Kémiai Fogalomtár Középiskolásoknak (Wajand Judit) (2012) (Scan)

Fedezd fel a világot!
WAJAND JUDIT
Kémiai fogalomtár
középiskolásoknak
NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST

A kiadvány 2012. augusztus 6-tól tankönyvvé nyilvánítási engedélyt kapott
a TKV/593-17/2012 számú határozattal.
Felelős szerkesztő:
KINCSES ILDIKÓ
Lektorálta:
Z. ORBÁN ERZSÉBET
A fedelet tervezte:
KORDA ÁGNES
Illusztrációk:
NTK-ARCHÍVUM, URMAI LÁSZLÓ
A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban közreműködő szakértők:

DR. ZSUGA MIKLÓSNÉ DR., SZIVÁK ERZSÉBET, KEMPFNER ZSÓFIA
© Wajand Judit, Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., 2012
ISBN 978-963-19-7192-7
Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.

a Sanoma company
www.ntk.hu
Vevőszolgálat: info@ntk.hu
Telefon: 06 80 200 788
A kiadásért felel: Kiss János Tamás

Raktári szám: 81558
Műszaki igazgató: Babicsné Vasvári Etelka
Műszaki szerkesztő: Marcsek Ildikó
Grafikai szerkesztő: Görög Istvánná
Terjedelem: 14,3 (A/5) ív
A könyv tömege: 270 gramm
1. kiadás, 2012
Nyomdai előkészítés: B-TEX 2000 Bt.
Nyomtatta és kötötte: Europrinting Nyomda

Felelős vezető: Endzsel Ernő
Előszó
Kedves Kémiatanárok és Diákok!
A kémiai fogalomtár elkészítésekor az volt a célunk, hogy világos, átlátható, a kémiai

fogalmakat pontosan definiáló és a közöttük fellelhető összefüggéseket is megmu
tató gyűjtemény álljon a tanárok és diákok rendelkezésére. A kiadványt nemcsak a
kémiaérettségire és -versenyekre készülőknek ajánljuk, hanem azoknak is, akik a
kémiát kötelező tantárgyként tanulják. Segít a tananyag megértésében, rendszerezé
sében, könnyebb és jobb elsajátításában, valamint az ismeretek mindennapi életben
való hasznosításában.
A könyvben a meghatározások rövidek, lényegre törőek, de kiegészítések, magyará
zatok, példák, ábrák is kapcsolódnak hozzájuk. Ezek - szándékunk szerint - a fogalom
pontos és érthető megfogalmazásán túl világossá teszik a fogalom értelmi környezetét,
és így segítséget adnak a jobb megértéshez és a problémamegoldásban alkotó módon
való felhasználásához. Különösen igaz ez a szerves kémiai fogalmak esetében.
A fogalmak címszavai témakörönkénti csoportosításban, ábécérendben követik
egymást. A kétszintű érettségi követelményeinek megfelelően *-gal a középszinten,
**-gal az emelt szinten előírtakat jelöli a kiadvány. A csillag nélküliek nem kötelező,
de érdekes, esetleg a köznapi életben fontos fogalmakat takarnak. A címszavakhoz
tartozó szövegben dőlt betűvel találhatók azok a szakkifejezések, amelyekről még
bővebben lesz szó, önálló címszó alatt. Az egyes témakörök címszavai között lehetnek
átfedések, az ilyeneknél utalunk arra, hogy melyik témakörben található a definíció.
A Név- és tárgymutató ábécérendben tartalmazza a fogalomtár összes címszavát. Ez
segíthet az eligazodásban abban az esetben is, ha a tájékozódni kívánó konkrétan egy
adott fogalom definíciójára kíváncsi, függetlenül annak témakörbe való tartozásától.
Több évtizedes egyetemi kémiai szakmódszertani oktatói munkám során a tanár
jelöltekkel és a középiskolákkal való szoros kapcsolatom révén arra a következtetés
re jutottam, hogy a kevés óraszám és a növekvő tananyagmennyiség miatt feltétlenül
szükség van olyan kiadványokra, amelyek támaszt, segítséget jelentenek a tananyag
ban való eligazodásban, a rendszerezésben, az összefüggések feltárásában, megér
tésében és az ismeretek alkalmazásában. A lényeg kiemelése a reménytelenül tágnak
tűnő anyaghalmazból, a fogalmak pontos definíciója, hátterének megvilágítása tanár
nak, diáknak segítséget jelenthet, legyen az felelésre, dolgozatra, vizsgára vagy akár
versenyre való felkészülés.
Sok köszönettel tartozom a lektornak, Z. Orbán Erzsébetnek, aki nagy tapaszta
latával, szaktudásával végig mellettem állt, folyamatosan figyelemmel kísérte, javítot
ta a kéziratot, és értékes tanácsaival segítette munkámat. Szeretném megköszönni a
felelős szerkesztő, Kincses Ildikó mindenre kiterjedő figyelmét, ötleteit, szakmai hoz
záértését, aminek eredménye a megjelent kiadvány.
Bízunk benne, hogy a kémiai fogalmak gyűjteménye a tanárokon és a kémia iránt
kiemelten érdeklődő tanulókon kívül minden, kémiát tanuló diáknak segítségére lesz,
és a kötelező kémiai ismeretanyagon kívül sok egyéb „mindennapi" érdekességet is
találnak benne.
A Szerző és a Kiadó
Az érettségi vizsga
követelmény felépítése
1. Általános kémia 3.3. Halogéntartalmú
1.1. Atomszerkezet szénhidrogének
1.2. Kémiai kötések 3.4. Oxigéntartalmú
1.3. Molekulák, összetett ionok szerves vegyületek
1.4. Anyagi halmazok 3.5. Nitrogéntartalmú
1.5. Kémiai átalakulások szerves vegyületek
3.6. Szénhidrátok
2. Szervetlen kémia 3.7. Fehérjék
2.1. Hidrogén 3.8. Nukleinsavak
2.2. Nemesgázok 3.9. Műanyagok
2.3. Halogénelemek és vegyületeik 3.10. Energiagazdálkodás
2.4. Az oxigéncsoport elemei
és vegyületeik 4. Kémiai számítások
2.5. A nitrogéncsoport elemei 4.1. Az anyagmennyiség
és vegyületeik 4.2. Gázok
2.6. A széncsoport elemei 4.3. Oldatok, elegyek, keverékek
és vegyületeik 4.4. Számítások a képlettel
2.7. Fémek és a kémiai egyenlettel
kapcsolatban
3. Szerves kémia 4.5. Termokémia
3.1. A szerves vegyületek általános 4.6. Kémiai egyensúly
jellemzése 4.7. Kémhatás
3.2. Szénhidrogének 4.8. Elektrokémia
A kötet alapja a kémia tantárgyra vonatkozó részletes érettségi követelményrendszer,

amelyben négy témakörre (Általános kémia, Szervetlen kémia, Szerves kémia, Ké
miai számítások) lebontva találjuk meg a közép-, illetve emelt szinten előírt fogalma
kat. A mi témaköreink ettől egy kicsit eltérnek. Mi ennek az oka? A középiskolában
(a 8 + 4 rendszerben) két évig (kivételek egyes szakközépiskolák, ahol csak egy évig,
és a 6 és 8 osztályos gimnáziumok, ahol kettőnél több évig) tanulnak kötelezően
kémiát. Változó az évfolyamokra bontás is. A középiskola 9. és 10. évfolyamán van
kémia, de az előbb említett kivételeknél más évfolyamfelosztás is előfordulhat. Elté
rés lehet az is, hogy a szervetlen kémia a 8 + 4-es rendszerben csak a 8. évfolyam
tantervében szerepel - gyakorlatilag anyagszerkezeti ismeretek nélkül -, de a közép-
és emelt szintű érettségi követelmények az anyagrész részletes és anyagszerkezeti
ismeretekre épülő tudását követelik meg. Ez indokolja, hogy e kiadványba bekerültek
az anyagszerkezeti alapon tárgyalt szervetlen kémiai fogalmak és anyagszerkezeti
magyarázatuk. Megjegyeznénk még, hogy az érettségi követelményrendszer negye
dik témaköréhez, a „Kémiai számítások"-hoz kapcsolódó fogalmak az „Általános
kémia" témakörben találhatók meg.
ANYAGSZERKEZET
alapállapotú atom*: az atom legkisebb energiájú állapota. Az alapállapotú atomban

az elektronok a lehető legközelebb helyezkednek el az atommaghoz.
alhéjak*: az adott héjhoz tartozó, kevéssé eltérő energiájú elektronok alkotják. Az

alhéjakat a hozzájuk tartozó atompályák betűjével jelöljük: s, p, d. f.
anionok*: az atomokból elektronfelvétellel keletkező negatív töltésű ionok, például:

Cl + e- = Cl- kloridion.
apoláris kötés*: ha a két kötést létesítő atom EN-különbsége = 0, tehát a kötő elekt
ronpárok egyforma mértékben tartózkodnak a két atommag erőterében.
apoláris molekula*: a kötések apolárisak (pl. Cl2) vagy a kötések polárisak, de a kö
tések térbeli elrendeződése, a töltések eloszlása szimmetrikus, ezért a töltéspolaritá
sok kioltják egymást. Például a CO2-molekula két C=O kötése poláris, de a moleku
la lineáris, így a polaritásvektorok eredője nulla.
atom*: atommagból és elektronokból (elektronfelhő) felépülő részecske. Az atom

semleges, töltése nincs, mivel a benne levő pozitív töltésű protonok és negatív tölté
sű elektronok száma megegyezik. Az atom átmérője: 10-10 m.
atomátmérő*: a gömbnek tekintett atom átmérője datom = 10-10 m = 10-7mm = 102

pikométer (pm, 1 pm = 10-12 m) nagyságrendű.
atom jelölése*: vegyjellel, tömegszámmal és rendszámmal történik. Például: 3517Cl,

A(CI) = 35, Z(CI) = 17.
atommag*: proton(ok) és neutron(ok) alkotjá(k). Kivétel az egyes tömegszámú hidro

génatom, amelynek az atommagja csak egy protonból áll. Az atommag mérete rend
kívül kicsi, átmérője 10-5m nagyságrendű.
atommagátmérő*: datommag = 10-14m= 10-11 mm = 10-2 pikométer nagyságrendű. Az

atom átmérőjéhez képest az atommag átmérője még tízezerszer kisebb.
atomméret változása a periódusos rendszer főcsoportjaiban*: egy csoportban fe

lülről lefelé haladva nő az atomméret, mert nő az elektronhéjak száma, így a külső
héj elektronjaira kisebb a mag vonzása. Például a nátrium (Na) atomsugara 190 pm,
míg az alatta levő káliumé (K) már 203 pm.
atomméret változása a periódusos rendszer periódusaiban**: egy perióduson belül

balról jobbra haladva csökken az atomméret a növekvő magtöltés és az azonos
számú elektronhéj miatt. Például a nátrium (Na) atomsugara 190 pm, míg a magné
ziumé (Mg) csak 160 pm.
atomok elektronegativitásának alkalmazása a kötéstípusok eldöntésében*: ionos
kötés jön létre, ha az atomok elektronegativitásának a különbsége nagy (NaCI,
ENNa = 0,9, ENCl = 3,0, ΔEN = 2,1). Kovalens kötés alakul ki, ha az atomok elektro
negativitásának különbsége 0 (elemek) vagy kicsi, és az összege nagy (CH4, ENC = 2,5,
ENh = 2,1 ΔEN = 0,4). Fémes kötés alakul ki, ha az elektronegativitások különbsége
0, és összege is kicsi (fémek).
atomok elektronszerkezete*: az elektronok az atommag körül az elektronhéjakon,

illetve alhéjakon, a magtól különböző távolságban, ennek megfelelő energiával és
ANYAGSZERKEZET
szerkezetben helyezkednek el. Az elektronszerkezet kiépülését az atommag vonzó

hatása, az elektronok egymás közötti taszító hatása, állandó gyors mozgásuk, az
energiaminimumra való törekvés elve, a Pauli-elv és a Hund-szabály határozza
meg.
atompálya*: az atomban levő, az atommag körüli azon térrész, amelyen belül az
elektron 90%-os valószínűséggel tartózkodik, s-, p-, d-, f-atompálya van.
atompályák és az elektronok maximális száma az egyes héjakon és alhéjakon*:
Elektronhéj Alhéj Atompályák Elektronok

száma jele száma max. száma
1 1s 1 2 2
2 2s 1 2 8
2p 3 6
3 3s 1 2 18
3p 3 6
3d 5 10
4 4s 1 2 32
4p 3 6
4d 5 10
4f 7 14
atomsugár*: a gömb alakúnak tekintett szabad atom sugara. Annak a legkisebb tá
volságnak a fele, ameddig két azonos atom magja megközelíti egymást anélkül, hogy
elektronfelhőik egymásba hatolnának. Lásd még —> kémiai kötés kialakulása
atomtörzs*: az atommag és a lezárt (telített) héjak az elektronokkal. A telítetlen

héjakon levő vegyértékelektronok nem tartoznak az atomtörzshöz. A klór esetében
az atomtörzs - mag (17p+ + 18n°) + 1s2 2s2 2p6.
Berzelius*, Jöns Jakob (1779-1848): svéd kémikus, a korszak kiemelkedő tudósa.

Ő vezette be a ma is használt vegyjeleket. Ezenkívül még számos felfedezése (cérium,
szilícium, tórium) volt. A vegyületeket szervetlen és szerves agyagokra osztotta. Az
izoméria és a katalízis fogalmának megalkotása is az ő nevéhez fűződik.
Bohr*, Niels (1885-1962): dán fizikus, aki 1913-ban megalkotta a legismertebb és

sokáig igen jól használható atommodellt. A Bohr-modell szerint az elektronok az
ANYAGSZERKEZET
atomban csak meghatározott sugarú körpályákon keringhetnek, ahol meghatározott

nagyságú és állandó energiával rendelkeznek. Magasabb energiájú pályára csak akkor
léphet elektron, ha a két pálya energiakülönbségének megfelelő nagyságú energiát
nyel el. Ha visszakerül az eredeti pályájára, akkor a felvett energiakülönbözetet ki
sugározza, például fény formájában. Később kiderült, hogy az elektronok nem
körpályákon keringenek a mag körül, hanem térben veszik körül az atommagot.
A Bohr-modell megalkotásának nagy jelentősége volt a tudomány világában. Szem
léletessége miatt az iskolai oktatásban gyakran használják.
cellás ábrázolás*: egy négyzet (cella) egy atompályát jelöl. Az elektronokat félfejű
nyilakkal jelölve a cellákba rajzoljuk. Ezek vagy felfelé, vagy lefelé mutatnak, így
jelezzük a spinkvantumszám két lehetséges értékét.
11
Curie*, Marie (1867-1934): lengyel származású tudós (leánykori neve: Maria Sklo-
dowska). Férjével, Pierre Curie-vel a radioaktív sugárzás felfedezője. Munkásságáért
1903-ban Pierre Curie-vel és Henry Becquerellel együtt a radioaktivitás felfedezésé
ért és tanulmányozásáért fizikai Nobel-díjat kapott. 1911-ben két új radioaktív elem,
a polonium és a rádium felfedezéséért kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. A polóniumot
hazájáról, Lengyelországról nevezte el. A polonium felfedezésének százéves évfor
dulója miatt lett a 2011. év világszerte a kémia éve.
csoportok*: azonos vegyértékhéjú atomokból álló elemek függőleges oszlopa. A ha

sonló vegyértékelektron-szerkezet miatt az egyes csoportba tartozó elemek kémiai
tulajdonságai hasonlóak.
Dalton*, John (1766-1844): angol fizikus, 1808-ban kidolgozta a róla elnevezett

daltoni atomelméletet, amely az atomokat apró, oszthatatlan gömböcskéknek tekin
tette. A görög bölcsek (pl. Démokritosz) tanításai alapján azt állította, hogy az atomok
az anyag legkisebb, oszthatatlan részecskéi, és ugyanannak az elemnek az atomjai
egyformák, tömegük azonos. Tehát ahányféle kémiai elem, annyiféle atom is létezik,
datív kötés*: ha a molekulában a két atom közötti kovalens kötést létesítő elektronpár
csak az egyik atomtól (donor) származik. A másik atom az akceptor. Például:
NH4+ ammóniumion
d-atompályák*: a magtól körülbelül azonos távolságban ötféle d-pálya lehetséges,
delokalizált kötés*: a kötő elektronpár molekulapályája kettőnél több atomtörzshöz

(atommaghoz) tartozik. Többszörös kötések esetén jöhet létre, és csak a második vagy
harmadik kötés (π-kötés) terjedhet ki több atomtörzsre. Ebben az esetben az atomok
közötti kötéshosszak eltérnek a hasonló atomok között máskülönben kialakuló (loka
lizált, két atommaghoz tartozó) egyszeres és többszörös kötéseknek megfelelő érté
kektől. Például a benzol molekulájában a mérések szerint minden kötés egyforma
hosszúságú (a kötéshossz az etánban mértnél rövidebb, az eténnél mértnél hosz-
ANYAGSZERKEZET
szabb). Ez cáfolja az egyes és kettős kötések váltakozását a molekulában. Ebben az

esetben a hat szénatom hat elektronja három delokalizált n-kötést hozott létre
(elektronszextett). Ilyen a nitrát- és a karbonátionban kialakuló n-kötés is.
NO3- nitrát-ion
Démokritosz* (Kr. e. 460-370): görög filozófus. Azt állította, hogy az anyag tovább
nem osztható építőkövekből, atomokból áll. Az atom görög szó, jelentése osztha
tatlan.
dipólus-dipólus kölcsönhatás*: másodrendű kötés, a poláris (dipólus-) molekulák

közötti elektromos vonzóerő hozza létre. Erősebb, mint a diszperziós kölcsönhatás,
de gyengébb, mint a hidrogénkötés.
dipólusmolekula*: a kötések polárisak, a kötések térbeli elrendeződése, a töltések

eloszlása aszimmetrikus, a molekulának két pólusa van. Pl. H2O, HCI. Az így kiala
kuló töltéspolaritások értéke - az ionok töltésétől eltérően - kisebb az egységnyi
pozitív vagy negatív töltésnél.
diszperziós kölcsönhatás*: molekulák közötti másodrendű kémiai kötés, amelyet az

atommagok rezgéséből adódó időleges töltéseltolódás hoz létre. Pillanatnyi dipólusok
jönnek létre. A dipólus jelleg a molekula méretével egyenesen arányos. A jódmole-
kula viszonylag nagy mérete miatt az apoláris molekulák között is jelentős diszper
ziós kapcsolat alakul ki. Ezért szilárd anyag a jód.
egyszeres kötés*: mindig σ-kötés.
egyszerű ionok*: az atomokból elektronleadással vagy elektronfelvétellel keletkező

elektromos töltésű, stabil részecskéket ionoknak nevezzük.
elektron*: negatív töltésű részecske. Jele: e , valódi töltése: -1,6*10-19 C, relatív töl
tése: -1, valódi tömege: 9,1095-10-31 kg, relatív tömege: 1/1840 ≈ 0,0005.
elektronaffinitás**: 1 mol alapállapotú, szabad, gáz-halmazállapotú atomból

egyszeres negatív ion (anion) képződésekor keletkező vagy elnyelődő energia, más
képpen 1 mol gázállapotú egyszeresen negatív töltésű ion legkönnyebben leszakít
ható elektronjának eltávolítását kísérő energiaváltozás. A két definíció szerinti ener
giaérték előjele természetesen ellentétes. Jele: Ea, mértékegysége: kJ/mol. Értékének
előjele lehet pozitív vagy negatív, a fogalom értelmezése szerint. Például az első
definíció szerint: Cl(g) + e- = Cl-(g), Ea = -355 kj/mol. A második definíció szerint:
Cl-(g) - Cl(g) + e-. Ea = 355 kJ/mol. A kétszeresen negatív töltésű anionok kialakulá
sa már általában energiaelnyeléssel jár:
O(g) + 2 e- = O2-(g) Ea = -147 + 787 = 640 kj/mol
ANYAGSZERKEZET 10
elektronállapot*: az elektron tulajdonságai (elrendeződése, energiája) az atomon

belül. Az elektron atomon belüli állapotát a kvantumszámokkal jellemezhetjük.
elektronállapot jellemzői*: az atomban kötött elektron jellemzői: az elektron összes

energiája (Eössz = Emozgási + Ehelyzeti = konstans), az elektroneloszlás térbeli szimmetriája
az atommag körül, az s-, p-, d-, f-állapot.
elektronburok*: az atommagot körülvevő elektronok alkotják. A megközelítőleg

gömb alakú térrészben gyorsan mozgó, negatív töltésű elektronokat az atommag
pozitív töltésének vonzása tartja kötve az atomban. Az elektronburoknak nincs éles
határa, ezért az elektronburkot szemléletesen elektronfelhőnek is nevezik. A felhő a
mag közelében sűrűbb, mint a magtól távolabb. Az atom elektronburka elektron
héjakból épül fel, az elektronhéjak alhéjakból, az alhéjak elektronpályákból.
elektronegativitás*: a kötött állapotú „atom" elektronvonzó képességének mértéke

egy összehasonlítási rendszerben. Jele: EN. Egy „atomnak" a közös elektronpárhoz
való ragaszkodását fejezi ki. Tényleges értékét meghatározni nem lehet, de ez nem
is lényeges, mert a két atom elektronvonzó képességének különbsége a döntő a
kémiai kötés kialakulása szempontjából. Pauling a legnagyobb elektronegativitású
elemnek, a fluornak az elektronegativitását 4-nek vette, a lítiumét pedig 1-nek, és
ehhez viszonyította a többi elem elektronegatívitásának az értékét. Az elektronega
tivitás értékeiből következtethetünk a különböző elemek és egymással alkotott ve
gyületeik kötéstípusára.
elektronhéj*: a közel azonos energiájú elektronok alkotják (energiaszint). Jelölés: K,

L, M stb., az atompálya méretének növekvő sorrendjében.
elektronpár-taszítási elmélet*: a vegyértékhéjat alkotó elektronpárok - függetlenül

attól, hogy kötést létesítenek-e vagy sem - a központi atomtörzs körüli tér meghatá
rozott részeit foglalják el úgy, hogy egymástól minél távolabb igyekeznek elhelyez
kedni. A térszerkezet kialakulásánál a molekulában lévő párosítatlan elektront és a
nemkötő elektronpárokat is figyelembe kell venni.
elem*: azonos protonszámú atomokból felépülő anyagi halmaz. Jelölése vegyjellel

történik, például a vas vegyjele: Fe.
elemi részecskék*: az atomot felépítő részecskék. A száznál több ma ismert elemi

részecske közül a kémiai reakciókban csak háromnak, a protonnak, a neutronnak és
az elektronnak van szerepe.
11 ANYAGSZERKEZET
első ionizációs energia**: 1 mol alapállapotú, szabad, gázállapotú atomból 1 mól

legkönnyebben leszakítható elektron eltávolításához szükséges energia. Jele: Ei1, mér
tékegysége: kJ/mol. Előjele a definíciónak megfelelően mindig pozitív.
Például: Na(g) = Na+(g) + e-, Ei1 - 495,8 kj/mol.
elsőrendű kémiai kötések*: kialakításukban a vegyértékelektronok (elsősorban a pá-
rosítatlanok) vesznek részt. Fajtái: ionos, kovalens, fémes kötés.
energiaminimumra törekvés elve*: alapállapotban az atom összes elektronja a le
hető legalacsonyabb energiaszintű pályákon helyezkedik el. Ez a törekvés a Pauli-elv
és a Hund-szabály alapján valósul meg.
f-atompályák*: a Pauli-elv értelmében a négy vagy több héjjal rendelkező atomoknál
az s-, p-, d-alhéjon kívül f-alhéj is kialakul. A 4f-alhéjon az atompályák maximális
száma 7.
fémes kötés*: fématomtörzsek (fémionok) és a közöttük szabadon mozgó delokalizált
elektronok (elektronfelhő) közötti vonzás következménye. Kialakításában gyakran a
vegyértékelektronokon kívül az utolsó előtti héj elektronjai is részt vesznek.
főcsoport*: a periódusos rendszerben 8 főcsoport van, jelölésük: I. A.—VIII. A. A fő
csoportokba azok az atomok tartoznak, amelyeknél a legkülső elektronhéj s- vagy
p-atompályájára épül be az új elektron (s- és p-mező).
főkvantumszám: az atompálya nagyságára és energiájára vonatkozó adat. Jele: n,
értéke n = 1, 2, 3 stb., egész szám. Jelölése: számokkal vagy K, L, M stb. betűvel. Az
azonos főkvantumszámú pályák közös elektronhéjat alkotnak. Egy atomban annyi
héj van, ahányféle főkvantumszám.
gerjesztett állapotú atom*: energiabefektetés hatására az atom néhány elektronja az
alapállapothoz képest magasabb energiaszintre, az atommagtól távolabbra kerül.
A gerjesztés csak meghatározott energiamennyiség hatására történhet. A szükséges
energiát a különböző atompályák energiaszintje közti különbség határozza meg.
A gerjesztés megszűnése után az atom a felvett energiát visszasugározza.
Heisenberg, Werner (1901-1976): német fizikus, a kvantumelmélet és a hullámme
chanika alapjainak kidolgozásáért 1932-ben Nobel-díjat kapott.
Hevesy György* (1885-1966): magyar származású kémikus, 1943-ban a radioaktív
izotópok nyomjelző hatásának alkalmazásáért kapott Nobel-díjat. Például a jód—131-
es izotópot a pajzsmirigy rendellenes működésének megállapítására használják.
A megkötött jódizotóp sugárzásának mérésével a pajzsmirigy működéséről, nagysá
gáról kapnak információkat.
hidrogénkötés*: olyan másodrendű kémiai kötés, amelynél egy molekula nagy
elektronegativitású (elektronszívó képességű), kisméretű atomjához (nitrogén, fluor
vagy oxigén) kapcsolódó hidrogénatom (részlegesen pozitív), egy másik molekula
nagy elektronegativitású és nemkötő elektronpárral rendelkező (részlegesen negatív)
N
I
—IO—H — IN —H—IO —H —
ANYAGSZERKEZET 12
atomjához kapcsolódik. Ez történik a víz esetében, amikor az egyik vízmolekula

pozitív pólusa a másik vízmolekula negatív pólusához (nagy elektronegativitású oxi
génjéhez) hidrogénkötéssel kötődik. Az ammóniamolekula és a vízmolekula között
is hidrogénkötések alakulnak ki. A hidrogénkötés a legerősebb másodrendű kötés, a
szerves vegyületek körében is gyakori.
hullámmechanikai atommodell: mai tudásunk szerint a legpontosabb képet adja az

atomban az elektronpályákról. Az elektron magában és elektronsugárként is elektro
mágneses hullámként viselkedik. Az elektronpályák a kvantumszámok által jellemez
hetők.
Hund* Friedrich (1896-1997): német elméleti fizikus, aki kvantumelméleti és atom

szerkezeti kutatásai során fedezte fel 1927-ben a róla elnevezett Hund-szabályt. Bohr
mellett is dolgozott.
Hund -szabály*: több atompályából álló, telítetlen alhéjon az elektronok alapállapot

ban a lehető legtöbb atompályán párosítatlanul, azonos spinnel helyezkednek el. Ez
azt jelenti, hogy például a p-alhéjon három elektron vagy ennél kevesebb egyesével,
egy-egy atompályán azonos spinnel szerepel (lásd nitrogénatom: 2p alhéj). Ha már
az adott alhéj minden atompályáján van egy azonos spinű elektron, akkor kezdődik
meg sorba az ellentétes spinű elektronok beépülése. A Hund-szabályban közvetve
az energiaminimumra való törekvés elve érvényesül, mert az azonos töltésű és spinű
elektronok alacsonyabb energiaállapotot jelentenek.
1HI1I 2p->
U 2s2
U 1s2
ionizációs energia**: 1 mol alapállapotú, szabad, gáz-halmazállapotú atomból vagy

kationból 1-1 mol legkönnyebben leszakítható elektronok) eltávolításához szükséges
energia. Jele: Ei, előjele mindig pozitív, mértékegysége: kJ/mol.
ionos kötés*: ellentétes töltésű ionok - kationok és anionok - közötti elektromos

vonzás hozza létre. Erős elsőrendű kötés.
ionsugár**: a közelítőleg gömbnek tekinthető ionok sugara. A pozitív töltésű ionok

(kationok) sugara mindig kisebb a kiindulási semleges atomok sugaránál, mert a héjak
ANYAGSZERKEZET
száma csökken, és a változatlan magtöltés kevesebb elektronra hat. A negatív töltésű

ionok (anionok) sugara mindig nagyobb, mint a kiindulási semleges atom sugara,
hiszen a változatlan magtöltés több elektronra hat, és a héjak száma nem változik.
izotópatomok*: azonos protonszámú (rendszámú), de eltérő tömegszámú (neutron

számú) atomok (izotópnuklidok). Az izotópatom lehet stabilis vagy radioaktív.
izotópelem*: azonos protonszámú, de eltérő neutronszámú atomokból felépülő

anyagi halmaz. Egy elem izotópatomjai rendszámukban megegyeznek, tömegszá
mukban eltérőek. A hidrogénnek három izotópja van:
Név Protonszám Tömegszám

Prócium 1 1
Deutérium 1 2
Trícium 1 3
kationok*: az atomokból elektronleadással keletkező pozitív töltésű ionok, például:

Na = Na+ (nátriumion) + e-
kémiai kötések*: kémiai elemek atomjai közötti olyan kapcsolat, amelynek révén
általában a legkisebb energiájú állapot alakul ki, vagyis telített héjak és alhéjak jönnek
létre. Az atomok többféle módon stabilizálódhatnak, alakíthatnak ki kémiai kötéseket,
kolligáció: ha mindkét atom egy-egy ellentétes spinű elektronjából jön létre a kova
lens kötés. Pl.: H« + «H -> H-H
komplex ionok**: a központi atom vagy ion vegyértékhéjának betöltetlen pályái
vannak, és a ligandumok nemkötő elektronpárjaikkal datív kötéssel kapcsolódnak a
központi atomhoz vagy ionhoz. Ezért a d-mező fémei komplexionok központi ion
jainak rendkívül alkalmasak, ligandumként pedig az ammónia- vagy a vízmolekula
gyakori, pl. [Ag(NH3)2]+ vagy [Cu(NH3)4]2+.
koordinációs szám*: a központi atomhoz vagy ionhoz kapcsolódó ligandumok szá

ma. Lásd még—>Általános kémia fejezet
kovalens kötés*: az atomok között közös elektronpárok kialakulásával létrejövő erős,

elsőrendű kötés. 1, 2 vagy 3 elektronpár is képezheti a kötést, eszerint egyszeres,
kétszeres és háromszoros kovalens kötés is létezik.
kovalens sugár*: két, egymással egyszeres kovalens kötéssel kapcsolódó atom atom
magjai közötti távolság fele (átlagos atomsugár). Azonos atomok kapcsolódása esetén
a kovalens sugár mindig kisebb az atomsugárnál.
kovalens vegyérték*: az egy atomhoz tartozó kötő elektronpárok száma a moleku
lában. A molekulában a központi atom a legnagyobb kovalens vegyértékű atom,
például a metánban (CH4) a szénatom.
kötési energia*: egy mol molekulában két adott atom közötti kötés felszakításához
szükséges energia. Jele: Ek, mértékegysége: kJ/mol. Értéke megegyezik a kötés létre
jöttekor felszabaduló energiával, de előjele ellentétes. A σ-kötések kötési energiája
nagyobb, mint a π-kötések kötési energiája, mert ez utóbbiak energetikailag kedve
ANYAGSZERKEZET
zőtlenebb helyet foglalnak el az atomtörzsek erőterében, mint a ír-kötések. A több

szörös kötések kötési energiája együtt mindig nagyobb, mint az egyszeres kötésé,
kötésszög*: a kapcsolódó atomok kötései által bezárt szög. A metán kötésszögei

alapján tetraéderes szerkezetű:
kötéstávolság (kötéshossz)**: a kötést létesítő atomok atommagjai közötti távolság.

Nagyobb méretű atomok esetében nagyobb a kötéstávolság, és kisebb a kötési
energia.
kötő elektronpár*: olyan elektronpár a molekulában, amelyik legalább két atomtörzs

(atommag) erőterébe tartozik. (A kötő elektronpárok kolligációval vagy datív módon
jönnek létre.)
központi atom*: a legnagyobb kovalens vegyértékű atom a molekulában, amelyhez

a legtöbb másik atom kapcsolódik.
kvantumszámok: az atompályák, illetve az atomban kötött elektron jellemzésére

szolgáló adatok.
lantanoidák és aktinoidák: azok az atomok, amelyeknél a kívülről számított harma

dik héj f-atompályáira kerülnek az új elektronok (f-mező). Ezek a rendszerből kiemel
ve kerülnek felsorolásra.
ligandum*: a központi atomhoz kapcsolódó atomok, atomcsoportok.
magerők*: az atommagban a protonokat és neutronokat összetartó erők. Nagyon

erősek, kis hatótávolságúak, függetlenek az elemi részek töltésétől. (Az atommagok
stabilitása a magerők vonzó és a protonok egymás közötti elektromos taszító hatá
sának eredménye.)
mágneses kvantumszám: az atompálya mágneses térben való viselkedésére utaló

adat. Jele: m, értéke a mellékkvantumszám negatív értékétől nullán keresztül a mellék
kvantumszám pozitív értékéig bármely egész szám lehet. Az atompálya térbeli irá
nyítottságát határozza meg. Egy alhéjon annyi atompálya van, ahányféle mágneses
kvantumszám lehetséges.
magtöltés*: az atommagban levő protonok összes töltése, mindig pozitív.
második ionizációs energia**: 1 mol gázállapotú egyszeres töltésű kation 1 mol

legkönnyebben eltávolítható elektronjának leszakításához szükséges energia. Jele: Ei2,
mértékegysége: kj/mol. Például: Mg(g) = Mg+ + e-. Ei1 = 734 kj/mol és Mg+(g) =
= Mg2+(g) + e-. Ei2 = 1440 kj/mol. Ei1 < Ei2.
másodrendű (intermolekuláris) kémiai kötések*: molekulák között alakulhatnak ki,

halmazszinten értelmezhetők. A molekulák méretével, tömegével együtt az anyagok
15 ANYAGSZERKEZET
fizikai tulajdonságait (olvadáspont, forráspont stb.) is befolyásolják. Jóval gyengébbek,

mint az elsőrendű kötések. Fajtái: diszperziós, dipólus-dipólus- és hidrogénkötés.
mellékcsoport*: a periódusos rendszerben 8 mellékcsoport van, jelölésük: I. B.-

VIII. B. A mellékcsoportokba azok az atomok tartoznak, amelyeknél a külső héj
alatti héj d-atompályái töltődnek fel elektronokkal (d-mező).
mellékkvantumszám: a pálya alakjára, szimmetriájára és energiájára vonatkozó adat.

Jele: /, értéke: / = 0, 1, 2, ... n-1. Az azonos fő- és mellékkvantumszámú pályák
közös alhéjat alkotnak. Jelölése számokkal vagy s, p, d, f betűvel.
Mengyelejev*, Dmitrij (1834-1907): 1869-ben megalkotta az elemek periódusos

rendszerét. Az elemeket atomtömegük növekvő sorrendjében írta fel, és a periodiku
san ismétlődő tulajdonságok alapján csoportosította azokat. Rendszerében üres he
lyeket hagyott az akkor még nem ismert elemeknek, és a szomszédos, ismert elemek
tulajdonságai alapján nagy pontossággal megjósolta tulajdonságaikat. Mengyelejev
idejében az atomszerkezetet nem ismerték, de ma már nem az atomtömeg, hanem
az atomok protonszáma (rendszám) és elektronszerkezete a rendszerezés alapja.
mezők**: azok a csoportok tartoznak egy mezőbe, amelyekben ugyanaz az alhéj

telítődik. Így s-, p-, d-, és f-mezőt különböztetünk meg. Az s-mezőhöz az alkálifémek
(ns1, n > 1), pl. a kálium és az alkáliföldfémek (ns2) tartoznak, például a magnézium.
molekula*: két vagy több atomból kovalens kötéssel képződő semleges részecske.
molekulák térszerkezete (alakja)*: a központi atomhoz tartozó kötő és nemkötő

elektronpárok száma, a ligandumok száma és a központi atom mérete határozza
meg. A kötő elektronpárok azonos elektromos töltésűk miatt taszítják egymást, ezért
a központi atom körül úgy rendeződnek el, hogy a lehető legtávolabb legyenek egy
mástól. Két atomból álló molekula alakja csak egyenes lehet, ilyen például a hidro-
gén-klorid- (HCI-) és hidrogén- (H2-) molekula. Három atom esetén a molekula alak
ja lineáris, ha a központi atomhoz csak kötő elektronpárok tartoznak, ilyen a
berillium-klorid (BeCl2). V alakú a háromatomos molekula, ha a központi atomhoz
nemkötő elektronpár(ok) kapcsolódnak. Ilyen a víz- (H2O-) molekula, amelynél a
központi oxigénatomnak két nemkötő elektronpárja van. A központi atomhoz kap
csolódó nemkötő elektronpár(ok)nak nagyobb a térigénye, mint a kötő pár(ok)nak,
mivel csak egy atommag vonzása alatt állnak. Ez a szabályos szerkezet torzulását
okozhatja. Négy atomból álló molekula alakja csak kötő elektronpárok esetén sík
háromszög, ilyen a bór-triklorid- (BCI3-) molekula. Ha a központi atom körül egy
nemkötő és három kötő elektronpár van, akkor a molekula alakja háromszögalapú
piramis lesz, ilyen az ammónia- (NH3-) molekula. A nemkötő elektronpár nagyobb
térigénye miatt a négy elektronpár által kialakított tetraéderes szerkezet torzul.
A π-kötések hatása a molekula alakjára nem jelentős.
ANYAGSZERKEZET 16
molekulapálya*: az a térrész a molekulában, amelyen belül a kötő elektronpár 90%-

os valószínűséggel tartózkodik az atommagok környezetében. A Pauli-elv a molekula
pályára is érvényes, tehát egy molekulapályán csak két ellentétes spinű elektron
tartózkodhat.
molekulapolaritás*: függ a kötések polaritásától, térbeli szimmetriájától és a mole

kula alakjától.
nemesgázszerkezet*: stabilis elektronszerkezet, 1s2, illetve ns2 np6. Például az argon
(Ar) esetében 1s2 2s2 2p6 3s2 3p6.
nemkötő elektronpár*: a molekulában csupán egy atomtörzshöz tartozó elektronpár,

amely kötést nem létesít. Például a vízmolekulában az oxigénatomok kötésben nem
lévő két elektronpárja. -q.
neutron*: elektromosan semleges részecske, jele: n°, valódi töltése: 0, relatív tölté
se: 0, valódi tömege: 1,6700-10“27 kg, relatív tömege: 1.
nukleonok*: az atommagot alkotó protonok és neutronok közös neve,
nuklidok*: adott elem azonos protonszámú és tömegszámú atomjai.
összetett ionok*: olyan pozitív vagy negatív töltéssel rendelkező részecskék, ame
lyekben az atomok kovalens kötéssel kapcsolódnak egymáshoz. Létrejöhetnek mole
kulák és ionok összekapcsolódásával datív kötéssel, pl. NH4+(NH3-hoz H+kapcsoló
dik), H3O+(H2O-hoz H+kapcsolódik), vagy molekulákból pl. proton(ok) leszakításával
(H2SO4-ből SO42--ion, H2CO3-ból CO32--ion). Az összetett ionok gyakran delokalizált
szerkezetűek, pl. a nitrát- és a karbonátion.
pályaenergia*: az az energia, amely akkor szabadul fel, ha 1 mol atomban az elekt

ron a magtól végtelen távolságból (energiaszintről) az adott atompályára lép. Mér
tékegysége kj/mol, számértékének előjele mindig negatív (a definícióból következő
leg). Minél közelebb van az elektron az atommaghoz, annál nagyobb magvonzás hat
rá, ami kisebb (negatívabb) pályaenergiát jelent. A legkisebb energiája - azaz a leg
több energia felszabadulásával atompályára jutó elektron - az 1s atompályára belépő
elektronnak van, amely a maghoz legközelebb helyezkedik el. Több elektront tartal
mazó rendszerekben az atompályák energiájának egy atomon belüli meghatározá
sánál figyelembe kell vennünk az elektronok kölcsönhatását is.
párosítatlan elektron*: azonos alhéjon, de különböző atompályán azonos spinnel

rendelkező elektronok. Ha egy atompályán csak egy elektron van, párosítatlan elekt
ron a neve.
párosított elektron, elektronpár*: azonos alhéjon és atompályán elhelyezkedő el

lentétes spinű két elektron. Például a kénatom külső (harmadik) elektronhéján levő
hat elektron közül kettő a 3s alhéjon, kettő a 3p alhéj px atompályáján párosítottan,
ellentétes spinnel, a további kettő a py és pz atompályán párosítatlanul, azonos spin
nel helyezkedik el.
u
17 ANYAGSZERKEZET
p-atompályák*: px, py, pz. Az atommagtól körülbelül azonos távolságban levő három
p-pálya adja a p-alhéjat. Tengelyszimmetrikusak. A három pálya együttesen gömb
szimmetrikus elektroneloszlást eredményez.
2py
Pauli* Wolfgang (1900-1958): Nobel-díjas (fizikai) osztrák fizikus, a Pauli-féle kizá
rási vagy tilalmi elv felfedezője. Az általa felismert elv lehetővé teszi az atom szerke
zetének a periódusos rendszer anyagszerkezeti felépítésének megértését.
Pauli-féle kizárási vagy tilalmi elv*: egy atomban nem lehet két olyan elektron,
amely teljesen azonos. Egy atompályán legfeljebb két, egyéb adataiban (kvantum
számaiban) megegyező, de ellentétes spinű elektron tartózkodhat. A Pauli-elv meg
határozza az egyes héjakon, alhéjakon, pályákon maximálisan tartózkodó elektronok
számát. Például a K-héjon, amely egy s-alhéjból és egy atompályából áll, maximáli
san kettő - egyéb adataiban megegyező, de ellentétes spinű - elektron tartózkodhat.
Egy atompályán egy elektron is lehet, a Hund-szabály miatt.
Pauling*, Linus (1901-1994): német származású amerikai kémikus, a modern szerke

zeti kémia és a molekuláris biológia egyik megalapítója. 1932-ben bevezette az elekt-
ronegativitás fogalmát. Az atomok elektronegativitását ionizációs energiájuk és elekt
ronaffinitásuk alapján határozta meg. 1954-ben a kémiai kötések természetének
kutatása terén elért eredményeiért kémiai Nobel-díjjal tüntették ki, majd 1962-ben
Nobel-békedíjat kapott a nukleáris fegyverek tesztelése ellen folytatott tevékenysé
géért. Lásd még—>Szerves kémia fejezet
periódusok*: a periódusos rendszer vízszintes sorai, amelyekben az elemek rend

száma balról jobbra monoton nő.
periódusos rendszer felépítése (kb. 1989-ig)*: főcsoport, mellékcsoport, lantanoidák

és aktinoidák.
periódusos rendszer felépítése (kb. 1989-től)*: 1 —7-ig sorszámozott vízszintes soro

kat, periódusokat és 1-18-ig számozott oszlopokat különböztetünk meg. Ma már
ilyen periódusos rendszer található a tankönyvekben is.
periódusos rendszer részei*: periódusok és csoportok.

pi- (π-) kötés*: két atom között a második vagy a harmadik kötést létesítő elektron
párok a σ-kötés tengelyére merőleges síkokban helyezkednek el (síkszimmetrikus
ANYAGSZERKEZET 18
molekulapálya). A π1-kötés (második kötés) a magokat összekötő egyenesen átfekte

tett síkban a kötéstengely alatt és felett alakul ki. A π2-kötés (harmadik kötés) mole
kulapályájának síkja merőleges a π1-kötés síkjára.
poláris kötés*: ha a két kötést létesítő atom EN-különbsége nem 0, tehát a kötő elekt
ronpárok többet tartózkodnak a nagyobb elektronegativitású atomtörzs környezeté
ben. A nagyobb EN-ú atom a kötés részleges negatív pólusa.
proton*: pozitív töltésű részecske, jele: p+, valódi töltése: +1,6*10-19 C, relatív töltése:
+1, valódi tömege: 1,6700*10-27 kg, relatív tömege: 1.
radioaktivitás*: azt a jelenséget, amikor egy elem atomjainak magja külső hatás
nélkül elbomlik, miközben radioaktív sugárzást bocsát ki, radioaktivitásnak nevez
zük.
radioaktív izotóp*: a radioaktív izotópatomok atommagja radioaktív sugárzás során

másik atom magjává alakul át. Például a C (14)-es izotópatom magja spontán bomlik,
miközben elektronsugárzást bocsát ki: 146C —> 147N + e-.
radioaktív sugárzás*: az atommagból származik. Háromféle radioaktív sugarat kü

lönböztetünk meg, α-, β- és γ-sugárzást. Az α-sugarak héliumatommagok (He2+), a
β-sugarak az atommag bomlásakor létrejövő elektronokból állnak. Az elektronok a
neutron protonra és elektronra való bomlásából keletkeznek: n -> p+ + e-. A gamma
sugárzás nagy energiájú elektromágneses sugárzás, az a- és a β-sugárzás kísérője.
Elektromos töltése nincs.
relatív atomtömeg*: viszonyszám, amely megmutatja, hogy az adott elem egy atom
ja (nuklidja) hányszor nagyobb tömegű a 12C-izotópatom tömegének 1/12-részénél.
Jele: Ar, például: Ar (Cl) = 35,5.
relatív atomtömeg és a tömegszám kapcsolata**: a relatív atomtömeg az adott elem

eltérő izotópnuklidjainak a természetes izotóparány szerinti átlagos, relatív tömege,
ezért nem egész szám.
relatív molekulatömeg*: megmutatja, hogy az adott molekula hányszor nagyobb

tömegű a 12C-izotópatom tömegének 1/12 részénél. Jele: Mr. A relatív atomtömeg
ből számítható az összegképlet alapján. [Például Mr (NaCI) = 23 + 35,5 = 58,5 vagy
Mr(H2O) = 2*1 + 16 = 18.]
relatív töltés*: viszonyszám, egy adott töltésértékhez viszonyított töltés. A proton
pozitív töltését egységnyinek véve, megmutatja, hogy egy adott elemi részecske töl
tése megfelelő előjellel véve, hányszorosa vagy hányadrésze a proton töltésének.
19 ANYAGSZERKEZET
relatív tömeg*: viszonyszám, egy adott tömegértékhez viszonyítunk egy másik tö
meget. A két tömeg hányadosának értéke a relatív tömeg. A proton tömegét egység
nyinek vesszük, hogy ne kelljen kis számokkal dolgoznunk, és a neutron és az elekt
ron tömegét ehhez viszonyítjuk. Megmutatja, hogy az adott elemi részecske tömege
hányszorosa vagy hányadrésze a proton tömegének.
rendszám*: az atomban lévő protonok száma. Jele: Z. A vegyjel bal alsó sarkában
tüntetjük fel. A protonok száma megegyezik az atomban levő elektronok számával,
így a rendszám meghatározza az atom tulajdonságait és a periódusos rendszerben
elfoglalt helyét is, pl. 17CI.
Rutherford*, Ernest (1871-1937): angol fizikus, 1911-ben szóráskísérletei alapján meg

alkotta az első használható atommodellt, és felfedezte a pozitív töltésű protont (1919).
A Naprendszerhez hasonlította az atomot, amelyben mint Nap körül a bolygók, a
pozitív töltésű központi atommag körül keringenek a kicsi, könnyű elektronok. Az
elektrodinamika törvényei szerint a negatív töltésű elektronnak keringése közben
energiát kellene kisugároznia, aminek következtében energiája fokozatosan csökken
ne, végül beleesne az atommagba. Ez az atomban nem történik meg, tehát a modell
nem teljesen jó, de nagy jelentősége volt a mag és az atom méretarányának (1:104)
és a töltött részecskék elhelyezkedésének megállapítása szempontjából.
s-atompályák (-alhéjak)*: mindig gömbszimmetrikusak, és az atommagtól való távo

lodás sorrendjében az 1s, 2s, 3s stb. jelet és nevet viselik. Ezek az atompályák átmé
rőjükben különböznek egymástól. Minden héjban csak egy s-alhéj, illetve s-atom-
pálya lehet.
1s 2s 3s
Schrodinger, Erwin (1887-1961): osztrák fizikus, a kvantumelmélet és a hullámme

chanika alapjainak kidolgozásáért 1933-ban Nobel-díjat kapott.
spinkvantumszám**: az elektron atomon kívül is jellemző mágneses tulajdonságára

vonatkozik. Jele: ms, értéke: +1/2 vagy -1/2. Szemléletes jelölése ellentétes irányú
nyilakkal történik. Az atomokban az elektronok vagy +1/2 vagy -1/2 spinkvantum
számmal rendelkeznek (ellentétes spinű elektronok). Ha az atomnak egyetlen elekt
ronja van (hidrogénatom), akkor az vagy +1/2 vagy -1/2 spinnel rendelkezik. Ezeket
az atomokat ellentétes spinű atomoknak nevezzük. Egy atompályán maximum két
ellentétes spinű elektron lehet.
szabadállapotú atom*: azok az atomok, amelyek semmilyen más részecskével nin
csenek kölcsönhatásban.
szerkezeti képlet*: a molekulán belül az atomok egymáshoz való kapcsolódását is
megmutatja, pl. a CO2 (szén-dioxid) szerkezeti képlete: XO = C = Oz
ANYAGSZERKEZET 20
szigma- (σ-) kötés*: két atom között az első kovalens kötést létesítő tengelyszimmet
rikus molekulapálya, amelynek szimmetriatengelye a két atommagon átmenő egye
nes. Az elektronsűrűség a kötés tengelye mentén az atommagok között a legnagyobb.
A molekulában két atom között az első kötés mindig σ-kötés, a második és a harma
dik kötés lehet pi- (π-) kötés.
sztöchiometriai képlet*: más néven tapasztalati képlet, amely a valóságban önállóan

létező molekula összetételét vagy ionrácsos vegyületeknél az alkotók (ionok) minő
ségét és számarányát fejezi ki. A molekulát vagy ionrácsos vegyületet alkotó atomok
vegyjelét egymás mellé írjuk. A vegyjel utáni alsó indexbe írt szám azt jelöli, hogy
hány atom van belőle a molekulában, ionrácsos vegyületeknél pedig azt, hogy a
halmazban az egyes atomok számaránya milyen. Pl. CuSO4- (réz[ll]-szulfát-), H2O-
(víz-), C2H6- (etán-) molekula.
telítetlen héj, alhéj*: a Pauli-elv által meghatározott maximális számú elektronnál

kevesebb helyezkedik el rajta.
telített héj, alhéj*: a Pauli-elv által meghatározott maximális számú elektron helyez
kedik el rajta.
Thomson* Joseph John (1856-1940): angol fizikus, a fémekből nagy feszültség ha
tására kilépő negatív elektromos töltésű részecskékből álló sugárzás, az elektron
sugárzás és az elektronok felfedezője. Kiderítette, hogy az elektronok - minden
anyag közös alkotórészei - az anyagot alkotó semleges atomokból származnak, tehát
az atom nem oszthatatlan. Meghatározta az elektronok töltését és tömegét is. Kísér
letei a híres mazsolás puding modelljének megalkotásához vezettek (1904). Elképze
lése szerint az atom egész térfogatát valamiféle pozitív töltésű anyag alkotja, amely
be mint pudingba a mazsola ágyazódnak be a parányi, negatív töltésű elektronok.
többszörös kötés*: egy σ- és egy vagy két π-kötés.
tömegszám*: az atommagban levő protonok és neutronok számának (Z, illetve N)

összege. Jele: A. A - N + Z. Az elektronok tömege a protonok és neutronok töme
géhez képest igen kicsi, ezért az atom tömegét a tömegszám határozza meg. A tö
megszám a vegyjel bal felső sarkában szerepel, pl. 35CI.
vegyértékelektronok*: a vegyértékhéj(ak)on elhelyezkedő elektronok, amelyek a

kémiai reakcióban részt vesznek. Ezek a periódusos rendszer 1-2., illetve 13-17.
oszlopába tartozó elemeknél a legkülső héjon elhelyezkedő elektronok. A 19-es
rendszámú kálium esetében például: 4s1, a klór esetében: 3s2 3p5.
vegyértékhéj*: külső, telítetlen eletronhéj vagy -héjak. Ez a periódusos rendszer 1-2.,

illetve 13-17. oszlopába tartozó elemeknél a legkülső héj.
vegyjel*: az elemek jelölésére szolgál. Általában az elem latin nevének első vagy első
és második betűje, pl. a szén (carbonium) vegyjele: C. Jelentései: az elem neve, az
elem egy atomja, az elem egy mol anyagmennyisége.
ÁLTALÁNOS KÉMIA 22
abszolút sűrűség*: adott hőmérsékleten és nyomáson az egységnyi térfogatú anyag

tömegét jelenti. Jele: p, mértékegysége: g/cm3 vagy kg/m3. A gázok abszolút sűrűsége
adott hőmérsékleten és nyomáson a moláris tömegük és a moláris térfogatuk hánya
dosaként számítható ki: p = M/Vm.
adszorpciós képesség*: a nagy határfelülettel rendelkező rendszerek (anyagok) jel

lemző tulajdonsága. Ez azt jelenti, hogy felületükön nagy mennyiségű anyagot, pél
dául gázt képesek megkötni. Pl. a gázálarcban található nagy felületű aktív szén
megköti a mérgező gázokat.
akkumulátorok*: olyan galváncellák, amelyek lemerülés után elektromos energiával

újra feltölthetők, vagyis bennük a kémiai folyamatok megfordíthatóak.
aktiválási energia*: 1 mol aktivált komplexum kialakulásához szükséges energia. Jele:

Ea, mértékegysége: kJ/mol.
aktivált komplexum*: az aktiválási energia befektetésekor a kiindulási anyagok ré

szecskéi közötti kötések fellazulásával keletkezett, átalakulásra kész, aktív állapotú
anyagok. Például: 2 H2 + O2 = 2 H2O átalakulás csak elektromos szikra vagy hevítés
hatására megy végbe.
állapotjelzők, állapothatározók*: az adott anyagi halmaz állapotának leírására szol

gáló fizikai mennyiségek. Fajtái: nyomás, hőmérséklet, térfogat.
amfipatikus molekulák**: egy poláris és egy apoláris részből állnak. A határfelüle

teken irányítottan helyezkednek el, a vízben (mint poláris közegben) van a poláris, a
levegőben (vagy zsírban, illetve egyéb apoláris közegben) van az apoláris részük,
a „hasonló a hasonlóban oldódik" elvnek megfelelően. Ilyen molekulák például a
szerves savak (elsősorban a karbonsavak, zsírsavak), illetve az alkoholok, észterek,
aminok.
amfoter anyagok (vegyületek vagy ionok)*: protonleadásra és -felvételre is képesek,

savként és bázisként is reagálhatnak. A gyakorlatban általában vizes oldatokban am-
foterként viselkedő anyagokról beszélünk (pl. HCO3-, H2O).
amorf anyag*: szabályos rácsszerkezettel nem rendelkező anyag. Részecskéi kis kör
zetekben rendezettek lehetnek. Határozott olvadásponttal nem rendelkezik, melegí
tés hatására folyamatosan lágyul meg. Pl. amorf kén, üveg.
anód*: olyan elektród, amelynél az elsőrendű vezető felületén oxidáció megy végbe.
A galváncellánál az anód a negatív pólus.
anyagi halmazok*: sok részecskéből álló anyagok, gáz-, folyadék- vagy szilárd hal
mazállapotúak. Például a víz lehet gáz (vízgőz), folyékony (folyóvíz) és szilárd (jég)
halmazállapotú is.
anyagi halmazok állapotának jellemzése*: állapotjelzőkkel történik.
anyagmennyiség*: jele: n, mértékegysége: mól (ennek jele: mol). 1 mol anyagmeny-

nyiség annyi részecske (atom, molekula, ion, elektron stb.), amennyi atom 12,000 g
12-es tömegszámú szénben (12C) van. A részecske minőségét is mindig meg kell adni,
pl. 1 mol oxigénmolekula.
23 ÁLTALÁNOS KÉMIA
anyagmennyiség és az Avogadro-állandó kapcsolata*: NA = N/n, ahol NA az adott

anyagot alkotó részecskék száma és az anyagmennyiség hányadosa.
anyagmennyiség-koncentráció*: azt fejezi ki, hogy az oldat 1 dm3-e hány mol oldott
anyagot tartalmaz. Jele: c, mértékegysége: mol/dm3.
anyagmennyiség-százalék*: azt fejezi ki, hogy az oldat 100 molja hány mol oldott
anyagot tartalmaz. Jele: x%, x% = oldott anyag anyagmennyisége/oldat anyagmeny-
nyisége*100.
anyagmennyiségtört*: az oldott anyag és az oldat anyagmennyiségének hányadosa.

