., V á m o s i , G., T ó t h , K., J e n e i , A., M á t y u s , L.,
D a m j a n o v ic h , S.: Non-random patterns of mem-
brane proteins and their role in transmembrane
signaling. In: Damjanovich, S. (ed.): Biophysical
aspects of transmembrane signaling. pp. 7 1 -9 5 .
Springer Series in Biophysics. V o l. 8 . Springer,
Berlin-Heidelberg, 2005.
V á m o s i , G., B o d n á r , A., V e r e b , G., S z ö l l ő s i , J., D a m j a ­
n o v ic h , S .: Role of lipid microdomains in the forma-
tion of supramolecular protein complexes and
transmembrane signaling. In: Fielding, C.J. (ed.): Li­
pid rafts and caveolae. pp. 141-174. Wiley, Wein-
heim, 2006.
153
 4.
Citoplazmatikus
membránrendszerek és
organellumok, intracelluláris
transzportfolyamatok
 4 . 1. Endocitotikus és exocitotikus folyamatok,
vezikuláris transzport: áttekintés
4.1.1. Az exo- és endocitotikus folyamatok közös jellemzői
4.1.2. A válogatás általános molekuláris alapjai
4.1.3. A vezikuláris transzport
4.1.3.1. A vezikulaképződés és a membránfúzió
4.1.3.2. A vezikulák válogatása és irányított transzportja
4.1.3.3. Az egyensúly és a kompartmentumok közötti különbségek
4.1.4. Endocitözis
4.1.4.1. Fagocitözis
4.1.4.2. Makropinocitózis
4.1.4.3. Klatrinfüggetlen endocitözis
Jelenség
Számos megfigyelés utal arra, hogy a sejtek képe­
sek környezetükbe üríteni anyagcseréjük termékeit.
Táplálékfelvételkor pl. a nyál- és emésztőmirigyekből
enzimek kerülnek a tápcsatornába, inger hatására az
axon terminalisokböl neurotranszmitterek ürülnek a
szinaptikus résbe, allefgének aTiízősejteket hisztamin
és más gyulladást kiváltó anyagok kibocsátására
késztetik, és még számos további példa lenne említ­
hető. Az ellentétes irányü anyagfelvételi folyamatok
létét, így pl. ionok, aminosavak,"cukrok felszívódását,
makromolekulák, sőt nagyobb méretű részecskék (pl.
baktériumok) bekebelezését is számos megfigyelés
igazolja.
Lehetséges magyarázatok
Ionok, kis molekulatömegű vegyületek ki-, ill. be­
lépése magyarázható a plazmamembrán permeabili-
tásával, ill. a membránba épült csatornák, transzpor­
terek és pumpák működésével (I. 3.1-3.4. fejezet), a
makromolekulák és a mikrométer dimenziőjü részecs­
kék számára azonban a membrán nem átjárható, a je­
lenség más magyarázatot igényel.
Tényleges magyarázat
A tényleges magyarázat az, hogy a makromole­
kulák kibocsátása egy hosszú eseménysor, a szekré­
K ovács J á n o s
ciós folyamat végső lépése. Ez az eseménysor magá­
ban foglalja a termék (szekrétum) szintézisének, fel­
dolgozásának, válogatásának és a plazmamembrán­
hoz való szállításának lépéseit. Lényeges ismérve,
hogy a termék a szintézis helyéről a plazmamemb­
rán felé a citoszoltől végig elkülönítve, membránba
zárt formában, vezikulákba csomagolva áramlik.
A kiürülés membránfüziö eredménye: a vezikula ha-
tárolömembránja összeolvad a plazmamembránnal,
és így kerül a szekrétum a külvilágba. Ezt a lépést
nevezik exocitózisnak. A sejtek fenntartanak egy ez­
zel ellentétes .irányú vezikuláris transzportfolyama­
to t is, az endocitózist, amely a környezetben találha­
tó makromolekulák, oldott anyagok, szilárd részecs­
kék bekebelezéssel való felvételét jelenti. A folya­
mat során először egy bemélyedés jelenik meg a
plazmamembránon, amely azután lefűződik, és így a
külvilág egy-egy darabja membránba - endocitoti­
kus vezikulába (endoszómába) - csomagolva a sejt­
be jut. Az endoszőmákból, tipikus esetben, a beke­
belezett anyag a lizoszómákba kerül, ahol degradá­
lódik. A bioszintézishez kapcsolt, külvilág felé irá­
nyuló vezikuláris transzport (szekréciós út), ill. a be­
felé irányuló és degradációhoz kapcsolt endocitoti­
kus üt fiziológiás körülmények között a sejtekben
összehangoltan, egymást kiegészítve és kiegyensú­
lyozva működik (4.1/1. ábra).
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
plazmamembrán
4 . 1/1. ábra.
A szekréciós és az endocitotikus folyamatokban részt vevő
kompartmentumok és a vezikuláris transzport áramlási irá­
nyai. A szignálszekvenciát hordozó fehérjék a szintézis során
a RER ciszternáiba kerülnek, innen vezikulák szállítják őket a
Golgi-készülék cisz-oldali ciszternáiba, majd tovább, a transz­
oldalra, ahol válogatódnak. A lizoszomális enzimek a késői
endoszómákba, a váladékfehérjék pedig a plazmamembrán­
hoz vándorolnak, ahol kiürülnek. Az endocitotikus úton ellen­
iránya az áramlás. A két út az endoszóma-transz-Golgi-cisz-
ternák szintjén kapcsolódhat, ill. a lizoszomális degradáció
termékei (szaggatott vonal] új szintézisben hasznosulnak.
Kapcsolódó ismeretek
4 .1 .1 . Az exo- és endocitotikus
fo lya m atok közös jellem zői
Az exo- és endocitözis lépéseinek megértéséhez
utalnunk kell arra, hogy az eukarióta sejtekben nagy
kiterjedésű belső membránrendszer van, amely a ci­
toplazma terét elkülönült részekre, kompartmentu-
mokra (organellumokra) tagolja (I. 1. fejezet). A rend­
szerjellegzetes tagja az endoplazmatikus retikulum, a
Golgi-készülék és körülötte a membránnal határolt vá­
ladékszemcsék (váladékgranulumok), valamint az en­
doszömák és lizoszömák összessége. Ezek a kompart­
mentumok együttesen alkotják a vakuolárís appará­
tust. Már a korai morfológiai megfigyelések is arra
utaltak, hogy a vakuoláris apparátus egyes tagjai sze­
replői a szekréciös/exocitotikus folyamatnak. Vála­
déktermelésre specializált sejtekben, pl. hasnyálmi­
rigyben, rendkívül fejlett az endoplazmatikus retiku­
lum és sok váladékszemcse van, amelyek inger (pl.
táplálékfevétel) hatására jól láthatóan kiürülnek a sejt­
ből, majd néhány óra mülva újra felhalmozódnak.
A felhalmozódás szintetikus folyamatok eredménye,
mert fehérjeszintézist gátló anyagok jelenlétében nem
következik be. Az egyes kompartmentumok szerepe,
kölcsönkapcsolata a szekréciös/exocitotikus folyama­
tokban pontosabban feltárható jelzett molekulák al­
kalmazásával. Az első ilyen típusú kísérleteket P a l a d e
és munkatársai végezték az 1950-es években. Kísér­
leti állatokba izotóppal jelzett aminosavakat juttattak,
és megfigyelték, hogy azok beépülnek a szintetizálö-
dö fehérjékbe, és további sorsukat, radioaktivitásuk
alapján, nyomon tudták követni. Kimutatható, hogy
olyan váladéktermelésre szakosodott sejtekben, mint
pl. a hasnyálmirigy exokrin sejtjei, a jelzett aminosav
már 4 - 5 perc alatt beépül a frissen szintetizálödő vá­
ladékfehérjékbe, melyek először a durva felszínű en­
doplazmatikus retikulum (RER) úregrendszerében je­
lennek meg. Mintegy 30 perc múlva már kimutatha­
tók a Golgi-készülék ciszternáiban, még később a vá­
ladékszemcsékben, és kb. 2 óra mülva kezdenek ki­
ürülni a sejtből. Mivel ebben a rendszerben fehérje-
szintézis főleg a RER-ben, pontosabban a RER memb­
ránjaihoz kapcsolódó riboszómákon zajlik, a kísérlet
egyértelműen mutatja, hogy a termék a szintézis he­
lyétől nem véletlenszerűen, hanem egymást követő
lépésekben, több kompartmentumon áthaladva éri el
a sejtfelszínt, ahol kiürül. Hasonló technikával nyomon
követhető az endocitózissal felvett anyagok sejten be­
lüli sorsa is.
A kísérlet eredményei rámutatnak az exo- és en­
docitotikus folyamatok néhány közös vonására. Az
alábbiakban ezeket foglaljuk össze, míg a részletekre
az egyes alfejezetekben térünk ki.
1. A sejtek, még a váladéktermelésre szakosodott
mirigysejtek is, egyidejűleg több száz féle fehérjét ter­
melnek, közöttük a külvilágnak szánt váladékfehérjé­
ket és a működésükhöz szükséges saját fehérjéiket
(pl. glikolitikus enzimeket, membránfehérjéket), me­
lyek nem ürülnek ki. Ez azt jelenti, hogy képesek válo­
gatni termékeik között, felismerik mi készült külső és
mi belső használatra.
2. A szekréciós folyamatban részt vevő kompart­
mentumok úregrendszere nincs közvetlen összekötte­
tésben egymással, így a bennük megjelenő anyagok
nem tudnak közöttük szabadon áramlani. A kapcsolat
speciális szállító vezikulák segítségével valósul meg:
ez a vezikuláris transzport. A vezikulák egyik kompart­
mentum membránjairól lefűződve és a másikba beol­
vadva végzik a szállítást. Ebből következik, hogy a
szekréciós folyamatokban nemcsak termékáramlás,
 4.1. E n d o c i t o t i k u s és e x o c i t o t i k u s f o l y a m a t o k , v e z i k u l á r i s t r a n s z p o r t : á t t e k i n t é s
hanem ehhez kapcsoltan intenzív membránáramlás is
folyik. A vezikulák képződése, lefűződése, fúziója pon­
tosan szabályozott, bár sok részletében még föltárat­
lan folyamat.
3. A jelzett aminosavakkal végzett kísérletek ered­
ményei azt mutatják, hogy a szekréciós folyamatban
megfigyelhető anyag- és membránáramlás nem vélet­
lenszerű, hanem határozott iránya van, és a különbö­
ző termékek eltérő utakra terelődnek. A válogatás és
irányultság fenntartása külön mechanizmusokat igé­
nyel.
4. A szekréció részben termékek vesztésével (a vá­
ladék kiürülése a sejtből), részben az egyes kompart­
mentumok membrántömegének átrendeződésével
(Pl- a kiürülő váladékszemcsék membránja fuzionál a
plazmamembránnal, és így növeli annak tömegét) jár.
Az intenzív anyag- és membránáramlás ellenére fizio­
lógiás körülmények között a sejt fehérjetartalma, az
egyes kompartmentumok membránfelülete és memb­
ránjaik molekuláris összetétele lényegesen nem válto­
zik. Az egyensúlyt szintetikus és degradációs folyama­
tok, ill. a membránok reciklizációja tartja fenn.
A válogatást, irányított vezikuláris transzportot és
a membránegyensúlyt szabályozó folyamatok nem
csak a bioszintetikus-szekréciós folyamatokra jellem­
zők, hanem megfigyelhetők az endocitözis során is,
és visszavezethetők közös molekuláris mechanizmu­
sokra.
4 .1 .2 . A válogatás általános
m olekuláris alapjai
A már említett Palade-féle kísérletek egyértelmű­
en igazolták, hogy a váladékfehérjék először az en­
doplazmatikus retikulum üregrendszerében jelennek
meg. Ebből következik, hogy a szintézis során vagy
azt követően valahogyan át kell jutniuk a retikulum
üregrendszerét határoló membránon. A későbbi vizs­
gálatok tisztázták, hogy az ehhez szükséges informá­
ciót maga a váladékfehérje hordozza, melynek N-ter-
minális végén egy speciális aminosavsorozat, az ún.
szignátpeptidszakasz helyezkedik el. A szignálpepti-
dek megtalálhatók minden váladék- és membránfe­
hérje N-terminálisán (I. 4.8. fejezet). A szignálpeptid-
szakasz hiányában a fehérje a riboszőmáről leválva a
citoszolban marad.
A szignálpeptidszakasz volt az első felismert válo­
gatási jel, amelyet hamarosan továbbiak azonosítása
követett. A membránfehérjék legnagyobb része pél­
dául szintén tartalmaz szignálpeptidszakaszt, amely­
nek segítségével ugyanúgy kezd átjutni a RER-memb-
ránon, mint a tipikus váladékfehérjék, de a teljes át-
csúszást megakadályozza egy második jel: a fehérje
C-terminális szakaszában található sajátos aminosav­
sorozat, a stoptranszfer és horgonyzó szekvencia,
melynek közreműködésével a fehérje a RER memb­
ránjába rögzül, és ezzel elkülönül a váladékfehérjék­
től. A RER rezidens (saját, nem kiürítésre szánt) fehér­
jéin KDEL (lizin—aszpartát—glutamát—leucin) szekven­
cia - retenciós jel - van. Az ilyen jelet hordozó fehér­
jék a váladékfehérjékkel együtt véletlenszerűen át-
áramlanak ugyan a Golgi-ciszternákba, de azután ve-
zikularis transzporttal visszajutnak a RER üregébe.
Speciális jelek segítségével jutnak célba a mag vagy a
mitokondriumok, peroxiszőmák fehérjéi is. A folyama­
tok egyedi sajátosságait a megfelelő fejezetben tár­
gyaljuk. A részletektől eltekintve, számos kísérlet ada­
tai alapján az az általános kép rajzolódik ki, hogy a
sejt fehérjéinek válogatását, célba juttatását válogatá­
si jelek - általában rövid aminosavsorozatok - segít­
ségével oldja meg, amelyeket a szintézis során épít be
a molekulákba. Ezeket jelfogó molekulák ismerik fel,
és végeredményben a jel-jelfogó kölcsönhatás hatá­
rozza meg egy adott fehérje lokalizációját, szintézist
követő sorsát. Ha a fehérjén van szignálpeptidsza­
kasz, akkor az a RER-be lép, és onnan már csak vezi­
kuláris transzporttal tud más helyre kerülni. Szignál­
peptidszakasz hiányában viszont kizáródik a RER-ből,
és a riboszőmáről leválva a citoszolba kerül, és
amennyiben semmilyen további válogatási jel sincs
rajta, ott is marad. Ha van rajta más kompartmentu-
mokba (mag, mitokondrium, peroxiszóma) irányító
jel, akkor ezekbe továbbvándorol (4.1/2. ábra).
Az aminosavsorozatok m ellett a váladék- és
membránfehérjék további sorsát a molekula egyéb
sajátosságai is meghatározzák. A RER, majd ezt köve­
tően a Golgi-készülék lumenében a fehérjék posztszin-
tetikusan módosulnak. Ilyen módosulás az ún. N-gli-
kozilálás, amikor is a peptidlánc aszparaginmaradéka-
inak amidcsoportjaihoz oligoszacharid-oldalláncok
kötődnek. Egyes lizoszomális enzimek oligoszacharid-
láncaiban feltűnően sok foszforilált mannóz van, és ez
szolgál válogatási jelként: a mannóz 6-foszfátot (man-
nóz 6 . szénatomjához kapcsolt foszfátcsoportot) hor­
dozó fehérjék vezikuláris transzporttal a lizoszómákba
kerülnek (1. 4.6. fejezet). Válogatási információt hor­
doz a fehérje térszerkezete is. A szintézis során a pep­
tidlánc először hosszú, lineáris molekula formájában
gördül le a riboszőmáről, majd feltekeredik.
Kimutatható, hogy a degradáló enzimek felismerik
és lebontják azokat a fehérjéket, amelyek korrekt há­
romdimenziós szerkezete valamilyen ok miatt nem
tud kialakulni.
159
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
4 .1 .3 . A vezikuláris tra n s z p o rt
4.1.3.1. A vezikulaképződés
és a membránfúzió
A vakuoláris apparátus tagjai között az anyag- és
membránáramlás vezikuláris Jranszporttal megy vée-
be. A kisebb-nagyobb vezikulák, vakuolák az egyes
kompartmentumok határán, pl. a RER és a Golgi-cisz- ' iék. A~ burok és kis G-fehériék asszociációja a donor-
ternák között, morfológiai módszerekkel jól felismer­
hetők, és gyakran látható az is. hogy határoló memb-
lánjukat valamilyen burok borítja. A_burok molekulá­
ris összetétele változatos lehet. A RER-Golgi-ciszter-
TuTrendszer elemei közötti szállítást végző vezikulák
falát a COP fehérjék (coat-protein_- burokfehérje) bo­
rítják. /TColgi-készülék transz-oldaláról, valamint a
plazmamembránröl lefűződő vezikulák (korai endo-
szómák) egyes csoportjainak falát klatrin és adaptor
fehérjékből ájlő komplex burkolja (részletesebben 1 .
4.2. fejezet).
A vezikuláris transzport három eseménysorra ta­
golható^ Az első lépés a vezikula kialakulása, a követ­
kező a_szállítása, majd a vezikula membránjának fú­
ziója a célorganellumjinembránjával- A folyamat élő
sejteken nyomjelző molekulák alkalmazásával, ill. elekt­ ja ki a membrán betúremkedését. Az AP-fehérje
ronmikroszkópos képek alapján jól rekonstruálható.
Ezeken látszik, hogy például a RER Golgi-készülék
közelében elhelyezkedő ciszternáin körte formájú ki­
türemkedések vannak, és a ciszternák körül kb. 7 0 -
100 nm átmérőjű vezikulák tömege található. A körte
formájú kitüremkedések a vezikulaképződés kezdeti
stádiumát, míg a szabad vezikulák a már lefűződött ál­
lapotot reprezentálják.
A vezikulaképződés- a RER-Golgi rendszerben
legalább két fehérjecsoport ellenőrzése alatt áll. Az
160
4.7/2. ábra.
A fehérjék lehetséges szállítási útjai
a szintézis helyétől [riboszómaj ren­
deltetési helyükre.
A szignálszekvenciát hordozó fehér­
jék a durva felszínű endoplazmatikus
retikulum (RER) üregrendszerébe ke­
rülnek, és vezikulákba csomagolva
áramlanak keresztül a vakuoláris ap­
parátus [keret] kompartmentumain.
Szignálszekvencia hiányában a fe­
hérjék nem tudnak átjutni a RER
membránjain, és a citoszolba kerül­
nek, de ha van rajtuk egyéb célzási
jel, eljutnak a megfelelő célorganel-
lumba. (A lehetséges áramlási irá­
nyokat nyilak jelzik.)
egyikbe a már említett COP típusú burokfehériék tar-
toznak, a másikba az ún. kis G- [monomer G-) fehérjék.
Ezek GTP-ázok, amelyek közös jellemzője, hogy vagy
guanozin-difoszfát (GDP), vagy guanozin-trifoszfát
(GTP) kötődik hozzájuk. GDP-kötöttlormájuk inaktív,
citoszolos lokalizációja míg GTP-kötött állapotban
előmozdítják a vezikulaképzódést, membránhoz tud-
nak kötődni, és hozzájuk asszociálődnak a COP fehér-
ciszterna membránjához indítja meg a membránkitü-
remkedéseket, majd a vezikulák lefűződését. A Ké­
sőbbiekben a folyamatban részt vevő kis G-fehérje
inaktiválódik (saját GTP-áz aktivitása következtében^
hozzá kötött GTP-t hidrolizálja, és így átmegy GDP-kö-
tö tt állapotba), aminek következtében a burok a vezi­
kula faláról leváfflcErtészTlehetővé későbbi fúzióját a
fogadőlakceptorl ciszterna membránjával. Az endo-
szömaképződés során más molekulák részvételével,
cRTTenyegében hasonló lépésekben valósul meg a ve­
zikula kialakulása. A_burok itt nem COP-fehérjékből,
hanem klatrinmolekulákből áll össze, melyeket AP
A klatrinmolekulák ezután polimerizálödnak, poligo-
nális hálózatba szerveződnek, és valószínűleg ez vált­
ugyan nem köt GTP-t, de a folyam atbanjtt is_ részig
vesz egy G-fehérje, a dinamin, amely a kialakuló endo-
szőma lefűződését szabályozza. A lefűződést követő­
en a klatrinburok ATP-igényes folyamatban depolime--
rizálódik, és leválik az endoszóma felszínéről. A lefű-
ződés és a burok leválása után a vezikula a fogadó
membránhoz vándorol. A mozgás lehet ugyan vélet­
lenszerű sodródás és a célba találást elősegítheti a
donor és az akceptor ciszternák szoros egymás mel­
letti elhelyezkedése (pl. a RER-Golgi-rendszer eseté­
 4.1. E n d o c ito tik u s és e x o c i t o t i k u s f o l y a m a t o k , v e z i k u l á r i s t r a n s z p o r t : á t t e k i n t é s
ben), de fŐ a »q7i-Qnrlc:7Pr fa ? a L -H n h á ln ? a t- pq
a mikrotubulusok) és a hozzá kapcsolódó motorfe-
hérjék aktivitása. Erre számos megfigyelés utal. így
pl. jellegzetes aTtinháló mutatható ki a fagoszómák
(I. 4.1.4.1. fejezet) körül, a vezikulák mozgása leáll, ha
a sejteket a vázrendszert depolimerizálő drogokkal
kezelik, a mozgás irányított, és gyakran követi a mikro­
tubulusok vonalát. Mindez azzal magyarázható, hogy
a vezikulák motorfehérjékhez tudnak kapcsolódni?
melyek azután végighúzzák őket a vázpolimer által ki­
jelölt pályán. Mivel a motorfehérjék fel ismeri k lfv á z -
polimeren belüli polarizáltságot, a plusz-vég motorok
(tipikusan pl. a kinezinek) és a mínusz-vég motorok (ti­
pikusan a dineinek) ellentétes irányú vezikulamozgá-
sokat generálnak (részletesen I. 5.1., 5.4. fejezet),
minden azon múlik, milyen motorhoz kötődött a vezi­
kula. Ennek szabályozásáról jelenleg szinte semmit
sem tudunk. A szállítás végén a vezikula a célorganel-
lum m em bránjához ér azzal fuzionál, összeolvad, és
így ta rta lm a is átürül a fogadó rendszer terébe. Szá­
mos megfigyelés bizonyítja, hogy a fúziós lépés rend­
kívül specifikus. így pl. a RER-ről lefűződő vezikulák
csakis a Golgi-készülék cisz-oldali ciszternáiba olvad­
nak bele, a szinaptikus vezikulák csak a szinaptikus
membránnal képesek fuzionálni, a váladékgranulu-
mok membránja polarizált sejtekben az apikális fel­
szín plazmamembránjával fuzionál.
A specifitást biztosító molekuláris mechanizmusok
még nagyrészt feltáratlanok. Biztos, hogy a vezikulák
membránjában azonosító fehérjék (ún. v-SNARE-k és
t-SNARE-k) vannak (részletesen I. a 4.2. fejezetben),
valamint a vezikulák fúziójának szabályozásában köz-
remúködik a kis G-fehérjék egy speciális csoportja, az
ún. rab-fehériék. A rab-csoport tagjainak lokalizációja
szigorúan szabályozott a szinapszisokban pl. a iab3*
fordul elő, míg a korai endoszórriákon a rab4, a késói
endoszómákon a 'ab'/, a Golgi cisz membránokon a
rab2. Ez arra utal, hogy a ra b -fehé rj éFvala hogy ari~gt-
lenőrzik a fúzió specifitását. csak meghatározott do-
nor-akceptor membránpárok között engednek kap­
csolatot létrehozni.
4.1.3.2. A vezikulák válogatása
és irányított transzportja
A váladék- és membránfehérjék az endoplazmati­
kus retikulumban szintetizálődnak, és innen vezikulá­
ris transzporttal először mindegyikük a Golgi-készü-
lékbe kerül. A Golgi-készülékben, elsősorban annak
transz-oldali ciszternáiban kiürülésük módja és szabá­
lyozottsága, továbbá a kiürülés helye szerint szétválo-
gatódnak. A válogatás mechanizmusáról keveset tu­
dunk. Egyes fehérjék a készüléket elhagyva folyama­
tosan áramlanak a sejtfelszín felé, ahol kiürülnek. Ezt
a folyamatot konstitutív szekréciónak nevezik. Kiváltá­
sához nincs szükség speciális ingerre, folyamatosan
zajlik, intenzitása a szintézis intenzitásával arányos.
Ilyen módon olyan fehérjék ürülnek ki, melyekre a
szervezetnek folyamatosan szüksége van (pl. szérum­
fehérjék májsejtekből). Más fehérjék szabályozott (re­
guláit) szekrécióval ürülnek ki (pl. emésztőenzimek a
hasnyálmirigy exokrin sejtjeiből). Az erre az útra terelt
fehérjék általában speciális, klatrinburkos váladékgra-
nulumokba csomagolva hagyják el a Golgi-készüléket,
majd a burok leválása után hosszabb-rövidebb ideig
tárolódnak a citoplazmában, és az exocitőzis csak
speciális inger hatására következik be.
Polarizálatlan sejtekben (ilyenek pl. a testfolya­
dékban keringő sejtek) az exocitőzis a plazmamemb­
rán bármelyik pontján megtörténhet. A szervezet je­
lentős része azonban polarizált sejtekből áll, amelye­
ken a plazmamembrán egyes területei eltérő funkciót
látnak el, és molekuláris összetevőikben is különböz­
nek. így pl. hámsejtekben jól megkülönböztethető az
apikális és bazolaterális felszín vagy neuronokbán a
szinaptikus membrán a plazmamembrán más részé­
től. Számos kísérlet igazolja, hogy a Golgi-készülék
polarizált sejtekben képes az apikális, ill. bazolaterális
felszínre szánt szekréciós termékeket külön-külön cso­
magolni, vagyis kiürülésük leendő helye szerint is vá­
logatni. Tipikus példái ennek a már említett mirigysej­
tek (pl. hasnyálmirigy), amelyekben a váladékszem­
csék reguláit szekréciója az apikális póluson megy
végbe.
A készülékben játszódik le a lizoszomális enzimek
kiválogatása is. Ez esetben tudjuk, hogy a válogatás
alapja a lizoszomális fehérjéken lévő mannőz-6 -fosz-
fát jel. A jelet hordozó fehérjék klatrinburkos veziku-
lákba kerülnek, és a lizoszómákba transzportálödnak.
Érdekes, hogy egyes kóros állapotokban a jelet nem
hordozó, de egyébként ép fehérjék szintetizálődnak a
sejtekben, és ezek nem a lizoszomális útra terelőd­
nek, hanem exocitózissal kiürülnek, vagyis jel hiányá­
ban válogatási hiba történik.
4.1.3.3. Az egyensúly és a kompart­
mentumok közötti különbségek
fenntartása
Az exocitőzis szükségszerű következménye az
anyagvesztés (a váladék ürítése a külső környezetbe),
és a részt vevő kompartmentumok közötti folyamatos
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
membránátrendeződés. Mivel a vezikulák mindig a
donorkompartmentumröl fűződnek le, képződésük
csökkenti ennek membrántömegét, beolvadásuk.vi­
szont növeli a fogadó membránok felszínét. Ilyen kö­
rülmények között az várható, hogy az endoplazmati­
kus retikulum mint kezdő donorkompartmentum a
Golgi-készülék felé való áramlás miatt lassan elfogy,
míg a plazmamembrán mint végső fogadó membrán,
a beolvadások következtében állandóan nő. A való­
ságban ez nem következik be, az egyes membrán-
rendszerek tömege, felszíne, egymáshoz viszonyított
aránya viszonylag állandó: a jól működő sejtben
egyensúly van. Az egyensúlyt szintetikus, membrán-
reciklizálási és degradációs folyamatok tartják fenn.
A plazmamembránből való membránvisszanyerés fő
útja az endocitözis. Másrészről a plazmamembránröl
lefűződő endoszömák fogyasztják a plazmamemb­
ránt, de a falukban felhalmozódó membrántömeg egy
része gyorsan reciklizál, azaz visszaáramlik vezikuláris
transzporttal a plazmamembránba. Ilyen értelemben
a plazmamembrán egy hányada folyamatosan a korai
endoszómákban tárolódik, és a reciklizálás sebessé­
gének szabályozásával a felszínen megjelenő frakció
mérete finoman beállítható. Az endoszőmákböl egy
másik áramlási út a Golgi-készülék felé vezet. Az ide
bekerült anyagok sorsáról keveset tudunk, valószínű­
leg szekrécióval kiürülnek. Végül, az endoszőmákba
zárt anyag egy hányada vezikuláris transzporttal a li­
zoszómákba kerül, ahol degradálódik. A degradáció
végtermékei (pl. a fehérjék lebontásából származó
aminosavak) azután a RER-ben a makromolekulák
szintézisében újra hasznosulnak.
Viszonylag jól jellemzett visszaáramlási út van a
Golgi-készülék és a RER között. A vezikuláris transz­
port miatt a RER saját fehérjéinek egy része is folya­
matosan átsodrődik a szekréciós fehérjékkel együtt a
4.1/3. ábra.
Az endocitözis változatait a felvett anyag minősége (szi­
lárd/oldott), az endoszóma mérete, képződésének mecha­
nizmusa, a burok típusa, jelenléte vagy hiánya alapján lehet
elkülöníteni. A kék vonalak a képződő fagoszöma és a mak-
162
Golgi-készülékbe, de a készülék kimenő (transz-) olda­
lán már nem mutatható ki.
JincR líi 2 '£niíagyar<Jzatarnbgy ezek a fehérjék me­
net közben visszaáramlanak a RER-be. A visszairányí-
tást biztosító jel a fehérje C-terminálison elhelyezkedő
KDEL (lizin—aszpartát—glutamát—leucin) szekvencia
(I. 4.5. fejezet). A válogatáshoz kapcsolt visszaáramlás
segít egyensúlyban tartani a kompartmentumok
membrántömegét, és ez lehet az oka annak, hogy a
sejt az állandó membrán- és anyagáramlás ellenére is
a kompartmentumait jellemző molekuláris különbsé­
geket folyamatosan fenn tudja tartani.
4 .1 .4 . Endocitözis
A sejtek képesek bekebelezni környezetük darab-
n y ik o v nevéhez fűződik, aki felismerte, hogy egyes sej­
tek képesek szilárd részecskék (pl. baktériumok) fel­
vételére (1883), és ő nevezte el ezt a folyamatot fa-
gocitózisnak (sejtevésnek). Később Lewis..(1931)
mutatta, hogy a sejtek környezetük oldott anvagaitis
képesek bekebelezni, ez a jelenség a pinocitózis (sejt-
ivás). Ma ezt a két felvételi módot összefoglalóan en-
docitőzisnak nevezik. Mindkettőnek több változata is­
mert, amelyeket morfológiai bélyegek és a felvételt
működtető molekuláris mechanizmusok alapján lehet
elkülöníteni (4.1/3. ábra). A fagocitözis nagyobb-mé-
retű (> 0,25 nm) szilárd részecskék felvételét jelenti.
A folyamatot általában erre szakosodott sejtek vég­
zik, amelyek receptoraik segítségével ismerik fel és
kötik meg a bekebelezendő anyagot. A felvétel az ak-
tinváz közreműködésével történik. Pinocitózisra a leg-
több sejt képes. Ma ismert változatai a -következők;
makropinocitózis [ nagyméretű, > 1 nm, endocitotikus
ropinocitotikus vezikula alatt az aktinfonalakat, a pirossal
jelzett öt- és hatszögek hálózata a klatrinburkot, a fekete
vonalak a kaveolinburkot, a piros gyöngysor a pinocitotikus
vezikulák nyaki részén a dinaminmolekulákat jelzi. (Conner,
S.D., Schmid, S.L. nyomán, Natúré 422:3 7 -4 4 , 2003.)
 4.1. E n d o c ito tik u s és e x o c i t o t i k u s f o l y a m a t o k , v e z i k u l á r i s t r a n s z p o r t : á t t e k i n t é s
vezikulák segítségével, burokfehérjék közreműködése
nélküli felvétel), klatrinmediált (klatrinburkos veziku-
lákkal történő) endocitözis (átlagos vezikulaméret
~ 120 nm), kaveolák (kaveolinburkos vezikulák, I. 4.3.
fejezet) közreműködésével való anyagfelvétel (vezi­
kulaméret ~ 6 0 nm), klatrin- és kaveolin-independes
(burokfehérjék közreműködése nélküli) endocitözis
(vezikulaméret ~ 9 0 nm). A felvétel során az oldott
anyagokkisebb-nagyobb affinitással kötődnek a plaz­
mamembrán fehérjéihez. Ha a kötés gyenge vagy
nem ajakuLkl-akkor a sejt a környező oldat anyagait
különösebbjválogatás nélkül felveszi. Ezt a változatot
folyadékfázisíL endocitőzisnak nevezik. Más esetek­
ben a felveendő anyag nagy affinitással kötődik a
plazmambrán valamilyen receptorához, és így kerül
bekebelezésre. Ez a folyamat a receptormediált endo-
citózis, amely szelektív felvételt eredményez. Mindkét
változatban elsősorban klatrinburkos vezikulák vesz­
nek részt, de receptormediált endocitözis a kaveolák
közreműködésével is megvalósul.
A felvételi útvonalak és a felvétel kinetikája jelzett
molekulák nyomon követésével vizsgálható. Ilyen
anyag pl. a ferritin, egy vastartalmú fehérje, melyet a
sejtek endocitózissal könnyen felvesznek. A molekula
elektrondenzitása (elektronszőrő képessége) vastar­
talma miatt igen nagy, ezért az elektronmikroszkópos
felvételen lokalizációja könnyen meghatározható
(4.1/4. ábra). Az endocitotikus aktivitás sejttípuson­
ként változó, esetenként meglepően nagy lehet. Fib-
roblasztok pl. szövettenyészetben felületük kb. 50%-
át használják fel óránként endocitotikus vezikulák
képzésére, makrofágok saját térfogatuk kb. 25%-
ának megfelelő oldatot képesek felvenni óránként, és
ehhez membránfelületük 50-2 00 % -á t fogyasztják el.
Mivel ilyenkor sem a sejtek térfogata, sem felületük
nem változik lényegesen, nyilvánvaló, hogy a felvett
oldat nagy része gyorsan visszajut a környezetbe, és
a plazmamembrán bekebelezésre felhasznált darabjai
is reciklizálődnak.
Az endocitotikus út bekebelezést követő első állo­
mása a korai endoszóma. Ebben választódnak el a
sejtfelszínre visszaáramló (reciklizáló) komponensek
(a plazmamembrán darabjai, a felvett oldat nagy ré­
sze) azoktól, amelyek a sejt egyéb kompartmentuma-
iba kerülnek. A válogatás molekuláris mechanizmusá­
ról csak a klatrindependens endocitözis esetében van­
nak megbízható adataink, ezeket a 4.2. fejezetben te­
kintjük át. Klatrindependens endocitözis esetében itt
megy végbe a burok szétszerelése és leválása is.
A visszaáramlás történhet az eredeti felszínre,
ahonnan az endocitotikus vezikulák lefűződtek, de a
korai endoszóma átvándorolhat a sejt valamilyen más
4.1/4. ábra.
Ferritin endocitotikus felvétele (rovar SF9 sejtvonal sejtjének
részlete). Az erősen elektronszóró (fekete) ferritinszemcsék a
sejtfelszín bemélyedéseiben és a sejt belsejében tubulovezi-
kuláris endoszómákban láthatók (Dr. Lőw Péter felvétele).
oldalára is, ahol újra visszaolvad a plazmamembrán­
ba, és tartalma kiürül. Ez a folyamat a transzcitózis.
Transzcitőzissal veszik fel pl. újszülött patkányok bél­
hámsejtjei az anyatej immunglobulinjait (IgG-moleku-
láit) a bél üregéből, és szállítják át a sejtek bazolaterá­
lis felszínéhez, ahol kiürítik. A szállítás azon alapul,
hogy a plazmamembránban IgG-kötő receptorok (Fc-
receptorok) vannak, amelyek a bél üregében dominá­
ló savas környezetben (pH ~ 6 ) nagy affinitással kötik
az IgG-t. Endoszómákba ágyazódva átvándorolnak a
bazális oldalra, beolvadnak annak membránjába, és a
receptor a hordozott lgG-vel a bazális felszínre kerül,
ahol viszont a közeg semleges kémhatású (pH ~7).
Ilyen pH-n a receptor nem tudja kötni az IgG-t, az le­
válik róla, ezután az üres receptor reciklizál az apiká­
lis felszínre.
A korai endoszömákből a nem reciklizáló kompo­
nensek a késői endoszómákba jutnak, ahol újabb vá­
logatás után indul meg a felvett anyagok degradáció­
ja. A késői endoszőmákból vezethet reciklizáciős út a
transz-Golgi-ciszternák felé, ezen haladnak pl. a lizo­
szomális enzimek receptorai (mannőz-6 -foszfát recep­
torok, I. 4.2. fejezet), ill. degradációs út a lizoszömák
felé, ahol a felvett anyagok lebomlanak.
Az endocitotikus út egyes kompartmentumait mor­
fológiájuk, eltérő pH-juk, ill. molekuláris markereik
alapján lehet elkülöníteni. Általában jellemző, hogy a
korai endoszóma, késői endoszóma, lizoszóma sorban
a pH az endoszömamembrán protonpumpáinak hatá­
sára egyre savasabb irányba tolódik el, és a degradá­
ló enzimtartalom növekszik. Az egyes kompartmentu­
mok közötti kölcsönkapcsolatok magyarázatára két hi­
potézis létezik: az úgynevezett maturációs (érési), ill. a
vezikuláris transzport modell. Az előbbi szerint a korai
163
•‘t . Cl i U K L A Z M A I I K U S MEMBRÁNRENDSZEREK ÉS O RG ANELLU MO K, INTRACELLULÁRIS TRANSZPORT FOLYAM ATOK
endoszömák részben állandó összeolvadások, részben
a markermolekulák folyamatos beépülése útján foko­
zatosan átalakulnak késői endoszómává, majd ezek li-
zoszómává, míg a másik elképzelés szerint a rendszer
egyes tagjai különálló, egymással össze nem olvadó
egységek, béltartalmuk átszállítását egyik kompart-
mentumból a másikba vezikulák végzik.
Az endocitözis szerepe sokrétű. Segítségével a sejt
folyamatosan mintát vesz környezetéből, eközben
számára létfontosságú anyagokhoz (pl. koleszterin­
hez, I. 4.2., 14.2. fejezet) jut, kapcsolatba kerül jelhor­
dozó molekulákkal. Fagocitőzissal tud a szervezet
megszabadulni baktériumoktól, vírusoktól, képes ki­
szűrni saját károsodott, pusztuló sejtjeit. Az endocitó-
zis további fontos funkciója a plazmamembrán
mennyiségének, molekuláris összetételének folyama­
tos szabályozása. így pl. hormonokkal, jelátvivő anya­
gokkal szembeni érzékenységét a sejt úgy (is) tudja
befolyásolni, hogy endocitózissal felveszi és ezáltal
csökkenti a hozzáférhető receptormolekulák számát.
Az egyes funkciókra részletesebben az alfejezetekben
térünk ki. Az endocitőzisra való képesség kialakulásá­
nak fontos szerepe volt az eukarióta sejtek evolúciójá­
ban. Számos bizonyítéka van annak, hogy az eukariö-
ta sejtek mitokondriumai (ill. növényi sejtekben a szín­
testek is) prokariöta eredetűek: az evolúció korai sza­
kaszában ezek őseit fagocitózissal vette fel az ősi
eukarióta sejt, majd tartós szimbiózis alakult ki kö­
zöttük (I. 1 2 . fejezet).
4.1.4.1. Fagocitózis
Fagocitózison nagym éretűi>0,25 nm) szilárd ré­
szecskék, mikroorganizmusok bekebelezéssel való fel­
vételét értjük. A felvétel sejtfelszíni receptorok, ilk a
felveendő részecske felszínén lévő ligandumok közöt-
TT kölcsönhatás, tehát egy azonosító/felismerő-lépés
hatására indul meg. Maga a felvétel az intracelluláris
aktinhálőzat közreműködésével valósul meg, de a ki­
alakuló endoszóma körül, amelyet ebben az esetben
fagoszómának neveznek, klatrinburok nem képződik.
A továbbiakban a fagoszóma érési folyamaton megy
keresztül: a körülötte lévő aktinhálö depolimerizálö-
dik, és a fagoszóma fuzionálni kezd a sejt endoszö-
ma/lizoszóma rendszerének vezikuláivak_„végered-
ményként kialakul egy lizoszomális enzimekkel telí­
tett-alacsony belső pH-jú test, a fagolizoszóma., mely­
nek terében a felvett részecske degradálódik. AJelvé-
tel gyors, néhány perc alatt lezajlik, a fagoszöma-fa-
golizoszóma érés lassabb (30 perc-néhány óra) folya­
mat, sebessége függ a felvett részecske tulajdonságai­
tól. Egyes patogének (pl. Mycobacteria) lassítani vagy
gátolni tudják a fagoszóma-lizoszőma fúziót.
Egysejtű eukarióta szetvezetekbefl-a-fagecMzts-a
táplálékfelvétel leggyakoribb módja. Többsejtű szer-
vezetekben védekező, az idegen anyagok eliminálá­
sát, a sejtszám állandóságát biztosító szerepe van,£a-
gocifőzissaí megy végbe a szervezetbe Kerüli .bakte
riál|s_kürQkozök.eltávolításar az eLöregedett-sejtekJg-
szűrése,..az apoptózis (sejtpusztulás) során keletkező
sejttörmelék lebontása. AJagocitőzisnak-fortos-szere-
pe van az immunrendszer működésé ne Lszabályozá-
sálaaa (részletesen I. a 9.5. fejezetet). Exogén fehér­
jékből keletkező (pl. baktériumokból származó) pepti­
dek a fagolizoszómák belső terében találkoznak az
MF1C ll-komplex (major hisztokompatibilitási komp­
lex) molekuláival, és ezekhez asszociálódva újra a
fagocita sejt felszínére kerülnek. Ez az antigénbemu­
tatás egyik útja. Az MHC ll-höz kötött peptideket az
immunrendszer T-limfocitái felismerik, hatásukra akti­
válódnak. Mindezeket a feladatokat fagocitózisra spe­
cializált sejtek, ún. professzionális fagociták - mono-
citák, makrofágok és neutrofil leukociták - végzik.
A szervezet más sejtjeinek fagocitálóképessége
korlátozott. Ennek az az oka, hogy nincs vagy kevés a
felületükön a fagocitózis megindításához szükséges
receptor. Néhány sejttípus valamilyen speciális anyag
célzott bekebelezésére szakosodott. A retina pig­
menthámsejtjei a csapok és a pálcikák (fényérzékelő
sejtek) apikális darabjait fagocitálják (miközben a sejt-
test felől ezekbe folyamatosan áramlanak az újonnan
szintetizált fényérzékelő membránok), és így közre­
működnek a fényérzékelő membránok kicserélődé­
sében.
A fagocitözist a felveendő anyag felszíni ligandu-
mai és a fagocita sejt receptorai között kialakult kap-
csojat indítja meg. Baktériumokon, gombákon ligan-
dum lehet minden olyan felszíni molekula vagy mo­
lekulacsoport, amely tipikus eukarióta sejtben nem
fordul elő, ezért azt az eukarióta sejt idegenként azo­
nosítja. Ezek a struktúrák gyorsan opszonizálödnak,
azaz ellenanyagok (immunglobulinok) vagy a komple­
mentrendszer aktiválódása során keletkező fehérje­
fragmentumok kötődnek hozzájuk. (A komplement­
rendszer a vérben jelen lévő, egymást aktiváló fehér­
jék rendszere. Fontos szerepe van a mikrobák elpusz­
tításában, egyes komponensei erőteljesen fokozzák
fagocitőzissal való bekebelezésüket.) Az előbbieket a
fagocita sejtek felszínén lévő ún. Fcy-receptorok kötik
meg. A kötésben közreműködnek a fagocita sejtek
mannózreceptorai is, amelyek mannóz- és fuközmole-
kulákat ismernek fel a patogének felszínén. A kötés jel­
átviteli folyamatokat indít meg, amelyek eredménye­
 4.1. E n d o c ito tik u s és e x o c i t o t i k u s f o l y a m a t o k , v e z i k u l á r i s t r a n s z p o r t : á t t e k i n t é s
ként megindul az aktin polimerizációja, ill. citokinek
(a gyulladásos folyamatokat szabályozó mediátorok)
ürítése a környezetbe. Az Fc-receptorok integráns
membránfehérjék, amelyek citoplazmatikus szakasza
vagy a hozzá asszociált fehérjealegységek jellegzetes
aminosavsorozatot, az űn. ITAM-motívumot (immun­
globulin tirozin aktivációs motívum) hordoznak. Az
ITAM-motívum tirozinjai a ligand kötésére foszforilá-
lödnak, és ilyen állapotban dokkolöhelyként működ­
nek, hozzájuk más enzimek, így protein-tirozin-kiná-
zok és foszfoinozitid-kinázok kötődhetnek (I. 9.5. feje­
zet is). Ezek együttes hatására indul meg a kontaktus
alatti citoplazmarégiöban az aktinváz és a hozzá
asszociált miozinmolekulák összeszerelése. Ezután
újabb és újabb Fc-receptorok kapcsolódnak a felveen­
dő részecske felületéhez, amelyet a sejt kitüremkedő
állábaival cipzárszerűen fokozatosan és szorosan kö­
rülzár. Ebben a folyamatban fontos szerepe van G-fe-
hérjék egy családjának, az Rho típusú GTP-ázoknak,
amelyek aktiválódása a fagoszóma körül szerveződő
aktinhálő kialakulásának előfeltétele. Erre utal az a
megfigyelés, hogy az Rho GTP-ázok gátlása leállítja a
fagocitózist.
Egyes baktériumok, pl. Salmonella és Shigella fa­
jok ún. triggereit fagocitőzissal jutnak be a sejtekbe
(részletesen I. a 9.4. fejezetben). Ezek a baktériumok
nlyain a n y a g o k a t í i r í t e n e k ^ a melye k intenzív áJJáilkép-
ződésre^és a sejtváz átrendezésére k é s z t e t ik a g a z d a -
sejtet, sőt az utóbbiak még saját megkötésüket szol­
gáló receptorokat is inzertálnak a gazdasejt memb­
ránjába. Az állábak csak lazán fogják körül a bakté­
riumot, nem alakul ki szoros kontaktus a gazdasejt és
az invazív ágens felszíne között. Ez a felvételi mód a
makropinocitözisra emlékeztet.
A bekebelezést követően a fagoszóma jelentős
változásorwnegyJíeresztüL Membránjából a recepto-
rok nétiáfly-perceR belül eltűnnek.^és visszaáramlanak
a_sejtfelszíftrer ugyanakkor megjelennek az endoszö-
ma-lizoszőma rendszer jellegzetes membránfehérjéi
(pl. a vakuoláris ATP-áz). Terében megfigyelhető a li­
zoszomális enzimek (pl. katepszinek, giukuronidáz) fo­
kozatos felhalmozódása, és a pH eltolódása savas
irányba. Mindez a fagoszómák és endoszömák folya­
matosan zajló intenzív fúziójának-szétválásának kö­
vetkezménye. A fúziós folyamatok szabályozásában
szerepet játszanak a rab-fehérjék. A fiatal fagoszómák
membránjához pl. rab5 asszociálódik, míg a rab7 a
késői endoszömákban, ill. fagolizoszőmákban mutat­
ható ki.
A fagocitózis a bakteriális invázió leküzdésének
hatásos fegyvere. Az evolúció során azonban számos
baktériumfajban olyan adaptív tulajdonságok fejlőd­
tek ki, melyek nem csak védelmet nyújtanak a fagoli-
zoszomális degradáció ellen, hanem lehetővé teszik a
faj túlélését és szaporodását is a fagocitózis kihaszná­
lásával a gazdaszervezetben. Ez különböző utakon-
módokon keresztül valósulhat meg. Salmonella, Shi­
gella, Listeria és Yersinia fajok képesek fagocitózisra
késztetni nem professzionális fagocitákat, pl. hámsej­
teket. A felvételt ez esetben nem Fc-, ill. komplement­
receptorok irányítják, hanem a gazdasejt más sejtfel­
színi receptorai. így pl. a Listeria monocytogenes a
kadherin típusú adhéziós molekulákhoz kötődik, míg
a Yersinia fajok egyes integrinekhez (I. 9.2., 9.4. feje­
zet). A kapcsolat kialakulását a gazdasejt aktinvázá-
nak átrendeződése és a baktérium bekebelezése kö­
veti ugyanúgy, mint a makrofágok által kivitelezett ti­
pikus fagocitózis esetében. A nem professzionális fa-
gociták azonban nem rendelkeznek a makrofágokra
jellemző erőteljesen fejlett litikus apparátussal, ezért
belsejükben a patogének viszonylag védett környeze­
tet találnak. Más baktériumok és paraziták túlélésü­
ket a fagoszőma-fagolizoszóma átalakulás gátlásával
biztosítják. A mycobacteriumokat, a Toxopiasma gon-
diit pl. a makrofágok könnyen bekebelezik, de a fago-
szőma membránjaiban nem jelenik meg vakuoláris
ATP-áz és mannőz-6 -foszfát receptor, ezért pH-ja
nem vált savas irányba, és lizoszomális enzimek nem
mutathatók ki benne. Mindez azzal magyarázható,
hogy a baktérium képes a fagoszóma-késői endosző-
ma-lizoszöma fúziókat gátolni. Ismét más fajok, így a
Shigella flexneri és a Listeria monocytogenes ügy ke­
rüli el a degradációt, hogy litikus toxinokat termel,
amelyek feloldják a fagoszóma membránját, és így a
kiszabaduló baktérium a semleges pH-jü, lizoszomális
enzimeket nem tartalmazó citoplazmába kerül, ahol
könnyen tud szaporodni.
A patogének elemésztése mellett a fagocitózis má­
sik fő funkciója a pusztuló sejtek és törmelékeik eltá­
volítása. Mivel ezek felszínükön nem hordoznak test­
idegen antigéneket, felismerésük és kötésük is az
előbbitől eltérő mechanizmust igényel. Az apoptoti­
kus sejtekre jellemző, de az egészségesek felszínéről
hiányzó molekuláris markerek közül megemlíthető a
plazmamembrán külső lemezében megjelenő foszfati-
dil-szerin, továbbá a sejtfelszín megváltozott glikozilá-
ciós mintázata (pl. sziálsav lehasadása a szialogliko-
proteinekről), a sejtfelszín töltésviszonyainak megvál­
tozása és valószínűleg sok más, ma még ismeretlen
tulajdonság. Ezek felismerését a makrofagokon több
jelfogó molekula végzi, így lektinek (szénhidrátkötő,
pl. más fehérjék oligoszacharid-oldalláncait kötő fehér­
jék), ún. scavenger receptorok (sejtfelszíni receptor­
család, amelynek tagjai módosított, pl. oxidált, aceti-
165
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
Iáit lipoproteineket, LDL-t kötnek, I. 14.2. fejezet), in-
tegrinek, az ABC-transzporter-család egyes képviselői
(I. 3.2. fejezet), de az Fc-receptorok nem. A bekebele­
zést nem kíséri citokinek ürítése, és így gyulladásos
reakció sem lép fel. (Részletesen I. 10.6. fejezet.)
4.1.4.2. Makropinocitózis
A makropinocitózis a környező folyadék válogatás
nélküli felvétele nagyméretű (0,5-2 átmérőjű) en­
docitotikus vezikulák képzésével. A folyamat ismere­
teink szerint nem igényel speciális receptorokat, és a
vezikulák körül klatrinburok sem képződik. A makro-
pinocitőzis könnyen megfigyelhető egysejtű amőbafa­
jokban mikroszkóp alatt. Tanulmányozása soksejtű
szervezetekben metodikai okok miatt nehézkes, de
szövettenyészetben könnyen kiváltható, ha a sejteket
EGF-fel (epidermális növekedési faktor) vagy forbolész-
terekkel (policiklusos alkoholszármazékok, a protein-
kináz C aktivátorai, tumorpromoter hatásü vegyüle­
tek) kezelik. Ilyenkor a sejt nagy lemezszerű memb­
ránkitüremkedéseket (lamellipodiumokat) kezd képez­
ni, melyek körbezárják a környező folyadék egy-egy
cseppjét. A hatás átmeneti, a lamellipodiumok képző­
dése hamar leáll. A makropinocitózis élettani jelentő­
ségét nem ismerjük.
4.1.4.3. Klatrinfüggetlen endocitözis
'^honnarTlTMlvTlágba ürülnek. Ez a folyamat azexo-
A folyadékfázisú endocitözis egyik formája, klatrin­
burok nélküli vezikulák képzésével valósul meg. Ezek
valamivel kisebbek (kb. 90 nm átmérőjűek), mint a
klatrinburkos vezikulák, és válogatás nélkül tartalmaz­
zák a környező folyadék cseppjeit. Mivel méreteik alig
különböznek a klatrinburkos vezikulákétől, elég nehéz
rutin morfológiai módszerekkel a két vezikulatípust el­
különíteni, különösen, ha az utóbbiról a klatrinburok
már levált. Bizonyos kezelésekkel (pl. hipertóniás ol­
datban való inkubálással vagy a sejt káliumtartalmá­
nak csökkentésével) azonban a klatrindependens en-
docitőzis szelektíven gátolható, és ilyenkor a klatrin-
independens út gyorsan aktiválódik. Jelentőségére utal
az a tény is, hogy klatrindeficiens sejtekben (amelyek
a klatrin gén hiányában klatrinmolekulákat nem szin­
tetizálnak) a folyadék fázisú endocitözis a normális
sejtekhez képest ugyan kisebb intenzitással, de foly­
tatódik. Ügy tűnik, hogy a klatrindependens és klat-
rinindependens út egymást kiegészítve működik, és
az egyik kiesését a sejt a másik út intenzitásának fo­
kozásával képes kompenzálni.
Kitekintés
Az exo- és endocitotikus folyamatok kutatását for­
radalmasította az a felismerés, hogy a fehérjéken spe­
ciális „címzés", válogatási jel van, amely meghatároz­
za szintézist követő sorsukat (a felfedezésükben úttö­
rő szerepet játszó G ü n t h e r B l o b e l 1999-ben Nobel-
díjat kapott). Ezek vizsgálata jelenleg is intenzíven
folyik. Ugyancsak intenzíven kutatják a szállítöveziku-
lákhoz kapcsolódó folyamatokat (vezikulaképződés,
irányított transzport, membránfúzió, burokfehérjék
szerepe), és kezd kirajzolódni az a molekuláris appa­
rátus, amely a szállítóvezikula membránja és a cél-
kompartmentum membránja közötti felismerést, kap­
csolódást és fúziót kivitelezi.
Az endocitózis/fagocitózis vizsgálata a közeljövő­
ben választ adhat néhány elméleti és gyakorlati szem­
pontból is fontos kérdésre, így pl. arra, hogyan befo­
lyásolható egyes vírusok, baktériumok sejtbe jutása,
hogyan ismerik fel a fagociták a transzformáit vagy
apoptotikus sejteket, hogyan befolyásolhatók jelátvi­
teli folyamatok az endocitözis stimulálásával vagy gát­
lásával?
Összefoglalás
A sejtek folyamatos kölcsőnkapcsolatban vannak
környezetükkel, ahová kibocsátják szintetikus tevé­
kenységük termékeit, ill. ahonnan különböző anyago-
kat vesznek fel. A külvilág~számára készülő váladék7
fehérjék a bioszintetikus/szekréciós úton keresztül
jutnak el a szintézis helyétől a plazmamembránig,
citózis. A szekréciós útra csak~azok a fehérjék tere 1
lődnek, amelyek speciális válogatási jeleket (rövid
aminosavsorozatok, oligoszacharid-oldalláncok) hor-
doznak. Ilyen jel a szignálszekvencia, mely azt” teszi
lehetővé, hogy a szintézist végző riboszőmáről a fe-
. hérjék az endoplazmatikus retikulum membránján át­
bújva a retikulum üregrendszerébe kerüljenek. Innen
a Golgi-készülék ciszternáiba áramlanak át. ahol
újabb válogatás után egy részük váladékszemcsékbe
csomagolva hagyja el a Golgi-készüléket és jut el a
..plazmamembránig, ahol végül exocitőzissal kiürül,
míg más fehérjék az endoszóma/lizoszóma rendszer-
be kerülnek. A szekréciós folyamatban részt vevő
sejtorganellumok egymással n in c s e n e k k ö 7 v e tle n kap­
csolatban, közöttük az anyagok szállítása mindig
membránba csomagolt formában, vezikulák segítsé-
gével megy végbe~A vezikulák képződése, lefűződé-
s( 3 a donor kompartmentum membránjáról, majd be­
olvadása a fogadó kompartmentum membránrend­
szerébe számos fehérje (burokfehérjék, azonosító
molekulák, kis G-fehérjék) ellenőrző-szabályozó hatá­
 4.1. E n d o c ito tik u s és e x o c i t o t i k u s f o l y a m a t o k , v e z i k u l á r i s t r a n s z p o r t : á t t e k i n t é s
sa alatt áll. Ezért a vezikuláris transzport nem vélet-
lenszerű, hanem válogatáson alapuló, szigorúan irá­
nyított folyamat.
A membránfehérjék szintézise és áramlása a szek­
réciós fehérjékéhez hasonlóan valósul meg, de azzal a
lényeges eltéréssel, hogy ezek speciális horgonyzó
szekvenciákat is hordoznak, amelyek segítségével
rögzülnek az endoplazmatikus retikulum membránjá­
ban, majd innen a vezikuláris transzporttal, végig
membránba ágyazva jutnak el végső rendeltetési he­
lyükre.
Azonosító jelek nem csak a váladék- és membrán­
fehérjéken vannak, hanem a mag és a más organellu-
mok számára készült fehérjéken is, és ezek segítségé­
vel valósul meg az egyidejűleg szintetizált számos fe­
hérjeféleség rendeltetési hely szerinti szétválogatása.
A szekrécióval egyidejűleg a sejtekben befelé irá-
nyulólínvag- és membránáramias is zailikTazendoci-
tözis, amely a külvilág darabjainak membránba cso­
magolt formában való felvételét és feldolgozását je-
lentÜ Az endocitözis során először egy betüremkedés
jelenik meg a plazmamembránon, amely később vezi-
kűfa formájában lefűződik. Az endocitotikus vezikula
Tendoszóma)~~képzóclésében számos receptor, továb-
bá burok- és azonosítófehérje vesz részt. Az endosző-
mákba került molekulák snrsa pit-pm lahpt- Egy részük
gyorsan visszaáramlik a sejtfelszínre, más részük a
Golgi-készülékbe kerül, legnagyobb hányaduk a sejt
litikus kompartmentumába, a lizoszómákba jut, ahol
degradálódik. A szállítás módja vezikuláris transzport.
A degradáció végtermékei (pl. aminosavak) új szinté­
zisben hasznosulnak, vagyis az endocitözis csatolódik
a bioszintetikus úthoz. Á sejtekben a szekréciós folya­
mathoz kapcsolt kifelé irányuló, ill. az endocitózishoz
kapcsolt befelé való membránáramlás egymást kiegé­
szítve tartja egyensúlyban a két útban részt vevő
kompartmentumok membrántömegét.
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
4.2-4.10., 9.4., 9.5., 10.6., 14.2.
Ajánlott olvasmányok
M e l l m a n , I.: Endocytosis and molecular sorting. Annu.
Rév. Cell Dev. Bioi. 72:575-625, 1996.
A d e r e m , A., U n d e r h il l , D.M.: Mechanisms of phagocy-
tosis in macrophages. Annu. Rév. Immunoi.
7 7:593-62 3, 1999.
J a h n , R., S ü d h o f , T.C.: Membrane fusion and exocyto-
sis. Annu. Rév. Biochem. 68:863-91 1, 1999.
G r u e n b e r c , J ., M a x f ie l d , F.R.: Membrane transport in
the endocytic pathway. Curr. Opinion Cell Bioi.
7:552-56 3, 1995.
C o n n e r , S .D ., S c h m id , S.L.: Regulated portals of entry
intő the cell. Natúré 422:3 7 -4 4 , 2003.
167
 Az endocitotikus/exocitotikus/vezikuláris
transzportfolyamatokat vezérlő
molekuláris történések
N agy P éter

4.2.1. Burkolt vezikulumok képződése a receptormediált endocitözis során

4.2.1.1. A vezikulumok képződésének néhány általános jellemzője
4.2.1.2. A burkolt gödör (coated pit) szerepe a receptormediált endocitözisban
4.2.1.3. A klatrinburkü vezikulum lefűződése a donor membránról
4.2.1.4. A klatrinburok kapcsolódása a sejtmembránhoz és a citoszkeletonhoz
4.2.1.5. A klatrinburok leválása a vezikulum felszínéről
4.2.1. 6 . Az alacsony denzitású lipoprotein receptormediált endocitózisa
4.2.1.7. A transzferrin receptormediált endocitózisa
4 .2 .1.8 . Az epidermális növekedési faktor receptormediált endocitózisa
4.2.1.9. Bizonyos kórokozók felhasználják a gazdasejt vezikuláris transzportrendszerét
4.2.2. Nem klatrinburkü vezikulumok
4.2.2.1. A nem klatrinböl felépülő burok szerepe
4.2.2.2. A COP-burok polimerizációja
4.2.2.3. A COP-burok leválása a vezikulum felszínéről
4.2.3. A szállítandó fehérjék kiválasztásának molekuláris mechanizmusa
4.2.4. A vezikulumok transzportja: a citoszkeleton és a molekuláris motorok szerepe
4.2.5. Egyalegységes G-fehérjék szerepe a vezikuláris transzportban
4.2.6. Vezikulumok fúziója a célorganellum membránjával

Jelenség táplálékból fokozott mértékben szívódik fel a ko­

Egyesek vére születésüktől kezdve túlzottan nagy
koncentrációban tartalmazza az érelmeszesedéshez
vezető koleszterint. A betegséget familiáris hypercho-
lesterínaemiánah nevezzük. így a betegek kezelés nél­
kül az érelmeszesedés szövődményei miatt (pl. szívin-
farctus) igen fiatal korban meghalnak.
Lehetséges magyarázatok
A születéstől való megjelenés genetikai eredetű
megbetegedésre utal. A vér túlzottan magas koleszte­
rinszintjét a koleszterinfelvétel, -bioszintézis és -kiürü­
lés közötti egyensúly eltolódása okozza (a koleszterin
nem képes lebomlani az emberi szervezetben!):
□ A koleszterin túlzottan nagy mértékben termelő­
dik a beteg szervezetében.
□ A normális koleszterinmennyiséget tartalmazó
leszterin a bélben.
□ A koleszterin szervezetből való kiúrülési sebessége
csökken (Ennek egyetlen helye a szervezetben a
máj, amely az epén, ill. a bélcsatornán keresztül
képes koleszterint kiüríteni a szervezetből.)
□ A szervezet sejtjei nem képesek a koleszterint
felvenni, így az felhalmozódik a vérplazmában.
(L. m égABCAI, 3.2.2.2.1. alfejezet.)
Tényleges magyarázat
A koleszterin szállításában részt vevő egyik legfon­
tosabb micellatípus, az alacsony denzitású lipoprote­
in (LDL), amelyet receptor mediálta endocitözis révén
vesznek fel a sejtek. A folyamatért felelős, a plazma­
membránban jelen lévő receptort LDL-receptornak
nevezzük. A familiáris hypercholesterinaemiáért lég­
 4.2. Az e n d o c ito tik u s /e x o c ito tik u s /v e z ik u lá r is t r a n s z p o r tf o ly a m a t o k a t v e z é rlő .
több esetben a receptor kódolásáért felelős gén mu­
tációja felelős, így a sejtek nem képesek felvenni a ko­
leszterint tartalmazó LDL-t. A magas vérkoleszterin­
szint érelmeszesedéshez vezet.
4 .2 .1 . B u rko lt vezikulum ok
képződése a re ce ptorm e d iált
endocitözis során
4.2.1.1. A vezikulumok képződésének
néhány általános jellemzője
Az előző fejezetben láttuk, hogy a proteinek szállí­
tásában a vezikuláris transzportfolyamatok központi
jelentőségűek. Az élő sejtben vezikulumok mindig már
létező, ún. donor membránokból, lefűződéssel jönnek
létre, tehát egy vezikulum sosem kebelezi be a cito­
plazma egy darabját, és nem jön létre a „semmiből” li­
pidmolekulák összeépülése által. A vezikulum mindig
egy, a citoplazmátöl elzárt kompartmentet tartalmaz,
amely vagy az extracelluláris térből, vagy valamelyik
intracelluláris organellum (pl. endoplazmatikus retiku­
lum, Golgi-komplexum) lumenéből származó anyago­
kat tartalmaz. Ebből a szempontból a vezikulák belse­
je és az extracelluláris tér egymással homológ terek.
A vezikulumok képződése során általános jelenség,
hogy a folyamatot minden esetben fehérjeburok kép­
ződése kíséri, melynek során burokfehérje-monome-
rek kötődnek, polimerizálódnak a membrán citoplaz­
matikus felszínén. A folyamat elején a burokfehérje
kötődik a donor membránhoz. A membrán kiboltoso-
4.2/1. ábra.
Burkolt gödör és vezikulum felépítése.
A) A klatrinburok szerkezete futball-labdához hasonlít, ö t­
ös hatszögekből álló idomokból gömbszerű struktúrát
alakít ki.
B) Egy klatrinmonomer három nehéz és három könnyű lánc­
ból épül fel.
C) A klatrinburok polimerizálódásának egyik állomása.
dik, majd a vezikulum lefűződik, és létrejön a burkolt
vezikulum. Többféle burokfehérje létezik (klatrin és
COP, I. a későbbi alfejezetekben), de valószínűleg
minden esetben hasonló a szerepük.
/. Elősegítik a vezikulum lefűződését. A burokfehér-
je-monomerek kötődnek a membránhoz. A létrejövő
burok spontán egy görbe felszín mentén szerveződik,
és mintegy magával hüzza a membránt, elősegítve ez­
zel annak kiboltosulását, majd a vezikulum lefűződését.
2. Részt vesznek a vezikulum lumenébe vagy an­
nak membránjába kerülő fehérjék kiválogatásában.
Ennek részleteiről szintén később lesz szó.
4.2.1.2. A burkolt gödör (coated pit)
szerepe a receptormediált
endocitózisban
A plazmamembrán elektronmikroszkópos vizsgá­
lata jellegzetes elektrondenz, a membrán citoplazma
felőli oldalához kötődő burok létezését igazolta a
membrán egyes területein, amelyet burkolt gödörnek
(coated pit] nevezünk. Az elektrondenz burok a klat-
rinnak nevezett fehérje polimerizálődásával jön létre
(4.2/1. ábra). A burkolt gödör funkciójára vonatkozó
vizsgálatok igazolták, hogy a folyadékfázisú és a re­
ceptormediált endocitózisban vesz részt, és az ezek
során kialakuló klatrinburkü vezikulák a burkolt gö­
dörből jönnek létre. A burkolt gödrök tipikusan a plaz­
mamembrán területének 1 - 2 %-át alkotják. Élettar­
tamuk rövid, ugyanis kb. 1 perc alatt kialakulnak a
A gömbszerű struktúra minden csúcsában egy-egy klat­
rinmonomer központi része helyezkedik el. Az ábra nyíl­
lal jelölt részén látható, hogy a burok öt- vagy hatszög
alakú oldalainak élét négy klatrinmonomer karjai alkot­
ják. Az ábra szélső részén ez nem ismerhető fel, mert ide
még nem épült be minden klatrinmonomer. Az ábra érzé­
kelteti a klatrinburok görbületét, amely valószínűleg fele­
lős a membrán kiboltosulásáért.
169
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r c a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
citoplazmában elhelyezkedő klatrinmonomerek po-
limerizálödásával, és hasonlóan rövid idő alatt a
membrán beboltosulásával lefűződnek. A burkolt gö­
dör kialakulása során az endocitózisra kerülő recepto­
rok ezen a membránterületen gyűlnek össze. Egyes
receptorok konstitutív módon, ligandum megkötése
nélkül is bekerülnek a burkolt gödörbe (pl. LDL-recep-
tor), míg mások csak a ligandum megkötése után. Ál­
talában ez utóbbi csoportba tartoznak a sejtek osztó­
dását indukáló növekedési faktorok receptorai (pl.
epidermális növekedési faktor receptor).
A klatrinmonomer három nehéz és három könnyű
láncból épül fel, létrehozva a jellegzetes háromlábú
formát. Ezért a klatrinmonomert triskelionnak szokták
nevezni (görögül, háromlábú). A három nehéz lánc egy
pontban találkozik, amit a molekula központi részének
(angolul hub, azaz kerékagy) nevezünk. A nehéz lánc­
nak jellegzetesen megtört alakja van. A töréstől a mo­
lekula központi részéhez közelebb lévő rész a proximá-
lis dómén, a távolabbi a disztális dómén. A klatrin
mind in vitro, mind in vivő körülmények között képes
oligomerizálódni, és létrehozza az öt- és hatszögek ál­
tal határolt gömbszerű struktúrát, amelyet futball-lab-
dához szoktak hasonlítani (I. 4.2/1. ábra). Elektronmik­
roszkópos vizsgálatok szerint a burok minden csúcsán
a klatrinfehérje központi része található, az éleket pe­
dig négy különböző klatrinmonomer karjai alkotják
(két proximális és két disztális kar). A klatrinburok kép­
ződésében rendkívül sok járulékos fehérje vesz részt.
Ezek szerepe egyrészt az, hogy a klatrinburkot a
membránhoz rögzítik, és ezáltal biztosítják azt, hogy a
klatrin polimerizálódása során spontán létrejövő
gömbszerű struktúra magával húzza a membránt, és
kiboltosítsa azt. A membrán kiboltosulásához szüksé­
ges energiát valószínűleg a klatrin polimerizációja fede­
zi, és biológiailag hasznos energia (pl. ATP vagy GTP
formájában) nem szükséges a folyamathoz. Másrészt a
járulékos fehérjék részt vesznek a kialakuló vezikulum
lumenébe vagy membránjába kerülő anyagok szelek­
tálásában. Végül a járulékos fehérjék az endocitotikus
folyamatok szabályozásához is hozzájárulnak.
E fehérjék közül az egyik legjobban karakterizált
az AP-fehérje-komplexum. Neve az angol assembly
partiele (összeszerelő részecske) vagy adapter prote­
in elnevezés rövidítéséből származik. Jelenleg négy is­
mert formája van: az API a Golgi-komplexum transz­
részén keletkező klatrinburkü vezikulumok képződé­
sében vesz részt, az AP2 a plazmamembránnál teszi
ugyanezt. Az AP3 a lizoszómákba irányuló vezikulum
felszínén található, az AP4-et pedig a transz-Golgi-
hálőzat közelében található vezikulumokon írták le,
de pontos funkciójuk még nem ismert. Az AP-komp-
170
lexum négy fehérje-alegységből épül fel, amelyeket
adaptinnak nevezünk. Egy AP két nehéz alegységet
(kb. 100 kDa), egy közepes molekulatömegű n-alegy-
séget (kb. 50 kDa) és egy könnyű a-alegységet (kb.
25 kDa) tartalmaz. Az AP egyik legfontosabb funkció­
ja az, hogy a klatrinburkot a membránhoz köti, ezért
szokták adapter fehérjének is nevezni. Az AP2 memb­
ránhoz kötődésében, a többi AP-fehérjével és a ké­
sőbb tárgyalandó COP-burokkal ellentétben, nem
vesznek részt kis molekulatömegű G-fehérjék, hanem
az AP2 a 4.2/2. ábrán látható más járulékos fehérjék
(dinamin, amfifizin, szinaptojanin, Eps 15), ill. a transz­
portra kerülő protein segítségével kötődik a memb­
ránhoz. Az A P I, AP3 és AP4 membránhoz kötődésé­
ben ugyanaz az ARF-fehérje vesz részt, mint a COP-
burok esetében. Az AP2 adapter funkcióját ügy látja
el, hogy egyik része a klatrinhoz kötődik, másik része
pedig a transzportálandő transzmembrán fehérjéhez.
A vezikulum membránjába bekerülő fehérjék kiválo-
gatódását az határozza meg, hogy képesek-e kölcsön­
hatásba kerülni az AP-komplexummal (I. 4.2/2. ábra).
A folyamat hasonlóan játszódik le a plazmamembrán­
nál való receptormediált endocitözis során és a Golgi-
apparátus transz-részén képződő klatrinburkü veziku­
lumok esetében is, sőt a később tárgyalandó nem
klatrinburkü vezikulumoknál is hasonló elvek érvénye­
sülnek, bár a részt vevő fehérjék mások.
A vezikulum membránjába bekerülő transzportá­
landó fehérjék szelektálásáért a fehérjében jelen lévő
rövid, 4 -5 aminosavból felépülő szekvencia vagy a
transzportálandő fehérjéhez kapcsolódó más, a re­
ceptormediált endocitözis esetében endocitózisszig-
nál elnevezésű fehérje vesz részt. Az elmúlt években
több ilyen szekvenciát is azonosítottak, pl. a tirozin
alapú szekvenciákat és a di-leucin-motívumot (azaz
két leucin aminosavat) tartalmazó szekvenciát. Az en-
docitózisszignálok közül az YXXO-nek nevezett szek­
venciát az AP2-komplexum n2-alegysége képes felis­
merni. Az Y a tirozin egybetűs rövidítése, a akárme­
lyik nagy apoláros oldalláncú aminosavat jelöli, az X
pedig tetszőleges aminosavat jelent (I. 4.2/2. ábra A).
Az AP tehát hidat képez a klatrinburok és a membrán,
ill. a szállítandó protein között.
Az utóbbi időben nyilvánvalóvá vált, hogy az AP-
komplexumokon kívül más adapter fehérjék is létez­
nek, amelyek összekötik a transzportálandó fehérjét a
klatrinburokkal. Ezeket az AP-től való megkülönbözte­
tés céljából nem klasszikus vagy alternatív adapter fe­
hérjéknek nevezik. A már említett YXX<J> endocitö-
zisszignálon kívül (amelyet az AP2 ismer fel) más fehér­
jékben jelen lévő endocitözisszignálokat más adapte­
rek ismernek fel, pl. az FXNPXY (F: fenilalanin, X: tet-
 4.2. Az e n d o c ito tik u s /e x o c ito tik u s /v e z ik u lá r is t r a n s z p o r tf o ly a m a t o k a t v e z é rlő .
■>
Z5
transzportálandó
fehérjék
4.2/2. ábra.
Az endocitotikus fehérjekomplexum szerveződése a plazma­
membrán mentén.
A) A transzportálandó transzmembrán receptort az YXX<í>
szekvencia alapján az AP2-komplexum n2-adaptin-al-
egysége ismeri fel. Az AP2 a f52-adaptinon keresztül kö­
tődik a klatrinhoz. Az AP2-höz kötődő egyéb proteinek
biztosítják a komplexum kötődését a sejtmembránhoz és
a citoszkeletonhoz. A membrán foszfatidil-inozitol-4,5-
biszfoszfát (PIPJ komponenséhez a dinamin-amfifizin és
a szinaptojanin-EpsI 5 hídon keresztül kötődik az AP2-
komplexum. A dinaminnak ezenkívül még valószínűleg a
szőleges aminosav, N: aszparagin, P: prolin, Y: tirozin)
szekvenciát a Dab2. Máskor, mint pl. az epidermális
növekedési faktor receptor (EGFR) esetében, a recep­
tor aktiválódását követően ubikvitin (I. 7.1., 7.6. fejezet)
kötődik hozzá. Az ubikvitin 76 aminosavból álló fehér­
je, melyet több más fehérje, pl. az epszin képes felis­
merni. Mind a Dab2, mind az epszin közvetlenül kötő­
dik a klatrinhoz, tehát hidat képez a transzportálandő
fehérje és a klatrinburok között (I. 4.2/2. ábra B).
transzportálandő
receptor
- A P2
klatrin
epszin
Dab2
klatrin
A P2
endocitözis
szignálok
vezikulum leválásában is van szerepe. Az epszin-inter-
szektin-szinapszin hídon keresztül az endocitotikus
komplexum a citoszkeleton aktinkomponenséhez kötő­
dik. Az ábrán piros szimbólumokkal a fehérjék felismeré­
sét és egymáshoz kötődését biztosító doméneket jelöltük.
B) Az AP2-komplexumon kívül más fehérjék is képezhetik a
hidat a transzportálandő fehérje és a klatrin között. E fe­
hérjék különböző endocitözisszignálokat ismernek fel,
amelyek vagy a fehérje aminosavszekvenciájának részét
képezik, vagy az endocitözis előtt kötődnek a fehérjéhez
(pl. ubikvitin).
4.2.1.3. A klatrinburkü vezikulum
lefűződése a donor membránról
Míg a klatrin polimerizálódása és a membrán kö­
vetkezményes kiboltosulása spontán, ATP vagy GTP
felhasználása nélkül következik be, a vezikulum lefű­
ződése már egy másik fehérje aktív részvételét igény­
li. Ez a fehérje a dinamin, egy GTP-áz aktivitással ren­
delkező fehérje. A dinamin közremüKödését a burkolt
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
vezikulumok képződésében bizonyítja az, hogy mu­
táns, a GTP megkötésére nem képes dinamin kifejezé­
se a sejtekben gátolja a klatrinburkü vezikulumok
képződését. Az utóbbi időben egyre több bizonyíték
szól amellett is, hogy a dinamin a nem klatrinburkü
vezikulumok képződésében is részt vehet, de a vizsgá­
latok még nem tekinthetők lezártnak.
Jelenleg még az sem ismert teljes bizonyossággal,
hogyan működik közre a dinamin a vezikulum lefűző-
désében. Az egyik elképzelés szerint a klatrinburok ál­
tal kiboltosuló membrán „nyaki" része köré kapcsoló­
dik a dinamin. A dinamin membránhoz kötődését a
foszfatidil-inozitoI-4,5-biszfoszfát (PIP2) teszi lehetővé,
amelyet a dinamin képes felismerni. A dinamin a kibol­
tosuló burkolt gödör és a membrán többi része közöt­
ti egyre vékonyodó nyaki részt hasítja el, valószínűleg
úgy, hogy a nyak körül lévő dinamingyűrű összezárul.
A folyamathoz szükséges energiát GTP bontása szol­
gáltatja.
4.2.1.4. A klatrinburok kapcsolódása
a sejtmembránhoz
és a citoszkeletonhoz
A komplex biológiai folyamatok szabályozásánál
gyakran tapasztaljuk azt, hogy a természet ugyanan­
nak a feladatnak az elvégzésére több folyamatot is
felhasznál. A klatrinburok membránhoz való kötődé­
sét egyrészt biztosítja az AP-komplexum azáltal,Jhogy
a transzportálandő fehérjéhez kötődik, mint azt már
korábban láttuk. Az AP-komplex azonban más módon
is kapcsolódik a membránhoz. Ezt, a kapcsolatot leg-
alább két híd biztosítja. Az AP-komplex a-adaptin al­
egysége képes az amfifizin nevű fehérje megkötésére.
Azamfifizin SH3-doménje segítségével kötődik a dina-
minhoz. amely a membrán foszfatidii-inozitol-4,5-bisz-
foszfát komponenséhez kötődik. A dinamin tehát a
vezikulum lefűződésében betöltött_szerepe mellett
részt vesz a klatrinburok membránhoz való rögzítésé­
ben js.J\z AP-komplexumot, a membránhoz kapcsoló
másik hidat a szinaptojanin és az E p sl5 fehérje alkot-
~ja (I. 4.2/2. ábra). Érdekes megjegyezni, hogy mind a
~dihamin-amfifizin, mind az Eps 15-szinaptojanin híd a
membrán PIP2-komponenséhez kötődik, és a két híd
másik vége is az AP2 ugyanazon részéhez kötődik.
A dinaminhoz hasonlóan a szinaptojaninnak is ket­
tős funkciója van. Egyrészt részt vesz az AP-sejt-
membrán összeköttetés alkotásában, másrészt fosz-
fatidil-inozitol-5’-foszfatáz aktivitása is van. Ennek az
aktivitásnak a pontos szerepe az endocitotikus folya­
matok szabályozásában nem ismert, de bizonyított­
nak tekinthető, hogy a membrán PIP2-komponense
172
(melyen az inozitolgyűrű 5’ helyen foszfátot hordoz)
központi szerepet játszik a receptormediált endocitó-
zisban. Ezért az inozitoltartalmú foszfolipidek átalakí­
tása kinázok és foszfatázok segítségével jelentős ha­
tással lehet az endocitözis szabályozására, pl. annak
kijelölésében, hogy a membrán melyik részén menjen
végbe a klatrin polimerizálődása és az endocitözis.
A vezikuláris transzport során gyakori jelenség,
hogy a vezikulumok membránja a citoszkeleton vala­
melyik eleméhez kapcsolódik. A receptormediált en-
docitözis során az AP2-komplexum több fehérjehídon
keresztül képes az aktinhoz kapcsolódni. Ezek közül
az egyik az epszin, interszektin és szinapszin fehérje
segítségével jön létre (I. 4.2/2. ábra). Ugyan a cito­
szkeleton pontos szerepe a receptormediált endocitő-
zisban nem ismert, jelentőségére utal az a tény, hogy
a citoszkeletont károsító anyagok jelenlétében a re­
ceptormediált endocitözis nem megy végbe. Továbbá
ismert, hogy a vezikulumok mozgásában a citoszkele­
ton fontos szerepet játszik (l. 4.2.4. fejezet). Az AP2
sokrétű kölcsönhatásai tehát biztosítják azt, hogy a
klatrin a plazmamembránnál polimerizálödjék (a PIP2-
höz való kötődésen keresztül), majd a képződésben
lévő vezikulum kölcsönhatásba kerüljön a mozgása
szempontjából fontos citoszkeletonnal.
A receptormediált endocitözis során kialakuló bo­
nyolult felépítésű fehérjekomplexum összeépúlésében
a fehérjék kötődoménjeineh központi jelentősége van.
Ezek a domének több különböző fehérjén is ugyanazt a
szerepet töltik be. Ilyen pl. a dinamin és szinaptojanin
fehérjén jelen lévő PH-domén (pleksztrin homolögia; a
pleksztrin a vérlemezkékben előforduló fehérje, mely
szerepet játszik a citoszkeleton és a plazmamembrán
vérlemezke-aktiváciőt követő átalakulásában, és benne
írták le először a PH-domén előfordulását), amely e fe­
hérjék PIP2-kötését biztosítja, ill. az amfifizin és az inter­
szektin SH3- (src homolögia 3, ugyanis az src protein ki-
názban is található hasonló dómén) doménje, mely e
fehérjéket a partnerükben (dinamin, ill. szinapszin) jelen
lévő, prolinban gazdag doménekhez kapcsolja. Ugyan­
azon domének több fehérjén való megjelenése az evo­
lúciós folyamatok gazdaságosságra való törekvéséből
ered: egy jól bevált motívumot a természet más fehér­
jék esetében is felhasznál (I. 8 . 1 . fejezet).
4.2.1.5. A klatrinburok leválása
a vezikulum felszínéről
Nem sokkal a klatrinburkú vezikulum kialakulása
után a klatrin leválik a vezikulum felszínéről. Erre való-
Tzinuleg azért van szükség, mernTTöüroTTjeleníéte
 4.2. A z e n d o c ito tik u s /e x o c ito tik u s /v e z ik u lá r is t r a n s z p o r tf o ly a m a t o k a t v e z é rlő .
akadályozná a vezikulum célmembránnal való fúziö-
ját. A burok leválása energiaigényes folyamat, ame-
lyet egy hősokkfehérje, a hsc70 katalizál. A hsc70
ATP-energia felhasználásával megbontja a klatrinbu­
rok egységét, és a klatrinmonomerek leválnak a vezi­
kulum felszínéről.
4.2.1.6. Az alacsony denzitású lipoprotein
receptormediált endocitózisa
A fejezet hátralévő részében három receptor en-
docitözisát és azt követő sorsát kísérjük végig, közü­
lük az első az alacsony denzitású lipoprotein (low den-
sity lipoprotein, LDL).
A koleszterin esszenciális a sejtek számára: a plaz­
mamembrán egyik igen fontos lipidkomponenseként
részt vesz annak felépítésében. A vérplazma túlzottan
magas koleszterinszintje azonban az érelmeszesedés
egyik legfontosabb rizikótényezője, ezért nem megle­
pő, hogy igen pontos kontroll alatt áll. A koleszterin
vízben oldhatatlan, ezért a vérplazmában való szállítá­
sához lipidvezikulumokba, micellákba kell becsoma­
golni. Az egyrétegű lipidréteggel körülvett vezikulu-
mot micellának, a kétrétegű lipidréteggel körülvett ve-
zikulumot liposzómának nevezik. A liposzöma szót
azonban nem szokás a természetesen jelen lévő vezi-
kulumokra (pl. intracelluláris transzportvezikulum)
használni, hanem szinte kizárólag mesterséges lipid-
vezikulumok megjelölésére használatos.
Az LDL a koleszterin szállításában részt vevő egyik
legfontosabb micellatípus (4.2/3. ábra]. Az LDL falát
foszfolipid alkotja, melynek hidrofil része a vizes kö­
zeg felé, hidrofób része a micella centruma felé néz.
Az LDL egyik legjelentősebb feladata a koleszterin
transzportja. Az LDL tartalmaz egy apoB-nek nevezett
proteint, amely az LDL-receptorhoz való kötődésért
felelős.
Az LDL-receptor a plazmamembránban laterális
diffúziót végez. Ennek során addig diffundál, amíg egy
AP2-protein segítségével nem asszociálódik a klatrin-
nal, és így be nem kerül a burkolt gödörbe. Az LDL-re­
ceptor ligandummal és anélkül is képes az AP2-vel
kölcsönhatásba kerülni. Az LDL receptormediált en-
docitózison megy keresztül. A klatrinburok röviddel
ezután leválik a vezikulum felszínéről. Az így kialakult
vezikulumot korai vagy szortírozó endoszómának ne­
vezzük. Az endoszömák pH-ja a lizoszóma felé köze­
ledve egyre csökken, amiért az endoszóma membrán­
jában jelen lévő V típusú H+-ATP-áz felelős (a V a ve­
zikulum szóból ered). A savas pH hatására az LDL le-
disszociál a receptorról. A szortírozó endoszómában
nem észterifikált
koleszterinészter koleszterin
(kb. 15 00 molekula)
4.2/3. ábra.
Az LDL vázlatos szerkezete. Az LDL egyrétegű lipidmembrán-
nal körülvett partikulum, amelynek membránjába egy apoB-
fehérje épül be, ami biztosítja az LDL kötődését a sejtek fel­
színén jelen lévő LDL-receptorhoz. A micella belseje hidrofób,
és észterifikált koleszterint tartalmaz. A poláros hidroxilcso-
portot tartalmazó és ezért amfipatikus tulajdonságú, nem
észterifikált koleszterin az LDL membránjában található,
amelyet elsősorban foszfolipidek alkotnak.
tubuláris kitüremkedések keletkeznek, amelyekben
nem teljesen ismert mechanizmus segítségével az
LDL-receptor feldúsul. Az LDL-receptor visszaszállítö-
dik a plazmamembránba. Ezt a folyamatot receptor-
recirkulációnak nevezzük. Szerepe az, hogy a memb­
ránba visszatérő receptor üjabb ligand megkötésére
válik képessé. A szortírozó endoszömából az LDL a
késői endoszómába, majd a lizoszömába kerül, ahol
lebomlik a sejt számára később hasznosítható alko­
tókra [4.2/4. ábra; I. 4.6.3. fejezet).
Jelenleg élénk tudományos vita folyik arról, hogy
az egyes endoszómatípusoknak milyen a viszonyuk
egymáshoz. Egyes elképzelések szerint a klatrinbur-
kától megszabaduló endoszóma fuzionál a szortírozó
endoszőmával, majd a szortírozó endoszómáről levá­
ló vezikulum szállítja a fehérjéket a késői endoszőmá-
hoz, majd a lizoszőmához. A másik elképzelés szerint
a receptormediált endocitözis után létrejövő veziku­
lum átalakul szortírozó endoszömáva, majd késői en-
doszómává, tehát a transzportálódő fehérje mindvé­
gig ugyanabban a vezikulumban van, miközben a ve­
zikulum típusa folyamatosan változik. A két, egymás­
nak ellentmondó modell hasonlít a Golgi-apparátus
működését leíró két elképzelésre (I. 4.5.3. fejezet). Az
endoszömák egymáshoz való viszonyát leíró két el­
képzelés csak első ránézésre mond egymásnak telje­
sen ellent. Hiszen egy rendkívül intenzív vezikulumfor-
173
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
korai
(szortírozó)
endoszóma
pH ~ 6
késői en do szóm a, M
pH ~ 5-6
LD L transzferrin Q ap o-
LD L- transzferrin- tran sz­
receptor receptor
4.2/4. ábra.
Az LDL, a transzferrin és az ECF receptormediált endocitö-
zist követő sorsa. Mindhárom ligandum a saját receptorá­
hoz való kötődést követően endocitőzist szenved. A képző­
dő burkolt vezikulum burok nélkülivé alakul, miközben pH-
ja enyhén csökken. A korai vagy szortírozó endoszőmában
az enyhén savas pH hatására az LDL ledisszociál receptorá­
ról. Mind a transzferrin, mind az ECF kötve marad recepto­
rához, de a vasionok ledisszociálnak a transzferrinről, és az
Nramp2-szimporter segítségével a citoplazmába jutnak.
A szortírozó endoszómáböl tubuláris kitüremkedések jön­
nek létre, melyekbe a recirkulálö fehérjék (LDL-receptor,
transzferrinreceptor + apotranszferrin) kerülnek. Ezek a re­
cirkulálö endoszómán keresztül exocitózissal érik el újra a
sejtfelszínt, ahol a semleges pH hatására az apotranszferrin
leválik a transzferrinreceptorről. A szortírozó endoszóma ve­
zikuláris részében maradó fehérjék (LDL, ECF recep­
t o r EGF) a késői endoszómába (multivezikuláris test, MVT)
kerülnek. Ebben szerepet játszik e fehérjék citoplazmatikus
részének ubikvitinálödása. Az MVT ügy képződik, hogy a ké­
sői endoszóma membránja befelé türemkedik, majd a betü-
remkedések leválnak, és a vezikulum belsejében hoznak
létre egy űjabb vezikulumot. A lizoszóma felé közeledve az
endoszömák pH-ja egyre savasabb a vezikuláris (V típusú)
H+-ATP-áz hatására. A fehérjéket és a vezikulumokat nem
méretarányosan tüntettük fel.
galmat lebonyolító sejtben a szortírozó endoszóma
sok vezikulumot fogad és indít el, amelyekben az en-
docitózissal a sejtbe került anyagok és az endoszóma
működéséhez szükséges enzimek szállítódnak. Ezért
nem lehet állandó összetételű sejtorganellumról be­
szélni. Ha a szortírozó endoszómáről egyszerre sok
vezikulum válik le, akkor nem lehet eldönteni, hogy a
szortírozó endoszóma maradék részéből és az újon­
nan érkező vezikulumokböl kialakuló szortírozó endo-
szömát a régivel azonosítjuk vagy inkább új sejtorga-
nellumnak tekintjük.
Az e folyamatban keletkező zavar súlyos betegsé­
geket eredményez. Ha az LDL endocitózisa a folya­
mat genetikai defektusa miatt nem jön létre, az felhal­
mozódik a vérben, és a vér koleszterinszintjének
emelkedéséhez vezet. Ezt az állapotot familiáris
hypercholesterinaemiának nevezzük. A betegségben
a magas koleszterinszint miatt megnő az érelmeszese­
dés és a szlvinfarctus kockázata. A sejtek intracellulá-
risan koleszterinéhségben szenvednek, miközben az
extracelluláris térben túlzottan sok koleszterin van.
A helyzet hasonlít a cukorbetegséghez, ahol az inzu­
linhiány miatt a sejtek membránjában nem jelenik
meg a glukóz-transzportfehérje, így a csökkent glu-
EGF- közpermeabilitású membránon keresztül a sejtek
receptor nem képesek glukózfelvételre, pedig a vérnek magas
a glukózszintje. Az LDL-receptor-génben rendkívül sok
különböző mutációt azonosítottak. Egyes esetekben a
receptorfehérje egyáltalán nem fejeződik ki a plazma­
membránban, máskor kifejeződik, de pl. a receptor
extracelluláris részében lévő mutáció miatt nem ké­
pes az LDL-t megkötni, vagy az intracelluláris részben
lévő mutáció folytán nem képes az AP2-vel kölcsön­
hatásba kerülni. Ha a mutáció homozigóta formában
van jelen (tehát mindkét receptorgén hibás), a bete­
gek kezelés nélkül tizenéves korukban meghalnak.
Halálukat legtöbbször a szív koszorúsereinek beszű­
külése és elzáródása következtében kialakuló szívin-
farctus, az előrehaladott érelmeszesedés gyakori szö­
vődménye okozza (I. még 14.2. fejezet).
4.2.1.7. A transzferrin receptormediált
endocitózisa
A sejtek, különösen az osztódó sejtek számára
fontos, hogy elegendő mennyiségű vashoz jussanak.
Mivel a szabad állapotban lévő vas rendkívül toxikus
(szabad gyökök keletkezéséhez vezet Fenton-reakci-
ón keresztül), egy transzportfehérjéhez, a transzfer-
rinhez kötötten szállítódik. A transzferrin endocitózi­
sa bizonyos szempontból eltér a már ismertetett
LDL-útvonaltöl. A legfontosabb különbség az LDL-út-
vonalhoz képest, hogy a szortírozó endoszőmában az
alacsony pH ellenére a transzferrin a receptorhoz
kötve marad, csak a hozzákötött két vasion válik le.
A szabaddá vált vasionok az Nramp2 nevű H+/kétér-
tékű fémion szimporter segítségével jutnak a citoszol-
ba. A vasat nem kötött transzferrint apotranszferrin-
 4.2. Az e n d o c ito tik u s /e x o c ito tik u s /v e z ik u lá r is t r a n s z p o r tf o ly a m a t o k a t v e z é rlő .
nek nevezzük. A receptor-ligand komplex recirkulál
5 plazmamembránba, ahol ismét az extracelluláris
tér neutrális pH-jának lesz kitéve. Az apotranszferrin
^é jtrális pH-n nem képes a receptorhoz kötve ma-
' 5 3 ni, így ledisszociál róla. így a receptor újabb vasat
'jrtalm azó transzferrint tud megkötni, a szabaddá
. alt transzferrin pedig újból vasat vehet fel (I. 4.2/4.
ábra).
Az LDL és a transzferrin receptormediált endocitö-
:s a jól illusztrálja a vezikulumok luminális pH-jának
• izponti szerepét a vezikuláris transzportfolyamatok-
can. A luminális pH változása az endocitotikus folya­
matokban bizonyos fehérjék konformációváltozását
.altja ki. A konformáciőváltozás fehérjénként eltérő
cH-függése meghatározza a fehérjék endocitózist kö-
■ető sorsát. A luminális pH hasonló szerepével ismét
:a álkozni fogunk a hormonok és az emésztőenzimek
eíőalakjainak szekréciós granulumokban való hasítá­
sa és egyes vírusok sejtbe történő felvétele kapcsán
4.5., 9.3. fejezet).
4.2.1.8. Az epidermális növekedési faktor
receptormediált endocitózisa
A sejtek ün. növekedési faktorokat igényelnek ah-
hoz, hogy osztódni tudjanak. Az egyik legfontosabb és
talán legszélesebb körben tanulmányozott növekedé­
si faktor az epidermális növekedési faktor (epidermal
growth factor, ECF). Az EGF-nek specifikus sejtfelszíni
receptora van, az ECF-receptor (ECFR), amely a ligan­
dum megkötése után felelős a szignáltranszdukció be-
ndításáért és a proliferáciös válasz kiváltásáért.
Ha a sejteket folyamatosan EGF-et tartalmazó kö­
zegben tartjuk, a sejtfelszíni EGFR-szám csökken: a
sejt így védekezik a túlzott stimuláció ellen. A folya­
mat egyik lépése, hogy az EGF-et kötött receptor (a
szabad EGFR nem) endocitózist szenved. A késői en­
doszőmában lévő EGFR citoplazmatikus részéhez kö­
tődő ubikvitint a sejt felismeri, és a hozzá kötődő
komplexum segítségével a késői endoszóma belseje
felé túremkedő beboltosulás jön létre, amely később
leválik az endoszóma membránjáról, és belső veziku­
lumot hoz létre. Ezért nevezik a késői endoszömát
multivezikuláris testnek (MVT) is. A belső vezikulumba
került EGF és EGFR a lizoszómákba transzportálödik,
ahol megemésztődik (I. 4.2/4. ábra). Az EGFR lizoszó-
mába irányításában az ubikvitinnek központi szerepe
van. Az ubikvitin tehát egy olyan szignál, amely részt
vesz a receptormediált endocitózisban (I. 4 .2 / 2 . ábra),
ill. később a receptor lebontó útvonalra irányításában
is. A folyamatot, amely létrehozza a receptorszám le­
írt csökkenését, receptor-leregulálódásnak (down-re-
gulation] nevezzük (1 . még 8 . 1 . fejezet).
A leírt három példán láthattuk, hogy a receptor­
mediált endocitözis kezdő lépései nagy vonalakban a
legtöbb esetben megegyeznek, az ezt követő lépések­
ben azonban jelentős különbségek vannak az egyes
receptorok esetében.
4.2.1.9. Bizonyos kórokozók felhasználják
a gazdasejt vezikuláris
transzportrendszerét
Minden vírus és sok baktérium a gazdaszervezet
sejtjeiben él és szaporodik. Ezen életmód egyik elő­
nye, hogy így - legalább részben - elkerülik az im­
munrendszer (elsősorban az antitestek) támadását.
Azonban az intracelluláris életmód több problémát is
jelent: /. a kórokozónak be kell jutnia a gazdasejtbe,
amit legtöbbször az endocitotikus mechanizmusok
felhasználásával ér el; 2 . a kórokozónak meg kell ta­
lálnia a neki megfelelő életteret, és el kell kerülnie a
gazdasejt lizoszómáját, ahol a savas pH és a bontóen­
zimek elpusztítanák; 3. a kórokozónak képesnek kell
lennie a gazdasejt elhagyására, hogy újabb sejteket
fertőzhessen meg.
Mind a baktériumok, mind a vírusok előszeretettel
használják az endocitözis valamely típusát a gazda­
sejtbe való bejutásra (4.2/5. ábra, ill. részletesen 9.3.,
9.4 fejezet). Egyes baktériumok lipidbontő enzimeket
termelnek, melyek lebontják az endoszóma memb­
ránját, így a baktérium kijut a citoplazmába. A TBC-t
okozó Mycobacterium tuberculosis pedig meggátolja
a korai endoszóma késői endoszömává történő éré­
sét, tehát a baktérium megmenekül a késői endoszó­
ma, ill. a lizoszóma károsító hatásaitól. Az influenzaví­
rus hemagglutinin (HA) fehérjéje segítségével kötődik
a sejtfelszínen található sziálsavtartalmú fehérjékhez,
majd endocitözissal bejut a gazdasejtbe. A HA tartal­
maz több ún. fúziós domént, amely képes a vírus­
membrán és az endoszömamembrán fúzióját kiválta­
ni. Azonban a fúziós dómén neutrális pH-n a fehérje
belsejében helyezkedik el, ezért nem képes az endo­
szóma membránjával kölcsönhatásba kerülni. Az en­
doszóma lumenének savasodása a HA konformációját
ügy változtatja meg, hogy a fúziós domének exponá-
lödnak, és kiváltják az endoszóma és a vírus memb­
ránjának fúzióját. (L. 9.3. fejezet, Jelenség.)
Az AIDS-et okozó HIV-vírus gazdasejtbe való beju­
tása során a vírus gp 1 2 0 fehérjéje segítségével kötő­
dik a gazdasejt CD4 transzmembrán fehérjéjéhez (és
egy, az ábrán sem feltüntetett másik, ún. koreceptor-
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r c a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
H IV -R N S és
kapszid
- lipid tutaj
H ív-
vírus
g p l 20
4.2/5. ábra.
Egyes vírusok és baktériumok saját céljaikra használják a
megfertőzött sejt vezikuláris apparátusát.
Egyes baktériumok endocitőzissal jutnak a gazdasejt belse­
jébe. Ezt követően a M. tuberculosis meggátolja a korai en-
doszöma késői endoszőmává (más néven multivezikuláris
testté, MVT) érését, míg a Shigella és a Listeria baktérium az
endoszóma membránját lizálja, és a citoplazmába kerül.
Mindkét stratégiának az az eredménye, hogy a baktériumok
elkerülik a lizoszómában történő megemésztődést.
Egyes burokkal rendelkező vírusok a sejtmembránnal való
füzió segítségével közvetlenül kerülnek a citoplazmába (pl.
HÍV). Ezzel szemben az influenzavírus endocitózist szenved,
amelyet az influenza hemagglutinin (HA) sziálsavhoz kötődé­
se vált ki. A HA konformációja az endoszóma savasodó pH-
hoz), majd a vírus membránja és a plazmamembrán
összeolvad. A HIV-vírus fertőzési ciklusának végén el­
hagyja a gazdasejtet, amihez a multivezikuláris test
(MVT) belső vezikulumainak képződésében szerepet
játszó gazdasejt-mechanizmusokat használja ki.
A HIV-vírus Gag-fehérjéje a sejtmembrán lipidtutajré-
szében található meg, ahol ubikvitinálődik. A Gag-hoz
kötődő ubikvitint felismerik a gazdasejt azon fehérjéi,
melyek az MVT belső vezikulumainak képződésében
is részt vesznek, és a viriont tartalmazó membrán ki-
türemkedik, majd lefűződik a sejtről.
4 .2 .2 . Nem k la trin b u rk ü vezikulum ok
4 .2 .2 .1 . A nem klatrinból felépülő burok
szerepe
Az eukarióta sejtek kiterjedt intracelluláris memb­
ránjain sok helyen képződhetnek vezikulumok. Az elő­
ző fejezetben tárgyalt klatrin mediálta vezikulumkép-
M. tubercolosis Listeria,
Shigella
ja hatására megváltozik, és ez előidézi a vírus- és az endo-
szömamembrán fúzióját, miáltal a vírus kijut a citoplazmába.
A vírus sejtből való távozásakor a HÍV Gag-fehérjéje egy mi-
risztoil-oldallánc és más bázikus aminosavak segítségével
kötődik a lipidtutajokhoz. A Gag-fehérje ubikvitinálődik. Az
ubikvitin a membránhoz toborozza az MVT membránjának
beboltosulásában és belső vezikulumainak kialakulásában is
részt vevő fehérjéket. Mind a vírust tartalmazó membrán-
bimbó, mind az MVT belső vezikulumainak kialakulása ugyan­
olyan, a citoplazmától kitüremkedő membránt képez, ezért
használhatja fel a HÍV az MVT képződésében részt vevő gaz­
dafehérjéket. (L. 9.3/2. ábra is.)
Az ábrán a fehérjéket, a vírusokat és a baktériumokat nem
méretarányosan tüntettük fel.
ződés csak a plazmamembrán és a Golgi-komplexum
transz-hálózatán játszódik le. A klatrin mellett a másik
jól karakterizált burokfehérje a COP (coat protein).
A klatrin- és COP-burkon kívül léteznek még más, a
vezikulumok képződésében részt vevő fehérjék. Ezek
közé tartozik a kaveolin, amellyel részletesen a 4.3.
fejezet foglalkozik, ill. más, kevéssé jól karakterizált
burokfehérjék. Ez utóbbiak létezésére az szolgáltat bi­
zonyítékot, hogy bizonyos membránfehérjék [pl. gli-
kozil-foszfatidil-inozitol (GPI) farokkal rendelkező fe­
hérjék) endocitózisa mind a klatrin-, mind a kaveolin-
burkű vezikulumokétöl eltér. Sok membránfehérje
többféle endocitotikus mechanizmus segítségével is
bejuthat a sejtbe (pl. a GPl-kötótt fehérjék a fent em­
lített, valamint kaveolinburkű vezikulumokban is; I.
4.3.5.1.3.), ezért a kísérleti eredmények értelmezése
komplikált. A COP-buroknak két típusa ismert, ame­
lyeket COPI-nek és COPII-nek neveznek. COPII burkú
vezikulumok képződnek az endoplazmatikus retiku-
lumban, COPI burkú vezikulumok vesznek részt a Gol-
gi-komplexumon belüli és a Golgi-komplexumböl az
 4.2. A z e n d o c ito tik u s /e x o c ito tik u s /v e z ik ü lá r is t r a n s z p o r t f o ly a m a t o k a t v e z é rlő .

ER-be, valamint a Golgi-komplexumból a plazma­ rinhoz hasonlóan) polimerizálódásával hozzájárul a

membrán felé irányuló, ün. konstitutív szekréciós fo­
lyamatokban. A fejezet további részében a COP elne­
vezés a COPI és COPII burokra közösen utal. Összeve­
tés céljából, a klatrin a következő folyamatokban sze­
repel burokként: receptormediált és folyadékfázisú
endocitözis és a Golgi-apparátusból a lizoszómákba
induló és a plazmamembrán felé tartó reguláltan
szekretálődó vezikulumok esetében.
4.2.2.2. A COP-burok polimerizációja
membrán kiboltosulásához.
A klatrinburkü vezikulumok esetében a szállításra
kerülő fehérjék kiválasztásában különböző adapterfe­
hérjék (pl. AP) vesznek részt, amelyekhez a klatrinbu­
rok kötődik. A COP-fehérje betölti mind az adapter,
mind a klatrin szerepét. A COP-komplex több alegy­
ségből (a COPI esetében 7-ből) épül fel, amelyek két
részre oszthatók: az ún. F szubkomplex funkcionálisan
megfelel az adapter fehérjének, a B szubkomplex pe­
dig a klatrinnak. A COP- és a klatrinburok között nem­
csak funkcionális, hanem genetikai kapcsolat is van,

A COPI- és COPII-burok kialakulásának lépései sok

tekintetben hasonlóak egymáshoz, ill. a klatrinburo-
kéhoz. A folyamat molekuláris részleteit csak a COPI-
burok esetében ismertetjük (4.2/6. ábra). A COPI-bu-
rok összeszerelődésének kulcsfontosságű résztvevője
az ARF (ADP-riboziláló faktor), egy kis molekulatöme­
gű guanin-nukleotid-kötő, ün. G-fehérje. A citoplazmá­
ban GDP-hez kötötten van jelen. Ebben a formában
inaktív. Az ARF aktiválódásához egy ARF GEF (ARF gu­
anin nucleotide exchange factor, ARF guanin-nukleo-
tíd-cserélő faktor) járul hozzá, mely az ARF-hez kötött
mirisztoil
GDP-t GTP-re cseréli. Ez az ARF konformációváltozá­ oldallánc ARF
sát vonja maga után, és az ARF-hez kapcsolt, eddig el­
rejtett mirisztoil lipidlánc a fehérje felszínére kerül.
E lipidoldallánc segítségével az ARF a donor membrán­
hoz kötődik. Ezt követően a membránhoz kötött ARF-
hez a citoplazmában lévő burokfehérje-egységek kö­
tődnek, amelyet a COPI-burok esetében coatomernek
(coat protomer, kb. burokelőalak) nevezünk. A coato-
mer-egységek a membrán felszínén polimerizálődnak,
és létrehozzák a COPI-burkot. A COP-burok (a klat-

4.2/6. ábra. coatom er-alegységek

A COPI-burok kialakulása.
A) A COPI-burok kialakulásának első lépése az ARF aktiváló­
dása, amit egy guanin-nukleotid-cserélő fehérje (ARF
GEF) által katalizált GDP-GTP csere hoz létre. Az ARF
konformációja megváltozik, ennek hatására egy lipidol­
dallánc kerül a fehérje felszínére, melynek segítségével az
ARF a membránhoz kötődik.
B) A membránhoz kötött ARF-hez a citoplazmában jelen lé­
vő coatomer-egységek kötődnek. A coatomer valószínű­
leg közvetlenül kötődik a transzportálandó fehérjéhez is,
így részt vesz annak szelektálásában.
C) A COPI-burok leválását a vezikulumról az ARF GTP-ázát
aktiváló ARF GAP fehérje váltja ki. Az ARF a GTP-t GDP-
re bontja, aminek hatására az ARF konformációja ismét
megváltozik, és a lipidmolekula a fehérje mélyére kerül.
Ezért az ARF és a COPI-burok leválik a vezikulum memb­
ránjáról.

177
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
hiszen szekvenciáikban sok hasonlóság fedezhető fel,
ami arra utal, hogy evolúciós szempontból rokonság­
ban állnak egymással. Az ARF a COPI-egységek
membránhoz toborzásában játszik fontos szerepet,
míg az ARF-hez hasonló másik kis molekulatömegű
G-fehérje, a S á r i, a COPIi-vel kapcsolatban tölt be ha­a legtöbb ismert esetben specifikus, és általában rö­
sonló szerepet. Emellett az ARF az AP2 által médiáit
endocitözis kivételével a klatrin membránhoz toborzá­
sában is részt vesz. A folyamat molekuláris részleteit
nem tárgyaljuk.
4.2.2.3. A COP-burok leválása
a vezikulum felszínéről
A klatrinburokhoz hasonlóan a COP-burok is levá­
lik a vezikulum felszínéről, mielőtt a célmembránnal
fuzionálna. A COP-burok esetében a burok leválását
az ARF GTP-t bontó képességének aktivációja idézi
elő (I- 4.2/6. ábra C). Ezt a COPI-burok esetében egy,
a citoplazmában található ARF GAP (ARF GTP-áz akti­
váló protein) okozza, mely az ARF-hez kötődve több­
szörösére növeli annak GTP-áz aktivitását. Ennek ha­
tására az ARF a hozzá kötődő GTP-t GDP-vé alakítja.
Ezt követően az ARF-et a membránhoz rögzítő mirisz-
toil-oldallánc olyan helyzetbe kerül, amely nem teszi
lehetővé az ARF lipidhez kötődését, és az leválik a
membránról a hozzá kötődő COP-burokkal együtt.
4 .2 .3 . A szállítandó fehérjék
kiválasztásának m olekuláris
mechanizmusa
A fehérjék szelektív vezikulumba foglalása két szin­ líthatja a koleszterint a sejt belsejébe, I. 4.2.1. 6 . fe­
ten valósulhat meg:
/. Egy adott célorganellumba tartó vezikulumba
olyan fehérjék kerülnek, amelyeknek funkciójuk alap­
ján oda kell szállítódniuk.
2. Egy adott célorganellumból vagy a feléje tartó hérjéknek szelektíven olyan vezikulumokba kell cso-
vezikulumokból azon fehérjék, amelyek véletlenszerű­
en kerültek oda (tehát funkciójuk alapján nem kellett
volna az adott helyre szállítódniuk), szelektíven olyan
vezikulumokba csomagolódnak, amelyek visszaszállít­
ják azokat a kiindulási helyükre {4.2/1. ábra A).
A két folyamat egymáshoz való viszonya jelenleg
intenzív kutatások tárgya, de az organellumok közötti
kétirányú membránforgalom léte egyértelműen bizo­
nyított. Ezt más néven membránrecirkuláciának hív­
juk. Ennek a proteinszortírozáson kívüli (I. a KDEL-re-
ceptort később) egyik funkciója a sejt membránrend­
szerei közötti egyensúly fenntartása, ami egyirányú
transzporttal nem lenne biztosítható, mert a donor or­
ganellum membránja elfogyna. Máskor a recirkuláció
sejtfelszíni receptorokat ment meg a lizoszomális deg­
radációtól (I. 4.2.1. 6 . fejezet).
A fehérjék szortírozása a vezikulumba jutás során
vid aminosavszekvenciák (válogatási jelek, szortírozó
vagy szignálszekvenciák) alapján valósul meg. A rövid
aminosavszekvenciát transzmembrán fehérjék eseté­
ben vagy a burokfehérje (klatrin vagy COP), vagy az
AP-komplexum ismeri fel, és az azt hordozó fehérjé­
ket bekoncentrálja a lefűződő vezikulumba. A donor
organellum lumenében lévő szolubilis fehérje eseté­
ben a szortírozó aminosavszekvencia egy transz­
membrán fehérjével, receptorral kerül kölcsönhatás­
ba. Ezt követően a receptor és a hozzá kötött fehérje
szelektív kölcsönhatás révén (pl. a burokfehérjével)
kerül a vezikulumba. Tehát minden fehérje, mely ren­
delkezik az adott szortírozó szekvenciával, bekerül a
vezikulumba, míg azok, amelyekben nem található
meg a szekvencia, csak kisebb valószínűséggel kerül­
nek be a vezikulumba. A fehérjék rövid aminosavszek­
venciák alapján való szelektív célba juttatása nemcsak
a vezikuláris transzportfolyamatokra jellemző, hanem
a citoszolikus fehérjékre is. A probléma általános
tárgyalása a 4.8. fejezetben található.
A továbbiakban néhány példára utalunk a szignál­
szekvenciák szerepének illusztrálására. A receptor­
mediált endocitözis során az YXX® szekvencia AP2-
komplexum általi felismerése [1. 4.2.1.2. alfejezet]
arra szolgáltat példát, amikor a vezikulumokba csak
azok a fehérjék kerülnek be (ebben az esetben pl.
LDL-receptor), amelyeknek funkciójuk alapján szük­
séges elszállítódniuk (tudniillik az LDL csak így szál­
jezet).
Az endoplazmatikus retikulum (ER) saját fehérjéi
(ER-rezidens proteinek) véletlenszerűen bekerülnek a
Golgi-komplexum felé tartó vezikulumokba, ezért e fe­
magolödniuk a Golgi-komplexumban, amelyek vissza­
szállítják azokat az endoplazmatikus retikulumba. Az
ER-rezidens fehérjékre jellemző, hogy tartalmaznak
egy lizin-aszpartát-glutamát-leucin szekvenciát, ezt
az aminosavak egybetűs rövidítései szerint KDEL-nek
nevezik. Az ün. KDEL-receptor képes e négy amino-
savböl álló szekvencia felismerésére. Minden valószí­
nűség szerint a Golgi-komplexumba hibásan elszállí­
to tt ER-rezidens fehérjéket a KDEL-receptor megköti
a Golgi-komplexum cisz-részén, és szelektíven vissza­
szállítja azokat az endoplazmatikus retikulumba
(4.2/7. ábra B).
 4.2. Az e n d o c ito tik u s /e x o c ito tik u s /v e z ik u lá r is t r a n s z p o r tf o ly a m a t o k a t v e z é rlő .

4.2/7. ábra.
A) A vezikuláris transzporttal szállí- A
tődö fehérjék kétszintű szelekció­
ja. A donor organellum memb­ a fehérjék szelektíven
csom agolódnak be
ránjából lefűződő vezikulumba
a transzportvezikulum okba
preferenciálisan olyan fehérjék
kerülnek, amelyeket célzottan
el kell szállítani a célorganellum-
ba. Ezeket az ábrán halványkék
színnel tüntettük fel. A szelekció
vonatkozik mind a transzmemb­
rán, mind a vezikulum lumené­
ben szállított fehérjékre. A sze­
lekció azonban nem tökéletes,
így olyan fehérjék is kerülhet­
nek a vezikulumba (fehér színnel donor a téves helyre szállított
organellum fehérjék visszaszállítódnak
jelölve), melyeknek nem kellett célorganellum
az eredeti organellum okba
volna. Ezek vagy a célorganel-
lumböl, vagy a szállítás során a
vezikulumböl lefűződő másik
vezikulum segítségével jutnak a mediális és
transz-GoIgi felé
vissza a donor organellumba.
B) ER-rezidens fehérjék szelektív K D EL-szekvencia nélküli
visszajuttatása az endoplazma­ ' , szekretált fehérje
tikus retikulumba. Az endoplaz­
matikus retikulumból a Golgi-
szervecskébe induló vezikulu­
mokba véletlenszerűen olyan
fehérjék is bekerülnek, ame­
a K D EL szekvenciával
lyeknek az endoplazmatikus re- rendelkező protein
tikulumban kellene maradniuk. visszajuttatása
transzportvezikulum
Ezek a fehérjék a Golgi-komple­
a z ER-ből a Golgi-
xum cisz-részéről visszaszállí­ apparátusba
tódnak az endoplazmatikus re­
, K D EL-receptor
tikulumba. A fehérjék szelektív
felismerését a KDEL-receptor
végzi, mely megköti és a Golgi-
komplexumből az endoplazma­
tikus retikulumba tartó veziku­
lumokba juttatja ezeket a fehér­ durva ER

jéket.

A receptorfehérjék által meghatározott szelektív 4 .2 .4 . A vezikulum ok tra n szp ortja :

vezikuláris transzport másik jól karakterizált esete a li­
zoszomális fehérjék transzportja során valósul meg.
Ebben az esetben a szelektív felismerési lépés a Gol­
gi-komplexum transz-pólusán történik meg, ahol az
ün. mannóz-6-foszfát-receptor a kizárólag a lizoszo­
mális fehérjéken jelen lévő mannóz-6 -foszfátot ismeri
fel, amely egy adott aminosavhoz kapcsolódik. Ezt kö­
vetően a mannóz-6 -foszfát-receptor-lizoszomális fe­
hérje komplex egy, a lizoszómákba szállítódé klatrin­
burkü vezikulumba kerül. A folyamat részleteit a 4.6.
fejezet tárgyalja.
a citoszkeleton és a m olekuláris
m o to ro k szerepe
A vezikulumok szállítása a citoplazmában nem vé­
letlenszerű m ozgásokkal valósul meg. A fo lya m a tb a n
a citoszkeleton egyes kom ponensei és a hozzájuk ka p ­
csolódó ATP-függő molekuláris motorok vesznek részt
(4.2/8. ábra). A citoszkeleton a folyamat irányítottsá­
gát határozza meg, a molekuláris motorok pedig a
mozgáshoz szükséges energiát biztosítják.
Viszonylag régi kísérleti adatok szólnak amellett,
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
4.2/8. ábra.
Mikrotubulusok, motorfehérjék és a vezikulumok lehetséges
kapcsolódásai, A polarizált felépítésű („ + ” és véggel ren­
delkező) mikrotubulusokhoz olyan, ATP-függő motorfehér­
jék kapcsolódnak, amelyek vagy csak a „ + vagy csak a
irányban képesek aktívan mozogni. A motorfehérjék bizo­
nyos esetben közvetlenül, más esetekben kapcsolófehérjé­
ken keresztül állnak összeköttetésben a vezikulumokkal.
hogy a vezikuláris transzportban a citoszkeletonnak
fontos szerepe van. Legtöbb vélemény szerint a re-
ceptormediált endocitözis nem mehet végbe a cito­
szkeleton közreműködése nélkül (I. 4.2.1.4. fejezet).
Idegsejtekben az axon fehérjéinek szintézise és
transzportja speciális problémát jelent, ugyanis egy
emberi axon hossza meghaladhatja az 1 m-t is. Az
axon fehérjéinek egy része lokálisan az axonban szin­
tetizálódik a sejtmagból odaszállított mRNS-ről, de
évtizedek öta bizonyítottnak tekinthető, hogy^gyes
axonfehérjék a perikarionban (a sejtmagot tartalma­
zó sejttest) szintetizálődnak, majd axQnálÍ£Jzans2-
port segítségével jutnak el rendeltetési helyükre. Az
axonális transzport egyik formájában a fehérjék a pe­
rikarion Golgi-komplexumában vezikulumokba cso-
magolődnak, majd az axon segítségével kerülnek ren­
deltetési helyükre. A folyamat sebessége elérheti a
2 - 3 nm/s-ot (kb. 20 cm/nap).
Régen elsősorban a könnyen vizsgálható, nagymé­
retű sejteken végeztek ilyen jellegű vizsgálatokat. Az
idegsejtek axonjában a vizsgálhatóságot az is elősegíti,
hogy a transzport az axon tengelye mentén, jól meg­
határozott irányban zajlik. Az utóbbi időben a vizsgála­
ti módszerek tökéletesedésével lehetőség nyílt olyan
sejtek vizsgálatára is, ahol a folyamatok irányítottsága
kevésbé tűnt nyilvánvalónak. Ezt nagyban elősegítet­
te a GFP (green fluorescent protein, zöld fluoreszcens
fehérje) bevezetése. A GFP az Aequorea victoria nevű
medúzából izolált fluoreszcens fehérje. A GFP-t kódo­
ló gént különböző fehérjék génjeihez lehet fuzionáltat-
ni anélkül, hogy a vizsgált fehérje funkciója károsod­
nék. így olyan fúziós fehérjék állíthatók elő, melyek
fluoreszcens mikroszkópban könnyen vizualizálhatók
(I. még 4.10. fejezet). Fia olyan fehérjéket vizsgáltak,
amelyek vezikuláris transzporttal szállítódnak, maguk­
nak a vezikulumoknak a mozgása tanulmányozható.
Ilyen kísérletek során kiderült, hogy az intracelluláris
vezikulumok transzportja szinte minden sejtben fény-
mikroszkóppal láthatatlan vonalak mentén megy vég­
be. A transzport sebessége általában lassabb, mint az
axonális transzport. Molekuláris vizsgálatok igazolták,
hogy a láthatatlan síneket nagy valószínűséggel mik­
rotubulusok alkotják, bizonyos esetekben azonban a
mikrofilamentumok szerepe is valószínűsíthető.
A citoszkeleton alkotta sínek csak a transzport irá­
nyát jelölik ki. A mozgáshoz energia is szükséges,
amelyet különböző molekuláris motorok biztosítanak.
A mikrotubulusokhoz kötődő vezikulumok esetében
funkcionálisan két nagy család különböztethető meg,
amelyek molekuláris értelemben tovább osztályozha­
tók (I. 4.2/8. ábra): pozitív vég felé irányuló motorfe­
hérjék (pl. kinezin) és negatív vég felé irányuló motor­
fehérjék (pl. dinéin). Az aktinhoz kapcsolódó vezikulu­
mok esetében a miozin különböző típusai vesznek
részt a vezikulumok transzportjában. Bár a folyamat
molekuláris részletei még nem minden tekintetben
tisztázottak, elképzelések szerint a motorfehérje ATP-
energia felhasználásával vándorol a mikrotubulus
vagy az aktin mentén, és magával húzza a hozzá kap­
csolódó vezikulumot (részletesen I. 5.4. fejezet).
A molekuláris motorfehérjék kétféle módon kap­
csolódhatnak a vezikulumhoz. Egyes esetekben maga
a motorfehérje képes a vezikulumhoz közvetlenül
kapcsolódni (pl. dinéin, a miozin V-ös típusa). Más
esetekben kapcsolófehérjéh biztosítják az összekötte­
tést (I. 4.2/8. ábra). Ilyen kapcsolófehérje lehet pl. a
rab-fehérje (I. 4.2.5. fejezet).
A citoszkeletonnak nem csak a vezikulumok szállí­
tásában van szerepe, hanem a hagyományosan stati­
kusnak elképzelt intracelluláris, membránnal határolt
organellumok szerveződésében is (pl. Golgi-komple-
xum, endoplazmatikus retikulum). Az elmúlt néhány
év vizsgálatai (melyeket részben GFP fúziós fehérjék
felhasználásával végeztek) bizonyították, hogy ezek az
organellumok sokkal dinamikusabbak, mint régebben
 4.2. AZ ENDOC ITOTIKUS/EXOCITOTIKUS/V EZIKULÁRIS TRANSZPO RTFO LY AM ATO K AT VEZÉRLŐ.
gondolták. Ez különösen vonatkozik a Golgi-komple-
xumra (I. 4.5.5. fejezet).
A Golgi-apparátus és az endoplazmatikus retiku-
!um a sejtek osztódása során szétesik. Az interfázisba
visszakerülő sejtekben ezek az organellumok újraszer-
veződése szintén a mikrotubulusok mentén, a mole­
kuláris motorok közreműködésével bonyolódik le.
4 .2 .5 . Egyalegységes G-fehérjék
szerepe a vezikuláris
tra n szp ortb an
Egyes fehérjék aktivitását guanin nukleotidok kö­
tése szabályozza. E fehérjéket összefoglaló néven G-
fehérjéknek nevezzük. A G-proteineknek van háromal-
egységes (a, p és y) típusa, mely elsősorban a transz­
membrán jelátvitelben vesz részt, valamint egyalegy­
séges típusa. Az egyalegységes G-fehérjékről az utób­
bi időben kiderült, hogy a transzmembrán jelátvitel­
ben (pl. ras-fehérje), a citoszkeleton szabályozott fel­
es átépülésében (pl. rac-fehérje), a citoplazma-mag
transzport szabályozásában (ran-fehérje) és a vezi­
kuláris transzport szabályozásában is részt vesznek
(I. 5.5., 6.2., 8.1. fejezet). Ez utóbbi csoportba tarto­
4.2/9. ábra.
A rab-ciklus vázlata. A rab-fehérje GDP-hez kötött, inaktív
formában van a citoplazmában. A guanin-nukleotid-kicseré-
lő faktor (GEF) hatására a GDP GTP-re cserélődik rajta, ami­
nek hatására a rab aktiválódik, és a membránhoz kötődik.
A membránhoz való kötődésben egy prenil lipidoldallánc
vesz részt. A rab-GTP bekerül a lefűződő vezikulum memb­
zik a dinamin, amelyről már esett sző a 4.2.1.3. alfe­
jezetben. Az egyalegységes G-fehérjéket kis molekula­
tömegű G-fehérjéknek is szokták nevezni, mert leg­
többjük 2 0 -3 0 kDa molekulatömegű (kivétel pl. a
100 kDa-os dinamin). Ebben a részben a rab-fehérjék
funkcióját tárgyaljuk részletesen.
A rab-fehérjék legfontosabb funkciója a vezikulu­
mok dokkolásának és fúziójának, valamint mozgásá­
nak szabályozása. Feladatukat az ún. rab-ciklus során
látják el (4.2/9. ábra]. Mint minden G-fehérje, a rab is
inaktív, ha GDP-kötött állapotban van. A citoplazmá­
ban található GDP-rab fehérjét egy guanin-nukleotid-
cserélő faktor (guanine nucleotide exchange factor,
GEF) aktiválja azáltal, hogy a GDP-t GTP-re cseréli.
A rab-ra specifikus GEF nem azonos a korábban már
említett ARF-re specifikus GEF-fel. A GDP-GTP cserét
követően a rab a membránhoz kötődik egy prenil li-
pidláncon keresztül. A folyamat hasonló az ARF mi-
risztoilláncon keresztüli membránhoz kötődéséhez,
de részletei kevésbé ismertek. A membránhoz kötött
rab-protein bekerül a lefűződő vezikulum membránjá­
ba, és részt vesz a vezikulum citoszkeletonhoz kötésé­
ben, a vezikulum dokkolásában, valamint fúziójában
is. A rab-ciklust egy rab-ra specifikus GAP (GTP-áz-ak-
tiváló protein) fejezi be, mely a rab csekély GTP-bon-
ránjába, ahol egyrészt részt vesz a vezikulum citoszkeleton­
hoz való kapcsolásában (pl. a rabkinezin motorfehérjén ke­
resztül), másrészt a vezikulum dokkolása során nem teljesen
ismert mechanizmus révén a SNARE-komplexum aktiválását
idézi elő. A rab-protein csekély GTP-áz-aktivitását a GTP-áz-
aktiváló protein (GAP) növeli, és a rab elbontja a hozzákap­
csolódó GTP-t, így ismét inaktív konformációba kerül.
181
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
tó aktivitását fokozza, és a rab elbontja a hozzá kap­
csolódó GTP-t. Ezt követően a rab leválik a membrán­
ról, és a citoszolban mint inaktív GDP-rab kész egy
újabb ciklus elkezdésére.
A rab-fehérjéknek több altípusát sikerült izolálni.
Ezek nagyrészt specifikusan fejeződnek ki az egyes
sejtorganellumokban, de kifejeződésük és funkcióik is
valószínűleg részben átfednek. A ra b i-, rab2- és
rab 6 -fehérje az endoplazmatikus retikulum és a Golgi-
komplexum szintjében működik, míg a rab4 és rab5
az endocitözis korai fázisaiban és az endoszőma-en-
doszöma fúziós lépésekben vesz részt. Mivel a rab­
proteinek kifejeződése nem teljesen specifikus az
egyes sejtorganellumokra, a vezikuláris transzportfo­
lyamatok specificitásának biztosításában valószínűleg
más fehérjék is részt vesznek (pl. SNARE, I. később).
A rab-fehérjék funkcióikat általában más protei­
nekkel kölcsönhatásban végzik. Az utóbbi néhány
évben rendkívül sok, rabbal kölcsönható fehérjét ka-
rakterizáltak. A rab 6 -fehérje kölcsönhatásban műkö­
dik a rabkinezin nevű, kinezinhez hasonló, a mikrotu­
bulusokhoz kötődő molekuláris motorproteinnel.
A rab 6 -rabkinezin kapcsolaton keresztül a rab 6 -ot ki­
fejező Golgi-komplexum a mikrotubulusokhoz képes
kötődni. A vezikulumok dokkolásának szabályozásá­
ban a rab a SNARE-fehérjék aktiválásában vesz részt.
A folyamat molekuláris szintű karakterizálása azon­
ban még várat magára.
4 .2 .6 . Vezikulum ok fúziója
a célorganellum m em bránjával
A donor membránról levált vezikulumok a cito­
szkeleton és a molekuláris motorok közreműködésével
az ún. akceptor organellum felé haladnak. Az akcep-
tormembránnal való fúzió előfeltétele az, hogy a vezi­
kulum felszínéről az annak lefűződésében szerepet
játszó fehérjeburok (klatrin vagy COP) leváljék, a bu­
rok ugyanis sztérikusan akadályozná a lipidrétegek
összefekvését és a vezikulumok membránjában lévő
fehérjék egymással való kölcsönhatását. A folyamat
részleteit 1. a 4.2.1.5., 4.2.2.3. alfejezetben.
A membránfúzió során gyakorlatilag nincs jelentő­
sége, hogy két vezikulum vagy egy vezikulum és egy
nagyobb méretű sejtorganellum vagy a sejtmembrán
vesz részt benne. Ezért a továbbiakban a „vezikulu­
mok fúziója" kifejezés általánosságban utal a fenti fo­
lyamatokra. A membránfúziőt didaktikai szempontból
két külön lépésre bonthatjuk: a vezikulumok specifiku­
san kötődnek egymáshoz (dokkolás), majd bekövet­
kezik a tulajdonképpeni membránfúzió.
182
Mivel a vezikulumok csak a megfelelő másik vezi-
kulummal vagy organellummal fuzionálnak, ezért lé­
teznie kell egy olyan felismerési mechanizmusnak,
amely specifikus kötődésüket kialakítja. Ez biztosítja
például azt, hogy a Golgi-komplexum transz-részéről
a lizoszóma felé tartó vezikulumok nem a plazma­
membránnal olvadnak össze. A vezikulumok specifikus
felismerési folyamatairól alkotott elképzeléseink jelen­
tős átalakuláson mentek át az elmúlt néhány évben.
Jelen elképzelések szerint ezt a lépést legalább három
külön fehérjerendszer biztosítja (4.2/10. ábra A).
1. A vezikulumok viszonylag gyenge kötődésében
ún. kihorgonyzó faktorok (tethering factor) vesznek
részt. Ezek a vezikulumok membránjában lévő fehér­
jékhez kötődnek, és hídként kötik össze azokat.
2. A kihorgonyzó faktorok által biztosított gyenge
kötődés megteremti a feltételét a vezikulumok közöt­
ti erősebb kapcsolatot létrehozó SNARE- (SNAP-re-
ceptor, az elnevezés magyarázatát I. később) moleku­
lák kapcsolódásának. Mind a két fuzionáló membrán
felszínén találhatunk ilyen SNARE-fehérjéket, amelye­
ket v-SNARE-nek, ill. t-SNARE-nek nevezünk. A „v” a
vezikuláris szóból, a „t” az angol cél (target) szóból
származik. Régebbi elképzelések szerint a két memb­
ránban elhelyezkedő v- és t-SNARE-molekulák kap­
csolódását a citoplazmában található másik két fehér­
je segíti elő: az NSF (n-etilmaleimid'-szenzitív faktor)
és a SNAP (soluble NSF attachment protein, oldható
NSF-kötő protein). Újabb modellek szerint mind a két
membránban elhelyezkednek y- és t-SNARE moleku­
lák, amelyek ugyanazon membrán felszínén is képe­
sek egymáshoz kötődni. Ezt a kapcsolódást nevezzük
cisz-kapcsolatnak. Eszerint az NSF és a SNAP funkció­
ja ennek a cisz-kapcsolatnak a megszüntetése, miáltal
a különböző membránokon elhelyezkedő SNARE-k
képesek lesznek egymással ún. transz-kapcsolatot ki­
alakítani.
3. A vezikulumok specifikus kapcsolódásában a
korábbi fejezetekben már említett rab-fehérjék is
részt vesznek. A folyamat részletei még tisztázatla­
nok, de a rab-fehérjék vezikulum- és organellumspeci-
fikus jelenléte valószínűsíti, hogy e proteinek részt
vesznek a membránok közötti specifikus kötődésben.
A vezikulummembrán és a sejtmembrán közötti
fúzió egy viszonylag részletesen karakterizált esete a
neurotranszmitterek exocitózisa, mellyel a 8 .2 . feje­
zet foglalkozik.
A vezikulumok összeolvadásának második lépése
a tulajdonképpeni membránfúziö. A membránok fú-
‘ Egy SH-reagens.
 4.2. AZ ENDOC ITOTIKUS/EXOCITOTIKUS/V EZIKULÁRIS TRANSZPO RTFO LY AM ATO K AT VEZÉRLŐ...
a vezikulum
m em bránfehérjéi
ATP —
ADP +P;”'
,v -S N A R E
_____t-S N A R E
4.2/10. ábra.
A) A vezikulumok membránjában található fehérjék szerepe
a membránfűzióban. Az egymással fuzionáló vezikulu­
mok kezdeti felismerését ün. kihorgonyzó faktorok (te-
thering factor, TF) alakítják ki. A kihorgonyzó faktorok a
vezikulumok membránjában lévő fehérjékhez kapcsolód­
nak, amelyek gyakran lipidfarokkal kötődnek a veziku­
lum membránjához. Ebben a lépésben a v-SNARE- és
t-SNARE-molekulák ün. cisz-kapcsolatban vannak egy­
mással. Az NSF közreműködésével az azonos vezikulum
membránjában lévő v- és t-SNARE-molekulák elválnak
egymástól, és létrehozzák a transz-kapcsolatot, amely a
vezikulumok közötti erősebb kötést jelent, mint amit a ki­
lójában egyrészt membránfehérjék és járulékos fehér­
jefaktorok, másrészt maga a lipidmembrán vesz részt.
A fehérjék funkciója valószínűleg az, hogy a membrá­
nokat közel hozza egymáshoz, így a membránok ki­
szorítják maguk közül a vizet. Az így létrejött hidrofób
környezetben a lipidrétegek összeolvadása könnyen
végbemehet. A fehérjék membránfűzióban betöltött
szerepét leginkább az influenzavírus-hemagglutinin
(HA) esetében ismerjük (I. 4.2.1.9., 9.3. fejezet). Egyes
vélemények szerint a FIA-hoz hasonlóan a SNARE-fe-
hérjék is közvetlenül részt vesznek a m em bránfűziő
fúziós lépésének kialakításában, más eredmények
szerint egyéb fehérjék felelősek e lépésért.
A membránfűzióban a lipideknek is fontos szere­
pük van. A folyamat együtt jár rendezettségük meg­
változásával. A 4.2/10. B ábrán követhetjük végig a
I
vízm entes
környezet
fúziós pórus
horgonyzó faktorok szolgáltatnak. A SNARE-molekulák
konformációja megváltozik, majd bekövetkezik a memb-
ránfüziő, melyben a SNARE szerepe kérdéses.
B) A lipidmolekulák szerepe a membránfúzióban. A dokkoló
fehérjék által összekapcsolt membránok megközelítik
egymást, és a két membrán egymáshoz közel fekvő fel­
színei közül a vízmolekulák kiszorulnak, ezért vízmentes
környezet jön létre. Ezt követően a membránok külső fel­
színei összeolvadnak egymással (hemifűziö), majd ké­
sőbb az egymástól távolabbi lipidrétegek is fuzionálnak,
és a fúziós póruson keresztül a két membránnal határolt
organellum lumene összefüggővé válik.
fúzió egyes fázisait. A folyamat első lépésében az egy­
máshoz közelebb fekvő membrán-lipidfelszínek olvad­
nak össze (hemifúzió). Ezt követi az egymástól távo­
labbi lipidfelszínek összeolvadása, ami a fúziós pórus
kialakulásához vezet. Végül a pórus kitágul, és a két
membrán teljesen összeolvad.
Kitekintés
A vezikulumok közötti molekuláris kölcsönhatások
alapvető molekuláris részletei az elmúlt néhány évben
is m e rtté vá lta k. A je lenleg v é g ze tt ku ta tó m u n k a a
kölcsönhatások a tom i szintű karakterizálását célozza.
E munkát a fehérjék röntgenkrisztallográfiai analízise
segíti elő, mely jelenleg már rendelkezésre áll pl. a
klatrin nehéz lánc és a v-t SNARE-komplex esetében.
A vezikulumok közötti specifikus kötődés (pl. rab-fe­
183
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k

hérjék organellumspecifikus kifejeződése) és a memb- Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez

rán-citoszkeleton kölcsönhatások terén is sok isme­ 3., 5.4., 8 .1 -8 .2 .
retlen dolog vár még leírásra.
Ajánlott olvasmányok
Összefoglalás, ellenőrző kérdések M a r s h , M ., M c M a h o n , H. T.: The structural éra of en-
Vezikulumok képződése mindig már létező memb­ docytosis. Science 2 8 5 :2 15-220, 1999.
ránokból indul ki. A folyamatban fehérjeburok (klatrin G ö t t e , M ., v o n M o l l a r t , G. R: A new beat fór the SNARE
vagy COP) vesz részt. A burokfehérje valamilyen kap­ drum. Trends Cell Bioi. 8 :2 15-218, 1998.
csoló protein segítségével kötődik a membránhoz (AP H a a s , A.: NSF - fusion and beyond. Trends Cell Bioi.

vagy ARF). A transzportra kerülő anyagok specifikus S.-471-473, 1998.

aminosavszekvenciáit a kapcsolófehérje vagy a burok­ C h a v r ie r , R., G o u d , B.: The role of ARF and Rab GTP-

fehérje ismeri fel. Ez biztosítja, hogy a fehérjék szelek­ ases in membrane transport. Curr. Op. Cell Bioi.
tíven kerüljenek a vezikulumokba. Az organellumok / /.-466-475,1999.
közötti kétirányú membránforgalom biztosítja a A l l a n , V. J., S c h r o e r , T. A .: Membrane motors. Curr.

rosszul szelektált fehérjék kiindulási helyre való Op. Cell Bioi., 1 /.-487-482, 1999.
visszajuttatását és a kiegyensúlyozott membránfor­ W ie l a n d , F., FIa r t e r , C.: Mechanisms of vesicle forma-

galmat. A citoszkeleton nem csak a vezikulumok to ­ tion: insights from the COP system. Curr. Op. Cell
vábbításában, de valószínűleg lefűződésükben is sze­ Bioi. / /.-440-446, 1999.
repet játszik. A receptormediált endocitözis esetében W a t e r s , M. G., P f e ffe r , S. R.: Membrane tethering in

bonyolult molekulakomplexum biztosítja a vezikulum intracellular transport. Curr. Op. Cell Bioi.
lefűződési helye és a citoszkeleton kapcsolódását. / /.-453-459, 1999.
A vezikuláris transzportfolyamatok szabályozásában, C o r v e r a , S ., D 'A r r ig o , A . , S t e n m a r k , FI. S .: Phospho-

a vezikulumok specifikus fúziójában a rab-fehérjék inositides in membrane traffic. Curr. Op. Cell Bioi.
fontos szerepet játszanak. A vezikulummembránok 11:4 6 0 -4 6 5 , 1999.
felismerési folyamataiban a rab mellett SNARE-fehér- M c M a h o n , FI.T., M il l s , I.G.: COP and clathrin-coated

jék és kihorgonyzó faktorok is részt vesznek. vesicle budding: different pathways, common ap-
proaches. Curr. Op. Cell. Bioi. / 6.-379-391, 2004.
□ Sorolja fel azokat a helyeket, ahol klatrinburkü, ill. T r a u b , L .M .: Sorting it out: AP-2 and alternate clathrin

COP-burkú vezikulumok képződnek! adaptors in endocytic cargo selection. J. Cell Bioi.

□ Flogyan szelektálódnak a transzportra kerülő 163:2 0 3 -2 0 8 , 2003.
anyagok a klatrin- és a COP-burok esetében? R o d r ig u e z - B o u l a n , E., K r e it z e r , G., Müsch, A .: Organi-

□ Foglalja össze röviden az egyalegységes G-fehérjék zation ofvesiculartraffickingin epithelia. Nat. R é v .

szerepét a vezikuláris transzportfolyamatokban! Mól. Cell B io i. 6.-233-247, 2005.
□ Milyen kölcsönhatások biztosítják a vezikulum­ M a x f ie l d , F.R., M c G r a w , T.E.: Endocytic recycling. Nat.

membránok közötti specifikus kölcsönhatást a ve­ Rév. Mól. Cell Bioi. 5 :1 2 1 -1 3 2 , 2004.
zikuláris fúzió során? K a t z m a n n , D.J., O d o r iz z i , G., E m r , S.D.: Receptor

□ Mi a citoszkeleton szerepe a vezikuláris transz­ downregulation and multivesicular-body sorting.

portfolyamatokban? Nat. Rév. Mól. Cell Bioi. 3.-893-905, 2002.

184
 ; _ ' ; (

Kaveolák
Kiss A n n a

4.3.1. Morfológiai jellemzés

4.3.2. Biokémiai jellemzés
4.3.3. A kaveolák biogenezise
4.3.4. A kaveolák lefűződése, internalizáciöja
4.3.5. A kaveolák funkciója
4.3.5.1. A kaveolák szerepe a transzportfolyamatokban
4.3.5.1.1. Potocitózis
4.3.5.1.2. Transzcitózis
4.3.5.1.3. Endocitözis
4.3.5.1.4. Transzcelluláris transzport, lipidszortírozódás
4.3.5.2. A kaveolák szerepe a jelátvitelben, szignáltranszdukcióban

Jelenség belső feltételei nem biztosítottak. A sejtfelszínen

Morfológiai észlelet. A legtöbb sejt felszínén - a
sejtmembránon - a klatrinburkos vezikulák mellett
igen nagy számban vannak a klatrinburkos vezikulák-
nál kisebb, palack, csepp, ill. ómega alakü membrán-
betüremkedések, kaveolák.
Kísérletes megfigyelés. Ha a burkos vezikulák rész­
vételével végbemenő felvételi folyamatokat szelektí­
ven gátoljuk, a sejtek továbbra is vesznek fel a kör­
nyezetükből anyagokat (bakteriális toxinokat, peroxi-
dázt), tehát az internalizáciő zavartalan.
Lehetséges magyarázat
7. Részben vagy teljesen átfedő endocitotikus
funkciókat valósítanak meg a burkos vezikulák és a
kaveolák, egymás alternatíváiként szolgálják a sejt
anyagfelvételi igényeit.
2. Teljesen eltérő molekulák transzportálödnak a
kétféle útvonalon.
3. Az egyes sejttípusokban jelen lévő kaveolák
nem feltétlenül végzik ugyanazt a funkciót (endocitó-
zis), működésük az egyes sejttípusokban teljesen elté­
rő is lehet.
Tényleges magyarázat
/. A sejtek alternatív felvételi útvonalakat mű­
ködtetnek, valószínűleg ily módon biztosítják, hogy
funkciójuk zavartalan legyen abban az esetben is, ha
az egyik folyamat működése gátolt, ill. külső vagy
nagy számban lévő kaveolák igen nagy eséllyel jö ­
hetnek számításba az alternatív endocitözis kezdeti
lépéseinek lebonyolítására. (Makrofágok endocitoti­
kus aktivitása többszörösére nő elicitálás hatására.
Ilyen esetekben a sejtfelszlnen megjelenő kaveolák
„besegítenek” a burkos vezikuláknak, nagy számban
fűződnek le a sejtfelszínről, és szállítanak pl. immun­
komplexeket.)
2. Vannak olyan anyagok, amelyeknek receptora
GPI-kötött. Ezek a receptorok előszeretettel akkumu­
lálódnak a kaveolákban, ily módon ezeknek az anya­
goknak a felvétele a kaveolák közreműködésével zajlik.
3. Egyre több adat szól amellett, hogy a kaveolák
inkább a jelátviteli folyamatokban játszanak fontos
szerepet, a szignáltranszdukciös molekulák akkumulá-
lása és gátlása révén.
Kapcsolódó ismeretek
4.3.1. Morfológiai jellemzés
A haveolákat elsőként 1953-ban P a l a d e Irta en-
dotélsejtekben, majd 1955-ben Y a m a d a epehólyag-
hámsejtekben. Az 5 0 -1 0 0 nm átmérőjű, palack, ill.
ómega alakú, sejtmembránon csüngő vezikulákat, ill.
membráninvagináciökat Y a m a d a nevezte el kaveolák-
nak („kis üregek, üregecskék”, amelyek az extracellu-

185
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
' f V - ’ % í* ^
i-’
M t *'■ ’ ' -■ - ••
S»- -r. •
; 'i1 P W -
' - .V ' ‘ nosítottak, amelyek három különböző kaveolin fehér­
s a it
Üté^-Wk
4.3/1. ábra.
Uterus- (méh-) simaizomsejtek felszínén nagy számban fi­
gyelhetők meg palack, ill. ómega alakü membránbefűződé-
sek, kaveolák. (Nagyítás: 40 OOOx)
láris mátrixszal kommunikálnak). A kaveolák kutatása
hosszú szünet után, a kilencvenes években került az
érdeklődés középpontjába, akkor, amikor kiderült,
hogy a klatrinburkos vezikulák kialakulásának blokko­
lása nem állítja le az endocitotikus folyamatokat. Ké­
zenfekvőnek tűnt az az elképzelés, hogy ebben a
„vészhelyzetben” a felvételre kerülő anyagok elsődle­
ges szállítói a kaveolák lehetnének.
A kaveolák hagyományos elektronmikroszkópos
felvételeken különböző mélységű (nyitott, meglehető­
sen sekély öblöcskék, zártabb, szűk nyakü invagináci-
ók) plazmamembrán-befűződés formájában figyelhe­
tők meg. Előfordulhatnak egyesével, ill. csoportosan,
szőlőfürt-, ill. gyöngysorszerű elrendeződésben, meg­
jelenésük, előfordulásuk néha egészen bizarr morfoló­
giai képet eredményezhet (4.3/1. ábra). Hámsejtek­
ben, fibroblasztokban, keratinocitákban, adipociták-
ban, simaizomsejtekben igen sok kaveola van. Sokáig
kérdéses volt, hogy minden sejtben meglévő, általá­
nos sejtalkotónak tekinthetők-e, napjainkban azon­
ban egyre több adat van arra vonatkozóan, hogy va­
lamennyi sejtben vannak kaveolák.
Hagyományos elektronmikroszkópos felvételeken
ezen plazmamembrán-invaginációk citoplazma felőli
186
oldalán - a klatrinburkos vezikuláktól eltérően - bu­
rok nem figyelhető meg.
Nagy felbontású scanning elektronmikroszkóppal
(ill. fagyasztva tört és mélymaratásos technika alkal­
mazásával) azonban jellegzetes, felcsavarodott, spirá­
lis szerkezetű burok mutatható ki a kaveolák citoplaz­
matikus felszínén.
4 .3 .2 . Biokém iai jellem zés
Biokémiai vizsgálatok során kiderült, hogy a kave­
olák burkának legjellegzetesebb komponense egy
- 2 1 - 2 4 kDa molekulatömegű, integráns membránfe­
hérje, melyet kaveolinnak neveztek el.
; Molekuláris biológiai vizsgálatok bizonyították,
» ' jííW
hogy a kaveolin egy géncsalád, a kaveolin-géncsalád
terméke. Klónozással 3 különböző kaveolingént azo­
jét kódolnak. A három különböző gén fehérjetermékét
kaveolin-1, kaveolin-2- és kaveolin-3-nak nevezték el.
Az egyes izoformák előfordulása jellegzetesen szö­
vetspecifikus.
A kaveolin-1 izoforma jelenléte elengedhetetlenül
szükséges a kaveolák kialakulásához, expressziöja
eredményezi a jellegzetes burok kialakulását is. Úgy
tűnik azonban, hogy a kaveolák kialakulásához a ka­
veolin-1 mellett a kaveolin-2-nek is jelen kell lennie.
A kaveolin-2 a burok kialakításában azonban csak
mint „járulékos" fehérje funkcionál, önmagában nem
elegendő a sejtfelszíni kaveolák létrehozásához.
Valamennyi kaveolin-izoformára jellemző, hogy
van egy 3 2 -3 3 aminosavból álló, erősen hidrofób,
centrális szakaszuk, amely a membrán foszfolipid
kettős rétegében helyezkedik el, és a kaveolin
membránhoz való kötéséért felelős. Az utóbbi évek
kutatásai bizonyították, hogy a kaveolin igen jellegze­
tes módon, hajtűszerűen helyezkedik el a membrán­
ban, azaz mind a C-, mind pedig az N-terminális vége
a citoplazma felé néz (4.3/2. ábra). E hajtűszerű el­
helyezkedés következtében lehetőség van arra, hogy
kaveolin-izoformák az N-terminális végükkel egy­
mással összekapcsolódjanak, dimereket, ill. oligome-
reket hozzanak létre, melyek egymással összekap­
csolódva kaveolinban gazdag vázat (,,scaffold”-ot) ké­
pezhetnek.
A kaveolák másik jellegzetes, állandó komponense
a koleszterin. Már az első morfológiai megfigyelések
után nyilvánvalóvá vált, hogy a koleszterin fontos sze­
repet játszik a kaveolák integritásának fenntartásá­
ban: koleszterinkötő ágensekkel (pl. filipinnel) való ke­
zelés után ugyanis a kaveolák burka szétesik, dezin-

:egrálódik. Biokémiai vizsgálatokkal igazolták, hogy
5 koleszterin erősen kötődik a kaveolin-1-hez, a ko-
eszterin stabilizálja a kaveolin-1-oligomereket, a kole­
szterin és a kaveolin-1 együttműködnek a burok kiala-
•lásában. A kaveolakutatások során meglehetősen
^amar nyilvánvalóvá vált az is, hogy a kaveolákhoz
kapcsolódó koleszterin kioldása a glikozil-foszfatidil-
-lozitolhoz kötött (GPI-kapcsolt) fehérjék diffúz elosz-
ását eredményezi. Az elmúlt 10 év alatt, a kaveolák
ntenzív biokémiai vizsgálata során, számos biológiai­
am fontos molekulát (lipideket, módosított fehérjéket,
-lembránreceptorokat, szignáltranszdukciós mole-
ku ákat, transzportereket stb.) azonosítottak a kaveo-
lákban.
Bizonyítékok támasztják alá, hogy a kaveolin ma­
ga közvetlenül „felelős” azért, hogy a kaveolákban elő-
kaveola
1 '
homo-oligomerizáció '
koleszterin-kaveolin
kölcsönhatás
4.5/2. ábra.
A kaveolák molekuláris szerkezete.
4.3. K a v e o lá k
forduló fehérjék a membrán kaveola-mikrodoménjei-
be szekvesztrálódjanak. Számos fehérjéről vált ismert­
té, hogy kölcsönhatásba lép a kaveolák kulcsfontossá­
gú fehérjéjével, a kaveolin-1-gyei. A kaveolin-1 N-ter­
minális doménjének 41 aminosavból (61-101) álló,
citoplazma felé néző, de membránközeli része fontos
szerepet játszik a kötődésben. (Ebben a régióban el­
végzett aminosavmódosítások, ill. aminosavcserék ha­
tékonyan gátolják pl. a heterotrimer Ga-alegység,
H-ras, eNOS, src kinázok kaveolin-1 -hez való kötődé­
sét.) A kaveolinnak ezt a kb. 40 aminosavból álló,
membránhoz közeli részét kaveolin-scaffolding do-
ménnek nevezzük. A kaveolin-scaffolding dómén a ka-
veolinhoz kötődő molekulák közös, kaveolinkötőszek­
venciamotívumát ismeri fel. A kaveolinkötő szekven­
cia a legtöbb kaveolinhoz kötődő fehérje katalitikus
centrumához közeli régióban található, a kaveolinhoz
való kötődés tehát alloszterikusan gátolhatja az adott
fehérje aktivitását (I. később).
4 .3 .3 . A kaveolák biogenezise
A kaveolák kialakulása többlépcsős folyamat,
amely magában foglalja a kaveolin-izoformák bioszin­
tézisét, a kaveolin-koleszterin-foszfolipid komple­
xek kialakulását, e komplexek membránba való be­
épülését. A kaveolin az endoplazmatikus retikulum
felszínén, a riboszómákon szintetizálódik, vízben ol­
dódó monomer formában, majd a Golgi-készülékbe
transzportálődik. Miközben a kaveolin a Golgi-készü­
lék, majd pedig a sejtfelszín felé vándorol, mérete és
oldhatósági állapota is változik. A bioszintézist köve­
tően viszonylag gyorsan (még a durva felszínű endo­
plazmatikus retikulumban) megindul az oligomerizá-
ciö. Eleinte 200 kDa-os oligomerek keletkeznek,
majd 1 órával a bioszintézis megindulása után az oli­
gomerek mérete eléri a 4 0 0 -6 0 0 kDa-t. Útban
a Golgi-készülék, ill. a transz-Golgi-hálőzat felé, a
komplexhez fokozatosan koleszterin kötődik. A Gol-
gi-apparátusban a komplexhez glikoszfingolipidek
(GSL), szfingomielinek kapcsolódnak, aminek ered­
ményeként hidrofób domének (raftok) keletkeznek.
A lipidbeépülés eredményezi e membránterületek
oldhatósági viszonyainak megváltozását: ily módon a
kaveolinraftok detergensekben oldhatatlanná válnak.
E domének a sejtfelszínre vándorolva kaveolákat
hoznak létre. A kaveolák lipidmagja nem olvad be a
környező lipidrétegbe. A kaveolák tehát a sejtfelszí­
nen koherens foltként viselkednek, a lipid kettős ré­
tegbe merülnek, mint jéghegyek a tengerbe. Mind­
ezekből tehát jól látható, hogy a kaveolák genezise
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
már a citoplazmában megkezdődik, preformált, cito­
plazmában (Golgi-készülékben) „elkészített” kaveola-
szerű doménekből, „kaveolaprekurzorokből” kelet­
keznek, ellentétben a klatrinburkos vezikulákkal, ame­
lyek de novo, a sejtmembránon alakulnak ki.
A kaveolák fennmaradásában kulcsfontosságú
szerepe van a koleszterinnek. Ha a sejt koleszterin­
szintje lecsökken, a kaveolák burka dezintegrálödik, a
kaveolák eltűnnek a sejtfelszínről (I. korábban).
4 .3 .4 . A kaveolák lefűződése,
internalizációja
A kaveolák változó görbületű megjelenése sugall­
ja, hogy a kaveolák lefűződhetnek a sejtfelszínről. En­
nek ellenére sokáig tartotta magát az az elképzelés,
hogy a kaveolák a sejtfelszín stabil, permanens struk­
túrái. Morfológiai vizsgálatok eredményei azonban
egyértelműen bizonyították, hogy a kaveolák a sejtfel­
színről lefűződő struktúrák. A kaveolák lefűződése, in­
ternalizációja szigorúan szabályozott folyamat,
amelyben kinázok és foszfatázok összehangolt műkö­
dése a szabályozó. Úgy tűnik, hogy a foszforiláltság
növekedésével az internalizáció stimulálható, míg a
foszforiláltság csökkenése az internalizáció csökkené­
sét, ill. gátlását eredményezi.
A folyamatot az aktin citoszkeleton állapota mo­
dulálhatja. Az utóbbi időben ismertté vált, hogy a fiia­
min - citoszkeletális fehérje, mely aktinkötő helyei ré­
vén játszik szerepet az F-aktin polimerizációjában -
képes kötődni a kaveolin-1 N-terminális doménjéhez
is. Úgy tűnik tehát, hogy a citoszkeleton a fiiamin ré­
vén szabályozhatja a kaveolák internalizációját.
A kaveolák membránról való leszakadásának, le-
fűződésének molekuláris mechanizmusában a dina­
min fontos szerepet játszik. A dinamin a nagy (100
kDa) GTP-áz család tagja, kulcsfontosságú szerepet
játszik a klatrinburkos vezikulák lefűződésében is
(1.4.2.1.3. fejezet). Ez a citoszolban jelen lévő GTP-
áz GDP-kötött formában kötődik a kaveolák keskeny,
nyaki szakaszához, majd oligomereket hozva létre,
„gallért” képez a kaveolák nyakán. A lefűződés akkor
jön létre, amikor a dinamin ebben az oligomergallér-
ban aktiválódik, GTP-kötő- és hidrolizálö képessége
megnő. Bizonyos kritikus szint elérése után a dinami-
nokhoz kötött GTP hidrolizál, elegendő energiát szol­
gáltatva a nyaki rész összehúzódásához; a dinamin-
oligomer konformációja megváltozik, a szűk nyaki
rész egymáshoz közeli membránjai még közelebb ke­
rülnek egymáshoz, a membránfüzió létrejön, és a ka­
veola lefűződik.
188
4 .3 .5 . A kaveolák funkciója
4.3.5.1. A kaveolák szerepe
a transzportfolyamatokban
4 .3 .5 .1 .1 . Potocitózis
A potocitózis a kaveolák egyik feltételezett funk­
ciója, melynek révén a sejtek molekulákat és ionokat
vesznek fel anélkül, hogy a kaveolák a sejtfelszínről
lefűződnének. Több lépésből álló folyamat, amely­
nek első lépésében a kaveolák nyitott állapotban
vannak (4.3/3. ábra A), és a membránjukban jelen lé­
vő receptorokhoz (pl. 5-metil-folát-receptor, egy GPI-
fehérje) a megfelelő ligandok (5-metil-folát) kötőd­
nek. Ezt követően a kaveolák membránja bezárul, a
zárt kaveolákban a mikrokörnyezet - elsősorban a
pH - megváltozik, aminek következtében a ligand
disszociál receptoráról, és a membráncsatornák
megnyílnak. A ligand ezután a megnyílt csatornákon
át bekerül a citoplazmába, és a kaveola ismét kinyí­
lik. A modell jól magyarázza az 5-metil-folát felvéte­
lét, a folyamat egyes lépései azonban (mint például a
membrán záródás-nyitás ciklusának szabályozása)
nem tisztázottak.
4 .3 .5 .1 .2 . Transzcitózis
A kapilláris-endotélsejtek nagy hatékonysággal
vesznek fel anyagokat a lumenből, amelyek azután
meglehetősen gyorsan megjelennek a perikapilláris
térségben. Ebben a folyamatban, a transzcitózisban,
az endotélsejtek sejthártyáján igen nagy számban
jelen lévő kaveolák vesznek részt. (Az endotélsejtek
kaveoláit funkciójuk alapján transzcitotikus veziku-
láknak nevezték el.) A folyamat kétféleképpen me­
het végbe (4.3/3. ábra B): A transzcitotikus veziku­
lák lefűződnek az endotélsejtek lumen felőli felszíné­
ről, tartalmukat az endoszómákba juttatják. (Ponto­
san nem ismert, hogy a lefűződő kaveolák a már
meglévő endoszómákkal olvadnak-e össze, avagy a
lefűződött kaveolák egymással összeolvadva hozzák
létre az endoszömákat.) Ezt követően az endoszó-
mákröl lefűződő újabb vezikulák az endotélsejtek el­
lentétes (perikapilláris tér felé eső) pólusára vándo­
rolnak, és a sejtmembránnal összeolvadva tartalmu­
kat a perikapilláris térbe juttatják. A másik lehető­
ség, hogy a transzcitotikus vezikulák (kaveolák) egy­
mással összeolvadva ün. transzendoteliális csatorná­
kat hoznak létre - sorozatmetszetekről készült
elektronmikroszkópos felvételek ezt a benyomást

4.3/3. ábra.
A ) Potocitózis B) transzcitózis.
transzcitózis
E endoszóm a
T transzendoteliális csatorna
keltik amelyeken keresztül a nagyobb méretű ré­
szecskék szabadon átjuthatnak a lumenből a perika­
pilláris térbe.
4 .3 .5 .1 .3 . Endocitözis
Az utóbbi évek kutatásai során bebizonyosodott,
hogy a kaveolák fontos szerepet játszanak mind a fo-
lyadékfázisos, mind pedig a receptorok közvetítésével
végbemenő endocitotikus folyamatokban. A sejtek
kaveolák közvetítette endocitözissal vesznek fel pl.
CPI-kötött fehérjéket, albumint, bakteriális toxinokat,
HLA-antigéneket, vírusokat, immunkomplexeket, kis
molekulatömegű fehérjéket. A kavolák révén végbe­
menő endocitözis kinetikája eltér a klatrinburkos vezi­
kula útvonal kinetikájától. A kaveolák közvetítette en­
docitözis lassabb, sebessége mintegy negyede a klat­
rinburkos vezikulákkal lejátszódó endocitözis sebes­
ségének. Fehérje-foszfatáz gátlókkal (okadánsav) a
klatrinburkos vezikulák kialakulása gátolható, míg
a kaveolamediált endocitózist a foszfatázgátlók stimu­
lálják. Koleszterinkötő ágensek (filipin) blokkolják a
kaveolamediált endocitózist, de nincsenek hatással a
klatrinburkos vezikulákkal végbemenő endocitőzisra.
Protein-kináz C (PKC) aktiválókkal a kaveolák lefűző­
dése stimulálható, míg a PKC aktivitásának növekedé­
se a klatrinburkos útvonalat nem befolyásolja.
4.3. K a v e o lá k
oo extracelluláris tér
4
oo
'V receptor 11 csatorna
0 0 folát h+ proton
perikapilláris tér
4 .3 .5 .1 .4 . Transzcelluláris transzport,
lipidszortíroződás
Ügy tűnik, hogy a kaveolák, ill. kaveolintartalmü
membrándomének, hidrofób raftok fontos szerepet
játszanak bizonyos molekulák, elsősorban a koleszte­
rin és más lipidek, valamint a GPI-kapcsolt fehérjék
sejten belüli transzportjában és szortírozásában. Is­
meretes, hogy a hámsejtek apikális és bazolaterális
membránjának fehérje- és lipidösszetétele jelentősen
eltér egymástól. Az apikális membrán igen nagy
mennyiségben tartalmaz CPI-kötött fehérjét (az apiká­
lis membrán CPI-kötött fehérje tartalma kb. három­
szorosa a bazolaterális membránénak), koleszterint,
glikolipidekeket, glikoszfingolipideket. Ez a lipidössze-
tétel feltehetően nagyobb védelmet biztosít az apiká­
lis membrán számára a környezeti hatásokkal szem­
ben. A két membrán eltérő összetételét, a polaritást
ki kell alakítani és fenn is kell tartani. Erről a szortíro­
zó, elosztó mechanizmus gondoskodik (I. 4.8. fejezet),
amelynek központja a transz-Golgi-hálózat. Számos
kísérleti bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy az
apikális membrán fehérjéi és lipidjei együtt, közös ve­
zikuláris szállítóba szortírozödnak, amely azután a
membránt (lipidet, fehérjét) a plazmamembránhoz
szállítja, míg a bazolaterális membrán lipidjei és fehér­
jéi kizárödnak ebből a struktúrából. Biokémiai és mor­
189
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
fológiai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a
vezikuláris szállítók a kaveolák, ill. a kaveolintartalmü
hidrofób raftok lennének. A kaveolin-1 és kaveolin-2
izoforma jelenléte lenne felelős a szortírozásért. Kave-
olin-1-kaveolin-2 hetero-oligomerek a bazolaterális
felszínre szállítódnak, és ott alakítják ki a kaveolákat,
míg a kaveolin-1 homo-oligomerek a lipidraftok, ill.
apikális membrándomének organizálásáért lennének
felelősek (I. 4.3.3. fejezet], A különböző membránfe­
hérjék a koleszterin kötődése után kapcsolódhatnak a
raftokhoz. A kaveolák és a kaveolintartalmü memb­
rándomének, ill. vezikulák tehát fontos membránlipid-
(koleszterin, szfingolipid, szfingomielin, glikolipid,
gangliozid stb.) és fehérjetranszporterek.
4.3.5.2. A kaveolák szerepe
a jelátvitelben,
szignáltranszdukciőban
A kaveolák szignálintegrációs helyek („signalling
organelles”). Számos kaveolában akkumulálódó, ill.
ott kimutatott fehérje fontos szerepet játszik a szig­
náltranszdukciőban. E fehérjék kaveolákban való fel­
halmozódásáért a kaveolin-scaffolding doménje és az
adott fehérje kaveolinkötő szekvenciája közötti köl­
csönhatás felelős. Mint már említettük, a fehérjék ka­
veolinkötő helye a katalitikus centrum közelében ta­
lálható, a kaveolinhoz való kötődés tehát allosztériku-
san gátolja e fehérjék aktivitását (I. előbb). A kaveo­
lákban akkumulálódó fehérje kötődése a kaveolinhoz
a fehérjét „kikapcsolt” állapotban tartja, azaz a szig­
náltranszdukciőban szerepet játszó molekulák inakti-
váciöjához vezet. A kaveolin tehát mint negatív regu­
lator funkcionál. Minthogy számos szignáltranszduk-
ciós molekula celluláris transzformációt okozhat, ha
konstitutív módon aktiválódik, logikusnak tűnik az a
gondolat, hogy a kaveolinnak transzformációt szupp-
resszáló hatása van.
Kitekintés:
A kaveolák és humán betegségek
Ügy tűnik, hogy a kaveolák számos emberi beteg­
ség kialakulásában is fontos szerepet játszanak.
1. Specifikus szerep:
- Prionbetegség. A prionfehérjék poszttranszláci­ként változó. Számos alapvető jelentőségű működés­
ós átalakulása során keletkező prionforma, a scrapie
(PrSc) halálos kimenetelű agyi elváltozást, encephalo-
pathiát okoz. A PrSc CPI-fehérje, és a kaveolákban ta­
lálható fibroblasztokban és egyes neuronális sejtekben.
Úgy tűnik, hogy a normál prion-scrapie forma átalaku­
lásban a kaveolák játszanak szerepet, ha ugyanis a PrSc
190
CPI-kötő részét a klatrinburkos útvonal felé irányító
szekvenciával helyettesítjük, a prionátalakulás nem jön
létre. A koleszterinszint csökkenése (ami a kaveolák
szétesését okozza) gátolja a prion átalakulását.
-Vírusok, mikrobiális toxinok. Úgy tűnik, hogy
mind egyes mikrobiális toxinok, mind pedig vírusok
sejtbe való bejutását kaveolák teszik lehetővé. Az
SV40 vírus vagy a koleratoxin, a Campylobacter jeju-
ni, a Plasmodium, a Trypanosoma, a Leishmania által
termelt toxinok pl. a kaveolákban halmozódnak fel, és
feltehetően ezeknek a lefűződésével, intemalizáciőjá-
val jutnak a sejtekbe.
- Alzheimer-kór. Kísérletes bizonyítékok támaszt­
ják alá, hogy a kaveolin szerepet játszik az Alzheimer-
kór patofiziolőgiájában. Az agyban megfigyelhető
öregkori (szenilis) plakkok jelenléte jellemző körtüne­
te a betegségnek. E szenilis plakkok fő komponense a
p-amiloid fehérje, mely egy prekurzorfehérjéből, az
amiloidprekurzorból (APP) szintetizálódik. Immuncito-
kémiai vizsgálatokkal igazolták, hogy az APP kaveo­
lákban halmozódik fel, és a kaveolin fontos szerepet
játszik a szenilis plakkok kialakulásában.
2. Aspecifikus szerep:
- Tumoros transzformációk. A kaveolin down-regu-
láciöja a vele kapcsolatban lévő és ezáltal gátolt szig-
náltranszdukciös molekulák aktiválódása révén sejt-
proliferáciőt eredményezhet.
- Cardiovascularis betegségek. A cardiovascularis
rendszer legtöbb sejtjében (endotélsejtek) bőségesen
vannak kaveolák, és lipoproteinreceptorokat tartal­
maznak. Ez felveti a lehetőségét annak, hogy kapcso­
lat van az érelmeszesedés (atherogenesis) és a kaveo­
lák működése között.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A kaveolák különleges összetételű, erősen hidro­
fób, detergensekben oldhatatlan plazmamembrán-
domének, amelyeknek lipid- és fehérjeösszetétele je­
lentősen eltér a környező membrándomének összeté­
telétől. A kaveolin mellett különösen nagy mennyiség­
ben tartalmaznak koleszterint, szfingomielint, glikoli-
pideket és glikoszfingolipideket. A kaveolákban kimu­
tatható fehérjék a kaveolinhoz való specifikus kötődés
eredményeként halmozódnak fel a kaveolákban.
A kaveolák funkciója meglehetősen heterogén, sejten­
ben vesznek részt, ill. játszanak kitüntetett, kulcsfon­
tosságú szerepet. A kaveolák genezise és internalizá-
ciöja, szabályozott ciklusa a membránkötött fehérjék
és lipidek magas fokon szabályozott forgalmával kap­
csolatos. A kaveolák lefűződésével, internalizációjával
és a kaveolin-izoformák expressziójának szabályozá-

savai a kaveolákban jelen lévő, a jelátvitelben, szig­
náltranszdukciőban szerepet játszó molekulák modu­
lációja válik lehetségessé.
□ Állítsa párhuzamba a klatrinburkos vezikulák és a
kaveolák karakterisztikumait!
□ Sorolja fel a kaveolák molekuláris komponenseit!
□ Hogyan közelítené meg a következő problémát:
egy adott körfolyamatban a kaveolák működésé­
vel kapcsolatos mozzanat szerepet játszhat-e?
□ Mire következtethet abból, ha egy sejtben nagy
számban vannak jelen kaveolák?
4.3. K a v e o lá k
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.1., 3.5., 4.1 „ 4.2.
Ajánlott olvasmányok
P a l a d e , G.E.J.: Appl. Physics 24:1424, 1953.
Y a m a d a , E.J.: Biophys. Biochem. Cytol. /:4 4 5 -4 5 8 ,
1955.
A n d e r s o n , R.G.W.: Ann. Rév. Biochem. 6 7 :1 9 9 -2 5 5 ,
1998.
O k a m o t o , T., S c h l e g e l s , A., S c h e r e r , P.E., L is a n t i , M.P.:
J. Bioi. Chem. 2 7 3 :5 4 1 9 -5 4 2 2 , 1998.
 Az endoplazmatikus retikulum
N agy P éter

4.4.1. Az eukarióta sejt legkiterjedtebb intracelluláris membránrendszere az endoplazmatikus retikulum

4.4.2. A sima felszínű endoplazmatikus retikulum
4.4.3. A durva felszínű endoplazmatikus retikulum szerepe a fehérjeszintézisben
4.4.3.1. A riboszómák a szignálszekvencia segítségével kötődnek az endoplazmatikus retikulum felszí­
néhez
4.4.3.2. A fehérjék poszttranszlációs modifikációjának fontos lépése a glikoziláció
4.4.3.3. A glikoziláció jelentősége
4.4.3.4. A fehérjék az endoplazmatikus retikulumban veszik fel háromdimenziós szerkezetüket
4.4.3.5. A membránfehérjék egy csoportja glikozil-foszfatidil-inozitol-csoporttal kötődik a membránhoz

Jelenség mikroszőmafrakciö (az endoplazmatikus retikulum

A fehérjeszintézis folyamata in vitro körülmények
között rekonstruálható. Egy ilyen kísérlet során egy eu­
karióta sejtben termelt emésztőenzim szintézisét vizs­
gálták. Amennyiben az emésztőenzimet kódoló mRNS-
hez citoplazmakivonatot adnak (olyat, amely tartalmaz
riboszómát, tRNS-t és a transzlációhoz szükséges fak­
torokat, de más mRNS-t nem), és a transzláció közben
a mikroszóma-
frakció
g hozzáadása
megfelelője, I. később) van jelen, a szintetizálódő fe­
hérje bekerül a vezikulumok lumenébe. Amennyiben
a mikroszómafrakciöt a transzláció befejeződése után
adják a rendszerhez, a szintetizálódő emésztőenzim
nem kerül be a vezikulumok lumenébe (4.4/1. ábra).
Magyarázat
Bizonyos fehérjék (pl. a kísérletben szereplő
emésztőenzim) az endoplazmatikus retikulum felszí­
nén szintetizálődnak. Amint az aminosavlánc szintézis
közben legördül a riboszómáról, átkerül a citoplazmá­
böl az endoplazmatikus retikulum belsejébe. A jelen­
séget kotranszlációs (azaz a transzlációval egy időben
zajló) transzportnak nevezzük. A név egyértelműen
utal arra, hogy a folyamat nem játszódhat le a fehér­
jeszintézis befejeződése után. Ennek a kísérlet alapján
valószínűsíthető oka, hogy végleges konformációjukat
felvett fehérjék nem képesek átjutni az endoplazmati­
kus retikulum membránján.

■V-S“s- 4 .4 .1 . Az e u karió ta sejt

le g kite rje d te b b intra cellulá ris
4.4//. ábra.
m em bránrendszere az endo­
Fehérjék kotranszlációs transzportjának vizsgálata.
A) Amennyiben a fehérjeszintézis citoplazmakivonat és mik-
plazm atikus re tiku lu m
roszömafrakció jelenlétében megy végbe, a szintetizálő-
dő fehérje áthelyeződik a vezikulum lumenébe.
A legtöbb eukarióta sejt egy összefüggő, lipid ket­
B) Fia a mikroszőmafrakciö csak a fehérjeszintézis befejező­ tős réteggel határolt, lapos ciszternákból és tubulu-
dése után van jelen, a fehérje nem képes bejutni a vezi­ sokből álló membránrendszert tartalmaz, amelyet
kulum lumenébe. endoplazmatikus retikulumnak (röviden ER) nevezünk

192

(4.4/2. ábra). Az endoplazmatikus retikulum memb­
ránja folytonos a magmembrán külső lemezével, ezért
3 magmembrán két rétege közötti tér és az endoplaz­
matikus retikulum lumene összefüggő üregrendszert
alkot. Biokémiai vizsgálatokhoz gyakran szükséges a
sejtalkotők, így pl. az ER izolálása. Ennek első lépése
a sejt homogenizálása, melynek során nyírőerő alkal­
mazásával felaprítják a sejtet. A folyamat a nagyobb
"léretű organellumokat is megsérti, ezért a plazma-
-lembrán, a Golgi-komplexum és az endoplazmatikus
retikulum kiterjedt membránjai vezikulumokká esnek
szét. Ezeket, az összefoglalóan mikroszómafrakciónak
nevezett vezikulákat centrifugálással el lehet különíte­
ni a többi sejtalkotötól. Mivel a legtöbb sejt endoplaz­
matikus retikulumának felszíne többszöröse a plaz­
mamembrán vagy a Golgi-komplexum membrán fe­
lületének, a mikroszömafrakciőt az endoplazmatikus
retikulum szinonimájaként is szokták használni.
A mikroszőmafrakció összetevői (ER, Golgi, plazma­
membrán) sűrűséggradiens-centrifugálással elvá­
laszthatók egymástól. Annak ellenére, hogy az össze­
függő membránok vezikulumokra esnek szét, funkcio­
nálisan épek maradnak.
Az endoplazmatikus retikulumnak két típusát
szokták megkülönböztetni: a durva (felszínű} endo­
plazmatikus retikulum (I. 1. fejezet, 1/13. ábra) és a
sima (felszínű) endoplazmatikus retikulum (I. 1. feje­
zet, 1/12. ábra). Nevüket gyakran rövidítik DÉR, RER
;durva ER, ill. rough ER), ill. SER (sima ER vagy smooth
ER) betűkkel. A DÉR és a SER egymással összefüggő
membránrendszert képez. A durva felszínű endoplaz­
matikus retikulum nevét jellegzetes elektronmikro­
szkópos megjelenéséről kapta (I. 4.4./2. ábra): felszí­
nét jellegzetes, elektrondenz kitüremkedések borít­
ják, amelyek megfelelnek a hozzá kapcsolódó ribo-
szómáknak. A durva felszínű endoplazmatikus reti­
kulum elsősorban lapos ciszternákból áll, a legtöbb
4.4/2. ábra.
Patkány májsejt elektronmikroszkópos részlete. Az ábra en­
doplazmatikus retikulum ciszterna átmetszeteket tartalmaz.
Az endoplazmatikus retikulum felszínén világosan kivehetők
a fekete, elektrondenz pontok, amelyek a riboszömáknak
felelnek meg. (Dr. Kovács Judit felvétele)
4.4. A Z EN D O P L AZ M A TIKU S RETIKULUM
sejtben nagy mennyiségben van jelen, és a fehérje-
szintézisben és a fehérjék poszttranszláciős modifiká­
ciójában (módosításában) vesz részt.
4 .4 .2 . A sima felszínű endoplazm atikus
re tiku lu m
A sima felszínű endoplazmatikus retikulum a leg­
több sejtben csekély mennyiségben fordul elő. Ezzel
szemben bizonyos speciális funkciót betöltő sej­
tekben a sima felszínű endoplazmatikus retikulum
igen kiterjedt, membrántubulusokból felépülő finom
hálózatot alkotó membránrendszert képez. E speciális
sejttípusok, ill. sejtfunkciók közül hármat emelünk ki:
/. Detoxifikációs folyamatok. Az emberi szervezet­
be sokféle toxikus anyag kerül, amelyektől a szerve­
zet igyekszik megszabadulni. Ahhoz, hogy egy vegyü-
let a vizelettel vagy az epével képes legyen elhagyni a
szervezetet, ezeket az általában hidrofób anyagokat
vízoldékonnyá kell alakítani. Ezt a feladatot látja el a
sima felszínű endoplazmatikus retikulum felszínén ta­
lálható enzimrendszer. A reakciósorozat első lépése­
ként a molekulába reakcióképes csoport (pl. hidroxil,
amino, szulfhidril) kerül. Ezek közül a legjelentősebb a
citokróm P450 enzim által katalizált hidroxiláció. Ezt
követően más enzimek egy második lépésben a reak-
ciőképes csoporton keresztül hidrofil csoportot (pl.
glukuronsav, kénsav, glicin) konjugálnak a vegyület-
hez. Ezt követően a toxikus, testidegen anyag köny-
nyen transzportálódik, és elhagyja a szervezetet a vi­
zelettel vagy az epével. A citokróm P450 rendszer
legnagyobb mennyiségben a májban található.
Amennyiben a szervezetbe sok lipofil toxikus anyag
kerül, a sima felszínű endoplazmatikus retikulum fel­
halmozódik. Ezt a szervezet adaptációjaként lehet ér­
telmezni. Érdekes jelenség, hogy a szervezet megvé­
désére „tervezett” enzimrendszer nemritkán daganat-
képződéshez járul hozzá. A táplálékkal felvett, nem
daganatkeltő anyagokat (pl. a füstölt húsban találha­
tó policiklusos aromás szénhidrogéneket) a citokróm
P450 rendszer képes daganatkeltő vegyületekké ala­
kítani az ismertetett oxidatív reakciókkal.
2. Lipidszintézis. A sima felszínű endoplazmatikus
retikulum részt vesz a zsírsavak, a foszfolipidek, vala­
mint a koleszterin szintézisében. Az endoplazmatikus
retikulum által szintetizált lipidek egyrészt vezikuláris
transzport segítségével jutnak el céljukig: az endoplaz­
matikus retikulum, a Golgi-komplex, a lizoszóma és a
plazmamembrán olyan rendszert képez, amelyen be­
lül kiterjedt vezikuláris anyagforgalom zajlik. Más ese­
tekben ún. lipidkicserélő fehérjék transzportálják a li-
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
picieket az ER és a célmembrán (pl. mitokondrium) kö­
zött. Olyan szervekben, ahol szteránvázas hormonok
szintézise folyik, a sima felszínű endoplazmatikus reti­
kulum nagy mennyiségben található.
3. Kalciumraktározás. A sima felszínű endoplaz­
matikus retikulum lumene kalcium kötésére képes fe­
hérjéket tartalmaz. Ezek segítségével nagy mennyisé­
gű kalciumot raktároz, amelyet meghatározott stimu-
lusra képes felszabadítani (ennek részleteit I. a 3.4. fe­
jezetben). Röviden itt is megemlítjük, hogy a haránt­
csíkolt izomban a sima felszínű endoplazmatikus reti­
kulum kalcium raktározására specializálódott organel-
lummá alakult, amelyet szarkoplazmatikus retikulum-
nak nevezünk. Ebből a kalcium az izommembrán de­
polarizációjának hatására szabadul fel, és ez az izom
összehúzódásához vezet.
4 .4 .3 . A durva felszínű endoplazm atikus
re tiku lu m szerepe
a fehérjeszintézisben
A durva felszínű endoplazmatikus retikulum bizo­
nyos fehérjék szintézisében és szintézist követő mó­
dosításukban (poszttranszlációs modifikáció) játszik
szerepet. Az eukarióta sejtekben a nukleáris DNS ál­
tal kódolt fehérjék szintézise mindig a citoplazmában
kezdődik, ún. szabad riboszómákon. Egy mRNS-hez
általában több riboszóma kötődik, így egyszerre
több, azonos szekvenciájú fehérje szintetizálódik
ugyanarról az mRNS-ről. Az egy mRNS-hez kötődő
több riboszömát poliriboszómának vagy poliszómá-
nak nevezzük. A szintézis közben bizonyos fehérjék
esetében a szabad riboszómák az endoplazmatikus
retikulum felszínéhez kötődnek. Az ER felszínéhez kö­
tö tt riboszómákon szintetizálódő fehérjék szintézis
közben átkerülnek az endoplazmatikus retikulum lu­
menébe, vagy beépülnek annak membránjába. Ezt a
folyamatot kotranszlációs (azaz a transzlációval egy
időben zajló) transzportnak nevezzük (I. a jelenséget
a fejezet elején). Tehát az endoplazmatikus retikulum
felszínén lévő riboszómákon szintetizálódő fehérjék
átkerülnek a citoplazmatikus kompartmentből az en­
doplazmatikus retikulum kompartmentjébe, és ké­
sőbbi sorsuk is teljesen különbözik a citoplazmatikus
szabad riboszómákon szintetizálódő fehérjékétől. Az
ER felszínén szintetizálódó fehérjék által bejárt útvo­
nalat szekréciós útvonalnak nevezzük (4.4/3. ábra).
Az elnevezés utal arra, hogy a sejt által az extracellu­
láris térbe kiválasztott (szekretált) fehérjék is ezt az
útvonalat követik. Ebbe a csoportba tartoznak még a
lizoszóma és a plazmamembrán fehérjéi is, valamint
exocitőzis extracelluláris tér
szekréciós
vezikulák .V
zim ogén granulumot
tartalm azó, formálódó
szekréciós vezikulum
G o lg i-c is zte rn á k ------
durva endoplazm atikus
retikulum
m agm em brán ’ magpórus
4.4/5. ábra.
A fehérjeszintézis és a vezikuláris transzport szekréciós Út­
vonala egy emésztőenzim elválasztását végző sejtben. Az
emésztőenzim az endoplazmatikus retikulum felszínén lévő
riboszómákon szintetizálódik, ahonnan a fehérje az ER lume­
nébe, majd vezikuláris transzporttal a Golgi-komplexumba
kerül. A Golgi-komplexum transz-részéről szekréciós veziku-
lumban szállítődik el a fehérje a plazmamembrán felé, ahol
exocitőzissal ürül az extracelluláris térbe. A zimogén granu-
lum kifejezés az emésztőenzimek inaktív formáját tartalma­
zó granulumokra utal.
magának az endoplazmatikus retikulumnak és a Gol-
gi-komplexumnak a fehérjéi is. A szekréciós útvonal
esetében a fehérjék az endoplazmatikus retikulumból
a Golgi-komplexumba szállítódnak vezikuláris transz­
port segítségével. Az ER azon részét, ahonnan a vezi­
kulumok lefűződnek, tranzicionális ER-nek nevezzük.
A szekréciós fehérjék mind az ER-ben, mind a Golgi-
komplexumon való keresztülhaladásuk közben sokré­
tű poszttranszlációs modifikáción mennek keresztül.
A Golgi-komplexum transz-részéig a szekréciós útvo­
nal fehérjéi ezt a közös utat követik, és csak itt válik
szét sorsuk. Nyilván a Golgi-apparátus és az ER saját
fehérjéi már hamarabb leválnak erről a közös útvonal­
ról. A fehérjék szintézist követő sorsának összefoglaló
tárgyalására a 4.8. fejezetben kerül majd sor.
4.4.3.1. A riboszómák a szignálszekvencia
segítségével kötődnek az endo­
plazmatikus retikulum felszínéhez
Minden nukleáris DNS által kódolt fehérje szintézise
citoplazmatikus szabad riboszómákon kezdődik. A fe­
hérjék szintézise során mindig az N-terminális aminosa­
vak gördülnek le először a riboszömákról. A proteinek

egy részénél ezek az N-terminális aminosavak alkotják
az ún. N-terminális szignálszekvenciát. A szignálszek-
vencia hossza kb. 15 -3 0 aminosav, aminosavsorrend-
ére vonatkozóan nincsenek szigorú megkötések: általá­
ban tartalmaz egy-két pozitívan töltött és sok hidrofób
aminosavat. A citoplazmában található egy több alegy-
séges nukleoprotein, a szignálfelismerő részecske (sig-
nal recognition partidé, SRP). Az SRP specifikusan kö­
tődik a szignálszekvenciához (4.4/4. ábra A], Ennek ha­
tására a transzláció folyamata átmenetileg leáll, valószí­
nűleg azért, hogy időt adjon a riboszőma számára,
hogy az endoplazmatikus retikulum felszínéhez kötőd­
jék. Ezt az ER membránjában lévő SRP-receptor hozza
létre, mely specifikusan kölcsönhatásba kerül az SRP-
.el. Eleinte a riboszőma-ER kötődést az SRP-SRP-re-
ceptor kapcsolat hozza létre, később azonban a ribosző­
ma közvetlenül kapcsolódik az ER membránjában lévő
Sec61 nevű transzlokációs komplexumhoz (I. 12.6. fe­
dezet), amelyen keresztül az újrainduló transzláció során
Képződő fehérje áthatol a membránon. Ekkorra az SRP
leválik a riboszőmáről (I. 4.4/4. ábra A). Egy mRNS-hez
az ER felszínén is több riboszőma kötődik, tehát poliri-
boszőmákat nem csak a citoplazmatikus szabad ribo­
szómák képeznek. Érdemes hangsúlyozni, hogy a cito­
plazmatikus szabad riboszómák és az ER membránjá­
hoz kötött riboszómák összetételüket tekintve meg­
egyeznek egymással, a különbség abban áll, hogy mi­
lyen fehérjét szintetizálnak, tehát hogy a szintetizált
fehérje rendelkezik-e N-terminális szignálszekvenciával.
szintetizálódó
fehérje
ER-lumen
lehasított
szignálszekvencia
citoszol
4.4/4. ábra.
Fehérjék kotranszlációs transzlokáciőja vagy inzertálódása.
A) A szintetizálódő fehérje N-terminális aminosavai alkotják
az ún. N-terminális szignálszekvenciát, amelyet a cito­
plazmatikus SRP felismer. Az SRP kötődése a riboszömá-
hoz felfüggeszti a proteinszintézist. Az ER felszínén elhe­
4.4. Az END OP LAZ M A TIKU S RETIKULUM
Ettől kezdve a folyamat különböző módon halad­
hat tovább attól függően, hogy szolubilis vagy transz­
membrán fehérje szintetizálódik. Szolubilis, memb­
ránhoz nem kötött fehérje (pl. szekretált fehérjék)
szintézise során a szignálszekvenciát lehasítja a fehér­
jéről a szignál-peptidáz, amely az ER lumenében talál­
ható enzim. így a fehérje elveszti membránhoz kötő­
dését, és a szintézis végén teljes mértékben az ER lu­
menében fog elhelyezkedni (I. 4.4/4. ábra A). A transz­
membrán fehérjék esetében a helyzet bonyolultabb,
és a fehérjétől függően más és más lehet. A transz­
membrán fehérjék nem kerülnek át teljes terjedel­
mükben az ER lumenébe, hanem megőrzik membrán­
hoz kötöttségüket. A lehetőségekből itt mindössze
kettőt említünk. Olyan transzmembrán fehérjék ese­
tében, amelyek C-terminálisa citoplazmatikus (pl. epi­
dermális növekedési faktor receptor), a szignálszek­
vencia lehasítődik, majd a fehérje addig halad át az
ER membránját átívelő csatornán, amíg egy ün. stop
transzfer és kihorgonyzó szekvenciához nem ér. Az el­
nevezés arra utal, hogy e rövid aminosavszekvenciá-
nak két funkciója van: ennél a szekvenciánál áll le a fe­
hérje transzlokációja, és a fehérje e szekvenciánál fog­
va rögzül a membránban. Ezek az aminosavak megfe­
lelnek a transzmembrán protein transzmembrán szeg­
mensének (4.4/4. ábra B). A helyzet még bonyolul­
tabb olyan fehérjék esetében, amelyek többször érik
át a membránt. E fehérjékben több szignálszekvencia,
ill. stop transzfer és kihorgonyzó szekvencia helyezke-
a szignálszekvencia
hasítása
lyezkedő SRP-receptor specifikusan kölcsönhatásba ke­
rül az SRP-vel, és a riboszőma az endoplazmatikus retiku-
lumhoz kötődik. A szignálszekvencia lehasítődik. A ribo-
szömán újrainduló fehérjeszintézis során keletkező ami-
nosavlánc áthatol az endoplazmatikus retikulum memb­
ránján egy proteincsatornán keresztül.
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k

4.4/4. ábra.
B
stop transzfer és
B) A transzmembrán fehérjék egy típusánál
a szignál­ ER-lumen kihorgonyzó nh a szignálszekvencia lehasítása után a fe­
szekvencia hérje az ER membránján átívelő csator­
hasítása
nán elkezd keresztülhatolni az ER
membránján. Az áthelyeződés folyama­
tát egy ún. stop transzfer és kihorgony-
zö szekvencia állítja le, amely a transz­
membrán protein transzmembrán szeg­
szignál­
szekvencia mensének felel meg.

COOH

C) A membránt többször átérő transz­

első szignál- és első stop membrán fehérjék esetén a fehérje ER-
kihorgonyzó transzfer és
membránon keresztüli transzportját egy
szekvencia kihorgonyzó
szekvencia ER-lumen ki nem hasítódó szignál- és kihorgonyzó
szekvencia indítja el, és a következő
stop transzfer és kihorgonyzó szekven­
cia eléréséig tart. További szignál és ki­
horgonyzó, valamint stop transzfer és ki­
horgonyzó szekvenciák jelenléte további
membránon átívelő transzmembrán
szegmensek beépülését eredményezhe­
m ásodik szignál­
ti a fehérjébe.
ás kihorgonyzó második stop transzfer és
szekvencia kihorgonyzó szekvencia

D) A Sec61 komplex képezi az endoplaz­

^ oldalnézet felülnézet
matikus retikulum membránján átívelő
csatornát. Transzlokálódó fehérje nélkül
a csatorna üregét egy fehérjehélix által
képzett dugó zárja el, amely a transzlo-
E R lumen
kálódő fehérje hatására kitér, és szabad­
Sec61 komplex „dugó”
dá teszi a csatorna üregét. Ha a
■ " rib o s z ó m a Sec61 transzmembrán fehérjét transz­
portál, a komplex oldalsó kapuja meg­
nyílik, és a fehérje a Sec61 komplex csa­
tornájából az ER membránjába kerül.
--szintetizálód ó
fehérje

dik el. A szignálszekvencia nem hasítődik ki a fehérjé­
ből, tehát részt vesz a fehérje membránhoz rögzítésé­
ben, ezért szignál- és kihorgonyzó szekvenciának ne­
vezzük. A folyamatot ügy lehet elképzelni, hogy az el­
ső szignál- és kihorgonyzó szekvencia kötődik az ER
membránjához, majd a fehérje többi része begördül
az ER lumenébe egészen addig, amíg a legközelebbi
stop transzfer és kihorgonyzó szekvencia le nem állít­
ja a folyamatot. Ezt követően a fehérje a következő
szignál- és kihorgonyzó szekvencia eléréséig az ER
membránjának citoplazmatikus oldalán folytatódik,
majd a szignál- és kihorgonyzó szekvenciánál fogva is­
mét a membránhoz kötődik, és a folyamat kezdődik
elölről f4.4/4. ábra C).

196

Az utóbbi években ismertté vált a transzlokációban
részt vevő fehérjék molekuláris szerkezete. A transzlo-
kációs gépezet központi elemét a Sec61 komplex ké­
pezi, melyhez további alegységek kötődnek. A 4.4/4.
D ábrán az egyszerűség kedvéért csak a Sec61-et tün­
tettük fel, amelynek több transzmembrán szegmense
egy csatornát vesz körül. A csatornát egy, a komple­
xum részét képező „dugó” zárja el, amely nem enge­
di, hogy az ER lumene és a citoplazma között szabá­
lyozatlan ion- és vízkicserélődés menjen végbe. A csa­
tornán keresztülhaladó fehérje hatására a dugó elfor­
dul, és szabad utat enged a fehérjének. Amennyiben
a transzlokálödö fehérje teljes mértékben átkerül az
ER lumenébe, az végig a transzlokáciős csatornában
marad. Az ER membránjába beépülő fehérje transzlo-
káciőja esetén a Sec61 komplex oldalsó kapuja meg­
nyílik, a fehérje elhagyja a csatorna belsejét, és az ER
membránjába kerül.
A kotranszlációs transzport során kialakuló fehér-
je-membrán viszony a további vezikuláris transzportfo­
lyamatok során nem fog megváltozni, hiszen a vezikulu­
mok képződése és fúziója során a citoplazma felé tekin­
tő membrán sosem fog a citoplazmátöl távolabbi oldal­
ra kerülni. Ezért az a transzmembrán protein, amelynek
C-terminálisa a citoplazma felé néz az ER membránban,
így fog elhelyezkedni a plazmamembránban is.
A fejezet elején leírt kísérlet (I. 4.4/1. ábra) egyér­
telműen bizonyítja, hogy a fehérjék az endoplazmati­
kus retikulumba (magasabb rendű eukariöták eseté­
ben) csak a transzlációval együtt kerülhetnek be. Ér­
demes itt megjegyezni, hogy léteznek olyan memb­
4.4/5. ábra.
A nitrogénhez kötött glikoziláció el­
ső lépése az endoplazmatikus reti­
kulum lumenében. A még szinteti-
zálődö fehérje aszparagin (Asn)
aminosavára az oligoszacharid-
protein transzferáz enzim egy lé­
pésben visz rá egy 14 monosza-
charid-egységből álló oldalláncot,
amely dolicholhoz kötötten van je­
len az endoplazmatikus retikulum
luminális felszínén.
4.4. Az EN D OP LAZ M A TIKU S RETIKULUM
ránnal határolt organellumok, amelyek fehérjéi cito­
plazmatikus szabad riboszómákon szintetizálődnak
(pl. mitokondrium mag által kódolt fehérjéi, mag, pe­
roxiszóma). Ezekben az esetekben a fehérjék poszt-
transzlációsan hatolnak át az organellum membrán­
ján (részletesen I. a 4.8. fejezetben).
4.4.3.2. A fehérjék poszttranszlációs
modifikációjának fontos lépése
a glikoziláció
A legtöbb szekréciós útvonalon szintetizálódő fe­
hérje szénhidrátoldalláncokat tartalmaz. A fehérjék e
poszttranszlációs módosítását, amely a durva felszínű
ER lumenében és a Golgi-komplexumban zajlik, gliko-
zilációnak nevezzük. Szénhidrátoldalláncok kétféle
módon kapcsolódhatnak a fehérjékhez. A gyakoribb
az aszparagin nitrogénjén keresztül végbemenő gliko­
ziláció. Ez a nitrogénhez kötött glikoziláció. A szintézis
első lépéseként egy előre megszintetizált, 14 alegysé­
get tartalmazó oligoszacharidot az oligoszacharid-
protein-transzferáz enzim egy lépésben áthelyez az
éppen szintetizálódő fehérje egyik aszparagin amino-
savára (4.4/5. ábra). A 14 egységből álló oligoszacha-
rid szintézise monoszacharidegységek hozzáadásával,
lépésenként megy végbe, miközben az oligoszacharid
mindvégig dolicholhoz kötve van. A dolichol hosszú
szénláncú izoprénszármazék. Egy fehérjén általában
több aszparagin aminosav is glikozilálödik az előzők­
ben ismertetett módon.
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
A nitrogénhez kötött glikoziláció további lépése a
14 egységből álló oligoszacharid módosítása, mely
már az endoplazmatikus retikulumban megkezdődik:
3 glukóz és 1 mannóz kerül eltávolításra (I. 4.5. feje­
zet, 4.5/3. ábra). Az oligoszacharid-oldallánc további
módosítására a Golgi-komplexumban kerül sor.
A glikoziláció másik típusa esetén a szénhidrátol-
dallánc szerin, treonin vagy hidroxilizin aminosav hid-
roxilcsoportjához kötődik. Ez az oxigénhez kötött gli­
koziláció. Ebben az esetben a cukoregységek fehérjé­
hez kapcsolása minden esetben monoszacharid-egy-
ségenként megy végbe.
4.4.3.3. A glikoziláció jelentősége
A szekréciós útvonalon szintetizálódő fehérjék
leggyakoribb poszttranszlációs módosítása a glikozilá­
ció. Igen sok enzim vesz részt a folyamatban, és szin­
te minden eukarióta sejtben lejátszódik. Ha az evolú­
ció során egy ilyen komplex enzimatikus módosítás
fennmarad, nyilván fontos funkciót kell betöltenie.
A glikoziláció általános jelentőségét (ha van ilyen)
azonban nem ismerjük.
Bár bizonyos fehérjék a glikoziláció gátlása esetén
nem képesek natív konformációjukat felvenni, a leg­
több fehérje funkciója sértetlen marad ebben az eset­
ben. Észrevették azonban, hogy a nem glikozilált fe­
hérjék féléletideje a vérplazmában rövidebb, mint a
normálisan glikoziláltaké. Elképzelhető, hogy a fehér­
jéket beburkoló szénhidrát növeli a fehérje stabilitását
a proteázemésztéssel szemben. Ezért egy széleskö­
rűen elfogadott modell szerint a glikoziláció eredetileg
a fehérjék védelmét szolgálta, stabilitásukat növelte.
Később ugyanezen struktúra aspecifikus funkciójához
specializált feladatok kapcsolódtak. Ilyen pl. a lizoszo­
mális proteinek szelektív transzportja (mannőz-6-fosz-
fát), specifikus sejt-sejt kölcsönhatások kialakítása
(pl. neutrofil granulociták extravazáciöja, részletesen
I. az 5.5. és a 9.2. fejezetben), sejtek specifikus azo­
nosítása (pl. az ABO-vércsoportantigének olyan oligo-
szacharid-oldalláncok, amelyek lipidekhez vagy fehér­
jékhez kapcsolódnak).
4.4.3.4. A fehérjék az endoplazmatikus
retikulumban veszik fel három­
dimenziós szerkezetüket
Az endoplazmatikus retikulumba kerülő fehérjék
másodlagos, harmadlagos, sőt negyedleges szerkeze­
te is leggyakrabban az ER-ben alakul ki. Bizonyos ese­
tekben ez a fehérje végleges, funkcióképes struktúrá­
ját jelenti. Az emésztőenzimek és a hormonok azon­
ban gyakran inaktív előalakban (ün. proenzim és pro-
hormon) vannak jelen az ER-ben, és csak később ala­
kul ki a végleges aktív forma. Ezekben az esetekben is
ki kell azonban alakulnia egy olyan struktúrának az
ER-ben, amely a későbbi konformációk előalakja.
Kisméretű fehérjék esetében a háromdimenziós
struktúra spontán és gyorsan kialakul. Nagyobb fehér­
jék esetében ün. chaperone fehérjékre' van szükség.
Az endoplazmatikus retikulum chaperone fehérjéje a
Bip. A Bip az ER lumenében lévő, háromdimenziós
szerkezetét még fel nem vett fehérjékhez kötődik, ezál­
tal meggátolja azok aggregáciőját. Ezt követően ATP
energiáját felhasználva a Bip ledisszociál a fehérjéről,
mintegy még egy esélyt adva annak a háromdimenziós
szerkezet felvételére. Ha ez mégsem sikerül, a Bip újra
kötődik a fehérjéhez, és a ciklus kezdődik elölről.
A fehérjék háromdimenziós szerkezetének kialaku­
lását egyéb enzimek is segítik az endoplazmatikus re­
tikulumban. A többalegységes fehérjék negyedleges
szerkezete is az ER-ben alakul ki. Az endoplazmatikus
retikulumot csak a megfelelő háromdimenziós szerke­
zetet felvett proteinek hagyhatják el. Ezt az endoplaz­
matikus retikulumban zajló minőség-ellenőrzésnek ne­
vezzük. A nem megfelelő struktúrával rendelkező fe­
hérjék lebontásra kerülnek.
4.4.3.5. A membránfehérjék egy csoportja
glikozil-foszfatidil-inozitol-
csoporttal kötődik a membránhoz
Több membránfehérje lipidoldallánc segítségével
kapcsolódik a membránhoz. A szekréciós útvonalon
szintetizálódő néhány fehérjére is ez jellemző. Ehhez
egy speciális módosításon mennek keresztül a protei­
nek. Az eredetileg transzmembrán fehérje ER lumen­
be nyúló részét egy enzim lehasítja a transzmembrán
szegmensről, és az így szabaddá váló proteinrészt
ugyanazon enzim egy glikolipidhez, glikozil-foszfatidil-
inozitolhoz (GPI) kapcsolja (4.4/6. ábra). Az így létre­
jö tt fehérjét GPI-farokkal rendelkező vagy GPI-Iíez kö­
tött fehérjének nevezzük. E proteinek tulajdonképpen
'A chaperone fehérjék - pl. az Cin. hősokkfehérjék - erősen
konzervált, a prokariótákban és az eukariótákban is megtalálha­
tó fehérjék, amelyek közül egyesek kifejeződése stressz (pl. hő,
hipoxia, oxigén szabad gyökök) hatására megnő. E fehérjék
egyik legfontosabb funkciója az, hogy a frissen szintetizált pro­
teinek konformációjának kialakulását elősegítsék, mintegy „gar­
dedámként” felügyelve a folyamatot (chaperone angolul kísérőt,
gardedámot jelent).

glikozil-foszfatidil-
inozitol (G P I)
COOH citoszol
ER-membrán ] \
J i ER-lumen
r~ h r — J Zír©-0 0 '<-^
In rÍ2
4.4/6. ábra.
Glikozil-foszfatidil-inozitol (GPI) oldallánc kapcsolódása fe­
hérjékhez az endoplazmatikus retikulum lumenében. Bizo­
nyos fehérjék C-terminális része a szintézis befejezése után
csak a iipidrésszel kötődnek a membránhoz. Ennek
valószínűleg az a szerepe, hogy így laterális diffúziós
sebességük sokkal nagyobb lehet, mint a transz­
membrán fehérjéké. Egyre több ilyen típusú fehérje
kerül azonosításra. Jelentőségükre a 4.8. fejezetben
még visszatérünk.
Kitekintés
Az endoplazmatikus retikulum membránján ke­
resztüli proteinimport főbb vonásainak megismerése
után jelenleg a kutatások elsősorban a proteintransz-
lokáció molekuláris részleteinek feltárásával foglal­
koznak. Az ER lumenében lejátszódó, hősokkfehérjék
által médiáit fehérjefeltekeredés és az ER-ben leját­
szódó minőség-ellenőrzési folyamatok szintén aktívan
kutatott területek.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
, Az endoplazmatikus retikulum kiterjedt membrán-
rendszer, amelynek riboszómákat nem kötő, sima ré-
sze~a sejtek iipidszintézisében, detoxifikációs folyama­
tokban, valamint az intracelluláris kalciumháztartásban
vesz részt. A durva felszínű ER a szekréciós úton szinte-
tizálödö fehérjék szintézisének a színhelye. E fehérjék
N-terminális szignálszekvenciát tartalmaznak, amelyet
az SRP felismer, és segítségével a riboszőma az ER fel­
színéhez kötődik. A szolubilis fehérjék átjutnak az ER lu­
menébe, a membránfehérjék az ER membránjába épül­
nek be. Az ER-ben kialakul a legtöbb fehérjének (vagy
előalakjának) végleges háromdimenziós szerkezete, és
megkezdődnek a glikoziiáciős folyamatok.
4.4. Az END OP LAZ M A TIKU S RETIKULUM
lehasított C-term inális
#/ peptid
\ CO O H/ citoszol
----------------- ► ] /
/- v ® nh2 E R -lu m e n ^
a G P I-farokhoz
O inozitol
kovalensen
O m onoszacharidok kapcsolódó
í fehérje
A etanolam in
enzimatikusan lehasad a fehérje többi részéről. Ugyanezen
enzim az újonnan képződött fehérje C-terminális részét egy
előre megszintetizálődott glikozil-foszfatidil-inozitol moleku­
lához kapcsolja.
□ Melyek a sima felszínű endoplazmatikus retikulum
legfontosabb funkciói?
□ Hogyan kerülnek a szekréciós útvonalon szintetizá-
lődő fehérjék az ER membránjába vagy lumenébe?
□ Milyen poszttranszláciős érési folyamatok mennek
végbe az ER-ben a fehérjékkel? Mi a Bip szerepe
ezekben?
□ Mit nevezünk minőségellenőrzésnek az ER eseté­
ben?
□ Hogyan keletkeznek a GPI-kötött fehérjék?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.4., 6.2., 9.5., 10.4.
Ajánlott olvasmányok
L y m a n , S .K ., S c h e k m a n , R.: Polypeptide translocation
machinery of the yeast endoplasmic reticulum. Ex-
perimentia 5 2 .1 0 4 2 -1 0 4 9 , 1996.
W a h l b e r g , J.M., S p ie s s , M.: Multiple determinants di-
rect the orientation of signal-anchor proteins: The
topogenic role of the hydrophobic signal domain.
J. Cell Bioi. /3 7 :5 5 5 -5 6 2 , 1997.
J o h n s o n , J .L ., C r a ig , E .A .: Protein folding in vivő: unra-
veling complex pathways. C e ll 90:2 01-204 , 1997.
A b e ij o n , C., H ir s c h b e r g , C.B.: Topography of glycosiia-
tion reactions in the endoplasmic reticulum.
Trends Biochem. Sci. 17:3 2 -3 6 , 1992.
H a r r m a n n , J.M., M a l k u s P., S c h e k m a n , R.: Out of the
ER - outfitters, escorts and guides. Trends Cell Bi­
oi. 9 :5 -7 , 1999.
B o v ie ,J.U.: Solving the membrane protein folding
problem. Natúré 4 3 8 :5 8 1 -5 8 9 , 2005.
199
E S I A Golgi-apparátus
4.5.1. A Golgi-apparátus felépítése
4.5.2. A Golgi-apparátusban a fehérjék glikozilálódnak
4.5.3. Fehérjék továbbítása a Golgi-apparátuson belül
4.5.4. A Golgi-apparátus cisz- és transz-hálózatának szerepe a vezikuláris transzportfolyamatokban
4.5.5. A dinamikus Golgi-apparátus
Jelenség 1
Eukarióta sejtekben (pl. fibroblasztokban) a Golgi-
komplexumot specifikusan megjelölték a mannozidáz
enzim immunhisztokémiai reakciójával. A Golgi-hálő-
zatra specifikus jelölődés jellegzetes, koncentrált el­
oszlást mutatott. Ezután a sejteket brefeldin A-val ke­
zelték, amely a COPI típusú burok membránhoz kötő­
dését gátolja azáltal, hogy blokkolja az ARF fehérjé­
ken a GDP-GTP cserét (I. 4.2.2.2. fejezet). A manno­
zidáz említett jellegzetes eloszlása megszűnt, és a Gol-
gi-komplexumra specifikus jelölés kisebb foltokra
esett szét, amelyekről morfológiájuk és eloszlásuk
alapján valószínűsítik, hogy az endoplazmatikus reti-
kulumnak felelnek meg. A brefeldin A eltávolítása
után a Golgi-komplexum rövid idő mülva újra felépül
az endoplazmatikus retikulumböl származó vezikulu­
mok összeolvadásából.
Magyarázat
Mivel a brefeldin A gátolja az ARF aktiválódását, a
COPI típusú burok által médiáit vezikuláris transzport­
folyamatok leállnak. A kísérlet bizonyítja tehát egy­
részt azt, hogy a COPI-burok nélkülözhetetlen a Golgi-
komplexum épségéhez. Ennek pontos molekuláris
magyarázata nem ismert (1. később). A sérült integri-
tású Golgi-komplexum membránját valószínűleg a
Golgi-apparátusból az endoplazmatikus retikulumba
transzportálódó vezikulumok szállítják vissza az ER-
be. így a kísérlet megerősíti a Golgi-hálózatből az ER-
be irányuló retrográd vezikuláris transzport létét,
amelyre a KDEL-receptor kapcsán már utaltunk (I. 4.2
fejezet). Másrészt valószínűsíthető a kísérletből, hogy
a Golgi-komplexum sokkal kevésbé statikus képződ­
mény, mint azt korábban gondolták. Ezt valószínűsíti
gyors eltűnése brefeldin A hatására, de sokkal erő­
N agy P éter
sebb bizonyíték erre az, hogy az ER-ből származó ve-
zikulumokből képes gyorsan újjáépülni. Valószínű,
hogy a Golgi-komplexum e dinamikus összetétele
nem csak kísérleti körülmények között, hanem az élő
sejtben jelen lévő, látszólag statikus Golgi-komple-
xumban is megnyilvánul.
Jelenség 2
Egy eukarióta sejtnek kétféle mutáns változatát
állítottak elő. Az egyik nem képes a Golgi-komple­
xum transz-ciszternájában a fehérjékhez galaktőzt
kapcsolni, mert hiányzik belőle a reakciót katalizáló
galaktóz-transzferáz. A másik a Golgi-apparátus me-
diális részében nem tudja az N-acetil-glukőzamint fe­
hérjékhez kapcsoló reakciósorozatot elkezdeni, mert
hiányzik belőle az N-acetil-glukőzamin-transzferáz I
enzim (4.5/1. ábra). A galaktőz kapcsolására képte­
len mutáns sejteket megfertőzték vezikuláris stomati-
tis vírussal.
A fertőzés hatására a sejt szinte kizárólag a vírus
úgynevezett G-proteinjét' termelte. Ezután a mindkét
sejttípust tartalmazó edényt olyan tápoldatba helyez­
ték, amely tartalmazza az N-acetil-glukózamin radio­
aktív előanyagát. A radioaktív jelölésre a fehérjék azo­
nosításához és mennyiségének meghatározásához volt
szükség. Ezt követően a kétféle sejtet fuzionáltatták,
majd a fúziós sejt által termelt G-fehérjéket izolálták.
Egy specifikusan galaktőzhoz kötődő anyaggal (ricin) ki
lehetett mutatni a galaktőzt tartalmazó fehérjéket.
A kísérlet elvégzői azt tapasztalták, hogy a fúziós sejt
termelt olyan radioaktív N-acetil-glukózamint tartal­
mazó G-fehérjét, amelyhez galaktóz is kapcsolódott.
'Nem azonos a sejt GTP/GDP-kötő G-fehérjéivel.
 4.5. A G o lg i-a p p a rá tu s

a sejt saját fehérjéje,

N-acetil- m elyhez galaktóz
glukózam in- -- kapcsolódott
transzferáz l ' \
__ galaktóz- í- ................................ *\ r a

" transzferáz

<-------------á k f j ;

tríciumm al jelzett C )

glukózam inban
vírusból
történő
szárm azó
inkubálás
G -fehérje
G-proteint term elő G-proteint ki nem
m utáns sejt, mely fejező sejt, mely
nem tud galaktőzt nem képes
kapcsolni G IcNA c-t kapcsolni

sejtfúzió
1 . modell

) transz ( ^ m
kb. ugyanolyan
mennyiségben találtak
galaktőzt tartalm azó és f ......................................................................... ........... ^

galaktőzt nem tartalm azó

( — ..................— ... ( ú d f l ....................................
mediális^ radioakív G-proteint

i------------- | | i ----------------------------------)
l l
2 . modell a G -fehérje
izolálása
1— 0 0 — ’ c" - J

) transz c
I f
V

J m e d iá lis ^ -

galaktóz-transzferázt G IcN A c-transzferáz l-et

nem tartalm azó vírussal nem tartalm azó sejt
fertőzött sejt

4.5/1. ábra. majd a kétféle sejtet összeolvasztották egymással. A sejtfú­

A Golgi-komplexum ciszternái közötti kommunikáció vizsgá­
lata. Egy galaktőz fehérjéhez kapcsolására képtelen sejt a
vezikuláris stomatitis vírus C-fehérjéjét termelte. A másik tí­
pusú sejt nem tartalmazott N-acetil-glukőzamin-transzferáz
l-e t. A sejteket az N-acetil-glukőzamin (GIcNAc) radioaktív
előanyagával, tríciummal jelzett gluközaminnal inkubálták,
zió után a G-fehérjéket izolálták. Sikerült kimutatni olyan G-
fehérjét, amely radioaktív GlcNAc-t és galaktőzt is tartalma­
zott. Az ábrán csak a fekete színű fehérjék hordoznak radio­
aktív jelzést. A kísérleti eredmény magyarázatára két mo­
dellt alkottak. A kísérlet és a modellek részletesebb magya­
rázatát I. a szövegben a 2 -es számú jelenség leírásánál.

Lehetséges magyarázatok xum ciszternái között a G-fehérje vezikuláris transz­

A galaktőzt és radioaktív N-acetil-glukőzamint
tartalmazó G-protein megjelenése csak úgy lehetsé­
ges, hogy a kétféle sejt Golgi-komplexumai között va­
lamilyen kommunikáció van, hiszen a G-proteinhez
galaktőzt kapcsolni csak a vírussal nem fertőzött sejt
képes, a másik sejttípus pedig az N-acetil-glukóz-
amint a fehérjéhez kapcsoló reakciösorozatot tudja
elvégezni. A kísérletezők bizonyították, hogy a fúziós
sejtben a kétféle sejtből származó Golgi-komplexum
ciszternái nem keverednek egymással, így a kísérleti
eredmények magyarázata két modellel lehetséges
(I. 4.5/1. ábra). Az 1. modell szerint a Golgi-komple-
porttal szállítödik. Ennek során a galaktóz-transzfe-
rázt nem tartalmazó sejt által termelt virális G-fehér-
je átjut az egyik Golgi-komplexumról a másikra, és
ott galaktöz kapcsolódik hozzá. A 2. modell szerint
a ciszternák között közlekedő vezikulumokban nem a
módosított fehérje (ebben az esetben a virális G-pro-
tein) szállítödik, hanem a módosítást végző enzimek
(pl. a galaktöz-transzferáz). A galaktöz-transzferáz ké­
pes átjutni a vezikulumok segítségével az egyik Golgi-
komplexumböl a másikba, és az ott jelen lévő virális
G-fehérjéhez galaktőzt kapcsol. A 2. modell szerint a
G-fehérje a ciszternák sodródása, érése segítségével
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
halad végig a Golgi-komplexum cisz-oldalától a transz­
részéig.
Az ismertetett kísérlet érdekessége, hogy elvégzé­
sének idején szinte kizárólag az 1. modell szerint értel­
mezték, és a 2. modellt csak az utóbbi időben alkották
meg. Végleges döntés a két elképzelés között még nincs.
4 .5 .1 . A G olgi-apparátus felépítése
A Golgi-apparátus a szekréciós útvonalon szinteti-
zálódó fehérjék poszttranszláciős modifikációjának ta­
lán legfontosabb organelluma. Ezenkívül a sejtek
membránforgalmának is központi szervecskéje. Jel­
legzetes, lapos ciszternákból és az azt körülvevő, rész­
ben összefüggő vezikulumokből épül fel (4.5/2. ábra,
l továbbá ]./) 4 - ] 5. ábra, 4. J/J. ábra). A Golgi-komp-
lex a szekréciós útvonalon az ER után következik,
ezért az ER felé eső részét c/sz-résznek, a túlsó oldalát
íransz-pölusnak nevezik. Eltérő funkciójuk alapján
cisz-, mediális és transz-ciszternákat különböztetünk
meg, amelyek palacsintaszerűen fekszenek egymá­
son. Ezt az egységet Golgi-oszlopnak is szokták nevez­
ni. Egy Golgi-oszlop egyik típusú ciszternából többet
is tartalmazhat, így egyetlen komplexum átlagosan
4 - 6 ciszternából áll egy emberi sejtben. Egyetlen sej­
ten belül több Golgi-komplexum is lehet.
A Golgi-komplexum cisz- és transz-ciszternájához
csatlakozik egy részben összefolyó vezikulumokből,
tubulusokböl és ciszternákból állő hálózat. Ezeket c/'sz-
és transz-Golgi-hálázatnak vagy retikulumnak nevez­
zük. A fehérjék a durva felszínű endoplazmatikus re-
tikulumből vezikuláris transzporttal a cisz-Golgi-hálő-
4.5/2. ábra.
A Golgi-apparátus elektronmikroszkópos felvételek alapján
rekonstruált modellje. Az ábra középső részén világosan lát­
hatók a Golgi-apparátus ciszternái és a cisz- és transz-cisz-
ternához tartozó hálózatok. A ciszternák körül a Golgi-komp­
lexum funkcionális részét képező vezikulumok láthatók.
202
zatba érkeznek, majd végighaladnak a cisz-, mediális
és transz-ciszternákon. Végül a transz-Golgi-hálózat-
ban végbemenő szortírozás után vezikulumokban ér­
keznek el a lizoszómákba, a plazmamembránba vagy
az extracelluláris térbe. Egyes kutatók a cisz- és transz-
Golgi-hálózat létét kétségbe vonják. Amikor általános­
ságban a Golgi-apparátus cisz-részéről van sző, a cisz-
hálözatot és a cisz-ciszternát értjük rajta. Hasonló
konvenció érvényes a transz-részre is.
4 .5 .2 . A G olgi-apparátusban
a fehérjék glikozilálódnak
Az endoplazmatikus retikulumról szóló fejezetben
már röviden utaltunk rá, hogy a szekréciós útvonalon
szintetízáiódó fehérjékhez kapcsolt oligoszacharidok
érési folyamaton mennek keresztül, amelynek legfon­
tosabb helyszíne a Golgi-apparátus. A nitrogénhez kö­
tö tt glikoziláció esetében a fehérjéhez kötött 14 egy­
ségből álló oligoszacharidból 3 glukóz és egy mannóz
már az endoplazmatikus retikulumban eltávolításra
kerül. A Golgi-komplexum öt kompartmentjében (cisz-
hálőzat és ciszterna, mediális ciszterna, transz-ciszter-
na és -hálózat) különböző enzimek helyezkednek el,
amelyek a kompartmenteken való végighaladás sor­
rendjében módosítják a fehérjéket (4.5/3. ábra A). Bi­
zonyos fehérjék esetében az aszparagin nitrogénjéhez
kapcsolódó oligoszacharidláncből a cisz- és a mediális
ciszternában található mannozidáz enzimek 3 kivéte­
lével az összes mannőzt eltávolítják, majd a mediális
ciszternában N-acetil-glukózamin, a transz-ciszterná­
ban és -hálózatban pedig galaktöz és N-acetil-neura-
minsav (sziálsav) kapcsolódik a fehérjékhez. Az így lét­
rejött oligoszacharidot komplex oligoszacharidnak ne­
vezzük (4.5/3. ábra B). Ha a cisz- és a mediális ciszter­
nában nem kerülnek a mannózegységek eltávolításra,
akkor nagy mannáztartalmú oligoszacharidok kép­
ződnek. A lizoszomális fehérjék átalakulása egy har­
madik utat követ. A cisz-Golgi-hálőzatban speciális
átalakításon mennek keresztül: bizonyos mannózol-
dalláncaik 6-os pozícióban foszforilálődnak, így kizá­
rólag a lizoszomális hidrolázoknak van mannóz-6-
foszfát oldalláncúk. A Golgi-hálözat további részében
a lizoszomális fehérjéken további módosítás nem tör­
ténik. A mannóz-6-foszfát jelentőségére a lizoszömák-
ról szőlő fejezetben még visszatérünk. A különböző
összetételű oligoszacharidok funkcionális jelentősége
a lizoszomális fehérjék kivételével nem ismert.
Az oxigénhez kötött glikoziláció szintén a Golgi-ap-
parátusban megy végbe. Ebben az esetben a mono-
szacharidegységek egyesével épülnek be a fehérjék-
 4.5. A C OLG 1-APPARÁTUS

ER cisz-G ol^i |

cisz-hálózat
ffl frg ^
mediális
cisz-
m annózeltávolítás ciszterna Goigi

— [As3— — [Asn]— — Esn]—

mediális ,;í- A mediális | mediális g
ciszterna A T Goigi í _ Goigi

transz­
transz-
ciszterna
I Golgi
N-acetil-
glukózam in
transz-hálózat # m annóz

A glukóz

A fukóz

O galaktóz

♦ sziálsav

4.5/3. ábra.
A Golgi-rekeszekben végbemenő folyamatok sémája.
A) A Golgi-apparátusba a cisz-hálózat felől érkező fehérjék
végighaladnak minden rekeszen a transz-hálózatig. Eköz­
ben az ábrán feltüntetett enzimek a nitrogénhez kötött
oligoszacharidokat módosítják. A transz-hálózatban mű­
ködő szortírozás eredményeképpen a fehérjék különbö­
ző vezikulumokba kerülnek.
B) A nitrogénhez kötött komplex oligoszacharidok érési fo­
lyamata az endoplazmatikus retikulumban és a Golgi-
komplexumban.

be. Az extracelluláris mátrix fehérjéire különösen jel­
lemző az igen nagy mértékű oxigénhez kötött glikozi-
láciő: egyes esetekben a fehérje molekulatömegének
nagyobb részét a szénhidrátok teszik ki. Néha szulfa-
táciöra (szulfátcsoport bevitele) is sor kerül a Goigi
transz-hálózatában. A nagyméretű, negatívan töltött,
oxigénhez kötött szénhidrátokat tartalmazó, általá­
ban szulfátéit fehérjéket proteoglikánoknak nevezzük.
Fontos szerepet töltenek be az extracelluláris tér szer­
kezetének kialakításában (I. 9.1. fejezet).
4 .5 .3 . Fehérjék továbbítása
a G olgi-apparátuson belül
A Golgi-komplexumon keresztülhaladó fehérjék az
egyes kompartmentumokon belül módosításon men­
nek keresztül, miközben az apparátus cisz-oldaláről a
transz-pólusra vándorolnak. A vándorlás magyaráza­
tára jelenleg két elfogadott hipotézis létezik: a ciszter-
nális előrehaladás vagy érés modell és a vezikuláris
transzport modell (I. 2. jelenség).
A ciszternális előrehaladás modell értelmében
(4.5/4. ábra) az endoplazmatikus retikulum felől érke-
ző vezikulumok összeolvadnak egymással, és belőlük
alakul ki a cisz-Golgi-hálőzat. Innen a fehérjék átdiffun-
dálnak a vele összefüggő cisz-Golgi-ciszternába,
amely transz-irányba sodródik, miközben átalakul me­
diális, majd transz-ciszternává. Végül a transz-Golgi-
hálózat vezikulumokra esik szét, amely vezikulumok
szállítják a fehérjéket rendeltetési helyükre.
A ciszternális előrehaladás modellben magyará­
zatra szorul még, hogy pl. a cisz-Golgi-ciszternában ta­
lálható mannözt eltávolító enzim (mannozidáz I) miért
nem kerül a sodródó ciszternák belsejében a Golgi-há-
lőzat transz-részére. Ezért retrográd irányba (tehát a
transztól a cisz-pőlus felé) szállító vezikulumok lehet­
nek felelősek, amelyek a ciszternákkal együtt sodródó
Golgi-enzimeket visszaszállítják.
A vezikuláris transzport modell szerint a Golgi-
kompartmentumok egy helyben állnak. Az ER felől ér­
kező vezikulumok a cisz-Golgi-hálözattal olvadnak
össze. Minden kompartmentumon belül végbemegy a
fehérjék adott kompartmentnek megfelelő módosítá­
sa, majd a fehérjék vezikulumok segítségével kerülnek
a transz-irányban következő kompartmentbe. Végül a
transz-Golgi-hálözatről lefűződő vezikulumok szállítják
a fehérjéket rendeltetési helyükre.

203
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
ciszternális előrehaladás
vagy érés
a vezikulum ok ö ssze­
olvadva alkotják a
cisz-G olgi-hálózatot
transz-ciszterna
a transz-G olgi-hálózat
vezikulum okra
esik szét
4.5/4. ábra.
Fehérjék transzportja a Golgi-apparátuson belül. A szekré­
ciós útvonalon szintetizálódő fehérjék a Golgi-komplexum
cisz-pőlusától haladnak a transz-pólusig. A ciszternális érés
modell szerint az ER-ből érkező vezikulumok összeolvadása
hozza létre a cisz-Golgi-hálózatot, amely összefügg a cisz-
ciszternával. A cisz-ciszterna tovasodródik, és átalakul me­
diális, majd transz-ciszternává. Eközben a Golgi-rezidens fe­
hérjéket retrográd irányú vezikuláris transzport szállítja
Mindkét modell magába foglal a Golgi-komplexum
egyes kompartmentumai közötti vezikuláris transz­
portlépéseket. A ciszternális előrehaladás szerint
ezekben Golgi-rezidens enzimek szállítódnak retro­
grád irányba (tehát a cisz oldal felé), míg a vezikuláris
transzport modellben e vezikulumok a Golgi-hálőzat-
ban módosításra kerülő fehérjéket transzportálják an-
terográd irányba, azaz a transz pólus felé. Ezen vezi-
kulumokat COP típusú fehérjeburok borítja.
A két elképzelés közül a ciszternális előrehaladás a
régebbi, később azonban ezt teljesen kiszorítani lát­
szott a vezikuláris transzport modell. A kilencvenes
évek végén azonban ismét találtak olyan bizonyítéko­
kat, amelyek a ciszternális előrehaladás mellett szól­
tak, ill. nem bizonyították a vezikuláris transzport mo­
dell kizárólagosságát (I. a 2. jelenség két lehetséges ér­
telmezését). A két modell közül jelenleg egyiket sem
fogadták el kizárólagosan, mivel sok kísérleti bizonyí­
ték szól mindkét elképzelés mellett. így pl. mind Golgi-
enzimeket retrográd, mind szekréciós fehérjéket ante-
204
vezikuláris transzport
ER
• •
cisz-hálózat
a vezikulum ok fúziója
a cisz-Golgi-hálózattal
cisz-ciszterna
szekréciós protein
mediális
ciszterna
transz-hálózat
a vezikulum ok
lefűződése a
cisz-Golgi-hálózatról
visszafelé. A transz-Golgi-hálózat vezikulumokra esik szét, és
e vezikulumok szállítják a fehérjéket rendeltetési helyükre.
A vezikuláris transzport modell szerint a ciszternák és a cisz-
és transz-Golgi-hálózat egy helyben áll, köztük vezikulumok
szállítják a szekréciós útvonalon szintetizálódő fehérjéket.
Az ER-ből érkező vezikulumok a cisz-Golgi-hálózattal fuzio­
nálnak, míg a fehérjéket rendeltetési helyükre szállító vezi­
kulumok a transz-Golgi-hálözatról fűződnek le.
rográd irányba szállító vezikulumokat sikerült kimutat­
ni. Valószínűnek látszik, hogy bizonyos sejtekben, bizo­
nyos fehérjék transzportja esetén a vezikuláris transz­
port modell, míg más esetekben a ciszternális előreha­
ladás modell képes a valóság pontosabb leírására.
4 .5 .4 . A G olgi-apparátus cisz-
és transz-hálózatának szerepe
a vezikuláris tra n s z p o rt­
fo lya m atokb a n
A Golgi-komplexum a fehérjék poszttranszlációs
modifikációjának központja, így proteineket importál
a cisz-oldalán, míg azokat exportálja a transz-pólu­
son. A Golgi-komplexumba a cisz-oldalon az endo­
plazmatikus retikulumból érkeznek a fehérjék. E vezi­
kulumok COP típusú fehérjeburok segítségével fű­
ződnek le az endoplazmatikus retikulumról. A cisz-
hálózatban folytatódik egyrészt a glikoziláció folya-

"nata (a lizoszomális fehérjék mannőzon való foszfori-
ációjával), másrészt a cisz-Golgi-hálözat recirkulá-
:iős állomásként is szolgál az ER rezidens fehérjék
számára: a KDEL-receptor segítségével e fehérjék
szintén COP típusú burokkal rendelkező vezikulu-
mokkal visszajutnak az endoplazmatikus retikulum­
ba (I. 4.2.3. fejezet). A Golgi-apparátusből az ER-be
rányulő transzport létét a fejezet elején ismertetett
1. jelenség is alátámasztja.
A Golgi-ciszternákon való végighaladás után a fe­
hérjék a vezikuláris transzportfolyamatok legfonto­
sabb szortírozó állomásához, a transz-Golgi-hálózat-
noz érnek. Itt a fehérjék a következő lehetséges sor­
sok valamelyikét követik:
/. A transz-Golgi-hálózat saját fehérjéi (pl. sziálsav-
transzferáz) a transz-Golgi-hálózatban maradnak, va­
lószínűleg egy Goigi retenciós aminosav szekvencia
segítségével, amely meggátolja exportálödásukat.
2. A lizoszomális fehérjék mannőz-6-foszfát-recep-
tor segítségével klatrinburkü vezikulumokba kerülnek,
és a lizoszómákba szállítódnak.
3. Konstitutív szekréciós vezikulumokba (granulu-
mokba) kerülnek.
4. Reguláltan szekretálódö szekréciós vezikulu­
mokba kerülnek.
A két utóbbi pont esetében működő molekuláris
szortírozó mechanizmusok nem ismertek teljes részle­
tességgel. A reguláltan szekretálódö fehérjék eseté­
ben nem sikerült szortírozó szekvenciát kimutatni. Va­
lószínűleg a fehérjék valamilyen más tulajdonság alap­
ján válogatódnak ki. Egyik lehetséges elképzelés sze­
rint a transz-Golgi-hálózat enyhén savas pH-ján a re­
guláltan szekretálódö fehérjék aggregátumokat ké­
peznek, és ezek kerülnek bele a reguláltan szekretáló-
dő vezikulumokba. A konstitutív szekréciós útvonal fe­
hérjéi valószínűleg nem rendelkeznek szortírozó szek­
venciával. Ezért e fehérjék egyik speciális szekvenciát
vagy tulajdonságot igénylő transzportrendszerrel sem
tudnak kölcsönhatásba kerülni, így „más lehetőség hí­
ján” a konstitutívan szekretálódö vezikulumokba ke­
rülnek. Polarizált epiteliális sejtek esetében az apiko-
bazális szortírozás is a transz-Golgi-hálőzatban játszó­
dik le (I. 4.8.3. fejezet).
Konstitutív szekrécióval azok a fehérjék kerülnek
elválasztásra, melyekre állandóan szüksége van a
szervezetnek, pl. szérumfehérjék szintézise a májban,
az extracelluláris mátrix fehérjéinek szekréciója, plaz­
mamembrán fehérjéinek eljuttatása a sejtmembrán­
hoz. Míg a szekretálandő fehérjék a vezikulumok lu­
menében jutnak el a plazmamembránig, a plazma­
membrán fehérjéi a vezikulumok membránjában utaz­
nak. A konstitutívan szekretálódö vezikulumokat COP
4.5. A G o lg i-a p p a rá tu s
típusú burok borítja. Lefűződésük után folyamatosan
haladnak a sejtmembrán felé, és várakozás nélkül fu­
zionálnak a plazmamembránnal, és tartalmukat kiürí­
tik az extracelluláris térbe.
Reguláit szekrécióval transzportálödnak pl. a hor­
monok és az emésztőenzimek. A reguláit szekréciós
vezikulumokat klatrin típusú burok borítja. Miután e
vezikulumok klatrinburkuk levedlése után elérik a sejt­
membránt, nem azonnal fuzionálnak azzal. Felsora­
koznak a membrán alatt, és az exocitőzis csak egy
szignál hatására következik be, amely sok esetben a
citoplazma kalciumkoncentráciöjának megemelkedé­
se. így pl. a hasnyálmirigy p-sejtjeiben a vércukorszin-
tet csökkentő inzulin csak a vércukorszint emelkedé­
se esetén szekretálődik. Az exocitőzist ebben az eset­
ben is az intracelluláris kalciumszint emelkedése vált­
ja ki, ami a vércukorszint-emelkedés hatására alakul
ki (I. 3.2. fejezet, SUR). A reguláit exocitőzis egy spe­
ciális esete az ingerületátvivő anyagok exocitözisa
(I. 8.2. fejezet).
Nagyon sok esetben a szekréciós vezikulumokban
a fehérjék módosításon mennek keresztül. Erre azért
van szükség, mert a fehérje szintézise során az N-ter­
minális szignálszekvencia lehasítása után az érett fe­
hérje előalakja (ún. proenzim, prohormon) keletkezik,
és ez kerül a szekréciós vezikulumba. A módosítás so­
rán a fehérje előalakja proteolitikus átalakításon
megy keresztül. Ezért olyan enzimek felelősek, ame­
lyek a szekréciós vezikulum lumenében vagy annak
membránjában találhatók, aktiválódásukat a veziku­
lum belsejének savasodása váltja ki. A proteolitikus
átalakítás során kihasítődik a fehérjéből a „pro” szek­
vencia, és kialakul a fehérjének az a formája, mely
szekretálődik (4.5/5. ábra).
A fehérjék előalakban való szintézise sok esetben
megkönnyíti a fehérje funkciöképes háromdimenziós
szerkezetének kialakulását. Más esetekben az inaktív
előalak szintézise védelmet jelent a sejt számára, pl.
az emésztőenzimek intracelluláris aktiválódásával
szemben. Az emésztőenzimek esetében a proenzim-
ből az aktív enzim nem is a szekréciós vezikulumban,
hanem a bél lumenében keletkezik.
4.5.5. A dinamikus Golgi-apparátus
A fejezet elején említett 2. jelenség értelmezése
körüli bizonytalanság jelzi, hogy a Golgi-apparátus-
ről alko to tt véleményünk jelentős átalakuláson
ment, ill. megy keresztül. A klasszikus elképzelés
szerint a Golgi-komplexum stacionárius, ciszternák­
ból álló „gyár", ahová a cisz-oldalon érkezik a nyers-
 4 . C it o p l a z m a t ik u s membránrendszerek
anyag, majd feldolgozás után a transz-oldalon távo­
zik a termék. A mostanában formálódó elméletek a
Golgi-apparátus sokkal dinamikusabb voltát hangsú­
lyozzák (4.5/6. ábra). Tulajdonképpen ezen elképze­
lések „szélsőséges” formája a ciszternális előrehala­
dás modell, amely a ciszternák állandó átalakulását
és mozgását foglalja magába. A Golgi-hálózat dina­
mikus struktúráját hangsúlyozzák azok a kísérleti
eredmények is, amelyek membrántubulusokat mu­
tattak ki a Colgi-ciszternák körül. Ezek vagy egy Gol-
gi-oszlopon belüli ciszternák között, vagy különálló
Golgi-oszlopok között biztosítanak kapcsolatot.
A tubulusok gyorsan képződnek, átmeneti összeköt­
tetéseket hoznak létre a ciszternák között, majd meg­
szakadnak.
A Golgi-komplexum dinamikus összetételének egy
következő aspektusa a cisz-, ill. transz-Golgi-hálózat
kétirányú vezikulumforgalma. A cisz-Golgi-hálözat ve­
zikulumokat fogad az ER felől, ugyanakkor az ER-rezi-
dens proteinek innen recirkulálnak. A transz-Golgi-há-
206
és o r g a n e l l u m o k , in t r a c e l l u l á r is t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
4.5/5. ábra.
Az inzulintermelés folyamata a has­
nyálmirigy p sejtjeiben. Az inzulin-
mRNS az endoplazmatikus retikulum
felszínéhez kötött riboszómákon kerül
transzlációra. A szintézis során prepro-
inzulin keletkezik, amely bekerül az ER
lumenébe. Itt a pre-szekvenciát (más
néven N-terminális szignálszekvencia)
a szignálpeptidáz lehasítja. Az így kelet­
kező proinzulin jelentősebb átalakítás
nélkül éri el a Golgi-apparátus transz-
hálózatát. (Az ábrán a Golgi-komp­
lexum jelentősen egyszerűsített ábrá­
zolása látható.) itt reguláltan szekretá-
lódó, klatrinburokkai rendelkező vezi­
kulumokba kerül. A szekréciós veziku­
lumok idővel átalakulnak burok nélkü­
li vezikulummá, miközben belső pH-
juk csökken. Valószínűleg a savasodás
váltja ki a hasító enzimek aktiválódá­
sát, amelyek a vezikulumókban együtt
transzportálödnak a proinzulinnal. A
hasítóenzimek kihasítják a proinzulin-
ból a C-peptidet, így keletkezik a szek­
récióval kiválasztásra kerülő inzulin.
A C-peptid két végének hasítását két
különböző enzim végzi, melyek a pro-
hormon-konvertáz 2 és 3 (PC2 és PC3)
nevet viselik. Az ábrán az egyszerűség
kedvéért ezt nem tüntettük fel. A fo­
lyamatban még egy enzim, a karboxi-
peptidáz is részt vesz, amely további
két aminosavat kihasít az inzulinból.
lözat a plazmamembrán és a lizoszömák felé induló
vezikulumok kiindulási pontja, de az ezekről az útvona­
lakról visszatérő, recirkulálő vezikulumok fogadóállo­
mása is. Ebből a könyv részletesen a mannóz-6-fosz-
fát receptor recirkuláciőját tárgyalja (I. 4.6.3. fejezet).
A Golgi-apparátus e dinamikus, gyorsan átalakuló
szerkezetét támasztja alá a fejezet elején ismertetett
1. jelenség is.
Az itt körvonalazott dinamikus Golgi-apparátus
alapját az organellum citoszkeletális összeköttetései
teremtik meg. A Golgi-komplexum motorfehérjéken
keresztül rögzül a mikrotubulusokhoz. A molekuláris
motorok biztosítják a Golgi-hálózat folytonosan válto­
zó struktúrájához szükséges membránmozgásokat, va­
lamint a vezikulumok lefűződését és mozgatását a Gol-
gi-apparátuson belül és azon kívül (I. 4.2.4. fejezet).
Kitekintés
A Golgi-apparátussal foglalkozó kutatások legna­
gyobbrészt a Golgi-hálózat dinamikus struktúrájával
 4.5. A CO LG I-APP ARÁT US

B919
4.5/6. ábra.
A dinamikus Golgi-apparátus.
"m
A ), B)Konfokális mikroszkópos felvételek egy olyan sejt Gol-
gi-komplexumáról, amelyben GFP-vel (green fluorescent
protein) fuzionáltatott N-acetil-galaktözamín-transzferáz
2 fejeződik ki. Az N-acetil-galaktözamin-transzferáz 2 az
oxigénhez kötött glikoziláció egyik lépését katalizálja, és
megtalálható az egész Golgi-apparátusban. (A GFP fel­
használásáról a vezikuláris transzport vizsgálatában a
4.2.4. fejezetben található magyarázat.) Ezeken az ábrá­
kon egy-egy sejtről látható felvételsorozat. Az A ábra be­
keretezett részén jól látható a Golgi-hálózatböl kiinduló B
tubuláris szerkezetek dinamikus változása, a B ábrán a
nyíllal jelölt vezikulumok vagy ciszternaátmetszetek fuzio­
nálnak egymással (Jamie White, EMBL, Heidelberg, szí­
vességéből).
Q A Golgi-komplexum molekuláris motorok és mikrotubulu­
sok segítségével állandó átrendeződésen megy keresztül.
Ez magába foglalhatja a ciszternák sodródását (a ciszter­
nális előrehaladás modell szerint), tubulusok képződését
és a Golgi-apparátuson belüli transzportvezikulumok
mozgatását. A vezikulumok mozgási iránya anterográd
vagy retrográd is lehet (I. a vezikuláris transzport és a
ciszternális előrehaladás modellt). A citoszkeleton a Gol-
gi-apparátusba érkező és onnan távozó vezikulumok
mozgatásában is részt vesz. A membrántubulusok vagy
egy oszlopon belüli, vagy két Golgi-oszlop közötti össze­
recirkuláció
köttetést hozhatnak létre. A cisz- és transz-Golgi-hálőza-
a z E R -be mikrotubulusok
tok kétirányú vezikulumforgalmat bonyolítanak le.
molekuláris
motor protein

tubuláris
összeköttetés
egy másik Golgi-
foglalkoznak. Fontos lenne megértenünk azt, hogy mi oszlophoz

a viszonya egymáshoz a Golgi-komplexumon belül

tubuláris összeköttetés
anterográd és retrográd irányba szállító vezikulu- két ciszterna között
moknak. A vezikulák kialakulásának molekuláris szin­
tű felderítése mellett zöld fluoreszcens proteinnel je­
lölt fehérjékkel végzett vizsgálatokkal a kutatók nyo­
mon próbálják követni a Golgi-rezidens fehérjék és a
Golgi-hálőzaton keresztülhaladó szekréciós fehérjék recirkuláció
a transz-G olgi-hálózatba
ütját élő sejtekben.

Összefoglalás, ellenőrző kérdések belül a fehérjéhez kötött oligoszacharidok átalakítá­

A Golgi-komplexum ciszternákból és a hozzá kap­
csolódó cisz- és transz-hálózatból álló egység, amely
' a szekréciós útvonalon szintetizálódó fehérjék poszt­
transzlációs modifikációjában és szortírozásában vesz
részt. A fehérjék a Golgi-hálózat clsFoldalához érkez-
~~neK~aTER felől, és a transz-oldalról távoznak a lizoszó-
'm31Tvagy a plazmamembrán felé. A Golgi-hálőzaton
son mennek át, aminek többféle űtja van (lizoszómá-
lis fehérjék limitált átalakítása, komplex és nagy man-
nóztartalmú oligoszacharidok). Jelenleg kétféle elkép­
zelés létezik a szekréciós fehérjék Golgi-apparátuson
való áthaladásának leírására: a ciszternális előreha­
ladás és a vezikuláris transzport modellje. Újabb kuta­
tások igazolták, hogy a Golgi-komplexum állandó át­
alakuláson átmenő dinamikus organellum, amelyhez
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k

a szükséges mozgásokat a Goigi citoszkeletális kap­ Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez

csolatai adják. A Golgi-komplexum transz-hálózatából 3.1., 3.2., 4.1., 4.4.5.
a plazmamembrán felé tartó szekréciós granulumok-
ban a szekréciós fehérjék érési folyamaton mennek Ajánlott olvasmányok
keresztül. B a n n y k h , S.I., N is h im u r a , N., B a l c h , W.E.: Getting intő

the Goigi. Trends Cell Bioi. 8 :2 1-2 5 , 1998.

□ Milyen két modellel lehet megmagyarázni a szek­ Allan, B.B., Balch, W.E.: Protein sorting by directed
réciós fehérjék transzportját a Golgi-hálózat cisz- maturation of Goigi compartments. Science
és transz-oldala között? 285:6 3 -6 6 , 1999.
□ Mi lehet a nem Golgi-rezidens fehérjék sorsa a L a d in s k y , M.S., M a s t r o n a r d e , D.N., M c I n t o s h , J.R.,

transz-Golgi-hálőzatban? H o w e l l , K.E., S t a e h e l in , L .A .: Goigi structure in

□ Milyen érési folyamaton megy keresztül egy szek­ three dimensions: Functional insights from the
réciós fehérje a riboszómán való szintézisét köve­ normál rat kidney. J. Cell Bioi. 144:1135-1149,
tően exocitözisáig? 1999.
□ M it értünk a dinamikus Golgi-apparátus kifejezé­ F e a t h e r s t o n e , C.: Corning to grips with the Goigi. Sci­

sen? ence 282:21 7 2 -2 1 7 4 , 1998.

208
 4 .6 . Lizoszömák
N agy P éter

4.6.1. A lizoszömák bontöenzimeket tartalmazó savas pH-jü intracelluláris vezikulumok

4.6.2. Hogyan jutnak a lebontandó anyagok a lizoszómákba?
4.6.3. Hogyan jutnak a lebontást végző savas hidrolázok a lizoszómákba?
4.6.4. Tárolási betegségek

Jelenség tozatos. Sejtbiológiái szerepük a sejt számára már

Egy bizonyos örökletes betegség (Tay-Sachs-kór) nem szükséges sejtalkotók, molekulák és az extracel­
súlyos központi idegrendszeri tüneteihez az idegsej­ luláris térből felvett anyagok lebontása. A lebontófel-
tek jellegzetes képe társul: mind fény-, mind elektron­ adatot a lizoszömák lumenében található savas hid­
mikroszkópos vizsgálatokkal a sejtek nagy mennyisé­ rolázok látják el. Ezek az enzimek képesek lipid, pro­
gű lipid természetű anyagot tárolnak. tein és nukleinsav természetű molekulákat lebontani.
Közös vonásuk, hogy hidrolitikus reakciókat katalizál­
Lehetséges magyarázatok
nak, és ezt csak savas pH-jü környezetben képesek
A lipidek felhalmozódását az idegsejtekben okoz­
megtenni. A savas (pH -5 ) intravezikuláris pH-t a lizo­
hatja termelésük felgyorsulása vagy lebontásuk csök­
szömák membránjában lévő H+-ATP-áz biztosítja,
kent sebessége. A lebontás csökkent sebessége mö­
mely ATP hidrolízisének energiáját felhasználva proto­
gött a következő tényezők állhatnak: a lebontásért fe­
nokat juttat az elektrokémiai potenciálgradienssel
lelős enzim nem szintetizálódik kellő mennyiségben; a
szemben a lizoszómákba (I. 4.6/2. ábra A). A lizoszo­
lebontó enzim nem képes eljutni a lebontó folyama­
mális hidrolázok aktivitásával szemben a citoplazmá­
tok helyszínére; a lebontandó anyagot a lebontás
ban található anyagok két módon is védettek: egy­
helyszínére szállító transzportrendszer károsodott; a
részt a hidrolázok kijutását gátolja a lizoszómát körül­
lebontó enzim működéséhez szükséges speciális felté­
vevő membrán, másrészt, ha ki is jutnának az enzimek
teleket (pl. pH, megfelelő ionok jelenléte) megteremtő
a citoplazmába, annak majdnem neutrális (pH ~7,2)
folyamatok nem működnek.
közegében a savas pH-optimumú enzimek nem lenné­
Tényleges magyarázat nek aktívak. Az alacsony pH ezenkívül azért is fontos,
A Tay-Sachs-betegséget a hexózaminidáz A örök­
letes hiánya okozza. Ez az enzim katalizálja a lizoszö-
mákban a gangliozidok lebomlásának egy lépését. Hi­
ányában a lebontandó anyag a sejtek lizoszömáiban
felhalmozódik. Az elsősorban központi idegrendszeri
tünetek megjelenését a neuronok rendkívül aktív li-
pidmetabolizmusa okozza, mely az enzim hiányában
súlyosan károsodik.

4 .6 .1 . A lizoszöm ák bontóenzim eket

ta rta lm a zó savas pH-jü
intra cellulá ris vezikulum ok
A lizoszömák 0 ,0 5 -0 ,5 ^m átmérőjű, lipid kettős
réteggel körülvett vezikulumok (4.6/1., 4.6/2. ábra,
I. 1/16. ábra). Morfológiai megjelenésük rendkívül vál­
4.6/1. ábra.
Lizoszóma patkány májsejt elektronmikroszkópos felvéte­
lén. A májsejt részletén egy szekunder lizoszóma látható (fe­
hér nyíl), amelynek belsejében elektrondenz partikulum is­
merhető fel. (Dr. Kovács Judit felvétele)
 ■*». C i t o p l a z m a t i k u s membránrendszerek ÉS O R G ANE LLU M O K, INTRACELLULÁRIS TRANSZ PO RTFO LYAM ATOK

mert hozzájárul a fehérjék denaturációjához, így meg­

könnyíti enzimatikus bontásukat. Ugyanakkor a lizo­
szomális fehérjék védettek a savas pH denaturáló ha­
tásával szemben, ami valószínűleg szokatlanul nagy
lizoszóm a
mértékű glikoziláciöjuknak köszönhető.

savas hidrolázok:
nukleáz, proteáz, A.6 .2 . Hogyan ju tn a k a lebontandó
glikozidáz, lipáz,
foszfatáz, szulfatáz. anyagok a lizoszóm ákba?
foszfolipáz

A lebontandó anyagokat még nem tartalmazó,

citoplazm atikus fehér)e "
fehérje csatorna
elhasználódott
sejtalkotók (pl.
mitokondrium)
cisz-GoIgi- lizoszóm a
hálózat f dása. A lipofuszcint jrggedésLpigmentnek is nevezik,
transz-GoIgi
hálózat
M 6 P receptor
klatrin
4.6/2. ábra.
A) A lizoszömák működésének vázlata. A lizoszómákban az
extracelluláris térből felvett anyagok, elhasználódott or­
ganellumok és citoplazmatikus fehérjék bontódnak le.
A degradációt a savas lizoszomális pH mellett működő
hidrolázok katalizálják. Az alacsony intraluminális pH-t
egy ATP-függő protonpumpa biztosítja. A lebontási folya­
mat során keletkező anyagok a lizoszóma membránján
keresztül a citoplazmába jutnak.
B) A savas hidrolázok szelektív transzportja a lizoszómákba.
A lizoszomális enzimek mannözoldalláncai a cisz-Golgi-há-
lőzatban foszforilálödnak, így mannőz-6 -foszfát (M 6 P) ke­
letkezik. A transz-Golgi-hálözatban elhelyezkedő M 6 P-re-
ceptor specifikusan megköti a hidrolázokat, és segítségé­
vel az enzimek klatrinburkü vezikulumokba csomagolöd-
nak. A burok leválása után a késői endoszömákban a sa­
vas pH hatására a receptor és az enzim elválik egymástól.
Az M 6 P-receptor recirkulál a Golgi-komplexumba, míg a
hidroláz enzim defoszforiláciö után eljut a lizoszómákba.
elektronmikroszkópos felvételen homogén belső szer­
kezetű, általában szabályos gömb alakü lizoszömát el­
sődleges vagy primer lizoszómának nevezzük. Ebbe
kerülnek be a lebontásra ítélt molekulák és sejtorga-
nellumok. Az így kialakult képződményt másodlagos
vagy szekunder lizoszómának nevezzük. Ezek alakja
rendkívül változatos, és belsejükben gyakran felismer­
hetők nagyobb partikulumok is. Idős emberek lizoszó-
máiban gyakran megfigyelhető lipofuszcin felhalmozó­
és az élet során a lizoszómákban felhalmozódó, telje­
sen le nem bontott anyagokból áll. Régebben a sejtek
öregedési folyamataiért tartották felelősnek, manapság
oki szerepét nem tartják valószínűnek (I. 10.4. fejezet).
A lizoszómákba egyrészt az extracelluláris térből
felvett anyagok juthatnak. Ebben az esetben vagy a
receptormediált endocitözis, vagy a fagocitózist köve­
tően létrejövő vezikulum fuzionál egy primer lizoszö-
mával, és ezt követően tartalma megemésztődik a
szekunder lizoszóma belsejében. A fagocitózis során
létre jövő endoszőmát fagoszómának, az ennek lizo-
szómával történt fúziója után létrejövő organellumot
fagolizoszómának nevezzük. Máskor a sejt már el­
használódott alkotórészei bontódnak le a lizoszómák­
ban. Ez az autofágia. Ebben az esetben a lebontandó
anyag először valószínűleg egy vezikulumba záródik,
amely összeolvad egy primer lizoszómával. A leg­
újabb kutatások feltártak egy harmadik lehetséges le­
bontási utat is. A lizoszomális felvételre speciális szek­
venciával (KFERQ, azaz lizin—fenilalanin—glutamát—ar-
ginin-glutamin) rendelkező fehérjéket egy hősokkfe-
hérje (hsc73) felismeri, és denaturált formában (lete­
keredett polipeptidláncként) egy proteincsatornán
keresztül bejuttatja a lizoszömák belsejébe. A lizosző-
ma membránján való átjutás nagyon hasonlít a mito­
kondrium fehérjefelvételére. A lebontás végtermékeit
képező anyagok a lizoszóma membránján keresztül­
jutva a citoplazmába kerülnek, ahol felépítő folyama­
tok építőkövei lehetnek (I. 4.6/2. ábra A).

210

^ 6.3. Hogyan ju tn a k a leb o n tá st végző
savas hidrolázok a lizoszóm ákba?
A ;zoszőmákba kerülő enzimek a durva endoplaz-
“ tíkus retikulum felszínén elhelyezkedő riboszómá-
' szintetizálődnak, majd bekerülnek az endoplaz-
rrk u s retikulum lumenébe, és vezikuláris transz­
ra! a Golgi-komplexumba szállítódnak. A Golgi-
zat cisz-hálözatában egy kétlépéses enzimatikus
ció során a lizoszomális fehérjék mannözoldal-
ai foszforilálődnak, így mannóz-6-foszfát keletke­
z v e ! a reakció csak a lizoszomális fehérjék ese-
liecen játszódik le, a Golgi-hálózat cisz-részétől kezd­
te a mannöz-6-foszfát csoport specifikusan azonosít-
3 a lizoszomális enzimeket. Ezt követően a hidrolá-
aok eljutnak a transz-GoIgi hálózatába, ahol a man-
rcz-6-foszfát receptor specifikusan felismeri őket.
- ~annöz-6-foszfát receptor és a vele komplexben
fevő lizoszomális hidroláz klatrinburkü vezikulumokba
terül, amelyek a lizoszömák felé transzportálódnak.
a -uatrinburkuktól megvált vezikulumok fuzionálnak a
«.ésői endoszömákkal, és az így kialakult vezikulum-
zan az alacsony luminális pH hatására a receptor és
3 nidroláz elválik egymástól hasonlóan ahhoz, mint
amit az LDL vagy transzferrin receptormediált endo-
citózisával kapcsolatban tárgyaltunk (I. 4.2.1.6.,
4 .2 .1.7. fejezet). A mannőz-6-foszfát receptor recir-
kulál a Golgi-komplexumba. A késői endoszóma te-
'á t olyan csomópont, ahonnan recirkuláció mind a
p 3zmamembrán (pl. LDL-receptor), mind a Golgi-ap-
cárátus (pl. mannöz-6-foszfát receptor) felé történhet.
A hidrolázok defoszforilálódnak, az azokat tartalma­
zó vezikulumrész összeolvad a lizoszómával (I. 4.6/2.
aora B).
4 .6 .4 . Tárolási betegségek
Amennyiben valamelyik lizoszomális enzim aktivi­
tása hiányzik, azok az anyagok, amelyeket az adott
enzim bontana le, felhalmozódnak a sejtekben. Sokfé-
e ilyen betegséget ismerünk, pl. az autoszomális re-
cesszíven öröklődő Tay-Sachs-betegséget (amelyben
a hexózaminidáz A enzim hiányzik), az X-hez kötötten
öröklődő Fabry-kőrt (amelyben egy a-galaktozidáz
enzim hiányzik). Összefoglaló néven ezeket tárolási
betegségeknek nevezik. A betegség tünetei az érintett
szervektől függően változatosak lehetnek, de a nagy
ipidforgalom miatt a kóros tárolási folyamat nagyon
gyakran az agy sejtjeiben jelenik meg leginkább, ami
a sejtek normális működését gátolja. Emiatt súlyos
4.6. L iz o s z ö m á k
központi idegrendszeri tünetek fejlődnek ki, pl. a
Tay-Sachs-betegségben, amelyek 3 éves kor előtt
halálhoz vezetnek.
A tárolási betegségek egy speciális esetében a leg­
több sejt lizoszömáiből hiányzik majdnem minden li­
zoszomális enzim. Ebben az esetben a mutáció a Gol­
gi-komplexum cisz-ciszternájában található, a mannö-
zon való foszforilációért felelős enzim génjét érinti.
Emiatt egyik lizoszomális fehérje sem foszforilálódik
mannózon, így a transz-Golgi-hálózatban nem szelek­
tálódnak lizoszomális transzportra. Az állapotot /-sej­
tes betegségnek nevezzük. Az elnevezés a sejtekben
megjelenő inklüziós testek nevének kezdőbetűjéből
ered, amelyek a lebomlatlan anyagot tartalmazó lizo-
szőmákból jönnek létre.
K itekintés
A hidrolázok lizoszömába való eljuttatásának a
mannöz-6-foszfát receptor mediálta folyamat való­
színűleg nem az egyetlen módja, más lehetséges utak
még ismeretlenek. A jelenleg folyó kutatások inten­
zíven vizsgálják azokat a folyamatokat, amelyek se­
gítségével a lebontásra ítélt anyagok specifikusan
felismerésre kerülnek és a lizoszómákba szállítód­
nak. A vizsgálatok kiterjednek a lebontandó fehér­
jék lizoszómákba tartó vezikulumokba való csoma­
golásának mechanizmusára, valamint a lizoszőmák-
ba tartó, a lebontandó anyagokat tartalmazó vezi­
kulum és a lizoszóma specifikus felismerési folya­
mataira.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A lizoszömák az eukarióta sejtek „eltakarító” funk­
ciót végző organellumai. Különféle hidrolitikus enzi-
meket tartalmaznak, amelyek működéséhez a lizo­
szóma n elhelyezkedő V típusú H+-
ATP-áz működése során generált savas luminális pH
szükséges. A lizoszömák nem csak a sejt számára
már szükségtelen sejtalkotőkat bontják le, hanem
az extracelluláris térből endocitózissal felvett anya­
gok egy részét is. A lizoszomális aktivitás örökletes
zavara miatt kialakuló tárolási betegségekben a li­
zoszömák nagy mennyiségű lebontatlan anyagot
tartalmaznak, ami súlyosan károsítja a sejtek műkö­
dését.
A lizoszomális enzimek célzott vezikuláris transz­
portja egy, a cisz-Golgi-hálözatban kialakuló mannöz-
6-foszfát oldallánc segítségével megy végbe. A man-
nóz-6-foszfát csoportot a transz-Golgi-hálózatban a
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k

mannóz-6-foszfát receptor ismeri fel, és szelektíven a Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez

lizoszómákba tartó klatrinburkü vezikulumokba szál­ 3 .1 .,4 .1 .,4 .6 ., 10.6.
lítja őket. A mannöz-6-foszfát receptor nem jut el a li-
zoszőmákig, hanem a késői endoszómákböl recirkulál Ajánlott olvasmányok
a transz-Colgi-hálózatba. K o r n f e l d , S., M e l l m a n n , L.: The biogenesis of lysoso-

mes. Ann. Rév. Cell Bioi. 5 :4 8 3 -5 2 5 , 1989.

□ Mi a lizoszömák feladata? Milyen speciális környe­ N e u f e l d , E.F.: Lysosomal storage diseases. Ann. Rév.

zet szükséges a lizoszomális enzimek működésé­ Biochem. 6 0 :2 5 7 -2 8 0 , 1991.

hez, és mi teremti ezt meg? v o n F ig u r a , K.: Molecular recognition and targeting of

□ Hogyan jutnak el a lebontandó anyagok a lizoszó­ lysosomal proteins. Curr. Opin. Cell Bioi. 3 :6 2 2 -
mákba? 646, 1991.
□ Hogyan jutnak el a lizoszomális hidrolázok a lizo­ C u e r v o , A.M., D ic e , J.F.: Lysosomes, a meeting point

szómákba? of proteins, chaperones and proteases. J. Mól.

□ Hogyan jönnek létre a tárolási betegségek? Med. 76:6-12, 1998.

212
E D I Peroxiszőmák
4.7.1. A peroxiszőmák oxidatív bontőfolyamatok helyszínei
4.7.2. A peroxiszőmák eredete
4.7.3. A peroxiszomális fehérjék szintézise
4 .7 .1 . A peroxiszőm ák o xid a tív b o n tó ­
fo lya m atok helyszínei
Jelenség
Egy bizonyos örökletes rendellenességben (Zell-
weger-szindröma) a peroxiszőmák belseje szinte telje­
sen üres. A betegség a megszületés után röviddel ha­
lálhoz vezet.
Lehetséges magyarázatok
Mivel a peroxiszőmáknak nincs saját DNS-, RNS- és
fehérjeszintetizálő mechanizmusuk, az összes luminális
protein hiánya egyértelműen arra utal, hogy a kőrős ál-
áoot oka a peroxiszomális proteinek szelektív transz­
portjának sérülése vagy peroxiszőmában való vissza­
tartásának károsodása. Ennek többféle oka lehet, pl.:
□ A fehérjék peroxiszőmamembránon való keresz-
tüljutását biztosító transzportrendszer öröklött ká­
rosodása.
□ A fehérjéket a peroxiszómába irányító szignálszek­
vencia vagy az azt felismerő receptort kódoló gén
mutációja.
□ A peroxiszőmafehérjék fokozott elszállítása az or­
ganellum belsejéből, amit okozhat pl. a peroxiszo­
mális membrán fokozott permeabilitása.
Tényleges magyarázat
A Zellweger-szindrőmában a peroxiszőmák üressé­
gét a peroxiszóma membránjában elhelyezkedő egyik
fehérje genetikai károsodása okozza, ami lehetetlenné
:eszi a fehérjék szelektív felvételét a peroxiszómákba.
4 .7 .1 . A peroxiszőm ák o xid a tív b o n tó ­
fo lya m atok helyszínei
A peroxiszőmák kb. 0,2-1 [xm átmérőjű, egy lipid
Kettős réteggel körülvett organellumok. Lumenük igen
nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz, ami elektron­
denz megjelenésűvé teszi ezt az organellumot (I. 1/17.
N agy P éter
ábra). A májban igen nagy mennyiségben fordulnak
elő, más sejtekben sokkal ritkábbak. Oxidatív lebontó
folyamatok játszódnak le bennük; ebből a szempont­
ból hasonlítanak a mitokondriumokra. A mitokondriu-
mokban azonban az oxidáció során az energia felsza­
badítása több lépésben zajlik, és biológiailag haszno­
sítható formában, ATP-molekulák kötéseiben tároló­
dik. A peroxiszomális oxidáció során a felszabaduló
energia hővé alakul. A folyamatokat egyszerűsített sé­
ma alapján lehet megérteni. Sokféle peroxiszomális
oxidáz enzim a következő reakciót katalizálja:
R—H2+ 0 2 —* R + H20 2,
azaz az „R" szerves molekula oxidációja egy lépésben
történik, és hidrogén-peroxid keletkezéséhez vezet.
A H20 2 toxikus molekula, ezért a szintén peroxiszo­
mális kataláz enzim a következőképpen eliminálja:
R-H2+ H20 2 -*R + 2H20
vagy, ha a H20 2 különösen nagy mennyiségben van
jelen:
2H20 2 -» 2H20 + 0 2
A peroxiszomális oxidáció jelentőségét valószínű­
leg az adja, hogy léteznek olyan anyagok (pl. hosszú
szénláncű lipidek), amelyek kizárólag a peroxiszómák-
ban képesek lebomlani. Az elfogyasztott alkohol (eta-
nol) jelentős része szintén a peroxiszőmákban bomlik
le acetaldehiddé. A peroxiszőmadiszfunkció esetén
kifejlődő súlyos tünetek (pl. Zellweger-szindrőma)
utalnak e folyamatok nélkülözhetetlenségére.
4 .7 .2 . A peroxiszőm ák eredete
Az evolúció kezdetein, a növényi fotoszintézis be­
indulása előtt az atmoszféra redukáló tulajdonságú
volt, nem tartalmazott jelentős mennyiségben mole­
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
kuláris oxigént. A fotoszintézis termelte 0 2 által oxida-
tíw á alakított atmoszféra mérgező volt az akkori élő­
lények számára, ugyanakkor az 0 2 mint végső elekt-
ronakceptor hatásos üj utakat teremtett a biológiai
energiafelszabadítás számára. A sejteknek meg kellett
tanulniuk a naey 0 , -tartalmú légkörben élni: ekkori­
ban a peroxiszomális oxidáció legfontosabb funkciója
a sejtek belső környezetében lévő 0 2-koncentráció
csökkentése lehetett azáltal, hogy a peroxiszóma az
0 2-t az akkori sejtek számára kevésbé toxikus hidro-
gén-peroxiddá alakította. Valószínűleg ebben az idő­
ben a peroxiszómákban játszódott le szinte az összes
oxidatív reakció. A peroxiszomális oxidáció nem ter­
mel biológiailag hasznosítható energiát, ezért evolú­
ciós nyomás hatására a mitokondriumok lassan a leg­
több oxidatív folyamat lebonyolítását átvették, de né­
hány reakció ma is csak a peroxiszómákban játszód­
hat le. A peroxiszőmák tehát olyan maradványszer-
vecshéneh tekinthetők, amelyek anyagcserében be­
töltö tt szerepe jelentősen átalakult az evolúció során:
kezdetben védőszerepet töltöttek be az 0 2 ellen, ma
pedig néhány, a mitokondriumban végbe nem menő
oxidatív folyamat helyszínei. A mai sejtek számára a
H20 2 már sokkal veszélyesebb, mint az 0 2. Ezért
a sejteknek számos védekezőmechanizmusuk van a
H20 2 ellen, amelyeknek része a peroxiszómákban is
megtalálható kataláz enzim. A peroxiszóma kataláz-
aktivitása nyilván a peroxiszóma és az 0 2 szerepének
megváltozása során alakult ki az evolúció során.
4 .7 .3 . A peroxiszom ális fehérjék
szintézise
A peroxiszömának nincs saját DNS-e vagy fehérje­
szintetizáló apparátusa. A peroxiszomális fehérjék ki­
vétel nélkül citoplazmatikus szabad riboszómákon
szintetizálődnak, és tartalmaznak egy peroxiszomális
szignálszekvenciát (PTS, peroxisomal targeting sig-
nal), amelyet egy receptorfehérje felismer a citoplaz­
mában. A receptor és a peroxiszomális fehérje komp­
lexe a peroxiszóma membránjában lévő transzport­
rendszer segítségével átkerül az organellum úregébe.
A folyamat részletei nagyrészt ismeretlenek. Ha eb­
ben a fehérje-importfolyamatban valamilyen zavar
támad, a peroxiszőmák üresen maradnak. E ritka ál­
lapotokat összefoglalóan peroxiszómabiogenezis-
rendellenességeknek nevezzük. Idetartozik a Zellwe-
ger-szindröma is, ahol a peroxiszőmák membránjá­
ban elhelyezkedő transzporter genetikai károsodása
vezet a súlyos központi idegrendszeri, vese- és májtú-
netekkel járó halálos betegséghez.
Kitekintés
A peroxiszőmákkal foglalkozó jelenlegi kutatások
egyik legfontosabb iránya a peroxiszomális protein­
import molekuláris részleteinek tisztázása. Különösen
érdekes lenne megfejteni azt, hogyan képesek végle­
ges konformációba feltekeredett, tehát elég nagy mé­
retű fehérjék átjutni a peroxiszőmák membránján,
hiszen a magpórusokhoz hasonló képződményeket
(amelyeken nagyméretű fehérjék is képesek áthalad­
ni) a peroxiszómákban nem tudtak kimutatni. A kuta­
tások egy másik iránya a peroxiszőmák és az örege­
dés kapcsolatát vizsgálja, melynek alapját a peroxi­
szőmák szabad gyök képződésben és eliminációban
betöltött szerepe adja.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A peroxiszőmák speciális organellumok, amelyek­
ben oxidatív lebontó folyamatok mennek végbe, mo­
lekuláris oxigén felhasználásával. Á reaRcM“ sörarT
"hídrogén-peroxid keletkezik, amelynek egy része más
anyagok oxidálására használódik, vagy vízzé és oxi­
génné alakul. Mivel a peroxiszómáknak nincs saját
DNS-ük, minden fehérjéjüket importálni kényszerül­
nek a citoplazmáböl. A peroxiszomális lebontó folya­
matok jelentőségét a peroxiszómabiogenezis-rendel-
lenességek jelzik.
□ Milyen kémiai reakciók játszódnak le a peroxisző-
mákban?
□ Hogyan szintetizálődnak és jutnak el a fehérjék a
peroxiszömákba? M it okoz ennek zavara?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
4.6., 4.9., 6.2., 12.
Ajánlott olvasmányok
E r d m a n n , R., V e e n h u is , M., K u n a u , W.H.: Peroxisomes:
organelles at the crossroads. Trends Cell Bioi.
7:400-407, 1997.
K u n a u , W.H., E r d m a n n , R.: Peroxisome biogenesis;
back to the endoplasmic reticulum? Curr. Bioi.
0 :2 9 9 -3 0 2 , 1998.
P é r ic h o n , R ., B o u r r e , J.M., K e l l y , J.F. R o t h , G .S .: T h e
role of peroxisomes in aging. Cell. Mól. Life Scien­
ces 54:6 4 1 -6 5 2 , 1998.
v a n d e n B o s c h , H., S c h u t g e n s , R.B.H., W a n d e r s , R .J .A .,
T a g e r , J.M.: Biochemistry of peroxisomes. Ann.
R é v . Biochem. 6 1 :157-197 , 1992.
W 3 M Fehérjék szelektív célba juttatása.
Vezikulaszortírozás
-.8.1. A nukleáris DNS által kódolt fehérjék szintézist követő transzportja
4.8.2. A szignálszekvenciák általános jelentősége
-.8.3. Bizonyos sejtek plazmamembránja eltérő lipid- és fehérje-összetételű doméneket tartalmaz
Jelenség
MDCK kódnevű, veseepitéliumböl származó sejte­
le : egyszerre két vírussal fertőztek meg: vezikuláris
stomatitis vírussal (VSV) és influenzavírussal. A fertő­
zés eredményeképpen mindkét vírus replikálódott, és
3 fertőzött sejtek nagy mennyiségben termeltek mind
5 ‘.ét vírusra jellemző fehérjéket. Az MDCK-sejt, ha-
smlöan sok más epiteliális sejthez, apikális és bazola-
:s membrándoménekkel rendelkezik. A kísérlet
e .égzői azt tapasztalták, hogy a VSV által termelt gli-
kiorotein (G-protein - I. még 4.5. fejezet, Jelenség -
'em keverendő a szignáltranszdukcióban részt vevő
C-’éhérjékkel) kizárólag a bazolaterális membránban,
influenzavírus által kódolt hemagglutinin (HA) gliko-
protein viszont csak az apikális doménben volt megta­
lálható.
Lehetséges magyarázatok
□ A két különböző vírusfehérje ugyanazon szekré­
ciós útvonalon halad végig az endoplazmatikus re-
tikulumtól a Golgi-hálózat transz-részéig, majd in­
nen véletlenszerűen transzportálódnak a plazma­
membránba, így kezdetben mindkét protein mind
az apikális, mind a bazolaterális doménben meg­
található. Később a HA szelektíven eltávolításra
kerül a bazolaterális membránból, és vezikuláris
transzporttal átjut az apikális membránba, a G-
protein pedig az apikális membránból szelektíven
a bazolaterális részbe kerül. E lehetőség másik
megvalósulási formája az, amelyben a két fehérje
a membránban diffúzió segítségével szegregálö-
dik, így pl. a HA-fehérje a sejtmembránban olyan
nem véletlenszerű irányú mozgást végez, aminek
eredményeképpen bedüsul az apikális doménben.
□ A két fehérje a transz-Golgiban nem ugyanolyan tí­
pusú transzportvezikulumokba kerül. A HA-pro-
N agy P éter
tein szelektíven az apikális, míg a G-protein kizáró­
lag a bazolaterális doménbe tartó vezikulumokba
csomagolódik be.
□ A két fehérje két teljesen eltérő útvonalon szinteti­
zálódik, sorsuk már az endoplazmatikus retikulum­
ban elválik egymástól. A HA olyan Golgi-komplexu-
mokba kerül, amelyek az apikális membránhoz
vannak közelebb, ezért ez a fehérje elsősorban az
apikális doménben dúsul fel. Hasonló ok miatt kon­
centrálódik a G-fehérje a bazolaterális doménben.
Tényleges magyarázat
A HA- és G-fehérjék két különböző doménben va­
ló bedúsulásáért a transz-GoIgi szintjében működő
szortírozó mechanizmust tartják felelősnek. Más fe­
hérjék, ill. más sejtek esetében az elsőként említett el­
képzelés is lehetséges: a sejtmembránba véletlensze­
rűen transzponálödó fehérjéket szelektív vezikuláris
visszavétel és transzport osztja el a tapasztalatoknak
megfelelően. Az újraosztás membránban való laterális
diffúzióval igen valószínűtlen, figyelembe véve, hogy
az apikális és bazolaterális membránok közötti diffú­
ziót a szoros junkciők (tight junction) gátolják. Szintén
valószínűtlen a harmadikként említett lehetőség is, hi­
szen jelenleg semmi sem szól amellett, hogy két, kü­
lönböző fehérjéket szintetizáló ER-Golgi-rendszer
működnék a sejtekben
4.8.1. A nukleáris DNS által kódolt
fehérjék szintézist követő
tra n szp ortja
A különböző funkciójú fehérjék csak abban az
esetben képesek speciális feladataikat ellátni, ha a
szintézist követően a megfelelő helyre transzportálód-
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
nak, így a transzkripciós faktorok a magba, a lizoszo­
mális hidrolázok a lizoszómákba, a mitokondrium
nukleáris DNS által kódolt fehérjéi a mitokondriu-
mokba stb. Emberi sejtekben fehérje kódolására al­
kalmas DNS a magban és a mitokondriumok mátri­
xában található. Ez a fejezet kizárólag a nukleáris
DNS által kódolt fehérjékkel foglalkozik. Mivel ebben
az esetben minden fehérje transzlációja citoplazmati­
kus szabad riboszómákon kezdődik, specifikus célba
juttató mechanizmusoknak kell működniük, melyek a
fehérjéket megfelelő helyre juttatják (I. 4.1. fejezet,
4.1/2. ábra). Az első ilyen jellegű döntés az N-termi­
nális szignálszekvencia segítségével megy végbe. En­
nek jelenléte az endoplazmatikus retikulum felszíné­
re irányítja a riboszómákat. Az ezt tartalmazó fehér­
jék által követett útvonalat összefoglalóan szekréciós
útvonalnak nevezzük. így szintetizálődnak a lizoszo­
mális, a szekretált és a membránfehérjék, valamint
az endoplazmatikus retikulum és a Golgi-komplexum
saját fehérjéi. A szekretált fehérjék és a szekréciós út­
vonalhoz tartozó, membránnal körülvett organellu­
mok luminális fehérjéi a transzláció során bekerülnek
az ER lumenébe, míg a membránfehérjék beépülnek
az ER membránjába. A membránfehérjék ezt követő
vezikuláris transzportja is minden esetben a vezikulu­
mok és köztes organellumok membránjában bonyo­
lódik le. A szekréciós útvonal esetében a következő
jelentős szortírozó állomás a transz-Golgi-retikulum,
ahol három lehetséges út közül választanak a fehér­
jék. (A polarizált membránnal rendelkező sejtekben
működő járulékos szortírozó folyamatot leszámítva,
mellyel külön alfejezet foglalkozik.) A lizoszomális fe­
hérjéket a mannóz-6-foszfát szignál a lizoszóma felé
tartó, klatrinburkü vezikulumokba téríti. A másik két
útvonal a plazmamembrán felé vezet. A konstitutív
szekréciós útvonal segítségével jutnak el a membrán­
fehérjék a plazmamembránba, valamint a konstitutí­
van szekretált fehérjék az extracelluláris térbe. A re­
guláit szekréciós útvonal felelős pl. hormonok, emész­
tőenzimek elválasztásáért, ill. idetartozik a protein
természetű ingerúletátvivő anyagok reguláit exocitó-
zisa is. A nem fehérje természetű ingerúletátvivő anya­
gok (pl. adrenalin) szintézise nem az ER-Golgi rend­
szerben zajlik, és a vezikulum membránjában lévő
transzporter segítségével kerülnek felvételre a szinap­
tikus vezikulumba. A szinaptikus vezikulum azonban a
Golgi-komplexumból származó, reguláltan szekretáló-
dó vezikulumokhoz hasonlóan reguláltan, az intracel­
luláris Ca2+-koncentráciő növekedésének hatására ke­
rül exocitözisra. A transz-Golgi-hálözatból a plazma­
membrán felé tartó szekréciós vezikulumokban mind
a konstitutívan, mind a reguláltan szekretálódö fehér­
jék érési folyamatokon mennek keresztül, amely leg­
többször a fehérjelánc hasítását jelenti. Ezek szerint
tehát az ER, a vele összefüggő magmembrán, a Gol­
gi-apparátus, a lizoszömák és a plazmamembrán
olyan funkcionális egységet alkot, amelyet a köztük
folyó vezikuláris transzport fog össze.
A membránhoz nem kötött, citoszolikus riboszö-
mákon szintetizálódő fehérjék sorsát szintén szignál­
szekvenciák határozzák meg. Ilyen pl. a magfehérjék­
ben található nukleáris lokalizációs szignál vagy
szekvencia (NLS) (I. 6.2. fejezet). A fehérjeszintézis­
nek ebben az ágában a fehérjék nem vezikuláris
transzporttal, hanem diffúzióval (1. 4.10. fejezet) jut­
nak el rendeltetési helyükre. A citoszol fehérjéi kivé­
telével ehhez membránon vagy membránokon kell
keresztüljutniuk. A mitokondrium a fehérjéket dena­
turált formában veszi fel. Ebben a folyamatban a
hsp70 hősokkfehérjének van fontos szerepe, mely
meggátolja a fehérje natív konformációba való felte-
keredését. A fel nem tekeredett polipeptidlánc a mi-
tokondium membránját átérő fehérjecsatornán ke­
resztül kerül az organellumba. A mitokondrium külső
(TÓM, translocase of the outer mitochondrial mem­
brane) és belső (TIM, translocase of the inner mito­
chondrial membrane) membránja is tartalmaz transz-
lokáciős komplexeket. Azon fehérjék, amelyek a mi­
tokondrium mátrixába transzportálódnak, a TIM és a
TÓM komplex által képzett, a mitokondrium külső és
belső membránját átérő fehérjecsatornán keresztül
érik el a mátrixot (I. 4.9/8. ábra). A mitokondriális
belső membrán és a membránok közötti tér fehérjéi
vagy csak a külső membránon hatolnak keresztül,
vagy átmenetileg a mátrixba kerülnek, és onnan ke­
rülnek vissza a belső membránba vagy a membránok
közötti térbe. Ezzel ellentétben a nukleáris és a per­
oxiszomális fehérjék feltekeredett formájukban ha­
ladnak át az organellum membránján. Ez a magfehér­
jék esetében a magpórusokon keresztül játszódik le,
a peroxiszőmák esetében mechanizmusa jórészt is­
meretlen.
4 .8 .2 . A szignálszekvenciák általános
jelentősége
Mint láthattuk, a fehérjék sorsát rövid, sok eset­
ben szignálszekvenciának nevezett aminosavszaka-
szok határozzák meg. Egyes esetekben a fehérjéhez
kapcsolódó, speciálisan módosított oligoszacharid
tölti be a „szignálszekvencia” szerepét (pl. mannóz-6-
foszfát a lizoszomális fehérjéken). A szignálszekvenciák­
nak a fehérjék funkciójához nincsen közük, és gyakran
 4.8. F e h é rjé k s z e le k tív c é lb a ju t t a t á s a . V e z ik u la s z o r tír o z á s
érett fehérjében már nincsenek is jelen, mert a
poszttranszlációs érési folyamatok során kihasításra
<erülnek (pl. N-terminális szignálszekvencia a szekre-
fehérjék esetében]. Más esetekben (pl. nukleáris
^zációs szignál, membránfehérjék szignál- és ki-
rnyzó szekvenciája) jelen vannak a fehérje végső
'jában is.
A következőkben sz\gí\álszek\ier\c\a k\fe\ezésen a
‘ehérjék szelektív transzportját meghatározó poli-
ceptidrészletet értjük, függetlenül attól, hogy bizo­
nyos esetekben más nevekkel (pl. lokalizációs szig­
nál) illetik őket. A szignálszekvenciák specifikus pro­
teinekkel (receptorokkal) lépnek kölcsönhatásba (pl.
SRP, KDEL-receptor). A szignálszekvenciát felismerő
íenérje hatására egyes esetekben a fehérje veziku-
.n b a záródik (pl. KDEL-receptor). Máskor a szignál-
szekvenciával kölcsönható molekula a protein transz-
iokáciős apparátussal való kölcsönhatás elősegítésé-
»e. járul hozzá a fehérjék szelektív transzportjához
fpl. SRP).
A következő kísérlet illusztrálja a szignálszekven-
: 3k szerepét a fehérjék szelektív célba juttatásában.
A citoszolikus fehérjék génje nem tartalmaz N-termi-
náíis szignálszekvenciát kódoló szakaszt, éppen ezért
~Tarad a fehérje a citoplazmában. Ha a gén 5 ’ végéhez
hozzákapcsolnak egy N-terminális szignálszekvenciát
hódoló szakaszt, a fehérjét szintetizáló riboszőma kö­
tődni fog az endoplazmatikus retikulum felszínéhez,
és a fehérje bejut az ER lumenébe.
Bizonyos esetekben a szignálszekvencia amino-
savsorrendjét ismeri fel a receptor (pl. KDEL-szekven-
:ia, YXXO endocitözis szekvencia), más esetekben
a szekvencia másodlagos szerkezetét vagy más tulaj­
donságát (pl. apoláros aminosavak nagy száma az N-
terminális szignálszekvencia esetén). A lizoszomális fe-
-érjék szelektív transzportja esetén a végső „szignál­
szekvencia” a mannóz-6-foszfát, de tulajdonképpen
3 fehérjék sorsát meghatározó első lépés ebben
az esetben is egy aminosavszekvencia felismerése: a
mannözon való foszforilációt végző enzim specifiku­
san csak a lizoszomális fehérjéket foszforilálja egy, a
izoszomális fehérjékre jellemző aminosavszekvencia
■elismerése miatt.
4 .8 .3 . Bizonyos sejtek plazm am em bránja
elté rő lipid- és fehérje-összetételű
dom éneket ta rta lm a z
A 3.1. fejezetben leírtak szerint bizonyos sejtek
eltérő összetételű és funkciójú membránrészeket, ún.
doméneket tartalmaznak. Az ilyen sejteket polarizált
sejteknek nevezzük. Polarizált epiteliális sejtek eseté­
ben az üreges szerv lumene felé néző apikális és a
sejtmembrán többi részét magába foglaló bazolate­
rális domének jelenléte felelős a hámsejteken keresz­
tül lejátszódó irányított transzportért. Hasonló, elkü­
lönült doméneket tartalmazó membránt más sejtek
esetében is leírtak, pl. a neuronok axonja az apikális,
a sebestet és a üeuckvteket bontó membrán a bazo­
laterális membránnak felel meg. Az apikális dómén
szfingolipidekben, glikolipidekben és glikozil-foszfati-
dil-inozitolhoz kapcsolt fehérjékben gazdag, míg a
bazolaterális domént nagy glicerolipidtartalma jel­
lemzi. Az apikális és a bazolaterális domének eltérő
lipid- és fehérje-összetételéért a következő mecha­
nizmusok felelősek (4.8/1. ábra).
/. Ha a nem differenciált sejtek fejlődése felől
közelítjük meg a problémát, nyilvánvaló, hogy a nem
polarizált, differenciálatlan sejtekben nincsen kitün­
tetett irány, a sejtmembrán a sejt minden részén
azonos felépítésű. Később a polarizált epiteliális sej­
tekben kialakul az ún. apikobazális tengely, amely
képletesen a sejt bazális és apikális részét köti
össze. Ez az egymással szomszédos sejtekben nem
véletlenszerű irányba áll be. A legelfogadottabb el­
méletek szerint a sejt-sejt kölcsönhatások jelölik ki
e tengely állását. A sejt-sejt kontaktusok lesznek
a bazolatetárlis, míg a szabad membránfelszínek az
apikális domének kezdeményei. A domének pontos
helyzetének meghatározásában a sejt—extracellulá­
ris mátrix kölcsönhatások is részt vesznek. A nem
polarizáltból polarizált sejtek létrejötte során a
membránfehérjék eredetileg véletlenszerű eloszlása
megszűnik, és az apikális doménre jellemző fehérjék
(és lipidek, ezekről ebben a fejezetben kevesebb sző
esik) az apikális doménben dúsulnak fel. A folya­
matban a fehérjék szelektív visszavétele a memb­
ránból fontos szerepet játszik: az apikális doménre
jellemző fehérjék endocitózissal eltávolításra kerül­
nek a bazolaterális membránból. E folyamat nem
csak a polarizált membránszerkezet megteremtésé­
ben, de fenntartásában is fontos szerepet játszik
(1. 3. pont).
2. A membrán apikális és bazolaterális doménjei-
nek megteremtésében sokáig szinte kizárólagos sze­
repet tulajdonítottak a transz-Golgi-hálózat szintjé­
ben működő szortírozómechanizmusnak. Bár jelentő­
ségét ma sem tagadják, kizárólagosságát megkérdő­
jelezik. Az intenzív kutatások ellenére ma sem lehet
tudni, milyen folyamatok vezetnek az apikális és a
bazolaterális fehérjék szegregációjához a transz-Gol-
gi-komplexumban. A plazmamembránban találhatók
olyan területek (mikrodomének - I. 3.1.1.5., 3.5. fe-
 4. C.ITDPI A 7 M A T IK IIS MFMRRÁNRFNDS ZEREK ÉS O RG ANE LLU M O K, INTRACELLULÁRIS TRANSZPORT FOLYAM ATOK
szoros junkció sejt-sejt kontaktusok
a bél
lum ene
apikális
dómén
recirkuláció
bazolaterális dómén
4.8/1. ábra.
Fehérjeszortlrozás polarizált epiteliális sejtek esetében.
A sejt-sejt [és sejt-extracelluiáris) kapcsolatok megterem­
tik az apikobazális tengelyt, amelynek egyik megnyilvánu­
lása a citoszkeleton tengely irányú rendeződése és a ba­
zolaterális membrán alatt kialakuló, azzal párhuzamos
mikrofilamentum-hálözat, amelyhez transzmembrán fe­
hérjék képesek kötődni. A kihorgonyzott fehérjék nem ké­
pesek endocitözisra kerülni, és a bazolaterális membrán­
ban rekednek. A transz-Golgi-hálózatban működő szortí­
rozó mechanizmus különböző vezikulumokba csomagolja
az apikális (halványkék] és a bazolaterális (sötétebb kék]
jezet nem keverendők össze az apikális és a bazo­
laterális „makro”-doménekkel’ ), amelyekben kole­
szterin, szfingolipidek és glikolipidek kapcsolódnak
nagy mennyiségben egymáshoz. Ezeket szemlélete­
sen lipidtutajoknak szokták nevezni. E mikrodomének
'A mikrodomének kisméretű membránrégiók, melyek lipid-
és fehérje-összetétele eltér a környező membránterületektől.
Pontos méretük nem ismert, valószínűleg 25-200 nm közé
esik. Kialakulásukban és fenntartásukban fontos szerepet játszik
az, hogy a rájuk jellemző lipidek a környező membránlipidektől
eltérő kémiai tulajdonságüak. Ezzel ellentétben az apikális és
bazolaterális membrándomének, melyeket a mikrodoménektől
elkülönítendő makrodoméneknek is szoktak nevezni, a sejt mé­
retétől függően több mikrométer átmérőjűek is lehetnek, és ki­
alakulásukért, fenntartásukért a fejezetben ismertetett biológiai
folyamatok felelősek.
218
citoszkeletonhoz kötődő
bazolaterális fehérje
citoszkeleton
membránba szállítandó fehérjéket. Az apikális szelekció­
ban a lipidtutajoknak lehet szerepe, amelyekben a glikozil-
foszfatidilinozitol- (GPI-) kö tö tt fehérjék specifikusan bedú-
sulnak, és így kerülnek apikális transzportra. Más esetek­
ben a Golgi-hálözatből mind az apikális, mind a bazolate­
rális fehérjék a bazolaterális membránba kerülnek. Innen
endocitózist követő transzcitözissal az apikális fehérjék el­
jutnak az apikális doménbe, míg a bazolaterális proteinek
recirkulálnak a bazolaterális doménbe. A membrán polari­
zált felépítésének megtartásában a szoros junkciöknak van
fontos szerepe.
a Golgi-komplexumban kezdenek kialakulni. Egy szé­
leskörűen elfogadott elképzelés szerint a glikozil-
foszfatidil-inozitolhoz (GPI) kapcsolt fehérjék szelektí­
ven ezen mikrodoménekbe kerülnek, majd a felsorolt
lipideket és a GPI-kapcsolt fehérjéket tartalmazó „tu­
tajok” olyan vezikulumokba jutnak, amelyek az api­
kális membránhoz transzportálódnak. A folyamat
mechanizmusa még nem ismert. Szintén valószínűsí­
tik, hogy a nitrogénhez kapcsolt glikozilációt (N-gliká-
nokat) nagy számban tartalmazó proteinek szintén a
glikolipidekben gazdag membrántutajokon jutnak el
szelektíven az apikális membránba. Az apikális szor­
tírozásért tehát valószínűleg a fehérjék lipidtutajokkal
való asszociációja a felelős. A bazolaterális szortíro­
zásért pedig rövid aminosavszekvenciákat tartanak
felelősnek.
 4.8. F e h é rjé k s z e le k tív c é lb a ju t t a t á s a . V é z ik u la s z o r tír o z á s
Az utóbbi időben nyilvánvalóvá vált, hogy a vezi­
kulumok szelektív célba juttatásában nem csak azok
'.épződésének, hanem dokholásának is szerepe van.
A differenciáciö során kialakult apikobazális tengely
által definiált helyen kialakuló, kizárólag a bazolate-
■’ális membránban megtalálható dokkoló komplexum
tétét sikerült feltárni, ez kizárólag a bazolaterális
nembrán fehérjéit szállító vezikulumokat képes fo­
gadni.
3. Az apikális és bazolaterális membránok eltérő
csszetételének létrehozásában és fenntartásában a
citoszkeletonnak is fontos szerepe van. A bazolaterá-
s membránban elhelyezkedő transzmembrán fehér­
jék (pl. Na+/K+-ATP-áz) az ankirin fehérjén keresztül
a fodrinhoz kötődnek, amely a citoszkeleton egy
soektrinhez hasonló összetevője, és hálózatot képez
a bazolaterális membrán mentén. Fia egy ilyen fehér­
je egyszer a bazolaterális membránba kerül, a cito-
szkeletális rögzítésnek köszönhetően ott is marad, és
'e m fog endocitözis révén eltávolításra kerülni.
Egyes sejtekben (pl. bél, vese epiteliális sejtjei) in­
kább a fehérjék Golgi-komplexumban való szortírozá­
sa és azt követő szelektív transzportja jelentős az el­
térő apikális és bazolaterális membránösszetétel kia-
akításában. Más esetekben (pl. máj) mind az apiká-
s. mind a bazolaterális fehérjék a transz-Golgi-háló-
zatből a bazolaterális membránba kerülnek, majd
'nen az apikális fehérjék transzcitózissal jutnak el
az apikális membránba, a bazolaterális fehérjék pe­
riig a citoszkeletális rögzítésnek köszönhetően ott
maradnak. (L. még 5.2.1. fejezet, 5.2/4. ábra.)
4. A membrándomének szétválasztásában a szo-
ros junkciők (tight junction) fontosak. A szoros junk-
ciók meggátolják az apikális és bazolaterális memb­
ránok között a diffúziót (elsősorban azok külső le­
mezében). így az egyszer már megteremtett eltérő
apikális és bazolaterális fehérje-összetétel stabili­
zálódik.
Kitekintés
A polarizált sejtek esetében működő apikobazola-
:srális szortírozás pontos molekuláris mechanizmusa
még sok esetben ismeretlen, és a közeljövő kutatásá­
ról várható végleges megoldás. A sejt-sejt, valamint
sejt—extracelluláris mátrix kölcsönhatások szerepe az
apikobazális tengely megteremtésében, ill. általános­
ságban a sejtek differenciáciöjában szintén intenzív
Kutatások tárgya.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A fehérjék háromféleképpen juthatnak el rendelte­
tési helyükre:
1. Vezikuláris transzporttal (endoplazmatikus reti­
kulum, Golgi-apparátus, lizoszömák, plazmamembrán
és extracelluláris tér fehérjéi).
2. Diffúzió segítségével, denaturált formában a ci-
toplazmán keresztül (mitokondrium).
3. Diffúzió segítségével, natív konformációban
(mag és peroxiszőmák esetében).
A fehérjék szelektív transzportjában általában rö­
vid aminosavszekvenciák vesznek részt. A fehérje­
szortírozás központi állomása a transz-Golgi-hálózat,
ahonnan vagy a lizoszömák, vagy a plazmamembrán
felé indulnak transzportvezikulumok. Polarizált epite­
liális sejtek eltérő apikális és bazolaterális membrán­
összetételének megteremtésében részben szintén a
transz-Golgi-hálózatban végbemenő szortírozás ját­
szik szerepet, de a két dómén eltérő dokkoló komp­
lexum összetétele, a citoszkeleton és a szoros junk-
ciók is hozzájárulnak ehhez. Az apikobazális tengely
kijelölésében pedig a sejt-sejt és sejt—extracelluláris
mátrix kölcsönhatások fontosak.
□ Vázolja, hogyan jutnak el a fehérjék szintézisüket
követően rendeltetési helyükre!
□ Milyen módon tudná egy peptidhormon esetében
elérni, hogy az ne kerüljön be az endoplazmatikus
retikulum lumenébe?
□ Mi a szerepe a lipidtutajoknak és a citoszkeleton­
nak a polarizált membránú hámsejtek apikobazo-
laterális fehérjeszortírozásában?
□ Flogyan jön létre az apikobazális tengely?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.1., 4.5., 4.10., 6.2., 9.2.
Ajánlott olvasmányok
K e l l e r , P., S im o n s , K .: Post-Golgi biosynthetic traffick-
ing. J. Cell Sci. 7 70:3001-3009, 1997.
Glycans in post-GoIgi apical targeting: sorting signals
or structural props? Trends Cell Bioi. 9 :2 9 1 -2 9 4 ,
1999.
Yeam an, C., G r in d s ta ff , K.K., N e ls o n , W.J.: New per-
spectives on mechanisms involved in eenerating
epithelial cell polarity. Phys. Rév. 7 9 :7 3 -9 8
1999.
 A sejtműködés energiaforrása:
mitokondrium, kloroplasztisz
S z ö llő s i J á n o s

4.9.1. Mitokondrium
4.9.1.1. Az ATP előállítása aerob sejtekben
4.9.1.2. A mitokondrium szerkezete
4.9.1.3. Kemiozmózis
4.9.1.4. ATP-szintézis
4.9.1.5. A mitokondrium biogenezise
4.9.2. Kloroplasztisz és fotoszintézis
4.9.2.1. A kloroplasztisz szerkezete
4.9.2.2. A fotoszintézis reakciói

Jelenség 4 .9 .1 . M ito k o n d riu m

Egy látszólag egészséges gyermek először a hal­
lását kezdte elveszíteni, majd 18 éves kora előtt tel­
jesen megsiketült. Közben hiperaktivitási tüneteket
észleltek, néhány alkalommal központi idegrendsze­
ri eredetű görcsrohama is volt. 23 éves korára meg­
vakult, egyre gyakrabban voltak rohamai, vesemű­
ködési zavarok léptek fel, végül 28 éves korában
meghalt.
Lehetséges magyarázatok
A nyilvánvalóan örökletes betegség hátterében ál­
ló hibás génszakasz valamelyik kromoszomális DNS-
szakaszt érinthette. Másik lehetőség: a léziő (elválto­
zás, pl. mutáció) a beteg mitokondriumának DNS-
ében volt.
Tényleges magyarázat
A betegség oka DNS-rendellenesség a beteg mito­
kondriumának saját DNS-ében. A tünetek egy lehet­
séges interpretációja: a detektív DNS-ű mitokondriu-
mok kevesebb energiát (ATP-t) termeltek, így egyes
sok energiát felhasználó funkciók (hallás, látás, vese­
működés) fokozatosan romlottak és vezettek el a be­
teg halálához. Azt, hogy a mitokondriumnak van saját
DNS-e, 1963 óta tudjuk, és azt, hogy bizonyos gene­
tikai betegségek a mitokondriális DNS-hez kötődnek,
1988 óta.
4.9.1.1. Az ATP előállítása aerob sejtekben
Az élő sejtek az anyagcseréjükhöz és növekedé­
sükhöz szükséges kémiai energiát az ATP nagy ener­
giájú kötéseinek elhasításával fedezik. A nem fotoszín-
tetizálö sejtekben az ATP előállításához szükséges
energia a cukor, ill. a zsírsavak elégetéséből szárma­
zik. A cukor szén-dioxiddá és vízzé való aerob lebon­
tása során kb. 32 ATP-molekula keletkezhet.
C6H120 6 + 6 0 2 + 32P 2“ + 32ADP3' + 32H+
- * 6C 02 + 32ATP4- + 38H20
Eukarióta sejtekben a cukorlebontás első lépése, a
glikolízis, a citoplazmában játszódik le, melynek sorár
egy cukormolekuláböl, két ATP-molekula mellett, két
piroszőlősav- (piruvát-) molekula is keletkezik. A piru-
vátmolekula további oxidációja a mitokondriumbar
játszódik le, ahol a folyamat során akár 30 ATP-mole­
kula is keletkezhet. A pontos számot azért nem lehet
meghatározni, mert a mitokondriumban felhalmozott
energia nem csak ATP-szintézisre, hanem hőfejlesz­
tésre és molekulák transzportjához szükséges energia
fedezésére is fordítódik (I. később). Hasonlóképpen, a
zsírsavak oxidációja során keletkező ATP szintén a mi­
tokondriumban képződik. Ennek megfelelően a mito-
kondriumok a sejtek erőműveinek tekinthetők.

2 20
 4.9. A
4.9.1.2. A mitokondrium szerkezete
A legtöbb eukarióta sejtben sok mitokondrium ta­
lálható. A mitokondriumok összesített térfogata kite­
heti a citoplazma térfogatának 25%-át is. A mito­
kondrium egyike a legnagyobb organellumoknak
(csak a sejtmag, a vakuölumok, ill. a növényi sejtek­
ben a kloroplasztok nagyobbak náluk]. Elég nagyok
ahhoz, hogy fénymikroszkópban is megfigyelhetők le­
gyenek, de részletes szerkezetük csak elektronmik­
roszkóppal tanulmányozható (4.9/1. ábra).
A mitokondriumnak két nagyon eltérő tulajdonsá­
gú membránja van. A külső membránnak kb. a fele li­
pid, a másik fele fehérje. A külső membránban lévő
ún. porin fehérjék transzmembrán csatornákat képez-“
nek, éíf ennék következtében a külső membránl<is~
molekulákra (protonoktól egészen 6-TcTkL)a moleku-
latömegű anyagokig) átjárható. A belső membrán
sokkal kevésbé átjárható, 2 0 % lipidet és 80% fehér­
jét tartalmaz, vagyis a fehérjearány itt nagyobb, mint
a sejtlTCTnbténbarrA belső-membrán fettHeternagy-
mértékben megnövelik a "matTíxba benyúló betürem-
kedések, a kriszták. Egy májsejtben pl. a mitokondri­
umok belső membránjának összes felszíni területe
17-szerese a sejt citoplazmamembrán-felszínének.
A felület megnövelése nagymértékben elősegíti a mi­
tokondrium ATP-szmtetikus kapacitását. A mátrixban
találhatók a cukrok és a zsírsavak terminális oxidáció­
jában szerepet játszó enzimek. A belső membránban
helyezkednek el_az ATP előállításában részt vevő en-
zimkomplexek. A belső membrán sajátos lipidkompo-
nense, a csaknem kizárólag itt előforduló kardiolipin
(difoszfatidil-glicerin) elsődleges feladata, hogy csök­
b a //. ábra.
A m ito k o n d r iu m h á r o m d im e n ­
zió s m e ts z e te . A m á trix b a n m i­
to k o n d r iá lis D N S és rib o s z ő m a
ta lá lh a tó .
SEJTMŰKÖDÉS ENERGIAFORRÁSA: M IT O K O N D R IU M , KLOROPLASZTISZ
kentse a belső membrán permeabilitását a protonra
nézve, elősegítve ezzel a stabil protongradiens előállí­
tását. A mátrixbari találhatók a mitokondrium saját
DNS-én kívül a saját fehérjék előállításához szükséges
riboszómák is.
4.9.1.3. Kemiozmózis
A kemiozmózis elmélet magyarázza meg, hogyan
kapcsolódik a cukrok és zsírsavak oxidációja során
felszabaduló energia az ATP szintéziséhez. Az elmélet
kidolgozásáért P eter M it c h e l 1978-ban Nobel-díjat
kapott. A kemiozmózis elmélete szerint az ATP szinté­
ziséig a következő lépéseken keresztül jutunk el.
A légzési lánc, ami könnyen oxidálható és redukálha­
tó hidrogénátvivő molekulákból és vastartalmú cito-
krómfehérjékből áll, elektront vesz át a citrátkörben
keletkező, nagy energiájú - egy igen reaktív elektront
hordozó - NADH-molekulátöl. Miközben az elektron
áthalad a légzési lánc egyes komponensein, a felsza­
baduló energia segítségével proton pumpálódik ki a
mátrixból a membránok közötti részbe. A keletkező
protongradiens energiát (elektrokémiai potenciált)
halmoz fel egyrészt koncentráciőgradiens, másrészt -
a protonok pozitív töltése miatt - potenciálkülönbség
formájában. A belső membrán két oldalán létrejött
protongradiens mentén a protonok egy membránhoz
kötött ATP-szintetáz molekulán keresztül visszaáram-
lanak, és - mint amikor az áramló víz a vízimalom ke­
rekét meghajtja - a felszabaduló energia segítségével
ATP képződik ADP-ből és Pr ből (4.9/2. ábra). Ha­
sonló elv szerint szintetizálódik az ATP baktériumok­
 4 . C it o p l a z m a t ik u s membránrendszerek és o r g a n e l l u m o k , in t r a c e l l u l á r is t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k

4.9/2. ábra.
a mitokondrium külső m em bránja
A mitokondriumban lejátszódó
a mitokondrium belső m em bránja ; A TP -szintetáz energia-előállító metabolikus fo­
lyamatok (egyszerűsített) össze­
foglalása. A piroszőlősav és a
zsírsavak belépnek a mitokond-
riumba [alul], ahol az ecetsav­
nak egy másik kis molekulává
^ \ elektron-
Itran szportlánc . képzett származékára, acetíi-
2 H 20 f ~ CoA-ra bontódnak le, mely a
NAD+ NADH citrátkörben metabolizálödik
ADP ADP Ennek eredményeképpen eg\
nikotinsav-származék, a NAD~
redukálódik NADH-vá. A oxida­
citromsav-
tív foszforiláció folyamatában a
ciklus
NADH-röl származó nagy ener­
giájú elektronok az elektror-
acetil-C oA transzportláncon végighaladva
/ \ eljutnak a belső membrán be-
piroszőlősav zsírsavak ső oldalán az oxigénmolekulá­
hoz (0 2). Az elektrontranszport­
folyamat protongradienst állít
elő a belső membrán két olda­
lán, és az így felhalmozott ener­
piroszőlősav zsírsavak
i__________________ i giát használja fel az ATP-szinte-
a citoszolból érkező tápanyagm olekulák táz-molekula (F0 -F, komplex
az ATP előállítására.

bán és kloroplasztokban is, csak míg a baktériumok­
ban (a mitokondriumokhoz hasonlóan) a protongradi­
ens előállításához szükséges energiát az oxidáció fe­
dezi, addig a kloroplasztokban az elnyelt fotonok
energiája. A 4.9/3. ábra összehasonlítja a baktériu­
mok, a mitokondriumok és a kloroplasztiszok memb­
ránszerkezetét és az ATP-szintetáz molekulák orientá­
cióját.
A protongradiens energiáját nemcsak ATP-szin-
tézisre lehet felhasználni, hanem egyéb folyamatok
energiaigényének fedezésére is. A baktériumok ese­
tén a baktérium ostorát a membránon, a protongra­
diens mentén, az ostort alkotó fehérjéken keresztül
átfolyó protonok forgatják. Az E. coli ostorának egy
teljes körbeforgatásához pl. 256 proton átáramlása
szükséges. A mitokondriumban az ADP- és foszfát­
molekulák aktív transzporttal jutnak át a citoszolból
a mátrixba a belső membránon keresztül, és ennek
a folyamatnak az energiaigényét közvetve szintén a
proton elektrokémiai potenciálkülönbsége fedezi. Az
(ún. másodlagos aktív transzport kategóriába sorol­
ható) ADP/ATP antiport fehérjekomplexen keresztül
játszódik le a három negatív töltéssel rendelkező
ADP kicserélődése a négy negatív töltéssel rendel­
kező ATP-re. Ennek a folyamatnak a hajtóereje a
membránpotenciái. Az aktívan működő mitokondri­
um belső membránján a protongradiens teljes elekt­
rokémiai potenciálkülönbsége kb. 220 mV. Mivel a
belső membrán két oldalán a protonkoncentráció
különbsége kb. 1 pH, az erre eső munkavégző ké­
pesség a Nernst-egyenletből számolva 60 mV, így a
belső membránon mérhető membránpotenciál-kü-
lönbség (220 mV - 60 mV =) 160 mV. A P, bejutta­
tásáért a foszfáttranszporter felelős, amely szintér
antiport-molekula, a P,-t egy OH"-ra cseréli ki. Ennek
a folyamatnak a hajtóereje elsősorban a membrár
két oldalán fellépő pH-különbség. A piruvátmoleku-
la, hidroxilanionnal együtt, szimport révén jut be a
citoszolba.
A barna zsírszövetekben a mitokondrium belső
membránjában található egy termogenin nevű fehér­
je, mely protontranszporterként működik. A fehérje
segítségével a protonok átjutnak, 100 proton/mp se­
bességgel, az elektrokémiai gradiens mentén a
membrán másik oldalára anélkül, hogy ATP-t szinteti­
zálnának, és közben hő szabadul fel. így gyakorlatilag
rövidre zárják a protongradienst. A barna zsírszövet
hőtermelése különösen a hideg éghajlathoz alkalmaz­
kodott állatokban (pl. fóka), az ember esetében pedig
az újszülöttekben jelentős.

222
 4.9. A SEJTMŰKÖDÉS ENERGIAFORRÁSA: M IT O K O N D R IU M , KLOROPLASZTISZ

4.9/3. ábra.
A membránok orientációja és a protonok áramlása baktéri­
umban, mitokondriumban és kloroplasztiszban. A sötétített
rész felé néző membránoldal az organellumok citoszol-olda-
la, a világos rész felé néző membránrész pedig az exoplaz-
matikus oldal. Az F0 -F, komplex a citoszolba nyúlik be bak­
tériumban, mitokondriumban és kloroplasztban egyaránt. plazm a-
m embrán
Az elektrontranszport során a protonok mindig az organel­
lum citoszoljából pumpálódnak ki az exoplazma-oldal felé,
És így létrejön egy koncentráciőgradiens (a citoszolban ala­
csonyabb a pH) és egy elektromos potenciálkülönbség (a ci- mitokondrium
külső m embrán m em bránok
toszol-oldal negatívabb). Az ATP előállítása azáltal valósul
közötti tér
meg, hogy a protonok átáramlanak az F0 -F, komplexeken
F0 -
elektrokémiai potenciálgradiensük mentén.
Fi -

4.9.1.4. ATP-szintézis

Az F0—F, ATP-szintetáz molekulakomplex kapcsol­

mátrix
ja össze az elektrokémia potenciálgradiens mentén belső m embrán

való protonáramlást az ATP ADP-ből és Pr ből való

szintézisével. Az F0 rész integrális membránfehérje- kloroplasztisz m em bránok
külső m embrán
közötti tér
komplex, amely a membránon keresztül egy proton­
csatornát képez, az F, komplex az ATP szintéziséért
felelős. A baktériumnak, a mitokondriumnak és a klo-
roplasztnak egyaránt hasonló szerkezetű ATP-szinte-
táz molekulakomplexe van (4.9/4. ábra).
Az ATP szintézise során az ATP-szintetáz komplex
három alegysége felváltva vesz fel három konformá­
ciós állapotot, amelyek különböznek az ATP-vel, az sztróm a
ADP és Prvel szemben mutatott affinitásukban (4.9/5.
belső m em brán
ábra). Az ATP szintézise során az a- és a p-alegységek tilakoid m em brán

állnak, és a y-, Ö-, valamint e-alegységek forognak kö­

zöttük, konformáciőváltozásra késztetve a (3-alegysé-
geket. Ezt a forgást (a baktériumok ostorának mozga­
tásához hasonlóan) az F0-részen átfolyó protonok
okozzák. A folyamat mechanizmusának felderítéséért
P a u l B o y e r és J o h n E. W a l k e r 1997-ben Nobel-díjat

kapott. ADP +Pj +H+

Azt a tényt, hogy az ATP-szintetáz molekuláris mo­
torként működik, japán tudósok egy elegáns kísérlet­
tel tudták igazolni (4.9/6. ábra). Nikkellel bevont le­
mezre (a nikkellel könnyen kémiai komplexet képező)

4.9/4. ábra.
Az ATP-szintetáz szerkezete. Baktérium esetén az F0-rész a-,
b- és c-alegységet tartalmaz a l b 2 c 1 0 összetételben. Mito-
kondriumnál ezekhez még egyéb polipeptidek is kapcsolód­
nak. Az Fr rész 3 a- és 3 p-részből áll, amelyeket a 6 -, y- és
e-alegységek kapcsolnak az F0 integrális fehérjekomplexhez.
A protonok az F0-részen áramlanak át, miközben a (5-alegy-
ség katalitikus részén végbemegy az ATP szintézise.

223
4 . C it o p l a z m a t ik u s membránrendszerek és o r g a n e l l u m o k , in t r a c e l l u l á r is transzportfolyamatok

4.9/5. ábra.
Az ATP-szintézis forgó modellje. A p-
A D P és Pj alegységek felváltva vesznek fel há­
kötődése
rom különböző konformációt. Az
egyik konformáció erősen köti az
ATP-t, a másik az ADP-t és a P,-t köti
meg egyidejűleg, a harmadik konfor­
mációja |3-alegység éppen elereszti az
A D P + Pj
ATP-t. Ez a három konformáció egy­
azonos A TP képződése idejűleg létezik az F,-komplexben. Az
orientációjú A DP-ből első lépésben az ADP és a P, kötődik,
molekulák és P r ből ezek a második lépés során spontán
ATP-vé alakulnak víz kilépése közben.
A harmadik lépésben három proton
átfolyik az F0 komplexen, és ennek
következtében az a 3 p5 részhez ké­
pest 1 2 0 °-kal elfordulnak a y-, 6 - és
e-részek, és így a (3, olyan konformá-
által cöjú állapotba kerül, amely elengedi
hajtott 12 0 °-os forgás, az ATP-t, a |32 szorosan köti az ATP-t,
A TP elengedése, a pedig készen áll az ADP és a P
a p-alegységek
kötésére. 9 proton átfolyása egy tel­
konform ációváltozása
jes fordulatot okoz, amelynek során
3 ATP szintetizálódik.

hisztidintoldalék segítségével fejjel lefelé rögzítették a
(tisztán előállított) F,-komplexet. A komplexből kilógó
y-alegységhez fluoreszcensen jelzett aktinszálat erősí­
tettek. Ez ügy történt, hogy mind az aktint, mind az
F,-komplexet előzetesen egy biotin nevű kis moleku­
lával kovalensen modifikálták, majd a biotinhoz spon­
tán nagy affinitással kötődni képes avidin hozzáadá­
sával a két makromolekulát egymáshoz kapcsolták a
biotin- és avidinmolekulákon keresztül. Az aktinszál
avidin
' biotin
-y
hisztidinek
fedőlem ez
4.9/6. ábra.
Az ATP-szintetáz mint forgó motor. Az F,-komplexet hiszti-
dintoldalékok segítségével rögzítették a nikkellel bevont le­
mezre. A y-alegységhez fluoreszcensen jelzett aktinszálat
erősítettek, amely Mg2+-ATP jelenlétében az óramutató já­
rásával ellentétesen forgott, másodpercenként 1 -5 fordula­
to t megtéve.
2,5 nm hosszú volt, ami kb. 200-szor hosszabb, mint
az F,-komplex átmérője. ATP jelenlétében az aktinszál
az óramutató járásával ellentétesen forogni kezdett,
amit mikroszkóp segítségével, videokamerával rögzí­
tettek. Itt kihasználták, hogy az enzim fordított irány­
ban is tud működni, ha a koncentráciőviszonyok meg­
felelőek (I. még később). A forgás sebessége függött
az aktinszál hosszától, a videofelvételeken a fluoresz­
cens aktin másodpercenként 1-5-ször fordult meg.
Egy aktívan működő ATP-szintetáz másodpercenként
100 ATP-molekulát is képes előállítani, vagyis a szin-
tetáz molekulakomplex másodpercenként 3 0 -4 0 for­
dulatot is megtehet. A világ e talán legkisebb forgó
motorja forgási mechanizmusának részleteit, a fellépő
erőviszonyokat még ma is intenzíven kutatják.
A baktériumban, fotoszintetizálő szervezetekben
és magasabb rendű állati sejtekben működő kemioz-
nikkel
motikus rendszerek kompatibilis voltát, vagyis a ke­
nitril-triecetsav miozmózis univerzális voltát igazolja a következő szel­
lemes kísérlet (4.9/7. ábra). Egy archebaktériumből
(I. 12. fejezet) bakteriorodopszin fehérjét, szarvasmar­
ha mitokondriumából pedig ATP-szintetáz F0-F, mo-
lekulakompiexet izoláltak. (Az archebaktérium bíbor­
membrán részében lévő bakteriorodopszin fény hatá­
sára protont pumpál át a membránon.) Ezt a két fe­
hérjét aszimmetrikus módon beépítették foszfolipidek
felhasználásával előállított liposzömák membránjába.
Megvilágítás hatására a bakteriorodopszin protont
pumpál a liposzómákon kívüli térből a liposzómák bel-
 4.9. A SEJTMŰKÖDÉS ENERGIAFORRÁSA: M IT O K O N D R IU M , KLOROPLASZTISZ
4.9/7. ábra.
A kemiozmózis univerzális voltának kísérleti bizonyítéka.
Foszfolipidből készült mesterséges vezikulákba (liposzómák-
ba) tisztított bakteriorodopszint és mitokondriális F0 F,mole­
kulakomplexet építettek be. Fény hatására a bakterioro­
dopszin protont pumpál a külső térből a liposzóma belsejé­
be, és a létrejött protongradiens hatására az F0 —F, moleku­
lakomplex ATP-t szintetizál ADP-ből és Pr ből.
sejébe, és így a liposzőmamembrán két oldalán pro­
tongradiens jön létre. A protongradiens elektrokémiai
potenciálkülönbségét használja fel a membránba
beépített F0-F r molekulakomplex ATP előállítására.
Ha nem volt megvilágítás, nem volt ATP-szintézis. Ha
nem építettek be a liposzömamembránba F0-F, .mo­
lekulakomplexet, a megvilágítás ellenére sem szinteti-
zálödott ATP.
Mint minden enzimreakció, ez a folyamat is meg­
fordítható. Ha nincs megvilágítás, és a liposzómák
közötti térhez ATP-t adunk nagy koncentrációban, az
F0-F, molekulakomplex fordított irányban működik,
protont fog a külső térből a liposzóma belsejébe pum­
pálni.
4.9.1.5. A mitokondrium biogenezise
A mitokondriumok osztódása szorosan nem kap­
csolódik a sejtmag osztódásához. Az interfázis során a
mitokondriumok mérete nő a fehérjék beépülése so­
rán, a mitokondriális DNS folyamatosan replikálödik,
nemcsak akkor szintetizálódik DNS a mitokondriu-
mokban, amikor a gazdasejt a sejtciklus S-fázisában
van. Egy bizonyos méret elérése után a mitokondrium
kettéosztödik, hasonlóan SKÖaktériumok növekedésé­
hez és osztódásához. Átlagosan minden mitokond­
rium egyszer osztódik sejtgenerációnként.
A mitokondriális DNS cirkuláris DNS, amelyből
több kópia van jelen egy mitokondriumban. Mérete
fajonként változik, az ember mitokondriális DNS-e
csak 16 569 bázispárböl áll, az élesztőé 78 kilobázis-
párböl (kbp), a növényeké 2 0 0 -2 5 0 0 kbp-ból. A mi­
tokondriális DNS a mitokondrium fehérjéinek csak
egy részét kódolja. A mitokondrium saját riboszömá-
in lezajló fehérjeszintézis ugyanolyan antibiotikumok­
kal gátolható, mint a baktériumfehérjék szintézise. Az
ember mitokondriális DNS-e 13 fehérje és 24 RNS-
molekula szintetizálásáért felelős. A fehérjék nagyobb
részét a kromoszomális DNS kódolja, szintézisük a ci­
toplazmatikus riboszómákon valósul meg, majd e fe­
hérjék bekerülnek a mitokondriumba.
A leírtak szerint a mitokondriumok genetikai rend­
szere, fehérjeszintézise a prokarióták működésére
emlékeztet. Az állatok és a gombák mitokondriális
DNS-ében használt genetikai kőd eltér a prokarióták-
ban és eukariótákban használatos genetikai kődtől.
Érdekes módon a genetikai kód eltérő lehet a külön­
böző fajok mitokondriális DNS-ében is.
Az endoszimbiöta hipotézis szerint az ősi eukarió­
ta sejtek stabil szimbiózisba léptek egy ősi baktérium­
mal, és annak oxidatív foszforilációs rendszerét saját
céljaikra hasznosították. Az evolúció során nagymér-
tékű génátvitel játszódott le a mitokondrium és a sejt-~
mag között, ez magyarázza, hogy a mitokondrium fe­
hérjéinek- nagy részét kódoló gének a sejtmagban
vannak. Ezek a fehérjék a citoplazmában végbemenő
szintézisük során prekurzor formában keletkeznek, N-
terminális végük egy célzöszekvenciával rendelkezik
Ez segíti elő ezeknek a fehérjéknek a bejutását a mi- >
tokondriumba. A mitokondriumok fehérjeimportjának / lü / jf-
mechanizmusát mutatja a 4.9/8. ábra. A fehérjék r
transzlokáciőja csak azokon a helyeken játszódik le,
ahol a külső és a belső membrán érintkezik egymás­
sal, és itt egy több fehérjekomponensből álló csator­
na képződik. A prekurzor fehérjék denaturált formá-
ban jutnak át a fehérjékkel bélelt, a külső és a belső
membránt egyaránt átérő csatornán keresztül. Erre
kísérleti bizonyítékot az szolgáltatott, hogy kémiai ke­
resztkötő vegyületekkel a prekurzor molekulák ke­
resztkötést képeztek mind a külső, mind a belső
membrán integrális fehérjéivel.
A megtermékenyített petesejt mitokondriumai el­
térő mértékben származnak az egyes szülősejtektől a
különböző fajok esetén. Az élesztőben a haploid sejtek
fúziója során mindkét szülő hozzájárul a diploid sejt mi-
tokondriumkészletéhez. A növények egyharmadánál a
mitokondriumok mindkét szülőtől származnak, kéthar-
225
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k

citoszol-hsp70
kitekeredett fehérje

felvételt célzó C 00>

szekvencia

részben feltekeredett
prekurzor fehérje

citoszol
külső membrán

membránok
közötti
rész

belső membrán

mátrix

végső konformációjú
fehérjerész

4.9/8. ábra. keresztül a protongradiens hajtóerejét felhasználva.

A polipeptidek importja a mitokondriumok mátrixába. A p_re-
kurzor fehérje, melyen célzöszekvencia van, a citoszolban
szintetizálódik.
1. A hsp70 hősokkfehérje (egy ün. chaperon, vagyis olyan
enzim, amely elősegíti, hogy egy másik fehérje megfelelő
térszerkezetét felvegye) ATP felhasználásával hozzákötő­
dik a prekurzor fehérjéhez.
2. A hsp70 által stabilizált kitekeredett fehérje hozzákötődik
a receptorfehérjéhez.
A transzlokáciő a külső és a belső membrán érintkezési
pontjában játszódik le.
4. A mátrix hsp70 fehérje hozzákötődik a bejutott prekurzor
fehérjéhez, hogy azt megvédje az idő előtti, nem megfele­
lő feltekeredéstől.
5. A mátrix hsp60 molekula komplexe (egy újabb chaperon
molekula) katalizálja a prekurzor fehérje megfelelő kon­
formációjának kialakítását.
6 . A feleslegessé vált célzószekvenciát megfelelő enzimek

3. A fehérje transzlokálödik a membránban lévő csatornán lehasítják.

226
 4.9. A SEJTMŰKÖDÉS ENERGIAFORRÁSA: M IT O K O N D R IU M , KLOROPLASZTISZ
maduknál pedig csak az anyai sejtből. Az emlősök
spermiumai alig (vagy egyáltalán nem) járulnak hozzá
a zigöta mitokondriumkészletéhez, ennek következté­
ben a mitokondriális DNS 99,99%-a anyai eredetű.
A mitokondriális DNS mutáció örökölhető, de fel­
léphet spontán is, ekkor szomatikus mutációról be­
szélünk. Mivel egy sejt több mitokondriumot is tartal­
maz, olyan is előfordulhat, hogy egyes mitokondriu­
mok mutáns DNS-t tartalmaznak, mások nem (hete-
roplazmia). Egy heteroplazmiás petesejtből származó
utódban egyes szövetekben több, más szövetekben
kevesebb mutáns DNS-t tartalmazó mitokondrium ta­
lálható. A sejtosztódás során a mitokondriumok bizo­
nyos mértékig véletlenszerűen oszlanak meg az utód­
sejtekben, ezért egy heteroplazmiás nő petesejtjei
kissé eltérő mértékben tartalmazzák a mutáns mito-
kondriumokat, így a nő egyik gyerekét kevésbé sújt­
hatja a mitokondrium genetikai betegségéből szárma­
zó tünet, mint a másik gyerekét.
A mitokondriális betegségben szenvedőknél a tüne­
tek általában korán fellépnek, és idővel romlanak. En­
nek magyarázata az lehet, hogy a mutáció a mitokond­
riumban csak kismértékben hátráltatja az ATP szintézi­
sét. (A nagymértékű mitokondriumkárosodást okozó
mutációkkal rendelkező magzatok meg sem születnek.)
Idővel azonban a szomatikus mutációk felgyűlnek - ez
a normális mitokondriumokban is zajlik - , és az eleve
sérült mitokondrium működésképtelenné válik. A mu­
tációk számának növekedése elsősorban az oxigéngyö­
kök számlájára írható. A mitokondrium belső memb­
ránjában lévő elektrontranszport-rendszer (légzési lánc)
sérülése esetén elektronok szabadulhatnak ki, melyek
nagy valószínűséggel az oxigénre kötődnek rá, létre­
hozva az oxigén radikált. Ez a jelenség kapcsolatba hoz­
ható az öregedéssel is. Egyes kutatócsoportok kimutat­
ták, hogy idősekben a mitokondriumok szomatikus mu­
tációinak száma növekszik, és ezzel összefüggésben
mind az egyes mitokondriumok, mind pedig a szervezet
egésze kevesebb energiát termel.
A mitokondriális DNS kismértékű megváltozása is
igen nagy gondokat okozhat. A fejezet elején említett
(28 éves korában elhunyt) beteg esetében a betegnek
csupán egy pontmutációja volt a mitokondriális DNS-
ében. Ez a gén a leucin tRNS-ét kódolta, és a mutáció
miatt ez a tRNS a beteg mitokondriumában hibásan
képződött.
A mitokondrium külső membránjának egyes fehér­
jéi szabályozzák a citokróm C kiszabadulását a cito­
plazmatikus térbe. Amennyiben a citokróm C kijut a
membránok között térből a citoplazmába, ott egy
kaszkád folyamatot indít be, amely végül programo­
zott sejthalált, apoptózist okoz (I. 10.6. fejezet).
4 .9 .2 . Kloroplasztisz és fotoszintézis
A föld élő sejtjeinek szerves anyagai szinte kizá­
rólag a fotoszintézis során szintetizálödtak, ill. szin-
tetizálödnak. A fotoszintézis során a fényenergiájá­
val hajtott reakciókban a levegőben lévő C 02-ből
szerves molekulák jönnek létre. Fotoszintézis játszó­
dik le a magasabb rendű növényekben, az algákban
és a különböző típusú fotoszintetikus baktériumok­
ban. A növények, az algák és a legfejlettebb foto­
szintetikus baktériumok (mint pl. a cianobaktériu-
mok) a vízből nyert elektron és a fény segítségével a
levegő C 02-ját szerves vegyületekké alakítják. A víz
hasítása során 0 2 szabadul fel a légkörben, amelyet
az élőlények - nemcsak az állatok, de a növények és
nagyon sok baktérium is - légzésük során felhasz­
nálnak.
A növényekben a fotoszintézis egy specializáló­
dott sejtalkotóban, a kloroplasztiszban megy végbe.
A kloroplasztiszok nappal fotoszintetizálnak, és így
ATP-t és NADPH-t állítanak elő, melyek segítségé­
vel a C 02-ot cukormolekulává alakítják a kloroplasz­
tisz belsejében. (Itt jegyezzük meg, hogy a mito­
kondriumban a NADH a hidrogént szállító redukáló
molekula.) A keletkező cukormolekulák a citoszolba
exportálódnak, ahol megkezdődhet lebomlásuk
- további ATP szintézisének energiaigényét fedez­
ve - , vagy más szerves molekulák kiindulási anyaga­
ként szerepelhetnek, a növényi sejt igényének meg­
felelően.
4.9.2.1. A kloroplasztisz szerkezete
A kloroplasztisz energiaátalakító folyamatait pro­
tongradiens segítségével valósítja meg, a mitokond­
riumhoz hasonlóan. Bár méretében nagyobb, hason­
ló elvek alapján épül fel (4.9/9. ábra). Van egy nagy
permeabilitásű külső membránja és egy kevésbé
permeábilis belső membrán, amelyben transzportfe­
hérjék találhatók. A két membrán között keskeny
rés van. A belső membrán a sztrömának nevezett
részt határolja körül, amely a mitokondrium m átri­
xával analóg (4.9/10. ábra). A sztrómában metabo-
likus enzimek találhatók. A mitokondriumhoz hason­
lóan a kloroplasztiszok is bekebelezett baktériumból
keletkeztek, van saját DNS-ük, RNS-ük és riboszó-
májuk. Lényeges különbség a mitokondrium és a klo­
roplasztisz között, hogy a kloroplasztisz belső memb­
ránjában nincs eIektronszáIlító rendszer. A fényt el­
nyelő komplex és az elektronszállító rendszer ehe­
lyett egy harmadik membránban, a tilakoid memb-
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
kloroplasztisz
levél
felső epiderm isz
2 nm
alsó epiderm isz
m em bránok közötti tér belső m em brán
4.9/10. ábra.
A m itokondrium és a kloroplasztisz szerkezetének összeha­
sonlítása. A kloroplasztisz általában nagyobb, m int a m ito ­
kondrium, és a külső és a belső membrán m ellett egy har­
m adik membránja (a tilakoid membrán) is van, ami a tilakoid
zsákokat alkotja. Míg a kloroplasztisz belső membránja kö­
zel párhuzamosan halad a külső membránnal, a m itokond­
riumban a belső membrán betüremkedésekkel, krisztákkal
rendelkezik.
ránban helyezkedik el. Az utóbbi lapos, diszkszerű
zsákok által képzett ún. gránumokból, valamint az
ezeket összekötő membránlemezekből és csövecs­
kékből áll. lontartalmuk a sztróma ionösszetételétől
merőben eltér.
228
4.9/9. ábra.
Kloroplasztisz. Ennek a fotoszinteti­
záló sejto rga nellu m nak három
membránja van, a külső membrán, a
sztróm a granum belső membrán és a tilakoid memb­
rán, am elyek három belső kom part-
m entet (térrészt) határoznak meg.
Ezek: a m em bránok közötti rész, a
gránum sztróma és a tilakoid zsákok. A tila ­
koid membrán tartalmazza az ener­
giaterm elésért felelős m olekularend­
szereket, amelyeknek tagja a kloro­
tilakoid m em brán
fill is. A tilakoid membrán veszi körül
a diszkszerűen ellaposodott tilakoid
külső m em brán
tilakoid tér zsákokat, am elyek szoros kapcsolat­
ban vannak egymással, és együtt a
gránum ot alkotják.
4 .9 .2 .2 . A fotoszintézis reakciói
A fotoszintézis során lejátszódó reakciók két nagy
csoportra oszthatók (4.9/1 J. ábra],
1. A fényreakciök, azaz a fotoszintetikus elektron-
transzfer-reakciók során a napfény energiája gerjeszti
a klorofill egy külső elektronját alapállapotból gerjesz­
te tt állapotba, elősegítve az elektron tovaáramlását a
tilakoid membránban lévő elektrontranszportláncon
keresztül. A klorofill az elektronhéján megüresedő he­
lyet a víz bontásából származó elektronnal pótolja, az
oxigén melléktermék. Az elektrontranszport-folyamat
során proton pumpálödik a tilakoid membránon ke­
resztül, ezáltal itt elektrokémiai protongradienst létre­
hozva. A protongradiens energiája hajtja az ATP szin­
tézisét a sztrómában. A sorozatreakciö végső lépése­
ként a nagy energiájú elektron egy protonnal együtt
NADP+-re kerül, és így NADPH keletkezik. Ezek a re­
akciók mind a kloroplasztiszokban játszódnak le.
2. Az ún. sötét vagy C 02-fixálási reakciókban a fo­
toszintetikus elektrontranszfer-folyamatokban kelet­
kező ATP- és NADPH-molekulák szolgálnak energia-
forrásként, ill. redukáló anyagként a C 02 szénhidráttá
való átalakításához. A szénfixálási reakciók a kloro­
plasztiszok sztrőmájában kezdődnek, és a citoszolban
folytatódnak, a folyamat során szacharóz és más szer­
ves molekulák keletkeznek a növények levelében.
A szacharóz más szövetekbe is exportálödik, ahol
energiaforrásként és egyéb szerves molekulák kiindu­
lási alapanyagaként is szolgál.
Az ATP, a NADH és az 0 2 képződése [ami a fény­
energia direkt hasznosítását igényli) és a C 02 szénhid­
ráttá való konverziója (ami a fényenergiát csak indi-
rekt módon igényli) különálló folyamat, bár bonyolult
visszacsatolási mechanizmusok kötik őket össze.
 4.9. A SEJTMŰKÖDÉS ENERGIAFORRÁSA: M I T O K O N D R IU M , KLOROPLASZTISZ

Több, szénfixáláshoz szükséges enzim pl. inaktiválő-

dik a sötétben, és üjra aktiválódik a fény által hajtott
elektrontraszport-folyamatok beindulásával.
A látható fény széles spektrumából a zöld pig­
ment, a klorofill a piros fotonokat abszorbeálja a leg­
nagyobb valószínűséggel. Az elnyelt foton energiájá­
nak segítségével a konjugált kettős kötés rendszer va­
lamelyik elektronja gerjesztett állapotba kerül. Az izo­
lált klorofillmolekula az így abszorbeált energiát nem
képes hasznos energiává alakítani. Ez csak akkor tör­
ténik meg, amikor a klorofillmolekula más pigmentek­
kel és megfelelő fehérjemolekulákkal asszociálődik a
membránban. A növények tilakoid membránjában és
a fotoszintetizálö baktériumok membránjában a klo­
rofillmolekulák sok fehérjéből álló fűtőrendszerekhez
tartoznak. A fotorendszerek ún. antennakomplexei­
ben lévő több száz klorofillmolekula ejti csapdába a
fény energiáját, gerjesztett (nagy energiájú) elektrono­
kat generálva (4.9/12. ábra], A látható fény hasznosí­
tása igen széles spektrumtartományban lehetséges.
A klorofillmolekulák térbeli elrendezése olyan, hogy a
gerjesztési energiát az egyik klorofillmolekula át tudja
4.9/11. ábra.
adni fluoreszcencia rezonancia transzfer mechaniz­
A kloroplasztiszban lejátszódó fotoszintetikus reakciók. A víz
mussal a másiknak. Mivel az antennakomplex szélén oxidálódik, és oxigén szabadul fel a fotoszintetikus elekt-
elhelyezkedő klorofillmolekulák a rövidebb, a közepe rontranszport-reakciók során. Ugyanakkor a szén-dioxid
felé esők a hosszabb hullámhosszúságú fotonokat m egkötődik cukor formájában, és egy sor más szerves m o­
nyelik el főleg, az energiaátadási folyamatok végén a lekula keletkezik a szénfixálási reakciókban.

antennakom plex a z antennakom plexben

lévő klorofillmolekulák

tilakoid tér

tilakoid nagy
m em brán energiájú
elektron

sztróma
a reakciócentrum ban lévő
speciális klorofillmolekula-pár reakciócentrum

4.9/12. ábra.
A fotorendszer antennakom plexe és reakcióccntruma. Az
antennakom plex összegyűjti a fény által gerjesztett elektro­
nokat, és az energiájukat a reakciöcentrumban lévő speciá­
lis klorofillm olekula-párra továbbítja fluoreszcencia rezonan­
cia energiatranszfer folyam atok segítségével. E folyam atok
révén a reakciőcentrum nagy energiájú elektronokra tesz
szert, am elyeket gyorsan továbbad a tilakoid membránban
elhelyezkedő elektront! anszporUancriak.
(Itt jegyezzük meg, hogy energiatranszfer-folyamatok során
az egyik molekula átadja az energiáját a másiknak, így an­
nak egy elektronja gerjesztett állapotba kerül, de az elekt­
ron még ugyanazon molekulához tartozik. Az elektron­
transzfer folyam án az elektrontranszportláncot alkotó mole­
kulák egymásnak elektronokat adnak át.)

229
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
antennakom plex
plasztc)kinon
sztróma
tilakoid
membrán
2H20 ----------ÍM n
vízhasító enzim
'i
C
tilakoid tér
citokróm
II. fotorendszer
b6 -f komplex
4.9/13. ábra.
Az elektron áramlása a tilakoid membránban a fotoszintézis
során. A lánc mobilis elektronhordozó molekulái a plasztoki-
non, a plasztocianin (egy rezet tartalmazó, kisméretű fehér­
je) és a ferredoxin (vas-szulfidot tartalmazó, szintén kismére­
tű fehérje). A citokróm b6-f komplex protonokat pumpál a ti­
lakoid membránon keresztül, a folyamat hajtóereje az elekt­
ronok átáramlása. Proton keletkezik a víz oxidációja során a
gerjesztési energia a reakciócentrumban lévő speciá­
lis klorofillmolekula-párhoz jut el.
A reakciócentrumban lévő klorofillmolekula-pár ir­
reverzibilisen csapdába ejti a gerjesztett elektront,
ugyanis ezt az elektront azonnal továbbítja a foto­
rendszer megfelelő pozícióban lévő, közeli molekulá­
jára. Ezután lehetővé válik a nagy energiájü elektron
kényelmes felhasználása a fotokémiai reakciókban
(amelyek több időt igényelnek). A folyamat eredmé­
nyeképpen a klorofill elveszít egy elektront, és pozitív­
vá válik. Ezután a klorofill egy kis energiájú elektront
kap a szomszédos donormolekulátöl, és így ismét
alapállapotba kerül. Ez a folyamat több lépésben zaj­
lik. Ezt követően, lassabb reakciókban, az elektron-
transzfersor végén álló legkisebb energiájú elektron­
donor elektront nyer a vízből, miközben az elbomlik
oxigénre és protonra - az utóbbi a NADP-re kerül, az
elektron végül az oxigénen köt ki.
A növényekben és a cianobaktériumokban foto­
szintézis során ATP és NADPH keletkezik két foton
energiáját igénylő folyamatban (4.9/13. ábra). Az első
foton elnyelése eredményezi az ATP előállítását, a má­
sodik elnyelése pedig a NADPH szintézisét. A két foto-
NADP+
plasz tocianin ferredoxin
NADPH
pc
a protonok
m ozgása
a z elektrokémiai
protongradiens
irányában
I. fotorendszer N A D P-reduktáz
tilakoid zsákon belül, és protont vesz fel a NADP+ a tilakoid
membrán külső oldalán. Mindezek a folyamatok hozzájárul­
nak a tilakoid membrán két oldalán a protongradiens kiala-
■kulásához. A protongradíens hajtja az ugyanezen membrán­
ban elhelyezkedő ATP-szintetáz molekulakomplexet (az áb­
rán ezt nem tüntettük fel).
rendszer szoros kapcsolatban működik egymással,
a II. fotorendszer elnyeli a fotont, a nagy energiájü
elektron átáramlik az elektrontranszportláncon, majd
átadódik az I. fotorendszernek. Az elektrontranszport­
láncon áthaladó elektron energiájának segítségével
proton pumpálődik a tilakoid membrán belsejébe,
protongradienst eredményezve. A protongradiens ki­
alakulásához a víz bontásából keletkező proton is
hozzájárul. Érdekes módon a tilakoid membránban a
protongradiens elektrokémiai potenciálkülönbsége
szinte teljes egészében a H+-koncentráció különbsé­
géből adódik, a membránpotenciáiból származó
komponens elhanyagolható. Ennek következtében a
tilakoid membrán két oldalán mért pH különbsége
3,5 is lehet. A pH-értékből a mitokondriumnál leír­
takhoz hasonlóan kiszámítva a protongradiens elekt­
rokémiai potenciálkülönbségét, az kb. 206 mV-nak
adódik. Ezt a kémiai potenciálkülönbséget használja
fel a tilakoid membránban lévő ATP-szintetáz komp­
lex az ATP előállítására, a mitokondriumnál leírt for-
gőmotor-mechanizmus révén.
A II. fotorendszerből érkező elektron egy pozitív
lyukat tölt be az I. fotorendszer reakciócentrumában.
 4.9. A SEJTMŰKÖDÉS ENERGIAFORRÁSA: M IT O K O N D R IU M , KLOROPLASZTISZ
amelyet előzőleg egy foton elnyelése generált. Az
I. fotorendszer magasabb energiaszintről indul, mint a
II. fotorendszer, magasabb energiaszintre is jut fel
a foton elnyelése után, így képes lesz redukálni a
NADP+-ot NADPH-vá (4.9/14. ábra). A folyamatok
végeredményeképpen egy elektron eltávozik a II. foto­
rendszer reakciócentrumában lévő klorofillmolekulá-
ról, és a folyamat végén átadódik a NADP+-nak,
amely két elektron és egy proton felvételével NADPH-
vá alakul. Az elektron pótlása kis energiatartalmú do­
nor molekulából történik, a növények és a sok foto­
a z elektronok áram lásának iránya
4.9/14. ábra.
A redoxpotenciál változása a fotoszintézis során. Az egyes
molekulák redoxpotenciálját a függőleges tengely mentén
való elhelyezkedésük pozíciója jelzi. A II. fotorendszer ger­
jesztett klorofillmolekulái elektront adnak át a tilakoid
membrán elektrontranszport-molekuláinak, amelyek az
elektront az I. fotorendszerhez juttatják el. Az elektron a víz­
szintetikus baktérium esetén ez a donor a vízmoleku­
la. A II. fotorendszer reakciőcentrumában vízhasító
enzim is található, mely a két vízmolekuláből szárma­
zó oxigénatomokat a fehérjében lévő mangánatomok
segítségével tartja megkötve. Az enzim egyenként tá­
volítja el az elektronokat a vízmolekulákböl, így
egyenként tölti meg elektronnal a fény hatására lét­
rejövő pozitív lyukakat a klorofillmolekulában. Amint
- négy foton elnyelése után - négy elektront eltávolít
az enzim két vízmolekuláből, egy 0 2-molekula szaba­
dul fel. Ennek a folyamatnak a következtében alakult
molekuláról áramlik a két összekapcsolt fotorendszeren ke­
resztül a NADP+-re, és közben ATP és NADPH keletkezik. Az
ATP előállítását az ATP-szintetáz komplex végzi (az ábrán
nem tüntettük fel), amely az elektrontranszport-folyamat ál­
tal létrejött protongradiens kémiai potenciálját használja fel
a folyamat hajtóerejeként.
231
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
ki több mint kétmilliárd év alatt a föld légkörének je­
lenlegi oxigénkoncentráciöja.
A C 02-fixálás során a fényreakciökban keletkezett
ATP- és NADPH-molekulák használódnak fel. Amikor
a szénhidrátok C 02-dá és H20-zé oxidálódnak, nagy
mennyiségű szabad energia szabadul fel. A fordított
irányú reakció, amikor C 02-ból és H20-ből szénhidrát
keletkezik, energiabefektetést igényel, és csak akkor
játszódik le spontán módon, ha energetikailag kedve­
z ő r e a k c ió k h o z k a p c s o ló d v a a r e a k c ió k összességé­
nek energetikai mérlege kedvező. A kloroplasztisz
sztrömájában a C 02 enzim segítségével hozzákötődik
egy öt szénatomból álló cukormolekulához (ribulöz-
1,5-bifoszfát), és két gliceraldehid-3-foszfát keletke­
zik. Ezután a giiceraldehid-3-foszfát a citoszolba kerül,
ahol nagyon sok metabolit kiindulási molekulája, pl.
a (diszacharid) szacharőzmolekuláé is. Növények ese­
tén az energia szacharóz formájában szállítödik a nö­
vények különböző szövetei között. A sztrómában ma­
radt gliceraldehid-3-foszfát nagy része keményítővé
alakul, a szénhidrát ilyen formában tárolódik a növé­
nyek esetén.
Kitekintés
Jelenleg is megoldatlan kérdés, hogy miért nem
transzferálödott a mitokondrium DNS-e teljes egészé­
ben a sejtmagba, hiszen eléggé energiaigényes két
DNS-, RNS- és fehérjeszintetizáló egységet fenntarta­
ni párhuzamosan. Az egyik hipotézis szerint ez az evo­
lúciós folyamat még nem fejeződött be, mert nem volt
rá elég idő. Ezt az érvet cáfolja az a tény, hogy a per­
oxiszóma nem tartalmaz DNS-t, o tt ez a folyamat
már teljesen lejátszódott. A másik, talán jobban elfo­
gadható elmélet szerint a légzési lánc bizonyos fehér­
jéinek ott és akkor kell szintetizálódniuk, áruikor szük­
ség van rájuk, különben a fennakadt folyamatban
elektronok szabadulhatnak el, oxigénradikálokat (sza­
bad gyököket) hozva létre, amelyek a mitokondrium
lipidmolekuláit, fehérjéit, ill. nukleinsavait súlyosan
károsíthatják. Ezért ezeknek a fehérjéknek a szintézi­
se még mindig a mitokondriumban játszódik le.
A mitokondriumnak fontos szerepe van az apoptö­
zisban, a programozott sejthalál kiváltásának folyama­
tában. A belső membrán külső részéről leváló, majd a
külső membránon átjutó citokróm C molekula a mito-
kondriumot involváló apoptózisüt egyik kritikus lépé­
se. (I. 10.1.5., 10.6, 11.2. fejezet). A mitokondrium­
ban lejátszódó oxidációs folyamatok szabályozatlan­
sága esetén aktív radikálok szabadulhatnak ki, melyek
károsítják a fehérjéket, a lipideket és a nukleinsavakat.
Az ilyen folyamatok öregedésben játszott szerepének
vizsgálata a tudományos kutatás előterében van.
232
Az ATP-szintetáznak mint molekuláris motornak a
vizsgálata olyan technikai fejlesztésekkel is kecsegtet,
amelyek a biológiai energianyerés hatékonyságát és
gazdaságosságát nagymértékben elősegíthetik.
A fotoszintézis molekuláris mechanizmusának ku­
tatása nagy jelentőségű lehet az emberiség jövőjére
nézve is. A napfényenergiának mint környezetbarát
energiaforrásnak a felhasználása nagyban elősegít­
hetné az emberiség energiagondjainak megoldását.
A kutatások eredményeinek felhasználásával a nap­
fényenergiát nagy hatásfokkal hasznosító működő egy­
ségek előállítására nyílhat lehetőség.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A mitokondrium, a növényi kloroplasztisz és sok
baktérium a kemiozmózis elvét felhasználva állítja elő
az energiavalutaként felhasználható ATP legnagyobb
részét. A mitokondriumnak kettős membránja van, a
belső membrán által körbezárt részben, a mátrixban
találhatók a cukrok és a zsírsavak oxidációjáért felelős
enzimek, amelyek az acetil-CoA oxidációjával nagy
mennyiségű NADH-t állítanak elő. A belső membrán­
ban helyezkednek el a légzési lánc molekulakomple­
xei, melyeken keresztúláramlanak a NADH-tól kapott
elektronok, és az így felszabaduló energiát használják
fel a belső membrán két oldalán fellépő protongradi­
ens létrehozására. Az ugyanitt található ATP-szintetáz
molekula forgó motorként állítja elő az ATP-molekulá-
kat ADP-ből, és a motor forgását a protonok áramlá­
sa hajtja. A kloroplasztiszoknak hármas membrán-
szerkezete van, a kettős membránon kívül van egy ti­
lakoid membránja is, amely lapos, diszkszerű zsákok
által képezett ún. gránumokat vesz körül. A fényt el­
nyelő komplex és az elektronszállítő rendszer a tilako­
id membránban helyezkednek el. A protongradiens a
tilakoid membrán két oldalán generálódik, a gránum
sokkal savasabb, mint a tilakoid membrán és a belső
membrán között elhelyezkedő sztróma.
A mitokondriumnak és a kloroplasztisznak saját
DNS-e van, és az a mitokondrium és a kloroplasztisz
fehérjéinek csak egy részét kódolja. A többi mitokond­
riális és kloroplasztiszfehérje a sejtmagban kódolódik,
és a citoplazmában szintetizálódik, és onnan speciális
transzportmechanizmussal jut a mitokondrium, ill. a
kloroplasztisz belsejébe. A mitokondriális DNS mutá­
ciói genetikai betegségek kifejlődéséhez vezethetnek.
□ Mi a mitokondrium és mi a szerepe?
□ Ismertesse a mitokondrium szerkezetét!
□ Mi a kemiozmózis lényege?
□ Soroljon fel példákat a kemiozmózis természetben
való alkalmazására!
 4.9. A SEJTMŰKÖDÉS ENERGIAFORRÁSA: M IT O K O N D R IU M , KLOROPLASZTISZ
□ ismertesse az ATP-szintetáz működését!
□ Hol szintetizálődnak a mitokondriumot felépítő fe­
hérjék?
□ Hogyan jutnak el a citoplazmában szintetizálödott
mitokondriális fehérjék a mitokondriumba?
□ Hogyan öröklődik a mitokondriális DNS?
□ Vannak-e az oxidatív anyagcserének hátrányai?
□ Jellemezze a kloroplasztiszok szerkezetét!
□ Milyen speciális feladatai vannak a II. és I. foto-
rendszernek?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.1., 4.6., 5.4., 6.2., 12.
Ajánlott olvasmányok
G r iv e l , L.A.: Mitochondrial DNA. Scientific American,
1983. March, 18-89.
K ín o s r a , K., Y a s u d a , R., Noji, H., Is h iw a t a , S., Y o s h id a ,
M . : FI-ATPase: A rotary motor made of a single
molecule. Cell 9 3 .2 1 -2 4 , 1998.
W a l l a c e , D.C.: Mitochondrial DNA in ageing and dis-
ease. Scientific American, August, 2 2 -2 9 , 1997.
F r e y , T.G., M a n e l l a , C.A.: The internál structure of mi-
tochondria. TIBS, 2 5 :3 1 9 -3 2 4 , 2000.
C o l e m a n , G., C o l e m a n , W.J.: Hogyan termelnek a nö­
vények oxigént? Magyar Tudomány, 4 :3 6 -4 2 ,
1990.
 4 . 10. Diffúziós viszonyok a sejtben
4. 10.1. Az intracelluláris diffúzió jelentősége
4. 10.1.1. A citoplazmában zajló, diffúziófüggő események
4. 10.1.2. A citoplazmatikus szabad diffúziót befolyásoló tényezők
4. 10.2. Ionok, kis méretű molekulák diffúziója a citoplazmában
4. 10.3. Makromolekulák diffúziója a citoplazmában
4. 10.4. Sejtorganellumokon belüli szabad diffúzió
4. 10.4.1. Mitokondriumok és az E. coli citoplazmája
4. 10.4.2. Endoplazmatikus retikulum
4. 10.4.3. Sejtmag
4. 10.4.4. Axon
Jelenség
Az intracelluláris (ic.) paraziták az immunrendszer­
től elbújva élősködnek a gazdaszervezet sejtjeiben.
Életciklusuk egy adott szakaszában a fertőzött szerve­
zet arra fogékony sejtjeibe hatolnak, és ott folytatják
élettevékenységüket. Ilyen ic. paraziták pl. a malária
vagy a toxoplasmosis kórokozói. A gazdasejtben ezen
élősködőket egy ún. parazitofor vakuola membrán
(PVM) veszi körül. Honnan és hogyan nyerik a malária
és a toxoplasmosis kórokozói az egyébként igen aktív
anyagcseréjükhöz szükséges tápanyagokat, ha a gaz­
dasejt citoplazmájátöl e gazdasejt eredetű PVM hatá­
rolja el őket?
Lehetséges magyarázatok
/. A kórokozók a szükséges tápanyagokat cito-
plazmájukban elraktározva magukkal viszik, és azt on­
nan használják fel.
2. A gazdasejtek citoplazmájában lévő, a gazda­
sejt által állandóan pótolt tápanyagot specifikusan ve­
szik fel a PVM-en keresztül.
3. A vérplazmában, ill. a szövet közötti térben lé­
vő tápanyagokat használják fel e paraziták egy, a gaz­
dasejt felszíne és a PVM között kommunikáló memb­
rán határolta járat segítségével.
Tényleges magyarázat
Az intracelluláris paraziták gazdasejtbe történő be­
hatolásuk közben veszik fel a gazdasejt eredetű parazi­
tofor vakuola membránt. Az invázió során viszont ún.
234
B a c s ó Z so lt
tápanyagcsatornákat építenek be ebbe a saját memb­
ránjukon kívül elhelyezkedő membránba. Ilyen táp­
anyagcsatornákat azonosítottak a maláriát okozó, vö-
rösvértestekben szaporodó plasmoáiumok merozoitjai-
ban, továbbá a toxoplasmosist okozó Toxoplasma gon-
diiben. A csatornák 10-20 Á belső átmérője elég nagy
ahhoz, hogy a gazdaszervezet citoplazmájában bőven
előforduló monoszacharidokat, aminosavakat, nukleo-
tidokat szabadon átengedjék, amelyeket azután a pro-
tozoonok sejtjei specifikusan vehetnek fel plazma­
membránjukon keresztül. A tápanyagcsatornák viszont
hatékonyan kiszűrik a nagyobb intracelluláris fehérjé­
ket, amelyek esetleg károsíthatnák a betolakodót. E
transzportfolyamattal analóg módon - amelynek során
egy külső membránon csak bizonyos molekulatömegű,
7 0 0 -1 4 0 0 Da-nál kisebb molekulák képesek szabad
diffúzióval átjutni - működnek a Gram-negatív baktéri­
umok, sőt a mitokondriumok külső membránja is. Ha­
sonló, nem szelektív, nagy átmérőjű csatornaként
funkcionálnak a sejtek közötti kommunikációban sze­
repet játszó szövetspecifikus konnexinek, a gap junkci-
ők építőkövei is, amelyek hasonló mérettartományon
belül, ugyancsak szabad diffúzióval engedik át az azo­
nos szöveti sejtek között az intracelluláris folyadékot.
A felsorolt adatok arra utalnak, hogy a kisebb és
közepes méretű metabolitok kb. 1500 Da mérethatá­
rig elég szabadon mozoghatnak a sejtek citoplazmájá­
ban, bizonyos sejtorganellumokon belül, sőt megfele­
lő körülmények között a szöveti sejtek citoplazmái kö­
zött is.
 4.10. D iffú z ió s v is z o n y o k a s e jtb e n

Kapcsolódó ismeretek A fehérjék és más makromolekulák fiziológiás mű­

ködésük kapcsán gyakran nagyobb molekulakomple­
4 .1 0 .1 . Az intra cellulá ris diffúzió xekké rendeződnek össze, amit a közöttük lévő speci­
jelentősége fikus vonzó kölcsönhatások irányítanak. A károsodott
és a sejtben lebomlásra ítélt makromolekulák ugyan­
A folyadékok részecskéi állandó hőmozgásban csak képesek összekapcsolódni más molekulákkal.
vannak. A vízmolekulák például mozgásuk következ­ Az előzőtől való megkülönböztetésképpen ezt a folya­
tében másodpercenként átlagosan 10 12—10 15 alka­ matot, amely nem specifikus - de természetükben
lommal ütköznek egymással és az oldat más részecs­ hasonló - kölcsönhatások révén hoz létre molekula­
kéivel. Folyadékokban a szakadatlan mozgás hatásé­ konglomerátumokat, aggregációnak nevezzük. Ez pl.
ra létrejövő ütközések közben a molekulák véletlen- akkor következhet be, ha a fehérjék károsodnak, de-
szerű, zegzugos utat járnak be. Az átlagos távolság, naturálódnak. Az oldatban lévő részecskék diffúziója
amit a molekulák ezen diffúzió során a kiindulási pont­ vagy hőmozgása a részecskéknek az oldatban való
juktól elmozdulnak, nem nulla, és az elmozdulás ará­ egyenletes eloszlatására törekszik, így a molekulák­
nyos az eltelt idő négyzetgyökével. Fia egy kiszemelt nak e spontán aggregáciős törekvése ellen hat. Több
molekula például 1 ^m-t mozdul el a kiindulási helyé­ kémiai és fizikai folyamat vezethet aggregáciőra. Ilye­
től 1 másodperc alatt, akkor 2 jim-re 4 másodperc nek lehetnek pl. a vizes közegben jelentkező hidro-
alatt fog eljutni. A diffúzió így a sejtek méretével fób-hidrofób kölcsönhatások vagy a kolloidméreten
összemérhető kis távolságokon belül eredményes túl a részecskék tömegének növekedésével egyre je-
mozgatója a molekuláknak, és így a sejtek számára
energiaráfordítást nem igénylő hatékony transzport­ 4 . 10/1. táblázat.
mechanizmust jelenthet. Ugyanez a molekula 1 nap A sejtműködésekben fontos néhány anyag abszolút
alatt viszont kevesebb mint 1 millimétert halad egy diffúziós állandója vízben (Dv)
adott irányba, tehát a passzív transzport a szervezet Molekula- Diffúziós nm *
szintjén mérhető nagyobb távolságokra már nem tömeg Da állandó m2/s
megfelelő ütemben képes továbbítani a részecskéket.
Víz 18 2 , 2 0 • IO " 9 6 6
A diffúzió sebessége függ a molekulák méretétől is, és
H+ 1 9,31 • IO " 9 136
adott közegben a kisebb molekulák mozgékonysága
Na+ 23 1,33 • IO ' 9 52
nagyobb. Vizes közegben a kis molekulákat tekintve
K+ 39 1,96 ■ IO " 9 63
(M < 1000 Da) a molekulatömeg növekedésével a Oxigén (0 2) 32 2 , 0 1 ■ IO ' 9 63
molekulák mobilitása - vagy ami ezzel analóg, a diffú­ NO 30 5,10 ■ IO " 9 1 0 1

ziós állandó (D) - a molekulatömeg négyzetgyökével Glukóz 180 6 , 0 0 • i o-'° 35

fordított arányban csökken. Makromolekulák esetén ATP 399 1 , 0 0 ■ 1 0 -i° 14
(M > 10 kDa) ez a tendencia erőteljesebb, és itt D a BCECF 520 2 , 0 0 • IO ' 1 0 2 0

molekulatömeg köbgyökével mutat fordított arányú Glicin 75 9,50 • 1 0 -™ 44

csökkenést. Arginin 174 5,80 • 1 0 - 1 ° 34
Oldatok egészét tekintve a diffúzió olyan anyag- Ribonukleáz 12 900 1,36 • , 0-io 16
Citokróm C 15 600 1 , 0 1 • lO-io 14
áramlást hoz létre, mely a részecskéket a nagyobb
Mioglobin 17 2 0 0 1,13 ■ , 0 - 1 ° 15
koncentrációjú oldatrész felől a kisebb koncentrációjú
GFP 31 000 8,70 • 1 0 -" 13
helyek felé továbbítja, vagyis az oldatbeli koncentrá­
Pepszin 37 000 9,00 • 1 0 -" 13
ciókülönbségek kiegyenlítésére törekszik. A sejtek bio­
Flemoglobin 6 8 0 0 0 6,30 • 1 0 -" 1 1

kémiai reakcióiban lokális koncentrációkülönbségek Ureáz 480 000 3,46 • 1 0 -" 8

alakulnak ki. A folyamatok során szubsztrátok haszná­

lódnak el, és reakciőtermékek szaporodnak fel. Eze­
ket a molekulákat a diffúzió pótolja, ill. szállítja to ­
vább. A diffúziónak így alapvető szerepe van a sejtek
biokémiai reakcióihoz szükséges lokális anyagtransz­
portban. A későbbiek során szabad diffúzióként fog­
juk említeni a sejteken belüli passzív diffúziós folya­
matokat, amelynek során a részecskék mozgását a ci­
toplazma struktúráján kívül ható más tényezők nem
befolyásolják.
*A diffúziós állandó alapján számított egy másodperc alat­
ti elmozdulás jim-ben.
A Dv alapján számíthatjuk azt a passzív transzporttávolsá­
got, amit részecskék diffúziójuk közben 1 másodperc alatt
átlagosan megtesznek. Általánosan érvényes a citoplazmá­
ban le nem kötődő anyagokra, hogy a kisebb molekulák és
ionok citoplazmatikus mozgékonysága közel megegyezik a
vízben mért mobilitással, míg a nagyobb molekuláké kisebb
a citoplazmában, mint a vízben.

