Nagy szilárdságú, gyengén ötvözött acélok hegesztése

A nagy szilárdságú, gyengén ötvözött acélok kifejlesztésének elsődleges célja a költségcsökkentés volt,
hiszen a hagyományos C-Mn acélokhoz képest jóval nagyobb szilárdsága lehetővé teszi a vékonyabb,
könnyebb szerkezetek készítését. Az ilyen típusú acélok nagy részét szerkezeti célokra használják, például
tengerbe épített szerkezetekhez, épületekhez, hajóépítéshez, földmunkagépekhez, stb. Szakító szilárdsága
elérheti a 690MPa-t, miközben megtartja jó hegeszthetőségét és magas ütőmunka értékét, ami gyakran 50J
felett van -60ºC hőmérsékleten.

Két módszer létezik, mellyel egyszerre érhető el magas szakítószilárdság és szívósság:

- Mikro-ötvözéssel, minek során kis mennyiségben adagolnak erős karbid- és nitridképzőket az acélba
- Termo-mechanikus hengerléssel, minek során a hengerlési hőmérsékletet körültekintően ellenőrzik
és szabályozzák.

A legnagyobb szilárdságot a két eljárás kombinálásával lehet elérni. Mindkét eljárás célja a lehető legkisebb
szemcseméret elérése, mivel a finomszemcsés szerkezet biztosítja a legjobb ütőmunkát, és a szemcseméret
megfelezése 50%-os szakítószilárdság növekedést eredményez.

A hegeszthetőség javítása szintén cél, amit pedig az edzhetőség csökkentésével lehet elérni. Néhány acél
széntartalma kevesebb mint 0,05%, és a nemkívánatos elemek – mint a kén és foszfor – tartalmát is a lehető
legkisebbre kell csökkenteni.

Az alacsony széntartalmat ellensúlyozandó, és a szakítószilárdság növelése céljából kis mennyiségű

nióbiummal (Nb<0,10%), titánnal (Ti<0,030%) és vanádiummal (V<0,15%) ötvözik az acélt, esetleg szintén
kis mennyiségű molibdént, krómot, rezet, és nitrogént adagolnak az acélhoz. Ezek az elemek erős karbid- és
nitridképzők, stabil, egyenletes eloszlású kivált fázisokat alkotva, gátolják a szemcsék növekedését
meleghengerlés közben, és elősegítik a finomszemcsés ferrit képződését hűlés közben.

Ezek az elemek is segítik a szilárdság növelését, kiválásos keményedéssel. Termo-mechanikus hengerléssel

további szemcsefinomodás érhető el, és ezáltal tovább növelhető a szakítószilárdság és a szívósság. A termo-
mechanikus hengerlést közvetlenül az acél újrakristályosodási hőmérséklete alatt végzik (900ºC alatt), ami
hosszúkás ausztenit kristályokat eredményez. A hengerlési hőmérsékletről történő gyors lehűtés finom
szemcsés ferrit kialakulását eredményezi az ausztenit szemcsehatárain.

A jó hegeszthetőség ellenére, ennek az acélnak van néhány jellemző problémája. Az első a hidrogén okozta
rideg törés.

www.weld-technology.com 1/2 2012. március 28.

Az alacsony széntartalom – és így az alacsony karbon egyenérték, ami gyakran kevesebb mint 0,30 CEV -
következtében az acél ellenállósága a hidrogén okozta hidegrepedéssel szemben alacsony.

Ezért a nagy szilárdságú, gyengén ötvözött acéloknál kisebb előmelegítési hőmérséklet is elegendő lenne,
mint a hagyományos C-Mn acéloknál, a nagyobb szilárdságuk ellenére. Az ilyen típusú acélok hidegtörési
hajlama a varratfémben, vagy a hőhatásövezetben a legnagyobb. Ennek számos oka lehet:
a) Az alapanyag nagy szilárdsága nagy visszamaradó feszültséget eredményez hegesztéskor.
b) Ahhoz, hogy az alapanyag szívóssága és szilárdsága megfelelő legyen, a hozaganyagnak erősebben
ötvözöttnek kell lennie, ezért a szénegyenérték ( CEV ) is magasabb lesz, akár 0,6 CEV is lehet, ha
700 MPa szakítószilárdságú acélt hegesztünk E11018-G elektródával.
c) A varratfém az alapanyagnál alacsonyabb hőmérsékleten alakul át ausztenitesből ferrites
szövetszerkezetűvé (a hagyományos C-Mn acéloknál ez fordítva van), ami azt eredményezi, hogy
kiválik a hidrogén a hőhatásövezetben, a nagy hidrogén oldóképességű ausztenitből. Ezért szükség
van a varratfém összetételén alapuló előmelegítésre, és olyan hegesztő eljárást kell használni, aminél
a hidrogénbevitel a legalacsonyabb. Kivételt képeznek ez alól azok a nagy szilárdságú, gyengén
ötvözött csővezetékek, amiket direkt cellulóz bevonatú elektródával történő hegesztésre terveztek.
Az előmelegítési hőmérsékletre vonatkozó előírásokat az acél gyártójától kell kérni.