Jele: x.
Arrhenius* Svante August (1859-1927): Nobel-díjas (kémiai, 1903) svéd kémikus, az

ionelmélet megalkotója. A stockholmi egyetem fizikaprofesszora, majd rektora volt,
1897-től pedig a Nobel Intézet fizikai-kémiai osztályának vezetője. 1887-ben hatá
rozta meg a savak és bázisok fogalmát.
asszociációs kolloidok**: felületaktív anyagokat (más néven tenzideket), amfipatikus

molekulákat tartalmazó oldatok.
atomok átalakíthatatlanságának törvénye*: egy kémiai reakcióban atomok nem ke

letkezhetnek, nem semmisülhetnek meg, és nem alakulhatnak át másfajta atomokká.
atomrács*: a rácspontokban atomok helyezkednek el, amelyeket kovalens kötés tart

össze. Az erős kötés következménye a magas olvadás- és forráspont, valamint a nagy
keménység. Ilyenek a gyémánt, a bór, a szilícium és a szilícium-dioxid (kvarchomok)
szerkezete. Standard körülmények között szilárdak, vízben nem oldódnak.
autoprotolízis*: az a folyamat, amelyben az amfoter vegyület molekulái egymással

lépnek sav-bázis reakcióba. A víz autoprotolízise: H2O + H2O H3O+ + OH-
Avogadro*, Amadeo (1776-1856): itáliai fizikus és kémikus, az Avogadro-gáztörvény

megalkotója. Avogadro a róla elnevezett híres törvényt már 1811-ben megfogalmaz
ta, de csak 1858 után vált elfogadottá.
Avogadro-állandó*: jele: NA, mértékegysége: 1/mol. 1 mol anyagmennyiségéi elem

ben vagy vegyületben 6*1023 db atom, illetve molekula van. Az Avogadro-állandót
Loschmidt osztrák kémikus is meghatározta, ezért egyes országokban Loschmidt-féle
számnak is nevezik.
Avogadro-gáztörvény*: azonos hőmérsékleten és nyomáson a különböző gázok

azonos térfogataiban azonos számú részecske van. Másképpen megfogalmazva, azo
nos hőmérsékleten és nyomáson a gázok térfogata az anyagmennyiségükkel arányos:
Vm - V/n, ahol Vm a moláris térfogat, n az anyagmennyiség.
bázisállandó**: az adott bázis egyensúlyi állandója és a vízkoncentráció szorzata

adott hőmérsékleten. Értéke jellemzi a bázisok erősségét. Jele Kb, mértékegysége
a sav-bázis folyamat egyensúlyi állandójának mértékegységétől függ: Kb = K * [H2O],
a vízkoncentrációt állandónak tekintve. Kb - az adott bázisra jellemző állandó érték,
adott hőmérsékleten. A bázisállandót kifejező tört a tömeghatás törvénye alapján, adott
hőmérsékleten a B + H2O BH+ + OH- sav-bázis reakcióra: Kb = [BH+]e• [OH-]e /[B]e.
Minél nagyobb a bázisállandó számértéke, annál erősebb a bázis, mert az oldatban

levő hidroxidion-koncentráció annál nagyobb (kalcium-hidroxid: Kb = 3,74*10-3).
A gyengébb bázisok bázisállandója jóval kisebb (ammóniaoldat: Kb - 1,79*10-5).
bázisok Arrhenius szerint*: olyan vegyületek, amelyek oldódáskor hidroxidionokat

juttatnak a vizes oldatba, tehát az oldat hidroxidion-koncentrációját növelik. Az oldat
bázikus kémhatását a hidroxidionok okozzák.
bázisok Bronsted szerint*: protonfelvételre képes anyagok, többnyire protont felve

vő ionok és molekulák. A bázis a protonfelvétellel savvá alakul. Például az ammónia
a vízzel szemben bázis, mert oldódáskor protont vesz fel a vízmolekulától:
NH3 + H2O NH4+ + OH-
bomlás*: egy anyagból két vagy többféle termék keletkezik. Ha a bomlás megfordít
ható (reverzibilis), akkor disszociációnak nevezzük: H2CO3 CO2 + H2O
bontásfeszültség**: az elektrolízis megindulásához és végbemeneteléhez szükséges

feszültség. Jele: Ub, mértékegysége: volt (V).
Bronsted*, Johannes Nicolaus (1879-1947): dán fizikokémikus. A sav-bázis reakciók

ra új elméletet dolgozott ki, és kiterjesztette a sav-bázis fogalmát.
csapadékképződéssel járó reakció*: két, szabadon mozgó ionokat tartalmazó vizes

oldat elegyítésekor vízben rosszul oldódó csapadék keletkezhet:
Cu2+ + SO42- + 2 Na* + 2 OH- = 2 Na+ + SO42- + Cu(OH)2 (kék csapadék)
A csapadékkiválással az oldatban levő részecskék (ionok) száma csökken. A folyamat
egyirányúnak tekinthető.
Daniell-elem*: olyan galvánelem, amely réz- és cinkelektródból áll. A cinklemez 1 mol/dm3
koncentrációjú ZnSO4-oldatba, a rézlemez 1 mol/dm3 koncentrációjú CuSO4-oldatba
merül. Celladiagrammja: Zn(sz)|ZnSO4-oldat; CuSO4-oldat| Cu(sz)
diafragma*: porózus fal, amely elválasztja a két elektródot, megakadályozva az ol

datok keveredését, de az ionok diffúziója révén biztosítja az oldatokban a töltés
kiegyenlítődést (másodrendű vezetés). Lehet porózus agyaghenger vagy -fal is.
diffúzió*: valamely anyag részecskéinek egy másik anyag részecskéi közötti hőmoz
gással történő elkeveredése. A hőmérséklet emelésével és keveréssel a diffúzió meg
gyorsítható. Gáz- és folyékony halmazállapotú közegben nagymértékű, szilárdban
alig észlelhető két vagy több anyag diffúziója. A cukros teában a vízmolekulák, a tea
és a cukor molekulái, a sós levesben a víz és a többi alapanyag molekulái, illetve a
só ionjai keverednek egymással diffúzió révén. A teába tett cukor édes íze egy idő
múlva keverés nélkül is érezhető.
diszpergáló közeg*: az a nagyobb mennyiségben jelen lévő anyag, amelyben egy

másik anyagot szétoszlatunk. Lehet gáz, folyadék vagy szilárd anyag, pl. az ecetnél
a víz.
diszpergált anyag*: a közegben szétoszlatott anyag, amely lehet gáz, folyadék vagy
szilárd halmazállapotú, pl. az ecetnél az ecetsav.
diszperz rendszer*: olyan, legalább kétkomponensű rendszer, amelyben az egyik

komponens (összetevő vagy diszpergált anyag) a másikban (diszpergáló közeg) vala
milyen módon szét van oszlatva. A diszpergált részecskék mérete (rm) szerint lehet
durva diszperz rendszer (rm > 500 nm), kolloid rendszer (rm = 1-500 nm) és valódi
oldat (rm < 1 nm). 1 nm = 10-9 m.
diszperziós kolloid**: egy anyagnak valamilyen közegben való diszpergálásával (ap

rításával és szétoszlatásával) hozhatjuk létre. Mivel a közeg és a szétoszlatott anyag
is mindhárom halmazállapotú lehet, ennek megfelelően különböző jellegű és tulaj
donságú kolloid rendszerek alakulnak ki. Ha gázban apró folyadékcseppeket oszla
tunk szét, ködöt (vagy aeroszolt) kapunk. Ha apró szilárd részecskéket tartalmaz a
gáz, füstről beszélünk. Ha folyadékba finom eloszlásban gázt keverünk, hab jön
létre; folyadékban történő kisméretű szilárd anyag szétoszlatásával pedig lioszol (vagy
szuszpenzió) jön létre.
disszociáció*: ionvegyületek vagy dipólusmolekulák vízben való oldódása során el

lentétes töltésű, szabadon mozgó ionokra való szétesése. Akkor következik be, ha a
hidratáció során felszabaduló energia nagyobb vagy egyenlő, mint a rácsenergia vagy
a kovalens kötés energiája. Például a nátrium-klorid (konyhasó) vízben való oldódá
sakor hidratált Na+- és Cl- ionokra esik szét (disszociál), mivel az ionok hidratációs
energiájának értéke nagyobb, mint a kristály rácsenergiája. A dipólusmolekulákból
álló hidrogén-klorid-gáz is jól oldódik vízben, mert a hidratációs energia fedezi a
hidrogén és klór közötti kovalens kötés felbontásához szükséges energiát, ezért a
molekula hidratált H+- és Cl--ionokra esik szét. Az utóbbi esetben kémiai reakció is
végbemegy, mert a H+-ion datív kötéssel egy vízmolekulához kapcsolódik, és létrejön
a savas kémhatást okozó oxóniumion (H3O+).
disszociációfok**: az átalakulás, a disszociáció mértékét jelzi. A disszociált és a be
mérési koncentráció aránya. Jele: a, mértékegység nélküli szám, értéke 0 és 1 között
változik: α = c (disszociált)/c (bemérési). Ha a disszociáció 100%-os, akkor a disszo
ciációfok értéke: 1. A disszociációfok gyenge savak és bázisok esetében a savállandó,
a bázisállandó és a bemérési koncentrációk ismeretében kiszámítható. Ha egy c kon
centrációjú, egyértékű gyenge sav oldatában x mol/dm3 a disszociált molekulák kon
centrációja, akkor: Ks = x2/c - x. Ebből c és Ks ismeretében x kiszámítható, ezután
pedig az α = x/c összefüggésből a disszociációfok az adott hőmérsékleten. Ugyanígy

járhatunk el bázisok esetében is.
egyenletrendezés*: figyelembe kell venni a reakcióban szereplő anyagok helyes kép

letét, a tömegmegmaradás törvényét, az atomok átalakíthatatlanságának törvényét,
a töltésmegmaradás törvényét. Az egyenlet két oldalán az egyes anyagok elemi vagy
kötésben lévő atomjainak száma (sztöchiometriai szám) meghatározható, és így a két
oldal tömege is meg kell, hogy egyezzen. Például: H2 + Cl2 = 2 HCI. Ha a kémiai
egyenletben töltéssel rendelkező ionok vagy elektronok szerepelnek, akkor az egyen
let rendezésénél figyelembe kell venni a töltésmegmaradás törvényét is, vagyis a
töltések összegének mindkét oldalon azonosnak kell lennie. Például: Mg—>Mg2+ + 2 e-
esetén a jobb és a bal oldalon egyaránt 0 a töltések összege.
egyenletrendezés oxidációsszám-változás alapján**: a reakció során az oxidációs-

szám-változásoknak a sztöchiometriai és indexszámokkal szorzott algebrai összege
nulla: Zn + 2 HCI = ZnCI2 + H2 reakcióban a cink oxidációsszám-változása +2, a
hidrogén oxidációsszám-változása 2 •(-1) = -2. Az algebrai összeg: (-2) + (+2) = 0.
A 2MnO4- + 16H+ + 14CI- = 2Mn2+ + 4Cl- + 8H2O + 5 Cl2 reakcióban a mangán
oxidációsszám-változása (+7-ről +2-re): 2*(-5) = -10, a klór oxidációsszám-változása:
10 (+1) = +10. Az algebrai összeg: (-10) + (+10) = 0.
egyensúlyi koncentráció*: a kémiai reakcióban részt vevő anyagok egyensúlyban

mért koncentrációja. Jele: [ ]e, pl. [Ag+]e: az ezüstion egyensúlyi koncentrációja,
mértékegysége: mol/dm3.
egyesített gáztörvény**: a gázok állapothatározói közötti összefüggést írja le:

p*V/T= állandó. Adott n anyagmennyiségű gázra az összefüggés: p * V = n * R * T, ahol
R az egyetemes gázállandó: R = 8,314 J/K• mol.
egyesülés*: két vagy több kiindulási anyagból egyféle termék keletkezik:

H2 + Cl2 = 2 HCI
egyirányú kémiai reakciók*: azok a kémiai folyamatok, amelyeknél egyidejűleg csak

átalakulás történik. Elvben minden kémiai folyamat megfordítható, de a gyakorlatban
egyirányúnak tekintjük a csapadékképződéssel járó, a nyitott térben végrehajtott gáz
képződéssel járó folyamatokat, valamint az erős savak és erős bázisok között leját
szódó közömbösítési reakciókat is. Ezeknél visszaalakulásra gyakorlatilag nincs lehe
tőség.
elegy*: két- vagy többkomponensű, de egyfázisú, homogén keverék, például az alko
hol-víz elegy.
elektród*: elsőrendű vezetőből (fém vagy grafit) és vele közvetlenül érintkező másod
rendű vezetőből (elektrolit oldata vagy olvadéka) álló rendszer.
elektródpotenciál**: az elsőrendű vezető és az elektrolit közötti egyensúlyi poten
ciálkülönbség. Értéke a fémre jellemző. Jele: ε, mértékegysége: volt (V). Az elektród
potenciál abszolút értéke nem mérhető, de a különböző elektródok közötti potenciál
különbség igen. Ezért választottak egy olyan elektródot (standard hidrogénelektród),
amelynek az elektródpotenciálját nullának tekintik, és az összes többi elektród po
tenciálját ehhez viszonyítják.
elektrokémiai egyenérték*: az 1 C töltésmennyiség hatására leváló anyag tömege.

Értéke az anyagi minőségre jellemző. Jele: k, mértékegysége: g/C.
elektrokémiai korrózió*: a galvánelemhez hasonló jelenség. Ha két eltérő standard

potenciálú fém érintkezik egymással és érintkezési helyükre elektrolitoldat (savas eső,
talajvíz stb.) kerül, akkor a nagyobb redukálóképességű elem oxidálódik, ionná alakul
és feloldódik. Két különböző fém érintkezésekor, elektrolitoldat jelenlétében a korró
zió mindig gyorsabban megy végbe, mint egy fém esetén, mert ún. helyi elem (gal
vánelem) alakul ki, és a negatívabb standardpotenciálú fém által leadott elektronok
folyamatos felvétele meggyorsítja az oxidációs folyamatot (korrózió). A cinkkel bevont
vaslemez, a bádog esetében, ha a bevonat megsérül, és a bádogra nedvesség kerül,
akkor a negatívabb standardpotenciálú cink fog oxidálódni, és mindaddig megvédi
a vasat, ameddig el nem fogy.
elektrokémiai reakciók, folyamatok*: olyan heterogén redoxireakciók, amelyekben
az oxidáció és a redukció mindig a folyadék (elektrolit) és a szilárd anyag (elektród)
érintkezési, más szóval határfelületén megy végbe. A folyamatok térben egymástól
elkülönítve, elektrokémiai rendszerben zajlanak, miközben elektromos energia ter
melése vagy felhasználása történik, a kémiai és elektromos energia kölcsönös átala
kulása révén. Az elektrokémiai reakció nem azonos a kémiai redoxireakcióval, hanem
annak egy speciális esete:
Kémiai redoxireakció Elektrokémiai reakció

CuSO4 + Zn = Cu + ZnSO4 galváncella: anód: Zn = Zn2++ 2e"
katód: Cu2++ 2e- = Cu
elektrolízis: anód: 2CI" = Cl2 + 2e-
katód: Cu2+ + 2e- = Cu
közvetlen elektronátmenet elektronátadás és -felvétel térben
elkülönítetten megy végbe
energiaváltozás: hő- és fényenergia energiaváltozás: elektromos energia
közös: mindkettőnél egyidejűleg oxidáció és redukció megy végbe
elektrokémiai rendszer*: biztosítja a fémes vezetőn történő elektronátmenetet, az

anód- és katódtér elkülönítését és az elektrolitos (másodrendű) vezetést. Fajtái: gal-
váncella, elektrolizáló cella.
elektrolit*: olyan oldat vagy olvadék, amelyben szabadon mozgó, töltéssel rendel
kező részecskék (ionok) vannak, ezért az elektromos áramot jól vezeti. Ilyen például
a konyhasóoldat (Na+ és Cl-), vagy a dipólusos hidrogén-klorid vizes oldata.
elektrolitoldat*: szabadon mozgó ionokat tartalmazó oldat, pl. réz(ll)-szulfát vizes
oldata, amely szabadon mozgó Cu2+- és SO42--ionokat tartalmaz.
elektrolitolvadék*: szilárd anyag megolvasztásával keletkezett cseppfolyós halmaz

állapotú anyag, amely szabadon mozgó ionokat tartalmaz. Például a kristályos KNO3
hevítéskor olvadékká alakul.
elektrolizáló cella*: elektromos energiát kémiai energiává alakít át. Részei: elektró
dok (anód, katód), elektrolitoldat vagy -olvadék, fémes vezető, egyenáramú áram
forrás. Az elektródokon oxidáció (anód), illetve redukció (katód) megy végbe.
elektrolízis*: elektromos áram hatására az elektrolit oldata vagy olvadéka és az elekt

ródok határfelületén lejátszódó redoxireakciók összessége. Az elektrolízis során a
katódon redukció, az anódon oxidáció játszódik le. Ha az oldatban több azonos
előjelű töltéssel rendelkező ion van, akkor az elektródokon mindig az a változás
játszódik le, amelyik kevesebb energiát igényel. Az oxidáció és redukció elektrolizáló
cellában megy végbe, amely két fémből vagy más elsőrendű vezetőből (pl. grafit),
elektrolitoldatból vagy -olvadékból és egyenáramú feszültségforrásból áll.
elektromotoros erő*: a galváncella két elektródja közötti maximális potenciálkülönb

ség, amelyet akkor mérünk, ha a cellán nem folyik át áram. Jele: E, mértékegysége:
volt (V). Ennél mindig kisebb feszültséget mérünk (mert a cellán méréskor áram folyik
át), ez a feszültségérték a kapocsfeszültség.
elektronátmenettel járó reakciók: elektronfelvétellel és -leadással járnak. (A két fo

lyamat csak egyidejűleg mehet végbe.)
elektronképlet*: lásd Szerves kémia fejezet
elem*: lásd Anyagszerkezet fejezet
elemi cella**: a kristályrácsnak az a legkisebb térbeli egysége, amelyet a tér három

irányába, önmagával párhuzamosan eltolva, felépíthető az egész kristályrács. Az
elemi cella élhossza és az élek által bezárt szögek (rácsállandók) jellemzők az adott
kristályrácsra, az illető anyagra. Az elemi cellák közül leggyakoribb a kocka (pl. NaCl),
a négyzetes hasáb (pl. Sn) és a hatszöges (pl. grafit).
emulzió*: folyadékban folyadékot diszpergálunk: majonéz, tej, tejföl.
endoterm (hőelnyelő) reakció*: a kémiai reakció során a részt vevő anyagok (a rend
szer) belső energiája nő, a környezeté pedig csökken. A részt vevő anyagok energiát
vonnak el a környezettől. Ezek a kémiai folyamatok csak akkor mennek végbe, ha
folyamatos energiaátadás (pl. melegítés vagy elektromosenergia-közlés) történik. Pél
dául a víz elemeire, hidrogénre és oxigénre való bontása csak elektromos energia
hatására megy végbe, illetve a kálium-permanganát folyamatos melegítés hatására
bomlik oxigénre és egyéb összetevőkre.
endoterm oldódás*: az oldódás lehűléssel, energiaelnyeléssel jár. A rendszer oldódás

során energiát vesz fel a környezetétől. A hidratációs energia és a hőmozgás ener
giájának összege kisebb, mint a rácsenergia vagy gázoknál és folyadékoknál a mole
kulát összetartó kovalens kötés energiája. Például az ammónium-nitrát vízben való
oldása erős lehűléssel jár.
különálló ionok
(kJ/mol)
E. oldat
hidratált ionok
Δ0H
kristályrács
Eh<Er
endoterm oldódás
energiadiagram*: a rendszer kiindulási és végállapotának energiaszintjeit és az aktivá

lási energia nagyságát ábrázolja.
E‘ exoterm reakció E endoterm reakció

(kJ/mol) kiindulási anyag (kj/mol)
termék
termék
erős bázis*: általában ionvegyületek, amelyek közel teljes mértékben disszociálnak

fémionra és hidroxidionra. A hidroxidionnak nagy a protonfelvevő képessége. A ve-
gyület közel teljes mértékben disszociál. Vizes oldatában a hidroxidion-koncentráció
a bázis kiindulási koncentrációjának megfelelő érték. Ha cNaOH = 1 mol/dm3, akkor
[OH-] = 1 mol/dm3.
erős sav*: molekulájának nagy a protonleadó képessége, közel teljes mértékben

disszociál. Vizes oldatában az oxóniumion-koncentráció a sav kiindulási koncentrá
ciójának megfelelő érték. Ha cHCl = 1 mol/dm3, akkor [H3O+] = 1 mol/dm3.
exoterm (hőtermelő) reakciók*: a kémiai reakció során a részt vevő anyagok (a rend
szer) belső energiája csökken, a környezeté pedig nő. A részt vevő anyagok energiát
adnak át a környezetüknek. Az égések ilyen folyamatok. A szén elégetésekor energia
(hő) szabadul fel (fűtés).
exoterm oldódás*: az oldódás fel melegedéssel, energiafelszabadulással jár. A rend

szer oldódás során energiát veszít, hőt ad át a környezetnek. A hidratációs energia
és a részecskék hőmozgásából eredő energia összege nagyobb, mint a rácsenergia
vagy a molekulát összetartó kovalens kötés energiája. Például a szilárd nátrium-
hidroxid vízben való oldásakor erős felmelegedést észlelünk.
Faraday* Michael (1791-1867): angol kémikus és fizikus. 1831-ben felfedezte az

elektrolízis róla elnevezett mennyiségi törvényét (Faraday I. és II. törvénye), és tőle
származnak az elektrokémia szakkifejezései és a nevezéktana is.
Faraday I. és II. törvényének egyesítése*: m = M*l*t/z*F, ahol M = a leválasztott

anyag moláris tömege, z = az oxidációsszám-változás.
Faraday I. törvénye*: az elektrolízis során az elektródokon levált anyag tömege (m)

egyenesen arányos a cellán áthaladó töltésmennyiséggel (Q). Az arányossági té
nyező neve elektrokémiai egyenérték, jele: k. Matematikai összefüggéssel kifejezve:
m = k*Q. A cellán áthaladó töltésmennyiség (Q) az alkalmazott áramerősség (/) és
az elektrolízis időtartamának (t) szorzataként adódik: Q = l*t, tehát m = k*l*t, ahol
Q mértékegysége: coulomb (C), / mértékegysége: amper (A), t mértékegysége: sze-
kundum (s), m mértékegysége: gramm (g), k mértékegysége: g/C.
Faraday II. törvénye*: az elektrolizáló cellán áthaladt töltésmennyiség és az elekt

ródfolyamatban részt vevő elektronok anyagmennyisége arányos egymással. 1 mol
egyszeres töltésű ion semlegesítéséhez 96500 C töltésmennyiség szükséges. 1 mol
z töltésű ion semlegesítéséhez z*96500 C töltésmennyiség szükséges. A 96500 C

töltésmennyiség 1 mol elektron töltésével is megegyezik, és Faraday-számnak vagy
Faraday-állandónak nevezik. Jele: F, mértékegysége 96500 C/mol vagy 9,65 • 104 C/mol.
fázis*: a rendszer jól meghatározott felülettel elhatárolt részei. Például a víz és a

benzin két fázist alkot, mert nem elegyednek egymással.
felületi feszültség**: a folyadék belsejében levő molekulákat a szomszédos moleku

lák minden oldalról vonzzák, a felületi rétegekben lévőkre viszont csak a folyadék
belseje felé irányuló vonzóerő hat. Ebből adódik a felületi feszültség, amely a folya
dékok felületét csökkenteni igyekszik. Ha a molekulák között erős másodrendű kö
tések alakulnak ki, mint a víz esetében, akkor nagy a folyadék felületi feszültsége.
fémes vezető (galváncellában)*: fémhuzal, amely összeköti az elektródokat, és így

biztosítja az elektronok mozgását az elektródok között (elsőrendű vezetés).
fémrács*: rácspontjain pozitív töltésű fématomtörzsek (fémionok) vannak, amelyeket

delokalizált elektronok (elektronfelhő) tartanak össze. Emiatt jól vezetik a hőt és az
elektromosságot, és általában igen jól megmunkálhatok. A fémrács részecskéit vál
tozó erősségű fémes kötés tartja össze, ezért a részecskék mérete, valamint térbeli
elrendeződésének különbözősége miatt az olvadás- és forráspontjuk, illetve a ke
ménységük tág határok között változik. Vannak nagyon puha, késsel vágható fémek,
mint a nátrium és a kálium, viszont a króm nagyon kemény fém. Standard körülmé
nyek között általában szilárdak, kivéve a higanyt, amely szobahőmérsékleten csepp
folyós.
fémrács típusai*: tércentrált kockarács, lapcentrált kockarács vagy hatszöges (hexa-

gonális) rács.
fenolftalein*: sav-bázis indikátor. Savas és semleges oldatban színtelen, lúgos oldat

ban lilásvörös színű.
folyadékkristályok: átmenet a folyékony és szilárd halmazállapot között. Rendezett

részecskecsoportokkal rendelkező, de folyékony halmazállapotú anyag. Rendezett
részecskecsoportjai a kristályos anyagokhoz hasonlóvá teszik, de ezek a csoportok
egymáshoz képest párhuzamosan könnyen elmozdulnak, ezért a halmaz folyékony.
Az ilyen anyagok molekulái általában hosszú láncúak. A hőmérséklet változására
színük megváltoztatásával reagálnak, ezért hőmérők készítésére is használják ezeket.
Elektromosság hatására a fénytani tulajdonságaik is megváltoznak, emiatt elektronikus
kijelző berendezésekben használhatók (óra, tv-képernyő).
folyékony halmazállapot (folyadékok)*: a részecskék közötti kölcsönhatás kicsi, rez

gő, forgó mozgást végezhetnek, és elgördülhetnek egymáson. A közöttük levő köl
csönhatás jelentős, de nem elegendő ahhoz, hogy az állandó alakot biztosítsa (fel
veszik a tartóedény alakját). Térfogatuk viszont állandó, a környezeti paraméterektől
csak kismértékben függ.
forráspont*: azt a hőmérsékletet (adott nyomáson), amelyen egy anyag folyékony és

légnemű halmazállapotban is tartósan jelen van, az anyag forráspontjának, illetve
lecsapódási pontjának nevezzük. Ilyen például, amikor a vizet forraljuk 100 °C-on.
füst*: gázban szétoszlatott szilárd anyag, pl. levegőben koromszemcsék.
galváncella*: kémiai áramforrás, kémiai energiát elektromos energiává alakít át. Ré
szei: elektródok, fémes vezető, diafragma vagy sóhíd. Ha fogyasztót kapcsolunk rá,
galvánelemnek nevezzük.
anód Q katód
oxidáció redukció
porózus fal
diafragma
elektrolit elektrolit
gázhalmazállapot*: a részecskék közötti távolság igen nagy, a részecskék közötti

kölcsönhatás nagyon kicsi, elhanyagolható. A részecskék rezgő, forgó, egyenes vo
nalú, egyenletes mozgást végeznek a tér minden irányában, időnként rugalmasan
ütköznek. A gázok alakja és térfogata nem állandó, felveszik a tartóedény alakját és
térfogatát.
gázképződéssel járó reakció*: két, szabadon mozgó ionokat tartalmazó vizes oldat
nyitott térben történő elegyítésekor lejátszódó kémiai reakció során gáz-halmazállapo-
tú, illékony termék keletkezhet. A gáz-halmazállapotú termék eltávozik a rendszerből,
így az oldatban levő részecskék (ionok) száma csökken: 2 Na+ + S2- + 2 H+ + 2 Cl- =
= 2 Na+ + 2 Cl- + H2S (gáz). A folyamat nyitott térben egyirányúnak tekinthető.
gyenge bázis*: molekuláik protonfelvevő képessége gyengébb, mint az erős báziso

ké. Molekulájuk vízzel való reakciójakor egyensúlyi reakcióban hidroxidionok kép
ződnek. Gyenge bázis például az ammóniaoldat: NH3 + H2O NH4+ + OH-. Az
ammónia vizes oldatában a hidroxidion-koncentráció kisebb, mint a bemérési kon
centrációnak megfelelő érték. Híg oldatban a folyamat a hidroxidion képződése irá
nyába tolódik el.
gyenge sav*: molekuláik protonleadó képessége gyengébb, mint az erős savaké.

A gyenge savak vizes oldatban csak részben disszociálnak (egyensúlyi reakció). Gyen
ge sav például a szénsav és az ecetsav: CH3COOH + H2O CH3COO- + H3O+.
A szénsav és az ecetsav vizes oldatában az oxóniumion-koncentráció kisebb, mint
a bemérési koncentrációjának megfelelő érték. Híg oldatban a disszociáció mérté
ke nő.
hab*: folyadékban szétoszlatott gáz, pl. tojáshab, tejszínhab, borotvahab.
halmazállapot*: a halmazt alkotó részecskék minősége, a közöttük kialakuló kölcsön

hatások és a hőmozgás viszonya határozza meg, adott hőmérsékleten és nyomá
son.
hatszöges (hexagonális) rács*: hatszögalapú hasáb csúcsain és a hatszögek közepén

egy-egy, a hasáb térbeli középpontján átfektetett síkban három atomtörzs helyezke
dik el, a koordinációs szám 12. Az így kristályosodó fémekre (pl. Zn, Mg, Ni) jellem
ző, hogy ridegek és nehezen megmunkálhatok.
helyi elem*: két eltérő standardpotenciálú, elektrolitoldatba merülő, egymással köz

vetlenül érintkező fém által alkotott galváncella, amelyben a kisebb standardpoten
ciálú fém oxidációja (korrózió) megy végbe.
Hess*, Germain Henri (1802-1850): svájci születésű orosz kémikus, a róla elnevezett
termokémiai összefüggés, a Hess-tétel felfedezője.
Hess-tétel (termokémia főtétele)*: ha egy reakció többféle úton mehet végbe, a

reakcióhő független a részfolyamatok milyenségétől, sorrendjétől, a lefolyás időtarta
mától, csak a kiindulási és a végállapottól függ. Hess tételéből következik, hogy egy
megfordítható kémiai reakcióban az oda- és visszaalakulás reakcióhője ellentétes
előjellel ugyanakkora érték.
Hess tételének alkalmazási lehetőségei**: egy kémiai folyamat reakcióhője több

féleképpen számítható, a kötési energiákból, a képződéshőkből, esetleg bármilyen
körfolyamattal, de mindegyik módon ugyanahhoz az eredményhez jutunk.
A tétel segítségével a közvetlenül nem mérhető reakcióhők (képződéshők) is kiszá
míthatók. A CO képződéshője közvetlenül nem mérhető, de a Hess-tétel segítségé
vel kiszámíthatjuk, ismerve a CO2 egy és két lépésben való előállításának reakció
hőit:
I. C + O2 = CO2 = -394 kj/mol vagy
II./1 C + 0,5O2 = CO ΔrH2 = ? és
II./2 CO + 0,5O2 = CO2 ΔrH3 = -283 kj/mol
A kezdeti és végállapot az I. és II. esetben ugyanaz, ezért a Hess-tétel alapján:

ΔrH2 - ΔrH1 - ΔrH3 = -111 kJ/mol a CO képződéshője.
heterogén reakció*: a reakció a részecskék érintkezési felületén, a fázishatáron megy

végbe. Kétféle anyagi halmaz határfelületén lejátszódó reakció. Például ha vasat he
lyezünk réz(ll)-szulfát vizes oldatába, a reakció a fém (szilárd) és a vizes oldat (folya
dék) határfelületén megy végbe: Fe(sz) + CuSO4(aq) = Cu(sz) + FeSO4(aq)
heterogén rendszer*: többfázisú rendszer, amelyben határfelületek figyelhetők meg,

pl. folyóvíz és homok vagy liszt és cukor keveréke.
hidratáció*: az oldott anyag részecskéi (ionok, dipólusmolekulák) körüli vízburok

kialakulása, amely energiafelszabadulással jár. A kialakult vízburok neve hidrát-
burok.
hidratációs energia*: az egy mol oldatba jutott részecske hidratációját kísérő energia
változás. Jele: ΔrH1, mértékegysége: kJ/mol. A hidrátburok kialakulása energiafelsza
badulással jár.
hidrolízis*: olyan kémiai reakció, amelynek során valamilyen só anionja vagy kation
ja lép protolitikus (sav-bázis) reakcióba a vízmolekulákkal. A víz gyenge sav és gyenge
bázis jellegének következménye. A vízmolekula protont ad át a só anionjának vagy

protont vesz fel a só kationjától. A hidrolizáló só vizes oldatának kémhatása savas
vagy lúgos. A vízhez képest gyengébb savból és erős bázisból, illetve a vízhez képest
gyengébb bázisból és erős savból keletkezett sók hidrolizálnak.
CH3COONa = CH3COO- + Na+

csak a gyenge sav (ecetsav) anionja lép reakcióba a vízzel:
CH3COO- + H2O CH3COOH + OH- a vizes oldat kémhatása lúgos
NH4CI = NH4+ + Cl-

csak a gyenge bázis (ammóniaoldat) kationja lép reakcióba a vízzel:
NH4+ + H2O NH3 + H3O+ a vizes oldat kémhatása savas
A sót képező sav és bázis sav-, illetve bázisállandójának összehasonlításával lehet

pontosan eldönteni, hogy milyen kémhatású a vizes oldat. Az ammónia és az ecet
sav bázis-, illetve savállandói pontosan megegyeznek, ezért az ammónium-acetát
(CH3-COONH4) vizes oldatának kémhatása semleges.
homogén reakció*: egy fázisban, a gázok vagy a folyadékok belsejében lejátszódó
reakció. Sósav vizes oldata + nátrium-hidroxid vizes oldata = nátrium-klorid + víz
HCI(aq) + NaOH(aq) = NaCI(aq)
homogén rendszer*: egyfázisú rendszer, például az egykomponensű, kémiailag

tiszta anyagok, szén, alkohol, szén-dioxid-gáz, vagy többkomponensű, de egyfázisú
rendszerek a valódi oldatok, a gázkeverékek és az oldatelegyek.
hőmérséklet*: jele: T, mértékegysége: Kelvin, amelynek jele: K. A mindennapi gya

korlatban használatos a °C (Celsius-fok) is.
ideális gázok*: a részecskék közötti kölcsönhatás elhanyagolható.
ionegyenlet*: a reakció lényegét emeli ki azzal, hogy csak a reakcióban ténylege

sen részt vevő ionokat, molekulákat, atomokat, illetve azok kémiai jeleit tünteti fel:
Ag+ + Cl” = AgCI
ionrács*: a rácspontokban pozitív és negatív töltésű ionok helyezkednek el, amelye

ket erős elektromos vonzóerő, ionkötés tart össze. Így ezek az anyagok általában
kemények, ridegek, nem megmunkálhatok. Olvadáspontjuk magas, szobahőmérsék
leten szilárdak. Az elektromos áramot csak olvadékban vagy vizes oldatukban veze
tik. Köznapi ionkristályos anyag a konyhasó (NaCI) és a mészkő (CaCO3).
ionvándorlás**: az elektroliton áthaladó egyenáram hatására történő ionmozgás.

A pozitív töltésű ionok (kationok) a negatív pólus, a negatív töltésű ionok (anionok)
a pozitív pólus felé vándorolnak. A poláris molekulák mindkét pólus felé, de a pólus
töltésével ellentétes töltésű részükkel vándorolnak.
katalizátor*: olyan anyagok, amelyek azáltal növelik a reakció sebességét, hogy ki
sebb aktiválási energiát igénylő útra vezetik azt. A katalizátorok részt vesznek a reak
cióban, valamelyik kiindulási anyaggal kölcsönhatásba lépve átmeneti terméket ké
peznek, de végül változatlan állapotban nyerhetők vissza. A katalizátorok a kémiai
egyensúlyt nem befolyásolják. Például a kénsavgyártásnál a 2SO2 + O2 = 2SO3
folyamat csak vanádium-pentoxid (V2O5) katalizátor mellett megy végbe. A kén
dioxid a katalizátortól veszi át az oxigént, amit az a levegőből pótol, így a reakció

végén változatlan formában visszamarad.
katód*: olyan elektród, amelynél az elsőrendű vezető felületén redukció megy vég
be. A galváncellánál a katód a pozitív pólus.
katódos fémvédelem*: a védendő fémet egy kisebb (negatívabb) standardpotenciálú

fémmel kapcsoljuk össze. Ilyenkor a védőfém oldódik, a másik, a védendő fém nem
károsodik mindaddig, amíg a hozzá kapcsolt védőfém el nem fogy. A védendő fém
a kialakuló galvánelem katódja, a védőfém pedig az anódja (helyi elem).
kémhatás*: savas, lúgos vagy semleges lehet. Milyenségét vizes oldatban - adott
hőmérsékleten - az oxónium- és a hidroxidionok egymáshoz viszonyított egyensúlyi
koncentrációja szabja meg. Mértékét a pH-val jellemezzük.
kémiai átalakulás feltételei*:

- A reakcióba lépő anyagok részecskéi kapcsolatba kerüljenek, ütközzenek egy
mással.
- Az ütköző részecskék megfelelő energiával rendelkezzenek.
- A részecskék megfelelő irányból ütközzenek.
Ha a három feltétel teljesül, akkor bekövetkezik a „hasznos ütközés", végbemegy a
kémiai reakció.
kémiai egyenlet*: a kémiai reakciók vegyjelekkel és/vagy képletekkel történő leírá

sára szolgál. Minőségi és mennyiségi jelentése is van.
kémiai egyensúlyt befolyásoló tényezők*: ha egy dinamikus egyensúlyt megzava

runk, akkor a rendszerben olyan átalakulás indul meg, amely az okozott változással
ellentétes irányú, és annak mértékét csökkenti az eredeti állapot visszaállításáig (Le
Chatelier-Braun-elv). Az egyensúlyi állapotot befolyásolhatja a kiindulási anyagok
vagy termékek koncentrációjának megváltozása (Ac), a hőmérséklet-változás (AT) és
bizonyos esetekben a nyomásváltozás (Ap). A kiindulási anyagok koncentrációjának
növelése az átalakulás irányába tolja el a reakciót, a hőmérséklet-csökkentés az exo-
term, a hőmérséklet-növelés pedig az endoterm reakció irányába. Gázok között, zárt
térben lejátszódó reakcióknál anyagmennyiség-változás (molszámváltozás) esetén a
nyomásnövelés a molszámcsökkenést eredményező reakció (a lenti reakciónál a fel
ső nyíl), a nyomáscsökkentés a molszámnövelő reakció (a lenti reakciónál az alsó
nyíl) irányába tolja el az egyensúlyi reakciót:
3 H2(g) + N2(g) 2 NH3(g)

3 mol + 1 mol 2 mol
4 mol 2 mol
kémiai egyensúly, dinamikus egyensúly*: az egyensúlyi állapotban az átalakulási és

visszaalakulási, tehát az ellentétes irányú kémiai folyamatok nem állnak le, de sebes
ségük egyenlővé válik, így a rendszerben levő anyagok koncentrációja egyensúlyban
már nem változik. A kémiai egyensúly mozgó, dinamikus egyensúly. A H2 + l2 2 Hl
folyamatra az egyesülés sebessége: v1 = k1 [H2] • [l2], a hidrogén-jodid bomlásának
sebessége: v-1 = k-1[Hl]2. Egyensúlyban: v1 = v-1 = k1[H2]e*[l2]e = k-1[Hl]e
2
kémiai reakció*: azok a változások, amelyeknél az egymással reagáló anyagokban

a kémiai kötések egy része felbomlik, és új kémiai kötések kialakulásával új tulajdon
ságú anyagok keletkeznek. Az atomrácsos szén és a molekuláris oxigén reakciójakor
a C-C és az 0=0 kötések felbomlanak, és C=O kötések alakulnak ki. A szénnek
oxigénnel való egyesülése tehát kémiai reakció, amelynek során az eredeti kiindulási
anyagokétól (halmazokétól) eltérő tulajdonságú szén-monoxid- vagy szén-dioxid-gáz
keletkezik.
kémiai reakciók típusai*: a kémiai reakciók többféle szempont szerint csoportosít

hatók:
1. a reakció lejátszódásának helye és a fázisok száma szerint: homogén és heterogén
reakció;
2. a kiindulási anyagok és a termékek száma szerint: egyesülés, bomlás, disszociáció;
3. a reakciót kísérő energiaváltozás előjele szerint: exoterm és endoterm;
4. a reakció sebessége szerint: pillanatszerű, mérhető idő alatt végbemenő és végtelen
lassan végbemenő reakciók;
5. a reakciók iránya szerint: egyirányú vagy megfordítható és egyensúlyra vezető
reakciók;
6. részecskeátmenet szerint: sav-bázis-, redoxireakciók;
7. vizes oldatban végbemenő részecskeszám-változással járó reakciók: csapadékképző
dés, gázfejlődés, komplexképződés.
képződéshő*: annak a reakciónak a reakcióhője, amelyben egy vegyület 1 mólja

standard körülmények között stabilis elemeiből képződik. Jele: ΔkH, mértékegysége:
kj/mol. 25 °C-on és 0,1 MPa nyomáson stabilis állapotú elemek (pl. szilárd jód, nit
rogéngáz) képződéshője: 0 kJ/mol.
keverék*: többkomponensű, egy- vagy többfázisú diszperz rendszer. Az egyfázisú

homogén, a többfázisú heterogén rendszer. Pl. sóoldat, cukoroldat (homogén), vas-
por-kénpor keveréke (heterogén).
kolloid rendszerek*: homogén és heterogén rendszerek között helyezkednek el.

A kolloid rendszerekben az alkotórészek mérete 1 és 500 nm között van. Kolloid
rendszer a tej, a kocsonya, a habok stb.
komplexképződéssel járó reakció**: vízben rosszul oldódó csapadék és egy ligan-

dumot tartalmazó vizes oldat között végbemenő olyan folyamat, amelyben a csa
padék vízben jól oldódó, nehezen disszociálódó komplex formájában feloldódik:
AgCI(sz) + 2 NH3 [Ag(NH3)2]+ + Cl-
komponens*: egyféle részecskékből álló anyag. A kémiailag tiszta anyag mindig egy-
komponensű, mert egyféle atomokból vagy molekulákból épül fel.
konstitúciós képlet*: lásd Szerves kémia fejezet
koordinációs szám**: a kristályrácsot alkotó részecskék közvetlen szomszédainak

(atomtörzs, molekula, ellentétes töltésű ion) száma. A rácsállandók mellett a kristály
rács jellemzésére szolgáló számérték. A nátrium-klorid kristályrácsában a koordiná
ciós szám: 6. Minden nátriumiont hat kloridion és minden kloridiont hat nátriumion
vesz körbe.
korrózió*: a fémtárgyak felületéről kiinduló és a fém belseje felé haladó oxidációs

redukciós folyamat, ami a fém oxidációját (fémionképződés), így annak tönkremene
telét jelenti. A negatívabb (kisebb) standardpotenciálú fémek elektrolit (nedvesség)
jelenlétében könnyen oxidálódnak, korrodeálódnak.
korrózióvédő fémbevonat*: a fémek felületén kialakított, korrózió ellen védő, össze

függő fémbevonat, amely a védendő fémet elzárja a nedvességtől, a levegő oxigén
jétől és más korróziót okozó hatásoktól. A fémbevonat sérülése esetén a bevonó fém
és a védendő fém standardpotenciáljának egymáshoz való viszonya szerint a fémbe
vonat elfogyásáig teljes védelem (ha a bevonat standardpotenciálja a védendő fémnél
negatívabb), vagy gyors korrózió történik (ha a bevonat standardpotenciálja a védendő
fémnél pozitívabb).
köd*: gázban diszpergált folyadék.
közömbösítés*: savak és bázisok egymással való reakciója. A reakció lényege: az

oldatban levő hidrogénionok (pontosabban oxóniumionok) és hidroxidionok rosszul
disszociáló vízmolekulákká kapcsolódnak össze: H3O+(aq) + OH-(aq) = 2 H2O(f).
A közömbösítés a sav-bázis titrálások elvi alapja.
kristályos anyag*: olyan anyag, amelynek részecskéi szabályos rendben, egy képze
letbeli térháló pontjaiban helyezkednek el, kristályrácsot alkotnak. A kristályrácsnak
azok a pontjai, ahol a részecskék elhelyezkednek, a rácspontok. A kristályrácsot
felépítő részecskék minősége szerint atomrácsot, fémrácsot, ionrácsot és molekula
rácsot különböztetünk meg. A kristályrácsban a részecskék helyhez vannak kötve, a
rácsponton rezgőmozgást végeznek. A rácspontokban levő részecskék között meg
határozott nagyságú összetartó erő működik, ezért a kristályos anyagok éles olvadás
ponttal rendelkeznek.
lakmusz*: sav-bázis indikátor. Savas oldatban piros, semleges oldatban ibolyaszínű,

lúgos oldatban kék.
lapcentrált kockarács*: az atomtörzsek a kocka csúcsain és a lapok középpontjában

vannak, a koordinációs szám 12. Az így kristályosodó fémek (pl. Al, Ag, Au) jellem
ző tulajdonsága a jó megmunkálhatóság, kovácsolhatóság, nyújthatóság.
Le Chatelier-Braun-elv*: más néven a legkisebb kényszer elve: dinamikus egyen

súlyban levő rendszer megzavarása annak a folyamatnak kedvez, amelyik a zavaró
hatást csökkenteni igyekszik.
lúgos kémhatás*: vizes oldatban adott hőmérsékleten a hidroxidionok egyensúlyi

koncentrációja nagyobb, mint az oxóniumionok egyensúlyi koncentrációja, pH > 7.
makromolekulás kolloidok**: makromolekulák és polimerek oldatai. Velük bőveb

ben a szerves kémiában foglalkozunk. A mindenki által jól ismert tojásfehérje (mak
romolekula) makromolekulás kolloid. Lásd még ->fehérjék
megfordítható vagy egyensúlyra vezető kémiai reakciók*: azok a kémiai folyamatok,

amelyekben egyidejűleg átalakulás és visszaalakulás is történik (megfordítható idegen
szóval reverzibilis). A kémiai egyenletben a folyamat megfordíthatóságát úgy jelöljük,
hogy az egyenlőségjel helyett <==>-t nyilat írunk.
mérhető idő alatt lejátszódó reakciók*: a reakció végbemenetele időigényes, pél

dául a brómos víz hangyasavval reagálva lassan, de láthatóan elszíntelenedik:
HCOOH + Br2 = CO2 + 2 HBr
metilnarancs**: sav-bázis indikátor. Savban piros, semleges oldatban narancssárga,

lúgban sárga színű.
moláris térfogat*: egy mol anyag térfogata adott nyomáson és hőmérsékleten. Jele:
Vm, mértékegysége: cm3/mol vagy dm3/mol. A moláris térfogat az adott anyag térfo
gatának és anyagmennyiségének a hányadosa, adott hőmérsékleten és nyomáson.
A gázok moláris térfogata független az anyagi minőségtől (Avogadro-törvény), a fo
lyadékok és szilárd anyagok moláris térfogata az anyag minőségétől függően minden
anyagra más és más. A gázok moláris térfogata anyagi minőségüktől függetlenül
25 °C-on és standardnyomáson 24,50 dm3/mol. Ugyanezen a hőmérsékleten és nyo
máson a cseppfolyós vízé 18,00 cm3/mol, a szilárd nátriumé 23,70 cm3/mol.
moláris tömeg*: jele: M, mértékegysége: g/mol; M = m/n = tömeg/anyagmennyiség.

A moláris tömeg adott anyag tömegének és anyagmennyiségének a hányadosa. Lásd
még—►moláris térfogat
molekularács*: a rácspontokon önálló molekulák vannak. A kristályrácsban a mole

kulákat változó erősségű másodrendű kötőerők tartják össze. Ezek erőssége döntően
befolyásolja a molekularácsos anyagok tulajdonságait. A molekularácsos anyagok
olvadás- és forráspontja általában alacsony, de vannak szobahőmérsékleten és lég
köri nyomáson szilárd molekularácsos anyagok is (kén, jód, naftalin, cukor). Sok a
folyékony és gáz-halmazállapotú molekulakristályos anyag, ilyen például a víz, szén
dioxid, hidrogén, oxigén. Ezek csak az olvadáspontjuk alatti hőmérsékleten rende
ződnek kristályrácsba (pl. a víz 0 °C alatti hőmérsékleten szilárd jéggé alakul). Az
elektromos áramot a molekularácsos anyagok sem szilárd, sem megolvadt állapotban
nem vezetik.
nagyon (végtelen) lassú reakciók*: a reakció mérhető idő alatt nem megy végbe,
például a hidrogén és oxigéngáz között a vízképződés szobahőmérsékleten és stan
dardnyomáson.
nem elektrolitok*: olyan oldatok, amelyekben szabadon mozgó, töltéssel rendelkező

részecskék nincsenek, ezért az elektromos áramot nem vezetik. Ilyen például a cuk
ros víz, a szén-tetrakloridos jódoldat.
normálállapot**: 0 °C hőmérséklet és standardnyomás.
nyomás*: jele: p, mértékegysége: Pascal, amelynek jele: Pa.
oldáshő**: azzal az energiaváltozással egyenlő, amely akkor következik be, ha 1 mol

anyagból végtelen híg oldatot készítünk. Jele: Δ0H, mértékegysége: kJ/mol. Az oldott
anyag részecskéinek olyan távol kell lenniük egymástól, hogy kölcsönhatásuk elha
nyagolható legyen, máskülönben további oldószer hozzáadásakor újabb energiavál
tozást tapasztalnánk. Ezt takarja a végtelen híg oldat elnevezés, így az oldáshő defi
níció egyértelművé válik. Exoterm oldódásnál az oldáshő értékének előjele negatív,
endotermnél pozitív. Az oldáshő értékét szilárd kristályos anyagok vízben való oldása
kor a rácsenergia és a hidratációs energia algebrai összege adja meg. A hőmérséklet

növelésével az endoterm oldáshőjű anyagok oldhatósága nő, az exotermeké csökken.
oldatok*: többkomponensű homogén rendszerek, oldószerből és oldott anyagból állnak.
oldatok összetétele*: az oldott anyag és az oldat arányát fejezi ki százalékban vagy

koncentrációban (tömegszázalék, térfogatszázalék, anyagmennyiség-százalék, tömeg
koncentráció, anyagmennyiség-koncentráció).
oldhatóság*: 100 g oldószer által adott hőmérsékleten feloldható anyag tömege vagy
adott hőmérsékleten telített oldat tömegszázalékos összetétele (100 g adott hőmér
sékleten telített oldatban levő oldott anyag tömege). Az anyagok oldhatósága az ol
dószer és az oldott anyag anyagi minőségétől, a hőmérséklettől és gázok esetében
ezenkívül a nyomástól is függ. Apoláris molekulájú oldószerben, apoláris molekulá
jú anyagok oldódnak jól, poláris molekulájú oldószerben pedig poláris molekulájú
anyagok. Hasonló a hasonlóban oldódik! A hőmérséklet növelésével az endoterm
oldáshőjű anyagok oldhatósága nő, az exotermeké csökken. A gázok oldékonysága
a hőmérséklet növelésével általában csökken, a nyomás növelésével nő.
hőmérséklet (°C)
oldódás*: az oldószer és az oldott anyag kölcsönhatásának következménye. Az oldó

szer és az oldott anyag részecskéi diffúzió révén elkeverednek egymással. Az oldó
szerben és az oldott anyagban a részecskéket összetartó kölcsönhatások (pl. a víz
molekulákat összetartó hidrogénkötés vagy ionkristályos vegyületeknél az ionos
kötések) megszűnnek. Az oldószer és az oldott anyag részecskéi között új, az elő
zőeknél erősebb kölcsönhatások alakulnak ki. Az oldódás lehet fizikai vagy kémiai
változás. Pl. a konyhasó oldódása vízben csak fizikai változás, az anyagok kémiai
tulajdonságai nem változtak meg. Az alkotórészek fizikai változással (pl. bepárlás,
desztillálás) visszanyerhetők. Egyes anyagok oldódáskor kémiai reakcióba is lépnek
a vízzel (pl. szén-dioxid-, klórgáz), ilyenkor új anyag(ok) keletkezik(nek) (pl. szénsav
a szén-dioxid vízben való oldódása során).
oldódás egyensúlya (dinamikus egyensúly)**: az egyensúlyi rendszerben (oldattal
érintkező gáz vagy szilárd anyag) az oldódás és a kristálykiválás (gázok oldódása
esetén a gáz párolgásának) sebessége megegyezik. Az oldódási egyensúlyban levő
oldat telített oldat, amelynek összetétele az adott hőmérsékletre vonatkozó oldható

ságnak felel meg. A dinamikus egyensúlyban levő rendszer megzavarása annak a
folyamatnak kedvez, amelyik a zavaró hatást csökkenteni igyekszik (Le Chatelier-
Braun-elv). Ha az oldódás endoterm, akkor a rendszer felmelegítése az oldódás
irányába tolja el az egyensúlyi folyamatot, mivel a rendszer az egyensúlyi állapot
visszaállítására újabb anyagmennyiség feloldásával hőt von el a környezetből. Az
endoterm oldáshőjű anyagok oldékonysága tehát a hőmérséklet emelésével nő. El
lenkező esetben, ha az oldódás exoterm, akkor a rendszer hűtésével segíthetjük elő
az oldódást. Az exoterm oldáshőjű anyagok oldékonysága tehát a hőmérséklet csök
kentésével nő.
oldódási sebesség*: időegység alatt, adott mennyiségű oldószerben feloldódott ol

dott anyag mennyisége. Az oldódási sebesség függ a hőmérséklettől, az oldószertől,
az oldódó anyag részecskéinek méretétől és a keveréstől.
oldószer*: a diszpergáló közeg, amelyben a szétoszlatás történik. A diszpergáló közeg

sok esetben folyadék. Az oldatban az oldószer a nagyobb mennyiségben jelen levő
összetevő, például a só vizes oldatában a víz.
oldott anyag*: a diszpergált, szétoszlatott anyag. Az oldatban az oldott anyag a ki

sebb mennyiségben jelen levő összetevő(k), például a cukros vízben a cukor, vagy a
tengervízben a sók.
olvadáspont*: azt a hőmérsékletet (adott nyomáson), amelyen egy anyag folyékony

és szilárd halmazállapota is tartósan jelen van, az anyag olvadáspontjának, illetve
fagyáspontjának nevezzük. Ilyen például az olvadó jég 0 °C-on.
oxidáció (anyagszerkezeti értelmezés)*: tágabb értelemben az oxidáció elektron

leadással járó folyamat: Mg + Cl2 = Mg2+ + 2CI-. Mg - Mg2+ + 2e-, ez elektronleadás,
oxidáció. A magnéziumatom által leadott elektronokat a klóratomok veszik fel, és
kloridionná alakulnak (redukció).
oxidáció (korábbi felfogás)*: oxigénnel való egyesülés (pl. 2 Mg + O2 = 2 MgO) vagy

hidrogénelvonás (példa a szerves kémiában). Lásd még-> oxidáció (anyagszerkezeti
értelmezés)
oxidációs szám*: egy atom tényleges vagy névleges (fiktív) töltésének számértéke.
Az elemek atomjainak oxidációs száma kötött állapotban mindig 0 (a H2-ben a
H-atom oxidációs száma 0 vagy a fémnátrium - Na - oxidációs száma 0). Az egy
szerű ionok oxidációs száma az ion töltésszámával egyenlő (Na+-ion oxidációs száma
+1). A molekulában vagy összetett ionban kötött atom oxidációs száma annak a név
leges töltésnek a számértéke, amelyet úgy kapunk, hogy a kötő elektronpárokat
gondolatban a nagyobb elektronegativitású atomhoz rendeljük (H2O-ban az oxigén
oxidációs száma -2, a hidrogéneké +1). Egy molekulán belül az atomok oxidációs
számainak az indexszámokkal szorzott algebrai összege mindig 0. A víz esetében:
(-2) + 2 (+1) = -2 + 2 = 0. Néhány atom jellemző oxidációs száma vegyületeiben: az
alkálifémeké mindig +1, az alkáliföldfémeké mindig +2, az oxigéné általában -2 (ki
vétel pl. a peroxidokban, ahol -1); a hidrogéné általában +1 (kivéve a hidridekben,
ahol -1).
oxidálószer (anyagszerkezeti értelmezés)*: az elektront felvevő anyag, amelyik a

redoxireakció során redukálódik. A magnézium + klór reakcióban a klór az oxidáló
szer: Mg + Cl2 = Mg2+ + 2CI-. Elektront felvehet vagy leadhat atom, ion vagy mo
lekula is. Az, hogy egy reakcióban adott anyag felvesz vagy lead elektront, mindig
a reakciópartnertől függ. Például a Fe2+-ion a fémcinkkel szemben oxidálószerként
viselkedik: Fe2+ + Zn - Fe + Zn2+, a klórral szemben pedig redukálószerként:
2 Fe2+ + Cl2 = 2 Fe3+ + 2Cl-
oxidálószer (korábbi felfogás)*: oxigénleadásra, hidrogénfelvételre képes anyag.

A CuO + H2 = Cu + H2O reakciónál az oxidálószer a CuO, amely a hidrogént vízzé
oxidálja, mialatt rézzé redukálódik.
összegképlet*: a vegyület alkotóelemeinek anyagmennyiség-arányát fejezi ki. Az in

dexek ebben a képletben a vegyületet felépítő részecskék számarányát jelentik (a
legkisebb egész számok arányában). A NaCl-vegyület 1:1 anyagmennyiség-arányban
tartalmaz Na+- és Cl--ionokat, a CO21:2 anyagmennyiség-arányban szén- és oxigén
atomokat.
pH*: az oxóniumion-koncentráció 10-es alapú logaritmusának a mínusz egyszerese:

pH = -lg [H3O+]. A vizes oldatok kémhatásának számszerű jellemzésére szolgáló
érték. A lúgoldatokban célszerű először a pOH-t (a hidroxidion-koncentráció 10-es
alapú logaritmusának -1-szerese) meghatározni. A pOH és a pKv (a vízionszorzat
10-es alapú logaritmusának-1-szerese) segítségével kiszámíthatjuk a pH-t. 25 °C-on:
pKv = pOH + pH = 14.
pillanatszerű reakció*: pillanatszerű gyorsasággal mennek végbe, például a csapa

dékképződéssel járó reakciók: AgNO3 + HCI = AgCI + HNO3
rácsenergia*: 1 mol kristályos anyag szabad, gáz-halmazállapotú részecskékre törté

nő bontásához szükséges energia. Jele: Er, mértékegysége: kJ/mol. A kristályos anyag
részecskéi közötti összetartó erőt jellemzi.
reakcióhő*: a reakcióegyenletben feltüntetett mennyiségű, minőségű és halmazálla

potú anyagok átalakulásakor bekövetkező energiaváltozás. Jele: ΔrH, mértékegysége:
kJ/mol. Értéke pozitív vagy negatív előjelű lehet, a rendszer energiaváltozásának (nö
vekedés, illetve csökkenés) megfelelően. A reakcióhőt megkapjuk, ha a termékek
sztöchiometriai számokkal megszorzott képződéshőértékeinek összegéből levonjuk
a kiindulási anyagok (reagensek) képződéshőinek a megfelelő sztöchiometriai szá
mokkal megszorzott összegét:
CH4(g) + 2 O2(g) = CO2(g) + 2 H2O(g)
-75 0 -394 -242
A képletek alá írt számok a képződéshőket jelentik kJ/mol-ban (standardállapotban).
A folyamat reakcióhője standardállapotban:
ΔrH = [-394 + 2(-242) - (-75 + 0)] = -803 kJ/mol
Az exoterm folyamatok reakcióhője mindig negatív, mert a rendszer belső energiája
csökken, a környezeté pedig nő. Az endoterm folyamatok reakcióhője mindig pozitív,
mert a rendszer belső energiája nő, a környezeté pedig csökken. A reakcióhő értékét
az egyenletben szereplő sztöchiometriai számokkal elosztva, megkapjuk az adott
állapotban az anyag 1 moljára vonatkozó reakcióhőt kJ/molban.
reakciósebesség*: arányos a reakcióban részt vevő vagy keletkező különböző anya

goknak adott hőmérsékleten, egységnyi térfogatban, időegység alatt bekövetkező
koncentrációváltozásával. Jele: v, mértékegysége: mol/dm3*s. Képlettel kifejezve:
v = Δn/Δt, ahol An az időegység alatt bekövetkező koncentrációváltozás mol/dm3-
ben kifejezve. Vannak pillanatszerű gyorsasággal, mérhető idő alatt és végtelen lassan
végbemenő reakciók. A reakciósebesség függ a reagáló anyagok minőségétől, a rea
gáló anyagok pillanatnyi koncentrációjától (ütközések száma), a hőmérséklettől (ma
gasabb hőmérsékleten nagyobb energiával rendelkeznek a részecskék, nagyobb
energiával ütköznek, több a hatásos ütközés) és a katalizátortól.
reakciósebességi egyenlet**: többféle kiindulási anyag esetén a reakciósebesség ál

talában arányos a sztöchiometriai számok abszolút értéke szerinti hatványon vett
koncentrációk szorzatával:
A H2(g)+ l2(g) = 2 Hl(g) reakcióra v = k [H2] [l2], vagy
A 2 NO(g) + Cl2(g) = 2 NOCI(g) reakcióra v = k [NO]2 • [Cl2]
A reakciósebességi állandó(k) értéke adott reakcióra, adott hőmérsékleten és adott

katalizátor esetén állandó érték.
redoxireakció*: az oxidáció és a redukció összevont neve, mivel a két folyamat egy

mást feltételezi. Az oxidáció és a redukció egy időben megy végbe. Kovalens vegyü
letek (molekulák) között végbemenő redoxireakciók részleges elektronátadással jár
nak, oxidációsszám-változással értelmezhetők. Az az atom oxidálódik, amelyiknek
az oxidációs száma nő, és az az atom redukálódik, amelyiknek az oxidációs száma
csökken: MnO4- + 5 Fe2+ + 8 H+ - Mn2+ + 5 Fe3+ + 4 H2O. A redoxireakció során a man
gán oxidációs száma +7-ről +2-re csökkent (redukció), a vas oxidációs száma +2-ről
+3-ra nőtt (oxidáció).
redukálószer (anyagszerkezeti értelmezés)*: az elektront leadó anyag, amelyik a

redoxireakció során oxidálódik. A magnézium + klór reakciónál a magnézium
a redukálószer, amelyik elektronleadással magnéziumionná oxidálódott: Mg + Cl2 =
= Mg2+ + 2CI-. Elektront felvehet vagy leadhat atom, ion vagy molekula. Az, hogy egy
reakcióban adott anyag felvesz vagy lead elektront, mindig a reakciópartnertől függ.
Például a Fe2+-ion a fémcinkkel szemben oxidálószerként viselkedik: Fe2+ + Zn =
= Fe + Zn2+, a klórral szemben pedig redukálószerként: 2 Fe2+ + Cl2 = 2 Fe3+ + 2 Cl-
redukálószer (korábbi felfogás)*: oxigénfelvételre, hidrogénleadásra képes anyag.

A 2 Mg + CO2 = 2 MgO + C folyamatnál a redukálószer a Mg. A magnézium az
oxigént vegyületeiből is képes elvonni. Ebben az esetben a szén-dioxidból történt az
oxigénelvonás, minek következtében a szén-dioxid szénné redukálódott. A két folya
mat egymást feltételezi, mert oxigénfelvétel (oxidáció) csak akkor történhet, ha egy
másik anyag ezt leadja, tehát redukálódik.
redukció (anyagszerkezeti értelmezés)*: tágabb értelemben elektronfelvétellel járó

folyamat: Mg + Cl2 = Mg2+ + 2 Cl-, Cl2 + 2e- = 2 Cl-, ez elektronfelvétel, redukció.
A magnéziumatomok által leadott elektronokat a klóratomok veszik fel, és klorid
ionokká alakulnak (redukció). A magnéziumatomokból elektronleadással magnézium
ionok lesznek (oxidáció).
redukció (korábbi felfogás)*: oxigénleadás vagy hidrogénfelvétel.