235
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
lentősebb szedimentáciő. A részecskék között fellépő
elektrosztatikus kölcsönhatások vezethetnek aggregá-
ciöra (ellentétes töltések esetén), és hathatnak az agg- Az oxigénnek (0 2) feladata kapcsán el kell jutnia a sej­
regáció ellen (azonos töltések esetén). A sejteken be­
lül az aggregációra és az ezzel ellentétes irányü disz­
perzióra vezető fizikokémiai folyamatok egyensúlyt
tartanak egymással. A molekulák diffúziós képességét
nagymértékben megszabja, hogy hogyan aránylanak
ezek a kölcsönhatások egymáshoz.
A molekulák diffúziós képességét a diffúziós állan­
dóval jellemezzük (D). A 4 .10/1. táblázat összefoglalja ellátott sejtek és a kapillárisok átlagos távolsága. Ez a
néhány sejtbiológiai jelentőségű anyag vízben mért dif­
fúziós állandóját (Dv) és az ennek alapján számított
transzporttávolságot, vagyis azt a molekuláris elmoz­
dulást, amit a részecskék véletlen bolyongásuk közben
1 másodperc alatt átlagosan megtesznek. A 4.10/1.
táblázatban található molekulák a sejt citoplazmájá­
ban várható diffúziós állandójának (DJ abszolút érté­
két a fejezetben leírtak és a 4.10/2. táblázatban lévő
adatok alapján könnyen kiszámíthatjuk. A könnyebb
összehasonlíthatóság érdekében ugyanis a citoplaz­
mában meghatározott diffúzió mértékét egy anyagra
nézve a D(/Dv relatív diffúzióval is szokás jellemezni,
mely a kérdéses anyagnak a vízben mért diffúziós ál­
landójára vonatkoztatva adja meg a diffúzió értékét.
4.10.1.1. A citoplazmában zajló diffúzió-
függő események
A citoplazma teret ad metabolikus folyamatoknak,
szignálútvonalak haladnak keresztül rajta, továbbá kö­
zege az organellumok között zajló transzportfolyama­
toknak is. A citoplazmában lévő ionok, kis és nagy mo­
lekulák diffúziós mobilitása lényeges e folyamatokban.
A kis molekulák transzlációs diffúziója meghatározza,
hogy a szubsztrátok milyen gyorsan érik el az enzime­
ket, a metabolitok a mitokondriumot vagy a nukleoti-
dok a sejtmagot. A kis molekulák megfelelően gyors
transzlációs mozgásának különleges szerepe van a
plazmamembrán közvetlen közelében, pl. a G-protei-
nek közvetítette jelátvitelben (I. 8.1. fejezet). A na­
gyobb molekulák diffúziója a protein-protein vagy a
protein-nukleinsav kölcsönhatásokban lényeges.
A diffúziós transzport jelentősége egyértelmű kis, ' tette lehetővé. Eukarióta sejteknél figyelhetjük meg,
membránpermeábilis molekuláknak metabolikus és
jelátviteli folyamatokban betöltött szerepe kapcsán
(0 2, C 02, NO, CO). E molekulák közös jellemzője az
igen nagy diffuzibilitás és a sejtmembránokon való
szinte akadálytalan keresztüljutás kis méretüknek és
lipidoldékonyságuknak megfelelően (I. 3.1., 3.2. feje­
zet). Hasonló mechanizmussal jutnak keresztül a
membránokon a lipidoldékony altatógázok vagy nar­
kotikumok, amelyek az orvosi gyakorlatban fontosak.
ten kívülről a mitokondriumokba, az oxidatív foszfori-
láciő helyére. Az oxigénnél kb. 20-szor mozgéko­
nyabb szén-dioxid (C02) ugyancsak képes átdiffundál-
ni a membránon. E molekulák esetében a diffúzió
akár 30 (xm-es távolságban is képes biztosítani a sej­
tek állományán keresztüli transzportjukat. Ekkora pél­
dául az idegszövetben az oxigénnel legmostohábban
távolság természetesen a sejtek oxigénigényének
megfelelő szővetspecificitást mutat, és pl. izomszövet­
ben akár 80 is lehet. A tüdőben viszont, ahol a vö­
rösvértestek hemoglobinjának maximális mértékben
kell feltöltődnie oxigénnel, kb. 2 - 3 (xm-es utat kell
megtennie az 0 2-nek és a C 02-nak, amíg az alveolu-
sokból a kapillárisokban gyorsan áramló vörösvértes-
tekhez jut. Diffúzióval jut el a hatás helyére pl. a nitro-
gén-monoxid (NO) is, amely jelentős szerepet játszik
az érfaltónus vagy a trombocitaaggregáció csökkenté­
sében, továbbá az ingerületátviteli és immunfolyama­
tok szabályozásában. Az utóbbi időben bizonyos fo­
lyamatoknál a szén-monoxidnak (CO) is jelátviteli, ill.
szabályozó működést tulajdonítanak. Az előző kis mo­
lekulákhoz hasonlóan, bár sokkal korlátozottabb mér­
tékben, a víz is képes a membránokon átdiffundálni.
Az előbb említett kisméretű molekulákkal ellentét­
ben a sejteket felépítő membránrendszerek diffúziós
barrierként működnek a nem lipofil vízoldékony mole­
kulákkal, ionokkal szemben. A belső membránrend­
szerekkel nem rendelkező prokarióták anyagcseréjé­
hez szükséges intracelluláris anyagtranszportot a sza­
bad diffúzió biztosítja, mely közvetlenül befolyásol­
hatja a metabolikus folyamatokhoz szükséges enzim-
reakciók sebességét. A prokarióták kb. 1- 2 (im-es ma­
ximális sejtmérete azt mutatja, hogy a szabad diffúzió
eddig a mérethatárig képes biztosítani az életfolya­
matokhoz szükséges megfelelően hatékony anyag-
transzportot belső membránrendszerekkel és cito-
szkeletonnal nem rendelkező szervezetben.
Az „energiatakarékos” diffúzió szabályozhatőságát
a magasabb rendű sejtek intracelluláris anyagtransz­
portjában a belső membránrendszerek kialakulása
hogy a sejtszervecskék megjelenésével ezek többsége
külön membrántakarót kap. Az eukarióta sejtek ilyen
módon különböző belső miliőjű kompartmentekből
épülnek fel. A citoplazmatikus membránrendszerek
nem teszik lehetővé az intermedierek szabad mobili­
tását a sejt minden kompartmentjén keresztül.
Membrán határolta raktárakból viszont, szelektív csa­

tornákon keresztül, a nagy koncentrációkülönbsége­
ket kihasználó passzív transzmembrán transzport
gyorsan pótolhatja az enzimfolyamatokhoz szükséges
elhasznált intermediereket. Lokálisan ugyanakkor a
citoszolban lévő membránrendszerek határolta sza­
bad térrészek olyan léptékűek (1 -2 jim), ami helyileg
biztosítja egy adott kompartmentben mind a kis inter­
medierek, mind az átlagos méretű proteinek megfele­
lő távolságra történő diffúzióját.
A makromolekulák mobilitásában is szerepe van a
szabad diffúziónak. A szabad diffúzió szolgáltatja az
alegységeket a citoszkeletális fehérjék funkcionális
hálózattá való összeszerelődéséhez, pl. az aktin eseté­
ben. Az aktinfilamentumok (F-aktin) irányított össze-
szerelődése közben elhasználódott 43 kDa-os aktin-
monomereket (G-aktin) a diffúzió pótolja a beépülés
igényeinek megfelelően. Ehhez a sejt, szabályozófe-
nérjék felhasználásával, 1- 2 nagyságrenddel a spon­
tán összeépüléshez szükséges koncentráció felett
tartja a citoplazmatikus G-aktin-koncentráciőt, amely
így a sejt citoplazmájában az egyik legnagyobb
mennyiségben jelen lévő fehérje (I. 5.1. fejezet). Ezért
az aktinszálacskák végén, a monomerbeépülést gátló
mechanizmus kikapcsolásával, a diffúzió robba­
násszerűen tudja beépíteni az alegységeket. így képe­
sek például az épülő F-aktin-szálacskák a sejtmozgás
irányában kiboltosítani a lipid kettős réteget az ún.
irányított molekuláris tolószerkezetek segítségével
(rectified Brownian rátehet). A membrán irányában
növekvő F-aktin végén ugyanis a monomerek beépü­
lésének gátlását hivatott inhibitor fehérje bekötődé-
sét jobban akadályozza a membrán, mint a monome­
rek beépülését. Az F-aktin így a membrán irányában
fog növekedni (I. 5.5. fejezet).
A citoplazmafehérjék jelentős hányadát adják a
hidrofób anyagok transzportjában szerepet játszó
proteinek, amelyek citoplazmatikus mobilitásában a
szabad diffúziónak tulajdonítunk szerepet. Ilyen
transzportfehérjék a viszonylag kis méretű,
1 4 -1 5 kDa molekulatömegű lipidkötő fehérjék
(FABP, fatty acid binding proteins). Ezek több-keve­
sebb szelektivitással szállítják a citoplazma vizes fázi­
sán keresztül az intracelluláris membránrendszerek
hosszabb szénláncü lipidkomponenseit. Ügy képzel­
jük, hogy hidrofób szubsztrátjaikat membránokkal üt­
közve passzív módon cserélik, míg a membránok sa­
ját lipid-transzportmechanizmusai megszabhatják az
organellumok membránjainak lokálisan különböző
összetételét (I. 3.2. fejezet).
Vannak olyan szignálfehérjék, amelyek intracellu­
láris elrendeződése megváltozik a sejteket érő ingerek
hatására (pl. szteroidhormon-receptorok, STAT, PKC,
4.10. D iffú z ió s v is z o n y o k a s e jtb e n
I. 8.1. fejezet). Protein-protein interakciók közvetíté­
sével a fehérjék egy adott, pl. membránkompartment-
hez kötött lokalizációból egy másik, pl. a magban el­
helyezkedő kompartmentbe kerülnek át. Ilyen módon
transzlokálódik pl. a ligandját kötött glukokortikoid-
receptor a sejtmagba. A ligand bekötődését egy öt
proteinből álló fehérjekomplex segíti elő, míg az át­
helyeződéshez a glukokortikoidreceptor és a Flsp90
hősokkfehérje heterodimerjének további fehérjékkel
alkotott komplexére van szükség. Az ilyen több fehér­
jéből álló komplexek szabad mobilitását méretüknél
fogva a citoplazma szerkezete jelentősen korlátozza,
így itt a diffúziónak a fehérjealegységek egymásra ta­
lálásában van szerepe, míg a proteinkomplexek szállí­
tásában aktív motormechanizmusok működnek köz­
re, valószínűleg hasonlóan ahhoz, ahogyan a vezikulá­
ris transzport is zajlik.
4.10.1.2. A citoplazmatikus szabad diffúziót
befolyásoló tényezők
Az ionok és vízoldékony molekulák passzív diffú­
ziós folyamatait a citoplazma szerkezete jelentősen
befolyásolhatja. A citoplazma vizes közegében, a cito­
szolban foglalnak helyet a sejtorganellumok és a sejt­
váz. A citoszol fehérjetartalma 8 0 -2 0 0 mg/ml körül
mozog, amelyet nagyobb fehérjekomplexek és kisebb
fehérjemonomerek adnak. A citoplazmátígy egy mak­
romolekulákkal és sejtorganellumokkal - megfelelő
szervezettségben - „telepakolt”, az endoplazmatikus
retikulum és más organellumok membránlemezeivel
meg-megszakított, a citoszkeleton hálózatos rendsze­
rével átszőtt vizes közegnek képzelhetjük el.
Egy adott részecske intracelluláris mobilitását
több tényező befolyásolja. A mobilitást hajtó vagy
elősegítő tényezők lehetnek:
/. Diffúzió.
2. Áramlási folyamatok.
3. Különböző szállítóeszközök (pl. mikrotubulusok).
4. Kapuk a membránokon (pl. szelektív membrán­
csatornák).
A citoplazmatikus mobilitás ellenében ható ténye­
zők lehetnek:
/. Molekulákkal, makromolekulákkal való kémiai
kölcsönhatás.
2. A citoszol oldott makromolekuláival való ütkö­
zések.
3. A citoplazma „álló”, hálózatszerű struktúrfehér-
jéinek, a citoszkeletonnak szűrőszerű működése.
4. Állónak tekinthető membránbarrierek.
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
Egy vizsgálandó molekula számára a citoplazma
meglehetősen komplex környezetet biztosít, így sok
tényező együttesen határozza meg a molekulák diffú­
zióját, ill. passzív transzportját. Ezek a nehézségek a
vizsgálatok kapcsán a diffúziós folyamatok értelmezé­
sében is jelentkeznek. Ha pl. azt képzeljük, hogy egy
szekrényekkel telezsúfolt szobában „gumilabda mód­
jára pattogunk”, elég rövid ideig nézve úgy tűnik,
mintha szabad terünk lenne, mozgásunk igen gyors­
nak te k in th e tő . Elég hosszú ideig nézve a mozgásun­
kat viszont, a sarokban lévő ajtón át csak később ju­
tunk keresztül a következő szobába, azaz a két szoba
viszonylatában lelassulunk. így lehet elképzelni a ci­
toplazmában található „álló akadályok” hatását is a
szabad diffúzióra. Állandó diffúziós állandóról tehát a
citoplazma esetén nem beszélhetünk egyértelműen,
hanem definiálni kell azt az időskálát (térrészt), amely­
ben mérünk. Ez a tendencia erősebben főleg a makro­
molekulákkal kapcsolatban érvényesül, és erre a disz­
tinkcióra a kiegészítésben tárgyalt anomális diffúzió­
val kapcsolatban még visszatérünk.
A citoplazmatikus diffúzió mérése kapcsán a cito-
plazmakörnyezet sajátos következményeire vagyunk
kíváncsiak, ezért általában a vízre vonatkoztatott, ün.
relatív diffúziós állandót határozzuk meg, azaz a cito­
plazmában mért mobilitási viszonyokat a vízben mért
diffúziós állapotokhoz hasonlítjuk.
4 .1 0 .2 . Ionok, kis m éretű m olekulák
diffúziója a citoplazm ában
A káliumion citoplazmatikus diffúzióját idegsejtek
axonjában már az 1950-es években sikerült izotópos
mérésekkel meghatározni. Ezekből a mérésekből ki­
derült, hogy a káliumion jó közelítéssel a vízben is
mérhető diffúziós mobilitással jellemezhető. Jóval ké­
sőbb, izomsejteken végzett mérésekben más kismére­
tű ionokra is hasonló eredményeket kaptak, és vízben
mérve a kisméretű ionoknak nagyságrendileg hasonló
a diffuzibilitása. Óvatosan kell bánni azonban a méré­
sek nélküli általánosítással: pl. kivétel ez alól a Ca-ion
(és vélhetően a Mg-ion is), amely a citoplazmában
nagy feleslegben lévő Ca-kötő fehérjék miatt idejének
csak egy kis részében diffundál szabadon, idejének
nagy részét e fehérjékhez kötve tölti. Másodlagos hír­
vivőként citoplazmatikus felszabadulása esetén azon­
nal lekötődik (vagy kipumpálődik a citoplazmáböl)
(I. 3.4. fejezet).
A citoplazmában található molekulák diffúziós, ill.
mobilitási paramétereinek a mérését napjaink techni­
kái, a mikroinjektálási technika és néhány biofizikai
mérési módszer kifejlesztése tette lehetővé. A méré­
sek során a sejt térfogatánál jóval kisebb mennyiségű
oldatban fluoreszcensen jelzett anyagot juttatnak a
sejtekbe kapilláris üvegcső segítségével. A festékek
mozgását FRAP, ill. FCS biofizikai mérési módszerek
segítségével, lényegében mikroszkópban vizsgálják.
(A vizsgálati módszerek rövid leírását I. a fejezet vé­
gén.)
Kisméretű molekulákkal végzett vizsgálatokban
azt találták, hogy pl. a BCECF (egy 520 Da molekula­
tömegű fluoreszceinszármazék) sejten belüli elhelyez­
kedésétől függetlenül szabad mobilitást mutatott, el­
jutott a sejt távolabbi részeibe is, sőt a sejtmagban is
megjelent. A BCECF citoplazmában mért diffúziós ál­
landója a vízben mért diffúziójához képest kb. felére
csökken.
A sejtek energiaellátásában jelentős - a kis mole­
kulákhoz hasonló mobilitási tulajdonságokat mutató
- ATP-molekula diffúziós állandója alapján számítva
0 , 2 másodperc alatt kb. 1 0 utat tesz meg a cito­
plazmában. Ez azt jelenti, hogy rövid idő alatt képes
„bejárni” egy átlagos emlőssejt méretének megfelelő
utat, biztosítva ezzel az energiát a citoszol tetszőleges
pontján. A diffúzió biztosította állandó ütközések szá­
ma arányos a molekulák koncentrációjával. Az ATP
sejten belüli tipikus 1 mM-os koncentrációja esetében
például az ATP-molekula átlagosan 106 alkalommal
ütközik össze másodpercenként egy átlagos fehérje­
molekulával.
A kis molekulák esetében a vízhez képest kissé las­
sult diffúziós viszonyokért az előzőkben részletezettek
közül három komponenst tehetünk felelőssé:
/. A viszkozitás növekedését, amely főleg a vizs­
gált kis molekulák és az oldat kis molekulái közötti
kölcsönhatások eredménye.
2. Az oldott makromolekulákkal való kölcsönhatá­
sokat.
3. A citoplazmában található „álló” összetevőkkel,
pl. a nem mozgó citoszkeletális és membránelemek­
kel való kölcsönhatásokat. A molekulák közötti köl­
csönhatásokon itt a rugalmas ütközéseken tül a rugal­
matlan ütközésnek számító kémiai kölcsönhatásokat
is értjük. A vizsgálatokhoz ezért olyan inért festéket
választottak, amely nem vagy csak igen kis mérték­
ben lép kémiai kölcsönhatásba a citoplazma elemei­
vel. Ezekből megállapítható volt, hogy a vízben mér­
hető diffuzibilitáshoz képest csökkent értékek főleg a
folyadékfázis viszkozitásnövekedésének, tehát a kis
molekulák közötti erősebb fizikokémiai kölcsönhatá­
soknak tulajdonítható. A citoszol viszkozitása kis mo­
lekulákra, ionokra nézve a víz viszkozitásához képest
(kismértékben) nő, és a mérések alapján 1,2-2 cP-

nak adódik. (A víz viszkozitása 1 centipoise, sokkal ki­
sebb, mint pl. a kb. 100 cP-nak vehető lipid kettős ré­
teg viszkozitása.)
4 .1 0 .3 . M a kro m o le ku lá k diffúziója
a citoplazm ában
Sejtbiológiái, biokémiai és főleg elektronmikro­
szkópos morfológiai vizsgálatok alapján a citoplazmát
kb. 3 5 -5 0 nm-es lyukakat tartalmazó hálózatként
képzelhetjük el, amely rostaként kiszűri az ennél na­
gyobb méretű részecskéket. A nagyobb molekulák
passzív mobilitása ezen elképzelés szerint a moleku­
lák méretétől függő mértékben csökken, majd bizo­
nyos méret felett a molekulák nem tudnak közleked­
ni a hálózatban.
Ezt a modellt először növekvő molekulaméretű,
más molekulákhoz nem kötődő poliszacharidoknak
(fluoreszcenciásan jelzett dextrán és Ficoll) sejtekbe
való injektálásával ellenőrizték. A vizsgálatok során
azt találták, hogy a sejtek egyenletesen festődtek kb.
500 kDa molekulatömegig, sőt a 70 kDa-nál kisebb
méretű festékek a magba is bejutottak. Ha összeha­
sonlítjuk ezen értékeket egy IgG immunglobulin kb.
150 kDa-os méretével, azt várhatjuk, hogy az átlagos
fehérjék monomer, de akár még dimer formában is
mobilisak lehetnek a citoplazmában.
FRAP-mérésekben meghatározva a diffúziós állan­
dót a 2 0 -3 0 kDa molekulatömegű makromolekulák
számára, a citoplazma viszkozitása 3-4-szer na­
gyobbnak adódott a vízben mért viszkozitáshoz ké­
pest. A molekulák méretének növelésével a citoplaz­
matikus diffúzió a vízben mérthez képest fokozott
mértékben csökkent. A csökkenés üteme nagyobb
volt, mint azt egy csupán oldott makromolekulákat
tartalmazó vizes oldatnál várnánk. A már immobilis
poliszacharidok hidrodinamikai sugarát (RH) kiszámít­
va azt találták, hogy csak a kb. 26 nm-nél kisebb FITC-
dextrán molekulák diffuzibilisek (4.10/1. ábra).
Ha ugyanezeket a kísérleteket vizes oldatban hajt­
juk végre, akkor nem ilyen mértékű és jellegű moleku­
lamérettől való függést tapasztalunk. A gömb alakú
kis molekulák híg vizes oldata jö közelítéssel ün. new­
toni folyadékként viselkedik (I. kitekintés). Ebben az
esetben egy oldott molekula diffúziós állandója (D)
fordítottan arányos az oldott molekulák hidrodinami­
kai sugarával (R) és az oldat viszkozitásával / 1 7 , azaz
D~ 1l(Rrj)]. Érvényes továbbá a diffúzióra az Einstein-
féle diffúziós egyenlet ( < x > = / 2 D£), amelynek
alapján az átlagos diffúziós távolság ( < x > ) az idő (t)
négyzetgyökével egyenesen arányosan nő. Abban az
4 .1 0 . D if f ú z ió s v is z o n y o k a sejtben
4.10/1. ábra.
Makromolekulák citoplazmatikus mobilitásának molekula­
mérettől való függése. A makromolekulák mozgékonyságát
a citoplazmában a Dc/Dv vízre vonatkoztatott relatív viszko­
zitással jellemezzük. R a molekulasugár, RHa kritikus sugár.
Az ábrából látszik, hogy a makromolekulák méretének növe­
kedésével a mobilitás csökken, majd a molekulasugárnak
egy bizonyos határon (RJ felüli növekedése esetén azok ci­
toplazmatikus mozgékonysága megszűnik. Ez a citoplazma
szűrési effektusa.
esetben, ha az átlagos diffúziós távolság nem az Eins-
tein-féle képlet alapján számítható, beszélünk ün.
anomális diffúzióról (bővebben I. a kitekintésben).
Ha a citoplazma newtoni folyadékként viselkedne,
akkor a citoplazmának a vízre vonatkoztatott relatív
diffúziós állandója, vagyis a Dc/Dv hányados az oldott
makromolekulák méretétől független állandó lenne,
hiszen Dc/D v = »jv/rjv = konstans, ahol a K és C alsó
indexe a vízre, ill. a citoplazmára vonatkozik.
Több elméleti modellt dolgoztak ki inért részecs­
kék szabad diffúziójának leírására citoplazmaszerű
akadályokkal „tűzdelt" közegben. A modellek alapján
a makromolekulák Dc/Dv relatív diffúziós állandója,
vagyis a mobilitás mértéke csökken a vizsgált részecs­
ke hidrodinamikai sugarának (R) növekedésével.
A csökkenés jellege az akadályok minőségére, azaz
„álló" vagy „mozgó” voltára jellemző. így két szélső
eset lehetséges.
a) A Dc/Dv csökkenve eléri a nullát egy adott RHré-
szecskesugárnál. Ekkora közegben csak „álló” akadá­
lyok vannak, ami szemléletesen azt jelenti, hogy ha a
makromolekulák sugara egy bizonyos méret - RH -
fölé nő, akkor azok beakadnak a citoplazma mikrosz­
kopikus méretű térhálós rendszerének „szilárd” háló­
zatába. Ez akkor következik be, amikor méretük na­
gyobb lesz a térháló átlagos lyukméreténél, R > RH.
Ekkor diffúziójuk „megáll”, azaz Dc = 0.
b) A másik esetben csak „mozgó” akadályok van­
nak a közegben, azaz kizárólag oldott makromoleku­
lákat tartalmazó oldatként értelmezzük a citoplazmát.
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
R (nm)
4. / 0/2. ábra.
Proteinek diffúziója a citoplazmában. Különböző globuláris
fehérjék (telt fekete körök] és kis molekulák (telt színes körök]
és FITC-dextrán (színes vonal] relatív diffúziós állandójának
változása a molekulasugaruk (R) függvényében izomsejtek
citoplazmájában meghatározva. A fehérjék neve előtt mole­
kulatömegüket jeleztük. A citoplazmában a le nem kötődő
makromolekulák molekulaméretének növekedésével moz­
gékonyságuk csökken, és egy bizonyos méret felett megszű­
nik citoplazmatikus szabad diffúziójuk. Az ábrán látható,
hogy a molekulasugarak növekedésével a gömbszerű fehér­
jék hamarabb elveszítik mozgékonyságukat a szűrőszerűen
viselkedő citoplazmában, mint a hosszúkás szálacskákböl
felépülő dextrán. A citoplazmában mért diffúziót a D(/Dv re­
latív értékkel jellemezzük, amely egy adott anyagnak a víz­
ben mért diffúziós állandójára (Dv) vonatkoztatva adja meg a
kérdéses anyag Dc citoplazmatikus diffúzióját. A diffúziós ál­
landó arányos a kérdéses molekula mozgékonyságával.*
*Arrio-Dupont et al. Biophys. J. 2000. alapján.
Ilyenkor a D[/Dv értéke aszimptotikusan közelítene a
nulla értékhez, de azt nem éri el (I. 4.10/1. ábra).
Az előző modellek ellenőrzésére a citoplazmatikus
diffűziőt mérve a Dc/D v hányados a hidrodinamikai su­
gár növekedésével gyors csökkenést mutat, és egy
adott méretnél nagyobb molekulák már nem diffuzibi-
lisek (I. 4.10/1. ábra). A citoplazma így nem viselkedik
newtoni folyadékként, és nem helyettesíthető egysze­
rűen megfelelő koncentrációjú makromolekulák vizes
oldatával sem. Ehelyett a citoplazma közege együtte­
sen rendelkezik a dinamikusan mozgó oldott makro­
molekuláknak és az elasztikusán rugalmas hálózatsze­
rű, „álló” struktúrának megfelelő tulajdonságokkal.
A citoplazma e hidrodinamikai viselkedése jól össze­
egyeztethető a korábban nyert morfológiai adatokkal.
240
Más fehérjékhez nem kötődő, jelzett, globuláris
(gömbszerű) fehérjékkel végzett vizsgálatokban
ugyancsak erőteljes, a molekula növekvő méretével
arányosan csökkenő tendenciájú mobilitást tapasztal­
tak izomsejtekben, mely csökkenés határozottabb
volt, mint a pálcikaszerű struktúrákból felépülő háló­
zatos dextrán esetében. Ez arra utal, hogy a citoplaz­
mában lévő akadályok szerkezete valóban szitaszerű
struktúrát mutat, hiszen a lyukakon az azonos térfo­
gatú gömb- és pálcikaszerű molekulák közül az utób­
bi képes jobban átjutni az akadályon (4.10/2. ábra).
A kapott eredmények általános érvényű jellegére
utal, hogy különböző sejtvonalakon végzett vizsgála­
tokban kapott értékek nem mutattak lényeges sejttí­
pusfüggést. Alátámasztotta a mérések helyességét
az is, hogy a sejtek belső víztartalmának befolyásolá­
sával változtatva a citoplazma viszkozitását a vártnak
megfelelő irányban lehetett módosítani a diffúziós ál­
landót. A sejtektől vizet vonva el, azaz dehidráció
esetén a diffúziós állandó értéke ugyanis növekedett,
míg vízterheléssel, azaz a sejtek duzzadásakor csök­
kent.
A citoplazma ilyen fizikai viselkedése azt mutatja,
hogy citoplazmatikus makromolekulák kölcsönhatá­
sainál nem csak a specifikus kötődéseknek van bioló­
giai jelentősége, hanem a molekulák mérete is döntő
a kölcsönhatások meghatározásában. Bizonyos méret
feletti részecskék találkozása ugyanis nem jöhet létre
a sejten belül. így a nagyobb citoplazmatikus elemek,
mint pl. a sejtorganellumok, az endoszömák, a szabad
poliriboszömák, sőt a nagyobb multienzimkomplexek
is helyhez rögzítettek lehetnek a citoplazmában, pusz­
tán méretük alapján. Az itt vázolt jelenséget nevezzük
a citoplazma szűrési effektusának.
A szűrési effektus molekula- vagy részecskeméret­
től való függése lokális különbségeket mutathat a ci­
toplazmában, ill. nagy valószínűséggel szabályozott
folyamat. A fehérjekomplexek helyhez rögzítettsége
pl. megvalósulhat olyan módon, hogy a citoszkeletális
struktúra aktuális dinamikus állapotának megfelelően
a komplexek mozgása meghatározott térrészekre kor­
látozódik. Ilyen heterogén viselkedés szabályozott ki­
alakítására alkalmas pl. az F-aktin-hálózat a citoplaz­
mában.
Ehhez hasonló szabályozással képzelhetjük el az
aktív helyváltoztatásra képes, éppen mozgásban lé­
vő sejtek citoplazmájában észlelhető különböző visz­
kozitású térrészeket. A citoplazmatikus viszkozitás
mérhető, pl. optikai lézercsipesz segítségével. Ez az
eszköz a környezeténél nagyobb törésmutatójú pará­
nyi részecskék - lézer fénynyalábbal való - térbeli
mozgatására alkalmas. Rezgésbe lehet hozni segítsé­

gével pl. a neutrofil granulociták kb. 1 [im átmérőjű
intracelluláris granulumait. A keltett rezgés csillapo­
dásának mérésével megállapítható volt, hogy a moz­
gás irányába mutató álláb centrumában a citoplazma
. szkozitása majdnem a tizedére csökkent a hátsó te­
rületekben mérhető szokásos viszkozitási értékekhez
•.épest. Azt is megfigyelték továbbá, hogy míg az elöl
elhelyezkedő állábon belül a granulumok kb. 95%-a
szabadon mozgott, addig a hátsó részek granulumai-
nak 60-70% -a rögzített formában volt. így a sejt
mozgása során kihasználja azt, hogy a kisebb viszko­
zitás következtében kevesebb energia szükséges a
mozgással kapcsolatos belső miliő átstrukturáláshoz,
és ezt a folyamatot a mozgással koordinált módon
szabályozza (I. 5.5. fejezet). Hasonló, bár kisebb mér­
tékű viszkozitáscsökkenést lehet mérni a Dictyoste-
um discoideum társas amőba vegetatív és polarizált
alakjai között FCS-mérésekkel. A megfelelő bakteriá-
s tápanyagforrás kiapadása esetén az amőba pola-
rzáitá válik, állábakat fejleszt, és cAMP kemotaktikus
ngereket követve megkeresi társait. A polarizált alak
3 sejten belüli F-aktin G-aktinná történő fokozott át­
alakításával - ami a kortikális szubmembránrészekre
nem terjed ki - kisebb viszkozitású belső miliőt hoz
étre. Ez a folyamat elősegíti a nagyobb sejtszervecs-
-ék könnyebb elmozdítását az egysejtűben a mozgás
során.
A mikroinjekciőval bejuttatott fluoreszcens mole­
kulákkal szerzett adatokkal szembeni legjelentősebb
*::fogás az, hogy a sejtekre nézve e vizsgálatok elég
megterhelők. A sejteket sokkal kisebb mértékben
génybe vevő zöld fluoreszcens fehérje (green fluores-
cent protein, GFP) transzfekciös vizsgálatok ugyanak­
kor teljes mértékben alátámasztják az előzőleg emlí­
tett technikákkal nyert eredményeket (4.10/2. táblá­
zat). A GFP az Aequorea victoría nevű tengeri medú­
zából származó, zöld színben fluoreszkáló fehérje,
mely élő sejtek fluoreszcens mikroszkőpiás vizsgála­
tát teszi lehetővé. A GFP úgy használható, mint egy
sejtbarát jelzőanyag vagy mint egy világító fehérje­
alegység. Segítségével olyan mesterséges proteinek
állíthatók elő, melyek rendelkeznek az eredeti fehér-
e funkciójával és emellett zöld színben világítanak.
A sejtekbe csak a fehérjét kódoló cDNS-t juttatják
oe. A GFP-gén mellett a cDNS tartalmazhat egy, a fe­
hérje sejten belüli lokalizációjáért felelős szakaszt is.
A sejt saját enzimrendszereinek felhasználásával elo­
sztja a proteint, majd azt a sejt megfelelő részeibe
szállítja. Ezt nevezzük a fehérje, jelen esetben a GFP
célzott expressziójának.) Röntgen-krisztallográfiás
vizsgálatokból ismert, hogy a GFP 2,4 nm átmérőjű,
4,2 nm magas hengernek tekinthető, 31,1 kDa mole-
4.10. D iffú z ió s v is z o n y o k a s e jtb e n
4. 10/2. táblázat.
GFP-diffűziő néhány sejtkompartmentben
Kompartment Transzlációs diffúzió Rotációs
------------------------------------ diffúzió
D (m2/s) D/D(víz) Drot/DrJvíz)
Víz 8,7 • io - ” 1 1
Citoplazma 2 ,5 -3 ■ i o - " 0,33 0,55
Mitokondrium 2 -3 • io - ” 0,3 0,83
Endoplazma- 0,5-1 ■ 10- " 0,1 0,5
tikus retikulum
A transzlációs és rotációs diffúziós állandók értékeiből és
ezek különböző közegekben mérhető más-más ütemű vál­
tozásaiból az organellumok molekuláris szerkezetére utaló
információk nyerhetők. A részleteket 1. a szövegben.
D és Drot: transzlációs és rotációs diffúziós állandó a külön­
böző közegekben, Dm : a vízben mért diffúziós állandó,
D/Dm : a vízre vonatkoztatott relatív diffúziós állandó a vizs­
gált organellumban. (Dayel et al„ Biophys. J. 1999. alapján)
kulatömegű fehérje. Ezen adatok ismeretében a víz­
ben mért abszolút diffúziós állandó számítással meg­
határozható, mely jó egyezést mutat a mérési ada­
tokkal.
A kísérletekben nem csak a GFP transzlációs mo­
bilitását, hanem rotációs mobilitását is meghatároz­
ták, amely vizsgálatok együttesen részletesebb be­
tekintést engednek a molekuláris történésekbe. Ci­
toplazmában vagy más organellumban és vízben
mérve a transzlációs és rotációs diffúziós állandókat,
azok változásainak üteme egymáshoz képest más és
más lehet (I. 4.1 0/2. táblázat). A transzlációs és a ro­
tációs állandók együttes változásából, pl. a citoplaz-
mának a vízhez képesti nagyobb molekuláris tömö-
rültségére, nagyobb mennyiségű álló akadály jelen­
létére vagy az átmeneti kötődések jelentőségének
növekedésére következtethetünk. A rotációs diffú­
ziónak a transzlációshoz képesti relatív változása
ugyanis információt szolgáltat a rugalmas (ütközés
mozgó vagy álló akadályokkal) vagy rugalmatlan (át­
meneti kötődések) ütközések dominanciájára a dif­
fúzió lassításában. A laterális diffúzió rotációshoz ké­
pesti nagyobb mértékű csökkenése pl. a citoplazmá­
ban azt mutatja, hogy a molekula mozgásának las­
sításában a rugalmas ütközésekhez képest a más
molekulákkal való átmeneti kötődéseknek a szerepe
kisebb.
A 4.10/2. táblázatban láthatjuk, hogy vízben és
citoplazmában mérve a rotációs diffúzió a transzlá­
cióshoz képest kevésbé csökkent, ami azt bizonyítja,
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
hogy az akadályokkal való ütközéseknek nagyobb
szerepe van a GFP citoplazmatikus mobilitásának
lassításában, mint a más molekulákhoz való átmene­
ti kötődéseknek.
A DNS citoplazmatikus diffúziójának vizsgálata
nem csak a citoplazma szerkezetének megismerése
szempontjából érdekes probléma, hanem az egyre
inkább valósággá váló génterápia, ill. az antiszensz
oligonukleotidokkal végezhető terápia szempontjá­
ból is. (A génterápia esetén egy adott fehérje megje­
lenését idézzük elő a megfelelő génkonstrukció bevi­
telével, az antiszensz eljárás során egy adott mRNS-
sel komplementer oligonukleotidszakaszt a sejtekbe
juttatva, szerencsés esetben, specifikusan csökkent­
hető az adott fehérje expressziója.) Fluoreszcensen
jelölt DNS-darabok mobilitási képességét sejtekbe
való mikroinjektálás után vizsgálták. A 21 bp (14
kDa) méretű kétszálü DNS-fragment néhány perccel
a sejtbe való injektálás után már egyenletesen elosz­
lott a sejt minden részében, és kb. 5 perccel később
az összes DNS a magban koncentrálódott. Ezzel el­
lentétben a 6000 bp (3960 kDa) méretű dupla szá­
lú lineáris DNS még egy óra mülva sem mozdult el
a bevitel helyéről. A jelölt DNS kb. 2000 bp
(1320 kDa) méretig mobilis a plazmában, és 500 bp
(330 kDa) felett spontán nem jut át a magmembrán
pórusain.
A diffúziós állandó mérések alapján a DNS-frag-
mentek citoplazmatikus mozgékonysága összevet­
hető a hasonló tömegű fehérjék mozgékonyságával,
de a DNS láncszerű szerkezetéből adódóan a cito­
szkeleton .lyukain” nagyobb tömegű molekulája is át
tud jutni. A citoplazmának vízre vonatkoztatott rela­
tív diffúziós állandója (Dc/Dv) a DNS méretével ará­
nyosan változott: pl. a 100 bp (66 kDa) méretű
DNS-fragment esetén mért 0,19-es értékről a 250 bp
(165 kDa) méretű DNS-fragment esetén mért 0,06-os
értékre csökkent. A 250 bp feletti DNS-fragmentek
citoplazmatikus mobilitása kisebb volt, mint a ha­
sonló molekulatömegű, FITC-vel jelzett dextrán moz­
gékonysága.
A génterápia szempontjából lényeges, hogy a cito­
plazmába injektált kisebb DNS-fragmentek a magban
halmozódnak fel. A plazmid méretű DNS - amely mé­
retnél egy átlagos gént hordozó cDNS még nagyobb is
- mozgékonysága viszont jelentősen korlátozott a ci­
toplazmában. Ezek lassú diffúziója miatt a citoplazmati­
kus nukleázoknak elég ideje lehet arra, hogy károsítsa
őket. így a DNS magba jutásának hatékonyabb mód­
szerét kell kidolgozni, pl. a vírusokhoz hasonlóan a be­
juttatandó DNS-t citoplazmában transzportálható bu­
rokba kell becsomagolni.
4 .1 0 .4 . S ejtorganellum okon belüli
szabad diffúzió
A GFP célzott expressziója lehetővé tette a cito-
plazmán kívül más sejtszervecskékben is a szabad dif­
fúziós viszonyok vizsgálatát. Ezek eredményét foglalja
össze a 4.10/2. táblázat.
4.10.4.1. M itokondriumok és az E. c o li
citoplazmája
A mitokondriumok kettős membránján belüli
mátrix ad teret a zsírsav-oxidáció és a citrátkör ese­
ményeinek, a külsőnél „töm örebb” belső membrán
pedig az elektrontranszportlánc helye. A mátrix fe­
hérjetartalma - a számos enzimreakciónak megfele­
lően - a többi üreges sejtszervecskéhez viszonyítva
a legnagyobb (2 7 0 -5 6 0 mg/ml). A mitokondrium
makromolekulákkal egyik leginkább telezsúfolt orga­
nellum. A mitokondriumban végzett diffúziós vizsgá­
latokhoz a GFP-t a citokróm-c oxidáz VIII. exonjának
célzó előszekvenciájával juttatták célba. A kísérle­
tekből kiderült, hogy a GFP mitokondriumban mért
diffúziós paraméterei - a mátrix nagy fehérjetartal­
ma ellenére - hasonlóak a citoplazmában mért dif­
fúziós viszonyokhoz (I. 4.10/2. táblázat). A GFP a mi­
tokondrium ok mátrixában szabadon diffundál a
kriszták között, azaz a mitokondriumok belső tere
egységesnek tekinthető. A mitokondriumban mért,
a vártnál nagyobb diffúziós állandó a mitokondrium
molekulákkal való zsúfoltsága ellen szól. A várt érték
és a valóság között az ellentmondást az oldja fel.
hogy a mitokondriális mátrixban a fehérjék nagy­
mértékű asszociációt mutatnak, jól meghatározott
enzimkomplexeket alkotva, és így a „közöttük lévő'
térben csökken a makromolekulák koncentrációja az
átlagosan nagy fehérjekoncentrációhoz képest.
A mitokondrium belső teréhez hasonló körülmé­
nyeket várhatunk a baktériumok citoplazmájában tör­
ténő diffúzióra, ha a mitokondriumok származásának
az eredetére, az endoszimbióta elméletre gondolunk.
Az E. coliban mért átlagos fehérjekoncentráció ugyan­
akkor 200 mg/ml-nek felel meg, ami kisebb, mint a
mitokondriumok fehérjetartalma. Érdekes ugyanak­
kor, hogy a GFP-t kifejező kölibaktériumban mért dif­
fúziós állandó a mitokondriumban tapasztaltnak
mindössze a harmada volt. Ez a lassult GFP-mobilitás
nagymértékben tulajdonítható a baktériumok egysé­
ges belső terében elhelyezkedő nukleoidállomány-beli
DNS-molekulának, amely óriási álló akadályt jelent a
molekuláris mozgások számára. Ez a sejt fehérjetartal-

~ián túl egy további, 200 mg/ml szárazanyag - nukle-
nsav - tartalmat tesz ki az E. coliban. Ezen bakteriá-
!s mérésekből ugyanakkor az is kiderült, hogy abban
az esetben, ha a GFP-hez valamilyen ismert intermo-
lekuláris kölcsönhatásokban részt vevő fehérjedo-
'nént kapcsolnak (pl. egy hat hisztidinből álló alegysé­
get), amely specifikusan képes lekötődni az E. coli
citoplazmájának más fehérjéihez, akkor ez is jelentő­
sen lecsökkenti a GFP mobilitását.1
4.10.4.2. Endoplazmatikus retikulum
A fehérjék, a lipidek szintézisében lényeges szere­
cet játszó és Ca2+-raktárként is működő endoplazma-
:hus retihu/um (ER) lumenébe KDEL retenciös szek-
.encia segítségével irányították a GFP-t. A mért diffú-
: ós értékek alapján az ER belső tere zsúfoltabb mole-
- jláris miliővel rendelkezik, mint a citoplazma vagy a
-litokondrium. Itt ugyanis a transzlációs diffúziós ál-
andó értéke további 3-szoros csökkenést mutat a ci-
coplazmatikus viszonyokhoz képest (I. 4.10/2. táblá­
zat). Ezt az eredményt főleg a proteinek közötti gya­
koribb ütközésekkel értelmezhetjük, hiszen a laterális
diffúziós állandó jobban csökkent, mint a rotációs. Ez
isszhangban van azzal, hogy az ER-ben a citoplazmá-
^oz viszonyítva nagyobb koncentrációban találhatók
•ehérjék (1 5 0 -2 0 0 mg/ml). A rotációs diffúziós állan­
dó értéke ugyanakkor az ER-ben a legkisebb. Ebből
sz következik, hogy az ER-en belül összességében a
•ehérjék más fehérjékkel való kötődésének is megnö-
.ekedett a jelentősége. Ilyen fehérje-fehérje kölcsön­
hatásokban vesznek részt vélhetőleg pl. a molekuláris
chaperonok (fehérjék polipeptidláncának helyes kon­
formációba történő feltekeredését katalizáló enzi­
mek), amelyek nagyobb mértékben köthetik meg a
GFP-t is. Az ER továbbá viszonylag nagy koncentráció­
ban tartalmaz néhány iont vagy kis molekulát (pl. kal­
ciumot vagy glutationt), amelyek raktáraként is funk­
cionál. Ezek ugyancsak erősíthetnek bizonyos fehér-
e-fehérje kölcsönhatásokat.
A diffúziós vizsgálatokkal az is alátámasztható,
^ogy az ER egybefüggő csatornarendszert alkot.
A GFP ti. szabadon diffundál az ER belsejében, az ER
sejten belüli elhelyezkedésétől függetlenül. Az elágazó
csatornák folytonos egységeként elképzelt ER ugyan­
akkor a citoplazmától jól elkülönül. Megfigyelték
ugyanis, hogy az ozmotikus nyomás sejten kívüli vál­
'Sőt, ha a GFP túlzottan nagy mértékben e x p r e s s z á l ö d i k a
oaktériumsejtekben, akkor a GFP nem specifikus aggregáciőjá-
nak következtében ugyancsak csökken a diffúziós úthossz.
4.10. D iffú z ió s v is z o n y o k a s e jtb e n
toztatása az ER-ben kevésbé változtatta meg a diffú­
ziós viszonyokat, mint a citoplazmában. A sejteket
ugyanolyan körülmények között kitéve dehidráció­
nak, ill. duzzadásnak, a citoplazmában 4-6-szoros
GFP diffúziós állandó változás volt megfigyelhető, me­
lyet az ER-ben mérhető diffúziós viszonyok szinte egy­
általán nem követtek. A hőmérséklet-változtatás
ugyanakkor a sejt minden kompartmentjében hason­
ló mértékű diffúziós állandó változást eredményezett.
4.10.4.3. Sejtmag
Az interfázisos sejtmag esetén különleges szerepe
van a szabad diffúziónak, hiszen ez a legnagyobb,
membránlemezekkel nem tagolt sejtszervecske az eu-
kariótákban. Belső membránoktól szabad, egybefüg­
gő tere akár 5 - 6 nm átmérőjű is lehet. A mag DNS-
en kívüli terének méretét a DNS kb. 2 méteres
hosszának és 2 nm-es átmérőjének ismeretében egy­
szerű kiszámítani. Ez a tér egy 5 átmérőjű mag
esetében majdnem 100-szor nagyobb, mint a DNS
térfogata. Ebben a térben foglalnak helyet a DNS-hez
szorosan kapcsolódó és azzal kb. azonos térfogatot
kitöltő bázikus hisztonok, a magmátrix, az átíró és
szabályozó fehérjék, az RNS-származékok, továbbá a
szabad diffúzió közege, a nukleoplazma (I. még 6.1.,
6.3. fejezet).
A fehérjék magbeli mobilitását GFP-vel fuzionált,
különböző kompartmentek építőköveiként specifikus
funkciókkal bíró magi fehérjéken vizsgálták. Példaként
a fibrillarint említjük, amely a sejtmagvacska felépíté­
sében vesz részt, szerepe a riboszomális RNS pro­
cesszálásában van, és a GFP-hez hasonló nagyságú fe­
hérje. Más magi területekhez viszonyított tizedakkora
sejtmagvacskán belüli diffúziós állandója ide való erő­
sebb kötődését tükrözi. Állandó dinamikus egyensúly­
ban van a nukleoluszon kívüli fibrillarinnal. Magi dif­
fúziós állandója kb. század része a magba injektált
GFP-ének. (A sejtmagban és a citoplazmában a GFP
diffúziós állandója nagyságrendileg megegyezik.)
A fibrillarinnak a GFP-hez viszonyított kicsiny diffúziós
állandója a magbeli specifikus kötődésekkel magya­
rázható. Kis diffúziós állandója ellenére a Stokes-
Einstein-formula alapján számítva a fibrillarin kb. két
percen belül eljuthat a mag tetszőleges helyére sza­
bad diffúzióval. A különböző génszabályozó fehérjék
közel azonos nagyságrendű in vivő passzív diffúziós
mozgással rendelkeznek a magon belül. E magi fehér­
jék szabad mozgása lehetőséget biztosít ahhoz, hogy
partnereiket energiafelhasználás nélkül megtalálva
szabályozzák a megfelelő magi történéseket.
243
4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
Egy további igen érdekes megfigyelés az, hogy mi­
lyen mechanizmussal javítja ki az UV-károsodást szen­
vedett DNS hibáit az egyik DNS-repairben szerepet
játszó fehérjerendszer. Az XPF-fehérje2 GFP-jelölt mű­
ködőképes változatának magi diffúzióját vizsgálva
megállapították, hogy normál sejtekben ez a fehérje a
GFP-től nem sokkal különböző mobilitással rendelke­
zik. Ugyanezen sejtek UV-károsítása után azXPF-CFP
fehérje átlagosan mindössze 4 perces időtartamra im-
mobilizálódott a sejtmagban, majd a DNS-hibák kija­
vítása után visszanyerte eredeti, CFP-szerű mozgé­
konyságát. Ez arra utal, hogy a DNS-repair-mechaniz-
musban a károsodások diffúzióval való felkeresésének
szerepe van.
A DNS citoplazmabeli diffúziója kapcsán láttuk,
hogy a mobilis méretű, fluoreszcensen jelzett DNS rö­
vid időn belül a magban koncentrálódik, egyenletesen
festve azt. A DNS-t közvetlenül a magba injektálva, a
nukleoplazmában a citoplazmában mérthez képest jó­
val kisebb diffúziós állandót mértek mikrométeres tér­
és perces időskálán - a DNS méretétől függetlenül.
Ugyanilyen körülmények mellett a magba injektált
FITC-dextrán a citoplazmabeli diffúziójához hasonló
mobilitást mutatott kb. 500 kDa molekulatömegig,
így a DNS intranukleáris, mérettől független gátolt dif­
fúziójáért a DNS-nek magbeli immobilis struktúrákhoz
való erős kötődése a felelős.
RNS-ek sejtmagon belüli mozgását jelzett nuk-
leinsav-származékok mioblasztokba való mikroinjek-
tálásával vizsgálták. A magba ju tta to tt fluoreszcens
oligo(dT) és oligo(dA) mozgását FCS (Fluorescence
Correlation Spectroscopy - I. a fejezet végén) tech­
nika segítségével követték. Azt találták, hogy az oli-
go(dT) molekulák - amelyek képesek a magon belü­
li poli(A) RNS-hez hibridizálva kötődni - között há­
romféle diffúziós állandóval jellemezhető populáció
különíthető el. Egy részük a vizes közegben mérthez
hasonló módon, szabadon diffundált. Egy másik, je­
lentősebb részük ügy diffundált, mintha poli(A) RNS-
hez hibridizálva diffundálna. A harmadik csoport pe­
dig olyan diffúziós állandóval volt jellemezhető,
mintha vizes közegben egy 7,5 kilobázis méretű po-
li(A) RNS-hez lennének hibridizálva. Ez utóbbi mo­
lekulacsoport diffúziós állandója abba a tartomány­
ba esik, mint egy átlagos méretű pre-mRNP részecs­
ke diffúziós állandója, melyben 1:4 arányban talál­
ható RNS és fehérje. A nukleáris poli(A) RNS jelentős
2A „xeroderma pigmentosum group F” fehérje, melynek mű­
ködésképtelensége vagy hiánya a hasonló nevű betegséget, re-
pair-deficiencia miatti fokozott UV-érzékenységet okoz.
része olyan pre-mRNP, amely érése után a citoplaz­
mában zajló transzlációhoz elhagyja a magot. A pre-
mRNP tehát szabad diffúziót mutat a sejtmagon
belül.
Ezekből és további kísérletekből azt lehetett meg­
állapítani, hogy a pre-mRNP-részecskéknek a gének­
től a magmembrán irányába mutató, magon belüli
transzportjában a passzív szabad diffúziónak lényeges
szerepe van. A nagyméretű RNS-komplexek magon
belüli viszonylag szabad mozgása pedig arra utal,
hogy a mag belső tere a kromatin és a nukleáris mát­
rix jelenlétében is jelentős szabad térfogattal rendel­
kezik.
4.10.4.4. Axon
Az idegsejtek hosszú axonjaiban az anyagtransz­
portért a mikrotubulusokon lépkedő molekuláris mo­
torok felelősek (I. 5.4. fejezet). Érdekes ugyanakkor,
hogy a fejlődő axonvégekben bizonyítható a szabad
diffúzió fontos szerepe is. A zebrahalembriö GFP-t ki­
fejező idegsejtjeinek a növekedését vizsgálva különb­
séget találtak a GFP diffúziós állandójában FRAP-mé-
réssel. Az ún. úttörő neuron növekedési csúcsok ese­
tében ugyanis kisebb GF-mobilitás volt mérhető,
mint az ún. követő axonvégeknél. Az idegrendszer
fejlődése során morfológiailag jól elkülöníthető a fej­
lődési utat kereső úttörő axon növekedési vége - a
kötegszerűen fejlődő idegsejtcsoport legelső, vezető
idegsejtjének nagyobb és kúpszerű vége - a követő
axonvégektől, amelyek az úttörő axon membránjá­
hoz simulva követik az úttörő idegvégződést. Ezek­
nek a kisebb axonvégeknek már nem kell az axonnö-
vekedési kemotaktikus jeleket érzékelniük, hiszen az
úttörő axon már megmutatja a fejlődési útvonalat
számukra, és így kisebb axonvéggel rendelkezhet­
nek. Az axonvégek bonyolultabb útkereső feladata
sokkal összetettebb, jobban strukturált, így több sta­
tikus akadályt jelentő aktincitoszkeletont igényel,
ami jelentősen csökkenti a GFP mobilitását a kevés­
bé összetett követő axonvégek aktincitoszkeletonjá-
hoz képest. A mobilitáscsökkentésben kizárólag az
aktincitoszkeletonnak van szerepe, mivel a citokala-
zin D - egy F-aktin-destabilizáló szer - növelte a GFP
mobilitását, míg a nokodazol - egy mikrotubulus-
destabilizáló méreg - nem befolyásolta a diffúziót
Ezekkel a kísérletekkel az idegsejtek axonvégeinek a
sejttest membránja alatti aktinkortexhez hasonló ci-
toszkeletális szerkezete valószínűsíthető, szemben az
axon hosszában jelentős mikrotubuláris citoszkele-
tonnal.

Kitekintés
Az utóbbi időben jelentősen fejlődtek a mikroszkö-
p ás technikák, amelyek pl. lehetővé teszik akár egye-
di fluoreszcensen világító molekula sejten belüli filme­
zését (I. később: SMI). Töretlenül fejlődik a számítás-
technika és a kísérleti eredmények kiértékeléséhez
szükséges diffúziós folyamatok alkalmazott matemati­
kái leírása is. Ezek lehetővé teszik, hogy a különböző
■kísérletek kapcsán kapott eredmények jobban érthe­
t n é és összehangolhatóbbá váljanak, és a kapott dif-
^ziős kinetikák mögé pontosabb fizikai és sejtbiológi­
ái jelenségeket tudjunk rendelni. Jó példa ezekre az
'ítracelluláris Ca-jelek egyre pontosabb megértése.
Ennek részletei a Ca2+ szabad diffúziójának, a Ca-kö-
tó fehérjék intracelluláris pufferelőképességének és a
Ca-ion ER-raktáraiböl, specifikus csatornáikon keresz­
t i i felszabadulásának megismerésével kezdenek kör-
.onalazódni (I. 3.4. fejezet). Mindezzel egy hihetetle-
nül intelligensen szabályozott másodlagos hírvivő ion
működési részleteinek pontos leírása várható a közel-
jövőben. A további rész olyan kitekintésül szolgál,
amely a sejten belül mérhető diffúziós folyamatok
mögé fizikai tartalmat rendel, érhetővé téve így az
ezeket létrehozó sejtbiológiai jelenségeket, továbbá
^éhány tudományfejlődési irányt is megmutat a té­
makörben.
Normális és anomális diffúzió
A homogén folyadékokban történő szabad diffúzi­
ó t. normális" vagy „ egyszerű" diffúziónak is szokás ne-
•ezni. Ilyen diffúzióval találkozunk olyan rendszerek­
ben, amelyekben a folyadékok viselkedésére a newto­
ni leírást alkalmazhatjuk (mind az oldószer, mind a dif-
fuzibilis molekula jó közelítéssel merev gömbnek te­
kinthető, és a folyadékban mozgó részecskékre se­
bességükkel arányos közeg-ellenállási erő hat). Ilyen­
kor, az ismert einsteini formula alapján, a molekulák
átlagos négyzetes elmozdulása egyenesen arányos az
idővel, azaz <a^> = 2Dt, egydimenziós elmozdulás
esetén [< x 2> négyzetgyöke megadja a molekulák át­
lagos diffúziós távolságát). A molekulák transzportját
ekkor egyetlen diffúziós konstans (D) megfelelően ké­
pes leírni.
A diffúziót anomális diffúziónak nevezzük, ha a
molekulák négyzetes elmozdulása nem egyenesen
arányos az idővel. Az ennél gyorsabb változást szu­
perdiffúzióként, a lassabbat szubdiffúzióként definiál­
juk. Ilyenkor a diffúziós állandó nem konstans, hanem
idő- és/vagy helyfüggést mutat. Ebben az esetben a
diffúziós állandók pl. időfüggését [D[t)\ vizsgálva azo­
nosíthatjuk az anomális diffúzió jelentkezését. Mikro­
szkópos méréseink során egy molekula diffúziós tulaj­
4.10. D iffú z ió s v is z o n y o k a s e jtb e n
donságait vizsgálva mindig csak egy ún. látszólagos
diffúziós állandót tudunk meghatározni, mely érték
mögött számtalan molekuláris részlet rejtőzhet, ma­
gában foglalva a normális és az anomális diffúziós je­
lenségek együttesét.
Biológiai rendszerekben, mint pl. a citoplazmában
vagy a sejtmembránban mutatott diffúzió nem mindig
normális vagy egyszerű diffúzió, és így gyakran nem
közelíthető egyetlen, változatlan (D) diffúziós állandó­
val. A molekulák biológiai rendszerekben tapasztalha­
tó komplex diffúziós folyamatai több jelenségre vezet­
hetők vissza. Származhatnak pl. a vizsgált molekulák­
nak más makromolekulákhoz való kötődéseiből.
Hasznos ilyenkor a diffúziós állandók eloszlásának a
vizsgálata, amiből a különböző kötődésekhez tartozó
egyszerű diffúziós állandók megítélhetők, ha azok
nem túlzottan nagy számúak. Más esetekben a mole­
kulák szabad mozgásának térbeli befolyásoltsága ve­
zethet anomális diffúziós folyamatokhoz. Ilyen jelen­
ségek lehetnek pl. a szűrés, az áramlás vagy a perko-
láció. A szűrés anomális szubdiffúzióként, az áramlás
anomális szuperdiffúziőként mutatkozik meg, míg a
perkoláció érdekes módon mind szub-, mind szuper-
diffúzív folyamatokat létrehozhat.
Láttuk, hogy a hosszúkás alakú citoszkeletális ele­
mek hálózatos szerkezetű akadályai lassíthatják a dif­
fúziós anyagtranszportot - anomális szubdiffúziót
hozva létre. Egy bizonyos méretnél nagyobb moleku­
lák a hálózat szitáján fennakadva azután el is vesztik
szabad mobilitásukat, a szűrés megjelenésének meg­
felelően.
Az áramlás anomális szuperdiffúziót, vagyis a nor­
mális diffúzióhoz képesti felgyorsult anyagtranszpor­
tot hozhat létre. Ilyet figyelhetünk meg pl. a folyadé­
kok áramlása során, amikor a molekulák egy csoport­
ja együttesen mozog. A sejten belül ezt aktív transz­
portfolyamatokhoz kapcsolódóan vagy valódi cito­
plazmatikus folyadékáramlás esetén tapasztalhatjuk.
A sejtmozgásokat citoplazmatikus áramlási folyama­
tok kísérik, ami bizonyított pl. az amőba mozgása
kapcsán.
A legérdekesebb az úgynevezett perkoláció jelen­
sége, mely a citoszkeletális elem ek jelenlétéhez k ö tő ­
dik. Ennek megértéséhez úgy képzeljük el a citoszke-
letont, mint pálcika alakú, hosszúkás alegységekből
fe lé p ü lő h álózatot. A pálcika m o n o m e re k kis k o n ce n t­
rációja esetén a véletlenszerűen létrejövő monomer-
klaszterek a citoplazmában különálló csoportosuláso­
kat alkotnak. A diffúziós transzport valamelyest lassul
a diffuzibilis molekuláknak a klaszterek közé történő
be-betévedése miatt. A molekulák viszont még szaba­
don is eljuthatnak a sejten belüli tetszőleges helyre a
 4. C i t o p l a z m a t i k u s m e m b r á n r e n d s z e r e k és o r g a n e l l u m o k , i n t r a c e l l u l á r i s t r a n s z p o r t f o l y a m a t o k
klaszterek közötti összefüggő vizes fázisban mozogva.
Növelve a pálcikák koncentrációját elérünk egy olyan
határkoncentrációt, az ún. perkoláciős határt, amely
felett a pálcikák már egymással összefüggő akadályo­
kat építenek fel, pl. a sejtmembrán és a sejt magja kö­
zött, lerekesztve ezzel a citoplazma bizonyos helyeit a
szabad diffúziótól. A perkoláciős határ elérésekor a
rendszer bizonyos fizikai tulajdonságai - mint pl. visz­
kozitás, elaszticitás, vezetőképesség, diffuzibilitás -
tekintetében ugrásszerű változást mutathat.
Az anomális szubdiffuzív folyamatok létrejöttének
feltétele az immobilis akadályok jelenléte, pl. citoszke­
leton. Mobilis akadályok, mint pl. nagy, de diffuzibilis
molekulakomplexek jelenléte esetén a diffúzió közel
normális. A perkoláció jelentősége nem csak a szubdif­
fuzív anomáliák létrejöttében rejlik. A perkoláciős határ
túllépésekor ugyanis „híd” keletkezik két összekötött
struktúra, pl. a sejtmembrán és a magmembrán között.
Ez a struktúra lehetőséget biztosít egy kommunikációs
csatorna létrejöttéhez a sejtmembrántól vagy a citoplaz­
máböl a sejtmagba transzlokálódó fehérjék számára.
A híd felületéhez „kötött”, irányítottan diffundálö fehér­
je átvihet jelet a „túlpartra”, fizikai alapot teremtve így
az irányítottan diffundálö anyagok szuperdiffúziója szá­
mára. A mikrotubulusok pl. a sejtmembrántól a mag­
membrán közelébe érő szerkezetek, ismert szerepet
játszva pl. a vezikuláris transzportban, ahol a szállított
vezikula egy motormolekula segítségével lépked a ci-
toszkeletonon. Az intermedier fiiamentumok a sejtek
közötti kapcsolódási pontok (dezmoszöma, hemidez-
moszóma, I. 5.1.3. fejezet) sejten belüli végei közötti ré­
szeket ívelik át, a sejtek közötti kommunikációhoz te­
remtve alapot. Az aktinhálózat pedig a sejt membránja
alatt képez kiterjedt hálózatokat, ide lokalizálva ezzel a
membrántól induló információs útvonalak proteinjeit.
Megjegyezzük, hogy a perkoláciős határ alatti mo-
nomerkoncentráció esetén, az ágas-bogas és hálóza­
tos belső szerkezetű klaszterek léte miatt, egy másik je­
lenséget is megfigyelhetünk. Vegyük észre, hogy ha a
nagyobb molekulák nem férnek be a pálcikaklaszterek
alkotta résekbe, számukra a diffúzió egy, a klasztereken
kívüli „térben” történik. így ott nagyobb transzportse­
bességet érnek el, mint a nagyobb utat bejáró kis mo­
lekulák. Ez a gélszűrésben is kihasznált jelenség tehát
ugyancsak anomális szuperdiffúziót hoz létre, mely al­
kalmas lehet a sejteken belül meghatározott méretű in­
formációhordozó molekulák gyorsított transzportjára
energiafelhasználás nélkül. (Gondoljunk pl. bizonyos
proteineknek a citoplazmáböl a magba történő transz-
lokációjára.) Az előbbieket lehetőségként kell értékel­
nünk: makromolekulák transzportjában a gélszűrés je­
lenségének szerepét még nem sikerült bizonyítani.
246
Az intracelluláris diffúzió mérési lehetőségei:
FRAP, FCS, SMI
A FRAP (Fluorescence Recovery After Photobleach-
ing, fotokioltás utáni fluoreszcencia-visszatérés) élő
sejtekben bekövetkező diffúziós folyamatok vizsgála­
tára alkalmas mikroszkópos módszer. Felhasználásá­
val többek között sejten belüli és membránbeli transz­
lációs diffúziós állandó határozható meg. A vizsgálan­
dó molekulát fluoreszcensen világító festékkel jelöljük,
majd bejuttatjuk a molekulát a sejt vizsgálandó részé­
be. Ezután pillanatszerűen, intenzív lézernyaláb segít­
ségével a sejt megfelelően piciny területén kiégetjük a
festéket. Az idő múlásával a kiégetett terület fluoresz­
cenciaintenzitása megnövekszik a világító festékeknek
a távolabbi területekről a kis területre történő bedif-
fundálása, ill. a kiégetett molekuláknak a kis területből
való kidiffundálása következtében. Minél nagyobb a
jelzett molekulák diffúziós állandója, annál gyorsabban
növekszik, ill. a fluoreszkáló molekuláknak minél ki­
sebb hányada rögzített, immobilis, annál teljesebb
mértékben tér vissza az állandósuló fluoreszcenciain­
tenzitás. A diffúziós állandó a visszatérési időállandó­
ból számítható, és a görbe lefutásából pontosan meg­
határozható a mobilis részecskék aránya is.
Az FCS (Fluorescence Correlation Spectroscopy -
fluoreszcenciakorrelációs spektroszkópia) élő sejtben
zajló molekuláris transzportfolyamatok vizsgálatára,
ill. biokémiai kinetikai vizsgálatokra egyaránt alkalmas
módszer. Segítségével többek között oldatban lévő,
fluoreszcenciás jelet adó molekulák (.fluoroforok) kon­
centrációja, diffúziós állandója, kémiai kötődési állan­
dója határozható meg. A vizsgálat során oldatok pará­
nyi térfogatában a fluoroforok koncentrációjának a
változását mérjük. Konfokális mikroszkópban egy jól
fókuszált lézernyaláb az E. coli térfogatával össze­
vethető méretű (tehát egy eukarióta sejtnél jóval ki­
sebb) térrészben világítja meg a folyadékfázisú min­
tát. A fluoroforoknak a diffúzió következtében a ki­
csiny térfogatelembe történő belépése és onnan való
kilépése a fluoreszcenciaintenzitás fluktuációját ered­
ményezi. A fluktuáció ütemét többek között a fluoro­
forok diffúziós állandója határozza meg. Az idő függ­
vényében rögzített fluktuációból megfelelő algoritmus
segítségével kiszámítható az ún. időkorreláciös függ­
vény, amelynek felhasználásával a fluoroforok diffú­
ziója jellemezhető.
Az SMI (single-molecular imaging) olyan mikro­
szkópos nanotechnolőgiák együttese, mely lehetővé
teszi egyetlen, spektrálisan azonosított fluoroforra
jelzett molekula nyomon követését. Az egymás után
rendkívül gyorsan elkészített fluoroforképek képpont­
jainak időbeli és helybeli statisztikai kiértékelése lehe­

tővé teszi az egyedi molekulák mozgásával kapcsola­
tos nyomvonalak megrajzolását és Tgy a fénymikro­
szkópos felbontási határnál kisebb molekulák mozgá­
sainak a vizsgálatát.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A diffúziónak a sejteken belüli biokémiai reakciök-
oan játszott alapvető jelentősége mellett a sejten be-
Qli transzport- és jelátviteli folyamatokban is jelentős
szerepe van. A sejt Tgy kiaknázhatja az energiaráfordí­
tást nem igénylő passzív diffúziós folyamatokat az int­
racelluláris anyag- és informáciötranszportban.
A diffúzió az eukarióta sejtekben lokálisan, 1- 2 nm-
es távolságon belül biztosítja hatékonyan az intracel-
jláris anyagtranszportot.
A sejtekbe bejuttatott inért anyagokat vizsgálva
azt tapasztaljuk, hogy a kismolekulák, az ionok, sza­
bad diffúzióval bejárják a citoszolt. Kis molekulákra,
ill. a kb. 1500 Da-nál kisebb részecskék mobilitására
nézve a citoplazma közel vízszerűnek tekinthető.
A nagyobb molekulák, mint pl. fehérjék, DNS,
ugyanakkor lassabban diffundálnak, vagy esetleg
szabadon el sem tudnak mozdulni. Egy átlagos, kb.
30 kDa méretű inért fehérje citoplazmatikus mobilitá­
sa a kis molekulákéhoz viszonyítva csökken. A las­
sabb elmozdulás hátterében nem csak az játszik sze­
repet, hogy a nagyobb molekulatömeg miatt lassabb
a diffúzió, hanem az is, hogy a citoplazma szerkeze­
téből adódóan a molekulamérettel arányosan növek­
vő, a molekulák alakjától függő ellenállást képez a
makromolekulák számára. A citoszkeletális elemek
és a citoplazmatikus belső membránrendszerek szer­
kezete ugyanis olyan, hogy az ágas-bogas, zsákut­
cákkal teli akadályt jelent a diffuzibilis molekulák szá­
mára.
Egy bizonyos molekulaméret felett a citoplazmában
a passzív szabad diffúzió megszűnik. A kb. 500 kDa-nál
vagy 26 nm-nél nagyobb makromolekulák, molekula­
komplexek helyhez rögzítetté válnak. E mérettarto­
mány közelében a citoplazma a citoszkeletális fehér­
jék hálózatából képződött szűrőnek megfelelően mű­
ködik. Ezt a jelenséget nevezzük a citoplazma szűrési
effektusának, amely a sejt különböző helyein lokáli­
san, szabályozott módon megszűnhet.
4.10. D iffú z ió s v is z o n y o k a s e jtb e n
□ Milyen méretű intracelluláris metabolitok mozog­
nak szabadon a citoplazmában?
□ Mekkora az átlagos prokarióták sejtmérete és
miért?
□ Milyen távolságra biztosítja a hatékony anyag-
transzportot a diffúzió?
□ Mondjon példát, hol van jelentősége a kis moleku­
lák diffúziójának a citoplazmában!
□ Mondjon példát, hol van jelentősége a makromo­
lekulák diffúziójának a citoplazmában!
□ Mihez hasonlítható kis molekulákra nézve a cito­
plazma viszkozitása?
□ Milyen a citoplazma szerkezete morfológiai vizsgá­
latok alapján?
□ Milyen méretű makromolekulák diffuzibilisek a ci­
toplazmában?
□ Magyarázza el a citoplazma szűrési effektusát!
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
4.4., 4.8., 4.9., 5.1., 6.1-6.3.
Ajánlott olvasmányok
A r r io - D u p o n t , M. et al.: Translational diffusion of glo-
bular proteins in the cytoplasm of cultured muscle
cells. Biophys. J. 78:901 -9 07, 2000.
D a n e h o l t , B.: Pre-mRNP particles: From gene to nu-
clear poré. Curr. Bioi. 9.-R412-415, 1999.
D a y e l , M.J., FI o r n , E.F., V e r k m a n , A.S.: Diffusion of
green fluorescent protein in the aqueous-phase
lumen of endoplasmic reticulum. Biophys. J.
76:284 3-2851, 1999.
L u b y - P h e l p s , K . et al.: Flindered diffusion of inért tra-
cer particles in the cytoplasm of mouse 3T3 cells.
Proc. Natl. Acad. Sci., USA 8 4 :4 9 1 0 -4 9 1 3 ,
1987.
L u k a c s , G .L . et al.: Size-dependent DNA mobility in
cytoplasm and nucleus. J. Bioi. Chem. 2 7 5 :1 6 2 5 -
1629, 2000.
P h a ir , R.D., M is t e l i , T.: High mobility of proteins in the
mammalian cell nucleus. Natúré 404 :604 - 609 ,
2000 .
K u l k a r n i, R.P., B a k - M a ie r , M . , F r a s e r , S.E.: Differences
in protein mobility between pioneer versus fnllow-
ergrowth cones. PNAS 704:1 207-1 21 2, 2007.
Citoszkeleton:
struktúrák és funkciók
 5. 1. A mikrotubulus, a mikrofilamentum
és az intermedier filamentum rendszer
Mikrotubulusok
Mikrofilamentumok
Mikrofilamentum-asszociált/aktinkötő fehérjék
A mikrofilamentumok dinamikájának szabályozása
Intermedier fiiamentumok
Intermedier filamentum alosztályok
Bevezetés
A citoszkeleton az eukarióta sejtek citoplazmájában
lévő fehérjehálözat. A sejt szerkezeti vázát képezi; je-
entős szerepe van a sejt alakjának meghatározásában
és a citoplazma szerkezetének kialakításában. A struk­
turális szerep mellett a sejt mozgásaiért is felelős. Ez
nemcsak a sejt egészének mozgását jelenti, hanem az
egyes organellumok intracelluláris transzportját is, ill.
kromoszómák mozgatását és a sejt kettéválasztását a
sejtosztódás során. Nagyon lényeges, hogy a citoszke­
leton sokkal kevésbé rigid struktúra, mint ahogy azt a
-eve sugallja. Inkább dinamikusan szerveződött rend­
szer, amely állandóan változik, ahogy a sejtek alakju­
kat változtatják, mozognak vagy éppen osztódnak.
A citoszkeletális rendszer három fő komponensből
áll: a mikrotubulusokböl, az aktinfilamentumokból
/agy mikrofilamentumokból) és az intermedier fila-
-nentumokból, amelyeket egymáshoz és sejtorganel-
:umokhoz különböző kiegészítő fehérjék kapcsolnak.
Mindegyik rostrendszer a rá jellemző alegységek poli-
merizációja révén jön létre. Az aktin- (vagy mikro-) fi­
iamentumok aktinmolekulák, a mikrotubulusok a tu-
bulinmolekulák, míg az intermedier fiiamentumok szá­
mos különféle fibrilláris fehérje polimerizáciöja révén
jönnek létre (5.1/1. ábra). Az aktin és a tubulin na­
gyon konzervatív fehérje, míg az intermedier filamen­
tum fehérjéi nagy változatosságot mutatnak. Hogyan
képes ez az alapvetően egyszerű rostrendszer ennyi
Különböző követelménynek megfelelni, ennyi külön­
böző feladatot ellátni? A válasz a járulékos fehérjék
nagy diverzitásában rejlik. Sok ezek közül keresztkö­
téseket létesít a rostok között, akár különböző rost­
M átyus Lá s z ló
rendszerek között is, mások a polimerizáciö vagy ép­
pen a lebomlás sebességét kontrollálják, de vannak
olyanok is, amelyek a citoszkeleton és a sejtmembrán
kapcsolódását segítik elő. Külön csoportot képeznek
azok a fehérjék, amelyek az ATP hidrolízise révén
mozgásokban vesznek részt.
Jelenség
Számos hal képes arra, hogy a környezetéhez al­
kalmazkodva megváltoztassa a színét. Vajon mi rejlik
a jelenség hátterében, hogyan képesek a sejtek a
gyors színváltoztatásra?
Lehetséges magyarázatok
Ha feltárjuk a hal epidermális sejtjeit, különböző
spektrális sajátosságú pigmenteket lehet belőlük izo­
lálni. Ez megmagyarázza azt, hogy a sejtek színesek,
de a színváltoztatás képességéhez nem kerülünk kö­
zelebb.
/. Egy lehetséges magyarázat az lenne, hogy a sej­
ten belül a pigmentfehérjék az igényeknek megfele­
lőén szintetizálődnak és bomlanak le. Ha megvizsgál­
juk a színváltoztatás sebességét, akkor arra a követ­
keztetésre jutunk, hogy a jelenség lényegesen gyor­
sabb, mint a fehérjeszintézis és -lebomlás sebessége.
2. Alternatív hipotézis lehetne, hogy a granulu-
mokba lokalizálódö fehérjemolekulák különböző pH-
jú környezetbe kerülve megváltoztatják spektrumukat
és ezáltal színüket is.
3. Úgy is megváltozhat a sejtek színe, ha a granu-
lumok sűrűsége, esetleg sejtbeli elhelyezkedése válto­
zik meg.
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
interm edier filamentum
i_____ i
2 5 nm
5.1/1. ábra.
A citoszkeletont alkotó rostrendszerek sejten belüli elhe-
lyezkedése és vázlatos felépítése. A mikrotubulusok mikro-
Tényleges magyarázat
A sejttenyészetbe vitt pigmentsejtek közelebbi
vizsgálata érdekes tényeket tárt fel. A sötétbarna, sár­
ga vagy vörös pigmenteket tartalmazó granulumok
néhány esetben a sejtek közepén, a maghoz közel he­
lyezkednek el, máskor a sejten belül egyenletes elosz­
lást mutatnak. További vizsgálatok azt mutatták, hogy
a granulumok a mikrotubulusok mentén helyezked­
nek el. Ha különböző külső hatások révén a sejten be­
lüli ciklikus AMP (cAMP, jelátvivő kis molekula, I. 8.1.
fejezet) szintje lecsökken, akkor a granulumok a mik­
rotubulusok mentén gyors mozgást végeznek a sejt
közepe felé, és a mag közelében koncentrálódnak. Ha
megnövekszik a cAMP koncentrációja, a granulumok
ellentétes irányba mozognak, és hamarosan egyenle­
tes eloszlást mutatnak a citoplazmán belül. A változó
granulumeloszlás a sejtek színének változását ered­
ményezi, és így a halak igen gyorsan képesek adaptá­
lódni környezetükhöz.
Kapcsolódó ismeretek
5 .1 .1 . M ikro tu b u lu s o k
A mikrotubulusoknak meghatározó szerepük van
az eukarióta sejtek szerkezetének kialakításában.
Hosszú és viszonylag merev csőrendszert alkotnak,
amely igen gyorsan képes a szétszerelődésre, ill. arra,
hogy a sejt egy másik részén újból összeszerelődjön.
mikrotubulus aktinfilamentum
2 5 nm
d8$$SSrf$§9S6ö38®S8oó^S6ö3$®^
i_____ i
25 nm
tubulusorganizációs centrumokból (MTOC) erednek, amely
az állati sejtekben a centroszőma.
Általános esetben a mikrotubulusok a sejt közepén el­
helyezkedő centroszómából indulnak ki. A sejt közép­
pontjából a periféria irányába mutató hálózat olyan
rendszert alkot, amelynek mentén vezikulák, organel­
lumok és egyéb alkotók transzportja lehetséges. Ami­
kor a sejt osztódik és mitózisba lép, a mikrotubuláris
rendszer igen gyorsan szétszerelődik, és egy speciális
struktúra, az osztódási orsó jön létre. A mikrotubulu-
sokból állandó struktúrák is létrejöhetnek: ilyenek a
csillók és az ostorok. Ezek sok eukarióta sejt felszíné­
ből kitüremkedő képletek, amelyeknek vagy a sejtek
mozgásában, vagy a sejtek felületén zajló folyadék­
transzportban van szerepük. Tengelyükben nagy ren­
dezettséget mutató mikrotubulusköteg található,
amely motorfehérjékkel (a csilló dinéin nevű ATP-áz -
részletesen I. 5.3-5.4. fejezet) kapcsolódik, és rende­
zett mozgásra képes.
A mikrotubulusok a globuláris szerkezetű tubulin
alegységek polimerjei. Ezek 24 nm átmérőjű hengeres
csövet alkotnak, amely nagyjából kétszer akkora,
mint az intermedier fiiamentumok átmérője, és mint­
egy háromszorosa a mikrofilamentumok átmérőjének
(5.1/2. ábra]. Hosszúságuk néhány tized nm-től akár
néhány száz nm-ig terjedhet. A mikrotubulusok sokkal
rigidebbek, mint akár a mikrofilamentumok, akár az
intermedier fiiamentumok, ami cső alakú szerkezetük­
ből következik. Az építőkő, a tubulin, dimer formában
fordul elő a sejtekben: két egymáshoz nagyon hason­
ló fehérje, az a- és a p-tubulin dimerje, melyek nem
kovalens kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A tu-
 5.1. A M IKRO TU BULUS, A M IK R O F IL A M E N T U M ÉS AZ INTERMEDIER FIL A ME NTUM RENDSZER
oulindimerek szintén nem kovalens kötések segítsé­
gével üreges csőszerű szerkezetet hoznak létre. Ke­
resztmetszetben 13 tubulindimer oszlop alkotja a
csövet. A tubulindimereknek ezt az oszlopba rendező­
dött formáját protofilamentumnak nevezzük. Hangsú­
lyozni kell azonban, hogy ez virtuális szerveződési
egység, izoláltan nem létezik. Mindegyik protofila-
~ientum polarizált struktúra, az egyik végén csupa a-,
a másik végén csupa p-tubulin-alegység van szaba­
don. Az előbbit nevezzük mínusz-végnek, az utóbbit
olusz-végnek. A tubulindimerek a mikrotubulusok vé­
geihez kapcsolódnak, de a plusz-véghez sokkal gyor­
sabban, mint a mínusz-véghez (innen kapták a végek
az elnevezésüket is). A mikrotubulusok polaritása na­
gyon fontos funkciójuk szempontjából. Ha nem lenné­
nek polarizált szerkezetek, akkor pl. irányított transz­
port sem jöhetne létre a mikrotubulusok mentén.
5. 1/2. ábra.
A mikrotubulusok felépítése
A) Felülnézet.
B) Oldalnézet.
C) Virtuálisan létező protofilamentum.
Az élő sejtek mikrotubulusokat és szabad tubulin­
dimerek keverékét tartalmazzák. Egy átlagos fibro-
blasztban nagyjából a tubulinmolekulák fele mikrotu-
bulusokban található, a másik fele oldatban van (a sok­
kal kevésbé dinamikus intermedier fiiamentumok ese­
tén gyakorlatilag alig található szabad alegység). Egy
interfázisban lévő (nem osztódó) sejtben a mikrotubu­
lusok látszólag rendezetlenül helyezkednek el. Figyel­
mesebb vizsgálat azt mutatja, hogy a mikrotubulusok
mínusz-végei a sejt centroszómájához kapcsolódnak.
A centroszóma az állati sejtek mikrotubulus-organizá-
ciös centruma (MTOC). Az állati sejtek centroszómája
kb. egy köbmikrométer (1 nm3) térfogatú sejtszer-
vecske, mely két rövid, egymásra merőleges centrió-
lumból és az azokat körülvevő pericentrioláris anyag­
ból áll. A centriőlumok kilenc párhuzamosan elhelyez­
kedő mikrotubulustripletből állnak, amelyek egy hen­
ger palástja mentén helyezkednek el. Ezek a mikrotu­
bulusok igen stabilak, valószínűleg poszttranszláciös
modifikációik miatt (I. később). A centriőlumok nem
közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, hanem a peri­
centrioláris mátrix fehérjéi segítségével. A pericentrio­
láris mátrix hálózatos szerkezetű, és legalább százféle
fehérjéből áll, amelyek közül a két legfontosabb a y-
tubulin és a pericentrin. A y-tubulin kör alakú szerke­
zeteket képez, amelyek a mikrotubulusok mínusz-vé­
geit fogadják be, lezárva azokat, a polimerizáciö szá­
mára kiindulási helyként szolgálnak (további részlete­
ket I. az 5.2. fejezetben).
Ha egy élő sejtben megfigyeljük a mikrotubuluso­
kat, azt találjuk, hogy ha egyszer a poiimerizáció elin­
dult, akkor az egy jó ideig nagy sebességgel folytató­
dik, aztán hirtelen - látszólag minden ok nélkül - de-
polimerizáció következik be, az alegységek nagyon
gyorsan disszociálnak a szabad végről. Ezt a jelensé­
get a mikrotubulusok dinamikus instabilitásának ne­
vezzük, ami a tubulinmolekulák GTP-hidrolizáló ké­
pességéből következik. Minden szabad tubulindimer
szorosan köt egy CTP-molekulát, amely GDP-vé hid-
rolizál, röviddel azután, hogy a molekula a növekedés­
ben lévő mikrotubulushoz kapcsolódott. A GTP-t kötő
tubulinmolekulák szorosan és nagyon erősen kapcso­
lódnak egymáshoz a mikrotubulus falában, míg a
GDP-t hordozó molekuláknak a konformációja sokkal
kevésbé kedvez a szoros kapcsolódásnak, azaz ezek
a molekulák gyengébben kötődnek egymáshoz. Ha
ezek a molekulák a mikrotubulus közepén vannak, ak­
kor a szerkezet stabil, mert a molekula minden oldal­
ról kötésben van, de a mikrotubulus végén ez a kon­
formáció már nem alkalmas arra, hogy stabil kapcso­
latot hozzon létre a szomszédos molekulákkal. Ami­
kor a poiimerizáció gyorsan folyik, akkor a tubulinmo-
253
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
tubulin-G TP
a felépülés gyorsabb,
mint a GTP-hidrolízis
G T P -sap ka
növekvő mikrotubulus
5.1/3. ábra.
A mikrotubulusok dinamikus instabilitása. A bal oldalon a növekedési, polimerizációs, a jobb oldalon a zsugorodási, depoli-
merizáciős fázis látható.
lekulák gyorsabban adódnak a mikrotubulushoz, mint
ahogy a GTP-hidroITzis bekövetkezik. Ez azt eredmé­
nyezi, hogy a növekedésben lévő mikrotubulus plusz­
végén lesz egy olyan rész, amely GTP-t kötött tubulin-
molekulákat tartalmaz. Ezt a területet nevezzük G7P-
sapkának. Mivel a GTP-t kötő alegységek nagyon szo­
rosan kapcsolódnak egymáshoz, a GTP-sapka nagyon
stabil szerkezetet eredményez, amely megakadályoz­
za a depolimerizációt, és a lánc folyamatosan növek­
szik. Előfordulhat, hogy a GTP-hidroITzis hamarabb kö­
vetkezik be, mint az üjabb alegység kapcsolódása, és
Tgy a lánc végén már GDP-t kötő alegység lesz. Ehhez
már nem tud újabb tubulindimer kapcsolódni, és elin­
dul a depolimerizáció. Ha egyszer elindult a depolime-
rizáciö, akkor az gyakran katasztrofális sebességgel
folyatódik, a szétszerelődés sebessége elérheti akár a
tíz nm-t is percenként. A leváló, GDP-t hordozó tubu-
lindimerek újból részeivé válnak a szabad tubulinrak-
tárnak, lecserélik GDP-jüket GTP-re, és ismét részt ve­
hetnek polimerizációs folyamatban.
A mikrotubulusok stabilitása függ a hőmérséklet­
től is. Ha a sejteket hirtelen lehűtjük, akkor a mikrotu-
buláris rendszer nagyon gyorsan szétszerelődik. Ez a
folyamat reverzibilis; felmelegítést követően, ha ele­
gendő GTP van jelen, a mikrotubulusok gyorsan hely­
tá lln a k (5.1/3. ábra).
A polimerizáciö függ a szabad tubulin koncentrá­
** A ’ A' * ' • > W»M'* ”
’ • v ; v « ^~
. . . instabil
tubulin-G DP
tubulin-G DP
depolimerizálódó mikrotubulus
ciótól: a kritikus tubulinkoncentráció alatt gyors depo-
limerizáciő figyelhető meg, míg felette a tubulin mik-
rotubulussá polimerizálödik (5.1/4. ábra). A kritikus
koncentráció - bár a mikrotubulusok esetén igen kis
mértékben - különböző a két végre nézve. így elvben
előfordulhat egy olyan szabad tubulin koncentráció,
mely nagyobb, mint a plusz-végre vonatkoztatott kri­
tikus koncentráció, de kisebb, mint a mínusz-végre
vonatkoztatott. Ekkor sajátos egyensúlyi (ún. steady-
state) állapot következhet be, amikor a plusz-vég
ugyanolyan sebességgel épül fel, mint ahogy a mí­
nusz-vég lebomlik, azaz a lánc - mint egy lánctalpas
szerkezet - előrehalad. Ezt a jelenséget nevezzük
mozgólépcsőzésnek. A mozgőlépcsőzés normális kö­
rülmények között nem biztos, hogy előfordul (a sejt-
osztódás metafázisát kivéve, I. 7.2.3.3.1. fejezet), mert
a mikrotubulusok mínusz-végei nem szabadok, hanerr
a centroszőmához kapcsolódnak, és a két kritikus
koncentráció is nagyon közel van egymáshoz, de mes­
terséges körülmények között előidézhető, pl. centro-
szómájátől megfosztott fibroblasztszerű sejtben. Mint
látni fogjuk, hasonló jelenség létezik a mikrofilamentu­
mok esetén is, ahol fiziológiás szerepe is van.
Mi a funkciója a dinamikus instabilitásnak? A dina­
mikus instabilitás következtében a sejt a centroszó-
máből állandóan újabb és újabb mikrotubulusokat in­
dít véletlenszerű irányokba, mintegy felfedező jelleg­
 5.1. A M IKRO TU BULUS, A M IK R O F IL A M E N T U M ÉS AZ INTERMEDIER FIL A M E N TU M RENDSZER
gél, azután lebontja azokat. De időnként ezek a mik­
rotubulusok kapcsolódhatnak más molekulákhoz, ami
megóvja őket a szétszerelődéstől, és stabilizálja a
struktúrát, akkor, amikor annak biológiai értelme van.
Ilyen molekulák a mikrotubulus-asszociált proteinek
MAP). A MAP-ok két fő csoportba oszthatók, a nagy
molekulatömegű (2 0 0 -3 0 0 kD) MAP-1 és MAP-2,
valamint sokkal kisebb molekulatömegű x- (tau-) fe­
hérje. Ezek a fehérjék nem csak stabilizálják a mikro-
tubulusokat, hanem kapcsolódnak más sejtalkotók-
noz is, mint pl. a citoszkeleton rostrendszerei vagy
transzportvezikulák (a mikrotubulusok mentén létre­
jövő transzportjelenségekkel részletesen az 5.4. feje-
A
B csolt sejtfunkciök maradéktalan elvégzését is, ami
5.1/4. ábra.
A) A mikrotubulusok felépülése a teljes tubulinkoncentráció
függvényében. A kritikus koncentráció alatt nincs mikro­
tubulus, csak szabad dimer, míg a kritikus koncentráció
fölött a dimerkoncentráció állandó, és a mikrotubulusba
beépült tubulin mennyisége nő.
B) A fényképen PtK2-sejtek immunofluoreszcenciás képe
látható. A mikrotubulusokat zöld szín jelzi, a sejtmagok
kékek. A kép közepén egy mitözisban lévő sejt látható.
zet foglalkozik). Immunofluoreszcens vizsgálatok azt
mutatják, hogy a MAP-ellenes antitestek az érett mik­
rotubulusok egész hossza mentén kimutathatók.
A mikrotubulusok lebontását a sejtek a MAP-on ke­
resztül szabályozzák. Legtöbb esetben ez a MAP-ok
foszforiláciöja révén valósul meg, mert a foszforilált
MAP-ok már nem képesek a mikrotubulusokhoz kö­
tődni. Az utóbbi időben számos ilyen kinázt sikerült
azonosítani.
A mikrotubulusok érési folyamatában a poszt­
transzlációs modifikációnak fontos szerepe van. Ezek
közül kettő különösen jelentős, mert mintegy moleku­
láris óraként szolgálnak, megmutatják, hogy a mikro­
tubulus mióta áll fenn. Ez a két modifikáció az a-tubu-
lin egyik lizinjének acetiláciöja, ill. a C-terminális tirozin
lehasítása. Mindkét reakció nagyon lassú (órákat vesz
igénybe), és csak mikrotubulusba beépült molekulá­
kon jön létre. Idegsejtekben, ahol a mikrotubulusok
lassan épülnek át, csaknem a teljes mikrotubulusállo-
mányon megfigyelhető, míg a nagyon gyors dinami­
kát mutató fibroblasztokon csak azokon a mikrotubu-
lusokon, amelyek hosszabb ideje állnak fenn. Úgy tű­
nik, hogy a poszttranszláciős modifikációnak nincs
közvetlen szerepe a mikrotubulusok stabilizálásában.
A modifikációt szenvedett aminosavak viszont kötő­
helyként szolgálnak a MAP-ok számára, és így indi-
rekt módon stabilizáló szerepük lehet.
Mint látjuk, a mikrotubulusok - és végső soron
a sejtek - működése szempontjából nagyon fontos a
mikrotubulusok dinamikus instabilitása. Ha valami­
lyen vegyülettel megakadályozzuk a dinamikus insta­
bilitást, megakadályozzuk a mikrotubulusokhoz kap­
előbb-utóbb a sejtek elpusztulásához vezet. A kolchi-
cin nevű alkaloid - amit az őszi kikericsből lehet ki­
nyerni - már igen kis koncentrációban kötődik a tubu-
linhoz. A tubulin—kolchicin komplex nem képes a mik-
rotubulusről sem ledisszociálni, sem ahhoz hozzákap­
csolódni, azaz megakadályozza a mikrotubulusok di­
namikai instabilitását. Igen nagy koncentrációkban
azonban a mikrotubulusok gyors lebomlását okozza.
Számos más mikrotubulusra ható szer is ismert, mint
pl. a nocodazol, a taxol vagy a vinblastin. A nocodazol
depolimerizálja a mikrotubulusokat. Kis taxol- vagy
vinblastinkoncentráció stabilizálja a mikrotubuluso­
kat, míg igen nagy koncentrációjú vinblastin depoli­
merizálja azokat, és ún. vinblastin-parakristályok,
(a tubulin és vinblastin kristályszerű zárványai) jönnek
létre. Mindegyik szer sejtméregként, citosztatikum-
ként működik, és elsősorban a gyorsan osztódó sejte­
ken fejti ki hatását, így a rosszindulatú daganatok ke­
zelésében alkalmazzák őket.
255
 5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
A csillök is kőtegekbe rendezett mikrotubulusok-
ból épülnek fel, amelyek a bazális testből erednek; a
bazális test egyfajta mikrotubulus-organizáciős cent­
rum (MTOC).
A csillök elsődleges feladata folyadék továbbítása
a sejtek felszínén, mint pl. az emberi légzőszervben
vagy a petevezetékben, de szerepük van egysejtűek
mozgásában is. A csillök ostorszerű mozgást végez­
nek, ami a mellúszásra emlékezlel.
Az ostorok, amelyek spermiumok és sok egysejtű
mozgásában vesznek részt, belső szerkezetükben na­
gyon hasonlítanak a csillőkra, csak általában lénye­
gesen hosszabbak. Az a feladatuk, hogy egy egész
sejtet mozgassanak, ezért ostorcsapás helyett teljes
hosszúságukra kiterjedő szabályos hullámmozgást
végeznek.
5 .1 .2 . M ikro fila m e n tu m o k
Az aktinfilamentumok vagy más néven mikrofila­
mentumok megtalálhatók minden eukarióta sejtben,
és nélkülözhetetlenek többféle sejtmozgásban. A mik­
rotubulusokhoz hasonlóan sok aktinfilamentum nem
stabil, de számos aktinből álló filamentum képes sta­
bil struktúrákat képezni, mint pl. az izomsejtek kont­
raktus apparátusa. Az aktinfilamentumok koncentrá­
lódnak a plazmamembrán közelében, ahol háromdi­
menziós hálózatot képeznek, amit sejtkortexnek neve­
zünk. Ez döntően befolyásolja a sejt alakját, és fontos
szerepet játszik a sejtek mozgásában is, azaz a cito­
szkeleton és a plazmamembrán összekapcsolódása
strukturális és funkcionális szempontból is fontos. (En­
nek részleteit az 5.5. fejezetben tárgyaljuk.) Az aktin­
filamentumok számos járulékos fehérjéhez képesek
kapcsolódni, és ezáltal funkciók egész sorát képesek
a sejten belül ellátni. A kapcsolódó fehérjéktől függőn
képesek merev, viszonylag statikus struktúrákat kiala­
kítani, mint pl. a mikrovillusok a bélhámsejtekben
vagy az összehúzódásra képes kontraktilis kötegek.
Ez utóbbiakat stresszfilamentumoknak is nevezzük,
segítségükkel a sejt erőt közvetít az extracelluláris
mátrix felé. Máskor olyan átmeneti képződményeket
formálnak, mint a kúszó fibroblasztok fodrozó éle
vagy a kontraktilis gyűrű az osztódás során. Bár az ak­
tinfilamentumok és a mikrotubulusok teljesen külön­
böző alegységekből épülnek fel, szerveződésük, fel­
épülésük és lebomlásuk szabályszerűségei mégis na­
gyon hasonlóak.
Az aktin a legtöbb sejtben a legnagyobb mennyi­
ségben előforduló fehérjemolekula, 43 kD a moleku­
latömege, 375 aminosavból áll. Az evolúció során na­
256
gyon konzervatívnak bizonyult. Az emlősökben leg­
alább hatféle aktin található, melyeket izoelektromos
pontjuk alapján három osztályba sorolhatunk. Az a-
aktinok a különböző izomsejtekben, a (3- és a y-akti-
nok egyéb sejtekben is megtalálhatók. Bár vannak
kisebb különbségek az egyes izoformák között, az
egyes alkotókból képzett fiiamentumok nagyon ha­
sonlóan viselkednek. Az aktinfilamentumok hosszá­
nak összege mintegy 30-szorosa a mikrotubuluso-
kénak.
Az aktinfilamentumok mintegy 7 - 9 nm átmérőjű
rugalmas fonalakat alkotnak. Egy-egy filamentum
kettős helikális szerkezetet mutat (I. 5.1/6. ábra).
A monomerek (ez a globuláris vagy G-aktin) polime-
rizációjában az első lépés az ün. nukleáció (3 aktin-
monomer összekapcsolódása), melyet követően az
aktinfilamentum mindkét végén képes monomereket
kötni (5.1/5. ábra). A két vég nem szimmetrikus: az
ún. plusz-vég ötször gyorsabban növekszik, mint
a mínusz-vég. Az aktinmonomerek képesek ATP-t
kötni, mely a polimerizációt követően ADP-vé hidro-
lizál. Az ATP-t kötő forma hatékonyabban épül be,
mint az ADP-t kötő. Az aktinpolimerizáció reverzibi­
lis folyamat, amelyben a monomerek mind asszo-
ciálődnak, mind disszociálnak az aktinfilamentum
mindkét végén. Az alegységdisszociáció sebességi
állandója független a G-aktin-koncentráciőtől, míg az
asszociáció függ a monomerkoncentráciötól. Az ATP-
hidrolízis szerepe az aktinfilamentumok dinamiká­
jában nagyon hasonló, mint a GTP-é a mikrotubulu­
sok esetén. Egyik esetben sem szükséges a hidrolízis
a beépüléshez, sőt a hidrolízis a kötést gyengíti, és
depolimerizáciőhoz vezet. A hasonlóság mellett
azonban vannak lényeges különbségek is. A szabad
aktin esetében az ADP-ATP kicserélődés sebessége
nagyos lassú (perces időskálán történik), míg a tubu­
lin esetén a GDP-GTP kicserélődés másodpercek
alatt zajlik le. Ez azt eredményezi, hogy a ledisszo-
ciált aktinmolekulák sokkal később használhatók fel
újra, mint a tubulinmolekulák. így relatíve nagy mo­
nomer aktin koncentráció tartható fenn a sejtekben
ADP-aktin formájában, aminek fontos szabályozó
szerepe van az aktinpolimerizációban. Az aktin ese­
tén az ATP-hidrolízis nem jár olyan drámai változás­
sal, mint a GTP-hidrolízis a tubulin esetén, ezért az
aktinfilamentumok nem mutatnak gyors depolimeri-
zációt, azaz nagyfokú dinamikus instabilitás nem jel­
lemző rájuk. Ugyanakkor a mozgólépcsőzés jelensé­
ge könnyen létrejöhet, mert az aktinfilamentumok
mindkét vége szabadon van a sejtekben, és a két
végre vonatkoztatott kritikus koncentráció jelentő­
sen eltér egymástól (5.1/5. ábra B). A mozgólépcső-
 5.1. A M IKRO TU BULUS, A M IK R O F IL A M E N T U M ÉS. AZ INTERMEDIER FIL A M E N TU M RENDSZER

O° - ° On
O O O
O O O n mag O O. mag O O m ag ®
O
° 0 ° ° —* o ° S ^ -
° D o o
u O
O m im; —toawymm
F-aktin o
G-aktin
elongáció steady state

ADP A TP

B
aktin-A DP aktin-A TP

(9
<9

5 .7/5. ábra.
AJ Az aktinmolekulák polimerizáciöjához egy mag jelenlété­
re van szükség. A mag legalább egy trimer G-aktin.
B) Kedvező körülmények között az aktinfilamentum mozgó-
lépcsőzésre képes.
C) A fényképen PtK2-sejtek immunofluoreszcenciás képe
látható. Az aktinfilamentumok piros, a sejtmagok kék szí­
nűek. Jól megfigyelhető a sejtkortex és a stresszfilamen-
tumok.

zés a dinamikus instabilitáshoz hasonlóan energiát

igényel (bár mindkettő indirekt módon), amit a poli-
c
merizációhoz szükséges trifoszfátok (GTP vagy ATP)
hidrolízise fedez.
Az aktinfilamentumok polimerizációját számos
szer befolyásolhatja. A citokalazinok gombák termé­
kei, az aktinfilamentumok plusz-végeihez kötődnek,
és ezáltal megakadályozzák további aktinmolekulák
beépülését, valamint a filamentum lebomlását. A fal-
loidin a gyilkos galóca (Amanita phalloides) toxinja,
mely olyan erősen kapcsolódik az aktinfilamentu-
mokhoz (vagyis az F-aktinhoz), hogy azok nem képe­
sek többé depolimerizálődni. (Egy lehetséges gyógy­
mód gyilkos galóca mérgezésben nagy mennyiségű
5.1.2.1. Mikrofílamentum-asszociált/aktin-
nyers hús fogyasztása - a nagy koncentrációjú aktin
kötő fehérjék
megköti a falloidint, és csökkenti a toxicitást.) A fal-
loidin olyan erősen kötődik az aktinfilamentumok- A sejtekben számos olyan fehérje van, amely ké­
hoz, hogy a fluoreszkáló molekulákkal konjugált for­ pes az aktinmolekulákhoz kapcsolódni és ezáltal igen
mája jobban jelöli az aktinfilamentumokat, mint bár­ sokféle funkciót szolgálni (5.1/6. ábra).
mely antitest (I. 15.2. fejezet). Hasonlóan a mikrotu- 1. Egy tipikus fibroblasztban a teljes aktinkészlet
bulusokra ható szerekhez, ezek a szerek is a sejtek fele monomer formában van, ami nagyjából 100 nM
károsodását okozzák. koncentrációt jelent. Ez meglepően nagy, ha a kisebb
 5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ü r á k
n u k le á c ió s fe h é rjé k
spektrin
fiiamin
5.1/6. ábra.
Az aktinmolekulákhoz kapcsolódó járulékos fehérjék.
mint 1 nM-os kritikus koncentrációhoz hasonlítjuk.
Ez azért lehetséges, mert igen nagy koncentrációban
jelen van egy aktinmonomert szekvesztráló fehérje
- a timozin - is a citoplazmában, amely gyakorlatilag
a teljes aktinmonomer-készletet komplexben tartja.
A timozin szokatlanul kicsi fehérje, molekulatömege
5 kD. Egy másik aktinmonomert kötő fehérje a profi­
lin, amely szintén minden sejtben van.
2. Az aktinfilamentumok járulékos fehérjék segít­
ségével kötegekké szerveződhetnek: ilyen kötegelő fe­
hérjék a fimbrin, a faszcin, ill. a kontrakcióra is képes
rostok esetén (stresszfilamentumok) az a -aktinin.
3. A különböző miozinok az aktinfilamentumok
mentén végbemenő transzportjelenségek motorfehér­
jé i (1. 5.4. fejezet).
4. A sejteken belüli gélállapot kialakításában nagy
szerepe van a térhálós aktinfilamentumoknak, ame­
lyek a fiiamin nevű fehérje részvételével jönnek létre.
5. A gelszolin az aktinfilamentumok fragmentáló-
dását (feldarabolődását) okozza, így fontos szerepe
van a gélállapot szabályozásában.
6. Végstabilizáló fehérjék, mint pl. a CapZ, az ak­
tinfilamentumok végeihez képesek kötődni, és meg­
akadályozzák a filamentum növekedését.
258
és f u n k c i ó k
--- « 8
o» %
d. *
a k tin m o n o m e re k m o n o m e rs z e k v e s z trá ló fe h é rjé k
timozin
tropotrtiozin miozin
7. Oldalirányú kapcsolódás révén a tropomiozin
stabilizálja az aktinfilamentumokat, és meggátolja a fí-
laminnal való kapcsolódásukat.
8. Az aktinfilamentumok speciális fehérjéken ke­
resztül képesek a sejtmembránhoz kapcsolódni. A vö­
rösvértestek esetén ez a fehérje a spektrin (I. 3.1. fe­
jezet), míg a vérlemezkék esetén a már előbb említett
fiiamin. Hasonló szerepet játszik a disztrofin az izom­
sejtekben. Mutációja izomdisztrófiához vezet (Du-
chenne- és a kevésbé súlyos Becker-disztrőfia). Az X-
kromoszömához kötötten öröklődő betegségben az
aktinfilamentumok és a sejtmembrán kapcsolata sé­
rül, ami súlyos izomgyengeséget okoz (a betegek rit­
kán élnek 20 évnél tovább).
9. Sok sejtfajta plazmamembránjának speciális ré­
giói (adhéziós plakkok és adherens junkciók - részle­
tesen I. 9.2. fejezet) vannak, amelyek révén egymás­
hoz, ill. a környezethez kapcsolódnak. Az intracellulá­
ris oldalon az aktinfilamentumok a vinkulin és a talin
nevű fehérjén keresztül kapcsolódnak az extracellulá­
ris mátrixhoz kapcsolódó integrinekhez. így az aktinfi­
lamentumok is (az intermedier filamentumokhoz ha­
sonlóan) részt vesznek nem csak a sejtek, hanem a
szövetek mechanikai stabilitásának kialakításában is.
 5.1. A M IKRO TU BULUS, A M IK R O F IL A M E N T U M ÉS AZ INTERMEDIER FIL A ME NTUM RENDSZER
5.1.2.2. A mikrofilamentumok
dinamikájának szabályozása
Ha figyelembe vesszük, hogy az aktin intracel-
^ áris koncentrációja mintegy három nagyságrenddel
'íg y o b b , mint az aktin kritikus koncentrációja, akkor
u ígossá válik, hogy valamilyen szabályozó mechaniz-
- -s szükséges, amely megakadályozza az aktin rend­
kívül gyors polimerizációját. Két egymást kiegészítő
~echanizmus is létezik az eukarióta sejtekben. Az ed-
2 g tanulmányozott sejtek mindegyikében kifejeződik
egy kis molekulatömegű fehérje, a profilin, amely erő­
sen kötődik az aktinmonomerekhez. A profilin meggá-
a az aktinmonomernek az aktinfilamentum mínusz-
wégéhez való polimerizációját, ugyanakkor elősegíti a
: ^sz-véghez történő polimerizációt. Ha szabad plusz-
egek találhatók a sejtben, az aktin-profilin raktár
gyorsan kimerül a plusz-végekhez történő polimerizá-
bö által. Ennek elkerülése érdekében a sejtekben a
c _,sz-végeket speciális fehérjék zárják le: a gelszolin-
család fehérjéi. így lehetővé válik egy viszonylag nagy
koncentrációjú, polimerizációra képes aktinállomány
'e-ntartása. A profilin emellett elősegíti még az
ADP-ATP kicserélődést az aktinmolekulákon, azaz
'észt vesz az aktinmonomerek recirkuláciőjában is.
A profilin mellett egy másik kis fehérje is jelen van a
sejtekben, a timozin, amely az aktinmonomerek egy
'észét megköti, és gátolja az aktin polimerizációját a
-'amentum mindkét végén. A profilin szállítja ebből
a timozinraktárből az aktinmonomereket a filamentum
clusz-végéhez, ha azok szabaddá válnak. Meg kell je­
gyeznünk, hogy a mínusz-végek lezárása nem szüksé­
ges, hiszen sem a profilin-, sem a timozinkötött aktin
-em képes a mínusz-véghez polimerizálódni. Ha ele­
gendő profilin és timozin áll rendelkezésre, akkor
a szabad aktin monomer koncentráció kisebb, mint a
nínusz-végre vonatkoztatott kritikus koncentráció,
ezáltal az aktinfilamentumok negatív végén lassú disz-
szociáció figyelhető meg a sejtekben.
Az aktinfilamentumok polimerizáciőja csak akkor
lehetséges, ha szabad plusz-vég keletkezik. Ez elvileg
~árom mechanizmus révén lehetséges: a filamentu-
mot lezáró, gelszolincsaládba tartozó fehérjék disszo­
ciációja, a fiiamentumok feldarabolődása vagy új fila-
T ientum kialakítása. Az első két mechanizmus létéről
. iszonylag régen tu d o m á s u n k van, de az új fiia m e n tu ­
mok keletkezésének magyarázata sokáig váratott
magára. Egy üj filamentum m o n o m e re kb ő l való ke­
letkezése energetikai szempontból nagyon valószí­
nűtlen, mert a kezdeti polimerizációs termékek (di-
merek, trimerek) disszociációja rendkívül gyors. En­
nek m egfelelően a sejtek szabályozott járulékos fe­
hérjék révén képesek üj aktinfilamentumokat polime­
rizálni. Ezekből a járulékos fehérjékből álló komplex
két aktinhoz hasonló fehérjét - Arp2-t és Arp3-at
(actin related protein, Arp) - is tartalmaz. Erről a
komplexről kiderült, hogy képes mind a már meglé­
vő aktinfilamentumok oldalához, mind azok mínusz­
végéhez kapcsolódni. Molekuláris modellezési számí­
tások azt is megmutatták, hogy az Arp2 és Arp S ké­
pes dimert alkotni, amely új fiiamentumok polimeri-
zációjának nukleáciös helye is lehet. A tisztított
A rp2-A rp3 komplexről azonban kiderült, hogy na­
gyon gyenge a nukleáciös aktivitása. Ez mégis elő­
nyös a sejt szempontjából, hiszen a magas aktivitás
az aktinmonomer-raktárak gyors kimerüléséhez ve­
zetne. Kiderült az is, hogy a nukleáciös aktivitáshoz
valamilyen aktivátor szükséges. Az elsőként felfe­
dezett endogén aktivátor a WASp/Scar fehérjecsalád
volt. A WASp nevét onnan kapta, hogy a W iscott-
Aldrich-szindrőma esetén mutációt szenvedett gén
terméke (Wiscott-Adrich syndrome protein, WASp).
Az ebben a betegségben szenvedők vérlemezkéi
és fehérvérsejtjei nem működnek megfelelően, és
immunhiányos állapot következik be. Miként az
A rp2-A rp3 komplex, a WASp is önmagában inaktív
formában van jelen a sejtekben. G-fehérjéken1 - külö­
nösen a Cdc42-n - keresztüli jelátvitelt követően a
WASp felszabadul a gátlás alól és az Arp2-Arp3-m al
együtt olyan aktív fehérjekomplexet hoz létre, mely új
aktinfilamentumok képződéséhez vezet. A másik akti­
vációs mechanizmus magában az aktinfilamentumban
rejlik: az A rp2-A rp3 komplex képes a fiiamentumok
oldalához kötődni, és ez a kötődés fokozza a WASp-
aktivációt. Ha mindkét feltétel adott, az aktinfilamen­
tumok elágazódása jön létre. Ennek a mechanizmus­
nak döntő szerepe van a sejtek mozgása során kelet­
kező membránkitüremkedések kialakításában.
Az aktinfilamentumok nagy aktinmonomer-kon-
centráciö által kiváltott polimerizáciőja fizikai munká­
vá is alakítható. Oldatban nincs fizikai gátja a lánc nö­
vekedésének, de a lamellipodiumokban a sejtmemb­
rán akadályt képez. Ez az akadály gátolná az aktinfila­
mentumok növekedését, ha az aktinmonomerek nem
lennének képesek a lánc vége és a membrán között
lévő kicsiny résbe diffundálni. A membrán komponen­
seinek és az aktinfilamentumnak a Brown-mozgása
azonban lehetővé teszi az új monomerek beépülését,
'A z C -a k tin b ó l ké p ző d ő kü lö n b ö z ő fila m e n tu m s tru k tú rá k k i­
a la k ítá s á t a R ho-család ba ta rto z ó G -fe h é rjé k szabályozzák.
A C d c 4 2 -n keresztüli je lá tv ite l filo p ó d iu m o k , m íg a Rác lam e lli-
p o d iu m o k kép ződésé hez vezet. A s tre s s z fila m e n tu m o k k ia la k u ­
lá s á é rt a Rho a felelős.
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k

extracelluláris szignál
extracelluláris szignál

/ /

> I * ^
inaktív aktív
W A S p /S car W A S p /S car
fehérje fehérje

«
Arp 2 /3 komplex
%v *
er 9

^ ^ ^ Q,
: :» :a
o»

Q» Q*

o o
w o
a %
C
a Q ® ©
03 q , °» © Q
:0 o o» © %
°® ®
i Q O Q
°® Q profilin
8

5 . 1/7.ábra. Az aktinfilamentumok dinamikájának szabályozása*.

* Pollard, T.D., Laurent Blanchoin, L„ Dyche Mullins, R.: Journal of Cell Science 114, 3 (2001), Cell science at a glancé, actin dyna-
mics. http://jcs.biologists.Org/cgi/content/full/114/1/3, a kiadó engedélyével.

amelyet követően a filamentum felveszi eredeti, egye­ 5 .1 .3 . In te rm e d ie r fiiam e n tu m o k

nes konformációját. Ez a rugalmas visszalökődés elő­
renyomja a membránt egy monomernyi távolsággal.
Ezt a mechanizmust irányított Brown kilincskerék-me-
chanizmusnah nevezzük.
Az aktinfilamentumok a stresszfilamentumokban
akár órákig is stabilak, de más filamentumtípusok
(mint a lamellipodiumok elágazó aktinhálózata) a per­
ces-másodperces időskálán képesek átépülni. A tisz­
ta aktinből álló fiiamentumok oldatban stabilak, ami
azt sugallja, hogy a fiiamentumok a sejtekben szabá­
lyozottan épülnek le. A leépülésben szerepe van az
aktinhoz kötött ATP ADP-vé történő hidrolízisének (az
ADP-t kötött aktinfilamentumok kevésbé stabilak), va­
lamint szabályozó fehérjéknek. Ezek közül az ADF-co-
filint említjük meg, amely az aktinfilamentumokat fel­
darabolja. A feldarabolődott fiiamentumok gyorsan
monomerekké disszociálnak. A monomerek profilin-
hez kötődve (ADP-jüket ATP-re cserélvén) recirku-
lálnak, és ismét képesek lesznek polimerizáciőra
(5.1/7. ábra).
Az intermedier fiiamentumok (IF-ek) az állati sejtek
fontos citoszkeletális elemei. Ellentétben a mikrotu-
bulusokkal és a mikrofilamentumokkal, amelyek az
eukarióta sejtek elengedhetetlen összetevői, az inter­
medier fiiamentumok csak a soksejtű élőlényekben
fordulnak elő. Több mint 50 gén termékéből álló nagy
fehérjecsaládot képeznek, amelyek képesek mintegy
10 nm átmérőjű kötegekké polimerizálödni. A polime-
rizálődás szabályai összetettek. Vannak olyan fiia­
mentumok, amelyek azonos típusü fehérjék összesze-
relődésével jönnek létre (homopolimerek), mások
mindig két különböző típus polimerizációjának ered­
ményei (heteropolimerek). Az intermedier fiiamentu­
mok a sejten belül komplex hálózatot képeznek. A há­
lózat általában gazdagabb a perinukleáris régióban,
és sugárirányban szétterjed a citoplazmában, vala­
mint igen gyakran kapcsolatot képez speciális struktú­
rák (dezmoszómák és hemidezmoszómák - részlete­
sen I. 9.2. fejezet) segítségével a sejtmembránnal.
 5 . 1. A M IKRO TU BULUS, A M IK R O F IL A M E N T U M ÉS AZ INTERMEDIER FIL A M E N TU M RENDSZER
Ezáltal nemcsak a sejtek fontos strukturális elemei,
hanem a szövet mechanikai stabilitásában is jelentős
szerepet játszanak. Ezzel összhangban az intermedier
filamentum fehérjék mutációi olyan betegségeket
okoznak, amelyeknek oka a sejtek, szövetek mechani­
kai tulajdonságainak megváltozása.
Az intermedier filamentum fehérjék az aktinnal és
a tubulinnal ellentétben - amelyek globuláris fehér­
jék - hosszú pálcika alakú molekulák. Az N-terminá-
s irányában helyezkedik el a feji, a C-terminális irá­
nyában a farki részük, amelyeket hosszú központi
rész köt össze. Az intermedier filamentum fehérjék
nagyon konzervatív és variábilis doménekből állnak.
A molekulák közepén elhelyezkedő a-helikális szer­
kezetű, mintegy 310 aminosavból álló régió nagyon
konzervatív. Ez a rész felelős a struktúra kialakítása
szempontjából esszenciális kettős hélix kialakításá­
ért. A C- és az N-terminális közelében lévő - igen
-agy variabilitást mutató - domének határozzák meg
a fehérje fajtáját, ill. kapcsolódási lehetőségeit. Ezek
21 nm
m onom er
p á rh u z a m o s h e te ro d im e r
a n tip a ra lle ! te tra m e r
p ro to fila m e n tu m
E
c
co
I
CNJ
p ro to fib rillu m
o ld a lirá n y ú
k a p c s o ló d á s
E
c
in te rm e d ie r fila m e n tu m °
5.1/8. ábra.
Az intermedier fiiamentumok általános felépülési sémája.
nagysága és alakja az egyes molekulák esetén igen
nagy változatosságot mutat, ennek eredményekép­
pen az intermedier filamentum fehérjék molekulatö­
mege 40 és 200 kD között változhat. A központi, pál­
cika alakú dómén oldalirányú kölcsönhatások segít­
ségével alakítja ki a dimereh keletkezéséért felelős
kettős hélixet. A dimerekben az egyes fehérjemole­
kulák úgy kapcsolódnak egymással, hogy a fehérje
N- és C-terminálisai egymás mellett helyezkednek el
(5.1/8. ábra). A szerveződés következő szintje a tet­
ramerek formálása, mely két dimer ellentétes irá­
nyultságú kapcsolódása révén jön létre, de úgy, hogy
a molekulák lépcsőzetesen eltolódnak. (Szolubilis tet-
ramerek kis mennyiségben megtalálhatók a sejtek­
ben, bizonyítva, hogy a tetramerek az intermedier fi­
iamentumok lényeges építőkövei). A tetramerek sza­
bad végei között további asszociációk jöhetnek létre,
ami hosszú láncok képződéséhez vezet. Ezeket a
hosszú láncokat protofilamentumoknak nevezzük
(nem azonosak a mikrotubulusoknál említett proto-
2 nm 21 nm
— CO O H
farok
35 nm
E
261
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
filamentumokkal). A protofilamentumok oldalirányú
összekapcsolódása protofibrillumokat hoz létre, me­
lyek további kötegelődés révén intermedier filamen-
tum ot képeznek.
Az egyes intermedier filamentum kötegekből inter­
medier filamentum asszociált proteinek (IFAP) segítsé­
gével alakul ki a háromdimenziós, térhálós szerkezet.
Talán a legjobban karakterizált IFAP a plektin, amely
sok sejtfélében kifejeződő, igen nagy (> 5 0 0 kD) fe­
h é rje . K e r e s z tk ö té s e k e t lé te s ít az in t e r m e d ie r fiiamen­
tumok és a mikrotubulusok vagy az intermedier fiia­
mentumok és a mikrofilamentumok között. A kereszt­
kötések szabályozása itt is foszforiláciő révén valósul
meg. A plektinnel nagyfokú szekvenciahomológiát
mutat számos IFAP-fehérje: pl. a BPAG (buliás pem-
phigoid antigén) vagy dezmoszomális fehérjék, mint
az envoplakin, a dezmoplakin I. és II. A hasonlatossá­
gok miatt újabban ezeket a fehérjéket „plakin-család-
nak” nevezték el. A plektin jelentőségét a mechanikai
stabilitás kialakításában alátámasztja az a felfedezés,
hogy a plektin génjében bekövetkezett mutáció na­
gyon súlyos betegséget, epidermolysis bullosa és
izomdisztrófia társulását okozza. Ebben az örökletes
betegségben izomdegeneráció és a bőr felhölyagoso-
dása következik be, mert az intermedier filamentum
nem képes a hemidezmoszömákon keresztül a plaz­
mamembránhoz kapcsolódni.
Az intermedier filamentumokat sokáig nagyon
statikus struktúráknak gondolták. Az utóbbi időben
derült ki, hogy az intermedier fiiamentumok és a hoz­
zájuk kapcsolódó fehérjék nem csak a mechanikai
stabilitás kialakításában vesznek részt, hanem a sej­
tek deformálhatóságának biztosításában is. Mint a ci­
toszkeleton dinamikus elemei, hozzájárulnak a sejt-
osztódás során lejátszódó gyors morfológiai átren­
deződéshez. Egyre több jel utal arra, hogy az oldott
állapotban lévő alegységek az intermedier filamen­
tum teljes hosszában képesek kicserélődésre. Mikro-
injekciós technikával jelölt vimentint vagy l-es típusú
keratint juttattak sejtekbe, és kiderült, hogy a lánc
teljes hosszában lehetséges a molekulák kicserélődé­
se. Érdekes további megfigyelés, hogy ha nagy
mennyiségű l-es típusú keratint adtak a sejtekhez,
akkor az intermedier fiiamentumok gyorsan szétsze-
relődtek. Ennek az a magyarázata, hogy a keratinok
heterodimereket formálnak, és nagy mennyiségű l-es
keratin komplexbe vitte a szabad ll-es típusú kera­
tint. Ezek a kísérletek azt sugallják, hogy az IF esetén
is szükség van szabad alegységekre az IF fenntartásá­
hoz. A dinamikai sajátosságok szabályozásában a,
foszforilációnak döntő szerepe van: az aminoterminá-
lis feji régióban a szerinfoszforiláció hatására az inter­
medier filamentum gyorsan szétszerelődik. Számos
kinázt és foszfatázt sikerült azonosítani az utóbbi idő­
ben, amelyeknek szerepük lehet az intermedier fiia­
mentumok szabályozásban.
5.1.3.1. Intermedier filamentum alosztályok
Az intermedier filamentum fehérjéket öt alosztály­
ba lehet sorolni, döntően a szekvenciahomolögiák, az
egyes sejttípusokban való specifikus kifejeződésük ha­
sonlósága és a géneken belüli intronpozlciök alapján.
A legnépesebb az I. és II. alosztály, a savas, ill. a
bázikus keratinok alosztálya. Ezek döntően az epite­
liális (hám-) sejtekben fejeződnek ki. A keratinok min­
dig heteropolimert alkotnak, azaz egy l-es és egy ll-es
típusú keratin alkot dimert. A 12 I. osztályba és a 8 II.
osztályba sorolható keratinmolekula alapvető szerke­
zetében nagyon hasonlatos egymáshoz. Az egyes ke-
ratindimer-fajták sejten belüli megjelenése az egyed­
fejlődés során pontosan meghatározott, ezért mint
differenciálódási markerek nagyon jól használhatók.
Ennek a heterogenitásnak fontos klinikai alkalmazása
az epiteliális eredetű daganatok osztályozásában van,
mert az intermedier filamentum struktúra alapján
meg lehet állapítani a tumor eredetét, aminek az op­
timális terápia kiválasztása szempontjából van döntő
jelentősége. Számos keratinmutáciő ismert, amelyek­
ből általános következtetések is levonhatók: a legsú­
lyosabb változatokban mindig a konzervatív pálcika
doménre lokalizálódik a mutáció, míg az enyhébb for­
mákban vagy a feji, vagy a farki régió érintett. A bőr
hólyagosodásával járó megbetegedés - az epider­
molysis bullosa simplex - a keratin 14 mutációjának
következménye, de vannak olyan formái is, ahol a
KI 4-hez kapcsolódó K5 mutációja mutatható ki. Igen
súlyos bőrelváltozás az epidermolyticus hyperkerato-
sis, ahol a K10 és a KI középső doménjének mutáció­
ja mutatható ki.
A III. alosztály legfontosabb képviselői a vimentin,
a dezmin, a glia fibrílláris fehérje és a periferin. Mind­
egyikük képes homopolimereket alkotni. Ezek közül a
vimentin különleges szerepet tölt be, mert leggyak­
rabban a sejtdifferenciálódási folyamat elején fejező­
dik ki, megelőzve a sejt- és szövetspecifikus interme­
dier fiiamentumok kifejeződését. A dezmin a váz-, a si­
ma- és a szívizomsejtekben is kifejeződik. Dezminhiá-
nyos állatokon végzett megfigyelések azt sugallják,
hogy a dezmin nem szükséges az izomsejtek korai fej­
lődéséhez, de hiánya számos abnormalitáshoz vezet
az izomsejtekben, mint megduzzadt mitochondriu-
mok, az izomrostok rossz pozicionálása stb. Bár nem
 5.1. A MIK RO TU BULUS. A M IK R O F IL A M E N T U M ÉS AZ INTERMEDIER FIL A M E N TU M RENDSZER
ismerünk olyan emberi megbetegedést, ahol a dez­
min teljesen hiányozna, léteznek olyan izombetegsé­
gek, ahol az izomsejtekben nagy mennyiségű dez-
mingranulum vagy filamentáris aggregátumok formá­
jában van jelen.
A IV. alosztályba a neurofilamentumok tartoznak,
amelyek lehetnek kis, közepes és nagy molekulatö-
megűek, ennek megfelelően az angol megfelelőből
eredően NF-L (neurofilament-light), NF-M (neurofila-
ment-medium) és NF-H (neurofilament-heavy) a rövi­
dítésük. A neurofilamentumok a felnőttek idegsejtjei­
nek legfontosabb intermedier filamentum elemei
mind a központi, mind a perifériás idegrendszerben.
A velőshüvellyel rendelkező axonokban az NF-L mole­
kulák képezik a lánc magját, amelyre oldalirányban
NF-H és NF-M molekulák kapcsolódnak. Valószínűleg
a neurofilamentumok szabályozzák az axonok vastag­
ságát is. Ahogy a neuronok érnek, egyre több neuro-
filamentum fejeződik ki bennük. Mindez a neurofila-
mentum és ezáltal az axon megvastagodásához vezet,
aminek döntő szerepe van az ingerületvezetés sebes­
ségében.
Míg az intermedier filamentum fehérjék többsége
a citoplazmában található, az V. típusú intermedier fi­
lamentum fehérjék, a nukleáris laminok a magba loka­
lizálódnak. A laminok a nukleáris lamina alkotórészei,
ez 1 0 -2 0 nm vastag hálózatos rendszer az eukarióta
sejtek magmembránja alatt. A magpörusok helyének
megfelelően nyílásokat találunk rajta. A laminok sok
tekintetben hasonlítanak a többi intermedier filamen­
tum fehérjéhez, de lényeges különbségeket is tapasz­
talhatunk: a központi részük valamivel hosszabb, mint
a többi intermedier filamentum fehérjéé, nukleáris
transzport szignálszekvenciát tartalmaznak, kétdi­
menziós hálózatot képeznek, és fel-le épülésük lénye­
gesen gyorsabb. Nagyon valószínű, hogy az evolúció
során elsőként jelentek meg az intermedier filamen­
tum fehérjék közül, és a citoplazmatikus intermedier
filamentum rendszerek későbbi adaptációi ennek a
primitív formának.
Kitekintés
A mikrotubulusok szerveződésében várható a
mikrotubulusasszociált fehérjék kötődési törvénysze­
rűségeinek és a velük kapcsolatos szabályozásoknak
a mélyebb megismerése. Tisztázódhat a centrosző-
ma szerepének számos fontos eleme, és várhatóan
újabb mikrotubulusra ható, kevésbé ártalmas cito-
sztatikumokat fedeznek fel. Az intermedier filamen­
tum szerveződésének számos elemét az utóbbi né­
hány évben tárták fel. Transzgenikus és géndeléciós
állatok tanulmányozása révén, valamint emberi mu­
tációk azonosításával sokat tudhatunk meg az inter­
medier filamentum fehérjék és a hozzájuk kapcsoló­
dó fehérjék szerepéről.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A mikrotubulusok kb. 24 nm átmérőjű, rigid, cső­
szerű képletek, amelyek tubulindimerek polimerizá­
ciőja révén jönnek létre. A mikrotubulusok aszimmet­
rikus struktúrák; mínusz- és plusz-végük van. A mí­
nusz-vég általában a mikrotubulus-organizációs cent­
rumhoz (MTOC) kapcsolódik, amely az állati sejtek­
ben a centroszőma. A centroszóma két centriölum-
ból és pericentrioláris anyagból áll. A mikrotubulusok
dinamikus instabilitást mutatnak. Plusz-végük GTP-t
kötött tubulindimerek jelenlétében gyors felépülést
mutat, míg a beépült alegységek a GTP hidrolízisét
követően gyorsan ledisszociálnak. A mikrotubulusok
stabilizálásában a mikrotubulus-asszociált fehérjék
(MAP) fontos szerepet játszanak. A hosszú ideig fenn­
álló mikrotubulusokban a tubulinmolekulák poszt-
transzlációs modifikációt szenvednek, amelynek mér­
téke arányos a mikrotubulus fennállásának idejével.
Számos szer befolyásolja a mikrotubulusok dinami­
kus instabilitását, ezek citosztatikumként is használ­
hatók. A mikrotubulusok mentén - motorfehérjék se­
gítségével - kétirányú transzportjelenségek játszód­
hatnak le. Speciálisan felépített sejtszervek a csiilók
és az ostorok, amelyek fő alkotói mikrotubulusok, és
fő feladatuk a sejtek felszínén zajló folyadéktransz­
port lebonyolítása, valamint egysejtűek, ill. a sper­
miumok mozgatása.
Az aktin nagyon konzervatív citoszkeletális fehérje,
mely igen nagy koncentrációban jelen van minden
eukarióta sejtben. Az aktin ATP jelenlétében spontán
filamentumokká polimerizálődik. Hasonlóan a tubuli-
néhoz, polimerizáciőja dinamikus folyamat. Az állati
sejtekben az aktinfilamentumok állandóan fel-le épül­
nek, ezáltal részt vesznek a sejtek mozgásaiban. Járu­
lékos fehérjék révén nagyon változatos struktúrákat
alakítanak ki.
Az intermedier fiiamentumok erős, köteges szer­
kezetű polimerek, amelyeknek döntő szerepük van
a s e jt e k é s s z ö v e te k s t r u k tú r á já n a k , mechanikai szi­
lárdságának a kialakításában. Számos szövetsoecifi-
kus formájuk ismeretes, közülük a keratinok az epite­
liális sejtekben, a neurofilamentumok az idegsejtek­
ben, a dezminfilamentumok az izomsejtekben, a vi­
mentin a fibroblasztokban és nem differenciált sej­
tekben fordul elő. A magmembrán alatti hálózatot ki­
alakító nukleáris laminok külön családot képeznek.
Az intermedier fiiamentumok építőkövei monome­
rek, amelyek az egyes családokon belül nagy változa­
263
 5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
tosságot mutatnak. Kapcsolódnak a mikrotubulusok­
hoz és a mikrofilamentumokhoz is. Fel- és leépülésü­
ket kinázok és foszfatázok aktivitásának egyensúlya
szabályozza.
□ Melyek a citoszkeleton legfontosabb rostrendsze­
rei? Melvik hiányozhat eukarióta sejtekből?
□ Mi a dinamikus instabilitás?
□ Ismertesse a mozgölépcsőzés jelenségét!
□ Milyen poszttranszlációs modifikációk ismertek a
mikrotubulusoknál, és mi a szerepük?
□ Hogyan lehetséges a kritikus koncentráció fölötti
aktinmonomer-koncentrációt fenntartani a sejtek­
ben?
□ Hogyan szerveződnek rostokká az intermedier fiia­
mentumok?
□ Soroljon fel örökletes betegségeket, amelyek cito­
szkeletális fehérjék mutációjával kapcsolatosak!
□ Mi az intermedier fiiamentumok diagnosztikai je­
lentősége?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
1.. 5.2-5.5 ., 6.1., 9.2., 9.4.
Ajánlott olvasmányok
Saw in , K.E.: Microtubule dynamics: The view from the
tip. Current Biology /0.-R860-R862, 2000.
264
J.: Cytoskeleton: Functions fór tubulin
Ro s e n b a u m ,
modification at last. Current Biology /0.-R801-
R803, 2000.
H o usew eart, M.K., C l e v e l a n d , D.W.: Cytoskeletal link-
ers: New MAPs fór old destinations. Current Bio­
logy 9.R 864-R866, 1999.
Titus, M. A.: Cytoskeleton: Getting to the point with
myosin VI. Current Biology /0.-R294-R297, 2000.
H o u s e w e a r t , M.K., C l e v e l a n d , D.W.: Intermediate fila-
ments and their associated proteins: multiple per-
sonalities. Current Opinion in Cell Biology
/ 0 :93-101 ,1999.
G o l d m a n , R.D., C h o u , Y.H., P r a h l a d , V ., Y o o n , M.Y.: In-
termediate filaments: dynamic processes regulat-
ing their assembly, motility, and interactions with
other cytoskeletal systems. FA-SEB Journal,
13: S261-S265, 1999.
J o b , D., V a l ir o n , O., O a k l e y , B.: Microtubule nuclea-
tion. Current Opinion in Cell Biology 15:1 I l ­
i n , 2003.
B u r r id g e , K., D o u g h m a n , R.: Front and back by Rho
and Rác. Natúré Cell Biology 8 :7 8 1 -7 8 2 , 2006.
P l a s t in o , J., S y k e , C.: The actin slingshot. Current
Opinion in Cell Biology 7 7 :6 2-66, 2005.
W i t t m a n n , T., D e s a i , A.: Microtubule Cytoskeleton:
A New Twist at the End. Current Biology
/5.-R1 26-R1 29, 2005.
 5.2. A sejtközpont
5.2.1. A sejtközpont szerkezete és funkciói
5.2.2. A centroszömák viselkedése az ivarsejtek kialakulása és a fertilizáciő során
Jelenség
7. A sejtekben az egyes organellumok elhelyezke­
dése nem véletlenszerű, hanem a sejttípusra jellemző
sajátosságokat mutat. Hasnyálmirigysejtekben pl. az
endoplazmatikus retikulum ciszternái a mag bazolate-
rális felszínét veszik kehelyszerűen körül, míg a Golgi-
készülék és a váladékszemcsék mindig a mag fölött,
az apikális régióban találhatók.
2. Számos organellum rendezett mozgást végez a lag kicsi (kb. 0 ,5 -2 ^m átmérőjű), bizonytalan kontúrú
sejtben. A kromoszómák pl. a sejtosztódás anafázisá-
oan az ellentétes pólusok felé vándorolnak (I. 7.3. fe- anyaga élesen nem különül el a környező citoplazmá-
:ezet). A pigmentszemcsék viselkedése a pigmentsej-
tekben1 szintén jól demonstrálja a mozgást. A cAMP-
szintet növelő hormonok (pl. adrenalin) hatására a
szemcsék diszpergálödnak, egyenletesen szétoszla-
-ak a citoplazmában (a sejt sötétedik), míg melatonin
'■atására a mag közelében aggregálódnak (a sejt vilá­
gosodik).
Magyarázat
Mind a térbeli rendezettség, mind az irányított
mozgás megzavarható vagy bénítható olyan anya­
gokkal (pl. vinblasztinnal), amelyek a mikrotubuláris
apparátust dezorganizálják. így bizonyítható, hogy
fenntartásuk a mikrotubulusok és a hozzájuk kapcso­
lódó motorfehérjék közreműködésével történik (I.
részletesebben az 5.1., 5.4., 7.3. fejezetben). A mik­
rotubulusok és a motorfehérjék jelenléte azonban
csak szükséges, de nem elégséges feltétele az irányí­
to tt mozgásoknak. Ehhez még az is szükséges, hogy
a mikrotubuláris apparátus maga is térben orientált,
rendezett legyen. Ezt az állapotot a sejtekben egy kü­
lön organellum, a sejtközpont (mikrotubulus-organi-
záló centrum, az MTOC, centroszőma, citocentrum)
tartja fenn.
'Lásd az 5.1. fejezet elején a Jelenség címet.
K ovács J á n o s
Kapcsolódó ismeretek
5 .2 .1 . A sejtközpont szerkezete
és funkciói
A sejtközpont vizsgálata több mint 100 évvel ez­
előtt kezdődött, de szerkezetéről még ma is keveset
tudunk. Ennek több oka is van. A sejtközpont viszony­
test, amelyet semmiféle membrán nem határol, ezért
töl. Interfázisos sejtben mindössze egy van belőle,
ezért izolálása, biokémiai analízise nehézkes. Elektron­
mikroszkópos vizsgálatokkal megállapítható, hogy ál­
lati sejtekben a tipikus sejtközpont az interfázis első
szakaszában (a G1-fázisban, I. 7.1. fejezet) 2 centrió-
lumból és az őket felhőszerűen körülvevő, a citoplaz-
mátöl nehezen elkülöníthető pericentrioláris anyagból
áll. A pericentrioláris anyagba végeikkel mikrotubulu­
sok ágyazódnak be. De számos, a tipikus szerkezettől
eltérő változat is előfordul. Növényi sejtekből a cent­
riőlumok általában hiányoznak (I. 13.4. fejezet), és az
állati sejtekből is eltűnhetnek a gametogenezis vagy a
terminális differenciálódás (I. 10.1. fejezet) során.
A sejtközpont általában a mag közelében helyez­
kedik el, de polarizált hámsejtekben (pl. hengerhá­
mokban) gyakori a sejtfelszín alatti (szubkortikális) lo­
kalizáció is.
A morfológiai változatosság ellenére néhány jelleg­
zetes fehérje konzekvensen kimutatható a sejtköz­
pontban. Ezek egyike a y-tubulin, amely kb. 35%-os
azonosságot mutat a mikrotubulusokat alkotó a- és p-
tubulinnal. A m olekula hajlam os gyűrű form ája oligo-
mereket képezni, melyek beágyazódnak a pericentrio­
láris anyagba. A gyűrűk kb. 25 nm átmérőjűek, és fel­
tehetően 10-13 egységből állnak. Ez hasonló a mikro­
tubulusok átmérőjéhez, ill. a mikrotubulusok falában
található protofilamentumok számához (általában 13;
I. 5.1., 5.3. fejezet). Gyűrű alakü y-tubulinböl és né­
 5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
5.2/1. ábra.
A y-tubulin-gyűrű-komplex (vTuRC) szerepe a mikrotubulus-
képződésben. A gyűrű 13 y-tubulin-egységből és az őket
hordozó molekulákból áll. Minden y-tubulin-egységhez egy-
egy a-p-heterodimer tud közvetlenül kapcsolódni, ezekre
hány más asszociált fehérjéből álló komplexek (ún.
ring-komplexek) a citoplazma szolubilis frakciójából is
kivonhatok. A pericentrioláris anyag in vivő, az izolált
ring-komplexek in vitro is mikrotubulusnukleálö aktivi­
tással rendelkeznek, azaz tubulin a-p-dimerek asszo-
ciálódhatnak hozzájuk, és minden gyűrűből fokozato­
san egy-egy mikrotubulus tud kinőni. A gyűrű átmérő­
je és az, hogy 13 tagból (azaz 13 asszociációra lehető­
séget adó helyből) áll, egyben meghatározza a belőle
kinövő mikrotubulus szerkezetét is (5.2/1. ábra).
Ureával, sóoldatokkal kezelve a pericentrioláris
5.2/2. ábra.
Sejtközpont összeszerelése és működése (modell). A cent-
riölumok körül összeáll a pericentrioláris anyag váza (centro­
266
épülnek rá további dimerek a polimerizáciö során. így a gyű­
rű szerkezete megszabja a mikrotubulus alakját, átmérőjét
és a protofilamentumok számát. (Zheng et al., Natúré
578:5 7 8 -5 8 3 , 1995, nyomán)
anyag fehérjéinek nagy része, így a y-tubulin-gyűrűk is
kioldhatok, és egy 1 2 -1 5 nm átmérőjű filamentu-
mokból álló hálózat, a centromátrix marad vissza. En­
nek nukleáló aktivitása nincs, de in vitro rendszerben,
gyűrűkomplexeket tartalmazó extraktummal inkubál-
va, képes a gyűrűket megkötni, és ilyenkor a mikrotu-
bulusnukleáló aktivitás újra megjelenik. Ezekből a kí­
sérletekből az a következtetés vonható le, hogy a
centromátrix anyaga vázként szolgál, amelyhez a gyű­
rűkomplexek és más centroszömafehérjék hozzákö­
tődhetnek (5.2/2. ábra).
mátrix). Ez képes más fehérjéket, többek között y-tubulin-
gyűrű-komplexeket megkötni, benne azután megindul a
mikrotubulusok növekedése.

A y-tubulin mellett még több más jellegzetes fehér­
je is kimutatható a sejtközpontban. Ilyen a centrin,
egy kalciumkötő fehérje, mely valószínűleg a centrió-
lumokban lokalizálödik, a cenexin, amely érdekes mó­
don a centriólumpár idős, érett (I. később) tagjához
kötődik, továbbá a pericentrin, amely valószínűleg
a centromátrix egyik vázeleme. A molekulák listája a
vizsgálati technikák tökéletesedésével évről évre nő,
de többségük funkcióját még nem ismerjük.
A pericentrioláris anyag diffúz eloszlású, határai
nehezen azonosíthatók. Ezzel szemben a centriölu-
mok struktúrája jellegzetes, könnyen felismerhető.
Egy-egy centriólum kb. 0,2 jim átmérőjű és változó
(0,2-0,7 nm) hosszúságú, henger alakú test, amely­
nek palástjában mindig 9 tubuluscsoport található.
Egy-egy csoport három szorosan egymáshoz illeszke­
dő csőből (triplet) áll (5.2/3. ábra), melyeket belülről
* ifelé haladva A, B, C betűvel jelölnek. A csövek, ha­
sonlóan a citoplazmatikus mikrotubulusokhoz, a- és
0-tubuiin heterodimerekből épülnek fel, de azoktól el­
térően szokatlanul stabilak, mikrotubulusdepolimeri-
záló drogokkal (vinblasztin, kolchicin) szemben ellen­
állók. A henger belsejében gyakran kerékküllőhöz ha­
sonló rajzolat látszik. Ez elsősorban a centriólumpár
iatalabb (I. később) tagjára jellemző. Az idősebb cent-
^ölum disztális végén denz anyagból álló függelékek
ígyelhetők meg, amelyekhez gyakran néhány mikro­
tubulus tapad, de a citoplazmatikus mikrotubulusok
végei nincsenek közvetlen kapcsolatban a centriölu-
mokkal, hanem a pericentrioláris anyagban végződ­
jek. A centriólumpár 2 tagja egymás mellett és egy­
máshoz képest általában derékszögben helyezkedik
el, ezért metszeteken gyakran kereszt-, ill. hosszmet­
szetben láthatók. A derékszögű elrendeződés okát, je­
lentőségét nem ismerjük. A sejtközpontnak három
alapvető funkciója van:
1. Nukleáciös helyként szolgál, ahol megindulhat a
mikrotubulusok polimerizáciőja.
2. Szervezi a mikrotubuláris vázat (MTOC-ként,
mikrotubulus-organizálö központként működik).
3. Képes önmagát reprodukálni, és ennek követ­
keztében megszervezni a sejtosztódás folyamatát.
A nukleálás és a vázszervezés a pericentrioláris
anyag funkciója, melynek aktivitása abban nyilvánul
meg, hogy megindítja a tubulin polimerizációját, befo-
yásolja a keletkező mikrotubulusok számát, térbeli
elrendeződését, irányultságát és stabilitását. Morfoló­
giai módszerekkel kimutatható, hogy a citoplazmati-
kus mikrotubulusok végeikkel a pericentrioláris
anyagba ágyazódva a sejtközpontböl sugárirányban
terjednek ki a sejt perifériája felé. Ennek következté­
sen a sejtközpont helye befolyásolja a mikrotubulu-
5.2. A SEJTK ÖZPONT
5.2/3. ábra.
Centriólum elektronmikroszkópos képe. A centriólum falá­
ban 9 hármas csőcsoport helyezkedik el, amelyek kereszt-
metszetben egymáshoz kapcsolódó gyűrűk formájában is­
merhetők fel.
sok térbeli rendezettségét. Ha a sejteket mikrotubu-
lusdepolimerizáló ágensekkel kezelik, majd kimossák,
és hagyják regenerálódni, jól megfigyelhető, hogy az
újraszerveződő mikrotubulusok kezdeményei először
mindig a sejtközpont körül jelennek meg, és innen nő­
nek/hosszabbodnak disztális irányba. Ez azt bizonyít­
ja, hogy a sejtközpontban nukleáciös helyek vannak,
amelyekről megindulhat a polimerizációs folyamat.
A nukleáciös helyek minden valószínűség szerint a
már említett y-tubulin-gyűrűk. Ezek száma egyben
meghatározza a sejtközpontböl szétsugárzó mikrotu­
bulusok lehetséges számát is. A sejtközpont nukleáló
aktivitása azonban a sejtciklus során jelentősen válto­
zik, interfázisban viszonylag kicsi, míg osztódó sejtben
nagy. Ennek megfelelően a mitotikus sejtekben a sejt­
központokhoz jóval több mikrotubulus asszociálódik,
mint interfázisos állapotban. Ez a jelenség arra utal,
hogy a nukleálö aktivitást nem csak a y-tubulin-gyűrűk
száma, hanem más tényezők, pl. a gyűrűk hozzáférhe­
tősége is befolyásolja. Ez azért is valószínű, mert ilyen
gyűrűk, mint említettük, a citoplazmában nem a sejt­
központhoz kötve is előfordulnak, de ott nem működ­
nek nukleáciös magként.
A vázszervező funkció abban is megnyilvánul,
hogy a mikrotubulusok mindig lassú (mínusz-) végeik­
kel (I. 5 .1 . fejezet) ágyazódnak be a se jtk ö z p o n t an ya ­
gába. Ennek a ténynek két fontos következménye van:
egyrészt a mikrotubuláris apparátus irányultságra,
polaritásra tesz szert, mivel a csövek gyors (plusz-)
végei egyöntetűen kifelé néznek, másrészt a beágya­
zott mínusz-végek stabilizálódnak, mivel a tubulindi­
merek asszociációja/disszociációja gátlódik. Mivel a
mikrotubulusokhoz motorfehérjék kapcsolódnak,
amelyek felismerik a csövek polaritását, az általuk ge-
 5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k

ben kevert elrendeződésúek, egyesek plusz-végei kife­

lé, míg másoké a sejttest felé néznek. Polarizált há­
mokban (pl. bélhámsejtekben) a mikrotubulusok a sejt
hossztengelyével párhuzamosan helyezkednek el úgy,
hogy mínusz-végeik az apikális régióban találhatók,
míg plusz-végeik bazális irányba néznek (5.2/4. ábra).
A sejtközpont mikrotubulus-mínusz-véget stabili­
záló hatása sem mindig érvényesül. Mitózis során pl.
a mikrotubulusok felezési ideje rendkívül rövid, az
egész rendszer a gyors felépülés/leépülés állapotában
van, és ilyenkor a sejtközpontba ágyazódó mikrotu­
bulusok mínusz-végein is megfigyelhető intenzív di-
merdisszociáció.
A centriőlumok a citoplazmatikus mikrotubuláris
váz szervezésében közvetlenül nem vesznek részt (ez
a pericentrioláris anyag és benne a y-tubulin-gyűrűk
funkciója), de szerepük van az ún. elsődleges csillák
kialakításában. Ezek differenciált, nem ciklizáló sejtek­
ben figyelhetők meg, és úgy jönnek létre, hogy a cent-
riölumpár egyik (érett) tagja a plazmamembrán alá
vándorol, és minden triplet A és B tagjára tubulindi­
merek kezdenek asszociálódni. A növekvő csövek ki­
felé tolják a plazmamembránt, és egy vékony, henge­
res nyúlvány keletkezik, amelynek vázát 9 csőpár
(9 dublet) alkotja, tengelyében azonban (a tipikus moz­
gékony csülöktől eltérően, I. 5.3. fejezet) nincsenek
csövek (5.2/5. ábra). Az ilyen szerkezetet 9 + 0 kép-

5.2/4. ábra.
A sejtközpont elhelyezkedése és a mikrotubulusok orientá­
ciója különböző sejttípusokban. A plusz-, ill. mínusz-végeket
+ és - jelek tüntetik fel.

nerált mozgások irányát is determinálja a gyors, ill.

lassú végek orientáltsága. Ezzel magyarázható, hogy a
kinezin (egy ún. plusz-vég-motor), a hozzá kapcsolt
molekulákat, vezikulákat a periféria felé szállítja, míg
a dinéin (egy minusz-vég-motor) a sejtközpont felé
(részletesebben I. 5.4. fejezet).
Megjegyzendő, hogy a mikrotubuláris apparátus
itt leírt rendeződése a sejtközponthoz általános
ugyan, de nem kizárólagos. Neuronokbán pl. a mikro­
tubulusok a sejtközponthoz kötve kezdenek ugyan
összeszerveződni, de azután leválnak, és a nyúlvá­ 5.2/5. ábra.
nyokba vándorolnak. Míg axonokban mindegyik cső Elsődleges cilium neuroepiteliális sejtben. Jól látható a esií c
plusz-vége kifelé (a szinapszisok felé) néz, dendritek­ tövében a bazális test (nyíl). (A szerző felvétele)

268

elölik. Az elsődleges csilló el is tűnhet, ha a sejt
; xlusba lép, és felkészül a következő osztódásra,
kflás .ázszervező funkciójuk a centriölumoknak nincs,
és szerepük meglehetősen talányos, mivel számos
sejtben, mint említettük, centriólum nélküli sejtköz-
pontok működnek hibátlanul.
A centriőlumokhoz hasonló szerkezetűek a öazó-
jf c :estek, amelyek mozgékony csillökkal, ostorokkal
-r'^ e lk e z ő sejtekben (pl. csillós egysejtűek, soksejtű
szervezetekben a női ivarvezetéket, légutakat bélelő
lö n o k , hímivarsejtek) fordulnak elő nagy számban.
x ;s üőképződés (ciliogenezis) kezdő lépésében a
S£;:-;özpont anyagában vagy környezetében denz
■tyagcsomők (deuteroszómák) halmozódnak fel,
■ a jd körülöttük henger alakú testek kezdenek
íísieszerelődni. Ezek mérete, szerkezete hasonlít a
■p * js centriölumokéhoz, palástjukban mindig meg-
t3 S nató a jellegzetes 9 hármas csőcsoport, de szá-
■ u k akár több száz is lehet. A bazális testek azután
2 o rtik á lis régióba vándorolnak, és hozzájuk kap-
cso ódva alakul ki a csillök váza (részletesebben I.
5 3. fejezet).
A sejtközpont további funkciója önmaga repro-
:^*ziója. Paradox módon, a reprodukció eseményei
rccen a bizonytalan funkciójú, de jól azonosítható
ce^rriólumok viselkedése alapján követhetők, míg a
pericentrioláris anyag önreprodukciójáról a tényen
kívül, hogy ez megtörténik, szinte semmit nem tu-
z^-k. Osztödöképes, ciklizálö sejtekben, a sejosztó-
dást követő első időszakban (az ún. Cl-fázisban, I.
fejezet) a sejt egy sejtközpontot és benne 1 pár
zentriőlumot tartalmaz. Később a pár két tagja eltá-
v ito d ik egymástól, és mindegyik mellett kezd kiala-
: kulni egy új centriólum (procentriólum), amely foko­
zatosan növekszik, és a G2-fázis végére, a mitözis
e e éré eléri a normális hosszúságot. Ebből követke-
i *. hogy az osztódásba belépő sejt már két pár cent­
r u m o t tartalmaz, és minden pár egy idős (érett),
~ég az előző ciklusból származó és egy fiatal, az utol­
só ciklus során keletkezett új tagból áll2. Mint már
említettük, a pár idős és fiatal tagja szerkezetileg né-
m lég eltér egymástól, de molekuláris markerekkel is
e lehet őket különíteni. A már említett cenexin pl. el­
sősorban az érett centriólumban lokalizálódik, míg
biotinnal jelzett tubulin beépülését a fiatal, összesze­
relés állapotában lévő centriólumban lehet észlelni.
A pericentrioláris anyag duplázódását diffúz eloszlá­
sa miatt nehéz detektálni, de a tény, hogy a mitoti-
| kus sejtben már két működőképes sejtközpont van,
2L á s d m é g 7 . 3 . 2 . a l f e j e z e t é s 7 . 3 / 3 . á b r a .
5.2. A SEJTKÖZPONT
mindegyikben egy pár centriölummal, egyértelműen
bizonyítja a megkettőződés tényét.
A sejtosztódás bevezető szakaszában a két sejt­
központ szétválik egymástól, a sejt ellenkező oldalai­
ra vándorolnak, és mindegyik körül csillagirányban
szétágazó mikrotubulusok tömege alakul ki (citasz-
ter), amelyek egyes csoportjaihoz (kinetokor mikrotu­
bulusok, részletesebben I. 7.2. fejezet) a kromoszó­
mák kapcsolódnak. A szétcsúszást elsősorban a mik­
rotubulusokhoz kapcsolt motorfehérjék működése
váltja ki. Az osztódás végén keletkező két utódsejt
mindegyike egy-egy sejtközpontot örököl, majd a cik­
lus ismétlődik.
A sejtközpont és benne a centriőlumok itt leírt
ciklusa rendkívül hasonlít a kromoszómák viselkedé­
séhez. Ugyanúgy, mint azoknál, megfigyelhető a
megkettőződés-szétválás eseménysora, a duplikáciő
minden ciklusban csak egyszer történik, a ciklus so­
rán a centriőlumok száma szigorúan szabályozott, és
minden érett centriólum mellett kialakul annak szer­
kezetében azonos fiatal kópiája. Míg azonban a kro­
moszómák esetében jól ismert a replikáciö mechaniz­
musa (maga a DNS-molekula két szála szolgál min­
tául az utódok szintéziséhez), a centriőlumok és a
sejtközpont anyagában eddig nem sikerült olyan nuk-
leinsavakat kimutatni, melyek valamiféle örökítő mo­
lekulaként, mintaként szolgálhatnának az utödcent-
riólumok kialakításában: a duplázódás mechanizmu­
sát jelenleg sem ismerjük. Ugyancsak nem ismert,
hogyan kapcsolódik össze a kromoszómaciklus és a
centroszómaciklus. Tipikus esetben a centriőlumok
az S-fázisban kettőződnek meg, akkor, amikor a kro­
moszómák is replikálódnak, de a két eseménysor kí­
sérletesen szétválasztható. Megtermékenyített pete­
sejteken, embrionális sejteken végzett kísérletek azt
mutatták, hogy a centroszómák még a kromoszóma­
ciklust leállító DNS-szintézis-gátlók jelenlétében is
replikálódnak. Hasonló jelenség megfigyelhető enuk-
leált sejtekben is, amelyekben egyáltalán nincsenek
kromoszómák. Az embrionális sejtek nagy mennyisé­
gű, még az oogenezis alatt felhalmozott tartalék­
anyagot, közöttük valószínűleg a sejtközpont prekur-
zorait is tartalmazzák, ezért mehet dunlázódásiik vi­
szonylag függetlenül a transzkripciótól. Mindenesetre
ezek az adatok azt mutatják, hogy a két ciklus össze­
hangolt ugyan, de bizonyos fokig autonóm, egymás­
tól független.
A centroszómaciklus két eseménye, a sejtközpon­
tok replikáciöja és kettéválása kísérletesen egymástól
szétválasztható. Ha a sejteket (tengeri tüskésbőrűek,
pl. tengeri sünök zigötáit) merkaptoetanollal (SH-rea-
gens) kezelik, a magorsó mikrotubulusai depolimeri-
269
 5. C i t o s z k e l e t o n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
zálódnak, és az osztódási folyamat megéli, de a sejt­
központok kettéhasadnak, és mindegyikben csak egy
centriólum marad. A merkaptoetanol kimosása után a
magorsö újraszerveződik, de most már négypőlusú
szerkezet jön létre, majd a következő osztódáskor
monopólusos mitőzisok figyelhetők meg. A kísérlet
eredményei úgy értelmezhetők, hogy a mestersége­
sen kiprovokált kettéhasadás, amelyet nem előzött
meg reprodukció, „félértékű" sejtközpontok kialakulá­
sához vezet. A normális bipoláris magorsó kialakításá­
hoz két teljes értékű sejtközpont, mindegyikben egy-
egy pár centriólummal, szükséges.
Nem ciklizálő, differenciált sejtekben a sejtköz­
pontok lokalizációja, szerkezete és viselkedése válto­
zatos lehet. Általában az figyelhető meg, hogy a rep­
rodukciós készség átmenetileg vagy véglegesen el­
vész, de a vázszervező aktivitás megmarad. A cent­
riőlumok a terminálisán differenciált sejtekből gyak­
ran hiányoznak. A változatosságot néhány példa
szemlélteti. A bélhám bolyhait a tápanyagok felvéte­
lére alkalmazkodott, osztódóképességüket elvesz­
te tt hámsejtek borítják, amelyek a bolyhok tövében
elhelyezkedő kriptákban keletkeznek, majd folya­
matosan tolódnak a boholy csúcsa felé, ahol végül is
lelökődnek, és elpusztulnak. A differenciálódás so­
rán ezekből a sejtekből a centriólumpár eltűnik, a
pericentrioláris anyag az apikális régióban diszper-
gálődik, de nukleáló aktivitását megőrzi. Ezért ezek­
ben a sejtekben a mikrotubulusok mínusz-végei az
apikális régióba ágyazódnak, míg plusz-végeik bazá­
lis irányba néznek. A vázizomzat alapegységei a sok-
magvú (syncytialis) izomrostok, amelyek az ontoge­
nezis során prekurzor sejtek, mioblasztok fúziójával
jönnek létre. A fúziót követően a centriőlumok eltűn­
nek, a pericentrioláris anyag pedig a sejtmag körül
lokalizálódik, nukleáló aktivitását megőrzi, de repro­
dukcióra nem képes. E két sejttípusban a DNS-szin-
tetizáló képesség elvesztésével párhuzamosan, vala­
hogyan egymáshoz kapcsolódva áll le a centroszö-
maciklus. Más sejttípusokban ez nincs feltétlenül
Tgy. Számos rovar lárvasejtjeiben ismétlődő DNS-
replikáciő figyelhető meg, amelyhez azonban nem
kapcsolódik a centriőlumok duplázódása, és a sejtek
nem osztódnak. Az eredmény gigantikus méretű, ún.
politén kromoszómák (I. 7.1. fejezet, 15.2. fejezet,
15.2/2. ábra D, E) kialakulása lesz. Ennek legismer­
tebb, legjobban tanulmányozott példái a Drosophila-
lárvák nyálmirigyeiben megfigyelhető óriáskromo­
szómák. A mikrotubulusnukleálő aktivitás itt is meg­
marad, és a mag körüli zónában figyelhető meg, de
a centriőlumok sorsa bizonytalan, valószínűleg elimi­
nálódnak.
270
5 .2 .2 . A centroszöm ák viselkedése
az ivarsejtek kialakulása
és a fertilizáciő során
A terminális differenciálódás sajátos változata az
ivarsejtek kialakulása. A folyamat egyik jellegzetessé­
ge. hogy a második meiotikus osztódás előtt kimarad
a DNS-replikációs fázis, ezért haploid (1 n kromoszó-
maszámü) 1C DNS-tartalmú) sejtek keletkeznek (I. 7.4.,
7.5. fejezet).
A hímivarsejtek képződése során a legtöbb faj, így
az emlősök esetében is mindkét meiotikus osztódást
megelőzően a centroszömák replikálódnak, majd
egyenlően szétosztódnak az utódsejtek között. Ezért
minden éretlen hlmivarsejtben egy citocentrum és
benne két centriólum van. Az érés (spermiogenezis)
során a két centriólum a mag alatti régióba (a spermi­
um nyaki részébe) kerül, és a pár egyik (érett, disztá­
lis) tagja bazális testként kezd funkcionálni: disztális
végére tubulindimerek asszociálnak, és megindul a
hosszú farki vég (ostor) axonémájának (mikrotubuláris
vázának) összeszerelése. A pár másik tagjának nincs
nukleáló aktivitása, szerepe bizonytalan. Ugyancsak
bizonytalan a pericentrioláris anyag sorsa. E morfoló­
giailag detektálható folyamatokat molekuláris válto­
zások kísérik. A centriólumokban és körülöttük im-
muncitokémiai módszerekkel jól kimutatható a cene-
xin és a pericentrin, de a y-tubulin-gyűrűk eltűnnek,
vagy legalábbis számuk erősen csökken.
Ettől a tipikusnak tekinthető viselkedéstől számos
eltérés is előfordul az állatvilágban. így egyes fajok­
ban lehetséges a centriőlumok többszörös duplázó­
dása, melynek eredményeként a spermium több os­
tort is hordozhat, más fajok spermiumai csak egy
centriőlumot tartalmaznak, sőt számos gerinctelen
fajban centriólum nélküli spermiumok is kialakulhat­
nak. A nagyfokú változatosság mutatja, hogy a cent-
roszómareplikáció és a DNS-szintézis (kromoszöma-
replikáció) a spermatogenezis során könnyen szét-
kapcsolödik.
A petesejtek kialakulása során a centroszömák vi­
selkedésére az jellemző, hogy elvesztik reprodukciós
képességüket, tipikusan a két meiotikus osztódás kö­
zötti intervallumban.
Ezt jól jelzi, hogy az osztódó sejt pólusain a leg­
több faj esetében nem mutatható ki centriólum, sőt
acentrioláris pólusok már az első meiotikus osztódás­
kor is megjelennek. A reprodukciós készség elveszté­
sével párhuzamosan csökken mikrotubulusszervező
aktivitásuk, aminek az lehet a molekuláris alapja,
hogy a y-tubulin-gyűrűk szétszóródnak a citoplazmá­
ban, és gyakran a kortikális régióban halmozódnak

fel. Mindennek következtében az érett petesejt spon­
tán nem tud osztódni, mert ehhez működőképes
centroszöma kell. Tipikus esetben ezt (pontosabban
ennek fő komponenseit) a megtermékenyítés során a
spermium viszi be. A centroszöma reaktiválása azon-
Dan megtörténhet a spermium közreműködése nél­
kül is a partenogenezisre (szűznemzés, I. 7.5. fejezet,
Kitekintés cím) képes fajokban (ez számos gerincte­
len állatban és ritkán egyes gerincesekben is előfor­
dul). Sőt számos esetben a reaktiválás kiváltható as-
oecifikus ingerekkel (szűrás, kémiai kezelés) is. Ilyen­
kor általában a nukleáló aktivitás jelenik meg újra,
Kialakul a citocentrumok körül a radiális mikrotubulá­
ris háló, de a reprodukciós készség tartósan nem áll
helyre.
A centroszöma inaktiválódását sajátos védekező
nechanizmusként lehet értelmezni, mely megakadá­
lyozza, hogy a citoplazmájában minden osztódáshoz
szükséges anyagot nagy mennyiségben tároló, de
csak haploid génkészlettel rendelkező petesejt spon­
tán módon elkezdjen osztódni, és haploid sejteket
produkáljon.
A hím-, ill. női ivarsejtek képződése során tehát a
sejtközpontok eltérő módon viselkednek. A hímivar­
sejtekben tipikusan megmarad a két centriólum, és az
egyik mikrotubulusszervező képessége, de eltűnik a
pericentrioláris anyag és benne a y-tubulin nagy része.
Megmarad viszont a reprodukciós készség, de ez csak
3 megtermékenyítést követően fejeződik ki, amikor a
spermium a petesejt citoplazmájába kerül. A petesejt­
ből viszont a centriőlumok általában hiányoznak, el­
vész a reprodukciós készség és a y-tubulin szétszóró­
dása miatt a citaszterszervező készség is. Funkcionáli­
san tehát egyik sem teljes értékű, de egymást ki tud-
ják egészíteni, és anyagaikból a fertilizáciő során mű­
ködőképes sejtközpont rekonstruálődik.
Tipikus esetben ez a következőképpen történik: a
hímivarsejt behatol a petesejtbe, itt ostora lehasad,
és sejtközpontja aktiválódni kezd, amelynek morfoló­
giailag jól észlelhető megnyilvánulása az, hogy magja
mellett, ott ahol a centriőlumok elhelyezkednek, ha­
marosan sugaras elrendeződésű mikrotubulusfelhő
(citaszter) képződik. A mikrotubulusok olyan y-tubu-
lin-gyűrűkből nőnek ki, melyek főleg a p e t e s e jt c ito -
plazmájáből származnak, és melyek a spermium be­
hatolását követően vándorolnak be a centriölumot
körülvevő pericentrioláris anyagba. A zigöta sejtköz-
pontja tehát hibrid organellum, egyes komponensei
[centriőlumok, y-tubulin-kötő fehérjék) apai, mások
(a y-tubulin-komplexek) anyai eredetűek. Maga a rep­
rodukciós készség is, bár molekuláris mechanizmusát
nem ismerjük, a hímivarsejt centroszőmájának tulaj­
5.2. A SEJTKÖZPONT
donsága. A rekonstruálódott sejtközpont azután rep­
rodukálódik, kettéválik, és megszervezi a zigóta első
mitotikus osztódását, majd a további osztódási ciklu­
sokat.
A sejtközpont viselkedése a gametogenezis-fertili-
záció folyamatában sokban emlékeztet a genom visel­
kedésére. Ahogyan a gametogenezisben is „félértékű”
haploid kromoszömakészlet alakul ki, mely azután a
két ivarsejt egyesülésével egészül ki „teljes értékű”,
diploid készletté, ügy a sejtközpontok is molekulári­
sán és funkcionálisan módosulnak, redukálódnak, és
teljes értékű, reprodukcióra és vázszervező funkcióra
képes sejtközpont csak a megtermékenyítést követő­
en jöhet létre, mindét szülő hozzájárulásával.
Ettől a szabályosnak, tipikusnak mondható ese­
ménysortól érdekes módon eltér egy jól ismert, kísér­
letekben gyakran használt emlősállat, a laboratóriumi
egér centroszómaciklusa. Ebben az esetben a sper­
mium érése során mindkét centriólum degenerálódik,
így a zigóta centroszómája teljes egészében anyai ere­
detű, és az első mitotikus osztódások során centriólu-
mokat nem is tartalmaz, azok csak az embrionális fej­
lődés későbbi stádiumában jelennek meg. Eredetük
bizonytalan, képződésük mechanizmusát nem ismer­
jük, és azt sem tudjuk, miért alakult ki ez a szabályos­
tól eltérő centroszómaviselkedés az egérben (és való­
színűleg még néhány más rágcsálóban).
Kitekintés
A sejtközpont különleges tulajdonságai - elsősor­
ban reprodukciós képessége - miatt intenzív kutatá­
sok objektuma. A modern immuncitokémia egyre.fi­
nomabb felbontást elérő módszerei lehetővé teszik a
pericentrioláris anyag és a centriőlumok molekuláris
komponenseinek részletes leírását. Nem véletlenül az
ismert molekulák listája évről évre bővül. Tulajdonsá­
gaikból ma már többé-kevésbé pontosan levezethe­
tő/magyarázható a sejtközpont mikrotubulusszervező
aktivitása. Ugyanakkor továbbra is talányos a c e n t r iö -
lumok szerepe, és nincs magyarázat a reprodukció­
jukra sem. Feltehető, hogy itt egy nem nukleisav ala­
pú replikáciős mechanizmus működik. Ha ez igaznak
bizonyul, akkor lényegesen módosulhat az öröklődés
m o le k u lá r is a la p ja ir ó l e ü ü lg K ia ia K U ll KepunK.
Összefoglalás
A sejtek mikrotubuláris vázának összeszerelését
és térbeli rendezését egy speciális organellum, a sejt­
központ (centroszöma) irányítja. Állati sejtekben a
sejtközpont tipikusan két, henger alakú, mikrotubulu-
sokböl felépülő testből, a centriölumokböl, és az őket
körülvevő pericentrioláris anyagból áll, de növényi
5. C i t o s z k e l e t o n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
sejtekből a centriőlumok általában hiányoznak. A váz­
szervezés a pericentrioláris anyag funkciója. Benne
egy speciális tubulinváltozat, a y-tubulin gyűrű alakú
oligomerjei mutathatók ki. Ezekből nőnek ki a cito­
plazmatikus mikrotubulusok, amelyek ún. lassú (mí­
nusz-) végeikkel kapcsolódnak a gyűrűkhöz, és ezen
keresztül ágyazódnak be a centroszöma anyagába.
A csillók bazális testei, melyek méretükben, szerkeze­
tükben a centriölumokhoz hasonlók, szintén a centro­
szöma körül képződnek, de kialakulásuk mechaniz­
musát nem ismerjük.
A sejtközpont önreprodukcióra képes sejtorganel-
lum, ciklizáló sejtekben az osztódások közötti interval­
lumban duplázódik, majd a mitózis kezdetén kettéha­
sad: a sejt kétpólusúvá válik. A két pólus körül és kö­
zött szerveződik meg a kromoszómák mozgatását,
kettéosztódását kivitelező mikrotubuláris apparátus
(magorsó). A két utódsejt mindegyike egy-egy sejtköz­
pontot örököl, majd a ciklus ismétlődik. Differenciált
sejtekben a reprodukciós készség eltűnik (ezek a sej­
tek nem osztódnak), de a vázszervező funkció meg­
marad.
A gametogenezis során a sejtközpont mindkét
ivarsejtvonalban mélyreható változáson megy keresz­
tül. A hímivarsejtekben a reprodukciós képesség meg­
marad, és általában megmarad a két centriólum is, de
a pericentrioláris anyag, elsősorban y-tubulin, nagy
része eltűnik. Az egyik centriólum bazális testként
kezd funkcionálni, belőle nő ki az ostor mikrotubuláris
váza. A petesejtből a centriőlumok általában eliminá­
lódnak, a sejtközpont elveszti reprodukciós képessé­
gét, és csökken vagy eltűnik mikrotubulusszervező ak­
tivitása is. A y-tubulin-gyűrűk szétoszlanak a citoplaz­
mában. Működőképes, aktív sejtközpont a megter­
mékenyítést követően alakul ki a hím-, ill. női ivarsejt
komponenseiből. A hímivarsejt viszi be a centriőlumo-
kat, ill. a reprodukciós készséget (amelynek molekulá­
ris alapjait nem ismerjük), és azokat a kötőhelyeket
(molekulákat), amelyekhez a petesejt y-tubulin-gyűrűi
asszociálődnak, és így helyreáll a mikrotubulusszerve­
ző készség.
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
5.1., 5,3-5.5., 7.5.
Ajánlott olvasmányok
K r io u t c h k o v a , M.M., O n is h c h e n k o , G.E.: Structural
and functional characteristics of the centrosome in
gametogenesis and early embryogenesis of ani-
mals. Int. Rév. Cytol. 185:] 0 7 -1 5 6 , 1999.
B a l c z o n , R.: The centrosome in animal cells and its
functional homologs in plants and yeast cells. Int.
Rév. Cytol. / 6 9 :2 5 -8 0 , 1996.
S c h a t t e n , G.: Review: The centrosome and its mode of
inheritance: the reduction of centrosome during
gametogenesis and its restoration during fertiliza-
tion. Dev. Bioi. 165:2 9 9 -3 3 5 , 1994.
 5.3. Csillök, ostorok
----------------
5.3.1. A csillök és ostorok szerkezete, funkciói és keletkezése
5 .3 .1 . A csillök és o s to ro k szerkezete,
funkciói és keletkezése
Jelenség
Ha tavakból, pocsolyákból származó vízminták
egy cseppjét mikroszkóp alatt vizsgáljuk, rendszerint
mozgó egysejtűek tömegét figyelhetjük meg. A moz­
gás rendkívül gyors. Üsző Paramecium (papucsállat-
Ka) pl. egy másodperc alatt saját testhosszának tízsze­
resét is meghaladó utat képes megtenni.
Ha egy kagylót felnyitunk, és kopoltyűjára tus-
cseppet helyezünk, megfigyelhetjük, hogy a tusszem­
csék lassan, egy irányban elmozdulnak a kopoltyú fel­
színén.
Hasonló mozgás emberi szervezetben is könnyen
megfigyelhető: a belégzéskor a légutakba került
szennyeződés (pl. porszemcsék) megtapad ezek fel­
színén, majd lassan visszaáramlik a garatba, és kiürül.
Magyarázat
A megfigyelt mozgások oka az, hogy a példákban
említett sejtek felszínét sajátságos mozgásszervek,
csillök borítják. A szabadon mozgó sejteket a csillök
csapkodása hajtja előre, a szöveti kötelékben rögzült
sejtek esetében a felszíni folyadék áramlik a csillőmű-
ködés hatására.
Kapcsolódó ism eretek
A csillök és az ostorok az eukarióta sejtek jellegze­
tes mozgásszervei. Eredetüket tekintve a centriólu-
mok származékainak tekinthetők, falukban - módo­
sult formában - felismerhető a jellegzetes 9 tagú cső­
rendszer. A prokariótákból hiányoznak; a baktériu­
mokban előforduló ostorok szerkezete, molekuláris
összetétele és működése mindenben eltér az eukarió-
ták csillöiétól. Az ostor flagellin nevű fehérjéből épül
fel, és forgó mozgást végez. A mozgást az ostor tövé­
nél elhelyezkedő, a plazmamembránba rögzült mo­
torkomplex idézi elő, hajtóereje a membrán két olda­
la közötti pH-különbség (I. 4.9. fejezet).
K ovács J á n o s
A csillök, ostorok szerkezetét és működését leg­
könnyebben hímivarsejteken és csillös-ostoros egy­
sejtűiken lehet vizsgálni - az utóbbiak laboratóriumi
körülmények között is jól tenyészthetők. Ilyen szem­
pontból különösen fontosak a Chlamydomonas (zöld­
alga) fajok, amelyek sejtjei kétostorosak. E csoportból
számos mozgásmutánst is szelektáltak, amelyeken a
szerkezet-funkció kapcsolatot lehet tanulmányozni.
Hasonlóan felhasználhatók a Naegleria genusba tar­
tozó egysejtűek, amelyek életciklusában az amőboid
(ostor nélküli) és ostoros (differenciált) forma váltako­
zik. A két ostor mintegy 120 perc alatt alakul ki a dif­
ferenciálódó sejtben.
A csillök és az ostorok vázszerkezete hasonló, de
különbség van számukban, hosszukban, a mozgás
módjában és szabályozásában. A csillök száma több
száz lehet egy sejtben, míg ostorból általában egy-
kettő van. A csillök jóval rövidebbek (5 -1 0 nm), mint
az ostorok (tipikusan 5 0 -2 0 0 nm, egyes esetekben
- pl. egyes rovarok, kétéltűek spermiumai - kb.
5 0 0 -6 0 0 nm), csapásuk gyorsabb és összehangolt.
Csillök az egysejtűek csoportjaiban és a soksejtűek
üreges szerveit bélelő hámok felszínén, így emlősök­
ben a légutakban és a női ivarutakban fordulnak elő.
Tipikus ostoros sejtek a hímivarsejtek.
A tipikus csilló a sejtfelszínről kiemelkedő, kb.
0,25 nm átmérőjű, henger aiakű nyúlvány, amelyet a
plazmahártya (sejtmembrán) borít. Belsejében mikro-
tubulusokböl és hozzájuk asszociálódó járulékos fe­
hérjékből álló váz, az axonéma van, ez merevítő és
mozgató funkciót lát el. Az axonéma szerkezete,
néhány kivételtől, módosulástól eltekintve, az egész
eukarióta világban azonos. Ez a nagyfokú konzervati­
vizmus arról tanúskodik, hogy a csilló ősi struktúra,
mely az eukarióta sejtek kialakulásának korai szaka­
szában, 1-2 milliárd évvel ezelőtt jö tt létre, és azóta
változatlan formában fennmaradt.
Az axonéma kb. 250 különböző fehérjét tartalmaz.
Tömegének kb. 70%-a tubulin [a- és p-heterodimer),
kb. 1 0 -1 5%-ot tesz ki a mikrotubulusokhoz asszociált
273
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
„A”-cső
„B”-cső
nexin
perifériás
csőpár
centrális
hüvely
mozgatőfehérjék (dineinek) tömege, a többi egyéb já­
rulékos fehérje (szerkezeti elem, szabályozömoleku-
lák). A tubulindimerek csövekbe szerveződnek, ame­
lyek a csilló hosszában futnak végig. A csövek mínusz-
végei a sejttest felé, plusz-végei kifelé irányulnak.
A csövek elrendeződése rendkívül jellegzetes, és az ún.
9 + 2 képlettel írható le (gyakran használják a 9x2 + 2
jelölést is). Keresztmetszeti képen ez jól látható: a csil­
ló palástjában mindig 9 kettős csőcsoport (dublet), míg
tengelyében két különálló cső helyezkedik el (5.3/1.
ábra). A dubletek tagjait „A” és „B” betűvel jelölik. Az
„A”-cső tipikus, 13 protofilamentből álló mikrotubulus
(I. 5.1. fejezet), a „B”-cső ehhez félholdszerűen tapad
hozzá, és falában 10-1 1 önálló protofilamentum fut
végig, 3 pedig közös az „A’’-val. Feltűnő, hogy minden
pár „A”-tagján két kar látható, melyek a következő pár
„B”-tagja felé irányulnak (vagy a működési állapottól
függően ahhoz kapcsolódnak, I. később). A karok a di­
néin nevű motorfehérjéből állnak. A karok irányultsága
jellegzetes, az óramutató járásával megegyező, ha a
csillót proximális (alapi) végétől a csúcs irányában néz­
zük, és ellentétes irányú csúcs felőli nézetből. (Ebből
következik, hogy a dineinkarok irányából metszeten is
megállapítható a vizsgált csilló irányultsága.)
Egy-egy dineinkar tucatnyi alegységből álló mole­
kulakomplex, tömege kb. 1,5-2 millió dalton, mérete
kb. 50 nm. A karokat alkotó dineinek egyik vége sta­
bilan a csőpár „A” tagjához kapcsolódik, másik vége
reverzibilisen kötődik a szomszédos csőpár „B” tagjá­
hoz és azt az ATP-hidrolízis során elcsúsztatja (részle­
tesebben 1. 5.4.2.2. fejezet).
5.3/1. ábra.
plazm am em brán A csilló szerkezete.
Keresztmetszeti kép.
radiális küllő
'' belső
dineinkar
külső
dineinkar
centrális
mikrotubulus
A csőpárokhoz még két jól felismerhető szerkezeti
képlet kapcsolódik: a nexinfonalak és a radiális Hüllők.
Az előbbiek vékony rugalmas rostok, amelyek a cső­
párok „A”-tubulusát a következő pár „B’’-csövéhez
kapcsolják. Gyakori jelenség továbbá, hogy két szom­
szédos csőpárt még további hidak kapcsolnak stabi­
lan össze. Ilyen hidak gyakran alakulnak ki az 5. és 6.
(D5 és D6) dublet között (a számozás részleteit 1. ké­
sőbb), de pl. Chlamydomonas fajokon a Dr és D2-pá-
rok között.
A radiális küllők vékony, pálcikaszerű, kb. 30 nm hosszú­
ságú, feji végükön kiszélesedő képletek, amelyek a csőpárok
„A”-csövét kötik össze a centrális csövekkel. A csillö tenge­
lyében két tipikus szerkezetű (13 protofilamentumböl fel­
épülő) cső fut végig, amelyeket vékony, kb. 6 nm hosszú hi­
dak kapcsolnak össze. Körülöttük hüvelyszerű struktúra lát­
ható, mely valójában a csövek felszínéről kiinduló nyúlvá­
nyokból áll össze. Ezekhez kapcsolódnak a radiális küllők
feji végei. A nyúlványok mérete, alakja, eloszlása a két cent­
rális cső felszínén nem teljesen egyforma, és ennek alapján
a kettő megkülönböztethető. Tipikus csillökban a C, (centrá­
lis 1) a 8 . perifériás dublethez (D8) van közelebb, a C2 pedig
a 3.-hoz (D3 , 1. 5.3/1. ábra).
Az itt vázolt szerkezeti tulajdonságok alapján lehetséges
a csőpárok egyértelmű számozása, helyük azonosítása, sőt
egy metszet vizsgálatából még a lecsapások iránya is meg­
jósolható a rendezettség ismeretében. A C,-C 2 pár közép­
pontjain átmenő egyeneshez viszonyítani lehet a dubletek
helyzetét. D, számozású az a csőpár, amely egyenlő távol­
ságra van mind a Cr , mind a C2 -csőtől, az összes többi vagy
az egyikhez, vagy a másikhoz van közelebb. A számozás
konvenció szerint az óramutató járását követi, összhangban
 5.3. C s illö k , o s to r o k

a dineinkarok irányultságával. A C,-C 2 pár középpontjait

összekötő egyenes meghosszabbítása a D8-, ill. D3-páron
megy át, vagy azt érinti, a rá húzott merőleges pedig a
D:-en és a D5 és D6 között. A lecsapás iránya általában me­
rőleges a C ,-C 2 egyenesre (1. 5.3/1. ábra).
A csilló szerkezetéről további információt a hosszmetsze­
ti kép vizsgálata ad (5.3/2. ábra]. Ebből az szűrhető le, hogy
mind a perifériás, mind a központi csövek megszakítás nélkül
futnak végig a csillö hosszában, a dineinkarok és a küllők vi­
szont periódusos eloszlást mutatnak. A dineinkarok egymás­
tól 24 nm távolságra helyezkednek el végig a csövek hosszá­
ban [ez megfelel 3 a-p-tubulin-heterodimer hosszának), a ra­
diális küllők hármas csoportokba rendeződnek, és 96 nm-es
( 1 2 tubulindimer) periódussal ismétlődnek.

A szerkezet a csillö csúcsán, ill. tövében módosulhat.

Gyakori, hogy a csúcson a csövek végei valamilyen sapka­
szerű denz anyagba ágyazódnak, és előfordul az is, hogy
egyik-másik cső (rendszerint a „B”) hamarabb végződik (rö-
.idebb), mint „A” párja. A csillö tövénél, a bazális test (I. ké­
sőbb) fölötti szakaszon a centrális csövek hiányozhatnak,
-elyúket denz anyag (axoszóma, centrális test) tölti ki. Eb­
ben a régióban jól megfigyelhető, hogy a perifériás csőpá-
rokböl összekötő fonalak futnak a plazmamembrán felé, me-
Ven a kihorgonyzás helyén félgömbszerű foltok, kidudoro-
dások sora (ciliáris nyaklánc] jelenik meg.
A tipikus szerkezet számos módosított változata is is­
mert, így több állatfaj spermiumának ostorából hiányzik a
centrális csőpár (ún. 9 + 0 szerkezet). Az ilyen ostorok moz­
gásképessége korlátozott. Rovarokban előfordul a 12 + 0,
14 + 0 szerkezet is, vagyis a dubletek száma nő. Számos faj,
így emlősök esetében is, a spermium ostorának középda­
rabjában a 9 dublet mellett még hosszanti lefutású denz ros­
tok (laterális vagy durva rostok) is megjelennek (9 + 9 + 2
szerkezet). Ezeknek valószínűleg támasztó, merevítő szere­
pük van. Ez különösen fontos emlősök esetében, ahol a ba­
zális testként funkcionáló disztális centriólum (I. 5.2. fejezet)
az axonéma összeszerelése után dezintegrálódik, és hor-
gonyző, merevítő szerepét a denz rostok veszik át. Számos
vízben élő állatban összetett csillök figyelhetők meg. Ezek
ügy alakulnak ki, hogy sok egyedi csillö szorosan összekap­
csolódik, esetenként lemezekbe, kötegekbe rendeződik, és
működésük összehangolódik. Kialakulhatnak ún. makrociliu-
mok is. Ilyenkor egy nagyméretű csillö belsejében tucatnyi
9 + 2-es axonéma jelenik meg, amelyeket közös plazma­
membrán vesz körül. Egyes egysejtű csoportok ostorainak
felszínén, a plazmamembránhoz tapadva, vékony fonalak
(masztigonema) tömege figyelhető meg. Módosult csillök fi­
gyelhetők meg számos faj mechano-, ill. fotoreceptorsejtjei-
ben (emlősökben például a vestibularis apparátus szőrsejt­
jeiben, ill. a csapokban és a pálcikákban). Ezek gyakran
9 + 0 szerkezetűek, mozgató funkciójuk nincs.
A csillök/ostorok tövénél bazális test (klnetoszóma)
található, melynek kettős szerepe van: irányítja az
axonéma összeszerelését a csillóképződés során, és
kihorgonyozza a már kialakult, működő csillót. A ba-
5.3/2. ábra.
Csillök és bazális testek elektronmikroszkópos hosszmetsze­
ti képe. Vorticella. (Pálfia Zsolt felvétele)
1: perifériás csövek, 2: centrális csövek, 3: plazmamembrán,
4: bazális test, 5: zárólemez
zális test méretében, szerkezetében a centriólumhoz
hasonló, henger alakú organellum, amelynek falában
9 darab, tubulindimerekből felépülő, hármas csőcso­
port (triplet) helyezkedik el. Ezeket fonálszerű képle­
tek kötik össze egymással, és a henger belsejében ke-
rékküllőszerű struktúra is megfigyelhető, de az axoné-
mára jellemző központi csőpár hiányzik. Csillós há­
mokban a ciliogenezis kezdetekor először a bazális
testek alakulnak ki a centroszöma körül (I. 5.2. fejeze­
tet), majd a sejt kortikális régiójába vándorolnak, és
hossztengelyükkel a plazmamembránra merőlegesen
helyezkednek el ügy, hogy disztális végük kifelé néz.
Ezen a végen gyakran megjelenik egy denz anyagból
álló zárölemez, majd a tripletek „A”- és „B”-tagjain
megindul az axonéma perifériás csőpárjainak polime-
rizációja. Középen a zárölemez fölött gyakran egy sö-
tétebb anyagból álló szemcse (axoszóma] jelenik
meg, és fölötte kezd kialakulni a két központi cső, me­
lyeknek tehát nincs közvetlen kapcsolatuk a bazális
testtel (I. 5.3/2. ábra). A test oldalához tapadva gyak­
ran szemcseszerű függelékek (basal foot) figyelhetők
meg, a citoplazmatikus (proximális) végéhez pedig
fonalak tapadnak: ez a gyökérnyúlvány, amelynek
horgonyzó szerepe van. A gyökérnyúlványok különö­
sen fejlettek csillós egysejtűekben (pl. a papucsállat­
kában), ahol a plazmamemhrán alatt sűrű fonadékot
alkotnak. A gyökérnyúlvány fonalai elektronmikrosz­
kópos felvételeken gyakran kollagénre emlékeztető
sávozottságot mutatnak.
A bazális testek és a centriőlumok közötti homoló­
giát már a XIX. század végén felismerték, és ebben út­
törő szerepe volt egy magyar tudósnak, L e n h o s s é k

275
5. C i t o s z k e l e t o n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
detergens
+ ATP
1r
5 .5 /5 . ábra.
Az ostormflködés vizsgálata emésztő/extrakciós eljárással.
Detergenssel a plazmamembrán leoldható, de ATP jelenlé­
tében az ostor képes hullámzó mozgást végezni. Tripszin le­
oldja a mikrotubulusokat összekötő struktúrákat. Ilyen álla­
potban csak elcsüszás generálható. Dineint tartalmazó felü­
leten a mikrotubulusok ATP jelenlétében elcsúsznak.
Hipotézisét az elektromikroszkőpos szer­
M ih á l y n a k .
kezetvizsgálatok mindenben megerősítették. A bazá­
lis testek nemcsak felépítésükben hasonlóak a centriő-
lumokhoz, hanem - legalábbis számos egysejtűben -
azok funkcióját is el tudják látni, így képesek a pólu­
sok megszervezésére az osztódáskor. Soksejtűek csil­
lés hámjaiban azonban ilyen irányű képességük a dif­
ferenciálódás során elvész, csak a mikrotubulusszer­
vező aktivitás marad meg. Ilyen értelemben a bazális
testek erősen specializált, axonéma képzésére szako­
sodott centriólumoknak tekinthetők.
A csillök és ostorok működésük közben változatos
mozgást végeznek. Csillök esetében ez gyors lecsa­
pásból áll, amelyet lassabb visszatérés követ, miköz­
ben a csilló erősen behajlik és oldalirányban kitér.
Az ostorokon általában szinuszhullámok futnak végig.
A mozgások molekuláris alapjait izolált rendszereken
és csillőmutáns sejteken végzett vizsgálatokkal lehet
feltárni (5.3/3. ábra). Ha a sejteket detergensekkel
kezelik, plazmamembránjuk feloldódik, de az axoné­
ma és a bazális test ép marad. A csillóműködés ilyen­
kor leáll, de magnéziumionok és ATP hozzáadásává
helyreállítható. Ez azt mutatja, hogy az axonéma min­
den olyan strukturális elemet tartalmaz, ami a műkö­
déshez szükséges, és a „m otort” ATP-vel lehet hajtani
Ha a membránmentes preparátumot gyengén tripszi-
nezzük, és ezután adunk hozzá ATP-t, a szabályos
mozgás már nem állítható helyre, de a dubletek egy­
máson elcsúsznak, és az egész csőszerkezet szétcsú­
szik. Igazolható, hogy az óvatos tripszinezés a radiális
küllőket és a nexin-kapcsolatot emészti el, a tubulu-
sok és rajtuk a dineinkarok épek maradnak. Végül, só-
extrahálással a dubletekről a dinéin is leoldható, és
ilyenkor még ATP hozzáadásával sem lehet mozgást
kiváltani. A dineint izolálás és tisztítás után üvegfelü­
letre is fel lehet vinni. Ha erre ugyancsak tisztított
mikrotubulusok oldatát cseppentjük, megfigyelhető,
hogy ATP jelenlétében a csövek a felületen csúszkál­
nak. E kísérletekből következő tények:
7. A mozgást generáló motorfehérje egy ATP-áz, a
dinéin.
2. A mozgás elemi eseménye a szomszédos dub­
letek elcsúszása egymáshoz képest. Mivel a dinéin
ún. minusz-vég-motor (I. 5.4. fejezet), a mikrotubulu­
sok mínusz-végei felé (vagyis a bazális test irányába;
igyekszik elmozdulni. Ez azonban nem lehetséges,
mivel a molekula szilárdan rögzül a dubletek „A d a g ­
jához. Ezért működés közben a mellette lévő duble-
tet fogja a plusz-vég (vagyis az ostor csúcsa), az őt
hordozó dubletet pedig a minusz-vég irányába el­
tolni, és ez vezet a csövek szétcsúszásához. Ezt a
mozgást erősen korlátozzák a radiális küllők és a ne-
xin-összeköttetések, továbbá az a tény, hogy a dub­
letek végei a bazális testbe ágyazódnak. Ezért termé­
szetes körülmények között az elcsúszás csak kismér­
tékű.
3. Az ostor összetett, hullámszerű mozgásához a
dubleteket egymással és a centrális csövekkel össze­
kötő rugalmas kapcsolószerkezetek is szükségesek,
ezek transzformálják a dineinkarok által kiváltott loká­
lis elcsúszásokat behajlássá (5.3/4. ábra).
A behajlásnak vannak még további, kísérletesen nehe­
zen vizsgálható, de könnyen belátható feltételei: mind a
9 dublet nem lehet egyidejűleg a munkavégzési (elcsúszást
 5.3. C s illö k , o s t o r o k

"Scican, és a dineinmolekuláknak periodikusan, a ki- és be-

♦accsolt állapot váltakozásával kell működniük. Ebből a
pontból fontos lehet, hogy tipikus csillökban a D5 - D 6
stabilan összekötött állapotban van, és Tgy nem tudnak
~ áshoz képest elcsűszni. Elképzelhető, hogy működés
Iczben a D,_4, ill. a D6 _ 9 csoport kerül váltakozva az elcsú­
szás relaxáciö állapotába, és ez vezethet ellenkező irányú el-
•a ásokhoz (5.3/5. ábra], A dineinkarok által lokálisan kivál-
tc c elcsúszás igen rövid, de mivel a karok hosszú sorba ren­
deződnek, a csilló hosszában végül is tekintélyes, több száz
n--es elcsúszások alakulhatnak ki.
Az extrakciős kísérletek eredményeit Chlamydomonas
nsokon végzett vizsgálatok is alátámasztják. Dineinkar-
^nyos mutánsokban is kialakul ugyan a 9 + 2 szerkezet, de
5.3/4. ábra.
;.en csilló mozgásképtelen. A külső, ill. belső karok sze-
Az elhajlást demonstráló modellkísérlet. Ha két, végükön
: azonban a mozgás generálásában nem egyforma.
rögzített pálca egyikét eltoljuk, akkor ez kidomborodik, a
\ külső karok hiánya nem szünteti meg a mozgást, de csök-
másik viszonylag egyenes marad. A rögzítés a bazális test
a csapások ereje és frekvenciája. Belső karok nélkül vi-
megfelelője. Ha a pálcákat rugalmas szalagok kötik egymás­
£ a csillö mozgásképtelen. Érdekes, hogy egy humán po-
hoz, az elcsúszás behajlást eredményez. (Lindemann és Ka-
áciöban is előforduló tünetegyüttes (Kartagener-szindrö-
nous, Cell Motil. Cytoskeleton 1995, nyomán)
k a ). melyre bronchitis, hímsterilitás és situs inversus (né-
harv belső szerv jobb/bal oldali elhelyezkedésének felcseré-
;) jellemző, kapcsolatba hozható a csillök mozgáskép-
ségével. Ultrastrukturális vizsgálatokkal kimutatható a
„A”-cső
nkarok hiánya a betegek csillós hámjaiban, ill. spermiu­
dineinkarok
maiban. „B”-cső

A csillök és ostorok működését számos külső té-

-.ező (hormonok, ionok, mechanikai hatások) befo-
'..Ssolja. így, pl. a petesejtek által kibocsátott kemo-
5~raktánsok jól mérhetően megváltoztatják a sper-
- jm ok ostorain végigfutó hullámok alakját és frek-
nenciáját, és valószínűleg ez készteti a spermiumokat
a közelítésre. Mechanikai ingerek a trachea csillóinak elcsúszó
ezsapási frekvenciáját (kb. 1 2 -2 0 Hz) jelentősen nő­ csőpárok
ié Ha szabadon üsző csillós egysejtű (pl. papucsál-
a:<a] valamilyen akadályba ütközik, akkor rövid ideig
'átrálni kezd, mivel csillóinak lecsapási iránya megfor-
. E változatos válaszok molekuláris alapjai jelentős
'észben tisztázatlanok, de több adat bizonyítja két jel-
-:.ite li rendszer közreműködését. (3-adrenerg-recep-
Ti-'okra ható anyagok (pl. isoproterenol) növelik a csil-
c \lecsapási frekvenciáját, és ezt a hatást önmagában
a cAMP is kiváltja permeabilizált sejteken in vitro. Is-
~iert, hogy az adrenerg receptorok G-proteinekhez
kapcsolt ütőn aktiválják az adenilát-ciklázt, amely fe-
e;ős a cAMP-szint emelkedéséért, és ennek következ-
-lényeként a protein-kináz-A aktiválásáért (I. 8.1. fe
ezet). Csillök és ostorok esetében a protein-kináz-A fő
szubsztrátjai a dineinkarok könnyű láncai. A dinéin
:sak foszforilált állapotban aktív.
Egy másik szabályozási út a kalciumszint változá­
saihoz kapcsolódik. Mint említettük, a trachea felszí­ 5.3/5. ábra.
n n e k mechanikai ingerlése növeli a csillök lecsapási A csövek helyzete elhajló csillöban.

277
 5. C i t o s z k e l e t o n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
frekvenciáját, de csak kalciumionok jelenlétében.
Kalciummentes oldatban a csillék leállnak (ugyan­
csak paralizáló a túlságosan nagy - 10~5 M fölötti -
kalciumkoncentráciő). Hasonló jelenség megfigyelhe­
tő spermiumokon vagy csillés egysejtűeken is. Kimu­
tatható, hogy inger hatására kalciumionok áramlanak
De a sejtbe: az intracelluláris kalciumszint megemel­
kedik. Mivei a csilló belsejében több kalciumkötő fe­
hérje, Tgy kalmodulin és centrin is kimutatható, és
ezek különböző enzimek működését szabályozzák,
valószínű, hogy ezeken keresztül érvényesül a kal­
ciumionok moduláló hatása. A kalciumérzékenység
membránmentes axonémapreparátumokon, in vitro
is megfigyelhető.
Speciális szabályozást igényel csillós sejteken a
több száz csilló működésének összehangolása. Általá­
ban jellemző, hogy a csillök nem egyszerre vannak
ugyanabban a munkafázisban (nem szinkron működ­
nek), hanem a csillózaton egymást követő lecsapási
hullámok haladnak végig (metakronális működés].
Ezek vizsgálatában jelentős szerepe volt egy magyar
tudósnak, P á r d u c z B é l á n a k , aki az általa kidolgozott
gyorsrögzítő eljárással nyomon tudta követni a csilló-
működés egymást követő fázisait. Parameciumon pl.
jól megfigyelhető, hogy a lecsapást kiváltó ingerületi
hullám a sejt végéből indul ki és terjed előre. Lecsapá­
si fázisba mindig csak a hullám frontjában lévő csillök
lépnek, az előttük lévők még előkészülnek, a mögöt­
tük lévők már befejezik a lecsapást, és elkezdik a
visszatérést a kiinduló állásba. A lecsapás hátrafelé
irányul, és ez a sejtet előre löki. A metakron működés­
nek az az előnye, hogy a csillök, bár sűrű sorokba ren­
deződnek, működés közben mégsem zavarják egy­
mást, ami az összes csilló egyidejű lecsapásakor (ezt
erős inger kiválthatja) könnyen bekövetkezhet. A csil­
lós egysejtűek képesek a lecsapás irányát megfordíta­
ni, és ilyenkor a sejt kitérő, hátráló mozgást végez. Ez
figyelhető meg természetes körülmények között ak­
kor, ha az üsző sejt akadálynak ütközik, de a reverzió
kísérletesen is kiváltható báriumionokat tartalmazó
közegben (bár ennek pontos hatásmechanizmusát
nem ismerjük).
Szöveti kötelékben lévő sejtekben a lecsapás irá­
nya fixált. Légutak csillós hámjában ez pl. mindig a ga­
rat felé irányul, és környezeti ingerekkel nem befolyá­
solható. Ennek jelentősége nyilvánvaló, mert az eset­
leges reverzió a felületen megtapadt szennyeződést
visszasodorná a tüdőbe.
Egy átlagos méretű csilló egy-két óra alatt kiala­
kul. Mivel belsejében fehérjeszintetizáló apparátus
(riboszőma) nincs, és átmérője kicsi, viszont hossza
jelentős, az őt fölépítő molekulák helybe szállítása
278
speciális mechanizmusokat igényel. A molekula­
komplexek mindig a disztális, kifelé néző csúcson
szerelődnek össze (a növekvő mikrotubulusok plusz­
végein), amely így a növekedés során egyre mesz-
szebb kerül a sejttesttől. Ezért a növekvő csillőban
intenzív csücsirányü transzport van. Hasonló jelen­
ség figyelhető meg fotoreceptorsejtekben is (I. 8.3.
fejezet), ahol a sejttestet a kültaggal egy vékony.
9 + 0 szerkezetű csillö kapcsolja össze, és ezen ke­
resztül áramlanak át a kültag felépítéséhez-műkö-
déséhez szükséges molekulák. A szállítást egy speci­
ális szerkezet, az intraflagelláris transzport komplex
végzi. Ez hordozófehérjékből áll, amelyekhez rever­
zibilisen az axonéma molekulái és kinezinek kapcso­
lódnak. A komplex a citoplazmában, a bazális test
körül szerelődik össze. Itt megfigyelhető néhány
axonémaprotein (pl. tubulin) mRNS-einek lokális fel-
halmozódása is. Az összeszerelt komplex a kinézi’"
(plusz-vég-motor) közreműködésével a perifériás
dubletek „B”-tagján, a plazmalemma alatt csúszik fel­
felé, majd itt leadja az axonémakomponenseket, 5
hordozómolekulák pedig visszaáramlanak a bazál s
testhez.
Kitekintés
A szerkezet részletes feltárása után a jelenleg
csillökutatások egyik fontos témája a működés pon­
tosabb megértése. így számos vizsgálat foglalkoz *
a dineinkarok közötti munkamegosztással, a hidro­
litikus aktivitást szabályozó tényezőkkel. Megoldan­
dó feladat annak magyarázata, hogy az axonéma
csöveinek lokális, lineáris elcsúszásaiból hogyan jör
létre a mozgó csillöt—ostort jellemző bonyolult tér­
beli alakváltozás (lecsapás, visszahajlás, szinuszhul­
lámok).
Az utóbbi évek felismerése, hogy egyes dinéin-, ii
kinezinmutáciök együtt járnak situs inversus kialakulá­
sával. Izgalmas feladat annak kiderítése, hogy a diné­
in és a kinezin milyen áttételeken keresztül befolyá­
solja az egyedfejlődés során az egyes szervek helyes
hát-hasi, ill. jobb-bal oldali pozicionálását.
Összefoglalás
A csillök és ostorok az eukarióta sejtek mozga::
organellumai. Működésük a sejtet előrehajtja (egyse-
tűek, hímivarsejtek) vagy a sejtet körülvevő folyacé-
kot áramoltatja (szöveti kötelékben lévő, rögzítez
helyzetű sejtek), specializált immobilis változataik
megtalálhatók mechano- és fotoreceptorsejtekben.
Néhány módosulástól eltekintve szerkezetük az égés;
élővilágban azonos: a tipikus csillö hosszú, henger a a-
kú nyúlvány, amelyet plazmamembrán borít. Tenge-

/ében 2 különálló mikrotubulus, palástjában 9 rész­
egesen összeolvadt csőpár (dublet) található, ez az
ün. 9 + 2 struktúra. A dubleteken mozgató molekulák
- dineinkarok - helyezkednek el, egymástól kb.
14 nm távolságban. A dubleteket egymással és a köz-
conti csövekkel kapcsoló struktúrák (nexinrostok, ra­
diális küllők) kötik össze. A működés alapja az, hogy a
'..öleteket a dineinkarok képesek egymáshoz képest
elcsúsztatni, és az elmozdulást a rugalmas kapcsoló-
izerkezet behajló mozgássá alakítja át. A csillöműkö-
:és szabályozásában fontos szerepe van a cAMP-de-
c-endens proteinkináz-A-nak, amely a dineint foszfori-
iálja, és ezen keresztül aktív állapotban tartja. Ugyan­
csak szabályozó hatásúak a kalciumionok, amelyek
kalciumszenzor molekulák közvetítésével működnek.
Kalcium hiányában vagy túlságosan magas kalcium­
szinten a csilló megbénul.
A csilló tövében bazális test található, mely irányít­
ja a csilló összeszerelését, és kihorgonyozza működés
5.3. C s illö k , o s t o r o k
közben. A bazális test a centriólumhoz hasonló, hen­
ger alakú szerkezet, palástjában 9 háromtagú csőcso­
port (triplet) húzódik végig.
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
1., 5.1., 5.2., 5.4., 5.5., 9.2.
Ajánlott olvasmányok
W a r n e r , F.D., S a t ir , P.: The structural basis of ciliary
bend formation. J. Cell Bioi. 63.-35-63, 1974.
L i n d e m a n n , Ch.B., K a n o u s , K .S .: A model fór flagellar
motility. Int. Rév. Cytol. / 7 3 :1-72, 1977.
S a t ir , P., S l e ig h , M.A.: The physiology of cilia and mu-
cociliary interactions. Ann. Rév. Physiol. 52:1 3 7 -
155, 1990.
L in c k , R.W.: Advances in ultrastructural analysis of
sperm flagellar axonéma. In: Fawcet, D.W., Bed-
ford, J.M. (eds): The spermatozoon. pp 99-1 15.
Urban and Schwarzenberg, Baltimore, 1979.
279
 Molekuláris motorok -
a sejtváz motorfehérjéi
5.4.1. Az aktinvázhoz kapcsolódó motorfehérjék: a miozinok
5.4.2. A mikrotubulusokhoz kapcsolódó motorfehérjék
5.4.2.1. A kinezinek
5.4.2.2. A dineinek
Jelenség
A mozgás alapvető életjelenség, amelynek számos
formája ismert. Ilyen a mindennapi életben állandóan
megfigyelhető izom-összehüződás, de ilyenek a sejtek
változatos mozgásjelenségei, Tgy az alak- és helyvál­
toztatással járó mozgások (nyúlványok, állábak kép­
ződése, csillömozgás) vagy egyes sejtalkotórészek
mikroszkóp alatt megfigyelhető mozgásai (pl. a kro­
moszómáké a mitözisban, vezikuláris transzport).
M agyarázat
A mozgó komponensek nagy mérete, a mozgások
sebessége, irányítottsága és energia- (ATP-) függése
kizárja azt a lehetőséget, hogy a sejten belüli mozgá­
sokat pusztán diffúzióval magyarázzuk. A tényleges
magyarázat az, hogy a mozgásjelenségek hátterében
a sejtváz két komponensének, az aktinváznak és a
mikrotubulushálózatnak, ill. a hozzájuk asszociálódó
motor- és szabályozőmolekuláknak bonyolult, sok
részletében még föltáratlan interakciói állnak. Ebben
a komplex rendszerben a vázelemek kettős szerepet
játszhatnak. Mozgást hozhat létre maguknak a váz­
molekuláknak (aktin, tubulin) a polimerizáciőja, de a
vázpolimerek működhetnek sínként is, amelyen spe­
ciális, mozgást generáló motorfehérjék gördülnek vé­
gig. Ez utóbbi szerep a gyakoribb, de a poiimerizáció
kiváltotta mozgásra, mely leggyakrabban alakválto­
zást eredményez, is ismerünk több példát. Ez figyel­
hető meg mozgó sejtekben az állábak (lamellipódiu-
mok, filopodiumok, I. 5.5. fejezet) képződése során.
A nyúlványokban mindig sok, plusz-végével kifelé ori­
entált aktinfilamentum van, amelyekre újabb és újabb
aktinmonomerek épülnek rá, és hosszabbodásuk tol­
ja előre a plazmamembránt. A munkavégzéshez szük­
K ovács J á n o s
séges energiát az aktinpolimerizáciö során lebomlö
ATP-molekulák szolgáltatják. Ehhez hasonló folyamat
a csillöképződés (1. 5.3. fejezet), de itt a tubulin poli-
merizációja váltja ki a csillö növekedését, és a folya­
mat GTP felhasználásával jár. Az aktinpolimerizáciö
kiváltotta mozgás extrém példáit szolgáltatják egyes
intracelluláris parazita baktériumok (Listeria monocy-
togenes, Shigella fajok), amelyek képesek a sejten be­
lül vándorolni. E fajok sejtjeik felszínére (mindig csa*
az egyik végére) olyan fehérjéket választanak ki, me­
lyek lokálisan a gazdasejt aktinmonomerjeinek inten­
zív polimerizációját váltják ki. A folyamatosan képző­
dő aktinfonalak sűrű hálója nyomja előre a baktériu­
mot, amely mögött hosszú, üstökösszerű aktincsóva
figyelhető meg (I. 9.4. fejezet).
E példák mutatják, hogy a polimerizáciö motorfe­
hérjék közreműködése nélkül is képes mozgásjelensé­
geket produkálni, és ilyenkor a munkavégzéshez szük­
séges energiát ATP vagy GTP (aktin-, ill. tubulinpo; -
merizáció esetében) lebontása szolgáltatja.
A mozgásjelenségek másik, nagyobb csoportjábar
a motorfehérjék működnek közre. Ezekben az esetek­
ben az aktin-, ill. tubulinváz sajátságos nyomvonal­
ként működik, amely nem csak arra szolgál, hogy raj­
ta a motorfehérjék végighaladjanak, hanem a mozgás
irányának meghatározásában is részt vesz: a motor­
molekulák ugyanis felismerik a vázpolimereken a
plusz-mínusz végek irányát, és ennek megfelelőer
haladnak. Úgynevezett plusz-, ill. mínusz-vég motorok
mind az aktin, mind a mikrotubuláris váz esetében is­
mertek. Csak a sejtváz harmadik nagy komponensé­
hez, az intermedier filamentumokhoz nem kapcsoló­
dik semmiféle motorfehérje, ezért ezek a fiiamentu­
mok mozgásokat nem képesek generálni.
 5.4.
A motorfehérjéknek három típusa van: a miozinok
az aktinhálőzat, a kinezinek és a dineinek a mikrotubu­
láris váz motorfehérjei. Számos egyedi jellegzetességük
mellett van néhány közös vonásuk: képesek reverzibi­
lisen kötődni a vázpolimerhez, amely stimulálja ATP-
áz-aktivitásukat, és az ATP lebontása során a moleku­
la affinitása a vázpolimerhez ciklikusan változik. Min­
dig tartalmaznak globuláris szerkezetű motordomént,
amelynek konformációja és a molekula többi részéhez
viszonyított helyzete a hidrolitikus ciklusban periodi­
kusan változik, minden ciklusban egyszer elhajlik,
majd visszalendül, és ez az, ami a mozgást előidézi.
Mivel a konformációváltozás az ATP-hidrolízis követ­
kezménye, a motorfehérjék mechanokémiai enzimek,
amelyek az ATP lebontása során felszabaduló kémiai
energiát közvetlenül elmozdulásra tudják konvertálni.
Kapcsolódó ism eretek
5 .4 .1 . Az aktinvázhoz kapcsolódó
m otorfehérjék: a m iozinok
Az aktinváz motorfehérjéi a miozinok. A család ti­
pikus, legrészletesebben tanulmányozott tagja az ún.
miozin II vagy konvencionális miozin, amely nagy
mennyiségben az izmokban fordul elő, de kimutatha­
tó nem izom típusú sejtekben is. A miozin II mellett
számos más miozin is ismert, amelyek különböző fa­
jokból, ill. különböző sejttípusokból izolálhatok, sőt
azt is tudjuk, hogy egy-egy sejtben egyidejűleg több­
féle miozin is előfordul. A miozin-szupercsaládnak je­
lenleg 18 osztálya ismert. Az osztályozás elsősorban
a feji régió nehéz láncának aminosavszekvenciáiban
előforduló hasonlöságok-különbségek elemzésén ala­
pul. Ez a régió a molekula leginkább konzervált része,
míg a pálcikaszerű farki régió szekvenciáiban az egyes
osztályok között nagyok az eltérések. A szerkezeti kü­
lönbségeknek funkcionális konzekvenciái is vannak.
Míg pl. a miozin II az izomkontrakcióért felel, más mio­
zinok, így a miozin I és V, a vezikuláris transzportban
működnek közre. A miozinok döntő többsége ún.
plusz-vég-motor, vagyis az aktinszálon a plusz-vég fe­
lé halad. Újabban azonban kimutatták, hogy a m iozin
VI (egy vezikulaszállítást végző molekula), visszafelé,
vagyis a mínusz-vég irányában mozog.
Három jól tanulmányozott miozin vázlatos szerke­
zetét az 5.4/1. ábra mutatja. A miozin II és V (és még
több, itt nem felsorolt miozin is) dimerek formájában
fordul elő, míg a miozin I monomer. Mindegyikre jel­
lemző, hogy a molekula könnyű és nehéz láncokból
épül fel, és három részre, feji, nyaki és farki doménre
M o le k u lá ris m o to ro k - a s e jtv á z m o to r fe h é r jé i
tagolódik. A fej globuláris szerkezetű, a farok pálcika­
szerű struktúra. Dimerekben ez utóbbi régiók egymás
köré tekerednek.
A miozin II esetében a fej-nyaki régió kb. 16-17
nm, a farokrégiő kb. 150 nm hosszú. Más miozinok-
nál a méretek eltérők lehetnek, a miozin V fej-nyak ré­
giója pl. ~ 3 0 nm hosszú, a miozin I esetében viszont
a farokrégió rövid.
A molekula alapvázát a nehéz láncok alkotják (N-
terminálisuk a feji részben, C-terminálisuk a farok vé­
gén található), a könnyű láncok a nehéz láncok nyaki
részéhez asszociálódnak. A miozin II esetében a dimer
egy-egy nehéz láncból és a hozzájuk asszociálődó két-
két könnyű láncból áll, tehát 6 tagú komplex, össztö-
mege ~5 2 0 kD. Más miozinokban a könnyű láncok
száma, típusa eltérő lehet, ezek általában kalciumkö­
tő fehérjék, és a miozin működésének szabályozását
végzik. A miozinmolekulák proteolitikus emésztéssel
feldarabolhatok, és az egyes fragmensek funkcionális
szerepe így külön is tanulmányozható. A miozin II trip-
szines, kimotripszines emésztés után két részre, a ne­
héz meromiozinra (heavy meromyosin, HMM) és a
könnyű meromiozinra (light meromyosin, LMM) ha­
sad. Az előbbi a fej- és a nyakdomént tartalmazza,
ATP-áz-aktivitása van, és képes aktinhoz kötődni, de
nem tud oligomerizálődni (az izmokra jellemző, vastag
miozinfilamentumokat nem tudja kialakítani), míg az
LMM képes oligomerizálődni (fonalakká összeállni),
de nem kötődik aktinhoz, és nincs ATP-áz-aktivitása.
A HMM papainnal tovább hasítható szubfragmens-1 -re
(S1) és-2-re (S2). Az S1 a molekula motordoménje. Itt
A miozin I, II és V szerkezete
281
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k

AM.ADP.Pi M.ADP.P;

-ADP&P;

5.4/2. ábra.
Az ATP-hidroITzis az aktin és a miozin ciklikus asszociá- +ATP *
ciöját—disszociációját okozza. Az aktin a hidrolízis termékei­ -A
nek (ADP, szervetlen foszfát) leválását stimulálva gyorsítja
a ciklust.

van az ATP-, ili. az aktinkötő hely. A vázát alkotó ne­ 2 M.ATP

héz lánc a nyaki részen egy kb. 8 nm hosszúságű a-

helikális szerkezetű szakaszban folytatódik, amelyet a
könnyű láncok vesznek körül. Ez a rész emelőkarként
működik, amely a fej konformációváltozásának hatá­
sára elmozdul, kilendül (I. 5.4/3. ábra B). A könnyű
láncok a hélix IQ motívumü (rövid, izoleucint és gluta-
mint tartalmazó aminosavszekvencia) szakaszához
kötődnek.
A miozin II nagy affinitással képes az ATP-t meg­
kötni, majd gyorsan elhidrolizálni, de a hasítási termé­
kek (ADP és P,) csak lassan hagyják el a molekulát. Ak­
tin jelenlétében azonban a ciklus jelentősen felgyor­
sul, mivel az aktin stimulálja az ADP + P; leválását.
A ciklus fő lépéseit a 5.4/2. ábra mutatja. A körfolya­
matjellegzetessége, hogy a nukleotidok szabályozzák
a miozin aktinkötő képességét, az aktin viszont gyor­
sítja a hidrolitikus ciklust.
ATP hiányában az aktin erősen köti a miozint (ün.
rigor komplex/állapot alakul ki), ATP jelenlétében vi­
szont az aktin leszorul a miozinröl, majd a hidrolízist
követően visszakötődik a miozin-ADP-Pi komplex­
hez, ez stimulálja a nukleotid-foszfát-leválást, ami lehe­
tővé teszi újabb ATP megkötését és a ciklus ismétlését. 5.4/3. ábra.
A) A miozin II mozgása a hidrolitikus ciklus során (vázlat; a
Mozgás azért jöhet létre, mert az ATP-hidrolízis és az
kettős gyöngysor aktinszálat, a szürke téglalap miozinköte-
ADP-Pj leválás során a miozin feji része konformáció­
get - benne egy kiemelt miozinmolekulát - jelöl. 1: A nuk-
változáson megy keresztül: a nukleotidkötő helyet kö­ leotidmentes miozinfej erősen kötődik az aktinhoz (rigor ál­
rülvevő peptidszakaszok átrendeződnek, egymáshoz lapot). 2: Az ATP kötése csökkenti a fej affinitását az aktin­
képest kismértékben elmozdulnak. Az elmozdulás át­ hoz. 3: A hidrolízist követően a fej visszahajlik. 4: A fej újra
tevődik a pálcikaszerű a-helikális emelőkarra, mely kb. az aktinhoz kötődik, de az 1 . állapothoz képest más pozí­
cióban, majd leválik a szervetlen foszfát, és az ATP is
6 0 -7 0 °-o s szögben kilendül (5.4/3. ábra). Lényegé­
disszociál, miközben a fej elhajlik. Ez a munkavégzési fázis.
ben az történik, hogy a fej apró (néhány tizednanomé- B) A munkavégzési fázisban a nyak és a fej egymáshoz vi­
teres) változását az emelőkar felerősíti, mintegy 5 -1 0 szonyított helyzete változik, a nyak kilendül, és ez elmoz­
nanométeres elmozdulásba konvertálja. dítja a fejhez kapcsolt aktinszálat.
 5.4.
A körfolyamat jellegéből következően a miozinmo-
iekula a teljes ciklusidőnek csak egy részében van ak­
tinhoz kötött állapotban (ekkor van a munkavégzés),
másik részében szabad. Ebben a periódusban fennáll
a valószínűsége annak, hogy eldiffundál, leválik az ak-
tinpolimerről, és a mozgás megszakad.
A mozgás eseményeit in vitro kísérletekben lehet
viszonylag pontosan vizsgálni. Ehhez általában S1-
.agy HMM-fragmenseket használnak, amelyeket üveg­
lemezre lehet rögzíteni. Ha a preparátumhoz aktinfo-
nalakat és ATP-t tartalmazó oldatot csöppentenek,
megfigyelhető a fragmensekre tapadt aktinszálak moz­
gása (5.4/4. ábra]. Ilyen körülmények között gyors
(4—8 jim/s) mozgást lehet mérni, de csak akkor, ha a
r'elületen viszonylag nagy koncentrációban van miozin.
Kis sűrűségnél a mozgás bizonytalanná válik vagy leáll.
A mérések eredményei azt mutatják, hogy a miozin II
processzív motor, ami azt jelenti, hogy a ciklus­
időnek az a része, melyben a miozinfej aktinhoz kötött
állapotban van és elmozdul, rövid; a ciklus nagyobb ré­
szében az aktin és a miozin disszociált állapotban van,
ezért az aktinszálat - ebben a kísérleti rendszerben -
a diffúzió könnyen elsodorja, az aktin-miozin kapcso­
lat megszakad, és a mozgás leáll vagy véletlenszerű
esz. Ha a hordozófelületen elég sok miozinmolekula
.an, akkor nagy valószínűséggel mindig lesz közöttük
Dlyan, amelyik éppen aktinhoz kötött állapotban van,
és a mozgás folyamatos lesz. Hasonló elv alapján mű­
ködik az aktomiozin rendszer in vivő a harántcsíkolt
izmokban, amelyek gyors összehúzódásra képesek.
A harántcsíkolt izmok kontraktilis egységei a szarko-
'’ierák. Minden szarkomerát két Z-csík (korong) hatá­
rol, amelyekhez párhuzamos sorokba rendezett aktin­
szálak (ün. vékony fiiamentumok) kötődnek úgy, hogy
mínusz-végeik mindig a szarkomera belseje felé néz­
lek. A vékony szálak között miozinoligomerekből
összeálló vastag szálak helyezkednek el. Egy-egy vas­
tag szál néhány száz miozin II molekulát tartalmaz an-
tiparallel elrendezésben, azaz a molekulák farki részei
egymáshoz kapcsolódnak, feji végeik pedig a Z-koron-
gok felé néznek (5.4/5. ábra). A vastag és vékony szá­
lak egymáshoz viszonyított helyzete szabályozott. Ro­
varok repúlőizmaiban pl. egy-egy vastag szálat hexa-
gonálisan 6 vékony szál vesz körül. Ennek az elrende­
ződésnek köszönhető, hogy
/. A sok miozinfej között nagy valószínűséggel
mindig lesznek olyanok, amelyek aktinhoz kötött álla­
potban vannak, és az éppen disszociált állapotban lé­
vők is az aktinszálak közelében maradnak, nem dif-
‘undálhatnak el. A kötött fejek a vékony és vastag fo­
nalak közötti kereszthidak formájában elektronmik­
roszkópos felvételeken is jól észlelhetők.
M o le k u lá ris m o to ro k - a s e jtv á z m o to r fe h é r jé i
5.4/4. ábra.
A miozin működésének kísérleti vizsgálata in vitro. Üvegle­
mezre rögzített miozinmolekulák feji részei ATP jelenlétében
elcsúsztatják a felületükre cseppentett aktinfilamentumo-
kat, amelyeket előzetesen fluoreszkáló festékkel jelöltek,
hogy mozgásuk mikroszkóp alatt is jól követhető legyen.
2. Továbbá a sok fej együttműködése lehetővé te­
szi, hogy az egyedi, néhány nanométeres aszinkron
lépések hosszabb elcsúszásokban összegződjenek.
3. A miozin mint plusz-vég-motor a munkavégzés
során az aktinszál plusz-vége, azaz a Z-korong felé
igyekszik elmozdulni. Ez azonban a miozinmolekulák
egymáshoz való kapcsolódása miatt nem lehetséges,
ezért a miozinfejek elhajlása az aktinfonalakat csúsz­
tatja össze.
Hasonló szerkezeti elv alapján működnek a csillök
motorfehérjéi, a dineinek (I. 5.3. fejezet). A dineinmo-
lekulák ugyan nem tudnak a miozin li-höz hasonlóan
oligomerizálődni, de helyzetük mégis rögzített, mivel
egyik végükkel stabilan sűrű sorokba rendeződve a
perifériás csőpárok egyik (A) tagjához kötődnek, mi­
közben másik végük a következő csőpár (amelyet el­
csúsztatnak) közvetlen közelében van. Ez az elrende­
zés egyrészt megakadályozza, hogy az éppen disszo­
ciált állapotban lévő motormolekulák eltávolodjanak
a mozgatandó mikrotubulustól, másrészt a sorokba
rendeződött dineinek között mindig vannak éppen
kötött, munkavégzési fázisban lévő egységek, ame­
lyek az elcsúszás folyamatosságát fenntartják.
Az izom-összehúzódás periodikus, bár az ATP kon­
centrációja általáüdii elegendő arra, nogy a nidroliti-
kus ciklust folyamatosan működésben tartsa. A szabá­
lyozás, a ciklus befolyásolása általában két módon
valósul meg. Az egyik mechanizmus a kalciumszint
periodikus változtatásán, a másik kinázok működé­
sén alapul. Harántcsíkolt izmokban az aktinszálakhoz
egy négytagú fehérjekomplex kapcsolódik, amely az
aktin-m iozin fej összekapcsolódását befolyásolja.
A komplex egyik tagja egy hosszú, szálszerű fehérje, a
283
 5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
m iozinfejek
• M -\/n n a l
„+” végek
5.4/5. ábra.
A harántcsíkolt izmok miofibrillumainak kontraktilis egységei
a szarkomerák. Minden szarkomerát két Z-csík (Z-korong)
határol, amelyekhez párhuzamos sorokba rendeződve ak-
tinfonalak kötődnek. Ezek mínusz-végei mindig a szarkome-
ra belseje felé néznek. Közöttük antiparallel elrendeződés­
ben egymáshoz kapcsolt miozinmolekulák helyezkednek el,
amelyek feji részei a Z-csík felé néznek, végeik egymáshoz
tropomiozin, amelyik körülbelül 7 aktinalegységet fed
le az aktinszálon. Hozzá három troponinmolekula (tro-
ponin T, I és C) kötődik, amelyek közül a troponin C
kalmodulinnal rokon kalciumkötő fehérje. Ha a kal­
ciumkoncentráció kicsi (< 10‘ 6 M), ez a komplex ta­
karja az aktinmolekula miozinkötő felszínét, és így gá­
tolja a ciklust. Egy küszöbérték (10“6 M) fölött viszont
a troponin C telítődik kalciummal, ami a molekula kon­
formációváltozását és a komplex elmozdulását okoz­
za, ennek következtében a miozinkötő hely hozzáfér­
hetővé válik az aktinszálon. Fiziológiás körülmények
között a kalciumszint emelkedését az izomrostokat érő
idegimpulzusok váltják ki, melyek hatására a környe­
zetből, ill. az intracelluláris kalciumtároló helyekről
(szarkoendoplazmatikus retikulum, I. 3.4.1. fejezet) kal­
cium áramlik a rostok közé. Ez egyben a sejt kalcium­
pumpáit is aktiválja, ami gyorsan a kritikus érték alá
szorítja a kalciumszintet, és a működés leáll.
Simaizmokban nem a troponinnak, hanem egy
másik kalciumkötő fehérjének, a kaldezmonnak van
hasonló funkciója. Ennek működését a kalciumszint
változásai mellett még kinázok (ezek egyike a protein­
284
m iozinvégek
végek végek „+” végek
T
kontrakció
kapcsolódnak. A miozin plusz-vég-motor munkavégzés so­
rán az aktinfonal plusz-vége felé igyekszik elmozdulni. Mivel
a miozinmolekulák egymáshoz való kapcsolódása miatt ez
nem lehetséges, a miozin mozgása az aktinfonalak közép fe­
lé való összecsűszását eredményezi. A rövidülés előfeltétele
tehát az aktin- és a miozinfilamentumok szigorúan orientált
térbeli elrendeződése.
kináz C) is befolyásolják: foszforilált állapotban a kal-
dezmon felszabadítja a miozinkötő helyeket az aktin­
szálon. A működést nemcsak aktinhoz kötött fehérjék
szabályozzák, hanem a miozin nyaki részén elhelyez­
kedő könnyű láncok is. Ezek foszforilált állapotban le­
hetővé teszik, defoszforilált állapotban gátolják az ak­
tin-miozin interakciót.
Aktin-miozin II együttműködésen alapuló kontrak-
ciós rendszerek nem izom típusú sejtekben is előfor­
dulnak. Osztódó sejtekben a citokinezist (az utódsej­
tek kettéválását, 1. 7.3. fejezet) egy, az ekvatoriális
síkban a plazmamembrán alatt szerveződő, aktinból
és miozin ll-ből álló kontraktilis gyűrű hajtja végre,
melynek összehúzódása okozza a befűződést, majd a
sejttest kettéválását. Ha a kontraktilis gyűrű nem mű­
ködik, kétmagvú sejt alakul ki.
Miozin II mutatható ki az ún. stresszrostokban is.
Ezek letapadt sejtekben tanulmányozhatók, és tulaj­
donképpen a tapadási pontok között húzódó aktinkö-
tegek, amelyek közé miozin II oligomerek ékelődnek
(I. még 5.1. fejezet). Az összehúzódás a sejteknek az
aljzaton való kifeszülését okozza.
 5 .4 .
Aktin-miozin II kábelek találhatók az ün. adhéziós
izekben is. Ezek tipikusan hengerhámokban (pl. bél-
'ám) figyelhetők meg, a kadherin típusú sejtkapcsola-
:3k alatt a citoplazmában, és gyűrűszerűén veszik kö­
rül a sejtet (I. 9.2. fejezet). Összehúzódásuk a hámré­
teg lokális betüremkedését okozza.
A miozin II mellett a sejtekben több más, úgyne-
.ezett nem konvencionális vagy citoplazmatikus mio-
zin is kimutatható. Három leginkább tanulmányozott
•épviselőjük a miozin I, miozin Vés a miozin VI. A mio-
: n I viszonylag kicsi (~ 1 1 0 -1 5 0 kD) monomer rövid
•'árki résszel, amely pozitív töltést hordoz (I. 5.4/1. áb­
ra). Valószínűleg ez teszi lehetővé, hogy a membránok
anionos foszfolipidjeihez kapcsolódjon. Különböző
.altozatainak nyaki régiójában 1 -6 IQ motívum for-
du l elő. A fehérje legnagyobb része a citoplazmában
:<alizálödik, de egy izoformája a magban is kimutat­
ható, ahol többféle fehérjéhez, így aktinhoz, RNS-po-
meráz li-höz, ill. a belső maghártya egyik integráns
croteinjéhez, az emerinhez kötődik. Az emerin kap­
csolódni tud a kromatinhoz és a magváz laminjaihoz.
A miozin V lépegetését szemléltető modell. A két fej mindig
a hidrolitikus ciklus eltérő fázisában van, az egyik fej munka­
végzése (Pr és ADP-leválás) a másik fejet lendíti előre. Mivel
M o le k u lá ris m o to ro k - a s e jtv á z m o to r fe h é r jé i
Mindez arra utal, hogy a sejtmagi miozin l-nek szere­
pe lehet a kromatinállomány szerveződésében és a
transzkripció szabályozásában. A citoplazmás miozin
I közreműködik a vezikulatranszportban, kimutatták
jelenlétét a fagoszömákat körülvevő aktinhálóban, és
fontos funkciója a mikrobolyhok, sztereociliumok vá­
zát alkotó aktinfilamentumok kötegbe rendezése és
plazmamembránhoz erősítése.
A miozin V homodimer formában fordul elő (I.
5.4/1 .ábra), jellegzetessége, hogy nyaki régiója feltű­
nően hosszú. Processzív motor, azaz viszonylag
hosszú utat képes folyamatosan megtenni az aktinfo-
nálon anélkül, hogy leesne. A miozin V ugyanis lépe­
getve halad úgy, hogy a dimer legalább egyik feje
mindig aktinhoz kötött fázisban van, miközben a má­
sik leválik és előrelép. Mivel az egyenes vonalú hala­
dáshoz szükséges megfelelő orientációjú kötőhelyek
az aktinszálon kb. 36 nm-es távolságra vannak egy­
mástól, a lépések hosszának is legalább ennyinek kell
lennie (5.4/6. ábra). A miozin II ilyen nagy elmozdu­
lásra nem képes, de a miozin V fej-nyaki régiója elég
az aktin helikális szerkezete miatt az azonos orientációjú
monomerek 36 nm-es távolságra helyezkednek el egymás­
tól, feltételezik, hogy a lépések hossza is ekkora.
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
hosszü (kb. 30 nm) egy ekkora lépés megtételéhez.
A miozin V tipikus plusz-vég-motor, kísérleti adatok
szerint részt vesz a szinaptikus vezikulák szállításá­
ban, az endoplazmatikus retikulum membránjainak
mozgatásában, pigmentszemcsék transzportjában.
A miozin VI szintén homodimer, ez is lépegetve hala­
dó, processzív motor, de az összes eddig ismert mio-
zintól eltérően az aktinszál mínusz-vége felé mozog.
Az irányváltás okát nem ismerjük, lehet, hogy össze­
függésben van egy unikális, ~kb. 50 aminosavból álló
inzerttel, amely a molekula IQ doménje előtt találha­
tó, és csak a miozin Vl-ban fordul elő. A molekula
részt vesz az endocitotikus vezikulák mozgatásában, a
belső membránok (pl. Golgi-készülék) rendezettségé­
nek fenntertásában, a sejtmozgás (állábképződés) ki­
vitelezésében.
5 .4 .2 . A m ikrotub u luso kh o z kapcsolódó
m o torfehérjék
A mikrotubuláris motorfehérjék azonosítása az
1960-as években kezdődött, de létezésüket már ko­
rábbi megfigyelések alapján is valószínűsíteni lehe­
tett. Az egyik jellegzetes, motorfehérjék közreműkö­
désére utaló folyamat az axonális transzport. Az ideg­
sejtek axonjaiban a legkülönbözőbb anyagok, így ve­
zikulák, organellumok, makromolekulák áramlanak
folyamatosan és egymástól eltérő sebességgel a sejt­
testből a végkészülék felé (anterográd transzport), ill.
ellentétes irányban (retrográd transzport). A mozgás­
ról, ATP-igénye alapján, feltételezhető volt, hogy mo­
torfehérjék közreműködésével megy végbe, a mikro-
tubulusdepolimerizáló drogokkal szembeni érzékeny­
sége pedig arra utalt, hogy kivitelezéséhez ép mikro-
tubulusokra is szükség van. 1965-ben izolálták az el­
ső mikrotubuláris motorfehérjét, a csillömozgást kivál­
tó dineint (axonémás dinéin), majd kb. hűsz év műlva
ennek citoplazmai változatát, amely a citoplazmatikus
transzportfolyamatokban (pl. vezikulaszállítás) műkö­
dik közre. Mindkét dinéin űn. mínusz-vég-motor, azaz
a mikrotubulus mínusz-vége felé mozog (vagy, ha rög­
zített állapotban van, a felületéhez kötött mikrotubu-
lust csúsztatja a plusz-vég irányába). Az első kinezint
1985-ben izolálták tengeri lábasfejűek óriás axonjai-
nak citoplazmájáböl. A kinezinek között vannak plusz-
és mínusz-vég-motorok is, sőt a család egyes tagjai
nem motorfunkciökat látnak el.
Mind a kinezin, mind a dinéin rendelkezik a motor­
molekulák már korábban említett közös tulajdonsá­
gaival: a molekula funkcionális doménekből áll, ame­
lyek közül a motordomén ATP-áz-aktivitásü, és képes
kötődni a mikrotubulushoz; a kötés erősségét a nuk-
leotidok, a hidrolízis sebességét a vázpolimer szabá­
lyozza, és a hidrolízishez mechanikai munkavégzés
- a motormolekula vagy a vázpolimer elmozdulása -
kapcsolódik.
5 .4 .2 .1 . A kinezinek
Az első, ún. konvencionális kinezint idegszövetből
izolálták. A molekula két alegységből álló dimer,
mindegyik alegység egy nehéz és egy könnyű láncból
áll, a dimer össztömege kb. 380 kD. A molekula alap­
vázát a nehéz lánc alkotja. Ennek N-terminális része
globuláris szerkezetű, kb. 350 aminosav hosszúságú,
és a katalitikus régiót, valamint a mikrotubuluskötő
helyet tartalmazza. Folytatása a nyak, amelynek szer­
kezete más, mint a miozinok nyaki része: nincs benne,
hosszú, merev, pálcikaszerű emelőkar, viszonylag rö­
vid (~ 4 0 aminosav hosszú), kezdő része egy ~ 10-15
aminosavból álló, kinezinekre jellemző, flexibilis sza­
kasz, a nech linher. A neck linker a hidrolitikus ciklus
során előre-vissza lendül. A katalitikus régió és a nyak
együtt alkotja a motordomént. A nyak a nyélben, egy
hosszú, a-helikális szerkezetű pálcikaszerű szakasz­
ban folytatódik, amely a molekula oligomerizáciös do­
ménje: a dimer ügy alakul ki, hogy a két nyél egymás
köré tekeredik. A molekula C-terminális szakasza a fa­
rok, amely globuláris szerkezetű, és hozzá asszociálő-
dik a rövid könnyű lánc. A farok köti meg a szállítan­
dó anyagokat (különböző vezikulákat, makromolekula­
aggregátumokat). Az egész komplex kb. 8 0 -1 0 0 nm
hosszúságú, tömegében, méreteiben jóval kisebb,
mint akár a miozin vagy a dinéin (5.4/7. ábra).
A konvencionális kinezin felfedezése, majd amino-
savszekvenciáinak leírása után hamarosan kiderült,
hogy a sejtekben számos más kinezin is található. Je­
lenleg legalább 80 különböző kinezint kódoló gén
ismert a legkülönbözőbb fajokból. A család tagjait
szerkezeti és funkcionális elvek alapján lehet osztá­
lyozni. Leggyakrabban a motordomén helyzetét ve­
szik figyelembe. Ennek alapján megkülönböztetünk
N, I és C típusú kinezineket. Az N-csoportra az jellem­
ző, hogy a motordomén a molekula (nehéz lánc) N-
terminális végén található. Idetartozik az említett
konvencionális kinezin is. A C-típusnál fordított a
helyzet, a motor a C-terminuson foglal helyet, míg
az I- (internális) csoport tagjainál a molekula középső
szakaszában. Egy-egy csoporton belül még további
különbségek tehetők aszerint, hogy a molekula mo­
nomer, dimer vagy tetramer formájában funkcioná,
Az N-csoport tagjai plusz-vég, míg az eddig ismert
 5.4.
C típusü kinezinek mínusz-vég-motorok. Az l-csoport
tagjainak szerepe bizonytalan, néhányuk mikrotubu-
usdestabilizálő hatású.
A konvencionális kinezin viszonylag lassú motor,
a miozin ll-től eltérően nagyobb molekulacsopor-
:okba, fonalakba nem szerveződik, hanem egyedi
•'lolekulaként halad a mikrotubulus felszínén kb.
0,02-2,5 ^m/s sebességgel. Mozgása processzív, a
"olekula több száz nanométeres távolságot tesz meg
anélkül, hogy leválna a mikrotubulusröi. Fiziológiás
körülmények között, ATP jelenlétében a mozgás
egyenes vonalú, és 8 nm-es lépésekben megy végbe,
'.'ivei a mikrotubulusok falát a hossztengellyel párhu­
zamos lefutású, egyenes protofiiamentumok alkotják
5.1. fejezet), amelyek 8 nm hosszú tubulindimerek
sorozatából állnak, kézenfekvőnek tűnik, hogy a kine-
: i a tubulindimereken lépegetve halad egy-egy pro-
::filamentumon végig. A processzivitást az magyaráz­
za, hogy a dimer két tagja koordináltan működik: ha-
adás közben a kinezindimer legalább egyik feje min-
ű g mikrotubulushoz kötött állapotban van, miközben
a másik előrelép (hasonlóan ahhoz, ahogy a miozin V
éoeget az aktinfonál felszínén; I. 5.4/6. ábra).
A kinezinek működésének szabályozásáról keveset
tudunk. Tropomiozin/troponin szerű fehérjék, amelyek
a miozin-aktin kapcsolatot regulálják, a mikrotubulu-
sok esetében nem ismertek, viszont felszínükhöz sok
egyéb fehérje [MAP2, x (tau)] asszociálódik, amelyek
.alöszínűleg nehezítik a kinezin mozgását. In vitro kí­
sérletekben, mikrotubulusmentes közegben a kinezin
'em mutat ATP-áz-aktivitást, mikrotubulusok hozzá­
adása után viszont azonnal mérhető az ATP elbontá­
sa: ilyenkor a kinezinmolekulák kötődnek a mikrotu-
Cjiusokhoz, és lépegetésük is megfigyelhető. Mindez
demonstrálja, hogy a vázpolimer szabályozza a hidro-
*;kus ciklust. Valószínű, hogy in vivő, a sejtekben a ki-
'ezin ATP-áz-aktivitását a molekula farki vége is sza­
bályozza: a motor csak akkor indul meg, ha hozzá va-
amilyen szállítandó anyag kötődik.
Ugyancsak bizonytalan, mi határozza meg a kine-
an mozgásának irányát. Korábban azt gondolták,
'ag y a motordomén ismeri fel a mikrotubulus plusz-,
mínusz-végét. Az újabb adatok azonban arra utal-
'ak, hogy ebben inkább a molekula nyaki részének
a neck linker szakasznak) van szerepe: mutációk a
'/akrégiö szekvenciáiban megváltoztatják a mozgás
irányát.
A kinezinek sokféle sejtkomponenst szállíthatnak,
és úgy tűnik, hogy egyes kinezinek bizonyos típusú
,'akomány.” mozgatására specializáltak. A válogatás
és megkötés mechanizmusait nem ismerjük. Néhány
♦'sérlet azt mutatja, hogy a válogatást/kötést a farok-
M o le k u lá ris m o to ro k - a s e jtv á z m o t o r f e h é r jé i
N típusú motor
I motor i
(katalitikus és nyakdomén) nyél és farok
típusú motor
B
I motor |
(nyak és katalitikus dómén)
C típusú motor
I motor |
nyél és farok (nyak és katalitikus dómén)
5.4/7. ábra.
A kinezinmolekulák szerkezete. A motordomén az N - vagy
C-terminálison, ill. néhány esetben a molekula középső sza­
kaszán (I, internál típus) található. A dimereket a farokrégiók
egymás köré tekeredése tartja össze. Ezek vége gyakran
globuláris szerkezetű, és a szállítmány megkötését végzi.
hoz asszociálódó könnyű láncok befolyásolják. Az N
típusú kinezinek többsége membránnal határolt sejt­
komponensek szállítását végzi. Ezek között lehetnek
lizoszömák, mitokondriumok, a vezikuláris transzport
különböző vezikulái, pigmentszemcsék. Ezek a kinezi­
nek vesznek részt az endoplazmatikus retikulum és a
Golgi-készülék ciszternáinak pozicionálásában is: egy­
részt farki részükkel a membránokhoz kapcsolódva,
másrészt a mikrotubulusokhoz kötődve segítenek
őket széthúzott, kifeszített állapotban tartani. N és
C típusú kinezinek működnek közre a sejtosztódás bo­
nyolult mozgásainak kivitelezésében (I. 7.3. fejezet).
C típusú kinezineket találtak neuronok dendritjeiben
és axonjában is, ahol (a dineinekkel együttműködve) a
retrográd transzportban működnek közre. Az I típusú
kinezinek között van vezikulaszállítő plusz-vég-motor,
de néhány formájuknak nincs mozgatöfunkciója, bár
van mérhető ATP-áz-aktivitásuk. Ez utóbbi kinezinek
ún. katasztrófafaktorként működnek: gyors depolime-
rizációt okoznak, hatásukra a mikrotubulusok „össze­
omlanak”. Működésük szükséges a mitózis anafázisá-
nak a végrehajtásához, mivel az utödkromoszömák
csak úgy tudnak a pólusokhoz közeledni, ha eközben
őket a pólusokkal összekötő mikrotubulusok fokoza­
tosan depolimerizálódnak.
287
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k

5.4.2.2. A dineinek

A motorfehérjék harmadik nagy családját a dinei­

nek alkotják. Ma ismert tagjaik mínusz-vég-motorok.
Szerkezet és funkció alapján két nagy csoportra oszt­
hatók: az axonémás és a citoplazmatikus dineinekre.
Az axonémás dineinek a csillök és az ostorok motor-
fehérjéi. Maguk is két alcsoportba sorolhatók, a külső
Ca a U c ta ű Kai ü i i i c i n c k i c (1. 0 . 3 . f e je z e l) .

A dineinek 1- 3 nehéz láncból és a hozzájuk asszo-

ciálödö változó számű könnyű és intermedier láncból
álló, nagy molekulakomplexek. Tömegük 1—2x 106
dalton, vagyis jóval nagyobb, mint akár a mioziné,
akár a kineziné. Egy-egy nehéz lánc kb. 4500 amino­
savból áll. A külső kar dineinek 3, a belső kar és a ci­
toplazmatikus dineinek általában 2 nehéz láncot tar­
talmaznak. A dineineket nem csak nagy méretük, ha­
nem sajátos szerkezetük is megkülönbözteti a miozi-
noktól és a kinezinektől. A feltűnően nagy motordo­
mén a molekula középső részén található, és hét, gyű­
rűbe rendezett alegységet tartalmaz. Aminosavszek-
venciájuk alapján ezek közül hat az AAA típusú ATP-
ázokhoz (ATPases ossociated with various cellular ac-
tivities) hasonló, de mérhető ATP-áz-aktivitása csak az
elsőnek van, a többinek (és az ATP-kötő doménnal
nem rendelkező 7-nek) a szerepe bizonytalan. A mo-
tordoménhez két pálcikaszerű rész kapcsolódik: a
törzs és a nyél. Axonémás dineineknél a törzs ~30
nm hosszú, és a perifériás csőpárok A-tagjához rögzül,
citoplazmatikus dineinek esetében a szállítandó anya­
got köti meg, a kötés nem nukleotidfüggő. A nyél
~ 15 nm hosszú és gömb alakú struktúrában végző­
dik. Ez a molekula mikrotubuluskötő régiója, affinitá­
sát a vázpolimerhez a nukleotidok szabályozzák. A di­
neineknél tehát, eltérően a miozinoktól és kinezinek­
től, a motordomén katalitikus centruma és a mikro­
tubuluskötő hely elkülönül egymástól (5.4/8. ábra).
A molekula viselkedése a hidrolitikus ciklus folyamán
hasonlít ahhoz, amit miozin esetében leírtak (I. 5.4/2.
ábra). ATP hiányában a nyél stabilan kötődik a mikro­
tubulushoz, ATP megkötése után leválik róla, majd a
hidrolízist követően a dinéin ADP-P, komplex vissza­
kötődik. Ez stimulálja az ADP és a szervetlen foszfát
disszociációját. A ciklus során a molekula szerkezete
átrendeződik: a törzs és a nyél motordoménhez vi­
szonyított pozíciója megváltozik, a nyél kilendül, majd
visszafordul. A mozgást feltehetően a motordomén el-
forgása okozza (I. 5.4/8. ábra). Mivel az axonémás di­
néin törzsei szilárdan rögzülnek a csillőkat kimerevítő
perifériás csőpárok „A” tagjához, a nyél kilendülése a
szomszédos csőpár elcsúszását eredményezi (I. 5.3.1.
fejezet). A citoplazmás dineinek törzse nem mikrotu-
5.4/8. ábra.
Izolált dineinmolekula ADP-Pr kötött, ill. nukleotidmentes
(Apó) állapotban.
Felső sor: elektronmikroszkópos képek, alsó sor: a moleku­
la vázlatos szerkezete a fényképek alapján (a nyél és a törzs
motordoménhez viszonyított helyzete nukleotidkötött és
nukleotidmentes állapotban eltérő, és ez a molekulához kö­
tött mikrotubulus elmozdulását okozza, ha a törzs helyzete
fixált; a fixált állapotot a vízszintes vonal jelzi, melyhez a
törzs kapcsolódik) (Burgess, S.A. és munkatársai nyomán.
Natúré 427:715-718, 2003.)
bulushoz, hanem valamilyen szállítandó anyaghoz
rögzül. Ez esetben a hidrolitikus ciklus a molekula és
a hozzá kapcsolt szállítmány elcsúszását eredménye­
zi valamilyen citoplazmatikus mikrotubulus felszínén.
A citoplazmás dineinek fő feladata a vezikuláris
transzport. Mivel mínusz-vég-motorok, a tipikus kine-
zinekkel ellentétben, retrográd mozgást végeznek.
A szállítást általában a dinaktinnal asszociálva végzik.
A dinaktin kb. 10 alegységből álló fehérjekomplex,
amelynek egyes tagjai maguk is kötődnek a mikrotu­
bulusokhoz, miközben más alegységeik közreműköd­
nek a törzshöz kapcsolódó szállítmány megkötésé­
ben. A citoplazmás dinein-dinaktin komplex in vitro
viszonylag lassú (-0,7 ^m/s) processzív mozgást végez.
Kitekintés
A motorfehérjék működésének pontosabb megér­
tését célzó üjabb vizsgálatok nagy része a mozgás
molekuláris részleteinek felderítésére irányul. A prob­
 5.4.
lémát jellemzi, hogy még a legjobban tanulmányozott
miozin II esetében sem tudjuk pl. pontosan, hogy a
motor milyen hosszúságú lépéseket tesz meg egy-egy
ATP-molekula lebontása során, milyen módon koope­
rálnak a motordomének egymással a dimer- vagy oli-
gomerkomplexekben, és hogyan ismeri fel a motor a
vázpolimer irányultságát. Remélhető, hogy mivel
mind a kinezin-, mind a miozincsaládban vannak már
olyan plusz-, ill. mínusz-vég-motorok, amelyek szerke­
zetét ismerjük, ezek összehasonlító vizsgálata, ill. mó­
dosítása alapján a közeljövőben választ kaphatunk
ezekre a kérdésekre.
Az utóbbi évek egyik jelentős felfedezése volt,
hogy egyes miozinok, ill. kinezinek egymáshoz tudnak
kapcsolódni, és úgynevezett „heteromotorokat” alkot­
nak. Ennek alapján a közeljövőben értelmezhető lesz
több olyan korábbi megfigyelés, amely az aktin-, ill.
mikrotubuláris vázhoz kapcsolt mozgások összehan­
goltságára utal.
A motorok hibái számos sejtfunkciót gátolnak, né­
ha meglepő következményekkel. Mutáns kinezinek pl.
gyakran a sejtosztódás zavarait okozzák. Több ko­
rábban leírt betegségről kiderült, hogy hátterükben
egyes miozin gének mutációi húzódnak meg. Ezekre
általában a hallás és az egyensülyérzés zavarai jellem­
zők, amelyeknek oka a halló- és helyzetérző szervek
ngerfelfogó) szőrsejtjeinek sérülése. Ezek a sejtek a
rezgéseket hosszú sztereociliumaikkal érzékelik, áme­
neket normális körülmények között aktinkötegek me­
revítenek ki. A kötegeket, többek között, miozinmole-
kulák kapcsolják össze, de a mutáns miozinok ezt a
"jnkciöt nem tudják ellátni, és a sztereociliumok dez-
organizálódnak.
Összefoglalás
Az evolúció során az eukarióta sejtekben belső
.ázrendszer alakult ki, mely nem csak a sejt szerke­
zetét stabilizálja, hanem a hozzá kapcsolódó motor-
‘é hérjék közreműködésével mozgásokat is létrehoz.
A mozgásjelenségek hosszú és változatos sora, így a
.ezikulák, organellumok intracelluláris transzportja,
a kromoszómák bonyolult mozgásai a sejtosztódás
során, a sejtnyúlványokban megfigyelhető anyag-
áramlás, az alak- és helyváltoztatás, az izom-össze-
^úződás, jól mutatja a mozgatörendszer sokoldalú­
ságát, és azt, hogy a rendszerben rejlő lehetősége­
det a sejt mennyire változatos funkciók ellátására
használja fel.
A mozgások létrehozásában két vázrendszer, az
c:\tinfonalak hálózata és a mikrotubulusok vesznek
'■észt. Ezek a polimerek sínként szolgálnak, kijelölik
azt a nyomvonalat, amelyben a motorfehérjék és a
M o le k u lá ris m o to ro k - a s e jtv á z m o t o r f e h é r jé i
hozzájuk kapcsolt szállítmányok végighaladnak, irá­
nyultságuk (plusz- és mínusz-végeik elrendeződése)
egyben meghatározza a mozgások irányát is.
A motorfehérjéknek három nagy csoportja van: a
miozinok az aktinváz, a kinezinek és a dineinek a mik­
rotubuláris váz motorfehérjéi. A miozinok és a kinezi­
nek többsége ún. plusz-vég-motor (vagyis a vázpoli­
merek plusz-végének irányában mozog), de van kö­
zöttük néhány mínusz-vég-motor is, míg a jelenleg is­
mert dineinek mind mínusz-vég-motorok. A motorfe­
hérjék mechanokémiai enzimek, képesek ATP-t hidro-
lizálni, és a felszabaduló energiát mechanikai munka
- elmozdulás - végzésére felhasználni. Minden válto­
zatosságuk mellett van néhány közös tulajdonságuk.
Minden motorfehérjén van katalitikus centrum, ahol
F-aktin
a-helikális
emelőkar
K IN E Z IN
hajlékony
neck-linker
D IN É IN
5.4/9. ábra.
Hasonlóság és különbség a három motorfehérje méretében,
szerkezetében, működésében. Tömegében a legnagyobb a
dinéin, legkisebb a kinezin. A miozin és a kinezin m o to rd o -
ménjében van a katalitikus centrum és egyben vázpolimer-
kötő hely is, a dinéin esetében a kettő távol esik egymástól.
Az előbbieknél a nukleotid szabályozza a motor vázpolimer-
kötő képességét, a vázpolimer gyorsítja a hidrolitikus ciklust
(kétfejű nyíl], A dinéin esetében a kapcsolat mechanizmusa
nem ismert. Az ATP-hidrolízis kismértékű mozgást (konfor-
máciöváltozást) okoz a nukleotidkötő zseb környezetében,
amely átterjed a molekula további szakaszaira (nyílj, fel­
erősödik, és az emelőkar, neck-linker, ill. nyél kilendülését
eredményezi. (Schliwa, M., Woehlke G., nyomán. Natúré
422:759-765, 2003.)
289
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
az ATP megkötése és elbontása végbemegy. Ez mio­
zinok és a legtöbb kinezin esetében a molekula N-ter-
minális régiójában található. Ez a régió jellegzetesen
globuláris szerkezetű, és a molekula elektronmikrosz­
kópos vizsgálattal jól azonosítható fejét alkotja. Ben­
ne helyezkedik el a vázpolimert kötő hely és a katali­
tikus centrum A fpj a molekula motorfunkciót ellátó
szakasza, az ATP hidrolízis során bekövetkező konfor­
mációváltozásai hozzák létre az elmozdulást. A fej
hosszú, pálcikaszerű, helikális szerkezetű farokban
folytatódik. Ennek nincs ATP-áz-aktivitása és motor-
funkciója, a motorfehérjék egymáshoz kapcsolódását,
ill. a szállítandó molekulák megkötését végzi. A dinei­
nek szerkezete annyiban különleges, hogy motordo-
ménjük a molekula középső részén található és gyűrű­
szerű struktúra, ettől elkülönülve, a molekula más ré­
szén található a vázpolimert kötő hely. A háromféle
motor hasonlóságát/különbségét az 5.4/9. ábra szem­
lélteti.
A motorfehérjék egyes csoportjai, így az izmokban
található miozin II vagy a csillök axonémás dineinjei
csoportokba rendeződve működnek. Mivel helyzetük
rögzített, nem maguk mozdulnak el, hanem a hozzá­
juk kötődő aktinszálakat, ill. mikrotubulusokat csúsz­
tatják el a hidrolitikus ciklus során. A kinezinek és a ci-
toplazmai dineinek nem rendeződnek nagyobb mole­
kulacsoportokba, hanem egyenként mozognak a váz­
polimer felszínén, és szállítófunkciöjuk van.
A motorfehérjék szabályozása változatos. Részben
a vázpolimeren vannak olyan molekulák, amelyek be­
folyásolják a motorfehérje-vázpolimer kapcsolat kia­
lakulását, részben a motorfehérjéhez asszociálődnak
szabályozó funkciót ellátó, ün. könnyű láncok. Közös
vonás mindkét változatnál, hogy a szabályozó mole­
kulák aktivitása függ az intracelluláris kalciumkon-
centráciötöl. A motorfehérjék aktivitását kinázok és
foszfatázok is befolyásolják.
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.4., 5.1-5.3., 5.5., 7.3.
Ajánlott olvasmányok
H i r o k a w a , N.: Kinesin and dynein superfamily proteins
and the mechanism of organelle transport. Science
279:519, 1998.
H o w a r d , J.: Molecular motors: structural adaptations
to cellular functions. Natúré 389:561, 1997.
V a l e , R.D., F l e t t e r ic k , R.J.: The design plán of kinesin
motors. Annu. Rév. Cell Dev. Bioi. /3 :7 4 5 -7 7 7 ,
1997.
S c h l iw a , M., W o e h l k e , G.: Molecular motors. Natúré
422:759, 2003.
 5.5. Sejtmotilitás, kemotaxis
T ím á r J ózsef és P a k u S á n d o r

5.5.1. A sejtek vándorlásának szabályozása

5.5.1.1. Parakrin mechanizmusok
5.5.1.1.1. Aspecifikus parakrin mechanizmusok
5.5.1.1.2. Specifikus parakrin mechanizmusok
5.5.1.2.1.1. Kemokinek és kemokinreceptorok
5.5.1.2.1.2. Motogén citokinek és receptoraik
5.5.1.2. Autokrin szabályozás: az autokrin citokinek és receptoraik
5.5.2. A sejtek mozgásának mechanikája és biokémiai mechanizmusa
5.5.3. A sejtek mozgása és az extracelluláris mátrix: integrinek, invadopödia és proteázok
5.5.4. Az egyes sejttípusok mozgásának sajátosságai
5.5.4.1. Leukociták
5.5.4.2. Limfoid sejtek
5.5.4.3. Fibroblasztok és hámsejtek: regeneráció
5.5.4.4. Endotélsejtek, angiogenezis
5.5.4.5. Daganatsejtek, tumoros progresszió

Jelenség ció kulcsszerepet játszik a leukociták alapvető anti-

Kórokozókkal szembeni védtelenség és súlyos fer­
tőzések kialakulása tapasztalható bizonyos genetikai
betegségekben. Ezek hátterében a leukociták migrá­
ciós készségének észrevehető csökkenését találják.
Lehetséges magyarázatok
A migrációs készség a kemotaktikus inger érzéke­
lésétől a mozgás végrehajtásának bármely fázisáig
számos ponton sérülhet.
Tényleges magyarázat
A betegség egyik formájában a leukociták szubszt-
ráthoz („talajhoz”, vagyis az extracelluláris mátrixhoz)
való kötődését közvetítő integrin molekula károso­
dott, ami miatt az ér endotélsejtjeihez való kitapadás
kezdeti fázisa nem működik. Egy másik formában a le-
ukocita-endotél kölcsönhatás további molekuláris
közvetítői (az ün. szelektinek) g lik o z ilá c iő ja k á r o s o ­
mikrobiális feladatához kapcsolódó folyamatokban,
hiszen a funkció genetikai defektusai (melyeket leu-
kocitaadhéziós defektusoknak neveznek) végzetesek
a beteg számára. A sejtmozgás a különböző sejttípu­
sok viselkedésének egyik sajátos, de univerzális meg­
nyilvánulása, és valamennyi sejtféleségünkre jellem­
ző életük valamelyik szakaszában. Egyrészt a sejt­
mozgásnak alapvető jelentősége van a morfogenezis
folyamatában (I. 11.1. fejezet), amikor az egyes diffe­
renciálatlan szövetek sejtjei elfoglalják végleges he­
lyüket, ahol terminális differenciációjuk bekövetke­
zik. Másrészt vannak olyan sejttípusok, amelyek a ki­
fejlett szervezetben betöltött funkciójuk kapcsán
gyakorlatilag folyamatosan szabályozott sejtmozgást
végeznek. Egészséges szervezetben, normális körül­
mények között a sejtmozgás szigorúan szabályozott.
Időbeli és térbeli meghatározottságát elsősorban pa-
ra k rin m e c h a n iz m u s o k b iz:tooTljak. CiuLL o ^ O v c lu k ljc i i

dott, és emiatt a kitapadás ün. gördülési fázisa (I. ké­
sőbb) nem jön létre.
Kapcsolódó ismeretek
E patológiás jelenségek arra utalnak, hogy a leu­
kociták adhéziós molekulái fontos szerepet játszanak
a sejtek migrációs működésében. Továbbá a migrá­
az embrionális motilitási képesség reaktiválódhat,
amely leggyakrabban a sejt-, ill. szövetkárosodások
után meginduló reparatív folyamatokban érhető
tetten, amikor olyan sejttípusok is mozgásba lendül­
nek, amelyek normálisan, a fejlett szervezetben nem
motilisak. A motilitás regulációs zavara mutatkozik
meg a rosszindulatú daganatsejtek túlnyomó részben
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
autokrin szabályozottságú motilitásában, amelynek
révén képessé válnak a kiindulási helyüktől távoli
szövetekbe, szervekbe való eljutásra. A következők­
ben bemutatjuk a sejtmozgás alapjelenségeit, annak
fiziológiás szabályozási mechanizmusait, végül legjel­
legzetesebb és orvosbiológiai szempontból jelentő­
sebb formáit.
5.5.1. A sejtek vándorlásának
szabályozása
5.5.1.1. Parakrin mechanizmusok
5 .5 .1 .1 .1 . Aspecifikus parakrin mechanizmusok
Az ún. klasszikus kemoattraktánsok, pl. az fMLP
(formil-metionin-leucin-fenilalanin) vagy a komple­
ment C5a (I. később) a sejtek egy szélesebb spektru­
mára képesek hatni. Az fMLP bakteriális fehérje,
melynek emlőssejteken specifikus kemotaktikus re­
ceptora van. Ez az ún. fMLP-receptor olyan transz­
membrán fehérje, mely a citoplazmatikus oldalon a
sejtvázhoz és C-proteinekhez (I. 8.1. fejezet) tud kap­
csolódni. Az extracelluláris mátrix (ECM, I. 9.1. feje­
zet) különböző fehérjealkotöinak degradációs termé­
kei is pán-kemoattraktánsként viselkedhetnek azon
sejtek számára, melyek felszínén ECM-receptorok (in-
tegrinek, lamininreceptor, receptorproteoglikánok) fe­
jeződnek ki.
5 .5 .1 .1 .2 . Specifikus parakrin mechanizmusok
5.5.1.1.2.1. Kemokinek és kemokinreceptorok
A kemokinek 7 -1 0 kD molekulatömegű moleku­
lák, amelyek valamely sejttípusra kemotaktikus hatás­
sal vannak. Struktúrájukban 4 ciszteinből álló szek­
vencia ismétlődik konzervatív módon. A kemokinek
biológiai hatásukat sejtfelszíni receptoraikon keresztül
fejtik ki, melyek jelátviteli pályái C-proteinekhez van­
nak kapcsolva. Az egyes kemokinek szűk sejtspecifitá-
sát az biztosítja, hogy receptoraik csak igen limitált
körben expresszálödnak. így vannak leukocita- (pl. IL-
8), monocita- (GRO a/p) és limfocita- (limfotaktin) spe­
cifikus kemokinek.
A különböző szövetek sejtjei változatos ingerek
hatására képesek kemokintermelésre (gyulladás, hip-
oxia, idegen anyagok megjelenése stb.). Fiziológiás
körülmények között a leukocitakemokinek a bőr, va­
lamint a nyálkahártya hámsejtjeiben termelődnek, és
a leukociták megfelelő jelenlétét biztosítják a fedőhá­
mokban, ami a lokális védekezőképesség egyik alap­
vető feltétele.
A kemokinek receptorainak (CR) közös molekuláris
sajátossága, hogy hétszeres transzmembrán régióval
rendelkeznek. Egyik legnagyobb családja a CXCR (C:
cisztein, X: bármely aminosav, R: arginin), amelynek
tagjai változó módon expresszálödnak a különböző
limfocitaaltípusokon. A T helper sejteken a CXCR7 van
jelen, és emiatt a lép periarterioláris zónáiban terme­
lődő ELC/SLC kemokin hatására oda vándorolnak
ezek a sejtek. Az antigén aktiválta T-sejtek CXCR5 re­
ceptoruk és az ezeken ható ELC/SLC kemokin köl­
csönhatása révén vándorolnak a nyirokcsomó germí-
nális centrumába.
5.5.1.1.2.2. Motogén citokinek és receptoraik
Motogén citokinnek minden olyan szolubilis fe­
hérje tekinthető (a kemokineken kívül), amely vala­
mely sejttípus motilitását szabályozza - e faktorok
hatásában, szemben a kemokinekével, nincs vekto-
rialitás. A mitogén citokineknek - vagyis a növekedé­
si faktoroknak - gyakran egyben motogén tulajdon­
ságuk is van. A motogén citokinek közös sajátossága
heparinkötő képességük, ami arra utal, hogy funkció­
jukhoz a célsejtek felszínén elhelyezkedő heparán-
szulfát proteoglikánokra is szükség van szignálrecep­
toruk mellett. A legszélesebb spektrumú parakrin
motilitási faktor a HGF (hepatocita növekedési faktor
vagy scatter faktor), amely elsősorban a mezenchi-
mális sejttípusok mozgásának fő parakrin szabályo­
zója. A parakrin motogén (ill. mitogén) citokinek sejt-
felszíni receptorai transzmembrán fehérjék, citoplaz­
matikus régiójuknak tirozin-kináz vagy szerin/treonin
kináz aktivitása van (pl. IL-6R). E receptorok jelentő­
ségét jól mutatja, hogy számos közülük protoonko-
gén, tehát olyan gén terméke, melynek alapvető sze­
repe van a sejtek életének szabályozásában, és ezért
a receptor meghibásodása a sejt daganatos átalaku­
lásához vezethet.
5.5.1.2. Autokrin szabályozás: az autokrin
citokinek és receptoraik
A kilencvenes években tumoros sejtek mozgásá­
nak tanulmányozása során mutatták ki, hogy ezek a
sejtek saját mozgásukat folyamatosan stimulálják
két citokin, az autokrin motilitási faktor (AMF) és az
autotaxin (ATX) segítségével. A két molekula amino-
savsorrendjének meghatározása, majd egy harma­
 5.5. S e jtm o tilitá s , k e m o ta x is

diknak, a trombocita eredetű endotélnövekedési

faktornak (PD-ECGF) izolálása nagy meglepetést
okozott, mert három olyan molekulát azonosított,
amelyet korábban már jól ismertek: a foszfohexöz-
izomeráz enzimet (AMF), a foszfodiészteráz-1-et
(ATX) és a timidin-foszforilázt (PD-ECGF). Közös a
három molekulában, hogy sejtfelszíni, ún. ekto-
(vagy exo-) enzimek, de csak a PD-ECGF motogén
hatása függ össze a citokin enzimatikus aktivitásá­
val. Sajnos csak az AMF sejtfelszíni receptora ismert,
amely egyfajta kemokinreceptor. Alapállapotban
a citoplazmában vezikuláris raktárban található, és a
mozgó sejtekben van csak jelen a sejt ún. vezető élén
5.5/1. ábra.
(I. később).
Mozgó sejt sémás felül- és oldalnézeti képe.

5 .5 .2 . A sejtek mozgásának mechanikája mokon a plusz-vég felé, és nyomják a membránt a

és biokém iai mechanizmusa mozgás irányába.
Az aktinhálózat felépülését és lebomlását alapve­
A sejtek mozgását fibroblasztok, neutrofil leukoci­ tően egy klasszikus jelátviteli út, a membrán foszfati-
ták, ill. hal epidermiszsejtek esetében tanulmányoz­ dil-inozitol-molekuláinak lebomlása és szintézise sza­
ták a legkiterjedtebben. Fibroblasztok esetében a bályozza (5.5/2. ábra; részletesen l. a 8.1. fejezet­
polarizált sejten négy terület különböztethető meg. ben). Kemotaktikus faktorok sejtfelszíni receptoraik­
A mozgás irányába eső legtávolabbi részen található hoz való kötődése a G-proteineken és foszfolipáz-C
a keskeny (1 - 2 nm) és rendkívül lapos (10 0 -2 0 0 nm) aktiválódásán keresztül vezet a membránlipidbomlás-
lamellopödium, amelyben sejtorganellumok nem ta­ hoz, mely folyamat során olyan metabolitok keletkez­
lálhatók, de nagyon gazdag aktinfilamentumokban és nek, amelyek egy szerin-protein-kinázt (PKC) aktivál-
aktinkötő fehérjékben. A lamellopödium mögött talál­
ható a legyező formájú lamella, melynek vastagsága
1 nm körüli, hossza 1 0 -2 0 ixm lehet. Ezt követi a sejt­
receptor
test a sejtmaggal, majd a hosszan elvékonyodö farok
(5.5/1. ábra, I. még 15.1.2.3.2. fejezet).
Neutrofilek esetében a farok (uropod) legömbö­
lyített, hal epidermiszsejtek esetében a farok teljesen
hiányzik, a sejttest a lamellával együtt félkör alakú.
Ezek a sejtek rendkívül nagy sebességgel mozognak
(10 n,m/perc), miközben félkörformájukat megtartva
mintegy siklanak a szubsztrát felszínén. Ezzel szemben
a fibroblasztok mozgása lassú, mintegy 0,5 nm/perc,
és szakaszos jellegű.
A sejtek mozgása a lamella kitüremkedésével kez­
dődik. Kimutatták, hogy a lamella képződése, ill. a
migráció során az aktinfilamentumok gyorsan növek­
vő plusz-vége irányul a membrán felé, tehát a lamello-
pódiumban található szabad profilin által kötött és
stimulus hatására felszabaduló G-aktin monomerek
addíciója történik a szabad filamentáris aktin- (F) vé­
gekre (I. 5.1. fejezet). A membrán kitüremkedéséhez
szükséges erő több forrásból is származhat. A legelfo­
5.5/2. ábra.
gadottabb nézet szerint a lamellában található, F-ak- Az ün. motilitási jel sémája.
tinhoz és a membránhoz kötődő motormolekulák (pl. G: G-protein, PLC: foszfolipáz, PiP2: foszfoinozitoi-difoszfát,
miozin I, I. 5.4. fejezet) vándorolnak az aktinfilamentu- PKC: proteinkináz C, GS: gelszolin

293
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
nak. A PKC foszforiiálja és ezáltal inaktiválja az aktin-
kötegek destabilizációjáért felelős fehérjét, a gelszo-
lint, valamint a miozint. A lamellopödium kitüremke­
dése során az aktinfilamentumoknak kapcsolódniuk
kell a membránhoz, amit a fokális adhéziós pontok­
ban is jelen lévő talin végezhet.
Mozgó sejtekben a ventrális (szubsztrátum, pl.
tenyésztőedény alja felé néző, azzal érintkező) felszí­
nen az aktinfilamentumok polarizációja fokozatosan
változik a lamellától a farok felé. Hasonló polaritás­
eloszlás nem figyelhető meg nyugvó sejtek esetében,
ahol a stresszrostokat (F-aktin-nyalábokat) alkotó
fiiamentumok alternáló polaritásúak. A filamentum-
kötegek összehúzódását a miozin (miozin könnyű
lánc, MLC) foszforilációja váltja ki (I. 5.5/2. ábra).
A motogén stimulust követő kalciumszint-emelkedés
után kalciumszint-csökkenés is bekövetkezik a la­
mella elején, amíg emelkedett marad a sejt hátulsó
részében. Egy harmadik fontos faktor, amely ebben
a folyamatban vesz részt, a kis GTP-kötő fehérjék
családjába tartozó molekula, a Rho (és Rác), amely
szabályozza az MLC foszforiláltsági állapotát, ami­
nek révén igen hatékonyan járul hozzá a kontrakció
kialakulásához.
Az a mód, ahogy a lamella aktinhálöja - mely a
szubsztráthoz van rögzítve az adhéziós receptorokhoz
történt kihorgonyzás miatt (I. később), tehát nem
mozdul el a sejttesthez képest a migráció során -
mozgatja a sejttestet, ill. sejtmagot, még kevéssé is­
mert. A migráció során az előrenyomuló lamellának le
kell tapadnia az extracelluláris mátrix szubsztráthoz,
amit mátrixreceptorok, döntően integrihek (I. 9.2. fe­
jezet) közvetítenek.
Láthattuk az eddigiekből, hogy a sejtek mozgása
valamilyen szinten külső vagy belső jelek által szabá­
lyozott folyamat. Azt is láthattuk, hogy mind ún. ke-
mokinreceptorok, mind pedig a motilitási faktorok
receptorai alkalmasak a migráció folyamatának kivál­
tására, holott ezek struktúrája és főleg az általuk el­
indított citoplazmatikus folyamatsor eltérő. Ennek
magyarázatát a kezdetben különböző jelátviteli fo­
lyamatok közös effektor mechanizmusba torkollása,
konvergenciája adhatja. A motilitási, ill. kemokinre-
ceptorokből érkező kémiai szignálok egy ponton
valamennyien a Rho típusú CTP-ázokat (Rho és Rác)
aktiválják, ami arra utal, hogy ezek a motilitási jel kul­
csai. Egy másik közös effektor enzim a motilitási jel­
ben (I. 5.5/2. ábra) a PKC-enzim, amely szintén több
irányból aktiválódhat. Ugyanakkor a folyamat sok
mozzanata még nem ismert.
5 .5 .3 . A sejtek mozgása és az e x tra ­
celluláris m á trix : integrinek,
invadopődia és proteázok
A letapadást, azaz a receptor-ligand interakciót
követően az integrinreceptorok aggregációja és aktin-
filamentumokkal való kapcsolódása jön létre. A moz­
gás során az integrinaggregátumok mérete egyre nö­
vekszik, ugyanakkor stacionáriusak maradnak a
szubsztráthoz képest, miközben a sejttest elhalad fe­
lettük (I. 5.5/1. ábra, adhéziós pontok). Az adhéziök
érése során először két aktinkötő fehérje, a talin,
majd a vinkulin jelenik meg bennük, a lamella maghoz
közelebb eső részén azonban már más aktinkötő fe­
hérjék, a paxillin, a-aktinin és egy specifikus fokális
adhéziós kináz (FÁK) detektálható.
A mozgáshoz erős adhéziók szükségesek, hogy a
sejt által kifejtett erő teljes egészében a sejt elmozdu­
lására fordítódjék. A mozgás során az előrehaladó
sejtnyúlványt egy bizonyos pont után már csak össze­
húzódással képes a sejttest lemaradó része követni.
Általánosan elfogadott nézet szerint a sejtek összehú­
zódásáért, tehát a sejttest és a farok elmozdulásáért
a miozin II motormolekula a felelős. Az összehúzódás­
nak (mint izom esetében is) feltétele, hogy a miozin­
molekulák által összekapcsolt aktinfilamentumok el­
lentétes polaritásúak legyenek. (A miozin II azonban
nem játszik szerepet a lamella kitüremkedésében.
A lamella elején az aktinfilamentumok orientációja
random.)
Kimutatták hogy a migráció során integrinek
transzportálödnak a citoplazmában, ahol mindaddig
nem kötődnek ki a citoszkeletonhoz, amíg a letapadás
az extracelluláris mátrixhoz meg nem történt. Itt kell
kitérni egy érdekes jelenségre, miszerint a felületen
mozgó sejtek lamellájának dorzális részén az adhéziós
receptorok (integrinek) a sejtmozgás irányával ellenté­
tesen haladnak. Ennek az a magyarázata, hogy a re­
ceptorok a ligandkötés és az aggregáció következté­
ben az aktinfilamentum-rendszerhez fixálódnak,
amely - hasonlóan a ventrális felszínen található ak-
tinfilamentum-kötegekhez - összehúzódik. Mivel a re­
ceptorok nem kötődnek szilárd szubsztráthoz a sejt
dorzális oldalán, azok az erő hatására hátrafelé el­
mozdulnak. In vivő körülmények között azonban, ahol
a sejteket minden oldalról extracelluláris mátrix veszi
körül, ez az erő is hozzájárul a sejt előrehaladásához
(a sejt mintegy befúrja magát a környező mátrixállo­
mányba).

Az egész sejt előre való mozgásának feltétele nem
csak új adhéziók keletkezése a lamellopódiumban,
hanem a farokban található adhéziók folyamatos
megszűnése. Ez történhet mechanikusan, ilyenkor a
sejt membrándarabokat vagy magát az integrinrecep-
tort hagyja hátra a mátrixszubsztrát felszínén (I. 5.5/1.
ábra). A kalciumionok aszimmetrikus térbeli eloszlása
a sejtben döntő szerepet játszik a sejt összehúzódásá­
ban, az adhéziók lebomlásában, valamint az adhéziós
receptorok eloszlásának kialakításában.
Az adhéziók farokban bekövetkező megszűnésé-
[ ben az integrinreceptorok affinitásának változása is
j fontos szerepet játszik. Az integrinreceptorok alapál-
llapotban csekély affinitásűak, ez belülről kifelé való
[jelátvitel révén változik meg, a sejt aktiválódásakor
[ínside-out signaling). A mozgás során az integrinek af-
I finitása dinamikusan változó: nagy a vezető lamellá­
iban, ill. kicsi a farokban.
Korábban már említettük, hogy a vándorláshoz a
sejtnek a kialakult mátrixkapcsolatait fel kell szab­
dalnia. Ennek egyik lehetséges útja a mátrixbontö
enzimek általi hasítás. Másrészről a filopódium, ill. a
■vezető lamella előrenyúlásához a sejtnek egy poli­
merizált mátrixba kellene benyomulnia, ami szintén
[ nem történhet meg annak (legalábbis részleges) le-
I bontása nélkül. Ezt a kontrollált mátrixbontást sajá-
Ito s módon maguk az adhéziós receptorok biztosít­
s a k , amelyek a mátrixligandok mellett képesek a
fc á trix b o n tó enzimeket is a m átrix-sejt kölcsönha-
■Bás találkozási pontjában (adhéziós plakk) fixálni (in-
fcgrin-m etalloproteáz, CD44-metalloproteáz). Az is
■gyelemre méltó, hogy bizonyos proteázok sejtfel-
■feli receptorai maguk is funkcionálhatnak adhéziós
Peceptorként (vitronektin, plazmin). Újabban tudtuk
meg, hogy egyes kollagenázokat proteáz enzimek
aktiválnak. Ezek szintén jellegzetesen koncentráJöd-
■ak a mozgó sejtek vezető lamellájában. Mivel a sejt
felszínének kitüntetett területein következik be az
Mlhéziós molekulák és a mátrixbontó enzimek kriti­
kus mértékű koncentrálódása, és az adhéziós mole­
kulák citoplazmatikus kapcsolataik révén a sejtvázat
is ebbe az irányba polarizálják, egy speciális funkció­
i t sejtorganellum keletkezik, amit invadopódiumnak
■eveznek (5.5/3. ábra). Ez az a sejtnyúlvány, amely
isejttel érintkező mátrix áttörését megkezdi, majd
■ folyamat egyre kiterjedtebb membránrégiókban
■lytatödik tovább. A mátrix degradálódásának igen
p ito s következménye az is, hogy az abban szek-
Ksztrálődott növekedési faktorok, citokinek a sejt
számára hozzáférhetővé válnak, sőt a degradált
■átrixfehérjék maguk is kemoattrakciős ingert jelen-
5.5. S e jt m o t ilit á s , k e m o ta x is
5.5/3. ábra.
Invadopődium (inváziös sejtnyúlvány) sémás rajza. A sejt­
nyúlvány a környező mátrixba hatol, mely lépés közvetlenül
megelőzi a vándorlást. Nu: sejtmag, G: Golgi-organellum,
A. afctínfffamentum, P: proteáz, ECM: extracelluláris mátrix.
5 .5 .4 . Az egyes sejttípusok
m ozgásának sajátosságai
5.5.4.1. Leukociták
A kemokinek (pl. C5a, I. előbb, vagy az interleukin-
8, azaz IL-8) a leukociták kemotaktikus migrációját
váltják ki pl. gyulladásos reakciók során, amikor a kó­
ros folyamat az ereket körülvevő mátrixban elkezdő­
dik. A leukociták érzékelik a kemokingradienst, amely
az intersticiális mátrix felé mutat az érpálya felől.
A kemokinek, közöttük az IL-8, a szubendoteliális
mátrix proteoglikánjaihoz kapcsolódva érnek el nagy
lokális koncentrációt. Az endotélsejt internalizálja a
kemokineket a bazális oíd'aíon, majd transzportálja
a sejten keresztül (I. transzcitózis), és prezentálja a lu­
minális membránban, hogy ott lokálisan megfelelő in­
gert képezzen a keringésben lévő leukociták számára.
A leukocita felszínén (5.5/4. ábra) lévő L-szelektin az
endotélsejtek egyes (fukozilált) glikoproteinjeivel (la­
za) kapcsolatot tud kialakítani. Ugyanakkor az endo­
télsejtek E-szelektinje a leukociták felszíni (sziálsav-
mődosított) glikoproteinjeivel kapcsolódik. A recep-
tor-ligand kapcsolódás hatására egy további szelek-
tin expressziója is fokozódik az endotélsejteken
(P-szelektin, ligandja szulfatált sziálsav), a kemokin ál­
tal aktivált leukocitában pedig fokozódik az ICAM-1
sejtadhéziős molekula expressziója. Az utóbbi az en-
dotélsejten a csekély affinitású és konstitutíve jelen
lévő integrinmolekulákat ismeri fel. Ugyanakkor cito­
plazmatikus adhezoszómákból (adhéziós receptorokat
295
 5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k

A „rolling” B „docking”

| szelektin f CAM

I glikoprotein a kis
F fukóz a affinitású integrin

S sziálsav

C „locking” D migráció

CA M f CA M

nagy nagy
affinitású integrin m affinitású integrin

5.5/4. ábra.
Leukocita-endotélsejt kölcsönhatásának szekvenciája. L: leu- tineket egységesen jelöltük; B, C, D: a különböző integrine-
kocita, E: endotélsejt. A: a különböző cukorfelismerő szelek- ket felismerő CAM-molekulákat egységesen jelöltük.

tartalmazó, membránnal határolt raktározó organe-

5.5/5. ábra.
Neutrofil leukocita (N) transzcelluláris migrációja.
A leukocita áthatolt az endotélsejten (E), nyúlványai már a'
kötőszövetben találhatók (nyilak).
Megfigyelhető, hogy a leukocitát befedő endotélben nincs
sejtkapcsolö struktúra, ami a transzcelluláris migrációra utal
(egység: 1 nm).
lumokből) integrinmolekulák jutnak a leukocita felszí­
nére és kapcsolódnak az endotélen lévő ICÁM 1-mole­
kulákhoz. A kezdeti szakasz az ún. rolling (gördülés .
amelyben elsősorban szelektinek és glikoproteine«;
vesznek részt (I. 5.5/4. ábra). A sejt-sejt kapcsolat a
leukocitaintegrinek és a sejtadhéziős molekuláf
(CAM-féleségek) sejtmembránhoz való transzlokáció­
ját váltja ki, ami létrehozza a „docking” (dokkolás) je­
lenségét (integrin-CAM), majd a sejt-sejt kapcsolat
megerősödik a „locking” (záródás) révén, amelyben az
aktiválódott (konformáciőváltozáson átesett) és ekkor
megnövekedett affinitású integrin kötődik a CAM-mo-
lekulákhoz (I. 5.5/4. ábra). Fontos megjegyezni, hog\
a CAM- és integrinmolekulák mindkét részt vevő part­
neren érintettek. Az aktivált leukociták az endotélsej­
tek testén (citoplazmáján) keresztül vándorolnak ki a
szubendoteliális térbe (transzendoteliális migráció,
5.5/5. ábra), ami arra utal, hogy a sejtadhéziós kap­
csolatok különlegesen fiziológiás együttműködést biz­
tosítanak a két sejttípus között. Ezután az adhéziós

296
 5.5. S e jtm o tilitá s , k e m o ta x is

1 __________________________________________________________________________________________________________________________

kapcsolatok felszakadnak, mert ezeket a molekulákat

a felszíni proteázok lehasítják, és beindulhat a vándor­
lás, ha a leukocita le tudja bontani a közvetlen kör­
nyezetben lévő mátrixfehérjéket is, proteázai segítsé­
gével.

5.5.4.2. Limfoid sejtek

Az immunrendszer sejtjei differenciálódásuk so­

rán, majd immunfunkciőik végzése során állandó ván­
dorlásban vannak az immunszervek és a válaszreak­
ciók szempontjából érintett szövetek között, mely
vándorlás fő Útvonala a nyirokkeringés és a vérkerin­ 5.5/6. ábra.
Limfocita (Ly) az endotélsejtek között keletkezett (nyilak) kis
gés. Ez a csaknem állandó migráció a limfoid sejtek és
résen a nyirokkapilláris lumenébe migrál. E: endotél (egy­
a vér- és nyirokerek endotélsejtjeinek folyamatosan
ség: 1 nm).
ismétlődő kölcsönhatásait tételezi fel. A legjobban a
keringésben lévő limfoid sejtek szövetközti térbe való
|| kivándorlásának mechanizmusa ismert, aminek felté- A fibroblasztok kötőszövet-újdonképződést kísérő
■ telei csak az érrendszer bizonyos kitüntetett területe­ aktiválódásának első lépése az, hogy e sejtek igen
in adottak, mint amilyenek az ún. „high endothelial ve- gyorsan a sérülés területére vándorolnak. Ennek kivál­
nules” (eltérő morfolőgiájú endotél által fedett erek, tó kemotaktikus ingerei a sérülés területén felszaba­
HÉV) a nyirokszövetben. Ezen endotélsejtek felszínén duló mátrixfehérje-fragmentumok (amelyek felismeré­
részben konstitutívan expresszálódó, részben az im­ sében a fibroblasztok integrinreceptorai játsszák a ve­
munreakció során a lokálisan kiszabaduló citokinek zető szerepet), a sérült, ill. károsodott sejtekből fel­
■ hatására megjelenő adhéziós molekulák vannak jelen, szabaduló citokinek, a leghamarabb idevándorlö mik­
amelyeket a limfoid sejtek ün. „homing receptorai” is­ ro- és makrofágok által termelt gyulladásos citokinek
mernek fel. Ez a kapcsolódás képezi alapját a migrá­ (interleukinok, TNF-a), a különböző parakrin motilitá­
ciós folyamatnak, amely nagyfokú hasonlóságot mu­ si faktorok, közöttük is főleg a HGF. Mindezek az inge­
tat a leukociták extravazáciöjához („rolling - docking rek a motogén szignál kiváltása mellett mitogén jelet
- locking"). A folyamat kezdetén (rolling) a glikozilált is generálnak, de ezzel párhuzamosan a fibroblasztok
felszíni molekulák kapcsolódása figyelhető meg. A las­ proteázexpressziöját és -szekrécióját is fokozzák. Mind­
suló gördülés a limfoid integrinek HÉV sejtadhéziős ezek együttes hatására indulhat el a bevándorolt fib­
molekulákhoz való kapcsolódásával fékeződik telje­ roblasztok differenciálódása és az új mátrix képzése a
sen le, majd az integrin affinitásfokozódásával teljese­ sérülés területén.
dik ki. Az integrinek aktiválódása a limfoid sejtekben A legtöbb szöveti sérülés általában fedőhámok ál­
proteáztermelést indít meg, feloldva a sejt-sejt kap­ tal borított szövetben keletkezik (bőr vagy nyálkahár­
csolatokat. Ezt követően, részben a felszabaduló cito- tya), ahol a regenerációs folyamat fontos eleme a fe­
■cinek hatására visszahúzódó endotélsejtek között, a dőhámok regenerációja. Ebben a folyamatban nagy
sejt az intercelluláris térbe vándorol (5.5/6. ábra). szerepe van annak, hogy proliferáciöra képes, éret­
len hámsejtek a sérülés területére vándorolnak. A fo­
lyamat kiváltó ingerei között szerepelnek a sérült
5.5.4.3. Fibroblasztok és hámsejtek: szövet lebomló mátrixfehérjéinek fragmentumai, a
regeneráció gyulladásos citokinek, de döntően a kötőszöveti sej­
tek által termelt parakrin motilitási faktorok közül a
Különböző szövetek sérülése, ill. károsodása ese­ HGF és a hámsejtek autokrin aktiválódását szabályo­
tén gyakorlatilag azonnal megindul a reparáció folya­ zó EGF (epidermális növekedési faktor, I. 8 .). fejezet)
mata, melynek során több sejtféleség is jelentős mér­ dominál. A hámsejteken ennek megfelelően a HGF-
tékű migrációs aktivitást mutat, pl. a regenerálódó fe­ receptor és az EGF-receptor (amelyek protoonkogén
dőhámok sejtjei, a mezenchimális fibroblasztok és a termékek, I. 8.1.9. fejezet) motogén szignáljai fele­
I kapillárisendotél (ez utóbbit I. részletesen később, az lősek a hámsejtek vándorlásáért. A két jelátviteli me­
angiogenezisnél). chanizmus nagyfokú hasonlóságot mutat, és a koráb-

297
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
5.5/7. ábra.
Az angiogenezis két modelljének sémája. (A és B magyará­
zatát lásd a szövegben.)
5.5/8. ábra.
Tumorindukált angiogenezis első lépései. A tumor körül el­
helyezkedő venula endotélsejtje (E) nyúlványával a kötőszö­
vetbe hatol (nyílhegy), miközben a sejtkapcsolatok nem
bomlanak fel (nyilak) (egység: 1 nm).
bán említett Rho-Rac útvonalat érinti. Sajátossága
azonban a hámsejtek vándorlásának, más sejttípu­
sokkal szemben, hogy a vándorló sejtek csoportok­
ban maradnak, sejt-sejt kapcsolataik, amelyeket az
E-kadherin (I. 9.2. fejezet) médiái, a vándorlás idején
nem szakadnak fel, a vándorló sejtcsoport citoszke-
letonja összehangoltan működik. Ennek köszönhető
a fedőhámoknak az a képessége, hogy akár iger
nagy területeket is néhány nap alatt újra be képesek
borítani.
5.5.A.4. Endotélsejtek, angiogenezis
Űj kapillárisok már meglévő erekből képződhet­
nek (sebgyógyulás, tumorangiogenezis esetén), míg
az embrionális fejlődés során az erek endotélőssej-
tekből állnak össze. A felnőttszervezetekben is talál­
hatók a vérben keringő őssejtek, amelyek képesek az
érképződés helyén endotélsejtekké differenciálödn
és részt venni az angiogenezisben. Az endotélsejtek
migrációs képessége mindegyik érképződési folya­
matban döntő jelentőségű.
Az angiogenezis folyamata jelentősen eltér a kü­
lönböző szövetekben, így az itt ismertetendő angio-
genezismodellek csak a hasonló típusú szövetekben
lezajló érképződéssel járó folyamatokra (sebgyógyu­
lás, tumorindukált angiogenezis) érvényesek. Az an­
giogenezis megindulása a különböző angiogene-
zisaktivátorok, ill. -inhibitorok egyensúlyának meg­
bomlásával függ össze. A legtöbb angiogenezisak-
tivátor a növekedési faktorok családjából kerül ki
(FGF, PDGF, HGF; 1.8.1. fejezet), de ismertek kis mo­
lekulájú angiogenezisfaktorok is (tejsav, ösztrogén,
prosztaglandin). A fehérje típusú angiogenezisfakto­
rok közül érdemes kiemelni a VEGF-et (vaszkuláris
növekedési faktor), a legfontosabb angiogenezis-
faktort, amely az endotélsejtek proliferáciöját, ill.
migrációját stimulálja.
/. Az angiogenezis folyamatának egyik modellje
szerint (5.5/7. ábra A, 5.5/8. ábra) első lépésként az
erek (döntő többségben venulák, azaz kis vénák) ba­
zális membránjának lokális degradációja következik
be az érnek a stimulushoz közelebb eső oldalán. Ezt
követi az endotélsejtek közötti sejtkapcsoló struktú­
rák fellazulása. Ezt az eseményt, vagyis a kontakt gát­
lás megszűnését tartják felelősnek az endotélsejtek
proliferációjának és migrációjának a megindulásáért.
Ezt követően az endotélsejtek az erek bazális memb­
ránján képződött réseken keresztül a kötőszövetbe
migrálnak. Az egymás mögött elhelyezkedő, de egy­
máshoz szorosan nem kapcsolódó endotélsejtek lu-

ménnél és bazális membránnal nem rendelkező kapil­
láriskezdeményeket hoznak létre. A lumen kialakulá­
sa csak a bazális membrán szintézisének megindulása
után következik be. Utolsó lépésként periciták (kont­
raktilis támasztősejtek) jelennek meg az erek körül,
majd megindul a vérkeringés.
2. A másik modell szerint (5.5/7. ábra B) a bazá­
lis membrán degradációját követően nem szűnnek
meg a sejtek közötti szoros kapcsolatok, sőt a kötő­
szövetbe migrálö endotélsejtek a meglévő sejtkap-
csoló struktúrák segítségével mintegy maguk után
húzzák a többi endotélsejtet. A folyamat során tehát
az endotélsejtek polaritása (luminális-bazális memb­
rán polarizáció) nem változik, így az új érlumen bazá­
lis membrán szintézise és organizálódása rögtön
megkezdődhet. Tumorindukált angiogenezis eseté­
ben a daganatsejtek többféle endotélmitogént ter­
melnek (VEGF, bFGF), amelyek a tumorsejtek körüli
szövetben megindíthatják a kapilláris-endotélsejtek
osztódását, migrációját és így az érüjdonképződést.
Ezért gyakran a tumor felszínén figyelhető meg a leg­
több újonnan képződött kapilláris.
5.5.4.5. Daganatsejtek, tumoros
progresszió1
A malignus sejtek viselkedésének egyik legfonto­
sabb jellemzője, hogy keletkezési helyüket elhagyják,
és távoli szervekbe telepednek meg. Ebben a folya­
matban a tumorsejt mozgásának, vándorlásának
meghatározó szerepe van. Ennek révén tudnak eljutni
a vér- és nyirokerekhez, képesek azokba bevándorol­
ni és onnan kivándorolni (5.5/9. ábra). A folyamat
alapmechanizmusa minden valószínűség szerint na­
gyon hasonló az előzőkben ismertetettekhez. Mégis,
mennyiben tér el ez a normális sejtek viselkedésétől?
Széles körű tanulmányok alapján állíthatjuk, hogy a
daganatsejtek, elsősorban a rosszindulatú daganat­
sejtek mozgása mintegy immanens sajátosságuk, ami­
ben részben kóros autokrin szabályozó mechanizmu­
sok bekapcsolódása, részben kóros parakrin válasz­
reakciók játsszák a meghatározó szerepet. Az autok­
rin mechanizmusok között mind motogén citokinek
termelődésének megjelenése, ill. fokozódása (AMF,
ATX), mind ezek receptorainak fokozódó expressziója
kimutatható. Az alapszövet normális sztróma és reak­
tív immunsejtjei által termelt parakrin motogén citoki-
nekre adott kórosan fokozott sejtválasz hátterében a
'L. még 10.5. fejezet.
5.5. S e jtm o tilitá s , k e m o ta x is
5.5/9. ábra. Tumorsejt-intravazáció. A tumorsejt (T) az en-
dotélsejtek között (nyilak) a nyirokér lumenébe migrál.
E: endotél, egység: I ^m.
motilitási jelútvonal egyes elemeinek fokozott exp­
ressziója vagy kórosan gerjesztett állapota áll, amiért
gyakran az ezekben előforduló mutációk tehetők fe­
lelőssé. Ezen alapvető elemek mellett azonban a da­
ganatsejt számos más ponton is eltér normális egész­
séges megfelelőitől. így például az adhéziós recepto­
rokban bekövetkező károsodás révén nem tudnak a
nagy és kis affinitású állapot között szabadon inga­
dozni, gyakran az előbbiben mintegy megrekednek.
Az invázió feltétele a környező mátrix lebontásának
képessége, így a daganatokban gyakran a teljes deg-
radációs lánc szabályozása kisiklik, akár a bontően-
zimek túltermelése vagy inhibitoraiknak elvesztése
miatt - mindez szintén elősegíti a migrációs készség
fokozódását. Ezek a széles körű genetikai és szabá­
lyozási eltérések olyan sejteket eredményeznek,
amelyek csaknem szabadon vándorolnak a szervezet
különböző szövetei és szövethatárai között. Ennek az
lehet az eredménye, hogy különböző szervekben
megtelepszenek, és ott új, a szervezetet elpusztító
kolóniát alakítanak ki.
Összefoglalás és ellenőrző kérdések
A sejtek vándorlása gyakorlatilag minden sejtféle­
ségünk sajátossága a sejtek életének, differenciálódá­
sának valamely szakaszában, így alapjelenségnek te­
kinthető. A folyamatot specifikus és aspecifikus pa­
r a k r in m e c h a n iz m u s o k , ill. b iz o n y o s - e ls ő s o r b a n
patológiás - esetekben autokrin mechanizmusok sza­
bályozzák. Ennek elemei ún. motilitási citokinek, ame­
lyek között kemokinek (motogén citokinek) találha­
tók. Az utóbbiak specifikus receptoraik révén indítják
el a motogén szignált. Ennek fontos elemei a kis GTP-
áz proteinek, amelyek végső soron az aktincitoszkele-
ton-átrendeződéseket és a szükséges extracelluláris
mátrix kapcsolatokat modulálják. Mivel a sejtmozgás
mindig mátrixkörnyezetben zajlik, proteázok részvé­
5. C ito s z k e le to n : s t r u k t ú r á k és f u n k c i ó k
tele nélkül ez elképzelhetetlen lenne. Ezek az enzimek
a mozgó sejt invadopödiumaiban mutathatók ki.
A mikro- és makrofágok, ill. a limfociták mozgását el­
sősorban kemokinek szabályozzák, a hámsejtek, fib­
roblasztok és endotélsejtek mozgásának szabályozói
pedig motogén citokinek mellett a növekedési fakto­
rok. E sejtek mozgásának igen nagy jelentősége van a
gyulladásos és az immunológiai folyamatokban, a szö­
vetkárosodások utáni reparációs mechanizmusokban
és az angiogenezisben.
□ Soroljon fel néhány kemokint és motogén citokint!
□ Mely citoszkeleton-alkotórésznek van alapvető
szerepe a sejtmozgásban?
□ Milyen természetű mátrixkapcsolatok vannak a
mozgó sejt lamellopödiumában és farkában?
□ Milyen jelátviteli sajátosságai vannak a motilitási
szignálnak?
□ Mi az invadopódium?
□ Milyen mechanizmus jellemzi a daganatsejtek moz­
gását?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
5.1-5.4 ., 8.1., 9.5., 14.1.
Ajánlott olvasmányok
P o l l a r d , T.D., B o r is y , C.G.: Cellular motility driven b\
assembly and disassembly of actin filaments. C é l
112:4 5 3 -4 6 5 , 2003
W e b b , D.J., P a r s o n s , J.T., H o r w it z , A.F.: Adhesion as­
sembly, disassembly and turnover in migrating
cells-over and over again. Natúré Cell Biolog\
4.E97-E1 00, 2002.
W e h r le -H a l l e r , B., I m h o f , B.A.: inner lives of focal adhe-
sions. Trends in Cell Biology 12:382-389 , 2002.
F r ie d l , P ., W o l f , K.: Tumor-cell invasion and migra-
tion: diversity and escape mechanisms. Nat. Rév
Cancer 3:3 6 2 -3 7 4 , 2003.
L e y , K., La u d a n n a , C ., C y b u l s k y , M.I., N o u r s h a r c h , S.
Getting to the site of inflammation: the leukocyte
adhesion cascade update. Nat. Rév. Immunoi.
7 :6 7 8 -6 9 8 , 2007.
S c h m id t , A ., B r ix iu s , K ., B l o c h , W .: Endothelial precur-
sor cell migration during vasculogenesis. Circ. Rés
2 0 :1 2 5 -1 3 6 , 2007.
L o c k , J.C., W e h r l e - H a l l e r , B., S t r ö m b l a d , S.: Cell-mat-
rix adhesion complexes: master control machiner>
of cell migration. Sémin. Cancer Bioi. 18:65-76,
2008.
JB
6.
mmmm__ wmam__
Sejtmag
 6. 1. A sejtmag felépítése és funkciói
Sz a b ó G á b o r

6.1.1. Magmátrix
6.1.2. A kromatin
6.1.2.1. A kromatin szerkezeti hierarchiája
6.1.2.2. Eukromatin, heterokromatin
6.1.2.3. Az interfázisos kromoszómák térbeli elhelyezkedése
6.1.2.4. A „rendfenntartás” eszközei
6.1.2.5. A metafázisos kromoszóma szerkezete
6.1.2.6. Az interfázisos kromatin és a metafázis-kromoszőma szerkezete közötti összefüggés
6.1.2.7. Kromatinszerkezet és génkifejeződés
6.1.2.8. Kromatinszerkezet és replikáciő
6.1.3. Intranukleáris szuborganellumok
6.1.3.1. Csavarulatos test, PML-test, speckle
6.1.3.2. A sejtmagvacska
6.1.4. Maghártya

6 .1 .1 . M a g m á trix Tényleges magyarázat

enség
Sejtek enyhe detergenses kezelésével könnyen el­
távolítható a sejtmembrán, a citoplazma és a mag-
mbrán külső lemeze. Ezt követően a DNS-állo-
nyt nukleáz enzimmel megemésztve, majd a hisz-
okat és egyéb nukleáris fehérjéket kivonva, előtű-
egy hálózatos rostrendszer a sejtmagon belül.
A hálózathoz intermedier fiiamentumok konzervált ré­
sze ellen termeltetett antitest specifikusan kötődik
(6. 1/1. ábra A, B). Ezt a struktúrát nevezik magmátrix­
nak vagy nukleoszkeletonnak1.
Lehetséges magyarázatok
Mivel ez a hálózatos jelenség jól reprodukálható,
sokan feltételezik, hogy ez a struktúra nem a prepará­
lás eredménye (nem műtermék, artefaktum), hanem
egyfajta rendezettséget tükröz az ép sejtmagon belül
is. az élő sejtben.
A sejtmag közel 200 éve ismert sejtalkotó, mégis
a legkevésbé feltárt szerkezetű sejtszerv maradt a mai
napig. A szerkezetéről alkotott egyik felfogás azokat a
megfigyeléseket hangsúlyozza, melyek szerint a mag­
nak saját váza van (nuhleoszheleton, magmátrix) és
szuborganellumokkal rendelkezik, mások a magasabb
rendű rendezettség, a szupramolekuláris szerveződés
példáit átmeneti, funkcionális jelenségként értelme­
zik. A kérdés nem lezárt2. A nukleázemésztés után
visszamaradó, a hálózatos struktúrához kötött rezi-
duális DNS-szakaszok, az ún. szkaffold- vagy mátrix­
asszociált régiók (S/MAR-ok) bizonyos szekvenciaele­
meket az átlagostól nagyobb előfordulási valószínű­
séggel tartalmaznak, e szakaszok azonban meglehe­
tősen heterogén s z e k v p n d á jú a lc M o m t a lá lt a k o z o ro o
összefüggést az S/MAR-régiók és a DNS egyéb, funk­
cionális jelentőségű helyeinek lokalizációja között, és
meggyőzően S/MAR-specifikus fehérjéket sem azono­
sítottak eddig. Csak kromatinból (sőt: DNS + hiszto-
nok elegyéből) is létre lehet hozni mátrixszerű elekt-

'Az alkalmazott extrakciós eljárástól függően. 2Lásd még a 6.3. fejezetben.

303
 6. S e jtm a g

6.1/1A. ábra.
HeLa-sejt elektronmikroszkópos (EM) képe, 10 órával a mi-
tözist követően. A kép a kromatin 90%-ának eltávolítása
után készült. A visszamaradó kromatinaggregátumok finom,
diffúz hálózathoz kapcsolódnak, mely hálózat a magvacska
és a lamina között húzódik*. (Nagyítás: 20 OOOx)

* Forrás: Hozak, P., Jackson, D.A., Cook, P.R.: Replication facto-

ries and nuclear bodies: the ultrastructural characterization of
replication sites during the cell cycle. J. Cell Sci. 107:2191-
2202, 3. ábra, 1994. (A szerzők és a Company of Biologist LTD
beleegyezésével.)

6.111B. ábra.
Intermedier filamentek (IF) konzervált része ellen termelte­
te tt antitesttel való jelölés. Az antitesteket aranygömbök te­
szik láthatóvá az EM-képen. A képen nem látható laminátö:
(balról] a magvacskáig (jobb oldali sötét rész] nukleoszke-
leton-rostok húzódnak. Ez a kép arra utal, hogy a nukleo-
szkeleton IF jellegű komponenseket tartalmazhat* *. (Nagyí­
tás: 120 OOOx)

** Forrás: Hozak, P., Sasseville, A.M.J., Raymond, Y., Cook, P.R_

Lamin proteins form an internál nucleoskeleton as well as a pe-
ripheral lamina in humán cells. J. Cell Sci. 108:6 3 5 -6 4 4 ,4C áb­
ra, 1995. (A szerzők és a Company of Biologist LTD. beleegye­
zésével.)

lamentek rendszeréhez tartozó laminhéj (nukleáris la­

mina]. Ez befelé a kromatin kompaktabb, ún. hetero­
kromatikus elemeihez, kifelé néző felszínével a mag­
hártya belső lemezéhez kapcsolódik a lamin fehérjéi
révén. Az utóbbiak „A” és „B” fő típusai és több alter­
natív splicing eredményezte további formái (pl. az A
típusba tartozó ,,C”-lamin) ismertek. A laminok a mag
belsejében is kimutathatók, ahol feltételezhetően 3
nukleoszkeleton alkotóelemei, I. 6.1/1. ábra B.4
Az ismertetetthez hasonló preparálási lépése*
nyomán a metafázisos kromoszómákból visszama­
ronmikroszköpos műterméket. Ennek a megfigyelés­ radó vázról feltételezik, hogy a magmátrixböl szár­
nek egy lehetséges olvasata szerint a mátrix jelenség mazik. A mátrix fehérjekomponensei között ott vad­
legfontosabb létrehozója maga a kromatin5. A mag­ nak a kromoszóma-kondenzációban szerepet játszó
mátrix, a kromatin és a nukleáris testek - szuborga- kondenzin család tagjai és a topoizomeráz II enz:~
nellumok - közötti tér a nukleoplazma. (I. 6.1.2.4. fejezet). Ezek a fehérjék jelen vannak a
metafázis-kromoszómák helikális lefutású axiális vá-
Kapcsolódó ismeretek zában is. A topoizomeráz II enzim az interfázisos
A mátrix részeként fogható fel a kettős magmemb­ magban is részben DNS-asszociált marad, és egyes
rán belső rétegét bélelő, hálózatos, az intermedier fi- adatok szerint a kromatinhurkok bázisán (is) megta-

5A magi RNS-molekulák általános degradációját eredmé­
nyező ribonukleázemésztés a sejtmag-architektúra drámai meg­
változását is előidézi. Ez a tény több kutatócsoport interpretá­
ciójában annak a jele, hogy a mátrix fenntartásában ribonukleo-
proteinek is részt vesznek.
4Újabban aktint és miozint is kimutattak a magon betj_
Ezekről feltételezik, hogy a tovahaladö molekuláris mozgás:
magukban foglaló magi funkciókban (pl. átírás) játszhatnak sze­
repet. L. még 5.4.1. fejezet.

304

Sálhatö5. Összhangban van az utóbbi adatokkal az a
tény, hogy a daganatos betegségek kemoterápiájában
gyakran alkalmazott topoizomeráz II inhibitorok hatá­
sára a DNS hurok méretű fragmentáciöja észlelhető.
6 .1 .2 . A kro m atin
6.1.2.1. A kromatin szerkezeti hierarchiája
Jelenség
A sejtmag a csomagolás csodája: kb. 2 m DNS-fo-
r.al található egy néhány ^im átmérőjű „dobozban”,
miközben komplex molekuláris kölcsönhatások zajla­
nak kromatinszerte.
Lehetséges magyarázatok
A DNS - valamilyen - hierarchikus elvű feltekere-
aése biztosíthatja azt a rendezettséget, amelyben ezt
el tudjuk képzelni.
Tényleges magyarázat
A hierarchia első emelete: az (eukarióta) DNS
dupla spirál hisztonmolekulák által alkotott „magra”
tekeredik fel, amely fehérjemag a köré tekeredő
DNS-sel a nukleoszöma nevet kapta. Egy sejtmagban
kb. 25 millió nukleoszöma van6. A DNS össztömegé-
vel nagyjából megegyezik a hisztonoké. A hisztonok
tandem ismétlődő génekről íródnak át, ami lehetővé
teszi a sejtosztódás ütemének megfelelő szintézisü­
ket. Az S-fázisban, újonnan szintetizálódott moleku­
lák a replikációs villa két szálán megoszló régiekkel
együtt hozzák létre a leánysejtek nukleoszömáit7.
A hisztonok pozitív töltésű lizin és arginin aminosavai
és a DNS negatív foszfátcsoportjai közötti elektro­
sztatikus kölcsönhatás a nukleoszöma stabilitásának
ényeges tényezője. A nukleoszömákra tekeredett
2 nm vastagságú kettős spirál a nukleoszómákkal
11 nm-es „gyöngysort” képez, ami kb. 7-szeres rövi­
dülést jelent. A gyöngysor 30 nm-es tekercset alkot,
amelyen belül a DNS cikk-cakk lefutású8. Ez további
5Nem illeszkedik egy jól definiált vázszerkezet koncepciójába
az a tény, hogy a jelen lévő topoizomeráz II molekulák túlnyomó
többsége FRAP-vizsgálatok szerint (I. 4 . 1 0. fejezet) mobilis.
6A génszabályozásban fontos promoter, enhanszer szaka­
szokat tartalmazó nukleoszömák helyzete a DNS-szekvenciához
Képest jól meghatározott, ami érthető is, hiszen a gén aktiváló­
dása során az ilyen szabályozó régiókat lefedő nukleoszómákat
szigorú szabályozás keretében kell eltávolítani. Az ilyen nukleo-
szömamentes szakaszok hiperszenzitivitást mutatnak egyes
'’ukleázokkal szemben. A nukleoszömák pozicionáltsága pontos
'elismerésüket segítheti elő, melynek révén a kromatinátalakító,
6.1. A SEJTMAG FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓI
6-szoros tömörödést eredményez. A nukleoszóma-
DNS kapcsolat és a további feltekeredés is - rész­
ben - a hisztonok poszttranszlációs modifikációi által
szabályozott. A 30 nm-es kromatinfonalak 3 0 -1 5 0
kilobázisos hurkokat formálnak. Az utóbbiak szerve­
ződését a magmátrix irányíthatja, lényegében isme­
retlen módon. Az átlagos replikonmérettel, ill. a távo­
li szabályozó régióival együtt tekintett transzkripciós
egységek átlagos méretével nagyjából egyező hosszú­
ságú hurkok mind a DNS-replikáció, mind a génkife­
jeződés szabályozásának külön szintjét alkothatják.
A kromatinban foglalt DNS egyes endonukleázok álta­
li preferenciális hasíthatóságot mutat a szerkezeti hie­
rarchia egyes emeletein: pl. az internukleoszomális
(„linker”) régióban és a hurkok bázisának területén. Ez
a fragmentációs mintázat pl. a programozott sejthalál,
apoptózis (I. 10.1., 10.6., 11.2. fejezet) kapcsán be­
következő progresszív DNS-degradáció folyamán fi­
gyelhető meg. (Ezt a strukturális okok miatt fellépő
hasíthatóságot megkülönböztetjük a génexpressziós
aktivitással korreláló DN-áz-szenzitivitás és -hiper-
szenzitivitás6 jelenségeitől, I. később.) A feltekeredés
okozta kromatinkondenzáció a metafázisos kromo­
szómák formálódásával éri el maximumát9.
Kapcsolódó ismeretek
6.1.2.2. Eukromatin, heterokromatin
A sejtmagban a kromatin fény- és elektronmik­
roszkópos szerkezete alapján kétféle feltekeredési,
kondenzációs forma különböztethető meg: a lazább
szerkezetű, főleg aktív DNS-régiókat tartalmazó eukro­
matin és a mind fény-, mind elektronmikroszkóppal
felismerhető kondenzáltabb, az S-fázis során későn
replikálódó, kifejeződésre nem kerülő heterokroma­
tin. Az utóbbinak konstitutív (állandósult, mint pl. a
kromoszómák centromerikus régiója vagy az inaktív
X-kromoszöma, az ün. Barr-test) és fakultatív (a sejt
funkcionális állapotának megfelelően változó, reverzi-
ún. remodelláló faktorok elmozdíthatják vagy teljesen eltávolít­
hatják őket, szabaddá téve a terepet a transzkripció szabályozó
apparátusának fogadására.
7A „régi” hisztonok poszttranszlációs modifikációit valószí­
nűleg egy PCNA-t (I. 6.1/4. ábra A) magába foglaló fehérje-
komplex „másolja” az újakra.
8Ezt a 30 nm-es rostot képező szerveződési szintet leggyak­
rabban szolenoidnak nevezik, mert benne a gyöngysor lefutását
sokáig helikálisnak gondolták.
9A teljes kompaktáció a metafázis-kromoszöma szintjén kb.
15 0 0 0 -szeres.
305
 6. S e jtm a g
bilis) formáját szokás megkülönböztetni'0. Az aktív
kromatin lazább, enzimek, DNS-kötő, szabályozó fe­
hérjék számára könnyebben hozzáférhető. Ez a kön­
nyebb hozzáférhetőség abban is megnyilvánul, hogy
ezek a területek DNS-hasítö enzimek (endonukleázok,
pl. DN-áz I) által már kis enzimkoncentrációk alkalma­
zásakor is megemészthetők: fokozottan DN-áz I szen-
zitívek. Az eukromatin jelentős része valószínűleg
11 nm-es fonalakból á ll".
6.1.2.3. Az interfázisos kromoszómák
térbeli elhelyezkedése
A 6.1/IC á b ra szerint a nukleozidanalóggal megje­
lölt interfázisos kromoszómák térben elkülönülnek. In
situ hibridizációs12 kísérletek szerint is az egyes kro­
moszómákat alkotó egy-egy DNS-molekula az interfá­
zisos magban önálló, és átlagos kondenzációjának
megfelelően kisebb vagy nagyobb területet, többé-
kevésbé önálló territóriumot foglal el. Ugyanerre en­
gednek következtetni a következő kísérleti adatok is:
6.1/1C. ábra.
Nukleozidanalóggal a teljes DNS-állományt megjelölve, né­
hány nap múltán a sejtosztódások során zajló kromoszóma-
szegregáció miatt az ábrán m utatott sejtben csak néhány
kromoszóma maradt jelölve. Ezek térben kevéssé átfedő
territóriumokon belül láthatók. (Jackson, D.A. UMIST, Man­
chester)
l0Az X-inaktiváció során a két X-kromoszöma ezt a folyama­
tot szabályozó azonos lokuszai fizikai kölcsönhatásba kerülnek.
"Erre utal az az észlelet, hogy a kromatin inaktivitálódásá-
val jól korreláló H4 hiszton acetiláció a gyöngysorból magné­
zium hatására formálódó 30 nm-es fonalak és a magasabb ren­
dű szerkezetek kialakulását meggátolja.
’2A detektálandó nukleinsavszakasszal komplementer, fluo­
reszcensen jelzett nukleinsavprőba (szonda) megfelelő körülmé­
nyek között megtalálja „párját” egy fixált sejtben vagy kromo-
szömapreparátumban (pl. tárgylemezen), és így e szekvenciák
fluoreszcens mikroszkópban a sejten belül vagy a kromoszómán
lokalizálhatok (I. 15.2. fejezet). Több szonda és különböző színű
306
6.1/1D. ábra.
A kromatin térbeli elhelyezkedése az interfázisos magban.
Az ábra két kromoszóma által elfoglalt territórium ot mutat
( 1 és 2 ), az ezek közötti térrészben távozhatnak a szintetizált
mRNS-molekulák. A metafázis-kromoszőma ún. R-sávjai fe­
lelnek meg az interfázisos mag inkább centrálisán elhelyez­
kedő, eukromatikus régióinak. A heterokromatin elsősorban
a mag perifériáján található, a laminához, valamint a póru­
sokhoz asszociáitan.
ha egy adott sejtvonal két sejtmintáját két különböző
színű fluoreszcenciát eredményező dezoxiribonukleo-
zid-analóggal megjelölték13, majd a sejteket és azok
magjait fuzionáltatták (ün. heterokariont hozva létre),
a különböző színű kromoszómák nem keveredtek
egymással. (A homológ - apai és anyai - kromoszó­
mák térbeli elkülönülése különösen váratlan, hiszen
nehéz elképzelni, hogyan különbözteti meg a sejt a
kromoszómapár két tagját.) A pozícionáltsággal
összefügghet, hogy az interfázisos kromoszómák több
ponton a laminához rögzülnek, ami relatív helyzetüket
a magmembrán, ill. a lamina dezintegrálödásáig meg­
határozza. A topográfiának egyben dinamikusan vál­
tozónak is kell lennie, hiszen az interfázisos kromoszó­
mák egyes területei mozognak, egy-egy centroméra
néhány (xm-nyi távolságot tesz meg egy óra alatt.
A kromoszómák közti kromatinmentes terek csator­
naként biztosíthatják a makromolekula- (fehérje-,
mRNS-) transzportfolyamatok útvonalát (6.1/1. ábra
D, E). Az átírt mRNS-, rRNS-molekulák az e territóriu­
mok közötti centrifugális irányú útvonalon haladnak14
a pöruskomplexek irányába, in situ hibridizációs kí­
sérletek szerint.
fluoreszcens festék alkalmazásával az összes kromoszóma szi­
multán jelölhető - és metafázisos állapotban megkülönböztet­
hető; I. 6.1/2. ábra C, két kromoszóma esetére.
l3Az analógokra specifikus egy-egy antitestet különböző szí­
nű fluoreszcens festékkel konjugálták.
,4A primer, naszcens RNS (hnRNS) exon-intron junkciöihoz
kapcsolódó splicing faktorok révén a processzálás kotranszkrip-
cionálisan zajlik és transzportfaktorok regrutálásával érvéget. A
FRAP-technikával mért diffúziós állandó (D - 0,03-0,10 n m V )
értéke alapján az mRNS-molekulák szintézisük után néhány
perc alatt juthatnak el a pórusokig - vagy tárolódnak speciális
magi granulumokban lebomlásukig, zavar (sejt-stressz) esetén.
 6.1. A SEJTMAG FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓI

a krom atinhurkok a D N S -
replikáció szabályozó helyein
rögzülhetnek a m agm átrixhoz

kromoszómaterritórium >'

gyár, körülötte
kromatinfelhő

kromatinhurok

30 nm -es rost - - - C T :
i- j
n u k le o s z ö m a .........

DNS

6.1/1E ábra.
A kromatin magasabb rendű szerveződésének lehetséges modelljei*

“ **Bal oldali: The Biochemical Society engedélyével, Gilbert, N., land Press, London, 2006, Fig. 1 és Fig. 2B alapján. Jobb oldali:
Bsckmore, W.A.: The relationship between higher-order chroma- Cook, P.R. (2001). ‘Principles of nuclear structure and function.
tin structure and transcription. Biochemical Society Symposia, J. Wiley and Sons, New York. ISBN: 0-471 -41538-3. alapján a
73 (Roberts, S., R. Weinzierl, R., White, R. (ed.) p59-66, Port- kiadó és a szerző engedélyével.

6.1.2.4. A „rendfenntartás” eszközei
A sejt a DNS-t az összegabalyodástöl működésé­
nek minden megnyilvánulása során megvédi. A DNS-
replikáciő során az egy replikáciös origóról ellenkező
rányokba induló DNS-szintézis (a két replikáciös vil­
la) fizikailag feltehetően nem távolodik el egymástól,
hanem összefüggésben marad, miközben a szinté­
zisen átesett DNS egyre nagyobb hurkokat képez.
A fix pozíciójú replikáciös fehérjekonglomerátumok­
hoz, az ún. replikáciös gyárakhoz (I. később, 6.1/4.
ábra) képest a DNS a replikáciö sebességével jelle­
mezhető mozgásban van. Vannak olyan enzimek,
a topoizomerázok, amelyek ideiglenesen elvágják a
DNS egyik vagy mindkét szálát, majd újraegyesítik
a DNS-fonalat eredeti állapotában. A topoizomeráz I a
DNS egyik szálán hoz létre átmeneti folytonosság­
hiányt, a topoizomeráz II reakció tranziens duplaszál-
töréssel jár. Az utóbbi reakció különleges lehetőséget
rejt magában: egy DNS-molekulát (specifikus topo-
izomerázkötő szekvenciákon belül) átmenetileg elha­
sítva átbújtathat rajta egy másik DNS-fonalat. Mind­
két topoizomeráz módosítani képes a szuperhelicitás
mértékét. Az utóbbi jelenség azzal függ össze, hogy a
DNS kettős spirál mintegy „túltekeredve", önmaga
körül is feltekeredik15.
6.1.2.5. A metafázisos kromoszóma
szerkezete
A diploid emberi sejt 6,2 pg-nyi teljes DNS-tartal-
mát a 46 kromoszóma (átlagosan kb. 4 cm hosszúsá­
gú) egy-egy DNS-molekulája alkotja. A 6.1/2. ábra A
részén egy metafázis-kromoszóma sémás szerkezete
látható. Az ún. elsődleges befűződést repetitív DNS-
szakaszokböl álló centromer képezi. Ezen (ún. CEN)
szekvenciákat tartalmazó kromatinhoz specifikusan
l 5 F)asonlöan ahhoz a jelenséghez, amit a telefonzsinór ese­
tében tapasztalunk.

307
 6. S e jtm a g

megkülönböztethetők. E sávok16 jelenthetik a kro­

azo no s testvérkom atidok
centrom er
- kinetokor
kinetokor
mikrotubulus
m ásodlagos
befűződés
(nukleolusz-
organizátor)
m etafázis-krom oszóm a
6 .1/2A. ábra.
Metafázis-kromoszóma szerkezete.
kötődő proteinek alkotják a Kinetohort, egy elektron­
mikroszkóppal felismerhető lemezes struktürát,
amelyhez a mitotikus orsó mikrotubulusai kapcsolód­
nak. Néhány kromoszómán másodlagos befűződés
jelzi a riboszomális gének helyét. Ezek a kromoszo-
mális szakaszok az ún. nukleoluszorganizátor régiók.
A kromoszómák különböző festési eljárásokkal jel­
lemző sávozást mutatnak, amelyek révén egymástól
/'"'S
matin szerkezeti hierarchiájának a csúcsát, mintegy
107 bázispárnyi (több mint 100 kromatinhuroknyi)
átlagos DNS-tartalmukkal. A 6.1/2. ábra B részén
példaként a 9- és a 22-es kromoszóma sávozási min­
tázata látható. A preparátumok hő-, ill. enzimes elő­
kezelése, ill. a festési eljárás alapján különböző sá­
vozási technikák léteznek. A Q-sávokat a quinacrin, a
G-sávokat az enyhe proteolitikus kezelés utáni Giem-
sa-festés, az R-sávozódást17 a forró alkalikus kezelés
nyomán kapott Giemsa-festődési mintázat produkál­
ja. Sem a mintázat keletkezési mechanizmusa, sem a
kromoszómákban a kromatin pakolódásának miként­
je pontosan nem ismert. A metafázis-kromoszómák
szerkezetét leíró legegyszerűbb modell szerint axiális
fehérjevázhoz - amely elektronmikroszkópos felvéte­
leken, a hisztonok eltávolítása után mint sötét struk­
túra tűnik elő - nagyjából 50 kb-os hurkok csatlakoz­
nának. Sokkal valószínűbb azonban egy olyan hierar­
chikus szerveződés, amelyben a különböző szinten
feltekeredett kromatinfonalak közötti interakciók ré­
vén a kromatin maga is hozzájárulna a szerkezet ki­
alakulásához. Ennek első lépése lehet az AT-gazdag
S/MAR szekvenciák axiális összerendeződése a mag­
mátrix fehérjéi közreműködésével. E belső, kromatint
is tartalmazó „tengely” lefutása relaxáltabb lehet a
géngazdag R-sávoknak megfelelően, és tekervénye-
sebb a génszegény, Q-sávba tömörülő kromatinterü-
leteken (I. később).
6.1.2.6. Az interfázisos kromatin
és a metafázis-kromoszóma
szerkezete közötti összefüggés
A 6.1/2. ábra C része ugyanazon két kromoszó­
mához tartozó DNS térbeli elhelyezkedését mutatja
interfázisban (nem osztódó sejtben) és metafázisban.
A mitotikus kromoszómák R-sávjai (I. 6.1/2. ábra B)
az interfázisos mag középső területeinek eukroma-
tikus, korán replikálődö, aktív géneket tartalmazó
kromatinjáből formálódnak (I. 6.1/1. ábra D). A ké­
sőn replikálódó, főleg inaktív DNS-t tartalmazó G-

,6Az itt tárgyalt sávozódások nem tévesztendők össze a

Drosophila interfázisos politén (óriás) kromoszómáinak génexp-
ressziöt tükröző, lazább szerkezetű, ill. kompaktabb kromatin­
nak megfelelő sávjaival, I. 15.2/2. ábra D, E).
l7Érdekes módon élő sejtek olyan kezelése nyomán, ame­
9
lyek DNS-fragmentáciöt okozva a sejtek programozott elhalását
iniciálják, az ezen sejtekből kapott metafázis-preparátumokon
6 .1/2B. ábra. az R festődési mintázat megjelenését észlelték az egyébként
A 9-es és 22-es emberi kromoszóma R sávozási képe. szükséges előkezelések nélkül is.

308
 6.1. A SEJTMAG FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓI

6.1.2.7. Kromatinszerkezet
és gén kifejeződés18

Jelenség
HeLa-sejteket19 RNS-be CTP helyett beépülni ké­
pes biotinált20 nukleoziddal inkubáltak, majd a transz­
kripció helyeit jelzett antibiotin antitest segítségével
fluoreszcens mikroszkópban, ill. elektronmikroszkóp­
ban tették láthatóvá. E kísérletben a transzkripció he­
lyei kb. 60 nm-es, stabil fókuszokban mutatkoztak
(6.1/3. ábra).

Lehetséges interpretációk
A transzkripciós aktivitást mutató helyek aggregá-
ciója lehet artefaktuális, preparálási műtermék, és le­
hetJi 7iQ )^fö^£i^ftígP d 'jtíífc.

6.1/2C. ábra.
Metafázis- és interfázis-kromoszómák egy melanomasejt-
ben. Az ép és a transzlokált kromoszómákat a teljes 2-es
(zöld fluoreszcencia] és 6 -os (piros fluoreszcencia] kromoszó­
mát festő szondák segítségével, fluoreszcencia in situ hibri­
dizációval (FISH) mutatták ki. (Dr. Balázs Margit felvétele)
(és Q-) sávozottság az interfázisban heterokromatin-
ként mutatkozó, a magban inkább perifériálisán el­
helyezkedő kromatinterületeknek felel meg. Egy
adott DNS-szakasz replikációjának időpontja, perifé­
riális vagy centrális lokalizációja a magban szigorúan
szabályozott, és a mitózist követően reprodukálódik
az utódsejtekben.
A sejtmag szerkezetének, szerkezeti inhomogeni­
tásának fenntartásában szerepe lehet a mátrixnak,
ill. a larrjinának és a maghártyának. Létrejöttében
valószínűleg jelentősége van annak az elvnek is,
hogy általában a fehérjék vándorlását és lokalizáció­
ját szignálok szabályozzák - ezek között pl. a magi
elhelyezkedésért felelős nukleáris lokalizációs szig­
nálok jelentését és jelentőségét már jól ismerjük (I.
6.2. fejezet). Az önszerveződés további tényezői le­
hetnek a specifikus DNS-szekvenciákat felismerő fe­
hérjemotívumok, amelyek példái a transzkripciós
faktorok DNS-kötő doménjei. Továbbá, a rengeteg
nukleáris lokaiizációjú, génexpressziö-szabályozó fe­
hérje egymáshoz illeszkedő, egymást felismerő, oli-
gomerizációs szerkezeti doméneket tartalmaz, így
ezek dinamikusan változó, az aktuális igényeknek
megfelelő egymáshoz való kapcsolódása bonyolult
és kifinomult szabályozási alternatívákat és ennek
megfelelően formálódó magarchitektúrát determ i­
nálhat.
Tényleges magyarázat
Biztos tudásunk erről a kérdésről nincs, de feltéte­
lezik, hogy a gének nagy része csoportokban, fix po­
zíciójú „transzkripciós gyárakban" fejeződhet ki. Az
előbbi kísérletben a permeabilizálás előidézte morfo­
lógiai változások ellenére a permeabilizálás előtti és
utáni jelölés kolokalizációját mutatták ki, ami inkább
amellett szól, hogy ilyen fókuszok valóban léteznek in
vivő, és nem preparálási műtermékek. Egy sejtben
több száz-több ezer ilyen transzkripciós centrum lát­
ható, összhangban azzal az elképzeléssel, hogy egy-
egy centrum több gén átírását is végzi. A genomban
1 0 -20, egymással kapcsolatos funkcióért felelős gén
által alkotott géngazdag régiók (RIDGEs, regions of
increased gene expression) találhatóak, váltakozva
génszegény (antiRIDGEs) területekkel. Ez az elrende­
ződés egy vagy akár több ilyen géncsoport kifejező­
désének csomópontszerűen koordinált szabályozásá­
hoz célszerűnek látszik: a „gyárak” mint szabályozó
faktorokban gazdag lokális „csomópontok" (expressi­
on hub) funkcionálhatnak. E szerveződés molekuláris
architektúrájáról még felületes ismereteink sincsenek.
Az intranukleáris kompartmentalizációt a transzkrip­
ció vonatkozásában a 6.1/1. ábra E részén látható
modellek segítenek elképzelni.
I8A témakör részletes kifejtését I. a 6.3. fejezetben.
,9Daganatos sejtvonal.
30A biotin azonos a H-vitaminnal, amelynek kémiailag mó­
dosított változata könnyen összekapcsolható tetszőleges fehér­
jével. Jelenléte egy preparátumban aranygömbökkel dekorált,
ill. fluoreszcens festékkel jelzett antibiotin-antitest vagy a biotin-
hoz nagy affinitással kötődő avidin nevű tojásfehérje alkalmazá­
sával elektronmikroszkópban, ill. fluoreszcens mikroszkópban
detektálható.

309
 6. Sejtmag
A az RNS-polimeráznak kb. 80 polipeptid-komponense
B kripcionális szinten valósul meg és intenzitását, szintjét
6.1/3. ábra.
HeLa-sejteket RNS-be antibiotin-antitesttel CTP helyett be­
épülni képes biotinált nukleozidanalóggal inkubáltak, majd a
transzkripció helyeit megfelelően jelzett antibiotin-antitest
segítségével láthatóvá tették (A) fluoreszcens, ill. (B) elekt­
ronmikroszkópban. Az utóbbi kísérlet során a sejteket per­
meabilizálás előtt is és után is megjelölték egy-egy nukleo-
zidanalöggal. Ezek egyike már az ép sejtben beépült a
transzkripció helyeire, a másik pedig csak a permeabilizálás
után. Az egyik analógot kisméretű, a másikat nagyméretű
kolloidális aranygömbökkel (kis és nagy nyílhegyek) deko­
rált antitestek segítségével detektálták elektronmikroszkóp­
ban. Látható, hogy mind a két jelzés nagyméretű fókuszok­
ban kolokalizálödik. A vonás 100 nm-es szakasznak felel
meg. (Iborra, F., Jackson, D.A. UMIST, Manchester)
Mint a 6.113. ábra A része mutatja, ezek az átírási
központok láthatóvá tehetők fluoreszcens mikro­
szkópban is, megfelelő ribonukleozid-analőgok be­
épülésén keresztül, az analógokra specifikus fluoresz­
censen jelölt antitestek segítségével. Ilyen kísérletek­
ben azt tapasztalták, hogy sok transzkripciós központ
pozíciója változatlan marad a mag söextrakciőja után
is. Ugyanezt figyelték meg a replikáciös gyárak eseté­
ben is - mindez a replikáciös és transzkripciós gyárak
térbeli rögzítettségére utal.
A korábbi elképzelésekben a DNS mint térben vi­
szonylag mozdulatlan szerkezet jelent meg, amelyen
a kisebb fehérjék (polimeráz stb.) mozogtak. Ma már
310
ismert - reálisabbnak látszik ügy elképzelni ezeket
a folyamatokat, hogy ezen enzimekből álló „gyárak"
gépsorain halad át a DNS. E gyárakat gyakran rögzí­
tettnek fogják fel, és feltételezik mátrixasszociáltságu-
kat21. Mások szerint - a mátrixra vonatkozó jogos ké­
telyek tükrében - inkább dinamikus, időben gyorsan
változó struktúrákról lehet szó.
Kapcsolódó ismeretek
A génexpressziö szabályozása alapvetően transz-
részben az egy gént szimultán átíró RNS-polimeráz-
molekulák száma határozza meg. A kromatin génkife­
jeződésben megnyilvánuló aktivitását22 egy adott kro-
matinrégiö „nyitott-zárt” konfigurációjának létrejötte
determinálja. Kialakul és a sejtosztódások során pro-
pagálödik a differenciálódási állapotra jellemző kifeje­
ződési mintázat. Mindez multiprotein-együttesek és
génszabályozö szekvenciák kölcsönhatásán keresztül
valósul meg (I. 6.3. fejezet). A kromatinszerkezet „nyi­
to tt”, ill. „zárt" állapotának jelentőségét és mibenlétét
illusztrálja az aktív és inaktív X-kromoszóma példája.
Mindkettő számára egyformán rendelkezésre állna a
transzkripciós faktoroknak, „transz” ható szabályozó
fehérjéknek azonos koncentrációja, mégis, kromatin-
szerkezetük különbségei miatt az egyik kromoszóma
génjeinek többsége néma, ezt az állapotot a sejt utó­
daiba is propagálva.
A kromoszóma-átrendeződések kapcsán (pl. daga­
natok keletkezése során) előfordul, hogy heterokro­
matikus környezetbe került gének inaktiválódnak (és
fordítva).
A kromatin aktivitását befolyásolják a nukleoszó-
mákból kinyúló hisztonfarkak poszttranszlációs modi­
fikációi. Ilyen pl. az acetiláció23, mely egyes hiszton li-
zinoldalláncok pozitív töltését neutralizálva befolyá-
2IA közeli és/vagy összefüggő funkcióra szerveződő gének
gyakran ugyanazzal a preformált, az adott gének bizonyos kö­
zös szabályozó faktorait is tartalmazó transzkripciós gyárra'
asszociálödnak. Ha ez a korreláció általános érvényűnek bizo­
nyul, akkor ezekből a megfigyelésekből a génkifejeződés össze­
hangolt szabályozási elve bontakozhat ki. Feltételezik, hogy a
transzkripciós gyárban csak a promoter rögzül, miközben a gér
többi része hurkot vetve halad végig a transzkripciós apparátus
molekuláris gépsorán.
22A kisméretű élesztősejtben a génkifejeződés valójában né­
hány molekula transzkriptum jelenlétét eredményezi.
23Az acetiláció és a promoterek metilálhatö bázisainak me-
tiláltsága közötti reciprok korrelációt demonstrálja az a tény.
hogy a hiszton-deacetiláz-gátlö trichosztatin A (hiperacetiláciöt
okozva) hasonló hatásúnak bizonyul, mint a metiláciö fokát
csökkentő citidinanalóg- (5-aza-citidin-) kezelés: génexpressziö-
fokozödást idéznek elő.
 6.1. A SEJTMAG FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓI

solja a kromatin kompaktságát. A poszttranszláciős

modifikációk számos kombinációban lehetnek jelen
egy adott nukleoszömán, az egyes modifikált hiszto-
nokat - vagy ezek együttesét - specifikus magi fehér­
jék ismerik fel, esetenként antagonista módon. Mind­
ez a kromatinterület aktivitását mélyrehatóan befo­
lyásolja.
A poszttranszlációs modifikációk lokuszspecifikus
módon zajlanak, ti. a specifikus szekvenciákhoz kötő­
dő szabályozó fehérjék, transzkripciós faktorok „reg-
rutálják” (toborozzák) oda ezeket a modifikáló enzi­
6 .1/4A. ábra.
meket24. A kromatinmodifikációk a sejtciklus során -
Replikáciös gyárak. Bal ábrarész: kis felbontású kép, az
még nagyrészt feltáratlan mechanizmusok révén -
S-fázis közepére jellemző replikáciös gyárklaszterekkel
propagálódnak, ezáltal a génkifejeződési mintázatot (néhányukra nyíl mutat), c: citoplazma, nu: nukleólusz.
epigenetikusan örökítve (I. 7. lábjegyzet). A szakasz 500 nm-es távolságot mutat; jobb ábrarész: az
A kromatinhurkok feltehetően dinamikus jelenléte elektrondenz ovoid testecskék 5 nm-es aranygömbökkel
cisz (az adott DNS-szakaszhoz közeli vagy távoli, de konjugált anti-PCNA antitestekkel is jelölhetőek. (A PCNA-
azonos DNS-molekulán lévő szabályozási régiók köl­ fehérje jelenléte DNS-replikáciös aktivitásra utal.) Szakasz:
csönhatásain alapuló) szabályozást tesz lehetővé. 1 0 0 nm *.
A génközeli szabályozó régiókhoz kötődő fehérjék a
hurok különböző és akár igen távoli pontjait (enhan- * Hozak, P„ Jackson, D.A., Cook, P.R.: Replication factories and
nuclear bodies: the ultrastructural characterization of replica­
szereit, ill. „lokuszkontroll-régiöit", LCR-eit) felismerő
tion sites during the cell cycle. J. Cell Sci. 107:2191-2202, 12.
fehérjékkel kerülhetnek kölcsönhatásba, és a gén e ábra, 1994. (A szerzők és a Company of Biologist LTD. bele­
kölcsönhatás függvényeként aktiválódhat vagy kerül­ egyezésével.)
het gátlás alá. A távolhatások a kromatin távolabbi te­
rületeinek összehajlásából származhatnak.

6.1.2.8. Kromatinszerkezet és replikáció

Jelenség
Folyékony agarózban szuszpendált sejtek az aga-
róz megdermedése után kíméletesen, a sejt és orga-
nellumai morfológiájának és biokémiai masinériájá­
nak megőrzésével permeabilizálhatök. Ilyen körülmé­
nyek között fluoreszcenciás módszerekkel láthatóvá
tehetők dezoxinukleozidanalóg (pl. dUTP-származék)
felhasználásával a replikáció helyei (akárcsak a transz­
kripció helyei nukleozidanalógok segítségével, I. előbb).
A 6.1/4. ábrán látható kísérleti adatok szerint az in-
korporáció a DNS-replikáciö során diszkrét fókuszok­
ban történik. 6. J/4B. ábra.
Replikáciös gyár. Agarózba ágyazott, permeabilizált sejte­
ket biotin-dUTP-vel jelöltek, majd a kromatin nem rögzített
elemeit kimosták. Azért, hogy a nem rögzített DNS-dara-
bok kiszabadulhassanak, a DNS-t (sejtmagot) előzőleg
MAz újabb adatok szerint az egyes géneket szabályozó, restrikciós enzimmel emésztették. Az elektronmikroszkó­
azokhoz tartozó transzkripciós faktor kötő szekvenciák (sok va­ pos képen a DNS-szintézis helyei elektrondenz fókuszként
riációt megengedő konszenzusuk dacára) egérben és emberben
(replikáciös gyárak, F) mutatkoznak, összefüggésben a re-
teljesen (100%-ban) azonosak lehetnek. A különböző gének
adott transzkripciós faktort kötő helyei szekvenciájában meglé­ ziduális kromatin (eh) és nukleoszkeleton (nsk) elemekkel.
vő különbségek a kötődő transzkripciós faktor konformációját N: sejtmag. (Ennél a nagyításnál az antibiotin által hordo­
és azon keresztül az egyes gének eltérő szabályozőrégióihoz to­ zott aranygömbök nem látszanak.) (Jackson, D.A., UMIST,
borzott további fehérjék spektrumát határozhatják meg. Manchester)

31 1
 6. S e jtm a g

\ ^

f *

\ ;
.

► ,

5.7/4C. ábra. épülését antibiotin antitest segítségével, immunfluoreszcen-

Az S-fázis különböző stádiumaiban eltérő a replikáció helyei­ ciás technikával detektálták. Jól látható a korán és későn
nek lokalizációja. HeLa-sejteket agarözba ágyaztak, permea- replikálődó területek eltérő lokalizációja. (Jackson, D A .
bilizáltak és a nukleozid-trifoszfát analóg (biotin-dUTP) be­ UMIST, Manchester)

Lehetséges magyarázatok tapasztaltak valóban tükrözik-e az élő sejtben történ­

A DNS szintézise végbemehet olyan módon, hogy
a replikáciöban részt vevő enzimek végighaladnak a
DNS-en. Ebben az esetben - szélsőséges megvalósu­
lása esetén - nem a leírt eredményt várnánk, hanem
a DNS-fonalak fluoreszcens dekorációját, a teljes
mag területén. Ha azonban a szintézis olyan multien-
zimkomplex működéséhez kötött, amelyen - mint
egy gépsoron - áthalad a szintetizálandó DNS, akkor
az ism ertetett eredményt kaphatjuk. Felvetődik
azonban a kérdés, hogy a permeabilizált sejtekben
teket, vagy pusztán műterméket észleltünk?
Tényleges magyarázat
A DNS valószínűleg in vivő is diszkrét fókuszok­
ban, replikáciös gyárakban szintetizálódik25. Ezt az
25A replikáciös gyárakhoz hasonló klaszterizáció figyelhet
meg DNS-törések reparálódási folyamatai során - a különbőz
sérült szekvenciák közelségével a rekombinációk sztérikus félti
teleit megteremtve.

312

6 .1/4D. ábra.
Korai S-fázisban lévő (szinkronizált) sejtek DNS-replikáciős
helyeire rövid ideig tartó (20 perc) jelöléssel BrdU nukleo-
zid-analögot építettek be, majd 4 nap mülva ugyanezen sejt-
kultúrát ismét szinkronizálták és sejtjeibe korai S-fázisban
egy másik analógot (IdU) építettek.
a) A DNS-be épült BrdU-t zöld immunfluoreszcenciás jelzés­
sel tették láthatóvá.
b) Az IdU esetében piros immunfluoreszcenciás jelzést al­
kalmaztak.
elképzelést adatok támasztják alá. Egy adott protein
szubnukleáris lokalizációjának vizsgálatára kitűnő le­
hetőséget nyújt a fehérjét kódoló gén mesterséges
átalakítása, fuzionáltatása egy fluoreszkáló fehérje,
a GFP (green fluorescent protein, I. még 4.2.4.,
4.10. fejezet) génjével. A fúziós gén olyan hibrid fe­
hérjét kódol, amely ott és ugyanúgy működik, mint
az eredeti fehérje. Miután a mesterséges gént be-
jtta ttá k az élő sejtbe és az o tt kifejeződött, a fe-
nérje fluoreszcens mikroszkóp alatt nyomon követ­
hető. Ilyen vizsgálatok szerint a (CFP-vel fuzionálta-
:ott) DNS-ligáz enzim, amely az Okazaki-fragmentu-
~iok összekapcsolását végzi, S-fázisban több száz
diszkrét fókuszban mutatkozik. (S-fázison kívül ugyan­
ez a fehérje diffúz módon az egész mag területén
oszlik el.)
Kapcsolódó ismeretek
A 6.1/4. ábrán demonstrált prekurzor-inkorporá-
ciös technikákkal megállapították, hogy a DNS-szin-
tézis számos replikáciös villát tartalmazó, nagyobb
centrumokban (replikáciös gyárakban) folyik. Ezek
a gyárak a mátrix filamentumaihoz vannak rögzítve
az elektronmikroszkópos képek tanúsága szerint
(I. 6.1/4. ábra B). Az S-fázis különböző stádiumaiban
eltérő a replikáció helyeinek lokalizációja (6.1/4. áb­
ra C). A 6.1/4. ábra D részén demonstrált kísérlet
eredményei szerint az egy időben aktív replikáciös
gyárak a kromatinnak ugyanazon részeit szintetizál­
ják sejtciklusról-sejtciklusra, és az adott replikáciös
6.1. A SEJTMAG FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓI
c) A két színt együtt mutató ábrarészen a két szín szu­
perpozíciójából adódó sárga színű pontok a korai repli-
káciős fókuszok több sejtosztódási ciklus utáni egybe­
esését bizonyítják. (Az első analóggal való inkubáció
utáni sejtosztódások során a kromoszómák szegregá­
ciója miatt a jelölt kromoszómák száma egyre kisebb,
ezért a zölden és pirosán jelzett területek mérete/inten­
zitása különbözik.) (Pombo, A., Jackson, D.A., UMIST,
Manchester)
gyárhoz tartozó replikonok26 asszociációja sejtciklus­
ról-sejtciklusra fennmarad (vagy ugyanazok a repliko­
nok újra megtalálják egymást).
6 .1 .3 . In tra n u kle á ris szuborganellum ok
Jelenség27
Autoimmun betegségben szenvedők szérumában
gyakran sejtmagi komponenseket (fehérjéket, DNS-t)
felismerő antinukleáris ellenanyagok találhatók, ame­
lyek a mag ezen alkotóelemeit képesek „dekorálni”, im­
munfluoreszcenciás eljárás során - az illető kompo­
nens, molekula lokalizációjáról felvilágosítást nyújtva.
Egyes autoimmun savókban olyan specificitású ellen­
anyagok is előfordulnak, amelyekkel normális, egészsé­
ges sejteket fixálás után megfestve, a fluoreszcens mik­
roszkópban - egyszerű fény- vagy fáziskontraszt-mik-
roszköppal nem megfigyelhető - pontszerű képletek
tűnnek elő. Felmerül a kérdés: vajon mekkora struktúrák
lehetnek ezek a valóságban, és mi lehet a funkciójuk?
Lehetséges magyarázatok
A klasszikus fluoreszcens mikroszkóp optikai tör­
vények limitálta felbontóképessége miatt nem lehet
eldönteni, hogy pl. egy 30 nm-es vagy egy 300 nm-es
“ Számukat az emberi sejtben összesen kb. 50 000-re be­
csülik.
2 7 V.ö. 6.5. fejezet; Jelenség, Lehetséges magyarázatok.
313
 6. S e jtm a g
képletet látunk - mindkettő ugyanakkora foltot alkot a
képen. így e képletek funkcióját illetően sem ad elegen­
dő támpontot a spekulálásra a pontszerű megjelenés.
Tényleges magyarázat
Az immunfluoreszcenciás pöttyök molekulaasszo-
ciátumok, amelyeket nevezhetünk szuborganellumok-
nak is28. A legtöbb sejtben előfordulnak. Itt három29
karakterisztikus szuborganellumot említünk: a csava-
rulatos testet (coiled body, Cajal-test), a PML-testetés
a speckle-t („folt”). Mindháromban előfordulnak az
mRNS-érés enzimapparátusának egyes komponensei,
de vannak egymástól megkülönböztető jegyeik is.
A nukleáris szuborganellumok - magi testek - részle­
tesebb tárgyalását I. a 6.5 fejezetben.
Kapcsolódó ismeretek
6.1.3.1. Csavarulatos test, PML-test,
speckle
A csavarulatos testeket (Cajal-test), amelyekből ál­
talában néhány található sejtenként, már a század
elején leírták. Ezek 0,1-1 ^m átmérőjű, gömbszerű
képződmények, nevüknek megfelelő elektronmikro­
szkópos szerkezettel. Egy emberi autoantigén (coilin)
révén azonosíthatók immunofluoreszcenciás mód­
szerrel. Funkciójukról kevés biztosat tudunk, számos
magi fehérje és RNS átmeneti tartózkodási helyeként
szortírozö-tároló szerepük lehet (I. 6.5. fejezet).
Gyakran az ün. PML-testek is a csavarulatos tes-
tecskék közelében helyezkednek el, 1 0 -3 0 van belő­
lük sejtmagonként. Nevüket a promielocitás leukae-
miáról kapták. E hemoproliferatív (lényegében rákos)
emberi megbetegedés hátterében a PML-gének által
kódolt, hasonló nevű tumorszuppresszor fehérjék
egyike és a retinsav (egy A-vitamin-származék) recep­
tora (RAR, retinoic acid receptor, egy transzkripciós
faktor) génjeinek fúziója áll. (A két gén reciprok kro­
moszómatörések révén kerül összefüggésbe; I. még
10.1. fejezet). Ezekben a betegekben nincsenek
PML-testek - viszont amint retinsavkezelés hatására
a betegek állapota javul, újra megjelennek.
A harmadik jellegzetes szubnukleáris struktúra a
„pötty” (speckle). Az RNS-processzálást végző snRNP-
6.1/5. ábra.
alegységeket felismerő antitestekkel való immuno­
28Érdekes módon hipotónia a legtöbb szuborganellum re­
verzibilis szétszerelődését okozza, arra utalva, hogy a kompo­
nenseiket összetartó erők igen gyengék.
29Gyakran a transzkripciós gyárakat is a magi testek, szub­
organellumok közé sorolják.
314
fluoreszcens festést követően pontozott fluoreszcens
képet kapnak, diffúzán festődő háttéren. A diffúz fes-
tődés a naszcens RNS-ek processzálásának köszönhe­
tő, és eltűnik, ha a transzkripciót bénítjuk.
6.1.3.2. A sejtmagvacska
Az interfázisos magon belül jól megkülönböztethe­
tő annak egy szuborganelluma, a magvacska (nukleo­
lusz]. Kialakításában a nukleoluszorganizátor régióval
rendelkező kromoszómák vesznek részt. Ezek a régi­
ók tartalmazzák a riboszomális RNS-eket kódoló, tan­
dem ismétlődő géneket. A legtöbb riboszomális RNS
szintézise itt folyik, és a riboszómák összeszerelődése
is itt kezdődik. A 60S és 40S (S = svedberg, a centri­
fugális ülepedési sebesség egysége) preriboszomális
alegységek a magban szerelődnek össze, a citoplaz­
mában szintetizált, magba importált riboszomális fe­
hérjékből és a riboszomális RNS-ekből, majd exportá­
lódnak és a citoplazmában további érési folyamaton
mennek keresztül, mielőtt egymáshoz kapcsolódnak
(I. még 6.2.1. fejezet).
Maga a magvacska is kompartmentalizált (6.1/5.
ábra). Ezek a szubkompartmentek eltérő elektronmik­
roszkópos megjelenésük és eltérő fehérje- és RNS-tar-
talmuk révén különíthetők el. A transzkripció architek­
túrájára vonatkozó jelenlegi elképzelések szerint az a
rögzített helyzetű polimeráz enzimeket és a transzkrip­
ció szabályozásának egyéb komponenseit koncentráló
fókuszokban folyhat. Az átírásra kerülő DNS-szakaszok
mintegy tovahaladnak e magasan strukturált centru­
mok enzimein, mint lánc a fogaskerekek között, miköz-
A) A magvacska elektronmikroszkópos szerkezete. A mag­
vacska három fő részből áll: az EM-képen (nagyítás:
100 OOOx) transzparensnek látszó globuláris struktúrák­
ból, ezek a fibrilláris centrumok (FC), az ezt körülvevő
(elektrondenz) fibrilláris komponensből (DFC) és a granu-
láris komponensből (GC), amelybe az előbbi kettő be­
ágyazódik.

6.1/5. ábra.
B) A magvacska funkcionális modellje. E modell szerint a ri­
boszomális RNS-ek a DFC-részben szintetizálődnak, ide
az FC-részből regrutálódnak a szükséges enzimek, fehér­
jefaktorok, és a megszintetizált rRNS-ek a CC-ben táro­
lódnak, mielőtt a magmembrán pórusain át a citoplazmá­
ba transzportálódnának*.
•Hozak, P., Cook, P.R., Schöfer, C., Mosgöller, W., Wachtler, F.:
Site of transcription of ribosomal RNA and intranucleolar struc­
ture in HeLa cells. J. Cell Sci. /07(Pt 2):639-648, Fig. 1, 1994.
(A szerzők és a Company of Biologist LTD. beleegyezésével)
ben RNS-molekulák szintetizálődnak és hagyják el szin­
tézisük helyszínét. A magvacska vonatkozásában ezt a
modellt tükrözi a 6.1/5. ábra B része (részletesen I. 6.5
fejezet). Az átírt pre-RNS processzálása (splicing) ko-
transzkripcionálisan folyik: a szükséges fehérjefaktorok
a környező szuborganellumokból (I. előbb) az átírás te­
rületére vándorolnak. A magvacska tartalmaz SRP-t
(signal recognition partiele, I. 4.4. fejezet) is, amely az
ER belsejébe segíti transzportálni a másolódö polipep-
tidet. Ez a tény is azt a benyomást kelti, hogy a fehér­
jeszintézis és célba juttatás teljes kelléktára felhalmozó­
dik itt, a magvacska területén. A mitózis során a mag­
vacska szét-, majd üjra összeszerelődik.
6.1 A . M a g h á rtya 30
Jelenség
A citoplazmába mikroinjekciőval bejuttatott kü­
lönböző méretű mesterséges polimer mOleKUláK
(dextránszármazékok) egy bizonyos mérethatárig (ez
kb. 4 0 -6 0 kDa) a membránnal határolt sejtmagban
is megjelennek.
50A témakör további vonatkozásai a 6.2., 6.4. fejezetben
szerepelnek.
6.1. A SEJTMAG FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓI
Lehetséges magyarázatok
Makromolekulák által is átjárható pórusok lehet­
nek jelen, de a plazmamembránon folyó, jól ismert
endocitotikus folyamatok (I. 4.1. fejezet) egy részével
analóg, nem specifikus anyagfelvétel is magyarázhat­
ná a jelenséget.
Tényleges magyarázat
A maghártyán elektronmikroszkóppal pórusokat
kialakító komplex struktúrák észlelhetők. Az említett
anyagfelvétel mérethatára és kinetikája összhangban
van e pórusok méretével és számával.
Kapcsolódó ismeretek
A maghártya és az alatta elhelyezkedő laminháló-
zat együtt alkotja a magburkot. A maghártya két kon­
centrikus membránból áll, a két lemez közötti tér az
ún. perinukleáris tér. A belső membránlemez egyes
fehérjéi a maghártyát belülről „bélelő” nukleáris lami­
nához kapcsolódnak, ami a mag mechanikai szilárdsá­
gát biztosítja31. A külső membránt összetételének ha­
sonló volta az endoplazmás retikulummal rokonítja,
mellyel ez valóban folytonos is.
A két lemez ún. póruskomplexek által képzett pó­
rusokat alkotva hajlik át egymásba. A maghártya két
rétegét (amelyek mindegyike egy-egy lipid bilayer,
kettős réteg) a pórusokat alkotó strukturális elemek,
a póruskomplexek mintegy fixálják. Szerkezetüket
elektronmikroszkópos feloldásban a 6.1/6. ábra A ré­
sze mutatja. A citoplazma felőli oldalukon fibrillumok
találhatók, magi oldalukon kosár formájú szuperstruk­
túra látható. A póruskomplexen belül nyolc perifériá­
lis, kisebb csatorna is megfigyelhető, melyek funkció­
járól keveset tudunk. A maximum 26 nm átmérőjű
centrális csatornán52 keresztül a 9 nm alatti méretű
vagy 60 kDa-nál kisebb molekulák passzív diffúzióval
is át tudnak jutni, az ennél nagyobb molekulákat spe­
cifikus transzportmechanizmus szállítja33, mely legjob­
ban a fehérjék esetében ismert. A fehérjeimportot
meghatározó, a polipeptid integráns részét képező ún.
A la m in o p a t h iá / t a la T n in g C u b K v u l u u i v I j ’i K C i i i . K g u H .U K U I
defektusai - részben a mechanikailag komolyabb igénybevétel­
nek kitett sejtek sérülékenységén keresztül okoznak tüneteket.
Mivel számos szabályozási jelentőségű magfehérje (pl. RD) lami-
nokhoz Yaio s p e g ilu s Kötődését is KimutöttöK. a lamínopatniák
konzekvenciái gyaníthatóan e mechanikai aspektusokon jóval
túlmutatnak (I. 1 0 . 1 . fejezet).
32A központi csatorna EM-felvételeken nem tűnik üresnek.
Feltételezik, hogy a specifikus makromolekulatranszport kom­
ponensei alkothatják az ilyenkor látott „dugót” (alternatív inter­
pretáció I. 6.4. fejezet).
33Több fehérjéről tudott, hogy kis (<60 kDa) méretük dacá­
ra aktív transzporttal jutnak be a magba.
315
6. S e jtm a g
A 6 .1/6A. ábra.
fibrillum
lam ina belső gyűrűk sejtmag
i_______ i
50 nm kosár
nukleáris lokalizációs szekvenciák34 (NLS, I. 6.2. feje­
zet) nem hasítödnak le a transzport során a fehérjék­
ről, így azok a sejtosztódás során, a telofázisban újra-
alakulő (I. 6.1/6. ábra B) magmembránon át ismét
importálódhatnak, a sejtnek nem kell őket űjraszinte-
tizálnia. A transzportfolyamat kulcsa egy C-protein
gradiense: a mag belsejében a Ran-CTP, a citoplaz­
mában Ran-GDP található, melyből a szállítandó mo-
Wk'ú'ia „tudja", 'hogy 'kinn van-e vagy benn, és
a megfelelő import vagy export receptorával ennek
megfelelően képez komplexet vagy válik szabaddá.
Magát a Ran-gradienst a citoplazmatikus lokalizációjű
Ran GTP-áz-aktiváló fehérje és a kromatinhoz kötődő
és ebben az állapotban aktív guanin nukleotid cserélő
fehérje tartja fenn. A részecske nyomkövetéses (single
partiele tracking) vizsgálatok szerint (I. 6.1/6. ábra C)
a pórusokon át történő transzlokáciő maga feltehe­
tően a pórusok belsejében történő random diffúzió
és a túloldali Ran-fehérjével való kölcsönhatás révén
valósul meg. A magmembránon keresztüli transzport
általában receptor mediálta, szabályozott formában
megy végbe a ribonukleinsavak esetében is (részlete­
sen mindezt I. a 6.2. fejezetben).
A pórusok az anyagtranszportot kétajtós „zsilip”
módjára működtethetik - a belső oldal export-, a kül­
ső importszignálokra reagálhat. A távolságot, amelyet
a pórusokon belül a transzportált anyagok megtesz­
nek a citoplazma és a mag között, kb. 200 nm-re be­
csülik. A pórusokon a fehérjék, sőt a riboszömaalegy-
54A magi fehérjék több mint felének azonban nincs ismert
NLS-e. Ezek bejutásénak mechanizmusa egyelőre feltáratlan.
Magmembrán és pöruskomp-
külső m agm em brán lex szerkezete. A nukleáris pó­
ruskomplex (NPC) nyolcas
szimmetriájú bonyolult szerke­
zet, amely három jól elkülönít­
hető strukturális elemből épül
fel: citoplazmatikus fibrillumok-
ból, egy centrális részből,
amelyben kettős gyűrű kap­
csolódik küllőszerű elemekkel
m agburok egy központi, dugószerű kép­
ződményhez és a belső, magi
oldalon lévő kosárszerű képlet­
ből. A két szélső képlet nukleo-
porinjain dokkolnak a transz­
t portálandő molekulák és hor­
belső m agm em brán dozóik komplexei.
ségek áthaladása is valószínűleg azok natív negyedle­
ges szerkezeti állapotában zajlik (szemben a mito-
kondriumokba, kloroplasztiszokba való, ill. az endo-
plazmás retikulumon át folyó transzporttal, amely a
fehérjék ideiglenes letekeredését igényli). A pórus­
komplex kb. 5 0 -1 0 0 fehérjéből, az ún. nukleopo-
rinokból épül fel. Emlős sejtek magmembránjában
néhány ezer van belőlük. A pórusok környezetében
'(a'laminán) heterokromatin rögzül.
A maghártya barrierfunkciója a sejt szabályozási
működéseit lényegesen felgyorsítja, hiszen már jelen
lévő molekulákat kell csupán átengedni vagy transz­
portálni a másik kompartmentbe, nem szükséges szin­
tetikus folyamatokra várni. A magi fehérjetranszport
éppen ezért gyakran tölt be szabályozó szerepet
komplex sejtaktivációs folyamatokban. A T-sejt-aktivá-
ció során megnövekedett Ca-+ hatására pl. egy foszfa-
táz aktiválódik, mely defoszforilálja az NF-AT transz­
kripciós faktort, amelynek NLS-e ezáltal exponálódik.
A magba importált transzkripciós faktor egy sor akti­
vált T-sejt-specifikus gén kifejeződését indukálja. A fo­
lyamatot és így a szervezet immunválaszát is meg le­
het akadályozni a foszfatázt gátló cyclosporin A alkal­
mazásával - ezt a vegyületet az orvosi gyakorlatban is
felhasználják, transzplantált szövetek kilökődésének
gátlására. A B-sejtek aktivációjakor lezajló foszforiláciős
kaszkád hatására pedig egy NF-kB nevű transzkripciós
faktor válik szabaddá egy hozzá kötődő és az NLS-ét
eltakaró gátló fehérjétől (részletesen I. 6.2. fejezet).
A maghártya által biztosított kompartmentalizáciő
szabályozási jelentőségét példázza, hogy a sejtciklus-
regulációban részt vevő, maglokalizációt kiváltó do-
 6.1. A SEJTMAG FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓI

mén és az ellenkező irányú aktív transzportot lehetővé póruskomplex -alegységek

B
tévő, exportszignál nélküli fehérjék csak a maghártya
lebomlása után juthatnak el targetjeikhez. Az intranuk- részlegesen dekondenzáll
leáris lokalizáciöjú Ran-GTP fehérjének pl. nem csak a . . — krom oszóm a

magi transzportfolyamatok szabályozásában van sze­

repe, hanem a maghártya prometafázisban való felol­ ■m aghártya-vezikula
dódása kapcsán kikerül a citoplazmába és az osztódá­
a vezikulák
si orsó kialakulásának egyik lényeges iniciátora. felkötődnek
A mitózis során, korai profázisban a maghártya, ill.
az egész magburok dezintegrálódik. Telofázisban az
egyes kromoszómákra tapadó vezikulák összeolvadá­
sából kettős membrán keletkezik. Az összeolvadás
a felkötődött vezikulák
helyén alakítják ki az ide beépülő pöruskomplexek a ^ fuzionálnak, a pórusok
összeszerelődnek
pórusokat. A maghártya újraalakulásának fázisai a
a z individuális
6.1/6. ábra B részén követhetők nyomon.
krom oszóm ák körül
újraalakul a kettős
m agm em brán
Kitekintés
A magi topológiai viszonyok szabályozásának ~~ kariomer
a kariom erek fuzionálnak
megértése, a mátrixfunkció világos értelmezése jelen­
tős fejlemény lenne a sejtmag működéseinek feltárá­
sában.
A teljes kromoszómára vagy a kromoszómák
egyes régióira kiterjedő, ill. egyes génekre korlátozó­
dó kromatinszerkezeti változások molekuláris inter­
pretációja a kromatinszerkezettel kapcsolatos kutatá­
sok nagy kihívása. A különböző szintű szabályozások
összefüggéseinek feltárása, a kromatin szerkezeti hie­
rarchiája és az egyes szinteken érvényesülő szabályo­ 6 .1/6B. ábra.
zások viszonya, hierarchiája a sejtbiológia legfonto­ A magmembrán összeszerelődése telofázisban.
sabb kérdései közé tartozik. (Lásd 6.3. fejezetben is,
amely egyben a 6.1. rész Kitekintéséül szolgál!)
Itt kiemeljük, hogy a nukleoszöma-alapszerkezetet
részletesen ismerjük, de nem tudjuk még, hogy azt a
rátekeredő DNS-en túlnyúló hisztonfarkak poszt-
transzlációs modifikációi hogyan befolyásolják. A kro-
matinszerveződés felsőbb szintjeiről változatlanul ke­
veset tudunk.
Elképzelhető, hogy az egész lokuszra kiterjedő ha­
tások részben a szuperhelikális feszültség adott hur­
kon belüli tovaterjedésére épülnek. Mint már említet­
tük, a DNS kettős spirál a nukleoszómákra felteke-
redve további, szuperhelikális csavarulatot szenved,
amelyet energetikailag a nukleoszómákkal való köl­
csönhatás tart fenn. A transzkripció kapcsán szabad­
dá váló DNS-szakasz szuperhelicitása változik. E vál­ 6 .1/6C. ábra.
tozások korrigálása a (DNS egy szálát elhasító, majd A transzportalt fehérje útja a póruson belül. Részecske-
a másiK n\ törüli körbeforgác után a2t ismét egye­ hyomkővetéses (single partiele tracking) vizsgálat.*
sítő) vitális fontosságú topoizomeráz I enzim feladata
*Yang, W., Gelles, J., Musser, S.M.: Imaging of single-molecule
lehet. Feltételezhető, hogy DNS-szuperhelicitást be­ translocation through nuclear poré complexes. PNAS, vol. 101,
folyásoló tényezők szerepet játszanak a génkifeje­ no. 35, 12 887-12 892, 2004.
http://www.jcb.Org/cgi/reprint/166/5/609, Fig.4d. Copyright
ződés szabályozásában, de még nem ismert, hogy
(2004) National Academy of Sciences, USA.
melyek és hogyan. A mátrixot mint stabil struktúrát **L. 3.1.1.4. fejezet.

