Hegesztett kötések hőkezelése

3. rész
Ha nem lehetséges, hogy az egész hegesztett szerkezetet behelyezzük egy kemencébe (mert például a
szerkezet túl nagy, vagy egy csővezeték körvarratait kell hőkezelnünk, esetleg a hőkezelést helyszíni
szerelésnél kell elvégeznünk), akkor a lokális hőkezelés ez egyetlen lehetőség a varratok hegesztés utáni
hőkezelésére (PWHT). A helyi hegesztés utáni hőkezelés (PWHT) pontos tervezést igényel, meg kell
bizonyosodni afelől, hogy a hőkezelés hevítési és hűtési sebessége megfelelően irányítható, illetve, hogy a
hőbevitel egyenletes a teljes varraton. Az egyenetlen és/vagy túl gyors hevítés olyan hőmérséklet okozta
feszültséget okozhat, aminek mértéke meghaladja az anyag folyáshatárát. Ez ahhoz vezet, hogy lehűlés után
az anyagban feszültség marad.

Helyi hegesztés utáni hőkezelést (PWHT) nagy sebességű gázégőkkel, infravörös égőkkel, indukciós
hevítéssel, nagy- és kisfeszültségű ellenállásfűtéssel lehet kivitelezni. Az elektromos eszközök könnyebben
telepíthetők, illetve a hevítés könnyebben kontrolálható, mint földgáz vagy propán használata esetén,
különösen helyszíni kivitelezésnél. Nagyfeszültségű ellenállásfűtést ritkán használnak helyszíni szerelés
során, mivel a hősugárzókat meghatározott távolságra kell elhelyezni a felülettől, de talán még fontosabb az
egészségügyi és biztonsági kockázat, amit a nagyfeszültségű áram használata jelent. Az kisfeszültségű
ellenállásfűtés és az indukciós fűtés a leggyakrabban használt eljárás.
Nagy sebességű gázégőket nagyobb területek hőkezelésére célszerű használni, például egy nyomástartó
edény belsejében, ami így saját maga hőkezelő kemencéjévé válik. Nyomástartó edények körvarratainak
hegesztés utáni hőkezelésekor (PWHT) belső szigetelő falakat szokás alkalmazni, a hőforrás lokalizálása
céljából. Motorizált szelepekkel és mikroprocesszorokkal szabályozzák az égési körülményeket, lehetővé
téve ezzel a fűtési ciklus pontos irányítását.

Kisfeszültségű ellenállásfűtésnél, megfelelő számú, összeszerelhető, rugalmas kerámia fűtőelemeket (un.

fűzőt) használnak, hogy lefedje az egész hőkezelendő területet. Indukciós hevítésnél szigetelt kábelt
használnak, amit a kötés köré helyeznek el, vagy aminek kialakítása kiválóan illik a hőkezelendő felületre,
esetleg olyat, amit kifejezetten egy célra terveztek ismétlődő hőkezelésekhez (1. ábra). A hegesztés utáni
hőkezelés (PWHT) elvégzéséhez először a hőelemeket kell csatlakoztatni, amit gyakran kondenzátor
kisüléses hegesztéssel végeznek. Az elemeket a megfelelő pozícióba helyezik, majd a fennmaradó területet
hőszigetelő takarókkal fedik le, csökkentve ezzel a hőveszteséget.

www.weld-technology.com 1/4 2012. március 11.

 1. ábra

Jelenleg nincsenek szabványos kifejezések a helyi hegesztés utáni hőkezelés (PWHT) különböző
területeinek megnevezésére. Ebben a cikkben az ASME VIII kifejezéseit használjuk, mint a hőntarási sáv
(soak band – SB), hevítési sáv (heated band – HB), gradiens szabályozási sáv (gradient control band –
GCB), hőmérséklet gradiens (temperature gradient – TG) (2. ábra).

2. ábra

www.weld-technology.com 2/4 2012. március 11.

A hőntartási hőmérséklet tartománya (SB) az a hőmérséklet tartomány, ahová a hegesztés utáni hőkezelés
(PWHT) során felmelegítjük a fémet, és ott egy meghatározott ideig hőntartjuk. Ez érinti a heganyagot, a
hőhatásövezetet és részben a környező alapanyagot. A fűtőelemeknek le kell fednie a hevítési sávot (HB), és
általánosan elfogadott elvárás, hogy a hevítési sáv szélén a hőmérséklet nem lehet kevesebb a hőnatartási
hőmérséklet felénél.
Egy olyan ellenőrzött zóna, ahol a fűtőelemek csoportosítva vannak, és mindegyik csoporthoz külön hőelem
tartozik, lehetővé teszi, hogy a különböző régiókat egymástól különállóan fűtsük, ami különösen alkalmas
nagy átmérőjű, vagy eltérő vastagságú alkatrészek hőkezelésére.

A hőmérséklet gradiens lehet axiális (egy csővezeték, vagy egy nyomástartó edény hosszában), és
falvastagság irányú. A falvastagság irányú hőmérséklet gradiens a belső felületből eredő hőveszteség
okozza, ami függ a falvastagságtól és a belső átmérőtől. A belső felület szigetelése csökkenti a
hőmérséklet/szélesség különbséget, de nem alkalmazható kisebb átmérőjű csövek esetében. Ez a vastagság
irányú gradiens az egyik oka annak, hogy különböző előírások meghatározzák a hőntartási övezet minimális
szélességét, ami függ az alkatrész vastagságától.
Tehát, mint említettük vannak szabályok, amik a hevítési területre vonatkoznak, ami általában kapcsolódik
az anyagvastagsághoz. Kör keresztmetszetű alkatrészek esetén, mint egy cső tompa hegesztésénél, agy egy
nyomástartó tartály körvarratainál, a hevítési sáv szélessége viszonylag könnyen számítható. Az ASME VIII
előírása szerint a hőntartási sávnak a varratvastagság kétszeresének, vagy 50,8 mm-nek kell lennie a varrat
mindkét oldalán (a kisebbet kell alkalmazni).

