EDGAR RICE BURROUGHS: TARZAN FIA

#
Szkennelte, jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2000.

1. A titokzatos �ri�smajom

A Marjorie W. hossz� cs�nakja az �rap�llyal sodr�dott

lefel� az Ugambi sz�les h�t�n. A leg�nys�g lust�n �lvezte a
pihen�t a f�rads�gos evez�s ut�n. H�rom m�rf�ldj�k volt m�g
h�tra a Marjorie W.-ig, amely indul�sra k�szen csak azt
v�rta, hogy felkapaszkodjanak a fed�lzet�re, �s a daruval
felh�zz�k a hely�re a cs�nakot. Az �lmodoz� vagy besz�lget�
emberek figyelm�t egyszer csak k�s�rteties l�tv�ny keltette
f�l a foly� �szaki partj�n. K�l�n�s f�rfi �llt ott: v�zna
karjait az �gnek emelte, s rekedtes fejhangon ki�ltozott.

- � meg mit magyar�z? - sz�lalt meg az egyik matr�z.

- Feh�r ember! - d�nny�gte az els� tiszt, majd odasz�lt

a t�bbieknek: - Ragadj�tok meg a lap�tot, fi�k, odaevez�nk,
oszt megn�zz�k, mit akar.

A part k�zel�be �rve egy csontig lesov�nyodott alakot

pillantottak meg. Gy�r, �sz haja csom�kban tapadt �ssze a
fej�n. V�zna, megg�rb�lt test�t egyetlen �gy�kk�t� fedte.
Beesett, himl�helyes arc�n k�nnyek g�rd�ltek al�. K�l�n�s,
�rthetetlen nyelven hadart valamit.

- T�n orosz�l besz�l - kock�ztatta meg az els� tiszt. -

�rt angolul? - ki�ltott oda a f�rfinak.

Az b�lintott, �s most m�r t�rt angols�ggal,

meg-megakadva, mint aki sok-sok �ve nem haszn�lta ezt a
nyelvet, arra k�rte �ket, hogy vigy�k el magukkal err�l a
rettenetes vid�kr�l.

A cs�nakban az idegen elmes�lte megment�inek a maga

sz�nalmat kelt� t�rt�net�t arr�l a n�lk�l�z�sekkel,
viszontags�gokkal �s gy�trelmekkel teli, t�bb mint t�z �ven
�t tart� id�szakr�l, amelyet itt t�lt�tt. Hogy mik�ppen
cs�ppent Afrik�ba, arr�l nem mondott nekik semmit. M�s
magyar�zat h�j�n felt�telezt�k, hogy bizony�ra kiestek
eml�kezet�b�l �let�nek kor�bbi esem�nyei. Val�di nev�t sem
mondta meg nekik, �gy azt�n �gy tudt�k, hogy Mihail
Szabrovnak h�vj�k. A sz�nalmas emberi roncs val�ban nem
hasonl�tott t�bb� az egykor f�rfias, hab�r becstelen Alexin
Paulvicsra.

T�z �v telt el az�ta, hogy a gazembernek siker�lt

elker�lnie t�rsa, a s�t�ni Rokov sors�t. Ez alatt az id�
alatt Paulvics nem egyszer, de sz�zszor is el�tkozta a
gondvisel�st, amely Nyikolaj Rokovnak a hal�lt juttatta
oszt�lyr�sz�l, �s megmentette a szenved�st�l, m�g �t iszony�
borzalmakkal teli l�tre k�rhoztatta, �sszehasonl�thatatlanul
rosszabbra a hal�ln�l, amely csak nem akart elj�nni �rte.

Paulvics a dzsungelbe vette be mag�t, amikor l�tta,

hogy Tarzan fenevadjai, �d�z gazd�jukkal az �l�k�n,
el�z�nlik a Kincaid fed�lzet�t. F�lelm�ben, nehogy Tarzan
�ld�z�be vegye �s elfogja, egyre beljebb �s beljebb
botork�lt az �serd�ben. V�g�l olyan vad kannib�l t�rzs
kez�be ker�lt, amelyik m�r megtapasztalta Rokov gonosz
term�szet�t �s brut�lis kegyetlens�g�t. A t�rzsf�n�k k�l�n�s
szesz�lye folyt�n Paulvics megmenek�lt a hal�lt�l, de csak
az�rt, hogy egy gy�trelmekkel �s k�nszenved�sekkel teli �let
pokl�ba kelljen al�sz�llnia. T�z �ven �t � volt a falu
c�lpontja, akit az asszonyok �s gyerekek �tlegeltek �s k�vel
dob�ltak, a harcosok pedig �sszevissza szabdaltak �s
elcs�f�tottak; sz�mtalanszor ker�tett�k hatalmukba a
vissza-visszat�r�, k�l�nb�z� fajt�j� �s igen heves
l�zrohamok. �s m�gsem halt meg. A himl� is f�rtelmes karmai
k�z� kaparintotta, �s viszszatasz�t� jeleit h�trahagyva,
kimondhatatlanul elr�t�totta k�lsej�t. R�szint a betegs�gek,
r�szint a t�rzs "j�volt�b�l" Alexin Paulvics �br�zata �gy
elv�ltozott, hogy azon a nyomorult maszkon, amelyet arc�nak
nevezhetett, a saj�t sz�l�anyja sem fedezett volna fel
egyetlen ismer�s von�st sem. S�r�, s�t�t haj�b�l csak
mutat�ba maradt meg n�h�ny s�rg�sfeh�r tincs. V�gtagjai
megg�rb�ltek �s kicsavarodtak, totyog�, bizonytalan
l�ptekkel j�rt, teste el�reg�rnyedt. Fogai kihullottak -
barb�r ujjai vett�k ki �ket. Szellemileg is sz�nalmas
g�nyk�pe volt csak egykori �nmag�nak.

Az emberek magukkal vitt�k a Marjorie W. fed�lzet�re,

gondoskodtak r�la, �polt�k. Kiss� er�re is kapott, de
k�lseje ett�l sem lett el�ny�sebb - megmaradt ugyanannak a
t�nkrement, le�p�lt emberi roncsnak, aki volt, amikor
r�tal�ltak, s l�tszott: ilyen is marad, m�g csak a hal�l el
nem j�n �rte. B�r m�g csak harmincas �veiben j�rt, Alexis
Paulvics nyolcvan�vesnek l�tszott. A kiismerhetetlen
gondvisel�s a b�nseg�det nagyobb b�ntet�ssel s�jtotta, mint
a f�b�n�st.

Alexis Paulvics elm�j�ben meg sem fordult m�r a bossz�

gondolata - csak valami tompa gy�l�let �lt benne az ir�nt a
f�rfi ir�nt, akit, � �s Rokov megpr�b�lt t�rdre
k�nyszer�teni sikertelen�l. Gy�l�lte Rokov eml�k�t is, mert
Rokov miatt kellett ennyit szenvednie. Gy�l�lte vagy h�sz
v�ros rend�rs�g�t, amely el�l menek�lnie kellett. Gy�l�lte a
t�rv�nyt, a k�zrendet, gy�l�lt mindent. �let�nek minden
egyes �bren t�lt�tt perc�t beteges gy�l�let itatta �t -
Alexis Paulvics a Gy�l�let testet-lelket sorvaszt� �rz�s�nek
megszem�lyes�t�je lett. Alig vagy szinte nem is volt
kapcsolata azokkal, akik megmentett�k. Dolgozni gyenge,
t�rsnak mogorva volt, �gy azt�n a t�bbiek hamarosan sors�ra
hagyt�k.

A Marjorie W.-t egy gazdag gy�rosokb�l �ll� szindik�tus

vette b�rbe, laborat�riummal szerelte fel �s tud�scsoportot
szerz�dtetett r�. A haj�t egy bizonyos, term�szetben
tal�lhat� anyag felkutat�s�ra ind�tott�k �tnak, amelyet a
gy�rosok, akik a k�lts�geket fedezt�k, eddig D�l-Amerik�b�l
import�ltak, �ri�si p�nzek�rt. Hogy ez az anyag micsoda, azt
a tud�sok kiv�tel�vel senki sem tudta a Marjorie W.
fed�lzet�n, �s t�rt�net�nk szempontj�b�l nincs is k�l�n�sebb
jelent�s�ge. Legfeljebb annyi, hogy a haj� ez�rt indult el
egy bizonyos, Afrika partjaihoz k�zeli sziget fel�, miut�n
Alexis Paulvicsot fed�lzet�re vette.

A haj� heteken �t horgonyzott a part el�tt. Az egyhang�

�let mindink�bb megviselte a leg�nys�g idegeit. Gyakran
kerest�k f�l a szigetet. V�g�l Paulvics is k�rte: hadd
tartson vel�k - � is r�unt a l�lek�l�, minden
v�ltozatoss�got n�lk�l�z� �letre.

A szigetet s�r� erd� bor�totta. A dzsungel majdnem a

partig h�z�dott. A tud�sok m�lyen a sziget belsej�ben
dolgoztak, kitart�an kerest�k az �rt�kes nyersanyagot,
amelyb�l - a sz�razf�ld�n �l� bennsz�l�ttek elbesz�l�sei
alapj�n -, �gy rem�lt�k, itt jelent�s mennyis�get lelnek. A
haj� szem�lyzete hal�szott, vad�szott �s felfedez� utakra
j�rt. Paulvics fel-al� totyogott a v�z sz�l�n, vagy a partot
�vez� hatalmas f�k �rny�k�ban hever�szett. Egy nap, amikor
az emberek egy p�rduc tetem�t vett�k szem�gyre, amelyet a
sziget belsej�ben vad�zgat� t�rsuk kapott puskav�gre,
Paulvics elaludt az egyik fa t�v�ben. Arra �bredt, hogy egy
k�z �rinti meg a v�ll�t. Riadtan fel�lt. �ri�si,
emberszab�s� majom �ld�g�lt mellette, �s elm�ly�lten
figyelte. A fick� rettenetesen megijedt. A matr�zok fel�
pislantott, de azok p�r sz�z yardnyira voltak t�le. A majom
megr�zta a v�ll�t, �s panaszosan makogott valamit. Paulvics
sem a fenevad kutat� tekintet�b�l, sem viselked�s�b�l nem
olvasott ki fenyeget�st. Lassan felt�p�szkodott a f�ldr�l. A
majom is fel�llt mellette.

A f�rfi �vatosan a matr�zok fel� botork�lt. A majom

vele tartott, �s megfogta az egyik karj�t. Paulvics
meggy�z�d�tt r�la, hogy a fenevad nem akarja b�ntani.
Nyilv�nval� volt, hogy az �llat hozz�szokott az emberek
t�rsas�g�hoz, �s esz�be jutott az is, hogy a majom
tekint�lyes p�nz�sszeget �r. Ez�rt, miel�tt oda �rtek volna
a matr�zokhoz, eld�nt�tte mag�ban, hogy � ebb�l hasznot fog
h�zni.

Amikor az emberek megl�tt�k a fel�j�k tart�, k�l�n�s

�sszet�tel� p�rost, elk�pedtek, �s a k�t alak fel� rohantak.
A majom semmi jel�t nem mutatta f�lelemnek. Ehelyett
egyenk�nt megragadta a matr�zok v�ll�t, �s hosszan, komoly
k�ppel az arcukba b�mult. Miut�n mindegyik�j�ket szem�gyre
vette, visszat�rt Paulvics mell�, �s szinte ler�tt az
�br�zat�r�l �s eg�sz viselked�s�r�l, hogy mennyire
csal�dott.

Az emberek el voltak ragadtatva t�le. K�r�l vett�k,

k�rd�sekkel �rasztott�k el Paulvicsot, �s megb�mult�k az
�llatot. Az orosz kijelentette, hogy a majom az �v� - enn�l
t�bbet nem tudtak kih�zni bel�le. Azt viszont sz�net n�lk�l
hajtogatta: - A majom az eny�m. A majom az eny�m! - Az egyik
matr�z elunta ezt, s tr�f�ra sz�nta el mag�t. Az
emberszab�s� majom m�g� ker�lt, �s egy t�vel megb�kte a
h�t�t. Mint a vill�m, �gy fordult a fenevad b�ntalmaz�ja
fel�, �s a r�vidke pillanat alatt, m�g megp�rd�lt, a b�k�s,
bar�ts�gos �llat �rj�ng�, d�h�dt d�monn� v�ltozott. A sz�les
vigyor, mellyel a kis m�k�t v�ghezvitte, r�fagyott a matr�z
arc�ra, �s a r�m�let kifejez�s�v� torzult. Megpr�b�lt
elugrani a fel�je ny�l� hossz� karok el�l, de hi�ba - erre
el�r�ntotta �v�n f�gg� hossz� k�s�t. A majom egyetlen
csavarint�ssal kit�pte a fegyvert a f�rfi mark�b�l,
f�lrehaj�totta, azt�n belem�lyesztette s�rga fogait a matr�z
v�ll�ba.

A f�rfi t�rsai botokkal �s k�sekkel estek neki a

fenevadnak, Paulvics pedig ott t�ncolt a k�romkod�,
acsarkod� banda k�r�l, s hol motyogva, hol hangosan
ki�ltozva k�ny�rg�tt �s fenyeget�z�tt. Kider�lt azonban,
hogy a majom nem is olyan k�nny� pr�da a l�tsz�mf�l�nyben
l�v� ellenf�l sz�m�ra, pedig �gy t�nt, eleve buk�sra van
�t�lve. Otthagyva a f�ld�n a matr�zt, aki az eg�sz
h�bor�s�got kirobbantotta, felegyenesedett, megr�zta
hatalmas v�llait - ezzel megszabadult a h�t�ra kapaszkod�
k�t f�rfit�l -, majd egyik t�mad�j�t a m�sik ut�n ter�tette
le nyitott teny�rrel osztogatott �ri�si pofonjaival. K�zben
olyan f�rg�n sz�kellt ide-oda, mint egy cerk�fmajom.

A k�zdelemnek szemtan�ja volt a kapit�ny �s az els�

tiszt is, akik �ppen akkor sz�lltak partra. Paulvics l�tta,
hogy pisztollyal a kez�kben rohannak el�re, az a k�t matr�z
pedig, aki evezett, ott lohol a sarkukban. A majom csak
�llt, �s k�r�lj�rtatta szem�t az �ltala okozott d�l�s
nyomain. Hogy egy esetleges �jabb t�mad�sra k�sz�lt-e fel,
vagy pedig azt fontolgatta, melyik ellens�g�t puszt�tsa el
el�sz�r, azt Paulvics nemigen tudta. Arr�l ellenben meg volt
gy�z�dve, hogy abban a pillanatban, amikor a k�t tiszt
l�t�vols�gra ker�l a fenevadt�l, r�vid �ton v�geznek vele,
hacsak meg nem akad�lyozza �ket ebben. A majom nem tett
t�mad� mozdulatot Paulvics fel�. A f�rfi m�g �gy sem volt
eg�szen biztos abban, mi t�rt�nne, ha � �lln� �tj�t az �d�z
fenevadnak, akiben most m�r v�gk�pp felkorb�csol�dott a
vad�llati d�h - r�ad�sul orrlyukaiban �rezte a frissen
kiontott v�r szag�t. Egy pillanatig t�tov�zott. Azt�n �jra
hatalm�ba ker�tette a meggazdagod�s v�gya, amely a hatalmas
emberszab�s� majom j�volt�b�l minden bizonnyal val�s�gg�
v�lik, mihelyt �, Paulvics, valamelyik nagy metropolisban,
p�ld�ul Londonban �ps�gben partra sz�ll vele.

- �lljon f�lre! - ki�ltott most r� a kapit�ny, hogy

r�l�hessen az �llatra. Paulvics ehelyett odabotork�lt a
majomhoz, �s b�r reszketett, mint a kocsonya, er�t vett
f�lelm�n, �s megfogta a majom karj�t.

- Gyere ! - sz�lt oda neki, �s kir�ngatta-vonszolta a

fenevadat a matr�zok k�r�b�l, akik k�z�l egyesek most
fel�ltek, �s a f�lelemt�l elkerek�lt szemmel b�multak, vagy
�ppen n�gyk�zl�b, cs�szva-m�szva menek�ltek legy�z�j�k el�l.

A majom hagyta, hogy Paulvics lassan f�lrevonja. A

legcsek�lyebb jel�t sem mutatta annaak, hogy b�ntani akarn�
�t. A kapit�ny oda ugrott a k�l�n�s p�roshoz.

- F�lre, Szabrov! - parancsolt r� a f�rfira. - Majd

mindj�rt gondoskodom r�la, hogy ez a d�g t�bb� ne tehessen
k�rt az �n der�k matr�zaimban.

- Nem � a hib�s, kapit�ny �r - mentegette a majmot

Paulvics. - K�rem, ne l�je le. Az emberek kezdt�k - �k
t�madt�k meg. L�thatja, hogy teljesen szel�d - �s az eny�m,
aa eny�m! Nem engedem, hogy meg�lje! - mondta v�gezet�l,
amikor f�lig elhom�lyosult elm�j�ben ism�t felr�mlettek azok
az �r�m�k, amelyeket majd a p�nzen v�s�rolhat meg Londonban
- a p�nzen, amelynek csakis valamilyen v�ratlan szerencse
r�v�n - mint amilyen ez a majom volt - juthatott a
birtok�ba.

A kapit�ny leeresztette fegyver�t.

- Sz�val az emberek kezdt�k, ugye? - ism�telte el a

m�sik kijelent�s�t. - Na, hogy is volt ez? - fordult a
matr�zok fel�, akik addigra m�r felk�sz�l�dtak a f�ldr�l.
Egyik�knek sem lett semmi baja az ijedelmen k�v�l, kiv�ve
azt a fick�t, aki a kalamajk�t okozta, �s akir�l l�tszott,
hogy egy-k�t h�tig bizony�ra m�g f�jlalni fogja a v�ll�t.

- Simpson volt az - mondta az egyik matr�z. - � b�kte

meg a majmot h�tulr�l t�vel, �s erre a majom kiosztotta,
amit piszokul meg is �rdemelt, �s azt�n meg minket is
kiosztott, �s nincs is mit a szem�re h�nynunk, mert
egyszerre mind nekiugrottunk.

A kapit�ny Simpsonra n�zett, aki sz�gyenkezve ismerte

el a mondottak igazs�g�t. Azut�n odal�pett a majomhoz,
mintha szem�lyesen akarn� kitapasztalni, hogy milyen
term�szet� is a fenevad val�j�ban, mik�zben a majomra
szegezte felh�zott pisztoly�t. Mindazon�lltal nyugtatgat�
hangon sz�lt az �llathoz, aki az orosz mellett kuporgott, �s
hol az egyik, hol a m�sik matr�zra n�zett. A kapit�ny
k�zeledt�re a majom f�lig felemelkedett, �s kacs�z�
l�ptekkel el�be ment. Az �br�zat�n ugyanaz a k�l�n�s, kutat�
kifejez�s �lt, mint kor�bban, amikor minden egyes matr�zt,
akivel el�sz�r tal�lkozott, t�zetesen szem�gyre vett.
Eg�szen k�zel l�pett a haj�stiszthez, egyik mancs�t a f�rfi
v�ll�ra tette, egy hossz� percen �t kitart�an b�multa az
arc�t, majd csal�dotts�g �lt ki a k�p�re, mik�zben majdnem
�gy s�hajtott fel, mint egy ember. Azt�n elford�lt, hogy
ugyanilyen k�l�n�s m�don v�gigf�rk�ssze az els� tiszt arc�t
meg a k�t tenger�sz�t, akik tisztjeikkel egy�tt �rkeztek.
Minden egyes alkalommal s�hajtott, majd tov�bbment, v�g�l
visszat�rt Paulvics mell�, ahol ism�t csak lekuporodott a
f�ldre. Ett�l kezdve �gysz�lv�n semmi �rdekl�d�st nem
mutatott egyik tenger�sz ir�nt sem, �s l�that�an
megfeledkezett a k�zdelemr�l, amelyet az im�nt vel�k v�vott.

Amikor a csapat visszat�rt a Marjorie W. fed�lzet�re, a majom,

aki l�that�an minden�ron k�vetni akarta gazd�j�t, Paulviccsal tartott.
A kapit�ny nem emelt sz�t a dolog ellen, �gy ett�l kezdve az �ri�s
emberszab�s� majom hallgat�lagosan a haj�n l�v� t�rsas�g tagj�nak
sz�m�tott. Feljutva a fed�lzetre, minden egyes �j arcot t�zetesen
megvizsg�lt, �s minden alkalommal ugyanaz a csal�dotts�g l�tszott
rajta, mint kor�bban, a t�bbiek szemrev�telez�sekor.

� haj�n l�v� tisztek �s tud�sok k�z�tt gyakran volt besz�dt�ma a

fenevad, de k�ptelenek voltak megnyugtat� magyar�zatot tal�lni arra a
k�l�n�s cerem�ni�ra, amellyel az �llat min den egyes �j arcot
�dv�z�lt. Ha a kontinensen bukkantak volna r�, vagy b�rhol m�sutt, nem
pedig ezen a szinte ismeretlen szigeten, a sz�l�f�ldj�n, arra a
k�vetkeztet�sre jutottak volna, hogy az �llat kor�bban egy ember�
volt. Ezt az elm�letet azonban a lakatlan, k�lvil�gt�l elz�rt sziget
miatt el kellett vetni. �gy t�nt, hogy az �llat egyfolyt�ban keres
valakit. Nem sokkal azut�n, hogy a szigetet maguk m�g�tt hagyva
hazafel� indultak, gyakran kapt�k azon, hogy a haj� legk�l�nb�z�bb
r�szeiben keresg�l. Miut�n megvizsg�lta mindazok arc�t, akik a
fed�lzeten tart�zkodtak, �s �tkutatta a haj� minden zeg�t-zug�t,
teljes k�z�nyt mutatott minden ir�nt, ami k�r�lvette. M�g Paulvics is
csak akkor tudta felkelteni az �rdekl�d�s�t, amikor ennival�t vitt
neki. M�sk�l�nben a majom ink�bb csak megt�rte maga mellett. Sohasem
mutatta, hogy ragaszkodna hozz� vagy b�rki m�shoz a Marjorie W.-n,
mint ahogyan t�bb� egyszer sem adta jel�t d�h�ng� term�szet�nek sem.

Ideje legnagyobb r�sz�t a haj� orr�ban t�lt�tte, a l�t�hat�rt

k�mlelve, mint akinek j� oka van azt hinni, hogy a g�z�s egy kik�t�be
viszi, ahol majd �jabb emberi l�nyek k�z�tt keresg�lhet, vizsg�l�dhat.
Mindent egybev�ve az a felfog�s alakult ki, hogy Ajax, mert erre a
n�vre keresztelt�k, a legfigyelemrem�lt�bb �s legintelligensebb majom,
akit a Marjorie W. fed�lzet�n l�v�k k�z�l b�rki is l�tott valaha. �s
nem is csak az intelligenci�ja volt az egyed�li figyelemre m�lt�
tulajdons�ga. Termete, fizikai ereje is f�lelemmel vegyes tiszteletet
keltett, L�tszott, hogy �reg m�r, de hogy a kor, ak�r a legcsek�lyebb
m�rt�kben is kikezdte-e fizikai vagy szellemi er�it, az nem der�lt ki.

V�g�l is a Marjorie W. meg�rkezett Angli�ba, ahol a haj�stisztek

�s a tud�sok a dzsungelb�l kimentett sz�nalmas emberi roncs ir�nti
r�szv�tt�l vezettetve adom�nyokkal l�tt�k el Paulvicsot, majd sok
szerencs�t k�v�ntak neki �s Ajaxnak.

A kik�t� ter�let�n, majd a Londonba vezet� �t sor�n a fick�nak

�ppen el�g baja volt Ajax-szal. Az emberszab�s� majomnak a szeme el�
ker�l� ezernyi �j arc mindegyik�t gondosan meg kellett vizsg�lnia,
sz�mos "�ldozata" legnagyobb r�m�let�re. V�g�l, minthogy l�that�an nem
siker�lt r�tal�lnia arra, akit keresett, az �ri�smajom visszas�ppedt
m�r-m�r beteges k�z�ny�be, �s csak n�ha mutatott n�mi �rdekl�d�st
egy-egy tovat�n� arc ir�nt.

Londonban Paulvics egyenesen egy bizonyos h�res �llatidom�rhoz

ment zs�km�ny�val. Ajax igencsak megtetszett az idom�rnak. Megegyezett
az orosszal; az �llat fell�ptet�s��rt v�rhat� haszon oroszl�nr�sz��rt
betan�tja, s addig is gondoskodik a majom �s tulajdonosa ell�t�s�r�l.

�gy ker�lt h�t Ajax Londonba, �s ezzel �jabb l�ncszem

kapcsol�dott a t�bbihez a k�l�n�s k�r�lm�nyek emberi sorsokat
meghat�roz� l�ncolat�ban.

2. Az apa nyomdokain

Mr. Harold Moore gyomorbajos k�p�, buzg� fiatalember volt. Nagyon

komolyan vette �nmag�t, az �letet �s a munk�j�t, mely ut�bbi egy angol
f�nemes fia melletti h�zitan�t�skod�sb�l �llt. �gy �rezte, hogy a
fel�gyelet�re b�zott gyerek nem halad �gy, ahogyan azt sz�lei joggal
elv�rhatn�k. T�rt�net�nk id�pontj�ban �ppen err�l sz�molt be - nagy
buzgalommal - a fi� anyj�nak.

- Nem arr�l van sz�, hogy nem v�g az esze - mondta. - Ha �gy
volna, lenne rem�nyem a sikerre, mert akkor minden energi�mat az�rt
vethetn�m latba, hogy lek�zdjem agy�nak tompas�g�t. Az a baj, hogy a
gyerek eg�szen rendk�v�li m�don intelligens, �s olyan gyorsan tanul,
hogy soha nem tal�lok hib�t abban, ahogyan a leck�j�t elk�sz�ti. M�gis
aggaszt az a t�ny, hogy b�rmilyen t�rgyat tanuljunk is, �t semmi nem
�rdekli. Egyszer�en csak k�teless�gszer�en megcsin�l minden leck�t,
hogy min�l el�bb t�l legyen rajta. Biztos vagyok benne, hogy soha
esz�be sem jut az anyag mindaddig, m�g el nem j�n �jra a tanul�s �s a
leckefelmond�s ideje. �gy t�nik, hogy csup�n a fizikai term�szet�
h�stettek �rdeklik. Mindent elolvas, ami az �d�z term�szet�
fenevadakkal meg a civiliz�latlan n�pek �let�vel �s szok�saival
kapcsolatos. Legink�bb azonban az �llatt�rt�netekhez vonz�dik. K�pes
�r�kon �t valamelyik Afrika-kutat� k�nyve f�l� g�rnyedni. M�r k�t
alkalommal is rajtacs�ptem azon, hogy �jszaka az �gyban Carl Hagenbeck
emberekr�l �s fenevadakr�l sz�l� k�nyv�t olvassa.

A fi� anyja idegesen toppantott l�b�val a kandall� el� ter�tett

kis sz�nyegen.

- �n ezt term�szetesen helytelen�ti, ugye? - tette f�l a k�rd�st.

Mr. Moore feszengve szabadkozott.

- �n ... iz� ... megk�s�reltem elvenni t�le a k�nyvet - felelte,

�s enyhe p�r futotta el fak�sz�n arc�t -, de ... iz� ... az �n fia
fiatal kora ellen�re igen izmos.

- Nem engedte, hogy elvegye t�le? - k�rdezte a fi� anyja.

- Nem engedte - vallotta be a h�zitan�t�. - Am�gy teljesen

j�sz�nd�k�an viselkedett, csak �ppen kitartott ama �ll�t�sa mellett,
hogy � gorilla, �n pedig csimp�nz vagyok, �s megpr�b�lom ellopni t�le
az ennival�j�t. Az �ltalam valaha is hallott legvadabb morg�sok
k�zepette r�m vetette mag�t, felemelt eg�szen a feje f�l�, az �gy�ra
haj�tott, �s elj�tszotta azt, hogy hal�lra fojtogat. Azt�n, mik�zben
mozdulatlanul fek�dtem, egyszer csak r�m �llt, �s valami borzalmas
�v�lt�st hallatott, majd elmagyar�zta, hogy ez a h�m majom
diadalord�t�sa. Ezut�n odacipelt az ajt�hoz, kil�k�tt a nappaliba, �s
kiz�rt a szob�j�b�l.

J� n�h�ny percig egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem. V�g�l az anya
t�rte meg a cs�ndet.

- Igen fontos volna, Mr. Moore - mondta -, hogy minden �nt�l

telhet�t megtegyen Jack eff�le hajlamainak megf�kez�s�re, mivel � - de
nem jutott tov�bb. Az ablak fel�l hangos "Hah�!" ki�lt�s hallatszott,
amelyre mindketten talpra ugrottak. A szoba az �p�let m�sodik emelet�n
helyezkedett el. Az ablak el�tt, amerre figyelm�k fordult, tereb�lyes
fa �llt, melynek egyik �ga n�h�ny l�b h�j�n eg�szen a p�rk�nyig ny�lt.
Ezen az �gon most mindketten megpillantott�k azt, akir�l az im�nti
besz�lget�s folyt. Magas, izmos test� fi� egyens�lyozott j�tszi
k�nnyeds�ggel a lehajl� lombok k�z�tt, �s hangos �r�mujjong�sban t�rt
ki n�z�k�z�ns�ge r�m�lt arckifejez�s�nek l�tt�n.

Az anya �s a h�zitan�t� egyszerre rohant az ablak fel�, de m�g a

szoba k�zep�ig sem jutottak, amikor a fi� macska�gyess�ggel �tlend�lt
az ablakp�rk�nyra, �s beugrott hozz�juk a szob�ba.

- A borne�i vadember meg�rkezett a v�rosba - �nekelte, �s

valamif�le harci t�ncot lejtett r�m�lt �desanyja �s megbotr�nkozott
tan�t�ja k�r�l, amelynek v�gezt�vel karj�t az el�bbi nyaka k�r� fonta,
�s megcs�kolta k�toldalt az arc�t.

- Jaj, mama - ki�ltotta -, egy csod�latos betan�tott �ri�smajmot

mutogatnak az egyik zen�s mulat�ban. Willie Grimsby l�tta tegnap este.
Azt mondja, hogy mindent csin�l, �ppen csak besz�lni nem tud.
Ker�kp�rozik, k�ssel-vill�val eszik, t�zig sz�mol, meg m�g rengeteg
csod�latos dolgot tud. Ugye elmehetek �n is megn�zni? Jaj, mama, ugye
elengedsz, ha sz�pen megk�rlek?

Az asszony gyeng�den megsimogatta a fi� arc�t, �s tagad�an r�zta

meg a fej�t.

- Nem, Jack - mondta -, tudod, hogy �n nem helyeslem, ha ilyen

helyekre j�rsz.

- Nem �rtem, hogy mi�rt, mama - felelte a fi�. - Minden pajt�som

elmehet, �llatkertbe is j�rnak, te pedig m�g azt sem engeded meg. M�g
a v�g�n azt hiszik, hogy l�ny vagyok, vagy ... vagy amolyan
any�masszony katon�ja. Jaj, papa! - ki�ltott fel, amikor ny�lt az
ajt�, �s egy magas, sz�rke szem� f�rfi l�pett be rajta. - Jaj, papa,
ugye elmehetek?

- Hov�, fiam? - k�rdezte az �jonnan �rkezett.

- Egy zen�s mulat�ba akar menni, hogy megn�zhessen egy idom�tott

majmot - mondta az asszony, �s figyelmeztet�en n�zett a f�rj�re.

- Kicsod�t, Ajaxot? - k�rdezte a f�rfi.

A fi� b�lintott.

- Nos, fiam, �n ebben nem l�tok semmi kivetni val�t - mondta a

gyerek apja -, s�t, magam is sz�vesen megn�zn�m. Azt mondj�k, gy�ny�r�
�llat, �s hogy m�g az emberszab�s� majmok k�z�tt is - rendk�v�l
megtermett p�ld�ny. Menj�nk el mindannyian. Mit sz�lsz hozz�, Jane? -
fordult a feles�g�hez.

Az �rn� azonban igen hat�rozottan megr�zta a fej�t, �s

megk�rdezte Mr. Moore-t, nincs-e m�g itt az ideje, hogy � �s Jack
elkezdj�k a tanul�st a d�lel�tti leckefelmond�sra. Amikor azok ketten
t�voztak, besz�lni kezdett.

- John, valamit tenn�nk kell, hogy megf�kezz�k Jack vonz�d�s�t

azokhoz a dolgokhoz, amelyek felkelthetik benne a vadonbeli �let ut�ni
s�v�rg�st. Att�l tartok, ezt �r�k�lte t�led. Tudhatod saj�t magadr�l,
milyen er�s id�nk�nt a vadon h�v� szava. Tudod, milyen kem�ny
k�zdelmet kellett v�vnod gyakran magaddal, hogy ellen tudj �llni annak
a szinte t�boly�t� v�gy nak, amely id�r�l id�re er�t vesz rajtad, �s
arra �szt�n�z, hogy �jra belevesd magad a dzsungelbeli �letbe,
amelynek annyi �ven kereszt�l a rabja volt�l. Mindenki m�sn�l jobban
tudhatod azt is, micsoda rettenetes sors v�rna Jackre, ha a vad
dzsungelbe vezet� utat vonz�v� vagy k�nny�v� tenn�nk a sz�m�ra.

- K�tlem, hogy b�rmif�le vesz�lyt jelentene sz�m�ra, ha �r�k�lte

volna t�lem a dzsungel szeretet�t - felelte a f�rfi -, mert �n
egyszer�en el nem tudom k�pzelni, hogy ilyesmi ap�r�l fi�ra sz�llhat.
Jane, n�ha az az �rz�sem, hogy a j�v�j��rt val� nagy-nagy
aggodalmadban egy kicsit t�l sok mindent�l tiltod el a gyereket. Az,
hogy szereti az �llatokat, hogy most p�ld�ul meg akarja n�zni ezt az
idom�tott majmot, eg�szen term�szetes dolog egy eg�szs�ges, norm�lis
fi�n�l az � kor�ban. Csak az�rt, mert meg akarja n�zni Ajaxot, nem
kell mindj�rt att�l tartani, hogy majd egy majommal k�v�n h�zass�got
k�tni! De m�g ha ez lenne is a sz�nd�ka, neked, Jane, semmi alapod nem
lenne "sz�gyen"-t emlegetned - azzal Lord Greystoke �tkarolta
feles�g�t, kedvesen belenevetett f�lreford�tott arc�ba, majd lehajolt
�s megcs�kolta. Azt�n, imm�r komolyan, �gy folytatta: - Te sohasem
mondt�l el Jacknek semmit az �letem korai szakasz�r�l, �s nekem sem
engedted meg, hogy besz�ljek r�la. Azt hiszem, hib�t k�vett�l el
ezzel. Ha alkalmam lett volna mes�lni neki Tarzan, a majomember
�lm�nyeir�l, bizony�ra j�csk�n cs�kkenthettem volna a szem�ben a
dzsungel-�let cs�berej�t �s romantik�j�t, amely ezt az �letet mag�t�l
�rtet�d�en k�r�llengi mindazok k�pzelet�ben, akik nem rendelkeznek
ilyenfajta �lm�nyekkel. �gy hasznos�thatta volna az �n
tapasztalataimat. Most viszont, ha a dzsungel ut�ni v�gya hatalm�ba
ker�ti, csakis a saj�t �szt�nei fogj�k vezetni, �s �n tudom, milyen
hatalmas er�vel cs�b�tj�k ezek n�ha rosszra az ember t.

Lady Greystoke azonban csak a fej�t r�zta, mint ahogyan tette m�r
sz�zszor is a m�ltban, amikor err�l a t�m�r�l besz�lgettek.

- Nem, John - mondta most is -, soha nem fogok hozz�j�rulni

ahhoz, hogy mi tegy�nk bogarat Jack f�l�be a barb�r �letform�val
kapcsolatban, amelyt�l mindketten szeretn�nk meg�vni.

Este volt m�r, amikor �jra visszat�rtek a dologra. Maga Jack volt
az, aki sz�ba hozta. Egy �bl�s karossz�kben �ld�g�lt �sszeg�mb�ly�dve
�s olvasott, amikor egyszer csak felpillantott, �s megsz�l�totta
apj�t:

- Mi�rt nem mehetek el - t�rt azonnal a l�nyegre -, hogy

megn�zzem Ajaxot?

- �desany�d nem engedi - felelte az apja.

- �s te?

- Nem err�l van sz� - mondta kit�r�en Lord Greystoke. - �desany�d

ellenzi, �s k�sz.

- El fogok menni - k�z�lte a f�� n�h�ny pillanatnyi, t�preng�

hallgat�s ut�n. - Nem k�l�nb n�lam sem Willie Grimsby, sem egyetlen
m�s pajt�som, akik m�r mind l�tt�k. Nem b�ntotta �ket, �s nem fog
b�ntani engem sem. Elmehetn�k an�lk�l, hogy sz�lok, de azt nem akarom.
Ink�bb megmondom el�re, hogy el fogok menni �s megn�zem Ajaxot.

Semmi tiszteletlen vagy kih�v� nem volt a fi� hangj�ban vagy

viselked�s�ben. Egyszer�en csak szenvtelen�l bejelentette a k�sz
t�nyt. Apja alig tudta elfojtani mosolyg�s�t �s kik�v�nkoz�
csod�lat�t, amelyet fia f�rfias viselked�se l�tt�n �rzett.

- M�lt�nyolom az egyeness�gedet, Jack - mondta. - Ha megengeded,

�n is egyenes leszek. Ha enged�ly n�lk�l elm�sz, hogy megn�zd Ajaxot,
meg foglak b�ntetni. M�g sohasem alkalmaztam veled szemben testi
feny�t�st, de figyelmeztetlek, hogy ha nem teljes�ted �desany�d
k�v�ns�g�t, megteszem.
 - Igenis, aty�m - felelte a fi�. Majd hozz�tette: - Sz�lni fogok,
miut�n megn�ztem Ajaxot.

Mr. Moore szob�ja ifj� n�vend�ke mellett volt. A h�zitan�t�

minden este bekukkantott a fi�hoz, amikor az lefekv�shez k�sz�l�d�tt.
Ezen az est�n k�l�n�s gonddal �gyelt arra, hogy el ne mulassza
k�teless�g�t, mert �ppen az im�nt t�rt vissza a fi� anyj�val �s
apj�val folytatott megbesz�l�sr�l, ahol a lelk�re k�t�tt�k:
akad�lyozza meg, hogy Jack f�lkeresse a zen�s mulat�t, ahol Ajaxot
mutogatt�k. �gy azt�n, amikor �gy f�l t�z t�jt kinyitotta a fi�
szob�j�nak ajtaj�t, igen izgatottan, hab�r nem �ppen meglepve
konstat�lta, hogy a leend� Lord Greystoke teljesen fel�lt�zve, utcai
ruh�ban �ppen kim�szni k�sz�l h�l�szob�j�nak nyitott ablak�n.

Mr. Moore berontott a helyis�gbe. Amikor a fi� r�j�tt, hogy

leleplez�d�tt, visszafordult, mint aki letett tervezett kalandj�r�l.

- Hov� indult? - lihegte izgatottan Mr. Moore.

- Megyek, megn�zem Ajaxot - felelte a fi� nyugodtan.

- Meg vagyok d�bbenve - ki�ltotta Mr. Moore. Megd�bben�se a

k�vetkez� pillanatban csak m�g tov�bb fokoz�dott, amikor a fi� eg�szen
k�zel l�pett hozz�, hirtelen megragadta a derek�n�l, arccal lefel� az
�gyra haj�totta, s j�l belenyomta a fej�t egy puha p�rn�ba.

- Maradjon veszteg - figyelmeztette a gy�ztes -, mert k�l�nben

megfojtom!

Mr. Moore k�zd�tt - mindhi�ba. Ha k�ts�ges volt is, hogy Tarzan,

a dzsungel fia �sszess�g�ben mit �r�k�tett �t �s mit nem a saj�t
fi�ra, annyi bizonyos, hogy majdnem ugyanolyan fantasztikus fizikumot
hagyott r� �r�k�l, mint amilyennel � rendelkezett ugyanebben a korban.
�gy elb�nt a h�zitan�t�val, mint egy rongyb�buval. A h�t�ra t�rdelve
Jack cs�kokat t�pett le egy leped�b�l, �s h�trak�t�zte a f�rfi kez�t.
Majd a has�ra ford�totta, rongycsom�t gy�m�sz�lt a sz�j�ba, �s egy
v�szoncs�kkal, amelyet �ldozata tark�j�n k�t�tt meg, gondoskodott
arr�l, hogy ne tudja kik�pni. Ek�zben halk, cseveg� hangon besz�lt
hozz�.

- Waja vagyok, a wajik t�rzsf�n�ke - k�z�lte -, maga pedig

Mohamed Dubn arab sejk, aki meg akarja �lni a n�pemet, �s el akarja
rabolni t�lem az elef�ntcsontot - azzal �gyes mozdulattal felr�ntotta,
�s megk�t�z�tt csukl�j�hoz r�gz�tette Mr. Moore �sszek�t�z�tt bok�j�t.
- �gy ni! Gazember! V�gre a kezem k�z� ker�lt. Most elmegyek, de
visszaj�v�k! - azzal Tarzan fia kereszt�lsz�kkent a szob�n. Kim�szott
a nyitott ablakon, �s az ereszcsatorna lefoly�j�n leereszkedve
t�vozott.

Mr. Moore ide-oda h�nyta-vetette mag�t az �gyon. Biztosra vette,

hogy ha valaki gyorsan seg�ts�g�re nem siet, meg fog fulladni. A
f�lelemt�l f�l�r�lten siker�lt valahogyan legurulnia a d�v�nyr�l. Az
es�s okozta f�jdalomt�l �s ijedts�gt�l azt�n lehiggadt annyira, hogy
imm�r valamennyire j�zanul tudta m�rlegelni szorult helyzet�t. M�g az
im�nt k�ptelen volt az �rtelmes gondolkod�sra a hiszt�rikus
f�lelemt�l, amely hatalm�ba ker�tette, most nyugodtan fek�dt a f�ld�n,
�s t�rte a fej�t, hogy mi m�don ker�lhetne ki a kutyaszor�t�b�l. V�g�l
esz�be jutott, hogy az a szoba, amelyben Lord �s Lady Greystoke
tart�zkodott, amikor magukra hagyta �ket, k�zvetlen�l az alatt
helyezkedik el, amelyben � most a f�ld�n hever. F�lmer�lt benne, h�tha
kimentek m�r a helyis�gb�l. �r�kk�val�s�gnak t�nt sz�m�ra ugyanis az
az id�, mialatt az �gyon h�nykol�dott abb�li igyekezet�ben, hogy
kiszabad�tsa mag�t. M�gsem tudott jobbat, mint hogy megpr�b�lja
felh�vni mag�ra a lentiek figyelm�t. J� n�h�ny sikertelen k�s�rlet
ut�n v�gre olyan testhelyzetbe torn�zta mag�t, hogy cip�je orr�val
dobogni tudjon a padl�n. Ezt r�vid id�k�z�nk�nt megism�telte, m�g
v�gtelen�l hossz�nak t�n� id� eltelt�vel egyszer csak siker koron�zta
f�radoz�sait: a l�pcs�n felfel� halad� l�pteket hallott, majd
kisv�rtatva kopog�st az ajt�n.

Mr. Moore hevesen dobogott vissza a cip�orr�val - m�s m�dja nem

volt v�laszolni. Pillanatnyi csend ut�n a kopogtat�s megism�tl�d�tt.

Mr. Moore �jra visszadobogott. H�t m�r soha nem nyitj�k ki azt a
nyomorult ajt�t? K�nkeservesen megment�je ir�ny�ba hengerg�z�tt. Ha
siker�lne h�t�t nekivetnie az ajt�nak, �s az ajt�f�lf�n dobognia,
akkor azt bizony�ra meghallan�k. A kopogtat�s kiss� hangosabban
megism�tl�d�tt, majd egy hang hallatszott:

- Jack �rfi!

Az egyik h�ziszolga volt az - Mr. Moore megismerte a fick�

hangj�t. Majd az erei pattantak meg, �gy er�lk�d�tt, hogy a sz�j�t
bet�m� rongycsom�n kereszt�l kiki�lthasson: "Tess�k!" Pillanatnyi
sz�net ut�n a szolga �jra kopogtatott, most m�r eg�szen hangosan, �s
ism�t a fi�t sz�longatta. V�laszt nem kapv�n, elford�totta a
gombfoganty�t. A h�zitan�t�t ugyanabban a pillanatban dermedt
r�m�lettel t�lt�tte el a felismer�s: � maga z�rta be az ajt�t maga
m�g�tt, amikor bel�pett a szob�ba.

Hallotta, amint a lak�j n�h�nyszor megpr�b�lja kinyitni az ajt�t,

azt�n t�vozik. Mire a der�k Mr. Moore el�jult.

Ezalatt Jack teljesen elmer�lt a zen�s mulat� ny�jtotta tiltott

sz�rakoz�s �lvezet�ben. �ppen akkor �rkezett meg a mulats�gok eme
szent�ly�be, amikor Ajax sz�ma kezd�d�tt. Miut�n p�holyba sz�l�
bel�p�t vett mag�nak, l�legzet�t visszafojtva hajolt ki a korl�ton, �s
a b�mulatt�l kerekre ny�lt szemmel figyelte az �ri�smajom minden
mozdulat�t. Az idom�r figyelm�t nem ker�lte el a fi� sz�p,
�tszellem�lt arca.

Minthogy Ajax legnagyobb mutatv�nyainak egyike �ppen abban �llt,

hogy fell�p�se k�zben bement egy-k�t p�holyba, �ll�t�lag egy r�g nem
l�tott, rokona ut�n kutatva, a fick� felm�rte, milyen hat�sos dolog
lesz, ha a j�k�p� fi� p�holy�ba k�ldi be. Nyilv�n holtra r�m�l majd a
gubancos sz�r�, hatalmas fenevad k�zels�g�t�l - gondolta. Ez�rt azt�n,
amikor a majom az �jr�z�st k�vetel� ki�ltoz�soknak engedve ism�t
kil�pett a sz�nfalak m�g�l, az idom�r a fi�ra terelte a figyelm�t, aki
t�rt�netesen egyed�l �lt a p�holyban. A hatalmas emberszab�s� majom a
sz�npadr�l egyetlen ugr�ssal a fi� mellett termett, �m az idom�r, aki
azt hitte, j�t der�lnek majd a gyerek ijedelm�n, rosszul sz�m�tott.
Sz�les mosoly �ml�tt el a fi� von�sain, m�g kez�t l�togat�j�nak sz�r�s
karj�ra tette. A majom a fi� mindk�t v�ll�t megragadva hosszan �s
komolyan az arc�ba n�zett, � pedig a fej�t simogatta, �s halkan
besz�lt hozz�.

Ajax soha, senki m�s szemrev�telez�s�re nem ford�tott annyi id�t,

mint ez alkalommal. Zavartnak �s igencsak izgatottnak l�tszott, egy
folyt�ban makogott �s motyogott valamit a fi�nak, �s �gy kedveskedett
neki, ahogyan azt az idom�r eddig m�g sohasem tapasztalta. Kisv�rtatva
szorosan odab�jt Jack mell�. A k�z�ns�g el volt ragadtatva, �s
elragadtat�sa csak m�g fokoz�dott, amikor az idom�r, a majom
fell�p�s�nek ideje lej�rv�n, megpr�b�lta r�venni Ajaxot, hogy t�vozz�k
a p�holyb�l. A majom a f�le botj�t sem mozgatta. Az igazgat�, akit
ideges�teni kezdett a huzavona, er�lyesebb k�zbel�p�sre �szt�k�lte az
idom�rt, de amikor az ut�bbi bel�pett a p�holyba, hogy elr�ncig�lja az
engedetlen Ajaxot, az vicsorg� fogakkal �s fenyeget� morg�ssal
fogadta.

A k�z�ns�g remek�l mulatott. Megtapsolta a majmot �s a fi�t,

lehurrogta �s kif�ty�lte az idom�rt, azt�n az igazgat�t, ezt a
szerencs�tlen fl�t�st, aki meggondolatlanul szem�lyesen is a sz�nre
l�pett, hogy megpr�b�ljon seg�teni idom�rj�nak.

V�g�l a k�ts�gbeesett f�rfi r�j�tt, hogy �rt�kes tulajdon�nak ez

a l�tv�nyos l�zad�sa, ha t�st�nt le nem t�ri, k�nnyen azt
eredm�nyezheti, hogy az �llatot t�bb� nem l�ptetheti fel.

�lt�z�j�be sietett �s felkapott egy s�lyos korb�csot. Ezt

suhogtatva t�rt vissza a p�holyba, de amikor csak egyszer is
fenyegetni pr�b�lta vele Ajaxot, egy helyett k�t d�h�dt ellenf�llel
tal�lta mag�t szemk�zt. A fi� talpra ugrott, �s egy sz�ket felragadva
oda�llt a majom mell�, k�szen arra, hogy megv�delmezze �jdons�lt
bar�tj�t. Sz�p arc�n nyoma sem l�tszott mosolynak. Sz�rke szem�nek
tekintet�ben volt valami, ami meg�lljt parancsolt az idom�rnak.
R�ad�sul mellette �llt az acsarkod� �s harcra k�sz, hatalmas
emberszab�s� majom is.

Csak tal�lgat�sokra vagyunk utalva, mi t�rt�nik, ha az esem�nyek

m�g j�kor �j fordulatot nem vesznek. Annyi bizonyos, hogy az
idom�rnak, ha m�sban nem, egy kiad�s elp�hol�sban r�sze lett volna,
mint azt a vele szemben �ll� k�t ellenfel�nek magatart�sa egy�rtelm�en
el�rulta.

A h�ziszolga s�padt arccal rohant be a Greystoke-h�z k�nyvt�r�ba.

Jelentette, hogy z�rva tal�lta Jack ajtaj�t, �s hogy a t�bbsz�ri
kopogtat�sra �s a fi� sz�longat�s�ra a v�lasz mind�ssze valami k�l�n�s
dobog�s �s tompa zaj volt.

John Clayton n�gyes�vel v�ve a fokokat rohant fel az emeletre

vezet� l�pcs�n. Feles�ge �s az inas szapor�n k�vette. Clayton m�g
egyszer hangosan elki�ltotta fi�nak nev�t. minthogy nem kapott
v�laszt, roppant izmainak erej�t latba vetve nekifesz�lt hatalmas
s�ly�val a neh�z ajt�nak. A sarokvasak hangosan pattogva szakadtak ki,
faforg�cs r�p�lt szertesz�t - a f�rfi �tj�ba �ll� akad�ly bed�lt.

A k�sz�bn�l ott fek�dt az �jult Mr. Moore, akire az ajt� most

messze hangz� robajjal r�zuhant. Tarzan beugrott az ajt�ny�l�son a
szob�ba, �s a k�vetkez� pillanatban tucatnyi villanyk�rte f�nye
�rasztotta el a helyis�get.

J� n�h�ny percbe beletelt, mire r�akadtak a h�zitan�t�ra, olyan

t�k�letesen befedte az ajt�. V�g�l kivonszolt�k al�la, sz�j�b�l
kiszedt�k a pecket, elv�gt�k k�tel�keit, �s hideg v�z b�s�ges
alkalmaz�s�val gyors�tott�k meg eszm�letre t�r�s�t.

- Hol van Jack? - volt John Clayton els� k�rd�se, a k�vetkez�

pedig : - Ki volt az? - K�zben ugyanis felr�mlett benne Rokov eml�ke,
�s az �jabb emberrabl�st�l val� f�lelem ker�tette hatalm�ba.

Mr. Moore lassacsk�n felt�p�szkodott. K�rbej�ratta tekintet�t a

szob�ban. Apr�nk�nt kezdte �sszeszedni gondolatait. V�gre eml�kezet�be
id�z�d�tt im�nti gy�trelmes �lm�nye.

- Ezennel azonnali hat�llyal felmondok, uram - jelentette ki. -

�nnek nem h�zitan�t� kell a fia mell� - annak a gyereknek
�llatidom�rra van sz�ks�ge.

- De hol van? - ki�ltotta Lady Greystoke.

- Elment, hogy megn�zze AjaxOt.

Tarzannak nem kis neh�zs�get okozott elfojtania a mosolyg�st.

Miut�n meggy�z�d�tt arr�l, hogy a h�zitan�t�nak az ijedts�gen k�v�l
nem esett komolyabb baja, rendelkezett, hogy z�rt kocsija �lljon el�.
�tnak indult a nevezetes zen�s mulat� fel�.

3. Akut k�zbel�p

M�g az idom�r a magasba emelt korb�ccsal egy pillanatig t�tov�zva

�llt annak a p�holynak a bej�rat�n�l, amelyben a szembeszeg�l� fi� �s
a majom tart�zkodott, egyszer csak egy magas, sz�les v�ll� f�rfi tolta
�d�bb. A fi� arc�t enyhe p�r �nt�tte el, amikor tekintete a j�vev�nyre
esett.

- Ap�m! - ki�ltott fel.

A majom egyetlen pillant�st vetett az angol lordra, azt�n fel�je

ugrott, s k�zben izgatottan makogva mondott neki valamit. A f�rfi
szeme a meglepet�st�l kerekre t�gult, � maga szinte s�b�lv�nny�
dermedt.

- Akut! - ki�ltotta.

A fi� megzavarodva n�zett a majomr�l apj�ra, apj�r�l a majomra.

Az idom�r elk�pedt annak hallat�n, am-i ezut�n k�vetkezett. Az angol
f�rfi a majmok torokhang� nyelv�n sz�lalt meg, amire az imm�r rajta
csimpaszkod� �ri�s emberszab�s� majom hasonl�val v�laszolt.

A kulissz�k m�g�l pedig egy g�rbe h�t�, rettenetesen elcs�f�tott

�regember figyelte a p�holybeli csoportk�pet. G�rcs�sen r�ngat�z�,
himl�helyes arc�n egym�st v�ltogatva jelent meg az �rzelmek minden
v�lfaja - az �r�mt�l a r�m�letig.

- Hossz� ideje kereslek m�r, Tarzan - mondta Akut. - Most, hogy

megtal�ltalak, visszamegy�nk a te dzsungeledbe, �s �r�kk� ott fogunk
�lni.

A f�rfi megsimogatta a fenevad fej�t. Eml�kei visszar�p�tett�k a

kegyetlen afrikai �serd� m�lys�ges m�ly�re, ahol ez a hatalmas,
emberhez hasonl� fenevad v�llvetve harcolt mellette �vekkel ezel�tt.
L�tta maga el�tt a gyilkos bunk�sbotj�val vagdalkoz� fekete Mugambit,
mellette meg kivillan� t�p�fogaival �s felborzolt sz�r� pof�j�val
Sit�t, a rettenetest. A vadember �s a vad p�rduc nyom�ban pedig ott
tolongtak Akut t�rsai, a v�rszomjas majmok. A f�rfi s�hajtott. A
dzsungel ut�ni s�v�rg�s, amelyr�l m�r azt hitte, kihunyt a sz�v�ben,
hatalmas er�vel t�madt fel benne. �, ha csak egy r�vidke h�napra
visszamehetne, hogy �jra �rezze meztelen b�r�n a f�k lombjainak
simogat�s�t, orr�ban az elhalt n�v�nyzet korhadt, dohos szag�t - amely
a t�mj�n �s mirha illat�val vetekszik a dzsungel sz�l�ttei sz�m�ra -,
hogy �rz�kelhesse: az �sv�nyen �ri�s ragadoz� k�zeledik nesztelen�l,
hogy vad�szhasson, hogy vad�sszanak r�, hogy zs�km�nyt ejtsen!
Ellen�llhatatlanul vonzotta a megelevened� k�p. Azt�n �jabb k�p jelent
meg el�tte: egy m�g mindig ifj� �s gy�ny�r� n� dr�ga arca, az otthona,
a fia. Megvonta roppant v�ll�t.

- Azt nem lehet, Akut - mondta -, de ha te vissza akarsz menni,

gondom lesz r�, hogy �gy legyen. Te nem lehetsz boldog itt - �n nem
lenn�k boldog ott.

Az idom�r k�zelebb l�pett. A majom morogva r�vicsor�totta

t�p�fogait.

- Menj vele, Akut - mondta Tarzan, a dzsungel fia. - Holnap majd

megl�togatlak.

A fenevad kelletlen�l indult el az idom�r oldal�n. Ut�bbi John

Clayton k�r�s�re megmondta, hol van a sz�ll�suk. Tarzan a fi�hoz
fordult.

- Gyere! - mondta, �s mindketten t�voztak a mulat�b�l.

Egyik�k sem sz�lalt meg j� n�h�ny percig azut�n, hogy besz�lltak

a limuzinba. A fi� volt az, aki v�g�l megt�rte a csendet.

- A majom ismert t�ged - mondta -, �s a majom nyelv�n besz�ltetek

egym�ssal. Honnan ismer t�ged a majom, �s hogyan tanultad meg a
nyelv�t?

�s akkor azt�n v�gre-valah�ra Tarzan, a majomember elmes�lte

fi�nak �lete korai szakasz�t - sz�let�s�t a dzsungelben, sz�lei
hal�l�t, s hogy mik�nt szoptatta �s nevelte fel �t csecsem�kor�t�l
csaknem f�rfiv� v�l�s�ig Kala, az �ri�s n�st�nymajom. Besz�lt neki a
dzsungel vesz�lyeir�l �s r�ms�geir�l is: a hatalmas fenevadakr�l,
amelyek �jjel-nappal leselkednek az emberre, az asz�lyos id�szakokr�l
�s az �z�nv�zszer� felh�szakad�sokr�l, az �hs�gr�l, a hidegr�l, a
tikkaszt� h�s�gr�l, a meztelens�gr�l, a f�lelemr�l �s a szenved�sr�l.
Mes�lt neki mindazokr�l a dolgokr�l, amelyek a civiliz�lt vil�g
terentm�nyei szem�ben a legf�lelmetesebbeknek t�nnek. Mindezt abban a
rem�nyben tette, hogy ezek ismerete tal�n kit�rli az ifj� sz�v�b�l a
dzsungel ut�n �rzett v�gyat. �m �ppen ezek a dolgok tett�k a dzsungelt
Tarzan eml�kezet�ben azz�, ami - ezek jelentett�k a szeretett
dzsungel�let teljess�g�t. �s mik�zben mes�lt, elfeledkezett arr�l az
alapvet� dologr�l, hogy a mellette �l� ifj�, aki csak �gy itta minden
szav�t, a majomember, Tarzan fia.

Miut�n a fi�t �gyba dugt�k - m�gpedig an�lk�l, hogy a be�g�rt

b�ntet�st megkapta volna -, John Clayton besz�molt feles�g�nek az este
esem�nyeir�l �s arr�l, hogy v�g�l is besz�lt a fi�nak a maga
dzsungelbeli �let�r�l. A gyerek anyja, aki r�gt�l fogva el�re l�tta,
hogy fi�nak valamikor tudom�st kell majd szereznie azokr�l a
rettenetes �vekr�l, amelyek sor�n apja meztelen, barb�r ragadoz�
vad�llatk�nt k�borolt a dzsungelben, csak ingatta a fej�t. B�r maga
sem hitte, ink�bb rem�lte, hogy a fia nem �r�k�lte a v�gyat, amely -
tudta - m�g mindig oly er�s az apa sz�v�ben.

Tarzan m�snap megl�togatta Akutot, �s b�r Jack k�rlelte, hogy

hadd k�s�rje el, Erre nem kapott enged�lyt. Ez�ttal Tarzan tal�lkozott
a majom himl�helyes, �reg tulajdonos�val is, akiben azonban nem
ismerte fel az egykori r�kalelk� Paulvicsot. Tarzant megind�totta Akut
k�ny�rg�se, ez�rt sz�ba hozta a majom megv�s�rl�s�nak k�rd�s�t -
Paulvics azonban nem volt hajland� �rat megnevezni, mondv�n: majd m�g
megfontolja a dolgot.

Amikor Tarzan hazat�rt, Jack m�r izgatottan v�rta, hogy megtudja,

mit int�zett l�togat�sa sor�n. Azt javasolta, hogy apja vegye meg �s
vigye haza a majmot. Lady Greystoke elsz�rnyedt az �tlet hallat�n. A
fi� nem t�g�tott. Tarzan elmagyar�zta, hogy meg k�v�nja v�s�rolni, �s
vissza akarja k�ldeni Akutot otthon�ba, a dzsungelbe, �s ebbe a fi�
anyja is beleegyezet .

Jack k�rte, hogy hadd l�togassa meg a majmot, de ism�t csak

elutas�t�sban volt r�sze. A fi� tudta a c�met, amelyet az idom�r adott
meg annak idej�n az apj�nak. K�t nap m�lva megtal�lta a m�dj�t annak,
hogy kij�tssza �j h�zitan�t�ja �bers�g�t - � v�ltotta fel a megrettent
Mr. Moore-t. Hosszas keresg�l�s ut�n Londonnak abban a r�sz�ben, ahol
kor�bban sohasem j�rt, r�tal�lt a himl�helyes �regember b�z�s kis
lak�s�ra. A kopog�sra maga az �reg fick� v�laszolt. Amikor a fi�
elmondta: az�rt j�tt, hogy l�thassa Akutot, beengedte �t a kis
szob�ba, ahol kettesben lakott az �ri�smajommal.

Hajdan�n Paulvics k�nyes �zl�s� gazember volt, de az afrikai

kannib�lok k�z�tt t�lt�tt rettenetes �let t�z �ve alatt �letm�dj�nak
minden finoms�ga nyomtalanul eleny�szett. Ruh�ja gy�r�tten �s koszosan
l�gott rajta. Keze mocskos volt, gy�r, ritk�s haja f�s�letlen.
Szob�j�ban piszok, rendetlens�g, felfordul�s uralkodott. A fi�
megpillantotta a majmot. Az �gyon kuporgott, amelyet mocskos takar�k
�s b�z�s szag� paplanok bor�tottak. A fiatalember l�tt�n a majom
leugrott a padl�ra, �s fel�je cs�mp�zott.

A f�rfi, aki nem ismerte meg l�togat�j�t, att�l f�lt, hogy a

majom rosszban t�ri a fej�t, ez�rt k�z�j�k l�pett, �s
visszaparancsolta a majmot az �gyra.

- Nem akar b�ntani - ki�ltotta a fi�. Bar�tok vagyunk, r�gebben

m�r az ap�mnak bar�tja volt. M�g a dzsungelben ismert�k meg egym�st.
Az �n ap�m Lord Greystoke. Nem tudja, hogy most itt vagyok. �desany�m
megtiltotta, hogy elj�jjek, de �n nagyon szerettem volna l�tni Akutot.
Hajland� vagyok fizetni mag�nak, ha megengedi, hogy gyakrabban
idej�jjek, �s tal�lkozhassak vele.

Paulvics szeme �sszesz�k�lt, amikor a fi� felfedte kil�t�t.

Az�ta, hogy annyi id� ut�n �jra megpillantotta Tarzant a mulat�ban,
kisz�kkadt agy�ban lassank�nt form�l�dni kezdett a felt�mad�
bossz�v�gy. A gyeng�k �s a b�n�s�k jellemz� saj�tja, hogy m�sokat
okolnak azok�rt a szerencs�tlens�gek�rt, amelyek saj�t elvetem�lts�g�k
egyenes k�vetkezm�nyei. Mik�zben Alexis Paulvics lassacsk�n
eml�kezet�be id�zte �lete kor�bbi szakasz�nak esem�nyeit, abban a
f�rfiban kereste a b�nbakot, akit � �s Rokov oly �llhatatosan pr�b�lt
meg t�nkretenni �s elveszejteni. �t hib�ztatta mindazok�rt a
csap�sok�rt, amelyeket a kiszemelt �ldozat ellen forralt,
legk�l�nf�l�bb terveik meghi�sul�sa miatt szenvedett el.
 M�g nem tudta, hogy saj�t biztons�g�nak kock�ztat�sa n�lk�l
hogyan t�lthetn� ki haragj�t Tarzanon, fi�t haszn�lva fel eszk�z�l. Az
mindenesetre nyilv�nval� volt sz�m�ra, hogy a fi� a bossz� nagyszer�
lehet�s�geit k�n�lja. Ez�rt elhat�rozta: mag�hoz �desgeti a
fiatalembert abban a rem�nyben, hogy a sors valamilyen form�ban
egyszer csak a kez�re j�tszik.

Mindent elmondott a fi�nak, amit apja kor�bbi, dzsungelbeli

�let�r�l tudott. Amikor r�j�tt, hogy Jacket annyi �ven �t teljes
tudatlans�gban tartott�k e dolgokkal kapcsolatban, s megtudta:
megtiltott�k neki az �llatkertbe j�r�st, meg hogy meg kellett k�t�znie
h�zitan�t�j�t �s be kellett t�mnie a sz�j�t ahhoz, hogy el tudjon
menni a zen�s mulat�ba megn�zni Akutot, azonnal r��rzett, mif�le
nagy-nagy f�lelem t�lti el a fi� sz�leinek sz�v�t. Vil�goss� v�lt
el�tte: att�l tartanak, hogy ugyan�gy s�v�rog majd a dzsungel ut�n,
ahogyan apja v�gyott oda egykor.

�gy azut�n Paulvics biztatta a fi�t, hogy l�togassa meg b�rmikor.

Minden alkalommal kihaszn�lta, hogy a fiatalember annyira v�gyik a
vadon vil�g�r�l sz�l� mes�ket hallani, amely vil�gr�l Paulvicsnak
nagyon is behat� ismeretei voltak. Hossz� id�re kettesben hagy ta
Akuttal. Hamarosan meglepve �llap�thatta meg: a fi� meg tudja �rtetni
mag�t az �ri�s fenevaddal - j� n�h�ny sz�t megtanult az emberszab�s�
majmok kezdetleges nyelv�n.

Ez alatt az id�szak alatt Tarzan sz�mos alkalommal megl�togatta

Paulvicsot. L�that�an nagyon szerette volna megv�s�rolni Akutot. V�g�l
�szint�n megvallotta a f�rfinak: nem csup�n amiatt �hajtja megszerezni
a majmot, hogy a vad�llat visszajuthasson sz�l�f�ldj�re, a dzsungelbe,
ahol szabadon �lhet. Az is k�zrej�tszik ebben a sz�nd�k�ban, hogy a
neje att�l tart: fiuk valamilyen m�don esetleg kider�ti a majom
holl�t�t, s miut�n rendk�v�l vonz�dik a vad�llathoz, hatalm�ba ker�ti
a kalandv�gy, amely - mik�nt Tarzan elmondta Paulvicsnak - kor�bban
nagy szerepet j�tszott az � �let�ben is.

A fick� alig tudta visszafojtani a mosoly�t Lord Greystoke szavai

hallat�n: egy f�l �r�val kor�bban a leend� Lord Greystoke m�g ott
�ld�g�lt a vetetlen �gyon, �s olyan foly�konyan t�rsalgott Akuttal
annak makog� nyelv�n, mint egy sz�letett majom.