CuO + H2 = Cu + H2O. Lásd még—> redukció (anyagszerkezeti értelmezés)
relatív sűrűség*: két különféle anyag (1., 2.) azonos körülmények (p} - p2, T} = T2)
között mért abszolút sűrűségének a hányadosa. Jele: ρrel, értéke mértékegység nélküli
szám. Gázok esetében a moláris térfogatok (azonos hőmérsékleten és nyomáson)
egyenlők, tehát a relatív sűrűség a moláris tömegek hányadosaként adódik. Például
a hidrogéngáznak oxigéngázra vonatkoztatott relatív sűrűsége:
MH2/MO2 = 2 g/32 g = 1/16
savak Arrhenius szerint*: azok a vegyületek, amelyek oldódáskor hidrogénionokat

juttatnak a vizes oldatba, tehát az oldat hidrogénion-koncentrációját növelik. Az oldat
savas kémhatását a hidrogénionok okozzák.
savak Bronsted szerint*: proton leadásra képes anyagok, többnyire protont leadó
ionok és molekulák. A sav protonleadással bázissá alakul. A sav-bázis fogalom rela
tív. Egy anyagot csak akkor nevezhetünk savnak, ha ismerjük a reakciópartnerét,
amellyel szemben savként viselkedik. Például a hidrogén-klorid a vízzel szemben sav,
mert oldódáskor protont ad át a vízmolekulának: HCI + H2O H3O+ + Cl“
savak és bázisok értékűsége*: azt mutatja meg, hogy a savak és bázisok egy-egy
molekulájából maximálisan hány H+-ion (H3O+-ion), illetve hány OH-ion kerül az
oldatba disszociáció során. Egyértékű sav: HCI, HNO3, CH3COOH, egyértékű bázis:
NaOH, KOH, NH3-oldat. A többértékű savak és bázisok több lépésben, fokozatosan
disszociálnak: pl. H2SO4 + H2O HSO; + H3O+, HSO; + H2O SO42’ + H3O+
savállandó**: az adott sav egyensúlyi állandója és a vízkoncentráció szorzata meg

adott hőmérsékleten. Értéke jellemzi a sav erősségét. Jele: Ks, mértékegysége a
sav-bázis folyamat egyensúlyi állandójának mértékegységétől függ: Ks = K-[H2O],
ha a vízkoncentrációt (|H2O]-t) állandónak tekintjük. Ks = az adott sav-bázis reak
cióra jellemző állandó érték, adott hőmérsékleten. A savállandót kifejező tört a
tömeghatás törvénye alapján, adott hőmérsékleten a HA + H2O A + H3O+
sav-bázis reakcióra: Ks = [A~]e- [H3O+]e/ [HA]e. Ks számértéke minél nagyobb, annál
erősebb savról van szó, hiszen akkor az oxóniumion-koncentráció is nagy (kénsav:
Ks1 = 102). A gyengébb savak savi állandója jóval kisebb (szénsav: KS1 = 4,3-10-7).
savas kémhatás*: vizes oldatban adott hőmérsékleten az oxóniumionok egyensúlyi

koncentrációja nagyobb, mint a hidroxidionok egyensúlyi koncentrációja, pH < 7.
sav-bázis indikátorok*: a vizes oldatok kémhatásának kimutatására szolgálnak. Pro

tonleadásra és -felvételre képes vegyületek. Ennek során szerkezetük és színük is
megváltozik. A leggyakrabban használt sav-bázis indikátorok: a lakmusz, a fenolfta
lein, a metilnarancs és az univerzális indikátor.
sav-bázis párok*: a sav-bázis egyensúlyi rendszerben a savak és a belőlük képződő

bázisok sav-bázis párokat alkotnak, például a következő sav-bázis reakcióban:
HNO3 + H2O NO3 + H3O+

sav, bázis2 bázis, sav2
AHNO3-NOí és a H3O+-H2O sav-bázis pár.

sav-bázis reakciók (protolitikus folyamatok)*: proton- (hidrogénion-) átadással járó

folyamatok. A sav és a bázis elnevezés ebben az esetben nem a vegyületek egy
meghatározott csoportját jelöli, hanem a vegyület molekulájának vagy ionjának a
reakcióban játszott szerepét fejezi ki. A protolitikus folyamatok mindig megfordít
hatok.
semlegesítés**: ha a közömbösítési folyamat semleges kémhatást eredményez, vagyis

a reakció végbemenetele után az oldatban levő oxóniumionok és hidroxidionok
egyensúlyi koncentrációja megegyezik. Erős sav és erős bázis sztöchiometrikus - azaz
megfelelő anyagmennyiség-arányú - reakciója esetén a kapott oldat kémhatása sem
leges.
semleges kémhatás*: vizes oldatban, adott hőmérsékleten az oxóniumionok és a

hidroxidionok egyensúlyi koncentrációi egyenlők, pH = 7.
sóhíd*: a galváncella két félcelláját köti össze, így biztosítva az ionok diffúziója révén
az oldatokban a töltéskiegyenlítődést (másodrendű vezetés). Lehet elektrolittal (pl.
KCI, KNO3) átitatott szűrőpapír vagy elektrolitot tartalmazó géllel megtöltött üveg
U-cső.
Sorensen* Peter Laurits (1868-1939): dán kémikus, a pH fogalmának bevezetője

(1909).
standardállapot*: 25 °C hőmérséklet és standardnyomás. Az anyagok fizikai állan

dóit (pl. sűrűség, moláris térfogat) mindig standardállapotra vonatkoztatva adják
meg.
standard elektromotoros erő*: a galváncella két elektródja között 25 °C-on és

standardnyomáson mért feszültségkülönbség, ha az ionok koncentrációja az elekt
rolitoldatokban 1,00 mol/dm3; a standardpotenciál-értékekből kiszámítható:
E = E01(katód) - E02(anód).
standard fémelektród*: fémes vezető 25 °C hőmérsékletű, saját ionjait tartalmazó,

1,00 mol/dm3 koncentrációjú oldatba merül.
standard hidrogénelektród (vonatkoztatási elektród)*: finom eloszlású platinával

bevont platinalemez, amely 1,00 mol/dm3 oxóniumion-koncentrációjú oldatba merül,
amelyen 25 °C-os és 0,1 MPa nyomású hidrogéngázt buborékoltatnak keresztül.
standardnyomás*: 0,1 MPa vagy 101 kPa nyomás.
standardpotenciál*: a vizsgált standard elektródból és a standard hidrogénelektród

ból álló galváncella elektromotoros ereje az elektród standardpotenciálja. Jele: E°,
mértékegysége: volt (V).
standardpotenciálok és a redoxireakciók iránya*: a standardpotenciál-értékek össze

hasonlítása tájékoztat a redoxireakciók önkéntes lejátszódásának irányáról vizes ol
datban. A nagyobb standardpotenciálú nemfémes elem oxidálni képes az oldatban
levő kisebb standardpotenciálú nemfémes elem ionjait. A kisebb (negatívabb) stan
dardpotenciálú fém redukálni képes a nagyobb (kevésbé negatív) standardpotenciálú
fém (vagy hidrogén) oldatban levő ionjait.
szárazelem*: olyan galvánelem, amelyben az elektrolit szilárd vagy kocsonyás álla

potú.
szerkezeti képlet*: lásd Anyagszerkezet fejezet
szilárd halmazállapot*: a részecskék egymástól való távolsága általában kisebb, a

közöttük fellépő kölcsönhatás viszont jóval nagyobb, mint a folyadékoknál. A szilárd
halmazállapotú anyagok kristályosak és amorfok lehetnek. A kristályos anyagokban
a részecskék csak rezgőmozgást végezhetnek, amorf anyagokban esetleg lassú elgör-
dülés is lehetséges. A szilárd anyagok alakja és térfogata ezért állandó, a térfogat a
környezeti paraméterektől (p, T) csak kismértékben függ.
szolvatáció*: az oldott anyag részecskéi körüli oldószer- (nem víz!) molekulákból álló
burok kialakulása, amely általában energiafelszabadulással jár. A kialakult oldószer
burok neve szolvátburok.
sztöchiometriai egyenlet*: a reakciókban részt vevő anyagok vegyjeleit vagy

sztöchiometriai képleteit tartalmazza (minőségi jelentés), és a reagáló és keletkezett
anyagok anyagmennyiség-arányait tünteti fel (mennyiségi jelentés, sztöchiometriai
szárrí). Az egyenlet bal oldalára felírjuk a reagáló anyagok (kiindulási anyagok) vegy-
jelét vagy képletét, a jobb oldalára pedig a keletkezett anyagok (termékek) vegyjelét
vagy képletét. Pl.: AgNO3 + HCI = AgCI + HNO3
sztöchiometriai szám*: a reakcióban szereplő anyagok anyagmennyiség-arányát fe

jezi ki.
szuszpenzió*: folyadékban szilárd anyag, pl. rostos gyümölcslé.
tapasztalati és molekulaképlet*: a vegyület alkotóelemeinek arányán kívül azt is

kifejezi, hogy a vegyület egy molekulája melyik elem atomjából hányat tartalmaz.
Például a hidrogén-peroxid összegképlete HO lenne az összegképlet 1:1-es aránya
alapján, de ismerve a tényleges molekulaszerkezetet, a H2O2 képlet fejezi ki a való
ságban önállóan létező molekula összetételét. A molekulát alkotó atomok vegyjelét
egymás mellé írjuk, a vegyjel utáni alsó indexbe írt szám azt jelöli, hogy hány atom
van belőle a molekulában, pl. H2O (víz), CuSO4 [réz(ll)-szulfát], C2H6 (etán).
telítetlen oldat*: ha az adott térfogatú oldatban az adott anyagból, az adott hőmér

sékleten még további mennyiség feloldódik.
telített oldat*: ha az adott térfogatú oldatban az adott anyagból az adott hőmérsék

leten további mennyiség már nem oldódik fel. A szilárd - fel nem oldott - anyag és
a vele érintkező telített oldat között dinamikus egyensúly van, vagyis az oldódás és
a kristálykiválás sebessége megegyezik.
tércentrált kockarács*: az atomtörzsek a kocka csúcsain és térbeli középpontjában
helyezkednek el, a koordinációs szám 8. Az így kristályosodó fémek (pl. Fe, Ba, K)
jellemző tulajdonságai az atomtörzs méretétől és a kötés jellegétől függnek.
térfogat*: jele: V, SI szerinti mértékegysége: köbméter, amelynek jele m3; ezenkívül
használják a dm3-t és a cm3-t is.
térfogati kontrakció**: az oldódás során bekövetkező térfogatváltozás, általában

-csökkenés. Folyadékok elegyítésekor fordul elő, hogy a kapott elegy térfogata nem
egyezik meg a komponensek térfogatainak összegével. Például az alkohol-víz elegy
esetében az alkoholmolekulák oldódáskor beépülnek a hidrogénkötésekkel össze
kapcsolódó vízmolekula-csoportok közötti hézagokba, és így a helykihasználás ked
vezőbb lesz. A szorosabb illeszkedés okozza a térfogatcsökkenést. (A vízmolekulák
közötti hidrogénkötések élettartama az állandó hőmozgás miatt rövid, ezért a mo
lekulacsoportok folytonosan változnak, felbomlanak, újjáalakulnak, így jönnek létre
a hézagok). Az alkoholmolekulák hidrogénkötéseket is kialakítanak a vízmoleku
lákkal.
térfogatszázalék*: azt fejezi ki, hogy 100 cm3 oldatban hány cm3 oldott anyag van.
Jele: φ%.
térfogattört*: az oldott anyag és az oldat térfogatának (cm3) hányadosa. Jele: φ.
termokémia*: a kémiai folyamatok energiaváltozásainak mennyiségi leírásával fog

lalkozik.
termokémiai egyenlet*: a termokémiai egyenletben a vegyjel, képlet mellett fel kell
tüntetni az anyagok halmazállapotát és a reakció során bekövetkező energiaváltozás
értékét is: 2 H2(g) + O2(g) = 2 H2O(g); ΔrH = -484 kj/mol
töltésmegmaradás törvénye*: a rendszer töltéseinek összege az anyagok kémiai át

alakulása után is állandó marad. Ha a kémiai egyenletben töltéssel rendelkező ionok
vagy elektronok szerepelnek, akkor a töltések összegének az egyenlet bal és jobb
oldalán azonosnak kell lennie.
tömeghatás törvénye*: egyensúlyi állapotban a termékek megfelelő hatványon vett

egyensúlyi koncentrációinak szorzata osztva a kiindulási anyagok megfelelő hatvá
nyon vett egyensúlyi koncentrációinak a szorzatával, állandó érték. Ez adott hőmér
sékleten a kémiai reakció egyensúlyi állandója. Jele: K, mértékegysége minden reak
cióra más és más lehet.
A H2 + l2 2 Hl reakciónál egyensúlyban az ellentétes reakciók sebességének
egyenlőségéből az következik, hogy: k1 [H2]e * [l2]e = k-1 HI]e2.
Erre a reakcióra K mértékegysége: (mol/dm3)2/mol/dm3 * mol/dm3 = 1, tehát mérték
egység nélküli szám.
tömegmegmaradás törvénye*: zárt rendszerben a rendszer tömege az anyag kémiai
átalakulása után is állandó marad.
tömegszázalék*: azt fejezi ki, hogy 100 g oldatban hány gramm oldott anyag van.
Jele: w%.
tömegtört*: az oldott anyag és az oldat tömegének (g) hányadosa, jele: w.
túltelített oldat**: forrón telített oldat lassú hűtésével előállítható olyan oldat, amely
az adott hőmérsékleten telített oldaténál több oldott anyagot tartalmaz. Ez nem sta
bil állapot, a legkisebb rázás vagy belehullott porszem hatására megindul a felesleg
ben levő oldott anyag kiválása egészen a telített állapot eléréséig.
tüzelőanyag-cella*: olyan galváncella, amely állandó üzemanyag- (H2- és O2-) ada

golás esetén folyamatosan működik. Az egyik oldalon betáplált hidrogén és a másik
oldalon adagolt oxigén (levegő) platinakatalizátor segítségével atomokra bomlik, majd
az egyik elektródon a hidrogén elektronleadással protonná (oxidáció), a másik elekt
ródon az oxigén elektronfelvétellel oxidionná (redukció) alakul. A leadott és áramló
elektronok biztosítják az elektromos energiát, miközben a protonok az oxidionokkal
vízzé egyesülnek.
Tyndall* John (1820-1893): angol fizikus, Michael Faraday munkatársa volt. Eleinte
a kristályok mágneses tulajdonságait tanulmányozta, de 1859-ben a különböző gázok
hőelnyelő és hősugárzó képességét kezdte vizsgálni. A nagy molekulák és a por
fényszórását is vizsgálta, ezt a jelenséget ma Tyndall-effektusnak nevezik. Kísérletek
kel támasztotta alá, hogy az ég kék színét a légkör molekuláin szóródó napsugarak
okozzák.
Tyndall-effektus: a kolloid oldatok oldalról megvilágítva fényszóródást, opalizálást

mutatnak. Ha összetett fénysugár halad át olyan részecskéket tartalmazó közegen,
amelyben a részecskék átmérője 1-500 nm között van (kolloid rendszer), a szórt fény
kék. Ez okozza a dohányfüst kék színét is. Nagyobb részecskeátmérőnél a szórt fény
polikromatikus marad. A jelenséget John Tyndall után nevezték el. A mosószeres víz,
a tej hígítva, a búzasör, a szappan vagy a fogkrém oldata ugyanezt a tulajdonságot
mutatja.
univerzális indikátor (oldat vagy papír)*: több sav-bázis indikátor keverékoldata vagy
az oldattal átitatott papír. Savban piros, semleges oldatban sárgászöld, lúgban kékes
zöld-kék színű. Keverék jellege miatt a színváltozás fokozatos.
védő oxidréteg*: a fém felületén levő stabil, összefüggő oxidréteg, ami megvédi a
fémet a további korróziótól.
vegyület*: különböző atomokból álló molekulákból vagy különböző ionokból fel
épülő anyagi halmaz, pl. konyhasó (NaCI), kénsav (H2SO4).
viszkozitás (belső súrlódás)**: a folyadékok mozgékonyságának, önthetőségének

mértéke. A molekulák között fellépő másodrendű kötőerők szabják meg. Nem azo
nos a sűrűséggel, a glicerin például nagy viszkozitású, de kis sűrűségű anyag.
vízionszorzat**: a víz autoprotolízisére a tömeghatás törvénye alapján felírhatjuk az

egyensúlyi állandót: K = [H3O+]e [OH-]e/[H2O]e2 . A reakcióban a víz mennyisége olyan
kismértékben változik, hogy adott hőmérsékleten állandónak tekinthetjük, és össze
vonhatjuk az egyensúlyi állandóval, és így egy újabb állandót, a vízionszorzatot kap
juk. Jele: Kvíz, mértékegysége: (mol/dm3)2, levezetve: K- [H2OJe = Kvíz = [H3O+]e [OH“]e
25 °C-on Kvíz - 10’14 (mol/dm3)2. A vízionszorzat alapján az egyik ion (oxónium-
vagy hidroxidion) koncentrációjából meghatározható a másik ion koncentrációja.
Tiszta vízben az oxónium- és hidroxidionok koncentrációja megegyezik, 25 °C-on:
[H3O+]e = [OH]e = 10~7mol/dm3.
zárt rendszer*: az anyagok ki és beáramlása gátolt, a rendszerből anyag nem távoz

hat el, és nem kerülhet bele.
Zsigmondy Richard* (1865-1929): magyar származású osztrák-német vegyész. Nem

Magyarországon született, nem is nálunk nevelkedett, és tudományos pályáját sem
Magyarországon futotta be. Szülei azonban magyarok voltak, és ő is tudott magyarul.
Családja, rokonsága ébren tartotta benne a magyarságtudatot, erről nyilatkozataiban
is többször megemlékezett, ezért tekinthetjük magyarnak. A kolloid oldatok heterogén
természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott, a modern kolloid
kémiában alapvető jelentőségű módszereiért, az ultramikroszkóp felfedezéséért
1925-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat.
SZERVETLEN KÉMIA 50
acél*: 1,7 tömeg% széntartalmú vas. A nyersvasból magas hőmérsékleten oxigén

befúvatásával a széntartalmat szén-dioxiddá alakítják. Az oxigén az egyéb szennye
zőket is oxidálja, ebből lesz a salak. Az acél ötvözésével saválló, hőálló, korrózióálló
(Cr-, Ni-tartalmú) acélokat állítanak elő.
adszorpció*: az a folyamat, amelynek során szilárd anyagok a felületükön (nagy

fajlagos felület esetén) gázmolekulákat vagy oldatok egyes komponenseit kötik
meg.
affinitás (kémiai)*: vegyülési hajlam. A hidrogénnek az oxigénnel való vegyülési

hajlama, azaz az oxigénhez való affinitása olyan nagy, hogy még vegyületeiből, egyes
fém-oxidokból is elvonja azt. Az affinitás latin eredetű szó, rokonságot, hasonlóságot
jelent. A kémiai affinitás fogalmát Albertus Magnus (1193-1280) alkotta meg.
agyagásványok*: fémszilikát ásványok mállástermékei.
aktív szén*: vízgőzzel kezelt, megnövelt felületű, mesterséges szén.

alkálifémek*: atomjaik vegyértékhéj-szerkezete: ns1. Fehér vagy szürkés színű, fém
fényű, szilárd elemek. Lapcentrált kockarácsot alkotnak. Könnyűfémek, a Li, Na, K
sűrűsége a víznél is kisebb. A sűrűség a rendszám növekedésével nő. Lágy, késsel
könnyen vágható fémek. Olvadás- és forráspontjuk viszonylag alacsony (az atomtör
zsek között kicsi az összetartó erő), a rendszám növekedésével csökken. Az elektro
mosságot nagyon jól vezetik. Standardpotenciáljuk a hidrogén standardpotenciáljánál
negatívabb, ezért redukáló hatásúak. Kis elektronegativitásuk miatt vegyértékelekt
ronjaik a legkönnyebben gerjeszthetők a fémek közül, erősen festik a színtelen lángot.
A vegyértékelektron nagyon könnyen leszakítható, könnyen képeznek +1 töltésű
színtelen kationokat. Vegyületeik is általában színtelenek, csak a színes aniont tartal
mazók színesek (pl. K2Cr2O7). A szabad levegőn könnyen oxidálódik a Na, K, Rb és
a Cs, ezért ezeket levegőtől elzárva, petróleum alatt tartják. A Li lassan oxidálódik,
ezért zárt üvegben tárolják. Klórral és kénnel is reakcióba lépnek, kloridok (NaCI) és
szulfidok (K2S) keletkezése közben. Vízzel nagyon hevesen reagálnak (exoterm), a
reakció hevessége a rendszám növekedésével nő: 2 Me + 2 H2O = 2 MeOH + H2.
(A kálium esetében a fejlődő hidrogén meg is gyullad.) Híg savakkal is hevesen rea
gálnak. A nemfémes elemekkel, a vízzel és a híg savakkal való reakcióik redoxi
reakciók. Az alkálifémek a lúgok vízmolekuláival redoxireakcióba lépnek, fém-hid-
roxid és hidrogén képződése közben. Vegyületeik általában vízben nagyon jól ol
dódnak. A nátrium és a kálium biogén elem. A káliumionok a sejtek belsejében, a
nátriumionok a sejten kívüli térben vannak nagyobb koncentrációban. A szervezet
vízegyensúlyában, a szívritmus szabályozásában, az oxigénszállításban stb. is fontos
szerepük van. Fontosabb vegyületeik: a konyhasó (NaCI), a kálisó (KCI), a glaubersó
(Na2SO4) és a salétrom (NaNO3). Az alkálifémeket kloridjaik olvadékából elektrolí
zissel állítják elő.
alkálifémek oxigénnel való reakciója (oxidok, peroxidok, szuperoxidok)**: oxigén

ben elégetve, a lítium oxidot (Li2O), a nátrium peroxidot (Na2O2), a kálium szuper-
oxidot (KO2) képez. A peroxidokban a peroxidion [O-O]2- két elektron felvételével,
a szuperoxid-anion [O-O]- egy elektron felvételével keletkezett az oxigénmoleku
lából.
51 SZERVETLEN KÉMIA
alkáliföldfémek*: atomjaik vegyértékhéjának szerkezete ns2, a vegyértékhéj alatti

elektronhéj telített. Kis elektronegativitású atomokból álló elemek, vegyértékelekt
ronjaik gerjeszthetők, ezért jellemző lángfestésük van. Különböző típusú rácsban
kristályosodnak. Fehér, szürkés színű, fémfényű, viszonylag puha, jól alakítható köny-
nyűfémek. Olvadás- és forráspontjuk nem túl magas, értéke függ a rácstípustól. A vi
szonylag alacsony értékek ellenére elektronegativitásuk, sűrűségük, olvadás- és for
ráspontjuk jóval magasabb, mint az alkálifémeké. Megmunkálhatóságuk is a
rácstípustól függ. Elektronleadással +2 töltésű, színtelen kationokat képeznek. Jó
redukálószerek, standardpotenciál-értékük negatív. Reakciókészségük az oszlopban
lefelé haladva nő. Szabad levegőn a bárium gyorsan oxidálódik, ezért petróleum alatt
tárolják. A kalcium és a stroncium lassan oxidálódik, ezért zárt üvegben tartják.
A berillium és a magnézium felületén védő oxidréteg alakul ki, amely megvédi a
fémet a további oxidációtól. Meggyújtva oxigénnel reagálnak, és magnézium-oxid
(MgO), kalcium-oxid (CaO), illetve bárium-peroxid (BaO2) keletkezik. A vizet a beril
lium nem, a magnézium csak a forrás hőmérsékletén, a kalcium és a csoport többi
tagja hidegen is jól bontja, hidrogén fejlődése közben (redoxireakció): pl. Ca + 2 H2O =
= Ca(OH)2 + H2. A alkáliföldfém-hidroxidok vízben általában rosszul oldódnak. Az
alkáliföldfémek híg savakkal redoxireakcióba lépnek hidrogén keletkezése mellett.
Kloridjaik olvadékából elektrolízissel állítják elő az alkáliföldfémeket. Fontosabb ve
gyületeik: magnezit (MgCO3), dolomit [CaMg(CO3)2], mészkő (CaCO3), gipsz
(CaSO4-2 H2O), fluorit (CaF2), keserűsó (MgSO4). Vízben jól oldódnak a kloridok és
a nitrátok, a karbonátok és a szulfátok rosszul vagy nem oldódnak. A berillium, a
bárium és a stroncium vízben oldódó vegyületei mérgezőek. A rádium radioaktív
sugárzás közben bomlik. A rádiumot Marie és Joliot Curie fedezte fel 1898-ban.
A kalcium és a magnézium nélkülözhetetlen az élő szervezet számára. A véralvadás
ban, az ingerületvezetésben, az izmok működésében komoly szerepük van. A szív
működést és a vérkeringést is szabályozzák. A kalcium a csontok felépítésében is
részt vesz.
állandó keménység*: a kalcium- és magnézium-hidrogén-karbonáton kívül a többi,

vízben oldott kalcium- és magnéziumsókból (MgCI2, CaCI2) származó kalcium- és
magnéziumionok okozzák.
allotrópia*: egy elemnek vagy vegyületnek többféle molekulaszerkezetű vagy külön

böző rácstípusú változatban való előfordulása. Az ózon (O3) az oxigén (O2) eltérő
molekulaszerkezetű allotrop módosulata, a grafitnak viszont a rácsszerkezete tér el a
gyémántétól, tehát a grafit a gyémánt allotrop módosulata. Kristályszerkezeti eltérést
mutat a kén két allotrop módosulata, a rombos és a monoklin kén is.
alumínium (Al)*: a III. főcsoport eleme. Atomjának vegyértékhéj-szerkezete: 3s23p1.
Ezüstfehér, jól megmunkálható, hengerelhető, nyújtható könnyűfém. A hőt és az
elektromosságot kiválóan vezeti. Sűrűsége kicsi, olvadáspontja sem túl magas. Kis
elektronegativitása és negatív standardpotenciálja miatt igen reakcióképes, vegyüle-
teiben általában +3 oxidációs számmal szerepel, a +3 töltésű ionja színtelen. A levegő
oxigénjével reagálva felületén összefüggő oxidréteg alakul ki (passziválódás), amely
megvédi a környezeti hatásoktól (korrózió). Ha a védőréteget HgCI2-vel eltávolít
juk, akkor a vízzel is könnyen redoxireakcióba lép: 2 Al + 6H2O = 2 AI(OH)3 + 3 H2.
Híg savakkal is redoxireakcióban reagál: 2 Al + 6 HCI = 2 AICI3 + 3 H2. Tömény oxi

dáló savakban passziválódik. A nemfémes elemek közül az oxigénen kívül, melegít
ve a halogén elemekkel is reakcióba lép: 2 Al + 3 Cl2 = 2 AICI3. Vegyületei általában
színtelenek, rosszul oldódnak (kivételek az alkáli fémionokkal alkotott kettős sók, a
timsók). Az alumínium a természetben elemi állapotban nem, csak vegyületeiben
fordul elő. Az agyagásványok lényeges eleme, de a legnagyobb alumíniumtartalmú
ásvány a bauxit, amely összetételét tekintve víztartalmú alumínium-oxid (Al2O3 • XH2O).
Fontos alumíniumásvány a kriolit (Na3AlF6), az alumíniumgyártás egyik segédanyaga.
A korund (Al2O3) színtelen, nagyon kemény ásvány, színezett fajtái drágakövek, pl. a
rubin, a zafír. Az alumíniumot és ötvözeteit nagy mennyiségben elektromos vezeté
kek, lemezek, fóliák készítésére használják. Ötvözeteiből háztartási eszközök, gép
alkatrészek, közlekedési eszközök, csövek készülnek. Nagy mennyiséget használ fel
a repülőgépgyártó ipar is. Az alumíniumvegyületek a táplálékkal, az ivóvízzel juthat
nak szervezetünkbe. Az oldható alumíniumvegyületek a szervezetbe jutva egészség
károsító hatásúak, feltehetően szerepük van az Alzheimer-kór kialakulásában. Az
alumínium savakban és lúgokban is oldódik, ezt az alumíniumedények használatánál
figyelembe kell venni. Savas eső hatására megnőhet az ivóvizek alumíniumtartalma,
alumíniumgyártás*: alapanyaga a bauxit. Két fő lépése a timföldgyártás és a timföld

elektrolízis. A timföldgyártás lépései a bauxit őrlése, feltárása NaOH-val (az alumí
nium komplex formájában oldódik, a szennyező anyagok nem), ülepítés, szűrés
(a szennyezőktől való elválasztás), a szűrlet hígítása, az Al(OH)3-csapadék kiválása,
majd szűrése. Szűrés után az alumínium-hidroxidot 1200-1300 °C-on való izzítással
timfölddé alakítják. A timföld elektrolíziséhez a timföldet az 1000 °C-on olvadó
kriolitban oldják, és az olvadékot grafitbéléses kádban (katód) grafitrúd anód mellett
elektrolizálják. Az elektrolízishez 5-7 V-os, 13 000-35 000 A-es áram szükséges.
Katódreakció: 2AI3+ + 6 e- = 2AI, anódreakció: 3O2“ = 30 + 6 e“. Az elektrolizáló
kádban összegyűlő olvadt alumíniumot a felette levő kriolitolvadék védi meg a visz-
szaoxidálódástól.
alumínium-hidroxid [Al(OH)3]*: fehér, szilárd csapadék, vízben nem oldódik. Nát-
rium-hidroxid feleslegben (lúgban) tetrahidroxo-aluminát-komplex formájában ol
dódik: AI(OH)3 + OH- <==> Al(OH)4-. Savakkal reakcióba lép, só és víz képződik:
Al(OH)3 + 3 HCI = AICI3 + 3 H2. Az alumíniumgyártás alapanyaga.
alumínium-oxid (Al2O3)*: fehér, szilárd anyag. Vízben nem oldódik. A természetben

bauxit (AI2O3 • xH2O) formájában fordul elő. Ebből készül a timföld és az alumínium.
A timföld tiszta, vízmentes alumínium-oxid (Al2O3). Ebből állítják elő a fémalumíniu
mot. A természetben előforduló kristályos alumínium-oxid a korund, amely nagyon
kemény, magas olvadáspontú anyag. A rubin és a zafír szennyező anyagok által szí
nezett alumínium-oxidok, drágakövek.
alumínium reakciója lúggal (akva- és hidroxokomplexek)**: az alumínium amfoter

elem, a híg savakon kívül lúgoldattal (NaOH) is reakcióba lép hidroxokomplex (tetra-
hidroxo-aluminát) keletkezése közben: 2 Al + 2 NaOH + 6H2O = 2 Na[AI(OH)4] + 3 H2.
A reakció két lépésben megy végbe. Először egy redoxireakció játszódik le az alumí
nium és a víz között, majd a keletkezett alumínium-hidroxid a hidroxidionnal hid-
roxokomplexet képez. Az alumínium-hidroxid savban és lúgban is oldódik, ezért
amfoter hidroxid. Az alumíniumion nemcsak a hidroxidionokkal, hanem a vízmole

kulákkal is komplexet képez: [AI(H2O)6]3+ akvakomplex.
alumínium sűrűsége, megmunkálhatósága**: a viszonylag nagy atomsugarú és kis

atomtömegű alumínium atomtörzsek lapcentrált kockarácsot alkotnak. Ez az oka az
alumínium kis sűrűségének. A rácsban az egyes fémrétegek kis erő hatására képesek
elcsúszni egymáson, ezért az alumínium nagyon jól nyújtható, hengerelhető .
amalgámok*: a higany különböző fémekkel alkotott ötvözetei.
ammónia (NH3)*: a nitrogén hidrogénnel alkotott, kovalens kötésű molekulavegyü-

lete. A molekulában a nitrogén oxidációs száma: -3. A nitrogénatom 3 pár nélküli
elektronja a 3 hidrogénatommal 1-1 σ-kötést alkot, és marad egy nemkötő elektron
párja. A molekula térszerkezete háromszög alakú piramis, aszimmetrikus felépítésű.
A nitrogén-hidrogén-kötések polárisak, a molekula is erős dipólus. 0,1 MPa nyomá
son lehűtve -33,5 °C-on folyadékká, -77,7 °C-on színtelen kristályokká alakul. Szilárd
halmazállapotban molekularácsot alkot. Színtelen, kellemetlen, szúrós szagú, a leve
gőnél jóval kisebb sűrűségű gáz (20 °C és 0,1 MPa nyomáson). Könnyen cseppfolyó
sítható. Nagy a párolgáshője, mert cseppfolyós halmazállapotban a molekulák között
hidrogénkötések alakulnak ki. Vízben kitűnően oldódik, miközben a vízzel sav-bázis
reakcióba is lép, amely egyensúlyi reakció. Gyenge bázis, a víztől protont vesz
fel, amely datív kötéssel kapcsolódik az ammóniához, és létrejön az ammóniumion
(NH4+). Vizes oldatának kémhatása lúgos: NH3 + H2O NH4 + OH-. Savakkal
közvetlenül ammóniumsókká egyesül: NH3 + HCI = NH4CI (ammónium-klorid).
A fehérjék (szerves anyagok) felbomlása során nitrogéntartalmuk nagy része ammó
nia formájában szabadul fel. A nitrogéntartalmú szerves anyagok hevítésekor is am
mónia képződik.
ammónia ipari előállítása*: alkotóelemeiből (N2, H2) szintézissel állítják elő, vas
katalizátor alkalmazásával: N2 + H2 2 NH3. A reakció egyensúlyra vezető, exoterm,
ezért olyan hőmérsékleten hajtják végre, amelyen a reakciósebesség már megfelelő,
de az ammónia bomlása még kismértékű. Az optimális hőmérséklet: 450 °C. Az
ammóniaképződés folyamata mólszám- (térfogat-) csökkenéssel is jár, ezért az opti
mális nyomás: 20 MPa.
ammónia komplexképző sajátsága**: nehézfémionokkal (központi ion) az ammónia
(mint ligandum) komplexiont képez. Ennek egyik oka, hogy az ammóniában a nitro
gén nemkötő elektronpárral rendelkezik, a másik a molekula nagyfokú polarizál-
hatósága, pl. [Ag(NH3)2]+ ezüst(l)-diamin-komplexion, [Cu(NH3)4]2+ réz(ll)-tetramin-
komplexion.
ammónia laboratóriumi előállítása**: laboratóriumban az ammóniát vizes oldatának

hevítésével vagy ammóniumsókból erősebb bázisokkal állítják elő. A cseppfolyós
ammóniát hűtőfolyadékként (hűtőszekrények) használják. Vizes oldata, a szalmiák
szesz a háztartásokban is megtalálható mint tisztítószer.
ammóniumion (NH4)*: az ammóniamolekulához a vízmolekulából származó proton
datív kötéssel kapcsolódik.
ammónium-karbonát [(NH4)2CO3]*: köznapi neve sütőpor. A szénsav sója. Főként a

háztartásokban használják. Hevítés hatására ammóniára, szén-dioxidra és vízgőzre
bomlik. A fejlődő gázok a tésztát felfújják.
ammónium-nitrát (NH4NO3)*: a salétromsav ammóniumsója, a pétisó hatóanyaga.

Szilárd, színtelen, ionkristályos vegyület, vízben nagyon jól oldódik. A talajvízbe ke
rülve a növények felszívják, és így az élelmiszerek nitráttartalma nő, ami egészség
károsító hatású. A nitrátok az ivóvízzel is bekerülhetnek a szervezetbe. Ez különösen
a csecsemőkre veszélyes, nagyobb mennyiségben fulladásos halált is okozhat Rob
banásveszélyes.
ammóniumsók*: az ammónia savakkal képezett sói. Az ammóniumsók szilárd, ion

kristályos vegyületek, vízben nagyon jól oldódnak. Vizes oldatuk kémhatása a hid
rolízis eredményeként általában gyengén savas: NH4+ + H2O NH3 + H3O+. Leg
ismertebb ammóniumsók: ammónium-karbonát [(NH4)2CO3], ammónium-nitrát
(NH4NO3).
amorf kén*: gumiszerű, nyúlós, alaktalan, a megolvadt kén hirtelen lehűtésekor ke
letkezik. Kristályszerkezettel nem rendelkezik, a hevítéskor felszakadt kéngyűrűkből
jött létre. Összegabalyodott kénláncdarabokból áll. Állás során rombos kénné alakul
vissza.
arany reakciója királyvízzel**: az aranyat a tömény salétromsav sem támadja meg,

csak a királyvíz (tömény salétromsav és sósav 1 :3 térfogatarányú elegye) oldja
arany(lll)-klorid formájában.
3 HCI + HNO3 = 2 H2O + 2 Cl + NOCI
Au + 2 Cl + NOCI = AuCI3 + NO
ásványi szenek*: növényi maradványok levegőtől elzárt, nagy nyomáson és hőmér

sékleten hosszú idő (évmilliók) alatt végbemenő átalakulásának eredményei. Fajtái:
tőzeg, lignit, barnakőszén, feketekőszén, antracit. Az ásványi szenek annál jobb mi
nőségűek, minél magasabb a széntartalmuk.
bauxit (AI2O3 • xH2O)*: víztartalmú alumínium-oxid. A természetben szennyezetten

(vas-, titán- és a vanádium-oxidok, kvarc stb.) fordul elő. A tiszta alumínium-oxid, a
timföld az alumíniumgyártás alapanyaga.
bázisanhidrid*: olyan ionos szerkezetű oxid (fém-oxid), amelynek vízzel való reak
ciójakor hidroxid keletkezik: CaO + H2O = Ca(OH)2
biológiai oxidáció**: a természetben végbemenő, oxigént fogyasztó folyamatok, pl.

a légzés és a szervezetünkben végbemenő oxidációs-redukciós folyamatok. Egyes
források a fémek korrózióját és a korhadást is idesorolják.
Bródy Imre* (1891-1944): magyar fizikus, aki az argon-nitrogén keverékkel töltött

izzólámpa helyett kifejlesztette a jobb hatásfokú, kriptonnal töltött izzót.
bróm (Br)*: halogén elem, vörösbarna, nagy sűrűségű, kellemetlen szagú folyadék.
Forráspontja alacsony, ezért már szobahőmérsékleten is erősen párolog. Belélegezve
halált is okozhat. Bőrre kerülve súlyos sérüléseket okoz. Kémiai tulajdonságait lásd a
halogénelemek, illetve a klór kémiai tulajdonságai címszó alatt.
bronz*: a réz és az ón ötvözete.
cink (Zn)*: a cinkcsoportba tartozó elem. Atomjának vegyértékhéj-szerkezete: 4s23d10.

Vegyületeiben oxidációs száma: +2. Kékesfehér, könnyen olvadó nehézfém. A Zn2+-
ion színtelen. Erősen negatív standardpotenciálú fém. Levegőn állva felületén védő
oxidréteg (ZnO) alakul ki. Hevítve cink(ll)-oxiddá ég el. Melegítve halogén elemekkel
és kénnel heves exoterm reakcióba lép cink-halogenid (pl. ZnCI2) és cink-szulfid (ZnS)
képződése közben. Híg savakkal negatív standardpotenciálja miatt redoxireakcióban,
hidrogéngáz fejlődése közben hevesen reagál: Zn + HCI = ZnCI2 +H2. A természet
ben érceiben fordul elő, szabad állapotban nem. Fontos ércei: a szfalerit (ZnS), a
cinkit (ZnO) és a cinkpát (ZnCO3). Az érc pörkölése után szenes redukcióval vagy
kénsavas oldatából elektrolízissel állítják elő. A fémcinket ötvözőanyagként, korró
zióvédő bevonatként (horganyzott bádog) és szárazelemek készítésénél alkalmazzák,
vegyületeit pedig lakkok, festékek, púderek, szárítóanyagok, röntgen- és televízió
készülékek képernyőjéhez (ZnS) használják. Élettani hatása jelentős, az élő szervezet
számára nélkülözhetetlen, de nagyobb mennyiségben mérgező.
cink amfoter tulajdonságai**: a cink amfoter elem, a híg savakon kívül lúgoldattal
(NaOH) is reakcióba lép, hidrogén és nátrium-tetrahidroxo-cinkát-ion keletkezése
közben (redoxi- és + komplexképződési reakció).
Részfolyamatok: Zn + 2 H2O = Zn(OH)2 + H2 és Zn(OH)2 + 2 OH- = [Zn(OH)4]2- tetra-
hidroxo-cinkát-ion.
Összesített egyenlet: Zn + 2 H2O + 2 OH- = [Zn(OH)4]2- + H2
Tömény oxidáló hatású savakban (cc. H2SO4, cc. HNO3) kén-dioxid, illetve nitrogén-
oxidok képződése közben oldódik.
cinkcsoport*: a periódusos rendszer ll/B. csoportjába (illetve a 12. oszlopba) tartozó

fémek: cink (Zn), kadmium (Cd) és higany (Hg). Atomjaik vegyértékhéjának szerke
zete: ns2(n-1)d10. A legkülső s-alhéjon 2 párosított elektron van, az alatta levő héjon
minden alhéj telített. Ennek alapján vegyületeikben +2 oxidációs számmal fordulnak
elő.
cseppkő*: mészkőhegyek barlangjaiban található mészkőből álló, átlátszó, szép for

májú képződmények. Úgy keletkeznek, hogy a szén-dioxid- (szénsav-) tartalmú vizek
a mészkő- és dolomithegységek anyagát hidrogén-karbonátok formájában oldják:
CaCO3 + H2CO3 Ca(HCO3)2
Hő vagy nyomáscsökkenés hatására a megfordítható folyamat eltolódik a szabályos
só-, a karbonátképződés irányába. A barlangba szivárgott hidrogénkarbonát-tartalmú
oldatból így válnak ki a karbonátok, és csodás képződményeket alkotnak, mint az
aggteleki cseppkőbarlangban is.
darabosítás*: az érc túl kis szemcseméretű darabjainak nagyobb szemcsékké történő

átalakítása, például összeolvasztással.
desztilláció*: az oldat vagy oldatelegy komponenseinek különböző forráspontjuk

alapján való szétválasztása.
difoszfor-pentaoxid [(P2O5)2]**: fehér, pelyhes, kristályos anyag, könnyen szublimá-

lódik (250 °C), erősen nedvszívó, higroszkópos. Gázok szárítására használják. A le
vegő nedvességtartalmát megkötve sűrű folyadékká (sziruppá) alakul.
difoszfor-pentaoxid vízzel való reakciója**: a difoszfor-pentaoxid savanhidrid. Víz

zel erősen exoterm reakcióban hevesen reagál, miközben meta- (HPO3), di- (H4P2O7)
és orto- (H3PO4) foszforsavak keletkeznek: P2O5 + 3 H2O = 2 H3PO4
diszpoporció*: olyan folyamat, amelynek során két olyan vegyület keletkezik, ame
lyek egyikében egy adott elemnek kisebb, a másikban pedig nagyobb az oxidációs
száma a kiindulási vegyületben található ugyanazon elem oxidációs számánál:
2 NO2 + H2O = HNO2 + HNO3 reakcióban a nitrogén-dioxidban a nitrogén oxidációs
száma +4, míg a keletkezett salétromossavban +3 és a salétromsavban +5.
d-mező fémei**: idetartozik a vascsoport (Fe, Co, Ni; Vlll/B), a rézcsoport (Cu, Ag,
Au; l/B), a cinkcsoport (Zn, Hg, Cd, ll/B), a mangán (Mn, Vll/B) és a króm (Cr, Vl/B)
is. Atomjaik vegyértékhéj-szerkezetének kialakításában a legkülső héjon levő s-elekt-
ronokon kívül részt vesznek az alatta levő héjon levő d-elektronok is. Legkülső
elektronhéjuk azonos (ns2), kivétel a réz és a króm (ns1). Átmeneti fémek, tulajdonsá
gaik az s- és a p-mező elemeinek tulajdonságai között átmenetet képeznek. Nagy
sűrűségű, kemény, magas olvadás- és forráspontú fémek, könnyen képeznek ötvöze
tet egymással és más fémekkel. Vegyületeikben kevés kivétellel többféle oxidációs
számmal szerepelhetnek. Képezhetnek nemesgáz-szerkezetű (zárt vegyértékhéjú) és
nem nemesgáz-szerkezetű ionokat is. A nemesgáz-szerkezetű ionok vegyületei álta
lában színtelenek (pl. Zn2+), a nem nemesgáz-szerkezetű ionok vegyületei színesek,
mivel ezek az ionok könnyen gerjeszthetők (pl. MnO4- lila, Cr2+ kék). A kationok
polarizálhatják az anionokat, így vegyületeik színének mélyülése ennek következmé
nye. A nagy polarizálóképességű kationok mérete viszonylag kicsi, de töltésük
nagy.
durranógáz*: hidrogén és oxigéngáz keveréke. A 2:1 térfogatarányú keverék reakció

jakor teljes mennyiségében vízzé alakul.
dúsítás*: a meddőkőzet mennyiségének csökkentése.
édesvíz*: olyan víz, amely különböző kationokat (pl. K+, Na+, Ca2+, Mg2+, esetleg Fe3+),
anionokat (pl. Cl-, S2-, SO42-) és szerves szennyeződéseket tartalmazhat. Az édesvíz
üdítő ízét az oldott sók okozzák.
égés*: általában az égő anyagnak a levegő oxigénjével való egyesülése, gyakran

fényjelenség kíséri. Gyors és lassú égést ismerünk. A gyors égést mindig fényjelenség
kíséri, a lassú égés nem jár fénytüneménnyel. Az égés mindig hőtermelő (exoterm)
folyamat. (Más redoxireakciók - amelyekben nem az oxigén az egyik reakciópart
ner - is fénytüneménnyel járhatnak, mint pl. a nátrium „égése" [egyesülése] klórgáz
zal, vagy a magnézium „égése" szén-dioxidban.)
elektromos vezetés*: a fémekben az elektronok elektromosfeszültség- vagy poten

ciálkülönbség hatására elmozdulnak, ennek következtében a fémek jól vezetik az
elektromosságot.
elemek csoportosítása*: két fő csoportot különítünk el: fémes elemek és nemfémes

elemek.
elemi szenek*: grafit, gyémánt, fullerének.
érc*: az adott fém valamely vegyületét és egyéb anyagokat (meddőkőzet) tartalmazó

ásvány, amely a természetben előfordul, és belőle a fém gazdaságosan kinyerhető,
esővíz*: csak a tiszta levegőből beoldódó gázokat (O2, N2, esetleg kevés CO2) tartal
mazza.
eutektikus ötvözet*: olyan fémek alkotják, amelyek kristályrácstípusa között jelentős

eltérés van, illetve egymásban rosszul oldódnak. Ezekből az olvadékokból a kétféle
fém külön-külön egymás mellett kialakult apró kristályokban szilárdul meg, ún. eu-
tektikumokat képez. Ilyen ötvözet például a forrasztóón, amely az ón és az ólom
ötvözete.
eutrofizáció*: a vízbe kerülő nitrát- és foszfáttartalmú vegyületek (műtrágyák, fosz-

fátos mosószer stb.), szerves hulladékok a vízben élő zöld növények (moszatok, algák)
elszaporodását okozzák. A feldúsult zöld növényzet őszi pusztulása, lebomlása el
használja a vízben oldott oxigént, mérges gázok keletkeznek, ami a víziállatok pusz
tulásához, ezzel a lebontandó anyagok további felhalmozódásához vezet.
ezüsthalogenidek**: az ezüstnek a halogénekkel alkotott vegyületei. A halogénele

mek oxidációs száma az ezüsthalogenidekben -1. lonkötésű vegyületek, az ezüst
ionok erősen polarizálják az anionokat. A polarizáció mértékének növekedését a szín
mélyülése mutatja. Az ezüst-klorid (AgCI) fehér, az ezüst-bromid (AgBr) halványsárga,
az ezüst-jodid (Agl) sárga színű. Fényérzékenyek, fény hatására elemeikre bomlanak
(mértéke egyenesen arányos a megvilágítás erősségével és idejével). A fekete-fehér
fényképezésnél az ezüst-bromid fény hatására bekövetkező bomlását használják fel.
ezüst-nitrát (AgNO3)**: köznapi neve pokolkő, lápisz. Színtelen, szilárd ionkristályos

vegyület. Vízben nagyon jól oldódik. A bőrön fekete foltot hagy. Ez ezüst, mert a
szerves vegyületek redukálják az ezüstionokat fémezüstté, ami a bőrön feketén ki
válik. Erélyes oxidálószer. Vizes oldatát a gyógyászatban fertőtlenítőszerként alkal
mazzák.
fajlagos felület*: egységnyi tömegre jutó felület. Az aktív szén 1 g-jának felülete akár
1000 m2 is lehet.
fehérbádog*: ónnal bevont vaslemez. Passzív korrózióvédelmet jelent, csak a fém

bevonat véd. Ha a fémbevonat megsérül, olyan helyi elem alakul ki, amelynél a
védendő fém (pl. Fe) oldódik, így a korrózió még gyorsabb lesz.
fehér- (sárga-) foszfor*: sárgásfehér, szilárd, kristályos anyag. Atomjai kovalens kö
téssel kapcsolódnak össze. A négy atomból álló (P4) tetraéderes térszerkezetű mole
kulái molekularácsba rendeződnek, ezért vízben nem, apoláris oldószerekben (pl.
zsírokban, olajokban) jól oldódik. Molekularácsos anyag, lágy, késsel vágható, olva
dáspontja alacsony. Rendkívül gyúlékony, gyulladási hőmérséklete 60 °C, ezért a
levegő oxigénjétől elzárva, víz alatt, sötétben tárolják. Levegővel érintkezve a finom
eloszlású fehérfoszfor szobahőmérsékleten melegítés nélkül is meggyullad (öngyul
ladás). Égésekor difoszfor-pentaoxid (P2O5) keletkezik. Az égés közben megolvadt

foszfor a bőrön égési sebeket okoz. Zsírokban, olajokban való oldódása miatt a bő
rön keresztül felszívódik, és mérgezést okoz. Régen a gyufafej fehérfoszfort tartalma
zott, a gyufagyári munkások gyakran foszformérgezést szenvedtek. Ma már vörös
foszfort alkalmaznak (biztonsági gyufa, svéd gyufa), amely a gyufásdoboz oldalán
levő festékben található, a gyufafej pedig oxidáló anyagokat tartalmaz.
feltárás*: olyan művelet, amelynek során egy oldhatatlan anyagot kémiai reakció
segítségével oldhatóvá alakítanak (pl. az alumíniumgyártásnál az alumínium-oxidot
lúggal aluminátkomplexszé alakítják, amely már jól oldódik vízben).
félvezetők*: félvezetők alatt olyan kristályos szilárd anyagokat értünk, amelyeknek

elektromos vezetése közönséges hőmérsékleten kisebb, mint a fémeké, de nagyobb,
mint a szigetelőké. Vannak elemi félvezetők, mint a szilícium vagy a germánium, és
vegyület-félvezetők, pl. a gallium-arzenid (GaAs). A legfontosabb félvezető anyag
napjainkban a szilícium. Mikrocsipekben alkalmazzák.
fémek*: a periódusos rendszerben az s-, a d-, az f-mező elemei és a p-mező kisebb

elektronegativitású elemei. Atomjaik külső héján 1, 2 vagy 3, igen ritkán 4 lazán
kötött elektron helyezkedik el. Az atomok stabilizációja - kémiai reakciókban - álta
lában elektronleadással és pozitív töltésű ionok képződésével történik. Halmazaikban
az atomok fémes kötéssel kapcsolódnak össze, fémrácsot alkotnak. A fémrácsban a
legkülső héjon levő elektronok delokalizálódnak (elektronfelhő). A fémek általában
szürkék, fémes fényűek. Jó hő- és elektromos vezetők, mert az elektronok elmozdulá
sához kis potenciálkülönbség is elegendő. Sűrűségük igen különböző, az atomtörzsek
mérete és a rácstípus befolyásolja (könnyű- és nehézfémek). Megmunkálhatóságukat
ugyancsak a fémrács típusa és a fématomok (atomtörzsek) mérete, ötvözeteknél az
ötvözet típusa és a komponensek aránya dönti el. Általában jó redukálószerek. A fém
rács szerkezete határozza meg a fémek fizikai tulajdonságait, de a fématomok mére
te és a fémes kötés erőssége is szerepet játszik.
fémek előállítása hidrogénes redukcióval és termikus bontással*: hidrogénes reduk

ciónál (a redukálószer hidrogén) a fém mellett víz képződik: CuO + H2 = Cu + H2O.
Fémek vegyületeik termikus bontásával is előállíthatok. Ez a módszer olyan fémek
esetében alkalmazható, amelyek vegyületei melegítés hatására elbomlanak: pl.
HgO = Hg + 1/2 O2. Fémek ipari előállítása tehát általánosságban a következő rész
folyamatokból áll: az érc előkészítése és átalakítása - őrlés, darabosítás, dúsítás,
esetleg feltárás, pörkölés - után a megfelelő redukálószerrel végbemegy a redukciós
folyamat. Majd az így előállított fémből eltávolítják a szennyező anyagokat. A hőkeze
lés, esetleg ötvözés csak ezután következik.
fémek előállítása vegyületeikből*: a folyamat a fém szempontjából mindig redukció.

A redukció különböző redukálószerekkel (hidrogén, szén, fémek) történhet attól
függően, hogy milyen a fémvegyületben levő fém. Ha a redukálószer negatívabb
standardpotenciálú fém, akkor termitreakció megy végbe, például:
Fe2O3 + 2AI = Al2O3 + 2 Fe
Ha a redukálószer szén, akkor a fém mellett szén-monoxid keletkezik, például:
PbO + C = Pb + CO
fémek előállítása vegyületeikből elektrokémiai redukcióval*: kis elektronegativitású

fémek előállítása kloridjaik olvadékelektrolízisével történik. Például a nátriumot nát-
rium-klorid-olvadék elektrolízisével állítják elő, levegőtől elzártan.
fémek színe*: a delokalizált, különböző energiaszinten levő elektronok fényenergiá

val is gerjeszthetők, elvben a látható fény teljes tartományát elnyelik, így feketének
kellene látszaniuk. A tömör fémfelület azonban az elnyelt fényből valamennyit visz-
szaver, ezért a fémek általában szürkék.
fémek színének anyagszerkezeti magyarázata**: a szürke szín oka, hogy a fémes

kötést biztosító delokalizált elektronok könnyen gerjeszthetőek, nemcsak egy meg
határozott energiájú fénnyel, hanem egy egész energiatartományba esővel. Emiatt a
fémek feketék lennének (minden fényt elnyelnének), de a tömör fémfelület fényvisz-
szaverő hatása miatt általában szürkék, felületük csillogó. Ha a gerjesztés hővel tör
ténik, akkor lángfestés következik be (pl. Na, K, Ca, Sr).
fémes elemek*: jól vezetik az elektromos áramot, de elektromos vezetésük a hőmér

séklet emelkedésével csökken. Színük általában szürke (kivétel a réz és az arany),
többségük szilárd halmazállapotú szobahőmérsékleten és standardnyomáson (kivétel
a higany). Többségük a periódusos rendszer bal oldalán található.
fém-hidroxidok*: ionrácsos fémoxidok (fémion, oxidion) vízzel való reakciójakor ke

letkeznek: CaO + H2O = Ca(OH)2. A vízben oldódó fém-hidroxidok a bázisok, pl. a
nátrium-hidroxid, NaOH = Na+ + OH-
fémionok színe*: a nemesgáz-szerkezetű fémionok színtelenek (s- és p-mező fém

ionjai). A nem nemesgáz-szerkezetű fémionok közül színtelenek azok, amelyek elekt
ronszerkezete zárt (a d-mező n-d'° külső elektronszerkezetű ionjai, pl. Cu2+, Zn2+).
A d-mezőbe tartozó, de zárt elektronszerkezettel nem rendelkező ionok könnyen
gerjeszthetők, és általában színesek (pl. Mn2+). A szín az ion töltésétől, méretétől és
a környezettől (pl. központi ion, oldószer) is függ.
fényképezés**: a fekete-fehér fényképezés alapja az ezüst-halogenidek (AgCI, AgBr)

fény hatására bekövetkező bomlása. A filmen a védő zselatinréteg alatt fényérzékeny
ezüst-klorid, ezüst-bromid réteg van. A filmet ezért teljes sötétben kell tartani. A fel
vételkor (exponálás) a fényképezőgép lencséjén áthaladó fény megvilágítja a filmet.
A kép annak alapján alakul ki, hogy mennyi fény jutott az egyes pontokra. A kivált
ezüst adja a képet. Egy ponton minél több fény éri a filmet, annál több ezüst válik ki.
Előhíváskor (az exponálás után) a filmet redukálószerrel kezelik. Ez a megindult ezüst
kiválást teljessé teszi, előtűnik a képek negatívja. Az el nem bomlott ezüst-haloge-
nid eltávolítása nátrium-tioszulfáttal, komplexképződési reakcióval történik (fixálás).
ferromágnesség**: mágneses mező hatására a fémek mágneseződnek, és a külső

mágneses mező megszűnése után is mágnesek maradnak. Ennek oka, hogy az atom
ban az elektronok egy része le nem zárt, teljesen be nem töltött héjakon helyezke
dik el.
fiziológiás sóoldat*: nagy vér- és folyadékveszteség esetén a vérfolyadék pótlására
szolgáló, 0,9 tömeg%-os NaCI-oldat. Az oldat nátrium-klorid-tartalma megegyezik a
vérével, infúzióval juttatják be a szervezetbe.
foszfátion (PO43-)**: a foszfátionban a +5 oxidációs számú központi foszforatom a

négy oxigénatomhoz 1-1 σ-kötéssel kapcsolódik. A foszforatom ötödik elektronja egy
oxigénatom pár nélküli elektronjával delokalizált kötést alakít ki. Így a negyedik
oxigénligandumra 1 π-kötés jut. A három másik oxigén pár nélküli elektronja a kör
nyezetből felvett három elektronnal stabilizálódik, így a foszfátion töltése -3 lesz.
A felvett elektronokkal kialakított elektronpárok a négy ligandum körül egyenletesen
oszlanak el. Az anion szimmetrikus, tetraéderes téralkatú. Ehhez kapcsolódik az orto-
foszforsavban a három proton. A foszforsav-molekula szimmetriája megbomlik a
protonok elektronszívó hatása miatt. A belépő protonok datív kötéssel kapcsolódnak.
Ezzel magyarázható jó vízoldékonysága is.
foszfátok*: a foszforsav sói, pl. trinátrium-foszfát (Na3PO4), kalcium-foszfát [Ca3 (PO4)2].
foszfor (P)*: a periódusos rendszer V. főcsoportjában található nemfémes elem. Két
- gyakorlati szempontból legfontosabb - allotrop módosulata a fehér- és a vörös
foszfor, amelyek eltérő rács- és térszerkezetűek. A fehérfoszfor négy atomból álló,
tetraéderes térszerkezetű, egyedülálló molekulákból áll (P4), molekularácsot alkot.
A molekulákat gyenge másodrendű kötőerők tartják össze. A vörösfoszforban a tet
raéderes P4-molekulák láncszerűen kapcsolódnak össze, és láncszerű atomrácsot
alkotnak. Ebből következnek a két módosulat közötti halmazállapot-, oldékonyság- és
gyúlékonyságbeli különbségek. A fehérfoszfor oxigénmentes körülmények között (pl.
víz alatt, szobahőmérsékleten) átalakulhat a stabilabb vörösfoszforrá. A foszfor a ter
mészetben elemi állapotban nem fordul elő (reakciókészség). Foszfátok formájában
a vulkáni kőzetekben, a talajban és a madarak ürülékében található. Biológiai szem
pontból a foszforvegyületeknek nagy jelentősége van.
foszforsav (H3PO4)*: ortofoszforsav. Molekulavegyület, szilárd halmazállapotban
molekularácsot alkot. Színtelen, szagtalan, kristályos anyag. Anionja a foszfátion
(PO43-). Vízben nagyon jól oldódik. Híg vizes oldata savanykás ízű, nem mérgező,
ezért üdítőitalokban is használják. A vízzel sav-bázis reakcióba lép. Vízzel való
kémiai reakciója három lépésben megy végbe. Közepesen erős sav. Bázisokkal sava
nyú és szabályos sókat képez az anyagmennyiség-arány függvényében: nátrium-
dihidrogén-foszfát (NaH2PO4), dinátrium-hidrogén-foszfát (Na2HPO4) és trinátrium-
foszfát (Na3PO4). Sói a foszfátok. Szerves vegyületekkel (pl. alkoholokkal) észtereket
képez, amelyeknek nagyon fontos biológiai jelentősége van (pl. nukleinsavakban).
fullerének*: azoknak a stabil szénmódosulatoknak az összefoglaló neve, amelyeket
60 szénatomból álló molekulák építenek fel. A 60 szénatomos molekula a legismer
tebb, de még sokféle, nagyszámú szénatomból álló molekula ismert. Térszerkezetük
tökéletesen szimmetrikus, futball-labdaszerű. A szénatomok egymással összekapcso
lódó ötszögek és hatszögek csúcsaiban helyezkednek el. Minden szénatom egyen
értékű. Szilárdak, molekularácsot alkotnak. Puha anyagok, mint a grafit. Jó oldószerük
a toluol. Oldatuk színes.
gázok cseppfolyósítása*: a gázok részecskéi a nyomás növelésének hatására olyan
közel kerülhetnek egymáshoz, hogy közöttük jelentős vonzóerő léphet fel, és ez a
mozgásukat gátolja. A hőmérséklet csökkenésével a részecskék hőmozgásának se
bessége is csökken, és a közöttük fellépő vonzóerő hatására kialakul a folyékony
halmazállapot. A hőmérséklet csökkentését azáltal érik el, hogy a gázokat először
összenyomják (nagy nyomás), majd csökkentik a nyomást, és az így bekövetkező

tágulási munka energiaelnyelő, hőmérséklet-csökkentő hatású, vagyis lehűléssel jár.
Ezt egészen addig folytatják, amíg a gáz cseppfolyós halmazállapotúvá nem válik.
A levegőt és a nitrogént is így cseppfolyósítják.
generátorgáz*: izzó szén és szén-dioxid reakciójával keletkezett szén-monoxid-tar-
talmú gáz.
grafit*: az elemi szén egyik allotrop módosulata. A grafit sötétszürke, átlátszatlan,

fémes fényű anyag. A grafitrács rétegrács, átmenet a molekularács és a fémes rács
között. A grafitkristályban a szénatomok szabályos hatszögek csúcspontjain helyez
kednek el. Ezek a hatszöges gyűrűk egy síkot alkotnak, és egy síkban minden szén
atom 3 másik szénatomhoz kapcsolódik kovalens kötéssel. A hatszöges gyűrűkből
álló rétegeket a szénatomok 4. elektronjai által alkotott delokalizált elektronrendszer
tartja össze. A síkok közötti távolság nagyobb, mint a síkokban a szénatomok egymás
közötti távolsága. A rétegeket másodrendű, diszperziós kötések kapcsolják össze.
A rétegek egymáson elcsúszhatnak, ezért a grafit lágy, puha anyag, könnyen hasad,
a papíron nyomot hagy. A delokalizált elektronok miatt jó elektromos vezető. Tömí-
tő- és gépkenőanyagok, elektródok, dinamók, szénkefék készítéséhez használják.
A ceruzákban is grafitbél van. Atomreaktorokban neutronlassításra használják.
gyémánt*: az elemi szén egyik allotrop módosulata. A gyémántban egy szénatom

4 másik szénatommal kovalens kötést alkot. A szénatomok egy tetraéder középpont
jában és csúcspontjain helyezkednek el. Térhálós atomrácsot alkot. Színtelen, átlátszó,
nagyon kemény, nagy fénytörésű anyag. A nagy keménységet az atomok közötti erős
kovalens kötések okozzák. A szénatomok minden vegyértékelektronja lokalizált ko
valens kötésben van, ezért az elektronok nem mozdulhatnak el, a gyémánt nem
vezeti az elektromos áramot. Nem oldódik semmiben. A legértékesebb drágakő. Az
ékszerkészítésre nem alkalmas gyémántot nagy keménysége miatt acélfúrók hegyéül,
üvegvágásra, csiszolópapírnak használják.
gyors égés*: az anyagnak a levegő oxigénjével való egyesülése hőfelszabadulással

és fénytüneménnyel megy végbe. A gyors égés feltételei: az éghető anyag, az égést
tápláló anyag (pl. oxigén) jelenléte, valamint hogy az éghető anyag hőmérséklete
elérje a gyulladási hőmérsékletet. Ilyen a szén vagy fa kályhában történő elégetése
vagy magnéziumszalag égetése levegőn. A nagyon gyors égést, amikor a hő is pilla-
natszerűen szabadul fel, robbanásnak nevezzük (pl. durranógáz). A robbanásban a
nagy térfogat-növekedés (táguló gáz) feszítő ereje játssza a főszerepet.
habarcs*: oltott mész és homok keveréke. A levegő szén-dioxid-tartalmával kalcium

karbonáttá alakul, megszilárdul, megköt. Építkezéseknél használják (falak vakolása,
téglák megkötése stb.).
halogénelemek*: a VII. főcsoport (17. oszlop) elemei: a fluor (F), a klór (Cl), a bróm
(Br), a jód (I) és az asztácium (At). Vegyértékhéjuk ns2np5, legkülső elektronhéjukon
hét elektron van. Elektronaffinitásuk igen nagy, 1 elektron felvételére vagy 7 elektron
megosztására (kovalens kötés) alkalmasak. Vegyületeikben oxidációs számuk -1 és
+7 között változik (kivétel a fluoré, amely mindig -1). (A halogén görög eredetű szó,
jelentése sóképző.)
halogénelemek fizikai tulajdonságai*: szobahőmérsékleten a fluor sárgászöld gáz,

a klór zöldessárga gáz, a bróm vörösbarna folyadék, a jód acélszürke kristályos anyag.
Az olvadás- és forráspont, a sűrűség nő, a szín pedig mélyül a rendszám és a mole
kulák méretének növekedésével, mivel ezzel együtt a molekulák polarizálhatósága
és a molekulák közötti másodrendű kötések erőssége is nő.
halogénelemek halmazszerkezete*: kétatomos molekulákat tartalmaznak, amelyek

ben a két atomot egyszeres kovalens kötés kapcsolja össze. Molekuláik apolárisak,
de elég könnyen polarizálhatok. A polarizálhatóság a rendszám és a molekulák mé
retének növekedésével nő. Ezzel párhuzamosan növekednek a molekulák közötti
másodrendű kötések (diszperziós kölcsönhatások) is (szín- és halmazállapot-változás).
Szilárd halmazállapotban molekularácsot alkotnak.
halogénelemek kémiai tulajdonságai*: a legpozitívabb standardpotenciálú és leg-

reakcióképesebb elemek. Fémes és nemfémes elemekkel egyaránt vegyületeket al
kotnak. Molekuláik disszociációs energiája viszonylag kicsi, ezért reakciókészségük
atomjaik elektronegativitásának csökkenésével arányosan, a klórtól a jód irányába
csökken. A hidrogénnel a fluor, a klór és a bróm láncreakció során egyesül. Hidrogén-
vegyületeik erősen polárisak, molekulavegyületek, amelyeknek vizes oldatai, a
haloidsavak erős savak. Erősen oxidáló hatású elemek. A pozitívabb standardpoten
ciálú halogénelem a kevésbé pozitív standardpotenciálú halogénelemet képes ion-
vegyületéből elemi állapotúvá oxidálni: Cl2 + 2 NaBr - Br2 + 2 NaCI; ionegyenlettel:
Cl2 + 2 Br“ = Br2 + 2 Cl-. A vízzel is kölcsönhatásba lépnek: X2 + H2O H+ + X- +
+ HOX, HOX <==> HX + ,O', ahol X halogénelemet jelent. Lúgoldatban az első reak
ció a felső nyíl irányába tolódik el, mert lúg hatására csökken az oldatban a H+-ion-
koncentráció.
halogenidek*: olyan halogéntartalmú vegyületek, amelyekben a halogénelemek (-1)-

es oxidációs számmal rendelkeznek. Lehetnek ionos vagy kovalens kötésű vegyüle
tek: ionos a nátrium-klorid (NaCI) és a kálium-jodid (KI), kovalens kötésű a hidrogén-
klorid (HCI).
hemoglobin*: egy fehérjerészből és a hemből áll. A hemben a porfiringyűrű nitro

génjei kapcsolódnak a vasionhoz. A vasion d-pályája nem telített, ide tud bekötődni
az oxigénmolekula.
hidridion (H-)**: a hidrogénatom és fématom(ok) reakciójakor, a hidrogénatom elekt

ronfelvételével keletkező ion.
hidrogén (H)*: a periódusos rendszer első eleme. Az 1-es tömegszámú hidrogénatom

atommagja 1 protonból, elektronfelhője 1 elektronból áll. 1 s1 elektronja van, ezért
1 elektron leadásával hidrogénionná (vízben oxóniumionná) vagy felvételével hidrid-
ionná alakulhat.
hidrogén előfordulása*: a Földön elemi állapotban csak a magasabb légrétegekben

