Professional Documents
Culture Documents
(Lamellar tearing)
A BP platformjánál a Forties olajmezőn, réteges tépődés következett be, amikor megpróbálták kijavítani a
gyök beolvadási hibát, egy rácsgerenda varratában.
A réteges tépődés a varrat alatt jelenhet meg, különösen hengerelt acéllemezek esetében, melyeknek rossz a
képlékenysége a lemezvastagság irányában. Ez a cikk a réteges tépődés jellegzetességeit, fő okait és a
megfelelő hegesztési technikát ismerteti, mellyel minimalizálhatjuk az előfordulás veszélyét.
Meghatározás
Vizuális megjelenés
A réteges tépődés fő jellegzetessége, hogy T-kötésnél és sarokkötésnél fordul elő az alapanyagban, általában
a beolvadási határral és az alapanyag felületével párhuzamosan (1. ábra). A repedés megjelenhet a varrat és
az alapanyag átmeneténél vagy a gyöknél, de mindig nagy igénybevétel hatására alakul ki.
1. ábra
Réteges tépődés T-kötésnél
A törés felülete
A törés felülete szálszerű, hosszú párhuzamos szakaszokkal, ami az alapanyag alacsony lemezvastagság
irányú képlékenységére utal (2. ábra).
Metallográfia
A réteges tépődés együtt jár nagy koncentrációjú, a lemez felületével párhuzamos, hosszúkás zárványokkal.
A tépődés lépcsőzetes megjelenésű.
Okok
Általánosan elfogadott, hogy a réteges tépődés kialakulásához a következő három tényező együttes
jelenlétére van szükség:
1. Keresztirányú terhelés – A varrat zsugorodása miatt fellépő feszültségnek a lemez kisebbik méretének
irányában kell hatnia, például a lemezvastagság irányába.
2. Varrat orientáció – A beolvadási határnak nagyjából párhuzamosnak kell lennie a zárványok síkjával.
3. Az anyag érzékenysége – Az alapanyag lemezvastagság irányú képlékenységének alacsonynak kell
lennie.
Így a réteges tépődés veszélye nagyobb lesz, ha a hegesztés hatására lemezvastagság irányú feszültség lép
fel.
3. ábra
A keresztirányú kontrakció és a kéntartalom közötti összefüggés 12,5 – 50 mm vastagságú lemezek esetén
A réteges tépődés veszélye nagyobb a nagy szilárdságú acéloknál, különösen, ha a lemezvastagság nagyobb,
mint 25mm. Az alumíniummal kezelt, alacsony kéntartalmú (<0,005%) acélok tépődési veszélye alacsony.
Az acélgyártók vizsgálják a lemezek keresztirányú kontrakcióját, így tudnak olyan hengerelt lemezt
szállítani, amelynél garantálják, hogy a keresztirányú kontrakció nagyobb, mint 20%.
A kötés kialakítása
A réteges tépődés akkor következik be, ha a kötésben ébredő lemezvastagság irányú feszültség nagy, például
T-kötés, vagy sarokkötés esetén. A teljes beolvadású tompavarrat T- vagy keresztkötés esetén különösen
érzékeny a réteges tépődésre. A kereszt alakú szerkezetnél, ahol a tépődésre érzékeny lemez nem tud
meghajlani hegesztés közben, szintén nagy a tépődés veszélye.
Tompakötésnél, ahol a hegesztés során fellépő feszültség nem a lemezvastagság irányában hat, kicsi az esély
a réteges tépődésre.
Mivel a szögtorzulás növeli a feszültséget a varratgyöknél és a varrat és alapanyag közti átmenetnél, így
tépődés előfordulhat vastag kötések estén is, ha az alapanyag meghajlása erősen korlátozott.
A 4. ábra bemutat néhány példát, hogyan csökkenthetjük a réteges tépődés veszélyét, a hegesztett kötések
tervezésénél.
4.a ábra
4.b ábra
4.c ábra
4.d ábra
Hegesztési eljárás
Az elsődleges oka a réteges tépődésnek a nem megfelelő alapanyag és kötés megválasztás. A hegesztési
eljárás csak kis mértékben befolyásolja. Azonban célszerű nagyobb hőbevitelű eljárásokat használni, melyek
kisebb feszültséget eredményeznek a nagyobb hőhatásövezet révén, és ugyanakkor a beolvadás is mélyebb
lesz.
A varratfém hidrogén tartalma szintén növeli a veszélyt, ezért alacsony hidrogénbevitellel járó eljárást kell
használnunk, ha a lemez érzékeny a réteges tépődésre.
Hozaganyag
Ahol lehetséges, az alacsonyabb szilárdságú hozaganyag alkalmazása gyakran csökkenti a veszélyt azzal,
hogy a varratfém több feszültség elnyelésére lesz képes. Kisebb átmérőjű elektróda használatával, mellyel
kisebb szárhosszú varrat hegeszthető, megelőzhető a tépődés.
Kis hidrogéntartalmú hozaganyaggal csökkenthető a veszély, mivel kisebb lesz a varratfém diffúzióképes
hidrogéntartalma. A hozaganyagot ki kell szárítani, a gyártó utasítása alapján.
Előmelegítés
Az előmelegítés jó hatással van a varratfém diffúzióképes hidrogéntartalmának csökkentésére. Azonban meg
kell jegyezni, hogy egy befogott kötés esetén, a túlzott előmelegítés kedvezőtlen hatást fejt ki azáltal, hogy
növeli a hűlés közben zsugorodó varrat, befogásból eredő feszültség mértékét.
Tehát az előmelegítést a hidrogéntartalom csökkentésére kell használni, de úgy, hogy ne növeljük vele a
varratfém zsugorodásának mértékét.
Felhegesztés
A tépődésre érzékeny lemez felhegesztése egy alacsony szilárdságú varratfémmel, széles körben elterjedt
eljárás. Ahogy az 5. ábra mutatja egy T-tompavarrat esetén, a lemez felületének hornyoltnak kell lennie, a
felhegesztett résznek túl kell érnie 15-25mm-rel mindkét varratátmeneten, és 5-10mm vastagságúnak kell
lennie.
5.a ábra
Általános felhegesztés az érzékeny lemez felületén
www.weld-technology.com 5/6 2012. április 29.
5.b ábra
Helyszíni felhegesztés
A helyszíni felhegesztést, például amikor először egy kis szilárdságú varratfém réteget olvasztunk le az
érzékeny lemezre, mielőtt feltöltjük a kötést, szintén sikeresen alkalmazzák. Azonban mielőtt használnánk a
felhegesztési technikát, megelőző számítások szükségesek, hogy a teljes varrat szilárdsága elfogatható lesz e.