Ez volt az a tal�lkoz�s, amelynek sor�n egy bizonyos gonosz terv

fogant meg Paulvics agy�ban. Ez�rt kijelentette, hogy hajland� egy
meghat�rozott - mes�s nagys�g� - �sszeg�rt megv�lni a majomt�l,
valamint hogy a p�nz k�zhezv�telekor eljuttatja a vad�llatot egy
haj�ra, amelynek k�t nappal k�s�bb kellett Doverb�l �tnak indulnia
Afrika fel�. Kett�s c�lja volt azzal, hogy elfogadta Clayton
aj�nlat�t. El�sz�r is sokat nyomott a latban a p�nz, l�v�n, hogy a
majom nem jelentett sz�m�ra t�bb� bev�teli forr�st. Mi�ta megtal�lta
Tarzant, egyszer�en nem volt hajland� fell�pni. �gy t�nt, mintha a
fenevad egyesegyed�l az�rt t�rte volna el, hogy elhozz�k otthon�b�l, a
dzsungelb�l �s a k�v�ncsi n�z�k ezrei el�tt mutogass�k, mert meg
akarta keresni r�g nem l�tott bar�tj�t �s gazd�j�t. Miut�n megtal�lta,
sz�ks�gtelennek �t�lte, hogy tov�bbra is elvegy�lj�n az emberek
k�z�tt. Ak�rhogyan volt is, t�ny, hogy b�rmennyit gy�zk�dt�k, nem
tudt�k r�venni arra, hogy ak�r csak mutatkozni is hajland� legyen a
zen�s mulat� sz�npad�n. Amikor pedig egyetlen egyszer az idom�r
k�nyszer�teni pr�b�lta erre, az eredm�ny l�tt�n a nyomorult fick�
szerencs�snek mondhatta mag�t, hogy �p b�rrel meg�szta a dolgot.
Megmenek�l�s�t annak k�sz�nhette, hogy v�letlen�l jelen volt Jack
Clayton is, aki kor�bban enged�lyt kapott arra, hogy megl�togathassa
az �llatot a zen�s mulat� �lt�z�j�ben. A fi� gondolkod�s n�lk�l,
halad�ktalanul k�zbeavatkozott, amikor l�tta, hogy a d�h�dt fenevad
komolyan t�madni k�sz�l.

A p�nzszerz�s v�gya mellett a fick� sz�v�ben er�s volt a

bossz�v�gy is, amely csak n�tt�n-n�tt, min�l tov�bb t�pel�d�tt
�let�nek azokon a kudarcain �s gy�trelmein, amelyek�rt Tarzant okolta.
Ezek k�z�l a legutols�, �m egy�ltal�n nem utols�sorban eml�tend� az
volt, hogy Akut t�bb� nem volt hajland� p�nzt keresni a sz�m�ra. A
majom ellenszeg�l�s��rt k�zvetlen�l Tarzant tette felel�ss�. V�g�l m�r
azt is elhitette mag�val, hogy a majomember utas�totta az �ri�s
emberszab�s� majmot a sz�npadi fell�p�s megtagad�s�ra.

Paulvics eredend�en gonosz term�szet� ember volt. Rossz

tulajdons�gait m�g ink�bb s�lyosb�totta az, hogy a ki�llt k�nz�sok �s
n�lk�l�z�sek hat�s�ra szellemi �s fizikai k�pess�gei nagyot
hanyatlottak, eltorzultak. A hidegen sz�m�t�, intelligensen z�ll�tt
f�rfi elvakultan gy�l�lk�d�, veszedelmes szellemi fogyat�koss�
sil�nyult. Terve azonban volt annyira agyafurt, hogy annak alapj�n
legal�bbis meg kell k�rd�jelezn�nk az �ll�t�st, mi szerint z�rzavar
uralkodott a fej�ben. Elk�pzel�se el�sz�r is biztos�totta sz�m�ra,
hogy megkapja azt az �sszeget, amelyet Lord Greystoke helyezett
kil�t�sba a majom-megfelel� helyre sz�ll�t�s��rt, �s azt a lehet�s�get
is, hogy b�lv�nyozott fi�n kereszt�l bossz�t �llhasson j�tev�j�n. A
tervnek ez a r�sze durva �s brut�lis volt - n�lk�l�zte azokat a
kifinomult k�nz�si m�dokat, amelyek a mestermunk�kat alkot� r�gi
Paulvicsot jellemezt�k akkoriban, amikor m�g a gaztettek virtu�z�val,
Nyikolaj Rokovval dolgozott egy�tt. �m legal�bb mentes�tette
Paulvicsot a felel�ss�g al�l, �th�r�totta azt a majomra, aki ily m�don
ugyancsak megb�nh�dik, ami�rt nem hajland� tov�bbra is t�masz�ul
szolg�lni.

Az esem�nyek �rd�gi egybees�se folyt�n minden Paulvics kez�re

j�tszott. A v�letlen �gy hozta, hogy Tarzan fia meghallotta, amikor
atyja elmondta nej�nek, milyen l�p�seket tett annak �rdek�ben, hogy
Akut biztons�gosan visszajusson otthon�ba, a dzsungelbe. Jack a
hallottak alapj�n k�rte sz�leit: hozz�k haza a majmot
j�tsz�pajt�s�nak. Tarzan nem idegenkedett volna a tervt�l. Lady
Greystoke azonban a puszta gondolatt�l is elborzadt. Jack k�ny�rg�tt
�desanyj�nak, de mindhi�ba - az asszony hajthatatlan maradt. A
fiatalember v�g�l l�tsz�lag belenyugodott abba az anyai d�nt�sbe, hogy
a majomnak vissza kell t�rnie Afrik�ba, fi�nak pedig az iskol�ba,
ahonnan a vak�ci� idej�re volt t�vol.

Jack nem kereste f�l �jra Paulvicsot a szob�j�ban, hanem

m�sf�lek�ppen foglalta el mag�t. Mindig b�ven ell�tt�k p�nzzel, ez�rt
azt�n, ha a sz�ks�g �gy hozta, nem okozott gondot neki, hogy n�h�ny
sz�z fontot �sszeszedjen. A p�nz egy r�sz�b�l k�l�nb�z� furcsa
dolgokat v�s�rolt, amelyeket siker�lt �szrev�tlen�l becsemp�sznie a
h�zba, amikor k�s� d�lut�n hazat�rt.

M�snap reggel, miut�n id�t hagyott apj�nak, hogy megel�zhesse �s

ny�lbe �thesse az �zlet�t Paulviccsal, a- fiatalember is a fick�
sz�ll�s�ra sietett. Mivel nem ismerte Paulvics igazi �nj�t, nem merte
a f�rfit eg�szen a bizalm�ba fogadni. Att�l tartott, hogy az �reg
nemcsak hogy nem lesz hajland� seg�ts�g�re lenni, hanem m�g el is mond
mindent az apj�nak. Ez�rt azt�n csak annyit k�rt, hadd vigye el Akutot
Doverbe. Elmagyar�zta az �regembernek, hogy ily m�don meg�szhatja a
f�rads�gos utaz�st, valamint j� n�h�ny fontot is zsebrev�ghat - a
fiatalember �gy tervezte, hogy tisztess�gesen megfizeti �t.

- N�zze - folytatta -, az a vesz�ly, hogy rajtakapnak, egy�ltal�n

nem fenyeget, mivel �gy besz�lt�k meg, hogy egy d�lut�ni vonattal
utazom el az iskol�ba. Ehelyett, miut�n felsz�lok a vonatra �s egyed�l
maradok, elj�v�k ide. Akkor azt�n elviszem Akutot Doverbe, �rti, �s
mind�ssze annyi t�rt�nik, hogy egy nappal k�s�bb �rkezem meg az
iskol�ba. Senki nem fog r�j�nni, semmi baj nem lesz, �n pedig m�g egy
napot t�lthetek el Akuttal, miel�tt �r�kre elv�lok t�le.

A terv t�k�letesen beleillett abba, amit Paulvics kigondolt. �m,

ha tudta volna, hogy a fi� a tov�bbiakra n�zve mit forgat a fej�ben,
hacsak p�r r�vid �r�ra el�re l�thatta volna, mit hoz a j�v�, bizony�ra
teljesen el�llt volna saj�t bossz�terv�t�l. Ebben az esetben
sz�vvel-l�lekkel seg�dkezik a fi� elk�pzel�s�nek megval�s�t�s�ban, s
�gy �, Paulvics is jobban j�rt volna.

Azon a bizonyos d�lut�non Lord �s Lady Greystoke elb�cs�zott

fi�t�l. M�g l�tt�k, amint az rendben elhelyezkedik az egyik els�
oszt�ly� f�lk�ben azon a vonaton, amelynek egy �ra m�lva meg kellett
�rkeznie az iskol�hoz. �m �, alighogy mag�ra hagyt�k, t�st�nt felkapta
csomagjait, kisz�llt a vonatb�l, �s a p�lyaudvar el�tti taxi�llom�sra
sietett. Az egyik sof�rnek bemondta Paulvics c�m�t. S�t�t volt mire
oda�rt. A fick� m�r v�rta. Idegesen j�rk�lt a szob�j�ban. A majom egy
er�s k�t�llel az �gyhoz volt kik�tve. Ez volt az els� alkalom, hogy
Jack megk�t�zve l�tta Akutot. K�rd�n n�zett Paulvicsra. A f�rfi
zavartan motyogva magyar�zkodott: �gy �rzi, az �llat sejti, hogy el
akarj�k k�ldeni, �s att�l f�l, hogy meg tal�lna sz�kni.

Paulvics egy m�sik k�telet tartott a kez�ben. Ennek egyik v�g�re

hurkot k�t�tt, �s most egyfolyt�ban azzal j�tszadozott. Fel-al�
s�t�lgatott a szob�ban. Mik�zben halkan maga el� besz�lt, himl�helyes
arca ijeszt� grimaszokba torzult.

A fi� m�g sohasem l�tta ilyennek - k�nyelmetlen�l �rezte mag�t.

V�g�l Paulvics meg�llt a szoba t�ls� v�g�ben, j� messzire a majomt�l.

- J�jj�n ide! - mondta a fiatalembernek. - Megmutatom, hogyan

kell kord�ban tartani a majmot, amennyiben az utaz�s sor�n az
engedetlens�g jeleit mutatn�.

A fiatalember elnevette mag�t.

- Arra nem lesz sz�ks�g - felelte. - Akut azt fogja tenni, amit
mondok neki.

Az �regember d�h�sen toppantott a l�b�val.

- J�jj�n ide, ha mondom! - ism�telte meg a felsz�l�t�st. - Ha nem

fogad sz�t, nem k�s�rheti el a majmot Doverbe, nem v�llalom a
kock�zat�t annak, hogy esetleg megsz�kik.

A fiatalember m�g mindig mosolyogva kereszt�lment a szob�n, �s

meg�llt a fick� el�tt.

- Forduljon meg, h�ttal fel�m - utas�totta az ut�bbi -, hogy

megmutathassam, mik�nt kell gyorsan megk�t�zni.
 A fi� sz�t fogadott, �s amikor Paulvics azt mondta neki, hogy
tegye h�tra a kez�t, azt is megtette. Az �regember egy pillanat alatt
r�h�zta a cs�sz�hurkot a fiatalember egyik csukl�j�ra, a m�sikra
n�h�nyszor r�tekerte, �s megk�t�tte a k�telet.

Mihelyt a fi� v�dtelenn� v�lt, a f�rfi magatart�sa egy

szempillant�s alatt megv�ltozott. D�h�dt szitkoz�d�s k�zepette maga
fel� ford�totta fogly�t, g�ncsot vetett neki, �s durv�n f�ldre
tasz�totta, majd amikor elesett, r�t�rdelt a mell�re. Az �gyhoz
k�t�z�tt majom morgott �s k�tel�keit r�ngatta. A fi� nem kiab�lt,
atyj�t�l �r�k�lt jellemvon�sa volt ez, akit �ri�smajom-nevel�anyja,
Kala hal�l�t k�vet� hossz�-hossz� dzsungel�vek megtan�tottak arra,
hogy aki a f�ldre ker�lt, annak senki sem siet a seg�ts�g�re.

Paulvics a fiatalember tork�t kereste ujjaival. Ijeszt�en

vigyorogva n�zett szembe �ldozat�val.

- Az apja t�nkretett engem - motyogta. - Most megfizetek neki.

Azt fogja hinni, hogy a majom tette. Azt fogom mondani, hogy a majom
volt az. Hogy egy p�r percre egyed�l hagytam, maga k�zben
belopakodott, �s a majom meg�lte. Az �gyra fogom dobni a test�t miut�n
kiszor�tottam mag�b�l a lelket. Akkor majd idehozom az apj�t, az azt
fogja l�tmi, hogy a majom ott �l maga f�l� hajolva - azzal a f�rfi
k�r�rvend� nevet�sben t�rt ki.

M�g�tt�k az �rj�ng� fenevad m�rg�sa reszkettette meg a kis szoba

falait. A fi� els�padt, de a f�lelemnek vagy a p�niknak semmilyen m�s
jele nem l�tszott az arc�n. Tarzan fi�hoz m�lt�an viselkedett. A F�rfi
ujjai egyre szorosabban fon�dtak a tork�ra. A fi� zih�lva, k�szk�dve
l�legzett. A majom- nekifesz�lt az er�s k�tel�knek, amely fogva
tartotta. Megfordulva r�tekerte a kez�re a k�telet, ahogyan egy ember
csin�lta volna, �s eg�sz test�vel beled�lve, h�zni kezdte. A roppant
izmok megfesz�ltek a sz�rrel bor�tott test�n. Recseg�s-ropog�s
hallatszott, mint amikor fa t�rik - a k�t�l ellen�llt, de az �gy
l�bdeszk�j�nak egy darabja lev�lt.

A zajra Paulvics feln�zett. Ocsm�ny arca els�padt a r�m�lett�l -

a majom szabad volt. Az ijeszt� l�ny egyetlen ugr�ssal r�vetette
mag�t. A f�rfi felvis�tott. A vad�llat ler�ngatta a Fi� test�r�l.
Hatalmas karmait belem�lyesztette a gazfick� h�s�ba. Kit�tott sz�j�val
a tork�t kereste - a f�rfi k�zd�tt, de hi�ba -, �s amikor s�rga
t�p�fogai �sszez�rultak, Alexis Paulvics lelke a gonosz szellemek
birodalm�ba t�vozott, ahol m�r r�g�ta v�rtak r�.

A fi� Akut seg�ts�g�vel felt�p�szkodott a f�ldr�l. Utas�t�sait

k�vetve a majom j� k�t �r�n kereszt�l b�bel�d�tt a csom�kkal, amelyek
bar�tja csukl�j�t fogva tartott�k. V�g�l siker�lt kibogoznia �ket, �s
a fi� szabad lett. Elv�gta a k�telet, amely m�g mindig a majom test�n
l�gott. Majd kinyitotta egyik csomagj�t, �s n�h�ny ruhadarabot vett
el� bel�le. J�l felk�sz�lt terve v�grehajt�s�ra. Nem sokat
tan�cskozott a fenevaddal, az mindent �gy tett, ahogyan mondta neki.
Egy�tt surrantak ki a h�zb�l, de ha valaki v�letlen�l megl�tta volna
�ket, meg nem mondta volna, hogy egyik�k - majom.

4. Menek�l�s a dzsungelbe
 Arra a h�rre, hogy a mag�nyosan �l�
meg�lte idom�tott �ri�smajma, az
vissza-visszat�rtek. Lord- Greystoke is
int�zkedett, hogy a nev�t ne eml�ts�k
m�sr�szt alaposan t�j�koz�dott afel�l,
nyomoz�s az emberszab�s� majom ut�n...
�reg oroszt, Mihail Szabrovot
�js�gok n�h�ny napig m�g
olvasott a dologr�l. Azonnal
meg az �ggyel kapcsolatban,
hogy hol tart a rend�rs�gi

A k�zv�lem�ny - helyesen - �gy tudta, hogy az �gyben els�sorban a

gyilkos rejt�lyes elt�n�se keltette fel a lord �rdekl�d�s�t.
Helyesebben ez igaz volt mindaddig, am�g j� p�r nappal a trag�di�t
k�vet�en meg nem tudta, hogy �tnak ind�tott Jack fia nem jelentkezett
a nyilv�nos iskol�ban, pedig a szem�k l�tt�ra rendben elhelyezkedett
azon a vonaton, amelynek oda kellett volna vinnie. Az apa azonban m�g
ekkor sem l�tott �sszef�gg�st fi�nak elt�n�se �s a majom holl�t�t
k�r�lleng� rejt�ly k�z�tt. �s csak miut�n egy h�nappal k�s�bb a
k�r�ltekint� nyomoz�s felt�rta azt a t�nyt, miszerint a fi� lesz�llt a
vonatr�l, m�g miel�tt az kig�rd�lt a londoni p�lyaudvarr�l, valamint
miut�n megtal�lt�k azt a taxisof�rt, aki Jacket az orosz c�m�re vitte,
eszm�lt r� Tarzan, a dzsungel fia, hogy Akutnak valamilyen form�ban
k�ze van a fi� elt�n�s�hez.

Azt k�vet�en, hogy a taxisof�r kitette utas�t a j�rd�ra a h�z

el�tt, amelyben a n�hai Paulvics sz�ll�sa volt, nem tal�ltak semmilyen
nyomot. Ett�l a pillanatt�l fogva egyetlen szemtan� sem l�tta sem a
fi�t, sem a majmot - legal�bbis olyan nem, aki �letben lett volna.

A h�z tulajdonosa k�p alapj�n felismerte a fiatalembert, �s

elmondta, hogy az gyakori l�togat�ja volt az �regembernek. Ezenk�v�l
semmi m�st nem tudott. �s ezzel azt�n a nyomoz�k itt, London
nyomornegyed�ben, ennek a mocskos �reg h�znak az ajtaj�ban zs�kutc�ba
jutottak - v�gleg elfogyott a tudom�nyuk.

Az Alexis Paulvics hal�l�t k�vet� napon egy ifj� sz�llt fel

rokkant nagymam�ja k�s�ret�ben Doverben egy g�zhaj�ra. Az id�s h�lgy
arc�t s�r� f�tyol fedte. A kort�l meg a betegs�gt�l legyeng�lt h�lgyet
kocsiban kellett feltolni a fed�lzetre.

A fi� maga g�rd�tette fel a kocsit, senki m�snak �t nem engedte,

majd saj�t kez�leg seg�tette ki nagyanyj�t a tol�kocsib�l, miut�n
meg�rkeztek luxuskabinjukba. Ez volt az utols� alkalom, hogy a haj�n
l�v� t�rsas�g tagjai l�thatt�k az id�s h�lgyet, eg�szen addig, m�g a
p�r le nem sz�llt. A fi� m�g azt is kik�t�tte, hogy a kabinba
beosztott haj�pinc�r munk�j�t is maga v�gezhesse el, mert - mint
mondotta - nagyanyja igen rossz ideg�llapotban van, ez�rt idegenek
jelenl�te rendk�v�l k�ros hat�ssal lenne r�.

A kabinon k�v�l a fiatalember �gy viselkedett, ahogyan b�rmely

m�s eg�szs�ges, norm�lis angol fi� viselkedett volna - �s senki nem
volt a haj�n, aki tudta, mit csin�l a kabinban.

Sz�ba elegyedett �tit�rsaival, a haj�stisztek kit�ntetett

kedvence lett, �s sz�mtalan bar�tot szerzett mag�nak az egyszer�
matr�zok k�z�l. Nagyvonal� volt, mentes minden mesterk�lts�gt�l, m�gis
- m�lt�s�got �s er�t sug�rz� egy�nis�g�nek k�sz�nhet�en - saj�tos
l�gk�r vette k�r�l, ami b�mulatot �s szeretetet v�ltott ki ir�nta sok
�j bar�tj�b�l.

Az utasok k�z�tt volt egy Condon nev� amerikai. Veszedelmes csal�

�s sz�lh�mos h�r�ben �llt �kelme, akit az Egyes�lt �llamok f�ltucatnyi
nagyobb v�ros�ban k�r�ztek. A fick� nem sok figyelmet szentelt a
fi�nak, m�g egy alkalommal v�letlen�l �szre nem vette, hogy egy k�teg
bankjegyet vesz el�. Ett�l kezdve Condon �polni kezdte az ifj� brittel
val� ismerets�g�t. K�nny�szerrel megtudta, hogy a fi� rokkant
nagyanyj�val kettesben utazik, hogy �tic�ljuk egy kis kik�t� Afrika
nyugati partj�n, kev�ssel az Egyenl�t� alatt, hogy Billings a nev�k,
�s hogy nincsenek bar�taik a kis telep�l�sen, ahov� tartanak. Condon
�gy tal�lta: a fi� tart�zkod�an nyilatkozott arr�l, hogy mi a c�ljuk a
helys�g felkeres�s�vel, ez�rt nem feszegette tov�bb a dolgot - mindent
megtudott, amit akart, annak rendje �s m�dja szerint.

Condon sz�mos alkalommal megpr�b�lta bevonni a fiatalembert

egy-egy k�rtyapartiba, �m kiszemelt �ldozat�t nem �rdekelte a dolog. A
t�bbi f�rfi utas s�t�t tekintet�nek l�tt�n az amerikai �gy d�nt�tt:
m�s m�dot keres a fi� bankjegyk�teg�nek megszerz�s�re.

V�g�l el�rkezett a nap, amikor a g�z�s horgonyt vetett egy erd�s

hegyfok sz�lt�l v�dett oldal�n, ahol k�ttucatnyi vagy t�bb, egym�s
hegy�n-h�t�n �p�lt b�dogvisk� cs�f�totta el a term�szet b�jos
arculat�t, fennen hirdetve, hogy a civiliz�ci� itt megvetette a l�b�t.
Kijebb sz�tsz�rtan helyezkedtek el a bennsz�l�ttek - a maguk barb�r
kezdetlegess�g�ben fest�i - zs�pfedeles kunyh�i, amelyek harmonikusan
illeszkedtek bele a h�tt�rben kirajzol�d� tr�pusi dzsungelbe, �s csak
m�g szembe�tl�bb� tett�k a feh�r telepesek �p�tkez�si m�dj�nak ijeszt�
cs�fs�g�t.

A korl�tra t�maszkod� fi� az emberk�z teremtette v�roson messze

t�lra, az Isten teremtette dzsungel m�ly�be b�mult. A j�v�
el��rzet�t�l enyh�n megborzongott, majd azon kapta mag�t, hogy
�desanyja szeret� szem�be n�z, azt�n apja mark�ns arc�ba, amely a
f�rfias er� mellett legal�bb annyi szeretetet sug�roz, mint amennyit
�desanyja tekintete el�rul. �rezte, hogy elhat�roz�sa kezd meginogni.
Nem messze t�le az egyik haj�stiszt utas�t�sokat kiab�lt a
bennsz�l�ttek kirajz� cs�nakjai fel�, amelyek az�rt �rkeztek, hogy a
partra sz�ll�ts�k a g�z�s rakom�ny�b�l az erre a par�nyi kis �llom�sra
sz�nt k�ldem�nyeket.

- Mikor �rinti ezt a helyet az Angli�ba tart� legk�zelebbi g�z�s?

- k�rdezte a fi�.

- Az "Emanuel"-nek most m�r minden percben be kell futnia -

felelte a tiszt. - �gy sz�m�tam, hogy itt tan�ljuk - azzal a f�rfi
tov�bb harsogta utas�t�sait a szorosan a g�z�s mell� evez� fekete b�r�
csapatnak. Meglehet�sen neh�z feladatnak bizonyult, hogy a fi�
nagyanyj�t leeressz�k a haj�r�l az egyik odalent v�rakoz� kenuba. A
fiatalember egy pillanatra sem t�g�tott mell�le, s amikor a h�lgyet
v�g�l biztons�gba helyezt�k annak a cs�naknak az alj�ban, amelynek a
partra kellett �ket vinnie, az unoka macska�gyess�ggel ugrott
nagyanyja ut�n. Figyelm�t teljesen lek�t�tte a h�lgy k�m�letes
elhelyez�se. �szre sem vette, hogy egy kis csomagocska egyre kijjebb
�s kijjebb cs�szik a zseb�b�l, mik�zben az id�s h�lgyet a g�zhaj�
oldal�n lengedez� k�t�lheveder ir�ny�t�s�ban seg�dkezik. Akkor sem
figyelt fel erre, amikor a csomag v�gk�pp kifordult a zseb�b�l, �s
beleesett a tengerbe.

Alighogy a cs�nak a fi�val �s az id�s h�lgygyel elindult a part

fel�, Condon intett egy kenunak a haj� t�ls� oldal�n, �s a cs�nakossal
val� alkudoz�s ut�n v�g�l csomagj�val egy�tt leereszkedett a haj�r�l.
A partra �rve m�g a k�rny�k�t is elker�lte annak a k�temeletes, cs�f
�p�tm�nynek, amelyen a "Hotel" felirat k�n�lgatta a gyan�tlan
utaz�knak k�nyelmetlenebbn�l k�nyelmetlenebb szolg�ltat�sait. Teljesen
bes�t�tedett m�r, mire m�gis bemer�szkedett, �s sz�ll�st foglalt
mag�nak.

A m�sodik emelet egyik h�ts� szob�j�ban a fiatalember azt

magyar�zgatta - n�mik�ppen �ggyel-bajjal - a nagyanyj�nak, hogy �gy
hat�rozott, a legels� g�zhaj�val visszat�r Angli�ba. Megpr�b�lta
meg�rtetni az id�s h�lggyel, hogy ha �hajtja, Afrik�ban maradhat, az �
lelkiismerete viszont azt parancsolja, hogy menjen vissza apj�hoz �s
�desanyj�hoz, akiknek bizony�ra m�r �gy is kimondhatatlan szenved�st
okoz t�voll�t�vel. Mindebb�l kivil�glik, hogy sz�leit aligha avatta be
az �ltala meg az id�s h�lgy �ltal kigondolt tervbe, amelynek c�lja egy
kis kalandoz�s volt Afrika vadonjaiban.

Miut�n �gy d�l�re jutott mag�val, a fiatal ember fell�legzett:

v�gre megszabadult a k�nz� �rz�st�l, amely annyi �lmatlan �jszak�t
okozott neki. Amikor most nyugov�ra t�rve lehunyta a szem�t, az
otthoniakkal val� �r�mteli viszontl�t�sr�l �lmodott. Ezalatt a
kegyetlen �s engesztelhetetlen Sors - az amerikai sz�lh�mos Condon
szem�ly�ben - �vatosan lopakodott fel�je annak a koszos �p�letnek a
folyos�j�n, amelyben aludt.

A f�rfi vigy�zva k�zeledett a fiatalember szob�j�nak ajtaj�hoz.

Ott meglapulva hallgat�zott, m�g az odabent l�v�k szab�lyos
l�legz�s�b�l meg nem bizonyosodott arr�l, hogy mindketten alszanak.
Nesztelen�l egy v�kony tolvajkulcsot cs�sztatott be az ajt�z�rba.
F�rge ujjaival, amelyeknek sok�ves gyakorlatuk volt m�r a m�sok
tulajdon�t �rz� z�rakkal �s reteszekkel val� zajtalan �gyesked�sben,
Condon egyszerre ford�totta el a kulcsot �s a g�mbkilincset. Az ajt�
enyhe nyom�sra, sarokp�ntjain a szoba belseje fel� elfordulva, lassan
kiny�lt.

A f�rfi bel�pett, �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. A holdat

�ppen s�t�t fellegek takart�k. A lakoszt�ly belseje hom�lyba borult.
Condon tapogat�zva az �gy fel� indult. A szoba t�ls� sar k�ban valami
megmozdult, de olyan csendben �s �vatosan, hogy m�g a nesztelens�gben
nagy gyakorlatra szert tett bet�r�n is t�ltett.

Condon nem hallott semmit. Figyelm�t az �gyra �sszpontos�totta,

amelyben - �gy hitte - a fiatal fi�t �s magatehetetlen, rokkant
nagyanyj�t fogja tal�lni.

Az amerikainak csak a bankjegyk�teg kellett. �gy gondolta, az

lenne a legjobb, ha meg tudn� szerezni an�lk�l, hogy �szrevenn�k, de
felk�sz�lt arra az esetre is, ha ellen�ll�sba �tk�zne. A fiatalember
ruh�i az �gy melletti sz�ken hevertek. Az amerikai sebesen
v�gigfuttatta rajtuk ujjait - de egyik zsebben sem tal�lta meg a nagy
csom� ropog�s, �j bankjegyet. Aha - gondolta Condon -, bizony�ra az
�gyban van, a p�rn�k alatt. K�zelebb l�pett az alv�hoz. Keze m�r f�lig
a p�rna alatt volt, amikor a s�r� felh�, amely eltakarta a Holdat,
tova�szott az �gen, �s a szob�t vil�goss�g �rasztotta el. Ugyanabban a
pillanatban a fi� kinyitotta a szem�t, �s egyenesen belen�zett Condon
arc�ba. A f�rfi hirtelen r�d�bbent, hogy a fi� egyed�l van az �gyban.
Egyszeriben megragadta �ldozata tork�t. Amikor a fiatalember
f�lemelkedett, hogy szembesz�lljon vele, Condon halk morg�st hallott a
h�ta m�g�tt, majd �rezte, hogy a fi� megragadja a csukl�j�t.
Meg�llap�totta, hogy azokat a karcs�, v�kony feh�r ujjakat bizony
ac�los izmok mozgatj�k.
 �rezte, hogy m�sf�le - durva, sz�r�s - kezek meg a tork�t
markolj�k meg h�tulr�l, a v�lla f�l�tt �tny�lva. R�m�lt pillant�st
vetett maga m�g�. A l�tv�nyt�l, amely a szeme el� t�rult, a haja sz�la
is az �gnek �llt, mert aki h�tulr�l megragadta, nem volt m�s, mint egy
hatalmas, emberform�j� majom. Az emberszab�s� fenevad vicsorg�
t�p�fogai a tork�hoz k�zel�tettek. A fiatalember fogva tartotta a
csukl�j�t. Egyik�k ajk�t sem hagyta el semmilyen hang.

�s a nagymama?

Condon egyetlen, mindent felm�r� tekintettel v�gigpillantott a

szob�n. Szeme kig�vadt a r�m�lett�l, amikor a pillant�s nyom�n
r��bredt, hogy mi a val�s�g. Micsoda rejt�lyes, rettenetes l�nyek
hatalm�ba ker�lt? �rj�ngve k�szk�d�tt, hogy ler�zza valahogyan mag�r�l
a fiatalembert, �s a m�g�tte l�v� ijeszt� vad�llat ellen fordulhasson.
Siker�lt kiszabad�tania az egyik kez�t, amellyel borzaszt� �t�st m�rt
a fiatalember arc�ra. Ez a tette viszont mintha egyszeriben ezer
�rd�g�t szabad�tott volna el a nyak�ba kapaszkod� sz�r�s fenevadban.
Condon halk �s b�sz�lt horkant�st hallott - ez volt az utols� hang,
amely �let�ben eljutott az amerikai f�l�be. Nagyot r�ntottak rajta,
hogy hanyatt a f�ldre zuhant, egy s�lyos test vetette r� mag�t, er�s
fogak harapt�k �t nyaki �t�er�t. Hirtelen �rv�nyl� s�t�ts�g ny�lt meg
alatta, amelynek m�ly�n az �r�kk�val�s�g birodalma van. A k�vetkez�
pillanatban a majom, otthagyva a mozdulatlan testet, felemelkedett, de
ezt Condon m�r nem tudta - v�gk�pp kilehelte a lelk�t.

A fiatalember r�m�lten ugrott fel az �gyr�l, �s hajolt a f�rfi

holtteste f�l�. Tudta, hogy Akut az � v�delm�ben �lt, mint ahogyan
Mihail Szabrovot is ez�rt �lte meg - de itt, a barb�r Afrik�ban, t�vol
az otthon�t�l �s az �v�it�l vajon milyen sors v�r r� �s h�s�ges
majm�ra? A fiatalember tudta, hogy gyilkoss�g�rt hal�lb�ntet�s j�r.
Annak is tudat�ban volt, hogy a tettest�rsra ugyan�gy hal�lb�ntet�st
szabhatnak ki, mint az elk�vet�re. Ki emelne itt sz�t az �rdek�kben?
Mindenki ellen�k lenne.

Egy f�lig-meddig civiliz�lt, vagy ann�l kicsivel fejlettebb

telep�l�sen voltak. Igen val�sz�n�nek l�tszott, hogy m�snap reggel
Akutot is, �t is elhurcolj�k, �s mindkett�j�ket felakasztj�k az els�
f�ra. A fi� olvasta valahol, hogy ilyesmi el�fordul Amerik�ban, Afrika
pedig m�g f�lelmetesebb �s vadabb hely, mint �desanyja sz�l�helye, a
vadnyugat. Igen, mindkett�j�ket fel fogj�k akasztani m�snap reggel!

H�t nincs menekv�s? N�h�ny pillanatig csendben gondolkodott, majd

megk�nnyebb�lt ki�lt�s k�s�ret�ben �sszecsapta a kez�t, �s a sz�kre
tett ruh�ihoz indult. P�nzzel mindent el lehet int�zni! A p�nz
seg�ts�g�vel � is, Akut is megmenek�lhet! A k�teg bank�t keresve
beleny�lt abba a zseb�be, amelyikben a p�nzt tartotta. Nem volt ott!
El�bb lassan, v�g�l m�r �rj�ngve kutatta v�gig ruh�j�nak �sszes t�bbi
zseb�t. Azt�n n�gyk�zl�bra ereszkedett, �s k�r�ln�zett a padl�n.
L�mp�t gy�jtva elh�zta a hely�r�l az �gyat, �s minden teny�rnyi helyet
v�gigtapogatva, az eg�sz padl�t �tkutatta. Condon holttest�hez �rve
elbizonytalanodott, v�g�l er�t vett mag�n annyira, hogy meg merje
�rinteni. Has�ra ford�totta a hull�t, h�tha alatta van a p�nz. Ott sem
volt. Condon az�rt hatolt be a szob�ba, hogy kirabolja - ezt sejtette
-. de nem hitte, hogy a f�rfinak volt ideje mag�hoz venni a p�nzt:
viszont mivel sehol m�sutt nem volt, �gy gondolta, hogy m�giscsak a
halottn�l kell lennie. Jack �tkutatta az amerikai ruh�it - mindhi�ba.
�jra meg �jra v�gigj�rta a szob�t, hogy minden egyes alkalommal a
holttestn�l �llapodj�k meg, de a p�nzt sehol sem tal�lta.

A k�ts�gbees�s miatt m�r majd esz�t vesztette. Mit�v� legyen?

Reggel bizonyosan felfedezik �s meg�lik �ket. B�rmennyire nagyra n�tt
�s ereje volt is - apja fia l�v�n -, az�rt v�gs� soron m�gis csak
kisfi� volt m�g - megr�m�lt, otthon�ba v�gy� fi�cska -, aki
gyerekfejjel szerttett kev�ske �lettapasztalat�ra t�maszkodva persze,
hogy sz�vesen okoskodott. Csak egy valamire tudott gondolni: arra a
s�lyos t�nyre, hogy meg�lt�k egyik embert�rsukat, �s idegen emberek
k�z�tt vannak, akik alig v�rj�k, hogy a sors v�gre megfelel� �ldozatot
vessen a karmaik k�z�. Az olcs� ponyvareg�nyek alapj�n eddig terjedt a
tudom�nya.

P�nzre van h�t sz�ks�g�k!

�jra a holttest fel� indult. Ez�ttal elt�k�lten. A majom a

sarokban kuporgott, �s figyelte fiatal pajt�s�t. Az ifj� egyenk�nt
kezdte leh�zni a ruh�t az amerikair�l, �s apr�l�kosan �tkutatott
minden egyes darabot. M�g a cip�it is prec�z alaposs�ggal vizsg�lta
meg. Amikor Condon �lt�z�k�nek utols� darabj�t is k�zbe vette �s
t�zetesen v�gign�zte, t�gra nyitott szemmel roskadt le az �gyra, de
l�tni nem l�tott semmit a jelenben. Csakis egy gy�szos j�v�beni k�p
lebegett a szeme el�tt: k�t alak, amint n�m�n himb�l�zik egy
tereb�lyes fa �g�n.

Maga sem tudta, mennyi ideig �ld�g�lt �gy - v�g�l az alattuk l�v�
emeletr�l felhallatsz� zajra riadt fel. Gyorsan talpra ugrott, elf�jta
a l�mp�t, majd az ajt�hoz ment, �s halkan r�ford�totta a kulcsot.
Azt�n - imm�r tettre k�szen - a majom fel� fordult.

El�z� este m�g el volt sz�nva arra, hogy az els� adand�

alkalommal hazaindul, �s bocs�natot k�r sz�leit�l az �r�lt kaland�rt.
Most m�r tudta, hogy sohasem t�rhet vissza hozz�juk. Egy embert�rs�nak
a v�re tapadt a kez�hez - amilyen nyakatekerten gondolkodott, m�r
r�ges-r�g nem a majomnak tulajdon�totta Condon meggyilkol�s�t.
Hiszt�rikus- r�m�let�ben saj�t nyak�ba varrta � b�ntettet. P�nzzel
megvesztegethette volna az igazs�gszolg�ltat�st, de �gy, egy �rva
garas n�lk�l! Hogyan rem�nykedhetne itt egy idegen, akinek nincs
p�nze?

De h�t hov� lett a p�nz? Megpr�b�lt visszaeml�kezni arra, mikor

volt a kez�ben utolj�ra. Sikertelen�l. Ezzel k�l�nben sem ment nagyon
sokra, mivel sejtelme sem volt arr�l, hogy� a kis csomag kics�szott a
zseb�b�l �s a tengerbe pottyant, amikor a haj� oldal�n lem�szott az
odalent v�rakoz� kenuba, amely partra vitte. Odafordult Akuthoz.

- Gyere! - mondta neki az �ri�smajmok nyelv�n. Feledve, hogy

mind�ssze egy v�kony pizsama van rajta �s a nyitott ablak fel�
ir�ny�totta l�pteit. Kidugta a fej�t. �s figyelmesen hallgat�zott. Az
ablakt�l p�r l�bnyira mag�nyos fa �llt. A fiatalember f�rg�n �tlend�lt
a fa t�rzs�re, egy pillanatig, mint a macska kapaszkodott meg rajta,
majd csendesen lem�szott a f�ldre. A majom szorosan a nyom�ban haladt.
K�tsz�z yarddal od�b a dzsungel egyhely�tt beny�lt eg�szen a
sz�tsz�rtan �p�lt h�zak k�z�. A fiatalember arrafel� vette az ir�nyt.
Senki nem l�tta meg �ket. Egy perc m�lva elnyelte �ket a dzsungel
m�lye. Jack Clayton, a leend� Lord Greystoke elt�nt az emberek szeme
el�l, an�lk�l, hogy b�rki tudta volna, hov�.

M�snap j�csk�n d�lel�tt volt m�r, amikor egyik bennsz�l�tt

h�ziszolga kopogtatott annak a szob�nak az ajtaj�n, amelyet Mrs.
Billingnek �s unok�j�nak adtak ki. Minthogy v�lasz nem kapott, be
akarta dugni a saj�t szobakulcs�t a z�rba, csakhogy, mint
meg�llap�totta, abban m�r volt egy, m�gpedig bel�lr�l. Jelentette a
dolgot Herr Skopfnak, a tulajdonosnak, aki r�gvest elindult a m�sodik
emelet fel�, �s meg�rkezve er�teljesen d�r�mb�lt az ajt�n. V�laszt nem
kapott, ez�rt lehajolt, hogy a kulcslukon kereszt�l kukucsk�ljon be a
szob�ba. Pocakos ember l�v�n, a mozdulatt�l elvesztette egyens�ly�t,
ami�rt is k�nytelen volt letenni a tenyer�t a f�ldre, hogy talpon
maradhasson. Ezen k�zben puha, s�r�, nedves valamit �rzett az ujjai
alatt. A folyos� dereng� f�ny�ben szeme el� emelte nyito tt tenyer�t
�s r�meredt. Majd kiss� megborzongott, mert m�g a f�lhom�lyban is
l�tta, hogy s�t�tv�r�s folt �ktelenkedik a kez�n. Talpra ugrott, �s
nekivetette a v�ll�t az ajt�nak. Herr Skopf testes f�rfi - legal�bbis
akkoriban az volt. A gyeng�cske ajt� megadta mag�t a s�lyos testnek,
�s Herr Skopf bejutott a szob�ba.

�lete legnagyobb rejt�ly�vel tal�lta mag�t szemben. L�b�n�l, a

f�ld�n, egy idegen f�rfi holtteste hevert. Nyakcsigoly�ja elt�r�tt, az
�t�er�t pedig mintha valamilyen vad�llat marcangolta volna sz�t a
fogaival. Teljesen meztelen volt, ruh�i szanasz�t sz�rva hever tek a
tetem k�r�l. Az id�s h�lgy �s unok�ja nem volt sehol. Az ablak t�r
va-nyitva. Nyilv�nval� volt, hogy az ablakon kereszt�l t�voztak, mert
az ajt�t bel�lr�l z�rt�k be.

De hogyan tudta a fi� rokkant nagyanyj�t a m�sodik emeleti

ablakb�l levinni a f�ldre?

K�ptelens�gnek t�nt a dolog. Herr Skopf �jra �tkutatta a kis

szob�t. �szrevette, hogy az �gyat eg�szen elh�zt�k a fal mell�l - de
mi�rt? Ism�t al�n�zett, imm�ron harmadik vagy negyedik alkalommal. A
k�t vend�g elment, �s m�gis, j�zan esze azt s�gta, hogy az id�s h�lgy
nem t�vozhatott, csak akkor, ha n�h�ny markos ember levitte, ahogyan
el�z� nap fel is hozt�k.

A tov�bbi kutat�s eredm�nye csak fokozta a rejt�lyt. A k�t vend�g

ruh�ja hi�nytalanul ott volt a szob�ban - vagyis ha elmentek, vagy
meztelen�l kellett �tra kelni�k, vagy h�l�ruh�ban. Herr Skopf megr�zta
a fej�t, azt�n megvakargatta. Tan�cstalan volt. Ha hallott volna
Sherlock Holmesr�l, bizony�ra halad�ktalanul a nevezetes detekt�v
seg�ts�g�t k�rte volna, mert ami -itt t�rt�nt, az val�s�gos rejt�ly
volt.

Egy id�s h�lgy - r�ad�sul rokkant, akit a haj�r�l �gy kellett

felvinni hotelszob�j�ba - �s egy j�k�p� fiatalember, az unok�ja, egy
nappal kor�bban bek�lt�z�tt a sz�lloda m�sodik emelet�n l�v� egyik
szob�ba. Felk�rett�k �s szob�jukban k�lt�tt�k el vacsor�jukat - �s ez
volt az utols� alkalom, hogy m�g l�tt�k �ket. M�snap reggel kilenckor
ugyanebben a szob�ban egyed�l egy idegen f�rfi holtteste volt
fellelhet�. Ez alatt az id� alatt egyetlen haj� sem futott ki a
kik�t�b�l - t�bb sz�z m�rf�ld k�rzetben vas�tnak h�r�t sem hallott�k
-, �s nem volt m�sik, olyan feh�rek lakta telep�l�s a k�rny�ken,
amelyet a k�t vend�g m�sk�pp, mint t�bbnapi f�rads�gos menetel�ssel,
�s egy j�l felszerelt �tikarav�n v�delme alatt el�rhetett volna.
Nyilv�n k�dd� v�ltak, mert a bennsz�l�tt, akit elk�ld�tt, hogy
vizsg�lja meg a talajt a nyitott ablak alatt, azzal a h�rrel t�rt
vissza, hogy ott semmif�le l�bnyom nem l�tszik. Mif�le l�nyek azok,
akik �gy k�pesek leereszkedni a f�re, hogy nem hagynak nyomot maguk
ut�n? Herr Skopf megborzongott. Igen, �llap�totta meg, ez egyszer�en
rejt�ly, van valami h�tborzongat� az eg�sz hist�ri�ban. Nem sz�vesen
gondolt a dologra, �s m�r el�re rettegett a k�vetkez� �jszak�t�l.

Bizony, ez az eg�sz rejt�ly volt Herr Skopf sz�m�ra - �s minden

bizonnyal az is maradt.

5. Meriem

Armand Jacot, az idegenl�gi� kapit�nya f�ldre ter�tett

nyeregtakar�n �ld�g�lt egy tuya p�lmafa t�v�ben. Sz�les v�ll�t �s
t�skefizur�s fej�t k�nnyed�n, k�nyelmesen nekit�masztotta a p�lmafa
durva t�rzs�nek. Kiny�jt�ztatta maga el�tt hossz� l�bait, amelyek
lel�gtak a r�vid pokr�cr�l, sarkanty�i belem�lyedtek a kis sivatagi
o�zis homokos talaj�ba. A kapit�ny a sivatagi fut�homokon val� eg�sz
napi f�raszt� lovagl�s ut�n v�gre k�nyelembe helyezte mag�t.

Lusta mozdulatokkal nagyokat sz�vott cigarett�j�n, mik�zben

tisztiszolg�j�t figyelte, aki a vacsor�t k�sz�tette el sz�m�ra. Armand
Jacot kapit�ny igen el�gedett volt �nmag�val �s a vil�ggal. Jobbra
t�le, kiss� t�volabb katon�i zajongtak - csupa napbarn�tott, kipr�b�lt
harcos. Kis id�re megszabadulva a fegyelem nyomaszt� ny�g�t�l,
kiny�jt�ztatt�k f�radt tagjaikat; nevetg�ltek, tr�f�lkoztak �s
cigarett�ztak, mik�zben maguk is ev�shez k�sz�l�dtek a tizenk�t �r�s
koplal�s ut�n. K�zel�kben �t feh�r ruh�s arab kuporgott a f�ld�n
n�m�n, sz�tlanul, j�l megk�t�zve �s er�s �rizet alatt.

Az arabok l�tv�nya volt az, ami Jacot kapit�nyt el�gedetts�ggel,

a sikeresen teljes�tett szolg�lat �r�m�vel t�lt�tte el. Egy
v�gtelennek t�n� forr� h�napon kereszt�l kutatta �t katon�ival a
kietlen sivatag elhagyatott pusztas�gait egy martal�c band�t keresve,
amelynek hossz� b�nlajstrom�n sz�mtalan teve-, l�- �s kecsketolvajl�s,
valamint annyi gyilkoss�g szerepelt, amennyivel az eg�sz d�szes
t�rsas�g t�bbsz�r�sen r�szolg�lt a nyaktil�ra.

Egy h�ttel kor�bban bukkant r�juk. Az ezt k�vet� harc sor�n k�t
saj�t ember�t vesztette el, de a martal�cokkal szembeni megtorl�s
szigor� volt, majdnem mind odavesztek. Tal�n �gy f�l tucatnyinak
siker�lt kereket oldania - a t�bbi viszont, az �t fogoly kiv�tel�vel,
a l�gi�sok goly�i �ltal nyerte el m�lt� b�ntet�s�t. ami a
legfontosabb, a bandavez�r, Ahmed ben Houdin ott volt a foglyok
k�z�tt.

Jacot kapit�ny gondolatai a foglyokr�l �ttev�dtek a sivatag

homokj�ban m�g r�juk v�r� sokm�rf�ldes �tra, amelynek v�g�n, a
hely�rs�gben, m�snap v�gre viszontl�thatja feles�g�t �s kisl�ny�t,
akik m�r t�relmetlen�l v�rj�k visszat�rt�t. Maga el� id�zve
szeretteinek von�sait, mint mindig, most is elhom�lyosult a tekintete.
Felr�mlett el�tte, mik�nt rajzol�dik ki az �desanyja sz�ps�ge a kis
Jeanne arc�nak gyermeki von�sain, �s tudta, hogy a k�t szeretett arc
egyszerre mosolyog majd, amikor m�snap d�lut�n lesz�ll f�radt h�tas
lov�r�l. M�r szinte �rezte is az arc�hoz k�t oldalr�l hozz�simul� puha
arcokat - olyasform�n, mint amikor a cserzett b�rh�z b�rsony tapad.

�lmodoz�s�t az egyik altisztet sz�l�t� �rszem ki�ltoz�sa zavarta

meg. Jacot kapit�ny felemelte tekintet�t. A nap m�g nem ment le, de a
kis tavacska k�r�l sz�tsz�rt f�k, az emberek �s a lovak hosszan
elny�l� �rny�kot vetettek kelet fel� a most aranysz�n� homokra. Az
�rszem abba az ir�nyba mutatott, �s a k�pl�r �sszeh�zott szemmel a
t�volt kezdte k�mlelni. Jacot kapit�ny fel�llt. Az a fajta ember volt,
aki nem hisz m�sok szem�nek. Maga akarta l�tni, mi t�rt�nik.
Rendszerint m�r akkor �szrevette a l�nyeges dolgokat, amikor a
t�bbieknek m�g fogalmuk sem volt arr�l, hogy valamit l�tniuk kellene -
ezzel a tulajdons�g�val �rdemelte ki a S�lyom becenevet. Most a
hosszan megny�lt �rnyakon t�l vagy egy tucatnyi emelked�-s�lylyed�
alakot l�tott a homokpuszt�ban. El-elt�ntek, majd �jra megjelentek, �s
minden al- kalommal nagyobbnak l�tszottak. Jacot azonnal felismerte
�ket. Lovasok - sivatagi lovasok - voltak. Az egyik �rmester m�r
rohant is fel�.

Az eg�sz t�bor mer�n figyelt a t�volba. Jacot n�h�ny sz�kszav�

parancsot adott az �rmesternek, az tisztelgett, h�traarcot csin�lt, �s
visszat�rt az emberekhez. Kiv�lasztott egy tucatnyit, akik
felnyergelt�k lovaikat, felpattantak r�juk, �s elr�gtattak az idegenek
fogad�s�ra. A h�tramaradottak felk�sz�ltek arra, hogy azonnal akci�ba
l�phessenek. Nem volt teljesen kiz�rhat� az a lehet�s�g, hogy a
sebesen a t�bor fel� v�gtat� lovasok a foglyok bar�tai, akik el vannak
sz�nva arra, hogy hirtelen rohammal megpr�b�lj�k kiszabad�tani
�v�iket. Jacot ezt az�rt nemigen hitte, hiszen az idegenek szemmel
l�that�an meg sem pr�b�lt�k �lc�zni magukat. Mindannyiuk szeme l�tt�ra
sebesen v�gtattak a t�bor fel�. H�ts� sz�nd�k is rejt�zhetett am�g�tt,
hogy �gy szemt�l szembe mutatkoznak, de aki S�lymot ismerte, nem
hihette �t olyan hisz�kenynek, hogy ezzel be lehessen csapni.

Az �rmester, nyom�ban a szakasz katon�val a t�bort�l k�tsz�z

yardnyira tal�lkozott az arabokkal. Jacot l�tta, hogy egy magas,
feh�rruh�s alakkal - nyilv�nval�an a csapat vezet�j�vel - besz�lget.
Kisv�rtatva az �rmester �s az arab egym�s mellett lovagolva a t�bor
fel� indult. Jacot felk�sz�lt a fogad�sukra. El� �rve a k�t f�rfi
meg�ll�totta a lov�t, �s lesz�llt a nyeregb�l.

- Amor ben Khatour sejk - mutatta be az �rmester az idegent.

Jacot kapit�ny szem�gyre vette a j�vev�nyt. J� n�h�ny sz�z

m�rf�ldes k�rzetben szinte minden tekint�lyesebb arabot ismert. Ezt a
f�rfit m�g sohasem l�tta. Hatvan �v k�r�li, vagy m�g ann�l is id�sebb,
magas, cserzett b�r�, mogorva k�lsej� ember volt. Szeme keskeny,
gonosz. Jacot kapit�ny tetsz�s�t nemigen nyerte el a k�lseje.

- Nos? - k�rdezte v�rakoz�an.

Az arab azonnal a t�rgyra t�rt.

- Ahmed ben Houdin a h�gom fia - mondta. - Ha hajland� r�m b�zni,

gondoskodni fogok r�la, hogy t�bb� ne szegje meg a franci�k
t�rv�nyeit.

Jacot a fej�t r�zta.

- Azt nem lehet - felelte. - Vissza kell vinnem magammal. Egy

polg�ri t�rv�nysz�k majd annak rendje �s m�dja szerint megt�rgyalja az
�gy�t. Amennyiben �rtatlan, szabadon fogj�k engedni.

- �s ha nem �rtatlan? -k�rdezte az arab.

- Sok gyilkoss�ggal v�dolj�k. Ha ezek k�Z�l valamelyikben

b�n�snek bizonyul, meg kell halnia.
 Az arab ez id�ig burnusza al� rejtette bal kez�t. Most el�h�zta,
�s meghimb�lta a mark�ban tartott s�lyos, f�mp�nzt�l duzzad� kecskeb�r
zacsk�t. Kioldozta a zacsk� sz�j�t, �s tartalm�b�l egy mar�knyit
�tcs�rgetett nyitott jobb tenyer�be - j� francia aranyak voltak mind.
A zacsk� m�ret�b�l �s abb�l, ahogyan a megfelel� helyen kidudorodott,
Jacot kapit�ny felm�rte, hogy eg�sz kis vagyon van benne.

Amor ben Khatour sejk a kisz�rt p�nzdarabokat egyenk�nt

visszapottyantotta a zacsk�ba. Szorosra h�zta a sz�j�n l�v� zsin�rt.
Eg�sz id� alatt nem sz�lt egy sz�t sem. Jacot figyelmesen n�zett r�.
Egyed�l voltak. Az �rmester az im�nt, miut�n bejelentette a l�togat�t,
kiss� t�volabbra vonult vissza, �s h�tat ford�tott nekik. A sejk most,
hogy az utols� aranyat is visszatette a hely�re, nyitott tenyer�n
Jacot kapit�ny fel� ny�jtotta a t�m�tt p�nzeszacsk�t.

- Ahmed ben Houdin, a h�gom fia esetleg megsz�khetne ma �jjel -

mondta. - Na?

Armand Jacot kapit�ny r�vidre ny�rt haja t�v�ig elv�r�s�d�tt.

Azut�n nagyon els�padt, �s egy f�l l�p�snyit k�zelebb ment az arabhoz.
�k�lbe szorult a keze. Majd - ak�rmilyen indulat vezette is - hirtelen
jobb bel�t�sra t�rt.

- �rmester! - ki�ltotta. Az altiszt odasietett hozz�, �s bok�j�t

�sszecsapva felettese el�tt, tisztelgett. - Vigye vissza ezt a veszett
kuty�t az embereihez - parancs�lta. - Gondoskodj�k r�la, hogy azonnal
t�vozzanak. Ha az �jszaka folyam�n b�rki is a t�bor k�zel�be
mer�szkedik, l�j�k le.

Amor ben Khatour sejk teljes magass�g�ban felegyenesedve kih�zta

mag�t. Gonosz szeme �sszesz�k�lt. Felemelte a zacsk� aranyat a francia
tiszt szemmagass�g�ig.

- Enn�l sokkal t�bbe fog m�g ker�lni mag�nak Ahmed ben Houdin
�lete! - mondta. - �s m�g egyszer annyiba, hogy �gy titul�lt, engem!
�s sz�zszorosan fog meglakolni a f�jdalom�rt, amit okozott!

- Hordja el mag�t - mordult r� Jacot kapit�ny -, m�g miel�tt

kir�gom innen!

Mindez �gy h�rom �vvel t�rt�net�nk kezdete el�tt zajlott le.

Ahmed ben Houdin �s b�nt�rsai viselt dolgainak �r�sos nyoma van - a
Kedves Olvas� ut�nan�zhet, ha kedve van hozz�. A bandavez�r elnyerte
m�lt� b�ntet�s�t, hal�lt, amelyet az arabok egykedv� nyugalm�val
fogadott.

Egy h�nappal k�s�bb a kis Jeanne Jacot, Armand Jacot kapit�ny

h�t�ves kisl�nya rejt�lyes k�r�lm�nyek k�z�tt elt�nt. Sem apj�nak �s
anyj�nak vagyona, sem a nagy francia k�zt�rsas�g roppant anyagi
forr�sai nem voltak elegend�ek ahhoz, hogy a l�ny holl�t�nek titk�t
kiszedj�k a kiismerhetetlen sivatagb�l, amely nyomtalanul elnyelte �t,
elrabl�ival egy�tt.

Olyan hatalmas �sszeg� jutalmat helyeztek kil�t�sba a nyomra

vezet�nek, hogy az sz�mos kalandort is �rdekeltt� tett a l�ny ut�ni
hajsz�ban. B�r nem a modern, civiliz�lt t�rsadalom detekt�vjeinek val�
esetr�l volt sz�, m�gis, k�z�l�k is sokan bekapcsol�dtak a keres�sbe -
n�melyik�k csontjai az�ta m�r a t�z� afrikai napon feh�rlenek a
Szahara csendes homokj�ban.

K�t sv�d, Carl Jenssen �s Sven Malbihn, miut�n h�rom �vig hamis
nyomon j�rt, v�g�l is messze d�lre a Szahar�t�l felhagyott a
keres�ssel, �s figyelme egy j�vedelmez�bb foglalatoss�g, az enged�ly
n�lk�li elef�ntcsont-gy�jt�s fel� fordult. Messze f�ld�n h�rhedtt�
v�ltak kegyetlen brutalit�suk �s az elef�ntcsont ut�ni kapzsi v�gyuk
miatt. A bennsz�l�ttek f�ltek t�l�k �s gy�l�lt�k �ket. Azok az eur�pai
korm�nyok, amelyeknek gyarmatain gar�zd�lkodtak, m�r r�g�ta
kerestett�k �ket. A sv�dek azonban, mik�zben �szak fel�l indulva
lassan mind tov�bb k�zd�tt�k magukat el�re, sok mindent megtanultak a
Szahar�t�l d�lre elter�l� senkif�ldj�n, �s �gy mindig meg�szt�k a
k�zre ker�t�st, �ld�z�ik sz�m�ra ismeretlen �sv�nyeken nyerve
eg�rutat. Akci�ik rajta�t�sszer�ek �s gyorsak voltak. Megszerezt�k az
elef�ntcsontot, �s m�r vissza is vonultak �szak fel� az �ttalan
pusztas�gba, m�g miel�tt a megrabolt ter�let �rz�i tudom�st
szerezhettek volna jelenl�t�kr�l. Maguk is k�ny�rtelen�l m�sz�rolt�k
le az elef�ntokat, meg lopt�k is az elef�ntcsontot a bennsz�l�ttekt�l.
K�s�ret�k sz�z vagy ann�l is t�bb reneg�t arabb�l �s n�ger
rabszolg�b�l �llt - �d�z, k�ny�rtelen gazemberek voltak egyt�l egyig.
A Kedves Olvas� j�l teszi, ha eml�kezet�be v�si �ket - Carl Jenssent
�s Sven Malbihnt, a k�t s�rga szak�l� sv�d �ri�st -, mert a k�s�bbiek
sor�n m�g szerencs�je lesz hozz�juk.

A dzsungel sz�v�ben, egy sz�les folyam - t�rk�pen nem szerepl�

egyik mell�kfoly�j�nak partj�n - a folyam nem messze az Egyenl�t�n�l
�mlik az Atlanti-�ce�nba - c�l�pker�t�ssel meger�s�tett kis falucska
rejt�z�tt. H�sz, p�lmalevelekkel fedett, kapt�r alak� kunyh�ban �lt a
falu fekete lakoss�ga, a tiszt�s k�zep�n �ll� n�h�ny kecskeb�r
s�torban pedig vagy k�ttucatnyi arab lakott. �k itt tal�ltak mened�ket
addig, m�g csencsel�ssel �s fosztogat�ssal �ssze nem szedt�k a
rakom�nyt, melyet azt�n tev�ikre, a sivatag haj�ira pakolva �vente
k�tszer �tnak ind�tottak �szakra, Timbuktu piac�ra.

Az egyik arab s�tor el�tt t�z�ves-forma, fekete haj�, fekete

szem� kisl�ny j�tszott, a gesztenyebarna b�r�r�l, kecses tart�s�r�l
�t�lve �zig-v�rig a sivatag l�ny�nak l�tszott. Nagy munk�ban volt.
Apr� ujjaival f�szokny�t font zil�lt k�lsej� bab�j�nak, melyet egy
j�sz�v� rabszolga eszk�b�lt neki egy-k�t �vvel ezel�tt. A baba feje
durva elef�ntcsont-faragv�ny volt, teste pedig f�vel kit�m�tt
patk�nyb�rb�l k�sz�lt. Kez�t, l�b�t a v�g�n �tf�rt �s a
patk�ny-b�rtesthez varrott egy-egy fadarab alkotta, �sszess�g�ben a
baba meglehet�sen cs�f, sil�ny �s foszlott j�sz�g volt, de Meriem
sz�m�ra a leggy�ny�r�bb �s legim�dnival�bb l�nynek sz�m�tott az eg�sz
vil�gon. Ez nem is csoda, ha figyelembe vessz�k, hogy az egyed�li
t�rgy volt kerek e vil�gon, amelyet bizalm�ba avathatott, s amelyre
r�pazarolhatta minden szeretet�t.

Mindenki m�s, akivel Meriem �rintkezett, szinte kiv�tel n�lk�l,

vagy k�z�mb�s, vagy kegyetlen volt vele szemben. Ott volt p�ld�ul
mindj�rt Mabunu, ez a v�ns�ges-v�n, fogatlan, mocskos �s rosszindulat�
banya, aki gondj�t viselte. Egyetlen alkalmat sem hagyott volna ki,
hogy lekenjen egy pofont a kisl�nynak, vagy �ppen k�nozza egy kicsit,
belecs�pjen, vagy - ami m�r k�t alkalommal is megesett - gyenge b�r�t
forr� fasz�nnel �gesse meg. Azt�n itt volt apja, a sejk. T�le m�g
jobban f�lt, mint Mabunut�l. Minden semmis�g�rt leszidta, �s a szitkok
�z�ne rendszerint azzal v�gz�d�tt, hogy kegyetlen�l addig verte a
kisl�nyt, m�g apr� kis teste csupa k�k �s z�ld folt nem lett.
 De amikor mag�ra maradt, boldog volt. Geek�val j�tszott, vagy
vadvir�gokat f�z�tt a haj�ba, vagy f�b�l k�telet font. Mindig
elfoglalta mag�t valamivel, �s mindig �nekelt - amikor b�k�n hagyt�k.
�gy t�nt, b�rmennyit kegyetlenkednek is vele, nem lehet kiirtani kicsi
sz�v�b�l a vele sz�letett �let�r�m�t �s kedvess�get. Csakis olyankor
volt csendes �s lehangolt, amikor a sejket a k�zelben tudta. T�le
igaz�n f�lt, n�ha m�r annyira, hogy a f�lelem g�rcs�s retteg�ss�
fokoz�dott benne. F�lt a f�lhom�jos dzsungelt�l is - a falut k�r�lvev�
kegyetlen dzsungelt�l, amely nappal az apr�majmok makog�s�t�l �s a
madarak rikoltoz�s�t�l, �jszaka pedig a ragadoz�k b�mb�l�s�t�l, �les
ugat�s�t�l �s morg�s�t�l volt hangos. Igen, f�lt a dzsungelt�l, de
annyira rettegett a sejkt�l, hogy gyermeki fej�ben gyakran megfordult
a gondolat: jobb volna elrohanni, mind�r�kre bevetni mag�t a
rettenetes dzsungelbe, mint itt az apja �r�k�s r�muralm�nak kit�ve.

Amint aznap �ppen ott �ld�g�lt a sejk kecskeb�r s�tra el�tt, �s

f�szokny�t font Geek�nak, egyszer csak felt�nt a k�zeled� sejk. A
gyerek boldog arckifejez�se azon nyomban semmiv� lett. K�szva-m�szva
igyekezett f�lreh�z�dni a k�rges arc� sejk �tj�b�l, de nem volt el�g
gyors. A f�rfi goromb�n akkor�t r�gott bel�, hogy arccal el�re elny�lt
a f�ld�n, s azt�n �gy fek�dt n�m�n, k�nnytelen szemmel, de reszketve.
Ezut�n a f�rfi m�g egy szitkot k�ld�tt fel� �s bement a s�torba. A
v�ns�ges banya egyetlenegy mag�nyosan �rv�lkod� s�rga fog�t
kivillantva r�zk�dott az el�gedett nevet�st�l.

Miut�n megbizonyosodott arr�l, hogy a sejk elment, a kisl�ny

�tm�szott a s�tor �rny�kos oldal�ra. Csendben fek�dt a f�ld�n,
szorosan a mell�re szor�totta Geek�t, �s kis teste �jra meg �jra
megr�ndult a visszafojtott zokog�st�l. Nem mert hangosan s�rni, mert
azzal ism�t csak mag�ra harag�totta volna a sejket. A gy�tr� �rz�st
nem csup�n a fizikai f�jdalom okozta - sokkal ink�bb a lelki
gy�trelem, ami�rt nem szeretik, ami�rt gyermeki sz�ve hasztalan
s�v�rog szeretet ut�n.

A kis Meriem nemigen eml�kezett arra, hogy m�sf�le �lete is lett

volna, mint amiben a zordon �s kegyetlen sejk �s Mabunu mellett r�sze
volt. Gyermeki eml�kezete legm�ly�n hom�lyosan �lt egy szel�d �desanya
elmos�dott k�pe, de Meriem nem volt biztos abban, hogy �t is nem
csup�n �lm�ban l�ttatta-e vele a v�gyakoz�s a gyeng�ds�g ut�n, amelyet
sohasem kapott meg, de amellyel � elhalmozta h�n szeretett Geeka
bab�j�t. Nincs m�g egy olyan elk�nyeztetett gyerek a f�ld�n, mint
amilyen Geeka volt. Kicsi �desanyj�t�l mi sem �llt t�volabb, mint hogy
ut�nozza azt a nevel�si m�dot, amelyre apja �s gondoz�n�je
szolg�ltatott p�ld�t. Ellenkez�leg, a lehet� legnagyobb
enged�kenys�get tan�s�totta. Ezerszer is �ssze-vissza cs�kolta Geek�t
napj�ban. Az egyik j�t�kban Geeka sz�fogadatlan volt, de kicsi
�desanyja sohasem b�ntette meg. Ink�bb simogatta �s d�delgette -
viselked�s�ben ilyenkor is a szeretet ir�nti saj�t hat�rtalan
s�v�rg�sa vezette.

Most, hogy er�sen mag�hoz szor�totta Geek�t, lassan-lassan

csillapodott a test�t r�z� zokog�s. V�g�l �jra ura lett saj�t
hangj�nak annyira, hogy beles�ghatta b�nat�t egyetlen bizalmas t�rsa
elef�ntcsontb�l kifaragott f�l�be.

- Geeka szereti Meriemet - suttogta. Mi�rt nem szeret engem ap�m,

a sejk is? Annyira sz�fogadatlan vagyok? �n pr�b�lok j� lenni, de
sohasem tudom, mikor mi�rt ver meg. ez�rt azt�n fogalmam sincs, mi az,
amivel magamra harag�tottam. Most is bel�m r�gott, �s olyan cs�ny�n
besz�lt velem, Geeka! Pedig �n csak �ltem a s�tor el�tt, �s szokny�t
csin�ltam neked. Biztosan rosszalkodtam, m�sk�nt nem r�gott volna
bel�m. De mi ebben a rosszalkod�s, Geeka? �, jaj! Nem tudom, nem �s
nem. Azt k�v�nom, Geeka, hogy b�rcsak meghaln�k. Tegnap a vad�szok el
Adrea tetem�vel �rkeztek meg. El Adrea meghalt. Nem lopakodik t�bb�
gyan�tlan pr�d�ja ut�n. Hatalmas pof�j�val, nyak�t verdes� d�s
s�r�ny�vel soha t�bb� nem fog r�m�letet kelteni a g�zl�n�l iv� szel�d
n�v�nyev�k sz�v�ben. Mennyd�rg� ord�t�sa nem fogja t�bb�
megreszkettetni a f�ldet. El Adrea halott. Rettenetesen �sszevert�k a
tetem�t, amikor behozt�k a faluba, de el Adrea nem t�r�d�tt vele. Nem
�rezte az �t�seket, mert halott volt. Ha �n meghalok, Geeka, �n sem
fogom t�bb� �rezni Mabunu �t�seit. sem ap�m, a sejk r�g�sait. Akkor
majd boldog leszek. Jaj, Geeka, de nagyon szeretn�k meghalni!