és vulkáni gázokban, egyébként általában vegyületeiben (pl. víz, szénhidrogének és
az élő szervezet vegyületei) fordul elő. A Nap anyaga főleg hidrogéngáz.
hidrogén felhasználása*: az iparban az ammóniaszintézis alapanyaga, hegesztőláng

(tiszta oxigénben égetve 2500 °C-os láng), rakéták és tüzelőanyag-cellák üzemanyaga.
hidrogén fizikai tulajdonságai*: gáz halmazállapotú (25 °C-on és standardnyomá

son), kis sűrűségű, vízben nem oldódik (apoláris molekula), alacsony olvadás- és
forrásponttal rendelkezik, mivel a molekulák között csak gyenge diszperziós kölcsön
hatás van.
hidrogén-foszfátok*: a foszforsav savanyú sói: kalcium-hidrogén-foszfát (CaHPO4),

kalcium-dihidrogén-foszfát [Ca(H2PO4)2].
hidrogén halmazszerkezete*: szilárd állapotban molekularács. A rácspontokban hid

rogénmolekulák helyezkednek el. A hidrogén -259 °C-on szilárdul meg.
hidrogén-halogenidek**: a hidrogénnek halogén elemekkel alkotott vegyületei. Leg

fontosabb hidrogén-halogenidek a hidrogén-fluorid (HF), a hidrogén-klorid (HCI), a
hidrogén-bromid (HBr) és a hidrogén-jodid (Hl). Kovalens kötésű vegyületek (a mo
lekulában 1 közös elektronpár van), molekuláik dipólusok (polárisak), kötésük is po
láris. Minél kisebb a halogénelem elektronegativitása, annál kevésbé poláris a kova
lens kötés a molekulában. Szilárd állapotban molekularácsot alkotnak. Színtelen,
szúrós szagú, maró hatású gázok. A molekulák és a kötés polaritása és a vízzel való
kémiai (sav-bázis) reakció (HX + H2O = H3O+ + X-) miatt vízben nagyon jól oldódnak.
Vizes oldataik a hidrogénnél negatívabb standardpotenciálú fémeket oxidálják hid
rogén és haloidsó képződése közben.
hidrogénion (H+)*: hidrogénatomból egy elektron leadásával keletkező egyszeresen

pozitív töltésű ion.
hidrogén ipari előállítása*: földgázból metán és vízgőz reakciójával: CH4 + H2O =

= CO + 3 H2 vagy izzó szén és vízgőz reakciójával: C + H2O - CO + H2 állítják elő.
Mindkét esetben, ha a keletkezett szén-monoxidot tovább reagáltatják vízgőzzel,
újabb hidrogénmennyiséget nyernek: CO + H2O = CO2 + H2. A hidrogéngáz előál
lítható víz (nagyon híg vizes oldat, pl. kénsav) elektrolízisével is, de az eljárás nagyon
drága.
hidrogén-karbonátok*: a szénsav savanyú sói, például nátrium-hidrogén-karbonát

(NaHCO3), kalcium-hidrogén-karbonát [Ca(HCO3)2], magnézium-hidrogén-karbonát
[Mg(HCO3)2].
hidrogén kémiai tulajdonságai*: a hidrogénmolekulát összetartó erős kovalens kötés
megbontása után a hidrogénatom sok anyaggal vihető reakcióba (nemfémek, fém
oxidok, fémek). Nemfémekkel (pl. oxigén, klór) vagy fém-oxidokkal reakcióba lépve
oxidálódik (H+1): H2 + Cl2 - 2 HCI (klórdurranógáz) vagy CuO + H2 - Cu + H2O. Az
égést nem táplálja, de meggyújtható, és kékes lánggal ég.
hidrogén-klorid (HCI)*: standard körülmények között színtelen, szúrós szagú, a le

vegőnél nagyobb sűrűségű gáz. Molekulái dipólusok (polárisak), kötésük poláris ko
valens. Szilárd halmazállapotban molekularácsot alkot. Vízben hevesen, nagyon nagy
mennyiségben oldódik (szökőkútkísérlet), miközben a vízzel kémiai reakció (sav-bá
zis) is végbemegy, oxóniumion és kloridion képződése közben. Erős sav. Sói a klori-
dok. A hidrogénnél negatívabb standardpotenciálú fémeket hidrogénfejlődés közben
oxidálja (oldja), és fémkloridok keletkeznek. A fémek oxidjaival is reagál, fém-kloridok
képződése közben. Erős oxidálószerekkel oxidálható (pl. a klór laboratóriumi előállí
tása). A természetben vulkáni gázokban fordul elő. Az ember és az emlősállatok

gyomornedvében is előfordul (gyomorsav), a fehérjék lebontásához szükséges savas
kémhatást biztosítja. Laboratóriumban nátrium-klorid és kénsav reakciójával állítják
elő. Ipari előállítása régen hidrogénből és klórból történt szintézissel, de ma már a
szerves vegyiparban melléktermékként keletkező hidrogén-klorid fedezi a szükség
letet. Felhasználják a háztartásokban vízkő eltávolítására, tisztításra, a textil-, bőr- és
festékiparban, fémek maratására, fémfelületek tisztítására. Klórtartalmú műanyagok
(pl. PVC) megsemmisítésekor a levegőbe kerülve savas esőt okozhatnak, környezet
károsító hatásuk van.
hidrogén laboratóriumi előállítása*: híg savakból a hidrogénnél nagyobb redukáló

képességű (negatív standardpotenciálú) fémekkel fejleszthető, pl. sósavból cinkkel:
Zn + 2 HCI = ZnCI2 + H2
hidrogénmolekula (H2)*: két hidrogénatom között kovalens kötés alakul ki. A hidro
génatomok így stabilizálódnak, miközben kétatomos hidrogénmolekula keletkezik,
és energia szabadul fel. A hidrogénmolekula apoláris, töltéseltolódás nincs.
hidrogén-peroxid (H2O2)**: a molekula két oxigénatomja egy-egy pár nélküli vegy

értékelektronjával, ún. peroxokötéssel kapcsolódik egymáshoz. Az atomok másik
páratlan vegyértékelektronjukkal egy-egy hidrogénatommal alkotnak kovalens kötést
(H-O-O-H), a molekula erősen poláris. A hidrogén-peroxid dipólusmolekulái között
hidrogénkötések alakulhatnak ki. Színtelen, szagtalan, a víznél sűrűbb folyadék, víz
ben jól oldódik. Fagyáspontja -1 °C, már forráspontja alatti hőmérsékleten bomlik:
2 H2O2 = 2 H2O + O2, a folyamat exoterm reakció. 30%-os vizes oldat formájában
hozzák forgalomba. A vizes oldatok is bomlanak. A hidrogén-peroxid bomlását sok
anyag katalizálja, pl. a barnakő (MnO2), különböző fémionok és enzimek (pl. a bur
gonyában megtalálható kataláz enzim). A bomlás során felszabaduló atomos oxigén
miatt erős oxidálószer. Vizes oldatban gyenge sav, sói a peroxidok. Oxidáló hatása
miatt színtelenítésre (haj, pamut, gyapjú) és fertőtlenítésre (pl. hiperol toroköblítő
tabletta) használjuk.
hidrogén reakciója fémekkel**: a nátriummal reagálva redukálódik, hidridionná (H“)

alakul: 2 Na + H2 = 2 NaH nátrium-hidrid keletkezik.
hidroxidok*: fém-oxidok (ionos oxidok) vízzel való reakciójakor keletkező vegyüle

tek. A többi fém hidroxidjai fémionokat tartalmazó oldatból lúgoldattal leválasztha
tók, pl. Cu(OH)2. A vízben oldódó hidroxidok vizes oldatai a lúgok (pl. a nátrium-
hidroxid vizes oldata).
higany (Hg)**: a cinkcsoportba tartozó elem. Atomjának vegyértékhéj-szerkezete:

6s25d10. Vegyületeiben oxidációs száma +1 és +2 lehet. Az egyetlen olyan fém, amely
szobahőmérsékleten cseppfolyós. Erősen párolog. Nehézfém. Ionjai színtelenek.
Standardpotenciálja pozitív érték. Levegőn nem változik, eltartható. Oxigénnel köz
vetlenül nem reagáltatható, mert oxidja hő hatására bomlik: 2 HgO = 2 Hg + O2.
Kénnel könnyen (már szobahőmérsékleten) egyesül: Hg + S - HgS. A folyamat
redoxireakció. Nem oxidáló hatású savakkal nem lép reakcióba, mert standard
potenciálja pozitív. Oxidáló hatású tömény savakban oldódik: Hg + 2 H2SO4 -
- HgSO4 + 2 H2O + SO2. Jellegzetes érce a cinnabarit (HgS), ennek pörkölésével
állítják elő. Fémekkel alkotott ötvözetei az amalgámok: az ezüst- és a rézamalgámot

fogtömésre, az arany- és az ezüstamalgámot fémbevonat készítéséhez alkalmazzák.
Higanygőzlámpák készítésére is használják. Régebben a hőmérőkben is higany volt,
de mérgező hatása miatt ma már a lázmérőkben nem higany van. Gőze és oldódó
vegyületei igen mérgezőek!
hipó*: nátrium-hipoklorit- (NaOCI) tartalmú háztartási tisztító-, fertőtlenítő- és fehé

rítőszer. Előállítása nátrium-hidroxid-oldat klórgázzal való telítésével történik. Lásd
még —► halogénelemek, klór kémiai tulajdonságai
horganyzott bádog*: cinkkel bevont vaslemez. Aktív korrózióvédelmet jelent. A fém
bevonat férne kisebb elektródpotenciálú, mint a védendő fém, ezért megsérülése
esetén olyan helyi elem alakul ki, amelynél a védő fém megy oldatba, így a védendő
fém a védőréteg teljes feloldódásáig épen marad.
hővezetés*: a fémek elektronjai nemcsak elektromos feszültség hatására, hanem hő

hatására is elmozdulhatnak. Hőmozgásuk a magasabb hőmérsékletű helyről az ala
csonyabb felé történik, ezért a fémek általában jól vezetik a hőt.
ioncserélő eljárás*: szilíciumtartalmú agyagásványokon (zeolitok, permutitok) mint

ioncserélő gyantákon átvezetve a kemény vizet, az ioncserélő gyanták térhálós szer
kezetében kötött Na+- és K+-ionok kicserélődnek a vízben levő, keménységet okozó
Ca2+- és Mg2+-ionokkal. A gyanta regenerálható, ha a vízlágyítást követően NaCI- és
KCI-oldatot vezetünk át rajta. Ma már olyan ioncserélők is vannak, amelyek a Ca2+- és
Mg2+-ionokat hidrogén- és hidroxidionra cserélik ki, így akár desztillált vízhez hasonló
keménységűre lágyítják a vizet.
Irinyi János* (1817-1895): a „zaj nélküli" gyufa feltalálója. Fehérfoszfor (kén helyett)
és ólom-dioxid (kálium-klorát helyett) segítségével állította elő a „zaj nélküli" gyufát.
A gyújtókeverék a gyufafejben volt. Pesten gyufagyárat alapított. Az 1848-as szabad
ságharc idején fegyvert fogott. Később a nagyváradi lőporgyár vezetését bízták rá.
Foglalkozott még a kémiai szaknyelv művelésével és a szikes vidékek gipsszel törté
nő talajjavításával is.
ivóvíz*: tisztított édesvíz. Egészségre káros baktériumokat, vírusokat, oldható nehéz-
fémvegyületeket, radioaktív anyagokat, növényvédő szereket nem tartalmazhat.
jód (I)*: halogén elem. Szürke, lemezes szerkezetű kristályokat alkot. Már szoba
hőmérsékleten erősen párolog (szublimál). Lassan hevítve tovább szublimálódik,
gőzei ibolyaszínűek. Vízben apoláris, kétatomos molekulái miatt rosszul oldódik.
Jól oldódik jodidok vizes oldatában, mert ilyenkor I3--összetételű komplexionok kelet
keznek. Szerves oldószerek is jól oldják, az oxigéntartalmúak barna, az oxigént nem
tartalmazók lila színnel. A keményítővel kék színreakciót ad. A jelenség oka, hogy a
jódmolekulák a keményítőmolekula szerkezetébe beépülnek, és polarizálódnak. Ké
miai tulajdonságai a többi halogéneleméhez hasonlóak.
kalcium-dihidrogén-foszfát [Ca(H2PO4)2]**: kalcium-foszfátból kénsavval állítható
elő. Szilárd, vízoldékony, műtrágyaként hasznosítható. A környezetet károsítja.
kalcium-foszfát [Ca3(PO4)2]*: köznapi neve foszforit. Fehér, szilárd, vízben nagyon
rosszul oldódó anyag. Műtrágyákat, foszfort és foszforsavat állítanak elő belőle.
kalcium-hidrogén-foszfát (CaHPO4)**: kalcium-foszfátból kénsavval állítják elő. Szi

lárd, vízoldható, ezért műtrágyaként is hasznosítható. A környezetet károsítja.
kalcium-hidrogén-karbonát [Ca(HCO3)2]*: fehér, vízben jól oldódó szilárd anyag, a

víz változó keménységét okozó vegyület. Vizes oldatának (kemény víz) forralásakor
kalcium-karbonát (vízkő) válik ki, mellette víz és szén-dioxid keletkezik.
kalcium-hidroxid [Ca(OH)2]*: az építőiparban használják. Szén-dioxiddal kalcium

karbonáttá alakul. Vízzel való kölcsönhatásakor hő szabadul fel. Savakkal só és víz
képződése közben reagál, oltott mész, mésztej, meszes víz.
kalcium-karbonát (CaCO3)*: köznapi neve mészkő. A természetben többféle kristá

lyos módosulata található, pl. a kalcit, az aragonit és a márvány. A cseppkő, a koral-
lok, a kréta, a vízkő és a kazánkő is kalcium-karbonát-összetételű. Tiszta állapotban
fehér, vízben nagyon rosszul oldódó anyag. A szénsavnál erősebb savakkal reagálva
szén-dioxid képződik. Mészkőhegyekben fordul elő nagy mennyiségben. A mészkö
vet az építőiparban, a cementgyártásban, egyik módosulatát, a márványt a szobrá
szatban hasznosítják.
kalcium-karbonát hőbomlása**: hevítés hatására magas hőfokon elbomlik kalcium-

oxidra (égetett mész) és szén-dioxidra, ez a mészégetés folyamata. Az égetett mész
és a víz reakciójakor keletkezik az oltott mész. A kalcium-hidroxid szén-dioxiddal
kalcium-karbonáttá alakul, megköt. Az oltott mész és a homok keveréke a habarcs.
Lásd még—► mészégetés
kalcium-magnézium-karbonát [CaMg(CO3)2]*: köznapi neve dolomit. Kettős só.

Szürkésfehér, kristályos anyag, kristályrácsában váltakozva szerepel a Ca2+- és Mg2+-
kation. Keményebb, mint a mészkő. Vízben és híg, hideg sósavban nem oldódik.
Meleg, koncentrált sósavban szén-dioxid fejlődése közben oldódik. A Földön hegy
ségeket alkotó kőzet.
kalcium-magnézium-karbonát hőbomlása**: hevítés hatására fém-oxidokra és szén

dioxidra bomlik.
kalcium-oxid (CaO)*: köznapi neve égetett mész. Fehér színű, szilárd, kristályos
anyag, ionkötésű vegyület, ionrácsot alkot. Vízben nem túl jól oldódik. Vízzel heve
sen, hőfejlődés közben reakcióba lép, a víz mennyiségétől függően oltott mész-,
mésztej- vagy meszes víz keletkezik: CaO + 2 H2O = Ca(OH)2. Bázisanhidrid. Savak
kal sót képez. Kalcium-karbonát hevítésével nyerik, amely 1000 °C körül kalcium-
oxidra (CaO) és szén-dioxidra (CO2) bomlik (mészégetés). Az építőiparban használják,
kalcium-szulfát (CaSO4 • 2 H2O)*: köznapi neve gipsz. Színtelen, kristályos ionvegyü-

let, vízben kismértékben oldódik, vizes oldata gyengén savas kémhatású. Enyhe he
vítés hatására kristályvizének egy részét elveszti, és porszerű anyag, „égetett gipsz"
(CaSO4-0,5 H2O) keletkezik belőle. Vízzel kezelve, erős felmelegedés közben visz-
szaveszi kristályvizét, megszilárdul, megköt. Ezért öntőformák, szoborminták készül
nek belőle. Kötőanyagként is felhasználják, törött végtagokat rögzítenek segítségével.
kálium-hidroxid (KOH)**: fehér, kristályos, vízoldékony anyag. A kálium és a víz

erősen exoterm reakciója során keletkezik. Vizes oldata erősen lúgos.
kálium-nitrát (KNO3)**: köznapi neve kálisalétrom. Szilárd, ionkristályos vegyület,

vízben kitűnően oldódik. A természetben állati hulladékok rothadásakor keletkezik.
Oxidáló tulajdonsága miatt a fekete lőpor egyik alapanyaga, gyújtózsinórokhoz is
használják. A káliumtartalmú műtrágya hatóanyaga.
kálium-permanganát (KMnO4)**: köznapi neve hipermangán. Lilásfekete, kristályos

vegyület, kristályai fémes fényűek. Vízben nagyon jól oldódik, vizes oldata lila színű.
Nagyon jó oxidálószer, ezért a köznapi életben fertőtlenítőszerként, laboratóriumban
a redoxi-titrálások oxidálószereként alkalmazzák. Savas közegben oxidál a legjobban,
a reakció során a mangán oxidációs száma +7-ről +2-re változik:
2 MnO4- + 6 H+ = 2 Mn2+ + 3 H2O + 5 ,O'
A klór laboratóriumi előállítására is használható:
2KMnO4 + 16 HCI = 2 KCl + 2 MnCI2 + 8 H2O + 5 Cl2
kalkogén elemek*: kőzetalkotó elemek, a földkéreg felépítésében jelentős szerepük

van.
karbonátion (CO3 2-)**: a karbonátionban a központi szénatom négy vegyértékelekt
ronja közül három a három oxigénligandum egy-egy elektronjával σ-kötést alakít ki.
A szénatom 4. elektronja az egyik oxigén pár nélküli elektronjával delokalizált
π-kötést hoz létre, amely a három σ-kötést erősíti. A másik két oxigén egy-egy pár
nélküli elektronja a környezetből vesz fel egy-egy elektront, így stabilizálódik kétsze
resen negatív töltésű ion formájában. A karbonátion alakja síkháromszög, könnyen
polarizálható.
karbonátok*: a szénsav sói, például nátrium-karbonát (Na2CO3), kalcium-karbonát

(CaCO3), magnézium-karbonát (MgCO3), kalcium-magnézium-karbonát [CaMg(CO3)2].
kemény víz: nagy mennyiségű Ca2+- és Mg2+-ionokat tartalmazó víz, amelyben a
szappan nem habzik.
kén (S)*: az oxigéncsoport tagja. Atomjának hat vegyértékelektronja van, vegyérték

elektron-szerkezete: 3s23p4. Az oxigénnél kisebb elektronegativitása és nagyobb
atomsugara miatt a kénatomok között csak σ-kötések alakulnak ki. Minden kénatom
két másik kénatommal alakít ki kötést, így 8 kénatomból álló gyűrű jön létre, nyolc
atomos molekulát alkot. Molekularácsos kristály. A molekulák között a kristályrácsban
gyenge másodrendű kémiai kötések működnek. Allotrop módosulatai a rombos, a
monoklin és az amorf kén. A kén kristályos módosulatai (a rombos és a monoklin
kén) sárga színű, szilárd halmazállapotú, rideg anyag, a hőt és az elektromosságot
nem vezetik. Vízben nem, de szén-diszulfidban jól oldódik. Egyes szerves oldószerek,
például a toluol jól oldják. Vegyületeiben oxidációs száma -2, +2, +4 és +6 is lehet.
Hidrogénnel, oxigénnel és fémekkel magas hőmérsékleten reagál, a folyamatok gyak
ran exotermek. Elemi állapotban (vulkáni vidékeken) és vegyületeiben (többnyire
fémszulfidok, fémszulfátok formájában) fordul elő. Az ásványi szenek többsége tar
talmaz kénvegyületeket. Az élő szervezet fehérjéinek felépítésében is részt vesz.
Elemi kénből tisztítással állítják elő, vagy a kokszgyártás melléktermékeként nyerik.
A kénsavgyártás alapanyaga, a gumigyártásnál is jelentős. Gyógyászati célokra
(gyógyszappanok, porok, kenőcsök) is használják.
kén-dioxid (SO2)*: nemfém-oxid. A V alakú molekulában a kénatom oxidációs száma

+4. A molekula a vízmolekulához hasonlóan erős dipólus. Szilárd halmazállapotban
molekularácsot alkot. A nemkötő elektronpár és a n-kötések miatt a molekula erősen
reakcióképes. Színtelen, fojtó, szúrós szagú gáz, tüzelőanyagok elégetésekor keletke
zik. Vízben nagymértékben oldódik, és azzal reakcióba is lép kénessav képződése
közben (savas eső). Magasabb hőmérsékleten (500 °C), nagyobb nyomáson, katali
zátorral kén-trioxiddá (SO3) tovább oxidálódik. Oxidálószerek (pl. KMnO4) könnyen
oxidálják, erősebb redukálószerekkel (pl. H2S) szemben oxidálószerként viselkedhet.
Redukáló hatása miatt erősen mérgező, ezért konzerválásra, fertőtlenítésre (boros
hordók fertőtlenítése) is használják, mivel elpusztítja a penészedést okozó gombákat
és a különböző baktériumokat. A növények klorofillját is redukálja, így azok elpusz
tulnak.
kén-dioxid előállítása**: kén égetésével vagy pirit (FeS2) pörkölésével állítják elő.
A kénsavgyártás alapvegyülete, fehérítésre (papírgyártás, háztartás) is használják.
kénessav (H2SO3)**: kén-dioxid és víz reakciójakor keletkezik. Bomlékony, ezért csak

vizes oldatban létezik, gyenge sav. Sói a szulfitok (pl. Na2SO3), savanyú sói a hidro-
gén-szulfitok (NaHSO3). Redukáló hatása miatt károsítja a környezetet.
kén hevítése**: a kén melegítés hatására megolvad, majd tovább hevítve a gyűrűs
kénmolekulák előbb láncokká hasadnak fel, majd összegabalyodnak, az olvadék
sűrűbbé válik, végül a láncok darabokra szakadnak, és az olvadék hígan folyó lesz.
kén-hidrogén (H2S)**: a kén hidrogénvegyülete. Molekulaszerkezete a vízéhez ha

sonló, de a S-H-kötések kevésbé polárisak, mint a vízben a H-O-kötések. Halmaz
ban a molekulák között hidrogénkötések nem alakulnak ki. Szobahőmérsékleten
gáz-halmazállapotú. Színtelen, kellemetlen „záptojás szagú", mérgező gáz, vízben
viszonylag jól oldódik.
kén-hidrogén kémiai tulajdonságai**: vízzel sav-bázis reakcióba lép, vizes oldata

gyengén savas kémhatású. Sói a szulfidok. Tökéletes égésekor kén-dioxiddá és vízzé
ég el: 2 H2S + 3 O2 = 2 H2O + 2 SO2. Kevés oxigén jelenlétében égésekor kén és víz
keletkezik: 2 H2S + O2 = 2 H2O + 2 S. Redukáló hatású, a kén-dioxidban levő +4
oxidációs számú ként 0 oxidációs számú kénatommá redukálja, kénkiválás történik:
SO2 + 2 H2S = 3 S + 2 H2O. A természetben vulkáni gázokban, gyógyvizekben, ás
ványvizekben fordul elő. Fontos analitikai reagens. Mérgező, mert a vér hemoglobin
ját redukálja, belélegezve rosszullétet, végül halált okoz.
kénsav (H2SO4)*: színtelen, szagtalan, olajszerű, nagy sűrűségű folyadék. Higroszkópos,

a levegőből a vízpárát elnyeli, a víz alkotóelemeit tartalmazó vegyületekből is vizet
von el (cukor elszenesítése). Vízzel minden arányban elegyedik. A folyamat erősen
exoterm. A kén-trioxid vízzel való reakciójakor kénsav keletkezik: SO3 + H2O = H2SO4.
A kénsav molekulavegyület. Vízzel sav-bázis reakcióba lép, első lépésben hidrogén
szulfát anion: H2SO4 + H2O = H3O+ + HSO4-, második lépésben szulfátion képződik:
HSO4 + H2O = H3O+ + SO42-. Erős sav, sói a szulfátok, pl. rézszulfát (CuSO4), kalcium
szulfát (CaSO4), magnézium-szulfát (MgSO4), nátrium-szulfát (Na2SO4). Negatív stan
dardpotenciálú fémekkel redoxireakcióba lép. A koncentrált sav a hidrogénnél pozi
tívabb potenciálú fémeket oxidálja kén-dioxid fejlődése közben.
kénsavgyártás lépései**: a kén-dioxid előállítása, a kén-dioxid oxidálása kén-trioxid-

dá 450 °C-on vanádium-pentoxid (V2O5) katalizátor jelenlétében. A keletkezett kén-tri-
oxid elnyeletése koncentrált kénsavban történik: SO3 + H2SO4 = H2S2O7 dikénsav ke
letkezik. A dikénsavat vízzel reagáltatva nyerik a kénsavat: H2S2O7 + H2O = 2 H2SO4.
kénsav hígítása*: vigyázat! Hígításkor mindig a víznél nagyobb sűrűségű kénsavat

kell a vízbe önteni, állandó keverés közben. Ha tömény kénsavra öntünk vizet, a
kevés víz a felületen érintkezik a kénsavval, az erősen exoterm folyamat miatt a víz
felforr, a kénsavval együtt szétfröccsen, és súlyos sérüléseket okozhat!
kén-trioxid (SO3)*: a molekulában a kén oxidációs száma +6. A kénatom a három

oxigénatommal kettős kötést, o- és n-kötést alakít ki. A molekula síkháromszög alakú.
A π-kötés három atomon delokalizálódik. A kén-trioxid vízzel kénsavat képez, ezért
a kénsavgyártás alapanyaga.
keszonbetegség*: víz alá merüléskor a nagy nyomás miatt a nitrogén oldódik a vér
ben és a testnedvekben. Felemelkedéskor a nyomáscsökkenés hatására az oldott
nitrogéngáz buborékok formájában szabadul fel, és vérkeringési zavarokat okoz.
királyvíz*: a koncentrált sósav és a koncentrált salétromsav 3:1 arányú elegye,

amelyben az atomos állapotban jelen levő klór az arannyal és a platinával is reak
cióba lép, „oldja" azokat.
3 HCI + HNO3 = 2 H2O + 2 Cl + NOCI nitrozil-klorid
Au + 2 Cl + NOCI = AuCI3 + NO
klór (Cl)*: halogén elem, amely a 35-ös és a 37-es tömegszámú izotóp keveréke.
A klóratom vegyértékhéjának felépítése 3s23p5, molekulái kétatomosak, apolárisak,
de viszonylag könnyen polarizálhatok. A molekulák között diszperziós kölcsönhatá
sok alakulhatnak ki. Szilárd halmazállapotban molekularácsot alkot. Elektronegativi-
tása nagy. Fémekkel és hidrogénnel alkotott vegyületeiben a klór oxidációs száma
mindig -1, nemfémekkel alkotott vegyületeiben +1, +3, +4, +5, +6 és +7 is lehet.
klórdurranógáz*: hidrogén- és klórgáz 1 :1 térfogatarányú elegye. A reakció beindí

tásához energiaközlésre (láng, szikra) van szükség.
klór előfordulása*: elemi állapotban csak vulkáni gázokban, egyébként vegyületei

ben (NaCI, KCI, MgCI2 stb.) fordul elő.
klór felhasználása*: az ivóvíz és az uszodák vizének fertőtlenítője, a sósavgyártás

kiindulási anyaga, fertőtlenítő és színtelenítő hatása miatt a hipo hatóanyaga, a mű
anyaggyártás egyik alapanyaga (PVC, teflon), gyógyszergyártási alapanyag (pl. Diclo
fenac).
klór fertőtlenítő hatása*: lásd klór kémiai tulajdonságai
klór fizikai tulajdonságai*: zöldessárga színű, fojtó szagú, mérgező, a levegőnél

nagyobb sűrűségű gáz. Nagy nyomáson (0,6 MPa) már szobahőmérsékleten csepp
folyósítható. Vízben oldódik. Belélegezve erősen mérgező hatású, halált is okozhat,
klór ipari előállítása**: kősó (NaCI) elektromos bontásával (elektrolízisével) állítják

elő. A gyártás során itt melléktermékként keletkezik a nátrium-hidroxid mellett.
klór kémiai tulajdonságai*: hidrogénnel hevesen egyesül, ha lánggal vagy szikrával

beindítjuk a reakciót: H2 + Cl2 = 2 HCI. A legtöbb fémmel redoxireakcióba lép, és
fém-kloridok keletkeznek: pl. 2 Na + Cl2 = 2 NaCI. Oldódáskor a vízzel is reakcióba
lép (klóros víz): Cl2 + H2O HCI + HOCI (hipoklórossav). Lúgoldat (NaOH-oldat)
hozzáöntésekor a hidrogénion-koncentráció csökkenése miatt a folyamat a hipo
klórossav képződésének irányába tolódik el. Fény hatására a hipoklórossav hidrogén-
kloridra és atomos oxigénre bomlik: HOCI - HCI + ,O' (naszcensz oxigén), ezért víz
jelenlétében a klór erélyes oxidálószer, baktériumölő és fertőtlenítőszer. Az oxidáló
hatást a naszcens oxigén fejti ki. A klór a nála kevésbé pozitív standardpotenciálú
halogén elemet ionvegyületeiből elemi állapotúvá oxidálja.
klór laboratóriumi előállítása*: sósav oxidációjával állítják elő, az oxidálószer pl.

kálium-permanganát lehet: 2 KMnO4 + 16 HCI = 2 KCI + 2MnCI2 +8 H2O + 5 Cl2
klórveszély a háztartásban*: a klór mérgező gáz. Ha hipót és háztartási sósavat

együtt használunk, akkor klórgáz szabadul fel, ami mérgezést, fulladást okozhat. Lásd
még—>klór kémiai tulajdonságai (klór + víz reakció)
kobalt (Co), nikkel (Ni)**: a vascsoport elemei. Atomjaik vegyértékelektronhéj-

szerkezete: Co (4s23d7), Ni (4s23d8). A reakciókban a d- és az s-elektronok is szere
pelhetnek, mert energetikailag közel állnak egymáshoz. A kobalt szürke, a nikkel
ezüstfehér színű, fémfényű nehézfém. Ferromágneses tulajdonságúak. Levegőn állva
felületükön védő oxidréteg alakul ki. Vegyületeikben a kobalt +2 és +3, a nikkel +2
oxidációs számmal szerepelhet. A nemfémes elemekkel alkotott vegyületeikben +2
oxidációs számmal szerepelnek: Co + S = CoS, Ni + S = NiS. Híg savakkal hidrogént
fejlesztenek és +2 töltésű ionokká oxidálódnak. A tömény oxidáló savak a vashoz
hasonlóan passziválják a kobaltot és a nikkelt is. A vízmentes Co2+-ion kék, a hidratált
Co2+-ion rózsaszín, a Ni2+-ion almazöld színű. Komplexképzők, fontosabb komplexeik:
[CoCI4]2- sötétkék, [Co(H2O)6]2- vöröses rózsaszínű, [Ni(H2O)6]2+ almazöld.
korom: szénhidrogének tökéletlen égésekor és hőbontásakor keletkezett finom elosz

lású, porszerű szén.
könnyűfémek*: sűrűségük 5 kg/dm3-nél kisebb, pl. alkálifémek, alkáliföldfémek, alu
mínium.
kvarckristály rácsszerkezete**: atomrács. A kvarckristályban a központi szilícium

atom a négy oxigénatommal SiO4-összetételű tetraédereket alkot. Két tetraéder csúcs
pontján levő oxigénatom közös. Az atomrácsot tehát a közös csúcsokkal egymáshoz
kapcsolódó tetraéderek végtelen térhálója alkotja.
láncreakció**: olyan reakciók, amelyeknél lánckezdő, láncvivő és láncvégi vagy

lánctörő reakciók különböztethetők meg. A láncreakciókban a szabad gyököknek
van különleges szerepe. A láncreakciók mechanizmusa a katalitikus folyamatokhoz
hasonló, s mindkettőnél a szabad gyökök biztosítják a láncreakciót. A klórdurranógáz
esetében a 2 H2 + Cl2 - 2 HCI egyenlettel leírt reakció csupán a kiindulási és a vég
állapotot rögzíti, pedig a láncreakció során szabad gyökök indítják meg a folyamatot,
és az eközben keletkező újabb szabad gyökök viszik tovább.
2. Láncvivő reakciók: Cl• + H2 -> HCI + H•, H• + Cl2 HCI + Cl•

->
3. Az atomok ütközésével molekulák keletkeznek, ezek fékezik a reakciót:
Lánctörő vagy láncvégi reakciók:
H• + H• —► H2, Cl• + Cl• -> Cl2, H• + Cl• = HCI
lángfestés*: ha a fémrács delokalizált elektronjait hővel gerjeszteni tudjuk, akkor a

gerjesztett elektronok alapállapotba visszatérve adott hullámhosszú fényt bocsátanak
ki, megfestik a lángot. A láng színe jellemző az egyes fémekre. Az alkálifémek és az
alkáliföldfémek vegyértékelektronjai hővel gerjeszthetők. A nátrium sárgára, a kálium
fakóibolyára, a kalcium téglavörösre, a stroncium skarlátvörösre festi a lángot.
lassú égés*: az égésnek az a fajtája, amely fényjelenség nélkül játszódik le, és a
gyulladási hőmérséklet alatt megy végbe. A lassú égés is hőfelszabadulással jár. Ilyen
például a fa korhadása vagy a vas rozsdásodása.
levegő*: színtelen, szagtalan, nagy rétegvastagságban kék színű gázelegy. Kb. 78 tér-
fogat% nitrogént, 20 térfogat% oxigént, ezenkívül szén-dioxidot, nemesgázokat, hid
rogént, metánt és egyéb gázokat tartalmaz. A légkör anyaga. Nyomása és sűrűsége
a tengerszint feletti magasság növekedésével csökken.
magnézium-hidrogén-karbonát [Mg(HCO3)2]*: fehér, vízben jól oldódó szilárd anyag,

a víz változó keménységét okozó vegyület. Vizes oldatának (kemény víz) forralásakor
magnézium-karbonát (vízkő) válik ki, mellette víz és szén-dioxid keletkezik.
magnézium-karbonát (MgCO3)*: könnyű, fehér por, vízben igen kis mértékben és

lassan oldódik. Erős savakkal szén-dioxid képződése közben reagál. Fogkrémek, seb
hintőporok adalékanyaga. A papír- és a gumigyártásban tömítőanyagként alkalmazzák,
magnézium-karbonát hőbomlása**: hevítésekor magnézium-oxid és szén-dioxid

keletkezik. Lásd kalcium-karbonát hevítése
magnézium-oxid (MgO)*: köznapi neve égetett magnézia. Fehér színű, szilárd, kris
tályos anyag, kötése átmenet az ionos és a kovalens kötés között, ionrácsos. Vízben
alig oldódik. Vízzel reakcióba lép, magnézium-hidroxid keletkezik. Bázisanhidrid. Az
oldat lúgos kémhatású. Savakkal sót képez. Téglák, tűzálló edények készítésére hasz
nálják, tornászok csúszásgátló hintőporként.
magnézium-szulfát (MgSO4 • 7 H2O)*: köznapi neve keserűsó. A keserűvizek ható

anyaga, vízben oldódik. Hashajtó hatású.
mangán (Mn)**: a periódusos rendszer Vll/B. csoportjának (illetve a 7. oszlopának)

eleme. Átmeneti fém. Atomjának vegyértékhéj-szerkezete: 4s23d5. A vegyületképzés-
ben 7 elektronja vehet részt. A +2 és +4 oxidációs állapoton kívül +6-os és +7-es
oxidációs számmal is előfordul vegyületeiben.
mesterséges szenek*: ásványi szenek, fa vagy más széntartalmú anyag levegőtől

elzárt térben történő hevítésével (száraz desztillációval) keletkező, széntartalmú anya
gok. Szénből koksz, fából faszén, húsból hússzén, vérből vérszén keletkezik. A mes
terséges szenek szivacsos szerkezetűek, üregesek. Felületük ezért nagyon nagy, és
még tovább növelhető. A megnövelt felületű mesterséges szeneket aktív szénnek
nevezzük.
mészégetés*: kalcium-oxid előállítása kalcium-karbonátból 900-1000 °C-on történő

hevítéssel: CaCO3 = CaO + CO2. Lásd még—> kalcium-karbonát hőbomlása
meszes víz*: kalcium-hidroxid nagyon híg vizes oldata. Lúgos kémhatású oldat.
mésztej*: kalcium-hidroxid vizes oldata. Hígabb, mint az oltott mész, lúgos kém
hatású oldat.
monoklin kén*: a kén egyik allotrop módosulata, 95,5 °C felett a rombos kénből
keletkezik, hosszú, tű alakú kristályokat alkot. Állás során visszaalakul rombos kénné.
Müller Ferenc* (1740-1825): magyar kémikus. A Selmecbányái Bányászati Akadé

mián tanult, később az erdélyi aranybányák igazgatója lett. Egy erdélyi ércfajta vizs
gálata során jutott el egy addig nem ismert, az aranyércben található „kérdéses fém"-
hez, amelyről kiderítette, hogy félfém. Ez az új elem a tellúr volt, amelyet így magyar
kutató fedezett fel. Az analitikai vizsgálatokat és a teliúrnak az ércből való kivonását,
előállítását Martin Heinrich Klaproth német gyógyszerész és analitikus végezte el, és
ő nevezte el a kapott elemet teliúrnak a latin tellus = föld szó alapján.
naszcensz gáz*: atomos állapotú gáz. A hidrogénatom redukálóképessége sokkal

nagyobb, mint a hidrogénmolekuláé. A savas kálium-permanganát-oldatot az oldat
ban keletkező atomos hidrogén elszínteleníti (redukálja), de az oldatba bevezetett
molekuláris hidrogéngáz hatására változatlan marad. Atomos állapotú, aktív hidrogén
úgy állítható elő, hogy hidrogéngázt elektromos ívfényen fúvatnak át. Ezen a hőmér
sékleten a hidrogénmolekulák atomos hidrogénre disszociálnak. A képződött atomo
kat hűtik, így nem alakulhatnak vissza molekulákká.
nátrium-hidrogén-karbonát (NaHCO3)*: köznapi neve szódabikarbóna. Fehér, víz

ben jól oldódó szilárd anyag. Savanyú só. Erősebb savak szén-dioxidot szabadítanak
fel belőle, ezért a gyomorsav megkötésére is szolgál:
NaHCO3 + HCI = NaCI + H2O + CO2
nátrium-hidrogén-karbonát hidrolízise és hőbomlása**: vizes oldata a hidrolízis

miatt lúgos kémhatású: Na+ + HCO; + H2O Na+ + H2CO3 + OH-. A szénsav szén
dioxidra és vízre bomlik. Hevítés hatására szabályos sóvá (Na2CO3) alakul víz és
szén-dioxid keletkezése közben, ezért sütőpornak is használható:
2 NaHCO3 = Na2CO3 + CO2 + H2O
nátrium-hidroxid (NaOH)*: köznapi nevén marónátron (lúgkő). Fehér színű, szilárd,

ionkristályos anyag. Erősen nedvszívó, nedves levegőn elfolyósodik. Szén-dioxiddal
reagálva elkarbonátosodik. Vízben nagyon jól oldódik, vizes oldata lúgos kémhatású.
Vízzel való kölcsönhatásakor hő szabadul fel. Maró hatású, fehérjékkel reakcióba
lép, ezért erős méreg. A szappangyártás egyik alapanyaga, mert a zsírokat hidrolizálja
(elszappanosítás), és a glicerin mellett szappan (zsírsavak nátriumsója) keletkezik. Az
alumíniumgyártásnál (bauxit feltárása) és a papírgyártásnál is felhasználják. Iparban
a nátrium-klorid vizes oldatának elektrolízisével állítják elő. Savakkal só és víz kép
ződése közben reagál.
nátrium-karbonát (Na2CO3 • 10 H2O)*: köznapi neve szóda. Fehér, szilárd, kristályos

anyag. Vízben jól oldódik. Vizes oldata a hidrolízis miatt lúgos kémhatású. Savakkal
reagáltatva szén-dioxid képződik. A sziksó anyaga. Iparban az üveggyártásnál, szap

pangyártásnál, vízlágyításnál alkalmazzák.
nátrium-karbonát hőbomlása**: hevítés hatására nátrium-oxidra és szén-dioxidra

bomlik: Na2CO3 - Na2O + CO2
nátrium-klorid (NaCI)*: köznapi neve konyhasó. Alkáli-halogenid, ionvegyület (nagy

elektonegativitás-különbség), rácstípusa ionrács, kockarácsot alkot. Színtelen (a ter
mészetben szennyezett, szürke, vörös is lehet), szagtalan, szilárd, kristályos anyag.
Olvadáspontja magas, olvadékában ionok vannak. Vízben nagyon jól oldódik, mert
a fémhalogenidek ionrácsos kristályokat alkotnak, amelyek a víz dipólusmolekuláinak
hatására viszonylag könnyen összeomlanak, és a vízbe kerülő ionok hidratálódnak.
A Föld egyik leggyakoribb vegyülete, a tengerek víztartalmának párolgásával kelet
keztek a mai kősótelepek. A háztartásokban ételízesítésre, élelmiszerek tartósítására
használják, az iparban nátriumvegyületeket (nátrium-hidroxid, szóda, üveg stb.) állí
tanak elő belőle. A vérben és a testnedvekben (pl. izzadság) oldott állapotban fordul
elő.
nátrium-nitrát (NaNO3)*: köznapi neve chilei salétrom. Régebben salétromsavat

készítettek belőle. Szilárd, színtelen, ionkristályos vegyület, vízben nagyon jól oldó
dik. A talajvízbe kerülve a növények felszívják, és így az élelmiszerek nitráttartalma
nő, ami egészségkárosító hatású. A nitrátok az ivóvízzel is bekerülhetnek a szerve
zetbe. Ez különösen a csecsemőkre veszélyes, nagyobb mennyiségben fulladásos
halált okozhat, mivel a nitrátok a hemoglobint methemoglobinná alakítják. A met
hemoglobin oxigénszállításra már nem képes. A nátrium-nitrát erősen oxidáló tulaj
donságú, ezért a gyufagyártásban, tűzijátékokban is használják.
nátrium-tioszulfát (Na2S2O3)*: köznapi neve fixírsó. Színtelen, szilárd, kristályos anyag,

vízben jól oldódik. Redukálószer. A fekete-fehér fényképezésnél előhívószerként
használják. Az ezüst-bromiddal bevont film felületéről a bomlatlan ezüst-bromidot
(ahol a filmet nem érte fény) a fixírsó segítségével komplex vegyület formájában
oldják ki: AgBr + 2 Na2S2O3 + 2 Na2S2O3 = Na3[Ag(S2O3)2] + NaBr
nehézfémek*: sűrűségük 5 kg/dm3-nél nagyobb, pl. Fe, Cu, Zn.
nehézvíz*: olyan víz, amelynek molekuláiban a hidrogénatomokat deutériumatomok

helyettesítik. A nehézvíz sűrűsége nagyobb, mint a vízé, fagyás- és forráspontja pedig
magasabb. Kitűnő neutronlassító, az atomreaktorokban a maghasadási folyamatok
szabályozására használják.
nemesgázok*: a periódusos rendszer VlII. főcsoportjának (18. oszlop) elemei. Idetar
toznak a hélium (He), a neon (Ne), az argon (Ar), a kripton (Kr), a xenon (Xe) és a
radon (Rn). Vegyértékelektron-szerkezetük: ns2np6 oktett (kivéve a héliumot, amelyik
nek 1s2). Ezt az elektroneloszlást nemesgázszerkezetnek hívjuk. Minden más atom
ennek a szerkezetnek az elérésére törekszik. Ez a telített alhéjak miatt egy nagyon
stabil, alacsony energiaszintű állapot. Más atomok csak kémiai kötések kialakításával
érhetik el ezt az energiaállapotot (pl. Na —> Na+, Cl —> Cl-, a nátrium- és a kloridion
között ionos kötés alakul ki).
nemesgázok előfordulása*: a földgázban (He), a légkörben (Ar), a világűrben (He).
nemesgázok felhasználása*: a héliumot léggömbök töltésére, a hélium-oxigén

keveréket mesterséges levegőként búvárok oxigénpalackjában használják. A mester
séges levegőben a hélium a nitrogént helyettesíti. A hélium nem oldódik a vérben és
a testnedvekben, így nem okoz keszonbetegséget. A nemesgázokat használják még
fénycsövek (főleg a neont), villanyégők (az argont és a kriptont rossz hővezető tulaj
donságuk miatt) töltésére, és védőgázként az izzószál oxidációjának megakadályo
zására, például izzókban.
nemesgázok fizikai tulajdonságai*: színtelen, szagtalan, igen alacsony olvadás- és

forráspontú, nehezen cseppfolyósítható gázok. Vízben nagyon kis mértékben, szerves
oldószerekben jobban, cseppfolyós levegőben jól oldódnak. A hőt rosszul, az elekt
romosságot nem vezetik. Kis nyomáson, elektromos feszültség hatására gerjeszthetők
(fénycsövek).
nemesgázok halmazszerkezete**: a nemesgázok halmazai atomokból állnak. Ala

csony hőmérsékletre hűtve az atomok szilárd halmaza molekularácsot alkot (az apo-
láris atomok között gyenge diszperziós kölcsönhatás alakul ki).
nemesgázok kémiai viselkedése**: nemesgáz elektronszerkezetük miatt nem reak

cióképesek, de a magasabb rendszámú Kr, Xe, Rn megfelelő körülmények között
reakcióba léptethetők. Pl. XeF2 (xenon-difluorid) előállítható közvetlen szintézissel,
vagy a fenollal addíciós vegyületet képezhetnek: Xe (C6H5OH). A vegyületek stabili
tása kicsi, csak szilárd állapotban létezhetnek.
német keménységi fok*: egy kemény víz annyi német keménységi fokos, ahányszor
10 mg CaO-ban levő kalciumionnal megegyező anyagmennyiségű kalcium-, illetve
magnéziumiont tartalmaz 1 dm3-e (1 litere). Jele: °NK, mértékegysége: mol vagy mmol
(10-3 mol). 15 °NK-os kemény víz azt jelenti, hogy 1 dm3 vízben 15 • 10 mg CaO-ban
levő kalciumionnal megegyező anyagmennyiségű (számú) kalcium-, illetve magné
ziumion van. Ez 150/56 = 2,68 mmol Ca2+-, illetve Mg2+-ion.
nemfémes elemek*: az elektromos áramot nem, vagy csak rosszul vezetik. Többségük
egyáltalán nem vezet, ezek a szigetelők. Kisebb részük vezeti az elektromos áramot,
de vezetésük a hőmérséklet emelkedésével növekszik, ezek az ún. félvezetők, pl. a
germánium (Ge). Fizikai tulajdonságaikban (színükben, szagukban, halmazállapotuk
ban) nagyon különböznek egymástól. A periódusos rendszer jobb oldalán találhatók,
nitrátion (NO3-)**: a nitrátion szabályos háromszög alakú, összetett ion, amelyben

az N-O kötéstávolságok azonosak, a kötésszög 120°. A salétromsavban a nitrátion
ban a hozzá kapcsolódó proton polarizáló hatása következtében a nitrogén nemkötő
elektronpárja delokalizálódik, így alakul ki a nitrogénatom körül a nemesgázszerke
zet. Az O-N-O vegyértékszögek deformálódtak (115° és 130°), és a kötéstávolságok
sem azonosak. A salétromsav-molekula poláris.
nitritek**: a salétromossav sói, jóval stabilabbak, mint a salétromossav. A légkörben

villámláskor keletkező nitrogén-monoxid az esővízzel a talajba kerül, és ott nitritekké
alakul. Nitritek képződnek a talajban a szerves anyagok bomlásakor felszabaduló
ammóniából is a nitrifikáló baktériumok hatására. A nitritek a talajvízbe kerülve kör
nyezetkárosító hatásúak.
nitrogén (N)*: nemfémes elem, az V. főcsoport (15. oszlop) eleme, atomjának vegy
értékhéja 2s22p3 konfigurációjú, alapállapotban 3 pár nélküli elektronnal rendelkezik.
Kétatomos molekulákat alkot (N2), mert nagy elektronegativitása és kis atomsugara
miatt π-kötéseket is létrehozhat. A két nitrogénatomot három kovalens kötés tartja
össze, ezért a molekula stabilis, kevéssé reakcióképes. A nitrogénmolekula apoláris.
Szilárd állapotban a nitrogén molekularácsot alkot, a molekulák között gyenge disz
perziós kölcsönhatás működik. Színtelen, szagtalan, 25 °C-on és 0,1 MPa nyomáson
gáz-halmazállapotú, nehezen cseppfolyósítható (-42 °C-on), vízben nagyon rosszul
oldódik. Nagy stabilitása miatt közönséges körülmények között nem reakcióképes.
Katalizátor jelenlétében, magas hőmérsékleten (500 °C) és nyomáson (200-300 kPa)
hidrogénnel ammóniává egyesül. Oxigénnel csak 3000 °C feletti hőmérsékleten
egyesül nitrogén-monoxiddá. Elemi állapotban a levegőben található (kb. 78%). Ve
gyületei az élő és élettelen természetben egyaránt előfordulnak (nitrátok, fehérjék
stb.). Hűtésre (cseppfolyós nitrogén) és nitrogénvegyületek előállítására használják.
Az iparban a cseppfolyós levegőből nyerik.
nitrogén-dioxid (NO2)*: sötétbarna színű, kellemetlen szagú, nagy sűrűségű, mérge

ző gáz. Vízben jól oldódik. A nitrogén-monoxid spontán oxidációjakor keletkezik.
Laboratóriumban koncentrált salétromsavból rézforgáccsal állítják elő:
4 HNO3 + Cu = Cu(NO3)2 + 2 NO2 + 2 H2O. A légkört szennyezi (savas eső).
nitrogén-dioxid reakciója vízzel**: vízzel reakcióba lép, salétromsav és salétromos-

sav keletkezik: 2 NO2 + H2O - HNO2 + HNO3. Lásd még—>diszproporció
nitrogén-monoxid (NO)**: molekulájában a nitrogén- és az oxigénatom között egy

σ- és egy π-kötés van. A nitrogén még egy párosítatlan elektronnal is rendelkezik,
ezért a molekula nagyon reakcióképes. Színtelen, standardnyomáson és 25 °C-on
gáz-halmazállapotú vegyület, vízben igen kis mértékben oldódik, vízzel nem reagál.
Levegőn rögtön barna színű nitrogén-dioxiddá (NO2) oxidálódik (spontán oxidáció).
Villámláskor képződik a levegőben, de keletkezése után azonnal nitrogén-dioxiddá
is alakul. Laboratóriumban 30 tömeg%-os salétromsavból rézforgáccsal állítják elő.
A fejlődő nitrogén-monoxid-gázt víz alatt fogják fel, hogy ne oxidálódjon.
nitrogén-oxidok*: leggyakoribb a nitrogén-monoxid (NO) és a nitrogén-dioxid (NO2).