317
 6. S e jtm a g
feltételező elképzelések szerint az emlős kromatin
transzkripció számára hozzáférhetővé váló hurkai
bázisuknál a mátrixhoz fixáltak, ezért idézheti elő
a transzkripciós aktiválódás és a transzkripció maga a
szuperhelikális feltekeredés lokalizált megváltozását.
A mátrixot csak valamilyen funkcionális és dinamikus
értelemben elfogadó elképzelések kontextusában a
szuperhelicitás lokalizáltsága az átíródó lokuszokat
egymástól elszigetelő DNS-elemek mechanikai össze­
függésének, kapcsolódásának feltételezésével értel­
mezhető. E DNS-szakaszok körül kialakult fehérje­
együttesek akadályozhatják meg a lokuszon folyó
transzkripciót befolyásoló hatások tovaterjedését a
szomszédos lokuszokra.
Lehetséges, hogy a dinamikusan formálódó-válto­
zó kromatinhurkok mintegy végigtapogatják közelebbi
és távolabbi környezetüket, tranziens vagy stabilabb
kapcsolódásokat kialakítva. Példák vannak arra is, el­
sősorban Drosophila vizsgálatokból, hogy a homológ
kromoszómák azonos lokuszhoz tartozó távoli szabá­
lyozó régiói (enhanszerei) transz fejtik ki enhanszer ha­
tásukat. Mivel az ilyen kölcsönhatások akkor is kimu­
tathatók, ha a megfelelő enhanszert a homológ kromo­
szómán az eredeti lokusztól messzire transzlokálják,
feltehető, hogy a kromoszómák DNS-hurkai állandóan
észlelik, „tapogatják” nem csak a saját, hanem a ho­
mológ kromoszóma teljes hosszát. Ezek az adatok el­
lentmondani látszanak annak a ténynek, hogy az
egyes kromoszómákra specifikus DNS szonda-együt­
tesekkel láthatóvá tehető kromoszómák (I. 6.1/2. áb­
ra C) térbeli elhelyezkedése a magban meghatározott­
nak, a többi kromoszóma territóriumától elkülönül­
nek mutatkozik. Könnyen elképzelhető azonban, hogy
az utóbbi kísérletekben pusztán a kromoszómák DNS-
állományának zömét magában foglaló, valóban elkülö­
nült központi kromoszómarészeket mutatjuk ki.
A kromatinszerkezet egyes hierarchikus szintjei kü­
lönböző mértékben lehetnek érintve egy adott gén ki­
fejeződésének szabályozásában, ugyanakkor a megkö­
zelítéstől (metodikától) is függ, hogy a kromatin szerke­
zetét mely szinten jellemezzük (vagyis fennáll a válasz­
to tt nézőpont „közellátásának’’ vagy „távollátásának” a
veszélye). Az egyes hierarchikus szintek közötti össze­
függések és kölcsönhatások csak részben feltártak.
A magi szuborganellumokröl ismereteink még na­
gyon hiányosak, szerveződésük alapelvei még nagy­
részt ismeretlenek, de a metodikai eszköztár felderíté­
sükre rendelkezésre áll. A fehérjék vándorlását irányí­
tó célzószekvenciák és a más fehérjékkel vagy nuk-
leinsavakkal való kapcsolódásaikat meghatározó inter­
akciós domének létezése és működése arra utal, hogy
nem csak a nukleáris, hanem a szubnukleáris lokalizá­
318
ció is ugyanígy határozható meg - (még fel nem is­
mert) célzószekvenciák és interakciós domének révér
(I. még 6.5. fejezet).
A kifejeződő gének centrális pozíciójúak, míg
ugyanezen gének inaktív állapotukban periférikus el-
helyezkedésűek: ezt az általános benyomást számos
gén esetében megerősítették az utóbbi időben. A nyi -
vánvalöan szabályozott elhelyezkedés biológiai jelen­
tőségét, mechanizmusát illetően viszont egyelőre
csak találgatásokra hagyatkozhatunk.
A több ezer, egyenként 1 0 -2 0 polimerázt tartal­
mazó transzkripciós gyárban szimultán kifejeződő gé­
nek között fellépő illegitim rekombinációs folyamato­
kat teszik felelőssé egyes daganatos transzformációk
hátterében álló kromoszómatranszlokációk létrejöt­
téért. Egy üjabb modell szerint az egymás közeléber
zajló RNS-processzálási folyamatok interferenciája ve­
zet a gének rekombinációjához.
A maghártya a jelátviteli folyamatokban gyanítha­
tóan megismétli a sejtmembrán szintjén ma már rész­
leteiben is ismert „trükköket”. A membránfehérjék, ill.
G-proteinek némelyikéről tudjuk, hogy transzlokáló-
dik a magba. Egyes növekedési faktorok (amelyek a
sejtmembrán szintjén hatnak, pl. PDGF) maglokalizá­
ciós szignált (I. 6.2., 8.1. fejezet) hordoznak. A foszfa-
tidil-inozitol jelátviteli relérendszer elemei jelen van­
nak a magmembránban. Izgalmas szabályozási me­
chanizmust példázhat az a tény, hogy az integrinek ál­
tal közvetített sejtadhéziós folyamatok során az adhé­
ziós pontokon kimutatható egyes fehérjék nukleáris
exportszignált hordoznak. Ezek az adatok egyelőre
több kérdést vetnek fel, mint amennyi választ eddig
eredményeztek.
A kromatinszerveződés fontos szabályozói a belső
magmembrán fehérjéi. Újabb adatok fényében mag­
ba vezető transzportjuk mechanizmusa laterális diffú­
zió, az endoplazmatikus retikulum membránjából a
pórusokig, majd onnan a pórusokat határoló memb­
ránon áthaladva a belső magmembránig. A 6.2. fe­
jezetben megismert importin-Ran rendszer ugyanúgy
része ennek a mechanizmusnak is.
Az utóbbi években a sejtmag-citoplazma kommu­
nikáció új aspektusára derült fény: olyan fehérjéket
azonosítottak (nesprin, emerin), amelyek összekötő ka­
pocsként közvetlen fizikai kontaktust létesíthetnek a ci­
toplazmatikus aktinfilamentumok és a nukleoszkeletor
egyes elemei között (I. 5.4.1. fejezet és 9.1/6. ábra)
Ellentmondásosak a pórusok passzív átjárhatósá­
gával kapcsolatos közlések: a (kisebb fehérjéket is
magában foglaló) passzív permeabilitási tartományon
belül egyes ionok maghártyán keresztüli gradiensei­
nek a létezéséről is vannak adatok (I. 6.4. fejezet).

Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A lexikális ismeretanyag legfontosabb elemei,
kulcsszavai: a kromatin hierarchikus elven való felte-
keredésének lépcsői, az egyes szerveződési szintek
egységeiben feltekeredett DNS mennyisége, az alap­
vető fogalmak (magmátrix, laminhéj, eukromatin, he­
terokromatin, mátrixasszociált régió, nukleoszöma,
replikáciös, ill. transzkripciós gyár, szuperhelicitás,
centromer, csavarulatos test, PML-test, speckle) is­
merete. A legfontosabb összefüggésekre pedig a kér­
dések hívják fel a figyelmet.
□ Egy kromatinterület eukromatikus vagy a hetero­
kromatikus jellegére jellemzők-e a következő tulaj­
donságok?
A) a lokusz centrális magi elhelyezkedése interfá-
zisban
B) korai replikáció
C) hisztonok hiperacetilációja
D) a promoter metilálatlansága
E) nukleázokkal szembeni szenzitivitás, emészthe­
tőség (a kromatin „nyitottsága”)
□ M it tud a hisztonok poszttranszláciös modifikációi­
nak jelentőségéről?
□ Mit fejez ki a „cisz” és „transz” génszabályozás fo­
galma?
□ Mik az interfázis- és a metafázis-kromoszómák to­
pológiai jellegzetességei?
□ Mik a magvacska részei és azok feltételezett funk­
ciói?
□ Ismertesse a riboszómák keletkezésének főbb ál­
lomásait!
□ Ismertesse a maghártya és a póruskomplexek
szerkezetét!
□ Jellemezze a maghártya és az ER viszonyát!
□ Mi történik a maghártyával a sejtciklus során?
□ Mi a maghártya által fenntartott kompartmentali-
záció biológiai jelentősége?
6.1. A SEJTMAG FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓI
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
6.2-6.4., 15.2.
Ajánlott olvasmányok
H o z a k , P.: The nucleoskeleton and attached activities.
Experimental Cell Research 2 2 9 :2 6 7 -2 7 1 , 1996.
T a y l o r , J.H.: Tritium-labeied thymidine and early in-
sights intő DNA replication and chromosome
structure. Trends Biochem Sci. 2 2 :4 4 7 -4 5 0 ,
1997.
P o m b o , A., J a c k s o n , D.A., H o l l in s h e a d , M . , W a n c , Z .,
R o e d e r , R.G., C o o k , P.R.: Régiónál specialization in
humán nuclei: visualization of discrete sites of
transcription by RNA polymerase III. E M B O J .,
75,78Í8J.-2241-2253, 1999.
A l l é n , T.D., C r o n s h a w , J.M., B a g l e y , S., K is e l e v a , E.,
G o l d b e r c , M.W.: The nuclear poré complex: medi-
ator of translocation between nucleus and cyto­
plasm. J. Cell Science 7 73:1651 -1 6 5 9 , 2000.
J a c k s o n , D.A., P o m b o , A n a : Replicon Clusters Are
Stable Units of Chromosome Structure: Evidence
That Nuclear Organization Contributes to the Effi-
cient Activation and Propagation of S Phase in
Humán Cells. J . Cell Bioi. 740:1285-1295, 1998.
J a c k s o n , D.A., I b o r r a , F .J ., M a n d e r s , E . M . M . , C o o k ,
P.: Numbers and Organization of RNA Polyme-
rases, NascentTranscripts, ad Transcription Units
in HeLa Nuclei. M ó l. Bioi. Cell 9 :1 5 2 3 -1 5 3 6 ,
1998.
W i n k e l m a n n , S., K l a r , M., B e n h a m , C., P r a s h a n t h , A.,
G o e t z e , S., G l u c h , A., B o d e , J.-. The positive aspects
of stress: strain initiates domain decondensation
(SIDD). Brief Funct. Genomic Proteomic. 5 :2 4 -3 1 ,
2006.
G r o t h , A ., R o c h a , W., V e r r a u l t , A ., A l m o u z n i , G .: Chro-
matin challenges during D N A replication and re-
pair. Cell 728:721-733, 2007.
319
 6.2. A nukleocitoplazmatikus
makromolekulatranszport
6.2.1. A nukleocitoplazmatikus transzport jelentősége
6.2.2. A citoplazma és a sejtmag közötti fehérjetranszport mechanizmusa
6.2.3. RNS-ek exportja
6.2.4. A nukleocitoplazmatikus transzport szabályozása
Jelenség
Fluoreszcens mikroszkópos megfigyelések szerint
fluoreszcensen jelölt sejtmagi fehérjéket szövettenyé­
szeti sejtek vagy kétéltűek petesejtjének citoplazmá­
jába injektálva a fehérjék teljes mennyiségükben rövid
idő alatt a sejtmagba jutnak, és sejtmagi lokalizációjuk
még hosszabb idő alatt is fennmarad. Bizonyos mole­
kulaméret alatt bármilyen, citoplazmába mikroinjek­
tált és fluoreszcensen jelzett fehérje bejut a sejtmag­
ba. Bizonyos méret fölött a fehérjék egy része nem jut
be. Más fehérjék viszont nemcsak, hogy bejutnak, ha­
nem fel is halmozódnak a magban.
Lehetséges magyarázatok
A mechanizmus energiaigénye szerint a következő
lehetőségekre gondolhatunk. A beinjektált fehérje elő­
ször egyenletesen oszolhat el az egész sejtben. Fia a
sejtmagba jutott fehérjét sejtmagi struktúrák szelektí­
ven megkötik, akkor megbomlik a szabad fehérje kon­
centrációeloszlása a sejtben, ez diffúzió révén a cito­
plazmában elhelyezkedő fehérjék egy részének a sejt­
magba jutását indítja el, csökkentve a citoplazmában
és növelve a sejtmagban lévő fehérje koncentrációját.
A sejtmagban ismét megkötődő fehérje a szabad fe­
hérje diffúzió révén történő újabb kiegyenlítődését in­
dítja el, és ez csakhamar a fehérje teljes mennyiségé­
nek a sejtmagban történő akkumulációjához vezethet.
Egy másik lehetőség: aktív transzport a magi póruso­
kon keresztül. Más megközelítésben a fehérje a mag­
ba aspecifikus és specifikus mechanizmusok révén jut­
hat be. Aspecifikus - tehát a fehérjék identitásától
független - mechanizmus adott méretű csatornákon
keresztüli, passzív diffúzió lehet. Specifikus, bizonyos
fehérjékre szorítkozó transzport megvalósulhat vala­
320
U dvardy A n d o r
milyen fehérjemotívumot felismerő aktív mechaniz­
mus révén vagy az aspecifikus permeálás és egy, az
adott fehérjét a magban megkötő és ezáltal egyenlőt­
len megoszlást létrehozó specifikus mechanizmus
kombinációja által.
Tényleges magyarázat
Az a megfigyelés, hogy a sejt energiadeplécióját
követően a magi fehérjéknek sejtmagi akkumulációja
reverzibilisen felfüggeszthető, vezetett annak felisme­
réséhez, hogy eukarióta sejtekben működik egy spe­
ciális nukleáris fehérjetranszport-rendszer, amely sze­
lektíven képes felismerni a sejtmagi fehérjéket, és
azokat aktív transzport folyamat révén a sejtmagba
szállítja. Bár az egyenlőtlen megoszlást előidéző, el­
sődlegesen magi kötődés (vagy éppen a citoplazmati­
kus kötődés relatív csökkenése) is szerepet játszhat az
ilyen és egyéb hasonló transzportjelenségekben, ma
ismereteink szerint ezek ún. magi lokalizációs szigná­
lokat hordozó fehérjék aktív transzportjaként értel­
mezhetők.
Kapcsolódó ismeretek
6 .2 .1 . A nukleocitoplazm atikus
tra n s z p o rt jelentősége
A sejtmag kialakulásával a transzkripció és a
transzláció folyamatainak térbeli szétválasztása nem­
csak új szabályozási elvek megjelenéséhez vezetett,
de fontos motorja is volt az evolúciónak. A genom
exon-intron szerkezetének kialakulása tette ugyanis
lehetővé az exonok szabad kombinációját, ami az eu-
 6.2. A NU K LE O CITO P LA ZM ATIKUS M A KRO M O L EK ULA TRA NSZ PO RT
kariöta világ evolúciójának legfontosabb hajtóereje
volt. Az exon-intron struktúra kialakulása a transz­
kripció és a transzláció térbeli szétválása nélkül nem
jöhetett volna létre, mert ez a térbeli elkülönülés tet­
te lehetővé, hogy a genetikai információtartalommal
nem rendelkező intron szekvenciák kivágódása előbb
játszódjék le, mint a transzláció. Az eukarióta sejtek
megjelenése a sejtmag és a citoplazma közötti bidi-
rekcionális transzportfolyamatok kialakulását tette
szükségessé. Ezeknek a transzportfolyamatoknak kel­
lett biztosítani a citoplazmában szintetizálódó sejtma­
gi fehérjéknek (becslések szerint az adott sejtféleség­
re jellemző több mint tízezer különböző fehérje) a sejt­
magba való importját, ill. a sejtmagban szintetizálódó
mRNS-eknek, rRNS-eknek és tRNS-eknek a citoplaz­
mába való exportját. Még bonyolultabb az snRNS-ek
transzportútja. Sejtmagi szintézisük és elsődleges éré­
si átalakításuk után a citoplazmába transzportálöd-
nak, ahol megkezdődik fehérjékkel való összeszerelő-
désük, és folytatódik érési folyamatuk. Ezt követően
ismét a sejtmagba transzportálódnak, ahol további fe­
hérjék beépülésével fejeződik be snRNP-vé való
összeszerelődésúk. A riboszomális fehérjék egy cso­
portja is kétirányú transzportfolyamatban vesz részt.
A citoplazmáböl a nukleoluszba transzportálódnak,
ahol az rRNS prekurzorához kötődve elindítják annak
érését és a riboszömaalegységek összeszerelődését.
Az ilyen módon félig összeszerelt riboszómaalegysé-
gek a citoplazmába visszatranszportálódnak, ahol
újabb fehérjék beépülésével fejeződik be a riboszőma
teljes összeszerelődése. Ennek a transzportnak a mé­
retét az alábbi néhány adat jól illusztrálja. Egy embe­
ri sejtben mintegy 10 millió riboszőma van. 24 óra
szükséges a sejt megduplázódásához, tehát óránként
kb. 400 ezer riboszómát kell szintetizálnia. Ehhez per­
cenként 560 ezer riboszomális fehérjét kell a citoplaz­
máböl a sejtmagba transzportálni, és 14 ezer félig
összeszerelt riboszomális alegységet kell ugyancsak
egy perc alatt a sejtmagból a citoplazmába exportál­
ni. Mivel egy emberi sejtmagon átlagosan 5 -7 ezer
nukleáris póruskomplex (NPC) van, egy póruskomp­
lexen keresztül percenként mintegy 100 riboszomális
fehérje és 3 félig összeszerelt riboszómaalegység
transzportálódik, egymással ellentétes irányban. Ilyen
mértékű transzportra van szükség csak a rlDoszomaK
kialakulásához.
A nukleocitoplazmatikus transzport egyetlen le­
hetséges útja az NPC központi csatornája. Ennek át­
mérője 9 nm, amely ionok, metabolitok és kisebb fe­
hérjék (maximum 40 kD) passzív diffúzióját engedi
meg, ennél nagyobb makromolekulák már csak aktív
transzport segítségével juthatnak keresztül az NPC-n.
Bizonyított azonban, hogy a 2 0 -3 0 kD tömegű nuk­
leáris fehérjék jelentős része is aktív transzport útján
jut be a sejtbe.
6 .2 .2 . A citoplazm a és a sejtm ag közötti
fe h é rje tra n szp o rt mechanizmusa
A citoplazma és a sejtmag közötti transzportrend­
szereknek fő komponense a szállítandó makromole­
kulán jelen lévő jel, amely egyértelműen definiálja a
célállomásként szolgáló sejtkompartmentet, és egy
szállítóapparátus, amely képes felismerni ezt a jelet,
és e jel irányító hatása segítségével biztosítja a szóban
forgó makromolekulának a célkompartmentbe való
szállítását.
A citoplazmáböl a sejtmagba irányuló fehérje­
transzport szignálját az SV40 vírus T-antigénjének egy
pontmutációja segítségével fedezték fel, ugyanis a
1 28-as pozícióban lévő lizin mutációja felfüggesztette
a fehérje sejtmagi lokalizációját. Ebből a pontmutáció­
ból kiindulva azonosították azt a 7 aminosavból álló
szekvenciarészletet, amely szükséges és egyben elég­
séges is a fehérje sejtmagi lokalizációjához. Ennek a 7
aminosavnak a deléciöja megszünteti a T-antigén sejt­
magi lokalizációját (szükséges feltétel), ugyanakkor
ennek a 7 aminosav hosszúságú szekvenciának bármi­
lyen citoplazmatikus fehérjéhez kapcsolása a fúziós
fehérje obiigát nukleáris lokalizációját idézi elő (elég­
séges feltétel). Ezt a 7 aminosavból álló szekvenciát
nukleáris lokalizációs szignálnak (NLS) nevezték el.
Sejtmagi fehérjék NLS-szekvenciáinak összehasonlítá­
sából kiderült, hogy azok bázikus aminosavakban gaz­
dag, de jól definiálható konszenzus-szekvenciával
nem rendelkező, rövid (7 -1 0 aminosavból álló) fehér­
jerészletek, amelyek a fehérjemolekulán belül bárhol
elhelyezkedhetnek.
A sejtmagba irányuló fehérjetranszport mechaniz­
musának megismerését in vitro transzportrendszerek
kidolgozása tette lehetővé. Leggyakrabban a digito-
ninnal permeabilizált szövettenyészeti sejteket hasz­
nálják erre a célra (6.2/1. ábraj. A digitonin, a plazma­
membránban nagy koncentrációban jelen lévő kole­
szterin precipitálásával a membránt perforálja, aminek
KovetKezteoen a citoplazma oianato renerjei a sejtDOl
könnyen kimoshatok, es a citoplazmába fluoreszcen­
sen jelölt sejtmagi fehérjéket lehet bejuttatni. Ezeknek
a fehérjéknek sejtmagi transzportját fluoreszcens mik­
roszkópon követhetjük nyomon. Ezzel a módszerrel
azonosították azokat az oldható citoplazmatikus fe­
hérjéket, amelyek a transzport folyamatában részt
vesznek, ezek a fehérjék ugyanis a permeabilizálás so-
 6. S e jtm a g
rán a citoplazmáböl könnyen eltávolTthatők. A nukle­
áris membránt, nagyon kis koleszterintartalma miatt,
a digitonin nem károsítja.
A nukleáris fehérjetranszportnak két fázisát külö­
níthetjük el. Az NLS-t tartalmazó fehérjét a citoplaz­
mában először az importin-a-importin-p heterodimer
fehérjekomplex ismeri fel és szállítja az NPC citoplaz­
matikus oldaláig. A transzportnak ez az első fázisa
ATP vagy bármilyen más energiaforrás nélkül is meg­
valósul (I. 6.2/1. ábra). Az im portin-a-p heterodimer-
ből az importin-a kötődik az NLS-szekvenciához. Az
importin-p stabilizálja az NLS-importin-a-komplexet,
és azáltal, hogy az NPC citoplazmatikus fibrillumainak
csúcsi részével képes kölcsönhatásba lépni, a szállí­
tandó fehérjét az NPC-hez köti. A fehérje ezután a fib-
322
6.2/1. ábra.
In vitro nukleáris transzport digitoninnal permeabilizált He-
La-sejteken. Szintetikus NLS peptidet kémiai módszerrel
tisztított fikoeritrinhez kötve mesterséges „nukleáris fehér­
jé t” lehet előállítani. A fikoeritrin vörös fluoreszcenciáját ki­
használva a fehérje nukleáris transzportját fluoreszcens mik­
roszkópon nyomon követhetjük.
A) Digitoninnal permeabilizált emberi szövettenyészeti sej­
teket alkalmas pufferelegyben áztatva a citoplazma old­
ható fehérjéi kimoshatok. Ezzel a mosási lépéssel a nuk­
leáris transzportot biztosító oldható fehérjefaktorokat is
eltávolítottuk, azonban a fluoreszcens, mesterséges nuk­
leáris fehérje a citoplazmában marad.
B) Tisztított importin-a és importin-p hozzáadásával a fehér­
je az NPC-ig transzportálödik, és így a nukleáris memb­
ránt dekorálja. Transzlokálódni azonban csak minimális
mennyiségű fehérje tud, amely a nukleoluszba kerül. En­
nek feltehetően az az oka, hogy a nukleoluszba irányuló
transzport rendkívül intenzív (a riboszomális fehérjék
óriási tömegét kell ide transzportálni); ez valószínűleg egy
külön intranukleáris „csatornán” át játszódik le.
C) A nukleáris transzport második fázisát - az NPC-ken ke­
resztül lejátszódó transzlokációt - Ran-GDP, NTF2 és
ATP hozzáadásával biztosítottuk.
rillumok csillőszerű mozgása következtében jut el az
NPC központi csatornájának bejáratához.
A nukleáris fehérjetranszport második fázisa, az
NPC központi csatornáján keresztül lejátszódó transz-
lokáciös lépés energiaigényes folyamat, amely in vitro
transzportrendszerekben ATP jelenlétét igényli (I.
6.2/1. ábra). A transzlokáció folyamatához további
két fehérjefaktor, a Ran és az NTF2 szükséges. A Ran
kis molekulatömegű GTP-kötő fehérje. A G-fehérjékre
általánosságban jellemző módon a Ran nukleotidkötő
tulajdonságát is aktivátor fehérjék módosítják. A ci­
toplazmában jelen lévő GTP-áz aktiváló fehérje (Ran-
GAP) és Ran-kötő fehérje (RanBPI) hatására a Ran-
GTP-áz-aktivitása nagymértékben megnő, elhidrolizál-
ja a hozzá kötődő GTP-t, és így a citoplazmában a Ran
mindig GDP-kötött formában van (6.2/2. ábra). A Ran-
GDP az NTF2 fehérjefaktorral együtt biztosítja az NLS-
importin-a-importin-p komplex transzlokációját. A Ran-
fehérje olyan mutációi, melyek felfüggesztik GTP-áz
aktivitását, felfüggesztik a nukleáris fehérjetranszport
transzlokáciős lépését, jelezve, hogy a transzlokáciö-
hoz a Ran-fehérjének GDP-kötött állapotban kell len­
nie. A Ran-fehérjének egy másik fontos aktivátora, az
RCC1 nukleotidkicserélő faktor, amely kizárólag a sejt­
magban található meg. Ez végzi a sejtmagba bejutó
Ran-GDP átalakítását Ran-GTP-vé, így a Ran-fehérje
a sejtmagban mindig GTP-kötött állapotban van
(I. 6.2/2. ábra). A Ran-GTP az NLS-importin-a-impor-
 6.2. A NUKLE O CITO P LA ZM ATIKUS M A KRO M O L EK ULA TRA NSZ PO RT

tin-p komplex disszociációját idézi elő. A transzportre­

ceptorok ezután az NPC-ken keresztül visszajutnak a
citoplazmába, ahol egy üjabb szállítási ciklust kezd­
hetnek el.
Bár valamennyi sejtmagi fehérje a citoplazmában
szintetizálódik, és ezt követően transzportálődik a
sejtmagba, vannak olyan nukleáris fehérjék, amelyek
egy második szállítási lépéssel a sejtmagból ismét a
citoplazmába kerülnek vissza. Ilyen fehérje a HIV1 ví­
rus Rev-fehérjéje, melynek feladata a vírus-RNS ki­
szállítása a sejtmagból. A Rev-fehérje a vírus-RNS-hez
kötődik, és a fehérjében lévő nukleáris export szignál
(NES) hatására a virális ribonukleoprotein-komplex ex-
portálódik a citoplazmába. A NES az NLS-hez hason­
lóan autonóm transzportszignál, deléciőja felfüggeszti 6.2/2. ábra.
a sejtmagból a citoplazma felé irányuló transzportot, A Ran-CTP-áz ciklus. A sejtmagban jelen lévő RCC1 nukleo­
viszont egy konstansan sejtmagban lokalizálódó fehér­ tidkicserélő faktor a Ran fehérjét a sejtmagban mindig GTP-
kötött állapotba hozza, míg a citoplazmatikus Ran-GTP-áz ak­
jéhez való füziőja annak citoplazmába történő szállítá­
tiváló (Ran-GAP) és Ran-kötő (RanBPI) fehérjék a citoplaz­
sát eredményezi. A NES rövid, hidrofób aminosavak-
mában a Ran fehérjét mindig GDP-kötött formában tartják.
ban, különösen leucinban gazdag fehérjerészlet. A sejt­
magból a citoplazma felé irányuló transzportnak külön
receptora van, az exportin fehérje, mely képes szelek­ tikus transzportfolyamatok irányítottságának szabá­
tíven felismerni az NES-t. Az exportin az importinnal el­ lyozására. Valamennyi transzportreceptorban talál­
lentétes funkciót lát el, szerkezetileg mégis az impor- ható egy Ran-GTP-kötő dómén, amelynek segítségé­
tin-p-hoz hasonlít, tagja a nukleáris transzportfaktorok vel a receptor tájékozódni tud arról, hogy melyik
importin-p típusú családjának. Az exportin képes felis­ kompartmentben van. Amikor az importreceptor (im-
merni és kötni a NES-t, és ehhez a kölcsönhatáshoz a portin-a-importin-p) érzékeli, hogy bejutott a Ran-
Ran GTP-kötött formája szükséges, amely elősegíti és GTP tartalmú kompartmentbe, vagyis a sejtmagba, a
stabilizálja az NES-exportin komplex kialakulását. Ez Ran-GTP hatására disszociál az NLS-ről, így a nukleá­
a megfigyelés magyarázatot ad a nukleocitoplazma- ris fehérje szállítási folyamata véget ér (6.2/3. ábra).

6.2/3. ábra.
A Ran-GTP differenciális hatása a nukleáris export és import
receptor-kargő komplexekre. Ran-GTP hatására az import-
receptor-kargő komplexek disszociálnak, az exportrecep-
tor-kargö komplexek stabilizálódnak. A Ran-GDP éppen el­
lentétes hatású ezekre a receptor-kargó komplexekre. Ez
biztosítja az importált fehérjének a sejtmagban, az exportált
fehérjének pedig a citoplazmában való felszabadulását.
(NES: nuleáris export szignál.)

323
6. S e jtm a g
Az exportreceptor éppen ellentétesen viselkedik.
Amíg az exportin érzékeli, hogy a Ran-GTP-tartalmú
sejtmagi kompartmentben van, erősen kötődik az
NES-hez, mert kötődését a Ran-GTP stabilizálja. Az
exportin az NPC fehérje komponenseivel képes köl­
csönhatást kialakítani, és így indítja el az NES-tartal-
mü fehérje exportját. Az NES-exportin-Ran-GTP
komplex a citoplazmába érve szétesik, mert a cito­
plazmában a Ran-GTP Ran-GDP-vé alakul át, amely
már nem képes stabilizálni az NES-exportin komple­
xet, és így az exportált makromolekula felszabadul
(I. 6.2/3. ábra).
Az importreceptorok (importin-a és importin-p) re-
ciklizáciöja a citoplazmába a nukleáris exportfolyama­
tok speciális esetének tekinthető. Az importin-a és
importin-p reciklizációja egymástól függetlenül játszó­
dik le. Az importin-a-ban található egy leucingazdag
NES, amelyhez egy importin-p-szerű transzportfaktor,
a CAS-fehérje tud kötődni. Ez a kötődés Ran-GTP-füg-
gő, így csak a sejtmagban tud kialakulni. A CAS-fe­
hérje mint importin-a-specifikus exportin biztosítja az
importin-a exportját a citoplazmába. Az im portin-a-
importin-p heterodimerben az importin-a NES-szek-
venciája fedett állapotban van, továbbá a citoplazmá­
ban a Ran GDP-kötött állapotban van, így a nukleáris
import folyamatát az importin-a NES-szekvenciája
nem zavarja meg. Feltételezik, hogy az importin-p ex­
portját is az importin-p típusú transzportfaktorcsalád
valamelyik tagja biztosítja.
A nukleocitoplazmatikus transzport transzlokáci-
ós lépésének energetikája mind a mai napig nem tisz­
tázott. Kétségtelen tény, hogy ATP hiányában vég­
zett in vitro transzportkísérletekben a transzport első
lépése - a transzportszubsztrátum dokkolása az NPC-
hez - zavartalan, de a transzlokáciö tökéletesen gá­
tolt. A transzlokáció energiafüggését energiadeple-
tált sejtekben in vivő is bizonyították. Miután igazoló­
dott, hogy a Ran-fehérje nélkülözhetetlen a transzlo­
kációhoz, általánossá vált az a nézet, hogy a Ran-GTP
molekulában lévő GTP hidrolízise biztosítja a transz­
lokáció energiaszükségletét. Újabb adatok erősen
megkérdőjelezik ennek az elképzelésnek a helyessé­
gét. Valószínűbbnek tartják, hogy a GTP hidrolízise a
sejtmag és a citoplazma közötti Ran-GTP-Ran-GDP
gradiens fenntartásához és nem direkt módon a
transzlokáciö mechanikai működtetéséhez szüksé­
ges. Ez a gradiens a receptor-kargó (vagyis receptor­
hoz kötött teher, szállítmány) komplexek megfelelő
kompartmentben bekövetkező disszociációja révén
biztosítja az export, ill. az import helyes irányát, va­
lamint a szállítandó fehérjének koncentráciőgradi-
enssel szembeni akkumulációját.
A transzport direkcionalitásának és a transzloká­
ciö mechanizmusának egy további tisztázatlan kérdé­
se a szállítandó fehérje mozgásának irányítása az NPC
központi csatornájában. Nem világos, hogy mi bizto­
sítja a szállítandó fehérjének egyirányú, a célkompart-
ment felé való mozgását a több mint 60 nm hosszú
központi csatornában. Ennek a csatornának a belső
falán több olyan nuhleoporin (az NPC alegységeit ne­
vezik nukleoporinoknak) helyezkedik el, amelyekben
sokszoros ismétlődésben FXFG és/vagy GLFG szek­
venciák (egybetűs aminosavkód, X tetszés szerinti
aminosav) találhatók. Ezek az FG ismétlődések a
transzportban részt vevő fehérjefaktorokkal képesek
kölcsönhatásba lépni. Elképzelhetőnek tartják, hogy
az NPC központi csatornáján belül a transzportálandó
makromolekula direkcionalitását az biztosítja, hogy
egy adott receptor-kargó komplexre specifikus FG is-
métlődésű szabad nukleoporin mindig csak a transz­
port irányában előbbre elhelyezkedő csatornarészlet­
ben van, mert a mögöttes szakaszokon a kötőképes
nukleoporinokat újabb receptor-kargó komplexek
foglalják el.
Az importin-a-importin-p és exportin transzportre­
ceptorok mellett egyre több, bizonyos fehérjecsopor­
tok szállítására specializálódott transzportreceptort is­
mertünk meg. A hnRNP-k óriási tömegéből kivágődő
érett mRNP-k exportja után azok fehérjekomponensei
visszatranszportálődnak a sejtmagba. A hnRNP Al fe­
hérje egyike a legnagyobb mennyiségben előforduló
mRNS-hez kötődő fehérjéknek. Ennek a fehérjének a
sejtmagba való importját egy importinhoz hasonló
karrier, a transzportinreceptor végzi. A Ran-GTP hatá­
sára a transzportin-hnRNP Al fehérjekomplex disszo-
ciál, és így a hnRNP Al sejtmagba való reciklizációja
befejeződik. A transzportin a hnRNP több más fehér­
jekomponensével is képes kölcsönhatásba lépni, így
feltételezhető, hogy azok reciklizációját is ez a recep­
tor végzi.
DNS-szekvencia-homolőgia alapján az élesztő ge-
nomjában az importin-a adaptor fehérjén kívül 14
transzportreceptor-fehérje gént azonosítottak, ame­
lyek közül 9 importreceptornak, 4 exportreceptornak
felelt meg, egy szekvenciához még nem tudtak funk­
ciót rendelni. Magasabb rendű eukariötákban eddig
6 importin-a típusú adaptort ismertünk meg, és bár a
megismert importin-p típusú transzportreceptorok
száma nem nagyobb az élesztőben megismerteknél,
számuk minden bizonnyal tovább fog nőni.
A sejtmagba szállítandó fehérjék egy másik na­
gyon abundáns csoportját a riboszomális fehérjék al­
kotják. Külön transzportreceptorok specializálódtak
ezeknek a fehérjéknek a szállítására.
 6.2. A NUKLE O CITO P LA ZM ATIKUS M A KRO M O L EK ULA TRA NSZ PO RT
6 .2 .3 . RNS-ek e xp o rtja
In vitro nukleáris exportrendszerek hiányában az
RNS-ek exportjának mechanizmusát még nem ismer­
jük olyan mélységig, mint a fehérjék importjának tör­
ténéseit. Az exportálandó RNS-eket 4 csoportra oszt­
hatjuk: mRNS-ek, rRNS-ek, snRNS-ek és tRNS-ek.
Legtöbbjük fehérjéhez kötött formában exportálódik,
és mindegyik csoport exportja független egymástól.
RNS-nek Xenopus peték sejtmagjába való injektálásá­
val végzett kinetikus kompetíciós kísérletek bizonyí­
tották, hogy bármely RNS túladagolása csak saját
csoportjának exportját gátolta, jelezve, hogy vala­
mennyi RNS exportfolyamatát kimeríthető mennyi­
ségben jelen lévő, egymástól különböző receptorok
biztosítják. Az RNS-ek exportját biztosító fehérjék ket­
tős funkciót látnak el:
1. Biztosítják az adott RNS kijutását a citoplaz­
mába.
2. Biztosítják, hogy az adott RNS-nek csak az
érett, funkcióképes formája exportálódjék. A transz­
portot végző fehérjeapparátus ugyanis szelektíven ké­
pes felismerni az RNS érett formáját, csak ahhoz kö­
tődik, s így csak annak exportját támogatja.
Az mRNS-ek exportjában a hnRNP azon fehérje­
komponenseinek tulajdonítanak szerepet, amelyek a
magban az RNS-hez kötődnek, azzal együtt jutnak ki
a citoplazmába, ott az mRNS-ről disszociálnak, és sza­
bad fehérjeként visszajutnak a sejtmagba.
Az snRNS-ek exportjában fontos szerepet tölt be
az snRNS-ek elsődleges érési lépésében kialakuló
5’-monometil (5’-m7G) sapKa struktúra. Ezt a struktú­
rát a heterodimer CBC (cap binding complex) ismeri
fel. Valószínű, hogy a CBC-komplexszel kölcsönható
valamelyik fehérjében lévő NES hatására az exportin
végzi az snRNS-ek exportját. A citoplazmában módo­
sul a sapkastruktúra, megindul az snRNP-specifikus
fehérjék beépülése, és az így félig összeszerelődött
snRNP-t az importin-p receptor egy snRNP-specifikus
adaptor fehérje, a snuportin segítségével szállítja visz-
sza a sejtmagba.
A tRNS-ek fehérjementesen, tehát szabad RNS
formájában exportálódnak a citoplazmába. Az expor-
tin-t transzportreceptor közvetlenül kötődik a tRNS-
ekhez, és biztosítja exportjukat. A tRNS-ek aminoaci-
lált formájához az exportin-t jobban kötődik, és így
azok exportja hatékonyabb. Az exportin-t csak a tö­
kéletesen processzált tRNS-ekhez tud kötődni, és így
biztosítja, hogy csak teljesen érett, funkcióképes
tRNS kerülhet ki a citoplazmába.
6 .2 .4 . A nukleocitoplazm atikus
tra n s z p o rt szabályozása
A sejtmag megjelenése elvileg új szabályozási me­
chanizmusok kialakulását tette lehetővé. Ahhoz, hogy
egy szabályozó fehérje kifejthesse hatását, el kell jut­
nia abba a kompartmentbe, melyben a szabályozott
folyamat lejátszódik. A szabályozó fehérje transzport­
jának időzítésével a szabályozott folyamat modulálha­
tó. Jó példa erre az NF-kB transzkripciós faktor műkö­
dése, mely számos szignáltranszdukciös kaszkád ef­
fektor molekulája. Nem stimulált sejtben az N F - k B
transzkripciós faktor a citoplazmában található, mert a
hozzá kötődő Ik B inhibitor fehérje eltakarja NLS szek­
venciáját. Az extracelluláris térből érkező stimulációk
olyan szignáltranszdukciös kaszkádot indítanak el,
amelynek hatására az Ik B inhibitor foszforilálődik, és
ennek következtében az N F - k B - I k B komplex disszo-
ciál. Az N F - k B fehérje felszínre kerülő NLS-szekvenciá-
ja lehetővé teszi sejtmagi transzportját, és a sejtmagba
jutó transzkripciós faktor DNS target-szekvenciáihoz
kötődve az aktiválandó gének expresszióját indítja el.
A nukleáris import mellett az exportfolyamat is
gyakran szabályozott. A protein-kináz A holoenzim
stimulálatlan sejtben a citoplazma membrán struktú­
ráihoz van kötve. Flormonális stimulus hatására fel­
szabaduló cAMP az enzim regulátor alegységéhez kö­
tődik, és ez a holoenzim disszociációjához vezet. A ka­
talitikus alegység bejut a sejtmagba1, ahol több
transzkripciós faktort foszforilál. Ezt követően a kata­
litikus alegységhez kötődik a PKI inhibitor. Ebben a fe­
hérjében egy tipikus leucingazdag NES található,
mely azonban a szabad inhibitorban rejtett állapot­
ban van. A katalitikus alegység kötődése konformá-
ciöváltozást indukál a PKI fehérjében, aminek követ­
keztében NES-szekvenciája exponált pozícióba kerül,
és így a katalitikus alegység-PKI komplex exportálö-
dik a citoplazmába.
A sejtmagba Irányuló transzport szabályozásának
gyakori módja az NLS-szekvencia vagy közvetlen kör­
nyezetének foszforilációja, mely az NLS inaktivációját
eredményezi. A sejtciklus szabályozásánál (1. 7.6. fe­
jezet) t á r g y a lt S w i5 tr a n s z k r ip c ió s f a k t o r jó p ó ld a c i i c,
melyben az NLS-szekvencia sejtciklusfüggő foszforilá-
ciöja szabályozza a fehérje citoplazmatikus vagy sejt­
magi lokalizációját.
'Az enzim citoplazmatikus színtéren játszott szerepeivel kap­
csolatban I. a 8 . 1 . fejezetet.
325
 6. S e jtm a g
Fehérjék mellett gyakran az RNS-ek transzportja is
szigorú kontroll alatt áll. Hősokkolást követően vala­
mennyi mRNS exportja leáll, kivétel ez alól a hősokko­
lást követően nagy mennyiségben megjelenő hősokk-
mRNS-ek exportja. Ez a szelektív export a hősokk-
mRNS-ekben található specifikus RNS-szekvencia-
részletnek köszönhető, mely RNS természetű auto­
nóm e x p o r ts z ig n á l.
A nukleocitoplazmatikus transzport szabályozásá­
nak speciális esetét jelenti az NPC-k számának és a
sejt növekedési állapotának összehangolása. Nyugvó
sejtekben (GO fázisban lévő sejtek) az NPC-k száma le­
csökken, és centrális csatornáik átmérője beszűkül.
Amint a sejtek proliferatív állapotba kerülnek, az NPC-
k száma ugrásszerűen megnő, és a centrális csatornák
kitágulnak.
Kitekintés
A nukleocitoplazmatikus transzport szigorú szabá­
lyozottsága révén fontos eleme a sejtek homeosztázi-
sát biztosító mechanizmusoknak. A transzport me­
chanizmusának pontos ismerete lehetőséget teremt­
het a jövőben speciális transzportlépések szelektív
megváltoztatására, melynek esetleg gyógyászati je­
lentősége is lehet.
326
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
Legfontosabb fogalmak: nukleáris membrán, nuk­
leáris póruskomplex, nukleáris lokalizációs szignál, im­
portin, exportin, Ran-GTP, Ran-GDP, RCC1, Ran-GAP.
□ Sorolja fel azokat a transzportlépéseket, amelyek
a működőképes riboszómák újratermelése során
lezajlanak!
□ Vajon a nukleáris lokalizációs szignálok szükséges és/
vagy elégséges feltételei-e a magi transzportnak?
□ Mondjon példát olyan folyamatokra, melyekben a
magi transzport folyamatoknak szabályozási jelen­
tősége van, ill. lehet!
□ Mi(k) a Ran eloszlás aszimmetriájánk az oka(i)?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
4.7., 4.10., 6.1., 6.4.
Ajánlott olvasmányok
T alcott, B., M oore , S.M.: Getting across the nuclear
poré complex. Trends in Cell Biology 9:3 1 2 -3 1 8 ,
1999.
FIo o d , J.K., Silver, P.A.: In or out? Regulating nuclear
transport. Current Opinion in Cell Biology
7 7:241-247, 1999.
 Kromatinszerkezet és a génexpressziö
szabályozása: molekuláris biológiai
mechanizmusok sejtbiológiai
kontextusban
U dvardy A n d o r

6.3.1. A kromatin elemi szerkezeti egysége a nukleoszöma

6.3.2. A nukleoszömák elrendeződése a DNS mentén
6.3.3. Magasabb rendű kromatinstruktúrák
6.3.4. A génexpressziö szabályozása eukarióta sejtekben
6.3.5. A transzkripcionálisan aktív kromatin szerkezete
6.3.5.1. DN-áz I hiperszenzitív kromatinstruktúrák
6.3.5.2. Hisztonacetiláciö és -metiláció szerepe a transzkripcionálisan aktív kromatinszerkezet
kialakításában
6.3.6. Represszív kromatinkomplexek
6.3.7. A kromatinszerkezet szerepe a génexpressziö szabályozásában
6.3.8. A magasabb rendű kromatinstruktúra szerepe a génexpressziö szabályozásában

Bevezetés módon éppen a bepakolódás extrém komplexitása

Az evolúció során az eukarióta sejtek megjelenése­
kor a genom szerveződésében fontos változást jelen­
te tt a genetikai információval nem rendelkező DNS-
szekvenciák (spacer szekvenciák, intronok, repetitív
szekvenciák) megjelenése, melynek következtében a
genom nagysága óriási mértékben megnőtt. A genom
nagyságát tovább növelte a bonyolultabb szervezetek
kialakulásához szükséges komplexebb génkészlet
megjelenése. így egy emberi sejt haploid DNS-tartal-
ma 3000 Mbp körül van, amelynek teljes hosszúsága
több mint 1 m. Ennek a hosszú DNS-nek egy átlago­
san 5 -1 0 nm átmérőjű sejtmagba való bepakolása
óriási problémát jelent, különösen, ha meggondoljuk,
hogy e pakolódásnak biztosítani kell a transzkripció, a
replikáció, a rekombináció vagy a repair számára bi­
zonyos DNS-szekvenciák gyors és nagy pontosságú
hozzáférhetőségét. Az eukarióta sejtekben a kroma­
tinstruktúra pontosan ezt a precíz pakolódást biztosít­
ja. A pakolödás több, egymásra épülő szinten valósul
meg, az egyes szinteknek saját, jól definiált strukturá­
lis sajátosságuk van, és minden szint a DNS bizonyos
mértékű összetömörítését eredményezi. Sajnálatos
miatt csak a kromatin első két egymásra épülő struk­
turális szintjéről rendelkezünk jól megalapozott isme­
retekkel, az ún. magasabb rendű kromatinstruktúrák-
ról döntően csak a spekuláció szintjén mozognak is­
mereteink.
Jelenség
3. stádiumú Drosophila melanogaster lárvák (I.
15.5 fejezet) nyálmirigysejtjei nagyfokú poliploidizá-
ciót mutatnak. A kromoszómák mikroszkópos vizsgá­
lata során jellegzetes sávozottság figyelhető meg, a
sötétebben festődő sávok és a világosabban festődő
sávközök vastagsága és elrendeződési mintázata szi­
gorúan meghatározott mind a négy kromoszómában.
E szigorúan rögzített mintázat hősokk hatására bizo­
nyos pontokon hirtelen megváltozik, néhány töm ött
sáv percekkel a hősokk kezdete után nagymértékben
fellazul, kiterjed, puffok alakulnak ki. Ezek a változá­
sok szigorúan reverzibilisek, a hősokk elmúltával
visszaalakul az eredeti sávozottsági mintázat. Mint a
továbbiakból kiderül, a megfigyelések, kísérleti ada­
tok ezen utóbbi magyarázattal vannak összhangban.
 6. S e jtm a g
Lehetséges magyarázatok
A kromoszómák bizonyos pontjain hőmérséklet­
érzékeny fehérjék halmozódhatnak fel, amelyek hő­
sokk hatására konformációváltozás következtében
hoznák létre a puffképződést. Egy másik lehetőség:
mélyreható kormatinszerkezeti változások zajlanak a
k r o m o o z ó m o c te r ü le t e in .
Valóságos magyarázat
A poliploid nyálmirigysejtekben, a homológ DNS-
szálak rendezett összefekvése következtében a sáv­
mintázat tükrözi a DNS szál mentén kialakult kroma­
tin szerkezetét. Hősokk hatására bizonyos gének (az
ün. hősokkgének) transzkripcionálisan aktiválódnak, a
puff-képződés a transzkripciót kísérő kromatinszerke-
zetváltozás (dekondenzáció) mikroszkóposán nyomon
követhető képe. Eukarióta sejtekben a kromatin szer­
kezetváltozásai a génexpressziö szabályozásának fon­
tos elemei.
Kapcsolódó ismeretek
6 .3 .1 . A kro m atin elem i szerkezeti
egysége a nukleoszöm a
A nukleoszöma átlagosan 200 bp hosszüságű
DNS-szakaszból és 5 különböző fehérjéből - a H l,
H2A, H2B, H3 és H4 hisztonból - épül fel. A hiszto­
nok aminosavsorrendje nagyfokú konzervativizmust
mutat az egész élővilágban. Kicsiny méretük és nagy­
fokú szekvenciakonzervativizmusuk ellenére - nagy­
számú lehetséges posztszintetikus módosításuk miatt
- nagyon változatos szerkezeti formában fordulnak
elő. A hiszton fehérjék N-terminális farki részén aceti-
láciö, metiláciö, foszforiláció és ADP-riboziláciö ala­
kulhat ki, ezenkívül a H2A és H2B hiszton C-terminá-
lis részén ubikvitináciö következhet be. A hisztonok N-
terminális farki részén található nagyszámú lizin-oldal-
csoport bármelyike acetilálódhat. Az egyes lizin-oldal-
csoportok acetiláciöja a genom különböző régióiban
jellegzetes, jól reprodukálható eloszlásban következik
be, és mivel az egyes lizin-oldalcsoportok acetiláciöja
speciálisan, de egymástól függetlenül játszódik le,
már az acetiláció egymaga is rendkívül változatos
hiszton fehérje-sokaságot tud produkálni. A hiszton
fehérjék posztszintetikus módosításai közül legna­
gyobb részletességgel az acetiláciönak a génexp-
resszió transzkripciós szabályozásában betöltött sze­
repét ismerjük.
A nukleoszöma magját az ún. core partikulum al­
kotja, mely 146 bp hosszúságú DNS-ből és H2A,
328
H2B, H3 és H4 hisztonból (az ún. core hisztonokböl)
épül fel oly módon, hogy valamennyi core hisztonból
két-két molekula henger alakú fehérjemagot képez, és
e henger palástjára kívülről tekeredik fel a DNS
(6.3/1. ábra). Bár a DNS a core partikulum külső fel­
színén helyezkedik el, a bázikus hiszton fehérjék és a
n e g a tív a n tö ltö tt DNS-molekulák közötti rendkívül
erős ionos kölcsönhatás következtében a hiszton fe­
hérjék védik a DNS-t, és így a DNS a core partikulu-
mon belül nehezen hozzáférhető külső fehérjemole­
kulák (nem hiszton fehérjék, pl. RNS-polimeráz) szá­
mára. A Hl hiszton a core partikulumba belépő, ill. ki­
lépő DNS-szakaszokhoz kötődik, és szerepe a maga­
sabb rendű kromatinszerkezet kialakításában van
(1. 6.3/1. ábra). A nukleoszömához tartozó DNS-nek
egy rövid szakaszához semmilyen hiszton fehérje nem
kötődik, ennek a szakasznak a hossza fajonként, sőt
egy egyeden belül szövetenként is változó, ez ered­
ményezi a nukleoszomális DNS hosszának variabilitá­
sát. A core partikulumok közötti DNS-szakaszt (amely
tehát H1 hisztonnal fedett és szabad részt egyaránt
tartalmaz) internukleoszomális összekötő DNS-nek
nevezik.
6 .3 .2 . A nukleoszöm ák elrendeződése
a DNS m entén
A nukleoszömák a DNS valamely kiválasztott
pontjához viszonyítva vagy rögzített, vagy pedig ran-
dom elrendeződést mutatnak. Rögzített elrendeződés
esetében valamennyi sejtben valamennyi nukleoszó-
ma a DNS egy kiválasztott pontjához viszonyítva azo­
nos elrendeződésben található, ami azt jelenti, hogy
bármely DNS-szekvencia vagy minden sejtben egy
core partikulum belsejében van, vagy pedig egy inter­
nukleoszomális összekötő DNS-szakaszra esik. Ran-
dom elrendeződés esetében ilyen kitüntetettség nem
létezik, így bármely DNS-szekvencia előfordulhat core
partikulumon belül is vagy internukeoszomális össze­
kötő szakasz mentén.
Mivel valamennyi nukleoszöma ugyanazon 5 hisz­
ton fehérjéből épül fel, nagyszámú, különböző DNS-
szekvencián kialakuló specifikus DNS-fehérje köl­
csönhatás nehezen magyarázhatná a nukleoszömák
rögzített elrendeződését. Éppen ezért hosszú ideig so­
kan elképzelhetetlennek tartották ezt az elgondolást.
Ma már egyértelműen bebizonyosodott, hogy a ge­
nom bizonyos szakaszain a nukleoszömák rögzített,
más szakaszain random elrendeződésűek. A rögzített
elrendeződés alapját nem olyan típusú szekvencia­
specifikus DNS-fehérje kölcsönhatás biztosítja, mint
 6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s b io ló g ia i.

B
HDAC HAT A HDAC
U
Ac
HAT A

Ac
Me^Ac k_.Ac
© 23 14 g.AC
N^K.3'14 23 & S 10te.
9 N

1
,s
20 2° ,6 5/©
KOJ 12 s K
1 k 16 .X
Me AAc"~~K- .K
§~f-—K—K AC c Ac Ac
®Ac Ac
Ac Ac
Ac^K— K^i/° ./
K 12 *N

C"' Tub) (u b '

a kromatin szerveződési szintjei bázispár pakolódási

csavarulat irány

csupasz D N S 10 bp 1

gyöngyfüzérszerkezet
8 0 bp 6 -7

3 0 nm szolenoid 12 00 bp 40

60000 680
hurokstruktúra

mátrix

kromatinköteg
10® bp 1 -2 -104

átmetszeti kép

18
krom oszóm a
kromatin 1 -2 -104
köteg

6.3/1. ábra.
A kromatin szerveződési szintjei.
A) A nukleoszöma szerkezete, a core hisztonok N-terminális
farki doménjei.
B) A core hisztonok lehetséges posztszintetikus módosításai.
(Ac: acetiláció, Me: metiláciő, P: foszforiláciö, Ub: ubikvi-
tináció; HAT: hiszton-acetil-transzferáz, HDAC: hiszton-
deaciláz; a nyilak az acetilálódások helyét mutatják; a
core hisztonok N-terminális farki részeinek szekvenciáját
egybetűs aminosavköd jelöli)
C) Magasabb rendű krom atinstruktúrák. A pakolódási
arány a DNS összetömörítésének mértékét mutatja a csu­
pasz DNS-hez viszonyítva. A bázispár/csavarulat az adott
kromatinszerveződési szint egy csavarulatában lévő bá­
zispárok számát mutatja.

329
 6. S e jtm a g

am ilyet a restrikciós endonukleázoknál vagy a tó. Ennek az az oka, hogy a DNS-váz foszfátcsoportja­
transzkripciós faktoroknál ismertünk meg, ahol a fe­ inak negatív töltését a pozitív ionok közömbösítik,
hérje egyetlen szekvenciát vagy csak nagyon limitált kedvezve ezáltal a magasabb rendű szerveződésnek.
számú, jól meghatározott, egymástól kismértékben A szolenoid szerkezet fenntartásában a H 1 hisztonnak
eltérő szekvenciát képes felismerni. A nukleoszömák van döntő szerepe.
rögzített elrendeződését a DNS másodlagos szerkeze­ Elektronmikroszkópos megfigyelések szerint a
téből adódó, a DNS-lánc fizikai tulajdonságát megha­ kromatin hiszton és nem hiszton fehérjéinek nagy sö-
tározó tényezők biztosítják. A g e n o m a zo n sza k as za in koricentraciö hatására bekövetkező extrakciója után
alakul ki a nukleoszömák rögzített elrendeződése, az interfázisos sejtmagban vagy a metafázisos kromo­
mely szakaszokon, többé-kevésbé függetlenül az ak­ szómákban egy fehérje természetű struktúra, a nukle­
tuális DNS-szekvenciától, érvényesül az a statisztikus áris mátrix marad vissza, és a fehérjementes DNS
szekvenciaeloszlás, hogy 10 bp-onként rövid AT-gaz- nagy hurkokat (5 0 -1 0 0 kb) képezve látszólag ehhez
dag szakaszok ismétlődnek periodikusan. Az ilyen sta­
tisztikus szekvenciaeloszlás a DNS-láncnak nagyfokú
hajlíthatóságot biztosít, amely előfeltétele a nukleo-
szómák rögzített elrendeződésének. Mivel a core par­
tikulum nagyon kis sugarú, henger alakú test, a DNS-
nek a core partikulum palástjára való feltekeréséhez a
DNS-lánc nagyfokú deformálására van szükség. Minél
könnyebben hajlítható egy DNS-lánc, vagyis minél
tökéletesebb a rövid AT-szakaszok 10 bp-os periodi­
citása, annál kisebb energia szükséges a DNS azon
deformációjához, amely előfeltétele a DNS-nek a core
partikulum hengerfelúletére való feltekerésének. Az
ilyen szekvenciákon a nukleoszöma lokalizációja rög­
zített lesz. Olyan DNS-szekvenciák, amelyekben a
rövid AT-gazdag szekvenciák tökéletes 10 bp-os pe­
riodicitást mutatnak, spontán, fehérjéktől származó
külső hatás nélkül is hajlított alakúak (curved DNA).
A nukleoszömák rögzített elrendeződését tehát végső
soron a bázisszekvencia határozza meg. Ennek a sta­
tisztikus szekvenciafüggésnek van egy óriási előnye: a
nukleoszömák rögzítettsége folytonos, széles skála
mentén változhat az abszolút szigorú rögzítettségtől a
teljesen random elrendeződésig. Mint látni fogjuk, en­
nek a lokalizációs mechanizmusnak fontos szerepe
van az eukarióta génműködés szabályozásában.

6 .3 .3 . M agasabb rendű k ro m a tin ­

s tru k tú rá k
A nukleoszomálís struktúrára ún. magasabb rendű
kromatinstruktúrák épülnek. Minden egyes szerkezeti
szinten a kromatinrost valamilyen feltekeredése ját­
szódik le, ami a DNS további összetömörítését ered­
ményezi. Első szinten a nukleoszómákból álló ún.
gyöngyfúzérstruktúra spirálszerűen feltekeredik, így
alakul ki a 30 nm-es kromatinrost (I. 6.3/1. ábra). A li­
neáris gyöngyfüzérstruktúra és a 30 nm-es szolenoid
struktúra a monovalens és divalens kationkoncentrá­
ció változtatásával reverzibilisen egymásba alakítha­
6.3/2. ábra.
A SAR-szekvenciák azonosítása és térképezése.
A) Izolált sejtmagot lítium-jödszalicilát (LISS) oldatban extra­
hálva a sejtmag hiszton és nem hiszton fehérjéinek zömét
eltávolíthatjuk a sejtmag struktürájának megtartásával.
B) A fehérjementesített sejtmagvázban (szkaffold) a DNS-t
restrikciós endonukleázzal feldaraboljuk, és a szkaffold-
hoz nem kötődő DNS-fragmentumokat centrifugálással
eltávolítjuk.
C) A vizsgálandó DNS-régióban a szkaffoldhoz kötődő és
nem kötődő DNS-fragmentumokat (agarözgél-elektrofo-
rézissel és Southern-hibridizáciöval) azonosítjuk.

330
 6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s
a nukleáris mátrixhoz horgonyzódik ki. Feltételezték,
hogy a kromatinhurkokat a 30 nm-es rostok alkotják,
és a 30 nm-es rost hurokstruktűrába rendeződése
hozza létre a DNS további összepakolödását (I. 6.3/1.
ábra). Feltételezték továbbá, hogy a kromatinhurkok
a nukleáris mátrixhoz meghatározott DNS-szekven-
ciáknál kötődnek ki. Közel 20 éves intenzív kutatás
során próbálták ezt a feltételezést kísérletesen igazol­
ni. 1984-ben az elektronmikroszkópos kísérletektől
lényegesen eltérő, új módszert dolgoztak ki a nukleá­
ris mátrix létének igazolására és az e mátrixhoz kötő­
dő DNS-szekvenciák azonosítására (6.3/2. ábra],
E módszer azon alapul, hogy izolált sejtmagokból
a hiszton és nem hiszton fehérjék döntő többségét
egy detergens hatású anyaggal, a lítium-jódszalicilát-
tal ki lehetett vonni úgy, hogy a sejtmag strukturális
váza [melyet megkülönböztetés céljából ennél az eljá­
rásnál szkaffoldnak neveztek el) nem károsodott. Az
extrahált sejtmag, bár elvesztette fehérjetartalmának
zömét, megtartotta alakját, nagyságát (pl. kis fordula­
ton ugyanúgy kiúlepíthető maradt, mint az intakt sejt­
mag). Ha ezt a sejtmagvázat azután valamilyen rest­
rikciós endonukleázzal emésztették, akkor a DNS-nek
csupán egy kis hányada maradt a szkaffoldhoz kötve.
A DNS-nek ezt a frakcióját centrifugálással elkülönít­
hették a szkaffoldhoz nem kötődő és centrifugálás
után a felülúszőba kerülő DNS-fragmentumok nagy
halmazától. Hibridizációs kísérletekkel egyértelműen
bebizonyították, hogy valamennyi megvizsgált DNS-
régióban a szkaffoldhoz csak jól definiált DNS-frag-
mentumok kötődtek, jelezve, hogy a kötődés specifi­
kus DNS-szekvenciákon alakul ki, és definiálja a kro-
matinhurok kihorgonyzási pontját. A szkaffoldhoz kö­
tődő DNS-szekvenciákat SAR-szekvenciáknak (Scaf-
fold Attachment Region) nevezték el.
6 .3 .4 . A génexpressziö szabályozása
e u karió ta sejtekben
A génexpressziö szabályozásában eukarióta sej­
tekben cisz-hatású DNS-szekvencia-elemek és transz
hatású fehérjefaktorok játsszák a fő szerepet (6.3/3.
ábra]. Az eukarióta gének expressziöját végző RNS-
polimeráz I, II és III enzim önmagában nem képes a
promoter szekvenciákat felismerni, ehhez a [>N$-
szekvencia-elemhez specifikusan kötődni, és a transz­
kripció iniciációját elindítani. A promotereken belül a
transzkripció iniciáciös pontját meghatározó cisz hatá­
sú szekvenciaelem a TATA-box (nevét a ...TATA...kon­
szenzus szekvenciáról kapta), melyet az általános
transzkripciós faktorok egyike (az mRNS-eket megha­
b io ló g ia i.
tározó géneket átíró RNS-polimeráz II esetében a TFI-
ID) ismer fel, és a TATA-boxhoz kötődve elindítja a
többi általános transzkripciós faktorból összeszerelő-
dő preiniciációs komplex kialakulását. Az RNS-polime-
ráz II az összeszerelődés egy meghatározott pontján
kötődik be ebbe a komplexbe, és a preiniciációs
komplex összeszerelődés utolsó lépésében bekötődő
TFI1H általános transzkripciós faktor foszforilálja az
RNS-polimeráz II legnagyobb alegységének C-termi-
nális doménjét (CTD, I. 6.3/3. ábra), aminek hatására
minimális, alapszintű transzkripció indul el. A transz­
kripció hatékonyságát a felső promoterelemekhez kö­
tődő transzkripciós faktorok képesek fokozni. Ezek a
transzkripciós faktorok szekvenciaspecifikus DNS-kö-
tő fehérjék, dómén szerkezetűek, DNS-kötő funkcióju­
kat DNS-kötő doménjük, a transzkripciót fokozó funk­
ciójukat pedig transzaktiváló doménjük biztosítja. Né­
hány bázispár (bp) hosszúságú felismerési szekvenciá­
ik a TATA-boxtól 5’-irányban felfelé elhelyezkedő,
mintegy 1 0 0 -2 0 0 bp hosszúságú DNS-szakaszon ta­
lálhatók. Ezekhez az felső promoterelemekhez kötődő
transzkripciós faktorok transzaktiválö doménjei köz­
vetlenül vagy adaptor fehérjék közreműködésével
(I. 6.3/3. ábra) fehérje-fehérje kontaktust alakítanak
ki a TATA-boxon felépült preiniciációs komplexszel,
és ez a kölcsönhatás felelős a transzkripció hatékony­
ságának fokozásáért. Maximális szintű transzkripcio-
nális aktiválást további cisz hatású DNS-szekvencia-
elemek, az ün. enhanszerek biztosítanak. Szemben a
felső promoterelemekkel, az enhanszerek távolságtól
és orientációtól függetlenül képesek hatásukat kifejte­
ni. Az enhanszerekhez is szekvenciaspecifikus transz­
kripciós faktorok kötődnek, nagyobb hatékonyságuk
a nagyobb transzkripciós faktor felismerési szekvencia
sűrűségnek és következményesen a nagyobb mérték­
ben koncentrálódott, egymással és a promoteren ki­
alakult preiniciációs komplexszel fehérje-fehérje kon­
taktusokat kialakító transzkripciós faktor koncentrá­
ciónak tulajdonítható. Az enhanszerek távolságtól füg­
getlenül képesek hatásukat kifejteni, ez a távolságfüg­
getlenség sok esetben több ezer bp-nyi DNS-szakasz
is lehet. Az enhanszerhez kötődő transzkripciós fakto­
rok és a távoli preiniciációs komplex közötti fehér­
je-fehérje kölcsönhatás kialakulását két mechaniz­
m u s biztosítja-.
Egramm feffl itat® át3m
ságot, amelyek egymással kapcsolódva fehérjehidat
alkothatnak, e fehérjehíd egyik eleme az enhansze­
rekhez kötődő transzkripciós faktorokkal, másik ele­
me a preiniciációs komplexszel létesít kölcsönhatást.
A távolság áthidalását az enhanszer és a promoter
közötti DNS-szekvenciák kihurkolódása is segítheti
351
6. Sejtmag

6.3/3. ábra.
Az eukarióta génexpressziö
szabályozása.
A) RNS-polimeráz II által át­
írt gén és szabályozó
szekvenciáinak vázlatos
rajza.
B) A preiniciációs komplex,
a felső promoterelemek­
hez kötődő transzkrip­
ciós faktorok és az adap­
te r fehérjék kapcsolata.
C) Enhanszer-promoter
kölcsönhatás a köztes
DNS-szakasz kihurkolö-
dásával.

(I. 6.3/3. ábra). Az enhanszerek és a hozzájuk kötődő
transzkripciós faktorok a génexpressziö maximális
aktiválása mellett olyan fontos szabályozó funkciókat
is ellátnak, mint a szövet- és/vagy fejlődésspecifikus
génexpressziö biztosítása, növekedési faktorok vagy
hormonok hatásának közvetítése stb. Transzkripciós
faktorok működésének előfeltétele, hogy felismerési
szekvenciáik a genomiális DNS-en más fehérje(k) által
el nem takart állapotban legyenek.
Az adaptor fehérjék enzimatikus funkcióval is ren­
delkezhetnek, posztszintetikusan módosítani képesek
a kromatin fehérjekomponenseit. A transzkripciós
faktorok szekvenciaspecifikus DNS-kötő tulajdonsá­
guk révén, a hozzájuk specifikusan kötődő adaptor fe­
hérjék toborzásával, lehetővé teszik a kromatin fehér­
jekomponenseinek irányított enzimatikus módosítá­
sát. Ezeknek a módosításoknak döntően fontos szere­
pe van a kromatin olyan szerkezeti átalakításaiban,
amelyek előfeltételei a szóban forgó gén transzkrip­
ciós aktiválódásának. Ezért az adaptor fehérjéket ko-
aktivátoroknak is nevezik.
6 .3 .5 . A tra n s z k rip c ió t kísérő krom atin-
szerkezeti változások
A transzkripciót kísérő kromatinszerkezeti változá­
sok tanulmányozásában fontos szerepet játszottak
azok a technikák, amelyekkel a kromatinon belül a
DNS hozzáférhetőségét nukleázokkal való emésztés­
 6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s
sel próbálták vizsgálni. Ezeknek a technikáknak az az
elgondolás volt az alapja, hogy ha egy DNS-szakaszt a
kromatinon belül valamilyen fehérje lefed, akkor ez a
DNS-szakasz védett egy kívülről beadott nukleáz ha­
sításával szemben. Ha a transzkripciót kísérve a fehér­
jék elrendeződése a kromatinban megváltozik, akkor
a DNS hozzáférhetősége is változni fog, amit nukleá-
zos emésztéssel detektálni lehet. Bebizonyították,
hogy a kromatin nukleázokkal való hasítási képe két
tényezőtől függ: az alkalmazott nukleáz szerkezetétől
és hasítási sajátosságától, továbbá - a várakozásnak
megfelelően - a kromatin fehérjéinek a kromatinon
belüli elrendeződésétől.
Kromatintempláton végzett in vitro transzkripciós
kísérletek bizonyították, hogy kromatinba ágyazott
DNS-en a transzkripció nagyfokban vagy akár teljes
mértékben gátlődik. A gátlódás mértéke attól függ,
hogy a promoter szekvencia nukleoszomális struktú­
rán belül helyezkedik-e el vagy nukleoszőmamentes.
A transzkripció iniciációja nukleoszőmába szervező­
dött promoteren teljesen gátolt, az elongációt viszont
a nukleoszomális struktúra lassítja, de nem akadá­
lyozza meg. Ennek alapján fel kellett tételezni, hogy in
vivő a transzkripciót megelőzően a kromatinban olyan
szerkezeti átrendeződésnek kell lejátszódni, mely a
DNS-t hozzáférhetőbbé teszi a transzkripciót végző
fehérjefaktorok számára. A kromatinnak ezt a feltéte­
lezett transzkripcionális dekondenzációját kísérlete­
sen is sikerült igazolni. Kimutatták, hogy ha csirke re-
tikulociták izolált sejtmagjához növekvő koncentráció­
ban DN-áz I enzimet adnak, akkor a (3-globin-gént már
kis koncentrációjú DN-áz I is apró darabokra képes
széthasítani. Ugyanez a gén csirkék máj-, vese- vagy
agysejtjeiből izolált sejtmagokban nagyfokú DN-áz I
rezisztenciát mutat. Ismeretes, hogy a p-globin-gén
expressziőja szigorú szöveti specificitást mutat: kizá­
rólag eritroid sejtvonalakban expresszálödik. A p-glo­
bin-gén a transzkripcionálisan inaktív máj-, vese- vagy
agysejtmagokban zárt, szorosan pakolt kromatinstruk-
túrába van ágyazva, és ez a kromatinstruktúra erő­
sen védi a DNS-t az izolált sejtmaghoz hozzáadott
DN-áz I enzimmel szemben. Csirke retikulocitákban,
ahol a p-globin-génen intenzív transzkripció folyik, a
kromatin dekondenzációja miatt a DNS sokkal hozzá­
férhetőbb nem csak a transzkripciót végző enzimek
szamára, hanem ac ici
ii
ső fehérje, a DN-áz I enzim számára is. Minden eddig
megvizsgált gén esetében igazolódott, hogy a transz­
kripciót a kromatin dekondenzációja előzi meg. Ez a
dekondenzáciö nem szorítkozik az átírt gén kódoló
szakaszára, hanem mind 5', mind pedig 3’ irányban
messze túlterjed. Feltételezik, hogy az átírt gént hor­
b io ló g ia i.
dozó kromatinhurok teljes hosszában dekondenzálő-
dik. Ennek a szerkezeti változásnak a pontos moleku­
láris részleteit még nem ismerjük, feltételezzük, hogy
bizonyos nem hiszton kromoszomális fehérjék kiválása
és/vagy más fehérjék beépülése következtében alakul
ki. A dekondenzáciö jelentős mértékű: a transzkripcio­
nálisan aktív kromatin DN-áz I érzékenysége több
nagyságrenddel nagyobb a transzkripcionálisan inaktív
kromatinhoz viszonyítva.
6.3.5.1. DN-áz I hiperszenzitív kromatin­
struktúrák
A Drosophila hősokkgénjeinek tanulmányozásakor
figyeltek fel arra a jelenségre, hogy kromatin DN-áz I-
gyel való hasításakor a hősokkgének 5’ végén találha­
tó egy rövid, mintegy 200 bp hosszú szakasz, amely
DN-áz I emésztéssel szemben két nagyságrenddel ér­
zékenyebb, mint a transzkripcionálisan inaktív kroma­
tin. Mivel ez a „DN-áz hiperszenzitív (DH) kromatin­
struktúra” a hősokkgének promoterén helyezkedik el,
valószínűnek látszik kapcsolata az eukarióta génmű­
ködés szabályozásával, ezért intenzív kutatás indult el
annak bizonyítására, hogy a jelenség általános, vagy­
is hogy a kromatinban minden promoterszekvencia
DH-struktúrán belül helyezkedik el. Bár az 1980-as
évek elején végzett nagyszámú vizsgálat tökéletesen
igazolta e feltételezés helyességét, csakhamar számos
nehezen magyarázható kísérleti adat is napvilágot lá­
tott. Igazolták, hogy az eukarióta kromatinban min­
den transzkripcionálisan aktív vagy potenciálisan ak­
tív gén promoterén DH-kromatin-struktúra figyelhető
meg, de hamarosan kiderült az is, hogy számos olyan
DNS-szakaszon is DH-kromatin-struktürák alakultak
ki, melyek biztosan nem rendelkeztek promoterfunk-
cióvai. így DH-struktúrákat találtak a genek promote-
rétől 5’ irányban felfelé nagy távolságokban, a gének
3’ végétől lefelé, sőt bizonyos esetekben a gének bel­
sejében, intron DNS-szekvenciákon is. Az eukarióta
gének szabályozásában kulcsfontosságú szerepet ját­
szó enhanszerek felfedezése azután megmagyarázta
ezeket a látszólagos ellentmondásokat Rehiznnyncn-
dott, hogy a kromatinban nem csak a promoter, ha­
nem valamennyi enhanszer is D H -kro m a tin -stru ktú rá -
A kromatinszerkezet, a génműködés szabályozása
és az enhanszerek elrendeződése közötti szoros össze­
függésre szép példa a csirke lizozimgénje (6.3/4. ábra).
Ez a gén, amely a bakteriális fertőzés elleni védeke­
zésben vesz részt, szövet-, fejlődés- és szexspecifikus
szabályozás alatt áll. Csirkében csak két szövetben, a
333
 6. S e jtm a g
— —— — — >—— ———
1 2 3 4 5 6
petevezeték
iváféféllén csirke
horm onstimulált \ \
\ \
hormon nélkül
\ \ \ \
petevezeték
ivarérett csirke \ 1 1 \
m akrofág \ 1 \ \ \
vese, máj, agy I I
6.3/4. ábra.
DH-krom atin-struktűrák elrendeződése a csirke lizozimgén
környezetében. A nyilak a DH -krom atin-struktúrák szöveti
petevezetékben és a makrofágokban fejeződik ki. Míg
a makrofágokban alacsony szintű, konstitutív exp­
ressziöt mutat a gén, a petevezetékben csak ivarérett
nőstény csirkékben fejeződik ki, ott viszont rendkívül
nagy intenzitással. Ivaréretlen nőstény csirkékben a
petevezetékben a transzkripciót indukálni lehet szte-
roidhormon-kezeléssel. A gén és környezetének kro-
matinszerkezeti vizsgálata egyértelműen bizonyítja,
hogy a promoter minden olyan szövetben, amelyben
a gén transzkripcionálisan aktív vagy potenciálisan ak­
tív, DH-kromatin-struktűrában található (7-es számú
DH-hely a 6.3/4. ábrán). Ivarérett vagy hormonálisán
stimulált nőstény csirkék petevezetékben a gén 5’ vé­
gétől felfelé található egy DH-kromatin-struktüra,
melyről kimutatták, hogy a hormon-receptor komp­
lex targetszekvenciáját tartalmazó enhanszer (5-ös
DH-hely). DH-kromatin-struktüra ezen a DNS-szek-
vencián csak akkor alakul ki, amikor a hormon-recep­
tor komplex bekötődik targetszekvenciájához. Ez ma­
gyarázza, hogy ivaréretlen csirkékben ezen a helyen
DH-kromatin-struktúra nem mutatható ki, viszont hor­
monális stimuláció hatására megjelenik. 5 ’ irányban
felfelé haladva egy újabb DH-kromatin-struktüra mu­
tatható ki (4-es DH-hely), amelyről bebizonyosodott,
hogy egy negatív hatású enhanszer, vagyis egy silen-
cer szekvencián alakul ki. Ez a kromatinstruktúra gá­
tolja meg a génexpressziót azokban a szövetekben
(máj, vese, agy stb.), amelyekben a gén transzkripcio­
334
5' 3’
lizozim gén -
7 8
+
\ \ \
\ \ -
1 \ I +
\ \ +
\ \ -
elrendeződését m utatják a csirke egyedfejlődésének külön­
böző szakaszaiban. A számozás a D H -krom atin-struktűrák
azonosítására szolgál.
nálisan inaktív, de a petevezetékben is ez a kroma­
tinstruktúra gátolja a génexpressziót mindaddig, amíg
a hormon-receptor komplex be nem kötődik target­
szekvenciájához, és ki nem alakul az 5-ös DH-hely,
amely megszünteti a 4-es DH-kromatin-struktúra gát­
ló hatását. A 6.3/4. ábrán az 1, 2 és 9 jelzésű DH-kro-
matin-struktúra a magasabb rendű kromatinszerkezet
elemeit alkotja, melyeknek fontos szerepük van a lizo­
zim kromatin dómén funkcionális elhatárolásában (I.
később). Ez utóbbi DH-kromatin-struktúrák biztosít­
ják, hogy a lizozimgén expresszióját azok és csak azok
az enhanszerek szabályozzák, amelyek a lizozim kro­
matin doménen belül helyezkednek el. A lizozimgén
3’ végénél elhelyezkedő DH-kromatin-struktúra (8-as
DH-hely) funkciója még nem ismert. Makrofágokban
hiányoznak azok a DH-kromatin-struktúrák, amelyek
a szteroidhormon-függő szabályozást biztosítják, vi­
szont kimutatható két szövetspecifikus DH-kromatin-
struktúra (3-as és 6-os hely), amelyekről bebizonyítot­
ták, hogy makrofágspecifikus enhanszer szekvenciá­
kon alakultak ki, ezek biztosítják az alacsony szintű,
konstitutív génexpressziót makrofágokban.
A bemutatott példa jól szemlélteti, hogy eukarió-
tákban minden olyan szekvencia, mely egy adott gén
transzkripciós szabályozásában részt vesz, DH-kroma-
tin-struktürába rendeződik.
Az elmondottakból következik, hogy a DH-kroma-
tin-struktürákat több különböző szempont szerint is
 6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s
csoportosíthatjuk. Vannak szövetspecifikus, fejlődés-
specifikus, konstitutív, indukálható DH-kromatin-
struktúrák, bár ezek a felosztások önkényesek, sok
esetben átfedők.
A DH-kromatin-struktúrák szerkezetüket tekintve
olyan DNS-szakaszok, amelyek nukleoszőmamente-
sek. Ezt a csirke p-globin-gén promoterén kialakuló
DH-struktúra esetén bizonyították először. Ennek a
mintegy 200 bp hosszúságú DH-szakasznak a köze­
pén egymástól 54 bp-nyira két Msp I restrikciós en-
donukleáz hasítóhely található. Megvizsgálták, hogy
kihasítható-e ez a rövid DNS-szakasz csirke vörösvér-
sejtek izolált sejtmagjának Msp l-emésztése során.
A kérdésfelvetés indokolt volt, mert bebizonyították,
hogy DH-kromatin-struktúrákban a DNS nem csak
DN-áz l-gyel, hanem bármilyen nukleázzal preferen-
ciálisan hasítható (ennek fényében ma már indokol­
tabb nukleáz hiperszenzitív kromatinstruktúrákról be­
szélni). Ha a 200 bp hosszúságú DH-szakaszon nuk-
leoszóma helyezkedik el, akkor az 54 bp-os DNS-sza-
kaszt a nukleoszöma feltétlenül lefedi, így még ha az
Msp I enzim képes is hozzáférni felismerési szekven­
ciájához és ott elhasítani a DNS-t, az 54 bp-os frag­
mentum nem fog kihasadni, mert a rendkívül erős hisz­
ton—DNS kölcsönhatás összetartja a struktúrát, és így
megakadályozza az 54 bp-os fragmentum kioldódá­
sát. Ha nukleoszöma nem fedi a DH-régiöt, akkor a rö­
vid 54 bp-os DNS-fragmentum az izolált csirke vörös-
vérsejtmagböl Msp l-emésztés után könnyűszerrel ki­
vonható. Kísérleti adatok ez utóbbi feltételezést bizo­
nyították. Ezeket az úttörő kísérleteket követően szá­
mos további adat igazolta, hogy DH-kromatin-struktú­
rákban a kromatin DN-áz-túlérzékenységének oka
minden esetben a nukleoszöma hiánya.
A DH-kromatin-struktúrák kialakulásának mecha­
nizmusát is a csirke p-globin-gén promoterszakaszán
tanulmányozták először. Megvizsgálták a klónozott p-
globin-gén promoterén a DH-kromatin-struktüra in
vitro rekonstrukciójának feltételeit. Kimutatták, hogy
in vitro a DNS-ből és tisztított hisztonokból nukleosző-
mák szerelhetők össze, melyeknek szerkezete tökéle­
tesen megegyezik az in vivő összeszerelődött nukleo­
szömák szerkezetével. A p-globin-DNS-en végzett in
vitro kromatinrekonstrukciö során a promoteren DH-
kromatin-struktúra nem alakul ki. A DH-kromatin-
m m in vitro r e t o w i H ü aDDan u esetben. tor rendelkezik eoy „leromatinátabkító”[áiwtin
ha a kiónozott p-globin DNS-t előinkubálták csirke vö-
rösvérsejt magjából nyert nem hiszton fehérje extrak-
tummal, és a kromatin-összeszerelést csak ezután haj­
tották végre. Sikertelen volt a DH-kromatin-struktúra
in vitro rekonstrukciója, ha a nem hiszton kromoszo-
mális fehérjeextraktummal az inkubálást a kromatin
b io ló g ia i.
összeszerelése után hajtották végre. Ugyancsak siker­
telen volt a DH-kromatin-struktúra in vitro rekonstruk­
ciója, ha a klónozott DNS-t olyan szövetből származó
nem hiszton fehérjeextraktummal inkubálták elő a
kromatin-összeszerelés előtt, amely szövetben a p-
globin-gén nem fejeződik ki, és amely szövetben a
p-globin-gén promoterén DH-stuktúra nem mutatható
ki. Az elmondottakból következik, hogy a csirke vö-
rösvérsejt magjában lévő nem hiszton fehérjeextrak-
tumban jelen kell lennie olyan szekvenciaspecifikus
DNS-kötő fehérjé(k)nek, amely(ek) képes(ek) a p-glo­
bin-gén promoteréhez kötődve megakadályozni nuk-
leoszőma kialakulását. Ilyen fehérjék csak kompetens
szövetekben találhatók meg, olyan szövetekben,
amelyekben a p-globin-gén kifejeződik, és amelyek­
ben a promoter valóban DH-struktúrabán van. Ezek a
fehérjék a nukleoszöma felépülését képesek megaka­
dályozni, de a már kialakult nukleoszőmákat nem ké­
pesek elmozdítani.
A DH-kromatin-struktúra kialakulásának ettől
alapvetően eltérő mechanizmusát írták le a Drosophi­
la hsp 70 hősokkgén promoterén. A hsp 70 gén exp­
ressziójának szabályozásában két transzkripciós fak­
tor vesz részt. A hősokk-transzkripciös faktor (HSTF)
képes érzékelni a hőmérséklet hirtelen e m e lk e d é s é t ,
ennek hatására trimerizálódik, a trim er rendelkezik
szekvenciaspecifikus DNS-kötő képességgel, és bekö­
tődik a promoterben található targetszekvenciájához.
A GACA transzkripciós faktor a HSTF-fel kooperálva
vesz részt a hősokkválasz kialakításában, és fontos
szerepe van a DH-kromatin-struktúra kialakításában.
A GACA-faktornak a DH-kromatinstruktúra kialakítá­
sában betöltött szerepe azonban alapvetően külön­
bözik a p-globin-gén expresszióját szabályozó transz­
kripciós faktorok hatásától. A p-globin-gén promote-
rével szemben, ahol a génexpressziót szabályozó
transzkripciós faktorok a promoteren már kialakult
nukleoszómát nem tudták destabilizálni és eltávolíta­
ni, a GAGA-faktor a nukleoszomális struktúra teljes
kialakulása után is képes volt DH-struktúrát létrehoz­
ni a promoterhez kötődő nukleoszöma eltávolításá­
val. Tehát amíg a p-globin-gén promoterén a transz­
kripciós faktorok a DH-kromatin-struktúrát csak a
DNS replikációja kapcsán (amikor a nukleoszomális
struktúra megszűnik) tudják kialakítani, a CAGA-fak-
remodelling) aktivitással, és így a DNS replikációjától
függetlenül képes DH-struktúrát kialakítani. Részle­
tes vizsgálatok bizonyították, hogy a nukleoszömá-
nak a promoterről való eltávolítása energiaigényes
folyamat, és a GAGA-faktoron kívül számos egyéb fe­
hérje is részt vesz benne.
335
 6. S e jtm a g
A DH-kromatin-struktúra az evolúció zseniális ta­
lálmánya volt. Mivel az eukarióta génexpressziö sza­
bályozásában transzkripciós faktorok játsszák a leg­
fontosabb szerepet, esszenciális volt, hogy ezek a
szekvenciaspecifikus DNS-kötő fehérjék gyorsan és
nagy pontossággal legyenek képesek megtalálni felis­
merési szekvenciájukat. Csupasz DNS-en ez úgy való­
sul meg, hogy a transzkripciós faktor véletlenszerűen
kötődik valahol a DNS-hez, majd „egydimenziós” moz­
gással végighalad a DNS-en targetszekvenciáját ke­
resve. A 3000 Mb hosszúságú emlős-DNS esetében
ez a mechanizmus rendkívül lelassítaná a targetszek-
vencia megtalálását. Miután az eukarióta genom több
mint 99%-a nukleoszomális struktúrába szerveződött,
a transzkripciós faktoroknak csak a genom töredékét
képező DH-kromatin-struktúrák DNS-eit kell végig­
vizsgálni targetszekvenciáik megtalálásához, és így
a génexpressziö transzkripciós szabályozása gyors,
pontos és nagyon hatékony lett.
6.3.5.2. Hisztonacetiláció és -metiláciő
szerepe a transzkripcionálisan aktív
kromatinszerkezet kialakításában
Több mint 30 éve ismert, hogy a transzkripcioná­
lisan aktív régiókból származó kromatinban nagyon
nagy a többszörösen acetilált hisztonok koncentráció­
ja, transzkripcionálisan inaktív eukromatikus régiók­
ban vagy a heterokromatinban viszont az acetilált
hisztonok koncentrációja kicsi, többszörösen acetilált
hisztonok pedig alig fordulnak elő. A transzkripció és
a hisztonacetiláció közötti összefüggés megértését
hosszú ideig nehezítette az a tény, hogy a hisztonok
acetilálását végző enzimeket, a hiszton-acetil-transz-
ferázohat (HAT) nem sikerült azonosítani. Emiatt nem
lehetett választ adni olyan fontos kérdésekre, hogy az
acetiláció előfeltétele-e vagy pedig következménye a
transzkripciónak, részt vesz-e a transzkripciót kísérő
kromatindekondenzáció kialakításában. Az acetiláció,
a hisztonok lizincsoportjainak E-aminocsoportján kö­
vetkezik be, és így a hisztonok bázikus töltését csök­
kenti, hidrofobicitásukat pedig fokozza. Ennek követ­
keztében képes fellazítani az ionos jellegű DNS-hisz-
ton kölcsönhatásokat. Az acetilálható lizinoldalcso-
portok a hisztonok nukleoszömából kiemelkedő N-
terminális farki részében helyezkednek el. A hiszton
fehérjéknek ezen doménje nem vesz részt azokban a
hiszton-hiszton, ill. hiszton-DNS kölcsönhatásokban,
amelyek a core partikulum kialakításához szüksége­
sek, viszont nagyon fontosak a nukleoszömák és nem
hiszton fehérjék közötti kapcsolatok kialakításában, a
336
nukleoszöma-nukleoszőma közötti kölcsönhatások
fenntartásában, a kromatinrost feltekeredésében és a
kromatinrostok közötti intermolekuláris kölcsönhatá­
sok biztosításában. így érthető, hogy a hisztonacetilá­
ció fontos szerepet tölthet be a kromatin transzkrip-
cionális dekondenzáciöjában.
E logikát követve fel kell tételezni, hogy az acetilá­
ció előfeltétele a transzkripciónak, ekkor azonbar
megválaszolandó, hogy mi irányítja a HAT-okat a
transzkripciós aktiválódás előtt álló kromatinrégiöba
Az első HAT azonosítása és klónozása azonnal választ
adott erre a kérdésre. A Tetrahymena HAT A génjé­
nek (1. 6.3/1. ábra B) szekvenciája nagyfokú homoló­
giát mutatott az élesztő GCN5 fehérjével, amelyrő
korábban már ismert volt, hogy fontos szereplője a
transzkripcionális aktiválódásnak, ugyanis egy koakti-
vátor (vagy más elnevezéssel egy transzkripcionális
adaptor), tehát egy olyan fehérje, mely az enhansze-
rekhez kötődő aktivátor fehérjékkel (transzkripciós
faktorokkal) képes specifikus kölcsönhatásba lépni. Ez
a felismerés magyarázatot nyújt arra a kérdésre, mi­
lyen mechanizmus irányítja a HAT enzimeket olyar
kromatinrégiók felé, melyek éppen a transzkripcioná­
lis aktiválódás stádiumában vannak. Egy adott gén
transzkripcióját plazmamembrán-receptorokról vag\
pedig nukleáris receptorokról kiinduló szignáltransz-
dukciós kaszkádok indukálják. Az indukció hatására
aktivátorok kötődnek az indukálandó gén enhanszer
szekvenciáihoz. Az aktivátorokhoz kötődő koaktiváto-
rok, amelyek HAT enzim aktivitással rendelkeznek,
kettős funkciót töltenek be: egyrészt acetilálják a kör­
nyező nukleoszömák hisztonfehérjéit, fellazítva ezálta
a kondenzált kromatinszerkezetet biztosító hisz-
ton-hiszton, ill. hiszton-DNS kölcsönhatásokat (elő­
segítve ilyen módon a nukleoszömák eltávolítását]
másrészt a megváltozott kromatinkörnyezetben kiala­
kítják az enhanszerhez kötődő aktivátor fehérjék és a
TATA-boxon kialakult preiniciációs komplex közötti
fehérje-fehérje kölcsönhatást, amely abszolút előfe -
tétele a transzkripció beindulásának (6.3/5. ábra).
Az elmúlt években számos HAT-ot azonosítottak,
valamennyi transzkripcionális koaktivátornak bizo­
nyult. Egy-egy gén transzkripcionális aktiválásában
több különböző HAT is részt vehet. Ennek nyilvánva­
lóan az az oka, hogy a HAT-ok - enzimatikus tulajdon­
ságaikat, elsősorban is szubsztrátspecifícitásukat te­
kintve - jelentősen különböznek egymástól, pl. külön­
böző hiszton fehérjékre lehetnek specifikusak, vagy
egy adott hisztont különböző lizinoldalcsoportjait ké­
pesek szigorú szubsztrátspecificitással módosítani.
A CBP/p300 fehérje olyan HAT-aktivitással rendel­
kező koaktivátor, amely számos különböző aktivátor-
 6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s
hormon I ^ azrnarnemí.
E 1A S R C -1 *
CREB c-Fos
c-JU N M yoD Ju nB
c-M yb T F IIB p53
S áp -1 a S a ta l
c/E B P b e ta ACTR*
p p9 0R S K (R A C 3 , A IB 1 , TR A M -1)
P /C AF*
6.3/5. ábra.
A CBP/p300 koaktivátor számos különböző szignáltransz-
dukciös kaszkád működését integrálja. Plazmamembrán-re-
ceptorokröl vagy nukleáris receptorokról kiinduló transz-
dukciös kaszkádok hatására aktiválódó protein-kinazok
(JAK: Janus-kináz, PKA: protein-kináz A, MAPK: mitogénak-
tivált protein-kináz, JNK: Jun amino-terminális kináz) szá­
mos különböző transzkripciós faktort foszforilálnak, ame­
lyek targetszekvenciáikhoz (HRE: hormonreszponzív elem,
CRE: cAMP-reszponzív elem, GAS: interferonstimulált gén
reszponzTvelem, AP-1: Jun-Fos kötőelem) kötődve koaktivá-
torként a CBP/p300 fehérjét kötik meg. A CBP/p300 ko­
aktivátor különböző transzkripciós faktor kötő doménjeit
halványlila téglalapok ábrázolják, alattuk a doménhez kötő­
dő transzkripciós faktorok felsorolása látható. A transzkrip­
ciós faktorokhoz kötődő koaktivátor HAT-enzim-aktivitásá-
val (HAT: hiszton-acetil-transzferáz) részt vesz a kromatin
átalakításában, és így segíti elő a transzkripció iniciációját.
A CBP/p300-hoz kötődő nukleáris receptorok további HAT-
aktivitással rendelkező koaktivátorokat képesek megkötni
(SRC-1, ACTR, P/CAF), és így többszörös HAT-aktivitással
rendelkező nagy multiprotein-komplexek alakulhatnak ki.
A HAT-aktivitással rendelkező fehérjefaktorokat csillag jelöli.
hoz (hormonreceptorok, CREB, fos-jun stb.) képes kö­
tődni, mert ezen a fehérjén több különböző aktivátor-
kötő dómén található. így a CBP/p300 olyan univer­
zális koaktivátor, amely különböző szignaltranszduk-
íife taízLádoL Látását: kepes koordinálni (I. 6.3/5.
ábra). Ennek során több különböző HAT-aktivitásü ko­
aktivátor kapcsolódik egymáshoz és az aktiválandó
kromatinrégióhoz. Az összekapcsolt, HAT-aktivitással
rendelkező koaktivátorok enzimatikus tulajdonságaik­
ban eltérhetnek egymástól, így az összekapcsolt koak­
b io ló g ia i...
tivátorok nagymértékben potenciálják egymás hatá­
sát. A HAT-ok szubsztrátspecificitása következtében
egy adott kromatinrégióhoz kapcsolódó HAT-enzimek
jellegzetes acetiláciös mintázatot képesek létrehozni,
mely az ugyancsak szubsztrátspecifikus hisztonfoszfo-
rilációs és hisztonmetilációs mintázattal közösen egy
„hisztonkódot” alakít ki.' Ez a hisztonkód határozza
meg azután, hogy a módosított kromatinrégióhoz mi­
lyen további fehérjefaktorok fognak kötődni.
A nukleoszomális kromatinstruktüra transzkripciót
gátló hatását tehát két alapvetően különböző mecha­
nizmus képes felfüggeszteni:
1. A nukleoszömák eltávolítását biztosító kroma-
tinátalakítő faktorok, amelyek transzkripciós faktorok
közreműködésével képesek a transzkripció iniciáciös
pontjában a DNS-t nukleoszömamentessé alakítani.
2. A kromatin fehérjefaktorainak poszttranszlációs
módosításai - elsősorban is acetiláciőjuk - , amelyek
a DNS-fehérje kölcsönhatások erősségének változta­
tásával a kromatin transzkripcionális dekondenzáciő-
ját képesek előidézni.
E két folyamat legtöbb esetben kapcsoltan játszó­
dik le.
A hiszton fehérjék acetiláciöja folytonosan, dina­
mikusan változó folyamat. A HAT-ok által módosított
lizin-oldalcsoportokröl hiszton-deacetiláz (HDA) enzi­
mek (I. 6.3/1. ábra B) képesek az acetilcsoportot leha­
sítani. Több különböző HDA-t azonosítottak, ezek de-
léciója in vivő a hisztonfehérjék hiperacetilációjához
vezetett. Funkciójuk, érthető módon, a transzkripció
repressziójában fontos. Szekvenciaspecifikus rep-
resszor fehérjékhez kötődve kerülnek a represszálan-
dö kromatinrégiöba. „Toborzásnak” nevezzük azt a je­
lenséget, amikor egy transzkripciós faktor a hozzá kö­
tődő adaptor fehérjék segítségével a szabályozandó
gén kromatinrégiójába gyűjti össze azokat az enzime­
ket, amelyek működése előfeltétele az illető gén exp-
ressziós szabályozásáért felelős kromatinszerkezeti
változások kialakításának.
A hiszton fehérjék másik fontos posztszintetikus
módosítása lizin-oldalcsoportjaik metilálása. Fz a mó­
dosítás ugyancsak a génexpressziö szabályozásában
játszik fontos szerepet. Az acetilációhoz hasonlóan a
hisztonok metilációját is szekvenciaspecifikus módosí­
tó enzimek, metil-transzferázok végzik, amelyek a
hiszton H3 és H4 hat különböző lizin-oldalcsoportját
képesek módosítani. Mono-, di-, ill. trimetiláció ala­
kulhat ki ezeken a lizin-oldalcsoportokon. A hiszton-
metiláció, az acetilációhoz viszonyítva, a génexp-
ressziő változásainak sokkal szélesebb spektrumát
képes indukálni. A hisztonacetiláciöval szemben,
amely döntően a génexpressziö transzkripcionális ak­
337
 6. S e jtm a g
tiválódását eredményezi, a hisztonmetiláciö bizonyos
esetekben transzkripcionális aktiválódást, a metiláciö
helyétől függően azonban más esetekben transzkrip­
cionális repressziót is előidézhet. E változásokon túl­
menően a kromatin egyik extrém strukturális átalakí­
tásának, a heterokromatinizációnak elindításával a
génexpressziö extrém gátlásában is fontos szerepet
játszik.
A génexpressziö transzkripcionális aktiválásában
a H3 hiszton 4., 36. és 79. lizin-oldalcsoportjának
(K4, K36 és K79-es oldalcsoportok) metilációja já t­
szik <;7prpnet A hkztnn KA é s K ? 6 - o s o ld a lc s o -
portjának metilációját végző enzim a transzkripció
elongáciöja folyamán kötődik az RNS-polimeráz II-
höz, ez biztosítja a kódoló DNS-szakaszon a H3 hisz­
ton metilációját. Az RNS-polimeráz ll-höz fizikailag
kötődik az az enzimkomplex is, amely a H2B hiszton
ubikvitinációját végzi. A H2B ubikvitináltsága előfel­
tétele a H3 K4 és K79 oldalcsoport metiláciöjának.
A H3-K4 metilációja jellegzetes különbséget mutat az
átírt gének kódoló szakaszán, ill. promoterrégiöiban.
A H3-K4 dimetil-mödosítása jellemző az aktív gének
kódoló szakaszán, míg ugyanezen gének 5 ’-ös végén
trimetil-mödosítás alakul ki. A génexpressziö aktivá­
lódása szempontjából fontos az a megfigyelés is,
hogy több kromatinátalakító enzimkomplex specifiku­
san képes felismerni és kötődni H3-K4-metilált kro-
matinrégiökhoz.
A génexpressziö transzkripcionális gátlásában a
H3-K9-es és a H3-K27-es oldalcsoportok trimetil-mó-
dosítása játszik szerepet. Ennek a két lizin-oldalcso-
portnak a metilációja vesz részt a homeotikus gének
sejtspecifikus elhallgattatásában, az X-kromoszóma
inaktiváciöjában és a genomiális imprinting jelenségé­
ben (a genomiális imprinting során bizonyos gének
szelektíven expresszálödnak vagy csak az anyai, vagy
pedig csak az apai kromoszómákról).
A hisztonmetiláciönak a heterokromatinizáció elin­
dításában betöltött szerepét a következő alfejezetben
részletesen tárgyalt pozíció effektus variegáció (PEV)
jelenségének molekuláris analízise során ismerték fel.
Bizonyítást nyert, hogy a PEV egyik legrészletesebben
tanulmányozott szuppresszora a Su(var)3-9 hiszton
lizin-metil-transzferáz aktivitással rendelkezik, és spe­
cifikusan metilálja a H3-K9 csoportját. Ez a metiláciö
játszik döntő szerepet a heterokromatinizáció elindí­
tásában, mert a heterokromatin fő struktúrfehérjéje, a
HP1 protein a K9-en metilált H3 hiszton fehérjéhez
kötődik.
Régóta ismert, hogy gerincesekben a génexpresz-
sziö gátlása rendszerint a represszált kromatinré­
gióhoz tartozó DNS citozinjainak metiláciöjával jár
338
együtt. A nőstények X-kromoszómájának inaktiváció-
ja metiláciöhoz kötött. A metiláciö a citozin 5-ös pozí­
ciójában alakul ki. Ugyancsak régóta ismert, hogy
promoterrégiökban 5’CpG dinukleotidok metilációja a
transzkripció gátlását eredményezi. A citozinok meti-
lációja, a kromatin kondenzációja és a transzkripció
gátlása közötti összefüggésre akkor derült fény, ami­
kor kimutatták, hogy a MeCP2 fehérje, mely szelektí­
ven képes kötődni metilált DNS-szekvenciákhoz, egy
hiszton-deacetilázzal képes komplexet alkotni. A me-
tiláció és a génrepresszió közötti összefüggés így nyil­
vánvaló: metilált DNS-hez kötődő MeCP2 fehérje vi­
szi magával a HDA-t, a hisztonokon meglévő acetil-
módosítások eltávolítása a kromatin kondenzációjá­
hoz és következményesen a transzkripció gátlásához
vezet.
6 .3 .6 . Represszív kro m atin ko m p le xe k
Szabályozó DNS-szakaszokon (promoter, enhan­
szer stb.) kialakuló nukleoszomális struktúra nagyon
nagy mértékben képes gátolni a génexpressziót,
mert megakadályozza az iniciációhoz nélkülözhetet­
len transzkripciós faktorok kötődését targetszek-
venciájukhoz. A TBP, a TFIIA vagy a TFIIB általános
transzkripciós faktor pl. csupasz DNS-en a TATA-
boxot 10‘ 9- 1 0“ '° M-os Kd értékkel képes felismerni
és ahhoz kötődni. Ha ugyanez a TATA-box-szek-
vencia nukleoszomális struktúrába ágyazódik, akkor
ezek a transzkripciós faktorok még 10“6 M-os kon­
centrációban sem képesek kötődni. A nukleoszomá­
lis kromatinstruktúra tehát önmagában is rendkívül
erős represszora a transzkripciónak. A szöveti diffe-
renciáció vagy az egyedfejlődés szabályozása azon­
ban még ennél is szigorúbb repressziót követel. En­
nek biztosítására represszív hatású nem hiszton kro-
moszomális fehérjekomplexek alakultak ki. Három
ilyen komplexet ismertünk meg (6.3/6. ábra), mind­
egyiknek az a feladata, hogy egy stabil, represszált
kromatinstruktürát alakítson ki az enhanszer-promo-
ter szekvenciákon.
Az élesztő telomerjein és az élesztő keresztezési tí­
pusú génjein pl. rendkívül nagy hatású represszív
komplex alakul ki. Ez a komplex hozza létre a génexp-
ressziónak azt a maximális represszióját, amelyet „si-
lencing”-nek, vagyis „elhallgattatásának nevezünk.
Bár élesztőben nincs heterokromatin, az elhallgatta­
tás a heterokromatinizációval hasonlóságot mutató
folyamat.
Az elhallgattatás folyamatában több fehérjefaktor
vesz részt. A represszív komplex a hisztonok N-termi-
 6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s
6.3/6. ábra.
Represszív hatású fehérjekomplexek.
A) Represszív hatású fehérjekomplexek kialakulásának le­
hetséges mechanizmusai:
a) Élesztőben a telomer ismétlődő szekvenciaelemeihez
kötődő Rap 1 fehérje beépülési tem plátot alakít ki a Sir-
komplex számára. A H3- és H4-hisztonok N-terminális
farki részei és a Sir-komplexek között kialakuló kölcsön­
hatás, amely lineárisan továbbterjed a kromatinban, a
nukleoszömák zárt, szorosan pakolt struktúráját hozza
létre.
b) A Drosophila polycomb komplex kooperatív kialakulá-
Sának ITlOdölljG. Több pőlycomb-csoporthoz tartozó fe­
hérje (kör, téglalap, háromszög reprezentálja ezeket az
ábrán) kötődik elsődlegesen a PRE-hez. A DNS-fehérje
kölcsönhatás kooperatív jellegű. Az S í , S2, S3 DNS-szek-
venciákhoz kötődő különböző polycomb-fehérjék önma­
b io ló g ia i.
gukban csak gyenge kölcsönhatást tudnak kialakítani, de
kooperatív kötődésük a PRE-szekvencián összeszerelő-
dött komplexszel nagy stabilitású, represszív kromatinfe-
hérje-szerkezetet képes kialakítani.
B) Heterokromatinizáció hatása: a pozíció effektus variegá-
ciő.
a) Ha a Drosophila szemszínét meghatározó white gén
(W+) kromoszőmaátrendeződés következtében a het-p-
rokromatin közelébe kerül, a légy szemszíne piros
pöttyözöttségű lesz, mert a heterokromatin sejtautonöm
terjedése következtében a white gén bizonyos SCjtCKDCÍl
inaktiválódik.
b) PEV-szuppresszor mutációk hatására a heterokroma­
tin terjedése gátlódik, és így a piros szemszín erősödik.
c) PEV-enhanszer mutációk fokozzák a heterokromatin
terjedését, ezért a piros szemszín tovább gyengül.
339
 6. S e jtm a g
nális farki doménjéhez kötődve terjed tovább a kro­
matin mentén, és így egy fokozatosan szétterjedő,
zárt, represszív kromatinstruktúrát alakít ki. A rep­
resszív kromatinstruktűra terjeszkedése okozza a
szubteiomerikus régióba inszertálödö gének elhallgat­
tatását.
Az einangattatas öröklődő, ill. propagálödö rep­
resszált állapotot hoz létre, mely csak nagyon ritkán
derepresszálódik természetes körülmények között.
Ettől a folyamattól lényegesen különbözik az élesztő
más fehérjéinek represszív hatása, mert az általuk
represszált gének - megfelelő növekedési körülmé­
nyek között - tökéletesen derepresszálhatök.
Magasabb rendű eukariöták legrészletesebben
tanulmányozott represszív hatású fehérjekomplexe
a polycomb komplex. A Drosophila polycomb gén
1947-es felfedezése óta összegyűlt információk alap­
ján tudjuk, hogy nagyszámú, egymással bonyolult
mödon kölcsönhatásba lépő fehérje vesz részt annak
biztosításában, hogy az egyedfejlődést szabályozó gé­
nek csak specifikus sejtekben és az egyedfejlődés jól
definiált időpontjaiban kerüljenek (I. 11.1. fejezet) ak­
tivált állapotba. A polycomb csoporthoz tartozó gé­
nek mutációi az egyedfejlődés súlyos zavaraihoz, ho-
meotikus transzformációhoz vezetnek. Ezeknek a rep­
resszív hatású géneknek a fontosságát jól mutatja,
hogy a polycomb csoporthoz tartozó gének emberi
homológjai protoonkogének (I. 10.1., 10.2. fejezet).
Genetikai vizsgálatokkal - a Drosophila egyedfej­
lődésére ható, a polycomb génnel genetikailag köl­
csönhatásba kerülő mutációk szűrésével - a poly­
comb csoportnak több mint egy tucat tagját azonosí­
tották, minden bizonnyal azonban legalább még egy­
szer ennyi, eddig még nem azonosított gén tartozik
ehhez a csoporthoz. Biokémiai és immunhisztokémiai
vizsgálatok alapján biztosan állítható, hogy a poly­
comb (Pc) fehérjék egyetlen hatalmas (2 MD) komple­
xet alkotnak, amely a Drosophila lárvái nyálmirigy po-
litén kromoszómáján tökéletesen reprodukálható el­
oszlásban mintegy 100 sávhoz kötődik. A polycomb
csoporthoz tartozó gének más csoportjai külön komp­
lexekben fordulnak elő. A polycomb csoport fehérjéi
szabályozó hatásukat ügy fejtik ki, hogy egyik tagjuk
a represszálandö régióban egy meghatározott DNS-
szekvenciát, az ún. Polycomb Pesponsive Elemet
(PRE) képes felismerni és ahhoz kötődni. A polycomb
csoporthoz tartozó fehérjekomplexek a PRE-hez való
kötődésük után ügy idéznek elő repressziót, hogy
transzkripciós faktorok számára refrakter (nem hozzá­
férhető) kromatinstruktúrát alakítanak ki. Ennek a ref­
rakter kromatinstruktürának számos egymást követő
sejtosztódási cikluson keresztül stabilan fenn kell ma­
340
radnia. Ebben a tekintetben a polycomb komplexek
által kialakított represszió hasonlít az élesztőknél tár­
gyalt elhallgattatás mechanizmusához vagy a hetero-
kromatinizáciöhoz. Ez utóbbival fennálló rokonságát
bizonyítja, hogy az egyik Pc fehérjében ugyanaz a dó­
mén (chromodomain) található meg, mint a hetero­
kromatin egyik fő strukturális fehérjekomponensé­
ben, a HP 1 fehérjében.
A heterokromatint a represszív kromatinstruktúrák
legextrémebb változatának lehet tekinteni. Az euka-
riöta genomban két különböző típusú kromatinszer­
kezet, az eukromatin és a heterokromatin található
meg. A fehérjét kódoló strukturális gének döntő több­
sége az eukromatinban helyezkedik el. Bár a mitőzis
alatt az eukromatin kondenzálődik (így alakulnak ki
a kromoszómák), az interfázisban azonban dekon­
denzált állapotban van. Ez a dekondenzáciö nem azo­
nos a transzkripcionálisan aktív kromatinrégiók de-
kondenzáciöjával, bár a pontos szerkezeti különbsé­
get nem ismerjük. A heterokromatin - amely döntő
részben a centromer közelében helyezkedik el -
a sejtciklus egész időtartama alatt kondenzált állapot­
ban van. A heterokromatikus régiókban nagyon kevés
gén található, döntő részben repetitív DNS-szekven-
ciákböl épülnek fel. A heterokromatin fontos szerepet
játszik a kromoszómák szegregációjában.
A heterokromatin legjellegzetesebb és legrészle­
tesebben megismert tulajdonsága invazív terjedés
képessége, melynek segítségével a heterokromatin
közelébe transzlokálódó eukromatikus szekvenciá­
kon a génexpressziót tartósan gátolni képesek. A he­
terokromatin invazív terjedése a közelébe transzloká-
lódott eukromatikus szekvenciák génjei felé nem azo­
nos mértékű minden sejtben, a terjedés sejtautonórr
mödon játszódik le, és ez a transzlokálödott gén mo­
zaikos expressziöjában nyilvánul meg. Ezt a jelensé­
get, amelyet jól szemléltet a Drosophila szemszínét
meghatározó white gén transzlokáciöjának fenotipi-
kus hatása (I. 6.3/6. ábra B), pozíció effektus variegá-
ciönak (PEV) nevezzük. A heterokromatin invazív ter­
jedésében számos nem hiszton kromoszomális fe­
hérje vesz részt, amelyeket hatásuk alapján a PE\
szuppresszorainak vagy enhanszereinek nevezünk
A szuppresszorok lassítják a heterokromatinizáció ter­
jedését, az enhanszerek viszont gyorsítják. A hetero­
kromatin közelébe transzlokálödott és ezáltal inakti-
válödott eukromatikus géneken nagyon szabályos el-
rendeződésű, nukleázos emésztésekkel szember
nagymértékben rezisztens nukleoszomális kromatin­
struktűra alakul ki. A heterokromatinizáció tehát rend­
kívül kompakt, zárt nukleoszomális szerkezet kialaku­
lását eredményezi.
 6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s b i o l ó g i a i .
6 .3 .7 . A krom atinszerkezet szerepe
a génexpressziö szabályozásában:
egy indukálható gén működésének
tanulságai
A kromatinszerkezet transzkripciót kísérő változá­
sait és e kromatinszerkezeti változások szerepét a
génműködés szabályozásában az élesztő savanyú
foszfatáz (PH05) génjén követhetjük jól nyomon.
A PH05 indukálható gén, amelynek fontos szere­
pe van a változó külső környezethez való gyors adap­
tációban. Nagy foszfáttartalmú táptalajban az élesztő
PH05 génje represszált állapotban van, míg kis fosz­
fáttartalmú táptalajban a gén azonnal indukálódik, és
extrém mértékű expressziő révén próbál mobilizálni
szabad foszfátcsoportokat a létfontosságú foszforilált
(foszforilálandő) termékek számára, kevésbé fontos
foszforilált termékek defoszforilálásával.
Klasszikus genetikai módszerekkel bizonyították,
hogy legalább 5 további élesztőgén vesz részt a
PH05 gén transzkripciós szabályozásában. A PH02,
PH04 és PH081 gén pozitív regulátora a PH05 gén
transzkripciós szabályozásának, ugyanis e gének mu­
tációi a PH05 gén indukálhatőságát akadályozzák
meg, míg a PH080 és PH085 gén negatív regulator,
ezen gének mutációi esetén a PH05 gén még nagy
foszfáttartalmú táptalajon is bizonyos szinten exp-
resszálódik.
A PH05 gén molekuláris biológiai jellemzése természe­
tesen a gén klónozásával és szekvenciaanalízisével kezdő­
dött. A transzkripció startpontjátöl 5' irányban felfelé a
-1 8 5 , -2 4 5 , -3 6 9 és -480-as pozíciókban 19 bp hosszú­
ságú szimmetrikus bázissorrendű „felső aktiváló szekvenciá­
kat” (UAS) találtak (6.3/7. ábra A], Ismeretes, hogy ezek az
UAS-szekvenciák élesztőben transzkripciós faktorok felisme­
rési szekvenciái. Célretardációs és „foot print” analízissel iga­
zolták, hogy ezekhez a szekvenciákhoz valóban kötődnek
szekvenciaspecifikus DNS-kötő fehérjék. A PH05 gén pro-
moterének UAS-szekvenciáihoz kötődő fehérjék azonosítása
akkor vált lehetségessé, amikor sikerült kiónozni a transz­
kripciós szabályozásában részt vevő PH02 és PH04 gént.
A PH04 gén szekvenciaanalíziséből kiderült, hogy benne
egy savanyú aminosavakböl álló dómén található, mely
transzkripciós faktorok transzaktiváló doménjeire jellemző.
A tisztított rekombináns PH04 fehérjével végzett foot print
analízis bizonyította, hogy ez a fehérje a PH05 gén promo-
terében a -3 4 7 -tő l a -3 7 3 bp-ig, valamint a -2 3 9 -tő l a
-2 6 2 bp-ig terjedő DNS-szakaszokhoz képes specifikusan
kötődni, vagyis a promoter régió 4 UAS-eleme közül kettő­
höz a PH04 fehérje kötődik. A PH02 gén klónozása után
szekvenciaanalízissel a génben glutamingazdag és savanyú
aminosavakböl álló doméneket találtak, amelyek transzkrip­
ciós faktorok transzaktiváló doménjeire jellemzők, a PH02
A transzkripciós startpont
rögzített nukleoszöm ák
0ÖCQ90v6 q o o
O 0 0 0 3 0 * 0 O OQ
OOOCBOÖD O O
-4 -3 : -2 -1
D H-struktúra
— ^ OOOO
--------------------V » Q O O O
- f V ------- \ f f l O O
6.3/7. ábra.
A PH05 savanyü foszfatáz gén kromatinstruktűrája.
A) Represszált állapotban a transzkripció startpontjátöl 5 ’
irányban felfelé található regulációs DNS-szekvenciákon
rögzített, a kódoló DNS-szakaszokon random nukleoszo­
mális elrendeződés található. Az ábra szimbolikusan há­
rom véletlenszerűen kiválasztott élesztősejtben mutatja
be a PH05 gén kromatínszerkezetet. A PH04 transzkrip­
ciós faktor felismerési szekvenciáit nyitott, szabálytalan
alakú kör, a PH02 felismerési szekvenciáját telt kör jelzi.
A - 2 és -3-as rögzített nukleoszömák közölt DH-kroma-
tin-struktúra található.
B) Indukciót követően a regulációs DNS-székvenciákról a
4 rögzített pozíciójú nukleoszöma kromatinátrendeződés
következtében eltűnik, és helyükön egy összefüggő, ha­
talmas DH-kromatin-struktúra alakul ki (ezt a DH-kroma-
tin-struktűrát jelöli a rajz egy szabálytalan körvonalú el­
lipszoid görbével).
génben található ún. homeodomén viszont transzkripciós
faktorok DNS-kötő doménjeinek tipikus szekvenciaeleme.
A PH02 fehérje tehát transzkripciós faktor. Jellemző kü­
lönbség volt a PH04 és a PH02 fehérjék DNS-kötő tulajdon­
ságai között. Amíg a PH04 fehérje nagyon erősen kötődött
a targetszekvenciáit tartalmazó csupasz (tehát fehérjemen­
tes) DNS-hez, és a nukleoszomális struktúrába ágyazott
DNS-hez nem vagy csak nagyon gyengén, addig a PH02 fe­
hérje éppen fordított DNS-kötési affinitást mutatott, erősen
kötődött a targetszekvenciájához, ha az nukleoszomális kro-
matinszerkezetbe volt ágyazva. mTg a c s u p á n nN K-hp? rca k
gyengén.
Ezeknek az adatoknak a jelentőségét akkor érthetjük
meg igazán, ha a PH05 gén kromatinszerkezetével együtt
értékeljük (I. 6.3/7. ábra A). Represszált állapotban a transz­
kripció iniciáciös pontjától 5’ irányban felfelé 4 szigorúan
rögzített pozíciójú nukleoszöma helyezkedik el. Ez éles ellen­
tétben áll a gén kódoló szakaszának kromatinszerkezetével,
341
 6. S e jtm a g

ahol a nukleoszömák random elrendeződésűek. A -2-es és transzkripciós szabályozásában. E szabályozásban az

-3-as rögzített nukleoszömák között egy DH-kromatin-struk-
túra helyezkedik el. A PH04 fehérje két targetszekvenciája
közül az egyik éppen ebben a DH-kromatin-struktürában he­
lyezkedik el, míg a másik a - 2 -es rögzített nukleoszöma bel­
sejében. In vivő foot print analízissel kimutatták, hogy a rep­
resszált gén kromatinjában a PH04 fehérje a DH-kromatin-
struktüraban elhelyezkedő targetszekvenciájához kötődik,
de o 2 C3 n uklco3zóm a b e lse jé b en tévő m á so d ik ta rg e t-
szekvenciájához nem. Ez jö egyezést m utatott azzal az in vit­
ro megfigyeléssel, hogy a tisztított PH04 fehérje csupasz
DNS-en erősen kötődik a targetszekvenciájához, de nukleo-
szómán belül nem tudja felismerni azt. A PH02-es fehérje
targetszekvenciája a - 2 -es rögzített nukleoszöma belsejé­
ben található, és az in vivő foot print vizsgálatok azt is iga­
zolták, hogy a PH02 fehérje kötődik a -2-es nukleoszömá-
ba ágyazott targetszekvenciájához. Ez a megfigyelés is jó
összhangban van e transzkripciós faktorok in vitro jellemzett
DNS-kötő tulajdonságaival.
Indukció során m é lyre h a tó változás kö vetkezik be
a PH05 gén kromatinszerkezetében (6.5/7. ábra B).
A 4 rögzített pozíciójú nukleoszöma eltűnik, és helyü­
kön a DNS-en egy hatalmas DH-kromatin-struktüra
alakul ki. A kromatinszerkezet és a transzkripció sza­
bályozásának összefüggése szempontjából a követke­
ző kérdéseket kell megvizsgálni:
/. A kromatinszerkezet változása előfeltétele-e
vagy következménye a transzkripció megindulásának.
2 Szerepet játszanak-e a transzkripciós faktorok,
és ha igen, milyen szerepet, a transzkripciós aktiváló­
dást kísérő kromatinszerkezeti változásokban.
E kérdések megértése szempontjából kulcsfontos­
ságú volt annak felismerése, hogy a PH05 foszfatáz
az alapvető kérdés, hogyan érzékeli a sejt a táptala
foszfáttartalmának változását? Bebizonyították, hogy
a PH081-es fehérje végzi ezt az érzékelő funkciót
A PH081-es fehérje feltehetően konformáciöválto-
zással reagál a táptalaj foszfátkoncentráciöjának vál­
tozására. Mindkét feltételezett konformációjában kö­
tődni képes a P H 080-P H 08 5 komplexhez (6.3/8.
ábra A], Kis foszfáttartalmü táptalajban felvett konfor­
mációjában gátolja a P H 080-P H 085 komplex prote-
in-kináz-aktivitását (tehát ciklinfüggő kináz inhibitor­
ként működik), így a PH04 hiperfoszforiláciöja meg­
szűnik, és a PH04 a -2-es rögzített nukleoszómához
kötődő PH02-es transzkripciós faktorral olyan fehér­
je-fehérje kölcsönhatást alakít ki, hogy e transzkrip­
ciós faktorokból kialakult komplex képes fellazítani és
lelökni a -2-es nukleoszómát (kromatinremodelling.
6.3/8. ábra B). Ekkor szabaddá válik a PH04 fehérje
második targetszekvenciája, melyet korábban a -2-es
nukleoszöma elfedett, ehhez bekötődik egy üjabfc
PH04 fehérje, mely a -1-es nukleoszöma lelökését
eredményezi. A - 3 és -4-es nukleoszöma lelökődésé-
nek a mechanizmusa még nem teljesen tisztázott, eb­
ben a folyamatban azonban minden bizonnyal a
PH04 és a PH02-es fehérjének is szerepe van. Felté­
telezik, hogy a transzkripciós faktorok bekötődéséne*
következtében a 4 nukleoszöma koordináltan disszo-
indukció
A represszió
magas Pj alacsony P
PH081 inaktív PH081 aktív
IPH Q 81

gén transzkripciós szabályozására negatív hatást kifej­ „ P H 085 P H 080 P H 085 P H 080
R, p. p
tő PH080 gén terméke szekvenciahomolögiát mutat
fy ~ \
bizonyos élesztő ciklin fehérjékkel, viszont az ugyan­ ÍP H 0 4 J ^PHO^-P| (PH04^ ~ * (PHCM^-P
pro te in -
csak negatív hatású PH085 gén terméke a Cdc 28 p. p P
fo szfa táz Pi R Pi fo sz fa tá z i n

ciklinfüggő kinázzal mutat homolögiát. Immunprecipi-

tációs vizsgálatokkal egyértelműen bebizonyították, B
at m ir
hogy a PH080 és a PH085 fehérje a ciklin/ciklinfüg- cd
m
-ta
cm t-

gő kinázokhoz hasonlóan élesztősejtekben komplexet

alkot, ennek a komplexnek protein-kináz-aktivitása
■e© PH04 o c r
|
^
PH02
o <
PH02
van, és in vitro foszforilálni képes a PH04 transzkrip­
ciós faktort. In vivő vizsgálatok megerősítették ennek
a jelenségnek a fiziológiás voltát: kimutatták, hogy a
ooVo?
P H 080-P H 08 5 kináz komplex nagy foszfáttartalmü
táptalajban hiperfoszforilálja a PH04 transzkripciós
6.3/8. ábra.
faktort, és ehhez a foszforiláciöhoz a komplex mind­ A PH05 savanyü foszfatáz gén transzkripciós szabályozása-
két komponensére szükség van. Kis foszfáttartalmü A) A transzkripciós szabályozás induktív, ill. represszív kö­
táptalajban a PH04 fehérje hiperfoszforiláciöja meg­ rülmények között.
szűnik. A PH04 foszforiláciös állapotának, mint ké­ B) Kromatinátalakítás (kromatinremodelling) induktív körül­
sőbb látni fogjuk, fontos szerepe van a PH05 gén mények között.

3 42
 6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s b i o l ó g i a i .
ciál a DNS-ről. Ez a folyamat analóg a CAGA-faktornál
tárgyalt kromatinátalakítással. Nagy foszfáttartalmü
táptalajban a PH081 fehérje olyan konformációt vesz
fel, hogy bár képes kötődni a P H 080-P H 08 5 komp­
lexhez, nem képes annak protein-kináz-aktivitását gá­
tolni. Ezért a PH04 transzkripciós faktor hiperfoszfo-
rilált, és ez megakadályozza a PH04 és PH02 közöt­
ti fehérje-fehérje kölcsönhatás kialakulását, Tgy nem
következik be a kromatinszerkezet átrendeződése, és
ennek megfelelően a PH05 gén represszált marad.
A kromatinszerkezet változása tehát előfeltétele és
nem következménye a transzkripcionális aktiválódás­
nak, és a kromatinszerkezeti változások beindításá­
ban a PH05 gént szabályozó transzkripciós faktorok­
nak van döntő szerepük.
Fontos felismerés volt annak bizonyítása, hogy a
PH080 és a PFI085 fehérje ciklin/ciklinfüggő kináz
struktúrával és funkcióval rendelkezik. Korábban a
ciklin/ciklinfüggő kináz komplexekről az volt az elkép­
zelés, hogy azok kizárólagosan a sejtciklus szabályo­
zásában vesznek részt (1.7.1., 7.6. fejezet). A ciklinek-
ről alkotott ismereteink ilyen irányú kiterjesztése an­
nak az új gondolatnak az alapját teremtette meg,
hogy a sejt homeosztázisa és a sejtosztódás közötti
Kapcsolatot is ciklin/ciklinfüggő kinázok szabályozzák.
A PFI05 gén transzkripciós szabályozásában a
kromatinszerkezet változásának elsődlegességét to ­
vábbi adatok is bizonyítják. Az élesztő az egyetlen eu­
karióta, melyben a core hiszton fehérjék génje egyet­
len kópiában van jelen, és így genetikai manipuláció­
ra alkalmas. Amikor a H4 hiszton normális génkópiá­
ját egy olyan génkonstrukciőval helyettesítették,
amelyben a H4 hiszton a GÁLI promoter kontrollja
alatt áll glukóztartalmú táptalajban, amikor a CAL1
promoter represszálódik, és így a FI4 hiszton koncent­
rációja fokozatosan csökken, a PF105 gén derep-
resszióját figyelték meg még nagy foszfáttartalmú táp­
talajban is.
Ez a kísérlet bizonyítja, hogy nagy foszfáttartalmú
táptalajban a PFI05 gén repressziójához a promoter
régióban a rögzített pozíciójú nukleoszömák jelenléte
elengedhetetlen. Amint a H4 hiszton hiánya miatt a
promoter régióban a nukleoszömák kialakulása zavart
szenved, a gén derepresszálödik. Mint láttuk, a regu­
láció kulcseleme a nukleoszömák rögzítettsége. Ez
biztosítja, hogy bizonyos transzkripciós faktorok tar­
getszekvenciája hozzáférhető, míg más targetszek-
venciák fedettek. A bevezetőben említettem, hogy a
nukleoszömák rögzítettségének a feltétele rövid AT-
szekvenciák 10 bp-os periodicitása. Minél tökélete­
sebb ez a periodicitás, annál stabilabb a nukleoszó-
mák rögzítettsége. A nukleoszömák stabilitása így
folytonos skálán mozoghat. A PH05 gén promoteré-
ben represszált állapotban található rögzített pozíció­
jú nukleoszőmáknak a transzkripció regulációjában
betöltött szerepét jól szemlélteti az a kísérlet, amikor
a -2-es nukleoszömának megfelelő DNS-szakaszt he­
lyettesítették egy olyan DNS-szekvenciával, amely­
ben nincs meg a rövid AT-szakaszok 10 bp-os perio­
dicitása, majd az így átalakított gént juttatták be
élesztőbe. Kimutatták, hogy az ilyen mödon módosí­
to tt promoterű PH05 gén még nagy foszfáttartalmú
táptalajban is bizonyos mértékig expresszálödik, je­
lezve, hogy a -2-es nukleoszöma rögzítettsége abszo­
lút fontos a génműködés szabályozásában. A kísérlet
fordítottját is elvégezték, amikor is a -2-es nukleoszó-
mának megfelelő DNS-szakaszt egy olyan DNS-szek­
venciával helyettesítették, amelyben a rövid AT-szek-
venciák 10 bp-os periodicitása még tökéletesebb,
mint az eredeti DNS-ben. Az így módosított PH05
gén csak minimális mértékben volt indukálható kis
foszfáttartalmú táptalajon is, jelezve, hogy a nukleo-
szóma eltávolítása előfeltétele az indukciónak. Azt a
tényt, hogy a nukleoszömák rögzítettsége folytonos
skálán mozoghat, az evolúció a PFI05 gén esetében
úgy használta ki, hogy optimális rögzítettséget alakí­
to tt ki, mely elég stabilis volt represszív körülmények
között, de nem jelentett elmozdíthatatlan akadályt a
transzkripciós faktorok számára induktív körülmé­
nyek között.
A PH05 gén transzkripciós szabályozásának vizs­
gálata jól szemlélteti, hogy a transzkripciós faktorok
kettős funkcióval rendelkeznek: részt vesznek a kro­
matin szerkezeti átalakításában (kromatinremodel­
ling), és biztosítják azt a bonyolult fehérje-fehérje köl­
csönhatást a TATA-boxon kialakult preiniciációs
komplexszel, ami abszolút előfeltétele a transzkripció
iniciálásának. E kísérletek fényében érdemes rámutat­
ni arra, hogy a prokariöta és az eukarióta génexp­
ressziö szabályozása alapvetően különböző logikán
alapul (6.3/9. ábra). Prokariótákban 3 különböző tí­
pusú cisz hatású szekvenciaelem, a promoter, az ope­
rátor, valamint pozitív hatású elemek vesznek részt
a szabályozásban. Az RNS-polimeráz képes kötődni a
promoter szekvenciákhoz, mert valódi promoterfelis-
merési és DNS-kötő képességgel rendelkezik, továb­
bá a DNS-en nincs inherens akadály, amely korlátoz­
ná az RNS-polimeráz hozzáférhetőségét a promoter­
hez. A promoterhez kötődő RNS-polimeráz további
fehérjefaktorok segítsége nélkül is képes a transzkrip­
ció iniciációját elindítani. Bár az operátorhoz kötődő
represszor gátolni képes az RNS-polimeráz szabad
hozzáférhetőségét a promoterhez, mert a promoter
és operátor szekvenciák részlegesen átfedők, ez a
343
 6. S e jtm a g

prokariöta eukarióta
represszált állapot elhallgattatott állapot

ENH -3 5 -1 0 OP

j-aktiwátor
(gyenge promoter estén)/
represszió
alapállapot

RNSP
ENH -3 5 -1 0 OP

nem restriktív
tem plátaktivitás

! elkötelezett
állapot

‘,ENH QP .TATA irflR

Pol II komplex bekötése

l
aktív állapot

Pol II
TFIID holo
jr
',ENH QP .TATA lh)R .*

6.3/9. ábra.
A prokariöta és az eukarióta génreguláciö általános elve.
Prokariótákban a promoter nyitott (fehérjével nem fedett)
állapota miatt a transzkripció alapállapota nem restriktív. Az
RNS-polimeráz (RNSP) szabad hozzáférését a promoter-
szekvenciákhoz csak az operátorhoz (OP) kötődő represszor
(R) tudja megakadályozni (represszált állapot). Gyenge pro-
moterek esetében az RNS-polimeráz kötődését aktivátor
fehérjék segíthetik. Eukariötákban az enhanszer (ENH) és
promoter szekvenciákon kialakuló nukleoszomális kromatin­
szerkezet miatt a transzkripció alapállapota restriktív. Szö­
veti differenciáció vagy pedig az egyedfejlődés speciális ese­
teiben represszív hatású fehérjekomplexek kötődése a nuk­
leoszomális kromatinstruktúrához a transzkripció maximá­
lis gátlásához vezet (represszált - elhallgattatott állapot;
a zárt kromatinstruktúrát a core partikulumok és a szom­
szédos H 1 hisztonmolekulák halványlila színezése jelképezi).
Transzkripcionális aktivátorok (A), kromatinmódosító fakto­
rok bekötődése a templát aktiválásához, elkötelezett állapot
kialakulásához vezet. (Ezzel egy időben játszódik le a nuk-
leoszómák eltávolítása, ami DH-kromatin-struktúra kialaku­
lásához vezet. A nukleoszömák eltávolítását a szaggatott
vonallal rajzolt nukleoszöma jelzi.) Végül az RNS-polimeráz
bekötődése a TATA-szekvenciához alakítja ki az aktív állapo­
tot, mindezek eredményeként a transzkripció iniciációs
pontjáról (INR) elindul a gén átírása.
A prokariöta, ill. eukarióta transzkripció szabályozás mind­
két ábrafelen szereplő elemei (operátor, represszor, enhan­
szer) nem elvileg különböző szabályozási elv hordozói (pl. az
aktivátor fehérje prokariótáknál gyakrabban használt fogal­
ma az eukarióta transzkripciós faktorokkal homológ képződ­
mény, így mindkettő támadáspontját nevezhetjük enhan-
szernek is). (V.ö. 10.7/6. ábrával.)

344

6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s
gátlás egyrészt szigorúan szabályozott, másrészt pe­
dig csak a génkészlet egy kis csoportjánál működik.
A pozitív kontrollelemekhez kötődő fehérjefaktorok
pedig nem abszolút nélkülözhetetlenek a transzkrip­
cióhoz, és a represszorokhoz hasonlóan csak a gének
egy kis csoportjánál vesznek részt a transzkripció sza­
bályozásában. Prokariótákban tehát a transzkripció
alapállapota nem restriktív, a DNS szabadon hozzá­
férhető a transzkripciót végző RNS-polimeráz számá­
ra. A transzkripció hatékonyságát döntően a promo­
ter erőssége határozza meg. Bár a promoter erőssé­
gét DNS-szekvenciája egyértelműen definiálja, a DNS
másodlagos szerkezete, elsősorban is szuperhelicitá-
sa, lényegesen és differenciáltan tudja módosítani azt.
A prokariöta ll-es típusú topoizomerázok (girázok) nö­
velni és csökkenteni egyaránt képesek a DNS szuper-
nelikális sűrűségét, így differenciáltan modulálni képe­
sek a génexpressziós profilt.
Az eukarióta RNS-polimerázok nem képesek fel­
ismerni a promotereket és kötődni hozzájuk. Euka-
riótákban in vitro a TATA-kötő fehérje (TBP, RNS-
polimeráz II által átírt géneknél a TFIID alegysége)
rendelkezik promoter- (TATA-box) felismerési specifi-
citással. A promoterhez kötődő TFIID indítja el a pre-
niciációs komplex összeszerelődését, és az RNS-po-
ímeráz az összeszerelődési folyamat egy meghatáro­
zott pontján kötődik be és kerül specifikus kölcsön-
natásba a promoterrel. In vitro, TATA-boxot és iniciá-
tor elemeket tartalmazó csupasz DNS-en (ún. core
promoter) a TFIID és az RNS-polimeráz II elegendő
ahhoz, hogy pontos transzkripció indulhasson. A pro-
<arióta rendszerekkel ellentétben azonban a core
promoter in vivő teljesen inaktív. Ennek az az oka,
hogy az eukarióta genom a sejtmagban nukleoszo­
mális struktúrába van ágyazva, és a TBP nukleoszo­
mális struktúrán belül elhelyezkedő TATA-szekven-
ciához egyáltalán nem tud kötődni. Eukarióta gének
átírásához aktivátor fehérjék szükségesek, amelyek
a kromatinszerkezet átalakításával, a transzkripció­
ban részt vevő cisz hatású DNS-szekvenciákról a nuk-
eoszómákat eltávolítják. Alapállapotában tehát az
eukarióta transzkripció restriktív. Az aktivátoroknak
az a fő feladatuk, hogy kromatinátalakítö vagy kro-
matinmodifikálö faktorok bekötődését tegyék lehe­
tővé , ami előfeltétele a restrikcióért felelős hiszton
fehérjék eltávolításának. Több aktivátor, kromatin­
átalakítö faktor, valamint kromatinmodifikálő hatású
fehérje (pl. FIAT) szekvenciális, egymással kölcsönha­
tásba lépő, egymást irányító bekötődése végül is ki­
terjedt kromatinrégiök dekondenzáciőjával, valamint
távoli DNS-szekvenciákhoz kötődő aktivátor fehérjék
közötti fehérje-fehérje kontaktusok kialakításával
-é
b io ló g ia i...
küzdik le a kromatin restriktív természetét (I. 6.3/9.
ábra).
A transzkripció hatékonyságát a transzaktiváló fe­
hérjéknek (transzkripciós faktorok, kromatinmódosító
fehérjék stb.) az enhanszer-promoter szekvenciákon
belüli lokális koncentrációja határozza meg. A DNS
másodlagos szerkezete (szuperhelicitás stb.) valószí­
nűleg nem olyan direkt, közvetlen módon befolyásol­
ja a génexpressziö hatékonyságát, mint ahogy azt
prokariőtáknál megismertük (az eukarióta ll-es típusú
topoizomerázok csak relaxáló aktivitással rendelkez­
nek, de nem képesek növelni a DNS szuperhelikális
sűrűségét). A cisz-regulációs szekvenciák (enhansze­
rek, promoter, LCR, inszulátor stb.) közötti távolha­
tásoknál feltételezett DNS-kihurkolódás (I. később,
6.3/12. ábra C) azonban minden bizonnyal a DNS má­
sodlagos szerkezetének mélyreható változásával jár
együtt.
6 .3 .8 . A m agasabb rendű krom atin-
stru k tú ra szerepe a gén-
expresszió szabályozásában
A nukleáris mátrix tárgyalásánál érintettük már azt
az elképzelést, hogy a kromatinhurkok meghatározott
DNS-szekvenciáknál kapcsolódnak a nukleáris mátrix­
hoz. Az enhanszerek felfedezése két fontos feltétele­
zést te tt szükségessé ezzel kapcsolatban:
/. Egy hurok a kromatinnak nem csak strukturális,
hanem egyben funkcionális egysége is abban az érte­
lemben, hogy közös szabályozás alatt álló gének egy
hurkon belül helyezkednek el.
2. A hurkok kihorgonyzási pontjai határoló funkció­
val rendelkeznek, vagyis képesek elszigetelni a hurkon
kívüli enhanszert a hurkon belül elhelyezkedő génektől.
Ennek a két feltételezésnek a racionalitását kön­
nyen beláthatjuk, ha tekintetbe vesszük az enhansze-
reknek azt a tulajdonságát, hogy távolságtól és orien­
tációtól függetlenül képesek a promoterek hatását fo­
kozni. Ha egy kromatinhurkon belül több, különböző
szabályozás alatt álló gén lehetne jelen, akkor hogyan
választaná ki egy enhanszer, hogy mely eéníeklre fejt­
se ki hatását? Feltételezve, hogy a kromatinhurkok ki­
horgonyzási pontjai határoló funkcióval rendelkeznek,
a szabályozás egyértelművé válik (6.3/10. ábra).
A SAR-szekvenciák felfedezése, bizonyítva a kro­
matinhurkok szekvenciaspecifikus kötődését, plauzi­
bilissé tette ezt a feltételezést. Tovább valószínűsítet­
te ezt az elképzelést annak felismerése, hogy lítium-
jödszalicilátos extrakciós technikával élesztőtől embe­
rig nagyszámú különböző fajban, a genom különböző
345
 6. S e jtm a g
A kromatinhurok szerkezete. A vázlatos ábra azt az elképze­
lést m utatja be, hogy a hurok a krom atinnak nem csak struk­
turális, hanem funkcionális egysége is. Az enhanszerek sza­
b á lyo zn i tu d já k a h u rko n belül e lh e lye zke dő gének e x p ­
resszióját, de hatástalanok a szomszédos hurok génjeire.
A hurkok kihorgonyzási pontjai felelősek ezért a szigetelő
hatásért, (vastag nyíl: van hatás; vékony, áthúzott nyíl: nincs
hatás)
szakaszain bizonyították a kromatinhurkok szekven­
ciaspecifikus kihorgonyzási pontjait. Szisztematikus
vizsgálatok azonban később olyan ellentmondásokat
hoztak felszínre, melyek megkérdőjelezték a hurok-te-
öria lényegét, valószínűtlenné tették azt a fontos fel-
tételezést, hogy egy kromatinhurkon belül csak közös
transzkripciós szabályozás alatt álló gének helyezked­
nek el. Egy 320 kb hosszúságú összefüggő Drosophila
DNS-régiön belül pontosan meghatározták a kroma­
tinhurkok elrendeződését a hurkok kihorgonyzási
pontjainak feltérképezésével. Ez a régió genetikailag
tökéletesen jellemzett volt, pontos transzkripciós tér­
kép is rendelkezésre állt róla. A kromatinhurkok kihor­
gonyzási pontjainak meghatározása után azonban
semmiféle összefüggés nem volt kimutatható a kro­
matin strukturális és funkcionális szerveződése kö­
zött. A feltérképezett kromatinhurkok nem korreláltak
a Drosophila nyálmirigyének politén kromoszómáin
kimutatható sávstruktúrával, sem pedig a transzkrip-
tumok eloszlásával. Közös „kromatinhurokban” he­
lyezkedett el számos olyan gén, amelyek sem funkcio­
nálisan, sem pedig a transzkripció szabályozása szem­
pontjából rokonságban nem álltak. Még nyilvánva­
lóbb volt az ellentmondás, amikor kiderült, hogy bizo­
nyos magasabb rendű eukarióta gének esetében a ki­
horgonyzási pont a kódoló DNS-szakaszon belül, te­
hát a gén közepén helyezkedett el. Ebből következett,
346
hogy ha SAR-szekvenciák valóban a nukleáris mátrix
kihorgonyzási pontjai, akkor ezek biztosan nem ren­
delkeznek olyan funkcionális sajátossággal, hogy kö­
zös transzkripciós szabályozás alatt álló gének elszi­
getelését biztosítanák a környező enhanszerek hatá­
saitól. Márpedig ilyen határoló tulajdonságú kroma-
tinstruktúráknak az enhanszerek tulajdonságai követ­
keztében létezniük kell. A SAR-szekvenciák pontos
funkciója mind a mai napig nem tisztázódott. Ha való­
ban a nukleáris mátrix kihorgonyzási pontjai, akkor
bár a kihorgonyzás rögzített DNS-szekvenciákon való­
sul meg, ez a kihorgonyzás passzív, statikus jellegű, és
semmilyen kapcsolatban nincs a transzkripciós szabá­
lyozással. Rendkívül intenzív kutatás ellenére mind a
mai napig nem sikerült olyan fehérjét/fehérjéket azo­
nosítani, mely specifikusan és kizárólagosan képes fel­
ismerni a SAR-szekvenciákat és kötődni hozzájuk.
Márpedig a SAR-szekvenciákon kialakuló kihorgony­
zás specificitásának bizonyításához ilyen fehérjék azo­
nosítása elengedhetetlen.. Tehát az a kérdés, hogy lé­
tezik-e a sejtmagban egy fehérjeváz, annak mi a szer­
kezete és funkciója, mind a mai napig megválaszolat­
lan. Mivel a SAR-szekvenciák nem teljesítették azokat
az alapvető elvárásokat, amelyeket egy határoló funk­
cióval rendelkező kromatinstruktürától elvárhatnánk,
más megközelítést kellett alkalmazni e kromatinstruk­
túrák létének igazolására. A transzkripcionálisan ak­
tív, ill. inaktív kromatin szerkezetének összehasonlítá­
sakor kiderült, hogy a génexpressziö mélyreható vál­
tozásokat hoz létre a kromatin szerkezetében, és ezek
a változások nem korlátozódnak csak az átírt DNS-
szekvenciákra, hanem messze túlterjednek azokon.
A kromatin transzkripcionális átrendeződését próbál­
ták felhasználni egy adott kromatindomén határainak
feltérképezésére. A kromatindomént definiálhatjuk
úgy, hogy egy gén vagy közös transzkripcionális sza­
bályozás alatt álló gének és az ezekhez tartozó szabá­
lyozó és helykitöltő (spacer) DNS-szakaszok összessé­
ge. Elfogadva azt, hogy transzkripcionális aktiválódás
hatására a kromatin szerkezete mindig átrendeződik,
a domént az a DNS-szakasz alkotja, melyben a benne
lévő gén(ek) transzkripcionális aktiválódása hatására
kromatinszerkezeti változás következik be. Ez a defi­
níció implicit mödon magába foglalja annak feltétele­
zését, hogy a kromatindomént határoló funkcióval
rendelkező kromatinstruktúrák zárják le mind 5’,
mind pedig 3’ irányban, amelyeknek az a feladata,
hogy elhatárolják (elszigeteljék) a domént a környező
kromatinrégiók, pontosabban az ott működő enhan­
szerek hatásától. Ennél a megközelítésnél egy adott
gén és környezetének kromatinszerkezetét kell össze­
hasonlítani transzkripciós aktiváciö előtt és után, és
 6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s b i o l ó g i a i .

meghatározni azokat a legtávolabbi DNS-szekvenciá- expressziójának pozíciófüggése, az expressziót kizá­

sat, amelyeken a transzkripcionális aktiváció után rólag csak az scs-szekvenciákon belül elhelyezkedő
még szerkezeti változások bekövetkeznek. Ez a meg- enhanszer fogja meghatározni, és a környező kroma­
közelítés, szemben a kromatinhurkok kihorgonyzási tin a gén expressziójára hatást már nem tud kifejteni
szekvenciáinak meghatározásán alapuló módszerrel, (6.3/11. ábra A). A határoló funkcióval rendelkező kro-
ijnkcionális szemléletű. A Drosophila hsp 70 hősokk- matinstruktürákat e tulajdonságuk alapján inszuláto-
génjén alkalmazták ezt a megközelítést. Ez a gén ide­ roknak is nevezik.
álisnak látszott a transzkripciót kísérő kromatinszer-
<ezeti változások tanulmányozására, mert a gént pil-
ianatszerűen, egyszerűen a hőmérséklet emelésével ■V va d típusú
sze m színű
ndukálni lehet, és a hősokkot kísérő rendkívül inten­ tra nszg e niku s
le gye k ará nya
zívtranszkripciót ugyancsak pillanatszerűen, a hőmér­
----------- ( white )---------- 28%
séklet normalizálásával le lehet állítani. Kimutatták,
nogy hőindukció után a gén transzkripcionális aktivá­ -( R )—( white H R) 22%
lódását itt is a kromatinszerkezet mélyreható változá­
- ( scs ]— whi te )- (scs} 90%
sa kíséri. Ezután a hsp 70 struktúrgéntől 5’ irányba
■elfelé és 3’ irányban lefelé haladva hosszú szakaszon
• izsgálták a kromatin hőindukciót kísérő változásait,
•követve azt az elgondolást, hogy a hsp 70 hősokk hsp70 hsp70 scs’
kromatindomén addig terjed, amíg hőindukciőt köve-
:ően benne kromatinszerkezeti változás mutatható ki. 'S
A hsp 70 struktúrgéntől több kb távolságban mindkét SÁR
P -gal-expresszió
árnyban találtak egy-egy komplex DH-kromatin- a zsírtestb en

struktürát, amelyekben hőindukció hatására jellegze­

tes szerkezeti változások léptek fel, ugyanakkor e f~E~")-(hsp7o| lacZ ]- +
struktúrákon kívül a hőindukciö már semmiféle válto­
-( E )- (scs)- (hsp70{ lacZ )- -
zást nem hozott létre. Ezeket a DH-kromatin-struktú-
rákat scs- (special chromatin structure) struktúráknak [~R~]-(h sp 7 0j lacZ } - +
nevezték el, és feltételezték, hogy ezek jelölik ki a hsp
70 hősokkdomén határait. Transzgenikus Drosophila -{ E ]—(SÁR)—( hsp70^ lacZ j - +

oéldányok vizsgálata egyértelműen bizonyította en­

nek az elképzelésnek a helyességét.
Ismeretes, hogy egy transzgén kifejeződése nagy­
mértékben függ attól a kromatinkörnyezettől, amely­
be integrálódik. Ha egy transzkripcionálisan inaktív
<romatinrégióba történik a transzgén véletlenszerű
integrálódása, akkor a transzgénen is kompakt, zárt
kromatinstruktüra alakul ki, és így a gén expressziója
alacsony szintű vagy pedig teljesen gátolt. Ha a
transzgén transzkripcionálisan aktív, dekondenzált
kromatinkörnyezetbe integrálódik, ahol egy haté-
Kony enhanszer működik, akkor a transzgén exp­
ressziója is magas szintű lesz. A Drosophila szemszí­
nét meghatározó white gén különösen alkalmas en­
nek az ún. pozíciófüggésnek a kimutatására. A white
gén expreszsziója transzgenikus állatokban olyan
nagy variabilitást tud mutatni a transzgén beépülésé­
nek helyétől függően, hogy a transzgenikus állat
szemszíne fehértől mélyvörösig változhat. Ha a white
gént a transzgenikus állatba úgy építik be, hogy a gén
elé és mögé egy-egy scs-szekvenciát helyeznek, akkor
a transzgenikus állatokban megszűnik a white gén
- (scs)- f E ~ ] - (h s p 7 0 j lacZ } - +
•fics)—
(hsp70j lacZ ]■
6.3/11. ábra.
Az scs kromatinstruktüra inszulátor funkcióval rendelkezik.
A) A Drosophila szemszínét meghatározó white gén tra n sz­
genikus legyekben nagyfokú pozíciófúggést mutat, ame­
lyet a gén elé és mögé beépített scs szekvencia képes ki­
védeni. Random DNS-szekvencia (R) ilyen inszulátor ha­
tással nem rendelkezik.
B) Az ábra tetején a vázlatos rajz a Drosophila hsp 70 hő-
sokkgén régióban elhelyezkedő két ellentétes irányú hsp
70 hősokkgén, az scs, scs’ és SAR-szekvenciák elrende­
ződését mutatja, a nsp 70 nosokkgen promoterével és a
zsírtestben működő szikfehérjegén enhanszerével meg­
hajtott bakteriális lacZ transzgén zsírtestben való exp-
ressziőját az enhanszer (E) és a promoter közé beépített
scs-szekvencia gátolja. Random DNS-szekvencia (R) vagy
a hsp 70 hősokkrégiö SAR-szekvenciája ilyen inszulátor
hatással nem rendelkezik. Az scs-szekvencia az enhan­
szer hatását nem képes gátolni, ha nem az enhanszer és
a promoter között helyezkedik el.

347
 6. S e jtm a g
Az scs csak akkor gátolja az enhanszer hatását, ha
az enhanszer és a promoter között helyezkedik el
(6.3/11. ábra B). A SAR-szekvencia vagy bármely ran-
dom DNS-szekvencia nem rendelkezett olyan szigete­
lő funkcióval, mint az scs-szekvenciák. A hősokkrégió
5 ’ és 3’ végén elhelyezkedő scs és scs’ kromatinstruk­
túrák kialakításában fontos szerepet töltenek be szek­
venciaspecifikus DNS-kötő fehérjék.
6.3/12. ábra.
Az emberi globindomén és a lokuszkontroll-régiö.
A) Az embrionális, fötális és felnőttkorban aktív globingének
elrendeződése, valamint a globindomén 5 ’ és 3’ határán
található DH-kromatin-struktűrák helyzete.
B) A globindomén 5 ’, ill. 3’ határán elhelyezkedő DH-kro-
matin-struktűrákat hordozó DNS-szakaszok, valamint a
p-globin-gén és az enhanszereit tartalmazó DNS-szakasz
összeépítéséből kialakított „p-globin-minilokusz”, amely
transzgenikus egerekben magas szintű, pozíciöfüggetlen
p-globin-expressziöt biztosított.
C) A globindomén kihurkolódási struktúrái az embrionális
szikzsákban, a fötális májban és a felnőttkori csontve­
lőben.
348
Magasabb rendű eukariőtákban a transzgén kife­
jeződése nemcsak nagyfokú pozíciófüggést mutat,
hanem a kifejeződés mértéke minden esetben nagy­
ságrendekkel kisebb, mint az endogén gén kifejező­
désének mértéke. E jelenség mechanizmusának meg­
értésében nagy segítséget jelentett egy emberi gene­
tikai betegség molekuláris biológiai elemzése
(6.3/12. ábra A). Kimutatták, hogy bizonyos thalas-
saemiákban (ez a betegség az emberi globingén-ré-
gió deléciös mutációinak a következménye) a p-glo-
bin-gén egyáltalán nem fejeződik ki, holott a deléciö
nem érintette a p-globin-gén kódoló szakaszát, serr
pedig e gén szövet- és fejlődésspecifikus kifejeződé­
séért felelős egyetlen enhanszert sem. A deléciö a p-
globin-géntől messze, 5 ’ irányban felfelé elhelyezke­
dő DNS-szakaszokat távolított el. A globingén kör­
nyezetének kromatinszerkezet! vizsgálatai azonbar
kimutatták, hogy a p-globin-gén 5 ’ végétől felfe é
nagy távolságban (-50 kb) található 5 DH-kromatin-
struktúra, 3’ végétől lefelé pedig ugyancsak nagy tá­
volságra található egy hatodik DH-struktúra. Az emlí­
te tt thalassaemiában a deléciö azt a DNS-szakaszt
távolította el, amelyen az 5' DH-kromatin-struktúrá>
helyezkednek el. Annak bizonyítására, hogy ezeknek
a DH-kromatin-struktúráknak szerepe lenne a p-glo­
bin-gén expressziöjában, egy „globin-minilokusz"-:
konstruáltak: a p-globin-struktúrgént és a struktúr-
génnel szomszédos valamennyi DNS-szekvenciáL
amelyek a p-globin-gén ismert enhanszereit tartal­
mazták, 5 ’, ill. 3’ irányból kiegészítették azokkal a tá­
voli DNS-szakaszokkal, amelyeken a deléciö által ef-
távolított DH-kromatin-struktúrák helyezkednek el
(6.3/12. ábra B), és ezt a konstrukciót juttatták
transzgenikus állatokba. A transzgén expressziéi
ilyen állatokban ugyanolyan magas szintű volt, m irt
az endogén géné, és ez az expressziö nem mutató::
pozíciófüggést. A magas szintű és pozíciófüggetle-
génexpressziót biztosító DNS-szakaszt LCR-szekver -
ciánah (locus control region, lokuszkontroll régió) ne­
vezik. Funkciójuk bizonyos értelemben rokon a Dro­
sophilában kim utatott scs-szekvenciákéval: határoló
funkcióval rendelkeznek, bár abban az értelemben
többletfunkciót mutatnak, hogy biztosítják a gének
nagy hatásfokú expresszióját (egy teljes kromatinac-
ménre ható szuperenhanszernek tekinthetők).
Az LCR-nek azt a tulajdonságát, hogy a transzknc-
ciöt aktiválni tudja a transzgén bármely integrációs
pontjában, annak tulajdonítják, hogy domináns kro-
matindekondenzálö hatást tud előidézni. A kromann
transzkripciós dekondenzációja az átírt DNS-rég:*
mintegy 10-szer nagyobb DN-áz-érzékenységébe^:
nyilvánul meg. A globinlokusz esetében közel 100 ko
 6.3. K r o m a t i n s z e r k e z e t és a g é n e x p r e s s z i ö s z a b á l y o z á s a : m o l e k u l á r i s
hosszúságú DNS-szakasz dekondenzációját biztosítja
az LCR. A kromatinnak az LCR által előidézett kiter­
jedt dekondenzáciőjában a hisztonacetilációnak van
fontos szerepe. Transzkripcionális aktiváciöt követően
a fokozott DN-áz-érzékenység és a fokozott hiszton­
acetiláció azonos kromatinrégiókra terjed ki. Szövet­
tenyészeti sejtvonalakban stabilan fenntartott episzö-
mákban az LCR az egész minikromoszömában a hisz­
tonok hiperacetilációjához vezetett. Ez a hiperacetilá-
ciő feltehetően az LCR-ből indul el, és valószínűleg fo­
kozatosan terjed szét az LCR által szabályozott teljes
kromatindoménen.
Az LCR hatásmechanizmusának értelmezésénél
feltétlenül figyelembe kell venni a p-globin-doménben
megfigyelt génkompetíciö jelenségét. Transzgének­
ben a különböző globingéneknek az LCR-hez viszonyí­
tott pozíciója határozza meg a globingéneken kialaku­
ló transzkripció mértekét. LCR-(v-globin)—(p-giobin) el-
rendeződésű transzgén konstrukcióban a y-globin-gén
expressziöja nagy, és a p-globin-gén kifejeződése gá­
tolt. Fordított sorrendű konstrukció esetén (LCR-p-y) a
p-globin-gén expressziöja dominált. Ebből a megfigye­
lésből alakult ki a kihurkolődási teória, mely szerint az
LCR az általa szabályozott régióban mindig egyetlen
gén enhanszer-promoter elemeivel alakít ki direkt fe­
hérje-fehérje kölcsönhatást. A régióhoz tartozó gé­
nek vetélkednek az LCR-ért, és ebben a vetélkedésben
a LCR-hez legközelebbi génnek előnye van. Fia az LCR
egy távolabbi génnel alakít ki kölcsönhatást, akkor az
LCR és a szabályozott gén közötti DNS-szakasz kihur-
kolödik (6.3/12. ábra C). A p-globin-domén génjei az
LCR-hez viszonyítva olyan sorrendben helyezkednek
el, amilyen sorrendben az egyedfejlődés folyamán ak­
tiválódnak (I. 6.3/1 2. ábra A). A génkompetíciö követ­
keztében először az LCR-hez legközelebb elhelyezke­
dő globingén aktiválódik az embrionális szikzsákban.
Feltételezik, hogy az egyedfejlődés későbbi szakaszá­
ban az LCR a y-globin-génekkel alakít ki direkt köl­
csönhatást, és ekkor az e-globin-gént hordozó kroma-
tinszakasz hurkolódik ki. A felnőttkori 6- és p-globin-
gének aktiválódásakor ismét a kihurkolődási struktú­
ra változása játszódik le.
A kihurkolődási elmélet legnagyobb fogyatékossá­
ga, hogy nem ad magyarázatot arra, hogyan rendező­
b io ló g ia i.
dik át a kromatinstruktüra, hogyan tud fehérje-fehér­
je kölcsönhatás kialakulni ilyen távoli DNS-szekven­
ciák között.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
Legfontosabb fogalmak: hiszton fehérjék, nem
hiszton kromoszomális fehérjék, gyöngyfüzérstruktú-
ra, nukleoszöma, 30 nm-es szolenoid struktúra, kro-
matinhurok-struktúra, DN-áz-hiperszenzitív kroma-
tinstruktúra, promoter, enhanszer, hiszton-acetil-
transzferáz, hiszton-deacetiláz, hisztonköd, represszív
kromatinstruktüra, pozíció effektus variegáció, inszu-
látor, lokuszkontroll régió (LKR).
□ Mi az összefüggés a DNS egy adott szakaszának
nukleázérzékenysége és nukleoszőmába ágyazott-
sága között?
□ Mi az összefüggés a DNS egy adott, génreguláció­
ban szerepet játszó szakaszának nukleázérzékeny­
sége és az illető gén aktivitása között?
□ Melyek a génszabályozás ismert szintjei és mecha­
nizmusai?
□ Mi a hiszton kőd fogalmának jelentése?
□ Mi a jelentősége a nukleoszömák egy adott DNS-
szekvenciához viszonyított elrendeződésének?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
2., 6.1., 10.1., 10.2., 10.4.
Ajánlott olvasmányok
A a l f s , j.d ., K in g s t o n , r.e.: What does „chromatin
r e m o d e llin g ” m eans? T re n d s in B io c h e m is tr y
2 5 :5 4 8 -5 5 4 , 2000.
U dvardy, A.: Dividingthe empire: boundary chromatin
elements delimit the territory of enhancers. EMBO
J. 18:1-8, 1999.
F a r k a s , G ., L e ib o v it c h , B .A ., E l g in , S.C.: Chromatin or­
ganization and transcriptional control of gene exp-
ression in Drosophila. Gene 2 5 3 :117-436 , 2000.
W o l f f e , P., G u s c h in , D.: Chromatin structural features
and targets that regulate transcription. J. Structu­
ral Bioi. /2 9 .1 0 2 -1 2 2 , 2000.
349
 6.4 . A maghártya permeabilitási viszonyai
6.4.1. A maghártya átjárhatósága makromolekulák és ionok számára: passzív transzportfolyamatok
6.4.2. Aktív transzportfolyamatok: energetikai megfontolások
6.4.3. Szabályozott ionáramlás a magmembránon keresztül: a kalcium-“puffok”
Jelenség
A Ca2+ koncentrációja a nukleoszolban nyugalmi
állapotban 10 0 -3 0 0 nM körüli értéket mutat, megfe­
lelő stimuláció hatására ez az érték 3 5 0 -1 2 0 0 nM-t
is elérhet, a kísérleti körülmények és az aktiváció
módjától függően.
Lehetséges magyarázatok
Az 1990-es évek elejéig feltételezték, hogy ez a
„kalciumjel” a citoszolban felszabadult kalciumból
származó artefaktum. Ez a feltételezés kétségessé
vált, amikor kimutatták, hogy a nukleoszol kalciumtar­
talma a citoszolban felszabaduló kalciummennyiség­
től függetlenül is változhat. Úgy látszik, hogy a plaz-
mamembran hasonló képződményeihez képest nagy
átmérőjű magmembránpórusok nem csak a makro­
molekulák transzportját szabályozzák, hanem a sok­
kal kisebb kationokét és anionokét is. A nukleáris kal­
ciumkoncentráció növekedésének két lehetséges mo­
dellje szerint a nukleáris kalciumfelszabadulás helye
vagy a magburok, vagy annak a nukleáris póruskomp­
lexet (NPC-t) képező része, ahol egyenesen a pöruslu-
menbe juthat be a kalcium.
Kapcsolódó ismeretek
6 .4 .1 . A m aghártya átjárhatósága m akro­
m olekulák és ionok számára:
passzív tra n szp ortfo lyam a to k
Az eukarióta sejtek, így az emberi sejtek is, szá­
mos egymástól elválasztott kompartmentre oszlanak,
közöttük az anyagtranszport szigorúan szabályozott.
A sejtmag tartalmazza a genetikai információt, ezért
valamennyi kódolást igénylő biokémiai szintetizáló fo­
lyamat a magból indul ki, ha maga a végső szintézis
350
D a m j a n o v ic h S á n d o r
(pl. a fehérjéké) a citoplazmában fejeződik is be. A ma­
got a magmembrán határolja el a sejt többi részétől.
A nukleocitoplazmatikus transzportfolyamatok
- azaz a citoplazma és a sejtmag közötti anyagcsere -
során igen komplex módon szabályozott, hogy mikor
melyik molekula, ill. milyen irányban képes áthaladni
a mag membránján. Ezek a folyamatok a XX. század
utolsó évtizedeiben váltak annyira ismertté, hogy ma
már a biotechnológia is tudja alkalmazni az ezen a té­
ren szerzett új ismereteket. A humán gyógyászati al­
kalmazások sem állnak messze a megvalósítástól.
A magmembrán lényegesen különbözik a plazma­
membrán felépítésétől: két lipid kettős rétegből áll.
A két membránfelet is mintegy összekötő pórusok
nagysága, azok átmérője (kb. 25 nm) jelentősen meg­
haladja a citoplazmamembrán ioncsatornáinak átla­
gos átmérőjét. A pórusok azonban, mint a nyolcva­
nas-kilencvenes évek kutatásai során kiderült, valószí­
nűleg nem üres csatornák, hanem zárószerkezetként
olyan molekuláris „dugót” tartalmaznak, amelynek
magában is komplex a szerkezete, és amely főleg fe­
hérjékből áll. Ez a dugó a nukleáris pórus komplex
(NPC) része1. Az NPC oszlopszerűen elhelyezkedő
fehérjemolekulákból áll, amelyek egy középső és
8 perifériás csatornát formálnak.2 A pőruskomplex
számos fehérjéje ismert, ezek a nukleoporinok. Egy
részük glikoprotein, és köti a búzacsíra (wheatgerm)
agglutinin nevű lektint, amelynek jelenlétében a
transzportfolyamatok gátlódnak.
Atomerő-mikroszköpos (AFM-) felvételek szerint a
magpórus belső nyílása változhat - van „nyitott” és
„zárt” állapota. Az AFM-felvételek szerint a „dugó"
Y ö . 6.1 A. fejezet 32. és e fejezet 3. lábjegyzetével.
2A ma uralkodó nézet szerint e perifériás, morfológiailag
csatornának látszó szerkezeti elemeken keresztül nem zajlanak
transzportfolyamatok.

nem állandóan tömíti el a centrális nyílást, hanem az
ionkoncentrációtól, elsősorban a kalcium- és az ATP-
koncentráciőtól függő mértékben nyit szabad utat
vagy zárhatja el a pórus nyílását a diffundálö moleku­
lák elől. Nagy ATP- és kis Ca2+-koncentráciő mellett
a nukleáris pórusok teljesen nyitott állapotban van­
nak, és ilyenkor megengedik meglehetősen nagy (de
< 6 0 kD) fehérjék transzportját is az NPC ellenőrzése
mellett, passzív diffúzió révén.
A magmembrán ionpermeabilitási viszonyainak ta­
nulmányozására az egyik jól bevált kísérletes rendszer
a Xenopus levis (karmosbéka) petesejteké. E sejtek
nagysága (5 0 -7 0 nm) viszonylag kényelmes kísérleti
lehetőséget kínál a patch-clamp módszer alkalmazá­
sához, amelynek segítségével áramokat vagy elektro­
mos potenciál differenciát mérhetünk a mag memb­
ránján á t3. A magmembránon folyó fehérjetranszpor­
to t is ionáramok kísérik. A mérések szerint a nukleáris
pórusok szabályozott mödon 3 0 0 -4 0 0 pS-nyi veze­
tőképességet biztosítanak az ionok számára. Mindez
arra utal, hogy a sejtmag és a citoplazma ionkoncent­
rációja nem azonos. A mag és a citoplazma között kal­
ciumgradiens létezését mutatták ki, melyről feltétele­
zik, hogy élettani folyamat eredménye.
6 .4 .2 . A ktív tra n szp ortfo lyam a to k:
energetikai m egfontolások
A kompartmentalizáciöból adódóan a fehérjék
(és nukleinsavak) szintézisét az eukarióta sejtekben
szortírozófolyamatok követik (I. 4.8. fejezet). Érdekes
felfigyelni arra a tényre, hogy míg más celluláris
kompartmentek felé irányuló (makromolekuláris)
transzportfolyamatokhoz is kell valamilyen, a célkom-
partmentet meghatározó szekvencia, a sejtmag az
egyetlen hely (jelen tudásunk szerint), ahonnan az ex­
portfolyamatok éppen olyan fontosak, mint az odairá-
5A patch-clamp megközelítést alkalmazó kutatási stratégia
olyan modellt eredményezett, amely szerint a magpórusok há­
romféle állapotban lehetnek. A nyitott és zárt állapoton kívül
egy, a makromolekuláris transzport által dominált állapot is léte­
zik, amikor az éppen transzportálásra kerülő makromolekulák
foglalják el a pórusok belsejét és akadályozzák meg ezáltal az
ionáramlást. Mivel a pórusokon keresztül egymást kizáró módon
folyhat makromolekula- és iontranszport, a magi ionkoncentrá­
ciók szabályozása a makromolekulatranszporton keresztül is
megvalósulhat. E modell alapvető következtetéseinek látszanak
ellentmondani egy másfajta kísérleti elrendezésben tett megfi­
gyelések: ebben az izolált sejtmagot egy kapillárisba szívják, és
a magon keresztül zajló teljes áramot és annak különböző kísér­
leti paraméterek, hozzáadott, a makromolekuláris transzportot
befolyásoló ágensek hatására bekövetkező változásait mérik.
6.4. A MAGHÁRT YA PERMEABILITÁSI VISZONYAI
nyúló importfolyamatok. A fehérjék magmembránon
keresztüli transzportjának a problematikájában nagy
előrelépést jelentett G ü n t e r B l o b e l felfedezése (No-
bel-díj, 1999), aki kimutatta, hogy a transzmembrán
anyagszállításnak kiváltó és az áthaladás irányát meg­
szabó jelei vannak. A nukleocitoplazmatikus anyag-
csereút nagyon szelektív, és ennek szelektivitását a
molekulatömeg, a konformáció és szignálszekvenciák
együttese adja meg. A transzport első lépése a dok­
kolás, amely a transzportra alkalmas fehérjét az NPC
egy citoplazmatikus filamentjéhez köti. A következő
lépésben a transzportálandő molekula az NPC centrá­
lis csatornáját bélelő molekuláival kerül kapcsolatba,
átjut a csatornán, majd a magban disszociál a transz­
porter fehérjéről (ezeknek a folyamatoknak a bioké­
miai szabályozását I. a 6.2. fejezetben).
A transzportfolyamatok biofizikai analízise veti fel
a kérdést, hogy kell-e valamilyen energiaforrás a mag­
membránon keresztüli anyagtranszporthoz, vagy pe­
dig a hőmérsékleti energia, a diffúziós mozgások is
elegendőek. A transzportfolyamatok irányát megsza­
bó szekvenciaszakaszok a fehérjéken még nem adnak
magyarázatot az e n e r g e t ik a i k é r d é s e k r e . A t e l j e s vá­
laszt nem tudjuk, csak annyi biztos, hogy az irányított
fehérje-transzportfolyamatok GTP-GDP átalakulással
járnak, és Ran-GTP-Ran-GDP gradiens (I. 6.2. fejezet)
meglétéhez kötöttek4, tehát végső soron kémiai ener­
giát igényelnek. Az, hogy ez az energia csak a megfe­
lelő - a transzporthoz szükséges - molekuláris kon­
formáció kialakításához kell-e vagy magához a transz­
lokáciö folyamatához is, még nyitott kérdés. Végső so­
ron passzív diffúzió is létrehozhat egyenlőtlen anyag­
eloszlást, ha a csatorna varsaszerűen egyenirányítja
az illető transzportfolyamatot, vagy maga a transz­
portált anyag átalakul, pl. más konformációt vesz fel a
magban, vagy más molekuláris komplex részévé válik.
További lényeges szempont lehet a magban lévő kö­
tőhelyek affinitása és száma.
Az ilyen típusü mérésekben nem találtak kísérleti bizonyítékot a
magpórusok ionáramlást korlátozó állapotaira. Talán ezen ellent­
mondó megfigyelések ugyanannak a sejtbiológiai működésnek
két különböző oldalát mutatják, aszerint, hogy a sejtmag egészét
vagy egy részletét vizsgáljuk-e, ill. milyen intenzitású makromole­
kuláris transzport zajlik a méréssel egyidejűleg. Jelenleg ez a
komplex és hiányos képünk van a magpörusokon zajló ionáram­
lásokról. [Prof. J.O. B u s t a m a n t e (Universidade Federal de Ser-
gipe, Sao Cristovao, Brazília) nyomán, akinek köszönettel tarto­
zunk konzultációs segítségéért.]
4Magának a gradiensnek a létrejöttét és fennmaradását ta­
lán kielégítően megmagyarázza, hogy a Ran GTP-GDP átalaku­
lásokat katalizáló segédfehérjék (Ran-GAP, RCC1) egyben a ma­
gi transzportfolyamatok szubsztrátjai, ill. csak a megfelelő loka­
lizációban aktívak.
331
6 . SEJTMAG

6.4/1. ábra *
A plazmamembránban és a magmembránban elhelyezkedő, a citoplazmatikus és magi Ca-hullámok kiváltásában és szabá­
lyozásában valószínűleg szerepet játszó szerkezeti elemek. (NPC: nukleáris póruskomplex, TT*: T-tubulusok, NTT: nukleáris
T-tubulusoK, NPR: nukleoplazmatikus retikulum, RyR: rianodinreceptor, IP3R: IP5-receptor.

* Bkaily G. et al. Fig. 5. alapján (I. Ajánlott irodalom).

**A TT, NTT és NPR a sejtmembránszintű Ca-transzporthoz kapcsolt jelátvitel szereplőivel rokon, meggyőzően nem azonosított
szerkezeti elem.

6 .4 .3 . Szabályozott ionáram lás roszkópiával azonosítva a kalciumfelszabadulás he­

a m agm em bránon keresztül:
a kalcium -„puffok”
Egyes ionok és fehérjék transzportfolyamatainak
pontos mérését a modern mikroszkópos technikák és
a fluoreszkáló proteinek együttes alkalmazása tette
lehetővé. Az utóbbiak egyike a zöld fluoreszkáló fe­
hérje (GFP), olyan polipeptid, amely biotechnológiai
módszerekkel összeépíthető más fehérjékkel, a fúziós
produktum kifejeztethető élő sejtben, és fluoreszcens
mikroszkópban nyomon követhető (I. 4.10. fejezet).
Ilyen kísérleti rendszereken jól tanulmányozhatók pl.
azok az aminosavszekvenciák, amelyek egy fehérje
transzportját befolyásolják. Létezik olyan fluoreszkáló
fehérje is, amely kalciumfúggő fluoreszcenciát mutat.
A világító fehérje helyét konfokális pásztázó lézermik­
lyét meg lehet határozni.
Az ilyen technikák alkalmazásával viszonylag nem
régen felfedezett kalcium-„puffok” (a kalciumnak ki­
csiny adagokban való felszabadulása az endoplazma­
tikus retikulumből azok inozitol-1,4,5,-trifoszfát-re-
ceptorainak izgalma során) csak akkor lehetnek haté­
konyak a magban, ha a folyamat közvetlenül a mag­
membrán közelében történik (6.4/1. ábra). Kimutat­
ták, hogy a magmembránhoz közel felszabaduló kal­
cium szinte azonnal bejut a magba, míg a távolabbi
puffokból származó kalciumnak nemigen van hatása a
magban lejátszódó szintetizáló és transzportfolyama­
tokra. Másik érdekes tulajdonsága az ún. perinukleá-
ris (a maghoz elegendően közel felszabaduló) kalcium­
puffoknak, hogy frekvenciájuk jelentősen befolyásolja
a hatékony intranukleáris kalciumszignál kialakulását.

Ha a kalciumoszcilláciö nagyobb frekvenciájú, akkor ki­
alakulhat ilyen szignál, míg kis frekvencia esetében ha­
tástalan marad, sőt a kalciumoszcilláciö frekvenciája
szabhatja meg, hogy mely génexpressziót szabályozó
nukleáris fehérjék aktivitása változik. A kalcium aktív
és passzív transzportjára képes molekulák (pumpák,
csatornák) jelenlétét a magmembránban kimutatták, a
nukleoplazmában pedig kalmodulint, kalcineurint ta­
láltak, ill. számos transzkripciós faktorról és a nukleáris
fehérje import/export folyamatban szerepet játszó sza­
bályozó molekuláról ismert, hogy működésük kalcium­
érzékeny.
A magon belüli kalciumfelszabadulás természete­
sen nem izolálható a citoplazmában lejátszódó jelen­
ségektől. Fluoreszkáló próbák alkalmazásával igazol­
ták, hogy az endoplazmatikus retikulum (ER) és a
maghártya egymással kommunikál. Érzékeny méré­
sek adatai bizonyítják, hogy ennek ellenére nem csak
az ER és a maghártya között lehet jelentős kalcium-
•concentráció-különbség, de még az endoplazmatikus
•■etikulumon belül is kialakulhatnak izolált és igen nagy
-.alciumkülönbségeket mutató kompartmentek. Ma az
a közmegegyezésen alapuló felfogás, hogy a kalcium-
ouffok jelentősége ugyan nem tagadható, de ezek a
lokális kalciumjelek hamar megszűnnek a gyors diffú­
zió miatt, a tartós, nagyobb jelek a kalcium indukálta
<alciumfelszabadulásböl (CICR) származnak. Valószí­
nű, hogy a kalcium a mag struktúrájában könnyebben
diffundál, mint a citoszolban (I. 3.4.1., 4.10. fejezet),
így a belépő kalciumpuff hamar átvonul a magon, és
a mag másik oldalán kilépve az endoplazmatikus reti-
Kulumban akkumulálódik. A maghártyában számos
Ca-transzporter kimutatható (I. 6.4/1 ábra).
6.4. A MAGHÁRT YA PERMEABILITÁSI VISZONYAI
Kitekintés
Bár az itt tárgyalt jelenségek rendkívül izgalmas
kutatási terület kiindulópontjai, már a primer megfi­
gyelések is élénken vitatottak. A közeljövőben várha­
tó, hogy a modern biotechnológiai módszerek és az
egyre finomodó biofizikai technikák kiküszöbölik azo­
kat az elsősorban technikai faktorokat, amelyek ma
még aggályokra adnak okot, és egyértelmű képet al­
kothatunk a sejtmag és a citoplazma ionháztartásá­
nak összefüggéseiről.
Érdekes eredmények remélhetők azokból a vizs­
gálatokból is, amelyek a nukleáris pórusok szabályo­
zásában a citoszkeletális (aktin és miozin) elemek sze­
repével kapcsolatosak. Az utóbbiak valószínűleg jóval
aktívabban vesznek részt a magpörusok szabályozá­
sában, mint a plazmamembrán ioncsatornái működé­
sének modulálásában.
Kapcsolódó fejezetek
3.1., 3.3., 3.4., 4.7., 4.10., 6.1., 6.2.
Ajánlott olvasmányok
R o c u e , p .j., M a lv iy a , a.n.: e m b o workshop report:
Calcium signals in the cell nucleus. The EM BO J.
78:51 47-51 52, 1999.
B ustam ante,J.O.: Current concepts in nuclear poré
electrophysiology. Can. J. Physiol. Pharmacol.
S4.-347-365, 2006.
BkailyG. et al.: G-protein-coupled receptors, channels,
and Na+-H+ exchanger in nuclear membranes of
heart, hepatic, vascular endothelial, and smooth
muscle cells. Can. J. Physiol. Pharmacol. 84:4 3 1 -
441, 2006.
 6.5. Intranukleáris szuborganellumok
és kompartmentumok
6.5.1. A perikromatin régió
6.5.2. A sejtmagvacska (nukleolusz)
6.5.3. Splicing faktor kompartmentum
6.5.4. Cajal-test
6.5.5. PML-test
Bevezetés
A genetikai információ tárolása és replikáciöja
mellett a sejtmag legfontosabb feladata a genetikai
információ programozott leolvasása működőképes
celluláris RNS-ek bioszintézise révén. A sejtmagi
RNS-bioszintézis összetett folyamat, amely az új pre­
kurzor RNS-lánc szintézisén tül magában foglalja a
felesleges RNS-szakaszok nukleolitikus eltávolítását,
egyes n u k le o tid o k kovalens kém iai módosítását, űj
nukleotidok hozzáadását és végezetül az érett RNS-
ek proteinekkel való csomagolását. Az interfázisos
sejtmagban az egyes kromoszómák térben körülha­
tárolható territórium okat foglalnak el, amelyeket a
sejtmagi pórusoknál kezdődő csatornák és kiöblösö-
dések háromdimenziós hálózata vesz körül. Ezt a há­
lózatos teret kromatinközti térnek vagy interkroma-
tin-kompartmentumnak nevezzük. A kromatinközti
tér számos intranukleáris szuborganellumot tartal­
maz, amelyek morfológiailag és funkcionálisan külön­
böznek a környezetüktől. Az RNS-biogenezis számos
lépése ezekhez az intranukleáris szuborganellumok-
hoz köthető.
A sejtmag szuborganellumait - ellentétben a ci­
toplazma organellumaival (pl. mitokondrium, Golgi-
test, lizoszóma) - nem határolja membrán, ezért az
intranukleáris szuborganellumok és a környező nuk-
leoplazma között folyamatos a molekulák kicserélő­
dése. A kromatinközti térben a nukleáris proteinek
és ribonukleoproteinek (RNP-k) szabadon diffundál-
nak, amíg valamelyik szuborganellumban időlegesen
csapdába nem esnek. A fehérjék és az RNP-k jellem­
zően néhány másodpercet vagy 2 - 3 percet tartóz­
kodnak a szuborganellumokban. Következésképpen
Kiss Tam ás és J á d y B e á ta E rik a
a nukleáris szuborganellumokat hatalmas fehérje- és
RNS-aggregátumoknak tekinthetjük, amelyekben bi­
zonyos nukleáris faktorok megnövekedett koncent­
rációja segíti elő az enzimatikus reakciók hatékony­
ságát.
A nukleáris szuborganellumok dinamikus struktú­
rák, amelyeknek mikroszkopikus megjelenése, mére­
te, alakja, száma, sejtmagon belüli lokalizációja és
mozgása, továbbá protein- és RNS-összetétele válto­
zik a sejt típusától, a sejtciklus fázisától és a sejt me­
tabolikus aktivitásától függően. Az intranukleáris szub­
organellumok strukturális és funkcionális jellemzése
és ezáltal a nukleáris génkifejeződés térbeli és időbeli
szervezettségének megértése a modern sejt- és mole­
kuláris biológia nagyon izgalmas és felettébb bonyo­
lult feladata. A következőkben azokat a nukleáris szub­
organellumokat mutatjuk be, melyek a legtöbb emlős­
sejtben előfordulnak, és amelyek molekuláris összeté­
teléről, funkciójáról és viselkedéséről a legtöbbet tu­
dunk (6.5/1. ábra).
Jelenség
A kromatinközti térben a legtöbb nukleáris prote­
in és RNP nem egyenletesen és nem véletlenszerűen
helyezkedik el. A proteinek immunofluoreszcenciás és
az RNS-ek in situ hibridizációs vizsgálata rámutatott,
hogy a sejtmagi makromolekulák jellegzetes, az adott
makromolekulára jellemző mintázatban helyezkednek
el. Mivel számos protein és RNP a kromatinközti tér
egyes területein nagymértékben koncentrálódik,
ezért felmerül annak a lehetősége, hogy a sejtmagon
belül jellegzetes összetételű, formájú, méretű és szá­
mú nukleáris szuborganellumok léteznek.
 6.5. In tra n u k le á ris
Lehetséges magyarázatok
6.1. fejezet: Lehetséges magyarázatok is)
A kromatinközti tér feltételezett szuborganellumai
neghatározott sejtmagi aktivitások színhelyei lehet­
lek, ahol az adott biokémiai folyamathoz szükséges
- Dmponensek nagy mennyiségben koncentrálódnak.
.Az is elképzelhető, hogy a szuborganellumok tárolő-
-eiyként szolgálnak az időnként feleslegben lévő mak-
"Dmolekulák számára. A szuborganellumokban össze-
gyűjtött és így inaktivált makromolekulák ellenőrzött
- bocsátása a tárolöhelyről lehetővé teszi a biokémiai
"jlyam atok szabályozását. Végül lehetséges, hogy a
;ejtmagi szuborganellumok csupán feleslegben lévő
croteinekaggregáciöja révén jönnek létre, és az így ki­
alakuló szuborganellumok jelenléte vagy hiánya nem
cefolyásolja a sejtmagi folyamatokat.
U2 RNS coilin
fib rilla rin telomerázRNS
5.5/1. ábra.
Humán HeLa-sejtek jellemző szubnukleáris organellumai.
A) Egy HeLa-sejtmagon belül fluoreszcens in situ hibridizá­
cióval detektáltuk az U2 spliceosomális kis nukleáris RNS-t,
amely nagy mennyiségben megtalálható mind a Cajal-tes-
tekben (csavarulatos test; erősen festődő kis kerek foltok),
mind a splicing faktor kompartmentumokban (szabálytalan
alakú, kevésbé intenzíven festődő, nagyobb kiterjedésű te­
rületek). A Cajal-testek jelölésére a Cajal-test struktúrájának
kialakításában szerepet játszó coilin fehérjét használtuk,
amelyet fluoreszcens ellenanyaggal tettünk láthatóvá. A kro-
matint a H3 hiszton fehérjéhez kapcsolódó fluoreszcens el­
lenanyaggal detektáltuk (1 . 15.2.1.1. fejezet).
B) A fibrillarin protein a C/D kis nukleoláris RNS-ekhez kap­
csolódó metil-transzferáz. A fibrillarint fluoreszcens ellen­
s z u b o rg a n e llu m o k és k o m p a r t m e n t u m o k
Tényleges magyarázat
Bár a sejtmagi szuborganellumok szerkezetéről
és funkciójáról még viszonylag keveset tudunk, az
már egészen bizonyos, hogy a legtöbb szuborganel-
lum specifikus biokémiai folyamatok helyszíneként
szolgál. Ilyen szuborganellum például a nukleolusz,
ahol a citoplazmatikus riboszómák biogenezise megy
végbe.
Léteznek azonban olyan szuborganellumok is,
amelyeknek a funkciója egyes sejtmagi komponensek
időszakos tárolása és közvetlen környezetüknek e
komponensekkel való ellátása. A legismertebb példa
erre az mRNS-ek intronjainak eltávolításáért felelős
faktorokat tároló splicing faktor kompartmentum.
Egészséges sejtekben nem találtak még felesleg­
ben lévő proteinek által létrehozott funkció nélküli
hiszton H3 együtt
DAPI együtt
anyaggal jelöltük. E protein elsősorban a sejtmagvacska tö­
mör fibrilláris komponensében helyezkedik el. Az erősen
festődő tömör fibrilláris komponensek gyűrűként veszik kö­
rül a belső fibrilláris centrumokat. A sok erősen festődő gyű­
rű körül találjuk a granuláris komponenst, amely fibrillarin-
ellenanyaggal kevésbé intenzíven festődik. Mivel a C/D kis
nukleoláris RNP-k érésük során áthaladnak a Cajal-testen,
ezért a fibrillarin a Cajal-testekben is detektálható. A Cajal-
testek megfigyeléséhez az itt nagy mennyiségben akkumulá­
lódó telomeráz RNS-t jelöltük fluoreszcens in situ hibridizá­
cióval. Feltételezzük, hogy a Cajal-test szerepet játszik a te­
lomeráz RNP érésében, összeszerelésében és a telomerek-
hez való transzportjában. A kromatint DAPI DNS-kötő fes­
tékkel jelöltük (I. 15.2.1.4. fejezet).
6. S e jtm a g
hasonló képződményt. Elképzelhető azonban, hogy az
X-kromoszómához kötött mentális retardációban szen­
vedő betegek esetében egy szuborganellumnak látszó
proteinaggregátum okozza a neuronsejtek pusztulását.
E betegek sejtmagjában oldhatatlan proteinaggregá­
tumok formájában polialanint vagy poliglutamint tar­
talmazó neurotoxikus proteinek halmozódnak fel.
Kapcsolódó ismeretek
6.5.1. A perikromatin régió
A perikromatin régió a kromatin és a kromatinköz­
ti tér határfelülete. A kromatin valószínűleg kizárólag
ebben a régióban hozzáférhető a replikáciös, DNS-ja-
vító és transzkripciós komplexek számára. Az aktív
géneket hordozó DNS-szakaszok hurok formájában a
perikromatin régióba nyúlnak ki, amelyekről az itt
szin te tizá lód ő RNS-ek a hozzájuk kapcsolódó protei­
nekkel együtt perikromatin-fibrillumként elektronmik­
roszkóppal megfigyelhetők. A humán genomban kb.
százezer aktív gén található, de transzkripció a peri­
kromatin régión belül mindössze 2 0 0 0 -3 0 0 0 helyen
folyik. Valószínűnek látszik, hogy az aktív gének a pe­
rikromatin régió egyes területein kialakuló transzkrip­
ciós centrumokba lokalizálódnak, és itt közös transz­
kripciós gyárakat hoznak létre. A transzkripcióval pár­
huzamosan az mRNS-ek érése is a perikromatin régió­
ban történik. A transzkripció iniciációja során, amikor
a szintetizálódó mRNS még csak néhány nukleotid
hosszúságú, már kialakul az mRNS sapkája. A pre­
kurzor mRNS szintézisével egyidejűleg kivágödnak az
intronok, és a transzkripció terminációja során befe­
jeződik az mRNS poliadenilációja. A perikromatin ré­
giót elhagyó érett mRNS-ek diffúzió útján szabadon
mozognak a sejtmag sejtmagvacskán kívül eső terü­
letein egészen addig, amíg el nem érkeznek egy nuk­
leáris pórusig, amelyen keresztül - fehérjékhez kötve
(I. 6.2.3 fejezet) - kijutnak a citoplazmába.
6 .5 .2 . A sejtm agvacska (nukleolusz)
A sejtmagvacska az eukarióta sejtmag általánosan
előforduló és legnagyobb szuborganelluma, ahol a ci­
toplazmatikus riboszómák biogenezise megy végbe.
Nagy ribonukleinsav- és proteinkoncentrációja miatt
a sejtmagvacskát fénymikroszkópos vizsgálatok során
már az 1830-as években felfedezték. A nukleolusz az
interfázisos sejtmagokban látható: a mitózis telofázisa
végén jelenik meg és a mitózis elején tűnik el. A nuk­
leolusz a riboszomális RNS-ek ismétlődő, aktívan át­
íródó génjei körül szerveződik, ezért ezt a DNS-sza­
kaszt nukleoluszorganizátor régiónak is nevezik. Mivel
a humán genom öt nukleoluszorganizátor régiót tar­
talmaz és mivel ezek gyakran interakcióba lépnek
egymással, ezért általában 2 -3 , de maximum 5 nuk­
leolusz található egy sejtmagban. Ha a sejtmagba
újabb aktív riboszomális RNS géneket juttatunk pl.
plazmidtranszfekciö útján, akkor ezek körül mininuk-
leolusz(ok) alakul(nak) ki.
A riboszomális RNS-t kódoló génekről a nukleolá­
ris RNS-polimeráz I írja át a 18S, 5.8S és 28S rRNS-t
egy közös, hosszú prekurzor rRNS formájában. A pre­
kurzor rRNS-ből bonyolult endo- és exonukleolitikus
reakciók során vágódik ki az érett 18S, 5.8S és 28S
rRNS, amelyekhez érésük során meghatározott sor­
rendben kapcsolódnak a riboszomális proteinek.
A 18S, 5.8S és 28S rRNS éréséhez és a riboszomális
alegységek pontos és hatékony összeszerelődéséhez
a mintegy 80 riboszomális proteinen túl közel 300
további protein- és ribonukleoproteinfaktor szüksé­
ges, amelyek átmeneti interakcióba lépnek az össze-
szerelődő riboszőmaalegységekkel. Egy aktívan osz­
tódó humán HeLa-sejt nukleoluszaiban mintegy
4000 kis és ugyanennyi nagy riboszomális alegység
szerelődik össze percenként, ami mintegy 320 000
riboszomális protein citoplazmáböl való importját kö­
veteli meg.
Elektronmikroszkópos szinten a nukleolusz három
szerkezetileg jól elkülöníthető komponensből áll,
amelyekhez a riboszómaszintézis különböző lépései
köthetők (I- 6.1/5. ábra). A belső fibrilláris centrum
(FC) valószínűleg a riboszomális RNS-ek transzkripció­
jához szükséges faktorok tárolására szolgál. A fibrillá­
ris centrumot a tömör fibrilláris komponens (DFC) és a
legkülső granuláris komponens (GC) veszi körül. A ri­
boszomális DNS (a rRNS-gének tandem kópiáit tartal­
mazó lokusz) a fibrilláris centrum és a tömör fibrilláris
komponens határfelületén helyezkedik el. Az itt átírö-
dó prekurzor riboszomális RNS-ek érése a tömör fib­
rilláris komponensben fejeződik be. A készülő rRNS-
ekhez a riboszomális fehérjék kapcsolódása ugyanitt
kezdődik, és a granuláris komponensben folytatódik,
ahol elkészülnek a citoplazmába transzportálódö ri­
boszomális alegységek. A kis és nagy alegységek kü­
lön utaznak a citoplazmába, és csak ott állnak össze
funkcionális riboszómává.
Az utóbbi évek vizsgálatai rávilágítottak, hogy a
nukleolusz multifunkciós szuborganellum, amely a ri­
boszómaszintézis mellett számos más fontos funkciót
is ellát. A prekurzor mRNS-ek intronjainak kivágá­
sához szükséges U6 kis nukleáris RNS helyspecifikus
 6.5. I n t r a n u k l e á r i s s z u b o r g a n e l l u m o k és k o m p a r t m e n t u m o k
2’-ribóz-metilálását a sejtmagvacskában található C/D
kis nukleoláris RNS-ek irányítják'.
A transzfer-RNS-ek hosszú prekurzor tRNS-ek for­
májában szintetizálődnak, amelyekből nukleolitikus
reakciók során vágódnak ki az érett tRNS-ek. Az érett
tRNS-ek 5 ’ végét egy kis nukleáris RNP, az RNáz P en-
doribonukleáz alakítja ki. Az RNáz P a sejtmag egyéb
területei mellett a nukleoluszban is megtalálható. Ha­
sonlóan az U6 RNS-hez, néhány újonnan szintetizált
prekurzor tRNS is áthalad a sejmagvacskán, ahol az
RNáz P nukleoláris frakciója elvégzi e tRNS-ek 5’-végi
hasítását.
A szignálfelismerő részecske (signal recognition
partiele, SRP) egy RNP, amely a riboszőma endoplaz­
matikus retikulumhoz való rögzítését segíti elő abban
az esetben, ha a riboszőma által éppen szintetizált
protein szekréciós vagy membránfehérje (I. 4.4/4. áb­
ra). A szignálfelismerő részecske RNS-komponense,
valamint több proteinje is megtalálható a nukleolusz­
ban, ami arra enged következtetni, hogy a szignálfelis­
merő részecske összeszerelődése a nukleoluszban ját­
szódik le.
A sejtmagvacska szerepe azonban nem korlátozó­
dik csupán a riboszómák és más RNP-k bioszintézisé­
re. A sejtek a nukleoluszukat proteinek tárolására is
használják. Számos, a sejtciklus fontos lépéseit el­
lenőrző protein a nukleoluszban halmozódik fel, ami
megakadályozza azt, hogy ezek a proteinek a sejtmag
más területein található szubsztrátjukkal a megfelelő
időn kívül találkozzanak, ilyen nukleoluszban tárolt
protein például a Cdcl 4 foszfatáz, amelyet a riboszo­
mális DNS-hez kötődő Netl fehérje tart fogva. A mi­
tózis végén a C d c l4 kiszabadul a nukleoluszböl, és
defoszforilálja a sejtmagi Cdhl proteint, amely ezúton
képessé válik a proteolitikus APC-komplex (anafázis
promoter komplex) aktiválására. Az aktív APC-komp­
lex lebontja a ciklineket, ennek következtében a cik-
lindependens kinázok inaktiválódnak, és a sejt kilép­
het a mitözisból (I. 7.6.4.4. fejezet, 7.6/5. ábra). Ha­
sonlóképpen a nukleolusz részt vesz a meiózis alatti
rekombináció kontrolljában és az apoptózis indukció­
jában.
'Az érett 18S, 5.8S és 28S riboszomális RNS együtt több
mint 2 0 0 kovalensen módosított ribonukleotidot tartalmaz.
A leggyakoribb módosított ribonukieotidok - 2’-ribőz-metilált
ribonukleotidok és pszeudouridinek - transzkripció utáni
helyspecifikus szintézisét a C/D, ill. a H/ACA kis nukleoláris
RNS-ek (snoRNS-ek) irányítják, amelyek komplementer szek­
venciáik segítségével bázispárosodás űtján jelölik ki a megfe­
lelő riboszomális szubsztrát nukleotidokat a hozzájuk kapcso­
lódó metil-transzferáz és pszeudouridin-szintetáz módosító
enzim számára.
Biokémiai módszerekkel tisztított humán nukleolá­
ris frakciókban a modern tömegspektrográfiás mód­
szerekkel mintegy 700 különböző proteint sikerült
azonosítani. Mint az várható volt, az azonosított pro­
teinek több mint egyharmada a riboszömaszintézis-
ben vesz részt. Sokkal érdekesebb, hogy számos nuk­
leoláris protein a sejtciklus-szabályozásban, a DNS ja­
vítási mechanizmusaiban vagy a mRNS-ek érésében
játszik szerepet. Az újonnan azonosított nukleoláris
proteinek egyharmadáröl pedig nem tudjuk, hogy mi­
lyen funkciót látnak el. Mindez arra enged következ­
tetni, hogy a nukleolusz funkciója sokkal összetet­
tebb, mint azt korábban feltételeztük.
6 .5 .3 . Splicing fa k to r ko m p artm en tu m
Az 1959-ben azonosított splicing (ejtsd:szplájszing)
faktor kompartmentum minden emlős és számos állati
és növényi sejtben megtalálható. Felfedezésekor több­
féleképpen is elnevezték: az elektronmikroszkópos
képe alapján interkromatinszemcsék csoportjának hív­
ták (interchromatin granule c lu s te rs ), m e r t a k o m p a r t -
mentumon belül apró elektrondenz szemcsék lá ts z a ­
nak, immunofluoreszcens képe alapján viszont a fol­
tocska (speckle) nevet kapta szabálytalan alakja
miatt. A splicing faktor kompartmentumok mérete
1- 2 ^m, számuk általában sejtenként 2 0 -5 0 . A spli­
cing faktor kompartmentum, amint a neve is mutatja,
nagy mennyiségben tartalmazza a prekurzor mRNS-
ek intronjainak kivágődásához (splicing) szükséges
protein és kis nukleáris U RNP (U-snRNP) faktorokat.
Mivel a splicing faktor kompartmentum nem tartal­
maz prekurzor mRNS-t, így kizárhatjuk azt a lehetősé­
get, hogy itt splicing reakció történne. A splicing fak­
tor kompartmentum elsősorban a splicinghoz szük­
séges faktorok tárolására, valamint azok magasabb
komplexumokba való összeszerelődésére szolgál. Ezt
az elképzelést támasztja alá az a megfigyelés, hogy a
splicing faktor kompartmentumok gyakran találhatók
a perikromatin régióban elhelyezkedő aktív gének kö­
zelében, és komponenseik folyamatos kicserélődés­
ben vannak a splicing f a k t o r k o m p a r tm e n t u m ő s a p c
rikromatin régió között.
6 .5 .4 . Cajal-test
A Cajal- (ejtsd: káhál) testet R a m ö n y C a j a l Nobel-
dljas sejtbiolögus Irta le először 1903-ban. Mintegy
65 évvel később elektronmikroszkópos vizsgálatok
során feltártak egy új nukleáris testecskét, amelyet
357
6. S e jtm a g
feltekercselt kötélre emlékeztető alakja miatt csavaru­
latos testnek (coiled body) neveztek el. A további vizs­
gálatok során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a csa­
varulatos test tulajdonképpen a Ca j a l által korábban
leírt nukleáris szuborganellummal azonos, ezért ere­
deti felfedezőjének emlékére ma egységesen Cajal-
testnek nevezik. A Cajal-test szinte minden emlős sejt­
magjában megtalálható, de azonosították már kétél­
tűek, ro v a ro k ős n ö v é n y e k sejtmagjaiban is. I lumán
sejtekben a Cajal-testek száma (1-10) és mérete
(0,2-1 |xm) a sejt típusától és a sejtciklus fázisától füg­
gően változik. Általában a nagy transzkripciós aktivi­
tással rendelkező, folyamatosan osztódó sejtekben
nagyobb számú és méretű Cajal-test található.
A Cajal-testben megtalálható proteinek és RNS-ek
tanulmányozása arra a meglepő eredményre veze­
tett, hogy e komponensek döntő többsége nagy
mennyiségben van jelen a sejtmag más területein is.
Az élő sejteken végzett mikroszkópos vizsgálatok
m egerősítették, hogy a C ajal-test le g tö b b k o m p o n e n ­
se csak átutazik a Cajal-testen mielőtt elérné a végle­
ges rendeltetési helyét a sejtmagban. Az újonnan
összeszerelődött U 1, U2, U4 és U5 spliceosomalis kis
nukleáris U RNP-k pl., mielőtt a splicing faktor kom-
partmentumba jutnak, átutaznak a Cajal-testen. A ri­
boszomális RNS-ek éréséhez szükséges C/D és H/ACA
kis nukleoláris RNP-k szintén a Cajal-testbe mennek,
mielőtt elérkeznének célállomásukra, a nukleoluszba.
Mivel a Cajal-testben sem mRNS, sem rRNS nem ta­
lálható, szinte bizonyos, hogy itt a spliceosomalis és
kis nukleoláris RNP-k érésének valamely lépése(i) tör-
ténik(nek). Az utóbbi években számos vizsgálat alátá­
masztotta ezt az elképzelést. A Cajal-testben megta­
lálható az SMN-proteinkomplex, amely a nukleáris ri-
bonukleoprotein komplexek összeszerelésében játszik
központi szerepet. A Cajal-testekben található egy
specifikus kis RNS-család, az scaRNS-ek családja,
melynek tagjai a Cajal-test legspecifikusabb molekulá­
ris markerei. A scaRNS-ek a Cajal-testen áthaladó
spliceosomalis kis nukleáris RNS-ek helyspecifikus ko­
valens módosítását, nevezetesen 2’-riböz-metilációját
és pszeudouridilálását irányítják. A Cajal-test tartal­
mazza az RNS-polimeráz II transzkripciós apparátus
számos központi és regulációs komponensét is, ami
arra utal, hogy a transzkripciós komplexek összesze­
relése szintén a Cajal-testben megy végbe.
A Cajal-test funkciójára új fényt vetettek az utóbbi
években kifejlesztett in vivő sejtvizsgálati módszerek,
mert bebizonyították, hogy a Cajal-testek mobilis
szuborganellumok, amelyek nagy távolságokat képe­
sek megtenni a kromatinközti térben. A mozgó Cajal-
testek képesek fúzióra és szétválásra, ami arra utal,
hogy szállító és szortírozó funkciót is ellátnak a sejt­
magban. Feltételezik, hogy transzkripciós faktorokat,
RNS-polimerázt, RNS-érési faktorokat szállíthatnak az
aktív génekhez. Ezt látszik alátámasztani az a megfi­
gyelés, hogy gyakran találhatók az aktívan átírödó
hiszton- és kis nukleáris RNS-gének közelében. A Cajal-
testek S fázisban lévő humán rákos sejtekben gyakran
találhatók a kromoszómák telomer régióinál is. Tekin­
tettel arra, hogy rákos sejtekben a telomer DNS meg­
hosszabbítása az S-fázisban történik, és a telomerek
meghosszabbításáért felelős telomeráz ribonukleopro-
tein RNS-komponense - a telomeráz RNS - a Cajal-
testben akkumulálódik, úgy tűnik, hogy a Cajal-test
szállítja a telomeráz RNS-t a telomerekhez.
6 .5 .5 . P M L-test
A promyelocytás leukaemia testek vagy PML-tes-
tek a legtöbb emlőssejtmagban megtalálhatók. Szá­
muk sejtenként 10-30, méretük 0,3-1 nm .Akut pro­
myelocytás leukaemiában szenvedő betegekben a
PML-testekben nagy mennyiségben található PML-
protein génje kromoszöma-transzlokáciö során fuzio­
nált az a-retinsav-receptor génjével. A génfúzió követ­
keztében fúziós protein képződik, és a PML-testek
sok apró testecskére esnek szét. Retinsav hatására
a betegség tünetei enyhülnek, és ezzel párhuzamo­
san a PML-testek morfológiája is helyreáll. Feltétele­
zik, hogy a betegség kialakulása elsősorban annak
az eredménye, hogy a fúziós protein inaktiválja a
PML-testekben nagy mennyiségben felhalmozódó
p53 - apoptózist indukáló, checkpoint - fehérjét
(I. 7.1.3.4., 7.6.4.5. fejezet), így e betegek komoly
DNS-károsodást szenvedett sejtjei elkerülik a progra­
mozott sejthalált, és ezáltal könnyebben alakulnak át
rákos sejtekké. A PML-testek a p53 protein mellett
számos más sejtmagi protein hozzáférhető mennyisé­
gét limitálják azok összegyűjtése révén. Ilyen módon
hozzájárulhatnak a transzkripció szabályozásához, az
apoptózis indukciójának kontrolljához, a DNS-károso-
dás vagy vírustámadás esetén bekövetkező sejtmagi
válasz regulációjához. Bizonyítást nyert az is, hogy
azokban a rákos sejtekben, amelyekben az immorta-
litásért, vagyis a telomerek folyamatos meghosszab­
bításáért (I. 10.1. fejezet) a telomerek rekombináció­
ja és nem a telomeráz aktivitása felelős, a PML-testek
szállítják a telomerekhez a telomerszintézishez szük­
séges rekombinációs proteineket.
A PML-testek képesek fuzionálni egymással, ré­
szekre válni és a sejtmagon belül helyet változtatni.
A nagyobb PML-testek diffúzióval mozognak, a kiseb­
 6.5. I n t r a n u k l e á r i s s z u b o r g a n e l l u m o k és k o m p a r t m e n t u m o k
bek közül néhány igen gyors, ATP-függő mozgásra is
képes. A sejtmagban eddig ez az egyetlen bizonyíték
az aktív transzport létezésére.
Kitekintés
Napjainkig több mint 10 olyan nukleáris szuborga-
nellumot ismertünk meg, amelyik az emberi sejtekben
általánosan megtalálható. A modern mikroszkópos el­
járások terjedésével a jövőben az ismert szuborganel­
lumok száma várhatóan gyorsan növekszik. Az újon­
nan felfedezett nukleáris szuborganellumok szerepé­
nek vizsgálatához rendszerint molekuláris biológiai
módszerek alkalmazása szükséges. Egy-egy szuborga-
nellum szerepének tisztázása rendszerint éveket-évti-
zedeket vesz igénybe, így a kromatinközti tér részle­
tes strukturális és funkcionális megismerése még so­
káig várathat magára.
A nukleusz funkcionális organizációjával foglalko­
zó kutatók számára az egyik legizgalmasabb kérdés
az, hogy miféle szervezőerő hozza létre a sejtmagi
szuborganellumokat. A sejtbiológusok éveken ke­
resztül kerestek egy feltételezett sejtmagi vázat,
amely arra lett volna hivatott, hogy alapvetően meg­
határozza a sejtmag komplex morfológiáját. Ezek a
kísérletek azonban nem vezettek egyértelmű ered­
ményre. Ma egyre többen úgy gondolják, hogy a sejt­
mag morfológiája önszerveződés eredménye: a kü­
lönböző sejtmagi területek kialakulása a genom akti­
vitásának és a sejtmagi komponensek molekuláris
interakcióinak közvetlen következménye. Az eddigi
kísérleti eredmények összhangba hozhatók az ön-
szerveződés hipotézisével, azonban e feltételezést bi­
zonyítani a rendelkezésre állő kísérleti módszerekkel
közvetlenül nem lehet. A sejtmagi funkcionális szer­
veződés alapelveinek megértéséhez feltehetően
többirányú és komplex kísérleti megközelítés vezet
majd el.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
Az emberi sejtekben általánosan megtalálható
nukleáris szubkompartmentek és szuborganellumok a
perikromatin regió, a splicing faktor kompartmentum,
a PML-test, a Cajal-test és a nukleolusz. Tároló, szállí­
tó, szortírozó funkcióik lehetnek.
□ Milyen adatok támasztják alá azt a feltevést, hogy
a nukleáris szuborganellumok dinamikus struktú­
rák?
□ Milyen kromoszóma transzlokáció kapcsán figyel­
hető meg a PML testek szétesése?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
6.1., 6.2., 6.3., 10.1.
Ajánlott olvasmányok
M is t e l i , T .: Concepts in nuclear architecture. Bioessays
2 7 :4 7 7 -4 8 7 , 2005.
L e w is , J.D., T o l l e r v e y , D.: Like attracts like: getting
RNA processing together in the nucleus. Science
2 8 8 :1385-13 89, 2000.
S p e c t o r , D.L.: Nuclear domains. J. Cell Sci. / /4.-2891 —
2893, 2001.
P e d e r s o n , T.: Dynamics and genome-centricity of inter-
c h ro m a tin dom ains in th e nucleus. N at. Cell Bioi.
4 .E 2 8 7 - 2 9 1 , 2 0 0 2 .
 7. 1. Sejtciklus
Sz a b ó Gá b o r

7.1.1. Alapfogalmak
7.1.2. A sejtciklus vizsgálati lehetőségei
7 .1.2.1. Áramlási citometriás analízis
7 .1.2.2. Sejtek szinkronizálása
7 .1.2.3. Radioaktív nukleozidanalóg inkorporáció
7.1.3. A sejtciklus-szabályozás alapvető vonásai
7 .1.3.1. A szabályozás főszereplői
7.1.3.2. Belépés a ciklusba
7.1.3.3. A ciklus elhagyása
4N
Ln
-sl

A szabályozás ellenőrei

Jelenség Kapcsolódó ismeretek

Megfelelő médiumban, növekedési faktorok jelen­
létében a sejtkultúrák folyamatosan nőnek, azaz a
sejtszám emelkedik mindaddig, amíg a médium ki
nem merül, ill. a sejtek denzitása le nem állítja a sza­
porodást. Egy-egy sejtosztódás látványos morfológiai
- tehát molekuláris szinten nagyon sok mozzanatot
magába foglaló - változások mindig reprodukálódó,
tehát szigorúan rendezett sorozata. Vajon milyen mo­
lekuláris stratégia állhat a bonyolult folyamatsor hát­
terében?
Lehetséges magyarázatok
Lehetséges, hogy maguk a morfológiai változások
álnak egymással ok-okozati viszonyban, vagyis az
egymást követő mozzanatok válthatják ki egymást,
mint sorba állított dominöelemek, ha ledőlnek. Az is
ehetségesnek látszik, hogy létezik egy periodikusan
működő molekuláris mechanizmus, amely mint egy
óra járna körbe, a megfelelő mutatőállásnál triggerel-
.e a sejtosztódás eseményeit. (L. még 12.4. fejezet.)
Tényleges magyarázat
A sejtosztódás szabályozását alapvetően egy óra-
szerkezethez hasonlóan működő körfolyamat vezérli.
Ennek alapvonásait a jelen, mélységeit a 7.6. fejezet
tárgyalja.
7 .1 .1 . A lapfogalm ak
Az egyed túléléséhez a sejtosztódás szigorú szabá­
lyozására van szükség. Ennek a komplex szabályozás­
nak a zavara daganatok kifejlődéséhez vezethet. A sej­
tek osztódása, proliferációja szabályozásában környe­
zetük meghatározó szerepet játszik. In vitro a tápfo-
lyadék (médium) kimerülése, elhasználódása, pH-já-
nak megváltozása a sejtosztódás leállásához vezet.
A „környezetbe” a sejt maga is beletartozik, amennyi­
ben a proliferáciö sejtszám- (sűrűség-) függő: egy adott
denzitás fölé a kultúra nem nő, az edény falára leta­
padva növő sejtek normálisan a konfluencia eléréséig
szaporodnak. Ezzel analóg módon, in vivő a hámszö­
vetben a sejtosztódás a sebszélek összeéréséig tart.
In vitro a sejtciklus során két, egymással és az
anyasejttel azonos új sejt keletkezik; in vivő a két le­
ánysejt nem feltétlenül egyforma. Az egyik „különböz­
ni kezd” , differenciálódik v a la m ily e n s z ö v e ti fu n k c ió
irányába, a másik biztosítja további osztódásai révén
az anya- (ős-) sejt újratermelődését. Egyszerű számí­
tásokkal kimutatható, hogy az e szereposztáson belü­
li arányeltolódások korlátlan sejtszaporodáshoz ve­
zethetnek.
A 7. l/J. ábrán egy 16 órás generációs idejű emlős­
sejt sejtciklusának fázisai láthatók. Az első kb. 5 óra

363
 7. SEJTOÍ.ZTÖDÁE

7 .1 .2 . A sejtciklus vizsgálati lehetőségei

7.1.2.1. Áramlási citometriás analízis

A sejtek DNS-tartalma alapján, áramlási citometri­

ás analízis segítségével, megkülönböztethetők a sejt­
ciklus egyes fázisai. Megfelelő, a DNS-hez sztöchio-
metrikusan kötődő fluoreszcens festékkel megfestett
sejthalmazban az átlagos sejtenként! fluoreszcencia­
intenzitás arányos a sejtenkénti DNS-mennyiséggel.
A GO- és G1-sejtek átlagos fluoreszcencia intenzitása
pl. emberi sejtek esetében 6,2 pg DNS-nek felel meg.
A G2- és M-fázis sejtjeinek átlagos fluoreszcencia in­
tenzitása kétszerese lesz a GO- vagy G1-sejtekének.
A GO- és G1- (ill. a G2 és az M) fázisban lévő sejtek
DNS-tartalom szempontjából nem különböztethetők
meg. Ezzel a módszerrel lényegében a vizsgált sejtpo­
7 . 1/1. ábra.
puláció sejtjei DNS-tartalmának eloszlási hisztogram-
Az eukarióta sejtciklus fázisai.
ja vehető fel. A görbék alatti területek az adott ciklus­
fázisban eltöltött idővel, vagyis annak valószínűségé­
a G 1-fázis (gap: rés, szünet). A Cl az S-fázis (a DNS- vel arányosak, hogy véletlenszerűen kiválasztva egy
és hisztonszintézisé - a többi makromolekula szintézi­ sejtet a populációból, az az illető csúcsnak megfelelő
se nem korlátozódik' az S-fázisra) és a G2 (második
„gap”) alkotja az interfázist, vagyis a ciklus azon ré­ A
szét, amelyben a sejt éppen nem osztódik. A fennma­
radó kb. 1 óra az M-fázis, amelyben a sejt osztódása
végbemegy. A mitózis fogalom a mag osztódására vo­
natkozik, a citoplazma osztódása a citohinézis. Tehát
m in d a m itó z is , m in d a citokinézis az M-fázisban zaj­
lik. A G1-fázis a sejt növekedésének fázisa, G2-ben a
közvetlen előkészület történik a mitőzisra. Egy gyor­
san növő emberi sejtkultúrában a teljes sejtciklus tar­
tama kb. 1 6 -2 4 óra. A z S-, a G2- és az M-fázis időtar­
tama viszonylag állandó (pl. az M-fázisé általában 1- 2
fluoreszcencia (D N S -tartalom )
óra). A sejtciklus teljes időtartamát a G1 hossza hatá­
rozza meg. Bizonyos gyorsan osztódó sejtekben a C 1- B
fázis szinte nem is létezik, másokban pedig olyan
hosszű, hogy a sejtek mintegy megrekednek ebben az
állapotban. Az ilyen nyugvó sejteket GO állapotú sej­
teknek nevezzük. Más megközelítésben a GO állapotot
úgy fogják fel, hogy ekkor a sejt rövidebb-hosszabb
időre elhagyja a ciklust, vagyis a sejthalmaz proliferá-
ciős kompartmentumát. A differenciálódás (egy adott
célfeladatra, feladatkörre specializált állapot kialaku­
lásának folyamata) ezen G1-G0 átmenettel kapcsol­
tan zajlik. A sejt növekedése - magasabb rendű euka-
fluoreszcencia (D N S -tartalom )
riótáknál - kevéssé ismert módon torkollik az S-fázis-
ba, mely a DNS-szintézishez szükséges enzimek szin­ 7.1/2. ábra.
tézisének nagymértékű fokozódásával indul. Sejtkultüra DNS-eloszlási hisztogramja.
A) Citotoxikus kezelés előtt.
'Javító (repair) DNS-szintézis, ill. kismértékű hisztoszintézis B) Citotoxikus kezelés után.
más sejtciklusokban is folyik. (N: sejtszám)

364
 7 .1 . S e jtc ik lu s

b z sban legyen (így a vizsgálat nem tesz különbséget
c a .befagyott” és a gyorsan pörgő ciklus között, e
lét szélsőség legegyszerűbben egymást követő ido­
lokban végzett sejtszámlálással különböztethető
A 7 .1/2. ábra egy-egy ilyen áramlási citometri-
DNS-eloszlási profilt mutat, egy sejtkultúra citoto-
lik ^s anyaggal való kezelése előtt és után. Egy vitális
le-: állapotban való) festésre is alkalmas Hoechst-fes-
& kel végezték a vizsgálatot: az élő sejtek membrán-
i áthatolva a festék a DNS AT bázispárjaihoz erősen
«.::5dve fluoreszkál. (A szabad festék semleges pH-n
egált állapotú, ezért nem fluoreszkál.) Látható,
rogy a sejtpopulációból a kezelés hatására eltűntek
K osztódó alakok. A G1/G0 sejtek feldúsulása jelent­
be:. a sejtciklus valamely G1—S határon való folyama­
ta-ak gátlását (G1-S blokkot), az S + G2/M sejtek sze-
kipusztulását, degradálódását és - a vitális fes-
eljárásra tekintettel - az osztódó sejtek adott fes­
el szembeni permeabilitásának szelektív csökke-
t. A két utóbbi lehetőség ritkán fordul elő, és ki­
látó a sejttörmelék áramlási citometriás észlelésé­
ül. más DNS-kötő festékek használatával, fixált
:ek alkalmazásával.
sál2 nagy mennyiségű, az egyes fázisokban feldúsított
élő sejtmintákat kaphatunk. Hasonló célra az áramlá­
si citometria is alkalmas, vitális DNS-festést alkalmazva.
7.1.2.3. Radioaktív nukleozidanalóg
inkorporáció
A sejtosztódás kulcsfolyamata, a DNS szintézise,
izotóppal jelzett, az élő sejtek által is felvételre kerülő
prekurzornak (3H-timidin) az új DNS-szálba való be­
épülésével követhető nyomon (/. 1/5. ábra). Az ábrán
a nyíl a prekurzor (rövid ideig tartó „pulzus” formájá­
ban való) hozzáadását jelzi, a beépülést a jelen lévő
sejtek közül az izotóppal jelzett mitotihus alakok szá­
zalékos arányán keresztül mérhetjük. A mitotikus ala­
kok morfológiai sajátságaik alapján felismerhetők a
mikroszkóp alatt, ezen alakok radioaktív jelzettsége,
ill. ennek hiánya pedig autoradiográfiával állapítható
meg5. Tanulságos végigkövetni a 7.1/3. ábra által mu­
tatott változásokat. Mivel a tim idint csak a DNS szin­
tézisére tudja a sejt felhasználni, csak azok a sejtek
fogják a radioaktív timidint beépíteni, melyekben ép­
pen DNS-replikáció folyik. Aszinkron kultúrák bár-

7.1.2.2. Sejtek szinkronizálása

%
Az ismertetett kísérletben alkalmazott citotoxikus
100^
ar ,ag arra is alkalmas lehet, hogy a korábban aszink­ <*
t
ron növekvő kultúrát a ciklus egy bizonyos fázisában %
m
.szinkronizálhassuk”. Amennyiben az alkalmazott % *
* %
anyag hatása reverzibilis, vagyis az anyag kimosása, 50 - %
%
:
©távolítása után a sejtek visszanyerik funkcióikat, az » »
iia n o s fázisban lévő sejtek egyszerre lépnek be a kö­ » *.
* <*
vetkező ciklusfázisokba, és egy ideig megőrzik vi­ .............
szonylagos homogenitásukat. Az ún. kémiai szinkroni-
I I T
8 12 16 20
zá ási eljárások során a DNS- vagy a fehérjeszintézis G2
fcüönböző lépéseit reverzibilisen leállító sejtmérgek
(3h)
wagy pl. nagy timidinkoncentráciö (ún. timidinblokk) S
(
----- 1
stb. alkalmazásával hoznak létre egy adott fázisban (7h)
sokkolt sejtpopulációt. A normális fenotípusú, külső G2-M
♦ tTilményekre érzékeny kultúrák a sejtek éheztetésé- C
(5h)
.e . növekedési faktorokban szegény médiumban va-
*: tartásával is szinkronizálhatok. így GO-fázisban je­ 7 . 1/3. ábra.
lentősen feldúsult kultúrák nyerhetők. Vannak olyan Radioaktív DNS-prekurzor-beépülés követése a sejtciklus fo­
lyamán autoradiografiaval. A jelölt mitotikus alakok százalé­
e árások is, amelyek a sejtműködésekbe való beavat­
kos arányát ábrázoltuk a prekurzorral (3 H-timidin) való rövid
kozás nélkül is lehetővé teszik az egyes ciklusfázisok-
idejű jelölést követően.
ban tartózkodó sejtek elkülönítését. Letapadva növő
sejtvonalakban a mitotikus alakok spontán leválnak,
könnyen lerázhatok az edény faláról. Szuszpenziös úgynevezett centrifugális elutriálással.
3Az autoradiográfiás eljárásban a fotoemulzióval borított
kjitúrák esetén - elsősorban az eltérő sejtvolumen
minta radioaktív izotóppal jelzett sejtjeit ezüstszemcsék kiválá­
G0<G1 <S<G2/M) révén - centrifugálásos eljárás- sa jelzi.

365
 7. Sejtv5ZTODÁ5
M-fázisú sejt kivonata
osztódási orsó
7.7/4. ábra.
Mikroinjekciós kísérlet, amelyben béka petesejt (oocita) ci-
(bal oldal] vagy
to p la z m á já b a M -fázisban lévő sejt kivonatát
interfázisos sejtét [jobb oldal) injektálják. Osztódási orsó
mely pillanatban a ciklus különböző fázisaiban lévő sej­
teket tartalmaznak. Ha a radioaktív tim idint csak né­
hány percig adjuk a kultúrához, akkor (az autoradio-
gráfiás eljárást követően) csak a pulzus idején éppen
s-fázisban lévő sejtek fölött lesznek ezüstszemcsék.
A fénymikroszkóppal felismerhető mitotikus alakok
fölött nem lesznek szemcsék, hiszen M-fázisban a sej­
tek nem replikáinak DNS-t. Egy órával a timidinpul-
zus után végezve autoradiográfiát a kultúra egy rész­
letével (aliquotjával), még mindig nem találunk jelölt
mitotikus alakokat. Ez arra utal, hogy egy óra nem
volt elég a sejteknek, hogy S-ből M-be jussanak. Ha
a sejtkultúra egy további aliquotját a timidinpulzus
után két órával autoradiografáljuk, akkor még mindig
Ugyanilyen eredményt kapunk: tehát két óránál is
hosszabb a G2-fazis időtartama. A négy óránál meg­
vizsgált mintában már a mitotikus sejtek fele radio­
aktív. Ezek azok a sejtek, amelyek a timidines inkubá­
ció alatt az S-fázis második felében tartózkodtak.
Ahogy a jelölt sejtek áthaladnak az M-fázison, a jelölt
mitotikus alakok aránya csökkenni fog, majd 0%-ra
csökken, hiszen sok olyan sejt van, amelyik a tim idin­
pulzus alatt még nem volt S-fázisban (akkor éppen
mitózis interfázis mitózis interfázis
7.7/5. ábra.
A ciklinkoncentráció (piros vonal) és az MPF-aktivitás Iszo­
gatott kék vonal) időbeli változása a sejtciklus folyamán.
366
interfázisú sejt kivonata
megjelenése demonstrálja az MPF jelenlétét az M-fázisú ki­
vonatban. (Az interfázisos sejt kivonatának mikroinjekciója
nem okozott változást az oocitában.)
G2-ben, M-ben vagy G 1-ben tartott.) Megjegyezzük,
hogy a timidin- (vagy BrdU4-) beépülés egyben a
(pozitív) sejtek életképességének (viabilitásának)
meggyőző indikátora.
7 .1 .3 . A sejtciklus-szabályozás
alapvető vonásai5
7.1.3.1. A szabályozás főszereplői
A sejtciklus szabályozásában részt vevő bonyo­
lult biokémiai mechanizmust jelentős mélységben
már feltárták. Itt csak az illusztráció szintjén, a való­
ságot nagyban egyszerűsítve említjük ennek néhány
elemét, az ezt részletesen tárgyaló 7.6. fejezet beve­
zetéseként. A szabályozás egy kulcsszereplőjét a
7.114. ábrán látható kísérletben észlelték. M-fázis­
ban lévő sejtek citoplazmakivonatát béka petesejtbe
injektálva, az utóbbiban mitözisra jellemző változá­
sok figyelhetők meg (pl. osztódási orsó megjelené­
se). A kivonat aktív komponensét M-fázis-promove-
áló (elősegítő, kiváltó) faktornak (MPF-nek) nevezték
el. Kiderült, hogy az MPF egy kináz (más fehérjéket
foszforiláló) és egy azt aktiváló fehérje komplexe. Az
utóbbi mennyisége a ciklussal szimultán jellegzetes
oszcillációt mutat, ezért a ciklin nevet kapta. A kináz,
amelyet aktivál, a ciklindependens kináz (CDK),
amelynek mennyisége nem, de aktivitása a ciklinével
szimultán oszcillál (7.1/5. ábra). Később kiderült,
4 F!uoreszcens mikroszkópos vagy áramlási citometriás ana­
lízissel a 3 H-timidin beépülés autoradiográfiás technikája kivált­
ható, amennyiben brómdezoxiuridin (BrdU) beépülését anti-
BrdU antitest segítségével, immunfluoreszcenciás eljárással de­
tektáljuk.
Részletesebben I. 12.4.3., részletesen 7.6. fejezetben.
 7.1 . S e jtc ik lu s

gáHó p ° 4 jnaktív aktiváló

inaktív aktív
foszfatáz
MPF gátló kináz \ MPF MPF

M PFCDK

aktiváló kináz

' "*>. ábra A.

IDK-k aktiválódása általában többlépéses folyamat, állapotában részben aktiváló, részben inaktiváló hatásű vál­
ek csak az első fázisa a folyamatosan halmozódó cik- tozások történnek. A teljes aktiválódást az inaktiváló foszfát­
• * -Dcsolödása a megfelelő CDK-hoz. A CDK foszforiláciös csoport eltávolítása idézi elő.

egy CDK-hoz többféle ciklin is kapcsolódhat,

inaktív
i scjbsztrátok más-más köre felé irányítva a kináz-
aktiváló foszfatáz
itást (I. 7.1/7. ábra). Az oszcilláció hátterében
2 n a folyamatosan termelődő ciklinek aktiválta

aktív
által működésbe hozott ciklinbontő proteoliti-
aktiváló foszfatáz - - .
i folyamatok állnak. pozitív
fe e d b a c k
A komplex rendszerek szabályozási elvei mind tet-

érhetők a sejtciklus-szabályozás folyamataiban,

ást aktiváló enzimek kaszkádjai a végső szubszt-
összes molekuláján pillanatszerűen, szimultán
ak létre változásokat. Pl. a magmembrán belső ól­
át behálózó laminát alkotó intermedier filament
lendszer pl., amely a ’iamin B molekula hidroföb izo-
prenil-oldallánca segítségével horgonyződik ki a mag-
r-enbrán belső lemezéhez, a mitózis korai szakaszá-
robbanásszerűen szétomlik: az MPF által foszfori-
amin B és C ledisszociál, a lamina felbomlik, a
-^ m e m b rá n vezikulákká dezintegrálódik. Hasonlö-
ar rövid idő alatt, egyszerre az összes jelen lévő
p o s z tra tó t érintve zajlik le a mikrotubulusasszociált
fehérjék foszforilálása (kiváltva a citoszkeleton átala-
I , ását), egyes ER- és Golgi-fehérjéké (a két rendszer
‘•zi ■oilarizáciőját eredményezve) vagy a magasabb
- n d ű kromatinszerkezetet meghatározó egyes fehér­
jék foszforilációja (az összes, kiterült, interfázis-kro-
~ : szóma metafázisos kromoszómává való pakolódá-
íé:- előidézve).
Pozitív feedback valósul meg a CDK aktivációja so­
rán: a CDK—ciklin komplex közvetlen szubsztrátja egy
•tszfatáz, amely megszabadítja magát a CDK-ciklin
gátló P 0 4
inaktív aktív
aktiváló PO,.
MPF
MPF
7 . 1/6. ábra B.
MPF-aktiváció. A gátló foszfátcsoportot egy aktiváló foszfa­
táz lehasítja, így az MPF felszabadul a gátlás alól. A foszfa-
tázt maga az MPF aktiválja, foszforiláció révén.
komplexet egy gátló foszfátcsoporttól, a komplexet
így tovább aktiválva (7 .1/6. ábra A, B: v ő . 7 .6 / 1 . áb­
ra B). Ez egyben a triggerelt folyamatok jellegzetes
példája is. Negatív feedback valósul meg azáltal, hogy
az MPF - tehát a mitózisban aktív ciklin-CDK komp­
lex - végül a saját ciklinjét lebontó proteolitikus me­
chanizmust (I. APC és proteaszömák tárgyalása, 7.2.,
7 . 6 fejezet) is aKtivaija [/. ] / / . ábra). A ciklusszabályo­

zásban szerepet játszó enzimatikus reakciók egy ré­

A mitotikus miliő kromoszóma kondenzációra kifejtett ha-
szépen demonstrálható azokban a kísérletekben, amelyek
i^ á n interfázisban lévő sejteket fuzionáltatnak M-fázisban lévő
í ; tekkel: mind a G 1 , mind a G2 állapotú sejtek kromoszömaál-
onánya nagymértékű kondenzációt mutat fúzió után.
sze reverzibilis: a foszforilált fehérjék defoszforilálása
révén azok eredeti funkcionális állapota regeneráló­
dik, az eredeti struktúrák helyreállnak. A proteolízis
jelenti az irreverzibilitást, amely végső soron egyirá-
nyúsítja az egész folyamatot.

367
7. S e j t o s z t ó d á s

figyelhető meg egy sor transzkripciós faktor esetében,

a mitózis végrehajtó m echanizm usai aktiválódnak

t amelyek már jelen vannak GO állapotú sejtekben is -

a DNS-replikáció mechanizmusa aktiválódik
7 . 1/7. ábra.
Egymást váltó CDK-k és ciklinek - egyszerűsített vázlat.
7.1.3.2. Belépés a ciklusba
Éheztetett sejtekhez a szérumot (vagyis növekedé­
si faktorokat) visszaadva számos géntermék fokozott
kifejeződése, működése észlelhető. Azonnali aktiváciö
pusztán poszttranszláciös modifikációk (pl. foszforilá-
ció) szükségesek aktiváciöjukhoz. Ez az azonnali vá­
lasz ezért nem befolyásolható a fehérjeszintézis ké­
miai blokkolásával. A késői válasz génjeinek átírását a
Koraiak enzimjei végzik, ezért csak a késői gének által
kódolt mRNS-ek termelődése fehérjeszintézis-függő.
A késői válaszadó gének közé tartoznak a CDK-k és a
ciklinek (amelyek a GO állapotú sejtben nem fejeződ­
nek ki), ill. a DNS-replikációs gépezet enzimrendszerét
kódoló gének (7.1/8. ábra). A G1-fázis egy pontján
(ún. restrikciós vagy - élesztőben - START-pont) a
DNS-replikációs gépezet enzimrendszerének kifejező­
dését szabályozó transzkripciós faktorok aktiválásá­
val a sejt mintegy „elkötelezi magát", belép az S-fázis-
ba, és végighalad a cikluson, még akkor is7, ha az S-
fázisba lépés után a növekedési faktorokat elvonjuk a
kultúra médiumából. (Az utóbbi esetben a következő
ciklus G1 -fázisa hosszabbodik meg kompenzatoriku-
san8.) Az előbbi transzkripciós faktorokat az őket gát­
ló komplexben tartó retinoblastoma- (Rb-) géntermék
CDK általi foszforilációja a gátlás alól felszabadítja - a
foszforilálatlan Rb-fehérje tehát a G l-S átmenet so­
rompójaként működik (vö. 7.6/6. ábra). Magasabb
rendű eukariótákban az elkötelezett állapot így, az
Rb-fehérje foszforilációs állapotán keresztül jut ér­
vényre. Nyugalmi állapotból a proliferálö állapotba
történő átmenet szövetspecifikus jelátviteli folyama­
tok (I. 8.1. fejezet) eredményeként valósul meg. Ekkor
az egyik ciklingén transzkripciós aktiválódása nyomán
kialakuló ciklin-CDK komplex foszforilálja az Rb-fe-
hérjét9. Az S-fázisba lépést követően a ciklinek már
említett autonóm oszcillációja végigviszi a sejtet a cik-

7A G 1 -fázis alatt alkalmazott fehérjeszintézis-gátló szerek

K O N F L U E N C IA * CDKI
késői válasz gének (pl. C D K -k) kifejeződése
korai válasz gének kifejeződése
hatása is attól függ, hogy az elköteleződési pont előtt vagy után
alkalmazzák. Ha utána, nincs hatás, vagyis a sejt mindenképpen
belép S-fázisba, és végighalad a sejtcikluson.
8A meghosszabbodás időtartama nagyjából független az al­
- S TA R T kalmazott éheztetési strtatégiától. Ezekből a megfigyelésekből
kiindulva következtettek (P ardee, 1974) egyazon restrikciós
pont létére.
9A leggyakrabban sejtfelszíni receptorokat felismerő növeke­
dési faktorok által elindított jelátvitel során aktiválódó kináz-

t (MAPK, 1.8 .1 fejezet) kaszkád eredményeként az ún. korai gének

aktiválódnak. Ezek közül a myc transzkripciós faktort kódoló gén
játszik kulcsszerepet, amely további gének átírását fokozza: ezek
transzkripciós faktorok aktiválása
közül a ciklin D a cdk4-et aktiválja, mely az Rb kezdeti foszforilá-
t ciöját végzi, az E2F transzkripciós faktor család tagjai pedig a ké­
sői (pl. az S-fázis replikáciös apparátusának enzimjeit kódoló) gé­
SZÉRUM
nek kifejeződését irányító transzkripciós faktorok. A myc egy
ubikvitin ligáz komponens kifejeződését is előidézi, mely a G1 -S
7 . 1/8. ábra. határon működő ciklin-cdk komplexet gátlása alatt tartó CDK-
A sejtciklusba való belépés és a cikluselhagyás főszereplői. inhibitor ubikvitinálásához szükséges - ez a poszttranszláciös
(CDKI: CDK-inhibitorok) modifikáció a proteaszömákban folyó lebomlás előfeltétele.

n. A következő C 1-fázisban ismét döntési helyzet­
i ü l a sejt, és a belső és külső feltételektől, a to-
cbi proliferáciöt elősegítő és gátló tényezők viszo-
Stől függően újabb ciklus iniciálódik. A feltételek
glétének - belső - ellenőrzését ún. checkpoint-
troll mechanizmusok végzik (I. később).
. 1.3.3. A ciklus elhagyása
A médium kimerülése vagy egy bizonyos sejtkon-
. .tráciő elérése esetén a sejtek tovább nem osztód-
megrekednek Cl-fázisban. A DNS-replikáció, a
tikus folyamatok megszűnése letapadös kultú-
ál a konfluencia kialakulásával egyidejű, ezért a
nséget kontakt gátlásnak nevezik. Bár a kontakt
ás létrejöttében szerepet játszhat a sejtek fizikai
étkezése, membránfehérjéik kapcsolódása, ez a
_etős modell valószínűleg nagyban egyszerűsíti a
s képet, hiszen szuszpenziös kultúrákban is észlel-
ó analóg jelenség (I. 15.1. fejezet). Valószínűleg
"mos tényező hatásának eredőjeként jön létre a
ás - részben olyan, sejt-sejt és sejt-m átrix kap-
struktürákon'0 keresztül kiváltott jelátviteli fo-
atok során, amelyek a CDK-kat gátló inhibitorok.,
iános rövidítésük: CDKI) aktivitását fokozzák
7.1/8. ábra; vö. 7.6. fejezet 7.6/6. ábra). Amennyi-
ez az állapot tartóssá válik, a sejt GO-fázisba
"I: cikiinjeit, CDK-it lebontja, össz-RNS-tartalma
mérséklődött rRNS-szintézis miatt) lecsökken, és
~egfelelő szignálok jelenlétében - differenciált fe-
'pusra jellemző géneket fejezhet ki. A visszatérés a
ciklusba (GO—G1 átmenet) tehát összetettebb fo­
rmát lehet11, mint a restrikciós ponton való áthala-
(G1—S átmenet).
. 1.3.4. A szabályozás ellenőrei
A sejtciklus szabályozásába több ellenőrzési pont
checkpoint-kontroll'2) van beiktatva. Ezek funkció-
a bonyolult DNS-replikációs és mitotikus folyamatok
életes végbemenetelének ellenőrzése. Ezek a me-
nizmusok észlelik a rendellenességeket és a sej-
ódást leállítják, lehetővé téve a hibák kijavítását.
JA jelüt legismertebb molekulái: fibronektin, integrinek, fo-
adhéziös kináz (FÁK).
A két folyamat különbségei még nem teljesen világosak.
7A checkpoint-kontroll gének tumorbiolögiai szempontból
ún. (onko)szuppresszor génnek minősülő gének közül a „gate-
r"(kapuőrző) funkciót ellátók (I. 10.5. fejezet).
7.1 . S e j t c ik l u s
Az osztódásban elakadt sejt alternatív sorsa a progra­
mozott sejthalál (apoptózis), amelynek révén a geneti­
kailag módosult és így potenciálisan veszélyes sejt eli­
minálódik. A DNS ionizáló sugárzás hatására bekövet­
kező fragmentációja (szabad végek keletkezése) pl.
G1—S, valamint G 2-M blokkot vált ki, ami mindaddig
tart, amíg a hibák rendezése javító (repair) mechaniz­
musok által végbe nem ment - ellenkező esetben
a sejt elpusztul. E szabályozások fontos résztvevői a
CDK-inhibitor fehérjék is (I. még 8. lábjegyzet, előbb).
Ezen fehérjék aktiválódásában a sejtet nyugalmi álla­
potban tartó körülmények - pl. az ún. kontakt gátlás
által fenntartott jelátviteli folyamatok - játszanak
szerepet, a sejtciklus folytatása inaktiválödásukhoz kö­
tött. A CDK-inhibitorok egyben a sejtciklus ellenőrzési
pontjain a szabályozás fő effektorai. Pl. a DNS-károso-
dás eredményeként stabilizálódó tumorszuppresszor
fehérje, a p53 transzkripciós faktor CDK-inhibitor fe­
hérje expresszióját indukálva állítja le a sejtciklust.
A 7 .1/9. ábra ezt a jelenséget demonstrálja, a 7 .1/10.
ábra a G l-S blokk kialakulásánk molekuláris fősze­
replőit mutatja. A y-irra d iá ció t követően felvett DNS-
eloszlási hisztogram az S-fázis kiürüléséről tanúskodik,
jelezvén, hogy a besugárzáskor még G1-ben lévő sejte­
ket a G l-S határon működő ellenőrzési mechanizmus
B
7 . 1/9. ábra.
Ionizáló sugárzás hatása a sejtciklusra.
A) Sejtek DNS-eloszlása a besugárzás előtt.
B) Sejtek DNS-eloszlása a besugárzás után.
7. S e jto s z tó d á s
/ionizáló sugárzás
DNS
aktiválódott p53
p21 szabályozó régó
......i
aktív p21 -kötött,
G 1 /S - és inaktív
S -C D K G 1 /S - és
S -C D K
7.1/10. ábra.
a DNs-karo5oda5 aitai kivaicou Diokemiai folyamatok ered­
m é n y e k é n t s ta b iliz á ló d ó tu m o rs z u p p re s s z o r fe h é rje , a p 5 3
transzkripciós faktor CDKI fehérje (p21) kifejeződését indukál­
va állítja le a sejtciklust, lehetőséget biztosítva a DNS-hibák ki­
ja v ítá s á ra , v a g y a h ib á s ö r ö k ítő a n y a g o t hordozó sejt eliminá­
lását előidézve. Ez a CDKI a C 1-S fázisokon belül aktív ciklin-
függő kinázok (Gl/S-Cdk és S-Cdk) működését függeszti fel.
(A gátlás megszűnése a CDKI ubikvitináciö által kiváltott pro-
teaszomális lebomlása révén valósulhat meg. Az ubikvitiná-
ciő hasonló enzimkomplex működésének eredménye, mint
amely az MPF ciklin komponensének lebomlását előidézi.)
nem engedte át S-be, ill. az akkor még G2-ben lévő sej­
teket a C 2-M határán működő checkpoint-kontroll
tartóztatta fel. További ellenőrzési mechanizmusok is
léteznek: az egyik a replikáció befejeződését13, ill. en­
I3A DNS-replikáciö kiindulópontjain a C1 -fázis elején össze-
szerelődő enzimkomplex az S-CDK általi foszforiláciök eredmé­
nyeként aktiválódik. A replikáció elindulásával párhuzamosan a
komplex egyik foszforilálödott komponense leválik és lebomlik.
Újraszintetizálódása csak a következő Cl-fázis kezdetén válik
lehetségessé. Ez a mechanizmus biztosítja azt, hogy egyazon S-
fázisban a DNS-replikáciö egyszer mehessen csak végbe. (L. még
12.4.2. fejezetet is.)
nek elmaradását, egy másik a kromoszómák osztódá­
si orsóhoz való megfelelő kapcsolódását (ill. szabad ki-
netokorok jelenlétét) érzékeli stb.
Kitekintés
Lásd a 7.6. fejezetet, amely a jelen bevezető rész
kitekintéséül is szolgál!
A sejtciklus-szabályozás egyre teljesebb és egyre
pontosabb képe bontakozik ki, a kísérleti, ill. gyógy­
szeres beavatkozás lehetőségeit egyre tágítva. Talán
a teljes megismeréshez közelítő fejlődés várható a sok
gén expressziőjának szimultán vizsgálatát lehetővé te­
vő chip- (microarray-) módszerektől, amelyek a ge-
nomprojekt eredményeként megismert komplett em­
beri DNS-szekvencia figyelembevételével az összes lé­
nyeges molekuláris szereplő funkciója felderítésének
reális perspektíváját vetítik előre. Ezáltal komolyan re­
mélhető, hogy a fokozott, ill. kontrollálatlan sejtproli-
ferációval járó kórképek kezelésében (I. 10.5. fejezet)
akár hónapról hónapra, egyre szélesedhet a terápiás
alternatívák köre.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A sejtosztódás folyamata a sejtenkénti DNS-
mennyiség áramlási citometriás meghatározásával
vagy jelzett DNS-prekurzor beépülésén keresztül kö­
vethető. A mitózis, vagyis a mag osztódása, profázisá-
tól telofázisáig, a sejtciklus M-fázisában zajlik. A cito-
plazma osztódása, vagyis a citokinézis, szintén az M-
fázisban történik. A G1-fázis START-pontja után a sejt
mindenképpen végigjárja a ciklust, ill. az osztódás po­
zitív és negatív faktorainak viszonyától függően a sejt
megrekedhet a GO-fázisnak nevezett állapotban, és
mintegy parkolópályán, tartósan szüneteltetheti osz­
tódási tevékenységét. Ez következik be, amikor a sejt-
denzitás kontakt gátlást idéz elő, vagy a sejtkultúrától
megvonják a növekedési faktorokat. A növekedési
faktorok visszaadását követően a ciklusszabályozás
főszereplői, a CDK és a ciklinek szintetizálódnak, és
előidézik a G1-S átmenetet. A sejtciklus fenntartása a
ciklinek koncentrációjának oszcillációjával függ össze,
a belépés (GO-böl) a szabályozás főszereplőinek szin­
tézisét igényli, a kilépés CDK-kat gátló jelátviteli folya­
matok eredménye.
□ Jellemezze a sejtciklus fázisainak és a mitózis moz­
zanatainak egymáshoz való viszonyát!
□ Értelmezze a radioaktív timidin inkorporációs kí­
sérlet (I. 7.1/3. ábra) eredményét!
□ Rajzoljon fel egy-egy olyan DNS-eloszlási hiszto-
gramot, amelyek olyan sejtek esetében mutatnák a
y-besugárzás következményeit, amelyekben egyi«*

vagy másik checkpoint nem működik (pl. mutáció
következtében)!
□ Mondjon példát a negatív feedback-szabályozásra
az előbbi témakörön belül!
□ Mondjon példát a pozitív feed-back szabályozásra
az előbbi témakörön belül!
□ Milyen folyamatok biztosítják a ciklinek mennyisé­
gének oszcillációját?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
7.2-7.6., 8.1., 10.5.
7.1 . S e jtc ik lu s
Ajánlott olvasmányok
P o l l a r d , T. D., E a r n s h a w , W. C.: Cell Biology. 2nd ed.
Saunders Elsevier, 2008.
Z e t t e r b e r g , A., La r s s o n , O., W i m a n , K.G., K l a s , G.:
What is the restriction point? Current Opinion in
Cell Biology 7:835-842, 1995.
N e b r e d a , A.R., F e r b y , I.: Regulation of the meiotic cell
cycle in oocytes. Current Opinion in Cell Biology
72:6, 6 6 6 -6 7 5 , 2000.
Z a c h a r ia e , W.: Progression intő and out of mitosis. Cur­
rent Opinion in Cell Biology 7 7:708-716, 1999.
 .2 . A mitózis fázisai
SZEBERÉNYI JÓZSEF

7.2.1. A sejtciklus: interfázis és M-fázis

7.2.2. A centroszómaciklus
7.2.3. Az M-fázis eseményei
7 .2 .3 .1 . Profázis
7.2.3.1.1. Kromatinkondenzáciö
7.2.3.1.2. Citoplazmatikus változások
7.2.5.2. Prometafázis
7.2 3.2.1. A maghártya fragmentáciöja
7.2.3.2.2. A kromoszómák mikrotubulusokhoz kötődése
7.2.3.3. Metatézis
7.2.3.3.1. A metafázikus lemez kialakulása
7.2.3.4. Anafázis
7 .2 .3 .4 .1 . A k ro m a tid o k szegregációja (anafázis A)
7.2.3.4.2. Az osztódási orsó megnyúlása (anafázis B)
7.2.3.5. Telofázis
7.2.3.5.1. A maghártya újraképződése
7.2.3.5.2. Kromoszömadekondenzáciö
7.2.3.5.3. Citoplazmatikus változások
7.2.3.6. Citokinézis
7.2.3.6.1. Az aktomiozingyúra kialakulása
7 .2 .3 .6 .2 . A se jtm em brán lefűződöse

Jelenség tos szerepe van az intracelluláris mozgások (pl. vezi-

A kolchicin növényi alkaloid, amelynek osztódó kuláris transzport) lebonyolításában. Ez a lehetőség
sejtekre kifejtett hatása régóta ismert: a sejtek külö­ tehát elvethető a kolchicinhatás magyarázatában.
nösebb gond nélkül túljutnak az interfázis egyes sza­ 2. A kolchicin interfázikus sejtekben nem képes
kaszain, a kolchicin azonban a kromoszómák vándor­ hatását kifejteni. Szövettenyészeti sejtekben végzett
kísérletek alapján ez a lehetőség is kizárható. Nagy
lása előtt, metafázisban leállítja a sejtosztódást. Rész­
letes biokémiai vizsgálatok tisztázták, hogy támadás­ koncentrációjú kolchicinnal való kezelést követően
pontja a sejtekben a tubulin fehérje. Más makromo­ végzett immuncitokémiai vizsgálat tanúsága szerint a
lekulákhoz nem kötődik. Hogyan lehetséges akkor, mikrotubuláris hálózat eltűnik, csak az MTOC marad
hogy a szer csak az osztódási orsó működését gátol­ meg, amelyből azután a mikrotubulusok a kolchicin
ja, az interfázikus sejt mikrotubuláris rendszerét nem? eltávolítása után újra kinőnek.
3. Az osztódó sejt mikrotubulusrendszere érzéke­
Lehetséges magyarázatok nyebb a kolchicinnel szemben, mint a nyugalmi sejté.
1. A mikrotubuláris rendszer csak az osztódás so­Mint látni fogjuk, valóban ez a helyzet.
rán játszik szerepet. Az interfázikus sejtet azonban,
mint azt az 5.1. fejezetben részletesen tárgyaltuk, a Tényleges magyarázat
mikrotubulus-organizáló centrumból (MTOC) kiinduló, A mikrotubuláris rendszer alapvető sajátossága a
dús mikrotubulusrendszer hálózza be, amelynek fon­ dinamikus instabilitás: az egyes mikrotubulusok tubu-
 7.2. A MITÓZIS FÁZISAI

lett eukarióta sejtekben a maghártya eltűnése után ki­

alakuló osztódási orsó irányítja a kromoszómamozgá­
sokat (nyitott mitózis, 7.2/2. ábra D). A kétféle me­
chanizmus között evolúciós átmenetek is léteznek.
Egyes primitív eukariótákban megmarad a maghár­
tya, de a replikálódott kromoszómák belülről, a mik­
rotubulusok pedig kívülről kötődnek a maghártyához,
és hajtják végre a kromatidok mozgatását (7.2/2. áb­
ra BJ. Élesztőben is fennmarad a maghártya, az osztó­
dási orsó pedig a sejtmagon belül alakul ki (zárt mitó­
zis, 7.2/2. ábra C).

idő (percek)

'2/1. ábra.
"ikrotubulusok dinamikus instabilitásának növekedése a
e .osztódás alatt. Interfázikus és metafázikus emlős szövet-
cnyészeti sejteket fluoreszcens festékkel jelölt tubulinnal
"'•^injektáltak, majd mérték a fluoreszcens tubulin mikro-
ibulusokba épülésének sebességét. (Saxton, W.M. et al., J.
£ Bioi. 99.-2175, 1984. nyomán.)

rdimerek kapcsolódása, ill. leválása folytán állandó

pc Tierizáciő-depolimerizáció állapotában vannak.
A "olyamat fluoreszcens festékkel jelölt tubulin sejtek­
re fecskendezésével vizsgálható (7.2/1. ábra], Interfá-
r * j s sejtben egy átlagos mikrotubulus féléletideje
- ntegy 5 perc, a metafázisban ez az érték 15 má­
sodpercre csökken. A sejtosztódás során tehát a mik-
't:ubuláris rendszer dinamikus instabilitása hússzoro-
Ya nő.
Kis koncentrációban a kolchicin nem tünteti el
i -íikrotubulusokat, hanem szinte „rögzíti” a fennálló
he yzetet: gátolja a polimerizáciöt és a depolimerizá-
öót is. Mivel mitózis alatt fokozott a mikrotubulus-
'amika, az osztódó sejt sokkal érzékenyebb a kol-
cíi :inkezelésre, mint a nyugalmi sejt. A kolchicinhez
hasonló szerek (pl. vinkrisztin, vinblasztin) e szelektív
hatását bizonyos daganatok kezelésében is felhasz-
ná iák. (L. még 5.1.1., 13.1.2.2. fejezet is.)

Kapcsolódó ismeretek
A sejtosztódás során a sejt korábban megkettő-
zctt DNS-állománya szétválik, és egyenlő aranyban
d : szlik az utódsejtek között. Az örökítő anyag szegre-
7.2/2. ábra.
Bációjának mechanizmusa alapvetően különbözik
A kromoszömaszétválás különböző mechanizmusai.
és eukarióta szervezetekben. A prokarióta DNS A) Prokariöták.
icplikációját követően a sejtmembránhoz kihorgony- B) Primitív eukariöták.
z z t utódmolekulák a membrán növekedése eredmé- C) Zárt mitózis élesztőben.
nyeképpen válnak el egymástól (7.2/2. ábra A). Fej­ D) N yitott mitózis állati sejtben.

373
 7. S e j t o s z t OPÁS

7 .2 .1 . A sejtciklus: interfázis és M-fázis szakaszt a DNS-replikáciö tagolja további fázisokra

Osztódó szövetekben, sejtkultúrában a sejtek éle­
tében a nyugalmi szakasz (interfázis) és az osztódás
(M-fázis) követi egymást (I. 7.1. fejezet). A nyugalmi
(G1-S-C2), az M-fázis pedig a sejtmag osztódását je­
lentő mitózisra és a citoplazma szétválására (citokiné-
zisre) oszlik. A magosztődás további alszakaszokra
(profázis, prometafázis, metafázis, anafázis, telofázis)
tagolódik (7.2/3. ábra).

7 .2 .2 . A centroszóm aciklus

A sejtciklus során a mikrotubuláris rendszer drá­

mai átrendeződésen megy keresztül. Mivel a folya­
mat irányítója a mikrotubulus-organizáló centrum
(MTOC), és ezt állati sejtekben centroszómának ne­
vezzük, a sejtciklus során lejátszódó citoszkeleton-
változásokat a centroszómaciklus kifejezéssel foglal­
juk össze. A centroszőma két, egymásra merőleges
elhelyezkedésű, henger alakú centriólumból és az
azokat körülvevő pericentrioláris anyagból áll. A mik­
rotubulusok a centroszömákból nőnek ki. Mivel nö­
vényi sejtekből hiányoznak a centriólumok, a mikro­
tubulusok valószínűleg a pericentrioláris mátrixból
erednek: az ebbe ágyazott y-tubulin-gyűrűk (részlete­
sen I. 5.2. fejezet) nukleáciös központként működ­
nek az a-fi-tubulin-dimerek kapcsolódásához (7.2/4.
ábra). A m ikrotubulusok mínusz-vége tehát az
MTOC-hez kapcsolódik, míg plusz-végük gyorsan nő
a sejt perifériája felé.
A centroszómaciklus az S-fázisban kezdődik
(7.2/5. ábra). A centriólumok ekkor megkettőződ­
nek, majd az utődcentroszömák a profázisban szét­
válnak, és a sejtmag mellől a sejt két pólusába ván­
dorolnak. A centriólumduplikáció és a centroszóma-
7.2/Z. ábra. migráció független a sejtmagtól: enukleált sejtben, ill.
A s e jtc ik lu s fá zisa i. a DNS-replikáció gátlása után is lezajlik. Az utódcent-

’-tubulin-gyú'rűk centriólumok

7.2/4. ábra.
A centroszómából kiinduló tu-
bulinpolimerizáció.
A) y-tubulin-gyűrűk az amorf
pericentrioláris anyagban.
mikrotubulusok
B) A centroszömákból kinövő
mikrotubulusok.
(Részletesebben 1. 5.2. fejezet.)

374
 7.2. A MITÓZIS FÁZISAI

7.2/5. ábra.
Egy állati sejt centroszőmacik-
Lsa

"oszómákat csillagszerűen körülvevő mikrotubulu-

sokból (aszterek) kialakul a bipoláris osztódási orsó poláris m ikrotubulusok
7.2/6. ábra), melyet az asztrális, poláris és kineto- \ \ kromoszóma
kor mikrotubulusok alkotnak. Az osztódási orsó ele­
mei felelősek a kromatidok vándorlásáért, ill. az
isztódást kísérő sejtalakváltozások jelentős részéért
. később).

7 .2 .3 . Az M-fázis eseményei

A sejtosztódás a gyorsan osztódó állati sejtek éle­

iének is általában csak töredékét teszi ki: egy 24 órás
generációs idővel rendelkező sejttenyészetben az M-
"ázis 1-1,5 óra. Ezalatt a rövid idő alatt azonban a
sejtmagban és a citoplazmában is rendkívül gyors és 7.2/6. ábra.
mélyreható biokémiai és morfológiai változások men­ A bipoláris osztódási orsó felépítése metafázlkus sejtben.
nek végbe (7.2/7. ábra).

gabalyodott DNS-molekulákat a (tranziens duplaszál-

7.2.3.1. Profázis
7 .2 .3 .1 .1 . Krom atinkondenzáciő
Az eukariöta sejt genomja fehérjéhez kötött álla­
potban, viszonylag laza szerkezetű kromatinállomány
formájában van jelen a nyugalmi sejtben. A G2-fázis-
ra már megtörtént a DNS-replikáciö: az eredménye­
képpen létrejött testvérkromatidok egymáshoz si­
mulhatnak, de a replikáció során esetleg egymásba
hasításra, egy másik DNS-molekula átbújtatására,
majd az első DNS-molekula folytonosságának helyre-
állítására képes) topoizomeráz II enzim már szétvá­
lasztotta. (tneikui a kromatidok szegregációja nem
következhetne be később az osztódás során; a topo­
izomeráz II létfontosságú enzim a sejt számára.)
A testvérkromatidoknak a metafázisig együtt kell ma­
radniuk, hiszen csak így biztosítható, hogy egyikük
biztosan az egyik, a másikuk pedig a másik utódsejt­
be kerüljön (I. később). Ezt a fontos követelményt a
7. S e jto s z tö d á s

1. protézis asztrális
sejthártya

centroszóma

poláris krom oszóm a

mikrotubulus

kinetokorok..................

kinetokor
mikrotubulusok .^m agh ártya-
vezikulák

asztrális
centroszóm a
mikrotubulusok
az osztódási barázda
6. citokinézis
a metafázikus mélyülése
3. metatázis lemez
kialakulása
újraképződő
se jtm a g v a c s k a '

k in o to k o r centroszóm a

mikrotubulusok
átfedő
" m aghártya
poláris mikrotubulusok
m ikrotubulusok régiója
" kontraktilis
krom oszóm ák
gyűrű
a metafázikus
lemezben m aghártya- poláris
vezikulák mikrotubulusok
m aradványa
centroszóm a
a testvér- újraképződő
4. anafázis kromatidok interfázikus
szétválása mikrotubulusok centroszóm a

7.2/7. ábra.
Egy állati sejt M-fázisának szakaszai.
 7.2. A MITÓZIS FÁZISAI

kromatid-
-
kohezin kötődés a
replikációs villában kohezin hasítás szétválás
------------------------► ----------------------*

testvér-
kromatidok
kohezin
komplex

7-2 8. ábra.
1 • : nezin komplexek szerepe a testvérkromatidok együtt tartásában és szétválásában. (Murray, A. A snip separates sisters.
teture 4 0 0 :1 9 -2 1 , 1999. nyomán.) (L. még 7.6/5. ábra.)

sejt ügy biztosítja, hogy már a replikációs villában

metafázikus
.összeragasztja” az üjonnan megkettőződött DNS-ré-
krom oszóm a
i : : Kát [7.2/8. ábra). Molekuláris ragasztóként mul-
*;-o te in kohezin komplexek szolgálnak. A kohezin fe­
hérjék a legszorosabb kapcsolatot a két centromer
'r í jő között hozzák létre, a kromoszómakaroknak a kromoszóma
centrom er régiója
-egfelelően a testvérkromatidokról már a profázis- kinetokor
ban eválnak. (Ennek köszönhető, hogy pl. az emberi
kromoszómák metafázikus megjelenésére az X vagy
/ a:ak jellemző: ebben a fázisban a testvérkromati-
: > már csak a centromer régióban kapcsolódnak
egymáshoz.) A centromerek szétválását azután a ko­ kinetokor
mikrotubulusok
hezin komplexek hirtelen lebomlása eredményezi az
t'afázisban, lehetővé téve a kromatidszegregáciöt.
A G2-profázis átmenet során a kromatinállomány-
böt kromoszómák alakulnak ki. Ennek során a kroma-
K ro m a tid
-.'-'onalak rövid idő alatt mintegy tized-, századrészük-
re zsugorodnak, kondenzálódnak. A kromatinkonden-
7.2/9. ábra.
zá:íö az M-fázis promóciós faktor (MPF) aktiváciöjának
eredménye (I. 7.6. fejezet): a Hl linker hiszton foszfo- Mikrotubulusok kapcsolódása emlőskromoszóma kineto-
korjaihoz.
' ácíöja a gyöngyfüzérszerkezetet szolenoiddá tömörí-
: A kondenzációban a tranziens egyszál hasításra,
ezáltal a DNS szuperhelicitásának változtatására, pl. erősen kondenzált heterokromatin alakul ki. Létezik
relaxáciöjára képes topoizomeráz I és nonhiszton pro­ pontszerű (pl. élesztőben), egyetlen mikrotubulust kö­
teinekből felépülő kondenzin komplexek is részt vesz­ tő vagy regionális (pl. emlőssejtekben), 3 0 -4 0 húzó­
lek. A kromatin kondenzációja megszünteti a transz- fonalhoz kapcsolódó centromer. A centromerek külső
•-ociós folyamatokat, a nukleolusz is eltűnik. oldalán nagyméretű, bonyolult fehérjekomplexekből
A megjelenő kromoszómákon láthatóvá válnak a multilamelláris szerkezetű kinetokoroh alakulnak ki,
:entromer régiók. A sejtosztódás során többféle funk- ezek a mikrotubulusok tapadasi helyei (l. 6 .112 aöra A,
:iöt látnak el: összekapcsolják a testvérkromatidokat, 7.2/9. ábra).
-míg kell, utána pedig elengedik őket; külső felszínü-
* ön kinetokor komplexek épülnek fel, amelyek a mik-
'otubuluskapcsolödás helyei; a sejtosztódást szabá- 7 .2 .3 .1 .2 . Citoplazmatikus változások
yozó ellenőrzőpontként is működnek. A centromer-
Hpecifikus DNS-szakaszokon (emlősökben ez nagy ki­ A sejtosztódás megindulása a citoplazmát is átren­
terjedésű, tandem ismétlődésű, a DNS sűrűségelosz- dezi. Az endoplazmatikus retikulum és a Golgi-appará-
ási profiljának végén jelentkező ün. szatellit-DNS) tus membránrendszere fragmentálödik, apró vezikulák-
 7, 5EJT05ZTÖDÁ5
ra esik szét. A vezikulák az osztódási orsó mikrotubulu-
saihoz kapcsolódnak, ez biztosítja egyenlő elosztásukat
az utódsejtek között. A vezikularizáciöt valószínűleg az
MPF által végrehajtott fehérjefoszforiláció idézi elő.
Ugyancsak foszforilációt tételeznek fel a merev interme­
dier filamentum rendszer leépülésének hátterében is.
A mitokondriumok önálló, a mitözistöl független szapo­
rodásra képesek: a sejtosztódás alatt nemigen figyelhe­
tő meg rajtuk változás: a citokinézis során nagyjából
egyenlő számban oszlanak meg az utódsejtek között.
7.2.3.2. Prometafázis
7 . 2 . 3 . 2 . 1 . A m a g h á r t y a f r a g m e n t á c ió ja
A prometafázis a maghártya apró vezikulákká tö­
re d e z é s é v e l k e z d ő d ik (I. 6 . 1 / 6 . B , 7 . 2 / 7 . á b ra , 7.2/10.
óbro). Mint a sejtosztódás korai szakaszának legtöbb
je le n s é g é t, a m a g h á r ty a e ltű n é s é t is fe h é r je fo s z fo r ilá -
ciós események idézik elő. MPF hatására az interme­
d ie r fiia m e n t u m o k c s a lá d já b a ta r to z ó , a lamina nuc-
learist alkotó laminfehérjék foszforilációja a maghár­
tya és a perifériás kromatin disszociációjához vezet.
378
A membrán fragmentálódik, a kisméretű vezikulák
szétszóródnak az osztódási orsó területén. A lamin B
fehérje a vezikulák felszínéhez kötve marad, a lamin A
és C alegységek szolubilis dimerek formájában szaba­
dulnak fel. A membránvezikularizáció kiváltásában
valószínűleg integráns maghártyafehérjék foszforilá­
ciója játszik szerepet. A bonyolult póruskomplexek,
egyes fehérjéi ugyancsak foszforilálódnak, ez a póru­
sok alegységekre való disszociációjához vezet.
7 .2 .3 .2 .2 . A krom oszóm ák m ikrotubulusokhoz
kötődése
Magasabb rendű eukarióta sejtek nyitott sejtosz­
tódása során a maghártya felbomlása teszi lehetővé
a kromoszómák és az osztódási orsó közötti közvet­
len kapcsolatok kialakulását. A testvérkromatidok
kinetokorjaihoz a pólusokból szármázó kinetokor
mikrotubulusok kötődnek, és hektikus kromoszóma­
mozgások kíséretében elkezdődik a metafázikus le­
mez kialakulása. (Az osztódási orsó működésének
finomabb részleteivel a következő fejezetben foglal­
kozunk.)

~r.2/l1. ábra.
\ testvérkromatidok szétválását eredményező folyamatok:
"'.2.3.3. Metafázis
7 2 .3.3.1. A metafázikus lemez kialakulása
A kinetokor mikrotubulusokhoz tapadó kromoszó­
mák mindaddig vándorolnak, amíg a pólusoktól
egyenlő távolságra, a sejt egyenlítői síkjában fel nem
sorakoznak (l. 7.2/7. ábra). A metafázikus lemezben
íz ellentétes pólusokból származó mikrotubulusok a
•xomoszómákat folyamatos feszülés alatt tartják, a
•romatidok szétválását azonban a kohezinkomplexek
e^kor még megakadályozzák (I. 7.2/8. ábra).
7.2.3.4. Anafázis
Az anafázis során a kromoszómák testvérkroma-
tidjai szétválnak, és az utódsejtekbe vándorolnak
7.2/7. ábra). Az eredményt többféle erőhatás biz-
:3sítja: a legfontosabb a kromoszómák kettéhasadása
és mozgatása, ill. az osztódási orsó megnyúlása.
7 .2 .3 A . 1. A krom atidok szegregációja
(anafázis A)
A metafázikus lemez kialakulása után a sejtekben
új szabályozó aktivitás jelenik meg: az anafázis promó-
ciós komplex (más néven cikloszóma, I. 7.6. fejezet).
7.2. A MITÓZIS FÁZISAI
A) Kromatidvándorlás az anafázis A-szakaszában.
B) Az osztódási orsó megnyúlása az anafázis B-szakaszában.
Hatására az MPF mitotikus ciklinkomponense lebom-
lik a proteaszőmákban, ezáltal az MPF inaktiválődik.
Az anafázis promóciós komplex által elindított degra-
dációs folyamatnak esnek áldozatul a frissen repliká-
lódott utód-DNS-molekulákat összekötő kohezin
ko m p le xe k is (I. 7 .2 /8 . ábra): a k ro m a tid o k szétvál­
nak, és megkezdik vándorlásukat az ellentétes pólu­
sok fe lé , a k in e t o k o r m ik r o t u b u lu s o k h ú z ó h a tá s á n a k
eredményeképpen (7.2/11. ábra A).
7 .2 .3 .4 .2 . Az osztódási orsó megnyülása
( a n a fá z is B)
A kromatidvándorlással egy időben megkezdődik
a p ó lu s o k e l l e n t é t e s ir á n y ú m o z g á s a , a z o s z t ó d á s i o r ­
só elongációja (7.2/11. ábra B). A folyamatban a po­
láris és az asztrális mikrotubulusok is szerepet játsza­
nak: a két centroszömáböl e r e d ő p o lú rii miki uLubu-
lusok fokozott polimerizációja, meghosszabbodása
és egymás mentén való elcsúszása a pólusokat távo­
labb tolja egymástól, míg az asztrális mikrotubulusok
húzóhatása a sejt felszíne felé mozgatja a centroszó-
mákat.
Az anafázis szigorúan szabályozott folyamat, elő­
feltétele az MPF inaktiválódása. Fia egy kinetokorhoz
nem kapcsolódnak mikrotubulusok, olyan szignál ke­
letkezik a sejtben, amely az MPF-et stabilizálja, és
7. S e jto s z tó d á s
késlelteti az anafázis megindulását mindaddig, amíg a
normális kromoszóma-mikrotubulus kötődés létre
nem jön. Ez a checkpoint mechanizmus (1. 7.1., 7.6.
fejezet) nagymértékben csökkenti a kromatid-non-
diszjunkciö eredményeképpen létrejövő kromoszó­
marendellenességek megjelenésének lehetőségét az
utódsejtekben.
7.2.3.5. Telofázis
7.2.3.5.1. A maghártya újraképződése
Amikor a kromatidok elérik a pólusokat, a kineto­
kor mikrotubulusok eltűnnek, és megkezdődik a két
utödsejtmag kialakulása (I. 7.2/7. ábra). Az MPF inak-
tivációját követően a sejtekben fehérje-foszfatáz túl­
súly jön létre. Ennek következtében számos, az osz­
tódás szempontjából kulcsfontosságú fehérje defosz-
forilálödik. A lamindefoszforiláció eredményeképpen
a maghártya-vezikulák ismét fuzionálnak, és kro­
m o s z ó m á k fe ls z ín é h e z t a p a d v a k e t t ő s m a g h á r ty á v a l
burkolt képleteket hoznak létre (I. 7.2/10. ábra). Új­
raképződik a lamina nuclearis, és a póruskomplexek
is felépülnek alegységeikből. A kromoszómákból és
az őket körülvevő vezikulákból létrejövő kariomerek
membránjának fúziójából azután újraképződik a
maghártya.
7.2.3.5.2. Kromoszómadekondenzáció
A m a g h á r ty a m e g je le n é s é v e l egy id ő b e n m egkez­
d ő d ik a k ro m o s z ó m á k fe lla z u lá s a , visszaalakulása
kro m a tin á llo m á n n y á . Ezt a H l hiszton és más krom a-
tínfehérjeK d e fo szfo rilá ciö ja idézi elő. Az a kro ce n t-
rikus kro m o szó m á k nukleoláris organizátor régiójá­
ban e lh e lye zke d ő rDNS-szakaszok kö rü l ú jraalakul a
se jtm a g v a c s k a . A fe lla z u lt e u k ro m a tin ré g iö k b a n
m egindul a transzkripció; a sejtm ag felveszi in te rfá z i­
k u s á lla p o t á t.
7 .2 .3 .5 .3 . C itoplazm atikus változások
A defoszforilációs hullám citoplazmatikus fehér­
jéket is érint. Ennek eredményeképpen a vezikulák
fúziójával újraalakul az endoplazmatikus retikuium
és a Golgi-apparátus, a vimentin, dezmin, keratin
dimerekből az intermedier filamentum rendszer, fel­
veszi interfázikus alakját a mikrofilamentum és a
mikrotubuláris rendszer is. Előbb azonban végbe­
megy az utódsejtek citoplazmájának szétválása, a ci-
tokinézis.
7.2.3.6. Citokinézis
A citoplazma kettéosztödása (I. 7.2/7. ábra) első­
sorban két sejtalkotórészben hoz létre mélyreható
változásokat: a citoszkeletonban és a sejtmembrán­
ban. A citokinézis molekuláris mechanizmusa és sza­
bályozása részleteiben még kevéssé tisztázott, bo­
nyolultságát mindenesetre sejteti, hogy legalább
húszféle fehérje vesz részt benne.
7 .2 .3 .6 .1 . Az aktom iozingyűrű kialakulása
A citokinézis folyamata már a korai anafázisban
megkezdődik. Helyét a mitotikus orsó komponensei
határozzák meg: a kromatidszétválást követően a sejt
ekvatoriális síkjában a két pólusból érkező, antiparal-
lel o r ie n tá c ió jú , átfedő poláris mikrotubulusok és az
asztrális mikrotubulusok centrális irányítottságú végei
a sejthártya alatt kontraktiiis aktomiozingyűrű felépü­
lését indukálják. A folyamat szabályozása kapcsolat­
ba hozható az MPF inaktiváciőjával: foszfatázok hatá­
sára a miozin könnyű lánca defoszforilálödik, és ez
mikrofilamentumok képződéséhez és aktiváciöjához
vezet. A szabályozásban a Rho-családba tartozó GTP-
ázok (I. 5.5. fejezet) is szerepet játszanak: hatásukra
az aktinfilamentumok nukleáciöja és miozinaktiváció
következik be.
A kontraktiiis gyűrű összehúzódásával a leendő
utódsejtek határán membránbefűződés [hasadási ba­
rázda] alakul ki, mely egyre mélyülve fokozatosan
szétválasztja a sejteket. A citokinézissel egy időben
a citoszkeleton teljes reorganizációja végbemegy: a
mitózis alatt kerek sejtek lelapulnak, letapadnak1.
A membrán integrin fehérjéi (I. 9.2. fejezet) mind az
adhéziőban, mind pedig a citoszkeletonátrendező-
déshez vezető szignalizáciös folyamatokban fontos
szerepet játszanak.
7 .2 .3.6.2. A sejtm em brán lefűződése
Az osztódás alatt a sejthártyának növekednie kell.
Ez elsősorban az ekvatoriális síkban történik, célzott
exocitózissai. A polarizált vezikuláris transzport irányí-
'Vö. a 7.1.2.2. alfejezetben említett egyik módszerrel.

oan szeptin fehérjék vesznek részt. Ez a fehérje­
id integráló szerepet játszik az aktomiozingyűrű
^akciójának és a membránlefűződés eseményei-
összehangolásában.
kintés
A sejtosztódás során végbemenő morfológiai vál­
ások tanulmányozása régóta folyik, a kép - bár
. án finomulni fog még - nagyjából teljes. Jelentős
adás várható viszont a kromatinkondenzáció finom
eteinek tisztázásában, a centromer/kinetokor ré-
bonyolult szerkezetének, különösen pedig a fe-
komponensek funkciójának tisztázásában. A sejt-
.ódás betegségeinek - elsősorban a daganatos
épeknek - hátterében leggyakrabban regulációs
arok állnak. A sejtciklus szabályozása rendkívül
.olult és részleteiben még ma sem tisztázott fo-
~at. A kutatások intenzitásából ítélve ezen a te-
:en rendkívül gyors fejlődés várható. A daganat-
es szerek egy része (pl. az említett kolchicin, a
asztin stb.) a fejezetben leírt folyamatok valame-
ét blokkolja. A fiziológiás jelenségek jobb megér-
üj, specifikus támadáspontű gátlöszerek kifejlesz-
: fogja eredményezni.
efoglalás és ellenőrző kérdések
A sejtosztódás legfontosabb eseményei:
Profázis:
□ MPF-aktiváciö
□ Kromatinkondenzáció
□ A centroszömák vándorlása a pólusokba
□ M e g k e z d ő d ik az o s z tó d á s i o rs ó kia la ku lá sa
Prometafázis:
□ A maghártya szétesése
□ Kinetokor, poláris, asztrális mikrotubulusok
megjelenése
Metafázis:
□ A kromoszómák elrendezése a metafázikus
lemezben
Anafázis:
□ MPF-inaktiváciő
□ Kromatidszétválás
□ Az osztódási orsó megnyúlása
7.2. A M ITÓZiS FÁZISAI
Telofázis:
□ A m a g h á rty a ú jra k é p z ő d é s e
□ K ro m o s z ő m a d e k o n d e n z á c ió
□ A n u k le o lu s z m e g je le n é se
Citokinézis:
□ A c ito p la z m a k e tté v á lá s a
Kérdések
□ M ily e n fe h é rje fo s z fo rilá c iö s e s e m é n y e k s z a b á ly o z ­
zá k a s e jto s z tó d á s so rá n fe llé p ő m o rfo ló g ia i v á lto ­
zá s o k a t?
□ Milyen citoszkeletonváltozások történnek az M-
fázis so rá n ?
□ Soroljon fel néhány enzimet, amelynek működése
szükséges a s e jto s z tó d á s h o z !
Kapcsolódási pontok egyéb fejezetekhez
5.1., 5.2., 6 .I., 6.3., 7.1., 7.3., 7.6.
A já n lo tt olvasmányok
A lberts , B., B raz , D., L ewis, J., Raff , M ., Roberts , K.,
W a ts o n , J .D .; M o le c u la r B io lo g y o f th e Cell. G a r-
land Publishing. Inc., New Y o rk , 2002.
J o h n s o n , A ., A lberts , B., B ray , D., L ewis , J., H o p k in , K.,
Roberts , K., Raff , M ., W alter , P.: E ssential Cell B io ­
lo g y. C a rla n d P u b lish in g , Inc., N e w Y o rk, 2 0 0 3 .
Co o per , G .M ., FIa u s m a n , R.E.: T he Cell. A M o le c u la r
A p p ro a c h . A S M Press, W a s h in g to n , 2 0 0 4 .
G lotzer , M .: T he M o le c u la r R e q u ire m e n ts fó r C y to k i-
nesis. S cience 5 0 7 . - 1 7 3 5 - 1 7 3 9 . 2 0 0 5 .
Ha les , K.C., Bi, E„ Wu, J.Q ., A dam , J.C., Yu, I.C., P ringle ,
J .R .: C y to k in e s is : A n E m e rg in g ü n if ie d T h e o r y f ó r
Eukaryotes? Curr. Op. Cell Bioi. l i : l 17-725,
1999.
Heck, M.M.S.: Condensins, Cohesins, and Chromo-
some Architecture: How to Make and Break a Mi-
to tic C hrom osom e. Cell 9 1 : 5 - 8 , 199 7 .
Lodish, H„ Berk, A., Zipursky, S.L., Matsudaria, P„ Balti-
more, D., Darnell, J.: Molecular Cell Biology. Scien-
tific A m erican Books, New York, 2 0 0 4 .
W a t a n a b e , Y.: S is te r C h ro m a tid C o he sion a lo n g A rm s
a n d a t C e n tro m e re s . T re n ű o C c n c t. 2 !: 4 0 5 - 4 1 2 ,
2005.
■ .ü
3. A sejtosztódás mechanikája

SZEBERÉNYI JÓZSEF

7 .3 .1 . A mitotikus apparátusban fellépő mozgások típusai

7 .3 .1 .1 . A mikrotubulusok dinamikus instabilitása
7 .3 .1 .2 . Mikrotubulus-motorfehérjék
7.3.2. A centroszóma megkettőződése
7 .3 .2 .1 . Az utód centroszómák felkészülése a szétválásra
7 .3 .2 .2 . A centroszómák szétválása
7 .3 .3 . A m e ta fá z ik u s le m e z kia la k u lá s a
7 .3 .4 . Kromatidvándorlás az anafázis A-ban
7.3.5. Az osztódási orsó megnyűlása az anafázis B-ben
7 .3 .6 . A z o s z tó d á s i o rs ó e ltű n é s e

Jelenség dése nem szenved károsodást. Ezután a kifakult régió

Mint ahogy azt az előző fejezetben megtárgyaltuk,
a sejtosztódás anafázisában a kromoszómák kromati-
dokra válnak szét, majd minden kromatid a hozzá kö­
zelebb eső pólushoz vándorol, a kinetokor mikrotubu­
lusok segítségével. A lehetséges mozgató mechaniz­
musok közül (I. később) melyek felelősek elsősorban a
Kromatidok migrációjáért?
Lehetséges m agyarázatok
A le írt m o z g á s t e lv ile g n é g y fé le m e c h a n iz m u s b iz ­
tosítja (7.5/1. ábra):
7. A kinetokornál, a mikrotubulusok plusz-végénél
b e k ö v e tk e z ő d e p o lim e r iz á c ió .
elhelyezkedését vizsgálták az anafázis során. Távolsá­
ga a centroszómától nem változott, ami arra utal,
hogy az aszternél nem lehet jelentősebb depolimeri-
záciö, ill. a mikrotubulus nem mozdul el a centroszö-
ma irányába. A kromatidvándorlás során azonban
csökkent az elhalványult régió és a kinetokorok közöt­
ti távolság, az e szakaszt képező jelölt mikrotubulusok
hossza.

2. A centroszómánál, a mikrotubulusok mínusz-vé-

gé n é l b e k ö v e tk e z ő d e p o lim e riz á c ió .
3. A kinetokort a mikrotubulus mínusz-vége felé
húzó dinéin.
4. A mikrotubulust a centroszóma felé húzó, a
p lu sz-vé g fe lé m o zg ó kin e zin sze rű fe h é rje .

Tényleges magyarázat
A kérdést az osztódó sejteken végzett kísérlettel
közelítettek meg (7.3/2. ábra). Fibroblasztokat fluo­
reszcens festékkel jelölt tubulinnal mikroinjektáltak, a
7.3/1. ábra.
jelölt molekulák beépültek a mikrotubulusokba, majd A kromatidvándorlás lehetséges hajtóerői.
a metafázisba lépő sejt osztódási orsójának egy régió­ A) Mikrotubulus-depolimerizáció a kinetokornál vagy a pó­
ját erős, célzott lézerbesugárzásnak tették ki, A lézer­ lusnál.
fény hatására a mikrotubulusok e szakaszának fluo­ B) Kinezinszerű fehérjék működése a centroszómánál vagy
reszcenciája elhalványul, de az osztódási orsó műkö­ dineinek működése a kinetokornál.
 7.3. A SEJTOSZTÓDÁS M E C H A N IKÁJA

jön létre az utódsejtekben. Emellett az elmúlt évek

fluoreszcens tubulinnal
korai anafázis molekuláris biológiai és biofizikai kísérletei a m itoti­
jelölt kinetokor
kus apparátus működésében változatos, egymással
gyakran ellentétes hatású, finom molekuláris mozgá­
sok, események rendszerét tárták fel; a tényleges,
megfigyelhető elmozdulások ezek eredőjeként jelent­
keznek.

7.3.1. A m ito tik u s apparátusban

fellépő m ozgások típusai

7.3.1.1. A mikrotubulusok dinamikus

instabilitása

Mint azzal a citoszkeletonról szóló fejezetben már

részletesen fo g la lk o z tu n k (S. fejezet), a m ik ro tu b u lu ­
sok d in a m iku s ké p ző d m é n ye k, a -p - tu b u iin - G T P di-
m e re k e t vesznek fel, és G D P -t k ö tö d lm e re k vainaK le
ró lu k. A lap e se tb e n a p o lim e rizá ciö /d e p o lim e rizá ció
viszonyát a szabad dimer-GTP koncentráció dönti el.
Optimális tubulindimer-CTP koncentráció esetén a
anafázis
'-s z a b a d tubulin mikrotubulus növekszik (a plusz-végen gyorsabban,
a mínusz-végen lassabban), kis dimer-GTP kon­
centráció mellett zsugorodik. A dinamikus instabilitás
- a metafázisban, 1. később - manifesztálódhat az ún.
nincs taposómalom-jelenségben (angolul treadmilling],
depolimerizáció
amelynek lényege, hogy amikor a plusz-végen polime-
depolim erizálódó
rizáciö, a mínusz-végen depolimerizáció folyik, a mik­
szakasz
rotubulus hossza változatlan is maradhat. Eközben
7.3/2. ábra. aktív tubuiindimer-kicserelődés folyik a Környezettel,
Az anafázikus krom atidvándorlás mechanizmusát eldöntő a mikrotubulust alkotó tubulinegységek pedig a plusz­
kísérlet. végtől a mínusz-vég felé vándorolnak A mikrotubulu­
sok dinamikus instabilitása - jelentős toló- és húzó­
erőket generálva - nagymértekben megnő a sejtosz­
A kísérlet a mikrotubulusok plusz-végénél, a kine­ tódás során, gátlása pedig leállítja a mitózist (I. 5.1.,
tokornál végbemenő depolimerizáció jelentőségét tá­ 7.2. fejezet).
masztja alá1.

Kapcsolódó ismeretek 7.3.1.2. Mikrotubulus-motorfehérjék

A sejt centroszómája és mikrotubuláris rendszere,
I. a belőlük kialakuló bipoláris osztódási orsó irányít-
a a sejtosztódás lényegét képező intracelluláris moz­
gásokat. Ez a rendszer egyrészt rendkívül pontosan
-jk ó d ik : élesztősejtek esetében 10s osztódás közül
csak egyben fordul elő, hogy egy kromoszóma krom a-
tidjai nem válnak szét (ún. non-diszjunkció történik),
és ennek következtében kromoszómarendellenesség
’A többi mechanizmus esetleges hozzájárulásával kapcso-
atban ez a kísérlet nem informatív.
Léteznek olyan mikrotubulushoz kötődő fehérje­
családok, amelyek ATP-hidrolízis segítségével elmoz­
dulnak a mikrotubulus mentén (I. 5.1., 5.4. fejezet).
A hlnezin család tagjai (általában) a mikrotubulusok
plusz vege fele mozognak, míg a Uintílieh á líliriUSZ-
vég felé. Ha a motorfehérjék szabadon lévő farki do-
ménjéhez elmozdítható képlet (pl. vezikula, kromo­
szóma) kapcsolódik, a mikrotubulus mentén transz-
portálődhat. Ha viszont a motorfehérje helyhez (pl. a
sejthártyához, a centroszőmához) kötött, működése a
mikrotubulus elmozdulását eredményezi.

383
7. S ejtosztódás

7.3/3. ábra. juttatnak, a jelölt tubulin a képződő centriólumpárok egyik

A centriőlummegkettőződés szemikonzervatTv mechanizmu­ centriőlumába épül be, miközben a másik, az eredeti cent-
sa. Ha a sejtekbe mikroinjekcióval biotinnal jelölt tubulint riölum jelöletlen marad.

7 .3 .2 . A centroszóm a m egkettőződése

A mitotikus apparátus kialakítása a centroszóma

megkettőződésével kezdődik (I. 5.2., 7.2. fejezet), az
S-fázis elején. A centriőlumduplikáció szemikonzerva-
tív mechanizmussal (részletesen I. 5.2. fejezet) megy
végbe: a két centriolum szétválik, és mindkettőből „ki­
nő” egy-egy új centriolum (7.3/3. ábra). Az utödcent-
roszőmákat tehát - amelyek a mitőzis kezdetéig
együtt maradnak - egy régi és egy rá merőleges elhe­
lyezkedésű, új centriólum alkotja.

7 .3 .2 .1 . Az utődcentroszóm ák felkészülése
a szétválásra
A profázis elején a megkettőződött centroszőmák
körül nagy változások mennek végbe: a hosszú, inter-
fázikus mikrotubulusok eltűnnek, és helyettük nagy
számban rövid, rendkívül instabil mikrotubulusok je­
lennek meg az utődcentroszómák körül. Ezek plusz-vé­
gei sebesen változnak: hol növekednek, hol zsugorod­
nak. A dinamikus instabilitás hirtelen megnövekedését
mikrotubulushoz kötődő fehérjék (MAP-ok) foszforilá-
ciőja okozza. A két centroszömáböl eredő, gyorsan
változó mikrotubulusok plusz-végei „összeakadhatnak”
(7.3/4. ábra), és ha valamelyikükhöz mínusz-vég felé
mozgó motorfehérje kapcsolódik, az ellentétes centro­
szóma felé mozogva párhuzamos helyzetbe hozhatja a
két mikrotubulust, amelyek ettől kezdve poláris rost­
ként fognak viselkedni. Összekapcsolódásuk egyben
csökkenti a dinamikus instabilitást: az osztódási orsó
részévé váló mikrotubulusok stabilizálódnak.
7.3/4. ábra.
Az utödcentroszőmákből származó mikrotubulusok antipa-
rallel irányú összeillesztése dinéin segítségével.
7 .3 .2 .2 . A centroszőm ák szétválása
A mitözis profázisában lezajló gyors centroszóma-
vándorlást kétféle hatás biztosítja (7.3/5. ábra). A
poláris mikrotubulusok átfedő zónájában kinezinsze-
rű fehérjék jelennek meg, amelyek az antiparallel
mikrotubulusokat egymás mellett elcsúsztatva az
utódcentroszömákat a sejt ellentétes pólusai felé tol­
ják. Antikinezin antitestek bejuttatása az osztódó
sejtbe gátolja a mitotikus orsó kialakulását, igazolva
a kinezinszerű fehérjék jelentőségét. A centroszőmák
asztrális mikrotubulusait a sejthártya alatti kortikális
régióban kipányvázott citoplazmatikus dinéin fehér-
 7.3. A SEJTOSZTÓDÁS M E C H A N IKÁJA

eredő mikrotubulusokkal is találkozik; ezek a másik,

szabad kinetokoron találnak tapadási helyet. Az egyik
oldali rostok kapcsolódásának erejét növeli, ha a má­
sik oldali kinetokor is kapcsolódik mikrotubulushoz.
A kromoszóma ettől kezdve állandó feszítőhatásnak
van kitéve. A kinetokor mikrotubulusok által kifejtett
húzóerő egyenesen arányos a pólustól való távolság­
gal, azzal összefüggésben, hogy a tubulusok hosszával
arányos számú motor kötődhet fel: a kromoszómák
tehát mindaddig vándorolnak, amíg el nem érik az
egyenlítői síkot. A metafázikus lemezben a kromoszó­
mákra ható húzóerők eredője nulla. A poláris mikrotu­
bulusok toló- és a kinetokor rostok húzóhatása is
egyensúlyban van: a metafázis során az osztódási or­
só pólusainak távolsága nem változik. A nyugalom
azonban látszólagos. A mozdulatlannak tűnő osztódá­
si orsóba épített fluoreszcens tubulindimerek lassan a
centroszóma felé vándorolnak; a kinetokor mikrotu­
bulusok hossza ugyan a metafázis végén nem változik,

7.3/5. ábra.
Centroszömaszétválás.
A) A poláris mikrotubulusokhoz kötődő kinezinszerű fehér­
jék tolőhatása.
B) Az asztrális mikrotubulusokhoz kapcsolódó dinéin húzó­
hatása.

jék ragadják meg és húzzák a sejthártya irányába.

A dineinhatás biztosítja azt is, hogy a centroszőmák
- az osztódási orsóban a mitözis során fellépő nagy­
szabású mozgások ellenére - stabilan rögzülnek a
sejt két pólusában.

7 .3 .3 . A m etafázikus lemez kialakulása

A prometafázis során eltűnő sejtmag „hűlt helyén”

szétszórtan elhelyezkedő kromoszómák összeszedése
és a sejt ekvatoriális síkjába rendezése az osztódási
orsó feladata, melyet finom „trükkök” sorozatával tel­
jesít. A kromoszóma és valamelyik mikrotubulus kö­
zött létrejövő első kontaktus a mikrotubulusok dina­
mikus instabilitása révén kialakuló véletlenszerű, late­
rális kötődés (7.3/6. ábra). A kromoszóma ezután di-
neinsegédlettel a centroszóma felé csúszik, miközben
7.3/6. ábra.
kinetokorja további mikrotubulusokat köt meg. A most A kromoszóma mikrotubulusokhoz kötődése.
már erőteljesen megragadott kromoszóma kinezin­ A) Laterális mikrotubulus-kapcsolódás a kinetokoron.
szerű fehérjék irányításával kicsúszik a mikrotubulu­ B) Dinéin irányította mozgás a centroszóma felé, további
sok plusz-végére, és stabilizálja azokat (bár nem szű­ mikrotubulusok kötődése.
nik meg teljesen a dinamikus instabilitás; I. később). C) Kinezin irányította elmozdulás a mikrotubulus plusz-vége
A kromoszóma előbb-utőbb az ellentétes pólusból felé.

385
7. S ejtosztódás
7.5/7. ábra.
A „sarki szél”.
A) Megnyúló poláris mikrotubulusok tolöhatása.
B) Kinezinszerű fehérjék tolöhatása.
de dinamikus instabilitásuk nem szűnik meg teljesen
(I. treadmilling).
A metafázikus lemez kialakulásához még egy me­
chanizmus hozzájárul. Ezt szemléletesen „sarki szél­
nek’’ (angolul polar wind) nevezik, ami a kromoszó­
mákra a pólusok felől ható tolóerőt jelent (7.3/7. áb­
ra). A kromoszómát papírsárkányhoz szokás hasonlí­
tani: zsinórja a kinetokor mikrotubulus, a szél pedig a
poláris taszítóerő, mely a kromoszómát az ekvatoriá­
lis sík felé fújja, megfeszítve a húzőfonalat. A poláris
taszítóerő molekuláris természete még nem tisztázott.
Lehetséges, hogy a kinetokorhoz nem kötődő mikro­
tubulusok növekedő plusz-vége lökdösi a kromoszó­
makarokat az egyenlítő felé. Egy másik feltevés sze­
rint a kromoszómákat beborító kinezinszerű fehérjék
(ún. kromokinezinek) a poláris mikrotubulusok men­
tén araszolnak a metafázikus lemez irányában. Ezek­
nek a fehérjéknek az eltüntetése a sejtből (antisense
oligonukleotid vagy knock out technika segítségével)
a non-diszjunkciós események megszaporodásához
vezet. A „sarki szél” tehát fontos szerepet játszik az
osztódási orsó működésében. A nemrég felfedezett
kromokinezineh egyébként a sejtciklus folyamatainak
fontos tényezői: a metafázikus kromoszömamozgá-
sokon kívül az osztódási orsó szervezésében, a kro-
matinkondenzációban és a citokinézisben is van sze­
repük.
7 .3 .4 . K ro m atidvándorlás az anafázis
A-ban
Mint ahogy erről korábban már sző volt (I. 7.2. fe­
jezet), a kromatidok szétválása és poláris irányú moz­
gása nem valamiféle hirtelen fellépő erő hatására kö­
vetkezik be. A metafázikus lemez kialakulásától kezd­
ve az osztódási orsó állandó feszítő hatást gyakorol
a kromoszómákra. A kromatidokat összetartó kohezin
fehérjék hirtelen degradációja teszi lehetővé, hogy a
kinetokor mikrotubulusok húzó hatása érvényesüljön.
In vitro kísérletek szerint a folyamat ATP-t nem igé­
nyel, motorfehérjék tehát nem játszanak benne - kizá­
rólagos - szerepet. A kromatid migráció fő hajtóereje
valószínűleg a mikrotubulusok plusz-végének folyama­
tos depolimerizáciöja a kinetokornál (1. 7.3/2. ábra).
7 .3 .5 . Az osztódási orsó m egnyúlása
az anafázis B-ben
A mitotikus orsó elongáciőját toló- és húzóerők
eredményezik. A poláris mikrotubulusok plusz-vége
tubulinpolimerizációval gyarapodik, az antiparallel
rostok között kialakuló kinezinhidak pedig a mikrotu-
bulusokat elcsúsztatva egymás mentén tolóhatást
gyakorolnak a centroszömákra. Az asztrális mikrotu-
bulusokat ugyanakkor dinéin fehérjék húzzák a sejt­
membrán felé.
7 .3 .6 . Az osztódási orsó eltűnése
Az utódsejtmagok kialakulásával és a citokinézis-
sel egy időben az osztódási orsó elemei egymás után
eltűnnek. A kinetokor mikrotubulusok a kromatidván­
dorlás végére teljesen depolimerizálódnak. A poláris
rostok maradékait a kontraktiiis gyűrű összehúzódása
számolja fel. Az aszter átalakul interfázikus mikrotu-
bulus-organizálő centrummá.
Kitekintés
A mitotikus apparátus működésének megértésé­
ben a közeljövőben több területen várható jelentős ha­
ladás. Egyrészt a molekuláris részletek tisztázásában:
a centroszömákhoz, mikrotubulusokhoz kötődő fehér­
jék azonosításában, génjeik klónozásában, funkciójuk
tisztázásában (pl. knock out technika alkalmazásával).
A kinezin típusú fehérjék családjának több tagját írták
le. Várható ezek pontos funkciójának, a mitotikus appa­
rátus működtetésében játszott szerepének vizsgálata.
A fő csapás másik iránya - mint a sejtbiológia más te­

rületein is - a szabályozás kérdése: hogyan kapcsolha­
tók a centroszómaciklus eseményei a sejtciklus szabá­
lyozását végző szignáltranszdukciös jelenségekhez?
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A mitotikus apparátus működését a mikrotubulá-
ris rendszer polimerizáciöja és depolimerizációja, ill.
ATP-függő motorfehérjék által generált mozgások biz­
tosítják.
□ A sejtosztódás mely jelenségei köszönhetők a mik­
rotubulusok dinamikus instabilitásának?
□ Milyen szerepet játszanak a mikrotubulusokhoz
kötődő dinéin és kinezin fehérjék a mitözis folya­
matában?
□ Milyen kísérleti módszerek alkalmasak a rendszer
egyes elemei által betöltött szerep vizsgálatára?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
5.1.. 5.2.. 5.4.. 7.1.. 7.2.
7.3. A SEJTOSZTÓDÁS M E C H A N IKÁJA
Ajánlott olvasmányok
A l b e r t s , B., B r a y , D., L e w is , J., R a f f , M., R o b e r t s , K.,
W a t s o n , J.D.: Molecular Biology of the Cell. Gar-
land Publishing, Inc., New York, 2002.
B a r t o n , N.R., G o l d s t e in , L.S.B.: Going mobile: Micro-
tubule Motors and Chromosome Segregation.
Proc. Natl. Acad. Sci. USA 9 3 :1 7 3 5 -1 7 4 2 , 1996.
C o o p e r , G.M., H a u s m a n , R.E.: The Cell. A Molecular
Approach. ASM Press, Washington, 2004.
D o c t e r o m , M., K e r s s e m a k e r s , J ., R o m e t - L e m o n n e , G.,
J a n s o n , M.E.: Force Generation by Dynamic Mic-
rotubules. Current Op. Cell Bioi. / 7:67-74, 2005.
F u l l e r , M.T.: Riding the Polar Winds: Chromosomes
Motor Down East. Cell 8 1 :5 -8 , 1995.
L o d is h , H., B e r k , A., Z ip u r s k y , S.L., M a t s u d a r ia , P., B a l -
t im o r e , D., D a r n e l l , J.: Molecular Cell Biology. Sci-
entific American Books, New York, 2004.
M a z u m d a r , M . , M is t e l i , T.: Chromokinesins: Multita-
lented Players in Mitosis. Trends Cell Bioi.
15:3 4 9 -3 5 5 . 2005.
EE9 A meiőzis
S ipiczki M átyás

7.4.1. Az ivaros szaporodás haploid és diploid nemzedékek váltakozására épül

7.4.2. A meiózis a sejtosztódás speciális formája
7.4.2.1 A meiózis 1
7 4 2 1 1 Profázis 1
7.4.2.1 2. Metafázis 1
7.4.2.1 3. Anafázis 1
7.4.2.1 4. Telofázis 1
7.4.2.2 A meiőzis II
7.4.3. A női szervezetben a meiőzis szakaszokban megy végbe
7.4.4. A citoplazma aszimmetrikusan osztódik a petesejt képzése során
7.4.5. Az MPF (M-Cdk) kulcsszerepet játszik a meiőzis szabályozásában
7.4.6. Az anyai és apai eredetű kromoszómák megoszlása a meiőzis során

Jelenség ra, hanem véletlenszerűen. Ennek következtében na­

/. Az ivarsejtek feleannyi DNS-t tartalmaznak,
mint a testi sejtek.
2. A gyermek a négy nagyszülő tulajdonságainak
kombinációját örökli.
Magyarázat
A két megfigyelés között összefüggés van. Az em­
ber és a többi magasabb rendű eukariőta testi sejtjei
általában diploidoh, minden kromoszómából két pél­
dány van belőlük. Az egyik példány anyai eredetű, a
másik apai eredetű. Egyes fajoknál ennél nagyobb
ploiditásü sejtek is előfordulnak, de azoknál is a kro-
moszőmakészlet egyik fele az anyától, a másik fele pe­
dig az apától származik. A testi sejtek osztódása során
a ploiditás nem változik, mivel a mitózisnak köszönhe­
tően minden utódsejt az anyasejt kromoszömakészle-
tének pontos másolatát örökli. Az emberi szervezet
sejtjei tehát diploidok. Az ivarsejteket képző szövetek­
ben azonban olyan osztódásra (meiózis) kerül sor,
amely megfelezi a kromoszőmakészletet. A létrejövő
haploid Hromoszómakészlettel rendelkező utódsejtek
ivarsejtekké differenciálódnak. Az ivarsejtek tehát a
szomatikus sejtekhez viszonyítva feleannyi kromoszó­
mát és így feleannyi DNS-t tartalmaznak. Létrejöttük
során a szervezet anyai és apai eredetű kromoszómái
nem az eredetük szerint válnak szét külön csoportok­
gyon sokféle ivarsejt keletkezik, amelyek más és más
kombinációban tartalmaznak apai és anyai eredetű
kromoszómákat. A megtermékenyítés során ennek
megfelelően nagyon sokféle kombináció kerülhet a zi-
gőtába. Következésképen a zigőtából kifejlődő utód
nem fog rendelkezni sem az apja, sem az anyja teljes
kromoszómakészletével, hanem az apai és az anyai
nagyszülők kromoszómáinak kombinációival.
Kapcsolódó ismeretek
7 .4 .1 . Az ivaros szaporodás haploid
és d ip lo id nemzedékek
váltakozására épül
Az eukariőta fajok többségére jellemző, hogy iva­
roson szaporodik. A vegetatív szaporodás főleg az
egysejtűekben és bizonyos növényi csoportokban
gyakori. Az utóbbi során a szervezet önmagához ha­
sonló utódokat hoz létre úgy, hogy két vagy több
részre esik szét, és a részekből új szervezetek fejlőd­
nek. Az ilyen szaporodáshoz nem szükséges egy má­
sik szervezet közreműködése. A szexualitással rendel­
kező fajok ezzel szemben csak úgy szaporodhatnak,
ha két különnemű egyedük egymással kapcsolatba

lép. A kapcsolat során az ivarsejtjeik zigötákká olvad­
nak össze, és azokból fejlődnek ki az utódok.
Ismert tény, hogy a sejtekben az örökletes infor­
máció kromoszómákba szerveződő DNS-ben van kó­
dolva. Az eukariöta szervezeteket alkotó sejtek mind­
egyike lényegében azonos mennyiségű DNS-t és en­
nek megfelelően azonos számú kromoszómát tartal­
maz. Többségük - közöttük az ember is - diploid.
Könnyű elképzelni, hogy ha az ivaros szaporodás so­
rán diploid sejtek olvadnának össze, akkor a létrejövő
képződmény kétszeres DNS-tartalmú, ill. kétszeres
kromoszömaszámü, azaz tetraploid zigóta lenne. Ha
ebből fejlődne ki az utód, akkor annak minden sejtje
tetraploid lenne. A természetben ilyen esettel rendkí­
vül ritkán találkozunk, és az ilyen utódok általában
életképtelenek, kiszelektálódnak a populációból. A
valóságban az ivaros szaporodáshoz a szervezetek
olyan sejteket hoznak létre, melyek feleannyi kromo­
szómát tartalmaznak, mint a többi sejt, tehát pl. hap-
loidok. A haploid sejtek számos fajban ugyanúgy tud­
nak osztódással szaporodni, mint a nagyobb kromo­
szömaszámü sejtek. Az alacsonyabbrendűeknél akár
testrésszé is fejlődhetnek (pl. a lombos moháknál),
vagy önálló szervezetet is létrehozhatnak (pl. páfrá­
nyok előtelepei). Megfelelő körülmények között azon­
ban ivarsejtekké, azaz gamétákká is differenciálódhat­
nak, majd az ellentétes nemű egyedek által képzett
gamétákkal összeolvadva zigötákat hozhatnak létre.
A zigótákban összegződik a kromoszömakészletük,
azaz a zigötáből kifejlődő szervezet hozzájuk képest
kétszeres kromoszömakészlettel fog rendelkezni, te­
hát diploid lesz. A haploid és diploid generációk (sejt­
populációk) váltakozását nemzedékváltakozásnak ne­
vezzük.
A magasabbrendűekre, közöttük az emberre is jel­
lemző a nemzedékváltakozás. Azzal a lényeges kü­
lönbséggel, hogy a haploid nemzedék rendkívüli mér­
tékben redukált, csupán egy, esetleg két sejtgenerá­
ciót jelent, és nem alakít ki önálló szervezetet, hanem
a diploid egyeden belül helyezkedik el. Sejtjeiből fej­
lődnek ki - megfelelő differenciálódáson keresztül -
a gaméták, azaz a petesejt és a spermium.
A nemzedékek közötti váltások speciális folyama­
tokat igényelnek. A diploid testi sejtekből meiózissal
jönnek létre a haploidok. Az utóbbiakból pedig a meg­
termékenyítésnek nevezett sejtösszeolvadással ala­
kulnak ki a diploidok. A továbbiakban a meiózissal fo­
gunk részletesebben foglalkozni. A meiőzis az euka-
riőta élővilág egészében lényegében azonos módon
megy végbe. A magasabb rendű állatok és az ember
esetében kizárólag az ivarsejtek képzésére specializá­
lódott szervekben, a gonádokban játszódhat le.
7.4. A meiözis
7 .4 .2 . A meiózis a sejtosztódás speciális
form ája
A meiózist két szorosan egymást követő, egymás­
ra épülő sejtosztódásnak tekinthetjük. Szokás ennek
megfelelően meiözis l-ről (első meiotikus osztódásról)
és meiőzis ll-ről (második meiotikus osztódásról) be­
szélni. Az előbbi sok mindenben eltér a mitözistől, az
utóbbi viszont lényegében megegyezik egy mitózissal.
Mindkettőt stádiumokra lehet felosztani (7.4/1. ábra).
Az elkülöníthetőség érdekében a meiőzis I részeit pro-
fázis l-nek, metafázis l-nek, anafázis l-nek és telofázis
I-nek nevezzük, szemben a protézis ll-vel, metafázis II-
vel, anafázis ll-vel és telofázis ll-vel, amelyek a meiózis
II-t alkotják.
7.4.2.1. A meiózis I
7 .4 .2 .1 .1 . Profázis I
A meiözis két osztódása elsősorban a profázisok
szintjén különbözik egymástól. A profázis I során
olyan események sorozata játszódik le, melyek teljes
mértékben hiányoznak a profázis ll-ből és a mitózis
profázisáből is. Ezeket az eseményeket öt alfázishoz
köthetjük, amelyeket leptonénnek, zigoténnek, pachi-
ténnek, diploténnek és diakinézisnek nevezünk. Idő­
ben a meiőzis több mint 90%-át a profázis I teszi ki.
7. A meiózisba, azaz a leptoténbe lépő sejt már
befejezte a DNS-állomány megkettőzését, így minden
kromoszómája két testvérkromatidből áll. Mikroszkö-
pi képük lényegében hasonló a mitőzisba lépő sejtek
kromoszómáinak megjelenéséhez.
2. A zigoténben azonban már olyasmi történik,
amire a mitözisban nem kerül sor. A homológ kromo­
szómák párokat hoznak létre (7.4/2. ábra), és szoro­
san egymás mellé simulnak hosszanti irányban. Az
összetapadás, amit szinapszisnak nevezünk, olyan
pontos, hogy tulajdonképpen a két kromoszóma min­
den egymással homológ génje egymás mellé kerül. Ha
a homológ páros két tagján (az apai és az anyai ere­
detű kromoszómán) a gének sorrendje teljesen azo­
nos, az összesimulás teljes lesz. Ha a páros valamelyik
tagjából hiányoznak gének, vagy megváltozott a sor­
rendjük (pl. inverzió következtében), a párosodás nem
lesz teljes, mert az eltérés helyén nem jöhet létre
összesimulás. A párosodott kromoszómákat bivalen-
seknek nevezzük. Minden bivalens négy kromatidből
áll, mivel mindkét kromoszóma két-két (testvér)kro-
matidot tartalmaz. Szokás ezért a párosodott kromo­
szómákat tetrádoknak is nevezni.
7. S ejtosztódás
7.4/1. ábra.
A meiózis eseményeinek vázlatos ábrázolása. 1-4 : a profá-
zis I eseményei; 5: metafázis I; 6 . anafázis I; 7: telofázis I; 8 :
a meiőzis I végén létrejövő sejtek; 9: metafázis II; 10: anafá­
zis II; 11: a meiózis II végén létrejövő sejtek. Világosan vannak
jelölve az egyik szülőtől eredő kromatidok, ill. kromoszó­
3. A h a rm a d ik stádium ba, a pachiténbe lépő sejt­ zamosan helyezkedik el. A laterális elem eket keresztirá­
ben a krom oszóm ák m egrövidülnek, m iközben még
szorosabbá vá lik a pá ro k összekapcsolódása.
A kapcsolatot közöttük a fehérjékből álló szinapto­
némás komplex alkotja. A szinaptonémás kom plex két
laterális eleme a krom atidokhoz simulva, azokkal párhu­
mák, sötéten a másik szülőtől származók. Vegyük észre, hogy
a profázis 1 elején ( 1 - 2 ) látható kromoszómák mindegyike a
későbbiekben két-két testvérkromatidra hasad. A testvérkro-
matidok a meiózis ll-ben válnak el egymástól. A meiózis 1
vége (8 ) és a meiőzis II kezdete (9) között helyezkedik el az
interkinézis.
nyú fibrillum ok kö tik össze a szintén hosszanti lefutású
központi elemmel. A szinaptonémás kom plexben időn­
ként fehérjékből álló kom plexek láthatók, amelyekről
feltételezik, hogy a párosodó krom oszóm ák közötti re­
kom binációhoz szükségesek (rekombinációs nodulusok).
 7.4. A MEIÓZIS

mástól, de a centromernél még továbbra is össze­

kapcsolódva maradnak.
testvérkromatidok
5. A profázis I utolsó stádiumában, a diakinézisben
a kiazmák még láthatók, de sokszor már elcsúszva az
eredeti helyükről a telomerek irányába. A profázis so­
rán eltűnik a sejtmagvacska, szétesik a maghártya,
osztódik a centriolum, és megindul az osztódási orsó
képződése.

7 .4 .2 .1 .2 . Metafázis I

testvérkromatidok A metafázis l-ben a kromoszómák a metafázisos

rekombinációs
nodulus síkba rendeződnek, hasonlóképpen, mint a mitózis-
ban. Minden centromerre azonban csak az egyik pó­
lus irányából tapad húzófonal. Bizonyára azért, mert
amikor a húzőfonal tapadása történik, a homológ pá­
rosok még nem váltak szét teljesen, és csak egy-egy
kinetokor alakult ki rajtuk. A metafázisos síkban en­
nek következtében minden páros egyik tagja (az anyai
eredetű kromoszóma) az egyik pólus felől érkező hú­
zófonalhoz, a másik tagja (az apai eredetű kromoszó­
ma) pedig a másik pólus felől érkező húzófonalhoz kö
tődik.

szinaptonémás
komplex 7 .4 .2 .1 .3 . Anafázis I

kromatin Az anafázis I során az osztódási orsó a pólusok fe­

7.4/2. ábra.
A homológ kromoszómák párosodása a profázis 1-ben és
a szinaptonémás komplex. A kromoszóma megduplázódá­
sával jönnek létre a testvérkromatidok. Ennek megfelelően a
testvérkromatidok tartalmazzák a kromoszóma DNS-ének
másolatait (kromatidonként egyet). A szinaptonémás komp­
lex két laterális és egy centrális elemből áll, amelyeket ke­
resztirányú fibrillumok kötnek össze. Helyenként nodulusok
jönnek létre, valószínűleg a kromatidok közötti rekombiná­
ciós kölcsönhatások helyén.
lé húzza a kromoszómákat. A metafázisban történt el­
rendeződés miatt a páros anyai és apai eredetű kro­
moszómái mindig ellentétes pólushoz kerülnek. Ter­
mészetesen a mozgás feltétele, hogy megszűnjenek a
kiazmák. Vegyük észre, hogy az anafázis l-ben a ko­
rábban összesimult homológ kromoszómapárok tag­
jai válnak szét, a testvérkromatidok pedig továbbra
is együtt maradnak. Ez nagyon fontos különbség a
meiózis és a mitózis között. A mitózisban az anafázi-
sos orsó a testvérkromatidokat választja szét.

4. A diploténben a párok közötti kapcsolat fella­
zul. A szinaptonémás komplex szétesik, de a kromo­
szómapárok néhány ponton még egy ideig össze­
kapcsolódva maradnak. A továbbra is kapcsolatban
maradó részeket kiazmáknak nevezzük. Feltételez­
hető, hogy a rekombináció helyein jönnek létre, ott,
ahol korábban rekombinációs nodulusok helyezked­
tek el. Legalább egy, de általában több kiazma is lát­
ható a szétváló kromoszómapáros egyes tagjai kö­
zött. A testvérkromatidok is kezdenek elválni egy-
7 .4 .2 .1 .4 . Telofázis i
A telofázis l-ben két sejtmag szerveződik a szétvá­
lasztott kromoszómákból és az újra összerendeződő
maghártyáből. Mindkét magban csak fele annyi kro­
moszóma van, mint a kiindulási sejtben volt a meiözis-
ba lépés pillanatában. Érdemes észrevenni, hogy mi-
tőzisban a kromoszőmaszám nem változik. Az utóbbi
miatt szokás a mitőzist kromoszőmaszám-tartó, a me-
iózist pedig kromoszómaszám-csökkentő (redukciós)
osztódásnak nevezni (7.4/3. ábra).

391
7. S ejtosztódás
7.4/3. ábra.
A kromoszömaszegregáciö összehasonlítása a mitózisban és
a meiözisban.
A) A mitózis két diploid utódsejthez vezet.
1 A . 2 . 2 . A m e iő zis II
Rövid szünet után (interkinézis) megindul a máso­
dik osztódás, a meiózis II. A fajok döntő részénél az in-
terkinézis során a sejt osztódik (a gombáknál nincs osz­
tódás), de sosem szintetizálödik üj DNS. A meiőzis II
tulajdonképpen mitózisnak felel meg. Mindkét sejtmag
szétesik, és mindkettőnél kialakul egy-egy osztódási
orsó. Az orsók szétválasztják a meiózis l-től átvett,
centromerjüknél még összetapadt testvérkromatid-pá-
rosok tagjait, és azokat két-két utődsejtmagba csopor­
tosítják. Ennek következtében összesen négy sejtmag
jön létre, melyek mindegyike ugyannyi kromoszómát
tartalmaz, mint amennyit a meiőzis l-ből kilépő magok
tartalmaztak. A meiözis II tehát nem csökkenti tovább
a kromoszömaszámot (í. 7.4/3. ábra). A telofázis II vé­
gén lejátszódó citokinézis eredményeként minden mag
más sejtbe kerül, vagyis a meiözis végén négy haploid
sejt keletkezik. Az állatvilág jelentős részére jellemző,
hogy a meiózis a petesejt érése során megtorpan az el­
ső vagy a második osztódás valamelyik fázisában, és
csak a spermium behatolása után fejeződik be.
7 .4 .3 . A női szervezetben a meiózis
szakaszokban megy végbe
Egyes fajokban a petesejtképzés során a meiözis
félbeszakad bizonyos fázisokban, és csak jóval ké­
sőbb folytatódik. Az ember esetében a petesejtek
B) A meiózis eredményeként négy haploid utódsejt jön létre.
Vegyük észre, hogy a mitózisban minden testvérkromatid-
párra két oldalról kapcsolódnak húzöfonalak. Ezzel szemben
a meiözisban csak az egyik oldalról.
képződése már az embrionális időszakban elkezdő­
dik, de megáll a profázis l-ben, pontosabban a diplo-
ténben. Az ivarérettség elérése után folytatódik to­
vább, mégpedig ügy, hogy 28 naponként megérik kö­
zülük egy-kettő. Mivel sok meiózis torpan meg a pro­
fázis l-ben, lesznek olyan sejtek, amelyek csak 4 0 -4 5
év mülva kerülnek sorra, azaz ilyen sokáig fognak vá­
rakozni a profázis l-ben. Az érettnek tekintett petesejt
tulajdonképpen még nem fejezte be a meiőzis ll-t,
csupán a metafázis ll-ig jutott el. A befejezés csak ak­
kor következik be, amikor a spermium megterméke­
nyíti. A diploténben eltöltött hosszú idő alatt a kromo­
szómák dekondenzálödnak, és bizonyos génjeik át­
íródnak. A gének aktivitásának köszönhetően a sejt
megnő, és olyan anyagokat halmoz fel magában,
amelyek szükségesek lesznek a korai embrionális fej­
lődés során. (L. még 7.5/2. ábra.)
7 .4 .4 . A citoplazm a aszim m etrikusan
osztódik a petesejt képzése során
Az elmondottak alapján egyértelműnek látszik,
hogy a meiózis során négy haploid sejt jön létre a dip­
loid sejtből. A fajok jelentős részében azonban a női
ivarsejt, azaz a petesejt képzése során három haploid
sejt elpusztul, és csak egy lesz alkalmas megterméke­
nyítésre. A jelenség magyarázata az, hogy a citoplaz­
ma a meiózis mindkét részében egyenlőtlenül, azaz

-► 2
elsődleges másodlagos
oocita oocita
7.4/4. ábra.
A citopiazma aszimmetrikus osztódása a meiózis során. 1:
oogonium; 2: elsődleges oocita a korai meiózis l-ben; 3. má­
aszimmetrikusan osztódik ketté (7.4/4. ábra). Mind a
meiőzis l-ben, mind a meiózis ll-ben egy nagyobb sejt
és egy sokkal kisebb sejt jön létre. Kromoszömaállo-
mányuk megegyezik egymással, de a kisebbik sejt
aránytalanul kis mennyiségű citoplazmát örököl. Az
ilyen kicsi sejtek poláris testként láthatók egy ideig a
náluk sokkal nagyobb petesejt mellett. Az egyenlőtlen
osztódásoknak köszönhető, hogy a petesejt hatalmas
.anyag és energiakészletekkel” ellátva fogadhatja a
spermiumot. A készlet egy része olyan mRNS-mole-
kulákból áll, amelyek csak a zigöta létrejötte után ke­
zűinek transzlációra. Nagyrészt nekik köszönhető az
.anyai hatás"(I. még 11.1. fejezet), vagyis az a jelen­
ség, hogy a korai embrionális fejlődés időszakában ki­
alakuló néhány jelleg esetében az anya a meghatáro­
zó. Függetlenül attól, hogy a spermium milyen géne­
ket hoz a zigőtába.
nincs S -fá zis
(alacsony Wee1 -szint, magas Mos/MAPK/p90rsk szint)
7.4/5. ábra.
A PKA, az MPF és a MAPK szintjének változása a Xenopus oocita meiotikus érése során.
7.4. A MEIÓZIS
-*■ 4 • -► 5 -► 6 két
poláris test poláris test
megtermékenyítés és meiózis I
sodlagos oocita és egy poláris test a meiózis I végén; 4: a me­
iózis II korai fázisa; 5: a meiózis II befejezése a megterméke­
nyítés után; 6 ; a megtermékenyített ovum két poláris testtel.
7 .4 .5 . Az MPF (M-Cdk) kulcsszerepet
játszik a meiőzis szabályozásában
A szomatikus sejtek mitózisához hasonlóan a me­
iózis szabályozásában is kulcsfontosságú szerepe van
az MPF-nek. Az MPF ciklindependens kináz (Cdki
vagy a régebbi nevezéktan szerint Cdc2, ill. Cdc28) és
egy (B típusú) ciklin komplexe (I. még 7.1., 7.6. feje­
zet). Az MPF-et újabban M-Cdk-nak is szokás nevezni.
Aktivitása attól függ, hogy a Cdk 1 bizonyos aminosa-
vai foszforilált vagy defoszforilált állapotban vannak-
e. Egyes aminosavak foszforilálása gátló, másoké vi­
szont aktiváló hatású. A foszforilálást kinázok, a de-
foszforilálást foszfatázok végzik, mégpedig extracellu-
láris (pl. hormonális) és intracelluláris szignálok irá­
nyításának megfelelően. Az oocita meiózisa során
az MPF kétszer is aktiválódik (7.4/5. ábra): először a
393
7. S e jto s z tó d á s
7.4/6 ábra.
A meiózis indításának szabályozása. A nyíl serkentő hatást,
a talpacska gátló hatást jelent.
meiőzis I elején, majd másodszor a meiózis II elején.
Az inaktiválödása is pontosan időzítve van, mivel
mind a meiőzis I, mind a meiözis II befejeződéséhez
szükséges az MPF szintjének hirtelen lecsökkenése.
Az inaktiválödás során degradálódik a ciklin, az akti­
válódáshoz tehát új ciklinre van szükség.
A folyamatot elsősorban a Xenopus esetében is­
merjük részletesen (7.4/6. ábra). A Xenopus oocitája
G2-fázisban gátolva várja a jelt arra, hogy belépjen a
meiözisba. Ebben az időszakban az MPF inaktív, mert
a Cdkl fehérjén a 14. aminosav (treonin) és a 15. ami-
nosav (tirozin) foszforilált állapotban van. Az MPF-nek
ezt a formáját pre-MPF-nek nevezzük. Ezeket a fosz-
forilálásokat valószínűleg a Myt1 protein-kináz hozza
létre. Ahhoz, hogy a meiózis elinduljon, ezeket a fosz­
fátokat el kell távolítani. A defoszforilálást a Cdc25
foszfatáz végzi el.
A M ytl kináz és a Cdc25 foszfatáz aktivitása kül­
ső szignáloktól függ. Nézzük előbb a Myt1 esetét. Ez
a kináz mindaddig aktív, amíg az oocita környezeté­
ben nincs progeszteron. Amikor megjelenik ez a hor­
mon, és megkötődik specifikus receptorain, elindul
egy hosszú folyamatsor, amelynek a végeredménye­
ként lecsökken a Myt1 aktivitása. A hormon kötődé­
sének hatására az oocitában már korábban felhal­
mozott mRNS-ek egy része átmásolődik fehérjékbe.
Az egyik fehérje a protoonkogének közé tartozó Mos,
egy protein-szerin-treonin kináz, és része az úgyne­
vezett citosztatikus faktornak. A Mos foszforilálni ké­
pes a MAPK-kinázt (más néven MEKj. Az utóbbi fosz-
forilálja a MAPK-t, amely ettől képes lesz a p90rsk ne­
vű fehérje foszforilálására. A foszforilált p90rsk gátlólag
hat a M ytl aktivitására, azaz a Myt1 egyre rosszabb
hatásfokkal fogja foszforilálni a Cdk1-et. Fia közben
megnő a Cdc25 foszfatáz aktivitása, a már korábban
foszforilált Cdkl molekulákról is eltávolodnak a gátló
foszfátok. Fokozatosan előtérbe kerül a defoszforilá-
lás, és ezáltal egyre több aktív MPF jöhet létre. Sajnos
keveset tudunk arról, hogy mi irányítja a Cdc25 akti­
válódását. A Plxl az aktiválok, a Chk 1 pedig a gátlók
közé tartozik, de még nem világos, hogy ezek a mole­
kulák honnan kapják a működésükhöz szükséges uta­
sításokat.
A folyamatban részt vesz a cAMP is. A progeszte­
ron hatására lecsökken az oocitában a cAMP szintje.
Ez azzal jár, hogy a cAMP-függő protein-kináz (PKA)
aktivitása is csökken. Mivel az utóbbi fehérje gátló ha­
tással van a Mos-t kódoló mRNS transzkripciójára, ez
a folyamat is hozzájárul a Mos mennyiségének növe­
kedéséhez.
Az MPF aktiválódásának hatására a kromoszómák
kondenzálódnak, a maghártya szétesik, létrejön az
osztódási orsó, és a sejt fokozatosan eljut a metafázis
i-be. Ennél a pontnál azonban az MPF jelenléte már
gátló hatású. A sejt nem léphet át az anafázis l-be
mindaddig, amíg az MPF aktív. A továbbhaladás érde­
kében a sejt hirtelen lebontja a cikiint, ami az MPF
szétesésével és inaktiválödásával jár. Ezt követően
befejeződhet a meiözis I, és bekövetkezhet a sejt ket-
téosztödása is. Az osztódás aszimmetrikus, mivel a ci-
toplazma döntő többségét az egyik utódsejt örökli.
A meiózis igen fontos jellemzője, hogy a két osztó­
dás, azaz a meiőzis I és a meiózis II között nem szinte-
tizálödik DNS, annak ellenére, hogy a meiözis I végén
az MPF inaktiválődik. (A mitózis végén is inaktiválódik
az MPF, ami többek között ahhoz is szükséges, hogy
a sejt beléphessen a következő S-fázisba.) A meiőzis-
ban azonban erre nem kerül sor, valószínűleg azért,
mert nem képződik aktív Weel kináz. A mitözisnál a
Wee1 felelős a Cdkl gátló hatású foszforilálásért. Fel­
tételezik, hogy ha a meiőzis I végén bekövetkező
MPF-inaktiválódás idején jelen lenne az oocitában a
W e e l, akkor az gyorsan foszforilálhatná a 15. helyen
lévő tirozint, amivel meggátolhatná az MPF gyors re-
aktiválödását és a meiózis II helyett DNS-szintézis kö­
vetkezne be. A M ytl és a Weel működési mechaniz­
musa közötti különbségek molekuláris feltárása még a
jövő feladata.
 7.4. A m e iö zis

Az utódsejtekben reaktiválődö MPF elindítja a
meiőzis ll-t. A folyamat azonban ismét megtorpan
a metafázisban, mert az anafázisba való átlépést itt is
gátolja az MPF. A gátlás ezután mindaddig fenn­
marad, amíg sor nem kerül a megtermékenyítésre.
A spermium behatolását követően hirtelen megemel­
kedő Ca2+-szint a citoplazmában elindítja a ciklin deg­
radációját, amitől inaktiválódik az MPF, és a meiőzis
befejeződhet. A Ca2+-szint emelkedése annak köszön­
hető, hogy a spermium megtapadása a petesejt plaz-
mamenbránján valószínűleg stimulálja a foszfatidil-
inozitol-4,5-bifoszfát (PIP2) hidrolízisét, bejuttatja az
ooplazmába az úgynevezett „sperm factor”-t (SF). En­
nek hatására inozitol-1,4,5-trifoszfát (IP3) képződik,
amely rákötődve endoplazmatikus retikulumon lévő
receptorára, elindítja a Ca2+ kiáramlását az endoplaz­
matikus retikulumból (további részletek I. 7.5. feje­
zet). A sejt ismét aszimmetrikusan osztódik ketté, en­
nek következtében az egyik sejtmag a kisméretű
utódsejtbe (poláris testbe) kerül, a másik pedig a
nagyméretű petesejtben marad, és összeolvad a sper­
mium sejtmagjával.
7 .4 .6 . Az anyai és apai eredetű
krom oszóm ák megoszlása
a meiózis során
Ha összehasonlítjuk a négy haploid sejt kromoszó­
máinak eredetét, egy további fontos következtetést
vonhatunk le (I. 7.4/6., 7.4/7. ábra). Mivel a négy sejt
mindegyike csak egy példánnyal rendelkezik minden
fajta kromoszómából, nem tartalmazhatja ugyanan­
nak a kromoszómának az anyai és apai eredetű pél­
dányát is. Vagy csak az egyik, vagy csak a másik van
meg benne. A négy haploid sejt közül kettő az anyai
eredetűt, kettő pedig az apai eredetűt fogja tartal­
mazni minden kromoszómából. Ez a szabály minden

7.4/7. ábra.
Az apai és az anyai ere­
detű kromoszómák vé­
letlenszerű szegregálö-
dása a meiózis során.
A diploid oocita min­
den kromoszómából
egy anyai eredetűvel
(belül üres] és egy apai
eredetűvel (színezett)
rendelkezik. Az egysze­
rűség kedvéért az ábra
csak két kromoszóma-
párt mutat be. A repli-
káciö után minden kro­
moszóma két testvér-
kromatidból áll. A meiö­
zis I során az apai és az
anyai eredetű kromo­
szómák elválnak egy­
mástól, de ez kétféle­
képpen történhet.
7. S e jto s z tó d á s
kromoszómára vonatkozik, azonban minden egyes
kromoszóma esetében a többitől függetlenül érvénye­
sül. Vagyis ha a meiózis végén kiválasztjuk azt a két
haploid sejtet, amelyik az 1-es számú kromoszómából
az anyai eredetűt tartalmazza, és megnézzük, hogy
vajon a 2-es sorszámúból is az anyait tartalmazza-e,
azt fogjuk látni, hogy nem feltétlenül. Lehet, hogy ab­
ból is anyai eredetűvel fog rendelkezni, de azonos
eséllyel fordulhat elő, hogy az apait tartalmazza. Az is
lehetséges, hogy egyikükben az anyai eredetű 2-es
kromoszóma lesz jelen, másikukban pedig az apai
eredetű. Ha utánagondolunk, két kromoszómapár vo­
natkozásában négyféle kombináció jöhet létre, azaz
22-féle haploid képződhet. Három kromoszómapárt
véve figyelembe a lehetséges kombinációk száma 23.
Az ember esetében ez a szám 225, vagyis ennyiféle
módon kombinálódhatnak az ember apai és anyai
eredetű kromoszómái a meiőzis során. Másképpen
fogalmazva az anyai és apai eredetű kromoszómák
szabad kombinálódásának köszönhetően 2 25-féle
ivarsejtet képezhet az emberi szervezet. Az apai és
anyai eredetű genetikai információ kombinálódásá­
nak ezt a formáját szoktuk neokombinációnak is ne­
vezni, szemben a rekombinációval, ami a kromoszó­
mák közötti kölcsönhatások (pl. crossing-over, gén-
konverzió stb.) következtében létrejövő kombináló­
dást jelenti. A szakirodalomban a két fogalom között
gyakran nem tesznek különbséget, és a neokombi-
nánsokat is rekombinánsoknak nevezik.
Kitekintés
A meiőzis szabályozásának megértéséhez még
sok molekuláris részlet tisztázására lesz szükség. A
rendelkezésre álló ismeretek döntő része az alacso­
nyabb rendű eukariótákon végzett kísérletekből szár­
mazik (pl. gombák, algák, rovarok, kétéltűek). Arány­
talanul keveset tudunk a szabályozásról az emlősök
- beleértve az embert is - sejtosztódását illetően.
További aránytalanságot jelent az is, hogy ismerete­
ink elsősorban a női szervezetben lejátszódó meiözis-
ra vonatkoznak. Sokkal kevésbé sikerült feltárni a
hím szervezetben végbemenő meiózis szabályozásá­
nak részleteit.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
Az ivaros úton szaporodó szervezetekre jellemző
a haploid és diploid sejtgenerációk váltakozása.
A magasabbrendűeknél a testi sejtek diploidok, és a
haploid generáciő(k) csak az ivarsejteket képző szer­
vekben jön(nek) létre. A haploid sejtek gamétává dif­
ferenciálódnak. Az ellentétes ivarű egyedek gamétái
összeolvadhatnak, és diploid zigötákat hozhatnak
létre, melyekből kifejlődhetnek a diploid testi sejtek­
ből felépülő utódok. A diploid fázisból (nemzedék­
ből) meiőzissal lépnek át a sejtek a haploid fázisba
(nemzedékbe). A meiózis vagy kromoszőmaszám-
csökkentő osztódás tehát az ivarsejtek képződését
előzi meg. Két egymást követő, egymásra épülő osz­
tódásból áll. A meiózis I profázisában a homológ
kromoszómák előbb páronként összesimulnak, majd
szétválnak. A párosodott kromoszómák között re­
kombinációt eredményező átkereszteződések ját­
szódhatnak le. A meiőzis I többi fázisa során az osz­
tódási orsó a kromoszömakészletet két csoportra
osztja, amelyek mindegyikében feleannyi kromoszó­
ma van, mint a magosztódás előtti sejtmagban.
Mindkét csoportból egy-egy új sejtmag jön létre. Ez­
után mindkét sejtmag még egyszer osztódik. A má­
sodik osztódás (meiózis II) gyakorlatilag azonos a mi-
tözissal. A meiózis végterméke ennek következtében
4 utódsejt, amelyek mindegyike feleannyi kromo­
szómával rendelkezik, mint az osztódás előtti anya­
sejt. A petesejt képzése során az ember szervezeté­
ben a meiőzis félbeszakad a profázis l-ben, és ké­
sőbb, a metafázis ll-ben, majd megfelelő szignálok
érzékelése után folytatódik. Az MPF (M-Cdk) kulcs­
szerepet játszik a szabályozásban. A meiózis során
az apai és az anyai eredetű kromoszómák véletlen­
szerűen oszlanak meg a négy haploid utódsejt kö­
zött, így az ember esetében 223-féle kromoszóma­
kombináció jöhet létre.
□ Hasonlítsa össze a mitózis, a meiózis I és a meiőzis
II profázisát!
□ Miben különbözik a kromoszómák mozgása meiö-
zisban és mitózisban?
□ Miért fontos a kromoszómák párosodása a meiő­
zis során?
□ Fejtse ki, hogy miért tekintjük a meiózis l-et reduk­
ciós osztódásnak.
□ Mi a szinaptonémás komplex? Milyen szerepe le­
het a rekombinációban?
□ Hogyan kapcsolódnak a húzőfonalak a kromoszó­
mákhoz a meiőzis I, a meiőzis II és a mitózis során?
□ Magyarázza meg, hogy miként járul hozzá a meió­
zis a genetikai sokféleséghez!
□ Ismert tény, hogy vannak fajok, amelyek nem ren­
delkeznek szexualitással, és így vegetatív úton sza­
porodnak. Miben látja ennek előnyét vagy éppen
hátrányát?
□ Mi a különbség a neokombináciő és a rekombiná­
ció között?
□ Milyen szerepe van az MPF-nek (M-Cdk-nak) a
meiőzis szabályozásában?

Csatlakozó pontok egyéb fejezetekhez
7 .1 -7 .3., 7.5., 7.6., 8.1.
Ajánlott olvasmányok
Jo hn, B.: Meiosis. Cambridge, UK: Cambridge Univer-
sity Press, 1990.
M o e n s , P.B.: Molecular perspectives of chromosome
pairing at meiosis. BioEssays 76:101-106, 1994.
A n u r a d h a , S., M u n iy a p p a , K.: Molecular aspects of me-
iotic chromosome synapsis and recombination.
Progress in Nucleic Acid Research and Molecular
Biology 79:4 9 - 1 3 2 , 2005.
7.4. A m eió z is
M a l c u it , C., K u r o k a w a , M . , F is s o r e , R.A.: Calcium os-
cillation and mammalian egg activation. Journal of
Cellular Physiology 2 0 6 :5 6 5 -5 7 3 , 2006
P a g e , A.W., O r r - W e a v e r , T.L: Stopping and starting
the meiotic cell cycle. Current Opinion in Cenetics
and Development 7:23-31, 1997.
N e b r e d a , A.R., F e r b y , I.: Regulation of the meiotic cell
cycle in oocytes. Current Opinion in Cell Biology,
12:6 6 6 -6 7 5 , 2000.
M e h l m a n n , L .M .: Stops and starts in mammalian
oocytes: recent advances in understanding the re­
gulation of meiotic árrést and oocyte maturation.
Reproduction /5 0 :7 9 1 -7 9 9 , 2005.
597
 .5. Gametogenezis, fertilizáció
K raszn ai Z o lt á n

7.5.1. Gametogenezis
7.5.1.1. Spermatogenezis
7.5.1.2. Oogenezis
7.5.1.2.1. Az oogenezis fázisai
7.5.1.2.2. A zóna pellucida kialakulása és szerkezete
7.5.2. Szaporodás, fertilizáció
7.5.2.1. Az ovuláció
7.5.2.2. A spermiumok útja a hüvelyből a petevezetőig
7.5.2.3. A termékenyítés folyamata
7.5.3. A meiózis II befejeződése

Jelenség fejlődés harmadik hetében megjelennek, majd a go-

Frissen gyűjtött humán spermával végzett in vitro nádtelepekbe vándorolnak. Annak ellenére, hogy az
termékenyítés eredménytelen. embrió neme már a megtermékenyítéskor meghatá­
rozott, a gonádkezdemények fejlődése és morfológiá­
Lehetséges magyarázatok ja ebben az időszakban még nem mutat különbséget
/. Nem megfelelő összetételű a spermiumok keze­ a két nem között. A gonádtelepek differenciálódása1
lésekor használt elektrolitfolyadék. az embriogenezis hatodik hetében veszi kezdetét. Et­
2. Flumán spermiummal egyáltalán nem lehet intől az időszaktól kezdődően a spermatogenezis és az
vitro termékenyítést végezni. Termékenyítés csak ügy oogenezis teljesen különbözően játszódik le.
lehetséges, ha mesterségesen bejuttatjuk a spermiu­
mot a petesejtbe.
7.5.1.1. Spermatogenezis
Magyarázat
Ejakulációkor a spermiumok termékenyítésre al­ A primordiális sejtekből az embriogenezis hatodik
kalmatlan állapotban vannak. Termékenyítésre csak hetében kialakulnak a gonádkezdemények, majd
„kapacitálödásuk” után képesek. A kapacitáció (I. ké­ ezekből a herék. A herékben a herecsatornák mellett
sőbb) során alakul ki a megtermékenyítéshez elen­ speciális dajkasejtek, Sertoli-sejtek és hormontermelő
gedhetetlen hiperpolarizált nyugalmi membránpoten­ Leydig-sejtek alakulnak ki. A here mitotikus osztó­
ciái, és üj receptoroknak is ki kell fejeződniük a cito- dással éri el a kifejlett egyedre jellemző nagyságát.
plazmamembránban. Az ivaréretlen egyedek heréjében a c-mos protoon-
kogén fehérje terméke az, ami a ciklin stabilizációján
keresztül a meiőzis elindulását megakadályozza (vő.
Kapcsolódó ismeretek 7.4.5. fejezet). A pubertás elérése után a meiózis be­
indul (7.5/1. ábra A, B, C] a herében, és a spermiu­
7 .5 .1 . Gametogenezis mok termelése a halálig tart. A spermatogenezis során

Az ivarsejtek kialakulásának folyamatát gametoge-

nezisnek nevezzük. A gametogenezis a korai embrio­
nális szakaszban megindul, az ün. primordiális sejtek
(ősondösejtek, ill. őspetesejtek) már az embrionális
'A here és a petefészek, differenciálódását feltehetően az Y-
kromoszömában lévő regulátorgén (testicular determinant Y,
TDY) aktiválódása indítja be. Ennek a regulátorgénnek az exp­
ressziója egy HY sejtfelszíni antigén kifejeződését eredményezi.

7.5/1. ábra A.
A humán spermium pásztázó elektronmikroszkópos képe.
akromoszóma-
vezikulumok
7.5/1. ábra B.
A humán spermium sematikus rajza. A mag a fejet teljesen
kitölti. Az akroszómavezikulák sapkaszerűen veszik körül a
spermium fejét.
a meiózis I befejeződésével kialakulnak a másodrendű
spermatociták, amelyeknek DNS-mennyisége még a
szomatikus sejtekével azonos, és ezek a sejtek lépnek
azután be a meiözis ll-be. A meiőzis lejátszódásával
7.5. G a m e to c e n e z is , f e r t ili z á c i ö
kilenc páros axonéma
nagy sűrűségű
intermedier
filamentumok
____-- mitokondrium
___plazmamembrán
7.5/1. ábra C.
A spermium nyaktagja keresztmetszeti képének sematikus
rajza.
azonban a spermiogenezis még nem fejeződött be.
A spermatidok speciális érési folyamaton mennek ke­
resztül, amelynek során a sejtmag vizet veszít, a DNS
kondenzálödik, a Golgi-komplex a mag mellé vándo­
rol, vezikulái összeolvadnak, és granulumok jelennek
meg bennük. Ezekből a granulumokből alakul ki egy
sapkaszerű képződmény, az ún. ahroszóma, mely az
érés során a spermium feji részén a citoplazmamemb-
rán belső oldalán, saját membránnal körülvéve he­
lyezkedik el (I. 7.5/1. ábra B). A akroszöma különbö­
ző enzimeket (pl. proteázok, hialurodináz) tartalmaz,
amik az űn. akroszőmareakció során, a zóna pelluci-
dához való kötődést követően, kiürülnek, és a sper­
miumnak a zóna pellucidán való áthatolását segítik elő.
A spermiumokban a centroszóma a mag akroszó-
mával ellentétes oldaléhoz kerül. A két centriólum
közül a magtól távolabbiból egy csillöszőr nő ki,
amelyből2 azután kifejlődik a spermium farka. A mi-
tokondriumok a spermium farkát körülvevő gyűrű­
ben, az ún. nyaktagban egyetlen hatalmas, helikális
lefutású organellumot alakítanak ki (I. 7.5/1. ábra C).
A spermium érése során a mag továbbkondenzálő-
dik, sejtplazmájának és sejtszerveinek fel nem hasz­
nált része exocitözissal leválik, és kialakul a fajra jel­
lemző morfológia. A spermiumokat a herében Serto-
li-sejtek veszik körül, tápanyagaikat a spermiumok
ezektől a sejtektől kapják. A Sertoli-sejtek káliumion-
tartalma nagy, közel azonos a spermiumok intracel-
luláris káliumtartalmával. A Sertoli-sejtek és a sper­
miumok közötti igen speciális és szoros kapcsolatok
miatt a spermiumok a Sertoli-sejtekkel való kapcso­
lódásuk ideje alatt depolarizált állapotban vannak.
A tartós depolarizáció a kálium- és kalciumcsatornák
2A másik a zigóta egyik centriöluma lesz (részletesen I.
5.2.2. fejezet).
 7. S e jto s z tó d á s
7.5/2. ábra.
A meiőzis I és a meiózis II egyes fázisait nőivarű és hímivarú
egyedek esetében, valamint a spermatogenezis és a meiózis
inaktivációját eredményezi, ami lehetetlenné teszi a
transzmembrán jelátvitelt. A spermiumok ezért ekkor
nem mozognak.
A kialakult spermiumok a Sertoli-sejtek környeze­
téből kiszabadulva a herecsatornák üregébe, onnan
pedig a mellékherébe jutnak. Az ottani nagy kálium-
ion-tartalom és a savas pH gátolja a mozgásukat.
A spermiumok itt érési folyamaton mennek keresz­
tül, amelynek során megváltozik az anyagcseréjük.
Fruktöz glikoITzisére térnek át, megváltozik a plaz
400
egyes történéseinek életkor szerinti eloszlását bemutató
rajz.
mamembránjuk lipidösszetétele, és felszínükön új
antigének jelennek meg. Ezt a folyamatot epididi-
miális (mellékherében zajlő) érésnek nevezzük. Az
epididimiális érés során - hím nemi hormon, teszto-
szteron hatására - a spermiumokban jelentős RNS-
és fehérjetermelődés indul be. A spermiumok legje­
lentősebb energiaforrása a fruktöz. Az ondóhólyag
eredetű szeminát plazma mintegy 10 mM fruktózt
tartalmaz (7.5/2. ábra].

7.5.1.2. Oogenezis
7 .5 .1 .2 .1 . Az oogenezis fázisai
Az oogenezis emberben az embrionális élet hatodik
hetéig a hímivarú egyedeknél ismertetett fejlődéssel
azonosan zajlik. A prenatális fejlődés 6. hetére mintegy
6x105 diploid ősivarsejt alakul ki. A embriogenezis 12.
hetében indul el a meiózis, ekkor az első meiotikus osz­
tódás profázisába jutott ún. elsődleges oociták száma
mintegy 7x1 06. A magzati élet 20. hetében a meiőzis
folyamata megszakad az első meiotikus osztódás pro-
fázisában, és egyes sejtek (valószínűleg apoptözissal)
degradálódnak. Születéskor az ember mintegy 2x106
elsődleges oocitával rendelkezik. A meiözis valószínű­
leg hormonális hatásra (progeszteron) indul be ismét.
Lejátszódik az első meiotikus osztódás, amelynek során
egyenlőtlen citoplazmaeloszlás eredményeként egy
másodrendű oocita és az ún. első sarki test jön létre
A nemi érést követően ciklusonként 2 0 -3 0 oocita in­
dul fejlődésnek, amelyekből általában egy petesejt
keletkezik, a többi degenerálódik (I. 7.5/2. ábra).
A másodrendű oocita kromatidjai az ekvatoriális
síkban rendeződnek, az osztódás folyamata azonban
megszakad. (Az eső sarki testből, ugyanilyen mecha-
nizmusü osztódás révén, további két haploid sarki
test - a harmadik és negyedik sarki test - jön létre.)
Az oocita ebben az állapotában ovulálődik. Az ovariá-
lis ciklust a hipofízis hormonjai, valamint a petefészek
ösztrogénje és progreszteronja kölcsönhatásai irányít­
ják. Eredményes termékenyítés esetén a gátlás meg­
szűnik, és a meiözis II befejeződik. Ez a második osz­
tódás is egyenlőtlen, így egy teljes értékű petesejt és
egy második sarki test (haploid kromoszömakészlet-
tel) jön létre. A második poláris test kilökődik, és a
már behatolt spermium, valamint a petesejt kromo­
szómáinak egyesülésével létrejön a diploid zigóta.
7 .5 .1 .2.2 . A zóna pellucida kialakulása
és szerkezete
A petesejt kialakulásával az azt körülvevő környe­
zet is megváltozik. A petesejt körül ún. zóna pellucida
alakul ki. A zóna pellucida három glikozilált fehérjéből
álló mátrix. A glikoproteineket ZP1, ZP2 és ZP3-nak
nevezték el, ezek közül a ZP3 fehérje receptorként vi­
selkedik. Ezt a következő kísérlettel bizonyították.
Termékenyítetlen petesejtekről gyűjtött ZP3 fehérjét
spermiumokhoz adva a petesejt nem termékenyült
meg. Ha már termékenyített petesejtekről szeparál­
ták a ZP3 fehérjét, az nem befolyásolta a spermiumok
fertilitását. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy a spermiu­
7.5. G a m e to g e n e z is , f e r t iliz á c iő
mok a ZP3 fehérjéhez kötődnek a petesejten, és ez
speciális változásokat indukál rajtuk. Ha viszont ter­
mékenyített petesejtekről gyűjtötték a ZP3 fehérjét,
azok már foglaltak voltak, így az újabb spermiumok
motilitását és termékenyítőképességét nem befolyá­
solta. A ZP2 és ZP3 fehérje hosszú filamentumok for­
májában kötődik egymáshoz, stabilitását a ZP1 fehér
je keresztkötései alakítják ki. Az akroszőmareakciót is
a ZP3 fehérje indukálja. Emberben a zóna pellucida
mintegy 1 2 -2 0 nm vastag. A zóna pellucidát és ben­
ne a petesejtet még egy gélszerűen polimerizálődott
hialuronsav-mátrix (corona radiata) is körülveszi,
melybe ún. cumulus-sejtek (amelyek élettani szerepe
hasonlít a Sertoli-sejtekéhez) tömege van beágyazva.
Ezt a mátrixot a hialurodináz enzim bontja, mely való­
színűleg részben az elpusztult vagy pusztuló spermiu­
mok akroszőmafolyadékából kerül ki. A zóna pelluci­
da és a spermium közötti kötődés a ZP3 glikoprotein
galaktözán keresztül történik. A zóna pellucida kiala­
kulásával egy időben a petesejtben kortikális granulu-
mok alakulnak ki, melyeknek a polispermás terméke­
nyülés kivédésében van szerepük.
7 .5 .2 . Szaporodás, fertilizáciő
Az állatvilág egyes élőlényei a szexuális szaporo­
dást megkerülve reprodukálják önmagukat. Az édes­
vízi hidra pl. bimbózással egyszerre akár több utódot
is létrehozhat, egyes tengeri giliszták befűződéssel
kettéválnak, és mindkét fél kifejleszti az egész állatra
jellemző testi felépítést. Ezek a szaporodási formák a
szülőkkel genetikailag identikus utódokat eredmé­
nyeznek, emiatt az evolúció zsákutcái. Ezeknél a fa­
joknál a genetikai különbözőség csak szomatikus mu­
tációval jöhet létre.
Az élőlények szaporodásának másik módja a sze­
xuális szaporodás, amely diploid és haploid állapotok
szabályos ciklikus váltakozását kívánja meg. Egyes
alacsonyrendű élőlényeknél haploid szervezetek pá-
rosodása után diploid zigóta jön létre, melyből egy
meiözist követően újra haploid sejtek alakulnak ki,
ezekből azután már mitözissal alakul ki a szintén hap­
loid élőlény. Egyes alsóbb rendű rákoknak haploid és
diploid generációi is vannak. Gerinceseknél a haploid
forma életképtelenséggel jár. Ugyanakkor némely ge­
rinces fajnál az evolúció során a kromoszómaszám
megduplázódott3. (L. még 7.4.1. fejezet.)
3llyen természetes tetraploid faj pl. a jól ismert ponty
(2n - 104).
7. S e jto s z tó d á s
7.5.2.1. Az ovuláció
Az oociták fejlődése hormonális hatásra indul
meg, természetes körülmények között LH (luteinizálö
hormon) hatására. Az ovulált petesejtek ekkorra a
meiózis II metafázisában rekedtek, a kortikális granu-
lumok a sejtmembránhoz vándoroltak, a sejtet körül­
vevő cumulus nyálkássá válik. A petesejtek mérete
ekkor a sejteket körülvevő zóna pellucidával együtt
1 4 0 -1 5 0 |i,m. Emlősökben a petesejtek fejlődésével
párhuzamosan a petesejteket körülvevő szöveti ele­
mek (tüsző) szerkezete is megváltozik, a tüsző megre­
ped, és a petesejt a méhkürtbe, majd a méhbe kerül.
7.5.2.2. A spermiumok útja a hüvelyből
a petevezetőig
A spermiumok ejakulációkor a hüvelybe kerülnek,
amelynek savas pH-ja kedvezőtlen a spermiumok
életképességére. A méhszáj nyákcsapján átjutva a
spermiumok környezete megváltozik, a pH lúgos lesz.
A spermiumok ekkor még termékenyítésre alkalmat­
lan állapotban vannak. Ahhoz, hogy termékenyítőké­
pesek legyenek, egy kapacitáciö elnevezésű folyama­
ton kell átmenniük. A kapacitáciö során a spermiu­
mok feji és farki részében mai napig sem teljesen tisz­
tázott változások indulnak meg. Ezekben a környezet
hatásának (pH, ionösszetétel), a membrán szintű és az
intracelluláris változásoknak egyaránt jelentőséget tu­
lajdonítanak. Újabban olyan nézetek terjedtek el,
amelyek ezekben a stimuláciős hatásokban tulajdon­
képpen a gátló hatások eliminációját hangsúlyozzák.
A kapacitáciö alatt a spermium hiperpolarizálödik, és
feji részén új receptorok (pl. galaktözreceptor) feje­
ződnek ki. A kapacitáciö fázisa rendkívül hasznos le­
het egy optimális spermiumszubpopuláciö kiválasztó­
dása révén. Az ejakulátum ugyanis rendkívül hetero­
gén a spermiumok korára, morfológiájára vagy a mo-
tilitási mutatóira nézve. Az in vitro megtermékenyíté-
si kísérletekben és az asszisztált reprodukció során al­
kalmazott elektrolitfolyadékokban a kalcium- és hid-
rokarbonátionok, valamint az albumin jelenléte a ka­
pacitáciö elengedhetetlen feltétele volt. Kalciumcsa-
torna-blokkolók a legtöbb faj esetében meggátolják a
spermiumok kapacitáciöját, sőt motilitásának kialaku­
lását is. A környezet káliumkoncentráciöja csökkené­
sének is szerepet tulajdonítanak. A külső káliumtarta­
lom csökkenése és ezzel egyidejűleg a spermium­
membrán káliumpermeabilitásának megnövekedése
hiperpolarizöciót eredményez. Feltételezések szerint
ez a hiperpolarizáciö megszünteti a kalciumcsatornák
inaktivációját, így lehetőség nyílik a csatornák kinyitá­
sára4, amelyet egy ligand-receptor kapcsolat már lét­
re is hozhat. Alacsonyabb rendű gerincesekben meg­
figyelték egy, a spermiumok kapacitálődását és moti-
litását kiváltó fehérje, a SAAF (sperm attracting and
activating factor) szerepét. Ezt a faktort a petesejtek
termelik, hatására a spermiumok káliumpermeabilitá-
sa megnő, hiperpolarizálődnak, amely folyamatot kö­
vető depolarizáció kalciuminfluxot eredményez.
A spermiumok mozgása e fehérje hatására indul be,
ezt követően kemotaxis révén - a SAAF-gradiens
mentén - a petesejt irányába mozognak.
7.5.2.3. A termékenyítés folyamata
A termékenyítés folyamata molekuláris mechaniz­
musának megértéséhez át kell tekintenünk a jelátvi­
telben szerepet játszó kalciumcsatornák néhány fon­
tos sajátságát (I. még 3.4. fejezet). A feszüitségkapu-
zott kalciumcsatornáknak, két alapvető típusát külön­
böztetjük meg: az első csoportba az ún. „high voltage”
aktivált csatornák tartoznak. Ezek a csatornák -2 0 mV
vagy attól nagyobb depolarizációra nyitnak. A másik
típusba a „low voltage” aktivált csatornák tartoznak.
Ezek a csatornák - 6 0 mV környékén nyitnak ki, és
maximális konduktanciájukat - 3 0 mV-nál érik el.
A spermiumok membránjában „low voltage" aktivált
csatornákat mutattak ki, és azok működőképességét
patch-clamp kísérletekkel és fluoreszcens próbákkal
bizonyították. Ezek a csatornák számos csatornablok-
kolóval gátolhatok (pl. verapamil, nifedipin, amilorid).
Közülük valamennyi gátolja a spermiumok motilitását.
Mindezen megfigyelések bizonyítják a kalciumcsator­
nák szerepét a spermiumok motilitásának és az akro-
szőmareakciö (I. később) megindulásának folyamatá­
ban. A kapacitálódott spermiumok membránja híper-
polarizált, a nyugalmi membránpotenciái (—65)—(—70)
mV. A kalciumcsatornák ekkor zárt állapotban van­
nak. Amikor a spermiumok a corona radiata fellazult
nyálkarétegén áthatolnak és megközelítik a zóna pel-
lucidát, a spermium fején lévő galaktózreceptorok
kapcsolódnak a ZP3 fehérje galaktózához. Ez a recep-
tor-ligand kapcsolódás a spermiumban kismértékű
depolarizációt vált ki, és ez elegendő a kalciumcsator-
4A feszültségkapuzott kalciumcsatornáknak három állapota
lehetséges: zárt, nyitott és inaktív. Depolarizációra a csatornák
nyitott állapotba kerülnek, ahonnan - függetlenül attól, hogy a
depolarizáció tartósan fennáll-e - inaktív állapotba mennek át.
Inaktív állapotban a csatornák nem vezetnek. Hiperpolarizáciö a
csatornákat zárt állapotba hozza, ahonnan már ismét nyitható-
vá válnak.