Ha Geeka azt fontolgatta, hogy mik�nt tiltakozz�k, elm�lked�s�nek

r�vid �ton v�get vetett a falu kapuj�n t�lr�l hallatsz� veszeked�s
zaja. Meriem f�lelt. K�v�ncsi gyerekk�nt legsz�vesebben odarohant
volna, hogy megtudja, mi az, ami miatt a f�rfiak �gy hangoskodnak
egym�ssal. A falusiak k�z�l m�ris t�bben kics�d�ltek a l�rm�ra. De
Meriem nem mert mozdulni. Tudta, hogy a sejk is nyilv�n ott lesz, �s
ha megl�tja, �jra csak j�l meg fogja szidni, ez�rt azt�n Meriem
mozdulatlanul fek�dt a f�ld�n �s hallgat�zott.

Kisv�rtatva azt hallotta, hogy a t�meg a falu utc�j�n a sejk

s�tra fel� vonul. �vatosan kidugta fejecsk�j�t a s�tor sz�le m�g�l.
Nem tudott ellen�llni a cs�b�t�snak, mert a falusi �let mindennapjai
egyhang�ak voltak, �s nagyon v�gyott m�r egy kis v�ltozatoss�gra. K�t
idegent pillantott meg - k�t feh�r f�rfit. Egyed�l voltak, de ahogyan
k�zeledtek, a l�ny a k�r�j�k gy�lt bennsz�l�ttek besz�d�b�l megtudta,
hogy nagy l�tsz�m� k�s�rettel �r keztek, amely a falun k�v�l
t�borozik. Az�rt j�ttek, hogy a sejkkel t�rgyaljanak.

Az �reg arab s�tr�nak bej�rat�n�l fogadta �ket. Miut�n v�gigm�rte

a j�vev�nyeket, gonosz szeme hirtelen �sszesz�k�lt. A f�rfiak
meg�lltak el�tte - �dv�z�lt�k egym�st. Az�rt j�ttek, hogy
elef�ntcsontot vegyenek, mondt�k az idegenek. A sejk mogorv�n r�juk
mordult. Nincs elef�ntcsontja. Meriemnek el�llt a l�leg- zete. Tudta,
hogy az egyik k�zeli kunyh�ban felhalmozott hatalmas agyarak majd a
tet�t �rik. M�g egy kicsit jobban kidugta a fej�t, hogy tiszt�bban
l�thassa az idegeneket. Milyen feh�r a b�r�k, Milyen s�rga a bozontos
szak�lluk!

Egyik�k hirtelen fel�je ford�totta a tekintet�t. A l�ny

megpr�b�lt gyorsan visszah�z�dni, nehogy �szrevegy�k, mert minden
f�rfit�l f�lt, de az idegen m�r megl�tta. Meriemnek felt�nt az a
m�r-m�r d�bbenettel hat�ros meglepet�s, amely ki�lt az arc�ra. A
sejknek is felt�nt ugyanez, de � az okot is sejtette.

- Nincs elef�ntcsontom - mondta �jra. - Nem k�v�nok eladni

semmit. Menjenek innen! Menjenek el!

El�rel�pett a s�tr�t�l, �s szinte taszig�lta az idegeneket a kapu

ir�ny�ba. Azok t�tov�ztak, mire a sejk fenyeget�en l�pett fel. Az
�ngyilkoss�ggal lett volna egyenl�, ha nem engedelmeskednek, ez�rt a
k�t f�rfi megfordult �s t�vozott a falub�l Egyenesen saj�t t�boruk
fel� vett�k az ir�nyt.

A sejk visszament a s�tr�hoz, de nem ment be, hanem �ts�t�lt arra

az oldalra, ahol a rettenetesen megr�m�lt kis Meriem fek�dt, szorosan
nekilapulva a s�tor kecskeb�r fal�nak. A sejk lehajolt, �s megragadta
a karj�t. Goromb�n talpra r�ngatta a kisl�nyt, a s�tor bej�rat�hoz
cib�lta, �s durv�n bel�kte rajta. Ut�nal�pve �jra megragadta, �s
irgalmatlanul elverte.

- Maradj idebenn! - mordult r�. - Nem szabad, hogy idegenek

l�ss�k az arcodat. Ha legk�zelebb idegenek el�tt mutatkozol, meg�llek!

Egy utols� durva nyaklevessel a s�tor egyik t�voli sark�ba

tasz�totta a gyereket, aki mozdulatlanul fek�dt a f�ld�n a k�nnyeit
nyelve, m�g a sejk maga el� motyogva fel-al� j�rk�lt. A bej�ratn�l
mag�ban kacar�szva ott �lt Mabunu.

A t�borban az egyik idegen sebesen hadarva magyar�zott a

m�siknak.

- Semmi k�ts�g nem f�rhet hozz�, Malbihn - mondta �ppen. - A

legcsek�lyebb sem. Csak azt nem �rtem, hogy a v�n gazember mi�rt nem
jelentkezett m�r r�ges-r�g a jutalom�rt.

- Van n�h�ny dolog, Jenssen, ami az arabok sz�m�ra el�bbreval� a

p�nzn�l - v�laszolta a t�rsa. - Ilyen p�ld�ul a bossz�.

- Az�rt nem �rt, ha pr�b�t tesz�nk, milyen hatalma van az

aranynak - felelte Jenssen.

Malbihn v�llat vont.

- A sejkn�l hi�ba - mondta. - Megpr�b�lkozhatunk esetleg

valamelyik ember�n�l, de a sejk nem fog lemondani a bossz�r�l. Ha
aranyat aj�nlan�nk neki, azzal csak meger�s�ten�nk benne a gyan�t,
amelyet bizony�ra akkor keltett�nk fel, amikor a s�tra el�tt
besz�lt�nk vele. Szerencs�snek mondhatjuk magunkat, hogy �p b�rrel
meg�sztuk a dolgot.

- J�, h�t akkor pr�b�lkozzunk megveszteget�ssel - adta

beleegyez�s�t Jenssen.

De a megveszteget�s is balul - iszonyatosan balul s�lt el. J�

n�h�ny napot t�lt�ttek m�g a t�borban a falun k�v�l A sejk
szolg�lat�ban �ll� bennsz�l�ttek egyik magas, �reg t�rzsf�n�k�t
szemelt�k ki az akci� eszk�z��l. �t l�pre lehetett csalni a csillog�
f�mmel, mert sok�ig �lt a tengerparton, �s tudta, milyen hatalma van
az aranynak. Meg�g�rte, hogy egyik �jjel elviszi nekik az �h�tott
port�k�t.

A k�t feh�r f�rfi a megbesz�lt napon, s�t�ted�s ut�n azonnal

int�zkedett, hogy embereik bontsanak t�bort. �jf�lre minden
el�k�sz�let megt�rt�nt. A teherhord�k csomagjaik mellett hever�sztek,
k�szen arra, hogy adott jelre t�st�n a h�tukra kapj�k �ket. A
fegyveres aszkarik az �tikarav�nnak a t�borhelyen maradt r�sze �s az
arab falu k�z�tt �csorogtak. Felk�sz�ltek arra, hogy ut�v�det alkotva
fedezz�k az elvonul�st, amelynek a tervek szerint abban a pillanatban
meg kellett kezd�dnie, mihelyt a t�rzsf�n�k meghozza azt, amire feh�r
uraik v�rnak.

Kisv�rtatva l�ptek zaja hallatszott a falub�l kivezet� �sv�nyen.

Az aszkarik �s a feh�rek egy pillanat alatt k�sz�lts�gbe helyezkedtek.
Nem csup�n egy valakit l�ttak, t�bben k�zeledtek fel�j�k. Jenssen
el�rel�pett, �s feltart�ztatta a j�vev�nyeket.

- �llj! Ki vagy? - sz�lt oda suttog� hangon.

- Mbeeda - hangzott a v�lasz.

Az �rul� t�rzsf�n�k�t h�vt�k Mbeed�nak. Jenssen megnyugodott, b�r

nem �rtette, hogy Mbeeda mi�rt h�vott m�sokat is. Hamarosan megtudta.
Az elhozott port�ka hord�gyon fek�dt, amelyet k�t f�r fi cipelt.
Jenssen k�romkodott mag�ban. Ez a bolond k�pes volt egy holttesttel
ide�ll�tani? Az�rt fizettek neki, hogy �lve hozza el!

A hord�gyviv�k meg�lltak a feh�rek el�tt.

- Ha ezt akart�k az aranyuk�rt, h�t tess�k - mondta egyik�k.

Letett�k a hord�gyat, megfordultak, �s elt�ntek a falu fel� a
s�t�tben.

Malbihnnak gonosz mosoly j�tszott az ajk�n, mik�zben Jenssenre

n�zett. A hord�gyon fekv� test lepellel volt betakarva.

- H�t akkor? - n�gatta Jenssen. - Vedd le a leplet, �s n�zd meg,

mit vett�l. Mondhatom, sok p�nzt fogunk kapni egy hull��rt - pl�ne,
hogy hat h�napba is beletelik, mire eljuttatjuk oda, mindv�gig a t�z�
napon, ahova kell.

- Tudhatta volna a bolond, hogy �lve van r� sz�ks�g�nk - morogta

Malbihn, majd megragadta a lepel egyik sark�t, �s ler�ntotta a
hord�gyon hever� testr�l.

A felt�rul� l�tv�nyt�l mindk�t f�rfi visszah�k�lt - �s

akaratlanul is elk�romkodta mag�t. Ami ott hevert el�tt�k, nem volt
m�s, mint Mbeeda, a h�tlen t�rzsf�n�k holtteste.

�t perccel k�s�bb Jenssen �s Malbihn �tikarav�nja m�r sebesen

nyomult el�re nyugat fel�, az ut�v�det k�pez� ideges, minden
pillanatban t�mad�st�l tart� aszkarikkel egyetemben.

6. Egy kis "dzsungeltan"

Tarzan fia sok�ig nem felejtette el a dzsungelben elt�lt�tt els�

�jszak�j�t. Nem a v�rszomjas ragadoz�k fenyegett�k. Nyomuk sem volt a
barb�r fenevadaknak. Vagy ha igen, megzavart elm�j�vel a fi� nem
szerzett r�la tudom�st. A lelkiismeretfurdal�s gy�t�rte, �s arra
gondolt, milyen szenved�st okozott �desanyj�nak. A marcangol� �nv�d
k�vetkezt�ben a poklok k�nj�t �llta ki. Az amerikai hal�la miatt nem,
vagy csak alig �rzett megb�n�st. A fick� meg�rdemelte a sors�t. Ezt a
dolgot Jack ink�bb csak annyiban sajn�lta, amennyiben Condon hal�la
j�csk�n kihatott saj�t elk�pzel�seire. Most m�r nem t�rhetett vissza
egyenesen a sz�leihez, mint ahogyan kor�bban tervezte. A primit�v,
hat�rmenti vid�k t�rv�nykez�s�t�l val� f�lelm�ben, amelyr�l a
t�lf�t�tt, fant�zia sz�lte elbesz�l�sekben olvasott, ink�bb
megsz�k�tt, �s belevetette mag�t a dzsungelbe. Nem mert ugyanazon a
helyen visszat�rni a tengerpartra. Nem az�rt, mintha � maga annyira
f�lt volna, hanem mert megk�v�nta k�m�lni apj�t �s �desanyj�t a
tov�bbi f�jdalmakt�l, att�l a sz�gyent�l, hogy k�ztiszteletben �ll�
nev�ket meghurcolj�k, �s egy gyilkoss�gi per �r�gy�n s�rba tiporj�k.
 Az �j nap kezdet�vel azt�n a fi� is jobb kedvre der�lt. A felkel�
nap l�tt�n �j rem�nyek �bredtek a sz�v�ben. M�s �ton-m�don fog
visszat�rni a civiliz�lt vil�gba! Sejtelme sem lesz senkinek arr�l,
hogy k�ze volt az idegen meggyilkol�s�hoz ott, azon a t�voli parton
fekv�, f�lrees� kereskedelmi �llom�son.

A fi� �sszeg�mb�ly�d�tt �s szorosan hozz�b�jt az �ri�smajomhoz a-

fa sz�tter�l� �gai k�z�tt, m�gis szinte �lmatlanul, vacogva t�lt�tte
az �jszak�t. K�nny� pizsam�ja alig ny�jtott valami v�delmet a dzsungel
nyirkos hidege ellen. �r�mmel �dv�z�lte h�t a felkel� napot, amely
meleget �s f�nyt �g�rt - az �ldott napsugarat, testi �s szellemi bajok
gy�gy�rj�t. Felr�zta �lm�b�l Akutot.

- Gyere - mondta. - F�zom �s �hes vagyok. Keres�nk valami

ennival�t ott kinn a napon - azzal egy nyitott, s�k t�rs�g fel�
mutatott, amelyen elsz�rtan n�h�ny csenev�sz fa �s egy csipk�s sz�l�
szikla volt l�that�.

A fi� m�ris lecsusszant a f�r�l, a majom viszont el�bb gondosan

k�r�ln�zett, �s beleszagolt a reggeli leveg�be. Majd megnyugodva, hogy
a k�zelben semmilyen vesz�ly nem fenyeget, lassan leereszkedett a fi�
mell� a f�ldre.

- Numa �s Sabor, a p�rja, azokb�l szokott lakm�rozni, akik el�bb

m�sznak le a f�r�l, �s csak azut�n n�znek k�r�l, m�g azok, akik el�bb
figyelnek, �s azt�n ereszkednek le a f�ldre, �letben maradnak, hogy
maguk is lakm�rozhassanak. - Tarzan fia e szavakkal kapta meg az els�
leck�t az �reg majomt�l dzsungeltanb�l.

Egym�s mellett haladva v�gtak neki a kietlen s�k ter�letnek, mert

a fi� el�sz�r is fel akart melegedni. A majom megmutatta neki azokat a
helyeket, ahol a legink�bb �rdemes le�sni r�gcs�l�k�rt �s kukacok�rt,
de a fiatalembert m�g annak gondolat�t�l is �melyg�s fogta el, hogy
ilyen undor�t� dolgokat bekebelezzen. Tal�lt n�h�ny toj�st, ezeket
nyersen kih�rpintette, mint ahogyan megette azokat a gy�kereket �s
gum�kat is, amelyeket Akut szedett ki a f�ldb�l. Miut�n �tv�gtak a
lapos t�rs�gen, �s megm�sztak egy alacsony dombh�tat, egyszer csak
v�zre bukkantak - egy kis bem�lyed�sre, amelyben zavaros, poshadt
szag�, sek�ly pocsolya csillogott, s amelynek sz�l�n l�that�an sok-sok
vad�llat l�ba dagasztotta a sarat. K�zeledt�kre egy zebracsorda
v�gtatott el.

A fiatalember t�ls�gosan szomjas volt m�r ahhoz, hogy fintorogjon

b�rmit�l, ami csak kev�ss� is hasonl�tott a v�zre. Teleitta h�t mag�t,
mik�zben Akut magasra emelt fejjel, fesz�lten figyelt, nem
leselkedik-e r�juk valamilyen vesz�ly. Most a majom k�vetkezett.
Miel�tt ivott volna, meghagyta a fi�nak, hogy legyen �ber, de iv�s
k�zben �gy is id�r�l id�re felemelte a fej�t, �s gyors pillant�st
vetett a t�l�k �gy sz�z yardnyira, a kis tavacska t�ls� partj�n �ll�
bokorcsoport fel�. Amikor v�gzett, felemelkedett, �s odasz�lt a fi�nak
azon a nyelven, amely mindkett�j�k k�z�s �r�ks�ge volt - az
�ri�smajmok nyelv�n.

- Nincs semmi vesz�ly a k�zelben? - k�rdezte.

- Nincs - felelte a fi�. - Nem l�ttam semmit mozogni, m�g itt�l.

- A dzsungelben a szemednek csak kev�s haszn�t fogod venni -

mondta a majom. - Itt, ha �letben akarsz maradni, a f�ledre �s aa
orrodra kell hagyatkoznod, de legink�bb az orrodra. Amikor lej�tt�nk
ide inni, a zebr�k meg�rezt�k a szagunkat. Tudtam, hogy az iv�helynek
ezen az oldal�n nem fenyeget vesz�ly, mert azt a zebr�k azonnal
�szreveszik, �s elmenek�ltek volna, m�g miel�tt mi ide�rt�nk. De a
m�sik oldalon, amerre a sz�l f�j, meglapulhat valamilyen rejt�z�
veszedelem. A szag�t nem �rezhetj�k, mert azt az ellenkez� ir�nyba
f�jja a sz�l, ez�rt a f�lemet hegyeztem �s a szememet meresztettem
arrafel�, ahov� az orrom nem �r el.

- �s nem tal�lt�l semmit, ugye? - k�rdezte a fiatalember nevetve.

- �szrevettem, hogy Numa abban a bokor csoportban lapul, ott,

ahol a magas f� n� - �s Akut mutatta, hol.

- Egy oroszl�n? - ki�ltott fel a fi�. - Honnan tudod? �n nem

l�tok semmit.

- Numa akkor is ott van - felelte az �ri�smajom. - El�sz�r azt

hallottam meg, amikor s�hajtott. Lehet, hogy te meg sem tudod
k�l�nb�ztetni Numa s�hajt�s�t att�l a zajt�l, amikor a sz�l susog a
f�vek �s a f�k k�z�tt, de k�s�bb majd fel kell ismerned Numa
s�hajt�s�t. Akkor elkezdtem figyelni, �s v�gre megl�ttam, hogy egy
hely�tt a f�vet valami megmozgatja, nem a sz�l. N�zd csak, hogy
sz�tter�l ott a f� Numa hatalmas teste k�r�l, �s hogy mozog a
l�legzet�t�l...! L�tod? L�tod azt a kis hull�mz�st jobbr�l-balr�l,
amelyet nem a sz�l okoz, �s amelyet m�sutt nem fedez fel a szem a
f�v�n?

A fi� kimeresztette a szem�t - m�s, k�z�ns�ges fi� nem �r�k�l �m

ilyen szemeket! - �s v�g�l halkan felki�ltott �r�m�ben.

- T�nyleg - mondta. - L�tom. Ott fekszik - �s mutatta is. -

Fel�nk van a feje. Minket figyel?

- Numa figyel minket - felelte Akut -, de hacsak nem megy�nk t�l

k�zel hozz� nemigen fenyeget vesz�ly a r�sz�r�l, mert zs�km�ny�n
fekszik. A bend�je m�r majdnem tele van, m�sk�l�nben hallan�nk, hogyan
ropogtatja a csontokat. Csendesen figyel minket, puszt�n
k�v�ncsis�gb�l. Hamarosan folytatni fogja a t�pl�lkoz�st, vagy lej�n a
v�zhez inni. Mivel nem f�l t�l�nk, �s nem is f�j r�nk a foga, nem
sokat fog t�r�dni azzal, hogy elrejt�zz�n el�l�nk. Ez most kiv�l�
alkalom arra, hogy megismerd Num�t, mert j�l meg kell ismerned �t, ha
sok�ig akarsz �lni a dzsungelben. Ha mi, �ri�smajmok sokan vagyunk,
Numa b�k�n hagy minket. Nagyok �s er�sek a fogaink, �s tudunk
harcolni. De ha magunkban tal�l �s �hes, nem lehet�nk m�lt�
ellenfelei. Gyere, k�rbej�rjuk, hogy meg�rezhesd a szag�t. Min�l el�bb
megismered, ann�l jobb! Maradj a f�k k�zel�ben, m�g megker�lj�k, mert
Numa gyakran viselkedik �gy, ahogyan a legkev�sb� v�rn�nk t�le. �s
tartsd nyitva a szemed, a f�led �s az orrod. Ne feledd egy pillanatra
se, hogy ellens�g leselkedhet minden bokor m�g�tt, minden f�n, minden
boz�tosban. Mik�zben kit�rsz Numa �tj�b�l, nehogy Sabor, a p�rja
karmai k�z� rohanj. Gyere ut�nam! - azzal Akut elindult, hogy sz�les
k�rt �rjon le az iv�hely �s a meglapul� h�m oroszl�n k�r�l.

A fi� szorosan a nyom�ban maradt, �gy k�vette. Minden �rz�kszerve

r�sen volt, minden idegsz�la pattan�sig fesz�lt. Micsoda �let! Egy
pillanatra meg is feledkezett p�r perccel kor�bbi elhat�roz�s�r�l, mi
szerint sietve visszat�r a tengerpartra valahol m�sutt, mint ahol
lesz�llt a haj�r�l, �s halad�ktalanul �tnak indul London fel�. Most
csak az j�rt a fej�ben, hogy micsoda �r�m �lni, �sszem�rni �nmaga
esz�t �s harci kedv�t a dzsungel ama barb�r sz�l�tteinek furfangj�val
�s erej�vel, melyek az irdatlan nagy �s term�szetes vads�g�ban
megmaradt f�ldr�sz sz�les s�ks�gain �s erdeinek f�lhom�lyos zugaiban
tany�znak. Nem ismerte a f�lelmet - ilyesfajta �rz�st nem is
�r�k�lhetett apj�t�l. A lelkiismeret �s a becs�let ann�l ink�bb
munk�lt benne. Nem kis gondot okozott neki, hogy a lelki�dv��rt d�l�
harcban e k�t ut�bbi gyakorta �ssze�tk�z�sbe ker�l a szabads�g vele
sz�letett szeretet�vel. Csak n�h�ny l�p�st haladtak Numa h�ta m�g�
ker�lve, �s a fi� m�ris meg�rezte a h�sev� �llat kellemetlen b�z�t.
Mosoly der�tette fel az arc�t. Valami azt s�gta neki, hogy ezt a
szagot megismerte volna milli�rdnyi m�s szag k�z�l akkor is, ha Akut
nem mondja meg, hogy oroszl�n van a k�zelben. Valahogy furcs�n
ismer�snek t�nt, olyan h�tborzongat�an ismer�snek, hogy a tark�j�n
fel�lltak a r�vid pillesz�r�k. Fels� ajk�t akaratlanul is felh�zta
harcra k�szen kivicsor�tva metsz�fogait. Az volt az �rz�se, hogy a
b�re megfesz�l k�toldalt a kopony�j�n, szakasztott �gy, mintha
�let-hal�l k�zdelemre k�sz�lne, h�tra akarn� csapni a f�leit.
Bizsergett a b�re. Eg�sz teste t�zelt a kor�bban sohasem tapasztalt
kellemes �rz�st�l. Azon nyomban hatalmas v�ltoz�son ment kereszt�l -
gyanakv�, �beren figyel�, tettre k�sz l�nny� alakult. Numa, a h�m
oroszl�n szaga egyszeriben vad�llatt� v�ltoztatta a fi�t.

Sohasem l�tott m�g oroszl�nt - �desanyja minden t�le telhet�t

megtett, hogy megakad�lyozza ebben. De szinte falta szem�vel a
sz�mtalan k�pet, amely a kez�be ker�lt, �s most moh� v�gy fogta el,
hogy a maga h�s-v�r val�s�g�ban gy�ny�rk�dhess�k az �llatok
kir�ly�ban. Mik�zben Akut nyom�ban l�pkedett, h�tra-h�trasand�tott a
v�lla f�l�tt, azt rem�lve, h�tha Numa felkel zs�km�nya mell�l, �s
l�that�v� v�lik. �gy t�rt�nt, hogy kiss� lemaradt Akutt�l, s csak a
majom metsz� hang� figyelmeztet� ki�lt�s�ra jutott esz�be, hogy m�ssal
is t�r�dnie kellene, nemcsak a rejt�z� Num�val. Gyorsan t�rsa fel�
ford�totta a tekintet�t. Att�l, amit k�zvetlen�l maga el�tt
megpillantott az �sv�nyen, test�nek minden idegsz�l�n remeg� izgalom
futott v�gig. Csillog� sz�r�, gy�ny�r� n�st�ny oroszl�n �llt el�tte.
Kerekre ny�lt s�rg�sz�ld szem�vel meredten figyelt, tekintet�t
belef�rta a fi� szem�be. T�z l�p�s sem v�lasztotta el �ket egym�st�l.
Az �ri�smajom t�volabb, az oroszl�n m�g�tt �llt, utas�t�sokat kiab�lt
a fi�nak. K�zben nagy hangon g�nyolta az oroszl�nt, nyilv�nval�an
azzal a sz�nd�kkal, hogy elterelje figyelm�t a fiatalemberr�l addig,
m�g az mened�ket tal�l egy k�zeli f�n.

De Sabort nem lehetett megzavarni. Le nem vette szem�t a

fiatalemberr�l, aki ott �llt el�tte. Gyan�s volt a helyzet. Lehet,
hogy a fi� valamit forgat a fej�ben ur�val �s parancsol�j�val vagy
vad�szzs�km�nyukkal kapcsolatban. A n�st�ny oroszl�n hirtelen
term�szet�. Akut ord�toz�sa ingerelte. M�ly hangon felmordult, �s egy
l�p�st tett a fi� fel�.

- A fa ! - �v�lt�tte Akut.

A fi� megfordult, menek�lni akart. Ugyanabban a pillanatban az

oroszl�n is t�mad�sra lend�lt. A fa mind�ssze n�h�ny l�p�snyire �llt.
Egyik �ga a f�ldt�l �gy t�zl�bnyira l�gott le, �s amikor a fi�
felugrott, hogy elkapja, az oroszl�n is ugrott, hogy elkapja �t. A
fiatalember egy apr�majom �gyess�g�vel h�zta fel mag�t, �s lend�lt
oldalt. Az ut�na kap� hatalmas mells� mancs lecs�szott a cs�p�j�r�l -
�ppen csak s�rolta. Az oroszl�n egyik kimeredt karma beleakadt
pizsamanadr�gj�nak k�tel�be, �s ahogy az �llat t�lrep�lt rajta,
let�pte r�la a nadr�got. A fiatalember f�lig meztelen�l h�z�dzkodott
fel biztons�gos magass�gba, akkor a fenevad megfordult, �s �jra
ut�naugrott.

Akut az egyik k�zeli f�r�l hangosan morgott, perelt, �s mindennek

elmondta az oroszl�nt, ami csak esz�be jutott. A fi� igyekezett
viselked�s�ben k�vetni tan�t�mestere p�ld�j�t, ugyancsak felh�zta a
zsilipet a szitkok �z�ne el�tt, �s ellens�ge fej�re z�d�totta. V�g�l,
azt ismerve, hogy a sz� mint fegyver nem t�l hat�sos, valami s�lyosabb
dolog ut�n n�zett, amit hozz�v�ghatna. Semmi m�s nem akadt a keze
�gy�be, csak sz�raz gallyak �s �gak, de ezeket azt�n �gy hajig�lta
Sabor f�lreford�tott, vicsorg� k�p�be, mint ahogyan apja tette h�sz
�vvel kor�bban, amikor kisfi�k�nt maga is nagy szeretettel hergelte �s
s�rtegette a dzsungel nagymacsk�it.

Az oroszl�n n�h�nyszor m�g d�h�dten k�rbej�rta a f�t, de azt�n,

vagy az�rt, mert r�j�tt, hogy feleslegesen �ll lesben, vagy mert a
mardos� �hs�g b�rta jobb bel�t�sra, v�g�l is m�lt�s�gteljesen
elvonult, �s hamarosan elt�nt a b�z�tban. Csatlakozott p�rj�hoz, aki
az el�bbi perpatvar alatt egyetlen egyszer sem mutatkozott.

Nem k�nyszer�lv�n tov�bbi rejt�z�sre, Akut �s a fi� lem�szott a

f�r�l, �s folytatt�k �tjukat. Az �reg majom �sszeszidta a fiatalembert
figyelmetlens�g��rt.

- Ha nem a h�m oroszl�n �rdekelt volna annyira a h�tad m�g�tt,

sokkal hamarabb �szrevehetted volna a n�st�ny�t, mint �gy - mondta.

- Te meg elment�l mellette an�lk�l, hogy felfedezted volna -

v�gott vissza a fi�.

Akut bossz�s volt.

- H�t igen - mondta -, �gy v�gzik �let�ket a dzsungel lak�i. Egy

�leten kereszt�l el�vigy�zatosak vagyunk, azt�n csak egyetlen
pillanatra felejt�nk el figyelni, �s . . . - �sszecsattintotta a
fog�t, mintegy elj�tszva azt a mozdulatot, ahogyan a ragadoz�k
hatalmas �llkapcsukkal az eleven h�s ut�n kapnak. - Legyen ez lecke
sz�modra. Most megtanulhattad, hogy t�l hossz� ideig nem szabad a
szemeddel, a f�leddel �s az orroddal egy �s ugyanazon ir�nyba
figyelned.

Aznap �jjel Tarzan fia jobban f�zott, mint �let�ben b�rmikor.

Pizsamanadr�gja nem volt k�l�n�sebben meleg, de sokkal melegebb volt a
semmin�l. M�snap pedig a t�z� napon aszal�dott, mert �tjuk nagyobb
r�szt �jra csak hatalmas s�ks�gon vezetett kereszt�l.

A fi� fej�ben m�g mindig az j�rt, hogy d�lnek tart, majd �jra
visszakanyarodik a tengerpartra, �s megkeresi a civiliz�ci� valamelyik
m�sik el�retolt �llom�s�t. Egy sz�t sem sz�lt terv�r�l Akutnak, mert
tudta, hogy az �ri�smajom nemtetsz�ssel fogadna minden elv�l�s�z�
javaslatot.

Egy-k�t h�napig v�ndoroltak �gy kettesben. K�zben a fi�

egyre-m�sra saj�t�totta el a dzsungel t�rv�nyeit. Izmai hozz�idomultak
a k�nyszer�s�gb�l v�lasztott �j �letforma k�v�nalmaihoz. Apj�nak csupa
�n �s izom alkat�t fia is �r�k�lte - csup�n edz�dnie kellett �s
gyakorolnia, hogy teljesen kifejl�dj�k. A fiatalember megfigyelte,
mennyire term�szetes a sz�m�ra, hogy egyik f�r�l a m�sikra ugr�lva
halad el�re. Egy cseppet sem sz�d�lt m�g nagy magass�gban sem, �s
amikor r�j�tt a lend�lEtv�tel �s az elrugaszkod�s fort�ly�ra, m�g
�gyesebben is vetette �t mag�t a leveg�ben egyik �gr�l a m�sikra, mint
a termetes Akut.

Lassan hidegnek-melegnek kitett, sima, feh�r b�re is megedz�d�tt

�s megkem�nyedett, barn�ra s�lt a napt�l �s a sz�lt�l. Egy nap
megakart m�rt�zni egy patakocsk�ban, amely t�l kicsi volt ahhoz, hogy
krokodilok lehessenek benne. Levette pizsamakab�tj�t. Mialatt Akuttal
a h�v�s v�zben lubickolt, egy apr�majom sz�k�tt le az egyik lehajl�
�gr�l, felkapta a fi� egyetlen megmaradt civiliz�lt ruhadarabj�t, �s
eliramodott vele.

Jack egy darabig m�rgel�d�tt, de hamarosan r�j�tt, hogy f�lig

fel�lt�z�ttnek lenni �sszehasonl�thatatlanul k�nyelmetlenebb dolog,
mintha valaki teljesen meztelen. Nemsok�ra meg egy�ltal�n nem
hi�nyzott neki a ruh�ja, k�s�bb pedig m�r kifejezetten kedv�t lelte
abban, hogy szabadon mozoghat, semmi nem korl�tozza.

N�ha-n�ha mosoly suhant �t az arc�n, amikor megpr�b�lta

elk�pzelni, mennyire meglep�dn�nek iskolat�rsai, ha most l�thatn�k.
Irigyeln�k.

De m�g mennyire, hogy irigyeln�k! Ilyenkor sajn�lta �ket. M�skor

meg, amikor belegondolt abba, hogy �k most f�ny�z�en berendezett,
k�nyelmes angol otthonaikban laknak, �s boldogan �lnek apjukkal �s
�desanyjukkal, felett�bb kellemetlen gomb�cot �rzett a tork�ban.

�desanyja arca jelent meg el�tte elmos�dva, a k�retlen�l szem�be

tolakod� k�nnyek f�tyol�n �t. Ilyenkor azt�n mindig �tra n�gatta
Akutot, mert most m�r nyugatnak tartottak, a tengerpart fel�. Az �reg
majom azt gondolta, hogy valamelyik majomt�rzset keresik, �s a fi� nem
is �br�nd�totta ki ebb�l a hit�b�l. R��r k�z�lni Akuttal val�di
terveit, gondolta, ha m�r karny�jt�snyira lesznek a civiliz�lt
vil�gt�l.

Egyik nap, mik�zben lassan haladtak el�re egy foly� partj�n,

v�ratlanul bennsz�l�tt falura bukkantak. N�h�ny gyerek j�tszott a v�z
mellett. A l�tv�nyt�l a fi� sz�ve hevesen dobogni kezdett, mert t�bb
mint egy h�napja nem l�tott m�r embert. Elindult fel�j�k. Akut halkan
figyelmeztette, �s megpr�b�lta visszatartani. A fi� azonban
kiszabad�totta mag�t, �s hangos ki�lt�ssal �dv�z�lte az �benfekete
sz�n�, j�tszadoz� gyerekeket. El�rerohant.

A hangra valamennyien felemelt�k a fej�ket. Egy pillanatig

kerekre ny�lt szemmel b�multak r�, majd r�m�lt visongat�s k�zepette
megfordultak, �s a falu fel� menek�ltek. Nyomukban ott rohantak az
asszonyok is, a falu kapuja fel�l pedig a riaszt�s nyom�n vagy
k�ttucat harcos k�zeledett, kez�kben sebt�ben felkapott �s harcra
k�szen tartott l�ndzs�val �s pajzzsal.

Az ijedelem l�tt�n, amelyet megjelen�s�vel okozott, a fi�

meg�llt. M�g a harcosok vadul �v�lt�zve �s fenyeget�en hadon�szva
rohantak fel�je, lassan lehervadt arc�r�l az �r�mteli mosoly. A h�ta
m�g�l Akut sz�lt neki, hogy forduljon vissza �s menek�lj�n.
M�sk�l�nben, mondta, a feket�k meg fogj�k �lni. De � egy pillanatig
csak �llt m�g ott, �s figyelte, hogyan k�zelednek. Majd tenyer�t
fel�j�k ford�tva felemelte a kez�t, ily m�don jelezve, hogy �lljanak
meg, egyszersmind odaki�ltotta nekik, hogy bar�tk�nt �rkezett, csak
j�tszani akart a gyerekeikkel. Azok term�szetesen mit sem �rtettek
hozz�juk int�zett szavaib�l, �s �gy v�laszoltak neki, ahogyan b�rki
m�snak is v�laszoltak volna, aki a dzsungelb�l meztelen�l el�bukkanva
hirtelen r�ront asszonyaikra �s gyerekeikre: a fegyverek nyelv�n.
Z�pork�nt hull� l�ndzs�ik a fi� k�zel�ben f�r�dtak a f�be, de
eltal�lni egyik sem tal�lta el. Jacknek hideg bizserg�s futott v�gig a
gerinc�n, a r�vid hajsz�lak �gnek meredtek a tark�j�n, fel, eg�szen a
feje b�bj�ig. Szeme �sszesz�k�lt, hirtelen a gy�l�let l�ngja lobbant
fel benne, amely nyomtalanul elem�sztette az arc�t m�g az im�nt
felder�t� �r�mteli, bar�ts�gos tekintetet. Halkan felmordult, nagyon
hasonlatosan ahhoz, ahogyan a vad�llatok adnak hangot
csal�dotts�guknak, majd megfordult, �s berohant a dzsungelbe. Akut m�r
ott v�rta az egyik f�n. S�rgette, hogy gyorsan menek�ljenek, mert a
b�lcs, �reg emberszab�s� majom tudta, hogy �k ketten, meztelen�l �s
fegyvertelen�l nem lehetnek m�lt� ellenfelei a csupa izom fekete
harcosoknak, akik bizony�ra �t fogj�k kutatni ut�nuk a dzsungelt.

De Tarzan fi�t eddig ismeretlen er� ker�tette hatalm�ba.

�rvendez�, ny�lt sz�v� kisfi�k�nt k�zeledett az im�nt ezekhez a
feket�khez, hogy felaj�nlja bar�ts�g�t. Gyanakv�ssal �s l�ndzs�kkal
fogadt�k. M�g csak meg sem hallgatt�k. Harag �s gy�l�let d�lt a
sz�v�ben. Akut hi�ba n�gatta, hogy siessen, � az�rt is h�tramaradt.
Harcolni akart, b�r j�zan �sszel gondolkodva nagyon is vil�gos volt,
hogy teljesen �rtelmetlen�l �ldozn� fel az �let�t, ha ezekkel a
felfegyverzett f�rfiakkal szemben puszta k�zzel, foggal-k�r�mmel venn�
fel a harcot. A fi� m�ris harci eszk�zk�nt vette sz�m�t�sba fogait,
mihelyt valamilyen k�zdelemre volt kil�t�s.

Mik�zben lassan lend�lt tova f�r�l f�ra, f�l szemmel

vissza-visszan�zett, de most m�r nem feledkezett meg arr�l sem, hogy
jobbr�l, balr�l, vagy �ppen szemb�l m�s vesz�lyek is leselkedhetnek
r�. A n�st�ny oroszl�nnal szerzett tapasztalatai minden �jabb hasonl�
kaland n�lk�l is el�g m�ly nyomot hagytak benne ahhoz, hogy egy �letre
megtanulja a leck�t. Hallotta, hogy a vademberek ki�ltozva, ord�tozva
k�vetik. M�g jobban h�tramaradt, m�g meg nem pillantotta �ld�z�it.
Azok nem l�thatt�k, mert emberre vad�szv�n esz�kbe sem jutott
zs�km�nyukat a f�k �gai k�z�tt keresni. A fiatalember kicsivel mindig
el�tt�k haladt. Tal�n egy m�rf�ldet tettek m�g meg, folytatva a
keres�st, azt�n visszafordultak a falu fel�. Most �rkezett el a fi�
sz�m�ra az a lehet�s�g, amelyre hossz� ideje v�rt, mik�zben
bossz�v�gyt�l felt�zelt v�re �gy l�ktetett ereiben, hogy v�g�l m�r
b�borsz�n� k�df�tyolon �t l�tta ellens�geit.

Amikor amazok visszafordultak, � is megfordult, �s k�vette �ket.

Akutot nem L�tta sehol. Abban a hitben, hogy a fi� k�veti, a majom m�r
messze j�rt. Nem k�v�nta kih�vni a sorsot maga ellen, ink�bb k�v�l
maradt a hal�lt osztogat� l�ndzs�k hat�sugar�n. A fi� nesztelen�l
lopakodva, egyik f�r�l a m�sikra lend�lve, szorosan a visszat�r�
harcosok nyom�ban haladt. V�g�l, amikor r�t�rtek a faluba vezet�
keskeny �sv�nyre, egyik�k lemaradt t�rsait�l. A fiatalember arc�n
kegyetlen mosoly �ml�tt el. Sebesen el�reiramodott, �s v�g�l m�r
szinte a mit sem sejt� fekete feje f�l� ker�lt. �gy cserk�szte be
pr�d�j�t, ahogyan S�ta, a p�rduc szokta, akinek harcmodor�t a fi�
sz�mos alkalommal megfigyelhette.

Hirtelen �s nesztelen�l el�relend�lve vetette le mag�t a f�r�l,

�ldozata sz�les h�t�ra. Ujjai m�r a le�r�s pillanat�ban megtal�lt�k a
f�rfi tork�t. A f�� test�nek s�ly�t�l a fekete teljes hossz�ban a
f�ldre zuhant, s mik�zben lerogyott, a h�t�ba v�g�d� k�t t�rdt�l
el�llt a l�legzete. Azt�n er�s, feh�r fogsor mart bele a nyak�ba, az
izmos ujjak pedig egyre szorosabban fon�dtak r� a l�gcs�v�re. A harcos
egy ideig �rj�ngve k�szk�d�tt, h�nyta-vetette mag�t, megpr�b�lta
ler�zni ellenfel�t, de egyre fogyott az ereje. A sz�m�ra l�thatatlan,
�d�z �s n�ma l�ny pedig k�zben sz�v�san akaszkodott r�, �s lassan
beh�zta az �sv�ny sz�l�n �ll� egyik bokorba.

Ott azt�n, imm�r j�l elrejt�zve a t�rsuk elt�n�s�t esetleg

felfedez� �s keres�s�re indul� feket�k f�rk�sz� szeme el�l, a
fiatalember kiszor�totta a lelket �ldozata test�b�l. A test hirtelen
g�rcs�sen megvonaglott, majd teljesen elernyedt - a harcos meghalt. �s
akkor k�l�n�s v�gy lett �rr� Torzan fi�n. Eg�sz l�nye borzongott �s
reszketett. An�lk�l, hogy akarta volna, talpra sz�k�tt, �s egyik L�b�t
r�tette �ldozata test�re. Mellkasa kit�gult. Az �gbolt fel� emelte
arc�t, kinyitotta sz�j�t, hogy bele�v�ltse a vil�gba a bensej�ben
zeng� �s kik�v�nkoz� k�l�n�s, h�tborzongat� hangot. de n�ma maradt az
ajka. Csak �llt ott egy teljes percen kereszt�l, arc�t az �g fel�
ford�tva, a visszafojtott �rzelmekt�l zih�lva, mint a bossz� eleven
szobra.

�s a be�ll� csend, amely azt jelezte, hogy Tarzan fia el�sz�r

ejtett nagy pr�d�t, ugyan�gy vissza-visszat�r� k�s�r�je lett minden
tov�bbi zs�km�nyejt�s�nek, mint ahogyan gy�zhetetlen atyj��t a h�m
majom ijeszt� diadalord�t�sa k�vette.

7. Rem�nyek �s csal�d�sok

Amikor Akut felfedezte, hogy a fi� nincs a nyom�ban, megfordult

�s a keres�s�re indult. Nem jutott messzire. Hirtelen megd�bbenve
torpant meg egy k�l�n�s alak l�tt�n, aki a f�k �gain k�zeledett fel�.
A fi� az, gondolta Akkor, de �-e az val�j�ban? Kez�ben hossz� l�ndzs�t
tartott, h�t�n ugyanolyan hossz�k�s pajzs l�gott, mint amilyet a r�juk
t�mad� fekete harcosok hordtak, a bok�j�n �s a karj�n pedig vasb�l �s
s�rgar�zb�l k�sz�lt karik�kat viselt, m�g a derek�ra �gy�kk�t�t
tekert. Az oldal�n k�s fityegett.

Amikor a fi� megl�tta a majmot, fel�je sietett, hogy

eldicsekedj�k hadizs�km�ny�val. B�szk�n h�vta fel a figyelm�t minden
egyes �j szerzem�ny�re. Hencegve adta el� h�stett�nek r�szleteit.

- A puszta kezemmel �s a fogammal �ltem meg - mondta. - �n

sz�vesen lettem volna a bar�tjuk, de �k ink�bb az ellens�geim akartak
lenni. �s most, hogy van l�ndzs�m, meg fogom mutatni Num�nak is,
milyen az, ha valakinek velem gy�lik meg a baja. Csak a feh�r emberek
�s az �ri�smajmok a bar�taink, Akut. Azokat meg fogjuk keresni,
mindenki m�st pedig el kell ker�ln�nk, vagy meg kell �ln�nk. Erre
tan�tott meg a dzsungel.

Kiker�lt�k az ellens�ges falut, �s folytatt�k �tjukat a

tengerpart fel�. A fi� igen nagyra volt �j fegyvereivel �s
�kszereivel. Gyakorolta a l�ndzsaforgat�st, �r�kon kereszt�l hajig�lta
a l�ndzs�t egy-egy el�tt�k l�v� t�rgyat c�lbav�ve, mik�zben lassan
haladtak el�re. V�g�l olyan fok�ra jutott el a j�rtass�gnak, amelyet
ilyen gyorsan csak az �rhet el, akinek fiatalok az izmai.
Gyakorlatoz�sait mindv�gig Akut ir�nyitotta. Nem volt t�bb� a
dzsungelben egyetlen olyan l�bnyom sem, amelyb�l �les szem�vel az ifj�
ne �gy olvasott volna, mint a nyitott k�nyvb�l. M�g azok a
meghat�rozhatatlan jelek is a fog�kony fi� meghitt bar�taiv� v�ltak,
amelyeket a civiliz�lt ember nem k�pes felfogni �rz�kszerveivel, �s
amelyeket barb�r rokonai is csak r�szben �rz�kelnek. Szagr�l meg tudta
k�l�nb�ztetni egym�st�l a n�v�nyev�k megsz�ml�lhatatlanul sok faj�t,
�s puszt�n a test kip�rolg�s�nak n�vekv� vagy cs�kken� volt�b�l meg
tudta mondani, hogy valamelyik �llat �ppen k�zeledik vagy t�volodik-e.
Ahhoz sem kellett szem�nek bizonys�gt�tele, hogy meg�llap�tsa, k�t
vagy n�gy oroszl�n van-e el�tt�k sz�lir�nyban - sz�z yardra vagy ak�r
f�l m�rf�ldnyire.

Ezek k�z�l sok mindenre Akut tan�totta meg, de tud�s�nak j�val

nagyobb r�sz�t �szt�n�sen szerezte - egyfajta k�l�n�s meg�rz�s r�v�n,
amelyet apj�t�l �r�k�lt. Megszerette a dzsungel�letet. Az �sz �s az
�rz�kek �lland� harca a sok-sok hal�los ellens�ggel szemben, akik
�jjel-nappal az �vatosak �s vigy�zatlanok j�rta �sv�ny ment�n
leselkednek, vonz�v� tette sz�m�ra a kalandv�gy, amely �sap�nk, �d�m
�ta ott �l minden fi� sz�v�ben, akinek piros v�r cs�rgedezik az
ereiben. B�r szerette ezt az �letet, azt az�rt nem engedte, hogy �nz�
v�gyai f�l�be kerekedjenek a k�teless�g�rzetnek, �s feledtess�k vele,
micsoda erk�lcsi v�ts�get k�vetett el kalandos v�llalkoz�s�val,
amelynek r�v�n Afrik�ba ker�lt. A gyermeki szeretet apja �s �desanyja
ir�nt er�s volt sz�v�ben. Ez az �rz�s lehetetlenn� tette sz�m�ra, hogy
felh�tlen�l �lvezze boldogs�g�t, amellyel minden k�ts�get kiz�r�an oly
szomor� napokat szerzett nekik. Ez�rt azt�n szil�rdan kitartott
elhat�roz�sa mellett, hogy keres egy kik�t�t a tengerparton, ahonnan
felveszi a kapcsolatot sz�leivel, �s p�nzt k�r, hogy visszat�rhessen
Londonba. Ott majd, ezt most m�r biztosra vette, r� tudja besz�lni
sz�leit, hogy engedj�k meg legal�bb az �v egy r�sz�t hadd t�ltse el
apj�nak azokon az afrikai birtokain, amelyeknek l�tez�s�r�l az otthon
vigy�zatlanul elejtett megjegyz�sekb�l szerzett tudom�st. M�r az is
sokat sz�m�tana, Jobb lenne, mint egy �leten �t szenvedni a
civiliz�ci� k�nyelmetlen �s terhes korl�tait�l.

Ez�rt azt�n a tengerpart fel� haladt�ban kiss� el�gedettebb volt,

mint egy�bk�nt, mert mik�zben �lvezte a vadon szabads�g�t �s barb�r
�r�meit, egyszersmind lelkiismerete is megnyugodott. Tudta: minden
t�le telhet�t megtesz az�rt, hogy visszat�rhessen sz�leihez. Annak is
el�re �r�lt, hogy feh�r emberekkel - saj�t fajt�jabeliekkel -
tal�lkozik majd, mivel sokszor el�fordult, hogy az �reg majom�n k�v�l
m�sfajta t�rsas�gra �h�tozott. A feket�kkel val� eset m�g mindig nem
hagyta nyugodni.

Akkora adag �rtatlan emberbar�ti j�indulattal k�zeledett fel�j�k,

�s gyerekes m�don annyira biztos volt sz�ves vend�gszeretet�kben, hogy
a fogadtat�st�l, amelyben r�szes�tett�k, ifjonti eszm�nyeit l�tta
rombad�lni. T�bb� nem testv�reinek tekintette �ket, hanem csup�n �jabb
ellens�geinek, a dzsungelben �l� megsz�ml�lhatatlan v�rszomjas l�ny
egyik�nek.

�m ha a feket�k ellens�gei is - gondolta -, akadnak az�rt a

vil�gon m�g, akik nem azok. Vannak, akik b�rmikor t�rt karokkal
fogadj�k, akik bar�tjukk�nt �s testv�r�kk�nt �dv�zlik, �s akikn�l
oltalomra tal�l mindenfajta ellens�ggel szemben. Igen, a feh�r
emberekre mindig sz�m�that. Valahol a tengerparton, de m�g a dzsungel
belsej�ben is �lnek feh�r emberek. Az � sz�mukra sz�vesen l�tott
vend�g lesz, �k majd seg�tenek neki. Meg h�t itt vannak az �ri�smajmok
is - apja �s Akut bar�tay. Milyen �r�mmel fogadj�k majd Tarzan, a
majomember fi�t! Jack rem�lte, hogy �sszetal�lkozik vel�k, m�g miel�tt
egy kereskedelmi kik�t�re bukkan a tengerparton. Szerette volna, ha
elmondhatja apj�nak: megismerkedett r�gi dzsungelbeli bar�taival,
vad�szott vel�k, �lte barb�r �let�ket, vel�k volt vad, �si
szertart�saik alkalm�val - azokon a k�l�n�s szertart�sokon, amelyekr�l
Akut pr�b�lt meg besz�lni neki. Roppant nagy kedve lett volna r�szt
venni ezeken a boldog �sszej�veteleken. Gyakorta elmondta mag�ban a
hossz� besz�det, amelyet a majmoknak sz�nd�kozott tartani, �s amelyben
be akart sz�molni egykori kir�lyuk �let�r�l, az�ta, hogy odahagyta
�ket.

M�skor meg elj�tszott a gondolattal, hogy milyen lesz az, ha majd

feh�r emberekkel tal�lkozik. Hogy fog mulatni megr�k�ny�d�s�k�n,
amikor megl�tj�k a meztelen feh�r fi�t, aki egy fekete harcos
d�szeiben pomp�zik, �s egyetlen �ri�smajom t�rsas�g�ban k�borol a
dzsungelben.

�gy m�ltak a napok egym�s ut�n, �s a sok v�ndorl�st�l,

vad�szatt�l �s f�ra m�sz�st�l a fi� annyira meg�gyesedett, izmai pedig
annyira kifejl�dtek, hogy m�g a sokat meg�lt Akut is el�mult
tan�tv�nya k�pess�gein. A fi� pedig, aki r�j�tt, hogy milyen er�s, �s
�lvezte a dolgot, meggondolatlann� v�lt. Peckesen j�rt-kelt a
dzsungelben, b�szk�n felvetette a fej�t, fittyet h�nyt a vesz�lynek.
M�g Akut Numa szag�t meg�rezve azonnal felugrott az els� f�ra, az ifj�
szem�be nevetett az �llatok kir�ly�nak, �s vakmer�n els�t�lt mellette.
Hossz� ideig szerencs�je is volt. Azok az oroszl�nok, amelyekkel
tal�lkozott, tal�n j�llakottak voltak, tal�n �ppen a fels�gter�let�kre
behatolt k�l�n�s l�ny vakmer�s�ge lepte meg �ket annyira, hogy esz�kbe
sem jutott t�madni, hanem csak �lltak, �s kerekre ny�lt szemmel
figyelt�k, amint k�zeledik fel�j�k, majd od�bb�ll. Ak�rhogyan volt is,
az mindenesetre t�ny, hogy a fi� j� n�h�ny alkalommal p�r l�p�snyire
ment el a hatalmas oroszl�nok mellett, �s meg�szta egy-egy
figyelmeztet� morg�ssal.

De nem biztos, hogy jellem�t �s v�rm�rs�klet�t tekintve ak�r csak

k�t egyforma oroszl�n is l�tezik. Ugyanolyan k�l�nb�z�ek �k is, mint
az emberek. Abb�l, hogy hasonl� k�r�lm�nyek k�z�tt t�z oroszl�n
hasonl�an viselkedik, m�g nem k�vetkezik, hogy a tizenegyedik is
k�veti ebben - az a val�sz�n�bb, hogy nem. Az oroszl�n fejlett
idegrendszerrel rendelkez� l�ny. Gondolkodik, teh�t tud k�vetkeztetni.
Idegrendszere �s agym�k�d�se folyt�n olyan a temperamentuma, hogy arra
a legk�l�nb�z�bb esem�nyek lehetnek hat�ssal. Egy nap a fi� a
tizenegyedik oroszl�nnal tal�lkozott. �ppen egy s�k, bokrokkal
tark�tott t�rs�gen s�t�lt kereszt�l. Akut t�le p�r yardnyira, balra
haladt. Az ifj� els�k�nt vette �szre Numa k�zels�g�t.

- Rohanj, Akut! - ki�ltotta nevetve a fi�. - Numa a bokrokban

rejt�zik, ott ni, jobbra. Fel a f�ra, Akut! Majd �n, Tarzan fia,
megv�delek - azzal m�g mindig nevetve csak ment egyenesen el�re. �tja
szorosan a Num�t rejt� boz�tos mellett vezetett el.

A majom r�kiab�lt, hogy menjen onnan, de � csak hadon�szott a

l�ndzs�j�val, - �s r�gt�nz�tt harci t�ncba kezdett annak
�rz�keltet�s�re, hogy mennyire semmibe veszi az �llatok kir�ly�t.
Egyre k�zelebb �s k�zelebb ker�lt a rettegett, gyilkos ragadoz�hoz.
V�g�l az oroszl�n d�h�s horkant�s k�s�ret�ben, az ifj�t�l tal�n t�z
l�p�snyire, hirtelen felkelt a hely�r�l.

A dzsungel �s a sivatag urainak hatalmas termet� p�ld�nya volt.

Bozontos s�r�ny fedte nyak�t. �ri�si �llkapcs�ban kegyetlen t�p�fogak
meredeztek. S�rg�sz�ld szem�ben a gy�l�let �s a kih�v�s t�ze lobogott.

A fi�, kez�ben a sz�nalmasan hitv�ny l�ndzs�val, gyorsan r�j�tt,

hogy ez az oroszl�n nem olyan, mint azok, akikkel eddig tal�lkozott,
de t�l k�zel volt m�r hozz�, hogy visszavonulhasson. A legk�zelebbi fa
j� n�h�ny yardnyira balra volt t�le. Tudta: az oroszl�n r�ugorhat,
mire a fele utat megtehetn�, m�gpedig annak, aki l�tta, nem lehetett
k�ts�ges, hogy a fenevad t�madni k�sz�l. Az oroszl�n m�g�tt t�sk�s fa
�llt - mind�ssze n�h�ny l�bnyira a fi�t�l. Az l�tszott az egyetlen
mened�knek, csakhogy Numa ott �llt k�z�tt�k.

Att�l, hogy kez�ben �rezte a l�ndzsa hossz� r�dj�t, meg hogy

l�tta a f�t az oroszl�n m�g�tt, a fi�nak t�madt egy �tlete - egy
hihetetlen, nevets�ges, halv�ny rem�nysug�rral kecsegtet� �tlete. Nem
volt id� az es�lyek latolgat�s�ra. Egyf�lek�ppen menek�lhetett meg: ha
feljut a t�sk�s f�ra. Ha az oroszl�n t�mad�sba lend�l, m�r k�s�. A fi�
tudta, hogy neki kell els�k�nt t�madnia. Akut, �s persze nem kev�sb�
Numa teljes elk�ped�s�re, a fi� sebesen el�relend�lt a fenevad
ir�ny�ba. Az oroszl�n csak egy m�sodpercre merevedett mozdulatlans�gra
a meglepet�st�l, de ezalatt Jack Clayton olyan t�k�letesen hajtotta
v�gre a kritikus feladatot, ahogyan azt az iskol�ban tan�tj�k.

Egyenesen szemberohant az �d�z vad�llattal, l�ndzs�j�t vastagabb

v�g�vel el�re, keresztbe tartva a teste el�tt. Akut a r�m�lett�l �s a
megr�k�ny�d�st�l fel�v�lt�tt. Az oroszl�n t�gra ny�lt, elk�k�lt
szemmel �llt a hely�n, �s v�rta a t�mad�st, k�szen arra, hogy
fel�gaskodva a h�ts� l�b�ra, akkora er�vel s�jtson le mancs�val erre a
kelek�tya alakra, amekkor�t�l egy b�l�ny kopony�ja is beszakadna.

�m pontosan az oroszl�n el�tt a fi� lesz�rta l�ndzs�j�nak

vastagabb v�g�t a f�ldbe, hatalmas lend�lettel felugrott a leveg�be,
�s m�g miel�tt a megzavarodott fenevadnak sejtelme lehetett volna,
hogy mif�le tr�f�t �znek vele, az oroszl�n feje f�l�tt �trep�lve m�r
meg is �rkezett a t�sk�s fa sz�r�s karjaiba - �ps�gben, de �sszevissza
karcolt b�rrel.

Akut kor�bban soha nem l�tott m�g r�dugr�st. Most fel-le

ugr�ndozott a m�sik fa biztons�gos magas�ban, nagy hangon k�rkedve,
majd g�nyolta a hoppon maradt oroszl�nt. Az �sszeszurk�lt �s t�bb
sebb�l v�rz� fi� pedig megpr�b�lt �gy elhelyezkedni a mened�ket ny�jt�
t�sk�s �gak k�z�tt, hogy a lehet� legkev�sb� szenvedjen. Az �let�t
siker�lt negmentenie, de igencsak komoly k�nok �r�n. �gy t�nt neki,
hogy az oroszl�n m�r soha nem akar elmenni. Val�ban, egy teljes �r�ba
telt, mire a d�h�s vad�llat felhagyott �rz�s�vel, �s m�lt�s�gteljesen
elvonult. Amikor v�gre tisztes t�vols�gba ker�lt, a fi� kiszabad�totta
mag�t a t�sk�s fa fogs�g�b�l. Ez persze nem ment an�lk�l, hogy �jabb
sebeket ne ejtsen am�gy is megk�nzott test�n.

J� p�r nap eltelt, mire elt�ntek a lecke els� nyomai, melyet

ez�ttal kapott. A tanuls�g pedig, amelyet agy�ba v�sett, egy �leten �t
k�s�rte. Soha t�bb� nem h�vta ki f�l�slegesen a sorsot maga ellen.
H�tral�v� �let�ben gyakran v�llalt kock�zatot, de mindig csak
olyankor, ha a kock�zatv�llal�s el�mozd�totta valamely �h�tott c�l
el�r�s�t.

A fi� �s a majom j� n�h�ny napig f�lreh�z�dott, m�g az el�bbi

fel�p�lt a hegyes t�sk�k okozta f�jdalmas s�r�l�seib�l. Az �ri�s
emberszab�s� majom odaad�an nyalogatta bar�tja az ember sebeit,
amelyek ezen t�lmen�en nem is r�szes�ltek semmilyen m�s kezel�sben, de
az�rt hamarosan �gy is meggy�gyultak.

Amikor az ifj� ism�t eg�szs�gesnek �rezte mag�t, a k�t v�ndor

folytatta �tj�t a tengerpart fel�. A fi�t ism�t csak �r�mteli
v�rakoz�s t�lt�tte el.

�s v�gre el�rkezett a v�rva-v�rt pillanat. Sz�vev�nyes, s�r�

erd�n v�gtak �t �ppen, amikor a fi�, aki az alacsonyabb �gakon lend�lt
tova, �les szem�vel felfedezett egy r�gi, de m�g kivehet� nyomot -
olyan nyomot, amelyt�l kis sz�ve hevesen kezdett el dobogni -,
embErek, feh�r emberek l�bnyom�t. A csupasz talpuk lenyomata mellett
j�l felismerhet�k voltak az eur�pai cip�k hely�nek k�rvonalai. A
csap�son, amelyen szemmel L�that�an nagyobb l�tsz�m� csapat vonult
v�gig, �szaknak tartott, der�ksz�get alkotva azzal az ir�nnyal,
amelyet a fi� �s a majom id�ig, a tengerpart fel� haladt�ban k�vetett.

Nyilv�nval�, gondolta a fi�, hogy ezek a feh�r emberek tudj�k,

hol van a legk�zelebbi tengerparti telep�l�s. Lehet, hogy �ppen oda
igyekeznek. Utol�rni mindenk�ppen �rdemes volna �ket, ha m�s�rt nem,
h�t az�rt, hogy �jra saj�t fajt�jabeliekkel tal�lkozhass�k. Az ifj�
csupa izgalom volt, reszketett a t�relmetlens�gt�l, alig v�rta, hogy a
csapat ut�n indulhassanak. Akut akad�koskodott. � nem akart semmit az
emberekt�l. Hasonsz�r�nek, majomnak tekintette az ifj�t, hiszen a
majmok kir�ly�nak a fia volt. Megpr�b�lta lebesz�lni sz�nd�k�r�l,
mondv�n, hogy most m�r hamarosan r�bukkannak saj�t n�p�k valamelyik
t�rzs�re. Ha a fi� id�sebb lesz, ugyan�gy a kir�lyuk lehet, mint
ahogyan kor�bban az apja is az volt. De Jack hajthatatlan maradt.
Kitartott amellett, hogy �jra feh�r embereket akar l�tni, mert
�zenetet akar k�ldeni a sz�leinek.

Akut csak hallgatta, �s vad�llati �szt�n�vel meg�rezte, mi az

igazs�g - a fi� vissza akar t�rni saj�t fajt�j�hoz.

Ez a tudat szomor�s�ggal t�lt�tte el az �reg majmot. Szerette a

fi�t, mint ahogyan szerette az apj�t is, olyan h�s�ges �s odaad�
szeretettel, mint a vad�szkutya a gazd�j�t. Majomagy�ban �s
majomsz�v�ben ott �lt a rem�ny, hogy � �s Jack soha nem fognak elv�lni
egym�st�l. Most �gy L�tta: minden d�delgetett terve szertefoszlik,
m�gis h�s�ges maradt az ifj�hoz, �s meghajolt k�v�ns�ga el�tt.
Cs�ggedten ugyan, de belet�r�d�tt a fi� elhat�roz�s�ba, hogy k�veti a
feh�r emberek karav�nj�t, �s vele tartott - hite szerint - utols�
k�z�s �tjuko-n.

A nyomok tal�n ha p�r naposak voltak, amikor a k�t v�ndor

felfedezte �ket. Ez azt jelentette, hogy a lassan vonul� karav�n
mind�ssze n�h�ny �r�nyi j�r�f�ldre volt t�l�k, hiszen edzett �s f�rge
izmaikkal �k sebesen lend�thett�k el�re test�ket �gr�l �gra a kusza
aljn�v�nyzet f�l�tt, amely igen meglass�totta a feh�r emberek
felm�lh�zott teherhord�inak el�rejut�s�t.

A fi� haladt el�l. Az izgalomt�l, a t�lf�t�tt v�rakoz�st�l hajtva

megel�zte t�rs�t, akinek c�lba �rkez�s�k csak b�natot jelenthetett. �s
a fi� volt az, aki el�sz�r pillantotta meg a karav�n ut�v�dj�t �s a
feh�r embereket, akiket annyira v�gyott utol�rni. El�tt�k, a s�r�n
ben�tt �sv�nyen vagy egy tucatnyi, s�lyos terhet cipel� fekete
bukd�csolt, akik a kimer�lts�gt�l vagy a betegs�gt�l maradtak le, �s
akiket az ut�v�d fekete katon�i �szt�k�ltek tov�bbhalad�sra. Bel�j�k
r�gtak, ha elestek, majd durv�n talpra r�ngatt�k �s el�rel�kd�st�k
�ket. K�toldalt egy-egy �ri�s termet� feh�r f�rfi l�pdelt, akinek
arc�t szinte teljesen ben�tte a bozontos sz�ke szak�ll. A fi�nak - a
feh�reket felfedezve - m�r a nyelve hegy�n volt az �r�mteli �dv�zl�
ki�lt�s. De a ki�lt�s a tork�ra forrt, mert szinte r�gt�n ezut�n
olyasminek volt a szemtan�ja, amit�l �r�me �r�mm� v�ltozott. Megl�tta,
hogy a k�t feh�r f�rfi s�lyos korb�cs�val brut�lisan �tlegeli a
t�molyg� szeg�ny �rd�g�k h�t�t, akiknek terh�t�l m�g er�s �s sz�v�s
f�rfiak is majd megszakadtak volna.

Az ut�v�d katon�i �s a feh�r f�rfiak id�nk�nt aggodalmas arccal

h�tra-h�tra tekintgettek, mint akik azt figyelik: melyik pillanatban
t�r r�juk a maga testet �lt�tt val�s�g�ban valamely r�gen v�rt
veszedelem. Azt k�vet�en, hogy megpillantotta a karav�nt, a fi�
meg�llt, �s most lassan k�vetve a menetet, figyelte a szeme el�
t�rul�, v�rl�z�t�an brut�lis l�tv�nyt.

Kisv�rtatva Akut is be�rte. A vad�llat szem�ben a l�tv�ny kev�sb�

volt rettenetes, mint az ifj� sz�m�ra, de m�g az �ri�smajom is halkan
felmordult a v�dtelen rabszolg�k �rtelmetlen k�nz�s�nak l�tt�n. A
fi�ra n�zett. Mi az oka annak, hogy most, amikor v�gre siker�lt
�sszetal�lkoznia a maga fajt�jabeliekkel, nem rohan oda, �s nem
�dv�zli �ket? Meg is k�rdezte t�rs�t�l.

- Ezek sz�rnyetegek - morogta a fi�. - Az ilyen �tit�rsak, mint

�k, nem val�k nekem. Biztos, hogy az els� alkalommal, amikor azt
l�tn�m, hogy �gy verik az embereket, mint most, r�juk vetn�m magam, �s
meg�ln�m �ket. De - tette hozz� pillanatnyi gondolkod�s ut�n - azt
megk�rdezhetem t�l�k, hogy hol van a legk�zelebbi kik�t�, �s azt�n
itthagyjuk �ket.

A majom nem felelt, a fi� pedig leugrott a f�ldre �s szapora

l�ptekkel a karav�n fel� indult. Tal�n ha sz�z yardnyira lehetett,
amikor az egyik feh�r �szrevette. Riasztotta a t�bbieket, majd egy
pillanat alatt r�emelte pusk�j�t a fi�ra �s t�zelt. A goly� �ppen
el�tte f�r�dott a f�ldbe, kit�pett f�csom�t �s lehullott faleveleket
vert fel a l�b�ra. A k�vetkez� m�sodpercben a m�sik feh�r, �s az
ut�v�d fekete katon�i is hiszt�rikusan l�v�ld�zni kezdtek a fi� fel�,
de Jacknek siker�lt s�rtetlen�l beugrania egy fa m�g�.

A napok �ta tart� fejvesztett menek�l�s a dzsungelben kikezdte

Carl Jenssen �s Sven Malbihn idegeit, bennsz�l�tt leg�nyeit pedig p�ni
f�lelemmel t�lt�tte el. Minden h�tulr�l hallatsz� v�ratlan zajt a sejk
�s v�rszomjas k�s�rete felbukkan�s�nak v�ltek r�m�let�kben.

Rettenetesen f�ltek. Az, hogy egy meztelen feh�r harcos t�nik el�
a dzsungelnek abb�l a r�sz�b�l, amely mellett az im�nt haladtak el,
olyan hajmereszt� l�tv�ny volt Malbihn sz�m�ra, aki els�k�nt
pillantotta meg a k�l�n�s jelens�get, hogy minden felgy�lemlett
idegfesz�lts�ge azonnali cselekv�s form�j�ban t�rt ki bel�le. �s
Malbihn ki�lt�s�t�l, majd a l�v�sekt�l egyszeriben elszabadult a
pokol.