Ezek a legismertebbek a nitrogénnek oxigénnel alkotott vegyületei közül. Moleku
láikban a nitrogén- és az oxigénatomok egymással kovalens (σ-, π-) kötésekkel kap
csolódnak. A halmazok molekulákból állnak.
nyersvas*: a vaskohóból kikerülő, 3-4 tömeg% szenet tartalmazó vas.
ólom (Pb)*: friss vágási felületén ezüstfényű, nagy sűrűségű nehézfém. Lapcentrált
kockarácsot alkot. Hajlékony, jól hegeszthető. Lágy, papírra lehet írni vele. Levegőn
állva sötétszürke lesz, mert a felületén védő oxidréteg (PbO) alakul ki. Olvadáspont
ja alacsony, könnyen önthető (ólomöntés). Reakciókészsége nagyobb, mint az óné.
Ionja színtelenek, de vegyületei között az anion polarizálhatóságának mértéke szerint
színesek is vannak, mint pl. az ólom-szulfid (PbS, fekete), az ólom-jodid (Pbl, citrom
sárga). Akkumulátorok lemezeit, vízvezetékek nyomócsöveit, kábelek burkolatát,
vitorlás hajókra tőkesúlyt készítenek belőle. A nyomdászatban is használták. A Hold
ra leszálló űrhajók legénysége ólomtalpú csizmát viselt a kis gravitáció miatt. Ólom
ötvözet a forrasztóón, a sörét. Az ólomvegyületek mérgezőek, vérszegénységet, ér

szűkületet, magas vérnyomást, keringési zavarokat okozhatnak. Táplálék, belélegzés
és ivóvíz útján bekerülhetnek a szervezetbe. Az ólomcsövekből a szénsavtartalmú
víz kioldja az ólom-oxidot és mérgezést okoz. Az ólom nehezen ürül ki a szervezet
ből, felhalmozódik. Mérgezhetnek az ólomfestékkel (ólom színes vegyületei) kezelt
tárgyak (kerámiaedények) is. Vegyületeiben általában +2 oxidációs számmal fordul
elő, de ez +4 is lehet. Azon vegyületei, amelyekben +4 oxidációs számmal szerepel,
jó oxidálószerek.
ólom reakciói oxidáló és nem oxidáló savakkal**: negatív standardpotenciálú fém,

ezért híg savakkal (HCI, H2SO4) a reakció megindul, de egy idő után a fém felületén
keletkező PbCI2 és PbSO4 rosszul oldódó csapadékok megakadályozzák a további
reakciót. Híg salétromsavban alig oldódik, de tömény oxidáló savak (cc. HNO3,
cc. H2SO4) ólom-oxid, kén-dioxid, illetve nitrózus gőzök fejlődése közben oldják
(oxidálják).
oltott mész*: kalcium-oxidból kevés víz hatására kalcium-hidroxid keletkezik; épít

kezéshez, falak meszelésére használják.
ón (Sn)*: az ónnak két allotrop módosulata van, a fehér és a szürke ón. A fehér ón
ezüstfehér színű, jól nyújtható, hengerelhető nehézfém. Kristályrácsa négyzetes ha
sáb, ezért jól megmunkálható, hengerelhető. 13 °C alatti hőmérsékleten a fehér ón
lassan szürke ónná alakul. A szürke ón fénytelen, szürke por. A levegőn állva felüle
tén átlátszó, vékony ón-oxid-hártya, védőréteg keletkezik. Hevítve ón-dioxiddá (SnO2)
ég el. Amfoter elem, savban és lúgban is oldódik. Ónnal bevont vaslemez a fehér
bádog. Rézzel alkotott ötvözete a bronz. A forrasztásnál használt lágyforrasz az ón
és ólom ötvözete.
ón (Sn) és ólom (Pb)*: a IV. főcsoport (14. oszlop) féméi. Atomjaik vegyértékhéj-
szerkezete: ns2np2 (Sn: 5s25p2, Pb: 6s26p2). Vegyületeikben +2 és +4 oxidációs szám
mal fordulnak elő.
oxidok*: az oxigénnek különböző elemekkel alkotott vegyületei. Az oxidokban az

oxigén oxidációs száma általában -2 (kivétel a hidrogén-peroxid, ahol -1). Az oxidok
kötés- és rácstípusa az elemek atomjainak elektronegativitás-értékeitől függ. Az s-me-
ző féméinek oxidjai ionos kötésűek, ionrácsot alkotnak, a p-mező elemeinek oxidjai
kovalens kötésűek, molekularácsban kristályosodnak, a d-mező elemeinek oxidjainál
az elektronegativitás növekedésével az ionos kötés a kovalens felé tolódik el. A fél
fémek oxidjai és a szilícium-dioxid atomrácsot alkotnak, amelyben a kötés jellege
átmenet a kovalens és az ionos kötés között. A fém-oxidok bázisanhidridek, a nem-
fém-oxidok savanhidridek. A vízben oldódó nemfém-oxidok a vízzel való kémiai
reakció során oxosavakat, a fém-oxidok fém-hidroxidokat hoznak létre. A szén-dioxid
vízzel reagálva szénsavat, a kalcium-oxid (égetett mész) vízzel reagálva kalcium-
hidroxidot (oltott mész) eredményez.
oxigén (O)*: az oxigéncsoport eleme. Atomjának vegyértékhéja 2s22p4 konfigurá
ciójú. Kétatomos molekulát alkot (O2), mert a vegyértékhéjon levő két pár nélküli
elektron a két oxigénatom között egy σ- és egy π-kötés kialakítására képes. Elektro-
negativitása nagy (3,5; a fluor után következik), ezért két elektron felvételével oxid-
ionná (O2-) alakulhat. Molekulája apoláris, ezért vízben rosszul oldódik, olvadás- és
forráspontja alacsony. Színtelen, szagtalan, a levegőnél nagyobb sűrűségű gáz. A vízi
élőlények számára a vízben oldott oxigén biztosítja az oxigénszükségletüket, ugyan
akkor ez okozza a vízzel érintkező fémtárgyak korrózióját is. Az oxigénmolekula
stabilitása nagy, kötéserőssége jelentékeny, ezért csak magasabb hőmérsékleten vagy
atomos állapotban aktív. Ebben az esetben nagyon reakcióképes elem, a fémeket, a
nemfémes elemeket és szerves vegyületeket is oxidálni képes (H, S, P, Mg, Al, CH4).
Az anyagok oxigénnel való egyesülése égési folyamat. Az oxigén táplálja az égést,
és reakciópartner is. Az oxidáció során oxidok keletkeznek. Elemi állapotban a leve
gő kb. 20%-át teszi ki, vegyületek formájában (víz, ásványok) a Föld teljes tömegének
nagy részét alkotja Laboratóriumi előállítása oxigéntartalmú vegyületeinek (HgO,
KMnO4) termikus bontásával, az iparban a levegő cseppfolyósításával és frakcionált
desztinációjával történik. A fotoszintézis során a növények asszimilizációs folyamatai
is oxigént termelnek.
oxigéncsoport elemei (kalkogén elemek)*: a periódusos rendszer VI. főcsoportjának

(16. oszlop) elemei: oxigén (O), kén (S), szelén (Se), tellúr (Te) és a radioaktív polonium
(Po). Vegyértékhéjukra az ns2np4 konfiguráció jellemző. Az elektronegativitás a cso
porton belül a rendszám növekedésével fokozatosan csökken. A tellúr és a polonium
fémes tulajdonságú.
oxóniumion (H3O+)*: vizes oldatban a hidrogénionnak egy vízmolekulához való kap

csolódásával jön létre.
oxosavak*: molekularácsos nemfém-oxidok vízzel való reakciójakor keletkeznek;

például a kénsav (H2SO4), a salétromsav (HNO3), a szénsav (H2CO3). Molekulájuk
mindig tartalmaz oxigént, szemben pl. a haloidsavakkal.
ózon (O3)*: három oxigénatomból álló molekula, az atomok V-alakban kapcsolódnak

össze. Az atomok között a ír-kötésen kívül egy delokalizált π-kötést is fel kell tételezni.
Az ózon az oxigén allotrop módosulata. Fény hatására oxigénmolekulára és atomos
(naszcensz) oxigénre bomlik. Erélyes oxidáló hatása miatt fertőtlenít, elpusztítja a
baktériumokat. A Földön kétféle ózonréteget különböztetünk meg. A magas légköri
ózon a magas légrétegekben a napfény ibolyántúli sugárzásának hatására oxigénből
keletkezik. Ez az ózonréteg (ózonpajzs) védi meg a Földet a Nap káros ibolyántúli
sugaraitól, és szabályozza a Föld hőháztartását. Ha az ózonréteg elvékonyodik
(„ózonlyuk"), akkor nem véd a káros ibolyántúli sugárzástól, ami bőrrákot, vakságot
és az immunrendszer károsodását okozhatja. A magas légkörben az ózon keletkezé
se és bomlása egyszerre játszódik le. Emberi tevékenység nyomán sok olyan anyag
kerül a magas légkörbe, ami az ózon bomlását elősegíti, gyorsítja. Ezért nemzetközi
megállapodással csökkentették (betiltották) az ózonkárosító gázok (pl. a freonok és
a halonok), használatát, kibocsátását. Régen illatszeres szórópalackokban, légkondi
cionálókban, hűtőtőgépekben, tűzoltó készülékekben használták. A magas légkörben
a vegyületekből fluor- és klóratomok szabadulnak fel, amelyek elősegítik az ózon
bomlását. A káros hatást fokozza, hogy a veszélyes anyagok évtizedekig a légkörben
maradva fejtik ki romboló hatásukat. Az intézkedés következményeként remény van
arra, hogy az ózonpajzs tovább nem károsodik, kezd helyreállni. Ózon keletkezhet
az alsóbb légrétegekben is, környezetünk eszközeinek működésekor (autók kipufogó
gáza, kvarclámpák használata stb.). A felszabaduló nitrogén-oxidok a levegő oxigén

jével reagálnak, ózon képződik, ezáltal a földközeli légkörben az ózon mennyisége
megnő. Az így létrejövő ózon a nagyvárosok levegőjében kialakuló szmog egyik
összetevője. A földközeli légkörben jelen lévő ózont talajközeli ózonnak nevezzük.
Az ózon az élő szervezetekre ártalmas, mérgező hatású anyag, az embernél szem-
bántalmakat, tüdőelégtelenséget okozhat, a növényzetet is megtámadja.
ózonpajzs*: a légkörben 15-35 km magasságban elhelyezkedő ózonréteg. Ez a ma

gas légköri ózon. Ha elvékonyodik, ózonlyuk(ak) keletkeznek.
öngyulladás*: ha az anyag külső hőközlés nélkül gyullad meg. Az anyagban végbe

menő lassú égés során felszabaduló hő hatására az anyag a gyulladási hőmérsékle
tére melegszik fel.
őrlés*: az érc aprítása, általában malmokban történik.
ötvözetek*: a különféle fémek és nemfémek olvadékelegyének megszilárdult, fémes

kötésű, összetett, makroszkóposan homogén anyagai. Szilárd oldat, eutektikus és
vegyület típusú ötvözeteket ismerünk.
passziválás*: a fém eredetileg meglévő védőrétegének növelése, a fém felületén el

lenálló réteg kialakítása. A kémiai hatásra ellenálló védőréteg lehet szulfát, szulfid,
oxid. A koncentrált kénsav egyes fémek, pl. a vas és az alumínium felületén védő
réteget alakít ki. A passzíváit fém híg savban már nem oldódik. Ha a védő oxidréteg
növelése elektrolízissel történik, akkor eloxálásnak nevezzük (pl. alumínium).
Pauli-elv és a hidrogénmolekula keletkezése**: a hidrogénmolekula két ellentétes

spinű (mágneses tulajdonságú) elektront tartalmazó hidrogénatom kovalens kötéssel
való összekapcsolódásával keletkezik.
peroxidok*: olyan oxigénvegyületek, amelyekben peroxokötés (O-O) található, és

bennük az oxigén oxidációs száma -1. Ilyen például a hidrogén-peroxid (H2O2) és a
nátrium-peroxid (Na2O2).
pétisó*: az ammónium-nitrát (NH4NO3) és a mészkő (CaCO3) keveréke. Nitrogéntar

talmú műtrágya. A mészkőpor megakadályozza a higroszkópos ammónium-nitrát
összetapadását, és így szórhatóvá válik.
piezoelektromosság**: az az elektromos jelenség, amelynek során egyes anyagokon

(pl. kristály, kerámia) összenyomás hatására elektromos feszültség keletkezik, és en
nek hatására alakváltozás következik be. Így viselkedik például a kvarc, amelyet két
fémlap közé helyezve, majd összenyomva a fémlemezek töltöttekké válnak, ezáltal
elektromos szikrát lehet gerjeszteni (öngyújtó, gázgyújtó). A jelenség ellentéte az
elektrostrikció. Elektromos térbe helyezve egy kvarckristályt, annak felülete deformá
lódik, egyik irányba megnyúlik, a másikba összenyomódik. A rákapcsolt feszültség
nek köszönhetően a megnyúlás és összenyomódás visszatérő, a kristály rezgőmozgást
végez. Ez a kvarcóra működésének alapja.
p-mező fémei*: a III. főcsoport (13. oszlop) és a IV. főcsoport (14. oszlop) elemei:
alumínium (Al), ón (Sn) és ólom (Pb). Vegyértékhéjuk elektronszerkezete: ns2np1,
illetve ns2np2. Fémes (Al), illetve félfémes (Sn, Pb) tulajdonságokat mutatnak.
polaritásvektorok**: olyan egyenes szakaszok, amelyeknek nemcsak hosszúságukkal

arányos nagyságuk, hanem irányuk is van. A polaritásvektor a kötés részleges nega
tív töltésű oldalától a pozitív felé mutat.
polarizáció, polarizálhatóság**: a molekulában az atomok között kovalens kötések

alakulnak ki. A kötés apoláris, ha nincs töltésmegoszlás a kötést alkotó atomok között.
Ennek feltétele az azonos elektronegativitás. Poláris a kötés, ha kötést alkotó atomok
között elektromos töltésmegoszlás van. Ekkor a nagyobb elektronegativitású atom
felé esik a kötés negatív pólusa. Egy molekula apoláris, ha azonos atomok építik fel,
tehát kötései apolárisak (pl. O2, N2, H2), vagy ha különböző atomok építik fel, de a
molekula szimmetriája miatt a kötések polaritásvektorai kioltják egymást (CH4, CO2).
Egy molekula dipólusos, ha kötései polárisak és a polaritásvektorai nem oltják ki
egymást (pl. HCI, H2O, NH3). A polarizálhatóság arról tájékoztat, hogy milyen köny-
nyen deformálható az elektronburok. A polarizáció során elektromos erőtér hatására
a molekula dipólus lesz.
pörkölés*: olyan oxidációs vagy hőbontási folyamat, amelynek révén az ércben ta
lálható fémvegyület olyan fémvegyületté alakul, amely már redukcióra alkalmas, pl.
a vasgyártásnál a szulfidos érc oxidációja: 4FeS2 + 11 O2 = 2 Fe2O3 + 8SO2
rézcsoport*: réz (Cu), ezüst (Ag), arany (Au). Fémek. Atomjaik jellemző elektronszer
kezete: ns1(n-1)-d10, az (n-1)d10 alhéjuk telített. Cu (4s13d10), Ag (5s1d10), Au (6s15d10).
Vegyületeiben mindhárom +1-es oxidációs számmal szerepelhet, de a réznek a +2-es,
az aranynak a +3-as oxidációs állapota a legstabilabb. A réz és az arany színes, az
ezüst fehér színű fém. Lapcentrált kockarácsot alkotnak, jól megmunkálhatok. Nagy
elektronegativitású, pozitív standardpotenciálú fémek. A hőt és az elektromos áramot
kitűnően vezetik. Nehézfémek. Száraz levegőn a réz felületén fekete réz(ll)-oxid
réteg, nedves, szén-dioxid-tartalmú levegőn zöld színű „patina" [bázisos réz(ll)-kar-
bonát] képződik. Az ezüstön kén-hidrogén-tartalmú levegőben fekete ezüst-szul-
fid-réteg jön létre. Az arany felülete levegőn nem változik. A réz híg savakkal és lú
gokkal nem lép reakcióba, csak tömény oxidáló hatású savakban (H2SO4, HNO3),
kén-dioxid vagy nitrogén-oxidok képződése közben oldódik. Az ezüst híg savakkal
nem lép reakcióba, tömény oxidáló savakkal (H2SO4 forrón, HNO3) igen. A hidratált
Cu2+-ion kék színű, a vízmentes Cu2+-ion színtelen, az Ag+-ion színtelen, az Au3+-ion
színe sárga. A réz(ll)-ionok a nátrium-hidroxiddal reagálnak: CuSO4 + 2 NaOH =
= Cu(OH)2 + Na2SO4. A réz(ll)-hidroxid csapadék hevítve megfeketedik: Cu(OH)2 =
= H2O + CuO (fekete). Ammóniaoldattal először réz(ll)-hidroxid csapadék keletkezik,
ami ammóniafeleslegben komplex formájában feloldódik: Cu2+ + 4NH3 = [Cu(NH3)4]2+
tetramin-réz(ll)-ion. Az ezüstionokból lúggal barnásfekete AgOH képletű ezüst-hid-
roxid képződik, amely vízvesztéssel fekete ezüst-oxiddá (Ag2O) alakul. Ammóniaoldat
feleslegében a csapadék feloldódik [Ag(NH3)2]+-diamin-ezüstion komplex formájában.
A fémréz nem mérgező, ionjai azonban fokozott mértékben mérgezőek az alacso
nyabb rendű élőlények számára. Ezért permetezőszerként használják. Elemi állapot
ban ékszer és ötvözetek (bronz, sárgaréz) készítésénél is alkalmazzák. Az ezüst ve
gyületei is mérgezőek. A gyógyászatban a lápisz (AgNO3) szemölcskezelésre alkalmas.
A fémezüst gombaölő, baktériumölő hatású.
SZERVETLEN KÉMIA
réz és ezüst reakciója koncentrált oxidáló hatású savakkal**:

Cu + 2 H2SO4 = CuSO4 + 2 H2O + SO2 vagy
Cu + 4 HNO3 = Cu(NO3)2 + 2 NO2 + 2 H2O, Ag + 2 HNO3 = AgNO3 + H2O + NO2
A tömény salétromsav az aranyat nem oldja, de az ezüstöt igen, ezért választóvíznek
nevezik. Lásd még—> salétromsav
réz(l)-oxid (Cu2O)**: sárgásvörös színű, szilárd anyag. A Fehling-reakció egyik vég

terméke (lásd szerves kémia: aldehidek). Vízben nem oldódik, kiválik a vizes oldatból.
A réz egyik fontos érce, a kuprit Cu2O-tartalmú.
réz(ll)-hidroxid [Cu(OH)2]*: világoskék, szilárd csapadék. Vízben nem oldódik.
Réz(ll)-oxidból vízzel nem állítható elő, csak Cu2+-ionokat tartalmazó oldatból hid-
roxidion-tartalmú oldat hozzáadásával: Cu2+ + 2 OH- = Cu(OH)2
réz(ll)-oxid (CuO)*: fekete színű, szilárd anyag. Vízben nem oldódik. Rézlemezt
lángba tartva, a felületén fekete réz(ll)-oxid réteg képződik. Savakkal reagálva só és
víz keletkezik.
réz(ll)-szulfát (CuSO4 • 5 H2O)*: köznapi neve rézgálic. Kék színű, szilárd ionkristályos
vegyület, kristályvizet tartalmaz. Hevítve kristályvizét elveszti, és fehér porrá esik
szét. Vízben jól oldódik, hidrolízis következtében vizes oldatának kémhatása savas.
Mérgező hatása miatt a növényvédelemben permetezőszerként használják. A bordói
lé, amit a szőlőpermetezésnél használnak, mésszel kevert réz(ll)-szulfát-oldat.
rombos kén*: a kén egyik allotrop módosulata, rombos rendszerben kristályosodik.

Szobahőmérsékleten a legstabilabb módosulat.
salétromossav (HNO2)**: kék színű, igen bomlékony vegyület, csak vizes oldatban
létezik. Sói a nitritek.
salétromsav (HNO3)*: színtelen, nagy sűrűségű folyadék. A salétromsav molekulavegyü-

let. A molekula dipólus, ezért vízben jól oldódik. Sav-bázis reakcióba is lép a vízmo
lekulákkal, oxóniumion- és nitrátion keletkezik: HNO3 + H2O <==>H3O+ + NO3-. Erős
egyértékű sav. Fény hatására bomlik, ezért sötét üvegben tárolják. Bomlásakor ato
mos (naszcensz) oxigén és nitrogén-dioxid képződik, ezért erős oxidálószer. A kon
centrált salétromsav egyes fémeket (Al, Fe, Cr) passzívái. A passzíváit fémek híg savak
ban nem oldódnak. A híg salétromsav a negatív standardpotenciálú fémeket oldja, a
pozitív standardpotenciálú fémekre (Cu, Ag) csak a tömény salétromsav hat, erős
oxidáló hatása következtében. A reakció során nitrogén-dioxid keletkezik. Az arany
ezüst ötvözetből kioldja az ezüstöt az arany mellől, ezért választóvíznek is nevezik.
A tömény salétromsav és tömény sósav 1 :3 térfogatarányú elegye a királyvíz, ami
már az aranyat is oldja. A 65 tömeg%-os salétromsav redukciójakor (oxidáló hatás)
NO2, míg a 30 tömeg%-os salétromsav redukciójakor (oxidáló hatás) NO képződik.
Az utóbbi oxidáló hatása tehát nagyobb mértékű. Bázisokkal sóképződés közben
reagál (közömbösítés). Sói a nitrátok. Legfontosabb nitrátok: ammónium-nitrát
(NH4NO3), nátrium-nitrát (NaNO3), kálium-nitrát (KNO3), ezüst-nitrát (AgNO3).
salétromsavgyártás*: a levegőből nyert nitrogénből és hidrogénből szintézissel am
móniagázt állítanak elő. Az ammóniát platinakatalizátor mellett 700 °C hőmérsékle
ten oxidálják: 4NH3 + 5O2 = 4 NO + 6H2O; a keletkezett NO spontán oxidálódik
NO2-dá. Az NO2 levegő jelenlétében, vízben való oldódása során keletkezik a salét
romsav: 2 NIO2 + H2O + 0,5 O2 = 2 HNO3
sárgaréz*: a réz és a cink ötvözete.
savanhidrid*: olyan molekuláris szerkezetű oxid (nemfém-oxid), amelynek vízzel való

reakciójakor sav keletkezik: SO2+ H2O = H2SO3
savas eső*: savas kémhatású csapadék, amely úgy keletkezik, hogy a levegőbe
kerülő nemfém-oxidok (főleg a kén- és a nitrogén-oxidok) a levegő nedvességtartal
mával reakcióba lépnek, és savat képeznek. A savas esők tönkreteszik a növényeket,
a talajt, az épületeket, fémtárgyakat. A kén- és nitrogén-oxidok főleg a tüzelőanya
gok elégetésekor, illetve a gépjárművek motorjainak működésekor kerülnek a leve
gőbe.
savmaradékion*: a savmolekulából a hidrogénion(ok) leszakadásával képződő ion.

Például: HCI = H+ + Cl- (kloridion) vagy H2SO4 - 2H+ + SO42- (szulfátion).
Semmelweis Ignác* (1818-1865): az „anyák megmentőjének" nevezték, mert a szü

lészeten a gyermekágyi láz megelőzésére elsőként használt fertőtlenítő hatású klór
tartalmú vegyületet (klórmész).
s-mező fémei*: az alkáli fémek (I. főcsoport, illetve 1. oszlop): lítium (Li), nátrium
(Na), kálium (K), rubidium (Rb), cézium (Cs), és az alkáli földfémek (II. főcsoport, il
letve 2. oszlop): berillium (Be), magnézium (Mg), kalcium (Ca), stroncium (Sr), bárium
(Ba) és rádium (Ra).
sók*: fémionból vagy ammóniumionból és savmaradékionból álló vegyületek. Savak

és bázisok reakciójakor só és víz keletkezik. A konyhasó nátrium-hidroxid és sósav
reakciójakor keletkezhet: NaOH + HCI = NaCI + H2O
stabilizálódás*: alacsonyabb energiaszint elérésére való törekvés. A kémiai kötések

kialakulása energiafelszabadulással jár, így a molekula kisebb energiájú, mint az őt
alkotó atomok energiáinak összege.
szabad gyök**: minden olyan atom vagy atomcsoport, amelynek egy vagy több
magányos (párosítatlan) elektronja van (pl. H•, Cl•, CH3•, OH•).
száraz desztilláció*: széntartalmú anyagok levegőtől elzártan történő hevítése. Szá

raz desztilláció során a fából és a szénből háromféle halmazállapotú termék keletke
zik: éghető gáz, cseppfolyós kátrány és nagy széntartalmú szilárd maradék (a fából
faszén, a szénből koksz).
szén (C)*: a széncsoport eleme, nemfémes elem. Allotrop módosulatai: a gyémánt,

a grafit és a fullerének, amelyek szerkezete és tulajdonságai eltérőek. Az elemi szén
módosulatain kívül ásványi (a köznapi szóhasználatban a szén szó ezeket jelenti) és
mesterséges szeneket ismerünk. Égéskor minden szén szén-dioxiddá ég el. A reakció
exoterm. Az izzó szén magas hőmérsékleten redukál, így a szén-dioxidot szén-mo-
noxiddá redukálja (generátorgáz-reakció). A folyamat endoterm. Izzó szénre vízgőzt
fúvatva hidrogén és szén-monoxid keletkezik (vízgázreakció). A folyamat szintén en
doterm. A generátorgáz és a vízgáz ipari fűtőgázok. Magas hőmérsékleten a szén
fém-oxidokat is redukálni képes, ezt használják ki a fémeknek fém-oxidokból történő
ipari előállításánál, pl. a vasgyártásnál. Redukálószer, ötvözőanyag, tüzelőanyag, író

szer, vágó- és csiszolóanyag, elektródokat, szénkeféket, ékszereket készítenek
belőle.
széncsoport*: IV/A. csoport (14. oszlop) elemei tartoznak ide: szén (C), szilícium (Si),
germánium (Ge), ón (Sn) és az ólom (Pb). Vegyértékhéjuk elektronkonfigurációja:
ns2np2, alapállapotban egy elektronpár és két pár nélküli elektron van ezen a héjon.
Stabilizálódásuk 4 elektron felvételével vagy leadásával történhet. +4-es oxidációs
számú vegyületeik csak kovalens kötésűek. A germánium, az ón és az ólom vegyü
leteiben +2 oxidációs számmal is szerepelhet. A szén nemfém, a szilícium és a ger
mánium félfém, az ón és az ólom pedig fémek. A szén, a szilícium és a germánium
atomrácsos, az ón és az ólom fémrácsos szerkezetű.
szén-dioxid (CO2)*: a szén- és az oxigénatomok között σ- és π-kötések vannak.

A molekula lineáris. A kötések poláris kovalensek, de a molekula felépítése szimmet
rikus, ezért apoláris. Molekulavegyület, szilárd halmazállapotban molekularácsot ké
pez. Színtelen, szagtalan gáz. Sűrűsége a levegőnél másfélszer nagyobb. Az égést
nem táplálja, önmaga sem ég, olvadás- és forráspontja magasabb, mint a szén-mo-
noxidé. Nagy nyomáson cseppfolyósítható, hűtéssel szilárd, hószerű anyaggá alakít
ható (szárazjég), ami könnyen szublimálódik. Vízben jól oldódik, mert a vízzel meg
fordítható kémiai reakcióba is lép, szénsav képződik. A szén-dioxid a szénsav
anhidridje. Lúgokkal karbonátokat képez (pl. Na2CO3). Kalcium-hidroxiddal (meszes
víz), fehér csapadékot (CaCO3) ad. Ezt a reakciót a szén-dioxid kimutatására is hasz
nálják. A légkör alkotórésze. A légkör szén-dioxid-tartalma csaknem állandó, kb. 0,03
térfogat%. Keletkezhet széntartalmú anyagok elegendő oxigénben való elégetésével,
az élő szervezetben lejátszódó lassú égés következtében, az állatok és növények
légzése során, a must erjedésekor, a szerves anyagok rothadásakor, a robbanómoto
roktól vagy vulkánok működésekor. Természetes ásványvizekben is előfordul. Előál
lítása laboratóriumban mészkőből sósavval történik. Az iparban mészégetéssel állít
ják elő: CaCO3 = CaO + CO2. Üdítőitalokat, szódavizet készítenek segítségével.
A poroltóban, a színpadi látvány fokozására (füst), mélyhűtésre általában szárazjeget
használnak. A növények fotoszintézis során belőle állítanak elő szerves vegyületeket.
Káros hatása az üvegházhatás.
szén-monoxid (CO)*: a szén oxigénvegyülete. Molekulájában a szén- és az oxigén

atom között háromszoros kötés van. Egyikük datív kötés, amelyben az oxigénatom
a donor, vagyis a 3. kötő elektronpár az oxigéntől származik. A molekula lineáris.
Színtelen, szagtalan, gáz-halmazállapotú anyag. Vízben nem oldódik. Magas hőmér
sékleten reakcióképes. Meggyújtva szén-dioxiddá ég el, erélyes redukáló hatását a
vasgyártásnál hasznosítják: Fe2O3 + 3 CO = 2 Fe + 3 CO2. A szén nem tökéletes égé
sekor keletkezik (pl. rosszul szelelő kályha). Veszélyes, erősen mérgező gáz, a vér
hemoglobinjával lép reakcióba, fulladásos halált okoz. Az iparban vízgáz, generátor
gáz alkotórészeként állítják elő.
szén-monoxid szerkezete, tulajdonságai, előállítása**: az oxigén a szénnél nagyobb

elektronegativitású, de a szén-monoxid-molekulában a datív kötés donorja az oxi
génatom, ezért a kötés nem ionos jellegű. A molekula apoláris, ezért vízben nem
oldódik. Komplexekben ligandumként szerepel. Mérgező hatása is komplexképző
tulajdonságából ered: a vér hemoglobinjának oxigént szállító vasionjával stabil szén-

monoxid-hemoglobint alkot, így az oxigénszállítást akadályozza, megszünteti. Nagyon
veszélyes, mert a levegőben semmi nem jelzi jelenlétét. Laboratóriumban hangya
savból koncentrált kénsavval, vízelvonással állítják elő: HCOOH -> CO + H2O
szénsav (H2CO3)*: a szén-dioxid vízzel való kémiai reakciójakor keletkezik. Csak híg
vizes oldatában létezik. A molekulában a szénatom egy oxigénatomhoz kettős kötés
sel, a másik két oxigénatomhoz egyes kötésekkel kapcsolódik. A két hidrogén az
oxigéneken keresztül kapcsolódik a szénhez A szénsav molekulavegyület. Vizes ol
datában álláskor vagy melegítéskor szén-dioxidra és vízre bomlik. Gyenge, kétértékű
sav, vízzel kétlépéses sav-bázis reakcióba lép. Szabályos sói a karbonátok, savanyú
sói a hidrogén-karbonátok.
szénsav disszociációja**: a szénsav vízzel kétlépéses sav-bázis reakcióba lép:

H2CO3 + H2O HCO3- + H3O+,
<==> HCO3- + H2O CO32- + H3O+
<==>
szervetlen kémia feladata*: a természetben megtalálható elemek és szervetlen ve

gyületek kémiai tulajdonságainak vizsgálata tapasztalati úton, illetve atomszerkezeti,
molekulaszerkezeti és halmazszerkezeti (atom, molekula, halmaz) ismeretek alapján.
A szerves szénvegyületek vizsgálatával a szerves kémia foglalkozik.
szilárd oldat típusú ötvözet*: két azonos kristályrácsú és hasonló méretű fématom
törzsekből álló fémek hozzák létre oly módon, hogy a közös rács rácspontjaiban
mindkétféle fématomtörzs megtalálható. Ilyen például az arany-ezüst vagy a réz-nik
kel ötvözet.
szilícium (Si)*: IV. főcsoport (6. oszlop) eleme. Kékesszürke, fémes csillogásé, kemény,
magas olvadáspontú, félvezető sajátságé anyag. Kristályszerkezete a gyémántéval
megegyező atomrács, a Si-Si kötéstávolságok viszont nagyobbak, mint a gyémántban
a C-C; a kötési energia pedig ebből adódóan kisebb. Így a szilícium keménysége is
kisebb, olvadáspontja alacsonyabb, mint a gyémánté. A természetben csak vegyüle-
tei formájában fordul elő. A földkéreg anyagának kb. egynegyedét alkotja. Leggya
koribb ásványai a kvarc, a homok (SiO2), a különböző fémszilikátok (pl. FeSiO3). Az
agyag fő alkotórészei bonyolult összetételű fémszilikátok. Vegyületeit üveg-, porce
lán-, cserép-, téglagyártásban használják. Félvezető tulajdonsága miatt a tiszta szilí
ciumot mikrocsipekben, napelemek gyártásánál használják. Fontos ötvözőelem, az
acél is tartalmazza.
szilícium-dioxid (SiO2)*: több módosulata ismert, amelyek rácsszerkezete eltérő.

Valamennyi módosulatnak térhálós atomrácsa van, amelyben minden szilíciumatom
hoz négy oxigénatom kapcsolódik. A legismertebb módosulat a kvarc, kristályrácsa
megegyezik a gyémánt rácsszerkezetével. A tiszta kvarc színtelen, átlátszó, kis
hőtágulású anyag, az ultraibolya sugarakat átengedi. Kristályok formájában és kőzet
képző ásványként is előfordul. Más anyagok által színesre festett kvarckristályok
drágakövek. Az ametiszt (ibolyaszínű), a rózsakvarc (rózsaszínű) stb. Mikrokristályos
fajtái az opálok, az achátok, díszítő- és ékkövek. Piezoelektromos tulajdonsága miatt
az óragyártásban és ultrahang gerjesztésére használják. A sivatagokban, tavak, folyók
medrében, partszakaszokon található homok is szilícium-dioxid. A kvarchomokot az
üveggyártásban és a porcelángyártásban használják.
SZERVETLEN KÉMIA
szilícium-dioxid reakciója hidrogén-fluoriddal, ömlesztése**: a kvarc kémiai

ellenálló képessége nagy, a savak közül csak a hidrogén-fluoriddal lép reakcióba:
SiO2 + 4 HF = SiF4(g) + 2 H2O. Az erős lúgokkal lassan reagál, nátrium-hidroxiddal
vagy szódával ömlesztve (összeolvasztva) nátrium-szilikát (vízüveg) és szén-dioxid
képződik: SiO2 + Na2CO3 = Na2SiO3 + CO2
szilícium reakciója nátrium-hidroxiddal**: magas hőmérsékleten (600 °C felett)
a szilícium meggyújtva szilícium-dioxiddá (SiO2) ég el. Vízzel, savval nem reagál,
de lúgokban viszonylag jól oldódik szilikátképződés és hidrogénfejlődés közben:
Si + 2 NaOH + H2O = Na2SiO3 + 2 H2
szilikonok**: olyan sziloxánláncú vegyületek, amelyekben a láncközponti szilícium
atomok fennmaradó két elektronját különböző szerves szénhidrogéncsoportok (R)
kötik le. A sziloxánkötések (Si-O-Si) a kovasavakból (H4SiO4) vízkilépéssel jönnek
létre. A legegyszerűbb esetben R: -CH3 (metilcsoport), ekkor metil-szilikonok kelet
keznek. Apoláris molekulavegyületek. Olaj-, zsír-, gyanta- vagy gumiszerű (térhálós)
anyagok. Vízben nem, csak szerves oldószerekben oldódnak. Hidrofóbok, hőállók,
az elektromosságot nem vezetik. A szilikonolajokat és -zsírokat kenőanyagként, a
szilikongumit gumihelyettesítő anyagként használják. A hőváltozás kémiai és fizikai
tulajdonságaikat alig befolyásolja. Lásd még -> Szerves kémia fejezet
szintézis*: az anyagoknak alkotórészeikből, elemekből, egyszerűbb vegyületekből
kiinduló előállítása. Pl. az ammóniagáz előállítása nitrogénből és hidrogénből:
N2 + 3H2 = 2NH3
szulfátion (SO42-)**: a szulfátionban a +6 oxidációs állapotú központi kénatom, hat
pár nélküli elektronnal rendelkezik. Négy oxigénatom kapcsolódik hozzá egy-egy
σ-kötéssel. A kénatom két pár nélküli elektronjával és két oxigénatom másik pár nél
küli elektronjával alakít ki delokalizált π-kötést, erősíti a kén-oxigén σ-kötéseket a
kénatom és a négy oxigénatom között. A másik két oxigénatom 1-1 pár nélküli elekt
ronja 1-1 elektront vesz fel, így stabilizálódik mint kétszeresen negatív töltésű ion.
A felvett elektronokkal kialakított elektronpárok elektronsűrűsége a négy oxigén-
ligandumon oszlik meg. A szulfátion tetraéderes térszerkezetű, nagyon stabil, össze
tett ion. A kénsav vizes oldatában és a szulfátokban fordul elő.
tengervíz*: olyan víz, amely 3,5-4,0 tömeg% nátrium-kloridot és egyéb oldott sókat
(nátrium-szulfát, kalcium-klorid, magnézium-klorid stb.) tartalmaz.
termitreakció**: az alumínium erősen exoterm oxidációs reakciója miatt több fém
oxidból képes a fémiont redukálni, pl.: Fe2O3 + 2 Al = 2 Fe + AI2O3
timföld*: vízmentes alumínium-oxid (Al2O3).
tökéletes égés*: az éghető anyag teljes átalakulásához szükséges oxigénmennyiség
rendelkezésre áll, pl. egy mol szénatom tökéletes elégéséhez egy mol oxigénmole
kulára van szükség: C + O2 = CO2
tökéletlen égés*: az éghető anyag teljes átalakulásához szükséges oxigénmennyiség
nem áll rendelkezésre. Pl. kevesebb oxigén jelenlétében a szén csak szén-monoxidig
ég el: 2 C + O2 = 2 CO
trinátrium-foszfát (Na3PO4)*: köznapi nevetrisó. Fehér, vízben jól oldódó szilárd só.
lonvegyület, ionrácsot alkot. Vízben jól oldódik, hidrolizál, vizes oldatának kém
hatása lúgos. Vízlágyításra használják, mert foszfátcsapadék formájában eltávolítja
(szűrés) a vízben levő oldott Ca2+- és Mg2+-ionokat. A foszfáttartalmú mosószerek és
növényvédő szerek a természetes vizekbe kerülve eutrofizációt okoznak, környezet
károsító hatásúak.
trisós eljárás*: a víz kalcium- és magnéziumion-koncentrációját úgy csökkenti, hogy

foszfátionokkal vízben oldhatatlan csapadék (kalcium- vagy magnézium-foszfát) for
májában kiválasztja az oldatból.
tűzoltás*: ha az égés bármelyik feltétele nem teljesül, akkor megszűnik maga az égés
is, pl. hőmérséklet csökkentése hűtéssel (hideg víz), oxigéntől való elzárás (víz vagy
hab). Égő elektromos készüléket szigorúan tilos vízzel oltani, mert halálos áramütést
kaphatunk! Elektromos tüzet vagy égő benzint homokkal vagy szén-dioxidos por
vagy haboltóval olthatunk el.
üveg*: fémszilikátok megszilárdult olvadéka. Kvarc (homok), szóda, mész, fém-oxidok

összeolvasztásával, majd lehűtésével állítják elő. Az üveg szilícium- és oxigénatomok
ból álló térhálós szerkezetének közeiben vannak a fémionok. Az üvegek összetétele
sokféle lehet, ennek alapján a különböző üvegek tulajdonságai is eltérőek. Színüket
a különböző fémionok adják. Legismertebb az ablaküveg, amelyben nátrium- és
kalciumionok vannak. A jénai üveg bort és alumíniumionokat, az ólomüveg ólom- és
káliumionokat tartalmaz. A golyóálló üveg rétegei között műanyag hártyák vannak,
a biztonsági üveg hőkezelt, ezért összetöréskor apró, tompa darabokra esik szét. Az
üvegnek kristályszerkezete nincs, csak részleges rendezettsége, ezért meghatározott
olvadáspontja sincs, csak lágyulási hőfokról beszélhetünk.
üvegházhatás*: a légkör hővisszatartó tulajdonsága (ennek következtében a földkö

zeli légrétegek átlaghőmérséklete a jelenlegi +15 °C helyett -20 °C lenne). A légkör
szennyezése (főleg a CO2-tartalom növekedése) miatt az a felszíni kisugárzásnak mind
nagyobb részét nyeli el, ami tovább növeli bolygónk átlaghőmérsékletét. A globális
felmelegedés miatt megváltozhat az éghajlat, fokozódhat a sarki jégtömegek olvadá
sa és emelkedhet a világtengerek szintje.
üvegmaratás**: a hidrogén-fluorid megtámadja, „oldja" az üveget, annak szilícium-

dioxid tartalmával reakcióba lép, és gáz-halmazállapotú szilícium-tetrafluorid kelet
kezik: SiO2 + 4 HF = SiF4 + 2 H2O
választóvíz*: koncentrált salétromsavoldat, amely az arany-ezüst ötvözetből képes
„kioldani" az ezüstöt: Ag + 2 HNO3 = Ag+ + NO3 + H2O + NO2. Az arannyal nem
lép reakcióba.
változó keménység*: a víz változó keménységét a forralással kicsapható kalcium-
hidrogén-karbonátból [Ca(HCO3)2] és magnézium-hidrogén-karbonátból [Mg(HCO3)2]
származó kalcium- és magnéziumionok okozzák.
vas (Fe)*: a vascsoport eleme. Atomjának vegyértékhéj szerkezete: 4s23d6. A vas
szürkés színű, fémes fényű, nem túl kemény fém. Magas hőmérsékleten jól megmun
kálható, ilyenkor a tércentrált kockarács laponcentrált kockaráccsá alakul. A hőt és
az elektromosságot jól vezeti. Ferromágneses tulajdonságú. Elektronegativitása kö

zepes, negatív standardpotenciálú elem Nedves levegőn rozsdásodik (korrodeálódik).
A rozsda [FeO(OH)] laza, lyukacsos szerkezetű, nem védi meg a fémet a további
átalakulástól. Vegyületeiben +2 és +3 oxidációs számmal szerepel, a +3 oxidációs
számú vasat tartalmazó vegyületek stabilabbak, a +2 oxidációs számú vasat tartal
mazó vegyületek jó redukálószerek. A Fe2+-ion színe halványzöld, a Fe3+-ion színe
sárga. Oxigénnel magas hőmérsékleten reagál Fe2O3 keletkezése közben. Létezik a
FeO és a Fe3O4 összegképletű vegyülete is. Kénnel exoterm reakcióban vas-szulfiddá
(FeS) egyesül. A klór vas(lll)-ig oxidálja a vasat, vas(lll)-klorid (FeCI3) képződik. Vízzel
a vörös izzás hőmérsékletén reagál hidrogénfejlődés közben. Híg savakban (HCI,
H2SO4) hidrogén- és Fe2+-ionok képződése közben oldódik. A Fe2+-ionok a levegőn
azonnal Fe3+-ionokká oxidálódnak. Tömény oxidáló hatású savak (pl. cc. H2SO4) a
vas felületét passziválják. A passzíváit vas nem oldódik híg savakban. Fontosabb
komplexei: K3[Fe(CN)6] vörös vérlúgsó, Fe(SCN)3 vas-tiocianát. A természetben ércei
ben fordul elő: mágnesvasérc (magnetit, Fe3O4), vörösvasérc (hematit, Fe2O3), barna
vasérc [limonit, FeO(OH)] és a vaspát (sziderit, FeCO3). A vasnak az élő szervezetben
is nagy jelentősége van. Az emberi szervezetben a vas hiánya vérszegénységet okoz,
amely többnyire vastartalmú gyógyszerekkel megszüntethető. Az emberi szerve
zetben a vasion háromnegyed része a hemoglobinban található. Ennek minden egy
sége egy fehérjerészből és egy vasiont tartalmazó részből, a hemből áll. A hem egyéb
biológiailag fontos vasvegyületekben (mioglobin, citokrómok, katalázok) is megtalál
ható.
vascsoport*: a periódusos rendszer VIII. B. mellékcsoportjában (illetve a 8., 9. és

10. oszlopában) elhelyezkedő elemek: vas (Fe), kobalt (Co), nikkel (Ni). A periódusos
rendszerben egymás melletti oszlopokban találhatók, de tulajdonságaikban jobban
hasonlítanak egymásra, mint a periódusos rendszerben alattuk elhelyezkedő ele
mekre.
vasgyártás*: a vasat érceiből állítják elő szenes redukcióval. A vasgyártás anyagai: a

vasérc, a koksz és a salakképző anyagok (mészkő). Segédanyag a levegő. A kohóba
váltakozva salakképző anyaggal kevert aprított vasércet és kokszot adagolnak.
A vasgyártás kémiai folyamatai:
a koksz égése: C + O2 = CO2
a CO2 redukciója: CO2 + C = 2 CO
a CO redukálja a vas(Ill)-oxidot: Fe2O3 + 3 CO - 2 Fe + 3 CO2 közvetett redukció
az izzó szén redukálja a vas(lll)-oxidot: Fe2O3 + 3C = 2Fe + 3 CO közvetlen redukció
a salakképződés redukciója: CaCO3 + SiO2 = CaSiO3 + CO2
vas(ll)-hidroxid [Fe(OH)2]*: szürkészöld színű, szilárd csapadék. Vízben nem ol
dódik. Levegőn állva könnyen vas(lll)-hidroxiddá [Fe(OH)3] oxidálódik, vörösbarna
lesz.
vas(lll)-hidroxid [Fe(OH)3]*: vörösbarna színű, szilárd csapadék. Vízben nem oldó
dik. Tovább nem oxidálható.
vas(lll)-oxid (Fe2O3)*: vörös színű, szilárd halmazállapotú anyag. Vízben nem oldódik.
A vasgyártás alapanyaga, a hematit vasérc vas(lll)-oxid-tartalmú. Savakkal sót képez.
vas rozsdásodása*: a fém egyenetlen felületén eltérő potenciálú területek alakulnak

ki. A negatívabb potenciálú helyen a vasatom elektronokat ad le, és nedvesség je
lenlétében a vasionok oldatba mennek. A pozitívabb potenciálú helyen a vízben
oldott oxigén képes a vasatom által leadott elektronokat felvenni, és így hidroxid
ionok keletkeznek. A vas- és a hidroxidionok vas-hidroxid csapadékot alkotnak, ez
a rozsda: FeO(OH). A rozsda nem védőréteg, mert laza, lyukacsos szerkezetű, végül
az egész vastárgy tönkremegy. A vas élettani hatása nagyon jelentős. A vasion a
hemoglobin képződéséhez elengedhetetlen (oxigénszállítás), az immunrendszer mű
ködéséhez is nélkülözhetetlen. Hiánya vérszegénységhez vezet.
védőréteg*: a fém felületén kialakuló összefüggő, jól tapadó oxid-, karbonát-, szulfid-
vagy szulfátréteg, amely megvédi a fémet a korróziótól.
vegyülettípusú ötvözetek*: nem sztöchiometrikus, de állandó anyagmennyiség-arány-

nyal leírható anyagok. Ilyen a nyersvasban található Fe3C-képlettel jellemezhető vas-
karbid ötvözet, amely törékennyé, rideggé teszi a fémet.
víz (H2O)*: az oxigénnek hidrogénnel alkotott vegyülete, amelynek molekulájában

az oxigén -2-es oxidációs számmal szerepel. A Földön az egyik legnagyobb meny-
nyiségben előforduló vegyület (tengervíz, édesvíz). Színtelen, szagtalan, íztelen
folyadék (25 °C; 0,1 MPa nyomás). A molekula térszerkezete torzult tetraéder. Az
oxigénatom a középpontban, a két hidrogén a tetraéder egy-egy csúcspontjának
irányában, az oxigénatom két nemkötő elektronpárja pedig a két másik csúcs irányá
ban helyezkedik el. A molekula V alakú, a H-O-H vegyértékszög 105°. A vízmole
kulában levő kötések polárisak, és a vízmolekula aszimmetrikus térszerkezete miatt
a molekulák is dipólusok. Folyékony halmazállapotban a vízmolekulák között hidro
génkötések alakulnak ki, amelyek száma a hőmérséklet emelkedésével csökken. (Az
asszociáció mértéke +4 °C-on a legnagyobb, ezért a víz sűrűsége ezen a hőmérsék
leten a legnagyobb.) 0,1 MPa nyomáson fagyáspontja 0 °C (jég), forráspontja 100 °C
(vízgőz). Ha a víz megfagy, hatszöges rácsban kristályosodik, és a vízmolekulák kö
zött kialakuló hidrogénkötések miatt térfogat-növekedés következik be. A vízben kis
koncentrációban jelen levő oxónium- és hidroxidionok a víz autoprotolízisének kö
vetkezményei (lásd pH). Kiváló oldószer, az ionkristályos vegyületeket jól oldja, re
akciópartner (savakkal, bázisokkal és sókkal sav-bázis reakcióba, egyes fémekkel
redoxireakcióba lép), a vizes oldatokban lejátszódó reakcióknál pedig reakcióközeg.
A növények, állatok és az emberek testanyagának nagy részét alkotja. A földfelszín
egyik legnagyobb mennyiségben előforduló vegyülete. A hőháztartás szabályozásá
ban is részt vesz.
vízgáz*: hidrogén és szén-monoxid 1:1 térfogatarányú elegye. Úgy állítják elő, hogy
izzó szénre vízgőzt fúvatnak: C + H2O = H2 + CO. Hidrogéngáz előállítására hasz
nálják.
vízkeménység*: a vízkeménységet a vízben oldott levő Ca2+- és Mg2+-ionok okozzák,
amelyek az oldott kalcium- és magnéziumsók által kerülnek a vízbe. Az állandó és
a változó vízkeménység együtt adja az összes keménységet. Mértékét keménységi
fokokban adják meg, leggyakoribb a német keménységi fok.
SZERVETLEN KÉMIA
vízkő*: kalcium- és magnézium-karbonát keveréke. A kemény víz forralásakor az

oldott kalcium- és magnézium-hidrogén-karbonátok (változó keménységet okozó
vegyületek) karbonátokká alakulnak, és kiválnak az edény falán.
vízlágyítás*: a vízkeménység csökkentése, megszüntetése, a vizek kalciumion-, illet

ve magnéziumion-tartalmának csökkentése. A változó keménység megszüntethető
forralással, amikor a kalcium- és magnézium-hidrogén-karbonátok kalcium- és mag
nézium-karbonát formájában kicsapódnak. Az összes keménység megszüntethető
például szódás, trisós eljárással, vagy ioncserélő eljárással.
vízszennyező anyagok*: az oldott oxigén mennyiségét csökkentő anyagok (szerves

hulladékok, nitrátok, foszfátok), betegséget előidéző anyagok (vírusok, baktériumok,
vízben oldódó nehézfémvegyületek, radioaktív anyagok, növényvédő szerek), más
káros hatású szennyezések (olajszennyezés, üledékek).
vörösfoszfor*: vörös-ibolyás színű, szilárd, kristályos anyag. A P4 tetraéderes mole

kulák láncszerűen kapcsolódnak össze. Stabil módosulat. Gyakorlatilag nem oldódik
semmiben, ezért nem mérgező. Olvadáspontja magasabb, mint a fehérfoszforé,
589,5 °C. Csak nagyobb nyomás mellett olvasztható meg, mert alacsony nyomáson
melegítés hatására szublimálódik. A fehérfoszforral megegyező módon oxigénnel
difoszfor-pentaoxiddá (P2O5) ég el. Legfontosabb felhasználási területe a gyufagyártás.
SZERVES KÉMIA 90
acetaldehid (C2H4O)*: kellemetlen szagú, cseppfolyós anyag. Az ecetsavszintézis

fontos kiindulási anyaga. Az aldehidekre jellemző reakciókat mutatja.
acetilén (C2H2)*: etin, hármas kötést tartalmaz. Színtelen, szagtalan gáz. Vízben
rosszul oldódik, mivel molekulái apolárisak. Nyomás hatására felrobban, ezért ace-
tonnal átitatott kovaföldben fogják fel (disszugáz), úgy szállítják. Erősen kormozó
lánggal ég, mert százalékos széntartalma nagy. Jellemző reakciója az addíció (H2,
Br2, H2O) és a polimerizáció. Laboratóriumban kalcium-karbidból vízzel állítják elő:
CaC2 + 2 H2O = C2H2 + Ca(OH)2. Iparban metánból hőbontással nyerik:
2CH. J2^C,Hi + 3H,
aceton [(CH3)2CO)]*: dimetil-keton. Az iparban oldószerként és egyes szintéziseknél

használják. Cukorbetegség, alkoholizmus esetén a szervezetben nagyobb mennyi
ségben termelődik, a beteg lehelete acetonos, és megjelenhet a vizeletében is.
acilcsoport*: a karbonsav-molekulákból a hidroxilcsoport leválasztásával kapjuk.

Szabályos nevét az -il szócskával képezzük. Az alkánsavak acilcsoportjának szabá
lyos neve alkanoil. Pl. az ecetsav (etánsav) —> acetil (etanoil).
adalékanyagok*: a műanyagok természetes vagy mesterséges polimerváz nyújtotta

tulajdonságait módosító anyagok. Lehetnek lágyítók, stabilizátorok, égésgátlók, hab
képzők, fényvédő szerek, színezőanyagok, töltőanyagok.
addíció*: a telítetlen szénvegyületekre jellemző kémiai reakció, amelynek során két

vagy több molekula melléktermék keletkezése nélkül egyesül egymással egyetlen
molekulává.
adenozin-trifoszfát (ATP)*: a szervezetben szabadon megtalálható nukleotid. A sej

tek energiatároló és energiaátvivő molekulája.
akirális (nem királis) molekula**: nincs kiralitáscentruma, tükörképe önmagával

egyezik meg. Az akirális molekulák között nincs optikai izoméria. A ligandumok fe
désbe hozhatók (CH2ClBr). H
I
Br—C-H
I
Cl
akrolein*: propénal. Csípős szagú vegyület, a zsírok, olajok odaégésekor is ez kelet
kezik.
aldehidek*: olyan oxovegyületek, amelyek molekulájában az oxocsoport láncvégi
szénatomhoz kapcsolódik. q
Funkciós csoportja a formilcsoport: I //
aldehidek elnevezése*: az alapszénhidrogén nevéhez az -al végződést tesszük, pl.

metanal. Triviális név pl. formaldehid (metanal), acetaldehid (etanal).
aldehidek redoxitulajdonságai*: könnyen oxidálhatok, enyhe oxidációs hatásra kar
bonsavvá alakulnak (aldehidcsoport karboxilcsoporttá oxidálódik). Ezért adják az
91 SZERVES KÉMIA
ezüsttükörpróbát és a Fehling-reakciót is. Az aromás aldehidek közönséges körülmé

nyek között nem oxidálhatok. Az aldehidek redukciójakor (hidrogénaddíció) első
rendű alkoholok keletkeznek.
aldózok redukáló hatása*: híg vizes oldatban ammóniás-ezüst-nitrát-oldat vagy

Fehling-reagens hatására karbonsavvá oxidálódnak, mialatt fémezüst, illetve réz(l)-
oxid redukciós termék képződik.
alkadiének*: diének, diolefinek; telítetlen, nyílt szénláncú szénhidrogének. Moleku

láikban két kettős kötésű szénatompár található. Homológ sorozatot alkotnak. Az
alkadiének általános összegképlete: CnH2n_2.
alkadiének elnevezése*: elnevezésük az alkénekhez hasonlóan történik, csak az -én

végződést a -diénre cseréljük, és a kettős kötések helyét a -dién végződés előtti két
számmal jelezzük, pl. CH2=CH - CH=CH2 buta-1,3-dién.
alkaloidok*: a természetben megtalálható aminok és nitrogéntartalmú heterociklusos

vegyületek összefoglaló neve. Közülük a legtöbb hatással van az emberi szervezetre,
megfelelő adagolásban gyógyszerek vagy gyógyszeralapanyagok, de sok közülük
súlyosan mérgező vegyület.
alkanalok*: egyértékű, telített, nyílt szénláncú aldehidek. Általános összegképletük:
CnH2nO.
alkánok*: paraffinek, telített, nyílt láncú szénhidrogének. Molekuláik kizárólag egy

szeres kovalens kötéssel kapcsolódó szénatomokat tartalmaznak, minden szénatom
hoz négy másik atom (szén-, illetve hidrogénatom) kapcsolódik. Lehetnek normális
vagy elágazó szénláncúak. Az alkánok (paraffinok) általános összegképlete: CnH2n+2.
Molekuláikban a szénatomok a hidrogénatomokhoz és egymáshoz is egyszeres kö
téssel kapcsolódnak. A négy kötés a szénatom körül tetraéderes szerkezetet alakít ki.
alkánok elnevezése*: az alkánok (sorozata) első négy tagjának régi görög eredetű
neve van (metán, etán, propán, bután), az ötödiktől kezdődően úgy nevezzük el őket,
hogy a szénatomszámuknak megfelelő görög számnév tövéhez az -án végződést il
lesztjük (metán, etán, propán, bután, pentán, hexán, heptán stb.).
alkanonok*: telített, nyílt szénláncú, egyértékű ketonok, pl. aceton.
alkánsavak*: telített, nyílt szénláncú, egyértékű elsőrendű karbonsavak, pl. ecetsav.
alkének*: olefinek, telítetlen, nyílt szénláncú szénhidrogének. Molekuláikban egy

kettős kötésű szénatompár található. Homológ sorozatot alkotnak. Az alkének álta
lános összegképlete: CnH2n.
alkének elnevezése*: elnevezésük az azonos szénvázú és szénatomszámú aláno

kéhoz hasonlóan történik, csak az -án végződést az -én végződésre cseréljük, és a
végződés előtt számjeggyel tüntetjük fel, hogy hányadik szénatomról indul a kettős
kötés:
1 2 3 4 5
SZERVES KÉMIA 92
alkilcsoport*: jele: R-. Az alkánmolekulából a láncvégi hidrogén elvételével kapjuk.

Nevüket úgy képezzük, hogy a megfelelő alkán nevének -án végződését -ilre cserél
jük (pentil-csoport a pentánból). Az elágazó szénláncú alkánok elnevezésénél van
jelentősége. Az alkilcsoport rendűségét az szabja meg, hogy hányadrendű szénatom
hoz kapcsolódik. Kikeressük a leghosszabb szénláncot (főlánc), ennek neve megegye
zik a vele azonos szénatomszámú, normális szénláncú alkánéval. A főlánc szénatom
jait az elágazáshoz legközelebb eső végétől kezdődően megszámozzuk, és az alap-
vegyület neve előtt betűrendben felsoroljuk az elágazások szénhidrogéncsoportjainak
nevét a helyüket meghatározó számmal együtt, pl.:
alkinek*: telítetlen, nyílt szénláncú szénhidrogének, pl. etin (acetilén). Molekulájuk

ban egy hármas kötésű szénatompár található. Homológ sorozatot alkotnak. Az alki
nek (acetilén-szénhidrogének) általános összegképlete: CnH2n-2.
alkinek elnevezése*: az alkénekhez hasonlóan történik, csak az -én végződés helyett

-in végződés kerül a szótőhöz, pl. etin.
CH = CH - CH3
propin
alkoholok*: olyan hidroxivegyületek, amelyek molekuláiban a hidroxilcsoport telített

szénatomhoz kapcsolódik, pl. metil-alkohol, etil-alkohol, glicerin. A hidroxilcsoport
poláris, a szénlánc apoláris, ezért az alkoholmolekula poláris jellegét a szénlánc szén
atomszáma határozza meg.
alkoholok csoportosítása a szénváz minősége szerint*: lehetnek telített és telítetlen,

nyílt láncú és gyűrűs alkoholok.
alkoholok elnevezése*: a kis szénatomszámú, egyértékű alkoholoknál gyakran hasz

náljuk a csoportfunkciós neveket, amely a szénhidrogéncsoport nevéből és az alko
hol szóból áll. Pl. metil-alkohol. Szabályos nevüket a megfelelő szénhidrogén nevé
hez kapcsolt -ol végződéssel képezzük. A név előtt számmal jelezzük, hogy melyik
szénatomhoz kapcsolódik a hidroxilcsoport. A főlánc a hidroxilcsoportot tartalmazó
leghosszabb szénlánc. A főlánc számozásánál a hidroxilcsoport helye a legfontosabb
szempont, a többszörös kötéseket és az elágazásokat csak ezután vesszük figyelem
be. A többértékű alkoholok nevében a hidroxilcsoportokat az alapnévvel egybeírt
-diói, -triói utótaggal jelöljük, pl. a glicerin propán-1,2,3-triol. Sok alkoholt triviális
nevén nevezünk, pl. faszesz, borszesz, glikol, glicerin.
alkoholok értékűsége*: a molekulában levő hidroxilcsoportok száma határozza meg:

egy-, két- vagy többértékű alkoholok lehetnek. Propilalkohol (egyértékű), glicerin
(háromértékű).
alkoholok redoxitulajdonságai*: az elsőrendű alkoholok enyhe oxidációja (dehidro-
génezése) során aldehidek keletkeznek (oxidálószer, hidrogénelvonó szer, pl. a CuO),
erélyesebb oxidációkor (pl. savas közegben KMnO4 oxidálószer hatására) karbon-
93 SZERVES KÉMIA
savakká oxidálódnak. A másodrendű alkoholok enyhe oxidációjakor (dehidrogénezés)

ketonokat (oxidálószer, pl. CuO) kapunk. A harmadrendű alkoholok enyhén nem
oxidálhatok, erélyes oxidációjukkor szénláncuk széttöredezik, szén-dioxiddá, vízzé
és különböző karbonsavakká alakulnak.
alkoholok rendűsége*: elsőrendű (primer), másodrendű (szekunder) és harmad

rendű.
alkoholok sav-bázis tulajdonsága*: a hidroxilcsoport polaritása miatt proton leadásra

képesek, nagyon gyenge savi jelleget hordoznak. A szénatomszám növekedésével az
alkoholok savi jellege csökken. Vízzel szemben ez nem mérhető, de a nátriummal
redoxireakcióba lépnek, és sójellegű vegyület képződik:
2C2H5-OH+ 2Na = 2C2H5-ONa +H2
nátrium-etanolát
A nátrium-etanolát lúgosan hidrolizál: C2H5ONa + H2O C2H5OH + Na+ + OH
amfetamin*: mesterségesen előállított aminszármazék. Régebben depresszió elleni

gyógyszerként alkalmazták, de ma már a függőség kialakulása miatt kábítószernek
számít. A központi idegrendszerre hat, növeli a pulzusszámot, emeli a vérnyomást,
csökkenti a fáradtságérzetet.
amfipatikus anyagok*: apoláris és poláris (vagy ionos) részt egyaránt tartalmazó

molekulákból (ionokból) épülnek fel. A szappanokban levő savmaradék-anionok
hosszú szénhidrogénlánca apoláris, a -COO- anionrész pedig poláris (ionos).
amidcsoport**: összetett funkciós csoport, egy szénatomból és hozzá közvetlenül

kapcsolódó oxigén- és nitrogénatomból épül fel. Delokalizált elektronrendszere van,
a nitrogénatom nemkötő elektronpárja és a karbonilcsoport π-elektronjai az amid
csoport egy síkban levő három atomjára delokalizálódnak. A csoport σ-váza sík
alakú, vagyis a σ-kötéssel kapcsolódó atomok (-CON-) egy síkban vannak.
amidképzés**: karbonsavésztereknek aminokkal vagy ammóniával való reakciója

során amidok és alkoholok keletkeznek.
amidok**: olyan szerves vegyületek, amelyek molekulájában amidcsoport található.

Formálisan a karbonsavakból és első- vagy másodrendű aminokból (vagy ammó
niából) származtathatók vízelvonással, ezért ezeket a vegyületeket savamidoknak is
nevezik.
amidok elnevezése**: az elsőrendű amidok nevét úgy képezzük, hogy az amidcsoport

szénatomját is tartalmazó sav nevében a sav utótagot az -amid szóra cseréljük:
HCONH2: metánamid. A másod- és harmadrendű amidoknál a nitrogénatomhoz
SZERVES KÉMIA 94
kapcsolódó szénhidrogéncsoportok neveit - az alapvegyület előtt - betűrendben

felsoroljuk, és N-betűvel jelöljük, hogy azok nem az alapvegyület valamelyik szén
atomjához kapcsolódnak. Néhány amid esetében a hagyományos nevet használjuk,
pl. karbamid.
amidok rendűsége**: a nitrogénatomhoz közvetlenül kapcsolódó szénatomok szá

mával egyezik meg.
amidok sav-bázis tulajdonsága**: az amidcsoport nitrogénjének nemkötő elektron

párja delokalizálódott, ezért az amidok protonfelvételre nem képesek, nem bázisok.
Vizes oldatuk semleges kémhatású. Az NH-csoport polaritása miatt az első- és má
sodrendű amidok erős hatásra (pl. káliummal szemben) savként viselkednek.
amilopektin*: molekulájában több tízezer α-D-glükóz-molekula kapcsolódik össze

az 1-4. szénatom között kialakuló glikozidkötésekkel. 20-25 glükózegységenként az
1-6. szénatom között kialakuló α-glikozidkötések miatt elágazások jönnek létre.
Molekulája az elágazások miatt ágas-bogas szerkezetű. Nem redukáló hatású. Jóddal
világosabb ibolyás színt ad, mint az amilóz.
amilóz*: molekulájában több száz vagy ezer α-D-glükóz-molekula az 1-4. szénato

mok között kialakuló glikozidkötésekkel kapcsolódik össze. Térszerkezete: moleku
lája spirális (hélix). A glükózegységek és a hélix „emeletei" közötti hidrogénkötések
stabilizálják. Nem redukáló hatású.
aminok*: nitrogéntartalmú szénvegyületek, molekuláikban a nitrogénatom egyszeres

kovalens kötéssel kapcsolódik a szénatomokhoz. Az aminokat formálisan az ammó
niából származtathatjuk oly módon, hogy az ammónia hidrogénatomjait szénhidro
géncsoportokkal helyettesítjük. Ha egyet, akkor elsőrendű, ha kettőt, akkor másod
rendű, ha hármat, akkor harmadrendű amint kapunk.
aminok elnevezése*: a nitrogénatomhoz kapcsolódó szénhidrogéncsoportok nevé

nek ábécérendben való felsorolása után az -amin szót tesszük, pl. etil-metil-amin,
CH3-CH2-NH-CH3. A primer aminokat úgy is elnevezhetjük, hogy a megfelelő szén
hidrogén neve elé tesszük az amino- szót. Ebben az esetben az aminocsoportok
helyét is jelölnünk kell: CH3-CH2-CH2-NH2, neve 1-amino-propán vagy propil-amin.
Az aromás aminoknak általában a hagyományos nevét használjuk, pl. anilin (amino-
95 SZERVES KÉMIA
benzol, fenil-amin). Egyértékű, nyílt láncú alkilaminok homológ sorának általános

képlete: CnH2n+3N.
aminok értékűsége*: az amin molekulájában megtalálható funkciós csoportok száma

szerint egy- és többértékű aminok léteznek.
aminok funkciós csoportjai*:
elsőrendű amin, funkciós csoport: R —NH2 aminocsoport
másodrendű amin, funkciós csoport: R—NH iminocsoport
harmadrendű amin, funkciós csoport: R — N — R nitrilocsoport
R
aminok rendűsége*: a nitrogénatom(ok)hoz kapcsolódó szénhidrogéncsoportok vagy
szénatomok számával egyezik meg.
aminok sav-bázis tulajdonságai*: nitrogénatomjuk nemkötő elektronpárja miatt pro

tonfelvételre hajlamosak, ezért általában vízzel és savakkal szemben bázisok. Vizes
oldatuk lúgos kémhatású: R-NH2 + H2O R-NH3++ OH-. Savakkal sót képeznek:
CH3-NH2 + HCl <==> CH3NH3+ + Cl-
aminoplasztok**: olyan műanyagok, amelyek különböző, aminocsoportokat tartal

mazó vegyületek és a formaldehid között lejátszódó polikondenzációs reakciókban
keletkeznek. Térhálós szerkezetű, hőre keményedő műanyagok. Lakkok, ragasztók
kötőanyaga.
aminosavak*: olyan karbonsavszármazékok, amelyek molekulájában a karbonsav

szénhidrogéncsoportjának egy vagy több hidrogénatomját aminocsoport helyettesíti.
Az aminosavak az amino-, illetve a karboxilcsoportok száma és egymáshoz viszo
nyított helyzete szerint csoportosíthatók. Az egymáshoz viszonyított helyzet alapján
α-, β- és γ-aminosavakat különböztetünk meg. A funkciós csoportok száma alapján
lehetnek diamino-karbonsavak vagy monoamino-dikarbonsavak stb.
aminosavak csoportosítása az oldallánc szerint és jelölésük*:
- apoláris: glicin (aminoecetsav) (Gly, G), alanin (Ala, A), valin (Val, V), leucin (Leu,
L), izoleucin (Ile, I), metionin (Met, M), fenilalanin (Phe, F), triptofán (Trp, W), pro
lin (Pro, P),
- poláris (semleges): szerin (Ser, S), treonin (Thr, T), cisztein (Cys, C), aszparagin (Asn,
N), glutamin (Gln, Q),
- poláris (gyengén savas, illetve bázisos): tirozin (Tyr, Y), hisztidin (His, H),
- poláris, erősen savas, illetve bázisos: aszparaginsav (Asp, D), glutaminsav (Glu, E),
lizin (Lys, K), arginin (Arg, R).
aminosav-szekvencia: a fehérjék molekuláiban az aminosavak kapcsolódási sorrend

je. Egy adott fehérjében az aminosav-szekvencia szigorúan meghatározott.
anilin (C6H5-NH2)**: festék- és gyógyszeripari alapanyag.