Az ASME B31.3 előírása szerint a hőntartási mező szélessége a hegesztési varrat szélessége, plusz 25,4 mm
mindkét oldalon. Az MSZ EN 13445 nem határozza meg a hőntartási övezet szélességét, ehelyett
meghatározza a hevítési övezet szélességét – aminek középvonala a varrat középvonala - a következő
képlettel: 5 ⋅ R ⋅ t , ahol R = az alkatrész belső sugara, és t = az alkatrész (fal)vastagsága. A hevítési övezet
szélességére nincs előírás az ASME szabványban. Egy hozzávetőleges ökölszabály a lemezszerű
alkatrészeknél, hogy a hevítési övezet legalább kétszerese legyen a varrat hosszának, bár gyakorlati
megfontolások néha felülírják ezt a szabályt.

A szabványok nem tartalmaznak követelményeket a hőszigetelt övezet szélességére vonatkozólag, bár az

MSZ EN 13445 azt ajánlja, hogy ez a szélesség legyen 10 ⋅ Re . Fontos, hogy az adott specifikáció konkrét
útmutatással hivatkozik arra, hogy mire van szükség, és azt se felejtsük el, hogy a specifikációkban
meghatározott hevítési, vagy hőntartási szélességek minimum értékek.

Mi az elfogadható axiális hőmérsékleti gradiens? Ismételten kevés utalást találunk erre vonatkozólag a
szabványokban és előírásokban. Általánosan feltételezhető, hogyha a hőmérséklet a hevítési sáv szélén,
meghaladja a hőntartási hőmérséklet felét, akkor a hőmérséklet gradiens nem lesz ártalmas. Hevítés és hűtés
során az MSZ EN 13445 meghatározza a maximális hőmérséklet különbséget, a hegesztett szerkezetben ami
500 ºC hőmérsékletig és 4500 mm alatt nem haladhatja meg a 150 ºC-ot, míg 500 ºC hőmérséklet felett a
hőmérsékletkülönbség nem lehet több mint 100 ºC.

Annak érdekében, hogy a gradienseket és a hőmérsékleteket elfogadható határokon belül irányítani tudjuk,
elegendő számú hőelemet kell csatlakoztatni, hogy a hőmérsékletet tudjuk irányítani, és rögzíteni. 100 mm-
nél kisebb átmérőjű csöveknél egy ellenőrzött zóna és egy termoelem használatos, míg 100 és 200 mm
között 2-2 ellenőrzött zóna és termoelem 6 és 12 óránál (minden 180º-nál), és 250 mm átmérő felett pedig 4-
4 ellenőrzött zóna és termoelem 3,6,9 és 12 óránál (minden 90º-nál) használata javasolt.

Ezeket a hőelemeket a varrat középvonalába célszerű elhelyezni. Szintén szükség van hőelemek
elhelyezésére a hőntartási övezet és a hevítési övezet szélén. Ideális esetben célszerű hőelemeket elhelyezni
a fűtőelemek túloldalára (a belső átmérőbe), biztosítva ezzel, hogy elértük a megfelelő hőmérsékletet az
anyag teljes keresztmetszetében, bár ez ritkán megoldható csőrendszerek hegesztésekor. Célszerű a
hőelemek számát megduplázni, arra az esetre, ha valamelyik meghibásodna.

www.weld-technology.com 3/4 2012. március 11.

A hőelemek meleg- és hidegpontot használnak a hőmérséklet mérésére, a melegpont közvetlenül a darabhoz
kapcsolódik, még a hidegpont egy hőmérsékletregisztrálóhoz. A pontos hőmérsékletméréshez a melegpont
hőmérsékletének egyenlőnek kell lennie a darab hőmérsékletével. Hibát vihetünk be a mérési folyamatba, ha
a melegpont nincs megfelelően rögzítve a darabhoz, akár kondenzátor kisüléses (CD) hegesztéssel, akár a
vezetékek mechanikus rögzítésével.

A termoelem vezetékeinek kondenzátor kisüléses (CD) hegesztése adja a legpontosabb eredményt,

különösen, ha a két vezeték egymástól 3-4 mm távolságra van. A mechanikusan rögzített vezetékeket
valószínűleg szigetelni kell, a csatlakozási pont hőálló gitt által történő letakarásával, megakadályozandó,
hogy a termoelem túlmelegedjen. Ha a vezetékek szigetelése el van távolítva, akkor a csupasz
vezetékvégeket is szigetelni kell. Célszerű a hőelemek helyét rajzon meghatározni, és hozzácsatolni a
hivatalos hőkezelési dokumentációhoz.

Az eredeti cikket írta: Gene Mathers

Fordította: Gaál András IWE

Az eredeti angol nyelvű cikk letölthető innen:

http://www.twi.co.uk/services/technical-information/job-knowledge/job-knowledge-116/

www.weld-technology.com 4/4 2012. március 11.