7.5.73. ábra.
A spermium kapacitálödását
bemutató sematikus rajz.
A) Intakt spermium.
B) Kapacitáiödott spermium az
akroszőmareakciö kezdete­
kor. A reakció a zóna pellu-
cidához való kötődést köve­
tően indul be.
C) Az akroszőmareakció befe­
jeződése után az akrosző-
masapka eltűnik, és a sper­
mium az ekvatoriális síkban
kifejeződött receptoraival a
petesejt mikrobolyhaihoz
kötődik.
nák megnyitásához. A beáramló kalcium további de­
polarizációt eredményez, ami egy pozitív visszacsato­
lási folyamatban üjabb kalciumcsatornák megnyitásá­
hoz vezet. A megnövekedett intracelluláris kalcium-
koncentráció a spermiumokban egy tirozin-foszfatáz
aktiválódását indítja be, ami végső soron az ahroszó-
mareakció megindulásához vezet. A spermiumban
zajló akroszőmareakció jelátviteli mechanizmusát a
7.5/3. ábrán mutatjuk be.
A ZP3 kötődése a receptorhoz (ZRK) a receptor
autofoszforiláciöját idézi elő, elindítva a tirozin-kináz
(TKj aktivitását. Egy G-protein viszi tovább a szignált
membránkötött enzimeken keresztül [pl. foszfolipáz
C: PLC és adenilát-cikláz: AC). E két enzim aktiválódá­
sa megemeli a másodlagos hírvivők - a ciklikus ade-
nozin-monofoszfát (cAMP), az inozitol-triszfoszfát
(IP3) és a diacilglicerol (DAG) - szintjét. A másodlagos
hírvivő szint emelkedésének következményeként a
cAMP-függő (PKA) és a foszfolipidfüggő (PKC) kináz
általi foszforiláciő szintje emelkedik. Ugyanekkor elin­
dul egy cAMP-függő Na+-influx. Az IP3 az intracellulá­
ris Ca2+ emelkedését idézheti elő az intracelluláris
raktárból való Ca2+-felszabadulás révén. Ugyanakkor
bizonyított, hogy az intracelluláris Ca2+-koncentráciö
emelkedéséhez az extracelluláris miliőből származó
kalciumionok szükségesek. Ezen Ca2+-ok feszültség­
függő, valamint kalciumvezérelt kalciumcsatornákon
keresztül áramlanak a spermiumokba. Ez idő alatt
egy proton- (H+-) efflux is megindul, ami az intracel­
7.5. G a m e to c e n e z is , f e r t ili z á c i ő
luláris pH, emelkedését eredményezi. A kalciuminflux
TK-függőségéről is beszámoltak. A foszfolipáz A2
(PLA) és a foszfolipáz D (PLD) kalciumfüggő aktiváló­
dása egyéb másodlagos hírvivők termelődésével jár
(pl. arachidonsav: AA, lizofoszfatidilkolin: LC, foszfa-
tidsav: PA), melyek intracelluláris szintjének az akro-
szómareakció alatti emelkedését szintén leírták. Az
akroszőmareakció ATP, foszfodiészterázinhibitorok
(pl. koffein, pentoxifyllin) és progeszteron hozzáadá­
sával in vitro stimulálható. A humán follikuláris folya­
dékban nagy mennyiségben található progeszteron
hormon feltehetően in vivő is elősegíti az akroszóma-
reakció beindulását és a ZP3 receptorhoz való kötő­
dést. Ezt a feltételezést alátámasztja az a megfigye­
lés, hogy humán follikuláris folyadékkal előkezelt
spermiumok nagyobb számban kötődnek a ZP3-re-
ceptorhoz, mint nem kezelt társaik. Az intracelluláris
kalciumkoncentráciö megfelelő szinten tartásáról
egy, a citoplazmamembránban elhelyezkedő ioncse­
rélő fehérje, a Na+/Ca2+ cserélő gondoskodik (7.5.4.,
7.5/5. ábra).
A reakciösor végeredményeként az akroszómave-
zikulák sejtmembrán felőli része fúziónál a sejtmemb­
ránnal, így a korábban kétrétegű membrán egyréte­
gűvé válik, és az akroszómatartalom exocitözissal a
felszínre kerül. Az akroszőmafolyadék számos enzi­
met (proteázokat, spermalizint, hidrolázokat, hialuro-
dinázt) tartalmaz. Ezek az enzimek megbontják a zó­
na pellucida proteinjei szerkezetét, és lehetővé teszik
7. S e jto s z tó d á s
7.5/4. ábra.
Humán spermiumról készített fáziskontraszt-mikroszköpos
és fluoreszcenciás felvétel. A zöld fény a Na+/Ca2+ kicserélő-
spermium áthatolását. A zóna pellucidán elsőként át­
ju to tt spermium membránja elérkezik a petesejt
membránja mikrobolyhaihoz. Ezek a mikrobolyhok
1 -3 nm hosszúak, és számuk kb. 10/(xm2. A humán
spermiumok feje lapított, ásóra emlékeztető alakú.
Amikor a spermium a petesejthez érkezik, kialakul a
kötődés a mikrobolyhok és a receptorok között, és a
membránfúziő elkezdődik. A spermium feje a petesejt
membránján belül kerül.
A petesejt mikrobolyhai és a spermium receptora­
inak kötődése nagyon gyors változásokat indít meg a
petesejtben. Ezek a reakciók a többspermiumos meg-
termékenyúlés elkerülése érdekében játszódnak le.
höz specifikusan kötődött fluoreszcens festékkel jelölt anti-
testektől származik.
7.5/5. ábra.
A zóna pellucida 3 fehérje
(ZP3) kötődését követő jelátvi­
teli üt vázlatos diagrammja.
(Rövidítéseket I. a szövegben.)
Két lépésről van szó, egy gyors és egy lassabb folya­
matról. Az első a membránpotenciái hirtelen depola-
rizálódása, mely a termékenyítést követően másod­
perceken belül lejátszódik (7.5/6. ábra). Ez a depo­
larizáció egyrészt megváltoztatja a petesejt memb­
ránstruktúráját, és ezáltal a petesejt elválik kissé a
zóna pellucidától, másrészt kalciumcsatornákat nyit
meg. Az intracelluláris kalciumtartalom megnövek­
szik, és ez a kalciumhullám végigfut a petesejten.
A kalciumbeáramlás a kortikális granulumok exocitó-
zissal való kiürüléséhez vezet. (A kortikális granulu­
mok száma akár néhány ezer is lehet.) A kortikális
granulumok proteázai megváltoztatják a zóna pelluci-

7.5/6. ábra.
A petesejt membránpotenciáljának változása (patch-clamp
mérés tengeri sün petesejtjén), valamint az intracelluláris
da szerkezetét. Mind a ZP2, mind a ZP3 megváltozik
- az utóbbi a galaktózátől megfosztódik, és nem lesz
képes újabb spermiumokkal kapcsolódni, az akrosző-
matartalomban lévő galaktozidáz enzimnek ezért tu­
lajdonítanak jelentőséget. A zóna pellucida ugyanak­
kor rigiddé válik, falában az addig már eljutott sper­
miumok csapdáződnak (7.5/7. ábra].
7 .5 .3 . A meiőzis II befejeződése
A jfOfírmú i m ,£f?ü?ní?k J^kí? aUéR? j ití?p j 3jjjv i rm ú/ rr
~3gmembránja felszakad, megindul a DNS dekon-
'záciőja. A felszabaduló kalcium a petesejtet is ak-
3 ja. A második meiotikus osztódás gátlása elmúlik,
~ásodik poláris test kilökődik. Az oocita kromoszó­
máit membrán veszi körül, a nőstény pronukleusz ki­
alakul. Eközben a spermium fejében lévő kromatint
szintén maghártya veszi körül, és kialakul a hím pro-
nukleusz. A nőstény pronukleusz kezdetben a máso­
dik poláris test alatt található, a hím pedig ott, ahol
a spermium behatolt. Ezt követően mindkét pronukle­
usz az oocita közepe felé vándorol. Végül, amikor a
két pronukleusz közel kerül egymáshoz, a pronukleu-
szok membránjai felszakadnak, és a két gaméta egye­
7.5. G a m e to g e n e z is , f f r t i l i z á c i ö
idő (s)
kalciumtartalom és pH változása a termékenyítést köve­
tően.
sül, a fertilizáció befejeződik, kialakul a zigöta. A zigó-
ta maganyagát ezek után már nem veszi körül memb­
rán, a kromatin kromoszómákká kondenzálódik, ame­
lyek az orsóhoz kötődnek. Az anyai és apai eredetű
kromatidokból állő kromoszómák a centromernél
hosszában kettéhasadnak, és a testvérkromatidok az
ellenkező irányú pólusok felé vándorolnak, a sejtfel­
színen barázda alakul ki, a citoplazma két részre osz­
lik, és befejeződik az első sejtosztódás.
Kitekintés: partenogenezis, ginogenezis, klónozás
.R fifárvyw naikir& k- x n n rw nres? th*!'- (Ter­
vezzük az olyan természetes szaporodási módot,
amelynek során ügy alakul ki diploid utód, hogy an­
nak létrehozásában az apai egyed genetikai anyaga
nem vesz részt. Ez a szaporodás az alacsony fejlettsé­
gű állatokban széles körben megtalálható, de kis gya­
korisággal bizonyos gerincesekben (pl. ponty) is meg­
figyelhető.
Ginogenezisnek nevezzük az indukált szűznemzést,
amikor ezt a nagyon ritka előfordulást emberi beavat­
kozással akár 50-60% -os bekövetkezési gyakoriságra
emelhetjük. A nyolcvanas években dolgozták ki a gino­
genezis gyakorlati technikáját különböző halfajokra.
A halak ideális alanyok, hiszen hormonális stimulációt
7. S e jto s z tó d á s
spermium
a petesejt
citoplazma-
m em bránja
kortikális granulumok
kortikális
reakció
a kortikális granulumok
a polispermia
gátlása
újabb spermiumok
nem tudnak
kötődni
-Z P 3 m egváltozik
követően egy-egy egyedtől akár millió petesejt is nyer­
hető, külső megtermékenyítésűek, és a termékenyített
petesejtek mesterséges inkubálásának technikája tö­
kéletesen kidolgozott. A halak petesejtjei ovulációkor
a többi gerinceséhez hasonlóan a meiózis II metafázi-
sában tartózkodnak. A spermiumok DNS-ét erős y-su-
gárzással roncsolják, ennek következtében genetikai
anyaguk az utód létrehozásában nem vesz részt, ám a
spermiumok mozgás- és termékenyítőképességüket
megtartják. Az ilyen spermiummal való termékenyítést
követően, életképes egyed létrehozása érdekében, a
diploid állapotot vissza kell állítani. Ezt a termékenyí­
tett petesejt lehűtésével lehet elérni. Ha a termékenyí­
tett petesejteket a spermiumok membránjában lévő li-
pidek fázisátmeneti hőmérséklete alá hűtjük, a 2. sar­
ki test a membrán ledermedése miatt nem tud kilö­
kődni. Ugyanakkor, ezen az alacsony hőmérsékleten,
ha lassan is, de a meiőzis II befejeződik. A meiözis be­
fejeződése után a zigötákat felmelegítve az embrioge-
7.5/7. ábra.
A kortikális reakciót bemutató
sematikus rajz.
kiürülnek
ZP2 eltávozik
a zóna pellucida
szerkezete
m egváltozik
nezis szabályosan lefolyik. A ginogenezisnek számos,
igen jelentős következménye van. Mivel az apai genom
nem vesz részt az utódok kialakításában, valamennyi
utód nőnemű lesz, így monoszex nőstény populáció
hozható létre. Szintén az apai genom hiánya miatt az
utódok beltenyésztettségi foka igen nagy lesz. Kísérle­
tekkel bizonyították, hogy három generáción keresztül
folytatott ginogenezis kb. húsz generáció testvérpáro­
sítással egyenlő beltenyésztettségi szintet eredmé­
nyez. Ha a 2. sarki test kilökődése után alkalmazzák a
hűtést, a meiözis normálisan befejeződik, de a már mi-
tözissal megduplázódott kromoszómák nem tudnak
két utódsejtbe vándorolni. így a haploid anyai genom
megkettőződve marad az utódsejtben, diploid állapo­
tot eredményezve. Ezt a folyamatot endomitózisnak
nevezzük. A folyamat eredménye igen jelentős belte-
nyésztettségű, diploid utód. A technika a ploiditásfok
változtatására is lehetőséget biztosít. Amennyiben y-su-
gárzással nem kezelt spermiummal végzik a megter-
 7.5. G a m e to g e n e z is , f e r t iliz á c iő

mékenyltést, a technika alkalmazásával a 2. sarki test
retenciója révén triploid (és ezért steril) utódok hozha­
tók létre. Ha kezeletlen spermiummal való termékenyí­
tést követ az eljárás, az endomitőzis tetraploid utód ki­
alakulásával jár. A kromoszőmaszám ilyen mértékű
megváltoztatásának gyakorlati hasznára az enged kö­
vetkeztetni, ha figyelembe vesszük, hogy az étkezési
búza és az előbb már említett ponty, természetes tet­
raploid fajok, a termesztett cukorrépa pedig mestersé­
gesen előállított hexaploiditásának köszönheti nagy
cukortartalmát.
A kiónozásnak egyszerűbb, nagyon sok helyen 20
éve rutinszerűen alkalmazott módja az embriófelezés­
sel vagy -negyedeléssel előállított vegetatív szaporí­
tás. A termékenyített embriót kétsejtes vagy négysej­
tes állapotában felezik, majd az embriókat hormoná­
lisán előkészített recipiensekbe ültetik. Ez az eljárás
genetikailag identikus ikreket eredményez. Az állatte­
nyésztésben ennek az eljárásnak rendkívüli jelentősé­
ge van. Lehetővé teszi pl. olyan tenyészérték-vizsgála-
tok elvégzését, ami csak élő állatokon végezhető el,
így viszont az egyik állat feláldozásával elvégzett vizs­
gálat eredményei teljes mértékben alkalmazhatók a
másik egyedre is. Lehetőséget biztosít a genotí­
pus-környezet kölcsönhatások vizsgálatára Az egyik
embrió mélyhűtésével a géntartalékok konzerválhatö-
sága jelentősen javulhat stb. Némely fejlett országban
az embriöfelezéssel létrehozott identikus ikreket mint
tenyészállatokat használják. Magyarországon 1984-
ben indultak meg ez irányú kísérletek.
A klónozás másik, egyre elterjedtebb formája a
sejtmagátültetéssel létrehozott klónozás - ezt a 14.3.
fejezet részletesen tárgyalja. Az eljárás során a pete­
sejteket - eredményes sejtmagtranszfer után - elekt­
romos impulzusokkal ingerelik. Ezek az impulzusok
tranziens depolarizációt okozva kalciumszignált ered­
ményeznek, amelynek következtében a petesejt
(spermium általi megtermékenyítés nélkül is) aktiváló­
dik.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A spermiumban és a petesejtben a megterméke­
nyítés során zajló események kronológiáját a 7.5/8.
ábra foglalja össze.

PETESEJT S P E R M IU M

ovuláció ejakuláció

kapacitáció
?(—)65—(—)70 m V

Z P 3 receptor-ligand
kapcsolódás

proteázok, hidrolázok A 'i' ( - 2 3 H - 3 0 ) m V

hiarulonidáz C a ,t
m egbontják a zón a pellucida tirozin-kiáz f
szerkezetét

akroszőm areakció

spermium receptor kötődés spermium receptor kötődés

a mikrobolyhokhoz a mikrobolyhokhoz
m em bránfúzió

Caj-hullám a petesejtben

kortikális granulum ok ürülnek

a m em bránszerkezet m egváltozik
Z P 3 galaktóz leválik

a meiózis II befejeződése

7.5/8. ábra.
A spermiumban és a petesejtben a megtermékenyítés során zajló események időrendben.
7. S e jto s z tó d á s
A petesejtet a zóna pellucida veszi körül, amelynek
egyes fehérjéi receptorként működnek. A frissen eja-
kulált spermiumoknak kapacitáciön kell keresztülmen­
niük, amelynek során termékenyítőképességüket el­
nyerik. A spermiumok fején ez idő alatt sapkaszerű ak-
roszóma alakul ki. A spermiumok a petesejt irányában
kemotaxis révén mozognak. A mozgás beindulásakor
a spermiumokban membránpotenciál-változás és int-
racelluláris kalciumkoncentráciö-növekedés észlelhe­
tő. Termékenyítéskor a spermiumok fején lévő galak-
tőzreceptorok kapcsolódnak a ZP3 fehérje galaktözá-
hoz, ami az akroszómareakciót elindítja. Termékenyí­
tés során a petesejtben tranziens depolarizációt köve­
tően kalciumhullám jön létre. E változások a kortikális
granulumok kiürüléséhez vezetnek, ami üjabb spermi­
umoknak a petesejtbe való behatolását meggátolja.
Biotechnológiai beavatkozásokkal különböző ploidi-
tásfokü gerincesek, valamint klónozott emlősök állítha­
tók elő, az ezekkel legyártatott humán fehérjék, ill. fak­
torok terápiás felhasználására is lehetőség nyílhat.
□ Milyen faktor gátolja a pubertás előtti spermato-
genezist?
□ Mi történik a spermiumok érése során az ősondö-
sejtekben még meglévő, de a kifejlett spermiumok­
ban már nem megtalálható sejtorganellumokkal?
□ A humán embriogenezis melyik időpontjában in­
dul el a meiőzis nőivarú egyedekben?
□ Milyen a zóna pellucida szerkezete?
□ Ovulációkor a petesejtek a meiőzisnak melyik fázi­
sában vannak?
□ Mi a kapacitáciö, mikor és hogyan zajlik le?
□ Mi váltja ki kortikális granulumok kiürülését?
□ Mikor fejeződik be a meiőzis II?
□ Mi a partenogenezis és a ginogenezis?
□ Milyen formái vannak a gerincesek klónozásának?
Csatlakozó pontok egyéb fejezetekhez
3.3., 3.4., 7.1-7.4., 8.1., 8.3., 10.2., 14.3
Ajánlott olvasmányok
S a d d l e r , T.W.: Langman orvosi embriológia. Medicina
Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999.
G o o d m a n , V .: Medical Cell Biology. Lippincott-Raven
Publishers, Philadelphia-New York, 1997.
D e v l in , V. (ed.): Textbook of Biochemistry with clinica
correlations. Willey-Liss Inc., New York, 1993.
W o l f , D.P., Q u ig l e y , M.M.: Humán in vitro fertilization
and transfer. Plenum Press, New York, 1984.
G il b e r t , S.F.: Developmental Biology. Sunderland, M.
A., Sinauer Associates, 1991.
 A sejtciklus szabályozása:
biokémiai mechanizmusok sejtbiológiái
kontextusban1
U dvardy A n d o r

7.6.1. A sejtciklus szabályozásának általános elve

7.6.2. A ciklinfúggő kinázok általános tulajdonságai
7.6.3. Szabályozott intracelluláris fehérjebontás
7.6.4. A sejtciklus szabályozása Saccharomyces cerevisiaeben
7.6.4.1. C 1-fázis
7.6.4.2. S-fázis
7.6.4.3. G2-fázis
7.6.4.4. M-fázis
7.6.4.5. A sejtciklus ellenőrzési pontjai
7.6.5. Sejtciklus-szabályozás magasabb rendű eukariötákban

Jelenség kezménye, ami szelekciós előnyt biztosíthatott e sej­

Bizonyos élesztő-törzsek sejtciklusa a szokásos
vagy kissé magasabb hőmérsékleten (pl. 39 °C-on) le­
áll, ezen a hőmérsékleten tenyésztve a sejteket egy
adott sejtciklusfázisra jellemző morfológiájü sejtek fel­
halmozódása és a sejtszaporodás leállása észlelhető.
Ugyenez a tenyészet alacsonyabb hőmérsékleten, pl.
32 °C-on lassabban bár, de ismét szaporodni kezd,
ismét megfigyelhető a sejtciklus összes tipikus alakja.
Példánkban a magasabb hőmérsékleten felszaporodó
alakok legyenek S-fázisúak.
Lehetséges magyarázatok
Feltehető, hogy az S-fázisban zajló DNS-replikáciö
folyamatainak valamelyikében szerepet játszó fehér­
jék egyike hőmérséklet-szenzitív mutációt hordoz
ezekben a sejtekben, és a fehérje fiziológiás konfor­
mációját csak a normálisnál alacsonyabb hőmérsékle­
ten veszi fel, csak ott funkcionál. Alternatívaként nem
elképzelhetetlen, hogy a 37 °C feletti hőmérsékleten
való növekedés komplex változás, adaptáció követ­
’A fejezetben, annak biokémiai részletgazdagsága miatt, a
Jelenségek és lehetséges magyarázataik a tételes ismertetésbe
olvadtak, Összefoglalás pedig minden egyes ciklusfázis leírása
után található.
teknek történetük során. Vagyis nem egyetlen, hanem
több fehérje mutációja, változása állhat a háttérben.
Tényleges magyarázat
A sejtciklus-szabályozást bonyolító fehérjék vala­
melyikének hőmérséklet-szenzitív (ts) mutációi az
ilyen sejtciklusblokkok leggyakoribb okai, és fontos
vizsgálati eszközt adnak a kutatók kezébe, hiszen ala­
csonyabb, ún. permisszív hőmérsékleten a sejtek te­
nyészthetők, magasabb hőmérsékleten pedig tesztel-
hetőek a blokk jelenlétére. A továbbiakban számos
konkrét példát említünk ilyen mutánsokra.
7 .6 .1 . A sejtciklus szabályozásának
általános elve
A sejtciklus szabályozása végletesen leegyszerűsí­
tett formában ciklin fehérjék felépítésének és degra-
dáciöjának szigorúan szabályozott változásain alapul.
A ciklin fehérjék szintézisét génjeik transzkripciós szin­
tű szabályozása határozza meg. A sejtciklust szabá­
lyozó nagyszámú különböző ciklin fehérje mindegyike
rendelkezik azzal a képességgel, hogy kötődésével
katalitikusan aktiválni képes a ciklinfúggő kinázokat

409
7. S e jto s z tó d á s
(cyclin-dependent kinase, CDK), különbségük abban
nyilvánul meg, hogy mindegyik ciklin diszkrét
szubsztrátkört jelöl ki a katalitikusan aktivált CDK
számára. Egy adott ciklingarnitűra megjelenése, az
általuk meghatározott szubsztrátkör foszforilálásával,
újabb ciklingének expresszióját aktiválhatja, gátol­
hatja a sejtben pillanatnyilag uralkodó ciklinek génje­
inek expresszióját, vagy pedig aktiválhatja azt a fe­
hérjebontó apparátust, amely a sejtben a pillanatnyi­
lag működő ciklinek szelektív degradációját képes
elindítani. Ezek a változások együttesen azt eredmé­
7.6/1. ábra.
Ciklinfüggő kinázok szerkezete és posztszintetikus módosítá­
sai.
A) Ciklinfüggő kinázok aktiválásának és gátlásának szerke­
zeti mechanizmusai.
B) Ciklinfüggő kinázok funkcionális átalakulásai.
Az ábra közepén a maximális katalitikus aktivitású enzim ta-
nyezik, hogy a sejtből teljes egészében eltűnik a ko­
rábban működő ciklingarnitűra, és helyébe egy üj
garnitúra lép. Ezek is új szubsztrátkört jelölnek ki a
CDK számára, ismét lehetővé téve az imént vázo:
változásokat. Bizonyos számú lépés után a legelső
ciklingarnitűra jelenik meg ismét a sejtben, amikor ‘5
a ciklus kezdődik elölről.
Az elmondottakból következően a ciklinfüggő ki­
názok a hozzájuk kapcsolódó aktiváló ciklinekkel, va­
lamint a szabályozott intracelluláris fehérjebontás a
sejtciklus regulációjának meghatározó elemei.
lálhatö, és ebből az állapotból különböző módosításokkal
egyre kisebb katalitikus aktivitásű enzimformák alakulhat­
nak ki. (PP: protein-foszfatáz, CKI: ciklinfüggő kináz inhibitor.
PST: a CDK ciklinfelismerő prolin-szerin-treonin motívuma)
A Weel kináz és a CDC25 foszfatáz szerepét az M-fázis
tárgyalásakor ismertetjük.
 7.6. A SEJTCIKLUS SZ AB ÁLYOZÁSA: BIO KÉM IAI M E C H A N IZ M U S O K SEJTBIOLÓGIÁI KONTEXTUSBAN

7 .6 .2 . A ciklinfüggő kinázok általános A CDK 160-as pozíciójában lévő treonin foszforilá-

tulajdonságai
A ciklinfüggő kinázok a szerin-treonin-protein ki­
názok egy speciális alcsoportját képezik. Önmaguk­
ban katalitikusan teljesen inaktívak, aktivációjukhoz
első lépésben speciális aktiváló fehérjéknek, a cikli-
neknek a bekötődése szükséges.
Az enzim N-terminális és C-terminális doménjei
egy mély üreget zárnak közre, ebben található az en­
zim aktív centruma (7.6/1. ábra]. Az üreg bejáratát,
amely önmagában is nagyon keskeny, a C-terminális
doménből kiemelkedő hurok, a T-hurok zárja el (nevét
a hurok csúcsán elhelyezkedő treonin oldalcsoportról
kapta), és emiatt a szubsztrátfehérjék nem tudnak az
aktív centrum közelébe kerülni. Ez az oka az enzim ka­
talitikus inaktivitásának. A ciklinek aktiváló hatásukat
úgy érik el, hogy kötődésük révén ezt a szűk szubszt-
rátkötő rést tágítják ki.
Bár a ciklinek bekötődése aktiválja az enzimet, ma­
ximális enzimaktivitás eléréséhez a 160-as pozícióban
lévő treonin foszforiláciöja szükséges. Ez a treonin a T-
hurok csúcsán helyezkedik el, és foszforiláciöja után,
negatív töltése miatt, ionos kölcsönhatásba lép a kö­
zelben elhelyezkedő arginin oldalcsoportokkal, aminek
következtében a T-hurok teljesen ellapul, és így telje­
sen felnyílik a szubsztrátkötő rés (I. 7.6/1. ábra A).
lásáért felelős kinázt (ciklinfüggő kináz aktiváló kináz,
CAK) sikerült azonosítani magasabb rendű eukariő-
tákban, és kiderült, hogy a CAK önmaga is egy ciklin­
függő kináz-ciklin komplex. Ennek az aktiválásához is
160-as treoninjának foszforiláciöja szükséges, így ez
az aktivációs lépés bonyolult, egymásba skatulyázott
szabályozási köröket alkot.
A CDK 14-es pozíciójában egy treonin, 15-ös po­
zíciójában pedig egy tirozin található. Ezek foszforilá­
ciöja, a 160-as treonin foszforiláciőjával ellentétesen,
erősen gátolja az enzim katalitikus aktivitását (I. 7.6/1.
ábra B).
A CDK—ciklin komplexek aktivitása nemcsak spe­
ciális oldalcsoportok foszforiláciőjával, hanem a
komplexhez kötődő CDK-inhibitorokkal is gátolható.
Az inhibitor fehérjék gátló hatásukat úgy érik el, hogy
bekötődnek a CDK aktív centrumát hordozó szubszt­
rátkötő résbe (I. 7.6/1. ábra A).
7 .6 .3 . S zabályozott intracelluláris
fehérjebontás
A proteolízis a sejt által alkalmazott szabályozási
mechanizmusok egy speciális, extrém formája. Leg­
fontosabb jellemzője irreverzibilitása. A sejtciklus sza-

E , -S H + A TP + Ub E, -S -U b + A M P + PPj

E 1-S -U b + E 2-SH E 2 -S -U b + E r SH

E 2-S -U b + Protein E 2 -S H + Protein-Ub A

Ub

7.6/2. ábra.
Szabályozott intracelluláris pro­
teolízis.
A) Az ubikvitinációs enzim-
kaszkád-reakció lépései.
B) Az ubikvitinációs enzim-
kaszkád többszöri ismételt
működésének eredménye­
ként multiubikvitinált fehér­
jék keletkeznek, amelyeket
a 26S proteaszöma pepti-
dekig hasít. A peptidek egy
részét az MHC-komplex an-
tigénprezentáciöra használ­
ja (I. 9.5. fejezet), a többi
peptid amínosavakig bom­
lik le.

41 1
7. S e jto s z tó d á s
bályozásában az irreverzibilitás egyértelmű direkcio-
nalitást biztosít a ciklikusan ismétlődő folyamatok so­
rában. Tekintetbe véve a sejtben lezajló kémiai válto­
zások reverzibilis természetét, ez a legbiztonságosabb
módszer a visszafelé irányuló, a sejt életét súlyosan
megzavaró változások elkerülésére.
Az intracelluláris fehérjebontás két lépésben ját­
szódik le (7.6/2. ábra). Először egy enzimkaszkád ki­
jelöli a bontásra szánt fehérjét egy speciális posztszin­
tetikus módosítás, az ún. ubikvitinálás segítségével,
majd második lépésben egy hatalmas proteolitikus
komplex, a 26S proteaszöma felismeri, megköti és le­
bontja az ubikvitinált fehérjét. Valamennyi kompo­
nens a citoplazmában és a sejtmagban egyaránt meg­
található. Az ubikvitinálás folyamatát ATP energiájá­
nak felhasználásával 3 enzim katalizálja: az ubikvitin-
aktiváló enzim (El), az ubikvitinkonjugálö enzim (E2)
és az ubikvitin protein ligáz (E3). A 26S proteaszöma
két szubkomplexumból épül fel: a regulátor komplex
felelős a multiubikvitinált fehérjék felismeréséért és
megkötéséért, ezáltal biztosítja az intracelluláris fe­
hérjebontás szelektivitását. A regulátor komplex az­
után a multiubikvitinált fehérjét betáplálja a kataliti­
kus szubkomplexum (20S proteaszöma) belsejébe,
ahol a proteolízis aktív centrumai helyezkednek el.
A bontásra szánt fehérjék kiválasztásában az E2 és
az E3 enzimnek van döntően fontos szerepe. Ezek az
enzimek ismerik fel a lebontandó fehérjékben találha­
tó „degradáciös szignálokat” .
7 .6 .4 . A sejtciklus szabályozása
S a c c h a r o m y c e s c e r e v is ia e b e n
A sejtciklus szabályozásában Saccharomyces ce­
revisiaeben egyetlen CDK, a CDC 28-as gén terméke,
és mai ismereteink szerint 9 ciklin fehérje vesz részt.
Az aktiváló ciklin fehérjéket a sejtciklusbeli időrendi
megjelenésük szerint G1 típusú (Cin 1, 2, 3), S-fázis-
beli (Clb 5,6), valamint C2/M fázisbeli (Clb 1, Clb 2,
Clb 3, Clb 4) ciklinekre oszthatjuk. Ez utóbbiakat
gyakran mitotikus vagy B típusú ciklineknek is nevez­
zük. Bár általános elvét tekintve az élesztő vagy a ma­
gasabb rendű eukarióták sejtciklus-szabályozása nem
különbözik lényegesen egymástól, magasabb rendű
eukariötákban sokkal több különböző CDK és ciklin
vesz részt a szabályozásban, és így a sejtciklus mole­
kulárisán sokkal bonyolultabb. Ezért az élesztő sejt­
ciklusának részletes tárgyalásával fogjuk demonstrál­
ni a szabályozás elvét, ezt követően röviden összefog­
laljuk a magasabb rendű eukariőtáknál fennálló leg­
fontosabb mozzanatokat, amelyek csak magasabb
rendű eukariótákra jellemzők. Ez a tárgyalási mód an­
nál is inkább jogosult, mert az élesztő sejtciklusáról is­
mereteink sokkal teljesebbek.
7.6.4.1. G1-fázis
A G1-fázis kezdetekor az élesztősejtben egyetler
ciklin fehérje található, a Cin 3. A CLN 3 gén alacsony
szintű, de konstitutív expressziőja miatt ez a ciklin a
sejtciklus valamennyi fázisában kis koncentrációbar
megtalálható a sejtben. Mivel a Cin 3 rövid féléletide-
jű, labilis fehérje, génjének állandó, alacsony szintű
expressziőja ellenére sem tud akkumulálódni. Az SBF
transzkripciós faktor a Cin 3 által aktivált Cdc 28-as
kináz szubsztrátuma. Ez a transzkripciós faktor csaK
foszforilált formában aktív. Felismerési szekvenciája
több Cl-fázisban expresszálódö gén enhanszerében
megtalálható. Ilyenek többek között a Cin 1 és a Clr
2 ciklin fehérjék génjei is. A Cin 3-Cdc 28 komplex ál­
tal foszforilált SBF transzkripciós faktor elindítja a
CLN 1 és a CLN 2 gén expresszióját. A termelődő ü
ciklin fehérjék a Cdc 28-hoz kötődve tovább fokozzák
az SBF transzkripciós faktor foszforilációját. Nagyobb
koncentrációban a foszforilált SBF transzkripciós fak­
tor még több Cin 1 és Cin 2 fehérje szintézisét bizto­
sítja, ami tovább fokozza az SBF foszforiláltságát, és
ilyen módon egy pozitívan visszacsatolt szabályozás
kör alakul ki, aminek eredményeként a G1 -fázis alatt
ezeknek a G1 típusú ciklineknek (Cin 1,2) nagymérté­
kű akkumulációja következik be.
Amikor a Cin 1 és Cin 2 fehérje koncentrációja eg>
küszöbérték fölé emelkedik, a sejt elkötelezi magát a
sejtciklus irányában. A G1-fázisnak ezt az időpontját
„Starf’-nak nevezzük. Fia a Cin 1 és Cin 2 ciklin kon­
centrációja kisebb ennél a kritikus értéknél, és a sej­
tet stresszhatás éri, a tápanyagok koncentrációja ked­
vezőtlen irányban változik, vagy a-faktor feromon (az
élesztősejtek párosodási típusát meghatározó anyag
jelenik meg a táptalajban, a sejtciklus Gl-fázisbar
blokkolódik. Ugyanezek a tényezők a Start után már
nem tudják a sejtciklust leállítani.
Az itt vázolt pozitívan visszacsatolt szabályozás:
kör azonban nem vezet a G1 típusú ciklinek korlátlan
akkumulációjához, mert azok pillanatnyi koncentrá­
cióját is szintézisük és degradációjuk dinamikus egyen­
súlya határozza meg. Valamennyi G1 típusú ciklin in­
stabil, rövid életidejű fehérje. Ez az instabilitás a C-ter-
minális részükben található prolin-glutaminsav-sze-
rin-treonin aminosavban gazdag, ún. PEST- (az egy-
betűs aminosav-rövidítésekből) szekvencia jelenlété­
nek tulajdonítható. A PEST-szekvenciák degradáciös
 7.6. A SEJTCIKLUS SZABÁLYOZÁSA: BIO KÉM IAI M E C H A N IZ M U S O K SEJTBIOLÓGIÁI KONTEXTUSBAN
szignálként működnek (PEST-szekvenciákat a bakteri­
ális p-galaktozidázhoz fuzionálva az élesztőben
egyébként stabil bakteriális enzim destabilizálödott).
Több független kísérletes adat bizonyítja, hogy a
Cl típusú ciklinek degradációja az ubikvitinációs fe­
hérjebontási úton keresztül realizálódik: a 26S protea-
szöma mutációja vagy olyan mutációk, amelyek az
ubikvitináciöt blokkolják, megakadályozzák e ciklinek
degradációját. A CDC 34-es gén mutációja a G1 típu­
sú ciklinek stabilizációjához vezet. A CDC 34-es gén
egy ubikvitinkonjugálő enzimet (E2 enzim) kódol.
A Cl típusú ciklinek ubikvitinációjuk előtt foszfori-
lálödnak. A foszforiláciös helyek deléciója stabilizálja a
ciklineket, így a foszforiláció előfeltétele lebontásuk­
nak. Ezt a foszforiláciöt a G1 típusú ciklinekkel aktivált
Cdc 28-as kináz végzi (tehát autofoszforiláció játszódik
le). A foszforiláció csak akkor következik be, amikor a
G1 típusú ciklinek koncentrációja már kellően nagy.
Ennek fényében érthetővé válik a G1 típusú ciklinek
akkumulációjának kinetikája. A G1 -fázis kezdeti szaka­
szában a Cin 1 és a Cin 2 akkumulációja nagyon lassú.
Ez a kis Cin 1, Cin 2 koncentráció még elégtelen saját
autofoszforilációjukhoz. A pozitívan visszacsatolt sza­
bályozási kör hatására a G1-fázis második felében ez
az akkumuláció exponenciálisan felgyorsul. A gyorsu­
lást kezdetben nem akadályozza a G1 típusú ciklinek
degradációja, mert ehhez autofoszforilálödásuk szük­
séges, amely viszont csak nagyon nagy G1-fázisú cik-
linkoncentrációnál következik be. A G1 -fázis végére,
amikor a Cin 1, Cin 2 koncentrációja a küszöbértéket
már meghaladta, beindul a G1-ciklinek foszforilációja,
-o
’o
Q.
7.6/3. ábra.
A sejtciklus szabályozása a génexp-
resszió és az intracelluláris proteolí­
zis szintjén.
A) Ciklingének expreszsziöja a sejt­
ciklus folyamán. (Cl-ciklinek: sö­ B
tét vonal, S-fázis-specifikus cikli­
nek: szaggatott vonal, G2/M cikli­
nek: halványabb vonal)
B) Ciklinek és CDK-inhibitorok pro-
teolízisének mértéke a sejtciklus
folyamán. (G 1 -ciklinek: fekete vo­
nal, G2/M ciklinek: körökkel jel­
zettvonal, p40S IC l: x jelzésű vo­
nal)
mely előfeltétele ubikvitinálódásuknak. Az így beindu­
ló ciklindegradáció egyensúlyt alakít ki a CLN-gének
magas szintű expressziőjával: a G1-ciklinek koncentrá­
ciója ezért magas szinten állandósul (7.6/3. ábra).
A G1 -ciklinek akkumulációja elengedhetetlenül
szükséges az S-fázis beindulásához. Minden olyan
mutáció, amelyik a G1-ciklinek akkumulációját meg­
zavarja, a DNS-replikáció gátlásához vezet. A G1 -cik­
linek azonban önmagukban nem képesek a DNS-rep-
likációt beindítani. Három olyan mutációt is ismerünk,
amelyekben ugyan a Cln-Cdc 28 kinázok nagy kon­
centrációt érnek el a G1 -fázis végére, de a DNS repli-
kációja mégsem tud elindulni. E három mutáció a CDC
4, a CDC 34 és a CDC 53 gént inaktiválta. Mivel a CDC
34-es gén egy ubikvitinkonjugálő enzimet kódol, való­
színűnek látszott, hogy valamilyen fehérje degradá­
ciója elengedhetetlen az S-fázis beindulásához.
A G1 típusú ciklineken kívül csak a Clb 5 és a Clb
6 mutatható ki a G1-fázis második felében és az S-fá­
zis során. Ezek is nélkülözhetetlenek a DNS-replikáció
beindításához. A Clb 5 és a Clb 6 akkumulációját az
MBF transzkripciós faktor biztosítja. Ez az SBF-hez ha­
sonlóan csak foszforilált állapotban aktív, foszforilá-
ciőját a Cln-Cdc 28 kinázok biztosítják. Az MBF
transzkripciós faktor számos S fázis-specifikus gén
transzkripciós aktiválásáért felelős.
Ahogyan a G1 típusú ciklinek nagy koncentrációja
ugyan szükséges, de nem elégséges feltétele az S-fá­
zis iniciálásának, az S-fázis-specifikus ciklinek (Clb 5 és
Clb 6) sem elégségesek, önmagukban a DNS-repliká­
ciö beindításához.
7. S e jto s z tó d á s
Bizonyítja ezt az a megfigyelés, hogy vad típusú,
G1 -fázisra szinkronizált élesztősejtekben GÁL promo-
ter mögé klónozott CLB 5 gén magas szintű expresz-
sziöja csak a G 1-fázis végén indítja el a DNS-repliká-
ciöt (amikor a Cin 1, Cin 2 koncentráció már nagy), a
G 1-fázis elején a Clb 5 kísérletesen előidézett exp­
ressziójának semmilyen hatása nincs.
Mivel a Cdc4, 34 és 53 gének mutációja esetén az
S-fázis beindításáért felelős eddig tárgyalt valamennyi
komponens (Cin 1, 2 és Clb 5) kellően nagy koncentrá­
ciója ellenére sem indul el az S-fázis, fel kell tételezni,
hogy a G1-fázis során e komponensek egyikét valami­
lyen gátló faktor korlátozza, és ez a gátló faktor a G1 -
fázis végére inaktiválódik. Ennek a gátló faktornak az
inaktivációjához a CDC 34 gén terméke, egy ubikvitin-
konjugáló enzim szükséges, így a feltételezett gátló fak­
tor degradációját minden valószínűség szerint a 26S
proteaszöma végzi. A nem megengedett (inaktív fehér­
jét eredményező) tenyésztési hőmérsékleten növesz­
tett CDC 34ts mutáns élesztőtörzsből nyert fehérjeext-
raktum hatékonyan gátolja a Clb 5-Cdc28 kináz aktivi­
tását, alátámasztva azt a feltételezést, hogy a DNS-rep-
likáció gátlását egy S-fázisú ciklinekre specifikus ciklin­
függő kináz inhibitor okozta. Ezt az inhibitort, a p40slcl
fehérjét, sikerült azonosítani és klónozni. A p40SIC1 a mi­
tózis végén jelenik meg a sejtben, koncentrációja a G1 -
C dc34
C dc53
<p)
^ t
( P ) — szubsztrát
Skp1
+
e z II III
F-box protein
S -U b -
Skp1 ( p ) — szubsztrát
F-box protein
B
Cln-a ktivitás
w / S -U b
C dc34
Cdc4
fázis első felében meredeken emelkedik, majd röviddé
az S-fázis kezdete előtt hirtelen eltűnik a sejtből. Cdc
34-es mutánsban az inhibitor degradációja gátolt.
A predikcióknak megfelelően a p40SIC1 a Clb 5 vagy Clb
6 által aktivált Cdc 28 kináz specifikus inhibitora.
A p40slcl inhibitor degradációjának előfeltétele a
fehérje foszforilációja, és ezt a foszforiláciöt a Cln-Cdc
28 kinázok végzik. Ennek fényében érthető, hogy az
inhibitor a G1-fázis első felében stabil, mennyisége
génjének magas szintű expressziója miatt meredeker
emelkedik, hiszen a G1-fázis első felében a G1 típusú
ciklinek koncentrációja még kicsi, és így nem tudják az
inhibitort foszforilálni. A későbbiekben tárgyalni fog­
juk, hogy egy sejtciklus-szabályozott protein-foszfatáz
is részt vesz abban, hogy a p40slcl fehérje a G1 -fázis
végéig foszforilálatlan állapotban maradjon. A Gl-fá-
zis végén, amikor a Cin 1 és a Cin 2 koncentrációja már
túllépte a kritikus kúszöbkoncentrációt, az inhibitor
fehérje foszforilálődik, következésképpen beindu.
degradációja. Ezáltal a Clb 5 és a Clb 6 felszabadu
a p40slcl gátlása alól, és a DNS-replikáciö beindul
A p40slcl foszforilációja a G1 típusú ciklinek legfonto­
sabb és egyetlen olyan funkciója, melyet semmilyen
más kináz az élesztősejtben nem tud pótolni. AzS-fá-
zis elindulásának ezért a G1 típusú ciklinek nagy kon­
centrációja elengedhetetlen feltétele.
szignál
k /
kinaz
< ------------- szubsztrát
UbN (P)
( p ) — szubsztrát
<?>/ \
26 S proteaszöm a
7.6/4. ábra.
Az SCF-komplex.
A) A multifoszforilált szubsztrátfehér-
jéket az SCF-komplex multiubikviti-
nálja.
B) A zS kp l adaptor fehérjéhez kötődő
Cin-aktivitás F-box fehérjétől függően az SCF-
komplex különböző szubsztrátfe-
S -U b hérjék multiubikvitinálását képes
T /
C dc34
nagy szelektivitással biztosítani. Fia
az F-box fehérje a Cdc 4, akkor a
C dc53 (p ) (P )
komplex a p40slcl fehérjét ubikviti-
Skp1 Cin 1,2
nálja. A Grr 1 F-box fehérje bekötő-
i mm dése a komplexet a Cin ciklinek
Grr1
ubikvitinálására specializálja.
 7.6. A SEJTCIKLUS SZ ABÁLYOZÁSA: BIO KÉM IAI M EC H A N IZM U S O K SEJTBIOLÓGIÁI KONTEXTUSBAN

7.6/5 ábra.
A sejtciklus szabályozása
C ln3/C dc28
élesztőben.
A) A G1-fázis legfontosabb
történései. SBF C ln 1 , Cln2

C ln1/C dc28 /
C ln2/C dc28

G1

p 4 0 SIC1 ubikvitináció

C lb5/C dc28, C lb6/C dc28

DNS-replikáció

Mint említettük, az S-fázist nemcsak a CDC 34-es
gén, hanem a CDC 4 és CDC 53 gén mutációi is blok­
kolják. Biokémiai vizsgálatok igazolták, hogy e három
gén fehérjetermékei fizikailag is kölcsönhatásban van­
nak egymással, és egy negyedik fehérjével, az F-box
motívumhoz kötődő Skpl-gyel együtt nagy multipro-
tein-komplexet alkotnak. A p40slcl és a C l típusü
ciklinek sejtciklusfüggő lebontásában centrális szere­
pet játszik ez az ún. SCF-komplex. Ez olyan ubikvitin
protein ligáz, amelyik a Cdc 34-es fehérje megkötésé­
vel egyesíti az ubikvitinálás E2 és E3 enzimaktivitá­
sait. Az SCF-komplex számos más szabályozó fehérje
ubikvitinálásáért is felelős (7.6/4. ábra). Szabályozási
szempontból ez a komplex nagyon rugalmas, mert az
Skpl adaptor fehérje bármilyen F-box fehérjét képes
megkötni (a kölcsönhatás az F-box motívumon ke­
resztül alakul ki), a komplex szubsztrátspecificitását a
megkötött F-box fehérje határozza meg, így számos
különböző fehérje specifikus ubikvitinálására alkal­
mas. Működése szigorú kontroll alatt áll azáltal, hogy
még a szubsztrátköréhez tartozó fehérjéket is csak
foszforilált állapotban képes ubikvitinálni.
A sejtciklus G 1-fázisának legfontosabb eseményeit
a következőképpen foglalhatjuk össze (7.6/5. ábra A ) .
A Cin 3-Cdc 28 kináz az SBF transzkripciós faktor
foszforilálásával aktiválja a CLN 1 és CLN 2 gének
7. S e jto s z tó d á s
expresszióját. Az újonnan szintetizálódott Cin 7 és Cin
2 fehérje a Cdc 28 kinázhoz kötődve fokozza az SBF
transzkripciós faktor foszforilációját. Ennek következ­
tében egy pozitívan visszacsatolt szabályozási kör
alakul ki, ami a C I -ciklinek nagyfokú akkumulációjá­
hoz vezet a GI-fázis végére. Amikor a G 7-ciklinek kon­
centrációja a küszöbérték fölé emelkedik, az élesztő­
sejt irreverzibilisen elkötelezi magát a sejtciklus végre­
hajtására. A GI-fázis végén m ár nagy koncentráció­
ban jelen lévő Cln-Cdc 28 kinázok hatására beindul a
Cln-CDK komplexek ciklinkomponensének autofoszfo-
rilációja, és ez destabilizációjukhoz vezet. Ilyen módon
a Cln-ciklinek transzkripcionális akkumulációja és
ubikvitinációfüggő degradációja egyensúlyba kerül, a
Cln-ciklinek koncentrációja magas szinten állandósul.
Az S-fázis-specifikus B típusú ciklinek (Clb 5 és Clb 6)
transzkripciója a G1-fázis közepén indul el. A Clb 5 és
Clb 6 fehérje a G1-fázis végére m ár nagy koncentrá­
cióban van jelen a sejtben, aktivitásukat azonban a
p40^lcl ciklinfüggő kináz inhibitor gátolja. A GI-fázis
legvégén a magas Cln-Cdc 28 kináz aktivitás foszfo-
rilálja a p 4 ( flcl fehérjét, így azt az SCF komplex
szubsztrátként elfogadja és ubikvitinálja. A p 4 ( flcl kö­
vetkezményes degradációja reaktiválja a Clb 5-Cdc
28 és a Clb 6-Cdc 28 kinázt, és ez a DNS-replikáció
indítását eredményezi.
7.6.4.2. S-fázis
A DNS replikációjában részt vevő enzimek génjei­
nek expressziőja szigorú sejtciklusfüggő kontroll alatt
áll. Transzkripciójuk az MBF transzkripciós faktortól
függ, amely az SBF transzkripciós faktorhoz hasonló­
an csak foszforilált formában aktív. Foszforilációját a
G1-fázis második felében a nagy koncentrációban ak­
kum ulálódott Cln-Cdc 28 kinázok végzik. Ez a
transzkripciós faktor aktiválja a Clb 5 és Cbl 6 ciklin
génjét, a POL 1 gént (amely a DNS-polimerázt kódol­
ja), valamint számos más gént, amelyek fehérjetermé­
kei a DNS-replikációban vesznek részt.
Az eukariöta sejtek genomja több kromoszómába
szétosztva található. Valamennyi kromoszómán szá­
mos replikációs origó helyezkedik el, ezek közül egye­
sek az S-fázis korai szakaszában, mások az S-fázis ké­
sői szakaszában aktiválódnak, de egyetlen replikációs
origó sem aktiválódik egynél többször egy sejtciklus
alatt.
Saccharomyces cerevisiaeben a replikációs ori­
góknak van egy core szekvenciájuk, amelyhez a 6 al­
egységből álló origófelismerési komplex (ORC) kötő­
dik. A replikációs origókból a DNS replikációját az S-
fázis-specifikus ciklinek által aktivált Cdc 28 kináz in­
dítja el. Bár ezek a ciklinek az anafázis végéig változat­
lan koncentrációban megtalálhatók az élesztősejtek­
ben, minden replikációs origóról csak egyszer indul el
DNS-replikáció. Második replikációs indítás nem is az
ORC hiánya miatt nem következik be, mert az ORC a
sejtciklus egész időtartama alatt a replikációs origók­
hoz kötött állapotban van jelen. Az origókhoz kötődő
ORC-k közvetlen szomszédságában a G2- és M-fázis­
ban nukleáz-hiperszenzitív kromatinstruktürák talál­
hatók, amelyek a Cl-fázisban védetté válnak, jeléül
annak, hogy ehhez a nukleoszómamentes DNS-sza-
kaszhoz valamilyen fehérje kötődött, amely védeni
tudja a DNS-t nukleázokkal szemben. Ez a védettség
a Cdc 6 fehérje bekötődésének tulajdonítható. A Cdc
6 fehérje csak a G1-fázis legelején, egy rövid időperiö-
dusban szintetizálődik, és mivel rövid életidejű, insta­
bil fehérje, a Cl -fázis közepére már eltűnik a sejtből.
A Cdc 6 fehérje az ORC-vel kölcsönhatásba lép, ezál­
tal fedi le és védi a DNS-t a replikációs origókon kia­
lakult nukleáz-hiperszenzitív kromatinstruktűrákban.
és az ORC-hez kötődve prereplikációs komplexet al­
kot. A prereplikációs komplex kialakulása abszolút
előfeltétele a DNS-replikáció beindulásának. A Clb 5
és Clb 6 megjelenése elindítja a DNS replikációját a
replikációs origókról, aminek következtében felbomlik
a prereplikációs komplex. Az S-fázis kezdetére a Cdc
6 fehérje degradációja miatt teljesen eltűnik a sejtből,
és ha véletlenül marad is a sejtben, ORC-hez való kö­
tődését a Clb 5 és a Clb 6 megakadályozza, ezáltal gá­
tolva újabb prereplikációs komplex kialakulását.
A DNS-replikáció tehát két lépésben játszódik le: a
prereplikációs komplex képződése az első lépés,
amely a Cdc 6 fehérje hatására csak a GI-fázis legele­
jén alakulhat ki (ilyenkor azonban az összes repliká­
ciós origón kialakul), a replikáció beindulása a máso­
dik lépés, amely csak S-fázis-specifikus ciklinek hatá­
sára, az S-fázisban következik be. Mivel ez a 2 lépés
szimultán nem játszódhat le, bármely replikációs ori­
góról - legyen az korai vagy késői indíttatású - egy
sejtcikluson belül csak egyetlen replikációs ciklus in­
dulhat el (7.6/5. ábra B).
7 .6 .4 .3 . G2-fázis
A sejtciklus G1 - és S-fázisában a Cdc 28-as ciklin­
függő kinázhoz a Cin 1, Cin 2, Cin 3 és a Clb 5, Clb 6
ciklin kapcsolódik, és ezek határozzák meg a kináz
szubsztrátspecificitását. A G2-fázisban egy teljesen új
ciklingarnitúra jelenik meg (Clb 1, Clb 2, Clb 3, Clb 4),
és ezek kiszorítják a sejtciklus korábbi szakaszaiban
 7.6. A SEJTCIKLUS SZ ABÁLYOZÁSA: BIO KÉM IAI M E C H A N IZ M U S O K SEJTBIOLÖG1AI KONTEXTUSBAN

replikáció-inkom petens ori-k

őri ő ri

M C dc6 -s zin té zisA

G1

replikáció

j±O FK±|- \k OFK á j OFK—(■

/ C dc6 - \
replikáció-kom petens ori-k / disszociáció \

A l A
replikáció-
replikáció inkom petens őri

replikáció
replikáció- C dc6 -degradáció
kom petens őri
1

1
OFK 1
1
IA Al
I* OFK m i1 OFK

/ C dc6 - \
/ disszociáció \

▲ J ▲
replikáció
inkom petens őri
I replikáció-
Cdc6 -degradáció
kom petens őri

i OFK
I OFK * 1
1 1
1 i 1 1

7.6/5. ábra. A sejtciklus szabályozása élesztőben.

B) Az S-fázis legfontosabb történései.

működő ciklineket. Ennek a mélyreható változásnak
az elemzésénél három kérdést kell megvizsgálni:
/. Miért nincsenek G2 típusú ciklinek a sejtben a
G1 - és S-fázis alatt.
2. Miért jelennek meg és akkumulálódnak a G2 tí­
pusú ciklinek a G2-fázis alatt.
3. Miért tűnnek el a G 1-specifikus ciklinek a G2-
fázis elején.
Az első kérdéssel kapcsolatban hosszú ideig az
volt az általánosan elfogadott nézet, hogy a G2 típusú
ciklinek génjeinek expressziőja nagyon alacsony a G1-
fázisban. Újabban azonban bizonyítást nyert, hogy az
a rendkívül intenzív proteolitikus aktivitás, amely az
M-fázis második felében a mitotikus ciklinek nagyon
gyors és szelektív degradációjához vezet, nem korlá­
tozódik kizárólag a sejtciklus M-fázisára, hanem foly-
7. S e jto s z tó d á s
tatödik a G1-fázis végéig, és így a G2 típusú ciklinek
az alacsony transzkripciós aktivitás és az intenzív és
szelektív proteolízis együttes hatása következtében
nem tudnak akkumulálódni a G1-fázis során. Amint a
későbbiekben részletesen tárgyalni fogjuk, a G2 típu­
sú ciklinek degradációja a mitózis végén az e ciklinek
N-terminális részén található szekvenciarészlettől, az
ún. „destrukciós box” jelenlététől függ. Ez a destruk­
ciós box - szerkezetét tekintve - teljesen eltérő a ko­
rábban megismert destrukciós szignáloktól (pl. PEST
szekvenciák). Ha a destrukciós boxot deletáljuk, ak­
kor a G2 típusú ciklinek az M-fázis végén nem degra­
dálódnak, aminek következtében a sejtciklus az M-
fázis végén blokkolődik.
Annak bizonyítására, hogy a G2 típusú ciklinek M-
fázisban kezdődő szelektív proteolízise a G1-fázis so­
rán is folytatódik, a vad típusú Clb 2 gént vagy annak
egy olyan deléciós származékát, amelyből a destruk­
ciós boxot eltávolították, (Clb2dbA) plazmid vektorba,
GÁL promoter mögé klónozták. Ezeket a plazmid-
DNS-eket élesztősejtekbe transzformálták, és a sejt-
kultürákat glukóz jelenlétében növesztették (ekkor a
GÁL promoter represszált). G 1-fázis kezdeti szakaszá­
ban lévő sejteket izoláltak egy speciális centrifugálási
eljárással (centrifugális elutriáciő módszere), és azo­
kat galaktözzal indukálták. A vad típusú Clb 2 gén
transzkriptuma az indukció hatására a sejtben nagy
mennyiségben felhalmozódott, de a Clb 2 fehérjét
nem tudták a sejtben kimutatni. Ezzel éles ellentétben
a Clb2dbA fehérje nagy koncentrációban akkumuláló­
dott a galaktózos indukció után. Mivel a két transzfor­
máit élesztőtörzsben a CLB 2, ill. a CLB2dbA gén exp-
ressziöja teljesen azonos volt, a fehérjeszintbeli kü­
lönbség csak a fehérjék degradációjának különböző­
ségéből adódhat. Radioaktív metioninnal végzett pul­
zus jelölési kísérletekkel pontosan megmérték, hogy
amíg a vad típusú Clb 2 fehérje féléletideje a G1 -fázis­
ban 1 perc, addig a Clb2dbA féléletideje 10 percnél is
hosszabb.
A G1-fázisban tehát folytatódik a mitotikus cikli­
neknek az a szelektív proteolízise, amely az M-fázis
második felében aktiválódott. A sejtciklus G1 -, ill. M-
fázisaiban ennek a szelektív ciklindegradációnak a
mechanizmusa azonos, mert a folyamat mindkét eset­
ben destrukciós box függő (I. előbb). Ez a proteolitikus
aktivitás biztosítja, hogy a G1 -fázis alatt üjabb mitózis
ne indulhasson el mindaddig, ameddig a DNS repliká-
ciója be nem fejeződik. Ez a szelektív proteolitikus ak­
tivitás a G1 -fázis végére inaktiválödik, ennek a mecha­
nizmusát sikerült tisztázni.
A G2-fázis elején szintetizálödó ciklinek (Clb 1, Clb
2, Clb 3, Clb 4) már nem degradálódnak, de mennyi­
ségük, génjeik alacsony transzkripciós aktivitása mi­
att, nagyon kicsi. A G2 típusú ciklineknek a G2-fázis
során észlelt nagyon gyors akkumulációjában egy
ugyanolyan pozitívan visszacsatolt transzkripcionális
szabályozási kör vesz részt, mint amilyen a G1 típusú
ciklinek felszaporodását biztosította a G1-fázis alatt.
A G2-fázis elején, amikor a mitotikus ciklineknek
a G1 -fázisban észlelt gyors degradációja megszűnik, a
CLB 1, CLB 2, CLB 3, CLB 4 gén alacsony szintű exp­
ressziója funkciöképes mitotikus ciklin fehérjéket pro­
dukál. Bár ezek koncentrációja kezdetben alacsony, a
ciklin fehérjék visszahatnak saját génjeik expressziójá­
ra, fokozzák azt, és ez indít el egy pozitívan visszacsa­
tolt szabályozási kört, ami azután a G2-fázis végére
magas szintű mitotikus ciklinkoncentrációt hoz létre.
Az ismertetett kísérletek magyarázatot adnak ar­
ra, hogy miért nincsenek G2 típusú ciklinek a sejtcik­
lus G1-fázisa alatt, valamint rávilágítottak arra is, hogy
milyen mechanizmus biztosítja a mitotikus ciklinek
gyors akkumulációját a G2-fázis alatt. Arra a kérdésre
azonban, hogy miért tűnnek el a sejtből a G1 típusú
ciklinek a G1-fázis kezdetére, e kísérletek nem adnak
választ. A kérdés tanulmányozására a CLB 2 gén egy
hőmérséklet-érzékeny mutánsát állították elő, és ez­
zel helyettesítették a vad típusú CLB 2 lokuszt egy
olyan mutáns élesztőtörzsben, amelyben a CLB 1,
CLB 3 és CLB 4 gén deletálva volt. Ezt a törzset Clb 2-
ts-nek nevezték el. A törzs 25 °C-on normálisan nő,
mert a Clb 2 fehérje egymaga pótolni tudja mind a 4
mitotikus cikiint, de 37 °C-on életképtelen volt. Vad
típusú és Clb 2-ts élesztőket 25 °C-on a-faktor fero-
monnal G 1-fázisra szinkronizáltak. Az a-faktor fero-
mon eltávolítása után a sejteket 37 °C-on növesztet­
ték tovább, és vizsgálták a G1-specifikus Cin 2 ciklin
koncentrációváltozását. A vad típusú sejtben a Cin 2
fehérje a G2-fázis elejére teljes mennyiségében eltűnt
a sejtből, míg a Clb 2-ts mutánsban a Cin 2 eliminá­
ciója nem következett be. A Cin fehérjék eliminációjá­
hoz tehát funkciöképes mitotikus ciklin fehérje szük­
séges.
A CLN 2 gén expressziöját, mint láttuk, az SBF
transzkripciós faktor biztosítja. Clb 2 fehérje elleni
specifikus ellenanyaggal végzett immunprecipitáciős
kísérletekben kimutatták, hogy a G2-re jellemző Clb 2
ciklin fehérje képes megkötni a G1-ciklin expressziöját
szabályozó SBF transzkripciós faktor DNS-kötő alegy­
ségét. Ezeknek a kísérleteknek a fényében rekonstru­
álni lehet azt az eseménysort, amelyik a G 1 típusú cik-
lingarnitüra eliminációjához vezet. A G1-fázis végére a
CLN 1 és CLN 2 gén expressziója, valamint az e gé­
nekről szintetizálödó Cin 1 és Cin 2 fehérje degradá­
ciója egyensúlyba kerül, magas Cin 1 és Cin 2 fehérje
 7.6. A SEJTCIKLUS SZ ABÁLYOZÁSA: BIO KÉM IAI M E C H A N IZ M U S O K SEJTBIOLÓGIÁI KONTEXTUSBAN

szintet biztosítva. Ennek következménye az, hogy a
mitotikus ciklinek szelektív proteolízise leáll, és a G2-
fázis elejére beindul a mitotikus ciklinek akkumuláció­
ja. A mitotikus ciklinek egyrészt kötődnek a Cdc 28
CDK-hoz, aktiválják azt, és elindítanak egy részletesen
nem tárgyalt, de a Cl -fázisban lévővel analóg, pozití­
van visszacsatolt szabályozási kört, amely gyors akku­
m ulációjukat eredményezi. A mitotikus ciklinek
ugyanakkor inaktiválják az SBF transzkripciós faktort
azáltal, hogy kötődnek DNS-kötő alegységéhez. Az
SBF transzkripciós faktor aktivitáscsökkenése a Cl tí­
pusú ciklin gének expressziójának csökkenését ered­
ményezi, ami a Cin 1 és Cin 2 fehérje azonos szintű
proteolízise mellett csakhamar azok teljes elimináció­
jához vezet.
Összefoglalva (I. 7.6/5. ábra C) a G2-fázisban hét
eseménysor játszódik le párhuzamosan: megindul a
mitotikus ciklinek akkumulációja, és ezzel párhuzamo-

A P C cdh1 aktív
G1
C lb 1,2 ,3 ,4 ---------------------------------------------- ► multiubikvitinált
C lb 1 ,2,3,4

I
~ degradáció
ApcCdh1 jnaktív

alacsony szintű C lb 1 ,2,3,4 génexpresszió, S TA B IL fehérje

C lb 1 /C d c 2 8 l
fokozzák a C lb 1 ,2,3,4 gének expresszióját
C lb2/C dc28

G2 növekvő
több C lb 1, Clb2
Clb1/Cdc28 j aktivitás < - fehérje
C lb2/C dc28 j

G2 G2
W eel kináz
foszforilált W eel kináz

7.6/5. ábra.
A sejtciklus szabályozása élesztőben.
C) A G2-fázis legfontosabb történései.
7. S e jto s z tó d á s
san a G I típusú ciklinek eliminációja. A mitotikus cikli­
nek akkumulációját két tényező biztosítja: inaktiváló­
dik az a szelektív proteolitikus aktivitás, amely még
a megelőző sejtciklus M-fázisában aktiválódott, és
amely a destrukciós boxot tartalmazó mitotikus cikli­
nek szelektív lebontását végzi. Ezáltal már a mitotikus
ciklinek génjeinek alacsony szintű transzkripciós akti­
vitása is elegendő, hogy e fehérjék akkumulációja be­
induljon, hiszen a kis mennyiségben keletkező ciklin fe­
hérjék már stabil, hosszú féléletidejű fehérjemoleku­
lák. A mitotikus ciklinek ezután a Cdc 28 CDK-hoz kap­
csolódva elindítanak egy transzkripciós szintű pozití­
van visszacsatolt szabályozási kört, amely a G2-fázis
során a Clb I, Clb 2, Clb 3 és Clb 4 fehérje gyors akku­
mulációját eredményezi.
Ezzel a folyamattal párhuzamosan, ehhez a folya­
mathoz funkcionálisan kapcsolódva beindul a Cin 7,
Cin 2 ciklin eliminációja. A szintetizálódó mitotikus
ciklinek megkötik és ezzel inaktiválják a G 7 típusú cik­
linek expressziójáért felelős SBF transzkripciós fak­
tort, ami így a Cin 1 és Cin 2 ciklin csökkenő szintézis
mellett változatlan szintű szelektív proteolízise követ­
keztében e ciklinek teljes eliminációját fogja eredmé­
nyezni.
7.6.4.4. M-fázis
A mitotikus ciklinek (Clb 1, Clb 2, Clb 3, Clb 4;
más néven ciklin B 1, B2, B3, B4) a G2-fázis végére
nagy koncentrációban halmozódnak fel az élesztősej­
tekben. Bár kötődnek a Cdc 28-as CDK-hoz, aktivál­
ni nem tudják azt, mert a G2-fázis során a Cdc 28-as
kináz 14-es treoninja és 15-ös tirozinja foszforilált ál­
lapotban van, és ez tökéletesen gátolja katalitikus ak­
tivitását. A treonin-14 és a tirozin-15 foszforiláciős
állapotát 2 enzim határozza meg: a Wee 1 protein-ki-
náz és a Cdc 25 protein-foszfatáz (I. 7.6/1. ábra B).
A Weel kináz aktivitása a G2-fázis vége felé haladva
egyre gyengül, mert ez a kináz a G2-fázis során egy­
re nagyobb mértékben foszforilálődik, és foszforilált
állapotban inaktív. A Cdc 25-ös protein-foszfatáz a
treonin-14 és a tirozin-15 defoszforiláciöját katali­
zálja. Aktivitása az M-fázis felé haladva egyre fokozó­
dik, mert a G2-fázis során foszforilálődik, és ez fokoz­
za katalitikus aktivitását. Foszforilációját a mitotikus
ciklinek által aktivált Cdc 28 végzi, így a mitotikus
ciklinek biztosítják saját reaktivációjukat. Az M-fázis
felé haladva a treonin-14 és a tirozin-15 gyengülő
foszforiláciöja és erősödő defoszforilációja végül is tel­
jesen felszabadítja a CDK-t katalitikusan gátolt álla­
potából.
Az aktiválódott Clb-Cdc 28 komplexek ezután
egy sor szubsztrátfehérjét foszforilálnak. Ezek a fosz­
foriláciős események indítják el a sejtosztódást.
Az első megismert és talán legjobban jellemzett
szubsztrátuma a mitotikus ciklinek által aktivált Cdc
28 kináznak a H1 hiszton. Mind in vivő, mind pedig in
vitro specifikus oldalcsoportjai foszforilálődnak. A H1
hiszton foszforiláciőjának szerepet tulajdonítanak az
interfázisos kromatin mitőzist megelőző kondenzáció­
jában, bár újabb adatok szerint ebben a folyamatban
más protein-kinázoknak lehet döntő szerepük.
A nukleáris membrán alatt található laminahálő-
zat, amely a lamin A, B és C alegység polimerizáciőjá-
val alakul ki, a mitózis legkorábbi fázisában hiperfosz-
forilálódik. Ez a foszforiláció felelős a hálózat szétesé­
séért, ami a maghártya eltűnésének első lépése.
A mitotikus ciklinek által katalizált foszforiláciős
reakciók mélyreható változásokat hoznak létre a ci-
toplazmában is. A laminnal rokon szerkezetű citoplaz­
matikus intermedier filamentum alkotórészek közül a
vimetin és a dezmin foszforiláciöja az intermedier fila-
mentumok depolimerizáciöjához vezet. A sejtek mitó­
zis során észlelt lekerekedéséért a nem izom eredetű
kaldezmon foszforilációját teszik felelőssé, mely a
mikrofilamentumok reorganizációja révén fejti ki hatá­
sát. A kaldezmon az aktinhoz és a kalmodulinhoz kö­
tődik, és gátolja az aktomiozin ATP-áz aktivitását.
A mitózis során a kaldezmon foszforiláciöja gyengíti
aktinkötő képességét, és ezáltal felszabadítja az aktin-
miozin interakciót a gátlás alól2. A kaldezmon foszfo­
rilált formájában oldott állapotban marad a késői ana-
fázisig, amikor defoszforilálődik, és ismét kötődik az
aktinfilamentumokhoz.
A mitotikus ciklinek által aktivált Cdc 28-nak tulaj­
donítanak szerepet az aktomiozinfilamentumok szer­
kezetváltozásainak szabályozásában. Metafázisban a
miozin II könnyű láncát foszforilálják, ami megakadá­
lyozza a miozinnak az aktinnal való kölcsönhatását.
Anafázisban ez a foszforiláció megszűnik, és a miozin
egy új helyen (a 19-es pozícióban lévő szerinen) fosz-
forilálódik. (Ezt a foszforilációt azonban már a miozin
könnyű lánc kináz végzi.) Ez a változás aktiválja a
miozin aktinfüggő ATP-áz aktivitását, és valószínűleg
ez az a jel, ami a kontraktiiis gyűrűnél kialakuló kont­
rakciót elindítja.
A mitózis a transzkripció azonnali gátlását ered­
ményezi. A Clb-Cdc 28 (a TFIIIB foszforiláciőjával) gá­
tolja az RNS-polimeráz 111 transzkripciós aktivitását.
Mivel az RNS-polimeráz I, II és lll-nak több közös re-
2 Az így elért, fokozott aktomiozinaktivitás révén a sejt mint­
egy minimalizálja térfogatát, lekerekedik.
 7.6. A SEJTCIKLUS SZ ABÁLYOZÁSA: BIO K ÉM IA I M EC H A N IZM U S O K SEJTBIOLÓGIÁI KONTEXTUSBAN
guláló faktora van, valószínűleg ezek valamelyikének
(pl. a TATA-kötő fehérjének) foszforilációja hozza létre
a transzkripció teljes és koordinált gátlását.
A Hl hisztonon kívül több más kromatinfehérje
foszforilálásáért is a Clb-Cdc 28 kinázok felelősek.
A nukleoláris fehérjék foszforilációja a nukleolusz mi-
tözis során bekövetkező szétszerelődését idézi elő.
A transzkripciós faktorok közül a SWI 5-öt is foszfori-
lálják a mitotikus ciklinek, és ez befolyásolja annak
sejten belüli lokalizációját. Az SWI 5 foszforilált az S-
és az M-fázisban, és ekkor a citoplazmában található,
így transzkripciós faktor aktivitását nem tudja kifejte­
ni. Az M-fázis végén defoszforilálódik, így marad a C 1-
fázis során végig, és ebben az állapotában nukleáris
lokalizációjü.
A mitotikus ciklinek hatására bekövetkező foszfo-
rilációs hullám a sejt teljes restrukturálásához vezet,
amely a mitőzisban éri el csúcspontját. A mitotikus
ciklinek, feladatukat ellátva, végül is saját destrukció­
juk elindításához adnak utolsó lépésben utasítást.
A mitotikus ciklinek eliminációja abszolút előfeltétele
a következő G1-fázis beindulásának. Minden olyan
mutáció, amelyik a mitotikus ciklinek degradációját
megakadályozza, a sejtciklus M-fázisbeli leállásához
vezet. A nagyszámú különböző mutáció közül, ame­
lyek a fenti fenotípust generálják, különösen érdeke­
sek voltak azok a deléciós mutánsok, amelyekben a
deléció a mitotikus ciklinek N-terminális első 90 ami-
nosavát távolította el. Ezek az N-terminális deléciós
ciklinszármazékok in vivő proteolízisrezisztensek vol­
tak. Szemben a vad típusú mitotikus ciklinekkel, ame­
lyek az anafázis során rendkívül rövid idő alatt teljes
mennyiségükben degradálódtak, a deléciós szárma­
zékok mennyisége a mitotikus blokk alatt egyáltalán
nem változott.
Az N-terminális mitotikus ciklinek deléciós szárma­
zékai Xenopus petesejt extraktumban jellegzetes akti­
vációs változást indukálnak, ami abban nyilvánul meg,
hogy az extraktumhoz adott interfázisos sejtmagban
elindulnak a mitózisra jellemző szerkezeti változások,
továbbá az extraktumban a teljes hosszúságú mitoti­
kus ciklinek gyors és teljes degradációja következik
be. Ezzel szemben a deléciós ciklinszármazékok amel­
lett, hogy elindították a mitózisra jellemző szerkezeti
változásokat, az extraktumban tökéletesen stabilak
maradtak. Ez azt jelenti, hogy a csonkolt ciklin fehér­
je megtartotta a mitotikus állapot elindításához szük­
séges funkcióit, de elvesztette azt a szignált, amely sa­
ját maga degradációjához nélkülözhetetlen. Ezt a szig­
nált egy 9 aminosav hosszúságú szekvenciarészletre
szűkítették le, és ezt a szekvenciát destrukciós boxnak
nevezték el. A destrukciós box autonóm degradáciös
szignál nemcsak azért, mert a sejtciklus M-fázisára
specifikus degradáció szükséges feltétele (hiszen delé-
ciója felfüggeszti a degradációt), hanem azért is, mert
sejtciklusfúggő obiigát degradáciös jelként funkcionál:
fúziója bármely stabil fehérjéhez a fehérjét destabili­
zálja, és annak M-fázisbeli degradációját eredménye­
zi. Ennek megfelelően a fúziós fehérje aktivált Xeno­
pus pete extraktumban degradálódik.
A mitotikus ciklinek mind in vivő, mind pedig in
vitro (aktivált Xenopus pete extraktumban) degradá-
ciójukat közvetlenül megelőzően ubikvitinálódnak.
A nem degradálható N-terminális deléciós variánsok
sem in vivő, sem pedig in vitro nem ubikvitinálódnak.
Abból a tényből, hogy a mitotikus ciklinek ubikvitiná-
ciőja szigorúan destrukciós box függő, továbbá hogy
ez a degradáció a sejtciklus egy nagyon rövid idősza­
kában játszódik csak le, következik, hogy nagyon spe­
cializált enzimrendszer lehet csak felelős ezért a mó­
dosításért. E módosításért az anafázis elindító komp­
lex (APC, anaphase promoting complex) vagy más né­
ven cikloszóma felelős, egy destrukciós box specifikus
ubikvitin protein-ligáz. Az APC élesztőben 12 alegy­
ségből épül fel, amelyhez időlegesen sejtciklus-szabá­
lyozott módon reguláló alegységek kötődnek. Az APC
az egész sejtciklus alatt csaknem állandó koncent­
rációban jelen van a sejtben, annak legnagyobb ré­
szében azonban katalitikusan inaktív állapotban van.
Aktiválódása két lépésben játszódik le: először az APC
több alegységét a Clb-Cdc 28 kinázok foszforilálják,
ami alapaktivitást biztosít a komplexnek. További ak­
tiválódása aktivátor fehérjék időleges bekötődésének
következménye. Ezek az aktivátorok egyben meg­
határozzák szubsztrátspecificitását is. A Cdc 20-as
aktivátor fehérje a G2/M fázis során jelenik meg az
élesztősejtben, a CDC 20-as gén transzkripcionális ak­
tiválódása ugyanis mitotikus CDK aktivitást igényel.
Szintézise után a Cdc 20 kötődik a foszforilált APC-
hez, és nagymértékben fokozza annak aktivitását (ezt
a komplexet nevezzük APCCdc20-nak).
Az APC abszolút nélkülözhetetlen a mitotikus cik­
linek degradációjához. Mutációi a mitotikus ciklinek
stabilizációját és sejtciklusblokkot eredményeznek.
Az APC mutánsok részletesebb elemzése azonban
érdekes ellentmondásra világított rá. Az APC mutá­
ciói metafázisban állították le a sejtciklust, viszont a
mitotikus ciklinek degradációját felfüggesztő mutá­
ciók (pl. a mitotikus ciklinek N-terminális szakaszá­
nak deléciói) a sejtciklust késői anafázisban blokkol­
ták. Ebből következik, hogy kell lenni egy nem ciklin
természetű fehérjének, amely az anafázis elindítását
gátolja, és amelynek az ubikvitináciőját a mitotikus
ciklinek mellett az APC katalizálja. Ennek a fehérjé­
7. S e jto s z tó d á s
nek a degradációja előfeltétele az anafázis elindulá­
sának, ez a fehérje a Pds 1.
Az anafázis a mitózis legkritikusabb szakasza, mert
a testvérkromatidok szétválása irreverzibilis folyamat.
A szétválás után a genom károsodásait már nem lehet
rekombinációval kijavítani, éppen ezért a testvérkro­
matidok szétválását a sejtnek szigorú kontroll alatt
kell tartani. Ezt a szigorú kontrollt a testvérkromati­
dok közötti kohézió és annak szabályozott feloldása
biztosítja. Kezdetben azt hitték, hogy a testvérkroma­
tidok közötti kohéziót a Pds 1 biztosítja. Ez a fehérje
azonban nem vagy csak nagyon lazán kötődik a test-
vérkromatidokhoz, és így nyilván nem töltheti be a
„ragasztófehérje” szerepét. A kohézióban részt vevő
fehérjék azonosítására olyan mutánsokat kerestek,
amelyekben gyakori a kromoszómavesztés, és ame­
lyekben funkciőképtelen APC mellett is bekövetkezik
a testvérkromatidok szétválása. Ezzel a technikával
több esszenciális élesztőgént izoláltak, amelyek bizto­
sítják a testvérkromatidok kohézióját. Ezek közül az
Smc 1, Smc 3, Scc 1 és Scc 3 fehérje egy komplexet
alkot, amely a kromoszómákhoz, azok teljes hosszúsá­
gában, számos ponton kötődik, és összetartja a test-
vérkromatidokat. Az ezekből a fehérjékből álló kohe­
7.6/5. ábra. A sejtciklus szabályozása élesztőben.
D) Az M-fázis szabályozási lépései: a testvérkromatidok szétválásának szabályozása.
zin komplex az S-fázisban, a DNS-replikáciö után ala­
kul ki, ekkor kötődik a kromoszómákhoz, és így alakít­
ja ki a testvérkromatidok közötti kohéziót. A kohézió
a metafázis-anafázis közötti átmeneti időszakban hir­
telen megváltozik. Az Sec 1 és Sec 3 alegységek el­
tűnnek a kromoszómák azon pontjáról, ahol a test­
vérkromatidok szétválása megindul. Az Sec 1 eltűné­
se és a testvérkromatidok szétválása az Esp 1 „szepa-
riri’ fehérje működőképességétől függ. A sejtciklus
nagy részében az Esp 1-et a Pds 1 anafázisinhibitor
szorosan kötött állapotban tartja, és ilyen formában a
szeparin működésképtelen (7.6/5. ábra D). Ebből a
gátló komplexből a metafázis végén szabadul fel a
szeparin, amikor az ApcCdc20 (APC-Cdc 20 komplex)
ubikvitinálja a Pds 1 anafázisinhibitort, aminek követ­
keztében a Pds 1-et a 26S proteaszöma degradálja.
In vivő vizsgálatok alapján a szeparin szigorúan szek­
venciaspecifikus proteáz.
A Pds 1 és a mitotikus ciklinek ubikvitinálásán kí­
vül egyre több olyan sejtciklusfüggő folyamatot isme­
rünk meg, amelyben esszenciális fehérjekomponen­
sek degradációját az APC által katalizált ubikvitináció
biztosítja. A mitotikus orsó funkciójában fontos szere­
pet játszó kinezinszerű motorfehérjéket is az APCCdc2'
anafázis
 7.6. A SEJTCIKLUS SZABÁLYOZÁSA: BIO KÉM IAI M E C H A N IZ M U S O K SEJTBIOLÓGIÁI KONTEXTUSBAN
7.6/5. ábra.
A sejtciklus szabályozása élesztőben.
E) Az M-fázis szabályozási lépései: az APCC d c 3 0 és APC"
szerepe a sejtciklus szabályozásában.
ubikvitinálja az anafázis folyamán. E fehérjék mind­
egyikében megtalálható a destrukciós box.
A Cdc 20 fehérje azonban nemcsak aktivátora az
APC-nek, hanem egyben szubsztrátuma is. Két dest-
rukciós box szekvencia található benne, emiatt az M-
fázis legvégén, a G 1-fázis elején az APC ubikvitinálja,
és ennek következtében degradálódik.
Az APC másik, nagyon fontos aktivátora a Cdh 1
(A D ábrarészhez viszonyítva itt az irodalomban használatos
másik nómenklatúrát használtuk - Pds 1: szekurin, Esp 1:
111 szeparin, Sic 1: p40Sicl, S-CDK: S-fázis-specifikus ciklinekkel
komplexet alkotó CDK.)
fehérje (7.6/5. ábra E). Amíg az APCCdc20 döntően a
mitózis alatt aktív, az APCCdhl csak a mitózis legvégén
aktiválódik, és a következő S-fázis kezdetéig funkcio­
nál. (Attól függően, hogy melyik aktivátor kötődik az
APC-hez, a komplex szubsztrátspecificitása változni
fog. Tehát az aktivátorok nem egyszerűen csak akti­
válják az APC-t, hanem egyben kijelölik szubsztrátkö-
rüket is.) Bár a Cdh 1 fehérje az egész sejtciklus alatt
423
7. S e jto s z tó d á s
azonos koncentrációban van jelen, az APC-hez csak a
mitózis legvégén és a G1-fázis során kötődik. Ennek
az az oka, hogy a Cdh 1 fehérje az S-fázistól a mitózis
végéig foszforilált állapotban van jelen, és ez megaka­
dályozza az APC-hez való kötődését. Az APCCdhl akti-
váciőjában fontos szerepet játszik a Cdc 14 fehérje,
egy protein-foszfatáz.
A mitotikus ciklinek degradációját az anafázisban
az APCCDC2° indítja el, és ezt a folyamatot az M-fázis
végén és a G1 -fázisban az APCCdhl folytatja. Ez az in­
tenzív és szelektív proteolízis (itt nem említett ténye­
zőkön túlmenően) hozza létre a mitotikus ciklinek tel­
jes eliminációját a G1-fázis elejére. Ezt a ciklinmentes
állapotot a G1 típusú ciklinek megjelenése szünteti
meg. A G1 típusú ciklinek, lévén rezisztensek az
APCCdhl ubikvitináló hatásával szemben, akkumulálód­
ni tudnak, és elindítják a következő sejtciklust.
Összefoglalva: az M-fázis elején a G2-fázis során
felhalmozódott, de a 14-es és 15-ös aminosav-oldal-
csoportok foszforiláltsága m iatt inaktív állapotban
tartott Clb-CDK komplexek ezen oldalcsoportok de-
foszforilációja m iatt aktiválódnak, és elindítanak egy
sor foszforiláciős eseményt, amely a sejt teljes re-
strukturálódásához vezet. A mitotikus ciklinek által
elindított foszforilációs eseménysor egyik utolsó tör­
ténése az APC-komplex alegységeinek foszforilációja,
mely aktiválja e komplex destrukciós box specifikus
ubikvitin protein-ligáz aktivitását. Az APC-komplex
teljes aktiválódását a komplexhez kapcsolódó Cdc20
aktivátor biztosítja, és ez a maximális aktiválódás te­
szi lehetővé a mitotikus ciklinek rendkívül gyors ubi-
kvitinációját, ami M-fázisbeli szelektív proteolízisük
előfeltétele. A mitotikus ciklinek M-fázisbeli degradá­
ciója abszolút előfeltétele a sejtciklus továbbhaladá­
sának. Minden olyan mutáció, mely ezt a szelektív
degradációt felfüggeszti, a sejtciklus M-fázisbeli
blokkjához vezet.
Az APC?'1020 komplex másik esszenciális funkciója a
testvérkromatidok közötti kohéziót biztosító fehérjék
ubikvitinálása, mely szelektív proteolízisük révén a
testvérkromatidok szétválását teszi lehetővé.
Az M-fázis végén a Cdc 20 fehérje inaktiválódik
(inaktivációját az APC-dc20 által katalizált autoubikviti-
náció és következményes proteolízis hozza létre],
A C 1-fázisban az APC-komplexhez egy új aktivátor fe­
hérje, a Cdh I kötődik. Az így kialakult APÖ-dh' komp­
lex legfontosabb feladata a mitotikus ciklinek C I-fá­
zisbeli szelektív proteolízisének fenntartása. A mitoti­
kus ciklinek GI-fázisbeli alacsony transzkripciós szint­
je és magas szelektív proteolízise biztosítja azt, hogy
újabb mitózis a DNS-replikáció befejeződése előtt ne
indulhasson el.
7.6.4.5. A sejtciklus ellenőrzési pontjai
A sejtek sikeres önreprodukciója genetikai infor­
mációtartalmuk hibátlan továbbadásán múlik. A DNS
károsodásai, a DNS replikációjának vagy a kromoszó­
mák szegregációjának hibái végzetesek lehetnek a
sejt számára. A sejtciklus szabályozásának nagyon
fontos részét képezik azok az ellenőrzési pontok
(checkpoints), amelyek folytonosan vizsgálják a DNS
károsodásait vagy a DNS replikációjának és a kromo­
szómák szegregációjának folyamatát, és hiba esetén a
sejtciklus leállításával próbálnak időt adni a sejtnek a
hiba kijavítására. A sejtciklus ellenőrzési pontjai há­
rom komponensből épülnek fel:
/. Felismerő komponensből, amely képes a rend­
ellenes, hibás történéseket felismerni.
2. Továbbító komponensből, amelyik a felismert
hibát a sejtciklus apparátusa felé továbbítja.
3. Végrehajtó komponensből, amelyik a továbbí­
to tt információ alapján a sejtciklust leállítja.
A sejtciklus ellenőrzési pontjainak megismerésé­
ben is nagy segítséget jelentett a genetikai megköze­
lítés: feltételezték, hogy az ellenőrzés folyamatában
részt vevő gének mutációi fokozzák a sejt érzékenysé­
gét DNS-károsodást előidéző besugárzásokkal vagy
pedig a DNS replikációját, ill. a kromoszómák szegre­
gációját károsító vegyszerekkel szemben. Ezt a meg­
közelítést alkalmazva hat olyan gént azonosítottak
élesztőben, amelyek nélkülözhetetlenek a sejtciklus
leállításához DNS-károsodást követően.'Ezek a követ­
kezők: RÁD 9, RÁD 17, RÁD 24, MEC 1, MEC 2 (Rád
53) és MEC 3 gén.
A DNS stukturális károsodásainak, ill. a DNS-repli-
káciő gátlásának felismerő fehérjéi különböznek egy­
mástól. A sejtciklus ellenőrzési pontjainak továbbító
komponensei azonban mindkét károsodás esetében
azonosak. Különböző felismerési rendszerek tehát kö­
zös továbbítási mechanizmust használhatnak, ame­
lyek további fehérjefaktorok közreműködésével eltérő
végrehajtörendszereket aktiválhatnak. DNS-károso-
dás után vagy a DNS-replikáció gátlása esetén egya­
ránt pl. a (már említett, biokémiai módszerekkel azo­
nosított) Rád 53 foszforilálődik, amely azonban csak
a DNS-károsodásra indukálódó gének transzkripciós
aktiválásában vesz részt.
A DNS-replikáció gátlását követően a sejtciklus az
S-fázisban áll le, míg DNS-károsodás után mitotikus
blokk alakul ki3. Mivel a felismerési jel továbbítását a
3Magasabb rendű eukariótákban ez nem Tgy van, mint azt
a p53/p21 által előidézett G1 -blokk mutatja (I. később).
 7.6. A SEJTCIKLUS SZABÁLYOZÁSA: BIO KÉM IAI M E C H A N IZ M U S O K SEJTBIOLÓGIÁI KONTEXTUSBAN
két különböző típusú károsodás után azonos fehérjék
végzik, de a sejtciklus leállása DNS-károsodás, ill. a
DNS-replikáciö zavara esetén különböző időpontok­
ban következik be, joggal tételezhetjük fel, hogy a sejt-
osztódás leállításában különböző végrehajtó moleku­
lák vesznek részt. DNS-károsodás után ez a végrehaj­
tó molekula a Pds 1 anafázis inhibitor. Pds 1 mutáns
élesztőtörzsekben y-besugárzást követően a mitózis
gátlása nem következik be. Bizonyították, hogy DNS-
károsodást követően a Pds 1 fehérje foszforilálödik,
és ebben a reakcióban a Mec 1 és a Rád 9 fehérje
vesz részt. A foszforilálódott Pds 1 fehérjét az APCCdc20
nem képes ubikvitinálni, így az stabilizálódik, leállítva
a sejtciklust metafázisban. A Pds 1 a DNS-replikáciö
gátlását követő ellenőrzési mechanizmus végrehajtá­
sában biztosan nem vesz részt, mert mutációja esetén
DNS-replikáció-gátló szerek hatására a sejtciklus tel­
jes gátlása alakul ki. A DNS-replikáciő gátlása követ­
keztében indukálódó ellenőrzési kontrollrendszer vég­
rehajtó komponensét még nem ismerjük.
Az osztódási orsók hibátlan működését is egy el­
lenőrzési pont felügyeli. Ha egy testvérkromatid vala­
melyik tagja még nem kapcsolódott a kinetokoron
keresztül az osztódási orsóhoz, akkor a húzörostok
működésbe lépése után a nem kapcsolódott kromo­
szóma visszamarad a sejtpölusok felé távolodó többi
kromoszómához viszonyítva. Az ilyen rendellenesség
hatására nemcsak a testvérkromatidok szétválása áll
le, de a mitotikus ciklinek degradációja is gátlódik, és
ilyen módon a sejt metafázisszerű állapotban rögzül.
Azt a kontrollmechanizmust, amelyik ilyen esetben a
sejtciklus leállítását biztosítja, mitotikus ellenőrzési
pontnak nevezzük.
A mitotikus ellenőrzési pontban részt vevő gének
azonosításakor olyan mutánsokat kerestek, amelyek
túlérzékenyek a mikrotubulusok depolimerizáciőját
előidéző vegyszerekkel szemben. A hűzorostok depo-
limerizációjának ugyanis indukálni kellene a mitotikus
ellenőrzési pontot, amely a sejtosztódás leállításával
tudna időt biztosítani a hűzorostok regenerációjához.
Ha ez a mitotikus ellenőrzési pont a mutáció követ­
keztében nem működik, a húzörostok depolimerizáciő-
ja a testvérkromatidok szegregációjának zavara miatt
a sejt halálához vezet. Ezzel a genetikai megközelítés­
sel a mitotikus ellenőrzési rendszer 8 génjét (MAD 1,
MAD 2, MAD 3, BÚB 1, BÚB 2, BÚB 3, MPS 1 és a
PDS 1 gént) azonosították.
Az említett 8 gén termékei szelektíven kötődnek
azokhoz a kinetokorokhoz, amelyekhez osztódási or­
só nem kapcsolódott. Amint a kinetokorhoz osztódá­
si orsó kapcsolódik, ezek a fehérjék disszociálnak. Fel­
tételezik, hogy a szabad kinetokoron egy Mad 2 tar­
talmú gátló komplex szerelődik össze, mely kötődni
képes az APCCdc20-hoz. Ebben a komplexben a Mad 2
alakít ki direkt kontaktust a Cdc 20-szal, ezáltal gátol­
ja az APCCdc20 ubikvitin protein ligáz aktivitását, ami­
nek következtében a Pds 1 anafázis inhibitor és a mi­
totikus ciklinek degradációja nem indul be, és így a
sejtciklus leáll.
Az ellenőrzési pontokon keresztül a sejtciklus fi­
nom szabályozása valósul meg. A sejt megpróbálja
biztosítani az utódsejtek tökéletes épségét:
1. Az utódsejtek ne legyenek életképtelenül kis
méretűek, ezért a startpont (restrikciós pont) előtt be­
következő bármilyen károsodás (tápanyaghiány,
stressz stb.), amely megakadályozza a sejt tömegének
gyarapodását, a replikáció elindulásának blokkjához
vezet. A G1 ellenőrzési pont szabályozása a részt ve­
vő fehérjék szintjén nem különül el magától a sejtcik­
lus szabályozásától.
2. Az utódsejtek épsége szempontjából abszolút kri­
tikus a genom tökéletes épsége, ez magyarázza azt,
hogy szemben a startpontszintű szabályozással, a ge­
nom épségét, a genom mitózist megelőző teljes meg­
duplázódását, valamint a kromatidoknak a húzórostok­
hoz történő kötődését külön fehérjeapparátus figyeli, és
korrigálja az esetleges hibákat. A sejtciklusnak a cik­
lin—ciklinfüggő kinázokon keresztül megvalósuló szabá­
lyozása ezért nem választható szét az ellenőrzési ponto­
kon keresztül működő finom szabályozástól, azzal
együtt egységes, egymást kiegészítő rendszert alkotnak.
7 .6 .5 . Sejtciklus-szabályozás m agasabb
rendű eukariótákban
A magasabb rendű eukarióták sejtciklusának sza­
bályozására vonatkozó ismereteink meg sem közelítik
azt a mélységet és részletességet, ahogyan Saccha­
romyces cerevisiaeben ezt a folyamatot megismertük.
Ennek egyik nyilvánvaló oka az, hogy a sejtciklus sza­
bályozása sokkal bonyolultabb magasabb rendű eu-
kariótákban. Szemben az élesztővel, ahol egyetlen
ciklinfüggő kináz és 9 különböző ciklin fehérje vesz
részt ebben a szabályozásban, magasabb rendű eu-
kariótákban 9 különböző ciklinfüggő kináz (Cdk 1-9 )
és legalább 16 ciklin fehérje található (7.6/1. táblázat),
és ezek száma minden bizonnyal még nőni fog.
A sejtciklus szabályozásának megismerését tovább
bonyolítja az a tény, hogy magasabb rendű eukariő-
tákban a ciklinek és a ciklinfüggő kinázok egy része
nem is vesz részt a sejtciklus szabályozásában, hanem
egyéb regulációs funkciót lát el. így fontos szerepük
van egyes gének (1. PH05 gén, 6.3. fejezet) transzkrip-
7. S e jto s z tó d á s

7.6/1. táblázat. szabályozási elem kialakulását tette szükségessé

A magasabb rendű eukarióták sejtciklusát szabályozó [7.6/6. ábra). A magasan differenciált szövetek sejt­
legfontosabb vegyületek jei nyugvó állapotban vannak, nem osztódnak. Ezt a
Ciklin Kapcsolódó Cdk Funkció 1 nyugvó állapotot nevezzük GO-fázisnak. A differen­
ciált szövetek nyugalmi állapotának fenntartása a
A Cdk 1, Cdk 2 belépés az S-fázisba
szervezet mint egész számára létfontosságú, annak
B l, B2 Cdk 1 kilépés a G2-fázisböl zavara ugyanis tumoros transzformációhoz vezet. Ép­
mitózis pen ezért magasabb rendű eukariőtákban a GO-fázis
C Cdk 8 GO-S fázis átmenet fenntartását bonyolult apparátus biztosítja. A GO-fá­
transzkripciöszabályozás zisnak nevezett nyugalmi állapotot ugyanakkor úgy
D l, D2, D3 Cdk 4, Cdk 6 GO-S fázis átmenet kell fenntartani, hogy a környezet bizonyos változá­
sainak hatására a sejtciklus bármikor ismét aktiválha­
E Cdk 2 G1-S fázis átmenet
tó legyen, vagyis a sejt a GO nyugalmi fázisból a sejt­
F ? G2-M fázis átmenet ciklus kezdetét jelentő G1-fázisba kerülhessen. En­
G 1 .C 2 Cdk 5 DNS-károsodás nek a szabályozásnak a precizitását és gyorsaságát
ellenőrzése könnyűszerrel lehet kísérlettel is igazolni. Felnőtt pat­
H Cdk 7 Cdk-aktiválás kányok májsejtjei GO-fázisban vannak, nem osztód­
transzkripciószabályozás nak. Fia a patkány májának felét műtétileg eltávolít­
DNS-repair juk, a megmaradt májszövet sejtjei néhány órával a
1 ? ? műtét után intenzív sejtosztódásba kezdenek, vagyis
a GO nyugalmi állapotból aktív osztódási fázisba ke­
K ? transzkripciöszabályozás
rülnek. Ez az intenzív sejtosztódási hullám mindaddig
Cdk-aktiválás
tart, amíg a regenerálódó májszövet vissza nem nye­
T I, T2 Cdk 9 transzkripciöszabályozás
ri azt a nagyságát, amely a szervezet számára kielé­
gítő funkció biztosításához szükséges. Ekkor a sejt­
osztódás ismét leáll, a májsejtek GO nyugalmi fázisba
ciöszabályozásában, a DNS-repairben, a differenciá- kerülnek.
cióban vagy az apoptózisban. A ciklin-Cdk komplexek A GO nyugalmi fázisból a G 1-fázisba való átmenet
egy része (pl. ciklin C-Cdk 8, ciklin T-Cdk 9, ciklin szabályozásában a D típusú ciklineknek van fontos
H-Cdk 7) a transzkripciót végző hatalmas multiprote- szerepük. A D típusú ciklinek koncentrációja nem mu­
in-komplex komponense. Ezek a transzkripció elongá- tat sejtciklusfüggő oszcillációt, mennyiségük mitogén
ciöját szabályozzák az RNS-polimeráz II legnagyobb al­ stimuláció hatására emelkedik. Ebben a folyamatban
egysége C-terminális doménjének foszforilációja révén.
Túlmenően azon, hogy magasabb rendű eukarió-
tákban a sejtciklus szabályozása kétséget kizáróan
lényegesen bonyolultabb, mint élesztőben, e folya­ GO/korai G1 késői G1/korai S S, G 2, M
mat megismerését nagymértékben nehezíti, hogy
{ ------------ P5 3 ----------------^
magasabb rendű eukriőtákban a genetikai megköze­
p21 p p21
lítési módszereknek komoly korlátai vannak. Az az
elegáns, gyors, technikailag könnyen kivitelezhető és JL Rb - p _L
Rb ciklin El '- i ------r~ ciklin AJ
hatékony mutánsszűrés és -elemzés, amely az élesz­ cdk2- » P P Cdk2 > E 2FD P
tő molekuláris biológiájának megismerésében az ... DJ
ciklin -
c d k4, 6
E 2FD P ZLíCr u r D
r
egyik leghatásosabb fegyver, magasabb rendű euka-
riötákban sajnos keresztülvihetetlen. A sejtciklus leg­ represszor p1g aktivátor inaktív
fontosabb szabályozási elvei azonban minden bi­
zonnyal az egész eukariőta világra univerzálisan érvé­
7.6/6. ábra.
nyesek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a sejtciklus sza­
Az E2F transzkripciós aktivátor, az Rb- és a p53 fehérje sze­
bályozásában központi szerepet betöltő élesztőfe­ repe a sejtciklus szabályozásában.
hérjék nagy részének homológjai magasabb rendű Az aktiváló folyamatokat nyilak, a p l 6 és p21 CKI-k gátló
eukariőtákban is megtalálhatók. A magasan speciali­ hatását pedig vízszintes tavacskákban végződő vonalak jel­
zált funkcióval rendelkező szövetek megjelenése ma­ zik. DP: adaptor fehérje, mely szükséges az Rb fehérje kötő­
gasabb rendű eukariőtákban azonban egy fontos új déséhez.
 7.6. A SEJTCIKLUS SZABÁLYOZÁSA: BIO KÉM IAI M E C H A N IZ M U S O K SEJTBIOLÓGIÁI KONTEXTUSBAN
a Ras-Raf 1-MEK-MAPK/ERK szignáltranszdukciös
út játszik szerepet, amely a ciklin D gének promoteré-
nek aktiválását eredményezi. A szintetizálódott ciklin
D fehérjék a Cdk 4 és Cdk 6 ciklinfúggő kinázhoz kö­
tődnek, és az ilyen módon aktiválódott kinázok a reti-
noblastoma (Rb) fehérjét fogják elsődlegesen foszfori­
lálni. Az Rb a tumorszuppresszor fehérjék tipikus kép­
viselője. Tumorszuppresszornak nevezünk egy fehér­
jét, ha mutáció következtében kialakuló funkcionális
inaktivációja tumorképződést eredményez. Ez a defi­
níció jól elkülöníti a tumorszuppresszorokat az onko-
génektől (I. 8.1 fejezet), amelyek tumorindukáló hatá­
sa nem a gén funkcionális inaktivációjának eredmé­
nye, hanem a géntermék túlműködésének következ­
ménye. Ez a túlműködés kialakulhat mutáció követ­
keztében és/vagy pl. tumorvírusoknak a gazdagenom-
ba történő integrációja eredményeként, amikor a gén
magas szintű expressziöját az inszerciö révén a gén
közelébe integrálódott rendkívül hatékony virális en-
hanszer/promoter hozza létre (I. még 10.5. fejezet).
Az Rb fehérje, szemben a klasszikus transzkrip­
ciós faktorokkal, nem rendelkezik DNS-kötő tulajdon­
sággal, viszont számos transzkripciós faktorral képes
specifikus, annak működését alapvetően módosító
kölcsönhatás kialakítására. GO-fázisban az Rb foszfo-
rilálatlan vagy hipofoszforilált állapotban van, ami
előfeltétele az E2F-családhoz tartozó transzkripciós
faktorokkal kialakított fehérje-fehérje kölcsönhatás­
nak. Az E2F-családhoz tartozó transzkripciós fakto­
rok nagyszámú, a G1 - és az S-fázis progresszióját biz­
tosító gén expressziőjáért felelősek. Az E2F transz­
kripciós faktorok transzaktiváló-, ill. retinoblastoma-
kötő doménjei átfednek egymással, így az Rb fehérje
kötődése fizikailag akadályozza meg az E2F transz­
kripciós faktorok transzaktiváló funkcióját, rögzítve
ezáltal a sejtet a GO nyugalmi fázisban. Az Rb fehér­
je nemcsak az E2F transzaktiváló funkciójának inakti­
válásával gátolja a G1- és S-fázisba történő átmene­
tet, hanem részt vesz az E2F transzkripciós faktorok
által szabályozott gének környezetében represszív
kromatinstruktúrák kialakításában is. Az Rb kötődé­
se ugyanis megakadályozza az E2F-faktorok transz­
aktiváló működését, de nem gátolja az E2F-faktorok
DNS-kötő funkcióját, így azok kötődni fognak az álta­
luk szabályozott gének enhanszeréhez. Az Rb fehérje
viszont hiszton-deaciláz, valamint a Swi-Snf kroma-
tinátalakító komplexet képes megkötni, amelyek az
enhanszert zárt, transzkripcionálisan inaktív állapot­
ba alakítják át.
Az Rb fehérjének döntően fontos szerepe van a
G1-fázis elindításában. Valószínűleg központi eleme
annak a szabályozási rendszernek, amely eldönti,
hogy a sejt elkötelezi-e magát a sejtciklus felé, vagy
megmarad nyugalmi állapotban. Az élesztő „start­
pontjához” hasonlóan magasabb rendű eukariöták
bán is van egy pont, a restrikciós pont, amelyen túl­
lépve a sejt már belép, és végigcsinálja a sejtciklus
teljes folyamatát, függetlenül a restrikciós pont után
bekövetkező, esetlegesen kedvezőtlen eseményektől.
Ebben a fontos döntési lépésben vesz részt az Rb fe
hérje. Mindaddig, amíg foszforilálatlan vagy hipofosz­
forilált, az E2F transzkripciós faktorok gátlásával a
GO-fázist tartja fenn.
A nyugalmi állapotból aktív sejtosztódási szakasz­
ba történő átmenetet a ciklin D gén mitogén stimulá­
ció hatására bekövetkező transzkripciós aktiválódása
indítja el. A termelődött ciklin D fehérje a Cdk 4 és a
Cdk 6 ciklinfüggő kinázhoz kötődik, azokat aktiválja,
és egyben kijelöli azok szubsztrátkörét. Az Rb fehér­
je az egyik legjobban jellemzett szubsztrátuma a cik­
lin D-Cdk4-Cdk6 komplexeknek. Az Rb fehérjében
16 Cdk-foszforiláciös konszenzus szekvencia találha­
tó. Ezek egy részét meghatározott sorrendben a cik­
lin D-Cdk4 enzim foszforilálja, ennek hatására az Rb
centrális és C-terminális doménje között intramoleku-
láris kölcsönhatás alakul ki, megváltoztatva a fehérje
konformációját. Ezek az események a Rb-E2F komp­
lexek részleges disszociációjához vezetnek. A disszo-
ciálödott, és így a gátlás alól felszabaduló E2F
transzkripciós faktorok elindítják a ciklin E gén exp­
resszióját. A ciklin E-Cdk2 komplex ezután foszfori­
lálja az Rb Ser567 aminosav csoportját. Az Rb 567-
es aminosav-oldalcsoportja a ciklin D-Cdk4 hatására
bekövetkező foszforilációs események következté­
ben kerül egy korábban rejtett pozícióból exponált
állapotba. Az 567-es szerin foszforiláciöja tovább nö­
veli a szabad E2F transzkripciós faktor koncentrációt,
ami a ciklin E gén expressziójának további növekedé­
séhez vezet. Az így kialakuló pozitívan visszacsatolt
szabályozási kör végül is a ciklin E fehérje nagy kon­
centrációjához és ezzel együtt az Rb fehérje multi-
foszforiláciőjához vezet, ami előfeltétele az Rb fehér­
je által még megkötött állapotban maradt E2F
transzkripciós faktorok teljes disszociációjának. Ez a
mechanizmus biztosítja, hogy a sejt túljusson a rest­
rikciós ponton, és irreverzibilisen elkötelezze magát a
sejtciklus folytatására. A ciklin E-Cdk2 komplex az
Rb fehérje foszforiláciöján kívül még egy másik me­
chanizmuson keresztül is támogatja a sejtciklus vég­
leges elindítását: foszforilálja és ezzel inaktiválja saját
inhibitorát, a p27Kip 1 ciklinfüggő kináz inhibitort. Ez
a ciklin E-Cdk2 teljes körű autoaktiválödásának fon­
tos lépése. A felszabadult E2F transzkripciós fakto­
rok ezután számos, a DNS-replikáció szempontjából
7. S e jto s z tó d á s
esszenciális gén (dihidrofolát-reduktáz, timidin-kináz,
DNS-polimeráz a, hiszton fehérjék stb.) expressziöját
indítják el, lehetővé téve a DNS-replikáciö beindu­
lását.
A magasabb rendű eukarióták sejtciklusának sza­
bályozásában kiemelten fontos szerepet tölt be a p53
tumorszuppresszor fehérje. Különböző stressz-szigná-
lok (-/-sugárzás, UV-sugárzás, DNS-károsodások, hi-
poxia stb.) hatására aktiválódik. Ez az aktiváciö a
stressz-szignálok hatására bekövetkező poszttranszlá­
ciós módosítások eredménye, ami megváltoztatja
a p53 fehérjének számos más reguláló faktorral ki­
alakított kölcsönhatását. Aktivált formában a p53
transzkripciós faktorként működik, és számos olyan
gén expresszióját indítja el, amelyek nélkülözhetetle­
nek a sejtciklus folyamatának időleges leállításához,
a DNS-repair elindításához, vagy végső esetben, ha a
stressz károsító hatását nem sikerül kijavítani, apo-
ptózis elindításához. Mivel a stresszhatás következté­
ben kialakuló DNS-, ill. sejtszintű károsodások kivé­
dése létfontosságú a sejt számára, a p53 tumorszup-
preszszor funkcióját számos különböző mechanizmus
(transzkripciós, transzlációs, proteolitikus szintű sza­
bályozás, szubcelluláris lokalizáció stb.) szabályozza.
A p53 tumorszuppresszor létfontosságú funkcióját bi­
zonyítja, hogy emberi daganatok mintegy felében e
fehérje mutációja mutatható ki.
A ciklin A, melynek expresszióját szintén az E2F
transzkripciós faktorok szabályozzák, a G1-fázis végén
kezd akkumulálódni, és koncentrációja nagy marad vé­
gig az S-fázis során. A ciklin A először a Cdk 2-höz kö­
tődik, majd az S-fázis végén a Cdk 1-gyei alakít ki
komplexet. Az ilyen módon aktiválódott kinázok nélkü­
lözhetetlenek az S-fázis beindításához, befejezéséhez,
sőt a G2-fázis során is megtartják aktivásukat, és mű­
ködésük szükséges az M-fázis elindításához is. A ciklin
A-Cdk2 komplex kötődni képes az E2F transzkripciós
faktor család több tagjához. Amíg az E2F transzkrip­
ciós faktoroknak a ciklin E pozitív regulatora (az ismer­
tetett pozitív visszacsatolási körön keresztül), a ciklin A
ellentétesen hat, és gátolja azok aktivitását. A mitózist
a Cdk 1-hez kötődő A, Bl és B2 ciklin szabályozza.
A magasabb rendű eukariőták sejtciklus-szabályo-
zásában fontos szerepet töltenek be a ciklinfüggő ki­
náz inhibitorok. A p21clp inhibitor vesz részt abban a
sejtciklus-ellenőrzési pontban, amelyik a G2-fázisban
képes a sejtciklust leállítani DNS-károsodást köve­
tően. A p 2 1CIPgén expressziöját a DNS-károsodás ha­
tására stabilizálódó p53 tumorszuppresszor képes in­
dukálni. Ez a kinázinhibitor azután két ponton is képes
a sejtciklust blokkolni: több különböző ciklin-Cdk
komplexhez kötődve gátolja azokat, továbbá a proli-
feráciős sejtnukleáris antigénhez (PCNA) kötődve a
DNS szintézisét állítja le.
A p27Kipl ciklinfüggő kináz inhibitor, amelyik szin­
tén több különböző ciklin-Cdk komplexhez képes kö­
tődni, több gátló jellegű szignáltranszdukciós kaszkád
hatását közvetíti. Részt vesz a kontakt gátlásban, és
közvetíti a traszformáló növekedési faktor p (TGF-p)
hatását. Fia a p27Kipl génjét inaktiváljuk, akkor az ege­
rek abnormálisán nagy méretűek lesznek, és több
szövetükben hiperplázia alakul ki.
Az INK 4 ciklinfüggő kináz inhibitor családnak több
tagját ismerjük már (p16INK4a, p1 5 INK4b, p 18INK4c,
p l 9INK4d). Ezek az inhibitorok csak a Cdk 4 és a Cdk 6
működését képesek gátolni, megakadályozzák a D tí­
pusú ciklinek bekötődését a Cdk 4 és Cdk 6 kinázhoz,
sőt gátolni tudják a már összeszerelődött ciklin
D-Cdk 4 vagy ciklin D-Cdk 6 kináz komplexet is. A D
típusú ciklinekre kifejtett hatásuk révén centrális sze­
repet töltenek be az Rb fehérje működési állapotának
szabályozásában.
A magasabb rendű eukariőták sejtciklus-szabá­
lyozásának jelentőségét jól tükrözi, hogy számos em­
beri daganatos megbetegedésben a sejtciklus szabá­
lyozásában centrális szerepet játszó fehérjék elválto­
zásai figyelhetők meg. Az emberi daganatok nagy
többségében (egyes becslések szerint közel 50%-
ában) az Rb vagy pedig a p53 tumorszuppresszor
gén valamelyikének inaktivációja vagy mutációja mu­
tatható ki. Egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a
t( 11; 14)(q 13;q32) transzlokációban szerepet játszó
BcM onkogén a ciklin D 1-nek felel meg. A ciklin Dl
gén amplifikációját figyelték meg számos emberi da­
ganatban. Állatmodellekben a ciklin Dl szabályozat­
lan túltermelése tumorképződéshez vezet. A ciklin E
génjének amplifikációját írták le emlődaganatokban, a
vastagbél rákos megbetegedéseiben és bizonyos leu-
kaemiákban.
Emberi tumorokból olyan mutáns Cdk 4 és Cdk 6
ciklinfüggő kinázokat izoláltak, amelyek megtartották
kináz aktivitásukat, de rezisztensek voltak az INK4
ciklinfüggő kináz inhibitorok gátló hatásával szemben.
Ciklinfüggő kináz inhibitorok károsodásai is gyakran
megfigyelhetők emberi daganatos megbetegedések­
ben.
Az elmondottakból következően a magasabb ren­
dű eukarióták sejtciklusának részletes megismerése
elengedhetetlen előfeltétele a tumoros transzformá­
ció mechanizmusának megértéséhez, valamint haté­
kony tumorellenes kezelési stratégiák kidolgozásá­
hoz.
 7.6. A SEJTCIKLUS SZ ABÁLYOZÁSA: BIO K ÉM IA I M E C H A N IZ M U S O K SEJTBIOLÖCIAI KONTEXTUSBAN
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
Legfontosabb fogalmak: szerin-treonin-protein
kinázok, ciklinfüggő kináz (CDK), ciklinfüggő kináz ak­
tiváló kináz (CAK), CDK-inhibitor, ubikvitinálás, 26S
proteaszóma, degradációs szignál, SBF transzkripciós
faktor, PEST-szekvencia, p40SIC1, SCF-komplex,
MBF transzkripciós origó felismerési komplex, dest-
rukciós box, APC.
□ Milyen szerepet játszanak az alábbi molekulák,
molekula családok, fehérje motívumok a sejtcik-
lus-szabályozásban: ciklinek, ciklinfüggő kinázok,
ciklinfüggő kináz inhibitorok, ubikvitin, 2GS protea­
szóma, destrukciős boksz.
□ Milyen módon valósul meg és hogyan regulálódik
a magasabb rendű eukariötákra jellemző GO-fázis
és a G1-fázis közötti átmenet?
□ Milyen ellenőrzési pontokat ismer, és mi a közük a
sejtciklust szabályozó egyéb molekuláris rendsze­
rekhez (ciklinek, CDK-k stb.)?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
7.1-7.3., 7.4.
Ajánlott olvasmányok
N asmyth , K., Peters, J.M., U hlm ann , F.: Splitting the
Chromosome: cutting the ties that bind sister
chromatids. Science 28 8 :1 379-1 384, 2000.
Koepp , D.M., FIarper, J.W., Elledce, S.J.: How the
cyclin became a cyclin: regulated proteolysis in
the cell cycle. Cell 97:431 -4 3 4 , 1999.
N asmyth , K.: Separating sister chromatids. Trends in
Biochemistry 24.-98-104, 1999.
M ay , P., M ay , E.: Twenty years of p53 research: struc-
tural and functional aspects of the p53 protein.
Oncogene /8 :7 6 2 1 -7 6 3 6 , 1999.
Ya , D.B.S., H sieh, J.K., Chan , F.S.G., Lu, X.: Mdm2: a
bridge over the two tumour suppressors, p53 and
Rb. Oncogene /S.-7681-7 6 8 9 , 1999.
 SNdLU
V%

ifas q z o iib a v

' 8
8 . 1. A sejt tulajdonságainak megváltozása
külső jelek hatására: jelátviteli folyamatok
V ereb G yörgy

8.1 .1. A sejtek közötti jelátvitel szakaszai

8.1 .2. A jelmolekulák útja változó hosszúságú lehet
8.1 .3. A jelátvitel specificitásának alapja. A receptor-iigand kölcsönhatás
8.1 .4. Az intracelluláris (nukleáris) receptorok
8.1 .5. G-proteinhez kapcsolt receptorok
8.1 .5.1. A G-proteinhez kapcsolt receptorok általános működési elve
8.1 .5.2. A cAMP mint másodlagos hírvivő
8.1 .5.3. Gátló és serkentő G-proteinek, G-proteinek által szabályozott fehérjék
8.1 .5.4. Egyes bakteriális toxinok G-proteinek serkentése vagy gátlása által okoznak súlyos tüneteket
8.1 .6. Tirozinkináz aktivitással bíró receptorok
8.1 .6.1. A receptor tirozinkinázok jelátvitele foszforilált tirozin-oldalláncaikhoz kapcsolódó,
ott aktiválódó fehérjéken alapszik
8.1 .6.2. A receptor tirozinkinázok által aktivált Ras a Raf-MAPK útvonalon keresztül transzkripciós
faktorokat aktivál a sejtmagban
8.1 .6.3. Egy azonnali, metabolikus és késői, génexpressziős jelutakat is aktiváló receptor tirozinkináz:
az inzulinreceptor
8.1 .7. A receptor tirozinkinázok és a G-proteinhez kapcsolt receptorok által indított jelátvitel közös
szakasza: a foszfolipáz C-foszfatidilinozitol/kalcium másodlagos hírvivő rendszer
8.1 .7.1. A kalcium-kalmodulin függő kinázok változatos sejtműködéseket szabályoznak
8.1 .7.2. Az aktivált kalcium-kalmodulin rendszer szomszédos sejteket is szabályozhat
8.1 .7.3. A klasszikus foszfatidilinozitol-függő jelpályák központi eleme a proteinkináz C
8.1 .8. További, membránreceptoroktől a sejtmagba vezető jelátviteli utak
8.1 .8.1. Amikor a ligandkötő és a tirozinkináz aktivitás két külön molekulához rendelhető: a citokin-
receptorok
8.1 .8.2. Receptor szerin/treonin kinázok: a TGF|3-receptorcsalád működése
8.1 .8.3. A szerpentin receptorok is indukálhatnak génátírást
8.1 .8.4. Jelátvivő fehérjék proteolízisén keresztül génátírást indukáló útvonalak
8.1 .9. Élet és halál jelei
8.1 .10. A membránreceptorok szabályozása
8.1 .10.1. A szerpentin receptorok fő szabályozói a proteinkinázok és az arresztin
8.1 .10.2. A receptor tirozinkinázokat a sejt internalizációval és lebontással inaktiválja
8.1 .10.3. A foszforiláciőval való aktiválás megszüntetői a foszfatázok
8.1 .10.4. A hosszú távú szabályozás génátíráson keresztül valósul meg
8.1 .1 1. A jelátviteli utak bonyolult hálózatot alkotnak
8.1 .12. A jelátviteli folyamatok és az onkogének
 8. A VÁLTOZÓ SEJT
Jelenség
Ha embrionális fibroblasztokat szérumtartalmú táp­
oldatban szövettenyésztő edénybe helyezünk, a sej­
tek osztódásnak indulnak, és betöltik az edény alját,
egészen addig, amíg folytonos (konfluens) réteget
nem alkotnak. Ekkor azonban szaporodásuk megszű­
nik, egymás tetejére nem nőnek, több réteget nem al­
kotnak.
Lehetséges magyarázatok
/. Mire a konfluens réteg (monolayer) kialakul, a
sejtek elhasználják az összes tápanyagot.
2. A konfluens rétegben már olyan nagy számú
sejt van felületegységenként, hogy az egy sejtre jutó
szérumbeli növekedési faktorok mennyisége nem ele­
gendő a sejtek osztódásra serkentéséhez.
3. A sejteknek szükségük van a tenyésztőedény al­
jával való érintkezésre, ha azzal kapcsolódási pontok
nem alakulnak ki, nem osztódhatnak.
4. A folytonos réteg kialakulásakor egymáshoz érő
sejtek egymással információt cserélnek a membrán­
jukban kifejezett ligandok és receptoraik útján, és en­
nek hatására leáll a szaporodásuk.
5. A folytonos réteg kialakulásakor egymáshoz érő
sejtek egymással információt cserélnek a membránju­
kat összekötő alagutak (gap junkciök) útján, és ennek
hatására leáll a szaporodásuk.
6. A folytonos réteg kialakulásakor a sejtekben ak­
tin kábelrendszer alakul ki, mely a sejteket lehorgo­
nyozza, alakjukat rögzíti, és megakadályozza az osz­
tódáshoz való felkerekedést, az edény aljától való el­
válást.
Tényleges magyarázat
A témakör komplexitását érzékelteti, hogy a lehet­
séges magyarázatok többsége valóban igaz, legalább­
is részben. Ma úgy gondoljuk, hogy a jelenség a több­
sejtű élőlény sejtjei közötti együttműködés egyik fon­
tos példája - még akkor is, ha az élőben található, há­
romdimenziós szerkezet kialakulásának csak két di­
menzióra egyszerűsített modellje lehet, és jobbára in
vitro, azaz kísérleti körülmények között, tenyésztő­
edényben tapasztalható.
A vázolt magyarázatok közül az 7. és a 2. eset ön­
magában igaz lehet, hiszen ha a sejtosztódás meg­
szűnte után friss, szérummal kiegészített tápoldatot
adunk a sejtekhez, azok újra osztódnak, és így az
összefüggő monolayer még több sejtből áll majd, de
ez csak egy bizonyos határig folytatható, és a sejtek
semmi esetre sem nőnek egymás fölé.
A 3. és 4. magyarázat helyes, míg az 5. pont alat­
ti magyarázat többnyire inkább következmény és
434
nem ok: a konfluens monolayerek sejtjei között gya­
kori a gap junkciős kommunikáció, ennek szerepe
azonban a proliferáciő megállításában kérdéses
Tény viszont, hogy számos, a leírt jelenséget nem
mutató, transzformáit (daganatos) sejtvonal kon­
fluens tenyészetében a gap junkciós kommunikáció
csökkent mértékű, vagy egyáltalán nem tapasztalha­
tó. A 6. pont alatti magyarázat nem igaz, fontos
azonban megemlíteni, hogy a kitapadő sejtek rögzí­
tésében, alakjának megtartásában a sejtváz kiemel­
kedő szerepet játszik, és a 3. pontban leírt sejt-m át­
rix kölcsönhatás létrehozásában elengedhetetlen
(I. 9.1., 9.2. fejezet).
Alapvetően a 2., 3. 4. pont egymást kiegészítve
jól magyarázza a jelenséget. A 2. alatt említett folya­
mat alapja növekedési faktorok általi szignalizáció
melyre a sejtek osztódással válaszolnak; a 3. eseté­
ben a sejt és a szubsztrátum, ill. élőben a sejt és az
extracelluláris mátrix kölcsönhatásáról van szó; a 4
pont pedig sejtmembránhoz kötött ligandok és re­
ceptorok közötti jelátviteli folyamatokat említ. Ebben
a fejezetben elsősorban az ilyen jelenségeket próbál­
juk nagy vonalakban áttekinteni, katalogizálni, és né­
hány gyakori mechanizmus részletesebb ismerteté­
sén keresztül a jelátviteli folyamatok általános logiká­
járól képet alkotni.
Kapcsolódó ismeretek
A soksejtű élőlények túlélésében alapvető szere­
pet játszik a sejtek közötti kapcsolatrendszer, ameL
az egyes sejtek szaporodását, differenciálódását és
anyagcseréjét koordinálja. Ez a kapcsolatrendszer
különféle kommunikációs csatornákon keresztül biz­
tosítja, hogy a szövetek, szervek, szervrendszer
összehangoltan működjenek, az információ, a szai::
Ivozó jelek eljussanak egyik sejttől a másikig. A sejtem
között áramló információ, mint az a hírközlő rend­
szerekre általában jellemző, kódolva van. Megjeleré-
sének leggyakoribb formája a hírvivő molekula ímes^
senger). Azonban, elsősorban az idegrendszer mű­
ködése során, elektromos formában kódolt inforr á ­
cióval (I. 8.2. fejezet) is találkozunk. Ebben a fejeze:-
ben a hírvivő molekulákon alapuló szignalizáciöt te­
kintjük át.
A jelátvitel fogalma tágabb értelemben lefedi a hír
kódolását és kibocsátását az egyik sejt, a jeladó álta
valamint felfogását és dekódolását a célsejt által. Szű-
kebb értelemben gyakran beszélünk szignalizációs fo­
lyamatról akkor is, amikor a jel felfogásának és érte -
mezősének molekuláris részleteit vizsgáljuk, tekintet
nélkül a jelet kibocsátó forrás (sejt) milyenségére és
híradásának okára, céljára.
 8.1. A SEJT T U L A J D O N S Á G A IN A K M EG VÁ LTO ZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK
8 .1 .1 . A sejtek közötti je lá tv ite l szakaszai
A hírvivő molekulákon alapuló jelátvitel főbb lépé­
sei a következők:
/. A jelmolekula szintézise a jeladó sejt által.
2. A jelmolekula kifejezése a membránban, vagy
kibocsátása az extracelluláris térbe.
3. A hírvivő eljuttatása (transzportja) a célsejthez.
4. A jelmolekula érzékelése a célsejt által, specifi­
kus receptor segítségével.
5. A jel értelmezése a célsejt által és a rá adott
megfelelő sejtválasz, amely a sejt metabolikus folya­
matainak vagy génkifejezésének megváltozásában
nyilvánul meg.
6. Végül a szignálmolekula vagy a receptor inakti­
válása (pl. lebontása vagy űjrafelvétele), mely a válasz
leállítását eredményezi.
Ezek a folyamatok nemcsak a magasabb rendű,
soksejtű élőlények sejtjei között valósulnak meg. Szá­
mos mikroorganizmus (élesztő, nyálkagombák, egy­
8.111. ábra.
A jelmolekulák útja változó hosszúságú lehet.
A) Endokrin szignalizáció.
B) Parakrin jelátvitel.
Q A parakrin szignalizáció speciális esetének tekinthetjük az
autokrin szabályozást.
sejtűek) használ szekretált molekulákat a szeparáltan
élő sejtek összegyűjtésére szexuális szaporodás céljá
böl. Ilyen esetben a szignálmolekulát feromonnak is
nevezhetjük.
8 .1 .2 . A jelm o le ku lá k útja változó
hosszúságú lehet
A jelátviteli folyamatokat csoportosíthatjuk asze­
rint, hogy az üzenetet küldő és a célsejt milyen távol
helyezkedik el egymástól. Az endokrin szignalizáció
(8.1/1. ábra A] során a belső elválasztású mirigyben el­
helyezkedő jeladó sejtek által szekretált hírvivő mole-
kulák a véráramba kerülnek, és abban távoli célsej-
A parakrin jelátvitel (8.1/1. ábra B) során a kivá­
lasztott hírvivő molekula nem kerül a véráramba, a
sejtközötti állomány közvetítésével néhány |xm távol­
ságon belül a célsejthez jut. A parakrin szignalizáció
D) Irányított szekréció.
Ej Ha a szignálmolekula a sejt membránjához kötve fejező­
dik ki, juxtakrin jeladásnak nevezzük.
F) Capjunkciő.
8. A VÁLTOZÓ SEJT
speciális esetének tekinthetjük az autokrin szabályo­
zást (8.1/1. ábra C), ahol a szekrétoros sejt és a cél­
sejt ugyanaz, a szignálmolekula és receptora egyazon
sejtben fejeződik ki. Ez a mechanizmus különöskép­
pen a növekedési faktorok hatásmechanizmusára jel­
lemző, és fontos szerepe van az egyedfejlődés során
azonos irányba differenciálódó sejtcsoportok koordi­
nálásában, ugyanakkor gyakran daganatok kialakulá­
sában is fontos tényező1.
A parakrin jelátvitel másik speciális esete az ün.
irányított szekréció. Ennek során a szekrétoros sejt és
a célsejt adhéziós molekulák és receptorok segítségé­
vel szoros kontaktusba kerül, és a jeladó sejt közvet­
lenül a célsejt membránja irányába választja ki a hírvi­
vőt (8.1/1. ábra D). Hasonló a helyzet a szinaptikus
jelátvitel során, ahol a jeladó és a célsejtét "mindössze
a.néhánymm-es szinaptikus rés választja el.
Míg általában az endokrin és parakrin folyamatok
esetén a jelmolekulák a sejtből kiválasztásra kerülnek,
vannak a jelátvitelnek olyan fajtái is, amikor a szignál­
molekula a jeladó sejt membránjához kötve fejeződik
ki, és így csak a közvetlen szomszédságában lévő sejt
receptoraival képes kapcsolatba lépni. Ezt juxtakrin
jeladásnak nevezzük (8.1/1. ábra E). Az irányított
szekréció és a juxtakrin szignalizáció az immunrend­
szer működésében (I. immunszinapszis, 3.5., 9.5. feje­
zet), valamint az egyedfejlődés során (10.2. fejezet)
kiemelt szerephez jut.
Két egymással érintkező sejt ügy is cserélhet infor­
mációt, hogy az őket összekötő gap junkció szerkeze­
teken keresztül juttatja át a citoplazmájában jelen lé­
vő hírvivőt (8.1/1. ábra F). (A gap junkció részletes
tárgyalását I. a 9.2.3. fejezetben.) A gap junkciös
kommunikáció speciális esetének tekinthető az elekt­
romos szinapszis (I. 8.2. fejezet).
8 .1 .3 . A je lá tvite l specificitásának alapja.
A re c e p to r-lig a n d kölcsönhatás
Láttuk, hogy a jelátvitel során a jelmolekulák né­
hány nm és néhány m közötti távolságot tesznek
meg, mielőtt hatásukat kifejthetnék. A jel spéciticitá
sát és szelektivitását, tehát hogy csak bizonyos sej­
teken és a kívánt hatást érje el, alapvetően a szekre-
tált szignálmolekula egyedisége, a szignálmolekulát
megkötő receptormolekula specificitása és affinitá­
sa, ill. a ligand-receptor komplex által aktivált hírvi­
1 Speciális esetben előfordulhat, hogy a ligand már a cito-
plazmában, szekréció nélkül kötődik receptorához, ilyenkor szo­
kás intrakrin szabályozásról is beszélni.
vő rendszer szabja meg. A ligand és receptora közöt­
ti kölcsönhatás a térszerkezetbeli komplementaritá­
son alapszik.
Általában a ligand kötődése a receptorához bár­
mely sejtben azonos változást indukál a receptor
szerkezetében. Ennek ellenére a különböző sejtek
gyakran másképpen reagálnak egyazon ligandra,
ami a kötődést követő másodlagos folyamatok, ill.
az azokban részt vevő molekulák változatos voltára
utal. Előfordul az is, hogy ugyanazt a ligandot más­
más típusú receptor köti meg különböző sejtekben,
pl. az acetilkolin nikotinerg típusú receptorához kö­
tődve a vázizom összehúzódását idézi elő, de ugyan­
ezen ligand a szívizom muszkarinerg típusú recepto­
raihoz kötődve annak összehúzódásait lassítja,
gyengíti. Ugyanakkor különböző ligand-receptor
komplexek is képesek lehetnek azonos hatás kivál­
tására, pl. májsejt esetén akár a glukagon, akár az ad­
renalin kötődik saját specifikus receptorához, a sejt­
válasz a glikogén lebontása glükózzá és a cukor vérbe
juttatása lesz.
A ligand- r eceptor kölcsönhatásokat csoportosít­
hatjuk a ligand oldhatósága és a receptor elhelyezke­
dése szerint. Ez utóbbi szempont alapján a recepto­
rok két fő csoportját különböztethetjük meg: az intra­
celluláris (8.1/2. ábra A) és a sejtfelszíni (8.1/2. ábra
B) receptorokét.
Az intracelluláris receptorok ligandjai szükségkép­
pen lipofil molekulák, amelyek át tudnak diffundálni a
sejtmembránon. A vérben ezek a hormonok - hidro-
fobicitásuk miatt - szállítófehérjéhez kötve találhatók.
Ebbe a csoportba tartoznak pl. a szteroidok, a tiroxir
és a retinsav. Hatásmechanizmusuk közös vonása,
hogy a citoplazmában vagy a sejtmagban kötődne-
receptőrukhoz, majd a sejtmagban közvetlenül befo­
lyásolják a génátírást.
A sejtfelszíni receptorok ligandjai lehetnek hidro*
anyagok (pl. adrenalin, peptidhormonok) vagy hidro-
fób molekulák (mint pl. a prosztaglandinok). Kötődé­
sük hatására megváltozik az ún. másodlagos hírvivők
(cAMP, Ca2+ stb.) koncentrációja, egyes enzimekakti­
vitása vagy a sejtmembrán permeabilitása. Hatásuka:
tehát gyakran a már meglévő enzimekre, membrán-
csatornákra, adapter fehérjékre fejtik ki, ami azonnal
változásokban nyilvánul meg, és ezek a változások vi­
szonylag hamar (órák, percek, de akár másodpercek
alatt) lezajlanak. Számos esetben ezek a folyamatok is
génátíráshoz és új fehérje szintéziséhez vezetnek, ce
nem olyan közvetlen módon, mint az intracelluláris re­
ceptorral rendelkező hírvivők esetén: a génátírás sza­
bályozása itt egyszerűbb vagy bonyolultabb kaszkáa-
mechanizmusok és a közöttük létrejövő „áthallás” (kö-
 8 . 1. A SEJT T U L A J D O N S Á G A IN A K M EG VÁ LTO ZÁ SA KÜLSŐ JELEK HAT ÁS ÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK

szteroidreceptor-szupercsaládba2 tartoznak. A recep­

véráram szállító fehérje a vérben torok egyben transzkripciós faktorok is, a génátírást
specifikusan képesek szabályozni: serkenteni, ill. gá-
tolni. Ez a két ellentétes működés azáltal tud megva­
lósulni, hogy a receptorok ligand hiányában ún. ko­
mpresszorokat kötnek, és transzkripciót gátló fehérje­
/* 9

/ * i receptor-hormon komplex kialakulását segítik elő, míg ligand kötését

hormon komplex követően a korepresszor leválik, és helyette ku-akti
vátor fehérje kötődik a receptorokhoz, ami a transz-
kripciót serkenti- ..
:
sejtm ag "
A szteroidreceptor-család tagjai nagyfokú homoló­
gját mutatnak, számos közös dómén található meg
intracelluláris receptor
bennük. így C-terminálisan egy hormojikötő dómén,
N-terminálisan egy vagy több transzkripciót aktiváló
dómén, és közöttük egy jelentős konzerválódást muta-
a m egfelelő gének
m egváltozott mRNS tó DNS-kötő dómén5, amely a ligand általjszabályo-
expressziója zandö gén közelében specifikus DNS szakaszhoz
(HRE, hormon response element/válaszelem) kötődik
(I. 8.1 /1 2. ábra is). A nukleáris receptorok dimer formá­
B
sejtfelszíni receptorokhoz ban kötődnek a válaszelemhez4. KéTfő^soportba oszt­
sejtfelszíni receptorok kötött ligandumok hatjuk őket, amelyek aktivációs mechanizmusükban
különböznek. Vannak homodimer formában kötődő és
Y Y V Y. f Y 'f Y vannak heterodimer formában kötődő receptorok.
ligandum ok
O O Oo Öo A homodimert alkotó receptorok, pl. a glukokorti-
<£* '> 0 ° ,0 _koidreceptor és az ösztrogénreceptor, ligand hiányá­
Oo
ban inaktívak, és a citoplazmában nagy molekula­
komplexek formájában találhatók, amelyekben gátló
a m ásodlagos hírvivők a m ásodlagos hírvivők
koncentrációja alacsony koncentrációja megnőtt fehérjék - köztük a Hsp90 hősokkfehérje - is jelen
vannak (8.1 3. ábra). A gátló fehérje hormonkötés ha­
tására leválik, a hormon-receptor komplex a sejtmag­
8.1/2. ábra.
Intracelluláris és sejtfelszíni receptorok. ba transzlokálódik, és dimer_formáhan_a-válaszetem-
A) Az intracelluláris receptorok közvetlenül szabályozzák a hez kapcsolódik, elősegítve a kromatinátszerveződést,
génátírást. a hisztonacetiláciőt és végső soron a mediátor, majd a
B) A sejtfelszíni receptorok ligandkötése másodlagos hírvi­ preiniciáciös komplex kötődését (I. 2.1.6. fejezet).
vők képződését eredményezi. ^_A heterodimert alkotó nukleáris receptorok mind
aktív, mind inaktív állapotban a sejtmagban találha­
tók, és dimer formában kötődnek a megfelelő válasz­
zösen használt jelátviteli elemek - enzimek, szabályo­ elemhez. A dimer állandó tagja egy RXR nevű moleku­
zó és adapter fehérjék) eredménye. la, mely válaszelemtől függően egészül ki a retinsavre-
E felosztásba nehezen illeszthetők a gáz halmazál­ ceptorral (RAR, ftetinoic /4cid Receptor; I. 6.1., 10.1.
lapotú hírvivők. Ilyenek az NO és a CO, melyek nem fejezet), a D3-vitamin-receptorral (VDR) vagy a tireoid-
kötődnek receptorhoz, hanem a sejtmembránon át- receptorral (TR). Ligand hiányában a receptor dimer
diffundálva effektor enzim (guanilát-cikláz) működését egy többtagú fehérjekomplexet köt, amely hiszton-
módosítják (I. 8.1.7.2., 8.2. fejezet). deacetiláz aktivitású, és ennélfogva gátolja a transz­
kripciós faktorok kötődését a TATA-dobozhoz. Ligand-

8 .1 .4 . Az intra cellulá ris (nukleáris)

receptorok
A szteroidhormonok (pl. kortizol, ösztrogén, pro-
geszteron], a retinoidok, a tiroxin és a D-vitamin kis
mőítömegű apoláros molekulák, amelyek receptorai a
2Üjabban nukleáris receptor szupercsaládnak is nevezik.
5A DNS kötése ún. Zn-ujj dómén segítségével valósul meg.
4A válaszelemben a receptorra specifikus bázisszekvencia
- 3 -5 bázispárral elválasztva - megismétlődik, emiatt már
a röntgendiffrakciös kép megismerése előtt feltételezték, hogy a
receptorok dimerként kötődnek a DNS-hez.
 8. A VÁLTOZÓ SEJT
kötés hatására jelentős konformáciőváltozáson megy
keresztül a receptor, leválik róla a transzkripciót gátló
komplex, helyette hiszton-acetiláz aktivitású komplex
alakul ki, a válaszelem által szabályozott gén átírását
eredményezve.
Az eddig bemutatott receptorok közös vonása, hogy li-
gandjaik klasszikus hormonok, amelyeket belső elválasztású
mirigyek termelnek, és amelyek a vérárammal jutnak a cél­
szervhez, a célsejtekhez. Összesen 8 ilyen receptort ismerünk.
Az ösztrogén-, progeszteron-, androgén-, glukokortikoid- és
mineralokortikoidreceptorok homodimert alkotnak, inaktív ál­
lapotban citoplazmatikusan helyezkednek el, fiziológiás li-
gandjaik az ösztrogén, a progeszteron, a dihidrotesztoszteron,
a kortizol és az aldoszteron. Az RXR-receptorral heterodimert
alkotó RAR, VDR és TR ligandjai a transz-retinsav, az 1,25-di-
hidroxi-D 3 -vitamin, ill. a trijód-tironin. E hormonok felfedezése
már a XX. század elején megkezdődött, megismerésük folya­
mata 1950-re négy Nobel-díjjal lezárult, és a nyolcvanas évek
végére a receptorok klónozása is lezajlott. A szekvenciaelem­
ző algoritmusok fejlődése, mRNS-izolátumből expressziós
könyvtárak létrehozása, majd a teljes emberi genom szekve-
nálása lehetővé tette, hogy szerkezeti hasonlóság alapján to­
vábbi, hormon válaszelemhez kötődni képes fehérjéket azo­
nosítsanak. Ezzel az emberi nukleáris receptorok száma 48-ra
emelkedett, azonban kezdetben a 8 klasszikus receptoron kí­
vül a többi ligandja ismeretlen volt, így ezeket „orphan”, vagy­
is árva receptoroknak nevezték. Azóta számos orphan recep­
tor ligandja ismertté vált; legtöbbjük intracellulárisan képződő
metabolit5, amely a sejten belüli anyagcsere-folyamatokat
génátíráson keresztül szabályozza. Ide tartozik pl. a dezoxiko-
5Általában viszonylag nagy koncentrációban vannak jelen,
receptorhoz való kötődésük affinitása viszont a klasszikus hor­
monokénál alacsonyabb.
438
8.1/3. ábra.
Az intracelluláris receptorok
működési elve. A receptorok
dimer formában kötődnek a
DNS válaszelemhez, és ligana-
kötött formában elősegítik a
transzkripciós komplex kiala­
kulását. Az ábrán bemutatott
homodimer receptorokra az
jellemző, hogy ligandum hiá­
nyában a citoplazmában inhibi­
torhoz kötődnek, míg ligandum
kötésekor azokról leválva di-
merizálödnak, és a sejtmagba
transzlokálödnak.
lát, a 24-hidroxikoleszterin, a palmitinsav és a sztearinsav
amelyek receptoraikhoz kötődve szabályozzák az őket terme­
lő vagy lebontó enzimek átírását. Emellett az orphan recepto­
rok felelősek a szervezetbe bejutó káros anyagok egy részé­
nek lebontásáért, pl. a CÁR (constitutive active receptor) a fe-
nobarbitál, a klörpromazin és más gyógyszerek eliminálásáén
a májban, de gyógyszerek molekuláris célpontjaként is fontos­
sá váltak - pl. az emlőtumorban alkalmazott tamoxifen az
ösztrogénreceptor mellett az ERR (estrogen related receptor
nevű orphan receptoron át is kifejti hatását.
8 .1 .5 . G -proteinhez kapcsolt receptorok
Jelenség
A májsejtek adrenalin hatására ATP-ből ciklikus
AMP-t termelnek. Az adrenalint a membránjukbar
kifejezett ún. p-adrenerg receptorral kötik meg, és
ennek hatására a cAMP-t előállító adenilát-cikláz ak­
tiválódik. Ciklikus AMP-t nem termelő, tehát feltehe­
tően cikláz-negatív mutáns sejtekhez cAMP-t terme­
lő, cikláz-pozitív sejtek membránkivonatát adva sike­
resen komplementálható a jelátviteli rendszer; adre­
nalin hatására az így kiegészített sejtekben megindü
a cAMP-termelés. A kontrollkísérletben - a cikláz hó­
érzékenységét ismerve - hőkezelt membránkivona­
to t adunk a cikláz-negatív sejtekhez, és a várakozás­
sal ellentétben a cAMP-termelés mégis elindul.
Lehetséges magyarázatok
7. Az adenilát-cikláz forrásául szolgáló sejtből a
ciklázzal együtt egy vagy több más anyagot is kivon­
tunk, amely a hőkezelés inaktiválö hatásától megvéc-
te a ciklázt.
 8.1. A SEJT T U L A J D O N S Á G A IN A K MEGVÁ LTOZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK

2. A komplementálásra használt sejt (feltételezhe­ A Gs-fehérjék számos aktivátorát ismerjük, ilyen pl. az
tően mutáció miatt) olyan ciklázt termelt, amely hőre- adrenalin ( p l, (32 és p3 típusú), a glukagon és az ACTH
zisztens volt, és így nem inaktiválődott a kontrollkísér- (adrenokortikotrop hormon) receptora. Az 1. lépés­
letben. ben a hormon kötődése a receptor konformációválto­
3. A kivonatban kötött állapotban sok cAMP volt, zását okozza. A megváltozott térszerkezetű receptor
ami adrenalin hatására felszabadult. kapcsolódik a trimer (5 alegységből álló) G-proteinhez
4. A cikláznegatív sejt nem volt cikláznegatív, csak (2. lépés). A 3. lépésben a receptorral asszociálódott
látszólagosan: valójában egy olyan faktor hiányzott
belőle, mely az adrenalint kötött receptor aktivált ál­
lapotát a cikláz felé közvetíti. Ez a faktor hőrezisztens,
így az egészséges sejtből készített nem hőkezelt, vala­
mint a kontroll, hőkezelt kivonat egyaránt pótolta.

Tényleges magyarázat
A leírt kísérlet alapjául Ross és G il m a n munkája
szolgál. Munkájuk nyomán ma már tudjuk, hogy a 4.
pontban ismertetett magyarázat a helyes, a hiányzó
láncszem pedig egy GTP-t kötő fehérje, a Gsa. G il m a n
(és R o d b e l l ) később Nobel-díjat kapott a G-fehérjék
felfedezéséért. Az eset felhívja a figyelmet a kísérlete­
zésben a kontrollok mindenkori gondos tervezésére
és alkalmazására, másrészt arról árulkodik, hogy az is­
mertnek vélt rendszerek is számos meglepetést és új­
donságot tartogathatnak, főleg ott, ahol nem várjuk.

Kapcsolódó ismeretek

8.1.5.1. A G-proteinhez kapcsolt receptorok

általános működési elve

Bár a G-proteineRhez kapcsolt receptorok számos

különböző hírvivő molekula megkötésére képesek
- több mint 1000 fajtát ismerünk - , szerkezetük sze­
rint egy nagy családba, a „7 transzmembrán’’ (7_mem-
brane spanning) vagy „szerpentin” receptorok családjá-
ba tartoznak. A név onnan ered, hogy a receptorfehérje
het'a:helikális transzmembrán doménnel rendelkezik,
amelyeket intra- és extracelluláris hurkok kötnek össze.
A r'öccptor működési elvét a 8.1/4. ábra szemlél­
teti az adenilát-ciklázt aktiváló G-protein példáján ke­
resztül. Ez serkentő G-protein, ezért Gs-sel jelöljük.

8.1/4. ábra.
G-fehérjéhez kötött receptorok működése.
1 . lépés: A hormon kötődése a receptor konformációválto­
zását okozza.
2. lépés: A megváltozott térszerkezetű receptor kapcsoló­
dik a trimer G-proteinhez.
3. lépés: A G-fehérje a-alegysége a GDP-molekulát GTP-re
cseréli, és aktiválja az adenilát-ciklázt.
4. lépés: Az adenilát-cikláz ciklikus AMP-t termel.
5. lépés: A Gsa elhidrolizálja a GTP-t GDP-vé, disszociál a cik-
láztöl, és a trimer G-protein űjra egyesül.

439
8. A VÁLTOZÓ SEJT
G-fehérje a-alegysége a hozzá kötődő GDP-molekulát
GTP-re cseréli, és elválik a másik két (p és y) alegység­
től. A szabaddá vált G^ aktiválja az adenilát-ciklázt,
amely ciklikus AMP-t (cAMP) termel (4. lépés); ugyan­
akkor a G-proteintől eltávolodott receptorról könnyeb­
ben ledisszociálhat a hormon. A ciklázt aktiváló Gso el-
hidrolizálja a GTP-t GDP-vé, és disszociál a cikláztől,
hogy újra egyesülhessen a trimer G-protein (5. lépés).
Ezzel a regenerálódással a következő hírvivő megköté­
sének a feltételei létrejöttek, a ciklus - amennyiben
még van jelmolekula a sejten kívül - újrakezdődhet.
8.1/5. ábra.
A cAMP mint másodlagos hírvivő.
A) A cAMP az „A típusú” vagy más néven cAMP-függő pro-
teinkinázok (PKA) aktivátora. Az inaktív kináz két szabá­
lyozó és két katalitikus alegységből áll, cAMP hatására a
8.1.5.2. A cAMP mint másodlagos hírvivő
A G-protein által aktivált adenilát-cikláz ATP-bői
cAMP-t termel. A cAMP másodlagos hírvivő, mely a
sejtben további jelátviteli lépésekben vesz részt: az
„A típusú" vagy más néven cAMP-fúggő proteinkiná-
zok (PKA) aktivátora (8.1/5. ábra A). Ez a kináz két
szabályozó és két katalitikus alegységből áll, és így.
heterotetramer formában, inaktív. A cAMP hatására a
szabályozó dimer leválik, és a két katalitikus alegység
aktiválódik.
szabályozó dimer leválik, és a két katalitikus alegység ak­
tiválódik.
B) A jelátviteli folyamat kaszkádszerű szervezése az erősítés
lehetőségét rejti magában.
 8 . 1. A SEJT T U LA JD O N S Á G A IN A K MEGVÁ LTOZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK
Az aktív kináz más fehérjéket (pl. további kinázo-
kat) foszforilál szerin- vagy treoninoldalláncon. A foszfo-
riláciő általános szabályozási forma, mely a konformá­
ció, a töltés, a polaritás megváltoztatásával módosítja
a fehérjék működését. A foszforiláció megfordítható,
az ellentétes folyamatot (defoszforiláciö) foszfatáz en­
zimek katalizálják.
A jelátviteli folyamat a 8.1/5. ábra B részén be­
mutatott kaszkádszerű szervezése az erősítés lehető­
ségét rejti magában. A receptorához kötött hormon
egy vagy néhány adenilát-ciklázt aktiválhat. Minden
aktív cikláz nagyszámú cAMP-molekulát generál (min­
den hormonmolekulára ~ 104 cAMP esik), amelyek
azonos nagyságrendben tesznek szabaddá aktív A tí­
pusú proteinkináz katalitikus alegységeket. Minden
aktív kináz számos enzimet foszforilálhat (további erő­
sítés), amelyek valamennyien aktívvá válnak a kívánt
molekuláris termék előállításában. A bemutatott pél­
dában, amely jellemző lehet egy p-adrenerg recepto­
raival adrenalint megkötő májsejtre, a PKA egyik
szubsztrátja a glikogén-foszforiláz-kináz enzim (I. még
8.1.7.1. alfejezet), amely aktiváciőját követően a gli-
kogén-foszforiláz enzimet foszforilálja. Az utóbbi a
glikogén bontását végzi, aminek eredményeként a jel­
átviteli folyamat végén glükóz kerül a vérbe.
A folyamat kikapcsolásában közvetlenül a cAMP-
foszfodiészteráznak van szerepe, mely a ciklikus AMP
molekulát lineárissá alakítja. Közvetve természetesen
a G-protein GTP-hidrolízise is a kikapcsolás irányába
hat, hiszen ezzel megszűnik az adenilát-cikláz stimulá-
lása és a cAMP-termelés. A hosszú távú szabályozás­
ról a 8.1.10.1. fejezetben szólunk.
8.1.5.3. Gátló és serkentő G-proteinek,
G-proteinek által szabályozott
fehérjék
Eddig az adenilát-ciklázra serkentőleg ható Gs-fe-
hérje szerepét vizsgáltuk. Tudni kell azonban, hogy
nemcsak serkentő, hanem gátló G-proteinek is van­
nak, amelyek - más receptor-ligand komplex hatása
alatt - ellentétes szabályozó szerepet tudnak betölte­
ni. így pl. az adenilát-cikláznak van gátló (G;: inhibitor)
hatású szabályozó faktora is, amelyet többek között
az adenozin, a PGE, (E, prosztaglandin), az opioidok
és az 5-HT (5-hidroxi-triptamin) receptora, valamint
az a 3-adrenerg receptor tud aktiválni (8.1/6. ábra A).
E receptorok ligandkötésének eredményeként az
adenilát-ciklázt gátló G, protein aktiválódik.
A G-fehérjék által aktivált adenilát-cikláz szervtől,
sejttípustól függően változatos feladatokat lát el. Máj­
sejtben glikogénlebontást indít el, adipocitában zsír­
bontást, a petefészek tüszőiben ösztrogén- és pro
geszteronszintézist, a vesében vízvisszavételt, a szag-
lőhámban pedig szagérzetet generál.
Az adenilát-cikláz ugyanakkor nem az egyetlen
G-protein által aktivált fehérje. Speciális G-proteinek
(G0, Gq) aktiválhatják a foszfolipáz Cp (PLCp) enzimet,
amelynek többek között a simaizmok összehúzódásá­
nak szabályozásában és a gerinctelenek látásában
van kiemelkedő szerepe (a PLC működését és követ­
kezményeit I. részletesebben később, a 8.1.7. fejezet­
ben). G0 és Gq fehérjék közvetítik pl. az a,-adrenerg,
az angiotenzin II, az endotelin és a bradikinin receptor
jelét. A látásban központi szerepet betöltő Gt-fehérje,
közismertebb nevén transzducin, a cGMP-foszfodiész-
terázt aktiválja (I. 8.3. fejezet). Az 5-HT-, GABA-, adre-
nerg, dopaminerg, muszkarinerg stb. receptort is G-
proteinek kapcsolják effektor fehérjékhez, amelyek
G-fehérje-vezérelt ioncsatornák6: Cl'-, K+-, Na+- és
Ca2+-csatornák egyaránt megtalálhatók közöttük, leg­
többjük a központi idegrendszer sokrétű jelátviteli fo­
lyamataiban vesz részt.
Eddig részletesebben a Ga-alegység szerepével
foglalkoztunk. Jelenleg 15 fajta Ga-alegységet isme­
rünk7, amelyek mindegyike specifikusan kötődik bizo­
nyos receptortípusokhoz. Ugyanakkor Gp- és Gy-alegy-
ségekből is van 6, ill. 13 fajta, melyek tetszőleges
kombinációkban fordulhatnak elő, így több ezer kü­
lönféle G-protein-heterotrimert lehet összeállítani,
melyek funkciójukban eltérőek lehetnek.
Az aktivációkor szétváló G„ és G,^ külön-külön és együtt is
szerephez juthat. Az agyban előforduló adenilát-ciklázok közül
van olyan, amelyre csak a G„ hat, olyan, amelyet a Ga aktivál
és a Gp, gátol, és olyan is, amelyet a G^ aktivál, de csak akkor,
ha Ga-GTP is jelen van. A szívizomban az acetilkolin muszkari­
nerg M2 típusú receptorához kapcsolt Gja K+-csatornát aktivál,
amely hiperpolarizációt (és így lassabb és gyengébb kontrak­
ciót) okoz. Ugyanakkor a G% az adenilát-ciklázt gátolja, ami
csökkenő cAMP-szinthez vezet, és a Gio ^-csatornára gyako­
rolt hatásával szinergisztikus, pl. mert csökkenti a szívizom
Na+/Ca2+ csatorna PKA általi foszforiláciöját, ami - hasonlóan
a hiperpolarizációhoz - csökkenti a szívizom ingerelhetőségét,
összehúzódásának ütemét és teljesítményét (8.1/6. ábra B).
E példa kapcsán érdemes megemlékezni arról, hogy a
harántcsíkolt izomban - az ideg-izom kapcsolat területén -
is van acetilkolin-receptor. Ez az ún. nikotinerg receptor
5Nem tévesztendők össze a ligandvezérelt csatornákkal,
amelyeknél a csatorna- és a receptorfunkció egyazon molekulá­
hoz kapcsolt.
7A humán genom szekvenciájának megismerésével ez a
szám potenciálisan 27-re nő, de az újonnan feltételezett fehér­
jék előfordulása és funkciója részleteiben még nem ismert.
8. A VÁLTOZÓ SEJT

8.1/6. ábra.
GTP-áz aktivitású fehérjék és
szabályozásuk.
A) Gátló és serkentő G-pro-
teinek. A G-fehérjék egyik
gyakori effektor enzimé­
nek, az adenilát-cikláznak
egyaránt léteznek serken­
tő (Gs) és gátló (G,) szabá­
lyozói. Ezek akár egyazon
sejtben, egyszerre is jelen
lehetnek.
B) A szívizom összehúzódásá­
nak szabályozása G-protei­
nek segítségével. A p-adre-
nerg receptor a cAMP-szint
növelésével fokozza az L tí­
pusú kationcsatornák fosz-
foriláciöját és az ionáram
növelésével az összehúzó­
dás erősségét, sebességét
A muszkarinerg acetilkolin-
receptor gátló G-fehérjét
aktivál, amely két módon is
gyengíti az összehúzódást
nemcsak az adenilát-ciklázt
gátolja, de káliumcsator­
nák aktiválásán keresztü
hiperpolarizáciöt is okoz.

nem hasonlít a szívben található muszkarinerg receptorra8,
működését tekintve ligandkapuzott ioncsatorna (I. később,
8.1/17. ábra C). A csatorna öt homológ transzmembrán
a-hélixből áll, a 2 PYs szerkezetű. Ha mindkét a-alegysége ace-
tilkolint köt, a csatorna néhány ms-ra kinyit. Szelektivitása
nem túl nagy, a K-, Na- és Ca-ionokat egyaránt vezeti, így azok
az ionáramok fognak dominálni, melyeknek elektrokémiai haj­
tóereje nagy. Nyugalmi membránpotenciái mellett a Na+- és
Ca2+ sejtbe áramlása lesz a döntő, mely a sejtmembrán depo­
larizációját, és feszültségfüggő (L tlpusü) kalciumcsatornák
nyitását eredményezi (a következményeket I. a 3.4.1.3. feje­
zetben).
8.1.5.4. Egyes bakteriális toxinok G-pro-
teinek serkentése vagy gátlása által
okoznak súlyos tüneteket
Mind a gátló, mind a serkentő G-proteinek a re­
ceptoraktiválás függvényében ciklikusan átalakulnak
GDP-t kötött inaktív (de aktiválható) és GTP-t kötött
8A nikotinerg és a muszkarinerg receptortípusok a hozzájuk
specifikusan kötődő, de a másik altípust nem aktiváló anyagok­
ról, a nikotinról és a légyölő galóca muszkarin nevű mérgéről
kapták nevüket.
aktív formáik között. A ciklust fiziológiásán a i-
gand-transzmembrán receptor komplex jelenléte, va­
lamint az a-alegység GTP-áz aktivitása és a GDP és
GTP iránti relatív affinitása szabályozza.
Egyes bakteriális fehérjék - így a koleratoxin és a
pertussistoxin9 - ADP-riboziláz enzimaktivitással bír-
nak: ADP-ribóz kovalens hozzákötésével képese*
módosítani az a-alegységet (8.1/6. ábra C). A kolera­
toxin katalitikus (A) alegysége a serkentő Gsa-alegysé-
get GTP-kötött aktív állapotában rögzíti, így az
visszafordíthatatlanul aktiválódik. A következménye­
sen megnövekedett intracelluláris cAMP-koncentrá-
ció fokozott só- és vízleadást okoz10, ez a kolerás has­
menés kiváltó oka.
A pertussis (szamárköhögés) baktériumának to-
xinja gátló G-fehérje (Gj) a-alegységéhez kötődik, ae
9Mindkét toxinra jellemző, hogy pentamer dokkoló egység­
ből és monomer katalitikus alegységből áll. A dokkoló egys~i
a sejtmembrán specifikus alkotóihoz, pl. koleratoxin esetén a
GM 1 gangliozidhoz való kötődést és az azt követő internalizá-
ciöt mediálja.
' “Ennek mechanizmusa feltehetően Cr-csatornák és ak\í-
porin fehérjék cAMP-függő szabályozásán alapszik.
 8.1. A SEJT T U LA JD O N S Á G A IN A K MEGVÁ LTOZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK

8.1/6. ábra.
GTP-áz aktivitásü fehérjék és
állandóan inaktív Gi
szabályozásuk.
C) G-proteinek serkentése és
gátlása. Egyes bakteriális (ÁDP-ribóz)
GDP GDP G TP
fehérjék - így a kolerato­
nikotinamid '
xin és a pertussistoxin -
ADP-ribóz kovalens hoz­ pertussistoxini==J>

zákötésével képesek mó­ NAD1

dosítani az a-alegységet.
A koleratoxin a serkentő
GDP G TP
Gjo-alegységet aktiválja, a - NAD +
pertussistoxin a gátló Gia-t <1;•— i koleratoxin
inaktív, GDP-kötött formá­ *• nikotinamid
jában rögzíti. Mindkettő a
cAMP-szint növekedését
Á D P -rib ó z 1
okozza.
G TP

állandóan aktív G -

azt annak inaktív, GDP-kötött formájában rögzíti.
Az eredmény itt is a cAMP-szint növekedése, mivel
a gátló Gja gátlása miatt az adenilát-ciklázt serkentő
másik oldal (a Gsa) kerül túlsúlyba. A megnövekedett
cAMP-szint immunkompetens sejtekben gátolja a fa-
gocitözist és a nyirokszervekbe történő visszatalá-
lást (homing, I. 1.9.5. fejezet); fokozza a kapillárisok
áteresztőképességét, ami vérnyomáscsökkenéshez,
végső soron sokkhoz vezet; a hasnyálmirigy p-sejt-
jeiben fokozza az inzulinszekréciót, aminek követ­
kezménye a vércukorszint kóros csökkenése; a vér-
lemezkék akitválásával pedig fokozza a trombózis-
hajlamot.
8 .1 .6 . Tirozinkináz aktivitással bíró
receptorok
Jelenség
Ha embrionális fibroblasztokat tápanyagot tartal­
mazó, de növekedési faktorokkal nem komplementált
médiumban tenyésztünk, a sejtek G0-fázisba kerül­
nek, szaporodásuk leáll. Ha ezután a fibroblasztokhoz
epidermális növekedési faktort (EGF) és vérlemezke
eredetű növekedési faktort (PDGF") adunk, belépnek
az S-fázisba, megindul a DNS-replikáció. Ugyanezeket
a sejteket úgy is osztódásra késztethetjük, hogy to­
vábbra is növekedési faktor nélkül tenyésztjük őket,
"EGF: epidermal growth /actor; PDGF: platelet derived
growth /actor.
de egy olyan kis GTP-kötő fehérjé mutáns Ras pro­
teint) mikroinjektálunk beléjük, L.nelyik állandóan
aktív. Ennek hatására a sejtek szintén belépnek az S-
fázisba.
Lehetséges magyarázatok
/. Az EGF és a PDGF aktiválja specifikus recepto­
rát. Mivel ezeknek tirozinkináz aktivitásuk van, fosz-
forilálják az Rb fehérjét. A foszforilált Rb inaktívvá
válik, és nem gátolja tovább a sejt S-fázisba való be­
lépését. (Az Rb fehérje sejtciklust szabályozó szere­
pét I. 7.1., 7.6. fejezet.) A mutáns Ras fehérje egy
másik, a receptor tirozinkinázoktól eltérő útvonalon
hat: az SV-40 vírus T-antigénjéhez hasonlóan megkö­
ti (I. a 10.1., 10.2. fejezetben) és ezzel gátolja az Rb
fehérjét.
2. Az EGF és a PDGF aktiválja specifikus recepto­
rát. Ezek egy foszforiláciős kaszkádon keresztül meg­
indítják a DNS-szintézist a megfelelő transzkripciós
válaszelemen keresztül. A Ras fehérje ennek a kasz-
kádnak az egyik eleme, így segítségével a kaszkád
sejtmaghoz közeli része a növekedési faktorok nélkül
is elindítható.
Tényleges magyarázat
Ahhoz, hogy a tényleges magyarázatot megkap­
juk, érdemes egy kontrollkísérletet elvégeznünk. Mik­
roinjektáljunk a G0-ban lévő sejtekbe anti-Ras antites­
tet, amely meggátolja a sejtekben fiziológiásán kifeje­
ződő Ras fehérje működését. Ha ezt követően
EGF + PDGF kezelésnek vetjük alá a sejteket, azok
nem lépnek be az S-fázisba, bár a tirozinfoszforiláciős

443
 8. A VÁ LTO ZÓ SEJT
kaszkád kezdeti lépései megfigyelhetők. Ebből való­
színűsíthetjük, hogy a Ras közbenső elem az ECF és a
PDGF-receptor jelátviteli útvonalában.
Kapcsolódó ismeretek
8.1.6.1. A receptor tirozinkinázok jelátvitele
foszforilált tirozin-oldalláncaikhoz
kapcsolódó, ott aktiválódó
fehérjéken alapszik
Egy citoplazmatikus tirozinkináz, a SRC12 felfe­
dezése óta több mint 100 további t irozinkinázt azo­
nosítottak, amelyek a sejtek aktivációs, növekedési
'^ 'd iffe re n c iá ló d á s i folyamataiban vesznek részt.
Ezek közül sokan a seitmembrán~ba?TeTfféT^zkecio
transzmembrán fehérjék, amelyek egyben receptor-
funkcióval is bírnak, és emiatt többnyire receptor ti­
rozinkinázok (RTK) összefoglaló néven kerülnek em-
ntesre. Annak megfelelően, hogy a receptor tirozin­
kinázok növekedési faktorok receptorai, ligandkö-
tésüket követően leggyakrabban a sejtmagba veze-
tő, génátírást és sejtproliferáciöt okozó jelátviteli
' _kiszkádok aktiválódnák, de ismert a sejt anyagcse­
réjét génátírás nélkül befolyásoló RTK (pl. inzulinre­
ceptor) is.
A receptor tirozinkinázok működésének főbb
vonásait elsőként az epidermális növekedési faktor
(epidermal growth factor, EGF) receptorán (EGFR)
keresztül mutatjuk be (8.1/7. ábra A, ill. I. még
15.2/1. ábra F,15.2/2. ábra A, 15.2/3. ábra).
A klasszikus elmélet szerint EGF kötésekor a receptor
dimerizálődik (8.1/7. ábra B], és az intracelluláris
oldalon található tirozinkináz régió a szomszédos re­
ceptor tirozin-oldalláncait foszforilálja (transzfoszfori-
láciö).JMivel a foszforiláció más kináz részvétele nél­
kül lezajlik, a jelenséget autofoszforilációnah nevez­
ték el, azonban ma már tudjuk, hogy a kinázrégió
nem érheti el az ugyanazon molekulában lévő foszo-
riláciös helyeket.
A receptor transzfoszforilációját követő lépés a jel
továbbvitele a foszforilálödott receptorról. Az intra-
cellulárüTrész számos foszforilált tirozin-oldalláncot
I2A tirozinkinázok történelme 1911-ig nyúlik vissza, ami-
kor P ey to n R o u s sarcomás csirkékből sejtmentes szűrlet segít-
ségével átvitte a daganatot más csirkékbe. A gént, amely a da-
ganat keletkezéséért felelős volt, csak 1976-ban azonosítot-
ták: a src gén, amely a sarcoma első mássalhangzóiból kapta
444
tarta lmaz, amelyek más és más funkcióval bírnak.
Molekuláris szintű felismerésükre többek között ún.
SH2 doménekkel rendelkező fehérjék specializálód-
tak. Ezek nevüket a SRC kináz egyik részletéhez való
hasonlóság miatt kapták: SRC /?omology domain 2
(az SH1 dómén maga a tirozinkináz dómén). Bizo­
nyos foszfotirozin-oldalláncokhoz enzimek kötődhet­
nek, és ott aktiválódhatnak. Ezek közé tartoznak a
foszfatidilinozitol-3-kináz (PI3K, I. 8.1.6.3. fejezet), a
foszfolipáz Cy (PLCy, I. 8.1.7. fejezet), a Ras-GAP
(I. 8.1.6.2. fejezet) vagy a negatív visszacsatolást biz­
tosító SHP13 tirozin-foszfatázok. Más foszfotirozinok-
hoz különböző adapter fehérjék kötődnek. Az EGT-
receptorhoz SH2 doménjével többek közt a GRB2
nevű adapter fehérje kapcsolódhat. A GRB2 ün. SH3
(SRC /jomology domain 3) doméneket is tartalmaz,
amelyek prolinban gazdag motívumokat ismernek
fel, és a GRB2 ezeken keresztül egy másik adap­
terhez, a SOS fehérjéhez is kötődik (8.1/7. ábra C).
Az aktivált EGFR-GRB2-SOS egy Ras nevű GTP-áz
aktivitású fehérjén keresztül továbbítja a jelet a sejt­
magba (8.1/7. ábra D],
Mai ismereteink szerint a ligand által előidézett konfor­
mációváltozás a receptor tirozinkinázok ligandkötést követő
aktivációjához szükséges, míg a dimerizáciö ligandkötés nél­
kül is létrejöhet, és inkább a transzfoszforiláciö sztérikus fel­
tétele. A dimerizáciö változatos módokon jöhet létre: létez­
nek eleve dimerként kifejezett receptor tirozinkinázok, ame­
lyeket egy monomer molekula is aktiválhat (pl. az inzulin­
receptor), léteznek dimer ligandok (pl. a PDGF), amelyek
monomer receptorokat dimerizálnak, míg az EGF esetén
mind a ligand, mind a receptora monomer.
Nem kerülheti el figyelmünket, hogy a receptor exp
ressziös szintje jelentősen befolyásolhatja a random dime-
rek vagy magasabb rendű asszociátumok (I. még 3.5., 9.5.
fejezet) előfordulásának valószínűségét. A sejtmembrán­
ban fellépő változatos szervező erők, a membránlipidek
mikrodoménes szerkezete, más molekulákkal való asszo­
ciáció szintén közrejátszhat a nagyobb receptorszigetek ki­
alakulásában. Ezek jelátviteli fókuszpontként, kis mennyi­
ségű ligandra is érzékenyen reagáló antennaként működ­
hetnek, és így megjelenésük a sejtmembránban a fokozott
sejtszaporodás, esetleg akár daganatképződés egyik oka
is lehet.
nevét (ejtsd: szark), egy kis citoplazmatikus, tirozinoldalláncok
foszforilálására képes kinázt (SRC) kódol (I. még 8.1.1 2. feje­
zet).
l 3 SHP1 és SHP2: Src /jomology phosphatase 1 és 2, más
néven PTP1C és PTP2C (foszfotirozin-foszfatáz).
 8 . 1. A SEJT T U LA JD O N S Á G A IN A K MEGVÁ LTOZÁ SA KÜLSŐ JELEK HAT ÁS ÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK

.E G F

receptor
m onomer

•a-
R as-G T P

R a f' i

aktív Raf
MEK T
(M APK K )

SOS SH3 GRB2

+G TP
aktív M A PK

aktív M E K
(M APK K )
inaktív M APK

8.1/7. ábra. D) Az aktivált EGFR-GRB2-SOS komplex guanin nukleotid

A Ras-MAPK útvonal a receptor tirozinkinázok jelátvitelében.
A) A receptor tirozinkinázok (RTK) családjának egyik kiemel­
kedő fontosságú képviselője az EGF-receptor.
B) EGF kötésekor a receptor dimerizálódik és transzfoszfori-
láiödík
C) Az aktivált receptorhoz GRB2 és SOS adapter fehérje kö­
tődik.
cserélő faktorként (GEF) viselkedik, és aktiválja a Ras fe­
hérjét.
E) Az aktív Ras-GTP a Raf nevű kináz alloszterikus aktivátora.
F) A Raf szubsztrátja a MEK (MAPKK), egy kettős specifici-
tású (szerin/treonin és tirozin) kináz.
G) A MEK a mitogén aktivált proteinkinázt (MAPK) foszfori­
lálja.

8.1.6.2. A receptor tirozinkinázok által plazmatikusan a membrán belső felszínéhez farne-

aktivált Ras a Raf-MAPK útvona­
lon keresztül transzkripciós faktoro­
kat aktivál a sejtmagban
A G sa(l. 8.1.5. fejezet) ciklikus működéséről isme­
reteink jelentős része a hasonló működésű, de cito-
zilcsoporttal rögzülő kapcsoló molekula, a Ras fe­
hérje tanulmányozásából fakadt. A Ras szintén GTP-
áz aktivitással bír, és GTP-t kötött, „bekapcsolt" ál­
lapotában effektor fehérjéket köt és aktivál, ame­
lyek a sejtek növekedését és szaporodását kontrol­
lálják.
8. A VÁ LTOZÓ SEJT
A Ras ciklikus átalakulását két fehérje segíti (8.1/8
ábra). A GDP ledisszociálását az inaktív Ras-ról egy
guanin nukleotid cserélő (exchange) /aktor, a GEF se­
gíti elő. Az EGF-receptor aktiválását leíró példánkban
ez a cserélő faktor a SOS, amely a GRB2 fehérje köz­
reműködésével a foszforilált EGF-receptorhoz kötőd­
ve veszi fel aktív konformációját. Hatására a Ras-hoz
a GDP leválása után a GTP könnyen kötődik14; ez a GEF
és a Ras szétválását okozza, és létrejön az aktív Ras-
GTP komplex. A Ras a Gsa-hoz képest lassú GTP-áz'5,
de ismerünk olyan citoplazmatikus fehérjéket, ame­
lyek képesek serkenteni GTP-áz aktivitását. Ezeket
GTP-áz aktivátor proteineknek (GAP, ill. jelen esetben
Ras-GAP) nevezzük'6.
Hogyan jut tovább az aktivált receptor tirozinkináz
szignálja a sejtmag felé, hogy végül génátíráshoz és fe­
hérjeszintézishez vezessen? Az aktivált Ras egy sze-
rin/treonin kinázt köt meg: ez a Raf protein, amely ily
módon aktiválódik'7 (8.1/7. ábra E). A Raf szubsztrát-
ja a MEK, egy kettős specificitásü - szerin/treonin és
tirozin - kináz (8.1/7. ábra F). A MEK18 a mitogénok-
tivált protein/sinázokat (MAPK) foszforilálja, ezért
MAPK-kináz (MAPKK) néven is említik (8.1/7. ábra G).
A gondolatmenetet továbbfolytatva a Raf fehérjét pe­
dig a MAPKKK kategóriába sorolják, hozzá hasonló
más kinázokkal együtt'9. Míg a MAPKKK-szint a be­
menő jelek értelmezésére hivatott, a MAPKK fehérjék
csatlakozási és elágazási pontokat biztosítanak a
rendszerben. A kimeneti szinten a MAPK és a hozzá
hasonló ERK (extracelluláris szignál reguláit Aináz) és
JNK kinázok találhatók, amelyek további fehérjéket,
HMivel több nagyságrendnyi moláris feleslegben van.
l5Kisebb valószínűséggel, tehát átlagosan a kötődést köve­
tő hosszabb idő mülva hasítja a hozzákötődött GTP-t.
l6Analög szabályozási mechanizmussal találkozunk az NLS-
függő sejtmagi transzportfolyamat kapcsán, ahol a Ras fehérjé­
vel rokon Ran GTP-áz működik közre, a Ran-GAP felel meg a
most tárgyalt Ras-GAP-nak, az RCC1 pedig a GEF-nek (1. 6.2. fe­
jezet).
I7A citoplazmában található inaktív Raf N-terminális regula-
torikus doménje a kinázdoménhez kötődik, azt gátolja. Ezt az ál­
lapotot a 1 4 -3 -3 fehérjecsalád tagjaiból álló dimer stabilizálja
(ezek a foszfoszerinhez kapcsolódó fehérjék igen dinamikusan
számos különféle konformációt vehetnek fel, és így több, jócskán
eltérő térszerkezetű fehérjét is képesek szabályozni). A Ras-GTP
a Raf N-terminális doménjéhez kötődve azt leválasztja a kinázdo-
ménről, ill. magát a Raf-ot a 1 4 -3 -3 dimerről. Ezt követően a
1 4 -3 -3 dimert kötő foszfoszerin defoszforilálődik, más reziduu-
mok pedig foszforilálödnak, teljessé téve a Raf aktiválását.
IBA MEK nevét az általa foszforilált kinázokröl kapta: MAPK
és ERK Kináz. A MEK1 és MEK2 enzimeken kívül a MAPKK ka­
tegóriába tartozik még számos MKK-családbeli fehérje is.
kinázokat és a sejtmagban transzkripciós faktorokat
aktiválnak szerin/treonin foszforiláciőval (I. később,
8.1/1 2. ábra).
A p38MAPK szubsztrátja gyakorta a TCF20, amely foszfo-
rilálödva két szintén foszforilált SRF (Serum Response dac­
tor21) molekulával trim ert képezve pl. a c-fos nevű korai
gén2 2 ün. SRE (Serum ftesponse Flement) nevű szabályozó
szekvenciájához kötődve beindítja annak transzkripcióját.
Az ERK kinázok által foszforiláciőval aktivált transzkripciós
faktor a c-fos és a c-myc, azonban számos egyéb jelátvivő
molekula is szubsztrátjuk, pl. a már említett SOS és az EGF-
receptor25. A /un /V-terminális ftinázok (JNK) a c-jun transz­
kripciós faktort aktiválják. Összességében mindegyik itt em­
lített transzkripciós faktor (I. 6.3. fejezet) a sejtproliferácíót
fokozó fehérjék 2 4 átírását segíti elő.
A leírt és a 8.1/7., 8.1/12. ábrán szemléltetett kaszkád
a szignálerősítés jellegzetes példája. Lefolyása élő sejtekben
is nyomon követhető, pl. az egyes részt vevő elemek fluo­
reszcens jelölésével. A jelzés alkalmas kvalitatív és kvantita­
tív következtetések levonására, pl. vizsgálhatjuk az egyes fe­
hérjék expressziös szintjét, lokalizációját és más fehérjékkel
való kölcsönhatását. Példaként egy A431 epidermoid carci-
nomasejten mutatjuk a tirozin-foszforilált fehérjék megjele­
nését és mozgását EGF-stimuláciő hatására (I. 15.2/3. ábra).
A stimuláció előtt alig észlelhető foszfotirozin a sejtekben
(0 min), 5 perc múlva a sejtmembránban intenzív jelet lá­
tunk, amely nagyrészt az EGF-receptortöl származik. A 10.
percben már a sejt citoplazmájában is van foszfotirozin
amely részben internalizált EGF-receptoron, részben a fosz­
forilált MAP-kinázon található. A 20. percben lényegesen ki­
sebb jeleket észlelünk, ami a válasz lezárására, az aktivált
(foszforilált) molekulák eltűnésére (defoszforilációjára) utat
I9A MAPKKK csoportba többek között a Tak, Ask, MLK,
MOS és MEKK kinázok tartoznak.
2 0 TCF, 7ernary (harmadlagos) Complex Factor, nevét onnar
kapta, hogy a dimer SRF mellett harmadikként alkotja a génát-
írásban aktív komplexet. Több TCF-et ismerünk, közülük az Elkl
és Elk2 a simaizomsejtekre specifikus fehérjék átírását transz­
kripciós kofaktorként elnyomják, míg a sejtosztódást előmozdí­
tó gének átírását serkentik.
2,A szérum, különösen a fiatal élőlények és foetusok széru­
ma igen gazdag növekedési faktorokban. Többek között emiatt
használják sejttenyészetek tápfolyadékának egyik fontos alko­
tójaként. Ezzel összhangban szérumkezelés hatására a sejtosz­
tódás fokozódik, és a folyamat egyik mediátora - nevének meg­
felelően - az SRF. Az SRF foszforilációját többnyire nem a
p5 8 MAPK, hanem az általa, vagy a vele rokon ERK által foszfori­
lált p90RSK (I. a 8.1.6.3. fejezetben) végzi.
22A korai válaszadó gének fogalmát I. a 7.1. fejezetben.
23A sor hosszan folytatható, pl. foszfolipáz A2, SHP2 foszfa­
táz, STAT fehérjék - I. 8.1.8.1. fejezet, és a riboszomális S6 ki­
náz - 1. 8.1.6.3. fejezet.
2 4 PI. az MPF-et aktiváló CDC25 foszfatáz.
 *
8.1. A SEJT T U L A J D O N S Á G A IN A K MEGVÁ LTOZÁ SA KÜLSŐ JELEK HAT ÁS ÁRA: JELÁTVITELI F OLYAM ATOK
8.1/8. ábra.
A Ras fehérje az intracelluláris
kapcsoló fehérjék GTP-áz szu-
percsaládjába tartozik. A G„-
hoz hasonlóan GDP-kötött
inaktív és GTP-kótött aktív kon­
formációt vehet fel. A két alak
közötti ciklikus átalakulást két
fajta fehérje, guanin nukleotid
cserélő faktor (GEF) és GTP-áz
aktivátor protein (GAP) segíti.
8.1.6.3. Egy azonnali, metabolikus és késői,
génexpressziós jelutakat is aktiváló
receptor tirozinkináz: az inzulin­
receptor
A Ras aktiválása számos receptor tirozinkináz ese­
tén hasonló módon történik. Az inzulinreceptor példá­
ja (8.1/9. ábra) jól szemlélteti az egységes séma
(I. 8.1/12. ábra) mögött megbúvó variációs lehetősé­
geket. Egyrészt a receptor eleve dimer (pontosabban
heterotetramer), és egy inzulinmolekula megkötése is
elegendő az aktiválásához, másrészt a SOS nukleotid-
cserélő faktort a CRB2 nem közvetlenül kapcsolja az
autofoszforilálódott receptor foszfotirozin-oldalláncai-
hoz, hanem egy másik, szintén SH2 és SH3 domént
tartalmazó adapter fehérjén, az SHC25-n keresztül. Az
aktivált Ras a továbbiakban a már ismertetett útvona­
lon keresztül képes sejtproliferációt aktiválni.
Az inzulinról azonban elsőként a vércukorszint és
az anyagcsere szabályozása jut eszünkbe. Ez a hatás
szintén az inzulinreceptor kinázaktivitásához kötött,
és érdekes példája annak, hogy az RTK-knak is lehet
azonnali metabolikus hatásuk. Az inzulinreceptoron
közvetve megkötött és aktivált egyik kulcsfehérje a
foszfatidilinozitol-3-kináz (PI3K), amely a membrán
foszfatidilinozitol-4,5-biszfoszfát (PIP2) molekuláinak
2 5 SHC: Src /íomology 2 and 3 containing (vagyis SH2 és SH3
domént tartalmazó) transzformáló fehérje.
26Ez a kapcsolódás a fehérjék PH (pleckstrin /?omológia) do-
ménjén keresztül történik.
2 7 PDK1 és PDK2: phosphoinositide dependent Ainase.
aktív
form a
inozitolgyűrűit továbbfoszforilálja foszfatidilinozitol-
3,4,5-triszfoszfáttá (PIP5). A PIP3 és más inozitol-3-
foszfátok több további kináz membránhoz történő
kapcsolódását és aktiválását teszik lehetővé26. Az ak­
tivált kinázok közül a foszfoinozitidfüggő kinázok27
foszforilálják és aktiválják a PIP5-hoz szintén kötődő
proteinkináz B-t, más néven Akt kinázt.
Az Akt kináz egy GTP-áz aktiváló fehérjét foszfori-
lál, és ez egy Rab GTP-áz28 (1. 4.2. fejezet) közreműkö­
désével olyan speciális membránvezikulumok sejt­
membránhoz történő fúzióját segíti elő, melyek a
GLUT-4 glúkóztraszporter fehérjét tartalmazzák.
A GLUT-4 így rövid időn (1 - 2 perc) belül génátírás és
fehérjeszintézis nélkül felszaporodik a sejtmembrán­
ban, és lehetővé teszi a sejtek glükózfelvételét az ext­
racelluláris térből. A 8.1/9. ábrán az áttekinthetőség
kedvéért nem szerepel ugyan, de feltételezhetően a
GLUT-4-et tartalmazó vezikulumok membránjában is
képződik PIP3, amely fontos a fúziós folyamatban.
Az aktivált inzulinreceptor jelének közvetítésében köz­
ponti szerep jut egy citoplazmatikus fehérjének, az IRS1 -nek
(inzulinreceptor-szubsztrát 1 ), amely a receptor foszfotiro-
zinjaihoz egy specifikus - a korábban megismert SH2 do-
ménhez hasonló szerepet játszó - dokkoló doménnel, a PTB
(phosphofyrosine binding) doménnel kapcsolódik. A kapcso­
lódást követően az inzulinreceptor foszforilálja az 1RS1 -et, és
28A Rab GTP-áz a Ras és Ran fehérjékkel egy családba tar­
tozik. Az itt leírt folyamatban aktivátora az AS160 jelű GAP fe­
hérje, melyet az Akt kinázon kívül egy, a PDK1 által foszforilált
proteinkináz C (PKC, I. még 8 .1.7.3. fejezet) és az 5’-AMP-függő
proteinkináz is aktiválhat.
447
8. A VÁLTOZÓ SEJT
8.1/9. ábra.
Az inzulinreceptor és a PI3K-Akt útvonal változatos cél­
pontjai. A receptor tirozinkinázok a sejtmagba vezető Ras-
MAPK űtvonalon kívül más fontos eseményláncokat is elin­
dítanak. Közülük kiemelt jelentőségű az Akt (PKB) PI3K álta­
li aktiválása, melyet az ábra az inzulinreceptor példáján mu­
tat be. A PI3K lipid-kináz a foszforilált inzulinreceptorhoz
kapcsolódó IRS1 -en aktiválódik, és PIP3-ot generál, amelyen
ez utóbbi foszfotirozinjai is SH2, ill. PTB doménnal rendelke­
ző fehérjék (pl. a PI3K és az SHC) megkötésére szolgálnak.
Az Akt kináz a Ras-Raf útvonalon aktivált Erk kinázzal
együtt további metabolikus szabályozó funkciókat is betölt.
Az Akt az mTOR2 9 kináz aktiválásán keresztül aktiválja a
pg0 S6 K-t, amely kináz a riboszomális S6 alegységet (és az
elF4B-t) foszforiláciőval aktiválja, és ezáltal a fehérjeszinté­
zist elősegíti. Ugyanezt a célpontot aktiválja egy másik ribo­
szomális S6 kináz (p9 0 RSK) is, amelyet viszont az Erk aktivál.
A felvett glükóz glikogén formában való raktározásáért a
glikogén-szintáz felelős, amelyet a glikogén-szintáz-kináz
(GSK3) foszforiláciőval gátolni képes. Ezt a gátló hatást
az Akt a GSK3 foszforilációjával felfüggeszti, egyszersmind az
előbb említett p6 0 S6 K-n keresztül fokozza a protein-foszfatáz
1 (PPI) aktivitását is, amely a már foszforilált glikogén-szin-
táz defoszforiláciöjával szintén hozzájárul annak aktiválásá­
hoz. Tehát ugyanaz az aktivált inzulinreceptor nemcsak a
glükóz sejtbe való felvételét, hanem raktározását is serkenti
az Akt aktiválásán keresztül.
Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy az Akt és az RSK a
CREB transzkripciós faktort (I. 8.1.8.3. fejezet) is foszforilál-
2 9 mTOR: mammalian farget of rapamycin. A rapamycin és a
ciklosporin részben ezen a Pl-kinázokkal (I. 8.1.7. fejezet) rokon
kinázon keresztül fejti ki immunszuppresszív és sejtciklust gátló
hatását.
foszfoinozitolfüggő kinázok (PDK) aktiválódnak. Ezek teljesí­
tik ki a szintén PIP3-hoz kötődött Akt aktiválását. Innen a jel­
pályák szétágaznak, hogy GAP és Rab fehérjéken át Glut-4
transzportért tartalmazó vezikulumok sejtmembránba olva­
dását okozzák, a felvett glükózból glikogén szintézisét ser­
kentsék, és foszforilációs kaszkádon át - a MAPK-családba
tartozó Erk kinázzal együttműködve - segítsék a fehérjeszin­
tézist és a sejt túlélését.
ja, ami mind a túléléshez, mind a sejtosztódáshoz, mind pe­
dig _a hosszabb távú metabolikus válaszokhoz szükséges fe­
hérjék génátírását indítja el. További, az Akt által tipikusan
foszforilált, a „Forkhead'’ fehérjék 5 0 családjába tartozó
transzkripciós faktorok elsősorban a sejtciklus progresszió­
ját gátló (p21CIP, p27KlP), valamint sejthalált okozó (FÁS li­
gand) fehérjék átírását segítik. Itt az Akt túlélést és osztódást
segítő hatását úgy fejti ki, hogy az általa foszforilált faktorok
14 - 3 - 3 31 fehérjékhez kapcsolódva kirekesztődnek a sejt­
magból. (A PI3K-Akt-sejtm ag útvonalat lásd a 8.1/12. áb­
rán is).
Érdekes kapcsolat áll fenn az RTK-szignalizáciö és az in-
tegrinekről (I 9.2. fejezet) a sejtbe továbbított jelek között
(I. még 10.6. fejezet). Az integrin dimerhez citoszkeletális
csatlakozási pontjánál egy integrinkapcsolt kináz (ILK, integ­
rin /inked /sinase) kötődik, amelynek aktiváciőjához az is
szükséges, hogy a membránban elhelyezkedő PIP3-at meg­
kösse. A közelben elhelyezkedő RTK-ok ugyanehhez az ILK
hez kötődnek csatoló fehérjéken keresztül, így az integrinek
kapcsolódása az extracelluláris mátrixhoz, valamint a PI3K
RTK-k általi aktiváciöja egymással kölcsönhatásban újabb
30A konzervált .Forkhead box" DNS-kötő doménről kapták a
nevüket, ide tartoznak a FoxO (Forkhead box O) transzkripciós
faktorok, melyek a Forkhead box válaszelemhez (FRE) kötődnek.
5 1 Lásd még a 17. lábjegyzetet is.
 8 . 1. A SEJT T U L A J D O N S Á G A IN A K MEGVÁ LTOZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI F OLYAM ATOK
útvonalakat aktivál. Ide tartozik a fokális adhéziós Ainázok
(FÁK tirozinkinázok) és rajtuk keresztül a src stimulációja,
mely a Rác GTP-áz közreműködésével a lamellopodiumok
képződését és a migrációt segíti. Ugyanakkor az ILK, más Pl­
függő kinázokhoz hasonlóan, az Akt túlélést segítő jelrend­
szerét is képes beindítani.
8 .1 .7 . A receptor tiro zin kin ázo k
és a G -proteinhez kapcsolt
receptorok által in d íto tt je lá tvite l
közös szakasza: a foszfolipáz
C -fo szfa tid ilin o zito l/ka lciu m
m ásodlagos hírvivő rendszer
Az előbbiekben végigkövettük a receptor tirozinki-
názoktól a Ras fehérjén és a MAP-kináz kaszkádon át
a sejtmagba vezető utat. Azt is említettük, hogy a fosz-
forilálődott RTK-ok számos más, SH2 vagy PTB do-
ménnel rendelkező fehérje kapcsolódási (és aktivá­
ciós) helyéül szolgálnak, amelyek között vannak adap­
terek (pl. GRB2, SHC, IRS1) és enzimek (pl. a már em­
extracelluláris tér
hormon
P IP , DAG
7 T M receDtor
fehérje-P
(aktív/inaktív)
intracelluláris tér
8.1/10. ábra.
A kalcium és a foszfatidilinozitol-rendszer mint másodlagos
hírvivő. Az inozitol-foszfát/kalcium másodlagos hírvivő rend­
szer beindítása foszfolipáz C (PLC) aktiválásával történik.
A PLC aktiválása izotípusától függően receptor tirozinkiná-
zon vagy G-proteinhez kapcsolt receptoron keresztül is vég­
bemehet. A PLC foszfatidilinozitol-biszfoszfátot (PIP2) hasít
diacilglicerinné (DAG) és inozitol-triszfoszfáttá (IP3). Az IP3
lített PI3K, Ras-GAP és SHP). További kiemelkedő je­
lentőségű enzim, amely SH2 doménje segítségével
RTK-okon aktiválódik, a foszfolipáz C (PLC, 8.1/10.
ábra). A PLC aktiválása nemcsak receptor tirozinkiná-
zokon, hanem szerpentin receptorok által szabályo­
zott G-proteineken keresztül is történhet. A kétfajta
PLC nem teljesen egyforma, a y típusú az RTK-okon
aktiválódik, míg a PLCp Gq és G0fehérjéken.
8 .1 .7 .1 . A ka lc iu m -k a lm o d u lin fü g g ő
kinázok változatos sejtm űködéseket
szabályoznak
Az aktivált PLC funkciója az inozitol-foszfát/kal­
cium másodlagos hírvivő rendszer beindítása. A PLC
sejtmembránhoz kötött enzim, amely a membránban
található foszfatidilinozitol-biszfoszfátot (PIP3) hasítja
diacilglicerinné (DAG) és inozitol-triszfoszfáttá (IP5). Az
IP3 az intracelluláris raktárakból kalciumot szabadít fel
az IPj-vezérelt kalciumcsatornákon át (bővebben a
3.4. fejezet tárgyalja ennek mechanizmusát). Az emel-
proteinkináz C DAG PIP2
fehérje
(aktív/inaktív)
IP,
foszfolipáz C Y aktivált
receptor
tirozinkináz
sejtválasz
kalmodulin­
függő enzim ek
aktivációja
intracelluláris kalciumot szabadít fel, amely kalmodulinfüggő
enzimek aktiválásához szükséges. A DAG a proteinkináz
C enzim aktiválásához szükséges. A PLC, valamint a PIP2 és
hasítási terméke, a DAG membránhoz kötött, így a PKC en­
zim csak akkor aktiválódhat a DAG által, ha a membránhoz
transzlokálödik. A legtöbb típusának ehhez a kalciumkon-
centráciö emelkedésére van szüksége.
8. A VÁLTOZÓ SEJT
kedett intracelluláris kalciumszint közvetlenül és köz­
vetve is szabályozó hatású. Fő közvetítője a kalmodu-
lin nevű fehérje, mely kalciumot kötött állapotában
konformációváltozáson megy keresztül, és a kal­
cium—kalmodulinfüggő kinázokat, foszfatázokat, vala­
mint a cAMP-foszfodiészterázt aktiválja.
A kalcium-kalmodulinfüggő kinázok (CAMK) egyik fon­
tos képviselője a miozin könnyű lánc kináz, amely a miozin
könnyű lánc foszforilációjával lehetővé teszi az izom-össze-
hüzödást32. A glikogén-foszforiláz-kináz (CPK, I. 8.1.5.2. fe­
jezet) szintén kalciumfüggő, de érdekes módon ennek állan­
dó (5) alegysége a kalmodulin. Az (cx(3y8)^ szerkezetű multi­
mer enzim katalitikus (a) alegységének aktiválódásához a
(3 és v PKA általi foszforilációján kívül a 8 -alegység kalcium­
kötése szükséges. Míg a GPK esetén a PLC és a PKA sziner-
gista módon aktiváló hatású, a PLC-IP 5 útvonalon kal­
cium—kalmodulin által aktivált cAMP-foszfodiesztéráz a
cAMP bontásával a proteinkináz A aktiválását megszünteti,
jó példát szolgáltatva arra a gyakori jelenségre, hogy két
vagy több második hírvivő érzékenyen és eltérő módon sza­
bályozhatja a sejt metabolikus folyamatait.
A CAMK-család tagjai a transzkripció szabályozásában is
részt vesznek, egyik fontos célpontjuk a CREB transzkripciós
faktor (I. 8 .1.8.3. fejezet). Ugyanakkor a kalmodulinfüggő
Ser/Thr foszfatáz (PP2B vagy közismertebb nevén kalcineu-
rin) is lényeges szerepet játszik a transzkripciós szabályozás­
ban. T-sejtekben pl. (I. 9.5. fejezet) a foszforilált NFAT3 3
transzkripciós faktor a citoplazmában található, de a sejt sti­
mulációjakor megnövekvő kalciumkoncentráció hatására a
kalcineurin defoszforilálja, és így a magba transzlokálódva
további komponensekkel aktív komplexet képezhet.
8.1.7.2. Az aktivált kalcium-kalmodulin
rendszer szomszédos sejteket is
szabályozhat
A kalcium-kalmodulin által aktivált egyik enzim az
NO-szintáz, amely argininből nitrogén-monoxidot
(NO) állít elő. Az NO mint másodlagos hírvivő különle­
gességét az adja, hogy gáz halmazállapota miatt köny-
nyen átdiffundál a szomszédos sejtekbe, de élettarta­
ma viszonylag rövid, hamar továbboxidálódik. Míg a
szintén gáz halmazállapotú etilén-oxidot mint növényi
hormont már régóta ismerték, az emlősökben parak­
rin módon ható NO-t csak 1986-ban fedezték fel (és
32Bár ez a fehérje az idegrendszer sejtjeiben és simaizomsej­
tekben a PLC-IP3 -Ca2* útvonalon aktiválódik, tipikus előfordu­
lási helyén, a harántcsíkolt izomban a működéséhez szükséges
Ca3+ feszültségfüggő csatornákon kerül be a szinciciumba, ill. a
rianodinreceptorokon keresztül áramlik ki a szarkoplazmatikus
retikulumböl.
3 3 NFAT: A/uclear /actor of octivated T cells.
1998-ban adtak érte Nobel-díjat). Az NO forrása lehet
pl.'az érendotél, ahol az acetilkolin hatására megnöve­
kedett Ca2+-szint stimulálja termelését (8.1/11. ábra].
Az endotélsejtből az NO diffúzióval gyorsan átjut a kö­
zeli simaizomsejtekbe, és ott allosztérikus aktivátor-
ként serkenti a guanilát-cikláz működését. A keletkező
cGMP egy cGMP-fúggő Ser/Thr kinázt (proteinkináz G,
PKG) aktivál, amely az ^-re c e p to r (I. 3.4/3. ábra) fosz­
forilációjával csökkenti a simaizomsejtekben a szintén
acetilkolin-receptoron keresztül létrejövő kalciumfel­
szabadulást, és így elernyedést okoz.
Ezen a hatáson alapszik a több mint 100 éve használat­
ban lévő nitroglicerin alkalmazása is, amely NO-dá alakulva
tágítja az ereket és ezáltal csökkenti a szív terhelését. A Vi-
agra pedig oly módon hosszabbítja meg a fiziológiásán kép­
ződő NO hatását, hogy a cGMP-szintet csökkentő foszfodi-
észteráz enzimet gátolja. Itt érdemes megemlíteni, hogy a
guanilát-cikláz aktivitással rendelkező ANP-receptor (az at-
riális natriuretikus peptid receptora, 1. 8.1/17. ábra F) szin­
tén a cGMP-szint növelésével okoz simaizom-elernyedést
(és ezen keresztül értágulatot), valamint a vesében nátrium-
és vízürítést. Az NO-hoz hasonló hatással bír a CO is, ame­
lyet a hem-oxigenáz enzim állít elő fiziológiásán, és amely­
nek újabban kardioprotektív, ill. lokális antiapoptotikus sze­
repet tulajdonítanak. Az NO idegrendszeri jelátviteli folya­
matokban betöltött szerepét I. a 8 .2 . fejezetben.
8.1.7.3. A klasszikus foszfatidilinozitol-függő
jelpályák központi eleme a protein­
kináz C
A kalmodulinfüggő enzimek aktiválásán tül a kal-
ciumkoncentráciő emelkedése szükséges a proteinki­
náz C (PKC) enzim működéséhez is: az enzim aktiváto­
ra a PIP2 hasításának másik terméke, a DAG. Mivel ez
a sejtmembránban képződik, hatását csak úgy fejthe­
ti ki, ha az inaktív állapotában a citoszolban található
PKC a sejtmembránhoz transzlokálódik, ehhez pedig
(többnyire) a szabad kalciumkoncentráció emelkedé­
se szükséges. A PKC ilyen módon való aktiválási me­
chanizmusa maradéktalanul csak a „klasszikus” izoter­
máknál teljesül, amellett számos, kicsit eltérő műkö­
désű PKC izoenzimet ismerünk.
Az aktivált PKC szerin/treonin oldalláncon foszfori-
lál számos fehérjét, a sejtműködés megváltozását
vagy sejtosztódást eredményezve. A PKC szubsztrát-
jai sejttípustól függően változnak, közéjük tartozik pl.
az idegsejtek számos ioncsatornája, a simaizom mio-
zinjának könnyű lánca, ugyanott a kaldezmon nevű,
kontrakciót szabályozó fehérje, transzkripciós fakto­
rok (pl. STAT fehérjék, 1. 8.1.8.1. fejezet), transzkrip-
 8.1. A SEJT T U L A JD O N S Á G A IN A K MEGVÁ LTOZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK
8.1/11. ábra.
A nitrogén-monoxid képződése és szerepe a simaizmok
elernyedésében. A NO-ot a kalcium-kalmodulinfúggő NO-
szintáz enzim állítja elő argininből. Acetilkolin hatására az ér
belső (endotél) hámrétegének sejtjei a PLC-IP 5 útvonalon
serkentik az NO termelését. Az acetilkolin által mozgósított
intracelluláris kalcium ugyanakkor az endotéltől megfosztott
ciős faktorok inhibitora (I-k B, I. 8.1.9. fejezet), vala­
mint enzimek (pl. májban a glikogén-szintáz34) és re­
ceptorok (pl. ECFR, I. 8.1.10.2. fejezet).
A kalciumháztartás szabályozásában betöltött szerepük
felismerése után csaknem két évtizeddel ismét a figyelem
központjába kerültek az ün. lipid-kinázok, amelyek PIP2 -t, ill.
egyéb, szabályozó szereppel bíró inozitol-foszfátokat hoz­
nak létre. Ezek a foszfatidilinozitol-kinázok (PIK). A PIP2 -szin-
tézis első lépését, a foszfatidilinozitol 4 ’ helyen való foszfori-
láciőját a PI-4-kináz, továbbalakítását PIP2-vé a PI4P-5-kináz
katalizálja. Az IP5 is foszforilálódhat 3 ’ pozícióban, az ered­
mény az IP/( (inozitol-1,3,4,5-tetrakiszfoszfát), amely sejt­
membránban található kalciumcsatornákat nyit, kalciumbe­
áramlást okozva.
8 .1 .8 . További, m em brá n re cep toro któ l
a sejtm agba vezető jelá tvite li utak
A membránreceptoroktöl induló jelátviteli folya­
matok egy része metabolikus változásokhoz vezet.
Említhetjük példaként a cAMP-függő proteinkináz
MA glikogén-szintázt a PKC foszforiláció útján gátolja.
ér simaizomsejtjeinek összehúzódását váltja ki a kalmodulin-
fúggő miozin könnyű lánc kináz (MLCK) aktiválásával. Az en-
dotélből átdiffundáló NO a guanilát-cikláz aktiválásával
cGMP-termelést indít el, amely PKG aktiválásán át az IP3 -re-
ceptort foszforiláciőval gátolja, és így az acetilkolin ép endo­
tél jelenlétében a simaizom elernyedését okozza.
(PKA) (3-adrenerg receptor általi aktiválását, amely a
glikogén lebontásának fokozódását eredményezi máj­
sejtekben, a központi idegrendszer C-fehérje-vezérelt
ioncsatornáinak nyitását GABA, 5-HT stb. hatására,
vagy az inzulinreceptor autofoszforiláciöját követő ve-
zikuláris transzportfolyamatot, amely a GLUT-4 glü-
kőztranszportert tartalmazó vezikulumok sejtmemb­
ránba való beolvadását és a transzporteren keresztül
a glükőzfelvétel megindulását okozza.
A jelátviteli folyamatok másik nagy csoportja gén­
átíráshoz vezet. A sejtmembránban elhelyezkedő re­
ceptorok közvetlenül nyilván nem befolyásolhatják a
DNS átírását - ezt intracelluláris transzkripciós fak­
torok aktiválásán keresztül55 teszik. Ezek közül a raf-
MAPK és PI3K-Akt útvonal a 8.1.6. fejezetben, a kal­
cium-kalmodulinfüggő kináz és a PKC hatásai pedig a
8.1.7. fejezetben már említésre kerültek. A továb­
biakban négy másik, általánosnak mondható, transz­
kripcióhoz vezető jelátviteli útvonalat tekintünk át rö­
viden. Ezek a citokinreceptorokről, a TGFp-recepto-
35lsmert néhány adat peptidhormon-receptor komplexek
sejtmagba való transzlációjáról is (pl. EGF, aFGF, prolaktin), de
ezek fiziológiás jelentőségének bizonyítása még várat magára.
451
8. A VÁLTOZÓ SEJT

szteroid- növekedési faktor, citokin vagy ECM TGF-p hormon WNT

EC tér hírvivő hormon család

receptor-1 irozinkináz va gy tirozinkináí hoz TGF-p G-proteinhez Frizzled +

sejtmembrán receptor kapcsolt re ceptor receptor kapcsolt LRP
család receptor
(közbenső PI3K PLC G-protein APC
közvetítők szubsztrát)
Grb2 adapter PIP3 IP3, DAG adenilát-cikláz GSK3
citoplazma SOS (GEF) kalcium cAMP
PDK1
Ras
Raf (MAPKKK)
PDK2
MEK (MAPKK)
effektor (korepresszor) MAPK (ERK) AKT (PKB) CAM, PKC JAK kinázok PKA (j-katenin
transzkripciós SRF FoxO, CREB NFAT, STAT STAT fehérjék Smad + CREB TCF
faktorok magreceptor co-Smad
IkB. CREB
sejtmag DNS f HRE 1 SRE f FRE, CRE 1 '1 ISRE r SBE 'l CRE

8.1/12. ábra.
A sejtmagba vezető jelátviteli utak állomásai. A sejt által ér­
zékelt, az extracelluláris térben megjelenő hírvivő moleku­
láktól receptorokon és közvetítőkön át vezet az üt az effek-
torokig, amelyek transzkripciós faktorokat, ill. represszoro-
kat aktiválnak vagy inaktiválnak, hogy azok a megfelelő DNS
válaszelemekhez kötődve génátírást szabályozzanak. A jel­
átviteli utak összetettsége változatos: A szteroidhormonok
receptorai egyben transzkripciós faktorként is működnek,
míg a receptor tirozinkinázokről és tirozinkinázhoz kapcsolt
receptorokról a viszonylag egyszerű JAK-Stat rendszertől
eltekintve inkább többlépcsős kaszkádok (Ras-MAPK,
PI3K-Akt, PLC-CAM/PKC útvonal) vezetnek a magba. A re­
ceptor szerin/treonin kinázok közvetlenül, a szerpentin re­
ceptorok viszont gyakorta a PKA aktiválásával foszforilálják
a transzkripciós faktorokat. A WNT-receptor a transzkripciós
faktorokat proteolitikusan szabályozó receptorok példája.

rokról és a G-fehérjékről kiinduló, valamint a proteolí-
zissel szabályozott útvonalak, amelyeket a már koráb­
ban említettekkel együtt a 8.1/12. ábrán vázolunk se­
matikusan.
8 .1 .8 .1 . A m iko r a ligandkötő és a tiro zin ­
kináz aktivitás két külön m olekulá­
hoz rendelhető: a citokinreceptorok
A citokinreceptor-család tagjainak nagy része a re­
ceptor tirozinkinázokhoz hasonlóan működik, azzal az
eltéréssel, hogy a ligandkötő és a tirozinkináz aktivitás
két külön molekulához rendelhető (8.1/13. ábra A).
A receptorok többnyire heterodimerek, vagyis 2 kü­
lönböző alegységből állnak (pl. interferon y-receptor)
vagy heterotrimerek (3 alegységből állnak, pl. az IL-2-
receptor), és ligandkötés hatására olyan konformá­
ciós változáson mennek keresztül, amely lehetővé te­
szi, hogy a citoszolból tirozinkinázokat - pl. JAK1,
JAK2 és Tyk2 - toborozzanak és aktiváljanak.
A JAK kinázok35 változatos STAT (signal fransdu-
cers and activators of íranscription, vagyis jelátvivő és
génátírást aktiváló) molekulákat foszforilálnak, ame­
lyek ily módon aktiválódva dimereket képeznek, és
megfelelő DNS-szakaszokhoz kötődve (pl. interferon
a esetén ISRE (interferon stimulated response ele­
ment) génátírást indukálnak37 (I. 8.1/13. ábra A).
A STAT molekulák egyaránt tartalmaznak foszforilál-
ható tirozin-oldalláncot és azt felismerő SH2 domént,
ez biztosítja dimerizáciőjukat.
A citokinek molekulacsaládja olyan kisméretű szekretált
fehérjéket foglal magába, melyek számos sejt szaporodását
és differenciálódását szabályozzák (I. 10. fejezet). A prolak-
tin pl. terhesség alatt az emlőmirigy járatainak hámsejtjeit
acinussejtekké differenciálja, melyek képesek tejfehérjéket
termelni és kiválasztani. Az interleukinek (IL) a különféle lim-
foid sejtek érési, differenciálódási és osztódási folyamatait
szabályozzák. A IL-2 a T-sejtek klonális proliferációjához
szükséges, és termelésének egy szakaszában autokrin mó­
don saját receptorának átírását is fokozza. Az antitestet ter­
melő plazmasejtek éréséhez nélkülözhetetlen az IL-4. A he-

i6Ezek a Janus Arcú Kinázok, nevüket Janusröl, az ókori Ró­
ma kapuőrző istenéről kapták. Janusnak két arca van, az egyik
hátra, a másik előre tekint. Hasonlóképpen a Janus kinázok is
kétarcüak: a jelátviteli úton hátra tekintve foszforilálják a recep­
tort, amelyen aktiválódtak, előre tekintve pedig további
szubsztrátokat. Bár ez így jól hangzik, azt, hogy a JAK a Janus
Arcú Kinázok rövidítése legyen, csak utólag találták ki. Eredeti­
leg a JAK a „Just Another Kinase’ rövidítése volt, vagyis „csak
még egy kináz" a sok közül, amelyet sejtfehérjékre vadászva ta­
láltak. A hasonlat ezenfelül sántít is, mert a JAK kinázok a recep­
torokon és a STAT-okon kívül még egymást is foszforilálják.
37A STAT fehérjék NLS-szekvenciát tartalmaznak, amely
foszforiláciö hatására válik szabaddá, elősegítve a fehérjék sejt­
magba jutását. Az interferon y esetén azt is megfigyelték, hogy
maga az interferon, valamint receptorának egyik alegysége is a
magba importálódö fehérjekomplex része lehet.
 8 . 1. A SEJT T U L A J D O N S Á G A IN A K M EGVÁ LTO ZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI FOLYAM ATOK
8.1/13. ábra.
A citokin-, a TGF-p- és a szerpentin receptorok.sejtmagba
vezető jelpályái.
A) A ligandumot kötött trimer interleukin-2-receptor cito­
plazmatikus JAK tirozinkinázokat aktivál, amelyek a re­
ceptort, egymást és a STAT transzkripciós faktorokat fosz-
forilálják. A STAT dimerek a sejtmagba transzlokálódnak.
mopoetikus őssejtek differenciálódási folyamatában számos
citokin (CM-CSF, flt3, LIF, IL-3, IL-7, 1. 10.2. fejezet) közös
hatása szabja meg az egyes sejtek sorsát. A többnyire vírus-
. fertőzés kapcsán szekretált interferonok az immunrendszer
védekezőkészségét fokozzák. A csontvelőben a vörösvértes-
tek képződését serkentő eritropoetin (EPO) a vesében ter­
melődik hipoxia hatására58.
Az aktivált receptorok milyenségétől és mennyiségétől
függően a JAK kinázok altípusai különféle arányban aktivá­
lódnak, és így változó specificitásukből adódóan az aktivált
STAT dimerek széles spektrumát hozhatják létre. Ezek a di­
merek, fajtájuktól függően, különböző DNS-válaszelemek-
hez kötődhetnek, ami döntően befolyásolja a sejtválasz mi­
nőségét. Az eritropoetinreceptor aktiválódása pl. a STAT5
homodimer képződését indítja el, amely az antiapoptotikus
(I. 10.6., 8.1.9. fejezet) Bcl-xL nevű BCL2 családtag átírásá­
hoz és ezen keresztül vörösvértestek őssejtjeinek (eritroid
progenitorok, I. 10.3.2. fejezet) tüléléséhez vezet, lehetővé
téve, hogy osztódjanak és differenciálódjanak.
A tirozinkinázhoz kapcsolt citokinreceptorok jelét a fen­
tieken tűi az SRC-kináz család tagjai is közvetíthetik a sejt­
mag felé. A család néhány ismertebb tagja az Src, Yes, Fyn,
Lyn, Lek gének terméke. Ezek valamennyien - lévén, hogy
az SRC-családba tartoznak - SH2 és SH3 doménekkel bír­
nak, és érdekes módon nemcsak citokinreceptorokhoz, ha-
38A HIF1 (/jipoxia által indukált transzkripciós faktor) irányít­
ja az eritropoetin gén átírását.
nem receptor tirozinkinázokhoz is képesek kapcsolódni.
A legtöbb limfocitareceptornak (I. 9.5. fejezet] saját SRC-
családbeli tirozinkináz-készlete van, amely ligandkötést kö
vetően aktiválódik.
8 .1 .8 .2 . Receptor szerin/treonin kinázok:
a TGF|3-receptorcsalád m űködése
Bár a legtöbb szerin/treonin kináz citoplazmatikus
lokálizációjú, ism ertelT közöttill^
torok is; ezek a TGF|3- (transforming grow thT acíörpr"
Teceptorcsalád tagjai,"melyek sokrétűen szabályozzák
a szervezet sejtjeinek szaporodását és differenciálódá-
sát, szövetek és szervrenaszerek kialakulását. MiveT a
TGFp egyes sejteket növekedési faktorok szintézisére
és kiválasztására serkent, globális hatása lehet sejtsza­
porodás is, annak ellenére, hogy magukat a TGF(3 re­
ceptorokat kifejező sejteket jobbára differenciálódás­
ra, valamilyen funkció ellátására készteti. Ebből a pa­
radox jelenségből származik neve, a transzformáló nö­
vekedési faktor is. Valójában egy egyre bővülő fehérje-
családról van sző, melynek legkorábban felfedezett,
névadó tagjai szabályozzák a sejtadhéziös és mátrixfe­
hérjék kifejezését, az aktivinek és az inhibinek a geni-
tális traktus fejlődését; a BMP (í>one morphogenetic
protein) a csontképzést, és a sor hosszan folytatható
(részletesen I. 10.2.3.1. fejezet).
A változatos funkció ellenére a TGF|3 receptorok
jelátviteli útja a legegyszerűbbek közé~tartozik~ Az ak­
tivált receptorok transzkripciós faktorokat foszforilál-
nak, amelyek a sejtmagba transzlokálódnak és gén­
átírást indítanak (8.1/13. ábra B). A receptoroknak há­
rom fajtája van. Az II. típusü receptor állandó kínázak-
tivitást mutat, ligand hiányában is autofoszforilálődik.
Ligandkötés hatásSralnetérotetramer alakul ki az I. és
II. típusú receptorokból, amelyben a II es foszforilálja
és ezáltal aktiválja az l-est. Á 111, típusú receptor39 egy
sejtfelszíni proteoglikán (p-glikán), amelynek szerepe a
_ TGF|3 koncentrálása a sejtmembrán közelében.
Az aktivált 1. típusú JGF3R transzkripciós faktoro­
kat foszforilál. Ezeket Smad40 fehérjéknek nevezzük,
ill., mivel ezek receptor által szabályozottak, az R-smad
név is elterjedt, megkülönböztetve őket serkentő és
gátlő kofaktoraiktól, a co-Smad és l-Smad fehérjék­
től41. Az R-Smad foszforiláciöja lehetővé teszi impor-
tinok kötődését NLS szekvenciájához, valamint egy
39Az áttekinthetőség kedvéért nincs feltüntetve az ábrán.
4 0 Smad: similarto „mothers against decapentaplegic” (a Mad
egy homológ Drosophila fehérje).
4IA Smadl, Smad2 és Smad3 R-Smad, míg a Smad4 egy
co-Smad, a Smad7 pedig l-Smad.
8. A VÁ LTO ZÓ SEJT

8.1/13. ábra.
II. típusú R A citokin-, a TGF-p- és a szer­
pentin receptorok sejtmagba
vezető jelpályái.
B) A szerin/treonin kináz ak­
tivitású I. és II. típusú TGF-
|3 receptorok ligandkötés-
kor tetramert képeznek,
amelyben a II. foszforilálja
az l.-t, ez pedig az R-
Smad faktorokat, ame­
lyek co-Smadokkal komp­
sejtmai lexet képezve a magban
transzkripciót indítanak el.
C) A szerpentin receptorok
az adenilát-cikláz-cAMP-
PKA útvonal aktiválásá­
7 T M receptor
val a CREB (CRE binding)
transzkripciós faktor fosz-
forilációját okozzák, ami
adenilát-
cikláz az ábrázolt példában a cu­
korraktárak regenerálásá­
G-protein atp glikolízis hoz szükséges enzimek
cA M P

génátírását indítja meg.

glükoneogenezis
sejtmag

mRNS
C R E (cA M P response elem ent)

R-Smad dimer asszociációját egy co-Smad molekulá­
val. A sejtmagba bejutva a komplex további faktorok­
kal kölcsönhatásban szabályozza a célgének átírását.
Majdnem valamennyi emlőssejt kiválaszt legalább egy­
fajta TGFp-izoformát, és többségüknek membránjában TGFp
receptorok is vannak. Az általuk létrehozott jelátviteli folya­
mat sokféleségét egyrészt az biztosítja, hogy a különféle li­
gandumok eltérő R-Smad-co-Smad komplexeket aktivál­
nak, másrészt pedig az, hogy a Smad komplexek - bár spe­
cifikusan Smad-kötő DNS-elemekhez (SBE) képesek kapcso­
lódni - az éppen aktív transzkripciós faktorokkal lépnek köl­
csönhatásba, és így mintegy ligandfüggően modulálják a sejt
aktuális transzkripciós mintázatát.
8 .1 .8 .3 . A szerpentin receptorok is
indukálhatnak g énátírást
Amint azt a 8.1.5.2. fejezetrészben láttuk, a szim­
patikus idegrendszer jellegzetes mediátorának, az ad­
renalinnak kötődése a májsejtek membránjában talál­
ható p-adrenerg receptorhoz glükóz felszabadításá­
hoz és a vérbe juttatásához vezet. Ez a válasz komp­
lex szimpatikus reakció része, a zsírsejtek (adipociták)
hasonló jelátviteli folyamatban aktivált zsírsav felsza­
badításával, a szív összehúzódásának gyorsításával és
erősítésével (I. 8.1.5.3. fejezet), a belek simaizmainak
ellazításával együtt.
Ugyanakkor a belek, a bőr és a vese ereinek a-
adrenerg receptoraihoz kötődve az adrenalin ezen
erek összehúzódását eredményezi, az előző hatá­
sokkal együtt hozzájárulva a létfontosságú szervek
megfelelő vérkeringéséhez és tápanyaggal való ellá­
tásához.
Mindezen hatások és számos más hasonló szabá­
lyozási jelenség okán a G-fehérjékhez kapcsolódó
jelátviteli folyamatok többségét hajlamosak vagyunk
metabolikus sejtválaszokkal kapcsolatba hozni. Tud­
nunk kell azonban, hogy az A típusú proteinkináz vagy
annak aktivált katalitikus alegysége is bejuthat a sejt-
 8.1. A SEJT T U L A JD O N S Á G A IN A K M EG VÁ LTO ZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK
magba42, és ott a CREB45 fehérjét (cAMP-függő DNS-
válaszelemet kötő fehérje) foszforilálja. Ez nevének
megfelelően a CRE (cAMP Response flement) DNS-
szekvenciához kötődik (miután a CBP - a CREB bin-
ding protein - fehérjével asszociálódott), és transz­
kripciót idéz elő (8.1/13. ábra C). Példaként említhet­
jük, hogy májsejtben ilyen mechanizmus indítja el a
glükóz újratermeléséhez szükséges enzimek kifejezé­
sét az adrenalin receptorkötését követően. Amíg te­
hát a cAMP-szint emelkedésének azonnali hatása a
raktározott glikogén bontása útján glükóz előállítása
és a vércukorszint növelése, a hosszú távú hatás - gén­
átíráson keresztül - gondoskodik arról, hogy más me-
tabolitokból (pl. aminosavakből) glükóz, ill. glikogén
képződhessen. Más (pl. hám eredetű) sejtekben a
CREB aktiválása a sejtek osztódását segíti elő.
Noha a G-fehérjék transzkripciót aktiváló hatásá­
nak egyik legelterjedtebb módja ez a PKA-CREB út­
vonal, egyéb érdekes útvonalak is vezetnek a szer­
pentin receptoroktól a sejtmagig.
A szerpentin receptorok aktiválását követően gyakran
képződik foszforilált receptor-arresztin komplex (1 . 8 . 1 . 1 0 . 1 .
fejezet), amely SRC kinázok, valamint a MAPK-útvonal enzi­
meinek4 4 megkötésére is szolgál. Az arresztin kötése így le­
hetővé teszi, hogy az aktivált receptorok a cAMP-PKA rend­
szertől függetlenül is részt vegyenek a hosszabb távü
transzkripciós szabályozásban.
Egy másik, meglehetősen komplikált módja a p-adre-
nerg receptor osztódást serkentő hatásának az extracellulá-
ris metalloproteázok aktiválása, melyek az epidermális nö­
vekedési faktor transzmembrán prekurzorának hasításával
szabad EGF-et állítanak elő. Az így felszabadított EGF auto-
krin módon ugyanezen sejt EGF-receptoraihoz kötődve a
8 . 1 .6 .2 . fejezetrészben leírtak szerint sejtosztódást stimulál.
Végül ínyencségként megemlíthető az élesztő „mating
factor" receptorának példája, mely szintén trimer G-fehérjé-
hez kapcsolt. A ligandkötéskor szabaddá váló Gp, ebben a
rendszerben egy, a raf kinázzal rokon kinázt aktivál, amely
a MEK, majd az a MAPK élesztőbeli homológját (ún. Ste fak­
torok) aktiválja.
42A cAMP-függő proteinkináz szabályozó alegységét AKAP
\A Ainase anchoring protein) fehérjék rögzítik a citoplazma (ili.
esetenként a sejtmag) membránrendszeréhez. A cAMP hatásá­
ra ledisszociálö katalitikus alegység bejut (ill. szabaddá válik) a
sejtmagba(n). A magból való kijutása egy gátló fehérje (PKI) se­
gítségével megy végbe (I. a 6.2.4. fejezetben).
4 3 CREB: cAMP response element Minding.
4 4 ASK4, MKK4, JNK3 - ezek rendre megfelelnek a
MAPKKK-MAPKK-MAPK jelátviteli szinteknek.
4 5 FZD: „frizzled”, a mutáns gént hordozó muslica gyűrött
megjelenésű szárnyáról kapta nevét.
46A p-katenin adherens junkció kialakításában betöltött sze­
repét I. a 9.2.3. fejezetben.
8 .1 .8 .4 . Jelátvivő fehérjék proteolízisén
keresztül génátírást indukáló
útvonalak
Míg a legtöbb jelátviteli kaszkád reverzibilis eleme­
ket (foszforiláció—defoszforiláció) tartalmaz, néhány
speciális séma gyors, nagy hatékonyságú irreverzibilis
folyamatokon - fehérjék lebontásán - át változtatja
meg döntően a sejt sorsát. Ezek a folyamatok gyakor­
ta a sejtek differenciálódásához vagy pusztulásához
vezetnek. Az alábbiakban ebbe a kategóriába tartozó
receptorok működését mutatjuk be nagy vonalakban.
A proteolitikus szabályozásra való koncentrálást az is
segíti, hogy a receptoroktól a proteolízisig vezető utak
és szereplők még nem ismertek a korábban ismerte­
tett jelpályákhoz hasonló pontossággal.
A WNT fehérjék jele az FZD45 családba tartozó
szerpentin receptorok aktiválásával, de nem G-fehér-
jéken át jut a sejtmagba. Ezen szekretált glikoprotei-
nek prototípusa a muslica szegmentjeinek polaritását
és testrészeinek kifejlődését szabályozza (innen a cso­
port neve: wingless fype). Emlősökben is hasonló sza­
bályozó szerepet töltenek be a WNT fehérjék, pl. az
ízületek kialakulásában és az idegrendszeri elemek
differenciálódásában. Az FZD-hez kötődő WNT-re jel­
lemző klasszikus jelátviteli utat a 8.1/14. ábra A része
mutatja.
WNT hiányában a (3-katenin nevű fehérje46 egy
GSK3 kinázt (I. 8.1.7.3. fejezet) és APC47 fehérjét tar­
talmazó komplexhez kapcsolódik, és foszforilálődik48.
A foszforilált p-katenin ubikvitinálödik, és következ­
ményes proteaszomális degradációt szenved. Ilyen
körülmények között a WNT célgénjeit a TCF49-hez kö­
tődő Groucho fehérje represszálja. A receptor ligand-
kötése stabilizálja a p-katenint, ami a célgének átírá­
sát eredményezi.
Az FZD ligandkötése az LRP5 0 csatlakozását és foszfori­
lációját eredményezi, majd a (szintén foszforilálődott) DSH
közreműködésével a receptorokhoz csatlakozik és inakti-
4 7 APC: odenomatosus polyposis coli (I. még 10.1. fejezet, a
FAP szindróma kapcsán).
48A komplex része az Axin nevű fehérje is. A foszforilációban
a kazein-kináz 1 (CK1) is részt vesz.
49A TCF/Lef transzkripciós faktorok a DNS-kötő fehérjék
HMG csoportjába tartoznak, eredeti felfedezésük helyéről kap­
ták a T cell transcription /actor nevet. Nem tévesztendők össze
a szintén TCF-ként rövidített temary complex factor-ral, I. 8 .1.6.2.
fejezet.
5 0 LRP: /ow density lipoprotein receptor-related protein, az
LDL-receptorhoz hasonló receptor. Itt vázolt adapter funkcióján
kívül az amiloid prekurzor fehérje, ill. a p-amiloid sejtbe való fel­
vételében és lebontásában is szerepe van.
8. A VÁLTOZÓ SEJT

8.1/14. ábra.
LRP LRP Transzkripciós faktorokat proteolí-
id ^ s
Frizzled
zissel szabályozó receptorok.
A) A WNT-t megkötő Frizzled recep­
to r egy kináztartalmú fehérje-
.................... <55

D s t/ Axin
komplexet köt meg, amely ezál­
tal beszünteti a p-katenin foszfo-
® A P C GSK3
Dsh rilálását. Emiatt a p-katenin pro-
teaszomális lebontása elmarad,
APC G SK3
és az épen maradt fehérje a sejt­
p-katenin P' katenin
i-katenin magba transzlokálódik, ahol egy
p-katenin p-kateni" represszort a TCF faktoron lecse­
o
OO rélve transzkripciót indít meg.
00 B) A sonic hedgehog (SHH) hiányá­
ban receptora, a Ptc gátolja a Smo
szerpentin receptort. Ilyenkor a
sejtmag PKA által foszforilált Gli fehérjét
^ Groucho i-katenin egy mikrotubulusokhoz kötődő
TC F
TCF komplex elhasltja, és az egyik ha­
sítási termék a sejtmagban rep-
resszorként működik. Az SHH
extracelluláris megkötése megfordítja a szabá­
SHJ,
tér lyozási sort, és az épen maradó
A
A
Ptc Smo P ap Ptc \ Sm o Gli a CBP-vel (CREB binding pro­
— | §' ifK tein) komplexben génátírást akti­

v0 'A ii u IP
vál.

©
intracelluláris
tér

hasítás
mikrotubulus

sejtmag Gli

o _ © r
B M l n & u a B A T ik
céigén ►a célgén átírása

válódik az Axin-APC-GSK3 komplex. Az így fölénybe került
PP1 protein-foszfatáz defoszforilálja a p-katenint, amely ez­
után transzlokálödhat a sejtmagba, és a TCF-hez kötődve
aktiválja a WNT célgének átírását.
Az SHH (sonic heógehog) az embrionális fejlődés során
szignál gradiensek és ezek hatására testrégiók kialakulásá­
ban játszik fontos szerepet. Az SHH receptora a 12 transz­
membrán régióval rendelkező Ptc, amely ligand híján gátolja
a szerpentin családba tartozó Smo proteint. Ilyenkor egy
mikrotubulusokhoz kötődő proteolitikus komplex a Gli nevű5 1
Zn-ujj domént tartalmazó DNS-kötő fehérjét degradálja, és
ennek egyik fragmentje a sejtmagban represszorként műkö­
dik52. Ligandkötés hatására a Gli defoszforilálódik, intakt
marad, és a magba jutva a CBP-hez kötődve transzkripciót
aktivál (8.1/14. ábra Bj.
A proteolízissel működő jelátvitel talán legérdekesebb
példája a Notch receptor (az egyedfejlődés során a sejtek
differenciálódásában, ill. a laterális gátlásban betöltött sze­
repét I. 10.2.3.3. fejezet). A Notch juxtakrin szignalizáció so­
rán aktiválódik, liganduma egy traszmembrán fehérje, a Del-

blPtc: Patched; Smo: Smoothened; Gli: glioma-associated 52Többek között a WNT és a TGFp génjét represszálja.
oncogcne.
 8.1. A SEJT T U L A JD O N S Á G A IN A K MEGVÁ LTOZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁSÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK

8.1/14. ábra.
C) A Notch ligandja a jeladó sejt
transzmembrán Delta intracelluláris
fehérje. Kapcsolódá­ tér
sukkor két proteáz, a
TACE és a Presenilin extracelluláris
1 hasítja a Notch-ot, tér
egy-egy ismeretlen
Delta
funkciójú extracellulá-
ris és transzmembrán
darabot, valamint egy
Notch
transzkripciót aktiváló
citplazmatikus frag­
mentumot képezve. extracelluláris TACE
tér
ló i

intracelluláris
tér presenilin 1

transzkripciós
célsejt faktorok aktiválása
a sejtm agban

ta (8.1/14. ábra C], A Delta kötődése a Notch extracellulá­
ris alegységéhez a TACE (tumor necrosis factor olpha con-
verting enzyme) extracelluláris metalloproteináz aktiváciöját
eredményezi, mely a Notchnak mind az extracelluláris,
mind a transzmembrán alegységét elhasítja. Ennek hatásá­
ra a Presenilin 15 3 nevű integráns membránfehérje lehasít a
Notch transzmembrán alegységéből egy intracelluláris dara­
bot, amely a sejtmagba transzlokálódva számos transzkrip­
ciós faktorral kölcsönhatásba lépve szabályozza a sejt diffe­
renciálódási folyamatait.
8 .1 .9 . Élet és halál jelei
A receptor tirozinkinázok kapcsán említettük,
hogy ligandjaik gyakorta növekedési faktorok, ame­
lyek sejtosztódást idéznek elő. Sérülés esetén például
a vérlemezkékből felszabaduló PDGF a vágás terüle­
tén található fibroblasztokat a szövethiány pótlására,
osztódásra készteti. (A PDGF által indukált sejtosztó­
dás kóros is lehet, I. 14.2. fejezet).
53A Presenilin 1-nek szerepe van az Alzeheimer-kör kialaku­
lásában is. Az APP (amiloid prekurzor protein) normális pro­
cesszálása során a TACE extracellulárisan hasítja a fehérjét,
majd a Presenilin 1 a membránban is elhasítja, és így a memb­
ránban egy 26 AS hosszúságú fragment marad. Az egyik lehet­
séges kóros folyamat az, amikor az extracelluláris hasítás más
helyen történik (egy ún. p-szekretáz által), és a membránban
egy nagyobb, 42 AS-nyi fragmentum marad.
Vannak azonban olyan receptorok is, amelyek
nem osztódási folyamatokat indítanak el, hanem sejt­
pusztulást okoznak. A jelenséget programozott sejt­
halálnak (programmed cell death, PCD) nevezzük. Mi­
vel aktív folyamatról van szó, a sejtek öngyilkosságá­
nak is tekinthetjük. Fontos szerepet játszik a szükség­
telen vagy hibás működésű sejtek eliminációjában, pl.
az egyedfejlődés vagy az immunválasz során (I. 9.5.,
10.1., 10.6., 1 1.2. fejezet).
A TNF (tumornekrózis faktor) receptorcsalád érde­
kessége, hogy számos tagja a sejtek élet-halál egyen­
súlyát szabályozza. Sokan közülük (pl. CD40, CDSO,
CD27) a programozott sejthalált gátló jeleket adnak,
míg a Fás és a TNF Receptor-I ligandkötése a progra­
mozott sejthalál aktív folyamatainak beindításához
vezet. Az utóbbi két receptor intracelluláris szekven­
ciájában ün. „haláldomén” [death Gfomain, DD) talál­
ható, melyhez receptoraktiváciőt és trimerizációt kö­
vetően további molekulák kötődnek, sejthalált indu­
káló szignálkomplexet (DISC - de ath /nducing signal
complex) alkotva. A szignálkomplex kaszpázokat
(cisztein aszpartát savanyú proteáz) képes aktiválni,
melyek működése sejthalálhoz vezet.
A sejtek programozott elhalásának fontos mo­
lekuláris tényezői a BCL2 fehérjecsalád tagjai, me­
lyek változatos expressziója és aktivitása a sejtet
az apoptőzis vagy éppen a túlélés irányába viszi (I.
10.6. fejezet). A család egyik proapoptotikus tagja a

457
8. A VÁLTOZÓ SEJT
BAD54 fehérje, melynek apoptotikus hatását akár az
Akt, akár az RSK általi foszforiláciöja megszünteti -
többek között erre vezethető vissza az inzulin sejttúl­
élést segítő hatása55 (I. 8.1/9. ábra).
Figyelemre méltó, hogy a TNFR-I a MAP-kináz kaszká-
dot is aktiválja, a receptor tirozinkinázokhoz hasonló,
GRB2-SOS függő útvonalon. A GRB2 itt egyik SH3 do-
ménjével a TNFR l-hez kötődik, a másikkal a SOS-hoz, te­
hát az SH2 dómén nem jut szerephez, összhangban azzal,
hogy a receptornak nincs tirozinkináz aktivitása. A ras itt a
TAK1 jelű MAPKKK-t aktiválja56, mely az IKBK5 7 kinázt ak­
tiválja az I-k B inhibitor foszforiláciöjához. A foszforilációt
ubikvitináciö és proteaszomális lebontás követi, melynek
eredményeképpen az inhibitortól megszabaduló NF-kB5 8
dimer transzkripciós faktor a sejtmagba transzlokálödik, és
immunkompetens sejtekben az immunválaszt, ill. gyulladá­
sos reakciókat elősegítő gének átírását indítja el. Az NF-kB
aktiválódhat a p 5 3 -R a f-M E K 1 -p90RSK útvonalon is, ek­
kor viszont a sejthalálprogram végrehajtásához szükséges
gének átírását segíti.
8 .1 .1 0 . A m e m bránreceptorok
szabályozása
Miután áttekintettük a fő jelátviteli útvonalakat,
szót kell ejtenünk a kiindulási pontjukul szolgáló re­
ceptorok szabályozásáról. A G-protein-ciklus kapcsán
említettük, hogy a ciklus biztosítja a ligand disszociá­
cióját a receptorról, visszaállítva a stimulálható (ké­
szenléti) állapotot. A sejt környezetében maradt jel­
molekula túlzott hatásától részben annak megsemmi­
sítése, visszavétele véd, részben a célsejt visszacsato-
lásos szabályozása. Ezeket a szabályozási folyamato­
kat öt alapvető csoportba oszthatjuk, ezek a követke­
zők:
1. a receptorok inaktiváciőja (foszforiláciőval, de-
foszforiláciőval vagy blokkoló fehérjével);
2. a receptorok szekvesztráciöja/internalizáciőja;
3. a receptorok lizoszomális degradációja (több­
nyire a ligandummal együtt);
4. a jelátvivő molekulák inaktiváciőja vagy protea­
szomális lebontása;
5. gátló fehérjék termelése.
“ BAD: 6CL2 ontagonist of cell death.
5 5 Érdekes, ellenkező irányú szabályozási jelenség, hogy
hosszú távú glüközmegvonás hatására a BAD defoszforilálődik,
és sejthalált okoz. Az Akt és az RSK további, génátíráson keresz­
tül megvalósuló antiapoptotikus hatásait I. a 8 . 1 .6 .2 . fejezetben.
5Gllgyanezt a MAPKKK-t az IL-1 receptor is aktiválja, hatása
a TNFR-l-gyel szinergista lehet.
8.1.10.1. A szerpentin receptorok
fő szabályozói a proteinkinázok
és az arresztin
Láttuk, hogy a p-adrenerg receptor az adenilát-cik-
lázon keresztül aktiválja a proteinkináz A-t. A PKA vi­
szont képes p-adrenerg receptort foszforilálni és ezál­
tal inaktiválni. Az inaktiváció mértéke arányos a PKA
aktivitásával, ami az adrenerg receptor által termelt
cAMP szintjével arányos, így annál hamarabb (de idő­
ben mindenképpen a cAMP-szint emelkedése után)
következik be, minél nagyobb mértékű a p-adrenerg
receptor aktiváltsága. Ehhez hasonló az a,-adrenerg
receptorok aktiválása kapcsán termeit DAG általi ne­
gatív visszacsatolás, amelyet a DAG által aktivált pro­
teinkináz C valósít meg a receptor foszforilálásával.
Mivel a proteinkináz A és proteinkináz C számos
eltérő útvonalon aktiválódhat, és mindkettő többfajta
G-fehérjéhez kötött receptort képes foszforilálni, álta­
luk a szerpentin receptorok szabályozása heterológ
módon, tehát a specifikus receptoragonistától függet­
lenül is megvalósulhat. Ismerünk azonban olyan kiná-
zokat (GRK, G-protein kapcsolt receptor Aináz59) is,
amelyek specifikusan csak a ligandkötött, tehát akti1
vált receptorok foszforilációjára képesek.
A receptoraktivitás szabályozásában fontos szerep
jut az arresztin fehérjéknek, amelyek a GRK általi C-ter­
minális foszforiláció eredményeként kötődnek recep­
torhoz. A kötődés közvetlenül és közvetve is szabályoz­
za a receptorok aktivitását: egyfelől megakadályozza a
G-fehérjékkel való újabb interakciót, másfelől pedig
klatrin és AP2 adaptin (I. 4.2.1.2. fejezet) kötése útján
elősegíti a receptor internalizációval történő leszabá-
lyozását. Az internalizáciöt követheti recirkuláciő a fel­
színre vagy pedig ubikvitinálást követő lebontás.
8.1.10.2. A receptor tirozinkinázokat a sejt
internalizációval és lebontással
inaktiválja
A RTK-ok - hasonlóképpen a szerpentin recepto­
rokhoz - aktivációt követően internalizálődhatnak.
Ennek alapja az autofoszforilálödott receptor C-termi-
nális végén szabaddá váló szekvencia („sorting motif”),
57 IKBK: I-kB kináz
58 NF-kB: Nuclear factor-icB. Az IgG k könnyű lánc enhan-
ceréhez kötődő faktorként fedezték fel B-sejtekben.
59A GRK család hat tagja közül a GRK2, más néven BARK
(béta adrenerg receptor kináz) nevének megfelelően a p-adre­
nerg receptort foszforilálja, míg a GRK1 nem más, mint az op-
szin-kináz ((. 8.3.6. fejezet).
 8.1. A SEJT T U L A JD O N S Á G A IN A K M EG VÁ LTO ZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI F OLYAM ATOK
amely a receptor klatrinburkos gödrökhöz való asszo­
ciációjáért felelős. Ellentétben egyes transzportrecep­
torokkal (pl. az LDL receptor, I. 4.2.1.6. fejezet), ame­
lyek az internalizációt követően nagy hatékonysággal
recirkulálnak a sejtfelszínre, a peptidhormonokat, nö­
vekedési faktorokat kötő RTK-ok internalizáciöját nagy
valószínűséggel inkább lizoszomális lebontás követi.
Az EGF-receptor pl. átlagosan minden második ligand-
kötést és internalizációt követően lebontásra kerül.
Ennek a folyamatnak fontos szereplője a Cbl ubikvitin
ligáz, amely SH2-csoportjával kapcsolódik a foszfori­
lált receptorhoz, és azt monoubikvitin hozzákapcsolá­
sával jelöli ki lizoszomális lebontásra. Itt érdemes meg­
említeni, hogy a sejt kompartmentalizációja a jelátvi­
teli utak számos elemének szabályozásában bír fon­
tos szereppel, ezek közül is kiemelkedik a nukleocito-
plazmatikus transzporttal való szabályozás (I. 6.2.4.,
8.1.6.3. fejezet).
Míg az internalizáció alapja receptor tirozinkinázok
esetén az autofoszforiláciö, a receptorok affinitásának
foszforiláció általi negatív szabályozása sem elhanya­
golható tényező. A PKC pl., amely az RTK - * PLC -»
DAG + Ca2+ —> PKC útvonalon aktiválódik, foszforilál-
ja az EGF-receptort, ezzel csökkentve annak EGF irán­
ti affinitását.
8.1.10.3. A foszforiláciőval való aktiválás
megszüntetői a foszfatázok
Tekintve, hogy a membránban elhelyezkedő re­
ceptorokról induló jelátvitel kulcslépése számos eset­
ben foszforiláció, a jelfolyamat inaktiválásának egyik
kézenfekvő módja a defoszforiláció. A receptor tiro­
zinkinázok és tirozinkinázhoz kapcsolt receptorok
esetén a SFHP1 és SHP2 tirozin-foszfatázok (1. 8.1.6.
fejezet is) töltenek be fontos negatív szabályozó sze­
repet. SH2 doménjük segítségével kapcsolódnak a
foszforilálódott receptorokhoz, és azon aktiválódva
defoszforilalják és ezzel inaktiválják a receptorokat, ill.
a hozzájuk kapcsolódó (pl. JAK) kinázokat. A szabá­
lyozó foszfatázok között érdekes szerepet tölt be egy
tirozin-foszfatáz aktivitású transzmembrán receptor, a
CD45 (I. 8.1 /1 7. ábra E). Ez az immunszinapszis része­
ként (I. 9.5. fejezet) nemcsak egyes limfocitarecepto-
rok inaktivációját végzi, de úgy tűnik, működése elen­
gedhetetlen ahhoz is, hogy a receptorok újra aktivál­
ható állapotba kerüljenek.
A lipid-kinázok, köztük a PI3K, által végzett foszforiláció
is reverzibilis. A releváns enzim egy különösen széles
szubsztrátspektummal rendelkező foszfatáz, a PTEN. Bár a
PTEN képes szerin, treonin és tirozin-oldalláncok defoszfo-
rilálására, fő funkciója nagy valószínűséggel a PI-3,4,5-trisz-
foszfát 3-as foszfátcsoportjának az eltávolítása, és ezáltal
a foszfoinozitidfüggő kinázok és az Akt szignálót inaktiválá­
sa. Emiatt nem meglepő, hogy számos előrehaladott rossz­
indulatú daganatban (a prostatacarcinomák 60, a glioblas-
tomák 70%-ában) észlelik a PTEN foszfatáz egyik vagy
mindkét alléljének funkcióvesztését - a nevét is innen
kapta: „phosphatase and fensin homolog deleted on chro-
mosome terí’.
8.1.10.4. A hosszú távú szabályozás gén­
átíráson keresztül valósul meg
A szabályozás említett azonnali formái mellett
fennáll a hosszabb távú kontroll lehetősége is. Ez egy­
részt a receptor génjének átírásán vagy a receptor
mRNS-ének bontásán keresztül valósulhat meg, és
a receptor kifejeződésének mértékét befolyásolja.
Ugyanakkor a receptorok működését szabályozó más
fehérjék is hosszú távú transzkripciós kontroll alá es­
nek: ezeket a folyamatokat is a receptorról induló,
génátírást stimuláló jelpályák indítják el, de olyan fe­
hérjék kifejeződését fokozva, melyek ugyanennek a
jelpályának szabályozó elemei.
Például a TGF(5 receptor aktiválásakor a Smad-co-Smad
komplex többek között a Smad7 jelű gátló faktor (l-Smad)
átírását is elindítja; az NF-kB az aktiválása során degradáló­
dott I-k B termelését is fokozza; a JAK kinázok által aktivált
STAT transzkripciós faktorok olyan SOCS (suppressor of
cytokine signaling) családbeli fehérjék átírását is kezdemé­
nyezik, amelyek a citokinreceptorokat foszfotirozinjaikhoz
kötődve blokkolják, a JAK kinázokat pedig proteaszomális
lebontásra jelölik ki.
8.1.1 1. A je lá tv ite li u tak b o nyo lu lt
h álózatot alko tna k
A 8.1/12. összefoglaló ábra már előrevetíti, hogy
bár számos, a sejtmagba vezető útvonalat ismerünk,
és ezekből az ismeretekből néhány általános séma
származtatható, az egyes útvonalak jelátviteli elemei
között „áthallások” vannak. Bár a 8.1.6.2., 8.1.6.3.,
8.1.7. és 8.1.9.1. fejezetben a Ras-MAPK, PI3K-Akt,
PLC-CaMK/PKC és JAK-STAT útvonalat egy-egy
adott receptor tirozinkinázról, ill. citokinreceptorról
kiindulva járjuk végig, a 8.1 /1 2. ábrán a hírvivők és a
receptorok már egy közös rovatban szerepelnek mind
a négy útvonal fölött, jeléül annak, hogy ezek mind­
egyike akármelyik receptor tirozinkinázról vagy cito-
 8. A VÁLTOZÓ SEJT
-DAG^-PIP, PIP PDK1 PKB
j V -*'
IP,
Ca Bcl-2 BAD
E ^ A ^ x p )/
r p lc y © - Í ' ‘ Í- 0 P I 3 K Ras
\£ a J JA®>-® i-OGrb2(Sos>_^
./
kinreceptorről elindulhat60. Ezt mutatja be a 8.1/15.
ábra, amelyen egy aktivált RTK dimer szerepel az em­
lített jelpályák kiindulási pontjaként, egyben feltüntet­
ve a negatív visszacsatolást biztosító SHP2 foszfatáz
dokkolását is. A szignálutak közötti áthallás az itt be­
mutatottnál sokkal nagyobb mértékű. Példaként em­
líthető a STAT fehérjék Ras-Raf-MAPK és PLC-
DAC-PKC útvonalon való aktiválódása, a Raf szabá­
lyozása a PKC által, MAP-kinázok aktiválása SRC kiná­
zok útján, az SRC család kinázainak receptor tirozinki-
názokhoz való kötődése, az NF-KB-nek a 8.1.9. feje­
zetben említett kettős aktiválása, valamint a közösen
használt DNS-válaszelemek (pl. a 8.1/12. ábrán a
több útvonal végén felbukkanó CRE).
Tekintve, hogy a jelátviteli űtvonalak számos be­
menő jelet fogadnak, a jelpálya elemei között sokszo­
ros interakció léphet fel, és a végkifejlet ezeknek a
kölcsönhatásoknak éppúgy függvénye, mint a beme­
nő jelnek. Az idegrendszer hálózatos rendszerét, ill.
ennek számítógépes analógját („neurális hálózatok”)
kiválóan lehet a sejt komplex jelátviteli folyamatainak
modellezésére hasznosítani. Egy protein tirozinkináz
(pl. a JAK), amelyet több citokinreceptor is aktiválhat,
és ő maga mind citokinreceptorokat, mind különféle
transzkripciós faktorokat foszforilálhat, hasonló egy
központi szerepet betöltő neuronhoz, amely számos
más neurontól kaphat aktiváló jeleket, ezek közül né­
hányat visszacsatolással serkent, valamint további
^Természetesen az előző fejezetekben alkalmazott, főleg
didaktikai célokat szolgáló megbontás nem véletlenszerű volt,
az egyes szignálutakat a rájuk legjellemzőbb, ill. felfedezésük
alapjául szolgáló receptorok kapcsán mutattuk be.
460
8.1/15. ábra.
A jelátviteli utak divergenciája.
Az ábra a receptor tirozinkiná-
zokröl induló négy fő jelátviteli
Raf utat (Ras-MAPK, PI3K-Akt,
PLC-CAM/PKC és JAK-STAT
pálya) tekinti át nagy vonalak­
ban, kiegészítve a negatív
MAPKK
visszacsatolást biztosító SHP2
tirozin-foszfatázzal. Ugyanezek
a jelpályák tirozinkinázhoz kap­
MAPK
csolt receptorokról is kiindul­
hatnak.
neuronokat aktivál vagy gátol egy másik rétegben. Az
ilyenfajta megközelítésnek számos előnye van. A jel­
átviteli rendszerek evolúciója hasonlít az idegrendszer
tanulási folyamataira. Ha adott egy felismerésre váró
jelmintázat, annak felismerésére a tanulási folyamat
során egy adott idegrendszeri sejtcsoport fog specia­
lizálódni. A jelátviteli rendszerekben, hasonlóan ehhez,
az evolúció során mutációk útján kialakul egy specifi­
kus molekulacsoport, amely egy adott stimulusmintá-
zatot képes hatékonyan felismerni. Egy másik fontos
szempont, hogy a neurális hálózatokat nagyfokú sta­
bilitás jellemzi. Fia egy hálózati elem maximális aktivá­
lásához öt másik elem egyidejű jeladása szükséges, és
ezek közül egy elromlik (pl. mutáció miatt), még min­
dig elég jó hatásfokkal alakulhat ki aktiváciö. Ezért ta­
pasztalható, hogy egy-egy molekula funkcióvesztése
sokszor nem okoz számottevő eltérést a sejt működé­
sében, hacsak ez a molekula nem tölt be kiemelten
központi szerepet (mint pl. a Ras fehérje, I. az onkogé-
neknél). A jelátviteli folyamatok redundáns és hálóza­
tos szervezése mindezek mellett azt is biztosítja, hogy
a sejt működéseiben az egyes molekulák kifejezésé­
nek, aktivitásának statisztikai ingadozása nem jelent
különösebb fennakadást.
8 .1 .1 2 . A je lá tv ite li folyam atok
és az onkogének
Az előzőekben néhány példát mutattunk be a jel­
átviteli folyamatok szabályozására. Említettük azt is.
hogy a szabályozás felborulása a sejtek korlátlan sza­
porodásához vezethet, amely végső soron daganat­
 8.1. A SEJT T U LA JD O N S Á G A IN A K M EG VÁ LTO ZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁSÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK
képződést jelent. A szabályozás felborulását gyakran
a jelátviteli folyamatban részt vevő fehérje szerkezeté­
nek megváltozása vagy oda nem illő, eltérő működé­
sű fehérje megjelenése okozza. Az ilyen, daganatkép­
ződéshez vezető, kóros fehérjéket kódoló géneket
onkogénnek nevezzük. Azt a gént pedig, amely az ere­
deti, megfelelően szabályozott fehérjét termeli, proto-
onkogénnek6' . Aminthogy a sejt osztódásához vezető
jelátviteli folyamatok szereplőit öt csoportra oszthat­
juk, úgy az onkogéneket is:
/. Növekedési faktorok.
2. Receptorok.
3. Intracelluláris adapterek/hírvivők.
4. Nukleáris transzkripciós faktorok.
5. Sejtciklust szabályozó fehérjék.
A tirozinkinázok tárgyalása kapcsán már megis­
merkedtünk egy onkogénnel, a src (e.: szark) génnel,
amely az SRC nevű citoplazmatikus tirozinkinázt kó­
dolja. Az src a daganatkeltő retrovírusok által hordo­
zott onkogének példája: a mutáns gént egy vírus
- mai nevén Rous-sarcoma-vírus - a genomjába in­
tegrálva hordozza, és ily módon sejtmentes (de a ví­
rust tartalmazó) szűrletben képes átvinni a daganatos
csirkéből egészségesbe. A gén vírusgenommal terjedő
változatát K-src-nak szokás nevezni [v: virális). Ezzel
összhangban az eredeti, jól szabályozott gén neve
c-src, ahol a c előtag a celluláris eredetre utal.
A 8.1/16. ábra A részén látható, hogy az SRC fehérjét
a C-terminális végén található foszforilált Tyr527 rezi-
duum tartja inaktív állapotban azáltal, hogy a fehérje
saját SH2 doménjéhez kötődve a tirozinkináz domént
(SH1) működésképtelenné teszi. Amennyiben ez a ti-
rozin-oldallánc mutáció vagy deléciő következtében
kicserélődik, ill. eltűnik, ez a sajátos belső inaktivációs
mechanizmus megszűnik, és a kináz konstitutívan ak­
tívvá, sejtosztódásra serkentő jelek állandó forrásává
válik.
, Egy másik gyakori genetikai elváltozás a 9-es és
a 22-es kromoszóma reciproktranszlokációja. A 8 .1/16.
ábra B része mutatja, hogy a 9. kromoszóma hosszú
karjának végén egy nem-receptor tirozinkináz, az Abl
kináz génje található (nevét az egerek/4£>elson-/eukae-
miájáről kapta). Ez a citoplazmatikusan, ill. sejtmag­
ban található kináz szabályozott formájában differen­
61Utalva arra, hogy potenciális elődje, forrása a daganatkép­
ződést okozó onkogénnek.
62Ez a jobb prognözisú krónikus myeloid leukaemiában
(CML) a Bcr első három exonját tartalmazza, és egy 210 kDa-os
kiméra fehérjét kódol, míg a rosszabb prognözisú akut lympho-
id leukaemiában (ALL) csak a Bcr első exonja található a gén­
ben, és a k ó d o lt fehérje I 8 5 kDa tömegű.
65Az állandósult tirozinkináz aktivitás az AML-ben magasabb.
ciálódási, osztódási, és sejtadhéziős folyamatokban,
valamint stresszre adott sejtválaszokban vesz részt.
A 22-es kromoszóma hosszú karján található egy
nagyfokú törékenységet mutató régió. Ezt a töréspon­
tok csoportosulása miatt break point cluster region­
nak nevezték, ennélfogva az itt kódolt, szerin/treonin
kináz aktivitású fehérje neve Bcr lett. A myeloid leu-
kaemiák reciprok transzlokáciöval kialakult tipikus
marker kromoszómája, a Philadelphia-kromoszóma
a 9-es hosszú karjának végével megtoldott - saját
hosszú karjának végét elvesztett - 22-es kromoszó­
ma. A fúzió eredménye egy, a Bcr exonjaival kezdődő
és az Abl exonjaival végződő gén62. Ennek terméke a
Bcr-Abl tirozinkináz, amely a Bcr 1. exonja által kó­
dolt oligomerizáciös dómén révén az aktin-citoszkele-
tonhoz előszerettel kötődő, magas konstitutív kináz
aktivitású oligomereket képez63. Az állandóan aktív
Abl kináz az érintett sejtek proliferációját a Ras-Raf
útvonalon keresztül serkenti. Ugyanakkor a myeloid
leukaemiák terápiájában nagy sikerrel alkalmazott
imatinib (Gleevec) az Abl kináz specifikus, irreverzibilis
inhibitoraként hatékonyan csökkenti a kináz aktivitá­
sát és a sejtproliferációt.
Hasonlóan jó terápiás célpontot szolgáltatnak
azok a megváltozott szabályozású jelpályák, amelyek
valamely receptor fokozott kifejeződése vagy auto-
krin hurkok kialakulása miatt okoznak túlzott sejtpro-
liferációt. Az EGF-receptorral rokon tirozinkináz, az
ErbB2 génjének amplifikáciőja pl. gyakran figyelhető
meg emlő-, gyomor- és ováriumtumorokban, de a
nagy mennyiségű sejtfelszíni ErbB2-t a hozzá kötődő,
gyógyszerként használt specifikus antitest64 egyrészt
leszabályozza, másrészt sejtes immunválasz célpont­
jává teszi. Hasonló, a ligand kötődését gátló antites­
tekkel vagy a receptor aktiváciöját gátló kinázinhibito-
rokkal számos, daganatot okozó autokrin hurok is
megszakítható, pl. a PDGF-PDGFR agytumorok vagy
az EGF/TGFa-EGFR emlő- és hölyagrák esetén.
A G-fehérjék aktivitása, ki- és bekapcsolhatősága
is megváltozhat mutációk miatt. Ennek megfelelően
ismertek olyan hipofízisdaganatok, amelyekben a sej­
tek korlátlan szaporodását folyamatosan aktív mu­
táns G^-fehérjék okozzák. Ezek a tipikus néhány má­
sodperc helyett csak percek múlva hidrolizálják el a
mint a CML-ben, ami feltehetően kapcsolatban áll az AML rosszabb
prognózisával. Más, konstitutív tirozinkináz aktivitást okozó transz-
lokációk is ismertek, pl. az Abl kináz kapcsolódhat a Tel-hez (9;12
transzlokáció), mely egy helix-hurok-helix dimerizáciös doménnel
bíró DNS-kötő fehérje, és ugyanez a Tel az eredendően transz­
membrán receptor tirozinkináz PDGFR|3-hoz is fuzionálhat (5:12
transzlokáció], amely Ilyenkor a citopíazmáöan dimerizálúdik.
“ Például trastuzumab.
8. A VÁLTOZÓ SEJT
22. Chr. Bcr.
(break point cluster region)
| 1 H 2 H 3
g M / ' x . i
sjP - SH1 cS cT?
^ J
9-22 reciprok transzlokáció: Philadelphia-kromoszóma (Ph1)
SH2
Ph1 C~X~Rr>
R |
A D
8.1/16. ábra.
Két jellegzetes onkogén kialakulásának mechanizmusa.
A) A Src kináz 527-es tirozin oldallánca foszforilált állapot­
ban az SH2 doménhez kötődve inaktiválja a kinázt. Ha
mutáció miatt más aminosavra cserélődik, az inaktiválás
lehetősége elvész, a kináz állandóan aktív lesz.
B) A Philadelphia-kromoszöma a 9. és 22. kromoszóma re-
ciprok transzlokáciöjával alakul ki. A füziós helyen egy tó­
GTP-t, és kerülnek üjra kikapcsolt állapotba. Mivel a
Ras az igen verzatilis MAPK-útvonalak kiindulási cso­
mópontja, a 8.1.6.2. fejezetrészben bemutatott Ras,
GEF és GAP olyan mutánsai, melyek stabil Ras-GTP
komplex képződését eredményezik, szintén nagy je­
lentőségűek egyes daganatképződési mechanizmu­
sokban. Számos hólyag-, emlő-, és vastagbélrák ese­
tén pl. a Ras 12. (glicin) aminosavának mutációja a
Ras-GAP funkcionális kötődését lehetetlenné teszi.
Bár a 10.5. fejezetben tágabb kontextusban
tárgyalásra kerül, itt is érdemes felhívni a figyelmet ar­
ra, hogy nemcsak a sejtosztódást serkentő jelátviteli
szereplők funkciónyeréses vagy konstitutív aktivációt
eredményező mutációi okozhatnak daganatképző­
dést, hanem a negatív szabályozó elemek aktivitásá­
nak elvesztése is65. Azt is fontos megemlíteni, hogy
bár a jelátviteli szabályozás egyetlen elemének módo­
sulása proliferáciős előnyhöz juttathatja a sejtet, ez
még nem jelent daganatképződést. A sejten belül és
külső környezetében egyaránt működnek védekezési
mechanizmusok, amelyek a kórosan módosult sejtet
képesek megsemmisíteni. Azonban ha ez nem törté­
65Erre példa az NF1 (neuro/ibromatosis 1) GTP-áz aktiváló
protein, amely neurofibromatosisban különféle mutációk miatt
aktivitását veszti; a TGFp-receptor, ill. az általa aktivált Smad
transzkripciós faktorok, amelyek számos tumorban mutáció
miatt nem tudják differenciálódást serkentő, sejtosztódást csök­
kentő szerepüket betölteni; vagy a p-katenin aktivitását szabá­
lyozó APC fehérje, mely familiáris adenomatosus polyposisban
mutáns (I. 8 .1.8.4., 10.1. fejezet).
9. Chr. Abl.
(Abelson-leukaemia)
H4 H 5 I [ b fc ..............11
1 2
3 C JX ~T>
C X H 5
I 1 H llli 2 ----------- 1 1 m P185 Bcr-Abl (ALL)
1 || 2 || : - 2----------- 11 ^ f lg P210 Bcr-Abl (CML)
méra fehérje kódolódik, amely a 22-es Bcr-régiöjának egy
vagy három exonját és a 9-esen található Abl tirozinkináz
2-11 exonjait tartalmazza. A fűziós fehérje fokozott aggre-
gáciös készséget és citoszkeletális asszociációt, valamint
ezzel arányos spontán tirozinkináz-aktivitást mutat. A ki­
sebb kiméra, mely a rosszabb prognózisü akut lymphoíd
leukaemiában (ALL) fordul elő, aktívabb, mint a krónikus
myeloid leukaemiára (CML) jellemző P210 fehérje.
nik meg időben, a gyakori osztódások további geneti­
kai és epigenetikai változásokhoz vezetnek, és előbb-
utóbb jóindulatú, majd abból rosszindulatú daganat
képződik. Ezekkel a folyamatokkal részleteiben a
10.5. fejezet foglalkozik.
Kitekintés
Az utóbbi évek kísérletei alapján a sejtmembrán
szerveződésében egyre nagyobb jelentőséget tulajdo­
nítanak az ún. raftoknak, azaz lipidtutajoknak. Ezek a
koleszterinben gazdag mikrodomének nagy számban
tartalmaznak GPI-kötött fehérjéket és másodlagos
(intracelluláris) hírvivő molekulákat. Újabban egyre
több adatunk van arról, hogy transzmembrán recep­
tor fehérjék is megtalálhatók ezekben a tutajokban
és feltételezzük, hogy a szupramolekuláris jelátvitel
komplexek szervezésében, összetartásában fontos
szerepet játszanak (I. 3.5. fejezet).
Míg az elmúlt évtized a jelátviteli molekulák széles
spektrumának feltárását hozta, napjaink kutatásainak
középpontjában a működés meghatározása áll. Ezer
belül is kiemelt szerephez jutnak azok a sejtbiológia’
vizsgálatok, amelyek a molekulák szerepét, egymás­
sal való kölcsönhatásait a sejten belül, in situ, esetleg
in vivő mutatják ki.
Az emberiség elmúlt korszakainak domináns ha­
lálokai a balesetek, sérülések, fertőzések és járvá­
nyok voltak. A XXI. századi civilizált társadalom pol­
gára az antibiotikumok, a vakcinák és a sebészet vív­
mányainak védelmében inkább szív-, érrendszeri és
 8.1. A SEJT T U L A J D O N S Á G A IN A K M EG VÁ LTO ZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI FOLYAMATOK
daganatos betegségek következtében hal meg. Ezek
és a többi domináns betegség a szervezet sejtjeinek
körös működéséből, valamint az életmódból eredő
káros hatásokból fakadnak; hátterükben általában
egy vagy több felborult szabályozási útvonal találha­
tó. E jelátviteli utak működésének, normális és kóros
szabályozásának megértése így napjaink gyakori be­
tegségeinek kezeléséhez egyre több potenciális
molekuláris célpontot tárhat fel. A modern orvostu­
domány fejlődése és a kifejlesztett molekuláris terá­
piák hatékony alkalmazása nagymértékben azon
mülik, hogy sikerül-e az egyes betegségekben (ill. az
egyes érintett betegek esetén) a meghibásodott jel-
közvetítő elem(ek)et azonosítani és szelektíven meg­
célozni.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A sejteket elérő, hírvivő molekulák formájában kó­
dolt információ a sejtek változó környezethez való al­
kalmazkodását, a többsejtű élőlényt alkotó sejtek
közötti összhangot hivatott biztosítani. Ennek megfe­
lelően a jelmolekulák fogadására és értelmezésére
specializálódott receptorok és hírvivő rendszerek fej­
seitek ki, melyek aktiválódásuk során a megfelelő
sejtválaszokat beindítják. A sejtválaszok lehetnek
azonnali metabolikus66 válaszok, amelyek a rendelke­
zésre álló fehérjekészletet használják, vagy alapulhat­
nak génátíráson és új fehérjék szintézisén. A sejtsza­
porodás és -differenciálódás szabályozása transzkrip­
ciós szintű, viszont a metabolikus válaszok nagy ré­
szét rövid távon közvetlenül a másodlagos hírvivők
szabályozzák, és a génátírási folyamatok csak hosz-
szabb távon vannak rájuk hatással.
A ielmolekulákat fogadó receptorok egy része
(szteroidreceptor-szupercsalád) intracelluláris elhe-
lyezkedésű, ezek apoláros molekulákat kötnek meg,
és a sejtmagban közvetlenül befolyásolják a génát-
írást. A receptorok többsége viszont a sejtmembrán-
oan helyezkedik el, és másodlagos hírvivőkön ke­
resztül hoz létre sejtválaszt. Ez a receptortól és az
általa aktivált hírvivő molekuláktól függően lehet azon­
nali metabolikus válasz vagy génátíráshoz vezető fo-
yamat, amely a sejt anyagcseréjét, osztódását, dif­
ferenciálódását vagy programozott halálát szabá­
lyozza.
“ Ezalatt itt nemcsak a szűkebb értelemben vett anyagcse­
rét értjük, hanem mindenfajta molekuláris transzport- és átala­
kítási folyamatot, amely sejtműködések (szekréció, kontrakció,
ingertovábbítás) alapjául szolgál.
A sejtfelszíni receptorok fő kategóriái:
£T)Saját enzimaktivitással nem rendelkező recep­
torok:
A) G-proteinhez kapcsolt szerpentin (vagy 7
transzmembrán doménes) receptorok, pl. az adrena-
lin, a szerotonin, a glukagon és a bradikinin receptora
(8.1/17. ábra Aj. A trimer G-proteinek GTP-áz aktivi­
tással bírnak, jellemző rájuk az q-alegység aktív, GTP-
kötött és inaktív, GDP-kötött formája közötti ciklikus
átalakulás. A ligand kötődése a receptorhoz aktiválja
a trimer G-proteint, amely ezután másodlagos hírvivő-
ket generáló enzim, vagy ioncsatbrna működését be­
folyásolja - serkenti vagy gátolja. Ennek megfelelően
serkentő (GJ és gátló (G,) G-fehérjékről beszélünk.
A G-fehérjék főleg a sejtműködések azonnali megvál­
toztatásáért felelősek, de génátírást is indukálhatnak.
B) Tirozinkinázhoz kapcsolt receptorok (8.1/17.
ábra B). A receptoroknak nincs saját enzimaktivitá­
suk, ligandkötődés hatására di- vagy trimer formában
citoplazmatikus protein tirozinkinázt kötnek meg, ill.
aktiválnak. Az aktivált kinázok foszforilálják a recep­
tort; az így kialakuló foszfotirozin-oldalláncokhoz
megfelelő kötőhellyel rendelkező szubsztrátok kötőd­
nek, amelyeket a tirozinkinázok szintén foszforilálnak.
Az aktivált receptorok elsősorban a sejtmagba vezető
jelátviteli utakat indítanak be. Ebbe a csoportba tar­
tozik a citokinreceptor-családok többsége. Példaként
az eritropoetin, az interleukin-2 és azjnterferonok re­
ceptorát említettük.
C) Proteolitikus aktivitást előidéző, gátló vagy an­
nak segítségével működő receptorok. Néhány speciá­
lis jelűt fehérjék lebontásán át változtatja meg döntő­
en a sejt sorsát. Ezek a folyamatok gyakorta a sejtek
differenciálódásához vagy pusztulásához vezetnek.
A meglehetősen színes, heterogén receptorcsoport­
hoz tartoznak a TNF receptorcsalád kaszpázokat akti­
váló tagjai, a p-katenin proteolízisét szabályozó WNT
receptora, valamint a sonic hedgehog (SHH) recepto­
rai és a Notch.
2. Saját enzimaktivitással bíró receptorok. Ebbe a
cso'pbrtba_cikláz, kináz és foszfatáz enzimaktivitású
receptorok tartoznak.
A) A tirozinkináz aktivitású receptorok (8.1/17. áb­
ra C) családjába több növekedési faktor receptor és on-
kogén termék tartozik, pl. az epidermális növekedési
faktor (EGF), a vérlemezke eredetű növekedési faktor
(PDGF) és az inzulin receptora. A tirozinkináz aktivitású
receptorok jelátvitelében kulcslépés a transz- (vagy
autó-) foszforiláció, az így kialakult intracelluláris foszfo-
tirozmHpIdaíláncokon enzimekés adapterlehériék'aRti-
válása, és a sejtmagba vezető kináz kaszkád, amely
többnyire sejtosztódáshoz vezető génátírást indukál.
8. A VÁLTOZÓ SEJT

« extracelluláris tér

R
effektor ^39 citOSZOl
receptor­ az aktivált effektor
inaktív effektor
fehérje inaktív aktivált enzim m ásodlagos
enzim (adenilát-cikláz,
G-protein G-protein hírvivőket hoz létre
foszfolipáz-C stb.)
(cAMP, inozitol 1,4,5-
trifoszfát,1,2-diacilglicerin)

protein tiro zin­ C

kináz (aktív)

foszforilált
ho_ C H ) szubsztrátfehérje

szub sztrát- szubsz'trát-

protein tiro zin­
kináz (inaktív) fehérje fehérje foszfotirozinkötő
fehérje foszforilált
szubsztrátfehérje

GTP

3’5 ’-cGM P

PPi

szu b sztrá t­ tirozin-

fehérje oldallánc

■ ligandkötő hely

receptorfehérje

H
0O a tJ T p O 0^

8.1 /1 7. ábra. D) Tirozin-foszfatáz aktivitású receptorok.

A sejtfelszíni receptorok fő kategóriái. E) Guanilát-cikláz aktivitású receptorok.
A) C-proteinhez kapcsolt receptorok. F) Szerin/treonin kináz működésű receptorok.
B) Tirozinkinázhoz kapcsolt receptorok. G) loncsatorna működésű receptorok.
C) Receptor tirozinkinázok.

B) A tirozin-foszfatáz-akliiátású receptorok egyik D) Bár a szerin/treonin kinázok nagy többsége a

jellegzetes képviselője a leukocita CD45 foszfatáz jelátviteli kaszkádok citoplazmatikus részéhez tarto­
'(8.1/1 Z. ábra D). zik, van köztük receptorral egybeépült is, pl. a TGFp-
C) Guanilát-cikláz aktivitása van az atriális natriu- receptorcsalád tagjai (8.1/1 7. ábra Fj.
retikus faktor receptorának (8.1/1 7. ábra E).
 8.1. A SEJT T U L A J D O N S Á G A IN A K MEGVÁ LTOZÁ SA KÜLSŐ JELEK HATÁS ÁRA: JELÁTVITELI F OLYAM ATOK
3. loncsatorna működésű receptorok. E fehérjék
extracelluláris ligandkötő hellyel és transzmembrán
ioncsatorna-doménnel rendelkeznek. ligand kötő- □ Hogyan közvetítik a trimer G-proteinek a „7 transz­
„ dése megváltoztatja az ioncsatorna konformációját,
ami a csatorna vezetőképességét módosítja. Az ered-
mény a membránon keresztül áramló ionfluxus és a
membránpotenciál_ megváltozása (8. 1/1 7. ábra G).
(Az ioncsatornák működését és hatásait részletesen
az ionháztartással foglalkozó 3.3. fejezet ismerteti.)
Az ioncsatorna működésű receptorok klasszikus pél­
dája az ideg-izom kapcsolódás területén található ni-
kotinerg típusú acetilkolin-receptor.
A jelpályák elemei közül néhányat érdemes külön
kiemelni általános és központi szerepe miatt. Ilyen a
C-protein-aktivált adenilát-cikláz által termelt cAMP
és az általa szabályozott proteinkináz A, mely sejt-
funkciók és a szaporodás szabályozásában egyaránt
részt vesz. Itt említendő a Ras, egy intracelluláris
GTP-áz működésű kapcsolőfehérje, mely a magba
irányuló M APKKK-M APKK-M APK foszforiláciős
kaszkádot szabályozza. A foszfolipáz C-nek, amely
RTK és G-fehérjék által is aktiválható, a foszfolipid- és □Ismertesse a PI3K-Akt jelpályát, mutassa be egy-
kalciumháztartás szabályozásában, ezen keresztül
kalciumfüggő enzimek és a C típusú proteinkinázok
aktiválásában van kiemelkedő szerepe. A jelátvitel
során aktivált lipidkinázok fontos képviselője a PI3K,
amely a sejtek túlélését előseítő, ill. metabolikus vá­
laszokat szabályozó Akt kináz (vagyis PKB) aktiválás­
hoz szükséges foszfolipideket állítja elő. A transzkrip­ □Hogyan aktiválódik a proteinkináz C és milyen ha­
ciós faktorok egy része - a Smad fehérjék - közvet­
lenül szabályozhatók a szerin/treonin kináz aktivitású
TGFp receptorok által.
A sejtet érő összetett jelet receptorokból és má­
sodlagos hírvivőkből álló komplex rendszer elemzi.
A létrejövő eredő válasz szabja meg a sejt által köve­
tett utat, ezek egyike lehet a sejtosztódás. A hírvivő
rendszer elemeinek mutációi különös jelentőséggel
bírnak, ha a sejt korlátlan, a külső jelektől független
szaporodását okozzák. Az ilyen mutációk lehetőségét
magukban hordozó jelátviteli fehérjék génjeit proto-
onkogéneknek (potenciális daganatkeltők) nevezzük,
a mutáns géneket pedig onkogéneknek.
□ Ismertesse a sejtek közötti jelátvitel szakaszait!
□ Jellemezze az endokrin, a parakrin és a gap junk-
ciös jelátvitelt!
□ Csoportosítsa a jelmolekulákat oldhatóságuk sze­
rint!
□ Csoportosítsa a receptorokat elhelyezkedésük
szerint!
□ Hogyan transzportálődnak és indukálnak génát­
írást az intracelluláris receptorok ligandjai?
□
Melyek a sejtfelszíni receptorok fő kategóriái?
Mondjon egy-egy példát rájuk!
membrán” receptorok jelét?
□ Hogyan képződik, milyen folyamatokat aktivál és
hogyan bomlik le a cAMP mint másodlagos hír­
vivő?
□ Mondjon példát serkentő és gátló G-proteinekre,
valamint különböző G-proteinek által szabályozott
molekulára!
□ Ismertesse a G-fehérjék szabályozási lehetőségeit!
Hogyan hat a kolera és a pertussis toxinja?
□ Hogyan hat a nitroglicerin és a Viagra?
□ Melyek a tirozinkináz aktivitású receptorok műkö­
désének általános sajátságai?
□ Hogyan működik a Ras fehérje?
□Jellemezze a MAP-kináz útvonalat!
□Jellemezze az SH2, SH3, PTB és PH domént; mu­
tassa be szerepüket a jelátviteli folyamatokban!
□Miben hasonlít és miben különbözik az inzulinre­
ceptor és az EGF-receptor szignalizáciöja?
egy példán a metabolikus szabályozásra és a sejt
túlélésére gyakorolt hatását!
□Milyen jelátviteli folyamatok okoznak intracellulá­
ris szabad kalciumszirit növekedést, és hogyan?
Milyen mediátoron át és mely fehérjékre hat az
emelkedett Ca2+-szint?
tásai vannak?
□Hogyan vezet génátíráshoz a citokinreceptorok
ligandkötése?
□Ismertesse a TGFp-receptorok által szabályozott
faktorokat és hatásukat a sejtek proliferációjára!
□Hogyan indukálhatnak a „szerpentin” receptorok
DNS-átírást?
□Melyek a proteolízis útján ható receptorok? Mely
ligandok hatására és milyen mechanizmusokat ak­
tiválnak?
□Hogyan aktiválódik a TNF-receptor és hogyan ve­
zet ez programozott sejthalálhoz?
□Ismertesse a jelátviteli folyamatokban kimutatható
szabályozási mechanizmusok öt fő kategóriáját,
adjon rájuk példákat!
□ Mutassa be példákon keresztül a főbb jelátviteli
folyamatok konvergáló és divergáló útjait!
□ Mik az onkogének? Hogyan csoportosíthatók a
jelátviteli folyamatokhoz kapcsolódó onkogének?
Említsen néhány példát az egyes csoportok tagjai­
ra! Szemléltesse néhány példán keresztül, hogy
milyen genetikai változások hatására alakulhatnak
ki protoonkogénekből onkogének!
8. A VÁLTOZÓ SEJT
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.1., 3.4., 3.5., 4.1., 5.5., 6.2., 6.3., 7.1.,
7.4-7.6 ., 8 .2 -8 .4 ., 9.1., 9.2., 9.5., 10.1-10.6.,
1 1.1-1 1.3., 14.1-14.3., 15.1., 15.2.
Ajánlott olvasmányok
R o d b e l l , M.: The complex regulation of receptor-coup-
led G-proteins. Adv. Enzyme Regül. 37:427 -4 35,
1997.
F is c h e r , E.H.: Cellular regulation by protein phos-
phorylation: a historical overview. Biofactors
6 :3 6 7 -3 7 4 , 1997.
S c h l e s s in g e r , J.: Cell signaling by receptor tyrosine ki-
nases. Cell, 103, 21 1-25, 2000.
S o n g , Z., S t e l l e r , H.: Death by design: mechanisms
and control of apoptosis. Trends in Cell Bioi.
9.-M49-M52, 1999.
B is h o p , J.M.: Cancer: the rise of the genetic paradigm.
Genes Dev. 9 :1 3 0 9 -1 3 1 5 , 1995.
F u r c h g o t t , R.F.: Endothelium-derived relaxing factor:
discovery, early studies, and identification as nitric
oxide. Biosci. Rep. 79:235-251, 1999.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/
 8 .2. Jelátviteli jelenségek idegsejteken
8.2.1. Elektromos szinapszis
8.2.2. Kémiai szinapszis
8.2.3. Egy nem hagyományos neurotranszmitter: a nitrogén-oxid (NO)
Jelenség
Egy Drosophila mutáns (shibire) mozgása maga­
sabb hőmérsékleten bizonytalanná válik, az állat meg­
bénul.
Lehetséges magyarázat
A mutáció által érintett gén az izmok működésé­
ben okoz zavart, azok összehúzódását vagy elernye­
dését gátolja.
Az izmokat beidegző idegekből felszabaduló átvi­
vőanyag hatása csökken: szintézisében vagy a szinap­
szisokból való kijutásában van zavar.
. Tényleges magyarázat
A mutáció egyetlen gént érint, amelyik a dinamin
nevű fehérjét kódolja. Ez a fehérje az endocitözisban,
azaz vezikuláknak a sejtmembránból való lefűződésé-
ben játszik fontos szerepet (I. 4.2. fejezet). Ez igazolja,
hogy a szinapszisok folyamatos működéséhez nem
csupán az átvivőanyagok exocitőzissal való felszaba­
dulása, hanem a vezikulák endocitőzissal való újra­
képződése is szükséges.
Kapcsolódó ismeretek
A sejtek termodinamikai és anyagcsere-szem-
pontböl nyitott rendszerek, környezetüktől és más
sejtektől izolálva nem léteznek. A soksejtű szerveze­
tekben bonyolult kommunikáció teszi lehetővé a nö­
vekedés, a differenciálódás és az anyagcsere koordi­
nálását, szabályozását. Ez a kommunikáció gyakran
közvetlen sejt-sejt kapcsolatot jelent, így a gap junc-
tion-ek (gap junkciók) az állati, míg a plazmodezmák
(I. 13.3.6.3. fejezet) a növényi sejtek esetében kisebb
molekulák cseréjével szinkronizálják a szomszédos
sejtek anyagcseréjét. Az esetek többségében azon­
ban szükség van nagyobb távolságra kiterjedő kom­
munikációra, ilyenkor az extracelluláris térben előfor­
P ár d u c z Á rpád
duló molekulák szolgálnak hírvivőként. Az élővilág a
vegyületek hihetetlenül széles skáláját használja jel­
átvivőként, ezek specificitását az biztosítja, hogy a cél­
sejteken megfelelő receptormolekulákhoz kapcsolód­
va fejtik ki hatásukat.
Bár a jelátvitel képessége az egész élővilágra jel­
lemző tulajdonság, az idegrendszer sejtjei anatómiai
és funkcionális szempontból kifejezetten arra speciali­
zálódtak, hogy az elektromos és kémiai jeleket továb­
bítsák, érzékeljék. Az idegsejtek közötti kommuniká­
ciónak két alapvető formája ismeretes:
7. Molekulák és ionok egyik sejtből a másikba
közvetlenül való átjutása. Ezeket a kapcsolatokat
elektromos szinapszisnak nevezzük és a gap junkció-
kon (I. 9.2.3.2. fejezet) keresztül valósulnak meg.
2. Neurohumorális ingerületátvitel a kémiai szinap­
szisokon keresztül. Az egyik sejtből felszabaduló,
szekretálódó kémiai anyagok diffúzióval jutnak el a
másik sejthez, és specifikus receptorokhoz kapcsolód­
va fejtik ki hatásukat.
Ebben a fejezetben e két jelátviteli mechanizmus
jellegzetességeit ismertetjük.
8 .2 .1 . Elektrom os szinapszis
A gap junkciókon keresztül való intercelluláris jel­
átvitel a sejt-sejt kapcsolatok legegyszerűbb formá­
ja, mely a törzsfejlődés során valószínűleg már korán
megjelent. Az elektromos szinapszisok működése so­
rán az elektrokémiai gradiensnek megfelelően az inge­
relt sejtből ionok jutnak át a másik sejtbe, és ezáltal
megváltoztatják annak nyugalmi potenciálját. Ha két,
gap junkciókkal összekapcsolt sejt közül az egyik
membránpotenciálját a másiknál negatívabb értéken
rögzítjük (elektromos áramkört létesítve a sejt közbe­
iktatásával), a gap junkciókon keresztül az egyik sej­
8. A VÁ LTOZÓ SEJT

ten létrehozott depolarizáció a másik (posztszinapti- Caja l vizsgálatai voltak azok, amelyek az akkori mik­
kus) sejt depolarizációját váltja ki, és abban is akciós roszkópos technika lehetőségeit maximálisan kihasz­
potenciált indukál. nálva bebizonyították, hogy a sejtelmélet a neuronok-
ra is érvényes, ezek a sejtek morfológiai és funkcioná­
Az elektromos szinapszisok működésének leglényege­ lis szempontból egyaránt önállóak. Már 1897-ben
sebb tulajdonsága a sebesség, az elektromos aktivitás gya­ C h a r l e s S h e r r in g t o n felvetette annak a lehetőségét,
korlatilag késés nélkül jut át a gap junkciökkal összekapcsolt hogy az idegsejtek egy, általa szinapszisnak nevezett
sejtek egész populációjára. A szinkronizáciő szempontjából
struktúrán keresztül kommunikálnak egymással.
lényeges, hogy a kémiai szinapszisoktól eltérően az informá­
A S h e r r in g t o n által bevezetett definíció hosszú ideig
ció mindkét irányban terjedhet. Fő funkciója, ennek megfe­
elvont, funkcionális jelentőséggel bíró fogalom volt, és
lelően, nagyszámü idegsejt gyors, összehangolt működésé­
csupán a finomszerkezeti vizsgálőmődszerek tökéle­
nek biztosítása. Ennek jellegzetes példája a halak gyors
farokcsapását (menekülőreflex) biztosító izmokat beidegző tesedése után, a korai elektronmikroszkópos felvéte­
idegsejtek elektromos szinapszisokkal való összekapcsolása. leken lehetett morfológiai szempontból is jellemezni
Az a tény, hogy az elektromos szinapszisok nagy számban Az ötvenes évek elején történt leírása óta ez a
fordulnak elő a változó testhőmérsékletű állatokban (első­ struktúra az idegrendszer legjellemzőbb morfológia
sorban halakban), jelzi, hogy filogenetikailag korábbi erede­ alkotórészeként vált ismertté. Bár felépítése, válto­
tűek. Ugyanakkor lehetővé teszik az alacsony hőmérséklet­ zatos funkcióinak megfelelően, igen különböző lehet,
hez való alkalmazkodást, hiszen ilyen körülmények között a alapszerkezete rendkívül egyszerű (8.2/1. ábra).
lelassult anyagcsere miatt a kémiai szinapszisok átviteli se­ Az ún. preszinaptikus (axonális) végződésben apró
bessége és frekvenciája lényegesen lecsökken. Az utóbbi év­
(4 0 -6 0 nm átmérőjű) hőlyagocskák, szinaptikus ve-
tizedek kutatásai számos helyen mutattak ki az emlősök
zikulák találhatók, ezekben raktározódnak azok a ve-
központi idegrendszerében is elektromos szinapszisokat (ér­
gyúletek, az ün. átvivőanyagok (neurotranszmitte-
ző neocortex, szaglógumö, vestibularis rendszer, hypothala-
rek), amelyek az idegvégződésből kikerülve (felszaba­
mus és gyrus dentatus). A gap junkciókat alkotó ún. „konne-
xin” molekula (I. 9.2. fejezet) családnak több mint egy tucat dulva) juttatják el az információt a másik, ún. poszt-
tagját klónozták már meg rágcsálókban, nagyobb részüknek szinaptikus sejthez. A szinapszisokban találhatók
humán homológját is leírták. még nagyobb átmérőjű (1 0 0 -1 5 0 nm), peptideket
tartalmazó ún. dense-core vezikulák, amelyek elne­
Az idegsejteken kívül a gap junkciök fontos szere­ vezésűket a bennük található sötét magról kapták.
pet játszanak az idegrendszer másik elemét alkotó
(a neuronoknál nagyobb számú) gliasejtekben, ame­
lyeknek korábban pusztán támasztó szerepet tulaj­
donítottak. Mai ismereteink szerint funkcióik lényege­
sen bonyolultabbak, ezek közül kiemelhető az idegi
aktivitás során az extracelluláris térbe kijutó K+-ok
gliasejtek által való eltávolítása, a neuronok környeze­
tének ozmotikus regulációja, azaz a központi ideg-
rendszer homeosztázisát biztosító folyamatokban
való részvétel.

8 .2 .2 . Kémiai szinapszis

A. XIX. század közepére kialakult és lényeges vo­

násait tekintve a mai napig is elfogadott ún. sejtelmé­
let (S c h l e id e n és S c h w a n n , I. bevezető fejezet) keretei
közé hosszú ideig nehéz volt a neuronokat és az ideg-
rendszert beilleszteni. Flosszú évtizedekig folyt vita
arról, hogy ezek a különleges, sok nyúlvánnyal rendel­
kező és egymáshoz kapcsolódó, egymás működését
befolyásoló sejtek citoplazmatikus kapcsolatban áll-
nak-e, azaz retikuláris (hálózatos) rendszert alkotnak-e
vagy önálló anatómiai egységek. S a n t ia g o R a m o n y
8.2/1. ábra.
Axodendritikus szinapszis patkány felső nyaki szimpatikus
ganglionjából. A posztszinaptikus dendrithez (post) kapcso­
lódó preszinaptikus (pre) végződésben a kisméretű szinapti­
kus vezikulák (sv) mellett néhány peptidtartalmú dense-core
vezikula (dcv) is található.

8.2/2. ábra.
Axodendritikus (A), axoszoma-
tikus (B) és axoaxonikus (C)
szinapszisok.
A preszinaptikus végződés a posztszinaptikus sejt
meghatározott részéhez kapcsolódik. Ezen a helyen a
membrán specializálódott, ami elektronmikroszkópos
felvételeken elektrondenz megvastagodásként jelent­
kezik, és a biokémiai elemzések kimutatták, hogy neu-
rotranszmitter-receptorok, szignáltranszdukcióban
(jelátvitelben) részt vevő molekulák és citoszkeletális
fehérjék dúsulnak itt fel. A pre- és posztszinaptikus
membránt jól definiálható távolságú, ún. szinoptikus
rés választja el egymástól, ez az a tér, amelyen átdif-
fundálva érik el a preszinaptikus végződésből felsza­
baduló transzmíttermolekulák a posztszinaptikus sej­
tet. Attól függően, hogy a szinaptikus kapcsolatok a
sejtek mely részei között jönnek létre, beszélünk axo-
szomatikus, axo-dendritikus, esetleg dendro-dendriti-
kus, axo-axonikus szinapszisokról (8.2/2. ábra). Az ér­
zőrendszerben viszonylag gyakoriak az ún. reciprok
szinapszisok, amikor a kapcsolatban részt vevő mind­
két elem képes átvivőanyag felszabadítására (tartal­
maz szinaptikus vezikulákat) és a felszabaduló mole­
kulák érzékelésére. Az a tény, hogy ezeken a helye­
ken az ingerület mindkét irányba képes terjedni, rend­
kívül érzékeny szabályozást tesz lehetővé.
A különböző átvivőanyagok specifikus receptorai­
kon keresztül hatnak a posztszinaptikus sejtekre, így
pl. a kolinerg idegek ingerlésekor felszabaduló acetil-
kolin (Ach) depolarizálja az izmot, az ekkor mérhető
potenciálváltozást véglemez-potenciálnak (end-plate
potential, ÉPP) nevezzük. Nyugalmi állapotban az
EPP-nél nagyságrendileg kisebb (0,4-0,5 mV) és vé­
letlenszerűen megjelenő potenciálváltozásokat (mini­
atűr véglemez-potenciál, MEPP) vezethetünk el, ame­
lyek az idegvégződésből spontán kijutó kis mennyisé­
gű ACh hatására jönnek létre. Az ingerületátvivő anya­
8 . 2 . J e l á t v i t e l i j e l e n s é g e k i d e c s e jt e k e n
gok felszabadulása mechanizmusának megértéséhez
döntően járult hozzá az a klasszikus kísérlet, amikor a
fiziológiásnál kisebb Ca2+-koncentrációt alkalmaztak.
Ez esetben az ingerléskor felszabaduló acetilkolin
mennyisége kisebb, és csupán 1 -2 mV nagyságú po­
tenciálokat lehet elvezetni, de e potenciálok amplitú­
dója nem állandó. Néhány inger nem váltott ki vá­
laszt, mások hatására olyan potenciálokat vezettek el,
amelyek amplitúdója a miniatűr véglemez-potenciá­
lok egész számú többszörösének bizonyult (8.2/3.
ábra). Ennek alapján fogalmazódott meg az ún. kvan-
tális hipotézis, amely szerint az acetilkolin néhány ezer
molekulás egységekben szabadul fel az idegvégző­
désekből. Röviddel ezen elektrofiziológiai észlelések
után írták le elektronmikroszkópos felvételek alapján
a korábban már említett szinaptikus vezikulákat,
majd biokémiai mérések azt is igazolták, hogy a ve­
zikulák átvivőanyagokat is tartalmaznak. Kézenfekvő
1,2 mV (3 x MEPP)
0,8 mV (2 x MEPP)
spontán MEPP
idegingerlés
8.2/3. ábra.
A véglemez-potenciálok a miniatűr véglemez-potenciálok
összegei. Kevés átvivőanyag-felszabadulás esetén (kis Ca2+-
koncentráciö) az ingerlésre kiváltott válaszok a spontán
MEPP egész számú többszörösei.
469
8. A VÁLTOZÓ SEJT
8.2/4. ábra.
Szinaptikus vezikulák újraképződése. Az exocitózis követő­
en a membránból klatrinburokkal körbevett vezikulák fűződ­
nek le a dinamin protein segítségével (endocitözis). Ezek a
vezikulák ún. korai endoszömákká olvadnak össze, majd
ezekből képződnek azok az új vezikulák, amelyekbe transz­
porterek juttatják be az átvivőanyagokat.
és könnyű volt ezeket a független megfigyeléseket
egy egységes elméletben összefoglalni.
Ez a vezikulahipotézis, amelyet a szakirodalom
egyöntetűen elfogadott: a szinaptikus vezikulák raktá­
rozzák az átvivőanyagokat, amelyek exocitózissal jut­
nak ki a szinaptikus résbe, ill. a posztszinaptikus sejte­
ken lévő receptorokhoz. A folyamat kalciumfüggő, az
idegvégződések depolarizációját követő intracelluláris
Ca2+-szint-emelkedés döntő szerepet játszik a kiürü­
lés mechanizmusában. Hosszan tartó és kimerítő in­
gerlés sem okozza a szinaptikus vezikulák számának
jelentős csökkenését. A kísérletek azt is igazolták,
hogy az exocitózis során a preszinaptikus membrán­
nal fuzionáló, abba beleolvadó vezikulák később a
membránból lefűződve űjraképződnek. Ezt a vezikula-
üjraképződésnek (vesicle recycling) nevezett folyama­
tot a 8.2/4. ábra mutatja.
A vezikula-üjraképződésben fontos szerepet ját­
szik egy dinamin nevű, GTP-áz-aktivitású fehérje,
mely a plazmamembránből lefűződő vezikulák körül
gyűrűt képezve segíti elő a vezikulák leszakadását.
A dinamin hiánya a vezikulareciklizáció gátlását ered­
ményezi. Ennek jellegzetes példája a fejezet elején
bemutatott egyik hőmérséklet-érzékeny Drosophila
mutáns, amelyik magasabb hőmérsékleten rövid idő
alatt megbénul. Ezeknek az állatoknak az idegvégző­
déseiben az ingerléskor kiürülő szinaptikus vezikulák
nem képződnek újra, számuk az idegvégződésekben
lecsökken.
Sejtbiológiái szempontból igen lényeges az exoci-
tözis folyamatának, az abban részt vevő molekulák­
nak ismerete. Bár ebben a vonatkozásban számos
kérdés még nem tisztázott, az utóbbi évek vizsgálata
lényeges előrelépést jelentettek.
Az exocitózis alapjában véve két membrán fúzió­
ját, egybeolvadását jelenti, ami a sejtben általánosar
előforduló, két lépésben lejátszódó jelenség. Előszóra
két membrán szorosan egymáshoz kapcsolódik (dok­
koló fázis), ezután következik az aktív fúzió. Az átvivő­
anyagot tartalmazó szinaptikus vezikulák esetében ez
a folyamat annyiban specifikusabb és bonyolultabb
hogy a dokkolás, majd a fúzió nem bárhol, hanem az
idegsejt egy meghatározott részén, a preszinaptikus
membránban, tehát megfelelő partnerek között ját­
szódhat csak le. Ezt a specificitást a vezikula, ill. a pre­
szinaptikus membránban található jellegzetes fehér­
jék biztosítják. Ezek közül a két legfontosabb a szinap-
tobrevin és a szintaxin.
A szinaptobrevin a szinaptikus vezikulák memb­
ránjában található, és rendkívül aszimmetrikusan he­
lyezkedik el. A polipeptidláncnak csupán néhány am-
nosava van a vezikula belsejében, a molekula legna­
gyobb része a citoplazmában található. A plazma­
membránban előforduló szintaxin nagyon hasonló
szerkezetű, ez a fehérje is nagy citoplazmatikus
résszel rendelkezik. A két molekula citoplazmatikus
doménjének specifikus interakciója biztosítja a szinap­
tikus vezikulának a membrán megfelelő helyéhez való
kapcsolódását, a dokkolást.
A szinaptobrevin és a szintaxin összekapcsolódása
csak bizonyos jellegzetes molekuláris közegben ját­
szódhat le, ezt egy nagyobb proteinkomplex biztosít­
ja. Egyik tagja a SNAP-25 (25 kDa méretű Sy/Vapto-
somal Associated Protein), amely a plazmamembrán­
hoz tartozik, bár nem integráns membránprotein, csu­
pán palmitilláncokkal kapcsolódik ahhoz. (A palmitii-
láncok egyik végükkel a fehérje ciszteincsoportjaihoz
másikkal pedig a sejtmembrán lipidjeihez kötődnek.
A szinaptobrevin, a szintaxin és a SNAP-25 a zár
és a kulcs konfigurációjához hasonlóan illeszkedned
egymáshoz, és így rögzítik a vezikulákat, de a fúzióhoz
más proteinek is szükségesek. Ezek közé tartozik az
ATP-áz-aktivitásü NSF- (/V-ethyl-maleimide Sensitive
Factor) és a SNAP-fehérjék. Meg kell jegyezni, hog\
bár az elnevezés rendkívül félrevezető, ezek a SNAP-
fehérjék semmi kapcsolatban nincsenek a korábbar
említett SNAP-25-tel, a rövidítés eredete: Solub.e
A/SF Accessory Proteins. A szinaptobrevin, szintaxin
és SNAP-25 együttest SNARE-komplexnek is nevezik
[SNAP-REceptor, I. 4.2. fejezet) (8.2/5. ábra).
Érdemes megjegyezni, hogy a neurohumoráüs
transzmissziót gátló egyes toxinok hatására az exod-
tőzis blokkolódik, és ennek molekuláris mechanizmu­
sairól is vannak adatok. A botulismust okozó Clostri-
 8.2. J e lá t v it e li je le n s é g e k id e c s e jte k e n

8.2/5. ábra.
Szinaptikus vezikula-membrán
fúzió.
A) Első lépesben a két memb­
rán a szinaptobrevin, a szin-
taxin és a SNAP-25 segítsé­
gével kapcsolódik egymás­
hoz.
B) A második lépesben létre­
jön az ún. fúziós komplex,
ebben az NSF és a SNAP fe­
hérjék is részt vesznek.

dium botulinum és a tetanust okozó Clostridium tetet­
ni toxinjai proteolitikus hatásúak, és a SNARE-komp-
lex egyes komponenseit bontják le. A botulinus- és a
tetanustoxinok különböző altípusai más-más moleku­
la proteollziséért felelősek, de a molekulákat csak ak­
kor tudják hasítani, ha még nem épültek be a SNARE-
komplexbe. Míg a botulinustoxinok a serkentő ideg­
végződések szinaptikus szekrécióját gátolják, és ezért
petyhüdt izombénulást okoznak, a tetanus toxinjai a
gátló transzmisszió gátlása révén görcsös izombénu­
lást okoznak.
Miután bizonyították, hogy az ingerúletátvivő
anyagok felszabadulását az intracelluláris kalcium­
szint emelkedése indukálja, felvetődik az a kérdés,
hogy az exocitözis most vázolt molekuláris mechaniz­
musának melyik lépése az, amelyet a kalciumionok
befolyásolhatnak. A legvalószínűbb, hogy egy újabb
fehérjepáros: a szinaptotagmin és a neurexin lehet ez
a rendszer; a vezikuláris lokalizációjü szinaptotagmin
kötődik a plazmamembránban lévő neurexinhez.
A szinaptotagmin egy kalciumkötő fehérje, a moleku­
la citoplazmatikus részén található két ün. C2 dómén,
amelyek szerkezete nagy hasonlóságot mutat más,
kalciumot és foszfolipideket egyaránt megkötni képes
fehérjékkel (8.2/6. ábra). Újabb vizsgálatok azt mutat­
ják, hogy a szinaptotagmin normális körülmények kö­
zött két vagy több molekula multimerjeként létezik,
de a Ca2+ hatására konformációváltozáson megy át,
és így képes a lipidmembránokhoz kötődni, azaz a fú­
ziót létrehozni. Ez a tulajdonsága képessé teheti arra,
hogy a kalciumszignál érzékelője és ezáltal a memb­
ránfúzió szabályozója legyen.
A szinaptikus vezikulák és a preszinaptikus memb­
rán fúziójában szerepet játszó fehérjék vizsgálata a
neurobiológia egyik igen lényeges és ennek megfele­
lően sokat kutatott kérdése. A most ismertetetteken
kívül számos fehérjét, ill. azok különböző formáit írták
le, így elképzelhető, hogy az újabb adatok egységes
rendszerbe való foglalása árnyalni fogja a jelenleg el­
fogadott modellt.
Különösen fontos azt hangsúlyozni, hogy a leg­
több kísérleti adat az acetilkolin, ill. más „klasszikus”
átvivőanyag (biogén aminok és aminosavak) felszaba­
dulására vonatkozik. Ezeket az ün. kis szinaptikus ve­
zikulák raktározzák és ürítik ki. Feltételezhető, hogy
az idegrendszer számos területén előforduló „nem
klasszikus” átvivőanyagot, neuropeptideket tartalma­
zó, nagyobb méretű (dense-core) vezikulák exocitözi-
sa más proteinek közreműködésével megy végbe.
Az ingerületátvivő anyagok ilyen kategorizálása
mesterséges ugyan, de mégis indokolt, mert az előb­
bi két csoportba tartozó molekulák szintézise, hatás­
módja és inaktiválása jellegzetesen különböző.
A klasszikus transzmitterek általában az idegvégződé­
sekben, a neuropeptidek viszont a neuronok sejttes­
tében szintetizálődnak. Az előbbiek inaktiválása a mo­
lekulák, ill. azok prekurzorainak különböző transzpor­
terek segítségével a sejtekbe való visszavételével
(reuptake), míg az utóbbiaké enzimatikus elbomlás ré­
vén megy végbe.
neurexin
8.2/6. ábra.
Az exocitözis kalciumfüggőségéért a szinaptotagmin C2 do-
ménjei felelősek. Ez a fehérje a neurexinhez kapcsolódva ré­
sze a fűziős komplexnek.

471
 8. A VÁLTOZÓ SEJT
A vezikulákböl exocitözissal a preszinaptikus rés­
be kiürülő átvivőanyagok specifikus receptorokhoz
kötődnek, amelyek közvetett úton ioncsatornákat
nyitnak vagy zárnak, vagy saját maguk ioncsatornák is
egyben. Attól függően, hogy ezeken a csatornákon
áramló ionok mozgása következtében a preszinapti­
kus membránpotenciái a depolarizáció vagy a hiper-
polarizáció irányába mozdul, jöhet létre az ingerlő
vagy gátló posztszinaptikus potenciál (EPSP vagy
IPSP, I. még 3.3 fejezet). Kiváltott hatásuk alapján
megkülönböztetünk ingerlő vagy gátló transzmittere-
ket; ezek többsége immuncitokémiai módszerrel is
azonosítható.
A legközismertebb ingerlő átvivőanyag az acetilko­
lin és a glutamát, míg a GABA (y-aminovajsav), vala­
mint a glicin gátló hatást közvetít. Tudatában kell
azonban lennünk, hogy a hatás jellegéért nem maga a
transzmitter, hanem annak receptora és az általa sza­
bályozott ioncsatorna, ill. a megfelelő ion egyensúlyi
potenciálja a felelős. így pl. a GABAA-receptor aktivá­
lásakor csatorna nyílik ki, és ezen az elektrokémiai
gradiensnek megfelelően kloridionok jutnak be a sejt­
be - ez hiperpolarizálja a membránt, azaz gátló hatá­
sú. Számos neurontípus esetében kimutatták, hogy
embrionális korban a bennük lévő kloridgradiens for­
dított: GABA hatására az ioncsatornán keresztül Cl'-
kiáramlás történik, azaz a membrán depolarizálódik,
tehát ebben az esetben a GABA ingerlő transzmitter-
ként viselkedik.
Molekuláris szekezetúk és funkciójuk alapján két,
alapvetően eltérő típusú receptort ismerünk. Az ún,
472
ionotrop receptorok esetében maga a molekula (ill. al­
egységei) képeznek ioncsatornát, amely a hozzá kap­
csolódó transzmitter hatására megváltoztatja konfor­
mációját, és kinyílik vagy bezárul. Néhány nagy pö-
rusméretű és az ionokat diszkrimináció nélkül átenge­
dő csatornától eltekintve ezek specifikusak, azaz meg­
különböztetünk kation- vagy anioncsatornákat, de a
legtöbb esetben csupán egy-, esetleg kétfajta ion szá­
mára átjárhatók (Na+-, K+-, Ca2+-, Cr-csatorna; I. 3.3.
fejezet). A másik csoport (G-proteinekhez kapcsolódó,
ún. metabotrop receptorok) esetében a transzmitter
kötődése különböző szignáltranszdukciós mechaniz­
musokat indít be, és ennek eredményeként változik
meg a membránok egyes ionokkal szembeni átjárha­
tósága (8.2/7. ábra). Ezek a mechanizmusok lehetnek
egylépésesek (pl. a muszkarinerg acetilkolin-receptor
által aktivált G; fehérje p/y alegységei K+-csatornát ak­
tiválnak) vagy bonyolultabbak (pl. a p2-adrenerg re­
ceptor több lépésben protein-kináz A-t aktivál, amely
egy Na+/Ca2+ csatornát foszforiláció útján szabályoz:
I. 8.1 fejezet).
Működési elvük alapján nyilvánvaló, hogy a meta­
botrop receptorok több lépésen keresztül, lassabban
aktiválják az ioncsatornákat, de maga a hatás is elhú­
zódóbb, míg az ionotrop receptorok gyors válasz el­
érésére képesek. Az egyes transzmitter, ill. modulátor
molekuláknak több receptorát is leírták már, sőt sok
esetben ugyanazon átvivő anyag ionotrop és meta­
botrop receptorokhoz is kötődhet. A különböző affini-
tású és dinamikájú receptorok teszik lehetővé az
ugyanazon transzmitter hatására adott válasz finom
 8 .2. J e lá t v it e li je le n s é g e k id e g s e jte k e n

8.2/1. táblázat. Transzmitterek és receptortípusok

1 Transzmitter lonotrop receptor Metabotrop receptor

Klasszikus transzmitterek
Acetilkolin nikotinerg acetilkolin-receptor muszkarinerg acetilkolin-receptor
(Na+/K +-csatorna) (K+-csatornát aktivál)
Clutaminsav AMPA-receptor, metabotrop glutaminsav receptor
kainátreceptor,
NMDA-receptor
(Na+/K+- és Ca2 +-csatorna)

CABA GABAa-, GABAc-receptor (CF-csatorna) GABAB-receptor

Clicin glicinreceptor (Cr-csatorna)

5-HT 5-HT3-receptor (N a7K +-csatorna) metabotrop 5-HT-receptor

adrenalin G-protein-kapcsolt metabotrop receptorok
noradrenalin
dopamin
hisztamin

Neuropeptidek
oxitocin G-protein-kapcsolt metabotrop receptorok
vazopresszin
szomatosztatin
opioidok
P-anyag
VIP
ACTH
LHRH
TRH

modulálását. A 8.2/1. táblázat néhány klasszikus és
peptid típusű transzmittert és receptoraikat sorolja fel.
A neuropeptideknek mint ingerületátvivő anya­
goknak hetvenes években való felfedezése alapvető
szemléletváltozást hozott a neurobiológiában. Koráb­
ban általánosan elfogadott volt az az alapelv, hogy
egy neuron csak egyetlen transzmittert szintetizál és
szabadít fel valamennyi végződéséből. Az újabb kísér­
leti adatok ezzel szemben azt mutatták, hogy egy
idegsejtben több peptid és klasszikus transzmitter is
megtalálható, ezek különböző típusú vezikulákban
raktározódva, de ugyanazon idegvégződésben is elő­
fordulhatnak. Ez a tulajdonság az idegműködés, ill. az
idegsejtek közötti kommunikáció rendkívül finom sza­
bályozását teszi lehetővé. A szabályozás bonyolult
volta még nyilvánvalóbb, ha figyelembe vesszük, hogy
az azonos végződésben raktározódó különböző
transzmitterek nem szükségszerűen szabadulnak fel
azonos időben. Általában az alacsony frekvenciájú in­
gerlés a klasszikus transzmittereket, a magas frekven­
ciájú pedig a peptideket is felszabadítja. A jelenleg el­
fogadott elképzelés szerint ennek alapja az, hogy az
előbbi esetben az ingerlés csupán a preszinaptikus
membrán közelében okoz rövid idejű Ca2+-szint-emel-
kedést, az utóbbi esetben viszont a kalciumszint az
egész végződésen belül hosszabb ideig magas marad.
Ennek a tartósan nagy kalciumkoncentrációnak hatá­
sára a peptidtartalmü dense-core vezikulák is képe­
sek tartalmukat a preszinaptikus résbe üríteni.
8 .2 .3 . Egy nem hagyom ányos
n e uro tra n szm itte r:
a n itrogén-m onoxid (NO)
Az előzőkben láttuk, hogy az átvivőanyag definíció­
ja folyamatosan változott, és egyre szélesebb azoknak
a vegyületeknek köre, melyeknek neurotranszmitter
szerepet tulajdonítanak. Ebben a vonatkozásban az
utóbbi évtizedek egyik legnagyobb érdeklődést és
vitát kiváltó felfedezése volt az, amikor leírták, hogy
nitrogén-monoxid jelátvivő molekulaként szerepet
játszhat egyes idegrendszeri folyamatokban'. Már az
'Vaszkularis hatásait illetően 1.8 .1. fejezet Kitekintés részét.
8. A VÁLTOZÓ SEJT
a tény, hogy gáznemű anyagról van sző, számos érde­
kes kérdést vet fel, és valóban kiderült, hogy az NO
tulajdonképpen a klasszikus neurotranszmitterek
egyik kritériumát sem teljesíti. Töltése nem lévén, a
molekula szabadon diffundál át a membránokon, így
természetesen nem is raktározódik a szinaptikus vezi-
kulákban, és felszabadulása sem kalciumfüggő exoci-
tözissal történik. Ugyanakkor lényeges az a tulajdon­
sága is, hogy nem ismerünk olyan aktív folyamatot,
amelyik hatását megszünteti. Az NO rövid idő alatt
nitritté alakul, ill. vastartalmú vegyületekkel (pl. he­
moglobin) lép reakcióba.
Egy aminosavból, az L-argininből szintetizálődik, a
nitrogén-oxid-szintáz (NOS) enzim segítségével. A ve-
gyület egyik egyedülálló tulajdonsága, hogy más neu-
rotranszmitterekkel és hormonokkal szemben nem
kapcsolódik specifikus receptorokhoz, közvetlenül a
második hírvivő rendszerre (second messenger mole­
kulák, 1.8.1. fejezet) hat, és így befolyásolja az intra­
celluláris folyamatokat. Legjellemzőbb célmolekulája
a guanilát-cikláz, ennek eredményeképpen a ciklikus
GMP koncentrációját növeli.
Ugyancsak különbözik a hagyományos transzmit­
ter anyagoktól annyiban is, hogy célsejtje nem a
posztszinaptikus neuron. A kísérleti adatok azt mutat­
ják, hogy „retrográd” messenger molekulaként műkö­
dik, amelynek legfontosabb hatása a preszinaptikus
végződésből felszabaduló klasszikus transzmitterek
anyagcseréjének és felszabadulásának szabályozása.
Az ingerületátvitel során a posztszinaptikus sejtben
keletkező NO a szomszédos sejtekbe (elsősorban a
preszinaptikus végződésbe) bejutva fokozza az átvivő­
anyagok felszabadulását, pozitív feedback révén po-
tencírozva az ingerületátvitelt.
Kitekintés
Az idegsejtek közötti kommunikáció sejt és mole­
kuláris szintű mechanizmusainak megértése a neuro-
biológia egyik alapkérdése. Kiderült, hogy a korábban
általánosan elfogadott „egy neuron - egy transzmit­
ter” elv nem érvényes, és a hagyományos átvivőanya­
gok mellett egyre több molekuláról bizonyították be,
hogy szerepük van a jelátvitelben. Ez a lista nyilván­
valóan tovább bővül, és különösen a szinaptikus mű­
ködést befolyásoló ún. neuromodulátor molekulák sze­
repének és hatásának jobb megismerésétől várhatunk
elméleti és gyakorlati előrelépést (az idegrendszer
működésére ható gyógyszerek körének bővülését).
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
Az idegsejtek két módon kommunikálnak egymás­
sal:
7. A gap junkciókon keresztül ionok és kisebb mo­
lekulák juthatnak a szomszédos sejtbe.
2. A kémiai szinapszisok esetében az információt
az egyik neuronból felszabaduló átvivőanyagok hor­
dozzák és a másik (posztszinaptikus) sejt speciális re­
ceptoraira hatnak. Az első esetben a jelátvitel sebes­
sége és szinkronizálhatósága, a második esetben pe­
dig a különböző transzmitterek hatásából (és azok
kombinációjából) adódó érzékeny szabályozás lehe­
tősége jelent előnyt.
□ Milyen kísérleti adatok bizonyítják, hogy az átvivő­
anyagok szinapszisokból való felszabadulása
kvantális jellegű?
□ Miként képződnek újra a vezikulák?
□ Az exocitózis folyamatában milyen molekulák ját­
szanak szerepet?
□ Mi az átvivőanyag-felszabadulás Ca2+-fúggésének
molekuláris magyarázata?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.3., 4.2., 8.1., 8.3., 8.4.
Ajánlott olvasmányok
Z u c k e r , R.S., K u l l m a n n , D.M., B e n n e t t , M.: Release of
neurotransmitters. In: Zigmond, M.J., Bloom, F.E..
Landis, S.C., Roberts, J.L., Squire, L.R. (eds): Fun-
damental Neuroscience. pp. 155-192 . Academic
Press, London, 1999.
B e n n e t t , M.K., S c h e l l e r , R.H.: Molecular correlates of
synaptic vesicle docking and fusion. Curr. Opin.
Neurobiol. 4 :3 2 4 -3 2 9 , 1994.
B e n n e t t , M.V.L.: Gap junctions as electrical synapses.
J. Neurocytol. 2 6 :3 4 9 -3 6 6 , 1996.
 8 .3. Jelátvitel fotoreceptorsejtekben
(fototranszdukciő)
8.3.1. A gerincesek retinális fotoreceptorsejtjének szerkezete
8.3.2. Pálcikák és csapok
8.3.3. A fotoreceptor-molekula
8.3.4. A sötétáram és a cGMP-függő kationcsatorna
8.3.5. Jelátvitel a fotopigmenttől a kationcsatornáig
8.3.6. A fototranszdukciós lánc visszatérése a nyugalmi állapotba (relaxáciö)
8.3.7. Jelerősítés és adaptáció
8.3.8. Nagy fényerőhöz való alkalmazkodás, a kalcium szerepe
Jelenség
Elektrofiziolőgiai megfigyelés: ha a fotoreceptor-
sejtet fény éri, a sejt hiperpolarizálttá válik (membrán-
potenciálja a kissé depolarizált állapotból, - 4 0 mV-
ról, - 8 0 mV-ra nő meg). Biokémiai és biofizikai lelet:
régóta ismert, hogy a specifikus jelet, a fényingert a
sejt membránjában található fotoreceptor-molekula
(fotopigment) fogja fel. Kérdés, milyen jelátviteli út kö­
ti össze a fotoreceptor-molekulát a membrán hiper-
polarizáciőjával?
Lehetséges magyarázatok
/. A sejtmembránba épített fotoreceptor-moleku­
la olyan kationcsatorna, mely a fény hatására záródik.
Ezzel a membrán hiperpolarizálódik.
2. A fotoreceptor-molekula valamilyen membrán­
nal határolt kompartmentből olyan másodlagos hírvi­
vő (second messenger) molekulát vagy iont (pl. Ca2+)
szabadít fel, amely egy sejtmembránban lokalizálódó
kationcsatornát zár be, ennek eredménye a hiperpo-
larizáció.
3. A fotoreceptor-molekula szabályos jelátviteli
utat indít be, melynek folyamán enzimatikus lépések
is történnek, végül ciklikus nukleotid közvetítésével a
membrán kationcsatornája bezáródik.
Tényleges magyarázat
A harmadik magyarázat a helyes. A fény hatására
konformációváltozáson átesett (excitált) fotorecep­
tor-molekula a jelátviteli út első állomása. Ez egy tri-
R ö h lic h P á l
merikus G-fehérje (transzducin) a-alegységének
GDP/GTP cseréjéhez és ezzel az a-alegység aktívvá
válásához vezet. A szabaddá vált aktív transzducin a-
alegység aktiválja a cGMP-foszfodiészteráz működé­
sét, aminek révén a cGMP koncentrációja hirtelen le­
esik. Tekintve, hogy a membrán kationcsatornáját a
hozzá kötődő cGMP tartja nyitva, a cGMP-szint hirte­
len esése a csatorna bezáródásához és így hiperpola-
rizációhoz vezet.
Kapcsolódó ismeretek
8.3.1. A gerincesek retinális
fotoreceptorsejtjének szerkezete
A fotoreceptorsejtek a retinában lap szerint elhe­
lyezkedő, összefüggő réteget (fotoreceptor-mozaik)
alkotnak. A hosszan megnyúlt sejtek egyik végén ta­
láljuk a fény érzékeléséért felelős struktúrákat, ellen­
kező vége szinapszist képez, ahol az ingerület a követ­
kező idegsejtre tevődik át (8.3/1. ábra). Az elsődleges
fotoreceptor-folyamatok a sejt ún. kültagjában zajla­
nak le, mely csillőszármazéknak felel meg. A csillö a
kültagot a beltaggal köti össze (összekötő csillö), de
mikrotubulusai belesugárzanak a kültag alsó részébe
is. Az összekötő csillö a szokványos mozgékony csillö-
tól abban különbözik, hogy a fotoreceptorsejt csillójá-
ban hiányzanak a mozgásért felelős dineinmolekulák,
valamint a középső mikrotubuluspár (ún. primer vagy
475
8. A VÁLTOZÓ SEJT

8 .3 .2 . Pálcikák és csapok

A gerinces állatok retinájában (beleértve a humán

retinát is) a fotoreceptorsejtek két alaptípusát találjuk
meg, a pálcikasejtet és a csapsejtet. A kétféle alaptí­
pus mind szerkezetileg, mind pedig funkcionálisan kü­
lönbözik egymástól (I. 8.3/1. ábra).
A pálcikáséit kül- és beltagja hosszú, hengeres
képződmény (innen a neve: pálcika), szinaptikus vég­
ződése pedig gömbszerű. A kültag membránkettőze-
tei leváltak a sejtmembránról, és önálló korongok (fo-
toreceptor-korongok) formájában rakódnak egymás­
ra, pénztekercshez hasonló módon. A pálcikasejtek
nagy fényérzékenységük miatt a szürkületi fekete/fe­
hér látásban játszanak szerepet.
A csapsejtek kültagja kúpos, vége felé keskenye-
dő, az állományát alkotó membránkettőzetek pedig
nem váltak le a sejtmembránról, hanem azzal kisebb-
nagyobb szakaszon összefüggésben vannak. A szinap­
tikus végződésük többnyire talpszerűen kiszélesedik.

pálcikasejt csapsejt

8.3/1 ábra.
A fotoreceptorsejt általános felépítése, a pálcikasejt és a
csapsejt.

érző csillö). Ami azonban ennél fontosabb, a csillö

sejtmembránja lapszerű begyűrődésekkel igen nagy
számú membránkettőzetet képez (8.3/2. ábra), miál­
tal a membrán összfelülete több százszorosra nő meg.
Ez a membrántömeg alkotja a kültag legnagyobb ré­
szét. Ebben a membránban lokalizálódnak a fotore-
ceptor-molekulák mint integráns membránfehérjék,
míg a membránkettőzetek közé eső vékony citoplaz-
marétegekben vannak jelen a jelátviteli lánc egyéb
tagjai.
A csillö bazális testje az ún. beltagba horgonyzö-
dik le. A sejtnek ez a része tartalmazza a nagyszámú
8.3/2. ábra.
mitokondriumot, valamint a sejt szintetizáló appará­
Két pálcikasejt majom retinából. A kül- és beltag egy része,
tusát (durva ER, Golgi-apparátus). Ezután a sejtmag valamint a kettőt összekötő csillö látható. A kültag alsó ré­
következik, majd a sejt másik vége felé haladva egy szén a korongok még nem fűződtek le a sejtmembránról.
vékony rostszerű nyúlványt találunk, amelynek kiszé­ Elektronmikroszkópos felvétel. (20 200x, Röhlich P. felvé­
lesedő vége adja a szinaptikus végződést. tele)
 8.3. J ELÁTVITEL FOTORECEPTORSEJTEKBEN (FOTOTRANSZDUKCIÓ)

A csapsejtek a színes látásban játszanak központi sze­

repet, mivel közöttük többféle alapszín érzékelésére
alkalmas sejttípusok vannak. Bár kevésbé érzékenyek,
mint a pálcikák, a jelátviteli lánc rövidebb lefolyása
miatt gyorsabb történések követésére alkalmasak.

8 .3 .3 . A fo toreceptor-m olekula

A jelátviteli lánc első tagját alkotó fotoreceptor-

molekula jellegzetes integráns membránfehérje, mely
elsősorban a korongszerű membránkettőzetekben
(de kisebb mértékben a kültag sejtmembránjában is)
lokalizálódik. A 30 és 40 kD közötti molekulatömegű,
nagyrészt hidrofőb fehérje (opszin) polipeptidlánca
hétszer fúrja keresztül a membránt oda-vissza ügy, 8.3/3. ábra.
hogy C-terminálisa a citoplazma felé néz (8.3/3. ábra). Az opszin vázlatos rajza. A fehérje polipeptidlánca hétszer
A fehérje önmagában nem képes fényt érzékelni, megy át a membránon. C-terminálisa a citoplazmatikus tér
ezért egy fényre reagáló lipidmolekulát „fog be”, ez az felé néz, ezen a végen foszforiláciős helyek vannak. A 11 -
ún. 7 7-cisz-retinál (A-vitamin-származék, 8.3/4 ábra). cisz-retinál a VII. transzmembrán szakaszon lévő lizinhez kö­
A retinái az opszin 7. transzmembrán szakaszán talál­ tődik (lila kör] és a 7 transzmembrán szakasz által körbevett
ható lizin aminosavhoz kötődik Schiff-bázis kötéssel, „zsebbe” illeszkedik bele.
és a molekula belsejébe ágyazódik be. A foton ab­
szorpciójának hatására a retináinak a 1 1-es szén­
atomnál megtört oldallánca kiegyenesedik (transz-re­
tinái), ami viszont az őt körülvevő fehérje (opszin) kon­
formációváltozását idézi elő. Ez utóbbi elsősorban a
molekula citoplazma felé tekintő részein (a citoplaz­
matikus hurkokon és a C-terminálison) következik be.
Ez az a hely, amely felelős a jelátviteli lánc következő
tagjával, a transzducinnal való kapcsolatért.
Az előzőkből következik, hogy a fotoreceptor-mo­
lekula (fotopigment, „látópigment”) összetett fehérje,
mely egy opszin nevű fehérjéből és a hozzá kötődő re­
tinái kromoforből áll. A pigment és a kromofor elne­
vezés arra utal, hogy a fotoreceptor-molekula színes
(a pálcikasejt fotoreceptor-molekulája, a rodopszin ese­
tében pl. vöröses színű: „látóbíbor”), színének oka pe­
dig a retinálmolekula fényabszorpciója. A különböző
alapszínek (az ember esetében a kék, a zöld és a vö­
rös) érzékeléséért felelős csapsejtek színspecifitása
abban rejlik, hogy az ezekben található fotoreceptor-
molekulák maximálisan az alapszíneknek megfelelő 8.3/4. ábra.
A 11 -cisz-retinál izomerizáciöja fény hatására.
hullámhosszúságú fényt nyelik el. Míg a kromofor mind­
egyik színspecifikus csapsejtben ugyanaz (1 1-cisz-re­
tinál), a fotopigmentnek az adott szín érzékelésére közöttük evolúciós rokonságokat sikerült megállapí­
való „behangolásáért” a retináit körülvevő fehérjeszer­ tani (opszin molekulacsalád). Az evolúció során a
kezet, annak töltéssel rendelkező aminosav-oldallán- membránon hétszer átmenő alapszerkezet végig meg­
cai felelősek. Ebből következik, hogy a színspecifikus maradt, és meglepő, hogy az opszint a természet már
csapfotopigmentek az opszin szerkezetében külön­ a gerinctelen állatok fényérzékelésében is felhasznál­
böznek egymástól. Ma már igen nagy számú opszin- ja, sőt, előfutára már egyes prokarióta sejtekben (bí­
molekula aminosavsorrendje ismert, aminek alapján bor baktériumok) is megtalálható.

477
8. A VÁ LTOZÓ SEJT
A rodopszin nevezetes receptormolekula a biológi­
ában, mert ez volt az első receptor, amelynek recep­
torfunkciója bebizonyosodott, a rodopszin kapcsán
fedezték fel a membránon hétszer átmenő receptorok
nagy családját (I. 8,1. fejezet), valamint ez volt az első
receptormolekula, melyben az aminosavsorrendet
(még klasszikus módszerrel) megállapították.
8 .3 .4 . A sötétáram és a cGMP-függő
kationcsatorna
Sötétben a fotoreceptorsejtben állandó ionáram­
lás folyik (8.3/5. ábra): a kültagban nátrium- és kal­
ciumionok áramlanak befelé a sejtbe, míg a kül-
és beltagban a kationok kifelé transzportálődnak.
A kétféle ionmozgás eredőjeként a fotoreceptorsejt
8.3/5. ábra.
Sötétaram, Fontosabb ionmozgások a fotoreceptorsejt
membránján keresztül.
membránja sötétben gyengén depolarizált állapot­
ban van,
A befelé irányuló ionáramlásért elsősorban a cikli­
kus guanozin-monofoszfát (cGMP) által ellenőrzött
kationcsatorna felelős. Ez a több alegységből álló csa­
torna a kültag sejtmembránjában van jelen, nagyobb­
részt nátriumionokat, kisrészt kalciumionokat enged
be a sejtbe. A csatornát a cGMP hozzákötődése tart­
ja nyitott állapotban.
A sejtből kifelé irányuló sötétáram a beltag memb­
ránjába épített káliumcsatornákon zajlik le. Az ion­
áramlások fenntartásához szükséges iongradienst két
aktív transzport generálja. Az egyik egy Na+/K +-Ca2+
cserélő, mely felhasználva a Na+- és K+-gradienst
Ca2+-t pumpál ki a sejtből. A másik a N a+/K+-ATP-áz,
amely a Na+- és K+-gradienst tartja fenn.
8 .3 .5 . Jelátvitel a fo to p ig m e n ttő l
a kationcsatornáig
Amint az ma már közismert a jelátvitelben, a memb­
ránon hétszer áthaladó receptorok a jelet egy trimer
szerkezetű G-fehérjének adják át (1.8.1. fejezet). így van
ez a fototranszdukciő esetében is, ahol az excitált ro-
dopszinhoz (metarodopszin II) egy speciális G-fehérje, a
transzducin csatlakozik (rövidítése: Gt vagy T). Ez volt az
első GTP-kötő fehérje, melyet leírtak és jellemeztek.
A komplex fehérjét felépítő három alegység (a, (3, y) kö­
zül az a-alegység (TJ a legfontosabb, ez ismeri fel a
megváltozott konformáciőjú rodopszint, amelynek ha­
tására az eddig hozzákötött GDP (guanozin-difoszfát;
GTP-re (guanozin-trifoszfátra) cserélődik ki. Ez a forma
a transzducin-a aktivált állapota (8.3/6., 8.3/7. ábra).
A jelátviteli út következő állomása egy enzim,
a cGMP-foszfodiészteráz (rövidítve: cGMP PDE), mely
a ciklikus guanozin-monofoszfátot (cGMP) a foszfodi-
észterkötés felbontásával inaktiválja. Az enzim két
nagyon hasonló katalitikus alegységből (a, (3) áll, ame­
lyekhez egy-egy gátló alegység (2y) csatlakozik. Sötét­
ben az enzim inaktív, gátolt állapotban van. Az akti­
vált transzducin a-alegység a gátló alegységet levá­
lasztja az enzimről, és ezzel azt aktiválja. Az óriás
enzimaktivitás-növekedés hatására a cGMP koncent­
rációja a citoplazmában hirtelen leesik.
A jelátviteli úton tehát a következő molekula egy
ciklikus nukleotid, a cGMP, amely másodlagos hírvivő­
ként (second messengerként) működik. Funkciója az.
hogy a jelátviteli út utolsó tagjához, a cGMP-függő
kationcsatornához kötődve azt nyitott állapotban
tartsa. Fia koncentrációja leesik, az ioncsatornáról le-
disszociál, és a csatorna bezáródik.
 8 . 3. J e lá tv ite l fo to re c e p to rs e jte k b e n (fo to tra n s z d u k c iö )

kationcsatorna
f(irw transzducin foszfodiészteráz aktív
’ excitált (trimer) ... ... foszfodiészteráz 2+
fotopigment " aktlvalt Na+, C a2+.' Na , Ca
(m éta I

cG M P

n yitott zárt

reizom e- guanilát-
rizáció cikláz
0~-\ '
11 -cisz tra n sz
retinái

arresztin

opszin

8.3/6. ábra. vastag vöröses nyilak jelölik, a nyugalmi állapotba való visz-
A fototranszdukciö. A jelátvitel egyes történéseinek irányát szatérést a vékony sötét nyilak jelzik.

A jelátviteli lánc utolsó tagja a kültag sejtmemb­ lációfúggő ioncsatorna], ahol a protein-kináz C a
ránjába beépített cCMP-függő kationcsatorna. Sö­ membránba ágyazott kationcsatornát foszforilálja, és
tétben a hozzá kötődő cGMP hatására nyitott álla­ ezzel azt kinyitja. A végeredmény tehát nem hiperpo-
potban van, és rajta Na- és Ca-ionok jutnak be a larizáció, hanem ellenkezőleg: depolarizáció. Meg­
sejtbe. Ez az ún. sötétáram akkor áll le hirtelen, ha említendő, hogy ez a séma nem minden gerinctelen-
a sejtet fény éri, és a már leírt módon a cGMP kon­ fotoreceptorra érvényes, kivételek, variációk előfor­
centrációja csökken. A leváló cGMP következtében dulnak.
a csatorna bezárődik, és a sejtmembrán hiperpolari-
zálttá válik.
A gerincesek fotoreceptorsejtje abban különbözik
a legtöbb idegi jellegű sejttől, hogy ingerületi állapota
nem a depolarizáció, hanem a hiperpolarizáció. Egyes
vélemények szerint ez úgy is magyarázható, hogy a
sejt a sötétben van ingerelt, azaz depolarizált állapot­
ban, és fény hatására tér vissza nyugalmi membrán-
potenciáljához. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a fo-
toreceptorsejt szinapszisában sötétben szabadul fel
az ingerületátvivő anyag, a glutamát, és ez a folyamat
áll le fény hatására. Mindez mitsem változtat azon a
tényen, hogy a fotoreceptorsejt egy állandó állapot­
hoz viszonyított fényintenzitásbeli különbséget érzé­
kel, és ezt az információt adja tovább a neuronlánc
következő sejtjének.
A gerinctelenek fotoreceptorsejtjeinek fototransz-
dukciós útja nem teljesen azonos a gerincesekével.
Míg a jelátviteli lánc kezdeti, bemenő szakasza meg­
egyezik a gerincesekben és gerinctelenekben (foto­
8.3/7. ábra.
pigment és G-fehérje), a gerinctelenekben az effek-
A fototranszdukciós lánc egyes tagjainak lokalizációja. A fo­
tor, kimenő szakasz többnyire egy másik jelátviteli topigment a korongok membránjába, a cGMP-függő kation­
útvonalnak felel meg. Ez a foszfatidil-inozitol bontá­ csatorna a sejtmembránba van beépítve. A transzducin és a
sával működő rendszer (foszfolipáz C -» foszfatidil- foszfodiészteráz a jelátvitel bizonyos szakaszában a korong-
inozitol -» diacilglicerin - * protein-kináz C -» foszfori- membránhoz tapad, ill. onnan leválik.

479
8. A VÁLTOZÓ SEJT
8 .3 .6 . A fototranszdukciós lánc
visszatérése a nyugalm i állapotba
(relaxáció)
Minden jelátviteli láncnak biztosítania kell, hogy a
láncot alkotó mindegyik tag minél előbb visszatérjen
eredeti, nyugalmi állapotába, hogy ezáltal újabb jel
fogadására kész állapotba kerüljön. Különösen fontos
ez a fotorecepciö esetében, amely annyira kulcsfon­
tosságú az állat életben maradása szempontjából.
Lássuk, hogyan valósul ez meg (I. 8.3/6. ábra).
A fotoreceptor-molekula az excitált állapot (méta
II) után egy ideig refrakter marad, mert C-terminálisán
foszforilálódik (az opszin-kináz enzim révén), ehhez a
foszforilált véghez pedig egy gátló fehérje, az arresztin
kötődik. Az arresztin, lefedve a transzducint aktiváló
részt, megakadályozza a jel továbbadását a transzdu­
cin felé. Eközben a fény hatására izomerizálődott kro-
mofor, a transz-retinái leválik az opszinról, és a szom­
szédos pigmenthámsejt sima felszínű endoplazmati-
kus retikulumában egy enzim segítségével visszaala­
kul (reizomerizálódik) 11 -cisz-retinállá, és visszajut a
fotoreceptorsejtbe. A fotoreceptor-molekuláról levá­
lik az arresztin, az opszin defoszforilálödik, majd a 11 -
cisz-retinál beépülésével visszanyeri eredeti, nyugalmi
konformációját.
A transzducin a-alegységén a kötött GTP egy fosz­
fátcsoport lehasításával (GTP-hidrolízis) visszaalakul
GDP-vé, és ezzel a transzducin-a inaktiválódik, majd
újra egyesül a p-y-alegységgel. Az aktív transzducin-a
hiányában a foszfodiészteráz újra gátlódik az enzim y-
alegységével. Tekintve, hogy a cGMP-bontó foszfodi­
észteráz nem inaktiválja a guanilát-cikláz által terme­
lődő cGMP-t, a cCMP-szint gyorsan emelkedik, hatá­
sára pedig a membrán kationcsatornái kinyílnak, a
membrán elveszti hiperpolarizáltságát.
8 .3 .7 . Jelerősítés és adaptáció
A fotoreceptorsejtet a fényinger erősségének igen
széles skálája érheti. Az egyik véglet az igen kis fény­
erősség, amikor fontos lehet az élőlény számára a fo-
toreceptor érzékenységének jelentős fokozása. A má­
sik véglet az igen nagy (akár 5 nagyságrenddel na­
gyobb) fényintenzitás, amikor a fotoreceptorsejtet vé­
deni kell a túlingerlés káros hatásától, és a jelátvitel­
nek fékeznie kell a fototranszdukció hatékonyságát
(nagy fényerőhöz való adaptáció). Az a tény, hogy a
fototranszdukciós lánc több tagból áll, beavatkozási
lehetőséget ad a láncon végigfutó jel felerősítésére, ill.
gyengítésére.
Jelerősítés. A több tagból álló jelátviteli láncba
már eleve be van építve a jelerősítés lehetősége, hi­
szen a lánc egy-egy tagjának az aktív állapotban töl­
tö tt idejétől függ, hogy hány következő tagot tud ak­
tiválni. Becslések szerint ez a fotoreceptorsejt eseté­
ben a jelnek több nagyságrenddel való felerősítését
teszi lehetővé („fototranszdukciós kaszkád”). Az erősí­
tés főként az opszin-transzducin és a foszfodiészte-
ráz-cGMP jelátadásnál jelentős. így pl. minél tovább
marad a fotoreceptor-molekula ingerelt, méta II álla­
potában, annál több transzducin a-alegységet tud ak­
tiválni, és ezzel a jel felerősítése annál nagyobb (az ex­
citált rodopszin pl. több száz T„-t tud aktiválni). Egye­
sek ennek tudják be a pálcikasejtek rodopszinjának
nagy fényérzékenységét (egyetlen pálcikát akár né­
hány foton ingerületbe tud hozni!) és lomhább időbe­
li reakcióját, míg a csapsejtek opszinjának rövidebb
méta II állapota kisebb fényérzékenységet, de jobb
időbeli felbontást tesz lehetővé.
8 .3 .8 . Nagy fényerőhöz való
alkalm azkodás, a kalcium szerepe
A hetvenes években, mikor még a fotótranszduk-
cióról igen kevés ismeret állt rendelkezésre, vonzó el­
képzelés volt az ún. kalciumhipotézis. Eszerint a foto-
pigment aktiválása a fotoreceptor-korongokból kalci­
umot szabadít fel, és ez, hozzákötődve a membrán
ioncsatornájához, bezárja azt (hiperpolarizáciö). Ké­
sőbb ezt az elképzelést a tények megcáfolták. Kide­
rült azonban, hogy a kalciumnak mégis fontos szere­
pe van, de nem a jelátviteli út egyik tagjaként, hanem
mint szabályozó tényezőnek a jelátvitelnek nagy fény­
erőhöz való adaptációjában. A kalcium a fototransz­
dukciós lánc több pontján hat fékezőleg a jelátvitel in­
tenzitására, ezek közül itt csak egyet, a cGMP-szint
befolyásolását ismertetjük.
Az előbbiekből nyilvánvaló, hogy végső soron a
cGMP-koncentráció szabja mega kationcsatorna nyi­
tottságát és ezzel a sejt ingerületbe jutását. A cGMP
koncentrációját a szintézis és a lebontás együtt hatá­
rozza meg. Amint láttuk, a lebontás a foszfodiészte­
ráz (a fényinger által közvetve befolyásolt) aktivitásá­
tól függ. Ugyanakkor a cGMP-szintet a szintetizáló
enzim, a guanilát-cikláz aktivitása is befolyásolja,
amely viszont a citoplazmatikus kalciumszinttől függ.
Nagy kalciumkoncentráciö esetén a guanilát-cikláz
inaktív állapotban van, a kalciumkoncentráció csök­
kenése pedig aktiválja az enzimet (itt speciális regu­
láié fehérjék játszanak szerepet). Tekintettel arra.
hogy fény hatására a kationcsatornák elzáródnak,
 8 .3.
nemcsak a nátrium-, hanem a kalciumionok beáram­
lása is megszűnik, ugyanakkor a Na/K-Ca cserélő
továbbra is kalciumot pumpál ki a sejtből, aminek kö­
vetkeztében a kalciumkoncentráció leesik a citoplaz-
mában. A guanilát-cikláz kiszabadul a gátlás alól, ak­
tiválódik, és több cCMP-t szintetizál. Ez ellene hat
a fény által indukált cGMP-csökkenésnek, mérsékli
annak mértékét. Nyilvánvaló, hogy negatív visszacsa­
tolásról van szó, ami elsősorban a fotoreceptorsejt-
nek a nagy fényingerhez való alkalmazkodását teszi
lehetővé.
Kitekintés
A fototranszdukciős útvonal egyike volt az elsők­
nek, ahol a teljes jelátviteli lánc ismertté vált. A jelát­
vitel szabályozását illetőleg is egyre több ismeretre
teszünk szert, korántsem mondhatjuk azonban, hogy
a módosításért felelős összes tényezőt és folyamatot
megismertük, ezen a területen valószínűleg további
érdekes eredményekre számíthatunk. Orvosi szem­
pontból különösen jelentős az a kérdés, hogy az
egyes retinális degenerációkért milyen mértékben le­
hetnek felelősek olyan génkárosodások, ahol a gén a
fototranszdukciős lánc egy-egy tagját kódolja? Sok
újabb lelet bizonyítja, hogy ilyen hibás gének valóban
okozhatnak fotoreceptor-degenerációt (pl. retinitis
pigmentosát; I. 3.2. fejezet). Ugyancsak izgalmas és
még nem teljesen felderített kérdés, hogy a jelátvitel
egyes molekulái hogyan jutnak a szintézis helyéről
(beltag) a fotorecepciő elsődleges helyére, a kültag­
ba? Elegendő-e erre a kültagot a beltaggal összekötő
csillö? Játszik-e itt szerepet valamilyen aktív moleku­
lamozgatási mechanizmus?
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A fotoreceptor-molekula (fotopigment) összetett
fehérje, mely a fényérzékeny 1 1-cisz-retinálból és az
azt körülvevő fehérjéből, az opszinböl áll. A foton ab­
szorpciója a retinái alakját megváltoztatja (izomerizá-
ció), ami az őt körülvevő opszin konformációváltozá­
J e lá tv ite l fo to re c e p to rs e jte k b e n (fo to tra n s z d u k c iö )
sát váltja ki. Az utóbbi a transzducin a-alegységét ak­
tiválja, mely viszont a cGMP-foszfodiészteráz aktivitá­
sának növelésével a cGMP koncentrációját csökkenti.
A fotoreceptorsejt membránjába épített cGMP-függő
kationcsatornák a kis cGMP-szint következtében be­
záródnak, ezzel megszűnik a kationoknak a sötétben
folyó beáramlása, és a membrán hiperpolarizálődik
(ingerület). A fényinger megszűnésével a jelátviteli
lánc egyes tagjai visszatérnek eredeti, nyugalmi álla­
potukba. A többlépcsős fototranszdukciős lánc lehe­
tővé teszi a jel felerősítését, ill. a nagy fényerőkhöz va­
ló alkalmazkodást.
□ Milyen a fotoreceptorsejt felépítése, mi a különb­
ség a pálcikák és csapok között?
□ Milyen a fotoreceptor-molekula (fotopigment)
szerkezete és hogyan érzékeli a fényt?
□ Hogyan vezet a fotopigment konformáciőváltozá-
sa a sejt hiperpolarizáciöjához?
□ Hogyan tér vissza a fototranszdukciős lánc nyugal­
mi állapotba?
□ Hogyan erősödik fel a jel a jelátvitel során, és ho­
gyan alkalmazkodik a jelátvitel nagy fényerőkhöz?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.3., 8.1., 8.2., 8.4.
Ajánlott olvasmányok
J indrová, H.: Vertebrate phototransduction: activation,
recovery and adaptation. Physiol. Rév. 4 7 :1 5 5 -
168, 1998.
Palczewski, K., Saari, J.C.: Activation and inactivation
steps in the visual transduction pathway. Curr.
Opin. Neurobiol. 7:500-504, 1996.
Ya u , K.W.: Phototransduction mechanism in retinái
rods and cones. Invest. Ophthalmol. Vis. Sci.
3 5 :9 -3 2 , 1994.
Fu, Y.B., Ya u , K.W.: Phototransduction in mouse rods
and cones. Pflugers Arch. Eur. J. Physiol.
454:805-819, 2007.
 Napi ritmusok: az idő mint jel
K o z m a -B o g n á r L á s z ló és N agy Ferenc

8.4.1. A biológiai ritmusokról

8.4.2. A cirkadián ritmusok jellemzői, kritériumai
8.4.2.1, A cirkadián ritmusok fenntartói a cirkadián órák
8.4.2.2. A cirkadián órák általános felépítése, az óra elemei, definíciók
8.4.3. A cirkadián óra szerkezete és működése prokariőtákban [Synechococcus fajok)
8.4.4. A cirkadián óra szerkezete és működése eukariőta modellszervezetekben
8.4.4.1. Ecetmuslica: a TIM-PER rendszer
8.4.4.2. Egér: hasonlóságok és különbségek a muslica TIM-PER rendszerhez képest
8.4.5. Humán vonatkozások

Jelenség Tényleges magyarázat

Egy kísérlet során csirke tobozmirigyéből szárma­
zó idegsejt-szuszpenziő melatoninkibocsátását vizs­
gálták. A melatonin a tobozmirigyben termelődő hor­
mon, feltehetően szerepet játszik a nyugalmi-aktív fá­
zisok fiziológiai hátterének kialakításában. A szusz-
penziót 12 óra fé n y -12 óra sötét fotoperiódus mel­
lett tartották, állandó hőmérsékleten. A szekretált
melatonin koncentrációja a tápközegben a világos fá­
zis alatt kicsi volt, a sötét fázis alatt viszont ennek
többszörösére emelkedett. Mikor a szuszpenziót né­
hány nap múlva állandó sötétbe helyezték, a melato-
ninkoncentráciö továbbra is ritmikus váltakozást mu­
tatott több napon keresztül, a korábbi ritmussal azo­
nos fázisban.
Lehetséges magyarázatok
A jelenség egyik magyarázata lehetne a melato­
nin szintézisét végző enzimlánc egyik tagjának vagy
az azt kódoló gén kifejeződésének, esetleg a szek­
réciót szabályozó faktoroknak a fényérzékenysége.
Ezért tapasztalható alacsony hormonszint a világos
fázis alatt. A magyarázat ugyanakkor nem ad választ
arra a kérdésre, hogy miért folytatódik a hormon­
szint ritmikus változása állandó sötétben. Számos
egyéb folyamatot ismerünk még, melyek megnyil­
vánulása ugyan a napszakok (nappal-éjszaka) vál­
takozásához köthető, viszont bizonyítottan nem
közvetlen fényszabályozás alatt állnak, mivel ritm i­
kus jellegük állandó fényviszonyok között is fenn­
marad.
E jelenségek megfelelő értelmezéséhez fel kell téte­
leznünk egy olyan (molekuláris alapokon működő) me­
chanizmust, amely képes a ciklikus fény-sötét (vagy
meleg-hideg) szakaszok rögzítésére, majd a környeze­
ti tényezők oszcillációjának megfelelő ritmikus kifeje­
ződést biztosítani a hozzá kapcsolt biokémiai, fiziológi­
ai, viselkedési folyamatoknak, akár a külső körülmé­
nyek oszcillációjának megszűnése után is. Az endogén
oszcillátor létét kísérletileg is sikerült igazolni, és mivel
bizonyos szempontból időmérő szerkezetnek tekinthe­
tő, a találó biológiai óra elnevezést kapta.
A törzsfejlődés során az óra a Föld tengely körüli
forgásából adódó időegységhez állítódott, ezért az
oszcillátor által generált ritmusok periódushossza kö­
zel 24 óra. Az óra legfontosabb funkciója az lehet,
hogy segítségével az adott szervezet mintegy „előre
látja” a környezeti tényezők soron következő megvál­
tozását (napszakváltást), és anyagcseréjét, viselkedé­
sét megváltoztatva időben felkészülhet rá. Ugyanakkor
az órát alkotó molekuláris mechanizmusok belső tör­
vényszerűségei miatt az óra működése, így az általa
szabályozott folyamatok oszcilláló jellege konstans kö­
rülmények (állandó fény, állandó hőmérséklet) között
is tovább folytatódik, a korábbihoz nagyon hasonló
periódushosszal és fázissal. A fenti jelenség esetében
tehát az órától származó ritmikus jel (megfelelő közve­
títő lépéseken keresztül) szabályozza a melatonin hor­
mon szintézisét, ezért folytatódik az oszcilláció állan­
dó sötétben. így, az óra működése révén válhat az idő
különböző folyamatokat szabályozó valóságos jellé.

Kapcsolódó ismeretek
8 .4 .1 . A biológiai ritm u sokró l
Biológiai ritmusoknak nevezzük azokat az élő szer­
vezetekben lejátszódó folyamatokat, amelyek megje­
lenésében bizonyos ismétlődés, periodicitás figyelhe­
tő meg. A biológiai ritmusok rendkívül sokfélék lehet­
nek, mind a folyamat konkrét megjelenésében, mind
a ritmus periódusának hosszában.
Az ultradián (latinul ultra diem') ritmusok egyik
szélsőséges példája az ecetmuslica hímjének nászéne­
ke, melynek frekvenciája 5 0 -6 0 másodperces perio­
dicitást mutat. Az infradián (infra diem] ritmusok közé
sorolható pl. a főemlősök menstruációs ciklusa
2 5 -S 5 napos periódussal, de léteznek éves ritmusok
is, amelyek megnyilvánulnak az állatok viselkedésé­
ben (párzási, nyugalmi időszakok) vagy a növények
fejlődésében is (virágzás, termésképzés). Végezetül,
megkülönböztetjük a cirkadián (circa diem = kb. egy
nap) ritmusokat, amelyek periődushossza közelítőleg
24 h. A cirkadián típusü ritmusok megtalálhatók szin­
te valamennyi Földön élő szervezetben, a prokarió-
táktól az emberig, a biológiai folyamatok széles skálá­
ját szabályozva.
8 .4 .2 . A cirkadián ritm u so k jellem zői,
krité riu m a i
A cirkadián ritmusok specifikus vonásait, melyek
megkülönböztetik az egyéb biológiai ritmusoktól, a kö­
vetkező pontokban foglalhatjuk össze.
/. Az eddigiek alapján talán legnyilvánvalóbb: a kö­
zelítőleg 24 órás periódushossz. Ciklikusan váltakozó
körülmények közt (bizonyos határokon belül) a periő-
dushossz pontosan megegyezik a külső ciklus perió­
dushosszával, legyen az 28, 24 vagy 20 óra. Ez eset­
ben a külső körülmények ritmikus váltakozásai „vezér­
lik" az oszcillációt. Állandó (laboratóriumi) körülmé­
nyek között azonban, amikor a ritmikus folyamat
„szabadon fut”, kialakul a cirkadián ritmusokra jellem­
ző saját periödushossz, amely közelítőleg, bár soha
nem pontosan 24 óra. (Ez az ún. szabadon futó perió­
dus: free running period, FRP.)
2. A cirkadián ritmusok akkor lehetnek igazán saját génjükre gyakorolt hatásán, valamint az egyes
hasznosak a szervezet számára, ha valamiképpen
kapcsolatban állnak a valós (külső) idővel. A beállítás
'Az egyezményes elnevezés valószínűleg arra utal, hogy az
(ultradián) ritmusok egy nap többször is lefutnak.
8.4. N ap i r itm u s o k : az id ő m in t j e l
[entrainment] az a folyamat, amelynek során a ritmus
időzítése (szubjektív idő) szinkronba kerül a környe­
zettel (objektív idő). A cirkadián ritmusok legfonto­
sabb beállító tényezői a fény-sötét, ill. a meleg-hideg
szakaszok periodikus váltakozása.
3. A cirkadián ritmusok tehát beállíthatók váltako­
zó környezeti stimulusokkal, ugyanakkor állandó kö­
rülmények (konstans fény- és hőmérsékletviszonyok)
között is fennmaradnak, az adott ritmusra jellemző
FRP-t mutatva. Ez a jelleg alapvetően megkülönbözte­
ti a cirkadián ritmusokat az ún. diurnális/nokturnális
ritmusoktól, amelyeket a fény- és/vagy hőmérsékletvi-
szonyok változása vezérel, és a külső körülmények
oszcillációjának megszűnése után nem folytatódnak.
Állandó körülmények a természetben nem tapasz­
talhatók, csak laboratóriumban valósíthatók meg.
Ugyanakkor a rendszer rendkívül hasznos eszköznek
bizonyult a cirkadián ritmusok kutatásában, mivel
ilyen viszonyok között, amikor az előzőleg már beállí­
to tt ritmus szabadon fut, a környezeti tényezők hatá­
sa elhanyagolható, és a ritmus jellegét egyedül annak
belső törvényszerűségei alakítják ki. így, mivel a vizs­
gálat tárgya „egyszerűsített rendszer” a természetes
állapotúhoz képest, a szabadon futó ritmusok tanul­
mányozásával hatékonyabban, egyszerűbben ismer­
hetjük meg a cirkadán ritmusokat létrehozó és fenn­
tartó molekuláris mechanizmusokat.
4. A biokémiai folyamatok hőmérsékletfüggésé­
nek jellemzésére alkalmazott paraméter az ün. Q 10-
érték, amely azt fejezi ki, hogy egy adott folyamat se­
bessége hányszorosára nő, ha a hőmérsékletet
10 °C-kal emeljük. A biokémiai folyamatok Q10-érté-
ke általában 2 -2 ,5 , míg a cirkadián ritmusok periő­
dushossza csak kevéssé változik a hőmérséklettel
(Q10: 0,8-1,2) Ezt a jelenséget hőmérséklet-kompen­
zációnak nevezzük.
8.4.2.1. A cirkadián ritmusok fenntartói
a cirkadián órák
A cirkadián ritmusokat bonyolult időmérő me­
chanizmusok (cirkadián órák) irányítják, hozzák létre.
A cirkadián óra - molekuláris óra, elemeit gének,
azok géntermékei alkotják, működése a géntermékek
géntermékek közti fehérje-fehérje kölcsönhatásokon
alapul. Az általános modell szerint a ciklus kezdetén
egy pozitív faktor megindítja a negatív faktor(oka)t kó­
doló gén(ek) átírását. Az egyre nagyobb mennyiség­
ben termelődő negatív faktorok ugyanakkor képesek
gátolni a pozitív faktorok aktivá ló hatását, vagyis saját
483
8. A VÁLTOZÓ SEJT
génjük átTrödását, ezáltal mennyiségük csökken, a po­
zitív elemek aktiváló hatása ismét érvényesülhet, a cik­
lus kezdődhet elölről. A cirkadián órák működésének
alapja tehát önfenntartó negatív visszacsatolás, több
ponton beépített késleltetéssel, amelynek eredménye­
képpen kialakul a viszonylag hosszú, közelítőleg 24
őrás periódus. A késleltetés kialakításában fontos sze­
repet játszik az órafehérjék foszforilációja, mely a fe-
hérjekomponcnsek degradáciöjának elősegítése ré­
vén késlelteti azok felhalmozódását. A foszforiláció
szerepet játszik még az örafehérjék közt kialakuló köl­
csönhatások, valamint az örafehérjék sejtmagi transz­
portjának szabályozásában is. Ezek a lépések szintén
a késleltetés potenciális célpontjai, mivel a ciklus to­
vábbhaladásához szükséges, hogy az órafehérjék
komplexek formájában belépjenek a sejtmagba, ahol
kifejthetik gátló hatásukat saját génjük működésére.
8.4.2.2. A cirkadián órák általános
felépítése, az óra elemei, definíciók
A cirkadián óra vázlatos szerkezetét, működését a
8.4/1. ábra szemlélteti. A rendszer három fő részből
épül fel:
1. Input (bemenő) oldal. A szinkronizáló jeleketlönbségének fele.
(fény, hőmérséklet) továbbítja. A fényszignált speciá­
lis fotoreceptorok közvetítik, de a hőmérséklet-szigna-
központi
input oszcillátor
fotoreceptorok óragének, cirkadián-regulált
fehérjék génexpresszió,
fiziológiai folyam atok
8.4/1. ábra.
A cirkadián óra vázlatos szerkezete. A központi oszcillátor
általános működési mechanizmusa önfenntartó negatív
visszacsatolás: a pozitív faktor (PF) indukálja a negatív fak­
tort (NF) kódoló gén átírását, a lassan emelkedő mennyisé­
gű NF pedig idővel gátolja a PF aktiváló hatását. így az NF
mennyisége csökkenni kezd, ezzel egy újabb ciklus veszi
kezdetét. Az NF felhalmozódását foszforiláció és azt követő
degradáció késlelteti (kináz, + P). Az oszcillátor által generált mokban és két eukariőta modellszervezetben, jelenle­
ritmikus jel egy több ágon futó jelátviteli láncon keresztül
szabályozza az output elemek ritmikus működését. Az osz­
cillátor ritmusának fázisát a környezeti paraméterek (fény,
hőmérséklet) periodikus váltakozása állítja be (input).
lizáciö hatásmechanizmusa ismeretlen. Az input ele­
mek elrontása, mutációja az óra beállíthatóságát, ér­
zékenységét zavarja vagy szünteti meg.
2. Központi oszcillátor. Az óra „lelke”, fehérjekom­
ponensei negatív visszacsatolás útján szabályozzák
önmaguk és egymás kifejeződését, működését. Az óra-
elemek mutációjának hatása aritmiában vagy periö-
dushossz-változásban nyilvánulhat meg.
3. Output (kimenő) oldal. Az, amire az oszcillátor
hatást gyakorol. Itt szerepelnek az óra által szabályo­
zott gének, biokémiai vagy fiziológiai folyamatok.
A lánc végén álló output elemek nem hatnak vissza az
órára, így mutációjuk csak az adott elem működését
zavarja. A 8.4/2. ábrán egy output elem működésé­
nek grafinkonja látható - erősen sematizálva me­
lyen a ritmikus folyamat valamilyen mérhető paramé­
terét (pl. egy óra által szabályozott gén kifejeződésé­
nek szintjét) az idő függvényében ábrázoltuk. Ezt a
grafikont példaként használva most vegyünk sorra né­
hány, a cirkadián ritmusok jellemzésére használt fo­
galmat.
Periódushossz. A görbe két azonos szintű pontjá­
nak (pl. két egymást követő maximum) távolsága idő­
ben. Ez a cirkadián rendszerek esetében kb. 24 h.
Amplitúdó. A maximum- és a minimumérték kü­
ZT (Zeitgeber time). Az órát beállító utolsó szignál
óta eltelt idő órákban kifejezve. Az általános beállítö-
jel a fény, ezért (megállapodás alapján) ZT 0 az utolsó
sötét-fény átmenet, az utolsó hajnal időpontja, me­
lyet a szervezet még érzékelt az állandó körülmények
előtt. A ZT kifejezés elsősorban laboratóriumban,
mesterségesen állandó körülmények mellett végzett
kísérletekben használatos az óra utolsó beállításától
eltelt idő kifejezésére. (Természetes körülmények kö­
zött az óra minden reggel újra beállítódik, így a ZT-
skála 0-töl csak 24-ig húzódik.)
Biológiai órával a legtöbb, ciklikus körülmények
között élő szervezet rendelkezik, a mikroorganizmu­
soktól az emberig. Bár a cirkadián óra működését elő­
ször növényekben (d e M a ir a n , 1729!) fedezték fel,
az oszcillátor molekuláris felépítéséről, működéséről
szerzett ismereteink főként kékbaktériumok (Syne­
chococcus) és gombák (Neurospora crassa) köréből,
valamint ecetmuslica- és egér-rendszerekből származ­
nak. A következőkben áttekintjük a cirkadián óra
szerkezetét, működését a prokariőta kékbaktériu­
gi2 ismereteink szintjén.
2A kézirat 2006-ban készült el.
 8.4. N a p i r itm u s o k : az id ő m in t j e l

maximum amplitúdó
periodushossz

minimum

77 r
ZTO ZT2 ZT12 ZT26 ZT50 (h)

8.4/2. ábra.
Egy cirkadián óra által szabályozott folyamat jelleggörbéje.
Az ábrán egy cirkadián óra által reguláit gén kifejeződésének mértékét (az adott idő­
pontban a génről átírödott mRNS-molekulák mennyiségét) tüntettük fel az idő függ­
vényében. A vizsgálat ideje alatt uralkodó fényviszonyokat fekete (sötét), ill. sárga
(fény) sávokkal jelöltük az időtengely mentén. Látható, hogy a gén kifejeződése min­
den nap a fény bekapcsolása után kb. 2 órával éri el maximumát. A váltakozó sö­
tét/fény körülmények mellett tapasztalt oszcilláció azután is folytatódik kb. 24 órás
periódusokkal, hogy a rendszert a megfigyelés második napjának végétől állandó
sötétbe helyeztük; szemléltetve a cirkadián ritmusok legmarkánsabb diagnosztikai
jegyét. (A fogalmak magyarázatát I. a szövegben.)