Amikor felajzott idegeik valamennyire megnyugodtak, �s eljutottak

od�ig, hogy tiszt�zz�k, ki ellen harcolnak, kider�lt: Malbihn az
egyetlen, aki vil�gosan l�tott valakit. A feket�k k�z�l t�bben
bizonygatt�k, hogy �k is j�l megfigyelt�k az illet�t, de annyira
k�l�nb�z�k�ppen �rt�k le, hogy Jenssen, aki semmit sem l�tott,
k�telkedni kezdett szavaikban. Az egyik fekete v�ltig �ll�totta, hogy
az illet� tizenegy l�b magas volt, ember test� �s elef�nt fej�. A
m�sik, h�rom tagbaszakadt arabot l�tott, mindegyiknek nagy, fekete
szak�lla volt. Amikor az ut�v�d tagjai v�gre �rr� lettek idegeiken, �s
megk�zel�tett�k az ellens�g tart�zkod�si hely�t, hogy ut�naj�rjanak a
dolognak, semmit sem tal�ltak. Akut �s a fi� ugyanis addigra m�r a
veszedelmes pusk�ik l�t�vols�g�n k�v�lre vonult vissza.

Jack cs�ggedt �s szomor� volt. A nyomaszt� �lm�nyt jelent�,

bar�ts�gtalan fogadtat�s, amelyben a feket�k r�szes�tett�k, m�g t�l
sem tette mag�t, s most m�g ann�l is ellens�gesebben viselkedtek vele
szemben saj�t fajt�j�nak k�pvisel�i.

- A kisebb vad�llatok r�m�lten menek�lnek el�lem - motyogta

f�lig-meddig �nmag�nak -, a nagyobbak pedig, ha csak megpillantanak,
legsz�vesebben m�ris darabokra t�pn�nek. A fekete emberek a
l�ndzs�ikkal vagy a nyilaikkal akarnak meg�lni. Most pedig a feh�r
emberek is, azok, akik k�z� tartozom, r�ml�ttek �s el�ztek. H�t m�r
ellens�gem a vil�g minden �l�l�nye? H�t nincs Tarzan fi�nak m�s
bar�tja, egyed�l Akut?

Az �reg majom k�zelebb h�z�dott a fi�hoz.

- Majd az �ri�smajmok - mondta. - Csakis �k lesznek Akut

bar�tj�nak bar�tai. Egyed�l az �ri�smajmok l�tj�k sz�vesen Tarzan
fi�t. L�thattad, hogy az embereknek nem kellesz. Induljunk, keress�k
tov�bb az �ri�smajmokat - a mi n�p�nket.

Az �ri�smajmok nyelve taglejt�sekkel �s jelekkel k�s�rt, egytag�,

torokhang�n k�pze tt szavakb�l �ll. Sz� szerint nem ford�that� le
emberi nyelvre, de megk�zel�t� pontoss�ggal ez volt az, amit Akut
mondott a fi�nak.

Kis id� eltelt�vel a k�t bar�t csendben ism�t �tra kelt. A fi�
m�lyen elmer�lt gondolataiban - keser�s�g, harag �s bossz�v�gy
f�t�tte. V�g�l megsz�lalt.

- Rendben van, Akut - mondta -, megfogjuk keresni bar�tainkat, az

�ri�smajmokat.

Az emberszab�s� majom majd kiugrott a b�r�b�l, de nem mutatta ki,

mennyire �r�l. V�laszul csup�n el�gedetten r�ffentett egyet, �s a
k�vetkez� pillanatban f�rg�n lecsapott egy kis vigy�zatlan r�gcs�l�ra,
amely v�gzetesen messzire kalandozott el b�v�hely�t�l. Akut kett�t�pte
a szerencs�tlen �llatot, �s a nagyobbik fel�t odany�jtotta a fi�nak.

8. B�kess�g helyett k�zdelem

Egy �v telt el az�ta, hogy a k�t sv�d elmenek�lt a sejk uralma

alatt �ll� barb�r orsz�gb�l. A kis Meriem m�g mindig Geek�val
j�tszott. Tov�bbra is r�pazarolta minden gyermeki szeretet�t a most
m�r szinte rem�nytelen�l a v�groml�s sz�l�re jutott bab�ra. Pedig
soha, m�g f�nykor�ban sem volt b�josnak mondhat�. De Meriem sz�m�ra
Geeka testes�tette meg mindazt, ami a vil�gon kedves �s szeretetre
m�lt�. Az elef�ntcsontb�l faragott, �t�tt-kopott fej� baba s�ket
f�l�be s�gta bele minden b�nat�t, minden rem�ny�t �s minden v�gy�t.
Mert helyzet�nek rem�nytelens�ge, a fojtogat� r�muralom ellen�re is,
amely el�l nem volt menekv�s, a kis Meriemnek rem�nyek �s v�gyak �ltek
a sz�v�ben. Igaz, hogy v�gyai el�gg� hat�rozatlan alakot �lt�ttek, �s
f�k�nt olyasfajta k�pzelg�sekb�l �lltak, hogy egyszer majd megsz�kik
Geek�val valami t�voli �s ismeretlen helyre, ahol nincsenek sejkek,
sem mabunuk, ahov� el Adrea nem tud bejutni, �s ahol eg�sz nap
j�tszhat, vir�gokt�l �s madarakt�l, meg a f�k hegy�ben hanc�roz�,
�rtalmatlan kis apr�majmokt�l k�r�lv�ve.

A sejk hossz� ideje t�vol volt, mert egy elef�ntcsontot,

�llatb�r�ket �s kaucsukot sz�ll�t� karav�nt vezetett messze �szakra.
Ez az �tmeneti id�szak �ri�si b�kess�get hozott Meriem sz�m�ra. Igaz,
Mabunu ottmaradt, hogy �sszecsipkedje vagy elverje, aszerint, hogy
milyen hangulat sz�llta meg a gonosz, v�n bany�t, de az�rt �t
egymag�ban el lehetett viselni. Ha a sejk is ott tart�zkodott, akkor
m�r ketten voltak, �s a sejk er�sebb �s durv�bb is volt Mabunun�l. A
kis Meriem gyakran t�rte a fej�t, hogy az �d�z �regember vajon mi�rt
gy�l�li �t ennyire. Igaz, hogy kegyetlen �s igazs�gtalan volt
mindenkivel, akivel kapcsolatba ker�lt, de a legnagyobb
kegyetlens�geket �s a legkisz�m�tottabb igazs�gtalans�gokat Meriemmel
szemben k�vette el.

Aznap Meriem egy tereb�lyes fa t�v�ben �ld�g�lt, amely a

c�l�pker�t�sen bel�l, eg�szen a falu sz�l�n n�tt. �ppen egy kis s�trat
fabrik�lt levelekb�l Geek�nak. A s�tor el�tt n�h�ny fadarab, falev�l
�s egy p�r k� hever t. Ezek voltak a h�ztart�si eszk�z�k. Geeka eb�det
f�z�tt.

J�t�k k�zben a kisl�ny egyfolyt�ban g�gy�g�tt a bab�j�nak, amely

n�h�ny kis gallyacsk�val megt�masztva �lt el�tte. Meriemet t�k�letesen
lefoglalt�k Geeka h�ziasszonyi teend�i. Olyannyira, hogy nem vette
�szre, amikor a fa �gai enyh�n himb�l�zni kezdtek a feje f�l�tt, a
dzsungel fel�l lopva �rkezett idegen test�nek s�lya alatt meghajolva.

Boldog tudatlans�g�ban a kisl�ny csak j�tszott tov�bb, mik�zben

odafentr�l egy kitart� szemp�r tapadt r� - �llhatatosan,
rezzen�stelen�l. A kisl�nyon k�v�l senki m�s nem volt a falunak ebben
a r�sz�ben, amely majdhogynem eln�ptelenedett, mi�ta a sejk sok-sok
h�nappal kor�bban �tra kelt �szak fel�.

Kint a dzsungelben pedig, egy �r�nyi j�r�f�ldre a falut�l, m�r

k�zeledett a visszat�r� karav�n, �l�n a sejkkel.

Egy �v telt el az�ta, hogy a feh�r emberek r�l�ttek az ifj�ra, �s

visszakergett�k a dzsungelbe, nem maradt m�s v�laszt�sa, mint hogy
megpr�b�lja megkeresni azokat, akikt�l utols�k�nt rem�lhette, hogy
befogadj�k - az �ri�smajmokat. A fi� egy-k�t h�napon kereszt�l
keletnek tartott, egyre m�lyebben hatolt be a dzsungel belsej�be. Az
egy �v igencsak haszn�ra v�lt. Am�gy is hatalmas izmai megac�losodtak,
dzsungeltudom�nya m�r-m�r a term�szetf�l�tti hat�r�t s�rolta, �szt�nei
teljesen hozz�idomultak a f�n val� �lethez. Nagy gyakorlatra tett
szert term�szet-adta �s mesters�gesen el��ll�tott fegyvereinek
haszn�lat�ban. V�g�l b�mulatos fizikai k�pess�gekkel �s borotva�les
Elm�vel rendelkez� l�nny� v�lt. M�g mindig nem n�tt ki teljesen a
gyerekkorb�l, de m�ris olyan er�s volt, hogy a hatalmas termet�
emberszab�s� majom, akivel gyakran �sszeakaszkodott egy kis j�t�kos
k�zdelemre, nem lehetett m�lt� ellenfele. Akut megtan�totta h�m majom
m�dj�n k�zdeni. Keresni sem lehetett volna az �sember harcmodor�nak
oktat�s�ra alkalmasabb tan�rt, vagy a mester�nek �tmutat�sait jobban
hasznos�tani k�pes tan�tv�nyt.

M�g annak a kihal�f�lben l�v� majomfajnak valamelyik csapat�t

kerest�k, amelyikhez Akut tartozott, a dzsungel k�n�lta legfinomabb
falatokat ett�k. Antilopokat �s zebr�kat ejtettek el a fi�
l�ndzs�j�val M�skor meg a k�t hatalmas ragadoz� fenevad �gy d�nt�tte
le l�b�r�l �ldozatait, hogy a kis tavacsk�hoz vagy a g�zl�hoz vezet�
�sv�ny ment�n valamelyik lel�g� �gr�l, vagy az aljn�v�nyzetben l�v�
rejtekhely�r�l vetette r�juk mag�t.

A fi� egy leop�rd b�r�vel fedte el meztelens�g�t, de nem az

illemtud�s k�sztette erre. A feh�r emberek k�r�l�tte z�poroz�
puskal�v�seit�l visszav�ltozott azz� a barb�r vad�llatt�, amelyk
mindegyik�nkben benne �l, s amelyik sokkal elevenebb volt ebben a
fi�ban, akinek apja ragadoz� fenevadk�nt n�tt fel. El�sz�r is az�rt
viselte a leop�rdb�rt, mert par�d�zni v�gyott vit�zi tette diadalmi
jelv�ny�vel, a leop�rdot ugyanis k�s�vel ejtette el szemt�l szemben
v�vott k�zdelemben. L�tta, hogy a b�r gy�ny�r�, megfelelt h�t barb�r
sz�p�rz�k�nek, Mivel azonban fogalma sem volt a kik�sz�t�s vagy a
cserz�s mik�ntj�r�l, az �llatb�r megkem�nyedett, majd k�s�bb m�llani
kezdett. A fi� sajn�lkozva v�lt meg t�le. K�s�bb, amikor v�letlen�l
egy mag�nyos fekete harcossal tal�lkozott, aki az � pr�mj�nek pontos,
csakhogy a megfelel� kik�sz�t�s k�vetkezt�ben puha, testhez simul�,
gy�ny�r� m�s�t viselte. Egyetlen pillanat m�ve volt r�vetnie mag�t
fentr�l a mit sem sejt� fekete h�t�ra, �les k�s�t a sz�v�be m�rtani,
�s mag�hoz venni a helyesen kezelt sz�rm�t.

Ut�lag sem volt lelkiismeretfurdal�sa. A dzsungelben az� a jog,

aki� az er�. Nem t�l hossz� id� ahhoz, hogy az �serd� lak�ja
eml�kezet�be v�sse ezt az alapigazs�got, f�ggetlen�l att�l, hogy
kor�bban milyen neveltet�sben r�szes�lt. A fi� t�k�letesen tiszt�ban
volt azzal, hogy ha alkalma ny�lt volna r�, a fekete �lte volna meg
�t. Ak�r �, ak�r a fekete, semmivel sem volt jobb �s s�rthetetlenebb,
mint az oroszl�n vagy a b�l�ny, a zebra vagy az �z vagy b�rki m�s a
sz�mtalan �l�l�ny k�z�l, amelyik ott k�borolt vagy lopakodott, rep�lt
vagy tekerg�z�tt az erd� �tveszt�j�ben. Csup�n egyetlen �lete volt
mindegyiknek, s ezt sokan akart�k elvenni. Min�l t�bb ellens�g�ket
puszt�tott�k el, ann�l nagyobb volt az es�lye annak, hogy
meghosszabb�thatj�k ezt az egyetlen �let�ket. �gy azt�n a fi� csak
mosolygott, mag�ra �lt�tte a legy�z�tt �kess�g�t, �s ment tov�bb a
maga �tj�n Akuttal. Kitart�an kerest�k a fellelhetetlen emberszab�s�
majmokat, akik majd �gy rem�lt�k, t�rt karokkal fogadj�k �ket. V�g�l
is siker�lt megtal�lniuk �ket. Benn a dzsungel m�ly�n, az ember
k�v�ncsi tekintete el�l j�l elrejtve, egy ugyanolyan kis term�szetes
ar�n�ra bukkantak, mint amilyenben a fi� apja volt szemtan�ja a
Dum-Dum �nnep vad szertart�s�nak sok-sok �vvel kor�bban.

El�sz�r, eg�szen t�volr�l, az �ri�smajmok dobjainak d�b�rg�s�t

hallott�k meg. �ppen egy hatalmas fa biztons�gos �gai k�z�tt aludtak,
amikor a hang meg�t�tte a f�l�ket. Mindketten azon nyomban
fel�bredtek. Akut fogta fel els�k�nt, hogy mi ez a k�l�n�s, �temes
zaj.

- Az �ri�smajmok! - morogta. - A Dum-Dum hangj�ra t�ncolnak.

Gyere, Korak, Tarzan fia, csatlakozzunk a n�p�nkh�z!

H�napokkal kor�bban Akut a saj�t �zl�se szerint nevezte el a

fi�t, mivel nem tudott megbar�tkozni az ember �ltal r�ruh�zott Jack
n�vvel. Korak szinte hajsz�lpontosan leford�that� emberi nyelvre.
Majomul annyit tesz, mint Vad�l�. Vad�l� most felkelt a vastag �gr�l,
ahol eddig h�t�t a fa t�rzs�nek t�masztva aludt. A lombokon �tsz�r�d�
holdf�ny apr� p�tty�kkel hintette tele barna b�r�t, m�g fiatal izmait
megfesz�tve ny�jt�zkodott.
 A majom is felkelt. felv�ve fajt�j�nak jellegzetes, f�lig guggol�
tart�s�t. Halk, m�ly, morg� hang t�rt el� boltozatos mellkasa m�ly�r�l
- az izgatott v�rakoz�s morg�sa. A fi� versenyt morgott vele. Majd az
emberszab�s� majom puha mozdulatokkal lecsusszant a f�ldre.
K�zvetlen�l a fa mellett, a d�b�rg� hang ir�ny�ban tiszt�s ter�lt el,
amelyen kereszt�l kellett v�gniuk. A Hold ez�st�s f�nnyel �rasztotta
el a kis t�rs�get. Az �ri�smajom f�lig felegyenesedve, kacs�z�
mozg�s�val kil�pett a telihold ragyog� sugaraiba. Oldal�n kecsesen
hossz�, ruganyos l�ptekkel, esetlen j�r�s� t�rs�nak mintegy t�k�letes
ellent�tek�nt ott haladt a fi�. A fiatalember d�dolgatott. Egy r�gen
hallott, kedves dallam csengett vissza a f�l�ben, amely annak idej�n
megh�d�totta a h�res angol nyilv�nos iskola mindegyik oszt�ly�t, ahov�
� m�r sohasem fog visszat�rni. Boldog volt �s v�rakoz�ssal teli. Az a
pillanat, amelynek elj�tt�t oly hossz� ideje v�rta, v�gre a k�sz�b�n
�ll. V�gre birtokba veszi azt, ami az �v�. V�gre haza�rkezik. Ahogy a
h�napok keservesen vagy �ppen sz�lsebesen teltek egym�s ut�n, ahogy
v�nszorgott vagy rep�lt az id�, aszerint, hogy a n�lk�l�z�sek vagy a
kalandok voltak-e t�ls�lyban, az otthon�val kapcsolatos eml�kei, b�r
gyakorta vissza-visszat�rtek, egyre halv�nyultak. A r�gi �let
lassacsk�n m�r sokkal ink�bb valamif�le �lomnak, nem pedig val�s�gnak
tetszett. Miut�n egyszer meg-megingott az az elhat�roz�sa, hogy kijut
a tengerpartra, �s visszat�r Londonba, ez az elk�pzel�se sem t�nt
t�bbnek kellemes, de rem�nytelen �lomn�l. Mostanra pedig a Londonnal
�s a civiliz�lt vil�ggal kapcsolatos gondolatai annyira
visszaszorultak agy�nak h�ts� rekesz�be, mintha nem is l�teztek volna.
Alakj�t�l �s szellemi fejletts�g�t�l eltekintve ugyanolyan majomm�
v�lt, mint az oldal�n halad� hatalmas, �d�z fenevad.

T�l�rad� �r�m�ben a fi� hirtelen kem�nyen k�pen t�r�lte t�rs�t.

Az emberszab�s� majom f�lig komolyan, f�lig j�t�kosan kivicsor�tott,
villog� fogakkal nekit�madt. Hossz�, sz�r�s karj�val kiny�lt, hogy
megragadja, majd, mint kor�bban m�r ezerszer, a k�t bar�t harcot
m�melve �sszeakaszkodott. A f�re hemperedtek, cs�pelt�k egym�st,
morogtak �s egym�st harapd�lt�k, igaz, �gyeltek arra, hogy fogukkal
legfeljebb csak megcs�pj�k a m�sikat. Nagyszer� testgyakorl�s volt ez
mindkett�j�k sz�m�ra. A fi� j�t�k k�zben olyan birk�z�fog�sokat is
bevetett, amelyeket az iskol�ban tanult. Akut sokat megtanult ezek
k�z�l alkalmazni �s h�r�tani. A majomt�l pedig a fi� tanulta meg
azokat a harci fog�sokat, amelyek Akutra mindkett�j�k valamelyik k�z�s
�s�t�l sz�lltak �t, aki akkoriban k�borolt az �l�l�nyekt�l hemzseg�
F�ld�n, amikor a p�fr�nyok m�g f�k voltak, a krokodilok pedig madarak.

A fi� azonban ismert egy olyasf�le harcmodort is, amelyet Akut

nem volt k�pes elsaj�t�tani, b�r majom l�t�re eg�sz tisztess�ges
szintre jutott el benne - �s ez az �k�lv�v�s volt. A majmot mindig
meglepte, hogy bivalyer�s �t�seit a m�sik rendre felfogja. � meg
minduntalan �sszecsuklik egy hirtelen az orra hegy�re v�g�d� �k�lt�l,
vagy a leng�bord�ira m�rt f�jdalmas �t�st�l. A veres�g f�l is
d�h�tette. Ilyenkor k�zelebb �llt ahhoz, hogy hatalmas fogait
belem�lyessze bar�tja puha h�s�ba, mint m�skor. Ak�rhogy is, az�rt
csak majom volt, lobban�kony v�rm�rs�klet� �s brut�lis �szt�n� majom.
Csakhogy a neh�zs�get �ppen az jelentette, hogy am�g d�hrohama
tartott, nem tudta elkapni k�njai okoz�j�t, mert amikor elvesztette a
fej�t, �s vadul a fi�ra rontva eg�szen a k�zel�be mer�szkedett,
tapasztalnia kellett, hogy a fel�je z�poroz� cs�p�s �t�sek mindig
c�lba tal�lnak, �s igen hat�sosan f�kezik le roham�t - hat�sosan �s
f�jdalmasan. Ilyenkor azt�n gonoszul morogva visszah�z�dott, vicsorg�,
felf�jt pof�val f�lrevonult egy-egy �r�csk�ra, hogy kiduzzogja mag�t.
 Ezen az �jszak�n nem ker�lt sor �k�lv�v�sra. Egy-k�t percig
pajkosan birk�ztak egym�ssal, de azt�n S�ta, a p�rduc szag�t
meg�rezve, gyanakv�an �s fesz�lten figyelve talpra ugrottak. Az
�ri�smacska �ppen el�tt�k vonult el a dzsungelben. Egy pillanatra
meg�llt, hallgat�zott. A fi� �s a majom egyszerre, fenyeget�en mordult
fel, mire a h�sev� �llat od�bb �llt.

Akkor a k�t bar�t folytatta �tj�t a Dum-Dum hangjai fel�. A dob

d�b�rg�se egyre hangosabb� v�lt. V�g�l m�r hallott�k a t�ncol� majmok
morg�s�t is, �s meg�rezt�k saj�t fajt�juk er�s szag�t. Az ifj�
reszketett az izgatotts�gt�l. Akut gerinc�n v�gig felborzol�dott a
sz�r - a boldogs�g �s a harag szimpt�m�i gyakran hasonl�ak.

Nesztelen�l lopakodtak el�re a dzsungelben, mik�zben egyre jobban

megk�zel�tett�k a majmok tal�lkoz�hely�t. Most m�r a f�k �gain
nyomultak el�re, �gyelve az esetleges �rszemekre.

Kisv�rtatva a sz�tny�l� lombok k�z�tt a fi� moh� szeme el� t�rult

az eg�sz jelenet. Akutnak ismer�s volt a k�p, de Korak sz�m�ra �j volt
minden. Idegei vibr�ltak a barb�r l�tv�nyt�l. A hatalmas h�mek
t�ncoltak a holdf�nyben, szab�lytalan k�rt alkotva ugr�ndoztak egy
fel�l lapos agyagdob k�r�l, amely mellett h�rom n�st�ny �lt, �s a
sok-sok �vi haszn�latt�l sim�ra kopott botokkal p�f�lte visszhangz�
tetej�t.

Akut, ismerve fajt�j�nak v�rm�rs�klet�t �s szok�sait, b�lcsebb

volt ann�l, semhogy a m�moros t�nc befejez�se el�tt a t�bbiek tudt�ra
adta volna �rkez�s�ket. Majd ha m�r a dob elhallgatott, a t�rzs pedig
j�llakott, akkor k�sz�n oda nekik, gondolta: Ekkor nyilv�n tan�cskozni
fognak, �s ennek v�gezt�vel �t �s Korakot befogadj�k a k�z�ss�g tagjai
k�z�.

Lesznek esetleg, akik kifog�st emelnek ez ellen. de az ilyenek

ellenkez�s�t nyers er�vel le lehet t�rni. M�rpedig er�nek � �s a fi�
igencsak b�v�ben volt. N�h�ny h�tig, vagy tal�n h�napig a t�rzs m�s
tagjaiban tal�n gyanakv�st kelt a jelenl�t�k, de ez majd fokozatosan
el�l. �s v�g�l �gy kezelik �k-et ezek az idegen majmok, mint �des
testv�reiket.

Rem�lte, hogy azok k�z� ker�ltek, akik ismert�k Tarzant, mert ez

megk�nny�tette volna az ifj� bemutat�s�t, �s Akut legh�bb v�gy�nak
beteljes�l�s�t, azt, hogy Korak legyen a majmok kir�lya. Mindazon�ltal
Akut csak nagy neh�zs�gek �r�n tudta visszatartani a fi�t, aki
legsz�vesebben berontott volna a t�ncol� emberszab�s� majmok k�z�. Ez
a tette mindkett�j�k azonnali v�g�t jelentette volna, hiszen k�l�n�s
r�tusok bemutat�sa sor�n az �ri�smajmok olyanfajta hiszt�rikus,
�rj�ng�, �nk�v�leti �llapotba ker�lnek, hogy ilyenkor m�g a leg�d�zabb
h�sev� �llatok is nagy �vben elker�lik �ket.

Ahogy a hold lassank�nt az amfite�trumot �vez�, magas, d�s lomb�

f�k cs�csa m�g� h�z�dott, a dob d�b�rg�se egyre halkult. Mind jobban
al�bbhagyott a t�ncol�k lend�lete is, m�g azt�n egyszer csak
elhangzott a v�gs� dob�t�s. A hatalmas fenevadak mind megfordultak,
hogy r�vess�k magukat a ritka csemeg�re, amelyet az orgia alkalm�b�l
hurcoltak ide.

Akut eleget l�tott �s hallott ahhoz, hogy megmagyar�zhassa

Koraknak: a lezajlott r�tus �j kir�ly megv�laszt�s�r�l �rulkodik. Meg
is mutatta a fi�nak a tagbaszakadt, bozontos sz�r� uralkod�t, aki sok
felkent embert�rs�hoz hasonl�an minden bizonnyal el�dj�nek
meggyilkol�sa �tj�n ker�lt a magas m�lt�s�gba.

Amikor a majmok telerakt�k a bend�j�ket, �s t�bben k�z�l�k a f�k

t�v�be h�z�dtak, hogy �sszeg�mb�ly�dve aludjanak egyet, Akut
megr�ncig�lta Korak karj�t.

- Gyere! - suttogta. - Gyere lassan. K�vess. Tedd azt, amit Akut.

Azt�n f�r�l f�ra ugr�lva, lassan k�zeledni kezdtek a t�bbiekhez.

V�g�l egy olyan �gon �llapodtak meg, amely beny�lt az amfite�trum
f�l�. Egy percig n�m�n �lltak a hely�k�n, majd halk morg�st hallattak.
Vagy k�t tucat majom ugrott talpra egy szempillant�s alatt. �d�z, apr�
szem�k sebesen p�szt�zta v�gig a tiszt�s perem�t. A kir�ly volt az,
aki els�k�nt vette �szre a k�t alakot az �gon. V�sztj�sl�an
felmordult. Azt�n neh�zkesen n�h�ny l�p�st tett a betolakod�k fel�.
Sz�re felborzol�dott. L�bait mereven tartotta, aminek k�vetkezt�ben
biceg�, r�ngat�z� mozg�ssal j�rt. Sz�mos h�m t�lekedett m�g�tte.

V�g�l, m�g miel�tt oda�rt volna a k�t j�vev�ny al�, t�l�k akkora
t�vols�gra, hogy leugorva ne �rhess�k el, meg�llt. A kis �vatos! Azt�n
csak �llt a hely�n, ide-oda himb�lta mag�t r�vid l�bain. Pof�ja
ijeszt� grimaszba torzult, kivicsor�totta t�p�fogait, d�rg� �s egyre
d�h�sebb hangon morgott, hogy azt�n lassan, de biztosan az �v�lt�sig
hergelje mag�t. Akut tudta, hogy t�mad�sra k�sz�l ellen�k. Az �reg
majom nem k�v�nt harcolni. Az�rt j�tt ide a fi�val, hogy sors�t a
t�rzs�vel k�sse �ssze.

- Az �n nevem Akut - mondta. - Ez pedig Korak. Korak annak a

Tarzannak a fia, aki a majmok kir�lya volt. �n is kir�lya voltam
azoknak a majmoknak, akik a nagy v�z k�zep�n laknak. Az�rt j�tt�nk,
hogy veletek vad�sszunk, veletek harcoljunk. h�res vad�szok vagyunk.
H�res harcosok vagyunk. Legyen b�kess�g k�z�tt�nk.

A kir�ly abbahagyta a himb�l�z�st. Bozontos szem�ld�ke al�l

m�regette a furcsa p�rost, V�reres szemei �d�zul �s alattomosan
csillogtak. Kir�lys�ga �jkelet� volt m�g, ez�rt f�lt�kenyen vigy�zott
m�lt�s�g�ra. F�lt a k�t idegen, befurakod� majomt�l. A sima, barna,
sz�rtelen test� ifj� "embert" jelentett a sz�m�ra, az embert pedig
f�lelmetesnek �s gy�l�letesnek tartotta.

- Menjetek el! - mordult fel. - Menjetek el, mert k�l�nben

meg�llek benneteket!

A fiatalember a v�rakoz�s izgalm�t�l �s a boldogs�gt�l dobog�

sz�vvel m�r t�relmetlen�l �lldog�lt a megtermett Akut m�g�tt.
Legsz�vesebben leugrott volna ezek k�z� a sz�r�s test� sz�rnyek k�z�,
hogy megmutassa, a bar�tjuk, k�z�l�k val�. Azt rem�lte, hogy t�rt
karokkal fogadj�k majd, �s most a majmok kir�ly�nak szavai bizony
ki�br�ndults�ggal �s szomor�s�ggal t�lt�tt�k el. A feket�k annak
idej�n r�rontottak �s elkergett�k. Akkor a feh�r emberekn�l - a saj�t
fajt�jabeliekn�l pr�b�lkozott, de f�ty�l� puskagoly�kban volt r�sze a
rem�lt sz�v�lyes fogadtat�s helyett. Aaz �ri�smajmok jelentett�k
sz�m�ra a v�gs� rem�nys�get. Az � k�r�kben kereste azt, amit az
emberek megtagadtak t�le: a testv�ri k�z�ss�get. Hirtelen el�nt�tte a
d�h.

A majmok kir�lya majdnem k�zvetlen�l alatta �llt. A t�bbiek

f�lkar�jban, n�h�ny yarddal kijebb, a h�ta m�g�tt helyezkedtek el.
�rdekl�d�sSel figyelt�k az esem�nyeket. A fi�, m�g miel�tt Akut
megsejthette volna, hogy mi a sz�nd�ka, vagy k�zbeavatkozhatott volna,
leugrott a f�ldre, �ppen a kir�ly el�be, akinek mostanra m�r siker�lt
annyira felhergelnie mag�t, hogy �rj�ng�tt d�h�ben.

- Az �n nevem Korak! - ki�ltotta- a fi�. �n vagyok a Vad�l�.

Az�rt j�ttem, hogy bar�tk�nt �ljek k�z�ttetek. El akartok �zni. Legyen
h�t, elmegyek: De miel�tt t�vozn�k, meg fogom mutatni nektek, hogy
Tarzan fia ugyan�gy az uratok, mint ahogyan az apja is az volt - hogy
nem f�l a kir�lyotokt�l, sem t�letek.

A majmok kir�lya egy percig mozdulni sem tudott a meglepet�st�l.

Ilyenfajta meggondolatlan cselekedetet nem t�telezett f�l egyik
betolakod�r�l sem. Akut ugyan�gy megh�kkent. most azt�n izgatottan
ki�ltotta Koraknak, hogy menjen vissza a f�ra. Akut tudta: a szent
ar�n�ban v�rhat�an a t�bbi h�m is kir�lya seg�ts�g�re siet a
k�v�l�ll�val szemben, b�r kicsi volt a val�sz�n�s�ge annak, hogy a
kir�ly b�rmif�le seg�ts�gre szorul. Ha egyszer azok a hatalmas fogak
belem�lyednek a fi� puha nyak�ba - a biztos hal�l v�r bar�tj�ra. Ha
ut�naugrik, hogy megmentse, akkor Akut sem ker�lheti el a pusztul�st.
A b�tor �reg majom azonban egy pillanatig sem habozott. Morogva �s
sz�r�t felborzolva �ppen akkor huppant le a f�re, amikor a kir�ly
t�mad�sba lend�lt.

Mik�zben el�reugrott, a fenevad kiny�jtotta kez�t, hogy

megragadja a fi�t. Hatalmas sz�J�t nagyra t�totta, k�szen arra, hogy
s�rga t�p�fogait belem�lyessze ellenfele h�s�ba. Korak is
el�resz�kkent, szembesz�llva t�mad�j�val, de ugr�s k�zben �sszeh�zta
mag�t, �s elsiklott annak kiny�jtott karja alatt. Abban a pillanatban,
amikor a k�t test egym�snak v�g�dott, az ifj� j�l megt�maszkodott az
egyik l�b�n, majd test�nek eg�sz s�ly�val �s edzett izmainak minden
erej�vel beled�lve az �t�sbe, hatalmas �k�lcsap�st m�rt a h�m
gyomr�ra. A majmok kir�lya elf�l� von�t�s k�s�ret�ben �szszecsuklott,
�s hasztalan kapkodott f�rge, meztelen test� ellenfele ut�n, mert az
�gyesen f�lrel�pett karmai el�l.

D�h�dt �s d�bbent ord�t�sok t�rtek el� a fetreng� kir�ly m�g�tt

figyel� h�mekb�l, akik most gyilkos indulattal rohantak r� Korakra �s
Akutra. Az �reg majom azonban b�lcsebb volt ann�l, semhogy ilyen
egyenl�tlen k�zdelembe bocs�tkozott volna. Ebben a helyzetben
hi�baval� lett volna azt tan�csolni a fi�nak, hogy vonuljon vissza, �s
Akut tudta ezt. Ha csak egy m�sodpercnyi id�t is vesztegetnek
vitatkoz�sra, ez mindkett�j�k hal�los �t�let�nek al��r�s�val lett
volna egyenl�. Egyetlen lehet�s�g�k maradt, �s Akut azt ragadta meg.
�tkarolta a fi� derek�t, f�lemelte a f�ldr�l, majd megfordult, �s egy
m�sik fa fel� rohant, amelynek alacsony �gai ugyancsak bel�gtak az
ar�na f�l�. Szorosan a nyomukban ott tolongott a rettenetes horda. Az
�reg Akut, hab�r a kap�l�dZ� Korakot is cipelnie kellett, m�g mindig
szapor�bban szedte a l�b�t, mint �ld�z�i.

Nagyot ugorva elkapta az egyik als� �gat, �s f�rg�n, ak�r egy

apr�majom, olyan magasra m�szott fel, ahol egyel�re biztons�gban
voltak. De m�g itt sem t�tov�zott, hanem sebesen rohant tov�bb az
�jszakai dzsungelen kereszt�l, terh�t cipelve mindaddig, m�g v�gleg
biztons�gban �rezhett�k magukat. A h�mek egy ideig m�g �ld�zt�k �ket.
V�g�l, amikor a gyorsabbak m�r j�csk�n lehagyt�k a lass�bbakat, �s
�szrevett�k, hogy elszakadtak t�rsaikt�l, felhagytak a hajsz�val,
meg�lltak, �s �gy �v�lt�ztek, hogy a dzsungel csak �gy zengett
r�ms�ges hangjukt�l. Akkor megfordultak, �s viszszaindultak az
amfite�trum fel�.

Amikor Akut m�r biztos volt benne, hogy nem k�vetik �ket,
meg�llt, �s elengedte Korakot. A fi� �rj�ng�tt d�h�ben.

- Minek r�ngatt�l el onnan? - ki�ltotta. - Majd �n megmutattam

volna nekik! Megmutattam volna mindny�juknak! Most azt fogj�k hinni,
hogy f�lek t�l�k.

- Higgyenek, amit akarnak, azzal nem �rtanak neked - mondta Akut.

- Az a l�nyeg, hogy �lsz. Ha nem hoztalak volna el onnan, akkor most
halott lenn�l, �n �gyszint�n. Nem tudod tal�n, hogy m�g Numa is kit�r
az �ri�smajmok �tj�b�l, ha sokan vannak �s megvadulnak?

9. "A dzsungel kegyesebb, mint az ember"

Korak nagyon boldogtalannak �rezte mag�t mik�zben az �ri�smajmok

k�r�ben tapasztalt bar�ts�gtalan fogadtat�s m�snapj�n c�ltalanul
�gyelgett a dzsungelben. Neh�z volt a sz�ve a csal�dotts�gt�l.
Csillap�thatatlan bossz�v�gy �gette a lelk�t. Gy�l�lettel tekintett a
dzsungelvil�g lak�ira, r�morgott �s veszedelmes fogaival r�vicsorgott
mindazokra, akik �rz�kszerveinek hat�sugar�ba ker�ltek. Apja
fiatalkori tulajdons�gai er�sen ki�tk�ztek rajta. Mindez csak m�g
elm�ly�lt a fenevadakkal val� egy�ttl�t hossz� h�napjai alatt, m�g
ifj�i ut�nz�k�pess�ge folyt�n a vadon ragadoz� �llatainak
megsz�ml�lhatatlanul sok, saj�tos szok�s�t vette �t. Ugyanolyan
term�szetesen, �s ugyan�gy a legcsek�lyebb kih�v�sra kivicsor�totta a
fog�t, ak�r S�ta, a p�rduc a mag��t. Ugyanolyan b�sz�lten morgott,
mint maga Akut. Ha hirtelen egy m�sik fenevaddal tal�lta szembe mag�t,
az a m�d, ahogyan gyorsan lelapult, furcs�n hasonlatoss� tette egy
felp�pos�tott h�t� macsk�hoz. Korak, a Vad�l� kereste a bajt. A sz�ve
legm�ly�n abban rem�nykedett, hogy tal�lkozik a majmok kir�ly�val, aki
el�zte �t az anfite�trumb�l. �ppen ez�rt ragaszkodott ahhoz, hogy
maradjanak a k�rny�ken - �m az �lelemkeres�s �r�k�s k�nyszere miatt j�
n�h�ny m�rf�ldnyi t�vols�gra k�boroltak el a nap folyam�n.

Sz�l�rny�kban haladtak, lassan �s el�vigy�zatosan. Tudt�k: ha

t�rt�netesen el�tt�k vad�szgat valamilyen fenevad, az el�nyben van
vel�k szemben, mert a k�nny� szell� fel�je sodorja a szagukat.
Hirtelen mindketten megtorpantak, �s oldalt kapt�k a fej�ket. Mintha
egyetlen sziklat�mbb�l kifaragott szobrok lettek volna, csak �lltak
mozdulatlanul, �s hallgat�ztak. J� n�h�ny m�sodpercig figyeltek �gy.
Akkor Korak �vatosan p�r yardnyit l�pett el�re, �s f�rg�n felugrott az
egyik f�ra. Akut szorosan a nyom�ban haladt. Egyik�k sem csapott m�g
akkora zajt sem, amelyet emberi f�l ak�r t�z l�p�snyi t�vols�gr�l
k�pes lett volna meghallani.

Gyakran meg-meg�llva, hallgat�zva osontak tov�bb a f�k �gain.

Hogy egyik�k sem igen tudta mire v�lni, amit hallott, az abb�l is
kider�lt, hogy id�r�l id�re k�rd� tekintetet vetettek egym�sra. V�g�l
az ifj� �gy sz�z yardnyira c�l�pker�t�st pillantott meg, a m�g�tt
pedig n�h�ny kecskeb�r s�tor tetej�t, �s sz�mos zs�pfedel� kunyh�t.
Vad horkant�s hagyta el az ajk�t. Feket�k! �, hogy gy�l�lte �ket!
Intett Akutnak, hogy v�rja meg, � pedig el�rement, hogy felder�tse a
terepet.
 - Jaj nektek, szerencs�tlenek, akik abban a faluban laktok! A
Vad�l� t�r r�tok!

Korak a f�k als� �gain suhant el�re. K�nnyed�n sz�kkent �t a

dzsungel egyik fa�ri�s�r�l a mellette �ll�ra, ahol a t�vols�g nem volt
nagy, vagy egy �gat megragadva lend�letet vett, �s a leveg�ben rep�lve
kapta el a k�vetkez�t - �gy k�zeledett nesztelen�l a faluhoz. A
c�l�pker�t�sen t�lr�l valakinek a hangj�t hallotta, �s arrafel� vette
az ir�nyt. Egy tereb�lyes fa borult a z�rt t�rs�g f�l�, �ppen azon a
helyen, ahonnan a hang j�tt. Korak felk�szott r�. L�ndzs�j�t dob�sra
k�szen tartotta a kez�ben. Hallani hallotta, hogy emberi l�ny van a
k�zelben. M�r csak egyetlen pillanatra volt sz�ks�ge, hogy �szrevegye
a keresett ellens�get, �s el volt sz�nva r�, hogy vill�msebesen a c�l
fel� haj�tja r�p�l� fegyver�t. Felemelt l�ndzs�val k�szott v�gig a fa
�gain, �s k�zben fesz�lten figyelt lefel� egyre azt keresve, akinek a
hangja felhallatszott hozz�.

V�g�l egy emberi h�tat pillantott meg. L�ndzs�t tart� keze a

lehets�ges legv�gs� pontig lend�lt h�tra dob� helyzetbe, hogyha majd
elhaj�tja vashegy� fegyver�t, az nagy er�vel becsap�dva, �thatoljon
mit sem sejt� �ldozata test�n. De a Vad�l� m�g v�rt. Kiss�
el�rek�szott, hogy jobban l�sson. Tal�n az�rt, mert m�g pontosabban
akart c�lozni, vagy net�n a megc�lzott test kecses �ve, gyermeki
form�ja volt az, ami leh�t�tte gyilkos v�gyt�l felkorb�csolt v�r�t?

�vatosan leengedte a l�ndzs�t, nehogy a fa valamelyik �g�ba

beakadva zajt csapjon. K�nyelmesen elhelyezkedett a vastag �gon. Hason
fekve, a csod�lkoz�st�l t�gra ny�lt szemmel figyelte odalent azt a
l�nyt, akit az�rt cserk�szett be, hogy v�gezzen vele. Nem volt m�s,
mint egy kisl�ny, egy di�barna b�r� l�nyka.

Acsarkod� indulata egyszerre semmiv� lett. Arc�n csak �rdekl�d�

figyelem l�tszott. Megpr�b�lta kital�lni, mit csin�lhat a gyermek.
Hirtelen sz�les vigyorg�s �ml�tt el az arc�n. A l�nyka oldalt fordult,
s � megpillantotta az elef�ntcsont fej� �s patk�nyb�r test� Geek�t, a
fa�g kez�-l�b�, �s cs�fos k�lsej� bab�t. A l�ny-, ka az arc�hoz
szor�totta Geeka �t�tt-kopott fej�t, �s el�re-h�tra himb�l�zva,
szomor� arab altat�dalt d�dolgatott neki. A Vad�l� tekintete
megenyh�lt. Szinte �szrev�tlen�l m�lt az id�.

Korak egy teljes �r�n �t hasalt a f�n, szem�t a j�tszadoz�

gyerekre f�ggesztve. Nem l�tta tiszt�n a kisl�ny arc�t, csak a
hull�mos, fekete hajzuhatagot, a keskeny, barna v�llat, ahogy
kivillant a tunik�b�l, meg a form�s t�rdet, amely a szoknya al�l
kandik�lt ki, ahogy t�r�k�l�sben �lt a f�ld�n. Olykor, amikor
f�lrehajtott fejjel valamilyen nyomat�kos anyai intelmet int�zett a
k�z�ny�s Geek�hoz, egy-egy pillanatra l�tszott kerek orc�ja �s pik�ns
kis �lla.

Egyszer fedd�leg r�zta v�konyka ujj�t Geeka fel�, majd ism�t a

mell�re szor�totta egyetlen kincs�t, amelyre gyermeki sz�v�nek minden
t�l�rad� szeretet�t r�pazarolhatja.

Korak, aki egyik pillanatr�l a m�sikra elfelejtette, mif�le

gyilkos sz�nd�kai voltak az im�nt, �szre sem vette, hogy l�ndzs�t
tart� kez�nek ujjai egyre laz�bban fon�dnak a f�lelmetes fegyver
f�j�ra. Elannyira, hogy az megcs�szott, �s kis h�j�n a f�ldre esett.
Ett�l azt�n a Vad�l� fel is eszm�lt. Esz�be jutott, hogy mi�rt osont
ide lopva a hang nyom�n, amely felkeltette bossz�szomjas �rdekl�d�s�t.
R�pillantott a l�ndzs�j�ra, kez�hez idomul� markolat�ra, kegyetlen,
horgas v�g�re. Azt�n tekintete ism�t az odalent j�tsz� kecses kis
alakra siklott. Lelki szemeivel l�tta, amint a s�lyos fegyver lefel�
r�p�l. L�tta, amint m�lyen belef�r�dik a kisl�ny l�gy, puha h�s�ba,
amint �t�ti gyenge kis test�t. L�tta, hogy a nyomor�s�gos baba kihull
"anyja" kez�b�l, �s sz�vszor�t� l�tv�nyt ny�jtva elter�l a f�ld�n a
kisl�ny remeg� teste mellett. A Vad�l� megborzongott. Zord tekintettel
m�regette a l�ndzsa �lettelen f�j�t, vashegy�t, mintha a kett� egy�tt
valamilyen gonosz �l�l�nyt alkotott volna.

Korak fontolgatni kezdte: vajon mit tenne a l�ny, ha hirtelen

leugrana mell� a f�r�l. A legval�sz�n�bbnek az l�tszott, hogy
sikoltozva elrohanna. Amire azt�n el�rontan�nak l�ndzs�ikkal �s
pusk�ikkal a falu f�rfiai, �s nekit�madn�nak. Vagy meg�ln�k, vagy
elkergetn�k. A fi� torka �sszeszorult. Maga sem hitte volna, hogy
ennyire v�gy�dik a maga fajt�jabeliek t�rsas�ga ut�n. Szeretett volna
lecsusszanni a f�r�l a kisl�ny mell�, �s sz�ba elegyedni vele, b�r a
n�h�ny sz� alapj�n, amelyet hallott, meg�llap�totta, hogy valamilyen
sz�m�ra ismeretlen nyelven besz�l. De az�rt k�zzel-l�bbal mutogatva
besz�lgethetn�nek egy kicsit. Az is t�bb lenne a semmin�l. �s annak is
�r�lt volna, ha l�thatja az arc�t. A fut� pillant�sok alapj�n biztosra
vette, hogy a kisl�ny csinos. A legnagyobb vonzer�t m�gis
szeretetteljes term�szet�vel gyakorolta a fi�ra, amely az otromba
b�bur�l val� gyeng�d, anyai gondoskod�sban nyilv�nult meg.

V�g�l ki�t�lt egy tervet. Messzebb megy, felh�vja mag�ra a

figyelm�t, �s azzal, hogy mosolyogva �dv�zli, egyben meg is nyugtatja.
Nesztelen�l f�rta �t mag�t visszafel� a fa �gai k�z�tt. Az volt a
sz�nd�ka, hogy majd a c�l�pker�t�sen t�lr�l ki�lt oda a l�nynak, aki
�gy - legal�bbis azt k�pzelte -, a massz�v alkotm�ny v�delm�ben
biztons�gban fogja �rezni mag�t.

Alighogy elhagyta kor�bbi hely�t a f�n, figyelm�t m�ris a falu

t�ls� v�g�r�l hallatsz� nagy l�rma vonta mag�ra. Kicsit od�bbh�z�dva
megpillantotta a kaput a f�utca m�sik oldal�n. Sz�mos f�rfi, asszony
�s gyerek rohant arrafel�. A kapu kit�rult, �s m�g�tte felt�nt egy
karav�n. Kisv�rtatva be�z�nl�tt a tarka-barka sokas�g: a fekete
rabszolg�k �s az �szaki sivatagokat lak� s�t�t b�r� arabok; a
szitkoz�d� tevehajcs�rok, cs�k�ny�s �llataikat terelve, a rogy�sig
megpakolt szamarak, amelyek szomor�an mozgatt�k l�g� f�l�ket, �s
megad� t�relemmel viselt�k el gazd�ik durva �tlegeit, kecsk�k, birk�k
�s lovak. Csak t�dultak egyre befel� a faluba egy magas, mogorva
k�lsej� �regember nyom�ban, aki an�lk�l, hogy �dv�z�lte volna az
�tj�b�l kit�r�ket, egyenest egy nagy kecskeb�r s�torhoz lovagolt,
amely a falu k�zep�n �llt. Ott odasz�lt egy r�ncos k�p�, v�n bany�nak.

J� kil�t�st ny�jt� rejtekhely�r�l Korak mindent l�tott. L�tta,

hogy az �regember k�rd�seket int�z az asszonyhoz, azt�n l�tta, hogy az
ut�bbi a falu egyik f�lrees�, a f�utc�t�l az arabok s�trai �s a
bennsz�l�ttek kunyh�i �ltal elz�rt zuga fel� mutat, annak a f�nak az
ir�ny�ba, amelyik alatt a kisl�ny j�tszott. Ny�lv�n az apja, gondolta
Korak. Id�ig t�vol volt, �s most, hogy vissza�rkezett, els� gondolata
a kisl�nya. Milyen boldog lesz a gyerek, ha viszontl�thatja! Hogy fog
rohanni, hogy apja a karj�ba kaphassa, a mell�re szor�thassa, �s
elhalmozhassa cs�kjaival! Korak s�hajtott. Saj�t apj�ra �s �desanyj�ra
gondolt a t�voli Londonban.

Visszament �s elfoglalta el�bbi hely�t a l�ny f�l�tt a f�n. Ha

m�r neki mag�nak nem lehetett r�sze ilyesfajta boldogs�gban, legal�bb
�lvezni akarta m�sok �r�m�t. Esetleg, ha siker�lne el�rnie, hogy az
�regember megismerje, �s megengedn�, hogy n�ha j� bar�tk�nt elj�jj�n a
faluba. �rdemes volna megpr�b�lni. Majd megv�rja, m�g az �reg arab
k�sz�nti a l�ny�t, azt�n b�k�s sz�nd�k�t kimutatva, jelezni fogja,
hogy itt van.

Az arab hossz�, puha l�ptekkel haladt a l�ny fel�. M�g egy perc,
�s ott lesz mellette. Micsoda meglepet�sben, micsoda �r�mben lesz
mindj�rt r�sze! Korak szeme ragyogott a v�rakoz�s izgalm�t�l. Az
�regember egyszer csak ott �llt a kisl�ny m�g�tt. Zordon arca m�g
mindig nem enyh�lt meg. A gyerek �szre se vette, hogy oda�rt. Tov�bb
g�gy�g�tt a makacsul hallgat� Geek�nak. Akkor az �regember k�hintett
egyet. A gyerek felriadva gyorsan h�trapillantott a v�lla f�l�tt.
Korak most szemb�l l�thatta az arc�t. Igen sz�p, kedves �s �rtatlan
gyermeki arc volt - csupa l�gys�g �s b�j. Korak l�tta nagy, s�t�t
szem�t. Figyelte, mikor villan fel benne a felismer�st k�vet�en a
boldog, szeretetteli f�ny - de semmi ilyesmit nem l�tott. Ehelyett
r�m�let, dermedt r�m�let l�tszott a kisl�ny szem�ben, sz�ja
g�rb�l�s�n, test�nek fesz�lt, riadt tart�s�n. Az arab keskeny,
kegyetlen ajk�n gonosz mosoly j�tszott. A gyerek megpr�b�lt
f�lrem�szni el�le, de hi�ba, az �regember egy durva r�g�ssal m�g
el�rte, �gy, hogy nyomban elter�lt a f�v�n. Azt�n odal�pett hozz�,
hogy megragadja, �s szok�sa szerint agyba-f�be verje.

F�l�tt�k, a f�n, ahol egy pillanattal kor�bban a fi� kuporgott,

most egy fenevad lapult meg - egy kit�gult orrlyuk�, fogait vicsor�t�,
d�h�ben reszket� fenevad.

A sejk �ppen lehajolt, hogy a l�ny ut�n ny�ljon, amikor a Vad�l�

lehuppant mell� a f�ldre. L�ndzs�j�t m�g mindig bal kez�ben tartotta,
de m�r el is feledkezett r�la. Ehelyett jobb kez�t szor�totta �k�lbe,
s amikor a sejk a nyilv�nval�an a leveg�b�l idepottyant, testet �lt�tt
k�l�n�s l�tom�s miatti meglepet�s�ben egy l�p�st tett h�trafel�, a
s�lyos �k�l, amelynek lend�let�ben benne volt a fiatal �ri�s test�nek
eg�sz s�lya �s m�r nem is emberi izmainak rettenetes ereje, el�rte az
�regember arc�t, A sejk v�rz� k�ppel, �jultan zuhant a f�ldre. Korak a
gyerek fel� fordult. Az k�zben m�r fel�llt, �s most t�gra ny�lt
szemmel, ijedten n�zett el�bb a fi� arc�ba, majd - a r�m�lett�l holtra
v�lva - a f�ld�n fekv� sejkre.

A Vad�l� �nk�ntelen�l is oltalmaz�an tette karj�t a l�ny v�ll�ra,

azt�n csak �llt, �s v�rta, hogy az arab visszanyerje eszm�let�t. Egy
pillanatig egyik�k sem mozdult, majd a l�ny megsz�lalt.

- Ha mag�hoz t�r, meg�l - mondta arabul.

Korak �rtetlen�l hallgatta. Megr�zta a fej�t, azt�n el�bb

angolul, majd pedig az �ri�smajmok nyelv�n sz�lt a l�nyhoz, de az sem
�gy, sem �gy nem �rtette. El�rehajolt, �s meg�rintette az arab �v�be
dugott hossz� k�s markolat�t. Azt�n feje f�l� emelte l�thatatlan k�st
markol� kez�t, �s k�pzeletbeli peng�j�t a sz�ve t�j�n a mell�be d�fte.
Korak fej�ben vil�goss�g gy�lt. Az �regember meg akarja �lni. A l�ny
most �jra a fi�hoz l�pett, �s csak �llt reszketve Nem f�lt t�le. Mi�rt
is f�lt volna t�le? Hiszen � akad�lyozta meg, hogy a sejk agyba-f�be
verje. Nem eml�kezett r�, hogy valaha is b�rki m�s a seg�ts�g�re
sietett volna. Feln�zett Kor�ra. Fi�s, megnyer� arcot l�tott, amely
ugyan�gy di�barn�ra s�lt, mint az �v�. Megcsod�lta a p�tty�s
leop�rdb�rt, amely egyik v�ll�t�l eg�szen a t�rd�ig fedte karcs�
test�t. A karj�t �s bok�j�t �k�t� f�mkarik�k irigys�ggel t�lt�tt�k el.
Mindig v�gyott valami hasonl�ra, de a sejk soha nem engedte meg neki,
hogy m�st is viseljen azon az egy sz�l pamutruh�n k�v�l, amely �ppen
csak hogy elfedte meztelens�g�t. Semmif�le pr�me vagy selyemholmija,
net�n �kszere sem volt soha a kis Meriemnek.

Korak is r�n�zett a l�nyra. Id�ig a l�nyokat mindig len�zni val�

l�nyekk�nt kezelte. Azok a fi�k, akik bar�tkoztak vel�k, aff�le mama
kedvencei voltak a szem�ben. T�prengett, hogy mit�v� legyen.
Itthagyhatja-e a l�nyt, Hogy a hitv�ny �reg arab kedv�re k�nozhassa,
s�t, esetleg meg is �lje? Nem, ezt nem teheti. M�sfel�l viszont
mag�val viheti-e a dzsungelbe? J� lesz, ha m�g egy gyenge �s r�m�lt
kisl�ny gondj�t is a nyak�ba veszi? Hiszen a saj�t �rny�ka l�tt�n is
sikoltozni fog, ha majd a Hold felkel �jszaka a dzsungelben, �s az
�ri�s fenevadak ny�sz�tve, b�mb�lve k�borolni kezdenek a s�t�tben.

J� n�h�ny percig �llt ott gondolataiba temetkezve. A l�ny

figyelte az arc�t, megpr�b�lta kital�lni, hogy mit forgat a fej�ben. �
is a j�v�n gondolkodott. F�lt ottmaradni �s elszenvedni a sejk
bossz�j�t. Kerek e vil�gon senki m�s nem volt, akihez v�delem�rt
fordulhatott volna, mint ez a f�lig meztelen idegen, aki a csod�val
hat�ros m�don ereszkedett al� a felh�k k�z�l, hogy megmentse �t a sejk
szok�sos �tlegeit�l. Mi a sz�nd�ka �jdons�lt bar�tj�nak? Itt akarja
hagyni? B�tortalan, v�gyakoz� tekintettel n�zett a fi� t�preng�
arc�ba. Kics�t k�zelebb l�pett hozz�, �s keskeny, barna kez�t r�tette
a karj�ra. Az �rint�sre az ifj� felriadt t�n�d�s�b�l. Len�zett a
l�nyra, azt�n ism�t �tkarolta a v�ll�t, mert k�nnyet l�tott csillogni
a szempill�j�n.

- Gyere! - mondta. - A dzsungel kegyesebb, mint az ember. A

dzsungelben fogsz �lni. Korak �s Akut majd megv�d.

A l�ny nem �rtette a szavait, de Korak karj�nak szor�t�sa,

ahogyan elh�zta �t a f�ld�n hever� arab �s a s�trak k�zel�b�l,
egy�rtelm� volt. Kis karj�val �tfogta a fi� derek�t. Elindultak a
c�l�pker�t�s fel�. A tereb�lyes fa alatt, amely rejtekhelye volt, m�g
a j�tszadoz� gyereket figyelte, Korak karj�ba vette a kisl�nyt, majd
k�nnyed�n a v�ll�ra kapva �gyesen felugrott vele az als� �gak k�z�. A
gyerek �t�lelte a nyak�t, m�sik kez�b�l pedig Geeka cs�ng�tt al� a fi�
fiatal, sima h�t�ra.

�gy l�pett be Meriem Korakkal a dzsungel kapuj�n, a seg�ts�g�re

siet� idegenbe vetve gyermeki �rtatlans�g�nak minden bizalm�t.

Abban, hogy mennyire hitt a fi�ban, tal�n az a furcsa, �szt�n�s

meg�rz�s is k�zrej�tszott, amely a n�k saj�tja. Fogalma sem volt, mit
tartogat sz�m�ra a j�v�. Nem tudta, �s nem is sejthette, hogy
oltalmaz�ja mif�le �letet �l. Tal�n egy t�voli falut k�pzelt el
mag�nak, hasonl�t a sejk�hez, amelyben m�g m�s feh�r emberek is
laknak, olyanok, mint az idegen.

hogy a dzsungel fenevadjainak �d�z, �sid�kt�l fogva v�ltozatlan

�let�t fogja �lni, nyilv�n meg sem fordult a fej�ben. Ellenkez�
esetben kis sz�ve reszketett volna a f�lelemt�l. Gyakran szeretett
volna elmenek�lni a sejk �s Mabunu kegyetlenked�sei el�l, de a
dzsungel vesz�lyei mindig visszatartott�k ett�l.

M�g nem j�rtak messze a falut�l, amikor a l�ny �szrevette a

hatalmas termet� Akutot. F�lig visszafojtott sikolt�s hagyta el az
ajk�t, majd m�g jobban belekapaszkodott Korakba �s ijedten a majom
fel� mutatott.

Akut, azt gondolv�n, hogy a Vad�l� fogollyal t�r vissza, morogva

k�zeledett fel�j�k - az apr�cska l�ny semmivel t�bb szimp�ti�t nem
keltett a fenevad sz�v�ben, mint amennyit egy kifejlett h�m majom
keltett volna. Idegen volt, akit k�vetkez�sk�pp meg kellett �lni.
Id�k�zben k�zeledett, a majom kivicsor�totta s�rga t�p�fogait, de
legnagyobb meglepet�s�re ugyan ezt tette a Vad�l� is. Csakhogy �
Akutra vicsorgott, �s k�zben fenyeget�en fel-felhorkantott.

- Aha - gondolta Akut -, sz�val a Vad�l� p�rt szerzett mag�nak -

azzal fajt�ja t�rzsi t�rv�nyeinek engedelmeskedve b�k�n hagyta �ket,
�s nagy hirtelen egy k�l�n�sen �zletesnek �g�rkez�, sz�r�s herny�nak
szentelte minden figyelm�t. Miut�n a l�rv�t elfogyasztotta, a szeme
sark�b�l Korakra pislantott. Az ifj� egy vastag �gra tette le terh�t.
A kisl�ny k�ts�gbeesetten kapaszkodott, nehogy leess�k.

- Ezent�l vel�nk fog �lni - mondta Korak Akutnak, h�velykujj�val

a l�ny fel� b�kve. - Ne b�ntsd. Mi fogjuk megv�deni.

Akut v�llat vont. Az, hogy egy embergyerek ny�g�t vegye mag�ra,
semmik�pp sem volt �ny�re val�. Abb�l, hogy a l�ny olyan riadtan �lt
az �gon, meg, amilyen r�m�lt pillant�sokat vetett fel�je, vil�gos volt
sz�m�ra, hogy a j�vev�ny rem�nytelen�l �letk�ptelen. M�rpedig Akut
tanul�s �s �r�kl�s �tj�n kialakult erk�lcsi felfog�sa �gy sz�lt, hogy
aki �letk�ptelen, azt a k�z�ss�gnek ki kell vetnie mag�b�l. �m, ha a
Vad�l� ig�nyt tart erre a n�st�nyre, akkor nincs mit tenni, el kell
t�rni a jelenl�t�t. Neki persze nem kellett volna a l�ny - ezt
biztosan tudta. A b�re t�ls�gosan sima volt �s sz�rtelen. �ppens�ggel
valami k�gy�ra eml�keztetett, �s az arca sem volt t�ls�gosan vonz�.
Egy�ltal�n nem hasonl�tott arra a b�jos n�st�nyre, akire el�z� �jjel
az amfite�trumban felfigyelt a majmok k�z�tt. �, hogy az micsoda
ragyog� majomsz�ps�g volt! Az a hatalmas, nagyra t�tott sz�j, azok az
elragad�, s�rga fogak, meg a b�jos, puha bajuszsz�r�k k�toldalt! Akut
s�hajtott. Azt�n felkelt, kid�llesztette sz�les mellkas�t, �s peckes
l�ptekkel fel-al� kezdett j�rk�lni az egyik j�kora �gon. �gy v�lte,
m�g egy ilyen csenev�sz kis szerencs�tlent�l is, mint amilyen Korak
n�st�nye, elv�rhat�, hogy megcsod�lja ragyog� sz�rzet�t �s kecses
testtart�s�t.

A szeg�ny kis Meriem ellenben m�g k�zelebb h�z�dott Korakhoz, �s

m�r-m�r azt k�v�nta, hogy b�rcsak ism�t a sejk faluj�ban volna, ahol
az �let r�ms�gei m�giscsak emberi term�szet�ek, vagyis t�bb�-kev�sb�
ismer�sek. A f�r telmes majom megijesztette. Olyan borzaszt� nagy
volt, �s olyan �d�z k�lsej�! Viselked�s�t nem tudta m�snak v�lni, mint
fenyeget�snek. Honnan is sejthette volna, hogy csod�lat�t kiv�vand�,
par�d�zik el�tte? Azt se tudhatta, hogy a testv�ri bar�ts�gnak mily
er�s sz�lai f�zik �ssze az �r i�s vad�llatot �s az Istenhez hasonlatos
ifj�t, aki megmentette �t a sejkt�l.

Meriem az est�t �s az �jszak�t szab�lyos retteg�sben t�lt�tte.

Korak �s Akut nyakt�r� utakra vitte mag�val �lelemszerz�s k�zben.

Egyszer elrejtett�k az egyik fa �gai k�z�tt, m�g �k maguk egy

�zbakot cserk�sztek be a k�zelben. Az a term�szetes r�m�let, hogy
egyed�l hagyt�k a rettenetes dzsungelben, semmis�gnek t�nt ahhoz az
iszonyathoz k�pest, amit akkor �rzett, amikor l�tta, hogy az ember �s
a fenevad egyidej�leg veti r� mag�t k�z�s pr�d�j�ra, �s d�nti le a
f�ldre. Ek�zben oltalmaz�j�nak megnyer� arc�t vad�llati, acsarkod�
indulat torz�totta el. Borzadva n�zte, amint az ifj� el�gedetten
m�lyeszti bele er�s, feh�r fogait a zs�km�ny l�gy h�s�ba.

A k�zdelem ut�n v�rt�l volt maszatos az arca, a keze, a mellkasa.

Amikor egy j�kora darab, forr�, nyers h�st ny�jtott a l�ny fel�, az
elh�z�dott t�le. Korak szemmel l�that�an nagyon zavarba j�tt att�l,
hogy a m�sik nem hajland� enni. Egy pillanattal k�s�bb azonban m�r
nekiiramodott az erd�nek, hogy gy�m�lccsel megrakodva t�rjen vissza,
�gy a l�ny k�nytelen volt ism�t csak megv�ltoztatni r�la alkotott
v�lem�ny�t. Ez�ttal nem h�z�dott el t�le, hanem kedves mosollyal
nyugt�zta az adom�nyt, �s ezzel tudt�n k�v�l b�s�gesen k�rp�tolta
f�radoz�s��rt a gyeng�ds�gre �h�toz� fi�t.

K�zeledett az alv�s ideje, s ez aggodalommal t�lt�tte el Korakot.

Tudta: a l�ny k�ptelen alv�s k�zben biztons�gosan egyens�lyozgatni
valamelyik fa sz�tter�l� �gain. Az sem volna megnyugtat�, ha hagyn�,
hogy a f�ld�n aludjon, kit�ve �t a porty�z� ragadoz�k t�mad�sainak.
Egy valami l�tszott csak j�rhat� �tnak - ha eg�sz �jszaka a karj�ban
tartja a l�nyt. �gy is t�rt�nt: Akut az egyik, � pedig a m�sik
oldalr�l fek�dt mellette, s mindkettej�k teste meleg�tette.

Aludni �gy sem aludt sokat, m�g el nem telt az �jszaka. A

term�szet v�g�l legy�zte az odalenti fekete m�lys�gt�l meg a mellette
l�v� sz�r�s test� vad�llatt�l val� f�lelm�t, �s m�ly �lomba
szender�lt. Amikor fel�bredt, a Nap m�r j�csk�n fenn j�rt az �gen.
El�sz�r el sem akarta hinni, hogy amit �t�l, val�s�g. A feje
lecs�szott Korak v�ll�r�l, �gyhogy Pillant�sa egyenesen a majom sz�r�s
h�t�ra esett. A l�tv�nyt�l visszah�k�lt. Akkor r�j�tt, hogy valaki a
karj�ban tartja. Amint h�traford�totta a fej�t, az ifj� mosolyg�
szem�be pillantott, aki eddig az �lm�t vigy�zta. Amikor mosolygott,
nem lehetett f�lni t�le: �gy azt�n a l�ny, aki �szt�n�sen viszolygott
a m�sik oldal�n fekv� �llat durva sz�rzet�t�l, k�zelebb b�jt hozz�.

Korak a majmok nyelv�n sz�l�totta meg, de � csak a fej�t r�zta,

�s az arabok nyelv�n mondott valamit. Ez a fi�nak ugyanolyan
�rthetetlen volt, mint a l�nynak a majmok besz�de.

Akut fel�lt �s r�juk n�zett. Azt, amit Korak mondott, �rtette, de

�gy �t�lte meg, hogy a l�ny mindenf�le zagyva hangokat ad ki mag�b�l,
amelyek teljess�ggel �rthetetlenek �s nevets�gesek. Akut nem �rtette,
mi az, amit Korak vonz�nak tal�l a l�nyban. Hosszan �s kitart�an
n�zett r�, alaposan v�gigm�rte, azt�n megvakarta a fej�t, felkelt �s
megr�zta mag�t.

Mozdulat�t�l a l�ny kiss� �sszerezzent - a im�nt meg is

feledkezett Akutr�l egy pillanatra. Most ism�t t�volabb h�z�dott. A
fenevad l�tta, hogy a m�sik f�l t�le, �s - oktalan �llat l�v�n -
�lvezte a nyilv�nval� r�m�letet, amelyet �llati l�nye v�ltott ki a
l�nyk�b�l. Leguggolt, �s lopva kiny�jtotta a kez�t, mintha meg akarn�
ragadni. A l�ny m�g jobban elh�z�dott t�le. Akut �lvezettel figyelte a
humoros l�tv�nyt.