SZERVES KÉMIA 96
arilcsoportok**: aromás vegyületekből hidrogén elvételével levezethető csoportok,

pl. fenilcsoport, benzilcsoport.
aromás szénhidrogének*: azok a szénből és hidrogénből álló vegyületek, amelyek

molekulái benzolgyűrűt vagy ahhoz hasonló gyűrűrendszert tartalmaznak. Legegy
szerűbb képviselője a benzol (C6H6).
aromás szénvegyületek*: molekuláik gyűrűsen delokalizált π-elektronrendszert tar

talmaznak (pl. C6H6, benzol, toluol, sztirol).
aromás szerkezet, a benzol (C6H6) szerkezete*: a Kekule által feltételezett szerkezet
tel szemben csak akkor nyert bizonyítást az aromás szerkezet, amikor megállapítot
ták, hogy a molekulában levő C-C kötéshosszak és a kötési energiák minden kötés
re azonosak. Ennek alapján megállapították, hogy a benzolmolekula szénatomjai egy
szabályos hatszög csúcsaiban helyezkednek el. Minden szénatom két másik szén
atommal és egy hidrogénatommal kapcsolódik ír-kötéssel (AX3-típusú). A hat szén- és
hat hidrogénatom egy síkban van (σ-sík), a kötésszög 120°. Ez csak úgy képzelhető
el, ha feltételezzük, hogy a benzolban a szénatomok negyedik π-elektronja delo-
kalizálódik, egy közös, teljesen egyenletes és gyűrű alakú elektronfelhő (π-elektron-
sextett) alakul ki a σ-váz síkja alatt és felett. A molekula elektroneloszlása szimmet
rikus, ezért a molekula apoláris. A benzolban a C-C kötéshossz értéke az egyszeres
és a kettős kötések értéke közé esik. A π-elektronok egyenletes delokalizációja a
molekula energiatartalmát jelentősen csökkenti, ez a molekula stabilitásának egyik
oka. A stabilitás másik oka, hogy a molekula szimmetrikus (minden szén- és hidro
génatom egy síkban van).
aromás vegyületek*: azok a vegyületek, amelyek molekulái benzolgyűrűt, vagy ah

hoz hasonló gyűrűrendszert tartalmaznak. Olyan síkalkatú molekulaszerkezet, amely
ben gyűrűsen delokalizált stabilis π-elektronrendszer van. Régen a jellegzetes illatú,
szerkezetükben a benzolhoz hasonló anyagokat nevezték aromás vegyületeknek.
axiális (tengely menti) ligandumok**: a ligandumok kötésiránya merőleges a mole

kula általános síkjára.
97 SZERVES KÉMIA
α-aminosavak*: természetes aminosavak, olyan aminosavak, amelyek molekulájában

az amino- és a karboxilcsoport ugyanahhoz a szénatomhoz (α-szénatom) kapcsoló
dik. Általános képletük: a
H2N — CH — COOH
I
Q
α-aminosavak építik fel a fehérjéket. A fehérjék felépítésében húszféle aminosav vesz

részt, amelyek az aminosavlánchoz kapcsolódó oldalláncban (Q) különböznek.
α-aminosavak kiralitása, konfigurációja**: az α-szénatom mindig királis, kivéve, ha

az oldallánc (Q) egyenlő egy hidrogénatommal. Ezért a glicin kivételével minden
α-aminosav királis, mert azokban az α-szénatomhoz négy különböző ligandum kap
csolódik. Az α-szénatom körül a ligandumok kétféle konfigurációban (tükörképi) he
lyezkedhetnek el, az izomer molekulák egy enantiomerpárt képeznek. Az enantio-
merpár egyik tagját D, a másikat pedig L betűvel különböztetjük meg. A természetes
eredetű α-aminosavak L-konfigurációjúak, térszerkezetük a glicerinaldehid térszerke
zetére vezethető vissza. D-aminosavak csak mesterségesen állíthatók elő. Az L-amino-
sav sztereoizomer térbeli képlete:
COOH
I
h2n—c— h
I
Q
α-aminosavak sav-bázis tulajdonságai*: amfoter vegyületek, savként és bázisként is
viselkedhetnek a molekulájukban megtalálható két eltérő jellegű funkciós csoport, a
karboxil- (savas), illetve amino- (bázikus) csoport miatt. A bázikus és a savas csopor
tok eltérő erőssége miatt vizes oldatuk kémhatása gyakran nem semleges. A glicin
vizes oldatának kémhatása például savas, a két aminocsoportot tartalmazó aminosa
vak vizes oldatának kémhatása pedig lúgos.
H2O
bázisos
csoport csoport csoport csoport
glicin nátriumsója glicin-hidroklorid

SZERVES KÉMIA
α-szénatom*: az aminosav-molekulában az aminocsoporthoz és karboxilcsoport-

hoz közvetlenül kapcsolódó ugyanazon szénatom. A legegyszerűbb a glicin:
H2N-CH2-COOH
α-térállás**: a glükóz 1. számú szénatomjához kapcsolódó hidroxilcsoport a glikozi-

dos hidroxilcsoport a -CH2OH csoporttal ellenkező oldalon van.
α-, β-anomerek és stabilitásuk**: az α-D-glükózt α-anomernek, a β-D-glükózt β-ano-

mernek is nevezik. A két anomer csak a glikozidos hidroxilcsoportok helyzetében tér
el egymástól. Vizes oldatban a két izomer közül 2:1 arányban fordul elő az alsó tér
állású, illetve a felső térállású glikozidos hidroxilcsoportot tartalmazó molekula.
A nyílt láncú forma csak igen kis mennyiségben található a vizes oldatban. A két
gyűrűs változat a nyílt láncú formán keresztül alakulhat át egymásba (izomerizáció),
így a glükóz vizes oldatában két egyensúly is fennáll. Lásd még—»monoszacharidok
nyílt és gyűrűs formája
bakelit*: polikondenzációs műanyag, fenoplaszt. Monomerjét fenolból és formalde

hidből polikondenzációs reakcióval állítják elő. Térhálós szerkezetű, hőre keménye-
dő. Elektromos szerelvényeket, villanykapcsolókat, konnektorokat készítenek belőle.
benzilcsoport (C6H5-CH2-)**: arilcsoport, a toluol metilcsoportjából egy hidrogén

elvételével vezethető le.
benzin*: a kőolaj frakcionált kondenzációja során 20-180 °C-on csapódik le. 5-10
szénatomszámú szénhidrogének elegye. Szobahőmérsékleten folyadék, könnyen pá
rolog. Felhasználása szerint motorbenzin és sebbenzin. Belső égésű motorok üzem
anyaga. Kompressziótűrését (összenyomhatóságát) az oktánszámmal jellemezzük.
Oldószer, hígítószer, fontos szénvegyületek előállítására is felhasználják.
benzinreformálás**: aromatizálás, a benzin 400-500 °C-on platinakatalizátorral,

nagy nyomáson (10-20-szoros légköri nyomás) végzett átalakítása. Ekkor a kiindulási
benzinben található alkánok és cikloalkánok dehidrogéneződnek, és ezzel az aromás
összetevők aránya növekszik, a benzin oktánszáma javul.
benzoesav (C6H5COOH)*: benzolkarbonsav, aromás monokarbonsav. Nátriumsóját

baktériumölő hatása miatt tartósításra használják.
benzol (C6H6)*: a benzol jellegzetes szagú, színtelen folyadék. Vízben nem, apoláris
oldószerekben jól oldódik. Szerkezete miatt erősen kormozó lánggal ég. A kőszén
kátrányban fordul elő. Rákkeltő hatású, ezért ma már oldószerként sem nagyon hasz
nálják. Iskolai használata tilos! Szubsztitúciós reakcióba csak melegítve, katalizátorral
vihető (brómszubsztitúció). Salétromsavval is szubsztitúciós reakcióba léphet, a ben
zol egyik hidrogénatomja nitrocsoportra (-NO2) cserélődik le, ez a nitrálás. A reakció
nitrálóeleggyel (tömény kénsav és salétromsav 2:1 térfogatarányú elegye) megy vég
be. Stabil szerkezete miatt addíciós reakcióba nehezen, csak katalizátor jelenlétében
lép (katalitikus hidrogénezés).
benzolszármazékok*: aromás szénhidrogének. A benzolból vezethetők le oly mó

don, hogy a benzol egyik hidrogénatomját valamilyen alkilcsoportra cseréljük. A he
lyettesítő csoport lehet telített vagy telítetlen. Tudományos nevüket úgy képezzük,
99 SZERVES KÉMIA
hogy az alkilcsoport nevének, számának megjelölésével, mint helyettesített benzolt

nevezzük meg őket, pl. metil-benzol (toluol).
Berzelius*, Jöns Jacob (1779-1848): lásd Anyagszerkezet fejezet
biogáz*: növények korhadásakor, oxigéntől elzárt bomlásakor keletkezik. Főként me

tánt és szén-dioxidot tartalmaz. Háztartási, szerves hulladékból is keletkezhet hasonló
módon.
biogén elemek*: mindazon elemek, amelyek a sejt építőanyagaként vagy életfolya

matainak részeseként, s szervezetben megtalálhatók: organogén elemek, másodlagos
biogén elemek és mikroelemek, nyomelemek.
biológiailag lebomló műanyagok*: olyan műanyagok, amelyek a természetes poli

merekhez (cellulóz, keményítő) hasonlóan mikroorganizmusok hatására lebomlanak.
Három fajtája ismert: bioszintetikus polimerek (poliszacharidok, keményítő, cellulóz),
a bioszintetikus polimerekből kémiai úton előállított polimerek (biopoliészterek, pl.
politejsav) és a kőolaj alapú műanyagokból biológiailag lebomló polimerekkel törté
nő, kémiai átalakulással létrehozott anyagok. Az utóbbi még nem tökéletesen meg
oldott, ezért ma még nem elterjedt eljárás.
biuretreakció*: a fehérjék kimutatására szolgál. Lúgos közegben a fehérjék réz(II)-

szulfáttal jellegzetes színreakciót adnak, kékesibolya szín jelenik meg. Jellemző min
den olyan vegyületre, amely legalább két amidcsoportot tartalmaz (dipeptidek, tri-
peptidek stb.). A karbamid is mutatja.
borkősav [C2H2(OH)2(COOH)2]*: 2,3-dihidroxi-butándisav. Fehér kristályokat alkot.

Sói a tartarátok. Sokféle növényben előfordul, különösen a szőlőben, továbbá egyike
a borokban megtalálható legfontosabb savaknak. Pezsgőtabletták készítésénél hasz
nálják.
borszesz*: etanol vagy etil-alkohol. Kizárólag borból nyerik lepárlással - alkoholtar

talma 86% és 96% között van.
β-térállás**: a glükóz 1. számú szénatomjához kapcsolódó hidroxilcsoport a -CH2OH

csoporttal azonos oldalon van.
cellobióz (C12H22O11)*: fehér, vízben jól oldódó, kevéssé édes por. A cellulóz építő
eleme, neve is innen ered. Két β-D-glükóz-molekula összekapcsolódásával jön létre.
A glikozidkötés az 1-4. szénatom között van. Redukáló diszacharid, mert kialakulá
sakor a glikozidkötés kialakításához csak az egyik monoszacharid glikozidos hidroxil-
csoportja használódott fel, így a diszacharid szabad glikozidos hidroxilcsoporttal
rendelkezik, amelyik vizes oldatban visszaalakulhat redukáló hatású oxocsoporttá.
A cellulóz enzimkatalizálta hidrolízisekor keletkezik, a természetben szabad állapot
ban nem, csak glükozidok formájában fordul elő.
cellobióz térszerkezete**: a molekula alakja az eltérő térállású glikozidos csoportok

miatt különbözik a maltózétól. A cellobiózt alkotó, ekvatoriális helyzetű glikozidos
hidroxilcsoportokat tartalmazó β-D-glükóz-molekulák tengelye közelítőleg párhuza
mos. A molekula úgy stabilizálódik, hogy a két glükózegység egymáshoz képest
SZERVES KÉMIA 100
180°-kal elfordul (egyenes mentén). A molekula alakja egyenes. A cellobióz a növé

nyi cellulóz hidrolízisének terméke.
cellulóz*: több ezer β-D-glükóz által 1-4 β-glikozidkötéssel felépített poliszacharidrész

alkotja. Lánckonformációja fonálszerű, lineáris molekula, a láncon belüli, az egymást
követő glükózegységek közötti hidrogénkötések rögzítik. Az egyes glükózrészek 180°-
kal elfordultak egymáshoz képest (mint a cellobióznál). Hidrogénkötések nemcsak egy
láncon belül, hanem a láncok között is létrejönnek. (A 2. és az 5. szénatomon levő
hidroxilcsoportok között alakul ki hidrogénkötés.) Nem redukáló hatású. A növényi
sejtfal vázanyagát alkotja, fában (40-50 tömeg%), gyapotban (90 tömeg%) nagy
mennyiségben megtalálható. Vízben nem oldódik.
cellulóz-acetát*: természetes, cellulóz alapú műanyagok alapanyaga. Ecetsavval ész-

teresített cellulóz. Biztonságos, nehezen gyullad meg, és nem robban.
cellulóz-nitrát*: természetes, cellulóz alapú műanyagok alapanyaga. Salétromsavval
észteresített cellulóz. Ebből nyerik a celluloidot, amelyből a pinponglabda, a füst
nélküli lőpor stb. készül. Robbanás- és tűzveszélyes.
101 SZERVES KÉMIA
cikloalkánok*: cikloparaffinek, telített zárt szénláncú szénhidrogének. Molekuláikban

a szénatomok csak egyes (σ) kötéssel kapcsolódnak egymáshoz, a lánceleji és lánc
végi szénatom gyűrűvé záródott. Homológ sorozatot alkotnak. A cikloalkánok álta
lános összegképlete: CnH2n. A legstabilisabbak az öt- vagy hattagú gyűrűt tartalma
zó cikloalkán-molekulák, mert ezeknél a szénatomok nem egy síkban vannak, és így
a hidrogénatomok távolabb tudnak kerülni egymástól, mint például a ciklopro-
pánban.
cikloalkánok elnevezése*: az alkánokhoz hasonlóan, de a megfelelő név elé a ciklo-

előtagot kapcsoljuk, pl. ciklohexán.
citromsav [C3H4OH(COOH)3]*: 2-hidroxi-propán-1,2,3-trikarbonsav. A citromlében

is előfordul. Tápanyagok lebontásakor (citromsavciklus) fontos köztes termék. Sói a
citrátok.
Crick* Francis (1916-2004): angol kutató, a DNS-molekula kettős spirál szerkezeté

nek egyik felfedezője (1953), az amerikai J. Watsonnal együtt. Munkásságukat 1962-
ben orvosi Nobel-díjjal jutalmazták.
cukorgyártás*: a cukrot cukorrépából vagy cukornádból oldják ki (nyerslé). A nyerslé

a cukron kívül még fehérjét, savakat (citromsav, oxálsav, foszforsav) és sókat tartal
maz. A megtisztított nyerslét bepárolják, főzik, így kapják a nyerscukrot. Átkristályo-
sítással tisztítják, majd további főzéssel, újraoldással, aktív szénen való szűréssel és
a tiszta oldat kristályosításával nyerik a hófehér finomított cukrot.
csiriz*: lehűtött, sűrű keményítőfőzet. Régen ragasztásra használták.
dehidrogénezés*: olyan oxidációs folyamat, amelynek során oxidálószerek hatására

hidrogénelvonás megy végbe.
delokalizált π-elektronok*: több atomtörzshöz tartozó delokalizált n-kötések alko

tórészei. A delokalizált n-kötések π-kötésrendszerré állnak össze. Ilyen a benzol hat
elektronból álló, gyűrűsen delokalizált elektronsextettje, amely a molekula síkja alatt
és felett helyezkedik el. A nitrát- (NO3-) és a karbonát- (CO32-) ion kötésrendszere is
hasonló. Az előbbinél a nitrogén nemkötő elektronpárja delokalizálódik, az utóbbi
nál a szénatom negyedik vegyértékelektronja és az egyik oxigén pár nélküli elektron
ja hoz létre delokalizált π-kötést, amely a három σ-kötést erősíti.
denaturáció*: a működőképes, aktív konformációt biztosító kötések valamilyen be

hatásra megszűnnek, és a fehérje működésképtelenné válik Ilyenkor a fehérjére jel
lemző harmad- és negyedleges szerkezet biztosan megszűnik. Általában együtt jár
a koagulációval.
denaturált szesz*: benzinnel, piridinnel szennyezett etanol. Mérgező hatású, és piri-

dinnel szennyezve undorító szagú.
D- és L-konfiguráció**: a D és az L betű a két lehetséges enantiomer térszerkezet

megkülönböztetésére szolgál. Ez konvenció (Fischer). A D-konfigurációjú molekula
a poláros fény síkját jobbra, az L-konfigurációjú balra forgatja.
SZERVES KÉMIA 102
2-dezoxi-ribóz (C5H10O4)**: pentóz. Konstitúciója: CH2 — CH — CH — CH2 — C

III \
Gyűrűs forma: HO—CH2 OH OH OH OH H
H
\___ / 2-dezoxi-ribóz
HO
D-fruktóz**: nyílt formájában az oxocsoport a 2. szénatomhoz kapcsolódik, az 1.

szénatomon hidroxilcsoport van. A β-D-fruktóz a gyümölcscukor legstabilabb kon
formációja. Lásd még—>fruktóz
D-glicerinaldehid**: a D-glicerinaldehid-molekulában a hidroxilcsoport a jobb ol

dalon van. A D-glicerinaldehid az L-glicerinaldehid enantiomerje. (Az ábrán a szag
gatott vonal azt jelenti, hogy a csoport a molekula síkja mögött van.)
CHO
I
c---ch2oh
/ \
H OH
diasztereomerek**: ha a molekula kettő vagy több kiralitáscentrumot tartalmaz,

akkor több enantiomerpárja is létezik. Az olyan két konfigurációs izomer, királis
molekulát, amelyek nem azonosak és nem is tükörképei egymásnak, diasztereomerek-
nek nevezzük. Az egyik enantiomerpár bármelyik tagja a másik enantiomerpár bárme
lyik tagjával nem is azonos és nem is tükörképi, hanem diasztereomerje egymásnak.
diasztereomerek
enantiomerek
1,3-dihidroxi-aceton (C3H6O3)**: ketotrióz. Konstitúciója: CH2 —OH

I
C = O
I
ch2-oh
dikarbonsav*: két karboxilcsoportot tartalmazó karbonsav.

103 SZERVES KÉMIA
dimerizáció*: két azonos molekula hidrogénkötésekkel kapcsolódik össze. A kar-

boxilcsoport szerkezete két hidrogénkötés kialakítására ad lehetőséget. Az egyik mo
lekula karboxilcsoportjának hidrogénje és a másik molekula karboxilcsoportjának
OH-csoportja között alakulhatnak ki a hidrogénkötések.
dipeptid*: két aminosav-molekula között vízkilépéssel amidkötés alakul ki, amit pep-
tidkötésnek is nevezünk. A víz az egyik aminosav aminocsoportjának hidrogénjéből
és a másik karboxilcsoportjának hidroxilcsoportjából keletkezik. A molekula két vége
különbözik, az egyiken aminocsoport, a másikon karboxilcsoport található. A dipep
tid ezért mindkét végén újabb peptidkötés kialakítására képes (tripeptid, tetrapeptid,
polipeptid).
amidcsoport
O o
H2N — CH2— C-j-OH + H-l-N—CH —COOH —► H2N — CH2 -C —N--CH —COOH i2o
T------------ T| I . .
H CHj H CH3
glicin alanin dipeptid víz
diszacharidok*: két monoszacharid összekapcsolódásával létrejövő vegyületek. A ter

mészetben előforduló leggyakoribb diszacharidok valamennyien hexóz egységekből
épülnek fel, így általános képletük: C12H22O11. Savas hidrolízissel két monoszacharid-
molekulára bonthatók.
diszacharidok képződése*: a két monoszacharid-molekula között kondenzációs

reakció során alakul ki a kapcsolat (éterkötés). Minden összekapcsolódás esetében
1-1 vízmolekula lép ki. A folyamat egyensúlyra vezető, megfordítható. Savas főzéskor
a diszacharidok molekulái két monoszacharid-egységre hidrolizálnak. A természet
ben leggyakoribb diszacharidok képződése:
2C6H12O6 -> C12H22O11 + H2O
hexóz diszacharid
egyszerű cukor kettős cukor
Az élő szervezetben a diszacharidok képződését enzimek katalizálják és irányítják.
dízelolaj (gázolaj)*: a kőolaj frakcionált kondenzációjával 240-350 °C-on nyerhető

frakció. 13-15 szénatomszámú szénhidrogének keveréke. Dízelüzemanyag, fűtőolaj,
krakkolás kiindulási anyaga.
DNS*: dezoxiribonukleinsav, amely több millió nukleotidból épülhet fel. Erélyes savas
hidrolízisekor cukorként csak dezoxiribóz (2-dezoxi-β-D-ribóz), nukleinbázisként két
pirimidin- és két purinvázas nukleinbázis (adenin, guanin, citozin és timin) keletkezik.
Timin csak a DNS-ben fordul elő. A DNS-molekula két polinukleotid-láncot tartal
maz, melyek egymás köré csavarodva ún. kettős hélixet alkotnak (másodlagos szer
kezet). A DNS nagyobbrészt a sejtmagban fordul elő.
DNS biokémiai, élettani szerepe*: két egymás köré csavarodó polinukleotid-láncból
(kettős hélix) áll. A fehérjék aminosavsorrendjét a DNS örökíti át az utódba, és a
DNS-ről íródnak át az információk, amelynek segítségével megtörténik a fehérje
szintézis. A bázispárok között kialakuló hidrogénkötések teszik lehetővé az informá
ció pontos átörökítését. A sejt osztódásakor a DNS kettős hélixe szétválik, és a
SZERVES KÉMIA 104
hidrogén kötések útján létrejövő bázispárképzés segítségével mindkét szál lemáso-

lódik. Az eredeti (szülői) szál képez kettős spirált az új szállal (utódszál vagy leány
szál). így a DNS megkettőződik, két teljesen azonos felépítésű molekula keletkezik.
Az osztódás után a bázispárok eredeti sorrendje megmarad. A DNS-molekula há
rom egymást követő nukleotidjának sorrendje kódol egy aminosavat. Ezek a szaka
szok a kodonok.
ebonit*: keménygumi, kéntartalma 30%-nál nagyobb. Lásd még—>vulkanizálás
ecetsav (CH3COOH)*: etánsav, telített, nyílt láncú monokarbonsav. Az etil-alkohol

levegőn való oxidációjakor keletkezik (pl. levegőn állva a bor megsavanyodik). Elő
állítása földgázból és kőolajból történik. A metán hőbontásával etin keletkezik, ebből
acetaldehidet állítanak elő, majd ezt oxidálják ecetsavvá. Az ecetsav saverőssége a
fenolnál nagyobb (NaHCO3-mal reagál, míg a fenol nem), a sósavnál viszont jóval
gyengébb.
ekvatoriális (egyenlítői) ligandumok**: a ligandumok kötésiránya a molekula általá

nos síkjában van. Lásd még—>axiális (tengely menti) ligamentumok
„életerő" (latinul: vis-vitalis) elmélet*: az elmélet szerint az állati és növényi eredetű

„szerves" vegyületeket csak az élő szervezetek tudják előállítani az „életerő" segítsé
gével. Az elmélet megdöntése Wöhler német vegyész nevéhez fűződik, aki szervetlen
vegyületekből szerves vegyületeket állított elő. Ma szerves kémiának a szénvegyületek
kémiáját nevezik, mert minden szénvegyület molekulája tartalmaz szénatomot.
elimináció*: olyan kémiai reakció, amelynek során egy nagyobb molekulából ato
mok, illetve atomcsoportok szakadnak ki, kisebb molekulákat képezve, miközben
CH3-CH2-Cl—>012 = 0-12 vagy CH3-CH2-OH CH2 = CH2 + H2O

-HCI
105 SZERVES KÉMIA
az eredeti molekula is kisebb lesz. Az eliminációra általában érvényes a Zajcev-

szabály.
elszappanosítás*: észterek lúgos hidrolízise: a karbonsavészterek erős lúggal (NaOH)

való főzésekor alkohol és a karbonsav nátriumsója képződik. A reakció során kelet
kezett só miatt a folyamat egyirányúnak tekinthető.
enantiomerek**: a királis molekulát és tükörképi párját (amelyek nem azonosak)

enantiomereknek nevezzük. A királis molekula két, egymással fedésbe nem hozha
tó tükörképe. A két enantiomerben a kiralitáscentrum körül ellentétes a konfiguráció,
tehát ezek konfigurációs izomerek. (Ha az enantiomerpár egyik molekuláján kicse
rélünk két ligandumot, akkor végeredményül két azonos molekulát kapunk, egy
újabb ligandumcserével pedig ismét enantiomer párt.) Az enantiomerek a síkban
polarizált fény síkját ellentétes irányban forgatják el, optikai aktivitást mutatnak (in
nen az optikai izoméria elnevezés), jobbra és balra forgató enantiomerek (pl. L-glü-
kóz, D-glükóz). A forgatás mértéke azonos, fizikai és kémiai tulajdonságaik meg
egyeznek. (Az ábrán a vastagított vonal a papír síkja elé, a szaggatott vonal a sík
mögé mutat.)
forgatás balra
I a két molekula tükörképe

C.. egymásnak
\ 'Br
Cl
enantiomerpár**: két azonos összegképletű, azonos konstitúciójú, eltérő konfigurá
ciójú (konfigurációs
egymással izomerek) királis molekula.
fedésbe nem
hozható, bomlásterméke.
enyv*: a kollagén eltérő molekulákÁllati kötőszövetet vízben főzve a kollagén részben
elbomlik, így kapjuk az enyvet.
értékűség*: ahány rá jellemző funkciós csoportot tartalmaz a molekula, a vegyület

annyi értékű. Például az ecetsav (CH3COOH) egyértékű karbonsav, a glicerin
[C3H5(OH)3] pedig háromértékű alkohol. Az értékűséggel is jellemezhetjük a szerves
vegyületeket.
észterek*: valamilyen alkohol és valamilyen sav (karbonsav vagy szervetlen oxosav)
egymásra hatásakor, vízkilépés közben keletkeznek. A víz az alkohol hidroxil-
csoportjának hidrogénjéből és a sav hidroxilcsoportjából keletkezik. Az észterképződés
időreakció és egyensúlyra vezető folyamat.
észterek elnevezése*: az alkoholok szénhidrogéncsoportjának nevéhez illesztjük a

sav savmaradékának nevét. Pl. az etil-alkohol ecetsavval való reakciójában képződő
észter neve etil-acetát (ecetsav-etilészter), a propil-alkohol és salétromsav reakciójakor
keletkező észteré pedig propil-nitrát.
SZERVES KÉMIA 106
észterhidrolízis*: az észterek vízzel való reakciója. A karbonsavészterek vízzel való

főzés (hő) hatására alkohollá és karbonsavvá alakulnak Az észterhidrolízis az észter
képződéssel ellentétes irányú, megfordítható, egyensúlyra vezető folyamat.
észterkötések a nukleotidokban*: a foszforsav és a cukor (ribóz, illetve dezoxiribóz)

hidroxilcsoportjainak egymásra hatásakor alakulhatnak ki.
éterek*: ha a szénvegyület molekulájában az oxigénatom két szénatomhoz kapcso

lódik egy-egy egyszeres kovalens kötéssel. Ekkor éterkötés (—O—) jön létre. Ez az
éterek funkciós csoportja.
éterek elnevezése*: az alkotó szénhidrogéncsoportok ábécérendben feltüntetett neve

után az -éter szót tesszük, pl. etil-éter, etil-metil-éter, difenil-éter.
éterek savas hidrolízise*: az éterek savas közegben hő hatására alkoholokra bomla

nak Például a dietil-étert híg sósavval főzve etil-alkohol keletkezik.
éterek sav-bázis tulajdonságai*: savak nem lehetnek, mert funkciós csoportjukban

az oxigénhez nem kapcsolódik leszakítható proton. (Nátriummal nem lépnek reak
cióba.) Erős savakkal (pl. HCI) szemben bázisként viselkedhetnek, mert az éterkötésű
oxigénatom a nemkötő elektronpárjával protont vehet fel.
éterképzés*: két azonos vagy különböző molekulából történő vízkilépés. Például két
molekula alkoholból vízelvonással (cc. kénsav vagy foszforsav segítségével), maga
sabb hőmérsékleten éter képződik:
cc. H2SO4
120-140 °C
R —OH + HO —R -------------- ► R — O — R + H2O
extasy*: diszkótabletta, hatóanyaga amfetamin. A speedhez hasonló hatása van,

rendkívül veszélyes szintetikus drog.
ezüsttükörpróba (Tollens-próba)*: alapja a formilcsoport könnyű oxidál hatósága

karboxilcsoporttá, miközben a +1 oxidációs állapotú ezüst 0 oxidációs állapotú ele
mi ezüstté redukálódik, amely tükör formájában válik ki a kémcső falán.
O O
R—C + 2Ag+ + 2OH" R—C + 2Ag + H2O
H OH
faszesz*: metanol vagy metil-alkohol, a fa száraz lepárlásának terméke.
fedő állás*: fedő állású az a molekula, amelyben a kötő elektronpárok a lehető leg
közelebb helyezkednek el egymáshoz. A nyitott állásúhoz képest nagyobb energiájú
(instabil) a fedő állásban levő molekula. A nyitott és a fedő állás két szélső helyzetet
jelent, közöttük számos átmenet lehetséges.
fehérjék*: L-konfigurációjú α-aminosav-molekulákból felépülő makromolekulák. Az
egy fehérjemolekulán belüli aminosav-molekulák száma akár több millió is lehet. Az
aminosav-molekulák vízkilépés közben kapcsolódnak össze (dipeptid). Az élő szer
vezet szempontjából rendkívül fontos vegyületek, részt vesznek az élő szervezet
felépítésében, az anyagszállításban (pl. oxigénszállítás), tárolásban, a mozgásban, az
107 SZERVES KÉMIA
élő szervezetek idegen anyagok elleni védekezésében (immunfehérjék). Az élő szer

vezet katalizátorai, az enzimek szintén fehérjék.
fehérjék elsődleges szerkezete*: primer struktúra, amelyet az aminosavak minősége

és kapcsolódási sorrendje a fehérjemolekulákban (aminosav-szekvencia). Adott fe
hérjemolekula esetén ez a sorrend állandó. Ha akár csak egyetlen helyen megválto
zik a sorrend, akkor egy másik fehérjét kapunk. A fehérjemolekulában az egymáshoz
kapcsolódó aminosav-molekulák számának növekedésével nő a sorrendi variációk
száma is.
fehérjéket alkotó természetes aminosavak elnevezése*: szabályos kémiai nevük nem

használatos. Az idetartozó aminosavaknak van egy hárombetűs jelölése (a vegyület
triviális nevéből) és egy egybetűs, amit az IUPAC javasol.
fehérjék harmadlagos szerkezete*: tercier struktúra, a különféle másodlagos részek

egymáshoz viszonyított térbeli helyzete, a fehérjemolekula egészének térszerkezete.
A harmadlagos szerkezet nem véletlenszerű és időleges. A globuláris fehérjékben
előforduló, szabályos másodlagos szerkezettel rendelkező szakaszokban hidrogén
kötés jön létre az amidcsoportok, a rendezetlen szakaszoknál pedig az oldalláncok
között. Az aminosavak oldalláncai első- és másodrendű kémiai kötésekkel kapcso
lódhatnak. Csak a globuláris fehérjékre jellemző.
fehérjék kolloid oldata*: a fehérjemolekulák mérete 1-500 nm között van, ezért

vizes oldatuk kolloid rendszer, makromolekulás kolloid, amely a Tyndall-jelenséget is
mutatja.
fehérjék másodlagos szerkezete*: szekunder struktúra, a fehérjemolekulában a poli-

peptidláncok térbeli elrendeződése. Kétféle szabályos forma lehet: α-hélix vagy β-re
dőzött réteg. A polipeptidlánc legstabilisabb konformációja, amikor minden amid-
csoport hidrogénkötést alakíthat ki. Az α-hélix esetén az oldalláncok a hélix külső
részén helyezkednek el, a síkból kifelé állnak. A β-redő oldalláncai a réteg felett és
alatt találhatók. A fehérjemolekula másodlagos szerkezete jelentősen meghatározza
az adott fehérje tulajdonságait.
fehérjék negyedleges szerkezete**: kvaterner struktúra. Több fehérje összekapcso

lódhat egymással: a több molekulából álló fehérjékben az egyes molekulák együtte
SZERVES KÉMIA 108
sének egymáshoz viszonyított helyzete, kapcsolódása a fehérjék negyedleges szer

kezete. A fehérjemolekulák az oldalláncokon keresztül kapcsolódnak össze, tehát
az aminosavak minősége és sorrendje a negyedleges szerkezetet is meghatározza.
A globuláris és a fibrilláris fehérjékre egyaránt jellemző. Például az enzimek is így
létrejövő rendszerek.
fehérjék szerepe az élő szervezetben*: transzportmolekulák (hemoglobin), anyag

csere-folyamatokat katalizálnak (enzimek, biokatalizátorok), megvédik a szervezetet
a kórokozókkal szemben (immunfehérjék), a mozgást segítik (izomfehérjék), táp
anyagok (hús, tej, tejtermékek, tojás, magvak fehérjéi), az élő szervezet kommuniká
ciójában vesznek részt (hormonok), szerkezeti és vázanyagok (köröm, haj fehérjéi),
fehérjemolekulák térszerkezete**: az aminosavrészek egymáshoz viszonyított tér

beli elrendeződése a molekulában. Jól meghatározott, oldatban is állandó. Döntően
az alaplánc (poliglicin) konformációja határozza meg. A fehérjemolekulák oldalláncai
között elsőrendű (kovalens, ionos) és másodrendű kötések (diszperziós, dipólus-dipó
lus kötés és hidrogénkötések) alakulhatnak ki. A síkalkatú amidcsoportok (amidsíkok)
miatt az alaplánc csak az α-szénatomok és a velük szomszédos, két amidcsoporttal
összekapcsolódó kötések körül csavarodhat el. Az amidcsoportok a poliglicinlánc
kétféle konformációjában tudnak kedvezően elhelyezkedni, vagyis úgy, hogy az egy
máshoz közvetlenül nem kapcsolódó csoportok ne kerüljenek túl közel egymáshoz
(stabil, kis energiájú állapot), de túl távol se, hogy egymással hidrogénkötéseket tud
janak létrehozni, ami a térszerkezetet stabilizálja. Az egyik konformáció, amikor a
szomszédos amidsíkok tompaszöget zárnak be egymással. Ilyenkor a polipeptidlánc
úgy néz ki, mint egy harmonikaszerűen összehajtogatott papírlemez. A másik egy
csavart konformáció. Az oldalláncok méretétől függ, hogy melyik térszerkezet jön
létre. A nagyméretű oldalláncok a α-hélix, a kisméretű oldalláncok a β-redő kialaku
lásának kedveznek.
109 SZERVES KÉMIA
Fehling-reakció*: alapja a formilcsoport könnyű oxidál hatósága karboxilcsoporttá.

A formilcsoport a reagensben levő +2 oxidációs állapotú rezet +1 oxidációs állapo
túvá redukálja:
O O
R—C
, hő
+ 2Cu2+ + 4OH“ -----► R— C
ff + Cu2O + 2 H2O
\H \OH
félkonstitúciós (gyökcsoportos vagy atomcsoportos) képlet*: csak a szénatomok
közötti kovalens kötéseket emeli ki, az egyes szénatomokat a hozzájuk kapcsolódó
hidrogénatomokkal együtt tünteti fel. A C5H12 összegképletű szénhidrogén moleku
lájának atomcsoportos képlete: CH3-CH2-CH2-CH2-CH3
felületaktív anyagok*: különböző polaritású fázisok határán hártyát képeznek. Az

amfipatikus molekulák, így a szappanok is felületaktív anyagok. A szappan oldatban
lévő anionjai a folyadék felületén az „apoláris" levegő és a „poláris" vízmolekulák
között építenek ki kapcsolatot úgy, hogy az ionos vég a vízbe, az apoláris szénlánc
a levegőbe kerül, egyrétegű szappanhártya alakul ki. A vízbe kerülő poláris rész
megbontja a vízmolekulák közötti hidrogénkötéseket, és így csökkenti a víz felületi
feszültségét.
fenilcsoport (C6H5-)**: arilcsoport, a benzolból egy hidrogén elvételével keletkező

funkciós csoport. H
fenntartható (zöld) kémia*: a kémiai termékek tervezését, termelését, felhasználását

irányító elvek egységes alkalmazása, amelyek eredményeként csökken, vagy meg
szűnik a környezetre veszélyes anyagok előállítása és felhasználása. A cél elérése
érdekében a hagyományos energiaforrások mellett egyre több megújuló energiafor
rást kell alkalmazni.
fenolátion [C6H5-O-]-*: a fenolból egy proton leadásával keletkezett ion. A benzol

gyűrűhöz kapcsolódó -OH-csoport polárossága miatt jöhet létre.
fenolok*: olyan hidroxivegyületek, amelyek molekuláiban a hidroxilcsoport az aro

más gyűrűben levő szénatomhoz kapcsolódik. Legismertebb képviselőjük a fenol:
C6H5-OH.
fenolok elnevezése*: az alapszénhidrogén nevéből képezzük -ol végződéssel. A leg

több fenolnak a régies neve használatos. A fenol régies neve karbolsav.
fenol sav-bázis tulajdonsága*: erősebb sav, mint az alkoholok, mert a hidroxilcsoport

az aromás gyűrűhöz kapcsolódik, és annak elektronszívó hatása miatt polárisabb,
mint az alkoholok OH-csoportjáé. Vízzel szemben savként viselkedik, protont ad át,
lúgokkal sót képez (fenolátok). Lásd még—>fenolok
SZERVES KÉMIA 110
fenoplasztok*: olyan műanyagok, amelyeket fenol- vagy fenolszármazékok és alde

hidek polikondenzációjával állítanak elő.
fibrilláris fehérjék*: olyan fehérjék, amelyek molekulái egységes szerkezetűek, poli-

peptidláncai vagy csak α-hélixet vagy csak β-redőt alkotnak, azaz vagy csak nagy,
vagy csak kis oldalláncú aminosavrészletet tartalmaznak. Molekuláik megnyúltak,
fonalas szerkezetűek.
fibroin**: fibrilláris fehérje, a selyemszálat alkotja. Háromféle aminosav található ben

ne: glicin, alanin és szerin. Molekulája β-redős szerkezetű. A selyemszálban sok
//-redőzött réteg tapad össze másodrendű kötésekkel. Az erős hidrogénkötések miatt
nehezen szakítható.
Fischer*, Emil (1852-1919): Nobel-díjas (1902, kémiai) német szerves kémikus, a

fehérjékben levő peptidkötés felismerője (1901). Elsőként szintetizált polipeptideket
(1907). Széles körű és eredményes kutatásaival a századforduló kiemelkedő jelentő
ségű kutatója volt.
formaldehid (HCOH)*: gáz halmazállapotú anyag, sejtméreg, baktériumölő hatású,

oldatát (formalin) biológiai preparátumok konzerválására is használják.
O
formilcsoport*: az aldehidek funkciós csoportja. — C — H
foszfátészterek**: alkohol és foszforsav reakciójakor keletkeznek. A foszforsav há

romértékű sav, ezért mono-, di- és triészterei is léteznek. Ezek biológiailag igen
fontos vegyületek. Például a cukrok alkoholos hidroxilcsoportjaival létesített észter
kötések aktiválják a molekulákat, és lehetővé teszik a vegyületek átalakítását az
anyagcsere során. A sejtek felépítésében fontos szerepet játszik egy olyan vegyes
észter, amelyben a glicerint két zsírsav és egy molekula foszforsav észteresíti (fosz-
fatidsav). A foszfatidsav származékai (észterei) a foszfatidok, ilyen a minden sejtben
- de főként a tojássárgájában - megtalálható lecitin.
fotoszintézis*: a zöld növények szén-dioxidból és vízből - a klorofill, valamint a

napfény energiájának segítségével - glükózt állítanak elő:
6CO2 + 6H2O C6H12O6 + 6O2
földgáz*: a tengervízben nagy tömegben élő, majd elhalt parányi élőlények (plank
tonok) oxigéntől elzárt bomlása következtében keletkezett légnemű szénhidrogének
keveréke, 1-5 szénatomszámú szénhidrogének elegye. Főként telített szénhidrogé
nekből áll. Fő komponensei a metán és az etán, de kevés propánt és butánt is tartal
maz. A földkéregben a kőolajjal együtt nedves földgáz (a metán mellett propánt,
butánt, izobutánt is tartalmaz), és száraz földgáz (főleg metánból áll) is megtalálható.
Fontos energiaforrás és vegyipari alapanyag.
frakcionált*: latin eredetű szó, jelentése szakaszos.

frakcionált desztilláció*: oldatelegy komponenseinek szétválasztása eltérő forrás
pontjuk alapján, fokozatos melegítéssel, majd a gőzállapotú frakció visszahűtésével.
Ebben az esetben az első frakció a legalacsonyabb forráspontú komponens.
111 SZERVES KÉMIA
frakciónak kondenzáció*: oldatelegy komponenseinek szétválasztása eltérő forrás

pontjuk alapján oly módon, hogy az elegyet a legmagasabb forráspontú komponens
forráspontjánál magasabb hőmérsékletre melegítve az oldatelegyet gőzzé alakítják,
és fokozatos hűtéssel választják szét a frakciókat. Ebben az esetben az első frakció
mindig a legmagasabb forráspontú komponens. A kőolaj komponenseinek szétvá
lasztása az iparban így történik.
freon-12 (CF2CI2)*: difluor-diklórmetán. Szórópalackok (spray-k) hajtógázaként vált

ismertté, mert könnyen cseppfolyósítható, nem tűzveszélyes, nem mérgező gáz. Nagy
párolgáshője miatt hűtőgépekben hűtőfolyadékként is alkalmazták. Ma már haszná
latát a legtöbb országban tiltják, mert megtámadja az ózonpajzsot, csökkentve a védő
ózonréteg vastagságát (ózonlyuk), tehát nagyon környezetkárosító hatású.
fruktóz (C6H12O6)**: köznapi neve gyümölcscukor, összegképlete megegyezik a

szőlőcukoréval; ketohexóz. Vizes oldatban főként gyűrűs konstitúcióban fordul elő.
Öttagú gyűrűt alkot, amelynek sem az 1., sem a 6. szénatom nem tagja. A többi négy
szénatom és egy oxigénatom alkotja a gyűrűt. Az oxocsoport mellett levő hidroxil-
csoport lehetővé teszi lúgos oldatban a ketózok, így a fruktóz molekulán belüli át
rendeződését (izomerizáció) aldózzá, szőlőcukorrá.
funkciós csoport*: a molekula azon része, amelyik a leginkább befolyásolja, meg

határozza a vegyület tulajdonságait, például reakciókészségét. Funkciós csoport lehet
maga a heteroatom vagy a hozzá kapcsolódott atomokkal együtt alkotott atomcso
port. Ha azonos szénatomhoz két különböző egyszerű, funkciós csoport kapcsolódik,
akkor olyan új tulajdonságok léphetnek fel, amelyek külön-külön egyikre sem jellem
zőek. Ezért ezt a molekularészletet egyetlen egységnek, összetett funkciós csoportnak
nevezzük. Ilyen például a karbonil- és hidroxilcsoportból álló karboxilcsoport, amely
a karbonsavak jellegzetes funkciós csoportja. A szénvegyületek jellemzésének egyik
szempontja a szénvegyületekben előforduló főbb funkciós csoportok képlete és neve:
-OH hidroxilcsoport, -CHO formilcsoport, -COOH karboxilcsoport (karbonil- + hid-
roxilcsoport), -COO- észtercsoport (karbonil- + étercsoport), -NH2 aminocsoport,
-CO-N- amidcsoport.
galaktóz**: a glükóz konfigurációs izomerje, a 4. szénatomon tér el a ligandum tér

állása.
β-D-galaktóz
SZERVES KÉMIA 112
geometriai izomerek*: a kettős kötést tartalmazó izomermolekulák csak az atomok

térbeli elrendeződésében (konfiguráció) különböznek, a konstitúciójuk és összegkép
letük azonos. A kettős kötés menti rotációs (forgási) gát miatt egymásba át nem ala
kulhatnak.
geometriai izoméria (cisz-transz-izoméria)*: a térizoméria egyik fajtája (konformá

ciós izoméria), az a jelenség, amikor a molekulában a kettős kötést hordozó két
szénatomhoz kapcsolódó ligandumok elrendeződése úgy tér el egymástól, hogy
konstitúciójuk azonos, de térbeli elrendeződésük más (olefinizomériának is nevezik).
A leghosszabb szénlánc a kettős kötés tengelyének ugyanazon az oldalán (cisz) vagy
az ellenkező oldalán (transz) folytatódik. A cisz-transz izoméria kialakulásának felté
tele, hogy a kettős kötést létesítő mindkét szénatomhoz két különböző ligandum
kapcsolódjon, oka pedig az, hogy a kettős kötés körül nincs elfordulás (rotáció), a
kétféle molekula nem alakulhat át egymásba.
geotermikus energia*: a Föld belső energiája. A Föld belsejében levő izzó magma
biztosítja a gejzírek, hőforrások, hévizek magas hőmérsékletét. A termálvizeket gyó
gyításra, lakóházak, melegházak fűtésére közvetlenül felhasználják. A termoelemek-
kel tárolni tudják a Föld hőjét, és így az később is hasznosítható. Hazánkban nagyon
sok a hőforrás, mert kb. 1000 m mélységben 60-70 °C a hőmérséklet, máshol átla
gosan csak 30-35 °C.
glicerin [(C3HS(OH)3]*: propán-1,2,3-triol, folyadék. Nyílt szénláncú, háromértékű

alkohol. A kozmetikai és gyógyszeripar fontos alapanyaga. Erősen nedvszívó. Alfred
Nobel svéd kémikus fedezte fel. Nem mérgező, ezért az élelmiszeriparban is hasz
nálják. Robbanószerek is készülnek belőle, pl. nitroglicerin.
O
glicerinaldehid (C3H6O3)**: aldotrióz. Konstitúciója: C — H
*CH — OH
| * kiralitás-
CH2 — OH centrum
A szénhidrátszintézisnél és -lebontásnál van jelentősége.
glikogén*: az állatok és az ember tartalék tápanyaga. Poliszacharid. Az α-D-glükóz

molekularészletek 1,4 -glikozidkötéssel kapcsolódnak egymáshoz, az elágazások pe
dig 1-6 -glikozidkötéssel jönnek létre. Jóddal lilásvörösre színeződik.
glikol**: etán-1,2-diol. A járművek hűtővizében fagyásálló adalékanyagként, a mű

anyagiparban pedig poliésztergyártásnál (terilén) alkalmazzák. Mérgező. A „fagyálló"
folyadék fogyasztása életveszélyes!
glikozidkötés*: a monoszacharid részeket összekapcsoló éterkötés. A kötés kialakí

tásában az egyik monoszacharid molekulája feltétlenül a glikozidos hidroxilcsoportjá-
val vesz részt, a másik valamelyik alkoholos hidroxilcsoportjával is részt vehet.
113 SZERVES KÉMIA
glikozidkötés a nukleotidban*: a nukleotidbázis és a cukor glükozidos szénatomja

között N-atomon keresztül kialakuló kötés.
glikozidos hidroxilcsoport*: a nyílt láncú monoszacharid-molekula oxocsoportjából

gyűrűvé záródáskor keletkező hidroxilcsoport (ez nem alkoholos hidroxilcsoport).
A glikozidos hidroxilcsoporthoz kapcsolódó szénatom új kiralitáscentrum.
globuláris fehérjék*: gombolyag vagy gömb alakú, változatos felépítésű molekulák.

A polipeptidlánc egyes szakaszaiban az α-hélix, majd a β-réteg és néhány amino-
savrészből álló rendezetlen szakasz követi egymást, mindig meghatározott rendben.
A „rendezetlen" szakaszokban a nagy- és kisméretű oldalláncok sűrűn váltakoznak.
A polipeptidlánc ezeken a „rendezetlen" szakaszokon tekeredik, csavarodik, és ettől
az egész molekula gombolyagszerű lesz. Globuláris fehérje az oxigént szállító he
moglobin vagy az inzulin nevű hormon.
glükóz (C6H12O6)*: köznapi neve szőlőcukor. Aldohexóz. Nyílt formájában 4 kirali-

táscentruma van. A nyílt formából a gyűrűvé záródás a formilcsoport és az 5. szén
atomhoz kapcsolódó hidroxilcsoport addíciójával valósul meg. A szőlőcukor vizes
oldatában levő nyílt láncú molekulák mutatják az ezüsttükörpróbát és a Fehling-
reakciót, mivel láncvégi formilcsoportot tartalmaznak. A reakció előrehaladtával a
nyílt láncú molekulák elfogynának, ha a vizes oldatban lejátszódó egyensúlyi átala
kulás révén a gyűrűs molekulákból újabb és újabb nyílt láncú molekulák nem kép
ződnének. Így végül a szőlőcukor egész mennyisége oxidálódik. A legelterjedtebb
monoszacharid, az összetett szénhidrátok alkotórésze. Biológiai jelentősége nagy, a
klorofillt tartalmazó zöld növények szén-dioxidból és vízből - a napfény energiájának
segítségével - glükózt állítanak elő (fotoszintézis). Fontos energiaforrás, az élőlények
a glükóz lebontása során felszabaduló energiát hasznosítják életfolyamataik fenntar
tásához. Az emberi vérben is jelen van. Az édesipar és a konzervipar nagy mennyi
ségben használja fel.
HO-CH2 ho-ch2
\ / —'x \
,CH -r o ■ XH — OH
/ . /
HO-CH .CH4-OH; , HO~CH 1CH = O
\ > ' ' \ /
CH - CH CH - CH
/ \ / \
HO OH HO OH
gyűrűs szerkezet nyílt láncú szerkezet
glükóz térszerkezete**: a hattagú gyűrű stabilis konformációja a székkonformáció.

A székalkat öt szén- és egy oxigénatomból áll. A gyűrűt alkotó mind az öt szénatom
kiralitáscentrum. Az öt kiralitáscentrum körül a ligandumok kétféleképpen helyez
kedhetnek el, ezért 25 = 32 konfigurációs izomer lehetséges. A hidrogénnél nagyobb
méretű csoportok számára az ekvatoriális helyzet a kedvező. Ennek az ábrán látható
két legstabilabb modell tesz eleget, amelyek egymásnak enantiomerpárjai. A két
enantiomer közül azt, amelyikben a 5. számú szénatomon levő -CH2OH-csoport
ekvatoriálisan kissé felfelé áll, D-glükóznak, azt pedig, amelyikben a -CH2OH-
SZERVES KÉMIA 114
csoport ekvatoriálisan kissé lefelé helyezkedik el, L-glükóznak nevezzük. A glikozidos

hidroxilcsoport térállása szerint a D-glükóznak két sztereoizomerje létezik.
gumi*: vulkanizált kaucsuk. A kaucsukot kénnel és egyéb adalékanyagokkal (korom,

színezékek, konzerválószerek, szagjavítók) összegyúrják és melegítik (130-140 °C).
A kén a kettős kötések egy részére addicionálódik, és a láncok között kovalens kö
téseket hoz létre. A gumi térhálós polimer, mert a hosszú láncok kénhidakon keresz
tül kapcsolódnak össze. A vulkanizálás után a gumi hőtűrő képessége nagyobb lesz,
de rugalmassága megmarad.
gyógyszerek*: a betegségek gyógyítására, illetve megelőzésére szolgáló készítmé

nyek. Olyan vegyületeket tartalmaznak, amelyek a szervezetben lezajló folyamatokat
a helyes irányba terelik, illetve a betegséget előidéző kórokozókat elpusztítják. Nö
vényi és állati eredetű, valamint szintetikusan előállított gyógyszerek is vannak. Ha
tásukat tekintve: a központi idegrendszerre ható érzéstelenítők és fájdalomcsillapítók,
nyugtató- és altatószerek, lázcsillapítók (aszpirin, kalmopirin), vérnyomáscsökkentők,
antibiotikumok (penicillin, sztreptomicin) stb. A gyógyszerek nagy része olyan ható
anyagot tartalmaz, amely kis mennyiségben gyógyít, de nagy mennyiségben mérge
ző hatású.
gyökös mechanizmusú szubsztitúció**: a folyamat során átmenetileg (köztes ter

mékként) gyökök keletkeznek, amelyek láncreakciót indítanak el. Ilyen reakció az
alkánok halogénszubsztitúciója, például a metán klórozása.
Bruttó folyamat: CH4 + Cl2 CH3CI + HCI
->
Mechanizmus: láncreakció
láncindító lépés (növeli a gyökök számát)
115 SZERVES KÉMIA
lánczáró reakció (csökkenti a gyökök számát)
gyümölcsészterek*: kis szénatomszámú alkoholok és karbonsavak észterei. Gyümöl

csök ízanyagai, gyógyszerek, pl. aszpirin anyagai (acetil-szalicilsav vagy acetil-szali-
cilát).
gyűrűs alkoholok*: a hidroxilcsoport a széngyűrű telített szénatomjához kapcso

lódik.
hagyományos energiaforrások*: a fosszilis tüzelőanyagok: kőszén, kőolaj, földgáz.

Lásd még-> nem megújuló energiaforrások
halogénaddíció*: olyan reakció, amelynek során a telítetlen szénvegyület molekulá

ja és a halogénmolekula egyetlen halogéntartalmú szénvegyület-molekulává egyesül
melléktermék képződése nélkül: CH2 = CH2 + Cl2 —> CH2 —CH2
I I ‘
Cl Cl
1,2-diklóretán
halogénezett szénhidrogének*: a szénhidrogénekből úgy származtatható, hogy egy

vagy több hidrogénatomjukat halogénatommal helyettesítjük, pl. klórmetán.
halogénezett szénhidrogének elnevezése*: az alapvegyület neve előtt betűrendben

soroljuk fel a halogénatomokat, hasonlóan a láncelágazásokat képező atomcsopor
tokhoz. Telítetlen vegyületek számozásánál a többszörös kötés helye az elsődleges.
hangyasav (HCOOH)*: metánsav. Telített, nyílt láncú monokarbonsav. A hangyák és

méhek méregváladékában, a csalánban fordul elő nagy mennyiségben. Különleges
karbonsav, mert molekulájában az aldehidekre jellemző formilcsoport is jelen van,
ezért a Fehling- és ezüsttükörpróbát is mutatja, könnyen oxidálható. Oxidációs ter
méke a szénsav.
hasadóanyagok*: olyan anyagok, amelyek atommaghasadásakor atomenergia szaba

dul fel.
hasis*: az indiai kender gyantájából nyerik. A kemény drogok bevezető szere,
heroin*: a morfinból állítják elő, és a szervezetben morfinná alakul. Egyik legveszé

lyesebb kábítószer, fogyasztása a szervezet teljes pusztulásához vezet.
heteroatomok*: azok az atomok, amelyek a szerves vegyületekben a szénen és

hidrogénen kívül megjelennek. Ezek megváltoztatják a vegyület szerkezetét és tulaj
donságait.
heteroatomos szerves szénvegyületek*: szénen és hidrogénen kívül más atomot vagy

atomokat (atomcsoportokat) is tartalmaznak. Leggyakoribb heteroatomok: az oxigén,
a nitrogén, a kén és a halogének.
heterociklusos vegyületek*: gyűrűs vegyületek, amelyek zárt szénláncának felépíté
sében a szénatomok mellett más atom(ok) (pl. oxigén, nitrogén) is részt vesznek.
SZERVES KÉMIA 116
hidrofil*: vízkedvelő. Ilyen a szappanok savmaradékionjának poláris (-COO ) része.
hidrofób*: víztaszító. Ilyen a szappanok savmaradékionjának apoláris szén láncrésze.
hidrogénaddíció*: telítési reakció, a folyamat során a telítetlen szénvegyületek hid

rogénfelvétellel telítetté válnak. A hidrogénaddíció katalizátor jelenlétében megy
végbe.
R, — CH = CH — R2 + H2 R2 — CH2 — CH2 — R2
alkén alkán
hidrogén-halogenid-addíció*: a telítetlen szénhidrogénből az addíció során telített halo

génezett szénhidrogén lesz. CH2 = CH2 + HCI —► CH3 —CH2 klóretán (etil-klorid)
Cl
hidroxivegyületek*: a szénvegyület molekulájában az oxigénatom szén- és hidrogén
atomhoz kapcsolódik egyszeres kötéssel, és hidroxilcsoportot hoz létre. Az OH-
csoport a hidroxivegyületek funkciós csoportja. A hidroxivegyületek a megfelelő
szénatomszámú szénhidrogénekből úgy származtathatók, hogy egy vagy több hid
rogénatomjukat hidroxilcsoporttal helyettesítjük.
homológ sorozat*: azonos szerkezetű, azonos funkciós csoportokat tartalmazó mo

lekulákból álló vegyületek sora. Az egymást megelőző és követő tagok molekulái csak
egy metiléncsoportban (—CH2—) különböznek egymástól (a homológ görög eredetű
szó, jelentése megegyező). A homológ sor tagjainak kémiai tulajdonságai hasonlóak,
fizikai tulajdonságai pedig a szénatomszám növekedésével monoton változnak.
hőbontás*: termikus disszociáció. A szénhidrogéneket levegőtől elzárt térben hevít

ve, azokról hidrogénatomok vagy gyökök szakadnak le, miközben a molekulából
megmaradó rész is gyök lesz. Az így keletkezett atomok, gyökök ütközésekor egy
mással kapcsolódva új molekulákat hoznak létre. Például a kis szénatomszámú me
tánból ipari hőbontásakor etin és hidrogén keletkezik.
2CH4 1220 °C> C2H2 + 3H2
hőre keményedő (termoreaktív) műanyagok*: olyan műanyagok, amelyek melegítés

hatására nem lágyulnak és olvadnak meg, hanem egy adott hőmérséklet felett hő
bomlást szenvednek. Ennek oka a polimerláncok közötti erős kovalens kötésekkel
kialakított térhálós szerkezet.
hőre lágyuló (termoplasztikus) műanyag*: olyan műanyagok, amelyek melegítés

hatására fokozatosan lágyulnak, majd megolvadnak. Nincs határozott olvadáspontjuk.
Polimerláncaik hosszú, láncszerű molekulák, amelyek másodrendű kötésekkel kap
csolódnak egymáshoz. Ezek a gyenge kötések hőközlés hatására könnyen felsza
kadnak.
hulladékégetés*: a hulladékok (pl. műanyagok) égetéssel való megsemmisítése.
A műanyagok égésekor mérgező vegyületek, mint HCI, dioxin, klórozott szénhidro
gének stb. keletkezhetnek. A felsorolt vegyületek egy része savas esőt eredményez
het. Ezek feldolgozása nagy elővigyázatosságot igényel. Sok műanyagot égetnek el
megfelelően zárt égetőkben, és a felszabaduló hőt hasznosítják (pl. PET-palackok).
117 SZERVES KÉMIA
ikerionos szerkezet (ikerion-képződés)*: a molekulán belüli sav-bázis reakció követ

keztében, vizes oldatban vagy szilárd halmazállapotban, az aminosav-molekulában
az aminocsoport protonált, a karboxilcsoport protonálatlan állapotban van.
semleges molekula ikerion
imidazol (C3H4N2)*: szilárd. Az ötatomos delokalizált elektronrendszerrel rendelkező

gyűrűt 3 szénatom és 2 nitrogénatom alkotja. A delokalizált elektronrendszerbe a
szénatomok 1-1 elektront, az egyik nitrogénatom szintén 1-et, a másik (hidrogénhez
kapcsolódó) nitrogénatom pedig 2 elektront ad. Az imidazol molekulája ezért egy
piridinszerű negatív és egy pirrolszerű pozitív (a hidrogénhez kapcsolódó nitrogénnél)
pólussal rendelkezik, dipólusmolekula. Fehérjealkotó.
ionos mechanizmusú szubsztitúció**: olyan szubsztitúció, amikor a folyamat során

átmenetileg ionok keletkeznek. Kétféle lehet:
1. elektrofil szubsztitúció: az aromás vegyületeknél a reakciót valamilyen részleges

pozitív töltéssel rendelkező, az elektronokat „kedvelő" (elektrofil) részecske indítja
meg. Ilyen például a benzol brómozása.
Bruttó folyamat: C6H6 + Br2 -F---a-'>» C6H5Br + HBr
Mechanizmus: a vas a brómmal egyesül vas(lll)-bromiddá. A vas(lll)-bromid még

képes felvenni egy bromidiont (datív kötéssel komplexion képződik). Ha ezt brómból
veszi fel, akkor a bróm mint részlegesen pozitív töltésű részecske marad vissza, amely
képes a benzol delokalizált elektronrendszerét megbolygatni és a benzollal reakció
ba lépni.
2. nukleofil szubsztitúció: a halogénezett szénhidrogének esetén a szubsztitúciós

reakcióhoz valamilyen elektrontöbblettel vagy nagy elektronsűrűséggel rendelkező
(atommagot kedvelő, nukleofil) részecske szükséges. Ez képes a halogénatom által
pozitívan polározott szénatomnak elektronpárt adni. Acetonos oldatban, enyhe me
legítés hatására megy végbe: CH3CI + OH- -> CH3OH + Cl-
izoelektronos*: két molekula akkor izoelektronos egymással, ha molekulájukban

azonos az elektronok száma.
izolált diének*: olyan alkadiének, amelyek molekuláiban a kettős kötések között két
vagy több egyszeres kötés van, pl. CH2=CH-CH2-CH=CH2 penta-1,4-dién.
izomerek*: egy adott vegyület azonos összegképletű, de eltérő szerkezetű molekulái.