8 .4 .3 . A cirkadián óra szerkezete
és működése p ro karió tá kb an
(S y n e c h o c o c c u s fajok)
A kékbaktériumok [Synechococcus fajok) cirkadián
órájának magját, mint a 8.4/3. ábra mutatja, a kaiA,
kaiB és kaiC gének, ill. ezek géntermékei építik fel
(kai: ciklus, japán nyelven). A kai gének egyfajta klasz-
tert alkotnak, szorosan egymás mellett helyezkedve
el a Synechococcus genomban. Bár ritmikusan feje­
ződnek ki, a prokariőta oszcillátor nem a kai gének és
a Kai fehérjék közti negatív visszacsatoláson, hanem a
KaiC fehérjék ritmikus foszforilációján alapul, amelyet
a KaiA és a KaiB fehérje szabályoz. A KaiC fehérjék
egymással kapcsolódva komplexet képeznek és ho-
mohexamer formában halmozódnak fel a citoplazmá-
ban. A KaiC komplex fokozatosan foszforilálődik a
szubjektív éjszaka során. Bár autofoszforiláciőról van
sző, a KaiA fehérjék kapcsolódása a KaiC komplexhez
feltétlenül szükséges a folyamathoz. Foszforiláció hiá­
nyában a KaiC fehérjék funkciójukat vesztik, és arit-
mia alakul ki. Mivel a KaiC fehérjék mindegyike két
helyen is foszforilálődik, a hat KaiC fehérjéből álló
komplex sokféle foszforiláciős állapotot vehet fel,
amely valószínűleg hatással van a komplex térszerke­
zetére is. Ez utóbbi határozhatja meg azt, hogy egyéb
fehérjék mikor kapcsolódhatnak a KaiC komplexhez.
Az egyik ilyen fehérje a SasA kináz (Synechococcus
adaptive sensorA), mely a KaiC komplexhez való kap­
csolódás révén válik aktívvá a szubjektív éjszaka má­
sodik felében, és foszforilálja a SasR (Synechococcus
adaptive sensor R) fehérjét, amely közvetett módon
továbbítja a ritmikus jelet a génkifejeződés szintjére.
Egy másik ilyen fehérje maga a KaiB protein, amely a
szubjektív éjszaka végén kapcsolódik a KaiC komplex­
hez (ez utóbbi ekkor éri el legnagyobb foszforiláltsági
szintjét). A KaiB fehérje gátolja a KaiA funkcióját és
elősegíti a KaiC komplex defoszforilációját a szubjek­
tív nappal során. Ennek következtében a SasA prote­
in disszociál a KaiC komplexről, amit a KaiA, majd
a KaiB fehérjék lekapcsolődása követ. Az új ciklus a
KaiC komplex graduális foszforiláciőjával kezdődik új­
ra. Az elmúlt évben láttak napvilágot azok az eredmé­
nyek, amelyek bizonyították, hogy a kai gének ritmi­
kus kifejeződése nem szükséges az oszcilláció kialakí­
tásához. Kimutatták, hogy a KaiC foszforilációjában
tapasztalható ritmus transzkripció- vagy transzláció-
gátló vegyületek jelenlétében is napokon keresztül
folytatódik. Tekintve, hogy a KaiC az oszcillátor köz­
ponti eleme, és fu n kció ja/a ktivitá sa foszforiláltsági ál­

485
8. A VÁ LTOZÓ SEJT
lapotának függvénye, az eredmények arra utaltak,
hogy a prokariöta cirkadián oszcillátor működéséhez
nem szükséges a transzkripció ritmikus gátlása. Ezt in
vitro kísérletek tették kétségtelenné, melyek során bi­
zonyították, hogy ha tisztított KaiA, KaiB és KaiC fe­
hérjét kevernek össze megfelelő arányban ATP jelen­
létében, akkor a KaiC foszforilációja mintegy 24 órás,
önfenntartó ritmust mutat. Ha az elegyben olyan mu­
táns Kai fehérjéket használtak, amelyek in vivő perió-
dushossz-változást okoztak, akkor az in vitro foszfori-
lációs ritmus periódushossza is ennek megfelelően
alakult.
Az oszcillátor elsődleges kimenete a génkifejező­
dés cirkadián regulációjában nyilvánul meg, de ez a
kékbaktériumokban nem specifikus, hanem globális
szabályozást jelent. A Synechococcus minden egyes
génjének a működését a leírt oszcillátor szabályozza a
promoteraktivitás szintjén. E szabályozás elsődlege­
sen repressziót jelent, amelyben a foszforilált KaiC he-
xamer és a hozzá kapcsolódó SasA-SasR fehérjék ját­
szanak kulcsszerepet. A globális szabályozás valószí­
nűleg a kromoszóma kondenzációjának módosításán
keresztül valósul meg.
A baktériumok ugyan nem rendelkeznek sejtmag­
gal, de a bakteriális kromoszómához is kapcsolódnak
funkciójukat tekintve a hisztonokhoz hasonló fehérjék,
amelyek hatással vannak a kromoszóma kondenzá­
ciós (pakoltsági) állapotára, ezáltal a kromoszómán el­
helyezkedő gének transzkripciós aktivitására. A KaiC
fehérje túltermelése a génkifejeződés általános gátlá-
8.4/3. ábra.
A Synechococcus cirkadián órájának mű­
ködése. Az óragének promoterét fekete,
a megfelő kódoló régiókat szürke színnel
jelöltük. A génekről átírt mRNS-molekulá-
kat hullámvonalak, a megfelelő fehérjéket
névvel ellátott síkidomok mutatják. A KaiC
fehérjék hat monomerből álló komplexet
képeznek, amely fokozatosan foszforilá-
lódik a nap során, KaiA-függő módon.
A magas szinten foszforilált komplexhez
kapcsolódik a SasA/SasR foszfo-relé,
mely a kromoszómakondenzáció módosí­
tása révén szabályozza (gátolja) az általá­
nos génkifejeződést, beleértve a kai gé­
neket is. A KaiB fehérjék a komplex de-
foszforilációját indukálják az éjszaka vé­
gén. A fény egyrészt aktiválja a CikA/CikR
foszfo-relét, amely a KaiA fehérjéken ke­
resztül gyorsítja a KaiC hexamer foszfori-
lációját, másrészt pozitívan hat az általá­
nos génkifejeződésre. (A rövidítések ma­
gyarázatát I. a szövegben.)
sát okozza, feltehetően a kromoszőmaasszociált fe­
hérjék módosítása és a kromoszómakondenzáció fo­
kozása révén (oszcilloid vagy „lélegző kromoszóma”
hipotézis). A globális, nem specifikus szabályozás hi­
potézisét igazolja az a tény is, hogy olyan heterolög.
E. coliból származó promoterek, amelyek az eredeti
szervezetben nem álltak cirkadián kontroll alatt, ritmi­
kus módon aktiválódnak a Synechococcus genomba
való beépítést követően.
A génkifejeződés ritmikus szabályozásához szük­
séges pozitív hatást a fény biztosíthatja, mivel a Syne­
chococcus génjeinek túlnyomó többségét a fény pozi­
tívan szabályozza egy ma még ismeretlen mechaniz­
mus révén. Sötétben a legtöbb gén transzkripciója le­
áll, ezért végzik a kékbaktériumokkal kapcsolatos cir­
kadián kísérleteket mindig állandó fényben. Ilyen kö­
rülmények között tehát a ritmus a fény állandó pozi­
tív hatása és a foszforilált KaiC-től származó periodi­
kus gátló hatás eredőjeként alakul ki. Ugyanakkor fel
kell tételeznünk további, még nem azonosított fakto­
rokat, amelyek a KaiC gátló hatását vagy a fény akti­
váló hatását képesek modulálni. Ezek hiányában
ugyanis a Synechococcus összes génje egy adott fá­
zisban ritmizálna.
„Fiziológiai" szinten az óra olyan fontos folyamato­
kat irányít, mint a fotoszintézis, a nitrogénfixálás és a
sejtosztódás.
A fotoszintézis során keletkező oxigén mérgező
hatású a nitrogenáz enzimre, ezért a különböző szer­
vezetek általában térben szeparálják a fotoszintézis és
 8.4. N a p i r itm u s o k : az id ő m in t j e l

a nitrogénfixálás folyamatait. A Synechococcus egysej­ 8 .4.4. A cirkadián óra szerkezete

tű organizmus, így a problémát más módon, a két fo­
lyamat időbeni elkülönítésével oldja meg a cirkadián
óra segítségével. Ezt azt is jelenti, hogy e két folyamat
intenzitása alternáló, ellentétes fázisú ritmust mutat.
A fény beállító hatását közvetítő jelátviteli út első
komponense egy fotoreceptor kináz, a CikA (Circadian
input kinase A). A CikA egy hozzá kapcsolódó proszte-
tikus csoport (valószínűleg biliverdin) révén képes fény
elnyelésére, melynek hatására autofoszforilálődik,
majd a foszfocsoport a hozzá kapcsolódó CikR (circa­
dian input kinase R) fehérjére tevődik át. A CikR fehér­
je további, még nem azonosított faktorokat aktivál fosz­
foriláció révén, amely folyamat végül a KaiA fehérje
aktivitásának serkentésében, így a KaiC hexamer gra-
duális foszforilációjának gyorsulásában nyilvánul meg.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a kékbaktériumok
esetében a cirkadián oszcillátor nem az általános ne­
gatív visszacsatolás mechanizmusa alapján működik,
és az örafehérjék (KaiC) foszforiláciöja nem a fehérje­
stabilitás szabályozója, hanem magának a központi
oszcillációnak az alapja. Mint a következő példák mu­
tatják, az eukariőta rendszerekben az őragének speci­
fikus gátlásában megnyilvánuló negatív visszacsatolás
az óra működésének integráns része, az örafehérjék
foszforiláciöja pedig elsősorban a proteinek degradá­
cióját, ill. sejtmagi importját szabályozza.
és működése e ukarióta m odell-
szervezetekben
8.4.4.1. Ecetmuslica: a TIM-PER rendszer
A Drosophila molekuláris órája a legjobban felde­
rített valamennyi modellszervezet közül, ezért ezt
részletesebben tárgyaljuk (8.4/4. ábra). Hogy az
egyes lépéseket időben elhelyezhessük, tételezzünk
fel 12 h fé n y -12 h sötét szakaszokból álló fotoperiö-
dusokat, ahol a fényszakasz reggel 8 órakor (ZT 0), a
sötét este 8 órakor (ZT 12) kezdődik.
/. Délután 2 óra körül a CLK [clock] és a CYC
(cycle), két transzkripciós faktor, heterodimert alkotva
kapcsolódik a tim (timeless) és a per (period) gén pro-
motereihez, és megindítja ezek transzkripcióját.
2. Az mRNS-szint csak este 10 óra körül éri el ma­
ximumát. Az mRNS-ek a citoplazmába jutnak, ahol
végbemegy a TIM és a PER fehérje szintézise.
3. A TIM fényérzékeny fehérje, így nappal nem tud
felhalmozódni.
4. A PER fehérjét a DBT (double-time) kináz fosz­
forilálja, ezáltal destabilizálja, így ez sem halmozódhat
fel.
5. A sötét szakasz kezdete után a TIM mennyisé­
ge emelkedik, a TIM kölcsönhatásba lép a PER-rel.

8.4/4. ábra.
Az ecetmuslica cirkadián órájának
működése.
Az ábrán szereplő gének nevét dőlt > fény fény
TIM' CRY
kisbetűkkel, a fehérjék nevét nagy­ ygj \
betűkkel szedtük. A génekről átírt
mRNS-molekulákat hullámvonalak,
a megfelelő fehérjéket névvel ellá­
to tt síkidomok szimbolizálják. A po­
zitív faktorokat, hatásokat zöld, a
negatív faktorokat, hatásokat vörö­
sesbarna szín jelzi. P: foszfátcsopor­
tok, amelyek a DBT-kináz közvetíté­ citoplazma
sével kapcsolódnak a PER fehérjé­
hez. A TIM fehérje a fényaktivált CRY
fotoreceptorral való kölcsönhatást
követően foszforilálődik. A kis szür­
ke ellipszisek a PER, a fehér ellipszi­
sek a TIM degradációját jelzik. Az
oszcillációt kialakító folyamat egyes
történéseit számokkal jelöltük meg
(1-8). Az egyes számozott lépések
részletesebb leírása és a rövidítések
magyarázata a szövegben található.

487
8. A VÁLTOZÓ SEJT
6. Ez két fontos változást eredményez. Egyrészt a
TIM-PER komplexben a PER védett a foszforiláció,
így a destabilizálás és lebomlás ellen, a TIM-PER
komplex mennyisége emelkedik, a citoplazmában
maximumát hajnali 2 óra körül éri el. Másrészt e két
fehérje külön-külön nem, de egymáshoz kapcsolódva
képes belépni a sejtmagba.
7. Mind a TIM, mind a PER fehérje tartalmaz egy-
egy citoplazmatikus lokalizációs szignál (CLS) és egy-
egy nukleáris lokalizációs szignál (NLS) fehérjemotívu­
mot. A PER CLS-motívuma dominál az NLS-motívum
hatása felett, ezért halmozódik fel a PER monomer
formája a citoplazmában. A TIM NLS-motívuma mo­
nomer formában maszkolódik, inaktív, így a CLS ré­
vén3 a TIM is a citoplazmában halmozódik fel.
A TIM-PER heterodimer kialakulása után a két fehér­
je CLS-motívumai inaktiválödnak (valószínűleg a
komplex belső részébe kerülve), míg a TIM NLS-motí­
vuma a komplex felszínén exponálódik. Ily módon ké­
pes a heterodimer az immár két funkcionális NLS-mo­
tívum révén belépni a sejtmagba. A TIM-PER komp­
lex a sejtmagban kapcsolódik a CLK-CYC hetero-
dimerhez, és gátolja annak transzkripcióaktiváló ha­
tását.
8. A gátló hatás a CLK és a CYC transzkripciós fak­
tor DNS-kötő aktivitásának csökkentése, valamint
degradáciöjuk felgyorsítása révén valósul meg.
A TIM-PER komplex mennyisége hajnali 5 óra körül
éri el maximumát a sejtmagban, a gátlás teljessé vá­
lik. Megszűnik a szintézisből származó TIM, PER után­
pótlása, így a fehérjék lebomlásával lassan csökken a
TIM/PER komplex mennyisége, gyengül a gátló hatás,
sőt délután 2 órára meg is szűnik. A transzkripció új­
raindulhat, ezzel a ciklus kezdődik elölről.
Az itt leírt rendszert egy további szabályozó hurok egé­
szíti ki, amely a CLK-CYC faktoron keresztül kapcsolódik
a TIM-PER hurokhoz. A CLK-CYC heterodimer - a per és a
tim gén mellett - kapcsolódik a vri (mlle) és pdpl (Pár do-
main protein 1 ) gén promotereihez is, és aktiválja azok
transzkripcióját. Ennek következtében a vri mRNS-ek a per
és a tim mRNS-molekulákhoz hasonlóan halmozódnak fel,
este 1 0 óra körül érve el a maximális szintet, amit mintegy
3 órás késéssel követ a VRI fehérje szintjének változása.
A pdpl mRNS-molekulák felhalmozódását ugyanakkor egy
ismeretlen mechanizmus késlelteti, ami végső soron azt
eredményezi, hogy a PDP1 fehérje szintje 3 -4 órával ké­
sőbb éri el maximumát, mint az a VRI esetében tapasztalha-
5A CLS nem engedi be a magba (pl. mert citoplazmatikus
struktúrához rögzíti) a motívumot tartalmazó fehérjét. A 6.2. fe­
jezetben tárgyalt NES a nukleocitoplazmatikus exportmechaniz­
mus felismerő eleme.
tó. Mindkét fehérje transzkripciós faktorként működik, és a
clk gén promoterének ugyanazon cisz-aktív eleméhez kötő­
dik. A VRI gátolja, a PDP1 pedig serkenti a clk promoter mű­
ködését, így a clk gén kifejeződésének pillanatnyi szintjét a
két fehérje relatív mennyisége határozza meg. E komplex
szabályozás eredményeként a clk-expressziő napi ritmust
mutat: az éjszaka első felében éri el a legalacsonyabb, a dél­
előtt folyamán pedig a legmagasabb szintjét. E második sza­
bályozó hurok egyik funkciója az oszcilláció stabilitásának és
amplitúdójának növelése lehet a per és a tim gén hatéko­
nyabb szabályozása révén. Egyrészt a délelőtt során felhal­
mozódott CLK fehérjék gyorsan aktiválják a per és a tim gén
transzkripcióját, mihelyt a PER-TIM fehérjék okozta gátlás
megszűnik, másrészt az este és éjszaka során csökkenő CLK-
szint gyorsítja a per és a tim gén kikapcsolását az éjszaka
második felében.
A Drosophila órabeállításának egyik legfontosabb
külső tényezője a fény, amely a TIM fehérje indukált
degradációja révén állítja be az oszcilláció fázisát.
A fényt a kriptokrom (CRY) fotoreceptor abszorbeálja,
amelynek következében konformációja megváltozik,
és kapcsolódik a TIM fehérjéhez. Ez a TIM helyspeci­
fikus foszforilációját, majd gyors lebomlását idézi elő.
CRY hiányában nincs fényindukált TIM-degradáció,
ezért a cry génben mutációt hordozó muslicákban az
órát sem fény-sötét ciklusokkal, sem rövid fénypulzu­
sokkal nem lehet beállítani.
Mivel az óra transzkripciós-transzlációs szabályo­
záson alapul, valószínű, hogy az oszcillátor elsődleges
kimenete a génkifejeződés ritmikus szabályozása,
melyben az oszcillátor egyes elemei (CLK, CYC, VRI.
PDP1 transzkripciós faktor) játszhatnak szerepet. Je­
lenleg mintegy 150 olyan gént ismerünk, amelyek cir­
kadián módon fejeződnek ki Drosophilában. Ezek kö­
zül több gén esetében is sikerült igazolni, hogy a CLK-
CYC dimer közvetlenül szabályozza kifejeződésüket.
A gének által kódolt fehérjék funkciója arrra utal, hogy
a cirkadián óra olyan biokémiai és élettani folyamato­
kat modulál, mint pl. fehérjelebomlás, méregtelenítés,
immunreakciök, fényérzékelés vagy ingerülettovábbí­
tás idegsejtek között. A muslica ismertebb, cirkadián
szabályozás alatt álló makroszkópos működései a
mozgás és a bábból való kibújás.
A Drosophila cirkadián biológiájával foglalkozó ku­
tatások során kezdetben csak a lokomotoros (helyvál­
toztató mozgás) aktivitást tanulmányozták mint jól
mérhető cirkadián jelenséget. Kimutatták, majd transz­
plantációs kísérletekkel igazolták, hogy ennek az akti­
vitásnak a szabályozását a légy agyának két, jól körül­
határolható idegsejtcsoportja, az ún. laterális neuro-
nok (LN) látják el. Ezért e neuronokra korlátozódtak a
korai molekuláris szintű vizsgálatok is, amelyek ered-
 8.4. N a p i r it m u s o k : az id ő m in t j e l

menyei alapján alkották meg az előzőekben bemuta­
to tt őramodellt. Ma már tudjuk, hogy a Drosophila
egyes perifériás szöveteiben is működik ugyanazok­
ból a molekuláris komponensekből felépülő óra, mint
amely az LN-ekből ismert. A perifériás órák autonóm
oszcillátorok, nem állnak kapcsolatban az LN-örával
és egymással sem. Beállításuk is függetlenül történik,
a CRY fotoreceptorok révén. E perifériás órák bizonyí­
tottan nem játszanak szerepet a mozgás szabályozá­
sában, valószínűleg az egyes szövetek specifikus bio­
kémiai folyamatainak kölcsönöznek cirkadián jelleget.
8.4.4.2. Egér: hasonlóságok és különbségek
a muslica TIM-PER rendszerhez
képest
Az emlős cirkadián óra komponenseit (néhány ki­
vételtől eltekintve) a muslica óragénekkel mutatott
homolögiájuk alapján izolálták, ezért többségük elne­
vezése megegyezik a muslicában adott megfelelő ne­
vekkel. Annak ellenére, hogy a muslica és az egér óra-
komponensei nagyfokú hasonlóságot mutatnak szek­
venciaszinten, funkciójukat tekintve több fontos elté­
rést is találunk.
A pozitív elemek szerepét (8.4/5. ábra) a CLOCK
(circadian /ocomotor output cycle /íaput) és a BMAL1
(train and muscle <4RNT-/ike protein 1) transzkripciós
faktor heterodimer komplexe tölti be, mely kapcso­
lódva a pergőnek promotereihez, serkenti azok átírő-
dását a nappal első felében. Megfigyelték, hogy ezzel
párhuzamosan a per génekhez kapcsolódó hiszton fe­
hérjék acetilálődnak, lokálisan csökken a kromoszó­
makondenzáció foka, ami szintén növeli a transzkrip­
ció sebességét. Ez a szabályozás specifikus (szemben
a génkifejeződés globális cirkadián szabályozásával
kékbaktériumokban), mivel függ a CLOCK fehérje je­
lenlététől. Ugyanakkor az eukariötákban ismert álta­
lános epigenetikus kromatinmődosításoktöl eltérően
ez folyamat (acetiláciö—deacetiláciö) meglepően dina­
mikus, napi ritmust mutat. Szerepe valószínűleg a per
gének markánsabb be- és kikapcsolásának elősegíté­
se, így az oszcilláció amplitúdójának és stabilitásának
fokozása lehet. Az emlős cirkadián rendszerben há­
rom, egymáshoz nagyon hasonló per (peri, per2,
per3) gén található. Kifejeződésük minden szinten ha­
tározott cirkadián ritmust mutat, az mRNS-szint ma­
ximumát 4 - 6 órával követi a PER-felhalmozódás
maximuma, mely az éjszaka második felében tapasz­
talható. A késés kialakításáért elsősorban egy kináz,

8.4/5. ábra.
Az emlősök cirkadián órájának mű­
ködése.
Az ábrán alkalmazott jelölések stílu­
sa megegyezik az előző ábráéval. P:
foszfátcsoportok, amelyek a CKle
kináz közvetítésével kapcsolódnak a
PER fehérjékhez. Az egyes fehérjék
degradáciös termékeit a megfelelő
szimbólumok kicsinyített másolatai
jelzik. A fényinger a retina bazális
ganglionjaiból indul és a retinohipo-
talamikus traktus révén éri el az SCN
sejtjeit. Az ingerület az adenilát-cik-
láz-protein-kináz A (PKA) jelátviteli
üt aktiválása révén a CREB transzk­
ripciós faktorok foszforilációját
okozza az SCN sejtekben. A foszfo-
CREB faktorok kapcsolódnak a peri
gén promoterének CRE eleméhez,
és serkentik a peri transzkripciót.
További részletes leírás a rövidítések
magyarázatával együtt a szövegben
található.

489
8. A VÁ LTOZÓ SEJT
a CKIe (casein Ainase le) felelős, amely foszforilálja,
ezáltal destabilizálja a PER fehérjéket4. Egérben is
megtalálható a tim gén és fehérje, de a korábbiakban
megismerttől eltérő tulajdonságokkal. Az egér tim gén
kifejeződése ugyanis nem ritmikus, a TIM-proteinből
pedig hiányzik a PAS-domén, amelyen keresztül a
PER-TIM komplex kialakulhatna. A tim gén mutáció­
ja nem érinti az óra működését, nullmutációja viszont
letális, így funkciója még felderítésre vár. További kö­
zös elemek a Drosophilával a kriptokrom fehérjék
(CRY1,2} is, de itt nem input fotoreceptorként, hanem
oszcillátor komponensként működnek. A kriptokro-
mok kifejeződése a per génekéhez hasonló, azonos
fázisú ritmust mutat, transzkripciójukat a már említett
CLOCK-BMAL1 komplex aktiválja. A CRY és a PER fe­
hérje a bennük található PÁS doméneken keresztül
képes multimer komplexet képezni és belépni a sejt­
magba. A sejtmagban kapcsolódik a CLOCK-BMAL1
komplexhez és gátolja annak aktiváló hatását, végső
soron a per és a cry gén transzkripcióját az éjszaka
második felében. A Drosophilához hasonlóan itt is
megtalálható egy további szabályozó hurok, amely
az egyik pozitív transzkripciós faktort kódoló gén (itt
a bm all) ritmikus kifejeződését irányítja. A CLOCK-
BMAL1 heterodimer - a per és a cry gén mellett -
kapcsolódik a rev-erba és a rora gén promoteréhez,
és serkenti azok működését. E gének termékei olyan
sejtmagi receptorfehérjék, amelyek ligandjai ismeret­
lenek, viszont transzkripciós faktor funkcióval rendel­
keznek és szabályozzák a bmall gén működését.
A REV-ERBa fehérje gátolja a bmall kifejeződését
nappal és az éjszaka kezdetén. A RORa fehérje (isme­
retlen mechanizmus miatt) később halmozódik fel, és
az éjszaka második felében serkenti a bmall-transz­
kripciót. E szabályozás hiánya periódushossz-változást
eredményez, egyes egyedek között nagy eltérések­
kel, ami arra utal, hogy a regulációs hurok egyik funk­
ciója az oszcillátor precizitásának biztosítása.
Az emlős cirkadián óra működését részletesen fő­
ként a hipotalamusz szuprakiazmatikus nukleuszának
(SCN) neuronjaiban vizsgálták. E magcsoport idegsejt­
jeinek szinkronizált aktivitása szabályozza a viselke­
dés szintjén pl. az egerek ritmikus mozgási tevékeny­
ségét vagy sejtszinten a vazopresszin hormon terme­
lődését. Ez utóbbi az óra közvetlen kimenetének te­
kinthető, mivel a vazopresszin gén kifejeződését a
CLOCK-BMAL1 heterodimer szabályozza, és ennek
következtében kifejeződése éppen olyan cirkadián rit-
PER3 fehérje szerepéről eddig ellentmondásos adatok
láttak napvilágot, ezért ez a fehérje még nem helyezhető el az
emlős cirkadián rendszerben.
must mutat, mint a per vagy a cry géné. (A vazo­
presszin hormon a szervezet sö- és vízháztartásának
fontos humorális szabályozóeleme.) A CLOCK-
BMAL1 komplex valószínűleg egyéb, elsődleges out­
put gének transzkripcióját is szabályozza, így ez lehet
az az általános mód, ahogy a ritmikus jel elhagyja az
órát.
Később kiderült, hogy az SCN-ben megismert óra
működik más idegsejtekben is, pl. a tobozmirigy ne­
uronjaiban, ahol a melatonin hormon ritmikus szekré­
cióját szabályozza. A melatonin szerepet játszik az al­
vás-ébrenlét ciklusok szabályozásában, így az óra
egyik humorális kimenete lehet. A legújabb vizsgála­
tok igazolták az óraelemek jelenlétét és megfelelő
működését testi sejtekben (máj, szív és érrendszer,
vázizomzat, vese, tüdő, emésztőrendszer) in vivő kö­
rülmények között, sőt, in vitro fibroblaszt-sejtkultúrá-
ban is. A testi sejtekben a gének mintegy 5-10% -a
fejeződik ki ritmikus módon, ugyanakkor kevés átfe­
dés tapasztalható a különböző szervek között az
adott ritmikus gének tekintében. Ez arra utal, hogy
a perifériás órák feladata a szervenként eltérő életta­
ni funkciók időzítése lehet. Májban pl. főképpen az
anyagcserével, a lebontással kapcsolatos enzimek
fejeződnek ki ritmikusan (fehérje-, lipid-, széhidrát-
anyagcsere; méregtelenítés), míg a szívben az izom­
fehérjék, az ionháztartással vagy az energiatermelés­
sel kapcsolatos enzimek, fehérjék állnak cirkadián
kontroll alatt. A szabályozás hozzájárulhat egyes
ellentétes folyamatok (pl. glikogénszintézis és -lé-
bontás) időbeli szétválasztásához, vagy a citokróm
p450 szabályozása révén ahhoz, hogy a káros sza­
bad oxigéngyököket eredményező oxidatív méregte­
lenítés csak abban az időszakban működjön, amikor
arra leginkább szükség van. A génműködés szabályo­
zása révén az óra valószínűleg még a nyugalmi fázis
végén módosítja a szív metabolikus folyamatait,
mintegy felkészülve a nappal várható fokozottabb
terhelésre.
A fény beállító hatása a per gének indukcióján ala­
pul. Megvilágítás hatására transzkripciójuk fokozódik,
az aktuális CLOCK-BMAL1 szinttől függetlenül. A be­
állító fényszignál idegi úton éri el az SCN neuronjait a
retinát és az SCN-t összekötő retinohipotalamikus
idegi traktus révén, mely az egyéb vizuális ingereket
továbbító idegpályáktól függetlenül működik. A fény
elnyeléséért a retina bazális ganglionjaiban termelődő
melanopszin fotoreceptor fehérje felelős. A fény beál­
lító hatása glutamáterg antagonistákkal blokkolható.
Afényindukciö molekuláris mechanizmusa a peri gén
esetében viszonylag jól ismert. Az ingerület áttevődé-
se aktiválja az adenilát-cikláz-protein kináz A jelátvi-

teli utat az SCN sejtekben, ami a CREB5 transzkripciós
faktorok foszforiláciöját okozza. A foszforilált CREB
faktorok a peri promoterben található CRE elemhez
kötődnek és serkentik a transzkripciót. A CLOCK-
BMAL1 -indukált transzkripcióhoz hasonlóan ezt a fo­
lyamatot is hiszton acetiláció/kromoszöma dekonden-
záció kíséri, ami hozzájárulhat a válasz viszonylagos
tartósságához.
Izolált SCN-neuronok aktivitása még napokig cir­
kadián ritmust mutat, amely fényre viszont érzéket­
len. Ez azt mutatja, hogy a mozgási intenzitás szabá­
lyozását végző SCN-neuronok óráját csak a retinából
származó fényinger állíthatja be6. Valójában a retina
melanopszintermelő bazális ganglionjai alkotják az
egyetlen olyan sejttípust emlősökben, amelyben a cir­
kadián óra fázisa fénnyel közvetlenül befolyásolható.
Ez a jel továbbítódik az SCN sejtjeihez, amelyeknek
mintegy „master clock" szerepük van, és szinkronizál­
ják, koordinálják a perifériás szövetekben működő
órákat idegi vagy humorális úton. Ez utóbbi a valószí­
nűbb, mivel a perifériás órák fázisa (pl. a per gének ki­
fejeződésének maximuma) néhány órás késéssel kö­
veti az SCN által diktált fázist.
Izolált szervekben vagy in vitro sejttenyészetekben
a perifériás órák fázisa a tápközeg cseréjével állítható
be, majd az üj ritmus napokig követhető. Ez egyrészt
bizonyítja, hogy az SCN nem szükséges a perifériás
órák működésének fenntartásához, másrészt arra
.utal, hogy a táplálékfelvétel időzítésével a perifériás
órák és az általuk szabályozott ritmikus folyamatok
fázisa befolyásolható in vivő. Ezt egy érdekes kísérlet­
tel igazolták. Az egerek éjjel aktív (nokturnális) élőlé­
nyek, táplálékuk 80%-át sötétben fogyasztják el. Nor­
mális körülmények között, amikor a táplálékhoz való
hozzáférés nem korlátozott, az SCN és a perifériás
órák szinkronban működnek a korábban vázolt hierar­
chiának megfelelően. Ha azonban az állatok kizárólag
nappal jutnak táplálékhoz, a perifériás órák fázisa
(öragének kifejeződése) ennek megfelelően változik,
vagyis mintegy 12 órával eltolódik. Mindeközben az
SCN óra fázisa érintetlen marad. Az eredmények rá­
mutattak arra, hogy a perifériás órák elsődleges beál­
lító jele az anyagcserével kapcsolatos és dominál az
SCN-ből érkező szabályozás felett. Elképzelhető,
hogy az SCN valójában a táplálkozási szokások befo­
lyásolásán keresztül szabályozza a perifériás órák mű­
6 Megjegyzendő, hogy madarakban a tobozmirigy sejtjeiben
működő órák közvetlenül reagálnak fényre, így a tobozmirigy-
explantátumokban mérhető ritmusok, pl. a melatoninszekréció
fázisa fénnyel beállítható (I. bevezető kísérlet, Jelenség).
5Lásd 8.1/7. ábra H.
8.4. N a p i r itm u s o k : az id ő m in t j e l
ködését. Ugyanakkor sem a perifériás órák, sem a
táplálékfelvétel nincs hatással az SCN órák működé­
sére.
8 .4 .5 . Humán vonatkozások
Emberben az egyik legismertebb cirkadián funkció
az alvás-ébrenlét ciklusok szabályozása. Egyértelmű,
hogy az alvásigény megjelenése függ attól, hogy meny­
nyi idő telt el az előző nyugalmi fázis óta, de humán kí­
sérletek egyértelműen mutatják a cirkadián rendszer
fontos hozzájárulását ehhez a folyamathoz. A kísérleti
alanyok életműködései konstans, precízen kontrollált
körülmények között (állandó gyenge fény, állandó hő­
mérséklet, korlátlan hozzáférés a táplálékhoz) tovább­
ra is napi ritmicitást mutattak, de a napi beállító inge­
rek hiányában nem 24.0, hanem mintegy 24.2 órás
szabadon futó periódussal több mint 30 napon keresz­
tül. Ennek következtében a kísérlet végére mintegy
6 órás fáziskülönbség alakult ki a kísérleti személyek
cirkadián rendszere és a külső valós idő között. Erős
fénykezelés a szabadon futó ritmus fázisának eltoló­
dását eredményezte prediktálható módon: a szubjek­
tív éjszaka első felében adott fényimpulzus visszaállí­
totta (negatív fáziscsúszás), a szubjektív éjszaka máso­
dik felében a megvilágítás pedig előre állította (pozitív
fáziscsúszás) az alanyok napi ritmusát.
A humán cirkadián órák működésével kapcsolatos
problémák leginkább akkor jelentkeznek, amikor meg­
szűnik az összhang a külső valós idő és az óra által jel­
zett belső szubjektív idő között. Ennek lehetnek külső
okai, amikor az óra tökéletesen működik, de hirtelen
változás történik a külső ritmikus környezeti ténye­
zőkben. Ilyen pl. a „jet lag” vagy a 24 órás műszakok­
ban dolgozók esete. Ezekben az esetekben a cirka­
dián órának alkalmazkodnia kell az üj környezethez, a
környezeti tényezők ritmusának új fázisához. Az osz­
cillátor fázisának megváltozása természetesen érinti
mindazokat az élettani folyamatokat (testhőmérsék­
let, pulzusszám, vérnyomás, bizonyos hormonok
szintje), melyek cirkadián ritmust mutatnak. Ezzel ma­
gyarázható az átállás napjaiban tapasztalható kis
koncentrációkészség, kimerültség, levertség érzése.
Az átállás gyorsítható a tervezett nyugalmi fázis előtti
melatoninbevitellel. A melatonin hormon a tobozmi­
rigy sejtjeiben termelődik, szekrécióját az SCN irányít­
ja, és az éjszaka során éri el legmagasabb szintjét a
vérben. Emberben a nyugalmi fázis kialakulását segíti
elő (testhőmérséklet, vérnyomás csökkenése), de ha­
tással van az SCN sejtjeire is, egyfajta visszacsatolást
hozva létre. A hormon a központi idegrendszerben és
491
8. A VÁLTOZÓ SEJT
a perifériás szövetekben is megtalálható sejtfelszíni
melatoninreceptorokhoz kapcsolódik, de a pontos
molekuláris mechanizmus, amelynek révén kifejti ha­
tását a cirkadián rendszerre, még ismeretlen. Az átál­
lás segíthető a reggeli órákban alkalmazott erős meg­
világítással. Mivel a melanopszin fotoreceptor ab­
szorpciós maximuma a 4 2 0 -4 4 0 nm tartományba
esik, kékben gazdag fény alkalmazása különösen ha­
tékony lehet.
A napi ritmusokkal kapcsolatos egészségügyi
problémák egy másik csoportját azok az alvászava­
rokkal járó esetek alkotják, amelyek hátterében az
endogén cirkadián óra működésének megváltozása
áll. Az ilyen problémákban szenvedő egyének képte­
lenek alvás-ébrenlét ritmusukat a társadalom által
normálisnak ítélt mintához állítani. Ennek erőltetése a
munkavégző képesség csökkenését okozza, ezért ke­
zelésük fontos feladat. A késői alvási fázis az extrém
késői lefekvésben (hajnali 2 - 6 óra) és ennek megfele­
lő késői ébredésben (délelőtt 10-délután 1 óra) nyil­
vánul meg. Reggeli erős megvilágítással és esti mela-
toninbevitellel részben kezelhető. A korai alvási fázis
tünetei a korai lefekvés (este 6 - 9 óra) és ébredés
(hajnali 2 -5 óra). Erős fénykezelés az esti órákban
többnyire hatásos az elalvás késleltetésében. E cirka­
dián „betegség” öröklődő verziója (/ámiliar advanced
sleep phase, FASP) esetében a tünetek a humán per2
gén mutációjára vezethetők vissza. A mutáció egy
olyan aminosav cseréjét okozza a PER2 fehérjében,
amely a CKle-mediált foszforiláció célpontja. Foszfo-
riláció hiányában a PER2 fehérje gyorsabban halmo­
zódik fel, ami az oszcillátor és az általa szabályozott
folyamatok korai fázisában nyilvánul meg.
Fokozatosan fény derül a humán perifériás órák fi­
ziológiai hatásaira is. A szívinfarctusok gyakoriságá­
nak eloszlását tanulmányozva kiderült, hogy azok fő­
ként a reggeli órákban fordulnak elő. Az éjszaka bekö­
vetkező infarctusok ugyanakkor súlyosabb következ­
ményekkel járnak. Elképzelhető, hogy ez részben a
cirkadián rendszer „hibájának” köszönhető (nem meg­
felelő felkészítés a nappali fokozott megterhelésre),
vagy éppen a rendszer normális működéséből fakad
(a nyugalmi fázisban a szív érzékenyebb lehet az in-
farctust kiváltó tényezőkre).
Évek óta ismert, hogy számos tumorellenes vegyü-
let toxikus hatása ritmikus jellegű, ugyanakkor újabb
vizsgálatok szerint bizonyos tumorsejtek osztódását
egyes esetekben a cirkadián óra szinkronizálja. Ilyen
adatok birtokában a kemoterápiás kezelések úgy idő-
zíthetők, hogy a tumorsejtek osztódásának gátlása
minél hatékonyabb, a szervezet egyéb sejtjeire gya­
korolt káros hatás pedig minél kisebb legyen.
Összefoglalás, kitekintés, ellenőrző kérdések
A földi élővilágot kialakulása óta kíséri a nappalok
és az éjszakák szabályos váltakozása. Belátható, hogy
azok a szervezetek, amelyek képessé váltak arra,
hogy életműködéseiket az előre jelezhető fény-sötét
szakaszokhoz igazítsák, evolúciós előnyre tehettek
szert. Valószínűleg ez az előny segítette elő a speciá­
lis időmérő mechanizmusok, a cirkadián órák kialaku­
lását, amelyek valamennyi eddig vizsgált szervezet­
ben megtalálhatók. Ezek az órák hozzák létre a mind
makroszkópos, mind molekuláris szinten megfigyelhe­
tő cirkadián ritmusokat. Bár a cirkadián ritmusok
egyik legmarkánsabb megkülönböztető jegye az,
hogy állandó körülmények között is fennmaradnak, a
cirkadián órát mégsem ez a tulajdonság teszi igazán
hasznossá. Az óra legfontosabb funkciója az lehet,
hogy az adott szervezet mintegy „előre tudja” általa a
környezeti tényezők megváltozásának időpontját, és
így még azt megelőzően felkészülhet rá. Ebből faka­
dóan pl. számos cirkadián ritmus, amelynek maximu­
ma a világos fázis alatt jelentkezik, már órákkal az el­
ső fényszignál előtt emelkedő tendenciát mutat, és
még a sötét fázis kezdete előtt lecsengésnek indul. Az
eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a cirkadián óra az
adott inger (pl. fény) és az ingerre adott válasz közé
épülve megszünteti azok szigorú csatoltságát, ezáltal
gátolva a szervezetet abban, hogy környezeti változá­
sokra gyors, adekvát választ adjon. Ezért szükséges
kiemelni, hogy azok a folyamatok, amelyek esetében
fontos a környezeti jelre adott gyors válaszreakció, ál­
talában nem állnak a cirkadián óra szabályozása alatt,
vagy adott körülmények közt az inger hatása dominál­
hat az óra hatása felett. (Egy alkalmas ébresztőóra se­
gítségével az alvási ciklus bármely fázisában felébred­
hetünk.) Másik szempont, mint azt már többször is
hangsúlyoztuk, hogy a cirkadián óra az általa szabá­
lyozott folyamatok által mintegy felkészíti a szerveze­
tet a megfelelő napszakhoz való alkalmazkodásra,
valóságosan nappali vagy éjszakai üzemmódba állítva
azt. Az átállítás bonyolult művelet, időt igényel, és a
szervezetet mint egészet érinti. Ezért az óra bizonyos
ingerek közvetlen hatását (az aktuális fázistól függően)
valóban gátolja, annak érdekében, hogy a környezet
statisztikusan változó paraméterei (szikrázó napsü-
tés-borús égbolt) ne indítsák el újra és újra ezt az
átállási folyamatot.
A cirkadián órák molekuláris órák, működésük ke­
retét a sejt képezi. Az egyes sejtekben működő cirka­
dián órák szinkronizált működésének eredménye vég­
ső soron a megfigyelhető, mérhető cirkadián ritmus.
Az óra központi részét egy negatív visszacsatoláson
alapuló molekuláris mechanizmus képezi, mely az óra-

gének és termékeik, az örafehérjék közti kölcsönhatá­
son alapul. Az öragének működését pozitív faktorok in­
dukálják, így a rendszer önfenntartó, nem csillapodik.
A fejlettebb eukariőták (rovarok, gerincesek) köz­
ponti idegrendszerében a cirkadián ritmusok kialakí­
tására és fenntartására specializálódott idegsejtcso-
portok, ün. pacemaker neutronok találhatók, amelyek
a ritmikus lokomotoros aktivitás kizárólagos szabályo­
zói. E neuronokbán az óra legfontosabb funkciója a
ritmikus tüzelési frekvencia kialakítása lehet, bár még
nem teljesen tisztázott, hogy ez miképpen irányít
meglepő pontossággal egy olyan bonyolult és össze­
tett folyamatot, mint a viselkedés. Cirkadián órákat az
élőlények testi sejtjeiben is találunk, és ezek eseten­
ként még in vitro sejtkultúrában is működőképesek.
Az óra szerepe ezekben a sejtekben az anyagcsere, ill.
a szervspecifikus funkciók napszakhoz való hangolása
lehet. Rovarokban nincs regulációs kapcsolat a cent­
rális és a perifériás órák között, de emlősökben a köz­
ponti óra egyirányú módon szinkronizálja a perifériás
órák fázisát.
A cirkadián óra akkor látja el feladatát (a fény-sö­
tét fázishatárok előrejelzését) megfelelő módon, ha
működése szinkronban van a külső, valós idővel. Az
óra fázisát a periodikusan váltakozó környezeti ténye­
zők állítják be, ezek közül legfontosabb a fény. Termé­
szetes körülmények között az óra nap nap után beál­
lítódik. A beállítás nemcsak a környezettel való össz­
hangot, hanem az egyes sejtekben működő órák
szinkronizálását is szolgálja, ami a cirkadián ritmusok
kialakítása szempontjából alapvető jelentőségű.
A fény valamely óraelem mennyiségének csökkentése
(pl. Drosophila) vagy növelése (pl. egér) révén változ­
tatja meg az óra működését, ill. állítja be annak fázi­
8.4. N api r itm u s o k : az id ő m in t j e l
sát. A beállító fényszignál idegi úton (szem-központi
idegrendszer) és/vagy speciális fotoreceptorok közve­
títésével (az adott sejten belül, közvetlen módon) éri
el a megfelelő óraelemeket.
□ Mutassa be a negatív visszacsatolás szerepét az
egyes ismertetett cirkadián órák működésében!
□ Mi a késleltetés szerepe?
□ Milyen szereperjátszik a foszforiláció a cirkadián
oszcillátorok működésében?
□ Milyen szabályozó lépéseknél van szerepe a kro-
moszómakondenzáció^áltozásainak?
□ Fejtse ki a cirkadián ritmusok biológiai jelentősé­
gének főbb aspektusait!
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
6.3., 7.1., 8.1.
Ajánlott olvasmányok
Iw a s a k i , FI., K o n d o , T.: Circadian timing mechanism in
the prokaryotic clock system of cyanobacteria.
Journal of Biological Rhythms 7 9 :4 3 6 -4 4 4 ,
2004.
FIa r d in , P .E .: The circadian timekeeping system of
Drosophila. Current Biology 15.714-722, 2005.
G a c h o n , F., N a g o s h i , E ., B r o w n , S .A ., R ip p e r g e r , J.,
S c h ib l e r , U.: The mammalian circadian timing sys­
tem: from gene expression to physiology. Chro-
mosoma 7 /3 :1 0 3 -1 12, 2004.
B e l l - P e d e r s e n , D., C a s s o n e , V.M., E a r n e s t , D.J., Gol-
d e n , S .S ., H a r d in , P .E ., T h o m a s , T .L , Z o r á n , M.J.:
Circadian rhythms from multiple oscillators: les-
sons from diverse organisms. Natúré Reviews Ge-
netics 6 :5 4 4 -5 5 6 , 2005.
iirrr ai

9.
A sejt
és környezete
 9. 1. Az extracelluláris mátrix
M ó d is Lá s zló

9.1 .1, Az extracelluláris mátrix definíciója, szerepe , jelentősége

9.1 .2. Az ECM főbb komponensei
9.11.2.1. Kollagének
9.1 .2.2. Elasztin
9.1 .2.3. Gluközaminoglikánok és proteoglikánok
9.1 .2.4. Clikoproteidek (multiadhéziós fehérjék)
9.11.3. ECM-sejt kölcsönhatások

Jelenségek 3. A laminin elősegítheti pusztán az idegsejtek

/. 1928-ban D u r a n -R e y n a l s francia kutató írta le nyúlványainak növekedését vagy az egész differenciá­
azt a jelenséget, hogy nyulak bőrébe fecskendezett lódási folyamatot.
kórokozók lényegesen gyorsabban terjednek a bőr­
ben, ha a kórokozókat tartalmazó szuszpenziót here­ Tényleges magyarázatok
kivonattal keverve injektálják. A kutató a herében je­ /. Kiderült, hogy a herében (a spermiumok fejé­
len lévő, akkor még ismeretlen természetű anyagot ben) hialuronidáz található. Ez az enzim depolimeri­
„spreading factor”-nak (terjedési faktornak) nevezte zálja az extracelluláris mátrix (ECM) egyik óriásmole­
el. Ezzel az egyszerű megfigyeléssel indult az ECM kuláját, a hialuronsavat. A hialuronsav volt az első
makromolekuláris komponenseinek kutatása. ECM-ben azonosított szénhidrátpolimer. Ezeket a po­
2. A csicseriborsóból készült táplálékot nagyobb limereket - mivel nyákhoz (mucinhoz) hasonló nagy
mennyiségben és hosszabb ideig fogyasztó emberek­ viszkozitású oldatokat képeznek - kezdetben muko-
ben súlyos vázrendszeri deformitásokat, a bőr és az poliszacharidoknak, később, szénhidrátalegységeikre
artériák falának meggyengülését figyelték meg. utalva, glukózaminoglikán- (CAG-) molekuláknak ne­
3. In vitro kísérletekben megfigyelték, hogy az vezték el. A biokémiai analízisek azt mutatták, hogy a
embrionális (kerek) idegsejtek gyorsabban differen­ GAG-molekulák' már a sejten belül fehérjéhez kötőd­
ciálódnak (válnak nyúlványossá) akkor, ha a sejteket nek, és nagyméretű komplexek, proteoglikán- (PG-)
nem csupasz üvegfelületen, hanem lamininnel bevont molekulák részeként kerülnek az ECM-be. Az erősen
felszínen tenyésztik. hidratált GAC- és PG-molekulák gátolják más makro­
molekulák és mikroszkópos partikulumok terjedését
Lehetséges magyarázatok az ECM-ben. Ez a gátló hatás csökken bizonyos kór­
Pusztán az itt említett adatok alapján a legegysze­ okozók, valamint daganatsejtek által termelt és kibo­
rűbb interpretációs lehetőségek a következők: csátott bontóenzimek hatására. Ennek alapján érthet­
7. A herében esetleg olyan anyag található, melyjük meg bizonyos fertőzések és daganatok gyors ter­
(valamilyen ismeretlen mechanizmussal) segíti a kór­ jedését a szövetekben, azok ECM-jében.
okozók mozgását a bőrben. A szövetek „átjárhatósá­ 2. Izolálták a csicseriborsó hatóanyagát (p-ami-
gát" növelő anyag jelenléte is meg tudná magyarázni nopropionitril), és kimutatták, hogy ez az anyag gátol­
a jelenséget. ja a réztartalmű lizinoxidáz aktivitását. Ez az enzim fe­
2. A csicseriborsóban a kötőszövetet és az izmot lelős a kollagén- és elasztikus rostok kialakulásáért
közvetlenül károsító anyag lehet, vagy e szövetek va­ azáltal, hogy létrehozza a kollagén-, ill. elasztinmole-
lamely komponensének (normálisan feltehetően ál­
landóan zajló) újratermelődését gátolja a borsó vala­
milyen molekulája. 'A hialuronsav kivételével.

497
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
kulák közötti kovalens keresztkötéseket az extracellu­
láris térben. Ezeknek a rostoknak részleges vagy teljes
hiánya Következtében jelentősen csökken a szövetek
szakítószilárdsága2 és rugalmassága, tehát különböző
mechanikai hatásokkal szembeni ellenálló-képessége.
Ezek a megfigyelések hívták fel a figyelmet az ECM-
makromolekulák közötti kölcsönhatások fontosságá­
ra, és serkentettek azok további intenzív kutatására.
3. Ez volt az első kísérleti adatok egyike, mely ar­ kaszban egy specifikus ECM-összetétel jellemez. Kü­
ra utalt, hogy egyes ECM-komponensek befolyásol­
hatják a sejtdifferenciálódást, a génexpressziót. Ma
már tudjuk, hogy a kereszt alakü lamininmolekulán5 kezete a felelős.
van egy axonnövekedést elősegítő szekvencia, melyet
az idegsejt membránjában lévő integrinek ismernek
fel és kötnek meg. Ezeknek a kísérleteknek a folytatá­
sa során derült ki, hogy a laminin gyorsítja más sejtek
differenciálódását is (pl. máj, emlő, izom). Ma már
számos ECM-komponensről tudjuk, hogy bizonyos
sejtek differenciálódását befolyásolják (segítik vagy
gátolják). Ezeknek a megfigyeléseknek egy része a kli­
nikai gyakorlatban is hasznosulhat (sebgyőgyulás,
idegregeneráció elősegítése).
Kapcsolódó ismeretek
9 .1 .1 . Az e xtra ce llu lá ris m á trix
definíciója, szerepe, jelentősége
Az ECM a multicelluláris állati szervezetek szöveti
organizációban élő sejtjei közötti változatos összeté­
telű, szerves makromolekulákból, főleg fehérje-szén-
hidrát komplexekből felépülő, sejtfunkciókat befolyá­
soló anyag. Az ECM az általa körülzárt, a benne élő
sejtek terméke. Az ECM lebontásáért ugyancsak a sej­
tek felelősek.
Az ECM komponensei kémiai kölcsönhatásban áll­
nak egymással és más, a sejt közötti térben található
anyagokkal (pl. vízzel, ionokkal, anorganikus kristá­
lyokkal), valamint receptorok révén a sejtekkel. Ilyen
módon az ECM a sejtek mikrokörnyezetét alkotja, és
azok valamennyi életjelenségét befolyásolja.
Az ECM mennyisége, összetétele és szerkezete fa­
jonként, szövetenként és egy-egy faj azonos szövetén
belül életkoronként is eltérő. Legnagyobb mennyisé­
2Az így kialakult betegségcsoport (lathyrismus) során fellépő
tünetek súlyosak, hiszen az egészséges csontban, bőrben, érfal­
ban nagy mennyiségben jelen lévő kollagénrostok alumínium-
dróthoz hasonló szakítőszilárdságúak.
3A molekula hosszú szárának végéhez csatlakozó globuláris
molekularészlet közelében.
gű ECM a kötőszövetekben található. Ismerünk olyan
adatokat, amelyek szerint az ECM eltérő szerkezetű
egy faj egy szövetének különböző helyein. Ez a válto­
zatosság azzal magyarázható, hogy mai ismereteink
szerint az ECM felépítésében legalább 60 makromo­
lekula vesz részt. Nem valószínű azonban, hogy egy-
egy ECM-komponens szövetspecifikus lenne. Mai tu­
dásunk szerint egy-egy szövetet egy-egy életkorsza­
lönböző szöveteink sajátos fizikai kémiai sajátságaiért
elsősorban az ECM mennyisége, összetétele és szer­
Az ECM összetétele kóros körülmények között vál­
tozik. Noha az orvos sokszor csak az ECM változását
észleli (pl. egy szövet duzzanatát, szakadékonyságát,
puhulását, keményedését, transzparenciaváltozását),
az ECM változásainak hátterében csaknem mindig az
ECM termeléséért és/vagy lebontásáért felelős sejtek
változása áll. Egyes esetekben az ECM-ben kóros
anyagok rakódhatnak le, melyek nem helyben kelet­
keznek (pl. köszvényben urátsav). Ismerünk olyan kór­
képeket is, amelyekben az ECM bizonyos komponen­
sei felszaporodnak a sejteken belül, a megfelelő bon-
töenzim hiányában (pl. mucopolysaccharidosisokban).
9 .1 .2 . Az ECM főbb kom ponensei
9.1.2.1. Kollagének
A kollagének a gerincesek testének legnagyobb
mennyiségben előforduló fehérjéi (egészséges kifejlett
egyed fehérjéinek mintegy fele kollagén). A pericellu-
láris térségben található kollagén különböző recepto­
rok (pl. integrinek) révén direkt módon, ill. „nektin”-
molekulák (fibronektin, laminin) és azok receptorai ré­
vén indirekt módon kötődik a sejtmembránhoz.
Ma 27 különböző kollagéngénről és immunolögiai-
lag különböző kollagénről tudunk. A különböző kol­
lagéneket kollagéntípusoknak nevezzük, a típusokat
római számmal különböztetjük meg. A kollagéntípu­
sokat immunhisztokémiai és immunbiokémiai mód­
szerekkel tudjuk elkülöníteni. Típustól függően a kolla­
génmolekulák változó hosszúságú és aminosavszek-
venciájú három, egymással hidrogénkötésekkel össze­
kapcsolt, helikális szerkezetű fehérjeláncból állnak.
A három összekapcsolt helikális fehérjelánc közös
tengely körül szuperhélixet alkot.
Az I., II. és III. típusú kollagénmolekulák elektron­
mikroszkópos vizsgálattal látható, 67 nm hosszúságú,
axiális periodicitást mutató fibrillumokat hoznak létre
a közöttük kialakuló kovalens keresztkötések révén az
 9.1. A Z EXTRACELLULÁRIS MÁTRIX

zet) is tartalmaz, ezeket a lamina basalison elhelyez­

kedő sejtek termelik. A veseglomerulus kapillárisfala
filtráciös barrierként működik, ezen át képződik a na­
pi mintegy 1 5 0 -180 liter szűrlet (9.1/2. ábra). A filt­
ráciös barrier funkcióért elsősorban a lamina basalis-
ban található heparánszulfát-proteoglikánok (HS-PC)
a felelősek. Hiányuk esetén a beteg proteint tartalma­
zó vizeletet ürít (proteinuria). A lamina basalis külső
felszínéhez gyakran kapcsolódnak III. típusú kollagén­
ből felépülő rácsrostok, rendszerint VII. típusú kolla­
génmolekulák révén. így egy vaskos membrana basa­
lis képződik a hám-kötőszövet határon. Ez egy ideig
meg tudja gátolni a malignusan transzformáit hámszö­
vet (carcinoma) invázióját a kötőszövetbe. Az invázió
akkor következik be, amikor a ráksejtek enzimjei le­
bontják a membrana basalis komponeseit.

9.1/1. ábra.
A kollagénmolekula, a kollagénfibrillum és a kollagénrost
szerkezetének vázlata.

extracelluláris térben (9.1/1. ábra). A fibrillumokból

fénymikroszkópban is jól látható rostok képződnek.
I. típusú kollagénmolekulákból felépülő vastag rostok
jellemzik a bőrt, a csontot, az inakat, a szaruhártyát
és minden szövetünket, amely nagy szakítószilárdsá­
gú. A keresztkötések hiánya, hibás kollagénszintézis
előfordulhat örökletes betegségekben4. A II. típusú
kollagénmolekulákböl felépülő rostok az egészséges
úvegporcra (pl. az ízületi porcra) jellemzők. A III. típu­
sú kollagénmolekulákból épülnek fel a belső szervek
vázát alkotó, kis átmérőjű űn. rácsrostok.
A IV. típusú kollagén a lamina basalis egyik alkotó­
ja. A IV. típusú kollagénmolekulák kölcsönhatásban
vannak egymással, de nem fibrillumokat, hanem laza 9.1/2. ábra.
térhálót képeznek. A lamina basalis az ECM kitünte­ A vese glomeruláris filtráciös barrier vázlata.
tett fontosságú része, mert határfelszíneket alkot kü­ Endotélium: a glomeruluskapillarist bélelő sejt; podocita: a glo-
meruluskapilláris falát kívülről határoló sejt; cell coat: a sejt­
lönböző szövetek között (pl. hám-kötőszövet), külön­
membrán szénhidrátokban gazdag külső rétege; LRE és LRI:
böző sejtek körül (pl. izom, zsír). A lamina basalis
lamina rara externa és interna, a lamina basalis sejtmemb­
komplex szerkezetű, az anyagtranszportban és a hisz-
ránhoz közeli, HS-PG-ben gazdag zónái; LD: lamina densa, a
togenezisben fontos szerepet játszó vékony réteg.
lamina basalis IV. típusű kollagénben gazdag zónája. A kol­
A IV. típusú kollagénen kívül heparánszulfát-proteogli-
lagénmolekulákat laminin köti a sejtmembránhoz. A nyilak a
kánokat, laminint, nidogént, fibronektint (I. 9.2. feje­ filtráció irányát mutatják. A filtráciös b a rrie r legfontosabb
komponensei a HS-PG molekulák és a cell coat. Ha ezek ká­
rosodnak, a vizeletben jelentős koncentrációban megjelen­
4így pl. az űn. Ehlers-Danlos-szindrömákban. nek a vér fehérjéi.

499
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
keresztkö tések’
relaxáció megnyúlás
9.1/3. ábra.
Az elasztikus rost szerkezetének változása különböző funk­
cionális állapotokban.
9.1.2.2. Elasztin
A rugalmas rostok alapanyaga az elasztin nevű
hidrofób fehérje. A sejtből kikerülve az elasztinmole-
kulák között keresztkötéseket hoz létre a lizinoxidáz
enzim. Az elasztinmolekulákból5 rugalmas rostok
vagy lemezek alakulnak ki. Rugalmas rostok nagy
mennyiségben találhatók az artériák falában, a bőr­
ben, a tüdőben. A rostok rugalmasságát az elasztin-
molekulák térszerkezete magyarázza. Húzóerő hatá­
sára a molekulák alakja megváltozik, hosszúságuk és
rendezettségük nő, majd az erőhatás megszűntével
a keresztkötéseknek köszönhetően helyreáll az ere­
deti, kevésbé elongált és rendezett szerkezet (9.1/3.
ábra]. Kimutatták, hogy a fibrillin gén mutációjakor
a rugalmas rostok töredezettek lesznek, és a rugal­
mas rostokban gazdag szövetek súlyosan károsod­
nak, pl. az artériák fala kitágul vagy akár meg is re­
ped (Marfan-szindröma). Feltételezik, hogy a fibrillin
fehérje szerepet játszik a rugalmas rostok keletkezé­
sében.
Az elasztint többféle sejt termeli (pl. a kötőszövet
fibroblasztjai, simaizomsejtek, a rugalmas porc sejt­
jei). Az elasztin elasztonektin nevű receptor révén kap­
csolódhat a sejtmembránhoz.
5A sejt közelében található glikoproteidekből - fibrillinmole-
kulákböl - állö mikrofibrillumkötegek organizáló hatására.
9.1.2.3. Glukózaminoglikánok
és proteoglikánok
A glukózaminoglikán- (CAG-) molekulák helikális
konformációjü, lineáris szénhidrát-polimerek. Fizioló­
giás pH-tartományban valamennyi GAG polianionos
karakterű. Erősen hidratáltak, anionos (disszociált kar-
boxil- és szulfát-) csoportjaik révén kationokat köthet­
nek meg (ilyenek: Na+, K+, Ca2+, polikationok - pl. kol­
lagének vagy kationos festékek, ezekkel meg lehet fes­
teni a sejtekben és szövetekben a GAG-molekulákat,
9. i/4. ábra A). Molekulatömegük 5 0 0 0 -1 0 0 0 kD kö­
zött változik. A proteoglikán- (PG-) molekulák egy line­
áris konfigurációjú fehérjetengelyből („core protein”)
és egy vagy több GAG-oldalláncból állnak. Egyes PG-
molekulákban a GAG-oldalláncok száma a százat is el­
érheti (9.1/4. ábra B). Alegységeik, konformációjuk és
molekulatömegük alapján többféle GAG-molekulát is­
merünk.
A hialuronsav (hialuronan, HA) N-acetilglukózaminból és
glukuronsavböl énül fel. Molekulatömege 10 6 Da nagyság-
rendű. Jelentős vízkötő kapacitása van (1 g HA mintegy
10 5 ml vizet is meg tud kötni). Nagy mennyiségben találha­
tó embnonális_szöve^^ az üvegtestben, az ízületi folya-
dékban, különböző kötőszövetekben, valamint malignus tu:
morok perifériáján. Elősegíti a természetes és mesterséges
felszíneken bekövetkező' sejtmozgást. Az ECM-ben gél álla­
potban van, és ezáltal akadályozza más makromolekulák
vagy partikulumok transzportját az ECM-ben. A sejtekhez
hialadherineknek nevezett receptorok kötik, legismertebb
tagjuk egy transzmembrán fehérje, a CD44 (9.1/5. ábra).
Porcszövetben és néhány más szövetben a hialuronsav PG-
molekulákat kapcsol össze PC-aggregátumokká (l. 9.1/4.
ábra B).
A kondroitinszulfátok alegységei: szulfatált N-acetilga-
laktózamin és glukuronsav. Különféle PG-molekulák oldal­
láncait alkotják. A legismertebb kondroitinszulfát-PG az
üvegporcrg jellemző aggrekán (I. 9.1/4. ábra). Ez a legna­
gyobb méretű PG, amelyből több (20-40) kapcsolódik
(nem kovalens kötéssel) egy hialuronsav-molekulához. Ez az
erősen hidratált szupramolekuláris komplex felelős a porc­
szövet teherbíró képességéért. Az aggrekán és más PG-mo­
lekulák a kollagénfibrillumokhoz is kapcsolódnak (I. 9.1/4.
ábra), és ezek a hidratált molekulák feszesen tartják a kolla­
génvázat a szövetekben. Az egyik leggyakoribb degeneratív
ízületi betegségben, az arthrosisban jelentősen csökken az
aggrekántartalom az ízületi porcban. Ennek következtében
csökken, majd elvész a porc teherbíró képessége, a kolla­
génváz összeroppan, a porcszövet szinte lekopik a csontos
felszíntől, a beteg ízületi mozgása fájdalmassá, erősen korlá­
tozottá válik.
A dermatánszulfát (DS) alegységei: szulfatált N-acetilga-
laktözamin és iduronsav. Kisméretű PG-molekulák oldallán­
cait alkotják. A leggyakoribb DS-PG a bőr, az érfal, az ín, a
 9.1. Az EXTRACELLULÁRIS MÁTRIX

9.1/4. ábra. ízületi porc.

A) ízületi porc (sötétlila), csont (halványlila), csontvelő (kék)
dimetilmetilénkék-festés után mikroszkópos felvételen.
Ez a pozitív töltésű (kationos karakterű) festék lila szí­
nűre festi a proteoglikánmolekulák szulfatált GAC oldal­
láncait.
B) Az ízületi porc ECM teherbírásáért felelős PG-aggregá-
tum modellje. A porcban nagyméretű PG-molekulák for­
dulnak elő (aggrekán), ezek alakja a palackmoső keféhez
hasonlít. Az aggrekánban egy tengelyfehérje (core prote­
in, CP] számos kondroitinszulfát- (ChS-) molekulát köt
meg. Több aggrekánmolekulát egy filamentőzus hialu-
ronsav- (HA-) molekula kapcsol össze aggregátummá.
A HA-aggrekán kötést kapcsolófehérje (link protein, LP)
stabilizálja.

csont kollagénfibrillumainak felszínéhez kapcsolódó, azt „de­

koráló” dekorin.
A keratánszulfátok (KS) alegységei: szulfatált N-acetilglu-
közamin és galaktóz. A KS-PG molekulák közül - funkciójuk
miatt - a leglényegesebb a cornea transzparenciáját fenn­
tartó lumikán.
A heparánszulfátok (HS) alegységei: szulfatált N-acetil-
glukózamin és iduronsav. A HS-PG molekulák hámsejtek
membránjában és lamina basalisokban fordulnak elő. A HS-
PG-k közé tartozó szindekánok a hámszövet integritását biz­
1 .. n
tosítják, valamint más ECM-molekulák számára receptor­
ként szolgálnak. A perlekánmolekulák a lamina basalisokban
fordulnak elő, és transzportbarrier-funkciót látnak el.
A heparinok (H) alegységei: szulfatált N-acetilglukőzamin
és iduronsav. H-PG molekulák a kötőszövet egyik sejtjében,
a hízósejtek szemcséiben fordulnak elő, nem vesznek részt
az ECM felépítésében.

A felsorolt GAG-molekulák különböző hosszúságú

és szekvenciájú fehérjékhez illeszkedve több mint 20
különböző PG-molekulát alkotnak.

9.1/5. ábra.
CD44 receptor.
A) A CD44 receptor zomáctermelő sejtek (szekrétoros ame-
loblasztok, SecA) felszínén immunhisztokémiai reakció
után (Dr. Felszeghy Szabolcs mikroszkópos felvétele).
B) A CD44 szerkezetének vázlata. A transzmembrán fehérje
extracelluláris doménje hialuronsavhoz, citoplazmatikus
része a citoszkeletonhoz kötődik.
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE

9.1.2.4. Glikoproteidek
(multiadhéziós fehérjék)

A glikoproteidek változó nagyságú és konfigurá­

ciójú fehérjét, valamint hozzá kapcsolódó több, rend­
szerint rövid és elágazó oligoszacharidláncot tartal­
maznak. Az ECM-ben számos (több mint 2 0) glikopro-
teid fordul elő6. Az ECM-ben található glikoproteidek
többsége különböző ECM -komponenseket köt össze
egymással vagy sejtmembránban található recepto-
iuhhul. Gyakran képeznek egymással aggregátumo­
kat. A sejteket az ECM-hez kötő glikoproteideket
szubsztrát adhéziós molekuláknak nevezzük. Idetar­
toznak a 9.2. fejezetben tárgyalt fibronektinek, a lami-
ninek és a lamininnel kapcsolódó nidogén (entactin),
valamint a vitronektin. A tenaszcln hatkarú makromo­
lekula. Eoleg embrionális szövetekben, yaiaminLiiJ-
mormátrixban fordul elő. Elősegíti a sejtmozgást, kö­
tődhet integrinekhez"é?~fibronektinekhez (részletesen
I. 9.2.2. fejezet).

9 .1 .3 . E C M -s e jt kölcsönhatások

A sejtmembrán számos receptora ismer fel és köt 9.1/6. ábra.

meg valamilyen ECM-komponens-szekvenciát mint li-
gandot. Ezeknek a receptoroknak többsége transz­
membrán fehérje (integrinek, szindekánok, a hialuron-
savat kötő CD44, I. 9.1/5. ábra). Extracelluláris do-
ménjük az ECM valamilyen komponenséhez, citoplaz­
matikus doménjük pedig kapcsolőfehérjék közbeikta­
tásával a citoszkeletonhoz (mikrofilamentumokhoz,
intermedier filamentumokhoz) kötődik. Egyes adatok
szerint a citoszkeleton a sejtmagmembrán pórusait al­
kotó fehérjék közbeiktatásával kapcsolódik a nukleá­
ris mátrixhoz és ezen keresztül a kromatinhoz (9.116.
ábra). Mivel az ECM-szerkezet vagy az ECM-receptor
kapcsolat megváltoztatása maga után vonja a cito­
szkeleton változását, és ezt gyakran génexpressziő-
változások is követik, nem kizárt, hogy a jelátvitel
egyik útja az előbb említett kémiai kapcsolatokon át
vezet kívülről befelé.
Azokban a sejtekben, amelyek elvesztik ECM-li-
gandjukat, a mikrofilamentumok dezorganizálödnak
(G-aktinná esnek szét), és ez gyakran a sejtek pusztu­
lásához vezet. Az ECM-ligand befolyásolhatja a sejt-
differenciáciöt. A fibronektin pl. elősegíti a fiatal vö-
rösvérseitek. de gátolja a porcseitek vagy a hámsej-
Az ECM-sejtmembrán-citoszkeleton-kromatin irányú jelto­
vábbítás egyszerűsített vázlata.
(K: kollagénfibrillum; PG: fehérjemagből és több gluközami-
noglikán-oldalláncböl álló proteoglikánmolekula; R: sejtfel­
színi receptor; MF: mikrofilamentum; IF: intermedier fila-
mentum; MT: mikrotubulus; N: nukleusz.)
tek differenciálódását. A fibronektin átalakítja a máj-
lebenyke kis ereit bélelő endotélsejtek fenotípusát7.
A laminin facilitálja pl. az idegsejtek differenciálódá­
sát. A kollagén és a laminin elősegíti az endotélsejtek
(érszerű) csővé alakulását. Kondroitinszulfát facilitál­
ja, a hialuronsav viszont gátolja a porcdifferenciációt.
Ezek a kísérletek az ECM-kutatások legígéretesebb
trendjei közé tartoznak, mert a kísérleti eredmények
alapján lehetőség adódhat sejtek, szövetek differen­
ciálódásának, regenerációjának befolyásolására in vivő
körülmények között.
Kitekintés
Intenzív kutatások folynak az ECM-komponensek
„molekuláris anatómiájának” feltárására ép és kóros
szövetekben, az ECM makromolekuláinak egymással

6Ezek általában mozaikfehérjék, azaz egy glikoproteidcso- teidnek többféle változata szintetizálödhat alternatív splicing
port felépítésében szerkezeti és funkcionális hasonlóságot mu­ révén.
tató szekvenciák (domének) vesznek részt. Egy-egy glikopro- 7Ez a jelenség következik be májzsugor kezdeti szakaszában.

és a sejtekkel való pontosabb kölcsönhatásainak, ult­
rastrukturális lokalizációjának, komplexitásának jobb
megismerésére. Napról napra gazdagodunk olyan új
információkkal, amelyek az ECM különböző körfolya­
matokban játszott szerepét tárják fel. Az ECM fehérje­
komponensei génszekvenciájának, a gének kromoszo-
mális lokalizációjának tanulmányozása egyes körös
folyamatok diagnosztikáját és feltehetően terápiáját
fogja segíteni. Izgalmas kutatások irányulnak az
ECM-sejtmembrán-kromatin kölcsönhatások feltárá­
sára is. Mesterséges mátrixok előállítása és ezek kí­
sérleti vizsgálata, valamint klinikai alkalmazása is
megindult. Egyre inkább elfogadottá válik az a nézet,
hogy az ECM - bár önmagában nem tekinthető élő
anyagnak - az élő szövetek nélkülözhetetlen alkotója,
a sejt- és szövetdifferenciálódást, valamint a sejtfeno-
típus fennmaradását befolyásoló komplex struktúra,
nem pedig egyszerű „ragasztóanyag”.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
Az ECM az állati szövetek életjelenségeit befolyá­
soló, a sejtek által termelt, azok mikrokörnyezetét
meghatározó, különböző makromolekulák kölcsön­
hatása során kialakuló komplex struktúra. Az ECM
felelős a szövetek fizikokémiai sajátosságaiért, fon­
tos szerepet játszik a benne élő sejtek fenotípusának
kialakításában, fenntartásában. Egy-egy szövetet
adott életkorban nem egy ECM-komponens karakte-
rizál, hanem egy meghatározott, komplex összetéte­
lű és struktúrájú ECM. Az ECM számos körfolyamat­
9.1. A Z EXTRACELLULÁRIS MÁTRIX
ban jelentősen átalakul, ezáltal megváltoztatva a
szövetek és szervek fizikai kémai és egyéb tulajdon­
ságait.
□ Milyen rostok, milyen kémiai kötések révén bizto­
sítják a szövetek szakítószilárdságát?
□ Ismertesse a proteoglikánok szerkezetét!
□ Milyen ECM-komponensek jellemzik a lamina ba­
sa list?
□ Milyen proteoglikánok játszanak jelentős szerepet
a filtráciös barrier kialakításában?
□ Milyen kölcsönhatások révén befolyásolhatja az
ECM a génexpressziöt?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
5.1., 9.2., 10.4., 10.5., 1 1.3.
Ajánlott olvasmányok
Hay , D.E. (ed.): Cell Biology of Extracellular Mátrix. 2nd
ed. Plenum Press, New York, 1991.
M ödis , L: Organization of the Extracellular Mátrix.
CRC Press, Boca Raton, 1991.
L in , C.Q., B issell, M.J.: Multi-faceted regulation of cell
differentiation by extracellular mátrix. FASEB J.
7:737-743, 1993.
Comper , W.D. (ed.): Extracellular Mátrix. Vol. I., II. Har-
wood Academic Publishers, Amsterdam, 1996.
Csermely P., Sőti Cs., Schnaider T., Steták A.: Az extra­
celluláris jel továbbítása a sejtmagba. Orvoskép­
zés 75:32-40 , 2000.
 9.2. Multicelluláris szerveződés: sejtek
közötti és sejt-m átrix kapcsolatok
9.2.1. A sejtek közötti és a sejt—extracelluláris mátrix kapcsolatokszerepe, jelentősége
9.2.2. Sejt-m átrix kapcsolatok. Multiadhéziós fehérjékés receptoraik
9.2.3. Sejt-sejt adhézió
9.2.3.1. Adhéziós fehérjék
9.2.3.2. Sejtkapcsolatok (junkciök)
Jelenség
Különböző típusú embriószöveteket mechanikai
és enzimatikus kezelésekkel disszociálva egyedi sej­
tekből álló sejtszuszpenziőt állítottak elő (az embrio­
nális szöveteket sokkal könnyebb disszociálni, mint a
felnőtt egyedek szöveteit), majd a különböző szöveti
eredetű sejtszuszpenziökat összekeverték, és enged­
ték, hogy a sejtek újra asszociálődjanak. Minden eset­
ben azt tapasztalták, hogy a különböző szöveti erede­
tű sejtek preferenciálisan asszociálödnak az ugyan­
olyan szövetből származó sejtekkel. Ha pl. vese- és
májszövetből vett sejteket kevertek össze, a keletke­
ző sejtaggregátumok vagy kizárólag májsejtekből,
vagy csak vesesejtekből álltak. Az is előfordult, hogy
nagy sejtagglomerátum jö tt létre, az agglomerátum
közepe egyfajta sejtből állt, és ezt a magot a másik
fajta sejt vette körül. A hasonló szöveti eredetű sejtek­
kel való asszociáció a faji határokon is túlnyúlt. Az
egér májsejtek pl. a csirke májsejtekkel asszociálöd­
nak, az egér vesesejtekkel pedig nem.
Lehetséges magyarázatok
E megfigyelések szerint olyan molekulák jelenléte
gyanítható a sejtmembránban, amelyek jellemzőek
lennének egy adott sejtféleségre, egymással kémiai
kötést képesek létrehozni, és ezáltal sejt-sejt kapcso­
lódást képesek közvetíteni.
Tényleges magyarázat
A sejtek felszínén valóban azonosítottak ilyen -
homofil (hasonló molekula kötődik hasonlóhoz) kötő­
désre képes - adhéziós molekulákat. Ezek a moleku­
lák elősegítik a sejtek szövetekbe szerveződését, és az
S zö llő s i J á n o s
evolúció során ezeknek a fehérjéknek a szerkezete
konzervatív módon megőrződött. Ezzel magyarázha­
tó, hogy a sejtek szöveti eredete fontosabb, mint a fa­
ji eredete. A jelenség kialakulásáért felelős molekulák
szerkezetének részletes magyarázatát a sejt-sejt ad­
hézió alfejezetben találjuk meg.
Kapcsolódó ismeretek
9 .2 .1 . A sejtek közötti és a s e jt-e x tra -
celluláris m á trix kapcsolatok
szerepe, jelentősége
A multicelluláris szervezetek evolúciója során spe­
cializált sejtek és szövetek alakultak ki; a magasabb
rendű növényekben több mint 15 sejttípust, a gerin­
ces állatokban pedig több száz sejttípust különböztet­
hetünk meg. A többsejtű szervezetek evolúciójában
fontos szerepet játszhatott a sejteknek az a képessé­
ge, hogy szoros kapcsolatokat és speciális kölcsönha­
tásokat tudnak létrehozni egymással. A sejtfelszíni fe­
hérjék lehetővé teszik, hogy az állati sejtek szorosan
és specifikusan kapcsolódjanak ugyanazon vagy bizo­
nyos eltérő típusú sejtekhez. Ezek a kölcsönhatások
biztosítják, hogy sejtek populációi egymástól megkü­
lönböztethető szövetekbe szegregálödjanak. Az agg-
regáciöt követően a sejtek között specializált kapcso­
latok (junkciök) jönnek létre, melyek stabilizálják a sej­
tek közötti kölcsönhatásokat, és elősegítik a szomszé­
dos sejtek közötti kommunikációt.
Az állati sejtek ugyanakkor fehérjéket és szén­
hidrátokat, ill. szénhidrátszármazékokat választanak
 9.2. M u ltic e llu lá ris s z e r v e z ő d é s : s e j t e k k ö z ö t t i és s e j t - m á t r i x k a p c s o la to k

ki, melyek egy komplex hálózatot, a sejtek közötti
teret kitöltő extracelluláris m átrixot alkotnak Ez a
mátrix segíti elő a sejtek szöveti szerveződését, és
köt olyan hormonokat, növekedési tényezőket,
amelyek szabályozzák a sejtek növekedését és dif­
ferenciálódását. Ugyanakkor a mátrix által képzett
hálózat elemei mentén a sejtek irányítottan tudnak
mozogni, különösen a differenciálódás korai fázi­
saiban. A sejtek lehetséges kapcsolódásait egymás­
hoz és az extracelluláris mátrixhoz mutatja a 9.2/1.
ábra. Jól látható, hogy a sejtek szövetekbe szerve­
ződését az extracelluláris mátrix különböző kompo­
nensei (kollagénrostok, gluközaminoglikánok és
mátrixbeli proteoglikán fehérje magok, multiadhé-
ziös fehérjék), specializált sejtfelszíni fehérjék (sejt-
felszíni receptorok, sejtfelszíni proteoglikán fehérje
magok, sejt-sejt adhéziós fehérjék), valamint sejten
belüli fehérjék (intracelluláris kapcsolófehérje, a ci-
toszkeleton fehérjéi) biztosítják. A mátrix vala­
mennyi komponensét a rajta elhelyezkedő sejtek vá­
lasztják ki.
9 .2 .2 . S e jt-m á trix kapcsolatok.
M ultiadhéziós fehérjék
és receptoraik
A multiadhéziós fehérjék elősegítik a mátrix egyéb
komponenseinek szerveződését, valamint szabályoz­
zák a sejtek kapcsolódását a mátrixhoz. Ezáltal befo­
lyásolják a sejtek vándorlását, és szerepet játszanak a
sejtek alakjának meghatározásában.
Az extracelluláris mátrix egyik speciális képződ­
ménye a bazális lamina. Ilyen mátrix támasztja alá
az epitél-, a vérerek belső falát képező endotél-, va­
lamint a regenerálódó májsejteket. A bazális lamina
általános összetétele: IV. típusú kollagén, heparán-
szulfát proteoglikánok, nidogén és laminin, A laminin
és a nidogén a bazális lamina fő strukturális fehérjéi.
A laminin 70 nm hosszú, kereszt alakú fehérje (mo­
lekulatömege 820 kD), és nagy affinitású kötőhe­
lyekkel rendelkezik a bazális lamina egyéb kompo­
nensei számára. A nidogén molekulatömege kisebb
(1 58 kD), bot alakja van három globuláris doménnel,

plazm am em brán
sejt-sejt adhéziós fehérje
citoszkeletális
intracelluláris fehérjék
kapcsolófehérje - - sejtfelszíni
receptor

m ultiadhéziós fehérje gluközam inoglikánok 3 kollagénrost

9.2/1. ábra.
A sejtek lehetséges kapcsolódásai. A sejteket egymással olyan sejtadhéziós fehérjék kapcsolják össze, me­
lyek intracelluláris kapcsolófehérjéken keresztül kihorgonyzódnak a citoplazma vázrendszeréhez. Egyéb
membránreceptor-fehérjék, amelyek szintén kihorgonyzódnak a citoszkeletonhoz, kapcsolatba lépnek az
extracelluláris mátrix elemeivel. A multiadhéziós fehérjék összekötik a sejtfelszíni receptorokat a mátrix kü­
lönböző komponenseivel. A proteoglikánok, amelyekben a fehérjemaghoz glukőzaminoglikán-láncok kötőd­
nek, szintén elősegítik a sejtek egymáshoz és az extracelluláris mátrix fehérjekomponenseihez való kapcso­
lódását. Összességében ezek a kölcsönhatások teszik lehetővé a sejtek e gym áshoz, v a la m in t a szom szédos
sejtek citoszkeletális elemeihez való kapcsolódását, ugyanakkor biztosítják a szövetek tartását és ellenállá­
sát külső hatásokkal szemben.

505
9. A SEJT ÉS K Ö R N Y E Z E T E
és szorosan kötődik a lamininhoz és a kollagénhez
(9.2/2. ábra).
A fibronektinek szintén fontos multiadhéziós mát­
rixfehérjék. Elsősorban azokban a mátrixokban talál­
hatók meg, ahol a mátrix tartalmaz fibrilláris (I. II. III.
és V. típusú) kollagént is. Érdekes módon csak nem
transzformáit sejtek felszínén találhatók meg, transz­
formáit sejtek felszíne mentes a fibronektinektől. El­
sődleges feladatuk a sejtek kihorgonyzása az extra-
cellularis mátrix elemeihez. A sejtekhez való kötődé­
sükkel szabályozzák a sejtek alakját, a citoszkeleton
szerveződését, és fontos szerepet töltenek be a sejtek
migrációjában, differenciálódásában az embrionális
fejlődés során. A fibronektinek fontosak a sebek gyó­
gyulása során, mert elősegítik a makrofágok és más
immunsejtek migrációját a sérült területre. A fibronek-
tineket két hasonló szerkezetű polipeptidlánc dimerje
9.2/2. ábra.
A laminin és a nidogén szerkezete.
A) A laminin A-láncának molekulatömege 400 kD, a B l-é
215 kD, a B2-é pedig 205 kD. Az egyes kötőhelyek spe­
cifikációi: L1: különböző sejtek sejtfelszíni receptorainak
és a nidogén kötőhelye, L2-L6 helyek: az extracelluláris
mátrix különböző elemeinek kötőhelyei.
B) N I : lamininkötő hely, N2: IV. típusú kollagén és proteo-
glikánok kötőhelye.
alkotja, melyeket a C-terminális részükön két diszul-
fidhíd-kötés tart össze (9.2/3. ábra). A láncok kb.
6 0 -7 0 nm hosszúak és 2 -3 nm vastagok. Körülbelül
20 különböző fajta fibronektint izoláltak már, ezek
ugyanazon gén RNS-átírásának eltérő processzálásá­
val keletkeztek. A fibronektin megtalálható a sejtek
felszínén („sejtfelszíni” fibronektin) és oldható formá­
ban a vérben (,,plazma”-fibronektin). A sejtfelszíni fib­
ronektin előszeretettel polimerizálödik rostokká, a
plazmafibronektin pedig szolubilis molekulaként ke­
ring a vérben. Ennek oka az, hogy a plazmafibronek-
tin-molekuláböl hiányzik a polimerizálódásért felelős
ismétlődő motívum, mert ebben az esetben az RNS
processzálása során a motívumot kódoló exon kivá-
gódik. (Ez a folyamat a májsejtekben játszódik le, itt
képződik a plazmafibronektin.) A molekula külön do-
ménje felelős a sejtekhez, ill. a kollagénhez való kötő­
désért (I. 9.2/3. ábra). A sejtekhez való kötődését
mintegy száz aminosavböl álló, ismétlődő szakasz
közvetíti, és ezen belül a legfontosabb az RCD motí­
vum. Az RCD tripeptidnek megfelelő konformációban
kell lennie, ezért áttételesen a környező polipeptid-
láncok is hozzájárulnak a kötődéshez.
A vérben keringő fibronektin nagyon gyengén kö­
tődik az integrinmolekulákhoz, de ha a (pl. érsérülés
kapcsán exponálödó) kollagén mátrixhoz kötődik, af­
finitása megnő az integrinekkel szemben, konformá-
ciöváltozás miatt, és képessé válik vérlemezkék meg­
kötésére azok integrinje' révén. Az állati sejtekben kü­
lönböző integrinek kötődhetnek a fibronektinekhez,
és ezek a kapcsolódások elősegítik a sejtek adhéziöját
az extracelluláris mátrixhoz. A fibroblasztok szövette­
nyészetében pl. a sejtek fibronektint választanak ki,
ez hozzákötődik az edényhez, és egyéb mátrixkom­
ponensekkel szubsztrátumot hoz létre. A sejtek ehhez
a szubsztrátumhoz kapcsolódnak integrinreceptoraik
segítségével (a fibronektinen keresztül), elősegítve ki-
horgonyzásukat. Nagyon sok rákos eredetű sejtféle­
ség nem tapad ki a tenyésztőedényhez, mert csak na­
gyon kevés fibronektint választ ki. A fibronektinek elő­
segítik a sejtek migrációját is, hiszen a mátrix fibrillá­
ris elemeivel olyan „ösvényeket” hoznak létre, melyek
mentén a sejtek vándorolhatnak. Ez a sejtvándorlás
elsősorban az embrionális szövetekben figyelhető
meg, felnőttszervezetben a sérülések gyógyulása so­
rán fordul elő tömeges sejtmigráció.
A multiadhéziós fehérjék sejtfelszíni receptorainak
egy nagy csoportját alkotják az integrinek, amelyek a
'A vérlemezke-integrin aktiválódása is az összetett folyamat
része.
 9.2. M u ltic e llu lá ris szerveződés: s e jte k k ö z ö tti és s e j t - m á t r i x ka p cso la to k

k o lla g é n k ö tő h e ly

fib ro n e k tin

kolla g é n szá l . . . inte grin

(erős)
a d a p te r fe h é rje

p la z m a m e m b rá n r
(g ye n g e ) L

aktin szá l
(erős)

9.2/3. ábra.
A fibronektin dimer szerkezete.
A) A két nem teljesen azonos polipeptidláncot két diszulfid-
híd köti össze. A 2500 aminosavböl álló lánc 5 vagy 6 bot-
szerűen merev doménbe szerveződik, amelyek között fle­
xibilis szakaszok vannak. Az egyes domének különböző
molekulákhoz, sejtalkotórészekhez kötődnek specifikusan.
B) A nagy szakítöszilérdságü transzmembrán kötődést az in-
tegrinmolekula közvetíti. Az integrinmolekula intracellulá­
ris része adapter fehérjék segítségével horgonyzödik ki az
aktinszálakhoz, extracelluláris része pedig fibronektin di­
mer segítségével kötődik az extracelluláris mátrix elemei­
hez (itt pl. kollagénhez).

mátrix különböző komponenseihez kötődnek. Ezek a het a multivalens oldható adhéziós fehérjékhez, mint
transzmembrán fehérjék sejt-m átrix kapcsolatok biz­ pl. a szérumban lévő fibrinogénhez vagy a von Wille-
tosításán túlmenően sejt-sejt kölcsönhatást is közve­ brand-faktorhoz, így ezek hidakat képeznek a szom­
títenek. A különböző integrinek különböző sejteken szédos vérlemezkék között, elősegítve azok aggre-
fejeződnek ki, egy sejten többfajta integrin is találha­ gálödását. Ez a jelenség a véralvadás során döntő fon­
tó, és így változatos m ődonjudnak a sejtek a mátrix tosságú.
egyes komponenseihez kapcsolódni. Az integrinek üt­
és p-alegységből álló heterodimer molekulák. Általá­
nos szerkezetüket a 9.2/4. ábra mutatja. Az a- és a p-
alegységek molekulatömege 1 0 0 -14 0 kDa között
van, az emlősökben több a - és p-alegység-izoformát
különböztetünk meg. Az a-alegység hordozza a két
vegyértékű kationok (elsősorban a kalciumionok) kö­
tőhelyeit, szám szerint hármat. Az integrinek háromfé­
le módon közvetíthetik az adhéziót:
/. Nagyon sok integrin kötődik az extracelluláris
mátrixhoz, elősegítve a sejtek és az extracelluláris
mátrix közötti kölcsönhatásokat. Az extracelluláris mát­
rix elemei közül az integrinek kötődhetnek többek kö­
zött kollagénhez, lamininhoz, fibronektinekhez, vitro-
nektinhez stb.
2. Más integrinek a sejtek között létesítenek kap­
csolatot, pl. az endotélsejteken lévő intercelluláris ad­
héziós molekula 1 (ICÁM-1) és 2 (ICAM-2) ellenrecep­
tora a leukocitaintegrinnek (az LFA-1 -nek, azaz, alegy­
ségszerkezetének megfelelően, az a Lp2 -nek).
3. A kölcsönhatás harmadik módja az, amikor az 9.2/4. ábra.
integrinek egy oldható multiadhéziós fehérjén ke­ Az integrinek általános szerkezete. Az aP-heterodimer p-lán-
resztül kapcsolják össze a sejteket. A vérlemezke fő cán négy ciszteingazdag ismétlődő régió található.
integrinje (az ot|ibp5, molekula) több helyen is kötőd­ (M2+: bivalens kation.)

507
9. A SEJT ÉS K Ö R N Y E Z E T E
A p,-alegységet tartalmazó heterodimerek első­
sorban az e xtra ce llu lá ris komponensekhez kötődnek,
a p2-alegységet tartalmazók pedig főleg a sejt-sejt
kölcsönhatásokat közvetítik. Az a,p, és az a 2 p, integ­
rinek IV. típusú kollagénhez, ugyanezen integrinek a
széles körben megtalálható a 6 p, integrinekkel együtt
lamininhoz kötődnek. A p2-alegységet tartalmazó in­
tegrinek csak fehérvérsejteken találhatók meg, és csak
sejt-sejt közötti kölcsönhatást közvetítenek. Bizonyos
esetekben az integrin sejtfelszíni kifejeződése nem
elegendő a kötések kialakításához, az integrineket ak­
tiválni kell, hogy képesek legyenek az extracelluláris
mátrixhoz kapcsolódni. Ilyen jelenség játszódik le a
véralvadáskor, amikor a vérlemezke felszínén lévő in­
tegrinek aktiválódnak a folyamat során (I. később), a
megfelelő kötések kialakításához.
Az extracelluláris mátrixhoz kötődő integrinek
nagy részének (valamint a vérlemezke integrinjének) a
kötőhelye az RGD (arginin-glicin-aszparagin) tripepti-
det ismeri fel. Az integrinek elég gyenge kötéssel kap­
csolódnak az extracellulási mátrixhoz, de mivel elég
sok (több száz vagy ezer) ilyen kötés jön létre, vég­
eredményben erős kölcsönhatás lép fel a sejt és az
extracelluláris mátrix komponensei között. Ugyanak­
kor az egyes kötéseket könnyű felszakítani, ezt a tu­
lajdonságot használja ki a sejt migrációja során.
Az integrinek azonban nemcsak passzív elemei a
sejtek közötti, ill. sejtek és az extracelluláris mátrix
közötti kapcsolatoknak. Az integrineken keresztül fon­
tos jelátviteli folyamatok is lejátszódhatnak. Az integ­
rinek két irányban is közvetíthetnek jeleket:
/. Egyrészt az integrin extracelluláris elemekhez
való kötődését a sejt belsejében lejátszódó folyamatok
váltják ki („inside-out” , belülről kifelé való jelátvitel).
2. Másrészt az integrinek kötődése az extracellulá­
ris elemekhez jelátviteli folyamatokat vált ki a sejt bel­
sejében („outside-in", kívülről befelé való jelátvitel).
9 .2 .3 . S e jt-s e jt adhézió
9 .2 .3 .1 . Adhéziós fehérjék
Nagyon sok szövet szerkezetét az azonos típusú
sejtek kapcsolódása, adhéziöja szabja meg. Ezen ún.
homofil adhéziöt (gyakran szintén azonos) sejtfelszíni
adhéziós fehérjék közvetítik. A sejtadhéziós fehérjék
három fő csoportját különböztetjük meg: a kadherine-
ket, a szelektineket és az immunglobulin szupercsalád­
ba [lg] tartozó fehérjéket (9.2/5. ábra]. Míg a kadhe-
rinek és a szelektinek által közvetített sejt-sejt köl­
csönhatások függnek a Ca2+-ok jelenlététől, addig az
Ig-családba tartozó fehérjék Ca2+ távollétében is létre­
hoznak kötéseket. Mint már korábban is említettük,
bizonyos integrin fehérjék szintén közvetítenek sejt­
sejt kölcsönhatásokat.
A kadherinek homofil adhéziós molekulák, négy
extracelluláris doménjük köt Ca2 +-t, a membrántól
legtávolabb elhelyezkedő negyedik dómén vesz részt
a sejt-sejt adhézióban. Az E-kadherin tartja össze a
gerincesekben az epitélsejteket (pl. a bélhámsejte­
ket), de fontos szerepet játszik a morfogenezis során
is. Az E-kadherin mellett eléggé elterjedtek a P- és az
N-kadherinek. Az agyban fejeződik ki a legtöbb fajta
kadherinmolekula, jelezve, hogy itt lehet szükség na­
gyon specifikus és sokféle sejt-sejt kapcsolat létreho­
zására.
A szelektinek a szomszédos sejtek szénhidrátcso­
portjaihoz kötődnek (ezért nevezik ezeket szelektinek-
nek), Ca2+ jelenlétében. A lektin dómén a molekula
végén található. A szelektinek heterofil kölcsönhatás­
ban vesznek részt, az egyik sejt felszínén kifejeződő
szelektin a másik sejt felszínén lévő fehérje glikozilált
részéhez kötődik. Az egyes szelektinek specifikusan
kötődnek a különböző glikoproteineken vagy glikolipi-
deken lévő oligoszacharidszekvenciákhoz.
Az Ig-szupercsalád fehérjéi homo- és heterofil köl­
csönhatásokban vesznek részt, Ig-doménekből és fib­
ronektin doménekből állnak. Az egyik képviselőjük az
N-CAM (idegsejt-adhéziós molekula, „nerve-cell adhe-
sion molecule”) molekulacsoport, amelyeket egyetlen
gén kódol. A különböző N-CAM-molekulák abban kü-
9.2/5. ábra.
A sejtadhéziós fehérjék fő családjai.
 9.2. M u l t i c e l l u l á r i s szerveződés: s e jte k k ö z ö tti
9.2/6. ábra.
N-CAM-molekulák szerkezete.
Három típusú N-CAM-moleku-
la keletkezik az mRNS alterna­
tív processzálásának következ­
tében. A 180 és a 140 kDa mo­
N -C A M 180
lekulatömegű N-CAM transz­
membrán doménnel rendelke­
zik, a 120 kDa molekulatöme­ N -C A M 140
gű N-CAM-molekulát pedig
foszfatidil-inozitol horgonyozza N -C A M 120
ki a membránhoz.
k ö tő h e ly h e p a rá n s z u lfá t p ro te o g liká n o k,
ill. m ás s e jte k e n lé vő N -C A M -m o le k u lá k s z á m á ra
lönböznek egymástól, hogy az mRNS eltérő módon
processzálödik, valamint a különböző a molekulák gli-
koziláltsági foka más (9.2/6. ábra). Az N-CAM-moleku­
lák a neuron-neuron adhéziónál játszanak szerepet,
homofil kölcsönhatások révén. Az N-CAM-molekula
adhéziós tulajdonságait nagymértékben modulálja a
glikozilálás révén molekulára került sziálsav (egy nega­
tív töltésű cukormolekula) hossza, molekulatömege.
A sok sziálsavat tartalmazó N-CAM-molekulák között
fellépő homofil kölcsönhatás gyenge, a sok negatív töl­
tés taszító hatása miatt. Az embrionális agyszövetben
a sziálsav mennyisége kiteheti az N-CAM-molekula
súlyának 25%-át is, felnőttszövetekben ez kevesebb,
kb. 8 %. Ez összefügghet azzal, hogy embrionális szö­
vetekben - a fejlődés elősegítésére - könnyebben fel­
bontható sejtkapcsolatok jönnek létre, a felnőttszöve­
tekben ezek a kapcsolatok stabilakká válnak.
Az immunválaszban szerepet játszó, fehérvérsej­
tek felszínén jelen lévő intercelluláris adhéziós mole­
kulák (ICÁM-1 és ICAM-2) szintén az Ig-szupercsalád-
ba tartoznak, és heterofil kölcsönhatással kötődnek a
másik sejt felszínén lévő (aLp2) integrinhez.
Az adhéziós fehérjék koordinált együttműködésé­
re szolgáltat jó példát az extravazáció jelensége. (A je­
lenségkör tárgyalását a sejtmotilitás szempontjából
I. 5.5. fejezet.) Egy felnőttszervezetben sokféle sejt
vesz részt az idegen behatolók (vírusok, baktériumok
stb.) elleni védekezésben. Ezeknek a sejteknek (pl.
monociták, limfociták, granulociták) el kell hagyniuk a
véráramot, hogy eljussanak a fertőzés helyére. Fertő­
zés esetén azt figyelhetjük meg a fertőzés közelében
lévő kapilláris erekben, hogy a fehérvérsejtek áramlá­
sa lelassul, a sejtek lassan gördülnek az ér belsejét
kibélelő epitélsejteken, majd kitapadnak az ér falára,
végül átlépnek az extracelluláris térbe (extravazáció)
(1. 5.5. fejezet 5.5/4. ábrája). A folyamat molekuláris
mechanizmusát a következőképpen foglalhatjuk ösz-
és s e j t - m á t r i x ka p cso la to k
p la z m a m e m b rá n
kü lső té r citoplazm a
a m e m b rá n o n
p o lisziá lsa v á té rő a -h é lix
nh ; h
co o -
nh ; 1 1 co o -
nh ; U h
kih o rg o n y z á s fo szfa tid il-
in o zito lo n ke re sztü l
sze. A fertőzés közelében lévő sejtek által kiválasztott
anyagok stimulálják a vérfal endotélsejtjeit, és ennek
következtében a sejtek belsejében, vezikulákban lévő
P-szelektin-molekulák kikerülnek a plazmamembrán­
ba. A P-szelektin-molekulák kölcsönhatásba lépnek a
fehérvérsejtekkel, lelassítják a sejtek áramlását, gör-
dülésre késztetve őket. A stimulált endotélsejtek fak­
torokat választanak ki (pl. az ün. vérlemezke-aktiváló
faktort), ezek a molekulák a fehérvérsejtek felszínén
lévő receptorukhoz kötődve stimulálják a sejteket.
A stimulált sejtben az a Lp2-integrinmolekula intracel­
luláris része foszforilálődik, a molekula olyan konfor­
mációváltozást szenved, hogy képes az endotélsejtek
felszínén állandóan expresszálödő ICAM-1 és ICAM-2
molekulákhoz kötődni. A fehérvérsejt gördülése meg­
áll, a sejt kihorgonyzödik, ellaposodik, majd átjut az
endotélsejtek rétegén keresztül (I. 5.5. fejezet 5.5/4.
ábrája) az extracelluláris térbe. Ezután az extracellulá­
ris térben fibronektinösvényen jut el a fertőzés, sérü­
lés helyére.
9 .2 .3 .2 . Sejtkapcsolatok Q'unkciök)
A sejtek egymáshoz való adhézióját az előbb tár­
gyalt adhéziós fehérjék közül egy vagy több iniciálja.
Ahhoz, hogy a sejtek a szövetekben integrális módon
működni tudjanak, speciális sejtkapcsolatok, junkciök
szükségesek. A sejtek közötti kapcsolatokat funkció­
juk alapján három csoportra oszthatjuk:
1. Szoros (elzáró) junkciók, amelyek az epitélsejlek
rétegeit kapcsolják össze ügy, hogy a kapcsolat gátol­
ja a kis molekulák átjutását a sejtréteg egyik oldaláról
a másik oldalára.
2. Kihorgonyzó junkciók, amelyek mechanikusan
kapcsolják a sejteket egymáshoz vagy az extracellulá­
ris mátrixhoz.
509
9. A SEJT ÉS K Ö R N Y E Z E T E

9.2/7. ábra.
A bélhámsejtek sematikus dia­
m ik ro v illu s gramja.
apikális felszín

s z o ro s ju n k c ió k . .

a d h e re n s ju n k c ió .

laterális felszín
p o n td e z m o s z ó m a - -

g a p ju n k c ió k -

in te rm e d ie r
fila m e n tu m o k
bazális felszín
h e m id e z m o s z ó m a - -

b a z á lls la m in a

3. Kommunikáló junkciók, amelyek kémiai és elekt­tust hoz létre két szomszédos sejt között, ez gyakor­
romos jeleket továbbítanak egyik sejtről a másikra. latilag „hegesztési pontnak” is felfogható. A pontdez-
Ennek megfelelően a sejtek közötti kapcsolatok moszóma citoplazmatikus fehérjékből álló, 15-20
három fő típusát különböztetjük meg: a szoros junkciö- nm-es vastagságú adhéziós lemezeket tartalmaz,
kat, a dezmoszömákat és a „gap” junkciókat. amelyeket transzmembrán fehérjék kötnek össze
/. A szoros (elzáró] junkcióknak („tight junction”) az (I. 9.2/7., valamint 9.2/8. ábra). A lemezek fő alkotó­
epitélsejtek kapcsolódásánál van fontos szigetelő szere­ része a plakoglobin, az összekötő fibrilláris szálak kad­
pük (9.2/7. ábra]. Ugyanakkor, gátolva a membránfe­ herin típusú molekulákból, dezmogleinből és dezmo-
hérjék és a lipidek diffúzióját, fenntartják az apikális és kollinból állnak. Míg az adherens junkciöban a cito-
a bazolaterális plazmamembránok eltérő összetételét.
2. A kihorgonyzó junkcióknak, a dezmoszómáknak
négy típusát különböztetjük meg, az adherens junk- p la z m a m e m b rá n c ito p la z m a tik u s
le m e z (p la ko g lo b in )
ciőkat, fokális adhéziós plakkot, pontdezmoszómákat
se jt-s e jt
és a hemidezmoszómákat. kö zö tti té r -
Az adherens junkciók vagy övdezmoszömák első­
sorban a hámsejteken találhatók meg, ahol sejt-sejt
adhéziós övét formálnak éppen a szoros junkciók
alatt (I. 9.2/7. ábra). Ebben az esetben a transzmemb­ d e z m o g le in és
rán fehérje kadherin (többnyire az E-kadherin). A kad- -'d e z m o k o llin
(tra n s z m e m b rá n
herinmolekulák intracelluláris részéhez horgonyzöd-
kö tő fe h é rjé k )
nak ki segédmolekulákon (katenineken) keresztül az
aktinfilamentumok.
Az adhéziós plakkok (foltok) a sejt mikrofilamentu-
mait kötik össze integrinmolekulán keresztül az extra­
celluláris mátrix molekuláival. Az integrinmolekula int­
ke ra tin /
racelluláris részének az aktinfilamentumhoz való kap­
in te rm e d ie r
csolódásában vinkulin-, talin- és a-aktinin-molekulák fila m e n tu m o k
vesznek részt (I. 5.1. fejezet).
A pontdezmoszóma megtalálható hámsejteken, de 9.2/8. ábra.
más szövetekben, pl. izomban is. Combszerű kontak­ A pontdezmoszóma sematikus ábrázolása.
 9.2. M u l t i c e l l u l á r i s s z e r v e z ő d é s : s e j t e k k ö z ö t t i és s e j t - m á t r i x k a p c s o l a t o k

szkeleton aktinjai kapcsolódnak a sejt-sejt kontaktus

pontjaihoz, addig a pontdezmoszómához az interme­
dier filamentumok kapcsolódnak.
A hemidezmoszóma a plazmamembránt horgo­
nyozza ki az extracelluláris mátrixhoz. A hámsejtek pl.
hemidezmoszömákon keresztül kötődnek a bazális la-
minához. A hemidezmoszóma fehérje-összetétele el­
tér a pontdezmoszömáétól (I. 9.2/7. ábra, valamint
9.2/9. ábra), a citoplazmatikus lemez nem tartalmaz
plakoglobint, és a plazmamembrán extracelluláris
mátrixhoz való kötődésében fontos szerepet játszik az
a 6 p4 -integrin. A kihorgonyzó junkciók elemeinek
összefoglalása megtalálható a 9.2/1. táblázaton.
3. A gap junkciók (gap: rés, nyílás) a szomszédos
sejtek laterális felszínén találhatók, rajtuk keresztül ki­
sebb molekulák passzív transzportja, diffúziója, kicse­
rélődése folyik (9.2/10. ábra). A gap junkciók helyén
hat súlyzó alakú konnexinmolekula formál egy henger
alakú csatornát, amelynek átmérője 1,5-2 nm lehet,
a teljes csatornát a két szomszédos sejt hasonló egy­
ségeinek szoros kapcsolódása hozza létre. A csatorna
belső átmérőjének megfelelően az 1200 D molekula­ 9.2/9. ábra.
tömegű molekulák át tudnak jutni a póruson, a 2000 D A hemidezmoszóma sematikus ábrázolása.
molekulák már nem, a két méret közötti molekulák
csak korlátozottan, váltakozó sikerrel jutnak át egyik
sejtből a másikba. A gap junkcióknak a jelátvitelben
van szerepük, a rajtuk átjutó ciklikus AMP vagy Ca2+-
ok koordinálják a szomszédos sejtek válaszát, pl. hor-
. monok kiválasztása vagy a simaizomsejtek koordinált
összehúzódása során. A gap junkciók permeabilitását
a Ca2+-ok és a lokális pH is szabályozza. Amennyiben
egy sejt megsérül, és ezért a sejten belüli kalciumkon­
centráció nagyon megemelkedik (1 0 0 -2 0 0 nM he­
lyett 1-2 mM lesz), vagy az intracelluláris pH nagyon
lecsökken vagy éppen megemelkedik, a gap junkciók
csatornái bezáródnak, megvédve a szomszédos sejte­
ket a sérüléstől, elpusztulástól.
A gap junkciók fontos szerepet játszanak még az
elektromos szinapszisok kialakításában is (e funkcióju­
kat részletesen a 8 .2 . 1 fejezet tárgyalja).

Kitekintés
Az integrinek és más adhéziós molekulák szabá­
lyozzák az élő szervezetek működésének és kifejlődé­
9.2/10. ábra.
sének különböző aspektusait. Az integrinek hozzájárul­
A) A gap junkció modellje.
nak számos betegség kialakulásához. A gyógyszergyá­
B) A konnexin fehérje elhelyezkedése a membránban. A 3.
rak legújabb stratégiája szerint speciális integrinek sze­
a-hélix egyik oldala hidroföb, a másik oldal pedig hidro­
lektív gátlásával szeretnék elérni egyes krónikus álla­
fil. A 3. a-hélix szekvenciája nagymértékben konzerva­
potok megszűntetését. Az integrinek hibás működése
tív, vagyis a különböző sejttípusokban, a különböző fa­
során kialakuló rendellenességek közé tartozik a vér­ jokban nagyfokú hasonlóságot mutat. A 12 konnexin-
rögképződés, tumorok angiogenezise (vérellátásának molekuláből álló vízáteresztő csatomat ez a 3. a -h e iix
kialakulása), krónikus gyulladásos betegségek kifejlő- béleli ki.

51 1
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE

9.2/1. táblázat. Kihorgonyzö junkciók

Junkció Transzmembrán Extracelluláris Intracelluláris Intracelluláris

összekötő fehérje ligand citoszkeletális elem kapcsolódó fehérje
Adhéziós öv (sejt-sejt) kadherin szomszéd sejt aktinfilamentum katenin, vinkulin,
(E-kadherin) kadherinje a-aktinin

Pontdezmoszóma kadherin (dezmoglein. szomszéd sejt intermedier dezmoplakin,

(sejt-sejt) dezmokollin) kadherinje filamentum plakoglobin
Fokális adhéziós plakk integrin extracelluláris aktinfilamentum talin, vinkulin,
(sejt-mátrix) mátrix fehérjéi a-aktinin
Flemidezmoszöma integrin extracelluláris intermedier dezmoplakinszerű
(s e jt-m á trix ) mátrix fehérjéi filamentum fehérje

dése (pl. asthma és reuma bizonyos fajtái). A tumorok
áttétjeinek, metasztázisainak kialakulásában is fontos
szerepet játszanak a sejtfelszíni adhéziós molekulák.
Külön területe az integrinkutatásnak az integrinhez
kapcsolódó jelátviteli folyamatok vizsgálata. Az extra­
celluláris mátrix sejtre gyakorolt hatása elsősorban az
integrineken keresztül játszódik le, mechanikai és ké­
miai jelek közvetítésével. Ezek a jelek befolyásolják a
citoplazmatikus kinázokat, ioncsatornák működését,
növekedési faktor receptorok aktivitását, szabályozzák
az intracelluláris citoszkeleton szerveződését. Az integ­
rineken keresztül lejátszódó jelátviteli folyamatok sza­
bályozzák a sejtciklust, meghatározhatják a sejtek sor­
sát, azt, hogy életben maradnak-e vagy apoptőzis útján
elpusztulnak (I. 10.5 fejezet, FÁK jelátvitel), proliferál-
nak vagy a sejtciklusból kilépve differenciálódnak.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A multicelluláris szervezetek evolúciója során spe­
cializált sejtek és szövetek alakultak ki. Az állati sejtek
fehérjéket, szénhidrátokat, ill. szénhidrátszármazéko­
kat választanak ki, létrehozva az extracelluláris mátri-

n n r n r\ Pl

L J L J o J J
s z o ro s ju n k c ió k

a k tin fila m e n tu m o k

Q) a d h é z ió s öv
ka d h e rin e k
.C
"O
co

dezm oszóm a
Ig -sze rű C A M
0
(/>
(k a d h e rin e k)
m o le ku lá k

in te g rin e k

ga p ju n k c ió ' in te rm e d ie r s z e le k tin e k
(k o n n e x in e k ) fila m e n tu m o k

a ktin fila m e n tu m o k 9.2/11. ábra.

/ fo ká lis inte g rá lis
Junkciökban és junkciókon kí­
h e m id e z m o s z ó m a / k o n ta ktu s m e m b rá n vül szereplő, sejteket sejttel, ill.
X
(in te g rin ) / (in te g rin ) sejteket az extracelluláris mát­
£ °
’S rixszal összekötő adhéziós me­
.dt)€CO chanizmusok összefoglalása. A
</>
b a z á lis la m in a hhm HH * XT in te g rin e k junkciókban szereplő mecha­
nizmusokat epitélsejteken, a
junkcióban szereplő junkción kívül szereplő junkciókon kívül szereplő me­
adhéziós mechanizmusok adhéziós mechanizmusok
chanizmusokat nem epitélsej-
ten illusztráltuk.
 9.2. M u l t i c e l l u l á r i s s z e r v e z ő d é s : s e j t e k k ö z ö t t i és s e j t - m á t r i x ka p cso la to k

xot. A multiadhéziós fehérjék elősegítik a mátrix □ Mi az extravazáció jelensége?

egyéb komponenseinek szerveződését, valamint sza­
bályozzák a sejtek kapcsolódását a mátrixhoz. A fib­
ronektin fontos multiadhéziós fehérje, plazma- és sejt-
felszíni változata eltérő funkciókat lát el. Az integrinek
sejtfelszíni receptorok, amelyek a mátrix különböző
komponenseihez kötődnek. A sejt-sejt adhéziő integ­
rinek, kadherinek, szelektinek és az immunglobulin-
szupercsaládba tartozó fehérjék közreműködésével
valósul meg. A sejtek szövetekben való integrális mű­
ködése speciális sejtkapcsolatokon, junkciókon ke­
resztül valósul meg. A junkcióknak elzáró vagy szige­
telő, kihorgonyzó és kommunikációs funkcióik van­
nak, ennek megfelelően három csoportba oszthatóak:
szoros junkciókra, dezmoszömákra és gap junkciókra.
Ajunkciókban és junkciókon kívül szereplő, sejt-sejt,
ill. sejt—extracelluláris mátrix közötti adhéziós mecha­
nizmusok összefoglalását I. a 9.2/11. ábrán.
□ Ismertesse az integrinek szerkezetét!
□ Hasonlítsa össze a fibronektinek szerepét a vér­
plazmában és a sejtek felszínén!
□ M it nevezünk homofil és heterofil kölcsönhatás­
nak?
□ Hasonlítsa össze a sejtadhéziös fehérjék szerkeze­
□ Jellemezze az extravazáció molekuláris mechaniz­
musát!
□ Csoportosítsa a sejt-sejt közötti kapcsolatokat
funkciójuk és szerkezetük alapján!
□ Csoportosítsa a sejtek és az extracelluláris mátrix
közötti kapcsolatokat funkciójuk és szerkezetük
alapján!
□ Hogyan szabályozódik a gap junkció permeabili-
tása?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.1., 5.1., 8.1., 9.1., 10.5, 1 1.3.
Ajánlott olvasmányok
E d e l m a n , G.M.: Cell-adhesion molecules: A molecular
basis fór animal form. Scientific American. Ap-
ril: 1 18-129, 1984.
H y n e s , R.O.: A fibronektinek. Magyar Tudomány, Jú-
lius:22—31, 1986.
R o m b e r g e r , D.J.: Fibronectin. Int. J. Biochem. Cell
Brol. 29 :9 3 9 -9 4 3 , 1997.
H o r w it z , A.F.: Integrins and health. Scientific Ameri­
can M ay:67-75, 1997.
G ia n c o t t i , F.G., R o u s l a h t i , E.: Integrin signaling. Sci­

tét és a kalciumion szerepét a kötődés során! ence 2 8 5 :1028-10 32, 1999.

513
 9 .3 .
Sejt-vírus kölcsönhatások sejtbiológia
vonatkozásai
9.3.1. A vírusok mint a sejtbiológiai kutatás eszközei
9.3.2. A vírusok bejutása a sejtbe és sejten belüli transzportjuk
9.3.3. A vírusok sejten belüli mozgásához felhasznált celluláris mechanizmusok
9.3.4. A vírusok replikációjához felhasznált celluláris mechanizmusok
9.3.5. A vírusok összeszerelődése
9.3.6. Sejtpusztítö és sejtkímélő vírusok
9.3.7. A vírusok hatása a sejtek differenciálódási folyamataira
Jelenség
Egyes vírusfertőzések esetén a sejtpusztulást kés­
leltetik vagy megakadályozhatják olyan anyagok,
amelyek gátolják az endocitózist, vagy a lizoszomális
pH-t neutralizálják.
Lehetséges magyarázatok
Az illető anyagok gátolhatják a vírusok bejutását a
sejtbe, fékezhetik e vírusok életciklusának valamely
fázisát, vagy serkenthetik a sejt vírusellenes védeke­
zési mechanizmusait.
Tényleges magyarázat
A vírusok fiziológiás funkciók céljait szolgáló (nem
a vírusok céljaira szelektálódott) receptorok révén
jutnak be a sejtek belsejébe. Amennyiben a vírusok a
sejt belsejébe receptor mediálta endocitózist köve­
tően jutnak be - ilyen pl. az influenzavírus - az endo-
szómák savas miliője konformációváltozást okoz a vi-
rális burokfehérjékben: egy hidroföb peptidlánc (az
ún. fúziós peptid) a fehérjéből mint egy rugó kipat­
tan, beleolvad az endoszóma membránjába, kiváltva
a vírusburok-endoszőmamembrán fúziót. Ennek
eredményeképpen a vírus bejut a citoszolba, elkerül­
ve a lizoszőmák emésztőenzimeit. Az endoszomá-
lis—lizoszomális kompartment pH-jának neutralizálá-
sával (pl. a sejteket alkilammónium bázisok sóinak
oldatával kezelve) mindez gátolható (I. még 4.2.1.9.
fejezet).
D u d a E rn ő
Kapcsolódó ismeretek
9.3.1. A vírusok mint a sejtbiológiai
kutatás eszközei
Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a vírus
fogalom - ellentétben a növény, állat, gomba stb. fo­
galmakkal - nem jelenti filogenetikailag összetartozó
lények együttesét. Egy adenovírus genetikailag sokkal
közelebb áll az emberhez, mint az influenzavírushoz, a
himlővírus közelebbi rokona a bélbaktériumoknak,
mint a HIV-nek. (Az adenovírus genomja az emberé­
hez hasonlóan kétszálú DNS-ből áll, miközben az inf-
luenzavírus-genom negatív szálú RNS-szegmensekből
tevődik össze - szinte egyedülállóan az élővilágban.
A himlővírus genom organizációja, a gének nukleotid-
sorrendje, a génaktivitást szabályozó mechanizmusai
a prokarióták jellegzetességeit idézik!)
A vírusok - és a baktériumok vírusai, a fágok - a
sejtbiológiái kutatások igen hasznos eszközei. Az egy­
szerűbb vírusok csupán egy-két gént hordoznak, nuk-
leinsav- és fehérjemolekuláik a fertőzött sejtekben
nagymértékben felszaporodnak, viszonylag egyszerű­
en előállíthatok és tisztíthatok. Nem véletlen, hogy
számos nagy jelentőségű sejtbiológiai megfigyelés,
felfedezés született vírusokkal (ill. bakteriofágokkal)
fertőzött sejtek kutatása során. A gyermekbénulás és
az agyhártyagyulladás vírusainak vizsgálata során fe­
dezték fel pl. a fehérjék érési folyamatait (poszttransz­
láciös glikoziláció, aciláció, proteolitikus hasítások
 9.3. S e j t —v í r u s k ö l c s ö n h a t á s o k s e j t b i o l ó g i a v o n a t k o z á s a i
9.3/1. ábra.
A vírusok bejutása a sejtbe. A víru­
sok egy része (pl. a Sendai vírus, egy
paramixovírus) a virális membrán és
a sejthártya fúziója révén képes be­
hatolni a sejtbe. A membránok fúzió­
ját virális fehérjék váltják ki.
stb.), az a-vírusok vizsgálata szolgáltatta a fehérje- és
membrántranszport első megfigyeléseit: a szignálpep-
tidek jelentőségét, az apikális és bazolaterális irányú
„szétválogatás” (sorting) létét illetően. Az adenovíru-
sok által termelt mRNS-ek analízise során fedezték fel
az RNS érési folyamatát (splicing), ekkor derült fény
az eukariőta genom exon-intron szerkezetére.
A retrovírusok tanulmányozása és az általuk oko­
zott betegségek vizsgálata során fedezték fel a proto-
onkogéneket és az onkogéneket, a citológiai transz­
formáció molekuláris alapjait. A Rous-szarkóma-vírus
vizsgálata vezetett a szignálfolyamatokban alapvető
szerepet játszó protein-kinázok jelentőségének felis­
meréséhez. A genetika egy új korszakát nyitotta meg
M ax D elbrück a bakteriofágok tanulmányozása során,
és a fágok gazdaspecificitásának vizsgálata vezetett el
a restrikciós-modifikációs rendszerek' felfedezéséhez
és a rekombináns DNS technikák kialakulásához is
Az első géntárak fágok DNS-ébe illesztett DNS-frag-
mentekből készültek, és a DNS-szekvenálás is a fágok
felhasználásával vált rutin laborgyakorlattá.
A vírusok mindmáig a génbevitel és a génátvitel
leghatásosabb eszközei. A vírusok összerakődási fo­
lyamatainak (viral assembly), a vírusok sejtről sejtre
terjedésének vizsgálata a közeli jövőben is értékes
adatokkal fogja gyarapítani sejttani ismereteinket.
A vírusok/fágok nemcsak a biológiai alapkutatás esz­
közei: a vérképző őssejtek retrovírusközvetített gene­
tikai módosítása már klinikai gyakorlat a súlyos im­
munhiánnyal született gyermekek gyógyítására (gén­
terápia).
'A baktériumokban gyakran találunk restrikciós-modifikációs
enzimeket, amelyek védik a sejtet a fágokkal szemben. Az enzim­
pár ugyanazt a 4 -8 bázisból álló szekvenciát ismeri fel a kétszá-
lú DNS-en. A metiláz e szekvenciát metilálni képes, az endonuk-
leáz (ezt nevezzük restrikciós enzimnek) pedig elhasítja a DNS-t.
A sejt saját DNS-e mindkét láncon metilált, a DNS-replikáciö so­
rán keletkező új DNS-láncot a metiláz gyorsan módosítja. Mivel
9.3.2. A vírusok bejutása a sejtbe
és sejten belüli transzportjuk
A különböző víruscsoportok eltérő stratégiákat
használnak a sejtekbe való behatolásra. Mivel a víru­
sok mozgásképtelenek, nem tudnak aktívan bejutni a
sejtekbe, a fertőzéshez a sejt - más célra kialakult -
mechanizmusait használják fel. A klasszikus, klatrin-
függő felvételi út mellett egyes vírusok felhasználják a
makropinocitózist vagy „a. kaveolák működését, ill. a
jieceptorközvetített (és gyakran lipidraftokon keresz­
tül végbemenő) endocitózis utakat, és számos vírus
képes bejutni a sejtekbe a virális és a plazmamemb-
rán fúziója révén is (9.3/1. ábra).
Sok vírus használja fel a receptorközvetített endo-
citózist sejtbe jutásra. Ez a fertőzési mód azon alapul,
hogy az aktivált receptorok (ligand-receptor komple-
xek) endocitózisra kerülnek. A receptor ligand kivál-
totta aktiválódása csak rövid ideig tartó jelfolyamatot
eredményezhet, a jelnek véget lehet vetni a jelkomp­
lex endocitózist követő lebontásával. A ligand-recep­
tor komplexet tartalmazó endoszómák lizoszőmákkal
fuzionálnak, ahol az alacsony pH-n a komplex disszo-
ciál, a ligand (és néha a receptor is) lebontásra kerül,
az u tó b b i szekretorikus ve zikulum okkal visszakerülhet
a sejt felszínére (reciklizálódik). A vírusok különböző
- más célra kialakult - sejtfelszíni fehérjéket használ­
hatnak „re c e p to rk é n t” . A g a z d d íc ij- 6 s szöveti speciti-
citást gyakran az okozza, hogy a vírus csak bizonyos
fehérjéhez képesJ<öiő,daL- Az adenovírusok es a cox-
sackie-vírus (egy enterovírus) egy integrinmolekulához
a metilált DNS-t a nukleáz többé nem ismeri fel, a bakteriális ge-
nomot sem bántja. A sejtbe behatoló idegen DNS-en viszont
mindkét enzim dolgozni kezd, és a restrikciós enzimnek nagyobb
az affinitása az egyik szálon sem metilált DNS-hez, mint a meti-
láznak. így az idegen DNS nagy valószínűséggel darabokra hasí-
tödik, mielőtt a metiláció meg tudná védeni. E védelem, a rest­
rikció áttörhető, ha egyszerre nagyon sok (tág-) DNS jut a sejtbe.
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE

9.3/2. ábra.
kezdeti kötődés mozgás a membrán A lipidraftok szerepe a HIV-1 vírusok
síkjában és a T-sejtek membránjainak fúziójá­
, g p i2 0 ban.
A vírusreceptor [CD4-molekulaj li-
pidraftokon található. A kötődés
után a vírus gpl 20 fehérjéjének V3
doménje szabadon marad.
A vírus ezután a rafttal mozogva ko-
receptort (CXCR4 vagy CCR5) keres,
amit a V3 dómén képes kötni. A köl­
csönhatás eredményeként a raft
szétesik. A gpl 20 trimer szerkezet-
változása aktiválja a gp41 fúziós do-
ménjét. A GSL-molekulák lipid cha-
peronként segítenek. A hidroföb
fúziós peptid behatol a plazma­
a kötődési fázis vége fúzió membránba, kiváltva a membránok
közeledését és fúzióját. Ez a nukleo-
a g p 1 2 0 fe h é rje
kapszid bejutását eredményezi.
C D 4 k iv á lto tta
k o n fo rm á c ió v á lto z á s a (GSL: glikoszfingolipid; GPL: glicero-
gp4i foszfolipid.)
,g p 1 2 0 (Fantini, J., Garmy, N „ Mahfoud, R.,
C D 4O 0 Yahi, N.: Lipid rafts: structure, func-
G O V3 Í - — fú z ió s p e p tid
tion and role in HÍV, Alzheimer’s and
X ko re c e p to r
pJ ^ ^ prion diseases. Exp. Rév. Mól. Med.
MlMrtmtttMMtn 20 December, 2002, http://www.ex-
p e rtreview s.org/02005392h.htm ,
Fig.4 alapján, a Cambridge Univer-
sity Press engedélyével.)

kötődik, a herpeszvírusok és a HÍV immunológiai fel-
adatot ellátó fehérjéket ismer fel. Más vírusok (mint
pl. az influenzavírus) kevésbé válogatósak, minden sziál-
savat (N-acetil-neuraminsav) tartalmazó glikoprotein-
hez képesek kötődni, i1ven fehérjék. pedig.a-^arince-
sek valamennyi sejtjének felszínén találhatok. A vírus
e folyamatban ligandként szerepel, és endocitózisra
kerül. Ha nem rendelkezne valamilyen menekülési
mechanizmussal, elkerülhetetlenül lebontásra kerülne
az endoszóma és a lizoszóma fúziója után. így jár pl. a
HIV-vírus is, ha endocitózissal kerül be a makrofágok-
ba: a lesavanyodás és a bontöenzimek megsemmisí­
tik a vírus burkát, lebontják fehérjéit és RNS-ét (az
eredményes fertőzéshez vezető kölcsönhatást később
tárgyaljuk).
Egyes vírusok (pl. az adenovírusok) szerkezeti fe­
hérjéi bénítják a klatrin működését (így nem tud kiala­
kulni a coated pit), törékennyé válik az endoszóma és
kiszabadul a citoplazmába a vírus kapszidja. Más ese­
tekben a fuzogén sajátság csak a késői endoszóma
egyre savanyodó környezetében alakul ki: a rettegett
Ebola-vírus, a légúti fertőzést okozó influenza- és ko­
ronavírusok vagy a kis rágcsálókban, madarakban
agyhártyagyulladást okozó alfavírusok (Sindbis és
Semliki Forest vírus) membránfehérjéje csak alacsony
pH-n váltja ki membránok fúzióját. A virális és endo-
szomális membránok összeolvadása során a vírus
nukleinsava vagy nukleokapszidja kiszabadul a cito­
plazmába. A vírusnukleinsavhoz kapcsolódó fehérjék
általában magi lokalizációs szignált hordoznak, így a
nukleoprotein komplex rövidesen bejut a magba.
Az influenzavírus hemagglutinin (HA) fehérje - ez
kötődik a sejtfelszíni glikoproteinekhez - N-végén jel­
legzetes szekvenciát tartalmaz, amelyet fúziós pepiid­
nek nevezünk. (A HA-hoz hasonló, ún. I. típusú fúziós
fehérjét tartalmaznak pl. a mixo- és paramixovírusok,
a mumpszvírus vagy a HÍV is). A fehérjén belül 7 ami-
nosavből álló ismétlődő szekvenciákat találunk (hep-
tad repeat, HR), ezekből alakul ki a membránt megtá­
madó, a-hélixekből álló szerkezet, amely beleolvad a
gazda membránjába2, destabilizálja a membrán szer-
2Mesterséges lipidmembránokba is (1. Jelenség; 4.2.1.9.
fejezet).
 9.3. S e jt-v íru s
kezetét és membránfúziőt vált ki5. A fúzió sebessége
neutrális pH-n lassú, savanyú közegben jelentősen fel­
gyorsul. Érdemes megemlíteni, hogy peptidek, ame­
lyek a HR szekvenciákkal rokon aminosavsorrendet
tartalmaznak, gátolják a vírus sejtbe jutását. Ez lehető­
séget teremthet arra, hogy olyan veszedelmes vírusbe­
tegségeket is gyógyítani/megelőzni tudjunk, amelyek
ellen egyelőre nincs terápia (pl. dengue, Ebola stb.).
Egyes paramixovírusok burokfehérjéi már élettani
pH mellett is képesek a membránfúzió kiváltására: a
Sendai (parainfluenza) vírust fel is használták sejtfúzió
előidézésére, hibrid sejtek előállítására.
A HIV-vírus a korábban leírt endocitözis mellett fú­
zióra is képes a gazda membránjával. A vírusfelszíni
glikoproteinmolekulák nagy affinitással kötődnek az
(immun)sejtek felszínén raftokban elhelyezkedő CD4
fehérjékhez (9.3/2. ábra). A fertőzéshez azonban még
ún. koreceptorra is szükség van, amely - élettani fel­
adata szerint - kemokinreceptor (I. 9.5 fejezet). Ezek
a molekulák azonban nem raftkötöttek. Feltételezé­
sek szerint a virion kötődése az eltérő lokalizációjú fe­
hérjékhez a membránszerkezet perturbációjához ve­
zet, ami segíti a virális fúziós fehérje aktivitását és a
fertőzés kialakulását.
A kicsi genommal rendelkező papovavírusok egy­
szerűbb módszerhez folyamodnak. Az SV40 majom
tumorvírus (a víruskutatők egyik kedvelt modellje) és
a szemölcsöket okozó papillomavírusok a sejthártya
külső lipidrétegében elhelyezkedő szfingolipidekhez
kötődnek (az utóbbiak raftok alkotórészei, I. 9.3/2.
ábra). A kötődés számos vírusfehérje és lipidmolekula
között alakul ki, befolyásolva a membrán geometriá­
ját. A vírus szinte „belesüpped” a sejthártyába, annak
belső lipidrétegében koleszterinakkumulációt idéz
elő, valamint kaveolinmolekulák felszaporodását vált­
ja ki. Az így kialakuló kaveola (I. 4.3. fejezet) segíti elő
a vírus sejtbe jutását. Az endocitőzist a kaveolinnak a
- víruskötődés által kiváltott jelátviteli folyamat során
kialakult - foszforilációs állapota szabályozza.
9 .3 .3 . A v íru s o k s e jte n b e lü li
m o z g á s á h o z fe lh a s z n á lt c e llu lá fi's
m e c h a n iz m u s o k
A citoplazmába bejutott vírus kapszidjának és
benne a vírus örökítőanyagának esetenként nagy tá­
volságokat kell leküzdenie, hogy a működéséhez szük-
5A fehérje többi része is fontos, a C-terminális farok hidro-
föb aminosavakböi álló, nagyon konzervált szekvenciát tartal­
maz. Szinte bármilyen aminosavra cseréljük az utolsó leucint,
a fehérje fuzogenitása elvész, csak a leucinhoz hasonlóan vízta­
szító izoleucin és a valin helyettesítés eredményez aktív fehérjét.
k ö lc s ö n h a tá s o k s e jtb io ló c ia vonatkozásai
9.3/3. ábra. A vírusok mozgása a sejten belül. A vírusok sej­
ten belüli mozgását gyakran segítik mikrotubulusokon moz­
gó motorfehérjék. A képen a zölden fluoreszkáló vírusré­
szecskék szoros kapcsolódást mutatnak a piros színnel jel­
zett mikrotubulusokkal.
séges mikrokörnyezetbe kerüljön. A tipikus eukariőta
sejt átmérője kb. 1 0 nm - az idegsejtekben azonban
a herpeszvírusnak vagy a veszettség vírusának e hossz
több tízezerszeresét is meg kell tennie ahhoz, hogy el­
jusson a sejmagig vagy onnan a következő sejt memb­
ránjáig. Leggyakrabban az ATP energiájával működő
m olekulává m o to ro kat hasznának a m \kvotubu\usqk
mentén történő utazásra (9.3/3. ábra). Egyes herpesz­
vírusok fehérjéi közvetlenül kötődnek a dinéin és a ki-
nezin fehérjéhez, mások a sejt megfelelő kompart-
mentje felé tartó endo-, ill. exocitotikus vezikulumo-
kon belül „motoroznak”4. A veszettségvírus (lyssavírus)
egyik fehérjéje (P) igen nagy affinitást mutat a dinéin
L8 könnyű lánca iránt. Ez a kapcsolat foszforiláciöfüg-
gő (lehetőséget engedve a másik irányú mozgásra is,
hiszen az utődvírusoknak a magtól a citoplazma felé is
kell majd vándorolniuk). A vírus a miozin 1/ motorral is
kapcsolódni képes, ami segíti a vírus mozgását a sejt­
hártya közelében a mikrofilamentumok mentén.
A herpeszvírusok is a celluláris transzportfolyama­
tok mechanizmusait használják fel: a vírusrészecske
erre a célra specializálódott fehérjéi kapcsolódnak a
citoszkeleton motorfehérjéjéhez, és a virion azok se­
gítségével transzportálödik a magi pórusok közvetlen
közelébe. Itt történik meg a víruskapszid kiszabaduia-
sa, amit a magi transzport követ.
Érdekes módon a rendszertanilag és szerkezetileg
rendkívül különböző kórokozók, a vírusok és a bakté­
riumok szinte azonos celluláris mechanizmusokat
AAz adenovírusok esetén a transzport sebessége másodper­
cenként 2 , 2 pm-nek bizonyult, ami megegyezik a sejtorganellu-
mok mozgása során mért sebességgel.
517
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE

használnak fel a sejten belüli közlekedésre. A Shigel-
lákhoz és a Listeriákhoz hasonlóan a pox- (himlő, vak-
cinia), adeno-, bakulo-, parvo- és herpeszvírusok is a
polimerizálődó aktinmikrofilamentumok tolóerejét
használják ki a sejten belüli közlekedés céljára. A moz­
gáskészség természetesen virulenciafaktor, az aktin-
polimerizáciöt kiváltani képtelen mutánsok kevésbé
f e r t ő z ő k . a v a k c in ia v ír u s sejten belüli mozgását nem
befolyásolja ugyan a mikrofilamentumok kialakulásá­
n a k g á tlá s a , d e a z a k t in p o lim e r iz á c iö k iv á ltá s á r a
telen mutánsok kevésbé terjednek sejtről-sejtre (I. még
4,1.4.1. és 9.4. fejezet).
majd a core citopiazmás membránokon „átbimbózva”
(budding) magára ölti virális membránfehérjékből és
celluláris lipidekből álló burkát, az envelope-ot (9.3/4.
ábra A, Bj.
A vírust alkotó részek (nukleinsav, kapszid- és
membránfehérjék, membrán) bioszintézise gyakran
eltérő sejtkompartmentben történik, ez még egyszerű
vírusok esetén is komplikációkat jelent. Influenzavírus
esetén pl. az RNS-ekből és kapszidfehérjékből álló
kép­ „core”-nak, a lipidekből és burokfehérjékből kialakuló
vírusmembránnak és az előbbi kettő közötti kapcsola­
tot biztosító M- (mátrix-) fehérjének egyszerre kell je­
len lenniük az epitélsejtek apikális membránja közelé-

9 .3 A . A v íru s o k re p lik á c ió já h o z
fe lh a s z n á lt c e llu lá ris
m e c h a n iz m u s o k

Sok vírus teljes mértékben a sejt bioszintetikus ap­

parátusát (riboszóma, ER, DNS/RNS replikáló komple­
xek) használja fel alkotórészeinek elkészítésére - a
parvovírusok pl. még DNS-polimerázt sem kódolnak.
Mások csak a fehérjeszintézis tekintetében sejtfüg­
gők, a különleges információhordozó molekulákkal
(dsRNS, negatív szálú RNS) rendelkező vírusok vagy
pl. a retrovírusok kénytelenek saját replikációs enzi­
mekről gondoskodni, hiszen a sejt ilyen enzimekkel
nem rendelkezik (I. pl. a reverz transzkriptázt).
A legnagyobb vírusok, pl. a himlő-, vakciniavírus
(poxvírusok) teljes szintézise a citoplazmában folyik.
A poxvírusfertőzés sok tekintetben az intracelluláris
prokariőta paraziták (pl. Chlamydia, Mycoplasma]
szaporodására emlékeztet. A vírus rengeteg génnel
rendelkezik, saját enzimeivel folytatja le a DNS, sőt
egyes biokémiai építőkövek szintézisét is. A poxvíru-
sokon kívül általában a citoplazmában szaporodó
RNS-vírusoknál is megfigyelhető, hogy a virális szinté­
zis membránhatárolt terekben (vírusgyárakban] fo­
lyik, ami nagy felbontású elektronmikroszkópos felvé­
teleken jól megfigyelhető.

9 .3 .5 . A v íru s o k ö s s z e s z e re lő d é s e 9.3/4. ábra A.

A hepatitisz B vírus (HBV) igen egyszerű szerkeze­
tű vírus, amelynek nukleinsava reverz transzkripcióval
alakul ki. A pregenomiális RNS-t és a reverz transz-
kriptáz komplexét már körülveszik a virion szerkezeti
fehérjéi, kialakítva a „core”-t. Ennek szerkezete azon­
ban meglehetősen laza, lehetővé téve a DNS polime-
rizációját. A DNS szintézisét és az RNS lebontását kö­
vetően a core szerkezete sokkal kompaktabbá válik,
A bimbózás, vagy „budding”. A vírusok összeszerelődésének
utolsó lépéseként egyes vírusok burokkal veszik körül a nuk-
leokapszidot. A kapszidok a sejthártyában feldúsult vírus-
membránfehérjék által alkotott szigetek belső felszínéhez
kapcsolódnak, majd egy bimbózásnak (budding] nevezett
folyamat révén elhagyják a sejtet. A felső ábra egy metszeti
EM kép, az alsó egy pásztázó EM kép, amely 3 dimenzióban
mutatja a folyamatot. Figyelemre méltó a vírusok nagy gya­
korisága a sejt felszínének egy kis darabján, amíg a sejthár­
tya nagy része vírusoktól mentes.
 9.3. S e jt-v íru s
9.3/4. ábra B.
A bimbózás vagy „budding”. A képen jól látható a budding
során a retrovlrusfehérjék összecsapződása a membrán egy
helyén. A vírusfehérjék kölcsönhatása a membrán lokális ki-
dudorodását okozza, ez vezet a kapszid beilleszkedéséhez,
majd a virion lefűződéséhez.
ben, hogy a virion ki tudjon alakulni. A burokfehérjék
(hemagglutinin, neuraminidáz) apikális szignálszekven­
ciákat tartalmaznak, így az ER-ből normális memb­
rántranszport szállítja azokat az apikális membránba.
Az M-fehérje viszont a citoplazma riboszőmáin szinte-
tizálódik, innen bekerül a magba, ahol a virális RNS-
ékből és szerkezeti fehérjékből kialakult vRNP komp­
lexekhez kapcsolódik. Szerkezeti változása nyomán
hozzáférhetővé válik nukleáris export szignálja (NES),
aminek révén az egész komplex kijut a citoplazmába.
Nem ismert, hogy ezután milyen mechanizmus juttat­
ja el a plazmamembrán közelébe, mindenesetre a
komplex felszínén elhelyezkedő M-fehérje kölcsönha­
tásba lép a hemagglutinin és a neuraminidáz citoplaz-
más doménjeivel. Ez a kapcsolódás és a membránfe­
hérjék egymás (és raftok) iránti affinitása segíti a sejt­
hártyában a vírusfehérjékből álló membránmikrodo-
mének kialakulását, amelyek alatt kapszidok kapasz­
kodnak. A lipidek (fehérje indukálta) aszimmetriája, a
kapszid domborű felszínével való kölcsönhatás és a
fehérjék összerakódása mind nagyobb görbületet ala­
kít ki a sejt felszínén, ami végül a virion lefűződéséhez
vezet5.
A vírusok összeszerelődésében is fontos szerepe
van a mikrotubulusoknak. A vizsgált retrovírusok bizo­
nyos Gag fehérjéi (kapszidszerkezeti fehérjék) köl­
5A meglehetősen szabálytalan szerkezetű influenzavírus ta­
lán legtalányosabb rejtélye, hogy hogyan tudja biztosítani, hogy
minden virionban jelen legyen genomja nyolc darabja, mind a
nyolc, mindegyikből egy, se több, se kevesebb. A vírus minden
„génjét" ui.'külön vRNP-be burkolt RNS-darab kódolja. Ez ad le­
hetőséget arra, hogy a gének szabadon rekombinálödhassanak
pl. kétféle influenzavírussal fertőzött sejtben.
k ö lc s ö n h a tá s o k s e jtb io ló g ia vonatkozásai
csönhatásba kerülnek az egyik kinezin motorral
(KIF4), lehetővé téve a víruskapszidok szállítását a
szintézis helyéről a sejthártya közelébe. A Gag azon­
ban az aktinnal is képes kapcsolódni, ennek valószínű­
leg a vírus kialakulásának végső lépése, a lefűződés
során van jelentősége.
A nagy vírusok összerakódása még sokkal bonyo­
lultabb folyamat. A herpeszvírusok több mint 30-féle
vírusfehérjéből (és sejt eredetű alkotórészekből) áll­
nak össze. A virális DNS replikációja, méretre vágása
és kapszidba pakolódása a magban megy végbe. Az
egész folyamat nagyon hasonlóan zajlik le, mint egyes
kétszálü DNS-t tartalmazó bakteriofágok érése.
Az érett kapszid előbb a maghártya belső rétegé­
ből egy burkot alakít ki maga körül (virális és cellulá­
ris fehérjék kölcsönhatása révén), majd ez a membrán
fuzionál a maghártya külső rétegével, szabad utat en­
gedve a kapszidnak a citoplazma felé, ahol érése foly­
tatódik. Itt alakul ki a tegument, egy sokféle szerkeze­
ti fehérjéből álló komplex, amely kapcsolatot teremt
a kapszid és a végleges burok (az envelope) között. Ez
utóbbit a tegumenttel rendelkező részecske a Golgi-
apparátus glikoproteinekben gazdag vezikulumaiba
történő buddinggal szerzi be.
A vírus kialakulása, az assembly általában igen sok
lépésből álló folyamat, amelynek során hibák csúsz­
hatnak be. Ennek következtében alakulnak ki az üres
kapszidok, a kapszidokböl álló parakristályos szerke­
zetek, kapszid nélküli és aberráns szerkezetű vírus­
burkok, fertőzésre képtelen vírusszerű részecskék.
Egyes vírusoknál nem ritka, hogy több ezer vagy tíze­
zer részecskéből mindössze egy fertőző!
9 .3 .6 . Sejtpusztító és sejtkím élő vírusok
Szaporodási stratégia alapján az állati vírusok két
csoportba oszthatók. A közismertebb változatnál a ví­
rus igyekszik igen gyorsan, igen nagy mértékben el­
szaporodni, mielőtt az immunrendszer különböző me­
chanizmusai hatásos védelmet biztosítanak a gazda-
szervezet számára. Elsősorban a kicsiny genommal
rendelkező vírusok viselkednek így. A rövid genom
nem képes sok. bonyolult funkciókért felplns gént kó­
dolni, ám a rövid nukleinsav gyorsan megszintetizál-
tatható. Az ilyen vírusok szaporodása általában el­
pusztítja a sejtet.
Más vírusok a gazdaszervezet sejtjeibe, esetleg ge-
nomjába beépülve, hosszú távú, viszonylag békés
együttélésre rendezkednek be. A vírus sikere ilyenkor
a gazdaszervezet életképességétől, a gazdafaj evolú­
ciós versenyképességétől függ, ezért az ilyen vírusok
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE

9.3/5. ábra A.
Víruskapszidzárványok a fertőzött sejt magjában. A fertőzött kulhat ki, gyakran parakristályos halmazokat alkotva. (Iványi
sejt magjában vírusok, ill. vírusnukleokapszidok tömege ala- Béla, SZTE Pathologiai Int., felvétele)

m*- folyik (pl. himlővírusoknál). A sejt citoplazmájában ki­

m^.8
*
*• '
Ej % .S , alakuló vakuőlumok számos vírus fertőzésének velejá­
[ %
rói (pl. SV40, adenovírusok). A magban szaporodó ví­
( 7 rusok (adenovírusok, papovavírusok) fertőzése nyo­
í mán a sejtmag hatalmasra dagad. A magban szinte
'
kristályos elrendeződésben elhelyezkedő nukleokap-
f * K
* .y szidok vagy a citoplazmában összerendeződő virio-
' - C * • _Jp#
. f 4 Wff i Jifc nok fénymikroszkóppal is jól látható zárványokat al­
* ír*
% kothatnak (9.3/5. ábra A, B). A vírusfertőzés utolsó
* t szakaszának jellemzője lehet a plazmamembránon
érő virionok tömeges megjelenése, pl. a burokkal
™ %km k * rendelkező RNS-vírusoknál (rabdo-, mixo-, alfavírusok
9.3/5. ábra B. stb.).
Citopátiás elváltozások a fertőzött sejtekben. Az ábrán her­ A gyorsan szaporodó sejtpusztító vírusokra általá­
peszvírus által fertőzött szövetben kialakuló károsodásokat ban jellemző, hogy a sejt összes nyersanyagát a ví­
látunk. Megfigyelhetők a vírus- (kapszid-j zárványok a mag russzintézis szolgálatába kívánják állítani. Ennek érde­
nyíllal jelölt területein és a károsodott, vakuolizálödott cito­ kében már a fertőzés korai szakaszában tökéletesen
plazma. gátolják a gazda eredetű makromolekulák szintézisét.
A riboszömák módosítása következtében pl. a fertő­
általában megkímélik azokat a sejteket, amelyekben zött sejtben csak a virális mRNS-ek leolvasására kerül­
elsáncolják magukat, és igyekeznek a gazdaszervezet­ het sor.
nek minél kevesebb kárt okozni. A vírusok és a gazdaszervezet sejtjei közötti köl­
Az első csoportba tartozó, a sejtet elpusztító vagy csönhatások különösen érdekesek azon vírusok ese­
súlyosan károsító, ún. citopátiás hatású vírusok a sejt tében, amelyek több évtizedig tartó együttélésre ren­
szerkezetének drasztikus átrendezésére képesek. Ál­ dezkednek be sejtjeinkben. (Ez az állapot sokban ha­
talános jelenség a membránok által határolt belső te­ sonlít a baktériumsejtekben lappangó bakteriofágok
rek kialakulása, melyeken belül a vírus összerakódása és a gazdasejtek kölcsönhatására, I. 10.1/4. ábra).
 9.3. S e j t —v í r u s
Sejtbiológiái szempontból nem várhatunk radikális
szerkezeti változásokat az ilyen vírusokkal fertőzött
sejtekben. A latens vírusoknak csak néhány génje mű­
ködik, az is igen alacsony szinten, ezeket az immun-
rendszer ignorálja. Apró átalakítások biztosítják a „ví­
rusok biztonságát”, az immunrendszer toleranciáját a
vírusfertőzött sejtek iránt.
Az utóbbi évtizedben a kutatás bámulatos virális
mechanizmusok létére derített fényt. A nagy DNS-ví-
rusok tucatnyi immunmoduláló és sejtvédő gént hor­
doznak magukkal. A szervezet vírusellenes védekezé­
sének egyik alapja a fertőzött sejtek felfokozott apo-
ptotikus hajlama. Számos vírus (pl. bakulo-, himlő­
vagy adenovírusok) hordoz magával olyan fehérjéket,
mint a túlélést biztosító Bcl2 vagy IAP család homo­
lógjait, vagy amelyek gátolják az apoptotikus jelát­
vitelt, a kaszpázok aktiválódását vagy működését
(I. 1 0 .6 . fejezet).
Az immunrendszerrel szembeni védekezést szol­
gálják azok a vírusfehérjék, amelyek a-komplement-
rendszert6, a citotoxikus citokineket vagy az antitest­
közvetített7 sejtpusztítást hatástalanítják. A vírusspe­
cifikus T-sejtek kialakulása, ill. működése ellen jelent
védelmet az antigénbemutatás gátlása. A herpeszví­
rusok proteaszömagátló fehérjéi a peptidek keletke­
zését, a transzportergátlő fehérjék a peptidek szállítá­
sát és az MHC-fehérjék felszínre kerülését teszik lehe­
tetlenné. A természetes ölősejtek ellen jelentenek vé­
delmet a vírus kódolta MHC-szerű fehérjék (amelyek
nem prezentálnak peptideket). Mindezek a mechaniz­
musok a sejt membrántranszportjának és membrán­
jainak viszonylag csekély átrendezésével járnak, citoló­
giai szempontból ritkán szembetűnőek.
A vírus - mint „önző gén” (selfish DNA) - szem­
pontjából előnyös, ha az általa „elfoglalt” sejt szaporo­
dik. Ezzel magyarázható, hogy a retro-, papova-, ade-
no- és herpeszvírusok olyan génekkel rendelkeznek
(virális onkogének), amelyek lehetővé teszik a gazda­
6A komplementfehérjék rendszere a velünk született immu­
nitás egyik hatásos mechanizmusa. A keringésben található elő-
anyagokból a kórokozók jelenléte olyan fehérjék kialakulását in­
dítja be, melyek a membránok átjárhatóságát váltják ki (póruso­
kat alakítanak ki). A komplementrendszer képes elpusztítani a
vírusfertőzött sejteket éppúgy, mint számos baktériumot vagy
egysejtű parazitát.
7A keringő ellenanyag-molekulák neutralizáló hatását egyes
vírusok úgy kerülik el, hogy az egyik sejtből közvetlenül a másik­
ba jutva, extracelluláris formában szinte nem is fordulnak elő
(pl. herpeszvírusok). A vírusmembrán fúziós képességének kö­
vetkeztében a két sejt plazmamembránja gyakran összeolvad,
így a vírusfertőzés következtében hatalmas, többmagvú szinci-
ciumok alakulnak ki - ez jellemzi pl. a citomegalovírus fertő­
zését.
k ö lc s ö n h a tá s o k s e jtb io ló g ia vo n a tko zá sa i
sejt immortalizáciöját, vagyis korlátlan szaporodását,
eseteként még tökéletes immunrendszerrel rendelke­
ző szervezetekben is. Ezek a gének képesek kiváltani
a sejtek citológiai transzformációját, ami a tumoros
átalakulás egyik szükséges, de távolról sem elégséges
lépése (ennek további vonatkozásait I. 1 0 . 1 ., 1 0 .2 .,
1 0.5. fejezet).
A latens vírusfertőzés gyakran krónikus gyulladá­
sos folyamatok kialakulásával jár. A sejtfelszíni fehér­
jék (köztük az MHC molekulák) fokozott termelése
nemkívánatos se jt-se jt kapcsolatok kialakulását
eredményezi (pl. érfali endotélsejtek és leukociták
között). A molekuláris mimikri, ill. fokozott antigén-
bemutatás autoimmun betegségek kialakulásával jár­
hat. E folyamatoknak szerepe van pl. az érfalak szkle-
rotikus elváltozásában, a cukorbetegség I. típusának
és az ízületi arthritisnek stb. - olyan betegségeknek
és degeneratív elváltozásoknak - a kialakulásával,
amelyeket általában (helytelenül) az öregedéssel ho­
zunk kapcsolatba.
9 .3 .7 . A vírusok hatása a sejtek
differenciálódási folyam ataira
Közismert, hogy egyes vírusfertőzések fejlődési
rendellenességeket képesek okozni magzatokban.
Magyarországon a terhesség első harmadában bekö­
vetkező rózsahimlő (rubeola) és a citomegalovírus-fer-
tőzések jelentik a legnagyobb veszélyt.
Alapjában véve két mechanizmus játszhat szere­
pet a teratogén hatásban, az egyik a sejtek pusztulá­
sán, a másik a sejtek megváltozott működésén alapul.
Az egyedfejlődés korai szakaszában a felnőttkori szer­
veknek, képleteknek egy-egy sejt vagy sejtcsoport fe­
lel meg. E sejtek vagy sejtcsoportok vírus okozta pusz­
tulása életfontosságú szervek pusztulását vagy káro­
sodását okozhatja. Nyilvánvalóan minél későbbi fejlő­
dési állapotban veszít az embrió sejteket, annál ki­
sebb a károsodás mértéke. Az egyébként könnyű
gyermekbetegségnek számító rózsahimlő vírusa a
magzati élet során életfontosságű szervek, pl. a köz­
ponti idegrendszer és az érzékszervek kifejlődésével
képes interferálni. Igen korai állapotban a magzat
pusztulását, később többé-kevésbé súlyos károsodá­
sát okozza.
A citomegalovírus a sejtek fúzióját okozza, és olyan
transzkripciós faktorokat (DNS-kötő, génszabályozást
végző fehérjéket) kódol, amelyek áthangolják a sejtek
életfolyamatait. A fertőzött embrionális sejt nem az
egyedfejlődés során rászabott feladatot végzi, hanem
a víruskődolt, a szabályozó fehérjék által meghatáro­
521
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
zott és megengedett életfolyamatokat folytatja. Eb­
ben az esetben is annál súlyosabb következmények­
kel jár a fertőzés, a magzati fejlődés minél korábbi ál­
lapotában következik be.
A vírusok nem csupán az egyedfejlődés korai sza­
kaszaiban tudnak interferálni a fejlődési folyamatok­
kal. Számos olyan vírusbetegség van, amelynek oka
az, hogy a vírus befolyásolja a sejtek normális diffe­
renciálódási folyamatait a születés után vagy felnőtt­
k o r b a n . A c o jto k a p o p tó z ie a p l. a lim f o c it á k n o r m á lis
differenciációjának elkerülhetetlen, utolsó lépése. Az
Epstein—Barr-vTrus vagy a citomegalovírus (mindkettő
herpeszvírus) „halhatatlanná” teszi és folyamatos sza­
porodásra készteti a B-sejteket, ami lymphomák ki­
alakulásához vezethet. A HÍV pontosan ellenkező ha­
tást fejt ki az immunrendszer bizonyos sejtjeire (pl.
helper T-sejtek), idő előtti, tömeges pusztulásukat
okozva.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A következő kulcsszavak és témakörök foglalják
össze a fejezet mondanivalóját:
A vírusok mint a sejtbiológiái kutatás eszközei: en-
docitózis, membránforgalom, vírusjelölt sejtek, tumo­
ros transzformáció, az apoptőzis gátlása.
A vírusok bejutása a sejtekbe, sejten belüli transz­
port: vírusreceptorok, endocitózis, fúzió, fertőző im­
munkomplexek, fúziós fehérjék, klatrin- és lizoszőma-
gátló mechanizmusok.
Vírusok túlélési stratégiái.
Citopátiás hatás, vírus okozta szerkezeti változá­
sok a sejtben.
A citolitikus vírusok leállítják a gazdasejt szinteti­
kus folyamatait, a latens fertőzést okozó vírusok be­
rendezkednek a sejtben.
A vírusok hatása a sejtek normális differenciációs
folyamataira, teratogén és daganatkeltő hatások.
□ Milyen mechanizmusokkal képesek bejutni a víru­
sok a sejtekbe?
□ Az endocitózissal felvett vírusok közül melyek ke­
rülnek lebontásra, melyek válnak fertőzőképessé?
□ Milyen vírusok esetén van szerepe a kaveoláknak
és a raftoknak a vírusfertőzésben?
□ Milyen mechanizmusok révén jut el a vírusnuklein-
sav a sejthártyától a sejtmagig?
□ Milyen gazdafehérjékre és sejtorganellumokra van
szükség egyes virionok kialakulása során?
□ A vírusszaporodás során mi a sejtváz (mikrotubu­
lusok és a mikrofilamentumok) jelentősége?
□ Elpusztítják-e a vírusok a megfertőzött sejtet? Ho­
gyan befolyásolják a sejtek apoptotikus hajlamát?
□ Milyen immunmodulálö mechanizmusokat hasz­
nálnak a vírusok?
□ Milyen módon zavarhatják a vírusok a sejtek diffe-
• renciálödási folyamatait?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.1., 4.1., 9.4., 9.5., 10.1., 10.2., 10.4., 10.5., 10.6.
Ajánlott olvasmányok
G reber, U.F., W a y , M.: A superhighway to vírus infec-
tion. Cell 124:7 4 1 -5 4 , 2006.
S o l l n e r , T.H.: Intracellular and viral membrane fusion:
a uniting mechanism. Curr. Opin. Cell Bioi.
16:4 2 9 -3 5 , 2004.
E a r p , L.J. et al.: The many mechanisms-of viral mem­
brane fusion proteins. Curr. Top. Microbiol. Immu­
noi. 285:2 5 -6 6 , 2005.
P e l k m a n s , L.: Secrets of kaveolae- and lipid raft-medi-
ated endoeytosis revealed by mammalian víruses.
Biochim. Biophys. Acta / 746:295-304, 2005.
R a d t k e , K., D o h n e r , K., S o d e ik , B.: Viral interactions
with the cytoskeleton: a hitchhiker’s guide to the
cell. Cell Microbiol. 8 :3 8 7 -4 0 0 , 2006.
 9.4 . Sejt-baktérium interakciók
9.4.1. A baktériumok bejutása
9.4.1.1. A zipper mechanizmus
9.4.1.2. A trigger mechanizmus
9.4.2. A baktériumok túlélési stratégiái
9.4.3. A gazdasejtek apoptőzisára gyakorolt hatás
9.4.4. Egyéb kölcsönhatások
Bevezetés
A sejt-baktérium kölcsönhatás nagyon sokrétű.
Baktériumok vagy termékeik juthatnak be a sejtekbe,
a sejtek pedig különbözőképpen akadályozhatják a
baktériumok szaporodását. A legszorosabb kapcsolat
akkor alakul ki a gazdasejt és a baktérium között, ha
a baktérium intracelluláris életre rendezkedik be. Int-
racelluláris paraziták és endoszimbionták szinte min­
den élőlényben találhatók. Parazitizmus esetén az
együttélés káros a gazdasejtre, a kölcsönösen előnyös
együttélést mutualizmusnak nevezzük (általában a
szimbiózist is ebben az értelemben használják). Ez
a kétféle viszony a két szélső eset, köztük átmeneti
állapotok lehetnek.
A patogén mikroorganizmusok és a gazdasejt köl­
csönhatása intenziven tanulmányozott terület. A sejt
igyekszik megszabadulni a kórokozótól, a kórokozó
pedig különböző mechanizmusokkal próbál alkalmaz­
kodni, a túlélés feltételeit megteremteni. Ezzel a té­
mával foglalkozunk részletesebben.
Jelenség
A patogén mycobacteriumok a makrofágokban
nem pusztulnak el, hanem éppen azokban a sejtek­
ben szaporodnak, amelyeknek feladata lenne a bak­
tériumok eliminálása. A humán fertőzések során a
csepp- vagy porfertőzéssel a tüdőbe került Mycobac-
terium tuberculosis az alveoláris makrofágokba (fago-
cita immunsejtekbe) jut. A fertőzött makrofágok egy
része elpusztul, a baktériumok kiszabadulnak, és
újabb makrofágokat fertőznek, és így jutnak el a re­
gionális nyirokcsomókba, a véráramba és egyéb szö­
vetekbe is. Fertőző gócok alakulnak ki. Különböző
szövetkultúrákban is intracelluláris életet folytatnak.
C s a n á d i Á gnes és M iczák A ndrás
Már 1955-ben megfigyelték, hogy FleLa-sejteket (em­
beri daganatos eredetű sejtvonal) fertőzve a baktériu­
mok sejten belül és sejten kívül is (a tápfolyadékban)
szaporodnak. A streptomycin csak az extracelluláris
baktériumokat pusztítja el. A baktériumok lassan sza­
porodnak, az egyrétegű sejtkultúra sokáig nem mutat
elváltozást, a pusztulás jelei csak a baktériumok elsza­
porodásakor láthatók.
Lehetséges magyarázatok a sejten belüli túlélésre
A mycobacteriumok sejtfala nagyon komplex, gaz­
dag lipidekben, ezért a baktérium túl „szívós” lehet, a
sejt nem képes elpusztítani, vagy túl „okos”, és meg­
teremti magának a túlélés feltételeit.
Tényleges magyarázat
Csak részben ismertek azok az események, ame­
lyek révén a baktérium tartósan képes életben ma­
radni a makrofágokban. Tekintsük át az ismert adatok
alapján a baktérium bejutását és az azt követő törté­
néseket. A fagocitasejtek felszínén lévő mannózrecep-
torokhoz kötődhet a baktérium. A mannózreceptorok
lektinszerű molekulák, mannőz-, fukóz- vagy N-acetil-
glukőzamin-csoportokat tartalmazó glikozilált ligando-
kat képesek megkötni. Szerepük van a fagocitözisban
és közvetve az antigénprezentációban. Ez a felvételi
mód hatékonyságban alulmarad más mechanizmu­
sokhoz képest, jelentősége az, hogy általa a fagocitó-
zis mindenféle immunreakció (antitestek, komple­
mentaktiválás) nélkül is végbemegy. A virulens Myco-
bacterium tuberculosis esetén ezt a kötődési módot
valószínűsíti, hogy a fagocitózist gátolni lehet oldott
mannözzal vagy mannözreceptor ellen termeltetett
ellenanyaggal. A kötődésnek a másik lehetősége,
523
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
hogy a baktérium komplementreceptorokon keresztül
tapad a sejthez. (A komplement egy, a természetes
immunitásban részt vevő, szérumban oldott enzim­
komplex’ .) A kapcsolódás és a bejutás ebben az eset­
ben komplementreceptorok elleni ellenanyagokkal
gátolható. A fagocitasejtek felszínén levő CDI 4 mole­
kulák is szerepet játszhatnak a baktérium felvételé­
ben. A CDI 4 receptora a baktériumok sejtfalában ta­
lá lh a tó lip ü p o ii& ^ d d ia r ic lr ia k , peptidoglikannak és a
mycobacteriumok speciális sejtfalkomponensének,
a lipoarabinomannánnak is. A baktérium maga is elő­
segíti bejutását, és ebben az mce (mammalian cell
entry) géneknek van szerepe.
a kapcsolódás után - kevéssé ismert folyamatok
révén - megtörténik az endocitózis, a baktérium a fa-
gocitasejt citoplazmájába kerül membránnal körülvett
képletként (fagoszőma). A fagoszóma lizoszómák
(I. 4.6. fejezet) anyagait veszi fel sorozatos fúziók során.
A lebontó enzimek, a csökkenő pH, a reaktív oxigénin­
termedierek (C>2 , H20 2) és a nitrogén-monoxid együtte­
sen2vesz részt a baktériumok elpusztításában és lebon­
tásában. A reaktív oxigénintermedierek egyedül felte­
hetően nem elégségesek a mycobacteriumok elpusztí­
tásához, nitrogén-monoxiddal együtt azonban jelentő­
sen megnő az ölés hatékonysága. Nitrogén-monoxid
az arginin aminosavböl képződik az indukálható nitro-
gén-oxid-szintáz hatására. Citokinek (TNF és y-interfe-
ron, I. 9.5. fejezet) aktiválják a szintézist, y-interferon-
deficiens egér nem termel nitrogén-monoxidot, nem
képes a tuberculosisbaktérium szaporodását gátolni.
A baktériumok különböző mechanizmusokkal biz­
tosítják a túlélésüket. Lényegesnek gondolják, hogy a
M. tuberculosist tartalmazó fagoszómákban a sava-
nyodás elmarad. Ureáz enzimük révén ammóniát ter­
melnek, ez akadályozhatja a vakuólum savanyodását.
A mycobacteriumlipidek in vitro gátolják a membrán­
fúziót, ez is okozhatja az érés elmaradását.
Kapcsolódó ismeretek
9 .4 .1 . A b a kté riu m o k bejutása
a sejtekbe
A patogén baktériumok nagyon gyakran a tüdő
vagy a bél epitélsejtjein keresztül jutnak be. Ezeket a
sejteket felhasználva könnyen bejuthatnak a véráram­
ba és így a test minden részébe. Az epitélsejtek pino-
’ L. még előző fejezet 6 . lábjegyzetét.
2Az NO és a belőle oxigén jelenlétében képződő peroxinit-
rit erős oxidáló karakterük miatt antibakteriális hatásüak.
citözissal (I. 4.1. fejezet) és receptorközvetített endo-
citózissal vesznek fel fehérjéket és egyéb faktorokat,
de baktérium méretű részecskék bekebelezésére álta­
lában nem képesek. A baktériumoknak kell indukál­
niuk saját endocitózisukat. A fagocita karakterű sejtek
általi fagocitözis mellett ez az indukált endocitózis a
másik lehetőség a baktériumok sejtbe jutására. (Aktív
inváziót protozoonoknál - Toxoplasma, Plasmodium
- figyeltek meg. Ilyenkor a gazdasejt nem vesz részt a
mikroorganizmus bejuttatásában, a protozoonok
mozgó, invazív alakja hatol a sejtbe.) Az indukált en-
docitózisnak két típusa különíthető el, a zipper és a
trigger mechanizmus. Mindkét esetben a sejten kívüli
baktériumok indukálják a sejten belüli aktinfilamentu-
mok polimerizáciőját és átrendeződését, ill. a gazda­
sejt szignáltranszdukciős apparátusát manipulálják,
hogy sejtvázváltozást indukáljanak. (A citoszkeletális
struktúrák funkciójával és fel-, ill. átépúlésével kap­
csolatban utalnánk az 5. fejezetre.) Különbség vi­
szont, hogy a zipper mechanizmus során a felvételt
„kívülről" indukálja a baktérium ligand-receptor köl­
csönhatás révén, míg a trigger mechanizmus során
„belülről”, speciális effektor fehérjéket felhasználva,
amelyeket szekréciós apparátusa segítségével juttat
be a sejtbe. A zipper mechanizmus mérsékelt intenzi­
tású citoszkeletális fehérjemobilizáciöval jár, ellentét­
ben a trigger mechanizmussal.
9.4.1.1. A zipper mechanizmus
A Yersinia és a Listeria baktériumra jellemző.
A yersiniák közül legismertebb a pestis okozója, de
napjainkban elterjedtebbek a bél gyulladásos megbe­
tegedéséért felelős törzsek. A Yersinia fertőzés gyako­
ri velejárója hányás, hasmenés. Jellegzetes az általuk
okozott fertőzésben a láz és a hasi fájdalom, amely a
vakbélgyulladás tüneteit utánozhatja. A listeriák közül
a Listeria monocytogenes emberekben változatos
körképeket okozhat, míg állatokban vetélésért és agy­
hártyagyulladásért felelősek.
Ezek a baktériumok a sejtadhézióban részt vevő
receptorokat használják a bejutáshoz, ami három lé­
pésből áll:
/. Kapcsolódás és tapadás. Ekkor történik meg a
kapcsolódás a sejtfelszíni receptorok és a bakteriális
ligand között. Ez a receptor helyi felhalmozódásához
vezet.
2. A fagocitotikus kehely kialakulása. Ezt egy át­
meneti szignál segíti elő, mely a receptorhoz való kap­
csolódás hatására jön létre, és aktinpolimerizációt,
valamint membránkitüremkedést indukál.
 9.4. S e jt-b a kté riu m in te ra kció k

3. A fagocitotikus kehely záródása és visszahúzó­ és a FÁK (focal adhesion kinase) tirozin-kinázhoz is

dása. Ezt az aktindepolimerizáció eredményezi.
Ezek a főbb lépések, de a részt vevő molekulák az
egyes baktériumok esetén különböznek.
A Yersinia integrinreceptorokhoz (I. 9.2 fejezet)
kötődik, a bakteriális ligand neve invazin. Az utóbbi­
nak igen nagy affinitása van a receptor (3,-láncához,
ami receptorcsoportosuláshoz és ezáltal hatékony jel­
átviteli folyamatokhoz vezet. A (3,-lánc citoplazmati­
kus része tartja fenn a kapcsolatot a citoszkeletonnal
kapcsolódik - feltehetőleg ez az enzim játszik szere­
pet a szignálfolyamatok közvetítésében. Az invazin
mediálta baktériumfelvételben részt vesz továbbá az
Src kináz, a PI3 kináz, Ser/Thr protein-kinázok és
a Rác, ill. az Arp2/3 komplex, amelyek a sejtváz dina­
mikáját szabályozzák, az aktin toborzásán keresztül
(9.4/1. ábra]. Az aktinfilamentumok horgas végét
nagy mennyiségben jelen lévő fehérjék sapkázzák,
hogy megakadályozzák a nyugvó sejtekben a spontán

9.4./1. ábra. A baktériumok bejutási stratégiái: zipper (B-D)
és trigger (E-F) mechanizmusok.
A) A 9.4/1. ábra további részeinek jelölései
B) A Yersinia pr láncot tartalmazó integrinreceptorhoz kötő­
dik. A receptor citoplazmatikus doménje FÁK tirozin-ki­
názhoz kapcsolódik, amely szignálfolyamatokat képes be­
indítani. Az invazin mediálta felvételben további kinázok
vesznek részt, mint pl. az Src. A Rác és az Arp2/3 komp­
lex (actin related protein 2/3) a sejtváz dinamikáját szabá­
lyozza. Az Arp2/3 komplex az új aktinfilamentumok nuk-
leációjában vesz részt (I. még 5.1/7. ábra).
C) Az internalin A az E-kadherinhez képes kötődni, amely­
nek sejten történő expressziöja meghatározza a fertőzés
lokalizációját. Az E-kadherin (3-kateninhez kapcsolódik,
amely az aktinnal kapcsolatban álló a-katenínt toboroz.
Az aktivált aktin polimerizáciö ebben az esetben is Rac-
függő, és az Arp2/3 komplex irányítja. A kadherinaktivi-
tás kettős szabályozás alatt áll:
/. A Cdc42, ill. a Racl közvetlenül szabályozza a kadherin-
katenin komplex stabilizációján keresztül.
2. A WASP család fehérjéi pedig közvetve, az aktinfila­
mentumok reorganizációján keresztül szabályozzák.
D) A Listeria kapcsolódhat internalin B segítségével a Met-
receptorhoz is. A ligand-receptor kapcsolat kialakulása
a receptor átmeneti foszforilációját eredményezi, ami­
nek hatására további adaptor molekulák gyűlnek a re­
ceptor köré, mint a Cbl, a Gabi és az Shc. Ezek szerepe
a PI3 kináz aktiválásában van. A Met aktivációja pedig
beindítja a Rác, a WAVE és az Arp2/3 komplex működé­
sén keresztül a citoszkeleton átrendeződését. A VASP*
a horgas vég feltárásával, míg a Rác aktiválta kofilin az
aktin károsításán keresztül aktiválja a reorganizációt.
(InlA, InlB: internalin A és B)
*VASP: Vasodilator-Stimulated Phosphoprotein, egy anti-
capping fehérje.
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
9.4./1. ábra.
A baktériumok bejutási stratégiái: trigger (E-F) mechaniz­
musok.
E) A Salmonella által a sejtbe juttatott SopE mind a Cdc42-t,
mind a Racl-et képes aktiválni. Ezzel egy időben szekre-
tálja a baktérium az SptP fehérjét, amelynek szerepe a
Cdc42 és a Racl inaktivációja. A SopE-vel ellentétben
lassabban degradálódik, és a SopE eltűnése után meg­
történik a Cdc42 és a Rac1 down-regulációja. Az ábrán
A, B és C Salmonella esetében a Sip A, B és C fehérjére
utal.
F) Az IpaB és az IpaC felelős a pórus kialakításáért. Az előb­
bi a CD44-receptorhoz, az utóbbi a pr integrinekhez kö­
tődik (ezt a fázist az ábra nem mutatja). Az IpaC szüksé­
ges a Rho GTP-ázok (Cdc42, Racl, és Rho) aktiválásá-
elongációt. De külső inger hatására bekövetkezett
gyors aktinpolimerizációhoz, ami a citoszkeleton át­
rendeződéséhez szükséges, a sejteknek fel kell tárni
ezeket a horgas végeket. Ennek három lehetséges út­
ja van:
/. A horgas vég uncappingje [pl. VASP (Vasodila-
tor-Stimulated Phosphoprotein) uncapping fehérje],
2. A meglévő aktin károsítása, hogy új horgas vég
keletkezzen (pl. kofilin, VirA).
3. Az aktinfilamentumok újonnan képződött nuk-
leációja (pl. Arp2/3 komplex)
Az Arp2/3 komplex az új aktinfilamentumok nuk-
leációjában vesz részt, amit a Wiskott-Aldrich Syndro-
me protein (WASP) család fehérjéi szabályoznak.
A WASP és a WAVE5 család fehérjéi ( WASP, N-WASP,
valamint WAVE1, WAVE2 és WAVE3) a kortikális ak­
tinfilamentumok reorganizációját szabályozzák extra­
celluláris stimulusok hatására. A WASP család fehér­
jéit a receptorhoz kapcsolt tirozin-kinázok, ill. kis GTP-
ázok (Cdc42, Rác) közvetítette szignálok kontrollálják.
3WASP family verprolin homologue.
hoz. A VirA a mikrotubulus destabilizációját okozva akti­
válja a R acl-et és a Cdc42-t. A helyreállításért jelen
esetben az IpaA a felelős. A membránfodrozödás eltűné­
sét a vinkulin megkötésével éri el, mert azzal együtt
komplexet képezve aktindepolimerizáciöt okoz. Szerepe
van továbbá a folyamat lecsengésében az Src tirozin-ki-
náznak is, amely a baktérium kapcsolódása után lokáli­
san felhalmozódik, foszforilálödik, és a p190G AP** ak-
tiváciöján keresztül a Rho down-reguláciőjában vesz
részt. Az ábrán A, B és C Shlgella esetében az IpaA, B, C
fehérjére utal.
**A p190GAP egy GAP (GTP-ase accelerating protein),
amely nagymértékben stimulálja a GTP-hidrolízist, és a GTP el­
bontásán keresztül inaktiválja a Rho-t.
A listeriák bejutásában részt vevő felszíni fehérjék
az internalinok: az internalin A (Inl A) és B (Inl B) elté­
rő receptorokhoz képesek kapcsolódni. Ezeknek a fe­
hérjéknek jelentősége van a fertőzés lokalizációjában,
hiszen a receptorok a sejtre jellemzők, így meghatá­
rozzák, hogy a baktériumnak mely sejtekhez van affi­
nitása. Az Inl A receptora a humán E-kadherin, ami a
sejtközötti junkciók képzésében vesz részt. De megta­
lálható a fetoplacentáris- és a vér-agy gát egyes sejt­
jein is, lehetővé téve így a baktérium számára a mag­
zat, ill. az agy fertőzését. Az E-kadherin p-kateninhez
kapcsolódik, amely aktinnal kapcsolatban álló a-kate-
nint toboroz. Az így aktivált aktinpolimerizáciő ebben
az esetben is Rac-fúggő, és az Arp2/3 komplex irá­
nyítja. A másik bejutást segítő fehérje az Inl B, amely
több sejtfelszíni receptorhoz is képes kapcsolódni.
A legjelentősebb a Met-receptor, egy transzmembrán
receptor tirozin-kináz, és természetes ligandja a máj-
sejt-növekedési faktor (HGF). A Met által aktivált jel­
átvivő molekulák receptor körüli felhalmozódása és
foszforilálódása figyelhető meg ligand-receptor kap­
csolódás esetén. Az Inl B egy komplementkomponens
receptorához is képes kötődni.

9.4.1.2. A trigger mechanizmus
Több baktérjum használja ezt a bejutási módot, pl.
a bakteriális vérhast okozó shigellák és a salmonellák,
amelyek ételmérgezések és enterális láz létrehozásá­
ért felelősek. Ebben az esetben a kapcsolat létrejöttét
és az azt követő folyamatokat egy bakteriális szekré­
ciós rendszer (az ún. type III. secretory system: TTSS4)
irányítja. Ez az apparátus juttatja be a sejtbe az effek-
tor fehérjéket, amelyek a sejtváz direkt aktiváciőjára
képesek.
A folyamat ebben az esetben négy lépésben zajlik.
/. Kapcsolódás előtti fázis. Az effektor molekulák
chaperonokhoz kapcsolva a citoplazmában raktáro­
zódnak, és szekréciójuk mindaddig gátlődik, amíg a
baktérium nem kapcsolódik a célsejthez.
2. Kapcsolódási fázis. Ebben a fázisban komplex
folyamatok eredményeként kialakul a jel közvetítés­
hez szükséges „dobogó". A felismerést követően akti­
válódik a szekréciós rendszer retroaktív folyamatok­
nak köszönhetően.
3. A makropinocitotikus zseb kialakulása. Ebben a
fázisban a sejtfelszín igen jelentős átalakulása figyel­
hető meg lokálisan. Jellegzetesen igen tekervényes fi-
lopodiumok és lamellumok képződnek, kialakítva a
belépési helyet.
4. A makropinocitotikus zseb záródása. Aktinde-
polimerizáció eredménye.
Az intemalizációt indukáló effektor fehérjék közül
néhányan a guanin nukleotid cserélő faktorokat
(GEFs5) vagy a kis GTP-ázok Rho-alcsaládjába tartozó
GTP-ázokat (Cdc42, Racl és Rho) aktiváló fehérjéket
(GAPs6) utánozzák. A kis GTP-ázok olyan molekuláris
kapcsolóként működnek, amelyek ha GTP-hez kötőd­
nek, aktívak, egyébként inaktívak. Down-regulációju-
kat GTP-áz-aktiváió fehérjék irányítják vagy Rho GTP-
ázt serkentő fehérjék (GAPs), amelyek nagymérték­
ben stimulálják az amúgy kis intrinsic intenzitású GTP-
hidrolízist.
A Salmonella által a sejtbe juttatott SigD/SopB7-
nek foszfatidil-inozitol-foszfatáz aktivitása van. Ez hoz­
zájárul a foszfatidil-inozitol-4,5-difoszfát gyors eltűné­
séhez , aminek eredményeként a membrán kapcsoló­
dása a sejtvázhoz fellazul. Szerepe van a makropino-
szómák (tágas fagoszómák ) létrehozásában. További
4A Salmonella esetén a TTSS-t k ó d o ló gének kro m o szo m á li-
san, ún. p a to g e n itá s i szigeten h e ly e z k e d n e k el, m íg a Shigellá-
nál a zt p la zm id k ó d o lja .
5Ezek a G TP-ázok se rk e n tő i.
6GTPase a c c e le ra tin g p ro te in .
7M in d k é t elnevezés ug y a n a z t a fe h é rjé t ta k a rja .
9.4. S e jt-b a kté riu m in te ra kció k
effektor molekulák a SopE, amely mind a Cdc42-t,
mind a Rací-et képes aktiválni úgy, hogy ezen GTP-
ázok guanin nukleotid cserélő faktoraiként viselked­
nek. Az általuk okozott jelentős aktinátrendeződést
elősegítik a SipA és a SipC által okozott aktinstabilizá-
ciős és nukleáciös folyamatok. Miután a Salmonella
már sejten belül van, a normális citoszkeleton helyre-
állítását indukálja. Ebben az SptP fehérje játszik sze­
repet. Az SptP GAP-aktivitással rendelkezik, és szere­
pe a Cdc42 és a Racl inaktiváciőja. A SopE-vel egy
időben szekretálődik és jut a sejtbe, de az előbbivel
ellentétben lassabban degradálódik, és a SopE eltű­
nése után végbemegy a Cdc42 és a Racl down-regu-
lációja. A SopE-SptP kiváltotta folyamatsort demonst­
rálja a 9.4/1. ábra.
A Shigella hasonló mechanizmust használ, de né­
hány eltérés is megfigyelhető. Ebben az esetben
a plazmid kódolta effektorok (IpaA, IpaB és IpaC) idé­
zik elő a sejtváz átalakulását. Ezek közül az IpaB nagy
affinitással kötődik a CD44-receptorhoz, amely az in-
tesztinális,epitélsejtek bazolaterális oldalán helyez­
kedik el, de megtalálható sok más sejt felszínén is,
az IpaC receptorai viszont a p, -integrinek. Az előbbi­
hez hasonlóan itt is a GTP-ázok Rho-alcsaládjának
tagjai a célmolekulák, tehát a Cdc42, a Racl és a
Rho elengedhetetlen a baktérium felvételéhez. Jelen
esetben pedig az IpaA felelős a helyreállításért.
A membránfodroződás eltűnését a vinkulin megköté­
sével éri el, mert azzal együtt komplexet képezve
aktindepolimerizációt okoz. Szerepe van továbbá
a folyamat lecsengésében az Src-tirozin-kináznak is,
amely a baktérium kapcsolódása után lokálisan fel­
halmozódik, mert a Rho aktiválódása után részt vesz
annak down-regulációjában, így csillapítva az aktin-
polimerizációt és azon keresztül a citoszkeletális át­
rendeződést.
9 .4 .2 . A b a kté riu m o k túlélési stratégiai
A gazdasejtbe jutott baktériumok különböző stra­
tégiákat használnak, hogy intracelluláris életüket
fenntartsák. Akármilyen módon jutott is be a bakté­
rium a sejtbe, vakuólumba kerül. Ezt a fagoszömát a
patogén saját igényei szerint alakítja. A patogén m ik­
roorganizmusok három csoportra oszthatók annak
alapján, hogy miként kerülik el a lízist (9.4/2. ábra):
1. Izolált vakuolákban élők - ezekben a vakuolák-
ban a savanyodás elmarad, és csak korlátozott kap­
csolatuk van a gazdasejt endoszomális rendszerével.
2. Lizoszómákban szaporodó baktériumok.
3. Citoszolban élő baktériumok.
527
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
9.4/2. ábra.
Intracelluláris patogén organizmusok lehetséges túlélési
stratégiái.
A) Túlélés speciális vakuolákban.
B) Túlélés fagolizoszömában.
C) Kijutás a citoplazmába.
/. Az elsőként említett csoport a legváltozato­
sabb. A már tárgyalt mycobacteriumok és az elsődle­
gesen háziállatok kórokozóiként ismert nocardiák is
gátolják a fagoszőma érési folyamatát, a fagoszömák
nem fuzionálnak lizoszőmákkal. Más baktériumok
kompartmentje teljesen izolált. Ilyenek a Legionella
csoport tagjai. Ebbe a csoportba tartozik a légionári­
usbetegség kórokozója. Viszonylag későn felfedezett
baktériumok, annak ellenére, hogy felszíni vizekben,
víztartályokban gyakran megtalálhatók. Igényes bak­
térium, táptalajon nehezen tenyészthető. Intracellulá-
ris kórokozó, a természetben is sejten belül, szabadon
élő amőbákban és csillős egysejtűekben szaporodik.
A baktérium külső membránproteinje komplement­
komponenst köt, így kapcsolódik a gazdasejt felszínén
lévő komplementreceptorokhoz. Komplementelvo­
nással vagy a receptorhoz kötődő ellenanyaggal meg
lehet akadályozni az adhéziöt. A gazdasejt hosszú ál­
lábakat képez, amelyek spirálisan körülveszik a bak­
tériumot. Ezt a folyamatot hívják felcsavarodó (coil-
ing) fagocitözisnak. Ez a jelenség a professzionális fa-
gocitasejtekre jellemző. Ne tévesszük össze a baktéri­
umok epitélsejtekbe jutásakor megfigyelhető zipper
mechanizmussal. A baktérium ezután egy speciális fa-
goszőmába jut, mely nem fuzionál lizoszőmákkal, és a
pH sem csökken 6,1 alá (az elpusztult baktériumokat
körülvevő vakuolák pH-ja 5,3). Bár lizoszomákkal nem
fuzionál, de kapcsolatba kerül egyéb vezikulumokkal,
mitokondriumokkal, endoplazmatikus retikulummal,
riboszőmákkal. A baktérium ebben a riboszömákkal
körülvett vakuólumban szaporodik, amíg a monocita
fel nem oldódik, és a kijutó baktériumok újra sejteket
fertőznek. Azok a baktériumok, amelyek nem képe­
sek a lizoszómafúziót megakadályozni vagy a ribosző­
mákkal kapcsolatba lépni, nem virulensek. Mint emlí­
tettük, a Legionella baktérium a természetben amő­
bákban és csillós egysejtűekben szaporodik. Számos
kísérlet bizonyítja, hogy az egysejtűekben sokkal ked­
vezőbb feltételeket talál, mint komplett táptalajokon
in vitro. A protozoonhoz az egysejtű felszínén is meg­
található lektinekhez kötődve tapad, és így is jut be.
Bár az egysejtű és az emberi receptorok nem azono­
sak, a bejutás után a baktériumok a protozoonban is
nagyon hasonló fertőzést hoznak létre, itt is a durva
endoplazmatikus retikulum veszi körül a fagoszömát,
és a fagoszőma nem fuzionál lizoszőmákkal. Az intra­
celluláris túléléshez szükséges gének vizsgálata során
azt találták, hogy hasonló mechanizmusokkal biztosít­
ja fennmaradását mindkét, fejlődéstanilag annyira kü­
lönböző gazdában. Hasonló módon biztosítják túlélé­
süket az obiigát (kötelezően) intracelluláris chlamy-
diák. E baktériumok változatos körképeket okoznak a
trachomátöl a tüdőgyulladáson át a papagájkórig. Bár
a baktériumokat a gazdasejt kebelezi be, a vakuolá-
kat a baktériumok gyorsan átalakítják, ún. inklúziós
testet képeznek.
2. ismertek olyan baktériumok is, amelyek a lizo-
szómákban szaporodnak, ebben a savas, lebontó en­
zimeket tartalmazó közegben találják meg életfeltéte­
leiket. Az állatokról emberre terjedő lázas betegséget
(máltai láz, hullámzó láz) okozó brucellák intracellulá­
ris túléléséhez pl. fontos, hogy a fagoszőma pH-ja
gyorsan csökkenjen. A fertőzés után egy órával már
4 ,0 -4 ,5 pH-t mértek. A vakuola-proton-ATP-ázok
gátlásával a pH semlegessé válik, ez a baktériumok
nagymértékű pusztulásához vezet. A salmonellákat is
itt említjük, bár a vakuólum, amelyben szaporodnak,
természetének megítélésében nincs egyetértés. Mak-
rofágokban a baktériumok makropinocitözis jellegű
bejutása után nagyon tágas fagoszómákban élnek, de
ezek a fagoszömák szabadon fuzionálnak lizoszómák-
kal. A tágas fagoszőmában jobban felhígulnak az anti-
mikrobiális anyagok. VakuőIum-ATP-áz-inhibitorral
(bafilomycin A) gátolva a vakuólum savanyodását, a
baktériumok túlélése csökkent, ami azt bizonyítja,
hogy a túlélési mechanizmusok kiváltásához szükség
van az alacsony pH-ra. Több mint száz olyan bakteri­
ális gént találtak, amely fertőzés során kifejeződik,
táptalajon viszont nem. Ezek az ivi gének (in vivő indu-

ced). Nagyon fontos lehet e gének megfelelő szabá­
lyozása. Három szabályozórendszert találtak:
PhoP/PhoQ, PmrA/PmrB és CadC. Az első szabályozó­
rendszer Mg2+-ra válaszol (intracellulárisan kicsi a
Mg2+-koncentráciő, extracellulárisan nagy), a másik
kettő a pH-ra. A kevés Mg2+ és az alacsony pH a jel­
zés, hogy a baktérium a sejten belül van, a szabályo­
zórendszerek irányításával megindul az ivi gének kife­
jeződése.
3. A citoszolban élő baktériumok közül a Listeria
monocytogenes jól ismert (sejtekbe jutásának mecha­
nizmusát I. előbb). Az ember kevésbé fogékony, de bi­
zonyos állapotok (terhesség, immunszuppresszió) haj­
lamosítanak a betegségre. A fagocitózis után a bakté­
rium exotoxinja, a liszteriolizin O feloldja a fagolizo-
szóma membránját, a baktérium a citoplazmába jut.
Azok a baktériumok, amelyek nem termelnek toxint,
a fagolizoszómában maradnak, és elpusztulnak. Egy
órával a fertőzés után a baktériumokat a citoplazmá­
ban a gazdasejt aktinszálai veszik körül, majd ezekből
az aktinszálakböl a baktérium egyik végén hosszú fa­
rok képződik, ez biztosítja a mozgást (9.4/3. ábra;
I. még 5.4. fejezet). Ahogy az aktinfilamentumok
összerendeződnek a baktérium mögött, úgy jut előre
a baktérium. Ez a mozgás meglehetősen gyors
(0,12-1,46 [jm/s, sejttípustól függően). Az energiát a
gazdasejt adja. A baktérium felszínén lévő ActA pro­
tein szükséges és elégséges a mozgás kiváltásához,
más baktériumok is képessé válnak ilyen aktin alapú
mozgásra, ha felszínüket ActA fehérjével borítjuk. Az
ActA-nak a baktérium egyik pólusán kell halmozód­
nia, ezt általában osztódáskor éri el a baktérium. Szá­
9.4/3. ábra.
A Listeria fertőzés lépései. Fagocitőzisát kö­
vetően a bacilus endoszőmába kerül,
amelynek membránja dezintegrálödik, a
baktérium kiszabadul. A baktériumot aktin-
filament-udvar veszi körül, amely a bacilus
osztódását követően farokszerű képletté
alakulva hajtja a bacilusokat a makrofág fel­
színére. Állábképződés, majd egy másik fa-
gocita általi bekebelezés következik.
9.4. S e jt-b a kté riu m in te ra kció k
mos gazdasejtfaktor is szükséges a mozgáshoz. Mikor
a baktérium a külső membránt elérte, azt kifelé nyom­
ja, a keletkezett membránkitüremkedés a szomszé­
dos sejtbe nyomul, és a baktérium egy kettős memb­
ránnal körülvett vakuólumban átjut a szomszéd sejt­
be, így biztosítván a saját terjedését. A Shigella bak­
tériumok is kijutnak a citoplazmába, és nagyon ha­
sonló módon vándorolnak a sejtben, mint a Listeria.
9 .4 .3 . A gazdasejtek apoptózisára
g ya ko ro lt hatás
A sejthalál (1.8.1, 10.1., 11.2. fejezet) indukálása
vagy gátlása fontos a fertőzések kimenetelében. A kór­
okozók indukálta sejthalál következtében az immun­
válaszban fontos sejtek pusztulhatnak el, ezáltal gyen­
gítve a fertőzés elleni védekezést. A Shigella fíexneri-
nél (a vérhas okozója) figyelték meg először, hogy
apoptózist indukál kifejezetten makrofágokban, ezzel
ellentétben epitélsejtekben nem. A már sokat emlege­
tett IpaB hatékony aktivátora az apoptózisnak (mind­
amellett, hogy a sejtbe jutás és a vakuőlumból való
kiszabadulás effektora). Az IpaB köti az IL-1 p-konver-
táló enzimet (ICE), amely cisztein-proteáz, és a sejt­
ben kifejeződve apoptózist indukál. Nem mellékesen
a szekretált IL-1(3 gyulladást és neutrofil migrációt in­
dukál, aminek eredményeként az epitélsejtek közötti
junkció kinyílik, elősegítve a baktériumok átjutását az
intesztinális barrieren. A Shigella az M-sejtek (a bél
hámjában elhelyezkedő antigénprezentáló sejtek)
alatt elhelyezkedő makrofágok, B- és T-limfociták je­
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
lentős részét így pusztítja el. Sok más baktériumnál is
megfigyelhető az apoptózisindukciö. A salmonelláknál
az a TTSS indukálja, mely a trigger mechanizmus lépé­
seit irányítja, bár a citotoxicitáshoz nincs szükség bak­
teriális invázióra. A Listeriánál a liszteriolizin 0 , a Pse-
uúomonasnál vagy a diphtheriát okozó Corynebacte-
riumnál az exotoxin-A fejt ki ilyen hatást. Más oldalról
nézve a sejthalál gátlása elősegítheti az intracelluláris
patogének szaporodását. A mycobacteriumok apo-
ptotikus folyamatokat befolyásoló szerepét régóta
vizsgálják. Leírták, hogy tuberculosisfertőzés elősegíti
a m akrofágok a p o p tö zisá t a TNFa citokin kö zre m ű kö ­
désével. Anti-TNFa ellenanyag növelte a makrofágok
túlélését. A fertőzés hatására csökkent a Bcl-2 (apo-
ptózist gátló fehérje) kifejeződése, ami szintén apop-
tözist indukál. A makrofágok halála ugyanakkor gátol­
ja az intracelluláris baktériumok szaporodását. Újabb
vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a virulens tö r ­
zsek kisebb mértékű apoptőzist indukálnak, mint az
avirulensek. A baktériumok száméra előnyösebb a
nekrotikus sejthalál. Ha BCG-vel (bacillus Calmette-
Guérin, oltóanyag gyanánt használatos élő, de gyen­
gített Mycobacterium bovis] fertőzött makrofágokat
ATP-vel kezeltek (ami apoptőzist indukál a sejtmemb­
ránban lévő ATP-receptorokon keresztül), sokkal ke­
vesebb túlélő baktériumot találtak, mint a H20 2-vel
kezelt mintában (a H20 2 nekrózist okoz).
9 .4 .4 . Egyéb kölcsönhatások
Szoros kapcsolat alakulhat ki baktérium és euka­
riőta sejt között akkor is, ha a baktérium nem jut a
sejtbe. A szövetekbe jutott yersiniák számára pl. nem
előnyös, ha makrofágokba kerülnek, igyekeznek a fa-
gocitözist elkerülni. Nagyon komplex mechanizmus­
sal rendelkeznek, amellyel gátolják a fagocitózist, és
blokkolják a sejtek induktív citokinexpresszióját,
megakadályozva így a gyulladás kialakulását. Kivá-
lasztörendszerúk segítségével olyan fehérjéket juttat­
nak a makrofágokba, melyek aktindepolimerizáciöt
és hibás defoszforiláciőt okozva meggátolják a bakté­
rium bekebelezését. Néhány baktériumnak nem
szükséges, hogy a sejtek felszínén receptort találjon,
saját receptorát építi a sejt membránjába. Az entero-
patogén Escherichia coli törzsekről ismert, hogy
gyermekekben változó súlyosságú hasmenést okoz­
nak. Ezek a baktériumok a vékonybél hámsejtjeihez
tapadnak. Érdekes módon ez a nagyon erős tapadás
nem eredményezi a baktériumok bekebelezését, pe­
dig itt is sejtvázelemek toborzása és aktinpolimerizá-
ciö történik. A baktérium először pilusaival (a bakté­
riumok felszínén található, részben az adhéziót segí­
tő vékony nyúlványok) kapcsolódik a sejthez, majd
szekréciós mechanizmusa révén fehérjéket juttat a
sejt citoplazmájába. Egyik fehérjéje (Tir) az epitélsejt
membránjának integráns részévé válik, és receptor­
ként funkcionál a baktérium intimin nevű adhezinje
számára. A Tir fehérjét a gazdasejtkinázok foszforilál­
ják. A Tir fehérje, más baktériumfehérjékkel együtt,
az epitélsejtek szignáltranszdukciós rendszerét is mó­
dosítja, a sejtekről a mikrovillusok eltűnnek, és a bak­
tériummal érintkező felületen a sejt aktinfilamentu-
mokből talapzatot képez. A baktérium ezen a talap­
zaton él, készen arra, hogy újabb jelzéseket küldjön a
sejtnek. Egy ilyen jelzés hatására pl. az intracelluláris
Ca2+-koncentráciö megnő, kalmodulinhoz kötődve
aktiválja a miozin könnyű lánc kinázt (MLCK). A mio­
zin könnyű lánc foszforilációja a miozinfejek és az ak­
tinfilamentumok között kötődéshez vezet, ami kont­
rakciót eredményez (részletesen I. 5.4.1 fejezet). Ez a
felszívófelület csökkenésén keresztül hasmenést vált­
hat ki. Egyéb, erősen nem tapadó baktériumok a híg
széklettel kimosódnak. A baktériumok kiválasztő-
rendszerei által közvetlenül a gazdasejtbe juttatott
fehérjék tulajdonságai nagymértékben hasonlítanak
a klasszikus toxinokéhoz, és gyakran együtt is tár­
gyalják őket. A klasszikus toxinokat tartják az első
kapocsnak a baktériumok és a sejtbiológia között.
Egy-egy toxintarget felfedezése fontos sejtbiológiai
folyamatok felismeréséhez vezetett. A G-fehérjék
mediálta szignáltranszdukció megértésében a pertus-
sistoxin segített. A szamárköhögés kórokozójának ez
a toxinja ADP-riboziláz, amely a G-proteinek egyik al­
egységének ADP-ribozilációját okozza. Végső soron
az adenil-cikláz gátlása marad el, így folyamatosan
termelődik cAMP a célsejtben, és gátlődik a G-prote­
inek receptorokhoz való kapcsolódása (I. még 8.1. fe­
jezet). A toxinok továbbra is a sejtbiológia hasznos
eszközei lehetnek, mert az intracellulárisan ható fe-
hérjetoxinok általában nem károsítják a sejt integritá­
sát, nagy a specifitásuk, nagyon hatékonyak, és álta­
lában létfontosságú biológiai utakra hatnak.
Kitekintés
A folyamatosan megjelenő újabb és újabb kromo-
szőmaszekvenciák, az intracelluláris élethez szüksé­
ges gének azonosítása, az immunológia újabb ered­
ményei várhatóan egyre jobban megvilágítják a
sejt-baktérium kölcsönhatás részleteit, az ismertetett
példák tükrében, remélhetően terápiás konzekven­
ciákkal.
 9.4. S e jt-b a kté riu m in te ra kció k

Összefoglalás, ellenőrző kérdések Ajánlott olvasmányok

A 9.4/2. ábra foglalja össze röviden az intracellulá­ C o s s a r t , P., B o q u e t , P. et al.: Cellular microbiology.

ris baktériumok gazdasejttel való kölcsönhatásának ASM Press, Herndon, 2000.

típusait. B h a v s a r , A.P., G u t t m a n ,, J.A., F in l a y , B :B .: Manipulat-

ion of host-cell pathways by bacterial pathogens.

□ Milyen lehetőségei vannak a sejtnek az intracellu­ Natúré 4 4 9 :8 2 7 -8 3 4 , 2007.
láris baktériumok elpusztítására? W e in r a u c h , Y ., Z y c h l in s k y , A.: The induction of apopto-

□ Hogyan védekeznek az intracelluláris baktériumok sis by bacterial pathogens. Annu. Rév. Microbiol.
a lizoszóma antibakteriális hatásai ellen? 53:155, 1999.
A l o n s o , A ., G a r c ia - d e l P o r t il l o , F.: Hijacking of eukary-

Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez otic functions by intracellular bacterial pathogens.

3.1., 4.1., 4.6, 5.1., 5.4., 8.1., 9.3, 9.5., 10.6. International Microbiology 7:181-191, 2004.

531
 9 .5. Sejt-sejt kommunikáció és jelátvitel
összefüggései immunsejtekben
Falu s A ndrás

9.5.1. Mire jó az immunválasz?

9.5.2. Milyennek kell lennie a jól működő immunrendszernek? Kihívások és válaszok
9.5.3. M it ismer fel az immunrendszer?
9.5.3.1. Antigének
9.5.3.2. Antigénfelismerés
9.5.4. A limfocitaaktiváció sémája
9.5.4.1. Antigénreceptorok felépítése és felismerési mintázata
9.5.4.1.1. B-sejt-receptor- (BCR-) komplex
9.5.4.1.2. T-sejt-receptor-komplex
9.5.4.1.3. Az „immunológiai szinapszis”
9.5.4.1.4. Az intracelluláris jelátvitel sémája BCR és TCR komplexeken át
9.5.4.2. Kostimulációs kölcsönhatások
9.5.4.3. Citokinek és citokinreceptorok kölcsönhatása
9.5.4.3.1. Citokinek által kiváltott jelátviteli folyamatok
9.5.4.4. A „kimenő” jel

Bevezetés rekben is ismert jelátviteli folyamatok indulnak meg,

Az immunrendszer sejtek, molekulák testszerte
megtalálható, dinamikusan mozgó, jól szabályozott
hálózata, melynek fő feladata az emlősszervezet in­
tegritásának fenntartása, a saját és a nem saját anya­
gok, az antigének megkülönböztetése és elkülöníté­
se. Az immunválasz során a szervezetben kialakult
antigénfelismerő repertoár a natív vagy a peptidekké
feldolgozott külső és belső antigéneket felismeri és
kapcsolódik hozzájuk. A felismerés után a szervezet
számára legcélszerűbb végrehajtó (effektor) válasz
következik be: elimináció, neutralizáciő, ill. toleran­
ciaindukció. Az immunválasz antigénspecifikus és
nem antigénspecifikus (veleszületett, természetes)
tényezők regulatív együttműködése során alakul ki
úgy, hogy a természetes immunválasz elemei reagál­
nak először, majd ezt követi az adaptív, immunológiai
memóriával rendelkező immunválasz. Az immun­
válasz sokrétűen szabályozott folyamat, amelynek
során az immunválaszban szereplő sejtek egymással,
ill. a környezet oldékony tényezőivel receptoraikon
át többszintű, időben rendezett kapcsolatba lépnek.
Az immunrendszer sejtjeiben a más sejtes rendsze­
aminek következtében transzkripciós, ill. proliferá-
ciós mintázatuk az immunválasznak megfelelő irány­
ba tolódik el. Ez a folyamat, ugyanúgy, mint a szer­
vezet egyéb élettani működései, legtöbbször reverzi­
bilis.
E fejezet az immunválasz biológiai lényegét, majd
legfontosabb sejtbiológiái eseményeit, elsősorban a
sejt-sejt kapcsolatok ma ismert főbb elemeit, vala­
mint a sejteken belüli jelképzési folyamatok alapvető
sémáit foglalja össze, valamint hogy a 8.1. és 9.2.
fejezetben ismertetett mechanizmusok hogyan integ­
rálódnak egy komplex funkcióban.
Jelenség
A szervezetbe fertőzés kapcsán bekerült idegen
fehérjék - antigének - az immunvédekezés eredmé­
nyeként eliminálódnak.
Lehetséges magyarázatok
/. Az antigént felismerő sejtkészlet már jelen van
annak megjelenése előtt, amely mintegy kiválasztja az
immunrendszer vele kapcsolódni képes elemeit.
 9.5. S e j t - sejt k o m m u n i k á c i ó és j e l á t v i t e l ö s s z e f ü gg é s e i i m m u n s e j t e k b e n
2. Az antigén „alakítja ki’’ a „komplementer” felis­ pesztően nagy számú, különböző antigénekre specifi­
merő elemet, amely az antigén megjelenése előtt még
nincs jelen.
Tényleges magyarázat
Az antigén egy már meglévő gazdag készletből vá­
lasztja ki azokat a sejteket, amelyek felszíni antigénre­
ceptoruk révén a leginkább specifikusak és legérzéke­
nyebb reakcióra képesek az adott antigénnel - a kivá­
lasztott sejtek klonális aktivációját és jelentős szám­
beli gyarapodását idézve elő.
Kapcsolódó ismeretek
9 .5 .1 . M ire jó az immunválasz?
Az immunválasz során és révén a szervezet parazi­
ták ellen hadakozik. Széles értelemben a paraziták
exogén (fertőző mikrobák) és endogén (malignus sej­
tek) forrásból erednek. A sikeres („egészséges”) im­
munválasz élettani feladata az exogén és endogén pa­
raziták eliminálása, a fertőzések és a daganatsejtek el­
leni hatékony védekezés. Az immunológia tudománya
fejlődésének gyakorlati értelemben közelebb kell vin­
nie ahhoz, hogy megértve a szervezetben folyó im­
munreakciókat, azok egyéni, genetikai aspektusait, a
biomedicina „megtanuljon" immunizálni, tehát sikere­
sen vakcinálni a fertőző anyagok és a daganatsejtek
ellen. Napjainkban ez a tendencia óriási segítséget
kap a rohamosan fejlődő genomikától (pl. emberi ge­
nom projekt) és a molekuláris géntechnológia (pl. mo­
lekuláris vakcinakonstrukciók), valamint a szilárd fázi­
sú kémia (chip technológia) legújabb eredményeitől.
9 .5 .2 . M ilyennek kell lennie a jól
m űködő im m unrendszernek?
Kihívások és válaszok
Kiindulva az „ellenség” (fertőző organizmusok és
malignus sejtek) sajátosságaiból, ezeket egyenként ír­
juk le, majd az immunrendszer „válaszát” ismertetjük.
I. Első „kihívás". A paraziták (fertőző organizmu­egyik alapvető, bár nem kizárólagos mozzanata, hi­
sok és ráksejtek) gyorsan szaporodnak, ezért nem­
csak nagy számban fordulnak elő, de óriási variációs
sokféleséget is létrehoznak, gyorsan reagálnak a kör­
nyezeti tényezőkre (pl. antibiotikumok, citosztatiku-
mok), állandóan nagyszámú, új és rezisztens forma
megjelenésével kell számolni.
Az immunrendszer „válasza". Az ún. primer im­
munszervekben (elsősorban csontvelő, thymus) elké­
kus antigénreceptort kifejező immunsejt keletkezik,
amelyek „felismerési” képessége, azaz specificitási
sokfélesége, repertoárja nagyon széles. Ma nem is
értjük egészen, miért ilyen hatalmas a redundancia, a
„túlbiztosítás” ebben a vonatkozásban. Az antitestek
és a celluláris felismerés sejtfelszíni molekulái egy­
mástól különböző, ún. variábilis részét kódoló génsza­
kaszok hatalmas készlete szomatikus génátrendező­
déssel és egyéb, variabilitást fokozó mechanizmusok­
kal (pontatlan átrendeződés, mutációk, lánckombiná-
ciők stb.) jön létre. Az immunrendszer antigénfelisme­
rő receptorai a B-limfociták által termelt, a felszínü­
kön hordozott (a B-sejt-receptorhoz - BCR - kötött)
és szolubilisan előforduló antitestek és a T-limfociták
felszínén található T-sejt-receptorok (TCR). Az antites­
tek (immunglobulin-molekulák) többsége két nehéz és
két könnyű láncból áll. A TCR-ek két polipeptidláncból
épülnek fel. Az antitest és a TCR-molekulák aminoter-
minális végükön kapcsolódnak a natív antigénekkel
(antitestek), ill. antigénpeptidekkel (T-sejt-receptorok).
Az antigénreceptor-molekulák többi része a T- és B-
limfociták aktivációjával, a jelátviteli mechanizmusok
triggerelésével, beindításával áll összefüggésben. A spe­
cifikus antigén kötése nyomán ezek az adapterszerű
molekuláris elemek teszik lehetővé a jelátvitelt, ill. a
T/B limfocita közvetített immunreakció felerősítését.
Az antigén szinte készen találja a hatalmas (B- és
T-sejt-) készletet. Az immunválasz egyik legalapve­
tőbb jellegzetessége a szelektivitás, tehát az a mozza­
nat, amelynek során az antigén „válogat” az immun-
rendszer antigénreceptor-„választéka” közül. Tehát
nem az antigén „alakítja ki” a „komplementer” felisme­
rő elemet, hanem az már az antigén megjelenése előtt
jelen van. Az antigén ebből a gazdag készletből vá­
lasztja ki azokat a sejteket, amelyek felszíni antigénre­
ceptoruk (ami B-sejtek esetén a B-sejthez kötött anti­
test) révén a leginkább specifikusak, és legérzéke­
nyebb reakcióra képesek az adott antigénnel.
A „kiválasztás” a kiválasztott sejtek klonális aktivá­
cióját és jelentős számbeli gyarapodását idézi elő - B-
sejtek esetén antitesttermelést eredményezve. Az an­
tigén irányította szelektív aktiváciő az immunválasz
szen ma már egyértelmű, hogy az ép immunrendszer
csak arra az antigénre és arra is olyan módon és mér­
tékben reagál, ami a szervezet épségének fenntartása
érdekében szükséges.
2. Második „kihívás". A paraziták (fertőző organiz­
musok és ráksejtek) nagyon mozgékonyak, a gazda-
szervezet endogén szállítási útjait felhasználva igen
gyorsan jutnak el a szervezet különböző pontjaira.
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
Az immunrendszer „válasza". Az immunrendszer
sejtjei dinamikus, állandóan mozgó, a keringési és szö­
veti határokon átlépni képes sejtpopulációt alkotnak.
A leukociták fejlődésük és működésük során a vér- és
nyirokkeringés közvetítésével a perifériás nyirokszer­
vek között, aktívan, irányítottan vándorolnak (migrá­
ció), és így folyamatosan változó szöveti környezetbe
kerülnek („homing"). A folyamat során a limfociták az
érfal endotélsejtjeivel, egymással és az extracelluláris
mátrixszal felületi kapcsolatba lépnek. A sejtvándorlás
molekuláris irányításában központi szerepet játszanak
az adhéziós fehérjék, amelyek jellegzetes molekulacsa­
ládokba sorolhatók. Ezek legtöbbje az immunglobulin-
domén típusú adhéziós fehérjék, az integrinek, a sze­
lektinek és a kadherinek közé tartozik. Az adhéziós fe­
hérjék kifejeződésének és aktivációs sorrendjének idő­
beni rendezettsége az endotélen és a limfocitákon
döntő elem a migrációs folyamatokban és a helyi sejt-
aktiváciőban (I. 5.5., 9.2. fejezet).
Az adhéziós fehérjék molekulapartnerükkel létesí­
tett kölcsönhatásuk során nemcsak passzív, ragasztó
szerepet játszanak, hanem mindkét sejtben intracellu­
láris jeleket generálnak, sejtaktiváciős folyamatokat
indítanak el. A nem antigénspecifikus kölcsönhatáso­
kat, amelyek obiigát jelentőségűek az immunválasz
szempontjából, kostimulációnak nevezzük.
Az immunrendszer sejtjei a vér és a nyirok útján ál­
landó mozgásban vannak a szervezetben, hosszabb-
rövidebb időt töltenek az elsődleges és másodlagos
immunszervekben. Ennek során lehetőség nyílik arra,
hogy a lehető legnagyobb számú limfocita kerüljön
kontaktusba a különböző utakon (bőr, emésztőrend­
szer, légzőrendszer) a szervezetbe került antigének­
kel, ill. azok feldolgozott darabjaival. Minthogy min­
den 103—106 sejtből egy rendelkezik az adott antigén­
re specifikus antigénreceptorokkal, viszonylag nagy­
számú találkozásnak kell lezajlania ahhoz, hogy reális
valószínűsége legyen a megfelelő nagyságrendű im­
munválasz létrejöttének. Ezt a B- és T-limfociták folya­
matos recirkuláciőja teszi lehetővé. Az immunrend­
szer sejtjeinek eredményes vándorlásához, ill. „letele­
pedéséhez" az szükséges, hogy e sejtek a vérerek fa­
lának endotélsejtjeihez tapadjanak, átjussanak az ér­
falon. Ez az „ extravazáció’’ folyamata, mely a HÉV génnek nevezzük. Az elnevezést D e tr e - D e u t s c h Lá s z l ó ,
(high endothelial venules, posztkapilláris venulák) sza­
kaszoknál a legeredményesebb, itt zajlik le a limfoci-
takilépések több mint fele.
A sejtvándorlás két legfontosabb élettani/kórélet­
tani következménye a recirkuláciő és a gyulladásos
extravazáció.
3. Harmadik „kihívás". A paraziták (fertőző orga­
nizmusok és ráksejtek) túléléséhez az immunrendszer
támadásait elhárító „fegyverek” állnak rendelkezésre,
melyek szelekció útján jöttek létre. Ez gyakorlatilag
kis „mikroevolúciókat” jelent, hiszen kiválogatődnak
az ellenálló, sőt a gazdaszervezet receptoraihoz kap­
csolódni képes, molekuláris, celluláris mechanizmu­
saihoz alkalmazkodó, annak szolubilis tényezőit (ci-
tokinek, hormonok) a maguk javára fordító típusok
(I. 9.4., 10.5. fejezet).
Az immunrendszer „válasza". Számos, a megfelelő
„célpontra élesített” effektor mechanizmus van jelen
az immunrendszerben egyidejűleg, a különböző para­
zitatámadások leküzdésére. Az antigén kiválasztásán,
feldolgozásán és a specifikus antigénreceptort hordo­
zó limfocita aktiválásán túl a jól működő immunrend­
szer azt is szabályozza, hogy melyik effektorrendszer-
re „bízza” az antigén eliminációját. Az immunrendszer
szervezetünkben akkor végzi jól a feladatát, ha pl. bak­
teriális toxinokra antitestekkel, az azokat termelő bak­
tériumokra komplementtel (kaszkádszerűen aktiváló­
dó proteáz enzimekből álló hálózat') és antitestekkel,
intracelluláris parazitákra aktivált makrofágokkal, fér­
gekre aktivált makrofágokkal és eozinofil granulociták-
kal, vírusfertőzött sejtekre citotoxikus (Te) sejttel, tu­
morsejtekre a természetes immunrendszerhez tartozó
természetes ölő- (NK-) sejtekkel, aktivált makrofágok­
kal és Tc-sejtekkel támad. Ezt a „döntést” és a reakció
intenzitását, lokalizáltságát citokinek (szolubilis, inter-
celluláris kommunikációs molekulák) szabályozzák.
9 .5 .3 . M it ism er fel az im m unrendszer?
Más szóval: mi az antigén, hogyan „fordítja le" az
immunrendszer a külvilágból és a belső környezetből
érkező molekulák információját a saját „nyelvére”?
A kérdéskörhöz tartozik az antigénfeldolgozás és az
antigén eredetű peptidek bemutatásának kérdése.
9.5.3.1. Antigének
Az immunrendszerre specifikusan ható, idegenként
vagy sajátként felismert struktúrák összességét anti­
magyar mikrobiológus a század elején, az anti-szoma-
togén szó rövidítéseként alkotta. Az antigén fogalma
tehát funkcionális kategória, immunogén antigénről
pozitív reakció, tolerogén antigénről specifikus im-
munválasz-képtelenségi reakció esetén beszélünk.
'L. még a 9.3.6. fejezet 6 . lábjegyzetében.
 9.5. S e j t - s e j t k o m m u n i k á c i ó és j e l á t v i t e l ö s s z e f ü g g é s e i i m m u n s e j t e k b e n
Az antigének köre megjelenésük alapján is hetero­
gén, partikulált (pl. sejtek, sejtalkotók) és szolubilis
objektumok egyaránt lehetnek antigének. A szolubilis
antigének között kémiai természetük szerint fehérjék,
poliszacharidok, kisebb mértékben nukleinsavak és
ezek összetett formái (pl. glikolipidek, glikoproteinek)
találhatók. Az egészen kis méretű antigének (haptén)
csak nagyobb hordozóval (karrier) együtt idéznek elő
immunválaszt. A természetes antigének zöme bonyo­
lult makromolekula, rajtuk számos olyan molekuláris
elem található, mely specifikus immunválaszt vált ki.
Ezek az antigéndeterminánsok, azaz epitópok. Az an­
tigéndeterminánst egy egyedi aminosav- vagy mono-
szacharid- (pl. vércsoportantigének) sorrend (szekven­
cia), ill. ezek másodlagos/harmadlagos térszerkezeti
(konformációs) mintázata is kialakíthatja. Előfordul,
hogy a makromolekula „belsejében” natív állapotban,
rejtett pozícióban van egy olyan molekularészlet,
amely denaturáció során kerül a molekula felszínére
és „válik” antigénné. A felismerő szervezet szempont­
jából az idegen fajból származó antigéneket xenoanti-
génnek, az azonos faj más egyedeiből származó anti­
géneket alloantigénnek és a saját antigéneket autoan-
tigénnek nevezzük.
9.5.3.2. Antigénfelismerés
A leglényegesebb alapelv, hogy a B-sejtek (és fel­
színi antigénreceptoruk, a szolubilisan is jelen lévő an­
titestmolekula) és a T-limfociták (és antigénrecepto­
ruk, a TCR) „más nyelven beszélnek” , mást „látnak” az
9.5/1. ábra.
Az antigénbemutatás két ütja.
Az exogén antigének (ábra bal Q D 4— n—
oldala) a sejtbe jutva az endo-
szomális kompartmentbe ke­ citoplazma
rülnek, ahol az MHC II komplex
veszi fel a peptideket. Ez a
komplex kerül ki a sejtmemb­
ránra. A sejten belül szintetizált
fehérjék (ábra jobb oldala) egy
kis része a proteaszómába ke­
rül, és az itt keletkező fehérje­
lebontási termékek (peptidek)
az MHC I komplex társaságá­
ban kerülnek ki a sejt plazma-
membránjára. Az MHC-peptid
komplexet ismerik fel a T-sej­
tek (további részletek a szöveg­
ben).
antigénből. A B-sejtek (antitestjeik révén) az antigé­
nek natív, eredeti epitöpjait „veszik észre”, annak is el­
sősorban a konformációját, glikoziláltságát. Ezzel
szemben a T-sejtek (így differenciálódtak, ill. szelektá­
lódtak ki a csecsemőmirigyben az egyedfejlődés so­
rán) az antigén feldolgozott formáit, az antigénpepti-
deket, azok aminosavsorrendjét ismerik fel. E felisme­
rés feltétele, hogy az antigén a genetikailag nagyon
egyedien meghatározott fő hisztokom patibilitási
komplex (MHC) fehérjével együtt egy molekuláris
komplexben legyen. Az MHC I és II molekulakomple­
xek heterodimerek; az előbbi (MHC I) egy nagyobb
transzmembrán a-láncból és egy ahhoz kapcsolódó
kisebb molekulából (p-2-mikrogobulin) áll; az utóbbit
(MHC II) két transzmembrán lánc (a és (3) képezi. Míg
az MHC I komplex (ha mennyiségileg nagyon eltérő
mértékben is) minden magvas sejten kifejeződik, ad­
dig az MHC II komplex elsősorban dendritikus sejte­
ken, makrofágokon, B-sejteken expresszálődik.
Az antigénfeldolgozás és -bemutatás az antigén
eredetétől függően két módon valósul meg. Az endo­
gén (pl. az összes saját vagy a vírusfertőzés nyomán
bekerült) antigének egy részét az MHC I. alosztályba
tartozó molekulákat kifejező sejtben egy enzimkomp­
lex (proteoszőma; 1. még 7.6.3. fejezet) 8 - 9 aminosa-
vas peptidekre hasítja, majd egy ATP-függő transz-
porter (TÁP; I. 3.2. fejezet) az endoplazmatikus retiku-
lumba (ER) szállítja. Az ER-ben a peptidek kapcsolód­
nak az MHC I molekula genetikailag meghatározott
szerkezettel jellemezhető „zsebéhez” , majd a moleku­
láris komplex eljut a plazmamembrán felszínére
(9.5/1. ábra).
e xo g é n a n tigén
M H C II+ p e p tid
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
A fagocitáit exogén (pl. bakteriális) antigének az
őket fagocitálö antigénbemutató sejtek (APC-k), pl.
makrofágok endoszömáiba kerülnek, majd lizoszo­
mális enzimek hatására nagyrészt lebomlanak. Kis
hányaduk azonban nem teljesen bomlik le, hanem
12 -2 3 aminosav méretű peptidek formájában ma­
rad. Az APC-ben szintetizálódó MHC II molekulák be­
jutnak az endoszómába, és kapcsolódnak az exogén
antigének peptidjeivel. Ezt követően az MHC II—pep­
tid komplex kijut az APC-k (elsősorban dendritikus
sejtek, makrofágok, B-limfociták) plazmamembránjá­
ra (I. 4.1. fejezet). Az MHC l-endogén peptid komp­
lexet CD8+ (CD8 kódjelű sejtfelszíni glikoproteinmo-
Ickulákat hordozó, ezek által más limfocitáktól meg­
különböztethető) c ito to x ik u s Te, az MHC ll-exogén
peptid komplexeket pedig CD4+ helper Th-sejtek is­
merik fel.
9 .5 .4 . A lim focitaaktiváció sémája
Sejtbiológiái értelemben az immunválasz felisme­
rő, döntéshozó és végrehajtó feladatokat végző sejtek
és molekulák együttműködésével jön létre. Az immun-
rendszer sejtjei elsődleges (centrális) és másodlagos
(perifériás) immunszervekben találhatók. Az elsődle­
ges immunszervekben - a csontvelőben és a thymus-
ban (csecsemőmirigyben) - genetikai programjuk,
környezeti tényezők és kontakthatások befolyása
alatt érő és szelektálódó limfoid sejtekből kialakul a
felismerő sejtkészlet. Ezt követően a limfociták a ke­
ringésbe kerülnek, és függően a felszínükön található
„címzőmolekulák” jellegétől, az érfalat felismerő felszí­
ni adhéziós receptoraiknak megfelelően akár több­
a n tig é n v a g y p e p tid /M H C
o sz tó d á s /d iffe re n c iá ló d á s
m e m ó ria s e jt/a p o p tó z is
an tite s t/c ito k in te rm e lé s
exo citö zis
cito k in e k
ször is belépnek a különböző perifériás nyirokszervek­
be. Itt az antigénekkel való találkozásuk aktiváciöjukat
és további differenciálódásukat eredményezi.
Az immunválasz során az antigén felvételétől, fel­
dolgozásától és bemutatásától a T- és a B-sejt-aktivá-
cióig és az effektor feladatok ellátásáig számos szabá­
lyozási mechanizmus működik. A legfontosabb szabá­
lyozási mechanizmusnak az immunválasz során a T-
és a B-limfocita-aktiváciöban érvényesülő pozitív és
negatív kostimuláciős hatások, valamint a citokineken
át való szabályozás tekinthető. Az immunválasz során
a Th-limfocitáknak központi szerepük van az immu­
nológiai funkciók pozitív és negatív szabályozásában.
A Th 1 altípusú (elsősorban IL-2-t, IL-12-t, IFNy-t és
TNFp-t termelő) sejtek elsősorban a sejtközvetített
immunválaszban, míg a Th2 sejtek (IL-4, IL-5, IL-10,
IL-6, IL-13 termelők) főként a humorális immunválasz­
ban nyújtanak segítséget. A két T-sejt-típus más-más
citokineket termel, egymást negatívan szabályozza,
aktuális arányuk az egészséges és a kóros immunvá­
lasz iránya szempontjából igen jelentős. Sokat tud­
tunk meg újabban a Th-sejtek egy lényeges alcsoport­
járól, a regulátoros T-sejtekről (Treg) amelyek a CD4
mellett jelentős denzitással fejezik ki a CD25 fehérjét,
az IL-2-receptor a-láncát. A regulátoros T-sejtek
transzkripciós faktorai közül a foxP3 tűnik jellegzetes­
nek, gátló hatásuk egy részéért az általuk termelt IL-
10 felelős.
Az immunrendszer szabályozása sejtes és szolubi­
lis kölcsönhatások eredőjeként valósul meg, amelyek
az antigén felvételét, feldolgozását, bemutatását, fel­
ismerését, a proliferációs és a differenciálódási ese­
ményeket, majd a megfelelő immunválasz kiválasztá­
sát irányítják.
9.5/2. ábra.
Az antigénreceptor-hordoző
limfociták az antigén/peptid
specifikus jelen kívül a szom­
szédos sejt által közvetlen ko-
stimuláciös és parakrin (ritkáb­
ban autokrín) citokinhatások-
ban (bemenő jelek) részesül­
nek. A válasz (kimenő jel), ami
a sejt belső programjától függ,
lehet pl. a sejt osztódása vagy
apoptózisa.
 9.5. S e j t - s e j t k o m m u n i k á c i ó és j e l á t v i t e l ö s s z e f ü g g é s e i i m m u n s e j t e k b e n
Általánosságban egy limfocita az antigénspecifikus
receptorán (TCR, BCR) át érkező jelek mellett kontakt
jellegű kostimuláciös és szolubilis citokinek általi pozi­
tív vagy negatív hatásnak van kitéve (9.5/2. ábra],
9.5.4.1. Antigénreceptorok felépítése
és felismerési mintázata
Az antigénreceptorok (antitestek/BCR és TCR) az
immunrendszer legspecifikusabb elemei, melyek a
primer immunrendszerben génátrendeződéssel és
egyéb varianciafokozó mechanizmusokkal keletkez­
nek. Mint említettük, az óriási repertoárból a sejten­
ként egyetlen fajta antigénfelismerő struktúrát hordo­
zó immunsejtek közül az antigént megfelelően felis­
merő sejteket az antigén, ill. az antigénpeptid-MHC
választja ki. A kiválasztás a megfelelő antigénspecifi­
kus és járulékos (kostimuláciös) mechanizmusokkal
együtt felszaporodást és aktiváciöt, azok nélkül épp
ellenkezően, anergiát, szuppressziót okoz.
9 .5 .4 .1 .1 . B-sejt-receptor- (BCR-) kom plex
A B-sejtek antigénreceptorai (BCR) a sejtfelszíni
immunglobulin-molekulák. A B-limfociták felszínén
nagyszámú, mintegy 104- 1 0 5 felszíni immunglobulin
mutatható ki, ezek C-terminális részén, a szecernált
immunglobulinokkal ellentétben, transzmembrán és
citoplazmatikus régió található. (Egy adott B-sejt által
szecernált és a felszínén hordozott antitestek specifi-
citása azonos.) A BCR-hez belülről kapcsolódó továb­
bi „horgonyfehérjék'’ vesznek részt a felszíni immun­
globulinokon keresztül létrejövő intracelluláris jel kel­
tésében. Egy jelentősen egyszerűsített ábrán pusztán
a fő mozzanatokat mutatjuk be (9.5/3. ábra).
9 .5 .4 .1 .2 . T-sejt-receptor-kom p!ex
Kétféle T-sejt-receptort különböztetünk meg, az
a (3-, ill. a yS- (az ábrán nem látható) receptort, ennek
megfelelően kétféle T-sejtről beszélünk, itt azonban
csak az ún. a|3-receptort kifejező sejtekről foglaljuk
össze a legfontosabbakat.
Az a|3-TCR-ek S-S híddal kovalensen kapcsolt he-
terodim erek igen rövid citoplazmatikus farokkal
(5 -1 2 aminosav) rendelkeznek, a jelátvitel csak más
molekulák segítségével történhet. A TCR-komplex ál­
talános jellegzetessége, hogy egy CD3 nevű molekula­
komplexszel van „lehorgonyozva” a T-sejtek plazma-
mebránjához. A CD3-komplex láncai (yőeí; és r^) a T-
sejt fejlődési állapotára jellemző sztöchiometriai
arányban fordulnak elő. A CD3-komplex hat kompo­
nense gyűrűszerűén veszi körül az a|3-láncot. Mint­
hogy biofizikai mérések szerint a TCR a|3-láncok di-
merje fordul elő, dekamerszerű (2 a-, 2 (3- és 6 CD3-
lánc) komplexek képeznek egy funkcionális egységet.
Intracellulárisan ehhez a komplexhez közvetlenül
több adapterfehérje is kapcsolódik.
9 .5 .4 .1 .3 . Az „im m unológiai szinapszis”
A TCR és az antigénbemutató sejtek között létre­
jövő sejt-sejt kapcsolatot immunológiai szinapszisnak
is nevezhetjük. Az antigénspecifikus elemek mellett
számos, sejttípusonként eltérő minőségű és mennyi­
ségű híd köti össze a két sejtet (I. kostimuláciös köl­
csönhatások és 9.5/4. ábra). Mai tudásunk szerint ez
az egész immunválasz leginkább antigénspecifikus
mozzanata. A T-sejtek esetén megfelelően elégséges
kostimuláciös és citokinerősítés mellett ez a kapcsoló­
dás vezet az IL-2 termelődéséhez. Az IL-2 mint elsőd­
legesen T-sejt-növekedési faktor autokrin és parakrin
ütőn a T-sejtek felszaporodásához, azaz az immunvá­
lasz felerősítéséhez vezet (9.5/5. ábra). így tehát egy
antigénspecifikus mozzanat (TCR és peptid-MHC
kapcsolódása) végül is elvezet az immunválasz kitelje­
sedéséig. Topográfiailag az immunológiai szinapszis
felülnézetből egy központi és egy perifériás gyűrűből,
ún. szupramolekuláris aktivációs clusterből (SMAC)
áll. A központi rész tartalmazza a TCR-CD3 komple­
xet és intracellulárisan az Lek, Fyn és PKC kinázokat.
A perifériális SMAC gyűrűjében az LFA-1, CD4/CD8,
CD28, CD45, valamint intracellulárisan a talin találha­
tó. A perifériás gyűrűben az immunszinapszis rigiditá-
sát meghatározó mikrodomének is találhatók, ame­
lyek GPI-horgonyzott fehérjékből (Thy 1, GM1, CD43,
CD48) állnak.
9 .5 .4 .1 .4 . Az intracelluláris jelátvitel sémája
BCR és TCR kom plexeken át
Ennek eredményeként indul meg az intracelluláris
aktiváció, mely elveiben nagyon hasonló mechaniz­
musokat foglal magába. Az általánosítható korai ese­
mények a jelátvitel során: az egyik protein-tirozin-ki-
náz, a PTK-1 (pl. Lek, Lyn, Fyn stb.) foszforilálja azokat
az ún. ITAM (immun tirozin aktivációs motívum) elem­
mel rendelkező molekulákat, amelyek a specifikus an­
tigénreceptorral kapcsolódnak (pl. CD3 glanca T-sejt-
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
ben). E lépés ellen hatnak az inhibitoros űn. ITIM (im­
mun tirozin inhibitoros motívum) elemek, amelyek­
hez tirozin-foszfatázok képesek kötődni és defoszfo-
rilációt okozva gátolni a foszforilációfüggő folyama­
tokat.
A foszfotirozinokhoz kapcsolódnak az SH2 do­
ménnel rendelkező PTK-2 molekulák (ZAP-70 T-sejt-
ben, Syk B-sejtben), ezek is foszforilálödnak, ezáltal
aktiválódnak. A PTK-2 enzimek aktiválják a PLC-t,
9.5/3. ábra.
A B- (BCR; az ábra bal oldala) és T- (TCR; az ábra jobb olda­
la] sejt-receptor sémája és főbb jelátviteli útjaik. A BCR a na­
tív antigénhez, a TCR az MHC-peptid komplexhez kötődik.
A BCR immunglobulin (IgM vagy IgD) részéhez lg-a- és lg-p
lánc (az ábrán a és p) kapcsolódik. A TCR „horgonya” az egy-
egy 8 -, y- és a két-két e- és ^-láncból álló CD3 komplex. A BCR
mellett a B-sejteken pozitív kostimulátor CR2 (CD2ÍJ/CDI9
amelynek révén az inozitolhidrolízisen keresztül PKC-
és Ca2+-szint-emelkedést okoznak. A másik jel a ko-
stimulációs hatás, ezekben - számos citokinhez ha­
sonlóan - az a közös, hogy a PI-3 kinázon (I. a 9.5/7.
ábrán) át aktiválnak intracelluláris szubsztrátokat. En­
nek az aktiváciönak az eredménye is szükséges a sejt
aktivációjához. Az intracelluláris kapcsolóelemek, az
adapter fehérjék közül ma már tucatnyit ismerünk,
ezek mozaikszerűen felépített, többféle kapcsolódást
komplex található. A TCR-t hordozó T-sejteken CD4 vagy
CD8 koreceptorok találhatók. A LAT (linker fór activation of
T cell) molekulakomplex szerepe a TCR-jelek és a sejten be­
lüli folyamatok összekapcsolása. Az aktiválódás eredménye­
képpen transzkripciós faktorok, jelátviteli molekulák (pl. HS-
1, Rho/Rac, MAPK, MEK/ERK, kalcineurin) aktiválódnak.
(A további szimbólumok magyarázatát I. a szövegben.)
 9.5. S e j t - s e j t k o m m u n i k á c i ó és j e l á t v i t e l ö s s z e f ü g g é s e i i m m u n s e j t e k b e n

kalciumflux MAPK- aktin-

aktiváció reorganizáció

9.5/4. ábra.
Az „immunszinapszis”; a T-sejt és az antigénbemutatő sejt antigénreceptorral rendelkező T-sejt aktiválódása követke­
(APC) kapcsolódása és a legfontosabb intracelluláris esemé­ zik be, ami fajlagos immunválaszhoz vezet. A szimbólumok
nyek sémája. A kölcsönhatás eredményeként a specifikus magyarázatát I. a szövegben.

lehetővé tevő molekulák. így pl. az SH2 („src-homo-

logy region 2”) a foszforilált tirozinokkal, az SH3 motí­
vum prolingazdag fehérjékkel képes kapcsolatba lép­
ni. Emiatt az adapter fehérjék a jelátvitelben kiemel­
ten döntő fontosságú, általában átmeneti, makromo-
lekuláris komplexek keletkezését teszik lehetővé. így
jönnek létre az aktivált, tehát működőképes transzk­
ripciós faktorok (I. később).

9.5.4.2. Kostimulációs kölcsönhatások

Az immunválasz során igen sok sejt-sejt kapcsolat

alakul ki és bomlik fel. Ezek a sejt-sejt kapcsolatok a 9.5/5. ábra.
fizikai „közelkerülés” mellett intracellulárisan keletke­ Autokrin (pl. IL-2), parakrin (pl. IL-1) és juxtakrin (pl. a szom­
ző jeleket eredményeznek, amelyek megváltoztatják széd sejt egy adhéziós molekulája) mozzanatok a T-sejt-akti-
a sejt működését. vációban.
9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
Az antigénspecifikus kölcsönhatás (TCR-MHC/pep-
tid) mellett az eredményes immunválasz lebonyolítá­
sához a T- és B-sejteknek járulékos szignálokat is kell
kapniuk, ezek nélkül az antigénspecifikus kölcsönha­
tás legtöbbször éppen anergiát, válaszképtelenséget
vált ki. Ez az anergia áll többnyire az immuntolerancia
jelenségei mögött. A specifikus antigénreceptor mel­
lett lévő koreceptorok (CD4, CD8) kapcsolódása a
megfelelő MHC-molekulákhoz mintegy ütjelző a T-sejt
számára, hogy melyik antigénfeldolgozó sejttel (és
nonnan erkezett - exogén-endogén - antigénnel) ke­
rüljön kapcsolatba. A CD4-hordozó T-sejtek az MHC
II, a CD8+ sejtek pedig az MHC 1 fehérjéhez kapcso­
lódnak.
Számos pozitív és negatív hatású kostimulációs
(adhéziós molekulákkal és egyéb membránfehérjék­
kel létrejövő) kölcsönhatást ismerünk a T-sejt és az
antigént bemutató sejt között. Ezek egy részét a
9.5/6. ábra mutatja be. A kölcsönhatások egy része
fokozza az aktivációt, pl. a CD28-B7.1 és a
CD40-CD154 kapcsolat. A körülményektől függően
pozitív vagy negatív hatású lehet pl. a CTLA-4/B7.2
kötődés.
A Tc-target sejt szinapszisában kialakuló kölcsön­
hatások egyike a Fás (a targetsejten) - FasL (az effek­
tor, pl. citotoxikus T-sejten) kapcsolódás, amely az
immunológiai sejt-sejt kapcsolódás egyik lehetséges
IC AM -1 LFA-1
LFA-1 ICAM-1
< a n tig é n ­
J J m h c ii. / m h c i.
TC R
C D 4 /C D 8
C D 28 B7.1
C T L A -4 B 7.2
C D 4 0 L (C D 15 4) CD 40
9.5/6. ábra.
A TCR/MHC-peptid kapcsolódás mellett kimutatható legfon­
tosabb kostimulációs kölcsönhatások az „immunológiai szi­
napszisban”.
következményét, a targetsejt indukált apoptózisát
válthatja ki. Ez a molekularendszer a kontakt hatással
indukált programozott sejthalál egyik legáltalánosabb
mechanizmusa, mellyel a könyv 10 . 6 . fejezete részle­
tesen foglalkozik.
További szabályozási lehetőséget vet fel az a le­
hetőség, ami az NK-sejteken megjelenő felismerő re­
ceptorok különleges sajátosságaival kapcsolatos.
Emberben, a hagyományos értelembe véve nem
antigénspecifíkus, tumorölő NK-sejtek receptorai
MHC-t ismernek fel, de e felismerés gátolja az NK-
sejt aktivitását. Legújabban leírták, hogy ezek az NK-
receptorok a T-sejtek egy alcsoportján is megtalálha­
tók, ahol az a|3 TCR molekulákon át megvalósuló in­
gernek éppen hogy (pozitív) feltétele az MHC-felisme-
rés. Arról van tehát sző, hogy egy sejten belül két re­
ceptorstruktúra (NK-receptor és TCR) ellentétesen
szabályozott az MHC által, tehát a sejtaktiváciö ki­
menetelét befolyásolja a két receptorféleség helyi
aránya.
A kostimulációs hatások helyi, sejt szintű, időben
rendezett mintázata jelenti feltehetően azt a finom
szabályozást, amely az immunrendszer számára az
immunválasz megindításához, megfelelő beállításához
és időben való leállításához optimális.
9.5.4.3. Citokinek és citokinreceptorok
kölcsönhatása
APC A citokinek felszíni receptorokkal reagálnak, ame­
lyek eloszlása igen eltérő. Vannak olyan citokinek
(IL-1, TNF), amelyek receptorai rendkívül sokféle sej­
fe lis m e ré s ten kimutathatók, míg mások (pl. IL-2, IL-4) sokkal ke­
vesebb sejthez (elsősorban limfocitákhoz) képesek kö­
tődni.
ko s tim u lá c ió
9 .5 .4 .3 .1 . Citokinek által kivá lto tt jelátviteli
konSstimuláció
folyam atok
A citokinek receptorhoz kötődése nyomán többfé­
le második messenger rendszer aktiválódása követke­
zik be (9.5/7. ábra). A kemotaxisszabályozó citoki­
nek, a kemokinek legtöbbje 7 transzmembrán do­
ménnel rendelkező („szerpentin”) receptorokhoz kap­
csolódik. Ez a struktúra (sok más hormonreceptorral
együtt) a G-proteinen át való jelátvitelre utal.
Az IL-2 hatására (iL-2-receptor esetében) e folya­
matban src típusú kináz enzimek (p56lck, pBQ'H, vala­
mint a JAK1/JAK3 tirozin-kinázok, ill. a STAT transz­
kripciós faktorok vesznek részt.
 9.5. S e j t - s e j t k o m m u n i k á c i ó és j e l á t v i t e l ö s s z e f ü g g é s e i i m m u n s e j t e k b e n
citokinreceptorok
(pl. IL-6)
P KC src-kin á z
P I-3 -kin á z
g e n e x p re s s z io
s e jtciklu s
9.5/7. ábra.
A citokinreceptorokon át létrejövő jelátviteli folyamatok sé­
mája három receptortípus bemutatásán keresztül. Az IL-6 -
receptor esetében a ligandkötő receptorfehérje egy jelátvi­
A legjobban talán az interferonoknál és igen sok
egyéb citokin esetében szereplő JAK tirozin-kinázok
(„Janus kinázok”) ismertek (1. 8.1. fejezet). Ezek az src
családba tartoznak, jellegzetességeik közé tartozik,
hogy a kináz dómén maga is tartalmaz egy tirozint,
amelynek foszforiláciöja jelentősen növeli az enzim
aktivitását. A citokinek hatásai közül három transz­
kripciós faktor szerepe emelhető ki, az immunológiai
folyamatokban gyakran szereplő NF-k B, a leucin-
„zippzár” szerkezetű C/EBP (cAMP-függő, enhanszer-
kötő fehérje) és a STAT („signal transduction and acti­
vation of transcription”) molekulacsoport. A konzerva­
tív szerkezetű STAT fehérjék fő jellegzetessége, hogy
egy SH2 domént tartalmaznak, amely képes a foszfo­
rilált tirozin megkötésére. Emiatt a STAT fehérjék
„dokkolásra” képesek a foszforilált receptorláncokon.
A STAT molekulákban is van foszforilálhatö tirozin, így
a STAT molekulák későbbi dimerizáciöjára is lehető­
ség nyílik (SF-12—tirozin-P kapcsolódással). Ez a dimeri-
záciő teszi lehetővé a STAT transzkripciós faktorok
DNS-hez való kötődését. A sSTAT fehérjék SFH3 régiót
is tartalmaznak, ezzel prolingazdag egyéb „adapter”
jellegű intracelluláris elemekhez kapcsolódhatnak,
ami változó méretű és összetételű intracelluláris fe­
hérjekomplexek kialakulását teszi lehetővé. Legújabb
(pl. IL -1 , TN F )
(pl. IL-8, R A N T E S ) rí
Ras MEKK
Rs1
M EPK, M A P KK
M A P K (JN K /E R K )
ju n , fos, m yc
■*- NF- k B
teli lánccal (gpl 30) együtt képez aktív komplexet. Az IL- 8 és
a RANTES G-fehérje-kötő receptoron át hat, az IL-1 pedig
egy NFicB-t aktiváló receptorhoz kapcsolódik. (A szimbólu­
mok magyarázatát I. a szövegben, ill. a 8 . 1 . fejezetben.)
ismereteink szerint a STAT dimer sejtmagba való mig­
rációjához, interferon esetében pl. a magi lokalizációt
szabályozó szignál érvényesülése: a STAT szerinen át
való protein-kináz C (vagy protein-kináz A) függő fosz­
foriláciöja is szükséges. Ez a tény is utal a különböző
jelátviteli mechanizmusok (G-proteinnel kapcsolt, ill.
tirozin-kinázzal összefüggő receptorok) közti „párbe­
széd” jelentőségére. Egy adott citokin transzkripcióját
általában 2 -5 transzkripciós faktor egyidejű hatása
alakítja ki.
9.5.4.4. A „kimenő” jel
Az már genetikai és egyedfejlődése alatt elnyert
jellegzetességeiből adódik, hogy az adott sejt milyen
„programmal” rendelkezik, tehát mi a „kimenő jel”, mi
a v á la s z . M a s s z ó v a l a m e g f e le lő K u b ű m u ld U o s , U i u -
kinhatások nyomán a transzkripciós faktorok egy sejt­
re specifikus mintázata alakul ki. Az IL-6 hatására ki­
alakuló transzkripciós faktor mintázat pl. májsejteken
a gyulladásgátló hatású ün. akutfázis-fehérjék (pl. anti-
proteázok) termelődését, makrofágokban pedig (eset­
leg ugyanazon tényezők) proteolitikus enzimek bio­
szintézisét idézik elő. Ezek hatására létrejön a megfe­
 9. A SEJT ÉS KÖRNYEZETE
lelő sejtválasz, tehát pl. a T- és B-sejtek esetében a
sejt osztódik vagy/és differenciálódik, „sorsa” a me­
móriasejtté való átalakulás vagy az apoptózis, antites­
tet, citokineket vagy egyéb szekréciós termékeket bo­
csát a külvilágba. Ezzel igen gyakran egy másik sejt
aktiválódásában vagy gátlásában vesz részt (pl. a Th-,
ill. a nemrég leírt Treg-sejt), vagy effektorként műkö­
dik (pl. a Tc-sejt).
A sejt-sejt, ill. sejt-citokin kölcsönhatások
lehetséges következményei
A sejt-sejt, ill. sejt-citokin kölcsönhatások komp­
lex és általában irreverzibilis változásokat idéznek elő,
meghatározzák a sejtek további sorsát - mely többfé­
le lehet (I. 9.5/2. ábra jobb oldala):
Proliferáció. A Th-sejtek pl. antigénekkel való köl­
csönhatása nyomán autokrin hatású növekedési fak­
tor (11-2), ill. receptorának felszaporodásával járó Th-
sejt-felszaporodás következik be.
Apoptózis. ,4 limfocitaontogenezis során a csecse­
mőmirigyben a T-sejtek pozitív és negatív szelekciója
megy végbe. A B-sejtek elmaradó antigénstimuláció­
juk esetén, ill. citotoxikus sejtek célsejtjei jól szabályo­
zott folyamatsor végén apoptözissal elpusztulnak.
Memóriasejt-képződés. A limfocitaaktiváció során
az effektor sejtek mellett hosszú életű memóriasejtek
is létrejönnek.
Differenciálódás. A B-sejtek pl. izotípus irányban
elkötelezett B-sejtté, majd antitesttermelő plazma­
sejtté differenciálódnak.
Kitekintés
Újabban különös figyelmet kaptak az ün. T/NK sej­
tek, amelyek mindkét sejt (eddig nagyon eltérőnek
dogmatizált) felismerőképességével rendelkeznek.
Jelentős új kutatások foglalkoznak a lipidfelisme-
réssel és ebben a monomorf „MHC I jellegű” CD 1-mo­
lekulákkal.
Ugyancsak izgalmas üj terület a mono-, ill. oligo-
morf MHCIb (pl. HLA-G) antigéneknek a terhességi im­
munválaszban megjelenő szerepe.
542
Egyre többet tudunk az immunológiai (pl. citokin)
jelátvitelben többfunkciós és több állapotú adapter
fehérjék által képezett multimolekuláris komplexek
természetéről.
Jelentős vizsgálatok folynak egyes mono- és poli-
aminok intracelluláris sejtciklus és osztódásszabályozó
funkciójáról.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A következő fogalmak képezik a jelen fejezet leg­
fontosabb pilléreit, sorvezetőit: klonális szelekció,
mikroevolüciő, homing, extravazáció, recirkuláció, in­
tegrinek, szelektinek és kadherinek, kostimuláció, an­
tigének, humorális és celluláris immunitás, sejtes im­
munitás szereplői, a TCR és a BCR szerkezete, immu­
nológiai szinapszis, MHC, TÁP, APC-k, CD4- és CD8-
pozitív sejtek és MHC I, ill. II kontextusú antigénbemu­
tatás relációja, citokinek és Th 1-, ill. Th2-sejtek, intra­
celluláris jelátvitel sémája BCR- és TCR-komplexeken
át, citokinek által kiváltott jelátviteli folyamatok, le­
hetséges sejtsorsok.
□ Rajzolja fel a BCR szerkezetét!
□ Rajzolja fel a TCR szerkezetét!
□ Rajzolja fel az „immunológiai szinapszis" szerkeze­
tét!
□ Vázolja az antigénreceptorokon át való jelátviteli
utak sémáját!
□ Jellemezze a citokinreceptorokat!
□ Mutassa be a citokinreceptorokon át való jelátvi­
teli utakat!
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.5., 5.5., 8.1., 9.2., 10.1., 10.6., 14.1.
Ajánlott olvasmányok
F a l u s A.: Az immunológia élettani és molekuláris sza­
bályozása (2. kiadás). Semmelweis Kiadó, Buda­
pest, 1998.
G e r g e ly J., E r d e i A.: Immunbiológia. Medicina Könyv­
kiadó Rt., Budapest, 1999.
 10.
Sejtsorsok
és sorsfordulók
 10. 1. Sejtsorsok
Sz a b ó G á b o r

10. . 1 . Sejtsorsok in vivő és in vitro

10. .2. Differenciáció
10. .3. Proliferáció
10. .4. Sejtöregedés és immortalitás
10. .5. Sejthalál

Jelenség ben megnövekszik, esetleg folyamatosan, akár expo­

Az élőből eltávolított normális (nem rákos eredetű) nenciálisan emelkedik, és egy idő múlva a sejt gene­
emberi sejtek in vitro osztódási aktivitása (sejttenyé­ tikai reparációs folyamatai nem tudnak a mutációk­
szetben, I. 15.1. fejezet) kb. 50 osztódási ciklust kö­ kal lépést tartani. Ennek az ellenkezője sem látszik
vetően megszűnik, és ezek az ideiglenesen tenyészt­ elképzelhetetlennek: ha az in vitro tenyésztési felté­
hető sejttörzsek előbb-utöbb kipusztulnak. Ez az ün. telekhez csak mutációkat szenvedett sejtek képesek
„Hayflick-limit", a normális emberi sejtek in vitro mu­ tartósan alkalmazkodni, és a rágcsálókból származó
tatott proliferációs aktivitásának határa (10.1/1. áb­ sejtekben kevesebb mutáció elegendő ehhez, akkor
ra). Az osztódások megszűnte a tenyésztési körülmé­ az utóbbiak tenyészetében valószínűbb a túlélő klö-
nyek változtatásával alapvetően nem befolyásolható nok keletkezése.
- a sejtek nem osztódó állapotban való túlélési ideje
igen, mely akár egy-két év is. lehet. A rágcsálókból Tényleges magyarázat
származó normális sejtekből viszont aránylag köny- A jelenség teljes magyarázatát még nem ismerjük,
nyen alapíthatók folyamatos szaporodásra képes, de kiváltásának egyes lényeges mozzanatai már feltá­
végtelen sok generáción keresztül fenntartható sejtvo­ rultak. A kultúrák osztódási képességük megszűnésé-
nalak, a sejtpusztulásos fázist (krízist) követően. Az
emberi sejtek csak igen ritkán immortalizálódnak, ha­
csak az ún. telomeráz enzimet mesterségesen nem fe­
<1>
jeztetik ki bennük, ill. egyes chekpoint-mechanizmu- E
Q) se jttö rz s »
sok károsodása esetén. s
'2
’o
®3J
'2 Sü
Lehetséges magyarázatok o5 • <»
őv_ 9
Az in vitro körülmények - elsősorban az emberi Q- immortális 3 sejthalál
’ÖT v a riá n s o k -
sejtek esetében - talán nem reprodukálják megfele­ (sejtvonalak)
lően a sejtek eredeti környezeti feltételeit. Ez nem a
T ” 7 ------------------- ----------------------------
sejtek közvetlen túlélési esélyeiben, anyagcsere-fo- 25 50
lyamataik hatékonyságában manifesztálódik, hiszen g e n e rá c ió k s o rs z á m a
a primer kultúrák hosszú ideig megfelelően nőnek,
10. l /l . aora.
szaporodnak, ill. a proliferáció leállását követően is
Élő szövetekből szövettenyészetbe vitt sejtek szaporodási
hosszú ideig életben tarthatók a tovább már nem
üteme az in vitro sejtosztódások szamának függvényében,
osztódó sejtek. Az is lehetségesnek látszik, hogy amit
az in vitro tenyésztés kezdetétől. Az ábra egyes kötőszöveti
in vitro tapasztalunk, az a teljes szervezet öregedésé­
sejtfajták tipikus viselkedését mutatja. Más sejtféleségek
nek sejtszintű megnyilvánulása. Elképzelhető az is, esetében időben egymás után több plató (II. szakasz az áb­
hogy az in vitro növesztés során a mutációk gyakori­ rán) is észlelhető, melyek egyes antionkogéneket érintő ge­
sága (a mutációs ráta) valamilyen okból nagymérték­ netikai változásokhoz köthetők.

5 45
 10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
vei járó elöregedése (angolul: replicative senescence)
az in vitro bekövetkező sejtosztódások számával és
nem a kultúrában eltöltött idő tartamával van össze­
függésben. A sejttenyészet elöregedési időpontja kor­
relálni látszik annak a fajnak a várható élettartamával
és azon egyed korával, amelyikből a sejtek származ­
tak, és bizonyos korai öregedéssel járó genetikai
rendellenességek esetén rövidebb az átlagosnál. Fz a
párhuzam arra utal, hogy a jelenség a teljes szervezet
öregedésének sejtszintű, in vitro modelljeként kezel­
hető. Az in vitro észlelt „lim it” (határ) számszerűségé­
ben nem tekinthető az in vivő bekövetkező osztó­
dásszám hű tükrének, csak egy azzal is összefüggő pa­
raméternek. A túlélő kiónok feltehetően mutációk
megjelenésének, genetikai vagy epigenetikai diverzifi­
kációnak köszönhetők. Erre utal, hogy normális em­
beri sejtek esetén az immortalizációt többek között
a tenyészetek mutagén kezelésével lehet elérni - bár
a rágcsálók spontán bekövetkező immortalizációjánál
(„halhatatlanná válásánál”) kisebb arányban. A rág­
csáló és emberi eredetű sejtek viselkedése közötti
szembeötlő különbség hátterében részben a telomer-
hossz szabályozási különbségei lehetnek. A Hayflick-
lim it ti. feltehetően szoros összefüggésben van egy fi­
ziológiás mechanizmussal, amely mintegy számolja a
sejtosztódásokat. Ez azáltal valósul meg, hogy a kro­
moszómák végeit (a telomereket) alkotó DNS osztó­
dásról osztódásra rövidül. A rövidülés egy határon túl
- emberi sejtek esetében kb. az 50. osztódást köve­
tően - valószínűleg checkpoint-mechanizmusok rész­
vételével, a sejtosztódás folyamatainak végleges be­
szüntetését idézi elő (I. még ebben, ill. a 10.4., 10.5.
fejezetben). A telomerrövidülés a kromoszómák vé­
delmét szolgáló telomerstruktúra megszűnését és ez­
által kromoszómaaberrációk (transzlokáciök, génamp-
lifikációk) tömeges megjelenését eredményezi. A rág­
csálókra jellemző hosszabb telomerek és aktívabb te-
lomerregenerációs mechanizmusok nagyobb túlélési
esélyt biztosíthatnak e sejtek számára.
Kapcsolódó ismeretek
1 0 .1 .1 . Sejtsorsok in vivő és in v itro
A sejtek (ill. osztódásuk esetén: utódaik) lehetsé­
Ő s s e jte k a s z im m e trik u s s e jto s z tó d á s a , m e ly n e k e r e d m é ­
ges sorsa:
/. Osztódás.
2. Az osztódási folyamatok befejezése és speciali­ fe re n c iá ló d á s i le h e tő s é g e i b e s z ű k ü lte k e g y fé le d iffe re n c iá lt
zálódás egy (összetett) funkcióra: differenciáció (ill.
hangsúlyozandó ennek gyakran irreverzibilis voltát:
„terminális” differenciáció).
546
3. Elöregedés (szeneszcencia).
4. Elhalás, amely gyakran a sejt közreműködésé­
vel zajlik.
In vivő a sejtek osztódása során azonos vagy némi­
képpen különböző utódsejtek jöhetnek létre. Az egyik
utódsejt újból osztódhat, regenerálva az osztódásban
lévő sejthalmazt (sejtkompartmentet). A másik utód­
sejt űj tulajdonságokat (fenotípust) mutathat, vagyis
differenciálódhat (10.1/2. ábra). Az utóbbi fenotípus a
következő osztódás során már mindkét utódsejtben
propagálödhat, létrehozva egy azonos fenotípusú sej­
tekből állő sejtklónt. Több szimmetrikus osztódással,
majd sejtosztódás nélkül zajló differenciálódási lépés
során kialakulnak az adott szövetre jellemző, teljesen
differenciált sejtek. Ezek már nem osztódnak, a sejt­
ciklus fázisainak terminológiája szerint ún. GO- (ango­
lul: quiescent) állapotban vannak. Ebben az állapot­
ban egy ideig ellátják differenciációs státusuk által
megszabott feladataikat, majd elpusztulnak, átadva
helyüket újabb, frissen differenciálódott sejteknek.
Az elhalás az egyedfejlődési folyamatban és poszt-
embrionálisan, ill. a kifejlett szervezet szöveti differen­
ciációs folyamatai során is a sejtek egyik lehetséges
sorsa, mely mintegy programozott abban az értelem­
ben, hogy a sejt aktívan igénybe veszi saját önmeg­
semmisítő mechanizmusait. A sejthalálnak ezt a for­
máját apoptózisnak is nevezik; a görög eredetű kifeje­
zés az őszi levélhullásra utal.
Nemcsak a differenciált sejtek élete, hanem a sej­
tek lehetséges osztódásainak a száma is véges - a sej­
tek „számolják” osztódásaikat, osztódásról osztódás­
ra öregszenek.
A sejtosztódást kontrolláló, ill. az alternatív sejt­
sorsok közötti választást szabályozó mechanizmusok-
unipotens pluripotens
őssejtek őssejtek
( j \ i \ / \
10.1/2. ábra.
n y e k é n t d iffe r e n c iá lt s e jte k is k e le tk e z n e k (D), és az ő s s e jt-
k o m p a r tm e n t (S) is m e g ő rz ő d ik . A z u n ip o te n s ő s s e jte k d if­
fe n o típ u s lé tre h o z á s á ra , a p lu r ip o te n s ő s s e jte k - u n ip o te n s
ő s s e jte k ő s e ik é n t - tö b b fé le d iffe re n c iá ló d á s i ú tv o n a l k ö z ö s
ő se i. (R é s z le te s e b b e n I. 1 0 .2 . fe je z e t.)
 1 0 .1 . S ejtsorsok

nak olyan sérülései, melyek az utódsejtekbe is át­

re tro v irá lis D N S
adódnak, a sejtek kontrollálatlan, állandósult prolife-
rációjához vezethetnek. Ez megnyilvánulhat a szöve­
ten belüli permanens osztódási aktivitásban (jóindula­
ta daganat), vagy a szabályozások alól teljesen kike­
rült sejtek esetén abban, hogy ezek a sejtek képessé
válhatnak a saját szövet elhagyására és más szöveti
környezetben való „féktelen” szaporodásra (rosszin­
dulatú daganat).
Irt vitro a sejtek lehetséges állapotai hasonló reper­
toárt mutatnak. A normál eredetűek mutációkat, kro-
moszőmaabnormalitásokat akkumulálnak a kezdeti
tenyésztési fázisban, és ezáltal folyamatosan propa-
gálhatóvá válnak. A sejt immortalizálódik a sejtörege­
dést előidéző mechanizmusok sérülése kapcsán, fel­
szabadul a Hayflick-limittel kapcsolatos kontroll alól.
Ezen normális eredetű immortális kultúrák bizonyos 10.1/3. ábra.
daganatkeltő vírusok, onkogéneket (I. később, ill. Normál egér szövetből származó, letapadva növő sejtek on-
10.4., 10.5. fejezet) kódoló DNS-darabok kísérletes kogén transzfekciója egymásra növő sejtek fókuszait indu­
bejuttatása nyomán a szabályozások alól teljesen ki­ kálja. Az űn. retrovírusok (RNS-tumorvírusok) genomjukban
kerülhetnek, transzformálódhatnak. A folyamatosan olyan sejt eredetű géneket - onkogéneket - hordoznak,
passzálható, stabil sejtvonalak többsége eleve transz­ amelyek fertőzés (itt: tisztított DNS precipitátumának bejut­
tatása, transzfekciója) után a sejtgenomba integrálódva, vi­
formáit, rákos szövet eredetű (pl. a HeLa emberi méh­
rális promoter/enhanszer által vezérelve, konstitutív módon
nyakhámszövetből származó carcinoma-sejtvonal
kifejeződnek, és az illető sejtet állandó, kontrollálatlan proli-
sejtjei a világ sok-sok laboratóriumában 1952 óta nő­
feráciöra késztetik.
nek). A folyamatosan növő sejtvonalak normális vagy
rákos eredete tükröződik in vitro viselkedésük bizo­
nyos vonásaiban: a normális eredetű (csak immortali- mint 10.2., 10.3., 15.1. fejezet). A kitapadásban sze­
zált) sejtek motilitása és osztódási aktivitása („letapa- repet játszanak membránon keresztüli szignalizációt
dós" kultúrák esetén) megszűnik, amint a sejtek a is közvetítő membránfehérjék (pl. integrinek) és extra­
konfluens kultúrában egymáshoz érnek: ez az ún. kon­ celluláris mátrix elemek (pl. a fibronektin, I. 9.1., 9.2.
takt gátlás jelensége (I. 8.1. fejezet, Jelenség című fejezet). Egyes sejtvonalak folyamatos növekedésben
rész). A rákos eredetű sejtek osztódása, mozgása nem lévő sejtjei bizonyos kezelések hatására a tenyésztő­
áll le kontaktus esetén, a sejtek egymásra nőnek, dez- edényben differenciálódni képesek, majd elhalnak
organizált benyomást keltve. A normális eredetű te­ (apoptózis).
nyészetek sejtjei is ilyenné válnak transzformáló on-
kogénekkel való transzfekciójuk hatására: a bejutta­
to tt DNS egymásra növő sejtek halmazait („fókuszok”, 1 0 .1 .2 . D ifferenciáció
angolul: focus, tsz. foci) indukálja (10.1/5. ábra). A fó­
kuszok sejtjei a kultúra azon sejtjeiből lesznek, ame­ A sejtdifferenciáciö (csekély számú kivételtől elte­
lyek felvették és kifejezik a transzfektált DNS-t. A nor­ kintve, pl. emberben a limfoid sejtek esetét kivéve,
mális és a rákos eredetű sejtvonalak viselkedése kö­ mely sejtvonulatban - sejt „lineage” - génátrendező­
zött a harmadik gyakori in vitro különbség - a moti- dések is történnek a differenciálódás folyamán) a fe­
litás, ill. az osztódás kontakt gátlásával kapcsolatos notípus szintjen zajlik, és különböző tulajdonságok
eltérés mellett - az „anchorage dependence”, a te­ megjelenését, különböző fehérjerepertoárok kifejező­
nyésztőedény felületére való letapadástól való füg­ dését jelenti.
gés. A rákos eredetű (vagy in vitro transzformáit) sej­ Tanulságos ebből a szempontból megvizsgálni a
tek általában félfolyékony (gélszerű) tenyésztőfolya­ differenciáció egy igen egyszerű példáját: azonos ge­
dékban letapadás nélkül is szaporodnak, a normális netikai állomány áll alternatív sorsok hátterében a
eredetűek általában - pl. a megfelelő növekedési fak­ bakteriofágok litikus és profág életciklusa esetében is
torok jelenlétében tenyésztett normál vérképző őssej­ (10.1/4. ábra; I. még 9.3. fejezet). A X-fág genom kb.
tek kivételével - erre nem képesek (I. később, vala- 50 gént kódol, amelyek egy része a fág litikus életcik­

547
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
10.1/4. ábra.
A ^-bakteriofág litikus és profág életciklusa.
lusában, egy másik része a profág állapotban fejező­
dik ki. A litikus fázis vírusrészecskék termelésével és a
gazdasejt szétrombolásával jár, a profág állapotban
az integrálódott X-fág-genom együtt replikálódik a
baktériumsejt DNS-ével. A kétféle állapot kialakulását
indukáló egy-egy szabályozó gén egymást represszál-
ja, saját maga kifejeződését viszont fokozza. így a do­
minánssá váló géntermék határozza meg a fág „feno-
típusát”, azaz litikus vagy profág karakterét. A fertő­
zött baktériumot ért stressz (pl. UV-sugárzás) hatásá­
ra a két szabályozó fehérje addigi egyensúlya felborul,
és az addig latens fertőzés litikus állapotba megy át.
Ez a jelenség az ún. Hzogénia, az ilyen fágok a lizogén
fágok. A lízis beindulásáért a gazdasejt egyes stressz
hatására szintetizált fehérjéi a felelősek, amelyek
inaktiválják a profág állapotot fenntartó, fág eredetű
szabályozó fehérjét.
Analóg módon, egy differenciált testi sejt magja
tartalmazza az összes információt, amely egy teljes
egyed létrehozásához szükséges (I. G urdon klasszikus,
többféle emlős esetén is nemrég reprodukált sejtmag-
transzplantációs kísérleteit, a 7.5., 10.2., 14.3. feje­
zetben). Egy tipikus emlős sejtben a fenotípust az
adott sejtféleségben kifejeződő néhány ezer fehérje
határozza meg. Differenciáciőt eredményezhet
sejt-sejt szignalizáció, differenciális környezeti hatá­
sok, ill. genetikai szabályozóanyagok egyenlőtlen el­
oszlása az utódsejtekben (aszimmetrikus sejtosztó­
dás). A folyamatban egy adott sejtvonulatot vagy
többféle sejtvonulatot is produkáló (unipotens módon
elkötelezett, ill. pluripotens, I. 10.2., 10.3. fejezet,
10.1/2. ábra) őssejt aszimmetrikus módon és korlát­
lanul (az egyed élettartamán belül) osztódik, egyrészt
létrehozva egy önmagával azonos őssejtet, másrészt
egy tőle különbözőt. Az utóbbi is további osztódások
során megy keresztül. Az aszimmetrikus sejtosztódás
helyett, ha fokozott őssejttermelésre van szükség, az
őssejtek szimmetrikusan osztódnak és pusztán saját

számukat növelik osztódásaik által. Ez a klón expan­
ziójával jár, miközben a fehérjéknek az adott őssejtre
jellemző kifejeződési mintázata sejtgeneráciőről sejt-
generációra továbbadódik.
A fehérjék szintjét befolyásoló számos szabályozá­
si szint (transzkripció, mRNS-degradáció, fehérjedeg-
radáció, szortírozödás stb.) közül elsődlegesnek az át­
írás szabályozása tűnik. Nem szükséges azonban
ugyanannyi szabályozófehérje, ahány különböző gén
van, ti. a szabályozöfehérjék együttesei, azok megha­
tározott kombinációi biztosítják a génkifejeződést.
Egy adott szabályozőfehérje-együttes akkor kezd mű­
ködni, mikor az utolsó szükséges tagja is „megérke­
zik”. A differenciáciőt megelőző ilyen „felkészült” álla­
pot lehet jelen a valamilyen irányban elkötelezett ős­
sejtekben.
A több lépésben lezajló differenciációs folyamat
eredményeként végül terminálisán differenciált, to­
vábbi osztódásra nem képes, a differenciált sejtfajtá­
ra jellemző tulajdonságokat mutató sejtek, a sejtvonu­
lat utolsó tagjai jönnek létre. A hám mélyebb rétegei­
ben elhelyezkedő differenciálatlan, de hámsejt irány­
ba elkötelezett őssejtek pl. osztódnak, a leánysejtek
egyike elveszti kapcsolatát az epidermist a bőr kötő­
szöveti rétege felé elhatároló bazális hártyával, a fel­
szín irányába mozog, miközben fenotípusa fokozato­
san átalakul. Végül ezek a sejtek rostot képző fehérjét,
keratint halmoznak fel, elhalnak, majd lehámlanak a
felszínről. Az elhaló, terminálisán differenciált sejteket
alulról pótolják az újak.
Az egyedfejlődés során zajló sejtdifferenciációs fo­
lyamatok legfontosabb szabályozói a morfogének
(I. még 10.2., 11.1. fejezet). Az egyedfejlődés során az
embrió testének különböző pontjain lévő azonos gén­
állományú sejtek eltérő irányokban differenciálódnak.
Ennek hátterében a sejtek eltérő külső környezete
- ezen belül a szomszédos (vagy nyúlványaik révén
érintkező) sejtek kölcsönhatásai és az ún. morfogén
gradiensek állnak. A morfogének olyan sejtdifferenciá-
ciőt szabályozó anyagok, amelyek koncentrációgradi­
enst képeznek az embrión belül az egyedfejlődés vala­
mely fázisában. Az azonos genotípusü sejtek sorsát az
abban a térrészben jelen lévő morfogénkoncentráciő
szabja meg (10.1/5 ábra). A morfogének lehetnek
transzkripciós faktorok, amelyek szabadon diffundál-
nak az embriót alkotó szinciciumban (pl. korai Droso­
phila embrió, I. 15.5 fejezet), vagy különböző mecha­
nizmusok révén képesek penetrálni a sejtmembránon
át (I. 10.2 fejezet), ill. lehetnek jelátviteli folyamatokat
elindító extracelluláris szabályozó anyagok, a sejtek
közötti térben szabadon vagy az extracelluláris mát­
rixhoz kötődve. Az előbbiek klasszikus példája a bi-
1 0 .1 . S ejtsorsok
coid fehérje, mely a Drosophila embrió kezdeti, hossz­
irányú differenciációs folyamatainak elindítója (I 11.1.
fejezet), és kb. kétszeres koncentrációkülönbsége már
elegendő a sejtsorsok különböző vágányra állításához.
Az utóbbiakra jő példa az aktivin (I. 10.1/5 ábra és
10.2., 1 1.1 fejezet), amely szintén koncentrációjától
függően „ítéli” ilyen vagy olyan sorsra a vele kölcsön­
hatásba kerülő sejteket (10.1/5. ábra B)1. Végső soron
egy folytonos eloszlású jel analóg-digitális konverzió­
ja (minden vagy semmi jellegű lefordítása) valósul
meg. A transzkripciós faktor morfogének koncentrá­
cióját a sejt azáltal érzékeli, hogy génszabályoző ele­
mei csak bizonyos küszöbkoncentráció felett vagy egy
bizonyos koncentrációtartományban kötik úgy a mor-
fogént, hogy az génaktiváláshoz vezessen. Vannak
olyan gének, amelyek szabályozó régiói erősen kötik a
morfogént, ezek már kis morfogénkoncentráciő ese­
tén is aktiválódnak (vagyis azokban a sejtekben, ame­
lyek ilyen morfogénkoncentráciöt érzékelnek), és van­
nak olyanok, amelyek gyengébben kötik azt, így csak
nagy morfogénkoncentráciő esetén - az embrió egy
más pontján - aktiválódnak. Általánosan fogalmazva:
csak egy meghatározott koncentráciőtartományba
eső sejtekben aktiválódik az illető gén. Egy egyedfejlő­
dési lépés végrehajtása során számos gén kifejeződé­
sének pozitív és negatív irányú változása zajlik - ezek
egymás alá-fölé rendelődése egyszerűsíti a szabályo­
zást: egyes gének master- (mester-) génekként az
egyedfejlődés adott morfológiai változását saját ma­
guk előidézik, a többi részt vevő gén szabályozásán
keresztül2-3. A jelátviteli folyamatot elindító extracellu­
láris morfogének esetében feltehetően a rendelkezés­
re álló membránreceptorok kis hányadához kötődnek
a morfogénmolekulák, és az elfoglalt receptorok ab­
szolút számával arányos jelátvitel valósul meg. A kü­
lönböző morfogéngradiensek egymásra szuperponá-
lódva és egymással kölcsönhatásba lépve fejtik ki ha­
tásukat. A morfogéngradiensek alakja, meredeksége e
kölcsönhatások eredményeként formálódik. Kialaku­
lásuk és fennmaradásuk mechanizmusának egyes ele­
mei - bizonyos morfogén esetén - ismertek, e folya-
’A külső aktivinkoncentrációval arányos mértékben indukált
intranukleáris Smad2 transzkripciós faktor szint által determi­
nált módon, 1 . 1 0 . 2 fejezet.
2 PI. az ey gén, amelynek ektopikus kifejeződése az adott
szövetben váltja ki a teljes folyamatot, és ennek végeredménye
egy teljes szem kifejlődése.
5Egy bizonyos egyedfejlődési mozzanatban részt vevő gén
később egy másik, az előbbitől teljesen független fejlődési moz­
zanatban ismét kulcsszerepet játszhat (pl. a sonic hedgehog gén,
1 . 11.1/15. ábra, amely mind a végtagok fejlődésében, mind az
idegrendszer kialakulásával kapcsolatos korai fejlődési folyama­
tokban domináns szerepet játszik).
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k

o©o
kezelés sóoldattal

atípusos
hámszövet

B
0,1 ng/ml 1 ng/ml 10ng/m l 100 ng/ml 10 ng/ml
+
rétén sav

I
o Qo
°P,
oo
<S> €> <?> f
• ® * f—
Ül i S■i—
* TThTrM
• ® n
m M i 1
10.1/5. ábra.
Morfogén gradiensek hatása az egyedfejlődés során. B) Az aktivin* koncentrációfüggő hatása az ektoderma-dif-
A) Az ábrán szereplő extracelluláris morfogén koncentráció- ferenciációra.
jának függvényében a sejtek különböző differenciációs ál­
lapotba kerülnek (ezeket az eltérő állapotokat az eltérő
színek jelzik). ‘ Lásd 10.2. fejezet.

matok többsége azonban lényegében és részleteiben 1 0 .1 .3 . P roliferáció

még intenzív kutatások tárgya.
In vitro differenciádéról akkor beszélünk, ha egy
folyamatosan növekvő (osztódó sejteket tartalmazó)
sejtkultúra (sejtvonal) valamilyen kezelés eredménye­
ként egy szövetféleségre jellemző differenciációs sa­
játságokat kezd mutatni, miközben - a kezelés kezde­
tétől számított egy-két generációs időn belül - a sej­
tek GO-fázisba kerülnek. Ebből az állapotból a prolife-
ratív állapotba általában nem tapasztalunk visszaté­
rést (terminális differenciáció), sőt a folyamat végül a
sejtek apoptotikus elhalásába torkollik (I. később, ill.
8.1., 10.2., 10.6., 11.2. fejezet).
Szabályozott, a differenciációs folyamatokkal
összehangolt sejtproliferáció megy végbe az őssej­
tek aszimmetrikus osztódásai során, mint azt az elő­
zőekben tárgyaltuk. A normális mederben folyó sejt­
osztódás fiziológiás szabályozási mechanizmusairól
a 7.1. és 7.6. fejezetben szó volt. Ebben az alfejezet-
ben azzal a sejtállapottal foglalkozunk, amelyre ön­
állósult és állandósult proliferációs aktivitás jellem­
ző, mely mint permanens sejtállapot érzékelhető.
A sejtek alternatív állapotainak e szabályozási za­
varai legtöbbször a genom egyes DNS-szakaszainak

- mutáció4, génátrendeződés, vírus-genom inszerció
miatt - megváltozott szekvenciájára5 vezethetők visz-
sza. Egyes esetekben (retinoblastoma, I. 1.6., 10.2.,
10.5. fejezet) a rákos folyamat kötelezően, invariábilis
módon bekövetkezik egyetlen gén mindkét alléljának
megváltozását követően. Általában a karcinogenezis
multlstep (többlépéses) folyamat, amelyben legalább
5 - 6 génnek6 mutációt kell szenvednie a daganatos
geno- és fenotípus kialakulásához.
A sejtciklust szabályozó, a sejtek osztódási aktivi­
tásával pozitív korrelációban kifejeződő gének a pro-
toonkogének, amelyek mutáció, szerencsétlen génát­
rendeződés stb. miatt keletkező, állandóan aktív
(konstitutív), szabályozhatatlanná vált vagy megválto­
zott enzimaktivitású fehérjét produkáló változatai az
onkogének (I. 8.1., 10.2. fejezet)7. A ciklusszabályo­
zás ellenőrző, az osztódási folyamatokat felfüggeszte­
ni, leállítani képes (checkpoint, I. 7.6. fejezet) mecha­
nizmusai az űn. (onko)szuppresszor gének (vagy anti-
onkogének) működéséhez kötöttek. Az utóbbiak meg­
változott aktivitása vagy szabályozása8 is hozzájárul­
hat ahhoz a komplex regulációs zavarhoz, amely az
érintett sejtek immortalizációjában vagy transzformá­
ciójában nyilvánul meg (I. Jelenség, 10.1. ábra).
Ezek az ellentétes („onko-, ill. antionkogeni.kus”)
funkciók részben az adott géntermék önálló és jellem­
ző tulajdonságai, részben egy komplex szabályozás
eredményei, melyekben az adott gén is szerepet ját­
szik. Ugyanaz a gén más konstellációban ellentétes fo­
lyamat résztvevőjeként is megmutatkozhat: pl. a myc
onkogén (proliferációs állapotnak kedvező) szerepe
kimutatható a normális és daganatos sejtproliferáciő-
ban egyaránt, ugyanakkor a sejthalálhoz vezető cellu­
láris folyamatoknak is szereplője. Hasonlóan, a ras
protoonkogén, amely szignáltranszdukciós folyamatok
4A mutáció kémiai vagy ionizáló sugárzás eredetű lehet, és
rögzült formája általában a primer léziók reparálódása során ke­
letkezik.
5A változás érintheti a kódoló és a szabályozó régiókat
egyaránt, a kódolt fehérje minőségi és/vagy mennyiségi változá­
sát előidézve, ill. kifejeződésének szabályozhatóságát befolyá­
solva. A szabályozásra hatnak az epigenetikus változások is,
amelyek pl. egy szuppresszor gén elhallgattatásával ugyanolyan
hatást idéznek elő, mint pl. a gén fizikai deléciöja. A daganatok­
ban szintén gyakori génamplifikáciők esetén a gén tágabb kör­
nyezetével együtt sokszoroződik, ami általában jelentősen foko­
zott génkifejeződést eredményez.
6Egy adott szövetben konstitutíve kifejeződő onkogént hor­
dozó transzgenikus egerekben oligoklonális daganatképződés
figyelhető meg - vagyis nem az összes, az onkogént kifejező
sejt lesz daganat kiindulópontja. A daganatok kialakulásának
lappangási ideje csökken, és a klónok száma nő, ha további on-
kogéneket is kifejeztetnek az állat azonos szövetében. Ezeket és
hasonló más adatokat extrapolálva becsülik a megadott szá­
mot. Az ontogenezis folyamatának ezen additív - később már
1 0 .1 . S ejtsorsok
egyik membránközeli résztvevője (I. 8.1. fejezet), pro-
liferációgátlásban is részt vehet bizonyos sejtállapo­
tokban.
A különböző sejtsorsok szabályozásai sajátságo­
sán összefonódhatnak. A bcl-2 protoonkogén kifeje­
ződése a sejthalálhoz vezető folyamatok egyik fontos
gátló tényezője, de a sejtek állandósult proliferáciőjá-
val járó daganatok keletkezésében is szerepet kaphat.
Konstitutív (szabályozhatatlan és magas) myc-exp-
resszió a bcl-2 állandósult kifejeződése mellett (a sejt­
halál valószínűségének csökkentésével) hamarabb ve­
zet rákos sejtburjánzáshoz, mint önmagában (1. 6. szá­
mú lábjegyzet, 10.5., 10.6. fejezet).
A protoonkogének konstitutív kifejeződéséhez
gyakran az vezet, hogy egy protoonkogén patológiás
génátrendeződés során (I. 8.1/16. ábra, 10.2., 10.6.
fejezet) egy adott szövetre jellemző (ott kifejeződő)
gént szabályozó kromatinrégiök kontrollja alá kerül.
Egyes lymphomák esetében pl. a myc protoonkogén
az immunoglobulin-régiöba transzlokálódik. Miért ép­
pen a myc9 protoonkogén a gyakori alanya ennek az
átrendeződésnek? Vajon a szövetre jellemző génkife­
jeződési minta választja ki sok-sok protoonkogén
(vagyis sejtciklust, jelátvitelt szabályozó gén) közül ép­
pen a myc-et, vagy a génátrendeződés egy korai (ős­
sejt) stádiumban történik, és a sejt a továbbiakban
abba az irányba differenciálódik, amelyre a protoon­
kogén transzlokáciős partnere predesztinálja? Bár er­
re a kérdésre ma még nincs egyértelmű válasz, a kér­
dés vagylagos feltevése félrevezető: mindkét irányú
kölcsönhatás lehetséges. A sejtfajtára jellemző intra­
celluláris miliő befolyásolhatja, hogy milyen génát­
rendeződések valószínűek, mely átrendeződések
géntermékei fejeződhetnek ki, ill. melyek élhetők túl.
Az is valószínű, hogy az aberráns géntermék és az
progresszívnek nevezhető - karakterét demonstrálják egyes hu­
mánpatológiai megfigyelések is. Előfordul, hogy az első geneti­
kai lézió már intrauterin létrejön, de daganatos elváltozás az
érintett személyek közül csak egyesekben fejlődik ki - akikben
további genetikai vagy epigenetikai változások is történnek.
A rákos transzformáció multistep karakterét demonstrálja az a
té n y is, ho gy p re ka n ce rö zu s lé zió k pl. b a le se tb e n e lh u n y t e m b e ­
rek emlő-, prostata- stb . szöveteiben már egészen fia ta l k o rb a n
kimutathatók.
7Ezek genetikai szempontból funkciónyeréses mutációk.
8Funkciővesztéses genetikai változások.
9Chip technológiával megvizsgálták a myc-kifejeződés hatá­
sát más gének kifejeződésére és azt találták, hogy a több mint
4000 megvizsgált génből kb. 200 gén expressziőja fokozódik
vagy éppen csökken myc-aktivitás jelenlétében, köztük néhány,
a sejtosztódás szabályozásában szerepet játszó géné. A myc ha­
tásainak sokrétűségén túlmenően azonban olyan adatot, amely
a myc gyakori érintettségét vagy egyes lymphomákban muta­
tott elsődleges érintettségét megmagyarázná, ez az átfogó vizs­
gálat sem eredményezett.
551
 10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k

Az alternatív sejtállapotok normálisan egymással

összefüggésben regulálödnak: a bcl-2 és a myc emlí­
tett szinergizmusa példája annak, hogy sejtelhalási fo­
lyamatok zavara is szerepet játszhat a daganatos
sejttranszformáciő folyamatában. Egy másik sorsal­
ternatíva, a differenciáció szabályozása is érintett le­
het, mint azt a következő két példa jól demonstrálja.
Ezek egyike, a familiáris adenomatosus polyposis
(FAP-szindröma) örökletes, a vastagbél jóindulatú da­
ganataival (ún. polipjaival) járó betegség, amelyben az
előbb-utőbb bekövetkező további genetikai és epige-
netikai elváltozások rosszindulatú daganat kialakulá­
sához vezetnek. A polyposisban érintett tumorszupp-

10.1/6. ábra.
A vastagbélhámsejtek proliferáciöját és differenciáciőját sza­
bályozó jelátviteli folyamat*, * *.

*PML: I. 6.1., 6.5 fejezet.

* * Részletesebben I. 8.1/14., 11.1/10. ábra; 5.2.1. fejezet.

általa befolyásolt további szabályozó gének fehérje­

termékei a differenciálódási folyamatot befolyásol­
hatják.
Amikor a változások a checkpoint ellenőrzési
rendszer zavarait is magukban foglalják, ezzel növelik
az érintett sejtek genetikai variabilitását, lehetővé
téve a klonális evolúciót a daganatban. A szelekció
tényezőihez a kemoterápia is jelentősen hozzájárul
(I. multidrog-rezisztencia jelensége, 3.2. fejezet).
A rákos, daganatos elfajulás sejtproliferációval va­
ló összefüggésének ténye nyilvánvalónak tűnik, ez az
összefüggés mégsem egyszerű. Ezekben a sejtekben a
ciklus nem feltétlenül „pörög” gyorsabban10, mint szá­
mos normális, osztódó szövetünk sejtjeiben (a közhie­
delemmel ellentétben). Inkább arról van sző, hogy a
megváltozott sejtekben a ciklust leállító mechanizmu­
sok nem tartanak lépést a ciklust működtető, ellenté­
tes folyamatokkal, a ciklus a külső" tényezőktől füg­
getlenné, autonómmá válik, a sejtciklus a sejtosztó­ 10.1/7. ábra.
Differenciáciőblokk mint a daganatkeletkezés egyik mecha­
dást kiváltó külső jelek hiányában, ill. a gátló jelek el­
nizmusa.
lenére is folyik, ill. nem áll le.
Az akut promyelocytás leukaemia (APL) lényegében a retin-
sav (ATRA, all-transz-retinsav] által a megváltozott magi re­
ceptorán keresztül kiváltott jelátviteli folyamat kudarca.
' “Amennyiben gyorsabb, azt elsősorban a CO-ba való átme­
Terápiás dózisban alkalmazott ATRA ekkor is hatásos lehet:
net valószínűségének csökkenése magyarázza.
"A sejtproliferációt befolyásoló, szabályozó külső, valamint a transzlokáció eredményeként létrejött kiméra receptorhoz
belső tényezőket extrinsic, ill. intrinsic faktorokként szokás em­ (PML-RAR) kötődve a válaszadó gének kifejeződését serken­
legetni. tő koaktivátor komplexek kötődését segítve elő.

552

resszor gén (APC12) egy citoplazmatikus fehérjekomp­
lex tagjaként a p-katenin15 degradációját szabályozza
(I. még 8.1. fejezet). Az APC hiányában a p-katenin ke­
vésbé kötődik a komplexhez, degradációja elmarad,
és a felhalmozódó p-katenin, transzkripciós faktorok­
hoz kötődve, egy sor, sejtproliferációt vezérlő gén
(pl. myc) kifejeződését indítja el, megzavarva a bél­
ben normálisan zajló, a bélhámsejtek differenciációját
szabályozó jelátviteli folyamatot (I. 8.1/14. ábra,
10.1/6. ábra). A bizonyos leukaemiás megbetegedé­
sekre14 jellemző PML-RAR transzlokáció (I. 6.1. feje­
zet; 10.1/7. ábra) miatt meginduló korlátlan promie-
locitaproliferációt végső soron differenciáciögátlás
okozza, és differenciáciöt okozó retinsavszármazé-
kokkal a betegség jól kezelhető. A differenciáciögátlás
a retinsav szignalizáciös útvonal célgénjeinek transz­
kripció szintű blokkjával magyarázható. A fúziós pro­
tein konstitutív módon represszálja ezeket a promo-
tereket, részben azáltal, hogy ide toborozza a hisz-
ton-deacetiláz komplexet (I. 6.3 fejezet). Az utóbbi a
nukleoszőmákből kiálló hisztonfarkak deacetilációja
révén kompaktabb, elhallgattatott kromatinszerkeze-
tet hoz létre ezen gének környezetében. Megfelelő
dózisban adott retinsav (vagy deacetiláz-gátlószerek)
alkalmazása a blokkot feloldja.
10.1 A . Sejtöregedés és im m o rta litá s
A sejtöregedés állapotát elkerülő (leküzdő?) sejtek
kiónjai, a sejtvonalak örök életűek - immortálisak.
Rágcsáló eredetű sejtek esetén feltehetően akár egy
gén mutációja elég ehhez. Ez a mutáció érinthet egy
onkogént vagy egy szuppresszor gént. Az immortali-
záló hatást egyes virális fehérjék jelenléte (pl. az SV40
daganatkeltő vírus T-antigénje) is előidézheti azáltal,
hogy specifikusan kapcsolódik egy szuppresszor gén
fehérjetermékével, kivonva azt a forgalomból. Az im-
mortalizációhoz szükséges mutációk száma emberi
eredetű sejtek esetén sokkal több lehet, mint rágcsá­
lókból származó sejtek esetén, ami szintén tényezője
lehet a kétféle eredetű sejt Hayflick-limittel kapcsola­
tos különböző viselkedésének. Emberi sejtek esetén
egy-egy (rágcsálósejteket önmagában is immortali-
záló) onkogén bevitele csak a sejttörzs várható in vitro
l2A „C” betű a vastagbél nevének kezdőbetűje, a gén nem
azonos az anafázispromoveálő faktorral, komplexszel, amely­
nek szintén APC a rövid neve. (Az antigénprezentáló sejt rövi­
dítése ugyancsak APC.)
l3Az a- (és p)-katenin egyben az E-kadherin citoplazmatikus ré­
széhez is kötődő, a citoszkeleton szerkezetét is szabályozó fehérje.
1 0 .1 . S ejtsorsok
élettartamát növeli meg 2 0 -3 0 extra osztódás ere­
jéig. Ekkor bekövetkezik a Krízis, a kultúra kipusztulá­
sa - és igen ritkán (107-10~5 gyakorisággal) immortá-
lis sejtklőnok jelenhetnek meg.
Amikor ún. heterokariont hoznak létre oly módon,
hogy az öregedő sejt magja és egy immortális tumor-
sejtvonal sejtmagja közös citoplazmában található, az
öregedés diadalmaskodik az öröklét felett. (A hatást
az öregedő sejt mRNS-készletének mikroinjekciójával
is létre lehet hozni.) Génchip vizsgálatok segítségével
megállapították, hogy 2 0 0 -4 0 0 körüli azon gének
száma, melyeknek fokozott vagy csökkent kifejeződé­
se specifikus15 a replikatív sejtöregedés folyamatára -
ugyanilyen változások pusztán sejtciklusblokk esetén
nem figyelhetők meg.
A sejtek öregedési képessége valamilyen pozitív
szelekciós nyomás hatására rögzülhetett. Az evolúció
során „beállítödott” élettartam külső és belső ténye­
zők összjátékának eredménye: természetes körülmé­
nyek között az élőlény általában a más fajokkal foly­
tatott versengés áldozata lesz, mielőtt szöveteinek
replikatív, ill. posztreplikatív öregedése okozná halá­
lát. így a hibák halmozódásának üteme, ill. azok kija­
vításának hatásfoka nem válhatott szelekciós ténye­
zővé - ez megmagyarázhatja a rövid életűvé lett fajok
rövidebb életidejét optimális környezeti feltételek kö­
zött is és sejtjeik gyorsabb in vitro replikatív szenesz-
cenciáját. Felvetődött a sejtöregedés mint evolúciós
termék lehetséges szerepe a tumorszuppresszor me­
chanizmusok sorában is (I. 10.4 fejezet).
A jelenség hátterében álló egyik fontos molekulá­
ris mechanizmus: a DNS-replikáció (a késlekedő szál­
szintézis, I. 2. fejezet) biokémiai mechanizmusa olyan,
hogy a telomereken lévő szekvenciák minden osztó­
dást követően rövidülnek, és egy kritikus határt elér­
ve a további osztódások gátlása következik be, chek-
point-mechanizmusok (pl. a p53 útvonal) aktiválá­
sával. Ugyanakkora telomerrövidülés - kromoszóma-
aberrációkat okozva - az immortalizált állapot gene­
tikai feltételeinek kialakulásához is hozzájárulhat.
A telomerek rövidülését enzimatikusan kompenzáló
mechanizmusok is ismeretesek pl. (telomeráz enzim),
amelyek egyes sejtféleségekben (pl. a vérképző őssej­
tekben vagy az ősivarsejtek esetén, amelyekre na­
gyon sok osztódás vár) b iz to s ítjá k a k m m n w n m a i/ é -
l4A k u t p ro m y e lo c y tá s leu ka e m ia , APL.
,5Egy ilyen génről (Smurf2) nemrégen kimutatták, hogy for­
szírozott kifejeződése a replikatív szeneszcencia során megfi­
gyelhető génexpresszió-változásokat önmagában is előidézi, és
hatását az Rb és a p53 fehérje közreműködésével fejti ki.
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
gek regenerációját. E mechanizmusok aktiválódása fi­
gyelhető meg a krízis után életben maradt, osztódó
sejtek kiónjaiban. Lényegében replikatív sejtöregedé­
si jelenségként fogható fel az átlagosnál gyorsabb öre­
gedéssel járó örökletes emberi megbetegedések egyi­
ke. Az egyik ilyen progeria-altípusban az „A” lamin
magmembrán asszociációja a n o r m á lis n á l s ta b ila b b
lesz, es ez megzavarja az egymást követő osztódások
során a magburok újraalakulását.
A nem osztódó sejtek is öregszenek: ez a posztrep-
likatív szeneszcencia. Ennek a folyamatnak a hátteré­
ben hibák halmozódása áll - amellyel azok kijavításá­
nak folyamatai nem tartanak lépést. A folyamat egyes
tünetei - in vitro - reverzibilisek: primer emberi fib-
roblasztokat kontakt gátlás állapotában tartva azok­
ban megjelenik és felhalmozódik ugyan az ün. örege­
dési pigment (lipofuszcin, I. 10.4 fejezet), de a sejte­
ket proliferációra késztetve eltűnik a sejtek citoplaz-
májából. E sejtek csökkent proliferációs készsége
ugyanakkor arra utal, hogy a sejtöregedés más moz­
zanatai visszafordíthatatlanok.
1 0 .1 .5 . Sejthalál
Egy adott molekula koncentrációját a sejt általában
nemcsak termelődésén keresztül, hanem lebomlásá­
nak szabályozása által is kontrollálja. A szöveteket al­
kotó sejtek esetében is érvényesül ez az elv: nemcsak
a sejtosztódás üteme szabályoződik a proliferáciöban
részt vevő, ill. nyugvó sejtek kompartmentjének ará­
nyán keresztül, hanem a sejtek pusztulása is lehet sza­
bályozott. A sejthalálnak azt a formáját, amelynek kivi­
telezésében maga a „halálra ítélt” sejt is részt vesz,
programozott sejthalálnak vagy apoptózisnak nevezik.
A sejt részvétele megmutatkozik abban, hogy specifi­
kus ligand-receptor kölcsönhatás (pl. egyes T-sejt-re-
ceptort felismerő antitestek és a receptor kapcsolódá­
sa vagy a Fas-ligand kötődése receptorához, I. 9.5.,
10.6 fejezet) is kiválthatja a minden lépésénél finoman
hangolt és sokáig reverzibilis jelátviteli folyamatot. En­
nek során jellemzően egy proteolitikus enzimkaszkád16
iniciálódik, amely folyamat végül endonukleázaktivá-
ciön keresztül a DNS enzimatikus fragmentációjához
vezet, mielőtt a sejtmembrán dezintegrálödna - vagy­
is mintegy belülről hal el a sejt. A proteolitikus lavina
elindításában gyakran szerepet játszanak a mitokond-
riumok, amelyek a folyamat kezdetén permeabilizá-
lódnak, és belőlük proteázaktiváló citokróm C kerül ki
,6Ezek a proteázok az ún. kaszpázok, I. 10.6 fejezet.
a citoplazmába (I. 10.6. fejezet). A programozott sejt­
halálnak szerepe van az egyedfejlődés során (I. 11.2.
fejezet) és a felnőttszervezet gyorsan megújuló szöve­
teiben (pl. az immunsejtek esetében, I. 9.5. fejezet),
ahol állandó osztódási, differenciálódási és pusztulási
folyamatok tartanak egymással egyensúlyt. Szabályo­
zása szorosan összefügg a sejtcikluséval és a sejtdif-
ferenciációs folyamatokéval: számos kulcsmolekula
mindhárom típusú folyamat szereplője.
Az apoptózis megjelölést tág értelemben használ­
ják: bármely olyan sejthalál esetében, amikor az elha­
ló sejt aktív részvétele önmaga elpusztításában tetten
érhető; a programozott sejthalál fogalmat általában
az embrionális fejlődés során bekövetkező, pontosan
megjósolható sejtpusztulás jelzésére tartják fenn.
A nekrózis a sejtmérgek egy része17 vagy kedvezőtlen,
afiziolőgiás körülmények hatására bekövetkező „erő­
szakos” sejthalál. Bár a sejthalálnak e legfontosabb
formái morfológiai és biokémiai megnyilvánulásaik el­
téréseinek összessége alapján megkülönböztethetők
(I. 10.6., 11.2. fejezet), az egyes jegyek nem abszolút
specifikusak.
Kitekintés
Az (itt csak vázlatosan említett) molekuláris mecha­
nizmusok egyelőre nem adnak ellentmondásmentes
választ a legfontosabb kérdésekre. Intenzív kutatások
folynak pl. annak megválaszolására, hogy a telomer-
hossz szabályozási zavarainak pontosan mi a szerepe
rákos transzformációban, és még nem világos, hogy
vajon mi köze a replikatív szeneszcenciának az in vivő
öregedési folyamat egészéhez? A Hayflick-limittel kap­
csolatos jelenségek valószínűleg komplexebbek, mint­
sem egyetlen mechanizmus lenne bennük érintve. Az
emlő epiteliális sejtek pl. kétfázisú növekedést mutat­
hatnak. Az első platót követően azoknak a sejteknek a
szaporodása folytatódik, amelyekben a p16 (CDK inhi­
bitor) szuppresszált állapotba kerül. A második plató
elérése előtt 1 0 -2 0 generációval, a sejtek telomerrö-
vidülésével párhuzamosan, a különböző kromoszóma-
aberrációk nagy számban jelentkeznek. A kromoszö-
mafüziót megakadályozó, telomerek által biztosított
védelem megszűnése eredményeként létrejövő fuzio­
nált kromoszómák a mitózis során anafázisban eltör­
nek, aberrációk változatos formáit produkálva, a rákos
daganatokban észlelt citogenetikai képet utánozva.
Milyen molekuláris mechanizmusok állnak a sejtek
sorsfordulói hátterében (pl. milyen szabályozási lépé­
sek egymásutánja szükséges egy differenciációs folya-
,7Más sejtmérgek apoptózis kiváltásával ölik meg a sejteket.

mathoz vagy a sejt apoptotikus elhalásához)? Milyen
molekuláris mechanizmusok biztosíthatják egy génki­
fejeződési mintázat megőrződését, propagálódását a
sejt osztódásai során?
A génkifejeződési mintázat propagálödása megva­
lósulhat pl. olyan módon, hogy egy adott szabályozó
fehérje (mely egy sor más fehérje kifejeződését kont­
rollálja) saját kifejeződését is serkenti (pozitív vissza­
csatolást eredményező molekuláris mechanizmusok
révén), és így az osztódás során utódsejtekbe jutó sza­
bályozó fehérje ismét beindítja saját szintézisét. A gén­
kifejeződési minta változásainak sok elemét több diffe­
renciálódási folyamat, sejtelhalási reakció stb. esetén
feltárták, de ismereteink csak részlegesek ezekben az
esetekben is. A sejtállapotok nyilvánvalóan igen össze­
tett volta és a szabályozások komplexitása sok gén, ill.
géntermék szimultán vizsgálatát tenné szükségessé -
a tudományos megismerés e lépcsőjére napjainkra ju­
to tt el az emberiség, a chip technológia révén. Komo­
lyan remélhető, hogy a fejezetben érintett jelenségek­
kel kapcsolatos biokémiai szabályozási utak további
vizsgálata valóban elvezet a különböző sejtsorsok és
sorsfordulók legfontosabb molekuláris szabályozó té­
nyezőinek a megismeréséhez és az ismeretek gyakor­
lati alkalmazásához. Az utóbbi reményre feljogosít az a
tény is, hogy pl. a daganatos betegségek - lényegében
oki - differenciációs terápiája egyes hemoproliferatív
(leukaemiás) megbetegedések esetén már bevonult a
klinikai gyakorlatba.
N yitott kérdés a „mutátor", tehát genetikai varia­
bilitást (f)okozó mutációk esetleges szerepe a dagana­
tos transzformációban. Egyes adatok szerint - bizo­
nyos daganatok sejtjeiben - a mutációs ráta nagyság­
rendekkel meghaladja a normál sejtre jellemző szin­
tet. Ha ezt a további kutatások megerősítik, akkor az
e sejtek transzformációjához szükséges genetikai vál­
tozások minimális számára vonatkozó eddigi elképze­
léseink mélyen alulbecsültek.
Nincs kizárva, hogy a következő néhány év ko­
moly meglepetéseket tartogat számunkra a szöveti
regeneráció problémakörében is. A szervezetben
zajló szöveti regenerációs folyamatok a sejtdifferen-
ciáciös és -proliferáciős döntések összehangolt rend­
szerét igénylik, és embrionális fejlődési programok
részleges vagy teljes feléleszthetőségét a kifejlett
élőlény szöveteiben. A törzsfejlődés során a szöveti
regenerációra való készség nyilvánvaló szelekciós elő­
nyöket hordoz. A probléma biológiai megoldásai
elvesztett testrészek komplett regenerációjától (a
törzsfejlődés alacsonyabb lépcsőfokain) a magasabb-
rendűek sokkal korlátozottabb, az eredeti szöveti vi­
szonyokat kevésbé respektáló regenerációjáig terjed.
1 0 . 1 . S ejtsorsok
Az előbbi organizmusok regenerációs folyamataikhoz
embrionális fejlődésük mechanizmusait alkalmazzák.
Ennek során a sebzés határán lévő sejtek dedifferen-
ciálódnah (vagy az itt lévő őssejtek aktiválódnak), be­
lépnek a sejtciklusba, és létrehozzák a pozíciójukhoz
képest disztális (kifelé elhelyezkedő) szöveteket -
máshová transzplantálva is a származási helyüknek
megfelelőket. Emlősök szöveti regenerációs készsége
részben a szöveti sajátságoktól függ. A máj pl. komp­
lex szöveti szerkezete ellenére jelentős regenerációs
hajlamot mutat (I. Prométheusz-legenda). A regenerá­
cióban az összes májsejtféleség (hepatocita, Kupffer-
sejt stb.) proliferációja kimutatható, és az eredeti máj­
méret eléréséig tart. A folyamatot szabályozó (elindí­
tó, ill. megállító) számos növekedési faktort azonosí­
tottak - összjátékuk pontos feltárása még nem való­
sult meg. Feltehetően a hosszabb élettartamü maga­
sabb rendű állatok esetében a szöveti regeneráció
előnyeinél nagyobb sűllyal estek latba a hibás regene­
ráció kockázatai (torzfejlődés, daganatok kialakulása),
így a legtöbb szervben a sejtek osztódását megfelelő
faktorok gátolják. Könnyen lehet, hogy a csökkentnek
hitt regenerációs készség csak azért áll fenn, mert a
gerincesekben a növekedési faktorok jelentős része
születés után túlságosan kis koncentrációban terme­
lődik, vagy a regenerálódást specifikus gátló faktorok
akadályozzák, és ez az állapot esetleg korrigálható
lesz a közreműködő molekulák ismeretében. Újabban
a felnőttszervezet olyan szöveteiben is észleltek őssej­
teket, amelyek regenerációs hajlama igen korlátozott
(pl. központi idegrendszer), és teljesen váratlanul ezek
az őssejtek nem mutatnak szigorú elkötelezettséget
az adott szöveti irányban (alternatív irányokba is ké­
pesek differenciálódni, I. 10.2, 10.3, 14.3. fejezet).
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A fejezetben áttekintett legfontosabb fogalmak és
összefüggések: sejtek in vitro osztódóképességének
korlátai, immortalizáció, emberi és rágcsáló eredetű
sejtek eltérő viselkedése és ennek lehetséges okai, le­
hetséges sejtállapotok és ezek összefüggései, normá­
lis és daganatos eredetű sejtek in vitro növekedési sa­
játságai, differenciáció, az utóbbi és a fenotípus, ill.
genotípus kapcsolata, morfogének, szöveti regenerá­
ció, onkogének/antionkogének és a normális, ill. rákos
sejtosztódás kapcsolata, programozott sejthalál és
apoptőzis, az utóbbiak élettani szerepe.
□ Mi a sejtosztódások esetleges aszimmetriájának
jelentősége?
□ Milyen tényezők okozhatják a rágcsáló és emberi
eredetű sejtek eltérő in vitro viselkedését?
555
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
□ Mikor válik egy protoonkogén onkogénné?
□ Hasonlítsa össze normális és daganatos sejtek
sejtciklusát a G 1 -G 2 -S -M fázis tartama, ill. a ge­
nerációs idő szempontjából!
□ Miért gondoljuk, hogy a rágcsáló eredetű sejtek in
vitro túlélő klönjai mutációk megjelenésének kö­
szönhetők?
□ Miért aktiválódhatnak egyes gének szelektíven az
embrió valamely térrészében?
□ M ilyen szerepe le h e te tt az evolúciónak az örege­
dési jelenségek kialakulásában?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
8.1., 10.2-10.6., 11., 14.3.
Ajánlott olvasmányok
K lein , G.: Fould’s dangerous idea revisited: The mul-
tistep development of tumors 40 years later. Ad-
vances in Cancer Research 72:1 -23, 1998.
Ro m ano v , S.R., Kozakiewicz, B.K., H olst, C.R., Stamp -
fer, M.R., Haupt , L. M., T lsty, T. D.: Normál hu-
manmammary epithelial cells spontaneously es-
cape senescence and acquire genomic changes.
Natúré 409., 2001.
Z hang , H., Cohen , S.N.: Smurf2 up-regulation acti-
vates telomere-dependent senescence. Genes &
Development /8 :3 0 2 8 -3 0 4 0 , 2004
A she, H. L , B riscoe, J.: The interpretation of morpho-
gen gradients. Development 133 :3 8 5 -3 9 4 , 2006
Rubin , H.: Promise and problems in relating cellular
senescence in vitro to aging in vivő. Archives of Ge-
rontology and Geriatrics. 3 4 :2 7 5 -2 8 6 , 2002.
Loeb , K.R., Lo eb , L.A.: Significance of multiple mu-
tations in cancer. Carcinognesis 2 /.-3 7 9 -3 8 5 ,
20 0 0 .
Goessler, U.R., Riedel, K., H örmann , K., Riedel, F.: Pers-
pectives of Gene Therapy in Stem Cell Tissue Engi-
neering. Celis Tissues Organs /8 3 :1 6 9 -1 7 9 , 2006.
 10.2 . Sejtsorsok és differenciálódás1
10.2.1. Őssejtek és differenciálódás
10.2.2. Sorsdöntő lépések
10.2.3. A sejtdifferenciálódás molekuláris főszereplői
10.2.3.1. Növekedési/differenciálódási faktorok és receptoraik
10.2.3.2. Transzkripciós faktorok
10.2.3.3. A sejt környezetének molekuláris tényezői
10.2.4. Sejtdifferenciálódás mesterséges körülmények között
10.2.5. A differenciálódási folyamat egyirányúsága
10.2.6. A differenciálódás ritkán a genom változásaival jár együtt
Bevezetés
Az egyedfejlődés és a szöveti differenciáció kiala­
kulása sejtbiológiái szempontból hallatlanul bonyolult
folyamatnak tűnik. Gyakran olvassuk, hogy a DNS-ben
kódolt információ az illető élőlény egyfajta tervrajza,
megvalósítási terve (blueprint). A valóság ennél bo­
nyolultabb: a DNS-ben a lehetőségek vannak kódolva,
melyek a körülményektől függően eltérő végkifejletet
eredményezhetnek. Az egyedfejlődés és a differenciá­
lódás során nagyszámú olyan lépést lehet megkülön­
böztetni, mely minőségi változásokat eredményez (és
általában nem visszafordítható). E sorsdöntő lépése­
ket genetikailag meghatározott faktorok kölcsönhatá­
sai határozzák meg, de hibátlan végrehajtásuk csak
megfelelő környezeti feltételek mellett lehetséges.
A törzsfejlődés minél magasabb szintjén áll egy
szervezet, annál több ilyen lépés szükséges a kifejlő­
déséhez. A magasabb rendű szervezetek igényeseb­
bek a környezeti feltételekkel szemben, kevésbé tole­
rálják az optimálistól eltérő paramétereket.
A normális egyedfejlődés során ugyan beszélünk
„mester”-génekről (faktorokról), de a differenciálódási
lépések során a gének és géntermékek nem hierarchi­
kus módon, alá- és fölérendeltségi viszonyban, hanem
génhálózatokat alkotva működnek. (Az előbbi pl. a
hadseregekre jellemző, és egy tábornok kiesése jelen­
tős erők működését béníthatja. A hálózatok - pl. a
web - számos, igen fontos csomópont, hub kiesése
után is szinte zavartalanul képesek működni.)
A sorsdöntő fejlődési lépéseknek térben és időben
rendezetten kell folyniuk. Szervezetünkben számos
D u d a E rn ő
szerv és szövet, több száz eltérő sejttípus található,
melyek speciális feladatokat látnak el, melyek anyag­
cseréje elképesztően különböző lehet. Mindezen szö­
vetek, sejttípusok egyetlen megtermékenyített pete­
sejtből alakulnak ki, megfelelő differenciálódási lépé­
sek hosszú során keresztül. E fejezet célja az, hogy ké­
pet alkothassunk arról, hogy milyen általános elvek
mentén, milyen stratégiával, milyen mechanizmusok­
kal alakulnak ki a sejttípusok, a szövetek és a szervek
az egyedfejlődés során. Mennyire megismételhetők,
vagy visszafordíthatatlanok a fejlődési lépések, mi tör­
ténik a szövetek regenerációjakor, milyen mechaniz­
musok biztosítják, hogy a nukleinsav lineáris informá­
ciótartalma hihetetlen formagazdagságban és bioké­
miai változatosságban öltsön testet.
Jelenség
Bizonyos körülmények között egy folyamatosan
osztódó sejtféleség tulajdonságai jellegzetesen és tar­
tósan megváltozhatnak, a sejtek átalakulnak, differen­
ciálódnak. A differenciált sejtek m o rfológiai, műkö­
désbeli és biokémiai szempontból egyaránt különböz­
nek a kiindulási sejttípustól.
Élőben a különböző típusú izomsejtek mioblasz-
tokból alakulnak ki. A mioblasztok in vitro is szaporít­
hatok. Ha a folyamatosan osztódó mioblaszttenyésze-
tekben a sejtek nagyon sűrűn benövik a rendelkezé-
'A differenciálódás zsákutcáiról mint a daganatkeletkezés
egyik aspektusáról a 1 0 . 1 . fejezetben van sző.
557
10. S e j t s o r s o k és s o r s f o r d u l ó k
sükre álló felszínt vagy megvonjuk tőlük a növekedési
faktorokat biztosító szérumot, a sejtek alaki és bioké­
miai változáson mennek keresztül. Olyan folyamatok
zajlanak, amelyek az izomszövetté való differenciáló­
dás jellegzetes kísérői: a sejtek fuzionálnak és szinci-
ciumokat alkotnak, megindul az izomrostok fehérjéi­
nek szintézise, a sejtek összehúzódásra lesznek képe­
sek stb. Ha azonban a sejtekhez zsírsavakban gazdag
tápfolyadékot adunk, a sejtek adipocitává alakulnak,
a csontok kialakulásában fontos szerepet játszó Bmp
(boné morphogenetic protein) jelenlétében pedig
csontsejtekké differenciálódnak.
Lehetséges m agyarázatok
A megváltozott fenotípus magyarázata lehetne az
is, hogy a differenciálódó sejtekben megváltozott a
génállomány összetétele, de az is, hogy csak megvál­
tozott a gének aktivitása. Egyes mikroorganizmusok­
ban és a gerincesek speciális immunsejtjeiben (B- és
T-sejtek) valóban megfigyelhető a differenciálódással
összefüggésben a genom egyes génjeinek átrendező­
dése. Ez azonban különleges, rendhagyó jelenség, és
inkább a differenciádéval együtt járó változás, nem a
differenciálódást kiváltó ok. Mint azt a következőkben
részletezzük, az egyedfejlődés és a szöveti differenciá-
ciö általános oka az, hogy változatlan genom mellett
a gének számottevő részének aktivitásában jelentős
változás áll be, megváltozik a génaktivitási mintázat.
Tényleges magyarázat
A mioblasztok differenciálódása során első lépés­
ként a sejtek olyan transzkripciós faktorokat termel­
nek, amelyek szabályozzák az izomspecifikus gének
kifejeződését. Ezt követően miofibrillumokat szinteti­
zálnak, és rövidesen sokmagvú, összehúzódásra ké­
pes izomsejtekké alakulnak. A folyamat során megha­
tározó szerepet játszó MyoD transzkripciós faktor
egy, a genomban elég gyakran előforduló szekvenciát
ismer fel. Hasonló a helyzet más transzkripciós fakto­
rokkal is. Ám a MyoD egy másik faktorral heterodi-
mert képez, és a keletkező transzkripciós faktor már
olyan DNS-szekvencia motívum kombinációt ismer
fel, amely csak az izomsejt-specifikus fehérjék szabá­
lyozó szakaszaiban fordul elő. A két faktor kölcsönha­
tását hatásosan gátolja egy inhibitor, amely mindkét
faktorral képes heterodimert képezni. A differenciáló­
dás indukciója (szérummegvonás) során az inhibitor
koncentrációja lecsökken, így kialakulhat az aktív he­
terodimer a MyoD részvételével, az izomspecifikus
gének átírását elindítva. (Természetesen a szabályo­
zás a leírtaknál sokkal bonyolultabb és többszörösen
biztosított.)
Kapcsolódó ismeretek
1 0 .2 .1 . Ő ssejtek2 és differenciálódás
Az őssejtek (az angol nyelvű irodalomban stem
cells, SC) kutatása az elmúlt évtizedben a biológiai tu­
dományok egyik leggyorsabban fejlődő területe volt.
Az eredmények nagy reményeket váltottak ki és nagy
vitákat provokáltak. Mindkettőben szerepe volt an­
nak, hogy az őssejtekről szőlő ismeretterjesztő cikkek­
ben (és a szakirodalomban is) nagyon pongyolán bán­
nak az őssejt kifejezéssel, ami komoly félreértésekre
ad okot.
A 2 - 8 sejtes (emlős) embriókban totipotens emb­
rionális őssejtek5 találhatók, amelyekből bármilyen
szövet kialakulhat, sőt élő állat is. Ha pl. kettéfűzzük
a 8 sejtet két 4-4 sejtes képződménnyé, mindkettő­
ből teljes értékű állat alakul ki. Ezekben a sejtekben
a sejtciklus szabályozásnak különleges „hibája” fe­
dezhető fel: a C l -S fázis közötti átmenetet szabályo­
zó retinoblastoma fehérje nem működik, lehetővé té­
ve a sejtek folyamatos osztódását mitogén faktorok
nélkül is.
A hőlyagcsíra állapot kialakulása előtt azonban -
már egy sorsdöntő differenciálódási lépés történik: a
sejtek vagy trofoblaszttá alakulnak, vagy a belső sejt­
tömeget (inner cell mass, ICM) alkotó pluripotens
embrionális őssejtté válnak. Az utóbbiakból bármi­
lyen sejttípus differenciáltathatő, kivéve a trofoblasz-
tokat (ill. a későbbi placenta sejtjeit). Ennek következ­
tében ezekből élő állatot sem lehet előállítani, csak ha
egy másik embrióból származó trofoblaszttal kombi­
náljuk őket. A pluripotens embrionális őssejtek a hó-
lyagcsíráből eltávolíthatók és in vitro elszaporíthatők,
de elkötelezetlen (differenciálatlan) állapotukat csak
abban az esetben őrzik meg, ha olyan faktorokkal lát­
juk el őket, amelyek a megfelelő jelfolyamatot képe­
sek kiváltani a sejten belül. Egér őssejtek esetében ez
a LIF, a leukaemiagátló faktor, amely receptorához
kapcsolódva aktiválja a STAT3 jelösvényt. Az emberi
őssejtek esetében a LIF nem hatásos, bár azonos jelűt
aktiváciöjára van szükség. A faktor mibenlétének pon­
tos ismerete nélkül is fenn lehet azonban tartani az
emberi őssejtek elkötelezetlenségét. A különböző te­
nyésztett sejtek növekedési faktorok tucatjait terme­
lik, amelyek között (tapasztalat alapján) megtalálhat­
juk a kívánt anyagot is. (Korábban egér fibroblasztok
által termelt faktorokat használtak az emberi sejtek-
2Az embrionális őssejtekkel a sejtmagátültetéses klónozás­
sal összefüggésben a 14.3. fejezetben foglalkozunk.
5Lásd 14.3. fejezet.
 10.2. S e j t s o r s o k és d i f f e r e n c i á l ó d á s

hez is. Ma már azonban csak ún. xeno-free, azaz ide­

genmentes vonalak használata kívánatos, amelyek so­
ha nem találkozhattak más fajok fehérjéivel (és poten­
ciális vírusaival).
Az őssejtek harmadik kategóriája a multipotens
őssejt, amely sokféle, de nem mindenféle testi sejttí­
pus kialakítására képes. A pluripotens és a multipo­
tens őssejtek élő szervezetből való kinyerése, ill. egy­
mástól való elkülönítése igen nehéz feladat, mert dif­
ferenciálódási képességük csak különleges körülmé­
nyek között nyilvánul meg (megfelelő diffenciálődási
faktorok, ECM molekulák, egyéb szignálok jelenlété­
ben). A multipotens sejtek differenciálódási skálájának
további beszűkülésével (azaz további differenciáló­
dással) jönnek létre a progenitor sejtek. Ezek már csak
néhány, rokon sejttípus kialakítására képesek.
Valamennyi őssejtre jellemző az aszimmetrikus
osztódás (a progenitorokra már nem). Ez a fogalom
azt jelenti, hogy az őssejt utódai közül az egyik őssejt
marad, a másik differenciálódik (10.2/1. ábra]. Az a
tény, hogy egy organizmuson belül az őssejtek száma
10.2/1. ábra.
növekedni is képes, azt bizonyítja, hogy az aszimmet­
Az őssejtek és a progenitor sejtek. Az őssejtekre jellemző az
rikus osztódás csak statisztikusan, az őssejt-populáció aszimmetrikus osztódás, a progenitor sejtekre a beszűkült
egészére igaz (egy sejtnek időnként lehet két egyfor­ differenciálódási spektrum.
ma utódja). Korábban sző volt arról, hogy a C1 -S át­
menetet szabályozó retinoblastoma fehérje a korai
őssejtekben nem működik. Érdekes módon a pluripo­ Elvben felmerül a terápiás klónozás lehetősége is,
tens őssejtekben a G 2-M ellenőrzési pontot (is) sza­ ami alatt azt kell érteni, hogy differenciáltatás előtt az
bályozó p53 szerepe bővült üj funkcióval: a gén mu­ embrionális őssejt magját kicserélik a beteg (a reci-
tációja a sejtek azonnali differenciáciőját váltja ki, el- piens) testi sejtjeiből származó sejtmaggal. így a sejt
távolítva az érintett sejtet az őssejtek közül - függet­ és a leendő szövet genetikai állománya a befogadó
lenül attól, hogy a mutáciö(k) javítása később megtör- személy szervezetéből származik (kivéve a mitokond-
ténik-e vagy sem. riális DNS-t), tehát a szervezet sajátjaként fogja elfo­
Az őssejt kifejezést gyakran valamennyi ismerte­ gadni az ebből készült „pótalkatrészt”. A kísérletek
tett fogalomra alkalmazzák. Tudományos szempont­ azt mutatták, hogy az őssejt citoplazmája képes (leg­
ból a legnagyobb érdeklődést a pluripotens embrio­ alábbis részlegesen) visszapörgetni a diffenciálődási
nális őssejtek keltették, hiszen megfelelő faktorok je­ lépések során bekövetkezett kromatinmódosítási lé­
lenlétében valamennyi testi sejttípus kialakítására ké­ péseket, lehetővé téve a kiméra sejt génjeinek újra-
pesek, tehát a szövet-, ill. szervpótlás lehetőségét rej­ programozását.
tik magukban. Ilyen sejtekhez azonban csak embriók Az őssejtek elkötelezetlenségében fontos szerepet
feláldozása révén lehet jutni, ami komoly etikai prob­ játszik a „nanog” elnevezésű fehérje (az elnevezés az
lémákat vetett fel. Szakmai gond is van: az embrioná­ örök ifjúság mitológiai országára, Tir Na N og-ra utal),
lis sejtekből készített szerv vagy szövet éppoly idegen ennek van meghatározó szerepe az átprogramozási
a szervezet számára, mintha egy véletlen donor sze­ folyamatban is.
mélyből származna. Megfelelő szöveti egyezés híján Őssejtek, pontosabban pluripotens és multipotens
kilökődési reakciót indít be. Tekintve, hogy a kilökő- sejtek nemcsak a hölyagcsírában találhatók, hanem a
dési folyamatot meghatározó hisztokompatibilitási köldökzsinórvérben, a tejfogakban, sőt a felnőttszer­
antigének (I. 9.5 fejezet, MHC) tekintetében az embe­ vezetben is (csontvelőben, hajhagymában, zsírszövet­
ri faj rendkívüli sokféleséget mutat, legalább néhány ben vagy éppen az agyban; 10.2/2. ábra]. Mint ko­
tízezerféle embrionális őssejtből származó szövetet rábban sző volt róla, nehéz megmondani, hogy a két­
kellene előállítani (és raktározni), hogy a pótlás min­ féle sejt közül melyikkel állunk szemben. Kísérletek
denki számára hozzáférhető legyen. és anekdotális megfigyelések százai számolnak be bi­

559
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
zarr „transzdifferenciálődási” lépésekről, amikor egy
bizonyos szövetből származó „őssejtek” valamilyen
egészen különböző sejttípussá alakultak át. Csontve­
lő-átültetésen átesett betegekben leírták a vérképző
őssejtek (hemopoetic stem cells, HSC) átalakulását
szívizom kardiomiocitáivá, a máj hepatocitáivá vagy
veseepitélsejtekké. Rendszerint nőbetegekben férfi
donortól kapott őssejtek differenciálódása vezet
nyomra, pl. ha szívinfarctus után a regenerálódó szív­
izom sejtjeiben Y-kromoszőmát találnak.
A transzdifferenciálódás ellentmond azoknak az is­
mereteinknek, amelyeket a szöveti differenciálódás­
ról, egyes korai gének heterokromatinizálődásáról,
annak megfordíthatatlanságáról szereztünk. Valószí­
nűbbnek látszik az a hipotézis (amelyet a XVI. századi
festészetből kölcsönzött szóval chiaroscuro néven
emlegetnek, a fény-árnyék ellentétekre utalva), mely
szerint a pluripotensből a multipotensbe való átmenet
véletlenszerűen következik be. Egy populáción belül
hiába differenciálódott egy bizonyos irányba a sejtek
többsége, maradhatott néhány elkötelezetlen sejt is,
10.2/2. ábra.
Felnőttkori őssejtek differen­
ciálódási képessége.
amely „transz” nélkül, első irányként differenciálódhat
egy másik irányban.
Az embrionális őssejtek kutatási célra való felhasz­
nálása etikailag vitatott kérdés (egy vallási fundamen­
talisták által befolyásolt kormány be is tiltotta), ráadá­
sul megoldatlan tudományos kérdések is felmerültek.
Ezek fényében felértékelődtek a felnőttszervezetben
található multipotens, esetleg pluripotens őssejtek.
Különös érdeklődés övezi az agyi őssejteket, amelyek
- szemben a korábbi dogmával - folyamatosan sza­
porodhatnak, és új neuronná képesek differenciálód­
ni. Az igazi meglepetést a mezenchimális őssejtek fel­
használhatósága jelentette. Ezek a sejtek is kinyerhe­
tők a csontvelőből, de máshol is előfordulnak. Megfe­
lelő faktorok hatására igen változatos sejttípusokat le­
het előállítani belőlük: pl. adipocitákat, izom-, porc­
vagy csontsejteket. Mivel valamennyien rendelkezünk
ezekkel, bárki őssejtjeit fel lehet használni a pótolásra
szoruló szövetek (szervek) előállítására.
A mezenchimális őssejtek egészen különleges im­
munológiai sajátságokkal rendelkeznek, ami a szerv­

pótlás tekintetében különösen fontos. Ezekkel szem­
ben feltűnően toleráns az immunrendszer, és ez a to­
lerancia a velük együtt átültetett szövetekre is kiter­
jed. Ha pl. különböző egértörzsek bőrét egymás kö­
zött átültetjük, az idegen bőrdarab hetek alatt elhal,
és heves immunreakció során kilökődik. Ha azonban
mezenchimális őssejtekkel együtt operáljuk át az ide­
gen bőrt, az hosszü időn keresztül él és működik,
mintha azonos törzsből származna.
Sajnos minden biológiai éremnek van másik olda­
la is: ez a tolerancia a tumorsejtek irányában is meg­
nyilvánul. A Bl 6 jelű festékes bőrdaganat (melanoma)
sejtjei csak a C57 black egérben fejlődnek tumorrá, a
többi törzsben az immunrendszer elpusztítja a daga­
natsejteket. A B16 sejteket mezenchimális őssejtek­
kel keverve viszont elérhető a többi törzsben is a da­
ganat kifejlődése. Magyarán fennáll az a veszély, hogy
az őssejtek használata a latens mikrotumorok számá­
ra teremt lehetőséget.
Az őssejtek egyébként is igen sok hasonlóságot
mutatnak a tumorsejtekkel. Amíg egészséges testi sej­
tekben a kromoszómák végeit karbantartó telomeráz
enzim általában inaktív, az őssejtekben és a tumorsej­
tekben igen hatásosan működik. (Emiatt a tumor­
sejtekre és az őssejtekre nem áll fenn a Hayflick-féle
öregedési szabály - korlátlanul fiatalok maradnak.)
A normális, diploid sejtekben a sejtciklus szigorúan
szabályozott, állatokba oltva soha nem alakítanak ki
tumort. Ezzel szemben az őssejtek - különösen na­
gyobb sejtszámban beoltva - igen gyakran tumorrá
fejlődnek.
Az őssejt alapú terápia világszerte kibontakozóban
van, igen változatos kórképek gyógyítására, nagyon
sokféle sejttípust felhasználva. A parkinsonismust ne-
urotranszmitter-termelő agyi őssejtekkel, a kopott
ízületeket mesterségesen differenciáltatott porcsej­
tekkel, a cukorbetegséget in vitro kialakított Langer-
hans-szigetekkel, az infarctus során károsodott szívet
miokardiocitává differenciálódó őssejtekkel próbálják
gyógyítani (I. még Kitekintés).
Könnyű azonban belátni, hogy gyakran az elsődle­
ges károsodás is krónikus gyulladás vagy autoimmun
folyamat eredménye. Ilyenkor, amint a beültetett ős­
sejt differenciálódni kezd vagy az abból in vitro előál­
lított szövet beültetésre kerül, ugyanolyan hatások
érik, mint amilyenek az eredeti szövetet érték. A terá­
pia ily módon csak azokban az esetekben lesz igazán
hatásos, amikor a károsodás egyszeri trauma (bal­
eset) vagy korábbi, de maradéktalanul gyógyult fertő­
zés következménye.
Számos megfigyelés sugallja, hogy gyakran nem is
kellene őssejtterápiát alkalmazni, csak lehetőséget te­
10.2. S e j t s o r s o k és d i f f e r e n c i á l ó d á s
remteni a szervezetben megbúvó őssejteknek, hogy
kifejthessék hatásukat. A központi idegrendszert érő
sérülések után nincsen axonregeneráció. Ennek az az
oka, hogy az oligodendrociták membránjában (a mie-
linben) olyan molekulák találhatók, amelyek - megfe­
lelő receptorokra hatva - megakadályozzák a rege­
nerálódást. A mielinasszociált glikoprotein, ill. az ún.
nogo fehérjék működésének felfüggesztése azonban
lehetőséget ad a regenerációra, az axon növekedése
(időlegesen) lehetővé válik. Ez olyan károsodások
gyógyulásához vezethet, amelyek ma még egy életre
rokkantkocsiba kényszerítenek valakit.
Mesterségesen cukorbajossá tett egerek vércukor-
szintjét normalizálni lehet p-sejtek vagy inzulinterme­
lő szigetek beültetésével. Ezt humán terápiában is al­
kalmazták, sajnos csak időleges sikerrel, mert a beül­
tetett sejtek előbb-utöbb elpusztultak. Elpusztította
őket az az immunfolyamat, amely a saját inzulinter­
melő sejteket is tönkretette. Ha azonban az állatok
csontvelőt (és vele őssejteket) kaptak, nem lökődött
ki a (B-sejt. Ezt a toleranciát azonban nem a mezenchi­
mális őssejteknek lehet köszönni, hanem a szabályozó
T-sejtek jelenlétének. Ezek a limfociták (Treg, I. 9.5. fe­
jezet) képesek leállítani az autoimmun folyamatokat,
így pl. az (I. típusú) diabeteshez vezető folyamatot is.
A korábban inzulint igénylő állatokban a tolerancia ki­
alakulását követően megfigyelhető volt a szigetek re­
generálódása és az inzulintermelés normalizálódása.
Idős nők körében a comb- és csípőcsontok törése
több áldozatot követel, mint az emlő- és petefészek-
rák együtt. A csontok gyógyulását vizsgálva kiderült,
hogy az idősekből izolált csontképző őssejtek (proge­
nitor sejtek) laboratóriumban épp oly sebességgel
osztódnak, mint a fiatalok sejtjei. Ha azonban idősek
vérsavöját használták fel a sejtek tenyésztésére, az
idősek savójában regenerálódást gátló komponense­
ket lehet kimutatni. Tehát nem csupán a növekedési
faktorok alacsonyabb szintje felel a lassú gyógyulá­
sért. Az évek során az átélt fertőzések nyomán felsza­
porodnak az autoreaktív ellenanyagok és citotoxikus
limfociták. Számos patogénnél figyelhető meg mole­
kuláris mimikri: gazdafehérjékre emlékeztető bakte­
riális komponensek jelenléte, és az ezek ellen kialaku­
ló immunválasz károsítja a saját szöveteket is4.
Szívinfarctust követően a stresszelt sejtek gyulla­
dási citokineket termelnek, amelyek gátoljak az őssej­
tek izom irányban történő differenciálódását, viszont
elősegítik a fibroblasztok szaporodását. Ezen űn. fib-
'’Más kórokozók viszont ún. szuperantigénjeikkel váltják ki a
haszontalan, esetenként saját antigénekkel reagáló ellenanya­
gok értelmetlen termelődését.
561
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
rotikus elfajulás oka: a működő izomsejtek helyét át­
veszi az összehúzódásra képtelen kötőszövet. Felme­
rül a lehetősége annak, hogy ilyenkor nem feltétlenül
lenne szükség őssejtek beültetésére (hiszen ezek dif­
ferenciálódása is gátolt). Elég lenne a gyulladásos ci­
tokinek termelődését vagy hatását gátolni, valamint
a? izo m irá n y ú d iffe re n c iá ló d á s t e lő s e g ítő fa k to ro k je­
lenlétét biztosítani, a többit a beteg saját őssejtjei is el
tudják végezni.
Végül m eg kell em líteni az őssejtek sorsát irányító
elvet, amit az „empty niche" teória fogalmazott meg.
Ennek értelmében a felesleges őssejt (felnőtt-, pluri-
vagy m u ltip o te n s őssejtekről van szó) könnyen tumort
(teratomát) képez - nem is fordul elő a szervezetben
sok őssejt sehol! Van azonban még egy különleges ké­
pessége: észleli, ha szükség van rá. Ha valahol űr tá­
mad, betöltendő hely, kiesett funkció, károsodott szö­
vet keletkezik, az őssejt megtalálja és igyekszik
mennyiségileg és minőségileg eleget tenni a követel­
ményeknek.
1 0 .2 .2 . S orsdöntő lépések
A differenciálódás során vannak minőségi lépések,
amelyek általában visszafordíthatatlanok, megpecséte­
lik a sejt további sorsát, amelyek látványos változást
hoznak létre a sejt felépítésében és működésében.
A humán genom projekt adatai és a szövetekben
kifejeződő szekvenciák összevetése alapján úgy be­
csüljük, hogy az emberi genom hozzávetőlegesen
2 5 -3 5 ezer gént tartalmaz. A képződő fehérjék szá­
ma kb. egy nagyságrenddel nagyobb. A gének átírása
különböző starthelyekről többféle mRNS szintézisét
eredményezheti, a hnRNS-ekből esetenként nagyszá­
mú, szövetspecifikus, alternatív splice-variáns keletke­
zik, végül a fehérjeérési folyamatok (glikoziláció, fosz-
foriláciö, aciláció, proteolitikus hasítások) eredménye­
képpen tovább emelkedik a lehetséges polipeptid-va-
riánsok száma. Ezekből azután még változatosabb
szerkezetű és aktivitású homo- és heterooligomer fe­
hérjék alakulhatnak ki.
A gének aktivitását vizsgáló DNS-chip (DNS-lapka)
analízisek tanúsága szerint az egyes sejttípusokban
ennek az információhalmaznak csupán néhány száza­
léka fejeződik ki. Egy bizonyos sejttípust az jellemez,
hogy milyen anyagcsere-lépések vagy -feladatok el­
végzésére képes (azaz milyen enzimek és szerkezeti
fehérjék szintézisét végzi), milyen impulzusokra ké­
pes reagálni, milyen receptorokkal rendelkezik, mi­
lyen extracelluláris kapcsolatokban vesz részt, milyen
kommunikációs molekulákat termel (milyen hormon­
szerű anyagok, ingerületátvivő vagy extracelluláris
mátrix molekulák exportjára képes). Minden sejttí­
pusra egyedileg jellemző ez a génaktivitási mintázat.
Egyes sejttípusok elképesztően egyoldalúak: a re-
tikulociták (vörösvértest-előalakok) vagy az ellenanya­
gokat termelő plazmasejtek mRNS-molekuláinak túl­
nyomó többséget a globin-, ill. az immunglobulin-
mRNS teszi ki. A legkomplexebb mRNS-mintázatok-
kal rendelkező sejteket az agyban találjuk. A sejtek in
vitro tenyésztése során a sejttípusra jellemző exp­
ressziős mintázat meglepően konzervált.
Egy adott sejttípus anyagcsere-aktivitása termé­
szetesen nem állandó, a környezeti feltételeknek, kihí­
vásoknak megfelelően nagyfokú plaszticitással változ­
hat. Az egyes enzimek aktivitásának, a szerkezeti fe­
hérjék mennyiségének, a sejt méretének, alakjának
stb. változásai nem változtatják meg a sejt típusát, dif­
ferenciáltsági jellemzőit. Ezek a változások mennyisé­
giek, időlegesek és visszafordíthatok. Vannak viszont
a sejt életében olyan lépések, amelyek sorsdöntő vál­
tozásokkal járnak (cell fate decisions). Ezek a sejt
egész további életét meghatározzák, a sejt típusát
vagy differenciáltsági fokát alakítják át. Ilyen változá­
sok - differenciálódás - során egész enzimrendszerek
aktivitása változik meg, új típusú fehérjék tucatjai kez­
denek termelődni, miközben a korábban aktív gének
elhallgatnak. Esetenként jellemző a szöveti átépülés
is, a korábbi extracelluláris mátrix lebontása és új jel­
legű sejtközötti állomány felépítése, amivel a sejtek
közötti kapcsolat és kommunikáció is megváltozik.
Ezeket a sorsdöntő változásokat általában a sejt re­
ceptoraira ható külső faktorok váltják ki.
1 0 .2 .3 . A sejtdifferenciálódás
m olekuláris főszereplői
10.2.3.1. Növekedési/differenciálódási
faktorok és receptoraik
Minden sejttípus felszínén és citoplazmájában re­
ceptorok helyezkednek el, amelyek meghatározzák,
milyen biokémiai, kémiai (esetleg fizikai) ingerekre ké­
pes reagálni az illető sejt. A receptorok mintázata
nagyon jellemző az egyes sejttípusokra. Témánk szem­
pontjából a receptorok között meghatározó jelentősé­
gűek a növekedési, ill. differenciálódási faktorokat fel­
ismerő molekulák. Ezek a receptorok kötik meg azo­
kat a faktorokat, amelyeket rendszerint a szervezet
más - esetleg igen távoli táján élő - sejtjei termelnek.
Mint az elnevezés sugallja, ezek a fehérje- vagy pep-
tidmolekulák jellegzetes jelátviteli folyamatokat kelte­

nek, amelyek eredményeképpen a megfelelő recepto­
rokkal bíró sejtek osztódni vagy differenciálódni kezde­
nek. A növekedési, ill. differenciálódási faktorok bioló­
giai aktivitása nem minden sejttípusra azonos, a kivál­
to tt hatás függ a célsejt típusától, differenciáltságának
fokától, a sejtre ható egyéb faktorok, ingerek jelenlé­
tétől és a faktor koncentrációjától. A tumornekrözis-
faktornak (TNF) pl. növekedést serkentő hatása van a
fibroblasztokra, de megakasztja egyes melanomasej-
tek szaporodását, számos tumor sejtjeinek nekrózisát
vagy apoptőzisát indítja be, kiválthatja pl. az adipoci-
ták (zsírsejtek) vagy egyes fehérvérsejtek differenciáló­
dását, részt vesz a nyirokmirigyek szerkezetének kiala­
kításában, ugyanakkor gátolja az embrionális őssejtek,
a vérképző progenitor (ős)sejtek vagy a mioblasztok
(izomsejt-előalakok) differenciálódását. Kis koncentrá­
cióban elősegíti a hasnyálmirigy p-sejtjeinek inzulin­
termelését, de ha szintje megemelkedik vagy interleu-
kin-1 is jelen van, a p-sejtek pusztulását váltja ki.
A sorsdöntő differenciálódási lépések során a sejt­
re jellemző receptormintázat is megváltozik, a sejt üj
ingereket lesz képes érzékelni, miközben korábban
meghatározó fontosságú receptorok és az általuk ak­
tivált jelátviteli utak nyomtalanul eltűnhetnek. Példa­
ként tekintsük a vérképző őssejtekből képződő vörös­
es fehérvérsejtek differenciálódási útvonalát (I. 10.3.
fejezet). Az első lépések során a pluripotens őssejt egy
receptor tirozin-kináza (a c-kit5 gén hasonnevű fehérje­
terméke) és az őssejtet körülvevő, ún. sztrőma sejtjein
kifejeződő őssejtfaktor (stem cell factor, Steel-faktor,
SCF) kölcsönhatása lényeges. Az őssejtek egy részé­
nek meg kell maradniuk differenciálatlan állapotban,
hogy a további vérképzéshez „kiindulási nyersanyag­
ként” szolgáljanak. Ez csak abban az esetben történik
meg, ha a sejtekre egy időben hat a leukaemiagátlö
faktor (LIF), az interleukin-3 (IL-3), a SCF és egy tirozin-
kinázhoz kapcsolt receptor ligandja, az flt3. Ha a LIF
helyett a „koktél” interleukin-7-et tartalmaz, a sejtek
limfoid irányban kezdenek differenciálódni, ha viszont
más serkentő faktorok jelennek meg (granulocyte-mo-
nocyte colony stimulating factor, GM-CSF), a sejtekből
mieloid-előalakok alakulnak ki. A további lépések so­
rán a különböző irányban differenciálódó vérsejtek
egymás után veszítik el az említett faktorokra érzé­
keny receptoraikat, miközben új receptoraik jelennek
meg. A retikulocitákon pl. már csak egyféle receptort
találunk, ami az eritrocitává alakulást, a terminális dif­
ferenciálódást elősegítő faktort, az eritropoetint
5A „c” arra utal, hogy a gén a normális, celluláris gén, nem
annak onkogén vírus által hordozott, megváltozott variánsa.
(L. még 11.3.5.2. fejezet.)
10.2. S e j t s o r s o k és d i f f e r e n c i á l ó d á s
(EPO6) köti meg. Az EPO membránreceptorához kö­
tődve és azt dimerizálva indítja el a jelátviteli kaszká-
dot, amely a terminális differenciálódást kiváltja. Az
egymást követő lépésekben aktiválódó jelátviteli fo­
lyamatok transzkripciós faktorokat (I. később) mozgó­
sítanak, amelyek különböző génegyüttesek aktiválá­
sával a sejt tulajdonságainak komplex megváltozásait
idézik elő.
A test felépítését, a szervek kialakulását (összefog­
lalóan body pattern] alapvetően meghatározó recep-
tor-ligand rendszerek talán legfontosabbja a TGF-p
család. A sejtek osztódásának és differenciálódásának
kontrollja mellett részt vesznek a mezoderma, az epi­
dermisz, majd a csontrendszer, az izmok és a repro­
dukciós szervek kialakulásában. A TGF-p (transfor-
ming growth factor-p) család több mint 20, bonyolult
szerkezetű növekedési faktort foglal magában, ame­
lyek előfordulhatnak a termelő sejtek felszínén (hely­
ben ható, juxtakrin faktorok) vagy keringő állapotban.
Evolúciós változatlanságuk elképesztő (pl. a muslica
Dpp és az emlős BMP4 helyettesíteni képes egy­
mást), ez is bizonyítja alapvető fontosságukat. Az
egyedfejlődés korai szakaszaiban nagy fontosságú ak-
tivinekkel, inhibinekkel, GDF-ekkel (growth and diffe-
rentiation factors) és Bmp-kkel (boné morphogenetic
protein) együtt valamennyien a TGF fehérje-szuper-
család tagjai (I. 8.1.8.2. fejezet).
Az alternatív differenciálódási irányok kialakulását
TGF-faktor-párok határozzák meg, a karmosbéka (Xe­
nopus) ektodermális (pl. hám- vagy ideg-) sejtjei
BMP4-kezelés hatására hasi, aktivin hatására háti me-
zodermális (kötőszöveti) sejtekké alakulnak. A faktor
hatását közvetítő receptor két alegységből áll, az
egyik feladata a faktor megkötése, a másiké a szignál
kialakítása. Gerincesekben ötféle kötő- és hatféle jel­
keltő alegységváltozatot ismerünk, ezek változatosan
kombinálódnak egymással az eltérő típusú sejtekben.
A jel típusát az utóbbi alegység határozza meg, így a
sejt reakciója is függhet attól, mely alegységeket ter­
meli. A faktor kötődésekor a két alegység szoros fizi­
kai kontaktusba kerül (10.2/3. ábra), a kötő alegység
foszforilálja a jelkeltő alegységet, amelyik egy jelátvi­
vő molekula, a Smad aktivációját váltja ki. Az aktivált
Smad [egy magi lokalizációs szekvenciát (NLS; I. 6.2.
fejezet) hordozó fehérjével komplexet alkotva] bejut a
magba, ahol egy génszabályozó komplex kialakítása
révén bekapcsolja azokat a géneket, amelyek aktivitá­
sa szükséges a fejlődési lépés létrejöttéhez.
6Vesében szintetizált hormon.
563
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
10.2/3. ábra.
A TGF-p jelátviteli ú t*. A faktor jelenlétében kialakul a re­
ceptor két alegységéből és a faktorból egy hármas komplex,
amelyben az egyik alegység foszforilálja a másik glicin-sze-
rin gazdag szakaszát. A komplex felismeri és foszforilálja a
homodimereket alkotó Smad-fehérjét, amely alegységeire
esik szét, majd heterodimereket alkot a DPC4 alegységeivel.
Ez utóbbi bejuttatja a Smad-alegységeket a magba, ahol
azok a DNS-kötő FAST-1 transzkripciós faktorhoz kötődnek,
*L. még 8.1/13 „ 11.1/6. ábra.
A TGF-szignálüt legalább 600 millió évvel ezelőtt
alakult ki, a rovarok és gerincesek közös őseiben, és
azóta alig változott. A magasabb rendű szervezetek­
ben génduplikáciök, -sokszorozódások révén a rend­
szer komplexebb, hatása sokoldalúbb, színesebb
lett, a bonyolultabb testszerkezet kialakításának igé­
létrehozva egy génszabályozö komplexet, amely beindítja a
TGF- (itt: aktivin-j függő gének kifejeződését.
[Rövidítések - BMP: csont morfogén faktor (boné morpho-
genetic protein), ALK: TGF-receptor I. típusú alegység
(activin-like kinase), ARE: aktivinaktivált szabályozó elem
(activin-responsive element), GS: glicin-szerin gazdag régió,
FAST-1: forkhead-activin signal transducer; a Smad rövidítés
a Caenorhabditis féregben leírt sima-gének és a muslicában
talált Mad (Mothers against decapentaplegic) gének nevé­
nek összevonásából alakult ki, ezek a gének a megfelelő or­
ganizmusokban Smad-homológokat kódolnak]
nyei szerint, de alapműködése alig változott. (Ter­
mészetesen a TGF-családon kívül számos más növe­
kedési és differenciálódási faktor is részt vesz az
egyes sejttípusok kialakulásában, más-más jelösvé­
nyeket aktiválva, más-más géncsoportok működését
kiváltva.)

10.2.3.2. Transzkripciós faktorok
A differenciálódási lépések alkalmával jelentős
számú gén aktivitása megváltozik. A korábbi stádium­
ra jellemző receptorok, enzimek stb. génjei közül sok
elhallgat7, megszűnik az mRNS-ek és az általuk kódolt
fehérjék szintézise. Ezzel párhuzamosan gének csapa­
tai aktivizálódnak, amelyek az új fejlődési állapotra
jellemző funkciókért felelős fehérjék elkészítéséért fe­
lelősek.
A gének aktivitását szabályozó fehérjék, a transz­
kripciós faktorok általában több szerkezeti elemből
(doménből) álló, multidomén fehérjék, amelyek igen
változatos komplex kölcsönhatásokra képesek. Az
egyes domének egy-egy partnerrel való kapcsolat
megteremtésére alkalmasak, tehát sok fehérjéből
álló, változatos felépítésű és működésű reguláló
komplexek is kialakulhatnak.
A DNS-kötő fehérjék rövid szekvenciákat ismernek
fel, az ún. válaszadó (response) elemeket, mint pl. az
előbb tárgyalt ARE (1. 10.2/3. ábra), és ezekhez nagy
specificitással8 kötődnek. A gének szabályozó régiója
esetenként igen sok ilyen elemből áll, amelyek gyak­
ran ismétlődhetnek, kombinálódhatnak, sőt át is fed­
hetnek egymással. Egyes fehérjék pozitív, mások gátló
hatással vannak a gén aktivitására, előfordul, hogy a
kétféle fehérje kölcsönösen kizárja egymás kötődését,
mert azonos vagy átfedő szekvenciákat ismernek fel.
Az egyes transzkripciós faktorok előfordulása sejt-
típus-specifikus, így egy adott gén kifejeződésére csak
akkor nyílik lehetőség egy bizonyos sejtben, ha abban
a gén aktivitását pozitívan szabályozó faktor jelen
van. (Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy a
gén átírására feltétlenül sor kerül, hiszen általában
több elemből áll a szabályozó régió, és gátló faktorok
is lehetnek jelen.) Esetenként egyetlen faktor jelenlé­
te is beindíthatja a gén működését, további faktorok
jelenléte megsokszorozhatja az mRNS-szintézis inten­
zitását9. Más esetekben a gén aktiválódása megköve­
teli az összes pozitív faktor együttes jelenlétét - a ne­
gatív faktorok egyidejű távollétében.
7A retikulocitákban a hemoglobin termelése uralja a sejt bio­
szintetikus aktivitását, ugyanakkor ez a fehérje szinte minden
más sejt számára toxikus, és nyomokban sem termelődik sem­
milyen más sejttípusban.
8A specificitás mértéke függ a fehérjéhez kapcsolódni képes
további faktorok jelenlététől.
9A produktív iniciáció gyakoriságát.
' “Hasonló felépítésű, DNS-kötő fehérjék, amelyek szerkeze­
tére két a-hélix-motívum és a közöttük elhelyezkedő csavarulat
(helix-turn-helix) jellemző.
"Ez a 15-20 aminosavből álló szekvencia képes arra,
10.2. S e j t s o r s o k és d i f f e r e n c i á l ó d á s
A testszelvények kialakulásában számos transz­
kripciós faktor embrión belüli, ill. az embrió bizonyos
szöveteiben kialakuló gradiense meghatározó szere­
pet játszik. E morfogéngradiensek kialakulását a korai
Drosophila embrió szincicium jellege, máshol extra­
celluláris morfogének, ill. intracelluláris morfogének
különleges permeálási tulajdonságai biztosítják. A mor-
fogenezist vezérlő legfontosabb transzkripciós fak­
torok a homeobox10 család tagjai (I. 11.1. fejezet). Az
embrionális fejlődés bizonyos lépéseinek szabályozá­
sa részben a sejtek között „ingázó" transzkripciós fak­
torokon alapul. Régóta ismert, hogy a homeobox fe­
hérjék némelyike nem abban a sejtben fejti ki hatását,
amelyikben termelődik, hanem a környező sejtekben!
A fehérje egyik doménje - korábban ismeretlen me­
chanizmussal - biztosítja a fehérje számára a memb­
ránokon való akadálytalan átjutás (penetráció) képes­
ségét' '.
A legkorábbi differenciálódási lépésekben (amikor
eldől, mely sejtek válnak embrionális őssejtté, me­
lyekből lesz trofoblaszt, vagy pl. az embrionális tenge­
lyek - fej-farok, hasi-háti, jobb-bal - kialakulásá­
ban) fontos szerepet játszanak olyan transzkripciós
faktorok, amelyek ugyan az utód sejtjeiben találha­
tók, de mRNS-eik még az anyai szervezetben terme­
lődtek. Ilyen pl. a bicoid vagy a dorsal, amelyek elosz­
lása a Drosophila embrióban nem egyenletes, hanem
valamely pólus irányában növekszik. Maga az mRNS
motorfehérjék működése révén jut át az embrióba a
dajkasejtekből, és rögzül az embrió egyik pólusán.
Az a tény, hogy a sejtek osztódásakor keletkező
utódsejtek konokul megőrzik a sejttípusra jellemző
differenciáltságot, annak köszönhető, hogy egy-egy
adott sejttípusban a transzkripciós faktorok mintáza­
ta meglehetősen állandó. Aktivitásukat ugyan a kör­
nyezeti feltételek számottevően befolyásolhatják, de
az illető fehérjék jelenléte megszabja a sejt potenciá­
lis lehetőségeit, és ez a sejttípusra nagyon jellemző.
A 10.2/4. ábrán látható séma leegyszerűsítve
szemlélteti, hogy egy (a 10.3/1. ábrán egyetlen lépés­
ként feltüntetett) differenciálódási folyamat, a vörös-
hogy a membrán lipid kettős rétegét egy kis területen, rövid
ideig hexagonalis eirendeződésűvé alakítsa: ideiglenesen átjár­
hatóvá tegye. Viszonylag nagy molekulák „átcsempészésére" is
képes. Muslicában - számos egyéb feladat mellett - a neuro-
nok éréséért is felelős Antennapedia fehérje (pAntp) szerkeze­
tének módosításával bizonyítható, hogy akár a DNS-kötésért,
akár a penetrációért felelős szakaszokat mutáltatják, mindkét
esetben megszűnik a fehérje neuronérést elősegítő hatása. Ha­
sonló doméneket mutattak ki vírusfehérjékben is, a vírusfertő­
zött sejtek ezek termelése révén befolyásolni képesek a kör­
nyező sejtek génműködését!
565
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
10.2/4. ábra.
A legkorábbi vérképző progenitor sejtekben az LMO-2 fe­
hérje kialakít egy DNS-kötő komplexet, amelyben részt vesz
az SCL és még további 3-4 fehérje együttese (az ábrán: X).
A fejlődés későbbi fázisában lévő sejtekben e komplexben a
GATA-2 transzkripciós faktor helyettesíti az X-fehérjéket.
Mielőtt a vörösvértestek és a vérlemezkék differenciálódása
elkülönül (I. 10.3/1. ábra), az egyre tovább differenciálódó
vértestek és a vérlemezkék kialakulásának fázisai so­
rán hogyan alakul az ismert transzkripciós faktorok
aktivitása, hogyan változik mintázatuk. Természete­
sen ezekben a sejtekben számos más transzkripciós
faktor is működik, de a bemutatottaknak fontos sze­
rep jut a folyamatok irányításában.
Az utóbbi évek egyik nagy jelentőségű felfedezése,
hogy a szignálfolyamatok molekulái és a transzkrip­
ciós faktorok nemcsak a génaktivitás szabályozásá­
ban kulcsfontosságúak, hanem szabályozzák az
mRNS-ek érését, transzportját és stabilitását is, sőt, a
fehérjeszintézis szintű szabályozásba, a transzkripció
iniciálásába, hatásfokának kontrolijába is beleszólnak.
A másik újdonság, ami jelentős szemléletváltást is
eredményezett, a korábban hacat DNS-nek (junh DNAj
hitt szekvenciák szabályozó szerepének felfedezése.
A nem-fehérjét hódoló transzkriptumok (mikroRNS-ek,
antiszensz RNS-ek) a RISC (RNA-induced silencing
complex] RNS-fehérje komplex működése révén ké­
pesek megakadályozni egyes gének fehérjetermékei­
nek szintézisét, szabályozni más fehérjék mRNS-einek
leolvasását, ill. meghatározni egyes kromoszómasza­
kaszok heterokromatinná alakulását (az ott lokalizált
gének aktivitásának végleges elnémítását). A differen­
ciálódási folyamatokban szereplő gének jelentős ré­
szének aktivitása mikroRNS-ek (és antiszensz RNS-ek)
sejtekben a GATA-1 átveszi a GATA-2 szerepét, majd az
SCL/LMO-2 fehérjék kiválnak a komplexből, helyüket egy
FOG elnevezésű fehérje veszi át. A vörösvértestek kialakulá­
sához vezető üt itt elválik a vérlemezkék keletkezéséhez ve­
zető iránytól, a proeritroblaszt-eritroblaszt átalakulás után
a GATA-1 partnere az EKLF (eritroid, Krüppel-like factor)
lesz, míg a megakariocitákban a GATA-1 helyét veszi át egy
kevéssé jellemzett faktor (Y).
befolyása alatt áll, az utóbbiak mutációi fejlődési
rendellenességeket okozhatnak.
A genom aktivitásának szabályozásához a kroma-
tin szerkezetének, a nukleoszőmák stabilitásának, a
hisztonok metiláltsági fokának stb. változása is hozzájá­
rul (1. könyvünk 6.1. és 6.3. fejezetét). A kromatin szer­
kezetének változása viszont szoros összefüggést mutat
a transzkripciós faktorok jelenlétével, aktivitásával.
10.2.3.3. A sejt környezetének molekuláris
tényezői
A sejt - korábbi differenciáltsági állapota által
meghatározott - receptorai által észleli az új faktor(ok)
jelenlétét. A receptorra jellemző jelátadási út/utak vég­
eredményeképpen a gének aktivitásában pontosan
meghatározott változások állnak be: korábban műkö­
dő gének elhallgatnak, mások átírása éppen ekkor in­
dul el. Igen jellemző, hogy megváltozik a transzkrip­
ciós faktorok mintázata. Ezeknek a „főkapcsolónak"
tekinthető fehérjéknek a megjelenése/eltűnése több
tucat, akár sok száz másik fehérje szintjének össze­
hangolt megváltoztatását eredményezi. A sejt szerke­
zetében, működésében jellegzetes változások állnak
be, új enzimmintázatok, új receptorok jelennek meg,

üjfajta faktorokat, extracelluláris fehérjéket választ ki
a sejt. Megváltozik kommunikációja a környezettel, a
szomszédos sejtekkel. Ettől az időponttól kezdve már
más faktorokat érzékel, maga is más sejttípusokra ha­
tó faktorokat termel.
A differenciálódási lépések megindulásának felté­
tele, hogy a sejt környezetében a növekedési faktorok
mintázata megváltozzék, megjelenjen egy olyan (auto-
krin, parakrin vagy juxtakrin) faktor (vagy a faktorok
egy olyan kombinációja), mely korábban nem volt je­
len, vagy koncentrációja nem érte el a kívánt szintet.
Előfordul, hogy a faktor csak egyes sejtek felszínén,
kötött formában jelenik meg, így csak a vele szomszé­
dos sejtek receptoraihoz képes kötődni. Az ilyen fe­
hérjéket juxtakrin (helyben ható) faktoroknak nevez­
zük, a hatást laterálisnak. Ezek a helyben ható fakto­
rok az egyedfejlődés sorsdöntő fordulataiban igen
nagy szerepet játszanak. (E fogalmak elemzését, je­
lentőségét és definícióját I. a 8.1 fejezetben.)
A szövetek kialakulása, a szövet sejtjeinek össze­
hangolt működése során óriási szerepe van az extracel­
luláris mátrix (ECM) fehérjéinek és azoknak a fehérjék­
nek, amelyek az ECM-et a sejt belső szerkezeti fehérjé­
iből álló citoszkeletonnal összekapcsolják. A sejteknek
számos olyan receptoruk van, amelyek nagy affinitással
kötődnek az ECM egyes fehérjéihez. így az ECM fehér­
jéinek termelődése (a juxtakrin faktorokhoz hasonlóan)
a szomszédos sejtekben szignálfolyamatokat képes be­
indítani, űjabb differenciálódási lépéseket kiváltva. Az
ECM'2 sok tekintetben hasonlít a differenciálódási fak­
torokra: olyan jelátviteli folyamatokat vált ki, melyek a
sejt, a szövet differenciáltságának változásához ve-
zet(het)nek, új receptorok, új ECM-komponensek, új
transzkripciós faktorok megjelenését segítve elő.
Egy-egy szövet differenciálódása során bizonyos
automatizmus figyelhető meg, egy sorsdöntő lépést
követően az események szinte maguktól mennek. Az
ECM komponensei kiváltják a következő lépést, ami­
vel együtt jár az ECM összetételének változása, ami
űjabb lépést, a szövet további érését váltja ki, akár a
szöveti differenciálódás teljes lezajlásáig.
Laterális hatást közvetítenek a sejt-sejt kapcsolat
molekulái is. A sejtadhéziös fehérjék (pl. kalciumkötő
adhéziós fehérjék, ún. kadherinek és cell adhesion
molecules, CAM-ok) révén ismerik fel egymást az azo­
nos szövethez tartozó sejtek, ill. az egymással műkö­
dési kapcsolatot teremtő, eltérő eredetű sejtek (I. 9.2.
fejezet).
l2Az ECM differenciálódási faktorokat megkötve, azok im-
mobilizált, extracelluláris gradienseit is kialakíthatja, aminek az
embrionális fejlődésben lehet jelentősége.
10.2 . S e j t s o r s o k és d i f f e r e n c i á l ó d á s
Sejt-sejt kommunikáció révén aktiválódnak az
egyforma sejtek eltérő differenciálódásának moleku­
láris mechanizmusai is. A fejlődési program azon
pontjain, ahol két vagy több lehetséges irányba ágaz­
hat el a sejtek differenciálódása, az egyik irány domi­
nanciát élvez. A sejtek közül valamelyik esetében
- véletlenszerűen - hamarabb jön el a döntés pillana­
ta. Ez a sejt a domináns irányba kezd el alakulni, ezt
azonban azonnal tudatja a környező sejtekkel, átállít­
va azokat a másik fejlődési irány követésére. Ilyen
(feedback) jellegű kommunikációt példáz a Notch-re-
ceptorokhoz kötött szignalizáció.
Az állatvilág minden fajában megtalálhatók a
Notch típusú receptorok génjei. Ennek a géncsalád­
nak tagjai az egyedfejlődés során gyakran vesznek
részt az előzőkben leírt típusú döntések meghozatalá­
ban (I. 8.1/14. ábra C, 11.1/13. ábra). Hatásuk általá­
ban laterális: a sejtek csak szomszédjaik fejlődését
befolyásolják. A hallöszerv vagy a retina kialakulása­
kor először ganglion- (idegdúc-) sejtek alakulnak ki.
A kialakuló ganglionsejtek azonnal elkezdik termelni a
Notch típusú receptorok ligandjait (pl. Jagged, Delta
vagy a Serrate géntermékeket), olyan faktorokat, ame­
lyek beindítják a Notch-specifikus jelátviteli utakat
( 10.2/5. ábra, valamint 1 1.1/13-14. ábra). A gang-
lionsejtekkel szomszédos összes sejten találunk
Notch-receptorokat. A kialakuló szignál eredménye­
képpen azok már nem alakulhatnak ganglionsejtté.
Ezt kísérletesen is bizonyítani lehet, a ganglionsejtek
eltávolítása vagy a Notch-receptor fehérjeszintézisé­
nek meggátlása esetén pl. a retina progenitor sejtjei­
ből folytatódott a ganglionsejtek kialakulása. A látó­
idegben ugyanezek a szereplők (a ganglionsejtek által
termelt Jagged ligand és a differenciálatlan sejtek ál­
tal termelt Notch) gátolják az (idegnyúlványokat kö­
rülvevő mielinhüvelyt kialakító) oligodendrociták dif­
ferenciálódását és a mielin képződésének folyamatát:
a ganglionsejtek axonjai mentén kezdetben sok, majd
egyre kevesebb ligand keletkezik. Ekkor, térben és
időben szabályozottan, megindulhat a mielinizáció.
A fejlődés során nagyon gyakran találkozunk
olyan alternatív differenciálódási utakkal, amelyek
esetén az egyik irány dominál. Notch-szignál nélkül
valamennyi sejt ebbe az irányba fejlődne. Normális
fejlődés esetében azonban csak a sejtek egy része vá­
lasztja ezt az utat, a Notch-szignál kialakulása bírja rá
a sejteket a másik irány kiválasztására. A Notch-re-
ceptor-család és a kiváltott jelátviteli mechanizmus
nagyon ősi és jól konzervált. Különlegessége a rend­
szernek, hogy a ligandok maguk is transzmembrán fe­
hérjék, a hatásuk ezért helyben ható vagy laterális, a
közvetlen környezetre korlátozódik. A Notch-receptor
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
receptorok ligandok
EGF motívumok
IL N R motívumok
•*— 1. vágási hely
s e jt h á r t y a lt í ^ 2. vágási hely
| 3. vágási hely
IC D C IO /A n k
® motívumok
PEST
LIN-12, QLP-1
10.2/5. ábra.
A Notch-receptor-ligand rendszer tagjai (receptorok és ligandok) és a Notch-jelút kezdete. (A rövidítések kölcsönható fehér­
jéket és motívumokat jelölnek)
intracelluláris doménje a ligand kötődését követően
lehasítódik, és DNS-kötő fehérjékkel kombinálódva
bejut a magba, ahol gének aktivitását szabályozza.
1 0 .2 .4 . S ejtdifferenciálódás mesterséges
körülm ények között
A XX. század közepétől szellemes módszerek és
egyre bonyolultabb technikai eszközök alakultak ki,
melyek lehetővé tették a szervezetből kiszakított sej­
tek tanulmányozását. A szövettenyésztésként ismert
eljárás során (az elnevezés ritkán helytálló, hiszen
rendszerint sejttenyésztést folytatunk) az élő szerve­
zetből eltávolított sejteket próbáljuk meg életben tar­
tani, szaporodásra, esetleg differenciálódásra késztet­
ni. (A szövettenyésztés alapvető módszertani vonatko­
zásainak áttekintését I. a 15.1. fejezetben.) Általában
az in vitro szaporított sejtek utódai hosszú generáció­
kon keresztül ugyanúgy néznek ki, mint a szülői sejtek.
A szövettenyésztés során azonban azt a jelenséget is
meg lehet figyelni, hogy egyes sejttípusok bizonyos kö­
rülmények között megváltoznak, visszafordíthatatlan
morfológiai változásokon mennek keresztül. Az ilyen
változások egy része nagyon emlékeztet arra a diffe­
renciálódási folyamatra, amelyet a szülői sejtekhez ha­
sonló sejtek az élő szervezetben végrehajtanak.
Fia pl. izomszövetből készítünk tenyészetet, akkor
abban javarészt mioblasztokat találunk, mert a diffe­
renciálódott izomsejtek nem szaporodnak in vitro kö­
rülmények között. Az izom regenerációjáért felelős
szatellit (járulékos) sejtek, amelyek szintén bekerülnek
a tenyészetbe, rövidesen mioblaszttá alakulnak, elsza­
porodnak, és túlnövik a többi sejtféleséget. Fia az ilyen
tenyészetet rendszeresen megritkítjuk (egyre nagyobb
felszínen szaporítjuk, vagy egy részét állandóan eltávo­
lítjuk), a mioblasztok elég sokáig fenntarthatok diffe­
renciálatlan állapotban. Ám ha hagyjuk, hogy a sejtek
nagyon sűrűn benőjék a tenyészedény feszínét, a te­
nyészetben sajátos folyamat zajlik le. A szomszédos
sejtek - felszíni fehérjéik kölcsönhatásai révén (I. hely­
ben ható faktorok) - kölcsönösen beindítják egymás
differenciálódását, a sejtek elkezdenek összeolvadni,
szinciciumot alakítanak ki (a folyamat kiváltásában
szerepet játszó transzkripciós faktorokról a fejezet ele­
jén vázolt kísérleti jelenség kapcsán szóltunk).
Vannak olyan leukaemia eredetű, ill. teratocarcino-
máböl13 származó sejtvonalak, amelyek különböző ha­
tásokra eltérő differenciálódási mintázatra is képesek.
Ennek oka az, hogy ezek a sejtek éppen azért váltak
tumorsejtekké, mert normális differenciálódási folya­
matukat megzavarta valami (mutáció, vírus stb.). A te-
ratocarcinoma eredetű sejtvonalak kevéssé differenciá­
lódott embrionális sejtekből vagy embrionális őssejtek­
ből alakulnak ki. Az utóbbiak totipotensek, megfelelő
módszerekkel egészséges állatokat is ki lehet alakítani
belőlük. Carcinoma jellegüket azonban nem vesztik el
teljesen, a belőlük képződő embriókban, állatokban
igen nagy gyakorisággal alakul ki daganatos betegség.
Az in vitro differenciálódást néha meghökkentően
egyszerű anyagok képesek kiváltani, pl. membránra
ható szerves oldószerek (nem toxikus koncentráció­
ban). A myeloid leukaemia eredetű FIL60 sejtvonal pl.
1-2% DMSO jelenlétében (feltehetően a membrán
perturbáció által kiváltott valamilyen jelátviteli folya­
mat eredményeként) granulocita irányban, forbolész-
ter (ez a DAC hasonmása, 1. a jelátvitellel foglalkozó
,5Embrionális eredetű daganat (1. 10.5.2. fejezet).