Nem vette �szre, mik�nt sz�k�l �ssze a fi� r�szegez�d� szeme, sem
azt, hogy a feje szinte elt�nik felemelked� sz�les v�llai k�z�tt,
amint a t�madni k�sz�l� �llat jellegzetes tart�s�t veszi fel. Amikor a
majom ujjai m�r-m�r r�kulcsol�dtak a l�ny karj�ra, az ifj� gyors,
gonosz horkant�s k�s�ret�ben hirtelen felpattant. Kem�ny �kle
megvillant Meriem szeme el�tt, �s meg�lt a megh�kkent Akut �br�zat�nak
kell�s k�zep�n. Az emberszab�s� majom hangosan elb�d�lve
megt�ntorodott, �s hanyatt bukfencezett le a f�r�l.

Amint Korak az �gon �llva b�mult le r�, a k�zeli bokrok fel�l

hirtelen valami nesz vonta mag�ra a figyelm�t. A l�ny is feln�zett - �
azonban nem l�tott egyebet, csak a f�ldr�l m�rgesen felt�p�szkod�
majmot. Azt�n egyszer csak, mint valami sz�mszer�jb�l kil�tt
ny�lvessz�, egy p�tty�s, s�rga bund�j� test robbant be a sz�nre, s
tartott egyenesen Akut fel�. S�ta volt az, a leop�rd.

10. V�rszomjas fenevadak

Amikor a leop�rd az �ri�smajomra vetette mag�t, Meriemnek a

meglepet�st�l �s a r�m�lett�l el�llt a l�legzete - no nem az
emberszab�s� majom kiker�lhetetlennek l�tsz� v�gzete miatt, hanem az
ifj� tette l�tt�n. Korak, aki egy pillanattal el�bb m�g oly d�h�dten
v�gta k�pen k�l�n�s t�rs�t, alighogy a ragadoz� �llat el�bukkant,
k�s�t el�kapva egyetlen nagy �v� ugr�ssal f�l�be ker�lt. Amikor Sita
m�r-m�r belem�lyesztette fogait �s karmait Akut sz�les h�t�ba, a
Vad�l� teljes s�ly�val lev�g�dott a leop�rd v�ll�ra.

A leveg�ben �sz� �ri�smacska lend�let�t vesztette, de �gy is csak

hajsz�lon m�lt, hogy nem �r te el a majmot. Azt�n r�miszt� horkant�sok
k�zepette a h�t�ra hemperedett, vadul karmolt, harapott, hogy
valamik�pp el�rje �s levesse mag�r�l fog�val a nyak�t marcangol� �s
k�s�t az oldal�ba m�lyeszt� ellenfel�t.

A h�ta m�g�tti hirtelen robajt�l megriadt �s �si �szt�neinek

engedelmesked� Akut - hatalmas test�t meghazudtolva - b�mulatra m�lt�
�gyess�ggel termett fenn a f�n a l�ny mellett. �m abban a pillanatban,
amikor megfordult, hogy megn�zze, mi folyik odalent, ugyanilyen
sebesen m�ris �jra a f�ld�n termett. A vesz�ly l�tt�n, amely t�rs�t,
az embert fenyegette, azonnal megfeledkezett szem�lyes ellent�t�kr�l,
�s ugyan�gy, pillanatnyi haboz�s n�lk�l k�szen �llt v�s�rra vinni a
b�r�t bar�tja v�delm�ben, mint ahogyan az sem f�ltette a mag��t,
amikor a seg�ts�g�re sietett. Ennek azt�n az lett az eredm�nye, hogy
S�ta hamarosan k�t b�sz�lt ellenf�llel tal�lta mag�t szemk�zt, aki
t�pte-marcangolta, ahol csak �rte. A h�rom csat�z� �v�ltve, acsarkodva
�s morogva ide-oda hempergett az aljn�v�nyzetben, m�g a p�ratlan
k�zdelem egyetlen szemtan�ja meredt tekintettel, reszketve lapult meg
f�l�tt�k a f�n, g�rcs�sen mell�hez szor�tva Geeka bab�j�t.

V�g�l is a fi� k�se d�nt�tte el a harcot. Amikor az �d�z

nagymacska remegve megvonaglott, majd oldal�ra d�lt, a fi� �s a majom
felkelt a f�ldr�l. A mozdulatlan tetem f�l�tt egym�s szem�be n�ztek.
Korak fej�vel a f�n �l� l�ny fel� intett.

- Hagyd b�k�n - mondta. - � az eny�m.

Akut kelletlen�l felmordult, pislantott egyet v�rbe borult

szem�vel, �s a kim�lt S�ta fel� fordult. A tetemre �llva
felegyenesedett, kid�llesztette hatalmas mellkas�t. az �gre emelte
arc�t, majd olyan rettenetes �v�lt�st hallatott, hogy a kisl�ny ism�t
csak megremegett �s �sszeh�zta mag�t. A h�m majom diadalord�t�sa volt
ez, aki a vil�g tudt�ra adja, hogy zs�km�nyt ejtett. A fi� csak n�m�n
n�zett maga el� egy pillanatig, azt�n �jra felsz�k�tt a f�ra a l�ny
mell�. Akut kisv�rtatva csatlakozott hozz�juk. N�h�ny percig sebeinek
nyalogat�s�val foglalatoskodott, azt�n �tnak indult, hogy vad�sszon
mag�nak valamit reggelire.

A k�l�n�s h�rmas �lete hossz� h�napokon kereszt�l mindenf�le

eml�t�sre m�lt� rendk�v�li esem�ny n�lk�l zajlott - legal�bbis olyan
esem�ny n�lk�l, ami rendk�v�linek sz�m�tott volna a fi� �s a majom
szem�ben. A kicsi l�ny sz�m�ra viszont ez az id� napokon, heteken
kereszt�l tart�, �r�k�s retteg�ssel k�s�rt lid�rcnyom�s volt. V�g�l
azonban � is hozz�szokott ahhoz, hogy nap mint nap belen�zzen a hal�l
�res szemg�dr�be, �rezze, amint jeges fuvallatot csapva meglegyinti
szemfed�h�z hasonlatos k�nt�s�vel. Lassank�nt alapelemeiben
elsaj�t�totta az egyetlen k�z�s eszk�zt, amely t�rsai sz�m�ra
gondolataik kicser�l�s�re szolg�lt: az �ri�smajmok nyelv�t. Enn�l
sokkal gyorsabban haladt a "dzsungeltan" tudom�ny�ban, �gy hamarosan
el�rkezett az az id�, amikor fontos t�nyez�v� v�lt vad�szatkor:
figyelt, m�g a m�sik kett� aludt, vagy seg�tett nekik k�vetni a
zs�km�ny nyom�t, amelyet �ppen be akartak cserk�szni. Akut szinte m�r
egyenrang� f�lnek ismerte el, ha elker�lhetetlen volt, hogy szorosabb
kapcsolatba ker�ljenek, de ezt t�bbnyire ink�bb elker�lte. Az ifj�
mindig kedves volt hozz�, �s ha ad�dott is j� n�h�ny olyan alkalom,
amikor terhesnek �rezte a jelenl�t�t, ezt mindig eltitkolta el�le.
Amikor �szrevette, hogy az �jszakai p�r�ss�g �s leh�l�s mennyi
kellemetlens�get, s�t szenved�st okoz a l�nynak, Korak egy sz�k kis
kuck�t k�sz�tett odafent az egyik fa�ri�s ing� �gai k�z�tt. A kis
Meriem itt viszonylag meleg �s v�dett helyen alhatott, m�g a Vad�l� �s
a majom a k�zeli �gakon t�rt nyugov�ra. Az el�bbi mindig a magasan
fekv� hajl�k bej�rata el�tt telepedett le, ahonnan a legk�nnyebben
v�delmezhette meg a kuck� lak�j�t a f�ra is felm�sz� veszedelmes
ellens�gekt�l. Ahhoz t�l magasan voltak, hogy S�t�t�l k�l�n�sebben
tartaniuk kellett volna, de b�rmikor sz�m�tani lehetett Hisztah, a
k�gy� felbukkan�s�ra, aki mindannyiuk sz�v�ben r�m�letet keltett.
�vakodni kellett a nagy cerk�fmajmokt�l is, akik nem messze tany�ztak,
�s b�r t�madni nem t�madtak, de ha h�rm�juk k�z�l b�rki megk�zel�tette
�ket, r�vicsor�tott�k a fogukat, �s d�h�sen megugatt�k.

A kis kuck� elk�sz�lte ut�n a h�rom dzsungellak� t�nyked�sei

helyhez k�t�dtek. M�r nem k�boroltak el nagyon messzire, mert mire az
est lesz�llt, mindig vissza kellett �rkezni�k a saj�t f�jukhoz. A
k�zel�kben volt egy foly�: b�velkedtek vadban �s gy�m�lcsben, mik�nt
halban is. �let�k a vad�llatokra jellemz� egyhang� ker�kv�g�sban telt
- nem �llt m�sb�l, mint a mindennapi t�pl�l�kszerz�sb�l, s a teli
hassal val� alv�sb�l. Nem tekintettek el�bbre a m�n�l. Ha az ifj�nak
esz�be jutottak is a r�gi id�k, �s azok, akik a t�voli nagyv�rosban
agg�dnak miatta, mindig csak valamilyen k�z�mb�s, szem�lytelen
form�ban, mintha azt a m�sf�le �letet nem is �, hanem egy m�sik l�ny
�lte volna. Felhagyott a rem�nnyel, hogy viszszat�rhet a civiliz�lt
vil�gba, mert az�ta, hogy a goromba visszautas�t�sok legk�l�nf�l�bb
fajt�ival tal�lkozott azoknak a r�sz�r�l, akikr�l azt hitte, bar�tk�nt
�dv�zlik, olyan m�lyen hatolt be a sz�razf�ld belsej�be, hogy r�
kellett d�bbennie: t�k�letesen elt�vedt a dzsungel �tveszt�j�ben.

Azt�n meg, mi�ta Meriem vel�k volt, benne megtal�lta azt, ami a
legjobban hi�nyzott neki kor�bban a barb�r dzsungel-�letben: az emberi
t�rsas�got. A l�ny ir�nt t�pl�lt bar�ti �rzelmeiben nyom�t sem
lehetett fellelni a m�sik nem ir�nti �rdekl�d�snek, legal�bbis
tudatosan nem. Bar�tok voltak, t�rsak - �s k�sz. Mintha mindketten
fi�k lettek volna, eltekintve a v�delmez� �szt�n n�mik�pp gyeng�d �s
mindig ellentmond�st nem t�r� megnyilv�nul�sait�l, ami egy�rtelm�en
jellemezte Korak magatart�s�t.
 A kisl�ny �gy b�lv�nyozta �t, ahogyan kegyesen eln�z� b�tyj�t
b�lv�nyozta volna, ha lett volna neki. A szerelem mindkett�j�k sz�m�ra
ismeretlen �rz�s volt, de ahogyan az ifj� mind k�zelebb ker�lt a
f�rfikorhoz, v�rhat� volt, hogy el�bb-ut�bb elker�lhetetlen�l utol�ri
�t is, mik�nt minden vad, dzsungelbeli h�met.

Min�l ink�bb elsaj�t�totta Meriem kettej�k k�z�s nyelv�t, az

egy�ttl�t �r�mei is ennek megfelel�en sokasodtak, mert most m�r tudtak
egym�ssal t�rsalogni. Vel�k sz�letett k�pess�g�k, az emberi �rtelem
ereje r�v�n kib�w�tett�k a majmok sz�k�s sz�kincs�t, m�g v�g�l a
besz�lget�s sz�ks�gszer�s�gb�l �lvezetes id�t�lt�ss� alapult �t.
Amikor Korak vad�szott, Meriem rendszerint vele tartott, mert
id�k�zben megtanulta a nesztelen mozg�s finom m�v�szet�t. Ha arra volt
sz�ks�g, ugyanolyan �gyesen �s cs�ndben tudott lopakodni a tereb�lyes
f�k �gain, mint maga a Vad�l�. A sz�d�t� magass�gok nem riasztott�k
t�bb�. Egyik gallyr�l a m�sikra lend�lt, vagy biztos l�bbal, ruganyos
testel, f�lelem n�lk�l sz�guldott v�gig a vastag �gakon. Korak nagyon
b�szke volt r�, �s n�ha m�g az �reg Akut is elismer�en d�rm�g�tt
valamit az orra alatt, pedig � kor�bban csak megvet� morg�sra
m�ltatta.

Egy t�voli bennsz�l�tt falub�l Korak szerzett neki egy pr�mb�l �s

tollakb�l k�sz�lt ruh�t, v�r�sr�z �kszereket �s fegyvereket, mert a
fi� nem vette volna a lelk�re, hogy v�dtelen�l, vagy a sz�m�ra lopott
fegyverek haszn�lat�ban j�ratlanul k�boroljon. A v�ll�ra akasztott
b�rsz�jon cs�ng�tt Geeka, legszentebb titkainak tov�bbra is egyetlen
beavatottja. Egy k�nny� l�ndzsa �s egy hossz� k�s szolg�lt t�mad� �s
v�dekez� fegyver��l. Kor�n kifejl�d�tt test�nek g�mb�ly� form�i egy
g�r�g istenn� termet�re eml�keztett�k, az arca pedig egyenesen
gy�ny�r� volt.

Ahogy egyre jobban megbar�tkozott a dzsungellel �s vad lak�inak

szok�saival, a f�lelem lassan elt�vozott sz�v�b�l. Az id� m�lt�val m�r
Vad�szott is egyed�l, ha Korak �s Akut nagyobb t�vols�gra k�borolt el.
Erre akkor k�nyszer�ltek r�, amikor a k�zvetlen k�zelben sz�k�ben
voltak a vadnak. Ilyen alkalmakkor rendszerint be�rte azzal, hogy
kisebb �llatokat pr�b�lt meg elejteni, b�r n�ha egy-egy �z is
zs�km�ny�ul esett, s�t, egyszer Horta, a vaddiszn� is - egy hatalmas
agyar� p�ld�ny, akkora, hogy m�g S�ta is k�tszer meggondolta volna,
meg merje-e t�madni.

Kedvenc tart�zkod�si helyeiken a dzsungel j�l ismert alakjainak

sz�m�tottak. A kis apr�majmocsk�k j� ismer�seik voltak, gyakran
gy�ltek �ssze a k�zel�kben, vid�man csacsogtak, bolondoztak
k�r�l�tt�k. Ha Akut is ott volt, az apr�n�p n�mileg t�volabb maradt,
de Korakt�l m�r kev�sb� f�ltek. Amikor pedig mindk�t h�m elt�vozott,
odamer�szkedtek Meriemhez, az �kszereit cib�lt�k, vagy elj�tszottak
Geek�val, aki olyan mulats�gosnak t�nt a sz�mukra, hogy k�ptelenek
voltak betelni vele. A l�ny j�tszott vel�k, etette �ket, �s amikor
egyed�l volt, az � seg�ts�g�kkel �t�tte el a hossz�-hossz� �r�k
unalm�t Korak visszat�rt�ig.

�s nem is voltak mihaszna bar�tok. A vad�szatokon seg�tettek neki

felkutatni a zs�km�nyt. Gyakran el�fordult, hogy sz�guldva �rkeztek
hozz� a f�k �gain, �s k�z�lt�k: antilop vagy zsir�f van a k�rny�ken.
M�skor meg izgatottan figyelmeztett�k Sita vagy Numa k�zels�g�re.
Azokat a zamatos, napon �rett gy�m�lcs�ket, amelyek a f�k imbolyg�
koron�j�n, a v�kony �gak legv�g�n termettek, ezek a f�rge kis
sz�vets�gesei hozt�k le neki. N�ha meg-megtr�f�lt�k, de � mindig
kedvesen �s j� sz�vvel b�nt vel�k, �s a maguk vad, f�lig emberi m�dj�n
�k is kedvesen �s szeretetre m�lt�an viselkedtek vele. Minthogy
nyelv�k hasonl�tott az �ri�smajmok�ra, Meriem tudott vel�k besz�lni,
b�r sz�kincs�k szeg�nyess�ge miatt ezt a t�rsalg�st mindennek lehetett
mondani, csak magas r�pt� eszmecser�nek nem. Volt szavuk az ismer�s
t�rgyakra, valamint azokra a k�r�lm�nyekre, amelyek f�jdalmat vagy
kellemes �rz�st, �r�m�t, b�natot vagy haragot keltettek benn�k. Ezek
az alapszavak annyira hasonl�tottak az �ri�smajmok �ltal
haszn�ltak�ra, hogy szinte sugallt�k: a Manuk nyelv�b�l fejl�d�tt ki a
m�sik is. �lmoknak, v�gyaknak, rem�nyeknek, a m�ltnak, a j�v�nek nem
jutott hely Manu, az apr�majom besz�d�ben. Minden jelen idej� volt -
kiv�lt a bend� megt�lt�se �s a tetv�szked�s.

Szeg�nyes t�pl�l�k volt ez a feln�ttkornak �ppen a k�sz�b�re

�rkezett l�ny szellemi �tv�gya sz�m�ra. Ez�rt azt�n, minthogy Manut
csak mint alkalmi j�tsz�t�rsat �s kis kedvencet tartotta
sz�rakoztat�nak, lelk�nek legf�ltettebb gondolatait Meriem Geeka
elef�ntcsontb�b� kifaragott s�ket f�l�be s�gta bele. Geek�hoz arabul
besz�lt, mert �gy v�lte, hogy Geeka, mivel csak baba, nem �rtheti meg
Korak �s Akut nyelv�t. Korak �s Akut nyelve, gondolta, miut�n a majmok
haszn�lj�k, semmi �rdekeset nem mondhat egy arab baba sz�m�ra.

Geeka nagy �talakul�son ment kereszt�l, mi�ta "�desanyja"

elhagyta a sejk faluj�t. Ruh�zata Meriem�nek volt kicsiny�tett m�sa.
Apr� leop�rdpr�m fedte patk�nyb�r test�t, v�ll�t�l eg�szen le, a darab
f�b�l k�sz�lt l�ba k�zep�ig. A homlok�n - f�b�l font p�ntra t�zve -
n�h�ny tarka t�rpepapag�j-toll d�szlett, karj�n �s l�b�n pedig
f�mkarik�kat ut�nz�, f�b�l k�sz�lt gy�r�ket viselt. Geeka t�k�letes
dzsungellak�v� alakult �t, de bels�leg mit sem v�ltozott: ugyanaz a
mindent t�relmesen v�gighallgat� t�rs maradt, aki volt hajdan�n. Geeka
kit�n� tulajdons�gai k�z� tartozott, hogy soha nem szak�totta f�lbe az
embert, nem akart saj�t mag�r�l mes�lni. Azon a bizonyos napon sem
volt ez m�sk�nt. Az egyik fa t�rzs�nek t�masztva egy �r�n kereszt�l
hallgatta figyelmesen Meriemet, m�g karcs� test�, ifj� �rn�je
macskam�d, k�nyesen ny�lt el el�tte az egyik himb�l�dz� �gon.

- Bizony, kis Geeka - mondta Meriem - a mi Korakunk ma sok�ig

elmarad. Hi�nyzik nek�nk. ugye, kis Geeka? Szomor�ak �s mag�nyosak
vagyunk a nagy-nagy dzsungelben, ha a mi Korakunk t�vol van. Mit hoz
ma nek�nk, hm? M�g egy csillog� f�mkarik�t Meriem bok�j�ra? Vagy egy
puha �zb�r �gy�kk�t�t valamelyik fekete n�st�ny test�r�l? Azt mes�lte
nekem, hogy nehezebb megszerezni azt, ami a n�st�nyek tulajdona, mert
nem akarja meg�lni �ket, mint a h�meket. Pedig �k �d�zul k�zdenek,
amikor r�juk veti mag�t, hogy elszedje t�l�k az �kszereiket. Azt�n
j�nnek l�ndzs�kkal �s nyilakkal a h�mek, �s Korak felsz�kken a f�k
�gai k�z�. N�ha a n�st�nyt is mag�val viszi, �s fenn a magasban
valamelyik �gon veszi el t�le azokat a dolgokat, amelyeket hazak�v�n
hozni Meriemnek. Azt mondta, hogy a feket�k most m�r f�lnek t�le.
Mihelyt megpillantj�k, az asszonyok �s a gyerekek visongva rohannak be
kunyh�ikba, de � ut�nuk megy oda is, �s nemigen t�r vissza �gy, hogy
ne hozna mag�nak ny�lvessz�ket, Meriemnek pedig valamilyen aj�nd�kot.
Hatalmas �r a dzsungel n�pei k�z�tt Korak .- bizony Geeka, a mi
Korakunk - nem is, az �n Korakom!

Meriem elm�lked�s�t egy izgatott kis apr�majom hirtelen

megjelen�se szak�totta f�lbe, aki a szomsz�dos f�r�l a leveg�ben
r�p�lve �rkezett, s telepedett meg a v�ll�n.

- Fel a magasba! - ki�ltotta. - M�ssz fel gyorsan! J�nnek a

Manganik.

Meriem lusta pillant�st vetett a v�ll�n �l� izgatott kis �llatra,

aki megzavarta nyugalm�t.

- M�ssz te, kis Manu - mondta neki. - Az eg�sz dzsungel�nkben

csak k�t Mangani van, Korak �s Akut. Nyilv�n �ket l�ttad a vad�szatb�l
hazat�r�ben. Egy sz�p napon majd a saj�t �rny�kodat fogod megl�tni,
kis Manu, �s att�l is hal�lra r�m�lsz.

De a majmocska csak m�g hangosabban, torka szakadt�b�l riogatta

Meriemet, majd felsz�guldott a fa�gak biztons�gos rejtek�be, ahov�
Mangani, az �ri�smajom nem tudta k�vetni.

Meriem kisv�rtatva m�r hallotta is a f�r�l f�ra tovalend�l�

testek nesz�t. Fesz�lten f�lelt. Ketten voltak, �s mindkett�
�ri�smajom - csak Korak �s Akut lehetett. � Korakot is �ri�smajomnak
tartotta - Manganinak, hiszen �nmagukr�l �k h�rman mindig �gy
besz�ltek. Az ember ellens�g�k volt, ez�rt azt�n magukat t�bb� nem
emlegett�k �gy, mint akik ahhoz a fajhoz tartoznak. A Tarmangani vagy
feh�r �ri�smajom n�v, amely az � nyelv�k�n feh�r embert jelentett, nem
illett mindannyiukra. A Gomangani, vagyis a fekete �ri�smajom, vagy a
n�ger megjel�l�s nem vonatkozott egyik�j�kre sem, �gy azt�n egyszer�en
Manganinak nevezt�k magukat.

Meriem elhat�rozta: �gy tesz, mintha elszund�tott volna, �s

megtr�f�lja Korakot. Moccan�s n�lk�l fek�dt h�t az �gon, �s szorosan
lehunyta a szem�t. Hallotta, amint a k�t j�vev�ny egyre k�zeledik. M�r
a- szomsz�dos f�n voltak, �s bizony�ra felfedezt�k, mert egyszer csak
meg�lltak. De mi�rt hallgatnak? Mi�rt nem ki�lt oda neki Korak
k�sz�n�sk�nt, ahogy szokta? A csend rosszat �g�rt. Majd kisv�rtatva
nagyon halk, lopakod� nesz hallatszott - egyik�j�k fel�je osont. Tal�n
Korak maga is valamilyen tr�f�t forgat a fej�ben? Na, majd � l�v�
teszi, gondolta Meriem, �s �vatosan, eg�szen pici r�snyire kinyitotta
a szem�t. Abban a pillanatban el is �llt a sz�vver�se. Az, aki
nesztelen�l lopakodott fel�je, egy soha nem l�tott hatalmas h�m majom
volt. M�g�tte ott v�rakozott a m�sik.

Meriem olyan f�rg�n pattant talpra, mint egy m�kus, de ugyanabban

a pillanatban a hatalmas h�m is el�relend�lt. A l�ny egyik �gr�l a
m�sikra ugr�lva menek�lt a dzsungelen kereszt�l, a k�t �ri�smajom
pedig szorosan a nyom�ban haladt. F�l�l a sivalkod�, rik�csol�
apr�majmok serege k�vette �ket, szidt�k, �cs�rolt�k a Manganikat,
b�tor�tott�k �s tan�csokkal l�tt�k el a l�nyt.

F�r�l f�ra lend�lt tova Meriem, mind f�ljebb igyekezve, a

v�konyabb �gak fel�, amelyek m�r nem b�rj�k meg �ld�z�inek s�ly�t. A
h�m majmok pedig egyre gyorsabban k�vett�k, Az el�l halad� moh� ujjai
�jra meg �jra el-el�rt�k, de azzal, hogy hirtelen mindig
neki-nekil�dult, vagy vakmer� mutatv�nyokra v�llalkozva t�voli �gakra
ugrott �t a sz�d�t� m�lys�g f�l�tt, siker�lt eg�rutat nyernie.

Apr�nk�nt m�r-m�r olyan magasra jutott fel, hogy biztons�gban

�rezhette mag�t, amikor Egy k�l�n�sen mer�sz ugr�s ut�n az ingatag �g,
amelyben megkapaszkodott, meghajlott a s�lya alatt, �s nem lend�lt
t�bb� vissza eredeti helyzet�be, ahogyan kellett volna. Az ezt k�vet�
roppan�s zaj�t Meriem m�g meg sem hallotta, amikor m�r tudta, hogy
rosszul �t�lte meg az � erej�t. El�bb csak lassan hajolt mind lejjebb,
s�ly�nak engedve, majd nagyot reccsenve lew�lt a fa t�rzs�r�l. Mivel
nem volt t�bb� miben kapaszkodnia, Meriem leugrott az alacsonyabb
lombos �gak k�z�, valamilyen biztos pontot keresve kez�vel. J� t�z
l�bnyira a let�rt �g alatt ez siker�lt is. Kor�bban sokszor el�fordult
m�r vele, hogy hasonl� m�don leesett a magasb�l, �gy azt�n az es�st�l
nem r�m�lt meg k�l�n�sebben - sokkal ink�bb aggasztotta az
id�vesztes�g. Igaza volt, mert alighogy nagy nehezen biztons�gos
helyre jutott, a hatalmas test� majom m�ris mellette termett, �s
�ri�si, sz�r�s karj�val �tfogta a derek�t.

Szinte ugyanabban a pillanatban a m�sik majom is oda�rt t�rsa

mell�. Meriem fel� rontott, de t�rsa, aki fogva tartotta,
f�lrer�ntotta a l�nyt, kivicsor�totta t�p�fogait, �s balj�slat�an
felmordult. Meriem mindent elk�vetett, hogy kiszabad�tsa mag�t.
�t�tte-Verte t�mad�ja bozontos mell�t, szak�llas pof�j�t. Er�s, feh�r
fogaival beleakaszkodott sz�r�s alkarj�ba. A majom durv�n arcul
csapta, de azt�n k�nytelen volt figyelm�t t�rsa fel� ford�tani, aki
szemmel l�that�an meg akarta szerezni a zs�km�nyt.

A l�ny fogvatart�ja el�nytelen helyzetben lett volna a harchoz az

ing� �gon, mik�zben m�g h�nykol�d�, k�szk�d� fogly�t is tartani
kellett, ez�rt gyorsan leugrott a f�ldre. A m�sik k�vette - ott azt�n
egym�snak estek. Id�r�l id�re f�lbeszak�tott�k p�rviadalukat, hogy a
l�ny nyom�ba eredjenek, �s �jra nyakon cs�pj�k. Meriem ugyanis,
kihaszn�lva a kedvez� helyzetet, hogy foglyul ejt�it a k�zdelem k�ti
le, megpr�b�lt kereket oldani �s megsz�kni - azok azonban mindig
utol�rt�k, �s hol egyik, hol a m�sik ker�tette hatalm�ba, mik�zben
majd sz�tt�pt�k egym�st a zs�km�ny�rt foly� harc hev�ben.

A l�ny beleszaladt n�h�ny olyan �t�sbe, amelyet a k�zd�k sz�r�s

ellenfel�knek sz�ntak �s az egyik le is d�nt�tte a l�b�r�l. �jultan
esett �ssze, m�g a majmok, akiknek figyelm�t most m�r nem terelte el a
harcr�l az, hogy er�szakkal kell �t helyben marasztalniuk, b�sz�lten
�s elkeseredetten estek egym�snak.

Fej�k f�l�tt hangosan sikoltoztak �s hiszt�rikus, �rj�ng�

izgalmukban fel-al� rohang�ltak az apr�majmok. A csatat�r f�l�tt
sz�mtalan sz�npomp�s tollazat� mad�r r�pk�d�tt ide-oda, rekedt
vijjog�ssal adva hangot haragj�nak �s nemtetsz�s�nek. A t�volban
nagyot b�mb�lt egy oroszl�n.

A nagyobbik h�m lassank�nt fel�r�lte ellenfele erej�t. Egym�st

marcangolva �s p�f�lve hemperegtek a f�ld�n, majd h�ts� l�baikra �llva
cib�lt�k-r�ngatt�k egym�st, mintha ember m�dj�ra birk�zn�nak. Ezalatt
az �ri�s t�p�fogak is kivett�k r�sz�ket a harcb�l. V�g�l mindk�t k�zd�
f�l, �s k�r�l�tt�k a f�ld csak �gy piroslott a kiontott v�rt�l.

Meriem ezalatt mindv�gig mozdulatlanul, �jultan fek�dt a f�ld�n.

Az egyik majom hozz�f�rk�z�tt a m�sik nyak�hoz - egym�sba
csimpaszkodva m�g egyszer, utolj�ra a f�ldre estek. J� n�h�ny percig
fek�dtek ott, szinte moccan�s n�lk�l. Azt�n m�r csak a nagyobbik h�m
t�p�szkodott fel. Megr�zta mag�t. M�ly, �bl�s morg�s t�rt el� a
tork�b�l. Kacs�z� l�ptekkel ide-oda j�rk�lt a l�ny �s meggyilkolt
ellens�ge teste k�z�tt. Azt�n meg�llt az ut�bbi f�l�tt, �s
h�tborzongat� harci �v�lt�s�t hallatta. Az apr�majmok vis�tozva
sz�tfutottak a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba, amikor a f�lelmetes hang
meg�t�tte a f�l�ket. A sz�npomp�s madarak sz�rnyaikkal sebesen
csapkodva menek�ltek. Az oroszl�n m�g egyszer felb�d�lt, ez�ttal
messzebbr�l.
 Az �ri�smajom �jra odakacs�zott a l�ny mell�. A h�t�ra
ford�totta, �s lehajolva szagl�szni �s f�lelni kezdett arca �s melle
t�j�k�n. �l, �llap�totta meg. Az apr�majmok visszaj�ttek. Csapatost�l
�rkeztek, �s a magasb�l szitkok �z�n�t z�d�tott�k a gy�ztes nyak�ba.

Az �ri�smajom nemtetsz�se jel��l kivicsor�totta a fogait, �s

felmorgott r�juk. Azt�n lehajolt, v�ll�ra emelte a l�nyt, s kacs�z�
l�pteivel nekiindult a dzsungelnek. Nyom�ban ott haladt az eg�sz d�h�s
sereglet.

11. Harc a n�st�ny�rt

A vad�szatr�l visszat�r�ben Korak hallotta az izgatott apr�majmok

rik�csol�s�t. Tudta, hogy valami nagy baj t�rt�nt. Bizony�ra Hisztah,
a k�gy� tekeredett r� nyirkos test�vel valamelyik vigy�zatlan Manura.
Az ifj� sietni kezdett. Az apr�majmok Meriem bar�tai. Seg�t nekik, ha
tud, hat�rozta el. Sebesen haladt el�re a k�zepes magass�g� �gakon.
Meriem kuck�j�nak a k�zel�ben elhelyezte a f�n vad�szzs�km�nyait, �s
hangosan ki�ltozott a l�nynak. Semmi v�lasz. Gyorsan lejjebb
ereszkedett. H�tha elb�jt el�le.

Az egyik vastag �gon, amelyen Meriem gyakran ringat�zott r��r�sen

elny�lva, megpillantotta a fa hatalmas t�rzs�nek t�masztott Geek�t. Ez
meg mit jelentsen?! Meriem azel�tt soha nem hagyta �gy mag�ra Geek�t!
Korak felvette a bab�t, �s bedugta az �v�be. �jra ki�ltott, m�g
hangosabban, de v�lasz nem j�tt. Meriem nem volt sehol. A t�volb�l
egyre kev�sb� hallatszott az izgatott Manuk makog�sa. Lehets�ges, hogy
izgatotts�guknak valamilyen m�don k�ze van Meriem elt�n�s�hez?

gondolatot m�ris tett k�vette. An�lk�l, hogy bev�rta volna

Akutot, aki kiss� lemaradt m�g�tte, Korak sebesen elindult a rik�csol�
csapat ir�ny�ba. N�h�ny percbe telt csup�n, hogy utol�rje a
sereghajt�kat. Amint megpillantott�k, hangos vis�toz�sban t�rtek ki,
maguk el� mutogattak a f�ldre, �s egy pillanattal k�s�bb Korak m�r
l�tta is, mit�l olyan d�h�sek.

Az ifj�nak el�llt a sz�vver�se a r�m�lett�l, amikor

megpillantotta az �ri�smajom sz�r�s v�ll�r�l al�cs�ng�, al�lt
l�nytestet. Nem vollt k�ts�ge afel�l, hogy Meriem meghalt. Abban a
pillanatban valami olyasmit �rzett, amit nem tudott, �s hi�ba is
pr�b�lt volna szavakba �nteni. Egyszeriben �gy t�nt neki, mintha a
vil�g a k�r�l a finom, kecses alak, a k�r�l a t�r�keny kis test k�r�l
forogna, amely oly szivszor�t�an �lettelen�l himb�l�zott a vad�llat
er�t�l duzzad� v�ll�n.

Most �bredt r�, hogy a kis Meriem volt a mindene - � volt sz�m�ra
a napsug�r, a Hold, az �g �sszes csillaga -, �s hogy t�vozt�val
odalett �let�nek minden f�nye, melege, boldogs�ga. F�jdalmas ny�g�s
hagyta el az ajk�t, majd n�h�nyszor egym�s ut�n rettenetes hangon
fel�v�lt�tt, vadabbul, mint maguk a vad�llatok, mik�zben zuhan� k�
m�dj�ra, eszeveszett iramban ereszkedett le a f�r�l a f�rtelmes
gaztett elk�vet�je fel�.

A h�m majom �j ellenfele legels� fenyeget� �v�lt�s�re meg�llt.

Amikor megfordult, a harag �s a gy�l�let �j l�ngja lobbant fel a
Vad�l� sz�v�ben. Az el�tte �ll� fenevad nem volt m�s, mint a kir�ly,
aki el�zte �t a nagy emberszab�s� majmok k�z�l, akiknek k�r�ben bar�ti
fogadtat�st, mened�ket rem�lt.

A l�ny test�t a f�ldre l�kve a h�m �jb�l k�szen �llt arra, hogy
megv�vjon becses zs�km�nya tulajdonjog��rt. Ez�ttal k�nny� k�zdelemre
sz�m�tott. � is megismerte Korakot. H�t hiszen �t annak idej�n �gy
�zte el az amfite�trumb�l, hogy meg sem mozd�totta a mancs�t, bel� sem
mart a fog�val! Leszegett fejjel �s felh�zott v�llal egyenest
nekirontott sima b�r� ellenfel�nek, aki k�ts�gbe mer�szelte vonni
zs�km�ny�hoz val� jog�t.

Szemb�l csaptak �ssze, mint k�t feneked� bika, hogy azt�n egym�st
t�pve-cs�pelve mindketten a f�ldre zuhanjanak. Korak megfeledkezett a
k�s�r�l. Azt a v�rszomjas d�h�t, amely benne forrt, csakis az
csillap�thatta le, ha �rezte, amint fogai meleg h�sba marnak, amint az
eleven testb�l sug�rban ki�ml� v�r r�folyik meztelen b�r�re. Mert -
b�r ennek nem volt tudat�ban - Korakot, a Vad�l�t nem egyszer�en a
gy�l�let vagy a bossz� hajtotta harcba, hanem enn�l t�bb - egy
hatalmas h�m k�zd�tt meg egy m�sik h�mmel a saj�t fajt�jabeli
n�st�ny�rt.

Az ember-majom olyan szilaj lend�lettel t�madott, hogy - miel�tt

m�g az emberszab�s� majom megakad�lyozhatta volna ebben - fog�st
tal�lt ellenfel�n, barb�r vad�llathoz m�lt� fog�st: Er�s �llkapcs�val
r�akaszkodott a majom l�ktet� nyaki �t�er�re, lehunyt szemmel egyre
ott cs�ng�tt, mik�zben ujjaival is megpr�b�lta el�rni az �llat sz�r�s
tork�t.

Ez volt az a pillanat, amikor Meriem mag�hoz t�rt. A l�tv�nyt�l,

amelyet megpillantott, elkerek�lt a szeme.

- Korak! - ki�ltotta. - Korak! �n Korakom! Tudtam, hogy j�nni

fogsz: �ld meg, Korak! �ld meg! - Azzal a l�ny felpattant a f�ldr�l,
�s villog� szemmel, hull�mz� kebellel Korakhoz rohant, hogy �j er�t
�nts�n bel�.

Nem messze t�l�k, a f�ld�n hevert a Vad�l� l�ndzs�ja, ott, ahov�

az im�nt lehaj�totta, amikor nekirontott a majomnak. A l�ny
�szrevette, �s gyorsan felkapta. A l�b�n�l zajl�, �sid�ket id�z�
k�zdelem l�tt�n esz�be se jutott el�julni. Az idegfesz�lts�g, amelyet
a h�mmel lezajlott viaskod�sa v�ltott ki, semmif�le hiszt�rikus
kit�r�st nem okozott n�la. Izgatott volt, de a feje hideg maradt, �s
egy�ltal�n nem esett k�ts�gbe. Az � Korakja csat�zott egy m�sik
Manganival, aki el akarta rabolni - de az�rt � nem keresett mened�ket
valamelyik lel�g� �gon, hogy a t�volb�l figyelje a k�zdelmet, mik�nt
egy n�st�ny Mangani tette volna. Ehelyett Korak l�ndzs�j�nak v�g�t
odaszor�totta a majom oldal�hoz, �s a hegyes fegyvert m�lyen belev�gta
a barb�r fenevad sz�v�be. Korak nem szorult r� a seg�ts�gre. A
hatalmas h�m addigra m�r, minthogy felszak�tott nyaki �t�er�b�l
sug�rban folyt el a v�re, v�gk�pp kim�lt. A Vad�l� az�rt mosolyogva
t�p�szkodott fel, elismer� szavakkal nyugt�zva a l�ny tett�t.

Milyen sud�r, karcs� ez a l�ny, �llap�totta meg. Most v�ltozott

meg vajon, az alatt a n�h�ny �ra alatt, am�g � t�vol volt, vagy a
majommal v�vott k�zdelem teszi azt, hogy nem olyannak l�tja, mint
r�gen? Meglepett tekintete el�tt annyi megh�kkent� �s csod�latos
v�ltoz�s t�rult fel, mintha eg�szen m�s szemmel n�zett volna Meriemre.
Nem tudta volna megmondani, mennyi ideje m�r annak, hogy r�bukkant az
arab kisl�nyra apj�nak faluj�ban.
 Az id�nek nincs jelent�s�ge a dzsungelben, az�rt nem tartotta
sz�mon a m�l� napokat. De ahogy most len�zett Meriemre, r�d�bbent,
hogy nem az a kicsi l�nyka t�bb�, akinek akkor l�tta, amikor Geek�val
j�tszott a nagy fa alatt, nem messze a c�l�pker�t�st�l. Bizony�ra
lassan, fokozatosan ment v�gbe a v�ltoz�s, ez�rt ker�lhette el id�ig a
figyelm�t. De mi az, amit�l most hirtelen m�gis felt�nt neki?
Tekintete a l�nyr�l a kim�lt h�mre v�ndorolt. Most els� alkalommal
has�tott bel� a felismer�s, annak a magyar�zata, hogy mi�rt pr�b�lt�k
meg Meriemet elrabolni. Korak szeme kerekre ny�lt, azt�n a d�ht�l
keskeny cs�kk� sz�k�lt �ssze, m�g ott �llt, �s len�zett a l�b�n�l
hever� f�rtelmes vad�llatra. Amikor ism�t felemelte tekintet�t Meriem
arc�ra, lassan elv�r�s�d�tt. Most m�r val�ban m�s s~emmel n�zte �t - a
f�rfi szem�vel, aki a n�t l�tja meg a m�sikban.

Akut �ppen akkor bukkant el�, amikor Meriem a l�ndzs�val lesz�rta

Korak ellenfel�t. Az �reg majom ujjongott �r�m�ben. Kifesz�tett
l�bbal, peckesen �s fennh�j�zva j�rta k�r�l az elejtett ellens�g
tetem�t. Morgott �s felh�zta hossz�, rugalmas �ny�t, felborzolta a
sz�r�t.

Meriemet �s Korakot nem m�ltatta figyelemre. Apr� agy�nak h�ts�,

legrejtettebb repeszeiben forrt-kavargott valami - valami, ami a
hatalmas h�m l�tv�ny�t�l �s szag�t�l kelt �letre benne. A cs�r�z�
gondolat kifele a besti�lis d�h megnyilv�nul�si form�jak�nt
jelentkezett, de az odabent t�madt �rz�sek hat�rtalanul kellemesek
voltak. Az �ri�s h�m szag�t�l, �s hatalmas, sz�r�s test�nek
l�tv�ny�t�l Akut sz�v�ben felt�madt a saj�t fajt�jabeliek t�rsas�ga
ut�ni v�gy. Nem egyed�l Korak volt h�t az, aki �talakul�son ment
kereszt�l.

�s Mertem? Mertem n� volt, �s a n�nek is , istenadta joga, hogy

szeressen, vagy ne szeressen valakit. � mindig is szerette Korakot. A
b�tyja volt. Egyed�l Meriem nem v�ltozott semmit. Tov�bbra is boldog
volt, ha egy�tt lehetett Korakkal. Tov�bbra is szerette - mint mindent
eln�z� b�tyj�t a kish�ga -, �s nagyon, nagyon b�szke volt r�. �gy
gondolta, hogy az eg�sz dzsungelben nincs m�g egy olyan er�s, olyan
j�k�p�, olyan b�tor L�ny, mint �.

Korak k�zelebb l�pett hozz�. Ahogy Meriem felpillantott �s

belen�zett a szem�be, valami �jfajta f�nyt l�tott csillogni benne, de
nem �rtette, hogy mi az. Nem j�tt r�, hogy milyen k�zel j�rnak
mindketten a teljes �retts�g �llapot�hoz, �s sejtelme sem volt arr�l,
mif�le v�ltoz�sokat hozhat �let�kbe az, amit Korak -k�l�n�s tekintete
jelentett.

- Meriem - suttogta a fi� f�tyolos hangon, mik�zben barna kez�t a

m�sik csupasz v�ll�ra tette. - Meriem! - Hirtelen mag�hoz szor�totta a
l�nyt. Az nevetve n�zett fel Korak arc�ba. Akkor a fi� lehajolt �s
sz�jon cs�kolta.

Meriem m�g most sem �rtette. Nem eml�kezett r�, hogy valaha is
b�rki megcs�kolta volna kor�bban. J� �rz�s volt, tetszett Meriemnek.

Azt hitte, Korak ily m�don akarja kimutatni, mennyire �r�l annak,
hogy az �ri�smajomnak nem siker�lt megsz�ktetnie. � is �r�lt, ez�rt
azt�n �tfogta karj�val a Vad�l� nyak�t, �s �jra meg �jra megcs�kolta.
Majd amikor felfedezte a bab�t a fi� �v�ben, mag�hoz vette, �s �t is
ugyan�gy megcs�kolta, mint az el�bb Korakot.
 Korak mondani akart valamit. Meg akarta mondani Meriemnek, hogy
mennyire szereti, de a t�l�rad� �rz�st�l elszorult a torka, no meg a
Manganik sz�kincse am�gy is olyan sz�k�s.

Hirtelen egy hang zavarta meg �ket - Akutt�l sz�rmazott.

V�ratlan, halk morg�s volt, nem hangosabb, mint amelyet t�rsuk
kor�bban hallatott, m�g a halott h�m k�r�l p�v�skodott. S�t, val�j�ban
fele olyan hangos sem volt, de jellegzetes hangsz�ne miatt Korak a
dzsungelbeli vad�llatokra jellemz� �szt�n�vel m�gis azonnal �rz�kelte
ezt a morg�st. Figyelmeztet�s volt.

Korak gyorsan felemelte tekintet�t a t�nd�kl� l�tv�nyr�l, az

�v�hez oly k�zeli �des kis arcr�l. Most m�sfajta �rz�kei kezdtek el
m�k�dni. Fesz�lten f�lelt, orrlyukai kit�gultak. �rezte hogy valami
k�zeledik.

A Vad�l� odah�z�dott Ak�t mell�. Meriem m�g�tt�k helyezkedett el.

A h�rom alak, mint egy-egy k�b�l kifaragott szobor �llt ott, �s
beleb�mult a dzsungel �sszefon�dott, kusza n�v�nytenger�be. A zaj,
amelyre az im�nt felfigyeltek, egyre n�tt, �s kisv�rtatva egy hatalmas
�ri�smajom f�rta �t mag�t az aljn�v�nyzeten, p�r l�p�snyire att�l a
helyt�l, ahol �k �lltak. L�ttukra a fenevad meg�llt. Figyelmeztet�n
h�tramordult egyet a v�lla f�l�tt. Egy pillanattal k�s�bb �jabb,
�vatosan k�zeled� h�m bukkant el�. Majd egyre �jabbak k�vett�k �ket -
h�mek �s n�st�nyek a kicsinyeikkel, m�g v�g�l vagy k�ttucatnyi sz�r�s
sz�rny sorakozott fel, �s b�mult a h�rom v�rakoz� alakra. A halott
kir�ly t�rzse �rkezett meg. Akut sz�lalt meg els�k�nt. R�mutatott a
kim�lt h�m tetem�re.

- Korak, a rettenthetetlen harcos meg�lte a kir�lyotokat -

vetette oda morogva. - Az eg�sz dzsungelben nincs hatalmasabb l�ny,
mint Korak, Tarzan fia. Most m�r Korak a kir�ly. Van-e olyan h�m, aki
er�sebb Korakn�l? - Ez ut�bbi k�rd�s kih�v�s volt, �s azoknak a
h�meknek sz�lt, akiknek net�n megfordult a fej�ben, hogy k�ts�gbe
vonj�k Korak jog�t a kir�lyi m�lt�s�gra.

A majmok egy ideig egym�s k�z�tt makogtak, sutyorogtak �s

morogtak. V�g�l r�miszt�en morogva, felborzolt sz�rrel egy fiatal h�m
l�pdelt el� lassan, r�vid l�bain himb�lva test�t.

Hatalmas termet� �s erej�nek telj�ben l�v� fenevad volt. Ahhoz a

szinte teljesen kipusztult alfajhoz tartozott, amely ut�n a feh�r
ember a nehezebben megk�zel�thet� dzsungelek bennsz�l�tteinek
sz�besz�de alapj�n hossz� ideje kutatt�k. Maguknak a bennsz�l�tteknek
is csak ritk�n siker�l megpillantaniuk ezeket az �ri�si, sz�r�s
�sembereket.

Korak el�rel�pett, hogy szembesz�lljon a sz�rnnyel. � is

fenyeget�en morgott. Egy terv k�rvonalaz�dott agy�ban. Tudta, ha most,
amikor �ppen csak hogy t�l van egy ugyanilyen ellenf�llel v�vott
rettent� k�zdelmen, �sszeakaszkodik ezzel a borzalmas erej�, pihent
vad�llattal, a veres�get kock�ztatja. Valami k�nynyebb m�dj�t kell
megtal�lnia annak, hogy diadalt arathasson. �sszeh�zta mag�t, �s
felk�sz�lt arra, hogy a m�sik, mik�nt v�rhat� volt, t�mad�sba
lend�lj�n. Nem is kellett sok�ig v�rnia. Ellenfele csak kis id�re �llt
meg, csup�n addig, m�g hallga t�s�ga �p�l�s�re, no meg, hogy Korakot
k�ts�gbees�sbe kergesse, r�vid �sszegz�s�t adja kor�bbi gy�zelmeinek,
saj�t h�si er�nyeinek �s annak, hogy mik�nt fog elb�nni ezzel a
v�nyadt Tarmanganival. Azt�n elindult.
 Kez�t fog�sra k�szen tartotta, sz�j�t sz�lesre t�totta, �s egy
expresszvonat sebess�g�vel rontott neki a v�rakoz� Koraknak. M�g a
hatalmas karok el�re nem lend�ltek, hogy �t�lelj�k, Korak nem moccant.
Akkor hirtelen lehajolva kit�rt el�l�k, �s rettenetes jobbegyenest
m�rt a fenevad �ll�nak sark�ra. K�zben oldalt l�pett a tovarobog� test
el�l, �s gyorsan megp�rd�lve, r�gt�n �jra harcra k�szen �llt meg a
felbukott majom mellett, aki teljes hossz�ban elter�lt a f�ld�n.

Az emberszab�s� majom igencsak meglepett pof�t v�gott, mik�zben

megpr�b�lt felt�p�szkodni. F�rtelmes sz�j�n habfoltok jelentek meg.

Apr� szemei kiv�r�s�dtek, V�rfagyaszt� �v�lt�s t�rt el�

mellkas�nak m�ly�b�l. De nem siker�lt talpra �llnia. A Vad�l�
v�rakozva �llt mellette. Abban a pillanatban, amikor az �llat sz�r�s
�lla a megfelel� magass�gba emelkedett, egy �jabb �k�lcsap�st�l, amely
egy �kr�t is letagl�zott volna, a majom ism�t hanyatt zuhant a f�ldre.

A fenevad �jra meg �jra erej�t megfesz�tve pr�b�lt felkelni, de a

hatalmas Tarmangani minden alkalommal k�szenl�tben �llt, �s kem�ny
�kl�nek p�r�lycsap�shoz hasonl� �t�seivel mindig led�nt�tte a l�b�r�l.
A h�m pr�b�lkoz�sai egyre t�tov�bbak lettek. Arc�t �s mell�t v�r
bor�totta. Orr�b�l �s sz�j�b�l v�kony kis patakocska csordog�lt al�. A
t�meg, amely eleinte vad � v�lt�ssel buzd�totta, most m�r a
Tarmanganit biztatta.

- Kagoda? - k�rdezte Korak, mik�zben �jra le�t�tte a h�met.

A makacs h�m ism�t megk�s�relt l�bra �llni.

A Vad�l� �jra csak borzaszt� erej� �t�st m�rt r�. �jra feltette a
k�rd�st:

- Kagoda? - Vagyis, hogy el�g volt v�gre?

Egy pillanatig a h�m moccan�s n�lk�l fek�dt a f�ld�n. Azt�n

p�pesre vert ajkai k�z�l csup�n egyetlen sz� hallatszott:

- Kagoda!

- Akkor kelj fel, �s menj vissza a tieid k�z� - mondta Korak. -

�n nem k�v�nok annak a n�pnek a kir�lya lenni, amelyik egyszer el�z�tt
mag�t�l. J�rj�tok a saj�t utatokat, mi is a magunk�t fogjuk j�rni. Ha
�sszetal�lkozunk, bar�tok lehet�nk, de nem fogunk egy�tt �lni.

Egy �reg h�m k�zeledett lassan a Vad�l� fel�.

- Te meg�lted a kir�lyunkat - mondta. - Legy�zted azt, aki kir�ly

akart lenni. Meg�lhetted volna, ha azt akarod. Hogyan szerezz�nk most
magunknak kir�lyt?

Korak Akut fel� fordult.

- �me, itt a kir�lyotok - mondta.

�m Akut nem akart elv�lni Korakt�l, b�rmennyire v�gyott is arra,

hogy a maga fajt�ja beliek k�z�tt maradhasson. Azt akarta, hogy Korak
is vel�k tartson. Ezt meg is mondta neki.
 Az ifj�nak Meriem j�rt a fej�ben - az, hogy mi volna a legjobb,
legbiztons�gosabb megold�s a sz�m�ra. Ha Akut elmegy a majmokkal, m�r
csak egy valaki lesz, aki �rk�dik f�l�tte �s megv�delmezi. M�sfel�l
viszont, ha csatlakoznak a t�rzsh�z, sohasem fogja biztons�gban tudni
Meriemet, amikor vad�szni megy, �s egyed�l hagyja, mert a majom-n�ps�g
nemigen tudja f�ken tartani az indulatait. Ak�r valamelyik n�st�nynek
is eszeveszett gy�l�let t�madhat a sz�v�ben a karcs� feh�r l�ny ir�nt,
�s meg�lheti �t, m�g Korak t�vol van.

- A k�zeletekben fogunk �lni - mondta v�g�l. - Ha �jjal

cser�litek fel vad�szter�leteteket, mi is m�sikat keres�nk, Meriem meg
�n, �s �gy a k�zeletekben maradunk, de nem fogunk egy helyen tany�zni
veletek.

Akut tiltakozott egy ideig. Nem k�v�nt k�l�nv�lni Korakt�l.

Vonakodott mag�ra hagyni emberbar�tj�t a saj�t fajt�jabeliek t�rsas�ga
kedv��rt. De amikor l�tta, hogy a t�rzs utols� tagja is lassan �jra
beveszi mag�t a dzsungelbe, �s tekintete megpihent a halott kir�ly
ifj� p�rj�nak hajl�kony alakj�n, aki csod�lattal teli pillant�sokat
vetett egykori ur�nak ut�dj�ra, nem tudott ellen�llni v�re szav�nak.
Tekintet�vel istenhozz�dot mondott szeretett Korakj�nak, majd
megfordult, �s k�vette a n�st�ny majmot az �serd� kusza �tveszt�j�be.

Miut�n utols� zs�km�nyszerz� kiruccan�s�t k�vet�en Korak t�vozott

a feket�k faluj�b�l, �ldozat�nak meg a t�bbi asszonynak �s gyereknek a
sikoltoz�s�ra a harcosok �sszesereglettek az erd�b�l �s a foly�r�l.
Nagy volt az izgalom. A f�rfiakon �rr� lett a harag, amikor megtudt�k,
hogy a feh�r �rd�g m�r megint behatolt otthonaikba, megijesztette
asszonyaikat. �s ny�lvessz�t, �kszereket meg �lelmet loPott.

Babon�s f�lelm�ket ett�l a term�szetfeletti l�nyt�l, aki egy

hatalmas h�m majommal egy�tt vad�szik, csakhamar legy�zte az a v�gy,
hogy bossz�t �lljanak rajta, egyszer s mindenkorra megszabaduljanak a
fenyeget�st�l, amelyet ottl�te jelent a dzsungelben. �gy t�rt�nt
azut�n, hogy a t�rzs legf�rg�bb �s legvit�zebb harcosai - sz�m szerint
huszonn�gyen - n�h�ny perccel azut�n, hogy Korak �s Akut t�vozott a
Vad�l� gyakori gar�zd�lkod�sainak sz�nhely�r�l, felkerekedett, �s
�ld�z�be vette �ket.

Az ifj� �s Akut lassan haladt az �tj�n, �s semmit nem tett annak

�rdek�ben, hogy �ld�z�inek dolg�t lehetetlenn� tegye. Azt, hogy ilyen
hanyag nemt�r�d�ms�ggel viseltettek a feket�k ir�nt, nem is lehet
nagyon csod�lni. Sok hasonl� rajta�t�st hajtottak m�r v�gre
b�ntetlen�l, �s eljutottak od�ig, hogy nem sokra becs�lt�k a
n�gereket. Visszafel� sz�llel szemben haladtak, �gy �ld�z�ik szaga nem
juthatott el hozz�juk. K�vetkez�sk�ppen mialatt egyre t�volodtak a
falut�l, fogalmuk sem volt arr�l, hogy a f�radhatatlan nyomkeres�k,
akik alig voltak valamivel kev�sb� j�ratosak n�luk a dzsungelbeli
t�j�k�z�d�s titokzatos tudom�ny�ban, �d�z elsz�nts�ggal a sarkukban
vannak.

A harcosok kis csapat�t Kovudoo, a t�rzsf�n�k, egy rendk�v�l

�rtelmes �s b�tor, k�z�pkor� vadember vezette. � volt az els�, aki
megpillantotta a zs�km�nyt, amelyet imm�r �r�k �ta k�vettek a
megfigyel�s, a meg�rz�s, s�t a szagl�s szinte m�r term�szetf�l�tti
k�pess�g�n alapul� rejt�lyes m�dszer�vel.

Kovudoo �s emberei a majmok kir�ly�nak meg�l�se ut�n bukkantak r�

Korakra, Akutra �s Meriemre, �gy, hogy v�g�l a k�zdelem zaja vezette
el �ket zs�km�nyukhoz. A sud�r termet� feh�r l�ny l�tv�nya �mulatba
ejtette a vademberek t�rzsf�n�k�t, �s arra k�sztette, hogy egy percig
n�m�n b�mulja a k�l�n�s tri�t, miel�tt megparancsoln� embereinek, hogy
rontsanak r� pr�d�jukra. Ez alatt a perc alatt t�rt�nt, hogy
felbukkantak az �ri�smajmok, �gy, a feket�k r�m�lett�l dermedt
szemtan�i lettek a sz�v�lt�snak, �s a Korak �s a fiatal h�m k�z�tt
lezajlott k�zdelemnek. De azt�n a majmok elmentek, �s a feh�r ifju �s
a feh�r l�ny egyed�l maradt a dzsungelben.

Kovudoo egyik embere k�zel hajolt f�n�ke f�l�hez.

- N�zd! - suttogta, �s a l�ny oldal�n cs�ng� t�rgy fel� mutatott.

- Amikor a b�ty�m �s �n rabszolg�k voltunk a sejk faluj�ban, a b�ty�m
volt az, aki azt a micsod�t k�sz�tette a sejk kisl�nya sz�m�ra.
�lland�an azzal j�tszott, �s a b�ty�mr�l nevezte el, akit Geek�nak
h�vnak. Nem sokkal azel�tt, hogy megsz�kt�nk, j�tt valaki, le�t�tte a
sejket, �s ellopta a l�ny�t. Ha � az, a sejk gazdagon meg fog
jutalmazni, ami�rt visszajuttatod hozz�.

Korak karja �jra csak k�r�lfonta Meriem v�ll�t. A szerelmes

ifj�nak vadul sz�guldott a v�r ereiben. Arra, hogy mi az a
civiliz�ci�, m�r csak f�lig-meddig eml�kezett - London ugyanoolyan
t�vol volt t�le, mint az �kori R�ma. Kerek e vil�gon nem l�tezett m�s,
csak �k ketten - Korak, a Vad�l�, �s Meriem, a p�rja.

�jra szorosan mag�hoz vonta a l�nyt, �s forr� cs�kokkal bor�totta

el engedelmes ajkait.

Egyszer csak a h�ta m�g�tt vad harci ord�t�sok t�bolyult

hangzavara t�madt, �s vagy k�t tucat, rikoltoz� harcos rohant r�juk.

Korak megfordult, hogy meg�tk�zz�k vel�k. Meriem a saj�t k�nny�

l�ndzs�j�val oda�llt mell�. A szak�llas hegy� l�ndzs�k csak �gy
z�poroztak k�r�l�tt�k. Az egyik Korak v�ll�ba f�r�dott, a m�sik a
l�b�ba. A f�ldre zuhant. Meriemnek nem esett baja, mert a feket�k
sz�nd�kosan vigy�ztak r�. Most el�rerohantak, hogy v�gezzenek
Korakkal, �s foglyul ejts�k a l�nyt. �m �ppen, amikor oda�rtek, a
dzsungel m�ly�b�l ott termett az �ri�s Akut is, nyom�ban �jdons�lt
alattval�ival, a hatalmas h�mekkel.

Acsarkodva �s �v�ltve rontottak r� a fekete harcosokra, amikor

megl�tt�k, hogy azok m�r eddig is mekkora bajt okoztak. Kovudoo, aki
felm�rte, hogy micsoda vesz�ly fenyegeti �ket, ha k�zelharcba
keverednek ezekkel a hatalmas majmokkal, megragadta Meriemet, �s
odaki�ltotta embereinek hogy vonuljanak vissza. A majmok egy ideig
k�vett�k �ket. Sokat cs�ny�n �sszemarcangoltak a feket�k k�z�l, egyet
pedig meg is �ltek, mire azoknak siker�lt elmenek�lni�k. Meg sem
�szt�k volna ennyivel a dolgot, ha Akutot nem aggasztotta volna jobban
a sebes�lt Korak �llapota, mint az, hogy mi lesz a l�ny sorsa, akit �
mindig is t�bb�-kev�sb� betolakod�nak �s k�retlen�l r�juk akaszkodott
ny�gnek tekintett.

Korak v�rbe fagyva, eszm�letlen�l fek�dt a f�ld�n, amikor Akut

oda�rt hozz�. Az �ri�smajom kit�pte a s�lyos l�ndzs�kat a h�s�b�l,
v�gignyalogatta sebeit, azt�n felvitte bar�tj�t a magasban l�v�
kuck�ba, amelyet Korak k�sz�tett Meriem sz�m�ra. Enn�l t�bbet az
oktalan �llat nem tehetett. Ami m�g sz�ks�ges, azt a term�szet majd
�gyis elv�gzi mag�t�l, m�sk�nt Koraknak meg kell halnia.
 De nem halt meg, napokon kereszt�l magatehetetlen�l, l�zasan
fek�dt. Ezalatt Akut �s a t�bbi majom a k�zelben vad�szgatott, hogy
megv�dhesse azokt�l a madarakt�l �s vad�llatokt�l, amelyek m�g
odafent, rejtekhely�n is hozz�f�rk�zhettek volna. Id�nk�nt Akut l�d�s
gy�m�lcs�ket vitt neki, amelyek seg�tett�k szomj�t oltani �s l�z�t
csillap�tani. Korak, h�la ac�los szervezet�nek, apr�nk�nt kiheverte
s�r�l�seit. A l�ndzsa �t�tte sebek begy�gyultak, �s visszat�rt az
ereje. �bren t�lt�tt percei alatt, mik�zben ott fek�dt a Meriem
der�kalj�ul szolg�l� puha pr�meken, mindv�gig sokkal nagyobb
szenved�st jelentett sz�m�ra a Meriem�rt �rzett aggodalom, mint a
saj�t sebe okozta f�jdalom. �letben kell maradnia miatta! Miatta kell
visszanyernie az erej�t, hogy keres�s�re indulhasson. Vajon mit tettek
vele a feket�k...? �letben van-e m�g, vagy moh� v�gyukban, hogy
megk�nozhass�k �s emberh�st ehessenek, m�r fel is �ldozt�k? Korak
szinte reszketett, �gy elborzadt, amik�r - Kovudoo t�rzse szok�sainak
ismeret�ben - a l�ny sors�t tal�lgatva felmer�ltek benne ezek a
legiszonytatobb lehet�s�gek.

K�nos lass�s�ggal teltek a napok. V�g�l visszanyerte annyira az

erej�t, hogy ki tudott m�szni a kuck�b�l, �s seg�ts�g n�lk�l lejutott
a f�ldre. Most m�r ink�bb nyers h�son �lt, amelynek el�teremt�s�ben
Akut �gyess�g�re �s nemeslelk�s�g�re volt utalva. Ereje a h�st�l
kezdett rohamosan visszat�rni, m�g v�g�l �gy �rezte, annyira fel�p�lt,
hogy �trakelhet a feket�k faluja fel�.

12. Egyed�l a Gomanganik ellen

K�t magas, szak�llas feh�r f�rfi haladt �vatosan a dzsungelen

kereszt�l. A sz�les foly� partj�n l�v� t�borb�l indultak el Carl
Jenssen �s Sven Malbihn volt az. Nem sokat v�ltoztak az�ta, hogy
sok-sok �vvel ezel�tt egy napon annyira megr�m�ltek karav�njukkal
egy�tt Korakt�l �s Akutt�l, amikor az el�bbi mened�ket keresett
k�r�kben.

Az�ta is minden �vben elj�ttek a dzsungelbe, hogy kereskedjenek a

bennsz�l�ttekkel vagy kirabolj�k �ket, hogy vad�sszanak vagy �lve
fogjanak be �llatokat, vagy hogy m�s feh�reket kalauzoljanak el erre
az �ltaluk oly j�l ismert vid�kre. A sejkkel val� kalandjuk �ta az �
ter�let�t�l mindig tisztes t�vols�gban bonyol�tott�k �gyeiket.

Ez�ttal k�zelebb t�boroztak a faluj�hoz, mint az �vek sor�n

kor�bban b�rmikor, de m�g �gy is biztos helyen. Elrejtette �ket a
lakatlan dzsungel, �s seg�tette, hogy Kovudoo n�pe f�lte �s gy�l�lte a
sejket, minthogy az az ut�bbi id�ben kifosztotta �s majdhogynem
kiirtotta a t�rzset.

Ebben az �vben az�rt j�ttek, hogy �lve fogjanak be bizonyos

�llatp�ld�nyokat egy eur�pai �llatkert sz�m�ra. Most �ppen egy csapda
fel� tartottak, amelyet abban a rem�nyben �ll�tottak fel, h�tha
siker�l foglyul ejteni�k az errefel� gyakran megfordul� nagy
cerk�fmajmok valamelyik�t. Ahogy k�zeledtek a csapd�hoz, a k�rny�k�r�l
hallatsz� zajokb�l r�j�ttek, hogy pr�b�lkoz�sukat siker koron�zta. A
t�bb sz�z cerk�fmajom ugat�, sivalkod� hangja semmi m�st nem
jelenthetett, mint azt, hogy egy vagy t�bb t�rsuk a csal�tek
cs�b�t�s�nak engedve l�pre ment.

A k�t f�rfinak ezekkel az intelligens, kuty�hoz hasonl�

�llatokkal szerzett kor�bbi, tapasztalatai alapj�n j� oka volt arra,
hogy most rend k�v�li el�vigy�zatoss�ggal j�rjon el. Nem egy
�llatbefog� vesztette m�r �let�t harcba keveredve a feld�h�d�tt
cerk�fmajmokkal, akik hol gondolkod�s n�lk�l b�rkire r�t�madnak, hol
pedig egyetlen puskal�v�sre sz�zfel� szaladnak sz�t.

Ez id�ig a sv�dek minden alkalommal a csapda k�zvetlen k�zel�ben

�lltak lesben. Rendszerint csup�n a nagyobb h�meket lehetett ily m�don
befogni, minthogy ezek moh�s�gukban megakad�lyozz�k a gyeng�bbeket
abban, hogy a kitett csal�tek k�zel�be f�rk�zzenek. Ha egyszer ezek a
h�mek bennrekednek a norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt a helysz�nen,
vessz�fonad�kb�l k�sz�tett kezdetleges csapd�ban, k�v�l maradt t�rsaik
seg�ts�g�vel k�pesek sz�trombolni b�rt�n�ket �s elmenek�lni. Ez
alkalommal viszont a vadbefog�k egy speci�lis ac�lketrecet haszn�ltak,
amely el�g szil�rd volt ahhoz, hogy kifogjon egy cerk�fmajom erej�n �s
csalafintas�g�n. Ez�rt azt�n a k�t sv�dnek nem volt m�s dolga, mint
elkergetni a majomcsapatot, amely - tudt�k - a kelepce k�rny�k�re
gy�lt, �s bev�rni a fi�kat", akik a nyomukat k�vetve m�r �ton voltak a
csapda fel�.

A helysz�nt megpillantva, pontosan olyan �llapotokat tal�ltak,

mint amilyenekre sz�m�tottak. Egy megtermett h�m �t�tte-verte �rj�ngve
az �t fogva tart� ketrec ac�lr�cs�t. K�v�lr�l t�bb sz�z cerk�fmajom
t�pte-cib�lta ugyanazt, hogy seg�tsen neki, mik�zben mindannyian teli
t�d�vel ord�tottak, makogtak �s ugattak.