Az eltérő szerkezet következtében a vegyület izomerjei más-más fizikai és kémiai
tulajdonságokkal rendelkeznek.
SZERVES KÉMIA 118
izoméria*: az a jelenség, amikor egy adott összegképletű vegyületnek többféle szer

kezetű molekula is megfelel (izoméria görög szó, jelentése: azonos részek). Többféle
izoméria létezik: konstitúciós, konformációs és sztereoizoméria (térszerkezeti izomé
ria). A sztereoizomérián belül konfigurációs és konformációs térizomerek. A konfigu
rációs izomériát optikai izomériának is nevezik, a konformációs izoméria lehet geo
metriai vagy cisz-transz izoméria.
izomerizáció**: vizes oldatban a gyűrűvé záródáskor a D-glükóz gyűrűjében a

glikozidos hidroxil a kedvezőtlenebb axiális helyzetbe (α-D-glükóz), majd a gyűrű
felnyílásával és újrazáródásával a stabilisabb ekvatoriális helyzetbe (β-D-glükóz)
kerül. Ezt a vizes oldatban lejátszódó átalakulást nevezzük izomerizációnak.
α-D-glükóz <==> nyílt láncú D-glükóz <==> β-D-glükóz
α-D-glükóz OH
izoprén*: molekulájában a butadién egyik hidrogénjét metilcsoport helyettesíti:

CH2=C-CH=CH2. A kaucsuk alapvegyülete. Lásd még-> monomer
Kabay János* (1896-1936): a magyarországi morfingyártás elindítója, a tiszavasvári

(régen büdszentmihályi) Alkaloida Vegyészeti Gyár alapítója. Feleségével, a vegyész
Kelp Ilonával kidolgozta a morfingyártás ipari módszerét. 1927-ben megalapította a
büdszentmihályi Alkaloida Vegyészeti Gyárat. 1931-ben sikerült morfint kivonnia a
mindaddig mezőgazdasági hulladékként kezelt száraz mákszalmából. Ez az ún. szá
raz eljárás forradalmasította a morfingyártást, s ezáltal a gyógyszergyár nem csupán
a hazai szükségleteket tudta ellátni, hanem exportra is jutott. A Kabay házaspár tíz
országban szabadalmaztatta módszerét.
kábítószerek (drogok)*: olyan természetes vagy mesterséges egy- vagy többkompo

nensű anyagok, amelyek a normális (hatásuk nélkül meglévő) tudati vagy érzelmi álla
potot megváltoztatják, sőt esetenként még a környezet torz érzékelését is okozzák,
lelki és élettani függőséget alakítanak ki (elvonási tünetek). A kábítószerek többsége
alkaloid. Sokat közülük eredetileg gyógyszerként, főleg fájdalomcsillapítóként alkalmaz
tak (pl. ópium, morfium). „Könnyű" és „kemény" drogokat ismerünk. A „könnyű" drogok
is veszélyesek, egyrészt függőséghez, másrészt a kemény drogok fogyasztásához ve
119 SZERVES KÉMIA
zetnek. Legismertebb kábítószerek a marihuana, a hasis, az ópium, a morfin, a heroin,

a kokain, az LSD, az amfetamin, a metamfetamin stb.
karamellizálódás*: a mono- és a diszacharidok hevítés hatására megolvadnak, bom

lanak, megbarnulnak és jellegzetes illatott árasztanak, majd elszenesednek.
karbamidgyanta*: aminoplaszt, karbamid és formaldehid polikondenzációs reakció

jában keletkezik. Elektromos szerelvények, kapcsolók, konnektorok készülnek belőle.
O
karbonil- vagy ketocsoport*: a ketonok jellegzetes funkciós csoportja: —C —
karbonsavak*: azok a szénvegyületek, amelyekben a funkciós csoport a karboxil-

csoport. A karboxilcsoport összetett funkciós csoport. Ugyanahhoz a szénatomhoz
kapcsolódó karbonilcsoportból és hidroxilcsoportból jön létre. A karboxilcsoportban
levő OH-kötés jóval polárisabb, mint az alkoholok hidroxilcsoportja.
A karbonsavakból levezethető csoportok:
Karbonsav Acilcsoport Savmaradék

A csoport képzése [rHcoohI O O
alkilcsoport
csoport karboxil-
R-C R-C
\
"OH O- -H
acil- hicsoport
droxil- sav- hidrogén
csoport maradék atom
A csoport általános o O O
képlete
R —C R-C R-C
\ \ \
OH O-
A csoport általános
alkánsav alkanoil alkanoát
neve
Néhány O
O
karbonsavból H-COOH
levezethető csoport hangyasav H-C
H -C
(metánsav) \
képlete és neve \ O-
formil (metanoil) formiát (metanoát)
O
O
CH3COOH CH3 -c
ecetsav (etánsav) CH3 —c \
\ 0—
acetil (etanoil) acetát (etanoát)
Onf
C6H5COOH
benzoesav
0-
benzol benzoát
SZERVES KÉMIA 120
karbonsavak csoportosítása*: a molekulájukban levő karboxilcsoportok száma sze

rint: mono-, di-, tri-, polikarbonsavak, a szénvázuk jellege szerint: nyílt vagy zárt
láncú, telített, telítetlen vagy aromás és egyéb funkciós csoportok szerint: hidroxi-,
oxo-, vagy aminokarbonsavak.
karbonsavak elnevezése*: szabályos név, a telített monokarbonsavaknál az azonos

szénatomszámú szénhidrogén neve mellé a -sav (disav, trisav stb.) szót kapcsoljuk,
például metánsav. A három- vagy többértékű, a gyűrűs és az aromás karbonsavaknál
a -karbonsav utótagot kapcsoljuk az alapszénhidrogén nevéhez, de a karboxilcso-
port(ok) szénatomjá(i)t nem számítjuk bele az alapszénhidrogénbe. A szénlánc szá
mozása a karboxiIcsoporttól indul. Metánsav (hangyasav), etándisav (oxálsav). Sok
karbonsavnak a triviális nevét használjuk a gyakorlatban, mint például hangyasav,
ecetsav, tejsav.
karbonsavak sav-bázis tulajdonságai*: a karboxilcsoport O-H-kötése polárisabb,

mint az alkoholoknál és a fenolnál, mert könnyebben adnak le protont, ezért erősebb
savak. Az alkánsavaknál a saverősség a szénatomszám növekedésével csökken, mert
az apoláris-poláris rész aránya változik. Az elektronszívó hatású szubsztituensek (OH,
halogének) növelik a protonleadó képességet, tehát a saverősséget.
karbonsavak savmaradékionja*: a karbonsavak disszociációjakor, a karboxilcsoport

protonjának leválásával keletkezik. Szabályos nevét a karbonsav latin nevéből az -át
végződéssel képezzük. Az alkánsavak savmaradékának szabályos neve alkanoát,
alkanoátion. Pl. ecetsav (etánsav) -»acetát (etanoát).
karbonsavészterek*: karbonsav és alkohol egymással való reakciójában képződnek

vízkilépéssel. A víz az alkohol hidroxilcsoportjának hidrogénjéből és a karbonsav funk
ciós csoportjának hidroxilcsoportjából keletkezik. Összetett funkciós csoportjuk az
észtercsoport, amely egy karbonilcsoportból és egy étercsoportból keletkezett.
O
-O —C-
karboxilcsoport (-COOH)*: a karbonsavak jellegzetes funkciós csoportja.
oidok*: poliének. Nyolc izoprénrészletből felépülő és konjugált kettős köté

karotin
seket tartalmazó molekulák. Legfontosabb karotino id a likopin (a paradicsom piros
színét okozza), a karotin és az A-vitamin. A konjugált kettős kötések elektronjai már
a látható fénnyel is könnyen gerjeszthetők, ezért a karotinoid vegyületek színesek.
(sárgarépa)
kaucsuk*: az izoprén 1,4 polimerizációjából származó cisz-szerkezetű poliizoprén.

Térhálós szerkezetű, rugalmas. A Brazíliában vadon is termő kaucsukfa tejszerű ned
vében (latex) fordul elő, ebből csapják ki savval, ez a nyerskaucsuk. A kaucsuk hőre
121 SZERVES KÉMIA
érzékeny, 3-4 °C-on merevvé, magasabb hőmérsékleten nyúlóssá válik. Természetes

alapú műanyagok készülnek belőle, ilyen a gumi. A gumigyártás során a kaucsukot
vulkanizálják. 30%-nál magasabb kéntartalom esetén keménygumit kapunk.
Kekule*, August von Stradonitz (1829-1896): német tudós, aki 1865-ben elsőként tett
javaslatot a benzol szerkezetére. Szerinte a hat szénatom gyűrűvé záródva kapcsoló
dik egymáshoz váltakozó egyszeres és kettős kötésekkel. Minden szénatomhoz egy-
egy hidrogénatom kötődik. A benzol azonban a feltételezett telítetlen szerkezetnek
megfelelő addíciós reakciókra nem volt képes, s ez cáfolta a kettős kötések létezését
a molekulában. Jóval később, 1933-ban bizonyították csak be a benzol aromás szer
kezetét.
keményítő*: több száz 1-4 α-glikozidkötéssel összekapcsolt α-D-glükózrészből fel

harid. Kémiai összetételét tekintve a keményítő kb. 20% amilózt és 80%
épített poliszac
amilopektint tartalmaz. A glükózegységek azonos térállásúak, és a glikozidkötésnek
az 1. szénatomhoz kapcsolódó része axiális helyzetű. Ezért a keményítőmolekula
SZERVES KÉMIA 122
lánca behajlik, hélixet képez, amelynek egy csavarmenete 6-7 glükózrészletből áll.
Az egymás alá és fölé kerülő glükózrészek között hidrogénkötés alakul ki. A hidro
génkötés a láncon belül jön létre. Nem redukáló hatású. A növények tartalék táp
anyaga, magvakban (búza, kukorica) és gumókban (burgonya) nagy mennyiségben
megtalálható. Tápanyag, felhasználják a szesz- és édességiparban, a gyógyszeriparban
és a textiliparban is. Vizes oldata opálos, makromolekulás kolloid oldat.
keményítő-jód reakció*: az amilóz spirálja akkora, hogy a jód elfér benne. A hélixbe
került jódmolekula elektronfelhőjét a keményítő fellazítja, könnyebben gerjeszthető
lesz, ezért jelenik meg a sötétkék szín. Melegítés hatására a spirál széttekeredik, és a
jódmolekula kidiffundál belőle. Lehűtve a jódmolekulák újra a spirálba kerülnek, és
a kék szín előtűnik.
kenőolaj*: paraffinolaj, 350-500 °C között nyerhető kőolajfrakció. 16-28 szénatom

számú szénhidrogének keveréke. Sűrűn folyó anyag, gépalkatrészek kenésére, motor
olajként, krakkolási alapanyagként használják.
keratin*: fibrilláris fehérje, a hajszál, a gyapjú, a toll és a köröm fehérjeanyaga. Mo

lekulájának polipeptidláncában minden aminosav megtalálható, de különösen sokat
tartalmaz nagyméretű oldal láncokat tartalmazó aminosavakból. Ezért konformációja
α-hélix. Három α-hélix egymás köré tekeredik, és két ilyen háromszálú hélixet kilenc
másik vesz körül.
α-hélix
háromszálú α-hélix
két háromszálú α-hélixet

kilenc másik vesz körül
ketonok*: olyan oxovegyületek, amelyek molekuláiban az oxocsoport láncközi vagy

gyűrű tagját képező szénatomhoz kapcsolódik. Funkciós csoportjuk a karbonilcsoport:
—C=O
ketonok elnevezése*: szabályos nevüket úgy képezzük, hogy az azonos szén

atomszámú szénhidrogén nevéhez az -on végződést kapcsoljuk, és a végződés elé
tett számmal fejezzük ki az oxocsoportnak a szénláncban elfoglalt helyét, pl. propán-
2-on. Csoportfunkciós nevüket úgy képezzük, hogy a karbonilcsoporthoz kapcsoló
dó szénhidrogéncsoportok betűrendben felsorolt nevei után a -keton szót tesszük:
dimetil-keton. A mindennapi életben egyes ketonok triviális neve használatos, pl.
aceton (dimetil-keton).
123 SZERVES KÉMIA
ketonok redoxitulajdonságai*: nehezen oxidálhatok, mert a láncközi karbonilcso-

port nehezebben oxidálható, mint a láncvégi. Nagyon erős oxidálószerek hatására a
karbonilcsoport melletti valamelyik szén-szén-kötés hasad fel, és két - az eredeti
molekulánál kisebb szénatomszámú - karbonsav keletkezik. Erős oxidálószer lehet a
forró, koncentrált salétromsav. Az aceton (dimetil-keton) erélyes oxidációjakor han
gyasav és ecetsav elegye keletkezik. A ketonok redukciója (katalitikus hidrogénezés)
során másodrendű alkoholok keletkeznek. Másodrendű (szekunder) alkoholok oxi
dációjával (katalitikus dehidrogénezésével) állíthatók elő a ketonok.
ketózok izomerizációja*: a ketózok lúgos közegben a megfelelő aldózzá rendeződ

nek át, izomerizálódnak (pl. a gyümölcscukor szőlőcukorrá). Az aldózok molekulái
már tartalmaznak formilcsoportot, és így adják a Fehling-reakciót vagy az ezüsttükör-
próbát.
királis (nem szimmetrikus) molekula**: minden kiralitáscentrummal rendelkező mo

lekula. A királis molekula a tükörképével nem hozható fedésbe, pl. CHClFBr. (Olyan
molekulák is lehetnek királisak, amelyek kiralitáscentrummal nem rendelkeznek.
Pl. láncmolekulák csavarvonalai királis alakzatok, jobb- és balmenetű változatai enan-
tiomerpárt alkotnak, attól függetlenül, hogy a lánc tartalmaz-e aszimmetrikus szén
atomot.)
kiralitáscentrum**: aszimmetriacentrum, a molekulának az a nem szimmetriás szén

atomja, amelyhez négy különböző ligandum kapcsolódik. A molekula kiralitását ez
okozza. A képletben csillaggal jelöljük.
H
I
Br — C*— F
I
Cl
kitin*: az ízeltlábúak külső vázának anyaga, de a puhatestűek vázában és moszatok,
gombák sejtfalában is jelen lehet. Poliszacharid. Monomerje olyan glükózszármazék,
amelynek 2-es helyzetű hidroxilcsoportját egy-NH-CO-CH3-csoport (acetil-amino-
csoport) helyettesíti. Kémiai felépítése a cellulózhoz hasonlít.
klorofill**: a magnéziumionnak porfirinnal alkotott stabil sója. A növények fotoszintézi

sében játszik fontos szerepet.
koaguláció*: a fehérje kicsapódása kolloid oldatából. Általában a denaturációt kö
veti. A szétcsavarodott fehérjeláncok összegabalyodnak egymással, az így keletke
zett nagyméretű részecskék már nem oldódnak vízben, kicsapódnak és leülepednek.
Történhet erős mechanikai hatásra (habverés), hőhatásra (tojásfőzés), kémhatás
változás, vagy nehézfém-, illetve könnyűfémionok hatására. Irreverzíbilis a kicsapó
dás erős mechanikai és hőhatásra (a harmadlagos szerkezet megszűnik), a kémhatás
megváltozására (a protonált aminocsoport és a karboxilát-anion közötti ionos kötés
megszűnik), nehézfémionok hatására (ezek a fehérjék szabadon álló oldalláncaival
erős kémiai kötést alkotnak). Reverzibilis a kicsapódás könnyűfémsók hatására, mert
ezek csak a fehérjekolloid hidrátburkából vonják el a vizet, így a fehérjemolekulák
összetapadnak, és kiválnak az oldatból. Víz hozzáadásával a folyamat visszafor
dítható.
SZERVES KÉMIA 124
kokain*: a koka növény leveleiben fordul elő. Eleinte serkenti a szervezet fizikai és
szellemi működését, később nyugtalanság, hallucináció, látászavar lép fel. Túladago
lása szívbénulással, fulladással jár.
kollagén*: fibrilláris fehérje, az emberi és állati fehérjék 25-30%-át alkotja. A sejtek

ben és az élő szövetekben nagy mennyiségben fordul elő. A glicinen és alaninon
kívül olyan aminosavakat is tartalmaz, amelyek nem tudnak beilleszkedni se az
α-hélix, se a β-redős konformációba, ezért a polipeptidlánc nyújtott α-hélixet alkot,
ahol a hidrogénkötések nem egy hélixen belül jönnek létre, hanem három hélix
egymás köré csavarodva hoz létre összetartó hidrogénkötéseket.
kommulált diének*: az alkadiének közé tartozó vegyületek. Molekuláikban a kettős

kötések közvetlenül egymás mellett helyezkednek el, pl. CH2=C=CH-CH3.
komplementer*: egymásnak megfelelő, egymást kiegészítő.
konfiguráció*: a molekulában ugyanahhoz az atomhoz kapcsolódó ligandumok vi

szonylagos térbeli elrendeződése, vagy másképpen: a molekulában a kovalens kö
téssel kapcsolódó atomok, atomcsoportok (ligandumok) térbeli elrendeződése egy-
egy központi (szén-) atom körül. Lásd még—► enantiomerek
konfigurációs izomerek*: adott vegyületnek azok a molekulái, amelyekben az

ugyanahhoz az atomhoz kapcsolódó ligandumok egymáshoz viszonyított térbeli
helyzete más és más.
konformáció*: a molekula különböző, egymással közvetlenül nem kapcsolódó atom

jainak, atomcsoportjainak egymáshoz viszonyított térbeli elrendeződése. Egy mole
kula különböző konformációi az atomcsoportokat összekötő egyszeres kovalens
kötés körüli elfordulással átmehetnek egymásba.
konformációs izomerek*: adott vegyületnek azok a molekulái, amelyeknek azonos

az összegképlete és a konstitúciója, de eltérő a konformációja. A különböző atomok
hoz kapcsolódó ligandumok egymáshoz viszonyított térbeli elrendeződése különbö
zik. Lásd még->konformer
konformer**: a legalacsonyabb energiájú, legstabilisabb konformációs izomer (nyitott

állás). Például a ciklohexán gyűrűje székalkatú és kádalkatú formában is felépülhet.
125 SZERVES KÉMIA
A legstabilisabb a székkonformáció (nyitott állás), kevésbé stabilis a kádformáció (a

nyitott állások mellett fedő állások is vannak).
konjugált diének*: olyan alkadiének, amelyek molekuláiban a két kettős kötés között
egyetlen egyszeres kötés van, pl. CH2=CH-CH=CH2 buta-1,3-dién.
konjugált kettős kötés*: két kettős kötés között egyetlen egyszeres kötés van. Ilyen
a C4H6 összegképletű buta-1,3-dién (CH2=CH-CH=CH2), amelyben a két π-kötés az
egész szénvázra delokalizálódik.
konstitúció*: a kovalens kötés figyelembevételével az atomok kapcsolódása, kapcso

lódási sorrendje a molekulában. A konstitúciót a konstitúciós képlet írja le.
konstitúciós izomerek*: adott vegyületnek azok az azonos összegképletű molekulái,

amelyekben az atomok (atomcsoportok) kapcsolódási sorrendje eltérő.
konstitúciós izoméria*: az a jelenség, amikor adott vegyület összegképletének több

féle, az atomokat különböző kapcsolódási sorrendben tartalmazó molekula is megfelel.
konstitúciós képlet*: a molekulában levő atomok kapcsolódási sorrendjét, az összes

kovalens atomkapcsolatot feltünteti. Az atomok térbeli elrendeződését nem ábrázol
ja. Például a C5H12 összegképletű szénhidrogén molekulájának egyik konstitúciója,
illetve konstitúciós képlete:
H H H H
Ilii
H—C—C—C—C—H
I I I I
H H H
H—C —H
I
H
A konstitúciós képletet szokták szerkezeti képletnek is nevezni.
kopolimerizáció*: többféle monomer melléktermék képződése nélkül makromole

kulává egyesül. A keletkezett termék a kopolimer.
kőolaj*: a tengervízben nagy tömegben élő, majd elhalt parányi élőlények (plankto
nok) oxigéntől elzárt bomlása következtében keletkezett, több ezer telített (alkánok
és zárt láncú telített szénhidrogének) és aromás (benzol és származékai) szénhidrogén
keveréke. A nem tisztított kőolajat nyersolajnak nevezik. Sűrűn folyó, éghető anyag.
Energiaforrás és vegyipari alapanyag. Feldolgozása frakcionált kondenzációval törté
nik. Frakciói: a benzin, petróleum, dízelolaj, gázolaj.
kőolaj párlatai*: frakcionált kondenzációval nyerik a benzint, petróleumot, dízelola

jat, kenő- és paraffinolajat, pakurát (desztillációs maradék).
kőszén*: a föld mélyébe került szárazföldi növényzet oxigéntől elzárt bomlásakor

keletkező, sok elemi szenet tartalmazó szilárd anyag. Szénből, továbbá szén-, hidro
gén-, nitrogén- és kéntartalmú vegyületekből áll. A szenek növekvő széntartalom
szerinti sorrendje: lignit, barnakőszén, feketekőszén, antracit. Energiaforrásként ma
már ritkábban, vegyipari alapanyagként gyakran használják.
SZERVES KÉMIA 126
köznapi vagy triviális név*: a vegyület valamelyik tulajdonsága vagy előfordulása

stb. alapján történő hagyományos elnevezés. Például sóskasav, hangyasav, tejsav,
szőlőcukor, ecetsav, citromsav.
krakkolás**: magas hőmérsékleten a hosszabb szénláncú szénhidrogének kisebb szén

atomszámú telített és telítetlen szénhidrogénekre, esetleg hidrogénre bomlanak.
A pentán magas hőmérsékleten propánra és eténre bomlik: C5H12 = C3H8 + C2H4
kromoszóma*: fehérjébe csomagolt DNS.
laktóz*: köznapi neve tejcukor, az anyatejben és a tehéntejben előforduló diszacharid.

Szerkezete a cellobiózéhoz hasonlít, egy béta-D-galaktóz- és egy béta-D-glükóz-
molekulából épül fel. Az 1-4. glikozidkötést a galaktóz az 1. számú szénatomján lévő
glikozidos hidroxilcsoporttal hozza létre. Redukáló diszacharid.
OH HOCH2
β-D-galaktóz β-D-glükóz
L-aminosavak*: konfigurációs izomerek, királisak, a poláros fény síkját balra (-) for
gatják. A természetben csak L-aminosavak találhatók.
Lavoisier* Antoine Laurent (1743-1794): francia kémikus, a kémiai elemzés egyik

megalapítója. Az égés alapján vizsgálta a vegyületek összetételét. Megállapította,
hogy a „szerves" vegyületek felépítésében főként a szén, a hidrogén, a nitrogén és
az oxigén vesz részt. Ezeket organogén elemeknek nevezte el. Az általa kidolgozott
nevezéktan a vegyületek kémiai összetételére is utal.
L-glicerinaldehid**: az L-glicerinaldehid molekulában a hidroxilcsoport a bal oldalon

van. Az L-glicerinaldehid a D-glicerinaldehid enantiomerje. (Az ábrán a szaggatott
vonal azt jelenti, hogy a csoport a molekula síkja mögött van.)
CHO
I
hoh2c— c
z\
HO H
lipidek*: az élő szervezetek zsírszerű anyagai, amelyek vízben nem, csak apoláris
oldószerekben oldódnak. Kémiailag sokfélék. Összetett lipidek a gliceridek és a via
szok. A gliceridek zsírok, olajok vagy foszfatidok (foszfatidsav származékai) lehetnek.
A foszfatidsav még tartalmaz két poláris OH-kötést, amelyek könnyen észteresíthetők
egy hidroxivegyülettel. A foszfatidsav észterezett származékait foszfatidoknak nevez
zük. A szappanokhoz hasonlóan a vízben micellákat képeznek.
127 SZERVES KÉMIA
LSD*: mesterségesen előállított kábítószer. Fogyasztója elveszti valóságérzetét, hal-

lucinál, kiszámíthatatlan állapotba kerül. Fogyasztása gyakran önpusztításhoz, tragé
diához vezet.
maltóz (C12H22O11)*: malátacukor, amely két α-D-glükóz-molekula összekapcsolódá

sával jön létre. A glikozidkötés az 1-4. szénatom között van. Redukáló diszacharid,
mert molekulája szabad glikozidos hidroxilcsoportot tartalmaz. A molekula alakja
hajlott, mert az axiális helyzetű glikozidos hidroxilcsoportot tartalmazó α-D-glükóz
molekulák tengelye egymással szöget zár be. A maltóz a keményítő hidrolízisének
köztes terméke.
marihuana*: az indiai kender leveléből, szárából és virágából vonják ki. A hasissal

együtt a keménydrog-fogyasztás bevezető szere.
Markovnyikov*, Vlagyimir Vasziljevics (1838-1904): orosz kémikus, a róla elnevezett

szabály felfedezője.
Markovnyikov-szabály**: víz vagy hidrogén-halogenid addíció során a hidrogénatom

az egymáshoz kettős kötéssel kapcsolódó szénatompár közül mindig ahhoz kapcso-
lódik, amelyikhez már eredetileg is több hidrogénatom tartozott.
CH3 — CH2 — CH = CH2 + HCI ----- ► CH3 — CH2 — CH — CH3 2-klór-bután

I a reakció fő
Cl terméke
SZERVES KÉMIA 128
másodlagos biogén elemek*: a szervezet anyagainak 1,5-2%-át alkotják: a nátrium

(Na), a kálium (K), a kalcium (Ca), a magnézium (Mg), a vas (Fe), a foszfor (P) és a
klór (Cl).
megújuló energiaforrások*: olyan közeg, természeti jelenségek, amelyekből energia

nyerhető ki, és amely naponta többször, ismétlődően rendelkezésre áll, vagy jelentő
sebb emberi beavatkozás nélkül legfeljebb néhány éven belül újratermelődik. A meg
újuló energiaforrások jelentősége, hogy felhasználásuk összhangban van a környe
zetvédelem alapelveivel, tehát használatuk nem rombolja a környezetet, ugyanakkor
nem is fogják vissza az emberiség fejlődési lehetőségeit. Idetartozik a nap-, a szél-,
a víz- és a geotermikus energia. Energiájuk általában kis hatásfokkal hasznosítható,
és csak megfelelő természeti feltételek mellett.
mennyiségi analízis*: a vizsgált vegyület alkotórészeinek tömeg- vagy anyagmennyi

ség-arányát állapítja meg. Ezt tükrözi a tapasztalati képlet.
mesterséges alapú műanyagok*: kismolekulájú monomerekből polimerizációval

vagy polikondenzációval előállított anyagok. Ilyenek pl. a polietilén, a PVC, a teflon,
a polisztirol, a plexi, a nejlon, a terilén, a karbamidgyanta, az aminoplasztok, a ba
kelit.
meta-helyzet**: a benzolgyűrűhöz kapcsolódó két atom vagy atomcsoport a gyűrű

1., illetve 3. szénatomjához kötődik, pl. 1,3-dimetilbenzol (meta-xilol).
1,3-dimetilbenzol
(m-xilol)
metil-amin (CH3-NH2)**: fontos gyógyszeralapanyag.
mikroelemek*: néhány ezrelékben fordulnak elő minden élő szervezetben: ilyen a

szilícium (Si), a mangán (Mn), a kobalt (Co), a réz (Cu), a cink (Zn), a molibdén (Mo),
a jód (I), a szelén (Se).
minőségi analízis*: az elemi összetétel egyszerű megállapítása.
molekula általános síkja**: az a sík, amely adott molekulában felezi az összes szén-
szén-kötést.
monokarbonsav*: egy karboxiIcsoportot tartalmazó karbonsav.
monoszacharidok (CnH2nOn)*: polihidroxi-vegyületek, nyílt láncú molekulájuk alde

hid- vagy ketocsoportot és alkoholos hidroxilcsoportokat tartalmaz. A formilcsoport
a láncvégi, a ketocsoport a 2. szénatomon képződik. A monoszacharidok savas hid
rolízissel nem bonthatók kisebb molekulájú szénhidrátokká. Fontosabb monoszacha
ridok: glükóz (szőlőcukor), fruktóz (gyümölcscukor), glicerinaldehid, ribóz és dezoxi-
ribóz.
129 SZERVES KÉMIA
monoszacharidok észteresítése**: a monoszacharidok alkoholos hidroxilcsoportjai

könnyen észteresíthetők savval. Az élő szervezetben a monoszacharidok foszforsav-
észterekké (foszfátészterek) alakulnak.
monoszacharidok nyílt és gyűrűs formája*: vizes oldatban a monoszacharidok nyílt

és gyűrűs molekulái is jelen vannak. A nyílt láncú és a gyűrűs molekulák egymásnak
konstitúciós izomerjei. A gyűrűképződéskor az utolsó előtti szénatom hidroxilcsoportja
az oxocsoportot hordozó szénatomhoz kapcsolódik. A folyamatot az oxocsoport
nemkötő elektronpárral rendelkező oxigénatomja indítja el, amely nemkötő elekt
ronpárjával datív kötést képez a szénatomhoz kapcsolódó hidrogénnel. A létrejött
gyűrűs molekulában az oxocsoport hidroxilcsoporttá, ún. glikozidos hidroxilcsoporttá
alakul. A két forma (nyílt és zárt) között dinamikus egyensúly áll fenn, egymásba
alakulhatnak: a nyílt formából gyűrűssé, majd vissza nyílt formává. Közben a nyílt
formában a glikozidos hidroxilcsoport térállása megváltozhat (α- és β-térállás). Az
egyensúlyi átalakulás miatt vizes oldatban a szőlőcukor mutatja az ezüsttükörpróbát,
illetve a Fehling-reakciót, mert a nyílt formájú szőlőcukor és oxidációjával a nyílt
láncú molekulák képződése felé tolódik el az egyensúly. A fruktóz is pozitív ezüst
tükörpróbát és Fehling-reakciót ad, mivel lúgos közegben a megfelelő aldózzá (szőlő
cukorrá) izomerizálódik.
morfin*: alkaloida. Erős fájdalomcsillapító hatása miatt gyógyszerként ma is alkal

mazzák, de csak orvosi felügyelet mellett megengedett. Fogyasztása kezdetben eufó
riát, indokolatlan jókedvet, kellemes közérzetet okoz, de súlyosan mérgező, végül
halált okozó szer. Veszélyes, mert a szervezet hamar hozzászokik, és függőséget
okoz.
műanyagok*: olyan makromolekulás anyagok, amelyeket vagy a természetben meg

található makromolekulás anyagok átalakításával (pl. gumi előállítása kaucsukból),
vagy kismolekulájú monomerekből mesterséges úton állítanak elő (pl. PVC előállí
tása vinil-klorid polimerizációjával). Előnyük, hogy igen jó elektromos, hang- és hő
szigetelő képességgel rendelkeznek, jó a korrózió- és vegyszerállóságuk, változatos
színű, formájú tárgyak alakíthatók ki belőlük. Tulajdonságaikat adalékanyagokkal mó
dosítják. A műanyagok adalékolt polimerek. Alapanyaguk alapján természetes alap
anyagú és mesterséges alapanyagú, a hőre bekövetkező változás alapján hőre lá
gyuló és hőre keményedő, a polimerlánc szerkezeti felépítése szerint szénláncú (csak
szénatomokból felépülő váz) és heteroláncú (a polimervázban heteroatomok, pl. N,
O is van), az előállítás módja alapján polimerizációs és polikondenzációs műanya
gokat különböztetünk meg. A keletkezett anyag térbeli szerkezete szerint láncpolime
rekről és térhálós polimerekről, az összetétel alapján szerves és szervetlen polimerek
ről beszélünk.
SZERVES KÉMIA 130
műgumi*: a buta-1,3-dién polimerizációjával mesterséges kaucsuk állítható elő, ez a

műgumi alapanyaga. Elasztikus tulajdonságú anyag. Gépkocsik gumiabroncsainak
készítésére használják.
műszaru*: természetes alapú műanyag, kazeinből (tej fehérjéje) formaldehiddel állít

ják elő. Gombok, fésűk stb. készülnek belőle.
naftalin (C10H8)**: többgyűrűs aromás szénhidrogén. Molekulájában két hattagú gyű

rű kapcsolódik össze úgy, hogy két szénatom mindkét gyűrűnek tagja. σ-vázában a
tíz szénatom és a nyolc hidrogénatom egy síkban van. A π-elektronok delokalizálód-
nak. Az öt π-pálya más és más szimmetriával rendelkezik, ezért a szénatomok körül
nem lesz egyenletes a töltéseloszlás (ellentétben a benzollal), a szénatomok között
eltérő kötési energia és kötéstávolság tapasztalható. Ezért a naftalin reakcióképesebb,
könnyebben lép pl. szubsztitúciós reakcióba (halogénezés, nitrálás). Színtelen, jelleg
zetes szagú, kristályos vegyület. Könnyen szublimálódik. Vízben oldhatatlan, viszont
alkoholban, éterben, benzolban stb. jól oldódik. Mérgező hatású, főként molyirtó
szerként használják, de a műanyag- és festékiparnak is alapvegyülete.
napenergia*: a Napból kisugárzó természetes energia. A Nap belsejében lejátszódó

atommag-átalakulási folyamatok eredménye, amelyben a hidrogénatommagok
héliumatommagokká alakulnak át. A napenergiának csak a töredéke alakítható át
hő- vagy elektromos energiává. A napenergia hasznosítása leggyakrabban napkol
lektorokkal történik. A napra kitett fekete lemez vagy csőrendszer elnyeli a napsuga
rakat, felmelegíti a vizet, amit később fűtésre, melegítésre használnak. Napelemek
segítségével a napenergiát közvetlenül elektromos energiává lehet alakítani. A nap
elemekben az energiaátalakítást félvezető szilíciumkristályok végzik. A kézi számoló
gépek is gyakran napelemmel működnek.
nejlon*: poliamid típusú műanyag, az adipinsav (hexándisav) és az 1,6-diaminohexán

polikondenzációs reakciójával állítják elő. Hőre lágyuló műanyag, láncpolimer. A nej
lon egymás melletti hosszú láncmolekuláinak amidcsoportjai között erős hidrogén
kötések alakulnak ki, ezért kopásállósága és szakítószilárdsága nagyon nagy. Kötele
ket, vitorlavásznakat, ruházati anyagokat készítenek belőle.
nem megújuló energiaforrások*: a fosszilis tüzelőanyagok és az atomenergiát szolgál

tató hasadóanyagok (pl. az urán-235-ös izotóp). Nem termelhetők újra, kitermelésük,
hasznosításuk közben szennyez(het)ik a környezetet, készleteik kifogyóban vannak.
Energiatartalmuk viszonylag nagy hatásfokkal hasznosítható.
nem redukáló diszacharidok*: létrejöttükkor mindkét monoszacharid glikozidos

hidroxilcsoportja részt vesz a glikozidkötés kialakításában, így molekuláik egyik gyű
rűje sem tud vizes oldatban felnyílni, ezért az ezüsttükörpróbát és a Fehling-reakciót
nem adják.
nitrátészterek*: alkoholok salétromsavval képzett észterei. A glicerin salétromsavval
való észterképződési reakciójában keletkezik a glicerin-trinitrát, a nitroglicerin nevű
131 SZERVES KÉMIA
robbanóanyag. Széles körű alkalmazását Alfred Nobel svéd tudós tette lehetővé, aki
az ütésre robbanó nitroglicerint kovafölddel felitatta, és az így keletkezett anyag (a
dinamit) ütésre már nem érzékeny, szállítható.
nitrogéntartalmú aromás vegyületek*: olyan aromás szerkezetű vegyületek, ame

lyeknél az aromás gyűrű felépítésében a szénatomokon kívül nitrogénatomok is részt
vesznek. Biológiai és gyakorlati szempontból ezek a legfontosabb heterociklusos
nitrogéntartalmú vegyületek. Ilyenek a piridin, pirimidin, pirrol, imidazol és purin.
Lásd még (delokalizált aromás rendszer felépítése) —> aromás szénhidrogének
nitrogéntartalmú heterociklusos, aromás vegyületek gyakorlati jelentősége*: piri

din: a B-vitaminok alkotórésze, legismertebb származék a B6-vitamin. Az alkoholok
denaturálására is piridint használnak. A biológiai szempontból fontos elektronszál
lítók (NAD és NADP) egyik alkotórésze a nikotinsav is piridinszármazék. Pirimidin:
az ún. pirimidinbázisok, a citozin, a timin és az uracil a nukleinsavak alkotórészei.
Pírról: származékai a természetben nagyon elterjedtek és fontosak. Négy pirrol-
gyűrűből jön létre a porfin, amelynek származékai a fotoszintézishez elengedhetet
len klorofill és a vér oxigénszállítását végző hemoglobin. Benzolból és pirrolból
származtatható az indol, amelynek hidroxilszármazéka oxidálva a legismertebb kék
festékké - a farmernadrágok színezőanyagává - alakul. Imidazol: a hisztidin (amino-
sav) alkotórésze. A hisztidin sokféle enzim aktív centrumában megtalálható, a pro
tonátmenettel járó reakciókban vesz részt. Purin: származékai a purinbázisok, ame
lyek a nukleinsavakat felépítik. Ilyenek a guanin és az adenin. Az adenint
tartalmazó nukleotidok (pl. ATP) fontos szerepet töltenek be a szervezet energia
forgalmában. Az alkaloidok (növényi hatóanyagok) közül is sok purinszármazék.
Ilyen a koffein, vagy a vizelethajtó, értágító gyógyszer (a Diaphyllin) hatóanyaga, a
teofillin.
nitrogéntartalmú heterociklusos, aromás vegyületek sav-bázis tulajdonsága*: a pi

ridin a nitrogén nemkötő elektronpárja miatt gyenge bázis (protonfelvételre képes).
A pirimidin a piridinnél is gyengébb bázis, mert az egy-egy nitrogénatomra jutó elekt
ronfelesleg kisebb (a két nitrogénatom vetélkedése miatt), mint a piridinnél, így ne
hezebben kötnek meg protont. A pirrolnál a nitrogénhez kötődő hidrogén protonja
kismértékben ledisszociálhat, ezért nagyon-nagyon gyenge sav, az alkoholokhoz ha
sonlítható. Káliummal és nátriummal só- és hidrogénképződés közben reagál. Az
imidazol amfoter vegyület, mivel a piridinszerű nitrogénatomjának nemkötő elektron
párjával protont köthet meg, míg a pirrolszerű nitrogénhez kapcsolódó hidrogén
protonját erős bázisok leszakíthatják. Erősebb bázis, mint a piridin, és erősebb sav,
mint a pirrol. A purin amfoter vegyület mind az imidazol, mind a pirimidin tulajdon
ságait mutatja. Erősebb bázis, mint sav.
nitrogéntartalmú heterociklusos, aromás vegyületek szubsztitúciója*: a benzolnál

nehezebben vihetők szubsztitúciós reakcióba, ha a szénatomok körüli elektronsűrű
ség kisebb (pl. piridin), könnyebben, ha a szénatomok elektronsűrűsége nagyobb (pl.
pirrol) a benzolénál.
nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek*: azok a gyűrűs vegyületek, amelyek

gyűrűjét a szénatomokon kívül nitrogénatom(ok) építi(k) fel.
SZERVES KÉMIA 132
nitrogéntartalmú szerves vegyületek*: olyan szénvegyületek, amelyek molekulájá

ban a szén- és hidrogénatomok mellett nitrogénatomok is találhatók.
Nobel* Alfred (1833-1896): svéd kémikus és gyáros, a robbanóanyag-ipar megte

remtője, a Nobel-díj megalapítója. Egész vagyonát a Nobel-díjat gondozó alapítvány
ra hagyta. Végrendelete szerint a Nobel-díj minden évben azokat illeti, akik az em
beriségnek a legnagyobb szolgálatot tették az előző évben. Így jött létre a fizikai, a
kémiai, a fiziológiai-orvosi, az irodalmi és a béke-Nobel-díj. Biztonságos módszert
dolgozott ki a glicerin-trinitrát (lőgyapot) gyártására, felfedezte a dinamitot és a rob
banó zselatint.
novolak*: fenol és formaldehid meghatározott anyagmennyiség-arányú keverékéből

polikondenzációs reakcióban állítják elő. Hőre lágyuló. Lakkok, ragasztók, készülnek
belőle.
nukleinsavak*: minden élő sejtben megtalálható, a sejtmagból (mag latinul nukleus)

kivonható foszfortartalmú, savas természetű anyagok. Makromolekulák, polinukleoti-
dok. A nukleinsavak óvatos savas hidrolízisével megkapjuk az alkotóegységeiket (mo
nomerek), a nukleotidokat. Kétféle alaptípusú nukleinsav létezik: ribonukleinsav (RNS)
és dezoxiribonukleinsav (DNS). A nukleinsavak többnyire fehérjéhez kötötten, nukleo-
proteidek alakjában fordulnak elő a sejtekben. A nukleinsavak nemcsak a sejtmagban
(DNS), hanem a sejtplazmában is előfordulnak (RNS).
nukleinsavak hidrolízise*: két lépésben játszódhat le. Az 1. lépésben az óvatos hid

rolízis végtermékei a nukleotidok, majd a 2. lépésben a nukleotidok további hidrolí
zis hatására háromféle vegyületté bomlanak: foszforsavra, pentózra és nukleinsav-
bázisokra, amelyek pirimidin- vagy purinvázas vegyületek. (A hidrolízis enzimek vagy
lúgok hatására is végbemegy, mint pl. a nukleotidok további lebontása nukleozidokra
és foszforsavra.)
nukleinsav-molekulák elsődleges szerkezete**: a polinukleotid-láncban a monome

rek (nukleotidok) minősége és kapcsolódási sorrendje. A nukleinsavak gerincét a
pentóz-foszforsav-részletek monoton ismétlődése, poli(pentóz-foszfát) láncolat alkot
ja, a változatosságot pedig a pentózhoz kapcsolódó négyféle nukleotidbázis jelenti.
A nukleinsavak bázissorrendjének megállapítása F. Sanger nevéhez fűződik, akit ezért
1979-ben másodszor is Nobel-díjjal tüntettek ki.
nukleinsav-molekulák másodlagos szerkezete (térszerkezet)**: a nukleinsavak ge

rincét a pentóz-foszforsav-részletek ismétlődése alkotja, a változatosságot pedig a
pentózhoz kapcsolódó négyféle nukleotidbázis jelenti. Az RNS-molekulát egyetlen
polinukleotid-lánc alkotja, amely helyenként hurkot képezve, a bázisok közötti hid
rogénkötések révén önmagával alkothat kapcsolatot. A DNS-molekula két polinuk-
leotidláncot tartalmaz, ezek egymás köré csavarodva ún. kettős hélixet alkotnak.
A hélix külső részét a cukor-foszfát-polimerlánc alkotja, a két láncot a befelé forduló
bázispárok között kialakuló hidrogénkötések kapcsolják össze. Az adenin csak a
timinnel, a guanin csak a citozinnal képes összekapcsolódni, tehát a két láncban
adeninnel szemben mindig timin, guaninnal szemben mindig citozin áll. Ezáltal az
egyik lánc nukleotidsorrendje a másik láncét pontosan meghatározza, komplementer
szerkezetű. A hélix emeleteit a cukor-foszfát-láncon belüli hidrogénkötések rögzítik.
133 SZERVES KÉMIA
nukleotidbázis**: nitrogéntartalmú purin- vagy pirimidinvázas bázisok, adenin, gua-

nin (purinvázas), citozin, timin, uracil (pirimidinvázas).
purinbázisok
NH2 O
nukleotidok**: észterjellegű vegyületek, amelyek nitrogéntartalmú pirimidin- vagy

purinbázisokból (nukleotidbázis), pentózból és foszforsavból épülnek fel. A nukleo
tidbázis a pentóz glikozidos szénatomjához (1. szénatom) kapcsolódik N-atomon
keresztül (N-glikozidkötés). A nukleotidok elágazásmentesen kapcsolódva hozzák
létre mind az RNS-ben, mind a DNS-ben a polinukleotid-láncot (nukleinsavak).
A nukleinsavak gerincét, a polinukleotid-láncot foszforsav-pentóz-foszforsav-pentóz-
részletek ismétlődése, láncolata alkotja, a változatosságot pedig a pentózrészlethez
kapcsolódó négyféle nukleotidbázis jelenti. A nukleotidek önmagukban és sok fontos
származékuk formájában is előfordulnak az élő szervezetben.
nukleozidok**: a nukleotidok glikozidos kötéssel összekapcsolódó bázis és cukor

egységei, cukor-bázis összetételűek. Az erélyes (lúgos vagy enzimes) hidrolízis első
termékei, minden nukleotid egy nukleozidra és foszforsavra bomlik.
nyílt láncú alkoholok*: a hidroxilcsoport nyílt szénlánc telített szénatomjához kap

csolódik.
nyílt láncú szénvegyületek*: molekuláik lehetnek normális (zegzugos egyenes) vagy

elágazó láncúak. A láncok azért nem egyenesek, hanem „zegzugosak", mert a szén
atomok a tetraéderes kötésirányok miatt soha nem esnek egy egyenesbe (etán, pentán).
nyitott állás*: a molekula azon térállása, amelyben annak energiája a lehető legala
csonyabb (stabil molekula), a kötő elektronpárok a lehető legtávolabb helyezkednek
el egymástól. A nyitott és a fedő állás a két szélső érték.
nyomelemek*: egyesek közülük csak bizonyos fajok számára fontosak. Az emlősök

számára például a fluor (F), a króm (Cr), a nikkel (Ni).
oktánszám*: a motorbenzin minőségét jelzi. A motor hatásfoka annál jobb, minél

jobban összenyomható a robbanás előtt a benzin-levegő elegy. Az elágazó szénláncú
SZERVES KÉMIA 134
és aromás szénhidrogének nagyobb mértékben összenyomhatok. A benzin oktán-

száma megegyezik egy olyan izooktán-heptán elegy térfogat%-ban kifejezett izo-
oktán- (2,2,4-trimetil-pentán) tartalmával, amellyel a vizsgált benzinminta kompresszió
tűrése (összenyomhatósága), robbanási sajátságai azonosak. A 95-ös oktánszámú
benzin olyan kompressziótűrésű, mintha 95% izooktánt és 5% n-heptánt tartalmaz
na. Régen a benzin oktánszámát ólom-tetraetil [Pb(C2H5)4] hozzáadásával növelték,
de környezetszennyező, és a belőle keletkezett vegyületek rákkeltő hatása miatt hasz
nálatát betiltották. Ehelyett az elágazó és aromás szénhidrogének arányát a benzinben
különböző, más eljárásokkal érik el, pl. a benzinreformálással.
olajsav (C17H33COOH)*: cisz-oktadec-9-énsav, telítetlen, nyílt láncú monokarbonsav.

Sói az oleátok.
ópium*: sokféle alkaloid keveréke, legfőbb hatóanyaga a morfin. Régen a mákgubó

tejnedvéből nyerték, ma már a száraz máktok és mákszalma az előállítás alapanyaga,
optikai aktivitás**: a síkban polarizált fény polarizációs síkjának elforgatása. Az

optikailag aktív molekula a poláros fény síkját balra vagy jobbra elforgatja. A királis
molekulákra jellemző. Az enan tiomerpárok ellenkező irányban forgatnak.
optikai izomerek**: azonos összegképletű és konstitúciójú, de eltérő konfigurációjú

molekulák, amelyek tartalmaznak legalább egy olyan szénatomot, amelyhez négy
különböző ligandum kapcsolódik. Ezek a molekulák egymásnak tükörképei, de fe
désbe nem hozhatók sem egymással sem a saját tükörképükkel. Ezek a királis moleku
lák (a görög kher = kéz), pl. az L-glükóz és a D-glükóz. Mindkettő stabilis székkonfor-
mációjú, de egymásnak enantiomerjei. A D-glükóznál az 5. számú szénatomon levő
CH2OH-csoport ekvatoriálisan kissé felfelé, míg az L-glükóznál kissé lefelé helyezke
dik el. Lásd még —► glükóz térszerkezete
optikai izoméria**: tükörkép-izoméria: a molekulákban az azonos atomhoz kapcso

lódó ligandumok viszonylagos térbeli elrendeződése más és más. A molekulák kon
figurációja, azaz a központi szénatom körül az egymással közvetlenül nem kapcso
lódó atomok viszonylagos térbeli elrendeződése más és más. Ha adott molekulában
egy szénatomhoz négy különböző ligandum kapcsolódik, akkor azonos konstitúció
mellett is kétféle molekula létezik, amelyek egymásnak tükörképei, de nem azonosak
egymással. Molekuláik nem hozhatók fedésbe a saját tükörképükkel, azaz királisak.
Lásd még-> enantiomerek
organogén elemek*: elsődleges biogén elemek, a szervezetben a sejtek anyagainak

mintegy 99%-át felépítő anyagok: a szén (C), a hidrogén (H), a nitrogén (N) és az
oxigén (O).
orto-helyzet**: a benzolgyűrűhöz kapcsolódó csoportok egymás melletti (1. és 2.)
szénatomokon helyezkednek el, pl. 1,2-dimetil-benzol (orto-xilol).
CH3
-ch3
1,2-dimetil-benzol (o-xilol)
135 SZERVES KÉMIA
oxálsav [(COOH)2]*: etándisav, telített, nyílt láncú dikarbonsav. Sóskában, spenótban,

a vöröshagyma héjában fordul elő. Sói az oxalátok. A kalcium-oxalát a vesekő egyik
alkotója.
oxigéntartalmú szerves szénvegyületek*: molekuláikban a szén- és hidrogénatomo

kon kívül oxigénatomok is megtalálhatók.
oxovegyületek*: ha a szénvegyület molekulájában az oxigénatom kétszeres kovalens

kötéssel kapcsolódik egy szénatomhoz, akkor oxocsoport (C=O) jön létre. Az oxo-
vegyületeket a megfelelő szénhidrogénekből származtathatjuk úgy, hogy két hidro
génatomjukat oxocsoporttal helyettesítjük.
pakura*: 500 °C-on és csökkentett nyomáson nyerik a kőolaj frakcionált kondenzá

ciója során. 29-nél nagyobb szénatomszámú szénhidrogének keveréke. Sűrűn folyik,
könnyen dermed. Felhasználható tüzelésre, vagy további óvatos desztillációval kenő
olaj és dízelolaj nyerhető belőle.
palmitinsav (C15H31COOH)*: hexadekánsav; telített, nyílt láncú monokarbonsav. Nö

vényi olajok és állati zsírok alkotórésze. Sói a palmitátok.
para-helyzet**: a benzolgyűrűhöz kapcsolódó két atom vagy atomcsoport a gyűrű

1. és 4. szénatomjához kötődik, pl. 1,4-dimetil-benzol (paraxilol).
CH3
CH3
1,4-dimetil-benzol
(p-xilol)
Pauling* Linus (1901-1994): amerikai vegyész, a polipeptidláncok, illetve a fehérjék

α-hélix és β-redőzött réteg szerkezetének felderítéséért 1954-ben Nobel-díjat kapott.
Tudományos munkássága mellett jelentős közéleti szerepet is vállalt. 1962-ben az
atomfegyverek és atomrobbantások ellen kifejtett tevékenységéért Nobel-békedíjat
kapott. Lásd még—> Anyagszerkezet fejezet
peptidkötés*: két aminosav közötti amidkötés: — C — N —
Az egyik aminosav-molekula aminocsoportja és a másik karboxilcsoportja vízkilépés

közben összekapcsolódik, és dipeptid jön létre. Erős kötés, ezért csak erélyes hatás
ra bomlik fel. A fehérjék hidrolízise nehezen megy végbe, mert a stabil amidkötés
felbontása nagy energiát igényel.
petróleum (világítóolaj)*: a kőolaj frakcionált kondenzációjának 180-240 °C között
nyerhető frakciója. 11-12 szénatomszámú szénhidrogének keveréke. Régen világítás
ra, fűtésre használták. Ma tisztított formája, a kerozin sugárhajtású repülőgépek hajtó
anyaga.
SZERVES KÉMIA 136
petróleumaszfalt*: a kőolaj frakcionált kondenzációjának maradéka. Utcák borítá

sára, kátránypapír és tetőfedő lemezek készítésére használják.
piridin (C5H5N)*: folyadék, a benzollal izoelektronos. A benzolgyűrű egyik szénatom

ját nitrogén helyettesíti. Delokalizált π-elektronjainak száma 6, ebből a nitrogénatom
egyet adott. A nitrogénatom nagyobb elektronegativitása és nemkötő elektronpárja
következtében a nitrogénatom környezetében részleges negatív töltés alakul ki.
A szénatomokon az elektronsűrűség a nitrogénhez viszonyítva kisebb, ezért itt rész
leges pozitív töltés jelenik meg, ezért a molekula dipólus.
pirimidin (C4H4N2)*: folyadék. A benzolgyűrű két szénatomját nitrogénatom helyet

tesíti. A piridinhez hasonlóan, a nitrogénatomok átlagosan 1-1 elektront adnak a
delokalizált elektronsextettbe. A nitrogénatom nagyobb elektronegativitása és nem
kötő elektronpárja következtében a nitrogénatom környezetében részleges negatív
töltés alakul ki. A szénatomokon az elektronsűrűség a nitrogénhez viszonyítva kisebb,
ezért itt részleges pozitív töltés jelenik meg, ezért a molekula dipólus. Származékai
nukleotidalkotók.
piroszőlősav (CH3COCOOH)*: 2-oxopropán-sav. Biológiai folyamatokban köztes

termék.
pirrol (C4H5N)*: folyadék. Az ötatomos delokalizált elektronrendszerrel rendelkező

gyűrűt a 4 szénatom mellett 1 nitrogénatom építi fel. A delokalizált elektronrend
szerbe a szénatomok 1-1 elektront, a nitrogénatom (hidrogén kapcsolódik hozzá)
2 elektront ad be. Ezért a nitrogén nagy elektronegativitása ellenére a pozitív pólus
a nitrogénatom, a negatív pólus a szénatomok környezetében alakul ki. Lásd még
-> porfirinváz, hemoglobin, klorofill
plexi*: polimerizációs műanyag, monomere a metil-metakrilát. Szövetbarát gyógyászati

eszközök, lencsék, világítótestek, repülőgépablakok készülnek belőle. Jele: PMMA.
poliamidok**: olyan műanyagok, amelyek dikarbonsavak és diaminok polikonden-

zációs reakciójában keletkeznek. Legismertebb képviselője a nejlon.
polibutadién*: lásd műgumi
poliének*: poliolefinek. Sok kettős kötést tartalmazó telítetlen szénhidrogének. Ide

tartoznak a terpének, politerpének (kaucsuk) és a karotinoidok.
limonén (paradicsom)
(narancs és citrom héja,
fodormenta, fenyőtoboz)
poliészterek*: alkoholok és karbonsavak reakciójában keletkeznek, abban az eset

ben, ha mind az alkohol, mind a karbonsav legalább két-két funkciós csoportot tar
talmaz. Polikondenzációs műanyagok, láncukban észterkötés található.
137 SZERVES KÉMIA
polietilén*: polimerizációs műanyag, hőre lágyuló. Monomere az etén. Fóliák, csö

vek, kannák készülnek belőle. Jele: PE.
poliizoprén*: lásd műgumi
polikarbonsav*: összefoglaló név. Az ebbe a csoportba tartozó karbonsavak mole

kulája egynél több karboxiIcsoportot tartalmaz.
polikondenzáció*: olyan reakció, amelynek során a kétféle, két funkciós csoporttal

rendelkező molekulák (monomerek) egyesülését kismolekulájú anyag (legtöbbször
víz) kilépése kíséri.
O
HOOC-(CH2)4-C^OH + h4n-(CH2)6-NH2 ------- ►
H
adipinsav hexán-1,6-diamin
O
HOOC — (CH2)„ — C — N— (CH2)6 — NH2
LZ—
H
amidcsoport; dimer
polimerizáció*: a polimerizáció olyan reakció, amelyben egy telítetlen (kis moláris

tömegű) vegyület sok azonos molekulája (monomer) egyesül egymással mellékter
mék képződése nélkül. A keletkező óriásmolekula a polimer. A folyamat úgy megy
végbe, hogy a π-kötések katalizátor hatására felszakadnak, és a molekulák egymással
kapcsolódva óriásmolekulát hoznak létre. A műanyagok előállításában van nagy je
lentősége.
polipeptid*: sok peptidkötéssel összekapcsolt aminosavrészből felépülő poliamidlánc

(polipeptidlánc). A polipeptidláncok alaplánca a poliglicin. A fehérjék óriásmolekulái
polipeptidek. A természetes fehérjék molekulái az alaplánchoz kapcsolódó oldallán
cok minőségében és sorrendjében különböznek egymástól.
polipropilén*: polimerizációs műanyag, hőre lágyuló, monomere a propén. Elasztikus

tulajdonságú. Nagyobb igénybevételnek kitett, ellenálló zsákok, kötelek, ponyvák,
gépalkatrészek, csövek készítésére használják. Jele: PP.
poliszacharidok [(C6H10O5)n]*: több száz vagy ezer monoszacharid-egységből fel

épülő óriásmolekulák. Összegképletük pontosabban H-(C6H]0O5)n-OH, mert n mo-
noszacharid összekapcsolódásakor n-1 molekula víz lép ki. A természetben részben
tartalék tápanyagként (pl. keményítő), részben vázanyagként (pl. cellulóz) fordulnak
elő. A poliszacharidok közötti különbség az őket felépítő monoszacharid-egységek
számának, minőségének és a kapcsolódás módjának különbözőségéből adódik. Nem
édes ízűek, vízben rosszul vagy egyáltalán nem oldódnak. Savval főzve hidrolizálnak,
és monoszacharid-egységekre bomlanak. A hidrolízises lebomlást az élő szervezet
ben enzimek katalizálják. Nem redukáló tulajdonságúak, mert az őket felépítő mono
szacharid-egységek majdnem mindegyikének - kivéve a lánc legvégén lévő molekula
SZERVES KÉMIA 138
egységnek - a glikozidos hidroxilcsoportja részt vesz a glikozidkötések kialakításában.

Így csak a molekulák láncvégi molekulaegysége képes redukálni, de ez a hatás ele
nyészően kicsi a molekula tömegéhez képest.
polisztirol*: polimerizációs műanyag, monomere a sztirol. Hőre lágyuló. Műanyag

habot készítenek belőle, amelyet csomagolásra, hő-, hang- és elektromos szigetelés
re használnak. Jele: PS.
politetrafluor-etilén*: köznapi neve teflon. Polimerizációs műanyag, monomere a

tetrafluor-etilén. Edények bevonására, elektromos szigetelésre használják. Jele:
PTFE.
poli-vinil-klorid*: polimerizációs műanyag, monomere a vinil-klorid. Csövek, szerel

vények, fólia, műbőr készül belőle. Jele: PVC.
porfirin**: négy pirrolgyűrűből és az ezeket összekötő négy CH-csoportból épül fel.

Gyengén savas, a két proton lehasadása után visszamaradó anion stabilis. Ez teszi
lehetővé, hogy fémionokkal stabil „sókat" alkosson. Magnéziumsója a klorofill, ami
a növények zöld színét adja, vassója a hem, ami a vér vörös színéért felelős.
primer alkoholok*: a hidroxilcsoport elsőrendű szénatomhoz kapcsolódik.
protein*: a fehérjék tudományos neve (görögül prótosz, jelentése első, legfőbb).
purin (C5H4N4)*: szilárd. Molekulája egy hatos és egy ötös delokalizált elektronrend
szerű gyűrű összekapcsolódásával jött létre, gyűrűnként két-két nitrogénatomot tar
talmaz. Ebből három piridinszerű és egy (a hidrogénhez kapcsolódó) pirrolszerű.
A töltésmegoszlás a molekulában egyenletes, a molekula apoláris.
PVC*: poli-vinil-klorid, ismert műanyag. Megsemmisítésekor, elégetésekor halogének

és hidrogén-halogenidek kerülhetnek a légkörbe, amelyek erősen környezetkárosítók,
savas esőt is okozhatnak.
reciklizálás*: a hőre lágyuló műanyagok újrahasznosítása. Feldolgozásuk másodlagos

nyersanyagforrást biztosít.
redukáló diszacharidok*: keletkezésükkor csak az egyik monoszacharid vesz részt

glikozidos hidroxilcsoportjával a glikozidkötés kialakításában. Az ily módon létrejött
diszacharid-molekula azon gyűrűje, amelyik tartalmaz még glikozidos hidroxilcsopor-
tot, vizes oldatban felnyílik, ezért ezek a vegyületek adják az ezüsttükörpróbát és a
Fehling-reakciót.
rendűség*: azt mutatja meg, hogy a molekulában lévő szénatom hány kovalens
kötéssel kapcsolódik másik szénatomhoz. Primer vagy elsőrendű, ha egyhez, szekun
der vagy másodrendű, ha kettőhöz, tercier vagy harmadrendű, ha háromhoz és
kvaterner vagy negyedrendű, ha négyhez kapcsolódhat. A rendűség is a szénvegyü
letek jellemzésének egyik szempontja.
répacukor (C12H22O11)*: szacharóz, amely egy α-D-glükóz- és egy β-D-fruktóz-

molekula összekapcsolódásával jön létre. A glikozidkötés az 1-2 szénatomok között
van. Nem redukáló diszacharid, mert a képződési folyamatban mindkét molekula
glikozidos hidroxilcsoportjával vesz részt, de savas hidrolízis után mutatja az ezüst-
139 SZERVES KÉMIA
tükörpróbát és a Fehling-reakciót. A szacharóz molekulája megtört, az α-D-glükóz

glikozidos hidroxilcsoportjának helyzete miatt.
ribóz (C5H10O5)**: pentóz. Q HO
Konstitúciója: CH2— CH — CH — CH — C gyűrűs forma:

I I I I \
OH OH OH OH H
nyílt láncú forma
RNS*: ribonukleinsav, amely 80-3000 nukleotidból áll. Erélyes savas hidrolízisekor

cukorként csak ribóz (β-D-ribóz), nukleinbázisként két pirimidin- és két purinvázas
nukleinbázis (adenin, guanin, citozin és uracil) keletkezik. Uracil csak az RNS-ben
fordul elő. Az RNS molekuláját egyetlen hosszú lánc alkotja. Szállító és hírvivő funk
ciót lát el az élő szervezetben. Az RNS nagyobbrészt a sejtplazmában fordul elő.
RNS biokémiai, élettani szerepe*: egyetlen polinukleotid-lánc alkotja, több típusa

van. A hírvivő RNS a fehérje aminosavsorrendjének információját juttatja el a fehér
jeszintézis helyszínére. A transzfer-RNS-molekulák az aktivált aminosavakat kötik
meg, és a fehérjeszintézis helyére szállítják. A riboszomális RNS a riboszómák (fehérje
szintézis helye a sejtben) felépítésében vesz részt.
Sanger* Frederick (1918-): angol biokémikus, a fehérjék aminosavsorrendjének meg

állapításáért 1958-ban kémiai Nobel-díjat kapott. A fehérjék szerkezetének, az ami-
nosavak kapcsolódási sorrendjének felderítése nagyon nehéz és hosszadalmas folya
mat. Az inzulin aminosavsorrendjének megállapításán egy kutatócsoport Sanger
vezetésével tíz évig dolgozott. A nukleinsavak szerkezetének felderítéséért 1980-ban
újabb kémiai Nobel-díjat kapott.
speed*: diszkótabletta, hatónyaga amfetamin. Átmeneti mozgáskényszert idéz elő
(tánc), utána verítékezés, szájszárazság, szomjúság lép fel. Fogyasztása szívinfarktust
és agyvérzést okozhat. Már egyetlen tabletta is halálos hatású lehet. Szintetikus drog,
szalicilsav (C6H4OHCOOH)*: 2-hidroxi-benzoesav. Konzerválószer, származéka, az

acetil-szalicilsav lázcsillapító, fájdalomcsillapító. Sói a szalicilátok.
szappanok*: a nagy szénatomszámú telített karbonsavak nátrium- és káliumsói. Ezek

vízben jól oldódó, ionos vegyületek. Vizes oldataik kémhatása általában lúgos, mert
a karbonsavak nem erős savak, lúgosan hidrolizálnak, pl. CH3(CH2)14COONa, nátrium-
palmitát.
SZERVES KÉMIA 140
szappanok tisztító hatása*: a folyadék belsejében a szappanok anionjai víztaszító

részükkel egymás felé fordulva kis gömböket (micellákat) hoznak létre, amelyek fe
lületén a vízkedvelő -COO- csoportok helyezkednek el. A micellákat vízmolekulák
veszik körül (így kolloid méretű részecske jön létre). A szappanrészek apoláris vége
behatol a zsíros szennyeződésbe, poláris része pedig a vízmolekulákat gyűjti maga
köré. A szennyeződés a vízmolekulák vonzása következtében, illetve mozgatás, dör
zsölés hatására fellazul, és a micellával eltávozik a felületről.
szekunder alkoholok*: a hidroxilcsoport másodrendű szénatomhoz kapcsolódik.
szélenergia*: vízszintes irányú légköri mozgások (szél) mozgási energiája. Akkor

hasznosítható gazdaságosan, ha a szél sebessége meghaladja a 25 km/h-t. A szél
generátorok a szélenergiát közvetlenül elektromos energiává alakítják. Hazánkban a
Kisalföldön és Nyugat-Dunántúlon üzemelnek szélgenerátorok.
szénhidrátok [Cn(H2O)m]*: szénből, hidrogénből és oxigénből álló vegyületcsoport.