8.1. fejezetben) igen kis koncentrációjának jelenlété­
ben monocita irányban differenciálódik. Morfológiai
jegyek (pl. a mag - az ün. polimorf magvú granuloci-
tákra jellemző - lebenyezettsége), komplex funkciók,
pl. fagocitőzisra való készség, jelennek meg a differen­
ciálódás során. Egyes erythroleukaemiasejtek egysze­
rű DMSO-kezelés hatására hemoglobint szintetizálnak
(benzidin-pozitíwá válnak), a vörösvértest irányü dif­
ferenciálódásuk jeleként.
Ezek a szabályozások nem determinisztikusán, ha­
nem valószínűségi jelleggel befolyásolják a sejtek sor­
sát. E megfigyelések daganatos megbetegedések diffe­
renciáló indukción alapuló terápiájának lehetőségét ve­
tették fel. Egyes leukaemiás megbetegedések retinsav-
(A-vitaminnal rokon vegyület) indukción alapuló terá­
piája már be is vonult a klinikai gyakorlatba (I. még
10.1.1. fejezet). Az in vitro tenyésztett sejtek differen­
ciálódási mechanizmusait egyre jobban megismerve
ma már lehetőség van arra is, hogy gyógyító céllal, mes­
terséges körülmények között az eredetihez hasonló
felépítésű szöveteket állítsunk elő (1. Kitekintés, alább).
10 .2 .5 . A differenciálódási fo lyam at
egyirányúsága
A differenciálódási folyamat során a célsejtben jel­
legzetes változások jönnek létre a transzkripciós fak­
torok, a receptorok, a sejtváz (citoszkeleton) és az
extracelluláris fehérjék mintázatában. Az így kialakuló
lépések ritkán visszafordíthatok, mert kromatinszin-
ten is jellegzetes változásokkal járnak (a hisztonok és
a DNS aciláciőjának szintje, a nukleoszómák és a kro­
moszóma szerkezete is megváltozhat, I. 6.1., 6.3. fe­
jezet). Mindezek tükrében érthetetlennek tűnik a fel­
nőtt állatok testi sejtjeiből előállított klönok (pl. Dolly,
az első klónozott bárány, I. 14.3 fejezet) létezése. Ha
az egyedfejlődés során egy szövet sejtjei számos,
egyenként visszafordíthatatlan lépés megtételével
alakultak ki, hogyan lehet azokban a programot lenul­
lázni, elejéről elindítani?
A sejtek osztódása során a kromatin módosításá­
nak mintázata általában öröklődik. Egyes faktorok ha­
tására azonban - különösen gyors osztódás közben -
módosulhat. Megváltozhat a mag metiláciős mintáza­
ta pl. másik sejt citoplazmájának hatására (sejtmag­
átültetést követően). Az ivarsejtek kialakulása során
elvész a kromatin testi sejtekre jellemző módosítási
mintázata, ill. a megtermékenyített petesejt is tartal­
maz DNS-demetiláló aktivitást.
Gurdon korábbi kísérletei (l. 11.3. fejezet) azt su­
gallják, hogy a transzkripciós faktorok teljes cseréje, a
10.2. S e j t s o r s o k és d i f f e r e n c i á l ó d á s
megtermékenyített petesejtre jellemző génszabályozó
fehérjemintázat visszaállítása lenullázhatja a korábbi
differenciálódást. A békák testi sejtjeinek magját enuk-
leált petesejtek citoplazmájába ültetve ti. kihígulnak a
differenciált sejtre jellemző fehérjék és feldúsulnak a zi-
gótára jellemző faktorok. A folyamatot többször ismé­
telve végül osztódóképes zigótát lehetett előállítani.
Az emlősökben bonyolultabb a folyamat, de az
egyes fajok között lényeges különbségek vannak
(részletesen I. 14.3. fejezet).
A legtöbb szövetünk jelentős regenerációra is ké­
pes. Vannak szövetek, ahol normálisan nincs sejtosz­
tódás, de sérülést vagy atrófiát - pl. a használat hiá­
nyában vagy táplálékhiány miatti szövetleépülést -
követően, esetleg fokozott igénybevételkor sejtek pót­
lására van szükség. Ilyen esetekben a magasan diffe­
renciálódott sejtek valószínűleg nem tudnak kevésbé
differenciálódott progenitor sejtekké visszaalakulni,
de a szövetben található őssejtek osztódásnak indul­
hatnak és differenciálódhatnak (I. előbb).
1 0 .2.6. A differenciálódás kivételesen
a genom m egváltozásával já rh a t
e g yütt
Emlősökben a differenciálódási lépések során álta­
lában nem változik meg a genom génállománya, csak
a gének aktivitása. Növényekben és egyes rovarszö­
vetekben megváltozhat a kromoszómaszerelvények
száma, a DNS mennyisége - különösen jellemző ez a
poliploid növényi szövetekre és a legyek politén óriás-
kromoszómákat tartalmazó nyálmirigyeire. Eseten­
ként az egyedfejlődés korai szakaszában egyes gének
(pl. riboszomális gének) megsokszorozódására is sor
kerülhet, de a feladatukat teljesített gének elvesztésé­
re, ill. génátrendeződésekre az egyedfejlődés során
ritkán kerül sor. A genetikai állomány sajátos átrende­
ződése jellemzően a gerincesek immunsejtjeiben tör­
ténik meg. A specifikus immunválasz létrejöttében sze­
repet játszó T- és B-sejtek receptorainak kialakulása
az élővilágban egyedülálló - bár a transzpozonok ál­
tal kiváltott rekombinációkkal rokon - folyamat. E sej­
tek azonban nagy árat fizetnek a különcségért, termi­
nális differenciálódásuk előbb-utóbb szükségszerűen
apoptózishoz (1. 8.1., 10.1., 10.6., 11.2. fejezet) vezet.
Kitekintés: mesterséges szövetek
Valóságos bio-ipar van napjainkban kialakulóban,
amelynek célja a szervezettel kompatibilis emberi „al­
katrészek” előállítása. A tenyésztési technikák fejlődé­
se és - főleg - a differenciálódás molekuláris mecha­
569
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
nizmusainak egyre jobb megismerése következtében
ma már lehetőség van arra is, hogy gyógyító céllal,
mesterséges körülmények között az eredetihez ha­
sonló felépítésű szöveteket állítsunk elő. Természete­
sen először a nagyon egyszerű szerkezetű szövetek
kerültek sorra. A sejt- és a szövettenyésztés közötti
határmezsgyét azoknak a szöveteknek a szaporítása
jelenti, melyek egyforma sejtekből állnak, szöveti
szerkezetük vagy magától kialakul, vagy nincs is,
A le g n a g y o b b o ik o r c k c t e d d ig a vé l képző őssejtek
szaporítása terén érték el (I. 10.3., 14.3. fejezet).
A csontvelőből, a köldökzsinór véréből, de akár a peri­
fériás (keringő) vérből is ki lehet szelektálni a vérképző
(hemopoetikus) őssejteket14. Az őssejt- és a génterápia
együttes alkalmazásával szép sikereket értek el a sú­
lyos, kombinált immunhiányos (severe combined im-
munodeficiency diseose, SCID] csecsemők gyógyítása
terén. Az ilyen gyermekek csak steril környezetben len­
nének életképesek. Csontvelői vérképző őssejtjeiket
azonban ki lehet nyerni, és ex vivő meg lehet fertőzni
genetikailag módosított vírusokkal, amelyek a gyermek
szervezetéből hiányzó gént hordozzák, és integrálódni
képesek a humán genomba. A „javított” őssejteket ez­
után vissza lehet juttatni a csecsemőkbe, ahol azok
normális sejtekkel látják el az immunrendszert (termé­
szetesen a vörösvértestek és a vérlemezkék is ezekből
fognak származni). A módszerrel tucat gyermek életét
sikerült megmenteni, akik már teljes életet élhetnek.
Reményeink szerint hasonló módon számos olyan be­
tegség gyógyítható lesz, amely egy gén hibájára vezet­
hető vissza, és a vér sejtjeit érinti, vagy a gyógyuláshoz
elég, ha a gén csak a vérsejtekben fejeződik ki.
Ma még a science fiction világába tartozik, de nem
elképzelhetetlen, hogy (megfelelő növekedés fakto­
rok, mátrixok stb. felhasználásával) évtizedeken belül
sor kerülhet az őssejtekből mesterséges körülmények
IAAz őssejtek felszínén található, a vérképző őssejtekre jel­
lemző antigének, pl. CD34 ellen termeltetett ellenanyagokat rá
lehet kötni kolloidális méretű golyócskákra. Az ilyen golyók
nagy affinitással tapadnak a sejtek felszínére. Ha a golyócska
mágnesezhető anyagot tartalmaz, megfelelően erős mágneses
térben az őssejtek másodpercek alatt összegyűjthetők, a többi
sejttől, savótól teljesen tisztára moshatók. Alternatív módszer­
ként elektronikus sejtosztályozókat, pl. áramlási citométert is
felhasználhatunk. Ilyenkora felszíni antigén ellenes ellenanyagot
fluoreszkáló anyaggal jelöljük meg. Ha ez felismeri a sejtet, a sej­
tet is fluoreszcenssé teszi. A készülékben áramló folyadékosz­
lopból képezett parányi cseppek nagy sebességgel elhaladnak
egy lézernyaláb előtt, amely gerjeszti a jelölő anyagot. A fluo­
reszkáló sejtek által kibocsátott fényt fotoelektron-sokszorozó
érzékeli, és a sejtet tartalmazó mikroszkopikus csöppet a beren­
dezés különtereli, összegyűjti. A jelöletlen sejtek a többi folya­
dékkal egy másik edénybe kerülnek.
között kialakított szervek, „emberi pótalkatrészek” ki­
alakítására és felhasználására.
A többféle sejttípust tartalmazó, bonyolult szerke­
zetű szövetek mesterséges kialakítására a világ szá­
mos laboratóriumában (és sok biotech cégnél) folynak
erőfeszítések. Igen jól használhatók már a klinikai gya­
korlatban is a mesterséges bőrpőtlő anyagok, ame­
lyeket sertésbőrből vagy természetes anyagokból
mesterségesen kialakított mátrixhoz kevert, szövette­
nyésztett sejtekből készítenek. Az ilyen hám készíté­
séhez fel lehet használni a beteg (pl. égési sérült)
egészséges bőrfelületéről származó keratinocitákat is,
de az „idegen” emberi embrionális sejteket tartalmazó
„műbőr” is nagyon hasznos. Az idegen sejtek hosz-
szabb idő alatt kicserélődnek „saját” sejtekkel, anél­
kül, hogy heves kilökődési reakciók következnének
be, a „protézis” lassanként csaknem valódi bőrszövet­
té alakul. Sajnos faggyú- és izzadságmirigyek vagy pl.
szőrszálak nem alakulnak ki rajta, így nem teljes érté­
kű a szervült protézis sem, mindenkor száraz, feszes
és érzékeny marad. Ezen segíthet a jövőben olyan dif-
ferenciációt kiváltó faktorok használata, mint a TNF
jelútra ható EDAR/XEDAR, ill. mezenchimális őssejtek
hozzáadása a keratinocitaszuszpenzióhoz.
A fejlett országok népességének öregedésével
párhuzamosan egyre nagyobb gondot okoznak az ízü­
letek károsodása okozta mozgásszervi betegségek.
A mesterséges protézisek helyét átveheti az ízületi fel­
színek biológiai rekonstrukciója. Előrehaladott kísérle­
teket folytatnak porcsejtek in vitro elszaporításával
és visszaültetésével. A csontvelő-átültetéshez hason­
lóan, itt is a beteg egyik, még egészséges ízületéből
vesznek biopsziát (mintát), ebből indul a tenyészet,
amit megfelelő faktorokkal bírnak szaporodásra. Az
egyik laboratórium közlése szerint az ízületekbe
visszajuttatott porcsejtek képesek a megkopott ízüle­
ti felszínek „generálozására” (ha a betegség nincs túl­
ságosan előrehaladott stádiumban, vagy nincs fenn­
álló krónikus gyulladás).
Laboratóriumi körülmények között egér mioblasz-
tokból, sőt csontvelői őssejtekből is differenciáltatha-
tők működőképes szívizomsejtek, be is lehet azokat
ültetni állatokba. Mezenchimális őssejtek is alkalma­
sak a szív különböző sejttípusainak előállításra. Lehet
azonban - mint ezt az őssejtekről szóló fejezetben tár­
gyaltuk - , hogy az infarctus során károsodott szívizom
regenerálódása természetes módon is elősegíthető.
A komplex szerkezetű szövetek előállítására a legjobb
példa a mesterséges vérerek előállítása. Itt először az
erek belső felszínét alkotó endotélsejtekből növeszte­
nek összefüggő réteget megfelelően kialakított csövek
külsejére. Az endotélsejtek pontos illeszkedése után

simaizomsejteket juttatnak a tenyészethez, amelyek
felismerik az endotélsejteket (sejtadhéziös moleku­
lák!), és szoros kapcsolatot alakítanak ki velük. A cső
egyébként olyan anyagból készül, amely átereszti
még a nagyobb molekulákat is, és az eljárás végén en-
zimatikusan elbontható, csak egy proteoglikán-glu-
kózaminoglikán hálózat (I. 9.1. fejezet) marad meg be­
lőle. (Az érett vérerek belső felszínén is ilyen találha­
tó, mechanikai és biokémiai védelmül szolgálva az
érzékeny endotélsejtek számára.) A mesterséges
erekkel már megindultak kísérletek a klinikai felhasz­
nálás irányába.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
Vannak a sejt életében olyan lépések, amelyek
sorsdöntő változásokkal járnak. Ezek a sejt egész to­
vábbi életét meghatározzák, a sejt típusát vagy diffe­
renciáltsági fokát alakítják át. Ilyen változások - diffe­
renciálódás - során a sejt szerkezetében, működésé­
ben jellegzetes változások állnak be, üj enzimmintáza­
tok, üj receptorok jelennek meg, újfajta faktorokat,
extracelluláris fehérjéket választ ki a sejt. A növekedé­
si, ill. differenciálódási faktorok biológiai aktivitása
nem minden sejttípusra azonos, a kiváltott hatás függ
a célsejt típusától, differenciáltságának fokától, a sejt­
re ható egyéb faktorok, ingerek jelenlététől és a faktor
koncentrációjától. A sorsdöntő differenciálódási lépé­
sek során a sejtre jellemző receptormintázat is megvál­
tozik, a sejt új ingereket lesz képes érzékelni, miközben
korábban meghatározó fontosságú receptorok és az
általuk aktivált jelátviteli utak nyomtalanul eltűnhet­
nek. A transzkripciós faktorok „főkapcsolónak” tekint­
hető fehérjék, amelyek megjelenése/eltűnése több tu­
cat, akár sok száz másik fehérje szintjének összehan­
golt megváltoztatását eredményezi. Megváltozhatnak
a sejtben az anyagcsereutak, a gének aktivitása, a pre-
mRNS-ek érése, de megváltozhat a fehérjék érési fo­
lyamataiban fontos szerepet játszó ER enzimek, dajka­
fehérjék összetétele, aktivitása is.
A fejlődési program azon pontjain, ahol két vagy
több lehetséges irányba ágazhat el, feedback-regulá-
ciök működhetnek, amelyek átállítják a többi sejtet
egy másik fejlődési irány követésére. Legtöbb szöve­
tünk jelentős regenerációra is képes. Vannak szöve­
tek, ahol normálisan nincs sejtosztódás, de sérülést
vagy atröfiát követően, esetleg fokozott igénybevétel­
kor sejtek pótlására van szükség, ilyen esetekben a
magasan differenciálódott sejtek nem tudnak kevésbé
differenciálódott progenitor sejtekké visszaalakulni,
de a szövetben található ős- vagy progenitor sejtek
(I. 10.3. fejezet) osztódásnak indulnak és differenciá­
lódnak.
10.2 . S e j t s o r s o k és d i f f e r e n c i á l ó d á s
□ Milyen sejteket nevezünk őssejteknek és proge­
nitor sejteknek? Hány típust lehet megkülönböz­
tetni?
□ Miben különbözik a pluripotens őssejtek sejtcik­
lus-szabályozása más sejtekétől?
□ Milyen jelfolyamat révén képesek a TGF növeke­
dési és differenciálódási faktor család tagjai meg­
változtatni gének aktivitását?
□ Mit tud a Notch receptor család feladatairól és jel-
folyamatáról?
□ Mondjon példát ingázó transzkripciós faktorokra!
□ Mondjon példát parakrin, juxtakrin (laterális) és
autokrin differenciálódással kapcsolatos szabályo­
zásra!
□ Milyen őssejtek fordulnak elő a felnőttszervezet­
ben?
□ Használnak-e a klinikai gyakorlatban őssejteket
gyógyításra?
□ Át lehet-e programozni egy differenciálódott testi
sejt magját, hogy a pluripotens őssejtekéhez ha­
sonló génaktivitási mintázatot kapjunk?
□ A növekedési faktorok mellett milyen külső mole­
kulák játszhatnak szerepet egy differenciálódási
lépés kialakulásában?
□ Egy differenciálódási lépés során/után milyen mo­
lekuláris változások figyelhetők meg az érintett
sejtekben?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
6.3., 8.1., 9.5., 10.1., 10.3., 10.4., 10.5, 10.6,
11., 14,3.
Ajánlott olvasmányok
Rothenberg, E.V.: Stepwise specification of lymphocy-
te developmental lineages. Current Opinion in Ge-
netics & Development 70:370-379, 2000.
B incwei L u , L ily Y J a n , Y uh -N unc J a n : Asymmetric cell
division: lessons from flies and worms. Current
Opinion in Genetics & Development S.-392-399,
1998.
Kopan , R., T urner, D.R.: The Notch path-way: democ-
racy and aristocracy in the selection of cell fate.
Current Opinion in Neurobiology 6 :5 9 4 -6 0 1 ,
1996.
Do m en , J., W eissman , I.L.: Self-renewal, differentiation
or death: regulation and manipulation of hemato-
poietic stem cell fate. Molecular Medicine Today
5 :2 0 1 -2 0 8 , 1999.
B oncinelli, E.: Homeobox genes and disease. Current
Opinion in Genetics & Development 7:331-337,
1997.
 10.3. Differenciálódás és szöveti regeneráció:
A vérképző sejtek
10.3.1. A vérképző rendszer kialakulása - vérképzés az embrionális és a felnőttszervezetben
10.3.2. A vörösvértest-regeneráció
10.3.3. A fehérvérsejtrendszer regenerációja
10.3.4. A trombocitaregeneráciö
10.3.5. A hemopoetikus regeneráció modellje: a csontvelő-átültetés
Jelenség
Akut stressz (például vérvesztés vagy infekció) ha­
tására a vérképző rendszer azonnali, fokozott és cél­
zott sejttermeléssel reagál. Vérvesztés esetén elsősor­
ban a vörösvértestek, infekciókban pedig elsősorban
a fehérvérsejtek száma növekszik meg. Mivel az érett
vérsejtek olyan anatómiai helyeken funkcionálnak,
amelyek távol esnek a vérsejtképződés központi he­
lyétől, kérdés, hogyan szerez információt a vérképző
rendszer a tartaléksejtek mozgósításának szükséges­
ségéről?
Lehetséges magyarázatok
A vérképző rendszer vagy érett sejteket tartalékol,
vagy az érett sejtek gyors utánpótlását biztosító tarta­
lék sejttömeget tart készenlétben. Mindkét esetben
szükség van mindkét sejtpopuláció újratermelésére,
vagyis a sejtproliferációs és a differenciációs folyama­
tok összehangolt szabályozására. Hemopoetikus nö­
vekedési faktorok és a közvetlen sejtkörnyezet ténye­
zői révén közvetítődhet a szervezet igénye a különbö­
ző vérsejtek termelésére.
Tényleges magyarázat
Az érett, funkcionáló vérsejtek élettartama behatá­
rolt, meghatározott időn belül elpusztulnak, ezért a
biológiai egyensúly fenntartásához és funkciójuk ellá­
tásához folyamatos utánpótlást igényelnek. Ez a hatal­
mas sejttermelés (több mint 4x1 0 16 sejt az élet folya­
mán) az önmegújító képességgel rendelkező pluripo­
tens őssejtből származó progenitor sejtek proliferáció-
ja és differenciálódása révén valósul meg. A tartalék
sejttömeg közvetlen utánpótlását éretlenebb, csak egy
P á ló c zi K a t a lin
meghatározott sejtféleség újratermelésére képes ún.
elkötelezett elődsejtek (progenitor sejtek) biztosítják.
A progenitor sejtek újratermelését a többirányú sejt­
differenciálódási képességű multipotens őssejtek,
ezek újratermelését pedig az önmaguk megújítására
is képes pluripotens őssejtek biztosítják. Az őssejtek
sorsát befolyásoló mechanizmusok még alig ismertek.
Kapcsolódó ismeretek
1 0 .3 .1 . A vérképző rendszer kialakulása
- vérképzés az em brionális
és a felnőttszervezetben
Ismereteink szerint a terhesség első néhány heté­
ben a magzati vérsejtképzés fő helye a sziktasak. A 6.
héttől a 6 -7 . hónapig a vérsejtek a májban és a lép-
ben keletkeznek, ahol ez a születés után még kb. 2
hétig folytatódik. A magzati élet 6 -7 . hónapjától a
vérsejtképzésben a fő szerepet a csontvelő veszi át,
amely élettani körülmények között gyermek- és fel­
nőttkorban megmarad a hemopoézis egyedüli szervé­
nek. A fejlődő sejtek a csontvelői sinusoidokon kívül
helyezkednek el, innen az érett sejtek először a sinu-
soidokba, majd a csontvelői mikrocirkuláción át a vér­
keringésbe kerülnek.
• Az első, morfológiailag is felismerhető vérsejtek az
embrió sziktasakjában ún. „vérszigetekbe” tömörülve
jelennek meg. Megfelelő kísérleti körülmények között
igazolódott, hogy a sziktasak sejtjei nem képesek a
felnőtt vérképzés kialakítására. A sziktasakban zajló
primitív hemopoézissel párhuzamosan a paraaortikus
 10.3. D i f f e r e n c i á l ó d á s és s z ö v e t i r e g e n e r á c i ó :
(aortaközeli) régióban jelennek meg az első, valóban
pluripotens/totipotens vérképző őssejtek. Az ontoge­
nezis 10. napjától kezdődően ezek az őssejtek telepí­
tik be a fötális és felnőttkorban is funkcionáló hemo-
poetikus szöveteket és szerveket. De novo hemopoe-
tikus őssejtképződés az ontogenezis során csak egy­
szer, a paraaortikus régióban megy végbe. A felnőtt­
kori őssejtkészlet tehát valójában az ebből a régióból
származó limitált számű (néhány tucat, talán száz?)
hemopoetikus őssejt utódaiból, leánysejtjeiből áll.
Az őssejtkutatások kapcsán igazolták, hogy a fötá­
lis szövetekből vagy felnőttcsontvelőből izolált „őssej­
tek" drámai különbségeket mutatnak a sejtturnover
idejében és az őssejt tulajdonságú sejtek termelésé­
nek képességében. Az „idősebb” őssejtek csökkent új­
ratermelési kapacitása összefüggést mutatott a sejtek
mieloid progenitor
70.3/7. ábra.
A csontvelői pluripotens őssejt és a belőle kiinduló sejtvona­
lak sematikus ábrázolása. A félfolyékony médiumban egy-
egy őssejt proliferációja során keletkező (lazább) sejtaggre­
gátumok (B, „burst”) vagy (szorosabb sejt-sejt kontaktust
mutató) kolóniák (C) révén a különböző őssejtek detektálha­
tok, és azonosíthatók a proliferációjukhoz szükséges hemo­
poetikus faktorok. Az így elkülöníthető progenitor sejtek:
BFU-E: eritroid „burst-forming” egység; CFU: kolóniaképző
A vérképző sejtek
kromoszómáiban a telomer szakasz rövidülésével
(I. 10.1. fejezet). Ennek alapján az őssejtekben egy
belső óra feltételezhető, mely szerint az idő előreha­
ladását a telomer megrövidülése jelzi, és ez összefügg
az őssejt „öregedésével”, önmegűjító képességének
csökkenésével.
Jelen tudásunk szerint a három fő csontvelői sejt­
vonal (eritroid, granulocita és monocita, megakario-
cita) előalakjai és a limfoid őssejtek közös (pluripo­
tens) őssejtekből származnak, sokszoros sejtosztódás
és differenciálódási lépések után (10.3/1. ábra). Az
őssejt növekedéséhez és fejlődéséhez a megfelelő
környezetet a csontvelői mikrovaszkuláris hálózat és a
sztrómasejtek biztosítják. Bár a vörösvértest-regene-
ráciö modellértékű a többi hemopoetikus sejt újrater­
melődésének megértésében is, hangsúlyozni kell,
egység; GEMM: közös granulocita, eritroid, monocita, mega-
kariocita; GM: granulocita, monocita; Mega: megakariocita;
M: monocita; G: granulocita. (Az ábrán nem tüntettük fel a
differenciálódási antigéneket*, amelyek immunfluoreszcen-
ciás detektálásával a különböző sejtek egymástól megkülön­
böztethetők.)
‘ Ezeket a CD betűk („cluster of differentiation”) és egy szám (pl.
CD95 - Fás) jelöli (I. a 9.5. fejezetben említett sejtfelszíni mole­
kulákat).
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
hogy a vérképző rendszer funkcionáló végsejtjei egy­
mástól lényegesen eltérő, specializált szerepet tölte­
nek be, regenerációjukat más szignálok indítják el, a
szervezetben betöltött feladatuk rendkívül eltérő.
Általánosságban minden szomatikus sejt sorsa há­
romféle irányt vehet:
/, Mitotikus sejtosztódás - proliferáció.
2, Differenciálódás és a specifikus funkciók meg­
szerzése.
3. Sejthalál és a szervezetből való elimináció.
A proliferáció biztosítja a terminális differenciáló­
dás, sejthalál vagy sejtveszteség okozta hiányt. A lim­
fociták esetében a proliferáció a specifikus antigénre
adott immunválasz amplifikációját is szolgálja. A diffe­
renciálódás nyújtja azt a lehetőséget, hogy a sejtek el­
láthassák specifikus és specializált funkcióikat. A sejt­
halál, mint aktív folyamat, amely a sejt önpusztítását
kezdeményezi (apoptózis), élettani szempontból
ugyanolyan fontos, mint a sejtproliferáció és a diffe­
renciálódás, mivel lehetővé teszi a szöveti megújulást
a sejtek nemkívánatos akkumulációja nélkül. Ha bár­
melyik tényező szabályozása felborul, és megszűnik
az élettani egyensúly, a következmény általában sú­
lyos funkcionális elégtelenség vagy ellenkező irányú
folyamat, neoplázia kialakulása.
1 0 .3 .2 . A vörösvértest-regeneráció
A vörösvértestképzés központi szerve a csontvelő.
A vörösvértestek termelése dinamikus és igen szigorú­
an szabályozott folyamat (I. 10.2/2. ábra). Az eritroid
prekurzor sejt kompartment, más néven az eritron, az
eritroid differenciálódás korai fázisában megjelenő
sejtek (proeritroblaszt, különböző normoblasztok) ter­
melődését biztosítja. Az érési folyamat végén a késői
normoblasztból kialakul a retikulocita. Ez a sejt 1- 2
napig marad a csontvelőben, majd 1-2 napot tölt a
keringésben, mielőtt RNS-ének főleg a lépben való el­
vesztése1után eléri a teljes érettséget.
Az érett vörösvértest primer funkciója a szövetek
oxigénnel való ellátása és az ott keletkezett C 02 eljut­
tatása a tüdőbe. A gázcsere a vörösvértestek speciá­
lis fehérjéje, a hemoglobin segítségével valósul meg.
Az oxigén szövetekbe juttatása és a hatékony gázcse­
re érdekében a 8 ^m átmérőjű vörösvértestnek ismé­
telten át kell haladnia a kapillárisokon, amelyek legki-
'A vörösvértestté való érés során, a differenciálódási folya­
mat végén, a késői normoblasztból a sejtmag kilökődik, így lét­
rejön a retikulocita, mely még tartalmaz bizonyos mennyiségű
riboszomális RNS-t, és képes hemoglobinszintézisre.
sebb átmérője 3,5 ^m; ugyanakkor a hemoglobint re­
dukált (ferro) állapotban kell tartania, és a nagy sejten
belüli fehérje- (hemoglobin-) koncentráció ellenére
biztosítania kell az ozmotikus egyensúly fennmaradá­
sát is. A vörösvértest 120 napos életideje alatt meg­
tett távolságot 300 mérföldre becsülik. A funkciók be­
töltésére a vörösvértestet hajlékony, bikonkáv korong
alakja teszi alkalmassá.
Az elöregedett vörösvértestek elpusztításában ki­
tüntetett szerepe van a lépnek. Szűrő-ellenőrző funk­
ciója révén megakadályozza az elöregedett, rigid memb­
ránnal rendelkező, de bármilyen membránkárosodott,
kóros hemoglobintartalmű vagy magvas vörösvértestek
áthaladását is a sinusoidokon. A sejtmaradványokat a
lép speciális makrofág sejtjei takarítják el. Aktív makro-
fágfunkciö révén pusztulnak el a kóros trombociták,
egyéb sérült vérképző sejtek is. Mivel a teljes vérvolu­
men 4 percenként átkering a lépen, elképzelhető, mi­
lyen hatékonyan működik ez a speciális funkció.
A vörösvértestképzést az eritropoetin (EPO) nevű
hormon szabályozza (1. 10.2.2.1. fejezet), amely első­
sorban a veseglomerulusok egy sajátos sejtcsoportjá­
ban, az ün. juxtaglomeruláris komplexben termelődik..
Nem raktározódik, termelésének fő stimulusa a vese­
szövet oxigéntenziöja. Csökken a vese oxigénellátott­
sága anémia, oxigéntranszportra alkalmatlan hemo­
globin, alacsony légköri oxigénnyomás, légzési-kerin­
gési károsodás vagy a vesekeringés zavara esetén.
Ilyenkor fokozódik az EPO-termelés, és az EPO az
eritroid irányba elkötelezett progenitor sejtek számá­
nak növekedésével serkenti az eritropoézist2. (Az EPO
a progenitor sejtek membránjában kifejezedő eritro-
poetinreceptor dimerizáciőját kiváltva, jelátviteli kasz-
kádot indít el ezekben a sejtekben.) A csontvelő na­
ponta 3x 109 új vörösvértest vagy retikulocita/ttkg
mennyiséget bocsát a keringésbe a stabil vörösvér-
testszám fenntartásához.
1 0 .3 .3 . A fehérvérsejtrendszer
regenerációja
A fehérvérsejtrendszer sejtjei a granulociták (neut-
rofil, eozinofil, bazofil), a monociták (szöveti makrofá­
gok) és a limfociták, amelyek a szervezet immunoló­
giai védelmi funkciójában játszanak igen lényeges sze­
repet. A sejttermelés kinetikája ebben az esetben is
2A vörösvértestek, ill. a vérfesték, a hemoglobin szintézisé­
hez egyéb anyagok ( 1 . fémek: vas, mangán, kobalt; 2 . vitami­
nok: Bl 2 -vitamin, folsav stb.; 3. aminosavak; 4. hormonok: and-
rogének, tiroxin) is szükségesek.
 10. 3. D i f f e r e n c i á l ó d á s és s z ö v e t i r e g e n e r á c i ó :
szigorúan követi a szervezet igényeit, beleértve az
akut stresszhatásra (infekció, inflammáciö) fellépő ra­
pid sejtüjratermelést is. Az egyensúlyi állapot fenntar­
tásához naponta hozzávetőleg 8,7x10® granulocita
sejt/ttkg és 5,7x106 monocita/ttkg termelése látszik
szükségesnek.
A granulociták és a monociták a csontvelői proge­
nitor sejtekből származnak, és egy-egy sejtvonal irá­
nyába egyre inkább elkötelezetté válnak. A pluripo­
tens őssejtből a sztrömasejtek által termelt növekedé­
si faktorok (IL-3, IL-1, GM-CSF5) hatására alakul ki a
közös mieloid progenitor sejt, amelyből további sejt­
alakok differenciálódnak. A növekedési faktorok a sejt­
felszínen lévő receptorokhoz kötődve szabályozzák a
sejtek osztódását és differenciálódását.
A GM-CSF a granulocita- és monocita-, a G-CSF
a neutrofil, az IL-5 az eozinofil és bazofil, az M-CSF a
monocita-sejtvonal felé való elköteleződés irányában
hat. A növekedési faktorok nemcsak a csontvelői pre-
kurzorok osztódását és differenciálódását serkentik,
hanem hatást gyakorolnak az adott sejtvonal érett
sejtjeinek funkciójára is (pl. fagocitózis, citotoxicitás
és további citokinek termelődése).
A serkentő hatású szabályozó faktorok mellett
számos negatív szolubilis regulátor ismert, mint a MIP
(macrophag inhibitory protein), IL-8, IP-10 (interfe-
ron-inducible protein 10), TGF-p, IGF (insulin-like
growth factor) stb., amelyek a differenciálódás min­
den fázisában képesek hatásukat kifejteni.
A csontvelőben a granulocita-előalakok mellett
nagyszámú, csaknem teljesen érett sejt található,
mintegy csontvelői raktárt képezve. A csontvelői gra-
nulocitaraktárban a perifériás vérben lévő granuloci­
ták számának 1 0 -1 5-szöröse található. A csontvelő­
ből kikerülve a granulociták 6 -1 0 órát töltenek a
vérkeringésben, mielőtt a szövetekbe jutva kifejtik fa-
gocitafunkciőjukat. A véráramban két, rendszerint
nagyjából egyforma nagyságú neutrofil-raktár („pool”)
található - a keringő sejtmennyiség (ezt számoljuk) és
a marginális raktár (a vérképből nem ítélhető meg).
A granulociták a szövetekben becslések szerint 4 -5
napot töltenek, mielőtt védekezőfunkciójuk során
vagy elöregedésük miatt elpusztulnak. Az elpusztult
sejteket a makrofágok takarítják el.
A fehérvérsejtrendszer további alapvető sejtjei a
limfociták. Olyan immunolőgiailag elkötelezett sejtek,
amelyek segítik a fagocitákat a szervezet fertőzések
és más idegennek felismert anyag behatolása elleni
3 IL: interleukin, CSF: kolöniastimulálö faktor, G: granulocita,
M: makrofág/monocita.
A vérképző sejtek
védelmében, és ennek a védelemnek specificitást köl­
csönöznek.
Emberben a limfociták csontvelői őssejtből szár­
maznak, és immunológiai védelmi funkciót töltenek
be. A limfociták két fő típusa közül emberben a B-lim-
fociták a csontvelőben érnek és differenciálódnak.
AT-limfociták előalakjai, elhagyva a csontvelőt, a cse­
csemőmirigyben (thymus) további érési folyamaton
mennek keresztül. Mind a T-, mind a B-sejtek megta­
lálhatók a szekunder limfoid szervekben, így a nyirok­
csomókban, a lépben, a gyomor-bél rendszer és a lég­
zőrendszer diffúz, de kellően strukturált nyirokszöve­
tében; a vérben és a szövetekben keringő limfociták is
idetartoznak. Növekedésüket és differenciálódásukat
serkentő és gátló hatású faktorok bonyolult rendsze­
re szabályozza (I. 9.5., 10.2. fejezet).
A limfociták gyors reakcióval, számbeli növeke­
déssel és funkcióváltozással reagálnak akut vírusfertő­
zésekre (Epstein-Barr-vírus, rubeola-, pertussis-,
mumps-, citomegalovírus stb.) vagy krónikus infek­
ciókra (tuberculosis, toxoplasmosis stb.). A limfociták
számának csökkenése súlyos csontvelő-elégtelenség-
ben, számos immunhiányos szindrómában és immun-
szuppresszív kezelések során figyelhető meg.
10 .3.4. A tro m bocitaregeneráció
A vérképző rendszer az előzőktől merőben eltérő
funkciójú sejtje a trombocita. A trombociták a csont­
velőben a megakariociták citoplazmájának fragmen-
tálódásával képződnek. A megakariociták előalakjai
- a megakarioblasztok - a hemopoetikus őssejtből
differenciálódás útján keletkeznek. Minden megaka-
riocitáböl kb. 4000 trombocita képződik. Emberben
az őssejtből való differenciálódástól a trombociták lét­
rejöttéig eltelt idő kb. 10 nap.
A megakariocita-proliferációt szabályozó, a mikro­
környezet által termelt pleiotrop (sokféle hatású) he­
mopoetikus növekedési faktorok közül az IL-3, a GM-
CSF, az IL-1 és a bFGF (basic fibroblast growth factor)
szerepét ismerjük. A megakariociták érését szabályo­
zó fontos faktor az i l - ö , amely iri vivu l o u u c k koz.u u a
trombocitatermelődést serkenti. A növekedési fakto­
rok mellett a csontvelői mikrokörnyezet mint dinami­
kus, induktív és permisszív faktor feltehetően igen
fontos, bár ma még kevéssé ismert szerepet játszik a
hemopoetikus sejtek képződésében. A megakario-
cita-endotélsejt kapcsolat igen fontosnak látszik a
trombocitaképződésben.
A trombociták ma ismert sejtvonalspecifikus sza­
bályozó faktora a trombopoetin, amelynek fő terme-
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
lődési helye a máj. Szerkezetében homológ az eritro-
poetinnel. A megakariociták érését és a trombocita-
képződést serkentő aktivitása van. Receptora ma még
kevéssé ismert, valószínűen a c-mpl onkogén által kó­
dolt receptorcsaládhoz tartozó molekula. A megaka­
riociták és a trombociták termelődésének szabályozá­
sáról ma még nagyon keveset tudunk. Ismert, hogy a
serkentő hatású növekedési faktorok (pl. trombopoe-
tin, IL-6, IL-3, IL-1, GM-CSF) mellett számos gátló hatá­
sú citokin szabályozza a megakariocita-termelődést4.
A trombociták átlagos életideje 7 -1 0 nap. A csont­
velőből kikerülő fiatal trombociták kb. 36 órát tölte­
nek a lépben, egy adott időben a csontvelő által ter­
meit trombocitáknak akár egyharmada is tárolódhat
a normális lépben. Fiziológiás körülmények között az
itt-tartózkodás során a trombociták nem károsodnak.
A trombociták fő funkciója, hogy az érsérülés helyét
mechanikusan elzárják. E funkció betöltésében alap­
vető szerepet játszik a trombocitaadhézió, -aggregá-
ciö (I. 9.2.2. fejezet) és -fúzió, ill. a vérlemezkék véral­
vadást elősegítő aktivitása.
1 0 .3 .5 . A hem opoetikus regeneráció
m odellje: a csontvelő-átültetés
A csontvelő-átültetés (boné marrow transplanta-
tion, BMT) a beteg csontvelői őssejtjeinek és a belőle
származó minden sejtvonal, így a mieloid, a limfoid és
a hisztiocita/makrofág rendszer sejtjeinek a megsem­
misítésével jár. Ezeket egy másik egyén csontvelői ős­
sejtjeivel vagy a saját csontvelői sejtek egy korábban
levett frakciójával pótoljuk. Ez utóbbi esetben a levett
csontvelő nincs kitéve a kemoterápiának és/vagy radio-
terápiának, amely a beteg csontvelői sejtjeinek meg­
semmisítésére irányul.
A csontvelő-átültetés olyan sejtterápia, melyet a
másként nem gyógyítható hematológiai betegségek
(leukaemiák, egyes öröklött megbetegedések stb.) ke­
zelésében alkalmazunk. A beteg (recipiens) csírasze­
gény környezetben kapja meg a transzplantációt
megelőző napokban a nagy dózisú kemoterápiát
egésztest-besugárzással vagy anélkül. A kezelés célja
a beteg hemopoetikus őssejtjeinek és progenitor sejt­
jeinek, valamint az immunrendszer sejtjeinek a teljes
4A trombociták több, általánosan ható gátló humorális fak­
tort termelnek, mint TGF-p, PF4, a trombocita eredetű inhibito­
rok fiziológiás szerepe azonban ma még nem tisztázott. Feltéte­
lezhető, hogy fokozott trombocitadestrukciö serkenti a trombo-
citatermelődést. A megakariocitatermelődést gátló faktor az
interferon-a is, amelyet a trombocitőzissal járó betegségek ke­
zelésében is alkalmazunk.
megsemmisítése, ezzel együtt a csontvelő betegségé­
nek a megszüntetése. Az immunrendszer sejtjeinek
teljes elpusztítása csökkenti annak a veszélyét, hogy a
recipiens immunsejtek a beadott donorsejteket ide­
gennek felismerve, rejekcióval (kilökődés) válaszolja­
nak. A mesterségesen létrehozott teljes immunszup-
presszió a beadott donor eredetű sejtek megtapadá-
sát biztosítja (engraftment). A teljes csontvelő-szup-
pressszió miatt vörösvértest- és trombocitapötlás, a
teljes immunszuppresszió miatt csíraszegény környe­
zet és megelőzésként adott antibiotikus, antimikoti-
kus és antivirális kezelés szükséges. A kellőképpen
előkezelt recipiensbe intravénás infúzió révén juttat­
juk a donorból nyert csontvelői sejteket. Legalább
2 -4 x 1 08/recipiens ttkg magvas sejtet tartalmazó
(800-1 200 ml) csontvelő beadása kívánatos.
A teljes mielo- és immunszuppresszió a transz­
plantációt követően 2 -3 hétig súlyos pancitopeniát
(az összes vérsejtre kiterjedő sejthiányt) eredményez.
Ezalatt a transzplantációval a keringésbe juttatott
donor eredetű sejteknek, közöttük a hemopoetikus
őssejtnek és progenitor sejteknek fel kell ismerniük
a számukra megfelelő mikrokörnyezetet, vagyis a
csontvelői sztrómát (10.3/2. ábra). Kölcsönös hí­
vás-felismerés jelek hatására a donor őssejtek és pro­
genitor sejtek megtapadnak a sztrómasejteken, és be­
indul az üj hemopoézis. A beadott (donor) csontvelői
sejtek megtapadásának első jeleként monociták,
majd neutrofilek jelennek meg a perifériás vérben, ké­
sőbb a trombociták száma is emelkedik. A második
vagy harmadik héten a retikulocitaszám is emelkedni
kezd, és beindul a vörösvértestképzés (I. 10.3/2. áb­
ra). A csontvelő cellularitása fokozatosan normálissá
válik, de rezerv- (tartalék-) kapacitása még 1-2 évig
csökkent marad. A BMT után újra kialakuló immun-
rendszer funkcionálisan alulműködik, 6 -1 2 hónapig
súlyos immundeficiencia áll fenn. Drámai változást
észlelünk a transzplantáció után a vörösvértestkép-
zésben: a recipiens vércsoportja a donor vércsoport­
jára változik meg. Ellenkező nemű recipiens-donor
párok esetében az újra kialakuló hemopoetikus sejtek
donor nemi kromoszómát hordoznak.
A vérképzés központi helyén, a csontvelőben, a re­
cipiens eredetű sztróma és a donor eredetű hemopo­
etikus sejtek együttműködése nem zavartalan, ami a
transzplantáció számos szövődményében megnyilvá­
nul. A recipiens thymusában és nyirokcsomóiban a
donor eredetű limfoid (immun) sejtek differenciálódá­
sa zavart szenved, és funkcionális károsodást mutat.
A donor típusú antigénspecifikus immunitás (immun­
memória) kb. 60 nap után alakul ki a betegekben, és
rendkívül labilis, bár a védőoltások megismétlésére
 10.3. D i f f e r e n c i á l ó d á s és s z ö v e t i r e g e n e r á c i ó : A v é r k é p z ő s e j t e k
mikrokörnyezet
zsírsejt makrofág
endotélsejt
V
fibroblaszt
- /
önm egújítás
hemopoetikus
extracelluláris
őssejt
differenciálódás
mátrix
őssejtmegtapadás
őssejtdifferenciálódás
10.3/2. ábra.
A hemopoetikus őssejt megtapadásának és regenerációjá­
nak feltételezett sémája allogén csontvelő-átültetés után. Al-
logén transzplantáció után a keringő donor eredetű hemo­
poetikus sejtek számára a recipiens eredetű csontvelői sztrő-
ma és mátrix biztosítja a megfelelő mikrokörnyezetet az ős­
sejtek megtapadásához, növekedéséhez és osztódásához.
ritkán kerül sor. Teljes kimerizmusröl akkor beszélhe­
tünk, ha a recipiens szervezet és a donor típusú he­
mopoetikus és immunrendszer egymással szemben
kölcsönösen toleráns és együttműködő. A funkcionáló
donorsejtek biztosítják egyben a recipiens teljes leu-
kaemiamentességét is azáltal, hogy idegennek felis­
merve az esetlegesen megmaradt kóros sejteket, azt
teljesen megsemmisítik a szervezetben.
Kitekintés
Néhány évvel ezelőtt még kissé hitetlenkedve vet­
tük tudomásul, hogy fiatal, nagy önnfenntartö képes­
ségű, multipotens őssejtek nemcsak folyamatosan
megújuló szerveinkben és szöveteinkben - vérképző
rendszer, bélhám, bőr stb. - fordulnak elő, hanem az
ún. állandósult szöveteinkben, pl. a központi ideg-
rendszerben is. Emellett egérkísérletekben igazolták,
hogy a vérképző és nem-vérképző (ideg, máj, izom,
hasnyálmirigy) szöveti őssejtek között egymásba át­
alakulás lehetséges, ami megalapozta az őssejtplasz-
ticitás elméletét. Emberi transzplantációkban is elkez­
sztróm asejtek
extracelluláris
mátrix
B-sejt-vonal
limfoid progenitor
sejt
®E
( 5 ) Mi
mieloid progenitor
sejt ( Ő ) Mo
\ ( 2 ) M ega
citokinek
A sztrómában valószínűen specifikus felismerő- és kötőhe­
lyek találhatók; a kötődésben extracelluláris glikoproteinek
és egyéb molekulák játszanak szerepet. A donor eredetű ős­
sejtek és progenitor sejtek feltehetően a recipiens sztrömá-
böl származó citokinek hatására kialakítják a hiányzó hemo­
poetikus sejteket, repopulálják a csontvelőt.
(E: eritroid; Mi: mieloid; Mo: monocita; Mega: megakariocita)
dődött a kutatás szokatlan lokalizáciöjú, donor ere­
detű őssejtek kimutatására. Igazolódott, hogy férfi
donor csontvelősejtekkel transzplantált nőkben donor
eredetű, Y-kromoszómát hordozó sejtek jelen lehet­
nek a májban, a bőrben, sőt az izomsejtek és a kapil­
lárisok sejtjei között is. A felnőtt szöveti őssejtek funk­
cionális plaszticitásának terápiás vonzatát vizsgálva
igazoltak, hogy a csontvelői mezenchimális progenitor
sejtek képesek a csont- és porcszövet regenerálására.
Jelentős klinikai hasznossága lehet azoknak a megfi­
gyeléseknek is, amelyek ischaemiás szívbetegségek­
ben és végtagi ischaemiában autológ csontvelői sejtek
infúziója után javulást írtak le, feltételezve, hogy a vér­
képző őssejt miocita- és endotélsejt p rc k u rz o r sejtek­
ké képes átalakulni. A jövőben a génkifejeződéses
vizsgálatok nyújthatnak lehetőséget a különböző ős­
sejtek (embrionális őssejt, vérképző és más felnőtt
szöveti őssejt) genetikai programjának összehasonlí­
tására és az őssejt-biológiában elkezdődött új korszak
egyes eredményeinek bizonyítására (mindezt részle­
tesebben 1. 10.2. fejezet).
577
1 0 . S e j t s o r s o k és s o r s f o r d u l ó k

Kérdéskör Kapcsolódó fogalmak

Embrionális vérképzés sziktasak, paraaortális régió
Felnőttkori vérképzés csontvelői totipotens hemopoetikus őssejt, el nem kötelezett progenitor sejtek,
elkötelezett progenitor (prekurzor sejtek), keringő érett versejtek
A hemopoetikus őssejt funkciója önmegújítás, proliferáció, el nem kötelezett progenitorok képzése, teljes
vérképző rendszer kialakítása, növekedési faktorok, citokinek
A p m g o n itr> r cojto l/. lo g fő b b differenciálódás, növekedési
lim itá lt p ro life rá c ió , s e jtv o n a l-e lk ö te le z e lt
tu la jd o n s á g a i faktorok, citokinek, érett, funkcionáló sejtek
Vörösvértest-regeneráció eritroid prekurzor sejtek, retikulocita, vörösvértest, hemoglobin,
0 2-C 0 2 gázcsere, eritropoetin, hipoxia, a lép szerepe
Fehérvérsejt-regeneráció neutrofil, eozinofil, bazofil, monocita, limfocita, infekció, immunológiai védelem
Trombocitaregeneráciő megakariocita, trombocita

Csontvelő-átültetés a vérképző rendszer regenerálódásának modellje, malignus hematológai

betegségek gyógyítása

Összefoglalás, ellenőrző kérdések Csatlakozó pontok egyéb fejezetekhez

8.1., 9.2., 9.5., 10.1., 10.2.
□ Az ontogenezis során hol jelennek meg azok a he­
mopoetikus őssejtek, amelyek a felnőtt-vérképzés Ajánlott olvasmányok
alapsejtjeit jelentik? B j o r n s o n , C.R.R., R ie tz e , R.L., R e y n o ld s , B.A. et al.:

□ A vörösvértestképzést szabályozó növekedési fak­ Turning brain intő blood: a hematopoietic fate adopt-
tor az alábbiak közül: ed by aduit neural stem cells in vivő. Science
a) hemoglobin, 2S3.-534-537, 1999.
b) oxigén, F I o f f b r a n d , A.V., P e t t i t , J.E. (eds): A klinikai hema-

c) eritropoetin, tológia alapjai. Springer, Budapest, 1997.

d) csontvelői sztrőma. P á ló c z i, K.: Clinical applications of Immunophe-

□ A csontvelő-transzplantáció az alábbi funkciókat notypic analysis. R.C. Landes Company, Austin (Te­
képes helyreállítani: xas) USA, 1994.
a) súlyos vérvesztés után pótolja a hiányzó vörös- T h o m a s , E.D., B lu m e , K.C., F o r m á n , S.J. (eds): He­

vértesteket, matopoietic cell transplantation. Blackwell Science,

b) különböző kezelések után segít a károsodott Inc., Boston, 1999.
lépfunkció visszaállításában, U h e r , F.: A hemopoetikus őssejtek eredete, fejlő­

c) rosszindulatú betegségekben gátolja a fehérvér­ dése és öregedése. Orvosi Hetilap 141, 2000.
sejtek elpusztulását,
d) a beteg hiányzó hemopoetikus sejtjeit egészsé­
ges egyénből származó csontvelői őssejtek
transzplantációja révén regenerálja.
 10.4 . Sejtöregedés
S őti C s a b a és C sermely P éter

10.4.1. A sejtöregedés mint a daganatképződés alternatívája

10.4.2. Öregedő sejtek vagy öregek sejtjei?
10.4.3. A sejtöregedéssel szoros összefüggésben lévő sejtbiológiái jelenségek
10.4.3.1. A replikatív szeneszcencia molekuláris alapjai
10.4.3.1.1. A telomerek rövidülése
10.4.3.1.2. Tumorszuppresszor gének fokozott működése
10.4.3.2. A posztreplikatív sejtek öregedésének molekuláris történései
10.4.3.2.1. Makromolekuláris hibaakkumuláciő
10.4.4. Az öreg sejtek túlélési faktorai
10.4.5. Korai szeneszcenciával járó genetikai betegségek
10.4.6. Szeneszcencia és evolúció
10.4.7. Sejtöregedés és hálózatok

Bevezetés
Az öregedés - definíció szerint - az alkalmazkodó­
képesség rohamos hanyatlása, melynek elemei a kö­
vetkezők:
□ Molekuláris-strukturális szinten a molekuláris ká­
rosodások progresszív felhalmozódása.
□ Funkcionális-rendszerbiolögiai szinten az önfenn­
tartó és a hibajavító mechanizmusok elégtelensé­
ge.
□ Az öregedés univerzális, az egyes sejt szintjén
ugyanúgy értelmezhető, mint a komplex szervezet
szintjén. E fejezet a sejtöregedés sejtbiológiái as­
pektusait foglalja össze.
Jelenség
Sejtkultúrában tenyésztett humán sejtek nem te­
nyészthetők a végtelenségig: osztódásuk 5 0 -6 0 sejt­
ciklus után leáll. A sejteket ilyen állapotukban tovább
tenyésztve és később megvizsgálva azt találjuk, hogy
az öregedő (más néven: szeneszcens) sejtek a fiatal
sejtektől számos tulajdonságukban eltérnek. Az ún.
szeneszcens fenotípust néhány szerkezeti és funk­
cionális paraméter alapján a 10.4/1. táblázat szem­
lélteti.
Az ismertetett általános tulajdonságok mellett a
szeneszcens sejtek az eredeti, meglehetősen homo­
gén sejtpopulációval ellentétben igen különfélék lesz­

10.4/1. táblázat. A szeneszcens sejtek tulajdonságai

Jelenség Szeneszcens sejt ,

Morfológia nagy, v a k u o liz á lt citoplazma, d e zo rg a n izá lt alapállomány, lip o fu o zcin fclh a lm o z ó d ó s

Anyagcsere anaerob erjesztés, csökkenő sejtlégzés, növekvő szabadgyök-képződés

Stressztűrés, hibajavítás, csökkent/nincs
érzékenység proliferatív jelre
Oxidatív stressz növekvő oxidatív károsodások, csökkent antioxidatív védelem
DNS-károsodás nukleáris és mitokondriális mutációk felhalmozódása, rövidült telomer
Fehérjekárosodás oxidált, glikált fehérjék felhalmozódása, csökkent proteaszomális és lizoszomális
elimináció, csökkenő stresszválasz

579
1 0 . S e j t s o r s o k és s o r s f o r d u l ó k
nek. Az öregedő sejtek jellemzői, mint például a kü­
lönböző külső ingerekre adott válaszaik, valamint az e
sejtekben található részek, mint pl. a mitokondriumok
paraméterei is sokkal nagyobb heterogenitást mutat­
nak, mint a fiatal, osztódó sejtek hasonló populációi­
nak értékei. Ez utóbbi szeneszcencia-jellemző inter­
pretálására - más lehetőségeket nem kizárva - a kö­
vetkező modellekben gondolkodhatunk.
Lehetséges magyarázatok
/. Talán több olyan metabolikus állapot is létezhet
az öregedő sejt számára, amelyek mindegyikében
egyaránt „kiköthet”.
2. Esetleg a szabályozások halmozódó hibái miatt
a sejt állapotai kevésbé pontosan meghatározottak,
így az egyes tulajdonságok a fiatalabb sejtnél tapasz­
talthoz képest nagyobb szórást mutathatnak.
3. Esetleg az öregedő sejt olyan speciális állapot­
ba kerül, amelyre inherens módon jellemző ez a me­
tabolikus szabályozatlanság.
Tényleges magyarázat
Bár a kérdés nem lezárt, és az előbbi magyaráza­
tok mindegyikében lehet sok igazság, mai tudásunk
alapján azt gondoljuk, hogy a szeneszcens sejtek he­
terogenitásának fokozódását alapvetően az egyedi
sejteket és a sejtszervecskéket érő, leginkább a sza­
bad gyökök által okozott véletlenszerű károsodások
jel
ingerküszöb
i /. Ai .í $ Mb ;iú y -üs::
íí
magas zaj •'•íJW
alacsony zaj
0r í
idő
10.4./1. ábra.
A véletlen rezonancia mint az öregedő sejtek válaszait segí­
tő jelenség. Véletlen rezonancia akkor alakul ki, ha egy in­
gerküszöb alatti jelet a zaj véletlenszerű ingadozásai (néha)
a küszöbérték fölé löknek. Ebben az esetben a sejt észreve­
heti az amügy észrevehetetlenül kicsiny jelet is. Az öregedő
sejtek válaszképessége lecsökken, és ezzel párhuzamosan
a sejtes folyamatok zaja megnő, így az öregedő sejtek álta­
lában kevésbé válaszolnak az ingerekre, de közülük néhány
- éppen a véletlen rezonancia megnövekedett jelentősége
miatt - mégis megtartja válaszképességét. Ebből követke­
zően az öregedő sejtek válaszai nagyfokú heterogenitást
mutatnak.
különféle összegződése okozza - leginkább a máso­
dik interpretációnak megfelelően. A véletlenszerű ká­
rosodások szétzilálják az öregedő sejtek komplex
struktúráját és integrált működését. Nagyobb lesz a
véletlenszerű molekuláris lépések hatása és ebből kö­
vetkezően a sejtes folyamatok zaja. Az elemi folyama­
tok megnövekedett zaja sok esetben a véletlen rezo­
nancia jelenségét okozza (10.4/1. ábra), ami ahhoz
vezet, hogy ugyanarra az ingerre a különböző sejtek
egészen más válaszokat adnak, és az öregedő sejtek
heterogenitása emiatt is növekszik. A károsodások
időbeli összegződése, felhalmozódása feltételezi,
hogy azokkal valamiért nem tartanak lépést a korrek­
ciós folyamatok.
Kapcsolódó ismeretek
10.4.1. A sejtöregedés mint a daganat­
képződés alternatívája
L e o n a r d H a y f lic k 1961-ben közölte azon eredmé­
nyeit, amelyek szerint egy normális emberi sejt átla­
gosan 5 0 -6 0 osztódásra képes, azután e tulajdonsá­
gát elveszíti. A sejtek e tulajdonságát az angolszász
irodalom „replicative senescence” néven jelöli. Ezek a
sejtek még évekig élhetnek, viszonylag élénk anyag­
cserét folytatnak, tehát a szó klasszikus értelmében
nem öregek, de olyannyira elvesztették a megújulási
képességüket, hogy szaporodásra már semmilyen
környezeti ingerrel sem késztethetők. Ezzel szemben
a daganatokból nyert sejttenyészetek halhatatlanok,
azaz eddigi tapasztalataink szerint korlátlan ideig
fenntarthatok, és környezeti ingerek hiányában is sza­
porodnak. A replikatív szeneszcencia a sejtek örege­
dési folyamata egy fontos, késői fázisának tekinthető,
melyben a sejt ügy öregszik tovább, hogy közben osz­
tódása (reprodukciós képessége) már megszűnt.
Milyen folyamatok előzik meg a sejtek szaporodá­
sának leállását? A sejt élete során különböző alkotó­
elemeit (DNS-t, RNS-t, fehérjéket, membránokat)
igen sok véletlenszerű károsodás éri. Ezek közül a
leggyakoribb a mitokondriális oxidáció melléktermé­
keként és más mechanizmusokkal keletkező szabad
gyökök hatása. A szabad gyök párosítatlan spinű
elektronja folytán sajnos nagyon reakciőképes mole­
kulafajta, olyan, amelyik nem válogat. A legelőször
útjába akadó molekularészlettel reagál, és ott nem
tervezett, káros átalakulást okoz. A hibák akkor hal­
mozódhatnak, ha genetikai szinten determináltak,
vagyis maguk a gének is megváltoznak, mutációkat,
ill, epigenetikai változásokat akkumulálnak, és ezáltal

a makromolekulák folyamatos lecserélődése (ango­
lul: turnover) során nem regenerálódik a normális,
fiatal fenotípus.
Milyen biológai célszerűség fedezhető fel abban,
ha a hibák szaporodása a sejtek szaporodásának leál­
lásához vezet (ill. azzal korrelál)? A jelenleg leginkább
elfogadott elképzelés szerint a sejt minden újabb osz­
tódás előtt döntési helyzetbe kerül. Három útvonal áll
előtte:
/. Osztódjon, és ezzel szaporítsa a hibákat, és
azok további halmozódásával közelítsen a működés-
képtelenség és a halál felé.
2. A túlélési mechanizmusok túlzott aktiválásával
esetleg dagantos sejtté alakuljon át.
3. Véglegesen és visszafordíthatatlanul leállítsa a
szaporodását, és ezáltal a sejthalált az első választás­
hoz képest elodázza, és kikerülje a második útvonal
malignus transzformációját is.
E döntési helyzet esetén nyilvánvaló, hogy a sejt
- környezetét is figyelembe vevő - legcélszerűbb
döntése a szaporodásról való lemondás lehet. Ez a
célszerűség nem feltétlenül jelent valamiféle direkt bio­
kémiai kapcsolatot a kétféle jelenség (hibák halmozó­
dása és replikatív szeneszcencia) között: lehetséges
akár fordított irányú ok-okozati kapcsolat is, pl. ha a
faj evolúciója során amiatt nem „tanult meg" gondos­
kodni a hibák kijavításáról, mert élettartama - és így
sejtjeié is - a benépesített ökológiai niche által deter­
minált. E döntésben a későbbiekben (10.4.3. fejezet)
részletesen tárgyalt, a replikatív szeneszcenciáért
nagy részben felelős telomerhossz-rövidúlés különö­
sen fontos szerepet játszik. A sejtek öregedése fajfüg­
gő. Egérből származó sejtek esetén a Hayflick-limit,
vagyis a sejttenyészetben tapasztalható sejtosztódá­
sok maximális száma nagyobb, mint emberi sejtte­
nyészetekben.
Beavatkozhatunk-e a sejtöregedés folyamatába?
A sejtek öregedése indukálható. Ha a sejt életének
bármely szakaszában kiterjedt DNS-károsodást vagy
a szokásosnál jóval intenzívebb sejtosztódási ingert
észlel, szintén osztódását elvesztett, szeneszcens sejt­
té válik. Ezzel összhangban a sejtöregedés indukciója
a daganatellenes terápia egyik potenciális stratégiája.
Az a tény, hogy a sejt öregedése egy d a g a n a to s (hal­
hatatlan) és egy öregedő sejtet fuzionáltatva a kelet­
kező hibrid sejt öregedni fog, ill. hogy a daganatos sejt
akkor is öregedni kezd, ha egy tumorszuppresszor fe­
hérjét a megfelelő mértékben túltermeltetúnk benne,
a folyamat szabályozott voltának benyomását erősíti.
Végső soron - és általánosságban megfogalmazva - a
sejtek öregedését az öregedést és a túlélést elősegítő
faktorok egyensúlya szabja meg.
10.4. S ejtöregedés
10.4.2. Öregedő sejtek vagy öregek
sejtjei?
A sejtek replikatív szeneszcenciája sejttenyésze­
tekben tartott sejtekre érvényes jelenség. Az idősödő
szervezetben a sejtek elhasználódása, öregedése sok­
kal sokrétűbb, sokszínűbb folyamatok eredménye­
ként jöhet létre, mint amit in vitro megfigyelhetünk.
Igen fontos észrevenni, hogy a sejttenyészetekben
tartott sejtek - minden, a 15.1. fejezetben részlete­
zett trükk és gondosság ellenére - mesterséges körül­
mények között élnek. Ennek különösen nagy a jelen­
tősége két szempontból:
1. A tenyésztett sejtek igen sokszor oxigéntúltelí­
tettségben töltik életüket a szervezetben létező, sok­
kal mostohább oxigénellátottsághoz képest (lásd ké­
sőbb). Különösen igaz ez olyan sejtekre, mint pl. a fib-
roblasztok, amelyek a szervezetben igen gyakran az
oxigénhez viszonylag mérsékelten jutnak csak hozzá.
A fokozott oxigénterhelés mesterségesen megnövel­
heti az öregedési hajlandóságot.
2. A tenyésztett sejtek tápoldatát bizonyos időkö­
zönként szokás cserélni. Ez azt jelenti, hogy a sejtte­
nyészetek sejtjei periodikusan „túlzabálják” magukat,
és ugyancsak periodikusan (majdnem) éhen halnak
(ez utóbbi különösen akkor következik be, ha a kísér­
letező kutató a kelleténél egy kicsit lustább természe­
tű). Belátható, hogy ez „macerás” életmód az egészsé­
ges szervezetben uralkodó viszonylagos szabályozott­
sághoz képest, ami koraibb, ill. eltérő módon lezajló
elhasználódáshoz vezethet.
Az előbbieket árnyalják tovább az ún. allometrikus
összefüggések. A harmincas években írta le K le ib e r hí­
res összefüggését arról, hogy az állatok metabolikus
aktivitása a testtömegük 3/4-es hatványával arányos.
Ezt az összefüggést később megfelelő hatványkitevők
alkalmazásával kiterjesztették az élettartamra és a
szívdobbanásokra is. Ezekből az összefüggésekből az
is következik, hogy minden állat átlagosan másfél mil­
liárd szívdobbanás után meghal, vagy máshogy fogal­
mazva: testtömegének grammjára vonatkoztatott
10 mólnyi oxigén átbocsátása után a halál fia/lánya
lesz, függetlenül attól, hogy patkány, amelyik 4 évig
é l, vagy e m b e r, a k in e k é le t t a i la m a je le n le g 1\U.
120-130 évre maximált; és akkor az összefüggés már
igen megdöbbentő általánosságokra utal. Nem marad
következmények nélkül tehát az, hogy a patkány mi-
tokondriumok időegység alatt negyvenszer annyi sza­
bad gyököt produkálnak, mint az emberi mitokond-
riumok. Érdemes itt arra is utalni, hogy az öregedés
visszafogásának eddigi egyetlen általános lehetősége
a kalöriamegvonás. Ebből következően aki kevesebb
581
1 0 . S e j t s o r s o k és s o r s f o r d u l ó k
esélyt ad a mitokondriumainak a szabad gyök produ­
kálásra a túlzott kalóriabevétel elkerülésével, az akár
tíz évvel is meghosszabbíthatja várható élettartamát.
Hogyan függ össze ez az idézett, érdekes ténysorozat
a sejttenyészetben élő sejtek öregedésével? Egy em­
berben élő sejt átlagosan 300 vagy még annál is ke­
vesebb mitokondriumot tartalmaz. Egy egérben élő
sejt már 1700-at, egy tenyésztett sejt pedig ötezret.
Honnan származnak ezek, a bevezetőben említett tör­
vényszerűségeknek megfelelő különbségek? West és
munkatársai szerint a mitokondriumok azért szaporod­
nak meg egy tenyésztett sejtben, mert ehhez a sejthez
az oxigén jóval közvetlenebbül jut el, semmint az élő
szervezetbe épült társához, ahol kacskaringős oxigén­
szállító járatok (vérerek) végén, hosszas szöveti diffúzió
után jóval kisebb mértékű oxigénellátottság modellez­
hető. Nyilvánvaló, hogy nem hasznos az, ha a normá­
lis körülmények között 300 mitokondrium szabad
gyökeihez szokott sejt hirtelen kb. hússzor annyi mito­
kondrium szabad gyökeinek „örömeit kapja a nyaká­
ba”. Nem csoda, hogy öregedni kezd. Ezért is célszerű
a sejtes öregedési modelleket bizonyos fenntartások­
kal kezelnünk. Mindez a rágcsáló, ill. emberi sejtek öre­
gedése közötti különbségek értelmezéséhez is fontos
adalék: mindezek ismeretében nem feltétlenül a telo-
merfenntartási biokémai mechanizmusok különbsége­
iben rejlenek a két faj replikatív szeneszcenciája közöt­
ti különbségek (I. 10.1 fejezet, Jelenség). Az egerek
sejtjei tenyésztett formájukban „csak” háromszor
annyi mitokondriumot tartalmaznak, mint az egerek
szervezetében, vagyis az emberi sejtekre jellemző kb.
hüsszoros növekedéshez képest az egér sejtek eseté­
ben kisebb a különbség in vivő és in vitro élet között.
Egy további szempont, amelyet figyelembe kell
venni, amikor egy öregedéssel kapcsolatos jelensé­
get, megfigyelést értelmezünk: messze nem mindegy,
hogy a vizsgálni kívánt idős szervezet mennyire idős.
Az a paradox hatás jelentkezhet, hogy a „túl idős”
szervezetből származó sejtek egyáltalán nem idős
sejtként viselkednek. Miért? A százévesnél idősebb
emberek sejtjei már nemcsak a száz év terheit viselik,
hanem egy olyan emberi szubpopulációból származ­
nak, amelyik megélte a száz évet, azaz a korábbi (pl.
hetvenéves) idős populáció átlagánál jóval ellenállóbb
volt. Ez a szelekciós hatás kb. 85 év után válik erőssé,
azaz ettől kezdve kell az öregekben megtalálható sej­
teket már nemcsak a sejttenyészetek öreg sejtjeitől,
hanem a más öregek sejtjeitől is alapvetően megkü­
lönböztetni.
Mindezek óvatosságra intenek a sejtek öregedését
leíró általánosan érvényes ismeretek megfogalmazá­
sával kapcsolatban. Ráadásul az egyedi élettörténe­
tek is különbözhetnek vizsgálati objektumonként, és
mivel az öreg sejt már nagyon sokat élt, ezenközben
egy másik öreg sejttől nagyon különböző hatásoknak
volt kitéve. Ezek a hatások teljesen egyedi élettörté­
netet alakítottak ki a konkrét sejtnél, amelyiknek min­
den eleme hatással van a sejt mai állapotára, és ame­
lyik a többi sejt élettörténetétől még akkor is külön­
bözik, ha nem egyedi sejteket, hanem sejtek popu­
lációit vizsgáljuk. Ennek ellenére még mindig akad
néhány olyan általános érvényű (robusztus) jelenség,
amely a sejtek öregedésével összefügg, és így tan­
könyvi szinten is leírható. E jelenségeket fogjuk össze­
foglalni a következőkben.
10.4.3. A sejtöregedéssel szoros
összefüggésben lévő
sejtbiológiái jelenségek
1 0 .4 .3 .1 . A replikatív szeneszcencia
m olekuláris alapjai
A telomerek rövidülésével és a tumorszuppresszor
gének működésének előtérbe kerülésével, fokozott ki­
fejeződésével magyarázzák az állandóan megújuló
sejtjeink, szöveteink öregedését, replikatív szenesz-
cenciáját. Ilyenek a hámok és hámfüggelékek, a bél­
hámsejtek, a vérsejtek, és ezek a folyamatok húzód­
nak meg a sebgyógyulás, a szöveti regeneráció és az
immunitás változásának hátterében.
10.4.3.1.1. A telomerek rövidülése
Mint azt már röviden érintettük a 10.1 fejezetben,
a DNS megkettőződését katalizáló DNS-polimeráznak
a késlekedő szálon szüksége van egy rövid, indító
RNS-szálra, mely végül DNS-re cserélődik. Ez a kro­
moszómák végében nem tud DNS-re cserélődni, így a
kromoszómák minden egyes osztódás alkalmával kis­
sé - mintegy 5 0 -8 0 nukleotiddal - megrövidülnek,
és hosszuk fordítva arányos a sejt, illetve az egyed ko­
rával. Emiatt a kromoszómák végén egy géneket nem
kódoló, telomer régió található. Ha ez a telomer kriti­
kus rövidséget ér el, a sejt nem osztódik tovább, és
programozott sejthalál, apoptózis áldozata lesz. En­
nek megelőzésére a rövidülő telomert a telomeráz ne­
vű, RNS-templátot DNS-be átíró „reverz transzkrip-
táz” enzim hosszabbítgatja meg: egy az enzimfehérjé­
hez kapcsolódó RNS-molekula mint templát segítsé­
gével DNS-szakaszokat kapcsol a megrövidült telo-
merrégiöhoz. A telomeráz aktivitása normális testi sej-

10.4/2. táblázat.
A szabályozott sejtproliferációt veszélyeztető,
szeneszcenciához vezető stimulusok
Veszély Természetes stimulus vagy
kísérleti modell
DNS-károsodás ionizáló vagy UV-sugárzás
Globális expressziós kromatinszerkezet változása,
diszreguláció hisztonacetiláció növelése
Javíthatatlan hiba tumorszuppresszor-túlaktiváció,
tültermelés
Potenciális onkogén hiperaktív növekedési jel,
stimulus onkogén fehérje túltermelése
tekben kisebb vagy hiányzik, őssejtekben nagy aktivi­
tást mutat, és bár aktiválódik a tumorsejtekben is, az
őssejtek halhatalansága hátterében nincs malignus
hajlam. A telomeráz kis aktivitását hordozó testi sej­
tekben a telomerhossz biológiai óraként jelzi, mennyi
lehet hátra a sejt replikatív életéből. Ha a sejt eléri a
kritikus replikatív életkort, a p53 mediálta p21 -szint-
növekedés leállítja a sejtosztódást a G l-S fázis hatá­
rán. Az osztódásokat kísérő rövidülés mellett a telo-
merek rendkívül érzékenyek a genotoxikus átalmakra
is: pl. az oxidatív stressz hatására a telomerrövidülés
elérheti a 600 bp/osztódást. Az ún. stressz indukálta,
korai szeneszcencia egyéb okait a 10.4/2. táblázat
szemlélteti. Egyes adatok szerint a pszichés traumák
szintén gyorsult telomererózióhoz vezetnek, amely­
nek mechanizmusa egyelőre ismeretlen.
1 0 .4.3.1 .2. Tumorszuppresszor gének fokozott
működése
Külön is érdemes kiemelni a tumorszuppresszor
fehérjék szerepét. Amennyiben tumorszuppresszor
fehérjéket, így pl. a p53-at vagy a retinoblastoma-csa-
lád fehérjéit (I. 7.1. fejezet) akár kísérletesen túltermel-
tetjúk, akár az örökítőanyagot érintő mutációk révén
azok mennyisége a sejtek egy részében megnövek­
szik, a sejtek öregedni kezdenek. A hiperaktív onko-
génstimulus által indukált szeneszcencia hátterében is
reaktív tumorszuppresszor-túlaktiváció áll. Ezek, ill. a
10.4/2. táblázatban idézett egyéb adatok a legfőbb
bizonyítékai annak, hogy a szeneszcencia az evolúció
szempontjából - részben - a szabályozatlan, a több­
sejtű egyed életére veszélyes sejtproliferáció elleni
utolsó előtti védelmi vonalként fogható fel. Ennek
egyik újonnan felismert mechanizmusa a telomeráz
enzim expressziójának gátlása. Ha a szeneszcens jel­
10.4. S ejtöregedés
pálya csődöt mond, az utolsó sejtszintű lehetőség az
önkéntes sejthalál (apoptózis) irányába történő elkö­
teleződés (I. 10.1., 10.5., 10.6., 1 1.2. fejezet).
*
Mindezek fényében hogyan oldható fel az az el­
lentmondás, hogy az öregedő szervezetben és a sze­
neszcens sejtkultúrában nagymértékben nő a malig­
nus átalakulás esélye? Általánosan igaz, hogy a nö­
vekvő oxidatív terhelés mellett a hibajavító rendsze­
rek hatékonysága gyengül. Az oxidatív bázismödosu-
latok be is csaphatják a DNS-polimeráz korrekciós
mechanizmusát, mert pl. a leggyakrabban keletkező
8-oxoguanin a citozin helyett az adeninnel képes sta­
bil hidrogénhidakat kialakítani, azaz az oxidatív káro­
sodás eredményeképpen stabil mutációk (jelen eset­
ben a humán tumorokban leggyakrabban előforduló
G-T transzverzió) kerülnek a genomba. A szeneszcens
sejtek által kiválasztott parakrin mediátorok az osztó­
dásra képes szomszédos sejtek malignus transzformá­
cióját segítik, azaz az eredetileg intracelluláris homeo-
sztáziszavar túlterjed a sejt határain.
1 0 .4 .3 .2 . A p osztre p lika tív sejtek
öregedésének m o lekuláris
történései
A nukleáris DNS károsodását és a malignus transz­
formációt kivédő replikatív szeneszcencia után sejt­
jeink akár még évtizedekig élhetnek, és megfelelően
funkcionálhatnak. Az idegrendszer, a máj és az izom­
szövet sejtjei ún. posztmitotikus sejtek, amelyekre a
bonyolultabb szöveti struktúra, a korlátozott megúju­
lás és a csekély proliferatív képesség jellemző. Ezzel
együtt ezek a sejtek rendkívül aktív transzkripciót,
anyagcserét és szövetspecifikus működéseket mutat­
nak. A posztreplikatív sejtekre leselkedő legfőbb ve­
szélyek ennek megfelelően:
□ Hibás makromolekulák felhalmozódása.
□ A transzkripciós és az epigenetikus szabályozás
zavara.
□ A transzportfolyamatok és a sejtstruktúra abnor-
malitása.
1 0 .4.3.2 .1. Makromolekuláris hibaakkumuláció
A makromolekuláris hibák típusainak és kelet­
kezésének részletes taglalása meghaladja e fejezet
kereteit. A hibák elsődlegesen oxidatív károsodások,
felhalmozódásuk oka leginkább abban keresendő,
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
hogy kiesik a sejtosztódás általi felhígulás. A hibás
makromolekulák maguk is további hibákat generál­
nak. Ennek egyik pregnáns modellje a meghibásodó
transzlációs apparátus által szintetizált aberráns fe­
hérjék (többek között riboszomális fehérjék, RNS-po-
limerázok, transzkripciós faktorok), amelyek láncreak-
ciószerűen vezetnek a sejt működésének ö sszp o m iá -
sához (ún. hibakatasztröfa-elmélet). Ugyanez játszó­
dik le mitokondriális szinten, ahol a mitokondriális
genom mutációi és a légzési lánc, valamint a memb­
rán oxidatív m ó d o s u lá s a i drasztikusan növelik a kép­
ződő szabad gyökök mennyiségét, ami további funk­
c ió ro m lá sh o z va g y m ito k o n d riá lis apoptözishoz (I. 4.9.,
10.6. fejezet) vezet. A még idősebb sejtek kevesebb
ATP-t termelnek, ami hozzájárul, hogy a sejt nekroti-
kus halállal pusztuljon el.
Bár a hibák felhalmozódása elsősorban a posztmi-
totikus sejtben látványos, az osztódó sejtben is nyo­
mon követhető. Legtöbbet az oxidált fehérjéket tanul­
mányozták. Az oxidált fehérjék működése sérül, és a
sejtre toxikus származékok, aggregátumok keletkez­
hetnek. Számos egyszerűbb élőlényben professzioná­
lis apparátus szabályozza azt, hogy a genetikai infor­
mációt továbbvivő utód(sejt) mentes legyen citotoxi-
kus fehérjeszármazékoktöl. Az egysejtű E. coli a fehér­
jeaggregátumokat aszimmetrikusan az idősebb pólus
károsodás védekezés
1
am inosav károsodás helyreállításás
(pl. met-szulfoxid) ------- ► (M et-szulfoxid reduktáz)
a dajkafehérjék
karboniláció,
m egkötése,
denaturáció
konformációs javítás
degradáció
javíthatatlan fehérje
(proteaszöm a, autofágia)
szegregáció: zárványtest
lebonthatatlan fehérje (aggreszóm a, lipofuszcin)
irányába örökíti. Az aszimmetrikus megoszlás jelensé­
ge élesztősejtekben is megfigyelhető, ahol a bimbózás
során leszakadó leánysejtbe sem az oxidált fehérjék,
sem a károsodott mitokondriumok nem kerülnek be.
Még látványosabb, hogy az Arabidopsis thaliana ne­
vű egyszerű növény oxidált fehérjéi a vegetatív forma
életkorával arányosan halmozódnak fel, majd a repro­
duktív szakasz előtt hirtelen eltűnnek.
A posztmitotikus sejt egészen más stratégiát vá­
laszt a lebonthatatlan, potenciálisan toxikus aggregá­
tumok elkülönítésére, melyeket a sejtben egy erre ki­
jelölt helyen lerak. Ezeket a képződményeket aggre-
szómónah nevezzük, és a proteaszomális lebontás ku­
darcának eredményei. A lizoszomális, autofág folya­
matok tökéletlensége lipofuszcin felszaporodásához
vezet, amely a lipidek peroxidáciöja során keletkező
termékeknek és a lebontásra ítélt fehérjéknek a reak­
ciójából keletkezik a lizoszómák savas közegében.
A lipofuszcin gátolhatja a lizoszomális és a citoplaz­
matikus fehérjelebontást, ezenkívül redox-aktív féme­
ket (vasat, rezet) köt, így hozzájárul a szabad gyökök
fokozott képződéséhez.
Az említett depozitumok egy komplex védekező­
rendszervégső elemei. A biokémia és molekuláris bio­
lógia keretében részletezendő DNS-hiba-javítást nem
érintve itt érdemes tárgyalni a fehérjehomeosztázis és
szövődmény
a dajkafehérjék
csapdába
ejtése
10.4./2. ábra.
az oxidált fehérje
A fehérjehomeosztázis és
csapdába ejti és gátolja
-turnover molekuláris esemé­
a proteaszóm át
nyei. A bal oszlop az oxidatív
károsodások következmé­
nyeit, a középső a védekező­
szabadgyök-képződés,
rendszereket és feladatukat,
a vitális fehérjék a jobb oldal a károsodás-vé­
koaggregációja dekezés kölcsönhatásának
szövődményeit jeleníti meg.

-tumover molekuláris eseményeit, amelyet a 10.4/2.
ib ra szemléltet. Két alapvető sajátosság emelendő ki:
/. A károsodott fehérjék (mint azt az oxoguanin-
D \S példáján láttuk) képesek túljárni a hibajavítás
eszén.
2. Az öregedő sejtekben feltehetően a fokozott
gény, az elhasználódás következtében az önfenntartó
-endszerek aktivitása csökken.
A naptári korunkkal egyidős idegsejtekben az élet
folyamán felszaporodó aspecifikus aggregátumok a
genetikai károsodáshoz hasonló patológiai képet
okoznak, a tüneti képet az érintett sejtcsoportok funk­
ciójának kiesése határozza meg.
A megújulás még csekélyebb az extracelluláris tér
Kötőszöveti alapállományában, ahol a kötőszöveti
rostok térszerkezete torzul, másodlagosan elmeszese-
dik, teret adva komplex degeneratív elváltozások
egész sorának, a szürkehályogtól az ízületi és izom­
problémákon át az érelmeszesedésig. Az oxidáció
mellett a glikáció magyarázza azt, hogy a túltáplált és
a cukorbeteg emberben ezek a civilizációs ártalmak
sokkal súlyosabbak és korábban jelentkeznek.
A jelátvitelt fékező, gátló folyamatok transzkrip-
cionális szinten is hangsúlyosabbakká válnak, ahol a
transzkripciót gátló hisztonacetiláciö átlagos növeke­
dése figyelhető meg. A jelátviteli folyamatok puffere­
lése, lezárása ahhoz vezet a szeneszcens sejtek több­
ségében, hogy e sejtek a legtöbb esetben igen nehe­
zen aktiválhatővá válnak, azaz a külső ingerekre csak
nagyon csekély mértékben reagálnak. A relatív válasz­
képtelenség a stresszérzékenységben is megnyilvá­
nul, azaz az öregedő sejtek stressztoleranciája lecsök­
ken. Ennek a legfontosabb oka az, hogy a stressz ki­
védésében fontos mechanizmusok, így pl. a fehérjék
meghibásodott konformációjának helyreállítását segí­
tő ún. dajkafehérjék (chaperonok) az öregedő sejtek­
ben csak csökkent mértékben indukálhatok.
Öregedő sejtekben a transzportfolyamatok általá­
ban gátoltak, így pl. a sejtmag és a citoplazma e sej­
tekben sokkal elszigeteltebb lesz egymástól, mint a fi­
atal, osztódó sejtekben.
Az öregedő sejtek relatív immobilizációját okozó
változások zajlanak a citoszkeleton szintjén. A keratin-
fehérjék szintje csökken e sejtekben, ami nsszefüggéc-
ben lehet e sejtek fokozott törékenységével.
10 .4 .4 . Az öreg sejtek túlélési fa kto ra i
Már a bevezetőben is említettük, hogy a szenesz­
cens sejtek igen hosszú életűek. Ez csak akkor lehet­
séges, ha a viszonylag csekély válaszképesség és
10 . 4 . S ejtörecedés
stressztűrés ellenére jó néhány olyan mechanizmussal
rendelkeznek, amely védi őket az apoptózis, a sejtha­
lál e szabályozott formája ellen (1. 10.4./1. ábra). így
az öregedő sejtekben többet találunk a makromole­
kulák degradáciőjáért felelős fehérjékből, az oxidált
fehérje- és lipidtermékek eltávolítását segítő fehérjék­
ből, az antioxidáns fehérjékből (mint amilyen a szu-
peroxid-dizmutáz vagy a kataláz) és a fehérjék tekere-
dését segítő dajkafehérjékből (más néven stresszfe­
hérjékből vagy hősokkfehérjékből). A szeneszcencia
során, valamint a citotoxikus hatásokra fokozott mér­
tékben megjelenő fehérjék egyike az apoprotein J
(vagy más néven clusterin], ez egy, a sejten kívüli tér­
ben ható dajkafehérje. Kitüntetett szerepe lehet az
öregedő sejtek apoptözisának kivédésében. A táplá­
lékhiány és bizonyos növényi xenobiotikumok (pl. a
vörösbor resveratrol nevű polifenol vegyúlete) aktivál­
ják a szirtuin családba tartozó deacetiláz enzimeket,
amelyek a hiszton deacetilációjával (I. 6.3 fejezet) glo­
bális transzkripciós silencer hatást közvetítenek, és
ezen túlmenően mind p53-fúggő, mind p53-fúggetlen
mechanizmussal gátolják az apoptózist. A szirtuinho-
mológok túltermelése számos modellorganizmusban
megnyújtja az élettertamot. Egy másik, az eddigieknél
jobban ismert, kiemelkedően fontos túlélési fehérje az
AKT kináz, amely az antiapoptotikus útvonalak cso­
mópontjában helyezkedik el.
1 0 .4 .5 . Korai szeneszcenciával já ró
genetikai betegségek
A sejtek replikációs vagy túlélési potenciáljában
bekövetkező csökkenés az egyed korai öregedésé­
hez vezet. A fokozott stressz mellett monogénes be­
tegségek is hasonló fenotípust adnak, ezeket össze­
foglaló néven progeriáknak nevezzük. Ezekre sejtszin­
ten általában jellemző a csökkent replikatív élettar­
tam (akár kevesebb mint 20 osztódás), a genotoxikus
vagy egyéb stresszel szembeni túlérzékenység, szer­
vezeti szinten korai öregedés és 40 év körüli halálo­
zás, őszúlés, atherosclerosis, II. típusú diabetes melli-
tus, cataracta és thymusatröfia, izomdisztröfia és fo-
k n 7 n t t H a 0 3 n 3 t :l< 'é » p v o d 0 c jo lű n t l/ 0 7 Ó C ű A
egyaránt állhat a replikatív folyamatokban részt vevő
DNS-helikáz (Werner-szindróma) vagy a repairben fon­
tos enzimek valamelyike (Cockayne-szindrőma, ataxia
teleangiectasia)1.
'Lásd még 10.5., 10.6. fejezet.
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
1 0 .4 .6 . Szeneszcencia és evolúció
A telomervezérelt mitotikus óra, valamint a felso­
rolt monogénes betegségek erősen sugallják, hogy az
öregedés valamiféle genetikailag programozott jelen­
ség lenne. Hogy ez nem így van, arra az öregedés evo­
lúciós elméletei kínálnak számos kísérlet által megerő­
sített magyarázatot. Ezek lényege, hogy az élet elsőd­
leges célja a genetikai anyag továbbörökítése. mely­
nek megtörténte után a szelekciós nyomás gyengül,
íg y a károsodások kijavítására már nem érdemes
olyan nagy energiát befektetni. Ezzel magyarázható a
p o s z tm ito tik u s s e jte k ö re g e d é s e és p u sztu lá sa . A ge ­
netikai információ fenntartásának fontossága kitűnik
a DNS-hiba replikatív szakaszban történő megjele­
nése által indukált szeneszcenciából/apoptózisból
(I. előbb).
Mivel a sejtnek az egyedhez hasonlóan erőforrá­
sait az önfenntartás és a reprodukció között kell meg­
osztania, az előbbi dominanciájával, ennek következ­
tében:
□ A szeneszcencia domináns a proliferatív fenotípus
fölött.
□ Az erőforrások (pl. táplálék) drasztikus csökkenése
vagy időlegesen gátolja a proliferációt, vagy akár
irreverzibilis szeneszcenciát indukálhat.
Ennek mechanizmusa, hogy a környezeti feltétele­
ket (jólét vagy stressz) két ellentétes jelátviteli kasz-
kád mediálja, melyek egy vagy két „mester” transz­
kripciós faktoron végződnek. Ezek pedig géntömbök
koordinált átírását vezérlik aszerint, hogy az önfenn­
tartást vagy a reprodukciót részesíti-e az egyed/sejt
előnyben. Ilyen az öregedésre szintén „képes” bakté­
riumokban a & és a a 10 (szigmas, szigma70) transzkrip­
ciós faktor (I. 10.7. fejezet), a Ras-cAMP-PKA jelpá­
lya (I. 8.1. fejezet) élesztőben, valamint az inzu-
lin-Daf-16 jelpálya C. elegáns-bán. A két működés
annyira antagonisztikus lehet, hogy az a sejt, amely
gyorsabb proliferatív (reprodukciós) képességgel
rendelkezik, jóval stresszérzékenyebb, és fordítva, a
stressztűrő sejtek aránya optimális körülmények kö­
zött visszaszorul. Azaz az öregedés mértékét sejtszin­
ten a környezeti stressz mértéke és a genetikailag kó­
dolt önfenntartó mechanizmusok robusztussága hatá­
rozza meg.
1 0 .4 .7 . Sejtöregedés és hálózatok
A sejt alkotórészei igen bonyolult hálózatokat al­
kotnak (I0.4./3. ábra], E hálózatok elemei és kölcsön­
hatásai definiálhatók a sejt fehérjéire, citoszkeletonjá-
ra, metabolizmusára, jelátvitelére, transzkripciójára.
A sejtes hálózatok magukon viselik a hálózatok általá­
nos tulajdonságait. A csoportjellemző vagy más néven
emergens tulajdonságok a hálózatok és általában a
komplex rendszerek olyan tulajdonságai, melyek nem
következtethetők ki a hálózat egyetlen elemének vi­
selkedéséből sem. A csoportjellemző tulajdonságokat
csak a hálózat egészének válaszaiból lehet meghatá­
rozni. A hálózatok általános jellemzője, hogy csoport-
jellemző tulajdonságaik egy folytonos változás elemi
részeinek ismétlődése esetén igen gyakran ugrássze­
rűen változnak meg2. A sejtek öregedése során a foly­
tonos változás elemi részei a szabad gyökök folytonos
károsító hatása, az ugrásszerű változás pedig az, hogy
a sejtosztódás éppen egy meghatározott, emberi sej­
teknél 5 0 -6 0 , sejtciklus után áll le.
A sejtosztódás jelenségén kívül milyen más cso­
portjellemző tulajdonságokat érdemes kiemelni az
öregedő sejtekben? Ahogyan azt már a 10.4.2. feje­
zetben említettük, az öregedő sejtek egyedi élettörté­
nettel rendelkeznek, amely a hibák igen nagy változa­
tosságát hozza létre egy idősödő sejtpopulációban.
Emiatt a szeneszcens sejtekre nagyfokú heterogenitás
érvényes. Ez a heterogenitás azonban kettős arcot
mutat. Mindaz, aminek egyformának kellene lennie
- azaz az egyedi sejtek, a sejten belüli mitokondriu-
mok, a sejtek fehérjekomplexei, pl. a riboszómák, a
proteaszőmák stb. - az öregedő sejtekben nagyon
különféle. Ugyanakkor az, aminek különbözőnek kel­
lene lennie - pl. a membránmikrodomének, a raftok,
a citoszkeleton különféle elemei, a sejt pólusai stb. -
a véletlenszerű hatásoknak, pl. a szabad gyökök tá­
madásának a rendezett struktúrákat megbontó, káro­
sító hatásai miatt egyre inkább homogenizálódik. így
az egyre növekvő heterogenitás és diverzitás, vala­
mint a komplexitás csökkenése, az integrált működés
fokozatos szétesése és a nagy sejtes zaj egyszerre lesz
jellemző az öregedő sejtekre.
Kitekintés
A sejtöregedés jelenségét az élő szervezet finoman
szabályozott viszonyai és megfelelően kis oxigénkon­
centrációja mellett vizsgáló tanulmányok még várat­
nak magukra. Nem ismerjük a sejtek öregedése so­
rán fellépő jelenségek teljes körét és azok fontossági
sorrendjét. E vizsgálatok és a sejtek malignus transz-
formációjával, valamint differenciációjával és apo-
ptózisával való összefüggéseinek feltárása minden
2A taoista, ill. hegeliánus dialektika e matematikailag is egy­
szerűen leírható természeti jelenségből vette a „mennyiségi vál­
tozás minőségi változásba csap át” viszonylag közismert tételét.

m e m b rá n -
sejtszervecske
hálózat
citoszkeletális
hálózat
metabolikus
hálózat
10.4./3. ábra.
A sejtben definiálható hálózatok. A sejtjeinkben egymással
kölcsönhatásban álló elemek hálózatai nagyon sok módon
definiálhatók. Ezek közül az ábra a legfontosabbakat sorol­
ja fel. A sejt membránjaiból (leginkább az endoplazmatikus
retikulumból) és a sejtszervecskékből (leginkább a mito-
kondriumokböl) álló hálózat igen fontos szerepet tö lt be
a sejt túlélésében. A transzkripciós hálózatban az elemek a
transzkripciós faktorok és a megfelelő DNS-szakaszok. A jel­
átviteli hálózatokból igen sokféle ismeretes, ezzel szemben
bizonnyal sokat köszönhet majd az utóbbi években
ugrásszerűen megnövekedett adatmennyiségnek a
sejtben található hálózatokról és ezek összefüggései­
ről. A sejtek osztódása közben a sejtalkotók és a sej­
tes molekulák aszimmetrikus megoszlása (és az esetle­
ges aktív minőség-ellenőrző folyamatok) igen izgalmas
kutatási területet jelentenek. Az öregedő sejtekre jel­
lemző zaj és heterogenitás vizsgálatában is csak a kez­
deti lépésekre került sor. Fontos lesz azt is megvizs­
gálni, hogy az öregedő szervezet sejtjeire mennyiben
igazak az öregedő sejteken kapott eredmények.
Összefoglalás és ellenőrző kérdések
A sejtek öregedése, szeneszcenciája hosszú folya­
mat, amely molekuláris károsodások progresszív fel-
halmozódásával és az önfenntartó és hibajavító me­
chanizmusok elégtelenségével jellemezhető. A poszl-
replikatív szeneszcencia a sejtek öregedésének egyik
fontos, késői fázisa, melyben a sejt úgy öregszik to­
vább, hogy közben osztódása (reprodukciós képessé­
ge) már megszűnt. A replikatív szeneszcencia a rákos
sejtekre nem jellemző, e sejtek folyamatosan osztód­
nak, azaz e szempontból halhatatlanok. így a replika­
tív szeneszcencia a malignus transzformáció elleni vé­
10.4. S ejtöregedés
transzkripciós
hálózat
fe h érje-feh érje
kölcsönhatási hálózat
a fehérje-fehérje kölcsönhatási hálózat a sejt egészét egy­
ségesen fogja át. A metabolikus hálózat esetén az elemek
az egyes metabolitok és a közöttük lévő kapcsolatok azok
az enzimek, amelyek a metabolitokat egymásba átalakít­
ják. Végül pedig a citoszkeletális hálózat a citoszkeleton
filamentumainak a hálózata. A sejtszervecske és a citoszke­
letális hálózat elemei egyediek, a többi hálózat elemei vi­
szont egyedi fehérjék, ill. DNS-ek és RNS-ek csoportjait
jelölik.
delemnek is felfogható. Ebből következően a sejtek
öregedésének elősegítése a modern rákellenes terá­
piák egyik fontos - potenciális - támadáspontja.
A sejtek öregedése a legbonyolultabb jelenségek egyi­
ke, de e komplex folyamatsor talán legfontosabb té­
nyezője a szabad gyökök folyamatos keletkezése, és
ezek sejtes szerkezetet megbontó, szétziláló hatása.
A sejtek öregedését elősegítő faktorok között a telo-
merrövidúlés, a tumorszuppresszorok megnövekedett
mennyisége, a csökkent hatékonyságú válaszmecha­
nizmusok említendők. Az öregedő sejt túlélését a fe­
hérjék turnovere, a n u k le in s a v a k hibajavító fo ly a m a ­
tai, a méregtelenítést és az oxidáció elleni védelmet
szo lg á ló fehérjék, valamint a fiz io ló g iá s k o n fo rm á c ió
kialakulását katalizáló dajkafehérjék segítik. A túlélési
faktorok közül kiemelhető a clusterin extracelluláris
üdjkdfelieije, d s z ín ű in U edceüldZ LbdldU id g jd i tib d L
Akt fehérje kináz. Öregedő sejtek populációjában az
egyedi sejtek között igen nagy különbségek tapasztal­
hatók. Az egyes sejteken belül a sejtszervecskék (pl.
mitokondriumok) heterogenitása szintén nő. A hete­
rogenitás mellett a komplexitás csökkenése, az integ­
rált működés fokozatos szétesése és a nagy sejtes zaj
az öregedő sejtek legfontosabb jellemzője.
587
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k

□ Az öregedő sejtek egy adott, mérhető tulajdonság B e n z i, R., S u té r a , A., V u lp ia n i, A.: The mechanism of
tekintetében jobban vagy kevésbé hasonlítanak stochastic resonance. J. Phys. /4.L453-L457,
egymásra, mint fiatalabb korukban? Mi(k) le- 1981.
het(nek) a változás oka(i)? D im ri, G .P .: What has senescence got to do with can­
□ Hogyan függ össze a sejtek öregedése és a daga­ cer? Cancer Cell 7.505-51 2, 2005.
natképződés? H a y fu c k , L., M o o r h e a d , P.S.: The serial cultivation of
□ Milyen fontos változások figyelhetők meg a sejtek humán diploid cell strains. Exp. Cell Rés.
öregedése során? 2 5 :5 8 5 -6 2 1 , 1961.
S m ith , J.R., P e r e ir a - S m ith , O.M.: Replicative senes­

Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez cence: implications fór in vivő aging and tumor
5.5.4.Ö., 8,1.7., 8.1.10, 10.1., 10.5., 10.6., 15.1. suppression. Science 2 7 3 :6 3 -6 7 , 1996.
Sőti, Cs., S r e e d h a r , A.S., C s e rm e ly , P.: Apoptosis, nec-
A jánlott olvasmányok rosis and cellular senescence: chaperone occu-
A g u ila n iu , H., C u s ta fs s o n , L., R ic o u le t , M„ N y s tro m , T.: pancy as a potential switch. Aging Cell 2 :3 9 -4 5 ,
Asymmetric inheritance of oxidatively damaged 2003.
proteins during cytokinesis. Science 2 9 9 :1 7 5 1 - West, C.B., W o o d r u f f , W . H . , B r o w n , J .H .: Allometric
1753, 2003. scaling of metabolic rate from molecules and mito-
Aon, M.A., Cortassa, S., Akar, F.C., O’Rourke, B.: Mi- chondria to cells and mammals. Proc. Natl. Acad.
tochondrial criticality: A new concept at the turn- Sci. USA 9 9 :2 4 7 3 -2 4 7 8 , 2002.
ing point of life or death. Biochim. Biophys. Acta
1762:2 3 2 -2 4 0 , 2006.
 10.5. Állandósult sejtproliferáció - daganatos
transzformáció
I m reh S z . István (S tefan I m r e h )

0.5.1. Szomatikus sejtklön darwini evolúciója jellegzetes tulajdonságok megszerzését eredményezi

0.5.1.1. Autonómia: önfenntartó sejtosztódást kiváltó (mitogén) jelek és jelátviteli folyamatok
0.5.1.2. Érzéketlenség a sejtosztódást gátló jelekre (kikapcsolt fékek)
0.5.1.3. Szökés a programozott sejthalál (apoptózis) elől
0.5.1.4. Korlátlan osztódás - immortalizáció
0.5.1.5. Új vérerek a tumorban (angiogenezis)
0.5.1.6. Invázió és áttét (metasztázis)
0.5.2. A malignus proliferáció genetikai háttere
0.5.3. Őrző-védő stratégiák a transzformáit sejtsors ellen
0.5.3.1. Genetikai védekezés javítómechanizmusokkal (DNS-repair)
0.5.3.2. Epigenetikus védekezés
0.5.3.3. Intracelluláris védekezés - halálba menekülés
0.5.3.4. Intercelluláris védekezés
0.5.3.5. Testidegen tumor? Immunológiai védekezés

Jelenség hibrid sejt nem képes tumorsejtként viselkedni. A nor­

A neoplázia a szervezet egy sejtcsoportjának kont­
rollálatlan proliferációja. Lehet benignus (jóindulatú),
mint pl. az emlő benignus fibroadenomája a nők
25%-ában, és lehet malignus (rosszindulatú), tehát rá­
kos proliferáció, mint pl. az emlőcarcinoma. A malig­
nus sejt szerzett tulajdonságokkal rendelkezik. Osztó­
dik akkor, amikor nem kellene, ott ahol nem kellene
(differenciált szövetkörnyezetben). Ehhez, amint látni
fogjuk, sok tulajdonságát elveszti, viszont egy sor újabb
képességet szerez.
Még 1959-ből származik H enry H arris és G eorge
K l e in 1 csoportjának felfedezése, hogy ha fuzionálunk
egy tumoros és egy normális sejtet, az így létrejött
mális sejt elnyomja a malignus fenotípust. A jelenség
neve tumorszuppreszsziö. Két igen érdekes jelenséget
kell itt megemlíteni:
/. A tumorszuppressziő a hibrid sejtben csak egy
ideig működik.
2. Hibrid sejtet csak erős szelekció mellett lehet
létrehozni.
Ez a hibrid általában majdnem olyan jól nő a
tenyészedényben, mint eredetileg a tumor partner.
A szuppresszió tehát nem működik in vitro. Működik
ellenben in vivő. A h ib r id n e m k é p e s t u m o r r á n ö v e ­
kedni egérben, ahol a malignus partner kiválóan fejlő­
dik. Erre a jelenségkörre „tumorszuppressziő szomati­
kus sejthibridekben” címszó alatt szokás hivatkozni.

'K lein G yörgy (G eorge K le in ) a modern svéd tumorbiolőgia Lehetséges magyarázatok

magyar származású iskolateremtő személyisége Svédország­
ban. Az ötvenes évektől része volt az egereken végezhető kísér­
leti rákkutatás létrehozatalában. H enry H arrisszel felfedezi a tu-
morszuppressziót sejthibridekben. Megsejti a transzlokációk on-
kogénaktiválö mechanizmusát, és vizsgálja az Ig/myc transzloká­
ciókat 3 fajban. A tumorok és a vírusok kapcsolatát vizsgálva az
Epstein-Barr-vírus (EBV) kutatásának egyik vezéralakja. Felesé­
gével, K lein Év á v a l , a természetes ölő (natural killer) limfociták
felfedezőjével, a tumorimmunolögiában is alapkőrakö.
A jelenséget - amennyiben csak az itt leírt infor­
mációk birtokában vagyunk - a következő alternatí­
vák mentén értelmezhetjük:
/. A malignus fenotípus recesszív, a normál fenotí­
pus domináns.
2. A tumoros fenotípust megvalósító gének kifeje­
ződését gátolhatja ideig-óráig a normál (domináns)

589
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
genom jelenléte; vagy a normál génproduktumok ver­
senyezhetnek a tumoros eredetű fehérjékkel, és az
előbbiek kifejeződése hanyatlik idővel; vagy a hibrid
tulajdonságai általában nem állandók, egyfajta tumoros
genomra specifikus genetikai instabilitás jellemző rá.
3. A tumoros fenotípust nem általában gátolhatja t o n Rous fogalmazta meg, és „törvényeit” L e s lie F o u ld s
a normál genom jelenléte, hanem egyes jegyek meg­
jelenését gátolja, másokét nem. így az in vitro korlát­
lan szaporodás jellemzői változatlanok, az in vivő nö­
v e k e d é s h e z szükséges patológiás géntermékek vi­
szont nem fejeződnek ki.
Tényleges m agyarázat
1. A malignus és normál sejtek hibridjei folyamato­
san vesztenek el kromoszómákat (10.5/1. ábra], A tu-
morszuppresszió addig működik, amíg a normál ge­
nom, ill. annak kulcsszereplő szuppresszor kromoszó­
mái a szükséges számban jelen vannak. A tumoros fe-
notípus egy idő után újra jelentkezik.
2. A gének, amelyek ezért az aszimmetrikus - in
vitro nem, csak in vivő manifesztálódó - szuppresz-
sziöért felelősek, nagyrészt olyanok, amelyek csak a
szervezetben fejeződnek ki, pl. differenciációs szigná­
lokra válaszoló gének, a junkciós struktúrák génjei, az
angiogenezis inhibitorai stb.
Kapcsolódó ismeretek
A rák a szomatikus sejtek genetikai betegsége.
Klonális: egy sejtből indul. Egyetlen (sőt akár kisszá­
mú) mutáció azonban nem elegendő a malignus
transzformációhoz, ahhoz lépcsőzetesen egymásra
épülő mutációsorozatra van szükség.
10.5/1. ábra.
Normális és malignus sejtek fúziójával a keletkezett hibrid
sejt fenotípusa normális lesz (nem tumorigén). A jelenség ne­
ve tumorszuppresszió. Kromoszómavesztés a hibridsejtből a
malignus, tumorigén fenotípus visszatértével jár.
1 0 .5 .1 . Szom atikus sejtklón darw ini
evolúciója jellegzetes tu la jd o n sá ­
gok megszerzését eredm ényezi
A soklépcsős tumorprogressziós modell ősét Pey-
(1958) „véste kőbe". Lényege, hogy a malignitás fo­
lyamat, amely egymásra épülő progressziós lépcső­
fokokból áll. Bár F o u ld s akkor e lépcsőfokokat nem
tekintette a mai értelemben vett mutációknak, ma
már nyilvánvaló, hogy a halmozódó mutációk (ill. egyéb
genetikai és epigenetikai változások) nyomán létrejö­
vő szubklönok osztódási kapacitása nő, és végül a sej­
tek kiszabadulnak a gazda szervezet kontrollja alól.
A mutációk sokaságából a természetes szelekció pro-
liferáciös előnyt biztosít a premalignus, majd malignus
sejtnek. Ez a folyamat analóg a fajok darwini evolúció­
jával. Ma a szolid (nem hematológiai) daganatos elvál­
tozások majd mindegyikének ismerjük a jellegzetes,
egyre fokozódó proliferáciös kapacitást biztosító lé­
péseit. Ez pl. az epiteliális eredetű tumorokban leegy­
szerűsítve a következőképpen írható le:
premalignus lézió -» adenoma -» adenocarcinoma
-» carcinoma -» metasztázis
Konkrét példának csatoljuk a megjelenése óta
igen sokat citált Fearon- és Vogelstein-féle (1990), Vo-
gelgrammként ismert diagrammot a vastagbél-végbél
daganatok lépcsőzetes leírására:
hiperproliferatív hámszövet (5q-vesztés) -» korai
adenoma (12q-vesztés, KRAS mutáció, DNS-hipome-
tiláció) - * átmeneti adenoma (18q-vesztés, DCC mu­
táció) — késői adenoma (17p-vesztés és/vagy p53-
mutáció) -» carcinoma és metasztázis (komplex kromo-
szőmaaberrációk, komplex molekuláris elváltozások)
Ma több mint száz különböző ráktípust ismerünk,
de ezerszer elmondjuk, a gyógyítás is tumorspecifikus,
nincs általános rákellenes panacea. Mi a közös mégis
e sokféle rákos sejtben? Az ezredforduló óta nem le­
het tumorbiológiai előadást tartani anélkül, hogy ne
említenénk meg D o u g la s H a n a h a n és R ó b e r t W e in b e rg
(2000) immár klasszikus összefoglalóját. Szerintük
(10.5/2. ábra) a következő 6 szerzett(l) tulajdonság
fémjelzi a malignus sejtproliferációt, ill. sejtet:
1. Autonóm: önfenntartó a mitogén jelek tekinte­
tében.
2. Érzéketlen a proliferációt gátló jelekre.
3. Megszökik a programozott sejthalál (apoptózis)
elől.
4. Osztódásainak száma korlátlan.
 10.5. Á L L A N D Ó S U L T SEJTPROLIFERÁCI Ö -
10.5/2. ábra.
A rákos sejt szerzett tulajdonságai*.
•Cell Vol. 100, number 1, Hanahan,
Weinberg: The Hallmarks of Cancer,
pp. 57-70. ®2000, másolva az Elsevi-
er engedélyével.
szökés az
apoptózis elől
angiogenezis-
stimuláció
5. Üj vérerek képzését (angiogenezis) stimuláló
faktorokat termel.
6. Inváziöképes a környező és távoli szövetekbe
(metasztatizál).
Később látni fogjuk, hogy e tulajdonságokban az a
közös, hogy általuk a sejt valamilyen módon kiszaba­
dul az életét szabályozó jelrendszeri béklyóból. Antro-
pomorf hasonlattal: „közösségi lényből” „elvakult indi­
vidualistává” válik, „akit" egyetlen cél vezérel: osztód­
ni, osztódni!
10.5.1.1. Autonómia: önfenntartó
sejtosztódást kiváltó (mitogén)
jelek és jelátviteli folyamatok
Mitotikus aktivitáshoz osztódásra serkentő fakto­
rok (mitogén szignálok) kellenek. Minden sejttenyész­
tő tudja, sokkal könnyebb a rákos sejteket életben
DAGANATOS T RANSZFORMÁCI Ó
autonómia
a mitogén szignál
termelésben
érzéketlenség
antiproliferációs
jelekre
invázió és
metasztázis
immortalizáció
(korlátlan
sejtosztódás)
tartani laboratóriumi körülmények között, mint a nor­
mális sejtszövetet. A táptalajba juttatott növekedési
faktorok mennyiségét is le lehet csökkenteni, pl. ezek
fő (és drága) forrását, a magzati borjúsavót (FCS,
I. 15.1. fejezet). Logikus a következtetés: a rákos sejt
maga termel sok olyan növekedési faktort, amelyet a
táptalaj nem tartalmaz. A sarcomák maguk termelik a
TGF-a-t (transforming growth factor, I. 8.1, 10.2 feje­
zetek), a glioblastomák a PDGF-et (platelet derived
growth factor, I. alább és 8.1 fejezet).
A fokozottan kifejezett mitogén szignálok azonban
csak egy kisebb csoportját képviselik azon tényezők­
nek, amelyek szerepet játszanak az autonóm osztódá­
si képesség fenntartásában. Ezek között - az előbbie­
ket is magukban foglaló - onkogének szerepe kiemel­
kedő. Az első, még 1970-ben S te v e M a r t i n által felfe­
dezett onkogén az SRC (I. 8.1. fejezet) egy csirke ret-
rovlrus (Rous Sarcoma Vírus, RSV) alkotóeleme. Már
tudtuk, hogy az RSV egy génje képes transzformálni
591
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
az emberi sejtet (innen az onkogén elnevezés), amikor
Michael Bishop és Harold Varmus felfedezte, hogy ez
a vírusgén megtalálható minden emlős sejtben. Ezért
protoonkogéneknek vagy celluláris onkogéneknek ne­
vezzük őket. A celluláris onkogének rákos folyamat­
ban szerepet játszó „valódi” onkogénné aktiválására
sok lehetőség van, pl. mutáció, retrovirális inszerciö,
kromoszóma-transzlokáció, amplifikáció vagy túlmű­
ködést okozó regulációs elváltozás. Szerepük osztó­
dást kiváltó, pl. növekedési faktorok (a PDGF-et kódo­
ló SIS), kináz receptorok (SRC, ERBB, KIT, RAF),
transzkripciós faktorok (ETS, MYK, REL). Az egy rák­
keltő patkanyvírusban felfedezett RAS-családröl (H-,
K- és N-RAS) is esett már sző (1. 8.1. fejezet). Sok on­
kogén társával együtt a RAS jelátvivő (signal transdu-
cer), mégpedig sejten kívüli kiváltó ok hiányában is.
Megjegyzendő, hogy az onkogének mindig „csapat­
ban támadnak”, magányosan nagyon ritkán képesek
egy sejtet transzformálni. A rákos sejt metabolizmusa
alkalmazkodik a szokatlan (onkogénamplifikáció ese­
tén akar több ezerszeres) génexpressziöhoz, és tulaj­
donképpen „onkogénfüggővé” (oncogene addict) vá­
lik. Ez terápiás lehetőséget is rejt, hiszen elegendő egy
ponton beavatkozni az addiktív rendszerbe a metabo-
lizmus összeomlásához. A FIER2/neu (humán epider-
mal growth factor receptor 2) pl. jellegzetesen túlmű­
ködik az emlőrákosok egyharmadában. A HER2-elle-
nes antitest, a trastuzumab (Herceptin) igen hatásos e
pácienseknél. Krónikus myeloid leukaemiában (CML)
a 9;22-es kromoszómatranszlokációval létrejött ún.
Philadelphia-kromoszömán az ABL onkogén és a BCR
fúziós produktuma megnövekedett és folyamatos
(konstitutív) tirozin-kináz aktivitást mutat. A BCR-ABL
tirozin-kinázt specifikusan kötő leukaemiaellenes
gyógyszer az imanitib mesylate (Gleevec, Glivec).
A sejtciklus folyamatos, kontrollálatlan fenntar­
tásához sok más gén elváltozása is szükséges, pl.
az RB, a cyclin D l, a p l 6 (INK4A), a p27 (KIP1), a
CDK4/6 mutációja vagy módosult expressziója együt­
tesen fordul elő a tüdő és a petefészek tumorainak
több mint 90%-ában. Ezek egy része nem a sejtosz­
tódást aktiváló mechanizmusok túlműködését, ha­
nem az azt gátló, fékező elemek csökkent működését
eredményezi.
10.5.1.2. Érzéketlenség a sejtosztódást
gátló jelekre (kikapcsolt fékek)
szerint a gén normális állapota a ma­
F r a n c is C r ic k
ximális aktivitás. Nyilvánvaló, hogy még a rendel­
tetésszerűen szaporodó sejtek életében is legalább
annyi fékező tényező hat, mint serkentő. így válhat
szabályozottan ciklikussá a normális sejtproliferáciő
(I. 7.1 fejezet).
Az inhibitorok lehetnek intracellulárisak, az extra­
celluláris mátrixhoz vagy a környező sejtek felületé­
hez kötöttek. Kiemelhetik a sejtet a sejtciklusból és
nyugvó (GO) pályára helyezhetik őket. Ez utóbbi a rá­
kos sejtekkel is megtörténik, pl. prostatacarcinomá-
ban nem is ritkán. „Alvó” (dormant) tumoroknak ne­
vezzük őket. E nyugvó sejteket aztán külső mitotikus
szignálok visszalökhetik a sejtciklusba.
A proliferáciöellenes (fékező) jeleket leadó mole­
kuláris rendszer egyik lényeges tényezőjének ma az
RB (retinoblastoma) fehérjét (I. 7.6 fejezet) tartják.
Felfedezését a szem ritka, recesszíven öröklődő,
azonos nevű gyermekkori tumorának „köszönheti”.
A tum or könnyen diagnosztizálható, vakságot okozó
leucocoriával („fehér szem”) jár. A kora gyerekkor­
ban jelentkező bilaterális vagy multifokális tumorok
örökletes családi halmozódást jeleznek. A később
jelentkező unilaterális retinoblastoma véletlenszerű,
ún. sporadikus mutációra utal. Jelentőségét A lfréd
K n u d s o n ismerte fel, aki összevetette a családi (fa­
miliáris) előfordulás görbéjét a sporadikus retino-
blastomáéval. Az előbbi lineáris, az utóbbi exponen­
ciális előfordulási gyakoriságot m utatott az életkor
függvényében. Ebből le lehetett vezetni, hogy két
mutációs találatot kell bevinni a retinoblastoma lét­
rejöttéhez, mind az apai, mind az anyai alléit „el kell
találni”. A családi esetekben az első találat már a
csíravonalban ott van, csak a második posztnatális.
Ez a „két találat” (2-hit) vagy „Knudson-hipotézis”.
E hipotézisből következik egyrészt, hogy a tumorban
a növekedést gátló (tumorszuppresszor) gének
mindkét allélje előbb-utőbb inaktiválödik (strukturá­
lisan és/vagy funkcionálisan), másrészt az, hogy ha
csak egy alléi inaktivációját is felfedjük, az tum or­
szuppresszor funkcióra utalhat. E gondolkodásmód
mentén a heterozigózisvesztés (loss of heterozygo-
sity, LOH2) kutatása igen intenzív volt, és döntő sze­
repet játszott pl. sok olyan gén felfedezésében, ame­
lyek halmozott családi előfordulású ráktípusokért fe­
lelősek. Ilyenek pl. BRCA1, BRCA2 az emlőrákban,
NF1, NF2 a neurofibromatosisban, p53 a Li-Frau-
meni-szindrómában és VHL1 a von Hippel—Lindau-
kórban.
2Heterozigözisvesztés (loss of heterozygosity, LOH). A csí­
ravonalban molekuláris módszerekkel kimutatható heterozigö-
zis a tumorban elvész, csak egyik alléi ismerhető fel. Mutáció,
deléció, nondiszjunkció és mitotikus rekombináció hozhatja
létre.
 10.5. Á L L A N D Ó S U L T SEJTPROLIFERÁCI Ö -
Megemlítendő, hogy bár gyakran mindkét tumor­
szuppresszor alléi inaktiválódik a tumorokban, de ko­
rántsem mindig. A neurofibromatosis (NF1) gén egy
kópiájának inaktivációja már szelekciós előnyt ad a
tumornak, és sokszor elég egy p53 alléi mutációja ah­
hoz, hogy megakadályozza a maradék vad típusú alléi
védőhatását.
A tumorszuppresszor gének szerepük szerint fel­
oszthatok „gatekeeper" (kapuőrző) és „caretaker"
(ápoló) génekre, ezzel hangsúlyozva, hogy miközben
az előbbiek a sejtciklust befolyásolják, tehát átenge­
dik vagy sem a sejtet az S -C 1, G1-C2, ill. mitotikus
„kapukon”, checkpointokon (pl. Rb, p53), addig az
utóbbiak a genom integritásáért felelős „s z e rv iz ié ­
nek (pl. BRCA1, BRCA2). Mindkét típusból már 200-
hoz közeli számú tumorszuppresszor gént ismerünk.
10.5.1.3. Szökés a programozott sejthalál
(apoptózis) elől
Az a daganatos szövetekről gyakori elképzelés,
hogy vadul, nagy sebességgel osztódó sejtekből áll­
nak, téves vagy legalábbis az ilyen megbetegedések
zömére nem érvényes. Inkább az mondható, hogy
ezek a sejtek nem megfelelő helyen és nem megfele­
lő időben szaporodnak. Ezzel összefüggő lényeges jel­
lemzőjük, hogy nem pusztulnak el akkor, amikor egy
„normális” sejtnek el kellene pusztulnia, tehát be kel­
lene indítania öndestruktív, programozott sejthalál
(apoptózis, I. 10.6 fejezet) programját. Az apoptözis-
ról később még szólunk.
Előle a tumorok legalább fele a p53 mutációjával
szökik meg: elvész a normális reakció a DNS-sérülés-
re, hipoxiára, fokozott onkogénexpressziöra.
10.5.1.4. Korlátlan osztódás
- immortalizáció
A transzformáció az az út, amelyet a sejt megtesz,
amíg normálisból, tehát csak ideig-óráig szaporodó,
majd differenciálódó sejtből dedifferenciálődott és
kontroll nélkül osztódó sejtté válik. A sejtek in vitro
- pl. egy egér embriószövet-tenyészete - rendezetten
egy rétegben növekednek, a kontakt gátlás bekövet­
kezéséig. Ha időről időre enzimesen (pl. tripszinnel)
vagy egy kelátorral (pl. EDTA) a sejtek tenyészfelület-
hez és egymáshoz való kapcsolódását feloldjuk, majd
felhígítva egy újabb szubkultúrába helyezzük őket,
nos akkor sem fognak az idők végezetéig szaporodni.
Ez az ún. „Hayflick-limit” (I. 10.1, 10.4. fejezet).
DAGANAT OS T RANSZFORMÁCI Ó
Átlagosan a normális egérembrió fibroblaszttenyé-
szet a Hayflick-határt kb. 5 hét alatt éri el. Ekkor
nagymértékű sejtpusztulás történik, bekövetkezik az
ún. krízis, ami általában a tenyészet elvesztésével jár.
Ha vannak túlélő sejtek, az ezekből kinövő tenyészet­
ben előbb-utóbb egy második krízis áll be a kromo­
szómák mintegy ragadóssá válásával (telomerfúzió),
melyet szintén masszív sejthalál követ. Tízmillió sejt­
ből talán egy ha túljut ezen a második krízisen is, és
ezután már tényleg csak megfelelően el kell látni
(passzálni, etetni): kvázi örökéletű lesz, immortalizáló-
dik. Ezek az immortalizált sejtvonalak még sokáig
képtelenek tumort képezni, ha visszaoltjuk őket az
egérbe. Előbb-utóbb, hosszas in vitro tenyészés és
sokszoros in vivő próbálkozás után a bőr alá oltott
1 -1 0 millió sejtből valódi tumor nő: fibrosarcoma.
A kontakt gátlás hiánya, rendezetlen, össze-vissza
(„criss-cross”) növekedési séma és háromdimenziós
sejthalmok, fókuszok jellemzők rá.
Ha nem normális fibrobiasztokat, hanem sporadi­
kus egértumort próbálunk tenyészetbe vinni, dolgunk
könnyebb. Az első krízis megfigyelhető ugyan, de a
sejtek egy része ezt túléli, és ezek aztán a Hayflick-ha-
tárról teljesen elfeledkezve nőnek, osztódnak korlát­
lanul.
A telomerázaktivitás hiányában viszont minden
osztódással rövidül a kromoszőmavég, ami check-
pointmechanizmusok aktiválásával a sejtosztódás le­
állításához vezet (első krízis). A túlélő sejtekben ezen
„őrző-védő” funkciójú ismétlődő szekvencia további
fogyásával az erodálódott telomerek mintegy raga­
dóssá válnak, és a kromatidvégek gyakran összeforr­
nak. Az osztódás során különböző pólusok felé tartó
centromerek között hídként feszül a kétcentromeres
kromoszómakar, és elszakad, legtöbbször nem a fú­
zió helyén. Ez a B a r b a r a M c C l i n t o c k által felfedezett
tö ré s -fú z ió -h íd ciklus (breakage-fusion-bridge
cycle, BFB) nem homológ kromoszómák között is
gyakori. A BFB a kromoszomaaberrációk tucatjaival
terheli a sejtet, k a o tik u s k a r io típ u s t (k a ry o ty p ic cha -
os) okoz. Normális esetben a p53 genomintegritás-
védő funkciója apoptőzist indukál. Sokszoros kro-
moszömaaberrációk szeneszcenciához is vezetnek.
Nos, a rákos sejt éppen ezt tudja megelőzni. Mutál­
ja a p53-at, és még jó néhány gént, reaktiválja a te-
lomerázt, és szaporodik gát nélkül. Az em lített első
krízis előtt telomerázzal transzfektált sejtek krízis­
mentesen osztódnak tovább. A rákos sejtek egy ré­
szében (10-15% ) a telomeráz nem reaktiválődik, de
a telomerek épsége egy ún. ALT (alternative length-
ening of telomeres) folyamat eredményeként marad
meg.
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
10.5.1.5. Új vérerek a tumorban
(angiogenezis)
A transzformáció útját járó sejt élhet a vér-limfa
rendszerben, ahol a „táplálék adott”. Az összes többi
ún. szolid tumorban a sejt hiába bír már a fenti 4 tu­
lajdonsággal, ha a környezete oxigén- és tápláléksze­
gény. A „normális" szövetek szabályos vérérhálözattal
rendelkeznek. Egy nem megfelelő helyen osztódó sejt
hamar eléri azt a sejtszámot, amely már nem táplál­
ható az intercelluláris tér plazmájából. A tumorkez­
deményhez közel, legkevesebb 100 jxm-re, kell lennie
egy kapillárisnak ahhoz, hogy a sejtcsoport túlélni,
proliferálni tudjon. Vérerek nélkül nekrotizál, elpusztul.
Tehát a transzformáció útjára tévedt sejtnek stimulál­
nia kell új vérerek képzését (I. 14.1. fejezet). Ez nem
megy könnyen, és minden adat azt sejteti, hogy ez a
folyamat kezdeti stádiumában nem is igen történik
meg. Később, különböző komplex stimulusok hatására,
a tumor „vérérképzésre kapcsol” (angiogenic switch).
10.5.1.6. Invázió és áttét (metasztázis)
Az áttét- (metasztázis) képzés a malignizálődö szö­
vet darwini mikroevolúciójának talán utolsó lépcsője.
Áttétben pusztul el a gyógyítatlan rákos betegek
90%-a. Először az invazivitás, a szomszédos szövetek­
be való kirajzás képességét szerzi meg a tumor. Ve­
gyünk egy gyakori példát. Az intraduktális emlőcarci-
noma első makroszkopikus, tehát már felismerhető,
sok tízmillió sejtet tartalmazó tumora még zárt,
„összetartó" csomó, valamelyik tejcsatornában. Táp­
lálékigénye még azonos a szövetkörnyezetével.
Hosszú időbe telik, amíg e tumorról sejtek válnak le,
és azok képesek átjutni a vér-, nyirokerek falán
(transzvazáció, I. 5.5 fejezet). Általában valamelyik kö­
zeli (hónalji) nyirokcsomóban telepednek meg és ad­
ják az első áttétet, amelyet azután több követ.
1 0.5.2. A m alignus proliferáció
genetikai háttere
Mi a közös a rákos sejt e 6 jellegzetességében? Az,
hogy mindegyikük többrendbeli gén/genom szintű el­
változást feltételez.
T h e o d o r B o v e r i több mint egy évszázaddal ezelőtt
megjósolta, hogy a rákot kromoszómaaberráciők okoz­
hatják. Sokan kételkedtek, állítván, a kromoszóma-
rendellenességek csak következményei a rákos sejtpro-
liferációnak, nem okai annak. A kételkedőket először az
autoszomális recesszív „törékeny (fragile) kromoszóma
szindrómák” ingathatták meg. Néhány fontosabb ezek
közül: ataxia telangiectasia (AT), Bloom-szindrőma (BS)
és Fanconi-anaemia (FA). Közös jellemzőjük, hogy e be­
tegekben a spontán kromoszóma-rendellenességek
gyakorisága hatványozott, kromoszomálisan túlérzéke-
nyek a különböző mutagén-karcinogén anyagokra, és
ami a legfontosabb, a lymphomák, leukaemiák és a
szolid tumor is gyakori náluk. A kromoszömatörések e
betegségekben megelőzik a rák megjelenését.
A daganatos transzformáció hátterében különbö­
ző, a bázissorendet megváltoztató genetikai történé­
sek állhatnak. A teljesség igénye nélkül említünk né­
hányat a leggyakoribb változások közül.
Mutációk. Még semmit sem tudtunk a rák moleku­
láris biológiájáról, amikor azt már igen, hogy a muta-
gén vegyszerek jő része rákkeltő (karcinogén) is. A ké­
miai hatások vagy ionizáló sugárzások hatására bekö­
vetkező genetikai módosulások egyik jellemző példá­
ja a RAS mutáció (I. 8.1 fejezet).
Kromoszómaaberrációk. A normális 46 kromoszó-
más kariotípus a malignus sejtben megváltozik. A kro­
moszómák száma és struktúrája sohasem lesz azonos
a normális szövetével. Kromoszómaaberráciők mindig
vannak a malignus sejtben, csak az analízis feloldásá­
tól függ, hogy mennyire kimutathatók. Lymphomá-
ban, leukaemiában a kromoszömaaberrációk esetleg
csak egy-két kromoszómát érintenek, de az epiteliális
eredetű carcinomákban tucatszám jelentkezhetnek.
Onkogénaktiváíó transzlokációk. Az első specifi­
kus, malignitáshoz köthető kromoszömaaberráciő a
krónikus myeloid leukaemiában 1960-ban azonosított
Philadelphia-kromoszöma (Ph 1) volt e kromoszóma
preparátumokban könnyen kimutatható, minden tár­
sánál kisebb 22-es kromoszóma. Ma már tudjuk,
hogy - sok variánsban - a 9-es kromoszómán lévő
ABL (Abelson leukemia virus, egy nukleáris tirozin-ki-
náz) onkogént és a 22-esen a BCR (breakpoint cluster
region) szakaszt egyesíti a transzlokáció (/ 0.5/3.
ábra, I. még 6.1/2. ábra C, 8.1/16. ábra). Az így kelet­
kező fúziós protein kináz aktivitása erősebb, mint az
ABL-é, több promalignus jelátviteli rendszerben is ak­
tiváló szerepe van. A már előbb említett gyógyszer, a
Gleevec lefedi az ATP-kötő „zsebet” az ABL-BCR fe­
hérjén, amelynek specifikus inhibitora. Gyakran az
egyik transzlokáciös partner valamelyik immunoglo-
bulin (lg) vagy T-sejt-receptor (TCR) gén. Ezekben az
esetekben valószínűleg a B-, ill. T-sejtek maturáciőjá-
val összefüggő átrendeződést vezénylő rekombinázok
teremtik meg a transzlokáció lehetőségét. Az Ig-transz-
lokációkban az lg enhanszer régió egy onkogén (MYC,
BCL6, BCL2, CCND1) mellé kerül, és annak illegitim,
konstitutív aktivációját okozza. Relevanciájuk bizo-
 10.5. Á L L A N D Ó S U L T SEJTPROLIFERÁCI Ö - DAGANATOS T RANSZFORMÁCI Ó

nyítéka, hogy pl. az Ig/Myc transzlokációk (1. 10.5/3.

ábra A, B) három fajban is elengedhetetlenül szüksé­ C
gesek az analóg malignus körkép kifejlődéséhez: az
emberi Burkitt-lymphomában, az egér plasmocyto-
mában és a patkány immunocytomában.
Onkogénaktiváló ampUfikációk. DNS-szakaszok
megsokszorozódását, amplifikációját (I. 10.5/3. ábra C) *
még a molekuláris kor előtt citogenetikai módszerek­
kel is kimutatták: pl. a neuroblastomában jellegzetes
kettős pöttyöket (double minute, DM) vagy homogé­
nen festődő kromoszómaszakaszokat [homogenously
staining region, HSR). Később kiderült, hogy ez eset­
ben az N-myc onkogén amplifikációjáröl van szó. Az
amplifikáciö az illető gén hatalmas „overexpressziójá-
val”, túlzott kifejeződésével jár.
Tumorszuppresszor gént elimináló deléciók. Delé-
ciö: kromoszómaszakasz-vesztés. Lehet kisebb (pl. egy
génen belüli, általában ilyenek a p16 CDK inhibitor de-
léciói) vagy nagyobb (akár egy teljes kromoszőmakar 10.5/3. ábra.
A) Transzlokáció, t(8;14), amely a C-MYC onkogént az IG-H
eliminálásával járó, amint az gyakori pl. a 3p esetében
immunglobulin enhanszer régió mellé helyezi át és akti­
nonpapilláris vesecarcinomában, vagy az 1p esetében
válja humán Burkitt-lymphomában. A zöld 14-es kromo­
egyes emlőtumorokban). Említettük már, nincs tumor
szómán látható a transzlokálódott piros 8 -as kromoszó­
kromoszómaaberráció nélkül3. Itt szűkíthetünk: ezen ma szegmentum. (Fluoreszcens in situ hibridizáció, FISH,
belül nincs tumor deléció nélkül. A nyitott kérdés: mi Szeles Anna, Stockholm)
e deléciók funkcionális jelentősége, miért juttatják B) Transzlokáció, t(12; 15), amely a C-MYC onkogént az IG-FI
szelekciós előnyhöz a malignus sejtet? A Knudson-hi- immunglobulin enhanszer régió mellé helyezi át és akti­
potézis nyomán sejtettük a választ: a deléció kiiktat válja egér plasmacytomában. A piros 15-ös kromoszó­
egy olyan kulcsfontosságú (tumorszuppresszor) gént, mán látható a transzlokálódott zöld 1 2 -es kromoszóma
amely egyébként fékezné a tumor növekedését. Még szegmentum. (FISH, Szeles Anna, Stockholm)
meggyőzőbb volt a homozigóta deléciók felfedezése: C) MYC (piros) és PVT (zöld) koamplifikácója egy homogénen
ha egy deléció átfedő szakaszokat tartalmaz mindkét festődő kromoszőmaszakaszon (HSR, homogenously stain­
ing region) egér SEWA sarcoma sejtvonalában. (FISH*,
Szeles Anna, Stockholm)
3A teratocarcinomákban (I. 10.2.4.) is gyakran kimutatha­
tók finom változások. *Lásd 15.2. fejezet.

I
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
(anyai és apai eredetű) kromoszómán, biztosan kell ott
lennie legalább egy génnek, amelynek kiiktatása nélkül
a tumor nem tudna nőni. A homozigóta deléciók térké­
pezése és a hasonló elven működő kísérleti rendszerek
sok tumorszuppresszor gén felfedezéséhez vezettek (pl.
FHIT, RASSF1, LIMD1 a 3-as kromoszóma rövid karján).
Kromoszómainstabilitás (CIN). Említettük, hogy a
kromoszómafragilitás bizonyos betegségekben meg­
előzi a rák kialakulását. Felidézzük, hogy a XX. század
elején nyilvánvalóvá vált, hogy a mutagén vegyszerek
és az ionizáló sugárzás rákot okoz. Azt is említettük,
hogy a DNS-replikáció, ill. minden egyes sejtosztódás
veszélyeztetheti a genom integritását. A normális sejt
genomjához képest a malignus sejtét több hibalehető­
ség és/vagy csökkent javítökészség jellemzi. A mitözi-
sok hibás regulációja a kromoszómaszám anomáliái­
hoz (aneuploidia) vezet. A rendellenes számü kromo­
szómák replikációja aszinkron, különböző fokon kon­
denzált kromoszómaszakaszok találhatók egymás
mellett, megnövelve az aberrációk lehetőségét.
Tudnunk kell azonban, hogy bár kariotípusuk so­
hasem ép, a rákos sejtek makacsul őrzik azokat a jel­
lemző kromoszómaaberráciökat, amelyek valószínű­
leg szelekciós előnyt biztosítottak klonális szülőhelyü­
kön, annak ellenére, hogy azóta megsokszorozhatták
genomjuk elváltozásait. Az in vitro tenyésztett sejtvo­
nalak is évtizedeken át megőrizték jellegzetes kromo­
szómaaberrációikat. A vastagbél- és végbéltumorok
egy része éppen itt különbözik: a kromoszómaszám
(és vele az aberrált kromoszómák száma) folyamato­
san változik e tumorokban, és e tulajdonságukat meg­
tartják in vitro tenyészetben is. Ez a kromoszömain-
stabilitás (chromosome instability, CIN) fenotípus.
A kolorektális tumorok másik része meglehetősen sta­
bil kariotípussal, de molekuláris hibajavítási deficien-
ciával rendelkezik, pl. egyes ismétlődő szekvenciák
(mikroszatelliták) mérete lesz változékony replikáciö-
ról replikáciöra (microsatellite instability, MIN). Feltű­
nő, hogy a CIN és a MIN kölcsönösen kizárja egymást.
1 0 .5 .3 . Ő rző-védő stra té g iák
a tra n szfo rm á it sejtsors ellen
Flogyha ilyen sok lehetőség van a rákos transzfo­
rmációra, miért nem gyakoribb? íme néhány stratégia,
mely őrzi a szervezetet tumor kialakulásától:
/. Genetikai védekezés (DNS-repair).
2. Epigenetikai védekezés.
3. Intracelluláris védekezés.
4. Intercelluláris védekezés.
5. Immunológiai védekezés.
10.5.3.1 Genetikai védekezés javító-
mechanizmusokkal (DNS-repair)
A DNS-replikáciö és a sejtosztódás soktényezős
folyamat, nagyon sok hibalehetőséggel. Az endogén
károsítok száma is nagy, ilyenek pl. a reaktív oxigén­
gyökök, amelyek a metabolizmus melléktermékei.
A kromoszóma kondenzáció/dekondenzáció a repliká­
ció során számos hibaforrást tartogat, pl. a topoizo-
merázok által létrehozott egy- és kétszálas DNS-szál-
szakadások nem megfelelő időpontban vagy helyen
való megjelenése, ill. nem megfelelő processzálása ré­
vén. Exogén tényezők, mint környezeti mutagének,
ionizáló és ultraibolya sugárzás, dohányzás, vegysze­
rek egész sora, mind-mind károsítják a DNS-t. Érthe­
tő, hogy az evolúció során nagyon efficiens genomja­
vító rendszer, a DNS-repair-mechanizmusok rendsze­
re fejlődött ki.
A DNS egyszálas sérülései enzimes kivágással és
az átellenes szál templátként felhasználásával gyó­
gyulnak. A báziskivágásos repair (base excision re-
pair, BÉR) egy nukleotidos sérüléseket, a nukleotidki-
vágásos repair (nucleotide excision repair, NER) 2 -3 o
bázispárnyi szakaszokat javít ily módon. Fia a DNS
replikáció/rekombináció hibás bázispárt hoz létre, azt
a mismach repair (MMR) javítja, de már csak a repli-
kációval egybekötve. A DNS kétszálas sérülései a mo­
lekula (kromoszóma) törését okozhatják. Két mecha­
nizmussal javíthatók: non-homológ végek egyesülésé­
vel (non-homologous end joining, NFIEJ) és homológ
rekombinációs javítással (homologous recombination
repair, FHRR). Az NFIEJ a gyakoribb, véletlenszerűen
egyesíti a közeli tört végeket, tehát mutációt (kromo­
szómaaberrációt) kiváltó. A HRR a crossing-overhez
hasonló enzimrendszert használ és közeli homológ
vagy majdnem homológ szekvenciákat.
A legismertebb példa, ami a repair és a rák kap­
csolatát jelzi, a xeroderma pigmentosum (XP, auto-
szomális recesszív fényerzékenység). A napfénynek
(UV-sugárzásnak) kitett felület kifekélyesedik, és sok­
szoros bőrcarcinoma jelenik meg. A beteg ritkán él 30
évet. Az XP-ben UV-sugárzás által okozott DNS-elvál-
tozások, pl. a timin dimerek gyógyítására szakosodott
NER rendszer működésképtelen. Nagyon sok (több
mint 30) gén lehet érintve az XP-ben, legalább 7 altí­
pusa ismert. Az XP túlérzékeny még egy tucat muta-
génre-karcinogénre is. Számunkra a lényeg: azXP bi­
zonyítja, hogy sokszoros, gyógyítatlan DNS-sérülés
transzformáit sejtsorsra predesztinál.
Az örökletes nonpolipőzisos vastagbélrák (heredi-
tary nonpolyposis colorectal cancer, HNPCC) létrejöt­
tében az MMR rendszer génjeit érintő mutációk jelen­
 10.5. Á L L A N D Ó S U L T S EJT P RO L1F ER Á C IÓ -
tősek. A BRCA1 és a BRCA2 mutációi befolyásolják
a HRR-t és az NHEJ-t, és nagyon megnövelik emlőrák
(petefészekrák) kialakulásának esélyét a hordozókban.
10.5.3.2. Epigenetikus védekezés
Az epigenetika azokkal az örökletes génfunkció­
változásokkal foglakozik, amelyek a nukleáris DNS
szekvencia megváltozása nélkül jönnek létre. Ismert
mechanizmusai a DNS-metiláció és a hisztonok
poszttranszláciös modifikációira (pl. acetiláciöjára,
1. 6.3 fejezet) visszavezethető kromatin-struktúravál-
tozások.
Az epigenetikus változások fontosságára az utóbbi
időben jöttek rá, amikor mind több tumorszup­
presszor génről derült ki, hogy a tumorok nagy részé­
ben ún. 5 ’ CpG-szigeteik (CpG island, I. 14.3 fejezet)
metilálödnak (promotermetiláciő), és így válnak inak­
tívvá. A szabályozó régiókat, promotereket magukba
foglaló CpG-szigetek normálisan metilációvédettek,
nem jut hozzájuk a DNS-metil-transzferáz.
A metiláciö tehát funkcionálisan megfelel a gén­
mutációnak vagy a deléciónak, bár kölcsönösen kizár­
ják egymást. Gyakran metilált tumorszuppresszorok
pl.: RB, VHL, INK4a (pl 6). ARF (pl 4). BRCA1, E-kad-
herin, APC, RASSF1, LTF stb. Demetiláciőjuk visszaál­
líthatja a sejtszaporodás kontrollját.
Érdekes módon az epigenetikának szerepe lehet a
daganatképződésre való örökletes hajlamban. Arról
van szó, hogy egyes gének, sőt egész kromoszóma-
régiók a kromoszómapár egyik tagján lehetnek örök­
letesen metiláltak. A jelenség neve imprinting (I. még
14.3.3. fejezet). Az első gén, amelyen ezt kimutatták,
az egér IGF2 (insulin like growth factor 2) volt. Azóta
legalább 50 gén imprintingjéről tudunk. Az IGF2 imp-
rintingvesztése (LÓI, loss of imprinting) megfigyelhető
az emberi populáció 10%-ában. Ebben a LÓI csoport­
ban szignifikánsan gyakoribbak a bélcsatorna tumorai.
10.5.3.3. Intracelluláris védekezés
- halálba menekülés
Fia a sejt begyűjt néhány malignitás felé mutató mu­
tációt, nagy esély van rá, hogy osztódási működése le­
áll, amíg genomjának épségét le nem ellenőrzi, annak
hibáit ki nem javítja. Fia a sérülések száma túlzott, vagy
kijavíthatatlanok, utasít az önmegsemmisítésre. Ez a
programozott sejthalál (apoptózis, I. 10.6. fejezet).
A várakozás az ellenőrzési pontokon (checkpoints,
I. 7.1., 7.6. fejezet), mint lehetőség, valószínűleg már
D A G A N A T O S T R A N S Z F O R M Á C IÓ
a korai többsejtűeknél megjelent mint a túlnöveke-
dés, ill. a korrekt sejtosztódás kontrollja. Később az
evolúció során az egyedfejlődési metamorfózisok
(I. farkos ebihal - farkatlan béka) tették szükségessé
egész szövetrendszerek kiiktatását a megfelelő idő­
ben tervezetten, programozottan.
Számítógépes kalózok (hackerek) tudják: bonyolult
program sok ponton támadható. Biológiai példák a
bonyolult apoptotikus program esetén: BCL2-inhibito-
rok fokozott kifejeződése, kaszpázinaktiválö mutációk,
proapoptotikus gének (BAX, APAF1) alulműködése.
Ellentétben a számítógépes programokkal, az
apoptózis programjai sokszorosan bebiztosítottak,
igen sok kerülőút (bypass) működhet. Az eredmény
az, hogy bármilyen explozív is egy tumor, az apoptö-
zist kivitelező összes útvonalat nem tudja teljesen ki­
iktatni.
Az ismertetett tényekhez kapcsolódó okok miatt
nagy valószínűséggel létezik olyan lehetőség, hogy az
apoptotikus küszöb csökkentésével terápiás előnyt
érjúnk el. Itt a hagyományos terápiás stratégiák újra­
gondolására van lehetőség. Eddig főleg arra épített a
kemoterapeuta, hogy olyan gyógyszereket használ­
jon, amelyek maximálisan károsítják a DNS-t (genoto-
xikusak), és ezért - checkpoint-mechanizmusok akti­
válódása révén - sejtburjánzásgátlők. Most feltűnik az
a lehetőség, hogy többé-kevésbé célzottan támadjuk
az apoptőziskúszöböt.
Tévedés lenne azt hinni, hogy csak apoptózis vé­
gezhet egy rákos sejttel. Kísérletező tumorbiológus jól
ismeri a kb. 2 cm-nél nagyobb átmérőjű transzplan-
tált szolid tumorok fekete közepét, amikor felboncol­
ja az egeret. A tumor túlnőtte a környező vérerek táp­
lálókapacitását, az angiogenezis nem tud lépést tarta­
ni, a sejtek elhalnak: nekrotikusak. Ez nem programo­
zott sejthalalál, hanem pusztulás, nekrözis (I. 10.6. fe­
jezet), amelyet kiválthat a táplálék hiánya, oxigén hiá­
nya, sérülés, immunhatások. Egy másik mechanizmus
az anoihis (I. 10.6. fejezet), a környezete által elha­
nyagolt sejt halála. A sejt nemcsak osztódásához, ha­
nem egyáltalán életben maradásához is igényli a kör­
nyezeti stimulusokat. Valószínűleg az egyik jelentős
mechanizmus, amely segít megtartani a szövet szük­
séges, de azt nem meghaladó sejtszámát, és az egyik
leglényegesebb gát, ami igen megnehezíti a metasztá-
zist, hiszen ez feltételez egy vándorlási időt, mégpedig
„ismeretlen, részvétlen’’ környezetben. E környezeti
jelek elmaradása ép, egészséges sejtnél is pusztulás­
hoz vezet. A szignálok sokfélék: növekedési faktorok,
citokinek, hormonok stb. Az anoikis mechanizmusá­
nak viszonylag jól ismert regulációs hálózata a PI3K-
AKT szabályozási útvonal.
597
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
10.5.3.4. Intercelluláris védekezés
A mikrokörnyezet éltet vagy hanyagol, ettől függ a
további proliferáció. A legegyszerűbb példák még a
hatvanas évekből származnak: többen leírták, hogy
normális sejtek jelenléte a tenyészetben lecsökkenti a
malignus sejt fókuszképzési gyakoriságát. A sejtek kö­
zött, ill. a sejtek és az extracelluláris mátrix [ECM,
9.1. fejezet) között működő sejtcsatoló komplexumok
elnyomják a malignus fenotípust. A sejteknek érint­
kezniük kell, össze- vagy le kell tapadniok (cell adhe-
sionj, kölcsönhatásban kell lenniük egymással és/vagy
az extracelluláris mátrixszal ahhoz, hogy a sejtcsatolő
kialakuljon.
Az E-kadherin kulcseleme a sejtcsatolő komplexu­
moknak (I. 9.2., 11.3. fejezet), legtöbb hám eredetű
tumorban alulexpresszált, mégpedig promotermetilá-
ció miatt. Normális E-kadherin-transzfekciőval rever-
tálhatő a tumoros fenotípus. További szerkezeti sze­
replők, mint a kateninek és a konnexinek, gyakran
mutáltak a szolid tumorokban, de a p-integrineknek is
abnormális az expressziójuk. Az ilyen abnormális p-in-
tegrin ellen készített ellenanyag tumoros növekedés
gátló. A Notch-receptorok és ligandjaik (I. 10.2., 11.1.
fejezet) is igen fontosak a proliferáciő/differenciáció
vezénylésében. Kiütésük az egér epidermis alapleme­
zében hiperpláziát és bőrrákot okoz.
A mikrokörnyezet döntő szerepére utal, hogy sok
experimentális tum or ugyan invaziv, de az új helyen,
ahová elvándorolt, nem szaporodik. A szövetkörnye­
zet a gátló tényező, hiszen az elvándorolt sejtek túl­
élnek, újból tenyészthetők és tumorigenitásukat is
megtartják.
10.5.3.5. Testidegen tumor?
Immunológiai védekezés
M c F a r la n e , B u r n e t t és L e w is T h o m a s az ötvenes
évek végén sugallta az immunológiai védekezés lehe­
tőségét a rák ellen. Elképzelésük nyomán egy új tudo­
mányág, a tumorimmunolögia alakult ki, de terápiás
hatékonysága jórészt vágyálomnak bizonyult. A sza­
bályt erősítő kivételek annál érdekesebbek.
E kivételek szinte kizárólagosan a vírusindukált
vagy vele szoros kapcsolatba hozható tumorok között
keresendők. Bizonyított, hogy az immunrendszer
eredményes akadálya a humán papillomavírus (HPV)
által transzformáit sejtek (méhnyakrák, végbélrák,
bőrrák), az Epstein-Barr-vírust hordozó immunoblas-
tomák és HHV-8 vírus hordozó Kaposi-sarcoma-sejtek
szaporodásának. így ezek a potenciális tumorok
egészséges (immunkompetens) egyedekben kilökőd­
nek. Nem így történik viszont immundeficiens em­
berekben, akiknek védekezőképessége genetikai,
gyógyszeres (transzplantáltak immunszuppressziója)
vagy más okból (HIV-vírus-fertőzés) miatt csonkult.
Egyéb tumorok gyakorisága viszont nem növekszik az
immunszuppresszáltakban, jelezve, hogy a szervezet
a rákos sejtet immunolőgiailag is sajátjának érzi, tole­
rálja. Sajnos a már említett kromoszőmatranszloká-
ciók által létrejött új, fúziós fehérjék ellen sem védeke­
zik a szervezet. Csak az említett néhány esetben tud­
ják egyes vírusfehérjék rábírni a szervezetet, hogy a
premalignus/malignus sejtet ne érezze sajátjának
(self), hanem idegennek (non-self) értékelje. Az im­
muntolerancia megtörése az egyik lehetséges kutatói
stratégia tehát a tumorimmunológiában.
Kitekintés
A rákos proliferáció kutatása sokszor elvont alap­
kutatásnak tűnik, pedig mára egyike azoknak a terü­
leteknek, ahol a leggyorsabb az átjutás a klinikai gya­
korlatba. Az American Society of Clinical Oncology
2006-ra vonatkozó jelentése pl. több üj prevenciós
stratégia és gyógymód engedélyezését közli: az em­
beri papillomavírus, a HPV-ellenes vakcina (Cardasil)
állítólag 100%-ban megelőzi a HPV16 és -18-fertő-
zést. A HPV-fertőzés szoros összefüggésben áll a méh­
nyakrák kialakulásával. Egy üj, proliferáció- és angio-
genezisregulátor fehérje, az mTOR-inhibitor Temsiroli-
mus a klinikai kipróbálás stádiumában van, előrehala­
dott veserákban. Herceptin-rezisztens, de HER2-pozi-
tív emlőrákban hasznosnak bizonyult a Lapatinib.
Gleevec-rezisztens leukaemiában nagyon hatásosnak
(92% tünetmentesség) tűnik a Dasatinib. Az utóbbi
két példa azt mutatja, hogy már onkogenetikai gon­
dolkodás által fejlesztett gyógyszereket követnek ha­
sonló elven működők. E példák e könyv következő ki­
adásában már irrelevánsak lehetnek, de jól jelzik a
trendet. A ~3 0 0 milliós lélekszámú USA-ban ma 10
millió az eredményesen kezelt rákos betegek száma.
Az ötéves túlélés a rákkal diagnosztizáltak esetén a
hetvenes évekre jellemző 50%-ről mára 65%-ra növe­
kedett. Ez akkor is siker, ha az USA-ban félmillió rákos
beteg még mindig elpusztul évente.
A kutatási módszerek fejlődésére az utóbbi két év­
tizedben a fluoreszcenciás módszerek, a biochipek
(microarray) és a hozzájuk kapcsolt digitális képelem­
zés elterjedése jellemző. Nemcsak hasznosak, hanem
sző szerint is színessé tették a kísérletező életét, a rá­
kos sejt biológiájának kutatója esztétikailag is stimulá-
lóbb miliőben dolgozik. Fluoreszcenciás módszerekkel
működik a szekvenálás, a kromoszömaanalízis épp-
 10.5. Á lla n d ó s u lt s e jtp ro life rá c ió
ügy, mint az összes biochip. Ez utóbbi lehetőséget
nyit a személyre szabott genetikai profilon alapuló te­
rápiaválasztásra, ami a tüdőrákban hivatalossá is vá­
lik az USA-ban 2007-re.
Az angiogenezis, ill. apoptózis célpontú terápiákra
vonatkozó, évtizeddel ezelőtti vérmes remények nem­
igen váltak be. Ezzel együtt már van - legalábbis kom­
binációban - hatékony vérérképzésgátló gyógyszer,
és nagy erőkkel kutatnak olyan molekulák után, ame­
lyek normalizálni tudják a p53 mutáns fehérjét.
Az üj terápiás módszerek tesztelésében az utóbbi
időben a transzgenikus és a génkiütött (knock out) kí­
sérleti állatok mellé felzárkóznak a kromoszómaszere­
léssel (chromosome engineering) létrehozott mester­
séges deléciő-, transzlokáciő- vagy akár mesterséges
extrakromoszóma-hordozö állatok.
A mai onkogenetikai gondolkodást megterméke­
nyítette a genomprogram (Humán Genome Project,
HGP) sikere 2001-ben. Az emberi DNS-szekvencia
megismerését megelőzte jó néhány prokarióta és ge­
rinctelen (pl. Caenorhabditis elegáns. Drosophila me-
lanogaster és a japán gömbhal, Fugu rubripes) gén­
térképe és követte számos emlősé. A genomikát
a bioinformatika és vele szorosan összefonódva a
komparatív genomika uralja ma a rákkutatásban is.
Az utóbbi összehasonlító vizsgálatokat végez számító­
gépes programokkal különböző genomok között. Az
evolúció során korábban vagy későbben elvált szerve­
zetek szekvenciaazonossági foka változó. Nem mind­
egy, hogy egy gén megvan lényegében azonos struk­
túrával E. coli bacilusban, élesztőgombában, féreg­
ben, muslicában, egérben, csimpánzban, sőt a lúdfű-
ben (Arabidopsis thalianaj is, vagy pedig csak az evo­
lúció bizonyos szintjén, mondjuk a Fuguban jelent
meg. Az evolúciós kromoszómaátrendeződések törés­
pontjai és az új gének megjelenésének „forró pontjai”
igen gyakran egybeesnek a malignizáciös töréspon­
tokkal. Ez az evolúciós plaszticitás fogalma.
A szekvenálás gyorsulása és olcsóbbá válása soha
nem remélt mértékben tette lehetővé a rákkal össze­
függésbe hozható gének mutációs analízisét. Az örök­
letes rákhajlam kutatásában az egyedi nukleotidpoli-
morfizmusokat (SNP, single nucleotide polymor-
phism, laboratóriumi zsargonban: ,,sznip”-eket) csak
néhány éve vizsgálják intenzíven, de azt sejtetik, hogy
igen fontosak lehetnek. Világméretű SNP haplotype
program készíti kromoszómákra leosztva az SNP-tér-
képet.
Az International Humán Genome Sequencing Con-
sortium meglepetésre „csak” 2 0 -2 5 000 fehérjekó-
dolő gént valószínűsít. A „csak” arra utal, hogy az ez­
redforduló előtt még mindannyian 100 000 körüli
- daganatos tra n s z fo rm á c ió
gént vártunk - az optimistábbak 150 000-et. Bizo­
nyos, hogy az „egy gén-egy fehérje” dogma a múlté,
és az is, hogy a gén funkcionális értelmezése radikáli­
san átalakul a közeljövőben.
A genomnak csak 1,3%-a kódol. A 98,7%-ot „sze­
mét” (ju n k ) DNS-nek neveztük, több-kevesebb kétség­
gel. Úgy éreztük, a genom olyan, hogy minden gépelt
oldalon (~ 2 0 0 0 leütés) csak kb. 26 leütés áll össze
információvá, a többi „blabla”. Idetartoznak az intron-
szekvenciák és az intergenikus DNS zöme. Aztán a
komparatív genomika lazította a distinkciót: a „junk-
DNA” egy része ugyanis szigorúan konzervált az evo­
lúció során. Nyilván nem véletlenül, hanem valami­
lyen szelekciós előnyt biztosít. Egyes junk elemeknek,
pl. a transzpozonoknak, szabályozó szerepét már bi­
zonyították is4. Zömük retrotranszpozon, tehát átíród­
nak RNS-re, majd vissza DNS-re egy reverz transzkrip-
táz enzim segítségével; más részük tényleg „ugrál”:
egy transzpozáz enzim vágja ki, majd építi be őket új
helyükre. A humán genomnak majdnem a fele retro-
pozált elem vagy azok nyoma. Nagyon fontosak a rá­
kot kiváltó/kísérő kromoszómaaberráciők kialakulásá­
ban. Frekvenciájuk szignifikánsan megnő az „evolúciós
plaszticitás” helyein.
Alig néhány éve találtak rá a mikroRNS- (miRNA-)
világra a genomban. Paradigmaváltó felfedezésnek
látszik már most is, és bizonyulhat annak még inkább
a közeljövőben. A mikroRNS-ek rövid, 1 8 -2 4 nukleo-
tidnyi, nem kódoló, dupla szálú RNS-ek, génexp-
ressziőt szabályoznak. Ezek a miRNS-szakaszok rész­
legesen komplementárisak egy vagy több mRNS-sza-
kasszal, így zömmel inhibitorok5. Ősi sztori ez is, hi­
szen a Caenorhabditis elegáns, rovarok és emlősök
egymással homológ miRNS-eket tartalmaznak. RNS-
interferenciával bármely gén elhallgattathatő, ezért az
„RNAi silencing” ma már szinte rutin módszer a sejtbio­
lógia minden területén. A miRNS-ek fele rákkal kap­
csolatos régiókban található: fragilis helyeken, ampli-
fikációkon és vírus- (pl. HPV) integrációs forró ponto­
kon. Ma már két irányban is „bűnösök”, a tumor­
szuppresszor funkció mellett onkogenikus funkciójuk­
ra is van bizonyíték, amint arra is, hogy az apoptózis
regulációjának is játékosai. Nem kell orákulumnak
lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: e könyv következő ki­
adásában a mikroRNS-világ tekintélyes szereplő lesz.
AA transzpozonok vagy „ugráló gének” mozgó genetikai egy­
ségek. B a r b a r a M c C l in t o c k fedezte fel őket; 1 983-ban kapott
Nobel-díjat, majd négy évtizeddel a felfedezés után.
5Az ún. RNS-interferencia révén, amit A. F ir e és C . M e l ó
1 998-ban írt le, és nemcsak M c C l in t o c k k a l összevetve kapták
meg rekord idő alatt érte a 2006-os Nobel-díjat.
599
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A genetikai és epigenetikai változások sokaságá­
ból a természetes szelekció proliferációs előnyt bizto­
sít a premalignus, majd malignus sejtnek. Ezen kloná-
lis evolúció során mitogén jelektől független, proliferá-
ciót gátló vagy programozott sejthalálba küldő jelekre
érzéketlen, korlátlanul osztódó, angiogenezist stimu­
láló faktorokat termelő, invázióképes és metasztatizá-
lö rákos sejtek tömege alakul ki. A szervezet e folya­
mat egyes lépései ellen genetikus, epigenetikus, intra­
celluláris, intercelluláris és immunológiai stratégiákkal
védekezik.
□ A fenti sémába hogyan illeszkednek a p53 szere­
pével kapcsolatos adatok?
□ A fenti sémába hogyan illeszkednek az Rb szere­
pével kapcsolatos adatok?
□ A fenti sémába hogyan illeszkednek a TGFa szere­
pével kapcsolatos adatok?
□ A fenti sémába hogyan illeszkednek a RAS szere­
pével kapcsolatos adatok?
□ A fenti sémába hogyan illeszkednek a p l 6 szere­
pével kapcsolatos adatok?
□ A fenti sémába hogyan illeszkednek a MYC szere­
pével kapcsolatos adatok?
□ Mire példa a xeroderma pigmentosum betegség?
□ Mit takar a CIN fogalom?
□ Mik a 5’ CpG szigetek, és mi a jelentőségük az on-
kogén transzformáció szempontjából?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
7.1., 7.6., 8.1., 9.2., 10.1-10.6.
Ajánlott olvasmányok
F o u ld s , L.: The natural history of cancer. J. Chronic.
Dis. 7:2-37, 1958.
F Ia n a h a n , D., W e in b e r g , R.A.: The Flallmarks of Cancer.
Cell 100:5 7 -7 0 , 2000.
M a i, S., Im re h , S. (eds): Non-random genomic instabi­
lity in cancer: a fact, non an illusion. Seminars in
Cancer Biology 17:1, 2007.
K le in , G., Im re h , S., Z a b a r o v s k y , E.: Why do we nőt all
die of cancer at an early age. Adv. Canc. Rés.
2006. (review in press)
W e in b e r g , R.A.: The biology of cancer. Garland Science
NY, 2006.
 10.6 . Sejthalál
F ésűs Lá s z ló és F enyőfalvi G yörgy

10.6.1. A sejthalál mint biológiai alapjelenség

10.6.2. A sejthalál morfológiája
10.6.2.1. Az apoptózis és a nekrőzis
10.6.2.2. Alternatív sejthalálformák
10.6.3. Az apoptózis molekuláris történései
10.6.3.1. Az apoptózis végrehajtó molekulái
10.6.3.1.1. A kaszpázok és inhibitoraik
10.6.3.1.2. A kaszpázfüggetlen mechanizmusok
10.6.3.2. Extracelluláris sejthalálszignálok és jelátviteli útvonalaik
10.6.3.2.1. A halálreceptorok
10.6.3.2.2. A túlélést biztosító receptorok
10.6.3.3. Intracelluláris sejthalálszignálok és útvonalaik
10.6.3.3.1. A mitokondriális útvonal
10.6.3.3.2. A sejtmag részvétele az apoptözisban
10.6.3.3.3. Az endoplazmatikus retikulum szerepe az apoptözisban
10.6.3.4. Az apoptotikus sejtek eltávolítása és pótlása
10.6.3.4.1. Az apoptotikus sejtek fagocitózisa
10.6.3.4.2. Az elpusztult sejtek pótlása

Jelenség módszer klinikumban való felhasználására ígéretes

Testünk számos sejtjének jelentősen rövidebb az
életideje szervezetünk élettartamánál. Különösen
azon sejtjeink, amelyek a zord külvilág hatásainak
vannak kitéve - mint pl. a bőr vagy a bélcsatorna sejt­
jei - cserélődnek igen gyorsan, így meglehetősen rö­
vid életűek. A csontvelőben képződő sejtek élettarta­
ma is rövid a vérben, így a neutrofil granulociták ese­
tében - gyulladásos jelenségek hiányában - néhány
óra, a vörösvértesteké átlagosan 120 nap. A testfel­
színen a celluláris „turnover” (sejtkicserélődés) vi­
szonylag könnyen megvalósul, hiszen a folytonosan
képződő fiatal hámsejtek a felszínen fokozatosan el­
használódva egyszerűen lehámlanak, lesodródnak.
Léteznek tehát a sejthalálnak természetes formái.
A sejtosztódás in vivő könnyen nyomon követhető
kísérleti állatokban nukleozidanalőg inkorporációs
módszerekkel, éppen úgy, ahogyan azt sejtkultúrák
kapcsán már korábban láthattuk (I. 6.1. fejezet). Ra-
dioaktívan jelölt nukleozidanalőgokkal a proliferáló
sejtek élő emberben is jelölhetők és vizsgálhatók, e
vizsgálatok folynak1. Ilyen vizsgálatokkal demonstrál­
ható, hogy nemcsak a testfelszínen képződnek rend­
szeresen új sejtek, hanem testünk belsejében is folya­
'Az emberi szervezetbe bejuttatott radioizotóppal jelzett
molekulák (radiofarmakonok) megfelelő berendezéssel kívülről
detektálhatok, így a radiofarmakonok sorsát meghatározó élet-
folyamatok (funkciók) vizsgálhatók és diagnosztikus képalkotás­
ra felhasználhatók. Mindezek a vizsgálatok a nukleáris medicina
tárgykörébe tartoznak. Radioaktív jelölésre különböző izotópok
használhatók: a y-sugárzó izotópokat (pl. ' 2 5 l, "T cm, stb.) gam­
ma-kamera és SPECT (single-photon emission computer tomo-
graphy) készülék segítségével, a pozitronemittálökat (pl. I8 F, "C,
l50 stb.) pedig PÉT (positron emission tomography) berende­
zéssel vizualizálhatjuk. Jelenleg a klinikumban a sejtproliferáció
vizsgálatára legszélesebb körben elterjedt radiofarmakon a
[l8 F]2-fluoro-2-dezoxi-glukóz (FDC), amelyet rutinszerűen alkal­
maznak az onkológiai megbetegedések PET-diagnosztikájában.
Ezt a glukőzanalógot ugyanis az intenzíven osztódó, energiaéhes
tumorsejtek nagymértékben halmozzák. Izotöpjelzett timidin-
analógok használatával - pl. [,8 F]3'-dezoxi-3'-fluorotimidin (FLT)
és [1 8 F]2’-fluoro-5-metil-arabinofuranozil-uracil (FMAU) - a DNS-
szintézis is nyomon követhető, így a tumorok terápiára adott vá­
lasza megítélhető.

601
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
matosan zajlik a sejtosztódás, bár ez szövetenként
igen eltérő mértékű. Testünk külvilággal nem érintke­
ző részeiben is szükséges tehát a szöveti sejtpopulá­
ciók homeosztázisának biztosításához egy, a sejtosz­
tódást ellensúlyozó folyamat megléte. Vagyis magya­
rázatot igényel, hogy a szervezetünkben folyamato­
san zajló sejtosztódások ellenére hogyan maradhat
szöveti sejtjeink száma viszonylagosan állandó.
Lehetséges magyarázatok
/. Feltételezhetjük, hogy normális körülmények
között sosem képződnek fölösleges sejtek, mert a
sejtproliferáciö szoros regulációja révén mindig pon­
tosan annyi mitózis indukálódik, amennyi szükséges
szöveteink normál fejlődéséhez, növekedéséhez, ill.
az alkalomadtán „véletlenül” elpusztuló sejtek pótlá­
sához. Ily módon az egyedfejlődés során nemcsak tes­
tünk méretbeli növekedését, de szerveink formájának
kialakítását is a sejtproliferáciö térben és időben szo­
rosan összehangolt szabályozása valósítaná meg.
2. Elképzelhető az is, hogy a fölösleges sejtek ké­
pesek - egy „öngyilkossági” programot végrehajtva -
saját maguk eliminációját elősegíteni. A folyamat
eredményeként keletkező sejtmaradványokat ezután
a környező sejtek takarítanák el.
3. Harmadik lehetőség annak feltételezése, hogy a
fölöslegben lévő, ill. az elöregedett sejteket a szerve­
zet az immunreakciók kapcsán megismert módon eli-
minálja, erre a célra specializálódott sejtek (pl. makro­
fágok) segítségével. Ez esetben - a vírusfertőzött sej­
tekhez hasonló módon - a fölös sejteknek az immun-
rendszer sejtjei számára felismerhetővé, megkülön-
böztethetővé kellene válniuk.
Tényleges magyarázat
A valóságban mindhárom említett mechanizmus
fontos szerepet játszik szöveti sejtjeink számának
kontrolljában. Bár a sejtosztódás csakugyan igen szi­
gorúan szabályozott folyamat, mégis már korán leír­
ták, hogy a többsejtű élőlények normális fejlődése
során bizonyos sejtek, sejtpopulációk egyszerűen „el­
tűnnek”. Ez a folyamat az egyedfejlődés során nélkü­
lözhetetlen, egyrészt szerveink formájának kialakítá­
sában (pl. bizonyos szervek üregeinek kialakulása
kapcsán vagy az ujjak közti hártyák „felszívódásakor”
stb.), másrészt egyes funkcióik optimalizálásához is
(pl. az idegrendszer szükségtelen és az immunrend­
szer autoreaktív sejtjeinek eliminálása). Ez a termé­
szetes sejthalál folyamat azonban nem korlátozódik
csupán az embriogenezis időszakára. Kontrollált sejt-
elimináció a felnőttszövetekben is megfigyelhető,
ami a mitózis komplementereként, azzal ellentétes
szerepet játszva biztosítja a szöveti sejtpopulációk
méretének szabályozását. Szinte minden sejtben
konstitutív módon jelen van ugyanis az evolúciósán
konzervált fiziológiás sejthalál program, amely a kör­
nyező sejtek felől érkező (extrinsic) szignálok - sejt­
halált kiváltó molekulák megjelenése vagy a sejtek
túlélését lehetővé tevők eltűnése - hatására aktivál­
ható. Sejten belüli (intrinsic) szignálok, pl. a javítha­
tatlan károsodások szintén képesek beindítani ezt a
folyamatot. A sejthalálprogram lejátszódása után
visszamaradó sejtmaradványokat a szomszédos nor­
mális szöveti sejtek képesek bekebelezni. Az elhaló
sejtekből azonban olyan kemotaktikus anyagok is fel­
szabadulnak, amelyek professzionális fagocitákat
vonzanak a helyszínre. Az ideérkező makrofágok, a
normális szöveti sejtekhez hasonlóan, az elhaló sejte­
ket a felszínükön megjelenő specifikus ligandok révén
ismerik fel, és azokat bekebelezve segítik elő az elha­
ló sejtek még hatékonyabb eltakarítását (részletesen
I. később).
Kapcsolódó ismeretek
1 0 .6 .1 . A sejthalál m in t biológiai
alapjelenség
Természetes sejthalálformákat már a XIX. század
során lejegyeztek fénymikroszkópos vizsgálódásokat
folytató szövettan ászok és fejlődésbiológusok. Ezeket
a spontán előforduló sejthalálformákat eleinte ebiha­
lak és rovarok metamorfózisa kapcsán észlelték, de
leírták tranziens embrionális struktúrák, mint pl. a ge­
rinchúr (chorda dorsalis) „felszívódása” kapcsán is.
A fiziológiás sejthalál jelensége iránti érdeklődés azon­
ban sokáig nem volt számottevő, a sejtbiolögusokat
jobban érdekelte a sejtek életének és szaporodásá­
nak megértése, mint a haláluk. A sejtelhalás terén fo­
lyó vizsgálódások többsége sem a természetes sejtha­
lálformák vizsgálatát célozta, hanem a kóros körülmé­
nyek között előforduló, erőteljes szövetkárosítö sti-
mulusok hatására bekövetkező passzív sejtelhalás, a
nekrózis különböző formáinak feltárására irányult,
amelyet a korabeli patológia- és kórszövettankönyvek
már meglehetősen részletesen taglaltak. A természe­
tes sejthalált egészen a hatvanas évekig csak fejlődés­
tani értelemben emlegették (egyes források „zsugor-
nekrózis”-nak nevezték), és feltételezték, hogy e sejt­
halálforma morfogenetikai célokat szolgál az embrio­
nális fejlődés során. Az elektronmikroszkópia és az
egyre fejlődő hisztológiai és hisztokémiai vizsgálóeljá­
rások megjelenésével fokozatosan kezdték felismerni
a spontán bekövetkező sejthalálformák morfológiai

uniformitásait. Ennek kapcsán feltételezték, hogy a
megfigyelt hasonló morfológiai változások hátterében
kontrollállt szubcelluláris események sorozata zajlik,
ami a sejtek öndestrukciöját hivatott elősegíteni. Ek­
kor jelenik meg az irodalomban az aktív sejtelhalást
jelölő „programozott sejthalál" kifejezés (1964), amely
részben genetikailag determinált molekuláris történé­
sek sorozatára, részben az egyedfejlődés során előre
eltervezett módon bekövetkező, mintegy eleve elren­
delt, időzített sejtelhalásra utal. Az igazi áttörés a het­
venes évek elején következett be, amidőn felismerték,
hogy a természetes sejthalál nemcsak fejlődéstani sze­
repet tölt be, hanem a többsejtű élet alapvető jelen­
sége, mely a kifejlett szervekben, szövetekben a mitó-
zist ellensúlyozva biztosítja a friss sejtek folyamatos
fluxusát, azaz a celluláris „turnover”-t. A sejtek aktív
módon lejátszódó, szabályozott molekuláris történé­
sek által meghatározott (programozott) öngyilkossá­
gának jellegzetes alaki megjelenését ekkor (1972) kü­
lönítették el apoptózis [apoptosis, görög (ajtojiTrocaa);
.lehullás, levedlés” - pl. virágszirmoké vagy faleveleké]
néven a „nekrözis” (nekrosz: halott, pusztulás, meg­
ölés; görög) fogalmától. Ezzel elfogadottá vált, hogy a
sejthalál nemcsak esetleges, mellékes része az élet­
nek, hanem épp olyan fontos és szigorúan szabályo­
zott módon zajló életjelenség, mint a mitózis, a szek­
réció, a metabolizmus, az axonnövekedés stb. A nyolc­
vanas évektől sorra kezdték azonosítani az apoptózis
kontrolljában szerepet játszó géneket, valamint a
főbb molekuláris történéseket, és nemrégiben (2002)
az orvosi Nobel-díjat éppen a programozott sejthalál
genetikai regulációjában a Caenorhabditis elegáns fo­
nalféreg felhasználásával tett alapvető felfedezése­
kért ítélték oda (a Nobel-díjas előadások megtekint­
hetők: www.nobelprize.org). Bár manapság a „progra­
mozott sejthalál” és „apoptózis” kifejezést jobbára szi­
nonimaként használjuk, más non-apoptotikus, de ak­
tívan lefolyó - azaz programozott - sejthalálformák is
leírásra kerültek, és intenzív kutatás tárgyát képezik
(ún. alternatív sejthalálformák, I. később).
A sejthalál tanulmányozásához is alapvető fontos­
ságú, hogy képesek legyünk azt felismerni. Nincs azon­
ban elfogadott megállapodás arra a pontra nézve,
amit elhagyva egy sejtet halottnak tekintünk. A sejt­
halál beálltának pillanata elméletileg az a pont lenne,
melytől a sejt elhalási folyamata már nem fordítható
vissza akkor sem, ha az elhalást előidéző okokat meg­
szüntetjük („the point of no retum”). E pont felismeré­
se azonban a gyakorlatban nem megoldott. A helyzet
némileg emlékeztet a halál megállapításának a klini­
kumban felmerülő etikai és filozófiai nehézségeire.
Ahhoz, hogy meghatározzuk, honnantől halott egy
10.6. S e jth a lá l
sejt (vagy élőlény), először is meg kell határoznunk,
hogy mit értünk „élő” alatt. Általában az élő állapotot
bizonyos életjelenségek megléte jellemzi. Ilyen jelen­
ségek pl. a mozgás, a metabolizmus, az ingerelhető-
ség, a reprodukció stb. Ezeket az életjelenségeket
azonban utólag, post mortem, pl. szövettani metsze­
ten - azaz élettelen viszonyok között - többnyire már
igen nehéz vizsgálni, ezért a sejthalál gyakorlati definí­
ciója jelenleg morfológiai, ill. újabban biokémiai krité­
riumokon alapul (I. később).
1 0 .6 .2 . A sejthalál m orfológiája
10.6.2.1. Az apoptózis és a nekrözis
Az apoptózist jól meghatározott morfológiai válto­
zások egymásra következő lépései jellemzik. Érdekes,
hogy a különböző sejttípusokban, valamint eltérő sti-
mulusok hatására, ugyanolyan - vagy legalábbis na­
gyon hasonló - alaki változásokkal zajlik le a folyamat
(10.6/1. ábra). Apoptózis során a sejttérfogat csök­
ken (pyknosis), a sejt a környező sejtekről és az extra­
celluláris mátrixról leválik (szeparáció), a sejttest le­
gömbölyödik, majd felszínén membrán-„hőlyagok” je­
lennek meg (blebbing vagy zeiosis), amelyek egyre
jobban kiboltosulva (budding) fokozatosan lefűződ­
nek, végül az egész sejt membránnal határolt ún.
apoptotikus testekre fragmentálődik. Mindeközben a
sejtmag zsugorodik (karyopyknosis), a kromatinállo-
mány kondenzálödik, és jellegzetes félhold alakban a
maghártyához simul (marginalizáciő), később a sejt­
mag feltöredezik (karyorrhexis). Az eseménysor lezaj­
lása során azonban a sejthártya és a sejtorganellumok
membránjainak integritása végig megmarad. A folya­
mat végén megjelenő, membránnal határolt apoptoti­
kus testek ép sejtorganellumokat, valamint sejtmag­
darabkákat tartalmaznak, sőt valószínűleg még bizo­
nyos mértékű metabolikus aktivitással is rendelkez­
nek. h z apoptotikus testeket nemcsak a makrofágok,
hanem a szomszédos - egyébként nem hivatásos fa-
gocita - sejtek is képesek bekebelezni. Mivel a plaz­
mamembrán végig ép marad, a sejtből nem jutnak ki
makromolekulák a környezetbe, következésképpen
nem váltódik ki gyulladás és szövetkárosodás] A szö­
vetekben zajló sejtkicserélődés kapcsán megfigyelhe­
tő apoptózis típusosán elszórtan elhelyezkedő, egye­
di sejteket érint - bár a fejlődés során eliminálódó
szövetekben gyakran láthatók tömegesen apoptotizá-
lő sejtek is. Az egész folyamat igen gyors, mindössze
néhány óra alatt lezajlik, miközben a környező sejtek
többnyire épen maradnak, nem váltódik ki gyulladás.
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
\a p o p tó z is
szekunder
nekrózis
m akrofágok
és szöveti sejtek
Ezzel szemben a nekrózis kóros állapotokban elő­
forduló, passzív sejtelhalás, amely sohasem látható
fiziológiás körülmények között. Általában erőteljes,
ártalmas hatások - pl. hipertermia, mérgek, iszkémia
(vérellátási zavar) vagy trauma - kapcsán kialakuló,
egész sejtcsoportokat érintő, masszív sejtelhalás.
Morfológiája nagymértékben függ a kiváltó stimulus-
től - előfordulási formáit a patológia-tankönyvek
részletesen tárgyalják - , de általában véve elmond­
ható, hogy a sejt, a mag és a sejtszervecskék duzza­
dása, majd szétesése és végül az egész sejt kontrollá­
latlan lízise jellemzi. Mivel a sejthártya integritása el­
vész, a kiáramló sejttartalom2, ill. az általa kiváltott
2A nekrózis során a károsodott sejtekből kijutó intracellulá­
ris fehérjék - így számos enzim - bekerülnek a vérkeringésbe is.
Vérvétel során nyert mintákból e fehérjék koncentrációjának, ill.
enzimaktivitásának növekedése különböző laboratóriumi mód­
szerekkel mérhető és diagnosztikus célokra felhasználható (szív­
infarktus kapcsán pl. jellegzetes a laktát-dehidrogenáz-1 (LDH-1),
ill. a glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT) szérumbeli aktivi­
tásának növekedése).
10.6/1. ábra.
Az apoptózis és a nekrózis morfoló­
giai jellegzetességei.
sejtkárosodás gyulladásos reakciót indukál. A nekro-
tikus szövetrégióban lobsejtek - azaz granulociták,
majd makrofágok - jelennek meg, amelyek nagy
mennyiségben termelnek enzimeket és szabad gyö­
köket az esetleges károsító ágensek (pl. baktériu­
mok) elpusztítására, ám ezek a környező ép sejteket
is károsítják, így az elhalt sejtek eltakarítása további
jelentős szövetkárosodással jár, sőt a folyamat gyó­
gyulása kapcsán gyakran lép fel maradandó hege-
sedés.
A nekrözist mindig károsító hatások váltják ki és
csak patológiás állapotokban fordul elő. Az apoptó­
zis ezzel szemben nemcsak fiziológiás körülmények
között figyelhető meg.
Az enyhébb (szubnekrotikus) sejtkárosító ártal­
mak ugyanis rendszerint apoptotikus sejtelhalást vál­
tanak ki. Az apoptózis ilyenkor többnyire az elsődle­
ges kóroki tényező által kiváltott védekező mechaniz­
mus részeként jelenik meg - pl. vírussal fertőzött
vagy iszkémiásan károsodott sejtek eltávolítását se­
gíti elő.

10.6.2.2. Alternatív sejthalálformák
A sejthalálkutatás története során számos alka­
lommal leírtak olyan sejthalálformákat, amelyek az
apoptózistól eltérő morfológiai jellegzetességeket mu­
tatnak. Az apoptózistól biokémiai értelemben is elkü­
löníti ezen ún. alternatív sejthalálformákat az, hogy az
apoptózis szokásos inhibitorai (pl. kaszpázgátlók, I.
később) nem képesek megakadályozni lefolyásukat.
Az apoptözishoz hasonlóan - és a nekrözissal ellen­
tétben - azonban ezek a sejthalálfolyamatok is prog-
ramozottak, azaz speciális gátlószerekkel blokkolható
molekuláris történésekből épülnek fel, és lezajlásuk­
hoz energia szükséges. Ezek a nonapoptotikus prog­
ramozott sejthalál formák lejátszódhatnak az embrio­
nális fejlődés kapcsán - meghatározott sejtcsoporto­
kat érintve a fejlődés különböző időpontjaiban - , de
aktiválhatok különböző sejtkárosító ártalmak hatásá­
ra is. A helyzetet bonyolítja, hogy a különböző sejtha­
láltípusok egy szöveten, sőt olykor egy sejten belül is
keveredhetnek egymással vagy más celluláris folya­
matokkal (pl. mitózis, I. később). így mára nyilvánva­
lóvá vált, hogy az apoptőzis-nekrőzis morfológiai ket­
tőssége nem elégséges arra, hogy minden természe­
tes sejthalálformát bele tudjunk foglalni.
Gyakran előfordulnak olyan átmeneti sejthalálfor­
mák, amelyek mind apoptotikus, mind nekrotikus jel­
leget mutatnak - aponekrózis vagy nekro(apo)ptózis.
Ennek oka egyrészt, hogy az apoptotikusnak induló
sejthalál során könnyen bekövetkezhet a sejtmarad­
ványok autolízise, ha az elhalt sejtek, ill. az apoptoti­
kus testek nem kerülnek idejében fagocitözisra. Más­
részt ha az elhaló sejt nem rendelkezik elegendő ener­
giával az apoptózis befejezéséhez, akkor a folyamat
akár félúton is átcsaphat passzív elhalásba, azaz nek-
rözisba (szekunder nekrózis, I. 10.6/1. ábra). Harmad­
részt, ha a sejtekben az ATP-szint alacsony, akkor
enyhébb - rendszerint apoptőzist kiváltó - ártalmak
is nekrőzishoz vezethetnek. Tehát a sejtek bioenerge­
tikai állapotától és a károsító hatás mértékétől függő­
en az apoptózis és a nekrózis két véglete között szá­
mos közbülső, kevert sejthalálforma alakulhat ki. Ezt a
felismerést hangsúlyozandó, egyes szerzők a sejtek
energiahiány következtében kialakuló ozmotikus duz­
zadását onkózis (onkosz: duzzanat, daganat; görög)
néven különítik el. Nekrózis alatt pedig már csak azt
az - egyébként az apoptózis lezajlása után is bekövet­
kező - élettelen állapotot értik, amikor a plazma­
membrán lízise után a sejtvázszerkezet ugyan még fel­
ismerhető, de a sejt funkcionális értelemben teljesen
halott, közte és környezete között az anyag- és ener­
giacsere megszűnt, a folyamatokat hajtó kémiai po­
10.6. S e jth a lá l
tenciálgradiensek elenyésztek. A két fő sejthalálforma
keveredése nemcsak egy sejten belül fordul elő, de egy
szövet régión belül is gyakorta megfigyelhető, in vivő
károsodott szövetekben. Agyi érelzáródás („stroke”)
során pl. a károsodott szövetrégiő centrális része az
a terület (az iszkémiás mag vagy umbra), ahol a glu­
kóz- és oxigénhiány miatti ATP-deficit a legsúlyosabb.
Ennek folytán ez a centrális terület rendkívül gyorsan
(perceken belül) irreverzibilisen károsodik, nekrözissal
elhal, amihez később gyulladásos szöveti reakció ki­
alakulása is társul. Az iszkémiás mag körüli (ún. pen-
umbra) régióban azonban, ahol a vérellátás csak rész­
legesen csökkent, a nekrotikus sejtpusztulás helyett
elsősorban apoptózis felelős az idegsejtek pusztulá­
sáért. Ezt kísérleti adatok is alátámasztják, ugyanis
apoptőzis-gátlöszerek alkalmazásával, kísérleti állat­
ban az agyi érlekötés által okozott agyelhalás mérté­
ke jelentős mértékben (mintegy 40—50%-kal) csök­
kenthető, ami főleg a penumbra területén megmen­
tett neuronokböl adódik. Míg a centrális mag soha
nem képes regenerációra, addig a penumbrában zaj­
ló apoptotikus folyamatok nyomán itt idővel bekövet­
kezhet a kortikális „remodelling”, a funkcionális rege­
neráció (10.6/2. ábra).
Ugyancsak kevert, átmeneti jellegű sejtmorfolögia
megjelenését eredményezheti, ha olyan sejtet ér osz­
tódás közben jelentős károsító hatás, amelynek bizo­
nyos sejtciklus-ellenőrző pontjai meghibásodtak.
Ilyenkor a sejt az egyes károsító hatások fellépése el­
lenére képtelen feltartóztatni az osztódást, belép az
M-fázisba, ahol a mitőzissal párhuzamosan beindul az
apoptózis folyamata is, és kialakul az ún. mitotikus ka­
tasztrófa képe, melyet a mitotikus és apoptotikus
morfológia keveredése jellemez. Az aberráns kromo­
szómaszegregáció következtében óriás sejtek kép­
ződnek, számos mikronukleusszal (esetleg két sejt­
maggal), amit ezenfelül apoptotikus morfológiai jelleg-
Az apoptózis-nekrözis átmenet stroke során.
605
 10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
zetességek kísérnek. A folyamat végeredményeként a
sejtek elhalnak. Mitotikus katasztrófát lehet kiváltani
pl. DNS-károsító anyagokkal (többségükben ilyen sze­
rek a jelenlegi citosztatikumok és az ionizáló sugárzá­
sok) olyan sejteken, amelyeknek a DNS-károsodást
érzékelő ellenőrzőpontjai funkciöképtelenek. Ilyen
sejtek alkotják a humán tumorok több mint 50%-át,
amelyekben a p53 génje kiesett vagy inaktiválódott
(I. később). A p53-útvonal kiesése igen rossz prognó­
zist jelent, ugyanis e sejtek nagymértékben sugár- és
kemoterápiarezisztenssé válnak, mivel jelentős DNS-
sérüléseik ellenére nem képesek megállni és apoptó-
zissal elhalni az interfázisban - a C 1-S, ill. a G 2-M el­
lenőrzőpontnál. Amennyiben azonban e tumorsejtek
ún. mitotikus vagy más néven osztódási orsó ellenőrző-
pontja megkímélt, mégis lehetőség van némi terápiás
beavatkozásra. Ezek a sejtek ugyanis előbb-utóbb be­
lépnek a mitózisba, ahol károsodott, abnormális DNS-
szerkezetúk aktiválja a mitotikus ellenőrzőpontot, ami
feltartóztatja a sejteket a metafázisban, majd kiváltja
az apoptózist - amelyet ez esetben mitotikus kataszt­
rófának nevezünk. Hogy miként képes a sejt észlelni
a DNS-károsodást az M-fázisban a p53-útvonaltől
független módon, majd ennek hatására beindítani az
apoptózist, az jelenleg nem ismeretes. Tekintettel ar­
ra, hogy a jelenség lejátszódásához elengedhetetlen a
mitotikus ellenőrzőpont funkcionális épsége - mely­
nek normálisan az a feladata, hogy késleltesse az ana-
fázist, amíg minden kromoszóma centromerje bipolá­
risan rögzülve kapcsolódott az oszlási orsóhoz - , el­
képzelhető, hogy a jelentős mértékű DNS-károsodás
képes megzavarni a kinetokor komplexek szerkeze­
tét, és ez indítja be a mitotikus ellenőrzőpont szigna-
lizáciős folyamatát. Az osztódási orsó ellenőrzőpont
mikrotubulusmérgekkel (pl. kolchicin, vinkrisztin, vin-
blasztin, taxol) is aktiválható. Mivel a p53-defektus
- azaz a DNS-szerkezet ellenőrzőpontjainak műkö­
désképtelensége - meglehetősen gyakori a dagana­
tokban, a mikrotubulusmérgek és a DNS-károsító sze­
rek eme kedvező, kombinált hatását számos tumorfé­
leség kezelése során hasznosítják a klinikumban.
Korán feljegyeztek fokozott vakuolizáciöval járó,
természetes sejthalálformákat is, amelyek molekulá­
ris mechanizmusa ma még kevéssé ismert, idetartozik
az outofág sejthalál, amelynek során kettős (vagy töb­
bes) membránnal határolt, autofág vakuölumok fel-
szaporodása figyelhető meg a sejtben. Az autofág
sejthalál során a sejtmag - az apoptözistól eltérően -
nem kondenzálódik és fragmentálődik. Az autofágia
- ami tulajdonképpen a fagocitózis intracelluláris for­
mája - természetesen nem vezet általában sejthalál­
hoz. Ez az evolúciósán konzervált védelmi mechaniz­
606
mus minden eukariöta sejtben megtalálható, és alap­
szinten folyamatosan működik, hozzájárulva a cito­
plazmatikus sejtalkotók - pl. elöregedett fehérjék és
sejtszervecskék - szokásos turnoveréhez, de autofá-
gia révén bomlanak le a kóros fehérjeaggregátumok
is. Az autofág sejthalál kapcsán bizonyos stimulusok
hatására - pl. éhezés vagy egyes fejlődési, differen­
ciálódási szignálok - az autofág folyamatok extrém
mértékű fölerősödése figyelhető meg. Az apoptózis-
hoz hasonlóan azonban az önemésztési folyamat vé­
gén a sejtmaradványok szintén fagocitózis (azaz hete-
rofágia) révén takarítódnak el. Az autofág sejthalál
molekuláris mechanizmusa azonban ma még kevéssé
ismert és meglehetősen vitatott. Ez többek között ar­
ra vezethető vissza, hogy a valóban autofágiafúggő
sejtelhalást rendszerint igen nehéz in vivő körülmé­
nyek között megkülönböztetni a pusztán felfokozott
autofágiával kísért - de nem azáltal kiváltott - sejtha­
láltól (pl. apoptözistól). Sokszor igen nehéz eldönteni
azt is, hogy az autofág védelmi, ill. javító mechaniz­
musnak a túlterhelődése vált-e ki - apoptőzissal vagy
más módon bekövetkező - sejtelhalást, vagy pedig az
elhalási folyamat már eleve, kezdettől fogva az auto-
fágián mint sejthaláleffektor mechanizmuson nyugszik.
Más, egyelőre igen kevéssé karakterizált sejthalálformá­
kat is lejegyeztek. Idesorolható a közelmúltban leírt paraptó-
zis (para-: mellett, túl; görög) is, amely szintén fokozott va-
kuolizáciő részvételével zajló sejtelhalás. A paraptózisban
megjelenő citoplazmatikus vakuölumok azonban nem kettős
falúak, mint az autofág sejthalál esetén, hanem a mitokond-
riumok és az endoplazmatikus retikulum fokozatos megduz-
zadásáböl származnak. Ez a sejthalálforma - bár külsőleg ha­
sonlít az onközisra, attól eltérően - aktív, azaz energiaigé­
nyes és speciális inhibitorokkal gátolható folyamat. Ugyan­
csak nemrégiben írták le az ún. piroptózist (piro-: tűz, láz; gö­
rög), amelyet először bizonyos baktériumokkal (pl. Salmonel­
la és Shigella fajokkal) fertőzött makrofágok elhalása során
tapasztaltak. Az elnevezés utal arra a tényre, hogy ez a sejt­
halálútvonal nem a sejthalál-specifikus kaszpázok, hanem
egy gyulladásos kaszpáz - a kaszpáz- 1 (I. később) - aktiváló­
dásának következménye. Ez a proinflammatorikus progra­
mozott sejthalál morfológiailag is eltér az apoptözistól. Fon­
tos szerepet tulajdonítanak neki bizonyos fertőzéseken kívül
pl. a hipoxia és az iszkémia által kiváltott neuronális sejthalál­
ban és a szívinfarktus kialakulásában is; bár ez utóbbiak kap­
csán nehéz megmondani, hogy a kaszpáz- 1 a nekrözist min­
dig követő gyulladás kialakításában vesz-e részt, és ennek ré­
vén fokozza-e a sejtpusztulást, vagy már azt megelőzően, a
gyulladás előtti sejtelhalásban is lényeges szerepet játszik.
A humán krónikus neurodegeneratív kórképekben (pl.
Alzheimer-, Fluntington-, Parkinson-kór) bizonyos neuron-
populáciök hosszú évek, olykor évtizedek alatt fokozatosan
degenerálódnak, majd elpusztulnak („slow cell death"). Ez a

rendkívül lassú lefolyás nem jellemző sem az apoptözisra,
sem a nekrözisra. A neurodegeneráciö folyamata ezenfelül
morfológiailag is különbözik az apoptózistól. Ezeket a króni­
kus folyamatokat zsugorodott, bazofil citoplazmájú, piknoti-
kus magvü neuronok megjelenése kíséri („dark cell death"),
amelyek proteinaggregátumokból álló intracelluláris zár­
ványtesteket tartalmaznak. Mivel bizonyos apoptözisra jel­
lemző elváltozások kimutathatók pl. Alzheimer-köros bete­
gek degenerálódó neuronjaiban, viszont az apoptözisra jel­
lemző terminális ultrastrukturális elváltozások (pl. blebbing,
kromatinkondenzáció, magfragmentáciö, apoptotikus test
képződés stb.) sohasem figyelhetők meg, ezért egyes szer­
zők ezt a sejthalálformát abortózis (abortív apoptózis) néven
különítik el a többi sejthaláltípustól.
Az alternatív sejthalálformák többségének mole­
kuláris mechanizmusa ma még kevéssé felderített, és
a különböző formák előfordulásának jelentősége is vi­
tatott, ezért a molekuláris történések részletezése so­
rán a következőkben kizárólag az apoptózis tárgyalá­
sára szorítkozunk.
1 0 .6.3. Az apoptózis m olekuláris
történései
Az a tapasztalat, hogy az apoptózis a különféle
sejttípusokban morfológiailag szinte teljesen meg­
egyező módon zajlik le, a jelenségek hátterében zajló
azonos molekuláris történésekre utalt. Ezt a feltevést
a kutatások mára megerősítették.
Az apoptózis központi folyamatát alkotó molekulák -
csakúgy, mint más szignalizáciös folyamatok esetében - fel­
oszthatok szenzorokra, jelátvivőkre és végrehajtó moleku­
lákra, melyeket számos ponton inhibitorok befolyásolnak.
Ezt a centrális apoptözisgépezetet kontrollmechanizmusok
rétegei veszik körül, amelyek - szintén szenzorokból és jel­
átvivőkből állnak és - az apoptotikus gépezetet szabályoz­
va térben-időben koordinált módon szabják meg sejtjeink
halálszignálok iránti érzékenységét.
Az apoptózis fő végrehajtó molekulái a kaszpázok
családjába tartozó proteinázok. Ezek a fehérjebontó
enzimek speciális szignálok hatására aktiválódnak,
azonban nem „emésztik el” a sejtet, hanem limitált
proteolízis révén további molekulákat aktiválnak vagy
gátolnak, amelyek együttesen felelnek a sejthalál ala­
ki jellegzetességeinek kialakulásáért. Két fő szignalizá­
ciös útvonal vezethet a kaszpázok aktiválódásához: az
intrinsic vagy mitokondriumfüggő és az extrinsic vagy
halálreceptor-mediált útvonal. Az apoptózis extrinsic
útvonalát sejtfelszíni receptorokhoz kötődő specifikus
ligandok aktiválják, az intrinsic útvonalat pedig a cel­
10.6. S e jth a lá l
luláris stressz, vagyis a sejtkárosító hatások - pl. sejt­
mérgek, szabad gyökök, fizikai ártalmak (hő- és ioni­
záló sugárzás), hipoxia - , valamint a túlélési faktorok
megvonása kapcsolja be. Az apoptózis beindításában
a mitokondriumon kívül részt vehetnek más sejtorga-
nellumok (pl. az endoplazmatikus retikulum), ill. a sejt­
mag is, bár ezek elsősorban szintén az intrinsic (mito­
kondriális) útvonal igénybevételével aktiválják az
apoptotikus gépezetet (10.6/3. ábra). A kaszpázok
mellett további effektor mechanizmusok - pl. DN-
ázok, Ca2+-függő enzimek - is hozzájárulnak az apo­
ptózis folyamatához (I. később). A különböző effektor
mechanizmusok összehangoltan, egymást erősítve
vezetnek a sejthalál molekuláris történéseinek leve­
zényléséhez, amelynek során szétesik a cito- és nuk-
leoszkeleton, feldarabolődik a DNS, a sejt apoptoti­
kus testekre fragmentálódik, miközben a sejtfelszínen
olyan változások zajlanak le, melyek elősegítik az el­
haló sejt fagocitózisát (részletesen I. később).
Az apoptózis aktiválódásához vezető molekuláris
történések kettős természetűek. Az apoptózis kiváltó-
dásához ugyanis egyrészt elengedhetetlen az apoptő-
zis központi molekuláinak direkt aktivációja (szemléle­
tesen szólva, a „gázpedál taposása”). Másrészt ezzel
párhuzamosan általában egy indirekt folyamat kivál-
tódása is szükséges, amely az immáron aktivált pro-
apoptotikus molekulákat felszabadítja - a többnyire
minden sejtben jelen lévő - antiapoptotikus moleku­
lák (inhibitorok) gátlása alól. Ez az utóbbi mechaniz­
mus a gátlás gátlása, más néven derepresszió5 (érzék­
letesen kifejezve a „fék kiengedése”). Tehát általános­
ságban elmondható, hogy az apoptózis elindításakor
az egyik szignál ahhoz szükséges, hogy a sejthalálef-
fektorokat (pl. kaszpáz-8) aktiváló szenzorokat (pl.
sejthalálreceptorokat) és jelátvivőket (pl. DISC) akti­
válja, míg egy másik jel ahhoz vezet, hogy el legyen tá-
volítva annak a gátló molekulának a hatása (pl. FLIP),
amely az ölő molekulákat aktiválni képes fehérjék ha­
tását nem engedi érvényesülni.
A proapoptotikus molekulák - apoptözisaktivátorok és -de-
represszorok - bekapcsolását igen változatos transzkrip­
ciós és poszttranszlációs kontrollmechanizmusok segítik elő.
A sejtben latens, inaktív formában jelen lévő proapoptotikus
fehérjemolekulák aktiválódása poszttranszlációs módosulá­
sok (pl. foszforiláció, limitált proteolízis stb.) és fehérje-fe-
hérje kölcsönhatások eredményeként következik be. Ezzel
szemben a sejtben eleve potenciálisan aktív konformáció­
ban megtalálható - így aktivációt nem igénylő - molekulák
gátlőpartnerük hatása alól felszabadulva aktiválódnak, vagy
3Más néven dezinhibíció.
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k

intrinsic extrinsic

a túlélési faktorok károsító hatások

m egvonása (stressz) halálligandok

túlélési halálreceptorok
receptora! „csak BH3”
Bcl-2 fehérjék
N oxa, P um a
wK
BH 1-4 domen BH1-3 dómén
Bcl-2 fehérjék Bcl-2 fehérjék
(pl. Bcl-2, Bcl-XL) (pl. Bax, Bak)

halálreceptorok
T /ATM.ATR
mPTP endoplazmatikus \ >/chk2, Chk1
mitokondrium sejtmembrán
retikulum , Hdm2
sejtmag
citokróm c
kalpainok

apoptoszóm a PlD D oszó m a D IS C

iniciátor kaszpáz iniciátor kaszpáz iniciátor kaszpáz iniciátor kaszpáz
(k a s zp á z-12 )* (k aszp áz-2 ) (k aszp áz-8 ,-10 )
(kaszp áz-9)

IAP-ok
(pl. XIAP, CIAP1 * effektor kaszpázok
CIAP2, Survivin) (kaszp áz-3, -6,-7)

ü\\\
kaszpáz
apoptózis
szubsztrátok

10.6/3. ábra.
Az apoptózis főbb molekuláris útvonalai (kék vonalak], valamint az azokat összekötő amplifikációs hurkok (szürke vonalak)
és gátlási mechanizmusok (piros szín).

* Aktív kaszpáz-12 emberben nem - csak egérben - található meg.

egy másik sejtkompartmentbe áthelyeződve (transzlokáció)
kerülnek szubsztrátjaik közelébe. A meglévő sejthalálgépe­
zet aktiválása mellett az apoptózis aktiválható egyes pro-
apoptotikus molekulák kifejeződésének fokozása - pl.
transzkripció, alternatív splicing és transzláció - által, de le­
bomlásuk gátlása révén is. Tehát a különböző sejthalálszig­
nálok - érzékelőik és jelátvivőik segítségével - számos, egy­
mástól különböző módon képesek megváltoztatni a sejtha­
lál gépezet pro- és antiapoptotikus faktorainak arányát, így
vezetve az apoptotikus gépezet aktiválódásához.
10.6.3.1. Az apoptózis végrehajtó
molekulái
10 .6.3 .1 .1 . A kaszpázok és inhibitoraik
Az apoptózis fő effektor molekulái a kaszpázok,
olyan szelektív cisztein-proteinázok, amelyek célfe­
hérjéiket kizárólag bizonyos aszparaginsav-oldallán-
caik mentén hasítják (caspase: cysteinil aspartate-
specific protease). Ez a szigorú specificitás biztosítja,
hogy az apoptózis nem kontrollálatlan, degradatív fo­
lyamat - mint azt általában a „proteolízis" szó halla­
tán feltételezhetnénk - , hanem limitált proteolitikus
hasítások és más szabályozott események soro­
zatából felépülő, szervezett molekuláris program.
A kaszpázok szerkezetük és funkcióik alapján 2 fő
csoportra oszthatók: a citokinaktivátor gyulladásos
kaszpázok és az apoptotikus kaszpázok (10.6/1. táb­
lázat). Az apoptotikus kaszpázok szerkezetük alapján
további két csoportra tagolhatok: az effektor kaszpá­
zok felelnek a celluláris szubsztrátok többségének ha­
sításáért, míg az ún. iniciátor kaszpázok aktiválják az
effektorokat. A kaszpázok minden sejtünkben jelen
vannak inaktív előalakban, ún. prokaszpázként, ame­
lyek proteolízis révén aktiválhatok. Proteolitikus ha­
sítási és hasítódási készségükből fakadóan az aktivá­
lódott kaszpázok képesek prekurzoraik aktiválására,

azaz proteolitikus kaszkádot képeznek, amely a kasz-
cazaktivitás villámgyors fölerősítéséhez vezet. Az apo­
ptózis egyik központi kérdése azonban az, hogy mi­
ként konvertálódnak a különböző sejthalálstimulusok
proteolitikus aktivitássá, vagyis hogyan aktiválódnak a
--aszpázok. Ez a döntés ugyanis valószínűleg a legfon­
tosabb, amelyet egy sejt valaha is meghozhat élete
során. A megoldás az iniciátor kaszpázok szerkezeté­
ben rejlik. Ezek a kaszpázok ugyanis protein inter­
akciós domént tartalmaznak, amelynek segítségével
képesek bizonyos fehérjekomplexekhez kötődve (pl.
DISC, apoptoszőma, PlDDoszóma; I. később) konfor-
máciöváltozás révén autoaktiválődni. Az aktivált inici­
átor kaszpázok ezután aktiválják az effektor kaszpá-
zokat, amelyek többszáz fajta fehérjemolekulát hasí­
tanak el, gátolva vagy épp ellenkezőleg, aktiválva azo-
<at. A kaszpázkaszkád beindításában más proteázok
is szerepet játszhatnak, ilyenek pl. a citotoxikus sejtek
által termelt Granzim B, ill. a Ca2+-aktivált kalpainok
vagy a lizoszomális katepszinek; bár ezen utóbbi pro­
teázok kontrollálatlan aktiválódása inkább a nekrózis
sajátsága. Az aktivált effektor kaszpázok számos szer­
kezeti és szabályozőfehérje elhasításával biztosítják
az apoptózis morfológiai jellegzetességeinek kialaku-
lását. A citoszkeletális fehérjék - pl. aktin, spektrin -
proteolízise a sejtalak megváltozását eredményezi, a
nukleáris laminok degradációja pedig a sejtmag zsu­
gorodásához járul hozzá.
A kaszpázok féken tartását az apoptózisinhibitor
fehérjék családja (IAP, inhibitor of apoptosis protein)
biztosítja. Ezek a fehérjék (pl. XIAP, c-IAPI, C-IAP2,
survivin, livin stb.) főleg az intrinsic útvonal és az effek­
tor fázis kaszpázainak aktiválódását képesek megaka­
dályozni. Az apoptózis során a mitokondriumokből ki­
szabaduló lAP-gátló derepresszorok - Smac és Omi -
hatására a kaszpázgátlás azonban feloldódik, így a
kaszpázkaszkád aktiváciőja akadálytalanul megkez-
10.6/1. táblázat.
A humán kaszpázok csoportosítása
Kaszpázalcsoport Kaszpázcsaládtagok
Gyulladásos kaszpáz-1, -4 ,-5
Apoptotikus
- iniciátor kaszpáz-2,-8 ,-9 , -10
- effektor kaszpáz-3, -6 ,-7
Egyéb* kaszpáz-1 2 , -14
*A kaszpáz-14 valószínűleg a terminális keratinocitadifferen-
ciációban játszik szerepet. A kaszpáz-12 szerepét I. később.
A táblázatban föl nem tüntetett kaszpáz-11 csak egérben, a
kaszpáz-13 pedig szarvasmarhában fordul elő
10.6. S e jth a lá l
dődhet. Az aktivált proteolitikus láncreakció ezután
- önerősítő folyamat lévén - egy kritikus pontot át­
lépve gyorsan irreverzibilissé válik, ahonnan a sejt
számára visszaút nincs, sorsa megpecsételődött.
10.6.3.1 .2. A kaszpázfüggetlen mechanizmusok
A kaszpázok apoptözisban játszott központi szere­
pe azt sugallhatná, hogy a kaszpázaktiváció és az
apoptózis közé egyenlőségjel tehető. A kaszpázok
speciális inhibitorokkal való gátlása azonban - noha
jórészt megakadályozza a tipikus apoptotikus morfo­
lógia (pl. piknózis, apoptotikus test képződés stb.) ki­
alakulását - többnyire nem elegendő ahhoz, hogy
megmentse a sejtek életét. Bár az enyhébb apoptoti­
kus stimulusok által kiváltott apoptózist az ilyen kémi­
ai gátlószerek képesek blokkolni, erősebb stimulusok
hatására így is elhalnak a sejtek, jobbára apoptó-
zisszerű, esetleg attól eltérő (pl. autofágiára vagy nek-
rőzisra jellemző) morfológiai jellegzetességekkel. En­
nek elsődleges oka, hogy a kaszpázaktivációt kiváltó
apoptotikus stimulusok kaszpázfüggetlen molekuláris
mechanizmusokat is aktiválnak.
Ezek közül a legfontosabb a mitokondriális membrán
permeabilizálödása, aminek következtében egy sereg mito­
kondriális fehérje jut ki a citoplazmába (részletesen I. később,
az apoptózis mitokondriális ütvonalának tárgyalása kapcsán).
Az AIF a mitokondriumböl kiszabadulva a sejtmagba transz-
lokálődik, ahol ciklofilin A-val degradoszómát képez, hozzájá­
rulva a DNS fragmentálódásához és a kromatinkondenzáciő
kialakulásához. Az endonukleáz G szintén a mitokondriumböl
szabadul fel és kerül a sejtmagba, ahol elősegíti a DNS-frag-
mentáciőt. Az Omi (más néven Htra2) mitokondriális szerin-
proteáz pedig - az lAP-ok gátlása mellett - maga is képes bi­
zonyos proapoptotikus szubsztrátok aktiválására.
A mitokondrium mellett az endoplazmatikus retikulum is
részt vehet az apoptózis kialakulásában, pl. Ca2 +-felszaba-
dulás kiváltása révén. A megemelkedő citoplazmatikus
Ca2+-szint számos Ca2+-függő enzim aktiválódását idézheti
elő. A kalpainok - Ca2 +-aktivált, citoplazmatikus proteázok
- számos proapoptotikus szubsztrát hasítását képesek kata­
lizálni. A kalpainaktiválódás fontosságát jelzi, hogy állatkí­
sérletekben a kalpainok gátlásával sejtvédő hatás érhető el
iszkémiás-reperfűziós szövetkárosodások során. Az aktivált
kalcineurin - egy Ca2+/kalmodulin függő foszfatáz - a pro­
apoptotikus Bad-et defoszforilálja és aktiválja. A szintén
Ca2+-aktivált szöveti transzglutamináz pedig sejtfehérjéket
keresztkötve gátolja a sejt duzzadását és a membránruptú-
rát, így a nekrözis kialakulásának késleltetésével segíti elő
az apoptózis lejátszódását. Sokan felvetették a lizoszőmák
szerepét is az apoptözisban, így pl. vannak adatok a lizoszo­
mális membrán permeabilizálödása kapcsán felszabaduló
609
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k

katepszinek proapoptotikus szerepére, bár ez általában in­ hoz szükség van egy amplifikáciös, ill. derepressziós
kább a nekrotikus sejthalál sajátsága.
hurokra is, amely a Bcl-2 fehérjecsaládba tartozó Bid
Újabban sejthalál-specifikus protein-kinázok akti­ hasítása révén (trunkált Bid, tBid) az apoptózis mi­
válódását is leírták. Ilyen pl. a haláldomént tartalma­ tokondriális útvonalát is bekapcsolja a folyamatba
zó DAP (death-associated protein) Ca2+/kalmodulin (I. 10.6/3. ábra).
szabályozott kináz és a ZIP kináz, amelyek hatásme­ A sejtek halálligandok iránti érzékenységét a ha-
chanizmusa még kevéssé ismert. A DAP kináz a Bec- lálreceptor-szignálútvonalak számos szintjére kiterje­
lin-1 fehérjével együtt az autofágia molekuláris rend­ dő szabályozás befolyásolja. A halálreceptorok ext­
szerének is fontos eleme. racelluláris doménje pl. proteolitikusan eltávolítható,
de alternatív splicing révén is keletkezhetnek szolubi­
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy általában vé­ lis receptorok, amelyek a halálligandok elvonásával
ve a kaszpázok aktiválódásának következményei do­ gátolják a sejthalál kialakulását. A sejtfelszínen kife­
minálják az apoptózis molekuláris eseményeit, sőt azt jeződő ál-halálreceptorok vagy csali (decoy) recepto­
is mondhatjuk, hogy a kaszpázaktiváció az apoptőzist rok (1. 10.6/2. táblázat) - amelyeknek az intracellulá­
jelzi, mivel a kaszpázaktiválódás általában szükséges ris haláldoménje hiányzik, és így nem képesek sejt­
a jellegzetes, klasszikus apoptotikus sejtmorfológia ki­ halált indukálni - szintén a halálligandok megkötése
alakulásához. Azonban a kaszpázgépezet kiegészítő­ révén gátolják a valódi halálreceptorok aktiválódá­
jeként más molekuláris szereplők is rendelkezésre áll­ sát. A halálreceptor-jelátvitel intracellulárisan is gá­
nak az apoptózis lebonyolítására. tolható. A legfontosabb sejten belüli inhibitor a FLIP
(FLICE-like inhibitory protein), amely a DISC-be be­
épülve gátolja meg a prokaszpáz-8 (és -10) aktiváló­
10.6.3.2. Extracelluláris sejthalálszignálok dását. Sőt a halálreceptorok képesek túlélési szigná­
és jelátviteli útvonalaik lok közvetítésére is, ui. ha a szignálkomplexbe más­
fajta adaptor fehérjék épülnek be (pl. TRAF2, RIP),'
1 0 .6 .3 .2 .1 . A halálreceptorok akkor az a kaszpázok helyett az NF-kB transzkripciós
faktort aktiválja, mely számos antiapoptotikus faktor
A haló/receptorok (death receptor, DR) családja a upregulációját eredményezi. E megfigyelésekből ki-
tumornekrözis-faktor receptor (TNFR) gén szupercsa­
ládba tartozik. Közös jellemzőjük, hogy mindegyikük
10.6/2. táblázat.
tartalmaz egy citoplazmatikus, fehérje-fehérje interak­
A halálligandok és receptoraik
ciós domént, az ún. haláldomént (DD), amelynek segít­
ségével képesek aktiválni az apoptózis szignálútvona­ Halálreceptorok Halál­ Ál-halál-
lait, bár olykor ettől eltérő vagy éppen az apoptözissal ligandok receptotok
ellentétes útvonalakat is. E receptorok ligandjai, az ún. TNFR1 TNF -
halálligandok szintén rokon molekulák, amelyek a TNF (DR1. CDI 20a)
gén szupercsaládba tartoznak (10.6/2. táblázat). A ha­
Fás (DR2, CD95, FasL
lálreceptorok ligandjaik megkötésekor konformáció-
A pó-1) (CD95L)
változáson esnek át, ennek hatására citoplazmatikus DcR3
haláldoménjükhöz adaptor molekulák (pl. FADD, DR3 (Apo-3) TL1A
TRADD) kötődnek, amelyek szignálkomplexet - az ún. (DR3L, VÉGI)
DISC-et (death-inducing signaling complex) - kialakítva DcRl
TRAILR1
indítják be a sejthalál folyamatát. (TRAILR3)
(DR4, Apo-2)
A DISC kialakulása során a komplexhez prokasz-
DcR2
páz-8, ill. -10 kötődik, ahol autokatalitikus módon TRAIL
(TRAILR4)
aktiválódnak, majd a komplexből felszabadulva a ci-
toszolba diffundálnak. Az effektor kaszpázok (kasz- TRAILR2 (DR5) osteoprotegrin

páz-3, -6 és -7) aktivációja ezután sejttípusonként (OPG)

két eltérő utat követhet. Néhány sejttípusban az ak­ DR6 ?* -

tivált iniciátor kaszpázok képesek direkt módon akti­
válni az effektor kaszpázokat. Más sejtféleségekben
- amelyekben feltehetőleg magasabb a kaszpázgátló
lAP-ok szintje - az effektor kaszpázok aktiválódásá­
(Rövidítések - TNF: tumornekrözis-faktor, TRAIL: TNF-related
apoptosis inducing ligand, TL1 A: TNF-like factor 1A, VÉGI:
vascular endothelial growth inhibitor)
*A DR6 -nak még nincs ismert ligandja.

tűnik, hogy a halálreceptor-szignalizáció dinamikus fo­
lyamat, amelyben az apoptózis kialakulását nem
pusztán a ligand receptorhoz kötődése, hanem szá­
mos tényező szoros együttműködése határozza meg.
A halálreceptor-jelátvitel (I. még 8.1.9. fejezet) főként
az immunrendszer működésében tö lt be alapvető feladato­
kat. A TNF számos bioaktivitással rendelkezik, de általában
véve olyan proinflammatorikus citokinnek tekinthető, mely
képes apoptőzist is kiváltani. A TNFR1 a legtöbb szövetben
expresszálödik, a TNF-et viszont főként a makrofágok ter­
melik. A TNF-TNFR1 rendszer különösen fontos szerepet
játszik az intracelluláris kórokozók elleni védekezésben, de
két kórállapotban is leírták részvételét. Egyrészt a makrofá­
gok lipopoliszacharid (endotoxin) és más bakteriális kom­
ponensek hatására hirtelen nagy mennyiségű TNF-et és
más citokineket szekretálnak, amelyek nagy koncentráció­
ban felszabadulva sokkot váltanak ki. Másrészt pedig a
TNF-szint kisebb mérvű, de hosszan tartó, krónikus meg­
emelkedése - pl. daganatos állapotokban - sorvadásos ál­
lapot, a kachexia kialakulásához járul hozzá. A Fas-Fas li­
gand (FasL) rendszer (I. még 9.5. fejezet) három immunfo­
lyamatban is fontos szerepet játszik. Egyrészt a citotoxikus
T-sejtek és NK-sejtek egyik fő ölőmechanizmusa a sejtfelszí­
ni Fas-ligandjuk segítségével kiváltott apoptózis. Másrészt
az immunprivilegizált helyek (agy, szem, here, terhes ute-
rus] fenntartásának egyik fontos összetevője, hogy az e he­
lyeken FasL-ot expresszáló szöveti sejtek, az ide behatoló
Fas-t hordozó limfocitákat képesek elölni. Harmadrészt je­
lentős a szerepe az immunválasz „lecsengése” kapcsán is,
ui. a klonális expanzió révén felszaporodott antigén-specifi­
kus limfociták a fertőzés lezajlását követően főképpen Fas-
mediált sejthalál révén eliminálódnak. A TRAIL-t az immun-
rendszer különböző sejtjei expresszálják, és a T-sejtek, ill.
NK-sejtek által médiáit tumor-surveillance-ben játszik fon­
tos szerepet. Megfigyelték, hogy a szolubilis rekombináns
TRAIL (rTRAIL) számos tumorsejtvonalban képes in vitro
apoptőzist indukálni, sőt humán daganatxenograftot hor­
dozó állatmodellekben is szignifikáns tumorregressziót le­
het alkalmazásával elérni. Lényeges, hogy az rTRAIL szisz­
témás alkalmazásakor, más halálligandokkal (pl. Fás, TNF)
ellentétben, nem figyelhetők meg toxikus mellékhatások.
Bár a tumorsejt-szelektivitás pontos mechanizmusa egyelő­
re nem tisztázott, az rTRAIL terápiás célú alkalmazásához
szükséges klinikai tesztelés már elkezdődött (I. és II. fázis).
A többi halálreceptor fiziológiás funkciójáról még kevés in­
formáció áll rendelkezésünkre. A DR3 részt vesz a T-sejtek
negatív szelekciójában. A DR6 ligandja pedig egyelőre nem
ismeretes.
4Trofikus faktor elnevezés alatt általában három különböző
hatással rendelkező extracelluláris szignálmolekulát szoktak ér-
teni. a mitogéneket (amelyek a sejtosztódást stimulálják), a nö-
vekedési faktorokat (amelyek a sejt méretének növekedését
serkentik) és a túlélési faktorokat (amelyek az apoptőzist szup-
10.6. S e jth a lá l
10.6.3.2.2. A túlélést biztosító receptorok
Sejtjeink többsége folyamatosan ün. trofikus fak­
torokat4 és sejt-sejt közötti állomány vagy sejt-sejt
közti kölcsönhatást igényel ahhoz, hogy a szöveti kör­
nyezetben életben maradjon, és ne következzen be
apoptózis a sejt előre beprogramozott élettartamá­
nak lejárta előtt. Az apoptözisgépezet molekuláris ele­
meinek többsége ugyanis minden sejtben állandóan
jelen van, azonban a szintén folyamatosan jelen lévő
apoptözisgátlö molekulák megakadályozzák, hogy a
sejthalál folyamata elinduljon. A túlélési szignálutak
az antiapoptotikus molekulák serkentése, ill. a pro­
apoptotikus molekulák aktiváciöjának megakadályo­
zása révén biztosítják, hogy a sejthalálprogram szup-
presszálva maradjon.
A túlélési faktorok közül a neurotrofinok az egyik
legrégebben ismert faktorcsalád, amelynek többek
között tagja az idegi növekedési faktor (NGF), a BDNF,
valamint az NT-3 és NT-4. A neurotrofinreceptorok ti-
rozin-kinázok, amelyek ligandjuk kötődésének hatásá­
ra számos szignálűtvonalat (pl. a Src, PLCy, Ras és
PI3K utakat) aktiválnak. A túlélés szempontjából e
szignálutak közül a PI3K-Akt útvonal a legjelentő­
sebb.
A ligandkötés hatására ugyanis a foszfatidil-inozitol-3-ki-
náz (PI3 K) részvételével aktiválódik az Akt (más néven prote-
in-kináz B), amely ezután számos apoptözis-szignálfehérjét
foszforilál. Ennek hatására egyes proapoptotikus fehérjék
(pl. a Bad és a prokaszpáz-9) gátlódnak, bizonyos antiapo­
ptotikus fehérjék (pl. XlAP, HDM2) pedig stabilizálódnak és
aktiválódnak. Emellett az NFkB, a CREB és az ün. „forkhead”
transzkripciós faktor család elemei is foszforilálódnak, és így
számos proapoptotikus fehérje expressziója gátlódik, ill.
apoptözisgátlö fehérje kifejeződése fokozódik.
Ha a trofikus faktorok szintje a sejt környezetében
leesik, a túlélési jelátvitel megszűnik, a sejten belül túl­
súlyba kerülnek az apoptőzist elindító molekulák, a
sejt elhal.
A hám- és izomsejtek extracelluláris mátrixhoz
(ECM) való tapadásának megszűntekor bekövetkező
apoptózis anoikisz (görög; otthontalan) elnevezéssel
külön fogalomként rögzült a szakirodalomban. Az anoi­
kisz kiváltásában - a sejtek sejt közötti állományához
való rögzüléséért (adhézió) felelős - integrinek (I. 9.2.
presszálják). Számos trof-faktor (pl. PDGF) azonban egyszerre
többféle hatás (pl. osztódás és növekedés) kiváltásáért is felelős
lehet. Emiatt a szakirodalomban e fogalmakat sokszor egymás-
sál felcserélhető módon használják bármely említett aktivitással
rendelkező szignálmolekula megjelölésére.
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
fejezet) játszanak fő szerepet. Az integrinek részvéte­
lével megvalósuló adhéziő számos jól jellemzett jelát­
viteli utat aktivál (pl. Ras, PI3K, FÁK), amelyek közül
több részt vesz az apoptózis megakadályozásában is.
Kiemelkedő jelentősége van a FÁK (focal odhesion k\-
nase) adhézióaktivált tirozin-kináznak, de ezenkívül az
adhézió megszűntét más jelátvivők is továbbíthatják
az apoptotikus gépezet felé. Az integrinek pl. szoro­
san kapcsolódnak - direkt és indirekt módon - az
aktin citoszkeletonhoz. Az adhézió megszűnése a sejt­
vázrendszer megváltozását idézi elő, ennek következ­
tében az aktinfilamentumok épségét felügyelő pro­
apoptotikus „csak-BFI3” fehérje (Bmf) aktiválódik, be­
kapcsolva az apoptózis mitokondriális útvonalát (1. ké­
sőbb).
Az utóbbi években e túlélési rendszereket kiegé­
szítő új jelátviteli útvonalra derült fény, amelynek so­
rán - a klasszikus szignáltranszdukciőval ellentétben
- nem a ligand receptorhoz kötődése, hanem éppen
ellenkezőleg, a ligand hiánya váltja ki a receptoron ke­
resztüli aktív jelátvitelt (ún. „negatív szignálátvitel”).
Ezek a receptorok akkor váltanak ki - aktív módon -
apoptózist, amikor megvonják tőlük a ligandot, emiatt
függőségi receptoroknak („dependence receptor”) ne­
vezték el őket.
Közéjük tartozik a p75NTR neurotrofinreceptor, két net-
rinreceptor (DCC: deleted in colorectal carcinoma, UNC5FI:
uncordinated-5 homológ), a RÉT (rearranged during trans-
fection), a GDNF- (glial-derived neurotrophic factor) és az
androgénreceptor. Ezeknek az egyébként nagyon eltérő
szerkezetű, de funkcionálisan összekapcsolható receptorok­
nak különösen nagy a szerepe az idegrendszer ontogenezi­
sében és a tumornövekedés gátlásában. Ligandjaik hiányá­
ban - egyelőre nem tisztázott módon - következik be az
apoptőzisgépezet aktiválódása.
10.6.3.3. intracelluláris sejthalálszignálok
és útvonalaik
1 0 .6 .3 .3 .1 . A m itokondriális útvonal
Flosszú éveken át úgy hittük, hogy a mitokondriu-
mok fő funkciója a sejtjeink aerob életéhez szükséges
kémiai energia (ATP) előállítása. Mintegy 10 évvel ez­
előtt (1996-1997) azonban felismerték, hogy ugyan­
ezek az élethez nélkülözhetetlen sejtszervecskék
alapvető szerepet játszanak a sejthalálban is. Kide­
rült ugyanis, hogy az apoptózis során a mitokondriu-
mok külső és belső membránja közötti kompart-
mentből számos olyan molekula kerül a citoplazmá­
ba, mely ott egyébként normálisan nem található
meg (pl. citokröm c, SMAC, Omi, A1F, endonukleáz
G), és oda kikerülve (transzlokálődva) képes az apo­
ptózist beindítani.
A citokröm c génje nem a mitokondriális genomban, ha­
nem a sejtmagban található, így az apo-citokróm c a cito­
plazmában szintetizálödik. Ezután kerül be a mitokondrium
intermembrán terébe, ahol egy hemcsoport kapcsolódik
hozzá kovalensen, valamint kialakul a holoenzim végleges,
apoptotikusan aktív térszerkezete (folding). Mivel a funkcio­
nálisan aktív, érett holo-citokróm c térszerkezete csak a mi-
tokondriumokban alakul ki, a „frissen szintetizált” (nonfold-
ed) apo-citokróm c citoplazmatikus jelenléte nem vált ki
sejthalált. Valószínűleg igaz ez az aktiválödási elv a többi
nukleárisan kódolt, mitokondriumböl felszabaduló, apopto-
gén molekula szintézisére is.
A citoszolba kikerülve, a citokröm c-hez egy adap­
ter fehérje, az Apaf-1 (opoptosis octivating /actor)
kapcsolódik, majd - ATP vagy dATP jelenlétében -
prokaszpáz-9 molekulák kötődnek a komplexbe, és
kialakul egy - 7-7 molekula citokröm c-t, dATP-t,
Apaf-1 -et és prokaszpáz-9-et tartalmazó - hétfogású
szimmetriával bíró, csillag alakú makromolekuláris
komplex (~ 700 kDa), az apoptoszóma. A prokasz­
páz-9 molekulák az apoptoszőmákba beépülve akti­
válódnak, így képessé válnak az effektor kaszpázok
(kaszpáz-3, -6 és -7) aktiválására (I. 10.6/3. ábra). Két
másik mitokondriumböl kiszabaduló fehérje - a SMAC
és az Omi - a citoplazmatikus kaszpázinhibitorok
(lAP-ok) gátlása, vagyis derepressziö révén biztosítja a
kaszpázok aktiválódását. A mitokondriumokból fel­
szabaduló két további fehérje pedig - az AIF (apopto-
sis inducing factor) és az endonukleáz G - a magba
jutva, kaszpázfüggetlen módon fejti ki hatását, előse­
gítve a DNS-degradációt és a sejtmag-kondenzációt.
A mitokondrium külső membránjának permeabili-
zálódásáért felelős mechanizmus(ok) - amely(ek) le­
hetővé teszi(k) a membránközti tér fehérjéinek a ci­
toplazmába való kijutását - pontos részletei máig
sem teljesen tisztázottak. Jelenleg két mechanizmus
tűnik elfogadottnak (10.6/4. ábra). Az első elmélet ér­
telmében a külső membrán permeabilizálódását a
belső membrán permeabilizálödása váltja ki. Korán
megfigyelték ugyanis, hogy apoptózis során leesik a
mitokondrium belső membránjának potenciálja. Ezt a
mitokondrium belső membránjában egy - a megszo­
kott ioncsatornákénál (I. 3.3. fejezet) lényegesen na­
gyobb átmérőjű (~ 2,5—2,8 nm) - membráncsatorna,
az ún. permeabilitási tranzíciós pórus (PTP, permeabi-
lity transition poré) megnyílása okozza, mely nonsze-
lektív csatornaként viselkedve, minden kis móltömegű
(< 1,5 kDa) anyag számára átjárhatóvá teszi a memb-

10.6/4. ábra.
A mitokondrium permeabilizálödá-
„csak BH3' fehérjék
sáért felelős mechanizmusok. (pl. Bad. Bid. Bim, — .
Bmf. Noxa, Puma)
antiapoptotikus
8cl-2 fehérjék
(Bd-2, Bcl-XL)
proapoptotikus
Bcl-2 fehérjék
(Bax, Bak)
ránt. Ezt a pontosan még nem ismert molekuláris
összetételű őriáscsatornát megacsatornának (vagy
megapórusnak) is nevezik, mivel úgy tartják, hogy a
mitokondriumok ún. kontaktpontjainál egyaránt át­
íveli mind a belső, mind a külső membránt. Minthogy
ez a csatorna nem engedi makromolekulák - pl. fe­
hérjék - átjutását, és a mitokondriális mátrix fehérje-
koncentrációja lényegesen nagyobb, mint a citoplaz-
máé, a mátrix ozmotikus duzzadásnak indul. Feltéte­
lezhető, hogy a duzzadás végül a külső membrán rup-
túrájához vezet, hiszen a külső membrán felszínének
területe jóval kisebb, mint a redőzött belső membrá­
né. A megrepedt külső membránon keresztül ezután
az intermembrán tér molekulái kijuthatnak a citoplaz-
mába. Sokáig egyedül ezt a mechanizmust tartották
felelősnek az apoptózis mitokondriális útvonalának
bekapcsolásáért. A közelmúltban azonban leírták,
hogy a ciklofilin D mátrixfehérje inaktiválása gátolja a
PTP megnyílását. A ciklofilin D gátlása/kiütése azon­
ban csak kétféle károsító hatással - a kalciumterhe­
léssel és oxigén szabad gyökökkel - szemben fokozta
a sejtek ellenállását. Nagyobb Ca2+- és FI20,-koncent-
ráciök hatására végül a PTP ilyenkor is megnyílt, és
bekövetkezett a sejthalál, csakhogy nem apoptózissal
(azaz kaszpázaktiváció kíséretében), hanem passzív,
nekrotikus módon. A ciklofilin D génjének kiütése -
bár gátolta a PTP megnyílását - egyáltalán nem befo­
lyásolta a többi apoptotikus stimulus (pl. besugárzás,
toxinok, halálligandok stb.) által előidézett külső
membrán permeabilizáciöt, ill. citokróm c kiáramlást
(I. később). Sőt a génkiütött állatokban is zavartalanul
zajlott az apoptózis, és semmilyen fejlődési rendelle­
nesség nem mutatkozott. Ezen eredmények alapján
10.6. S e jth a lá l
intermembrán tér
C a 2+
szabad gyökök
citokróm c,<» o
o o
effektor kaszpázok
apoptoszóm a
(kaszp áz-3, -6 ,-7)
ma úgy gondoljuk, hogy a PTP aktiválódása - azaz a
belső membrán permeabilizáciő által kiváltott külső
membrán ruptúra - csak a Ca2+ és az oxigén szabad
gyökök által médiáit apoptózisfolyamatokban játszik
kulcsszerepet. Az egyéb stimulusok által kiváltott
apoptózisfolyamatokban - és a nekrózisban is! - álta­
lánosan megfigyelhető mitokondrium belső membrán
permeabilizáciő azonban valószínűleg késői jelenség,
és nincs szerepe az apoptotikus gépezet bekapcsolá­
sában.
A külső membrán a belső membrántól független
módon is permeabilizálódhat. Az apoptotikus stimu­
lusok többsége ui. a külső membránban nagyobb át­
mérőjű (~ 4 —5 nm) - így kisebb fehérjék (pl. a cito­
króm c 12,5 kDa) számára is átjárható - membrán­
pórusok megnyílását eredményezi. Ezt a külső mito­
kondriális membránpörust (KMMP; mitochondrial
outer membrane poré, MOMP) mitokondriális apo-
ptázisindukált csatornának (MAC, mitochondrial
apoptosis-induced channel) is nevezik. Bár pontos
felépítése és fehérje-összetétele ennek a csatornának
sem ismert, annyi bizonyos, hogy megnyílásának sza­
bályozásában - sőt szerkezetének kialakításában is
- a Bd-2 fehérjecsalád tagjai alapvető szerepet ját­
szanak.
A Bcl-2 fehérjék (I. még 10.5. fejezet) családjának jelen­
leg több mint 20 tagja ismert, amelyek pro- és antiapopto­
tikus tagokra oszthatók. Az antiapoptotikus tagok (Bcl-2,
Bcl-XJ, amelyek 4 ún. Bcl-2 homolőgia domént (BH-do-
mént) tartalmaznak, a MAC megnyílását blokkolják, a pro­
apoptotikus tagok pedig serkentik azt. A proapoptotikus
tagok további két alcsaládba sorolhatók. Az egyik alcsalád,
az ún. multidomén proapoptotikus Bd-2 proteinek (Bax,
613
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
Bak, Bcl-Xs) - amelyek három BH-domént tartalmaznak
[BH1, -2, -3) - a MAC megnyitásának alapvető effektorai.
Apoptózis során a mitokondrium külső membránjába inzer-
tálódnak, ahol a MAC kialakításában szerepet játszva járul­
nak hozzá a külső mebrán permeabilizálődásához. A másik
proapoptotikus alcsalád, a „ csak-BH3" proteinek - ame­
lyek csak BH3 domént tartalmaznak - pedig ügy fejtik ki
hatásukat, hogy az antiapoptotikus Bcl-2 családtagokat gá­
tolják (derepressziő) vagy a proapoptotikus multidomén-ta-
gokat stimulálják (direkt aktiváciő). Bár a sejtkárosító hatá­
sokat észlelő molekuláris szenzorok többsége még felderí­
tésre vár, annyi bizonyos, hogy a MAC aktiválásában a
csak-BH3 fehérjék igen fontos, intermedier szerepet játsza­
nak. Ezek továbbítják ui. az apoptotikus stimulusokat - pl.
a túlélési faktorok megvonását vagy a sejtkárosító hatáso­
kat - az azokat érzékelő molekuláris szenzorok felől a mi-
tokondriumok irányába, mintegy őrszemként (sentinel) fel­
ügyelve a sejt integritását, az apoptotikus stimulusok meg­
jelenését. Aktiválódásukat számos különböző mechanizmus
segítheti elő, pl. transzkripciöfokozódás, alternatív splicing,
poszttranszláciös módosulások és protein-protein kölcsön­
hatások által kiváltott konformáciöváltozás. A Noxa és a
Puma a p53 transzkripciós szabályozása alatt áll, így vesz
részt a DNS-károsodás által kiváltott apoptőzisindukcióban
(I. később). A Bcl-X hosszű izoformája (Bcl-XJ antiapoptoti­
kus, alternatív splicing révén keletkező rövid izoformája
(Bcl-Xs) pedig proapoptotikus aktivitással rendelkezik. A már
említett Bad foszforiláció és defoszforiláciö révén gátolha­
tó, ill. aktiválható, túlélési faktorok hatására, ill. megvoná­
sára. A Bim a mikrotubulusokhoz, a Bmf pedig az aktinfila-
mentumokhoz kötődve a citoszkeleton épsége felett őrkö­
dik, és a sejtvázrendszer károsodása, szétesése következté­
ben felszabadulva fejti ki hatását (I. anoikisz). A korábban
már említett Bid-et, hasítás révén aktiválhatják a kaszpá­
zok, a citotoxikus T-sejtek Cranzim B-je, valamint a kal­
ciumaktivált kalpainok és a lizoszomális katepszinek is, így
a Bid gyakorlatilag a proteázmediált apoptözis-útvonalak
legfőbb közvetítőjének tekinthető. Emellett az antiapopto­
tikus Bcl-2 és a Bcl-XLis proapoptotikussá válik, ha BH4 do­
lmenjüket kaszpázok lehasítják, a proapoptotikus Sax-ot
pedig a kalpainok is aktiválhatják. így a proteáz-, főként
kaszpázaktiválődás egyre több pórus megnyílását eredmé­
nyezi, circulus vitiosust alakítva ki. A csak-BH3 fehérjék
mellett más proteinek is képesek a MAC aktiválódását ki­
váltani, ilyenek bizonyos - pl. a DNS károsodása kapcsán a
citoplazmába kerülő - magfehérjék, mint p53, Nur77 (TR3)
vagy hiszton 1 .2 .
Mindezekből látható, hogy a mitokondriumper-
meabilizálódás irányában, ill. ellenében ható ténye­
zők eredője fogja eldönteni, hogy elindul-e egy sejt az
elhalás útján, sőt valószínűleg sokszor az is a mito-
kondriumok szintjén dől el, hogy ez az elhalás apoptó-
zissal vagy nekrözis révén fog-e lezajlani. Azaz a sejt
sorsát - életét vagy halálát - meghatározó döntést a
mitokondrium hozza meg azáltal, hogy a sejtet érő kü­
lönböző - főként károsító - hatásokat összegzi, érté­
keli és határoz. Ezzel szemben a mitokondriumokat
érő direkt károsodás többnyire a károsodott mito-
kondriumpopuláció autofág módon való eltávolítását,
a mitofágiát (vagy mitoptózist] váltja ki, mely a sejt túl­
élését hivatott elősegíteni, és csak a nagymértékű,
számos organellumot súlyosan érintő, direkt károso­
dás vezet apoptózishoz.
Az apoptózis mitokondriális útvonalának gátlási
oldala igen fontos, hiszen a mitokondriumok permea-
bilizálódása és az apoptogén faktorok citoplazmába
zúdulása tulajdonképpen a sejt halálos ítéletét jelen­
ti, ezért sejtjeink éberen őrködnek, nehogy „véletle­
nül” - pl. szubapoptotikus károsodások hatására -
nyíljon ki ez a molekuláris Pandőra szelencéje.
Következésképpen nem meglepő, hogy az antiapo­
ptotikus Bcl-2 fehérje családtagok megfelelő szinten
való konstitutív expressziőja a celluláris léthez nélkü­
lözhetetlen. Emellett azonban a mitokondriális útvo­
nal további apoptózisgátlő biztonsági mechanizmu­
sokkal is rendelkezik. Ilyenek a citoplazmatikus hő-
sokkfehérjék (I. még 10.4. fejezet), amelyek szintje
gyakorlatilag mindenféle sejtkárosító stresszhatás
kapcsán megemelkedik, és így képesek blokkolni a
még javítható károsodások hatására kiszabaduló
apoptogén fehérjéket. A Hsp27 a citokröm c-t, a
Hsp70 az AlF-et köti meg, az Apaf-1 apoptoszőmába
való beépülését pedig a Hsp70 és a Hsp90 is képes
gátolni.
Itt kell megemlítenünk azt az érdekes jelenséget is, mi­
szerint a mitokondriumok alakjának megváltozása szintén
szerepet játszhat az apoptózis kialakulásában. A mitokond­
riumok két jellegzetes előfordulási formájára görög eredetű
nevük is utal (mitosz: fonál; kondrosz: szemcse). A rövid és
hosszú forma nonapoptotikus sejtekben egymással dinami­
kus egyensúlyban van, mivel a mitokondriumok folyamato­
san hasadnak és fuzionálnak. Apoptózis során azonban a
mitokondriumhálózat hirtelen felfragmentálödik, általában
még azelőtt, hogy a kaszpázok aktiválódnának. A mitokond­
riális hasadásnak - a fonál-szemcse átmenetnek - az
apoptözisban játszott szerepe egyelőre nem tisztázott.
Újabb adatok azonban oki szerepre engednek következtet­
ni, mivel a Bcl-2 család bizonyos proapoptotikus tagjairól
(Bax, Bak) nemrég kiderült, hogy alapvető szerepet játsza­
nak a mitokondriumok strukturális remodelláciöjának sza­
bályozásában. Másfelől leírták azt is, hogy a mitokondriu­
mok hasadásának specifikus gátlása az apoptózis kialakulá­
sát képes meggátolni, bár ennek a fordítottja nem igaz, mi­
vel a hasadás stimulációja nem vezetett apoptózis kialakulá­
sához. Ezen eredmények alapján manapság úgy tűnik, hogy
a mitokondriális hasadás szükséges, de nem elégséges felté­
tele az apoptózis kialakulásának.

10.6.3.3 .2. A sejtmag részvétele az apoptózisban
A sejtalkotókat érő károsodások közül a genomi-
kus DNS sérülései életbevágó fontossággal bírnak,
mivel ezek nemcsak károsodott sejtek életét követel­
hetik, de - tumoros átalakulás (malignus transzformá­
ció) talaját képezve - az egész organizmus létét ve­
szélybe sodorhatják. Nem meglepő ezért, hogy a sejt­
jeink szigorúan felügyelik DNS-állományuk épségét,
és ha javíthatatlan károsodások jelennek meg, azon­
nal aktiválódik az apoptózis folyamata.
Hogy mely molekulák felelősek a DNS-károsodások ész­
leléséért, az máig sem pontosan tisztázott. Számos molekula
részvételét feltételezik a folyamatban. Az egyszálü DNS-lánc-
törések felismerésekor valószínűleg a Radl 7-RFC komplex
kötődik először a sérüléshez, elősegítve a 9 -1 -1 komplex
(Rad9-Rad1-Husl) komplex kötődését, míg a kettős szálú
DNS-törések felismerésében az M re -R ad50-N bsl komp­
lex a legvalószínűbb szenzor. E komplexek mellett azonban
még számos fehérje részvétele valószínűsíthető (pl. PARP,
DNS-PK stb.).
A DNS-károsodásra aktiválódó jelátviteli útvona­
lak két proximális - azaz szenzorokhoz közeli - kom­
ponense a foszfatidil-inozitol-3-kináz rokon kinázok
családjába tartozó ATM (ataxia telangiectasia muta-
ted; I. még 10.4., 10.5. fejezet) és ATR (ATM- and
Rad3-related). Az ATM főleg - ionizáló sugárzások ál­
tal kiváltott - kettős láncú DNS-törésekre, az ATR in­
kább - UV-fény, hidroxiurea stb. által kiváltott - egy-
szálú DNS-károsodásokra aktiválódik, majd további
kinázokat (pl. Chkl és Chk2), valamint más fehérjéket
foszforilál. A kinázok által továbbított jelek végül a
p53 transzkripciós faktor foszforilációjának és aktivá­
lódásának irányába konvergálnak. „A genom őre”-
ként is emlegetett p53 számos DNS-javítö, sejtciklus-
gátló és proapoptotikus fehérje expressziöját szabá­
lyozza (I. még 7.1., 7.6., 10.5. fejezet). így DNS-káro­
sodás hatására először leáll a sejtciklus - többnyire a
G l-S , ill. a G 2-M átmenetben - . és elkezdődik a hi­
bák kijavítása, majd - ha a javítás sikertelen - beindul
az apoptózis folyamata.
A p53 hatására számos proapoptotikus gén expressziőja
fokozódik (pl. Noxa, Puma, Bid, Bax, Apaf-1, Fás, DR5,
PIDD), amelyek főleg az intrinsic, kisebb mértékben az ex­
trinsic üt aktiválása révén vezetnek az apoptózis kialakulá­
sához. A p53 hatására expresszálódő PIDD (p53-induced
protein with a DD) adaptor fehérje pedig más adaptor
fehérjékkel (pl. RAIDD) és a prokaszpáz-2-vel makromole-
kuláris komplexet képezve - ún. PlDDoszóma - a sejtmag­
ból kiindulva vezet direkt kaszpáz-2 -aktivációhoz, és így se­
10.6 . S e jth a lá l
gíti elő az apoptózis mitokondriális útjának aktiválódását
(l. 10.6/3. ábra). Az aktivált p53 azonban transzkripciófüg-
getlen módon is részt vesz az apoptózis kiváltásában,
ugyanis a BH3 fehérjékhez hasonló módon maga is képes
aktiválni a mitokondriális útvonalat (I. előbb).
A p53 fehérje szintje és aktivitása szoros kontroll
alatt áll, mivel az aktív p53 megjelenése a sejt számá­
ra végzetes következményekkel jár. A p53 legfonto­
sabb inhibitora a Hdm-2 (humán double minute; egér­
beli homológ az Mdm2), amely egyrészt kötődése
révén gátolja a p53-at, másrészt ubikvitináció révén
fokozza a p53 proteaszomális lebomlását. DNS-káro­
sodás hatására azonban a Fldm-2 foszforilálódik,
amelynek következtében inaktiválódik, és így a p53
felszabadulhat a gátlás alól.
A sejtmag nemcsak az apoptózis kiváltásában
játszhat szerepet, de az apoptózis effektor fázisának
is meghatározó részét képezik az itt lezajló morfoló­
giai változások. A mitokondriumokból kiszabaduló AIF
a magba transzlokálödva kiváltja a DNS kondenzálő-
dását, ill. elősegíti a DNS nagyméretű darabokra való
feldarabolődását. A szintén a mitokondriumokból fel­
szabaduló endonukleáz G a DNS fragmentálódásához
járul hozzá, melyet a kaszpázok által elhasított ICÁD
(inhibitor of caspase-activated DNase) gátlása alól fel­
szabaduló CAD tesz teljessé a DNS internukleoszomá-
lis feldarabolása révén. Ennek az oligonukleoszomális
DNS-fragmentációnak a következménye az apoptoti­
kus sejtek DNS-ének agaróz gélen való elektroforézi-
sekor megfigyelhető jellegzetes DNS-létra.
10.6.3.3 .3. Az endoplazm atikus retikulum
szerepe az apoptózisban
Az endoplazmatikus retikulum (ER) részvételét az
apoptotikus szignalizációban a közelmúltban írták le,
ugyanis kiderült, hogy a Bcl-2 fehérjecsaládnak szá­
mos tagja kötődik az ER membránjához, ahol - egyéb
feltételezett hatásaik mellett - részt vesznek a Ca2+-
homeosztázis szabályozásában. Bár a folyamat rész­
letei ma még kevéssé tisztázottak, valószínűsíthető,
hogy az apoptózis során az ER-ből felszabaduló Ca2+
különböző enzimek aktiválásáért lehet felelős (pl. kal-
painok; 1. előbb), ill. hozzájárulhat a mitokondriumok
kalciumindukált duzzadásához, ruptúrájához.
Rágcsálókban szintén az ER felszínéhez kötődve találha­
tó meg a prokaszpáz-12, amelyről kiderült, hogy a Ca2 +-ak-
tivált kalpainok hatására képes aktiválódni, majd az effektor
kaszpázokat aktiválni. A kaszpáz-12 génje azonban ember­
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
ben proteolitikusan inaktív, csonka fehérjét kódol (pszeudo-
kaszpáz-12). Bár bizonyos - főként afrikai eredetű - popu­
lációkban egy nukleotidpolimorfizmus következtében meg­
jelenhet a teljes hosszúságú, de továbbra is inaktív forma,
mely az endotoxin által kiváltott citokintermelés kóros
csökkenését okozza, és az érintett egyének endotoxin-hi-
poreszponzivitása miatti fokozott szepszis kockázatát ered­
ményezi. Ezek alapján ügy tűnik, hogy emberben a kasz­
páz- 1 2 nem vesz részt az apoptózis szabályozásában.
Az endoplazmatikus retikulum sejthalálban betöl­
tö tt szerepének tárgyalása kapcsán említést kell ten­
nünk a lizoszómákről is. Bár a hetvenes években és ké­
sőbb is sokan felvetették és vizsgálták a lizoszomális
ruptúra és önemésztődés lehetséges szerepét a sejtha­
lában, ma úgy tartják, hogy a lizoszömák membránin­
tegritása az apoptózis során többnyire végig megma­
rad. Leírták azt is, hogy apoptózis folyamán egyes lizo­
szomális enzimek - pl. a katepszin D - transzlokálód-
hatnak a citoplazmába, ahol feltehetőleg bizonyos
szubsztrátokat hasíthatnak. Minthogy azonban a lizo­
szomális enzimek igen savas pH-t igényelnek működé­
sűkhez - amely még az apoptózis során sokszor eny­
hén elsavasodő citoplazmában (pH 6,7-7,0) sem for­
dul elő - , ennek a mechanizmusnak a jelentősége erő­
sen kétséges. Mindazonáltal az egykori feltételezés
napjainkban üj értelmet látszik nyerni, ugyanis egyre
intenzívebb az érdeklődés az egyik alternatív sejtha­
lálforma, az autofág sejthalál iránt, amelynek kialaku­
lásában a lizoszömák alapvető szerepet játszanak
(I. előbb). Természetesen a lizoszömák szintén nélkü­
lözhetetlenek a fagocitózis (heterofágia) révén felvett
apoptotikus sejtek és testek lebontásában is.
10.6.3.4. Az apoptotikus sejtek
eltávolítása és pótlása
10 .6.3 .4 .1 . Az apoptotikus sejtek fagocitózisa
Normális körülmények között csak igen kis számú
apoptózissal elhaló sejtet lehet látni még a nagy sejt­
cserélődést mutató szövetekben is, ugyanis az apo­
ptotikus sejtek rendkívül gyorsan és hatékonyan fago-
citálődnak.
Az elhalt sejtek számos módon segítik elő saját el-
takarítódásukat. Kemotaktikus szignálok kibocsátása
révén - „találj meg” szignálok - képesek makrofágo-
kat vonzani az elhalás színhelyére, bár a professzioná­
lis bekebelező sejtek mellett számos szöveti sejtféle­
ség is képes apoptózissal elhalt szomszédját fagocitál-
ni. Az apoptózis során az elhaló sejtek felszínén speci­
fikus ligandok - „egyél meg" felszíni jelek - jelennek
meg, amelyek megkönnyítik felismerésüket. Az apo-
ptózis igen korai szakaszában megszűnik a sejthártya
foszfolipid kettős rétegének aszimmetriája, és a belső
lipidréteg alkotói megjelennek a külső rétegben. Ezek
között legfontosabb a foszfatidil-szerin (PS; I. 3.1. fe­
jezet) megjelenése az apoptotikus sejtek felszínén,
ami mindenképpen szükséges, de önmagában nem
elégséges feltétele a fagocitőzisnak. Emellett más lipi-
dek (pl. lizofoszfatidilkolin és oxidált foszfolipidek), de
fehérjék (pl. ICAM-3; ICÁM, I. 9.2. fejezet) és megvál­
tozott szénhidrátoldalláncok felszíni megjelenése is
hozzájárul a sejtfelület apoptotikus molekuláris mintá­
zatának kialakulásához. A megváltozott sejtfelszíni
mintázat felismerésére számos sejtfelszíni fagocitózis-
receptor áll rendelkezésre. Ilyenek bizonyos „scaven-
ger” receptorok (I. 14.2. fejezet; pl. a CD36), komple­
mentreceptorok (pl. CD91) és integrinek (pl. az avp5),
valamint egyes cukoroldalláncokat felismerő lektinek
és foszfolipidek megkötését végző receptorok (pl. a
foszfatidil-szerin-receptor - amelyet még nem sikerült
azonosítani). Emellett számos, az extracelluláris tér­
ben jelen lévő szolubilis faktor is képes az elhaló sej­
teket opszonizálni, azaz bevonni és ezáltal mintegy
„ízletesebbé” tenni a fagociták számára.
Ezek az ún. hídképző molekulák - pl. a Gas-6 , MFG-E8
(milk-fat globule epidermal growth factor 8 , más néven lakt-
adherin), (32-glikoprotein-l, trombospondin és a Cl q - mind
az elhaló sejt, mind a fagocita felszínén rendelkeznek recep­
torral, így molekuláris hidat képezve hozzák közel a két sej­
tet egymáshoz. A fagocitáló és az elhaló sejtek közötti aktív
kapcsolatot jelzi az is, hogy a bekebelező sejtek elősegítik az
apoptózis gyorsabb lefolyását proapoptotikus faktorok fel­
szabadításával.
Biológiai szempontból a legfontosabb különb­
ség az apoptotikus sejtek és a patogén mikroorga­
nizmusok - pl. baktériumok, gombák, paraziták -
bekebelezése között, hogy az apoptotikus sejtek
eltakarítása immunológiailag „csendes” folyamat,
sőt lezajlása során antiinflam m atorikus citokinek
szabadulnak fel, amelyek autokrin és parakrin
módon szuppresszálják a gyulladás kialakulását.
Az apoptotikus sejtek fagocitózisa morfológiailag
is eltér pl. a komplement- vagy az Fcy receptorok
által m édiáit klasszikus fagocitózistól, és lefolyása
gyakran inkább a makropinocitözisra emlékeztet
(I. 4.1.5., 4.1.6. fejezet). E fontos különbségek
hangsúlyozására a szakirodalom újabban effero-
citózis (effero: eltemet; latin) néven különíti el az
elhaló sejtek fagocitózisát a többi bekebelezési
form ától.

10.6.3.4.2. Az elpusztult sejtek pótlása
Szervezetünkben minden percben sejtek százezrei
születnek - mitózis révén, amelyek ugyanilyen szám­
ban halnak el - nagyrészt apoptözissal. Ezért alapve­
tő fontosságú, hogy a két folyamat pontosan össze le­
gyen hangolva, biztosítva a celluláris turnover egyen­
súlyát. Az előbbiekben láthattuk, hogyan vezetnek a
sejtkárosító hatások, ill. bizonyos extracelluláris szig­
nálok - vagy éppen azok megvonása - az apoptózis
kialakulásához, azonban újabban egyre több adat lát
napvilágot arról, hogy az apoptózis szorosan kapcso­
lódik a sejtproliferáciö szabályozásához, mivel a sejt­
elhalás képes stimulálni a környező sejtek túlélését és
az őssejt-proliferáciőt.
A makrofágok az elhaló sejtek fagocitözisa során
pl. nemcsak antiinflammatorikus citokineket szekre-
tálnak, hanem utasíthatják a környező sejteket a kom-
penzatorihus proliferáció megindítására növekedési
faktorok, mitogének (pl. VEGF) szekréciója révén. Sőt
az elhaló sejt maga is hozzájárulhat a szöveti homeo-
sztázis fenntartásához, a környező progenitor sejtek
osztódásának és érésének stimulációja révén. Bár a
mechanizmust közvetítő citokinek és más faktorok
egyelőre még jórészt ismeretlenek, potenciális terá­
piás alkalmazásuk már most ígéretesnek tűnik. Ez a
regenerációs mechanizmus ui. elősegíti a sérült szöve­
tek gyógyulását, de fontos szerepet játszik pl. a nor­
mális granulopoézis fenntartásában is.
Kitekintés
A természetes, nem nekrotikus sejthalál-mechaniz-
musok evolúciója szép példája annak, ahogyan gén-
duplikáciők és a genetikai változatosság elvezetett a
programozott sejthalál egyszerű molekuláris mecha­
nizmusától (I. az egyszerű fonálféreg esetét) az alkal­
mazkodás széles lehetőségeit biztosító sejthalálformák
és molekuláris elemek emlősökben megfigyelt változa­
tosságáig. Az evolúció előrehaladtával a sejthalálrend­
szerek gazdagodtak sok más sejtbiokémiai rendszer
elemeivel, szoros kapcsolat alakult ki a mitokondriális,
a sejtmagi és más organellumok fiziológiás folyamatai­
10.6. S e jth a lá l
val. Ugyanakkor a sejthalál klasszikus ölőenzimeit, a
kaszpázokat a szervezet egy sor, az elhalástól függet­
len folyamathoz vette kölcsön, így a gyulladás vagy a
sejtosztódás szabályozásához; ez több más apoptőzis-
ban részt vevő molekuláris elemre is igaz.
Napjaink orvosbiológiai kutatásainak egyik alap­
kérdése a sejthalál molekuláris szintű értelmezése, za­
varai szerepének tisztázása a körképekben (különö­
sen a daganatok, a neurodegeneratív kórképek kiala­
kulásában) és az ismeretek hasznosítása új gyógyító
eljárások kifejlesztésében. Évente közel 20 ezer olyan
tudományos közlemény jelenik meg, amelynek témá­
ja kapcsolódik az apoptózis és más természetes sejt­
halálformákhoz.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
□ Az apoptózis morfológiai jellemzői, eltérések a
nekrözissal összehasonlítva.
□ Milyen, az apoptözissal alternatív természetes sejt­
halálformákat ismer?
□ Milyen jelátviteli útvonalakon indulhat el az apo-
ptőzis?
□ Hogyan aktiválódhatnak a kaszpázok apoptózis
során?
□ Milyen gátló molekuláris elemek léteznek az apop-
tőzis elindulásának és lezajlásának megakadályo­
zására?
□ Hogyan távolítja el a szervezet a természetes úton
elhaló sejteket?
□ Milyen következményekkel járhat, ha az apoptoti­
kus útvonalak károsodnak vagy kiesnek egy sejt­
ben?
Csatlakozó pontok egyéb fejezetekhez
4.1., 4.9., 7.1., 9.2., 10.4., 10.5.
Ajánlott olvasmányok
K o p p e r L , F é sűs L.: Apoptózis. Medicina Könyvkiadó,
Budapest, 2002.
F é sű s L., F e n y ő fa lv i G y.: Apoptózis. In.: Mandl J.: Orvo­
si patobiokémia. Medicina Könyvkiadó, Budapest,
2007.
 10.7. Mikroorganizmusok differenciálódási
jelenségei: B a c i l l u s spórázása
10.7.1. A sporuláció folyamata
10.7.2. Csírázás
10.7.3. A sporuláció szabályozása
10.7.3.1. Sporuláciös a-faktorok
10.7.3.2. A transzkripció modulációja
10.7.3.3. Az időbeli szabályozás legfontosabb jellemzői
10.7.3.4. Az alakzatok térbeli formálódásának szabályozása
Jelenség
A Bacillus subtilis egyike a természetben nagyon
elterjedt, ártalmatlan, szaprofita baktériumoknak.
Spőraképző, Gram-pozitív baktérium, azaz bacillus.
Mikrobiológiai kutatások kedvelt modellorganizmu-
sa. A Gram-negatív Escherichia coli mellett a legala­
posabban ismert baktérium. Folyékony táptalajban
tenyésztve a sejtek tömegének növekedését a sejt-
szuszpenzió zavarosságának (fényszórásának) foto-
metriás mérésével követhetjük nyomon. A sejtek szá­
mának szaporodásáról mikroszkóp alatti számlálás­
sal (pl. Bürker-kamrában) vagy - ha arra is kíváncsiak
vagyunk, hogy a sejtek közül mennyi az élő - megfe­
lelő hígításban kocsonyás táptalaj felszínére való szé-
lesztés és inkubálás után telepszámlálással nyerhe­
tünk információt. A leoltást követően nagyon lassan
indul a növekedés és a szaporodás, amelynek látha­
tó jeleit űn. lappangási szak előzi meg. Ezt követően
a növekedés/szaporodás üteme egyre gyorsulva ex­
ponenciálissá válik (Nt = N0.ekt). Ez felel meg az ün.
exponenciális (helytelenül logaritmikusnak is neve­
zett) növekedési szakasznak. (Leginkább ebben a
szakaszban szokás tanulmányozni a baktériumtenyé­
szeteket.) A tápanyagok fogyásával és a sejtsűrűség
növekedésével párhuzamosan a növekedés üteme
egyre inkább lassul, majd mind a sejttömeg, mind a
sejtszám növekedése leáll. Bekövetkezik az ún. sta­
cionárius szakasz, amelyben ha van is sejtnövekedés
és osztódás, azzal egyensúlyt tart más sejtek pusztu­
lása és lízise. A stagnálást hosszabb-rövidebb idő
után a pusztulás túlsúlya követi. Minden növekedési
V itális Sá n d o r
szakaszban más-más biokémiai aktivitás kerül előtér­
be, kisebb-nagyobb mértékben változik az egyes
géncsoportok expressziója. A leírt növekedési ciklus
valamennyi baktériumtenyészetre érvényes, nem­
csak a Bacillus fajokra. Ami a Bacillus (pálcika alakú
baktérium) esetén különösen érdekes, az az, hogy
néhány órával a stacionárius szak kezdete után na­
gyon jelentős morfológiai és fiziológiai változásokat
figyelhetünk meg.
Az eddigiekben jellemzett életszakaszokban a bak­
tériumsejtek számos kémiai és fizikai hatással szem­
ben meglehetősen érzékenyek: rövid ideig (2 -1 0 ’)
magasabb hőmérsékletén (5 5 -8 0 °C-on) vagy szer­
ves oldószerekben, vagy savban, ill. lúgban tartva a
sejtek elpusztulnak. A fizikai hatások közül az ultra­
ibolya, röntgen- vagy más ionizáló sugárzás is viszony­
lag gyorsan elpusztítja őket.
Bacillus esetében a stacionárius szak kezdete
után 6-1 0 óra elteltével a felsorolt károsító hatások­
nak nagymértékben ellenálló sejtek jelennek meg.
Ezek száma néhány órán át növekszik, majd megkö­
zelítve a stacionárius szak kezdetén jelen volt sejtek
számát, szinten marad. Sejttani vizsgálatokkal jelen­
tős változásokat mutathatunk ki. A sejtek egységnyi
DNS-re számított citoplazmája sokkal kisebb térfo­
gatú, mint a növekedési szakban található ün. vege­
tatív sejteké. A mikroszkópban m utatott fénytörés­
ből is megítélhetően ez a kevesebb citoplazma sok­
kal nagyobb sűrűségű. Elektronmikroszkópi képen
feltűnő a több rétegből álló, szokatlanul vastag (a ve­
getatív sejtekénél kb. 3-szor vastagabb) sejtfal, ill.
 10.7. M ik r o o r g a n iz m u s o k d iffe re n c iá ló d á s i jelenségei:
10.7/1. ábra.
Bacillus subtilis tenyészet fáziskontraszt-mikroszköpos képe
(5000x, pozitív kontraszt).
A) Vegetatív sejtek.
B) Sporulálö sejtek (sporuláciős szak, V-VI. stádium).
C) Szabad spórák.
sejthatár. Míg a vegetatív sejtek falának külső felszí­
néhez jelentéktelenül vékony fehérjeréteg kapcsoló­
dik, ezek sejtfalát több vaskos fehérjeréteg is burkol­
ja. Nukleoid DNS-állománya nagyon tömören van
összepakolva, néhány csak ezekre a formákra jellem­
ző kisebb molekulájú, bázikus fehérje segítségével.
Szokatlan kémiai anyagok (pl. dipikolinsav') találha­
tók bennük. Ezek a sejtek észrevehető mértékű
anyagcserét már nem folytatnak, nincs szükségük
sem tápanyagra, sem oxigénre. Fizikai és kémiai ha­
tásokkal szemben nagymértékben ellenállóknak mu­
tatkoznak. Kedvező körülmények között anyagcseré­
jük újra aktívvá válik, növekedésnek, majd szaporo­
dásnak indulnak. A megváltozott sejteket spóráknak
nevezzük. A leírtakat a 10.711. és a 10.7/2. ábra de­
monstrálja.
Lehetséges magyarázatok
/. A stacionárius szakban a sejtek génállománya
megváltozott. Talán a stacionárius szakban egy már
korábban meglévő mutánsnak kedvezett a szelekció,
és az túlnőtte, kiszorította az eredeti törzset. Vagyis
az eredetileg jelen volt érzékeny baktériumtörzset an­
nak egy rezisztenciagének sokaságát hordozó mután­
sa váltotta fel. Lehet, hogy ez az üj törzs bontóenzim-
' Dipikolinsav: piridin-2,6-dikarbonsav. Baktériumokban
sem szokott általában előfordulni, kivéve a Bacillus spóráit.
Érett spórák citoplazmájában rendszerint fehérjékhez kötve ta­
lálható a szokásosnál nagyobb Ca2+-koncentráció mellett. Sze­
repe lehet a spórák hőállőságában.
B a cillu s spörázása
10.7/2. ábra.
Bacillus subtilis sejtek vékony metszetének elektronmikrosz­
kópos képe.
A) Vegetatív sejt (n: nukleoid), mellette egy sejten belüli
membránszerkezet látszik. Látható a sejtfal, alatta a sejt­
membrán, a citoplazmában apró, egyforma, sötét pöty-
työk formájában a riboszömák.
B) Sporulálö sejt a sporuláció III. stádiumában (ps: prespö-
ra, sp. ang.: sporangium, azaz anyasejt). Jól látható az
őket elválasztó két membrán.
C) Érett, szabad spóra.
D) Az érett spórát határoló kortex és köpeny rétegei.
jei segítségével az elpusztult érzékeny sejtek test­
anyagát használta fel növekedéséhez.
2. Az is elképzelhető, hogy az eredetit kiszorító üj
mutánsok a táplálék kifogyása okozta stressz követ­
keztében jöttek létre. (Arra ui. van adat, hogy külön­
böző stresszhatásokra a baktériumok a mutációk gya­
koriságának növekedésével válaszolnak.)
3. Lehet, hogy az eredeti tenyészetet kiszorító sej­
tek nem is az eredetileg leoltott fajhoz tartoznak, va­
lamilyen felülfertőződés következtében kerültek a te­
nyészetbe.
4. Fejlődési (differenciálódási) folyamat eredmé­
nye a sejtek jellemzőinek megváltozása.
619
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
Tényleges magyarázat
Fejlődési folyamatról van szó, melynek során
ugyanazon baktériumban meghatározott rend szerint
más és más géncsoportok kerülnek kifejeződésre, mi­
közben a vegetatív szakban aktív gének többsége ki­
kapcsolódik. A génexpresszió változása magyarázza a
fiziológiai és sejttani változásokat.
A sejtek génállománya nem változik, csak a gének
kifejeződése. Ezt alátámasztja az a megfigyelés is,
hogy a spórákból megfelelő körülmények között (táp­
anyagellátás, víz, megfelelő ionok, megfelelő hőmér­
séklet stb.) ismét olyan sejtek nőnek ki (csírázás), ame­
lyek mind érzékenységben, mind sejttani és élettani
szempontból teljesen megegyeznek azokkal a sejtek­
kel, amelyekből az ellenálló spórák képződtek. Jól
nyomon követhető az a folyamat, amelynek során a
vegetatív sejtekben a spórák kialakulnak. Ezt a folya­
matot nevezzük sporulációnak. Elvi szempontból a
sporuláció differenciálódási folyamat, a magasabbren-
dűek egyedfejlődésével rokon. A legnehezebben meg­
válaszolható kérdés a sporulációval (és általában a dif­
ferenciálódással) kapcsolatban az, hogyan fordítódik
át a génkifejeződés időbeli egymásutánja, ill. egymás-
mellettisége térbeli és szerkezetbeli változásokká. Ta­
nulmányozása - éppen, mert viszonylag egyszerűbb
rendszerről van szó - sokat segíthet a differenciálódás­
sal kapcsolatos elvi problémák jobb megértésében, az
élővilág evolúciós egységének felismerésében.
Az 1., 2. és 3. feltételezés a spórák csíráztatásával
és a kinőtt sejtek tenyésztésével is könnyen cáfolha­
tó. Még biztosabbá teszi a cáfolatot, ha - mint arra
ma megvan a lehetőség - a sejtek génállományát ha­
sonlítjuk össze. Nem találunk a spórákban olyan gént
(vagyis DNS-szekvenciát), amely ne volna jelen a ve­
getatív sejtekben is, és viszont.
Kapcsolódó ismeretek
1 0 .7 .1 . A sporuláció folyam ata
A Bacillus subtilis spóraképzése a differenciálódás
egyik legegyszerűbb és legtanulságosabb prokariöta
modellje. A folyamat genetikai vezérlése, a benne
részt vevő epigenetikus történések - fehérjék köl­
csönhatásai, szerkezeti átalakulások és ezek visszaha­
tása a molekuláris szintű folyamatokra, vezérlési kasz-
kádok - könnyebben áttekinthetők, mint a magasabb
rendű (gerinctelen és gerinces) szervezetek egyedfej-
lődésében.
A Bacillus spóraképzésének folyamata két sejtből
álló rendszerben valósul meg. A folyamatot elindító
szignálok a növekedés (rendszerint valamelyik nélkü­
lözhetetlen tápanyag elfogyása miatt bekövetkező) fi­
ziológiás leállása közben alakulnak ki, ha a sejtsűrűség
eléggé nagy. Kísérleti körülmények között a sejtpopu­
láció sporuláciöjának szinkron indítását legegyszerűb­
ben mosott sejtek ün. sporuláciös táptalajban (amely­
ből pl. a C-forrás hiányzik) való szuszpendálásával le­
het elérni. A folyamat indulása után a biokémiai és
szerkezeti változások meghatározott sorrendben kö­
vetik egymást. Normális esetben minden esemény a
folyamat kezdete után meghatározott idő elteltével
indul és fejeződik be. Más oldalról nézve: minden idő­
szaknak megvannak a jellemző történései. A folyamat
egésze kb. 8 -1 0 órát vesz igénybe. A szinkronizált in­
dítás előnye, hogy minden sejtben a jellegzetes válto­
zások ugyanabban az időpontban mennek végbe, így
a biokémiai változások a populáció egészén végzett
mérésekkel nyomon követhetők. Az indítástól eltelt
idővel is megadható, hogy meddig haladt előre a spo-
ruláciő. (Az indítás időpontja = t0, az eltelt órák alap­
ján t , , t 2, t3 stb. jelöli az egyes időpontokat.)
A spőraképzésben az elektronmikroszkóppal lát­
ható változások alapján 7 szakaszt különböztethetünk
meg (az inciálással együtt 8 szakasz!), mint azt a
10.7/3. ábra mutatja. Az indítójel kialakulása (~t0) né­
hány űn. sporuláciös gén expressziőját váltja ki, me­
lyek a vegetatív szakban egyáltalán nem fejeződnek
ki. A sporuláciös gének mutációja esetén a spörakép-
zés folyamata a génre jellemző fejlődési szakaszban
elakad. Az elakadás alapján azonosították ezeket a
géneket, elnevezésüket arról a szakaszról kapták,
amelynek normális lefolyásában nélkülözhetetlenek.
- Az iniciáciőban közreműködők jelölése pl. spoOA,
spoOB stb., a második szakaszhoz szükségesek spoll-
GA, spollE stb. (Az iniciáciöt tekintjük a 0. szakasznak,
a további szakaszokat római számmal szokás jelölni.
Az azonos szakaszban működő géneket betűjelzéssel
különböztetjük meg egymástól2.) A Bacillus subtilis
kromoszómájának nukleotidsorrendjét teljes hosszú­
ságában meghatározták, és azonosították a benne
szereplő leolvasási kereteket is. 4100 fehérjét kódoló
génből 1445 sporuláciös gént, 5 sporuláciös o-faktor-
2A konvenciók szerint dőlt, kis kezdőbetűs: gén, állő, nagy
kezdőbetűs: fehérje.
5A szám annak ellenére pontatlan, hogy azonosították a
spo-géneknek megfelelő leolvasási kereteket. Annak kiderítése
ugyanis, hogy sporuláciöspecifikus-e egy gén, azon alapul, hogy
működésképtelensége a spőraképzés elakadásához vezet. Szük­
ségképpen kimaradnak a számbavételből azok a gének, amelyek
a sporuláció során aktiválódnak és a sporuláciöban működnek
közre, de hiányuk nem teszi lehetetlenné a spóra kialakulását,
legfeljebb nehezebben megfogható, kisebb defektussal jár.
 10.7. M ik r o o r g a n iz m u s o k d iffe re n c iá ló d á s i jelenségei:
-T
10.7/3. ábra.
A Bacillus subtilis életciklusának egyszerűsített vázlata: A ve­
getatív növekedés és szaporodás fázisában (vegetatív ciklus)
csak a sejtek növekedése és osztódása folyik. A sporuláciö
gént (a DNS-t mRNS-be átíró RNS-polimeráz enzim
promoterfelismerő komponensét kódoló gént) és 23
csírázási gént találtak.
□ 0. stádium: iniciáció
A még folyamatban lévő sejtosztódások befeje­
ződnek, minden sejtben a nukleoid (kromoszóma)
egyetlen példánya van jelen. Az indító jel (tápanyag­
szegény, sporuláciős táptalaj) hatására a kromoszó­
ma egyszer replikálödik, de a vegetatív osztódástól
eltérően az utódnukleoidok aszimmetrikusan kerül­
nek széthúzásra: egyik, a leendő prespóra (a folya­
mat legvégén spóra) magja a sejt egyik végének
közelébe (kb. a hossz negyedének közepére), a má­
sik, a későbbi ún. anyasejt (más elnevezés szerint
sporangium) magja a sejt kb. háromnegyed hosszú­
ságának megfelelő maradék rész közepére kerül a
szétválasztás során. (Vegetatív osztódáskor a sejt
egynegyed, ill. háromnegyed hosszának megfelelő
helyzetben találhatók az egymástól szétválasztott
nukleoidok.)
Az iniciálásban közreműködő fehérjék a vegetatí-
van szaporodó sejtekben is jelen vannak. Mennyisé­
gük az exponenciális növekedési szakasz végére meg­
növekszik. Az iniciálásban az SpoOA fehérje játssza a
kulcsszerepet. Ez egy sajátos válaszregulátor, amely
B a cillu s spórázása
fázisában (sporuláciős ciklus) meghatározott lépések soroza­
tán keresztül sejtek együttműködésével fejlődési folyamat
zajlik, amelynek eredményeként egyik sejtből ellenálló spó­
ra lesz, a segítő anyasejt pedig elpusztul.
közvetlen vagy közvetett módon többféle szignál ha­
tása iránt is érzékeny. Foszforilálással aktiválódik,
foszforilálatlan formában inaktív. Két specifikus kináz,
a KinA és KinB, hatására történik a foszforilálás egy
proteinfoszforiláciös kaszkád közreműködésével.
Mind az említett két kináz, mind a kaszkád működé­
sét több, egymástól különböző sporulációs szignál­
rendszer ellenőrzi. Ezek közül több is alkalmas a spo­
ruláciö indítására. A folyamat főbb történéseit és sza­
bályozásának alapelveit a 10.7/4. ábra mutatja be
vázlatosan.
□ I. stádium
Az aszimmetrikusan elhelyezkedő nukleoidok kö­
zött befűződik a citoplazmamembrán, kb. egyne­
gyed-háromnegyed arányban osztva ketté a cito-
plazmát. Ellentétben a vegetatív osztódással, nem nő
sejtfal a sejteket szétválasztó membránkettőzet kö­
zé. Az elválasztott új sejtekben egy-egy nukleoid
(kromoszóma) található, mindkét sejtet membrán ve­
szi körül, de egyetlen közös fal zárja körül a kettőt.
Azaz két egymástól membránnal elválasztott külön
kompartment jön létre a sejtfallal körülvett közös tér­
ben, szoros kapcsolatban maradva egymással. Az el­
ső szakasz a kettéválasztás befejeződéséig tart.
Elektronmikroszkópos képen részben befűződött
621
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
10.7/4. ábra.
A) A sporuláció indításának különböző lehetséges szignali-
zációs útjai és a foszforiláciős kaszkád az SpoOA fehérje
aktiválásában. (KinA és KinB: a foszforilációt indító prote-
in-kinázok; KapB: a KinB működését befolyásoló fehérje;
OF: SpoOF; OF-P: foszforilált SpoOF; OA: SpoOA; OBG:
SpoOBC sporuláciös fehérje; „OA boksz”: az SpoOA fehér­
je által felismert specifikus DNS-szakasz)
B) A stresszhatások érzékelésének vázlata a tápanyaghiány
példáján szemléltetve. Glukóz és a GTP gátolja a jelátvi­
telt, amely az SpoOA fehérje aktiválásával indítja a folya­
matot. Az aktiválásban közvetve vagy közvetlenül más
spoO-gének is közreműködnek.
membránkettőzetet látunk, amely még nem ér össze
a sejt tengelyénél.
□ II. stádium
A kettéfűződés teljessé válásával kezdődik a má­
sodik szakasz. A két sejt - prespóra és anyasejt - et­
től kezdve külön-külön kompartmentként van jelen.
A két kompartmentben más-más gének fejeződnek ki,
azaz más fehérjék szintetizálódnak és más szerkezete­
ket alakítanak ki. A két sejtet határoló, egymással
érintkező membránok nemcsak elválasztják a két
kompartmentet, rajtuk keresztül a további fejlődés­
hez nélkülözhetetlen szignálok cseréje is megtörténik
a két sejt között.
A sejtek feladata és további sorsa különböző.
A prespóra sorozatos összetételbeli és szerkezeti vál­
tozások után ellenálló spórává alakul. Benne olyan
fehérjék szintetizálódnak, amelyek vagy a szerkezeti
átalakulásokhoz átmenetileg szükségesek (ezek fel­
adatuk végeztével lebontódnak), vagy amelyek a le­
endő spóra citoplazmájának alkotói. Az anyasejt fela­
data a spóra tápanyaggal (aminosavak, cukrok) való
ellátása és a külső burkok (I. később) felépítése a
spörafal körül. Fia ezt a feladatát teljesítette, az anya­
sejt elpusztul. Lebomló testanyagainak egy részét
éréséhez a spóra használja fel. Azaz az anyasejtbe
bele van programozva4, hogy szerepét betöltve el­
pusztuljon.
Az anyasejt ebben a szakaszban fokozatosan „be­
kebelezi” a prespőrát. Ennek érdekében az anyasejt
membránja gyors növekedésnek indul, fokozatosan
benyomul a sejtfal és a prespóra membránja közé, és
halad a sejtvég felé. A citoplazma is követi a memb­
rán nyomulását. A szakasz végére a bekebelezés be­
fejeződik.
□ III. stádium
Az anyasejt membránja ekkorra már mindenütt
érintkezik a közös sejtfallal, a prespőrát teljesen kör­
beveszi az anyasejt plazmája. A két citoplazmát két
membrán választja el: egyik a prespóra, másik az
anyasejt membránja. Ezek egymáshoz simulnak. (Mi­
vel a spóra az anyasejt belsejében fejlődik ki, ezért ezt
a fajta spórát endospórának nevezik.)
□ IV. stádium
A prespőrát körülvevő két membrán közé sejtfal
szintetizálődik. Előbb a prespóra képez egy véko­
nyabb, ún. csírafalat (germ cell wall), majd eköré az
anyasejt hoz létre egy külső, vastagabb falréteget.
Ezzel kialakul a spóra kortexe, mely a vegetatív sej­
tekre jellemzőnél sokkal vastagabb sejtfalnak felel
meg.
□ l/. stádium
Az anyasejt belső és külső köpenyt (coat) épít a
képződő spóra köré. Ez a köpeny fehérjékből épül fel,
amelyek meghatározott rendben önszereléssel több,
elektronmikroszkópi képen jól elkülöníthető rétegben
épülnek be a szerkezetbe. Az önszerelődés folyama­
tában egyes előfehérjék specifikus proteázok általi
hasítása is szerepet játszik. A kialakuló köpeny tömör
szerkezete védi a spórát a továbbiakban bizonyos ké­
4A programozottság mellett szól, hogy a folyamat során az
anyasejt genomja szabályozottan megváltozik, szakaszspecifi­
kus rekombinációval egy darabja kivágődik.
 10.7. M ik r o o r g a n iz m u s o k d iffe re n c iá ló d á s i jelenségei:
miai károsító hatásoktól, és ellenállóvá teszi a spóra­
falat a lizozim5 emésztő hatásával szemben.
□ VI. stádium
A spóra érése. Nincs látható morfológiai változás.
A spóra plazmája fénytörőbbé válik (fáziskontraszt-
mikroszkópban a spóra ahelyett, hogy sötét lenne,
fénylővé válik). A sűrűbbé válás részben vízvesztés kö­
vetkezménye. A sejt plazmája bizonyos átrendeződé­
sen is keresztülmegy ebben a szakaszban. Bizonyos
rezisztenciák kialakulását biztosító kis molekulák (pl.
dipikolinsav) és kalcium halmozódik fel (az előbbi fe­
hérjékhez kötve), és fejti ki védőhatását. Ekkor alakul
ki meghatározott sorrendben az egyes kémiai és fizi­
kai hatásokkal szembeni ellenálló-képesség.
□ VII. stádium
Az anyasejtek lízisével a spórák szabaddá válnak.
1 0.7.2. Csírázás
A szabaddá vált spórák látszólag semmilyen élet-
tevékenységet nem folytatnak. Nem használnak fel
energiát, nem bontanak cukrot, és így nem fogyaszta­
nak oxigént sem. Tűrik a magasabb hőmérsékletet, a
kiszáradást, bizonyos kémiai ágensek hatását és
olyan fizikai hatásokat, mint pl. az ultraibolya sugár­
zás6. [Az érett spórákban a DNS-hez kapcsolódva ki­
sebb molekulájú, bázikus (savban jól oldódó) fehérjék
találhatók. Kapcsolódásuk a DNS-hez annyira szoros,
hogy annak kettős hélixét eltorzítják, elmozdítják he­
lyükből, pl. az egymást követő timineket. A szerkezet
torzítása inaktívvá teszi a DNS-t, de egyben megaka­
dályozza azt is, hogy UV-besugárzás hatására a szom­
szédos timinek között a szokott módon kötések ala­
kuljanak ki. Ez magyarázza a spórák UV-rezisztenciá-
ját. Azaz alkalmasak olyan hatások átvészelésére, me­
lyek a vegetatív baktériumsejteket teljes bizonyosság­
gal elpusztítják.]
A nyugvó spóra megfelelő körülmények közé ke­
rülve - azaz megfelelő hőmérsékletű, ionösszetételű,
vegyhatásű és megfelelő tápanyagokat tartalmazó fo­
lyadékban - visszaalakul vegetatív baktériumsejtté.
Ezt a folyamatot nevezzük csírázásnak (germination).
A tápfolyadékhoz adott ionok és szerves vegyületek
(rendszerint aminosavak) a csírázás megindításában
6Ez egy a baktériumsejtfalat bontó specifikus enzim, a ter­
mészetben széles körben elterjedt - pl. emberi nyálban és
könnyben is előfordul. Mikrobiológiai kísérletekben sejtfalmen­
tes baktériumok, ún. protoplasztok, előállítására használják.
6lonizálő (pl. röntgen-) sugárzással szemben viszont csak kis­
mértékben csökken érzékenységük.
'Megkülönböztetésül a gének aktiválódásán alapuló esemé-
B a cillu s spórázása
szignálként szerepelnek. A csírázás folyamata a spó­
rában programozva van. Duzzadással, azaz vízfelvétel­
lel kezdődik. A citoplazma tömörsége fokozatosan a
vegetatív sejtekre jellemző sűrűségre csökken (ennek
megfelelően csökken a spórák fénytörése is). A vízfel­
vétel mellett specifikus proteázok aktiválódnak, és
ezek leemésztik a köpenyt és a feleslegessé váló spó-
rafehérjéket. A felhalmozott kis molekulák kioldód­
nak, és megkezdődik a sejtfal bővítése mellett a sej­
tek növekedése, egy idő után osztódásuk is. A csírá­
zás megvalósításához szükséges fehérjéket szintén
olyan gének kódolják, amelyek a sporuláció folyamán
aktiválódnak. A sporuláciős génektől eltérően ezeket
csírázási géneknek nevezzük. Ezek mutációja a csírá­
zást teszi lehetetlenné.
1 0 .7 .3 . A sporuláció szabályozása
A spórák és a vegetatív sejtek felépítésének,
összetételének és szerkezetének a különbözősége azt
eredményezi, hogy más gének termékei más rend
szerint építik fel őket. A sporuláció folyamatában sze­
replő géneket annak alapján fedezték fel, hogy az eze­
ket inaktiváló mutációk megakasztják a spóraképzés
előrehaladását a rájuk jellemző fejlődési szakaszban.
A szabályozás több szinten zajlik. Az egész folya­
mat alapját a megfelelő gének egymást követő, ill.
egymással párhuzamosan végbemenő be- és kikap­
csolásának sorrendje, időzítése és mennyiségi szabá­
lyozása jelenti. Vagyis ebben a folyamatban az epige-
netikus7 eseményekből - biokémiai történésekből és
szerkezeti átépülésekből - adódó szabályozás is a gé­
nekre visszahatva fejti ki hatását.
10.7.3.1. Sporuláciős ó-faktorok
Azt, hogy egy baktériumban melyik gén mikor és
hol, milyen mértékben kerüljön expresszióra, a jelen
lévő ó-faktorok (10.7/5. ábra) és sajátságos modulá­
tor fehérjék szabják meg. A o-faktorok szerepe az
eukariőták transzkripciós faktoraiéhoz hasonló, csak
annál lényegesen egyszerűbb. Esetükben egyetlen fe­
hérje az, ami felismer egy-egy promoterosztályt, kap-
nyektől epigenetikusnak nevezzük a gének produktumainak
(szerkezeti fehérjék, enzimek és/vagy ezek termékei) közremű­
ködésével végbemenő biológiai eseményeket, átalakulásokat.
Ezek újabb génaktiválások nélkül játszódnak le a sejtek citoplaz-
májában, ill. a sejtek egymásra hatása során. Azaz a jelen lévő
géntermékek milyensége, mennyisége, elhelyezkedése további
események meghatározott sorát hozza létre.
623
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k

A --- a----- _-------,--- --------—^

p ro -o E

J
~n
Q
W___ __________ J
\
---- ------------- f *
p ro -a E p ro -a E

~''"v a F <JF
w ................ k--------- t

10.7/5. ábra.
A) A a-faktorok kaszkádjának kölcsönös szabályozása az
anyasejt és prespörakompartmentek között.
B) Az egymást váltó o-faktorok a Bacillus subtilis sporulá-
ciójában. a- a a Eés a Fmég a szeptum kialakulása előtt je­
len van inaktív állapotban; b: a szeptum kialakulása után
előbb a a F aktiválódik; c: ennek közreműködésével akti­
válódik a a Eés megjelenik inaktiváltan a ac; d: aktiválódik
a a°, és megjelenik az inaktív pro-oK; e: aktiválódik a aK;
f: megtörténnek a spőraképzés befejezéséhez szükséges
szintézisek és érési folyamatok. (A o* és o H a fenti kasz-
kád előtt működik.)
Az SpollGA, X, Y stb. - a-faktorok váltásában közreműködő
jelátvivő fehérjék (I. még sporuláciös gének, 10.7.1. fejezet).

csolödik a felismert promoterhez, helikázként hatva
megnyitja a DNS kettős hélixét, és ezzel lehetővé te­
szi, hogy a hozzá kapcsolódó RNS-polimeráz core
(„mag”) enzim elkezdje a promoterhez csatlakozó
operon struktúrgénjeinek8 átírását. Minden a-faktor
egy-egy meghatározott konszenzusszekvenciával jel­
lemezhető promoterosztályt ismer fel. (A konszenzus­
sal való egyezés mértéke az iniciálás gyakoriságát be­
folyásolja.) Ennek következtében az egyes a-faktorok
8Prokariöták szabályozási egysége az operon, amely szabá­
lyozó régióból (promoter+operátor) és rendszerint több, fehér­
jét kódoló, űn. struktúrgénből áll (I. Kitekintés). Több, közös sza­
bályozás alatt álló operon együttesét szokás regulonnak nevez­
ni. Vö. a 6.2. fejezet 6.2/10. ábrájával.
más-más operonok, ill. operonosztályok átírását te­
szik lehetővé. Bármely fehérje csak akkor szintetizá-
lődhat, ha jelen van (és aktív) az őt kódoló operon át­
írásához szükséges a-faktor. Minden eddig vizsgált
baktériumban többféle a-faktor található, melyek kü­
lönböző körülmények között jelennek meg, és a körül­
ményeknek megfelelően különböző géncsoportok ki­
fejeződését teszik lehetővé. Bacillus subtilisben pl. 16
különböző a-faktor génje fordul elő, ezek közül 5 a
sporulációban játszik szerepet. Ezek meghatározott
stádiumban és meghatározott kompartmentben je­
lennek meg a spőraképzés során. így válik lehetővé,
hogy az egyes fejlődési szakaszokban más-más fehér­
jék képződjenek, és hogy ugyanabban az időpontban
is más fehérjék szintetizálődjanak az anyasejtben,
 10 . 7 . M ik r o o r g a n iz m u s o k d iffe re n c iá ló d á s i jelenségei:
mint a prespörában. Maguk a sporuláciős a-faktorok
a fejlődési folyamat során kialakuló szignálok hatásá­
ra jelennek meg, ill. aktiválódnak. Hiányukban a spö-
raképzés lehetetlen.
A vegetatív növekedési szak jellemző o-faktora a
cA mely a sporuláció kezdetén megjelenő egyes új fe­
hérjék mRNS-ének szintézisében is szerepet játszik.
A növekedés lassulásával párhuzamosan, még a spo-
ruláciő iniciálása előtt jelenik meg egy új, a sporuláciő-
ban nélkülözhetetlen a-faktor, a o H. Ez a sporuláció
elindításához szükséges néhány spoO-operon átírásá­
ban nélkülözhetetlen. Bár már az iniciációt megelőző­
en is jelen van, csak az iniciáciös szignál hatására vá­
lik aktívvá és lép működésbe.
Az I. stádiumban két új o-faktor is megjelenik, a oE
és oF. A aEinaktív profaktor formájban szintetizálődik,
és mindaddig inaktív marad, amíg specifikus proteáz
le nem hasítja róla az N-terminális gátló peptidsza-
kaszt. A (/-faktort gátló fehérjék tartják inaktív álla­
potban a II. stádium kezdetéig. A nagyobb anyasejt és
kisebb prespöra tökéletes szétválasztödása szolgál­
tatja a jelet a oEés aF aktiválásához. A klasszikus bio­
kémiához szokott szemlélet számára érthetetlen, ho­
gyan szolgálhat jelként a két sejt különválásának be­
fejeződése. Valószínűtlen, hogy közvetlenül maga a
kettéválás lenne a jel. A két kompartmentben minden
valószínűség szerint eltérő viszonyok jönnek létre,
melyek előbb aktiválják a prespórában a (/-faktort.
Sajnos - feltehetően a roppant nagy metodikai ne­
hézségek miatt - nincsenek arra vonatkozó adataink,
hogyan változik meg egyik, ill. másik sejt esetében a
permeabilitás és ezzel kapcsolatban a citoplazma
ionösszetétele, ill. bennük egyes kis molekulájú meta-
bolitok koncentrációja stb. Nagyjából a IV. stádiumtól
kezdve a prespörában kimutatható a pH csökkenése,
de a kritikus időszakban még nem! Feltehetően ko­
rábban végbement változások késői következménye a
bekövetkező pH-változás. A két sejt fejlődésének
más-más úton való elindítása jelenti az egész folyamat
megértésének a kulcseseményét.
A oF a prespőrakompartmentben szabadul fel a
gátlás alól. Közreműködésével többek között egy kö­
zelebbről nem ismert membránfehérje is szintetizálő­
dik. Ezt szokás X-fehérjeként említeni. Az X-fehérje be­
épülve a kompartmenteket elválasztó membránba
„vektoriálisan” hat. A membránon keresztül az anya­
sejtben aktiválja a aE-t aktiváló proteázt. Ettől kezdve
más-más operonok fejeződnek ki a két egymással
szorosan összekapcsolt sejtben.
A differenciálódás előrehaladtával mind az anya­
sejtben (sporangiumban), mind a prespörában újabb
a-faktor-váltás történik. A váltáshoz a két kompart-
B a cillu s spórázása
ment közötti szignálcserék adják meg a jelet. (Ha bár­
melyik sejtben mutáció következtében elmarad a
szignálrendszerben közreműködő valamelyik fehérje
megjelenése, az a másik sejt fejlődésében is elakadást
okoz.) Az anyasejt egyik </ közreműködésével átírt
génjéről képződő fehérje („Y-protein”) hatására indul a
prespórában a oc kifejeződése, mely felváltja a oF-et
(ez utóbbi eltűnésének mechanizmusa tisztázatlan).
A prespórában a oc segítségével képződő egyik fehér­
je, az SpolVB a membránon át hat az anyasejtben egy
aktivációs kaszkádra. A kaszkád egy közbeiktatott
génszakasz kivágásával9 átrendezi a sigK gént, amely
a aK faktort kódolja. Az átrendeződés után átíródik a
sigK gén, kifejeződik a o K-faktor. A oKis profaktor for­
májában szintetizálődik, és egy N-terminális peptid-
szakasz levágásával aktiválódik.
10.7.3.2. A transzkripció modulációja
Az egyes a-faktorok jelenléte vagy hiánya - mint
azt kifejtettük - megszabja, hogy milyen operoncso-
portok (regulonoh) kerülhetnek egyáltalán átírásra. Ez
a szabályozási mód azonban túlságosan durva össze­
rendezést tesz csak lehetővé. Szükség van az időrend
finomabb beállítására is. Ezt a célt sajátos modulátor
fehérjék szolgálják. Az időbeli sorrend finom hangolá­
sát végző fehérjék közül az SpolllD szerepét tanulmá­
nyozták alaposabban. Ez egy viszonylag kis méretű
fehérje (11 kDa), amely a aEáltal felismert operonok
szabályozó régiójában képes közvetve vagy közvetle­
nül a DNS-hez kapcsolódni, és ezzel azok átírását
egyes operonok esetén siettetni, más operonok ese­
tén kisebb vagy nagyobb mértékben gátolni, ill. kés­
leltetni. Mind a siettető, mind a késleltető hatás mér­
téke az SpolllD fehérje mennyiségétől és az érintett
operon érzékenységétől függ. Ez a fehérje önnön gén­
jének expressziöját is befolyásoljál: Az spolllD gén át­
írása kezdetben kis frekvenciával megy végbe. A fe­
hérje optimális koncentrációjának eléréséig mRNS-
ének szintézise annak növekedésével arányosan foko­
zódik. Az optimumnál nagyobb koncentrációban vi­
szont gátolja önnön mRNS-ének szintézisét, és ez egy
bizonyos szint elérésekor le is áll. Ennek az az ered­
ménye, hogy a a Eáltal felismert operonok kifejeződé­
se nem egyszerre, hanem meghatározott rendben
különböző időpontokban indul meg és áll le, azaz a
9Mivel az anyasejt elpusztul a folyamat végén, nincs jelentő­
sége annak, hogy génállománya átrendeződik. Bacillus subtilis
esetében egy ún. skin gén ékelődik a kettévágott sigK génbe, ez
az átrendeződés során körré zárt DNS-szakaszként vágódik ki.
10. Sejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k
génexpressziő ideje és mértéke finoman szabályoző-
dik. így az egyes fehérjék a szükséges időben és a fej­
lődési folyamat által megkívánt mennyiségben szinte-
tizálödnak és látják el feladatukat.
10.7.3.3. Az időbeli szabályozás
legfontosabb jellemzői
Figyelemre méltó, hogy a morfológiai-szerkezeti
változások - meglehetősen bonyolult szignálrendsze­
rek közvetítésével - szorosan összekapcsolódnak az
üj fehérjék, fehérjeegyüttesek szintézisével. Csak ez a
sokszorosan összerendezett és ellenőrzött, nagyon
szigorúan szabályozott rendszer eredményezheti ép,
szélsőséges hatásoknak ellenálló, megfelelő körülmé­
nyek között csírázni képes spórák kialakulását. Mivel
a folyamatba bele van programozva az anyasejt el­
pusztulása, biztosítékra van szükség abban az érte­
lemben, hogy nem következik be annak elpusztulása
a spóra létrejötte nélkül.
A szabályozásban két nagyon bonyolult mozzanat
szembetűnő. Egyik a lassan halmozódó változásokból
kipattanó pillanatszerű átkapcsolás bekövetkezése,
azaz a hirtelen elköteleződés (commitment) a sporulá-
cióra. Ezt szokás a sporuláció indukciójának is nevez­
n i'0. A másik szokatlan (legalábbis klasszikus bioké­
miai vizsgálatok számára nehezen hozzáférhető) moz­
zanat az egymással párhuzamosan zajló és az egy­
mást meghatározott időrendben követő génkifejező­
dések átfordítása térbeli szerkezetek formálásába, az
elkülönülő kompartmentek egymással összefüggő és
egymástól meghatározott módon különböző szabá­
lyozási-fejlődési folyamataiba.
10.7.3.4. Az alakzatok térbeli
formálódásának szabályozása
A differenciálódó sejtek meghatározott formák lét­
rejöttéhez vezető térbeli változásait morfogenezisnek
nevezzük. A kellő mélységben mindeddig megoldat­
lan problémát ebben az jelenti, hogyan vezethetnek
az időben szabályozott génkifejeződések és biokémiai
folyamatok a térbeli alakzatok és viszonylatok előre
meghatározott változásaihoz. Más megfogalmazás­
ban: hogyan lesz az időbeli szabályozások eredője
térbeli formaváltozás.
1“Érdekes, hogy ez az elköteleződés ritka kivételes esemény­
ként, véletlenszerűen az exponenciálisan növekedő tenyészetek
néhány sejtjében is bekövetkezik. (Ennek túlélési előnye lehet.)
A fejlődés két mozzanatában különös élességgel
vetődik fel ez a kérdés.
Először a fejlődés I. szakaszában, amikor a repliká-
ciót követően a két utödkromoszóma aszimmetrikus
pozíciókba vándorol, és ezzel meghatározza a cito­
plazma egyenlőtlen megoszlását is az anyasejt és a
prespóra között. Vegetatív osztódáskor a replikációt
követő partícióban a nukleoidokat (azaz a bizonyos
fokban becsomagolt baktériumkromoszómákat) a
partíciós fehérjekomplexek megközelítően a két fél­
sejt közepére húzzák. Spöraképzéskor a megoszlás -
mint azt már leírtuk - a nukleoidok elhelyezkedését
tekintve is aszimmetrikus. A prespóra kb. egynegye­
de, az anyasejt kb. háromnegyede lesz az osztódó sejt
térfogatának. A citokinézis lefolyásában a membrán
viselkedése nem különbözik lényegében a vegetatív
osztódásra jellemző folyamattól, csak a befűződés
nem a két nukleoid távolságának felezőpontján, ha­
nem a mondott arányban vágja ketté a citoplazmát.
Vegetatív osztódáskor a befűződés helyét fehérje­
komplexek (MinC, MinD, MinE) jelölik ki a sejthossz
felénél. Sporulációban is ugyanezek a fehérjék vesz­
nek részt a kettéválasztás helyének kijelölésében, de
valamilyen módosító tényező is jelen van még. (Köze­
lebbről még nem sikerült azonosítani az ezért felelős
fehérjét.) A membrángyűrű behúzását mindkét eset­
ben ugyanazok a fehérjék végzik ugyanúgy. (Ebben a
tubulinokkal rokon FtsZ fehérjéből felépülő tubuláris
szerkezet játssza a főszerepet, és nélkülözhetetlen
hozzá az aktinnal rokon FtsA fehérje közreműködése
is.) Ellentétben a vegetatív citokinézissel, sporuláció
során a membránkettőzet lemezei közé nem nő sejt­
fal, mert az egyik sporuláciős fehérje (az spollE gén
terméke) a specifikus falszintetizálő enzim működését
kikapcsolja. A prespőrát körülvevő sejtfal szintézise
kitolódik a IV. fejlődési stádiumig. Az anyasejtben ak­
tiválódó o Eközreműködésével átíródő egyik gén (spo-
IICB) terméke annak megakadályozásához szükséges,
hogy ne történjék membránbefűződés a másik sejtvé­
gen is. A gén mutációja esetén mindkét sejtvégen le­
választódik egy-egy prespórakompartment. Mag nél­
küli anyasejt jön létre, és anyasejt működésének hiá­
nyában egyik prespóra sem képes spórává fejlődni,
mindkettő elpusztul.
A kettéválasztás befejeződése után megkezdődik
a kisebb sejt, a prespóra bekebelezése az anyasejtbe
(engulfment). Az, hogy ennek során az anyasejt
membránja erőteljesen növekszik, a prespóra memb­
ránja pedig nem, a folyamat szükséges, de nem elég­
séges feltétele. A növekvő membránnak be kell hatol­
nia a sejtfal és a prespóra membránja közötti résbe
(a membránt követi a citoplazma). Nem pontosan is-
 10.7. M ik r o o r g a n iz m u s o k d iffe re n c iá ló d á s i jelenségei:
mert a behatolás mechanizmusa. Feltételezhetően a
két membrán közötti specifikus kapcsolat állhat a tör­
ténés hátterében. A folyamat végére az anyasejt ci-
toplazmája teljesen körbeveszi a prespőrát. Ebben a
morfogenetikus eseményben viszonylag egyszerűek
és tisztán felismerhetők az ok-okozati összefüggések
a két sejt membránjának eltérő növekedésében. Bár
még itt is van tisztázatlan mozzanat.
A prespóra létrehozza határoló membránja körül a
germinális sejtfalréteget, majd ehhez kívülről az anya­
sejt által termelt falréteg kapcsolódik. Nem különbö­
zik lényegében a sejtfal szintézisétől, csak az időzítés
sajátos. Tudjuk, melyik a fő sejtfalat szintetizáló en­
zim, amely itt közreműködik, de mind működésének
gátlása a kettéválasztódás idején, mind késleltetett
aktiválásának módja a kortex képzése idején ismeret­
len. A kortex külső felszínére az anyasejt által termelt
speciális fehérjék épülnek rá, ez a köpeny. Mindez az
önszerelődés szabályai szerint, a fehérjék által meg­
határozott rendben folyik le.
Kitekintés
Flogy el tudjuk helyezni a Bacillusok spörázását
a differenciálódási modellek között, tisztáznunk kell a
differenciálódás fogalmát. Különböző iskolák ezt kissé
különböző módon értelmezik. Az igen elterjedt tá-
gabb értelmezés szerint sejtszinten differenciálódás­
nak tekinthető minden olyan folyamat, amelynek so­
rán a sejt szerkezete és/vagy működése megváltozik.
Ebben a felfogásban többé-kevésbé összemosódik
egymással a differenciálódás és az egyszerűbb, gyak­
ran átmeneti, reverzibilis alkalmazkodási módokkal
kapcsolatos változások sora. Nehéz megvonni a ha­
tárt pl. az Escherichia coli (Gram-negatív baktérium)
esetében jól ismert enzimindukciő (I. később) és a bo­
nyolultabb események sorozatából adódó változások
között. (Hány új gén, ill. operon kifejeződése kell ah­
hoz, hogy jelentősnek tekintsük a változást?) Valame­
lyest szűkíthetjük a fogalmat, ha a jelentős szerkezeti
átépülést tekintjük elengedhetetlen követelménynek.
A szerkezeti átalakulás ugyanis (formaképzés: morfo-
genezis) minden differenciálódási folyamat nélkülöz­
hetetlen mozzanata. A legszűkebb értelemben csak
akkor beszélhetünk differenciálódásról, ha különböző
sejtek egymással összehangoltan, egymást kiegészítő
módon a sejtek közötti munkamegosztást szolgáló, ill.
ennek révén alakuló mélyreható alaki, szerkezeti és
funkcionális változásokon mennek át. Ez az értelme­
zés magában foglalja, hogy az egyes sejtek jelzéseket
kapnak, és jelzéseket adnak más sejtektől, ill. sejtek­
nek, amely jelzések térbeli helyzetükről tájékoztatják
a kölcsönhatásban álló sejteket. Ez minden soksejtű
B a c illu s spórázása
szervezet egyedfejlődésének legfontosabb, nélkülöz­
hetetlen mozzanata. Ez a szűkebb értelmezés alkal­
mazható a bacillusok spőraképzésére is (igaz, itt a köl­
csönhatásban lévő sejtek száma mindössze kettő).
Evolúciós szempontból a tágabb és a szűkebb ér­
telmezés közös gyökérből ered, és közös keretbe il­
leszthető. A szabályozási szintek az operonális szabá­
lyozástól a többféle transzkripciós faktoron keresztül
a térbeli információk érzékeléséig és vezérlésbe voná­
sáig hierarchikus sorba rendezhetők. Pontosabban:
hierarchikus sorba rendeződve fejtik ki hatásukat,
amelyben génszintű és epigenikus szinten zajló ese­
mények együtt, egymással kölcsönhatásban alakítják
a fejlődés folyamatát.
Legegyszerűbb az átmeneti alkalmazkodásokat
szolgáló operonális szabályozás, amelyben egy rep-
resszor fehérje kapcsolódása a szabályozó szakasz­
ként funkcionáló operátorhoz megakadályozza, levá­
lása megengedi az egység által kódolt fehérjék mRNS-
ének szintézisét (ennek egy tipikus példája látható a
/ 0.7/6. ábrán], A következő lépcsőfok tartósabb sza­
bályozást tesz lehetővé újabb a-faktorok megjelené­
sével. Ez a fajta szabályozás evolúciósán ősibb, mint a
differenciálódás, attól függetlenül is létezik. B. subtilis-
ben a 16 különböző a-faktor közül csak 5 a sporulá-
ciőban közreműködő. Ezen a szinten operonok egész
sorát lehet közösen szabályozni. E. coliban nincs diffe­
renciálódás, de többféle a-faktor található. Egyik o-
faktor pl. a flagellumképzésben közreműködő opero­
nok átírását teszi lehetővé. Ezt ügy tekinthetjük, mint
egy morfogenezisben közreműködő sajátos a-faktort
(ui. a flagellum nélküli sejten flagellumok megjelenése
a morfogenezis egyszerű esetének számít). Az eggyel
magasabb lépcsőfokot az jelenti, amikor a különböző
a-faktorok meghatározott időrendben váltják egy­
mást. Ez a sejtek mélyrehatóbb átalakulásához, át-
épüléséhez vezethet, ami a morfogenezis komplex
formáját jelenti. A legmagasabb fokozatban a külön­
böző a-faktorok különböző sejtekben, egymással
összehangoltan jelennek meg. Ez a fokozat már ma­
gában foglalja a sejtek egymás közötti térbeli viszo­
nyának a jelzését és bevonását a vezérlésbe/szabá­
lyozásba.
Kérdés maradt, hogy melyik lépcsőfoktól tekint­
hetjük a változásokat differenciálódásnak. A határt -
véleményünk szerint - a komplex, mélyreható szerke­
zeti átépülés és funkcionális átalakulás szintjén célsze­
rű megvonni. Magasabbrendűek esetén ezek vezet­
nek el az egymást kiegészítő sejtekből álló szerveze­
tek kialakulásához.
Az egyes prokariótákban más-más szintig jutott el
a differenciálódáshoz vezető szabályozási rendszer.
627
10. S ejtsorsok és s o r s f o r d u l ó k

represszált lac-operon
DNS
1 p
0 Y A

n
| mRNS

.7
' a represszor fehérje az operátorhoz
kötődik és ezze l m eggátolja, hogy
a prom oterhez kapcsolódó R N S -
polim eráz átírja a z operon struktúr-
represszor génjeit

indukált lac-operon
1 p 0 z Y A

,r /ac-m R N S

I
p-galaktozidáz
I
perm eaz transzacetiláz

az induktorral kapcsolódó
induktor+represszor
represszor fehérje nem
tud kötődni az operátorhoz,
leválik róla és megindul a
struktúrgének átírása m R N S -b e

10.7/6. ábra. helyezkedik el az indukciőban-repressziöban kulcsszerepet

Az Escherichia coli lac-operonjának szabályozása - a p-ga-
laktozidáz indukciójának magyarázata. A baktérium kromo­
szómáján a fehérjéket kódoló gének szabályozási egységek­
be vannak szervezve. A szabályozott gének előtt szabályozás­
ban közreműködő DNS-szakaszok találhatók. A promotersza-
kaszt (P) ismeri fel az RNS-polimeráz, ehhez kötődve képes
megkezdeni az utána következő gének átírását. A promoter
és a fehérjéket kódoló ün. struktúrgének (Z, Y és A) között
játszó operátorszakasz (O). Az operátorhoz specifikusan ké­
pes kapcsolódni a regulátor gén (I) által kódolt represszor fe­
hérje, mely meggátolja az RNS-polimeráz áthaladását és ez­
zel a struktúrgének átírását. Az induktorként szereplő lak-
tőzszármazék a represszorhoz kapcsolódva annak leválását
eredményezi, és a meginduló génexpresszió lehetővé teszi a
sejt számára a laktóz hasznosítását. (Az egyes gének által
kódolt fehérjék neve az ábrán szerepel.) V.ö. 63/9. ábra.

A többféle a-faktor minden eddig erre vizsgált
baktériumban megtalálható. Funkcionális változások
egész sora mutatkozik, amikor egyik növekedési szak­
ból egy másikba megy át a tenyészet. Gondosabb
vizsgálattal ilyenkor a sejt felépítésében is mutathatók
ki kisebb változások. Ezeket így együtt sem szokás dif­
ferenciálódásnak tekinteni.
A morfogenezis komplex formája több baktérium­
fajnál is előfordul kedvezőtlen körülmények között.
Ilyenkor a sejt fokozatos átépítésével ellenállöbb,
életjelenségeket nem vagy kisebb mértékben mutató
sejtformák (ezeket gyakran cisztának nevezik) jönnek
létre. Egyik legismertebb példa a fotoszintetizáló Cya-
nobacterium (régebbi néven „kék-zöld algák”) hetero-
cisztaképzése. A heterociszta körülményektől függő
gyakorisággal fejlődik ki a szokásos fotoszintetizálő
sejtek között. Szerkezete is lényegesen eltér azokétől,
és működése (feladata N-megkötés) is. A heterociszta
mellett van túlélést szolgáló, nagyobb ellenállö-képes-
ségű és csökkent metabolikus aktivitású sejtforma
(akinéta) képzés is. (Ez a spórákkal rokon képződ­
mény.) Az ezeket kialakító folyamatok már differen­
ciálódásnak nevezhetők - bár annak kevésbé fejlett
formáit jelentik. A heterociszták képzésében is külön,
erre a folyamatra jellemző a-faktor(ok) vesz(nek)
részt.
A Streptomyces nemzetségnek, a talajlakó, „több­
sejtű", fonalas baktériumoknak sajátos életciklusuk
van. A növekedés befejeztével az ágak végén hosszú
"A Streptomyces sejtjei a növekedési szakban nem válnak
el egymástól, az egymással összefüggő hosszú, megnyúlt, több-
magvú sejtek hosszú, elágazó fonalakat alkotnak, amelyen belül
az egyes sejtek nehezen határolhatok el egymástól. Ezt az
összefüggő sejtekből álló fonalegyüttest nevezik micéliumnak,
gyakran úgy viselkedik, mint valami szincicium.
 10.7. M ik r o o r g a n iz m u s o k d iffe re n c iá ló d á s i jelenségei:
láncokban12 ün. konidiospörákat képeznek. Ezen a fo­
kon már különböző sejtekben különböző a-faktorok
jelennek meg, és élesen különbözik a leendő spórák
és az őket tápláló (a végén elpusztuló) vegetatív sej­
tek, ill. fonalak fejlődése. Itt is megtalálhatók az elté­
rő fejlődést vezérlő sejtek közötti jelzések. Van közöt­
tük a sejtek közötti közegbe kiválasztódó jelző fehér­
je (az ün. C-faktor) és kis molekulájú szerves vegyület.
A spórává fejlődő sejtek és a tápláló fonalak kapcso­
lata itt nem közvetlen, a prespórák nem a táplálösejt
belsejében képződnek, a jelek a tápközegen keresztül
jutnak egyik sejttől a másikig. A képződött spórák is
kevésbé tökéletesek (ellenálló-képességükön mérve),
mint a Bacillus endospörái.
A szaprofita Myxococcus genus fajai sok baktéri­
umsejtből állő, gombákhoz hasonló termőtesteket
hoznak létre bizonyos kedvezőtlen körülmények kö­
zött. A termőtestek meghatározott sejtjei ún. mixo-
spörává fejlőnek. A többi, segítő sejt (pl. termőtest
nyelében lévők) feladata végeztével elpusztul. Ennek
a differenciálódási folyamatnak a tanulmányozását az
nehezíti, hogy ritkán sikerül a sporuláciőt megakadá­
lyozó mutánsokat találni és izolálni. (A sporuláciös
mutánsok segítségével lehet ugyanis megkeresni a
sporulációhoz nélkülözhetetlen géneket és az azok ál­
tal kódolt fehérjéket.)
A részletesen leírt endospöraképzés jelenti a diffe­
renciálódás legfejlettebb formáját prokariótáknál. Eb­
ben a differenciálódás legszűkebb értelmezésének kri­
tériumai is érvényesek. Hasonló fejlettséget képvisel­
het a Myxococcus termőtestben zajló differenciálódá­
sa (ezt a hiányos ismeretek miatt nehéz megítélni).
Kevéssel marad el ettől a fejlettségi szinttől a Strep-
tomyces sporulációja. Ezek bármelyikének tanulmá­
nyozása fontos elvek felismerését teszi lehetővé a dif­
ferenciálódás szabályozásában.
Az eukarióták kialakulásához többszörös bekebe-
lezés-egybeolvadás-endoszimbiózis vezetett15. így
érthető, hogy a prokariőtákban kialakult alapvető fo­
lyamatok megőrződtek és továbbfejlődtek, bonyolód­
tak az eukariötákban. Fontos mozzanat ebben az
alapelvek megőrződése. Az eukarióták differenciáló­
dásának szabályozásában-vezérlésében kulcsszere­
pet játszó űn. homeodomén fehérjék (I. 10.2., 11.1.
fejezet) szintén transzkripciós faktorok14, csak egy bo­
l2Nevükben a „strepto" tag a láncra utal.
,3Az eukarióták egymással fuzionáló és ezáltal új, nagyobb
egységgé összeolvadó prokariőtákből származhatnak. A folya­
matban az egyik partner az eukariótákhoz közelebb állónak
tartott Archeon - más elnevezés szerint Archebacterium - , a
B a cillu s spórázása
nyolultabb transzkripciós szabályozáshoz alkalmazott,
összetettebb rendszer részeként hatnak. Az evolúciós
vonatkozásokat tekintve érdekes, hogy minden euka-
riőta többsejtű szervezet, tehát nemcsak az állatok,
hanem a növények esetében is a differenciálódás ve­
zérlésében gyakran homeodomén fehérjék játsszák a
főszerepet.
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
A differenciálódás prokarióták esetében is sejtek
alakjának, szerkezetének és működésének megválto­
zását jelenti, melyben legalább két sejt egymással köl­
csönhatásban, egymást kiegészítő működéssel eltérő
irányban fejlődik. A differenciálódást eredményező
folyamatok térben és időben szigorúan szabályozva
vannak, amelyek során meghatározott sorrendben
egymást követő szakaszok ismerhetők fel. Az egyes
szakaszokban és az eltérő irányokban fejlődő sejtek­
ben más-más géncsoportok fejeződnek ki. Prokarió-
tákban az RNS-polimeráz (core) enzimhez kapcsolódó
a-faktorok határozzák meg, hogy milyen géncsopor­
tok kerülnek átírásra. Ennek szabályozásában sejtek
közötti jelátvivő fehérjék is közreműködnek.
□ Mennyiben tekinthető differenciálódásnak a Bacil­
lus subtilis spóraképzése?
□ Mi a o-kaszkád szerepe a Bacillus subtilis spóra­
képzésében?
□ A spőraképzés végén mi lesz az anyasejttel és a
prespórából kialakuló spórával?
□ Milyen fehérjéket kódolnak a sporuláciös gének?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
10.1-10.3., 11.
Ajánlott olvasmányok
E r r i n g t o n , J .: Bacillus subtilis Sporulation: Regulation
of Gene Expression and Control of Morphogene-
sis. Microbiol. Review 57:1 -3 3 , 1993.
L o s ic k , R., S t r a g ie r , P.: Crisscross regulation of cell-
type-specific gene expression during development
in B. subtilis. Natúré 355:601 -6 0 4 , 1992.
Setlow, P.: I will survive: Protecting and repairing spore
DNA - Minireview. J. Bacteriol. / 7 4 :2 7 3 7 -
2741, 1992.
másik partner valamilyen Eubacterium lehetett (I. még 12. fe­
jezet).
,4A prokariőtákban egyetlen fehérje, a a-faktor tölti be azt
a szerepet, amelyet eukariötákban a több fehérjéből (transz­
kripciós faktorokból) álló rendszerek.
629
 11.
A multicelluláris
szerveződés
fejlődésbiológiai
vonatkozásai
n i m Jm s m 's m im n r m s iu z m m m m tH m m m M M m m m m m m m m m m m m m i
 11 . 1. Az egyedfejlődés szabályozásának
legfontosabb mozzanatai1
S ass M iklós

1.1.1. A petesejtek fejlődésének elméletei

1.1.1.1. A mozaikos petesejtek fejlődése
1.1.1.2. A regulatív petesejtek fejlődése
1.1.2. A Xenopus laevis fejlődésének szabályozása
1.1.2.1. A fejlődést meghatározó üzenetek a petesejt felépítésében
1.1.2.2. A test hossztengelyének determinációja
1.1.2.3. A mezoderma kialakulása kétéltű embrióban
1.1.2.3.1. Az embrionális indukció mechanizmusa
1.1.2.3.2. Specifikus mRNS-ek a vegetatív térfélben
1.1.2.3.3. A morfogének és hatásmechanizmusuk
1.1.2.4. A gasztruláció folyamata
1.1.2.4.1. A szürke félhold szerepe a gasztruláció során
1.1.2.4.2. Sejtátrendeződések a gasztruláció ideje alatt
1.1.2.4.3. A gerinchúr kialakulása
1.1.2.4.4. A mezoderma térbeli mintázatának és a gasztruláció szabályozásának molekuláris háttere
1.1.2.5. A központi idegrendszer fejlődése
1.1.2.5.1. A neuruláciö szabályozásának klasszikus modellje
1.1.2.5.2. A velőcső érző- és mozgatóterületeinek kialakulása
1.1.3. A sejtöröklődés fogalma
1.1.3.1. Az embrionális determináció
1.1.4. A Drosophila melanogaster mutánsok tanulmányozásának lehetősége és jelentősége
az embriológiában
1.1.4.1. Az ugráló gének (mozgó genetikai elemek) és kísérleti felhasználásuk
1.1.4.2. A petesejt elülső pólusának (feji részének) determinációja
1.1.4.3. A hátulsö pólus meghatározottsága
1.1.4.4. A dorzoventrális testtengely kialakulása
1.1.4.5. A dorzoventrális testtengely mentén aktiválódó gének hatása a csíralemezek kialakulására
1.1.4.6. Az anyai hatású gének és a zigotikus gének fogalma
1.1.4.6.1. A homonom szelvényezettség kialakulásának szabályozása, a fejlődést irányító gének
hierarchiája
1.1.4.6.2. A heteronom szelvényezettség létrejöttének molekuláris mechanizmusa
1.1.4.6.2.1 . A HOM-komplex tagjainak előfordulása és szerepe az emlősök és az ember
egyedfejlődésében

'Ebben a fejezetben - az idetartozó ism eretek szerteágazó volta m iatt - nem követjük a Jelenség - Lehetséges m agyarázatok -
stb. aifejezetbeosztást.

633
1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NATKO ZÁSAI
1 1 .1 .1 . A p e te s e jte k fe jlő d é s é n e k
e lm é le te i
A fejlődéstan (embriológia) egyik legalapvetőbb és
legrégebbi kérdése az, hogy az ivarsejtekben miként
van jelen az az információ, mely a teljes szervezet ki­
alakulásához szükséges. Az erre vonatkozó elméletek
két szélsőséges véleményt képviselnek.
1 1 .1 .1 .1 . A m o z a ik o s p e te s e jte k fe jlő d é se
Az egyik szerint valamennyi leendő szervet, szöve­
tet, sejtet valamiféle fizikai vagy kémiai jel eleve kép­
viseli a (megtermékenyített) petesejten belül. Ez a
preformáció modellje, amit elsősorban az ooplazmati-
kus szegregáció jelensége bizonyít. Ezen azt értjük,
hogy valamennyi petesejt polarizált struktúra, azaz
különböző részeinek felépítése erősen eltérő. A cito­
plazma egyes részei szikanyagokban gazdagok, más­
hol az RNS-tartalom igen nagy, egyes régiókban sok
mitokondrium, máshol Golgi-elemek vagy pl. pigment­
anyagok halmozódnak fel stb. Az ilyen petesejteket
mozaikos petesejtnek nevezzük. Mozaikos petesejtje
van számos állatcsoportnak, pl. a puhatestűeknek
vagy a gyűrűsférgeknek. Ha ezeknek az állatoknak a
petesejtjéből egy kisebb darabot kiirtanak, akkor
meghatározott sejtjeik, szerveik, szervrendszereik
nem képesek kialakulni.
1 1 .1 .1 .2 . A re g u la tív p e te s e jte k fe jlő d é se
A másik elképzelés az epigenezis tana, mely sze­
rint a petesejt protoplazmája nagyrészt vagy teljesen
dezorganizált, rendezetlen szerkezetű, benne semmi­
féle, a további fejlődés szempontjából meghatározó
üzenet, információ nincs. A kialakuló szervezet min­
den szervrendszere, szerve, szövete az osztódások
során létrejövő sejtek folyamatos és kölcsönös egy­
másra hatásának, kommunikációjának következté­
ben jön létre. Ez az elképzelés azt feltételezi, hogy a
petesejtek ün. regulatív típusúak. Ilyen petesejtje van
pl. a tüskésbőrűeknek és a gerinces állatoknak. Ha az
előbbi kísérletet elvégzik pl. egy béka petesejt eseté­
ben, akkor a citoplazma egyes (viszonylag nagy) ré­
szeinek kiirtása nem eredményezi egyes szervek
vagy szövetek kiesését, a petesejt plasztikus felépíté­
se következtében képes a hiányzó részek elvesztését
korrigálni.
A valóság (a mára igen nagy mennyiségben felnö­
vekedett kísérleti adathalmaz alapján bátran mond­
hatjuk) nyilvánvalóan a két szélsőséges elméleti
megközelítés közé esik, noha vannak fejlődésmene­
tek, amelyek inkább a preformáció vagy mások in­
kább az epigenezis által hirdetett elképzelésekhez
esnek közelebb. Bármilyen is legyen a fejlődés típu­
sa, a szervezet kialakulása során alapvető és feltét­
lenül szükséges az, hogy az embrionális szervezet
sejtjei folyamatosan egymásra hassanak, kommuni­
káljanak, és e kommunikáció során egymás műkö­
dését, sorsát kölcsönösen meghatározzák. Az egy­
másra hatások különös és nagyon fontos jellemzője,
hogy szigorú sorrendbe vannak rendezve. Ha akár
csak egyetlen lépés kimarad, az a fejlődés során
később már nem pótolható, és az embrió pusztu­
lásához vagy torz fejlődéséhez (teratolögiai elvál­
tozásokhoz) vezet. E kommunikációs mechaniz­
musokat és jelentőségüket az ontogenezis során
a fejlődéstan két, talán legfontosabb modellállata,
az afrikai karmosbéka (Xenopus laevis) és az ecet­
muslica (Drosophila melanogaster] esetében mutat­
juk be.
1 1 .1 .2 . A Xenopus laevis fe jlő d é s é n e k
sz a b á ly o z á s a
Tekintsük át először egy bevezető ábrasoron a
kétéltűek morfogenezisét (I i . l / i . ábra].
1 1 .1 .2 .1 . A fe jlő d é s t m e g h a tá ro z ó ü ze n e te k
a p e te s e jt fe lé p íté sé b e n
A Xenopus petesejtje, mint ahogy a legtöbb állat
petesejtje, többé-kevésbé aszimmetrikus struktúra.
Ez megmutatkozik a sejtmag helyzetében, a szik- és
pigmentgranulumok eloszlásában, egyes citoszkeletá­
lis elemek elhelyezkedésében és egyes mRNS-ek spe­
cifikus lokalizációjában. Egyesek szerint e sejtkompo­
nensek, mások szerint bizonyos (egyelőre azonosítat-
lan) fehérjék megoszlása a petesejten belül határozza
meg a leendő szervezet hát-hasi (dorzoventrális) ten­
gelyét. A Xenopus petesejten jól látszik, hogy az egyik
oldal, a leendő dorzális rész erősen pigmentált. Ezt
nevezzük a petesejt animális pólusának. Ezzel szem­
ben az ellenkező pólus, az ún. vegetatív pólus nem
tartalmaz festékszemcséket. E szerkezeti különbségek
(amelyeknek később a fejlődést meghatározó szere­
pük lesz) az anyai szervezetből erednek, hiszen a pe­
tesejt már a petefészekben mutatja ezt az aszimmet­
rikus felépítését.
 1 1.1.
11.1/1. ábra.
A k é té ltű e k e g y e d fe jlő d é s é n e k leg fo nto sab b lépései.
1 1 .1 .2 .2 . A te s t h o sszte n g e ly é n e k
d e te rm in á c ió ja
A petesejtben a leendő embrionális test hosszten­
gelye (anteroposzterior tengely) a megtermékenyítés
során alakul ki. A megfigyelések szerint a hím ivarsejt
mindig csak az animális pólus területén tud a petesejt­
hez kapcsolódni, hiszen csak itt vannak spermiumkö­
tő receptorok. A spermium magvának behatolásával
szemben a petesejten kialakul egy szürke félholdnak
(grey crescent) nevezett terület. Ez úgy jön létre, hogy
áz animális pólus pigmentált, kortikális része mintegy
A Z EGYEDFEJLŐDÉS SZ AB ÁLYO ZÁSÁNAK LEGFONTOSA BB M O ZZ A N A T A I
3 0 ° -kai a spermium behatolási helyének irányába
fordul el, úgy, mintha egy sapkát mélyen a szemünk­
be húznánk. A jelenséget kortikális rotációnak nevez­
zük (11.1/2. ábra). Ennek az a következménye, hogy
a másik oldalon a pigmentált réteg felfelé csúszik. Ez
a most már nem pigmentált terület a szürke félhold,
amely az embrionális test hátulsó pólusát fogja képez­
ni. A vele szemben fekvő terület pedig, értelemszerű­
en, az embrió feji vége lesz. A kortikális rotáció me­
chanizmusa jelenleg nem pontosan ismert. Az bizo­
nyosnak látszik, hogy a citoszkeletális aktinban gaz­
dag kortikális régió fordul csak el. Az elfordulásban
635
 1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NATKO ZÁSAI

animális pólus
a spermium
behatolási helye

kortikális zóna

plazm am em brán sziktömeg vegetatív pólus

11.1/2. ábra.
A szürke félhold kialakulása vázlatrajzon.

a késői blasztula stádiumban

készített explantátum okból fejlődő szövetek

ektoderm a
animális sejtek az explantátum ok
elválásának síkja
m ezenchim a
gerinchúr

\ velőcső

vérsejt izom elem ek

epiderm isz

vegetatív sejtek
differenciálatlan
ektoderm asejtek

indukált m ezoderm ális

a vegetatív sejtek a z animális sejtek
elem ek
m ezod erm ává alakulását indukálják
m ezenchim a lzom ®lem ek gerinchúr

vegetatív sejtek

11.1/3. ábra.
Az ün. explantációs kísérletek vázlata. A kiültetett mikromé- mikromérákat és makromérákat egymáshoz szorítják, akkor
rákból csak ektodermális sejtek, a kiültetett makromérákböl mezodermális elemek (gerinchúr, mezenchima, izomelemek)
csak entodermális sejtek fejlődnek (felsősor). Ha a kiültetett is megjelennek a kialakuló sejttömegben.

636
 1 1.1. A Z EGYEDFEJLŐDÉS SZABÁLYO ZÁSÁNAK LEGFONTOSABB M O ZZ A N A T A I
fontos szerepe van a petesejt mikrotubuláris rendsze­
rének is. Ügy gondolják, hogy a spermium a megter­
mékenyítéskor beviszi a petesejtbe a saját centriolu-
mát, és ennek a következménye a mikrotubuláris
rendszer átépülése. Az bizonyított, hogy akár az ci­
toszkeletális aktinrendszer, akár a mikrotubuláris
rendszer átépülését gátolják, akkor a kortikális rotá­
ció nem zajlik le. Mindkét kezelésnek az a következ­
ménye, hogy bár a barázdálódás zavar nélkül megtör­
ténik, a gasztruláciö során azonban elmarad a mikro-
mérasejtek invaginációja, és az embrió ebben az álla­
potban elpusztul.
1 1 .1 .2 .3 . A m e z o d e rm a k ia la k u lá s a k é té ltű
e m b rió b a n
11.1.2.3 .1. Az em brionális indukció
mechanizmusa
A petesejt eredeti anyagai a barázdálódás (szeg­
mentáció) során sejtekbe, ún. blasztomérákba csoma-
golódnak. Az animális póluson kialakuló kisebb sejte­
det mikromérának, a vegetatív póluson létrejövő na­
gyobbakat makromérának nevezzük.
Ha a mikromérákat és makromérákat szeparálják
egymástól, akkor a mikromérák külső csíralemezzé
[ektodermális sejtekké), a makromérák belső csíra­
lemezzé (entodermális sejtekké) fognak alakulni, de az
yen szeparált sejtek közül semelyik sem képes mezo­
dermális sejtekké alakulni. Más szavakkal, a mezoder-
mális sejtekre jellemző gének, mint pl. az izomsejtek­
re specifikus aktin gén, nem képesek kifejeződni az
egymástól elkülönített sejtekben. E kísérleti rendszer­
ben egyes makromérasejteket közvetlenül mikromé-
'asejtekhez nyomtak úgy, hogy azok plazmamemb-
ránja egymáshoz simuljon. Ennek hatására egyes mik-
romérasejtek mezodermális sejtté alakultak. A kísér­
et értékelése nyilvánvaló, a makromérasejtek közvet-
en kontaktusa a mikromérasejtek eredeti ektodermá-
s fejlődési útját megváltoztatta, és mezodermális
-ányba fordította (11.1/3. ábra).
A kommunikáció e formája nagyon jellemző és
általános az embriogenezis során. Azt a kölcsönha­
tást, amikor egy vagy több sejt sorsa, fejlődési útvo­
nala egy vagy több másik sejt által adott jelre meg-
. áltozik, indukciónak nevezzük. A hatást gyakorló
sejt, az induktor, ugyanis változást indukál a vele
szomszédos sejtek anyagcseréjében, génkifejeződési
mintázatában. A fejlődés maga ilyen indukciós ha-
:ások sorozatából áll, ami igen sokféle sejttípus lét­
rejöttét biztosítja. Mint az a 11.1/4. ábráról is köny-
11.1/4. ábra.
H á ro m indukciós hatás ö t kü lö n b ö ző fejlődési útvo n alra t e ­
relheti eg y se jtp o p u láció kü lö n b ö ző tagjait.
nyen leolvasható, az egyszerű modellben három in­
dukciós hatás öt különféle sorsú sejt létrejöttéhez is
elegendő lehet.
1 1.1.2.3.2. Specifikus mRNS-ek a vegetatív
térfélben
Természetesen azonnal felvetődik a kérdés, hogy
mi is lehet az elsődleges indukciós hatás, mi az, ami az
egész folyamatot beindítja. Az ismertetett kísérlet ta­
nulságai alapján Xenopus petesejtek animális és ve­
getatív térfeléből az mRNS-eket izolálták, külön-kü-
lön. Utána a vegetatív térfélből származó mRNS-eket
cDNS-re másolták, majd a két nukleinsavkészletet
hibridizáltatták. Elválasztották a kétszálú és egyszálú
molekulákat, és a preparátumot S1 nukleázzal emész­
tették2. így hozzájutottak azokhoz a cDNS-ekhez,
amelyek nem találták meg a párjukat, tehát specifiku­
san csak a petesejt vegetatív térfelében voltak megta­
lálhatók. E cDNS-ek által kódolt legfontosabb fehérjék
a VegT, a Vgl és a Dsh gén termékei. A VegT és a Vg1
gén termékei a vegetatív póluson, de nem a kortikális
régióban lokalizálhatok, míg a Dsh (dishevelled) fehér­
je elsősorban a kortikális állományban található meg.
A kortikális rotációkor a Dsh fehérje nagy része az
embrió leendő ősszájnyílásának területére transzloká-
lödik (11.1/5. ábra). A Vgl és a VegT mRNS-ek
a megtermékenyítetlen petesejtben inaktívak, tehát
nem íródik át róluk fehérje. A ’3-végúkön van egy nem
2A hibridizációt hődenaturáciö előzte meg, a reasszociáciö
(I. 6 .1. fejezet) során pár nélkül m aradt egyszálú DNS-m olekulá-
k a t a z S l nukleáz megemészti.
637
1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI

11.1/5. ábra.
A kortikális rotáció során a VegT és a Vgl mRNS nem moz- kortikális régió elfordulásával a leendő ősszájak területére
dúl el az eredeti helyéről, ezzel szemben a Dsh fehérje a transzlokálödik.

TG F-p

S m a d 2 vagy
S m ad3

T G F-p
receptor S m ad4

a TG Fp-kapcsolódás
hatására a T G F II típusú
receptor kötődik a
T G F I típusú receptorhoz,
és foszforilálja azt
a foszforilált
T G F I foszforilálja
a S m a d 2 vagy a S m ad3
a foszforilált
m olekulákat
Sm ad2 vagy Sm ad3
m olekulák hozzákötődnek
a S m ad4 m olekulákhoz

a S m a d 2 /S m a d 3 -S m a d 4 komplexek
a sejtm agba vándorolnak, és ott
specifikusan gátolják vagy
aktiválják egyes gének
átíródását

más, génm űködést

szabályozó fehérjék

a célgének átíródása

11.1/6. ábra. TGF-p maga, az aktivin és a BMP molekula is. Ezzel magya-
A V gl molekuláris hatásmechanizmusa. Megjegyzendő, hogy rázható, hogy az aktivin in vitro mimetizálja a Vgl és a BMP
ugyanezen receptor(ok)hoz kötődik a Vgl fehérjén kívül a molekula hatásait. (L. még 8.1/13., 10.2/3. ábra.)
 11.1. A Z EGYEDFEJLŐDÉS SZ AB ÁLYO ZÁSÁ NAK LEGFONTOSABB M O ZZ A N A T A ]
transzlálódó régió, mely a sejtvázhoz köti őket, és
ezért maradnak a vegetatív póluson.
A Vgl fehérje a TGF-p fehérjecsalád (I. 8.1., 10.2.
fejezet) tagja. mRNS-e a megtermékenyítés után át­
íródik, majd limitált proteolízis ütján aktiválódik. Ez­
után a sejt szekretálja a fehérje aktív darabját a kör­
nyezetébe. A Vgl először a TGF II típusú receptorhoz
kötődik (amely szerin-treonin protein-kináz), majd e
komplex kapcsolódik a TGF I típusú receptorhoz,
amely a kapcsolódás következtében foszforilálódik.
Az l-es típusú receptor ezután foszforilálja a Smad2
vagy a Smad3 fehérjét. A foszforilált Smad2 vagy
Smad3 a Smad4 molekulával heterodimert alkot, és a
sejtmagba transzportálódik, ahol más génszabályozö
fehérjékhez kötődve egyes gének átírödását serkenti
(11.1/6. ábra).
A VegT génműködést szabályozó fehérje, a Dsh a
Wnt jelátviteli útvonal egy fontos, intracelluláris tagja
(funkcióikat I. később).
11.1.2.3 .3. A morfogének
és hatásmechanizmusuk
A fejlődési folyamatokban részt vevő induktor
anyagok, tehát a sejtek közötti kommunikációt bizto­
sító molekulák esetében igen gyakran megfigyelhető,
hogy azok koncentráciöfüggő hatást gyakorolnak a
rájuk érzékeny sejtekre. Az ilyen típusú molekulák
a szervezet egy adott sejtcsoportjában termelődnek,
majd folyamatosan szekretálódnak. A sejtközötti tér­
ben diffúzióval terjednek, de eközben fokozatosan
degradálódnak. Ennek megfelelően a távolság függvé­
nyében koncentrációjuk egy gradiens mentén csök­
ken. Ezeket az induktorokat (éppen különleges, kon­
centráciöfüggő hatásuk alapján) morfogéneknek ne­
vezzük. A morfogének hatásmechanizmusát ügy kell
elképzelni, hogy valamennyi, az adott morfogén hatá­
sára választ adni képes sejt felszínén adott számú re­
ceptor található. Egy adott sejt válasza attól függ,
hogy sejtfelszíni receptorainak hány százalékához
kapcsolódik morfogén molekula. Ezt nevezik receptor­
telítési elméletnek (I. még 10.1. fejezet).
Természetesen itt nem arról van szó, hogy a sejttí­
pusok is egy lassan változó gradiens mentén, fokoza­
tosan mennének át egymásba. (Nincsenek pl. átme­
neti sejttípusok a csontsejtek és a porcsejtek között.)
Nyilvánvalóan az lehet a helyzet, hogy a különböző
sejtek egy adott koncentráciőérték felett képesek a
morfogén hatására válaszolni, alatta viszont nem.
Ezen érzékenységi küszöbök mások és mások az
egyes sejtek esetében, ezért lehetőség van arra, hogy
egyetlen morfogén gradiense mentén több sejttípus
alakuljon ki.
Az aktivin pl. tipikus, a kétéltű embriókból izolált
morfogén hatású molekula. Fia a Xenopus mikromé-
rasejtjeit kis aktivinkoncentráciö mellett tartják, ak­
kor azokból ektodermális sejtek fognak fejlődni. Na­
gyobb aktivinkoncentráciö mellett ugyanazok a mik-
romérasejtek izomsejtté alakulnak át. Fia az aktivin­
koncentráciö még nagyobb, akkor a mikromérasej-
tekből a gerinchúr (chorda dorsalis) sejtjei fognak ki­
fejlődni.
Megjegyzendő, hogy ezen in vitro tapasztalt hatás elle­
nére ma még nem bizonyított, hogy az aktivin valóban mor-
fogénként hat a kétéltű embriókban in vivő körülmények kö­
zött is. További probléma az, hogy az aktivin hatásait magá­
ban az embrionális szervezetben elsősorban olyan kísérle­
tekben igazolták, amelyekben az aktivin hibás receptorát
expresszáltatták a sejtekben. Ennek hatására nem jöttek lét­
re a feji és a törzsi mezodermális struktúrák.
1 1 .1 .2 .4 . A g a s z tru lá c ió fo ly a m a ta
A szegmentáció (barázdálódás) során sorozatos és
igen élénk mitózis zajlik az embrionális szervezetben.
A sejtszám gyorsabban nő az animális, mint a vegeta­
tív póluson. Ennek következtében a mikromérasejtek
körülnövik a makromérasejteket. Ez a folyamat az epi-
bolia. Mint már volt arról szó, a dorzális makromérák-
ban aktiválódó Vgl hatására a szegmentáció végén a
mikromérasejtek az embrionális test belsejébe fordul­
nak. Az embrionális test alakja kettős falú zsákhoz vá­
lik hasonlóvá. Ezt nevezzük gasztrulációnak, bélcsíra-
képződésnek. A test belsejébe forduló sejtek helyén
kialakul az ősszájnyílás és a felette lévő sejtek felelnek
meg a felső ősszájajaknak. A felső ősszájajak ponto­
san az a területe az embriónak, amely eredetileg a
kortikális rotáció következtében kialakult szürke fél­
holdnak felel meg (11.1/7. ábra).
1 1 .1.2.4 .1. A szürke félhold szerepe
a gasztruláció során
A gasztruláció folyamatának irányításában a szür­
ke félholdnak kitüntetett szerepe van. Ezt először
egyszerű kísérletek bizonyították. Azokban a kétéltű
fajokban, amelyekben a szürke félholdat az első osz­
tódás kettéosztja, lehetséges a két sejtet szétválaszt­
va két teljesen ép, teljes szervezet felnevelése belő­
lük. Azokban a fajokban azonban, ahol az első osztó­
dás következtében a szürke félhold az egyik utódsejt
639
1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NATKO ZÁSAI

anim ális pólus (AP) ősbélüreg

blasztocöl
dorzális
ősajak m ezod erm a
felszíni
sejtek

áthelyeződött
m élyen fekvő blasztocöl entoderm a
sejtek

vegetatív pólus
ősbélüreg
dorzális ektoderm a
m ezenchim a
m ezoderm a
ektoderm a
chorda dorsalis
. chorda
-J dorzális dorsalis
/ ősajak
HjgiőBY 7 \ d o r z á l i s dorzális ősajak
ősajak
entoderm a / ^ szikdugó
hasi m ezod erm a
ektoderm a anterior endom ezoderm a ventrális ősajak

11.1/7. ábra.
A gasztruláció folyamata béka petesejtjének esetében.

területére esik, a másik utódsejtből hiányzik, ott a 1 1.1.2.4.2. Sejtátrendeződések a gasztruláció

szétválasztás után csak abból a sejtből fejlődik emb­
rió, ill. teljes szervezet, amely tartalmazza a szürke
félholdat. A másik utódsejtben nem zajlik le a gaszt-
ruláciö, ebből a sejtből csak egy alaktalan sejthalmaz
alakul ki.
A szürke félhold kiirtása után az ősszájajak kiala­
kulása és a gasztruláció folyamata teljes egészében
gátolt. Ha egy embrióból a szürke félhold területét
egy másik embrió vegetatív pólusába beültetnek, ak­
kor annak eredményeként ezen a másik helyen is
megindul a gasztruláció folyamata, sőt az ilyen embri­
óknak két feje, háta fejlődik. Az ilyen átültetéses
(transzplantációs) kísérletek akkor is sikeresek, ha a
szürke félhold területéről csak a kortikális citoplazma-
részt ültetik át. Ez azt jelenti, hogy a gasztruláció irá­
nyításában (majd később a feji struktúrák kialakulásá­
ban) részt vevő anyagok a kortikális rétegben lokali­
zálódnak.
Azt a területet, ahol a gasztruláció megindul, neve­
zetesen a felső ősszájajkat, organizátornak vagy orga-
nizátorközpontnak (vagy a leírója neve alapján Spe-
mann-organizátornak] nevezik. A makroszkópos meg­
figyelések alapján a gasztrulációkor indulnak meg
azok a kiterjedt sejtmozgások, amelyek az embrioná­
lis test szerveződéséhez szükségesek.
ideje a la tt
Az ősszájnyíláson keresztül a test belsejébe fordul­
nak mindazon sejtek, amelyek a dorzális és a ventrá­
lis makromérasejtekkel érintkeztek a szegmentáció
során. Mint láttuk, ezek lesznek majd a középső csíra­
lemez, a mezoderma elemei. A test belsejébe először
betűrődő mikromérasejtek magukkal viszik a leghátul-
ső, az alsó ősszájajkat képező makromérasejteket.
Ennek következtében ahogy üjabb és újabb mikro­
mérasejtek fordulnak az embrió belsejébe, a makro­
mérasejteket maguk előtt tolják, és ezáltal a makromé-
rasejtek tömegét megfordítják, azaz az eredetileg a hát­
só pólus felé esők fognak a gasztruláció végén a feji pó­
luson elhelyezkedni. Természetesen a mikromérasej­
tek közül is az először a testbe lépők kerülnek a legin­
kább kraniális helyzetbe, és a legutoljára belépők ma­
radnak a kaudális részhez legközelebb (I. 11.1/7. ábra).
1 1 .1.2.4 .3. A gerinchúr kialakulása
A test belsejébe tűrődő mezodermális sejtek kö­
zül a test mediánszagittális síkjába esők rövidesen
elválnak a laterális sejttömegektől, és egy pálca fór-
 1 1.1. A Z EGYEDFEJLŐDÉS SZ AB ÁLYO ZÁSÁ NAK LEGFONTOSABB M O ZZ A N A T A I
májú képletet, a gerinchúrt (chorda dorsalis) hozzák
létre. Ez a gerinces állatok szervezetében az első
tengelyváz, amelynek a későbbiekben fontos szerepe
lesz az embrió további organizációjában. A laterális
mezodermarészekből a mezodermazsákok, a test fel­
színén maradó mikromérasejtekből a köztakaró és az
idegrendszer ektodermális részei, a makromérasejtek-
ből az entodermális struktúrák fognak kialakulni.
Ezt az egész morfogenetikai változássort könnyű
megérteni, ha a folyamatábrát követjük. Ezen az áb­
rán egy olyan kísérlet eredményét láthatjuk, amely­
ben az embrionális test belsejébe kerülő sejteket ap­
ró, festékekkel átitatott (mikroszkopikus) szivacsdara­
bokkal jelölték. A megfestett sejtek útját, sorsát így
nyomon lehetett követni a gasztruláciős sejtmozgások
során, és meg lehetett állapítani, hogy az egyes sejt­
csoportoknak mi lett a végleges helye a gasztruláció
befejeztével.
Az ilyen vizsgálatokat sorstérkép- (fate map) készí­
tésnek nevezzük. Számos ilyen jellegű vizsgálatsorozat
eredményeinek összesítésével a barázdálódó embrió
képére rá lehet szerkeszteni azoknak a struktúráknak
a képét, helyét, amelyek majd ki fognak alakulni a mik-
romérákból és makromérákból (11.1/8. ábra],
11 .1 .2.4 .4. A mezoderma térbeli m intázatának
és a gasztruláció szabályozásának
m olekuláris háttere
Az bizonyított, hogy a VegT fehérje a Vgl jelenlétében
a makromérasejtekben az Xnr fehérje termelését serkenti.
11.1/8. ábra.
A kétéltű embrió sorstérképe (ill. korai, specifikációs térké­
pe), ahol a hölyagcsírára vetítik azokat a csíralemezeket és
Az Xnr-nek nevezett fehérje a Drosophilában felfedezett
nodal fehérje Xenopusban azonosított ortológja (innen a
neve: Xenopus nodal related). Az Xnr a Vgl -hez hasonlóan
a TGF-p fehérjecsalád tagja. Hatására a makromérák fe­
lett, az embrió középsíkjában, egy sávban elhelyezkedő
mikromérasejtekben azok a gének aktiválódnak, amelyek
hatására ezek a mikromérasejtek mezodermális sejtté ala­
kulnak. Kezdetben ügy gondolták, hogy a mezodermális
sávban elhelyezkedő sejtekben a BMP4 (boné morphoge-
nic protein 4) fehérje az, amely a mezodermává alakulás
kulcsfontosságú molekulája. Azonban bebizonyosodott,
hogy BMP4 az embrió valamennyi külső sejtjében kifejező­
dik. Később felfedezték, hogy az Xnr hatására éppen és ki­
zárólag a leendő mezodermális sejtek sávjában a W nt- 8
gén aktiválódik, és a mezodermává alakulásnak ez egy
igen fontos lépése. Azok a mikromérasejtek, amelyekben
a BMP4 és a W nt- 8 egyaránt expresszálódik, a középső
és a hátulsö mezodermasejtekké fognak alakulni (11.1/9.
ábra).
A W nt- 8 ugyancsak egy Drosophila gén ortológja, mely
szintén a TGF-p fehérjecsaládba tartozik. Molekuláris hatás-
mechanizmusa azokban a sejtekben ismert elsősorban,
amelyekben a Dsh fehérje is megtalálható. A Wnt- 8 itt frizz­
led nevű receptorához kapcsolódik, amely aktiválja a Dsh
molekulát a sejtekben. Ez inaktiválja a GSK-3P fehérjét,
amely ennek következtében nem foszforilálja a (3-katenint.
A nem foszforilált p-katenin a sejtmagba vándorol, ahol a
Groucho nevű génműködést gátló fehérjét leválasztja a
transzkripciós faktorokról, és ennek következtében az ed­
dig a Groucho által gátolt gének átíródnak (11.1/10. ábra).
E gének közé tartozik a chordin, a noggin, a siamois és a
frizbee, melyek termékei a leendő dorzális mezodermasej-
tekben (tehát elsősorban a chorda mezoderma és a feji me­
zoderma sejtjeiben) mutathatók ki.
részeiket, amelyek az adott sejtekből fognak kifejlődni a
gasztruláció befejeztével.
641
 1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJ LÖD ÉS BIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI

Dishevelled

B M P 4 fehérje Chordin fehérje

(az Xnr indukálja) (az Xnr és
a Dishevelled
a V eg T génm űködést az Xnr fehérje indukálja fehérje indukálja)
szabályozó fehérje a m ezoderm a kialakulását
serkenti a z Xnr és a gasztrulációt
szignálm olekula
szintézisét

11.1/9. ábra.
A mezoderma kialakulását indukáló géntermékek elosz­
lása kétéltű embrióban. A VegT hatására indukálódó Xnr
hatására a középsíkban megjelenik a Wnt-8, valamint a
BMP4. Azon a területen, ahol a Dishevelled fehérje (Dsh)
jelenléte is kimutatható, a Wnt-8 hatására a noggin, a
chordin és a frizbee gén aktiválódik. Itt a mikromérasejtek
az embrió belsejébe fordulnak és a chorda dorsalis mezo-
dermáját fogják alkotni.

B
W nt hiányában W nt jelenlétében
LR P frizzled
- W nt

1
________ W % ILÚ

inaktivált Dishevelled aktivált Dishevelled

axin
axin
aktív inaktív
" G S K 3 |3 GSK3p-
stabil
p-katenin

a foszforilált katenin \
instabil
p-katenin
APC
a
a nem foszforilált katenin
ubikvitinálódik, és a a sejtm agba vándorol, és
proteaszöm a rendszer leválasztja a Groucho fehérjét
lebontja a LE F -1/T C F-ről

.G roucho Groucho

a W nt-dependens gének a W nt-dependens gének i

ki vannak kapcsolva be vannak kapcsolva

11.1/10. ábra.
A Wnt-8 molekuláris hatásmechanizmusa. A Wnt-8 génmű-a Dsh és a p-katenin aktív formája is megtalálható. (L. még
ködést szabályozó funkciója akkor érvényesül, ha a sejtben 10.116., 8.1/14. ábra.)

642
 11.1. A Z E G Y ED F EJ L Ő D ÉS S Z A B Á L Y O Z Á S Á N A K L E G F O N T O S A B B M O Z Z A N A T A I

1 1 .1 .2 .5 . A központi idegrendszer fejlődése

n e u rá lis lem e z

A gerinces embriókban (így a kétéltűekben is) a

gasztruiációval gyakorlatilag egyidejűleg zajlik a köz­
ponti idegrendszer telepének kialakulása. Ezt a folya­
matot neurulációnak (idegcsíraképződés) nevezzük.
A neuruláció szabályozására vonatkozóan az első,
klasszikus kísérleteket transzplantációs technikákkal
végezték. Az alapmegfigyelés az volt, hogy ha a békák
megtermékenyített petesejtjeit Li+-tartalmű vízben
nevelték, akkor űn. exogasztrulák jöttek létre. Az ilyen
szervezetekben a mikromérasejtek az ősszájajak men­
tén nem befelé, hanem kifelé növekszenek, és a vég­
eredmény az, hogy egy egyszerű ektodermális hó­
lyagból a belső szervek kezdeményei kifelé fognak
lógni. Ezeknek a bizarr torzoknak a testfelépítését
vizsgálva rájöttek arra, hogy mindenük megvan, csak
a központi idegrendszer telepe hiányzik belőlük. id e g cső

A normális fejlődés során a központi idegrendszer

telepe a chorda dorsalis felett jön létre. Ez először
csak egy megvastagodó, hosszúkás, a test mediánsza-
gittális síkjába eső ektodermális lap (velőlemez) for­
májában látszik. Később a velőlemez két széle fel­
emelkedik (velősáncok), majd egymás felé hajlik. A ve­
lősáncok a test középsíkjában összefekszenek. Külső
lemezük ektodermaként zárul, a belső lemezük pedig keresztmetszet
egy csövet (velőcső) formál. A velőcső aztán elválik a
felette lévő ektodermától, és a mélybe süllyed. Ebből 11.1/11. ábra.
az egyszerű képletből jön létre a teljes központi ideg- A velőcső kialakulása keresztmetszetben.

rendszer, az agy és a gerincvelő (11.1/11. ábra].

Mivel az előzőkben említett exogasztrulában min­
den képlet megvan, amely a velőcső kialakulásához
szükséges, csak a chorda dorsalis nem fekszik közvet­
lenül az ektoderma alatt, ezért arra gondoltak, hogy a
velőcső kialakulásában a gerinchúrnak jelentős szere­
pe lehet. Ezt transzplantációs kísérletek sorozatával
igazolták.
11 .1 .2.5 .1. A neuruláció szabályozásának
klasszikus m odellje
Ha a chorda dorsalist egy embrióból kioperálták,
és egy másik testébe, bárhová az ektoderma alá beül­
tették, akkor a beültetett szövet felett egy másik, telje­
sen normális felépítésű velőcső alakult ki. Ennek az
eredménynek az ellenkezője az, hogy a chorda kiirtása
meggátolja a velőcső kifejlődését. Ezeknek a kísérle­
teknek a során jöttek rá arra is, hogy nem mindegy,
hogy a gerinchúr mely részét sikerül átültetni egy fo­
gadó szervezetbe. Ha a kraniális részt transzplantálják,
akkor az agyi struktúrák kialakulását serkenti, míg az
átültetett kaudális gerinchúrdarabok felett gerincvelő
fog fejlődni. A gerinchúr tehát nem egyszerűen csak
azt az információt adja a felette lévő ektodermasejtek-
nek, hogy velőcsővé kell transzformálódniuk, hanem
pozícionális információkat is közöl velük.
A továbbiakban azt vizsgálták, hogy a gerinchúr
milyen anyagai milyen hatásmechanizmus szerint ad­
ják át ezeket az információkat az ektodermasejtek-
nek. Ha a chorda dorsalis és az ektoderma közé egy
üveglemezt toltak be, azt tapasztalták, hogy ez meg­
gátolja a velőcső létrejöttét. Amennyiben ugyanezt
a kísérletet nitrocellulőzlappal ismétlik meg, hasonló
eredményre jutnak. Viszont, ha a beültetett nitrocellu-
löz lapot egy idő után kiveszik az állatból, és most
megfordítva ültetik be egy másikba az ektoderma alá,
akkor a nitrocellulózlap felett is megjelenik a velőcső
telepe. Ez a kísérlet azt bizonyítja, hogy a biológiai
hatásért valamilyen makromolekula a felelős, amely
nem képes áthatolni a nitrocellulöz pórusain, hanem
megkötődik a felületén. Ezután megismételték a kísér­
letet ügy, hogy a nitrocellulózlapot proteinázok vagy
RN-ázok jelenlétében inkubálták, mielőtt a második

643
 1 1. A M U L T I C E L L U L Á R I S S Z E R VE Z Ő D ÉS F E J L Ő D É S B I O L Ó G I A I V O N A T K O Z Á S A I
állatba beültették volna. Megállapították, hogy mind­
két enzimtípus megszünteti a nitrocellulózon felgyü­
lemlett anyag biológiai aktivitását. Ebből először arra
következtettek, hogy a neurális indukcióban fehérjék­
nek és nukleinsavaknak is szerepük lehet. Arra csak
később, alapos és aprólékos kémiai analízis során de­
rült fény, hogy valójában ebben a folyamatban ribo-
nukleoproteinek szerepelnek mint induktorok.
A másik fontos következtetés, amit le lehet vonni
az ismertetett kísérletek tanulságaként az, hogy e ri-
bonukleoproteinmolekulák szekretálódnak a chorda
dorsalis sejtjeiből, és diffúzióval érik el a felettük lévő
ektodermasejteket. Ezt egyébként úgy is igazolták,
hogy nitrocellulöz helyett ultraszűrök alkalmazásával
ismételték meg a kísérleteket. Bizonyítani lehetett,
hogy az induktor anyagok csak a szűrők bizonyos pö-
rusmérete felett képesek a hatásukat kifejteni. Ké­
sőbb morfológiai (elektronmikroszkópos) vizsgálatok­
kal közvetlenül is bizonyították, hogy a chorda dorsa­
lis és az ektodermasejtek között ribonukleoprotein-
molekulák transzportja folyik.
Azt, hogy egy adott indukciós folyamatban szekre-
tált molekulák szerepelnek mint információközvetí­
tők, általában az ún. médiumkondicionálással lehet
egyértelműen bizonyítani. Az ilyen kísérletekben
chorda dorsalis sejteket inkubálnak napokig egy te-
nyészedényben. Utána a gerinchúr sejtjeit eltávolítják,
és a médiumba ektodermasejteket tesznek. Amennyi­
ben az ektoderma sejtjei a médium hatására idegsejt-
11.1/12. ábra.
A gerinchúrban term elődő növekedési faktorok m eghatáro­
zó szerepe a velőcső különböző részeinek fejlődésében.
644
té alakulnak át, akkor biztosak lehetünk abban, hogy
ez a gerinchürsejtek által a médiumba korábban szek-
retált anyag(ok) hatására történik meg.
Az igazsághoz tartozik, hogy ez az egyébként kitű­
nő kísérleti rendszer éppen ebben a modellben nem
működik. Arról van szó ugyanis, hogy az ektoderma­
sejtek a kondicionált médium hatására csak akkor
alakulnak át idegsejtté, ha előzőleg enyhe enzimati­
kus kezeléssel szétválasztják őket. Ez a megfigyelés
azt bizonyítja, hogy in vivő is létezhet egy olyan fak­
tor, amely az ektodermasejteket összetartja, és ezál­
tal gátolja idegelemmé való átalakulásukat. Elképzel­
hető, hogy a gerinchúr által szekretált induktor anya­
gok e gátlások gátlásával fejtik ki hatásukat.
Az ismertetett, főként transzplantációs kísérletek
eredményeit összegezve egy modellt dolgoztak ki a
chorda dorsalisól származó neurális indukció mecha­
nizmusára vonatkozóan. Ezek szerint a chorda dorsa­
lis kraniális részében az ún. előagy növekedési faktor
(forebrain factor3) termelődik. Hatására az előagy ala­
kul ki a velőcső legelülső részéből. E forebrain factor
koncentrációja fokozatosan csökken kaudális irányba
haladva. (Tehát itt is egy morfogénnel van dolgunk.)
A kissé kaudálisabban fekvő gerinchúrsejtek a mezo-
dermanövekedési fehérje faktort (mesodermal growth
factor, MGF) is elkezdik termelni. Ennek a koncentrá­
ciója viszont fokozatosan nő kaudális irányba halad­
va. Az MGF önmagában csak mezodermális sejtek nö­
vekedését serkenti. Ha azonban a forebrain factor is
jelen van a rendszerben, akkor a két hatóanyag kon­
centrációjának aránya határozza meg biológiai aktivi­
tásukat. Amennyiben a forebrain factor koncentráció­
ja nagy, de az MGF koncentrációja még kicsi, közép­
agyi szerkezetek alakulnak ki a velőcsőben. Ha nő az
MGF és csökken a forebrain factor koncentrációja,
utöagy alakul ki a velőcsőből. Az MGF nagy és a fore­
brain factor kis koncentrációja a gerincvelő létrejöttét
serkenti (11.1/12. ábra].
Ebben a kommunikációs rendszerben tehát két, a
gerinchúr által szekretált morfogén szerepel, és ezek
egymáshoz viszonyított mennyisége az, ami a sejtek
további sorsát, fejlődését meghatározza.
Az idegrendszer fejlődésében alapvető kérdés az,
hogy miként jelölődnek ki azok a sejtek, amelyek­
ből majd idegsejtek, ill. ektodermális sejtek fognak
fejlődni. A Drosophilában azonosított Notch gén
(I. 10.2.2.3. fejezet) megfelelője a Xenopusban a
Xotch. Mindkettő transzmembrán fehérjét kódol,
amely a sejtek differenciálatlan állapotának fenntartá-
5Ribonukleoprotein.
 1 1 . 1 . A Z E G Y E D F E JL Ő D É S S Z A B Á L Y O Z Á S Á N A K L E G F O N T O S A B B M O Z Z A N A T A I
d e lta s z ig n á lfe h é rje
N otch re c e p to rfe h é rje
) r
• x: V (
\ ■/
id e g s e jtté a la ku lá sb a n
nem d iffe re n c iá ló d o tt h á m s e jte k b ő l
h á m s e jte k fe jlő d ő id e g s e jt
B
e lő s z ö r a s z o m s z é d o s n e u rá lis lem e z
s e jte k n e u ro g e n in t, d e ltá t é s N o tc h -t te rm e ln e k
N otch
1
n e urog enm
>*
11.1/13. ábra.
A) A N otch-D elta kölcsönhatás sémája, a két fehérjét kifeje­
ző sejtek eloszlása a velőlemez területén.
B) A Delta-Notch (Xotch) kölcsönhatás vázlata. A laterális gát­
sát szolgálja. A Xotch gén kifejeződik a mikroméra-
sejtekben is. Amennyiben ennek a génnek a hibás
mutánsát termelik a mikromérasejtek, akkor vala­
mennyien idegsejtekké fognak alakulni a neurális in­
dukció során. Következésképpen a Xotch gén terméke
a normális fejlődésben a chorda dorsalis által termelt
induktorokra válaszolni képes sejtek számát csökkent-
heti. Kiderült, hogy a mikromérasejtekben a Delta gén
aktivitása is kimutatható, mégpedig valószínűleg ran-
dom eloszlás szerint. A Delta gén aktiválódásának az a
következménye, hogy az adott sejtben a neurális diffe­
renciálódáshoz szükséges gének expresszálödni fog­
nak, viszont a szomszédos sejtekben megnő a Xotch
gén termékének koncentrációja, ami viszont gátolja a
neurális transzformációt. A jelenséget laterális gátlás­
nak nevezzük, ami számos más fejlődéstani folyamat­
ban is megfigyelhető. (Megjegyzendő, hogy a Delta
ezen, a szomszédos sejtekre való hatása csak akkor ér­
vényesül, ha a két sejt közvetlen kontaktusban van
g á to lt h á m s e jte k
ké ső b b eg y se jt tö b b d e ltá t te rm e l,
id e g s e jtté fe jlő d ik és g á to lja a szo m s z é d o s s e jte k e t
N otch
ne u ro g e n m
lás m olekuláris mechanizmusa. A neuroD és a neurogenin
az idegi elkötelezettségért felelős transzkripciós faktor.
(L. még 8.1/14. ábra C.)
egymással, I 1.1/13. ábra). Ha a delta fehérje hozzá­
kapcsolódik a Xotch extracelluláris részéhez, akkor an­
nak az a következménye, hogy a Xotch intracelluláris
darabja egy proteolitikus lépés következtében leválik a
molekuláról, és az így levált farki rész a sejtmagba ván­
dorol. Ott kapcsolódik transzkripciós faktorokhoz, és
ezek ebben az esetben gátolják azokat a géneket,
amelyek a neurális elkötelezettséghez szükségesek
lennének [11.1/14. ábra, I. 10.2/5. ábra is).
11.1.2.5 .2. A velőcső érző- és mozgató­
területeinek kialakulása
A chorda dorsalis egy másik hatását is leírták a
központi idegrendszer kialakulásának kapcsán. Erről
azért érdemes szót ejteni, mert egy másik kommuni­
kációs mechanizmus szerint érvényesül ez a hatás.
Megfigyelték, hogy a velőcső ventrális részeiben a
645
11. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI

a jeladó sejt m em bránja

a célsejt m em bránja

hasítás a transzport a deltával hasítás a a Notch

G olgi-készülékben a plazm a­ való 3 pozícióban fehérje farki része a
az 1 pozícióban m em bránba kapcsolódás sejtm agba vándorol

a Notch
G SL fehérje fehérje farki része és a
C S L komplexum serkenti

o a génátíródást

DNS *

/ /. 1/14. ábra.
A Notch sejten belüli hatásához szükséges proteolitikus lépések (1, 2, 3) és a Notch farki részéhez kapcsolódó, génműkö­
dést szabályozó fehérjék kölcsönhatásának vázlata.