Azonban volt valaki, akit sem a sv�dek, sem a cerk�fmajmok nem

l�ttak: egy f�lmeztelen ifj�, akinek alakj�t egy k�zeli fa lombja
rejtette el a Szem�k el�l. Szinte ugyanabban a pillanatban t�nt fel a
sz�nen, mint Jenssen �s Malbihn, �s �l�nk �rdekl�d�ssel figyelte a
cerk�Fmajmok buzg�lkod�s�t.

Korak viszonya a cerk�fmajmokkal sohasem volt t�lzottan bar�ti.

Egyfajta harcias b�kess�g jellemezte v�letlen tal�lkoz�saikat. A
cerk�fmajmok �s Akut kim�rt l�ptekkel �s morogva haladtak el egym�s
mellett, m�g Korak az acsarkod� semlegess�g �ll�spontj�ra
helyezkedett. Ez�rt azt�n most sem izgatta k�l�n�sebben kir�lyuk
szorult helyzete. Csup�n k�v�ncsis�ga marasztalta ott egy pillanatig,
�s ez alatt a pillanat alatt f�rge tekintete megakadt a t�le nem
messze, egy bokor m�g�tt rejt�z� k�t sv�d szokatlan sz�n� ruh�j�n.
Most m�r maga volt a megtestes�lt �bers�g. Kik ezek a betolakod�k? Mi
dolguk van itt, a Manganik dzsungelj�ben? Korak nesztelen�l
k�rbelopakodva olyan helyet keresett, ahonnan j�l �rezhette a
szagukat, valamint jobban is l�tta �ket.

Alighogy ez siker�lt, m�ris r�juk ismert - �k voltak azok, akik

�vekkel azel�tt pusk�val l�ttek r�. Lobog� t�z gy�lt a szem�ben.
�rezte, hogy minden haja sz�la megmerevedik a d�ht�l. Olyan fesz�lten
figyelte �ket, mint egy p�rduc, amely a k�vetkez� pillanatban r�veti
mag�t pr�d�j�ra.

L�tta, amint fel�llnak, �s a ketrechez k�zeledve hangos

ki�lt�sokkal pr�b�lj�k elriasztani a cerk�fmajmokat. Azt�n egyik�k
felemelte- a pusk�j�t, �s belel�tt a meglepett �s d�h�s majomcsapatba.
Korak egy pillanatig azt hitte, hogy a cerk�fmajmok t�mad�sra
k�sz�lnek, de azok, amikor a feh�r emberek k�t �jabb l�v�st adtak le
pusk�jukb�l, hanyatt-homlok felmenek�ltek a f�kra. Akkor a k�t eur�pai
elindult a ketrec fel�. Korak �gy V�lte, meg akarj�k �lni a kir�lyt.
Egy cseppet sem sz�velte �t, de a k�t feh�r embert m�g annyira sem. A
kir�ly sohasem pr�b�lta meg�lni - a feh�r f�rfiak igen. A kir�ly saj�t
szeretett dzsungelj�nek lak�ja volt - a feh�r f�rfiak idegenek voltak.
Sz�ve ez�rt a cerk�fmajmokhoz h�zott az emberekkel szemben. Tudott
besz�lni a cerk�fok nyelv�n, amely azonos volt az �ri�smajmok�val.
L�tta, hogy a tiszt�s t�ls� fel�n makog� csapat arrafel� figyel.

Er�s hangon odaki�ltott nekik. A feh�r emberek megfordultak,

amikor a h�tuk m�g�tt �jabb hangot hallottak. Azt gondolt�k, hogy egy
m�sik cerk�fmajom az, aki m�g�j�k ker�lt, de hi�ba kutatt�k v�gig
tekintet�kkel a f�kat, nyom�t sem l�tt�k a lombok k�z�tt rejt�z�,
imm�r csendben meglapul� alaknak. Korak �jra odaki�ltott a majmoknak:

- �n vagyok az, a Vad�l�. Ezek az emberek az �n ellens�geim is, a

tieitek is. Seg�tek nektek, hogy kiszabad�thass�tok a kir�lyotokat.
Rontsatok r� az idegenekre, amikor azt l�tj�tok, hogy �n is �gy
cselekszem! Egy�tt el fogjuk �zni �ket, �s kiszabad�tjuk a
kir�lyotokat.

A cerk�fmajmok oldal�r�l k�rusban �rkezett a v�lasz:

- Azt fogjuk tenni, amit mondasz, Korak!

Korak leugrott a f�r�l, �s a k�t sv�d fel� rohant. Ugyanabban a

pillanatban h�romsz�z cerk�fmajom k�vette p�ld�j�t. Megpillantva a
furcsa l�tom�snak hat�, f�lig meztelen feh�r harcost, aki felemelt
l�ndzs�val sz�guldott fel�j�k, Jenssen �s Malbihn felkapta pusk�j�t,
�s Korakra t�zelt. Izgalmukban azonban mindketten elhib�zt�k a l�v�st,
�s a k�vetkez� pillanatban a cerk�fmajmok m�ris a nyakukon voltak.
Most m�r csakis a menek�l�s volt az egyetlen rem�ny�k. Ez�rt ide-oda
ugr�lva t�mad�ik el�l, a h�tukra akaszkod� d�h�s fenevadakat
vissza-visszaverve, berohantak a dzsungelbe. De bizony ott is szomor�
v�get �rt volna, ha a ketrect�l p�r sz�z yardnyira nem tal�lkoznak
�ssze az embereikkel.

Att�l kezdve, hogy a feh�r emberek fut�sban kerestek mened�ket,

Korak t�bb� nem m�ltatta �ket figyelemre. Ehelyett odament a fogoly
cerk�fmajomhoz, Az ajt�t r�gz�t� z�r, amely kifogott a cerk�fmajmok
szellemi k�pess�gein, azonnal felfedte titk�t a Vad�l� emberi
intelligenci�ja el�tt, �s a cerk�fok kir�lya egy pillanattal k�s�bb
szabadon t�vozhatott. Nem vesztegette az idej�t holmi h�l�lkod�sra, �s
a fiatalember sem v�rt t�le k�sz�netet. Tudta, hogy egyetlen
cerk�fmajom sem felejti el soha, mekkora szolg�latot tett nekik, b�r
ami azt illeti, ez nemigen �rdekelte. Tett�ben az a v�gy vezette, hogy
bossz�t �lljon a k�t feh�r f�rfin.

A cerk�fmajmok szolg�lataira aligha lesz sz�ks�ge. Most �ppen a

csata sz�nhelye fel� sz�guldottak, amely t�rsaik �s a k�t sv�d k�s�r�i
k�z�tt d�lt. Amikor a harci zaj el�lt a t�volban. Korak megfordult, �s
�jra elindult Kovudoo faluja fel�.

�tja sor�n egy elef�ntcsord�ra bukkant az erd� egyik

nyilad�k�ban. Itt a f�k t�ls�gosan messze �lltak egym�st�l, �gy Korak
nem haladhatott �gr�l �gra, ahogyan k�l�nben a legjobban szeretett
j�rni-kelni. Nemcsak az�rt, mert �gy nem akad�lyozta a s�r�
aljn�v�nYzet, �s fentr�l jobban bel�tta a terepet, hanem mert b�szke
volt l�gtorn�szi k�pess�geire. V�rpezsd�t� �rz�s volt egyik f�r�l a
m�sikra �tlend�lni, megtapasztalni, mi mindent tud v�ghezvinni
hatalmas izmaival, learatni az �gyess�get eredm�nyez� sok-sok
f�radoz�s gy�m�lcseit. Korak m�moros �r�met �rzett, m�g a hatalmas
erd� f�inak �gbe ny�l�, legfels� �gain haladt, ahol semmif�le akad�ly,
g�t nem �llta �tj�t, �s ahonnan lenevethetett a hatalmas fenevadakra,
akiknek mind�r�kre a s�t�t �s komor, nyirkos talajon kellett �lni�k.

Itt azonban, ebben a nyilad�kban, ahol Tantor legyezgette mag�t

�ri�si f�leivel, �s himb�lta jobbra-balra hatalmas t�meg� test�t, a
majomembernek, mint valami t�rp�nek az �ri�sok k�z�tt, a f�ld�n
kellett folytatnia �tj�t. Az egyik hatalmas him magasba emelte
orm�ny�t, �s halkan trombit�lva - figyelmeztette t�rsait, amikor
felfigyelt a betolakod�ra. Ide-oda forgatta gyenge szem�t, de igaz�b�l
kit�n� szagl�szerv�vel �s �les f�l�vel fedezte fel el�sz�r, hogy hol
van a majomember. A csorda nyugtalanul mozgol�dott, felk�sz�lt a
menek�l�sre, mert az �reg h�m emberszagot �rzett.

- B�kess�g, Tantor - ki�ltott oda a Vad�l�. - Korak van itt, a

Tarmangani.

A h�m leeresztette orm�ny�t, a csorda tagjai pedig az ijedelem

ut�n �jra folytatt�k csendes medit�ci�jukat. Korak tal�n egy l�bnyira
haladt el az �ri�s h�m mellett. Az �llat tekerg�z� orm�nya fel�je
k�gy�zott, �s mintegy simogat�sk�nt meg�rintette barna b�r�t. Korak
elment�ben szeretetteljesen megveregette �ri�si h�t�t. �vek �ta j�
viszonyban volt Tantorral �s �v�ivel. A dzsungel valamennyi n�pe k�z�l
a hatalmas vastagb�r�eket szerette a legjobban. �k voltak a
legb�k�sebbek, ugyanakkor a legrettenetesebbek is mind k�z�tt. A
szel�d gazella nem f�lt t�l�k, Nunaa, az �llatok kir�lya viszont nagy
�vben elker�lte �ket. Korak a fiatalabb h�meket, a teheneket �s
borjakat ker�lgetve haladt el�re. Itt is, ott is el�relend�lt egy-egy
orm�ny, hogy meg�rintse, egyszer pedig egy j�t�kos kedv� borj�
megragadta a l�b�t, �s elbuktatta.

K�s� d�lut�n volt m�r, mire Korak el�rt Kovudoo faluj�hoz. J�

n�h�ny bennsz�l�tt hever�szett az �rny�kban a k�p alak� kunyh�k
t�v�ben, vagy azoknak a f�knak az �gai alatt melyek oltalmaz�n vett�k
k�r�l ter�let�ket. A harcosok szemmel l�that�an otthon voltak.
Mag�nyos ellens�g sz�m�ra nem volt kedvez� az id�pont a falu alapos
�tkutat�s�ra. Korak elhat�rozta, hogy megv�rja, m�g lesz�ll a
s�t�ts�g. Sok harcossal felvette volna a k�zdelmet, de seg�ts�g n�lk�l
nem lett volna k�pes legy�zni egy eg�sz t�rzset - m�g a szeretett
Meriem�rt sem. M�g az egyik k�zeli fa �gai k�z�tt v�rakozott, �les
szem�vel sz�ntelen�l a falut p�szt�zta, k�tszer k�rbe is j�rta. K�zben
bele-beleszagolt a k�bor szell�be, amely szesz�lyesen hol az egyik,
hol a m�sik �gt�j fel�l f�jdog�ld. V�g�l sikerrel j�rt: a bennsz�l�tt
falvakra jellemz�, jellegzetes szagok k�z�tt a majomember �rz�keny
orr�val egyszer csak egy bizonyos finom illatot �rzett, amely jelezte,
hogy akit keres, a k�zelben tal�lhat�. Meriem teh�t itt van valamelyik
kunyh�ban! De hogy melyikben, azt k�zelebbi vizsg�l�d�s n�lk�l nem
tudta meg�llap�tani, ez�rt tov�bb v�rakozott - �llhatatosan �s
t�relmesen, mint egy ragadoz� vad�llat -, m�g le nem sz�llt az �j.

komor s�t�ts�gben f�nyl� pontokk�nt villantak fel a feket�k

t�bort�zei. Gyenge sugarai a vil�goss�g apr� holdudvarait rajzolt�k
k�r�j�k, amelyekben a k�r�s-k�r�l hever�sz� �s �ld�g�l� meztelen
testek megannyi csillog� domborm�nek l�tszottak. Ez volt az a
pillanat, amikor Korak csendben lecsusszant a f�r�l, amely eddig
rejtekhely��l szolg�lt, �s k�nnyed�n lehuppant a f�ldre a
c�l�pker�t�sen bel�l.

Gondosan, mindig a kunyh�k �rny�k�ban maradva, nekil�tott a falu

rendszeres �tkutat�s�nak. Szem�vel, f�l�vel �s szagl�szerv�vel
egyar�nt �beren �gyelt, nehogy a Meriem k�zels�g�re utal� legkisebb
jel is elker�lje figyelm�t. Term�szetesen csak nagyon lassan
haladhatott el�re, hiszen m�g a vademberek �les f�l� korcs kuty�inak
sem volt szabad megsejteni�k, hogy idegen j�rk�l a kapun bel�l. Hogy
j� n�h�nyszor bizony kis h�j�n felfedezt�k, azt a Vad�l� nyugtalan
sz�k�l�s�kb�l nagyon j�l tudta.

Korak csak akkor �rezte meg �jra tiszt�n Meriem szag�t, amikor
eljutott az egyik kunyh� m�g�, amely a falu sz�les f�utc�j�nak elej�n
�llt. Arc�t a zs�pfedel� �p�tm�ny fal�hoz szor�tva, izgatottan
szagl�szott k�r�l - felajzva �s reszketve, mint egy nyomon l�v�
vad�sz, kutya. A kunyh� ajtaja fel� k�zeledett, amikor a szag alapj�n
bizonyosra vette: Meriem odabent fekszik. Amikor k�rbej�rta a kunyh�t,
�s megpillantotta a bej�ratot, �szrevette, hogy egY hossz� l�ndzs�val
felfegyverzett, tagbaszakadt n�ger �ld�g�l a l�ny b�rt�n�nek
kapuj�ban. A fick� h�ttal �lt fel�, alakja �lesen kiv�lt az utc�n
sorban lobog� f�z�t�zek h�tter�b�l. Egyed�l volt. T�rsai k�z�l a
legk�zelebb l�v�k az egyik t�z mellett foglaltak helyet, �gy hatvan
hetven l�bnyira. Hogy bejuthasson a kunyh�ba, Koraknak vagy el kellett
hallgattatnia az �rt, vagy �szrev�tlen�l el kellett surrannia
mellette. Az els� megold�s az�rt t�nt vesz�lyesnek, mert gyakorlatilag
biztos volt, hogy a k�zelben l�v� harcosok felfigyelnek, �s a falu
t�bbi lak�j�val egyetemben odarohannak. Az ut�bbit pedig lehetetlennek
l�tszott v�ghezvinni. A Kedves Olvas�, vagy e sorok �r�ja sz�m�ra
k�ptelens�g is lett volna, de Korak, a Vad�l� csak f�lig-meddig volt a
mi fajt�nkb�l val�.

J� tizenh�t h�velyknyi hely volt a fekete sz�les h�ta �s a

bej�rati ajt� kerete k�z�tt. �t tud-e vajon jutni ott Korak a barb�r
harcos m�g�tt, an�lk�l, hogy az �szrevenn�? A f�ny, amely
megvil�g�totta az �r csillog�, �benfekete b�r�t; ugyan�gy r�esett
Korak vil�gosbarna test�re is. Amennyiben valamelyik t�rsa v�letlen�l
hosszabb ideig fel�j�k n�z, felt�tlen�l �szre kell vennie a magas,
vil�gosabb b�r�, mozg� alakot. Korak azonban b�zv�st sz�m�thatott r�,
hogy figyelm�ket az k�ti le, ami m�r eddig is: a saj�t
pletyk�lkod�suk. Abban is rem�nykedett, hogy a k�zel�kben l�v� t�z
vil�goss�g�b�l nem l�tj�k olyan j�l, mi folyik t�wolabb, a falu v�g�n,
ahol neki volt dolga.

A kunyh� fal�hoz lapulva, �m �gyelve arra, nehogy a sz�raz

zs�pszalma ak�r csak egyszer is figyelmeztet�en megzizzenjen, a Vad�l�
egyre k�zelebb �s k�zelebb jutott az �rszemhez. M�r ott volt a
v�ll�n�l, majd k�gy�szer� mozg�ssal m�g�je ker�lt. A t�rd�n �rezte a
meztelen test meleg�t. Hallotta a f�rfi l�legz�s�t.

Nem is �rtette, hogyan lehets�ges, hogy a tompa esz� fajank� nem

vette �szre id�ig. A fick� azonban csak �lt a hely�n, �s fogalma sem
volt arr�l, hogy valaki a k�zel�ben van. Mintha a m�sik nem is
l�tezett volna.

Korak mindig �pp csak egy j� h�velyknyit l�pett arr�bb, azt�n egy
pillanatra mozdulatlann� dermedt. �gy nyomult egyre el�re az �r h�ta
m�g�tt, amikor az egyszer csak kiegyenesedett, nagyot �s�tva sz�lesre
t�totta a sz�j�t, �s karj�t felemelve ny�jt�zkodott. Korak k�v�
meredve �llt meg. M�g egy l�p�s, �s bent lesz a kunyh�ban. A fekete
leengedte a karj�t, elernyesztette izmait. A bej�rati ajt� kerete
�ppen a h�ta m�g�tt volt. Gyakran el�fordult m�r, hogy nekit�masztotta
�lmoss�gt�l elnehez�lt fej�t, �s most is h�trad�lt, hogy �lvezze az
�des szuny�k�l�s tiltott �r�meit.

�m az ajt�keret helyett feje �s v�lla egy, eleven l�ny puha,

meleg l�bsz�r�val tal�lkozott. Az ajk�ra tolul� meglepett ki�lt�st
ac�los izm� ujjak forrasztott�k a tork�ra, amelyek a gondolat
sebess�g�vel tapadtak r� a nyak�ra, A fekete k�ts�gbeesetten pr�b�lt
meg felemelkedni, szembefordulni a l�thatatlan l�nnyel, amely fogva
tartotta, kiszabadulni a mark�b�l - mindhi�ba. Mintha hatalmas, vasb�l
k�sz�lt satuba fogt�k volna, moccanni sem tudott. K�ptelen volt
ki�ltani. A tork�ra tapad� rettenetes ujjak szor�t�sa egyre er�s�d�tt.
Szemei kid�lledtek. Arca k�kes hamusz�nre v�ltozott. Izmai kisv�rtatva
ism�t elernyedtek - ez�ttal a v�gs� petyh�dts�g �llapot�ba jutottak,
hogy soha t�bb� ne kapjanak er�re. Korak nekit�masztotta az �lettelen
testet az ajt�keretnek. Ahogy ott �lt a f�lhom�lyban, olyan volt,
mintha �lne. Azt�n a majomember megfordult, �s besurrant a kunyh�
szuroks�t�t belsej�be.

- Meriem! - suttogta.

- Korak! �n Korakom! - hallatszott v�laszk�nt a l�ny hangja. A

felt�r� ki�lt�st elfojtotta a f�lelem, hogy fogvatart�i meghallhatj�k,
meg az �r�mteli viszontl�t�st�l kit�r� zokog�s.

Az ifj� let�rdelt, �s elv�gta a k�telet a l�ny csukl�j�n �s

bok�j�n. A k�vetkez� pillanatban m�r fel is emelte a f�ldr�l, �s k�zen
fogva a bej�rat fel� vezette. OdaKint a sz�rny� v�get �rt �rszem
str�zs�lt tov�bb - holt�ban. A holttest l�b�n�l egy vinnyog�, r�hes
bennsz�l�tt kutya szagl�szott. A kunyh�b�l kil�p� k�t alak l�tt�n az
�llat cs�ny�n r�juk morgott, k�vetkez� pillanatban pedig, amikor
meg�rezte az idegen feh�r ember szag�t, izgatott ugat�sba fogott. A
k�zeli t�zn�l besz�lget� harcosok azon nyomban felfigyeltek, s a
mozgol�d�s ir�ny�ba ford�tott�k fej�ket. Elker�lhetetlen volt, hogy a
sz�kev�nyek feh�r b�re ne sz�rjon szemet nekik.

Korak gyorsan beosont a kunyh� �rny�k�ba, �s maga ut�n h�zta

Meriemet is - de m�r elk�sett. A feket�k eleget l�ttak ahhoz, hogy
gyan�t fogjanak. M�r rohantak is egy tucatnyian, hogy megn�zz�k, mi
t�rt�nt. A csahol� korcs tov�bbra is Korak sark�ban maradt, �s
egyenesen a nyom�ba vezette az �ld�z�ket. Az ifj� inger�lten fel�je
sz�rt hossz� l�ndzs�j�val, de a ravasz �llat, amelynek nagy gyakorlata
volt m�r a r�g�sok kiker�l�s�ben, igencsak neh�z c�lpontot jelentett.

A t�bbi fekete is felfigyelt t�rsai rohan�s�ra �s ord�toz�s�ra.

Most m�r a falu minden lak�ja az utc�n tolongott, hogy seg�tsen a
keres�sben. Az els�, amit felfedeztek, az �rszem holtteste volt. Egy
pillanattal k�s�bb pedig a legb�trabbik bel�pett a kunyh�ba, �s
meg�llap�totta, hogy elt�nt a fogoly. Ezek a d�bbenetes h�rek
r�m�lettel vegyes haraggal t�lt�tt�k el a feket�ket, �m, minthogy
semmilyen k�zzel foghat� ellens�get nem l�ttak, megengedhett�k
maguknak, hogy haragjuk kerekedj�k r�m�let�k f�l�be. �gy azt�n az �len
halad�k, akiket a m�g�tt�k j�v�k egyre l�kd�stek el�re, a kunyh�t
megker�lve arrafel� rohantak, ahonnan a r�hes korcs ugat�sa
hallatszott. Amint oda�rtek, l�tt�k, hogy egyetlen feh�r harcos
igyekszik kereket oldani a foglyukkal. Minthogy felismert�k benne a
sz�mtalan fosztogat�s �s gar�zd�lkod�s elk�vet�j�t, valamint abb�li
hiedelm�kben, hogy most sarokba szor�tott�k, meg am�gy is kedvez�tlen
helyzetben van, �d�zul nekirontottak.

Amikor Korak r�j�tt, hogy felfedezt�k �ket, v�ll�ra kapta

Meriemet. A fel� a fa fel� rohant, amelyen �t kijuthattak a falub�l.
H�tr�nyt jelentett sz�m�ra a menek�l�sben, hogy vinnie kellett a
l�nyt, akinek l�bai �llva is alig b�rt�k meg a s�ly�t, nemhogy m�g
gyors fut�s k�zben. A szorosra h�zott k�telek ugyanis, amelyek oly
hossz� ideje voltak m�r a bok�j�n, g�tolt�k a v�rkering�st, �s r�szben
meg is b�n�tott�k a l�b�t. Ha ez nem �gy van, egy r�pke pillanat m�ve
lett volna, hogy mindketten elmenek�ljenek, hiszen Meriem tal�n csak
egy hajsz�llal maradt el f�rges�gben Korak m�g�tt, �s pontosan
ugyanolyan otthonosan mozgott a f�n, mint �.

�m, mivel a l�nyt a v�ll�n vitte, Korak k�ptelen volt egyszerre

rohanni is, meg sikeresen hadakozni is. Ennek az lett az eredm�nye,
hogy m�g a fele t�vols�got sem tette meg a f�ig, amikor a
bennsz�l�ttek vagy k�ttucatnyi kuty�ja, akit t�rsuk csahol�sa �s
gazd�ik �v�lt�z�se meg visongat�sa t�zelt fel, k�r�lfogta a menek�l�
feh�r embert, �s addig kapkodott a l�ba ut�n, m�g v�g�l az egyiknek
siker�lt elbuktatnia. Mihelyt a f�ldre ker�lt, a hi�n�khoz hasonl�
ebek r�gt�n r�vetett�k magukat, amikor pedig nagy nehezen
felt�p�szkodott, k�r�lvett�k a feket�k.

N�h�nyan k�z�l�k a foggal-k�r�mmel k�zd� Meriemet ragadt�k meg �s

tett�k harck�ptelenn� - ehhez elegend� volt egy �t�s a fej�re. A
majomember sz�m�ra sz�ks�g eset�n drasztikusabb m�dszereket
tartogattak. B�rmekkora s�llyal nehezedtek is a rak�s alj�n l�v�
Korakra a kuty�k �s a harcosok, m�gis siker�lt valahogyan talpra
�llnia. Iszonyatos �k�lcsap�sokat m�rt jobbra-balra emberi
ellenfeleinek k�p�re - a kuty�kra �gyet sem vetett azon k�v�l, hogy a
leg�llhatatosabbakat elkapta, �s egyetlen gyors csukl�mozdulattal
kitekerte a nyakukat.

Az egyik �benfekete b�r� Herkules bunk�sbotj�val s�jtott le r�.

Siker�lt elkapnia �s kicsavarnia a hus�ngot ellenfele kez�b�l, �gy a
feket�k megtapasztalhatt�k, micsoda rettenetes puszt�t� er� rejlik az
idegen feh�r �ri�s b�rsonyos barna b�re alatt hull�mz� sima izmaiban.
Olyan �d�zul �s feltart�ztathatatlanul rontott k�z�j�k, mint egy
t�bolyult h�m elef�nt. Jobbra-balra vagdalkozva sorra elfektette azt a
n�h�ny vakmer�t, aki szembe mert sz�llni vele. Nyilv�nval�nak
l�tszott, hogy - hacsak egy fel�je haj�tott l�ndzs�val �rtalmatlann�
nem teszik v�letlen�l -, megfutam�tja a falu minden harcos�t, �s
visszaszerzi zs�km�ny�t.

De az �reg Kovudoo nem hagyta, hogy ilyen k�nnyen megfossz�k a

v�lts�gd�jt�l, amelyet a l�ny�rt kaphatott. Amikor r�eszm�lt, hogy az
�tk�zet a feh�r harcossal val� p�rviadalok sorozat�v� alakult �t,
visszavonul�t f�jt embereinek. A l�ny meg a r� vigy�z� k�t harcos k�r�
z�rt csoportba rendezte �ket, s megparancsolta, hogy semmi m�st ne
tegyenek, csak verj�k vissza a majomember t�mad�sait.

Korak �jra meg �jra nekirontott az el�remered� l�ndzs�k

s�ndiszn�t�sk�ivel v�dett eleven barik�dnak, de �jra meg �jra
visszaszor�tott�k. S�lyos sebei gyakran figyelmeztett�k arra, hogy
legyen �vatosabb. Tet�t�l talpig v�r�sl�tt a saj�t v�r�t�l, m�g v�g�l
a v�rvesztes�gt�l elgyeng�lve r� kellett d�bbennie a keser� igazs�gra:
egymag�ban nem tehet t�bbet Meriem kiszabad�t�sa �rdek�ben.

Egy �tlet villant fel agy�ban. Hangosan odaki�ltott a l�nynak. Az

id�k�zben visszanyerte eszm�let�t, �gy v�laszolni is tudott Koraknak.

- Korak elmegy - ki�ltotta a majomember -, de vissza fog t�rni,

�s el fog vinni a Gomanganik k�z�l. Korak �jra elj�n �rted.

- Isten veled! - felelte a l�ny, - Meriem v�rni fog, m�g meg nem
�rkezel.

M�g miel�tt a feket�k r�j�hettek volna, hogy mi a sz�nd�ka, �s

megakad�lyozhatt�k volna benne, Korak mint a vill�m sarkon fordult,
kereszt�lrohant a falun, �s egyetlen ugr�ssal elt�nt a lombok k�z�tt
azon a f�n, amely a f� k�zleked�si utat jelentette sz�m�ra Kovudoo
faluj�ba. Az ut�nahaj�tott l�ndzs�k csak �gy z�poroztak k�r�l�tte, de
igyekezet�k jutalm�ul a harcosok csak a dzsungel s�t�tj�b�l felhangz�
g�nyos nevet�st tehett�k zsebre.

13. Meriem �jra fogs�gba ker�l

Az �jra megk�t�z�tt, �s Kovudoo kunyh�j�ban szigor�an �rz�tt

Meriem szomor�an vette tudom�sul, hogy lassan v�get �r az �jszaka, fel
virrad az �j nap, an�lk�l, hogy a minden pillanatban v�rt Korak
meg�rkezne. Nem k�telkedett abban, hogy vissza fog j�nni, s abban m�g
kev�sb�, hogy k�nny�szerrel k�pes lesz kiszabad�tani �t fogs�g�b�l. Az
� szem�ben Korak �gysz�lv�n mindenhat� volt. Benne �lt�tt testet
sz�m�ra mindaz, ami ebben a vad, barb�r vil�gban finom, er�s �s
j�s�gos. El volt telve rettenthetetlens�g�t�l, �s b�lv�nyozta �t az�rt
a gyeng�d figyelmess�g�rt, amely mindig is jellemz� volt a
magatart�s�ra vele szemben. Eml�kezet�ben kutatva senki m�st nem
tal�lt, aki nap mint nap annyi odaad�ssal �s szeretettel viseltetett
volna ir�nta, mint �. A l�t�rt val� k�zdelemben, amelyet a rejtelmes
dzsungel t�rv�nyei k�nyszer�tettek r�, Korak j�r�szt megfeledkezett
m�r kora gyermeks�g�nek szel�debb k�r�lm�nyeir�l. Gyakrabban
mutatkozott barb�rnak �s v�rszomjasnak, mint kedvesnek �s
el�z�kenynek. Bar�tai a vadonban nem v�rt�k el t�le, hogy jel�t adja
ragaszkod�s�nak. Be�rt�k azzal, hogy vel�k egy�tt vad�szott, �s harcba
sz�llt a v�delm�kben. Ha morgott �s r�juk vicsor�totta er�s fogait,
amikor megmer�szelt�k s�rteni zs�km�ny�hoz, az elejtett vadhoz f�z�d�
elidegen�thetetlen jogait, nem haragudtak meg r�, s�t, m�g jobban
tisztelt�k �letreval�s�g��rt, az�rt, mert nemcsak hogy el tudta ejteni
pr�d�j�t, hanem hathat�san meg is tudta v�delmezni a zs�km�ny h�s�t.

Meriem pedig mindenekel�tt Korak embers�g�t �rz�kelhette.

Els�sorban az � kedv��rt ejtett zs�km�nyt. Meriem l�ba el� helyezte el
f�radoz�sainak gy�m�lcs�t. Ink�bb Meriem, mint maga miatt �ld�g�lt a
h�s mellett, �s morgott v�szj�sl�an, b�rki mer�szelt is a k�zelben
szagl�szni. Ha a bor�s, es�s napok alatt f�zott, vagy az elh�z�d�
sz�razs�g idej�n szomj�s�g gy�t�rte, saj�t baja mindenekel�tt azt
juttatta esz�be, hogy Meriemr�l kell gondos kodnia - csak miut�n �
megmelegedett, az � szomja csillapodott, kezdett el t�r�dni saj�t
sz�ks�gleteinek kiel�g�t�s�vel.

Meriem kecses v�ll�r�l l�gyan hulltak al� a legpuh�bb pr�mek.

�rnyas kis kuck�ja a legfinomabb illat� f�vekkel volt kib�lelve,
der�kalja pedig, amely a legk�nyelmesebb volt a dzsungelben, puha,
hossz� sz�r� pr�mekb�l k�sz�lt.

Csoda-e h�t, ha Meriem szerette az � Korakj�t? De �gy szerette,

mint kish�ga a b�tyj�t, aki mindig j� volt hozz�. Ez id�ig m�g mit sem
tudott arr�l, milyen is a n� f�rfi ir�nti szerelme.
 �gy azt�n, mik�zben fek�dt a f�ld�n, �s Korakot v�rta, a l�ny
r�la �lmodozott, meg mindarr�l, amit sz�m�ra jelentett.
�sszehasonl�totta apj�val, a sejkkel, �s ahogy a zord, �sz�l�
�regemberre gondolt, borzong�s futott v�gig rajta. M�g a fekete
vademberek sem b�ntak vele olyan durv�n, mint �. Mivel nem �rtette a
nyelv�ket, fogalma sem volt, mi v�gre tartj�k fogva. Tudta, hogy
emberev�k, �s egy ideig azt hitte, hogy meg akarj�k enni, de mostanra
m�r j� ideig volt k�z�tt�k, �s semmi b�nt�d�sa nem esett. Nem tudta,
hogy m�r r�g fut�rt menesztettek a sejk t�voli faluj�ba, azzal a
megb�z�ssal, hogy megfelel� v�lts�gd�jat alkudjon ki �rte. Nem tudta,
mint ahogyan Kovudoo sem, hogy a fut�r sohasem jutott el c�lj�ig.
Kovudoo embere �ppen Jenssen �s Malbihn karav�nj�ba szaladt bele, �s
amilyen sz�sz�ty�rok a bennsz�l�ttek egym�s k�z�tt, az utols� sz�ig
kifecsegte a k�t sv�d fekete szolg�inak, hogy mi j�ratban van. Ezek
azt�n pillanatok alatt elpletyk�lt�k a dolgot uraiknak.

Amikor pedig a fut�r elindult a t�borb�l, hogy folytassa �tj�t,

alighogy elt�nt a t�bbiek szeme el�l, puska d�rrent, �s a fick�
goly�val a h�t�ban �lettelen�l bukott az aljn�v�nyzetbe, p�r
pillanattal k�s�bb Malbihn visszas�t�lt a t�borhelyre, �s igyekezett
elh�resztelni, hogy egY pomp�s �zbakra l�tt r�, de elhib�zta. A sv�dek
tudt�k, hogy embereik gy�l�lik �ket, �s egY Kovudo�val szembeni
ellens�ges l�p�s h�r�t az els� adand� alkalommal megvinn�k neki. A
hozz�juk h�z� fegyveres k�s�r�k dolg�ban pedig nem �lltak olyan j�l,
hogy �jjat mertek volna h�zni a ravasz �reg t�rzsf�n�kkel.

Ez ut�n a kis k�zj�t�k ut�n k�vetkezett az �sszecsap�s a

cerk�fmajmokkal �s a k�l�n�s feh�r vademberrel, aki az emberekkel
szemben a vad�llatok sz�vets�ges��l szeg�d�tt. Csak mesteri
hadmozdulatok �s nagy er�fesz�t�sek �r�n siker�lt a sv�deknek
visszaverni a feld�h�d�tt majmokat, de t�borukat m�g �gy is �r�kon �t
t�bb sz�z acsarkod�, visong� �rd�g tartotta �lland� ostrom alatt.

A sv�dek pusk�val a kez�kben sz�mos vad rohamot vertek vissza,

amelyek csak a hozz��rt� vezet�s h�j�n nem lehettek az eredm�nyt
tekintve olyan sikeresek, mint amilyen ijeszt�ek voltak l�tv�nynak.
Id�nk�nt a k�t f�rfi l�tni v�lte, hogy a vad majomember sima b�r�
teste fel-felt�nedezik a cerk�fok k�z�tt az erB�ben, �s az a tudat,
hogy esetleg � �ll egy ellen�k int�zett roham �l�re, igencsak
nyugtalan�totta �ket. Sok�rt nem adt�k volna, ha siker�l biztosan
puskav�gre kapniuk, mert az � sz�ml�j�ra �rt�k a befogott �llatp�ld�ny
elveszt�s�t, �s a cerk�fmajmok ir�ntuk tan�s�tott rosszindulat�
viselked�s�t.

- Ugyanannak a fick�nak kell lennie, akire j� p�r �vvel ezel�tt

egyszer t�zet nyitottunk - mondta Malbihn. - Akkoriban egy gorilla
t�rsas�g�ban t�nt fel. J�l megfigyelted, Carl?

- Igen - felelte Jenssen. - �t l�p�sre sem volt t�lem, amikor

r�l�ttem. Intelligens k�lsej� eur�painak l�tszott, �ppen csak hogy
kin�hetett a serd�l�korb�l. Von�sain �s arckifejez�s�n nyoma sem volt
a gyengeelm�j�s�gnek vagy degener�lts�gnak, amint az lenni szokott
hasonl� esetekben, amikor valami eszel�s kisz�kik az erd�be, �s mivel
mocskosan �s meztelen�l j�r-kel, a k�rny�k parasztjainak k�r�ben
elnyeri a vadember c�met. Nem, ez a fick� m�sf�le eset - �ppen ez�rt
sokkal ink�bb tartanunk kell t�le. Szeretn�m puskav�gre kapni, de
ugyanannyira rem�lem, hogy ink�bb nem lesz hozz� szerencs�nk. Ha
egyszer egy j�l kitervelt t�mad�st vezetne ellen�nk, nem sok es�lyt
adok magunknak, ha net�n nem siker�lne mindj�rt az els� roham
alkalm�val lepuffantanunk.

De a feh�r �ri�s t�bb� nem jelentkezett, hogy ellen�k vezesse a

cerk�fmajmokat, �s v�g�l maguk a d�h�dt �llatok is elsz�lling�ztak a
dzsungelbe, b�k�n hagyva a r�m�lt karav�nt.

A r�k�vetkez� napon a sv�dek felkerekedtek Kovudoo faluja fel�.

Feltett sz�nd�kuk volt, hogy valamik�ppen a birtokukba ker�tik azt a
feh�r l�nyt, akir�l Kovudoo fut�rj�nak szavai alapj�n tudt�k, hogy a
t�rzsf�n�k tartja fogva.

Hogy mik�nt �rik el c�ljukat, m�g nem sejtett�k. Er�szakos

eszk�z�k sz�ba sem j�hettek, b�r egy percig sem riadtak volna vissza
alkalmaz�sukt�l, ha tehetik. A kor�bbi �vekben hatalmas ter�leteken
gar�zd�lkodtak, szedtek sarcot durva er�szakkal ott is, ahol
j�indulattal vagy diplom�ci�val sokkal t�bbre mentek volna. Mostan�ban
azonban rosszul �llt a sz�n�juk - olyannyira, hogy tal�n ha k�tszer
egy �vben mutathatt�k ki a foguk feh�rj�t, �s ink�bb csak akkor, ha
elszigetelt falura bukkantak, amelynek l�leksz�ma kicsi volt, lak�inak
b�tors�ga csek�ly.

Kovudo�val m�sk�nt �llt a helyzet. B�r faluja, ha �gy vessz�k,

t�vol esett az �szak fel� elter�l�, s�r�bben lakott t�rs�gt�l, hatalma
akkora volt, hogy elismerten a fennhat�s�ga al� tartozott a falvaknak
az a v�konyka l�ncolata, amely �sszek�t�tte �t az �szakiak barb�r
uraival. Vele szembesz�llni a pusztul�ssal lett volna egyenl� a sv�dek
sz�m�ra. Annyit jelentett volna, hogy soha nem juthatnak el a
civiliz�lt vil�gba az �szak fel� vezet� �tvonalon. Nyugat fel�,
k�zvetlen�l mellett�k a sejk faluja ter�lt el, �s z�rta el �tjukat. A
keletnek tart� utat nem ismert�k, d�l fel� pedig nem volt �t. Ez�rt
azt�n a k�t sv�d bar�ts�gos szavakkal a nyelv�n �s fondor
csal�rds�ggal a sz�v�ben k�zeledett Kovudoo faluj�hoz.

A terv�ket j�l v�giggondolt�k. Sz� sem esett a feh�r fogolyr�l.

Elhat�rozt�k, �gy tesznek, mintha nem lenne tudom�suk arr�l, hogy
Kovudo�nak feh�r foglya van. Aj�nd�kokat cser�ltek az �reg
t�rzsf�n�kkel, hosszasan alkudoztak teljhatalm� t�tumfaktumaival annak
�rt�k�r�l, amit cser�be kell kapniuk az�rt, amit �k adnak, amint a
szok�s �s tisztess�g megkiv�nta, ha az embernek nincsenek h�ts�
sz�nd�kai. Az indokolatlan nagylelk�s�g gyan�t keltett volna.

Az ezt k�vet� tan�cskoz�s sor�n besz�moltak arr�l, mif�le

pletyk�kat hallottak a falvakban, amelyeken �tjuk sor�n
kereszt�lhaladtak. Cser�ben Kovudoo is elmondta nekik a maga h�reit.
Ez a bennsz�l�tt-cerem�nia az eur�paiak sz�m�ra hossz� �s f�raszt�
volt - �pp�gy, mint minden m�s alkalommal. Kovudoo nem tett eml�t�st
fogly�r�l. Abb�l a nagylelk�s�gb�l, ahogyan felaj�nlotta sz�mukra a
k�s�r�ket �s az aj�nd�kokat, kider�lt: szeretne miel�bb biztos lenni
abban, hogy vend�gei hamarosan t�voznak. Malbihn volt az, aki a
besz�lget�s v�ge fel�, mintegy mell�kesen megeml�tette, hogy a sejk
meghalt. Kovudo�n az �rdekl�d�s �s a meglepet�s jele l�tszott.

- Nem is tudtad? - k�rdezte Malbihn. - �rdekes. A m�lt h�napban

t�rt�nt. Leesett a lov�r�l, amikor az �llat g�d�rbe l�pett. A l� meg
r�zuhant. Mire az emberei oda�rtek, a sejk m�r meg is halt.

Kovudoo megvakargatta a fej�t. Nagyon csal�dott volt. Ha nincs

sejk, v�lts�gd�j sincs. A feh�r l�ny ezzel �rt�ktelenn� v�lt, hacsak
m�sk�pp nem tudja hasznos�tani: lakom�t csap bel�le - vagy eladja
asszonynak. Az ut�bbi gondolat sz�get �t�tt a fej�be. Hegyeset k�p�tt
egy apr� bog�r fel�, amely ott m�szott el�tte a porban. F�rk�sz
tekintettel n�zett Malbihnra.

K�l�n�sek ezek a feh�r f�rfiak. Ilyen messzire elutaznak a

falujukt�l asszonyok n�lk�l. Azt az�rt tudta, hogy �rdeklik �ket az
asszonyok, Csakhogy mennyire �rdeklik �ket? - ez volt itt a k�rd�s,
amely nyugtalan�totta Kovudo�t.

- Tudok egy feh�r l�nyt - mondta v�ratlanul. - Ha meg akarj�tok

venni, olcs�n hozz� lehet jutni.

Malbihn v�llat vont.

- Van nek�nk el�g bajunk �gy is, Kovudoo - mondta. - M�s sem
hi�nyzik, mint hogy a nyakunkba vegy�nk egy v�n asszonyi hi�n�t, nem
m�g hogy fizess�nk �rte - azzal fitym�l�an csettintett ujj�val.

- Ez fiatal - mondta Kovudoo - �s csinos.

A sv�dek nevettek.

- Ugyan, Kovudoo, a dzsungelben nincsenek csinos feh�r asszonyok

- mondta Jenssen. - Sz�gyellhetn�d magad, ami�rt bolondot akarsz
csin�lni r�gi bar�taidb�l.

Kovudoo talpra ugrott.

- Gyertek - mondta -, majd �n mindj�rt megmutatom, hogy a l�ny

t�nyleg olyan, mint amilyennek mondtam.

Malbihn �s Jenssen fel�llt, hogy k�vesse. M�g k�sz�l�dtak,

�sszevillant a tekintet�k, �s Malbihn lassan leeresztve egyik
szemh�j�t, sokatmond�an odahunyor�tott t�rs�nak. Majd mindketten
k�vett�k Kovudo�t a kunyh�j�ba.

Odabent a f�lhom�lyban egy n� alakj�t pillantott�k meg. A n� egy

fekhely�l szolg�l� gy�k�nyen fek�dt megk�t�zve. Malbihn �ppen csak
r�pillantott, s m�r el is fordult.

- Ez legal�bb ezer�ves, Kovudoo - mondta, mik�zben kil�pett a

kunyh�b�l.

- Fiatal - ord�totta a vadember. - S�t�t van idebent. Nem

l�tj�tok rendesen. V�rjatok, mindj�rt kihozatom a napf�nyre - azzal
utas�totta a k�t harcost, aki a l�nyra vigy�zott, hogy v�gj�k el a
k�telet a bok�j�r�l, �s vezess�k el� szemrev�telez�sre.

Malbihnon �s Jenssenen nem l�tszott izgalom, pedig majd

sz�tvetette �ket a t�relmetlens�g - nem amiatt, hogy l�thass�k a
l�nyt, hanem hogy miel�bb megszerezz�k maguknak.

T�r�dtek is �k azzal, hogy olyan-e az arca, mint egy

selyemmajom�, vagy hogy olyan-e az alakja, mint mag�� a p�khas�
Kovudo��. Annyit k�v�ntak mind�ssze tudni, hogy �-e az a l�ny, akit
n�h�ny �vvel kor�bban valaki ellopott a sejkt�l. �gy gondolt�k, hogy
felismerik, ha val�ban � az. K�l�nben is, a t�ny, hogy Kovudoo fut�rt
menesztett a sejkhez, el�g �kesen sz�l� bizony�t�ka volt annak, hogy
arr�l a l�nyr�l van sz�, akit kor�bban egyszer m�r megpr�b�ltak
megsz�ktetni.

Amikor Meriemet el�vezett�k a kunyh� s�t�t belsej�b�l, a k�t

f�rfi a legteljesebb k�z�nyt kifejez� arccal fordult fel�, hogy
megn�zze.

Malbihnnak csak nagy neh�zs�gek �r�n siker�lt elfojtania az

�mulat felt�r� ki�lt�s�t. A l�ny sz�ps�g�t�l egyszer�en el�llt a
l�legzete. De egy pillanat alatt visszanyerte �nuralm�t, �s odafordult
Kovudo�hoz.

- Ez volna az? - sz�lt oda az �reg t�rzsf�n�knek.

- Nem megmondtam, hogy fiatal �s csinos is? - k�rdezte Kovudoo.

- �regnek nem �reg - v�laszolta Malbihn -, de akkor is csak ny�g

lenne a nyakunkon. Nem az asszonyok miatt j�tt�nk el �szakr�l - van
ott nek�nk bel�l�k t�bb is, mint kellene.

Meriem csak �llt ott, �s szemben�zett a feh�r emberekkel. Semmit

sem v�rt t�l�k - ugyan�gy az ellens�gei voltak, mint a fekete emberek.
Gy�l�lte mindny�jukat, �s f�lt t�l�k.

Malbihn sz�l�totta meg arabul.

- J� bar�tok vagyunk - mondta. - Akarja, hogy elvigy�k innen

magunkkal?

Lassan �s hom�lyosan, mintegy nagy messzes�gb�l, kezdett a l�ny

eml�kezet�be id�z�dni az egykor ismer�s nyelv.

- Azt szeretn�m, ha szabadon engedn�nek - mondta -, �s

visszamehetn�k Korakhoz.

- Vel�nk nem akar elj�nni? - makacskodott Malbihn.

- Nem - mondta Meriem.

Malbihn odafordult Kovudo�hoz.

- Nem k�v�n vel�nk j�nni - mondta.

- F�rfiak vagytok - v�laszolta. - Vigy�tek magatokkal er�szakkal!

- �gy csak m�g t�bb bajunk lenne vele - felelte a sv�d. - Nem,
Kovudoo, nem kell � nek�nk, de ha meg akarsz szabadulni t�le, a
Bar�ts�gunk kedv��rt hajland�k vagyunk magunkkal vinni.

Kovudoo most m�r tudta, hogy t�ladott a port�k�n. Sz�val,

m�giscsak akarj�k a l�nyt. Elkezdett h�t alkudozni. V�g�l Meriem
szem�ly�nek tulajdonjoga a fekete t�rzsf�n�k kez�b�l a k�t sv�d�be
ker�lt �t - hat yard viaszosv�szon, h�rom �res r�z t�lt�nyh�vely �s
egy csillog�-villog�, New Jersey-b�l val� �j rug�s bicska ellen�ben.
�s Meriem kiv�tel�vel mindny�jan �gy �rezt�k, hogy nagyon j� v�s�rt
csin�ltak.

Kovudoo csak egyetlen dolgot k�t�tt ki, m�gpedig azt, hogy az

eur�paiak m�snap kora reggel, mihelyt felk�sz�ltek az �tra, t�vozzanak
a faluj�b�l, �s vigy�k magukkal a l�nyt.
 Miut�n az �zletet ny�lbe �t�tt�k, nem k�slekedett elmagyar�zni,
mi az oka k�v�ns�g�nak. Elmondta nekik, milyen b�sz�lt elsz�nts�ggal
pr�b�lta meg kiszabad�tani vad p�rja Meriemet. Tan�csk�nt m�g azt is
hozz�f�zte, igyekezzenek min�l el�bb kijutni az orsz�gb�l, mert akkor
nagyobb a val�sz�n�s�ge annak, hogy a l�ny a birtokukban is marad.

Meriemet �jra megk�t�zt�k, �s �rizet al� helyezt�k, de ez�ttal a

sv�dek s�tr�ban. Malbihn sz�ba elegyedett vele, megpr�b�lta r�venni:
tartson vel�k �nk�nt. Meg�g�rte, hogy visszajuttatj�k a saj�t
faluj�ba, de amikor r�eszm�lt, hogy a l�ny hajland� ink�bb a hal�lt
v�lasztani, mintsem hogy vissza kelljen mennie az �reg sejkhez,
biztos�totta arr�l, hogy nem fogj�k odavinni. Ami azt illeti, esz�k
�g�ban sem volt ezt tenni. Besz�lget�s k�zben a sv�d kedvtelve
legeltette szem�t a l�ny gy�ny�r� arc�n, sz�p vonal� alakj�n. A l�ny
megn�tt, karcs�, sud�r termet�, bimb�z� n�v� v�ltozott, mi�ta utolj�ra
l�tta a sejk faluj�ban azon a r�g elm�lt napon. �veken kereszt�l egy
bizonyos mes�s jutalmat jelentett mind�ssze a sz�m�ra. Gondolataiban a
l�ny testes�tette meg azokat az �lvezeteket, a f�ny�z� �let kell�keit,
amelyeket a sok-sok frankon majd megv�s�rolhat.

Most, ahogy ott �llt el�tte a csupa �let, csuPa b�j teremt�s,
m�sfajta cs�b�t� �s vonz� lehet�s�gek is felr�mlettek a f�rfi el�tt.
K�zelebb l�pett hozz�, �s v�ll�ra tette a kez�t. A l�ny elh�z�dott
t�le. A f�rfi megragadta, de a l�ny beles�jtott az arc�ba, amikor meg
akarta cs�kolni. Azt�n Jenssen l�pett be a s�torba.

- Malbihn! - majdhogynem ord�tva sz�lt r�. - Te �r�lt!

Sven Malbihn leeresztette a l�nyt markol� kez�t, �s t�rsa fel�

fordult. Elv�r�s�d�tt a megsz�gyen�t�st�l.

- Mi a fen�t akarsz csin�lni? - vonta k�rd�re Jenssen. - Azt

akarod, hogy a legcsek�lyebb es�ly�nk se maradjon a jutalom
megszerz�s�re? Ha rosszul b�nunk vele, nemcsak hogy egy �rva sou-t sem
kapunk, hanem m�g b�rt�nbe is dugnak f�radoz�saink jutalm�ul. Azt
hittem, t�bb eszed van, Malbihn.

- Nem vagyok f�b�l - morogta az.

- Pedig jobb lenne - v�gta r� Jenssen -, legal�bb addig, m�g

�ps�gben haza nem sz�ll�tottuk �t, �s be nem kassz�roztuk, ami j�r
nek�nk.

- A pokolba is! - ki�ltott fel Malbihn. - Mi �rtelme van ennek?

Boldogok lesznek �gy is, hogy egy�ltal�n visszakapj�k, �s mire
oda�r�nk, � is �r�mest befogja majd a sz�j�t. Akkor meg mi�rt ne?

- Az�rt, mert �n azt mondom, hogy nem - jelentette ki Jenssen. -

Eddig mindent r�dhagytam, Sven, legyen �gy, ahogy te akarod. Ebben az
esetben viszont annak kell t�rt�nnie, amit �n mondok, mert nekem van
igazam, nem pedig neked, �s ezt te is j�l tudod.

- Egyszeriben de piszok erk�lcs�s lett�l - morogta Malbihn. - Azt

hiszed tal�n, hogy elfelejtettem a kocsm�ros l�ny�t, meg a kis
Celell�t, meg azt a n�gert ott . . .

- Hallgass m�r! - csattant fel Jenssen. - Ennek az eg�sznek semmi

k�ze az erk�lcsh�z, �s ezzel te ugyan�gy tiszt�ban vagy, mint �n. Nem
akarok veszekedni veled, Sven, de Isten engem �gy seg�ljen, meg fogom
akad�lyozni, hogy b�ntsd ezt a l�nyt, m�g ha ehhez meg is kell
�ljelek. Szenvedtem, hajtottam magam eleget, vagy negyven alkalommal
kis h�j�n meg�ltek az ut�bbi kilenc-t�z �v alatt, m�g megpr�b�ltuk
megszerezni azt, ami most a szerencse folyt�n az �l�nkbe hullott. Nem
fogom hagyni, hogy a siker k�sz�b�n megfossz f�radoz�saim
gy�m�lcs�t�l, csak mert most a vad�llat er�sebb benned, mint az ember.
M�g egyszer figyelmeztetlek, Sven - azzal meg�rintette pisztoly�t,
amely ott fityegett tokj�ban a cs�p�j�n.

Malbihn gy�l�lk�d� pillant�st vetett bar�tj�ra, v�llat vont, �s

kiment a s�torb�l. Jenssen odafordult Meriemhez.

- Ha �jra h�borgatn�, ki�ltson nekem - mondta. - Itt leszek

mindig a k�zelben.

A l�ny nem �rtette, mif�le besz�lget�s zajlik le a k�t f�rfi

k�z�tt, mert az sv�d�l folyt. Azt viszont, amit Jenssen most arabul
mondott neki, meg�rtette, �s ebb�l eg�sz pontos elk�pzel�se alakult ki
arr�l, hogy mi t�rt�nt kettej�k k�z�tt. Arckifejez�s�k,
gesztikul�l�suk �s az, ahogyan Jenssen v�g�l a pisztoly�rt ny�lt,
miel�tt Malbihn elhagyta a s�trat, mind-mind �kessz�l�an �rulkodott
arr�l, hogy a k�zt�k t�madt perpatvar v�resen komoly. Meriem most
Jenssenben v�lt bar�tra lelni, az ifj�s�g �rtatlans�g�val t�le rem�lt
k�ny�r�letet. K�rte, hogy engedje szabadon, hadd t�rhessen vissza
Korakhoz, �s �lhessen tov�bb a dzsungelben.

Azonban ism�t keser� csal�d�sban lett r�sze, mert a f�rfi durv�n

kinevette, �s megfenyegette, hogy ha sz�kni pr�b�l, az lesz a
b�ntet�se, amit�l �pp az im�nt siker�lt megmentenie.

Meriem eg�sz �jszaka f�lelt, h�tha valami jelt hall Korakt�l.

K�r�tte a s�t�t dzsungelben ny�zsg�tt az �let. A l�ny �rz�keny f�lei
azokat a neszeket is felfogt�k, amelyeket a t�borban senki m�s nem
hallott meg. �rtelmezni is tudta �ket, ugyan�gy, ahogyan mi meg�rtj�k,
ha bar�tunk besz�l hozz�nk, �m egyetlenegyszer sem hallott semmif�le
olyan hangot, amely Korak jelenl�t�re utalt volna. De az�rt tudta,
hogy el fog j�nni. Semmi m�s, csup�n maga a hal�l akad�lyozhatja meg
az � Korakj�t abban, hogy visszaj�jj�n �rte. De mi�rt k�slekedik?

Amikor pirkadni kezdett, s l�tszott, hogy ezen az �jszak�n

szabad�t�ja, Korak m�r nem j�n el �rte, Meriem hite �s h�s�ge ugyan
nem ingott meg, de kezdt�k megrohanni a k�ts�gek: nem t�rt�nt-e valami
bar�tj�val. Hihetetlennek t�nt ugyan, hogy komoly baj �rhette az �
csod�latos Korakj�t, aki nap mint nap a dzsungel r�ms�gei k�zepette
j�rt-kelt, �s a haja sz�la sem g�rb�lt meg. �m elj�tt a reggel,
elk�lt�tt�k a reggelit, t�bort bontottak, azt�n a sv�dek h�rhedt
karav�nja �tnak indult �szak fel�, de a megment�nek, akinek felt�nt�t
a l�ny minden pillanatban v�rta, se h�re, se hamva nem volt.

Aznap egyfolyt�ban meneteltek, azt�n a k�vetkez� �s a r�k�vetkez�

napon is. Korak m�g csak nem is mutatkozott t�relmesen v�rakoz� kis
t�rsa el�tt, aki n�m�n �s m�lt�s�gteljesen l�pdelt rideg fogvatart�i
mellett.

Malbihn tov�bbra is mogorva �s d�h�s volt, Jenssen bar�ts�gos

k�zeled�si k�s�rleteire kurt�n, foghegyr�l felelgetett. Meriemhez nem
sz�lt, de a l�ny sz�mos alkalommal �szrevette, hogy f�lig lehunyt
pill�i al�l s�v�ran b�mulja, Tekintet�t�l borzong�s futott v�gig
Meriemen. M�g jobban a kebl�re szor�totta Geek�t, �s k�tszeresen is
sajn�lta, hogy amikor Kovudoo foglyul ejtette, elvett�k a k�s�t.

A negyedik napon azt�n Meriem kezdte v�g�rv�nyesen elvesz�teni

minden rem�ny�t. Valaminek t�rt�nnie kellett Korakkal, ebben biztos
volt. Most m�r nem fog elj�nni �rte, �s ezek a f�rfiak elviszik
valahov�, messzire. Nemsok�ra meg fogj�k �lni. Soha t�bb� nem l�tja
Korakot.

Ezen a napon a sv�dek pihen�t tartottak, mert a gyors

menetel�st�l embereik elf�radtak, Malbihn �s Jenssen kiment a t�borb�l
vad�szni, m�gpedig m�s-m�s ir�nyba indultak el. K�r�lbel�l egy �r�ja
lehettek t�vol, amikor Meriem s�tr�nak bej�rata f�lrelebbent, �s
Malbihn l�pett be. Arckifejez�se olyan volt, mint egy vad�llat�.

14. Csal�di f�szek

A l�ny elkerek�lt szemmel �gy figyelte a k�zeled� f�rfit, mint

valami csapd�ba esett, s egy �ri�sk�gy� hipnotikus tekintet�t�l
hal�lra r�m�lt �llat. A keze szabad volt, mert a sv�dek egy r�ges-r�gi
rabszolgal�ncra vert�k, amelynek egy ik v�g�t a nyak�ra lakatolt
vasp�nthoz, a m�sikat pedig egy hossz�, m�lyen a f�ldbe vert c�l�ph�z
r�gz�tett�k.

Lassan, araszolva h�tr�lt Meriem a s�tor t�ls� v�ge fel�. Malbihn

k�vette. Karj�t el�reny�jtotta, ujjait - mint karmait az �llat -
beg�rb�tette, hogy megragadja a l�nyt. Ajkai sz�tny�ltak, szaapor�n,
zih�lva l�legzett.

A l�ny eml�kezett Jenssen utas�t�s�ra, hogy ki�ltson neki, ha

Malbihn h�borgatn�, de Jenssen a dzsungelbe ment vad�szni. Malbihn j�l
kiv�lasztotta a megfelel� id�pontot. Az�rt a l�ny �les, metsz� hangon
h�romszor is elsikoltotta mag�t, m�g miel�tt Malbihn , egy hatalmas
ugr�ssal a s�tor t�ls� v�g�ben termett, hogy durva ujjaival bel�fojtsa
seg�lyk�r� ki�lt�sait. Akkor a l�ny foggal-k�r�mmel esett neki, �s �gy
k�zd�tt, mint b�rmely m�s, dzsungelbeli n�st�ny. A f�rfi nem tal�lt
benne k�nny� pr�d�ra. Azt a karcs�, ifj� testet, ig�z� domborulatai �s
finom, puha b�re ellen�re egy fiatal n�st�ny oroszl�n izmai mozgatt�k.
De Malbihn sem sz�m�tott �ppen puh�nynak. Brut�lis jelleme �s k�lseje
ugyanilyen testi adotts�gokkal p�rosult. �ri�s termet� �s �ri�si erej�
f�rfi volt. Lassank�nt siker�lt hanyatt f�ldre d�ntenie a l�nyt,
mindannyiszor az arc�ba s�jtva, ha az fog�t vagy k�rm�t belem�lyesztve
f�jdalmas sebet ejtett rajta. Meriem vissza�t�tt, de a tork�t
szorongat� ujjakt�l egyre jobban elhagyta az ereje.

Kint a dzsungelben Jenssen k�t �zbakot ejtett. Vad�szat k�zben

nem kalandozott el messzire az erd�ben, �s �gyelt is r�, hogy a
k�zelben maradjon. Nem b�zott Malbihnban. �nmag�ban az a t�ny, hogy
t�rsa nem volt hajland� vele tartani, hanem ink�bb egyed�l, m�s
ir�nyba indult el vad�szni, norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt nem adott
volna okot a gyanakv�sra - de Jenssen j�l ismerte Malbihnt. Ez�rt
azt�n, mihelyt elegend� h�sr�l gondoskodott, halad�ktalanul
visszaindult a t�bor fel�, zs�km�ny�t pedig emberei vitt�k ut�na.

Nagyj�b�l f�l�ton volt visszafel� menet, amikor a t�bor ir�ny�b�l

elmos�dott sikoly �t�tte meg a f�l�t. Meg�llt �s hallgat�zott. A
sikolt�s m�g k�tszer ism�tl�d�tt. Azt�n csend lett. Jenssen a foga
k�z�tt szitkoz�dva gyors fut�snak eredt. Csak az�rt foh�szkodott,
nehogy elk�ssen. T�nyleg, micsoda �r�lt ez a Malb�hn, hogy k�pes ilyen
k�nnyelm�en kock�ra tenni egy eg�sz vagyont!

J�val nagyobb t�vols�gb�l, mint Jenssen, �s a t�bor ellenkez�

oldal�r�l valaki m�s is hallotta Meriem sikoltoz�s�t. Az idegen
vad�sz, akinek k�l�nben fogalma sem volt arr�l, hogy rajta k�v�l m�s
feh�r ember is van a k�zelben, maroknyi csillog� b�r�, fekete
harcossal j�rta az erd�t. � is fesz�lten f�lelt egy pillanatig. Nem
volt k�ts�ges sz�m�ra, hogy a hang egy bajba ker�lt n�t�l sz�rmazik,
ez�rt rohanv�st indult el arrafel�, ahonnan a r�m�lt ki�lt�s
hallatszott. � azonban sokkal messzebb volt a t�bort�l, mint Jenssen,
ez�rt az ut�bbi �rte el els�k�nt a s�trat. A l�tv�nyt�l, amely ott
fogadta, nem t�madt sz�nalom a sv�d k�rges sz�v�ben, csup�n harag
elvetem�lt t�rsa ir�nt.

Meriem m�g mindig hevesen k�szk�dve pr�b�lta t�vol tartani

t�mad�j�t, Malbihn pedig tov�bbra is �t�tte-verte a l�nyt. Jenssen
mocskos szitkok �z�n�t z�d�tva egykori bar�tj�ra, berontott a s�torba.
A megzavart Malbihn elengedte �ldozat�t, �s megfordult, hogy
szembesz�lljon a b�sz�lten r�ront� Jenssennel. El�r�ntotta cs�p�j�n
f�gg� pisztoly�t. Jenssen, meg�rezv�n, hogy a m�sik kez�nek
vill�mgyors mozdulata mit jelent, szinte vele egyidej�leg kapta el� a
mag��t, �s a k�t f�rfi egyszerre t�zelt. Jenssen a l�v�s pillanat�ban
m�g mindig Malbihn fel� mozgott, de a felvillan� f�nyre meg�llt.
Pisztolya kihullott ernyedt ujjai k�z�l. Egy pillanatra
megt�ntorodott, mint aki r�szeg. Malbihn lassan, hideg fejjel k�t
�jabb goly�t eresztett eg�szen k�zelr�l bar�tja test�be. Meriem a
legnagyobb izgalmak �s retteg�sek k�zepette is azon kapta mag�t, hogy
�mulattal figyeli, milyen nehezen sz�ll El az �let a megl�tt f�rfi
test�b�l. Szem�t lehunyta, a feje el�rebukott a mell�re, keze
�lettelen�l cs�ng�tt a t�rzse el�tt. De m�g mindig �llt a l�b�n, igaz,
ijeszt�en t�molygott. Csak amikor a test�be f�r�d� harmadik goly� is
c�lbatal�lt, zuhant arccal el�re a f�ldre. Akkor Malbihn odament
hozz�, �s elk�romkodva mag�t, d�h�sen beler�gott. Majd �jra visszat�rt
Meriemhez, �s ism�t megragadta a l�nyt. Ebben a pillanatban csendben
sz�tny�lt a s�tor lel�g� ponyv�ja, �s egy magas, feh�r f�rfi �llt meg
az ajt�ny�l�sban. Sem Meriem, sem Malbih nem vette �szre a j�vev�nyt.
Ut�bbi h�ttal volt �s test�vel eltakarta az idegent a l�ny szeme el�l.

A f�rfi, Jenssen tetem�t �tl�pve, a s�tor t�ls� v�g�be sietett.

Az els� jel, amely Malbinht arra figyelmeztette, hogy sz�nd�ka
megval�s�t�s�ban ism�t csak megzavarj�k, egy v�ll�ra nehezed� s�lyos
k�z volt. Amikor sarkon fordult, egy ismeretlen f�rfival tal�lta mag�t
szemk�zt - egy magas, fekete haj�, sz�rke szem�, keki sz�n� ruh�t �s
parafa sisakot visel� idegennel. Malbihn ism�t fegyver��rt ny�lt, de a
m�sik keze gyorsabb volt, mint az �v�. Pisztolya m�ris a f�ldre rep�lt
- a s�tor oldal�n�l - el�rhetetlen t�vols�gban.

- Mit jelent ez az eg�sz? - az idegen Meriemhez int�zte k�rd�s�t,

olyan nyelven, amelyet � nem �rtett. Csak a fej�t r�zta, �s arabul
sz�lalt meg. A f�rfi nyomban erre a nyelvre ford�totta a sz�t.

- Ezek az emberek elvisznek engem Korakt�l - magyar�zta a l�ny. -

Ez itt b�ntani akart. A m�sik, akit �ppen most �lt meg, megpr�b�lt
beavatkozni. Mindketten nagyon rossz emberek voltak, de ez itt a
rosszabbik. Ha az �n Korakom itt lenne, meg�ln�. Azt hiszem, maga is
olyan, mint �k, �s ez�rt nem fogja meg�lni.
 Az idegen elmosolyodott.

- R�szolg�lt arra, hogy meg�lj�k - k�rdezte. - Bizony�ra igen.

Valamikor �n is meg�ltem volna, de most m�r nem teszem. Arra azonban
gondom lesz, hogy ne h�borgassa t�bb�.

Olyan szorosan tartotta mark�ban a sv�det, hogy az minden

er�fesz�t�se dac�ra sem tudta kiszabad�tani mag�t, �s olyan k�nnyed�n,
ahogyan Malbihn egy kisgyereket tartott volna fogva. Csakhogy Malbihn
tagbaszakadt, robusztus termet� f�rfi volt. A sv�d kezdett feld�h�dni
�s k�romkodni. Fogvatart�ja fel� �t�tt, de csak azt �rte el, hogy az
megpender�tette, �s kart�vols�gnyira eltartotta mag�t�l. Akkor
kiki�ltott embereinek, hogy j�jjenek, �s �lj�k meg az idegent.
V�laszul egy tucatnyi ismeretlen fekete l�pett be a s�torba. Ezek is
er�s, ar�nyos testalkat� f�rfiak voltak, semmiben sem eml�keztettek a
sv�dek k�s�ret�t alkot� gy�lev�sz n�ps�gre.