Molekuláikban (a legtöbb esetben) a hidrogén- és oxigénatomok számaránya a vízhez
hasonlóan 2:1. A vegyületek molekuláiban az oxigén- és a szénatomok kovalens
kötéssel kapcsolódnak egymáshoz, illetve a hidrogénatomokhoz. Funkciós csoport
jaik: alkoholos hidroxil-, oxo- (csak nyílt láncúakban) és étercsoport (csak gyűrűs
szerkezetűekben). Szerkezetük alapján monoszacharidok, diszacharidok és poli-
szacharidok lehetnek.
szénhidrátok elnevezése*: tudományos nevük szacharid (a görög szacharid, édes

jelentésű szóból származik). Az egyszerű szénhidrátok a szénlánc szénatomszáma
(3-7) és a nyílt szerkezetben fellelhető oxocsoport jellege alapján csoportosíthatók
és nevezhetők el. Nevük képzéséhez az -óz végződés használatos, pl. glükóz, fruk-
tóz. A szénatomszám szerint: triozók, pentózok, hexózok stb. A funkciós csoport
szerint: aldózok (aldehidcsoportot tartalmaznak) és ketózok (ketocsoportot tartal
maznak).
szénhidrogének*: kizárólag szénből és hidrogénből álló vegyületek.
szénhidrogének sav-bázis tulajdonságai*: más molekulának (pl. víznek) való proton

leadás és a más molekulától (pl. víztől) való protonfelvétel mértéke. A savként való
viselkedés feltétele, hogy az adott molekulában legyen olyan elektronhiányos hidro
génatom, amelyet a molekula protonként képes másik molekulának átadni. A bázis
ként való viselkedés feltétele, hogy a molekulában legyen olyan nagy elektronegati-
vitású atom, amelynek nemkötő elektronpárja más molekulából átvett proton
megkötésére képes. A szénhidrogének esetében a láncvégi hármas kötéssel rendel
kező alkinok (pl. az etin) viselkedhetnek savként, mivel a két π-kötés taszító hatása
miatt a szénatom olyan elektronhiányossá válik, hogy a lánc végén hozzákapcsolódó
hidrogénatommal létesített σ-kötése erősen poláris lesz. Ezért az acetilén erős bázi
sokkal szemben gyenge kétértékű savként viselkedhet, acetilidek, karbidok keletkez
nek. A CaC2 (kalcium-karbid) lúgos hidrolízise bizonyítja, hogy az acetilén gyenge
savként viselkedik: CaC2 + 2 H2O -> C2H2 + Ca(OH)2
szén-tetraklorid (CCI4)*: tetraklór-metán. Régen tűzoltásra használták, színtelen, a
víznél nagyobb sűrűségű, rákkeltő éghetetlen folyadék.
141 SZERVES KÉMIA
Szent-Györgyi Albert* (1893-1986): magyar orvos és kutató. 1930-tól a szegedi egye

temen kezdte meg a biológiai oxidációs folyamatokkal kapcsolatos kutatásait, amely
nek „mellékterméke" a C-vitamin felfedezése volt. Kimutatta, hogy a szegedi paprika
is igen nagy koncentrációban tartalmaz C-vitamint. 1937-ben orvosi-élettani Nobel-
díjjal jutalmazták munkásságát (a biológiai oxidáció mechanizmusának tisztázása,
valamint a C-vitamin felfedezése). Igen nagy jelentőségű, hogy a Nobel-díjat Magyar
országon végzett kutatásaival érdemelte ki.
szerves (organikus) kémia*: a szénvegyületek kémiája. Összetételükben és kémiai
viselkedésükben jelentősen eltérnek a szervetlen vegyületektől, és számuk is lénye
gesen nagyobb (milliós nagyságrendű), míg a szervetlen vegyületeké néhány száz
ezer.
szerves vegyületek csoportosítása*: elemi összetétel szerint a szerves szénvegyületek

lehetnek szénhidrogének és heteroatomos szénvegyületek. A funkciós csoport szerint
lehetnek hidroxilcsoportot, formilcsoportot, karboxiIcsoportot, észtercsoportot,
aminocsoportot és amidcsoportot tartalmazó szénvegyületek. A szénlánc alakja sze
rint nyílt és zárt szénláncú szénvegyületeket különböztetünk meg, a szénatomok
közötti kötések alapján pedig telített és telítetlen szénvegyületeket. A telítetlen, gyűrűs
szénvegyületek egy különleges csoportját alkotják az aromás szénvegyületek.
szerves vegyületek elnevezése*: megkülönböztetjük a köznapi vagy triviális és a

tudományos elnevezést. Az MTA kémiai osztálya 1998-as határozata alapján, amely
az IUPAC legújabb 1993. évi ajánlásához közelíti a szerves kémiai vegyületek elne
vezési szabályait, kiegészítve a magyar nyelvi szabályokkal. Az új szabályzat első
sorban a szubsztitúciós nevezéktanban jelent alapvető változást, a csoportfunkciós
elnevezés elvei nem változtak. (pl. CH3CI, metil-klorid). A triviális nevek használata
pedig korlátozódott (pl. etilén, propilén nem használható).
szervetlensav-észterek*: alkohol és szervetlen oxosavak (pl. kénsav, salétromsav,

foszforsav) reakciójával vízkilépés közben keletkeznek, a víz a sav hidroxilcsoportjá-
ból és az alkohol hidroxilcsoportjának hidrogénjéből keletkezik. A szervetlensav-
észterekben észtercsoport nem található.
szilikongumi*: alapanyaga a szilikonkaucsuk, térhálós szilikon. Hőálló gumialkatré

szeket, gumicsöveket készítenek belőle.
szilikongyanta*: térhálósított szilikonok, hőállóságuk igen jó. Hőálló bevonó lakkokat

készítenek belőle.
szilikonok*: olyan heteroláncú polimerek, amelyek főláncát szilícium- és oxigénato

mok felváltva alkotják (szervetlen láncú műanyag). Térhálósodhat, mert az Si-Si kö
tések instabilitása miatt hosszú láncok nem jöhetnek létre. Bővebben-> Szervetlen
kémia fejezet
szilikonolaj*: szervetlen láncú műanyag, fonalas szerkezetű szilikon. Hőálló, víztaszító,

kiváló kenőanyag.
szimmetrikus éter*: az éterkötés két oldalán azonos szénhidrogéncsoportok helyez
kednek el, pl. CH3-O-CH3, dimetil-éter.
SZERVES KÉMIA 142
szintézisgáz*: hidrogént és szén-monoxidot 3:1 térfogatarányban tartalmazó gáz

(3 H2 + CO). Metán vízgőzzel való reakciójával állítják elő magas hőmérsékleten.
A szintézisgázt szerves vegyületek előállításánál használják.
sztearinsav (C17H35COOH)*: oktadekánsav, telített, nyílt láncú monokarbonsav. Nö

vényi és állati zsírok alkotórésze. Sói a sztearátok.
sztirol (C6H5-CH=CH2)*: vinilbenzol. A benzolgyűrű egyik hidrogénjét vinilcsoport

helyettesíti. Színtelen, kellemes illatú, vízzel nem elegyedő folyadék. Az aromás gyű
rűhöz kapcsolódó telítetlen oldallánca miatt fény hatására már szobahőmérsékleten
könnyen polimerizálódik. A polisztirol egyike a legrégebben ismert műanyagoknak.
Fontos műanyag, csomagolóeszközök, fóliák, fésűk, gombok stb. készülnek belőle,
szubsztitúció*: a telített szénhidrogénekre jellemző. Olyan kémiai reakció, amelynek

során a molekula egyik atomja vagy atomcsoportja más atomra vagy atomcsoportra
cserélődik ki (helyettesítődik) melléktermék kilépése közben. (A reakcióban legalább
kétféle reakciópartner vegyül egymással, és legalább kétféle termék keletkezik.) Ilyen
az alkánok reakciója halogénekkel (halogénszubsztitúciója). A reakció megvilágítás
vagy hevítés hatására megy végbe: CH4 + Cl2 = CH3CI + HCI
szulfát-észterek*: a kénsavnak valamilyen alkohollal képzett észterei. Egyszeres vagy

kétszeres szulfát-észterek is léteznek, mert a kénsav kétértékű sav. Hosszú szénláncú
alkoholokkal képzett egyszeres észtereinek nátriumsói mosószerek (zsíralkohol-szul-
fátok). Az ilyen mosószerek vizes oldatának kémhatása semleges, de szerkezetük és
mosóhatásuk a szappanokéhoz hasonlít.
teflon*: politetrafluoretén, az 1,1,2,2-tetrafluoretén polimerizációs terméke. Ellenálló

anyag, edények, laboratóriumi eszközök bevonására használják.
F F FFFFFF
i \ / polimerizáció
sok C=C - --------------- ► - c-c-C-C-C-C-
/ \ I I I I I I
FFFFFF
tejsav (C2H4OHCOOH)*: 2-hidroxi-propánsav. A kovászos uborka levében, az aludt

tejben, a savanyú káposztában is előfordul. Erőltetett izomműködés során emberben
is keletkezhet. Sói a laktátok.
telítetlen alkoholok*: molekuláikban kettős kötés(ek) van(nak), de nem a hidroxil-

csoporthoz kapcsolódó szénatom alkot π-kötést, illetve a hidroxilcsoporthoz kapcso
lódó szénatom nem tagja az aromás gyűrűnek.
telítetlen szénhidrogének*: molekulájuk legalább egy olyan szénatompárt tartalmaz,

amelynek tagjai kettős vagy hármas kötéssel kapcsolódnak egymáshoz.
telítetlen szénvegyületek*: azok a szerves vegyületek, amelyek molekuláiban vannak

olyan szénatompárok, amelyek között kettős vagy hármas kötés vagy kötések (σ- és
π-kötések) is kialakulhatnak (pl. etén, butadién, etin).
telített alkoholok*: a hidroxilcsoport telített szénláncban vagy gyűrűben levő telített
szénatomhoz kapcsolódik, pl. a metil-alkohol.
143 SZERVES KÉMIA
telített szénvegyületek*: azok a szerves vegyületek, amelyek molekuláiban a szén

atomok csak egyszeres kovalens kötéssel (σ-kötés) kapcsolódnak egymáshoz (pl. me
tán, propán, metanol).
tercier alkoholok*: a hidroxilcsoport harmadrendű szénatomhoz kapcsolódik.
terilén**: poliészter alapú (PET) műanyagszál. Tereftálsav (benzol-1,4-dikarbonsav)

és glikol (etán-1,2-diol) polikondenzációs reakciójával állítják elő. A hőt jól bírja, csak
150-300 °C-on lágyul meg. Pamuttal keverve textilanyagok gyártására használják.
A műanyag üdítősüvegek jelentős része ebből készül.
térizomerek*: sztereoizomerek: a molekulák összegképlete és konstitúciója azonos,

de a térbeli elrendeződés (konformáció, konfiguráció) más és más.
térizoméria*: sztereoizoméria; az a jelenség, amikor azonos összegképletű és kons-

titúciójú molekulák atomjainak térbeli elrendeződése eltér egymástól.
természetes alapú műanyagok*: a természetben megtalálható makromolekulás anya

gok átalakításával állítják elő. Kiindulási makromolekulái lehetnek növényi rostokban
(pl. cellulóz), növényi tejnedvekben (pl. kaucsuk), állati fehérjékben (pl. a tej kazein
nevű fehérjéje). Természetes alapú műanyagok: pl. gumi, ebonit, műselyem, celofán,
celluloid, műszaru, viszkóz.
térszerkezeti képletek*: a konfiguráció és a konformáció ábrázolására szolgálnak.

1. A vastagított vonal a papír síkja elé, a szaggatott vonal a papír síkja mögé mutat.
2. A molekulát a két szénatom közötti egyszeres kötés tengelyének irányából szem
lélve rajzoljuk fel. Két határeset: nyitott állás és fedő állás. A nyitott és a fedő állás két
szélső érték, közöttük számos átmenet lehetséges. A kör a szénatomot jelképezi, a
kör közepéig húzott vonalak az elöl lévő kötéseket jelentik, a kör kerületéig húzott
vonalak pedig a hátsó kötéseket.
tetrafluoretilén (C2F4)*: 1,1,2,2-tetrafluoretén. Színtelen, szagtalan, könnyen gyulladó

gáz. Belőle készül a teflon.
toluol (C6H5-CH3)*: aromás szénhidrogén, a benzolgyűrű egyik hidrogénjét metil-

csoport helyettesíti. A benzolhoz hasonló szagú, vízzel nem elegyedő, mérgező
hatású, gyúlékony folyadék. Oktánszáma nagy, ezért benzinek oktánszámának eme
lésére használták, de ma már erősen korlátozták. Ipari oldószerként és TNT előállí
tására használják.
tudományos elnevezés*: tudományosan kidolgozott logikai rendszer szerint történő

elnevezés. A vegyületek tudományos nevének megalkotásában a legfontosabb köve
telmény, hogy a név pontosan jelölje a molekula szerkezetét. Másik fontos követel
mény, hogy minden vegyületnek csak egy szabályos neve legyen. Az egységes rend
SZERVES KÉMIA 144
szer 1892-ben, Genfben született, és azóta a változásokat (újonnan felfedezett és

előállított szerves vegyületek elnevezése) az IUPAC (International Union of Pure and
Applied Chemistry) illeszti e rendszerbe. Magyarországon az új szabályok ismerte
téséről és bevezetéséről a Magyar Tudományos Akadémia kémiai osztálya gondos
kodik.
vajsav (C3H7COOH)*: butánsav. Undorító szagú folyadék, az avas vaj és a verejték

kellemetlen szagát okozza.
vegyes éterek*: az éterkötés két oldalán különböző szénhidrogéncsoportok helyez

kednek el, pl. CH3-CH2-O-CH3, etil-metil-éter.
viaszok*: hosszú szénláncú alkoholok és karbonsavak észterei. Növények védő viasz

rétegében fordulnak elő (pl. szilva, alma felületén), az állatvilágban pedig a méhviasz,
lanolin stb. formájában találhatók meg.
vinil-klorid (H2C=CHCI)*: klóretén. Színtelen, szagtalan, mérgező gáz, a PVC alap

anyaga, monomerje.
viszkóz*: természetes, cellulóz alapú műanyag. Regenerált cellulóz. A cellulózt ké

miai eljárással feloldják, majd kicsapják az oldatból. A műselyem, a celofán, a cellux
ragasztószalag alapanyaga.
vízaddíció*: katalizátor jelenlétében megy végbe.
OH
etanol (etil-alkohol)
vízelimináció*: egy molekulán belüli vízkilépés. Például egy molekula alkoholból

alkén képződik, vízelvonó szer (pl. cc. H2SO4) mellett, ha a hőmérséklet meghaladja
a 150 °C-ot. A vízeliminációra is érvényes a Zajcev-szabály:
CH3-CH2-OH CH2=CH2 + H2O (cc. H2SO4, 160 °C)
vízenergia*: a folyóvizek szintkülönbségéből adódik (pl. vízesés). Ha a szintkülönb

ség nem elég nagy, duzzasztógátakat építenek. A tengeri vízi erőművek az árapály
szintkülönbségéből adódó energiát hasznosítják. A vízi erőművekben termelt ener
giát turbinák segítségével közvetlenül elektromos energiává alakítják. A világ ener
giatermelésének kb. 2,5%-a vízenergia.
vonalas képlet*: adott molekula szénvázát ábrázolja a hidrogénatomok feltüntetése

nélkül. A töréspontokhoz, a kezdeti és végponthoz egy-egy szénatom tartozik a meg
felelő számú hidrogénatommal együtt.
vulkanizálás*: a kaucsuk kénnel való melegítése. A folyamat során térhálós szerke

zetű polimer (gumi) jön létre, amelyben a láncokat kénhidak kötik össze.
145 SZERVES KÉMIA
Watson* James (1928—): a DNS-molekula szerkezetének egyik felfedezője és a DNS

kettős spirál modell egyik megalkotója. 1962-ben F. Crickkel és M. Wilkinsszel meg
osztott élettani-orvosi Nobel-díjat kapott.
Wilkins*, Maurice (1916-2004): amerikai tudós, aki F. Crick angol és J. Watson ame
rikai tudóssal 1962-ben megosztott élettani-orvosi Nobel-díjat kapott a nukleinsavak
szerkezetének kutatásáért és a DNS örökítőanyag-szerepének felismeréséért.
Wöhler* Friedrich (1800-1882): német kémikus. Megdöntötte az „életerő" elméletet,

elsőként állított elő „szervetlen" vegyületből „szerves" vegyületet. 1824-ben a dicián-
ból (N2C2) oxálsavat (COOH)2, 1828-ban pedig az ammónium-cianátból (NH4OCN)
karbamidot [OC(NH2)2] állított elő.
xantoprotein-reakció*: aromás oldalláncú aminosavat tartalmazó fehérjék kimutatá

sára szolgál. Tömény salétromsav hatására a fehérje először kicsapódik, majd meg
sárgul. A sárga szín azért jelenik meg, mert a salétromsav az aromás oldalláncokkal
reakcióba lép. (A név eredete: xantos = sárga.) A reakciót akkor is megfigyelhetjük,
ha tömény salétromsav bőrre kerül.
xilol [C6H4-(CH3)2]*: dimetil-benzol, a benzolgyűrű két hidrogénjét metilcsoport he

lyettesíti. Lásd még—>orto-, meta-, para-helyzet
Zajcev* Alexandr Mihajlovics (1841-1910): orosz kémikus, a Zajcev-szabály felisme

rője és megfogalmazója. 1875-ben az alkil-halogenidek eliminációs reakcióit vizsgál
va felismerte és megfogalmazta a róla elnevezett szabályt, amely a reakció során
keletkezett izomerek arányáról is felvilágosítást ad.
Zajcev-szabály*: elimináció során a hidrogénatom lehetőség szerint először mindig

a halogénatomot hordozóval szomszédos szénatomról vagy arról a szénatomról sza
kad le, amelyen eleve kevesebb hidrogénatom volt.
zárt láncú (gyűrűs) szénvegyületek*: a molekulák szénláncának két vége összekap

csolódik, gyűrűvé zárul, pl. ciklohexán.
zselatin*: tisztított enyv. A vizes oldata kolloid rendszer. A zselatin oldata azért
kocsonyásodik, mert a kollagénmolekulák az oldatban egymáshoz kapcsolódnak,
és egy sokmolekulás gélt hoznak létre, amelyek réseiben vízmolekulák vannak (lio-
gél).
zsírok és olajok*: glicerin és nagy szénatomszámú karbonsavak észterei. Állati és
növényi tartalék tápanyagok, élelmiszerek. A foszfatidokkal közös nevük gliceridek.
zsírok és olajok elszappanosítása*: zsírok és olajok lúggal való főzése, amelynek

során glicerin és hosszú szénláncú karbonsav - a lúg kationjának megfelelő - sója
(általában nátrium- vagy káliumsója), tehát szappan keletkezik. Ezt kisózással választ
ják el a glicerintől.
zsírsavak*: telített monokarbonsavak, alkánsavak.

146
Név- és tárgymutató
A kétszintű érettségi vizsgakövetelményben középszinten előírt fogalmakat *-gal, az

emelt szinten előírtakat pedig **-gal jelöltük.
A, Á alkánsavak* 91
abszolút sűrűség* 22 alkének* 91
acél* 50 alkének elnevezése* 91
acetaldehid* 90 alkilcsoport* 92
acetilén* 90 alkinek* 92
aceton* 90 alkinek elnevezése* 92
acilcsoport* 90 alkoholok* 92
adalékanyagok* 90 alkoholok csoportosítása a szénváz
addíció* 90 minősége szerint* 92
adenozin-trifoszfát (ATP)* 90 alkoholok elnevezése* 92
adszorpció* 50 alkoholok értékűsége* 92
adszorpciós képesség* 22 alkoholok redoxitulajdonságai* 92
affinitás (kémiai)* 50 alkoholok rendűsége* 93
agyagásványok* 50 alkoholok sav-bázis tulajdonsága*
akirális (nem királis) molekula** 90 93
akkumulátorok* 22 állandó keménység* 51
akrolein* 90 állapotjelzők, állapothatározók* 22
aktív szén* 50 allotrópia* 51
aktiválási energia* 22 alumínium* 51
aktivált komplexum* 22 alumíniumgyártás* 52
alapállapotú atom* 6 alumínium-hidroxid* 52
aldehidek* 90 alumínium-oxid* 52
aldehidek elnevezése* 90 alumínium reakciója lúggal (akva-
aldehidek redoxitulajdonságai* 90 és hidroxokomplexek)** 52
aldózok redukáló hatása* 91 alumínium sűrűsége, meg-
alhéjak* 6 munkálhatósága** 53
alkadiének* 91 amalgámok* 53
alkadiének elnevezése* 91 amfetamin* 93
alkálifémek* 50 amfipatikus anyagok* 93
alkálifémek oxigénnel való reakciója** amfipatikus molekulák** 22
50 amfoter anyagok* 22
alkáliföldfémek* 51 amidcsoport** 93
alkaloidok* 91 amidképzés** 93
alkanalok* 91 amidok** 93
alkánok* 91 amidok elnevezése** 93
alkánok elnevezése* 91 amidok rendűsége** 94
alkanonok* 91 amidok sav-bázis tulajdonsága** 94
147 NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
amilopektin* 94 Arrhenius*, Svante August 23

amilóz* 94 ásványi szenek* 54
aminok* 94 asszociációs kolloidok** 23
aminok elnevezése* 94 atom* 6
aminok értékűsége* 95 atomátmérő* 6
aminok funkciós csoportjai* 95 atom jelölése* 6
aminok rendűsége* 95 atommag* 6
aminok sav-bázis tulajdonságai* 95 atommagátmérő* 6
aminoplasztok** 95 atomméret változása a periódusos
aminosavak* 95 rendszer főcsoportjaiban* 6
aminosavak csoportosítása az oldal atomméret változása a periódusos
lánc szerint és jelölésük* 95 rendszer periódusaiban** 6
aminosav-szekvencia 95 atomok átalakíthatatlanságának
ammónia* 53 törvénye* 23
ammónia ipari előállítása* 53 atomok elektronegativitásának
ammónia komplexképző sajátsága** alkalmazása a kötéstípusok
53 eldöntésében* 6
ammónia laboratóriumi előállítása** atomok elektronszerkezete* 6
53 atompálya* 7
ammóniumion* 53 atompályák és az elektronok
ammónium-karbonát* 54 maximális száma az egyes héjakon
ammónium-nitrát* 54 és alhéjakon* 7
ammóniumsók* 54 atomrács* 23
amorf anyag* 22 atomsugár* 7
amorf kén* 54 atomtörzs* 7
anilin** 95 autoprotolízis* 23
anionok* 6 Avogadro*, Amadeo 23
anód* 22 Avogadro-állandó* 23
anyagi halmazok* 22 Avogadro-gáztörvény* 23
anyagi halmazok állapotának axiális (tengely menti) ligandumok**
jellemzése* 22 96
anyagmennyiség* 22 α-aminosavak* 97
anyagmennyiség és az Avogadro- α-aminosavak kiralitása,
állandó kapcsolata* 23 konfigurációja** 97
anyagmennyiség-koncentráció* 23 α-aminosavak sav-bázis tulajdonságai*
anyagmennyiség-százalék* 23 97
anyagmennyiségtört* 23 α-szénatom* 98
apoláris kötés* 6 α-térállás** 98
apoláris molekula* 6 α-, β-anomerek és stabilitásuk** 98
arany reakciója királyvízzel** 54
arilcsoportok** 96 B
aromás szénhidrogének* 96 bakelit* 98
aromás szénvegyületek* 96 bauxit* 54
aromás szerkezet, a benzol bázisállandó** 23
szerkezete* 96 bázisanhidrid* 54
aromás vegyületek* 96 bázisok Arrhenius szerint* 24
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 148
bázisok Bronsted szerint* 24 D

benzilcsoport** 98 Dalton*, John 8
benzin* 98 Daniell-elem* 24
benzinreformálás** 98 darabosítás* 55
benzoesav* 98 datív kötés* 8
benzol* 98 d-atompályák* 8
benzolszármazékok* 98 dehidrogénezés* 101
Berzelius* Jöns Jakob 7 delokalizált kötés* 8
biogáz* 99 delokalizált π-elektronok* 101
biogén elemek* 99 Démokritosz* 9
biológiai oxidáció** 54 denaturáció* 101
biológiailag lebomló műanyagok* denaturált szesz* 101
99 D- és L-konfiguráció** 101
biuretreakció* 99 desztilláció* 55
Bohr*, Niels 7 2-dezoxi-ribóz** 102
bomlás* 24 D-fruktóz** 102
bontásfeszültség** 24 D-glicerinaldehid** 102
borkősav* 99 diafragma* 24
borszesz* 99 diasztereomerek** 102
Bródy Imre* 54 1,3-dihidroxi-aceton** 102
bróm* 54 diffúzió* 25
Bronsted*, Johannes Nicolaus 24 difoszfor-pentaoxid** 56
bronz* 55 difoszfor-pentaoxid vízzel való
β-térállás** 99 reakciója** 56
dikarbonsav* 102
C, Cs dimerizáció* 103
cellás ábrázolás* 8 dipeptid* 103
cellobióz* 99 dipólus-dipólus kölcsönhatás* 9
cellobióz térszerkezete** 99 dipólusmolekula* 9
cellulóz* 100 diszacharidok* 103
cellulóz-acetát* 100 diszacharidok képződése* 103
cellulóz-nitrát* 100 diszpergáló közeg* 25
cikloalkánok* 101 diszpergált anyag* 25
cikloalkánok elnevezése* 101 diszperz rendszer* 25
cink* 55 diszperziós kolloid** 25
cink amfoter tulajdonságai** 55 diszperziós kölcsönhatás* 9
cinkcsoport* 55 diszpoporció* 56
citromsav* 101 disszociáció* 25
Crick*, Francis 101 disszociációfok** 25
cukorgyártás* 101 dízelolaj (gázolaj)* 103
Curie*, Marie 8 d-mező fémei** 56
csapadékképződéssel járó reakció* DNS* 103
24 DNS biokémiai, élettani szerepe*
cseppkő* 55 103
csiriz* 101 durranógáz* 56
csoportok* 8 dúsítás* 56
E, É „életerő" (latinul: vis-vitalis) elmélet*

ebonit* 104 104
ecetsav* 104 elimináció* 104
édesvíz* 56 első ionizációs energia** 11
égés* 56 elsőrendű kémiai kötések* 11
egyenletrendezés* 26 elszappanosítás* 105
egyenletrendezés oxidációsszám emulzió* 28
változás alapján** 26 enantiomerek** 105
egyensúlyi koncentráció* 26 enantiomerpár** 105
egyesített gáztörvény** 26 endoterm (hőelnyelő) reakció* 28
egyesülés* 26 endoterm oldódás* 28
egyirányú kémiai reakciók* 26 energiadiagram* 29
egyszeres kötés* 9 energiaminimumra törekvés elve* 11
egyszerű ionok* 9 enyv* 105
ekvatoriális (egyenlítői) ligandumok** érc* 57
104 erős bázis* 29
elegy* 26 erős sav* 29
elektród* 26 értékűség* 105
elektródpotenciál** 26 esővíz* 57
elektrokémiai egyenérték* 27 észterek* 105
elektrokémiai korrózió* 27 észterek elnevezése* 105
elektrokémiai reakciók, folyamatok* észterhidrolízis* 106
27 észterkötések a nukleotidokban* 106
elektrokémiai rendszer* 27 éterek* 106
elektrolit* 27 éterek elnevezése* 106
elektrolitoldat* 27 éterek savas hidrolízise* 106
elektrolitolvadék* 27 éterek sav-bázis tulajdonságai* 106
elektrolizáló cella* 27 éterképzés* 106
elektrolízis* 28 eutektikus ötvözet* 57
elektromos vezetés* 56 eutrofizáció* 57
elektromotoros erő* 28 exoterm (hőtermelő) reakciók* 29
elektron* 9 exoterm oldódás* 29
elektronaffinitás** 9 extasy* 106
elektronállapot 10 ezüsthalogenidek** 57
elektronállapot jellemzői* 10 ezüst-nitrát** 57
elektronátmenettel járó reakciók 28 ezüsttükörpróba (Tollens-próba)* 106
elektronburok* 10
elektronegativitás* 10 F
elektronhéj* 10 fajlagos felület* 57
elektronképlet* 28 Faraday*, Michael 29
elektronpár-taszítási elmélet* 10 Faraday I. törvénye* 29
elem* 10 Faraday II. törvénye* 29
elemek csoportosítása* 56 Faraday I. és II. törvényének
elemi cella** 28 egyesítése* 29
elemi részecskék* 10 faszesz* 106
elemi szenek* 57 f-atompályák* 11
fázis* 30 fenoplasztok* 110

fedő állás* 106 fényképezés** 59
fehérbádog* 57 ferromágnesség** 59
fehér- (sárga-) foszfor* 57 fibrilláris fehérjék* 110
fehérjék* 106 fibroin** 110
fehérjék elsődleges szerkezete* 107 Fischer* Emil 110
fehérjéket alkotó természetes fiziológiás sóoldat* 59
aminosavak elnevezése* 107 folyadékkristályok 30
fehérjék harmadlagos szerkezete* 107 folyékony halmazállapot (folyadékok)*
fehérjék kolloid oldata* 107 30
fehérjék másodlagos szerkezete* 107 formaldehid* 110
fehérjék negyedleges szerkezete** 107 formilcsoport* 110
fehérjék szerepe az élő szervezetben* forráspont* 30
108 foszfát-észterek** 110
fehérjemolekulák térszerkezete** 108 foszfátion** 60
Fehling-reakció* 109 foszfátok* 60
félkonstitúciós (gyökcsoportos vagy foszfor* 60
atomcsoportos) képlet* 109 foszforsav* 60
feltárás* 58 fotoszintézis* 110
felületaktív anyagok* 109 főcsoport* 11
felületi feszültség** 30 főkvantumszám 11
félvezetők* 58 földgáz* 110
fémek* 58 frakcionált* 110
fémek előállítása hidrogénes frakcionált desztilláció* 110
redukcióval és termikus bontással* frakcionált kondenzáció* 111
58 freon-12* 111
fémek előállítása vegyületeikből* 58 fruktóz** 111
fémek előállítása vegyületeikből fullerének* 60
elektrokémiai redukcióval* 59 funkciós csoport* 111
fémek színe* 59 füst* 31
fémek színének anyagszerkezeti
magyarázata** 59 G, Gy
fémes elemek* 59 galaktóz** 111
fémes kötés* 11 galváncella* 31
fémes vezető (galváncelIában)* 30 gázhalmazállapot* 31
fém-hidroxidok* 59 gázképződéssel járó reakció* 31
fémionok színe* 59 gázok cseppfolyósítása* 60
fémrács* 30 generátorgáz* 61
fémrács típusai* 30 geometriai izomerek* 112
fenilcsoport** 109 geometriai izoméria (cisz-transz-
fenntartható (zöld) kémia* 109 izoméria)* 112
fenolátion* 109 geotermikus energia* 112
fenolftalein* 30 gerjesztett állapotú atom* 11
fenolok* 109 glicerin* 112
fenolok elnevezése* 109 glicerinaldehid** 112
fenol sav-bázis tulajdonsága* 109 glikogén* 112
glikol** 112 Hess-tételének alkalmazási

glikozidkötés* 112 lehetőségei** 32
glikozidkötés a nukleotidban* 113 heteroatomok* 115
glikozidos hidroxilcsoport* 113 heteroatomos szerves szénvegyületek*
globuláris fehérjék* 113 115
glükóz* 113 heterociklusos vegyületek* 115
glükóz térszerkezete** 113 heterogén reakció* 32
grafit* 61 heterogén rendszer* 32
gumi* 114 Hevesy György* 11
gyémánt* 61 hidratáció* 32
gyenge bázis* 31 hidratációs energia* 32
gyenge sav* 31 hidridion** 62
gyógyszerek* 114 hidrofil* 116
gyors égés* 61 hidrofób* 116
gyökös mechanizmusú szubsztitúció** hidrogén* 62
114 hidrogénaddíció* 116
gyümölcsészterek* 115 hidrogén előfordulása* 62
gyűrűs alkoholok* 115 hidrogén felhasználása* 62
hidrogén fizikai tulajdonságai* 63
H hidrogén-foszfátok* 63
hab* 31 hidrogén halmazszerkezete* 63
habarcs* 61 hidrogén-halogenid-addíció* 116
hagyományos energiaforrások* 115 hidrogén-halogenidek** 63
halmazállapot* 31 hidrogénion* 63
halogénaddíció* 115 hidrogén ipari előállítása* 63
halogénelemek* 61 hidrogén-karbonátok* 63
halogénelemek fizikai tulajdonságai* hidrogén kémiai tulajdonságai* 63
62 hidrogén-klorid* 63
halogénelemek halmazszerkezete* hidrogén laboratóriumi előállítása* 64
62 hidrogénmolekula* 64
halogénelemek kémiai tulajdonságai* hidrogén-peroxid** 64
62 hidrogén reakciója fémekkel** 64
halogénezett szénhidrogének* 115 hidrogénkötés* 11
halogénezett szénhidrogének hidrolízis* 32
elnevezése* 115 hidroxidok* 64
halogenidek* 62 hidroxivegyületek* 116
hangyasav* 115 higany** 64
hasadóanyagok* 115 hipó* 65
hasis* 115 homogén reakció* 33
hatszöges (hexagonális) rács* 31 homogén rendszer* 33
Heisenberg, Werner 11 homológ sorozat* 116
helyi elem* 32 horganyzott bádog* 65
hemoglobin* 62 hőbontás* 116
heroin* 115 hőmérséklet* 33
Hess*, Germain Henri 32 hőre keményedő (termoreaktív)
Hess-tétel (termokémia főtétele)* 32 műanyagok* 116
hőre lágyuló (termoplasztikus) kalcium-magnézium-karbonát* 66

műanyag* 116 kalcium-magnézium-karbonát
hővezetés* 65 hőbomlása** 66
hulladékégetés* 116 kalcium-oxid* 66
hullámmechanikai atommodell 12 kalcium-szulfát* 66
Hund*, Friedrich 12 kálium-hidroxid** 66
Hund-szabály* 12 kálium-nitrát** 67
kálium-permanganát** 67
I kalkogén elemek* 67
ideális gázok* 33 karamellizálódás* 119
ikerionos szerkezet (ikerion-képződés)* karbamidgyanta* 119
117 karbonátion** 67
imidazol* 117 karbonátok* 67
ioncserélő eljárás* 65 karbonil- vagy ketocsoport* 119
ionegyenlet* 33 karbonsavak* 119
ionizációs energia** 12 karbonsavak csoportosítása* 120
ionos kötés* 12 karbonsavak elnevezése* 120
ionos mechanizmusú szubsztitúció** karbonsavak sav-bázis tulajdonságai*
117 120
ionrács* 33 karbonsavak savmaradékionja*
ionsugár** 12 120
ionvándorlás** 33 karbonsavészterek* 120
Irinyi János* 65 karboxilcsoport* 120
ivóvíz* 65 karotin
oidok* 120
izoelektronos* 117 katalizátor* 33
izolált diének* 117 kationok* 13
izomerek* 117 katód* 34
izoméria* 118 katódos fémvédelem* 34
izomerizáció** 118 kaucsuk* 120
izoprén* 118 Kekule*, August von Stradonitz 121
izotópatomok* 13 keményítő* 121
izotópelem* 13 keményítő-jód reakció* 122
kemény víz 67
J kémhatás* 34
jód* 65 kémiai átalakulás feltételei* 34
kémiai egyenlet* 34
K kémiai egyensúly, dinamikus
Kabay János* 118 egyensúly* 34
kábítószerek (drogok)* 118 kémiai egyensúlyt befolyásoló
kalcium-dihidrogén-foszfát** 65 tényezők* 34
kalcium-foszfát* 65 kémiai kötések* 13
kalcium-hidrogén-foszfát** 66 kémiai reakció* 35
kalcium-hidrogén-karbonát* 66 kémiai reakciók típusai* 35
kalcium-hidroxid* 66 kén* 67
kalcium-karbonát* 66 kén-dioxid* 68
kalcium-karbonát hőbomlása** 66 kén-dioxid előállítása** 68
kénessav** 68 konfiguráció* 124

kén hevítése** 68 konfigurációs izomerek* 124
kén-hidrogén ** 68 konformáció* 124
kén-hidrogén kémiai tulajdonságai** konformációs izomerek* 124
68 konformer** 124
kenőolaj* 122 konjugált diének* 125
kénsav* 68 konjugált kettős kötés* 125
kénsavgyártás lépései** 69 konstitúció* 125
kénsav hígítása* 69 konstitúciós izomerek* 125
kén-trioxid* 69 konstitúciós izoméria* 125
képződéshő* 35 konstitúciós képlet* 125
keratin* 122 koordinációs szám* 13
keszonbetegség* 69 koordinációs szám** 35
ketonok* 122 kopolimerizáció* 125
ketonok elnevezése* 122 korom 70
ketonok redoxitulajdonságai* 123 korrózió* 36
ketózok izomerizációja* 123 korrózióvédő fémbevonat* 36
keverék* 35 kovalens kötés* 13
királis (nem szimmetrikus) molekula** kovalens sugár* 13
123 kovalens vegyérték* 13
kiralitáscentrum** 123 köd* 36
királyvíz* 69 könnyűfémek* 70
kitin* 123 kőolaj* 125
klór* 69 kőolaj párlatai* 125
klórdurranógáz* 69 kőszén* 125
klór előfordulása* 69 kötési energia* 13
klór felhasználása* 69 kötésszög* 14
klór fertőtlenítő hatása* 69 kötéstávolság (kötéshossz)** 14
klór fizikai tulajdonságai* 69 kötő elektronpár* 14
klór ipari előállítása** 69 köznapi vagy triviális név* 126
klór kémiai tulajdonságai* 70 közömbösítés* 36
klór laboratóriumi előállítása* 70 központi atom* 14
klorofill** 123 krakkolás** 126
klórveszély a háztartásban* 70 kristályos anyag* 36
koaguláció* 123 kromoszóma* 126
kobalt, nikkel** 70 kvantumszámok 14
kokain* 124 kvarckristály rácsszerkezete** 70
kollagén* 124
kolligáció 13 L
kolloid rendszerek* 35 lakmusz* 36
kommulált diének* 124 laktóz* 126
komplementer* 124 L-aminosavak* 126
komplex ionok** 13 láncreakció** 70
komplexképződéssel járó reakció** lángfestés* 71
35 lantanoidák és aktinoidák 14
komponens* 35 lapcentrált kockarács* 36
lassú égés* 71 metilnarancs** 37

Lavoisier*, Antoine Laurent 126 mezők** 15
Le Chatelier-Braun-elv* 36 mikroelemek* 128
levegő* 71 minőségi analízis* 128
L-glicerinaldehid** 126 moláris térfogat* 37
ligandum* 14 moláris tömeg* 37
lipidek* 126 molekula* 15
LSD* 127 molekula általános síkja** 128
lúgos kémhatás* 36 molekulák térszerkezete (alakja)* 15
molekulapálya* 16
M molekulapolaritás* 16
magerők* 14 molekularács* 37
mágneses kvantumszám 14 monokarbonsav* 128
magnézium-hidrogén-karbonát* 71 monoklin kén* 72
magnézium-karbonát* 71 monoszacharidok* 128
magnézium-karbonát hőbomlása** 71 monoszacharidok észteresítése** 129
magnézium-oxid* 71 monoszacharidok nyílt és gyűrűs
magnézium-szulfát* 71 formája* 129
magtöltés* 14 morfin* 129
makromolekulás kolloidok** 36 műanyagok* 129
maltóz* 127 műgumi* 130
mangán** 71 Müller Ferenc* 72
marihuana* 127 műszaru* 130
Markovnyikov*, Vlagyimir Vasziljevics
127 N, Ny
Markovnyikov-szabály** 127 naftalin** 130
második ionizációs energia** 14 nagyon (végtelen) lassú reakciók* 37
másodlagos biogén elemek* 128 napenergia* 130
másodrendű (intermolekuláris) kémiai naszcensz gáz* 72
kötések* 14 nátrium-hidrogén-karbonát* 72
megfordítható vagy egyensúlyra vezető nátrium-hidrogén-karbonát hidrolízise
kémiai reakciók* 36 és hőbomlása** 72
megújuló energiaforrások* 128 nátrium-hidroxid* 72
mellékcsoport* 15 nátrium-karbonát* 72
mellékkvantumszám 15 nátrium-karbonát hőbomlása** 73
Mengyelejev*, Dmitrij 15 nátrium-klorid* 73
mennyiségi analízis* 128 nátrium-nitrát* 73
mérhető idő alatt lejátszódó reakciók* nátrium-tioszulfát* 73
37 nehézfémek* 73
mesterséges alapú műanyagok* 128 nehézvíz* 73
mesterséges szenek* 71 nejlon* 130
mészégetés* 72 nem elektrolitok* 37
meszes víz* 72 nem megújuló energiaforrások* 130
mésztej* 72 nem redukáló diszacharidok* 130
meta-helyzet** 128 nemesgázok* 73
metil-amin** 128 nemesgázok előfordulása* 73
nemesgázok fel használása* 74 nyersvas* 75

nemesgázok fizikai tulajdonságai* 74 nyílt láncú alkoholok* 133
nemesgázok halmazszerkezete** 74 nyílt láncú szénvegyületek* 133
nemesgázok kémiai viselkedése** 74 nyitott állás* 133
nemesgázszerkezet* 16 nyomás* 37
német keménységi fok* 74 nyomelemek* 133
nemfémes elemek* 74
nemkötő elektronpár* 16 O, Ó, Ö, Ő
neutron* 16 oktánszám* 133
nitrátészterek* 130 olajsav* 134
nitrátion** 74 oldáshő** 37
nitritek** 74 oldatok* 38
nitrogén* 75 oldatok összetétele* 38
nitrogén-dioxid* 75 oldhatóság* 38
nitrogén-dioxid reakciója vízzel** 75 oldódás* 38
nitrogén-monoxid** 75 oldódás egyensúlya (dinamikus
nitrogén-oxidok* 75 egyensúly)** 38
nitrogéntartalmú aromás vegyületek* oldódási sebesség* 39
131 oldószer* 39
nitrogéntartalmú heterociklusos, oldott anyag* 39
aromás vegyületek gyakorlati ólom* 75
jelentősége* 131 ólom reakciói oxidáló és nem oxidáló
nitrogéntartalmú heterociklusos, savakkal** 76
aromás vegyületek sav-bázis oltott mész* 76
tulajdonsága* 131 olvadáspont* 39
nitrogéntartalmú heterociklusos, ón* 76
aromás vegyületek szubsztitúciója* ón és ólom* 76
131 ópium* 134
nitrogéntartalmú heterociklusos optikai aktivitás** 134
vegyületek* 131 optikai izomerek** 134
nitrogéntartalmú szerves vegyületek* optikai izoméria** 134
132 organogén elemek* 134
Nobel*, Alfred 132 orto-helyzet** 134
normálállapot** 37 oxálsav* 135
novolak* 132 oxidáció* 39
nukleinsavak* 132 oxidáció anyagszerkezeti értelmezése*
nukleinsavak hidrolízise* 132 39
nukleinsav-molekulák elsődleges oxidációs szám* 39
szerkezete** 132 oxidálószer (anyagszerkezeti
nukleinsav-molekulák másodlagos értelmezés)* 40
szerkezete (térszerkezet)** 132 oxidálószer (korábbi felfogás szerint)*
nukleonok* 16 40
nukleotidbázis** 133 oxidok* 76
nukleotidok** 133 oxigén* 76
nukleozidok** 133 oxigéncsoport elemei (kalkogén
nuklidok* 16 elemek)* 77
oxigéntartalmú szerves szén plexi* 136

vegyületek* 135 p-mező fémei* 78
oxóniumion* 77 poláris kötés* 18
oxosavak* 77 polaritásvektorok** 79
oxovegyületek* 135 polarizáció, polarizálhatóság** 79
ózon* 77 poliamidok** 136
ózonpajzs* 78 polibutadién* 136
öngyulladás* 78 poliének* 136
őrlés* 78 poliészterek* 136
összegképlet* 40 polietilén* 137
összetett ionok* 16 poliizoprén* 137
ötvözetek* 78 polikarbonsav* 137
polikondenzáció* 137
P polimerizáció* 137
pakura* 135 polipeptid* 137
palmitinsav* 135 polipropilén* 137
pályaenergia* 16 poliszacharidok* 137
para-helyzet** 135 polisztirol* 138
párosítatlan elektron* 16 politetrafluor-etilén* 138
párosított elektron, elektronpár* 16 poli-vinil-klorid* 138
passziválás* 78 porfirin** 138
p-atompályák* 17 pörkölés* 79
Pauli*, Wolfgang 17 primer alkoholok* 138
Pauli-elv és a hidrogénmolekula protein* 138
keletkezése** 78 proton* 18
Pauli-féle kizárási vagy tilalmi elv* 17 purin* 138
Pauling*, Linus 17 PVC* 138
peptidkötés* 135
periódusok* 17 R
periódusos rendszer felépítése rácsenergia* 40
(kb. 1989-ig)* 17 radioaktivitás* 18
periódusos rendszer felépítése radioaktív izotóp* 18
(kb. 1989-től)* 17 radioaktív sugárzás* 18
periódusos rendszer részei* 17 reakcióhő* 40
peroxidok* 78 reakciósebesség* 41
pétisó* 78 reakciósebességi egyenlet** 41
petróleum (világítóolaj)* 135 reciklizálás* 138
petróleumaszfalt* 136 redoxireakció* 41
pH* 40 redukáló diszacharidok* 138
pi- (π-) kötés* 17 redukálószer (anyagszerkezeti
piezoelektromosság** 78 értelmezés)* 41
pillanatszerű reakció* 40 redukálószer (korábbi felfogás)* 41
piridin* 136 redukció (anyagszerkezeti értelmezés)*
pirimidin* 136 41
piroszőlősav* 136 redukció (korábbi felfogás)* 42
pirrol* 136 relatív atomtömeg* 18
relatív atomtömeg és a tömegszám sóhíd* 43

kapcsolata** 18 sók* 81
relatív molekulatömeg* 18 Sörensen*, Peter Laurits 43
relatív sűrűség* 42 speed* 139
relatív töltés* 18 spinkvantumszám** 19
relatív tömeg* 19 stabilizálódás* 81
rendszám* 19 standardállapot* 43
rendűség* 138 standard elektromotoros erő* 43
répacukor* 138 standard fémelektród* 43
rézcsoport* 79 standard hidrogénelektród
réz és ezüst reakciója koncentrált (vonatkoztatási elektród)* 43
oxidáló hatású savakkal** 80 standardnyomás* 43
réz(l)-oxid** 80 standardpotenciál* 43
réz(ll)-hidroxid* 80 standardpotenciálok és
réz(ll)-oxid* 80 a redoxireakciók iránya* 43
réz(ll)-szulfát* 80 szabadállapotú atom* 19
ribóz** 139 szabad gyök** 81
RNS* 139 szalicilsav* 139
RNS biokémiai, élettani szerepe* 139 szappanok* 139
rombos kén* 80 szappanok tisztító hatása* 140
Rutherford*, Ernest 19 száraz desztilláció* 81
szárazelem* 44
S, Sz szekunder alkoholok* 140
salétromossav** 80 szélenergia* 140
salétromsav* 80 szén* 81
salétromsavgyártás* 80 széncsoport* 81
Sanger* Frederick 139 szén-dioxid* 82
sárgaréz* 80 szénhidrátok* 140
s-atompályák* 19 szénhidrátok elnevezése* 140
savak Arrhenius szerint* 42 szénhidrogének* 140
savak Bronsted szerint* 42 szénhidrogének sav-bázis
savak és bázisok értékűsége* 42 tulajdonságai* 140
savállandó** 42 szén-monoxid* 82
savanhidrid* 80 szén-monoxid szerkezete,
savas eső* 81 tulajdonságai, előállítása** 82
savas kémhatás* 42 szénsav* 83
sav-bázis indikátorok* 42 szénsav disszociációja ** 83
sav-bázis párok* 42 szén-tetraklorid* 140
sav-bázis reakciók (protolitikus Szent-Györgyi Albert* 141
folyamatok)* 43 szerkezeti képlet* 19
savmaradékion* 81 szerves (organikus) kémia* 141
Schrodinger, Erwin 19 szerves vegyületek csoportosítása*
semlegesítés** 43 141
semleges kémhatás* 43 szerves vegyületek elnevezése* 141
Semmelweis Ignác* 81 szervetlen kémia feladata* 83
s-mező fémei* 81 szervetlensav-észterek* 141
szigma- (σ-) kötés* 20 térfogattört* 45

szilárd halmazállapot* 44 terilén** 143
szilárd oldat típusú ötvözet* 83 térizomerek* 143
szilícium* 83 térizoméria* 143
szilícium-dioxid* 83 természetes alapú műanyagok* 143
szilícium-dioxid reakciója hidrogén- termitreakció** 84
fluoriddal, ömlesztése** 84 termokémia* 45
szilícium reakciója nátrium- termokémiai egyenlet* 45
hidroxiddal** 84 térszerkezeti képletek* 143
szilikongumi* 141 tetrafluoretilén* 143
szilikongyanta* 141 Thomson*, Joseph John 20
szilikonok** 84 timföld* 84
szilikonolaj* 141 toluol* 143
szimmetrikus éter* 141 többszörös kötés* 20
szintézis* 84 tökéletes égés* 84
szintézisgáz* 142 tökéletlen égés* 84
szolvatáció* 44 töltésmegmaradás törvénye* 45
sztearinsav* 142 tömeghatás törvénye* 45
sztirol* 142 tömegmegmaradás törvénye* 45
sztöchiometriai egyenlet* 44 tömegszám* 20
sztöchiometriai képlet* 20 tömegszázalék* 45
sztöchiometriai szám* 44 tömegtört* 45
szubsztitúció* 142 trinátrium-foszfát* 84
szulfát-észterek* 142 trisós eljárás* 85
szulfátion** 84 tudományos elnevezés* 143
szuszpenzió* 44 túltelített oldat** 45
tüzelőanyag-cella* 46
T tűzoltás* 85
tapasztalati és molekulaképlet* 44 Tyndall*, John 46
teflon* 142 Tyndall-effektus 46
tejsav* 142
telítetlen alkoholok* 142 U, Ü
telítetlen héj, alhéj* 20 univerzális indikátor* 46
telítetlen oldat* 44 üveg* 85
telítetlen szénhidrogének* 142 üvegházhatás* 85
telítetlen szénvegyületek* 142 üvegmaratás** 85
telített alkoholok* 142
telített héj, alhéj* 20 V
telített oldat* 44 vajsav* 144
telített szénvegyületek* 143 választóvíz* 85
tengervíz* 84 változó keménység* 85
tércentrált kockarács* 44 vas* 85
tercier alkoholok* 143 vascsoport* 86
térfogat* 44 vasgyártás* 86
térfogati kontrakció** 45 vas(ll)-hidroxid* 86
térfogatszázalék* 45 vas(lll)-hidroxid* 86
vas(lll)-oxid* 86 vonalas képlet* 144

vas rozsdásodása* 87 vörösfoszfor* 88
védő oxidréteg* 46 vulkanizálás* 144
védőréteg* 87
vegyértékelektronok* 20 W
vegyértékhéj* 20 Watson*, James 145
vegyes éterek* 144 Wilkins*, Maurice 145
vegyjel 20 Wöhler*, Friedrich 145
vegyület* 46
vegyülettípusú ötvözetek* 87 X
viaszok* 144 xantoprotein-reakció* 145
vinil-klorid* 144 xilol* 145
viszkóz* 144
viszkozitás (belső súrlódás)** 46 Z, Zs
víz* 87 Zajcev* Alexandr Mihajlovics 145
vízaddíció* 144 Zajcev-szabály* 145
vízelimináció* 144 zárt láncú (gyűrűs) szénvegyületek*
vízenergia* 144 145
vízgáz* 87 zárt rendszer* 46
vízionszorzat** 46 zselatin* 145
vízkeménység* 87 Zsigmondy Richárd* 47
vízkő* 88 zsírok és olajok* 145
vízlágyítás* 88 zsírok és olajok elszappanosítása* 145
vízszennyező anyagok* 88 zsírsavak* 145
Tartalom
Előszó 3
Az érettségi vizsgakövetelmény felépítése 4
Anyagszerkezet 5
Általános kémia 21
Szervetlen kémia 49
Szerves kémia 89
Név- és tárgymutató 146

/»/!» /U /ÍJ
SMi sM. g <11
e-3* ?1MJ
^oi»3S>/u>eIí ?!M!
>N >f1 >|í >' ^11
=|> Mi >1 MJ >ligdi
?iMÍ
NÍ» >lj >lí
A periódusos rendszer
3P >U Mi
?H^Í1
/li ?W
811 M| >li /Ü Ml >11
sp Ml >11 g4i >11 /IJ
í I 1 :!>- >1 >i« «*I| Ml

g
>>s|>h>íi/I1 >ij >t|
jhiH
Jxit Mi >h >h >u Mi J
c< co lo co
Raktári szám: 81558
ISBN 978-963-19-7192-7
A kiadvány a középiskolai kémiatanulmányok során használatos

fogalmakat tartalmazza. A teljességre törekedve nemcsak az érettségi
követelményben előírt szakkifejezéseket gyűjtöttük össze, hanem
a tanórán előforduló, a megértést segítő egyéb fogalmakat is.
A kémiai fogalmakat pontosan definiáló, a fogalom értelmi környezetét
is megmutató gyűjtemény tanárok és diákok számára.
A fogalomtár óriási előnye, hogy helyet kapott benne a szervetlen
kémia témakör is, amely a 8. évfolyam tananyaga, és szerepel
az érettségi vizsga követelményeiben, viszont a középiskolák
nem minden típusában térnek ki rá.
A kötet segíti a tananyagban való eligazodást, a rendszerezést,
az összefüggések feltárását és megértését, az elsajátított ismeretek
alkalmazását, valamint a köznapi életben való hasznosítását.

Kémiai Fogalomtár Középiskolásoknak (Wajand Judit) (2012) (Scan)

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kémiai Fogalomtár Középiskolásoknak (Wajand Judit) (2012) (Scan)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Fedezd fel a világot!

NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST

A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban közreműködő szakértők:

© Wajand Judit, Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., 2012

Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.

A kiadásért felel: Kiss János Tamás

Nyomdai előkészítés: B-TEX 2000 Bt.

Nyomtatta és kötötte: Europrinting Nyomda

A kémiai fogalomtár elkészítésekor az volt a célunk, hogy világos, átlátható, a kémiai

A kötet alapja a kémia tantárgyra vonatkozó részletes érettségi követelményrendszer,

alapállapotú atom*: az atom legkisebb energiájú állapota. Az alapállapotú atomban

alhéjak*: az adott héjhoz tartozó, kevéssé eltérő energiájú elektronok alkotják. Az

anionok*: az atomokból elektronfelvétellel keletkező negatív töltésű ionok, például:

atom*: atommagból és elektronokból (elektronfelhő) felépülő részecske. Az atom

atomátmérő*: a gömbnek tekintett atom átmérője datom = 10-10 m = 10-7mm = 102

atom jelölése*: vegyjellel, tömegszámmal és rendszámmal történik. Például: 3517Cl,

atommag*: proton(ok) és neutron(ok) alkotjá(k). Kivétel az egyes tömegszámú hidro­

atommagátmérő*: datommag = 10-14m= 10-11 mm = 10-2 pikométer nagyságrendű. Az

atomméret változása a periódusos rendszer főcsoportjaiban*: egy csoportban fe­

atomméret változása a periódusos rendszer periódusaiban**: egy perióduson belül

atomok elektronszerkezete*: az elektronok az atommag körül az elektronhéjakon,

szerkezetben helyezkednek el. Az elektronszerkezet kiépülését az atommag vonzó

atompályák és az elektronok maximális száma az egyes héjakon és alhéjakon*:

Elektronhéj Alhéj Atompályák Elektronok

atomtörzs*: az atommag és a lezárt (telített) héjak az elektronokkal. A telítetlen

Berzelius*, Jöns Jakob (1779-1848): svéd kémikus, a korszak kiemelkedő tudósa.

Bohr*, Niels (1885-1962): dán fizikus, aki 1913-ban megalkotta a legismertebb és

atomban csak meghatározott sugarú körpályákon keringhetnek, ahol meghatározott

csoportok*: azonos vegyértékhéjú atomokból álló elemek függőleges oszlopa. A ha­

Dalton*, John (1766-1844): angol fizikus, 1808-ban kidolgozta a róla elnevezett

d-atompályák*: a magtól körülbelül azonos távolságban ötféle d-pálya lehetséges,

delokalizált kötés*: a kötő elektronpár molekulapályája kettőnél több atomtörzshöz

szabb). Ez cáfolja az egyes és kettős kötések váltakozását a molekulában. Ebben az

dipólus-dipólus kölcsönhatás*: másodrendű kötés, a poláris (dipólus-) molekulák

dipólusmolekula*: a kötések polárisak, a kötések térbeli elrendeződése, a töltések

diszperziós kölcsönhatás*: molekulák közötti másodrendű kémiai kötés, amelyet az

egyszeres kötés*: mindig σ-kötés.

egyszerű ionok*: az atomokból elektronleadással vagy elektronfelvétellel keletkező

elektronaffinitás**: 1 mol alapállapotú, szabad, gáz-halmazállapotú atomból

elektronállapot*: az elektron tulajdonságai (elrendeződése, energiája) az atomon

elektronállapot jellemzői*: az atomban kötött elektron jellemzői: az elektron összes

elektronburok*: az atommagot körülvevő elektronok alkotják. A megközelítőleg

elektronegativitás*: a kötött állapotú „atom" elektronvonzó képességének mértéke

elektronhéj*: a közel azonos energiájú elektronok alkotják (energiaszint). Jelölés: K,

elektronpár-taszítási elmélet*: a vegyértékhéjat alkotó elektronpárok - függetlenül

elem*: azonos protonszámú atomokból felépülő anyagi halmaz. Jelölése vegyjellel

elemi részecskék*: az atomot felépítő részecskék. A száznál több ma ismert elemi

első ionizációs energia**: 1 mol alapállapotú, szabad, gázállapotú atomból 1 mól

atomjához kapcsolódik. Ez történik a víz esetében, amikor az egyik vízmolekula

hullámmechanikai atommodell: mai tudásunk szerint a legpontosabb képet adja az

Hund* Friedrich (1896-1997): német elméleti fizikus, aki kvantumelméleti és atom­

Hund -szabály*: több atompályából álló, telítetlen alhéjon az elektronok alapállapot­

ionizációs energia**: 1 mol alapállapotú, szabad, gáz-halmazállapotú atomból vagy

ionos kötés*: ellentétes töltésű ionok - kationok és anionok - közötti elektromos

ionsugár**: a közelítőleg gömbnek tekinthető ionok sugara. A pozitív töltésű ionok

száma csökken, és a változatlan magtöltés kevesebb elektronra hat. A negatív töltésű

izotópatomok*: azonos protonszámú (rendszámú), de eltérő tömegszámú (neutron­

izotópelem*: azonos protonszámú, de eltérő neutronszámú atomokból felépülő

Név Protonszám Tömegszám

kationok*: az atomokból elektronleadással keletkező pozitív töltésű ionok, például:

koordinációs szám*: a központi atomhoz vagy ionhoz kapcsolódó ligandumok szá­

kovalens kötés*: az atomok között közös elektronpárok kialakulásával létrejövő erős,

zőtlenebb helyet foglalnak el az atomtörzsek erőterében, mint a ír-kötések. A több­

atommag*: proton(ok) és neutron(ok) alkotjá(k). Kivétel az egyes tömegszámú hidro

atomméret változása a periódusos rendszer főcsoportjaiban*: egy csoportban fe

csoportok*: azonos vegyértékhéjú atomokból álló elemek függőleges oszlopa. A ha

Hund* Friedrich (1896-1997): német elméleti fizikus, aki kvantumelméleti és atom

Hund -szabály*: több atompályából álló, telítetlen alhéjon az elektronok alapállapot

izotópatomok*: azonos protonszámú (rendszámú), de eltérő tömegszámú (neutron

koordinációs szám*: a központi atomhoz vagy ionhoz kapcsolódó ligandumok szá

zőtlenebb helyet foglalnak el az atomtörzsek erőterében, mint a ír-kötések. A több

lantanoidák és aktinoidák: azok az atomok, amelyeknél a kívülről számított harma

molekulapolaritás*: függ a kötések polaritásától, térbeli szimmetriájától és a mole

pályaenergia*: az az energia, amely akkor szabadul fel, ha 1 mol atomban az elekt

párosított elektron, elektronpár*: azonos alhéjon és atompályán elhelyezkedő el

Pauling*, Linus (1901-1994): német származású amerikai kémikus, a modern szerke

periódusok*: a periódusos rendszer vízszintes sorai, amelyekben az elemek rend

periódusos rendszer felépítése (kb. 1989-től)*: 1 —7-ig sorszámozott vízszintes soro

molekulapálya). A π1-kötés (második kötés) a magokat összekötő egyenesen átfekte

radioaktív sugárzás*: az atommagból származik. Háromféle radioaktív sugarat kü

Rutherford*, Ernest (1871-1937): angol fizikus, 1911-ben szóráskísérletei alapján meg

s-atompályák (-alhéjak)*: mindig gömbszimmetrikusak, és az atommagtól való távo

Schrodinger, Erwin (1887-1961): osztrák fizikus, a kvantumelmélet és a hullámme

adszorpciós képesség*: a nagy határfelülettel rendelkező rendszerek (anyagok) jel

aktivált komplexum*: az aktiválási energia befektetésekor a kiindulási anyagok ré

állapotjelzők, állapothatározók*: az adott anyagi halmaz állapotának leírására szol

amfipatikus molekulák**: egy poláris és egy apoláris részből állnak. A határfelüle

atomok átalakíthatatlanságának törvénye*: egy kémiai reakcióban atomok nem ke

Avogadro-állandó*: jele: NA, mértékegysége: 1/mol. 1 mol anyagmennyiségéi elem

bázisok Bronsted szerint*: protonfelvételre képes anyagok, többnyire protont felve