11.1/15. ábra.
A) A dorzalin I hatására a velőcső valamennyi sejt­
jéből érző neuron alakul ki. A chroda dorsalis ál­
tal termelt hedgehog fehérje gátolja a dorsalin
hatását és motoros neuronok differenciálódását
serkenti.
 11.1. A Z EGYEDFEJLŐDÉS SZ AB ÁLYO ZÁSÁ NAK LEGFONTOSABB M O Z Z A N A T A I
11.1/15. ábra.
B) Ha a velőcső oldalához egy extra
chorda dorsalis darabot szoríta­
nak, akkor o tt is motoros neuro-
nok alakulnak ki.
motoros elemek csak akkor alakulnak ki, ha a chorda
dorsalis közvetlen kapcsolatban van a velőcsövet al­
kotó sejtekkel. Ha egy átültetett chorda dorsalis da­
rabkát a velőcső dorzális oldalához nyomnak, akkor
dorzálisan is motoros elemek fognak fejlődni az érzők
helyett (11.1/15. ábra). Megállapították, hogy a velő­
csőben a dorsalin I gén egyenletesen aktiválódik, de a
chorda direkt kontaktusának hatása ezt gátolja, és a
gátlás hatására a motoros neuronok megjelennek a
velőcsőben. Az is kiderült, hogy a gátlásért egy, a
chorda dorsalis sejtekben kifejeződő gén, a Drosophi­
lában azonosított Hedgehog gerinces homológja a fe­
lelős. Ennek a fehérjeterméke csak akkor hatásos, ha
közvetlenül érintkezik a velőcső sejtjeivel. Ezt ügy bi­
zonyították, hogy fibroblasztokban kifejeztették a
gént, majd a fibroblaszttenyészetbe velőcsődarabo-
kat tettek. Ha ezek közvetlenül a fibroblasztokon fe­
küdtek, kialakultak bennük a motoros sejtek. A fib-
roblasztokról leszívott médium azonban ugyanerre a
hatásra nem képes. Tehát a kondicionált médium ez
esetben hatástalan. Következésképpen a Hedgehog
gén terméke nem szekretált molekula, jeladásra csak
direkt kontaktusban képes.
A hedgehog fehérje molekuláris hatásmechanizmusa a
következő. Ha a hedgehogot a sejtfelszínen hordozó sejtek
egy másik sejthez kapcsolódnak, akkor a hedgehog fehérje
kölcsönhatásba kerül a Pached fehérjével, amely a továb­
biakban nem gátolja a Smoothened nevű fehérjét. Ennek a
sejten belül az a következménye, hogy a Ci fehérje nem
bomlik el, hanem a komplexéből kiszabadul, és a sejtmag­
ba transzlokálődik. O tt egy koaktivátorral együtt hatva ser­
kenti bizonyos gének átírását, amelyek azután szerepet já t­
szanak a motoros neuronok differenciálódásában (11.1/16.
ábra).
1 1 .1 .3 . A s e jtö rö k lő d é s fo g a lm a
A sejteknek a fejlődés során nemcsak különböző­
vé kell válniuk, de különbözőknek kell maradniuk is,
csak így képzelhető el egy soksejtű szervezet léte. Evi­
dens, hogy a májsejtekből csak májsejtek vagy endo-
télsejtekből csak endotélsejtek keletkeznek. Ezek a
tartós, életre szóló különbségek a sejttípusok között
az embrionális fejlődés alatt alakulnak ki, és a sejtek
valamiféleképp emlékeznek mindazon hatásokra, me­
lyek az embriogenezis alatt érték őket és meghatároz­
ták a sorsukat. Azonkívül nemcsak emlékeznek e ha­
tások sorozatára, hanem át is örökítik őket az utó­
daikba. Ezt a jelenséget nevezik sejtemlékezetnek
vagy sejtöröklődésnek.
1 1 .1 .3 .1 . A z e m b rio n á lis d e te rm in á c ió
Maguk a hatások valójában azok az indukciós ha­
tások, amelyek a sejttípust a léte során érik. Ezek az
indukciós lépések határozzák meg, determinálják egy
soksejtű szervezetben az egyes sejtek életútját. A de­
termináció sok lépésben lejátszódó kommunikációs
folyamat. Egy mikromérasejt pl. az első indukciós ha­
tásra válhat mezodermasejtté, majd egy újabb hatás­
ra szomitává, majd ismét újabbra izomképző (mio-
tom) sejtté, és ezen (és nyilván még sok más, eddig is­
meretlen) indukciós hatásokra végső fokon fokozato­
san determinálödik a sorsa, és fokozatosan differen­
ciálódik egy adott funkció, nevezetesen a mozgás el­
látására.
Maga a determináció sokszor sokkal hamarabb le­
zajlik, mint ahogy azt a sejt morfológiai vagy bioké­
miai változásai alapján gondolnánk. Ezt a jelenséget
647
1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI V O NA TK O ZÁS AI

hedgehog szignál hiányában

B hedgehog szignál jelenlétében

Patched Sm oothened .......... hedgehog

r
mikrotubulus

Costal
fjS &
a Sm oothened jel gátolja
■—/ . k Fused-szuppresszor a Ci hasítását, és
a kom plexet leválasztja a
mikrotubulusokról /
Fused

Ci fehérje

elhasított Ci fehérje

az intakt Ci fehérje
a sejtm agba vándorol, és
ott felszabadítja a gátlás
alól a hedgehogfüggő
géneket
az elhasított Ci fehérje
kom plexet alkot más
intakt Ci fehérje
génszabályozókkal a génátírás
m egengedett
n í l i J D '
''

a génátírás gátolt

11.1/16. ábra.
Az ábra azt mutatja, hogy a hedgehog szignál nélkül (A) és a hedgehog jelenlétében (B) milyen molekuláris események men­
nek végbe a sejtben. (L. még 8.1/14. ábra B.)

transzplantációs kísérletekkel szokták vizsgálni. Ha egy
embrióból a korai gasztrulafázisban kivágnak néhány
leendő epidermisz- és néhány leendő agyhólyagsej-
tet, és azokat egymás helyére ültetik be egy másik
embrióba, akkor az átültetett szervdarabok a fogadó
szervezetben elfoglalt helyüknek megfelelően fognak
fejlődni és differenciálódni, tehát a sorsuk még nem
dőlt el. Ha azonban ugyanezt a kísérletet késői gaszt-
rulastádiumban lévő embriókon végzik el, akkor az át­
ültetett sejtek aszerint fognak fejlődni és differenciá­
lódni, hogy a donor embrió mely részéből származ­
nak. Ebben az esetben tehát már eldőlt, hogy belőlük
már csak epidermiszsejtek vagy csak idegsejtek lehet­
nek, a megváltozott környezet nem volt képes meg­
változtatni a fejlődésük irányát.
1 1 .1 .4 . A Drosophila melanogaster
m u tá n s o k ta n u lm á n y o z á s á n a k
le h e tő s é g e és je le n tő s é g e
az e m b rio ló g iá b a n
Az egyedfejlődés alatt zajló, sejtek közötti kom­
munikáció tanulmányozására rendkívül hasznos és
eredményes kísérleti lehetőséget ad az ecetmuslica
(,Drosophila melanogaster; I. 15.5. fejezet) ontoge-
 11.1. A Z EGYEDFEJLŐDÉS SZ AB ÁLYO ZÁSÁNAK LEGFONTOSA BB M O Z Z A N A T A I
nezisének tanulmányozása, genetikai módszerekkel.
Erre elsősorban ennek a kis állatnak a rendkívül
gyors, rövid generációs ciklusa és a nagyszámú mu­
táns viszonylag könnyű előállítása ad lehetőséget.
Régebben kémiai mutagenezissel, ma már inkább
mozgó genetikai elemek segítségével állítják elő a
mutánsokat.
1 1 .1 .4 .1 . Az ugráló gének
(mozgó genetikai elemek)
és kísérleti felhasználásuk4
A mozgó genetikai elemek (transzpozonok) egyike az űn.
P-elem. A P-elem mindkét végén van egy többszörösen és
fordítottan ismétlődő bázissorrend (inverted repeat), ame­
lyek közé a transzpozáz nevű enzim kódoló régiója ékelődik.
Normális körülmények között a transzpozáz kivágja a P-ele-
met az inverted repeatek mellett, és az adott génből kiug­
rasztja, majd a genom egy másik (nem meghatározott) ré­
szébe inzertálja.
A mutageneziskísérletekben ezt a P-elemet módosítják
kétféleképpen. Az egyik Drosophila törzsben a P-elem inver­
ted repeatjeit elrontják, ezért az nem tud ugrani, viszont hi-
peraktív transzpozáz enzimet termel. A másik Drosophila
törzsben épen maradnak az inverted repeatek, de a transz-
pozáz enzim helyére egy szemszínt kódoló gént, egy bakte­
riális galaktozidáz gént, egy ampicillinrezisztencia gént és
több endonukleázhasító helyet ültetnek be. Ez az elem tud­
na ugyan ugrani, de nincs enzimje, ami ezt lehetővé tenné.
Ha a két törzset keresztezik, akkor az utódokban (pontosab­
ban az utódok egy részében) az egyik szülőből származó en­
zim ugrasztani fogja a másik szülőből származó módosított
P-elemet.
Amely génbe a m ódosított P-elem inzertálódik, az
nagyrészt elveszti a biológiai aktivitását. Ezért ezeket a
mutánsokat funkcióvesztéseseknek nevezzük. Amennyi­
ben ez a funkcióvesztés a fejlődést szabályozó gének
egyikét érinti, akkor a fejlődés egy lépése kiesik, ami leg­
többször a fejlődésnek az adott időszakában való meg­
akadását és az utódnak ebben a fázisban való pusztulását
okozza. (Korábban már láttuk, hogy egy fejlődési lépés ki­
maradása később nem pótolható, és a fejlődő szervezet
elpusztulásához vagy legalábbis torz fejlődéséhez vezet.)
A mutánsok fejlődésének pontos analízisével meg lehet
állapítani, hogy egy adott gén funkciójának kiesése mikor
akasztja meg a folyam atot és a mutánsokat sorba lehet
rendezni aszerint, hogy az ontogenezis során mikor, mi­
lyen fejlődési állapotban pusztultak el. Az ilyen és hason­
ló kísérletsorozatok alapján az egyedfejlődés egyes lépé­
seinek genetikai boncolására nyílik lehetőség, és a m ódo­
sított P-elem tulajdonságainak kihasználásával közvetle-
X. még 15.5 fejezet.
tápláló (nutritív) sejt follikuluszsejt
oocita
a term inális jelet
a ventrális jelet biztosító biztosító
follikuluszsejtek follikuluszsejtek
11.1/17. ábra.
A Drosophila fejlődő petesejtje a follikulusz belsejében.
nül lehet szekvenálni, azonosítani azokat a géneket, ame­
lyekbe a P-elem beépült, tehát a funkcióvesztésért felelő­
sek lehetnek.
Lássunk most néhány példát arra, hogy a Dro­
sophila fejlődése során mely gének szolgálják a foly­
tonosan keletkező sejtek közötti kommunikációt, és
ezeknek milyen szerepe van a fejlődés szabályozá­
sában.
Ehhez előbb igen röviden meg kell ismernünk a
Drosophila petesejtjének kialakulását (az. ún. proon-
togenezisét). A petesejt az oogoniumok négy m itoti­
kus osztódása során alakul ki, az így létrejövő 16
utódsejt egyikéből. A többi 15 sejt továbbra is kap­
csolatban marad a petesejttel, citoplazmahidakon ke­
resztül. Ezeket a sejteket tápláló (nutritív) sejteknek
nevezzük. Ezt a sejtegyüttest a petecső falából szár­
mazó tüszőhámsejtek (follikuláris sejtek) veszik körül.
Szokás ezt az egész szerkezetet tüszőnek (follikulusz)
nevezni (11.1/17. ábra). A petesejt az érése során igen
sok szikanyagot vesz fel. Jól ismert, hogy a szikanya­
gok részben a nutritív sejtekből származnak (RNS-ek
és fehérjék), részben a follikuláris sejtek közreműkö­
désével (elsősorban az ún. szikfehérjék kerülnek a pe­
tesejtbe. A pete maga hosszúkás alakú, egyik vége
tompább, a másik elhegyesedő, hossztengelye men­
tén az egyik oldala egyenes, a másik domború. Tehát
már első ránézésre erősen polarizált felépítésű.
1 1 .1 .4 .2 . A petesejt elülső pólusának
(feji részének) dete rm iná ció ja
A klasszikus fejlődésbiológiai vizsgálatok alapján
kiderült, hogy ha a Drosophila petesejt kihegyesedő
végét nagyon finom üvegkapillárissal megszúrják, és
egy kis citoplazmát hagynak elfolyni a sebből, akkor
az ilyen petékből fej nélküli embriók fejlődnek. Ha
649
 1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI
egy másik petesejt hegyesebb végéből citoplazmát
injektálnak ebbe a részbe, akkor a feji szelvények
mérete jelentősen nő. Ezekből (és más hasonló) kí­
sérletekből arra gondoltak, hogy a pete hegyesebb
végében van valami anyag, amely meghatározza azt,
hogy ebből a területből az állat feji vége fog kialakul­
ni. Később találtak olyan mutánsokat, amelyekben
éppen a feji szelvények hiányoznak egy adott gén
működésének kiesése következtében. Ezt a gént bi-
coidnak nevezték el. Igazolták, hogy ha a homozigó­
ta bicoid-negatív legyek petéinek elülső végébe vad
peték citoplazmáját juttatják, akkor azokban megje­
lennek feji szelvények (11.1/18. ábra). A bicoid gént
azonosították, szekvenálták. Megállapították, hogy
nem a petesejtben és nem az embrióban íródik át,
hanem a nutritív sejtekben. A génről másolódő
mRNS a citoplazmahidakon át kerül a petesejtbe, és
annak a leendő elülső végében halmozódik fel. Ma
már azt is tudjuk, hogy a bicoid mRNS-nek van egy
fehérjére nem másolödó része, mely a petesejt sejt­
vázához horgonyozza ki a molekulát. Ez biztosítja azt,
hogy koncentrációja a pete leendő feji részében le­
gyen a legnagyobb, és fokozatosan csökkenjen a far­
650
ki vég irányába. Ennek értelmében tehát ez egy tip i­
kus morfogén, amely a koncentráciőgradiensének
megfelelően hat (l. még 10.1. fejezet).
1 1 .1 .4 .3 . A hátulsó pólus
m eghatározottsága
A Drosophila petesejt hátulsó pólusának (leendő farki
vagy potrohi végének) meghatározása két morfogén hatásű
fehérje kölcsönhatásán alapul. Az egyik gén az ún. hunchback
gén, amelynek terméke kezdetben teljesen egyenletesen mu­
tatható ki a pete citoplazmájában. Később azonban a kon­
centrációja jelentősen csökken a leendő farki régióban. Ez an­
nak a következménye, hogy egy másik génnek, a nanosnak a
terméke megjelenik a hátulsó póluson, és előrefelé jelentősen
csökken a koncentrációja. Ez gátolja a hunchback gén termé­
kének hatását, és ezáltal határozza meg a hátulsó pólus min­
tázatát, tehát azt, hogy ott potrohi szelvények alakuljanak ki.
Ezt a fajta kölcsönhatást a két jelmolekula között úgy igazol­
ták, hogy hunchback-negatív és nanos-negatív legyeket ke­
reszteztek. Ezek utódai normálisan fejlődtek, hiszen a hunch-
back-negatívakban nincs olyan anyag, amelynek az aktivitá­
sát a nanos gén termékének gátolnia kellene.
11.1/18. ábra.
A bicoid gén termékének fejlő-
désszabályozö szerepét iga­
zoló kísérletek vázlata.
(A: anterior vég, P: poszterior
vég)
 11.1. A Z EGYEDFEJLŐDÉS SZ AB ÁLYO ZÁSÁNAK LEGFONTOSA BB M O ZZ A N A T A I
1 1.1/19. ábra.
A dorzoventrális tengelyt meg­
határozó géntermékek meg­
oszlása egy Drosophila embrió
keresztmetszetében.
1 1 .1 .4 .4 . A d orzove n trális testte n g e ly
kialakulása
A Drosophila petesejt hát-hasi testtengelyének
meghatározása az előbbiekhez képest merőben elté­
rő mechanizmus szerint megy végbe. Ebben azoknak
a follikuláris sejteknek van meghatározó szerepük,
amelyek a pete leendő ventrális részéhez kapcsolód­
nak (vagy inkább azt mondhatjuk, hogy ahhoz közel
helyezkednek el) a tüszőben. Ezek a sejtek termelnek
egy szignálmolekulát, amely a toll gén terméke. En­
nek a receptora a petesejt felszínén mindenütt
egyenletesen oszlik meg. A szignálmolekulát azonban
csak a ventrális középsíkban lévő follikuláris sejtek
termelik, ezért laterodorzális irányban fokozatosan
csökken a koncentrációja, és a pete leendő dorzális
oldalán már nem is mutatható ki a jelenléte. Ahol a
toll szignálmolekula hozzákötődött a receptorához,
o tt a petesejt felszínén lévő sejtekben egy fehérje, az
ün. dorsal fehérje foszforilálődik, minden bizonnyal
egy foszforiláciős kaszkád működésének következté­
ben. Ha a dorsal foszforilált állapotban van, akkor le­
válik egy fehérjéről, amely eredetileg a sejtvázhoz
horgonyozza. Ez a horgonyzö molekula a cactus gén
terméke. Amelyik sejtben a dorsal foszforilált állapot­
ban van, ott a cactus nem köti a sejtvázhoz, és ezért
azonnal belép a sejtmagba. Ahol viszont a toll nem
kapcsolódik a receptorához, ott a dorsal nem foszfo-
rilálödik, ezért a cactus továbbra is a citoplazmában
tartja, azaz a sejtmagban nulla a koncentrációja
(11.1/19. ábra).
1 1 .1 .4 .5 . A d o rzo ve n trá lis testte ng e ly
m entén a ktivá ló d ó gének hatása
a csíralem ezek kialakulására
A dorsal fehérje tipikus génműködést szabályozó mole­
kula. Koncentrációjának megfelelően kapcsol be, ill. ki géne­
ket, aminek az a következménye, hogy hatására a pete dor­
zoventrális tengelye mentén különböző funkciójú és sorsü
sejtek alakulnak ki.
Azokból a sejtekből, amelyek sejtmagjában a dorsal
koncentrációja a legnagyobb, mezodermális sejtek fognak
kialakulni. (Itt a twist gén fejeződik ki.) Ahol már kicsit keve­
sebb a sejtmagban lévő dorsal mennyisége, ott gliális sejtek
jönnek létre (a single-minded gén hatására). Közepes dor-
salkoncentráció mellett az idegrendszert képező ektoder­
mális sejtek jönnek létre (a short gastrulation gén hatására).
A dorzális részeken, ahol a dorsal legnagyobb része a cito­
plazmában marad, az ektodermális sejtek fognak fejlődni.
Ahol már egyáltalán nincs dorsal a sejtmagban, ott a deca-
pentaplegic (dpp) gén fejeződik ki, és ezekből a sejtekből a
serosa nevű embrionális burok sejtjei alakulnak ki. A deca-
pentaplegic gén terméke szintén egy szignálmolekula, mely
651
1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI
a TGF-p fehérjecsaládba tartozik, és szintén morfogén hatá­
sú anyag, amelynek a koncentrációja viszont dorzoventrális
irányba fokozatosan csökken. Az ermlített gének expresszi­
ős mintázatának megrajzolásával lényegében a Drosophila
sorstérképét lehet megjeleníteni (11.1/20. ábra).
1 1 .1 .4 .6 . Az anyai hatású gének
és a zig o tikus gének fogalm a
Az eddig tárgyalt valamennyi génre nézve meg­
állapíthatjuk, hogy az anyai szervezetben fejeződnek
ki, nevezetesen részben a nutritív, részben a follikulá­
ris sejtekben. Hatásukat azonban később, az ontoge­
nezis kezdeti időszakában fejtik ki. Következésképpen
funkciójuk az anyai gének kombinációjától függ, és
nem az embrionális génektől. (Pontosan ezt úgy
mondhatjuk, hogy az anyai nagyszülői és nem a szülői
gének határozzák meg a működésüket.) Az ilyen gé­
neket anyai hatású (maternal effected) géneknek ne­
vezzük.
A fejlődés következő időszakában, tehát a test-
szelvények kialakulása idején már az embrionális sej­
tek saját génjei aktiválódnak, és ezeket zigotikus ha­
tású (zygotic effected) géneknek nevezzük.
11.1.4.6.1. A hormonom szelvényezettség
kialakulásának szabályozása,
a fejlődést irányító gének
hierarchiája
A testszelvények fejlődését szabályozó gének
esetében kiválóan látható és bizonyítható, hogy az
ontogenezis irányításáért felelős gének és géntermé­
kek hierarchikus rendbe vannak sorolva. A kommuni­
kációt szolgáló anyagok (ún. növekedésszabályozó
11.1/20. ábra.
A dorzoventrális testtengelyt meg­
határozó gének hatására kialakuló
csíralemezek helyzete Drosophila
embrió oldalnézetére vetítve (bal ol­
dal), és a csíralemezek elhelyezke­
dése a keresztmetszeti képen (jobb
oldal).
faktorok) előbb csak nagyobb területek, sejtegyútte-
sek durva felosztását, feltagolódását szolgálják, majd
egyre specifikusabb utasítások egyre kisebb terüle­
tek egyre kevesebb sejtjének differenciálódását hatá­
rozzák meg.
A Drosophila testszelvényeinek kialakulását sza­
bályozó gének három csoportba sorolhatók. Az első
csoport tagjai (gap gének) a test nagyobb régióiban,
több (5-9) leendő szelvény szélességében hatnak.
A második csoport génjei (pair-rule genes) - jelentő­
sen egyszerűsítve a valódi helyzetet - csak a párat­
lan vagy csak a páros szelvényekben fejeződnek ki.
Végül a harmadik csoportba azok a gének (segment
polarity genes) tartoznak, amelyek már az egyes szel­
vényeken belül egyes sejtsorok fejlődését határozzák
meg, tehát megmondják, pl. hogy melyik sejtsor lesz
az adott szelvény első vagy utolsó sejtsora (11.1/21.
ábra).
Nagyon fontos, hogy az első csoportba tartozó gé­
nek meghatározzák a második és harmadik csoport
génjeinek kifejeződését, vagy a második csoportba
tartozók a harmadik csoportba tartozók aktivitását,
de ez fordítva soha nem igaz. Továbbá az is fontos
törvényszerűség, hogy az azonos csoportba tartozó
gének egymás kifejeződését (többnyire) gátolják, azo­
nos sejtben tehát együtt nem expresszálődnak. Az is­
mertetett gének mindegyike génműködést szabályo­
zó fehérjéket termel. Ezek úgy hatnak, hogy más gé­
nek szabályozó régióihoz kötődnek, és serkentik vagy
éppen gátolják annak a működését. Azt, hogy egy
adott gén egy sejtben ki- vagy bekapcsolt állapotban
van, az határozza meg, hogy a fejlődés alatt milyen
génműködés-szabályozó molekulák kötődtek a szabá-
lyozőrégióihoz. Megállapították, hogy egy-egy gén
szabályozörégiöjához akár 20 különféle morfogén
kapcsolódhat különböző kombinációkban. Az viszont,
hogy egy sejtre milyen morfogének hatottak a fejlődé­
 11.1. AZ EGYEDFEJLŐDÉS SZ AB ÁLYO ZÁSÁ NAK LEGFONTOSABB M O ZZ A N A T A I

se alatt, az attól függ, hogy milyen más sejtek hatot­ keztében kialakulhatnak négyszárnyú vagy szárnyat­
tak rá fejlődésének során. Molekuláris szinten tehát lan legyecskék, vagy olyanok, amelyeknek lábak van­
ilyen módon értelmezhető a korábban említett epige- nak a csápjaik helyén is. A homeotic selector gének a
nezistan. Drosophila genomban két csoportba rendeződnek.
Ezek a bithorax és az antennapedia géncsoportok.
A bithorax csoport három génje a tori és a potrohi
1 1.1.4 .6 .2 . A heteronom szelvényezettség szelvények fejlődését határozza meg, az antennape­
létrejötténe k m olekuláris dia csoport tagjai a feji és tori szelvények struktúrái­
mechanizmusa nak fejlődését szabályozzák. Pontosan megállapítha­
tó, hogy e gének termékei mely szelvény(ek)ben je­
Mindezek alapján már tudjuk tehát, hogy miként lennek meg. Nagyon érdekes, hogy a genomban pon­
lesz szelvényezett a Drosophila teste, de arra még tosan olyan sorrendben helyezkednek el a gének,
nem kaptunk magyarázatot, hogy a testszelvények amilyen sorrendben a termékeik kimutathatók az
közötti különbségek miként alakulnak ki. E különbsé­ egymás után következő testszelvényekben. A ho­
geket (más szavakkal a heteronom szelvényezettsé- meotic selector gének termékei is génszabályozó fe­
get) a homeotic selector gének határozzák meg. Ezek­ hérjék. Valamennyinek van egy kitüntetett és jellem­
nek a géneknek a működése következtében alakul­ ző szakasza, melynek funkciója a DNS-hez való kö­
nak ki pl. a feji szelvények egyikén a csápok vagy a tődés biztosítása. Ezeket a régiókat (doméneket) ho-
tori szelvények egyikén a szárnyak. Mutációik követ­ meoboxoknah nevezzük (I. még 10.2. fejezet).

KrQppel
h un chb a ck h m m mmmmm
______
1 _____ j
j Int | M n } M x | La T1 | T2 | T3 I A1 | A 2 | A 3 | A 4 | A 5 | A6 | A 7 | A 8 | A 9/1 0
hunchback
fej to r | p otroh

mutációk miatt hun chb a ck

sérült
szakaszok
Krüppel

Krüppel

sze g m e n tu m o k I M n I M x I La I T I I T 2 I T 3 I A1 | A 2 | A 31 A 4 | A 5 | A 6 | A 7 j A8 | A 9/1 0 • :*v; * ' > »*;*$'. - :

para sze g m e n tu m o k I P1 I P2 I P 3 I P41 P5 I P6 I P7 l P8 i P9 IP 1 0 lP 1 1 1 P 1 2 lP 1 3 l P14 1

hairy
□ □ t i É] m m m
even -skip p ed 3 órával
□ □ Z ■I HB ü l HH
pair-rule a m egterm ékenyítés után
paired
□ □ □ □ n m gének
fu sh i-ta ra zu □ d □ m m mm
csip kéze tt 1 segm ent
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
J polarity
gén

3 óra 30 perccel
a m egterm ékenyítés után

7 7.7/2/. ábra.
A szelvényesség kialakulásában részt vevő gap, pair-rule és segment polarity gén kifejeződésének mintázata vázlatrajzon, in
situ hibridizációs vizsgálatok után.

653
1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI

7 7.7/22. ábra.
A Horn és Hox gének megoszlása és elhelyezkedése Drosophila és emlős genomban.

11.1.4.6.2.1. A HOM-komplex tagjainak elő­

fordulása és szerepe az emlősök
és az ember egyedfejlődésében

Az ebbe a fehérjecsaládba tartozó molekulák jelenlétét

igen sok szervezetben sikerült kimutatni. Ilyenek pl. gyűrűs­
férgek, puhatestűek, rovarok, tüskésbőrűek, halak, kétél­
tűek, madarak, emlősök.

Megállapították azt is, hogy ezek a gének csak a

Drosophilában vannak két csoportba rendezve, más
szervezetekben egyetlen génkomplexet alkotnak,
amelyet Hom-Homplexneh neveznek a rovarokban és
Hox-komplexnek a gerincesekben. A Horn- és Hox-
komplex tagjai nagyon hasonlóak egymáshoz, és a kü­
lönböző szervezetekben ráadásul ugyanügy helyez­
kednek el a genomban, mint ahogy azt a Drosophilá­
ban leírták (11.1/22., 11.1/23. ábra).
Ez a rendkívül érdekes és fontos információ a fejlő­
désszabályozó gének uniformitására vonatkozóan azt
mutatja, hogy az állati (és emberi) test alapfelépítésé­
re vonatkozó utasításokat hordozó gének nagyon ha­
sonlóak egymáshoz, és szinte változatlan formában
7 7.7/23. ábra. megőrződtek végig az evolúció során. Ez nagyszerű kí­
A HÓM- és HOX-komplex tagjainak mintázata muslica és sérleti lehetőséget biztosít a számunkra olyan értelem­
egér embrióban. ben, hogy a Drosophilában azonosítható gének roko-
 11.1. Az EGYEDFEJLŐDÉS SZ AB ÁLYO ZÁSÁNAK LEGFONTOSA BB M O ZZ A N A T A I

nait (ún. homológjait) közvetlenül kereshetjük az emlős T.,

W o l p e r t , L ., B e d d in g t o n , R ., B r o c k e s , J ., J e s s e l l ,

és emberi genomban, tanulmányozhatjuk a funkcióju­ L a w r e n c e , P., M e y e r o w it z , E.: Principles of Deve­

kat és szabályozásukat egy viszonylag egyszerű, gene­ lopment. Oxford Univ. Press. 1998.
tikai módszerekkel könnyen analizálható rendszerben. C a m p o s - O r t e g a , J.A., H a r t e n s t e in , V.: The Embryonic

Development of Drosophila melanogaster. Sprin­

Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez ger Verlag, Berlin-Heidelberg, 1997.
7.1., 8.1., 10.1., 10.2., 10.6., 15.5. G il b e r t , S.F., R a u n i o , A.M.: Embryology. Constructing

the Organism. Sinauer Associates, Inc. Sunderland

Ajánlott olvasmányok Mass. USA, 1997.
Development: The decade
J e s s e l l , T . M . , S a n e s , J .R .: G r if f it h s , A.J.F., M il l e r , J.H., S u z u k i , D.T., L e w o n t in ,

of the developing brain. Current Opinion in Neuro- R.C., G e l b a r t , W . M . : An Introduction to Genetic

biology 10, 5, 599-61 1, 2000. Analysis. Freeman and Co., New York, 1996.
N a r a s im h a , M., L e p t in , M.: Cell movements during G il b e r t , S.F.: Developmental Biology. 6th Ed. Sinauer

gastrulation: come in and be induced. Trends in Associates, Inc. Publ. Sunderland, Mass. USA,
Cell Biology 10, 5, 1 69-172 , 2000. 2000.
M a n n , R.S., A f f o l t e r , M .: H o x proteins meet more D., L e w is , J., R a f f , M., R o b e r t s , K.,
A l b e r t , B ., B r a y ,

partners. Current Opinion in Genetics & Develop­ W atson, J.D.: Molecular Biology of the Cell. Gar-
ment S.-423-429, 1998. land Publ. Inc., New York-London, 1995.
 11.2. A programozott sejthalál
fejlődésbiológiai vonatkozásai1
S ass M ikló s

1 1.2.1. A sejtpusztulás két fő, jól megkülönböztethető formája

1 1.2.1.1. Nekrózis
1 1.2.1.2. Programozott sejthalál
1 1.2.1.2.1. A programozott sejthalálnak két fő sejttani mechanizmusát ismerjük
1 1.2.2. A programozott sejtpusztulás szerepe az ontogenezis során
1 1.2.2.1. Gerinctelen állatok
11.2.2.2. A programozott sejthalál és szabályozása rovarokban
1 1.2.2.3. Sejtpusztulás a gerincesek fejlődése során
11.2.2.3.1. A végtagfejlődés
11.2.2.3.2. Sejtpusztulás az idegrendszer kialakulása során

Egy soksejtű szervezetben a sejtek keletkezése, a 1 1 .2 .1 . A s e jtp u s z tu lá s k é t fő , jó l

sejtosztódások sorozata, a proliferáció és a sejtek
differenciálódása mellett, azzal egy időben mindig
megfigyelhető a sejtek pusztulása. E folyamatok
egyensúlya, aránya alapvetően fontos a kifejlett és
a fejlődő szervezetben egyaránt. Általánosan jellem­
ző, de különösképp az egyedfejlődés csaknem va­
lamennyi lépése során megfigyelhető a sejtek túl­
termelése, majd a feleslegesek lebontása. A sejt­
pusztulás jelentősége abban áll, hogy ez a szervezet
számára sokkal nagyobb plaszticitást biztosít, és
egyben lehetőséget nyújt az esetleges hibák javítá­
sára.
Lássunk erre egy példát. A 11.1. fejezetben volt
szó a bicoid gén hatásairól. Ha e gén funkciónyeréses
mutánsait vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a Droso­
phila embrió feji szelvényei hatalmas nagyra növek­
szenek. Ezekből az embriókból azonban később vi­
szonylag normális testfelépítésű lárvák alakulnak ki,
mert a feji szelvények felesleges sejtjeit a szervezet
lebontja.
m e g k ü lö n b ö z te th e tő fo rm á ja
1 1 .2 .1 .1 . N ekrózis
Az egyik az ún. sejtelhalás (nekrózis). A nekrózis
minden esetben passzív folyamat. A sejthártya me­
chanikai vagy kémiai hatások következtében felsza­
kad, azon keresztül ellenőrizetlen anyagkicserélődés
indul meg az extra- és intracelluláris tér között. A sejt­
mag „piknotikussá” válik: a maganyag kondenzálódik
és heterokromatinizálódik. A mitokondriumok felduz­
zadnak, membránjuk felszakad. A lizoszómák szintén
megduzzadnak, és tartalmuk az extracelluláris térbe
is kikerül. A nekrözisnak minden esetben kísérőjelen­
sége a gyulladás, amelynek kiterjedése nagyjából a
sérült sejtek számával arányos. A nekrózis során a sej­
tekben nem aktiválódnak (vagy gátlódnak) specifikus
gének, maga a nekrózis nem energiaigényes folyamat,
és minden esetben kóros (patológiás) jelenségnek te­
kinthető, amelynek során a sejtet valamilyen külső
hatás megöli.

'L. még 10.6. fejezet.

656
 1 1.2. A PR O G RAMO ZO TT SEJTHALÁL FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI V O NA TK O ZÁS AI
1 1 .2 .1 .2 . P ro g ra m o zo tt sejthalál
A sejtpusztulás másik fő formája a programozott
sejtpusztulás vagy programozott sejthalál (program-
med cell death, PCD], Ez minden esetben aktív, ener­
giaigényes folyamat. A pusztuló sejtekben egyes spe­
cifikus gének működése aktiválódik, másoké gátlódik,
azaz a sejtek saját, belső, öngyilkos genetikai prog­
ramjuk szerint lényegében magukat ölik meg. A prog­
ramozott sejthalál minden esetben szigorúan szabá­
lyozott folyamat. Szabályozásában növekedési fakto­
rok, hormonok vagy idegi hatások vehetnek részt.
A programozott sejthalál jelensége onnan kapta a ne­
vét, hogy e folyamat elsősorban és tömegesen az
embrionális és posztembrionális fejlődés során figyel­
hető meg, aminek következtében a szervezet egyes
sejtjei, sejtcsoportjai, szövetei, szervei időben és tér­
ben nagyon szigorúan körülhatárolt módon pusztul­
nak el. A programozott sejthalál tehát ezekben az ese­
tekben a fejlődésnek ugyanolyan integráns része,
mint bármelyik fontos differenciálódási lépés. Elmara­
dása vagy éppen térben/időben hibás megjelenése a
fejlődést megzavarja, torzfejlődéshez vagy a fejlődés
megakadásához vezet. A programozott sejthalál so­
rán a pusztuló sejteket a szomszédai vagy esetleg
odavándorlö makrofágok bekebelezik és megemész­
tik. A programozott sejtpusztulást (valószínűleg éppen
ezért) soha nem kísérik kóros, gyulladásos jelenségek.
11.2.1.2 .1. A program ozott sejthalálnak két fő
sejttani mechanizmusát ism erjük
Az egyik az apoptózis (apoptosis) jelenségsora,
amit eredetileg patolőgusok írtak le különböző kór­
képekben. Az apoptózis során megjelenő, általáno­
san jellemző citológiai elváltozások a következők. Az
egész sejt zsugorodik és sötétebben festődik a fény-
és elektronmikroszkópos készítményekben, elveszíti
kapcsolatait a környező sejtekkel. A sejtmag anyaga
kondenzálódik, és jellegzetes, félhold alakú aggregá­
tum formájában a maghártya egyik oldalához simul.
A DNS internukleoszomális hasítások következtében
fragmentálödik. A citoplazmában az endoplazmatikus
retikulum egyes részei felduzzadnak, a mitokondriu-
mok szerkezete kezdetben nem változik, de később
felduzzadnak, és akár fel is repedhetnek. Számos ve-
zikulum keletkezik a citoplazmában, amelyek exocitó-
zissal ürítik béltartalmukat. A citoplazma egyes részei
kidudorodnak, majd lefűződnek (zeiózis}. A hámsejtek
esetében a dezmoszomális és hemidezmoszomális
kapcsolatok megszűnnek, a sejt a szerv felszínére
vagy lumenébe lökődik. A lefűződött citoplazmarésze-
ket és a sejtmagot tartalmazó fragmentumot a kör­
nyező sejtek vagy fehérvérsejtek fagocitálják.
Az apoptózis jelenségsora egyaránt megfigyelhető
az egyedfejlődési folyamatokban (a törzsfejlődés kü­
lönböző szintjein) és a kifejlett szervezetben egyes kó­
ros elváltozások során.
Mindkét esetben gyakorlatilag azonos sejttani lé­
pések figyelhetők meg. Minden bizonnyal ez az oka
annak, hogy a mai szakirodalom gyakran szinonima­
ként használja a programozott sejthalál és az apoptö-
zis fogalmát, noha nem azonos jelenségekről van sző.
A programozott sejtpusztulás nem mindig apoptözis­
sal valósul meg.
Másik ismert mechanizmusa a sejtek önemésztő
(autofág) reakciójának extrém felerősödése. Ennek so­
rán a citoplazma egyes organellumait izoláló membrá­
nok szeparálják a működő területektől. Az így létrejö­
vő autofagoszómáh lizoszőmákkal egyesülnek, majd a
fúzió után az autofagoszómák béltartalmát a lizoszo­
mális enzimek megemésztik. Az autofagocitózis a kifej­
lett szervezet csaknem valamennyi sejtjében csekély
intenzitással zajlik, és a felesleges organellumokat
vagy makromolekulákat eliminálja. Az egyedfejlődés
során és egyes betegségekben azonban a folyamat oly
mértékben felerősödik, hogy a sejt valamennyi (vagy
legtöbb) alkotóeleme lebomlik ezen az úton, és a sejt
maradványait a környező sejtek fagocitálják.
Megjegyzendő, hogy nem kevés ismert esetben az
apoptózis és az autofagocitózis egyes lépései kombi­
nálódnak és egymás mellett zajlanak a programozott
sejthalál során.
1 1 .2 .2 . A p r o g r a m o z o tt s e jtp u s z tu lá s
s z e re p e az o n to g e n e z is s o rá n
Általában azt mondhatjuk, hogy a sejtpusztulás
gyakorlatilag mindig megfigyelhető egy fejlődő szer­
vezetben a következő esetekben:
/. Egyes funkciójukat veszített, a fejlődés során
túlhaladott szövetek, szervek lebomlásakor. Erre igen
jó példa a rovarok és a kétéltűek lárvakori szerveinek
(pl. a hernyók lábai, zsírteste, nyálmirigyei, hormon­
termelő szervei vagy az ebihalak farka, kopoltyűi stb.)
vagy a gerincesek fejlődése során pl. a pro- (és maga­
sabb szinten), a mesonephros, hímekben a Müller-ve-
zeték, az embrionális kopoltyúívek egyes részeinek le­
bomlása.
2. A fúziós folyamatokat is kiterjedt sejtpusztulás
kíséri, mint pl. a velősáncok velőcsővé záródását vagy
a lágy szájpad kétoldali lebenyeinek záródását.
1 1. A M U L T IC E L L U L Á R IS S ZE R VE Z Ő D ÉS F E J L Ő D É S B I O L Ó G I A I V O N A T K O Z Á S A I
3. A szervek reorganizációjakor szintén tömeges
sejtpusztulást lehet megfigyelni. Ez jellemzi a szív fej­ A ced-4 gén szerkezete nem hasonlít semmilyen más,
lődését, amikor az embrionális szívcső egymáshoz
fekvő területei vagy a végtagok fejlődését, ahol pl. az
interdigitális régiók sejtjei bomlanak le.
■4. Ugyancsak igen kiterjedt sejtpusztulás jellemzi
az idegrendszer fejlődését. Ebben az esetben az ideg­
sejtek előfutárai sokkal nagyobb számban keletkez­
nek, majd a szinaptikus kapcsolatok kialakulása során
és után a feleslegesnek bizonyuló (azaz kapcsolatok­
kal nem rendelkező) neuronok elpusztulnak.
Igen fontos ismeret, hogy az egyedfejlődési folya­
matokban (a törzsfejlődés különböző szintjein) és a ki­
fejlett szervezetben egyes kóros elváltozások során
zajló sejtpusztulások esetében gyakorlatilag azonos
sejttani lépések figyelhetők meg. Ezért igen nagy an­
nak a valószínűsége, hogy a sejtvesztéssel járó kóros
folyamatok patomechanizmusában a sejtpusztulás
belső, öngyilkos programja - valamilyen külső okból
- időben és térben rosszkor aktiválódik. A legsúlyo­
sabb tünetei éppen a neuronvesztéssel járó betegsé­
geknek (Alzhemer-kőr, Parkinson-kör, Huntington-
szindröma, Korzakov-szindróma stb.) vannak, hiszen
az idegsejtek a kifejlett szervezetben már nem képe­
sek osztódni, azaz az egyszer elvesztett idegsejtek
nem pótolhatók. Ezért e kórtünetek molekuláris me­
chanizmusainak megértéséhez széles körben alkal­
maznak fejlődéstani modellrendszereket.
Fejlődésbiológiai példák, amelyekben a programo­
zott sejthalál jelensége nyomon követhető:
1 1 .2 .2 .1 . G e rin c te le n á lla to k
A mai fejlődésbiolőgia egyik kedvelt kísérleti állata
egy apró hengeresféreg, a Caenorhabditis elegáns (1.
15.4 fejezet). Ennek a kis állatnak a teste összesen
1090 szomatikus sejtből áll, amelyeket megfelelő
mikroszkóp alatt minden festés nélkül megfigyelni,
azonosítani lehet. E sejtek közül 131 elpusztul a fejlő­
dés pontosan meghatározott időpontjában. (A 131
sejt közül 105 idegi és 26 nem idegi eredetű.) A féreg
genetikai analízise során kiderült, hogy vannak olyan
mutánsok, amelyekben a programozott sejthalál fo­
lyamata nem zajlik normálisan. Az egl-1, a ced-3 és a
ced-4 („cell death abnormal”) gén funkcióvesztéses
mutánsai esetében a normálisan bekövetkező sejt­
pusztulás nem figyelhető meg a szervezetben. Ezek a
mutációk nem letálisak, de a mutáns állatok nagyon
lassan fejlődnek, és az életben maradt extra sejtjeik
átvesznek olyan funkciókat, amelyeket normálisan
más sejtek végeznek.
Ezeket a géneket klónozták és szekvenálták.
eddig ismert molekulára. A ced-3 gén viszont egy, az
emlős szervezetben is meglévő fehérjét kódol, egy
proteinázt, amelyet interleukinkonvertáló enzimnek
(ICE) nevezünk. A ced-3 által kódolt fehérje a kasz-
pázoknak (I. 10.6. fejezet) nevezett molekulacsalád
egyik tagja. E kaszpázok valamennyien zimogén for­
mában, vagyis inaktív proenzim formájában termelőd­
nek a sejtekben, és proteolitikus hasítás következté­
ben aktiválódnak. A kaszpázok a sejtekben funkcioná­
lisan sorba rendeződnek, azaz az egyik aktiválja a má­
sikat. A kaszpáz kaszkádrendszer aktiválódása a sejt­
pusztulás végrehajtó rendszere. Ennek a rendszernek
az egyik tagja tehát a ced-4 gén terméke, melyet elő­
ször a Caenorhabditisben azonosítottak.
Ha ezt a gént (vagy emlősökben előforduló homo­
lógjait) beviszik fibroblasztkultürák sejtjeibe, akkor az
ott kifejeződik, és sejtpusztulást indukál. Egér embri­
ókban bizonyították, hogy az ICE embrionális egér
agyban azokban a neuronokbán fejeződik ki, melyek
a további fejlődés során elpusztulnak.
Nagyon érdekesek azok a kísérletek is, amelyek
indirekt módon bizonyítják a ced-3 szerepét a progra­
mozott sejthalál során. Ismeretes egy olyan virális gén
(crmA), melynek a terméke gátolja az ICE működését.
Ha ezt a gént beviszik olyan fibroblasztokba, melyek­
ben a ced-3 működik, akkor megfigyelhető, hogy a
crmA meggátolja a ced-3-indukált sejtpusztulást. Iga­
zolták azt is, hogy ha gerincvelői dúcok sejtjeibe viszik
be a crmA gént, akkor azokban szintén gátolt a sejt-
pusztulás folyamata, azaz az ICE jelentős szereppel
bír a gerincesek esetében is, nemcsak az alsóbbrendű
féregben.
A programozott sejthalál folyamatának szabályo­
zásában olyan gének is részt vesznek a Caenorhabdi­
tis elegánsban, amelyek nem serkentik, hanem ellen­
kezőleg, gátolják azt. A ced-9 gén fokozott expresz-
sziöja gátolja a sejthalált, hiánya vagy alacsony szint­
je esetében viszont számos olyan sejt is elpusztul a
fejlődő féreg szervezetében, amelyek normálisan
épen maradnak. A ced-9 funkcióvesztéses mutációja
letális. Számos C. elegáns vizsgálattal igazolták, hogy
a ced-9 gén homológja előfordul a gerincesekben is,
és a bcl-2 génnel (I. 10.1., 10.6. fejezet) azonos,
amelynek terméke szintén a sejtpusztulást gátló hatá­
sú molekula.
Az egl-1 gén terméke valójában egy szabályozó-
molekula. Ha kapcsolódik a sejtpusztulást gátló ced-9
fehérjéhez, akkor az nem képes a ced-4-hez kötődni,
és ennek következtében a sejtpusztulást serkentő
ced-4-ced-3 komplex felszabadul a ced-9 gátlása
 1 1.2. A PROGRAMOZOTT SEJTHALÁL FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI
11.2/1. ábra.
Az egl-1, ced-9, ced-3 és ced-4 gén által kódolt fehérjék
egymásra hatása szabályozza, hogy a programozott sejt­
pusztulás beindul-e az adott sejtben (I. még 15.4/4. ábra).
alól, és a programozott sejtpusztulás beindul az adott
sejtben (11.2/1. ábra).
A Caenorhabditis esetében - noha a sejtpusztulást
szabályozó gének egy része, az azok által kódolt mo­
lekulák szerkezete és működése meglehetősen jól is­
mert - a sejtpusztulás sejttani mechanizmusáról alig
tudunk valamit, mert a féreg túlságosan kicsi ahhoz,
hogy biokémiai és morfológiai vizsgálatokat egysze­
rűen lehessen rajta végezni.
1 1 .2 .2 .2 . A p ro g ra m o zo tt sejthalál
és szabályozása rova ro kba n
Az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) egyed­
fejlődése során az embrionális fejlődés, a lárva-báb
és a báb-imágó átalakulás időszakában is megfigyel­
hető kiterjedt sejtpusztulás.
Az embrionális fejlődés alatt az elő- és utőbél kialakulá­
sakor, a testszelvények kialakulásakor és az idegrendszer te­
lepében jelennek meg nagyobb számban pusztuló sejtek.
Három mutánst (repear, hid, grim) azonosítottak, amelyek
mindegyike a sejtpusztulás normális lezajlásához szükséges.
Amennyiben e három gént tartalmazó 3. kromoszóma adott
régiójában deléciót okoznak, a fejlődő embriókban kimarad
a sejtpusztulás - és az állatok elpusztulnak. Szervezetükben
rendkívül sok felesleges számú sejt azonosítható. In situ hib­
ridizációval és immuncitokémiai módszerekkel igazolták,
hogy mindhárom gén csak a pusztuló sejtekben fejeződik ki.
Fontos, hogy a kifejeződésük után az adott sejt két óra múl­
va elhal. Ezek a gének olyan fehérjéket kódolnak, amelyek­
nek a homológjait egyelőre nem találták meg más élőlé­
nyekben.
E három gén fehérjetermékének kölcsönhatását igazol­
ták Drosophilában azokkal a fehérjékkel, amelyek a sejt-
pusztulás végrehajtói. Közülük közvetlenül az 1AP (inhibitor
of apoptosis) gén termékére hatnak. Az IAP funkciöveszté-
ses mutánsaiban kiterjedt sejtpusztulás figyelhető meg az
embriókban, és elpusztulnak. Az lAP-fehérjéről azt tartják,
hogy közvetlenül kölcsönhatásban van a kaszpázokkal, és
ezáltal gátolja azok proteolitikus hasítását. A repear, hid és
grim olyan módon serkenti vagy inkább teszi lehetővé a sejt­
pusztulást, hogy az lAP-hoz kapcsolódva felfüggeszti annak
a kaszpázrendszerre gyakorolt gátló hatását.
Ugyancsak kimutatták Drosophilában is a ced-9 (bcl-2)
gén jelenlétét és hatását. Ez gátolja a sejtpusztulást, mint
ahogy azt a Caenorhabditisben láttuk. Ugyanakkor kiderült,
hogy a bcl- 2 egy fehérjecsalád tagja, és ebben a csoportban
vannak olyan gének is, amelyek éppen serkentik a sejtpusz­
tulást. Valószínűnek tartják, hogy a serkentő és gátló bcl-2
molekulák sejten belüli egyensúlya határozza meg, hogy az
adott sejt életben marad-e vagy elpusztul.
A posztembrionális fejlődés során részletesebben a
szem fejlődését vizsgálták. Itt az eyes-absent (eya) gén az,
amelyik azt szabályozza, hogy a sejtek a retinális differenci­
álódás vagy a sejtpusztulás útján fejlődjenek tovább. Az eya-
mutánsokban az összes leendő retinális sejt elpusztul, innen
a mutáció neve. Több más, funkcionálisan hasonló hatású
gént is azonosítottak már a szemfejlődés során. Ilyen az el-
lipse és a torpedo. Az ellipse egy EGF-receptor-homolög és
a torpedóval együtt a receptor tirozin-kinázok közé tartozik.
Ebből arra gondolnak, hogy e két gén terméke azon szigná­
lok transzdukciójához szükséges, amelyek a sejtekben a
programozott sejthalál folyamatát gátolják. Hiányukban ki­
terjedt sejtpusztulás indul meg a szem telepében, és maga a
szem egészen kicsi lesz a kifejlett állatban.
A sejtpusztulást serkenti a Drosophila retinájában a
roughest és az echinus gén. E gének funkcióveszéses mu­
tánsaiban azok a sejtek sem halnak el, amelyek a normális
fejlődés alatt eliminálódnak. Belőlük többnyire felesleges
számű pigmentsejt fejlődik, aminek következtében a szem
nagyobb és sötétebb színű lesz, mint a vad típusú legyekben.
A posztembrionális fejlődés alatt, a báboződás
előtt a lárvaszervek sejtjei (pl. a nyálmirigyek, a zsír­
test, a középbél hámja, a protorakális mirigy) elpusz­
tulnak. Ezekben a sejtekben kiterjedt és igen intenzív
autofagocitózis indul meg, gyakorlatilag a teljes cito­
plazma autofág vakuolumokba csomagolódik, és
azokban megemésztődik. A folyamat szigorú hormo­
nális szabályozás alatt áll. A vedlési hormon serkenti,
a juvenilis hormon gátolja a sejtpusztulást. A vedlési
hormon sejtpusztulást indukáló hatása actinomycin D
(génátírást gátló méreg) vagy cycloheximid- (transzlá­
ciógátló méreg) kezeléssel kivédhető. Ez azt jelenti,
hogy a vedlési hormon indukálta sejtpusztuláshoz de
novo mRNS- és fehérjeszintézis szükséges. Tehát fel­
tételezhető itt is olyan gének differenciális aktiválódá­
sa a hormon hatására, melyek a sejtpusztulás megin­
dulásához, ill. lezajlásához szükségesek.
A rovarok szervezetében az interszegmentális izmok is
lebomlanak a metamorfózis során. Ezek az izmok a kifejlett
állatban nem szükségesek, bábállapotban lebomlanak, ke­
véssé feltárt mechanizmussal. A lebomlás nem apoptotikus,
11. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI
hiszen a sejtmagok anyaga nem kondenzálődik, a DNS nem
fragmentálódik, és a citoplazma egyes részeinek lefűződése
sem figyelhető meg ebben az esetben. Autofág vakuölumok
ugyan megjelennek, de nem olyan óriási számban, mint a
lárvaszervek lebomlásakor. Megjegyzendő és nagyon érde­
kes, hogy a vedlési hormon ebben a rendszerben és a fejlő­
désnek ebben az időszakában nem serkenti, hanem éppen
gátolja a sejtpusztulás folyamatát. Egyértelműen igazolták
azt is, hogy a sejtpusztulás nem az mRNS és a fehérjeszinté­
zis megszűnésének a következménye, hanem egyes, jellem­
ző gének aktiválódásának köszönhető. Igazolták, hogy a
pusztuló interszegmentális izmok homogenizátumából 30
újonnan megjelenő fehérje mutatható ki kétdimenziós gél-
elektroforézissel (amikor fehérjék preparátumát egyik dimen­
zióban tömegük szerint, másik dimenzióban izoelektromos
pontjuk, vagyis töltésük függvényében elektroforetizálják).
Közülük eddig egyet azonosítottak. Ez a poliubikvitin gén.
Termékének a fehérjék lebontásában van szerepe. Az is bi­
zonyítható, hogy vedlési hormon (ecdyson) injekcióval a po­
liubikvitin gén kifejeződése gátolható, és ebben az esetben
a sejtpusztulás sem indul be a kezelt állatok interszegmen­
tális izmaiban. Ez a mechanizmus nemcsak az interszegmen­
tális izmokra jellemző. A rovarok központi idegrendszeré­
ben, a hasdücláncban, kb. 300 neuron pusztul el a
báb-imágö átalakulás során. Ez a folyamat is vedlési hor­
mon függő, de ellentétes módon: a vedlési hormon kis kon­
centrációjának hatására a pusztuló neuronokbán a poliubi­
kvitin gén kifejeződése figyelhető meg.
1 1 .2 .2 .3 . S ejtpusztulás a gerincesek
fejlődése során
Az emlősök egyedfejlődésének egészen korai sza­
kaszában, a blasztociszta kialakulásakor figyelhető
meg először sejtpusztulás. A blasztociszta belső sejt­
tömegében lévő sejtek mintegy 10%-a pusztul el, és
ezeket a sejteket a trofoektoderma sejtjei fagocitálják.
Az a kérdés, hogy lehet-e ezt a folyamatot programo­
zott sejthalálnak tekinteni, ugyanis a pusztuló sejtek
eloszlása véletlenszerűnek tűnik, és nem bizonyított
szerepe a morfogenetikai folyamatokban. A megfigye­
lések szerint ebben a stádiumban azok a sejtek hal­
nak el, amelyek elveszítik a kapcsolataikat a többi, ve­
lük azonos populációba tartozó sejttel.
A gasztruláció időszakában szintén sok sejt pusz­
tul el a gerincesek embrióiban. A pusztuló sejtek az
apoptőzisra jellemző morfológiai elváltozásokat mu­
tatják, és legnagyobb részük a velőlemez területén
lokalizálható. Az egér embriók primitív entodermája,
mely a belső sejttömegből származik, mintegy 60%-
ban lebomlik, és az elpusztuló entodermális sejtek
helyét valószínűleg ektodermális eredetű sejtek fog­
lalják el.
A gerincesek fejlődése során az első valódi progra­
mozott sejthalállal a neuruláció időszakában találko­
zunk. Retinsawal indukált velőcső-fejlődési zavarok
esetében bizonyították, hogy záródásának elmaradá­
sa annak a következménye, hogy nincs sejtpusztulás
ezen a területen. A velőcső kialakulása után magában
a velőcsőben is igen sok sejt pusztul el, ami a normá­
lis gerincvelői szerkezet szerveződéséhez szükséges.
A programozott sejthalál egyik kitűnő példája a fa­
rok nélküli gerincesek farokbimbójának eltűnése.
Ezekben az állatokban a korai embrionális fejlődés
alatt a farokbimbö területének sejtjei valamennyien
elpusztulnak. Ha a farokbimbót átültetik egy azonos
fajú embrió másik testrészébe, akkor azon a másik he­
lyen is ugyanúgy és ugyanakkor lebomlik, mint az ere­
deti helyén, azaz a megfigyelt sejtpusztulás nyilvánva­
lóan programozott folyamat.
A szív fejlődése során a madarak esetében a köl­
tési időszak 2. és 8. napja között 31 különböző terü­
leten lehet pusztuló sejtek jelenlétét regisztrálni. Ez el­
sősorban annak köszönhető, hogy a szív kialakulása
alatt igen kiterjedt reorganizációs folyamatok fordul­
nak elő, mint például a szívcső egyes területeinek fú­
ziója, pitvarokra és kamrákra való tagolódása, a bil­
lentyűk szerveződése, miközben a szív folyamatosan
megtartja eredeti funkcióját, a vérkeringés fenntartá­
sát. A szívfejlődés ultrastrukturális és molekuláris
mechanizmusai ma még kevéssé ismertek, egyedül a
bcl-2 gén kifejeződését bizonyították ebben a rend­
szerben.
Az urogenitális rendszer esetében a pronephros és a
mesonephros a magzatburkos gerincesek szervezetében le­
bomlik vagy részben lebomlik. (Mint ismeretes, a hímek
esetében a mesonephros egyes részei fennmaradnak, és a
mellékhere, ill. az ondóvezető fejlődik belőlük.) A pro- és
mesonephros sejtjeiben előbb kiterjedt és igen intenzív au-
tofagocitózis indul be, majd a sejtek maradványait a szerv­
telepekbe áramló nagyszámú fehérvérsejt kebelezi be és
emészti fel.
11.2.2.3 .1. A végtagfejlődés
A végtag embrionális kezdeménye, az ún. végtagbimbó
egy szélesebb fogantyúval rendelkező palacsintasütőre em­
lékeztet. Ebben számos, pontosan meghatározott és körülírt
terület van, amelyeknek a sejtjei a fejlődés egy adott, 8 - 1 0
óráig tartó időszakában elpusztulnak. E területeket nekroti-
kus zónáknak nevezzük, történeti okokból. Már akkor felis­
merték őket ugyanis, mikor még mindenfajta sejtpusztulást
nekrőzisnak neveztek.
A végtagbimbó belső részeit kitöltő mezenchimális sej­
tek fejlődését a felettük lévő ektoderma egy megvastagodá-
 1 1.2. A PROGRAMOZOTT SEJTHALÁL FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI
sa, az űn. apicalis ectodermal ridge (AER) szabályozza. Ha
ezt a területet kiirtják, akkor végtag nem alakul ki a beavat­
kozás után. Megállapították, hogy ez azért van, mert az AER
egy növekedési faktort, az FGF-2-t termeli, mely a sejtpusz­
tulást gátolja az alatta fekvő mezenchimatikus állományban.
A sejtpusztulás a végtagbimbö elülső és hátulsó ré­
szében, az ün. anterior és poszterior nekrotikus zónában
(ANZ és PNZ), valamint a végtagbimbö centrumában, az űn.
opaque patchban (OP) figyelhető meg először. Röviddel ké­
sőbb, az ujjak kialakulása során, interdigitális nekrotikus zó­
nák (INZ) is megjelennek, amelyek az eredetileg egységes
végtagbimbót a leendő ujjakra tagolják. Ez utóbbi nekroti­
kus zónák szerepét egyértelműen bizonyítja egy egér mu­
táns, amelynek az ujjai összenőttek, mert mutáció következ­
tében a közöttük lévő nekrotikus zónák nem alakulnak ki.
A nekrotikus zónák területén elpusztuló sejtekben az
apoptözisra utaló jeleket is regisztráltak, pl. a DNS-fragmen-
táciő bizonyított, ugyanakkor a sejtekben kiterjedt és inten­
zív autofagocitózis is megfigyelhető.
11.2.2.3 .2. Sejtpusztulás az idegrendszer
kialakulása során
A perifériás és a centrális idegrendszer fejlődése
alatt az axonok és dendritek differenciálódása, kinö­
vése időszakában a sejteknek 15-85% -a elpusztul,
attól függően, hogy hol helyezkednek el a szervrend­
szer területén. A neuronoknak ez a hatalmas arányú
túltermelése valószínűleg azért szükséges, hogy a
morfogenezis azon plaszticitását biztosítsa, mely a ne­
uronhálózatok és a neuromuszkuláris kapcsolatok ki­
alakulásához szükséges. A neuronális hálózatok fejlő­
dése során különösen jellemző, hogy a funkcionáló
sejtszámot a sejtosztódások és a sejtpusztulás aránya
határozza meg. A sejtpusztulás az idegrendszer tele­
pében nagyon pontosan meghatározott időszakok­
ban, hullámokban jelentkezik.
A sejtpusztulás a periférián elég pontosan korrelál azzal,
-ogy a neuronok mennyire képesek ezeken a területeken
• apcsolataikat kialakítani, azaz mennyire képesek az érzék­
szerveket megtalálni, ill. az izmokat innerválni. Azok a sejtek,
amelyeknek ezek a kapcsolataik nem jönnek létre, pusztu-
ásra vannak ítélve.
A központi idegrendszerben kiterjedt sejtpusztulás van
több területen. Igen érdekes, hogy pl. a fiatal hím zebrapin­
tyek nucleus magnocellularisában a sejtpusztulás éppen ak­
kor figyelhető meg, amikor azok a saját éneküket tanulják
~eg, míg a tojók esetében ez a differenciálódási lépés nem
ügyelhető meg. Úgy tűnik tehát, hogy egy adott funkcióhoz
r::kséges neuronhálózat kialakulása szoros korrelációban
an az adott agyterületben zajló sejtpusztulással. A látöana-
zátorban is jelentős mértékű sejtpusztulás van, már a szem-
serleg kialakulásakor is.
A neuronpusztulás egyik szabályozó tényezője a beideg-
zett terület nagysága, a kialakuló szinapszisok száma lehet.
Ennek klasszikus bizonyítéka az, hogy ha a madár embriók­
ból kiirtják a végtagbimböt, akkor az azt beidegző neuronok
sem fognak kifejlődni, hanem elpusztulnak a fejlődés alatt.
Ha viszont egy extra végtagbimböt ültetnek be egy fejlődő
csirkébe, akkor a neuronok száma az adott gerincvelői ré­
gióban megsokszorozódik, a beidegzendő struktúra nagysá­
gának (szinapszisszámának) megfelelően.
Fontos ismeret az is, hogy nem csupán a szinapszisok
megléte, de működése is szükséges ahhoz, hogy az adott
neuronhálózat sejtjei életben maradjanak. Számos esetben
bizonyították, hogy ha pl. farmakológiai módszerekkel gátol­
ják a neuromuszkuláris junkciók működését, akkor az is
ugyanolyan kiterjedt sejtpusztuláshoz vezet, mint az izmok
és a neuronok közötti kapcsolat mechanikus megszakítása.
Már a molekuláris biológiai adatok megjelenése
előtt kiderült, hogy a neuronpusztulás szabályozásá­
ban jelentős szerepe van egyes növekedési faktorok­
nak. Közülük a nerve growth factor (NGF) a legismer­
tebb. Funkciója egyértelmű, a végtagbimbó irtása
után nagy koncentrációjú NGF-kezeléssel meg lehet
akadályozni a neuronpusztulást az adott területen (is).
Ha viszont a fejlődő idegrendszer telepét az NGF ellen­
anyagával kezelik, akkor az igen kiterjedt sejtpusztu­
lást okoz. Ugyancsak leírtak olyan növekedési fakto­
rokat, amelyek a gliasejtekben termelődnek, és bizto­
sítják a környezetükben lévő neuronok életben mara­
dását.
A Bcl-2 fehérjék között a gerincesek sejtjeiben is
vannak a sejtpusztulást serkentő és azt gátló moleku­
lák. A Bcl-2 és a Bcl-xL egyértelműen gátolja a folya­
matot. A mitokondriumok külső membránjában, az
endoplazmatikus retikulumban és a maghártyában lo­
kalizálhatok. Kimutatták, hogy a Bcl-2 túltermeltetése
a neuronokbán meggátolja a növekedési faktorok (pl.
NGF) hiányával indukált sejtpusztulást. Hasonlókép­
pen, ha a Bcl-2-t folyamatosan termelő transzgén
egér idegrendszerének fejlődését vizsgálják, akkor
csak nagyon kevés pusztuló sejtet tudnak azonosíta­
ni, sőt az ilyen egerekben pl. a nervus facialis átvágá­
sa után az agyideg érződúcában nem következik be
neuronvesztés. Ha a Bcl-2 gént genetikai módszerek­
kel kiütik (knoc kout) egy egérből, akkor annak ideg-
rendszere normálisan fejlődik, de a s z ü le té s után a
normális fejlődés részeként folyó neuronpusztulás
nem figyelhető meg az esetében. A Bcl-xL gén a köz­
ponti idegrendszer sejtjeiben aktív, és aktivitása az
egész élet során kimutatható, nem csupán az ideg-
rendszer fejlődése során. A Bcl-xL hiányában az állat
az embrionális fejlődés 13. napján elpusztul, mert
idegrendszerében tömeges a neuronok elhalása.
11. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NATKO ZÁSAI
A Bcl-2 és a Bcl-xL a sejtpusztulást serkentő Bcl-2
fehérjékkel komplexeket (pontosabban heterodime-
reket) alkot, ezáltal gátolja azok hatását. Amennyiben
csak a serkentő hatásü Bax fehérje jelenik meg a mi­
tokondriumok külső membránjában, és nem alkot a
gátlókkal heterodimert, akkor a citokröm C kiszaba­
dul a mitokondriumokböl. Ennek következményeit rö­
videsen látni fogjuk. A Bax hiánya esetében a fejlődő
idegrendszerben pl. a ganglion cervicale superiorban
sokkal több sejt marad életben, mint a normális fejlő­
dés során. A Bax-hiányos egerek idegsejtjei - érthető­
en - sokkal jobban tolerálják a növekedési faktorok,
így pl. az NGF hiányát.
Az Apaf-1 nevű gén funkciója az ontogenezis során
elpusztuló idegsejtekben a mitokondriumokböl érke­
ző molekuláris jelek átvitele a kaszpáz kaszkádrend-
szerre. Az Apaf-1 a gátló hatásü Bcl-2 molekulák hiá­
nyában kiszabaduló citokröm C-vel komplexet képez.
Ez a komplex köti a kaszpázkaszkád funkcionálisan el­
ső tagját, a kaszpáz-9-et. Ezáltal a kaszpáz-9 (proteo­
litikus hasítás következtében) aktiválódik. Ez aztán ha­
sonló mechanizmus szerint aktiválja a kaszpáz-3-at,
amely beindítja a neuronban a sejtpusztulás folyama­
tát végrehajtó lépéseket. Az Apaf-1 -hiányos egérmu­
tánsok még embriókorban elpusztulnak, mert a köz­
ponti idegrendszerükben szinte valamennyi neuron
épen marad.
A kaszpázok közül ma 14 molekulát ismerünk.
Ezek mindegyike előfordulhat neuronokbán is, de
messze nem mindegyikben. Ráadásul a kaszpázok
mintázata jelentősen különbözik az egyes idegsejtek­
ben. E különbségek jelentését és jelentőséget ma még
nem ismerjük az idegrendszer fejlődésében. Az azon­
ban bizonyított, hogy a kaszpáz-9 és a kaszpáz-3 hiá­
nya egerekben az embrionális neocortex, a hippo-
campus és a striatum területén a sejtszám extrém nö­
vekedését okozza, és ennek következtében az állatok
elhullanak. Ez a két kaszpáz valószínűleg valamennyi
pusztuló neuronban megjelenik, és a fejlődés alatti
neuronvesztésben központi szerepet játszik.
A pusztuló idegsejtekben szintén megfigyelhető
tömeges autofagocitózis és az ezt követő neuronvesz-
tés molekuláris mechanizmusairól egyelőre nincsenek
tankönyvi szinten összefoglalható ismereteink.
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
8.1., 9.5., 10.1-10.3., 10.6., 15.4., 15.5.
Ajánlott olvasmányok
H eng artner, M.O.: The Biochemistry of Apoptosis.
Natúré 407.-770-795, 2000.
M e ie r , P., F in c h , A., G e r a l d E v a n , G.: Apoptosis in De­
velopment. Natúré 4 0 7 :7 9 6 -8 0 1 , 2000.
Y u a n , J., Y a n k e r , B .: Apoptosis in the Nervous System.
Natúré 407.-802-809, 2000.
W o l p e r t , L., B e d d in c t o n , R., B r o c k e s , J., J e s s e l l , T.,
L a w r e n c e , P., M e y e r o w it z , E.: Principles of Deve­
lopment. Oxford Univ. Press, 1998.
G il b e r t , S.F., R a u n io , A.M.: Embryology. Constructing
the Organism. Sinauer Associates, Inc., Sunder-
land (Mass.) USA, 1997.
G r if f it h s , A.J.F., M il l e r , J.H., S u z u k i , D.T., L e w o n t in ,
R.C., G e l b a r t , W.M.: An Introduction to Genetic
Analysis. Freeman and Co., New York, 1996.
G il b e r t , S.F.: Developmental Biology. 6 th Ed. Sinauer
Associates Inc. Publ., Sunderland, (Mass.) USA,
2000.
Sa n d er s, E.J., W r id e , M.A.: Programmed Cell Death in
Development. International Review of Cytology
/ 6 3 :1 05-473 , 1995.
 11.3. Sejtadhéziós mechanizmusok szerepe
az egyedfejlődés szabályozásában
Sass M iklós

1.3.1. A soksejtűség kialakulásának feltételei

1.3.1.1. A differenciális génaktiválódás
1.3.1.2. A soksejtűség kialakulásának egyéb feltételei
1.3.2. A sejtadhéziős molekulák szerepe a multicellularitás kialakulásában
1.3.2.1. A barázdálódás kezdetén sejtadhéziö nem figyelhető meg
1.3.2.2. Az első sejtkapcsoló fehérjék megjelenése a barázdálódás idején
1.3.2.3. A tight junction és a gap junction megjelenése és funkciója a blasztula állapotban
1.3.2.4. A sejtadhéziős molekulák funkciója a gasztruláció során
1.3.3. A sejtátrendeződés mechanizmusai
1.3.4. A sejtadhéziós molekulák szerepe a csíralemezek kialakulásában és sejtátrendeződésekben
1.3.4.1. Kísérleti eredmények in vitro rendszerekben
1.3.4.2. A sejtadhéziős molekulák szövetspecifikus megoszlása az embrionális szervezetben
1.3.4.3. A kalciumtól független sejtadhéziós molekulák szerepe az egyedfejlődésben
1.3.4.4. Az N-CAM hatása in vitro kísérleti rendszerekben
1.3.4.5. Az egyedfejlődés zavarai CAM-hiányos mutánsokban
1.3.4.6. Az integrinek funkciója az embriogenezisben
1.3.5. A sejtvándorlások és szabályozásuk az egyedfejlődési folyamatokban
1.3.5.1. A sejtvándorlás nyomon követése a végtagbimbó fejlődése alatt
1.3.5.2. A velősánc sejtjeinek útja és megtapadása a szervezet különböző helyein
1.3.5.3. A sejtvándorlás néhány megoldatlan kérdése
1.3.5.4. A sejtvándorlás mechanizmusát magyarázó hipotézisek

Bevezetés tekintésünk lehet ebbe a bonyolult folyamatba. Már

A soksejtű szerveződési szint kialakulása a törzsfej­
lődés során nagyon bonyolult lépés lehetett. Elég csak
arra gondolni, hogy bár az első egysejtű élőlények már
mintegy 3 milliárd éve kialakultak, a legegyszerűbb
soksejtűek legkorábban kb. 1 milliárd éve jelenhettek
meg a Földön. A soksejtűség kialakulásának feltételei
tehát nagyon sok lépésben alakulhattak ki, és ez igen
hosszú ideig tartó törzsfejlődéstani (filogenetikai) fo­
lyamat lehetett. Részleteit természetesen nem ismer­
jük, hiszen a földtörténet ezen időszakából nem ma­
radtak meg fosszilizálődott maradványok, de főként
az embriológia és a molekuláris biológia eredményei
alapján a multicellularitás kialakulásának egyes lépé­
seit elképzelhetjük, megérthetjük, vagy legalábbis be­
a múlt század közepén megfogalmazták (H a e c k e l ) azt
a törvényszerűséget, miszerint az egyedfejlődés (on­
togenezis) a törzsfejlődés (filogenezis) gyors és lénye­
gi lépéseinek megismétlése (rekapitulációja).
Az emberi petesejt 0,2 mm átmérőjű és 5x109 g
tömegű. Ebből mintegy 10'2 osztódás során alakul ki
az átlag 3000 g tömegű magzat. E fejlődési folyamat
természetesen nemcsak mennyiségi (növekedési), ha­
nem minőségi szempontból is hallatlanul összetett.
Az embrionális és magzati élet során jön létre a szer­
vezetet felépítő valamennyi sejttípus, amelyek egy­
mással bonyolult strukturális és funkcionális kapcso­
latban állnak. A fejlődés ezen aspektusát nevezzük
differenciálódásnak.

663
1 1. A M U L T I C E L L U L Á R I S S ZE R V E Z Ő D É S F E J L Ő D É S B I O L Ó G I A I V O N A T K O Z Á S A I
11.3/1. ábra.
Kísérlet annak bizonyítására, hogy az embriogenezis alatt a sejtmagban nem megy végbe irreverzibilis változás. A teljes fej­
lődési program reaktiválható volt mindkét sejttípus esetén.
1 1 .3 .1 . A s o k s e jtű s é g k ia la k u lá s á n a k
fe lté te le i
1 1 .3 .1 .1 . A differenciális génaktiválódás
Először is azt az alapvető tényt kell belátnunk,
hogy egy adott soksejtű szervezet valamennyi sejtje'
ugyanazt a genetikai információt hordozza, azaz min­
den sejtjének DNS-tartalma és génjei pontosan azo­
nosak. Az, hogy egy megtermékenyített petesejtből a
térben és időben szigorúan szabályozott osztódások
során pl. idegsejt vagy mellékvesesejt alakul-e ki, két­
féleképpen képzelhető el. Az egyik szerint lehetséges,
hogy a fejlődés során a genom egyes (minden sejttí­
pusban más és más) részei elvesznek (vagy esetleg ke­
letkeznek), a másik szerint az azonos genom más és
más génjei aktiválódnak vagy gátlódnak a különböző
sejttípusokban.
G u r d o n több mint negyed évszázada bizonyította
először kísérletesen, egy nagyon híressé vált munká­
jában, a második elképzelés helyességét.
Afrikai karmosbéka (Xenopus loevis) petesejteken
kísérletezett. Ezek elég nagy méretűek ahhoz, hogy
bizonyos operációkat el lehessen végezni rajtuk. Elő­
ször a petesejtek saját sejtmagjának anyagát (első­
sorban a DNS-tartalmát) UV fénnyel való besugárzás­
'Kivétel: I. 10.2., 9.5. fejezet.
sal apró darabokra törte, és így működésképtelenné
tette. Ezután ezekbe a petesejtekbe igen vékony
üvegkapilláris segítségével azonos fajból származó,
de felnőtt egyedek hámsejtjeiből2 vett sejtmagot ül­
tetett be (11.3/1. ábra). A beültetés során alkalma­
zott szúrás egyben alkalmas a fejlődési program be­
indítására a kétéltűek petesejtje esetében. Az esetek
kis százalékában pozitív eredményre jutott, tehát a
kifejlett egyedből átültetett sejtmag hatására a teljes
embrionális fejlődés hibátlanul lezajlott, és életképes
ebihal kelt ki az operált petesejtekből. Ezáltal egy­
értelműen bizonyította, hogy az egyedfejlődés során
a genom maga nem változik, csak az egyes gének
aktivitása, expressziós mintázata különbözik a kü­
lönböző sejtekben. Ezt a jelenséget nevezzük diffe­
renciális génaktivitásnak, ami minden fejlődési lépés
alapja.
1 1 .3 .1 .2 . A soksejtűség kialakulásának
egyéb feltételei
A soksejtű lét két feltétele, a differenciális génakti­
vitás és a sejtöröklődés megvan már az egysejtű élőlé­
nyekben is. Ugyanakkor számos más feltétel nem ala­
kult még ki, vagy csak nagyon kezdetleges formában
2Hacsak a hámsejtek között nem voltak differenciálatlan ős­
sejtek; I. 10.2.4. fejezet.
 11.3. S e jta d h é z iő s m e c h a n iz m u s o k sze re p e az e g y e d fe jlő d é s s z a b á ly o z á s á b a n

van jelen az egysejtűekben. Ilyenek pl. a genom repli-
káciőjának lassúsága, az anyagcsere korlátai, a sejtek
közötti kommunikáció fejletlensége, a sejtváz, a sejt­
mozgások hiánya és (ehhez szorosan kapcsolódóan)
mindazon anyagoknak és struktúráknak a hiánya,
amelyek a sejtek mechanikai kapcsolatait biztosítanák.
1 1 .3 .2 . A s e jta d h é z ió s m o le k u lá k
sz e re p e a m u ltic e llu la ritá s
k ia la k u lá s á b a n
Ebben az alfejezetben a soksejtű állapot kialakulá­
sa, a soksejtű állatok fejlődése és a sejtkapcsolatok, a
sejtkapcsolő struktúrák megjelenése között megfi­
gyelhető összefüggéseket vizsgáljuk.
Külön ki kell emelni, hogy e kísérleti technika a sa­
ját jelentőségén túl számos más irányú és célú, elmé­
leti és gyakorlati vizsgálatban nagyon fontos szerepet
játszott, és ma is széleskörűen alkalmazzák. A két
nyolcsejtes embrióiéi egyesítésével létrehozott élő­
lényt kimérának nevezzük. E kimérákban egyesített
embriókat ügy választják meg, hogy valamilyen köny-
nyen kimutatható színben (pl. albino és fekete egér
törzsek embriói) vagy biokémiai, genetikai markerben
különbözzenek. A markerek segítségével nyomon le­
het követni a két térfél, a két különböző embrióból
származó sejtek sorsát, útját a fejlődés során, és ennek
kapcsán nagyon fontos ismereteket lehet szerezni.
fehér szülőktől szárm azó fekete szülőktől szárm azó
8-sejtes em brió 8-sejtes embrió

1 1 .3 .2 .1 . A b a rá z d á ló d á s k ezde tén
s e jta d h é z ió nem fig y e lh e tő m eg

Minden soksejtű állat egyedfejlődése (ontogenezi­ a zón a pellucida eltávolítása

proteinázem észtéssel
se) a megtermékenyített petesejt sorozatos, mitotikus
osztódásával kezdődik. Az ontogenezisnek ezt az első
szakaszát barázdálódásnak (szegmentáció) nevezzük.
Az emlősök embriója esetében az első három osz­
tódás következtében létrejövő nyolc utódsejt (a sze­
dercsíra vagy morula) meglehetősen laza kapcsolat­
ban áll egymással. Gyakorlatilag csak a petesejt ere­
deti burka, a zóna pellucida tartja össze őket. Ezt pl.
azok a kísérletek bizonyítják, amelyek szerint az emb­
rió osztással szaporítható, azaz, ha két négysejtes a fuzionált em briók fejlődése in vitro
együttesre szeparálják őket, a két embriófélből két folytatódik a blasztociszta állapotig

egyed nevelhető.
Érdekes, hogy a természetben is előfordul hason­
ló jelenség. A tobzoska minden embriója négy sejtre
esik szét az embriogenezis kezdetén, és a négy sejtből
négy külön kis állat (valójában négy egypetéjű iker)
fog kifejlődni.
a blasztociszta beültetése a
Ugyanezen jelenség, kísérlet fordítottja az, hogy két horm onkezelt „nevelőanyába”
nyolcsejtes emlősembriót egyesíteni lehet, és abból
egy egyed fog fejlődni. Ebben a kísérletben először szu-
perovuláciőt váltanak ki egy nőstény egérben pl., és az
ovulált petesejteket kimossák az ivarutakböl. A pete­
sejteket in vitro megtermékenyítik, és nyolcsejtes ál­
lapotig mesterséges médiumban tartják. Ezután pro-
teináz-emésztéssel eltávolítják a zóna pellucidát. Két
nyolcsejtes embriót mechanikusan egymáshoz nyom­ a kim éra egérnek négy szülője van
nak, illesztenek egy kis csőben vagy V alakú vájatban. (de a „nevelőanya" nem az)
Az esetek többségében a két embrió ilyenkor ügy re­
agál, (úgy érzi), mintha egyetlen, de tizenhat sejtes 11.3/2. ábra.
embrió lenne, és így is fejlődik tovább (11.3/2. ábra). Mozaikos egér (kiméra) létrehozását célzó kísérlet elvi vázlata.
 1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI
1 1 .3 .2 .2 . Az első sejtkapcsoló fehérjék
m egjelenése a barázdálódás
idején
A sejtkapcsolö struktúrák szempontjából e kísérle­
tek lényegében negatív eredményei a fontosak, neve­
zetesen az, hogy a sejtek között a 2 - 4 - 8 sejtes álla­
potban még nincsenek kapcsolatok, a sejtek fejlődési
képessége ekkor még totális (más szóval totipotenseh
a nyolcsejtes embrió sejtjei).
Ugyanakkor a leírt kísérletek egyértelműen siker­
telenek akkor, ha tizenhat sejtes embriókkal próbáljuk
meg elvégezni őket. Ebben a stádiumban az emlős-
embriók már nem oszthatók, és nem is egyesíthetők
kimérákká. Valami nagyon fontos dolog következik be
tehát a 8 és 16 sejtes állapot között. A sejtek totipo-
tenciája megszűnik, és ettől az időszaktól kezdve az
embrió nem egyszerűen egy 8 sejtből felépülő szerke­
zet, hanem egy 16 sejtes szervezet.
Vizsgáljuk meg, hogy mi történik a normális fejlő­
désben ebben az időszakban. Jól megfigyelhető válto­
zás, hogy az embrió mérete jelentősen csökken, nem
azért, mert a sejtek mérete kisebbedne, hanem azért,
mert a sejtek egészen szorosan egymáshoz tapadnak.
Ez egyszerű fénymikroszkópban is kiválóan megfigyel­
hető. Kialakulása során az addig egymással csak ki­
sebb foltok vagy inkább pontok mentén kapcsolódó
embrionális sejtek nagy felületen és egyre nagyobb
területeken egymáshoz simulnak.
A jelenség oka az, hogy a nyolcsejtes (egér) emb­
rióban jelenik meg először a sejtek felszínén egy olyan
molekula, fehérje, amely a sejtek összekapcsolódásá­
ban játszik szerepet. Ez a kadherin, mégpedig ebben
a fejlődési stádiumban az E-kadherin. Jelenléte im-
muncitokémiai módszerekkel egyértelműen bizonyít­
ható. Egyes letális (azaz a szervezet pusztulásához ve­
zető) mutánsokban hiányzik vagy hibás az E-kadherin
génje. Az ilyen állatok homozigóta utódai pontosan a
8 sejtes stádiumban pusztulnak el. Ez annak a követ­
kezménye, hogy az embrionális sejtjeik nem tudnak
egymáshoz kapcsolódni, hanem csak egy laza hal­
mazt alkotnak a zóna pellucidán belül, és ez az alak­
talan sejttömeg rövidesen elhal. Ezt az eredményt le­
het kísérletesen mimetizálni E-kadherin ellenanyag
kezeléssel. Ilyenkor az anti-E-kadherin hozzákötődik a
sejtfelszínen megjelenő antigénjéhez, és így megaka­
dályozza azt, hogy a két sejtfelszín kapcsolódjék egy­
máshoz. Bizonyítható a kadherin típusú sejtadhéziös
molekulák részvétele a folyamatban ügy is, hogy a
16 sejtes egér embriót kalciummentes közegbe he­
lyezzük. Ennek következtében a sejtek egyszerű, me­
chanikus behatásra (rázásra) szétesnek. Mint láttuk
666
(9.2. fejezet), a kadherinek által létesített homo-tipi-
kus kapcsolathoz a kalcium jelenléte nélkülözhetetlen.
Ez magyarázza a kísérlet eredményét és teszi lehető­
vé az értelmezését.
Valamennyi, az előzőekben említett eredmény te­
hát egyértelműen azt igazolja, hogy az ontogenezis
során a 8 -1 6 sejtes állapotban megjelenő sejtkap­
csoló molekula és az általa létrehozott kapcsolat alap­
vető, életfontosságú mozzanat a soksejtű szervezet ki­
alakulásában. Nélküle a szervezet sejtjei csak egyes,
individuális sejtek összességéből állnak, és nem képe­
sek a sejtek közösségét mint egy egységes szerveze­
tet érzékelni.
1 1 .3 .2 .3 . A tig h t ju n ctio n és a gap ju n ction
m egjelenése és funkciója
a blasztula álla po tb an
A 16-32 sejtes embrióban alakulnak ki a külső
helyzetben levő sejtek között az első szoros sejtkap­
csolatok (tight junction) (11.3/3. ábra). Ezek egyrészt
izolálják egymástól a külső teret és az embrió belső,
extracelluláris terét. Mivel a tight junction extracellu­
láris anyagáramlást gyakorlatilag nem tesz lehetővé,
kis és nagy molekulájú anyagok a továbbiakban csak
a sejteken keresztül, szabályozott módon cserélőd­
hetnek a külső tér és az embrió belső folyadéktere kö­
zött. A tight junction kialakulása abból a szempontból
is nagyon fontos, hogy az apikális és bazolaterális
membrándoméneket elválasztja egymástól. Ennek kö­
vetkeztében a két membránrészbe enzimek, ioncsa-
torna-fehérjék, receptorok polarizáltán épülhetnek be,
aszerint, hogy a sejt sorting mechanizmusai (I. 4.8. feje­
zet) melyik felé irányítják őket. Már ebben a fejlődési
blasztocöl tight junkció
11.3/3. ábra.
Az első sejtkapcsolö struktürák kialakulásának helye egy
kétéltű embrióban.
 11.3. S e jta d h é z iő s m e c h a n iz m u s o k sze re p e az e g y e d fe jlő d é s s z a b á ly o z á s á b a n
stádiumban megfigyelhető, hogy a nátriumionok az
ionpumpák működése következtében az embrió belső
folyadékterében akkumulálódnak. A növekvő nátrium­
koncentrációt passzív vízbeáramlás követi az ozmoti­
kus viszonyok megváltozása miatt. Ezért aztán az
embrió sejtjei között egy egyre növekvő, folyadékkal
telt rés nyílik. Természetesen eközben a sejtszám fo­
lyamatosan nő az állandó mitözisok következtében,
így alakul ki az az üreges struktúra, embrionális test,
amelyet kívülről egy egy sejtrétegű sejtsor borít, a bel­
sejében lévő üregbe pedig egy kisebb sejthalmaz nyo­
mul be az egyik oldalról. Ez az emlősállatok hölyagcsí-
rája (blasztula, itt blasztociszta). A külső sejtsor a tro-
foektoderma, amelyből a későbbiekben az extraemb­
rionális táplálószövetek (pl. placenta) alakulnak ki, a
belső sejttömeg pedig az embriőcsomó (inner cell
mass), amelyből maga az embrionális test fejlődik
majd ki.
A fejlődésnek ugyancsak ebben a stádiumában
alakulnak ki az első kommunikációs kapcsolatok (gap
junction) az embrionális sejtek között. Ezek egyrészt a
trofoektoderma sejtjei, másrészt az embriőcsomó
sejtjei között figyelhetők meg, de a kétféle sejttípus
között sohasem. Maga a jelenség immuncitokémiai
módszerekkel jól követhető. A kapcsolatokat alkotó
konnexonok a konnexin ellen kifejlesztett ellenanyag­
gal jelölhetők, és konfokális mikroszkópban kiválóan
látható a térbeli elrendeződésük.
A gap junctionok jelenlétét és aktív funkcionális
állapotát úgy is igazolták, hogy az embriőcsomó egyik
sejtjébe mikroelektróddal festéket (pl. fluoreszcensz
festéket) juttattak. A festék a gap junctionokon át rö­
vid időn belül eljutott valamennyi embriócsomösejt-
be, de a trofoektoderma sejtjei negatívak maradnak.
Ha a trofoektodermasejtekbe injektálták a festéket,
akkor (értelemszerűen) az csak a többi trofoektoder-
ma-sejtben jelent meg, az embriócsomó sejtjei festet­
tn e k maradtak.
A kifejlődő gap junction sorozat konkrét élettani
szerepéről keveset tudunk, de minden valószínűség
szerint az adott sejtcsoporton belüli kommunikációt
és a másiktól való elkülönülést szolgálja.
1 1 .3 .2 .4 . A sejtadhéziős m olekulák
funkciója a gasztruláció során
Az eddig tárgyalt fejlődéstani események lényegé­
ben azonosak az összes soksejtű állatcsoport eseté­
ben, noha lehetnek jelentős morfológiai különbségek.
Ezután a bélcsíraképződés (gasztruláció) követke­
zik. A gasztruláció során az embrionális test két vagy
három sejtrétegűvé válik, az adott állat törzsfejlődés­
tani fejlettségétől függően. A külső sejtréteg a külső
csíralemez (ektoderma), a belső a belső csíralemez
(entoderma), míg a kettő között a fejlettebb állatcso­
portokban megjelenik a középső csíralemez (mezo­
derma) is. Ilyenkor a sejtszám már nem vagy csak las­
san növekszik, az embrionális test morfológiai változá­
sa elsősorban a kiterjedt sejtátrendeződések követ­
kezménye.
A sejtmozgások egyik feltétele az, hogy a sejteket
összeragasztó kadherinek megjelenése után kialakul­
janak a sejtváz elemei, elsősorban a citoszkeletális ak-
tinváz, valamint megjelenjenek a sejtekben azok a
molekulák is, amelyek a kadherinek intracelluláris ré­
szét az aktinvázzal összekötik. Ezek (I. 9.2. fejezet) a
katenin, a vinkulin és az a-aktinin. Amikor a gasztrulá­
ció folyamata megindul az embrionális fejlődés során,
ezek a molekulák már mind jelen vannak a sejtekben.
A sorrendet tekintve az első a kadherin maga, utána
a citoszkeletális aktin mutatható ki, végül azok a gé­
nek fejeződnek ki, melyek a két rendszer közötti kap­
csolatot megteremtő molekulákat kódolják.
1 1 .3 .3 . A s e jtá tre n d e z ő d é s
m e c h a n iz m u s a i
A gasztrulációkor, ill. később az ontogenezis során
a sejtmozgásoknak, sejtátrendeződéseknek számos
formája, mechanizmusa figyelhető meg. Minden ilyen
sejtműködéshez szükséges a sejteket egymással ösz-
szekapcsolö molekulák és a sejtváz elemeinek össze­
hangolt munkája (í 1.3/4. ábra).
Az epiboliának (körülnövés) nevezett sejtátrendeződés
esetében a sejtek először apikobazális irányban erősen ella­
pulnak a sejtváz fehérjéinek ilyen irányú rövidülése és late­
rális irányú növekedése következtében. A sejtkapcsoló mo­
lekulák egy igen keskeny laterális sávba, övbe koncentrálód­
nak. Következésképpen a mozgásban résztvevő valamennyi
sejt ellaposodik, és a sejtegyüttes körülnövi, lefedi az emb­
rionális test külső vagy belső felszínét. A kétéltűek leendő
ektodermális sejtjei így növik körül a test belsejében mara­
dó entodermális sejteket.
Az interkatáció hasonló folyamat. Itt az eredetileg
többrétegű sejtsorok sejtjei egyetlen sejtsorba rendeződ­
nek, mint ahogy az autók (optimális esetben) egy kétsávos
útról egyetlen sávba sorolnak be. Ehhez az átrendeződés­
hez is szükséges a sejtkapcsoló molekulák és a sejtvázfe-
hérjék összehangolt működése. Interkaláciö figyelhető
meg az entoderma eredetileg egy tömbben elhelyezkedő
sejtjeinek kivándorlása, egy sejtrétegbe való rendeződése
során.
1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI

/ 1.3/4. ábra.
A sejtátrendeződések mechanizmu­
TöT°r ° í ° T — l o t Ö~3 ~5 T O I
sai.
epibolia

interkaláció

~Ö*1o oo To O
O I O «O o oo
o| o a o °
»j » »l - r '
konvergens extenzió

~jvyoTo | o ] v r ? T ^ o i °
invagináció

joTo 1 o r°7 °T °T°T°T

ingreszció

A konvergens extenzió tulajdonképpen ugyanaz, mint az
interkaláció, csak több sejtrétegből indul, és az eredménye
is több, de sokkal jobban ellapulő sejtréteg. így alakul ki pl.
a gerinchúr (chorda dorsalis), amely kialakulásának helyén
vaskos, inkább csomöszerű képlet, majd sejtjei megnyúlnak,
kevesebb sorba rendeződnek, és így pálcika formájú testet
hoznak létre.
Az invagináció nagyon sok fejlődéstani folyamatban
megfigyelhető. Ekkor a sejtek hosszirányban nyúlnak meg
először (elsősorban a mikrotubuláris rendszer átépülése kö­
vetkeztében), és hengerhám formát öltenek. Ezután az ak-
tinváz elemei húzódnak össze, ezzel jelentősen keskenyítve
a sejt apikális részét. Az így kúp vagy gúla alakúvá váló sej­
tek nem válnak el egymástól, mert a zonula adherensbe
tömörülő kadherinjeik összetartják őket. Következésképpen
a sok gúla alakúvá váló sejt rövidebb apikális és sokkal
hosszabb bazális felszíne miatt a sejtsor e része vályú-, majd
csőalakot ölt, és az embrionális test belsejébe süllyed. Ez
zajlik le pl. a velőcső képződésekor. Az involúció több sejtré­
teg betüremkedését jelenti.
Az ingreszciónak nevezett sejtátrendeződésben egyes
sejtek kilépnek egy adott sejtsorból, amelybe addig tartoz­
tak. Ez elsősorban azt feltételezi, hogy a sejtsort elhagyó sej­
tek ne szintetizáljanak (időlegesen) sejtkapcsoló fehérjéket,
vagy legalábbis ne azt a sejtadhéziös molekulát szintetizál­
ják, amely addig a sejtsorba kötötte őket. Ez a típusú átren­
deződés figyelhető meg pl. akkor, amikor egyes mezenchi­
mális sejtek kilépnek a mezoderma sejtegyütteséből.
A delamináció (az ábrán külön nem mutatjuk) hasonlít az
ingreszcióhoz, azzal a különbséggel, hogy delaminációkor
egy vastag, soksejtrétegű lemezből egy egész sejtsor egy­
szerre lép ki, válik el. Itt is nyilvánvalóan arra van szükség,
hogy az addig azonos sejtadhéziós molekulákat termelő sej­
tek együtteséből kiváljék egy sejtsor, amelyben más típusú
sejtadhéziös molekulák kezdenek szintetizálódni. Ez az új tí­
pusú adhéziós molekula összetartja a kilépő sejteket, de
nem köti őket az eredeti sejttömeghez. Ilyen mechanizmus
szerint képződik pl. az emlősállatok mezodermája.
1 1 .3 .4 . A s e jta d h é z ió s m o le k u lá k
sz e re p e a c s íra le m e z e k
k ia la k u lá s á b a n
és s e jtá tre n d e z ő d é s e k b e n
1 1 .3 .4 .1 . K ísé rle ti e re d m é n y e k in v itro
re n d s z e re k b e n
Azt, hogy a gasztruláció, a csíralemezek kialakulása so­
rán megváltozik az egyes embrionális sejtekben a sejtad­
héziós molekulák szintézise, és a csíralemezek, valamint
 11.3. S e jta d h é z ió s m e c h a n iz m u s o k sze re p e az e g y e d fe jlő d é s s z a b á ly o z á s á b a n
származékaik más és más sejtadhéziós molekulákat te r­
melnek, számos megfigyelés bizonyította már a klasszikus
időkben is.
Az egyik ilyen kísérletet a híres embriológus, H o l t f r e t e r
végezte még az ötvenes években. Kétéltű embriók sejtjeit
szeparálta egymástól enyhe proteinázkezelés és kalcium­
megvonás kombinációjával. Az így izolált sejteket mestersé­
ges tenyésztőmédiumban összekeverte, ahol azok random
eloszlást mutattak a kísérlet kezdetén. Bizonyos idő eltelte
után e sejtek aggregálódtak, de nem az eredeti összevissza­
ságukban, hanem eloszlásuk bizonyos szabályszerűséget
mutatott. Az entodermális sejtek az aggregátumok belsejé­
ben, a mezodermális sejtek középső helyzetben, az ektoder-
masejtek viszont az aggregátumok külső felszínén helyez­
kedtek el. Ez azt igazolta, hogy bár a sejtek nem képesek az
embrionális test teljes reorganizációjára, mégis az azonos
csíralemezből származók felismerik egymást, és egymással
asszociálódnak, kapcsolódnak (11.3/5. ábra). Ugyanez a kí­
sérlet teljesen sikertelen marad, ha a sejtek környezetéből
kelátorokkal kivonjuk a kétértékű ionokat (1. 9.2. fejezet, Je­
lenség).
epiderm isz
+ +
m ezoderm a
m ezoderm a m ezoderm a
B
11.3/5. ábra.
Az embrionális sejtek reaggregációja mesterséges szeparációjuk után, különböző sejttípusok eltérő kombinációiból kiindul­
va (A-E)
Egy másik nevezetes kísérletben a szemtelep és a májte­
lep sejtjeit izolálták egymástól. Néhány szemtelepből és né­
hány májtelepből származó sejtet izotóppal megjelöltek.
A je lö lt májsejteket jelöletlen májsejteket, ill. jelöletlen szem-
telepsejteket tartalmazó tenyészedényekbe tették. (Fordítva
is megcsinálták, azaz jelölt szemtelepsejteket tettek szintén
jelöletlen májsejteket, ill. jelöletlen szemtelepsejteket tartal­
mazó edényekbe.) A kísérlet eredménye az volt, hogy a jelölt
szemtelepsejtek csak a szemtelepsejtekkel, a jelölt májsejtek
csak a jelöletlen májsejtekkel asszociálódtak. Felismerték te­
hát egymást, és kapcsolódni is tudtak egymáshoz, viszont a
másik szervtelep sejtjeivel nem asszociálódtak, azoktól elkü­
lönültek. Mindezek azonban csak akkor voltak megfigyelhe­
tők, ha kalciumionok voltak a médiumban (11.3/6. ábra).
Mindkét kísérlet eredményeinek értékelése elveze­
tett ahhoz, hogy még a kadherinek ismerete előtt meg­
állapítsák azt, hogy az azonos eredetű, fejlődésű sejtek
felismerik egymást, kapcsolódni tudnak egymáshoz,
és ez a folyamat csak kalciumion jelenlétépen zajlik.
neurális lem ez
+
neurális lem ez axiális m ezoderm a
+
epiderm isz epiderm isz
entoderm a neurális lem ez
669
11. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NATKO ZÁSAI

határozni a különböző kadherinmolekulák lokalizációját az

embrionális szervezetben.
Japán kutatók a velőcső és a szomiták kialakulása során
vizsgálták az E-, az N- és a P-kadherin megoszlását emlős
embriókban. Kezdetben az E-kadherin az ektodermában,
az N-kadherin a mezodermális elemekben, az E és N együtt
pedig az entodermában lokalizálható. A chorda dorsalis
izolált szem - izolált máj- megjelenése és a velőcső lefűződése után az ektoderma
telepsejtek telepsejtek sejtjeiben az E- és P-kadherin együttesen jelenik meg. Az N-
„OOOOO • • • • • • kadherin a velőcsőben és a szomitákban mutatható ki. Ma­
° O O o o ü A Él m
gában a chorda dorsalisban pedig N- és P-kadherin fordul
O O © o
elő. Fontos eredmény az is (mint a későbbiekben látni fog­

/ \ / \ juk), hogy ugyanebben a fejlődési időszakban a velősáncok

£
sejtjei egyik ellenanyaggal sem jelölődnek.
oo
°°o OOO
Ezek a megfigyelések világosan bizonyítják, hogy a
°o ° o
kadherinek expressziős mintázata nagyon erős korre­
kis izotóppal izotóppal kis
retinasejt- jelölt jelölt májsejt- lációt mutat a csíralemezekben megjelenő különféle
aggregátum retinasejtek m ájsejtek aggregátum sejttípusok mintázatával. Az azonos eredetű és sorsú
sejtekben mindig azonos típusú kadherinek vannak,
és egy adott sejttípus kiválása egy sejtpopulációból
mindig együtt jár a sejttípus felszínén megjelenő kad­
herinek megváltozásával (is).

1 1 .3 .4 .3 . A ka lcium tól független

11.3/6. ábra.
Az izolált szemtelep és a májtelep sejtjei újrarendeződésé­
nek nyomon követése izotópos jelzés után.
1 1 .3 .4 .2 . A sejtadhéziös m olekulák
szövetspecifikus megoszlása
az e m b rio ná lis szervezetben
A különböző típusú, csíralemez-specifikus kadherinek je­
lenlétét a gasztruláció, majd az azt követő idegcsíra-képző-
dés (neuruláció) során immuncitokémiai módszerekkel iga­
zolták m ára modern, molekuláris sejtbiológia korszakában.
Az ilyen jellegű munkának az az előfeltétele, hogy a N-,
E- és P-kadherinek ellen olyan, specifikus ellenanyagokat
termeltessenek, amelyek nem adnak nem specifikus ke-
resztreakciökat egymással szemben. Ez nem egyszerű fel­
adat, és kizárólag a különböző kadherin gének bázissorrend­
jének ismeretében lehetséges. A bázissorrendek összeha­
sonlítása után ki kell választani azokat a szekvenciaeleme­
ket, amelyek csak az adott kadherintípusra jellemzők, azaz
a többiekben nem fordulnak elő. Ezeket klónozzák, majd be­
viszik egy megfelelő expressziós vektorba. A vektorral sejte­
ket fertőznek, és kifejeztetik a specifikus részeknek megfele­
lő peptideket. A peptideket kivonják a médiumból (vagy
adott esetben a sejtekből), és ezekkel a molekulákkal immu­
nizálnak egereket vagy nyulakat. így jutnak azokhoz az el­
lenanyagokhoz, amelyek segítségével most már meg lehet
sejtadhéziós m o lekulák szerepe
az egyedfejlődésben
A velőcső kialakulásának az időszakában, majd ké­
sőbb, a szöveti és szervdifferenciálődás (hiszto- és or-
ganogenezis) idején már nemcsak a kadherinek, ha­
nem a kalciumionoktól független sejtadhéziós mole­
kulák is megjelennek a sejtek felszínén. Közülük az N-
CAM az első, melynek a jelenléte kimutatható minden
olyan sejttípuson, amelyből majd neurális elemek
származtathatók. Ez nem meglepő, hiszen a kifejlett
szervezetben az N-CAM előfordulása elsősorban az
idegsejtekre jellemző.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a kadheri­
nek sokkal erősebb sejt-sejt kapcsolatokat biztosíta­
nak, ezek felelősek elsősorban a sejtek összetartásá­
ért, a szöveti kötelék fenntartásáért. A sejtadhéziós
molekulák (CAM-ok) a gyengébb, finomabb, specifiku­
sabb sejtkapcsolatok kialakításáért felelősek.
1 1 .3 .4 .4 . Az N-CAM hatása in v itro kísérleti
rendszerekben
Ezt kísérletesen ügy bizonyították, hogy kadherin
mRNS-t injektáltak kétéltű petesejtekbe, ezzel a kad­
herinek nagyobb koncentrációban való szintézisét
(ún. overexpresszióját) idézték elő.
 11.3. S e j t a d h é z i ő s m e c h a n i z m u s o k sz erepe a z e g y e d f e j l ő d é s s z a b á l y o z á s á b a n
Az ilyen embriókban az adott típusú kadherin szin­
te minden sejt felszínén megjelenik, és az állat fejlődé­
se igen korán megakad, mert a sejtek nem képesek a
normális mintázat szerint rendeződni a szervezeten
belül, és valamennyi sejtmozgás, sejtátrendeződés za­
vart szenved. Ha ugyanezt a kísérletet az N-CAM
mRNS-ének használatával ismétlik meg, akkor a fejlő­
désben csak sokkal kisebb változások figyelhetők
meg, noha az igazolható, hogy az N-CAM megjelenik
számos olyan sejttípus felszínén is, amelyeken normá­
lis körülmények között nem fordul elő.
Ugyancsak az N-CAM gyenge, de specifikusabb
hatását igazolják azok a kísérletek, amikor N-CAM el­
leni ellenanyagot fecskendeznek a szemhölyag nyelé­
be. Ennek az a következménye, hogy a szemideg mint
makroszkópos struktúra kialakul ugyan, de a benne
centripetálisan növekvő axonok lefutása abnormális
lesz, és nem rendeződnek szabályos pályaelemekké a
chiasma opticumot elhagyva. Ha az N-CAM ellen­
anyagot idegsejttenyészetben használjuk, akkor bár az
idegsejtek és nyúlványaik normálisan fejlődnek, de
az idegrostok nem képesek kötegekbe rendeződni.
1 1 .3 .4 .5 . Az e g y e d fe jlő d é s za va ra i
C A M -h iá n y o s m u tá n s o k b a n
A CAM fehérjecsalád Drosophila melanogasterben
előforduló egyik tagja a faszciklin nevű molekula. Dro­
sophilában lehetséges az ezt kódoló génben hibás
mutánsok válogatása, azonosítása. Amennyiben
olyan legyek fejlődését tanulmányozzák, amelyekben
a faszciklin génnek mindkét példánya hibás vagy hi­
ányzik, akkor az idegrendszer fejlődésében jelentős
zavarok mutatkoznak. Magának a központi idegrend­
szernek a makroszkópos morfológiája ugyan normális
ezekben az állatokban, de a perifériás idegek axonjai
nem szerveződnek idegekké. Nem képesek tehát ar­
ra, hogy egymást azonosítsák és egymáshoz kapcso­
lódjanak. Az ilyen mutánsok esetében az axonok kilé­
pési helye sem mindig egyezik meg a normális legyek­
ben megfigyelt pozícióval.
1 1 .3 .4 .6 . A z in te g rin e k fu n k c ió ja
az e m b rio g e n e z is b e n
A sejteket az extracelluláris mátrixhoz kötő integ­
rinek is a hiszto- és organogenezis időszakában jelen­
nek meg először az embrionális szervezetben. E mole­
kulákkal kapcsolatosan egyelőre csak kevés olyan kí­
sérleti eredmény ismert, amely a fejlődésben betöl­
tö tt szerepükre vonatkozik. Ismertek olyan Drosophi­
la mutánsok, amelyekben az integrin p-alegységének
génje hibás vagy hiányzik. Ha az erre a hibás génre
nézve homozigóta legyek fejlődését vizsgálják, akkor
azt tapasztalják, hogy ezek már embrionális korban
elpusztulnak. Pontosabban akkor pusztulnak el, mikor
az első izomkontrakciök figyelhetők meg az embrioge­
nezis során. Ekkor az ilyen mutánsokban az izmok
egyszerűen leszakadnak azokról az extracelluláris
struktúrákról, amelyekhez normálisan szorosan hozzá
kellene tapadniuk.
Egy másik megfigyelés szerint az integrineknek
fontos szerepük lehet a citoszkeleton elemeinek és az
extracelluláris mátrix elemeinek egymással összehan­
golt és összerendezett szerkezetté alakulásában a
hisztogenezis során. A simaizomszövet differenciáló­
dása során pl. az orsó alakú sejtekben az aktinváz a
sejt hossztengelyének megfelelő irányba rendeződik.
Ehhez talin, a-aktinin, vinkulin közvetítésével kapcso­
lódnak az intracelluláris oldalon az integrinmolekulák.
Az integrinek extracelluláris doménjei az extracellulá­
ris mátrix fibronektinmolekuláit kötik meg, mégpedig
úgy, hogy azokat is a simaizomsejtek hossztengelyé­
nek megfelelő irányba rendezik. Amikor ehhez a ren­
dezett mátrixhoz újabb és újabb izomsejtek kapcso­
lódnak, akkor a rendezett fibronektinhálőzat az integ­
rinek rendezett elhelyezkedését okozza, aminek kö­
vetkeztében azok sejtvázfehérjéi is felveszik a már
korábban megfigyelt és kialakult mintázatot. így a ki­
alakuló teljes szöveti együttesben az extracelluláris
mátrix és valamennyi sejt citoszkeletonfehérjéi egyet­
len rendezett egységbe tömörülnek a fejlődés alatti
folyamatos egymásra hatásuknak köszönhetően.
1 1 .3 .5 . A s e jtv á n d o rlá s o k
és s z a b á ly o z á s u k az e g y e d ­
fe jlő d é s i fo ly a m a to k b a n
A sejtkapcsolö molekulák fontos és sokrétű szere­
pet játszanak a sejtvándorlások szabályozásában és
molekuláris mechanizmusában is. (Sejtvándorláson eb­
ben a részben egyes, individuális sejtek mozgását ért­
jük, a korábban említett sejtátrendeződések, ahogy
láttuk, nagy sejtcsoportok együttes mozgását jelentik.)
A sejtmozgások elsősorban az organogenezis idő­
szakára jellemzők. Az embriogenezis korábbi szaka­
szában az azonos csíralemezekhez tartozó sejtek, ép­
pen sejtadhéziós molekuláik segítségével, azonos cso­
portokba, lemezekbe tömörülnek. A szervfejlődés
periódusában viszont igen sok sejt kiválik ezekből az
együttesekből, és más csíralemezekből származó sej-
 11. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÖCIAI VO NATKO ZÁSAI
tekkel kerül kapcsolatba. Könnyű ezt megérteni, hi­
szen a szervezetnek gyakorlatilag nincs is olyan szer­
ve, mely egyetlen csíralemezből származó homogén
sejtek tömegéből állna. Azt mondjuk pl., hogy az
emésztő- vagy a légzőszervek entodermális erede­
tűek. Ez igaz, de bennük gyakorlatilag csak a szerv lu­
menét szegélyező hám entodermális, a bennük futó
vérerek, az izmok mezodermális, az őket behálózó
idegek pedig ektodermális eredetűek. Az eredetileg
csak entodermális eredetű szervtelepben a mező- és
ektodermális sejtek megjelenése nyilvánvalóan a sejt-
vándorlások következménye.
E rendkívül bonyolult szabályozási rendszert felté­
telező sejtvándorlásoknak csak alig néhány elemét is­
merjük ma még. Tanulmányozásukra kevés modell­
rendszer áll a kutatók rendelkezésére. Közülük kettőt
mutatunk be.
1 1 .3 .5 .1 . A s e jtv á n d o rlá s n y o m o n követése
a v é g ta g b im b ó fe jlő d é s e a la tt
A fürjek embrionális sejtjeiben egy nagyon jelleg­
zetes, igen erősen heterokromatinizált test kapcsoló­
dik a nukleoluszhoz. Ennek erős festődése alapján
szövettani metszetekben nagyon könnyű a fürj ere­
detű sejteket felismerni. E természetes marker elő­
nyét úgy használják ki, hogy a fürjek egyes sejtjeit
tyúkok embrióiba ültetik át, és a sejtmagmarker se­
gítségével követik a fürjsejtek sorsát a fejlődés során.
A tyükembriőból kiirtják a leendő szárnybimbő te­
rületén megjelenő miotom sejtjeit, és a helyükre a
fürjembrió miotomsejtjeit ültetik. Később, a szárny ki­
11.3/7. ábra.
A velősánc sejtjeinek vándorlási ütvonalai az emlős embrió keresztmetszében szemléltetve.
672
alakulása után szövettani metszeteken vizsgálják,
hogy milyen sejtek, szervek fejlődtek a fürj eredetű
sejtekből. A megfigyelések szerint az ilyen csirkeemb-
riők szárnyában valamennyi izomrostban a sejtmagok
a fürjre jellemző heterokromatint tartalmazzák, tehát
fürj eredetűek. Ha a szárnybimbó fejlődése során
több időpontban készítenek metszeteket, világosan
látható, hogy ezek a sejtek mikor lépnek ki a szomi-
tákból, mikor, hogyan, merre vándorolnak a végtag­
bimbóban, és mikor kezdenek izomsejtekké differen­
ciálódni.
1 1 .3 .5 .2 . A ve lősánc s e jtje in e k ú tja
és m e g ta p a d á s a a szervezet
k ü lö n b ö z ő helyein
A másik modellt a kétéltű embriók velősáncsejtjei
adják. Ebben az esetben albino Xenopus embriókba ül­
tetnek be vad, azaz pigmentált embriókból származó
velősáncsejteket. Ezek útját a sejtek természetes szín­
anyaga alapján lehet viszonylag könnyen követni. So­
rozatmetszeteken megállapították, hogy a velősánc
sejtjei adott időszakban vándorolni kezdenek, majd a
szervezet különböző helyein megtelepedve a gerinc­
velői dúcok, a szimpatikus határlánc, a mellékveseve­
lő sejtjeit, pigmentsejteket és egyes, a vérképzésben
szerepet játszó sejteket fognak képezni (11.3/7. ábra],
A folyamat molekuláris mechanizmusáról egyelőre
csak annyit tudunk, hogy a vándorló sejtek felszínén
egy nagy, transzmembrán fehérje található, melyet
Kit fehérjének nevezünk. Ez képes kötődni egy Steel-
fahtornah nevezett, ugyancsak sejtfelszíni fehérjéhez,
 11.3. S e jta d h é z ió s m e c h a n iz m u s o k sze re p e az e g y e d fe jlő d é s s z a b á ly o z á s á b a n
amely viszont azokon a sejteken jelenik meg, ahová a
vándorló sejteknek meg kell érkezniük és ahol meg
kell tapadniuk, A két fehérje összekapcsolódása szük­
séges ahhoz, hogy az élettani szempontból megfelelő
helyre érkező sejtek az adott szöveti kötelékben diffe­
renciálódni tudjanak. Megjegyzendő, hogy ugyanez a
két fehérje szerepel a gonádtelepbe bevándorló ős-
ivarsejtek megtelepedésében is3. Ha e két fehérje
génje közül bármelyik (valamilyen okból) hibás, akkor
az ősivarsejtek nem tapadnak meg a gonádtelepben,
és a kifejlődő ivarmirigy nem lesz képes citogenetikai
szerepének ellátására, azaz meddő lesz, mert nem
tud ivarsejteket képezni. Az ősivarsejtek ebben az
esetben a szervezetben szétszóródnak, és nem is dif­
ferenciálódnak, hiszen a Kit-Steel kapcsolat nem tud
létrejönni. A meddőségek egy részéért a humán po­
pulációkban éppen a Kit vagy a Steel gén örökletes hi­
bája a felelős.
1 1 .3 .5 .3 . A s e jtv á n d o rlá s n éh á n y
m e g o ld a tla n k érdé se
Természetesen a fiziológiai szempontból korrekt
helyre való letapadás csak az egyik aspektusa ennek
az egész problémakörnek. Először is az útnak induló
sejteknek ki kell szakadniuk abból a szöveti együttes­
ből, amelyben addig elhelyezkedtek. Ez azt jelenti,
hogy az addig a sejtfel szín ükön lévő kadherinek és
CAM típusú molekulák szintézisét fel kell függeszte­
niük, vagy legalábbis váltaniuk kell. Itt utalunk vissza
arra a megfigyelésre, hogy a szomiták miotom részé­
ben az idegcsíra-állapotban nem mutatható semmi­
lyen kadherintípus sem. Minden bizonnyal ez teszi
lehetővé, hogy ezek a sejtek kilépjenek az addigi he­
lyükről.
Ugyanez mondható el a CAM típusú molekulák
esetében is, azzal a kivétellel, hogy (amint a fejezet
korábbi részeiben láttuk) az egyik CAM-típus szekre-
tálhatö, és nem sejtfelszíni fehérje. Ennek a szintézise,
majd szekréciója azt eredményezi, hogy a szekretált
CAM-molekulák lefedik a szomszédos sejtek felületén
lévő hasonló molekulákat, de mivel ők maguk nem kö­
tődnek azokhoz a sejtekhez, amelyekből származnak,
azokat így már semmi nem fogja a szomszédos sejtek­
hez kapcsolni. Ezért aztán kiléphetnek az adott csíra­
lemez sejtsorából.
3A Steel-faktor más néven: stem cell factor, SCF. A pluripo­
tens vérképző őssejt és a sztrőma kölcsönhatásában is fontos
szerepet játszik, 1 . 1 0 .2 .2 . 1 . fejezet.
1 1 .3 .5 .4 . A s e jtv á n d o rlá s m e c h a n iz m u s á t
m a g ya rá zó h ip o té z is e k
Miután a sejtek kiléptek az addigi helyükről, ván­
dorolni kezdenek. A vándorlásra vonatkozó korábbi
elképzelések szerint ilyen esetekben azok a sejtek,
ahová a vándorlóknak meg kell érkezniük, valamiféle
specifikus csalogató, vonzó anyagot termelnek, és a
vándorló sejtek ennek az anyagnak a növekedő kon­
centrációgradiense mentén mozognak. Ez ugyan jól
hangzik, de eleddig semmiféle ilyen csalogató (kemo-
taktikus; I. 5.5. fejezet) hatású vegyületet nem sikerült
azonosítani.
Egy másik elmélet szerint az embrionális szervezet
egyes sejtjeinek felszínén specifikus sejtadhéziős mo­
lekulákból ösvény alakul ki, és az azonos sejtadhéziős
molekulákat hordozó sejtek ezeken az ösvényeken
tudnak csak mozogni. Valahogy úgy kell elképzelni a
dolgot, mintha sima asztallap felületére egy hosszú té­
pőzár lenne felragasztva. Ezen a tépőzáron mozogna
az azonos ragasztóanyaggal bevont felszínű sejt. Ha
az útról véletlenül kezdene lecsúszni, akkor sejtadhé­
ziós molekuláival újra vissza tud a helyes útra kapasz­
kodni. Az elképzelés szerint természetesen minden
egyes vándorló sejttípusnak saját, specifikus moleku­
láris nyomvonala lenne a szervezeten belül. Ez a teó­
ria a pathway guidance elnevezést viseli. Hiányzó ele­
me az irányítás kérdése, azaz nem ad magyarázatot
arra, hogy a kijelölt úton miért csak az egyik irányba
vándorolnak a sejtek.
Végeredményben azt mondhatjuk, hogy a multicel-
luláris lét egyik alapfeltételéről, a sejtadhéziós moleku­
lák működéséről és e működés szabályozásáról vannak
bizonyos adataink, de ezen a téren ma még több a nyi­
tott, mint a megválaszolt kérdés. A molekuláris bioló­
giai és sejtbiológiai módszerek kombinációi azonban
reményt adnak arra, hogy rövidesen mélyebb betekin­
tést kapjunk a fejlődésbiológia e fontos területére is.
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
5.5., 9.1 -9 .2 ., 10.2.
Ajánlott olvasmányok
D eS im o n e , D.W.: Adhesion and mátrix in vertebrate
development [Review article], Current Opinion in
Cell Biology 6:747 -7 5 1 , 1994.
J e s s e l l , T.M., S a n e s , J .R .: Development. The decade
of the developing brain [Review], Current Opinion
in Neurobiology 10, 5, 599-61 1, 2000.
N a r a s im h a . M., L e p t in , M.: Cell movements during
gastrulation: come in and be induced [Comment],
Trends in Cell Biology 10, 5, 169-172, 2000.
673
1 1. A MULTICELLULÁRIS SZERVEZŐDÉS FEJLŐDÉSBIOLÓGIAI VO NA TK O ZÁS AI

M ann, R.S., A f f o l t e r , M .: H o x proteins meet more G r if f it h s , A.J.F., J.H., S u z u k i , D.T., L e w o n t in ,

M il l e r ,
partners [Review article], Current Opinion in Gene­ R.C., G e l b a r t W . M . : An Introduction to Genetic
tics & Development 8.423 -4 2 9 ,1 9 9 8 . Analysis. Freeman and Co., New York, 1996.
W o l p e r t , L ., B e d d in g t o n , R ., B r o c k e s , J ., J e s s e l l , T., G il b e r t , S.F.: Developmental Biology. 6 th Ed. Sinauer

L a w r e n c e , P., E l l io t M e y e r o w it z , E .: Principles of Associates, Inc. Publ. Sunderland, Mass., USA,

Development. Oxford Univ. Press, 1998. 2000.
C a m p o s - O r t e g a , V., H a r t e n s t e in , J.A.: The Embryonic A l b e r t s , B., B r a y , D., L e w is , J., R a f f , M., R o b e r t s , K.,

Development of Drosophila melanogaster. Sprin- W a t s o n , J.D.: Molecular Biology of the Cell. Gar-

ger-Verlag, Berlin—Heidelberg, 1997. land Publ. Inc., New York-London, 1995.

G il b e r t , S.F., R a u n i o , A.M.: Embryology. Constructing S a s s M.: Fejlődéstan. Irt: Összehasonlító anatómiai

the Organism Sinauer Associates, Inc. Sunderland előadások II. Eötvös Kiadó, Budapest, 1995.
Mass. USA, 1997.
 12.
A membrán-
kompartmentalizáció
és a sejtosztódás
evolúciója

12.1. A sejtek eredete és a sejtmembránok változatossága
12.2. Az univerzális fa és a sejtek leszármazási kapcsolatai
12.3. A sejtek evolúciós átmenetei - az eukariőta sejtek eredete
12.4. A sejtek osztódásának alapelvei
12.4.1. A prokarióta sejtek osztódása - dominóelv
12.4.2. Az eukarióta sejtek osztódásának problémái
12.4.3. Az eukariőta sejtciklus gépezet
12.4.4. Az eukariőta sejtciklus eredete
12.5. A prokarióta és az eukarióta membránok különbségei
12.6. Az eukarióta kompartmentalizáció eredete
Bevezetés: a sejtevolúció tanulmányozásának
jelentősége
A sejtek evolúciója az élőlények fő leszármazási
kapcsolatainak meghatározó tényezője. Bár a sejtek
eredetét homály borítja, különböző modellekben
nincs hiány. Minél korábbra tekintünk vissza az idő­
ben, annál homályosabb a sejtek evolúciójáról alko­
to tt képünk, és az adatok hiányosságát igyekszünk
ésszerű vagy annak tűnő modellekkel helyettesíteni.
Nem hisszük, hogy ezt a kérdést valaha is minden
részletében tisztázni fogjuk. A sejtevolúciö jelentősége
azonban oly nagy az élőlények evolúciójáról kialakí­
to tt összképben, hogy a kérdéssel mindenképpen fog­
lalkoznunk kell. Biológusként hasonló helyzetben le­
hetünk, mint a fizikusok a világegyetem eredetének
kutatásakor, ahol szintén épp tudásunk gyökerei
vesznek homályba, legalábbis ami a világegyetem ke­
letkezésének első másodperceit illeti. A biológusok
tudásának egyik legnagyobb hiányossága is a legelső
sejtek, a prokariöták eredeténél ütközik ki. Ennek el­
lenére vagy éppen emiatt mégis ügy gondoljuk, hogy
a sejtek eredetének és evolúciójának kutatása a bio­
lógia legizgalmasabb területei közé tartozik. Remél­
jük, hogy e rövid ízelítő néhány lánglelkű olvasót is
meg fog erről győzni.
Jelenség
Az élet legkisebb önálló életre képes egysége a
sejt. A genetikai parazitákon (vírusokon) kívül minden
élet sejtes alapú. Sejtből nagyon sokféle van. Elég csak
az állati szervezetek több száz változatos morfolőgiájú
J ékely Gáspár , M olnár István és N ovák B éla
sejttípusára gondolnunk. De az állatokon kívül a Földet
növények, gombák, hihetetlen változatosságú egysejtű
eukarióták (protisták) és baktériumok hada népesíti
be. Fia egy tó vizét, egy erdő talaját vagy egy érett ca-
membert megvizsgálunk, mindenütt az adott ökológiai
feladatokat ellátó sejtek légióit fogjuk találni.
Lehetséges magyarázat
W il l ia m P a l e y (1743-1805) neves keresztény teo­
lógus a következőképpen érvelt 1802-ben megjelent
Natural Theoiogy című könyvében: ha alaposan meg­
vizsgálunk egy órát, megfigyelhetjük, hogy részei cél­
szerűen vannak összeillesztve, oly módon, hogy a ré­
szek mozogjanak és a mutatók mindig a pontos időt
mutassák. Ennek alapján egyértelműen következtet­
hetünk egy órásmester létezésére. Flasonlóképpen a
célszerűen működő élőlényeket szemlélve is követ­
keztethetünk egy intelligens tervező létezésére. „The
marhs o f design are too strong to be got over. Design
must have had a designer. That designer must have
been a person. That person is God. ”
Tényleges magyarázat
A tényleges magyarázat az, hogy a mai sejtek és
élőlények célszerűsége, formái és funkciói a darwini
evolúció során jöttek létre. A természetes szelekció ki­
válogatta és felhalmozta az alkalmas változatokat az
élet kb. 3,5 milliárd éves története során. Minden sejt
egy közös őssejtből ered. Ezen őssejt utódai a leszár­
mazás során átalakulva, alkalmazkodva népesítették
be a Földet a roppant változatos sejtformákkal.
 12.1. A sejtek eredete és a sejtmembránok
változatossága

A legősibb sejtekről nincs információnk, de szá­
mos pontosan kidolgozott sejteredetmodell létezik.
A legősibb sejtek eredete részben megfeleltethető az
élet keletkezésének problémájával. Az 12/1. ábrán
bemutatunk egy sejteredetet leíró modellt, az obcell
vagy kifordított sejt teóriát. E modell, más modellek­
kel egyetemben, összekötő kapocsként szolgálhat
képzeletünk számára az élet keletkezése és a sejtek
evolúciós eredete között. Az elmélet szerint a haté­
kony nukleinsav-replikáciő, a transzkripció, a fehérje-

12/1. ábra.
Az obsejt vagy kifordított sejt teória
az első sejtek eredetéről.

Gram -pozitív baktériumok,

archaebacterium ok
B

12/2. ábra.
Az élővilág főbb sejttípusainak válto­
növények állatok
D zatossága. A sejtek bonyolultsága
növekszik a sejtkompartmentek szá­
mával. Az ábra főképp a membrá­
nokkal elhatárolt sejtkompartmen­
tek szomszédsági viszonyait és foly­
tonosságát (topológiáját) hangsú­
lyozza, a legegyszerűbb sejtektől a
legkomplikáltabbak felé haladva. Fi­
gyeljük meg, hogy az egyes sejtek a
sejt belső terében hierarchikusan, ré­
tegesen feltekeredő sejtmembránok
számának növekedésével (a kom-
gom bák chromisták partmentalizáciőjuk mértékével) vál­
nak egyre bonyolultabbá.
 12.1. A SEJTEK EREDETE ÉS A S E J TM EM BR Á N O K VÁLTO ZATOSSÁGA
szintézis, a sejtmembránnövekedés és az osztódás
eleinte egy liposzómaszerű lipoproteinvezikula felszí­
nén mehetett végbe. A kifordított sejt energiáját az
őslevesből és a fény hasznosításából nyerhette.
Az energiát a vezikula belsejében tárolta. A sejt be-
gyűrődés után ellapult, betűrődött, majd összezáró­
dott, létrehozva egy kettős membránnal határolt sej­
tet. E kettős membránü sejtből alakulhatott ki az uni­
verzális ős, egy kettős membránnal határolt baktéri­
um, amiből aztán minden más sejt leszármazott - ál­
lítja az elmélet.
A sejtek evolúcióját a sejtek változatosságának be­
mutatásával közelíthetjük meg (12/2. ábra). A sejtek
változatosságát sok mindenben mérhetjük, többek
között az anyagcsereutak változatosságában, a geno-
mok méretének és génszámának vagy a sejtmorfolő-
giának a változatosságában. A 12/1. ábra a membrán-
kompartmentek számának változatossága szerint cso­
portosítja a sejteket. Láthatjuk, hogy a prokariöták
egy vagy két membránnal határoltak, és (néhány kivé­
teles esetet, pl. a cianobaktériumokat leszámítva)
nem hordoznak belső membránokat. Az eukariőta
sejt ezzel szemben többszörösen kompartmentalizált.
Tartalmaz egyrészt endoplazmatikus retikulumot és
az ezzel folytonos magmembránt, valamint Golgi-
komplexumot, másrészt bizonyos prokariöta sejtek
endoszimbiözisa révén megszerzett sejtszervecskéket
12.2. Az univerzális fa és a sejtek
leszármazási kapcsolatai
Filogenetikai keret nélkül értelmetlen sejtevolúció­
ról beszélni. A 12/3. ábra (valamint 12/5. ábra) fáival
ezt kívánjuk érzékeltetni. A fák egyes eubaktériumok,
ősbaktériumok és eukariőták SecY (I. alább) fehérje­
szekvenciái alapján (12/4. ábra) készültek. A SecY fe­
hérje génje (csakúgy, mint pl. a riboszómás RNS-ek és
a legtöbb riboszomális fehérje génje) minden eddig
megszekvenált genomban megtalálható, ezért megkí­
sérelhetjük vele egy univerzális fa építését.
A molekuláris filogenetikai fák készítésének alap­
ját RNS-, DNS- vagy fehérjeszekvenciák illesztésével
készített többszörös szekvenciaillesztés (multiple
alignment) képezi. A 12/4. ábra egy fehérjeszekvencia
alapú többszörös illesztés egy részletét mutatja be.
(mitokondrium, plasztisz). A legösszetettebb sejtek a
másodlagos endoszimbiózissal (egy eukariőta sejt ke­
belezett be egy másik eukariőta sejtet) létrejött ün.
meta-algák (pl. chromisták).
Az élőlények nagyléptékű rendszertani osztályozá­
sának két egymással versengő modellje létezik.
A W h it t a k e r t ő l származó „5 kingdom” rendszer pro-
kariötákat, protistákat, növényeket, állatokat és gom­
bákat különböztet meg. A K a r l W o o s e által javasolt
három dómén rendszer ezzel szemben eubaktériumo-
kat, ős- vagy archaebaktériumokat és eukariőtákat.
Továbbra is vita tárgya, hogy melyik felosztás tükrözi
hűen az élővilág nagyléptékű evolúciós eseményeit.
Az sem világos teljesen, hogy mi az egyes kingdomok
vagy domének egymáshoz való viszonya, azaz mi
ezen élőlénycsoportok pontos filogenetikája vagy le­
származási fája. A leszármazási viszonyokba a gén­
szekvenciák, pl. riboszómás RNS-ek alapján felállított
molekuláris filogenetikai fák alapján nyerhetünk bete­
kintést. A filogenetikai fák sok mindent elárulhatnak
az élőlények rokonsági viszonyairól, de olykor félre is
vezethetnek minket. E fák gyökereztetése (a legkoráb­
bi elágazás kijelölése) sem egyszerű feladat, különö­
sen, ha az összes élőt magába foglaló univerzális fáról
van sző. A biztos filogenetikai alapok hiánya miatt a
sejtevolüciös irodalom tele van ötletesebbnél ötlete­
sebb, de néha egymásnak ellentmondó modellekkel.
A szekvenciaillesztés alapján, különböző számítási
módszerek segítségével, meghatározható az adott
szekvenciák rokonsági fája. E módszerek egyike a
szekvenciák közötti távolságértékeket veszi figyelem­
be, és ezek alapján állít fel egy távolsági fát. Megjegy­
zendő, hogy a leszármazási fák megbízhatósága függ
a szekvenciaillesztés minőségétől, az egyes szekvenci­
ák közötti különbség mértékétől, az aminosav-össze-
tételtől és sok minden egyébtől. A fák készítése ezért
sok körültekintést, statisztikai tesztelést igénylő mű­
velet.
Az 12/5. ábrán egy SecY fehérjeszekvenciák alap­
ján készült távolsági fát mutatunk be. Az egyes ágak
egymáshoz viszonyított helyzete - azaz ki kivel áll kö­
679
-
12. A M E M BRÁN KO M P ART M E NTA L 1 ZÁC IÖ ÉS A SEJTOSZTÓDÁS EVOLÚCIÓJA

zelebbi rokonságban - legegyszerűbben az első, kör
alakú, nem gyökereztetett fáról olvasható le. Láthat­
juk, hogy az eubacteriumok, az ősbaktériumok és az
eukarióták egy-egy többé-kevésbé jól elhatárolt cso­
portot alkotnak. Leszögezzük azonban, hogy e fa sok
elágazása nem megbízható (azaz nem feltétlenül tük­
rözi pontosan a valós evolúciós leszármazási lépése­
ket), mert többszörös illesztésünk evolúciós informá­
ciótartalma limitált. Az eubacteriumok, az ősbaktériu­
mok és az eukarióták elkülönülése azonban nagy biz­
tonsággal megállapítható.
Egy ilyen fa segítségével hamar megállapíthatjuk,
hogy egy üj, eddig ismeretlen faj melyik csoportba
tartozik (persze csak ha az adott csoport megbízható­
an elkülönül). Ugyanakkora sejtevolúció nagy lépése­
iről sajnos nem sokat árul el nekünk. Nem derül ki a
fából pl., hogy az ősbaktériumok alakultak-e ki az eu-
bacteriumokból, vagy fordítva. Vagy netán mind az
eu-, mind az ősbaktériumok az eukarióták nagymérvű
leegyszerűsödése révén jöttek létre? Csak egy gyöke­
reztetett fa árulná el nekünk, milyen evolúciós átme­
neteket kell egyáltalán megmagyaráznunk. A fő gond
az, hogy ezt a fát nagyon sokféleképpen gyökereztet-
hetjúk, ahogy a 12/5. ábrán is láthatjuk. Sajnos ma
még nem tudjuk, melyik a helyes megoldás. A sejt­
evolúciós modelleknek pedig ez lenne az alapja. A to­
vábbiakban a 12/5. ábra B részét vesszük alapul, és
elfogadjuk Cavalier-S mith azon nézetét, amely szerint
az eubacteriumok a legősibb sejtek, és belőlük alakul­
tak ki az ősbaktériumok és az eukarióták.

12/3. ábra.
A 12/3. ábrán szereplő fajok SecY szekvenciái alapján készült nem gyökereztetett távolsági fa (kék: eukarióták, zöld: eubacte­
riumok, piros: archaebacteriumok).
 12.2. A Z U N IV E R Z Á L IS FA ÉS A SEJT EK L E S Z Á R M A Z Á S I K A P C S O L A T A I

/2/4. ábra. SecY fehérjeszekvenciák többszörös illesztésének részlete. A szekvenciák bal oldalán a nemzetségek (genus) neveit tüntettük fel (kék: eukariöták, zöld: eubacteriumok,
II M l
CTo
aaaa
__________________ U O J O L S L
— -J - l <J - i -J V> < u. - i >
< ne
u< z z z o w* i
< ai S U U U U < U U O U U
u io c t c t c t c t c t c t c t c t c t
- u u b . b > u u > > >
V l» - I 1 _1 _

> 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
-j .j - 4 2 - i —i _ i 2

_ -* — _ _ — _ _ _ _ _ _ -* _ _ _ _ i u a
* * X ac 4Í * a * < l/l < < *- ee *- * z o u se *
J | > > a.
<<<<
| ' > -J z X s X VI > >- ' ' ' > 2
1 ' ' ' ' ‘ 1 • ■ 1 ■ 1 ' • • • • ' 1 »- > < > > > > > > > > > > a o o u. »-
-
:»: <
<
< < v, h r o n o o im u n i o
< > ct < < < < < < < < < < < < < ■< < > »- > 1- »- VJ a a x ►- t - i - y ^ > > > > > > > > u >
_j _j _ . ^ _ i _i _i _ . _ i _ . 2 2 _ 1 _ . _ . _ i _i _i _i
-j —>
a a~á a a a a a o a a a a a a~o

piros: archaebacteriumok). A többszörös illesztésben egyes aminosavak színes kerettel való jelölése jöl láthatövá teszi a konzerváltság mértékét.
a ct a a ct c t c t c t c tc t C [ Ul ] a a a a a a a c a a a a ct o c a o a a a Ul [ ö
2 > u. 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 - 2 _ 2 ^ _ _ _ > _ > > > _ . > _ > > 2 2 _ — _i u . 2 _> _i 2 2 _ j _j _i _i _i 2
> — > _ > - > > > > > >
-i 2 2 2 2 _ _ _
vj <J
VI VI VI Wl
U VJ U VJ «J U «J «J ü VJ O
vi vt
w» ü <J < -Irt. V* V" w* VI ¥1 a *1 o O w ui 1« o y o ü "vi vt vt ' s/t ' *a CTjJTTS.
H H H t-
V* VI
»- H H t- H H
v> <
-]> > > > > > > > > > í
t- K H H H H H ►- z h Mi Vt Z Z Z ISI
> > — > > > > > > > > > > > > > > > > _ _ _ _ _ _ _ _ _
> > > V > > > > >• > > V > >- > > > > > > u u.
t- v» vt VI V* •A v* u* Ví »- 2 > 2 2 2 2 2 2 2 » 2 2 > o u o u <j u u o u o
| > ,- > f - - > > _ > - > > > -
Ö o u o VJ gr
-*
Ü Ö
-* -4
O u O Ü U ö~
-< -* -*
ö ü ö u *J U Ö
w 2
5Ö«J U VJ 2 ü O Ü T T Ö J U ü O
2
’ ü ü y _i _< _i _j
ÖG ö ö i L ö
2 2
Ul
2 2 2
u u<
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
Ul
2 2 2
< < < < < < < < <
u.
H < < < £ < < 2 2 < < <u < l- J J < o o
-i > > - -j 2
> J •* -* -< -J -i -* -* -* -* -j -> -» -> -* , — > — — — — _ — — — — — > _ _ _ _ > _
u u u v j u v j u u u u u v j u v j u v j v j u < <
<
a
<
a _j _
_ _i i*.
B H -» - * > -i
U U > ■ VI «A VI H
-i < -j [ 0 3 ) g
*- i/> H ^ H ' v*
c 3 3 rjU _ 3 B Z ö L y J B
* < “ *«•( M B TT ü ü H < cr ct ct Z * CTLM ] Z z H t - a a ^ u . _ 2 Z m m h CT VI
z z z z z z z z z z z u i* « C T w V J _ j_ i> . Z X 2 t W ee < < vt U <
Vt Vt Vt _ i _i > > U -j 2 _j > u. U. -I _
< < < < < < < < < < <
< < < < < z <_ < .5 < < J S . ^ _<_ O < J L < -< -< ■ o O u o u I i < < ■ i 1 I 1 1
• • • • • • • • < i t •• • • 1 VJ VJ u VJ u o U u y U u. VJ O VJ VJ z VJ z VJ o VJ VJ u i i 1 i 1 i 1 i 1 i
• • » • • • • 1 t I • •
• • • • y u U u u u U VJ VJ U _J VJ u u u u U Ü U U U U U < U V J U 1 i 33
• • • • • • » * • • < •* • u • VI w «* V* u* V* M VI V. Z VI v* u VI VI •A > VI f - < o < < H < < < < < <
2 a _i -1 -1 M l u w k. u. u > > u u. u- iUt 1* -i -i > u. -4
> > __ 2 -i 2 2 a 2 2 2 X " _i 2 ~ K *- j a > > > H *- >
> > > > > > > > > > > > > > z o z Z z z Z Z Ű V) Z z X O v» o z o O a o o vt z < •< CT CT > < < <
oc * ec ee a « « oc OC at OC. * * os S t OC >■ u > > > _1 < U. X > cí ai i i a 3 1 Cfi ac ac se
2 ■ 2 2 2 2 2 2 < 2 > 2 2 X 2 X X 2 X ____ _ X X > >• _J > > > u.
i £ i a s s i i i * í 5 i VJ o VJ Ul u Ul ul O o U w VJ u a CL z a o z o u o VJ vt a z w a VI v t < CT Vt
> > >• > > > > > > >- > >• > > > > _ _ > J U u > < < u < < CT LJ Ul < U <
>* M- V* u- «*■ ** u. •» la, V* > «» -J < -J > b. < _ _J _J u. u.
i t • • • 1KJ o z 1- 1- K »- o VJ ui O z VI z z V* < < 1 1 i i < < 1
1 J ' * a
, , J I J • » l a J J ; ;
• • • • i 1 < i 1 i 1 • 1 . . o V* i ■ iS I • z • 1 1 i i i i
• I 1 I • i 1 1 i 1 l 1 i 1 1 VJ z < i M 1 1 VJ i 1 1 i i i i
• t 1 1 • U U ü O U U ü U Ú * < DEC i» • a * z O i o a O i i ■ i
l i • • • 1 a VJ oc K < VI H VI U i l/l > z o u < o i i i
• • 1 I 1 1 < i a C a a o a Z < < o VJ i -j z o a z u u < z i
i • ■ • 1 • »- • a O cr a a o cr u- cr K 2 »- • a l/l wt (A vt o CT VJ vt a >- >• _i _ >. >
• 1 • 1 1 ec a Ul Ul ac vi a o < O a y * o * AC VI o o VJ z O o O O Q o O o
' • ' ' z -* i - -* > u, _ > a V* < VI U. u. u. - — - VJ oc > > «■ O- CT - - - 2 —

681
12. A M E M B R Á N KO M PART M ENT ALIZÁ CIÓ ÉS A SEJTOSZTÓDÁS EVOLÚCIÓJA

12/5. ábra.
A 12/3. ábrán bemutatott fa gyöke-
reztetése háromféle módon.
A) Az eubacteriumok és az archae-
bacteriumok + eukarióták kö­
zött.
B) Az eukarióták és a prokarióták
között.
C) Az eubacteriumokon (Gram-ne-
gatlv) belül.

[kék: eukarióták, zöld: eubacteriu­

mok, piros: archaebacteriumok, a
0,2 szekvencia távolsági érték a fa
ághosszainak szokásos kalibrációja)
 12.3. A sejtek evolúciós átmenetei
- az eukarióta sejtek eredete

Ahogy már D arw in felvetette és a molekuláris
biológia bebizonyította, a Földön minden élőlény
közös ősből ered. Ezen őssejtből jöttek létre a leg­
változatosabb sejtformák, a darwini variációs-sze­
lekciós evolúciós leszármazás folyamata révén.
A sejtevolüciö kutatójának feladata ezen átmenetek
részleteinek kiderítése. Mi csak egy - a legradikáli­
sabb - átmenetet fogunk itt érdemben tárgyalni, a
prokarióta-eukariöta sejtek közötti átmenetet. Ügy
gondoljuk, hogy az eukarióta sejt prokarióta sejtek­
ből alakult ki, és nem fordítva, ahogy néhányan állít­
ják. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a prokariő-
ták sokkal korábban jelentek meg a Földön, mint az
eukarióták. Prokarióta fosszíliákat 3 milliárd éves kő­
zetekben is találtak, az első egyértelműen eukariőtá-
tól eredő fosszilis maradványok viszont csak kb.
1200 millió évesek. Bár a fosszíliák hiánya nem bi­
zonyítja, hogy nem léteztek korábban is eukarióták,
a prokarióta fosszíliák bősége és az eukarióták teljes
hiánya majd 2 milliárd éven át mégiscsak elgondol­
kodtató. Ezen kívül minden eukarióta sejt hordoz mi-
tokondriumokat vagy annak maradványait: kettős
membránnal körülvett sejtszervecskéket (pl. a Giar-
dia lamblia mitoszómái) vagy mitokondyiűín eredetű
géneket a sejtmagban. A mitokondrium pedig egyér­
telműen szimbiotikus eredetű sejtszervecske. Őse
egy hajdan szabadon élő a-proteobaktérium, ame­
lyet a gazda ős-eukarióta annak idején bekebelezett
és rabigába döntött (endoszimbiózis). Mindezek
>
alapján tehát az eukarióta sejt eredetének legkoráb­
bi eseményei a prokariótáktól már hemzsegő óceán­
ba tehetők.
A prokariőta-eukarióta átmenet sejtbiolőgájának
részletes megtárgyalása túlnőne e fejezet keretein.
A kérdést nagyon sok szempontból meg lehetne vizs­
gálni. Elég itt csak az anyagcsere vagy a genomméret
és génszabályozás különbségeire utalnunk (az euka­
rióta és prokarióta sejtek főbb különbségeit a 12/1.
táblázatban soroltuk fel). A továbbiakban két lénye­
ges eukariőta rendszer, a sejtciklusgépezet és az en-
domembránrendszer evolúcióját mutatjuk be, hogy a
sejtevolűciós modellek logikáját megismertessük.
A sejtosztódás és a membránkompartmentalizáció
evolúciója véleményünk szerint szorosan összefügg
egymással, és jól szemlélteti a prokarióta sejt fokoza­
tos bonyolódásának történetét.

12/1. táblázat. A prokarióta és az eukarióta sejtek főbb különbözőségei

Jelleg/organellum/funkció Prokaríóták Eukarióták

Sejtmag nincs van
Spliceosoma és spliceosomás intronok nincs van
Transzkripció és transzláció folyamatos, egy térben elkülönülve
Belső membránok (ER, Golgi) nincs vagy nagyon ritkán van
(pl. Cyanobacteriumj
Mitokondrium nincs van (vagy volt és redukálódott,
pl. Ciardia lamblia]
Fagocitózis nincs van
Lineáris kromoszómák és telomer nincs vagy nagyon ritkán van
Membránnal körülvett, mikrotubulus alapű csilló nincs van (vagy volt de elveszett,
pl. gombák, növények)
Centriölum/alapi test/centroszóma nincs van (vagy volt de elveszett,
pl. virágos növények)
Sejtosztódás dominóelv független szabályozórendszer
(sejtciklus gépezet)
Sejtfúzió (szingámiás szex) nincs van

683
 12.4 . A sejtek osztódásának alapelvei
A hatalmas különbségek ellenére egy dologban
minden pro- és eukarióta sejt hasonló. A sejteknek
előbb-utóbb osztódniuk kell. Osztódáskor két műkö­
dőképes sejtet kell létrehozniuk, azaz a lényeges sejt­
alkotókat egyenlően kell a két utódsejt között szét­
osztani. A 12/2. ábrára tekintve megsejthetjük, hogy
ez a feladat a sejtek membránkompartmentjeinek nö­
vekedésével egyre bonyolultabbá válik.
Az osztódás előfeltétele a növekedés. A sejt növe­
kedéséhez a citoplazma és a membránok koordinált
növekedésére van szükség. Könnyű belátni, hogy az
állandó sejtméret azt kívánja, hogy a sejt osztódása a
sejtméret megduplázódása után következzen be. To­
vábbá, mivel a genetikai információ (DNS) egyetlen
(vagy diploidokban két nagyon hasonló) példányban
van csak jelen, azt osztódás előtt egyszer le kell má­
solni (DNS-replikáció).
Osztódáskor a genetikai információt, a sejtmemb­
ránokat és a citoplazmát el kell felezni a két utódsejt
között. A replikálódott DNS két kópiáját szét kell vá­
lasztani és a két utódsejtbe kell juttatni (kromoszóma-
szegregáció). A DNS-replikációnak és a kromoszóma-
szegregációnak a sejtosztódás előtt kell lejátszódnia,
vagyis a DNS-replikáció, a kromoszömaszegregáciö
és a sejtosztódás sorrendje meghatározott. Ez a sza­
bály annyira alapvető jelentőségű, hogy a mai élő sej­
teknél ez alól egyetlen kivételt sem ismerünk. Osztó­
dáskor a megnövekedett membránokat is szét kell
osztani az utódsejtek között. A membránok szegregá­
ciója nem olyan szigorúan szabályozott, mint a DNS-é.
Eggyel több vagy kevesebb mitokondrium nem
ugyanaz, mint eggyel több vagy kevesebb kromoszó­
ma. Éppen ezért a belső membránok szegregációja
legegyszerűbb esetben statisztikus természetű, amit
pl. a sejtmagmembrán és a Golgi-apparátus apró ve-
zikulákra való szétesése biztosít.
A sejtosztódás folyamatainak szabályos sorrendje
létfontosságú. E sorrendet kétféleképpen lehet bizto­
sítani (I. 7.1. fejezet, Lehetséges magyarázatok):
/. Dominóelv. Egy korábbi esemény előfeltétele a
későbbi esemény lejátszódásának.
2. Óraműszerű szabályozórendszer. Az esemé­
nyek bekövetkezését egy tőlük független oszcillátor
rendszer irányítja.
Amint látni fogjuk, a prokariöták az ősibb dominó­
elvet követik, az eukarióták pedig független, öramű-
szerűen működő szabályozórendszert használnak.
1 2 .4 .1 . A p r o k a r ió ta s e jte k o s z tó d á s a
- d o m in ó e lv
A prokarióta sejtek többsége egyetlen cirkuláris
DNS-sel rendelkezik. E DNS-en egyetlen replikációs
origó (oriC) található. A replikáció megkezdését köve­
tően két replikációs villa indul ellentétes irányba, és a
replikálódott DNS-szakaszok azonnal a sejt ellentétes
pólusai felé vándorolnak. A prokariőtákban tehát a
DNS-replikáciő és a kromoszömaszegregáciö időben
átfed egymással, a kromoszömaszegregáciö a DNS-
replikáció megkezdésével egy időben megindul. Pro-
kariótákban a sejtmembrán befűződését és a sejtket-
téosztődást az FtsZ fehérjemolekulákból kialakuló
gyűrű alakú polimer irányítja. Az FtsZ gyűrű kialakulá­
sát a minCD fehérjekomplex és a DNS is gátolja.
A minCD szintje a sejt közepén alacsony, így a sejt kö­
zepét jelöli ki az FtsZ a polimerizáciö helyéül. A DNS
gátló hatása miatt azonban az FtsZ gyűrű képződése
csak akkor következhet be, amikor a replikáció befe­
jezését követően az utolsó DNS-szegmens is elhagyta
a sejt közepét, DNS-húző molekuláris motorok hatá­
sára.
A dominóelv tehát úgy érvényesül a prokarióta
sejtciklus szabályozásában, hogy a DNS-replikáciö ini-
ciációja elindítja a kromoszómaszegregációt is, és
ezek együttes befejezésekor a sejtosztódás azonnal
megindul.
A dominóelv következtében a prokarióta sejtciklus
egyetlen szabályozott eseménye a DNS-replikáciő ini-
ciáciöja, az azt követő események egyszerűen a kö­
zöttük fennálló kauzális kapcsolatok következményei.
A DNS-replikáciö iniciációja pedig akkor következik
be, amikor a replikációs origóhoz kritikus mennyiségű
DnaA fehérje kapcsolódik, ami képes felnyitni a DNS-
t. Feltételezhető, hogy a DnaA fehérje állandóan szin-
tetizálódik, mert a DNS-replikáció bizonyítottan egy
kritikus sejtméretnél (sejttömegnél) indul el. A bakté­
riumsejtnek meghatározott időre van szüksége, hogy
a tömegét (méretét), ill. a DnaA mennyiségét meg­
duplázza, két egymást követő replikáció kezdete kö­
zött pontosan ez a sejttömeg-dupláződási idő telik el.
A dominóelv miatt a sejtek tömegduplázódási időn­
ként osztódnak, ezért a sejtek osztődáskori mérete
nem változik.

1 2 .4 .2 . A z e u k a rió ta s e jte k
o s z tó d á s á n a k p ro b lé m á i
Az eukarióta sejtek osztódását nem lehet a domi­
nóelv alapján biztosítani. Ennek több oka is van. Egy­
részt az eukarióta sejteknek nem egy vagy két, ha­
nem akár több tucat kromoszómája is lehet. A domi­
nóelv a sok, nem feltétlenül egyforma méretű kromo­
szóma replikációja és szegregációja esetében bizto­
san csődöt mondana. Ezen túl a kromoszómák osz­
tódását a belső membránok, a Colgi-komplex, a mi­
tokondriumok stb. osztódásával is koordinálni kell.
E koordinációért egy fehérjékből álló független sza­
bályozási rendszer, az eukarióta sejtciklus gépezet fe­
lelős. Most röviden bemutatjuk a többkromoszómás
genom szegregálásának problémáit és az eukariőta
sejtciklus gépezet működését (részletesen I. 7.1.,
7.6. fejezet).
A többkromoszómás genom jelentősen megvál­
toztatta a replikáció és a szegregáció időbeli viszo­
nyát. Egynél több kromoszóma esetén a szegregációt
egyszerre kell elvégezni, erre csak a leglassabban rep-
likálódó kromoszóma lemásolása után kerülhet sor.
A replikáció ideje függ a kromoszóma méretétől és a
kromoszómánként található replikonok számától is.
Mivel a kromoszómákon mikrotubuius-kötőhelyek ta­
lálhatók, ezért a kromoszómaszegregáció befejezé­
séig nem lehet üj DNS-replikáciőt kezdeni, vagyis a re-
replikáciőt gátolni kell. A DNS-re-replikáciő ugyanis új
mikrotubulus-kötőhelyeket hozna létre, és a mikrotu-
bulusokből álló dinamikus szegregálö apparátus eze­
ket nem tudná megkülönböztetni. Több kromoszóma
esetén tehát egy újabb DNS-replikáciő elkezdését (re-
replikáció) gátolni kell a kromoszömaszegregáciö be­
fejezéséig, és csak a szegregációt követően lehet újra
DNS-replikáciőt kezdeni. Ez az alapvető különbség az
egy kromoszómát tartalmazó prokariőták és a több-
kromoszömás eukarióták között: míg a prokariőták­
ban a replikáció és a szegregáció időben átfed, addig
az eukariötákban ezek a folyamatok időben szétvál­
nak. A különbségek oka nem feltétlenül a kromoszó­
mák számában, hanem inkább az eltérő szegregációs
mechanizmusban és sejtciklus-szabályozásban (I. ké­
sőbb) keresendő.
Ez a különbség első látásra ugyan hátrányos a
többkromoszómás rendszer számára, ez a hátrány
azonban egyszerűen feloldható, ha több replikációs
kezdőhely (origó) van egy kromoszómán, amellyel a
DNS teljes replikáciőjához szükséges idő jelentősen
lerövidíthető. A sejtciklus szabályozórendszere
ugyanakkor garantálja, hogy a replikációt a kromo-
szőmaszegregáció befejezéséig nem lehet újrakezde­
12.4. A SEJTEK O S Z TÓ D Á S Á N A K ALAPELVEI
ni, így minden replikációs origó maximum egyszer ak­
tiválódhat a replikáció során.
A replikáció és a kromoszömaszegregáciö időbeli
szétválasztása tehát megköveteli, hogy replikációt kö­
vető szegregációig a kromoszómák össze legyenek
tartva, és egy űjabb replikáció ne következhessen be.
E két funkció ellátására két fehérjecsalád alakult ki,
melyek minden eukariőta sejtben megtalálhatók.
A kohezin vagy „ragasztó” fehérjék a DNS-repliká­
ciö során kerülnek a kromoszómákra, és gyűrűszerű­
én összetartják a replikáció során képződött két le-
ánykromatidot egészen a kromoszőmaszegregáciöig.
A kohezin fehérjék képesek a mikrotubulusok kromo­
szómákra kifejtett kétirányú húzóerejének is ellenállni
és meggátolni a leánykromatidok szétválasztását.
A kromoszómaszegregáció pedig akkor következik
be, amikor a kohezin fehérjéket egy specifikus pro­
teáz, a szeparáz elvágja. A kohezingyűrű felnyílása kö­
vetkeztében a két leánykromatid a mikrotubulusok
húzásának következtében eltávolodik egymástól a
sejt két ellentétes pólusa irányába.
Az űn. engedélyfehérjék (I. Cdc 6., 7.6. fejezet)
DNS-helikáz aktivitású komplex kötődését segítik elő
a DNS-replikáciős origókon. A helikáz komplexek sze­
repe, hogy a replikációs origóból két irányban elin­
duló replikációs villák előtt haladva felnyissák a DNS
kettős hélixet. Fontos azonban megjegyezni, hogy a
DNS-replikáciő iniciáciöja nem egyszerűen a heliká-
zoknak a replikációs origón való akkumulációja követ­
kezménye, hanem egy külső jelre indul el. A replikáció
megindulását követőn az engedélyfehérjék gyorsan
lebomlanak, ezért a replikálódott origókon nem lesz
helikáz jelen, és azok nem képesek újra replikálödni.
A re-replikáció ilyetén való gátlása egészen addig tart,
amíg az engedélyfehérjék újra meg nem jelennek
(I. 7.6. fejezet).
Az engedélyfehérjék a kromoszómaszegregációt
követően jelennek meg minden replikációs origón,
majd a DNS-replikáció iniciáciőját követően lebom­
lanak. Ezzel szemben a kohezin fehérjék a replikáció
során rakódnak a kromoszómákra, és a szegregáció
során bomlanak le. Az engedély- és a kohezin fe­
hérjék alternálását, csakúgy, ahogy a sejtciklus
más mozzanatait, az eukariőta sejtciklus gépezet biz­
tosítja.
1 2 .4 .3 . A z e u k a rió ta s e jtc ik lu s g é p e z e t
A sejtciklus gépezet más eukariőta fiziológiai folya­
matok szabályozásához hasonlóan elsősorban fehérje
foszforiláción és ubikvitináción alapul. A sejtciklus gé­
685
12. A M E M B R Á N K O M P A R T M E N T A L IZ Á C IÓ ÉS A SEJTOSZTÓDÁS EVOLÚCIÓJA
pezet két legfontosabb és feltehetően legősibb kom­
ponense:
1. Ciklinfüggő protein kinázok [Cdk], amelyek ciklin
fehérjék mint szabályozó-alegységek kapcsolódása
esetén más fehérjék foszforiláciőjával fejtik ki hatásu­
kat. A legősibb Cdk-ciklin komplex valószínűleg a
Cdk 1 és a ciklin-B komplexe lehetett.
2. Az anafázisserkentő faktor (APC) nevű ubikvi-
tin-ligáz komplex, amely bizonyos fehérjék ubikviti-
nezése révén serkenti azok proteaszóma általi gyors
lebontását. Fontos megjegyezni, hogy az APC aktivitá­
sa foszforiláció révén szabályozott.
A Cdk és az APC fehérjekomplexek antagoniszti-
kus kölcsönhatása a sejtciklus gépezet lényege. A Cdk
komplex ciklin-B alegysége az APC egyik szubsztrátja,
így az APC előidézi a ciklin-B lebomlását. Az APC ak­
tivitását viszont a Cdkl /ciklin-B foszforiláció gátolja.
A Cdk és az APC ezen antagonisztikus kölcsönhatása
következtében az első eukariőta sejtekben minden bi­
zonnyal két különböző állapot váltogatta egymást,
mint egy molekuláris inga. Az egyik állapotot alacsony
Cdk- és nagy APC-aktivitás jellemezte, a másikat nö­
vekvő Cdk- és alacsony APC-aktivitás. Ma is e két ál­
lapot váltakozása felelős a replikáció és szegregáció
alternálásáért az eukariötákban. A helyzet azonban
kissé bonyolultabb a mai sejtekben, mert az APC és a
Cdkl/ciklin-B antagonizmusa függ az APC-hez kötődő
segédfehérjéktől (Cdc20 és Cdh 1). Antagonizmus
a C dkl-ciklin-B és az APC-Cdhl között áll fenn. Ez­
zel szemben az APC-Cdc20 a Cdkl -ciklin-B foszfori-
láciöja által aktiválódik a Cdkl -ciklin-B aktivitás utol­
só fázisában. Ez a visszacsatolás a Cdkl-ciklin-B
gyors lebomlásához vezet.
Azon tül, hogy a Cdk és az APC egymás szabályo­
zója, e komplexek elsősorban a DNS-replikáciő és a
kromoszömaszegregáciö szignáljai. Amint már emlí­
tettük, az engedélyfehérjék replikációs origón történő
akkumulációja szükséges, de nem elégséges feltétel
az eukarióta DNS-replikáció iniciációjához. Az euka­
riőta DNS-replikáció ugyanis akkor indul el több rep­
likációs origón többé-kevésbé egyszerre, amikor a
Cdk-aktivitás megjelenik. A Cdk-ciklin komplex felte­
hetően a helikáz fehérjék foszforiláciöja révén indítja
el a replikációt, de van a replikációra gyakorolt egyéb
hatása is. A Cdk ugyanis foszforilálja az engedélyfe­
hérjéket, és azok gyorsan lebomlanak. Az engedélyfe­
hérjék foszforilált formái ugyanis ubikvitináció után a
proteaszőmák által lebomlanak. Az engedélyfehérjék
lebomlása miatt a replikáció a Cdk-aktivitás jelenléte
ellenére sem tud újra elindulni.
Az APC, amint a neve is mutatja, a kromoszóma-
szegregáció bekövetkezéséért felelős. Az APC egyik
legfontosabb szubsztrátja a kohezin fehérjéket elhasí-
tö proteáz (szeparáz) inhibitora, melyet szekurinnak
neveznek. Az APC úgy váltja ki a kromoszómaszegre-
gáciőt, hogy ubikvitenezi a szekurint, amely lebomlik,
és ezáltal a szeparáz felszabadul, és elvágja a leány-
kromatidokat összetartó kohezin fehérjéket (I. 7.6/5.
ábra).
A Cdk és az APC antagonisztikus kölcsönhatása,
valamint replikációra és szegregációra kifejtett hatása
következtében az ősi eukarióta sejt két különböző álla­
potát így jellemezhetjük:
1. Prereplikációs fázis. Alacsony Cdk- és nagy
APC-aktivitás. Az engedélyfehérjék jelen vannak, a ko-
hezinek pedig hiányoznak. Megfelel a mai eukarióta
sejtciklus Cl -fázisának.
2. Replikációs fázis. Növekvő Cdk- és alacsony
APC-aktivitás. Az engedélyfehérjék hiányoznak, a ko-
hezinek jelen vannak. A mai eukariötákban ez az álla­
pot három fázisra (S, G2 és M) osztható.
E két állapot között két irreverzibilis átmenet fi­
gyelhető meg. Az egyik a DNS-replikáciö iniciáciőjá-
nál, amikor az APC kikapcsol, és a megjelenő Cdk-
aktivitás hatására a DNS-replikáciö elindul. Mivel a
Cdk hatására az engedélyfehérjék lebomlanak, ezért
minden origó csak egyszer aktiválódik. A másik át­
menet a kromoszómaszegregációnál következik be,
amikor az APC aktiválódik, a kohezinek lebomlása
miatt a kromoszómák szétválnak, a cikiinlebomlás
miatt pedig a rendszer visszakerül a prereplikációs
állapotba.
1 2 .4 .4 . A z e u k a rió ta s e jtc ik lu s e re d e te
Az eukarióta sejtciklus legfőbb újítása a szétosztan­
dó komponensektől független szabályozó rendszer, a
sejtciklus gépezet kifejlesztése volt. E gépezet irányítja
azokat a folyamatokat, amelyek minden sejtben közö­
sek: a DNS-replikáciöt, a szegregációt és a membrá­
nok osztódását. A replikáciö-szegregáció-osztódás
(DNS-DNS-membrán) ciklusa a kompartmentalizált
élet lényege. E ciklusok folyton új kompartmentalizált
ciklusokat (azaz üj sejteket) szülnek, azaz szaporodnak.
A sejtciklus prokariótákra és eukariötákra egyaránt ér­
vényes magját a 12/6. ábra mutatja be. Eukarióták
esetében e magra ráépült egy külső szabályozó ciklus,
a Cdk-APC alapú sejtciklus gépezet.
A Cdk-APC gépezet - mint korábban bemutattuk
- egyszerű, kölcsönös antagonizmuson alapuló mole­
kuláris inga. Egy ilyen inga létrejötte nem igényel nagy
evolúciós újítást. Különösen akkor nem, ha figyelem­
be vesszük, hogy például a Cdk-hoz hasonló szerkeze-
 12.4. A SEJTEK O S Z TÓ D Á SÁN AK ALAPELVEI

tű kinázok prokarióta sejtekben is megtalálhatók (pl.

Mycobacterium PknB kináz). A két állapotú inga to ­
vább bonyolítható újabb közvetítők és késleltető me­
chanizmusok beiktatásával. A modern sejtciklus
G 1 -S -C 2 -M fázisa az S-M fázis kibővülésével jöhe­
tett létre. Ezen evolúciós átmenet részleteiről alapo­
san kidolgozott modellek állnak rendelkezésünkre.
Nagyon érdekes kérdés, hogy miért volt szüksége
az eukarióta sejteknek független szabályozórendszer­
re. Mi váltotta ki e rendszer evolúcióját? Mint már fel­
vetettük, alighanem a dominóelv elégtelenné vált a
több különböző méretű kromoszóma és a bonyolult
belső membránrendszer szegregálására. Hogy melyik
tényező váltotta ki a független szabályozórendszer ki­
fejlődést, csak találgathatjuk. A membránrendszer
fontossága mellett szól az, hogy egyes prokarióta sej­
teknek két kromoszómája és akár 3 nagyméretű plaz-
midja is lehet. 5 független genetikai elem szegregálá-
sa tehát még valahogy megoldható független sejtcik­
lus gépezet nélkül is.
Az eukarióta sejtosztódás evolúciója szempontjá­
ból a másik nagyon fontos mozzanat a mikrotubulu­
sok kialakulása volt. A mikrotubulusokat felépítő tu­
12/6. ábra.
bulin fehérjék őse a prokarióta FtsZ lehetett. A dina­
A prokarióta és eukarióta sejtosztódás vázlatos összehason­
mikus mikrotubulusok kialakulása lehetővé tette,
lítása. A replikáciö-szegregáció-osztödás belső körét az eu-
hogy az eukarióták egynél több kromoszómát tudja­
karióták esetében egy független szabályozó ciklus, a sejtcik­
nak szegregálni. A két mikrotubulus organizációs köz­ lus gépezet szabályozza. A belső ciklus eseményei ellenőrzé­
pontból kiinduló mikrotubulusok ugyanis dinamikus si mechanizmusok révén lassítják a sejtciklus gépezetet (kül­
instabilitásukból eredő oszcillációs hosszváltozásuk­ ső kör). A Cdc6-Cdc18 és a Cdtl a DNS-replikáciő elindítá­
kal fel tudják térképezni a körülöttük lévő teret és kö­ sához szükséges engedélyfehérjék, az Mcm pedig a helikáz
tőhelyekhez tudnak kapcsolódni. komplex (I. a szövegben).

12.5. A prokarióta és az eukarióta

membránok különbségei

A sejtosztódás evolúciója után most rátérünk az
eukarióta sejtek fő jellegzetességének, a belső memb­
ránrendszernek a tárgyalására. Az eukariőta endo-
membránrendszer számos, a prokariótáknál nem léte­
ző funkciót lát el. Ezek közé tartozik a fagocitózis, a pi-
nocitözis, a szekretálandó és a membránfehérjék ki­
terjedt módosítása (pl. glikoziláciő). Az eukarióta en-
domembránok eredetének két kulcseleme a memb-
ránlefűződések - ún. citózisok - létrejötte és az új ge­
netikai membránok kialakulása. A citózis (exo-, endo-,
pino-, fagocitózis) egy membránnal határolt sejtszer-
vecske képződését jelenti. E sejtszervecskék által kü­
lönböző sejtkomponensek adhatók le a sejtekből, ve­
hetők fel a környezetből vagy vihetők át egyik sejt­
részből a másikba (pl. endoplazmatikus retiku-
lu m -G o lg i-k o m p le x u m transzport).
A genetikai membránok fogalma kevéssé ismert,
ezért röviden ismertetnünk kell. Genetikai membrán­
nak a sejtek azon membránjait nevezzük, amelyek to-
polögiailag függetlenek, egyedi fehérje- és lipidössze-

687
12. A M E M B R Á N KO M PART M ENT ALIZÁ CIÓ ÉS A SEJTOSZTÓDÁS EVOLÚCIÓJA
tételük van, és csak azonos típusú membránokból
képződhetnek. Hogy ezt jobban megértsük, képzeljük
el a mitokondrium külső membránját. E membrán to­
p ológia iig független, sajátos összetétele van, és csak
a mitokondriumok növekedése és osztódása révén
képződhet (saját magából). Ha egy sejt összes mito-
kondriuma egyszeriben elvesztené külső membránját,
a sejt sehonnan sem tudná regenerálni azokat.
Ugyanígy genetikai membrán a mitokondrium belső
12.6 . Az eukariőta kompartmentalizáciő
eredete
Az eukarióta endomembránrendszer evolúciójá­
nak egyik leglényegesebb eleme az új genetikai
membránok létrejötte volt (ER-membrán, mitokond­
rium külső és belső membrán, plasztisz külső és belső
membrán). Az ER-membrán a prokarióta ős plazma­
membránjának befűződése révén jöhetett létre.
A prokarióta plazmamembrán és az eukarióta ER ro­
konságának, evolúciós folytonosságának legjobb bi­
zonyítéka a szekretált és transzmembrán fehérjék
membránon való átjutásának vagy membránba való
beépülésének módja, a kotranszlációs transzlokáció.
E folyamatot a prokarióta membránban és az eukariő­
ta ER-ben ugyanaz a rendszer, az SRP-SecY rendszer
biztosítja. Az SRP (signal recognition partidé) felisme­
ri a transzláció során a riboszómából kilépő szignál-
peptidet, és bemutatja a készülő fehérjét a SecY csa­
tornának. A prokarióta sejtek növekedése során az
üj membránalkotók közvetlenül a plazmamembránba
épülnek be: az újonnan szintetizált lipidek spontán in-
zercióval, a fehérjék a SecY csatorna segítségével.
Az eukarióta sejtek plazmamembránjába közvetlenül
sem lipidek, sem pedig fehérjék nem épülnek be.
Mindez az endoplazmatikus retikulumban történik. Az
endoplazmatikus retikulum membránjában a SecY
csatorna eukariőta változata foglal helyet. Az endo­
plazmatikus retikulumba beépült fehérjék és lipidek
ezután vezikulák és membráncsövek lefűződése, majd
fúziója révén, a Golgi-komplexen keresztül jutnak el a
plazmamembránhoz.
Az ER eredetét úgy képzelhetjük el, hogy a proka­
rióta ős plazmamembránja betüremkedett, majd e
betűrődött membrán levált a plazmamembránról, lét­
membránja, a kloroplasztisz külső és belső membrán­
ja, a sejtmembrán és az endoplazmatikus retikulum.
Ezzel szemben a peroxiszőmamembrán, az endo-, pi-
no- exo- és fagoszómák membránja, a Golgi-komple-
xum és a sejtmagmembrán nem genetikai membrán.
Mindegyikük tud de novo is képződni. A Gram-nega-
tív baktériumoknak kettő, a Gram-pozitívoknak és az
ősbaktériumoknak egy genetikai membránjuk van: a
dupla vagy szimpla plazmamembrán.
rehozva egy belső membránt. A SecY csatorna a plaz­
mamembránról átkerült erre a belső membránra, és
ennek következtében a kotranszláciös transzlokáciö
kizárólag erre a membránra korlátozódott. Létrejött
tehát egy topológ iaiig elkülönült és egyedi összeté­
telű új genetikai membrán, az endoplazmatikus reti­
kulum.
Az autogén módon, befűződéssel létrejött endo­
membránrendszer mellett az eukariőta sejtekben
szimbiotikus eredetű, membránnal határolt sejtszer-
vecskék is találhatók. A szimbiotikus modelleknek
nagy hagyománya van. Korábbi elméleteket felevenít­
ve, a hetvenes években M a rg u lis kidolgozta a soroza­
tos endoszimbiózis (SET) teóriáját. Eszerint az eukari­
óta sejt mitokondriumai, kloroplasztiszai és csillöi
mind szimbiotikus eredetűek. Ez utóbbiak a SET sze­
rint hajdan szabadon élő spirál alakü baktériumok, a
spirochaeták leszármazottai. A mitokondriumok és a
plasztiszok szimbiotikus eredete mára minden kétsé­
get kizárólag beigazolódott. A csilló szimbiotikus ere­
dete viszont nem állta ki a sejtbiológiái és genomikai
elemzések próbáját.
Milyen adatok támasztják alá a mitokondrium és a
plasztisz szimbiotikus eredetét? Egyrészt az, hogy a
mitokondriumoknak és a kloroplasztiszoknak kör ala-
kü, prokariótákra jellemző kromoszómáik vannak"
Másrészt a mitokondriumoknak és a plasztiszoknak
saját fehérjeszintetizáló gépezete van, prokariótákra
jellemző riboszömákkal és riboszomális RNS-sel.
A 12/7. ábra egy lehetséges modellt mutat be az
eukarióta endomembránok eredetéről. A modell első
lépése egy szekréciós csöves-vezikulás endomemb-
 12.6. Az
12/1. ábra.
Az eukariőta endomembránrendszer
létrejöttének egy lehetséges forgató­
könyve.
ránrendszer létrejötte. Ezt követi a fagocitózis képes­
ségének kialakulása, mely lehetővé teszi idegen sejtek
bekebelezését és megemésztését. A mitokondriumok
őse valószínűleg egy nem megemésztett préda volt.
Á prédát a gazda befogta és rabigába döntötte. A klo-
ropIaiztisz szinten tagocitozissai kerülhetett be a sejt-
be, majd megindította a növények evolűcióját. A sejt­
mag a korai szekréciós endomembránokböl alakulha­
to tt ki, oly módon, hogy e membránok körbevették a
DNS-t. A membránok körül molekuláris szűrők, nuk­
leáris pöruskomplexek alakultak ki. E komplexekről
tudjuk,-hogy a vezikulaburkoló komplexekkel (COPI,
COPII, klatrin) állnak rokonságban.
Az eukariőta sejtek kialakulásával megnyílt az üt a
soksejtűek változatos, differenciálódott sejtjeinek ki­
alakulása előtt is. A sejtevolüciő során megfogantak a
legnagyobb evolúciós leszármazási vonalak legfonto­
sabb feltételei.
Összefoglalás, kitekintés
A sejtek evolúciójának megértése az élet eredeté­
nek és történetének egyik kulcsa. E fejezetben nagy
vonalakban felvázoltuk a sejtek változatosságát és ki­
emeltük a prokariöta-eukarióta sejtek néhány fő kü­
lönbségét. E különbségek, e változatosság eredete az,
amelyet a sejtevolüciös modelleknek meg kell magya­
rázniuk. Magyarázataink előfeltétele az evolúciós vál­
tozások irányának, azaz a leszármazási kapcsolatok­
nak az ismerete. Az élet fájának minél pontosabb fel­
rajzolása tehát elengedhetetlen modelljeink megalko­
tásához. Sajnos ez ügyben még ma, a genomika korá­
EUK ARIÓTA KO M PA RTM ENT ALIZ ÁCIÓ EREDETE
ban is egymással szöges ellentétben álló véleménye­
ket olvashatunk az irodalomban. Ennek megfelelően a
sejtevolüciöröl alkotott modellek is igen sokfélék. Ez
ugyanakkor korántsem keseríti el, inkább csak ösz­
tönzi a sejtevolúciö kutatóit.
A sejt a biológiai szerveződés legalacsonyabb, ön­
álló életre képes egysége. Az élet történetének első
három milliárd éve főként egysejtes állapotban ment
végbe. A molekuláris, a sejtes és a soksejtű szervezet
evolúciós lépéseinek szintézise éppen ezért megfele­
lőképp csak a sejtevolúciö vizsgálatának keretén belül
lehetséges. Vagyis a molekulák, a sejtek és a soksej­
tűek evolúciójának megértésében a sejtevolúciö a ka­
pocs. A makroevolüciő és a (biológiai királyságok és
domének történetét tárgyaló) megaevolúció egyaránt
a sejtek evolúciójára épül. Mindezekért a sejtevolüciő
továbbra is központi jelentőségű lesz az evolúcióbioló­
giában.
Ellenőrző kérdések
□ Miért fontos a filogenetikai keret a sejtevolüciös
modellek tárgyalásakor?
□ Az eukarióta sejtek mely organellumai szimbioti­
kus eredetűek?
□ Mik a prokarióta és eukarióta sejtek leglényege­
sebb különbségei?
□ Mi a különbség a prokarióta és eukarióta sejtek
osztódása között?
□ Milyen genetikai membránok találhatók az eukari­
óta sejtekben?
□ Miért van az eukariőta sejteknek sejtmagja?
12. A M EM B R Á N KOM PARTM ENTALIZ ÁCIÓ ÉS A SEJTOSZTÓDÁS EVOLÚCIÓJA

Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez The phagotrophic origin of euka-

C a v a l ie r - S m i t h , T .:

1., 4.1., 7.1.. 7.6., 13. ryotes and phylogenetic classification of Proto­
zoa. Int. J . Syst. Evol. Microbiol. 5 2 :2 9 7 -3 5 4 ,
Ajánlott irodalmak 2 0 02 .
M a y n a r d S m i t h , J., S z a t h m á r y , E.: Az evolúció nagy lé­ J ékely, G. (ed.): Origins and Evolution of Eukaryotic
pései. Scientia, Budapest, 1997. (angol eredeti: Endomembranes and Cytoskeleton. Landes Bios-
Freeman, Oxford, 1995) cience. ISBN: 1-58706-204-6
 13.
IBS

A növényi sejt
sajátosságai
Bevezetés
A zöld növények legismertebb sajátossága a foto-
autotröf táplálkozási mód, vagyis szerves anyag előál­
lítása szervetlenből fényenergia segítségével, a foto­
szintézis folyamatában. Az élővilág legnagyobb része
(eltekintve bizonyos kemoautotrőf szervezetektől)
végső fokon ebből a folyamatból nyeri táplálékát és
egyszersmind a légzéshez szükséges oxigént is. A fo­
toszintézis színtere a sejten belül a kloroplasztisz
(vagyis a zöld színtest, 1. 4.9. fejezet).
A növényi lét másik jellegzetessége a szesszilis
(helytülő) életmód. Ez azt jelenti, hogy a növény a
környezet minden (gyakran szélsőségesen változó)
hatásának ki van téve, azok elől elmenekülni nem
tud, tehát azokhoz a lehető legnagyobb mértékben
alkalmazkodnia kell. Ez elsősorban a szárazsághoz
való alkalmazkodást jelenti, a növénynek a víz ugyan­
is még fontosabb, mint a többi élőlénynek (tekintve,
hogy a fotoszintézishez is kell víz). A növény tehát
minden sejtjében raktározza a vizet, az erre szolgáló
sejtalkotórész neve: vakuólum. Ez differenciálódott
sejtekben a sejttérfogat nagy részét kitölti, és általá­
ban centrális elhelyezkedésű. A vízen kívül sokféle ol­
dott anyagot tartalmaz, amelyek ozmotikumként vi­
selkednek, tehát koncentrációjuk növekedésével a
vakuólum (félig áteresztő határhártyáján át) jelentős
mennyiségű vizet vehet fel passzívan. Ez szélsőséges
esetben a vakuólum és egyidejűleg a sejt felrepedé­
séhez vezethetne, ha nem állna ennek ellen egy szi­
lárd külső váz, a sejtfal. A sejtfal sokféle anyagának
szintézise és kiválasztása, valamint a sejteket a sejt­
falon át összekötő plazmodezmák kialakítása többfé­
le sejtkomponens sajátos működését és elrendező­
dését igényli.
Mivel a vakuólum a citoplazmarétegen át folyama­
tosan nyomást gyakorol belülről a sejtfalra, a növeke­
dés lehetősége elsősorban a sejtfal nyüjthatöságátöl
függ. Bizonyos növényi hormonok (auxinok) ezt szabá­
lyozzák. A növekedés kevés sejtfal- és citoplazma-
anyag beépítése mellett főként vízfelvételt jelent, ezért
a növényi sejt „olcsóbban” növekedhet, mint az állati
sejt. Ennek megfelelően a növényi sejtek viszonylag
nagy méreteket érhetnek el, különösen az algák köré­
ben, ahol a víz gyakorlatilag korlátlan mennyiségben
áll rendelkezésre. A nagy sejtméret azonban azzal a
hátránnyal jár, hogy a felvett vagy szintetizált anya­
gok diffúzió útján csak lassan jutnak el egyik sejtvég­
ből a másikba, ezért az intracelluláris transzportot a
citoplazma folyamatos áramoltatása segíti. Ez a mik-
rofilamentális rendszer működésével kapcsolatos, a
jelenség neve: ciklózis.
A növénynek védekeznie kell a kórokozók és kár­
tevők ellen. Ez jórészt kémiai úton megy végbe, spe­
ciális anyagcseretermékek (terpenoidok, alkaloidok,
fenoloidok, ill. ezek glikozidjai) révén. Ezek az anyagok
csökkentik a kórokozó baktérium, gomba szaporodá­
sát, ill. növekedését, és nemkívánatos táplálékká tesz­
nek az állatok számára bizonyos növényeket.
693
 13. 1. A növényi sejt litikus apparátusa
K eresztes á r o n

13.1.1. A vakuólum keletkezése

13.1.2. A vakuólum funkciói
13.1.2.1. Litikus funkció
13.1.2.2. Raktározás
13.1.2.3. Ozmoreguláció
13.1.3. A fehérjetest és a iipidtest keletkezése és lebomlása

1 3 .1 .1 . A v a k u ó lu m k e le tk e z é s e
Jelenség
Gyökércsúcs osztödőszöveti sejtjeinek ultravé­
kony metszeteiben transzmissziós elektronmikro­
szkóppal (TEM) íves elrendeződésű, apró vezikulákat
figyeltek meg, amelyekből a származéksejtekben va-
kuőlumok fejlődnek (13.1/1. ábra). Kérdés, honnan
származnak és hogyan rendeződnek össze az apró ve­
zikulák. Ezt ultravékony metszetek vizsgálatával min­
den erőfeszítés ellenére sem sikerült tisztázni.
13.1/1. ábra.
Vakuőlumképződés folyamata ultravékony metszetek vizs­
gálata (TEM) alapján.
Magyarázat
Vastag metszeteket nagyfeszültségű elektronmik­
roszkóppal (HVTEM) átvilágítva, és egyazon helyről
kis szögeltéréssel sztereoképpárokat készítve kide­
rült, hogy az „íves vezikulák” kesztyűujjszerűen elága­
zó és összehajlö csövek átmetszetei, melyek a sima
endoplazmatikus retikulum (SER) kiágazásai (13.1/2.
ábra). Az ilyen provakuölum (PV) görbült csövei egy­
mással laterálisán fuzionálnak, így két koncentrikus
gömbhéj formájában izoláló membránpár jön létre,
mely egy citoplazmarészletet zár körül. A későbbiek­
ben a belső membrán dezintegrálődik, és a citoplaz-
marészlet megemésztődik. Ebből arra lehet követ­
keztetni, hogy a két membrán közti tér autofág va-
kuölumnak (AV) felel meg, amit enzimcitokémiai vizs­
gálattal (savas foszfatáz kimutatásával) sikerült is bi­
zonyítani. A megmaradó külső membrán lesz az így
kialakuló vakuólum (V) membránja (a tonoplaszt), a
vakuólum belsejét pedig a litikus enzimeket, meg­
emésztett makromolekulákat, vizet és a későbbiek­
ben még egy sor egyéb anyagot tartalmazó sejtnedv
tölti ki.

13.1/2. ábra.
Vakuőlumképződés folyamata vas­
tag metszetek vizsgálata (HVTEM,
sztereoképpárok) alapján.

Kapcsolódó ismeretek
Tonoplasztfüziö révén a vakuölumok egyesülhet­
nek, szekréciós vezikulákkal való fúzió útján pedig kü­
lönféle szekrétumokat (pl. fehérjéket) vehetnek fel. Ál­
talános tendencia, hogy a vakuölumok sejtenkénti
össztérfogata a differenciálódás során növekszik
(13.1/3. ábra). A már vakuolizált sejtek még osztödö-
képesek lehetnek, osztódásuk során a vakuölumok
megoszlanak a leánysejtek között. Abban a kivételes
sejttípusban, amely a kambiumot alkotja, a sejtek már
egyetlen, nagy, központi vakuölumot tartalmaznak, és
A B
/ 5 . 1/3. ábra.
A vakuölumok részarányának növekedése a sejttérfogatban
a differenciálódás során (A-D).
13.1. A N Ö V É N Y I SEJT L IT IK U S A P P A R Á T U S A
mégis osztódnak. Ilyenkor egy benyomuló citoplaz-
maréteg kettéosztja a vakuölumot, így mindkét leány­
sejtbe jut egy-egy vakuólum.
13.1.2. A vakuólum funkciói
1 3 . 1 . 2 . 1 . Litikus funkció
Jelenség
A növényi sejtben azok az organellumok, amelyek
morfológiailag hasonlóak az állati sejt lizoszómáihoz,
rendre valami másnak, pl. peroxiszómának bizonyul­
tak. Arra a következtetésre kellett tehát jutni, hogy
a növényi sejtből hiányzik a tipikus lizoszóma. Kér­
dés, hogy hol és hogyan történik így a sejten belüli
emésztés.
Magyarázat
A vakuólum keletkezésének ismeretében kézen­
fekvő, hogy a litikus folyamatok kapcsolatosak a va-
kuölummal. Enzimcitokémiai vizsgálatok bizonyítot­
ták, hogy ez nemcsak a keletkezéskor igaz, hanem a
későbbiekben is. Különféle litikus enzimeket ki lehet
mutatni még a fehérje- és lipidtestekben (a lebontás
fázisában), valamint a sejtfalban. Tekintettel a felso­
rolt sejtalkotők heterogenitására, a növényi sejtben li-
zoszómák helyett litikus kompartmentumról szokás
beszélni.
Kapcsolódó ismeretek
A vakuólum kétféle módon vehet részt a sejt ön­
emésztésében. Az egyik folyamat az autofágia, ami a
növényi sejtben úgy zajlik, hogy a megemésztendő
sejtrészlet betűrődik a vakuőlumba, majd ez az invagi-
náció lefűződik, ezt követően pedig megindul a degra­
dáció ( 13.1/4. ábra). A másik folyamat az autolízis. En­
nek során a tonoplaszt dezintegrálódik, a sejtnedv és a
citoplazma keveredésével a vakuoláris eredetű enzi­
mek fokozatosan lebontják a sejttartalmat (13.1/5.
ábra). Az emésztés kiterjedhet a sejtfal bizonyos (lig-
ninberakódás által nem védett) részleteire is. Ez törté­
nik az egymás fölötti tracheatagok haránt válaszfalai­
nak perforációjakor, ami trachea (vízszállító cső) kiala­
kulásához vezet. Lehetséges, hogy az autolízis nem
teljes, hanem szelektív; így pl. az asszimilátumokat
szállító rostacsőtagokban lebomlik a sejtmag és az
összes riboszőma, megmarad viszont a plazmamemb­
rán, számos fehérjefilamentum és esetenként egyéb
organellumok is, miközben kitágulnak a rostalemezek
(harántfalak) pórusai. Az autolízis ezekben a példák­
ban nem véletlenszerű, hanem programozott sejthalál,
695
13. A N Ö V É N Y I SEJT S A J Á T O S S Á G A I
13.1/4. ábra.
Autofágia növényi sejtben.
amely némely tünetében rokonságot mutat az állati
sejt apoptözisával (sejtmag- és DNS-fragmentáciő).
A vakuólum részt vehet heterofág folyamatban is,
amennyiben fuzionálhat endocitotikus (pinocitotikus)
vezikulákkal. A bontöenzimek (általában savas hidro-
lázok) működéséhez szükséges alacsony pH-t a to-
noplasztba épült H+-ATP-ázok tartják fenn, protono­
kat pumpálva a citoplazmából a vakuőlumba.
1 3 . 1 . 2 . 2 . Raktározás
Jelenség
A Colchicum autumnale (őszi kikerics) kolchicint
(egy antimitotikus alkaloidot) tartalmaz. Ezért mérge­
ző az állatok és az ember számára'. Maga a növény
azonban zavartalanul fejlődik. Hogyan lehetséges ez?
Magyarázat
Az alkaloid a szintézise után nyomban a vakuő­
lumba kerül, ahol a tonoplaszt elzárja a sejt többi ré­
szétől.
Kapcsolódó ismeretek
A vakuőlumban igen sokféle szerves és szervetlen
anyag halmozódik fel, amelyek az ember számára
'L. 7.2. fejezet. Jelenség rész.
13.1/5. ábra.
Az autolízis folyamata. A sejtek számozása az események
időbeli sorrendjét mutatja. (V: vakuólum)
tápláló vagy éppen mérgező (kis dózisban gyógyító)
anyagok lehetnek. Az utóbbiak a növény számára el­
sősorban védelmi szempontból fontosak. Bizonyos fe-
noloidok (antocianin pigmentek és egyéb flavonoidok)
pl. abszorbeálnak a spektrum UV-B részében, ezek
gyakran fordulnak elő az epidermisz (bőrszövet) sejt­
jeinek vakuólumaiban. Más anyagok a levélkárosítö
állatokra hatnak. Bizonyos növénycsaládokban (pl.
pillangósvirágúak) a vakuölumok tripszingátló fehérjét
tartalmaznak, az ilyen növények fogyasztása emész­
tési nehézséget okoz. (A biokémiában ezt az inhibitort
fel is használják az enzimműködés gyors leállítására.)
Erőteljesebb a hatás akkor, amikor a növény cianogén
glikozidot és annak bontóenzimét halmozza fel a
vakuőlumban, ill. egy másik sejtkompartmentumban.
Az ép sejtben ezek tehát egymástól elkülönülnek, a le­
velet rágó állat azonban összehozza a szubsztrátot a
ciánt fejlesztő enzimmel. Másfajta kémiai védekezés
az, amikor az állat (pl. rovar) szaporodását gátló anya­
got (szteroidot) hoz létre a növény. Ez az egyedet ak­
tuálisan ugyan nem védi, de hosszabb távon a popu­
lációt igen.
Mechanikai védekezést, de egyben kalciumrak­
tározást is szolgálhatnak a vakuőlumban kialakuló
szervetlen kristályok (13.1/6. ábra). Mindhárom
bemutatott kristályforma kalcium-oxalátböl áll, kris­
tályvíztartalmuk azonban eltérő. Bizonyos fajok va-
kuölumaiban kalcium-karbonát-kristályok keletkez­
nek. A kristályképződés mechanizmusát a tűkristá­

lyok (rafidoh) esetében tanulmányozták. Kiderült,
hogy ehhez a folyamathoz nem szükséges a sejtnedv
túltelítetté válása kalciumra és oxalátra nézve. A va-
kuölumban ui. kis membránnal határolt testecskék
(rafidoszómák) jelennek meg, amelyek vélhetően a
tonoplasztről fűződnek le. Ezek membránjában kal­
ciumpumpa működik, a kalciumtartalom (és vele az
oxaláttartalom) tehát csak ezekben a kis terekben nö­
vekszik meg arra a szintre, mely a kristályosodáshoz
szükséges.
A vakuólum a legnagyobb, bár nem az egyetlen
kalciumraktára a sejtnek. Benne a kalciumkoncentrá­
ció mM-os nagyságrendű, vagyis mintegy 3 nagyság­
renddel nagyobb lehet, mint a citoplazmában. Ezt a
különbséget (ami nélkül a kalcium nem játszhatna sza­
bályozó szerepet) a tonoplasztban működő Ca-ATP-
áz tartja fenn. Ezzel ellentétes irányú Ca2+-mozgás a
kalciumcsatornákon át lehetséges. Ennek jelentőségé­
re visszatérünk a ciklözis tárgyalásánál.
73.1/6. ábra.
Ca(COO) 3 kristályformák.
13.1. A N Ö V É N Y I SEJT LIT IK U S A P P A R Á T U S A
1 3 .1 .2 .3 . O zm oreguláció
A sejtnedvben oldott ionok és molekulák ozmoti­
kus potenciált (másképpen kifejezve: vízszívő erőt) je­
lentenek a sejt számára. A sejt tehát vízmegtartó, ill.
vízfelvevő képességgel rendelkezik, bár az utóbbit a
sejtfal (rugalmasságától függően) korlátozza. A vízfel­
vétel ui. fokozódó turgornyomást jelent a falra, mely­
nek ellenhatása a növekvő fali nyomás a sejtre. A víz­
felvétel tehát a sejtnedv és a közeg ozmotikus érté­
kének különbségétől, valamint a fali nyomástól függ.
A sejtnedv ozmotikus értéke endogén módon szabá­
lyozható, pl. ozmotikusán inaktív polimer depolimeri-
zációjával, ill. a söháztartás változtatásával.
13.1.3. A fehérjetest és a lipidtest
keletkezése és lebomlása
Jelenség (1)
Elektronmikroszkópos vizsgálatok bizonyítják,
hogy a fehérjeraktározó tápszöveti sejtek fiatal álla­
potban dús RER-t tartalmaznak, érett állapotban vi­
szont ehelyett sok elektrondenz fehérjetestet. Kérdés,
hogyan jönnek ezek létre.
Lehetséges magyarázatok
7. Közvetlenül, az ER-ciszternák széléről való lefű-
ződéssel.
2. Közvetve, a Golgi-készülék diktioszőmáin ke­
resztül, amelyek szekréciós vezikulái a tonoplaszttal
fuzionálnak (endoszekréció). A vakuólum így egyre
több raktározott fehérjét tartalmaz, majd a széléről
megindul a fehérjetestek lefűződése.
Tényleges magyarázat
Mindkét üt lehetséges; szemtermések tápszöveté­
ben a közvetlen (13.1/7. ábra), raktározó sziklevelek­
ben a közvetett képződési mód figyelhető meg.
Kapcsolódó ismeretek
A fehérjetest (más néven aleuronszemcse) fehérjé­
inek méretét közelítő pontossággal már a szintézis
fázisában megállapíthatjuk, ha megmérjük a poliribo-
szömák hosszát. Ezzel az mRNS hosszát határozzuk
meg, és minthogy 1 bázishármas 1 nm-nek felel meg,
továbbá a bázishármasok száma az aminosavak szá­
mával egyenlő, egyszersmind megkapjuk a szóban
forgó fehérje aminosavainak számát is. Megszorozva
ezt az aminosavak átlagos móltömegével, tájékoztató
értéket kaphatunk a fehérje móltömegére. (Ez az eljá­
rás csupán egyik lehetősége a morfológiai felvételek
1 3. A N Ö V É N Y I SEJT S A J Á T O S S Á G A I
globoid
kvantitatív kiértékelésének, amelyet morfometriának
nevezünk.)
A fehérjetest egy- vagy többféle fehérjét tartal­
mazhat, az előbbi esetben a szerkezete homogén, az
utóbbi esetben általában heterogén, amennyiben az
alapállományba ágyazva krisztalloid és globoid is elő­
fordulhat benne (I. 13.1/7. ábra). Az utóbbi nem fe­
hérje komponenseket is tartalmazhat (inozitolt, fosz­
fátot, kationokat).
A fehérjetestek attól kezdve tekinthetők a litikus
rendszer részének, amikor megindul bennük a fehér­
jék lebontása. Ezt a folyamatot leginkább szemter­
mésben tanulmányozták. Itt a tápszövet legkülső
(az embrióhoz közel fekvő) sejtsorai (az ún. aleuron-
réteg) fehérjetestekben gazdagok, a belső sejtek pe­
keletkezés
oleozin '
13.1/8. ábra.
Lipidtest keletkezése és lebomlása. (FA: zsírsav, PL: foszfolipid, TAG: triacil-glicerin)
/ 3.1/7. ábra.
Fehérjetest képződése közvetlenül
az ER-ből.
dig keményítőszemekben. A csírázás kezdetén az
embrió egy hormont (gibberellint) bocsát ki, mely
az aleuronrétegben proteáz, amiláz és glukanáz gé­
neket aktivál. A keletkező proteázok a citoplazmából
bejutnak a fehérjetestekbe, és megindítják a proteo-
lízist. Nagyrészt a felszabaduló aminosavakból a RER
riboszőmáin amiláz enzim képződik, ez a szekréciós
útvonalon kijut az aleuronrétegből, és bejut a belső
sejtekbe. Itt a keményítőszemek lebomlásával foly­
tatódik a tápanyag-mobilizáció. Megfigyelhető bi­
zonyos sejtfal-poliszacharidok emésztődése is, ami
a glukanázok működését jelzi. Eközben a kiürült
fehérjetestek vakuölumokká alakulnak, amelyek a
visszamaradó proteázok segítségével autofágiát vé­
gezhetnek.
lebomlás
vakuólum
lipáz
szabad
riboszóm a

Jelenség (2)
A lipidraktározás organelluma a lipidtest (oleosző-
ma, szferoszóma), az ezt körülvevő határréteg fele
olyan vastag, mint egy intracelluláris membrán. Ho­
gyan alakul ez ki?
Lehetséges magyarázatok
1. A lipidcsepp felszínén spontán kialakul egy mo­
nomolekuláris lipidréteg.
2. A határréteg ténylegesen félmembrán, mivel a
tartalék trigliceridek egy membrán két lemeze közé
rakódnak be.
Tényleges magyarázat
Az 1. esetben az érintkező lipidtesteknek össze
kellene olvadniuk, ezt nem tapasztaljuk. A 2. lehető­
ség mellett viszont elektronmikroszkópos megfigyelé­
sek szólnak (13.1/8. ábra). Eszerint a triglicerid (tria-
cil-glicerin) molekulák a RER-ciszterna szélébe rakód­
nak be úgy, hogy szétválasztják a két lipidréteget.
Szintézisüket az ER-membránba épült enzim végzi gli­
cerinből és zsírsavakból. Kisebb mennyiségben fosz-
folipid is keletkezik, amelyre a növekvő külső fél­
membránnak van szüksége. Eközben a kötött ribosző-
mákon oleozin fehérje keletkezik, amely egy hidroföb
és egy hidrofil részből áll. Bizonyos méret elérése
után a lipidtest félmembránostől leválik az ER-ről, a
ciszternaszél pedig azonnal záródik. A lipidtest felve­
szi a gömbalakot, az oleozinok egyenletesen oszlanak
el a felszínén.
Kapcsolódó ismeretek
A lipidtest attól kezdve tekinthető a litikus rend­
szer részének, amikor megindul benne a lipidek le­
bontása, ami (más organellumokban) a szénhidráttá
való konverzióval folytatódik. A lízist a lipáz végzi (I.
13.1/8. ábra), ez az enzim a szabad riboszőmákon
képződik, és feltehetően az oleozinok feji részéhez kö­
tődve lép kapcsolatba a lipidtesttel. Hatására a trigli­
ceridek zsírsavakra és glicerinre bomlanak, amelyek
elhagyják a lipidtestet. (A kiürült lipidtestek autofág
vakuölumokba kerülnek.) A glicerin bekapcsolódik a
glikolízis/glikoneogenezis folyamatába, a zsírsavakat
viszont a glioxiszómák, veszik fel (13.1/9. ábra). Ezek
a mikrotestek egyik fajtáját képezik, enzimeik 2 szén­
atomos fragmentumokra bontják a zsírsavláncot
1 3.1 . A N Ö V É N Y I SEJT L IT IK U S A P P A R Á T U S A
13.1/9. ábra.
Lipid konverziója szénhidráttá. (Lt: lipidtest, Gl: glioxiszóma)
(p-oxidáciö), majd ezek acetil-CoA formájában beke­
rülnek a Krebs-ciklushoz hasonló glioxalátciklusba.
A ciklusból kilépő borostyánkősav elhagyja a glioxiszó-
mát, és bejut a mitokondriumba, ahol több lépésben
oxálecetsawá alakul. Az oxálecetsav, kikerülve a mi­
tokondriumböl, a citoplazmában foszfoenolpiroszőlő-
savon (PÉP) át bekapcsolódik a glikoneogenezis folya­
matába.
Fehérjetest (keményítőszemekkel együtt) az ún.
lisztes magvakban, lipidtest (fehérjetesttel együtt) az
ün. olajos magvakban fordul elő tömegesen. Kisebb
mennyiségben megtalálhatók azonban a vegetatív
szervek sejtjeiben is.
A sejtfallal mint litikus sejtalkotőval a 13.3. feje­
zetben foglalkozunk.
Kitekintés
Ismereteink jelentős bővülése várható az autolízis
mechanizmusának (a tonoplasztfelnyílás indukciójá­
nak), az autolízis és apoptózis átfedéseinek és egyál­
talán a növényi apoptózis kérdésének területén.
Intenzív kutatás folyik a fehérjék vakuólumba irá­
nyítására vonatkozóan (szignálszekvencia, receptor,
ennek felismerése a szekréciós vezikula-tonoplaszt
találkozáskor).
A ma számon tartott kb. negyedmillió virágos nö­
vényfajnak csak kis részét vizsgálták meg eddig nö­
vénykémiai szempontból. Ez a munka világszerte foly­
tatódik, és még sok biológiailag aktív anyag (többnyi­
re vakuőlumban raktározott speciális anyagcsereter­
mék) felfedezéséhez vezethet.
 13. A N Ö V É N Y I SEJT S A J Á T O S S Á G A I

Összefoglalás Ellenőrző kérdések

A növényi litikus rendszer tagjai: □ Vesse össze az állati és növényi autofágia folyama­
vakuólum, fehérjetest, lipidtest, sejtfal. tát!
A vakuólum keletkezése: □ Mi a programozott sejthalál sajátosan növényi
SER -» provakuólum - * vakuólum. módja?
A vakuólum funkciói: □ Miből adódik a turgornyomás?
litikus funkció: □ Hogyan függ össze a fehérjetest lebomlása egyéb
autofágia, autolízis; raktározott anyagok mobilizációjával?
raktározás: □ Milyen sejtkomponensek működnek együtt a lipid
a kémiai védekezés anyagai (pl. enzimgátlók, -» szénhidrát konverzióban?
fenoloidok, glikozidok),
ionok (pl. Ca2+), Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
szervetlen kristályok; 3.1-3.3., 4.4., 4.6., 7.2., 10.1.
ozmoreguláció.
A tonoplaszt (H+-pumpa, Ca2+-csatorna és -pumpa, Ajánlott olvasmányok
szerves molekulák transzporterei). B o l l e r , T., W i e m k e n , A.: Dynamics of lysosomal func-

A fehérjetest keletkezése és lebomlása. tions in plánt vacuoles. In: Marin, B . (ed.): Plánt Va-
A lipidtest keletkezése és lebomlása. cuoles. NATO ASI Series A: Life Sciences, Vol.
134. pp. 3 6 1 -3 6 8 . Plenum Press, 1987.
W in k , M.: The plánt vacuole: a multifunctional com-

partment. J. Exp. Botany 44:231 -2 4 6 , 1993.

700
 13.2 . A növényi sejtváz
13.2.1. A mikrotubulusok elrendeződése
13.2.2.A mikrofilamentális rendszer és a sejten belüli mozgások
13.2.1. A mikrotubulusok elrendeződése
Jelenség
A szárazföldi növények testi sejtjeiben nincs cent-
riolum, de a mohák, a harasztok és bizonyos nyitva­
termők hímivarsejtjei csillökkal (némely nemzetség­
ben több tízezer/sejt) mozognak.
Lehetséges magyarázat
Ezekhez a csülökhöz talán nem szükséges alapi
test, vagy ha igen, akkor az nem homológ a centriolu-
mokkal. Ha ezek egyike sem igaz, akkor arra kell gon­
dolnunk, hogy a centriolumok itt de novo keletkez­
nek.
Tényleges magyarázat
Vannak alapi testek, és azok megfelelnek a centri-
olumoknak. A hímivarsejt fejlődése során a centriolu­
mok de novo jönnek létre egy blefaroplasztnak neve­
zett lemezszerű struktúra szegélyén, amely lemezek
párosával és ugyancsak de novo keletkeztek koráb­
ban, a hímivarsejt anyasejtjében.
Kapcsolódó ismeretek
A centriolum hiányának mélyrehatóbb következ­
ményei vannak interfázisban, mint osztódáskor. Míg
az állati sejtben a Golgi-készüléket a sejtközponttól ki­
induló mikrotubulusok tartják a sejtmag mellett, a
centriolum nélküli növényi sejtben a Golgi-készülék
diktioszőmái a citoplazmában elszórtan találhatók.
Az állati sejtben a mikrotubuláris rendszer sugaras
elrendeződésű, a növényi sejtre ugyanakkor a kortiká­
lis és többé-kevésbé párhuzamos elrendeződés jel­
lemző interfázisban. Ezek a mikrotubulusok ilyenkor
nem a sejten belüli mozgásban játszanak szerepet,
hanem a sejtmembrán bizonyos integráns fehérjéi
számára jelölnek ki mozgási irányt. Ennek jelentősé­
K eresztes Á ron
gével a sejtfalképződés kapcsán foglalkozunk (13.3.
fejezet). A növényi sejt sejtmag- és sejtosztódása so­
rán a magorsön kívül további mikrotubuláris formá­
ciók is létrejönnek (preprofázisos gyűrű, fragmo-
plaszt), ezeket a 13.4. fejezetben tekintjük át.
13.2.2. A mikrofilamentális rendszer
és a sejten belüli mozgások
Jelenség
A gyökérsüveg sejtjei a gyökérnek a talajban való
előrenyomulását elősegítő nyálkát (poliszacharidot)
választanak ki, mely a Golgi-ciszternákban szintetizá-
lödik, és exocitózissal jut ki a sejtekből. A kiválasztást
citochalazinkezeléssel le lehet állítani.
Lehetséges magyarázatok
A citochalazin:
/. A váladék szintézisét gátolja.
2. A váladék kijutását gátolja.
Tényleges magyarázat
Elektronmikroszkópos vizsgálatok szerint a cito­
chalazin nem gátolja (rövid távon) a váladéktermelést,
de gátolja a szekréciós vezikulák vektoriális mozgását
a sejtmembránhoz. A kezelés után néhány perccel ui.
már vezikulafelhalmozödás látható a diktioszömák
transz-oldalának környékén, exocitózis pedig nem fi­
gyelhető meg. Minthogy a citochalazin (1. 5.1. fejezet)
gombaméreg az aktinfilamentumok felépülését gátol­
ja (leépülését serkenti), a szekréciós vezikulák az ak­
tinfilamentumok segítségével mozognak centrifugális
irányban a sejtmembránig. Megjegyzendő, hogy a
kolchicinkezelés a kiválasztást nem gátolja, tehát a
mikrotubulusok a vezikulamozgásban nem vesznek
részt.
 13. A N Ö V É N Y I SEJT S A J Á T O S S Á G A I
13.2/1. ábra.
A plazmakontrakció feltételezett mechanizmusa plazmő-
diumban. Mivel a miozinmolekulák egymáshoz képest rögzí­
tettek, mozgásuk (vékony nyíl) az aktinfilamentumok ellenirá­
nyú mozgását (vastag nyíl) idézi elő. (A: aktin, M II: miozin II)
Kapcsolódó ismeretek
Az aktinfilamentumok előfordulnak a kortikális
mikrotubulusok között, a vakuölumok közti plazma­
szálakban, a sejtmag körüli plazmarétegben, sőt a
sejtmagban is, tehát gyakorlatilag mindenütt. Fiatal,
kevéssé vakuolizált, osztódó sejtekben az aktinfila­
mentumok elsősorban a szekréciós vezikulák mozga­
tásában vesznek részt. Növekvő, vakuolizált sejtek­
ben viszont az egyre intenzívebb citoplazmaáramlás
(ciklőzis) fenntartásában szerepelnek. Ezeknek a lát­
szólag különböző mozgásoknak közös a mechanizmu­
sa amennyiben szükséges hozzá az aktin motorfehér­
jéje, a miozin is, mégpedig általában membránkötött
formában.
A ciklózisvizsgálatok klasszikus objektuma a Phy-
sarum polycephalum nyálkagomba plazmódiuma. (Ez
a fejlődési alak sejtmagot tartalmazó, sejtfal nélküli
plazmatömeg, ami táptalajon anasztomizálö szálakat
képez.) Fia a plazmödiumszálből egy darabot kivá­
gunk, annak végei gyorsan záródnak, és endoplazmá-
jában tovább folyik a spontán alternáló áramlás. Ez
13.2/3. ábra.
A) A rotációs áramlás mechanizmusa Chara zöldmoszat ten-
gelysejtjében. (M XI: miozin XI, A: aktinköteg, klp: kloro-
plasztisz, PM: plazmamembrán, sf: sejtfal)
702
13.2/2. ábra.
Az áramlás szabályozása plazmödiumban. Baloldalt a kont-
rahálő vég (kis citoplazmatikus Ca2 +-koncentrációval), jobb­
oldalt a relaxált vég (nagy citoplazmatikus Ca2 +-koncentrá-
cióval). (r: aktomiozin rost, v: vezikula)
azt jelenti, hogy a plazma pár percig az egyik irányba
áramlik, majd megáll, és azután visszafelé áramlik,
amely ciklus folyamatosan ismétlődik. Az áramlás
mindig az éppen kontrahálö (összehúzódó) vég felől
az éppen relaxált vég felé halad. A kontrahálö végben
rostok jelennek meg, ezek egymáshoz képesti elcsú­
szása idézi elő a kontrakciót (13.2/1. ábra). Az aktin-
filamentum-kötegek a köztük lévő, bipolárisan aggre­
gált miozin II molekulák feji részeinek mozgása miatt
csúsznak össze. A miozin mint mechanokémiai enzim,
ATP-áz-aktivitása folytán képes mozogni az aktinfila-
mentum ( + )-vége felé. A filamentumok felépülését és
mozgását kalciumionok szabályozzák, amelyek vezi-
kulákböl jutnak ki (relaxált vég), ill. oda jutnak vissza
(kontrahálö vég). Ez tehát (ellentétben az izommal) ne­
gatív szabályozás (13.2/2. ábra). A kalciumionok
mozgása a plazmödiummembrán potenciálváltozásai­
val függhet össze. Flogy ezek ciklusát mi szabályozza,
az egyelőre ismeretlen.
Nagyméretű, henger formájú algasejtekben az
egyik oldalon folyamatosan előre, a másik oldalon pe-
B) A felnyitott sejtből visszamaradó sejtkortexhez miozinnal
burkolt apró műanyag gyöngyöket adva, azok (ATP jelen-
létében) az aktinszálak (+)-vége felé mozognak.

^ig hátrafelé áramlik a citoplazma a nagy központi va-
*;uőlum körül (rotáció). Az aktinfilamentumok, ill. ezek
-.ötegei az ekto- és endoplazma határán rögzülnek
oárhuzamos rendben. Az endoplazma membránnal
^atárolt organellumai miozin Xl-et kötnek a felszínü-
Kön, ami az aktinkötegeken ATP felhasználásával el­
mozdul annak ( + )-vége felé, mozgatva ezáltal az orga-
nellummal együtt a közeli citoplazmát is. Ezt a mecha­
nizmust modellkísérlet is igazolja (13.2/3. ábra). Az
áramláshoz szükséges alacsony kalciumszintet a va-
Kuoláris Ca-ATP-áz biztosítja.
Magasabb rendű növényi sejtekben a rotáció mel­
lett gyakori a cirkuláció is. Ez a több kisebb vakuólum
Körül való áramlást jelenti (I. 13.1 /3. ábra D). Itt az ak-
íinfilamentumok előfordulása nem korlátozódik a sejt-
kortexre. A filamentumok valószínűleg kapcsolódnak
a nagy határolómembránokhoz (plazmamembrán, to-
noplaszt), egyes organellumok határhártyájában pe­
dig kimutatták a miozin Xl-et. Bizonyított a kalciumio­
nok szabályozó szerepe is: a tonoplasztot mikro­
szkópban lézersugárral pillanatszerűen kilyukasztva a
kiáramló kalciumionok a környező citoplazmában re­
verzibilisen leállítják az áramlást.
Kitekintés
A de novo centriolumképződés fontos részletei
még tisztázásra várnak harasztok és egyes nyitvater­
mők hímivarsejtjeinek keletkezési folyamatában.
Várat magára a magasabb rendű növényi sejt cik-
lőzisának az algasejt rotációjához hasonló pontosságú
modellje.
Többet kellene tudnunk a már kimutatott interme­
dier filamentumokröl a növényi citoplazmában.
13.2. A N Ö V É N Y I SEJ T V ÁZ
Összefoglalás, ellenőrző kérdések
Az aktin és a miozin univerzális előfordulású az eu-
kariőtákban. A nem izomsejtekben az izomsejtekhez
képest kisebb mennyiségben vannak, ezen belül a
miozin viszonylagosan is kevesebb. A miozinnak több
fajtája ismeretes, a növényekben előforduló miozin XI
az organelláris membránokhoz kötődik. Az aktinfila­
mentumok a sejt bizonyos helyén leépülhetnek, a mo­
nomerek transzlokálődhatnak, majd újra összeépül­
hetnek (plazmödium). A miozin minden esetben ATP-
áz és ( + )-végi motor az aktinon. Általános a kalcium­
ion szabályozó szerepe is.
□ Mit tud a centriolumok előfordulásáról különböző
növénycsoportokban?
□ Hol találhatók a mikrotubulusok az interfázisos nö­
vényi sejtben?
□ Mik a közös vonások és eltérések a nyálkagom-
baplazmödium, az algasejt és a magasabb rendű
növényi sejt citoplazmaáramlásának mechanizmu­
sában?
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
5.1-5.2., 5.4.
Ajánlott irodalom
M a r c , J.: Microtubule organizing centres in plants.
(Review). Trends in Plánt Science 2:2 2 3 -2 3 0 ,
1997.
W i l u a m s o n , R.E.: Organelle movements along actin fi-
laments and microtubules. (Review). Plánt Physiol.
82 :6 3 1 -6 3 4 , 1986.
703
 13.3. A sejtfal
K eresztes á r o n

13.3.1. A sejtfal kialakulása a sejtosztódás során

13.3.2. A sejtfal fő komponensei
13.3.3. A sejtfal növekedése
13.3.4. A sejtfal mint kémiai szignálok forrása
13.3.5. Adhéziós molekulák
13.3.6. Transzportszabályoző sejtfal-sejtmembrán komplexek
13.3.6.1. Hidrofób sejtfal-sejtmembrán komplex
13.3.6.2. Sejtfal-protuberanciák
13.3.6.3. Plazmodezmák

1 3 .3 .1 . A s e jtfa l k ia la k u lá s a gítségével). O tt rétegbe rendeződnek a közöttük hű-

a s e jto s z tó d á s s o rá n
Eltérően az állati sejtek osztódásától, növényben
válaszfal jön létre az utódsejtek között. Ez az űn. sejt­
lemez, a sejtfal előfutára (13.3/1. ábra). Szekréciós
Golgi-vezikulákból keletkezik, amelyek ilyenkor a mik­
rotubulusok (a magorsö maradványai) mentén mo­
zognak mindkét irányból a középsíkba (feltehetően a
membránjukhoz asszociált ( + )-végi motorfehérjék se­
ződó és elágazó ER-tubulusok segítségével. Az ER-ből
kilépő kalciumionok megindítják a vezikulák laterális
fúzióját. A fúzió azonban nem teljes, mivel helyenként
bezáródnak az ER-tubulusok a rétegbe. Ezeken a he­
lyeken alakulnak ki a plazmodezmák (I. később). A ve­
zikulák membránjából két üj plazmamembrán jön lét­
re, közöttük a vezikulák tartalma pedig sejtlemezzé
egyesül. Ennek mindkét oldalára egy-egy elsődleges
sejtfal rakódik a két leánysejt felől, ettől kezdve a sejt­

plazmamembrán

----- elsődleges
sejtfal

' középlemez

- - - másodlagos
sejtfal

13.3/1. ábra.
A-C) Sejtlemez képződése. D) Elsődleges sejtfal keletkezése.
E) Másodlagos sejtfal létrejötte.
(A plazmamembrán hiánya jelzi, hogy a folyamat végére au­
tolízis következett be.)

704

emezt középlemeznek nevezzük. Bizonyos sejttípu­
sokban másodlagos fal is rétegződhet az elsődlegesre
a sejt belseje felől, amely egyenletes vagy egyenlőtlen
vastagságú lehet (pl. rost, ill. vízszállító elem).
1 3 .3 .2 . A s e jtfa l fő k o m p o n e n s e i
A sejtfal vázát cellulózmolekulákból (p-D-glukőz-
polimerből) álló rostok (mikrofibrillumok) alkotják
! 13.3/2. ábra). Ezekben a molekulákat H-híd-kötések
tartják össze (helyenként kristályos rendben, ezek a
régiók a micellák, amelyek lazább szerkezetű intermi-
celláris régiókkal váltakoznak). A mikrofibrillumok át­
mérője többnyire 5 -1 5 nm közé esik. A cellulózban
a polimerizációs fok több ezer, ami néhány ^írn-es
molekulahosszúságot jelent. A mikrofibrillum hossza
ennél valószínűleg nagyobb (a pontos érték nem is­
meretes), minthogy a molekulák szálirányban egy­
máshoz képest eltolódva kapcsolódhatnak össze
benne. Ez a fonadék nem nyújtható, de nagy szakítö-
szilárdságü.
A mikrofibrillumokat a mátrix molekulái kötik
össze oldalirányban egymással, ezek nagyrészt szin­
tén poliszacharidok, kisebb részben fehérjék. A mikro­
fibrillum felszíni molekuláihoz H-hidakkal hemicellulóz
(xiloglukán, tehát főleg xilőzböl és glukózból állő) lán­
cok kapcsolódnak. Ezekhez kovalensen kötődnek a
semleges pektinmolekulák (arabinogalaktán), ame­
lyekhez ugyancsak kovalensen a savas pektinfrakció
(ramnogalakturonán) molekulái kapcsolódnak. Az
utóbbiakban előfordulnak poligalakturonán- (galaktu-
ronsav-homopolimer) láncok, ezekhez sok kalciumion
kötődik. A poliszacharidláncok összetétele az egyes
taxonokban eltéréseket mutat, pl. a hemicellulözra fű­
félékben glukuronsav és arabinöz, nyitvatermőkben
mannöz előfordulása jellemző.
A mátrixfehérjék lehetnek struktürfehérjék, ill. en­
zimek. Az előbbiek közül leginkább az extenzint ismer­
jük. Jellegzetessége a jelentős hidroxiprolintartalom,
ami az állati kötőszövet egyik extracelluláris fehérjéjé­
vel (a kollagénnel) rokonítja. Mindegyik hidroxiprolin-
hoz 3 -4 arabinöz kapcsolódik, ezek az oldalláncok
felcsavarodnak a pálcikaszerű fehérjemolekulára. Ne­
vével ellentétben ez a fehérje nem a sejtfal megnyúlá­
sában játszik szerepet, hanem nagyrészt éppen a nö­
vekedés leállásakor jelenik meg. Ilyenkor a pálcikák­
ból merev rácsozat is létrejön, mégpedig a tirozin—ti­
rozin kapcsolódások eredményeképpen.
Az extenzinhálözat kialakulása egy peroxidáz en­
zim aktivitásának tulajdonítható. Ezenkívül a sejtfal­
nak további saját enzimei is vannak, amelyek a növe-
13.3. A S EJT FA L
semleges pektinmolekula
(arabinogalaktán)
Ca2+-hidak / savas pektinmolekula
a pektinmolekulák között I (ramnogalakturonán)
\ ! i i
extenzin
cellulóz hemicellulóz-molekula
mikrofibrillum (xiloglükán)
13.3/2. ábra.
A sejtfal fő komponenseinek elrendeződése.
kedést teszik lehetővé a mátrix-poliszacharidok intra-
és intermolekuláris kötéseinek hasításával. Ilyen pl. az
expanzin, ez a hemicellulóz—cellulóz kötéseket, ill. a
feltételezett hemicellulőz-hemicellulőz kötéseket
bontja, vagy ilyenek a sejtfal litikus enzimei, melyek a
pektinláncokra hatnak.
Meg kell jegyezni, hogy az említett poliszacharidok
erősen hidratáltak, és az általuk kialakított (tizedmik-
rométeres nagyságrendű) pórusokban, résekben is víz
van. így érthető, hogy az elsődleges sejtfal súlyának
legalább 70%-a víz.
A sejtfal harmadik fő komponenseként lehet emlí­
teni a különféle berakodásokat (inkrusztációkat), ill.
rárakódásokat (adkrusztációkat). Ezek egyik csoport­
ja hidrofób, mint pl. a nagyrészt zsírsavpolimereknek
tekinthető kutin és szuberin (paraanyag), valamint a
jellemzően zsírsav- és egyértékű alkoholészterekből
állő viaszok. A kutin impregnálhatja a sejtfalat, de
megjelenik rárakődásként is (viasszal együtt) az epi­
dermiszsejtek külső felszínén (ez a kutikula). A para
ugyancsak beraködhat (Caspary-csík, 1. később), de
rendszerint a sejtfal belső felszínére rakódik viasszal
együtt. Vízszállító és szilárdító szöveti elemek másod­
lagos sejtfalainak jellemző komponense a lignin (fa­
anyag), amely a fenoloidok közé tartozik. Bioszintézi­
se a citoplazmában indul aromás aminosavakböl, a
705
 13. A N Ö V É N Y I SEJT S A J Á T O S S Á G A I
plazmamembránban folytatódik, és a sejtfalban feje­
ződik be (peroxidáz enzim által katalizálva). Még a lig­
ninnél is ellenállőbb (mechanikailag is, kémiailag is) a
sporopollenin, ami a spórák és pollenszemek falának
jellemző anyaga. Éppen ellenálló karaktere miatt ré­
gebbi földtörténeti korokból származó maradványok­
ban is épen megmaradt, de ezzel függ össze az is,
hogy kémiai szerkezete kevéssé ismert.
1 3 .3 .3 . A s e jtfa l n ö v e k e d é s e
Jelenség
Azokban a sejtekben, amelyek hosszirányban nő­
nek, a sejtmembrán alatti (kortikális) mikrotubulusok
harántirányban állnak. Azokban a sejtekben, amelyek
szélességükben nőnek, a kortikális mikrotubulusok
hosszirányban állnak. Miért van ez így?
Magyarázat
A mikrotubulusok orientációja és a sejt növekedé­
si iránya között az összefüggés áttételes. Az összekö­
tő kapocs a sejtfalváz (a cellulóz mikrofibrillumok) ori­
entációja. Ennek megértéséhez meg kell vizsgálnunk,
hogyan keletkeznek a mikrofibrillumok.
A növényi sejtmembrán (plazmamembrán, plaz-
malemma) egyik sajátossága, hogy tartalmazza a cel-
lulőz-szintetáz enzimet. Az enzimpartikulumok hato­
sával rozettákat képeznek a membránban (13.3/3.
ábra). Létezik másféle elrendeződés is; bizonyos al­
xiloglukán-
mikrofibrillum láncok
cellulóz-szintetáz
komplex
mikrotubulus
13.3/3. ábra.
Mikrofibrillumok képződése és a rozetták mozgásának irá-
nyitása. (EF, PF: a sejtmembrán két komplementer törési fel-
706
gákban kettős sorok, ún. lineáris komplexek jönnek
létre. Akármelyik elrendeződést tekintjük, az enzim­
partikulumok együttműködnek, a citoplazmáböl fel­
vett p-D-glukőzből cellulózláncokat hoznak létre, me­
lyek egyetlen mikrofibrillummá tömörülnek. A rozet-
ták rövid életű, de intenzíven működő képződmé­
nyek, pl. egy moha protonémájában (fonalas előtele-
pében) 10 percig léteznek, ezalatt 36 db, egyenként
10 |xm hosszú cellulőzmolekulát szintetizálnak. Mint­
hogy a növekvő mikrofibrillumok nehezen tudnának a
meglévő szövedékbe benyomulni, a rozetták mozog­
nak ellenkező irányban, a membrán síkjában.
Amennyiben a rozetták különböző irányokban mo­
zognak, a mikrofibrillumok rendezetlenül fognak elhe­
lyezkedni a sejtfalban. Ha a rozetták egymással pár­
huzamosan mozognak, a mikrofibrillumok is párhuza­
mosak lesznek egymással.
Mitől függ a rozetták mozgási iránya? A kortikális
mikrotubulusoktöl (I. 13.3/3. ábra). Az irányítás úgy
valósul meg, hogy a mikrotubulusok (amennyiben
párhuzamosak) sorokba rendeznek bizonyos memb­
ránfehérjéket, a rozetták pedig csak ezek között a so­
rok között mozoghatnak akadálytalanul.
A párhuzamos mikrotubulusok különbözőképpen
állhatnak a sejt hossztengelyére nézve. Ezt hormonok
határozzák meg: auxin és gibberellin (a növekedést
segítő hormonok) a haránt irányú mikrotubulusokat
stabilizálja (a „helytelen” irányúakat destabilizálja), az
etilén és az abszcizinsav (növekedést gátló hormonok)
pedig fordítva.
- sejtmembrán
a mikrofibrillum
növekvő vége
mikrotubulus-sejtmembrán
, , összeköttetés
színe, ezek fagyasztva töréssel válnak láthatóvá; I. 3.1.1.3
fejezet).

13.3/4. ábra.
A haránt irányú mikrofibrillumok csak hosszanti sejtnöveke­
dést engednek, feltéve, hogy eltávolodhatnak egymástól.
Hogyan vezet egy auxinindukált haránt irányú
mikrotubulus- (és mikrofibrillum-) rendeződés a sejt
hosszirányú megnyúlásához? Egy hengeres sejt falá­
ban gyűrűszerűén elhelyezkedő mikrofibrillumok (ru­
galmatlanságuk miatt) nem engedik a sejtet széltében
nőni, csak hosszirányban. Hogy ez utóbbi lehetőség
meg is valósuljon, ahhoz a mikrofibrillumoknak el kell
távolodniuk egymástól (13.5/4. ábra). Ez az összekö­
tő mátrix-poliszacharidláncok bontását jelenti, ami­
ben ismét szerepet játszik az auxin (15.5/5. ábra).
Serkenti ugyanis egy H+-ATP-áz működését a sejt­
membránban, amely protonokat pumpál a citoplaz-
máből a sejtfalba. A sejtfalban így lecsökken a pH,
ami kedvez a litikus enzimek működésének. Mindezek
után nincs akadálya a sejt megnyúlásának, amihez a
feszítőerőt a vakuólum megnövekedett ozmózisnyo­
mása adja. A sejtfal szerkezete viszont megszabja a
növekedés irányát, és így a sejt leendő alakját.
A sejtfal növekedése általában nem jár vékonyo-
dással, ami sejtfalanyagok egyidejű szintézisét és be­
épülését teszi szükségessé. Ezt a folyamatot ismét az
auxin serkenti. Főleg mátrixanyagok szintetizálódnak,
a poliszacharidok a diktioszómákban, a fehérjék a
RER-ben, majd mindkettő a szekréciós úton jut ki
a sejtből.
1 3 .3 .4 . A s e jtfa l m in t k é m ia i s z ig n á lo k
fo rrá s a
Jelenség
Feltűnő, hogy milyen sokféle cukor építi fel a mát­
rix poliszacharidláncait. Ha ezek a molekulák csupán
arra valók, hogy összekössék a mikrofibrillumokat, ak­
kor mi szükség van erre a sokféleségre?
13.3. A S EJT FA L
plazma­
membrán
auxin
bontó enzim
inaktív ATP-áz
13.3/5. ábra.
Auxin hatása a sejtfal pH-jára.
Magyarázat
A hemicellulóznak és a pektinnek nemcsak a há-
lözatképzés a szerepe. Molekuláikban olyan szekven­
ciák vannak „elrejtve”, melyek (enzimek közbejöt­
tével) felszabadulva közvetett módon géneket akti­
válnak.
Kapcsolódó ismeretek
Jó példa erre a gazdanövény válaszreakciója a
kórokozó (baktérium vagy gomba) megjelenésére. Ez
védőanyagok (bizonyos fenoloidok vagy terpenoidok;
összefoglalóan fitoalexinek) termelésének beindítását
jelenti. Ehhez a szignált oligoszacharidok (néhány cu­
korból álló szénhidrátláncok) adják, amelyek sejtfal
eredetűek. Ezeket vagy a gazdanövény enzimei hasít­
ják ki a kórokozó sejtfalából, vagy a kórokozó enzimei
a gazdanövény sejtfalából. Egyes esetekben ismert,
hogy hatásuk jazmonát (egy hormon hatású lipidszár-
mazék) közvetítésével jut el a fitoalexinszintézis enzi­
meit kódoló génekhez.
Ezt a folyamatot mesterségesen is ki lehet váltani.
Gomba sejtfalak savas vagy enzimes feltárásával sok­
féle fragmentum keletkezik, ezek között jó eséllyel
lesz hatásos is. Ezt a keveréket növényi sejttenyészet­
hez adva a sejtek intenzíven termelni fogják a rájuk
jellemző fitoalexineket. Az ilyen eljárást elicitálásnak
nevezzük. A növényfaj alkalmas megválasztásával
(amelyből a sejtkultürát létesítjük) ezek a védőanya­
gok gyögyászatilag is hasznosak lehetnek.
Bizonyos kórokozók (űn. avirulens baktériumok)
olyan oligoszacharidot szabadítanak fel a növény sejt­
falából, amely a fertőzés helyének környékén aktív
(apoptözisszerű) sejtpusztulást indukál (ez az ún. hi-
perszenzitív reakció). Ez a folyamat gátolja a fertőzés
terjedését.
707
 13. A N Ö V É N Y I SEJT S A J Á T O S S Á G A I
Az oligoszacharidok nem csupán a védekezésben
játszanak szerepet, hanem a differenciálódásban is
(amely ugyancsak egyes gének aktiválásán és más gé­
nek inaktiválásán alapul), szövettenyészetekben pl.
különböző szervek fejlődését indukálják. E tekintet­
ben hatásuk a hormonokéhoz hasonló (ezért nevezik
oligoszacharinnak is ezeket, tekintve, hogy mind az öt
klasszikus növényi hormon neve n-nel végződik). Fel­
merült az a gondolat, hogy a klasszikus hormonok ügy
is képesek hatni, hogy aktiválják az oligoszacharino-
kat felszabadító enzimeket. Ez érthetővé tenné, hogy
miért tud egy hormon különböző célsejtekben külön­
böző hatásokat kiváltani (pl. a gibberellin tápszövet­
ben tápanyaglebontást, szárban megnyúlást).
1 3 .3 .5 . A d h é z ió s m o le k u lá k
Jelenség
Sejteket a sejtnedvnél töményebb közegbe he­
lyezve a vakuólum vizet veszít, összehúzódását követi
a citoplazma, mely így elválik a sejtfaltól (plazmolízis). „integrinszerű” megjelölés). Ilyen funkció lehet pl. a
A plazmamembrán és a sejtfal között azonban számos
összeköttetés marad, ezek a Hecht-féle szálak (13.3/6.
ábra]. Kérdés, hogy mely pontokon képződnek ezek.
Lehetséges magyarázatok
A Hecht-féle szálak:
/. A plazmodezmák (a sejtek közötti plazmahidak)
folytatódásai.
2. Ezenkívül mindenütt létrejönnek, ahol a sejt­ láncaik vannak a sejtfalban. Mutáció okozta hiányuk
membrán szorosan kapcsolódik a sejtfalhoz.
Tényleges magyarázat
Hecht-féle szálak az epidermiszsejtek külső, tan-
genciális falához is futnak, ahol nyilván nem lehetnek
plazmodezmák. Ez a tény a 2. magyarázat mellett szól.
Kapcsolódó ismeretek
Az utóbbi időben kezdjük megismerni a sejtfal
(mint extracelluláris mátrix) és a sejtmembrán közötti
adhéziós molekulák változatos csoportjait:
15.3/6. ábra.
Hecht-féle szálak a sejtfal (Sf) és plazmamembrán (PM) kö­
zött.
708
13.3/7. ábra. Egy sejtfalasszociált kináz (WAK-2) doménjei.
(EGF: epidermális növekedési faktor*, TM: transzmembrán
rész)
*Lásd 8 . 1 . fejezet.
1. Integrinszerű molekulák. Az állati sejtek integ-
rinjeinek jelölésére szolgáló reagens, ill. antitest kötő­
dik növényi sejtek sejtfalához - sejtmembránjához is.
Az Arabidopsis genom szekvenálása azonban nem
m utatott ki olyan géneket, amelyek homológjai lenné­
nek az állati integrin géneknek. A jelölődő integrin-
szekvenciák tehát a növényben más (bár vélhetően
hasonló funkciójú) fehérjék részei lehetnek (innen az
gyökérsúveg gravitációs irányt érzékelő sejtjeiből
a jeltovábbítás a gyökér növekedéséért felelős sejtek­
hez. A mechanikai ingerek percepcióját viszont újab­
ban nyomásaktivált ioncsatornák működésével hoz­
zák összefüggésbe (pl. gyorsan irányt változtató indák
vagy gombahifák esetében).
2. Arabinogalaktán fehérjék (AGP). Olyan transz­
membrán fehérjék, amelyeknek gazdagon elágazó AG-
osztódási rendellenességekhez vezet a sejtben, tehát
feltehető, hogy a mitogén szignálút részét képezik.
3. Sejtfalasszociált kinázok. Több típusuk ismert,
amelyek közös jellemzője, hogy egy citoplazmás kináz
részből, egy transzmembrán részből és egy vagy több
lineáris elhelyezkedésű polipeptidből álló sejtfali rész­
ből tevődnek össze (13.3/7. ábra). Hiányuk többnyire
letális (korai pusztuláshoz vezet), mégpedig fejlődési
rendellenesség vagy a védekezőképesség elvesztése
miatt.
1 3 .3 .6 . T ra n s z p o rts z a b á ly o z ó
s e jtfa l- s e jtm e m b rá n k o m p le x e k
1 3 .3 .6 .1 . H id ro fó b s e jtfa l-s e jtm e m b rá n
k o m p le x
Fiatal gyökerek endodermiszében (a kéregparen-
chima legbelső sejtsorában) a radiális sejtfalakba szu-
berin rakódik be, hidrofób övét képezve a protoplaz-
 13.3. A S EJT FA L

1 3 .3 .6 .3 . Plazm odezm ák

Amint a sejtlemez keletkezése kapcsán említettük,

a lemezbe bezárődö ER-tubulusok a plazmodezmák
előfutárai. Ebből lesz ui. a plazmodezma tengelyét ké­
pező dezmotubulus, amelyet egy keskeny citoplazma-
köpeny vesz körül, ezt pedig a csőszerűén kialakuló
13.3/8. ábra. plazmamembrán határolja. Az egész képlet a sejtfalon
A) Övszerű hidroföb sejtfal-impregnáciö endodermiszben. áthúzódó hengeres nyílásban (pórusban) helyezkedik
B) Ugyanez térben ábrázolva. el (13.3/9. ábra).
C) Hasonló berakodás mirigyszőr nyaki sejtjének falában.
A dezmotubulus membránja folyamatos mindkét
szomszéd sejt kortikális endoplazmatikus retikulumá-
val (cER). A lumen azonban nem folyamatos, tekintve,
ma körül (13.3/8. ábra). Ezt első leírójáról Caspary- hogy a dezmotubuluson két nyaki szűkület van, ami
csíhnah nevezik. Ugyanitt a sejtmembrán olyan szoro­ gyakorlatilag elzáródást jelent.
san tapad a sejtfalhoz, hogy plazmolízissel sem vá­ Transzport csak a citoplazmaköpenyben folyik, az
lasztható le róla, ami adhéziós molekulák jelenlétére ott spirálisan elrendeződő globuláris alegységek (ke­
utal ebben a sávban. resztmetszetben 9 db) közötti résekben. Mikroinjek-
Ismeretes, hogy a gyökérszőrök által felvett talaj­ ciöval különböző méretű festékmolekulákat juttatva
oldatok (lényegében víz és szervetlen ionok) nemcsak
a kéregsejtek élő állományában (az ün. szimplaszt-
ban) haladnak a központi elhelyezkedésű fanyalábok
felé, hanem a sejtfalakban és a sejtközötti járatokban
(az ün. apoplasztállományban) is. Az endodermiszben
éppen ez az apoplaszttranszport válik lehetetlenné a
hidroföb sejtfalberaködás által. Tehát minden mole­
kulának és ionnak át kell jutnia az endodermiszsejtek
plazmamembránján, ami lehetőséget ad az oldatkon­
centrációk beállítására.
Hasonló impregnáció figyelhető meg mirigyszőrök
nyaki sejtje körül is a sejtfalban. Ez azt akadályozza
meg, hogy a feji sejtek által kiválasztott anyag vissza­
szivárogjon a sejtfalakban az alapi sejt felé (ahelyett,
hogy a kutikulán át kijutna a külvilágba).

1 3 .3 .6 .2 . S ejtfa l-p ro tub e ra nciák

A növényi testben azokon a helyeken, ahol a

transzport az apoplasztböl a szimplasztba vagy
a szimplasztböl az apoplasztba (esetleg a külvilágba)
irányul, gyakran figyelhetők meg az űn. transzfersej­
tek, amelyeknek sejtfala kesztyűujj- vagy agancssze-
rűen benő a sejt belseje felé. Ezáltal jelentősen meg­
nő a sejtmembrán kiterjedése, ami fokozott transz­
portra ad lehetőséget.
Transzfersejtek működhetnek közre pl. levélben
a rostacsövek asszimilátumokkal (főleg szacharóz­
zal) való feltöltésében vagy pillangósvirágúak gyö­
kérgümőiben a Rhizobium baktériumok által te r­ 13.3/9. ábra.
melt nitrogénvegyületeknek a faelemekbe ju tta tá ­ A) Plazmodezma kialakulása.
sában. B), C) Plazmodezma szerkezete.

709
 13. A N Ö V É N Y I SEJT S A J Á T O S S Á G A I

az egyik szomszéd sejtbe, és azok megjelenését fi­ Összefoglalás

gyelve a másik sejtben, megállapítható, hogy a kriti­
Sejtfal
kus részecskeméret általában kb. 3 nm. Ez azonban
— >-váz (cellulóz)
egyrészt eltérhet a különböző szövetekben, másrészt
— ► mátrix
egyazon plazmodezma tényleges résmérete is változ­
— ► poliszacharidok
hat a körülményektől függően. A résméretet szabá­
I— ► hemicellulöz
lyozhatják másodlagos hírvivők (Ca2+, IP5) és stresszo-
I— ► pektin
rok (pl. oxigénhiány). Mivel a plazmodezmákban ak­
— ►fehérjék
tint és növényekre jellemző, sejtmembránhoz kötődő
I— >-extenzin
miozin Vlll-at lehetett kimutatni, jogosnak látszik az a
I— ►enzimek
feltevés, hogy a globuláris alegységek G-aktinnak fe­
— ► expanzin
lelnek meg. így a dezmotubulus körül egy spirális lefu­
— ► pektináz
tású F-aktin molekula helyezkedik el, a résméret sza­
— ► peroxidázok
bályozását pedig aktomiozin kölcsönhatással próbál­
ják magyarázni. — ► be(rá)rakódás
Az egyik sejt súlyos sérülésekor a plazmodezmák — ►lignin,
gyorsan elzáródnak, ez kallőz (1 -3-|3-D-glukóz-poli- — ► kutin, szuberin, viasz
mer) szintézisével és a nyaki régióba való berakodásá­ — ► sporopollenin
val valósul meg. A plazmodezmák számának csökke­
nése azonban nemcsak sérülés esetén fordul elő, ha­ Adhéziós molekulák:
nem része lehet a fejlődési programnak is. Az embrió­ integrinszerűek, arabinogalaktán-fehérjék, sejtfal­
ban minden sejt plazmatikus kapcsolatban áll a szom­ asszociált kinázok
szédjával, az embrió tehát egyetlen szimplasztikus do­ Sejtfal-sejtmembrán komplexek:
mént alkot. hidrofób impregnáció, protuberancia, plazmodezma
A kifejlett növényben viszont pl. az epidermális és
szubepidermális sejtek között nincsenek plazmodez­ Ellenőrző kérdések
mák, a növény tehát több szimplasztikus doménre ta­ □ Hányféle és milyen hatása van az auxinnak a sejt­
golódik. Ennek a fertőzések elleni védelemben lehet fal növekedésére?
szerepe, a vírusok ui. a plazmodezmákon át terjed­ □ Milyen funkciói vannak a sejtfalmátrixnak?
nek. (Ennek során vagy lebontatják a sejttel a plazmo­ □ Milyen állati sejtkapcsolö struktúrákkal állítható
dezma belső szerkezetét, vagy csak a nukleinsav jut át funkcionális párhuzamba a hidrofób impregnáció,
belőlük). ill. a plazmodezma?
Plazmodezma másodlagosan is keletkezhet (pl.
oltvány és alany sejtjei között). Ilyenkor a sejtfal loká­ Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
lis és többnyire jól koordinált emésztésével kialakul a 5.1., 8.1., 9.1 -9 .2 .
pórus, amelyen át a két plazmamembrán és cER-cisz-
terna fuzionál. Ajánlott olvasmányok
Cosgrove, D.J.: Relaxation in a high-stress environment:
Kitekintés The molecular bases of extensible cell walls and cell
Fontos lenne megérteni, hogy miképpen változtat­ enlargement. The Plánt Cell 9:1031 -1 0 4 1 , 1997.
ják meg az egyes hormonok a kortikális mikrotubulu­ A lbersheim, P.A., Darvill, G.: Oligoszacharinok. Tudo­
sok irányát. mány / 7:12-19, 1985.
Fel kellene deríteni részletesen az oligoszacharin Balu Ska , F., Sa m a j , J., W ojtaszek, P., V olkm an n , D.,
szignálutat. M enzel, D.: Cytoskeleton - plasma membrane -
Várható, hogy újabb adhéziós molekulákat fognak cell wall continuum in plants. Emerging links revisit-
találni, de legalább ilyen fontos lenne a már ismertek ed. Plánt Physiology /5 3 :4 8 2 -4 9 1 ., 2003.
működési módjának tisztázása. M cLean , B.G., FIempel, F.D., Zambryski, P.C.: Plánt in-
Meg kellene ismerni a plazmodezmák résméreté­ tercellular communication via plasmodesmata.
nek pontos szabályozási mechanizmusát. The Plánt Cell 9 :1 0 4 3 -1 0 5 4 , 1997.

710
 13.4 . A növényi sejtosztódás
K eresztes Á r o n

13.4.1. A növényi sejtosztódás mechanizmusa és összefüggése a differenciálódással

1 3 .4 .1 . A n ö v é n y i s e jto s z tó d á s
m e c h a n iz m u s a és ö ssze fü g g é se
a d iffe re n c iá ló d á s s a l

Jelenség
A magasabb rendű növényi sejtekben (amelyek,
mint a 13.2. fejezetben láttuk, nem tartalmaznak cent-
riolumot) osztódás idején a pólusok helyén csak a pe­
ricentrioláris anyagnak (PCM) megfelelő mikrotubulus-
organizáló centrumok (MTOC) találhatók. Ezek szer­
vezik a magorsót. Kérdés, hogy honnan gyűlnek ezek
itt össze ilyenkor.

Magyarázat
Interfázisban (13.4/1. ábra A] az MTOC-k a korti­
kális mikrotubulusoknak (cMT) megfelelő elrendező-
désűek. A G2-fázis végén a cMT-k nagy része depoli-
merizálódik, kisebb része egy darabig még visszama­
rad övszerű formában a leendő osztódási síkban (ez a
preprofázisos gyűrű; PPB; 13.4/1. ábra B). Majd ez a
struktúra is lebomlik, és a profázisban az MTOC-akti-
vitás a maghártya mentén jelenik meg. Itt az MTOC-k
kettős „sapkaképződéssel” a két sejtvég irányában
aggregálódnak, és megindítják a magorsó növekedé­
sét, ami azután eltávolítja egymástól a pólusokat (C).
Telofázisban a magorső maradványai (esetleg űjabb
MT-kel kiegészülve) egy hordó formájú képződményt
(fragmoplaszt, FP) alkotnak (F). Ez szállítja a Golgi-
vezikulákat az osztódási síkba, ahol az ún. sejtlemez
jön létre belőlük. A sejtlemez széli növekedésével a
fragmoplaszt is szétterjed, majd eléri az oldalfalakat,
ahol megindul a két leánysejt cMT-inek szerveződése.
Ez a mikrotubuláris formációk ciklusa a sejtciklus fo­
lyamán.

Kapcsolódó ismeretek
A sejtlemez síkja általában a felezősík, ilyenkor két
egyforma méretű leánysejt keletkezik, tehát ekvális
osztódásról beszélünk. így fejlődnek az egyszerű szö­ 13.4/1. ábra.
vetek, melyek megfelelnek a klasszikus szövet definí- A mikrotubuláris rendszerváltozásai a sejtciklus folyamán.

711
 13. A N Ö V É N Y I SEJT S A J Á T O S S Á G A I

Kitekintés
Meg kellene ismernünk a PPB kialakulásának és
lokalizációjának mechanizmusát.
Többet kellene tudnunk az inekvális osztódáshoz
vezető folyamatokról, a sejtpolaritás kialakulásáról.

Összefoglalás

Mikrotubuláris formációk a sejtciklus folyamán:

PPB: késői G2
MS: profázis - anafázis
13.4/2. ábra. FP: telofázis
Sztömaképződés inekvális, majd ekvális osztódással. cMT: G 1 —S —korai G2

ciónak. A növényben vannak azonban összetett szö­ Osztódószöveti sejt lehetséges sorsa:
vetek is (pl. az epidermisz), ezek többféle sejttípusból
állnak, amelyek mégis közös eredetűek. A különböző­ elsődleges merisztéma
ség létrejötte inekvális (egyenlőtlen) sejtosztódással
indul. Ennek első jele, hogy a PPB az egyik sejtvéghez differenciálódás
közelebb alakul ki. A sejtváz egyéb elemei a sejtma­
got ebbe a síkba hozzák, amely itt osztódik (szabályos elsődleges „állandósult” szövet
mitózissal), majd itt alakul ki a sejtlemez is. A létrejö­
vő kisebb és nagyobb sejtben (13.4/2. ábra] a sejttar­
talom mennyiségileg és minőségileg eltérő. Különbö­
ző lehet nemcsak az organellumok, hanem egyes dif-
másodlagos merisztéma
fuzibilis anyagok megoszlása is. Ennek megfelelően
más-más sejtmaggének fognak aktiválódni bennük,
redifferenciálödás
ami az eltérő differenciálódás alapja.
A hajtáscsúcs és a gyökércsúcs elsődleges merisz-
másodlagos „állandósult” szövet
témáiből (osztódó szöveteiből) differenciálódott sej­
tek visszatérhetnek a ciklusba, pl. másodlagos merisz-
Tenyésztett sejt átprogramozása a sejtcikluson kívül:
témák képződésének helyén. Ez történik a kimetszett
és táptalajra helyezett szövetdarabkában is, amely­ transzdifferenciálődás
nek sejtjei ugyancsak osztódnak és dedifferenciálód­
egyféle „állandósult” másféle „állandósult”
nak. Ez azt jelenti, hogy a létrejövő kallusz (laza vagy
szöveti sejt szöveti sejt
kompakt sejthalmazt alkotó) sejtjei kezdetben általá­
ban semmilyen funkcióra sem specializálódnak. Ké­
sőbb azonban spontán vagy exogén hormonok által Ellenőrző kérdések
indukálva redifferenciálódhatnak különféle másodla­ □ Mi a közvetlen oka az inekvális osztódásnak?
gos szövetekké. Ennek során különböző szervek jelen­ □ Mi a következménye az inekvális osztódásnak?
nek meg, és teljes növény is kifejlődhet.
Lehetséges dedifferenciálődás és redifferenciálö- Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
dás osztódás nélkül is. Egy kloroplasztiszokkal teli le- 7.1., 10.1-10.2.
vélparenchimasejtet pl. tápközegbe adagolt hormo­
nokkal néhány nap alatt át lehet alakítani vastag falú, Ajánlott olvasmányok
elhalt vízszállító elemmé. Ez a transzdifferenciálódás G unning , B.E.S., Steer, M.W.: Plánt Cell Biology. Jones
(dedifferenciálődás, majd azonnali redifferenciálödás and Bartlett Publ., Sudbury (Massachusetts)
GO-fázisban). 1996.

712
 14
■f n v >gnam aBK "-"->• r aRgansBnnr

Sejtbiológia
az orvostudományban
 14. 1. Sejtbiológiai ismeretek haszna az orvosi
gyakorlatban
S zekan ec z Z o lt á n

14.1 .1. Celluláris és molekuláris mechanizmusok a rheumatoid arthritises synoviumban

14.1 .1.1. Általános megfontolások
14.1 .1.2. Genetika, infekciók, autoimmunitás
14.1 .1.3. Synovitis: gyulladásos sejtek és mediátorok, sejtadhézió, angiogenezis, fibrózis, apoptózis
14.1 .1.4. ízületi destrukció: a porc és a csont
14.1 .1.5. Komplex szabályozöhálőzat a rheumatoid synoviumban
14.1 .2. Biológiai terápia
14.1 .2.1. Általános elvek
14.1 .2.2. Citokin- és kemokin-„targeting”
14.1 .2.3. B-sejt elleni terápia
14.1 .2.4. Az antigénfelismerés és a kostimuláció gátlása
14.1 .2.5. T-sejt elleni terápia
14.1 .2.6. A sejtadhézió befolyásolása
14.1 .2.7. Az angiogenezis visszaszorítása
14.1 .2.8. Szignáltranszdukciös mechanizmusok, az apoptózis befolyásolása
14.1 .2.9. A szöveti destrukció gátlása
14.1 .2.10. A szomatikus géntranszfer és az antiszensz oligonukleotidkezelés lehetőségei
14.1 .2.1 1. A biológiai terápia problematikája

Bevezetés tenek. Míg korábban egy újabb molekula felfedezése,

Az egyetemi hallgatók többségét gyakran megré-
miszti, ha részletes biológiai, biokémiai ismereteket,
főleg alapkutatásokkal kapcsolatos adatok tömegét
zúdítják rájuk. A tapasztalat szerint ennek, legalábbis
részben, az az oka, hogy az orvostanhallgatók túlnyo­
mó része gyakorló orvosnak készül, és sokszor nem
látja azonnal, hogy az átadott adathalmaz milyen ha­
szonnal jár majd számára a jövőre nézve. Márpedig
ma az alapkutatások, ill. ezek klinikai alkalmazása kö­
zött egyre rövidebb idő múlik el. Az egyik legeklatán-
sabb példa az e fejezet szerves részét is képező bioló­
giai terápia, melynek ma már a gyulladásos, dagana­
tos betegségek kezelésében kiemelt jelentősége van.
A korábbi, elsősorban empirikus adatokon nyugvó,
kismolekulájú gyógyszerekkel végzett kezelés után
ezen biologikumok már az adott betegség patome-
chanizmus-hálözatának egy adott pontján hatnak,
ezáltal specifikus, tervezett terápiás lehetőséget jelen­
funkciójának megismerése, állatkísérleti alkalmazása
és a humán gyakorlatba való bevezetése között sok­
szor 1 0 -1 5 év is eltelt, az újabb biologikumok eseté­
ben ez az idő akár 3 -4 évre lerövidülhet. Ráadásul a
biológiai terápia lényege csak a célpont, az adott be­
tegség celluláris és molekuláris patomechanizmusa is­
meretében érthető meg. Az orvosi egyetemeken ma
már nemcsak szakorvosok, hanem családorvosok szá­
mára is tartanak továbbképzéseket e témában. Ezért
a mai egyetemisták, de a gyakorló orvosok számára is
kézzelfoghatónak kell lennie, hogy amit ma az egyete­
men a sejtbiológia (és az egyéb alapozó tárgyak, pl.
molekuláris genetika) keretében tanulnak, azt talán
már a végzés után néhány évvel az orvosi gyakorlat­
ban is hasznosíthatják.
A sejtbiológia bőséges tárháza kiválóan alkalmas a
leírtak demonstrálására. E kézikönyv korábbi fejeze­
teiben (I. 8.1., 9.2., 9.5. fejezet) az olvasó már mégis­
1 4 . S ejt bio ló g ia az o r v o s t u d o m á n y b a n
merkedhetett a sejtkommunikáció és a jelátviteli me­
chanizmusok alapjaival, ill. e folyamatok immunsej­
tekben megismert példáival. E sejtbiológiái mechaniz­
musok klinikai példáiként a gyulladásos-autoimmun
betegségeket említhetjük, amelyek patogenezisében
egyrészt a sejt-sejt kapcsolatok (pl. makrofág-T-sejt,
T-sejt-B-sejt, leukocita-endotélsejt stb.) és az ezek­
hez szükséges molekuláris mechanizmusok (pl. sejtad-
hézió, citokintermelés, kemokinek, angiogenezis,
apoptózis) alapvető szerepet játszanak; másrészt az
autoimmun körképek kezelésében egyre inkább elter­
jedő biológiai terápia is döntően ezeket a mechaniz­
musokat célozza meg.
Ebben a fejezetben a sejtes és a molekuláris me­
chanizmusokon alapuló betegségpatogenezis és a
specifikus immunterápia mint biológiai terápia kap­
csolatán keresztül kívánjuk demonstrálni az alapkuta­
tás, a klinikai diagnosztika és a terápia szoros össze­
függéseit. Példaként a rheumatoid arthritist (RA), egy,
a lakosság mintegy 0,5-1 %-át érintő, sokízületi gyul­
ladással járó, végső soron az ízületek deformitásához,
tönkremeneteléhez és súlyos mozgáskorlátozottság­
hoz vezető betegséget emeljük ki. Az RA kiemelkedik
a többi gyulladásos-autoimmun kórkép közül abban,
hogy patogenezisét - beleértve a gyulladásos sejtek,
sejtfelszíni molekulák, mediátorok szerepét - a többi
kórképhez viszonyítva eléggé jól ismerjük. Másrészt
az RA a biológiai terápia szempontjából is prototípus,
mivel eléggé gyakori ahhoz, hogy klinikai vizsgálatokat
lehessen végezni, és a legtöbb biologikumot először
RA-ban próbálták ki mielőtt más kórképekhez (pl. lu-
pus, scleroderma, Bechterew-kőr, pikkelysömör) for­
dultak volna. Ebben a fejezetben tehát az RA kialaku­
lásához vezető egyes alapmechanizmusok bemutatá­
sa után, ugyanezt a logikai gondolatmenetet követve,
a célzott, biológiai terápia újabb eredményeit tekint­
jük át. Mint látni fogjuk, a jelenleg használt vagy kidol­
gozás alatt álló terápiás stratégiák az immunválasz ki­
menő jeleit (I. 9.5 fejezet) célozzák meg, és bár ezek
egymással sokféle módon kölcsönhatásban álló té­
nyezők, egy-egy ilyen jel specifikus (monoklonális an­
titestekkel való) kiiktatása a folyamat egészét jelentő­
sen mérsékelheti.
Reményeink szerint ezen reprezentatív példán ke­
resztül általában is megítélhető lesz az olvasó szá­
mára sejtbiológiai ismereteink és azok - orvosi - al­
kalmazásának jelenlegi távolsága, viszonya. A gya­
korlati alkalmazási törekvéseket az egyes többé-ke-
vésbé feltárt sejtbiológiai mechanizmusok motiválják
és orientálják, amelyek azonban együtt és egyszerre
hatnak, sok még feltáratlan kölcsönhatás, folyamat
közepette. Nem meglepő tehát, hogy a remélt terá­
piás hatékonyságot, ill. a kísérleti kezelések esetleges
mellékhatásait azok kontrollált körülmények között
zajló, állatban és emberben végzett tesztelése során
körültekintően analizálják, mielőtt egy-egy üj terápiás
eljárás a klinikumban engedélyezetté és elfogadottá
válik.
1 4 .1 .1 . C e llu lá ris és m o le k u lá ris
m e c h a n iz m u s o k a rh e u m a to id
a r th r itis e s s y n o v iu m b a n
1 4 .1 .1 .1 . Á lta lá n o s m e g fo n to lá s o k
Az RA elsősorban az ízületeket érinti, de időnként
szisztémás jelleggel extraartikuláris manifesztáciöi is
lehetnek. Kiváltásában genetikai hajlam, környezeti
faktorok (pl. infekciók) és valódi autoimmun mecha­
nizmusok vesznek részt. Az ízületi synovium gyulla­
dásos folyamatában részt vevő leukociták, a synovi-
alis sejtek által termelt mediátorok az ízületi porc és
a subchondralis (ízületi porc alatti) csont destrukció­
jához és - megfelelő terápia hiányában - végső so­
ron az ízület tönkremeneteléhez vezethetnek. Ez a
röviden áttekintett patogenetikai kaszkád természe­
tesen egy adott beteg ízületeiben egy időben zajlik.
Mégis, didaktikai szempontból, érdemes a különböző
patogenetikai részfolyamatokat egymástól elválaszt­
va külön-külön ismertetni és teoretikusan bevezető,
központi és végső szakaszt elkülöníteni. Látni fogjuk,
hogy a többi gyulladásos körképhez hasonlóan, az
RA patogenezise is igen komplex hálózat, amelyben
a vázolt mechanizmusok egyszerre vagy egymás után,
egymást stimulálva vagy kioltva zajlanak. Mindez azt
is jelenti, hogy specifikusabb, a patogenezis egy-egy
kisebb elemére (pl. kostimuláció, adhézió, T-sejt-akti-
váciö) irányuló biológiai terápia hatékonysága sok
esetben korlátozott; a legjobb eredmények inkább a
több mechanizmusra egyszerre ható kezelési eljárá­
soktól (pl. TNF-gátlás, I. később) várható.
A patogenezis bevezető szakasza lényegében az
iniciáló faktorokból (genetikai hajlam, kiváltó infek­
ció, autoimmunitás) áll. Ezt a szakaszt jelenleg legfel­
jebb elviekben lehet(ne) terápiásán befolyásolni.
A központi [proliferatív] szakasz lényegében magát
a synovitist1 és részjelenségeit tükrözi. A synovitis
’A synovium az ízületeket bélelő, sejteket és extracelluláris
mátrix komponenseket tartalmazó hártya, a synovitis ennek
steril gyulladása, vagyis gyulladásos sejtekkel, pl. leukocitákkal
való beszűrődése, ami szöveti tulajdonságaiban komplex válto­
zásokat eredményez (I. a továbbiakban).
 14.1. S e j t b i o l ó g i a i is m e r e t e k h a s z n a a z o r v o s i g y a k o r l a t b a n
74.7/7. ábra.
Limfoid aggregátum egy kisér körül rheumatoid synovium­
ban. Az összenyomott ér [nyíl] környékén nagyszámú be­
vándorolt limfocita (csillag] látható. (Nagyítás 400x)
morfológiailag nem betegségspecifikus folyamat, hi­
szen hisztológiai szempontból a többi krónikus syno-
vitisszel járó kórképben (pl. egyéb arthritisek, sziszté­
más autoimmun kórképek stb.) is hasonló képet mu­
tat. A gyulladt synovium fő sejtes alkotói a synovialis
makrofágok, limfociták, mielomonocitoid sejtek és
fibroblaszt eredetű sinoviociták, a synovialis ereket
bélelő endotélsejtek, az érfalban lévő simaizomsejtek
és az interstitialis fibroblasztok. Mindezen sejtek ak-
tiváciőja a synovitishez, ill. a synovium burjánzásához
vezet (14.1/1. ábra). A synovitist kísérő alapvető
patogenetikai folyamatok közül kiemelendő a gyulla­
dásos citokinek, kemokinek felfokozott termelődése;
az említett synovialis sejtek intercelluláris adhéziőjá-
ban és kommunikációjában szerepet játszó sejtfelszí­
ni adhéziós molekulák (SAM) expressziőja (I. 9.5 feje­
zet); az endotélsejtek proliferáciőja és az angiogene­
zis (érüjdonképződés); az apoptózis és a synovialis
pannusképződés (lerakódás); valamint a fibroblaszt-
aktiváció és a synovialis fibrózis (extracelluláris rost­
képződés). Az RA végső, destruktív fázisát a felszíni
porcréteg, majd a subchondralis csont pusztulása je­
lenti. A folyamat patogenetikai alapját a proteolitikus
enzimek (pl. mátrix-metalloproteinázok, katepszinek)
jelentik.
1 4 .1 .1 .2 . G enetika, infekciók,
a u to im m u n itá s
Az RA kialakulásában és lefolyásában a humán
leukocita antigén (HLA-) gének játszanak döntő sze­
repet. Közülük is a HLA-DR4 és HLA-DR1 bizonyos,
az európai rasszban nagyobb gyakorisággal előfor­
duló alléljai kiemelt jelentőségűek. Ismeretes, hogy
amíg egyes allélek a betegséggel szorosabb asszo­
ciációt mutatnak („szuszceptibilitási gének”), addig
mások az RA progresszivitását befolyásolják, azaz
prognosztikai tényezőként (is) hatnak. Igen lénye­
ges, hogy ezek a betegséggel asszociált HLA-mole-
kulák egy konzervált aminosavszekvenciát hordoznak,
amelyet megosztott epitopnak („shared epitope”)
nevezünk. E szekvenciákat egyrészt bizonyos, a be­
tegség kiváltásában szerepet játszó mikroorganiz­
musok (pl. E. coli, Mycoplasma, Epstein-Barr-vírus)
is hordozzák. Másrészt ezen epitopok kiemelt affini­
tást mutatva prezentálödnak az immunfelismerés
során. A genetikai meghatározottságnak tehát sze­
repe van bizonyos fertőző ágensek iránti fogékony­
ságban és azok betegséget indukáló szerepében.
Újabban kiderült, hogy a HLA-DR4 az RA-t kísérő
autoantitest-termelésben (lásd később) is szerepet
játszik.
A krónikus, gyulladásos betegségekben igen ne­
héz egyetlen kórokozó patogenetikai szerepét iga­
zolni. RA-ban számos mikrobiális ágenst, azok fehér­
jéit vagy nukleinsavát mutatták ki a betegek vérsejt­
jeiben, synoviumában. Az infekció mechanizmusát
illetően az RA-ra az jellemző, hogy a mikrobiális an­
tigének és egyes porc- vagy más kötőszöveti antigé­
nek közti szerkezeti hasonlóság vezet az autoimmun
reakció beindulásához. Hasonlóan tehát más gyulla-
dásos-autoimmun kórképekhez, a különböző pato-
gén baktériumok, vírusok a korábban vázolt geneti­
kai környezetben immunválaszt indukálnak, a saját
szöveti (pl. porc) antigénekkel keresztreakciőba
lépve. (A teljesség igénye nélkül, az eddigi kutatások
alapján egyes mycobacteriumok, Proteus, Chlamy-
dia, Epstein-Barr-vírus, cytomegalovirus, parvovirus
Bl 9, rubeola- és HIV-vírusok esetében vannak a leg­
jobban alátámasztott adatok az illető infektív ágen­
sek patogenetikai szerepét illetően, de feltételez­
hető salmonellák, shigellák, Borrelia és hepatitisví­
rusok esetleges kóroki szerepe is.) A mikrobiális
antigének felismerése beindítja az immunválaszt,
amelyet részleteiben a 9.5 fejezet tárgyal. Röviden,
a synoviumban található antigénprezentáló sejtek
(makrofágok, dendritikus sejtek, B-sejtek) a HLA-
rendszer révén prezentálják a feldolgozott antigén-
peptideket a T-sejtek számára. Az RA alapvetően T-
sejt-központú megbetegedés, de a B-sejtek, auto-
antitest-termelésük révén (pl. rheumatoid faktor)
ugyancsak kiemelt jelentőségűek. Az immunválasz
csak a második, ún. kostimulációs szignál jelenlé­
tében teljesedhet ki - ennek hiányában anergia
717
1 4 . Sejt bio ló g ia az o r v o s t u d o m á n y b a n
(I. 9.5. fejezet) jön létre. (A kostimulációgátlás a bio­
lógiai terápia egyik hatékony módszere, I. később.)
Mindez elindítja a gyulladásos folyamatot2.
1 4 .1 .1 .3 . Synovitis: gyulladásos sejtek
és m e d iáto ro k, sejtadhézió,
angiogenezis, fibrózis, apoptózis
A synovitis során a gyulladásos leukociták (kezdet­
ben neutrofilek, majd T-sejtek, monocita/makrofágok;
I. 9.5 fejezet) kiáramlanak az érfalon keresztül az ext-
ravazális térbe és a synoviumba. A synovialis sejtek
szolubilis mediátorokat (citokineket, kemokineket,
növekedési faktorokat, enzimeket) termelnek, adhézi­
ós molekulák révén kommunikálnak egymással, és
ezáltal részt vesznek a gyulladásos folyamat regulá­
ciójában.
Számos citokin játszik szerepet az RA kialakulását
és progresszióját kísérő folyamatokban. A citokinek a
különböző gyulladásos sejtek adhéziöját, aktivációját,
a kemokintermelést, más citokinek szekrécióját, az
angiogenezist és a destrukciót okozó mediátorok ter­
melődését is szabályozzák. A synovitis patogenezisé-
ben döntően a makrofágok által termelt citokinek
vesznek részt. Egyes citokinek serkentik a gyulladást
(pl. TNF-a, IL-1, IL-8, IL-1 5, IL-18), mások antiinflam-
matorikusak (IL-4, IL-10, IL-13). A biológiai terápia so­
rán az előbbi oldalt gátolni, az utóbbit serkenteni
igyekszünk, ezáltal a citokinegyensüly helyreáll.
A kemokinek olyan citokinek, amelyek a leukoci-
tákkal, főleg a neutrofil granulocitákkal és monociták-
kal szemben kemotaktikus hatásúak. A ciszteinrezidu-
umok (C) elhelyezkedése szerint ma C-X-C, C-C,
C -X3-C és C kemokincsaládokat különböztetünk
meg, amelyeknek több mint 40 tagja van. A kemoki­
nek is lehetnek pro-, ill. antiinflammatorikusak.
A C-X-C kemokinek többsége a synovialis angiogene­
zist is serkenti.
A sejtadhézió számos gyulladásos és malignus be­
tegségben szerepet játszik. Az adhéziós receptorokat
szerkezeti rokonságuk alapján ún. szupercsaládokba
sorolták (I. 9.2 fejezet). A synovialis gyulladást kísérő
3Mindezek dacára az RA nem tekinthető klasszikus érte­
lemben vett autoimmun betegségnek. Bár a synovitis kezdete,
az ábrázolt módon, a genetikai és környezeti faktorok kölcsön­
hatása révén kvázi-autoimmun reakciót indít el, a szisztémás és
a szervspecifikus autoimmun kórképekkel ellentétben specifi­
kus autoantitestek jelenleg még csak kis számban mutathatók
ki, és a nukleáris autoantigének szerepe is kétséges. A rheuma­
toid faktor, mint egyetlen klasszikus „autoantitest", egyáltalán
nem specifikus, és leginkább csak prognosztikai jelentősége
leukocita-endotél adhézióban, amelyet a leukociták-
nak a szövetekbe való kivándorlása (migráció) követ,
elsősorban a szelektinek és az integrinek vesznek
részt (I. 5.5 fejezet). A proinflammatorikus citokinek
(elsősorban a TNF-a és az IL-1) általában fokozzák a
sejtadhéziót. Több kísérletet tettek néhány adhéziós
molekula biológiai terápia keretében való gátlására is
(lásd később).
Az angiogenezis igen fontos számos élettani folya­
matban, mint a szaporodásban, fejlődésben és a szö­
vetek gyógyulásában, valamint több kórállapotban,
így tumorokban és gyulladásos folyamatokban is. RA-
ban az üj erek képződése révén felgyorsul a leukoci-
ták synoviumba történő kiáramlása. Ma már számos,
a synovialis sejtek által termelt, angiogenezist serken­
tő (angiogén) mediátort, köztük növekedési faktoro­
kat (pl. VEGF), citokineket (pl. TNF-a), kemokineket,
extracelluláris mátrix komponenseket, adhéziós mo­
lekulákat, proteolitikus enzimeket ismerünk. Más cito­
kinek (pl. interferonok), heparinkötő molekulák, anti­
biotikumok és nem utolsósorban az RA terápiájában
jelenleg is alkalmazott antireumatikumok gátolják az
angiogenezist. Az arthritis kimenetele nagyban függ
az angiogén és angiosztatikus mediátorok egyensú­
lyától. Ami a biológiai terápia lehetőségeit illeti, ezen
egyensúlynak a neovascularisatio gátlása irányába
való eltolása (az angiogén faktorok gátlásával vagy an­
giosztatikus anyagok alkalmazásával) a gyulladás
progresszióját is csökkentheti.
A gyulladásra a szervezet „repair”-rel, fibrózissal
válaszol. A krónikus ízületi gyulladás extenzív kolla-
génlerakődást indít be. A fibrózist elsősorban a növe­
kedési faktorok (pl. TGF-p, CTGF) stimulálják, így a fib-
rözisgátlásnak is főleg e fehérjék a célpontjai.
RA-ban az apoptözisban (I. 10.6. fejezet) szerepet
játszó egyes molekulák (pl. Fás, FasL, Bax) in situ
expressziója elsősorban a fibroblasztszerű synovio-
cytákon fokozott. Ezzel szemben az apoptózis sejtes
folyamatait, az apoptotikus testeket tekintve összes­
ségében detektív in vivő apoptózis mutatható ki,
mely a synovium proliferációját, a pannusképződést
elősegíti. A gyulladásos környezet megváltoztathatja
a synovialis fibroblasztok fenotípusát és viselkedését,
van. RA-ban az elmúlt években mutattak ki néhány olyan auto-
antitestet, amelyek gyakrabban fordulnak elő, mint más auto­
immun körképekben. A legígéretesebb a citrullinált fehérjék el­
len termelődött autoantitestek tárháza. A citrullináció a leg­
több szövetben élettani körülmények közt is végbemenő folya­
mat. Úgy tűnik, az RA-s betegekben a citrullináció fokozott mér­
tékben megy végbe. Például az anticiklikus citrullinált peptid
(anti-CCP, anti-filaggrin) korai RA-ban a betegek 60-70%-ában
kimutatható.
 1 4 . 1 . Se j t b io l ó g iá i ism eretek h a s z n a az orvosi g y a k o r l a t b a n
így felgyorsult, a tumornövekedéshez hasonló syno­
vialis szövetburjánzás indul be. A fibroblasztok a de-
fektív apoptózis miatt önálló proliferáciönak indul­
nak, és refrakterekké válnak a működésűket csök­
kentő szabályozó mechanizmusokkal (pl. antifibroti-
kus citokinekkel, növekedési faktorokkal) szemben.
Kísérletek folynak az apoptózis indukciója (pl. FasL
géntranszfer) révén a pannusképződés terápiás
visszaszorítására.
1 4 .1 .1 .4 . ízületi destrukció: a porc és a csont
Az ízületi destrukció során először a porc károso­
dik, majd a subchondralis csont is. A destruktív folya­
matokban elsősorban egyes mátrix-metalloproteináz
enzimek (fémionfüggő fehérjebontó enzimek), vala­
mint a szöveti és urokináz típusú plazminogén3-akti-
vátorok, a toxikus reaktív oxigéngyökök és a proszta-
noidok (gyulladásos folyamatokban fontos jelátvivő
szerepet játszó szteránvázas mediátorok) vesznek
részt.
Az RA-s synoviumban termelődő számos citokin
és növekedési faktor stimulálja az oszteoklasztok
(a csontátépülési folyamatok során a csontmátrixot
elbontó sejtek), differenciálódását és működését.
A csontdestrukció során az IL-1, az IL-6, a TNF-a a fő
reszorptív mediátor.
1 4 .1 .1 .5 . K om plex szabályozóhálózat
a rh e u m a to id synovium ban
Már az előzőkben is kitértünk az egyes szolubilis
mediátorok (citokinek, kemokinek, növekedési fakto­
rok), valamint az enzimek, az adhéziós molekulák kö­
zötti interakciókra. Normális körülmények között a
pro- és antiinflammatorikus faktorok egyensúlyban
állnak egymással. RA-ban ez az egyensúly felborul,
és a proinflammatorikus tényezők kerülnek túlsúly­
ba. E dizekvilibrium fokozódása a synovitis felfokozö-
dásához, a pannusképződéshez és kontroll hiányá­
ban súlyos ízületi destrukcióhoz vezet. Az endogén
antiinflammatorikus mechanizmusok (pl. IL-1 Ra, szo­
lubilis TNF-receptorok, metalloproteináz és plazmi-
nogénaktivátor-inhibitorok stb.) megpróbálják termé­
szetes úton szabályozni a túlsúlyba került gyulladá­
sos folyamatokat, de ez általában sikertelen. A ma-
5Egy proteáz előalakja.
napság alkalmazott antiinflammatorikus és antidest-
ruktív hatású biológiai terápia segíthet helyrebillente­
ni a felborult egyensúlyt.
1 4 .1 .2 . B io ló g ia i te r á p ia
1 4 .1 .2 .1 . Á lta lá n o s elvek
A biológiai terápia lényege tehát, hogy a gyulladás
egyetlen, jól meghatározott pontján (pl. egy adott ci­
tokin vagy sejtfelszíni molekula szintjén) hat. Ezáltal a
sokszor igen bonyolult mechanizmusokból álló pato­
genetikai hálózatot egy adott ponton szakítja meg.
Mint említettük, egy gyulladásos betegségben, így
RA-ban, a kezdeti lépéseket (genetikai meghatáro­
zottság, infekciók, környezeti faktorok, autoantitest-
termelés) egyelőre nem lehet befolyásolni. Ezért RA-
ban a biológiai terápia főleg a citokinek, a kemokinek,
a sejtadhézió, az aktivációs és kostimulációs moleku­
lák, a proteolitikus enzimek, az apoptotikus faktorok
ellen irányulhat. A biológiai terápia jelentős részét a
monoklonális antitestek alkalmazása jelenti, emellett
immunglobulinhoz kötött ún. rekombináns fúziós pro­
teineket, peptideket, szénhidrát-molekulákat alkal­
maznak.
1 4 .1 .2 .2 . C itokin- és ke m o kin -„ta rg e tin g ”
Az anticitokin monoklonális antitestek közül jelen­
leg a sláger három, a TNF-a citokint gátló molekula,
a kimerikus antihumán TNF-a antitest, az infliximab, a
teljesen humán anti-TNF antitest, az adalimumab és
a rekombináns, szolubilis, p75 TNF-receptor-lg fúziós
protein, az etanercept. E gyógyszerek nagy hatékony­
sággal gátolják a synovitist az RA különböző állatmo-
delljeiben és emberben is. Mivel a TNF-a a patogene-
zis központjában állő, több támadáspontú citokin,
amely a gyulladásban, a sejtadhézióban, az angioge-
nezisben, a porc- és csontdestrukcióban is szerepet
játszik, az újabb és újabb próbálkozások ellenére is
még mindig a TNF-gátlás tűnik a leghatékonyabb
módszernek. Az egyéb, az RA patogenezisében szere­
pet játszó proinflammatorikus citokinek közül az IL-6
receptora (IL-6R) elleni antitest (tocilizumab) halad ta­
lán legígéretesebben a fejlesztés útján.
Az antiinflammatorikus citokinek, elsősorban az
IL-4, az IL-10 és az IL-13, bizonyos kivételektől elte­
kintve gátolják a proinflammatorikus citokinek (TNF-
a, IL-1, IL-8) termelődését, a synovitist kísérő főbb
alapfolyamatokat (sejtadhézió, kemokintermelés, an-
1 4 . S ejt b io ló g ia az o r v o s t u d o m á n y b a n
giogenezis) és a porc-, ill, csontdestrukciőt is. E gyul­
ladásgátló citokineket arthritises állatmodellek után
humán RA-ban is kipróbálják.
Mint láttuk, a kemokinek a leukociták synovialis
membránba való kijutása folyamatának fő regulato­
rai. Vannak pro- és antiinflammatorikus kemokinek.
A citokinekhez hasonlóan vagy a proinflammatorikus
kemokinek gátlása, vagy az antiinflammatorikus oldal
serkentése jöhet szóba a biológiai terápia során. Az
antikemokin-terápia egyelőre szintén főleg az állatkí­
sérleteknél tart, de feltehetőleg a jövőben szóba jön
elsősorban a korai synovialis leukocitainfiltráció kivé­
désére.
1 4 .1 .2 .3 . B-sejt elleni te rá p ia
A B-sejtek patogenetikai szerepét RA-ban koráb­
ban kisebbnek gondolták. Kiderült azonban, hogy a
B-sejtek autoantitesteket (pl. antifilaggrin antiteste­
ket) termelnek. Emellett az antigén-prezentációban is
részt vesznek. Ennek megfelelően néhány B-sejt-anti-
gén ellen kifejlesztett antitesttel végeztek vizsgálato­
kat, és az anti-CD20 antitest (rituximab) már forga­
lomba is került. A B-sejt-gátlás tehát tulajdonképpen
igen korai sejtes eseményeket (antigén-prezentáció,
autoantitest-termelés) céloz meg.
1 4 .1 .2 .4 . Az antigénfelism erés
és a kostim uláciö gátlása
Az antigén-MHC-T-sejt-receptor kapcsolat kiala­
kulása ellen számos módon próbáltak beavatkozni.
Anti-MHC-ll antitesttel egér arthritis javulását érték el;
emberben a HLA-DR4-DR1 immunizáciö kezdeti sike­
reket adott, és az MHC-kollagénpeptiddel való immu-
nizáció is kecsegtető volt.
Mint láttuk, az antigénre adott válasz és indirekt
módon a gyulladás kimenetele nagyban függ a
CD28/CTLA4-B7.1/B7.2, ill. a CD40-CD40L (CD40
ligand) kostimuláciös molekulapároktól (I. 9.5. feje­
zet). Kostimuláció nélkül ugyanis immunválasz helyett
inkább tolerancia vagy anergia alakul ki. A CTLA4 ne­
gatív kostimuláciös szignált közvetít. Előrehaladott
vizsgálatok folynak RA-ban a CTLA4-lg fúziós protein­
nel (abatacept), amelynek jelentős antiinflammatori­
kus hatásai vannak. Ugyancsak próbálkoztak a CD40
ligand elleni antitesttel, de nem várt (tromboembo-
liás) mellékhatások miatt a fejlesztést le kellett állítani.
(Ez utóbbi is jól példázza, hogy az élettani homeosztá-
zisban is szerepet játszó alapfolyamatok - mint pl. a
kostimuláció gátlása - váratlan kockázatokat jelent­
hetnek.)
1 4 .1 .2 .5 . T-sejt elleni te rá p ia
A T-sejtek szerepe RA-ban egyértelmű. Az elmúlt
évek során számos sejtfelszíni T-sejt-antigén (pl. CD3,
CD4, CD5, CD7, CD8, CD52/CAMPATH) ellen próbál­
koztak monoklonális antitesteket alkalmazó kezelés­
sel. Jelenleg nem depletáló anti-CD4 monoklonális
antitesteket alkalmaznak, ami a CD4 funkciót modu­
lálja, a sejtek száménak csökkentése nélkül.
1 4 .1 .2 .6 . A sejtadhézió befolyásolása
Az antiadhéziós terápia, mint a gyulladásos kasz-
kád egyik korai lépésének gátlása, igen potens lehető­
ség lesz a jövőben. Az egyetlen, humán vizsgálatig el­
jutott antitest az ICAM-1 elleni ellenanyag (enlimo-
mab), amely egér antihumán antitest. A szer először az
RA állatmodelljeiben vált be. Ezt követően néhány ref-
rakter RA-s betegen próbálták ki az enlimomabot. Ál-
latmodellekben megindult az LFA-1 integrin, a CD44,
a VLA-4 integrin elleni antitestek kipróbálása is.
1 4 .1 .2 .7 . Az angiogenezis visszaszorítása
Az érújdonképződést az angiogenezist serkentő
faktorok gátlásával vagy direkt angiosztatikus hatású
anyagokkal lehet mérsékelni. Az angiogenezisgátlás
biológiai terápiával lényegében nem jelent külön enti­
tást. Mivel az érüjdonképződésben is a gyulladásos
sejtek és az endotélium, molekulárisán pedig a sejtad­
héziös molekulák, citokinek, kemokinek, metallopro-
teinázok, plazminogénaktivátorok vesznek részt (lásd
előbb), ezért itt lényegében a más helyen tárgyalt
biológiai terápiás lehetőségek jönnek szóba. így bizo­
nyos anticitokin kezelési eljárások (TNF-a-, IL-1-gát­
lás) során megfigyelhető az angiogenezis egyidejű
blokkolása is. (Az infliximabkezelés során ki is mu­
tatták az érüjdonképződés visszaszorulását.) Az an­
giogén kemokinek, adhéziós molekulák gátlása is re­
ménnyel kecsegtet.
 1 4 . 1 . S e j t b i o l ó g i a i is m e r e t e k h a s z n a a z o r v o s i g y a k o r l a t b a n
1 4 .1 .2 .8 . S zignáltranszdukciós
m echanizm usok, az apoptózis
befolyásolása
A synovialis proliferációt az apoptózis befolyásolá­
sával lehet(ne) mérsékelni. Anti-Fas monoklonális an-
: testtel transzgén egér modellben csökkenteni lehe­
tett a synovitist. Az intraartikuláris (ízületbe adott)
FasL géntranszferről később lesz szó.
A proinflammatorikus citokinek termelődése so­
rán, a sejtfelszínről való leválásban („shedding”) egyes
proteázok, a TNF- és IL-1 -konvertáz enzimek (TACE és
ICE) vesznek részt. A TACE- és ICE-inhibitorok (antites­
tek) jelenleg humán klinikai kipróbálás alatt állnak.
A citokintermelés egyik regulatora az NFkB transz­
kripciós faktor (I. 9.5 fejezet), melyre specifikus szin­
tetikus gátlószerekkel vizsgálatok folynak arthritisben.
A sejtaktiváció során bekövetkező szignálátviteli me­
chanizmusokban alapvető a tirozin-kinázok jelentősé­
ge. A MAPK-kinázok közül a p38 MAPK, az ERK és a
JNK az arthritises synovium számos elemén exp-
resszálódik. Számos szintetikus gátlőszert fejlesztet­
tek ki e kinázok ellen, közülük a p38 MAPK-inhibito-
rok a legígéretesebbek. (Itt is meg kell azonban je­
gyezni, hogy szignálátvivő molekulák gátlása során
már valóban számos alapvető biológiai folyamatba
„nyúlunk bele”, aminek esetleg hátrányos következ­
ményei lehetnek.)
1 4 .1 .2 .9 . A szöveti d estru kció gátlása
Az ízületi destrukcióban a proteolitikus enzimek
mellett elsősorban a TNF-a és az IL-1 vesz részt. Az
utóbbi citokinek serkentik a metalloproteinázok ter­
melődését, de direkt szövetkárosítő hatásuk is van.
Az anticitokin-terápia során az enzimmediált destruk­
ció is csökken. Ismeretes, hogy néhány gyógyszer (pl.
doxycyclin, minocyclin) nem specifikusan gátolja a
metalloproteinázokat. Specifikusabb gátlás érhető el
ezen enzimek elleni antitestekkel vagy a természetes
szöveti metalloproteináz-inhibitorok (TIMP) rekombi­
náns előállítása révén. Emellett a TIMP-1-et gén­
transzfer során is alkalmazni lehetne, mellyel kapcso­
latban állatkísérletek folynak.
Újabb lehetőség az oszteoklasztaktivációban és
csontdestrukciöban szerepet játszó RANK-RANKL
(RANK-ligand) kölcsönhatás gátlása. Az osteopro-
tegerin fOPC) kom petitíve gátolja az oszteo-
blaszt-oszteoklaszt kölcsönhatást és az oszteoklasz­
tok aktiválódását. Kezdeti biztató eredmények van­
nak rekombináns OPC, ill. anti-RANKL antitest alkal­
mazása során.
1 4 .1 .2 .1 0 . A szom atikus géntranszfer
és az antiszensz o lig o n u kle o tid -
kezelés lehetőségei
A leírt mechanizmusokat, molekulákat nemcsak a
fehérjeexpressziö szintjén lehet befolyásolni. A szo­
matikus géntraszfer („génterápia”) során virális (pl.
adenovirus, retrovirus) vagy nonvirális vektorhoz kap­
csolt gént visznek be targetsejtekbe. Számos korai
próbálkozás során antiinflammatorikus citokinek (pl.
IL-4, IL-10, IL-1 3) génjét sikerült eljuttatni a syno-
viumba és ezáltal az ott folyó gyulladást lecsengetni.
Az ex vivő módszert alkalmazva, az IL-1-receptor
antagonista génnel transzfektált synoviocytákat intra-
artikulárisan visszaadva az állatba jelentős javulást ér­
tek el az arthritis különböző állatmodelijeiben. A gén-
expressziö megváltoztatása bizonyítottan fenotípusos
hatású is, mivel e gének bevitelével csökkent a syno-
vitis mértéke, az angiogenezis és a csontdestrukció is
az állatokban.
Az antiszensz oligonukleotiá kezelés során a tar-
getgén egy specifikus szekvenciájának komplemen­
ter („antiszensz”) szekvenciáját alkalmazzák. A syno­
vialis endotélsejtek adhéziós molekula expresszióját
sikerült csökkenteni az ezen adhéziós molekulák
génjével „antiszensz” oligonukleotidok in vitro alkal­
mazásakor. In vivő, köztük humán vizsgálatok, folya­
matban vannak.
1 4 .1 .2 .1 1 . A b iológiai te rá p ia
p ro b le m a tiká ja
A biológiai terápiát ma döntően monoklonális, hu­
manizált antitestek (amelyekben csak az antigén-felis­
merő immunoglobulinrész nem emberi) alkalmazása
jelenti. így is sok esetben kiderült, hogy a biológiai ha­
tás az antitestet önmagában alkalmazva csak átmene­
ti (néhány hetes-hónapos), mivel a betegben egy idő
után a beadott antitest elleni autoantitestek képződ­
nek. A biológiai terápiás szerek többsége nemcsak a
gyulladásra, hanem számos élettani folyamatra is hat,
ezért a várható vagy váratlan mellékhatások (infekci­
ók, vérzéses szövődmények, szekunder tumorok stb.)
miatt különös óvatosság indokolt.
1 4 . Sejt bio ló g ia az o r v o s t u d o m á n y b a n
Összefoglalás
E fejezetben arra kívántunk rámutatni, hogy a tan­
könyv fejezeteiben leírt főbb sejtbiológiái mechaniz­
musok hogyan válnak hasznos fegyverré a gyakorló
orvos számára. Példaként egy viszonylag gyakori
gyulladásos kórképet, az RA-t hoztuk, amely a gyulla­
dásos kórképek prototípusa: a patogenezist talán itt
ismerjük legjobban, a gyógyszervizsgálatokhoz ele­
gendő beteg áll rendelkezésre, és a kezelés hatása jól
monitorozható. Az egymással sokféle módon kölcsön­
hatásban álló molekuláris tényezők egyikének-mási-
kának specifikus kiiktatása a gyulladásos folyamatok
egészét jelentősen mérsékelheti. Az itt felvázolt pato­
genetikai útvonalak és specifikus terápiás lehetőségek
jól adaptálhatók más gyulladásos betegségekre is (pl.
egyéb arthritisek, psoriasis, asthma), sőt a daganat­
képződés, tumorterjedés területén is sok hasonló me­
chanizmussal találkozhatunk. (Nem véletlen, hogy
számos molekula fejlesztése daganatos és gyulladá­
sos betegségekben párhuzamosan folyik.) Azt remél­
jük, hogy az e fejezetben említett patogenetikai té­
nyezők és ezek terápiás relevanciája meggyőzi a gya­
korló orvosnak készülő olvasót, hogy a sejt- és mole­
kuláris biológiai alapismeretekre a mindennapi gya­
korlatban is szükség lehet.
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
8.1., 9.2., 9.5., 10.6.
Ajánlott olvasmányok
Harris, E.D. Jr (ed.): Rheumatoid arthritis. W.B. Saun-
ders, 1997.
Rubanyi, C (ed): Angiogenesis in health and disease.
Marcel Dekker, 1999.
Szekanecz Z.: A rheumatoid arthritis etiopatogenezise.
pp. 2 9 9 -3 1 5 . In: Gömör B. (szerk.): Klinikai reu-
matolőgia. Medicina, Budapest, 2005.
Szekanecz Z.: Biológiai terápia, pp. 2 2 3 -2 3 5 . In: Gö­
mör B. (szerk.): Klinikai reumatolőgia. Medicina,
Budapest, 2005.
 14.2. Az érelmeszesedés sejtbiológiai
mozzanatai
14.2.1. A korai érelmeszesedéses elváltozás (léziö) kialakulása
14.2.2. A gyulladás szerepe
14.2.3. Zsírral teli habos sejtek kialakulása
14.2.4. Fibrotikus plakk kialakulása
14.2.5. Komplex elváltozás (léziö) és trombózis
Bevezetés
Az érelmeszesedés a nagy artériák betegsége, és
elsődleges okát képezi a szív- és érrendszeri betegsé­
gek sokaságának, beleértve a myocardialis infarctust
és az agyvérzést. A fejlett országok halálozásának
50%-át adja az érelmeszesedés, ill. az annak követ­
kezményeképpen kialakuló betegségek, így vitán felül
áll annak a kijelentésnek az igazsága, hogy minden or­
vos sokszorosan fog találkozni a betegséggel vagy kö­
vetkezményeivel praxisa során.
A betegség okait célzó vizsgálatok fényt derítettek
jő néhány környezeti és genetikai tényezőre. A beteg­
ség kialakulásában szerepet játszó sejt- és molekulá­
ris biológiai folyamatokat azonban sokkal nehezebb
felderíteni, a betegség lassú előrehaladása és kiváltó
okainak sokfélesége miatt. Ebben sokat segítettek
azok az állatkísérletek, amelyeket genetikailag módo­
sított egerekkel végeztek. A transzgenikus egerekkel
olyan állatmodelleket hoztak létre, melyekben nagy
zsír- és különösen nagy koleszterintartalmú diétával
gyorsan (néhány hőnap alatt) nagy kiterjedésű érel­
meszesedést lehet indukálni'. A null mutáns, ún.
knock out egerekben pedig egy-egy gén a betegség
kialakulásában játszott szerepét lehet tanulmányozni.
Az elmúlt évtized kutatásai azt is megmutatták,
hogy a betegség nem egyszerűen az öregedés szük­
ségszerű velejárója, mint ezt korábban gondolták, ha­
nem krónikus gyulladásos2 folyamat, ami hirtelen vég­
zetessé válhat egy érfali érelmeszesedéses elváltozás
'Szemben az emberi betegség átlagosan 5 -7 évtizedes „ki­
alakulási sebességével”.
2Lásd 14.1. fejezet.
N agy Lá s zló
kiszakadása (ruptúrája) és az ennek következtében
kialakuló alvadékképződés (trombózis) kapcsán.
Amennyiben az alvadék a szív saját (coronaria) erei
vagy az agyat ellátó erek egyikében képződik, akkor
az elzáródás következménye halálos is lehet.
A továbbiakban, a teljesség igénye nélkül, bemu­
tatjuk azokat a molekuláris és sejtbiológiai történése­
ket, amelyek az elváltozásokhoz vezetnek, és a beteg­
ség kialakulásában, előrehaladásában szerepet ját­
szanak. Tesszük ezt különös tekintettel azokra a bo­
nyolult sejt-sejt kölcsönhatásokra, melyek a betegsé­
get elindítják, fenntartják és előrehaladását elősegítik.
Az érelmeszesedés progresszív, degeneratív beteg­
ség, amelyet a nagy artériákban lipidek és rostos (fib­
rotikus) elemek felgyülemlése jellemez. A betegség a
zsíranyagcsere változásai (emelkedett lipid-, elsősor­
ban koleszterinszint) és részben az ezek folytán kiala­
kuló gyulladásos folyamatok eredményeképpen jön
létre. Az elváltozás kialakulásában döntő szerepe van
az érfalat borító endotélsejteknek, a keringésben lévő
monocita/makrofág sejteknek, az immunrendszer sejt­
jeinek (pl. T-sejtek), az érfal simaizomsejtjeinek és e
sejtek komplex kölcsönhatásainak (14.2/1. ábra],
1 4 .2 .1 . A k o ra i é re lm e s z e s e d é s e s
e lv á lto z á s (léziö) k ia la k u lá s a
Az endotélsejtek egymáshoz tight junction-ökön
keresztül kapcsolódnak, és így összefüggő barrier kép­
ződik a vér és a szövetek között. Az így kialakult endo-
télium képes környezetének változásait érzékelni és
azokra válaszolni, olyan molekulák szintézisével és kör­
nyezetbe juttatásával, amelyek befolyásolják a véral-
1 4 . Sejt bio ló g ia az o r v o s t u d o m á n y b a n

vadast, az értönust, a gyulladásos folyamatokat és az

vaszkuíárís sim aizom réteg
sim aizom sejt- leukocitaadhézió
migráció és -bevándorlás
a plakk kiszakadása
és trombusképződés
a z endotélium
érüjdonképződést. A léziók kialakulásának legvalószí­
nűbb helyét, legalábbis részben, mechanikai tényezők
határozzák meg. A legnagyobb hemodinamikai erőbe­
hatásnak kitett helyeken (pl. aortaív, artériaelágazá­
sok) az endotélsejtek által képezett barrier permeabi-
litása megváltozik, endoteliális génexpressziö-változás
következik be, pl. a nitrogén-oxid szintéziséért felelős
NO-szintetáz kifejeződésének csökkenése. A meghatá­
rozó lépés a keringésben lévő koleszterint és egyéb
zsírokat szállító kis denzitásu lipoprotein3 (LDL) diffú­
ziója a szubendoteliális térbe, ahol fehérjekomponen­
sen (apoB) keresztül kötődik az extracelluláris mátrix
fehérjéihez, mintegy „csapdába esik". Az így visszatar­
to tt LDL oxidatív módosításon esik át4. Az oxidált LDL-
trom bocitaadhézió partikulum már nem képes kötődni receptorához, a
és aggregáció
sejtfelszíni LDL-receptorhoz, így az ilyen receptorral bí­
ró sejtek nem tudják felvenni (receptormediált endo-
citózis által). Az oxidált LDL-partikulumokban sokféle
biológiailag aktív, oxidált lipidmolekula halmozódik fel.
A betegség kialakulásában döntő szerepe van az
endotél-barrierfunkciő csökkenésének, a - helytelen
táplálkozás, anyagcsere-problémák stb. miatt - meg­
növekedett mennyiségű LDL szubendoteliális térbe
való jutásának és ottani oxidatív módosításának. En­
nek következménye az, hogy az LDL-receptorral ren­
delkező sejtek nem képesek már felvenni az oxidatí-
van módosított partikulumot, hanem alternatív útvo­
a fibrózus (rostos)
nalat használva egy más sejttípusban, a makrofágok­
fedőréteg elvékonyodása
ban halmozódnak fel, az ún. scavenger receptorok ré­
vén (I. később).

1 4 .2 .2 . A g y u lla d á s sz e re p e

A kismértékben oxidatívan módosított LDL több­

szárm azó vérzés
14.2/1. ábra.
Az érelmeszesedés kialakulásának stádiumai.
A) Egy ép artéria keresztmetszete látható a szubendoteliális
térbe bevándorló leukocitákkal.
B) A léziö kialakulásának sejtes fázisa. Simaizomsejtek mig-
rálnak a lézióba. A monociták makrofággá differenciálód­
nak, és módosított lipoproteineket vesznek fel. T-sejtek
aktiválódnak. Trombociták kötődnek a megváltozott fel­
színű endotél felszínére.
C) A komplex léziö kialakulása. A fibrózus fedőréteg elvéko­
nyodott, a plakk kiszakadt, és ez hozzájárult egy masszív
trombus kialakulásához.
féle sejttípusra fejt ki hatást. Stimulálja az endotélsej-
teket, amelyek gyulladásos mediátorok, citokinek, ke­
mokinek elválasztásával válaszolnak. Ezek a szolubilis
fehérjefaktorok aktiváló és kemotaktikus hatásúak,
képesek sejteket „odavezetni” a kibocsátó sejthez, ese­
tünkben az endotéliumhoz. Ilyen faktor pl. az MCP-1
(Monocyte Chemotactic Protein-1, monocita kemo­
taktikus fehérje). Ezenkívül sejtadhéziös molekulákat
(ELAM, endothelial leukocyte adhesion molecules, en­
dotél eredetű leukocitasejt-adhéziös molekulák) és
növekedési faktorokat is elválaszt az oxidált LDL által
3Lásd 4.2. fejezet.
4Az LDL oxidálását gátolja a szintén koleszterint szállító
HDL- (high density lipoprotein, nagy sűrűségű lipoprotein) parti-
kulum, valószínűleg antioxidáns fehérje tartalma miatt.
 14.2.
stimulált endotél (pl. M-CSF, Monocyte-Colony Stimu-
:ating Factor, monocita kolóniastimuláló faktor). Ezek
natására a keringésből monociták regrutálödnak az
érfalba, ott adhéziós molekulák segítségével megta­
padnak az endotélsejteken. Ezt a folyamatot az endo-
télfelszínen ICAM-1, P-szelektin, E-szelektin, PCAM-1
és V-CAM, míg a monocitafelszínen p-2-integrin, VLA-
4 és PCAM-1 közvetíti. A monociták ezek után átván­
dorolnak az endotéliumon, és makrofágokká differen­
ciálódnak a szubendoteliális térben.
Hasonlóan a monocitákhoz, a keringésből T-sejtek
is vándorolnak a kialakuló lézióba (a VLA-4 integrin
segítségével hozzákötődve az endotéliumon lévő
VCAM-1 -hez és a fibronektin CS-1 variánsához). Az en-
dotélium alá került monociták/makrofágok és T-sejtek
lassú krónikus gyulladásos folyamatot tartanak fenn,
ami pozitív visszacsatolások révén további sejtek be­
vándorlásához és az érfal simaizomsejtjeinek prolife-
ráciöjához vezet.
1 4 .2 .3 . Z s írra l te li h a b o s s e jte k
k ia la k u lá s a
Reaktív oxigénmolekulák és különböző enzimek
működésének eredményeképpen egyre nagyobb
mértékben oxidált LDL5 szaporodik fel az érfalban. Az
oxidált LDL-partikulumokat a monocitákből differen­
ciálódott makrofágok képesek felvenni ún. scavenger
(eltakarító) receptoraik segítségével. Ezek sejtfelszíni
fehérjemolekulák, amelyek képesek felismerni az oxi-
datívan módosított és így megváltozott felszínű LDL-
partikulumokat. A scavenger molekulák kifejeződését
gyulladásos citokinek segítik elő, mint a TNF (tumor
necrosis factor), az INF-y (interferon gamma), és jelen­
tős szerepet játszanak egyes lipidaktivált transzkrip­
ciós faktorok is, mint a PPARy (peroxiszöma proliferá-
tor aktiválta receptor gamma). A PPARy transzkripciós
faktort az LDL-ben lévő oxidált telítetlen zsírsavak ak­
tiválják, aminek hatására az indukálja a scavenger re­
ceptor (CD36) sejtfelszíni kifejeződését, ami még több
lipid beáramlásához vezet. A makrofágok az oxidált
LDL-t felvéve és internalizálva zsírral telt sejtekké (ún.
habos sejtté) válnak (14.2/1. ábra, B). A folyamat na­
gyon korán, már az élet első évtizede során megkez­
dődik az endotélium alá bekerülő, lipiddel teli mak-
rofágokböl (habos sejtek) álló ún. zsíros csíkok (fatty
5A kevéssé oxidált (minimally modified) és a nagyon oxidált
LDL biológiai hatásai különbözhetnek; a makrofágok pl. csak a
nagyon oxidált LDL-t képesek felvenni.
A Z ÉRELMESZESEDÉS S E JT B IO LÓ G IA ! M O Z Z A N A T A I
streak) kialakulásával, a nagyerek falaiban. A habos
sejtek pusztulása, ami történhet apoptözissal és/vagy
nekrözissal, extracelluláris lipiddepozitumok képző­
déséhez és sejt eredetű törmelék felhalmozódásához
vezet. Ezen a területen szabad szemmel is jól látható
kalcifikáciö (kalcium-foszfát-lerakódás) következik be
később, innen a betegség neve is: érelmeszesedés.
1 4 .2 .4 . F ib ro tik u s p la k k k ia la k u lá s a
A lézió fejlődésének következő állomása az ún. fib-
rőzus (rostos) plakk kialakulása. Ebben elsődleges
szerepe az érfalban lévő simaizomsejteknek van.
Több független útvonal stimulálja a simaizomsejtek
proliferációját és migrációját. Az emelkedett vérnyo­
más pl., ami az érelmeszesedés egyik rizikófaktora,
elősegíti a vérlemezke eredetű növekedési faktor
(PDGF) szintézisét a simaizomsejtekben, amely auto-
krin módon stimulálja a sejtek szaporodását, azaz mi­
togén szignálként szolgál. A szekretált PDGF-moleku-
lák képesek a simaizomsejtek felszínén lévő (receptor
tirozin-kináz családba tartozó) receptoraikhoz kötőd­
ni, intracelluláris jelátviteli folyamatokat indukálva. Ez
vezet a sejtproliferáciö megindulásához. A megnöve­
kedett számú és aktivált simaizomsejt nagy mennyi­
ségben termel extracelluláris mátrixot, ami a léziö fel­
ső részén az endotél alatti fibrőzus sapka kialakulásá­
hoz vezet, és tovább növeli a léziőt. Paradox módon
vastag fibrözus sapka előnyös a beteg szempontjából,
mert gátolja a fatális következmények kialakulását
(plakkfelszakadás, vagyis ruptúra és trombózis).
1 4 .2 .5 . K o m p le x e lv á lto z á s (lézió)
és tro m b ó z is
A leírt folyamatokat részben didaktikai okokból
bontottuk az ismertetett szakaszokra, és természete­
sen csak részben következnek egymás után. Az első
celluláris fázis (monociták bevándorlása) után a folya­
mat önfenntartóvá válik, és párhuzamosan folyik a
sejtek bevándorlása, habossejt-képződés és -pusztu­
lás, simaizomsejt-proliferáció és extracelluláris mátrix
képződés. Ennek eredményeképpen egy kezdetben
csupán sejtes elemekből álló lézió vegyes, sejtes és
nem sejtes komponensekből álló léziövá alakul
(14.2/1. ábra C), tehát kialakul egy egyensúly a sejtes
és nem sejtes elemek között. A sejtes elemek (mono­
citák, T-sejtek) által termelt proteázok ugyanakkor
a képződött mátrix lebontásához járulnak hozzá.
Mindennek eredményeképpen egyensúly alakul ki
725
1 4 . S ejtbio ló g ia az o r v o s t u d o m á n y b a n
a mátrixképződés és -bontás között is. Ez az egyen­
súly eltolódhat egyik vagy másik irányba, ami a plakk
destabilizálásához és esetleges felszakadásához
vezet. A destabilizálódott plakk könnyen felszakad
(rupturál), vagyis megszakad az azt fedő endotél-
réteg folyamatossága, ami véralvadáshoz, tromboci­
ták adhéziójához és alvadék- (trombus-) képződéshez
vezet. Amennyiben ez a szív saját ereiben vagy az
agyban következik be, akkor az gyakran azonnali ha­
lállal jár.
A fejezetben rövid összefoglalást adtunk az érel­
meszesedés kialakulásának folyamatairól, különös te­
kintettel a sejtbiológiai aspektusokra. Elsődleges cé­
lunk az volt, hogy bemutassuk, az alapvető sejtbioló­
giái folyamatok, mint pl. a sejtadhézió, a differenciáló­
dás és a sejthalál tetten érhetők az érelmeszesedés ki­
alakulása során. Arra szerettük volna felhívni a figyel­
met, hogy bármilyen komplexek is a betegségek, vég­
eredményben lebonthatók egyszerű sejtbiológiai fo­
lyamatokra.
Csatlakozási pontok egyéb fejezetekhez
3.2., 4.1-4.2., 4.7., 5.5., 8.1., 9.1-9.2., 9.5.,
14.1.
Ajánlott olvasmányok
Lusis, A.J.: Atherosclerosis. Natúré 407:2 3 3 -2 4 1 ,
2000 .
Ross, R.: The pathogenesis of atherosclerosis: a per-
spective fór the 1990s. Natúré 362:8 0 1 -8 0 6 ,
1993.
Parhasaray, S. et al.: The role of oxidized low-density
lipoproteins in the pathogenesis of atherosclero­
sis. Annual Rév. Med. 4 3 :2 1 9 -2 2 5 , 1992.
 Sejtmagátültetéses klónozás
és az embrionális őssejtek
felhasználása az orvostudományban1
14.3.1. A klónozással és az embrionális őssejtekkel kapcsolatos alapfogalmak
14.3.2. Sejtmagátültetéses klónozás
14.3.3. A genom metilációs változásai az egyedfejlődés és a klónozás során
14.3.4. Az állatok reprodukciós klónozásának haszna
14.3.5. A humán terápiás klónozás
14.3.6. A terápiás célú klónozás alternatívái
1 4 .3 .1 . A k ló n o z á s s a l és az e m b rio n á lis
ő s s e jte k k e l k a p c s o la to s
a la p fo g a lm a k
A klón genetikailag azonos élőlények összességét
jelenti. Az identikus (egypetéjű, monozigotikus, eset­
leg embriófelezéssel létrehozott) ikrek klőnoknak te­
kinthetők, mivel genetikailag azonos egyedekről van
szó. A sejtmagátültetéses klónozás (Nuclear Trans-
fer, NT) esetében egy már kialakult sejt (embrió, ős­
sejt, testi sejt) magja veszi át a petesejtből eltávolí­
to tt sejtmag szerepét, több vagy kevesebb sikerrel.
Az ilyen embriók és utódok nem szigorú értelemben
vett kiónok (pontos másolatok), mivel a sejt citoplaz-
májában található mitokondriumok örökítőanyaga
(mtDNS, 1. 4.9. fejezet) is jelen van az így létrehozott
egyedekben.
A pluripotens embrionális őssejtek a sejtek egy
olyan csoportját jelentik, amelyek képesek az epiblaszt
(külső csíralemez), igen ritkán pedig a hipoblaszt (bel­
ső csíralemez) eredetű sejtek/szövetek létrehozására,
azonban soha nem formálnak trophoblast eredetű
extraembrionális szöveteket. Több, ún. pluripotens
sejtpopulációt ismerünk, közöttük az embrionális sejt
eredetű daganatokból, a teratomákból izolálható EC-
sejteket (Embryonal Carcinoma), a primordiális (emb­
’A fejezet a humán orvoslás szempontjából mutatja be a
sejtmagátültetéses klónozás és az embrionális őssejtkutatás je­
lentőségét. A terület alapkutatási, valamint agrártermelésben és
D innyés A n d r ás és K o b o l á k J u l ia n n a
rionális) ivarsejtek csoportjából izolálható űn. EG-sej-
teket (Embryonic Germ cells), valamint a hőlyagcsíra
stádiumú embrió belső sejtcsomőjából (ICM) izolál­
ható őssejteket vagy röviden ES-sejteket (Embryonic
Stem cells].
Az imént ismertetett három pluripotens sejtpo­
puláció közül az ES-sejtek alkalmazhatósága a legszé­
lesebb körű. Az ES sejtek a fejlődésnek indult, hőlyag­
csíra állapotú embrió belső sejtcsomójából (Inner Cell
Mass, ICM) izolálhatok sikerrel, amint azt a 14.3/1.
ábrán bemutatott felvételek is szemléltetik. Ilyen sej­
tekből „halhatatlan”, azaz differenciálódás nélkül kor­
látlan számú osztódásra képes sejtvonalak állíthatók
elő. Ezek a sejtek azután sikerrel visszaültethetők gaz­
da embrióba (akár egy 8-sejtes embrióval végzett
aggregáltatás, akár egy hólyagcsíra állapotú embrió
blasztocöljébe való injektálás során), ahol ún. kiméra
állatot hoznak létre. Az így létrejövő kiméra állat szö­
vetei a gazda embrió és az injektált ES-sejtek „ve­
gyes” utódai, ami révén az ES-sejtekben végrehajtott
bármely genetikai módosítás továbbadódhat az
utódgenerációkba, amennyiben az ES-sejtek a gonád
és az abban fejlődő ivarsejtek kialakításában is részt
vesznek.
Míg az EC- és az EG- sejtek igen gyakran teratomá-
kat formálnak a kiméra (I. előbb) utódokban, ez az ES-
állategészségügyben várható szerepének részletes bemutatása
nem tartozik szervesen e tankönyv témakörébe, erről további
részleteket máshol közöltünk (Dinnyés, 2004).
727
1 4 . Sejt bio ló g ia az o r v o s t u d o m á n y b a n

dot nyerni ilyen sejtekből, a sejtvonalak fenntartása

blastocö! Zóna pellucida és az eredmények megismételhetősége elmarad az
- r - 1. nap
előbbiekétől.

1 4 .3 .2 . S e jtm a g á tü lte té s e s k ló n o z á s

A kétéltűekben elért sikerek ellenére (I. 11.3/1.

- 2 . nap Hólyagcsíra embriók
tápláló sejtrétegre helyezése ábra) emlősökben a setjmagátültetés kezdeti ered­
ményei kiábrándítóak voltak. Az áttörést juh fajban
érték el (Willadsen, 1986), ahol sejtmagdonorként
- 4. nap Kitapadt hólyagcsíra nyolc-tizenhat sejtes embriók sejtjeit, recipiensként
pedig DNS-tartalmuktöl megfosztott (enukleált) pe­
tesejteket használva sikerült utódokat előállítani.
A harmadik klónozási generáció után a klónozott
embriók átültetéséből nem születtek utódok, jelezve
a rendszer technológiai korlátait.
Bárányok előállítása differenciálódott testi sejtek­
- 7-8. nap ből az 1997-es év nagy tudományos áttörését jelen­
ICM kolónia
tette (Wilmut et al., 1997). A befogadó petesejt citop-
lazmafejlődési stádiumának és a donor sejtmag sejt­
ciklusállapotának összehangolásával magzati kötőszö­
• 1 0 . nap

,:í * ?.?■&*.
Í ICM kolónia izolálása
tripszines és mechanikus kezelés vet (fibroblaszt), valamint felnőtt egyed emlőhámsejt­
jeiből egyaránt sikerült sejtmagátültetéssel utódokat
-'f> . '
--14-16. t ' ■■'r
előállítani. S bár Dolly, az első felnőtt testi sejtből lét­
nap ' ;. . ;r: ES-szerű kolóniák rehozott emlős esetében az eljárás hatékonysága alig
V megjelenése
0,4%-os volt, ezzel megdőlt az a dogma, hogy a fel­
/ . (
v c, nőtt, differenciálódott sejtek genetikai anyaga már
nem alkalmas teljes, új szervezet létrehozására. Dolly
<Jr - 2 hónap | után más fajokon is sikerült élő utódokat nyerni testi
ES sejtvonalak izolálása, karakterizálása, sejtekből (szarvasmarha, egér, kecske, sertés, macska,
kiónok felszaporítása nyúl, patkány, gaur, banteng, muflon, öszvér, ló, afri­
kai vadmacska, kutya). A „Dolly”-mödszer esetében a
14.3/1. ábra. szabadalmi bejelentés lényeges eleme volt a GO,
Az ES-sejtvonal-alapítás folyamata egér embrióból). (A szer­ nyugvó sejtciklus stádiumú sejtmag használata, me­
ző saját felvételei) (E: embrionális életkor, embryonic day, lyet a donor sejttenyészet nagyon alacsony szérum­
MEF: egér embrionális fibroblaszt tenyészet, Mouse Emb­ tartalmú kultiválásával értek el. Azóta mások G1 sejt-
ryonic Fibroblast; az idővonal a sejtvonal-alapítás lépéseihez ciklus-stádiumü sejtekkel is értek el sikereket, noha a
szükséges időtartamot mutatja) hatékonyság mindkét esetben alacsony, és fajonként
is jelentős eltéréseket mutat.
Ez az összetett módszer azonban igen magas szin­
sejteknél nagyságrendekkel ritkábban fordul elő. tű technikai felkészültséget (in vitro maturációs és kul-
Ugyanígy a kiméra szövetek előfordulási százaléka, ill. tiváciös rendszer, mikromanipuláciős és sejtfűziós fel­
a sejtek gonádokban való megjelenése (ami biztosítja szerelés; részleteit a 14.3/2. ábra mutatja be) és spe­
a kiméra szaporithatöságát) az ES-sejteknél a legma­ ciális szakértelmet igényel a technikus/kutató személy­
gasabb. zet részéről.
Embrionális eredetű pluripotens őssejtvonalak A folyamat egyes lépéseinek pontos időzítése, a
egérben viszonylag könnyen előállíthatok, de ember­ háttérben folyamatosan zajló komplex biológiai folya­
ben, valamint bundermajomban is sikerült ilyen sejt­ matok miatt nagy jelentőséggel bír. E biológiai folya­
vonalak alapítása. Gazdasági haszonállatokban azon­ matok számos ponton részleteikben még nem ismer­
ban a stabil, nem differenciálódó pluripotens őssejt­ tek, noha meghatározó jelentőségűek ahhoz, hogy a
vonalak előállítása igen nehéz, és noha szarvasmarhá­ citoplazma újraprogramozhassa a bejuttatott sejtmag
ban, nyűlban, valamint sertésben sikerült néhány utó­ genetikai anyagát, és az ismét totipotenssé váljon.
 14.3. S e j t m a g á t ü l t e t é s e s k l ó n o z á s és a z e m b r i o n á l i s ő s s e j t e k f e l h a s z n á l á s a .
f ----------- rz
sejtforrás sejttenyésztés
->•
érett (M II) a sejtmag
petesejt eltávolítása
14.3/2. ábra.
A sejtmagátültetéses klónozás kulcsfontosságú lépései:
1. Sejtizolálás különböző testi sejt forrásokból, sejttenyésztés.
Az eddig elért eredmények ellenére a technológia még
gyerekcipőben jár, és számos problémával kell szem­
benézni. Egy recipiensbe általában a szokásosnál több
(sertésben esetenként akár százötven!) embriót ültet­
nek egyszerre, tekintettel a klónozott embriók ala­
csony megtapadási arányára. A vetélések nagy ará­
nya, a megszülető borjak és bárányok nagy mérete, ill.
a klónozott utódok gyakori korai elpusztulása a gya­
korlati felhasználás fő akadályai. E problémák pontos
oka még nem ismert, de alapvetően technikai gondok­
ra, valamint a genom üjraprogramozási hiányosságai­
ra, ún. „epigenetikus hibákra" vezethetők vissza.
A sejtmagátültetéses klónozás története több
szempontokból is szervesen összefügg az őssejtkuta­
tással. A klónozás alapkérdése a genetikai újraprogra-
mozás folyamata, melynek során az egyedfejlődés
alatt kialakult ún. epigenetikus változások (I. 6.3 feje­
zet) „letörlődnek”, majd újraíródnak a sejtmag geneti­
kai anyagán. A klónozással kapcsolatban gyakran
megjelenő fejlődési rendellenességek és az alacsony
hatékonyság gyökere a gének működését meghatáro­
zó epigenetikus újraprogramozás tökéletlenségéből
eredeztethető. Ennek közvetett bizonyítéka az, hogy
a klónozott állatok természetes módon fogant és
megszületett utódaiban a szülők rendellenességei
nem jelentkeznek. Mivel az ivaros szaporodás során a
természetes folyamatnak megfelelően az epigeneti­
kus (és a klónozás miatt esetleg hibás) génszabályozá­
si információk letörlődnek, majd újraíródnak, az ilyen
jellegű hibák eltűnnek az utódokból.
w *
*
génbevitel
és -szelekció
sejtm agátültetés fúzió em brióbeültetés
klónozott utódok
2. Sejtmagátültetés korai sejttenyészetből.
3. Tartós sejttenyészet, ami lehetőséget ad a génmanipulá-
cióra.
1 4 .3 .3 . A g e n o m m e tilá c ió s v á lto z á s a i
az e g y e d fe jlő d é s és a k ló n o z á s
s o rá n
Az epigenetikus változások olyan dinamikus és
egyben reverzibilis kromatinváltozások, amelyek a gé­
nek működését a DNS bázissorrendjének megváltoz­
tatása nélkül befolyásolják. Ez a transzkripcionális
szabályozás egy olyan „extra” szintjét jelenti, mely a
DNS-ben szekvenciálisán nem kódolt.
Kialakulásában jelentős szerepe van többek kö­
zött a DNS-metiláciönak. A DNS-metiláció olyan örök­
lődő információ, mely a DNS-hez kötődik, azonban
nem kódolt a nukleotidokban. A magasabb rendű
eukariőtákban ez az egyetlen ismert kovalens DNS-
modifikáciő. Jelenlegi tudásunk szerint a DNS-metilá-
ciónak számos celluláris folyamatban van szerepe, így
a szövetspecifikus génexpressziö kialakításában, a sejt-
differenciációban, a genomi imprintingben2, az X-kro-
moszóma-inaktiváciöban, a hisztonkód kialakulásában
és az öregedési folyamatokban egyaránt.
A DNS citozin nukleotidjainak pirimidingyűrűjén
végbemenő metiláciő szinte kizárólag CpC dinukleo-
tidszekvencián történik a szomatikus sejtekben3. Álta-
2 Előfordul, hogy egy adott gén attól függően mutat exp­
ressziöt hogy melyik szülőtől örökölte azt az ütöd. A jelenséget
genomi imprintingnek nevezzük.
3Ezzel szemben a korai embriókban és az ES sejtekben szá­
mos nem-metilált CpG található, míg a CpA dinukleotidok meti-
láltak, azonban ezek szerepe egyelőre tisztázatlan.
729
1 4 . Sejt bio ló g ia az o r v o s t u d o m á n y b a n
------ anyai genom ----------- imprintált gének
apai genom ----------- embrionális genom
14.3/3. ábra.
Emlős embriók metiláciős mintázatváltozása a megterméke-
nyülést követően. Az anyai genom (kék) és az apai genom
(piros) metilációs mintázata jól elkülöníthető a termékenyü-
lést követően. A termékenyülés bekövetkeztekor a két pro-
nukleusz egy ideig még nem olvad össze. Mindkét kromatin-
állomány dekondenzálődik, azonban az apai pronukleusz-
ban igen gyors hisztondeacetiláciö zajlik le, majd demetilá-
lódik az apai DNS. Az anyai DNS demetilációja később kö­
vetkezik be az embrióban, a két sejtmag összeolvadása után
indul meg. Az anyai és apai genom demetilációja következ­
tében a genom alig 1 0 %-a metilált a morula stádiumban.
lánosságban elmondható, hogy metilált CpC bázispá­
rokkal a CpC-szegény DNS-régiókban találkozunk, míg
az űn. CpG-szigetek, vagyis CpG bázispárokban gaz­
dag régiók demetiláltak. Ezek az aktív géneket „tartal­
mazó” szabályozó régiók. Mindez összhangban van az
inaktív X-kromoszóma-allélon megfigyelhető metilált
CpG-szigetek jelenlétével. A CpG-szigetek metilációja
általában deacetilált állapotú hisztonokkal párosul,
ilyenkor a gén általában „kikapcsolt” állapotban van,
a kromatinstruktúra ún. zárt állapotban van.
A korai embriogenezis során a DNS-metiláció na­
gyon dinamikus változást mutat. Az egér embriogene-
zist alapul véve a megtermékenyítést követő első és
második sejtosztódás (zigotikus génexpresszió megin­
dulása) során igen aktív demetiláció zajlik. Mire az
embrió eléri a morula fejlődési stádiumot, csak né­
hány imprintált gén (I. 10.5.3.2. fejezet) és repetitív
szekvencia marad metilált. A beágyazódást követően
a teljes genomra kiterjedő remetiláció indul meg, de a
gasztruláciös stádiumban a kialakuló metilációs min­
tázat jelentős különbségeket mutat az egyes differen­
ciálódásnak induló csíralemezek között. A primitív
endoderma (hipoblaszt), valamint a trofoblasztsejtek
______ trophoblast és
primitív endoderma
Ezt követően a hölyagcsíra fejlődési állapottól, az implantá­
cióval egy időben igen aktív és gyors remetiláció zajlik. A re-
metiláció aszimmetrikus, a trofoblasztsejtekben (fekete) és
azok leszármazottaiban a gének CpG-szigeteinek 15-20% -a
remetilálódik, míg az embrionális genom (zöld) az embrioná­
lis ekto- és mezodermában eléri a 60%-os metiláciős szintet.
Ezzel ellentétben az ún. imprintált géneken (narancssárga).
akár az apai, akár az anyai genomhoz tartozik az illető gén,
nem történik epigenetikai változás, ezek a gének a preimplan-
táciős stádiumban is változatlan metiláciős szintet mutatnak.
Az imprintált gének CpG-szigeteinek közel 60%-a metilált.
metiláciős szintje alacsony marad, míg a mezoderma-
lemez és az embrionális ektodermalemez sejtjeiben a
genom CpG-szigeteinek közel 60%-a újra metilált lesz
(14.3/3. ábra).
A metiláció alapvető fontosságát figyelembe véve
valószínű, hogy a klónozott embriók sikeres fejlődésé­
hez elengedhetetlen a donor sejt nukleáris metilációs
mintázatának törlődése, majd üjraíródása. Vagyis a
preimplantáciős embriöfejlődés során lezajló demeti-
láciős és remetilációs szakaszoknak megfelelően kell
lezajlaniuk a további sikeres egyedfejlődéshez.
Ezt látszik alátámasztani az a kísérleti megfigyelés
is, miszerint az ES-sejteket sejtmagdonorként haszná­
ló klónozás nagyobb sikerrel működik, mint a testi sej­
tekből kiinduló. Ennek az lehet a magyarázata, hogy
az ES-sejtek pluripotens állapotában a CpG-metiláciö
igen alacsony. Továbbá a sejtciklus G1—S fázis tranzí-
ció kontrolljának ES-sejtekből való hiánya, majd an­
nak a differenciálódás során történő „visszaállása” na­
gyon hasonlít a preimplantáciős embriófejlődés korai
szakaszában tapasztalható állapothoz. így a feltétele­
zések szerint a pluripotens ES-sejtek sejtmagjának ak­
tiválásakor a demetilált stádium már „eleve” rendelke­
 14.3. S e j t m a g á t ü l t e t é s e s k l ó n o z á s és a z e m b r i o n á l i s ő s s e j t e k f e l h a s z n á l á s a .
zésre áll, és csak a remetilációnak kell megfelelően le-
zajlania. így nagyobb az esély a sikeres embriogene­
zis beindulására.
A klőnozási hatékonyságot meghatározó epigene-
:ikai tényezők között a hiszton fehérjék poszttranszlá­
ciós modifikációinak, az ún. hisztonködnak is fontos
szerepe van. A hisztonkőd dinamikus változásai külö­
nösen jelentősek a fejlődő magzatban, és egy-egy gén
expressziös aktivitását alapvetően meghatározzák.
A két epigenetikai információ egymást is befolyásolja:
az előbbiekben részletesen tárgyalt DNS-metiláciő
befolyásolja pl. a hisztondeacetilációt. így a klónozás
során nemcsak a metilációs mintázatban bekövetkező
eltérések, de a hisztonkőd szerepének vizsgálata is el­
engedhetetlen az újraprogramozás folyamatának
megértéséhez.
1 4 .3 .4 . A z á lla to k re p ro d u k c ió s
k ló n o z á s á n a k h a szn a
Az élő utódok létrehozására irányuló módszer a
reprodukciós klónozás". Az elterjedt hiedelmekkel el­
lentétben a sejtmagátültetéses klónozás nem alkal­
mas pontos másolatok létrehozására. A már említett
donor sejt-recipiens petesejt mitokondriális kevere­
désén túl további különbségeket okoz a genetikai új­
raprogramozás folyamata, mely a meglévő gének mű­
ködését jelentősen megváltoztatja. A végső különbsé­
gekhez hozzáadódik az embriókat befogadó „anya”-
szervezet, amelynek terhesség alatti állapota szintén
egyedi különbségeket indukál a fejlődő magzatban.
Mégis a nehézségek és technológiai korlátok elle­
nére miért lehet fontos az állatok testi sejtes „klónozá­
sa”? A sejtmagátültetéses klónozásnak mint technoló­
giai rendszernek nagy jövője lehet a transzgenikus ál­
latok hatékony létrehozásában. Transzgenikus állatok
esetében a genetikai anyag egy új vagy megváltozta­
to tt működésű gén bevitelével, ill. egy jelen lévő gén
kicserélésével vagy „kiütésével” (működésképtelenné
tételével) megváltoztatásra kerül. Ezt jelenleg általá­
ban úgy végzik, hogy a génkonstrukciókat a zigóták
előmagvába (pronukleusz, I. 7.5.3. fejezet) injektálják,
ez azonban nem teszi lehetővé a gének beépülésének
pontos irányítását. Egérben az ES-sejtvonalak meglé­
te lehetővé teszi a „halhatatlan" sejtvonalak hatékony
genetikai módosítását; a beépült és kifejeződő geneti­
kai anyagú sejtek szelektálhatok, és mód nyílik a fino­
mabb, homológ rekombináción alapuló módszerek al­
kalmazására (I. 15.3.1 fejezet).
A transzgenikus gazdasági haszonállatok előállítá­
sát jelentősen megnehezíti, hogy belőlük igazi ES (vagy
más nem-szeneszcens) sejtvonalakat eddig nem tud­
tak előállítani. A testi sejtek tenyészeteinek hosszabb
időn át való fenntartásával és szelekciójával nyílt lehe­
tőség a célzott génbevitelre vagy a génkiütésre juhban
(Denning és mtsai, 2001., McCreath és mtsai, 2000),
majd sertésben is. A sok szempontból embertől na­
gyon eltérő egér helyett nyúl-, patkány- és sertésmo-
dellek előretörésével új korszak nyílt a transzgenikus
állatmodellek terén. Sertés esetében a genetikailag
módosított állatok „humanizált” immunológiai jellegük
révén humán szervdonorként (xenotranszplantáciő4)
való felhasználása is várható a közeljövőben.
Az emberi reprodukciós klónozás a világ országai­
nak nagy többségében törvénybe ütközik, és igen szi­
gorúan büntetik. Noha a módszer egyes esetekben
megoldást jelentene humán reprodukciós problémák­
ra, alkalmazása szakmai szempontból is felelőtlen
cselekedet lenne, mivel a jelenlegi ismeretszinten az
epigenetikus újraprogramozás hibái lényeges egész­
ségügyi kockázatot jelentenének a megszülető gyer­
mekek számára. Bioetikusok véleménye szerint,
amennyiben a jövőben a technológia fejlődése szava­
tolni tudja az egészséges utódok megszületését, vár­
ható a módszer ismételt társadalmi vitája, hasonlóan
az in vitro fertilizációs (IVF) technológiához, ahol a kez­
deti merev elutasítástól jutott el a módszer az általá­
nos elfogadásig.
1 4 .3 .5 . A h u m á n te r á p iá s k ló n o z á s
A „terápiás klónozás" (Therapeutic Cloning, TC)
célja a beteg genomját hordozó, „autolög” pluripotens
humán embrionális őssejtek létrehozása és különbö­
ző, gyógyító hatású, visszaültethető sejtekké differen­
ciálódásuk indukálása. A terápiás klónozás során egy
felnőtt donorsejt magját felhasználva hőlyagcsíra stá-
diumú klónozott embriót hoznak létre, amelyből ES-
sejtek nyerhetők. Az így létrehozott ES-sejtvonalak
immár a donorral megegyező genetikai, így immunoló­
giai profillal rendelkeznek, a transzplantáció esetén
nem áll fenn a kilökődés veszélye.
A TC jelentősen javíthatná sok, még csak legfel­
jebb túnetileg gyógyítható betegség (Alzheimer-kór,
Parkinson-kór, cukorbetegség) gyógykezelését, mivel
e betegségek transzplantációs terápiája jelenleg kor­
látozott az átültethető szövetek hiánya vagy a donor
AA xenotranszplantáciő itt állati eredetű szövetek vagy
sejtek emberbe való átültetését jelenti. Ez az eljárás lehetősé­
get kínál a donorszervek hiányának csökkentésére a gyógyá­
szatban.
731
1 4 . S ejtbio ló g ia az o r v o s t u d o m á n y b a n
és recipiens immunológiai összeférhetetlensége miatt.
Állatkísérletekben a terápiás célú klónozással létreho­
zott sejtek átültetését már eredményesen alkalmaz­
ták Parkinson-kőros patkányokban.
Az egyik gyakorlati probléma a humán klónozásra
használható emberi petesejtek korlátozott száma, de
a technológiai hatékonyság növekedésével csökken­
het a ES-sejtvonalanként felhasznált petesejtek szá­
ma. Fontos tényező a donorsejt eredete, életkora, és
a sejtmagátültetés előtti és utáni sejttenyésztés hatá­
sa, különös tekintettel a genetikai anyag integritására.
Ismeretes, hogy a kromoszóma telomerjének átlagos
mérete a donor életkorának előrehaladtával fokoza­
tosan csökken, és tenyészetben tovább kisebbedik.
A „Dolly” esetében megfigyelt ún. telomer génszakasz
rövidülése, ami idő előtti öregedés jele lehet, más fa­
jokban nem nyert megerősítést, mivel a preimplantá-
ciös embriókban aktív telomeráz enzim képes vissza­
állítani a telomerek maximális hosszúságát. „Dollynál”,
amikor hat és fél éves korában áldozatul esett egy
klónozástól független retrovírusfertőzésnek, a post
mortem vizsgálat nem talált idő előtti öregedésre
utaló patológiai jeleket. Ennek ellenére fennáll a lehe­
tőség, hogy a sejtmagátültetéses klónozással előállí­
to tt embriókból származó sejtek gyorsabban öregsze­
nek, mint a „normális korú” sejtek. A hosszan fenntar­
to tt sejttenyészetekből származó donor sejtmagok és
a klónozás során a DNS-t károsítani képes ágensek al­
kalmazása miatt az utódok onkogénes transzformá­
cióra hajlamosabbak lehetnek, noha erre sincs még
közvetlen bizonyíték.
A terápiás klónozás klinikai gyakorlatban való el­
terjedését segítené, ha a petesejt-maturációs5 techno­
lógia fejlődésével éretlen follikuluszokből is nyerhetők
lennének TC számára használható petesejtek, ill. a ké­
sőbb felsorolt alternatív megoldások fejlődése is vár­
ható.
A terápiás klónozás megítélése számos országban
etikai és jogi problémákat vet fel, különös tekintettel
a hőlyagcsíra stádiumú emberi embrió felhasználásá­
ra. A katolikus egyház pl. határozottan ellenzi az emb­
riók feláldozásával járó embrionális őssejtvonal létre­
hozást. Magyarországon a hatályos embriövédelmi
törvény nem engedi meg humán embriók kutatási cél­
ra való létrehozását (pl. terápiás klónozás útján),
azonban a már létező (külföldön izolált) humán ES-
sejtvonalak behozhatok, amennyiben az Egészségügyi
Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottsága
5A petesejt-maturáciő vagy „érlelés” a petefészekben talál­
ható még éretlen petesejtek (oocyták) mesterséges (in vitro) ér­
lelését jelenti, amely során a petesejt a természetes ovulációnak
azt jóváhagyja. Számos országban a TC-t a törvényho­
zás és a tudományos közélet is megengedi, tekintettel
a gyakorlati felhasználás rendkívüli perspektíváira.
1 4 .3 .6 . A te r á p iá s célú k ló n o z á s
a lte rn a tív á i
A sejtek terápiás célú felhasználásához számos al­
ternatív út vezet, mindegyik bizonyos előnyökkel és
hátrányokkal bír. Az alternatív lehetőségek közül a
legfontosabb a szöveti őssejtek6 felhasználása, ahol
egyes esetekben autolög sejtterápia is lehetséges.
Csontvelői őssejtek esetében már számos példa léte­
zik a gyakorlati felhasználásra, de a sejtek nagy szám­
ban való előállítása vagy genetikai módosítása még
nehézségekbe ütközik. A terület részletes ismertetése
meghaladja e fejezet kereteit, a legfontosabb konklú­
zió azonban levonható, a különböző sejttípusok, meg­
közelítési módok egymást erősítve növelik ismeretein­
ket, és jelenleg nem lenne indokolt akár az embrio­
nális, akár a szöveti őssejtek kutatását kizárólagos
előnyben részesíteni.
A terápiás klónozás helyett életképes megoldás le­
het az IVF programok (I. később) során megmaradt és
utód előállítására már nem szükséges embriókból a
legfontosabb MHC (I. 9.5 fejezet) haplotípusoknak
megfelelő ES-sejtvonalak előállítása, esetleg további
genetikai módosítással „univerzális terápiás sejtekké”
alakítása.
Fajok közötti sejtmagátültetés (Interspecies Nucle-
ar Transfer) esetében a humán sejtmagot más faj (pl.
szarvasmarha vagy nyúl) petesejtjébe juttatják. Egy
amerikai kutatócsoport szarvasmarha petesejtekből a
maganyagot eltávolítva, azokat humán testi sejtek re-
cipienseként használták (Lanza és mtsai, 1999). Az
így előállított embriók fejlődésnek indultak, de a
blasztociszta stádiumig nem jutottak el. Kínai kutatók
nyúl petesejteket használtak a klónozásra, esetükben
az embriók blasztociszta stádiumig jutottak, és ezek­
ből embrionális őssejteket izoláltak (Chen és mtsai,
2003). Az eredményeket több kutató is megkérdője­
lezte, és e sejtek differenciálódási képessége és
hosszú távú fenntarthatósága még nem bizonyított.
A módszer orvosi felhasználásának számos akadálya
lehet:
/. A sejtmagátúltetést követően is maradnak a
sejtben állati eredetű mitokondriumok.
megfelelő állapotba kerül, így alkalmassá válik a megterméke-
nyülésre.
6 L. 10.2. és 10.3. fejezetek Kitekintés c. alfejezetei.
 14.3. S E J T M A C Á T Ü L T E T É S E S K L Ó N O Z Á S ÉS A Z E M B R I O N Á L I S Ő S S E J T E K F E L H A S Z N Á L Á S A .
2. Veszélyeztetett állatfajokkal végzett fajok közöt­
ti reprodukciós klónozási példák azt mutatják, hogy
míg közeli alfajok esetében életképes utódok is szület­
tek, a távoli fajokból származó petesejt citoplazmája
összeférhetetlen a beleültetett sejtmaggal.
3. Az eltérő fajok közötti sejtek egészségügyi koc­
kázatot jelenthetnek.
Petesejtek mesterséges, partenogenetikus aktivá­
lásával (I. 7. 5 fejezet, Kitekintés) létrehozhatók hó­
lyagcsíra stádiumű embriók, és ezekből őssejtek izo­
lálhatok. Nők esetében ez megoldást jelenthet az
autolőg sejtterápia eléréséhez. Noha a partenogeneti­
kus embriók emberben nem képesek utóddá fejlődni,
így emberi lénynek sem tekinthetők, ennek a mód­
szernek a politikai és jogi kezelése nem tér el a terá­
piás klónozástól, mutatva a törvényhozás elmaradá­
sát a tudományos realitástól.
Távolabbi megoldás lehet a betegből vett egészsé­
ges sejtek transzdifferenciáltatása, azaz egy adott
sejttípus kevésbé differenciált vagy más elkötelezett-
ségi irányú sejtté való alakítása in vitro körülmények
között. A transzdifferenciálódást kétéltűekben és ma­
darakban már leírták, de emlősökben igen ritka: a re-
tinális epitéliumban és talán a hasnyálmirigybeli szi­
getsejtekben fordul elő, pontos mechanizmusa azon­
ban még nem ismert. A transzdifferenciáciő izgalmas
távlatokat nyit, de számos kérdést is felvet. Definiálá­
sa is vitát kavar, mivel egy prekurzor sejt valamely
szöveti differenciálódási irányba történő elkötelező­
désének ismérvei nem tisztázottak. Az egyes gének
expressziójának megjelenése vagy fehérjetermékek
kimutathatösága nem ad egyértelmű választ, mivel
a szöveti őssejtekkel folytatott vizsgálatok nyilvánva­
lóvá tették, hogy a szöveti elköteleződés folyamata
több prekurzor-sejtpopuláciőt eredményez. Ezek a
sejtpopulációk csak egy-egy marker (az adott gén
expressziőjának megléte vagy hiánya) alapján külön­
böztethetők meg egymástól, azonban sem morfoló­
giai, sem pedig működésbeli jelentőséget nem tudunk
ezekhez az átmeneti sejtpopulációkhoz rendelni. Az
egyes tudományos laboratóriumokból megjelenő,
egymásnak ellentmondó közlemények eredményei is
abba az irányba mutatnak, hogy a prekurzor sejtek
eme korai populációi a korábban gondoltnál nagyobb
plaszticitással bírnak.
Annak megértése, hogy mely faktorok játszanak
szerepet a genetikai üjraprogramozásban, nemcsak a
klónozás hatékonyságát javítaná, hanem forradalma­
síthatná az őssejtkutatást is, mivel a genetikai üjra-
programozást végző, petesejten belüli faktorok való­
színűleg képesek lennének arra, hogy petesejttől füg­
getlen közegben is átalakítsák a sejteket, és testi sej­
tekből „univerzális őssejteket” állítsanak elő. Lehetsé­
ges, hogy nemcsak a petesejteknek, hanem pl. az
embrionális őssejteknek is vannak ilyen faktoraik. Ku­
tatások folynak arra, hogy embrionális őssejt-kivona­
tokkal, ill. testi sejt-őssejt fúziókkal hozzanak létre
transzdifferenciációt, részleges vagy teljes genetikai
újraprogramozást.
Fontos áttörést jelenthet az ún. indukált pluripo­
tens őssejtek [induced pluripotent stem (iPS) cellsj lét­
rehozása, mely 2006-ban sikerült Japánban. Y a m a n a -
k a és munkatársai négy transzkripciós faktor fehérje
tűlexpresszáltatása révén először egér, majd pedig
humán fibroblasztsejteket „változtattak” őssejtté, még­
hozzá az ES-sejtekkel megegyező tulajdonságokkal
rendelkező sejteket állítva elő. Vagyis az így létreho­
zott őssejtek mindhárom csíravonal irányában diffe-
renciáltathatöak in vitro Petri-csészében és in vivő ki­
méra egerekben, továbbá kiméra egerek csíravonalá­
ba képesek beépülni és továbbadódni a következő
generációkba. (Ez utóbbi természetesen humán sejtek
esetében nem vizsgálható, csak az ún. immundefi-
ciens egerekben történő teratomakialakulás révén.)
A négy genetikailag módosított fehérje a Pou5f1 (régi
nevén Oct4), az SOX2, a Klf4 és a c-Myc volt. Ezek kö­
zül kettő, a P o u 5 fl, valamint az SOX2 az őssejtek plu-
ripotenciájáért felelős. A Klf4 fehérje a tumorszup-
pressziő és az ontogenezis kapcsán ismert, míg a
c-Myc proto-onkogén.
A módszert fibroblasztsejtekkel kapcsolatban írták
le, azonban más szomatikus sejteken is működik. To­
vábbi eredmények szerint az alkalmazott fehérjék kö­
zül kettő eltérő is lehet: a Pou5f1 és az SOX2 mellett
a NANOC és a LIN28 nevű fehérje túlexpresszálta-
tása is előidézheti a transzdifferenciációt, valamint a
c-Myc elhagyható, ami megoldhatja az első kísérle­
tekben tapasztalt nagy tumorképződési hajlamot a ki­
méra egerekben. Mindez olyan fordulópontot jelent­
het a terápiás célú klónozásban, amely nagyon fel­
gyorsíthatja a klinikai alkalmazáshoz való eljutást.
A remények szerint a genetikai módosítással előállí­
to tt iPS sejtekkel lehetőség nyílik az etikai vitákat ki­
váltott „klasszikus", vagyis embrióból izolált humán
ES-sejtek kikerülésére, miközben személyre szabott, a
beteggel azonos immunológiai profillal rendelkező
őssejtek állíthatók elő akár egy aprócska bőrszöveti
biopsziáböl is.
A sejtmagátültetéses klónozás és az őssejtkutatás
így számos szállal összefonódva halad egy gyors, de
még nehezen megjósolható fejlődési úton. Noha az el­
ső terápiás felhasználásról szóló jóslatok nem megbíz­
hatóak, de 5 -1 0 éven belül valószínűleg megjelennek
majd a gyakorló orvosok eszköztárában is.
733
1 4 . S ejt b io ló g ia az o r v o s t u d o m á n y b a n
Ajánlott olvasmányok7
B en ito , A.I., D ia z , M.A., G o nzalez -V icent , M ., S evilla ,
J., M ad er o , L.: H e m a to p o ie tic ste m cell tra n s p la n -
ta tio n u sin g u m b ilic a l c o rd b lo o d p ro g e n ito rs : re ­
v ie w o f c u rre n t c lin ica l results. B oné M a rro w T ra n s -
p la n t. 3 3 : 6 7 5 - 6 9 0 , 2 0 0 4 . Review.
Chen, Ying, He, Z.X., Liu, A. et al.: Embryonic Stem
Cells Generated by Nuclear Transfer of Humán So-
matic Nuclei Intő Rabbit Oocytes. Cell Research
13:2 5 1 - 2 6 3 , 2 0 0 3 .
D e n n in g , C., B u rl , S., A in slie , A ., B racken , J., D innyés
A ., Fletcher , J., K ing T., R itchie , M ., R itchie , W .R .,
Ro l l o , M ., D e S o u s a , P., T ravers , A ., W il m u t , I.,
C la r k , A .J .: D e le tio n o f th e a (1 ,3 )G a la c to s y l
T ra n s fe ra s e (G G TA1) G en e a n d th e P rio n P ro te in
(P rp) G ene in Sheep. N a tú ré B io te c h n o lo g y
/9 :5 5 9 -5 6 2 , 20 01 .
D in n y é s A.: A biotechnológia alkalmazása az állatte­
nyésztésben. In: Szabó F. (szerk.): Általános Állat-
tenyésztés. pp. 3 7 8 - 3 9 2 . Mezőgazda Kiadó, Bu­
dapest, 2 0 0 4 .
D in n y é s , A., T i a n , X.C., Xu, J., O b a c k , B.: Nuclear trans­
fer fór cloning animals. In: Encyclopedia of Mole­
cular Cell Biology and Molecular Medicine. (2nd
7A szövegen belül is idézett közlemények.
Ed.) pp 2 0 3 - 2 4 8 . Wiley-VCH Verlag, US and Ger-
many, 2 0 0 5
L a n z a , R.P., C ib e l l i , J.B., W e s t , M.D.: Humán Therapeu-
tic Cloning. Natúré Medicine 5 :975-97 7, 1999.
M c C r e a t h , C ., K e n n e t h , J., H o w c r o f t , J., C a m p b e l l ,
K .H ., C o l m a n , A., S c h n ie k e , A.E., K in d , A.J.: Produc-
tion of Gene-Targeted Sheep by Nuclear Transfer
from Cultured Somatic Cells. Natúré 4 0 5 :1 0 6 6 -
1069, 2000.
W il l a d s e n , S.M.: Nuclear Transplantation in Sheep
Embryos. Natúré 3 2 0 :6 3 -6 5 , 1986.
W il m u t , I., S c h n ie k e , A.E., M c W h ir , J., K i n d , A.J., C a m p ­
b e l l , K .H .S .: Viable Offspring Derived from Fetal
and Aduit Mammalian. Natúré 3 8 5 :8 1 0 -8 1 3 ,
1997.
T a k a h a s h i , K ., Y a m a n a k a , S.: Induction of pluripotent
stem cells from mouse embryonic and aduit fib-
roblast cultures by defined factors. Cell
726:663-676, 2006.
T a k a h a s h i , K ., T a n a b e , K ., O h n u k i , M ., N a r it a , M . , Ic h i -
saka, S.: Induction of
T ., T o m o d a , K ., Y a m a n a k a ,
pluripotent stem cells from aduit humán fibro-
blasts by defined factors. Cell 7 3 / : 8 6 1 —8 7 2 ,
2007.
 15.
A sejtbiológia
gyakorlata
---------------------------------------------------------------------
 15. 1. Sejt- és szövettenyésztés:
módszertani alapismeretek1
M a d a r á s z E m íl ia

15.1.1. A sejt- és szövettenyészetek típusai

15.1.2. Sejttenyészetek készítése
15.1.2.1. Primer sejttenyészetek
15.1.2.2. Sejtvonaltenyészetek indítása
15.1.2.3. Felszíni sejttenyészetek
15.1.2.3.1. A sejtek folyadékkörnyezete
15.1.2.3.2. A sejtek „szilárd” környezete
15.1.3. Sejtszámváltozás a sejttenyészetekben

Bevezetés szöveti sejtet vagy többféle sejtet meghatározott

Az egyes szervek, szövetek, sejtek élettani tulaj­ arányban tartalmazó preparátumok.
donságainak elemzése sok esetben szükségessé teszi, 3. Nagyszámú (egyetlen tenyésztőtálcán 24, 96
hogy a szervezet sokoldalú szabályozó hatásaitól füg­ vagy 384, ipari vizsgálatokra akár 1536), jó közelítés­
getlen körülmények között végezzünk vizsgálatokat. sel azonos preparátum állítható elő sorozatvizsgála­
Fiziológiás sóoldatban néhány órán át fenntartott, ún. tok számára. A nagyszámú preparátum viszonylag ke­
túlélő szervpreparátumok (békaszívkészítmény, bél­ vés élő szervezet feláldozásával létrehozható. A „mik­
preparátum) felhasználásával már a múlt században rotenyészetek” (pl. 10Asejt 50 (xl-nél kevesebb médi­
születtek fontos szervélettani eredmények. A sejtbio­ umban) alkalmazása a kezelésre használt anyag-
lógiái ismeretek gyarapodásával és a laboratóriumi mennyiséget jelentősen csökkenti.
eszköztár fejlődésével fokozatosan alakultak ki azok a 4. Sejtbiológiái és molekuláris biológiai módszerek
módszerek, amelyek a természetes környezetükből felhasználásával folytonosan osztódó, geno- és fenotí­
kiemelt szövetszeletek és egyedi sejtek hosszú idejű, pus tekintetében azonos (klónozott) sejtek nagy tö­
in vitro fenntartását lehetővé teszik. A tenyésztő­ mege állítható elő nemcsak laboratóriumi vizsgálatok,
edényben fenntartott vagy növesztett szövet- és sejt­ hanem ipari alkalmazás (pl. ellenanyag-termelés) cél­
preparátum kedvező kísérleti objektum, mert: jaira is.
/. Az élő sejtek folyamatos mikroszkópos megfi­ 5. A sejtek folyadékkörnyezete könnyen változtat­
gyelés mellett növekedhetnek. Elrendeződésük, be­ ható és elemezhető. Hatóanyagok pontosan ismert
avatkozásokra adott morfológiai válaszaik közvetlenül koncentrációban juttathatók a sejtek környezetébe,
detektálhatok. Mikroelektrofiziolögiai, farmakolögiai és a sejtek által kibocsátott anyagok mennyisége fo­
vizsgálatok egyedi élő sejteken végezhetők. Egyes gé­ lyamatosan ellenőrizhető.
nek hatásai - transzfekciő, génbevitel után - közvet­ Az előnyös feltételek magyarázzák, hogy mára a
lenül tanulmányozhatók. sejt- és szövettenyészet a modern biológiai kutatások
2. A tenyészetben növekvő sejtegyüttes összeté­szinte minden területén alapvető kísérleti objektum­
tele pontosan meghatározható és megfelelő eljárá­ má vált. A kísérletek tervezésénél és az eredmények
sokkal szabályozható. Előállíthatok kizárólag egyféle élettani/farmakolögiai értékelésénél azonban nem

'A 15. fejezetben a leggyakrabban alkalmazott sejtbiológiái vizsgálőmódszereket, eljárásokat tekintjük át - nem követjük a „Je­
lenség" stb. tagolást.
 1 5. A S EJT B IO LÓ G IA GYA KO R LATA
szabad megfeledkezni arról, hogy tenyészetmodellen
megfigyelt reakciók nem jelzik biztosan az azonos tí­
pusú sejtek in vivő várható válaszait. Az in vitro sejt­
reakciók a sejtek lehetséges „saját” válaszai, melyek
a sokszorosan szabályozott in vivő környezetben
nem, vagy csak jelentős eltérésekkel valósulhatnak
meg. A hosszú ideig fenntartott tenyészetek esetén
azzal is számolni kell, hogy a sejtsajátságok a te­
nyésztés során módosulhatnak. A sejtek fenő- és ge­
notípusának folyamatos ellenőrzése elengedhetetlen
a tenyészeteken kapott eredmények értékeléséhez.
1 5 .1 .1 . A se jt- és s z ö v e tte n y é s z e te k
típ u s a i
Sejt- vagy szövettenyészetnek azokat a prepará­
tumokat nevezzük, amelyekben sejteket legalább 24
órán át tartunk fenn. A tenyésztési körülményeket a
felhasználás céljának megfelelően választjuk meg.
Változtathatjuk a tenyésztett sejtek mennyiségét, el­
rendeződését, a tenyészetek sejtösszetételét, a sejt-
növekedés és/vagy a specializálódás megengedett
mértékét stb. A különböző felhasználásoknak megfe­
lelően a sejt- és szövettenyészetek igen sok típusa
alakult ki.
Készíthetünk olyan tenyészeteket, amelyek job­
ban vagy kevésbé őrzik meg, ill. egyáltalán nem tük­
rözik az intakt szövet szerkezetét.
A szelettenyészet 2 0 0 -4 0 0 vastag, steril kö­
rülmények között lemetszett szövetszeleteket tartal­
maz. A szeletek megfelelő hordozófelületen tapad­
nak, és a sejtek - a szelet „vágott” felületeitől eltekint­
ve - egy-két hétig tartják eredeti elrendeződésüket és
kapcsolataikat.
Az ún. explantátumtenyészet úgy készül, hogy
1 mm5-nél nem nagyobb szövetdarabkákat olyan hor­
dozófelületre helyeznek, amelyre a sejtek le tudnak
tapadni, ill. amelyen vándorolni tudnak. A kiültetés
után a sejtvándorlás azonnal megindul, a szövetda­
rabka szegélyén a kivándorló sejtek egyre növekvő
zónát képeznek: a zóna sejtösszetétele az egyes sejt­
típusok migrációs aktivitását tükrözi. A szövetdarabka
fokozatosan vékonyodik, a belsejében együtt mara­
dó, vastag szövetrész - megfelelő tápanyagellátás
hiányában - egy-két nap alatt elhal.
Az elsődleges vagy primer sejttenyészetek a szö­
vetből kiszabadított egyedi sejtek kiültetésével készül­
nek. A primer tenyészet a kiindulási szövetben jelen
lévő sejttípusok heterogén preparátuma. Ha a sejtosz­
tódást nem korlátozzuk, a gyorsan osztódó sejtfélesé­
gek aránya a tenyésztési idővel nő. A primer tenyé­
738
szetben sejtdifferenciációs és regenerációs folyama­
tok révén újraalakulhatnak egyes szövetre jellemző
sejtkapcsolatok.
Átültetéssel a primer sejttenyészetekből másod­
lagos, harmadlagos stb. tenyészetek hozhatók létre.
Ezek sejtösszetétele minden átültetéssel módosul: a
gyorsabban osztódó sejtféleségek aránya fokozato­
san nő. A normális szöveti sejtek csak korlátozott
ideig maradnak osztódóképesek. A minden szövet­
ben kis számban megtalálható „elkötelezetlen” sejtek
(őssejtek, törzssejtek, stem cells) megfelelő növeke­
dési faktorok jelenlétében azonban korlátlan ideig
megtarthatják osztódóképességüket. A már differen­
ciálódó sejtek között is megjelenhetnek folytonosan
osztódó sejtek: ezek általában spontán vagy környe­
zet indukálta mutáció következtében alakulnak ki.
Azokat a sokszorosan átültetett sejtpreparátumokat,
amelyek 4 0 -7 0 átültetés után is osztődóképes, egy­
máshoz hasonló fenotípusü sejteket tartalmaznak,
sejtvonalaknak nevezik.
Egyetlen sejtből származó, folytonosan osztódó,
geno- és fenotípusukat tekintve is homogén sejtpre­
parátumok a sejtklónok. Az általánosan használt
(megvásárolható) klónozott sejtvonalak általában
mesterségesen halhatatlanná tett (génbevitellel im-
mortalizált) vagy spontán (ismeretlen) mutáció révén
transzformáit (pl. tumorokból izolált) sejtek szárma­
zékai. A klónozott sejtvonalak fenntartása során szá­
molni kell az edényenként és sejtgenerációnként
rendszeresen előforduló - stabil mutációkkal. Ezért a
vonalakat rendszeres időközönként ismételten kló­
nozni kell.
Az izolált sejtek a tenyészedényben különböző
módon növekedhetnek attól függően, hogy milyen le­
tapadásra, vándorlásra alkalmas felületet biztosítunk
számukra. A normális szöveti sejtek ún. letapadásfüg­
gő sejtek, szuszpenzióban általában 1 6 -2 4 órán be­
lül elpusztulnak.
Szuszpenziós kultúrákban tartósan csak speciáli­
san transzformáit sejtféleségek (pl. az antitesttermelő
hibridőmasejtek) növeszthetők. A tápfolyadékban
szuszpendált szöveti sejtek gömbhöz közeli alakot
vesznek fel (15. l / l ábra). Ez a sejtalak elsősorban a
mikrofilamentum (aktin-miozin) rendszer (lásd 5.1.2)
aktivitásának, az ún. sejtkontraktilitás jelenségének
köszönhető. Az élő sejtben dinamikusan felépülő/le-
bomlő és membránhoz kötődő/leváló aktinszálak a
miozinszálakon elcsúszva a sejtmembrán adott szaka­
szát a sejt belseje felé húzzák. Ez az aktivitás a sejt fel­
színi kiterjedését csökkenti. A felszínen időről időre
átmeneti kitüremkedések (filopödiumok, membrán-
 1 5 . 1 . S e j t - és s z ö v e t t e n y é s z t é s : m ó d s z e r t a n i a l a p i s m e r e t e k

15.1/1. ábra.
Szuszpenzióban tartott csontvelősejtek.
A) Fáziskontraszt-mikroszköpos felvétel.
B) Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel.

hólyagocskák) jelennek meg (I. 15.1/1. ábra Bj. Ezek

a képletek a felületet növelik, és ha letapadásra alkal­
mas pontokat „találnak”, a sejtletapadás ezek segítsé­
gével indul meg.
Aggregátumtenyészetekben a szöveti sejtek egy­
mással aggregálnak (15.1/2 ábra]: a letapadási felü­
letet a kapcsolódó sejtek felszínei biztosítják. Az agg­
regátumtenyészeteket olyan edényben lehet létre­
hozni, melynek a falára a sejtek nem tudnak tapadni
(pl. szilikonnal bevont felületek). Az aggregátumokon
belül a sejtek folytonosan mozognak, és ez a mozgás
megváltoztatja az eredetileg véletlenszerűen egymás
mellé kerülő sejtek elrendeződését. Az egymás
számára erős adhéziós felszíneket biztosító sejtek,
idővel, egymás mellé kerülnek, és egymással létesíte­
nek kapcsolatot. A velük kisebb adhéziós affinitással
kapcsolódó, más típusú sejtek ebből a sejtegyüttes­
ből kiszorulnak (adhéziós kiválogatődás; sorting-out
jelensége) (I. 15.1/2. ábra B). A sejtelrendeződés
olyan háromdimenziós kapcsolatok kialakulására
vezet, amely emlékeztet az in vivő szöveti szervező­
fibro-
déshez.
blaszt
Felszíni, kétdimenziós tenyészetekben a sejtek le­
tapadására alkalmas hordozó felületet a kísérletező
alakítja ki. A letapadáshoz megfelelő felület szüksé­
ges, amely
1. Elegendő szilárdsággal rendelkezik ahhoz, hogy 7 5 . 1/2. ábra.
ellenálljon a sejtkontraktilitás által kifejtett erőnek. A) Aggregáciös tenyészetben tartott neuroepitélsejtek fázis­
2. Olyan molekulacsoportokat hordoz, amelyek kontraszt-mikroszköpos képe.
attraktív kapcsolatba (I. később) léphetnek az adott B) Egymástól szegregálődó embrionális őssejtek és fibro-
sejtféleség adhéziós molekuláival. blasztsejtek közös aggregátuma.