Bár az acélok kéntartalma általában nagyon alacsony, a 0,05%-nál alacsonyabb széntartalmú acéloknál
kristályosodási repedés alakulhat ki tompa kötés esetén a gyöksor hegesztésekor, különösen akkor, ha a
gyöksor felrakásakor a hegesztési sebesség túl nagy. Ennek oka, a hozaganyag nagy hígulása, ami alacsony
széntartalmú varratfémet eredményez. Ez az alacsony széntartalom, az ausztenit szemcsék túlzott
növekedését eredményezi hegesztés közben, és a nagy szemcsék növelik a gyökvarrat középvonalában
kialakuló kristályosodási repedés veszélyét. Ez a probléma leggyakrabban csővezetékek tompahegesztésénél
fordul elő, cellulóz bevonatú elektróda használata során.

A szívósság és a szilárdság a hőhatás övezetben probléma forrása lehet. Az acélgyártók nagy gondot
fordítanak a hengerlési és a hűtési hőmérséklet ellenőrzésére, hogy elérjék a kívánt tulajdonságokat. Ezután
a darabot meghegesztik, minek hatására a hőhatásövezet egy ellenőrizetlen hőkezelési folyamaton megy
keresztül. A hőhatásövezet szövetszerkezete az acél összetételétől, és a hegesztési eljárás hőbevitelétől függ.
A nagy hőbevitel elősegíti a szemcsedurvulást, ami rossz hatással van a szilárdságra és a szívósságra is.
Gyakorlati tapasztalat alapján a hőbevitel nem lehet több mint 2,5 kJ/mm, és az átmeneti hőmérsékletet
250ºC alatt kell tartani, bár néhány acél tartalmaz titánt és bórt, és ezeknél a 4,5 kJ/mm hőbevitel esetén sem
romlik a szilárdság számottevően. A hőbevitelre vonatkozó pontos előírásokat az acél gyártójától kell kérni.

Ezeket az acélokat semmilyen körülmények között sem lehet normalizálni vagy megereszteni, bár a
hegesztés utáni hőkezelés (PWHT) gyakran előírás, ha az anyagvastagság meghaladja a 35 - 40 mm-t. A
hegesztés utáni hőkezelésnél vigyázni kell arra, hogy a hőntartási hőmérséklet nem haladhatja meg a 600ºC-
ot, gyakran az 550 - 600 ºC hőmérséklet tartomány van előírva. Ennek az oka az, hogy sok termo-
mechanikusan hengerelt acélt a gyártásuk során gyorshűtéssel hűtenek 620 ºC-ra, és ezért a 600 ºC feletti
hőkezelés a szilárdság jelentős csökkenéséhez vezet, a túlzott megeresztés miatt. Ugyanez a korlátozás
vonatkozik minden egyéb hőbevitellel járó folyamatra, tehát a lemezeket nem lehet melegen hengerelni, és a
vetemedés korrigálására szolgáló helyi hevítés hőmérséklete sem érheti el a 600 ºC-ot.

Ezen acélok hegesztéséhez további információ található különböző szakirodalmakban és az MSZ EN 1011-2
szabványban.

Az eredeti cikket írta: Gene Mathers

Fordította: Gaál András IWE

Az eredeti angol nyelvű cikk letölthető innen:

http://www.twi.co.uk/services/technical-information/job-knowledge/job-knowledge-98-welding-of-hsla-
steels/

www.weld-technology.com 2/2 2012. március 28.