- Na, el�g volt a bolondoz�sb�l! - mondta az idegen Malbihnnak. -

Maga hal�lt �rdemelne, de �n nem �t�lkezem a t�rv�ny helyett. Tudom
m�r, hogy kicsoda. Hallottam mag�r�l eleget. A bar�tj�val egy�tt
gyal�zatos h�rn�vnek �rvendenek. Nem t�rj�k meg orsz�gunkban. Ez�ttal
sz�lnek eresztem, de ha m�g egyszer beteszi ide a l�b�t, a saj�t
kezemmel szolg�ltatok igazs�got. Meg�rtette?

Malbihn tombolt �s fenyeget�z�tt, majd v�gezet�l igen udvariatlan

jelz�vel illette fogvatart�j�t. Az jutalmul �gy megr�zta, hogy a fogai
belevacogtak. Azok, akik j�ratosak az ilyesmiben, azt mondj�k, hogy a
legf�jdalmasabb testi feny�t�s, amelyet feln�tt f�rfival szemben
alkalmazni lehet, an�lk�l, hogy s�r�l�st okozn�nk neki, az, ha �gy
alaposan, istenigaz�b�l megr�zz�k. Malbihnnak ilyesfajta r�z�sban volt
r�sze.

- Most pedig kifel� - mondta az idegen -, �s ha legk�zelebb

tal�lkozunk, ne felejtse el, hogy kivel van dolga! - azzal egy nevet
mondott a sv�dnek. E n�v hallat�n a gazember �gy �rezte mag�t, mintha
j�l elt�ng�lt�k volna. Az idegen pedig akkor�t tasz�tott a fick�n,
hogy az szab�lyosan kirep�lt a s�torb�l, �s elny�lt odakint a f�ben.

- Nos, akkor - mondta azt�n Meriemhez fordulva - kin�l van a

kulcsa ennek a micsod�nak itt a nyak�n?

A l�ny Jenssen holttest�re mutatott.

- Mindig � tartotta mag�n�l - mondta.

Az idegen �tkutatta a hulla ruh�zat�t, v�g�l r�akadt a kulcsra. A

k�vetkez� pillanatban Meriem szabad volt.

- Most akkor visszaenged Korakhoz? - k�rdezte.

- Gondom lesz r�, hogy visszajusson hozz�tartoz�i k�r�be -

felelte a f�rfi. - Kik azok, �s hol van a falujuk?

Az idegen csod�lkozva n�zegette a l�ny furcsa, barb�r �lt�z�k�t.

A besz�de ut�n �t�lve egy�rtelm� volt, hogy arab, de ilyen ruh�zat�
arab l�nyt m�g sohasem l�tott.

- Hol vannak a hozz�tartoz�i? Ki az a Korak? - k�rdezte �jra.

 - Korak? De hiszen Korak majom. Nekem nincs m�s hozz�tartoz�m.
Korak �s �n kettesben �lt�nk a dzsungelben, mi�ta A'ht elment, hogy �
legyen a majmok kir�lya. - Mindig �gy ejtette Akut nev�t, mert �gy
�rtette, amikor Korak �s a majom mell� odaker�lt harmadiknak. - Korak
lehetett volna a kir�ly, de � nem akart az lenni.

Az idegen k�rd� tekintettel n�zett r�. K�zelebbr�l is szem�gyre

vette a l�nyt.

- Sz�val, Korak majom? - �rdekl�d�tt. - �s k�ny�rg�m, maga

kicsoda?

- Az �n nevem Meriem. �n is majom vagyok.

- Hm - az idegen hangosan mind�ssze ennyi megjegyz�st f�z�tt a

megh�kkent� bejelent�shez, de hogy mag�ban mit gondolt, az r�szben
kiolvashat� volt szem�nek sz�nakoz� tekintet�b�l. K�zelebb l�pett a
l�nyhoz, �s a homlok�ra akarta tenni a kez�t. Meriem vadul felmordulva
h�tr�bb h�z�dott. A f�rfi ajk�n halv�ny mosoly jelent meg.

- T�lem nem kell f�lnie - mondta. - Nem akarom b�ntani. Csak azt
szeretn�m megn�zni, hogy nincs-e l�za - hogy teljesen j�l van-e. Ha
igen, felkereked�nk, �s megkeress�k Korakot.

Meriem egyenesen belen�zett az idegen �l�nk, sz�rke szem�be. Ott

k�ts�gbevonhatatlan bizony�t�k�t l�thatta a f�rfi becs�letess�g�nek,
mert megengedte, hogy a homlok�ra tegye a tenyer�t, �s megm�rje a
pulzus�t. Egy�rtelm� volt, hogy nincs l�za.

- �s mi�ta majom m�r? - k�rdezte a f�rfi.

- Sok-sok �ve. Eg�szen kicsi l�ny voltam, amikor j�tt Korak, �s

elvitt az ap�mt�l, aki mindig megvert. Az�ta a f�n �lek Korakkal �s
A'httal.

- �s merrefel� �l a dzsungelben Korak? - k�rdezte az idegen.

Meriem sz�les k�zmozdulattal, amellyel nagyvonal�an, �gy az

afrikai f�ldr�sz fel�t siker�lt befognia, mutatta, hogy merre.

- Visszatal�lna hozz�?

- Nem tudom - felelte a l�ny -, de � majd biztosan megtal�l

engem.

- Akkor volna egy tervem - mondta az idegen. - �n mind�ssze

n�h�ny napi j�r�f�ldre lakom innen. Elviszem magammal haza, ott a
feles�gem majd gondjaiba veszi, ell�tja mindennel, m�g meg nem
tal�ljuk Korakot, vagy Korak meg nem tal�l minket, ha Korak megtal�ln�
itt, meg fogja tal�lni a falumban is. Nem �gy van?

Meriem azt gondolta, val�ban �gy van, de az nem tetszett neki,

hogy nem fordulnak r�gvest vissza, �s nem mennek Korak el�be. A f�rfi
viszont semmik�ppen sem engedhette ezt a szeg�ny, t�bolyodott gyereket
egyed�l k�borolni a vesz�lyekkel teli dzsungelben. Fogalma sem volt
r�la, hogy mik�nt ker�lt ide, vagy hogy mi mindenen ment kereszt�l
id�ig, de k�ts�ge sem volt afel�l, hogy ez az � Korakja, meg az, hogy
a majmok k�z�tt �lt, nem egy�b zavarodott elm�je kital�ci�j�nak. J�l
ismerte a dzsungelt, �s tudta, hogy f�rfi k�pes �veken kereszt�l
egyed�l �s meztelen�l �lni a barb�r fenevadak k�z�tt - de egy gy�nge,
t�r�keny l�ny! Nem, ez k�ptelens�g!

Egy�tt indultak el kifel�. Malbihn emberei t�bort bontottak,

el�k�sz�leteket tettek a miel�bbi indul�sra. Az idegen bennsz�l�ttei
k�zben besz�lgettek vel�k. Malbihn d�h�s, mogorva k�ppel t�volabb
�lldog�lt. Az idegen odament egyik ember�hez.

- Tudd meg, hogy honnan szerezt�k ezt a l�nyt! - adta ki neki az

utas�t�st.

A megsz�l�tott n�ger kik�rdezte Malbihn egyik k�s�r�j�t.

Kisv�rtatva visszat�rt ur�hoz.

- Az �reg Kovudo�t�l hozt�k - mondta. - Ez minden, amit a fick�

mondott. �gy tesz, mintha enn�l t�bbet nem tudna, �s azt gyan�tom,
val�ban nem is tud. Ez a k�t feh�r ember nagyon rossz ember volt. Sok
olyasmit tett, aminek az�rtelm�t emberei nem tudt�k. J� volna, Bwana,
meg�lni a m�sikat is.

- B�rcsak megtehetn�m! De �j t�rv�ny l�pett �letbe a dzsungelnek

ezen a r�sz�n. Nem �gy van m�r, mint a r�gi sz�p id�kben, Muvici -
felelte a n�ger gazd�ja.

Az idegen, ott maradt mindaddig, am�g Malbihn �s karav�nja el nem

t�nt a dzsungelben �szak fel�. Meriem, aki most m�r megb�zott benne,
mellette �llt, v�kony, barna kez�ben szorongatva Geek�t. Besz�lgettek
egym�ssal. A f�rfi csod�lkozott ugyan, hogy a l�ny milyen akadozva
besz�l arabul, de v�g�l zaavart elm�je sz�ml�j�ra irta a dolgot. Ha
tudta volna, hogy �veken kereszt�l, m�g a sv�dek magukhoz nem vett�k,
Meriem nem haszn�lta az arabot, nem csod�lta volna, hogy f�lig-meddig
m�r el is felejtette. Volt ugyan m�g valami m�s oka is annak, hogy a
sejk nyelve ilyen k�nnyed�n elillant eml�kezet�b�l, de az igazs�got
ezzel az okkal kapcsolatban � maga �pp�gy nem sejthette, mint a f�rfi.

Az idegen megpr�b�lta r�besz�lni a l�nyt, hogy menjen vele -

ahogy � h�v�a - a "faluj�ba", �gy arabul a douar-j�ba, de Meriem
ragaszkodott ahhoz, hogy azonnal induljanak Korak keres�s�re. A f�rfi
elhat�rozta, hogy v�gs� esetben, ha kell, er�szakkal is mag�val viszi
a l�nyt, de nem engedi, hogy vissza-visszat�r�- eszel�s
k�nyszerk�pzeteit k�vetve fel�ldozza �let�t. Minthogy b�lcs ember
volt, �gy d�nt�tt, hogy el�bb ink�bb enged�kenynek mutatkozik, �s csak
azt�n pr�b�lja meg a l�nyt oda vinni, ahov� szeretn�. Ez�rt azut�n,
amikor �tra keltek, d�lnek indultak, pedig a f�rfi majors�ga csaknem
pontosan t�l�k keletre ter�lt el.

Fokozatosan mind keletebbre �s keletebbre vett�k menet k�zben az

ir�nyt. Az idegen nagy �r�m�re a l�nynak l�that�an fel sem t�nt, hogy
b�rmif�le v�ltoz�s t�rt�nt. Apr�nk�nt egyre jobban megb�zott a
f�rfiban. Eleinte csak �szt�ne szav�nak engedve hitte, hogy ez a nagy
Tarmangani nem akar neki rosszat, de amikor a napok m�lt�val m�g
mindig ugyanolyan kedvesnek �s el�z�kenynek tal�lta, mint kezdetben,
m�r kezdte Korakhoz m�rni. Egyre jobban megszerette - de az�rt h�s�ge
egy percre sem ingott meg a majomember ir�nt.

Az �t�dik napon hirtelen nagy s�ks�gra �rtek. Az erd� sz�l�r�l a

l�ny a t�volban s�v�nnyel k�r�lvett f�ldeket �s j� n�h�ny �p�letet
pillantott meg. A l�tv�nyt�l d�bbenten h�k�lt vissza.
 - Hol vagyunk? - k�rdezte, �s el�rem�tatott.

- Nem siker�lt megtal�lnunk Korakot - felelte a f�rfi. - Mivel

�tunk �gyis a douar-om mellett vezetett el, elhoztam ide, hogy
kipihenje mag�t, �s a feles�gemmel egy�tt v�rakozz�k, m�g az embereim
meg nem tal�lj�k azt a bizonyos majmot, vagy � meg nem tal�lja mag�t.
Jobb lesz �gy, kisl�ny, megl�tja. Nagyobb biztons�gban lesz k�z�tt�nk,
�s jobban is fogja �rezni mag�t.

- F�lek, Bwana - mondta a l�ny. - A douar-j�ban verni fognak,

mint ap�m, a sejk. Engedjen vissza a dzsungelbe! Ott Korak megtal�l.
Az meg esz�be sem jut majd, hogy egy feh�r ember douar-j�ban keressen.

- Senki sem fogja megverni, gyermekem - felelte a f�rfi. - �n sem

b�ntottam, vagy igen? M�rpedig -itt minden az eny�m. J�l fognak b�nni
mag�val. Itt senkit sem szok�s megverni. A feles�gem nagyon j� lesz
mag�hoz. �s v�g�l Korak is meg fog �rkezni, mert elk�ld�m az
embereimet, hogy keress�k meg.

A l�ny a fej�t r�zta.

- Nem fogj�k tudni idehozni. Meg fogja �lni �ket, mert id�ig
minden ember megpr�b�lta meg�lni �t. F�lek. Engedjen elmenni, Bwana!

- De hisz, nem is tudja, melyik �ton induljon vissza a saj�t

orsz�g�ba! Csak elt�vedne. A leop�rdok vagy az oroszl�nok az els�
�jszak�n v�gezn�nek mag�val, �s akkor v�gk�pp nem tal�lhatn� meg
Korakot. Jobb lesz, ha n�lunk marad. Tal�n nem mentettem ki a gonosz
emberek karmaib�l? Nem gondolja, hogy ez�rt n�mi h�l�val tartozik
nekem? Ha igen, legal�bb egyn�h�ny h�tig maradjon n�lunk, m�g el nem
d�ntj�k, mi is volna a legjobb mag�nak. Sz�vtelens�g volna egy ilyen
kisl�nyt, mint maga, egyed�l elengedni a dzsungelbe.

Meriem elnevette mag�t.

- A dzsungel - mondta - olyan sz�momra, mintha az ap�m �s any�m

volna. Mindi is kedvesebb volt hozz�m, mint az emberek, �n nem f�lek a
dzsungelt�l. A leop�rdokt�l vagy az oroszl�nokt�l sem f�lek. Ha elj�n
az ideje, meg fogok halni. Lehet, hogy egy leop�rd vagy egy oroszl�n
fog meg�lni, de lehet, hogy egy apr�cska bog�r, nem nagyobb, mint a
kisujjam hegye. Amikor majd az oroszl�n r�m veti mag�t, vagy a kis
bog�r megcs�p, f�lni fogok - Jaj, rettenetesen fogok f�lni; tudom, De
az �let borzaszt�an nyomor�s�gos lenne, ha �gy �ln�m le, hogy k�zben
�lland�an att�l rettegn�k, ami m�g meg sem t�rt�nt. Ha egy oroszl�n
okozza a v�gzetemet, a r�m�letem r�vid �let� lesz, de ha egy kis
bog�r, akkor tal�n napokig is szenvedni fogok, miel�tt meghalok. Ez�rt
azt�n az oroszl�nt�l f�lek legkev�sb�. Az oroszl�n hatalmas, �s nagy
zajt csap. Idej�ben megl�thatom, meghallhatom vagy meg�rezhetem a
szag�t, ha j�n, �s elmenek�lhetek �ps�gben, b�rmelyik pillanatban
megt�rt�nhet, hogy r�l�pek vagy r�tenyerelek a kis bog�rra, �s
fogalmam sincs r�la, hogy ott van, am�g bel�m nem ereszti hal�los
full�nkj�t. Nem, �n nem f�lek a dzsungelt�l. Szeretem a dzsungelt. De
maga j� volt hozz�m. Megteszem, amit k�v�n, itt maradok egy ideig, �s
v�rom, hogy Korak �rtem j�jj�n.

- Rendben! - mondta a f�rfi, �s el�reind�lt egy vir�gokkal

bor�tott ny�ri lak fel�, amely m�g�tt egy mindennel felszerelt afrikai
farm pajt�i �s mell�k�p�letei sorakoztak.
 Amikor k�zelebb �rtek, tucatnyi ugat� kutya rohant fel�j�k -
bizalmatlan farkaskuty�k, egy hatalmas nagy d�n dog, egy f�rge l�b�
sk�t juh�sz �s egy csom� csahol�, egym�ssal civakod� foxterrier.
El�sz�r a lehet� legvadabbnak �s legbar�ts�gtalanabbnak mutatkoztak,
de mihelyt megismert�k az �len halad� fekete harcosokat meg a m�g�tt�k
halad� feh�r f�rfit, viselked�s�kben felt�n� v�ltoz�s �llt be. A
hossz� sz�r� sk�t juh�sz �s a foxterrierek csapata alig b�rt mag�val
f�kevesztett �r�m�ben. B�r a farkaskuty�k �s a hatalmas d�n dog
boldogs�ga gazd�juk meg�rkezte miatt fikarcnyival sem volt kisebb, �k
a maguk j�val m�lt�s�gteljesebb m�dj�n �dv�z�lt�k. Sz�p sorj�ban
mindegyik megszagl�szta Meriemet, aki l�that�lag cseppet sem f�lt
egyik�j�kt�l sem.

A farkaskuty�k, meg�rezve a vad�llatok szag�t a ruh�j�n,

felborzolt�k a sz�r�ket �s r�morogtak, de amikor fej�kre tette a
kez�t, �s l�gy, bec�z� hangon sz�lt hozz�juk, f�lig lehunyt�k a
szem�ket, �s fels�ajkuk el�gedett kutyamosolyra h�z�dott. A f�rfi
figyelte �ket, �s � is elmosolyodott. Ritkas�gsz�mba ment, hogy ezek a
veszedelmes, vad �llatok ilyen hamar �sszebar�tkozzanak egy idegennel.
Olyan volt az eg�sz, mintha a l�ny valamilyen kifinomult m�dszerrel a
maga barb�r rokon lelk�nek �zenet�t juttatta volna el vad sz�v�kbe.

Karcs� ujjaival k�toldalt egy-egy farkaskutya nyak�rv�t fogva

l�pkedett Meriem a ny�ri lak fel�, amelynek torn�c�r�l egy feh�rbe
�lt�z�tt n� integetett �dv�zl�s�l hazat�r� ur�nak. A l�ny szem�ben
most egyszeriben nagyobb f�lelem l�tszott, mint kor�bban az idegen
f�rfiak vagy a vad�llatok k�zel�ben. Megtorpant, �s esdekl� tekintetet
vetett a f�rfi fel�.

- Az ott a feles�gem - mondta az idegen, - Nagyon fog �r�lni,

hogy a h�zunkban �dv�z�lheti.

Az asszony el�b�k indult az �sv�nyen. A f�rfi megcs�kolta, majd

Meriem fel� fordulva, arab nyelven, hogy a l�ny �rtse, �sszeismertette
�ket.

- Ez itt Meriem, kedvesem - mondta, azt�n elmes�lte a dzsungelben

tal�lt l�ny t�rt�net�t, m�r amennyire � maga ismerte.

Meriem gy�ny�r�nek tal�lta az asszonyt. Felismerte arc�n a

kedvess�g �s j�s�g let�r�lhetetlen jeleit. Most m�r nem f�lt t�le.
Amikor a f�rfi befejezte a r�vidke t�rt�netet, a n� pedig odament
hozz�, �t�lelte, megcs�kolta, �s "szeg�ny kis dr�g�m"-nak sz�l�totta,
valami megpattant Meriem kicsi sz�v�ben. �jdons�lt p�rtfog�ja kebl�be
temette arc�t, aki anyai hangon sz�lt hozz�, azon a hangon, amelynek
Meriem m�r az eml�k�t is elfeledte, oly sok �ven kereszt�l nem besz�lt
�gy vele senki. Belef�rta arc�t az asszony puha kebl�be, �s a
megk�nnyebb�l�s �s �r�m sz�m�ra is megfejthetetlen �rz�s�t�l �gy
hullottak a k�nnyei, mint m�g soha �let�ben.

�gy pottyant bele Meriem, a vad kis Mangani, kedvelt

dzsungelj�b�l egyszeriben egy kultur�lt �s meleg csal�di f�szek kell�s
k�zep�be. "Bwana" �s "Kedvesem", ahogyan el�sz�r hallotta sz�l�tani,
�s ahogyan � tov�bbra ys sz�l�totta �ket, m�ris mintha apja �s anyja
lett volna. Mihelyt vad�c f�lelmei megsz�ntek, �rz�sei az ellenkez�
v�gletbe, a hat�rtalan bizalomba �s szeretetbe csaptak �t. Most m�r
k�szs�ggel hajland� volt megv�rni itt, hogy megtal�lj�k Korakot, vagy
Korak megtal�lja �t. R�la egy percig sem feledkezett meg - Korak, az �
Korakja mindenn�l fontosabb volt sz�m�ra.
 15. Korak a cerk�fsereg �l�n

Kint a dzsungelben pedig, a messzi t�volban Korak, akinek test�t

elbor�totta a sok seb �s az alvadt v�r, a f�jdalomt�l merev tagokkal,
�g� haraggal �s szomor�s�ggal a sz�v�ben lend�lt visszafel� �gr�l �gra
a nagy cerk�fmajmok �sv�ny�n. Nem tal�lta �ket ott, ahol utolj�ra
voltak, �s azokon a helyeken sem, ahol rendszerint tany�zni szoktak,
de j�l l�that� nyomokat hagytak maguk ut�n, �s ezeket k�vetve v�g�l
siker�lt utol�rnie �ket. Amikor r�juk bukkant, lassan, de kitart�an
vonultak d�l fel�, a szok�sos, id�szakonk�nt ism�tl�d� v�ndor�tjaik
egyik�n, amelyiknek - legink�bb tal�n maguk a cerk�fok tudn�k ok�t
adni. A sz�l szemb�l f�jt. A h�tulr�l k�zeled� feh�r harcos l�tt�n a
majmok az �rszem figyelmeztet� ki�lt�s�ra, aki els�k�nt fedezte fel
Korakot, mEg�lltak. Nagy mormog�s �s sutyorg�s t�madt - a h�mek
r�gvest csapatostul j�rt�k k�rbe merev, kim�rt l�pteikkel a j�vev�nyt.
Az any�k ideges, elv�konyod� hangon h�vt�k maguk mell� k�lykeiket,
hogy azt�n vel�k egy�tt vonuljanak biztons�gos helyre uraik �s
parancsol�ik m�g�tt.

Korak fennhangon ki�ltozott a kir�lynak, aki az ismer�s hang

hallat�n el� is ker�lt, �s lassan, el�vigy�zatosan, m�g mindig mereven
rakosgatva l�bait, k�zelebb ment hozz�. �gy l�tszott, orr�nak perd�nt�
bizonys�gt�telre van sz�ks�ge ahhoz, hogy fenntart�s n�lk�l meg merjen
b�zni abban, amir�l a szeme �s a f�le tan�skodott. Korak mozdulatlanul
�llt a hely�n. Ha most k�zelebb megy, a majmok azonnal r�t�madnak,
vagy - ami ugyanilyen k�nnyen megeshetett - fejvesztetten menek�lni
kezdenek. A vadon �l� �llatok csupa ideg l�nyek. Viszonylag k�nny�
�ket egyfajta hiszt�rikus �llapotba kergetni, amelynek hat�s�ra vagy a
gyilkol�s �rj�ng� v�gya t�mad fel benn�k, vagy a leghitv�nyabb
gy�vas�g szimpt�m�it mutatj�k - k�rd�s persze, hogy egy vadon �l�
�llat igaz�n gy�va-e valaha is.

A cerk�fmajmok kir�lya k�zeledett Korakhoz. Egyre sz�k�l� k�r�ket

�rt le, amint morogva, fel-felhorkantva, szagl�szva j�rk�lt k�r�l�tte.
Korak besz�lni kezdett hozz�:

- Korak vagyok - mondta. - �n nyitottam ki a ketrecet, amelybe be

volt�l z�rva. �n mentettelek meg a Tarmanganikt�l. Korak vagyok, a
Vad�l�. A bar�tod vagyok.

- Huh - b�lintott r� a kir�ly. - Igen, te Korak vagy. A f�lem azt

mondta, hogy te Korak vagy. A szemem azt mondta, hogy te Korak vagy.
Most m�r az orrom is azt mondja, hogy te Korak vagy. Az orrom sohasem
t�ved. A bar�tod vagyok. Gyere, menj�nk egy�tt vad�szni.

- Korak most nem tud vad�szni - felelte a majomember. - A

Gomanganik ellopt�k Meriemet. Megk�t�zt�k �t a falujukban. Nem akarj�k
elengedni. Korak egyed�l k�ptelen volt kiszabad�tani. Korak
kiszabad�tott t�ged. Hajland� vagy most odahozni a n�pedet, �s
kiszabaditani Korak Meriemj�t?

- A Gomanganiknak sok hegyes botjuk van, amiket dob�lnak. �td�fik

vele az eny�im test�t. Meg�lnek minket. A Gomanganik rossz n�p. Meg
fognak �lni minket, ha bemegy�nk a falujukba.

- A Tarmanganiknak olyan botjaik vannak, amelyek hangos zajt

csapnak, �s nagy t�vols�gr�l �lnek - felelte Korak. - Ezek akkor is
vel�k voltak, amikor Korak kiszabad�tott a csapd�jukb�l. Ha Korak
elfutott volna el�l�k, akkor te most a Tarmanganik k�z�tt, fogs�gban
�ln�l.

A cerk�fmajom megvakarta a fej�t. Nagyj�b�l szab�lyos k�rt

alkotva �ld�g�ltek a f�ld�n - �t �s a majomembert k�r�lv�ve - a csapat
h�mjei. Hunyorogtak, v�llukkal l�kd�s�dve pr�b�ltak jobb helyre
furakodni, a korhad� avarban kapirg�ltak, h�tha kiford�tanak a f�ldb�l
egy-egy �zletes kukacot, vagy csak unottan �ld�g�ltek �s b�mult�k
kir�lyukat meg a k�l�n�s Manganit, aki ugyan annak nevezte mag�t, de
val�j�ban sokkal ink�bb hasonl�tott a gy�l�lt Tarmanganikra. A kir�ly
egy-egy id�sebb alattval�ja fel� tekintett, mintha azt v�rn�, hogy
mondjanak v�lem�nyt.

- T�l kevesen vagyunk - morogta az egyik.

- Ott vannak a hegyvid�ki cerk�fmajmok - javasolta a m�sik. - �k

annyian vannak, mint Lev�l az erd�ben. �k is gy�l�lik a Gomanganikat.
Szeretnek harcolni. Nagyon �d�z term�szet�ek. K�rj�k meg �ket, hogy
j�jjenek vel�nk. Akkor a dzsungel minden Gomanganij�t meg tudjuk �lni.
- Azzal a h�m fel�llt, ijeszt�en morogni kezdett, �s felborzolta a
sz�r�t.

- Ez a besz�d - ki�ltotta a Vad�l� -, de nem is kellenek nek�nk a

hegyvid�ki cerk�fmajmok. Elegen vagyunk. Sok id�be telne, mire �rt�k
menn�nk. Meriemet tal�n meg is �lik �s fel is falj�k, mire
kiszabad�thatn�nk. Induljunk �tnak azonnal a Gomanganik faluja fel�.
Ha nagyon siet�nk, nem kell sok id�, hogy oda�rj�nk. Azt�n mindny�jan,
egyszerre morogva �s ugatva r�rontunk a falura. A Gomanganik nagyon
meg fognak r�m�lni, �s el fognak menek�lni. Nem sz�ks�ges, hogy
meg�lj�k �ket, vagy hogy k�z�l�nk b�rkit meg�ljenek - Korak csakis
Meriemet szeretn� visszakapni.

- T�l kevesen vagyunk - k�rogta �jra egy �reg majom.

- Igen, t�l kevesen vagyunk - visszhangozt�k t�bben is.

Korak nem tudta meggy�zni �ket. Kijelentett�k, hogy boldogan

seg�tenek neki, de csakis a maguk m�dj�n, ami azt jelentette, hogy
ig�nybe k�v�nj�k venni a hegyvid�ken �l� v�rrokonaik �s sz�vets�geseik
szolg�latait. Korak k�nytelen volt engedni. Pillanatnyilag nem
tehetett m�st, mint hogy gyors cselekv�sre �szt�k�lte �ket.
Javaslat�ra a kir�ly �s vagy egy tucatnyi a leger�sebb h�mek k�z�l �gy
d�nt�tt, hogy a csapat t�bbi tagj�t h�trahagyva Korakkal egy�tt
elindul a hegyvid�k fel�.

Most, hogy v�gre r��lltak a kalandra, a cerk�fmajmok eg�szen

fellelkes�ltek. A k�ld�tts�g azonnal �tra kelt. Sebesen haladtak, de a
majomembernek nem okozott neh�zs�get, hogy l�p�st tartson vel�k.
Iszony� l�rm�t csaptak, m�g a f�k �gain lend�ltek tova, ekk�pp
igyekezv�n elhitetni el�tt�k l�v� ellens�geikkel, hogy hatalmas
majomsereg k�zeledik. Ha ugyanis a cerk�fok nagy sz�mban vonulnak
valamerre, nincs a dzsungelben olyan �l�l�ny, akinek kedve t�madna
h�borgatni �ket. Ahol a terep adotts�gai miatt sok�ig lent a f�ld�n
kellett haladniuk, �s az egyes f�k k�z�tti t�vols�g nagy volt, ott
csendben maradtak, hiszen tudt�k, az oroszl�nt vagy a leop�rdot a nagy
ricsajjal nem tudn�k r�szedni, amikor j�l l�tja a saj�t szem�vel, hogy
mind�ssze maroknyi cerk�fmajom vonul az �sv�nyen.
 A kis csapat k�t napig sz�guldott a vad vid�ken kereszt�l. K�zben
a s�r� dzsungelb�l ny�lt s�ks�gra jutottak ki, majd azon �tv�gva
erd�vel ben�tt hegyoldalak emelkedtek el�tt�k. Korak itt m�g sohasem
j�rt. �jdons�g volt neki a t�j, �s a dzsungel egyhang�, a tekintetnek
minduntalan korl�tot szab� vil�ga ut�n fel�d�l�st jelentett sz�m�ra a
v�ltozatoss�g. De ez�ttal nemigen volt kedve a term�szet sz�ps�geiben
gy�ny�r k�dni. Meriem, a dr�ga kis Meriem vesz�lyben volt. M�g �t ki
nem szabad�totta �s vissza nem szerezte, semmi m�s nem tudta lek�tni a
figyelm�t.

Mikor m�r bent j�rtak a hegys�g lejt�it bor�t� erd�ben, a

cerk�fmajmok cs�kkentett�k az iramot. Egyre-m�sra panaszos hangon
kezdtek ki�ltozni. Majd elhallgattak �s f�leltek. V�gre �ppen szemb�l,
a t�volb�l elmos�dottan felhangzott a v�lasz.

A cerk�fok tov�bbhaladtak a hangok ir�ny�ba, amelyek szab�lyos

id�k�z�nk�nt mindig akkor hatoltak el a f�l�kig, amikor �k maguk
csendben voltak. �gy, ki�ltozva, majd ism�t hallgat�zva jutottak egyre
k�zelebb �s k�zelebb rokonaikhoz, akik - mint Korak meg�llap�totta -
nagy l�tsz�mban indultak el�b�k. Amikor azt�n v�gre a hegyvid�ki
cerk�fok l�that� k�zels�gbe ker�ltek, �s a majomember r�d�bbent, mi a
val�s�g, belesz�d�lt a szeme el� t�rul� l�tv�nyba.

A rengeteg hatalmas cerk�fmajom �gysz�lv�n egyetlen �sszef�gg�,

eleven falat alkotott, amely a f�ldt�l kiindulva a f�kon folytat�d�tt,
�s eg�szen azokig a legmagasabb �gakig �rt, amelyekre az �llatok m�g
r� mert�k b�zni test�k s�ly�t. Lassan k�zeledtek, k�zben
h�tborzongat�, panaszos ki�lt�saikat hallatt�k. M�g�tt�k, ameddig
Korak szeme ell�tott a z�ld n�v�nyf�gg�ny�n �t, t�rsaik �jabb eleven
falakat alkot� t�mege haladt a nyomukban. T�bb ezren voltak. A
majomembernek �nk�ntelen�l is az jutott az esz�be, micsoda sors v�rna
kis csapatukra, ha valamilyen szerencs�tlen v�letlen folyt�n a sok
ezer cerk�fmajom k�z�l egyetlen egy is elkezdene - csup�n fut�lag -
ijedt�ben �rj�ngeni.

De semmi ilyesmi nem k�vetkezett be. A k�t kir�ly, szok�s�nak

megfelel�en, nagy szagl�szgat�s �s sz�rborzol�s k�zepette k�zeledett
egym�shoz. V�gre megnyugtat�an megbizonyosodtak egym�s kil�t�r�l.
Akkor mindegyik megvakargatta a m�sik h�t�t. Kis sz�net ut�n
besz�lgetni kezdtek. Korak bar�tja elmagyar�zta, hogy mi j�ratban
vannak, �s most v�gre Korak is mutatkozott el�tt�k. Id�ig egy bokor
m�g�tt rejt�z�tt. L�tt�ra nagy izgalom t�madt a hegyvid�ki
cerk�fmajmok k�z�tt. Egy pillanatig Korak att�l tartott, hogy �zekre
szedik - csup�n Meriem miatt f�lt ett�l. Ha � meghalna, nincs t�bb�
senki, aki a seg�ts�g�re siessen.

�m a k�t kir�lynak siker�lt lecsendes�tenie a t�meget, �s Korak

enged�lyt kapott, hogy k�zelebb l�pjen. A hegyvid�ki cerk�fmajmok
lassan k�zelebb h�z�dtak hozz�. Mindenfel�l megszagl�szt�k. Az, hogy a
saj�t nyelv�k�n sz�lt hozz�juk, csod�lattal �s �r�mmel t�lt�tte el
�ket. Besz�ltek hozz�, �s hallgatt�k, hogy mit v�laszol. Sz�lt nekik
Meriemr�l �s kettej�k �let�r�l a dzsungelben, ahol mindenfajta
majomn�ps�g j� bar�tjuk, az apr� Manut�l kezdve eg�szen a Manganik, az
�ri�smajomig.

- A Gomanganik, akik nem engedik, hogy Meriem velem legyen,

nincsenek bar�ts�gban veletek - mondta. - Legyilkolnak titeket. A
s�kvid�ki cerk�fmajmok t�l kevesen vannak ellen�k. Azt mondt�k nekem,
hogy ti nagyon nagy �s b�tor n�p vagytok - hogy annyian vagytok, mint
f�sz�l a s�ks�gon vagy lev�l az erd�ben, �s hogy m�g Tantor, az
elef�nt is f�l t�letek, olyan b�trak vagytok. Azt mondt�k, hogy ti
�r�mest vel�nk j�tt�k majd a Gomanganik faluj�hoz, �s megb�ntetitek
azt a rossz n�pet. �n pedig Korak, a Vad�l�, magammal viszem Meriemet,
aki az eny�m.

A majmok kir�lya kid�llesztette a mell�t, �s rettent�en peckes

l�ptekkel kezdett el fel-al� j�rk�lni. P�ld�j�t nemzets�g�nek sz�mos
nagyobb h�mje is k�vette. �r�mmel �s �ntelt b�szkes�ggel t�lt�tt�k el
�ket a k�l�n�s Tarmangani szavai, aki Manganinak mondta mag�t, �s az
ember sz�r�s �seinek nyelv�t besz�lte.

- Igen - mondta egyik�k -, mi, hegyvid�kiek, rettenthetetlen

harcosok vagyunk. Tantor f�l t�l�nk. Numa f�l t�l�nk. S�ta f�l t�l�nk.
A hegyvid�ken lak� Gomanganik �r�lnek, ha b�kess�ggel kit�rhetnek
el�l�nk. �n a magam r�sz�r�l elmegyek veletek a s�k vid�ken lak�
Gomanganik faluj�hoz. �n vagyok a kir�ly legid�sebb f�rfi ut�da. �n
egymagam meg tudom �lni a s�k vid�ken lak� �sszes Gomanganit - azzal
felf�jta a mellkas�t, �s b�szk�n par�d�zott ide-oda mindaddig, m�g
egyik t�rs�nak viszket� h�ta mag�ra nem vonta odaad� figyelm�t.

- Az �n nevem Goob - ki�ltotta egy m�sik. - A t�p�fogaim,

amelyekkel harcolok, hossz�ak �s hegyesek, �s er�sek. Sok-sok
Gomangani puha h�s�ba m�lyesztettem m�r bele �ket. Egymagam v�gzek
S�ta n�v�r�vel. Goob elmegy veled a s�k vid�kre, �s annyi Gomanganit
fog meg�lni, hogy nem marad, aki �sszesz�molja a halottakat - azzal �
is elkezdte a peckes, p�ffeszked� s�t�lgat�st a n�st�nyek �s a
kicsinyek �mul� szeme el�tt.

Korak k�rd�n n�zett a kir�lyra.

- A h�mjeid nagyon b�trak - mondta - de mindenki m�sn�l b�trabb a

kir�ly.

Az imigyen megsz�l�tott csimb�kos sz�r� h�m, aki m�g mindig ereje

telj�ben volt - hiszen m�sk�nt nem is lehetett volna kir�ly - vad,
�d�z morg�sba csapott. Az erd� csak �gy zengett elsz�nt, kih�v�
hangj�t�l. A kis cerk�fmajmok ijedten kapaszkodtak bele anyjuk sz�r�s
nyak�ba. A h�mek felvillanyoz�dva nagyokat ugr�ltak a leveg�be, �s
�tvett�k kir�lyuk m�ly hang�, kih�v� harci morg�s�t. Iszony� volt a
ricsaj.

Korak eg�szen k�zel ment a kir�lyhoz, �s beleord�totta a f�l�be:

- Gyere! - Majd az erd�n �t �tnak indult a s�ks�g fel�, amelyen

hossz� �tjuk sor�n �t kellett v�gniuk ahhoz, hogy eljussanak Kovudoo,
a Gomangani faluj�hoz. A kir�ly tov�bbra is b�mb�lve �s vis�tva sarkon
fordult �s k�vette. Nyomukban megindult a maroknyi s�kvid�ki
cerk�fmajom, meg a t�bb ezer f�t sz�ml�l� hegyi nemzets�g - csupa
elsz�nt, inas test�, kutyaszer�, v�rre szomjaz� fenevad.

A m�sodik napon azt�n meg is �rkeztek Kovudoo faluj�hoz. K�s�

d�lut�nra j�rt az id�. A falu csendben szuny�k�lt az egyenl�t�i nap
forr� sugarai alatt. A hatalmas sereg most m�r csendben haladt el�re.
A t�bbezernyi p�rn�s l�b nem �t�tt nagyobb zajt az erd�ben, mint
amekkor�t egy er�sebb szell� kicsit hangosabb z�g�sa keltett volna a
f�k lombos �gai k�z�tt.
 Korak �s a k�t kir�ly ment el�l. Nem sokkal a falu el�tt
meg�lltak, �s megv�rt�k, m�g a sereghajt�k felz�rk�znak. Most m�r
teljes csend uralkodott minden�tt. Korak �vatosan el�reosont �s
felm�szott a f�ra, amelynek �gai �thajlottak a c�l�pker�t�sen.
H�trapillantott. A t�bbiek szorosan ott voltak a sark�ban. �t�tt az
�ra. A hossz� menetel�s sor�n t�bbsz�r is lelk�kre k�t�tte, hogy a
feh�r n�st�nynek, akit fogolyk�nt tartanak �rizet alatt a faluban, nem
eshet b�nt�d�sa. Mindenki m�s jogos pr�d�juknak sz�m�t. Felemelte az
�gre az arc�t, �s egyetlen egyszer elki�ltotta mag�t. Ez volt a jel.

V�laszul h�romezer sz�r�s h�m rontott be visongva �s ugatva a

megr�m�lt feket�k faluj�ba. Harcosok rohantak el� mindegyik kunyh�b�l.
Az any�k karjukba kapt�k csecsem�iket, �s a kapu fel� menek�ltek.
Amikor megl�tt�k, hogy a rettenetes horda el�z�nli a falu f�utc�j�t,
Kovudoo maga k�r� vez�nyelte hadra foghat� embereit, �s ide-oda
ugr�lva, csataki�lt�sokkal pr�b�lta felt�zelni b�tors�gukat. V�g�l
el�remered�, hegyes l�ndzs�kkal v�dett s�ndiszn��ll�st alak�tott ki a
rohamoz� hord�val szemben.

Mik�nt kor�bban a menetet, most a t�mad�st is Korak vezette. A

feket�ken r�m�let �s d�bbenet lett �rr� a r�ms�ges cerk�fmajmok
sereg�nek �l�n �ll� feh�r b�r� ifj� l�tt�n. Kis ideig m�g tartott�k a
frontot, l�ndzs�ikat egyszer a k�zeled� sokas�g fel� haj�tva, de m�g
miel�tt r�helyezhett�k volna ny�lvessz�iket �jaikra, az arcvonal
egyszer csak megingott, felbomlott. A feket�k megfordultak, �s
fejvesztetten menek�lni kezdtek. A cerk�fmajmok befurakodtak soraik
k�z�, �s h�tukra ugr�ltak, er�s fogaikat belem�lyesztett�k
nyakizmaikba. Aki mindig legel�l haladt, a leg�d�zabbul, a
legv�rszomjasabban, a legelsz�ntabban k�zd�tt, az Korak, a Vad�l�
volt. A falu kapuj�hoz �rve, amelyen a feket�k p�nikba esve �z�nl�ttek
kifel�, Korak sz�vets�geseinek kegyes j�indulat�ra b�zta ellens�geit,
maga pedig t�relmetlen�l a fel� a kunyh� fel� sietett, amelyben
Meriemet fogva tartott�k.

�res volt. Egyik koszos kunyh� belsej�t a m�sik ut�n vizsg�lta

�t, de ugyanazzal a cs�ggeszt� eredm�nnyel - Meriem nem volt egyikben
sem. Abban, hogy a feket�k nem vitt�k ki a falub�l a nagy siets�gben,
Korak biztos v�lt, mert v�gig gondosan figyelt, hogy nem l�tja-e meg
egy pillanatra a menek�l�k k�z�tt.

A majomember sz�m�ra, aki nagyon is j�l ismerte a vademberek

hajlamait, erre csak egyetlen magyar�zat l�tezett - az, hogy Meriemet
meg�lt�k �s felfalt�k. Ahogy kialakult benne a meggy�z�d�s, hogy
Meriem meghalt, a harag v�rv�r�s hull�ma �nt�tte el Korak agy�t azokra
gondolva, akiket a l�ny gyilkosainak hitt. Hallotta, amint a t�volban
a cerk�fmajmok vad horkant�sai elvegy�lnek �ldozataik visong�saival,
�s arrafel� vette �tj�t. Amikor oda�rt hozz�juk, a cerk�fok m�r �ppen
kezdtek r�unni a hadakoz�s �r�meire, a feket�k pedig kis csom�ba
�sszever�dve �jra megvetett�k a l�bukat, sikerrel haszn�lva
bunk�sbotjaikat azzal a n�h�ny h�mmel szemben, aki makacsul tov�bb
t�madta �ket.

Korak most k�z�j�k vetette le mag�t a f�l�tt�k l�v� f�r�l -

sebesen, engesztelhetetlen�l �s iszony� elsz�nts�ggal csapott le
Kovudoo vad harcosaira. Elvakult d�h tombolt benne, �s ez az �d�z
szenved�ly volt az, amely egyben meg is v�dte. Mint egy sebes�lt
oroszl�n, hol itt, hol ott, hol amott t�nt fel, �s kem�ny �kl�vel
rettenetes �t�seket osztogatott mindenfel� olyan pontosan �s olyan
t�k�letesen id�z�tve, hogy egy k�pzett boxol�nak is dics�s�g�re v�lt
volna. Fogait �jra meg �jra ellens�gei h�s�ba m�lyesztette. R�vetette
mag�t az egyikre, majd m�r od�bb is �llt, miel�tt egy j�l ir�nyzott
�t�s eltal�lhatta volna. De b�rmilyen-nagy s�llyal esett is latba a
pusztit�s, amelyet ellens�gei k�z�tt v�ghezvitt, a k�zdelem kimenetele
szempontj�b�l m�g enn�l is fontosabbnak bizonyult a r�m�let, amelyet a
feket�k primit�v, babon�s agy�ban keltett. Az � szem�kben ez a feh�r
harcos, aki az �ri�smajmokkal �s az �d�z cerk�fokkal cimbor�lt, aki
�gy morgott, acsarkodott �s harapott, mint egy vad�llat, nem sz�m�tott
emberi l�nynek. Az erd� �rt� szelleme volt - f�lni val� gonosz Isten,
akit megs�rtettek, �s aki az�rt b�jt el� a dzsungel m�ly�n l�v�
rejtekhely�r�l, hogy megb�ntesse �ket. �s mert ezt gondolt�k, sokan
k�z�l�k nem is nagyon tan�s�tottak ellen�ll�st, �gy�rezv�n, hogy a
haland� ember �gyis hi�ba pr�b�ln� meg a maga hitv�ny erej�t
�sszem�rni az istens�g�vel.

Akik tudtak, menek�ltek, m�g v�g�l m�r nem maradt, aki

megfizethetett volna az�rt a gaztett�rt, amelyet - b�r nem �llt t�vol
t�l�k - nem is k�vettek el.- Zih�lva �s v�rrel elbor�tva Korak v�g�l -
tov�bbi �ldozatok hi�ny�ban - pihen�t tartott. A cerk�fok, megel�gelve
a v�rt �s a harcot, k�r�je gy�ltek. Kimer�lten hever�sztek a f�ld�n.

A t�volban Kovudoo �sszegy�jt�tte t�rzs�nek sz�tsz�rt tagjait, �s

sz�mba vette a sebes�lteket meg az elesetteket. Emberein p�ni f�lelem
lett �rr�. Nem volt az a hatalom, amely tov�bbra is itt tarthatta
volna �ket ebben az orsz�gban. M�g a holmijuk�rt sem voltak hajland�k
visszamenni a faluba. Ellenkez�leg, ragaszkodtak ahhoz, hogy
menek�ljenek tov�bb mindaddig, m�g j� p�r m�rf�ld nem v�lasztja el
�ket att�l a helyt�l, ahol a b�sz�lten r�juk t�madt gonosz szellem
tany�zni szokott.

�gy t�rt�nt h�t, hogy Korak el�zte otthonukb�l azokat, akik

egyed�l seg�thettek volna neki megkeresni Meriemet. Elt�pve az
egyetlen �sszek�t� l�ncszemet �nmaga �s a l�ny k�z�tt, fel�gette a
hidat azok el�tt, akiket az �, Korak felkutat�s�ra k�ld�tt ki
douar-n�b�l a Bwana, dr�ga kis dzsungelbeli t�rs�nak bar�ti
oltalmaz�ja.

Keser� �s vad indulatok d�ltak Korak sz�v�ben, amikor m�snap

reggel istenhozz�dot intett sz�vets�geseinek, a cerk�fmajmoknak, Azok
szerett�k volna, ha vel�k tart, de a majomember nem v�gyott
t�rsas�gra. A dzsungelbeli �let sor�n hallgatag, sz�fukar ember v�lt
bel�le. Most a b�nat v�gk�pp mogorva �s rideg l�nny� v�ltoztatta, aki
m�g a vad term�szet� cerk�fmajmok barb�r t�rsas�g�t sem volt k�pes
elviselni.

Cs�ggedten �s s�t�t gondolatokba temetkezve, mag�nyosan v�gott

neki a dzsungel m�ly�nek. Lent a f�ld�n l�pkedett, ha tudta, hogy Numa
a k�zelben k�sz�l �s �hes. Azokra a f�kra m�szott fel, amelyeken S�ta,
a p�rduc lapult meg. Sz�zf�le m�don �s sz�zf�le form�ban kereste a
hal�lt. Elm�j�t teljesen Meriem �s az egy�tt t�lt�tt boldog �vek
eml�ke foglalta le. Most fogta csak fel igaz�b�l, mit jelentett
sz�m�ra a l�ny. �r�kk� b�jos arc�t, napbarn�tott, ruganyos kis test�t
l�tta maga el�tt, meg a der�s mosoly�t, amellyel vad�szatr�l
hazat�rt�ben mindig fogadta.

A t�tlens�g m�r-m�r �r�letbe kergette. �gy�rezte, hogy bele kell

vetnie mag�t az �letbe. Munk�val �s izgalmakkal kell kit�ltenie
napjait, hogy felejteni tudjon - hogy amikor az �jszaka r�tal�l, a
kimer�lts�gt�l j�t�kony, m�ly �lomba mer�lj�n, �s m�g az �j nap fel
nem virrad, megfeledkezz�k minden nyomor�s�g�r�l.

Ha elk�pzelhet�nek tartotta volna, hogy Meriem valamilyen m�don

m�gis �letben maradt, akkor legal�bb rem�nykedhetett volna. Akkor
napjait annak szentelhette volna, hogy t�v� tesz �rte mindent - de �
fenntart�s n�lk�l hitte, hogy a l�ny meghalt.

Egy hossz� �ven �t �lt �gy mag�nyosan k�borolva. N�ha-n�ha

�sszeakadt Akuttal �s t�rzs�vel, �s egy-k�t napig vel�k vad�szott,
vagy ell�togatott a hegyvid�kre, ahol a cerk�fmajmok m�r mag�t�l
�rtet�d� term�szetess�ggel fogadt�k. Legt�bbsz�r m�gis Tantorral, az
elef�nttal - a dzsungel e hatalmas, sz�rke hadihaj�j�val, az �t
k�r�lvev� barb�r vil�g legrettenthetetlenebb alakj�val id�z�tt.

A hatalmas bik�k b�k�s nyugalma, a kicsinyeikre vigy�z� tehenek

f�lt� gondoss�ga, a borjak esetlen j�t�koss�ga pihentette,
�rdekl�d�ssel t�lt�tte el �s mulattatta Korakot. A hatalmas �llatok
�lete �tmenetileg elterelte figyelm�t a saj�t f�jdalm�r�l. �gy
megszerette �ket, ahogyan m�g az �ri�smajmokat sem tudta megszeretni.
Az egyik hatalmas agyar� h�m, a csorda vez�re k�l�n�sen k�zel ker�lt a
sz�v�hez. A vez�r m�sk�l�nben a legkisebb kih�v�sra, s�t, mindenf�le
kih�v�s n�lk�l is azonnal r�t�madt az idegenekre. De Korakkal szemben
ez a mindent letipr� hegy olyan kezes �s szel�d volt, mint egy �leb.

Ha Korak h�vta, odament hozz�. Egyetlen k�zmozdulat�ra �tfogta

orm�ny�val a majomember test�t, �s felemelte �t sz�les h�t�ra. Ott
azt�n Korak teljes hossz�ban elny�lt, kedveskedve �t�gette l�bujjaival
vastag b�r�t, �s elhessegette a legyeket kolosszus pajt�s�nak �rz�keny
f�le t�j�k�r�l- egy lomb�s gallyal, amelyet Tantor erre a c�lra t�rt
egy K�zeli f�r�l.

Meriem ezalatt mindv�gig tal�n k�tsz�z m�r- f�ldnyi t�vols�gra

�lt t�le.

#
16. Vend�gek a ny�ri lakban

�j otthon�ban gyorsan teltek Meriem sz�m�ra a napok. Eleinte

�gett a t�relmetlens�gt�l, hogy miel�bb Korakja keres�s�re indulhasson
a dzsungelben. Bwana, ahogyan j�tev�j�t tov�bbra is h�vta, azzal
t�r�tette el sz�nd�k�t�l, hogy egyik munkavezet�j�t egy csapat
feket�vel egy�tt elk�ldte Kovudoo faluj�ba. Meghagyta neki, tudja meg
a v�n vadembert�l, mik�nt jutott a feh�r l�ny birtok�ba, �s amit csak
lehet, szedjen ki a fekete t�rzsf�n�kb�l a l�ny el��let�re
vonatkoz�an. Bwana k�l�n lelk�re k�t�tte a munkavezet�j�nek, hogy
k�rdez�sk�dj�k Kovudo�n�l a k�l�n�s figura fel�l, akit a l�ny Koraknak
nevez, �s hogy kutassa fel a majomembert, ha b�rmif�le bizony�t�kot
tal�l l�tez�s�re. Bwan�nak a szikl�n�l is szil�rdabb meggy�z�d�se
volt, hogy Korak csUp�n a l�ny zavarodott k�pzelet�nek sz�l�tte. �gy
gondolta, hogy azoknak a r�ms�geknek �s viszontags�goknak a hat�s�ra,
amelyeken a feket�k fogs�g�ban ment kereszt�l, valamint a sv�dek
mellett szerzett sz�rny� �lm�nyek k�vetkezt�ben megbomlott a l�ny
lelki egyens�lya. Ahogy azonban teltek-m�ltak a napok, �s jobban
megismerte Meriemet, s alkalma volt megfigyelni, mik�nt viselkedik
nyugodalmas afrikai otthon�nak norm�lis k�r�lm�nyei k�z�tt, k�nytelen
volt elismerni, hogy a l�ny k�l�n�s mes�je nem kis fejt�r�st okoz
neki. Ugyanis semmi n�ven nevezend� egy�b bizony�t�ka nem volt arra
n�zve, hogy Meriem nincs szellemi k�pess�geinek teljes birtok�ban.
 A feh�r f�rfi feles�ge, akit Meriem "Kedvesem"-nek keresztelt el,
mert els� tal�lkoz�suk alkalm�val Bwana �gy sz�l�totta, nemcsak hogy
k�l�n�s figyelmet szentelt a dzsungelben tal�lt kis �rv�nak, de egy re
jobban meg is szerette der�s ked�iye �s egy�nis�g�nek term�szetes b�ja
miatt. �s Meriem is, akire hasonl�k�ppen nagy hat�ssal voltak a finom,
kult�r�lt asszony apr� gesztusai, viszonozta a m�sik figyelmess�g�t �s
gyeng�ds�g�t.

�gy azt�n szinte r�p�ltek a napok, m�g Meriem arra v�rt, hogy a
munkavezet� �s csapata visszat�rjen Kovudoo orsz�g�b�l. Gyorsan telt
az id�, mert a gyermektelen asszony a v�rakoz�s minden napj�t azzal
t�lt�tte ki, hogy csalafinta m�don j� p�r �r�n kereszt�l oktatgatta a
tanulatlan gyermeket. Azonnal elkezdte a l�nyt angolul tan�tani,
an�lk�l, hogy ezt k�teless�gk�nt k�nyszer�tette volna r�. Az oktat�st
varr�s- �s illemtan�r�kkal tette v�ltozatoss�, de �gyelt arra, hogy
Meriem �szre ne vegye, nem csup�n j�t�kr�l van sz�. Mindez semmif�le
neh�zs�get nem jelentett, mert a l�ny nagy kedvvel tanult. Azt�n az
lett a feladat, hogy Meriemnek csinos ruh�kat kellett k�sz�tenie az
addig viselt egy sz�l leop�rdb�r helyett. Az asszony �gy tal�lta, hogy
e munk�nak a l�ny ugyanolyan kedvvel �s lelkesed�ssel adja �t mag�t,
mint ismer�sei k�z�l b�rmely m�s ifj� h�lgy.

Egy h�nap telt el, mire a munkavezet� visszat�rt, �s ez alatt a

h�nap alatt a vad, f�lig meztelen kis Tarmanganib�l - legal�bbis a
civiliz�lts�g k�ls� jeleit illet�en - csinosan �lt�z�tt kisl�ny lett.
Meriem gyorsan tanult, �s egyre jobban kiismerte mag�t az angol nyelv
rejtelmeiben. Bwana �s Kedvesem ugyanis makacsul nem volt hajland�
arabul besz�lni att�l fogva, hogy �gy d�nt�ttek, Meriemnek meg kell
tanulnia angolul. Ez pedig egy-k�t nappal azut�n t�rt�nt, hogy a l�ny
bek�lt�z�tt otthonukba.

A munkavezet� h�rei nagyon les�jtott�k Meri�met. A f�rfi azt

mes�lte, hogy Kovudoo faluja teljesen eln�ptelenedett, �s a k�rny�ken
sem siker�lt egyetlen bennsz�l�ttel sem tal�lkoznia. Egy ideig a falu
k�zel�ben t�borozott, �s azzal t�lt�tte napjait, hogy szisztematikusan
�tvizsg�lta a k�rny�ket, h�tha a Meriem �ltal emlegetett Korak nyom�ra
bukkan - de a kutat�s ebb�l a szempontb�l is eredm�nytelen maradt. Sem
majmokat nem l�tott, sem b�rmif�le majomembert. Meriem el�sz�r
minden�ron maga akart Korak keres�s�re indulni, de Bwana r�besz�lte,
hogy v�rjon. � maga megy oda, nyugtatta meg a l�nyt, mihelyt ideje
engedi. Meriem v�g�l hajland� volt engedni a f�rfi k�r�s�nek, de az�rt
m�g h�napokon kereszt�l alig volt olyan �ra, hogy ne b�slakodott volna
Korakja miatt.

Kedvesem egy�tt szomorkodott a b�slakod� l�nnyal, �s minden

lehets�ges m�don pr�b�lta megvigasztalni �s jobb kedvre der�teni. Azt
mondta neki, hogy ha Korak �l, meg fogja tal�lni, de mindv�gig �gy
gondolta, hogy Korak soha nem l�tezett m�sutt, mint a gyerek �lmaiban.
Sz�rakoztat� elfoglalts�gokat tal�lt ki, hogy elterelje Meriem
figyelm�t b�nat�r�l. J�l �tgondolt tervet k�sz�tett, amelynek
seg�ts�g�vel k�v�natoss� akarta tenni a civiliz�lt �letet �s annak
szok�sait a gyerek sz�m�ra. Ez nem is �tk�z�tt neh�zs�gekbe - a l�ny
gyorsan tanult. Hamarosan nyilv�nval�v� v�lt, hogy a barb�r,
b�rdolatlan felsz�n alatt - a k�zetben megb�v� tel�rhez hasonlatosan -
olyan velesz�letett nemeslelk�s�g lakozik, olyan �szt�n�s vonzalom
ahhoz, ami �zl�ses, ami finom, hogy e tekintetben semmivel sem maradt
el tan�t�ja m�g�tt.
 Kedvesem el volt ragadtatva. Mag�nyos volt �s gyermektelen, �gy
azt�n erre a kis idegenre pazarolta minden anyai szeretet�t, amely
saj�t gyerek�t illette volna meg, ha lett volna. Ennek eredm�nyek�nt
azt�n az els� �v v�g�n senki meg nem mondta volna, hogy Meriem valaha
is �lt m�sk�nt, mint ilyen kultur�lt, f�ny�z� k�r�lm�nyek k�z�tt.

Tizenhat �ves volt ekkor, b�r tizenkilencnek is nyugodtan

mondhatta volna mag�t. Fekete haj�val, napbarn�tott b�r�vel, az
eg�szs�g�vel, az �rtatlans�g �des�g�vel �s tisztas�g�val arc�n olyan
vonz� l�tv�nyt ny�jtott, hogy �r�m volt r�n�zni. Azonban tov�bbra is
em�sztette lelk�t a titkos b�nat, b�r m�r nem eml�tette Kedvesem
el�tt. Szinte nem volt olyan �ra, hogy esz�be ne jutott volna Korak, s
ne gy�t�rte volna az em�szt� v�gy, hogy viszontl�thassa �t.

Meriem most m�r foly�konyan besz�lt, valamint olvasott �s �rt is

angolul. Egy nap Kedvesem tr�f�lkozva franci�ul sz�lt hozz�.
legnagyobb meglepet�s�re Meriem ezen a nyelven v�laszolt neki - igaz,
lassan �s akadozva -, mindazon�ltal kit�n� francias�ggal, csak �pp
�gy, ahogyan egy kisgyermek besz�l. Ett�l fogva mindennap besz�lgettek
egy kicsit franci�ul, �s Kedvesem gyakran el�mult azon, hogy a l�ny
ezt a nyelvet n�ha m�r-m�r megmagyar�zhatatlan k�nnyeds�gkel tanulja.
Eleinte Meriem gyakran �sszer�ncolta keskeny, �velt kis szem�ld�k�t,
mint aki er�lk�dve pr�b�l meg az eml�kezet�be id�zni egy, a nyelve
hegy�n l�v� kifejez�st, majd mind a maga, mind pedig tan�ra
megh�kken�s�re m�s francia szavakat haszn�lt, mint amelyek a leck�ben
szerepeltek - �s helyesen haszn�lta �ket. R�ad�sul a kiejt�s�r�l az
angol n� is meg�llap�totta, hogy jobb, mint az �v�, de Meriem sem
elolvasni, sem le�rni nem tudta azt, amit olyan kiv�l�an tudott
sz�ban. Minthogy Kedvesem az angol nyelv pontos ismeret�t mindenn�l
fontosabbnak �t�lte, a francia t�rsalg�st k�s�bbi id�pontra
halasztott�k.

- Bizony�ra gyakran hallott�l francia besz�det annak idej�n ap�d

douar-j�ban - eml�tette meg Kedvesem a legk�zenfekv�bb magyar�zatot.

Meriem a fej�t r�zta.

- Lehet, hogy �gy volt - mondta -, de �n nem eml�kszem, hogy

valaha l�ttam volna egyetlen franci�t is ap�m t�rsas�g�ban. Gy�l�lte
�ket, nem k�v�nt tudom�st venni r�luk. Biztos vagyok abban, hogy m�g
sohasem hallottam ezeket a szavakat, ugyanakkor m�gis mindegyik olyan
ismer�snek t�nik. Nem �rtem az eg�szet.

- �n sem - tette hozz� Kedvesem.

Valamikor ez id� t�jt t�rt�nt, hogy egy fut�r levelet hozott,

amelynek tartalm�t�l, miut�n megismerte, Meriem eg�szen l�zba j�tt.
L�togat�k �rkez�s�t v�rt�k! N�h�ny angol h�lgy �s �r jelezte, hogy
elfogadja Kedvesem megh�v�s�t, �s egy h�napra ell�togat hozz�juk
vad�szni �s felfedezni a vid�ket: Meriem csupa izgalom volt. Hogyan
fognak viselkedni az idegenek? Kedvesen b�nnak-e majd vele, mint Bwana
�s Kedvesem, vagy olyanok lesznek, mint azok a feh�rek, akiket
kor�bban megismert - kegyetlenek �s k�ny�rtelenek? Kedvesem
megnyugtatta, hogy vend�geik ny�jas emberek - biztosan kedvesnek,
el�z�kenynek, �s tiszteletre m�lt�nak tal�lja majd �ket.

Kedvesem meglepet�ssel tapasztalta, hogy abban, ahogyan Meriem

v�rta az idegenek l�togat�s�t, nyoma sem volt a vadon �l� �llatok
szok�sos f�l�nks�g�nek. K�v�ncsian �s bizonyos m�rt�kig �r�mteli
v�rakoz�ssal tekintett �rkez�s�k el�be, mihelyt biztos�tott�k, hogy a
vend�gek nem harapnak. Val�j�ban pontosan ugyan�gy viselkedett,
ahogyan a hozz� hasonl� csinos ifj� h�lgyek- szoktak, ha a v�rva v�rt
t�rsas�g �rkez�s�r�l �rtes�lnek.

Tov�bbra is gyakran gondolt Korakra, de a f�jdalom, amelyet

hi�nya okozott, m�r nem volt olyan �les �s hat�rozott. Csendes
szomor�s�g fogta el Meriemet, ha r� gondolt, de a gy�tr� �rz�s, hogy
elvesztette Korakot, m�r nem volt olyan k�ts�gbeejt�, mint kezdetben.
Az�rt tov�bbra is- h�s�ges volt hozz�. Tov�bbra is rem�lte, hogy egy
nap Korak meg fogja tal�lni, �s afel�l sem volt pillanatnyi k�ts�ge
sem, hogy az�ta is egyfolyt�ban keresi, ha m�g �l. Ez ut�bbi gondolat
volt az, ami igaz�b�l nyugtalan�totta. Hogy Korak esetleg meghalt.
Alig-alig l�tszott ugyan elk�pzelhet�nek, hogy valaki, aki ilyen
adotts�gokkal rendelkezik a dzsungelbeli �let veszedelmeinek
elh�r�t�s�ra, ilyen fiatalon elbukjon a k�zdelemben, de amikor
utolj�ra l�tta, �ppen egy eg�sz csapat fegyveres harcos szorongatta.
Ha �jra visszament a faluba - �s Meriem tudta j�l, hogy nyilv�n
visszament -, akkor lehet, hogy meg�lt�k. Hiszen m�g az � Korakja sem
lehetett k�pes arra, hogy egymag�ban v�gezzen egy eg�sz t�rzzsel!

V�g�l meg�rkeztek a l�togat�k: h�rom f�rfi �s k�t n� - a k�t

id�sebb f�rfi feles�ge. A t�rsas�g legfiatalabb tagja m�lt�s�gos
Morison Baynes �rfi volt, egy tekint�lyes vagyon� fiatalember, aki -
miut�n kimer�tette mindazokat a sz�rakoz�si lehet�s�geket, amelyeket
Eur�pa f�v�rosai k�n�ltak, �r�mmel ragadta meg az alkalmat, hogy egy
m�sik f�ldr�szen vetheti bele mag�t az izgalmakba �s a kalandokba.

B�r mindent, ami nem eur�pai, ink�bb t�bb�, mint kev�sb�

nevets�ges dolognak tartott, de att�l az�rt nem idegenkedett, hogy
gy�ny�rk�dj�k az �jfajta, szokatlan t�jakban, ezenfel�l minden
lehets�ges m�don kihaszn�lja az ott �l� idegeneket, b�rmennyire
lehetetlen alakoknak t�ntek is sz�m�ra otthon. Modor�t illet�en
beh�zelg� �s el�z�keny volt mindenkivel szemben - tal�n egy
hajsz�lnyival szertart�sosabb azokkal, akikr�l �gy v�lte, n�la
hitv�nyabb anyagb�l gy�rt�k �ket, mint azon kevesekkel, akiket
hajland� volt szellemileg egyenrang�nak elismerni.

A term�szet ragyog� fizikai adotts�gokkal �s kellemes arccal

�ldotta meg. Ezenk�v�l el�g b�lcs volt ahhoz, hogy bel�ssa: b�r �
kedv�re elm�lkedhet a saj�t magasabbrend�s�g�r�l a t�megekkel szemben,
aligha val�sz�n�, hogy a t�megek ezen k�r�lm�nyt�l ugyan�gy el
lenn�nek b�v�lve. �gy azt�n k�nny�szerrel el�rte, hogy felett�bb
demokratikus �s szeretetre m�lt� fick� h�r�ben �lljon, �s val�ban
szeretetre m�lt� is volt. Tal�n csak egy �rnyalatnyit �tk�z�tt ki
rajta n�ha az �nim�dat - de sohasem annyira, hogy ezzel t�rsainak
terh�re lett volna.

Ez volt h�t di�h�jban �sszefoglalva m�lt�s�gos Morison Baynes

�rfi, a f�ny�z� eur�pai civiliz�ci� gyermeke. Hogy K�z�p-Afrik�ban mi
lett volna m�lt�s�gos Morison Baynes �rfib�l, azt neh�z volna
megmondani.

Meriem eleinte f�l�nk �s tart�zkod� volt az idegenek

jelenl�t�ben. J�tev�i �gy l�tt�k helyesnek, ha nem tesznek eml�t�st
k�l�n�s m�ltj�r�l. �gy azt�n mindenki �gy tudta, hogy a gy�mle�nyuk,
akinek el��lete fel�l, minthogy nem t�rt�nt eml�t�s r�la, nem illett
k�rdez�sk�dni. A vend�gek kedves, szer�ny, vid�m �s eleven teremt�snek
tal�lt�k, aki a dzsungelre vonatkoz� eredeti �s �rdekes ismereteivel
elb�v�lte �ket.

Az eltelt �v sor�n sokat lovagolt Bwan�val �s Kedvesemmel.