739
 15. A S EJT B IO LÓ G IA GY A KO R LATA
15.1/3. ábra.
Neuroepiteliális sejtvonal sejtjeinek monolayer tenyészete
(fáziskontraszt-mikroszkőpos felvétel).
15.1/4. ábra.
Tizenöt napos egér embrió előagyából készült primer felszí­
ni idegi sejttenyészet fázikontraszt-mikroszkópos képe. A te­
nyésztőedény alját asztrogliasejtek rétege borítja, a felszínü­
kön az idegsejtek hálózatokat alkotnak. A jobb oldali inzer-
tum asztrogliasejteket mutat a rájuk jellemző köztes filamen-
tum fehérje (GFAP) immunfluoreszcens festése után. A bal
oldali inzertumon az idegsejtek láthatók, jellegzetes mikro-
tubulusalkotójuk, a llip-tubulin immunfestése után.
A letapadásfüggő sejtekben - amilyenek a szilárd
szövetek sejtjei - adhézió hiányában belső (progra­
mozott) sejtpusztulási folyamatok indulnak. Az adhé-
zióhiány okozta sejtpusztulás az anoikis2.
2A sejtadhézió hiányában bekövetkező sejtpusztulást két té­
nyezővel magyarázzák: 1. Az adhéziós molekula kötődés - a le­
tapadásfüggő sejtekben - olyan jelátvitelt indít, amely antiapo-
ptotikus tényezőket aktivál. Hiányában az apoptotikus-anti-
apoptotikus tényezők egyensúlya az apoptózis felé tolódik el.
2. Adhézió hiányában a gömbhöz hasonló sejtalak olyan kis fel­
szín/tömeg arányt (azaz csökkentett intracelluláris és sejtfelszí­
ni membránfelületet) biztosít, amely nem elegendő a sejt határ­
felületekhez kötött anyagcsere-folyamatainak fenntartásához
(I. 1 0 . 6 . fejezet).
740
A letapadásfüggő sejteket leggyakrabban integri-
nekkel kapcsolódni tudó molekulafelületeken (fibro­
nektin, laminin, matrigel) vagy a sejtek által termelt
extracelluláris mátrix molekulákat hatékonyan meg­
kötő, kollagén vagy polikationos (pl. polilizin) bevona­
tú tenyésztőedényekben növesztik. A kereskedelem­
ben kapható tenyésztőedények (jelzésük: TC, tissue
culture) olyan speciálisan kezelt felületet biztosítanak,
amelyen a legtöbb sejtféleség képes letapadni. Van­
nak azonban sejtek (pl. izom-, idegsejtek stb.), ame­
lyek letapadásához megfelelő (pl. laminin, kollagén,
fibronektin, polilizin stb.) molekulabevonatot kell léte­
síteni az edény alján.
Ha a tenyésztőfelület jobb letapadást biztosít a
sejtek számára, mint a szomszédos sejtek felszínei,
akkor a sejtek - idővel - egyenletes bevonatot képez­
nek a felszínen: egyrétegű (monolayer) tenyészet ala­
kul ki (15.1/3. ábra). Heterogén sejtek tenyészeteiben
(15.1/4. ábra] gyakori jelenség, hogy a felszínhez leg­
erősebben tapadni tüdő sejtféleség egy aljzatréteget
alkot, a felszínnel kevésbé kapcsolódó sejttípusok pe­
dig az aljzatsejtek felszínén helyezkednek el5.
1 5 .1 .2 . S e jtte n y é s z e te k k é s z íté s e
1 5 .1 .2 .1 . P rim e r s e jtte n y é s z e te k
A primer sejttenyészetek készítésénél a szöveti
kapcsolataikból „kiszabadított” sejtek szuszpenziöit
ülepítjük a megfelelően előkezelt tenyésztőfelületek­
re. A tenyésztendő szövet kiválasztásánál figyelembe
kell venni, hogy milyen mértékű túlélés, sejtosztódás,
regeneráció várható a szöveti szerkezet megbontása
után. Végdifferenciált (sejtciklusból végleg „kilépett”,
specializált) sejteket tartalmazó szövetek (pl. idegszö­
vet, vázizom stb.) tenyészeteit fiatal posztnatális vagy
embrionális mintákból érdemes indítani.
A sejtszuszpenzió előállításának módszereit ügy
kell megválasztani, hogy az adott szövettípusra jel­
lemző extracelluláris mátrix és sejt-sejt kapcsolatok
hatékony megbontása mellett a lehető legkisebb sejt­
károsodást okozzák.
3Felszíni tenyészeteket alkalmaznak nagy tömegű sejtte­
nyésztésre félüzemi/ipari körülmények között is. Ehhez igen
nagy belső felületű edényeket fejlesztettek ki, melyek elágazó
belső „mikrogerendákon" hordozzák a sejteket. Nagy mennyisé­
gű sejt növesztését biztosítják az űn. gyöngytenyészetek. Ezek­
ben állandó lassú keverés mellett, mikrogyöngyök - összessé­
gében hatalmas - felszínén nőnek a sejtek.
 1 5 . 1 . S e j t - és s z ö v e t t e n y é s z t é s : m ó d s z e r t a n i a l a p i s m e r e t e k
Kevés extracelluláris mátrixanyagot tartalmazó
(pl. embrionális vagy limfoid) szövetek megbontására
sok esetben elegendő az ún. mechanikus disszociálta-
tás. Ilyenkor a szövetet szérumot tartalmazó tenyész­
tőfolyadékban feldaraboljuk, és szűk nyílású Pasteur-
pipettába vagy egyre kisebb lyukméretű injekciós tű­
be többször egymás után felszívjuk, míg a nagyobb
szövetdarabok „eltűnnek”. A disszociáltatást végez­
hetjük meghatározott pórusméretű (4 0 -8 0 ^m) steril
szita felett: a szitán átfolyó folyadék egyedi sejteket
tartalmaz, a nem disszociált szövetdarabok a szita fe­
lett tovább disszociáltathatók.
Sokszoros sejtkapcsolatokkal vagy nagy mennyi­
ségű sejten kívüli makromolekularendszerrel rendel­
kező szövetek esetén a kapcsolatokat enzimes keze­
léssel kell fellazítani, a sejtszuszpenziő enzimatikus
disszociáltatással állítható elő. A szövetet feldarabol­
juk, és a megfelelő proteolitikus enzim(ek) oldatával
inkubáljuk. Az alkalmazott enzim vagy enzimkeverék
típusa, az enzimek koncentrációja, a kezelés időtarta­
ma a szövet sajátságaitól függ4.
Az enzime(ke)t az emésztés után inaktiváljuk, majd
az előemésztett szövetdarabkákat mechanikusan
disszociáltatjuk. A mechanikus disszociációra általá­
ban a további tenyésztésre használt - szérummal
vagy sejtvédő makromolekulákkal (pl. poli-vinil-pirroli-
don, dextránszármazékok) kiegészített - tápoldatban
kerül sor.
A szuszpenzió „minőségét” és sejtkoncentrációját
meghatározzuk (Bürker-kamra vagy automatizált
sejtszámláló segítségével), és ha szükséges, a na­
gyobb szövetdarabokat, ill. a sejttörmeléket differen-
ciálcentrifugálással eltávolítjuk (3 -4 sejtnél nagyobb
darabok 2 0 0 -3 0 0 g, az ép sejtek 6 0 0 -8 0 0 g mel­
lett ülepednek 10% szérum tartalmú közegben,
5 perc ülepítés mellett). A sejtszuszpenziő meghatá­
rozott térfogatát az előkészített (bevonattal ellátott
4A kollagénrostokban gazdag szöveteket lehet kollagenáz-
zal előkezelni, majd a sejtkapcsolatokat tripszinnel bontani, ill.
proteolitikus enzim keveréket tartalmazó pronázkészltménnyel
egy lépésben emészteni. A szénhidrátokban gazdag sejten kí­
vüli molekularendszer emésztésére alkalmazhatók poliszénhid-
rátokat bontó (pl. hialuronidáz) enzimek. A főként sejtkapcso­
latokkal összetartott szövetek bontásához leggyakrabban
0,05-0,25% (w/v) tripszinoldatot használnak, kalciummentes
közegben. A proteolitikus enzim kezelés során szükségszerűen
pusztulnak a disszociáltatott szövet sejtjei is. A belőlük kiszaba­
duló DNS-szálak olyan „ragasztö"-felületként működhetnek,
amelyekre rácsapödnak élő és elhalt sejtek, valamint a szöveti
törmelék. Ezért a proteolízis leállításával egy időben érdemes
DNS-t bontó (DN-áz) enzimmel is kezelni a preparátumot. Mi­
vel a DN-ázok az ép sejtek membránján nem jutnak át, az ép
sejtek DNS-ét bontani nem tudják, külön hatástalanításukra
nincs szükség.
és a megfelelő gáztérben előinkubált tápfolyadékot
tartamaző) tenyésztőedénybe pipettázzuk. A kiül­
tetett sejtmennyiség függ a sejtek osztódőképessé-
gétől. Gyorsan osztódó sejtek esetén általában
5x104- 1 0 5 sejt/cm2 tenyésztőfelület, lassan növekvő
tenyészetek esetén 5x105 sejt/cm2 sűrűséggel érde­
mes a tenyésztést indítani.
1 5 .1 .2 .2 . S e jtv o n a lte n y é s z e te k in d ítá s a
A megvásárolható vagy tárolt sejtvonalak lefa­
gyasztott állapotban (szárazjégben vagy cseppfolyós
levegőben, ill. nitrogénben) kerülnek a tenyésztőla­
boratóriumba. A fagyasztöampullában lévő sejteket
37 °C-os melegítőbe tesszük. A felolvasztás során
ügyelni kell arra, hogy a felmelegedés gyors legyen
(hogy ne következhessen be a főleg -3 0 és - 1 0 °C
között történő, jégkristályok okozta, sejtpusztulást
okozó membránkárosodás), ugyanakkor a sejteket ne
melegítsük túl. A fagyasztáshoz használt oldat tartal­
maz olyan adalékokat (krioprotektív anyagokat, pl. di-
metil-szulfoxid, glicerin), amelyek a fagyasztás során a
makromolekulák közvetlen környezetében segítenek
megőrizni a vízszerkezetet és ezzel a natív konformá­
ciót, de felolvasztás után jelentősen károsíthatják a
sejteket. Ezért a felolvadás után azonnal legalább 10-
szeres térfogatú tápoldattal „hígítjuk” az ampulla tar­
talmát. Az így kapott sejtszuszpenziót - letapadásfüg­
gő sejtek esetén - azonnal tenyészedénybe vihetjük.
A sejtek letapadása után (1 - 2 óra) a tápoldatot lecse­
réljük: a fagyasztóadalékokat már nem tartalmazó
tápoldatban a tenyészet „elindul”. Le nem tapadó sej­
tek esetén (de sok esetben letapadó sejtek indításá­
nál is) érdemes a sejteket centrifugálással kiülepíteni
a fagyasztóadalékokat még tartalmazó szuszpenziö-
böl. A kiülepített sejteket friss tápoldatban szuszpen-
dáljuk, és az így nyert szuszpenziöt pipettázzuk a te­
nyésztőedényekbe.
1 5 .1 .2 .3 . Felszíni s e jtte n y é s z e te k
1 5 .1.2.3 .1. A sejtek folyadékkörnyezete
A tenyésztett sejtek folyadékkörnyezetét a mes­
terségesen összeállított tápoldat, ill. annak sejtanyag­
csere révén folyamatosan módosuló változata bizto­
sítja. Mivel a különböző fajok extracelluláris folyadék­
környezete jelentősen eltérhet, a sejttenyészetek táp­
oldatait a tenyésztendő sejt/szövet sajátságai alapján
kell kiválasztani. A tápoldatot úgy kell összeállítani,
15. A S EJT B IO LÓ G IA GYA KO RLATA
hogy az minél jobban közelítsen a tenyésztendő sej­
tek in vivő környezetében lévő extracelluláris folya­
dék összetételéhez.
A médiumnak - mint a tápoldat név is mutatja -
tartalmaznia kell azokat a metabolitokat, amelyek a
sejtanyagcsere „tápanyagai”. Minden tenyésztőol­
datnak tartalmaznia kell glukózt. A zsírsav- és amino-
savtartalomban azonban már jelentős különbségek
lehetnek. Fajra jellemző sajátság pl., hogy a szerve­
zet, ill. a kérdéses sejttípus milyen aminosavakat tud
(nem esszenciális aminosavak) vagy nem tud (esszen­
ciális aminosavak) más anyagokból előállítani. A táp­
oldatot ennek megfelelően kell kiválasztani, ill. ami-
nosavakkal kiegészíteni. Hasonlóan a tápoldat vita-
min- és esszenciális hormon összetétele is meggon­
dolást igényel5.
A legtöbb sejtféleség növekedéséhez/in vitro élet­
ben maradásához az említett összetevők gondos ada­
golása nem elég. A sejtek fenntartásához, növesztésé­
hez, speciális funkcióik kialakításához meghatározott
hormonok, növekedési és „trofikus” faktorok adott
arányú keverékére van szükség, amelyet ma még
mesterségesen nem mindig tudunk biztosítani. Ezért a
tápoldatokat „biológiai oldatokkal” (szérummal, emb-
riőkivonattal vagy már jól szaporodó sejtek kibocsá­
to tt termékeivel dúsított, ún. kondicionált médium­
mal) vagy - az ún. definiált médiumok esetén - ismert
faktorokat tartalmazó speciális oldatokkal kell kiegé­
szíteni6.
A leggyakrabban használt tápoldatok „biológiai
adalékként” 5 -1 0 % (tf) szérumot tartalmaznak.
A szérumot általában fötális vagy újszülött borjú vé­
réből, ill. ló vérből állítják elő. A szérum megválasztá­
sánál azt kell figyelembe venni, hogy a tenyésztendő
sejtek gyors növekedését vagy lassú növekedés mel­
lett „felnőttre” jellemző sejtfunkciőik fenntartását kí­
vánjuk-e elérni. A fejlődő állatok véréből nyert savók
több mitogén faktort tartalmaznak, a kifejlett állat
5Külónböző fajok különböző sejtjeinek tenyésztéséhez sok
gyártó kínál kiváló minőségű tápoldatokat. A kísérletező felada­
ta a céljainak megfelelő oldat kiválasztása. A tápoldatok bonyo­
lult összetétele miatt - hacsak a megoldandó feladat ezt nem
teszi elengedhetetlenné - nem érdemes „házilag" készíteni te­
nyésztőoldatokat.
BA szérummentes tápoldatok kiegészítő komponenseit a te­
nyésztendő sejt igényeinek megfelelően állítják össze. Minden
sejt számára biztosítani kell azonban a kolloidozmotikus viszo­
nyokat stabilizáló fehérjekoncentrációt (kb. 25 mg%-os fehérje­
oldat), a vasszállításhoz nélkülözhetetlen transzferrint (általában
100 ng/ml), 20 nM szteroidot (leggyakrabban progeszteront),
növekedési faktor pótlásként inzulint vagy inzulinszerű növeke­
dési faktort (IGF-1) (5 ng/ml) és nyomelemként szelént (általá­
ban 30 nM).
széruma inkább a differenciált sejtműködéseket tá­
mogatja.
A sejtek számára a folyadékkörnyezet nemcsak
az anyagcseréhez szükséges táp- és szabályozőmole-
kulák forrása, hanem az anyagcsere-végtermékek el­
távolításának közege is. A sejtek életben tartásának
elengedhetetlen feltétele a tápoldat (tenyésztőmé­
dium) rendszeres frissítése. A tápoldatban azonban
megtalálhatók azok a sejtek által termelt - ma még
nem teljesen ismert, autokrin - növekedési és trofi­
kus faktorok is, amelyek szükségesek a fennmaradás­
hoz. Túl gyakori médiumcsere vagy túlságosan nagy
térfogatú tápoldat esetén ezek a faktorok olyan mér­
tékben hígulhatnak, ami a sejtek túlélését veszélyez­
tetheti.
15 .1 .2 .3 .2 . A sejtek „szilárd” környezete
A szilárd környezet a letapadásra alkalmas te­
nyésztőfelület, a szomszédos sejtek felszínei és a sej­
tek által termelt extracelluláris mátrix összessége.
A szilárd környezet alapvetően befolyásolja a sejtek
alakját, vándorlását, a sejtkapcsolatok alakulását, a
sejtnövekedés mértékét, azaz a sejtek in vitro életle­
hetőségeit.
A sejtalak - a sejttípusra jellemző határok között
- a szilárd felületekre való letapadás viszonyait tük­
rözi. A letapadni nem tudó vagy gyenge adhéziós
kölcsönhatásokkal tapadó sejtek gömbhöz közeli
alakot vesznek fel, mert a citoszkeleton sejtmemb­
ránra gyakorolt húzó hatása a felszínt csökkenti (sejt-
kontraktilitás jelensége). A sejtszuszpenzióban
gömbhöz közeli alakú sejtek felszínén is állandóan
képződnek filopődiumok, hölyagocskák (I. 15.1/1.
ábra). Ezek a felszíni kitüremkedések nagy sűrűség­
ben hordozzák az adott sejtre (sejtállapotra) jellem­
ző adhéziós molekulákat és receptorokat (I. 9.2. fe­
jezet). A szilárd hordozóra való „kiültetésekor”, mint
környezetet pásztázó „szenzorok”, kémiai kapcsolat­
ba lépnek a sejt környezetében lévő molekulákkal.
Akár attraktív, akár repulzív felületekkel találkoznak,
a felszíni reakciók komplex intracelluláris folyamato­
kat indítanak el.
Az ün. attraktív szignalizáció eredményeképpen
az adhéziós receptor közvetlen környezetébe további
adhéziós molekulák épülnek be, adhéziós fókuszok
(adhéziós foltok) alakulnak ki, melyekhez polimerizált
aktinszálak kapcsolódnak. Aktiválódik a lokális mikro-
filamentum (aktin-miozin) rendszer, amely az adott
membránfoltot a sejt belseje felé „hűzza”. Ha a sejtfel­
szín kémiai kapcsolata a külső partnerrel elég erős,

15.1. S e j t - és s z ö v e t t e n y é s z t é s : m ó d s z e r t a n i a l a p i s m e r e t e k
15.1/5. ábra.
Neuroepiteliális sejtek alakja (fáziskontraszt-mikroszkőpos
felvételek).
A) Alak a kezdeti letapadás stádiumában.
B) Alak a kiterülés stádiumában.
akkor megakadályozza, hogy a mikrofilamentumok ál­
tal kifejtett húzóerő a sejtfelszínt felszakítsa a leta-
padási pontról. A letapadt filopódium nem húzódik
vissza, kialakul a kezdeti letapadást jelző nyúlványos
sejtalak (15.1/5. ábra). A húzóerő következtében a
sejt „súlypontja” a rögzített felület felé tolódik. A leta­
padt folt környezetéből újabb filopödiumok/hólygocs-
kák nyúlnak ki, és a folyamat ismétlődik. Az egymás
közelében letapadt filopódiumokból a letapadási fol­
tok felett kialakul a sejtvándorlását „vezető él” (lamel-
lipodium). Az adott helyen egyre több stabilan leta­
padt membránfoltről generálódik húzóerő, ami az
amorf sejttömeget elmozdítja a letapadást nyújtó hely
felé („rágördülés" jelensége).
Ha a letapadó sejt körül a letapadási pontok
egyenletesen oszlanak el, akkor a kezdeti letapadást
követően a sejt egyenletesen „kiterül”. Mivel a memb-
ránhőlyagosodás, filopódiumképzés (az ún. lokomő-
ciós membránmozgások) az élő sejt állandó jellemzői,
a sejt alakja, ill. a felületen való elmozdulása (vándor­
lása) attól függ, hogy van-e adhéziós gradiens a kör­
nyezetében. Az erősebb letapadást nyújtó felület felé
néző sejtszélen - sejttípustól is függő alakú - vezető
él (lamellipodium) alakul, míg az ezzel ellentétes sejt­
vég elkeskenyedik, erős lokomóciós aktivitás esetén
le is szakad. A sejt az erősebb letapadást nyújtó felü­
let felé mozog (a sejtvándorlás differenciális adhéziós
elve), és alakja jelzi a „vándorlás” irányát. Ha a „tapo­
gató lábak” nem találnak kémiai kapcsolatra alkalmas
csoportokat, a sejt - a membránkitüremkedések
okozta „pörgés-úszás” következtében - elmozdul az
adott felületről.
Attraktív adhéziós szignálok a három „klasszikus”
letapadási molekula-család (integrinek, kadherinek és
az immunglobulin-szupercsaládba tartozó CAM) tagja­
inak kapcsolódásával keletkeznek (I. 9.2. fejezet).
Ezek az adhéziós receptorok a citoszkeletális aktivá-
ciö mellett különböző jelátviteli útvonalakat aktivál­
1
I
nak, és alapvető sejtélettani folyamatokat - pl. sejt-
osztódást - szabályoznak.
A repulzív szignálok hatására az adott felszín kör­
nyezetében a sejtmembrán lokomóciós mozgásai gát­
lódnak, a vezető él összeomlik. A sejt más felületein
továbbra is aktív lokomóciós mozgások „elhúzzák" a
sejtet a letapadásra nem alkalmas felületről. Repulzív
hatást vált ki, ha
/. A sejtfelszíni adhéziós molekula olyan ligan-
dummal kapcsolódik, amely nem aktiválja vagy ép­
penséggel gátolja az aktinkötő rendszer felépülését
(adhéziós receptor antagonista).
2. A receptor-ligandum kapcsolódás olyan tartós
Ca-szint-emelkedést (>1 nM [Ca2^ ) vált ki, mely a
mikrotubulusok szétesésére vezet.
3. Nem alakul ki a mikrofilamentumrendszer akti­
válásához szükséges lokális Ca-szint.
A repulzív hatásokat általában nem az adhéziós
molekulák maguk, hanem az ún. adhéziós szignálmo­
lekulák közvetítik (pl. szemaforin-neuropilin, efrin-
TRK receptor interakciók). Ezek olyan sejtfelszíni li-
gandum-receptor molekulapárok, amelyek a szom­
szédos sejtek felszínei között közvetlen szignalizációt
hoznak létre. A legtöbb ilyen molekulának azonban
van szekretált (splice) variánsa, mely az extracellulá­
ris mátrix molekuláihoz kötődve fejti ki hatását. Az
adhéziós szignálmolekulák a sejtfelszíni adhéziós
rendszer által „megengedett” szélesebb letapadási
lehetőségeket és vándorlási útvonalakat szűkítik, és
a sejtek jellegzetes elrendeződési mintázatait bizto­
sítják.
A környezetben levő „szilárd” felületekhez a sejt-
felszíni adhéziós molekulafoltok rögzítik a sejtet. Ha
az adhéziós kapcsolat kiterjedése és a kémiai kapcso­
lat erőssége elég nagy ahhoz, hogy a felszínt csökken­
tő, membránt visszahúzó hatásokat „legyőzze”, a sejt
a szilárd felszínen kiterül. Egyenetlen eloszlásű letapa­
dási foltok esetén a sejt a jobb adhezivitással rendel­
kező felület felé „terjeszkedik”, és a környező felszín,
valamint a sejtváz sajátságaiból adódó, elnyúlt alakot
vesz fel.
Megfelelő letapadási felület esetén a tenyésztett
sejtek erősebb kapcsolatot létesítenek a mestersé­
ges aljzattal, mint egymás felszíneivel. Mozgásaik so­
rán az aljzatra vándorolnak, és egyetlen rétegben
(monolayer) helyezkednek el. Eközben az osztódások
révén a sejtszám nő, az érintkező sejtszélek között
különböző sejtkapcsolatok alakulhatnak. Az egymás­
sal érintkező sejtek felszínén a membrán lokomóciós
aktivitása - ma még nem teljesen tisztázott moleku­
láris mechanizmusok révén - csökken. Minél több
más sejttel „ütközik” egy sejt, annál kisebb lesz a mig-
743
15. A S EJT B IO LÓ G IA GY A KO R LATA
a tenyészet Indítása óta eltelt idő (napok)
rációs aktivitása. A jelenséget a sejtmozgás kontakt
gátlásának nevezik.
A tömötté váló rétegben a sejtek felülete szükség­
szerűen csökken. A felszín:tömeg arány csökkenésé­
vel a sejtek mitotikus aktivitása is csökken. Tömött
sejttenyészetekben - megfelelő tápellátás mellett is -
megáll a sejtszámnövekedés. Ez a jelenség a sejtosz­
tódás kontakt gátlása. A jelenség mechanizmusa nem
tisztázott teljes mélységében.
1 5 .1 .3 . S e jts z á m v á lto z á s
a s e jtte n y é s z e te k b e n
A sejtszaporodás mértéke - optimális tenyésztési
feltételek mellett is - alapvetően függ a tenyésztett
sejtek típusától, differenciációs állapotától és attól,
hogy milyen fajból származnak. Emlősállatokból
nyert embrionális törzssejtek vagy tumorosán transz­
formáit sejtek folytonosan osztódnak és ciklusidejük
lehet igen rövid (1 0 -1 2 óra). A kifejlett emlős szöve­
tekből izolált, osztódásra képes sejtek viszont csak
sporadikusan osztódnak, és átlagos ciklusidejük
2 0 -2 4 óra.
Elméletben a mitőzisok következtében minden
sejtciklusnyi idő elteltével kétszereződik az egyetlen
sejtből származtatható utódsejtek száma. A sejtosztó­
dások azonban nem szinkronizáltak, és a ciklusidők
sem teljesen azonos hosszúságúak. Mindez nem ug­
rásszerű, hanem folyamatos, közel exponenciális sejt-
számnövekedést eredményez. A sejtszámemelkedés
ütemét - optimálisan növekvő tenyészetekben is -
mérsékli a mindig jelen lévő sejtpusztulás, és az, hogy
a sejteknek csak egy változó hányada osztódik folya­
matosan.
15.1/6. ábra.
Letapadásfüggő sejtek tenyészetei­
ben a növekedés kontakt gátlása miatt
a sejtszám közel exponenciális növe­
kedése megtorpan, amint kialakul a
sejtek csaknem összefüggő (szemi-
konfluens) rétege. Ezért a sejtek növe­
kedését telítési görbe írja le. Autokrin
faktorok termelését igénylő sejtek
kezdeti növekedésének mértéke ki­
sebb, mert a kevés sejt nem termel
elegendő faktort az optimális osztó­
dáshoz. A sejtszám növekedésével a
faktorkoncentráciő is nő, ami megnö­
veli a sejtszámnövekedés mértékét;
az ezt leíró görbe itt is telítésbe fut.
Egy adott típusú sejt esetén a sejtszámváltozás
alakulását jelentősen befolyásolják a tenyésztési kö­
rülmények. Azok a sejtféleségek, amelyek növekedé­
süket saját termelt és szekretált anyagaikkal serkentik
vagy tartják fenn (autokrin faktor függő sejtek), kis
sejtsűrűség mellett nem, vagy csak igen lassan nőnek.
A sejtszám növekedésével a termelt autokrin fak­
torok) koncentrációja is nő, és ez a sejtproliferáciö
mértékének növekedését okozza (15.1/6. ábra). Ilyen
sejtféleségek esetén a kritikus induló sejtszámot előkí-
sérletekben kell meghatározni.
A kezdeti, ün. exponenciális növekedési szakaszt
egy szaturációs fázis követi (I. 15.1/6. ábra). Hossza­
san fenntartható sejtek esetén is kialakul egy „telítési
sejtsűrűség”: a sejtek száma tovább nem növelhető.
A jelenség több tényező hatásával magyarázható.
1. A sejtszám „túl”-növekedésével az adott tér­
fogatú tápoldat már nem fedezi a sejtek tápanyag­
igényét, és túl nagy koncentrációban tartalmaz
anyagcsere-végtermékeket. A tápanyaghiány, a vég­
termékek felszaporodása és mindezek következ­
tében a folyadékkörnyezet sajátságainak - pl pH-
jának, ionösszetételének és ozmotikus koncentráció­
jának - megváltozása a sejtszaporodás mértékét
csökkenti (végső soron a sejtek pusztulását is okoz­
hatja).
2. A sejtosztódás kontakt gátlása következtében
a sejtek mitotikus aktivitása csökken egy kritikus
sejtsűrűség felett. A növekedést ilyen esetben nem
lehet fenntartani megfelelő tápanyagellátás és vég­
termék-eltávolítás mellett sem. A folytonos sejtsza­
porodást csak úgy lehet biztosítani, ha a sejteket
megnövelt felületre vagy kisebb sejtsűrűségű szusz-
penziós tenyészetbe ültetjük át (passzálás), mielőtt
a rendelkezésükre álló eredeti tenyésztőfelszínt „be-
 1 5 . 1 . S e j t - és s z ö v e t t e n y é s z t é s : m ó d s z e r t a n i a l a p i s m e r e t e k

nőnék”, ill. a szuszpenziőban a sejtütközések meg­
növekedett gyakorisága az osztódási rátát csökken­
tené.
Többféle sejtet tartalmazó tenyészetekben az
egyes sejtek által termelt, osztódást serkentő (mi­
togén) vagy gátló (antimitogén) faktorok jelentősen
szabályozhatják a többi sejttípus szaporodását. Kü­
lönböző típusü sejtek közös tenyészeteiben a gyor­
san szaporodó sejtek „túlnőhetik” a ritkán osztódó­
kat. Ilyen esetben antimitotikus kezeléssel „védhet-
jük" a lassan növő sejttípust. Osztódást mérséklő
hatást elérhetünk a mitogéneket tartalmazó szérum
elvonásával vagy osztödásgátlók rövid idejű adagolá­
sával.

745
 15.2 . Sejtalkotók fluoreszcenciás jelölése
és detektálása
15.2.1 Fehérjék és nukleinsavak jelölése specifikusan kötődő molekulák segítségével
15.2.1 .1. Jelölés antitestek segítségével
15.2.1 .2. Jelölés toxinokkal és más bioaktív vegyületekkel
15.2.1 .3. Jelölés szubsztráttal és liganddal
15.2.1 .4. DNS-festékek
15.2.1 .5. Szekvenciaspecifikus nukleinsavprőbák
15.2.1 .6. Indirekt jelölési módszerek
15.2.1 .7. Egyéb, ex vivő jelölési mödszerek
15.2.2 A próbák eljuttatása a célmolekulákhoz
15.2.3. Stratégia sejtalkotök jelölésére: PDGF-receptorok, F-aktin és a sejtmag egyidejű megfigyelése
15.2.4 A fluoreszcenciás mikroszkopia néhány alkalmazása
15.2.5. A feloldöképesség határai és azok átlépése
Bevezetés
„Hiszem, ha látom!”, szoktuk mondani, és gyakor­
ta nincs ez másképp a sejtbiológiában sem. Tekintve,
hogy a tudományterület egyfajta funkcionális mikro-
morfológia, a mikroszkóp első sejtbiológiái bevetése
óta (L e e u w e n h o e k , 1673) folyamatos az igény, hogy a
sejt alkotóelemeiről, ill. üjabban a sejtműködések so­
rán kölcsönhatásba kerülő molekulákról feltételezése­
inket vizuálisan megerősítsük.
Az élő minták, sejtalkotök fényabszorpciója vi­
szonylag csekély, ezért az egyes sejtalkotók kont­
rasztja egymáshoz viszonyítva kicsi. A kontraszt foko­
zására alkalmazhatunk festékeket, amelyek egyes
sejtalkotókhoz specifikusan kötődnek. Az ilyen jelle­
gű festés általában a sejt pusztulását vonja maga
után, tehát a módszer élő sejtek megfigyelésére csak
elvétve alkalmas. Az élő sejtekben lejátszódó folya­
matok megfigyelésére ezért a transzmissziós mikro­
szkopia számos változatát dolgozták ki, pl.: sötét lá­
tóteres (ultramikroszkőp), fáziskontraszt-, interferen­
ciakontraszt- és polarizációs mikroszkópok. A min­
dennapi gyakorlatban többnyire a fáziskontraszt-
mikroszkőpot alkalmazzuk, amely a minta különböző
pontjain áthaladó fotonok fáziskülönbségét intenzi­
táskülönbséggé alakítja.
V ereb György
Szemben az abszorpcióval, a lumineszcencia (fluo­
reszcencia) in vivő megfigyelése nagy érzékenységet és
jó kontrasztot biztosíthat. Ennek oka egyrészt az, hogy
a lumineszcencia megfigyelésekor az emittált fotonokat
sötét háttérrel szemben detektáljuk, így minden emit­
tált foton elvileg 100%-os intenzitásnövekedést jelent.
Emellett a fluoreszcens jelzést tetszőleges megfigyelen­
dő sejtalkotöhoz vagy molekulához kapcsolhatjuk,
szükség esetén sokkal specifikusabb módon használ­
hatjuk, mint a transzmissziós mikroszkópiában alkalma­
zott festések többségét. Ugyanakkor a legtöbb fluo­
reszcens jelzés a sejteket csak csekély mértékben ká­
rosítja, hiszen nem összetett kémiai reakciók eredmé­
nye, és így a sejtműködéssel összeegyeztethető.
A sejtekbe (sejtekre) juttatott fluorofor megfigyelé­
sére többnyire epifluoreszcenciás mikroszkópos tech­
nikát alkalmaznak. Az áramlási citometria ugyancsak
a fluoreszcencia mérésén alapszik, ennél a módszer­
nél azonban a sejtbeli lokalizációra, ill. a morfológiára
jellemző információk többségét elveszítjük, mivel egy-
egy sejtről csak az átlagos fluoreszcenciaintenzitást
mérhetjük. Ellentételezésül nagyobb számú sejten vé­
gezhetünk rövid idő alatt méréseket, ami a klinikai
diagnosztikában - különösen, ha néhány molekula
sejten belüli összmennyiségére vagyunk kíváncsiak -
 15.2.
kifejezetten előnyös. Míg a mikroszkopia és az áram­
lási citometria mindezek tükrében egymást jól kiegé­
szítő módszerek, az előnyeik egyesítésére való törek­
vés a közelmültban új eszközt hozott létre: a lézer
pásztázó citométert. Ez a lézer pásztázó mikroszko­
pián alapuló műszer a kitapadva növő vagy tárgyle­
mezre megfelelő sűrűségben felvitt sejtekről nyer kép­
pontonkénti fluoreszcenciaértékeket, azokat - akár
online - az előre megadott algoritmus szerint értéke­
li, tárolja, és a tárgylemez továbbmozgatásával az
egész mintát így letapogatja.'
1 5 .2 .1 . F e h é rjé k és n u k le in s a v a k
je lö lé s e s p e c ifik u s a n k ö tő d ő
m o le k u lá k se g ítsé g é ve l
A fehérjék és a nukleinsavak jelöléséhez leggyak­
rabban specifikusan kötődő molekulákat (próbákat)
használunk, amelyeket fluoreszcens vagy foszforesz-
cens jelzővel látunk el. A lumineszcens jelző lehet köz­
vetlenül a próbához kötve (direkt jelölés), vagy konju-
gálhatják más, a próbához specifikusan kötődő mole­
kulákhoz (indirekt jelölés, 15.2/1. ábra A). A továb­
biakban először a specifikus próbák főbb kategóriáit
ismertetjük, majd a direkt és indirekt jelölés módsze­
reiről ejtünk néhány szót.
1 5 .2 .1 .1 . Jelölés a n tite ste k segítségével
A fehérjék és más, antigenitással rendelkező mak­
romolekulák jelölésére az egyik leggyakrabban alkal­
mazott próba a specifikus antitest. Alkalmazásakor
immunfluoreszcens, ill. immuncitokémiai jelölésről be­
szélünk. Az antitestek nagy affinitással kötődnek az
általuk felismert molekulához, az antigénhez (I. 2. fe­
jezet 2/1. ábra, 9.5. fejezet). Az antigént megkötő ré­
szük hatalmas diverzitást mutat, a különböző plazma­
sejtek által termelt antitestek más és más antigénhez
kötődnek, de mindegyik nagy specificitással, amely­
nek hátterében az antitest ún. Fab részének és az an­
tigénen felismert régió (epitöp) térszerkezetének
komplementer volta áll.
Immunfluoreszcens jelöléshez lehetőség szerint
monoklonális, tehát egy plazmasejtklőn által termelt,
egyfajta epitöphoz kötődő antitestet alkalmazunk.
Sokszor a poliklonális antitestek használata is eredmé-
' Egyes újabb műszerek képesek kapillárisban áramló sejt-
szuszpenzió sejtjeiről is kis feloldású fluoreszcens és transz­
missziós mikroszkópos képeket készíteni.
S e j t a l k o t ó k f l u o r e s z c e n c i á s j e l ö l é s e és d e t e k t á l á s a
nyes, kiváltképp, ha kis számban előforduló molekulát
kívánunk láthatóvá tenni. Ekkor ugyanis előny, ha egy
molekulához több epitópon több antitest kötődhet.
A teljes antitest bivalens, tehát két Fab-részt tartal­
maz, és azokkal egyszerre két azonos epitóphoz képes
kötődni. Emiatt egymástól egyébként távol lévő epitó-
pok is keresztkötődhetnek, ami a vizsgált struktúra (pl.
receptormintázat) megváltozásához vezethet (l. a folt-
és sapkaképződés jelenségét, a 15.2/4. ábra E, F ré­
szén). Ilyen esetekben hasznos a szóban forgó antitest
Fab-fragmentumának alkalmazása, melyet a teljes an­
titestből papainos emésztéssel nyerhetünk. Ekkor le­
hasad az antitestet termelő fajra jellemző aminosav-
sorrendű, állandó összetételű Fc- (konstans) fragmen­
tum, és két Fab-fragmentum képződik. Az Fc-fragmen-
tumhoz hasonlóan az Fab-fragmentum karboxitermi-
nális vége is konstans, a fajra jellemző aminosavsor-
rendet mutat, tehát indirekt jelölés esetén (1. később)
fajspecifikus másodlagos antitestekkel ez is jelölhető.
A monoklonális antitesteket leggyakrabban hibri-
dómák segítségévek állítják elő. A módszer lényege,
hogy a megfelelő antitestet termelő plazmasejtet fu­
zionálják egy myeloma- (lymphoid tumor-) sejttel, és a
keletkező sejt optimális esetben egyesíti a plazmasejt
antitesttermelő tulajdonságát a daganatsejt korlátlan
szaporodóképességével. A hibridőma előállítása so­
rán a plazmasejtek forrását képező állatot immunizál­
ják az antigénnel, és a lépéből kinyert sejteket (pl. po-
lietilénglikol segítségével) fuzionálják myelomasejtek-
kel. így rengeteg hibridómavonalat nyernek, amelyek
közül az antigénhez megfelelő helyen és nagy affini­
tással kötődő antitestet termelő vonalat ki kell válasz­
tani és tovább szaporítani.
A hosszadalmas és elég költséges procedúra al­
ternatíváját a molekuláris biológia gyors fejlődése te­
remtette meg. Az ún. phagemid módszer azon alap­
szik, hogy az antitest specificitásának változatossá­
gát a Fab-fragmentum területén az aminoterminális
részen található variábilis régiók adják, és ezek önál­
lóan - vagyis akár a nehéz, akár a könnyű lánc a má­
sik nélkül - is képesek változatos térszerkezeteket
felvenni. Az ilyen, egy polipeptidláncból álló variábi­
lis régiöt szokás egyszálú antitestnek (single-chain
antibody) is nevezni. Az ezeket a láncokat kódoló
szekvencia beépíthető valamely egyszerű, könnyen
előállítható fehérjét kódoló DNS-be, és azzal együtt
szaporítható. Általában 8 -2 2 aminosavat kódoló
random szekvenciákat illesztenek valamely bakterio­
fág kapszidfehérjéjét kódoló DNS-szakaszhoz, és a
reaktívnak bizonyult fágklónból a peptidet hordozó
kapszidfehérjét izolálják, és mint antitestet használ-
747
15. A S EJTB IO LÓ G IA G Y AKORLATA

másodlagos, B
fluoreszcensen aktin
jelölt antitest filamentum
festék

bázispár

interkalálódó
fluoreszcensen molekula
jelölt falloidin festék

' elsődleges
antitest cukor-foszfát
váz
receptor
plazmamembrán

színszűrőkkel készített képeket egymásra vetítve mutatjuk.

15.2/1. ábra.
A) A membránreceptorok indirekt immunfluoreszcenciás je­
lölése. A fluorofor a második antitesthez van konjugálva.
B) F-aktin jelölése FITC-falloidinnel.
C) DNS jelölése interkalálódó festékkel.
D) A172 glioblastoma- (glia eredetű differenciálatlan agyda­
ganat) sejt. A sejtmagot DAPI-val (kék], az F-aktint FITC-fal­
loidinnel (zöld], a PDGF-receptorokat indirekt immunfluo­
reszcenciával, vörös festékkel (Cy3) jelöltük. A jelölési pro­
tokoll a 15.2.3. pont alatt olvasható. A kék, zöld és vörös
Látható, hogy a PDGF-receptorok részben aggregálódtak,
részben internalizálődtak. A nyilak fokális adhéziós pon­
tokra mutatnak, ahol a receptorok és az aktinfilamentu­
mok nagy sűrűségben fordulnak elő, így az intenzív vörös
és zöld színek egymásra vetülése sárga jelölődést eredmé­
nyez. A sejt körül a sejt vándorlásának eredményeként ak­
tint tartalmazó refrakciós filamentumok láthatók.
Ej A431 epidermoid carcinomasejt. A sejtmagot DAPI-val
(kék], az F-aktint FITC-falloidinnel (zöld) jelöltük. A jelölé­
si protokoll a D pont alattihoz hasonló. Az élénken jelölő­
dött két sejt M-fázisban, annak citokinézis szakaszában
van. Látható, hogy a szülősejt az osztódáshoz felkereke­
dett a szubsztrátumröl, a korábban általa elfoglalt terület
egy része üres (fekete).
F) Az E pont alatti mintában az EGF-receptorokat is megje­
löltük, direkt immunfluoreszcenciával, vörös festékkel
(Cy3) konjugált monoklonális Fab-fragmentummal. Ha
zöld gerjesztést alkalmazva a csak vörös fotonokat áten­
gedő szűrővel is készítünk képet, és az előző felvételre
vetítjük, a nem osztódó sejtekben elsősorban a memb­
ránban látunk vörös fluoreszcenciát. Ez annak köszönhe­
tő, hogy a sejt viszonylag lapos, és a szélein vetül egy­
másra a legtöbb receptor. A D, E, F képen a látómező
50x40 jxm .
 15.2. S e j t a l k o t ó k f l u o r e s z c e n c i á s j e l ö l é s e és d e t e k t á l á s a

jak.2 A bakteriofágok jól tenyészthetők, és a belőlük 15.2/1. táblázat.

nyert „antitest" kis mérete és nagy (bár a natívnál ki­ Makromolekulák jelölésére használt néhány toxin
sebb) affinitása miatt minden olyan alkalmazásban ígé­ és más bioaktív vegyület
retes, ahol a kis méret és a könnyű előállítás, tesztel­ Jelölt makromolekula Specifikus próba
hetőség követelmény, pl. ahol kiterjedése miatt még
a Fab-fragmentum is gátolja vagy megváltoztatja az F-aktin falloidin, fallacidin
antitest segítségével megfigyelni kívánt folyamatokat. Feszültségfüggő K+-csatorna (5-skorpiótoxin
Itt célszerű összefoglalni, hogy az alkalmazott im­
munfluoreszcens jelzés milyen különböző szinteken Feszültségfüggő N af -csatorna tetrodotoxin, saxitoxin

képes a vizsgált rendszer működésébe beavatkozni. N típusú Ca2+-csatorna w-konotoxin

A bivalens antitestek által létrehozott keresztkötést
mint a fehérjék csoportos rendezettségét megváltoz­
tató hatást már az előzőkben említettük. A keresztkö­
tés mellett jelátviteli folyamatokat is képes az antitest
megindítani, mégpedig azokban az esetekben, amikor
két megkötött molekula fizikai közelsége, esetleg az
antitest konformációt megváltoztató hatásával kiegé­
szítve, elegendő trigger. Fia pl. glioblastomasejteken a
PDGF-receptort (I. 8.1. fejezet) teljes antitesttel jelöl­
jük (I. 15.2/1. ábra D), azok, hasonlóan a PDGF kötő­
déséhez, a receptorok tirozinfoszforiláciőját és inter-
nalizációját indíthatják el. Az ilyen hatások elkerülé­
sére alkalmazhatunk Fab-fragmentumot (l. 15.2/1.
ábra F). Amennyiben a jelátviteli folyamat elindításá­
hoz elegendő egy molekula konformációváltozása, és
ezt az antitest létre tudja hozni, nemcsak a teljes anti­
test, de az Fab alkalmazása is lényeges beavatkozást
jelent a megfigyelt rendszer működésébe. Ilyenkor mi­
mikriről beszélünk: az antitest utánozza a ligand hatá­
sát. A jelenség ellentettje is előfordul; számos antitest
kötődése nemhogy aktiválná, de inaktívvá teszi a jelö­
lendő receptort, enzimet - akár szterikus gátlás miatt,
akár azért, mert konformáciöváltozást indukál. Az an­
titest által kiváltott biológiai hatások kivédésére gyak­
ran használják a jégen (4 °C-on) való jelölést. Fontos
tudnunk, hogy ez a módszer a legtöbb jelátviteli folya­
matot csak lelassítja, de nem akadályozza meg.
1 5 .2 .1 .2 . Jelölés to x in o k k a l és más bio aktív
vegyületekkel
A kis méret és a specifikus, erős kötődés követel­
ményének más molekulák is eleget tesznek3. Ezek
különböző toxinok és más bioaktív vegyületek (gyógy-
L típusú Ca2+-csatorna dihidropiridinek,
fenilalkilaminok
Intracelluláris (IP3 -függő) rianodin
Ca2+-csatorna
Na+/K +-ATP-áz ouabain
Nikotinerg acetilkolin-receptor a-bungarotoxin
n-opioidreceptor naloxon
a-adrenerg-receptor prazosin
szerek, metabolitok, alkaloidok, lektinek), amelyek
gyakran növényi vagy állati eredetűek, és bizonyos
makromolekulákhoz kötődve azok működését be­
folyásolják. A hatás feltétele a szelektív, nagy affini-
tásű kötődés, amelyet kihasználhatunk a célmoleku­
la jelölésére, ha a próbát lumineszcens vegyülettel
konjugáljuk. Fontos azonban szem előtt tartanunk,
hogy ezek a próbák biológiailag aktívak, így felhasz­
nálásuk beavatkozást jelent a vizsgált sejt életfolya­
mataiba. Néhány példát a 15.2/1. táblázatban adunk
közre.
A citoszkeleton jelölésére (I. 15.2/1. ábra D, E, F)
gyakran használt fallatoxinok (falloidin és fallacidin) a
gyilkos galócából (Amanita phalloides) izolálható bi-
ciklikus peptidek, amelyek szelektíven a polimerizált,
fibrilláris aktinhoz kötődnek, a globuláris monomer­
hez nem (I. 15.2/1. ábra B). A kötődés sztöchiomet-
rikus, és az F-aktin-G-aktin egyensúlyt a polimerizá-
ció irányába tolja el. Ugyanakkor a kis méret miatt
(1 2 -1 5 Á) a kötődő fallatoxinok nem gátolják a mio­
zin és a tropomiozin F-aktinhoz való kötődését és a
kontrakciót.

vagy RNS-oligonukleotidok, amelyek nevüknek megfelelően (il­

2Hasonlö elven rekombináns antitest könyvtárakat is lét­
rehoztak, a belőlük számítógépes modellezés alapján kiválaszt­
ható antitestet, Fab-t, vagy egyszálú antitestet kódoló DNS-
templátröl baktériumokban termeltethető antitestet.
3Egy további új, ígéretes módszer az ún. aptamerek szinté­
zisén és molekuláris evolúcióján alapszik. Ezek olyan DNS-
leszkedni - aptare) más molekulákhoz jól illeszkednek, nagy af­
finitással kötődnek. Mivel nem fehérje természetűek, ellenük
autoimmun reakció kis valószínűséggel indul, tehát potenciális
in vivő hasznosíthatóságuk kiváló. További előnyük a peptid-
könyvtárakhoz képest, hogy akár 4 nagyságrenddel nagyobb
számú variánst lehet előállítani belőlük.

749
15. A S EJT B IO LÓ G IA G Y AKOR LATA
1 5 .2 .1 .3 . Jelölés szu bsztrá ttal és liganddal
Az enzimaktivitással bíró fehérjék jelölésére alkal­
mazhatjuk azok specifikus szubsztrátját, ill. annak mó­
dosított formáit, ün. pszeudoszubsztrátokat, amelyek
lumineszcens tulajdonságűak, vagy lumineszcens fes­
tékhez kötöttek, beilleszkednek a szubsztrátkötő
helyre, és irreverzibilisen kötődnek az enzimhez.
A kapcsolódási reakció tervezhető úgy, hogy az en­
zimműködés indítsa el, de használhatunk fényener­
giát igénylő, ún. fotoaffinitás-reagenseket is, amelyek
a kísérlet során tetszés szerinti időpontban - általá­
ban UV-fénnyel - aktiválhatok.
A különféle receptorok jelölésére szintén felhasz­
nálható az általuk specifikusan kötött molekula, a li­
gand. Mivel a ligand-receptor komplex kialakulása
szignalizáciős folyamatokat indíthat el, amelyek mó­
dosíthatják az általunk vizsgálni kívánt rendszert, a
legtöbb esetben akkor használunk ligandot a receptor
azonosításához, ha egyben a jelátviteli folyamatot is
el kívánjuk indítani, ill. a ligandot kötő receptor sorsát
kívánjuk tanulmányozni (pl. leszabályozás internalizá-
ciö útján, I. 8.1 fejezet).
1 5 .2 .1 .4 . DNS-festékek
A fluoreszcens festékek többsége planáris, aromás
gyűrűkkel rendelkező molekula, és szerkezetéből
adódóan hajlamos lehet az azonos és egyéb planáris
molekulákkal való aggregáciöra. A DNS jelölésére
használt festékek is ilyenek. Kötődésük alapján három
csoportba oszthatók:
/. A DNS-molekula felszínéhez való kötődés (out-
side binding).
2. Beékelődés két szomszédos bázispár közé a
DNS kis árka felől úgy, hogy a festék (pl. daunomicin,
Hoechst, DAPI) hossztengelye merőleges a bázispá­
rok tengelyére (minor groove binding).
3. Beékelődés két szomszédos bázispár közé a
DNS nagy árka felől ügy, hogy a festék (pl. etidium-
bromid, propidium-jodid, proflavin) hossztengelye
párhuzamos a bázispárok tengelyével (interkaláció,
major groove binding, I. 15.2/1. ábra C)
DNS-kötő festékekkel jelölhető sejtmag (15.2/2.
ábra D, E, F), kromoszómák (I. 15.2/2. ábra C, D), mér­
hető a sejtek DNS-tartalma, megállapítható, hogy a
nukleinsavak duplex vagy egyszálas állapotban van­
nak-e (ugyanis az interkalálódás feltétele a duplex
struktúra). A DNS-festékek közül némelyek bázisspeci-
ficitást mutatnak. A Hoechst festékek és a DAPI pl. az
AT-gazdag régiókhoz kötődik elsősorban. Ezt kihasz­
nálva - esetleg több festéket kombináltan alkalmaz­
va - a metafázis-kromoszőmák sávjait fluoreszcenciás
mikroszkópban is vizsgálhatjuk (I. 15.2/2. ábra D).
A DNS-replikáciőban és a fehérjeszintézisben betöltött
központi szerepe miatt a DNS-festékkel való kölcsön­
hatás befolyásolhatja a sejt metabolizmusát. A propi-
dium-jodid és az etidium-bromid pl. kifejezetten karci­
nogén, laboratóriumi használatuk fokozott óvatossá­
got igényel. Nagy mőltömegük és vízoldékonyságuk
miatt csak a károsodott (permeábilis) sejtmembránon
jutnak át. Vannak olyan DNS-festékek is (Hoechst),
amelyek kis móltömegük és viszonylagos zsíroldé-
konyságuk miatt ép sejtmembránon is átjutnak, és a
DNS-hez való kötődésük ellenére a sejtek életképesek
maradhatnak.
1 5 .2 .1 .5 . Szekvenciaspecifikus nukleinsav-
p ró bá k
A nukleinsavak kimutatásakor gyakran nem mor­
fológiai vagy mennyiségi kérdésekre kívánunk választ
kapni, tehát pl. nem a sejtmag elhelyezkedésére,
DNS-tartalmának haploid vagy diploid voltára va­
gyunk kíváncsiak, hanem egyes specifikus nukleinsav-
szekvenciák előfordulására DNS- vagy RNS-szinten.
Az esetek többségében egyes génszakaszok meglété­
re, kópiaszámára, kromoszómán belüli elhelyezkedé­
sére, a belőlük átírt mRNS jelenlétére irányul vizsgála­
tunk. Ilyenkor a kimutatandó bázissorrenddel komp­
lementer DNS-szakaszt szintetizálunk, és a szintézis
során valamilyen nukleozidanalőgot (többnyire biotin-
nal vagy digoxigeninnel konjugált dUTP) mint markert
építünk be enzimatikusan a DNS-be. Az így megszin­
tetizált komplementer nukleinsavmolekula a próba,
más néven szonda. A próba-DNS-t a feltárt sejtbe ju t­
tatjuk, a cél- és próba-DNS-t együtt denaturáljuk
(megfelelő sókoncentráciök, magas hőmérséklet),
majd hagyjuk renaturálödni. Mivel a próba-DNS-t
nagy feleslegben adjuk a rendszerhez, a cél-DNS
nagy valószínűséggel nem önmagával, hanem a pró­
bával fog reasszociálődni. Megfelelő prőbahosszúság
esetén egy célszekvenciához - egymáshoz képest el­
tolódva - több próba-DNS is tud hibridizálödni, ami
intenzívebb jelölődést eredményez. A hibridizáció le­
zajlása után a prőba-DNS-en lévő markert specifi­
kusan kötődő molekulák, ill. molekulakomplexek
segítségével jelöljük, és az ezekhez kötött luminesz­
cens anyagokat detektáljuk (I. 15.2/2. ábra B, C, E)4.
4Érzékeny detektálás esetén fluoroförral közvetlenül jelölt
nukleotidok is alkalmazhatók.
 15.2. S e j t a l k o t ő k f l u o r e s z c e n c i á s j e l ö l é s e és d e t e k t á l á s a
15.2/2. ábra.
A) GFP-EGF receptor fúziós fehérje génjével transzfektált
CHO- (kínai hörcsög ovarium) sejtek. A receptor élénk­
zöld membránfluoreszcenciát mutat. A látómező
350x350 nm.
B) Fluoreszcencia in situ hibridizáció (FISH) JY jelű B limfoid
sejteken. A biotinált pUC1.77 próba az 1. kromoszóma
pericentromerikus repetitív szekvenciáinak kimutatására
készült. A detektálás biotin-avidin szendvicsmódszerrel,
vörös fluoroforral történt. A sejtmagokat DAPI (kék] jelö­
li. Valamennyi sejtmagban 4 erősebb és 2 gyengébb hib­
ridizációs jel mutatkozik, tehát feltehető, hogy a kromo­
szóma sejtvonalra jellemző, stabil számbeli rendellenes­
ségével állunk szemben, ill. a vizsgált repetitív szekvencia
nem minden kópiája egyforma hosszú. A látómező
24x32 ^m.
C) Fluoreszcencia in situ hibridizáció (FISH) izotöniás lízissel
kiterített metafázis-kromoszömán. A pUC1.77 próba az
Mivel a targetnukleinsavat annak eredeti helyén, a
sejtben jelöljük, és fluoreszcencia segítségével tesz-
szük láthatóvá, a módszert fluoreszcens in situ hibri­
dizációnak [FISH] nevezzük. Felhasználhatósága széles
körű, interfázisban (I. 15.2/2b ábra) és metafázisban
(I. 15.2/2. ábra C, E) egyaránt alkalmazható génszaka­
r*
Ml
1 . kromoszóma pericentromerikus régiója ellen készült.
A kimutatás biotin-avidin többszörös szendvicsmődszer-
rel, zöld fluoroforral (fluoreszcein) történt. A kromoszóma
DNS-ét propidium jodid (vörös] festés teszi láthatóvá.
Az izotöniás lizis során kihúzódott kromatidok a zölden
jelölt pericentromerikus régiótól indulnak ki. A látómező
6x9 nm.
D), E) Kromoszőmafestő próba Drosophila lárva nyálmiri­
gyének óriáskromoszőmáján. A kiválasztott X-kromoszó-
mából az egész kromoszómát lefedő festőprőba készült.
Ezt a nyálmirigy-preparátumhoz in situ hibridizálva avi-
din-biotin szendvicstechnikával zöld fluoroforral (fluo­
reszcein) jelöltük (E ábra). A D ábrán DAPI jelöléssel (kék)
látszik, hogy a látótérben van egy másik kromoszóma is,
amelyet a festőprőba nem jelöl. A DAPI-festés az AT-gaz-
dag régiókat jelöli preferenciálisan, innen ered a sávozott
megjelenés. A látómező 300x200 nm.
szok azonosítására, ill. teljes kromoszómák jelölésére
(ün. festő - painting - próbák segítségével, I. 15.2/2.
ábra E).5
5Hasonlő elven in situ mRNS-detektálás is végezhető.
751
15. A S EJT B IO LÓ G IA GY A KO R LATA
1 5 .2 .1 .6 . In d ire k t je lö lé s i m ó d sze re k
Mint arra már korábban utaltunk, a specifikus jelö­
lés során nem mindig a próba hordozza közvetlenül a
fluorofort, hanem indirekt jelölést is alkalmazhatunk.
Ezt általában abból a megfontolásból tesszük, hogy a
közvetlenül a próbához köthető fluoroforok limitált
számát megnövelhessük, és ezáltal intenzívebb lumi­
neszcensjelet nyerjünk. Akkor is alkalmazhatjuk azon­
ban, ha a próbát közvetlenül nem jelölhetjük fluoro-
forral, de valamely más, fluoreszcensen jelölt moleku­
lát hozzáköthetünk.
Az indirekt jelölés egyik egyszerű és gyakran alkal­
mazott formája az elsődleges és másodlagos antites­
tek szekvenciális alkalmazása (I. 15.2/1. ábra A, D).
Elsődleges antitestként leggyakrabban monoklonális
antitesteket alkalmazunk. Másodlagos antitestnek
sokszor jól beválnak az elsődleges antitest Fc-régiöja
elleni poliklonális ellenanyagok, mivel ezekből egy pri­
mer antitesthez több szekunder antitest is kötődhet
különböző epitöpokon. Az eredmény a direkt jelölés­
nél intenzívebb fluoreszcencia.
A nagyon érzékeny detektálást kívánó vizsgálatok
során - pl. in situ hibridizáció esetén - gyakran alkal­
mazzák az űn. „ szendvics "-módszereket. Itt a próba
mellett két másik molekula játszik még főszerepet, a
biotin (H-vitamin, amelynek megfelelő származéka ko­
valensen ráköthető más molekulákra) és az avidin. Az
avidin egy tojásban található fehérje, mely négy bio­
tin igen erős megkötésére képes. A biotinált próba, az
avidin, és további, fluoroforral konjugált biotin egy­
mást követő felkötése eredményezi a legegyszerűbb
„szendvicset” (I. 15.2/2. ábra B, E). Ekkor az erősítés
legalább háromszoros, hiszen a primer biotinhoz -
amely egy fluorofort helyettesít a próbán - az avidi-
nen keresztül 3 további, fluoroforral jelölt biotin kötő­
dik. Természetesen ez a 3 biotinmolekula is lehet va­
lamely fehérjéhez, pl. fluoreszcensen jelölt antiavidin
antitesthez konjugálva (I. 15.2/2. ábra C), ezek to­
vábbi avidinmolekulákat köthetnek etc. Határt az
szab, hogy az egyes „rétegek" felkötésekor mindig
van aspecifikus kötődés, amely a háttér-fluoreszcen-
ciát növeli, ill. a tűi nagyra nőtt detektálási komplex
a térbeli feloldást behatárolja, a lokalizációt bizony­
talanná teszi.
1 5 .2 .1 ,7 . Egyéb, ex v iv ő je lö lé s i m ó d sze re k
Az ismertetett, in situ, tehát helyben (a sejtben, ill.
akár élő sejtben) alkalmazható specifikus jelölési
módszerek mellett lehetőségünk van egyes vizsgálni
kívánt molekulákat a sejtből kivonva (ex vivő) megje­
lölni, majd ezt követően visszajuttatni és megfigyelni.
A jelöléshez a fehérjék reaktív amino- vagy tiololdal-
láncait közvetlenül konjugálhatjuk festékmolekulák­
hoz. Kicserélhetjük prosztetikus csoportjaikat vagy
kofaktoraikat a működést nem befolyásoló luminesz­
cens analógra, pl. lantanida ionokra, Pt- és Pd-porfiri-
nekre.
A molekuláris biológia szintén nyüjt űj lehető­
ségeket az egyes fehérjék fluoreszcens jelölésére.
A zöld fluoreszcens proteint (green fluorescent pro­
tein, CFP) egy medúzafaj (Aequorea victoria) terme­
li, ill. ma már nem kizárólagosan, hiszen a GFP-t kó­
doló DNS-szakaszt tetszőleges fehérjét kódoló szek­
vencia elé vagy mögé be lehet építeni (I. még 3.5.,
4.10. fejezet). Az így átalakított gént megfelelően
szabályozott expressziós vektorba ültetve és a cél­
sejtbe juttatva, az expressziö indukciójakor egy
olyan fehérje kezd el termelődni a sejtben, amely­
nek része a megfigyelni kívánt protein, de bele van
építve a GFP is, amelyet mint egy lámpást mindig
magával hordoz (I. 15.2/2. ábra A). A GFP-nek ma
már léteznek eltérő spektrális tulajdonságú változatai
is, amelyek többszínű jelölést, ill. megfelelő (pl. ég­
színkék-sárga) párok között fluoreszcenciarezonan­
cia energiatranszfer mérés segítségével molekuláris
távolságbecslést tesznek lehetővé.
1 5 .2 .2 . A p ró b á k e lju tta tá s a
a c é lm o le k u lá k h o z
Az egyes molekulák ex vivő jelölése és visszajutta­
tásának igénye - de hasonlóképpen a sejtmembrá­
non átjutni nem tudó poláros próbák is - szükséges­
sé tették olyan módszerek kidolgozását, amelyek a
sejtmembrán végleges károsodása nélkül átjutást biz­
tosítanak a sejt belseje felé. E módszerek közé tarto­
zik a mikroinjekciös technika, mely egy hegyes mikro-
kapillárison keresztül a sejtbe juttatja az igen kis tér­
fogatban feloldott próbát vagy jelölt molekulát. Elter­
jedőben vannak a lipidvezikulák, amelyeket nemcsak
próbák, hanem terápiás ágensek körülzárása is hasz­
nálnak: ezek képesek fuzionálni a sejtmembránnal,
és azt követően a citoplazmába ürítik tartalmukat. Al­
kalmazhatjuk még a „kaparva töltés” (scrape loading)
módszerét, amelynek során egy éles tárgyat végighú­
zunk a kitapadva növő (adherens) sejtrétegen, és a
feltáruló membrán sérülésein keresztül az oldatban
lévő molekulák egy része bejut a sejtbe. A sértési vo­
nalban a sejtek általában elpusztulnak, de a vonal két
oldalán számos olyan sejt lesz, amelynek megnyitott
 15.2. S e j t a l k o t ö k f l u o r e s z c e n c i á s j e l ö l é s e és d e t e k t á l á s a
15.2/3. ábra.
A -D ) Az EGF-receptor ligandkötése által okozott intracellu­
láris tirozinfoszforiláciös kaszkád időbeli követése. A431
epidermális carcinomasejteket 50 nM végkoncentráciöjü
EGF-fel stimuláltunk, és a párhuzamos mintákat a 0., 5., 10.
és 20. percben -1 0 °C-os aceton-metanol keverékbe márt­
va fixáltuk. Cy3 (vörös] festékhez konjugált monoklonális an­
titesttel jelöltük a sejtfehérjék foszfotirozin-oldalláncait.
A konfokális mikroszkóppal készült felvételeket időrendben
membránja rövid időn belül bezárul, homeosztázisa
helyreáll, és ugyanakkor tartalmazza a bejuttatni kí­
vánt molekulát. Figyelmet érdemlő módszer a kis mo­
lekulájú poláros festékek sejtbe juttatására kifejlesztett
AM- (acetoximetil-) észteresítés. Egyes poláros mole­
kulák karboxilcsoportjaiből acetoximetilésztert képez­
ve a molekula amfipatikussá válik, és a sejtmembránon
könnyen átjut. A citoplazma észteráz enzimei ezután
elbontják, és felszabadul az eredeti poláros molekula,
melynek számára a membrán - immár kifelé - átjárha-
tatlan, de a citoszolban célpontjához kötődhet. Ilyen
elven működik a legtöbb ionindikátor (I. később).
Fia a sejtmembrán integritása, a vizsgált sejt élet­
ben maradása nem szükséges feltétele a kísérletnek,
alkalmazhatunk általános fixálási, permeabilizálási
módszereket a próbák bejuttatására. A két leggyako­
ribb módszer a szerves oldószerben való fixálás,
amely egyben feltárás is, valamint a formaldehides
az A-^D kép mutatja. A stimuláció előtt alig észlelhető fosz-
fotirozin a sejtekben, 5 perc múlva a sejtmembránban inten­
zív jelet látunk, amely nagyrészt az EGF-receptortöl szárma­
zik. A 10. percben mér a sejt citoplazmájában is van foszfo-
tirozin, amely részben internalizált EGF-receptoron, részben
a foszforilált MAP-kinázon és adapter fehérjéken található.
A 20. percben lényegesen kisebb jeleket észlelünk, ami a
válasz lezárására, az aktivált (foszforilált) molekulák eltűné­
sére utal. A látómező 90x90 nm.
fixálást követő detergenskezelés. Az előbbinél gyak­
ran alkalmazott szer az aceton vagy az aceton és me­
tanol 1:1 arányú keveréke. A detergenskezelésnél a
választott szer leggyakrabban a Triton-X 100. A sej­
tekben lejátszódó jelátviteli folyamatokról így is kap­
hatunk képet, de időbeli lefolyásuk követéséhez több
párhuzamos mintát kell készítenünk, és ezeket kü­
lönböző időpontokban kell fixálni és jelölni (15.2/3
ábra).
1 5 .2 .3 . S tra té g ia s e jta lk o tó k je lö lé s é re :
P D C F -re c e p to ro k , F -a k tin és
a s e jtm a g e g y id e jű m e g fig y e lé s e
Itt a 15.2/1. ábra D részén látható minta elkészíté­
sének kivonatos protokollját mutatjuk be (15.2/2.
táblázat).
753
15. A SEJT B IO LÓ G IA GY A KO R LATA

15.2/2. táblázat.

Teendő Idő/perc

1. lépés - a membrán PDGF receptor indirekt immunfluoreszcens jelölése (A fixálásig valamennyi

műveletet jégen, ill. hűtött oldatokkal végezzük, ezt követően pedig szobahőmérsékleten]

A fedőlemezre növesztett sejteket nedveskamrában, parafilmen jelölhetjük

3x mosás pufferben 2 0

Inkubálás anti-PDGFRp monoklonális antitesttel (~ 5 ng/ml) a PDGF receptor jelölésére 2 0

3x mosás pufferben 1 0

Inkubálás Cy3-konjugált második antitesttel (~ 5 ng/ml) poliklonális nyúl anti-egér Fab 2 0

3x mosás pufferben 1 0

Fixálás 3,8% paraformaldehiddel, 5 percig jégen, majd a következő 5 percben hagyjuk szobahőmérsékletre 1 0

melegedni

3x mosás pufferben 1 0

II. lépés - F-aktin direkt jelölése FITC-falloidinnel és a sejtmag jelölése DAPI-val (Valamennyi műveletet
szobahőmérsékleten végezzük]

Permeabilizálás acetonban 0,5 ül

2 x mosás pufferben 5

Inkubálás (1 ng/ml) FITC-falloidinnel és (1 ng/ml) DAPI-val 2 0

4x mosás pufferben 15

A puffer leszívása után a fedőlemezkére elhalványulásgátlöt (antifade) cseppentünk, és sejtekkel lefelé 5 + 20

buborékmentesen a tárgylemezre bontjuk. Szikkadás után a fedőlemezke szélét ragasztószalaggal rögzíthetjük

cia-anizotröpia) vagy akár egyes molekulák mozgásá­

1 5 .2 .4 . A flu o re s z c e n c iá s m ik ro s z k o p ia
n é h á n y a lk a lm a z á s a nak pályáját („single partiele tracking"), a fehérjék sor­
sát szintézisüktől a lebontásukig (CFP fúziós protein),
az egyes fehérjék kölcsönhatását a sejtek életfolya­
I. Morfológia, mennyiségi jellemzés.
matai során (energiatranszfer).
1. Sejtalkotök megfigyelése, pl. sejtmag és mito­
2. DNS-szintézis mértékének meghatározása
kondrium DNS-ének jelölése interkalálódó festékek­
(bröm-dezoxiuridin - BrdU - beépítése élő, DNS-t
kel, membránstruktúrák jelölése fluorszcens lipidek-
szintetizáló sejtekbe, majd ennek kvantitatív megha­
kel, mitokondrium jelölése rodamin 123-mal.
tározása fluoreszcensen jelölt anti-BrdU antitest segít­
2. Sejtfelszíni vagy sejten belüli fehérjék (antigé­
ségével).
nek) kimutatása. Általában specifikus monoklonális
3. Membránpotenciái mérése. Erre a célra alkal­
antitesthez vagy nagy affinitással kötődő ligandhoz,
mazhatunk megoszláson alapuló próbákat, pl. bis-
szubsztráthoz vagy toxinhoz kötött fluoreszcens fes­
oxonol (negatív töltésű), karbocianinok (pozitív tölté­
ték segítségével végezhető. A specifikusan jelölt fe­
sű), valamint töltéseltolődáson alapuló (ún. charge-
hérjék eloszlásából a sejtalkotók szerkezetére is lehet
shift) próbákat, pl. di-4-ANEPPS.
következtetni - pl. a sejtváz egyes filamentumainak
4. Intracelluláris ionkoncentráció mérése, itt
jelölésekor.
gyakran felhasználjuk, hogy az adott iont megkötő
5. Specifikus DNS- vagy RNS-szekvenciák kimuta­
és a szabad indikátor eltérő excitáciős vagy emisz-
tása in situ hibridizációval.
sziös maximummal rendelkezik, és a két maximumon
II. Dinamikusan változó paraméterek vizsgálata. mért fluoreszcenciaintenzitás hányadosát képezve
1. Fehérjék in situ megfigyelése. Meghatározhat­(aránymérés vagy „ratio imaging”) a sejtbe ju tta to tt
juk egyes membránfehérjék laterális és rotációs diffú­ festék koncentrációjától függetlenül határozhatjuk
zióját (FRAP, FCS - I. 4.10. fejezet - , foszforeszcen- meg az ion pillanatnyi koncentrációját. Az egyik
 15.2. S e j t a l k o t ó k f l u o r e s z c e n c i á s j e l ö l é s e és d e t e k t á l á s a
leggyakrabban vizsgált ion a másodlagos hírvivő sze­
repét betöltő Ca2+ (I. 3.4., 8.1. fejezet). Gyakran al­
kalmazott kalciumkelátor fluoreszcens indikátor az
lndo-1 (emissziós arányt mérünk) és a Fura-2 (exci-
15.2/4. ábra.
A) Flumán limfoid sejt felszínén MFICI osztálya fehérjéket di­
rekt immunfluoreszcenciával jelöltünk. A gyűrűszerű jelö-
lődést a gömbölyded sejt szélein egymásra vetülő na­
gyobb számú receptor okozza. A látómező 15x15 nm.
B) Ugyanezen a sejten a primer antitestekhez kolloidális
arannyal konjugált másodlagos antitesteket kötöttünk,
és a kolloidális aranyat atomerő-mikroszkóppal detektál­
tuk. A világossárga, azonos méretű (30 nm) gömbök nem
egyenletesen oszlanak el a membránon, néhány száz nm-
es csoportokat képeznek. Mi több, feltételezzük, hogy
csak o tt láthatók, ahol alattuk kellően nagy sűrűségben
fordulnak elő a primer antitestek ahhoz, hogy megkössék
és megtartsák őket. Ebből a sejtfelszíni antigének inhomo­
gén eloszlására következtethetünk. A kép 0.5x0.5 nm-es
területről készült.
C) A membránantigének eloszlását molekuláris szinten is
vizsgálhatjuk, pl. a fluoreszcens antitestek között mért
rezonancia energiatranszfer hatásfokának meghatáro­
zásával. Az így kapott eredmények 2 -1 0 nm-en belüli
tációs arányt mérünk). A kalcium mellett más ionok
sejten belüli koncentrációját is tudjuk mérni, pl. Na+-t
az SBFI, K+-t a PBFI, H+-t (pH) a BCECF nevű indiká­
torral.
szekunder
antitest
. FITC -jelölt
primer antitest
M H C -I
plazm am em brán
molekuláris kölcsönhatásokról tájékoztatnak. Viszonyí­
tási alapul feltüntettük egy 15 nm-es kolloidális arany­
gomb elhelyezkedését is. Látható, hogy az atomerő-mik-
roszkópiával kim utatott aranygömbök alatt a molekulák
alacsonyabb hierarchikus szintű kapcsolatrendszere rej­
lik.
D) Az atomerő-mikroszkópos vizsgálatok kapcsán megis­
mert néhány 100 nm-es molekulaklaszterek létezésének
további bizonyítékát nyújtják a konfokális mikroszkópiá­
val végzett vizsgálatok. Fia az A ábrán bemutatott göm­
bölyded sejtet nm-es szeletekre „vágjuk”, majd a szele­
tekből rekonstruáljuk a sejtfelszínt, fluoreszcens jelöléssel
is megláthatjuk ugyanazokat a szubmikrométeres ta s z ­
tereket. A látómező 15x15 nm.
E), F) Ha a membránmolekulához kötött primer, fluoreszcen­
sen jelölt antitestekhez a sejtek fixálása előtt, 37 °C-on bi-
valens poliklonális második antitestet adunk, azok ke-
resztkötéseket hoznak létre, ami foltképződéshez (E), és
végül (F) sapkaképződéshez vezet. A látómező 15x15 nm.
1 5. A S EJT B IO LÓ G IA G Y A KO R LAT A
1 5 .2 .5 . A fe lo ld ó k é p e s s é g h a tá ra i
és a z o k á tlé p é s e
A konvencionális mikroszkóp feloldóképessége a
megfigyelt hullámhossztól függően 2 0 0 -4 0 0 nm. Ez
alkalmas a nagyobb méretű sejtalkotók, képletek
megfigyelésére, de nem teszi lehetővé a finom struk­
túrák vizsgálatát vagy a molekulák egyedi megfigyelé­
sét. A konfokális mikroszkopia egy kicsit jobb oldalirá­
nyú feloldást tesz lehetővé, bár fő előnyének az te­
kinthető, hogy viszonylag vékony (~ 1-2 nm) rétegről
alkothatunk képet a minta felszeletelése nélkül, tehát
akár élőben is.
A feloldóképesség véges voltát a diffrakciós kü­
szöb okozza, mely a mikroszkópban alkalmazott op­
tika inherens tulajdonsága, lévén, hogy az optika mű­
ködése éppen a fénytörésen alapszik. Ha a fénytöré­
sen alapuló leképezést kiiktatjuk, lehetőségünk van
rá, hogy a diffrakciós küszöböt is átlépjük. Ezen az el­
ven alapszik a közeli mező optikai pásztázó mikro­
szkóp (scanning nearfield optical microscope,
SNOM), amely egy igen kis (néhány tíz nm) átmérőjű
apertürán keresztül és a hullámhossznál lényegesen
közelebbről ( ~10 nm) világítja meg az - általában
fluoreszcensen jelölt - objektumot. Mivel a mintát
érő fotonok egymással interferálni nem képesek, hi­
szen egy hullámhossznyinál (4 0 0 -8 0 0 nm) sokkal rö-
videbb utat tesznek meg, a feloldást csak az fogja
megszabni, hogy milyen kicsiny területen gerjesztjük
a mintát. A kép pásztázással keletkezik, vagyis a min­
ta minden egyes pontját külön-külön megfigyeljük, és
a pontok helyének és intenzitásának ismeretében ál­
lítjuk össze a képet. A kapott fluoreszcenciás kép a
minta felszínéről származik, tehát membránmoleku­
lák vizsgálatára különösen alkalmas. Mivel a pásztá-
zás során az apertúrát a felszíntől mindig azonos tá­
volságra kell tartani, a mérés egyben a letapogatott
felszín domborzati viszonyairól is tájékoztat.
A felszín domborzati viszonyairól a hasonló pász­
tázó elven működő atomerő-mikroszkópia a SNOM-
nál is jobb (nm-es) feloldásü képeket ad, mivel a leta­
pogatást itt akár atomi méreteket is elérő finom tű
végzi (I. 3.5., 6.4. fejezet). Segítségével sejtalkotök és
molekulák háromdimenziós szerkezete is tanulmá­
nyozható. Ha a vizsgálni kívánt molekulákat immun­
arany módszerrel megjelöljük, a szabályos és ismert
méretű aranygömbök atomerő-mikroszköppal köny-
nyen felismerhetők, és tájékoztatnak a molekulák el­
helyezkedéséről (15.2/4. ábra B).
A különböző technikákkal a sejt és molekulái szer­
veződésének változatos hierarchiájáról nyerhetünk
képet (15.2/4. ábra). A fluoreszcenciás mikroszkopia
néhány száz nm-es feloldással engedi megismerni az
egymásra vetülő struktúrákat (I. 15.2/4. ábra A, E, F).
A konfokális mikroszkóppal szeleteket vághatunk eb­
ből a mintából (I. 15.2/4. ábra D). Az atomerő-mikro-
szkőpia (és a SNOM) sejtek esetében néhány (ill. né­
hány 10) nm-es feloldást nyújt (I. 15.2/4. ábra B).
Adott molekulák nm-es skálán létrejövő kölcsönhatá­
sait pedig fluoreszcencia rezonancia energiatranszfer­
rel lehet jól mérni (I. 15.2/4. ábra C).
Ajánlott irodalom
P e r ia s a m i , A. (ed.): Methods in cellular imaging. Oxford
University Press, 2001.
 15.3. Modellorganizmusok:
S a c c h a r o m y c e s c e r e v is ia e
15.3.1. „Az eukarióták Escherichia colija"
15.3.2. A Saccharomyces cerevisiae életciklusa
15.3.3. Az élesztő genetikailag kiválóan manipulálható modellszervezet
15.3.4. A Saccharomyces cerevisiae kutatásának kiemelkedő jelentőségű területei
1 5 .3 .1 . „A z e u k a rió tá k Escherichia colija”
Az élesztőgombák egysejtű, eukariőta szerveze­
tek. Közös sajátságuk, hogy vegetatív úton, általában
sarjadzással (bimbózással) szaporodnak. Túlnyomó
többségük az aszkuszos gombákhoz sorolható, me­
lyek ivaros folyamataik végén egy tömlőszerű képle­
tet: aszkuszt hoznak létre, benne úgynevezett aszko-
spörákkal. Bár a mikológia több száz élesztőfajt ismer,
a laikus számára az „élesztő” fogalom egy fajjal, a Sac­
charomyces cerevisiaevel azonosult. Ezt a fajt az ókor
óta ismerjük és használjuk kenyér és szeszes italok
előállítására. Erre utalnak hétköznapi nevei: pékélesz­
tő, sörélesztő, borélesztő. Ipari törzsei képezik a sütő-
és szeszipari tevékenység alapját. Ezek, ill. a termé­
szetben előforduló törzsek általában diploidok vagy
poliploidok; a laboratóriumokban legtöbbször haplo­
id törzseit vizsgáljuk.
A genetikusok körülbelül 70 éve kutatják a S. ce-
revisiaet, amelyet az eukarióták Escherichia colijá­
nak is neveznek. A S. cerevisiae azért válhatott a ge­
netika, a sejtbiológia és a biokémia kedvelt modell-
szervezetévé, mert egyesíti a prokarióták és az
eukarióták néhány, kutatási szempontból különösen
fontos sajátságát. Könnyen kezelhető, mint a bakté­
riumok. Sejtjei kisméretűek ( ~10 nm), és gyorsan
osztódnak: komplett táptalajon, optimális hőmér­
sékleten sejtciklusuk ideje kb. 90 perc. A baktériu­
mokhoz hasonlóan az élesztő nagy mennyiségben
tenyészthető folyékony tápközegben, rázatott lom­
bikokban; agaros táptalaj felszínére szélesztve pedig
sejtjei telepeket képeznek, amelyek egyedileg izolál­
hatok és vizsgálhatók. Tenyésztése olcsó, és az em­
beri egészségre veszélytelen. Ugyanakkor az élesztő
tipikus eukariőta sejtciklussal, meiózissal és mito-
M o l n á r M ó n ik a
kondriumokkal rendelkezik. A mitokondriális genom
kutatására pedig lehetőséget ad, hogy képes anae­
rob életűtra térni.
1 5 .3 .2 . A Saccharomyces cerevisiae
é le tc ik lu s a
Az élesztő életciklusa szexuális és aszexuális fázis­
ra tagolható, mely utóbbi lehet haploid és diploid.
A legtöbb laboratóriumi törzs heterotallikus (I. később),
ezért az élesztő életciklusát a heterotallikus törzsek
példáján át mutatjuk be (15.3/1. ábra). A S. cerevi­
siae vegetatív úton sarjadzással (bimbózással) szapo­
rodik (I. 1 5 . 3 / 1 . ábra A, D). A szülői sejten kidudoro-
dás képződik, majd a növekvő leánysejtbe átvándorol
a mitózissal megkettőződött sejtmagok egyike. Ami­
kor a leánysejt eléri a szülői sejt méretét, leválik arról,
és maga is osztódásba kezd. A haploid sejtek „a” vagy
„a ” párosodási típusúak lehetnek. A párosodási típust
egyetlen gén két allélja (MATa, MATa) határozza meg,
és az ivaros fázisra való áttérésben van szerepe. Csak
különböző párosodási típusú sejtek tudnak konjugál-
ni, azaz egyesülni (I. 1 5 .3 /1 . ábra B) és diploid (a/a) zi-
götát létrehozni (I. 1 5 .3 /1 . ábra C).
A természetben előforduló törzsek homotallikusak.
Ez azt jelenti, hogy bonyolult mechanizmus révén képe­
sek párosodási típusukat váltogatni, ezért egy homotal-
likus törzs egyetlen sejtjéből felnevelt kultúrában „a” és
„a" sejtek egyaránt találhatók. Az ellenkező párosodási
típusú sejtek feromonjaik révén érzékelik egymás je­
lenlétét, és konjugálnak. A képződő zigöták tovább
szaporodhatnak a/a diploid sejtként, vegetatív úton,
bimbózással. Az élesztő „vad típusa” - a természet­
ben elterjedt forma - a homotallikus, diploid állapot.
757
15. A SE JTBIOLÓGIA GYAKORLATA
A heterotailikus törzsek elvesztették a párosodási
típus váltásának képességét, ezért tenyészeteik csak
„a”, ill. csak „a” sejteket tartalmaznak (I. 15.3/1. ábra
A). Ivaros folyamatra itt csak két különböző párosodá­
si típusú törzs sejtjeinek találkozásakor van lehetőség.
Az „a” és „a” heterotailikus laboratóriumi törzseket ál­
talában haploid állapotban tartják fenn. Célzott ke­
resztezésük számos genetikai manipulációra ad lehe­
tőséget. A heterotailikus törzsek keresztezésével
nyert diploid (a/a) kultúrák fenntarthatok diploid
törzsként (I. 15.3/1. ábra D), de a cél sokszor a meió­
zissal létrehozott új törzsek (mutánskombinációk)
vizsgálata. A meiőzist a sejtek tápanyagszegény kör­
nyezetbe kerülése és különösen a nitrogénforrás ki­
merülése indukálja. Az ivaros folyamat végeredménye
a 4 aszkospörát tartalmazó aszkusz (15.3/1. ábra E).
Kedvező élettani körülmények között az aszkospörák
kiszabadulása és csírázása újraindítja az életciklust.
1 5 .3 .3 . Az élesztő genetikailag kiválóan
m anipulálható m odellszervezet
S. cerevisiae törzsek vizsgálatára és genetikai mó­ aszkuszban együtt maradó meiotikus termékek enzi­
dosítására klasszikus és molekuláris genetikai möd­
szerek oly sokaságát dolgozták ki, hogy azok részletes
elemzésére a modellszervezet rövid bemutatásának
keretében nem térhetünk ki, ezért csak a legjellem­
zőbb és legfontosabb eredmények és módszerek kö­
zül emelünk ki néhányat.
15.3/1. ábra.
A Saccharomyces cerevi-
siae életciklusa.
A) Haploid a és a páro­
sodási típusú sejtek
tenyészetei.
B) Konjugálö a- és a-sejt.
C) Zigóta.
D) Diploid (ala) sejtek te ­
nyészete.
E) Aszkuszok.
F) A kiszabadult aszko-
spórák mikromanipu-
látorral szétválasztha­
tok.
A S. cerevisiaenek sok ezer mutáns törzse áll a ku­
tatók rendelkezésére. E mutánsok létrehozására rész­
ben az élesztőgenetika klasszikus korszakában, kémiai,
sugárzásos és transzpozonokat (mozgó genetikai ele­
mek) felhasználó mutagenezist alkalmaztak. Az élesz­
tőben letális (sejthalált előidéző) mutációk is fenn­
tarthatok és vizsgálhatók: hőmérséklet-érzekeny alléi­
ként, vagy diploid törzsekben, heterozigóta formá­
ban. A mutánsok izolálását, fenntartását és vizsgála­
tát nagyban megkönnyíti, hogy a S. cerevisiae életcik­
lusában a haploid és diploid fázis egyenlő súllyal van
jelen, azaz haploid és diploid állapotban egyaránt
könnyen fenntartható. Haploid törzseket mutageni-
zálva a képződő recesszlv mutáció fenotípusosan köz­
vetlenül megnyilvánulhat, a diploid fázis pedig a letá­
lis mutációk fenntartásán túl domináns mutánsok izo­
lálására és komplementáciös tesztek elvégzésére ad
lehetőséget. A különböző mutáns törzsek keresztezé­
sével kettős vagy akár többszörös mutánsok is előál­
líthatok, többek között pl. génkölcsönhatások tanul­
mányozása céljából.
A meiózis kutatásának klasszikus genetikai mód­
szere a tetrádanallzis. Az eljárás lényege, hogy az
matikus kezeléssel kiszabadíthatok, a négy aszko-
spóra mikromanipulátorral egymástól elválasztható és
önálló teleppé nevelhető (I. 15.3/1. ábra). A keresz­
tezett törzsek és a négy meiotikus termék genotípu­
sának analízisével információt nyerhetünk a meiózis
lefolyásáról. Ez az egyszerű módszer alapvető fontos­
 15.3.
ságú volt a meiotikus rekombinációs modellek kidol­
gozásában.
Az élesztő génsebészeti manipulálását nagyban
megkönnyíti, hogy többféle módon transzformálható.
A három módszer szferoplasztok, azaz sejtfaluktól
részlegesen megfosztott sejtek készítésén, lítiumsók­
kal való kezelésen, ill. a DNS bejuttatására elektro­
mos impulzus szekvenciákat alkalmazó elektroporá-
ción alapul. Vektorok széles köre áll rendelkezésre
idegen szekvenciák genomba integrálására, deléciók
készítésére avagy gének expresszáltatására (kifejezte-
tésére). A legtöbb élesztőben használt plazmid ün. in­
gázó vektor, azaz egyaránt hordoz szekvenciákat
E. coliban való szaporítás és szelektálás, valamint
transzformánsok élesztőben való szelektálása céljára.
Az integratív vektorok (Ylp: yeast integrative plasmid)
nem replikálödnak önállóan; feladatuk az élesztőge-
nomba integrálódás. Itt kell megemlíteni, hogy a S. ce­
revisiae genetikai módosítását nagyban megkönnyíti,
hogy a bejutott DNS szinte kizárólagosan homológ re­
kombinációval épül be, ezért egy normális kromoszo-
mális helyen található szekvenciát viszonylag könnyű
mesterségesen módosított szekvenciával lecserélni.
A YEp (yeast episomal plasmid) vektorok nagy kópia­
számú, önálló replikációra képes, kevésbé stabil vek­
torok. A centromeres plazmidok (YCp: yeast centro-
mere plasmid) kópiaszáma kisebb ugyan, de stabilitá­
sukat a centromerszekvencia biztosítja. A stabilitás és
a kis kópiaszám a centromeres plazmidokat ideálissá
teszi DNS-könytárak készítésére és általános klónozó
vektorként. A YAC-ok (yeast artificial chromosome) a
szabályos osztódást biztosító centromer mellett vége­
iken telomer szekvenciákat is hordozó mesterséges
kromoszómák. Többek között nagyméretű (pl. emlős)
genomböl való könyvtárkészítésre alkalmazhatók.
A DNS-szekvenciák in vitro mutagenezise, valamint a
géndiszrupció (gének megszakítása marker gén beik­
tatásával) és deléciö (szekvenciák eltávolítása) rutin
eljárásnak tekinthető az élesztőgenom manipulálásá­
ban. A diszrupciös és deléciós törzsek analízise nagy­
ban hozzájárult a géntermékek in vivő funkciójának
feltárásához.
A S. cerevisiae kutatásában új távlatokat nyitott,
hogy 1996 óta genomjának teljes szekvenciája is­
mert. A 12 megabázis méretű, 16 kromoszómába
szerveződő genom közel 6000 gént tartalmaz. A gé­
nek átlagos mérete 1,5 kb. Intronokat ritkán tartal­
maznak, az egy génre eső átlagos intronszám 0,03.
A gének mintegy 25%-ának van humán homológja.
A humán homológok élesztőben való vizsgálatának je­
lentőségét aláhúzza az a tény, hogy a fő biológiai fo­
lyamatok jelentős része evolúciósán konzervatív.
M o d e l l o r c a n i z m u s o k : S a c c h a r o m y c e s ce re vis ia e
1 5 .3 .4 . A S a c c h a r o m y c e s c e r e v is ia e
kutatásának kiem elkedő
jelentőségű te rü letei
A S. cerevisiae igen sokoldalúan vizsgált modell­
szervezet. E rövid áttekintés keretében csupán a leg­
jelentősebb eredményeket felmutató kutatási terüle­
teket emeljük ki.
A magasabb rendű eukarióták sejtciklus-szabá-
lyozásásának felborulása rákos elváltozáshoz vezet­
het. Ez a tény indokolja, hogy elsőként az élesztők
sejtcikluskutatásban betöltött úttörő szerepét említ­
jük. A sejtciklus kutatása élesztőkben különleges hő­
mérséklet-érzékeny mutánsok: cdc (cell division
cycle) mutánsok izolálásával kezdődött: Míg a „kö­
zönséges” hőmérséklet-érzékeny mutánsok a sejtcik­
lusban bárhol megállhatnak, ha az élesztőkultűrát
korlátozó hőmérsékletre tesszük, a cdc mutáns sej­
tek egységesen a sejtciklus azon pontján állnak meg,
ahol az adott cdc gén által kódolt fehérjére lenne
szükség a sejtciklus továbbhaladásához. A S. cerevi­
siae előnye, hogy az anyasejten kialakuló sarj mére­
téből és magfestés segítségével a mag állapotából és
helyzetéből jól megbecsülhető az is, hogy az adott
cdc mutáns a sejtciklus mely fázisában blokkolt. Je­
lenlegi ismeretünk szerint a S. cerevisiaeben a sejtcik­
lus szabályozásában egy ciklinfúggő protein-kináz
(CDK), a CDC28 gén terméke és 9 ciklin vesz részt. Itt
kell megjegyeznünk, hogy az élesztőknek a sejtciklus
kutatásában betöltött kiemelkedő szerepében a S.
cerevisiaevel egyenlő mértékben osztozik egy másik
faj, a hasadó élesztőnek nevezett Schizosaccharomy-
ces pombe. Az utóbbiban a cdc2+ gén kódolja a sejt­
ciklust szabályozó egyetlen CDK-t. Az élesztők jelen­
tőségét mutatja, hogy a sejtciklus kutatásáért meg­
ítélt 2001-es Nobel díj három kitüntetettje S. cerevi­
siaevel, S. pombével, ill. Xenopus oocitákkal végezte
vizsgálatait. Tankönyvünk a sejtciklus szabályozását
a S. cerevisiae példáján keresztül tárgyalja részlete­
sen (I. 7.6 fejezet).
Az élesztőknek a meiőzis kutatásában betöltött ki­
emelkedő szerepéhez nagyban hozzájárult az a tény,
hogy az ivaros szaporodásának végén létrejövő aszku-
szok egy-egy meiotikus osztódás eredményét őrzik,
vagyis a négy aszkospóra elemzésével az őket létre­
hozó meiotikus folyamat rekonstruálható. Meiotikus
rekombináció nagy gyakorisággal történik az élesztő­
ben, és a szabálytalan allélarányok (3:1, génkonver­
zió) előfordulása is viszonylag gyakori, ami a rekombi­
nációs modellek felállításához szükséges klasszikus
genetikai adathalmaz összegyűjtését segítette. Élesz­
tőben azonosították először a meiotikus rekombiná­
759
15. A SE JTB IOLÓGIA GYAKORLATA
ció kezdő eseményét: a kromoszomális DNS kettős
fonalü törését, ill. elvágását a S P 01 1 gén által kódolt
topoizomeráz II típusú enzimmel. A rekombinációs fo­
lyamatot érintő számos mutánst izoláltak, génjeiket
klónozták, valamint a rekombináció több köztes ter­
mékének fizikai detektálását (gélelektroforézissel) is
elvégezték. A DNS-szinten végbemenő rekombinációs
folyamat és a kromoszómák citolögiailag megfigyelhe­
tő változásainak korrelációja is ismert. A meiőzis vizs­
gálatára fejlett citológiai módszerek állnak rendelke­
zésre, pl. fluoreszcencia in situ hibridizáció (I. 15.2 fe­
jezet) a kromoszőmapárosodás vizsgálatához vagy
elektronmikroszkópos eljárások a szinaptonémás
komplex (I. 7.4 fejezet) tanulmányozásához. Az élesz­
tő a meiózist szabályozó gének kutatásában is hasz­
nos modellszervezet.
A S. cerevisiaenek kiemelkedő szerepe volt a jel­
átviteli folyamatok tanulmányozásának megalapo­
zásakor is. Az élesztő ivaros folyamatának kezdetén
feromonokat: kis méretű, diffuzibilis proteineket szek-
retál. A MATa párosodási típusú sejtek a-faktort, a
MATa sejtek pedig a-faktort termelnek. A feromono­
kat az ellenkező párosodási típusú sejtek érzékelik.
A feromonválasz eredménye, hogy az élesztősejtek
sejtfelszíni molekulákat termelnek az ellenkező páro­
sodási típusú sejtekkel való agglutináciöhoz, megáll­
nak G1-fázisban, hogy sejtciklusuk szinkronba kerül­
jön a konjugációhoz, alakváltozáson mennek át, és
végül aktiválják a konjugációhoz szükséges géneket.
A feromonokat a sejtek G-proteinhez kapcsolt hét
transzmembrán doménnel rendelkező receptorokkal
érzékelik. (Erről a receptortípusről, illetve jelátvitelről
részletesen a 8.1 fejezetben van sző.) Élesztőben jól
ismertek az a- és a-faktort kódoló gének, a feromono­
kat érzékelő receptorokat, valamint a heterotrimer G-
protein egyes alegységeit kódoló gének. A jel a G-pro-
teintől effektor molekulákon át egy többemeletes
protein-kináz kaszkádon, az ún. MAP-kináz úton ha­
lad tovább transzkripciós faktorok és egyéb target gé­
nek aktiválásának irányába. A MAP-kináz kaszkád
génjeit elsőként élesztőben klónozták. A párosodási
feromonok által aktivált jelátviteli út egyike a legjob­
ban ismert szignáltranszdukciós utaknak.
A mitokondriumok a sejt energiatermelő organel-
lumai, melyek feladatai közül talán a sejtlégzésben
betöltött szerep a legrégebben és legjobban ismert.
Újabban feltárt szerepeik közé tartozik a programo­
zott sejthalálban való részvétel. A mitokondriumok
diszfunkciója számos emberi betegséghez vezethet.
A mitokondriális genom és mutánsok kutatásában
azonban kezdetben nehézséget okozott, hogy a leg­
több eukariőta szervezet obiigát aerob, azaz csak
oxigén felhasználásával, sejtlégzést folytatva életké­
pes. Az élesztő fakultatív aerob szervezet, vagyis a
mitokondriális légzéslánc sérülése esetén alternatív
életútra térve, oxigénfelhasználás nélkül is képes
fennmaradni. Az élesztő mitokondriális genetikája a
petite mutánsok felfedezésével, kb. fél évszázada in­
dult. Ezek a mutánsok a szokásos nagy („grand”)
telepeknél kisebb („petite”) telepeket képeznek, ami­
nek oka a mitokondriális funkció kiesése miatti las­
sabb osztódás. A petite mutánsok egy része szabá­
lyos mendeli (2:2) szegregációt mutat, jelezvén, hogy
a mitokondriális funkció kieséséért magi gén mutá­
ciója felelős, mások az extrakromoszomális genomra
jellemzően nem-mendeli módon szegregálnak. Ma
már az élesztő mitokondriális genomja jól ismert.
Proteomikai kutatások kiderítették, hogy mintegy
700 fehérje működik az élesztő mitokondriumaiban,
amelyek túlnyomó részét magi gének kódolják. Vizs­
gálatuk minden bizonnyal hozzá fog járulni a mi­
tokondriális eredetű betegségek jobb megismeré­
séhez.
Az élesztő a gén-gén, ill. fehérje-fehérje kölcsön­
hatások tanulmányozásában is vezető modellszerve­
zet. Ennek klasszikus genetikai módja a kettős mután­
sok izolálása és a kettős mutáns fenotípusának össze­
hasonlítása az egyedi mutációkat hordozó törzseké­
vel. Ha pl. a két gén azonos biokémiai útban vesz részt,
a kettős mutánsban az elsőként működő gén defek­
tusának megfelelő fenotípus jelenik meg, mintegy el­
fedve a később működő gén előidézte fenotípust
(episztázis). Olykor a két mutáns keresztezésével
nem lehet életképes kettős mutánst izolálni (szinteti­
kus letális hatás). Ennek oka lehet pl. az, hogy olyan
biokémiai utakat érintenek, amelyek együttes kiesé­
se a sejt számára már nem tolerálható. A tanulmá­
nyozható génkölcsönhatások változatossága termé­
szetesen túltesz az említett két egyszerű példán. AS.
cerevisiae jelentőségét a fehérje-fehérje kölcsönha­
tások vizsgálatában tovább növelte a két-hibrid rend­
szer kidolgozása. A két-hibrid rendszerben az élesztő
GAL4 transzkripciós aktivátor fehérjéjének DNS-kötő
és aktivátor régiói két külön plazmidon szerepelnek,
oly módon, hogy a két domént a kölcsönhatás szem­
pontjából vizsgálandó két fehérjével építik össze. Ha
a vizsgált két fehérje között kölcsönhatás van, az ké­
pes a két dómén asszociációját biztosítani, így a mű­
ködőképessé váló GAL4 transzaktivátor aktiválja az
élesztőtörzsben található riporter gén expressziöját,
amit a géntermék detektálásán át érzékelhetünk.
A két-hibrid módszer segítségével aktivátor dómén
könyvtárakat lehet tesztelni a célból, hogy egy kivá­
lasztott célfehérjével kölcsönható proteinek körét
 15.3.
azonosítsuk. A két-hibrid módszer legnagyobb elő­
nye a fehérje-fehérje kölcsönhatásokat vizsgáló ha­
gyományos módszerekkel szemben az, hogy a köl­
csönhatás in vivő, azaz természetes, sejten belüli kö­
rülmények között alakul ki.
Ajánlott irodalom
S h e r m a n , F.: An introduction to the genetics and mo­
lecular biology of the yeast Saccharomyces cerevi­
siae.
http://dbb.urm c.rochester.edu/labs/Sherman_f/ye-
ast/lndex.html
H u m p h r e y , T., P e a r c e , A.: Cell cycle molecules and me-
chanisms of the budding and fission yeast. Me-
thods Mól. Bioi. 2 9 6 :3 -2 9 , 2005.
M o d e l l o r c a n i z m u s o k : S a c c h a r o m y c e s ce re vis ia e
K eeney, S., G ir o u x , C.N., K l e c k n e r , N.: Meiosis-specific
DNA double-strand breaks are catalyzed by
Spol 1, a member of a widely conserved protein
family. Cell 8 8 :37 5 -3 8 4 , 1997.
C h e n , R.E., T h o r n e r , J.: Function and regulation in
MAPK signaling pathways: lessons learned from
the yeast Saccharomyces cerevisiae. Biochim.
Biophys. Acta 7 773.131 1-1340, 2007.
F o u r y , F ., K u c e j , M.: Yeast mitochondrial biogenesis: a
model system fór humans? Curr. Opin. Chem. Bi­
oi. 6.-106-11 1, 2002.
P a r r is , J.R., G u l y á s , K.D., F in l e y , R.L. J r .: Yeast two-
hybrid contributions to interactome mapping.
Curr. Opin. Biotechnoi. 17:3 8 7 -3 9 3 , 2006.
 15.4 . Modellorganizmusok:
C a e n o r h a b d itis e le g á n s

M ád i A nd r ás

15.4.1. Miért válhatott ilyen fontossá a C. elegáns ?

15.4.2. Milyen fontosabb kutatásokhoz járul hozzá a C. elegáns ?
15.4.2.1. Humán sejtek összetett folyamatai megérthetők a C. elegáns mutánsaiban
15.4.2.2. A C. elegáns forradalmasította a programozott sejthalál vizsgálatát
15.4.2.3. A biológiai öregedés molekuláris háttere felderíthető a C. elegonsban
15.4.2.4. A C. elegáns viselkedése molekuláris és sejtbiológiái alapon vizsgálható

Ebben a fejezetben egy A petéből kikelt állat posztembrionális fejlődése 4,

olyan kis élőlényt muta­
tunk be, mely alapvetően
járult hozzá sejtbiológiái
ismereteink gyarapításá­
hoz. Mindezért a tudomá­
nyos közvélemény 2002-
ben Nobel-díjjal jutalmaz­
ta S y d n e y B r e n n e r , R ó b e r t
H o r v i t z és J o h n S u l s t o n
munkásságát, de rajtuk ke­
resztül elismerte követőiket is. Először kiemeljük a
C. elegáns előnyös tulajdonságait, melyek nélkülözhe­
tetlen kísérleti állattá tették, majd ismertetjük néhány
érdekes kutatási területét. A 15.4/1. ábrán egy aduit
hermafrodita C. elegáns pásztázó elektromikroszkó-
pos képe látható.'
1 5 .4 .1 . M ié rt v á lh a to tt ilyen fontossá
a C. e le g á n s ?
A C. elegáns rövid életciklusú, közönséges fonálfé­
reg (Nematoda). Kifejlett állapotban mintegy 1 mm
hosszú, a természetben mikroorganizmusokkal táplál­
kozó, talajlakó állat. Életciklusa kedvező körülmények
között 2 - 3 nap. Embrionális fejlődése a szülő testé­
ben kezdődik, majd a lerakott petében folytatódik.
'Dávid H. Hall, D.H., Marks, Carolyn (Center fór C. elegáns
Anatomy, Albert Einstein College of Medicine, Bronx, NY) felvé­
tele.
vedlésekkel elkülönült lárvastádium on (Ll -L4) ke­
resztül vezet az ivarérett egyed kialakulásáig. Az utób­
bi 3 napig képes szaporodni, ezután elél még 2 hétig.
Kedvezőtlen életfeltételek mellett az L2 egy alterna­
tív, harmadik lárvastádiumba fejlődik, amelyet dauer
lárvának neveznek. Ez anatómiailag és viselkedésé­
ben is hosszú távú túlélésre specializálódott forma.
Kültakarója ellenállóbbá válik, bélcsatornája lezárul,
így nem is táplálkozik. Ennek ellenére akár több hóna­
pig is elélhet, de amint a körülmények újra kedvezővé
válnak, L4 lárvává alakulva visszatér a normális fejlő­
dés menetéhez (15.4/2. ábra).
1. A C. elegáns szaporodásmódja m ia tt ideális kí­
sérleti állat. Laboratóriumban könnyen kezelhető,
emberre veszélytelen élőlény. Hőoptimuma 15 és
25 °C között van. Escherichia colival táplálva egysze­
rűen tenyészthető agarlemezen vagy levegőztetett
tápfolyadékban. Szexuálisan dimorf, a hímek mellett
léteznek petesejteket és hímivarsejteket egyaránt ter­
melő hímnősek is. Mindkét forma 5 pár testi kromo­
szómával rendelkezik. A hímnőseknek ezenkívül meg­
van mindkét ivari kromoszómája (XX, teljes kromoszó­
maszám: 12), a hímeknek viszont csak az egyik (X0,
teljes kromoszómaszám: 11). A hímnősek magukban
önmegtermékenyítéssel szaporodnak, ilyenkor hím­
ivarsejtjeik kis száma miatt mintegy 300 utódot hoz­
nak létre. A hímeknek ennél sokkal több spermiumuk
van, ezért hatékonyan termékenyítik meg az ilyenkor
nőstényként viselkedő hímnőseket. Egy hímnős álla­
tot több hímmel összehozva csak közös utódok jön­
nek létre, akár 1500 egyed is, így a genetikai kérész-
1 5. A SE JTBIOLÓGIA GYAKORLATA

bé lcső e m b rió k p e te fé s z e k p e te ve ze té k

s z á jn y ílá s

p e te s e jte k h ü v e ly n y ílá s s p e rm a ta rtó v é g b é ln y ílá s

idő
(perc) c s íra v o n a lő s s e jte k 2
túlélő sejtek összesen: 558
180- /22'''Z3
programozott sejthalál: 113
160 -

iz o m se jt 48 izo rfise jt 32
140- h ip ó d e rm is z s e jt 13
id e g s e jti 3
_ .ie te g s e jt2
m irk jy s e jt 9
120- g o n á d s e jt 2 s e jta h a la l -1

e g yé b 8 bé ls e jt 20
100- s e jth a lá l -14 A
id e g s e jt 254
h ip o d e rm is z s e jt 72
80- iz o m s e jt 23
e g y é b 40
60- s e jth a lá l -98
A
40-

20-

0- zig ó ta

15.4/3. ábra.
A hímnős C. elegáns testfelépítése.
A) Felnőttkori testfelépítés. Szervezete a fonálférgek tip i­
kus egyszerűségét m utatja, m ely a lehető legtöbb utód
létrehozására specializálódott. Testének nagy részét je l­
legzetes ivarszerve tö lti ki, mely feln őttkorba n csak pe­
tesejteket term el, de kifejlődése során azjL4 szakaszban
létrehoz m integy 3 0 0 hím ivarsejtet is. Ezek a sperm atar-
tökban tárolódnak, ezeken áthaladva term ékenyülnek
meg a petesejtek. (A fényképet készítette Í5r. Asako Su-
gim oto, RIKEN Center fó r Developmental Biology, Köbe,
Japán).
B) A C. elegáns em brionális fejlődésének sejtfája. A zigóta
aszimmetrikus mitőzisának eredm ényeként a nagy alapí-
tösejtek 4 nemzedéke jön létre. Utódaikból alakulnak ki
a különböző szövetek és szervek. A D és E alapítósejtek­
ből csak egyféle, másokból többféle szöveti sejt is kelet­
kezik. Az időskála a megtermékenyítés pillanatától m u­
tatja az em brionális fejlődés menetét.
 15.4.
netére, továbbá élettani hatásai is felmérhetők. Nem­
csak a sejtek megjelenésére jellemző ez a pontosság,
hanem néhányuk mozgására és eltűnésére is. Az utób­
bi folyamatok elsősorban az embrionális fejlődés so­
rán mennek végbe, mely két részre, a proliferációs és
az ezt követő morfogenetikai szakaszra osztható. Az
elsőben jön létre a teljesen kifejlődött embrió sejtjei­
nek többsége, melyek a másodikban formázzák meg
az embrió alakját. Ezen csodálatos „szobrászati” folya­
mat során egyes sejtek megfelelő helyükre vándorol­
nak, más feleslegesek pedig programozott módon el­
halnak. A sejtmozgások és elhalások csakúgy, mint az
egyedfejlődés összes többi lépése, azonos módon,
egyedi eltérések nélkül megy végbe, az esetleges kör­
nyezeti hatásoktól függetlenül.
4. A C. elegáns az első soksejtű élőlény, amelynek
genomját szekvenálták. Párhuzamosan két helyen ha­
tározták meg 97 megabázisos genomját - a Washing­
ton Egyetemen (St. Louis, Egyesült Államok), ill. a
Sanger Központban (Hinxton, Nagy-Britannia) - , és
1999-ben jutottak a végére. A munkát segítette, hogy
ismert genetikai térképét összevethették a genom fizi­
kai térképével. Minden kromoszómáját csaknem telje­
sen leírták egymással átfedő genomikus és cDNS-kló-
nok gyűjteményével. E klőnok bármelyike elkérhető a
Sanger Központból, és a bennük lévő gének aktivitá­
sa mikroinjekciös módszerrel transzgénikus állatok­
ban vizsgálható. A genomi szekvencia ismeretében
összesen 19 099 fehérjekódoló gén jelenlétét jósol­
ják. Ezekből 42% egyértelmű hasonlóságot mutat
másféle élőlényekéhez, 34% fonálféreg-specifikus,
24%-ukat eddig csak benne találták meg. Az összes
gén mintegy 40%-áről bizonyosodott be, hogy át is
íródik. A képződött fehérjék száma azonban ennél na­
gyobb lehet, az alternatív mRNS-érés és különféle
poszttranszláciős módosulások miatt. Az mRNS-érés
menetét tovább bonyolítja, hogy nemcsak azonos
(cis-splicing), hanem különböző nyitott olvasási kere­
tekből is összeillesztődhetnek (trans-splicingj. Eddig
csak kevés alacsonyabb rendű élőlényben figyelték
meg ezt a jelenséget, amely a C. elegáns génjeinek
15%-át is érintheti. A kódoló szekvencia birtokában
bármely protein azonosítható tömegspektrométer­
ben egyszerű peptidtömeg-térképezéssel, ezért fehér­
jéit már proteomikai módszerekkel is vizsgálják. A tel­
jes genomi szekvencia ismerete óriási lehetőségeket
biztosít az egyedfejlődés rejtélyeinek megoldására.
Folyamatban van minden egyes gén tér- és időbeli
expressziös mintázatának meghatározása. Szisztema­
tikusan zajlik génjeinek célzott inaktiválása és felada­
tuk azonosítása a megjelenő fenotípusok vizsgálatá­
val. A leggyakrabban alkalmazott módszerek a transz-
M o d e l l o r g a n iz m u s o k : Ca e n o r h a b d it is elegáns
pozonkivágódás vezérelte deléció és a fehérjeszinté­
zist gátló RNS-interferencia. Az utóbbi hatékonyságát
a C. elegánsban ismerték fel először, lehetővé téve
széles körű alkalmazását más élőlényekben is. Ráadá­
sul a transzlációt szekvenciaspecifikusan gátló kismé­
retű és dupla szálú RNS-molekulák egyszerűen bejut­
tathatok sejtjeibe, ha azokat a táplálékként felvett
baktérium tartalmazza. Ehhez beszerezhetők az egyes
génekre specifikus RNS-molekulákat termelő E. coli
törzsek. Számtalan kísérleti alkalmazásra előnyös tu­
lajdonsága mellett egyetlen hátránya, hogy tenyészt­
hető stabil sejtvonalakat eddig nem sikerült előállíta­
ni. A blasztomer állapotú embrió védőburkát el­
emésztve azonban tápfolyadékban korlátozott ideig
fenntartható sejttenyészet nyerhető.
1 5 .4 .2 . M ilyen fontosabb kutatásokhoz
já ru l hozzá a C. e le g á n s ?
15.4.2.1. Humán sejtek összetett
folyamatai megérthetők
a C. e le g á n s mutánsaiban
Az emlős gének feladatát esetenként nehéz azo­
nosítani, mert sokszor egy-egy teljes család tagjai.
A kísérleti állatokban elrontott gén működését átve­
heti egy rokona, így nem jön létre vizsgálható fenotí­
pus. Könnyebb alacsonyabb rendű állatokban tisztáz­
ni funkciójukat, ahol a folyamatok egyszerűbb válto­
zatában egy konkrét feladatot csak egyetlen gén lát
el, amelyet nem helyettesíthet egy másik. Sok fontos
fejlődésbiológiai jelenség evolúciósán konzerválódott,
ezért az óriási távolság ellenére meghökkentő hason­
lóságok is mutatkoznak közöttünk. Ezen túlmenően a
C. elegáns rendelkezik a legfontosabb sejttípusokkal
elemi folyamatok tanulmányozására.
15.4.2.2. A C. e le g á n s forradalmasította
a programozott sejthalál
vizsgálatát
Az egyedfejlődés során eredetileg több sejt jön lét­
re, mint amennyiből a kifejlett ailat teste all. A himnő-
seknél egészen pontosan 1090 testi sejt keletkezik,
de ezekből 131 programozott módon elhal. Közülük
1 13 az embrionális fejlődés során tűnik el, ezek több­
sége idegsejt (I. 15.4/3. ábra B). Néhány ced (cell death
abnormal) gén leírásával sikerült feltárni a folyamat
genetikai útvonalát. A halálra ítélt sejtek a ced-3 és a
ced-4 aktivitásának köszönhetően külső hatás nélkül,
765
15. A SEJTBIOLÓGIA GYAKORLATA
15.4/4. ábra.
A programozott sejthalál genetikai ütvonala. Míg a ced gé­
nek minden elhaló sejtre kifejtik hatásukat, addig a folyamat
beindulásának szabályozása sejtspecifikus. Az állat garatjá­
ban található NSM neuronok esetében ezt a feladatot a ces-
1 és ces-2 (cell death selection abnormal) transzkripciós fak­
autonóm módon pusztulnak el. Működésüket a ced-9
addig gátolja, amíg kifejeződik. Az ölőgének valame­
lyikének inaktiválődása, vagy a ced-9 fokozott műkö­
dése egyaránt a 131 sejt túléléséhez vezet. Ezek dif­
ferenciálódnak, és szükség esetén működni is készek.
Jelenlétük nem okoz problémát az állatnak. A ced-8
ugyan képes gyorsítani a programozott sejthalál fo­
lyamatát, de nem feltétlenül szükséges hozzá. Az el­
halt sejtek darabjait a szomszédos túlélők bekebele­
zik, majd lebontják. A fagocitőzishoz az egymástól el­
térő hatékonyságú ced-1, ced-2, ced-5, ced-6, ced-7,
ced-10 és ced-12 gén szükséges. Homozigóta re-
cesszív mutánsaikban az elhalt sejteket szomszédaik
nem tudják eltakarítani, így azok jelen vannak az
egyedfejlődés további szakaszában is (15.4/4. ábra].
Azonosították a ced gének konkrét emlős homológ­
jait, és megállapították, hogy a programozott sejthalál
evolúciósán erősen konzerválódott. A megfelelő C. ele­
gáns és emlős gének egymással kicserélhetők, a fo­
nálféreggének helyettesíteni tudják az emlősökét az
emlős sejtekben és viszont. Kiderült, hogy az emlős
homológok valójában egy-egy géncsaládba tartoznak,
amelyek tagjait sorban megismerve lehetséges a
programozott sejthalál részleteinek feltárása.
15.4.2.3. A biológiai öregedés molekuláris
háttere felderíthető
a C. e le g á n s b a n
Az állat utódai létrehozása után az öregedés jól
látható jeleit mutatja, aktivitása fokozatosan csökken.
Egyre lassabban mozog és táplálkozik, teste elernyed.
Halála mintegy 3 hetes korában következik be, de
tor látja el. A nuc-1 [nuc\ease abnormal) gén az elhaló sejtek
magjának lebontásához szükséges. Mutánsában az elhalás
és a fagocitózis menete normálisan megy végbe, az elpusz­
tult sejtek magállománya azonban láthatóan megmarad a
fagocitálö sejtek belsejében.
életútja akár 4 hőnapos is lehet, ha egyedfejlődése át­
ment a dauer lárván. Ettől eltekintve a felnőttkorszak
mindkét esetben azonos ideig, megközelítően 2 hétig
tart. Léteznek azonban olyan törzsek, amelyek felnőtt
stádiumban több hónapig is elélnek, akár voltak ko­
rábban dauerek, akár nem. Az age-1 (ageing abnor­
mal) vagy a daf-2 (dauer larva /örmation abnormal)
gén inaktiválása folytán a lárvák fejlődése a szokásos
ideig tart, de a felnőttek öregedése jelentősen lelas­
sul, ezért élnek ilyen sokáig. A két génaktivitás csök­
kenése hozzájárul ugyan a dauer lárva hosszú távú
túléléséhez is, de a felnőtt állatoknak egyéb kimutat­
ható dauer jelleget nem ad. Kiderült, hogy a daf-2 em­
lős homológja az inzulinreceptor, az age-1 megfelelő­
je pedig a foszfatidil-inozitol-3-foszfát-kináz, amelyek
azonos jelátviteli útvonalhoz tartoznak. A dk [clock,
biological timing abnormal) gének mutációi az egyed­
fejlődés teljes menetét lassítva növelik mintegy
20-40% -kal az átlagos életkort. A clk-1 emlős homo­
lógja egy, az ubikinonszintézisben részt vevő mono-
oxigenáz, a clk-2 pedig a kromoszómák telomerhosz-
szúságát szabályozó gén. A C. elegánsban szerzett
ismeretek alátámasztanak néhány, az öregedés mole­
kuláris magyarázatára kidolgozott elméletet, és el­
képzelhető, hogy ezeket valamikor egységesítik is.
15.4.2.4. A C. e le g á n s viselkedése
molekuláris és sejtbiológiai
alapon vizsgálható
A felnőtt hímnős állat idegrendszere 302 idegsejt­
ből áll. Laboratóriumi körülmények között csak 4 ne-
uronja nélkülözhetetlen, így az idegrendszerét károsí­
 15.4.
tó mutációk többsége nem halálos, jól tanulmányoz­
ható fenotípusokat eredményez. Ezek érinthetik a ko­
ordinált mozgás, a kemotaxis, a termotaxis, a pároso-
dás és a peterakás folyamatát, de vizsgálhatók össze­
tettebb viselkedési formák is. A vad fenotípusü állatok
pl. magányosan táplálkoznak, míg az npr-1 (neuropep-
tide receptor abnormal) mutánsai nagy csoportokba
verődnek. Ez a gén a neuropeptid Y receptorát kódol­
ja, mely fontos szerepet játszik az állat szociális visel­
kedésének szabályozásában. A C. elegáns képes a ta­
nulás asszociatív formájára. Diacetilhez erős kemota-
xissal közeledik, míg az ecetsav taszítja. Ha diacetiles
kondicionálás után a két vegyületet egyszerre alkal­
mazzák, akkor a vad fenotípusü állatok érdeklődése
megszűnik a diacetil iránt, viszont a glr-1 (g/utamate
receptor abnormal) törzs állatai továbbra is erősen
vonzódnak hozzá. Ezt nem okozhatja egyszerű érzé­
kelési hiba, hiszen a glr-1 mutánsait az ecetsav magá­
ban ugyanügy taszítja, míg a diacetil hasonlóan vonz­
za, mint a vad fenotípusü állatokat. A g lr-1 humán ho­
mológgal is rendelkező, AMPA típusú glutamátrecep-
tor, amely valamelyik interneuronban segítheti a ta­
nulás folyamatát. Hasonló kísérletekkel képességei
tovább vizsgálhatók. A C. elegáns kész átkelni a szá­
mára taszító rézionban gazdag területeken, ha azon
túl diacetil várja. A két anyag egymáshoz viszonyított
mennyiségét változtatva következetes elkerülő, vagy
megközelítő döntéseket hoz, ami a hen-1 (/?esitatior?
abnormal) gén mutációját hordozó állatokban felbo­
rul. Azonos körülmények között a rézionok miatt in­
kább elkerülik a diacetilt, holott ugyanúgy viselked­
nek külön-kúlön ezekkel az anyagokkal szemben, mint
M o d e l l o r g a n iz m u s o k : C a e n o r h a b d it is elegáns
a vad fenotípusü állatok. A hen-1 gén egy szekréciós
fehérjét kódol, amelynek receptora a humán AlH-tiro-
zin-kináz homológja. Ezen eredmények jelentőségét
még azért nehéz tárgyalni, mert az intenzív kutatások
ellenére keveset tudunk az emlős idegrendszer műkö­
déséről. A C. elegáns vizsgálata azonban egészen biz­
tosan közelebb visz ennek megértéséhez, hiszen az
idegátviteli folyamatok evolúciósán konzerválódtak.
Összefoglalás helyett
Nem lenne könnyű összefoglalni, hogy mi minden­
nel is járult hozzá ez a kis fonálféreg a sejtbiológia rob­
banásszerű fejlődéséhez. Ennél is nehezebb előre te­
kinteni, de biztosan állítható, hogy a C. elegánsban
rejlő lehetőségek még távolról sincsenek kiaknázva.
Vizsgálata a jövőben is sok örömet okoz a kutatóknak,
és lendületet ad a tudománynak. A róla szerzett isme­
retek elérhetők a világhálón, ezért a további érdeklő­
dés kielégítésére megadjuk a legfontosabb angol
nyelvű honlapok címét:
http://elegans.swmed.edu (információk, közlemé­
nyek, laborok, csatlakozások)
http://www.wormbase.org (integrált adatbázis)
http://www.sanger.ac.uk (szekvenciaadatok)
http://www.cbs.umn.edu/CGC (törzsgyűjtemény)
Ajánlott irodalom
W o o d , W .B . (ed.): The nematode Caenorhabditis ele­
gáns. Cold Spring Harbor Laboratory Press, 1988.
R id d l e , D.L., B l u m e n t h a l , T„ M eyer , B a r b a r a J ., P riess ,
J.R . (eds): C. elegáns II. Cold Spring Harbor Labo­
ratory Press, 1997.
767
 15.5. A muslica - egy százéves modell
Sz a b a d J á n o s

15.5.1. Miért a muslica?

15.5.2. Markermutációk
15.5.3. Balanszer kromoszómák
15.5.4. Az őriáskromoszőma
15.5.5. Mutagenezis, mutációk
15.5.6. A P-elem
15.5.7. Transzgénikus muslicák
15.5.8. A GAL4/UAS rendszer
15.5.9. Módszerek genetikai mozaikok generálására
LO
LO

A domináns nőstény-steril technika

15.5.1 1. Az FLP/FRT technika a mozaikok generálására
15.5.12. Az RNSi-technika
15.5.13. Géncsere homológ rekombináció alapján

Modellorganizmus az olyan faj, amelyet azért ta­
nulmányoznak intenzíven, hogy az általa megismert
biológiai jelenség alapján egy másik fajról lehessen
ismereteket gyűjteni. A modellfajok azért használha­
tók, mert az alapvető biológiai folyamatokat megha­
tározó mechanizmusok az evolúció folyamán megőr­
Nőstény
Hím
ződtek. Modellfajként olyan élőlények szolgálhat­
nak, amelyek kísérletileg és genetikailag könnyen
manipulálhatók, élettartamuk rövid, kicsi a genom-
juk. A legismertebb modellfajok a következők: az
E. coli baktérium, a Saccharomyces cerevisiae élesz­
tő, a Caenorhabditis elegáns fonalféreg, a közönsé­
ges muslica (Drosophila melanogaster), a lúdfű (Ara-
bidopsis thaliana) és az egér. (Wikipedia lexikon, in­
ternet.)

*• - " # f j |

/ s 1 1 5 .5 .1 . M ié rt a muslica?

é' L A muslica a kétszárnyü rovarfajok egyike, teljes

Pete. embrió
átalakulással fejlődik (15.5/1. ábra). Immáron száza­
; ^ 8 Báb dik éve használják modellfajként: az első muslicával

Lárva, 1. stádium
w
*■
15.5/1. ábra.
F.lőháh A muslica életciklusa. A muslica 2 -3 , a pete 0,5 mm hosszű.
Lárva, 2. stádium A petében zajlik az embriogenezis. A lárvaállapotnak három,
vedlésekkel határolt szakasza van. 25 °C-on az embriogene­
''3®gjP*
zis, az első és a második lárvastádium egy-egy, a harmadik
lárvastádium két, a bábállapot négy napig tart. A kifejlett
*ü*;' muslica egy nap alatt válik ivaréretté, hogy aztán nagyjából
egy hónapot éljen, mialatt - ideális körülmények között -
Lárva, 3. stádium egyetlen pártól akár 1 0 0 0 -1 5 0 0 utód is származhat.

15.5/2. ábra.
A muslicakromoszömák sematikus ábrázolása.
A) Kromoszómák a metafázisban, egy nőstény (XX) és egy
hím (XY) valamely diploid sejtjében.
B) A kromoszómák sematikus ábrázolása.
C) Az óriáskromoszöma szerveződése.
Az ábra B és C részén a centromer szürkében, a heterokro-
matin zöldben, a különböző kromoszómák eukromatikus ré­
szei különféle színekben tűnnek fel. Az űn. kromocentert az
összetapadö centromerek, valamint a csak csekély mérték­
ben replikálódott heterokromatin alkotja. A második és a
harmadik kromoszóma bal és jobb karját rendre L és R be­
tűk jelölik.
kapcsolatos dolgozat 1906-ban jelent meg. Azóta a
genetikai kutatások modellfajaként vált ismerté a kö­
vetkező „érdemei” miatt. Egy muslicageneráciö kifej­
lődéséhez csak két hétre van szükség (1. 15.5/1. ábra).
Tenyészetei kis helyen elférnek, egyszerűen és olcsón
fenntarthatok, a muslica mutánsok ezrei állnak a ku­
tatók rendelkezésére. A muslica genomja egy X, egy Y,
két nagy, valamint egy nagyon kis autoszómába szer­
veződött (15.5/2. ábra), nukleotidszekvenciája 2000,
ill. 2002 óta ismert, 1,65x108 bp-ból áll, és mintegy
15.5. A M USLICA - EGY SZÁZÉVES M ODELL
14 000 gént tartalmaz. Az emberben és a muslicában
jószerivel azonos a génexpresszió-szabályozás me­
chanizmusa, a sejtváz szerveződése, az idegrendszer
és a szinapszisok szerkezete és funkciója, a sejtek kö­
zötti kommunikáció, a sejthalál módja. Minthogy a
géncsaládok száma nagyjából azonos a két fajban,
érthető, hogy az ember öröklődő betegségeivel kap­
csolatos gének háromnegyedének van muslica homo­
lógja. A gének szerepe pedig kényelmesen tanulmá­
nyozható muslicában. Nem véletlen, hogy a muslica
olyan alapvető életjelenségek molekuláris alapjainak
megismerésében játszott szerepet, mint a sejtosztó­
dás szabályozása, a daganatképződés, a tanulás, a
memória, a belső óra és a napi ritmus, a szignáltransz-
dukciő, a mintázatképződés, a neurodegeneráciő, a
cukorbetegség, a meddőség, a kromatinszerveződés.
15 .5.2. M a rke rm u tá ció k
A markermutációk olyan mutáns allétok, amelyek­
nek látható fenotípusa van. Pántlikaként jelölik meg a
kromoszómák jól definiált pontjait. Zömük recesszív,
ám szép számmal vannak dominánsak is. (A legismer­
tebbek a szem vagy a test színét, a szőrök, a szem, a
szárnyak alakját befolyásolják, és egy boncolőmik-
roszköpban kényelmesen felismerhetők.) A marker­
mutációk tették lehetővé az űn. kapcsolt öröklődés
felfedezését, azt, hogy vannak olyan gének, amelyek
nem függetlenül kombinálódva öröklődnek, hanem
többnyire együtt, kapcsoltan. Az együtt öröklődő gé­
nek kapcsoltsági csoportot alkotnak. Minthogy a kap­
csoltsági csoportok száma azonos a genomot alkotó
kromoszómák számával, nyilvánvaló, hogy a kromo­
szómák hordozzák az örökítő anyagot, a DNS-t.
15.5/5. ábra.
A muslicával végzett kutatásaikkal Nobel-díjat kiérdemelt
kutatók. Thomas H. Morgan (1866-1945) az öröklődés kro-
moszómaelméletének megalkotója. Hermann J. M uller
(1890-1967) elsőként mutatta ki, hogy a röntgensugárzás
mutációkat indukál. Edward B. Lewis (1918-2004), Christia-
ne Nüsslein-Volhard (19 4 2 -) és Eric F. Wieschaus (1947-) az
embriogenezis genetikai szabályozását, az emberi születési
rendellenességek genetikai eredetét megvilágító munkájával
érdemelte ki a díjat. (Az 1995. évi Nobel-díjasokról készült
felvételeket a szerző készítette 1976-ban.)
 15. A SEJTBIOLÓGIA GYAKORLATA
A kapcsoltsági csoporton belül a crossing-over bizto­
sítja a gének/allélok cseréjét az anyai és az apai ere­
detű homológ kromoszómák között. A crossing-over
alapján derült arra fény, hogy a gének gyöngyfüzér-
szerűen, egymástól jól meghatározható távolságra
sorakoznak a kromoszómákban, és lehetett géntérké­
peket szerkeszteni (15.5/3. ábra).
1 5 .5 .3 . Balanszer krom oszóm ák
Egy-egy markermutáciöval jelölt és értékes mutá­
ciót hordozó kromoszóma megőrzendő érték az egy­
mást követő generációk folyamában. Ha
/. kevés kromoszómából áll a genom,
2. kiküszöbölhetők a crossing-overek,
az értékes kromoszómák változatlan formában kerül­
hetnek generációról generációra, fenntarthatok.
A muslica esetében az első feltétel teljesül, mert a ge­
netikai információtartalom csaknem 100%-át az X-,
a 2. és a 3. kromoszóma tartalmazza (I. 15.5/2. ábra).
A crossing-overek kiüszübölésére, a kromoszómákat
egybetartandó készültek az ún. balanszer kromoszó­
mák. A balanszer kromoszómák mindegyikében több
inverzió van, és megakadályozzák a homológ kromo­
szómák párosodását az első meiotikus osztódás pro-
'i
-• ■
’ .' —
5 . ' -tv
5
4
15.5/4. ábra.
A) A muslica nyálmirigy-óriáskromoszóma. Benne az anyai
és az apai eredetű homológ kromoszómákat 512-512
egymáshoz tapadt kromatid képviseli. Az öriáskromoszö-
mán jól azonosítható azX-, a második és a harmadik kro­
moszóma bal és jobb karjai, az apró negyedik kromoszó­
ma, valamint a kromocenter (cc). Az X-kromoszóma csú­
csa közelében a vastag fekete nyíl egy olyan puffra mu­
tat, amelyben az ekdizon vedlési hormon hatására egyik
gén intenzív transzkripciója folyik.
770
fázisában. A homológ kromoszómák párosodásának
hiányában nem következhetnek be crossing-overek,
ami miatt nemcsak a balanszer kromoszóma kerül vál­
tozatlan állapotban a következő generációba, hanem
a párja is, amely markermutáciöval jelölt és értékes
mutációt hordoz. Minthogy a balanszer kromoszómák
domináns és recesszív markermutációkat is tartal­
maznak, nyomon követhetők az egymást követő ge­
nerációk során.
1 5 .5 .4 . Az óriáskrom oszóm a
A muslicában, mint sok más rovarfajban, az emb­
rionális élet során a sejteknek két típusa különül el: az
imaginális és a lárvális sejtek. Az imaginális sejtek dip-
loidok (köztük pl. a szemkezdemények sejtjei), a lárvá­
lis életszakasz folyamán osztódnak, hogy a majdani
imágö szöveteit alkossák. A lárvális sejtek nem osz­
tódnak, bennük anélkül folyik a DNS sorozatos repli-
kációja, hogy sejtosztódások történnének. A kromati­
dok kéveszerű kötegeket alkotnak, külön-külön az
anyai és az apai eredetűek, hogy aztán ők is egymás­
hoz tapadjanak és űn. politén kromoszómát alkossa­
nak (I. 15.5/2. ábra). A lárvaállapot végén a nyálmi­
rigy egy-egy sejtjében az anyai és az apai eredetű kro-
JMIXII n '®
B) Egy deficiencia, mely eltávolította a genom egy részét a
homológ kromoszómák egyikéből, a nyálmirigy-őriáskro-
moszömán kidudorodásként látszik. A homológ kromo­
szómák másikában meglévő kromatin - mert hiányzik a
párja - kitüremkedik.
C) Az inverziót reprezentáló szakaszok párosodnak, miköz­
ben olyan kicsavarodott szerkezetet képeznek, amelynek
alapján meghatározható az inverzió két töréspontja.

moszómákat egyaránt 51 2, összesen 1024 kromatid
reprezentálja. A kromoszóma igazi „óriás”: mintegy
1 mm hosszú, és óriáskromoszómaként ismert
(I. 15.5/2. ábra). Orceinfestés nyomán az erősen fel-
tekeredett, sok DNS-t tartalmazó részek sötétek, a
kevesebb DNS-t tartalmazók világos sávként tűnnek
fel, jellegzetes „vonalkódot” alkotva. A sávmintázat
alapján a kromoszóma bármely része felismerhető
[15.5/4. ábra). A nyálmirigyet bábozödás előtti lárvá­
ból szokás kiboncolni, 45%-os ecetsavban tárgy- és
fedőlemez között szétnyomni, orceinnel megfesteni,
és mikroszkópban tanulmányozni. A sávmintázat
alapján kijelölt 102 régió mindegyikében A -F betűvel
jelölt alszakaszok, azokon belül további sávok vannak.
Egy betűvel jelölt alszakaszban átlagosan 300 kb
DNS és 1 5 -2 5 gén van. Az óriáskromoszóma-vonal-
kód alapján kényelmesen meghatározható, hogy a kü­
lönféle átrendeződések (1- később) miként változtat­
ták meg a genom szerveződését (I. 15.5/4. ábra). Egy
DNS-mintát alkalmasan megjelölve, vele in situ hibri­
dizációt végezve az öriáskromoszómán meg lehet álla­
pítani, hogy van-e a DNS-nek muslica homológja, és
azt is, hogy hol.
Az öriáskromoszómán azok a helyek, ahol intenzív
transzkripció folyik, megduzzadnak és ún. puffokat al­
kotnak. A puff-mintázat időbeni változása alapján lát­
ható jelek alapján követhető nyomon a génexp-
ressziö-változás, pl. azután, hogy a nyálmirigyekhez
vedlési hormont (ekdizont) adunk (I. 15.5/4. ábra).
Az óriáskromoszömákkal kényelmesen jellemez­
hetők a kromoszömarészek átrendeződésével kap­
csolatos változások: deficienciák, inverziók, dupliká-
ciók és transzlokáciök. Olyan deficienciák sorozatá­
val, amelyek átfednek, térképezhetők a recesszív
mutációk: a mutáció annak a deficienciának a terü­
letére esik, amellyel kombinálva mutatja a mutáns
fenotípust. Száz év muslica-genetika eredményeként
olyan deficienciakészlet áll bárki rendelkezésére,
mely csaknem az egész genomot átíveli. Sőt már
vannak olyan deficienciakészletek is, amelyekben bá­
zispár pontossággal ismert a deficiencia kezdete és
vége.
A duplikációk megkettőzik a genom valamely sza­
kaszát, az óriáskromoszóma alapján pedig pontosan
meghatározható a duplikálódott szakasz kezdeti és
végpontja. A duplikációkkal gyakorta meghatározha­
tó a domináns [D] mutáció természete és a helye is a
genomban. A D mutációk jelentős többségének eseté­
ben ugyanis a mutáns fenotípus függ az ép (+) gének
számától. A duplikáciö végpontjainak, valamint a D
mutációra gyakorolt hatásának alapján eldönthető,
hogy a D mutáció (és az ép gén) a duplikálódott sza­
15.5. A MUSLICA - EGY SZÁZÉVES M ODELL
kasz területére esik vagy sem. Átfedő duplikációkkal
megközelítő pontossággal térképezhető a D mutáció­
val azonosított gén.
1 5 .5 .5 . M utagenezis, m utációk
A DNS alapvető tulajdonsága, hogy bár ritkán,
spontán is változik. A változás eredményeként jön­
nek létre a mutáns génváltozatok, az allélok. Az allé­
tokkal kapcsolatos mutáns fenotípus alapján az ép
gén funkciójára lehet következtetni. Az ép w/hite+
(iw+) gént hordozó muslicák szeme pl. téglapiros.
A w* gén mutációja nyomán képződtek a white (w)
mutáns allélok. A wlw nőstény, valamint a w/V mu­
táns muslicák szeme fehér, jelezve, hogy az ép w+
génnek a szemszín kialakulásában van szerepe. (Y a
hímekre jellemző nemi kromoszóma jele. A muslica­
genetikában az ép gént gyakorta a mutáns fenotípus
alapján nevezik el: a white gén kifejezés tehát az ép
white* génre vonatkozik.) Lényegében tehát a mu­
táns fenotípus alapján következtetni lehet az ép gén
funkciójára.
Az itt említett megközelítés - a genetikai bonco­
lás technikája - az etil-metánszulfonát (EMS) haszná­
lata után vált kézenfekvővé, 1968-tól kezdődően. Az
EMS a mutagének egyike, és főleg C = C -* A = T bá-
zispárcsere típusú pontmutációkat indukál. Fia pl.
azokat a géneket óhajtjuk azonosítani, melyek a test-
szelvények kialakulásához szükségesek, első lépés­
ként mutációkat indukálunk. (Úgy, hogy hímeket
EMS-oldat jelenlétében tartjuk, azt fogyasztják.) Az
EMS a spermiumok kromoszómáiban véletlenszerű­
en indukál mutációkat. Genetikai keresztezések itt
nem tárgyalt sorozatával kideríthető, hogy van-e mu­
táció az EMS-sel kezelt kromoszómán, és az is, hogy
a mutáció befolyásolja-e a testszelvények kialakulá­
sát. Fia elég sok mutagenizált kromoszómát vizsgá­
lunk meg, elvileg minden olyan gént azonosíthatunk,
amely részt vesz a testszelvények kialakulásában.
Az immáron mutációkkal azonosított ép gén funkció­
jának megismerésének módja a következő. Először
kiderítik, hogy a mutáció melyik kromoszómához
kapcsoltan öröklődik, majd azt (a crossing-overek és
a markermutáciök alapján), hogy a mutáció a kromo­
szóma mely szakaszának része. Végezetül a molekulá­
ris biológia eszköztárával megklónozzák a mutációval
azonosított ép gént, hogy megismerjék molekuláris
funkcióját. A klónozott gén birtokában megkereshető
a gén homológja más fajokban. Ilyen megközelítés
nyomán váltak ismertté a muslica azon génjei, melyek
a testszelvények kialakulásában játszanak szerepet,
15. A SEJTBIOLÓGIA CYAKORL AT A

és derült arra fény, hogy ugyanazok a gének lényegé­

ben ugyanolyan mechanizmus alapján szabályozzák
a muslica és az ember testszelvényeinek kialakulását,
a végtagok kifejlődését, érthettük meg az öröklődő
veleszületett rendellenességek genetikai alapjait (I.
15.5/3. ábra). A mutációk lényegében tehát olyan
eszközök, amelyekből kiindulva hozzáférkőzhetünk
az ép génhez, meghatározhatjuk molekuláris funkciói­
kat, és alapvető folyamatokat ismerhetük meg. A ba­
lanszer kromoszómák olyan eszközök, amelyekkel
fenntarthatjuk az értékes mutációkat tartalmazó kro­
moszómákat.

1 5 .5 .6 . A P-elem
Mutagenezisre a P-elem, a transzpozonok, a mo-
bilis genetikai elemek egyike is használatos. A P-ele­
met 2907 bp alkotja, szélein 31 bázispárból álló for­
dítottan ismétlődő szekvenciával (15.5/5. ábra). Ug­
rálásuk közben a P-elemek ügy ékelődhetnek be gé­
nekbe, indukálhatnak mutációkat, hogy elrontják a
gének funkcióit. Minthogy a P-elem molekulárisán
több mint hűsz éve ismert, in situ hibridizációval
(I. 15.2. fejezet) meghatározhatjuk a P-elem helyét az
óriáskromoszómában, és - a P elemből kiindulva -
megklönozhatjuk a gént. Ma már több olyan P-elem-
mel indukált mutáns-gyűjtemény áll a kutatók ren­
delkezésére, melyekben ismert a P-elem helye. Sőt a
P-elem nem precíz kiugrasztásával további mutáns
allélok is készíthetők.
15.5/5. ábra.
A P-elem szerveződése. A P-elemet 2907 bázispár alkotja.
Végein egyenként 31 bázispárböl álló fordítottan ismétlődő
szekvenciával (angolul /'nverted repeat, ÍR). A négy exon
(0-3) a transzpozáz enzimet kódolja. A P-elemről képződő
pre-mRNS érése során különféle mRNS-ek, azok alapján pe­
dig különféle funkciójú transzpozáz enzimek képződnek. Köz­
tük olyan is, amely gátolja a P-elem ugrását.
15.5/6. ábra.
A muslica ősivarsejtjei a petecitoplazma hátulsó végében
alakulnak ki úgy, hogy a sarki plazmába érkező sejtmagvak
körül kialakuló sejtek magukba zárják a sarki plazmában lé­
vő RNS- és fehérjemolekulák rögöcskéit. A sarki plazmába
injektált DNS-molekulák bekerülnek az ősivarsejtekbe. Meg­
megesik, hogy DNS-molekulák egyike-másika - a transzpo­
záz enzim hatására - beékelődik valamely ősivarsejt vala­
mely kromoszómájába, és majdan a kromoszóma részeként
transzgénként öröklődik.
1 5 .5 .7 . Transzgenikus m uslicák
A P-elem kémcsőben a molekuláris biológia esz­
köztárával módosítható. Eltávolítható a belső része,
helyére tetszőleges szekvencia helyezhető: „nyom­
jelzőként” pl. az űn. mini-w+ marker gén (amely a
white mutáns háttéren sárgává, narancssárgává teszi
a transzgént hordozó muslicák szemét), valamint pl.
egy olyan DNS-szakasz, amelyben az a-tubulin és
a zölden fluoreszkáló proteint (GFP) kódoló szek­
vencia alkot egy további „szintetikus” gént. A módo­
sított P-elemet plazmidba építik, baktériumokban
elszaporítják, majd izolálják, és a transzpozáz enzim
képződését kódoló DNS-sel egyetemben fiatal mus­
lica embriók hátulsó végébe injektálják. Oda, ahol az
embriogenezis kezdetén kialakulnak az ősivarsejtek,
amelyekből a majdan kifejlődő muslica ivarsejtjei
származnak (15.5/6. ábra). A beinjektált DNS-kok-
télt a kialakuló ősivarsejtek a petecitoplazma ki­
csinyke részeként magukba zárják, hogy aztán az
esetek néhány százalékában a módosított P-elem
a transzpozáz enzim tevékenysége nyomán a DNS-
be, valamely kromoszómába ékelődjön, annak ré­
szévé, transzgénné váljon. Az ősivarsejtből ivarsejtek
képződnek, és ha részt vehetnek a megtermékenyü-

15.5/7. ábra.
Konfokális mikroszkóppal készített
optikai metszetek időbeli sorozata
egy olyan élő muslicaembriöröl,
amelyben a mikrotubulusokat és a
centroszómákat zölden fluoreszkáló
a-tubulin-GFP „világítja ki”. (Gáspár
Imre felvételei.)
lésben, a transzgént hordozó kromoszóma az utó­
dok valamelyikében bukkan fel. Minthogy a transz­
génnek része a mini-w+ marker gén, a transzgént
hordozó muslicák szeme narancssárga. (A transz­
gént nem gordozó muslicák szeme fehér.) A transz­
gén generációról generációra fenntartható. 1982-től
kezdődően megszámlálhatatlan transzgenikus musli­
ca-vonalat készítettek és használnak, köztük azokat
is, amelyek zölden „kivilágítják” a mikrotubulusokat.
A zölden világító mikrotubulusokat figyelve élő emb­
riókban tanulmányozható pl. a magorsófonal-rend-
szer szerveződése, konfokális mikroszkópban készí­
te tt optikai metszetek időbeni sorozatával (15.5/7.
ábra).
A transzgén technika használata szerteágazó. Az
enhanszercsapda technika pl. olyan szekvenciák de­
tektálására alkalmas, amelyek a muslica valamilyen
génjének szövetspecifikus expressziöját szabályozzák.
Az enhanszercsapda egy olyan transzgén, amelyben
az E. coli LacZ génjének 5 ’ végéhez egy nagyon gyen­
ge promoter kapcsolódik. A transzgént a genom kü­
lönböző pontjaira ugrasztva megesik, hogy olyan erős
szövetspecifikus enhanszer hatása alá kerül, hogy a
LacZ gén erősen expresszálődik, a sejtekben sok p-ga-
laktozidáz enzim képződik, a sejtek egyfajta festés
nyomán kékre festődnek. (Az ugrasztást úgy végzik,
hogy genetikai keresztezés nyomán egy transzpozáz-
forrással kombinálják az enhanszercsapda transzgént.
A transzpozázforrás is egy transzgén. A transzpozáz
hatására az enhanszercsapda transzpozonként visel­
kedik, megváltoztatja helyét a genomban.) Az enhan­
szercsapda technikával azonosíthatók, majd izolálha­
tok a szövetspecifikus génexpressziót biztosító szek­
venciák.
1 5.5. A MUSLICA - EGY SZÁZÉVES MODELL
15 .5 .8 . A CAL4/UAS rendszer
A transzgénkészítés egyik „termése” az ún.
GAL4/UAS rendszer, amellyel bármely gén a muslica
bármely szövetében expresszáltatható (15.5/8. áb­
ra). Az ún. „driver" transzgénben a muslica valamely
szövetspecifikusan expresszálödó génjének szabályo­
zó szekvenciáját az élesztő Gal4 génjével kombinálják.
A GAL4 fehérje az élesztő UAS (upstream-activating
sequence, angol) szekvenciáihoz kötődve bekapcsolja
azt a „meghajtott” gént, amelynek expressziöja az
UAS-szekvencia szabályozása alatt áll. A két transz­
gént alkotó DNS-darabkákat kémcsőben „varrják
össze”, belőlük kúlön-kúlön transzgéneket készítenek,
majd genetikai keresztezésekkel hozzák össze a „dri­
ver” és a „meghajtott” transzgéneket ugyanabba a
muslicába.
Az eyless-Gal4 driver a szemkezdeménysejtekben
biztosítja az UAS-hez kapcsolt gén expressziöját.
(A szem azért ideális vizsgálódási objektum, mert a
torz szemű, sőt a szem nélküli muslicák is életképe­
sek. A szemkezdeménysejtek pusztulása a szokásos­
nál kisebb, durva szemek képződéséhez vezet;
15.5/9. ábra.)
A muslica szemkezdeménysejtekben kiválóan mo­
dellezhető az ember ún. triplettexpanziós öröklődő
betegsége, a Huntington-betegség (vitustánc), amely
a CAG szekvencia megsokszorozódásával, poligluta-
minszakaszok képződésével, fehérjeaggregátumok ki­
alakulásával, az idegsejtek némelyikének pusztulásá­
val, akaratlan rángatódzással jár. A Huntington-beteg-
ség a huntingtin gén domináns mutációja nyomán ala­
kul ki, mely alléi terméke toxikus, megmérgezi, meg­
öli a sejteket. A Huntington-betegség muslicamodelle­
15. A S EJT B IO LÓ G IA GYA KO RLATA
15.5/8. ábra.
A GAL4/UAS rendszer elvi alapjai. A „driver” transzgénben
lévő muslica eredetű szabályozó szekvencia biztosítja az
élesztő eredetű GAL4 fehérje szövetspecifikus expresszióját.
A GAL4 fehérje az élesztő eredetű UAS szekvenciákhoz kap­
zése során eyiess-Gal4 driverrel hajtják azt az UAS
transzgént, amelynek része a mutáns huntingtin alléi.
És valóban, az itt említett muslicák szeme durva,
csökkent méretű. Azért, mert a szemkezdeménysej-
tek egy részét elpusztítja a bennük termelődő, toxikus
huntingtin fehérje (I. 15.5/9. ábra). Az említett két
transzgén mellett a muslica genomjába deficienciákat,
15.5/9. ábra.
A muslicaszem az emberi neurodegeneratív betegségek mo­
dellje.
A) Annak a muslicának ép a szeme, amelyben az eyless-
Gal4 „driver” transzgén hatására az ép huntingtin gén
(egy UAS-huntingtin transzgén részeként) a muslica sze­
mében expresszálódik.
B) Azoknak a muslicáknak csökkent méretű és durva a sze­
mük, amelyekben a huntingtin gén domináns negatív mu­
táns allélja expresszálódik. A csökkent méretű és durva
szemek a szemkezdeménysejtek egy részének pusztulása
nyomán képződnek.
csolódik, biztosítva a „meghajtott” transzgénben lévő gén
szövetspecifikus expresszióját. Az IR szekvenciák ahhoz
szükségesek, hogy a transzgén a kromoszómák valamelyiké­
be integrálódjon.
duplikációkat, mutagenizált kromoszómákat lehet be­
vinni, miáltal fel lehet deríteni azokat a géneket, ame­
lyeknek szerepe van a poliglutamin-expanziös beteg­
ség kialakulásában. Az elképzelés eredményesnek bi­
zonyult, és megmutatta, hogy a folyamatban azoknak
a dajka fehérjéknek van fontos szerepe, amelyek a fe­
hérjemolekulák térbeli szerkezetének kialakításában
szorgoskodnak. A muslicamodell arra is alkalmas,
hogy a muslicákon különféle molekulákat is kipróbál­
janak. (Általában ügy, hogy a hatóanyagot a lárvák
táptalajába keverik.) Ha a vizsgált molekula akadá­
lyozza a poliglutamin-expanziöt, akkor a muslicák sze­
me ép marad. Nos, a fenilvajsav (a hiszton-deacetiláz
enzim gátlőszere) és a rapamicin hatékonynak bizo­
nyult. Ma már mindkét molekula a klinikai kipróbálás
stádiumában van.
Az Alzheimer-kór öröklődő változatában (is) olyan
amiloidplakkok képződnek, amelyek az amiloidpre-
kurzor protein rendellenes bomlása során képződnek,
42 aminosavböl állnak, aggregátumaik elpusztítják az
idegsejteket. Nos a muslica-szemkezdeményben (az
eyless-Gal4 driverrel) expresszáltatott, a 42 amino-
savból álló toxikus pepiidet kódoló transzgén nyo­
mán csökkent méretű, durva szemek alakulnak ki.
A transzgén gént az idegrendszerben expresszálva (az
elav-Gai4 driverrel) Alzheimer-kőros muslicák képződ­
nek, tipikus tanulási defektussal és neurodegeneráciö-
val. Az itt említett genetikai háttérbe bevitt mutageni­
zált kromoszómákkal már lehetett azonosítani azokat
 15.5. A MU S LIC A - EGY SZÁ ZÉ VES M O D E L L

a géneket, amelyek az amiloidplakkok kialakulásában neknek az expresszióját, amelyek a dajka fehérjék

játszanak szerepet.
A Parkinson-kór a dopaminerg neuronok degene­
rációjával kapcsolatos önkéntelen, koordinálatlan
mozgás. Az alapja az, hogy a dopaminerg neuronok
jellegzetes csoportjában a sejteken belül a-synuclein
halmozódik fel és öli meg a sejteket. A Parkinson-kör
egyik típusa azzal a domináns negatív mutációval
kapcsolatos, amely az a-synuclein génben követke­
zett be, és aminosavcserét okoz a kódolt fehérjében.
A a-synuclein gén domináns mutáns allélját muslicá­
ba transzformálva (egy UAS transzgénben) és az ey-
Iess-Cal4 driverrel meghajtva csökkent méretű és
durva szemek képződtek a szemkezdeménysejtek­
ben felhalmozódó toxikus a-synuclein miatt. Az itt
említett genetikai háttérbe mutagenizált kromoszó­
mákat hozva világossá vált, hogy a szemkezdemény-
sejtek pusztulásában, a Parkinson-kór kialakulásában
a dajkafehérjéknek fontos szerepe van. A muslicalár­
vákat geldanamicinnel etetve a Parkinson-kór meg­
előzhető volt. A geldanamicin fokozza azoknak a gé­
kéződését kódolják.
1 5 .5 .9 . M ódszerek genetikai m ozaikok
generálására
Valamely gén funkcióját a sejtek életében úgy le­
het legegyszerűbben megvizsgálni, hogy olyan sejte­
ket készítünk, amelyekből hiányzik a gén funkciója, és
tanulmányozzuk a sejtek sorsát. Hogy lehet egy sejt­
ből egy gént „kiemelni”? A legegyszerűbb megoldás
az, ha mutagenezissel elkészítjük a gén null-allélját
(m], majd az m/+ heterozigőta sejtek utódsejtjei kö­
zött mim homozigótákat indukálunk mitotikus rekom­
binációval (15.5/10. ábra). (A legújabban kifejlesztett
megoldást, az RNSi-technikát egy későbbi alfejezet
mutatja be.)
Egy mitózis nyomán egyetlen anyasejtből két
olyan leánysejt képződik, amelyek genetikailag azo­
nos értékűek az anyasejttel (I. 15.5/10. ábra). Hor-

s z e rv k e z d e m é n y

15.5/10. ábra.
Módszer sejtek genetikai jelölésére,
génfunkciő megállapítására.
A) Egy mitózis sematikus ábrázolá­
sa. A mitózis eredményeként az
anyasejttel azonos értékű leány­ a n y a se jt
sejtek képződnek.
B) Mitotikus rekombináció nyomán
(amit többnyire röntgensugárzás­
s z e rv k e z d e m é n y
sal indukálnak) olyan genetikailag
megjelölt sejtek képződnek, ame­
lyek sorsa a markermutáciők fe-
notípusa alapján nyomon követ­
hető.
C) Az F domináns nőstény-steril mu­
tációt hordozó sejtekből nem
a n y a s e jt
származnak peték. A mitotikus m ito tiku s
re k o m b in á c ió
rekombináció nyomán képződő
le á n y s e jte k
mim sejt megszabadult terhétől
(az F mutációtól), belőle pete és s z e rv k e z d e m é n y
utód származhat, kivéve, ha az
m + gén hiánya befolyásolja a sejt,
ill. a belőle fejlődő pete, ill. emb­
rió életét. Az mim sejtek, peték,
embriók sorsa alapján meghatá­
rozható az ép m* gén funkciója
az ivarsejtvonal, ill. az embriók
a n y a s e jt
m ito tiku s
életében. A + jel az ép allélokat
re ko m b in á ció
szimbolizálja. (Részletes magya­
le á n y s e jte k
rázat a szövegben.)
15. A S EJT B IO LÓ G IA GY A KO R LATA
dozza a homológ kromoszómák egyike m-et, egy gén
funkcióját vesztett mutáns allélját, valamint az a re-
cesszív markermutációt. Hordozza a homológ kromo­
szómák másika a b recesszív markermutációt. A sej­
tek sem az a, sem a b, sem pedig az m mutáció feno-
típusát nem mutatják, mert mindhárom mutációra
heterozigóták. Mitotikus rekombinációt követően
(I. 15.5/10. ábra) viszont egy-egy genetikailag megje­
lölt sejt képződik. (Mitotikus rekombinációt többnyi­
re röntgensugárzással szokás indukálni.) Az egyik az
a, a másik a b markermutációra homozigóta. A gene­
tikailag megjelölt sejtek a szervkezdemény osztódása
során örökítik jelöltségüket utódsejtjeikre, és vége­
redményben sok olyan a/a, valamint b/b sejt képző­
dik, amelyek felismerhetők a heterozigőta sejtek kö­
zött. Az ala, valamint b/b sejtek két mozaikfoltot, egy
ün. ikerfoltot alkotnak, hisz' ugyanannak az anyasejt­
nek a leszármazottai. Az ala sejt egyben mim is
(I. 15.5/10. ábra). Ha az m mutációval azonosított ép
m + génnek nincs funkciója a sejtek életében, az a m/a
m sejtek éppen olyan életképesek, mint a b/b sejtek.
Ha azonban az m + génnek van funkciója a sejtek éle­
tében, az a m/a m sejtek elpusztulnak, esetleg élnek,
ám osztódásra képtelenek, vagy valamilyen jellegze­
tes defektust mutatnak. Vagyis egy egyszerű techni­
kával, alkalmas markermutációk megválasztásával
meghatározhatjuk valamely gén szerepét valamilyen
sejttípus életében.
1 5 .5 .1 0 . A dom ináns nőstény-steril
technika
A kérdés, hogy mi egy m + gén szerepe a nőstény
ivarsejtvonal és az embriók életében, különösen fon­
tos. Azért, mert egy m/m* nőstény és egy m/m+ hím
házasságából származó m/m embriók olyan citoplaz­
mában fejlődnek, amely tartalmazza az anya m+ gén­
jének termékét. (Többnyire RNS- és/vagy fehérjemo­
a n y a s e jt
F L P -in d u k á lt
h e ly s p e c ifik u s
re k o m b in á c ió le á n y s e jte k
lekulák formájában. A jelenséget anyai hatásnak ne­
vezik.) Az anyai eredetű ép géntermék kisegíti az m/m
embriót, „elfedi" az m mutációval kapcsolatos mutáns
fenotípust, az m + ép gén valódi szerepének megérté­
sét. Az, hogy van-e szerepe az m* génnek a nőstény
ősivarsejtek és/vagy az embriók életében, úgy dönt­
hető el, ha olyan ősivarsejteket készítünk, amelyek
nem tartalmazzák az m + gént, m/m-ek. Az m/m nős­
tény ősivarsejtből származó embrióban nincs benne
az m + gén termékének „elfedő” hatása. Mint láttuk,
m/m sejtek mitotikus rekombináció nyomán képződ­
nek. Hordozzanak az ősivarsejtek az m mutáció mel­
lett egy olyan domináns nőstény-steril mutációt (FJ
amely megakadályozza a petekezdemények érését
(I. 15.5/10. ábra). Mitotikus rekombinációt követően
egy olyan leánysejt képződik, amely miközben m/m-é
válik, nem hordozza F-et. A sejtből pete fejlődhet, ki­
véve, ha az m + gén hiánya megakadályozza a pete, ill.
az embrió képződését. Az itt bemutatott ún. domi­
náns nőstény-steril technika - mivel eltávolítja az
anyai eredetű m + géntermék „elfedő” hatását - rop­
pant fontos szerepet tölt be az embriogenezis geneti­
kai szabályozásának megismerésében.
15.5.1 1. Az FLP/FRT technika
a m ozaikok generálására
Genetikai mozaikokat újabban az FLP/FRT techni­
kával generálnak. Az élesztő Flp génje az FLP helyspe­
cifikus rekombináz enzim képződését kódolja. Az FLP
fehérje ott indukál rekombinációt, ahol az FRT-szek-
venciák a kromoszómákba ékelődtek. A rekombiná­
ció nyomán genetikailag megjelölt sejtek képződnek
(15.5/11. ábra). Az FLP/FRT technikában az FLP for­
rása egy Flp gént tartalmazó transzgén. Az FRT-szek-
venciák is transzgének részei, és a homológ kromo­
szómák azonos helyein vannak. (A tanulmányozandó
m mutációt mindenkinek magának kell összehozni az
15.5/11. ábra.
Az FLP/FRT technika alkalmazása
mozaik analízisre. Az ábrán nincs fel­
tüntetve az a transzgén, amelynek
terméke, az FLP fehérje azon a he­
lyen okoz helyspecifikus rekombiná­
ciót, ahol az FRT szekvencia (egy
transzgén részeként) a kromoszómá­
ba illeszkedett. Az esemény nyomán
genetikailag megjelölt sejtek kép­
ződnek, amelyek utódsejtjei mozaik­
foltokat alkotnak.

15.5/12. ábra.
Az RNSi technika elvi alapjai vázlatosan. A GAL4 fehérjével
és az UAS szekvenciával „meghajtott” gén 3 0 0 -4 0 0 bp
hosszü, és annak a génnek megfelelő szekvencia alapján ké­
szült, amely gén funkcióját meg óhajtjuk szüntetni - úgy,
hogy a génről átíródö mRNS-t megsemmisítjük. A „meghaj­
to tt” génben ugyanaz a szekvencia kétszer van meg, fordí­
to tt irányban. A „meghajtott" génről képződő RNS szakaszai
FRT szekvenciával, a meiózis során, a crossing-overek
eredményeként.) Az Flp gén expresszióját, az FLP fe­
hérje képződését alkalmasan megválasztott szekven­
cia biztosítja. Az eyless-Flp transzgének funkciója nyo­
mán pl. csak a szemkezdeménysejtekben következ­
nek be a 15.5/11. ábrán bemutatott események, lé­
nyegében a szemkezdemény-fejlődés teljes időtartama
folyamán. A Flsp-Flp transzgénekről viszont csak a hő­
sokk időpontjában termelődik FLP fehérje, ám minden
sejtben. Akkor, amikor a hősokkfehérjék (angolul heat
shock proteins) képződését kódoló gének aktiválódnak,
miközben a lárvákat 37 °C-on tartjuk 1/2-1 órán át.
1 5 .5 .1 2 . Az RNSi-technika
Valamely gén funkcióját ügy is meg lehet szüntet­
ni, hogy megsemmisítjük a génről képződő mRNS-
molekulákat. Készítsünk egy olyan „m eghajtott”
transzgént, amelyben egy 3 0 0 -4 0 0 bp hosszü szek­
vencia van (15.5/12. ábra). A szekvencia annak a gén­
nek az alapján készült, amely gén funkcióját meg
óhajtjuk szüntetni. A „meghajtott” génben ugyanaz a
szekvencia kétszer van meg, fordított irányban.
A „meghajtott génről” képződő RNS komplementer
szakaszai párosodnak, miközben egy hajtűszerű
hpRNS (ha'w pin) képződik. A hpRNS itt nem részlete­
zett események nyomán rövid, kettős szálű darabok­
ra, űn. siRNS-ekre (small /nterfering) hasítődik
15.5. A M U S LIC A - EGY SZÁZÉVES M O D E L L
- lévén komplementerek - párosodnak, miáltal egy hajtű­
szerű hpRNS képződik. A hpRNS itt nem részletezett esemé­
nyek nyomán rövid, kettős szálú darabokra, siRNS-ekre ha-
sítödik. A következő lépésben az siRNS-ek egyik szála annak
az mRNS-neka komplementer szekvenciájához kapcsolódik,
amelyet meg akarunk semmisíteni. Az RNS a kettős szálú ré­
szen elhasad, majd a sérült mRNS apró darabokra esik.
(I. 15.5/12. ábra). Az siRNS-ek egyik szála annak az
mRNS-neka komplementer szekvenciájához kapcsoló­
dik, amely mRNS-t meg akarjuk semmisíteni. Az RNS
a kettős szálű részen elhasad, majd az immáron sérült
mRNS apró darabokra esik. Lényegében tehát inter-
feráltunk az mRNS-sel, a gén funkciójával (I. 15.5/12.
ábra). Alkalmasan megválasztott driverrel és hpRNS-t
kódoló transzgénnel elvileg bármely gén terméke bár­
mely sejttípusban megsemmisíthető.
1 5.5.1 3. Géncsere hom ológ
rekom bináció alapján
Talán meglepő, hogy bár a muslicában megszám­
lálhatatlan mutációt indukáltak, mégis bőségesen van­
nak olyan gének, amelyeknek nincsenek mutáns allél-
jai. Fia pl. kiderül, hogy az ember parkin génjének funk­
cióvesztéses típusú mutációja Parkinson-körhoz vezet,
és az is, hogy a parkin génnek van muslica homológja,
a génfunkció és a betegség kapcsolatának megisme­
rése a muslicában egyszerűbb, mint az emberben.
A muslica parkin génjét az ember és a muslica genom
ismeretében könnyen megtalálhatjuk. A következő fel­
adat mutáns allélok készítése, majd a velük kapcsola­
tos elváltozások felderítése. (A muslica parkin génjé­
nek hiánya a mitokondriumok duzzadásához, az izom­
sejtek pusztulásához, az izmok degenerációjához, a
muslica korai pusztulásához vezet.) A homológ rekom-
15. A SEJTBIOLÓGIA GYAKORLATA
„ends out”
QD
O o
co
| donor DNS mini-w+ donor DNS
FLP és l-SceI
X re k o m b in á c ió )(
é p alléi
m u tá n s alléi
15.5/13. ábra.
Homológ rekombináción alapuló két megoldás mutáns allé­
tok készítésére. Az „ends out” módszer során az ép gént egy
olyanra cserélik, amely - mert a mini-w* marker gén meg­
szakítja - funkcióképtelen, űn. knock out alléi. Az „ends in”
bináción alapuló technikával a muslica bármely génje
tetszés szerinti, kémcsőben (az ün. in vitro mutagene-
zis módszerével) készített mutáns alléira cserélhető.
Az egyszerűbb megoldás az ün. „ends-out” techni­
ka, mellyel egy ép gént olyan ün. knock out alléira
cserélhető, mely elvesztette funkcióját (15.5/13. áb­
ra). Az eljárás során először olyan DNS-t állítanak
össze, amelyben:
/. A kicserélendő gén szekvenciáját a mini-w* gén
megszakítja.
2. A DNS végeire olyan 18 bázispárből álló szek­
venciát illesztenek, amelyet az l-SceI restrikciós enzim
ismer fel, és vágja el ott a DNS-t.
3. A korábban már említett FRT szekvenciát (I.
15.5/1 3. ábra) is beillesztik.
A kémcsőben összeállított szekvencia transzgén
formájában valamely kromoszómába illeszthető,
fenntartható. Genetikai keresztezések nyomán ugyan­
abba a muslicába összehozható
1. Az előbb említett transzgén.
2. Az FLP fehérje képződését kódoló transzgén.
3. Az a transzgén, amely az l-SceI restrikciós enzim
képződését kódolja.
„ends in”
0)
S £
co o o
| d o n o r DN S mim-w
oc
FLP és l-SceI
é p alléi
donor DNS
megoldás eredményeként tandem duplikáció képződik.
Az l-CreI hely lehetővé teszi az egyik kópia elminálását, azt,
hogy csak egy olyan mutáns alléi maradjon az ép gén he­
lyén, amelyet „kémcsőben” készítettünk. (Részletesebb ma­
gyarázat a szövegben.)
Az FLP és az l-SceI fehérje nyomán szabaddá válik
a donor DNS (I. 15.5/1 3. ábra), megkeresi a homológ
szekvenciát, azzal párosodik, és amennyiben két re­
kombináció játszódik le a homológ szekvenciák kö­
zött, az ép alléi arra a mutáns változatra cserélődik ki,
mely funkcióképtelen. Azért, mert a mini-w* gén meg­
szakítja. Végeredményben tehát egy ép alléi helyét
egy funkció nélküli mutáns alléi foglalja el. A mutáns
alléi a mini-w* markergén alapján izolálható, fenntart­
ható, homozigóta állapotba hozható, és meghatároz­
ható a génfunkció hiányával kapcsolatos defektus.
Az „ends-in" megoldás során olyan DNS-t állíta­
nak össze, melyben az l-SceI hely a donor DNS bel­
sejében van (I. 15.5/1 3. ábra). A donor DNS-t transz­
génként a muslica kromoszómájába transzformálják.
Ott, az FLP és az l-SceI fehérje hatására olyan DNS
válik szabaddá, mely az l-SceI helyen hasadt fel.
A homológ szekvenciák párosodása és a köztük be­
következő rekombináció nyomán a donor DNS a kro­
moszómába ékelődik. Úgy, hogy a genomban tan­
dem elrendeződésben két gén van (l. 15.5/1 3. ábra).
A l-CreI restrikciós enzimmel (amit transzgén kódol)
folytatott további - itt nem részletezett - események

nyomán a két gén egyike eliminálódik. A megmaradó
gént a bevitt, valamint az eredeti gén egy-egy szaka­
sza alkotja. Ha a bevitt rész mutációt tartalmaz
(amelynek típusa és helye megtervezhető és az in vit­
ro mutagenezis módszerével elkészíthető), az ends in
megoldás eredményeként a kromoszómában az ép
gén helyét egy mutáns alléi foglalja el. Sok alléit „le­
gyártva” meghatározható a kódoló gén és a génfunk­
ció közötti kapcsolat.
Összefoglalás
Száz év modellkedés eredményeként nagyjából az
itt bemutatott állapotban van a muslica, és használja
ma rendszeresen mintegy 1600 kutatatócsoport
munkájában. 1992-ben a muslicás laboratóriumok
összefogásával jö tt létre a FlyBase (http://flybase.
bio.indiana.edu) adatbázis, ahol a muslicamodellel
kapcsolatos kérdésekre talál választ az olvasó. A feje­
zet összeállítója örömmel írja, hogy Szegeden immá­
ron 33. éve dolgoznak olyan muslica-műhelyek - az
MTA Szegedi Biológiai Központjában, ill. a Szegedi
Tudományegyetemen - , amelyek munkájukkal hozzá­
járultak a muslicamodell sikeréhez.
15.5. A MUSLICA - EGY SZÁZÉVES M O DELL
Ajánlott olvasmányok
D u f f y , J.B.: GAL4 system in Drosophila: a fly geneti-
cist’s Swiss army knife. Genesis 34:1, 2002.
K ig e r , A.A. et al.: Functional genomic analysis of cell
morphology using RNA interference. J. Bioi. 2:27,
2003.
L e t s o u , A. B o h m a n , D.: Small flies - big discoveries:
nearly a century of Drosophila genetics and deve­
lopment. Develop. Dynamics 2 3 2 :526, 2005.
M a t t h e w s , K.A. et al.: Research resources fór Droso­
phila: the expanding universe. Natúré Reviews
6:179, 2005.
P r e a l l , J.B., S o n t h e im e r , E.J.: RNAi: RISC gets loaded.
Cell 123:543, 2005.
R o n c , Y.S., G o l ic , K.G.: A targeted gene knockout in
Drosophila. Genetics 757:1307, 2001.
S a n f , T.K., J a c k s o n , G.R.: Drosophila models of neuro-
degenerative disease. J. Amer. Soc. Exp. Neuro
Therapeutics 2:438, 2005.
S h u l m a n , J . M . et al.: From fruit fly to bedside: trans-
lating lessons from Drosophila models of neurode-
generative disease. Curr. Opin. Neurobiol. /6:443,
2003.
 Név- és tárgymutató

A tárgym utatóban a vízszintes vonalkák a felettük lévő szó változatlan megismétlését je le n tik (ahány sző változat­
lanul ism ételhető, annyi vonal van leírva). A kötőjellel írt szavak egy szónak számítanak. A vessző után írt, hátra­
ve te tt szavak a kifejezés e lő tt olvasandók.
Am ennyiben a különböző fejezetekben egyes rövidítések kisbetűs, másokban nagybetűs form ába szerepelnek,
ezeket külön tárgyszóként jelöltük.
A tárgym utatóban d ő lt betűvel szedett kifejezések növény-, állatrendszertani nemzetség- és fajnevek.
A / jellel elválasztott szavak m indkét formában előfordulhatnak a szövegben (pl. szétválás/szegregáció).
A számmal kezdődő fogalmak a szám(ok) utáni betűk szerint vannak besorolva (pl. a 17-ketoszteroid
a k betűnél). A görög betűk kiejtésük szerinti betűrendben találhatók.

adaptin 170 aggreszóma 5 8 4

A
a daptor protein/fehérje (AP) 160, AGP 6 0 8
AAA 288 170, 3 31, 3 32, 3 3 6 agyi őssejt 5 6 0
ABBC1 105 — , alternatív 170 AIF 6 0 9 , 612
ABC transzporter 92, 98, 105 adducin 85 akciós potenciál 119
- - , emberi 99 adenilát-cikláz 441 akinéta 6 2 8
- - , prokarióta 98 adenin (A) 65 akroszóma 3 9 9
ABC1 105 adenomatosus polyposis coli (APC) - folyadék 4 0 3
ABCA1 102, 105 455 - reakció 3 99, 403
ABCA4 102, 105 adenozin-trifoszfát (ATP) 50, 63 - vezikula 3 9 9
ABCB1 1 0 0 ,1 0 5 - szerkezeti képlete 64 A kt kináz 4 4 7 , 585
ABC B 11 1 0 1 ,1 0 5 ADF-cofilin 2 6 0 aktin 55, 85, 2 5 6
ABCB2/ABCB3 102, 105 adherens junkció 51 0 - , a 256
A B C B 4 101, 105 adhézió szerepe sejtmozgásban - , |3 2 5 6
ABCC1 100, 105 294, 295 - F 55
ABCC2 101, 105 adhéziós fehérje 5 0 8 , 5 3 4 - filam entum 81, 2 5 6
ABCC7 103, 105 — , növényi 7 0 8 - dinam ikájának szabályozása
ABCC 8 103, 105 - öv 285 259, 2 6 0
ABCG2 100, 101, 105 - plakk 2 9 5 , 5 1 0 — , növényi 702
ABCG5/C8 101, 105 - receptor 2 9 4 - C 55
A B C R 102, 105 adhezoszóma 2 9 5 -, y256
Abelson-leukaemia 461 adkrusztáció 7 0 5 - járulékos fehérjéi 2 5 8
- vírus (ABL) 5 9 4 ADP-riboziláló fa kto r (ARF) 177 - kötegelő fehérje 2 5 8
Abl 461 adrenalin neurotranszm itter 473 - kötő fehérje 257
ABL 594 Aequorea victoria 180, 2 4 1 , 752 - m ikrofilam entum 55
abortózis 607 AER 661 - végstabilizálö fehérje 2 5 8
abszcizinsav 7 0 6 AFM 350 aktinhoz tá rsu lt fehérje 55
acetát 51 afrikai karmosbéka 6 3 4 aktív pumpa fehérje 8 8

acetilkolin 46 9 , 4 72, 4 7 3 age-1 7 6 6 - transzport, másodlagos 8 8

acetoxim etil észteresítés 7 5 3 ageing abnorm al (age-1) 7 6 6 aktivin 5 49, 5 5 0 , 563

ACTH neurotranszm itter 4 7 3 aggregáciö 235 - morfogén hatása 6 3 9
actin related protein (Arp) 2 5 9 aggregátum tenyészet 7 3 9 aktom iozin gyűrű 380
adalim um ab 7 1 9 aggrekán 5 00, 501 - rendszer működése 2 8 3
N é v - és t á r g y m u t a t ó

akvaporin (CH1P) 1 39 angiogenezis fa kto r 2 9 8 anyagtranszport sejtm em bránon át

ál halálreceptor 6 1 0 - gátló terápia 7 2 0 87
alapplazma 40 - m odellek 2 9 8 anyai apai kromoszömamegoszlás
aleuron réteg 6 9 8 - szerepe betegség kifejlődésében 395
- szemcse 697 718 --------meiózis során 3 9 5
a aktin 2 5 6 angström 35 anyai hatás 393
a aktinin 2 58, 2 9 4 , 51 2 animális pólus, petesejt 6 3 4 - hatású gén 652
a faktor, élesztő szaporodási anion transzport fehérje 93 anyasejt 621
ferom on 99 anionos foszfolipid 80 AP fehérje 160, 1 70
a galaktozidáz 2 1 1 aniontranszporter/Band 3 85 A PI 170
a hélix 63, 64 ankirin 84, 85, 2 1 9 AP2 170
a tubulin 53, 2 52, 2 73, 374 anoikisz 5 97, 6 1 1 ,6 1 4 , 7 4 0 AP3 1 70
- poszttranszlációs módosulása anomális diffúzió 2 38, 2 39, 245 AP4 1 70
25 5 ANP 4 5 0 Apaf-1 662
alkohol 124 antennakom plex 2 2 9 APC 152, 3 57, 4 2 1 , 4 55, 536,
- lebomlás 21 3 Antennapedia (pAntp) 565 5 39, 5 5 2 , 6 8 6

álláb 59 - géncsoport 6 5 3 APC C d c 5 0 4 2 1 , 4 2 3

alloantigén 535 anteroposzterior tengely APC C d h 1 4 2 3
allom etrikus összefüggések 581 kialakulása 6 3 5 apicalis ectoderm al ridge (AER)
alloszterikus kötőhely 63 antiadhéziós terápia 7 2 0 661
all-transz-retinál 4 7 7 anticitokin terápia 7 1 9 , 7 2 0 apikális dómén 217
ALT 5 9 3 antigén 5 3 4 - dominancia 99
alternatív splicing 6 6 - , allo 535 - membránfelszín 85
alternative lengthening o f telom e- - bemutatás/prezentáció 103, - szortírozás 2 1 8
res (ALT) 593 164, 535 apikobazális tengely 21 7
alvás-ébrenlét ciklus 491 - , endogén 535 A P L 5 5 2 , 553
alvászavar 492 - , exogén 5 3 6 apoB 173
A lzheim er-kör 190, 4 5 7 , 6 06, 7 7 4 - felismerés terápiás gátlása 7 2 0 aponekrözis 6 0 5
AM észteresítés 7 5 3 - , immunogén 5 3 4 apoplaszt 7 0 9
Amanita phalloides 2 5 7 , 7 4 9 - prezentáló sejt (APC) 152 apoprotein J 585
AMF 292 - receptor 537 apoptosis inducing fa ctor (AIF) 61 2
amfifizin 170, 171, 172 - , szuper 561 apoptoszőm a 61 2

am fipatikus molekula 78 - , tolerogén 5 3 4 apoptotikus kaszpáz 6 0 8

amiláz 6 9 8 - , xeno 535 - sejt fagocitőzisa 6 1 6
aminosavszekvencia 63 antigéndeterm ináns 5 3 5 - te st 6 0 3
AM L461 antikem okin terápia 7 2 0 apoptózis 5 46, 5 5 4 , 5 9 7 , 657
amőba 59 antikodon 6 6 , 67 - , baktérium fertőzés hatása 52 9
am őboid mozgás 55, 59 antionkogén 551 - elkerülés 593
- összefüggése viszkozitással a n tip o rt 8 8 - extrinsic útja 607
240 - aniontranszporter 93 - fejlődésbiológiai szerepe 657
am plitúdó, cirkadián óra 4 8 4 - , N a+/CaJ+ 93 - in h ib ito r fehérje család (IAP) 609,
anafázis 3 7 9 antiproliferációs jel iránti 6 1 2 ,6 5 8
- A 379, 386 érzéketlenség 592 - intrinsic útja 607
- B 3 79, 3 8 6 antiRIDGEs 3 0 9 - m itokondriális útja 61 2

- I 391 antiszensz oligonukleotid terápia - molekuláris útja 6 0 7 , 60 8

- elindítö/prom oter/serkentő kom ­ 2 4 2 ,7 2 1
plex/faktor (APC) 3 57, 379, - RNS 5 6 6
4 2 1 ,6 8 6 anti-szomatogén 5 3 4
anaphase prom oting complex antitest 5 3 3
(APC) 421 - alkalmazása jelöléses vizsgálatra
anchorage dependence 547 7 4 7 , 752
androgén receptor 4 3 8 , 612 - , egyszálú 747
angiogenetic switch 5 9 4 - szerkezete 63, 64
angiogenezis 2 98, 5 9 4 anyagtranszport, csatolt 8 8
- sejtciklus során 3 6 9
- szerepe rheum atoid arthritisben
718
- szignál, extracelluláris 610
— , intracelluláris 612
- terápiás befolyásolása 721
- túlélési fa kto r 611
- , vírushatás 521
apotranszferrin 174
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

aptam er 74 9 autofág sejthalál/autofágia fejlődés­ bakteriális riboszöma 39

Arabidopsis thaliana 5 84, 5 99, biológiai szerepe 657 - sejtmem brán 37, 38
70 8 — , lizoszóma szerepe 6 1 6 bakteriofág életciklusa 5 4 7 , 5 4 8
arabinogalaktán fehérje (AGP) 705, - vakuólum 6 9 4 bakteriorodopszin 2 2 4
70 8 autofágia 50, 21 0 baktérium , bíbor 477
áramlás 245 - , növényi 6 9 5 , 6 9 6 - , ciano 39, 58
áramlási citom etria 364 autofagoszöma 50, 657 - fertőzés hatása apoptózisra 5 2 9
ARF GEF (ARF guanin nucleotide autofoszforiláció 4 4 4 fotoszintetizáló 39
exchange factor) 177 autoim m un betegség 521 gyógyszer-rezisztencia 98
arginin 4 7 4 - definíciója 71 8 - , kék 4 8 5
Arp 2 5 9 - kifejlődése 71 7 - osztódása 39
A rp2 25 9 autokrin citokin 293 - , ős 680
A rp3 25 9 - jelátvitel 4 3 6 - sejt 37
A rp 2/3 kom plex 2 5 9 - m otilitási fa kto r (AMF) 292 - kölcsönhatás 5 2 3
arresztin 4 5 5 , 4 5 8 - szignalizáció 4 3 6 - sejtbe jutása 5 2 4
arteriosclerosis 1 0 2 autolízis 4 8 --------endocitózis révén 5 2 4
arthritises szöveti destrukció - , növényi 6 9 5 , 6 9 6 -------------- , trigger mechanizmus
gátlása 721 autonóm osztódási képesség 591 5 25, 5 26, 527
arthrosis 500 autoradiográfia 3 6 5 -------------- , zipper mechanizmus
assembly 51 9 autotaxin (ATX) 292 5 24, 5 2 5
- partiele (AP) 160, 1 70 a u to trö f sejt 65 --------fagocitózis révén 5 2 3
aszimmetrikus sejtosztódás 546, auxin 99, 7 0 6 , 707 - sejtbeli túlélése 5 2 7 , 5 2 8
55 9 avidin 2 24, 3 09, 752 --------fagolizoszómában 5 2 8
aszparagin 197 A-vitam in 477 --------vakuólában 5 2 8
aszter 375 Axin 4 5 5 balanszer kromoszóma 7 7 0
asztrális m ikrotubulus 3 7 5 axoaxonikus szinapszis 4 6 9 Bánd 3/aniontranszporter 85, 93,
ataxia teleangiectasia 5 8 5 , 5 9 4 axodendritikus szinapszis 4 6 9 145
- m utated (ATM) 6 1 5 axon diffúziós viszonyai 2 4 4 barázdálódás 6 3 5 , 637
A típusú GABA-receptor 123 - növekedést elősegítő szekvencia ba rb itu rát 124
átírás 6 6 498 barna zsírszövet 2 2 2

ATM 615 axonális transzport 180, 2 8 6 Barr-test 305

- and Rad3-related (ATR) 61 5 axonéma 2 7 3 base excision repair (BÉR) 5 9 6
atom erő mikroszkopia (AFM) 3 5 0 axonémás dinéin 2 8 6 basic fibroblast growth factor
ATP 50 axoszőma 2 7 5 (bFGF) 575
- binding cassette 9 8 axoszomatikus szinapszis 4 6 9 Bax 6 14, 662
- diffuzibilitása 2 3 8 bazális csíkolat 51
- érzékeny K-csatorna (KATP) 104, - lamina/lamina basalis 4 9 9 , 5 0 5
107 B - test 2 6 9
- szerepe aktinpolim erizáciöban — , csillö, osto r 54, 2 7 5
25 3 Bacillus subtilis 6 1 8 bázikus keratin 262
- fotoszintézisben 57 - életciklusa 621 bázispár (bp) 6 8 , 331
- szintetáz 52, 223 - kromoszóma 6 2 0 bazofil festődés 42
- szintézis 22 0 , 2 21, 224 - morfogenezise 6 2 6 bazolaterális dómén 217
- helye 51 - spórázása 6 1 8 - membránfelszín 85
ATPases associated with various BAD 4 5 8 - szortírozás 2 1 8
cellular activities (AAA) 2 8 8 Bad 6 1 4 BCECF2 3 5 ,2 3 8
ATR 61 5 bafilom ycin A 5 2 8 BCL2 457
atriális natriuretikus peptid (ANP) bakteriális citoplazma 39 Bcl-2 615
450 - csillö 38 BCL2 antagonist o f cell death
áttét/m etasztázis 5 9 4 - DNS 37, 39 (BAD) 4 5 8
attra ktív szignalizáció 742 - flagellum 37, 38 Bcl-2 5 51, 6 1 3 , 6 1 4 , 6 5 8 , 6 5 9 ,
ATX 292 - intracelluláris membrán 39 661
autofág sejthalál/autofágia 50, - kromoszóma 39, 620 bcl-2 myc szinergizmus 5 5 1 , 552
21 0 , 606, 61 6 , 6 57, 6 95, 6 9 6 - ostor 38 Bcl-xL 661
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

Bcr 461 boné morphogenetic protein Caenorhabditis elegáns tenyésztése

BCR 5 3 3 ,5 3 7 , 5 3 8 4 (BMP4) 641 762
BCRP1 100, 105 borélesztő 757 - testfelépítése 7 63, 76 4
B-DNS 65 botulinus toxin 471 — , inzulin—D a f-16 pálya 5 8 6
Becker-izomdisztrőfia 2 5 8 botulismus 4 7 0 Cajal-test 3 14, 3 55, 357
bélcsíraképződés 6 3 9 B o v e r i, T h e o d o r 42, 5 9 4 CAK 41 1
belső m itokondrium m em brán 2 2 1 B oyer. Pau l 223 Calvin-kör 58
benzodiazepin 1 24 b ő rp ő tlö anyag 5 7 0 CAM 567
BÉR 5 9 6 bp 6 8 , 331 - hiány 671
(3 aktin 2 5 6 BPAG 262 CAMK 4 5 0
p am iloid 190 brain and muscle ARNT-like protein CaM-kináz 135
p-am inopropionitril 497 1 (BMAL1) 4 8 9 - II szabályozása 135, 1 36
p - D - g lu k ö z 705 BRCA1 5 92, 593 cAMP függő proteinkináz 4 4 0
p globin gén expresszió 3 3 3 BRCA2 5 92, 593 - másodlagos hírvivő 44 0
--------, humán 348 BrdU 3 13, 3 6 6 - Response Element (CRE) 4 55
P katenin 4 5 5 , 4 5 6 break point cluster region 461 --------Binding (CREB) 4 55
p lemez 64 breakage-fusion-bridge cycle (BFB) cAMP-foszfodiészteráz 441
p tubulin 53, 2 52, 2 73, 374 593 Campylobacter jejuni 190
BFB 5 9 3 breast cancer resistance protein cap binding com plex (CBC) 325
bíbor baktérium 4 7 7 (BCRP) 100 capping 150
bicoid 5 4 9 , 5 65, 6 5 0 brefeldin A 2 0 0 CapZ 2 5 8
Bid 6 1 0 , 6 1 4 bröm dezoxiuridin (BrdU) 3 6 6 CÁR 4 3 8
„bikaszem” 152 Brucella 5 2 8 caretaker 5 9 3
biliverdin 487 B-sejt 5 3 3 , 5 7 5 CAS 324
Bim 6 1 4 - aktiváció 3 1 6 casein kinase l e ( C K le ) 49 0
bimbózás 4 0 1 , 5 1 8 , 5 19, 757 - elleni terápia 7 2 0 Caspary-csík 7 0 5 , 7 0 9
biológiai óra 482 - receptor (BCR) 5 33, 5 37, 5 3 8 caspase 608
- ritm us 4 8 3 BÚB 1 425 C a v a l ie r -S m it h 68 0
- terápia rheum atoid arthritisben - 2 425 CBC 325
7 1 9 , 721 - 3 425 CBP/p300 transzkripcionális koakti-
biotin 2 24, 309, 752 budding 5 18, 5 19, 6 0 3 vátor 336, 337
Bip 198 bull’s eye 152 CD 5 7 3
bipoláris osztódási orsó 375 buliás pem phigoid antigén (BPAG) CD4+ 5 3 6
B is h o p , M ic h a e l 592 262 C D8+ 5 3 6
bithorax géncsoport 6 5 3 b u rko lt csapda/gödör 8 6 , 169 CD14 5 2 4
bivalens 3 8 9 B u r n e tt 598 CD44 5 00, 501
blasztociszta 667 burokfehérje szerepe 169 CD48 150
blasztoméra 637 büzacsíra-agglutinin 350 Cdc2 393
blebbing 603 Cdc 6 4 1 6
blefaroplaszt 701 Cdc20 421
B-lim focita 533 C, CS Cdc25 foszfatáz 3 9 4
B l o b e l, G ünther 166, 351 Cdc28 3 93, 4 1 6 , 4 2 0
Bloom-szindróma 5 9 4 Ca2+ lásd kalcium CDK 3 66, 393
b io t 71 cactus 651 - aktiváció 3 67, 393
BMAL1 4 8 9 Caenorhabditis elegáns 73, 762 - in h ib ito r 3 6 9
Bmf 6 12, 614 — alkalmazása biológiai öregedés - szerepe sejtciklus szabályozásá­
BMP 4 5 3 vizsgálatára 7 6 6 ban 4 1 0
Bmp 5 6 3 --------program ozott sejthalál vizs­ Cdk 3 9 3
BMP4 5 6 3 , 6 4 1 , 642 gálatára 7 6 5 C dk1 393
body pattern 563 --------viselkedés vizsgálatára 7 6 6 CDKI 3 6 9
boné marrow transplantation (BMT) — egyedfejlődése 7 6 3 , 7 6 4 c D N S 71
576 — életciklusa 7 6 3 ced 765
- m orphogenetic protein (BMP) — genom 7 6 5 ced-3 6 5 8 , 6 5 9
4 5 3 , 563 — ontogenezise, sejtpusztulás 6 5 8 ced-4 6 5 8 , 6 5 9

784
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

ced-9 658, 65 9 checkpoint 4 2 4 CIN 5 9 6

cell adhesion 5 9 8 checkpoint kontroll 3 69, 551 circa diem 4 8 3
- molecule (CAM) 567 chiaroscuro 5 6 0 circadian input kinase A (CikA) 487
- coat 49 9 CHIP 139 --------R (CikR) 487
- death abnorm al (ced9) 7 6 5 chip technika 71 - locom otor o u tp u t cycle kaput
- division cycle (cdc) 7 5 9 C hkl 394 (CLOCK) 4 8 9
- fate decision 562 Chlamydomonas 273 cirkadián óra 4 8 3
cella 33 - mutáns csillóval 277 - eukariótában 487
cellula 33 chloroquine rezisztencia, - prokariötában 485
celluláris onkogén 592 Plasmodium falciparum 99 - szerkezete 4 8 4
celluláris/sejtközvetített chorda dorsalis 641 — , Drosophila 487
immunválasz 5 3 6 - neurális indukciója 6 4 4 — , egér 4 8 9
cellulóz 58, 70 5 - szerepe központi idegrendszer — , em ber 491
célzott exocitózis 380 fejlődésében 6 4 3 , 6 4 6 — , emlős 4 8 9
- expressziö 241 chromista 6 7 9 — , perifériás 4 8 9 , 4 9 0 , 491
CEN 307 chrom osome instability (CIN) 5 9 6 — , Synechococcus 4 8 5 , 4 8 6
cenexin 2 67, 26 9 ChS 501 - ritm us 4 8 3
centipoise (cP) 2 3 8 cianobaktérium 39, 58 - jellemzői 4 8 3
centrális szupramolekuláris a kti­ c-IAPI 6 0 9 cirkuláris DNS 39
vációs klaszter 1 52 (cSMAC) C-IAP2 6 0 9 cisz ciszterna 47, 48
152 CICR 131, 353 - elem 6 8

- test 275 CikA 487 - Golgi-ciszterna 2 0 2

- vakuólum 58 ciklikus guanozin-monofoszfát - kapcsolat 182

centrifugális elutriálás 365 (cGMP) 4 7 8 - szabályozás 31 1

centrin 267 - nukleotid által kapuzott ioncsa­ 1 1-cisz-retinál 477

centriólum 53, 54, 265, 2 66, 253, torna 1 16 ciszta, baktérium 6 2 8
374 ciklin 366, 393, 4 0 9 , 6 8 6 ciszterna, Golgi 47, 202
- differenciált sejtben 270 - A 428 ER 44, 45
- funkciója 2 68 - B 412 - , maghártya 43
- kettőződés 3 84 - B1 420 ciszternális előrehaladás modell
- pár 26 9 - B2 4 2 0 203
centrom átrix 2 6 6 - B3 4 2 0 citaszter 2 6 9
centrom er 307, 377 - B4 420 citocentrum 53, 54, 265
centroszóma 2 5 3 , 2 65, 3 7 4 - D 426 citochalazin/citokalazin 2 57, 701
- ciklus 374, 375 - E 427 citofaciális lipidréteg 80
- egérben 271 - dependens kináz (CDK) 366, 393 citokalazin/citochalazin 2 57, 701
- fertilizáciő során 271 ciklinfüggő kináz/ciklin (CDK) 343, - D 244
- hTmivarsejtben 2 7 0 686 citokin jelátvitel immunválasz során
- kettőződés 38 4 - aktiválása-gátlása 41 1 5 4 0 ,5 4 1
- petesejtben 27 0 - aktiváló kináz (CAK) 41 1 - receptor 4 5 2 , 540
- szétválás 384, 385 - in h ibito r 4 1 4 - szerepe rheum atoid arthritis
cER 70 9 --------szerepe sejtciklus szabályo­ kifejlődésében 71 8

ceramid 78 zásában 4 2 8 citokinézis 3 64, 374, 380

C érték paradoxon 70 - szerepe sejtciklus szabályozá­ citokróm C 2 2 7 , 5 54, 61 2, 662
c-fos 4 4 6 sában 41 0 - P450 193
CFTR 103, 105 - szerkezete 4 1 0 , 41 1 citolőgia 33
cGMP PDE 4 7 8 ciklofilin A 6 0 9 citomegalovírus teratogén hatása
cGMP-foszfodiészteráz (cGMP PDE) - D 613 521
478 cikloszóma 3 79, 421 citopátiás vírus 5 19, 5 2 0
cGMP-függő kationcsatorna 4 78, ciklózis 702 citoplazma, bakteriális 39
479 CikR 487 - hidrodinam ikája 240
channelopathia 124 ciliáris nyaklánc 275 - osztódás meiózis során nőben
chaperon 198, 2 4 3 , 585 ciliogenezis 2 6 9 , 275 3 9 2 ,3 9 3
CHAPS 83 cilium 54 - petesejtben 393
N é v - és t á r g y m u t a t ó

citoplazma, bakteriális szűrési Colchicum autumnale 6 9 6 csillö keresztmetszet 2 7 4

effektus 2 39, 2 4 0 com m itm ent 6 2 6 - mozgás mechanizmusa 2 76
- változása am őboid mozgás során constitutive active receptor (CÁR) - , mozgató 54
24 0 438 - működés külső tényezői 277
- változása mitózis során 3 77, 380 COP 176 - összehangoltsága 2 7 8
- viszkozitása 55 - burok leválása 178 - , primer/elsődleges 54, 268, 475,
citoszkeleton 37, 52, 251 - fehérje 160 476
- elemei 251 COPI 176, 177 - részeinek azonosítása 27 4
- felépülésének szabályozása, COPII 176 - szerkezet 2 73, 2 7 4 , 275
sejtközpont 265 core hiszton 328, 3 2 9 — , m ódosult 275
- , kortikális 81 - élesztőben 3 4 3 csírafal 622
- , növényi 701 - posztszintetikus módosulásai csíralemez 667
citoszol 40 329 csíralemezek kialakulása dorzovent­
- pH-szabályozása 144 - particulum 3 2 8 rális testtengely mentén,
- viszkozitása 2 3 8 - protein (CP) 5 00, 501 Drosophila 651
citozin (C) 65 corona radiata 401 csírázás 6 2 3
citözis 687 cP 2 3 8 csirke lizozim gén expressziója
citrá tkö r 51 CpG 7 2 9 3 33, 3 3 4
citrullináciö 7 1 8 - sziget 597 csonttörés gyógyulása időskorban
CK1e 49 0 CRE 4 5 5 561
c-kit 5 63 CREB 4 5 5 csontvelő 572
CI7 HCO3 a n tip o rt 93, 144 C r ic k , F r a n c is 592 - átültetés, allogén 5 7 6
CI7Na+, HCOj transzporter 1 45 crm A 6 5 8 - szövődményei 5 7 6
Cl" perm eabilitás 123, 124 CRY 4 8 8 ,4 9 0 csoportjellem ző tulajdonság 5 8 6
Clb 1 42 0 cSMAC 152
Clb 2 4 1 8 , 4 2 0 cumulus sejt 401
Clb 2-ts 4 1 8 curved DNA 330 D
Clb 3 4 2 0 CXCR 292
Clb 4 4 2 0 Cyanobacterium 6 2 8 daf-2 7 6 6
Clb 5 4 1 6 cyclin-dependent kinase (CDK) DAC 4 4 9
Clb 6 416 410 daganat/tum or sejt migráció 2 9 9
Clb2dbA 4 1 8 cysteinil aspartate-specific pro- daganat képződés jelátviteli zavar
c lk -1 76 6 tease (caspase) 6 0 8 m ia tt 4 6 0
clk-2 76 6 cysticus fibrosis transzmembrán daganatos transzform áció 5 8 9
Cin 1 4 1 6 konduktancia regulátor (CFTR) - m ultistep jellege 551
Cin 2 4 1 6 103 — , transzkripciós gyár szerepe
Cin 3 4 1 2 , 4 1 6 cyta 33 318
CLOCK 4 8 9 csak-BH3 6 1 2 , 6 1 4 — , védekezés 5 9 6
clock biological tim ing abnormal csapsejt 4 7 6 dajkafehérje 585
(clk) 7 6 6 csatolt anyagtranszport 8 8 Danielli-Davson-m em bránm odell
Clostridium botulinum 4 7 0 csatornafehérje 8 8 148
- tetani 471 csatornapörus gátló 1 24 DAPI 355
cluster of differentiation (CD) 573 csavarulatos test 3 14, 3 55, 358 dark cell death 607
clusterin 5 8 5 csecsemőmirigy 575 D a r w in , C h a r le s 6 6
CIVIL 46 1 , 592 csicseriborsó 497 dauer larva form ation abnorm al
c-mpl 57 6 csillö 54, 55, 2 52, 2 5 6 , 2 7 3 (daf-2) 7 6 6
C 0 2 szállítás 93 - , bakteriális 38 daunomicin 750
coat protein (COP) 176 - elhajlás mechanizmusa 277 de M a ir a n 484
coated p it 8 6 , 169 - , elsődleges/prim er 54, 2 6 8 , 4 75, death inducing signal com plex
coatom er 177 476 (DISC) 4 5 7 , 6 1 0
cocapping 1 50 - , érző 54, 4 7 6 , 4 7 6 decapentaplegic (dpp) 651
Cockayne-szindróma 5 8 5 - felépülése 2 7 8 decoy receptor 610
coiled body 358 - hosszmetszet 275 dedifferenciálődás 5 5 5 , 712
coilin 31 4, 355 - képződés 2 6 9 , 275 degradoszöma 609
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

dekorin 501 differenciálödás/differenciáció 6 8 , dinamin 160, 170, 171, 188,

delamináció 6 6 8 5 46, 5 47, 6 6 3 , 7 470
Delbrück, Max 51 5 - , anyai szervezet irányította 565 - gén mutáció 467
deleted in colorectal carcinoma - egyirányúsága 5 6 9 dinéin 54, 2 68, 2 74, 2 88, 383
(DCC) 612 - genomváltozással 5 6 9 - , axonémás 2 86, 288
Delta 457, 567 - mechanizmusa 562 - , citoplazm atikus 288
D elta-N otch kölcsönhatás 6 4 5 - , mikroorganizmus 61 8 - kar 54, 55, 2 7 4
DEND-szindröma 106 - , sejt környezetének szerepe - , m otorfehérje 2 7 6
dense-core vezikula 4 6 8 566 dipikolinsav 6 1 9
dependence receptor 61 2 - , transz 5 6 0 diploid kromoszőmakészlet 388
depolarizáció 109, 119 differenciálódási antigén 573 diploszóma 53
depolim erizáció 53 diffuzibilitás, ion 2 3 8 diplotén 389, 391
DÉR 193 diffúzió 2 3 4 DISC 610
derepresszió 607 - , anomális 2 38, 245 dishevelled (Dsh) 6 37, 641
derm atánszulfát (DS) 5 0 0 - axonban 2 4 4 diszperzió 2 3 6
destrukciös box 4 18, 421 - , facilitált 8 9 disztrofin 2 5 8
destruktív cholangitis 1 0 1 - , gátolt 85 diurnális-nokturnális ritm us 4 8 3
detergens 83 - , intracelluláris 2 3 4 DMSO 5 6 8
- kezelés 75 3 - , korlátozott 84 DnaA 6 8 4
detoxifikáció 193 - , laterális 84 DN-áz I 333
D etre - D eutsch Lá s z l ó 534 - , passzív 87 - , hiperszenzitív krom atin struktúra
deuteroszóma 2 6 9 - , - , sebessége 87 3 33
dextrán 2 3 9 - prokariőtákban 2 3 6 DNS 43
dezinhibíció 607 - , relatív 2 3 6 - , B 65
dezmin 262 - , RNS, sejtmagban 2 4 4 - , bakteriális 37, 39
- foszforiláció 4 2 0 - , rotációs 241 - chip analízis 562
dezmoglein 51 0 , 512 - sebessége 235 - , cirkuláris 39
dezmokollin 5 1 0 , 512 - , szabad 87, 235 - citoplazm atikus diffúzió 242
dezmoplakin 51 2 - , - , endoplazmatikus retikulumban - festés 7 5 0
- I 262 2 43 - genetikai módosítása 7 5 8
- II 262 -, -, Escherichia coli 242 - heterogenitás 69
dezmoszóma 51 0 m itokondrium ban 242 - károsodás felismerése 61 5
- , öv 51 0 - , prokariőtában 242 - , kloroplasztisz 58
- , pont 51 0 -, sejtmagban 243 - , kom plem enter (cDNS) 71
dezm otubulus 7 0 9 szubdiffúziö 2 4 5 - kötő dómén 4 3 7 , 4 3 8
dezoxinukleozid analóg 311 - , szuperdiffúziö 245 - m etiláciö 5 9 7 , 729
DFC 3 14, 315, 3 5 6 - , transzlációs 241 - m itokondriális 52, 225
DH krom atin struktúra 333, 334 diffúziós állandó 2 3 5 - primáz 65
--------kialakulása 335 — , abszolút 2 3 5 - repair 6 6 , 596
--------szerepe 33 6 — , relatív 2 3 8 - - , diffúzió szerepe 2 4 4
DHP 131 - fehérjeszállítás 2 1 6 - replikáció 65
diabetes mellitus, neonatális 106 - transzport 2 3 6 - - helye 311
diacilglicerin 4 4 9 — , távolság 2 3 6 - , szatellit 377
diakinézis 389, 391 difoszfatidil-glicerin 2 2 1 - szerkezet 65
diazoxid 108 digitonin 321 - - fenntartása 307
differenciáciö/differenciálödás 6 8 , d ihidropiridin receptor (DHP) - - hatása génexpresszióra 345
5 46, 547, 6 6 3 , 712 131 - - , szuperhelicitás 3 07, 317
- blokkolás onkogén hatása 552, diktioszóm a 47 - , Z 65
553 di-leucin 170 DNS-polimeráz 65, 6 6

- definiálása 627 dinaktin 2 8 8 docking/dokkolás 182, 2 1 9 , 2 96

- , in vitro 5 50 dinamikus instabilitás 2 53, 383 dokkolás 182, 2 19, 2 9 6
differenciálatlan/elkötelezetlen - - fluoreszcenciás vizsgálata 373 dolichol 197
őssejt 55 8 , 5 5 9 - - sejtciklus folyamán 373 dómén 6 8

differenciális génaktiválödás 6 6 4 - - szerepe 2 5 4 - , m ikro 85

N é v - és t á r g y m u t a t ó
domináns nőstény-steril technika
776
dom inóelv sejtosztódás szabályozá­
sában 6 8 4
Donnan-egyensüly 138
donor membrán 169
dopam in neurotranszm itter 4 7 3
dorsal 5 65, 651
dorzalin I 6 4 5
dorzoventrális testtengely
kialakulása, Drosophila 651
downhill folyam at 96
down-regulation 175
Dpp 5 6 3
dpp 651
DR3 6 1 0
DR 6 6 1 0
Drosophila melanogaster 73
- - csíralemezek kialakulása dorzo­
ventrális testtengely mentén
651
- - dorzoventrális testtengelyének
kialakulása 651
- - em brió hosszirányúi differen­
ciálódása 5 4 9
- - feji rész kialakulása 6 4 9
- - heteronom
szelvényezettségének
kialakulása 6 52, 6 5 3
- - homonom
szelvényezettségének
kialakulása 6 5 2 , 653
- - interszegmentális izmok lebom ­
lása, sejtpusztulás 6 5 9
- - cirkadián órája 487
, perifériás 4 8 9
- - egyedfejlődése 6 4 8
, sejtpusztulás 6 5 9
- - életciklusa 7 6 8
- - genom 7 6 9
- - mutációk 7 6 6 , 771
- - nyálm irigy őriáskromoszóma
2 70, 327, 770
- - shibire 4 6 7 , 4 7 0
- - petesejt 6 4 9
------- proontogenezise 6 4 9
- - polycom b kom plex 3 39, 3 4 0
- - potrohvégi rész kialakulása
t 650
- - white gén 3 39, 3 40, 347
DS 5 0 0
Dsh 6 3 7 ,6 4 1
Duchenne-izomdisztrőfia 2 5 8
D uran-R eynals 497
durva felszínű endoplazm atikus re­
tikulum (RER, rER) 40, 45, 193
----------funkciói 194
dUTP 311
D3 vitam in receptor (DVR) 437
E - , hasadó 7 5 9
E kadherin 5 0 8 , 6 7 0
E 2 F 4 2 6 , 427
EC sejt 727
ecdyson 6 6 0
ecetmuslica 73, 6 4 8
echinus 6 5 9
ECM 497
- sejt kölcsönhatás 502
- szerepe szövetkialakulásban 567
endocitózis, klatrinfüggetlen 166
effektor kaszpáz 6 08, 6 1 0
EG sejt 727
egér 73
- fibrosarcoma 593
EGF 166, 2 9 7 , 4 4 3 , 4 44, 4 45,
4 4 6 , 455
EGFR 150, 152, , 171, 175
egl-1 6 58, 6 5 9
egyedfejlődés 6 8
egyensúlyi potenciál 1 1 0
egyrétegű (monolayer) sejt­
tenyészet 7 4 0
egysejtű eukariőta 58
egyszálú antitest 747
Ehlers-Danlos-szindröma 4 9 9
Einstein diffúziós egyenlet 2 3 9
ejakuláció 4 0 2
E-kadherin 2 98, 5 9 8 , 6 6 6
ektoderm a 667
elasztikus/rugalmas rost 5 0 0
elasztin 4 9 7 , 5 0 0
elasztonektin 5 0 0
ELC/SCL 292
elektrokém iai gradiens 1 1 0
elektrom os szinapszis 122, 4 3 6 ,
467
- - előfordulása 4 6 8
elektronm ikroszkóp 33
elektronm ikroszkópos hisztokémia
42
elektrontranszport fotoszintézis
során 2 3 0
- lánc 52, 57, 2 2 9
elektroporáciö 7 5 9
élesztő 58, 72
élesztő alkalmazása jelátvitel vizs­
gálatára 7 6 0
- - kölcsönhatások vizsgálatára
76 0
- - m itokondriális genom vizs­
gálatára 7 6 0
- - sejtciklus vizsgálatára 7 5 9
- lítiumkezelése 7 5 9
- savanyú foszfatáz (PH05) gén
expressziőja 3 35, 342
- transzformálása 75 9
- , R as-cAM P-PKA pálya 58 6
elhallgattatás 338
elicitálás 707
elköteleződés sporulációra 6 2 6
ellenion 1 38
ellipse 6 5 9
előagy növekedési faktor 6 4 4
élőlények rendszere 67 9
em briőcsom ó 667
em brió felezés 407
em brionális determ ináció 647
- indukció 637
- sejt reaggregációs kísérlet 669,
670
- vérképzés 572
em bryonal carcinoma (EC) sejt
727
em bryonic germ cell (EG sejt) 727
- stem cell (ES sejt) 727
emergens tulajdonság 58 6
emerin 2 85, 318
emlős cirkadián óra 4 8 9
- sejt ionkoncentrációi 109
em pty niche 562
EMS 771
endocitotikus fehérjekom plexum
171
- út 1 58
endocitózis 48, 1 57, 162
b u rko lt csapda szerepe 8 6
- exocitözis közös jellemzői 158
-, indukált 5 2 4
-, kaveolam ediált 189
- , receptorfüggő 4 9
- szerepe fertőzésben 5 15, 52 4
- - kórokozók sejtbe jutásában
175
-, receptorközvetített, szerepe
vírusfertőzésben 515
- szignál 170
endokrin jelátvitel 43 5
- szignalizáció 4 3 5
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

endom itózis 4 0 6 epitöp 535 eukrom atin 43, 305

endonukleáz 51 5 - , m egosztott 717 evolúciós alapelv 6 6

- C 6 0 9 , 612 EPO 4 5 3 , 5 6 3 , 5 7 4 - plaszticitás 5 9 9

endoplazm atikus retikulum (ER) 44, ÉPP 4 6 9 excitatorikus posztszinaptikus
192 Eps 1 5 170, 171, 172 potenciál (EPSP) 123, 472
- - , durva felszínű 45, 193 E P S P 1 2 3 ,4 7 2 exocitózis 48, 157
- fehérjék minőség-ellenőrzése Epstein-Barr-vírus 5 9 8 - kémiai szinapszis működésében
198 ER 44, 192 470
- kortikális 7 0 9 - rezidens protein 178 exofaciális lipidréteg 80
- sima felszínű 46, 193 ERBB 592 exon 6 6

- - szerepe sejthalálban 615 ErbB fehérje 152 expanzin 7 0 5

endospóra 622 érelmeszesedés 723 explantáciös kísérlet 6 3 6
endoszim bionta hipotézis 52, 225 - gyulladásos folyam atai 7 2 4 explantátum tenyészet 7 3 8
endoszimbiőzis 6 79, 6 8 3 érelmeszesedéses léziö kialakulása exportin 323
endoszóma 50, 157 7 23, 7 2 4 - t 325
- , késői 163, 174, 21 1 ergasztoplazma 46 expression hub 309
- , korai 163, 173 eritron 5 7 4 expresszió, célzott 241
- , szortírozó 1 73 e ritropoetin (EPO) 4 53, 563, extenzin 7 0 5
end-plate potential (ÉPP) 4 6 9 574 extracelluláris dómén (ECD) 81
energiatermelés sejtben 2 2 0 ERp57 103 - m átrix 497
engedélyfehérje 685 ERR 4 3 8 - - bontás 2 9 5
engraftm ent 5 7 6 érzőcsillö 54, 4 7 6 - - komponensei 4 9 8
engulfment 6 2 6 é rző -m o to ro s idegsejt kialakulása - - sejt kölcsönhatás 5 02, 505
enhanszer 6 8 , 331 6 46, 647 - - szerepe sejtmozgásban 2 9 4
- csapda 773 ES sejt 727 szövet kialakulásban 567
enlimom ab 7 2 0 - sejtvonal alapítás 7 2 8 - sejthalál szignál 6 1 0
entactin 502 Escherichia coli 98, 5 8 4 extravazáció 5 0 9
entoderm a 667 - - , enteropatogén 530 - immunrendszer működésében
entrainm ent 4 8 3 - - lac operon szabályozása 627, 534
envelope 51 8 628 eya 6 5 9
envoplakin 262 Esp 1 422 eyes-absent (eya) 6 5 9
enzim fehérje 63 estrogen related receptor (ERR)
- kaszkád 367 438
enzimatikus disszociáltatás 741 E-szelektin 295 F
epeszekréció ABC-transzporterei etanolamin 78
1 0 2 etidium -brom id 7 5 0 F0 223
epibolia 6 3 9 , 6 6 7 , 6 6 8 etilén 7 0 6 F, 223
epidermal growth factor (EGF) 175, etil-m etánszulfonát (EMS) 771 faanyag 705
443, 444 eubacterium 6 8 0 Fabry-kör 21 1
epiderm ális növekedési fa kto r eukarióta 6 8 0 facilitált diffúzió 89
(EGF) 166, 175, 4 4 3 , 4 4 4 - , egysejtű 58 FAD 52
------- receptor (EGFR) 150, 171, - endom em brán rendszer létrejötte FADD 6 1 0
175 689 fág 59, 5 1 4
----------m édiáit endocitőzis 175 - gén expresszió 3 31, 3 44, 345 - , lizogén 5 4 8
epiderm olysis bullosa simplex - kom partm entalizáciö eredete fagocita, professzionális 164
262 688 fagocitózis 162, 164
epiderm olyticus hyperkeratosis - sejt 37, 40 - , célzott 164
262 - - , növényi 56, 57 - receptor 6 1 6
epididim ális érés 4 0 0 - - szerkezete 39, 40 - szerepe fertőzésben 5 2 4
epigenetikus történés 6 23, 7 2 9 - sejtciklus 364 - - kórokozók sejtbe jutásában
- védelem malignus transzform áció - - eredete 6 8 6 165
ellen 597 - - gépezet 685 - - sejttörm elék eltávolításában
epigenezis 6 3 4 - prokarióta átm enet 6 8 3 165
episzöm 65 - , triggerelt 165
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

fagolizoszöma 49, 164, 2 1 0 fehérje/protein szerkezet, harmad- fibrotikus plakk kialakulása érelm e­
- szerepe fertőzésben 5 2 8 lagos 63, 64 szesedésben 7 2 5
fagoszőma 49, 164, 210 - - , másodlagos 63, 64 Fick-egyenlet 87
fagyasztva törés 41, 83 - - , negyedleges 63, 64 Ficoll 2 3 9
fajok közötti sejtm agátültetés 732 - szintézis 6 6 , 67 fikoeritrin 322
FÁK 294, 3 69, 4 4 9 , 612 - szortírozás transz-Golgi-hálőzat- filam entum , interm edier 2 6 0
F aktin 55, 7 1 0 ban 205 - , stressz 2 5 6
fallacidin 7 4 9 - tárolás nukleoluszban 357 fiiamin 188, 258
fallatoxin 7 4 9 - térszerkezet/konform áció 63, 64 filipin 150, 186, 189
falloidin 2 57, 7 4 9 - - kialakulási helye 198 fim brin 2 5 8
fam iliar advanced sleep phase - transzport 21 5 FISH 5 95, 751
(FASP) 492 - - , sejtmagi 321 fitoalexin 707
fam iliáris adenomatosus polyposis - turnover 5 8 4 fixálás 7 5 3
(FAP) 552 - válogatás 1 59 flagellin 38, 273
- hypercholesterinaem ia 168, 174 fehérjeaggregátum 5 8 4 flagellum 54
Fanconi-anaemia 5 9 4 fehérjeburok 169 -, bakteriális 37, 38
FAP szindróma 552 fehérjetest 697 FLICE-like inhibitory protein (FLIP)
Faraday-állandö 1 10 - , litikus 6 9 8 61 0
farnezil 82 fehérvérsejt differenciálódás 5 6 3 FLIP 6 1 0
farokbim bő eltűnése gerincesek - regeneráció 5 7 4 flip-flop 80
ontogenezise során 6 6 0 félig áteresztő/szemipermeábilis flippáz 101, 105
Fás 610, 61 1 138 flotillin 8 6

FasL 61 1 - - sejtmem brán 1 38 FLP/FRT technika 7 7 6

FASP 4 9 2 feloldőképesség 35 FLT 601
faszciklin 671 felső aktiváló szekvencia (UAS) 341 flt3 563
faszcin 25 8 - ősszájajak 6 3 9 fluiditás 79
fa te ma p 641 - prom oterelem 3 31, 332 Fluorescence Correlation
fa tty acid binding protein (FABP) felszíni membrán 40 Spectroscopy (FCS) 2 4 6
237 - sejttenyészet készítése 7 41 - Recovery A fte r Photobleaching
- streak 725 - - , kétdimenziós 7 3 9 (FRAP) 2 4 6
F-boksz 41 5 fényreakciő 2 2 8 fluoreszcencia keresztkorreláciős
FC 314, 3 15, 356 fényszakasz, fotoszintézis 57 spektroszkópia 153
Fc receptor 163 ferom on 4 3 5 , 7 6 0 - korrelációs spektroszkópia (FCS)
Fcy receptor 164 ferredoxin 230 24 6
FCS 246, 591 ferritin endocitözisa 163 - rezonancia energiatranszfer
[1 8 F]3’-dezoxi-3’-fluorotim idin (FLT) fertilizáció 401 mérés 2 29, 752
601 fertőzés szerepe autoimm un - visszatérés fotohalványítást
FDG 601 betegség kifejlődésében 71 7 követően (FRAP) 84
F earon 590 feszültségérzékelő dómén 1 17 fluoreszcens in situ hibridizáció
feed-back 69 feszültségkapuzott ioncsatorna 1 15 (FISH) 355, 5 95, 751
- , negatív 3 67, 3 6 8 - - , high voltage 402 - jelölés 72
fehérje/protein 63 - - , low voltage 402 [l 8 F]2-fluoro-2-dezoxi-glukőz (FDG)
- bontás sejtben 41 1 - - , káliumcsatorna 117, 118 601
- homeosztázis 5 8 4 F fa kto r 39 flu o ro fo r 2 46, 7 5 0
- im port, m itokondrium 2 2 6 FH1T 5 9 6 fMLP 292
- jelöléses vizsgálat 747 fibrillarin 2 43, 355 - receptor 292
- klaszter 1 50 fibrilláris centrum (FC) 3 5 6 focal adhesion kinase (FÁK) 369, 612
- , konzervatív 53 fibrillin 5 0 0 fodrin 2 1 9
- , membrán 80 fibroblaszt migrációja 297 fodrozó él, fibroblaszt 2 5 6
- mozgás Golgi-komplexumban fibronektin 369, 4 9 9 , 502 fokális adhéziós kináz (FÁK) 294,
203 - szerkezete 5 06, 507 369, 4 4 9 , 612
- oxidatív károsodása 5 8 4 - , plazma 5 0 6 follikulusz 649
- poszttranszláciös módosítása 6 8 sejtfelszíni 5 0 6 foltocska 357
- szerkezet, elsődleges 63, 64 fibrotikus elfajulás 561 folyadék fázisú endocitózis 163

790
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

folyékony mozaik membrán modell fotoszintézis folyam ata 57 gametogenezis 398

84 - reakciói 2 2 8 Y aktin 2 5 6
forbolészter 1 6 6 , 568 fotoszisztéma I 57 Y aminovajsav (GABA) 123, 472,
forebrain factor 6 4 4 - II 57 473
Forkhead 4 4 8 , 61 1 fototranszdukciö 475 Y tubulin 53, 2 5 3 , 2 65, 374
- boksz válaszelem (FRE) 4 4 8 - folyam ata 4 7 9 - - gyűrű kom plex 2 6 6
form il-m etionin-leucin-fenilalanin - gerinctelenekben 4 7 9 Y TuRC 2 6 6
(fMLP) 292 - relaxációja 4 8 0 gangliozid 2 0 9
foszfatáz 6 8 -, alkalmazkodás fényerőhöz 480 GAP 4 4 6
- általi receptorszabályozás 4 5 9 -, jelerősítés 4 8 0 gap 364
foszfatidil-etanolam in helyzete fototranszdukciős kaszkád 4 8 0 - gén 6 52, 6 5 3
mem bránban 80 - lánc 4 7 9 gap junction/gap junkció 1 15, 4 36,
foszfatidil-inozitol 78, 293 fototropizm us 99 4 6 7 ,5 1 1
- helyzete membránban 80 Foulds, Lesue 59 0 - - megjelenése egyedfejlődés
foszfatidil-inozitol-3-foszfát-kináz FoxO 4 4 8 során 667
76 6 fő hisztokom patibilitási kom plex gasztruláció 6 35, 6 39, 6 4 0
foszfatidil-inozitol-4,5-biszfoszfát (MHC) 103, 5 35, 5 5 9 - sejtátrendeződései 6 4 0
(PIPJ 131, 171, 172 fragmoplaszt 711 gatekeeper 5 9 3
foszfatidil-inozitol-5’-foszfatáz 172 FRAP 84, 2 4 6 gátló szinapszis 123
foszfatidil-inozitol-kináz (PIK) 451 FRE 4 4 8 gáz halmazállapota ligand 437
foszfatidil-inozitol-triszfoszfát (P1P3) free running period (FRP) 4 8 3 gázcsere mechanizmusa 94
44 8 Frizzled receptor 4 5 5 , 4 5 6 , 641 gazdasejt 59
foszfatidil-kolin 80, 1 0 1 FRP 483 GC 3 14, 315, 3 5 6
- helyzete membránban 80 fruktőz, sperm ium energiaforrás G1 ciklin 412
foszfatidil-szerin 1 6 5 ,6 1 6 400 GCN5 fehérje 336
- helyzete membránban 80 Frye-Edidin-kísérlet 147 G D F 563
foszfodiészteráz-1 293 FtsZ 687 G D N F 612
foszfohexóz-izomeráz 293 Fugu rubripes 5 9 9 GDP 160
foszfolipáz C (PLC) 4 4 9 fuköz 164 GEF 4 4 6
foszfolipáz C -foszfatidil- funkcióvesztéses mutáns 6 4 9 gél állapot 55
inozitol/kalcium fúziós peptid 5 1 6 geldanamicin 7 7 5
messenger/PLC-CAM/PKC független szállító 132 gélelektroforézis 83
jelátviteli útvonal 4 4 9 függőségi receptor 612 gelszolin 2 5 8 , 2 9 4
foszfolipid 78 FXFG szekvencia 324 - funkciója 2 5 9
- flippáz 1 0 1 gélszűrés 2 4 6
foszforiláció 6 8 , 685 génaktivitási m intázat 562
- szerepe PFI05 gén expressziöjá- G, GY genciána-ibolya 38
ban 342 géncsendesítés 71
fotokioltás utáni fluoreszcencia- G| 441 géncsere hom ológ rekom binációval
visszatérés (FRAP) 2 4 6 GABA 123 777
fotopigm ent 477 - neurotranszm itter 4 7 2 , 4 7 3 genetika 34
fotorece ptor molekula 477 - receptor 123 genetikai kód 6 6 , 67
- mozaik 4 7 5 GABAa 123 - membrán 687
- sejt, beltag 4 7 5 , 4 7 6 GAG 4 97, 500 - mozaik 7 7 5 , 7 7 6
- - , csap 4 7 6 Gag fehérje, HÍV vírus 176 gén expressziő/gén kifejeződés,
- - felépítése 4 7 6 GAGA fa kto r 335 eukarióta 331, 3 43, 345
- jelátvitele 4 75, 4 7 9 G aktin 55, 710 - - , prokarióta 3 43, 344
kültag 4 7 5 , 4 7 6 GAL4/UAS rendszer 7 7 3 , 7 7 4 - - szabályozása 6 8 , 69, 3 10, 41 3
- - , összekötő csillö 4 7 5 , 4 7 6 galaktóz 2 0 2 , 501 - expressziös m intázat 6 8

- - , pálcika 4 7 6 - receptor 402 -------öröklődése 311

fotorendszer 22 9 galaktozidáz 405 ------- propagálödása 555
- I. 230 galaktőz-transzferáz 2 0 0 - kom petíciö 3 4 9
- II. 230 G0 állapot 364 - , pszeudo 70
fotoszintézis 2 2 7 , 693 gaméta 389 - , mester 5 49, 557

791
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

genomiális im printing 3 38, 7 2 9 glioxiszőma 6 9 9 G proteinhez kapcsolt receptor

genomika 5 9 9 globin gén, humán 3 4 8 4 3 8 , 4 39, 4 6 3 , 4 6 4
genotoxicitás 597 globoid 6 9 8 ----------működése 4 3 9
génterápia 2 42, 5 7 0 glr 767 Gram-festés 38
- lehetőségei rheum atoid a rth ritis­ glukanáz 6 9 8 Gram-negatív baktérium 38
ben 721 glukokortikoid receptor 4 3 7 , 4 3 8 Gram-pozitív baktérium 38
geotropizm us 99 glukóz 58, 63 granuláris komponens (GC) 35 6
gerinchúr 641 - extra felvétele 8 9 granulocita 5 7 5
- kialakulása 6 4 0 - transzport, eritrocita 89 - kolőniastim uláló fa ktor (G-CSF)
germ cell wall 622 - transzporter (GLUT) 8 8 575
germ ination 6 2 3 gluköz- 6 -foszfatáz 47 - , neutrofil 575
GFAP fehérje, glia 56 gluközaminoglikán (GAG) 42, 4 97, granulocita-m onocita kolöniastimu-
GO fázis fenntartása 4 2 6 500 lálő fa kto r (GM-CSF) 56 3 , 5 7 5
C1 fázis 364, 3 7 4 glukuronsav 5 0 0 granulocyte-m onocyte colony stim-
G2 fázis 364, 3 7 4 GLUT 8 9 ulating factor (GM-CSF) 563,
G fehérje/G protein 82, 150 - izoformái 8 9 575
- - , egy alegységes 181 GLUT-1 89 granum 57, 2 2 8
- - , vezikuláris stom atitis.vírus GLUT-4 89 Granzim B 6 0 9
2 0 0 , 215 glutam át/glutam insav neurotransz­ green fluorescent protein (GFP)
GFP 180, 2 41, 3 13, 352, 752 m itte r 4 7 2 , 473 180, 2 41, 3 13, 352, 752
- diffúzió 241 - receptor 123 grey crescent 6 3 5
Giardia tamblia 6 8 3 glutam át-oxálacetát-transzam ináz grim 6 5 9
gibberellin 6 98, 71 6 (GOT) 6 0 4 Groucho 641
Giemsa-festés 308 glutam ate receptor abnorm al (glr- growth and differentiation factor
G il m a n 439 1) 767 (GDF) 563
ginogenezis 405 GM-CSF 5 63, 575 Cs 4 3 9
G LF G szekvencia 3 2 4 G oldm ann-Flodgkin-Katz-egyenlet G sávozás 308
glia fibrilláris fehérje 262 1 10 GTP 160
glial-derived neurotrophic factor G o l g i , C a m il l o 47 - sapka 254
(GDNF) 612 Golgi-ciszterna 47 - szerepe tubulinpolim erizáciőban
gliasejt szerepe 4 6 8 - , cisz 47, 48 253
glicerin-aldehid-3-foszfát 58, 232 - , transz 47, 48 GTP-áz 160, 171, 4 4 2 , 4 4 3
glicerin-foszfát 78 Golgi-készülék/Golgi- - aktivátor protein (GAP) 4 4 6
glicin 123 kom plexum /Golgi-apparátus 40, GTP-kötő fehérje/G fehérje 82
- neurotranszm itter 4 7 3 47, 2 00, 202 guanilát-cikláz 4 7 4
- receptor 1 23 - dinamikus szerkezete 2 05, 207 - aktivitású receptor 4 6 4
glikáció 585 - felépítése 2 0 2 guanin (G) 65
glikoforin 81, 85 - funkciói 2 0 2 - nukleotid cserélő fa ktor (GEF)
glikogén-foszforilázkináz 136, 441 - - , lizoszomális enzim válogatás 446
glikokalix 41 161 guanozin-difoszfát (GDP) 160, 47 8
glikolipid 42, 78, 79 - - , vezikula válogatás 161 guanozin-monofoszfát, ciklikus
glikolízis 51, 2 2 0 Golgi-oszlop 202 (cGMP) 4 7 8
glikoproteid 502 gomba, egysejtű 58 guanozin-trifoszfát (GTP) 160,
glikoprotein 42 gonád 3 8 9 478
glikoziláciö 197 G ortel-G rendel-kísérlet 77, 148 G urdon 548, 5 6 9 , 6 6 4
- Golgi-komplexumban 202 GOT 6 0 4 gyilkos galóca 257
- jelentősége 198 g p l 2 0 fehérje 175 gyógyszer rezisztencia, baktérium
- , nitrogénhez k ö tö tt 197 GPI horgonyzott/GPI-hez k ö tö tt 98
- , oxigénhez k ö tö tt 198 fehérje 150, 198 gyökérnyúlvány, csillö 27 5
glikozil-foszfatidil-inozitol (GPI) 82, G protein/G fehérje 82, 150 gyöngyfúzér krom atin struktúra
198, 218 - - alegységek 441 3 29, 330
- horgonyzott fehérje 150 - - , egy alegységes 181 gyöngytenyészet 7 4 0
glioblastoma 591 gátló (G|) 4 4 1 , 442 gyulladás érelmeszesedésben 72 4
glioxalát ciklus 6 9 9 - - , serkentő (Gs) 4 3 9 , 442 gyulladásos kaszpáz 6 0 8

792
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

H hereditary nonpolyposis colorectal hidroláz 2 0 9

cancer (HNPCC) 5 9 6 h id roxiapatit 129
habos sejt 725 herpeszvírus összeszerelődés 5 1 9 hidroxiláciő 193
H aec kel 6 6 3 hesitation abnorm al (hen-1) 767 hidroxilizin 198
hal színváltozása 251 heteroasszociáció, m em bránfehérje hidroxiprolin 705
„halál dóm én” (DD) 457 150 HIF 4 5 3
halálreceptor, ál 6 1 0 heterociszta, baktérium 6 2 8 high density lipoprotein (HDL) 102
halothan 128 heterokarion 147, 3 06, 5 5 3 - endothelial venule (HÉV) 297,
hám sejt/endotélsejt migrációja 297 heterokrom atin 43, 3 05, 3 4 0 5 34
H a n a h a n , D o u g las 590 - , fakultatív 43 hímivarsejt lásd spermium
haploid kromoszóma készlet 3 8 8 - , konstitutív 43 hiperpolarizáciö 109, 4 7 9
haptén 535 heterokrom atinizáciö 3 38, 3 3 9 hiperszenzitív reakció 707
harántcsíkolt izom összehúzódása heterolög szabályozás 4 5 8 hipertóniás közeg 139
283, 2 8 4 heterom otor 2 8 9 - hatása sejtre 140
H a r r is , H en r y 58 9 heteronom szelvényezettség hipotalamusz szuprakiazmatikus
hasadási barázda 380 kialakulása, Drosophila 6 52, nukleusz (SCN) 4 9 0
HAT 336 6 53 hipotöniás közeg 139
H+-ATP-áz 92, 2 0 9 heteronukleáris RNS 6 6 - hatása sejtre 139
- , V típusú 173 heteroplazmia 227 hipoxia által indukált transzkripciós
Hayfuck, Leo nard 580 heteropolim er 2 6 0 fa kto r (HIF) 4 5 3
H ayflick-lim it 5 4 5 , 5 46, 5 81, 593 heterotailikus élesztő 757 hírvivő RNS (mRNS) 69
HDA 337 h eterotröf sejt 63 hisztamin neurotranszm itter 4 7 3
H D L 102, 72 4 heterozigóta vesztés (LOH) 592 hiszton 43, 305
Hdm-2 615 HÉV 2 9 7 ,5 3 4 - acetiláció 3 36, 337
heavy meromyosin (HMM) 281 hexaploidia 407 - fehérjék 328
Hecht-féle szál 7 0 8 hexózaminidáz A 209, 21 1 kód” 3 37, 731
hedgehog 646, 6 4 7 , 6 4 8 HGF 2 92, 297 - m etiláciő 3 36, 337
HeLa sejt 547 H l hiszton 3 28, 3 30, 4 2 0 - poszttranszláciös m odifikációja
helikális szerkezet 63 H2 hiszton 328 310
helikáz 65, 68 5 H3 hiszton 328 hiszton-acetil-transzferáz (HAT) 33 6
helix-turn-helix 565 — m etiláciő 3 3 8 hiszton-deacetiláz (HDA) 337
hemagglutinin, influenzavírus 175, H4 hiszton 328 HÍV vírus 175
2 15 H5 hiszton 328 H+/kétértékű fémion szim porter
hemicellulóz 7 05, 707 HHV- 8 vírus 5 9 8 174
hemidezmoszóma 511 hialadherin 5 0 0 H LA717
hemifúzió 183 hialuronan 5 0 0 - szerepe rheum atoid arthritis
hemoglobin 5 7 4 hialuronidáz 4 0 1 , 497 kialakulásában 717
hemolizin 98 hialuronsav (HA) 4 0 1 , 4 9 7 , 500, HLA-DR1 717
hem opoetic stem cell (HSC) 5 6 0 501 HLA-DR4 717
hem opoetikus regeneráció 5 7 6 hibakatasztrőfa elm élet 5 8 4 HMM 281
hemopoézis 5 7 2 , 573 hibrid sejt 5 8 9 HNPCC 5 9 6
hen-1 767 hibridizáció, nukleinsav 71 hnRMP 325
Henderson-Hasselbach-egyensüly hibridöm a 747 hnRNP Al 3 2 4
97 hid gén 6 5 9 Holtfreter 6 6 9
heparánszulfát (HS) 501 hídképző m olekula 6 1 6 Horn kom plex 6 5 4
heparánszulfát-proteoglikán (HS- hidrodinam ikai sugár 2 3 9 hom eobox 5 65, 653
PG) 4 9 9 hidrofil ligand 4 3 6 homeodomén 3 41, 6 2 9
heparin 501 hidroföb molekula transzport 97 hom eotic selector gén 6 5 3
hepatitisz B vírus replikáciöja 5 1 8 --------, aktív 98 hom eotikus transzform áció 3 4 0
hepatocita növekedési fa kto r (HGF) --------, passzív 97 homing 5 3 4
292 hidrogénhíd, DNS 65 - receptor 297
heptad repeat (HR) 5 1 6 - , fehérje 63, 64 homoasszociáciö, mem bránfehérje
HER2/neu 592 hidrogén-peroxid 50, 21 3 150
here 398 hidrogénpumpa 92 homogenizálás, sejt 193
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

homogenously staining (region) hurok krom atin struktúra 329, immunológiai kölcsönhatás
(HSR) 5 9 5 331 következménye 542
homológ rekom bináció 73 H-vitamin 309 - szinapszis (IS) 152, 537
homologous recom bination repair HVTEM 6 9 4 im m unprecipitáciö 72
(HRR) 5 9 6 HY 3 9 8 immunrendszer 532
homonom szelvényezettség hypercholesterinaemia 168, 174 - szerepe 533
kialakulása, Drosophila 6 52, im m unsejt 532
653 - migráció 5 3 4
hom opolim er 2 6 0 I immunszerv, prim er 5 3 3 ,5 3 6
hom otallikus élesztő 757 immun tirozin aktivációs motívum
H o o k e , Ró bert 33, 58 Ik B 325 (ITAM) 165
horgonyző szekvencia 159 IAP 6 09, 6 1 2 , 6 5 8 immunválasz 5 32, 541
hormon response elem ent (H R E ) - gátlő 6 0 9 - , celluláris/sejtközvetített 53 6
4 3 7 ,4 3 8 ICÁD 6 1 5 - , humorális 5 3 6
hossztengely kialakulása 635 ICÁM 5 0 9 im portin a 322
hosszú QT-szindröma (LQT) ICAM-1 1 5 0 ,2 9 5 ,5 0 9 - reciklizáció 3 2 4
125 ICAM-2 5 0 9 - p 322
Hox kom plex 6 5 4 ICE 6 5 8 - reciklizáció 324
hőmérséklet kompenzáció 4 8 3 - in h ib ito r terápia 721 - a -p heterodim er 322
- szenzitív (ts) mutáció 4 0 9 ICM 5 58, 727 imprinting, genomiális 3 38, 597,
hősokk hatása kromoszómára 327 idegcsíra képződés 6 4 3 729
- transzkripciós fa kto r (HSTF) 335 idegenmentes sejtvonal 5 5 9 - vesztés 597
- fehérje 173, 198, 2 10, 5 85, ideg-izom szinapszis 1 2 2 in situ hibridizáció 3 0 6
61 4 idegsejt adhéziós molekula in vitro 6 8

H-RAS 592 (N-CAM) 5 0 8 in vivő 6 8

HRE 4 3 7 ,4 3 8 - jelátvitele 467 - - induced (ivi) 5 2 8

HRR 5 9 6 identikus ikrek 407 induced plu rip o te n t stem (iPS) cell
HS 501 idő jel 482 733
HSC 5 6 0 - szignál 482 indukált endocitózis 5 2 4
hsc70 173 IdU 313 - pluripotens őssejt (iPS) 733
hsc73 21 0 iduronsav 5 0 0 , 501 indukció 637
Hsp27 61 4 IFAP 262 induktor 637
hsp60 2 2 6 lg 508 inflixim ab 7 1 9 , 720
hsp70 2 1 6 , 2 2 6 , 6 1 4 Ig/Myc transzlokáció 595 influenzavírus 175, 215
- hősokkgén expressziőja 335, IGF 5 7 5 - összeszerelődése 5 1 8
347 IL 452 infra diem 4 8 3
Hsp90 4 3 7 , 6 1 4 IL-1 575 infradián ritm us 4 8 3
HS-PC 4 9 9 IL-2 R 150 ingerúletátvivő anyag/neurotransz-
HSR 595 IL-3 5 63, 575 m itte r 4 6 8
HSTF 335 IL- 6 575 ingreszció 6 6 8

5-HT neurotranszm itter 473 IL-7 563 inhibin 563

H tra2/O m i 6 0 9
hub 170
humán
- double minute (Hdm) 6 1 5
- epiderm al growth factor receptor
2 (HER2) 592
- Genome Project (HGP) 5 9 9
- leukocita antigén (HLA) 71 7
- papillomavírus 598
IL- 8 2 95, 5 7 5 in hibitor of apoptosis protein (IAP)
ILK 4 4 8 609, 612, 658
im anitib mesylate 592 - of caspase-activated DNase
im m ortalizáció 5 46, 5 53, 593 (ICÁD) 615
immun tirozin inhibitoros motívum inhibitoros posztszinaptikus poten­
(ITIM) 5 3 8 ciál (IPSP) 123, 472
im m uncitokém ia 43 iniciátor kaszpáz 6 0 8
im m uncitokém iai jelölés 747 IN K 4 4 2 8
immunfluoreszcens jelölés 747 inklúziös test 2 1 1

humorális immunválasz 5 3 6 — , indirekt 748 inkrusztáciő 705

hunchback 6 5 0 im m unglobulin (lg) 5 0 8 inner cell mass (ICM) 5 5 8 , 667,
huntingtin 7 7 4 immunhisztokémia 72 727
H untington-kór 6 06, 7 7 3 immunológia 533 inozitol 78, 141

794
 mi

N é v - és t á r g y m u t a t ó

in o zito l-1,3,4,5-tetrakiszfoszfát (IPJ intracelluláris sejthalál szignál 61 2 ITAM 165

451 intraflagelláris transzport komplex HÍM 5 3 8
in o zito l- 1 ,4,5-trifoszfát receptor 278 ivaros szaporodás 3 8 8
(IP3 R) 352 intrakrin szabályozás 4 3 6 ivarsejt kromoszómakészlete 38 8
in o zito l-1,4,5-triszfoszfát (IP3) 1 31 intram em brán részecske 41 ivi 5 2 8
inozitol-trifoszfát (IP3) 80 intranukleáris kom partm entum 354 izom disztrófia 2 5 8
inside-out signaling 295 - szuborganellum 31 3, 3 5 4 - kontraktiiis rendszere 56
insulin-like growth factor (IGF) 5 7 5 intron 6 6 - merevség malignus hiperter-
inszerció 70 invadopódium 295 miában 1 28
inszulátor 347 invagináció 6 6 8 izomsejt kalciumforgalma 131
integráns mem bránfehérje 41 invazin 5 2 5 - kalciumpum pája 91
integrin 2 9 4 , 3 80, 61 2 invazivitás 5 9 4 - kalcium raktára 128
- kapcsolt kináz (ILK) 4 4 8 inverted repeat (IR) 772 izomszövet tenyészet differenciáló­
- linked kinase (ILK) 4 4 8 involúciö 6 6 8 dása 5 6 8
- szerepe egyedfejlődés során 671 inzulin függő GLUT-4 aktivitás 89 ízület pótlás 5 7 0
- szerkezete 5 06, 507 - receptor 4 4 7 , 7 6 6 ízületi destrukció rheum atoid
integrinszerű molekula 7 0 8 - szekréció 2 0 6 arthritisben 7 1 9
intercelluláris adhéziós molekula - szabályozás, SUR1 1 0 4 ,1 0 7
(l-CAM) 5 0 9 ioncsatorna 114
interchrom atin granule clusters - aktiválódás hatása m em bránpo­ J
357 tenciáira 1 1 2

interfázis 364, 374 - betegség 124 Jagged 567

interferálő RNS 69 - , feszültségkapuzott 115 JAK 4 5 2 , 541
interferon 45 3 - , inaktivált 1 1 5 JAK-STAT jelátviteli útvonal 452,
- Stim ulated Response Element - , intracelluláris hírvivő által kapu- 453, 460
(ISRE) 452 zott/szignálvezérelt 116 Janus arcú kináz (JAK) 4 5 2 , 541
interkaláció 6 6 7 , 6 6 8 , 750 - , ligandkapuzott 116, 1 2 2 japán gömbhal 5 9 9
interkinézis 392 - , m em bránfeszülés-kapuzott jazm onát 707
interkrom atin szemcse csoport 357 (stretch-gated) 116 jelátvitel 4 3 3 , 4 3 4 , 4 4 5 , 452
interleukin (IL) 452 - működésű receptor 4 6 4 , 4 6 5 - , autokrin 4 3 6
- 2 receptor 150 - , n y ito tt 1 15 - , endokrin 4 3 5
- 3 (IL-3) 5 63 - szelektivitás 1 14 - , fo to re ce p to r sejt 4 7 5
- 7 (IL-7) 5 63 - szerkezete 116 - , idegsejt 467
- konvertáló enzim (ICE) 6 5 8 - , szivárgó (leak) áram ot biztosító - , JAK-STAT útvonal 4 5 2 , 4 53,
interm edier filam entum 52, 56, 116 460
260 iondiffuzibilitás 2 3 8 - , juxtakrin 4 3 6
- asszociált protein (IFAP) 262 ionkoncentráció, emlőssejt 109 - lépései 4 3 5
- fehérje osztályozás, alosztályok ionotrop receptor 1 22, 4 7 2 , 4 7 3 - , parakrin 4 3 5
262 IP-10 5 7 5 - , P I3 K -A kt útvonal 4 4 8 , 452
- felépítése 261 IP2 395 - , PLC-CAM/PKC útvonal 4 49,
interm em branális tér, m ito ko n d ­ IP3 80, 131, 395 460
rium 51 - függő CICR 1 32 - , proteolitikus szabályozás 4 55,
— , tilakoid 57 - receptor (IP3 R) 30, 131 45 6
internalin 5 2 5 , 5 2 6 IP3R 352 - , Ras-MAPK útvonal 4 4 5 , .452
Interspecies Nuclear Transfer 732 IP4 451 - , receptor szerin/treonin kináz
intim in 5 3 0 Ipa B 5 2 9 45 3 , 4 5 4
intracelluláris diffúzió 234 iPS 7 3 3 - specificitása 4 3 6
- befolyásoló tényezői 237 IPSP 123, 472 - , szerpentin receptor 4 5 4
— , m akrom olekula 237 irá n yíto tt Brown kilincskerék me­ - , szinkronizáciö 4 6 8
- hírvivő által kapuzott ioncsatorna chanizmus 2 6 0 - zavara okozta tum orképződés
116 - molekuláris tolöszerkezet 237 460
- jelátvitel, immunológiai 537 - szekréció 4 3 6 jelátviteli hálózat 4 5 9
- parazita 2 3 4 I sejtes betegség 2 1 1 jelerősítés fototranszdukciö során
- receptor 4 3 6 , 437 ISRE 452 480
N é v - és t á r g y m u t a t ó

jelöléses vizsgálat bioaktív v e g y ie ­ kalcium jel szerepe meiózis karboxi-peptidáz 2 0 6

tekkel 7 4 9 szabályozásában 395 karcinogenezis 551
- ex vivő 752 - kalmodulin-függő protein-kináz kardiolipin 2 2 1

— , indire kt 752 (CaM-kináz) 1 35 kariom er 3 8 0

- - liganddal 7 5 0 - koncentráció nukleoszolban 3 5 0 karmosbéka 351
— , próba eljuttatása cél­ - , messenger 4 4 9 Kartagener-szindróma 277
molekulához 752 - oszcilláció 1 33, 353 karyopyknosis 603
- szubsztráttal 7 5 0 - puff, perinukleáris 352 karyorrhexis 603
je t lag 491 - pumpa 91 karyotypic chaos 5 9 3
JNK 4 4 6 - izomsejtben 91, 92 kaszkádfolyamat 69
jun N-term inális kináz (JNK) 4 4 6 - raktár, gyorsan reagáló 130 kaszpáz 6 0 7 , 6 08, 6 5 8 , 662
junk DNA 5 66, 5 9 9 — , izomsejt 1 28 - , apoptotikus 6 0 8
junkció 509, 512 — , lassan reagáló 132 - csoportosítás 6 0 9
- , adherens 5 1 0 — , m itokondrium 132 - , effektor 6 08, 6 1 0
- , kihorgonyzö/dezmoszóma 509, — , növényi sejt 697 - független apoptotikus mechaniz­
510, 512 - - , sima felszínű endoplazm atikus mus 6 0 9
- , kom m unikáló 5 0 9 retikulum 47 - , gyulladásos 6 0 8
- , szoros 5 0 9 , 510 — , szarkoplazmatikus retikulum - , iniciátor 6 0 8
juxtakrin fa kto r 5 63, 567 194 kaszpáz - 1 2 615
- jelátvitel 4 3 6 - release aktivált áram (lCRAC) 135 kataláz 50, 2 1 3 , 585
- szignalizáció 4 3 6 - csatorna 130 katenin 512
- , sejtmagi ,136 katepszin 6 0 9
- szerepe egyedfejlődés során 6 6 9 kationcsatorna, cGMP ellenőrzött
K - fototranszdukcióban 4 7 8 , 4 8 0 478
- neurotranszmitter-felszabadu- kaveola 8 6 , 185
kacat DNS/junk DNA 5 6 6 lásban 4 6 9 , 471 - funkció 188
kachexia 611 - petesejt term ékenyülés során - internalizáciö 188
kadherin 5 0 8 , 5 12, 5 6 7 , 6 6 6 , 404 - képződés 187
670 - sperm ium m obilizáciöban 402 - m édiáit endocitózis 189
- , E 50 8 , 6 7 0 - transzport sejtm em bránon át - szerepe, lipidszortírozás 189
N 508, 670 129 — , szignálintegráciő 190
- , P 508, 6 7 0 - t ü s k e 133, 134, 135 - vírusfertőzésben 517
- , csíralemez-specifikus 6 7 0 kalcium -kalm odulinfüggő kináz - szerkezete 187
kai gén 4 8 5 (CAMK) 4 4 9 , 4 5 0 kaveolin 8 6 , 186
kalcineurin 4 5 0 , 6 0 9 kalcium-ATP-áz 129, 1 30 kaveolin - 1 186
kalcioszóma 130 kalcium -oxalát kristály növényi sejt­ kaveolin - 2 186
kalcium aktivált K+-csatorna 116 ben 6 9 6 , 697 kaveolin-3 186
kalcium-ATP-áz 91, 129, 130 kaldezmon 2 8 4 kaveolin independens endocitózis
kalcium-ATP-áz/SERCA 130 - foszforiláció 4 2 0 163
kalcium csatorna kapuzása 130 kálium csatorna 110, 4 7 8 - kötő szekvencia 187
- , feszűltségkapuzott 1 30, 402 — , n y ito tt 109 - m édiáit endocitózis 163
- - , ligandkapuzott 130, 131 Katp csatorna 104, 107 - raft 187
— , másodlagos hírvivő kapuzott - mutáció 107 - scaffolding dómén 187
130 kallóz 7 1 0 k b p 225
- függő sejtválasz 1 33, 135 kallusz 71 2 K+ csatorna 1 10, 4 7 8
- hatása csillö/ostor működésére kalmodulin 91, 1 34, 135 — , n y ito tt 109
27 8 kalpain 6 0 9 Katp csatorna 104, 107
- homeosztázis szabályozása 129 kalretikulin 103 - mutáció 107
- indukált kalcium-release (CICR) kapacitáciö 3 98, 4 02, 4 0 3 KDEL receptor 178
1 3 1 ,3 5 3 - feltételei 402 - szekvencia 159, 162
- , intracelluláris 129 kapcsoló fehérje 180 kefeszegély 55
- jel/szignál 1 33 — , vörösvértestm em brán 85 kékbaktérium 485
- dekódolása 135 Kaposi-sarcoma 5 9 8 kem ényítő 58, 232
— , intranukleáris 350 kapuzás 1 15 - szemcse 58
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

kémiai szinapszis 122, 4 6 8 klónozás, szövet-szerv pótló 5 5 9 konstitutív szekréció 161, 2 0 5

kemiozmózis 2 2 1 - , terápiás 5 59, 731 - útvonala 2 1 6
kem oattraktáns 292 klór csatorna 103 kontakt gátlás 369
kemokin 2 9 2 , 5 4 0 - perm eabilitás 123, 124 kontrakciős gyűrű 56, 2 5 6
- receptor 292 klö r-h id ro ka rb o n á t a n tip o rt 93, kontraktiiis rendszer, izom 56
- szerepe rheum atoid arthritis 145 - vakuólum 59
kifejlődésében 7 1 8 klorofill 57, 2 28, 229 konvergens extenzió 6 6 8

kem otaxis 292 kloroplasztisz 52, 57, 2 27, 2 2 8 korepresszor 6 8

kenyérélesztő 72 - DNS 58 kórokozók sejtbe jutása 165, 175,

keratánszulfát (KS) 501 - genetikai anyaga 58 190
keratin 56, 262 - szerkezete 57 kortikális endoplazm atikus retiku­
késlekedő szál 6 6 knock down 71 lum 7 0 9
kétéltű egyedfejlődés 635 knock o u t technika 73 - granulum 4 0 1 , 4 0 4
- morfogenezis 635 Knudson, A lfré d 592 - reakció petesejt-term ékenyülés
KFERQ szekvencia 21 0 Knudson-hipotézis 5 9 2 , 595 során 4 0 6
kiazma 391 koaktivátor 6 8 , 332 - rem odelling 605
kifo rd íto tt sejt teória 6 7 8 Koch, Róbert 33 - rotáció 6 35, 6 3 8
kihorgonyzás 85 kodon 6 6 , 67 kostimuláció 5 3 4 ,5 3 9
kihorgonyzó fa kto r 182 kofaktor 6 8 - terápiás gátlása 720
- junkció 5 0 9 , 51 0, 51 2 kohezin 3 77, 3 79, 4 2 2 , 6 8 5 kotranszláciös transzlokáciö 6 8 8

kihurkolödási elm élet 3 4 9 kolchicin 2 5 5 , 3 72, 6 9 6 , 701 - transzport 192, 194

kiméra 73, 665, 727 - hatásmechanizmusa 373 kotranszport 8 8 , 92
kináz 6 8 koleratoxin 190, 442 köszvény 4 9 8
kinetokor 308, 377 koleszterin 78, 79, 150, 168 kötődőm én 172
- m ikrotubulus 2 69, 375 - kaveolában 186 központi idegrendszer fejlődése
kinetoszöma 275 - mem bránalkotórész 79 643
kinezin 56, 268, 286, 383 - szállítás 173 --------, chorda dorsalis szerepe
- C 28 6 — , reverz 1 0 2 6 43, 6 4 6
- I 28 6 - szintézis helye 47 K-RAS 592
- N 2 86 kolin 78 kriptokrom [CRY] 4 88, 4 9 0
- , krom o 3 86 kollagén 4 9 8 , 7 0 5 kristály felhalmozódás növényi sejt­
- működési mechanizmusa 287 - I. típusű 4 9 9 ben 6 9 6 ,6 9 7
kinocilium 54 - II. típusú 4 9 9 kriszta 2 2 1

kis C fehérje 160 - III. típusú 4 9 9 - típusú m itokondrium 51

- nukleáris U RNP 357 - IV. típusú 4 9 9 krisztalloid 6 9 8
KIT 592 - fibrillum 4 9 9 krízis sejttenyészetben 5 4 5 , 593
Kit 672 - rost 4 9 9 — , első 5 9 3
klasszikus neurotranszm itterek 473 kom partm entalizáciő 37, 6 7 9 — , második 593
klatrin 8 6 , 160, 4 7 0 - eredete 6 8 8 krom atid szétválás szabályozása
- burkú vezikula 169, 177, 4 7 0 kom partm entum /kom partm ent 37, 422
lefűződése 171 158 - vándorlás 3 82, 3 83, 3 8 6
- burok felépítése 169, 170 kom plem ent C5a 292 krom atin 40, 43, 3 05, 307
- leválása 172 - receptor 5 2 4 - aktivitás 310
- independens/független endo- - rendszer 164, 521 - dómén 3 4 6
citózis 163, 16 6 kom plem enter DNS 71 - , eukrom atin 43
- m édiáit endocitőzis 163 kom plex membrán 37, 38 - fonál 43
- m onom er 1 70 kondenzin 377 heterokrom atin 43
K leibe r 581 kondroitinszulfát (ChS) 5 00, 501 - hurok 3 05, 3 29, 3 31, 345
K l e in , G e o r g e / K le in G y ö r g y 589 konfokális pásztázó lézer- - kihorgonyzása 3 4 6
klonális szelekció 533 mikroszköpia 352 - szerkezete 3 4 6
klónozás 4 0 7 , 7 2 7 , 7 2 8 konidiospóra 6 2 9 - kom plex, represszív 3 38, 339
- haszna 731 konjugáció 38, 39 - kondenzáció 305
- hatékonysága 7 2 9 konnekszon 667 - mitózis során 375
- , reprodukciós 731 konnexin 2 34, 5 1 1 , 667 - rem odelling 69, 3 35, 342

797
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

krom atin rost 330 lam ellipodium 166, 2 5 9 , 293 LH 402

- szerkezet 327, 3 2 9 lamin 43, 56, 2 6 3 , 3 04, 378 LHRH neurotranszm itter 4 7 3
- hierarchikus szintjei 3 1 8 - A 3 04, 378 Li-Fraumeni-szindröma 592
- szintjei 3 29, 330 - B 3 04, 3 7 8 lidocain 1 24
- változás génexpressziö során - C 3 04, 3 7 8 LIF 5 5 8 , 5 6 3
333, 3 42, 343, 347 - defoszforiláciö 3 8 0 ligandkapuzott ioncsatorna 1 16,
krom atinközti té r 3 5 4 - foszforiláció 3 7 8 1 2 2

krom ofor 477 - hálózat 315 light meromyosin (LMM) 281

kromokinezin 386 - héj 3 0 4 lignin 705
kromoszóma aberráció 5 9 4 lamina basalis/bazális lamina 499, LIMD1 5 9 6
- , bakteriális 39 505 lim focita 5 3 3 , 575
- , balanszer 7 7 0 - densa 4 9 9 - aktiváció 5 3 6
- dekondenzáció 3 8 0 - fibrosa 43 - migráció 297
- instabilitás (CIN) 5 9 6 - rara externa 4 9 9 Lineweaver-Burk-ábrázolás 89
- , interfázisos, térbeli elhe­ - interna 4 9 9 linolénsav 78
lyezkedése 3 0 6 laminin 4 9 7 , 4 9 9 , 502 lipáz 6 9 9
- kialakulás 377 - szerkezete 5 05, 5 0 6 lipid dómén 79
- , metafázisos 3 07, 3 0 8 lam inopathia 31 5 - eloszlás mem bránban 79
- m ikrotubulushoz kötődése LAT 5 3 8 - kettős réteg 40, 41, 78
m itózis során 3 78, 385 laterális diffúzió 84 - kötő fehérje 237
- , muslica nyálm irigy őriáskro- - gátlás 6 4 5 - membrán 78
moszöma 2 70, 3 27, 7 7 0 - hatás 567 - m ikrodom én 149
- , oszcilloid 4 8 6 - neuron, Drosophila 4 8 8 - membránszerkezet 84, 85,
- szám csökkentő osztódás 391 lathyrismus 4 9 8 150
- szétválás/szegregáció élesztő sejt­ látóbíbor 477 - raft/tutaj 8 6 , 87, 150, 2 1 8
ciklusa során 3 7 3 látópigm ent 477 - szerepe HIV-fertőzésben 51 6
- - eukariótában 373 LCR szekvencia 348 - szintézis, SER 193
- meiózis során 3 9 2 , 395 LDH-1 6 0 4 - szortírozás 189
- - m itózis során 392 LDL 168, 173, 7 2 4 - test 6 9 8 , 6 9 9
- prokariötában 373 - , o xid á lt 7 24, 7 2 5 — , litikus 6 9 9
— , anyai-apai 3 9 5 - receptor 168 - tu ta j/ra ft 8 6 , 87, 150, 218
- , törékeny 5 9 4 - m édiáit endocitózis 173 - vezikula 752
KS 501 - szerkezete 173 - víz megoszlási hányados 97
kuráre 1 24 leading strand 6 6 lipid-kináz 451
kutin 705 Leeuw enhoek, A nto ni van 33 lipid-transzlokáz 80
küldönc RNS 6 6 Legionella 5 2 8 lip o fuszcin 49, 2 10, 5 5 4 , 584
külső m itokondrium membrán 2 2 1 légköri oxigén 232 lipopoliszacharid (LPS) 38
--------pórus (KMMP) 6 1 3 Leishmania 190 liposzöma 78, 83, 173
küszöbpotenciál 1 19 lektin 42, 165 - alkalmazása mem bránfehérje
kvantális hipotézis, neurotranszm it­ L e n h o s s é k M ih á l y 275 funkciós vizsgálatra 83
ter felszabadulás 4 6 9 lép trom b o cita tá ro lő funkciója 5 7 6 LISS 330
kytos 33 - vörösvérsejtszűrő funkciója 5 7 4 Listeria monocytogenes fertőzés
leptotén 3 8 9 165, 5 2 4 , 5 25, 5 2 9
leucocoria 592 liszteriolizin 5 2 9
L leukaemia eredetű szövettenyészet lisztes mag 6 9 9
differenciálódása 5 6 8 litikus apparátus, növényi 695,
Lactococcus lactis 98 - gátló fa kto r (LIF) 5 58, 5 6 3 698
lagging strand 6 6 leukocita adhéziós defektus 291 - kompartmentum 695
laktát-dehidrogenáz (LDH) 6 0 4 - kemokin 292 lítium -jödszalicilát (LISS) 330, 331
- 1 (LDH-1) 6 0 4 - migrációja 295 livin 6 0 9
lambda fág életciklusa 5 4 7 , 5 4 8 Lewis 1 62 lizin acetiláció, hiszton 328
--------, litikus 5 47, 5 4 8 L e w is , E d w a r d B, 7 6 9 lizin-oxidáz 497
--------, profág 5 47, 5 4 8 Leydig-sejt 3 9 8 lizogén fág 548
lamella 2 9 3 lézer pásztázó citom éter 747 lizogénia 5 4 8

798
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

lizoszőma 48, 49, 2 0 9 magmembrán 43, 315, 3 1 6 mce 5 2 4

- , prim er 49, 21 0 - összeszerelődés 317 M c Fa r l a n e 59 8
- , szekunder 49, 210 - szerkezete 350 MCP-1 7 2 4
lizoszomális enzim válogatás 161 - vezikularizáció 378 MDCK sejt 2 1 5
- protonpum pa 48 magpőrus 44, 350 Mdm -2 615
lizozim 62 3 - állapotai 351 MDR1 99, 105
LMM 281 magvacska 40, 43 MDR2 101, 105
LmrA 98, 105 - festése 43 MDR3 101, 105
locking 2 9 6 magzati borjúsavó 591 MEC 1 4 2 4
locus control region (LCR) 348 major groove binding 7 5 0 MEC 2 4 2 4
LOH 592 makrocilium 275 MEC 3 4 2 4
LÓI 597 makrodomén 2 1 8 mechanikus disszociáltatás 741
lokuszkontroll régió (LCR) 3 4 8 m akrofág 164, 575 MeCP2 338
loss o f heterozygosity (LOS) 592 makróméra 637 M ecsnyikov 162
- im printing (LÓI) 597 m akrom olekula diffuzibilitása, DNS mediális Golgi-ciszterna 202
low density lipoprotein (LDL) 16 8 242 médium kondicionálás 6 4 4
--------receptor-related protein — , fehérje 2 3 9 megacsatorna 61 3
(LRP) 45 5 - transzport sejtmagba 320 m egakariocita 575
LPS 38 m akrom olekuláris hiba akkum ulá­ megapörus 6 1 3
LRP 455 ció 583 megoszlási hányados 87, 97
L-szelektin 2 9 5 m akropinocitözis 162, 166 meiőzis 3 88, 390
lüdfű 599 malária 99 — I 389
lúgosodás 145 malignus hiperterm ia 128 — II 389, 392
- , aktív bázisfelvétel 145 - proliferáció genetikája 5 9 4 , 597 — befejeződése 4 0 5
- , - H+-leadás 145 - sejt tulajdonságai 5 90, 591 — indítása 3 9 4
lumikán 501 mammalian cell entry (mce) 5 2 4 - , kromoszóma megoszlás 395
lumineszcens detektálás 7 5 0 mangán 231 - , - szétválás/szegregáció 392
luteinizáló horm on (LH) 402 mannöz 164, 202 — nőben 392
lym phoid leukaemia 461 - receptor 164, 523 MEK 3 94, 4 4 6
lymphoma, vírus okozta 522 mannóz- 6 -foszfát (M 6 P) 2 1 0 ,2 1 6 melanoma 561
lysein 48 - jel 48 melanopszin 4 9 0 , 491
- receptor 179, 211 melatonin 4 8 2 , 4 9 0
- válogatási jel 159 - , humán 491
M mannozidáz 2 0 2 mellékhere 4 0 0
MAP 53, 255 membrán áramlás 159
MAC 613 MAP-1 2 5 5 - , bakteriális intracelluláris 39
macrophag inhibitory protein (MIP) MAP-2 255 —fehérje 41, 80
575 MAPK 4 4 6 — , apikális 2 1 8
MAD 1 4 2 5 MAPKK 4 4 6 — , bazolaterális 2 1 8
MAD 2 4 2 5 MAPK-kináz (MAPKK) 3 94, 4 4 6 — csoportosítás 81, 8 8

MAD 3 4 2 5 M a r g u lis 6 8 8 — diffúzió, laterális 84

Mad 5 6 4
magburok/maghártya 40, 43, 315,
31 6
m aghártya/m agburok 40, 43, 46,
315, 31 6
- fragm entáciö mitózis során 378
- perm eabilitás 350
- szerkezete 350
- újraképződés mitózis során 380
magi kom partm entum ok 3 5 4
- lokalizációs szignál 321
- szuborganellum 354
magm átrix/nukleáris m átrix 303
markerm utáciő 7 6 9
M a r t in , S teve 591
masztigonema 275
maternal effected gene 652
mating factor, élesztő 4 5 5
m átrix 2 2 1
- asszociált régió (S/MAR) 303
- , nukleáris 330
- , extracelluláris 497
maturáciős modell 163
MBF 4 1 6
M c C l in t o c k , B a r b a r a
M-Cdk 393
— , funkciók 82
— , integráns 4 1 ,8 1
— kölcsönhatás 82
— m intázat 149
— m obilitás 84
— , orientáció 82
— , perifériás 41, 82
— szerkezeti aszimmetria 82
— , transzmembrán 81
— vizsgálat 83
— feszülés-kapuzott (stretch-gated)
593, 5 9 9 ioncsatorna 1 16
— fluiditás 79
N é v - és t á r g y m u t a t ó
membrán fúzió szerepe vírusfertő­
zésben 5 1 6
genetikai 687
- kom partm entalizáciö evolúciója
687
- lipid 78
- fehérje aránya 80
- m ikrodom én 84, 85
— , burkolt csapda
— , coated p it 8 6
— , kaveola 8 6
— , lipid tu ta j/ra ft 8 6
- szerepe fertőzésben 87
- m odellek 148
- perm eabilitás 97
- , polarizált 217
- potenciál 108
- eredete 1 06
- kialakulása 108
--------egy ionnal 109
--------tö b b ionnal 1 1 0
— , m itokondriális 1 1 3
— , nyugalmi 1 08
— , steady-state 1 1 2
- szabályozó szerepe 113
- változás ioncsatorna-
aktiválődás hatására
- proteoglikán 42
- receptor szabályozás 4 5 8
génátírással 4 5 8
- recirkuláciö 178
- transzportfehérje
7 membrane spanning receptor 4 3 9
memória 1 36
- sejt 542
MEPP 4 6 9
méregtelenítés sima felszínű endo­
plazmatikus retikulum ban 47
merisztéma 712
m erkaptoetanol 2 6 9
meromiozin 281
mesodermal growth factor (MGF)
6 44
messenger 4 3 4
- , cAMP 4 4 0
- , retrográd 4 7 4
- RNS 6 6
mester gén 5 49, 557
mesterséges szövet 5 6 9
meta-alga 6 7 9
m etabotrop receptor 122, 4 72,
473
metafázikus lemez 3 7 9
- kialakulása 385
metafázis 3 7 9 m ikrofilam entum asszociált fehérje
- I 391 257
- interfázis kromoszóma szerkezeti - polimerizáciö szabályozása 25 9
megfelelése 308 - rendszer, növényi 701
metakronális működés 2 7 8 mikroinjekció 752
metasztázis gátlás, intercelluláris m ikroinjekciös kísérlet, sejtciklus­
szövetkörnyezet 5 9 8 szabályozás 3 6 6
- képzés 5 9 4 m ikrom éra 637
8 6 metiláciö DNS 7 2 9 m ikrom éter 35
m etiláciős m intázat 7 3 0 mikroorganizmus tenyésztés 61 8
metiláz 51 5 mikroRNS 69, 5 66, 5 9 9
m etil-béta-ciklodextrin 151 m ikroszkóp 33
5 -m etil-folát 18 8 - feloldóképessége 7 5 6
metil-transzferáz 337 m ikrotubulus 52, 53, 252
m etilzöld 43 - asszociált protein (MAP) 53, 255
mezenchimális őssejt 560 - , asztrális 375
mezoderma 667 - , dinam ikus instabilitás 383
- kialakulása 6 41, 642 - képződés 2 6 6
— , kétéltű 637 - , kinetokor 2 69, 375
- növekedési fehérje fa kto r (MGF) növényi 701
644 - organizációs centrum (MTOC) 53,
mezoszóma 37, 38 54, 2 5 3 , 2 65, 374
M fázis 3 64, 374, 375 --------, csillö bazális test 2 5 6
— , anafázis 3 7 9 - , poláris 375
— , metafázis 3 7 9 m ikrovillus 2 5 6
— , profázis 375 m im ikri 7 4 8
1 1 2 — , prom etafázis 378 MIN 5 9 6
— , telofázis 380 m ineralokortikoid receptor 43 8
- szabályozás, Saccharomyces m iniatűr véglemez potenciál
cerevisiae 4 2 0 , 4 2 2 , 4 2 3 (MEPP) 4 6 9
- szakaszai 376 m inim um sejt 59
8 8 5 ’-m7G 3 2 5 m inor groove binding 7 5 0
M g A D P 107 mínusz vég, aktin filam entum 25 6
MGF 6 4 4 — , m ikrotubulus 253
MHC 81, 5 35, 5 5 9 - m otor 2 7 6
- I 103, 150, 535 m ioblaszt 557
- II 150, 164, 535 - differenciálódás 5 5 8
- haplotípusoknak megfelelő ES- m iofibrillum kontraktilis egysége
sejtvonal 732 2 83, 284
micella 173, 7 0 5 miozin 56, 2 5 8 , 281
Michaelis-konstans 8 9 - I 281
m icrosatellite instability (MIN) 5 9 6 - funkciója 285
mikoplazma 59 - II 56, 2 81, 702
m ikroarray 71 - adhéziós övben 2 8 5
m ikroboholy 55 — , izommozgás 283
m ikrodom én 85, 2 1 8 — , kontraktilis gyűrű 2 8 4
- , burkolt csapda 8 6 — , mozgás mechanizmusa 282
- , coated p it 8 6 — , stresszrost 2 8 4
- , kaveola 8 6 - szerepe sejtmozgásban 2 9 4
- , lipid tu ta j/ra ft 8 6 - V 56, 281
- szerepe fertőzésben 87 - funkciója 285
m ikroevolúció 5 3 4 - V I 281
m ikrofibrillum 708 - funkciója 286
m ikrofilam entum 52, 55, 2 5 6 - V III 7 1 0

m iofibrillum XI 7 0 2 , 703
- könnyű lánc (MLC) 2 9 4
--------kináz 1 36, 450
MIP 575
m irisztoil 82
miRNS 59 9
mismach repair (MMR) 5 9 6
M itchel, Peter 221
m itochondrial apoptosis-induced
channel (MAC) 613
- outer mem brane poré (MOMP)
613
m itofágia 6 14
mitogén aktivált proteinkináz
(MAPK) 4 4 6
- citokin 292
- szignál 591
m itokondriális apoptózis indukált
csatorna (MAC) 613
- DNS 52, 225
- hasadás 6 1 4
- hüvely 51
- membrán permeálódása 6 0 9 ,
6 1 2 , 613
- potenciál 113
- mutáció 227
- porin 52
- sejthalál üt 61 2 5 ’-m onom etil sapka 325
--------gátlása 6 0 4
m itokondrium 50, 683
- alakváltozása 6 1 4
- anyagcseréje 51
- energiatermelése
- fehérjefelvétele 2 16, 2 2 6
- genetikai anyaga 52
- kalcium raktár 132
- , kriszta típusú 51
- megoszlás osztódás során 225
- membrán, belső 2 2 1
— , külső 2 2 1
- osztódás 2 25
- szám 582
- , m itofágia 6 1 4
- szerepe sejthalálban 612
- szerkezete 2 2 1
- , tubulus típusú 51
m itoptózis 6 1 4
mitoszöma 6 8 3
m itotikus apparátus mozgásjelen­
ségei 383
- ciklin degradáció 421
- ellenőrzési pont 425
gén 42 5
- katasztrófa 60 5
N é v - és t á r g y m u t a t ó
mitózis 3 64, 374 MPF 3 66, 3 77, 393
- fázisai 372 - aktiváciö 367
- , kromoszóma szétválás/szegregá­ - , meiözis szabályozása 393
ció 392 - , pre 3 9 4
n y ito tt 373 MPS 1 4 2 5
- , zárt 373 mRNS 44, 6 6
MLC 294 - érés 3 5 6
MMR 5 9 6 - magi transzportja 325
modellorganizmus, Caenorhabditis MRP1 100, 105
elegáns 762 MRP2 101, 105
Drosophila melanogaster 687 mtDNS 727
- , Saccharomyces cerevisiae 151 MTOC 53, 54, 2 53, 2 56, 2 65,
molekuláris biológia 34 374
- biológiai mödszerek 71 mucopolysaccharidosis 4 9 8
- diffúzió sejtm em bránon á t 87 mukopoliszacharid 497
- filogenetikai fa 6 7 9 , 6 80, 681 M u l l e r , FIe r m a n n J. 769
- mim ikri 561 multiadhéziós fehérje 5 0 2 , 505
MOMP 6 1 3 multicelluláris szerveződés 5 04,
monocita 164, 5 7 3 , 575 631
- kem otaktikus fehérje (MCP) 7 2 4 m ultidom én fehérje 5 6 5
- kolöniastim ulálő fa kto r (M-CSF) - proapoptotikus Bcl-2 protein
575 613
M onocyte Chemotactic Protein 1 m ultidrog rezisztencia 98, 552
(MCP-1) 7 2 4 - rezisztenciához társuló fehérje
m onolayer sejt/szövet tenyészet (MRP1) 100
434, 740 m ultidrug resistance protein (MRP)
m onom er G fehérje 160 1 0 0
m ultiple alignm ent 6 7 9
monoszex nőstény populáció 4 0 6 m ultipotens őssejt 5 5 9
morfogén 5 49, 5 50, 6 3 9 m ultispecifikus szerves anion
- , aktivin 6 3 9 transzporter (MRP2) 101
- gradiens 5 6 5 m ultistep folyam at 551
2 2 0 morfogenezis 6 2 6 m ultivezikuláris test (MVT) 174,
- kétéltűekben 6 3 5 175
m orfom etria 6 9 8 muramin szakkulusz 37, 38
M o rg an, T hom as H. 7 6 9 Mus musculus 73
m otilitási jel 2 9 3 muslica lásd még Drosophila
motogén citokin 292 melanogaster
m otorfehérje 56, 161, 180 - életciklusa 7 6 8
- , dinéin 288 - genom 7 6 9
- előidézte sejtmozgás 280 - mutációi 7 69, 771
- , kinezin 2 8 6 - nyálm irigy óriáskromoszőma 77 0
- , miozin 281 mutáció 5 9 4
- mutáció következményei 2 8 9 mutáns, funkcióvesztéses 6 4 9
- összevetés 2 8 9 mutualizmus 5 2 3
- szerepe vírus intracelluláris MVT 174, 175
mozgásában 517 myc 551
mozaikos egér 6 6 5 Mycobacterium tuberculosis 1 65,
- petesejt 6 3 4 175, 523
mozgó sejt 2 9 3 - PknB kináz 687
mozgölépcsőzés aktinpolim erizá- myeloid leukaemia 4 6 1 , 592
cióban 2 5 6 ,2 5 7 MyoD 5 5 8
- tubulinpolim erizáciöban 2 5 4 M y tl 394
M 6 P 210 Myxococcus 6 2 9
N é v - és t á r g y m u t a t ó

N, NY nektin 4 9 8 NF-AT 316, 4 5 0

nem fehérje kódoló transzkriptum NF-H 263
N-acetil-galaktőzamin 5 0 0 566 NF-L 263
N-acetil-galaktözamin-transzferáz 2 - klatrinburkú vezikula 176 NF-M 263
207 - NM DA típusú glutam át receptor N G F 661
N-acetil-glukőzamin 38, 78, 2 02, 123 N-glikozilálás 159
501 nemzedékváltakozás 3 8 9 NHEJ 5 9 6
N-acetil-gluközamin-transzferáz I neokom bináció 3 9 6 nidogén 4 99, 502
200 NER 5 9 6 - szerkezete 5 0 5 , 5 0 6
N-acetil-muraminsav 38 Nernst-egyenlet 1 10 nikotinerg acetilkolin receptor
N-acetil-neuraminsav 78, 202 nerve cell adhesion molecule (nAchR) 122
nAchR 122 (N-CAM) 5 0 8 nitrogén-m onoxid antibakteriális
NAD 52 - growth factor (NGF) 661 hatása 5 2 4
NADP reduktáz 58 NES 3 23, 4 8 8 - diffúzió 2 3 6
NADPH, fotoszintézis 57 nesprin 318 - messenger 4 5 0 , 451
Naegleria 2 7 3 N -ethyl-m aleim ide Sensitive Factor - neurotranszm itter 4 7 3
nagyságrend, p ro ka riöta-eukariöta (NSF) 182, 4 7 0 nitrogén-oxid-szintáz (NOS) 4 7 4
36 n-etilmaleimid-szenzitív fa kto r (NSF) nitroglicerin 4 5 0
nagyságrendi skála 35 182, 4 7 0 N kadherin 5 08, 6 7 0
nanog 5 5 9 n etrinreceptor 612 NLS 2 16, 3 1 6
nanom éter 35 neurexin 471 N M DA típusú glutam át receptor
nanos 6 5 0 neurofibrom atosis 592 123
napi ritm us 482 - 1 (NF1) 462 N-metil-D-aszpartát 123
naszcens RNS 6 6 neurofilam ent-heavy (NF-H) 2 6 3 N-myc onkogén 5 9 5
nátrium aminosav glukóz kotransz- neurofilam ent-light (NF-L) 2 6 3 NO 4 5 0 , 4 5 1 , 5 2 4
p o rt 92 neurofilam ent-m edium (NF-M) - neurotranszm itter 47 3
- csatorna 1 1 0 263 - szintáz 451
- inaktiváciő 1 2 0 , 1 2 1 neurofilam entum 56, 263 nocodazol 2 44, 255
- glukóz szim porter 92 neurohumorális transzmisszió lásd nodal 641
- hidrogén a n tip o rt 94, 145 kémiai szinapszis 4 6 8 nogo 561
- kalcium pumpa 93 neurom odulátor 4 7 4 nokodazol 2 44, 255
- a n tip o rt 1 30 neuromuszkuláris junkció 1 2 2 non diszjunkciő 383
, szTvizomsejt 93 neuron, pacemaker 4 9 3 - insulindependent diabetes melli-
- kálium kalcium cserélő kation­ neuropeptid neurotranszm itterek tus (NIDDM), GLUT-4 aktivitás
csatorna 4 7 8 473 zavara 90
- ATP-áz 9 0 ,9 1 , 1 3 8 ,4 7 8 neuropeptide receptor abnormal - homologous end joining (NHEJ)
, iongradiensek fenntartása (npr-1) 767 596
1 1 2 Neurospora crassa 4 8 4 NOR 43
- pumpa 91 neurotranszm itter 4 6 8 noradrenalin neurotranszm itter
- klór hidrokarbonát a n tip o rt 94 - , gátló 472 473
- perm eabilitás 1 1 0 - , ingerlő 472 N orthern hibridizáció 71
nátrium -dodecil-szulfát 83 - , klasszikus 4 7 1 , 4 7 3 NOS 4 7 4
N-CAM 5 08, 6 7 0 - összefoglaló táblázat 473 Notch 6 44, 6 4 6
- szerkezete 5 0 9 neuropeptid 4 7 3 - receptor 4 5 6 , 4 5 7 , 567, 5 6 8
neck linker 2 86, 287 neurotrofin 611 - Delta kölcsönhatás 645
negatív feedback 3 67, 368 neuruláció 643 Noxa 6 1 4
- szignálátvitel 612 - szabályozása 6 4 3 növény fertőzés elleni védekezése
nekro(apo)ptözis 6 0 5 neutrofil granulocita 575 707
nekrotikus zóna 6 6 0 - leukocita 164 - jellem zői 693
nekrózis 5 54, 6 0 2 , 6 5 6 newtoni folyadék 2 3 9 - litikus apparátusa 6 95
- malignus proliferáció nexin 2 7 4 - raktározott anyagai 6 96
leküzdésében 597 NF-k B 3 16, 3 25, 5 4 1 , 6 1 0 növényi horm onok 7 0 6
- m orfológiája 6 0 4 NF1 4 6 2 , 592 - m ikrofilam entum rendszer 701
- , szekunder 6 0 5 NF2 592 - m ikrotubulus 701
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

növényi sejt 57, 6 9 4 nukleoszóma elrendeződés 3 2 8 opszin 477

- adhéziós fehérjéi 7 0 8 — , random 330 opszonizáció 164, 6 1 6
- litikus apparátusa 6 9 4 — , rögzített 3 30, 343 optikai lézercsipesz 2 4 0
- osztódása 71 1 nukleusz 42 ORC 4 1 6
— , plazmodezma 467 null-m utáciő 73 organellum 37, 40, 158
- váz 701 nutritív sejt 6 4 9 - , m ikrotubulus alkotta 53
- szénhidrát-anyagcsere 58 N ü s s l e in -V o l h a r d , C h r is t ia n e 769 - , szemiautonőm 52
NPC 3 2 1 ,3 5 0 nyákburok 37, 38 organikus ion 138
npr 767 nyaktag 3 9 9 organizátor 6 4 0
Nram p2 1 74 nyugalmi potenciál 108 - központ 6 4 0
N-RAS 592 - negativitása 1 13 óriás unilamelláris vezikula 149
NSF 182, 4 7 0 - tö b b ionra 1 1 0 öriáskromoszöma 7 7 0
N-term inális szignálszekvencia 195, nyugvó spóra 6 2 3 origöfelismerési kom plex (ORC)
21 6 41 6
NTF2 3 2 2 ,3 2 3 orphan receptor 4 3 8
nuclear factor o f activated T cells o osteoprotegerin 721
(NFAT) 45 0 ostor 54, 2 5 2 , 2 5 6
nucleotide excision repair (NER) obcell teória 6 7 8 - , bakteriális 38
596 okadánsav 189 - elhajlás mechanizmusa 277
nukleáris expo rt szignál (NES) 323, Okazaki-fragmentum 65, 6 6 , 313 - mozgás mechanizmusa 2 7 6
488 oktil-glikozid 83 - működés külső tényezői 277
- lamina/lamina nuclearis 43, 46, olajos mag 6 9 9 osztódás, ekvális 71 1

56, 263, 3 04, 378 olajsav 78 - , inekvális 7 1 2

- lokalizációs szekvencia/szignál oleoszóma 6 9 9 - , növényi sejt 711
(NLS) 2 1 6 , 316, 321 oleozin 6 9 9 ■ osztódási orsó 375
- m átrix/m agm átrix 330 oligopeptid-perm eáz 98 - elongáciő 3 79, 3 8 6
- medicina 601 oligoszacharid 41 - eltűnése 3 8 6
- pórus kom plex (NPC) 3 21, 350 - kom plex 2 0 2 ouabain 91, 139
- receptor 437 - , mannóztartalm ú 2 0 2

- szupercsalád 437 oligoszacharid-protein-transzferáz ovuláció 402

nukleáz hiperszenzitív krom atin 197 oxidatív lebomlás 21 3
struktúra 3 3 5 oligoszacharin 7 0 8 - stressz hatása sejtöregedésre
nukleinsav hibridizáció 71 Omi 612 583
- jelöléses vizsgálat 747 Om i/Fltra2 6 0 9 oxidáz 2 1 3
- próba, szekvenciaspecifikus oncogene addict 592 oxigén 58
75 0 onkogén 4 6 1 , 5 47, 591 - diffúzió 2 3 6
nukleocitoplazm atikus anyag­ - aktiváló am plifikáció 595 - képződés fotoszintézis során
kicserélődés 351 - transzlokáciő 5 9 4 228, 231
- transzport 3 2 0 - , celluláris 592 - szabad gyök 2 2 7 , 232
- mechanizmusa 321 - hatása őssejtre 561 oxitocin neurotranszm itter 4 7 3
- szabályozása 325 - függőség 592 8 -oxoguanin 5 8 3
nukleoid 39 - , proto 5 51, 592 ozmium 78
nukleolusz 43, 3 14, 3 5 6 - , virális 521 ozmoreguláciő 138
- fehérjetárolő funkciója 357 onkoszuppresszor/tum orszupp- - növényi sejtben 697
- funkciói 3 5 6 resszor 3 70, 551 ozmózis 1 38
- komponensei 3 5 6 ontogenezis 6 8

- organizátor régió (NOR) 43, 308, oocita, elsődleges 393, 401 ö

356 - érése 4 0 0
nukleoplazma 3 0 4 - , másodlagos 3 93, 401 öreg em ber sejtjei 580
nukleoporin 316, 3 24, 350 oogenezis 4 0 0 , 401 öregedés, korai 585
nukleoszkeleton 303 oogonium 393 öregedési pigm ent 49, 2 1 0 , 5 5 4
nukleoszol, kalcium koncentráciö operon 6 2 4 öregedő sejt 5 7 9
350 operonális szabályozás 6 2 7 , 6 2 8 örökletes nonpolipózisos vastagbél-
nukleoszöma 43, 3 05, 328 opioid neurotranszm itter 473 rák (HNPCC) 5 9 6

803
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

ősbaktérium 680 pA ntp 565 perkolációs határ 2 4 6

ősondősejt 398 P-anyag neurotranszm itter 4 7 3 perlekán 501
őspetesejt 398 paraanyag 705 perm eabilitás, szelektív 114
őssejt, agyi 560 paraaortikus régió 572 perm eabilitási állandó (P) 110
- dedifferenciálődás 5 5 8 , 5 5 9 parakrin jelátvitel 4 3 5 - tranzíciős pórus (PTP) 612
- , differenciálatlan/elkötelezetlen - szignalizáció 4 3 5 perm eability transition poré (PTP)
558, 5 5 9 Paramecium 273 6 12
- differenciálódás felnőttkorban paraptózis 6 0 6 peroxidáz 50, 705
560 parazita 59 p e ro x in itrit 524
- faktor 5 6 3 intracelluláris 2 3 4 peroxisomal targeting signal (PTS)
- , mezenchimális 5 6 0 parazitizmus 5 2 3 21 4
m ultipotens 5 5 9 parazitofor vakuola membrán peroxiszőma 50, 21 3
- onkogén hatása 561 (P V M ) 234 - biogenezis rendellenessége 21 4
- osztódás 5 46, 5 5 9 P á r d u c z B é la 278 - , növényi 58
— , aszimmetrikus 5 46, 559 Parkinson-kőr 6 0 6 , 7 7 5 peroxiszomális oxidáz 2 1 3
- plaszticitás 577 partenogenezis 4 0 5 - szignálszekvencia (PTS) 2 1 4
- , pluripotens em brionális 558 centroszóma reaktiválódása 271 pertussistoxin 4 4 1 , 530
- szelektálás 5 7 0 Pas te u r , Louis 33 PEST szekvencia 412
- terápia 5 61, 5 7 0 passzív diffűziö 87 PÉT 601
- , to tipote n s em brionális 5 5 8 - transzport 97 petesejt 3 8 9
őszi kikerics 255 patch-clam p módszer 351 - centroszóma 2 7 0
ösztrogén receptor 4 3 7 , 4 3 8 paxilin 2 9 4 - citoplazma 393
öv dezmoszőma 51 0 Pc fehérje 340 - érése 4 0 0
PCD 4 5 7 , 6 5 6 - fejlődés 6 3 4
PCNA 3 05, 311 - - , mozaikos elm élet 6 3 4
p PCR 71 - - , regulatív elm élet 6 3 4
PD-ECGF 293 - maturáciö/érlelés 732
p 1 5 INK4b 4 2 8 PDGF 4 4 3 , 4 57, 591 - , mozaikos 6 3 4
p 1 6 INK4a 4 2 8 - szerepe érelmeszesedésben 7 2 5 - partenogenetikus aktiválása 73 3
p 1 8 INKAc 4 2 8 PDS 1 4 2 5 - proontogenezise, Drosophila 64 9
p 19 INK4a 4 2 8 Pds 1 4 2 2 ,4 2 5 - , regulatív 6 3 4
p2 1 pékélesztő 757 - term ékenyülés 4 0 4 , 407
p 2 1CIP 4 2 8 pektin 7 0 5 , 707 -, Xenopus 6 34
p 2 7 Kipl 4 2 8 P-elem 6 4 9 , 772 PEV 3 38, 339, 340
p38 M A P K-inhibitor 721 - szerveződése 772 PG 497
p 4 0 slcl 4 1 4 penetráció 565 P-glikoprotein (Pgp) 99, 100
- foszforiláció 4 1 4 penumbra 6 0 5 Pgp 99, 100, 105
p53 4 2 6 , 4 2 8 , 5 53, 5 5 9 , 583, peptidoglikán 38 pH gradiens 92
5 9 2 ,6 0 6 PER3 4 9 0 - hatása transzportra 97
- mutáció 593 pericentrin 2 5 3 , 267 - meghatározó proton jellemzői
- szerepe apoptózisban 615 pericentrioláris állom ány/anyag 53, 143
- transzkripciós fa kto r 3 6 9 253, 2 65, 3 7 4 - szabályozás 143
p 7 5 N T R 612 perifériás cirkadián óra 4 89, 4 90, - számítás 142
p 9 0 rsk 394 491 phagemid módszer 747
pacemaker neuron 4 9 3 - mem bránfehérje 41, 82 PH-domén 1 72
pachitén 3 89, 390 periferin 262 Philadelphia-kromoszőma 461,
pair-rule gén 6 52, 6 5 3 perikrom atin régió 3 5 6 462, 5 92, 5 9 4
Palade 158, 185 perinukleáris ciszterna 4 6 P H 05 gén 341
pálcikasejt 4 7 6 - rés 43 phosphotyrosine binding (PTB) 447
P a l e y , W il l ia m 677 - té r 315 Physarum polycephalum 702
palm itil 4 7 0 periódushossz, cirkadián óra 4 8 4 P I3 K -A kt jelátviteli útvonal 448,
palm itinsav 78 periplazm atikus permeáz 99 4 5 2 ,5 9 7 ,6 1 1
palm itoil 82 - rés 38 PlDDoszöma 615
pancitopenia 5 7 6 perkoláciö 245 PIK 451

804
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

pilin 38 polialanin 355 procentriólum 2 6 9

pilus 37, 38 poligalakturonán 705 profázis 375
pinocitözis 162 poliglutam in 3 5 5 - I 389
- típusai 1 62 polimeráz-láncreakciő (PCR) 71 - - alfázisai 3 8 9
PIP2 131, 171, 172, 4 4 9 polip 552 profilin 2 5 8
PIP3 44 8 polipeptidlánc 63, 64, 6 6 - funkciója 2 5 9
pironin 43 poliriboszőma 194 proflavin 7 5 0
piroptözis 6 0 6 polisperm iás term ékenyülés gátlása progenitor sejt 559, 572
piroszőlősav 51, 220 404, 406 progeria 5 5 4 , 585
piruvát 51, 2 2 0 poliszacharid 7 0 5 progeszteron 4 0 1 , 4 0 3
- , növényi 58 poliszöma 194 - receptor 4 3 8
PIxl 394 politén kromoszóma 2 7 0 program m ed cell death (PCD) 457,
PKA 44 0 poliubikvitin 6 6 0 657
P kadherin 50 8 , 670 polycom b kom plex 3 39, 340 program ozott sejthalál 4 5 7 , 546,
PKB 447, 4, 4 5 0 Polycomb Responsive Elem (PRE) 5 54, 5 9 7 , 603
PKG 4 5 0 340 - - fejlődésbiológiai szerepe 6 58
piakin család 262 pont dezmoszöma 5 1 0 - - genetikája 7 6 6
plakoglobin 51 0, 51 2 ponty 401 - - kórtani szerepe 6 5 8
Plasmodium 190, 234 porc 501 - - növény egyedfejlődése során
- falciparum 99 porin 99, 221 696
plasztocianin 230 - , m itokondriális 52 prohorm on-konvertáz 2 0 6
plasztokinon 2 3 0 pöruskom plex 44, 31 5 prokarióta diffúzió 2 3 6
piatelet derived growth factor positron emission tom ography - eukariőta átm enet 6 8 3
(PDGF) 4 4 3 , 591 (PÉT) 601 - - sejtciklus 6 8 6 , 687
plazmalemma 7 0 6 posztm itotikus sejt 583 - gén expresszió 3 43, 344
plazmamembrán 39, 40, 77, 7 0 6 posztreplikatív sejt 5 8 3 - sejt 36, 37
plazmid 65, 7 5 9 - - öregedése 583 - - osztódása 6 8 4
plazmin 29 5 - szeneszcencia 554 - szabad diffúzió (Escherichia coli)
plazmodezma 57, 58, 4 6 7 , 704, posztszinaptikus membrán 4 6 8 242
70 9 poszttranszláciös fehérje m odifiká­ prokaryon 36
plazmödium 702 ció 6 8 , 197 prokaszpáz 6 1 0 , 61 2

plazmolízis 70 8 potocitózis 188 prolaktin 452

PLC 4 4 9 potrohvégi rész kialakulása, proliferáció 5 5 0
PLC-CAM/PKC jelátviteli útvonal Drosophila 650 - ellenes jel 592
449, 4 6 0 pozíció effektus variegáciö (PEV) kom penzatorikus 617
pleated-sheat 63 3 38, 3 39, 3 4 0 prom etafázis 3 7 8
pleckstrin homology domain 447 - függés 347 prom ielocitás leukaemia (PML)
pleksztrin 172 PPB 71 1 314
plektin 262 PRE 340 akut (APL) 5 52, 553
pluripotens em brionális őssejt 558, preform áciö 6 3 4 - - test 3 5 8
727 preiniciáciős kom plex 3 31, 332 prom oter 6 8 , 332
- őssejt, indukált 733 prekurzor inkorporáció 3 1 3 pronukleusz 4 0 5
plusz vég, aktin filam entum 2 5 3 6 pre-MPF 3 9 4 propidium -jodid 7 5 0
- - , m ikrotubulus 253 prenil 181 26S proteaszóma 41 2
- - m otor 281 preprofázisos gyűrű (PPB) 71 1 proteáz 6 9 8
PML test 314, 3 5 8 prereplikációs kom plex 4 1 6 protein-kináz A 2 7 8
podocita 4 9 9 Presenilin 1 4 5 7 - - magi transzportja 325
POL 1 4 1 6 prespóra 621 - B (PKB) 447
polar wind 3 8 6 preszinaptikus membrán 4 6 8 - C (PKC) 82, 4 5 0
poláris m ikrotubulus 375 prim er csillö 54, 4 7 5 , 4 7 6 proteinuria 4 9 9
- test 393 prim ordiális sejt 3 9 8 proteoglikán (PG) 2 03, 4 97, 500,
polarizált membránszerkezet 217 prionbetegség 190 505
- sejt 21 7, 85 proapoptotikus molekula 607 proteolitikus receptor 4 6 3
poliA farok 6 6 , 67 probe 71 proteolízis jelátvitel 4 5 5 , 4 5 6
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

proteolízis sejtben 41 1 rácsrost 4 9 9 receptor, intracelluláris 4 3 6 , 437

- szabályozása 41 3 RÁD 9 4 2 4 - , inzulin 4 4 7 , 4 7 2 , 4 7 3
protista 677 RÁD 17 4 2 4 - , IP3 131
protofilam entum , interm edier fila­ RÁD 24 4 2 4 - , kemokin 292
mentum 261 Rád 53 4 2 4 - , LDL 168
m ikrotubulus 253 radiális küllő 2 7 4 - leregulálődás 175
proton-ATP-áz 48 radikál 227 - ligand kölcsönhatás 4 3 6
protoném a 7 0 6 radioaktív nukleozidanalóg inkorpo- - , mannőz- 6 -foszfát 179, 21 1
protongradiens 52, 57 ráciö 365 - m édiáit endocitózis 163
protonpum pa 52, 92 radiofarm akon 601 m etabotrop 122, 4 7 2 , 4 73
protonvezető csatorna 92 RAF YK-RAS 592 m ineralokortikoid 4 3 8
protoonkogén 2 92, 4 6 1 , 5 51, 592 rafid 697 netrin 61 2
protoplaszt 623 rafidoszóma 697 nikotinerg acetilkolin 1 2 2

protoplazm a 39 raft 8 6 , 462 nukleáris 437

PrSc 190 rák 5 9 0 orphan 4 3 8
pSMAC 152 raktározás növényi sejtben 6 9 6 ösztrogén 4 37, 4 3 8
P-szelektin 295 ram nogalakturonán 7 0 5 progeszteron 4 3 8
pszeudogén 70 Ra m ö n y C a j a l , S a n t ia g o 357, 4 6 8 recirkuláció 173
pszeudopódium 59 Ran 3 16, 322 rianodin 1 2 2 , 131
pszeudouridin 357 Ran-BPI 322 scavenger 165, 7 2 4 , 725
PTB 447 Ran-GAP 322 sejtfelszíni 4 3 6 , 4 3 7 , 4 6 3
P típusú transzporter 91 Ran-GDP 3 16, 3 22, 3 23, 351 - , saját enzimaktivitással 4 6 3
PtK2 sejt 2 5 5 , 257 Ran-GTP 3 1 6 , 3 17, 3 22, 3 23, 351 SRP 195
PTP 612 Ran-GTP-áz ciklus 3 22, 323 sulfanylurea 103, 104, 108
PTS 21 4 Rap 1 fehérje 3 3 9 szerin/treonin kináz 4 5 3
puffer 143 RAR 3 14, 437 szerpentin 4 3 9 , 4 5 4
puff képződés 3 27, 3 2 8 Ras 4 4 3 , 4 4 6 , 447 tireoid 437
Puma 6 1 4 ras 551 - tirozinkináz (RTK) 4 4 4 , 463, 4 64
„pum pa és szivárgás” 1 39 RAS 592 - - működése 4 4 4 , 4 4 5 , 46 0
- fehérje 8 8 Ras-MAPK jelátviteli útvonal 445, - szabályozása 4 5 8
PVM 2 34 4 52 - , transzferrin 151
pyknosis 6 0 3 RASSF1 5 9 6 - , T-sejt (TCR) 5 33, 5 37, 53 8
Rb 553 receptorfüggő endocitózis 49
Rb fehérje 4 2 6 , 592 receptorm ediált endocitózis, epi­
Q - - foszforiláció 3 6 8 derm ális növekedési faktor
RCC1 nukleotidkicserélő fa kto r 322 175
Q sávozás 3 0 8 rearranged during transfection LDL 173
Q l 0 érték 4 8 3 (RÉT) 612 - transzferrin 174
quinacrin 3 0 8 reasszociáciös vizsgálat 69 receptortelítési elm élet 6 3 9
receptor, androgén 4 3 8 , 612 reciklizálás 162
- , citokin 4 5 2 , 540 reciprok szinapszis 4 6 9
R - , D 3 vitam in 437 rectified Brownian rátehet 237
- down-regulation 175 redifferenciálödás 712
rab 161, 165, 181 - , epiderm ális növekedési faktor redoxpotenciál fotoszintézis során
- ciklus 181 (EGFR) 150, 171, 175 231
- szerepe vezikuláris transzportban - , fagocitőzis 61 6 redukálőerő, NADPFI 57
181 - , fMLP 292 redukciós osztódás 391
ra b i 182 - , függőségi 612 refrakter periódus 1 2 1

rab 2 182 - , GABAa 123 regeneráció 297

rab4 182 - , glicin 1 23 - , fibroblaszt migráció 297
rab5 182 glukokortikoid 4 3 7 , 4 3 8 - , hám sejt/endotélsejt migráció
rab 6 182 - , glutam át 123 297
rabkinezin 182 - , homing 297 regions of increased gene
Rác 2 5 9 ,2 9 4 - , IL-2 150 expression (RIDGEs) 309

806
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

reguláit szekréció 161, 205 rheum atoid arthritis patogenezise rolling 2 9 6

- szekréciós útvonal 2 1 6 716 Ross 4 3 9
regulatív petesejt 6 5 4 - fa kto r 717 rotációs m obilitás 241
regulatory volume decrease (RVD) Rhizobium 7 0 9 rough ER 193
139 Rho 2 5 9 ,2 9 4 roughest 6 5 9
- - increase (RVI) 139, 140 - típusú GTP-áz 165 Rous, P e y t o n 4 44, 5 9 0
regulon 625 rianodin receptor (RYR) 122,1 30, Rous-sarcoma-vírus (RSV) 4 6 1 , 591
reizomerizáció 4 8 0 131 rozetta 7 0 6
rekom bináció 396 - - mutáció 1 29 rRNS 43, 44, 6 6

rekom binációs nodulus 390 ribonukleinsav (RNS) 44 - érés 3 5 6

rekonstituáció 83 ribonukleoprotein (RNP) 6 6 , 354, R sávozás 3 0 8
REL 592 6 4 4 ,6 4 5 RTK 4 4 4
rem odelláló fa kto r 305 ribonukleotid, m ódosított 357 rTRAIL 61 1
repear 6 5 9 riboszőma 44, 6 6 rubeolavírus teratogén hatása 521
repetitív szekvencia 70 - , bakteriális 39 rugalmas/elasztikus rost 5 0 0
replicative senescence 5 4 6 - , membránhoz k ö tö tt 44 RVD 1 39
replikáció, DNS 65 - RNS 43, 6 6 RVI 139
replikációs gyár 3 1 1 ,3 1 3 - , szabad 44, 194 RXR 437
- origó szám 6 84, 685 rib u lö z-1,5-biszfoszfát 58, 232 RYR 1 30
replikatív szeneszcencia 5 46, 553, ricin 2 0 0
58 0 RIDCEs 3 0 9
- - molekuláris alapja 582 ring kom plex 2 6 6 s, sz
replikon 31 3 ritmus, biológiai 4 8 3
repolarizáció 1 2 0 RNAi silencing 5 9 9 SAAF 402
represszlv krom atin kom plex 338, RNP 3 5 4 Saccharomyces cerevisiae 72, 99,
339 RNS, antiszensz 5 6 6 757
reprodukciós klónozás 731 - diffúzió sejtmagban 2 4 4 - - életciklusa 7 57, 7 5 8
repulzív szignalizáció 7 4 3 - editálás 6 6 - - genom 7 5 9
RER 193 heteronukleáris 6 6 - - modellorganizmus 757
rER 45 interferáló 69 - - mutáns 7 5 9
response elem 565 messenger 44, 6 6 , cdc 7 5 8
restrikciós enzim 515 m 44, 6 6 - - sejtciklus szabályozása 412
- pont 427 mi 69, 5 66, 5 9 9 Salmonella 165
resveratrol 58 5 m ikro 69, 5 6 6 , 5 9 9 - sejtbe jutása 5 2 6 , 527
részecske nyomkövetéses vizsgálat naszcens 6 6 5 ’-sapka 6 6 , 67
317 nem kódoló, szerepe 69 SÁR szekvencia 331, 3 4 5 -3 4 6
- nyomvonal követés (SPT) 84 polimeráz core 6 2 4 Sarl 178
RÉT 612 prim er 65, 6 6 sarcoma 591
retenciös jel 159 r 43, 44, 6 6 sárgafolt-degeneráció 1 0 2

retikulocita 57 4 riboszóma 43, 44, 6 6 sarjadzás 757

retinitis pigmentosa 1 0 2 sca 3 5 8 „sarki szél” 3 8 6
retinoblastom a (Rb) 592 si 71 - test 401
- fehérje 368, 4 26, 4 2 7 , 5 8 3 , 592 sno 357 SasA 4 8 5
retinoic acid receptor (RAR) 314, t 44, 6 6 SasR 4 8 5
437 telom eráz 3 5 8 savas/savi hidroláz 48, 2 0 9 , 21 0
retinsav receptor (RAR) 3 1 4 transzfer 44, 6 6 - - transzport 2 1 1

- terápia 5 52, 553, 5 6 9 - transzport, sejtmagi 325 - keratin 262

retrotranszpozon 599 RNSi technika 777 savasodás 144
retrovlrus 547 RNS-interferencia 5 9 9 - , aktív H+-felvétel 144
Rév 323 RNS-polimeráz l 331 - , anyagcsere eredetű 144
reverz transzkriptáz 582 - II 69, 5 6 6 , 3 31, 3 32, 358 - , passzív H+-fluxus 144
R faktor 39 RNS-tumorvírus 547 - sejtben 144
rheum atoid arthritis 7 1 6 Ro d be ll 439 SBF 415
- - biológiai terápiája 7 1 9 , 721 rodopszin 4 7 7 , 4 7 8 SC 5 5 8

807
 N é v - és t á r g y m u t a t ó
Scaffold A ttachm ent Region (SÁR)
331
scaRNS 35 8
scatter fa kto r 292
scavenger receptor 165, 7 2 4 , 7 2 5
S-CDK 370, 4 2 3
SCF 4 1 4 , 4 1 5 , 5 63, 6 7 3
Schiff-bázis 477
Schizosaccharomyces pombe 7 5 9
S c h l e id e n , M a t t h ia s
Sc h w a n n , T heo do r
SCID 57 0
SCN 4 9 0 , 491
scrape loading 752
scrapie 190
scs szekvencia 347
S d c l4 357
SDS 83
Sec 1 422
Sec 3 4 22
Sec 61 196, 197
second messenger 4 7 5
SecY fehérjeszekvencia alapú
illesztés 6 8 0 , 681
segment polarity gén 6 5 2 , 653
sejt 33
- adhézió 5 0 5 , 5 9 8
- - gasztruláció során 667
- - megjelenése egyedfejlődés
során 6 6 6
- - szerepe egyedfejlődés során
663
------- betegség kifejlődésében
7 18
- - terápiás befolyásolása 7 2 0
- adhéziós fehérje 5 0 5 , 5 0 8
szerepe szövet kialakulásban
567
- - molekula embrióban 6 7 0
- alak sejttenyészetben 7 4 2 , 7 4 3
- alkotók detektálása fluoreszcen­
ciás jelöléssel 7 4 6
- - egyidejű megfigyelése 7 5 3
- autonóm osztódási képessége
591
- autonóm ia, mitogén 591
- baktérium kölcsönhatás 523
- daganatos transzform áció 5 8 9
, jellem zők 591
------- , védekezés 5 9 6
- dedifferenciálődás 5 5 5
- differenciálódás egyirányúsága
56 9
- - genomváltozással 5 6 9
808
sejt differenciálódás in vitro 568 sejt migráció, hám sejt/endotélsejt
- eredete 6 7 8 297
- , eukariőta, állati 40 - - , leukocita 295
- evolúció 677 - - , lim focita 297
- extracelluláris m átrix kölcsön­ - , minim um 59
hatás 5 02, 505 - mozgás 2 8 0 , 291
- halál 5 46, 5 54, 601 - - , extracelluláris m átrix hatása
- - , alternatív 6 0 3 , 6 0 5 294
- - , autofág 6 0 6 , 6 1 6 , 657 - - kon ta kt gátlása 7 4 4
33, 4 6 8 - - , endoplazm atikus retikulum - - mechanizmusa 2 9 3
33, 4 6 8 szerepe 61 5 - - m otorfehérje révén 2 8 0
- - , fiziológiás 602 - - polim erizáció által 2 8 0
- - indukáló szignálkomple3x - - szabályozása 2 9 4
(DISC) 457 - működés, hálózatos jelleg 586,
- - , lizoszöma szerepe 6 1 6 587
- - m itokondriális útja 61 2 - nagyságrend 35
- - , m itokondrium szerepe 612 - nekrózis 5 5 4
- - m orfológiája 6 0 3 , 6 0 4 - , növényi 57
- - , program ozott 5 4 6 , 5 5 4 , 603 - organellum 37, 40
- - , sejtmag szerepe 6 1 5 - osztódás, korlátlan 5 9 3
- - szignál 457 - önfenntartás-reprodukció közötti
------- , extracelluláris 610 választása 5 8 6
-------, intracelluláris 612 - öreg emberben 581
- - túlélési fa kto r 61 1 - öregedés 5 46, 5 53, 5 7 9
- hibrid 147, 589 - - indukálhatösága 581
- im m ortalizáciö 5 4 6 , 5 4 7 , 553, - - , korai, okai 583
593 - , ős 5 5 8
- , immun 532 - összetétele 64
- ionháztartása 138 - pH 142
- károsodás, szubnekrotikus 6 0 4 - , polarizált 85, 21 7
- klón 7 3 8 - , posztm itotikus 583
- kontraktilitás sejttenyészetben - , posztreplikatív 5 8 3
742 - pótlás 61 7
- környezet szerepe differen­ - , progenitor 5 5 9
ciálódásban 5 6 6 - , prokariőta 37
- közötti kapcsolatrendszer 4 3 4 - proliferáció 550
szerepe szövet kialakulásában - - zavara 5 9 0
567 - savasodása 144
- letapadás sejttenyészetben 743 - sejt adhézió 508, 567
- , - függő 7 3 8 - szám sejttenyészetben 7 4 4
- lineage 547 - , szeneszcens 5 7 9
- lúgosodása 145 - szinkronizálás 365
- , malignus, tulajdonságai 590, - tenyészet 7 3 8
591 - - , harmadlagos 7 3 8
- , angiogenezis 5 9 4 - - , másodlagos 7 3 8
- , - , antiproliferációs jel iránti - - , prim er 7 3 8
érzéketlenség 592 - tenyésztés célja 737
- , apoptózis elkerülés 593 - transzform áció 547
- , - , autonóm osztódási - vándorlás 292
képesség 591 - - szabályozása 292
- , - , im m ortalizáciö 593 -------, autokrin 292
- , - , metasztázisképzés 594 -------, parakrin 292
migráció, daganatsejt 2 9 9 - vírus kölcsönhatás 5 1 4
- , fibroblaszt 297 - vízháztartása 138

sejtátrendeződési mechanizmusok
egyedfejlődés során 667
sejtbiológia kialakulása 33
sejtburok 38, 41
sejtciklus 363
- elhagyása 369
- ellenőrzési pont 4 2 4
gén 42 4
- , eukariőta, fázisai 3 6 4
- evolúciója 6 8 4
- fázisai 3 7 4
-, gátlás megszűnése 370
- indulása 3 6 8
- kezdete 3 68
- , M fázis 374, 375, 3 7 6
- , sorrend szabályozása 6 8 4
- szabályozás 3 66, 4 0 9
- - magasabb rendű eukariótában
42 5 , 4 2 6
- - Saccharomyces cerevisiaeben
412
----------, C l fázis 4 12, 4 1 5
------------- C2 fázis 4 16, 4 1 9
----------, M fázis 4 2 0 , 4 2 2 , 4 2 3
----------, S fázis 4 1 6 , 417
- vizsgálata 36 4
sejtcsatoló kom plexum 5 9 8
sejtelm élet 33, 4 6 8
sejtemlékezet 647
sejtfal 58, 70 4
- komponensei 7 0 5
- növekedés 70 6
- protuberancia 7 0 9
- szignál 707
- sejtm em brán komplex, hidroföb
70 8
sejtfalasszociált kináz 7 0 8
sejtfelszíni receptor 4 3 6 , 4 3 7 , 463
- - saját enzimaktivitással 4 6 3
sejthártya 40
sejtkapcsolat 5 0 9
sejtkapcsolö fehérjék megjelenése
egyedfejlődés során
- - szerepe egyedfejlődés során
663
sejtkímélő vírus 5 19, 5 2 0
sejtkortex 55, 2 5 6
sejtközpont 26 5
- funkciói 267
sejtlemez 70 4
sejtmag 37, 42, 303
- átültetés/sejtm ag transzfer 407
- átültetéses klónozás (NT) 7 27,
728, 7 2 9
sejtmag kalcium tartalm a 136
- szerepe sejthalálban 615
sejtmagi m akromolekula transzport
320
sejtmagvacska 31 4, 3 5 6
- elektronm ikroszkópos szerkezete
3 14
- működése 31 5
sejtmem brán 39, 40, 41, 77
- , bakteriális 37, 38
- , egyensúly fenntartása 161
- , félig áteresztő 138
- felszíne 79
- kalcium transzportja 129
- kémiai aszimmetriája 80
- - összetétele 80
- laterális szerveződése 148
- lefűződés mitózis során 380
- , növényi 7 0 6
- szerkezete 41, 78
- transzport 87
- - , transzportfehérje 8 8
- vastagsága 7 9
sejtméreg, m ikrotubulusra ható
255
sejtosztódás 361
- alapelvei 6 8 4
- kontakt gátlása 7 4 4
- mechanikája 382
- , növényi 71 1 SHH 4 5 6
- , őssejt 5 4 6
sejtöröklődés 647
sejtpusztulás Caenorhabditis ele­
gáns ontogenezisében 6 5 8
- Drosophila ontogenezisében
659
- gerincesek idegrendszerének
fejlődése során 661
- - ontogenezise során 6 6 0
- - urogenitális rendszerének
fejlődése során 6 6 0
- - végtagfejlődése során 6 6 0
6 6 6 - m adarak szívfejlődése során 6 6 0
sejttan 33
sejttenyészet elöregedése 546,
581
- exponenciális növekedési fázisa
74 4
- készítés 7 40
- sejtszáma 7 4 4
- szaturáciös fázisa 7 4 4
- szilárd környezete 742
- tápoldata 742
- , primer, készítése 7 4 0
N é v - és t á r g y m u t a t ó
sejtvándorlás/migráció egyedfejlő­
dés során 671
------- , végtagbim bó 672
------- , velősáncsejtek 672
- mechanizmusa 672
sejtváz 37, 52
sejtvonal 5 4 5 , 5 47, 7 3 8
- tenyészet indítása 741
sejtvonulat 547
SER 193
sER 46
SERCA 130
serkentő szinapszis 123
Serrate 567
Sertoli-sejt 3 98, 3 9 9
Serum Response Element (SRE)
446
severe combined immunodeficiency
disease (SCID) 570
S fázis 3 64, 3 7 4
- - specifikus ciklinekkel kom plexet
alkotó CDK (S-CDK) 4 2 3
- szahályozás, Sar.r.hnmmiices
cerevisiae 4 1 6 ,4 1 7
SH2 dómén 4 4 4 , 539
SH3 - 172, 4 4 4
shared epitope 717
S H C 447
S h e r r in g t o n , C h ar le s 468
Shigella 165
- sejtbe jutása 5 26, 527
Shigella flexneri fertőzés 5 2 9
short gastrulation 651
Sicl 4 2 3
sigK 625
signal recognition partiele (SRP)
195, 3 15, 3 57, 6 8 8
Signal Transducers and A ctivators
o f Transcription (STAT) 452
silencer 6 8
silencing 3 3 8
sima felszínű endoplazm atikus
retikulum (sER) 40, 46, 193
---------- funkciói 193
----------, kalciumtárolás 47, 194
----------, méregtelenítés 47
----------szerepe glikogén-anyag-
cserében 47
--------- , szteroidhorm on szintézis 47
simaizom összehúzódás 2 8 4
sim ilar to mothers against
decapentaplegic (Smad) 453,
639
N é v - és t á r g y m u t a t ó

Singer-Nicolson membrán modell sötétreakció 2 2 8 SRC hom ology domain 2 (SH2)

84, 148 sötétszakasz, fotoszintézis 58 444
single nucleotide polym orphism spacer 70 -------3 (SH3) 4 4 4
(SNP) 5 9 9 specifikációs térkép 642 - kináz 4 5 3
- Partiele Tracking (SPT) 84, 31 7 speckle 3 14, 357 Src protein tirozin kináz 1 50
single-chain a n tibody 747 SPECT 601 S réteg 38
single-minded 651 spektrin 81, 85, 2 5 8 SRF4 4 6
single-molecular imaging (SMI) - mutáció szerepe sphaerocytosis SRP 195, 3 15, 3 57, 6 8 8

246 kialakulásában 84 - receptor 195

single-photon emission com puter Spemann-organizátor 6 4 0 SRP-SecY 6 8 8

tom ography (SPECT) 601 sperm attracting and activating S tart 412
Sir kom plex 3 3 9 factor (SAAF) 402 - pont 3 6 8 ,4 1 2
siRNS 71 - factor (SP) 395 STAT 4 52, 541
SIS 592 sperm atocita, másodrendű 3 9 9 STE6 transzporter, Saccharomyces
sister-of-Pgp 101 spermatogenezis 3 98, 400 cerevisiae 72, 99
situs inversus 2 7 7 , 2 7 8 spermium 3 89, 399 steady-state 93
skorpiötoxin 125 - centroszóma 2 7 0 - mem bránpotenciái 1 1 2

slow cell death 6 0 6 - érése 4 0 0 Steel-faktor 5 6 3 , 672

sma 5 6 4 - , humán 399, 4 0 4 stem cell (SC) 5 5 8
SMAC 5 3 7 , 612 - kapacitáciö 3 9 8 - - factor (SCF) 5 6 3 , 67 3
Smac 6 0 9 - nyaktag 399 stop transzfer 159
Smad 5 6 3 , 5 6 4 s-Pgp 101, 105 - - és kihorgonyzó szekvencia 195
Smad2 6 3 9 sphaerocytosis 8 4 Streptomyces 6 2 8
Smad3 6 3 9 splicing 6 6 , 51 5 stresszfehérje 5 8 5
Smad4 6 3 9 - , alternatív 6 6 stresszfilamentum 2 5 6
S/MAR 303 - fa kto r kom partm entum 355, stresszrost 2 9 4
Smc 1 4 2 2 357 stretch-gated ioncsatorna 116
Smc 3 422 SpolllD 625 stroke 605
SMI 2 4 6 SpolVB 625 struktűrfehérje 63
SMN proteinkom plex 358 spóra 6 1 9 fibrilláris 81
smooth ER 193 sporangium 621 sulfanylurea 1 08
Smurf2 5 5 3 spórázás 6 1 8 - receptor (SUR1) 103, 104, 108
SNAP 182, 4 7 0 sporopollenin 7 0 6 SUR1 103, 105, 108
SNAP-25 4 7 0 sporuláció 6 2 0 - kapcsolódó gyógyszerek 108
SNARE 182, 4 7 0 - indukció 6 2 6 survivin 6 0 9
snoRNS 357 - szabályozása 623 sűrűséggradiens centrifugálás 193
SNP 5 9 9 0 . stádium 621 SV40 190, 321
snRNP 6 6 1. stádium 621 SyNaptosomal Associated Protein
- magi transzportja 325 II. stádium 622 (SNAP) 4 7 0
snuportin 325 III. stádium 622 Synechococcus adaptive sensor A
soksejtűség feltételei 6 6 4 IV. stádium 622 (SasA) 485
soluble NSF attachment/accessory V. stádium 622 ------- R (SasR) 4 8 5
protein (SNAP) 182, 4 7 0 VI. stádium 6 2 3 - cirkadián órája 4 8 5
sonic hedgehog (SHH) 4 5 6 VII. stádium 6 2 3 synovitis 71 6 , 718
- - gén 5 4 9 sporuláciős ciklus 621 synovium 7 1 6
sorozatos endoszimbiözis (SET) - táptalaj 6 2 0 szabad diffúzió 87, 235
teória 6 8 8 sporulálö sejt 6 1 9 - - endoplazm atikus retikulum ban
sorstérkép 641 spreading factor 497 243
sorting 5 1 5 SPT 84 - -, Escherichia coli 242
- mechanizmus 2 1 7 , 6 6 6 src 172, 4 44, 4 6 1 , 462 - - , m itokondrium 242
Southern biot 72 SRC 591 - - , sejtmag 2 4 3
- hibridizáció 71, 72 Src hom ology 2 and 3 containing szabad gyök okozta károsodás 58 0
sörélesztő 72, 757 (SHC) 447 szabadon futó periódus (FRP) 4 8 3
sötétáram , fototranszdukciö 4 7 8 szabályozás alapelvei 69
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

szabályozó térfogatcsökkenés szerin 78, 198 szinapszis, serkentő 123

(RVD) 1 39 szerin/treonin kináz működésű szinaptikus rés 4 6 9
- térfogatnövekedés (RVI) 1 39 receptor 4 6 4 - újraképződése 4 7 0
szabályozott szekréció 161 szerin-protein-kináz (PKC) 2 9 3 - vezikula 4 6 8
szacharóz 58, 232 szerpentin receptor 4 3 9 , 4 5 4 - - membrán fúzió 471
szaporodás 401 - szabályozása 4 5 8 szinaptobrevin 4 7 0
szaprofita 59 szesszilis életm ód 6 9 3 szinaptojanin 170, 171, 172
szarkomera 2 8 3 szexuális szaporodás 401 szinaptonémás kom plex 3 90, 391
szarkoplazmatikus retikulum (SR) szferoplaszt 7 5 9 szinaptotagmin 471
47, 128, 194 szferoszöma 6 9 9 szindekán 501
- - , kalcium raktár 1 30, 131 szfingomielin 79, 80 szintaxin 4 7 0
szatellit DNS 377 - helyzete mem bránban 80 szirtuin 5 8 5
szedimentáciö 83, 2 3 6 szfingozin 78 „szivárgás” 138
szegmentáció 6 35, 637 szialinsav 42 szivárgó (leak) áram ot biztosító
szekréció 157 sziálsav 2 0 2 , 5 0 9 ioncsatorna 116
- , irányított 4 3 6 a (szigma) faktor, bakteriális 623, szívglikozid hatás 93
- , konstitutív 2 0 5 624, 628 szívinfarktus 6 0 4
- , reguláit 20 5 o* fa kto r 6 2 5 szívizomsejt pótlás 5 7 0
szekréciós szinapszis 152 o Efa kto r 625 szkaffold 3 30, 331
- útvonal 157, 158, 194, 2 1 6 o F fa kto r 625 - asszociált régió (S/MAR) 303
szekrétum 157 o c fa kto r 6 2 5 szol állapot 55
szekurin 4 2 3 , 6 8 6 o H fa kto r 6 2 5 szolenoid krom atin struktúra 305,
szekvencia kategorizálás 70 o K fa kto r 6 2 5 3 2 9 ,3 3 0
- specifikus nukleinsav próba 750 os fa kto r 5 8 6 szolubilizálás, fehérje 83
szelektin 2 9 5 , 296, 5 0 8 a 7 0 fa kto r 5 8 6 - , - oldhatatlan frakció 8 6

szelektív perm eabilitás 114
szelektivitási szűrő, ioncsatorna 116
szelettenyészet 7 3 8
szemiautonöm organellum 52
- rendszer 59
szemikonzervatív mechanizmus
384
- replikáció 6 6
szeminál plazma 400
széndioxid asszimiláció 58
- diffúzió 2 3 6
- szállítás 93
- fixálás 22 8
szeneszcencia 5 4 6
- evolúciós elmélete 5 8 6
- , korai 585
- , posztreplikatív 5 5 4
- , replikatív 5 46, 5 53, 580
- , stressz indukálta 5 8 3
szeneszcens sejt 5 7 9
- - diverzitása 5 8 6
- - heterogenitása 5 8 0 , 5 8 6
- - túlélési faktorai 585
szénhidrát-anyagcsere, növényi 58
szén-monoxid diffúzió 2 3 6
szeparáció 6 0 3
szeparáz 68 5
szeparin 4 2 2
szeptin 381
szignál átvitel, negatív 612
- és kihorgonyző szekvencia 196
- szekvencia 160, 178, 2 1 6
- felismerő részecske (SRP) 195,
357
6 6 , - integráció kaveolában 190
szignalizáció 4 3 4
- , autokrin 4 3 6
- , endokrin 4 3 5
- , juxtakrin 4 3 6
- lépései 4 3 5
- , parakrin 4 3 5
- specificitása 4 3 6
- peptid 159
szignál-peptidáz 195
sziktasak 572
szimplaszt 7 0 9
szim port 8 8
szim porter nátrium glukóz 92
szinapszis 122, 467
- , axoaxonikus 4 6 9
- , axodendritikus 4 6 9
- , axoszomatikus 4 6 9
- , elektrom os 1 22, 467
- , gátló 123
- , immunológiai 5 37, 5 3 9
kémiai 122, 4 6 8
- , meiözis l-ben 389
- , reciprok 4 6 9
szomatikus géntranszfer kezelés
lehetőségei 721
szomatosztatin neurotranszm itter
473
szorbitol 141
szoros illeszkedés 85
- junkció 2 19, 5 09, 5 1 0
szortírozó szekvencia 178
szövet kialakulás 567
- , mesterséges 5 6 9
- tenyészet 7 3 8
szöveti destrukció gátlása rheuma­
to id arthritisben 721
- őssejt 732
- regeneráció 555
- transzglutamináz 6 0 9
szövettenyészet 5 6 8
sztearinsav 78
sztereocilium 55
szteroid 78
- hormon szintézis helye 47
- receptor szupercsalád 4 3 7
sztrofantin 91
sztróma 227
- , kloroplasztisz 57
szubdiffúzió 245
szuberin 7 0 5
szuborganellum, intranukleáris 31 3
szukcinil-kolin 128

811
N é v - és t á r g y m u t a t ó

szuperantigén 561 teratocarcinom a eredetű szövet­ toborzás 337

szuperdiffúziö 245 tenyészet differenciálódása 5 6 8 tobozm irigy 4 9 0
szuperhelicitás 307 teratológiai elváltozás 6 3 4 tocilizum ab 7 1 9
szuperoxid-dizm utáz 585 teratom a 727 toll 651
szupramolekuláris aktivációs cluster term ékenyítés 4 0 2 , 4 0 8 TÓM 2 1 6
(SMAC) 5 37, 5 3 9 term inális differenciáció 5 4 6 , 550 tonicitás 1 39
szuszceptibilitási gén 717 Ternary Complex Factor (TCF) 4 4 6 tonoplaszt 6 9 4
szuszpenziös kultúra 7 3 8 , 7 3 9 testicular determ inant Y (TCY) 398 topoizom eráz I 307
- - készítése 740 testszelvény kialakulás 5 6 5 - II 307, 375
szűrés 24 5 tesztoszteron 4 0 0 torpedó 6 5 9
szürke félhold 635 tetanustoxin 471 totip o te n s em brionális őssejt 55 8
- - kialakulása 6 3 6 tethering fa cto r 182 - sejt 6 6 6

- - szerepe gasztrulációban 6 3 9 tetrád 3 8 9 toxin alkalmazása jelöléses vizs­

szűznemzés 4 0 5 - analízis 7 5 8 gálathoz 7 4 9
Tetrahymena 3 3 6 Toxoplasma gondii 165, 2 3 4
tetraploidia 407 többszörös szekvenciaillesztés
T TFIID 331 679
TFIIH 331 tö m ö r fibrilláris komponens (DFC)
TACE 457 TGF szupercsalád 5 6 3 356
- in hibitor terápia 721 TGFa 591 törékeny kromoszóma szindróma
talin 81, 2 5 8 , 2 94, 5 1 2 , 537 T G F p5 6 3 ,5 7 5 594
Tangier-betegség 102 - jelátviteli út 5 6 4 tö ré s -fú z iö -h íd ciklus 5 9 3
TAP1/TAP2 102, 105 - receptorcsalád 4 5 3 , 6 3 9 , 641 TR 437
tápanyagcsatorna 2 3 4 TGN 48 TRADD 6 1 0
tapazin 103 Th2 5 3 6 TRAIL szolubilis rekombináns
táplálékvakuölum 59 thalassaemia 348 (rTRAIL) 61 1
tápo ld at csere 742 T homas, Lewis 5 9 8 TRA1LR1 6 1 0
- sejttenyésztéshez 742 T-hurok 41 1 TRAILR2 6 1 0
- , szérummentes 742 thym us 5 7 5 transform ing growth fa cto r a
taposóm alom -jelenség 383 tig h t junction 85, 2 19, 51 0 (TGFa) 591
targeting 6 8 - - megjelenése egyedfejlődés -------|3 (TGFP) 563
tárolási betegség 2 1 1 során 6 6 6 translocase o f the inner m itochond-
TATA box 6 8 , 331 tilakoid 57 rial membrane (TIM) 2 1 6
- kötő fehérje (TBP) 6 8 - membrán 2 2 8 ------ o uter m itochondrial membrane
x (tau) fehérje 2 5 5 - t é r 57, 2 2 8 (TÓM) 2 1 6
taurin 140, 141 TIM 2 1 6 transporter associated with antigén
taxol 255 TIM-PER rendszer 487 Processing (TÁP) 103
Tay-Sachs-betegség 2 0 9 , 21 1 tim idin blokk 365 transz fa kto r 6 8

TBP 6 8 tim idin-foszforiláz 2 9 3 - kapcsolat 182

T cell transcription factor (TCF) tim in (T) 65 - ciszterna 47, 48
455 timozin 2 5 8 transzcitotikus vezikula 188
TCF 4 4 6 ,4 5 5 - funkciója 2 5 9 transzcitözis 163, 188, 295
TCR 5 33, 5 3 7 ,5 3 8 tireoid receptor (TR) 437 transzdifferenciálődás 5 6 0 , 712
TDY 398 tirozin-foszfatáz aktivitású receptor transzdifferenciáltatás 7 3 3
tegum ent 51 9 464 transzducin 4 7 5 , 478
tejsav 144 tirozin-kináz 4 4 3 , 4 4 4 - a 478
telofázis 380 - kapcsolt receptor 4 4 3 , 4 44, transzdukciö 39
- I 391 463, 464 transzendoteliális csatorna 1 8 8

telom er rövidülés 5 46, 5 53, 581 1 1 -transz-retinal (1 0 2 - migráció 2 9 6

telom eráz 55 3 , 582 TNF 5 63, 6 1 0 transzfekció 3 56, 547
- RNS 3 5 8 - immunológiai szerepe 61 1 transzfer RNS 6 6

tem plát 65 - receptorcsalád (TNFR) 457 transzferrin receptor 151

tenaszcin 502 TNFa gátlás, terápiás 71 9 - receptor m édiáit endocitözis
terápiás klónozás 731 TNFR 457 174
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

transzfersejt 7 0 9 transzportfehérje, csatornafehérje tubulin 53, 2 52, 2 69, 2 7 3 , 372,

transzform áció 39 88 374, 687
transzform áló növekedési faktor - , pumpafehérje 8 8 - a 53, 2 52, 374
(TGF) 4 5 3 - , szim port 8 8 - p 53, 2 5 2 , 374
transzgén pozíciófüggő kifejeződése - , transzporter 8 8 - Y 53, 2 5 3 , 2 65, 374
347 - , u niport 8 8 - , kolchicin hatása 372
white gén 347 transzportin receptor 324 tubulus 44, 51
transzgenikus állat létrehozása 731 transzpozáz 5 9 9 túlélési fa kto r 611
- egér 73 transzpozon 5 9 9 tum or/daganat 5 9 0
- muslica 772 - kísérleti felhasználása 6 4 9 - necrosis factor alpha converting
transz-Golgi-ciszterna 2 0 2 transzvazáciö 594 enzyme (TACE) 457
transz-Golgi-hálózat (TGN) 48, 202 tranzicionális endoplazm atikus - nekrózis fa kto r (TNF) 4 5 7 , 563
transzkripció 6 6 retikulum 194 tum orim m unolögia 5 9 8
- gátlás 338 trastuzum ab 592 tum orképződés 551
- - felfüggesztése 337 treadm illing 383 tum oros progresszió 2 9 9
- - sejtosztódás során 4 2 0 Treg 561 - proliferáció gátlás, gyógyszer­
transzkripcionális adaptor/transz- treonin 198 kísérletek 5 9 8
kripcionális koaktivátor 331, TRH neurotranszm itter 4 7 3 -------, immunológiai 5 9 8
3 3 2 ,3 3 6 trigger elv 69 -------, intercelluláris
transzkripcionális koaktivátor/ - mechanizmus 525, 5 26, 527 szövetkörnyezet 5 9 8
transzkripcionális a daptor triggerelt fagocitőzis 1 65 tum orprogressziös modell 590
33 6 - folyam at 367 tum orsejt autonóm osztódási
transzkripciós apparátus 6 8 trilam ináris szerkezet 40, 41 képessége 591
- fa kto r 6 8 , 565 triskelion 170 - intravazáció 2 9 9
- - m intázat 565 TRITON-X-1 00 - - , angiogenezis 5 9 4
- gyár 309 TRMD 81 - - , antiproliferációs jel iránti
- - daganatos transzform ációban tRNS 44, 6 6 érzéketlenség 592
318 - magi transzportja 325 - - , apoptózis elkerülés 593
transzláció 44, 6 6 trofikus fa kto r 61 1 - - , autonóm osztódási képesség
-, vektoriális 4 6 trofoblaszt 5 5 8 591
transzlációs diffúzió 79 - m ultidrog-transzportere 1 0 1 - - , im m ortalizáciö 593
- m obilitás 241 trofoektoderm a 667 - - , metasztázisképzés 5 9 4
- rotációs diffúzió viszonya 241 trom bocita adhézió 5 7 6 tum orszuppressziő 5 89, 5 9 0
transzmembrán dómén (TRMD) - aggregáció 5 7 6 - szomatikus sejthibridben 589
81 - eredetű endotélnövekedési faktor tumorszuppresszor/onkoszuppresz-
- transzport, passzív 237 (PD-ECGF) 293 szor 370, 4 2 7 , 4 2 8 , 5 51, 583
7 transzmembrán receptor család - regeneráció 575 - gén elim ináló deléció 595
4 39 trom bopoetin 575 - , caretaker 593
transzmissziós elektronm ikroszkóp tropom iozin 85, 2 8 4 - , gatekeeper 593
(TEM) 69 4 tropom odulin 85 tum orvírus 427
transzplantáció, xeno 731 troponin C 2 8 4 tűkristály 6 9 6
transzport, ko 8 8 , 92 - 12 8 4 túsző 4 02, 6 4 9
kotranszláciős 192, 194 - T 284 tw ist 651
- sejmembránon át 87 Trypanosoma 190
- sejtmagba 320 ts mutáció 4 0 9
transzporter 8 8 T-sejt 5 7 5 , 717 u
- , ABC 98 - aktiváció 3 1 6
- , fehérje 8 8 - , citotoxikus (Te) 5 3 6 UAS 341
- , glukóz 8 8 - elleni terápia 720 ubikvitin 6 8 , 171, 175
- , P típusú 91 -, helper (Th) 5 3 6 - protein ligáz (E3) 41 2
- , V típusú 92 - , regulátoros (Treg) 5 3 6 ubikvitináciö/ubikvitinálás 6 8 , 370,
transzportfehérje, aktív pumpa - receptor (TCR) 5 33, 5 37, 538 41 1, 4 1 2 , 4 15, 685
fehérje 8 8 t-SNARE 182 - aktiváló enzim (E l) 412
- , a n tip o rt 8 8 ugráló gén 5 99, 6 4 9

813
N é v - és t á r g y m u t a t ó
újszülöttkori diabetes mellitus
106
ultra diem 483
ultradián ritm us 4 8 3
UNC5H 612
uniport 8 8
uniport jellemzői 89
uphill folyam at 96
urát-oxidáz 50
urátsav 4 9 8
uropod 2 9 3
U-snRNP) 357
utó-hiperpolarizáciö
V - fúzió
vakuóla szerepe fertőzésben 5 2 8
vakuoláris apparátus 158
vakuólum 6 9 4
centrális 58
- funkciói 695
- lízis 695
- ozmoreguláció 697
- raktározás 6 9 6
- keletkezése 6 9 4
kontraktiiis 59
táplálék 59
váladékgranulum 158
válaszadó elem 6 8 , 565
válogatás 159
válogatási jel 159, 178
valós idejű kvantitatív PCR 71
van dér Waals-kölcsönhatás 81
V a r m u s , Haro ld 592
vas 174
vastag filam entum 56
vastagbél polip 552
vaszkuláris növekedési faktor
(VEGF) 2 9 8
vazopresszin 4 9 0
- neurotranszm itter 4 7 3
VDR 437
vedlési hormon 6 6 0
vegetatív ciklus 621
- pólus, petesejt 6 3 4
- sejt 6 1 8 , 6 1 9
- szaporodás 388
VEGF 2 9 8
véglemez potenciál 4 6 9
VegT 637
végtagbim bő 6 6 0
véletlen rezonancia 5 8 0
velőcső 643
velőlemez 643
velősánc 643
vé r-a g y gát m ultidrog-transzpor-
tere 1 0 1
vérér, mesterséges 5 7 0
vérképzés 572
vérlemezke eredetű növekedési
fa kto r (PDGF) 4 4 3 , 591
„vérsziget” 572
vese glomeruláris filtráciös barrier
499
vesicle recycling 4 7 0
1 2 1 vezető lánc, replikáció 6 6
vezikula/vezikulum/vesicle 149
- felismerés 182
1 82
- hipotézis 4 7 0
- képződés 169
- , klatrin burkú 169
- , nem klatrin burkú 176
- , óriás unilamelláris 149
- , transzcitotikus 188
- transzport mechanizmusa 179
- újraképződés 4 7 0
- válogatás/szortírozás 1 6 1 ,2 1 5
- , dense-core 4 6 8
vezikuláris ionpum pa 92
- stom atitis vírus (VSV) 2 00, 21 5
- szortírozás/válogatás 161, 215
- transzport 158, 160
- - , fehérje szortírozás 178
- - , Golgi-komplexum szerepe
204
- - hatása fehérjékre 151
- - iránya 161
- - modell 163, 203
- - , rab fehérjék 181
V gl 637
- molekuláris hatásmechanizmusa
6 3 8 ,6 3 9
VHL1 592
viasz 7 0 5
vim entin 262
- foszforiláció 4 2 0
vinblasztin 2 55, 373
vinkrisztin 373
vinkulin 81, 2 58, 2 9 4 , 512
VIP neurotranszm itter 4 7 3
viral assembly 51 5
virális onkogén 521
V irchow, Rudolf 33
vírus 5 9 ,5 1 4
- , citopátiás 5 1 9 , 520
- fertőzés, latens 521
vírus immunrendszerrel szembeni
védekezése 521
- kutatási eszköz 5 1 4
- mozgás, sejten belüli 51 7
- összeszerelődés, herpeszvírus
51 9
- - , influenzavírus 5 1 8
- - replikáció során 5 1 8
- replikáció 5 1 8
- - , hepatitisz B 5 1 8
- , retro 547
- sejt kölcsönhatás 5 1 4
- sejtbe jutása 515
------- endocitözis révén 515
------- kaveolában 517
-------m em bránfüzió révén 5 1 6
- , sejtkímélő 5 1 9 , 5 2 0
- teratogén hatása 521
------- , citomegalovírus 521
------- , rubeolavírus 521
vírusgyár 5 1 8
viszkozitás mértékegysége 2 39
visszacsatolás/feedback 69
- , negatív 131
- , pozitív 131
vitronektin 295, 502
Vogelgramm 5 9 0
VOGELSTEIN 590
Volume Sensitive Organic
Osm olyte/Anion Channel
(VSOAC) 140
volumenreguláciö 1 38
von Hippei—Lindau-kör 592
Vorticella 275
vörösvérsejt differenciálódás 563
- regeneráció 5 7 4
vörösvértest alakja 8 4
v-SNARE 182
VSOAC csatorna 140
v-src 461
V típusú Fi+-ATP-áz 173
- - ionpum pa 92
w
W alker, J o h n E. 2 2 3
WASP 5 2 6
- fam ily verprolin homologue
(WAVE) 5 2 6
WASp/Scar 259
WAVE 5 2 6
W eel 3 9 4
W e in b e r g , R ó b e r t 590
 N é v - és t á r g y m u t a t ó

W erner-szindrőma 5 8 5
W est 582
xeroderm a pigmentosum (XP) 2 44,
59 6
z, zs
Western b io t 71 X fehérje 625 Z-csTk 283
wheatgerm agglutinin 350 XIAP 6 0 9 Z-DNS 65
white gén 339, 3 40, 347 xiloglukán 705 zeiosis/zeiőzis 6 0 3 , 657
W h it t a k e r 679 X-kromoszöma inaktiváciő 3 3 8 Zeitgeber tim e (ZT) 4 8 4
W ie s c h a u s , E rich F. 7 6 9 X n r 6 4 1 ,6 4 2 , 6 4 2 Zellweger-szindróma 21 3
W iskott-Aldrich Syndrome Protein Xotch 6 4 4 zigöta 3 89, 401
(WASP) 5 2 6 XP 5 9 6 zigotén 3 8 9
WNT 45 5 , 4 5 6 zigotikus gén 652
W nt - 8 641 zimogén granulum 194
- hatásmechanizmusa 642 Y zipper mechanizmus 5 2 4 , 525
W o o s e , Ka r l 679 Zn-ujj dómén 4 3 7 437
Y fehérje 6 2 5 zóna pellucida 3 99, 401
YAC 7 5 9 --3 (ZP3) 4 0 1 , 4 0 3 , 4 0 4
X Ya m a d a 185 ZP1 401
Ya m a n a k a 73 3 ZP2 401
xenoantigén 535 YCp 7 5 9 ZP3 4 0 1 ,4 0 3 , 4 0 4
xenobiotikum 99 yeast artificial chrom osome (YAC) - kötődés 4 0 4
xeno-free sejtvonal 5 5 9 759 ZRK403
Xenopus levis 351, 6 3 4 - centrom ere plasmid (YCp) 7 5 9 ZT 4 8 4
- - egyedfejlődés szabályozása - episomal plasmid (YEp) 7 5 9 zygotic effected gene 652
63 4 YEp 7 5 9 zslroldékony molekula transzportja
- - oocita/petesejt 3 9 3 , 3 94, Yersinia 165 97
6 34 - sejtbe jutása 5 24, 5 2 5 zsíros csík 7 2 5
xenotranszplantáciő 731 YXX4> 170 „zsugor”-nekrözis 602

815
 A könyv szerzőinek részletes címe
és elérhetősége1

Bacsó Zsolt Fax: (1) 2 6 6 -2 6 1 5

Debreceni Egyetem Postacím: 1444 Pf. 260.
Orvos- és Egészségtudományi Centrum e-mail: csermely@puskin.sote.hu
Általános Orvostudományi Kar
Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet Damjanovich Sándor
Sejtbiológiai Tanszék Debreceni Egyetem
4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Orvos- és Egészségtudományi Centrum
Élettudományi Épület Általános Orvostudományi Kar
Tel.: (52) 412-623 Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet
Fax: (52) 532-201 MTA Sejtbiofizikai és Jelátviteli Kutatócsoport
Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39. 4032 Debrecen, Nagyerdei körüt 98.
e-mail: bacso@dote.hu Tel./Fax: (52) 4 1 2 -6 2 3
Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39.
Bodnár Andrea e-mail: dami@dote.hu
Debreceni Egyetem
Dinnyés András
Orvos- és Egészségtudományi Centrum
Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont
Általános Orvostudományi Kar
Gödöllő
Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet
H-2100 Gödöllő, Szent-Györgyi Albert u. 4.
MTA Sejtbiofizikai és Jelátviteli Kutatócsoport
Tel.: (28) 5 2 6 -1 6 4
4032 Debrecen, Nagyerdei körút 98.
Fax: (28) 526-151
Tel./Fax: 52-412-623
Postacím: H-2101 Gödöllő Pf. 41 1.
e-mail: bodnar@dote.hu
e-mail: dinnyes@abc.hu

Csanádi Ágnes Duda Ernő

Szegedi Tudományegyetem
Magyar Tudományos Akadémia
Általános Orvostudományi Kar Szegedi Biológiai Központ
Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézet 6726 Szeged, Temesvári körút 62.
6720 Szeged, Dóm tér 10.
Tel.: (62) 4 3 2 -232
Tel.: (62) 545-1 15 Fax: (62) 4 3 3 -4 3 4
Fax: (62) 545-1 13 e-mail: duda@nucleus.szbk.u-szeged.hu
e-mail: csanagi@yahoo.co.uk
Falus András
Csermely Péter Semmelweis Egyetem
Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar
Általános Orvostudományi Kar Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet
Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.
és Pathobiokémiai Intézet Tel.: (1) 2 1 0 -2 9 -2 9
1088 Budapest, Puskin u. 9. Fax: (1) 3 0 3 -6 9 -6 8
Tel.: (1) 266-2755 e-mail: faland@net.sote.hu

1 A te le fo n - és fa x s z á m o k e lő tt M a g y a ro rs z á g kődszám a (36) nincs kiírva, csak a k ü lfö ld i szám oknál; a he lysé gek kódszám a zá ró ­
je lb e n szerepel.

817
 A KÖNYV SZERZŐINEK RÉSZLETES CÍME ÉS ELÉRHETŐSÉGE

Fenyőfalvi György SE-171 77 Stockholm, Sweden

Debreceni Egyetem Postacím: Karolinska Institutet,
Orvos- és Egészségtudományi Centrum Box 280, SE-171 77
Általános Orvostudományi Kar Stockholm, Sweden
Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet e-mail: Stefan.lmreh@mtc.ki.se
4032 Debrecen, Egyetem tér 1.
Élettudományi Épület Jády Beáta Erika
Tel./Fax: (52) 4 1 6 -4 3 2 Université Paul Sabatier
Postacím: 4010 Debrecen Pf. 6. Franciaország, Toulouse
e-mail: fenyofalvi@chello.hu Cím: CNRS-LBME Bat IBCG
1 18 route de Narbonne
Fésűs László 31062 Toulouse Cedex 9
Debreceni Egyetem Tel.: (33) 5 61 33 59 91
Orvos- és Egészségtudományi Centrum Fax: (33) 5 61 33 58 86
Általános Orvostudományi Kar e-mail: jady@ibcg.biotoul.fr
Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet
4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Jékely Gáspár
Élettudományi Épület Max Planck Institute fór Developmental Biology
Tel./Fax: (52) 4 1 6 -4 3 2 Németország, Tübingen
Postacím: 4010 Debrecen Pf. 6. Cím: Max Planck Institute fór Developmental
e-mail: fesüs@indi.dote.hu Biology
72076 Tübingen Germany
Gáspár Rezső Spemannstrasse 35
Debreceni Egyetem Tel.: (49) 7071601 1310
Orvos- és Egészségtudományi Centrum e-mail: gaspar.jekely@tuebingen.mpg.de
Általános Orvostudományi Kar
Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet Keresztes Áron
4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Eötvös Loránd Tudományegyetem
Élettudományi Épület Természettudományi Kar
Tel./Fax: (52) 4 1 2 -6 2 3 Növényszervezettani Tanszék
Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39. 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C
e-mail: gaspar@dote.hu Tel.: (1) 2 0 9 -0 5 -5 5 /8 7 3 6
Fax: (1) 3 8 1 -2 1 -6 6
Goda Katalin e-mail: keraron@ludens.elte.hu
Debreceni Egyetem
Orvos- és Egészségtudományi Centrum Kiss Anna
Általános Orvostudományi Kar Semmelweis Egyetem
Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet Általános Orvostudományi Kar
Sejtbiológiái Tanszék Flumánmorfolögiai és Fejlődésbiológiai Intézet
4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 1094 Budapest, Tűzoltó u. 58.
Élettudományi Épület Tel.: (1) 2 1 5 -6 9 -2 0 /3 6 1 0
Tel./Fax: (52) 4 1 2 -6 2 3 Fax: (1) 2 1 5 -3 0 -6 4
Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39. e-mail: kiss_a@ana2.sote.hu
e-mail: goda@dote.hu
Kiss Tamás
Imreh István/Stefan Imreh Université Paul Sabatier
Karolinska Intézet Franciaország, Toulouse
Microbiology & Tumor Biology Center (MTC) Cím: CNRS-LBME
Svédország, Stockholm Bat IBCG
Cím: Karolinska Institutet 1 18 route de Narbonne
Microbiology & Tumor Biology Center (MTC) 31062 Toulouse Cedex 9

818
 A KÖNYV SZERZŐINEK RÉSZLETES CÍME ÉS ELÉRHETŐSÉGE

Tel.: (33) 5 61 33 59 07 4032 Debrecen, Nagyerdei körút 98.

Fax: (33) 5 61 33 58 86 Tel./Fax: (52) 4 1 6 -4 3 2
e-mail: tamas@ibcg.biotoul.fr Postacím: 4010 Debrecen Pf. 6.
e-mail: madi@indi.biochem.dote.hu
Kobolák Julianna
Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont Matkó János
Gödöllő Eötvös Loránd Tudományegyetem
H-2100 Gödöllő, Szent-Györgyi Albert u. 4. Természettudományi Kar
Tel.: (28) 5 2 6 -1 6 4 Immunológiai Tanszék
Fax: (28) 526-151 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C
Postacím: H -2101 Gödöllő Pf. 41 1. Tel.: (1) 3 8 1 -2 1 -7 5
e-mail: kobolak@abc.hu Fax: (1) 3 8 1 -2 1 -7 6
e-mail: matko@cerberus.elte.hu
Kovács János
Eötvös Loránd Tudományegyetem Mátyus László
Természettudományi Kar Debreceni Egyetem
Állatszervezettani Tanszék Orvos- és Egészségtudományi Centrum
1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C Általános Orvostudományi Kar
Tel.: (1) 2 0 9 -0 5 -5 5 /8 6 3 8 Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet, Biofizikai Tanszék
e-mail: kovjan@cerberus.elte.hu 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.
Élettudományi Épület
Kozma-Bognár László Tel./Fax: (52) 4 1 6 -432
Magyar Tudományos Akadémia Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39.
Szegedi Biológiai Központ e-mail: lmatyus@jaguar.dote.hu
6726 Szeged, Temesvári körút 62.
Tel.: (62) 59 9-71 7 Miczák András
Fax: (62) 4 3 3 -4 3 4 Szegedi Tudományegyetem
e-mail: kozmab@nucleus.szbk.u-szeged.hu Általános Orvostudományi Kar
Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézet
Krasznai Zoltán 6720 Szeged, Dóm tér 10.
Debreceni Egyetem Tel.: (62) 545-1 15
Orvos- és Egészségtudományi Centrum Fax: (62) 545-1 13
Általános Orvostudományi Kar e-mail: miczak@comser.szote.u-szeged.hu
Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet, Biofizikai Tanszék
4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Módis László
Élettudományi Épület Debreceni Egyetem
Tel./Fax: (52) 4 1 2 -6 2 3 Orvos- és Egészségtudományi Centrum
Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39. Általános Orvostudományi Kar
e-mail: krasznai@dote.hu Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet
4032 Debrecen, Nagyerdei körút 98.
Madarász Emília Tel: (52) 41 1717 /5587
Magyar Tudományos Akadémia Fax: (52) 432 290
Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet e-mail: modis@chondron.anat.dote.hu
1083 Budapest, Szigony u. 43.
Tel./Fax: (1) 2 1 0 -9 9 -6 6 Molnár István
e-mail: madarasz@koki.hu Eötvös Loránd Tudományegyetem
Természettudományi Kar
Mádi András Genetikai Tanszék
Debreceni Egyetem 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C
Orvos- és Egészségtudományi Centrum Tel.: (D-381-2173.
Általános Orvostudományi Kar Fax: (1J-372-2641
Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet e-mail: im54@invitel.hu
A KÖNYV SZERZŐINEK RÉSZLETES CÍME ÉS ELÉRHETŐSÉGE

Molnár Mónika Paku Sándor

Debreceni Egyetem Semmelweis Egyetem
Természettudományi és Technológiai Kar Általános Orvostudományi Kar
Mikrobiális Biotechnológiai és Sejtbiológiai Tanszék 1. sz. Patholögiai és Kísérleti Rákkutató Intézet
4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Molekuláris Patholögiai Részleg
Élettudományi Épület 1085 Budapest, Üllői üt 26.
Tel.: (52) 4 5 4 -4 0 0 Tel.: (1) 2 6 6 -1 6 -3 8 /4 4 0 0
e-mail: molnarm@chello.hu e-mail: paku@korb1 .sote.hu

Pálőczi Katalin
Nagy Ferenc
Országos Gyógyintézeti Központ
Magyar Tudományos Akadémia
Immunológiai és Allergolőgiai Osztály
Szegedi Biológiai Központ
1053 Budapest, Ferenciek tere 7, II. emelet 5.
6726 Szeged, Temesvári körút 62.
Tel.: (1) 2 6 6 -2 9 -3 9
Tel.: (62) 5 9 9 -7 1 8
e-mail: kpaloczi@t-online.hu
Fax: (62) 4 3 3 -4 3 4
e-mail: nagyf@nucleus.szbk.u-szeged.hu
Panyi György
Debreceni Egyetem
Nagy László Orvos- és Egészségtudományi Centrum
Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar
Orvos- és Egészségtudományi Centrum Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet, Biofizikai Tanszék
Általános Orvostudományi Kar 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Élettudományi Épület
Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet Tel./Fax: (52) 4 1 2 -6 2 3
4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39.
Élettudományi Épület e-mail: panyi@dote.hu
Tel./Fax: (52) 41 6 -4 3 2
Postacím: 4010 Debrecen Pf. 6. Párducz Árpád
e-mail: inagy@indi.biochem.dote.hu Magyar Tudományos Akadémia
Szegedi Biológiai Központ
6726 Szeged, Temesvári körút 62.
Nagy Péter
Tel.: (62) 5 9 9 -6 0 4
Debreceni Egyetem
Fax: (62) 4 3 3 -1 3 3
Orvos- és Egészségtudományi Centrum
e-mail: parducz@nucleus.szbk.u-szeged.hu
Általános Orvostudományi Kar
Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet,
Röhlich Pál
Biofizikai Tanszék
Semmelweis Egyetem
4032 Debrecen, Egyetem tér 1.
Általános Orvostudományi Kar
Élettudományi Épület
Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet
Tel./Fax: (52) 4 1 6 -4 3 2
1094 Budapest, Tűzoltó u. 58.
Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39.
Tel: (1) 2 1 5 -6 9 -2 0 /3 6 6 5 0
e-mail: nagyp@ dote.hu
Fax: (1) 2 1 5 -3 0 -6 4
e-mail: rohlich@ana2.sote.hu
Novák Béla
Molekuláris Hálózatok Dinamikája Kutatócsoport Sass Miklós
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Eötvös Loránd Tudományegyetem
Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kar
1111 Budapest, Gellért tér 4. Hungary Állatszervezettani tanszék
Tel.: (1) 4 6 3 -1 3 -6 4 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C
Fax: (1) 4 6 3 -2 5 -9 8 Tel.: (1) 2 0 9 -0 5 -5 5 /8 1 2 7
e-mail: bnovak@mail.bme.hu Fax: (1) 3 8 1 -2 1 -8 4
e-mail: msass@cerberus.elte.hu
 A KÖNYV SZERZŐINEK RÉSZLETES CÍME ÉS ELÉRHETŐSÉGE

Sipiczki Mátyás Szekanecz Zoltán

Debreceni Egyetem Debreceni Egyetem
Genetikai és Molekuláris Biológiai Tanszék Orvos- és Egészségtudományi Centrum
MTA, Mikrobiális Fejlődésgenetikai Kutatócsoport Általános Orvostudományi Kar
4032 Debrecen, Egyetem tér 1. III. sz. Belgyógyászati Klinika
Élettudományi Épület Reumatológiai Tanszék
Tel.: (52) 3 1 6 -6 6 6 4028 Debrecen, Móricz Zsigmond u. 22.
Fax: (52) 5 3 3 -6 9 0 Tel.: (52) 4 5 3 -3 3 7
e-mail: lipovy@tigris.klte.hu Fax: (52) 4 1 4 -4 8 9
e-mail: szekanecz@iiibel.dote.hu
Sőti Csaba
Semmelweis Egyetem
Szöllősi János
Általános Orvostudományi Kar
Debreceni Egyetem
Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai
Orvos- és Egészségtudományi Centrum
és Pathobiokémiai Intézet
Általános Orvostudományi Kar
1088 Budapest Puskin u. 9.
Biofizikai és Sejtbiológiái Intézet
Tel.: (1) 26 6 -2 7 5 5
Biofizikai Tanszék
Fax: 0 ) 2 6 6 - 2 6 1 5 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.
Postacím: 1444 Pf. 260.
Élettudományi Épület
e-mail: csaba@puskin.sote.hu Tel./Fax: (52) 4 1 2 -6 2 3
Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39.
Szabad János
e-mail: szollo@dote.hu
Szegedi Tudományegyetem
Általános Orvostudományi Kar
Orvosi Biológiai Intézet Timár József
6720 Szeged, Somogyi Béla u. 4. Országos Onkológiai Intézet
Tel.: (62) 5 4 5 -1 0 9 Tumor Progressziós Osztály
Fax: (62) 545-131 1 122 Budapest, Ráth György u. 7/9.
e-mail: szabad@sb4.szote.u-szeged.hu Tel.: (1) 2 2 4 -8 7 -8 6
Fax: (1) 2 2 4 -8 7 -0 6
Szabó Gábor e-mail: jtimar@oncol.hu
Debreceni Egyetem
Orvos- és Egészségtudományi Centrum üdvardy Andor
Általános Orvostudományi Kar Magyar Tudományos Akadémia
Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet Szegedi Biológiai Központ
Sejtbiológiai Tanszék 6726 Szeged, Temesvári körút 62.
4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Élettudományi Épület Tel.: (62) 5 9 9 -6 6 4
Tel./Fax: (52) 4 1 2 -6 2 3 Fax: (62) 4 3 3 -5 0 6
Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39. e-mail: udvardy@nucleus.szbk.u-szeged.hu
e-mail: szabog@dote.hu
Vámosi György
Szeberényi József Debreceni Egyetem
Pécsi Tudományegyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum
Általános Orvostudományi Kar Általános Orvostudományi Kar
Orvosi Biológiai Intézet Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet
7624 Pécs, Szigeti üt 12. MTA Sejtbiofizikai és Jelátviteli Kutatócsoport
Tel.: (72) 5 3 6 -2 1 6 4032 Debrecen, Nagyerdei körút 98.
Fax: (72) 5 3 6 -4 5 3 Tel./Fax: 52-412-623
e-mail: jozsef.szeberenyi@aok.pte.hu e-mail: vamosig@dote.hu
A KÖNYV SZERZŐINEK RÉSZLETES CÍME ÉS ELÉRHETŐSÉGE

Vereb György Vitális Sándor

Debreceni Egyetem
Orvos- és Egészségtudományi Centrum
Általános Orvostudományi Kar
Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet
Biofizikai Tanszék
4032 Debrecen, Egyetem tér 1.
Élettudományi Épület
Tel./Fax: (52) 4 1 2 -6 2 3
Postacím: 4032 Debrecen Pf. 39.
e-mail: vereb@dote.hu
Debreceni Egyetem
Orvos- és Egészségtudományi Centrum
Általános Orvostudományi Kar
Flumángenetikai Intézet
4032 Debrecen, Nagyerdei körút 98.
Tel.: (52) 416-531,(52) 4 3 4 -6 7 3
Fax: (52) 416-531
Postacím: 4032 Debrecen Pf. 6.
e-mail: vitaliss@hotmail.com

X 10 0 3 1 6
I

i
 N y o m ta és k ö tö tte : Széchenyi N yo m d a Kft., G yőr
Felelős n yom davezető: N em ere Z so lt ügyvezető igazgató