Ismerte az �sszes rejtekhelyet a foly� menti n�dasban, ahol a b�l�nyek
legink�bb szerettek megh�z�dni. Tucatnyi helyet tudott, ahol oroszl�n
tany�zott, �s ismert minden v�zzel teli m�lyed�st, ahov� az �llatok
inni j�rtak a sz�razabb vid�ken, a foly�t�l sz�m�tott huszon�t
m�rf�ldes s�vban. Olyan t�vedhetetlen pontoss�ggal volt k�pes a nyomok
ut�n haladva megtal�lni a legnagyobb vagy a legkisebb �llatok
b�v�hely�t, hogy az m�r-m�r megfoghatatlan volt. De legink�bb azzal
k�pesztette el a t�bbieket, hogy azoknak a ragadoz�knak a jelenl�t�r�l
is r�gt�n tudom�sa volt, amelyeket azok - ak�rhogy meresztett�k is
szem�ket, hegyezt�k a f�l�ket - nem l�ttak, se nem hallottak.

M�lt�s�gos Morison Baynes �rfi �gy tal�lta, hogy Meriem felett�bb

sz�p �s b�jos jelens�g. Kezdett�l fogva el volt ragadtatva t�le.
Meglehet, k�l�n�sen az�rt, mert nem is gondolta, hogy ilyen partnerre
lel londoni bar�tainak afrikai birtok�n. Rengeteget voltak egy�tt,
minthogy a kis t�rsas�gban csak �k ketten nem voltak h�zasok.
Meriemet, aki egy�ltal�n nem volt hozz�szokva ahhoz, hogy a Bayneshez
hasonl�kkal �rintkezz�k, leny�g�zte a f�rfi. B�mulattal �s csod�lattal
t�lt�tte el az, ahogyan a nagy, f�nyes v�rosokr�l mes�lt, amelyeket
mind ismert. M�lt�s�gos Morison �rfi ezekben a hist�ri�kban rendre
felett�bb el�ny�s sz�nben t�nt fel. Ak�rhol jelenik is meg Mor�son,
mindenhol h�sk�nt viselkedik - gondolta a l�ny.

Mi�ta a vend�gek meg�rkeztek, Meriem egyszer sem tartott a

f�rfiakkal, ha vad�szni mentek. A gyilkol�s mint mulats�g soha nem
vonzotta k�l�n�sebben. A nyomkeres�st �lvezte, de az �l�s kedv��rt
val� puszta gyilkol�sban nem tal�lt �lvezetet - b�rmilyen barb�r kis
l�ny v�lt kor�bban, s maradt bizonyos m�rt�kig tov�bbra is. Ha Bwana
az�rt kerekedett fel, hogy valami enni val� h�st l�j�n, Meriem
lelkesen csatlakozott hozz�, de a londoni vend�gek meg�rkezt�vel a
vad�szat egyszer�en gyilkol�ss� fajult. A m�sz�rl�st a h�zigazda nem
engedte meg, de a vad�szat c�lja most m�r nem a h�s volt, hanem a
tr�fea �s az �llatb�r. �gy azt�n Meriem elmaradozott a csapatt�l, �s
napjait vagy Kedvesemmel t�lt�tte az �rnyas verand�n, vagy kedvenc
p�nij�n lovagolt kereszt�l-kasul a s�ks�gon, vagy elment az erd�
sz�l�ig. Ilyenkor an�lk�l, hogy kip�nyv�zta volna, otthagyta az
�llatot, maga pedig felsz�k�tt a f�k �gai k�z�, hogy n�h�ny percre
felh�tlen�l �s boldogan visszat�rjen korai gyermeks�ge vad �s szabad
�letm�dj�hoz.

Azt�n rendszerint megjelent el�tte Korak k�pe, m�g v�g�l a f�kon

val� ugr�ndoz�st�l f�radtan, k�nyelmesen el-elny�lt valamelyik �gon,
�s �lmodozott. Hamarosan, mint ezen a napon is, Korak von�sai lassan
elhom�lyosultak el�tte, �s valaki m�snak az arc�v� alakultak �t. A
napbarn�tott, f�lig meztelen Tarmangani alakja pedig kekiszfn ruh�s,
vad�szp�nin lovagol� angoll� v�ltozott.

Mik�zben �gy �lmodozott, a t�volb�l - elmos�dottan - egy

kecskegida r�m�lt mekeg�se �t�tte meg a f�l�t. Meriem azonnal �beren
kezdett figyelni. A Kedves Olvas� vagy j�magam, m�g ha meghallan�nk is
ekkora t�vols�gr�l azt a sz�vszor�t�, panaszos hangot, nem tudn�nk
mire v�lni, de Meriem sz�m�ra e mekeg�s a r�m�let jele volt. Ezt
olyankor hallatja a szerencs�tlen k�r�dz�, amikor ragadoz� bukkan fel
a k�zelben �s lehetetlens�g elmenek�lni.

Korak annak idej�n, amikor csak lehetett, �r�mest fosztotta meg

pr�d�j�t�l Num�t. Meriem is nagyon �lvezte, ha siker�lt valami �zletes
falatot szinte az utols� pillanatban megszereznie az �llatok
kir�ly�nak orra el�l. Most, a gida mekeg�s�nek hallat�n esz�be jutott
minden eml�kezetes cs�nytev�se. Egy pillanat alatt a hatalm�ba
ker�tette az izgatott v�gy, hogy �jra b�j�csk�t j�tszhasson a
hal�llal.

Gyorsan levette �s f�lredobta lovagl�szokny�j�t - amely komolyan

h�tr�ltatta a f�k �gain val� sikeres el�rehalad�sban. Majd a csizm�ja
�s a harisny�ja is odaker�lt a szoknya mell�, mert az ember csupasz
talpa nem cs�szik �gy a sz�raz vagy ak�r nedves fak�rgen, mint a
csizma kem�ny b�re: Legsz�vesebben megszabadult volna t�rdnadr�gj�t�l
is, de Kedvesem anyai intelmei meggy�zt�k Meriemet arr�l, hogy nem
illik meztelen�l j�rk�lni a vil�gban. A cs�p�j�n vad�szk�s cs�ng�tt.
Pusk�ja ott maradt a p�ni marj�n l�v� tokban. A pisztoly�t sem vitte
mag�val.

A gida m�g mindig mekegett, amikor Meriem sebesen elindult

fel�je. Tudta, hogy �ppen abban az ir�nyban egy v�zzel teli m�lyed�s
tal�lhat�, amely valamikor az oroszl�nok h�res tal�lkoz�helye volt. Az
ut�bbi id�ben semmi jel nem mutatta, hogy ragadoz�k j�rn�nak ennek az
iv�helynek a k�rny�k�n, �m Meriem biztosra vette, hogy a kecskegida
mekeg�se vagy oroszl�n, vagy p�rduc k�zels�g�re utal.

Hamarosan elv�lik, gondolta, mik�zben sebesen k�zeledett a r�m�lt

�llathoz. Csod�lkozott, mialatt tov�bbsietett, hogy a hangok �lland�an
ugyanarr�l a helyr�l hallatszanak. Mi�rt nem menek�l el a gida? Amint
megpillantotta a szerencs�tlen �llatot, m�r ennek is tudta az ok�t. A
kis kecsk�t az iv�hely mell�, egy c�l�ph�z k�t�tt�k ki.

Meriem megpihent az egyik k�zeli fa �gai k�z�tt, �s gyors,

f�rk�sz� tekintettel v�gigp�szt�zta a k�rben elter�l� tiszt�st. Hol a
vad�sz? Bwana �s bar�tai nem vad�sznak �gy. Ki lehetett az, aki ezt a
szeg�ny kis �llatot csal�tk�l k�t�tte ki oda Num�nak? Bwana az
ilyesmit sohasem t�rte meg orsz�g�ban, �s szava t�rv�ny volt mindazok
sz�m�ra, akik a birtok�t �vez� sok m�rf�ldes k�rzetben vad�sztak.

Bizony�ra valami k�bor vademberek. gondolta Meriem -, de hol

lehetnek? Hi�ba figyelt �les szem�vel, m�g � sem volt k�pes felfedezni
�ket. �s hol van Numa? Mi�rt nem vetette r� mag�t m�r r�ges-r�g erre
az �zletes �s v�dtelen zs�km�nyra? Hogy eg�szen a k�zelben kellett
lennie, azt a gida sz�vfacsar� s�r�sa egy�rtelm�en tan�s�totta. Aha!
Meriem most m�r �szrevette. Ott lapult n�h�ny yardnyira, jobbra t�le,
egy bokorcsoportban. A sz�l az oroszl�n ir�ny�b�l a gida fel� f�jt,
�gy a kis �llat tiszt�n �rezte Numa szag�t, amely Meriem orr�ig nem
jutott el.

Meg kellene ker�lnie a tiszt�st, amelynek t�loldal�n a f�k

k�zelebb vannak a gid�hoz! Az m�r, hogy gyorsan leugorjon a kis �llat
mell�, �s elv�gja a k�telet, amely fogva tartja, egy pillanat m�ve
lenne. Persze, ez alatt a pillanat alatt Numa elsz�nhatja mag�t a
t�mad�sra, �s akkor bizony csak igen kev�s ideje marad arra, hogy
visszajusson a f�k mened�ket ad� �gai k�z�. De az�rt meg lehetne
csin�lni. Kor�bban Meriem sokszor kimenek�lt m�r enn�l szorultabb
helyzetekb�l is.

A pillanatnyi tan�cstalans�g oka sokkal ink�bb a l�thatatlan

vad�szokt�l, mintsem a Num�t�l val� f�lelem volt. Ha idegen feket�k,
akkor l�ndzs�ikat, amelyeket Numa sz�m�ra tartogatnak k�szenl�tben,
ugyanolyan k�nnyen elhaj�thatj�k arra is, aki szabadon mer�szeli
engedni az �ltaluk kitett csal�tket, mint zs�km�nyukra, akit ily m�don
k�v�nnak t�rbe csalni.

A gida k�ts�gbeesetten �jra szabadulni pr�b�lt. Panaszos,

ny�sz�rg� hangja hallat�n a l�ny ism�t csak �gy �rezte, hogy a sz�ve
majd megszakad. F�lret�ve az �vatoss�got, elindult, hogy megker�lje a
tiszt�st. Csak arra �gyelt, hogy Numa �szre ne vegye jelenl�t�t. V�g�l
el�rte a szemk�zti f�kat. Egy pillanatig v�rt, m�g megn�zte mag�nak a
hatalmas oroszl�nt. L�tta, hogy a f�lelmetes fenevad lassan teljes
magass�g�ban felemelkedik a f�ldr�l. Halk, b�mb�l� hangja jelezte,
hogy elsz�nta mag�t a t�mad�sra.

Meriem kih�zta k�s�t a tokj�b�l, �s leugrott a f�ldre. Gyors

iramod�ssal egy szempillant�s alatt a gida mellett termett. Numa
�szrevette, Fark�val idegesen csapkodta s�rg�sbarna test�t.
R�m�leteset �v�lt�tt, de egy pillanatra meg�llt ott, ahol volt -
t�tlenn� dermedve, nyilv�n meglepet�s�ben, a dzsungelb�l v�ratlanul
el�bukkan� k�l�n�s jelens�g l�tt�n. Egy m�sik szemp�r is figyelte
Meriemet - legal�bb akkora meglepet�ssel, mint amekkora a ragadoz�
�llat s�rg�sz�ld szemgoly�j�ban t�kr�z�d�tt. Amikor a fiatal l�ny
leugrott a tiszt�sra, �s a gid�hoz rohant, egy feh�r f�rfi emelkedett
f�lt�rdre a t�sk�s bom�ban, ahol rejt�z�tt. L�tta, hogy Numa
t�tov�zik. Felemelte pusk�j�t, �s megc�lozta a fenevad sz�v�t. A l�ny
oda�rt a gida mell�. K�se egyet villant, �s a fogoly kis �llat m�ris
szabad volt. B�cs�z�ul m�g mekegett egyet, azt�n beiramodott a
dzsungelbe. Akkor a l�ny megfordult, hogy visszam�sszon a biztons�got
ny�jt� f�ra, ahonnan az im�nt oly hirtelen �s v�ratlanul pottyant al�
a meglepett oroszl�n, a gida �s az ember orra el�.

Amikor a l�ny kapaszkodni kezdett a f�ra, a vad�sz fel�

ford�totta az arc�t. A f�rfi szeme kerekre ny�lt arcvon�sainak l�tt�n.
A meglepet�st�l el�llt a l�legzete, m�gis az oroszl�nnak volt
k�nytelen szentelni minden figyelm�t.

a megh�kkent, d�h�s vad�llat t�mad�sba lend�lt. A rezzen�stelen

puskacs� m�g mindig a sz�v�re ir�nyult. A f�rfi azonnal t�zelhetett,
�s ezzel meg�ll�thatta volna a fenevadat, de valami - tal�n mert az
im�nt megpillantotta a l�ny arc�t - t�tov�z�sra k�sztette. Nem akarta
volna megmenteni a l�ny �let�t? Vagy azt szerette volna, hogy
lehet�leg a l�ny ne l�ssa meg? Val�sz�n�leg ez az ut�bbi ok j�tszott
k�zre abban, hogy a biztos kez� vad�sznak a fegyver ravasz�ra tapad�
ujja v�g�l is nem tette meg azt a par�nyi kis mozdulatot, amellyel a
hatalmas fenevadat, legal�bbis �tmenetileg, meg�ll�sra k�sztette
volna.

A f�rfi, mint a sas, �gy figyelte a l�nyt, aki �ppen versenyt

futott az �let��rt. M�sodpercekkel volt m�rhet� az az id�, amely alatt
az eg�sz izgalmas jelenet lezajlott, att�l a pillanatt�l kezdve, hogy
az oroszl�n t�mad�sba lend�lt. A fegyver c�lg�mbje ek�zben mindv�gig
k�vette az �llat sz�les sz�gy�t, majd, amikor az oroszl�n fut�s k�zben
kiss� a f�rfi balj�ra ker�lt, s�rg�sbarna oldal�t. Egyszer, a
legeslegutols� pillanatban, amikor a menekv�s m�r-m�r lehetetlennek
l�tszott, a vad�sz ujja kis h�j�n megh�zta a ravaszt, de szinte
pontosan ugyanekkor a l�ny felugrott a leveg�be, �s megragadta az
egyik lel�g� �gat. Az oroszl�n ut�naugrott, de a f�rge Meriem
pillanatnyi k�sedelem n�lk�l �s t�vedhetetlen biztons�ggal egyb�l
tovalend�lt, ahol Numa m�r nem �rhette el.
 A f�rfi megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, mik�zben leeresztette
pusk�j�t. L�tta, hogy a L�ny grimaszt v�g az odalent �rj�ng�, b�mb�l�
emberev� vad�llatra, azt�n nevetve gyorsan elt�nik az erd�ben. Az
oroszl�n m�g egy �r�ig ott maradt az iv�hely k�rny�k�n. A vad�sz
sz�zszor is zs�km�nyul ejthette volna, Vajon mi�rt szalasztotta el a
k�n�lkoz� lehet�s�get? Att�l tartott tal�n, hogy a l�ny felfigyel a
l�v�sre, �s esetleg visszat�r?

Numa v�g�l, tov�bbra is d�h�sen b�mb�lve, m�lt�s�gteljesen

elvonult a dzsungelbe. A vad�sz kik�sz�l�dott bonr�j�b�l, �s f�l
�r�val k�s�bb meg�rkezett az erd� rejtek�n megb�v� kis t�bor�ba.
�rkezt�t maroknyi fekete k�s�r�je mogorva k�z�nnyel nyugt�zta. J�l
megtermett, tagbaszakadt, szak�llas f�rfi volt. Amikor bel�pett a
s�tr�ba, sz�ke szak�ll keretezte az arc�t. F�l �r�val k�s�bb sim�ra
borotv�lt k�ppel jelent meg.

Feket�i megh�kkenve b�multak r�.

- Megismern�tek �gy? - k�rdezte.

- M�g az a hi�na sem ismern� meg, Bwana, amelyik a vil�gra hozta

- v�laszolta egyik�k.

A f�rfi kem�ny �kl�vel a fekete arca fel� s�jtott, de a pimasz

alak olyan nagy gyakorLatra tett szert hasonl� �t�sek elker�l�s�ben,
hogy ez�ttal is meg�szta.

17. Elb�v�l� t�nd�rmes�k

Meriem r��r�sen t�rt vissza ahhoz a f�hoz, amelyen szokny�j�t,

csizm�j�t �s harisny�j�t hagyta. Vid�man �nekelgetett. Dalos kedv�nek
egyszeriben v�ge szakadt, amikor k�zelebb �rve megpillantotta a f�t.
Ott ugyanis - nagy �r�mujjong�sok k�zepette - egy eg�sz csapat
cerk�fmajom azzal sz�rakozott, hogy ide-oda r�ngatta, huzig�lta
holmij�t. Mikor megpillantott�k a l�nyt, nyoma sem l�tszott rajtuk
ijedts�gnek. Ellenkez�leg, kivicsor�tott�k a fogukat, �s fel�je
morogtak. Ugyan, mi f�lnival�juk lett volna egy mag�nyos n�st�ny
Tarmanganit�l? Semmi az �gvil�gon!

A s�k vid�ken, az erd�n t�l, az aznapi mulats�g befejezt�vel a

vad�szok elindultak visszafel�. Nagy ter�leten sz�r�dtak sz�t, azt
rem�lve, hogy megugrasztanak egy k�bor oroszl�nt hazat�r�ben.
M�lt�s�gos Morison Baynes �rfi lovagolt legk�zelebb az erd�h�z.
Mik�zben tekintete ide-oda v�ndorolt az enyh�n hull�mz�, cserj�kkel
elsz�rtan ben�tt t�jon, egyszer csak valamilyen �llatot pillantott meg
a s�ks�g sz�l�n, ahol a s�r� dzsungelnek hirtelen v�ge szakadt.

A felfedez�st�l izgatottan nyomban arrafel� ir�ny�totta

h�taslov�t. Az �llat m�g t�l messze volt ahoz, hogy gyakorlatlan
szem�vel felismerhette volna, de amikor k�zelebb �rt, meg�llap�totta,
hogy egy l� �lldog�l ott. M�r �ppen vissza akart t�rni eredeti
�tir�ny�hoz, amikor �gy l�tta, mintha nyereg lenne az �llat h�t�n. Egy
kicsivel k�zelebb lovagolt hozz�. Igen, az �llat fel volt nyergelve.
M�lt�s�gos Morison �rfi m�g k�zelebb lovagolt. Arc�t az �r�mteli
v�rakoz�s kellemes �rz�se der�tette fel, mert a l�ban most v�gre
felismerte Meriem legkedvesebb p�nij�t.
 Odav�gt�zott az �llat mell�. Meriem nyilv�n itt van valahol az
erd�ben. A f�rfi megborzongott kiss� a gondolatra, hogy egy v�dtelen
l�ny egyed�l j�r a dzsungelben, amely az � sz�m�ra m�g mindig az
ijeszt� r�ms�gek �s a titkon lopakod� hal�l sz�ntere volt. Lesz�llt a
nyeregb�l, �s otthagyta lov�t Meriem� mellett, Gyalogosan folytatta
�tj�t a dzsungelben. �gy gondolta, hogy a l�ny biztos helyen van, �s
meg akarta lepni azzal, hogy hirtelen felbukkan mellette.

Nem jutott m�g messzire az erd�ben, amikor az egyik k�zeli f�r�l

hangos makog�st hallott. K�zelebb �rve azt l�tta, hogy egy csapat
cerk�fmajom civakodik valamin. Jobban odafigyelt, �s egyik�kn�l egy
n�i lovagl�szokny�t, a t�bbiekn�l pedig egy p�r csizm�t �s harisny�t
fedezett fel. Kis h�j�n el�llt a sz�vver�se, amikor - term�szetesen -
a jelenet lehet� leggy�szosabb magyar�zata jutott v�gig az agy�n. A
cerk�fmajmok meg�lt�k Meriemet, �s ler�ngatt�k a holttestr�l a ruh�t.
Morison megborzongott.

M�r �ppen hangosat akart ki�ltani, azt rem�lve, hogy a l�ny tal�n
m�giscsak �letben van, amikor egyszer csak megpillantotta Meriemet az
egyik f�n, eg�szen k�zel ahhoz, amelyiket ellept�k a cerk�fmajmok.
�szrevette, hogy az �llatok fel�je vicsorognak �s makognak. Elk�pedve
figyelte, hogy a l�ny majom m�dra �tlend�l a m�sik f�ra, a veszedelmes
�llatok k�zel�be. L�tta, hogy megpihen az egyik �gon, mind�ssze n�h�ny
l�bnyira a legk�zelebbi cerk�fmajomt�l. M�r �ppen azon volt, hogy
felkapja pusk�j�t, �s goly�t ereszt a f�rtelmes �llat test�be, amely
mintha a l�nyra akarta volna vetni mag�t, amikor meghallotta, hogy
Meriem mond valamit. A meglepet�st�l majd elejtette pusk�j�t. Meriem
ajk�n k�l�n�s makog�s hangzott fel, ugyanaz, mint amelyen a majmok
�rintkeztek.

A cerk�fmajmok abbahagyt�k az acsarkod�st �s figyeltek.

Nyilv�nval� volt, hogy ugyan�gy meglep�dtek, mint az �rfi. Lassan,
egym�s ut�n k�zeledtek a l�nyhoz. Azon a legcsek�lyebb jele sem
l�tszott f�lelemnek. Az �llatok most m�r k�r�lvett�k Meriemet, �gy
Baynes nem l�hetett t�bb� a l�ny �let�nek vesz�lyeztet�se n�lk�l - de
most m�r nem is �hajtott l�ni. �gett a k�v�ncsis�gt�l.

A l�ny j� n�h�ny percen kereszt�l - nincs m�s sz� r� - szab�lyos

t�rsalg�st folytatott a cerk�fmajmokkal, akik azt�n szemmel l�that�an
k�szs�ggel �tny�jtott�k neki �lt�z�k�nek minden egyes, birtokukban
l�v� darabj�t. A cerk�fok tov�bbra is buzg�n tolongtak k�r�l�tte, m�g
fel�lt�z�tt. Fecsegtek-locsogtak, �s a l�ny v�laszolt. M�lt�s�gos
Morison Baynes �rfi le�lt az egyik fa t�v�be, �s megt�r�lte izzad�
homlok�t. Azt�n fel�llt, �s visszaindult h�taslova fel�.

Amikor Meriem p�r perccel k�s�bb el�bukkant az erd�b�l, ott

tal�lta a f�rfit, aki elkerek�lt szemmel, csod�latot �s r�m�letet
t�kr�z� tekintettel n�zett r�.

- Megl�ttam itt a lov�t - mondta Baynes -, �s �gy gondoltam, hogy

megv�rom, azt�n majd egy�tt lovagolunk haza - ha nincs ellene
kifog�sa.

- Term�szetesen nincs - felelte a l�ny. - Remek gondolat.

Mik�zben a k�t l� fej fej mellett l�pkedett a s�ks�gon, Morison

�rfi t�bbsz�r is azon kapta mag�t, hogy a l�ny szab�lyos profilj�t
figyeli, �s azon t�n�dik, hogy az el�bb nem csalta-e meg a szeme. Vagy
m�gis igaz lenne, hogy ezt a b�jos teremt�st l�tta a cs�f cerk�fmajmok
t�rsas�g�ban, amint olyan foly�konyan t�rsalog vel�k, mint ahogyan
most vele? A dolog megfoghatatlan volt, egyszer�en k�ptelens�g - de
h�t a saj�t szem�vel l�tta mindezt.

M�g Meriemet figyelte, egy m�sik gondolat is kezdte bef�szkelni

mag�t az agy�ba. Gy�ny�r� ez a l�ny, �s igen k�v�natos - de mit tud �,
Baynes r�la? Nem k�ptelens�g � maga is mindenest�l? Vajon a jelenet,
amelynek szemtan�ja volt, nem elegend� bizony�t�k-e arra n�zve, hogy
egy k�ptelen teremt�ssel van dolga? Egy n�, aki a f�n m�szk�l, �s a
dzsungelben �l� cerk�fmajmokkal t�rsalog! H�t ez a borzalmak borzalma!

M�lt�s�gos Morison �rfi �jra megt�r�lte a homlok�t. Meriem fel�je

pillantott.

- L�tom, melege van - mondta. - Most, hogy a nap lemen�ben van,

�n kifejezetten h�v�snek tal�lom az id�t. Mit�l izzad akkor?

A f�rfinak eredetileg nem �llt sz�nd�k�ban el�rulni, hogy l�tta

Meriemet az el�bb a cerk�fokkal, de most hirtelen, m�g miel�tt
felfogta volna, mit mond, kib�kte, ami a sz�v�t nyomta.

- A felindults�gt�l izzadok - mondta. - Bementem a dzsungelbe,

amikor felfedeztem a p�nij�t. Meg akartam lepni, de �n vagyok az, akit
meglepet�s �rt. L�ttam odaf�nt a f�n a cerk�fmajmokkal.

- Igen? - Meriem hangja k�z�mb�sen csengett. �gy viselkedett,

mint aki nem tulajdon�t k�l�n�sebb jelent�s�get annak, hogy egy fiatal
l�ny meghitt viszonyban van a dzsungelben �l� vad�llatokkal.

- Rettenetes volt! - szakadt ki a ki�lt�s Morison m�lt�s�gosb�l.

- Rettenetes? - k�rdezett vissza Meriem, �s elk�pedve r�ncolta

�ssze a szem�ld�k�t. - Mi volt abban rettenetes? �k a bar�taim.
Rettenetes dolog, ha az ember a bar�taival besz�lget?

- Sz�val, akkor val�ban besz�lgetett vel�k? - ki�ltotta

m�lt�s�gos Morison �rfi. - �rtette, hogy mit mondanak, �s �k is
�rtett�k mag�t?

- H�t persze.

- De h�t ezek visszatasz�t� �llatok - alacsonyrend�, primit�v

fenevadak. Honnan ismeri egy�ltal�n a vad�llatok nyelv�t?

- Nem visszatasz�t�ak �s nem primit�vek - felelte Meriem. -

Hiszen az�rt a bar�taim: �vekig �ltem k�z�tt�k, m�g Bwana meg nem
tal�lt, �s el nem hozott ide. Nem is igen tudtam addig m�s nyelvet,
mint a Manganik�t. Tal�n meg kellene tagadnom �ket, csak az�rt, mert
jelenleg t�rt�netesen emberek k�z�tt �lek?

- Jelenleg! - ki�ltott fel Morison �rfi. - Csak nem azt akarja

mondani, hogy sz�nd�k�ban �ll visszat�rni, �s k�z�tt�k �lni? Ugyan,
ugyan, micsoda bolonds�gokat besz�l! Hogy ez egy�ltal�n esz�be jut!
Maga ugrat engem, Miss Meriem. Rendben van, kedves volt ezekhez a
cerk�fmajmokhoz itt, azok meg ismerik mag�t, �s nem b�ntott�k - de
hogy mag�cska valamikor k�z�tt�k �lt - nem, ez lehetetlen.

- Pedig val�ban �gy volt - bizonygatta a l�ny. �rezte a f�rfi

hangj�n �s eg�sz viselked�s�n, hogy elborzadt m�g a gondolatra is,
�lvezte a helyzetet, �gy tov�bb folytatta. - Igen, �n majdnem teljesen
meztelen�l ott �ltem az �ri�smajmok �s a kisebb majmok k�z�tt. A f�k
�gain laktam. Kisebb �llatokat ejtettem zs�km�nyul, �s felfaltam �ket
- m�ghozz� nyersen. Korakkal �s A'httal antilopra meg vaddiszn�ra
vad�sztam. �ltem a fa �g�n, �s grimaszokat v�gtam Num�ra, az
oroszl�nra. Botokat vagdaltam hozz�, �s addig bosszantottam, m�g olyan
r�miszt�en b�mb�lt d�h�ben, hogy a f�ld remegett bel�. Korak pedig
csin�lt nekem egy kis kuck�t fenn a magasban, egy fa�ri�s �gai k�z�tt.
Gy�m�lcs�t �s h�st hordott nekem. Harcolt �rtem, kedves volt hozz�m.
M�g el nem j�ttem Bwan�hoz meg Kedvesemhez, nem is eml�kszem, hogy
Korakon k�v�l b�rki m�s kedves lett volna hozz�m. - A l�ny hangja
ezekn�l a szavakn�l szomork�san csengett. M�r el is felejtette, hogy
tulajdonk�ppen piszk�lni akarta m�lt�s�gos Morison �rfit. Korak j�rt
az esz�ben, akire az ut�bbi id�ben m�r alig-alig gondolt.

Egy ideig mindketten csendben t�n�dtek magukban, mik�zbem

h�zigazd�juk ny�ri laka fel� lovagoltak. A l�ny lelki szemei el�tt egy
Istenhez hasonlatos l�ny jelent meg, akinek sima, barna b�r�t
leop�rdb�rb�l k�sz�lt �gy�kk�t� fedi, s aki f�rg�n tovalend�lve a f�k
�gain, a sikeres vad�szatr�l visszat�r�ben, kedveskedve ennival�t
helyez a l�b�hoz. Nyom�ban egy bozontos sz�r�, roppant er�s, hatalmas
termet� emberszab�s� majom halad. � pedig, Meriem, nevetve �s hangos
ki�lt�sokkal �dv�z�lve az �rkez�ket, egy hajladoz� �gon hint�zik a
lombok k�z�tt megb�v� kuck�j�nak bej�rata el�tt. Kedves jelenet volt,
ahogy �gy felid�zte mag�ban. A dolog m�sik oldala m�r ritk�bban jutott
esz�be - a hossz�, s�t�t �jszak�k, azok a dermeszt�, rettenetes
dzsungelbeli �jjelek, a hideg, nyirkos, es�s �vszak k�nyelmetlens�gei.
M�r-m�r elfeledte az odalent, a t�lvil�gi s�t�ts�gben �l�lkod� �d�z
ragadoz�k r�ms�ges �v�lt�z�seit, S�ta, a p�rduc, Hisztah a k�gy�, a
m�rges cs�p�s� rovarok, az undor�t� f�rgek r�sz�r�l fenyeget� �r�k�s
vesz�lyeket. Mert mindezeket igaz�b�l kiegyenl�tette a felh�tlen napok
boldogs�ga, a korl�tlan szabads�g, �s legink�bb Korak t�rsas�ga.

A f�rfi agy�ban kusza gondolatok kergett�k egym�st. R�j�tt, hogy

bizony m�r-m�r beleszeretett ebbe a l�nyba, akir�l semmit sem tudott
az im�nti pillanatig, amikor az �nk�nt felt�rta el�tte m�ltj�nak egy
r�sz�t. Min�l t�bbet gondolkodott a dolgon, ann�l nyilv�nval�bb� v�lt
sz�m�ra, hogy nekiadta a sz�v�t, hogy kis h�j�n felaj�nlotta �ri
nev�t. Megborzongott a gondolatt�l, hogy hajsz�l h�j�n milyen
kutyaszor�t�ba ker�lt. De att�l m�g szeretheti a l�nyt. Ennek semmi
akad�lya -nem volt m�lt�s�gos Morison Baynes �rfi �s a hasonsz�r�ek
erk�lcsi felfog�sa szerint. Meriemet egyszer�en hitv�nyabb anyagb�l
gy�rt�k, mint �t. Ugyanolyan k�ptelens�g lett volna feles�g�l vennie,
mint a l�ny egyik cerk�fmajom bar�tj�t, �s term�szetesen nem is v�rn�
el, hogy �, Baynes, ilyen aj�nlattal �lljon el�. M�r az is nagy
megtiszteltet�s Meriemnek, hogy odaadta neki a sz�v�t - a nev�t majd
persze olyasvalakinek fogja felaj�nlani, aki az � emelkedettebb
t�rsadalmi k�reib�l val�. Egy olyan l�nynak, aki majmokkal
k�z�sk�d�tt, aki - mint maga ismerte be - �gysz�lv�n meztelen�l �lt
k�z�tt�k, nyilv�n nem lehet valami sok �rz�ke a kifinomult
tulajdons�gokhoz, emberi �rt�kekhez. Igaz�n nem akarja megs�rteni, de
azzal, hogy felaj�nlja neki a szerelm�t, val�sz�n�leg a lehet�
legt�bbet ny�jtja, amit a l�ny k�v�nhat vagy elv�rhat t�le.

Min�l tov�bb gondolkodott m�lt�s�gos Morison Baynes �rfi a

dolgon, ann�l ink�bb szil�rd meggy�z�d�s�v� v�lt, hogy felett�bb
lovagias �s �nzetlen cselekedetet fontolgat. Az eur�paiak k�nnyebben
meg fogj�k �rteni �ll�spontj�t, mint az amerikaiak, ezek a szeg�ny,
tudatlan vid�kiek, akik k�ptelenek igaz�n felfogni, hogy mi az a
t�rsadalmi kiv�lts�g, �s azt, hogy "a kir�ly t�vedhetetlen". Azt a
t�nyt sem kell majd k�l�n bizonygatnia Meriemnek, gondolta a f�rfi,
hogy sokkal boldogabb lesz egy f�ny�z�en berendezett londoni
lakoszt�lyban, ahol - mert �gy lesz - b�rmikor t�maszkodhat az �,
Baynes szerelm�re, nemk�l�nben banksz�ml�j�ra, mintha t�rv�nyes
h�zass�gban �lne valakivel, aki t�rsadalmi helyzet�t tekintve hozz�
illik. Egy k�r d�st azonban minden k�ppen tiszt�zni k�v�nt, m�g
miel�tt elk�telezte volna mag�t az �ppen tervbe vett program mellett.

- Ki volt az a Korak meg az az A'ht? - k�rdezte.

- A'ht Mangani volt - felelte Meriem -, Korak pedig Tarmangani.

- �s, k�ny�rg�m, mi a csoda az a Mangani meg a Tarmangani?

A l�ny nevetett.

- Maga p�ld�ul Tarmangani - felelte. - A Manganik test�t sz�r

bor�tja - maga azt mondan� r�juk, hogy majmok.

- Sz�val akkor Korak feh�r ember volt? - k�rdezte Baynes.

- Igen.

- �s � volt ... sz�val ... iz� ... a maga ...? - Megakadt, mert
�gy �rezte, hogy igen neh�z tov�bb k�rdez�sk�dnie ebben az ir�nyban
mindaddig, m�g tiszta, gy�ny�r� szem�vel a l�ny egyenest belen�z az
�v�be.

- Az �n micsod�m? - faggatta Meriem, aki a maga term�szetes,

romlatlanul �rtatlan lelk�vel el sem tudta k�pzelni, hov� akar a
m�lt�s�gos Morison �rfi kilyukadni.

- H�t ... sz�val ..., a b�tyja? - ny�gte ki a f�rfi.

- Nem, Korak nem a b�ty�m volt - felelte a l�ny.

- Akkor h�t a f�rje? - b�kte ki v�gre Baynes.

Meriem, akinek esz�be sem jutott megs�rt�dni, vid�m nevet�sre

fakadt.

- A f�rjem! - ki�ltotta. - De h�t mit gondol, h�ny �ves vagyok

�n? T�l fiatal vagyok �n ahhoz, hogy f�rjem legyen. Eszembe sem jutott
soha ilyesmi. Nos, h�t Korak, � , . - �s most � is elbizonytalanodott,
mert kor�bban soha nem pr�b�lta meg tiszt�zni, mif�le kapcsolatban is
van � Korakkal -, sz�val Korak egyszer�en Korak volt - azzal ism�t
hars�ny nevet�sre fakadt, �szrev�ve, hogy milyen "nagyszer�en"
siker�lt megvil�g�tania a dolgot.

Ahogy �gy eln�zte �s hallgatta a mellette lovagl� Meriemet, a

f�rfi nemigen hitte, hogy annak jellem�n b�rmilyen m�don vagy
m�rt�kben csorba esett volna. M�gis, azt akarta hinni, hogy �gysem
er�nyes l�ny, hiszen m�sk�l�nben a maga el� t�z�tt feladat nem lett
volna olyan f�lv�llr�l elint�zhet� - m�lt�s�gos Morison �rfib�l az�rt
nem veszett ki teljesen a lelkiismeret.

M�lt�s�gos Morison �rfi j� n�h�ny napon kereszt�l nem �rt el

�szrevehet� halad�st c�lj�nak val�ra v�lt�s�ban. N�ha legsz�vesebben
el�llt volna sz�nd�k�t�l, mert id�r�l id�re �rezte: nagyon kev�s
hi�nyzik ahhoz, hogy beadja a derek�t, �s szab�lyszer� h�zass�gi
aj�nlatot tegyen Meriemnek, f�k�nt, ha nem vigy�z, �s m�g jobban
beleszeret. M�rpedig neh�z volt nem szeretnie �t, hiszen naponta
l�tta. Volt a l�nyban valami, ami m�lt�s�gos Morison �rfi dolg�t
tudt�n k�v�l rendk�v�li m�don megnehez�tette - egyfajta bel�lr�l
fakad� j�s�g �s tisztas�g, amely a tisztess�ges l�ny legszil�rdabb
oltalmaz�ja �s v�d�b�sty�ja, olyan �th�ghatatlan akad�ly, amelynek
csak a beteges elm�j�ek rontanak neki. M�lt�s�gos Morison Baynes �rfi
beteges elm�j�nek semmik�ppen sem volt nevezhet�.

Kint �lt Meriemmel a verand�n egy este, miut�n a t�bbiek m�r

nyugov�ra t�rtek. Ezt megel�z�en teniszeztek. Ebben a j�t�kban aa
�rfi, mik�nt - meg kell adni - minden egy�b, f�rfiaknak val� sportban,
igencsak jeleskedett. Most t�rt�neteket mes�lt Meriemnek Londonr�l �s
P�rizsr�l, b�lokr�l �s bankettekr�l, a gy�ny�r� n�kr�l �s gy�ny�r�
toalettjeikr�l, a gazdagok �s a hatalmasok sz�rakoz�sair�l �s
id�t�lt�seir�l. M�lt�s�gos Morison �rfi a r�gi nagy mesterek
sz�nvonal�n �zte a fondorlatos henceg�s m�v�szet�t. Nem kir�v�an vagy
ideges�t�en t�mj�nezte �nmag�t - sohasem otromb�n, hiszen az
otrombas�g alantas dolog, amelyt�l m�lt�s�gos Morison �rfi k�nosan
�vakodott. Ennek ellen�re abban, aki a m�lt�s�gos �rfit hallgatta,
olyan k�p alakult ki, hogy annak alapj�n meg sem fordult a fej�ben
k�ts�gbe vonni a Baynes csal�d vagy k�pvisel�je dics� volt�t.

Meriem el volt b�v�lve. A kis �serdei l�ny sz�m�ra a f�rfi

t�rt�netei val�s�gos t�nd�rmes�knek hatottak. M�lt�s�gos Morison �rfi
nagygy�, csod�latoss� �s fennk�ltt� magasztosult lelki szemei el�tt,
aki teljesen megig�zte. Amikor kis id�re elhallgatott, majd k�zelebb
h�z�dott Meriemhez, �s megfogta a kez�t, a l�ny �gy megborzongott,
mintha egy istens�g �rintette volna meg - a rajong�s borzong�sa volt
ez, amelybe n�mi f�lelem is vegy�lt.

Baynes k�zel hajolt a l�ny f�l�hez.

- Meriem! - suttogta. - Dr�ga kis Meriem! Rem�lhetem a kegyet,

hogy �gy sz�l�thassam: dr�ga kis Meriem?

A l�ny elkerek�lt szemmel n�zett fel a f�rfi arc�ba, de az

�rny�kban volt. Reszketett, de nem h�z�dott el t�le. Baynes �tkarolta,
�s k�zelebb h�zta mag�hoz.

- Szeretem! - suttogta.

Meriem nem v�laszolt. Nem tudta, mit mondjon. Nem nagyon tudta,
mi az a szerelem. Sohasem gondolkodott m�g ezen - de azt tudta, hogy
j�, ha az embert szeretik, ak�rmit jelentsen ez. J�, ha m�sok kedvesek
az emberhez. Olyan kev�s kedvess�gben �s gyeng�ds�gben volt id�ig
r�sze!

- Mondja - s�gta a f�rfi -, hogy maga is szeret!

Ajka egyre k�zeledett a l�ny�hoz. M�r-m�r �ssze�rt a sz�juk,

amikor mintegy var�zs�t�sre Korak k�pe jelent meg Meriem szeme el�tt.
Ott l�tta Korak arc�t k�zel a mag��hoz, �rezte ajk�n forr� ajk�t, �s
akkor �let�ben el�sz�r megsejtette, hogy mi az a szerelem. Finoman
elh�z�dott.

- Nem vagyok biztos benne - mondta -, hogy szeretem. V�rjunk. Van

id�nk b�ven. �n m�g t�l fiatal vagyok ahhoz, hogy f�rjhez menjek. Azt
sem tudom, boldog lenn�k-e Londonban vagy P�rizsban - ink�bb �gy
�rzem, f�ln�k ott.

Milyen k�nnyed�n �s term�szetesen k�t�tte �ssze a szerelmi

vallom�st a h�zass�g gondolat�val! A m�lt�s�gos �rfi t�k�letesen
biztos volt abban, hogy a h�zass�g sz�t nem ejtette ki a sz�j�n - erre
k�l�n is nagyon �gyelt. Azt�n meg, a l�ny nem biztos abban, hogy
szereti �t! Ezzel is m�lys�gesen megs�rtette hi�s�g�ban. Hihetetlennek
t�nt, hogy ennek a kis barb�rnak b�rmif�le k�telyei legyenek
m�lt�s�gos Morison Baynes �rfi k�v�natos volt�t illet�en.

Az �rzelmek els�, heves vihar�nak el�lt�vel Morison �rfi m�r

k�pes volt a logikusabb gondolkod�sra. A kezdet cs�fos kudarcot
hozott. Most jobb lesz, ha v�r, �s fokozatosan pl�nt�lja be a l�ny
fej�be, hogy mi az az egyetlen aj�nlat, amellyel rangos helyzete
folyt�n neki, Baynesnek m�dj�ban �ll el��llnia. Lassan, megfontoltan
fog cselekedni. R�pillantott a l�ny profilj�ra, amely a hatalmas
tr�pusi Hold ez�st�s f�ny�ben f�rd�tt. M�lt�s�gos Morison Baynes �rfi
meg�llap�totta, hogy bizony, cseppet sem lesz k�nny� "lassan,
megfontoltan cselekednie". A l�ny felett�bb cs�b�t� jelens�g volt.

Meriem fel�llt. Korak k�pe m�g mindig ott lebegett el�tte.

- J� �jszak�t - mondta. - Olyan gy�ny�r� a t�j, Hogy alig tudok

megv�lni t�le - azt�n sz�les k�zmozdulattal k�rbemutatott, �tfogva
mintegy a csillagos eget, a ragyog� Holdat, az ez�st�s f�nyben �sz�
sz�les s�ks�got, s a dzsungel sz�l�t jelz� s�t�t �rnyakat a t�volban.
- �, mennyire szeretek itt lenni!

- Londont m�g enn�l is jobban szeretn� . - mondta a f�rfi

komolyan. - �s London is szeretn� mag�t. H�res sz�ps�gnek sz�m�tana
Eur�pa b�rmely f�v�ros�ban. A vil�g a l�ba el�tt heverne, Meriem.

- J� �jszak�t! - mondta �jra a l�ny, �s mag�ra hagyta Baynest.

M�lt�s�gos Morison �rfi kivett egy cigarett�t c�meres t�rc�j�b�l,

meggy�jtotta, v�kony, k�k f�stcs�kot f�jt a Hold fel�, �s
elmosolyodott.

18. Vesz�lyes lovagl�s

Meriem �s Bwana m�snap egy�tt �ld�g�lt kint a verand�n, amikor a

t�volban egy lovas t�nt fel, aki a s�ks�gon kereszt�lv�gva a ny�ri lak
fel� tartott. Bwana erny�t form�lt kez�vel a szeme el�tt, �gy n�zte
figyelmesen a l�h�ton k�zeled� alakot. Nem tudta mire v�lni a dolgot.
Idegen nemigen j�rt errefel�, K�z�p-Afrik�ban. M�g a feket�ket is j�l
ismerte sok-sok m�rf�ldnyi t�vols�gban. Sz�z m�rf�ldes k�rzeten bel�l
feh�r ember nem t�nhetett fel �gy, hogy �rkezt�r�l Bwana ne hallott
volna h�rt j�val el�tte. Minden tett�r�l besz�moltak a Nagy Bwan�nak:
mif�le �llatokat ejtett, fajt�nk�nt h�nyat, �s azt is, hogy mik�nt
�lte meg �ket. Bwana nem t�rte el, hogy k�ksavat vagy sztrihnint
haszn�ljanak. Az is tudom�s�ra jutott, hogy mik�nt b�nt a "fi�kkal".
�gy azut�n sz�mos eur�pai vad�sz volt k�nytelen visszat�rni a
tengerpartra a nagy hatalm� angol utas�t�s�ra, fekete k�s�r�ivel
szemben tan�s�tott indokolatlan kegyetlens�ge miatt. Egyik�knek pedig,
akinek neve mint h�res vad�sz� j�rta be hossz� id�n kereszt�l a
civiliz�lt orsz�gokat, azzal az utas�t�ssal kellett elhagynia Afrik�t,
hogy soha vissza se j�jj�n. Ez akkor t�rt�nt, amikor Bwana megtudta,
hogy tizenn�gy oroszl�nb�l �ll� nagy zs�km�ny�ra m�rgezett csal�tek
buzg� alkalmaz�s�val tett szert.

Bwan�t �gy minden igazi vad�sz �s valamennyi bennsz�l�tt szerette

�s tisztelte. A szava t�rv�ny volt ott is, ahol kor�bban semmilyen
t�rv�ny nem l�tezett. Az egyik partt�l a m�sikig alig akadt olyan
bennsz�l�tt vezet�, aki ne ink�bb az � utas�t�sainak engedelmeskedett
volna, mint azoknak a vad�szoknak, akik felfogadt�k. �gy azt�n k�nny�
volt visszafordul�sra k�sztetni minden nemk�v�natos idegent. Bwana
egyszer�en csak megfenyegette �ket: parancsot ad a "fi�knak", hogy
sz�kjenek meg t�l�.

Most azonban nyilv�nval� volt, hogy valaki an�lk�l jutott be az

orsz�gba, hogy a h�re megel�zte volna. Bwana el sem tudta k�pzelni, ki
lehet a k�zeled� lovas. Ahogy azt a ritk�n lakott ter�letek
udvariass�gi szab�lyai megk�vetelik szerte a f�ldgoly�n, kiment a
j�vev�ny el� a kapuhoz, �s �dv�z�lte, m�g miel�tt az lesz�llt volna a
lov�r�l Magas, j�k�t�s�, harminc �v k�r�li, sz�ke haj� �s sim�ra
borotv�lt f�rfit k�sz�nthetett. Rendk�v�l ismer�snek t�nt - Bwana meg
volt gy�z�dve r�la, hogy m�g , a nev�re is eml�keznie kellene, de
sehogyan sem jutott az esz�be. A j�vev�ny k�lseje �s kiejt�se
egy�rtelm�en skandin�v sz�rmaz�sr�l �rulkodott. �rdes, ny�lt modora j�
benyom�st tett az angolra, aki megszokta, hogy ebben a vad �s barb�r
orsz�gban olyannak fogadja el az idegeneket, amilyenek. Sosem
k�rdez�sk�d�tt, �s csupa j�t felt�telezett r�luk mindaddig, m�g
�rdemtelennek nem bizonyultak a bar�ts�g�ra �s vend�gszeretet�re.

- Meglehet�sen szokatlan dolog, hogy olyan feh�r ember �rkezik

ide, akit nem el�z meg a h�re - mondta, mik�zben a legel� fel�
s�t�ltak, amelyet felaj�nlott az utaz�nak, mondv�n, oda kicsaphatja
p�nij�t. - Bar�taim, a bennsz�l�ttek, el�g j�l t�j�koztatnak
mindenr�l.

- Hogy nem �rtes�lt a j�vetelemr�l - magyar�zta az idegen -,

tal�n annak tudhat� be, hogy d�lr�l j�v�k. Egyetlen falut sem l�ttam
j� n�h�ny napi j�r�f�ldre.

- Nem, t�l�nk d�lre, sok-sok m�rf�ldnyire val�ban nincs egy sem -

v�laszolta Bwana. - Mi�ta Kovudoo elhagyta orsz�g�t, k�tlem, hogy ak�r
egyetlen bennsz�l�ttel is tal�lkozni lehet arrafel�, k�t-h�romsz�z
m�rf�ld�n bel�l.

Bwana azon gondolkodott, hogy ez a mag�nyos feh�r f�rfi vajon

mik�nt tudott utat t�rni mag�nak olyan messzire a barb�r,
bar�ts�gtalan vid�ken kereszt�l d�l fel�. Az idegen, mintha kital�lta
volna, hogy mi j�rhat a m�sik fej�ben, r�gvest magyar�zattal szolg�lt.

- Az�rt j�ttem le �szakr�l, hogy egy kicsit kereskedjek �s

vad�szgassak - mondta -, �s let�rtem a j�rt �tr�l. A vezet�m, az
egyetlen ember az eg�sz karav�nban, aki kor�bban �lt m�r abban az
orsz�gban, beteg lett �s meghalt. Nem tal�ltunk bennsz�l�tt vezet�t,
ez�rt egyszer�en visszafordultam, egyenest �szaknak. T�bb mint egy
h�napon �t a pusk�nkkal szerezt�k meg a betev� falatunkat. Fogalmunk
sem volt r�la, hogy ezer m�rf�ldes k�rzetben feh�r ember �lhet, amikor
az elm�lt �jszaka t�bort vert�nk a s�ks�g sz�l�n egy v�zzel teli
m�lyed�s mellett. Ma reggel vad�szni indultam, �s �szrevettem a
k�m�nyb�l felsz�ll� f�st�t, ez�rt azt�n a fegyverhordoz�mat
visszak�ldtem a t�borba a j� h�rrel, magam meg egyenesen
idelovagoltam. Term�szetesen hallottam m�r mag�r�l, mint mindenki, aki
K�z�p-Afrik�ba j�n, �s roppantul �r�ln�k, ha megengedn�, hogy n�h�ny
h�tig megpihenj�nk �s vad�szgassunk a k�rny�ken.

- Csak tess�k - felelte Bwana. - K�lt�ztesse �t a t�bor�t a

foly�hoz az embereim t�bora mell�, �s �rezze mag�t otthon. - K�zben
oda�rtek a verand�ra, �s Bwana be mutatta az idegent Meriemnek, majd
Kedvesemnek, aki �ppen akkor l�pett ki a ny�ri lakb�l.

- Ez itt Mr. Hanson - mutatott r�, mert a f�rfi ezt a nevet

mondta neki. - Keresked�, �s elt�vedt a d�lre fekv� dzsungelben.

Kedvesem �s Meriem fejb�lint�ssal vette tudom�sul a bemutat�s

t�ny�t. �gy t�nt, mintha a f�rfi igen k�nosan �rezte volna mag�t a
jelenl�t�kben. A h�zigazda ezt azzal magyar�zta, hogy vend�ge nyilv�n
nincs hozz�szokva kultur�lt n�k t�rsas�g�hoz, ez�rt azt�n valamilyen
�r�ggyel gyorsan kimentette l�that�an k�nos helyzet�b�l. Betess�kelte
a dolgoz�szob�j�ba, ahol a konyak �s a sz�da m�r szemmel l�that�an
sokkal kev�sb� fesz�lyezte Mr. Hansont.

Amikor a k�t f�rfi t�vozott, Meriem odafordult Kedvesemhez.

- De furcsa - mondta -, szinte meg mern�k esk�dni, hogy kor�bban

m�r tal�lkoztam bqr. Hansonnal. K�l�n�s �s persze k�ptelen is ez a
felt�telez�s - tette hozz�, �s gyorsan ki is verte a fej�b�l az
eg�szet.

Hanson nem fogadta el Bwana invit�l�s�t, hogy k�lt�ztesse t�bor�t

k�zelebb a ny�ri lakhoz. Azt mondta, emberei hajlamosak a civakod�sra,
�s jobb, ha tisztes t�volban maradnak. Ami pedig �t mag�t illeti,
nemigen fog erre j�rni, �s ha m�gis, mindig azon lesz, hogy ne kelljen
tal�lkoznia a h�lgyekkel. Sz�gyenl�ss�g�vel a b�rdolatlan keresked�
term�szetesen �l�nk der�lts�get keltett a t�rsas�g k�r�ben.

Sz�mos vad�szat alkalm�val csatlakozott a f�rfiakhoz, �s azok

meg�llap�tott�k, hogy otthonosan mozog az �serd�ben, �s a kisujj�ban
van a nagyvad elejt�s�nek minden cs�nja-binja. Est�nk�nt gyakran
t�lt�tt hosszabb id�t a nagy gazdas�g feh�r munkavezet�j�nek
t�rsas�g�ban, mivel ezzel a pall�rozatlanabb f�rfival k�nnyebben
tal�lt k�z�s t�m�t, mint Bwana kult�r�lt vend�geivel. igy ad�dott
azt�n, hogy a h�z k�rny�k�n megszokott figur�nak sz�m�tott �jjel is.
Akkor j�tt �s ment, amikor akart.

Gyakran s�t�lgatott abban a sz�p nagy vir�goskertben, amelyet

Kedvesem �s Meriem oly sok �r�mmel �s szeretettel gondozott. Amikor
el�sz�r lept�k meg a kertben, a maga nyers modor�ban eln�z�st k�rt, �s
hozz�f�zte, hogy mindig is k�zel �lltak sz�v�hez azok a j� �reg
�szak-eur�pai vir�gok, amelyeket Kedvesem oly sikeresen honos�tott meg
az afrikai talajban.

Hogy azt�n val�ban a m�lyvar�zs�k �s a l�ngvir�gok �r�kk� szemet

gy�ny�rk�dtet� szirmai vonzott�k-e az illatoz� kertbe, vagy pedig az a
sokkalta szebb vir�gsz�l, aki gyakran s�t�lgatott a ragyog� Hold
f�ny�ben a vir�gok k�z�tt: a fekete haj�, napbarn�tott Meriem - ki
tudja?

Hanson h�rom h�tre tervezte pihen�j�t. Ez alatt az id� alatt,

mondta, emberei felfriss�lnek �s er�t gy�jtenek a rettenetes
viszontags�gok ut�n, amelyekben d�l fel� haladva az uttalan
dzsungelben volt r�sz�k. � maga azonban egy�ltal�n nem t�lt�tte olyan
t�tlen�l napjait, mint ahogyan felt�ntette. Kis csapat�t k�t r�szre
osztotta, �s mindkett� �l�re olyanokat jel�lt ki, akikr�l
felt�telezte, hogy megb�zhat benn�k. �ket beavatta terveibe, �s
elmondta nekik azt is, milyen gazdag jutalom �ti a markukat, ha
sikeresen megval�s�tj�k elk�pzel�seit. Az egyik csapatnak meghagyta,
hogy nagyon lassan induljon el �szak fel� azon a csap�son, amely a
Szahar�t d�lr�l el�r� karav�n�tba torkollik. A m�sikat egyenesen
nyugat fel� ind�totta �tnak azzal a paranccsal, hogy �lljanak meg, �s
verjenek �lland� t�bort a nagy foly� t�ls� partj�n, annak az orsz�gnak
a term�szetes hat�r�n, amelyet a Nagy Bwana joggal tekint szinte a
saj�tj�nak.

Vend�gl�t�j�nak elmondta, hogy karav�nja lassan �szak fel� vonul

- azonban egy sz�t sem sz�lt arr�l a csapatr�l, amely nyugatnak
tartott. Azt�n egy napon bejelentette, hogy embereinek fele
megsz�k�tt. Ez a bejelent�s elker�lhetetlenn� v�lt, ugyanis a ny�ri
lakb�l indul� egyik vad�szt�rsas�g kereszt�lhaladt �szakra fekv�
t�bor�n. Mr. Hanson att�l tartott, felt�nt nekik, mennyire megcsappant
k�s�r�inek sz�ma.

�gy �lltak h�t a dolgok, amikor az egyik forr� �jszak�n Meriem,

aki nem tudott elaludni, felkelt �s kis�t�lt a kertbe. M�lt�s�gos
Morison �rfi aznap este ism�t hevesen udvarolt neki, �s a l�ny agy�ban
akkora volt a z�rzavar, hogy k�ptelen volt elaludni.

A v�gtelen �gbolt k�r�s-k�r�l mintha azt �g�r te volna, hogy

megszabadul k�ts�geit�l �s k�rd�seit�l. Baynes s�rgette, mondja v�gre
azt, hogy szereti. A l�ny m�r sokszor azt hitte, �szint�n felelheti
azt, amit a m�sik hallani szeretne. Korak lassank�nt eml�kk�
halv�nyult. Kezdte azt hinni, hogy val�ban meghalt, hiszen m�sk�l�nben
meg kellett volna tal�lnia. Nem tudta, hogy a fi�nak m�g enn�l is
nyom�sabb oka volt azt hinni, hogy �, Meriem halt meg, �s emiatt nem
tett er�fesz�t�seket a felkutat�s�ra, miut�n rajta�t�tt Kovudoo
faluj�n.

Az egyik nagy, vir�gz� bokor m�g�tt Hanson fek�dt a f�ld�n. A

csillagokat b�multa �s v�rt. Sok �jszak�n kereszt�l v�rakozott m�r �gy
ugyanott. Mire vagy kire v�rt vajon? Hallotta, hogy a l�ny k�zeledik,
�s felk�ny�k�lt. T�z l�p�ssel od�bb �llt a p�nija, amelynek
kant�rsz�r�t az egyik ker�t�soszlopra hurkolta.

Meriem lassan s�t�lva k�zeledett a bokor fel�, amely m�g�tt a

v�rakoz� f�rfi fek�dt.

Hanson nagy, tarka selyemkend�t h�zott el� a zseb�b�l, �s

nesztelen�l felt�rdelt. A kar�m fel�l egy p�ni nyer�t�se hallatszott.
Messze kint a s�ks�gon oroszl�n b�mb�lt. Hanson anny it v�ltoztatott
testhelyzet�n, hogy most m�r mindk�t l�bbal guggolt, k�szen arra, hogy
gyorsan talpra sz�kkenhessen.

A p�ni �jra nyer�tett - ez�ttal k�zelebbr�l. Hallani lehetett,

amint test�vel a bokrok �gait s�rolja. Hanson f�lelt, �s azon
t�prengett, mik�nt juthatott ki az �llat a kar�mb�l. A zaj ir�ny�ba
ford�totta a fej�t. Att�l, amit l�tott, r�gvest a f�ldre vetette
mag�t, �s a bokor t�v�hez lapult. Egy f�rfi k�zeledett, k�t p�nit
vezetve.

Meriem is meghallotta a zajt �s meg�llt. Figyelt, hallgat�zott. A

k�vetkez� pillanatban a m�lt�s�gos Morison �rfi a k�t felnyergelt
h�tassal a nyom�ban oda�rt a l�ny k�zel�be.

Meriem meglepetten pillantott fel r�. M�lt�s�gos Morison �rfi

zavartan vigyorgott.

- Nem tudtam aludni - magyar�zta -, h�t kedvem szottyant egy

kicsit lovagolni. Azt�n v�letlen�l megl�ttam, hogy idekint van.
Gondoltam, h�tha velem tartana. Remek dolog az �jszakai lovagl�s,
megl�tja. J�jj�n!

Meriem nevetett. Vonzotta a kaland.

- Rendben - mondta.

Hanson csendben szitkoz�dott. Azok ketten a kapuhoz vezett�k

lovaikat, �s kimentek a kertb�l. Odakint felfedezt�k Hanson h�tas�t.

- De hisz ez a keresked� p�nija! - jegyezte meg Baynes.

- Biztosan a munkavezet�t l�togatta meg - mondta Meriem.

- J� sok�ig kimarad, mi? - jegyezte meg m�lt�s�gosan Morison

�rfi. - �n az � hely�ben nem sz�vesen lovagoln�k vissza a t�borba
�jszaka a dzsungelen kereszt�l.

Mintha az �rfi aggodalm�nak adna nyomat�kot, a t�volban �jra

nagyot b�mb�lt az oroszl�n. M�lt�s�gos Morison �rfi megborzongott, �s
a l�nyra pillantott, hogy l�ssa, milyen hat�st gyakorolt r� a
libab�r�ztet� hang. �gy t�n t, Meriem nem vett r�la tudom�st.

Egy pillanattal k�s�bb m�r nyeregbe is sz�lltak, �s lassan

elindultak a holdf�nyben f�rd� s�ks�gon. A l�ny egyenest a dzsungel
fel� ir�nyitotta p�nij�t. Arrafel�, ahonnan az �hes oroszl�n ord�t�sa
hallatszott.

- Nem volna jobb, ha kiker�ln�nk a fick�t? - kock�ztatta meg a

m�lt�s�gos Morison �rfi. - Att�l tartok, nem hallotta, mekkor�t
ord�tott.

- Dehogynem hallottam! - nevetett Meriem. - Lovagoljunk oda,

l�togassuk meg.

M�lt�s�gos Morison �rfi k�nyszeredetten nevetett. Nem szeretett

volna kedvez�tlen sz�nben felt�nni a l�ny el�tt, �m azt sem szerette
volna, ha t�l k�zel mer�szkednek egy �hes oroszl�nhoz �jnek idej�n.
Pusk�ja ott volt a nyeregt�sk�ban, de holdf�nyn�l c�lozni el�g bajos
dolog. R�ad�sul m�g sohasem �llt szemt�l szemben egyed�l oroszl�nnal -
napvil�gn�l sem. A gondolatt�l a rosszull�t k�rny�kezte. A fenevad
most v�gre abbahagyta a b�mb�l�st. Nem hallatszott t�bb� a hangja, �s
a m�lt�s�gos Morison �rfinak ett�l visszat�rt a b�tors�ga. H�tsz�llel
lovagoltak a dzsungel fel�. Az oroszl�n t�l�k jobbra, egy kis
m�lyed�sben h�z�dott meg. �reg volt. K�t �jszak�n kereszt�l nem evett
semmit, mert nem volt m�r olyan gyors a t�mad�sban, ugr�sa sem volt
olyan, mint f�nykor�ban, azokban a sz�p id�kben, amikor mindenfel�
r�m�letet keltett a maga vad�szter�let�n. K�t nap �s k�t �jjel j�rk�lt
korg� hassal, �s hossz� ideje m�r azel�tt is csak d�gh�ssal
t�pl�lkozott. �reg volt, de m�g mindig rettenetes puszt�t� er�vel
rendelkezett.
 Az erd� sz�l�n Morison �rfi meg�ll�totta a lov�t. Nem v�gyott
tov�bbmenni. P�rn�s mancsain Numa nesztelen�l beosont m�g�tt�k a
dzsungelbe. Az enyhe szell� most fel�le f�jt rem�nybeli zs�km�nya
fel�. Hossz� utat tett meg ember ut�n kutatva, mert m�r fiatal kor�ban
meg�zlelte a h�s�t. Igaz, hogy szeg�nyes t�pl�l�knak sz�m�tott a
teh�nantilophoz �s a zebr�hoz k�pest, viszont kev�sb� volt neh�z
elejteni. Numa �gy �t�lte meg, hogy az ember lass� �szj�r�s�, lass�
l�b�, a legkev�sb� sem tekint�lyt parancsol� l�ny, legfeljebb
olyankor, ha cs�p�s szagot �raszt. Az �llatok kir�ly�nak ez a szag
egyszersmind a gyorst�zel� puska hangos d�rren�s�t �s vak�t�
villan�s�t jelentette.

Ezen az �jszak�n �rezte a veszedelmes szagot, de a k�nz� �hs�gt�l

m�r majd meg�r�lt. K�pes lett volna sz�ks�g eset�n tucatnyi pusk�val
is szembesz�llni, csak hogy megt�lthesse �res bend�j�t. F�lk�rt �rt le
az erd�ben, hogy a sz�l ism�t �ldozatai fel�l f�jjon, mert tudta: ha
meg�rzik a szag�t, nem rem�lheti, hogy rajtuk �thet. Numa ki volt
�hezve, de �reg volt �s ravasz.

Bent a dzsungel m�ly�n m�g valakinek az orr�t �t�tte meg az ember

�s Numa gyenge, elmos�dott szaga. Felkapta a fej�t, �s beleszagolt a
leveg�be. Majd f�lreford�tott fejjel hallgat�zott.

- Gyer�nk - mondta Meriem -, menj�nk be egy darabon, csod�latos

az erd� �jszaka. Itt el�g ritka a dzsungel, l�h�ton is j�rhat�.

M�lt�s�gos Morison �rfi t�tov�zott. Sz�gyellte volna kimutatni a

l�ny el�tt, hogy f�l. Egy n�la b�trabb f�rfinak, aki biztos a
dolg�ban, lett volna mersze nemet mondani, nehogy a l�nyt f�l�sleges
vesz�lyeknek tegye ki. Semmik�ppen sem mag�ra gondolt volna - csakhogy
�nz� term�szete folyt�n m�lt�s�gos Morison �rfi mindig saj�t mag�ra
gondolt el�sz�r. Az�rt tervelte ki a lovagl�st, hogy elcsalja Meriemet
a ny�ri lak k�zel�b�l. N�gyszemk�zt akart besz�lni vele, �s el�g
messze ahhoz, hogy ha net�n megbotr�nkozna a javaslat�n, amellyel
el��llni k�sz�lt, legyen el�g ideje kimagyar�zkodni, m�g miel�tt
hazat�rnek. Persze nemigen k�telkedett abban, hogy sikerrel j�r, de
becs�let�re legyen mondva: n�mi halv�ny k�telye az�rt �gy is maradt.

- Nem kell f�lnie az oroszl�nt�l - mondta Meriem, �szrev�ve a

f�rfi enyhe t�tov�z�s�t. - Bwana azt mondja, hogy k�t �ve nem j�rt
errefel� emberev� p�ld�ny, �s a vid�k annyira b�velkedik vadban, hogy
nincs, ami r�k�nyszer�tse Num�t az emberh�sra. Azt�n meg olyan gyakori
itt az oroszl�nvad�szat, hogy jobbnak l�tja, ha kit�r az ember
�tj�b�l.

- �, �n nem f�lek az oroszl�nt�l - felelte m�lt�s�gos Morison

�rfi. - Csak arra gondoltam, hogy meglehet�sen k�nyelmetlen dolog
l�h�ton j�rni az erd�ben. Ker�lgetni kell az aljn�v�nyzetet, bujk�lni
az alacsony �gak alatt meg ilyesmi, �s ez elrontja a lovagl�s �r�m�t.

- H�t akk�r menj�nk gyalog - javasolta Meriem, �s m�ris le akart

sz�llni a nyeregb�l.

- �, dehogy! - ki�ltotta m�lt�s�gos Morison �rfi, megrettenve az

�tlett�l. - Menj�nk csak l�h�ton - azzal bel�ptetett az erd� s�t�t
�rnyai k�z�. M�g�tte ott haladt Meriem, el�tte pedig meglapulva, a
kedvez� alkalomra v�rva Numa, az oroszl�n settenkedett.
 Kint a s�ks�gon egy mag�nyos lovas halkan elk�romkodta mag�t,
amikor azok ketten elt�ntek a szeme el�l. Hanson volt az. A ny�ri
lakt�l k�vette �ket. Az � t�bora fel� lovagoltak, �gyhogy b�rmikor
elfogadhat� magyar�zattal szolg�lhatott volna, ha felfedezik - de nem
l�tt�k meg, mert egyszer sem fordultak h�tra.

A f�rfi most egyenesen arrafel� vette az ir�nyt, ahol azok ketten

belovagoltak a dzsungelbe. M�r mindegy volt neki, �szreveszik-e vagy
sem. K�t oka is volt r�, hogy ne t�r�dj�n ezzel. Az egyik, hogy �gy
l�tta, Baynes pontosan ugyanazt teszi, amire � maga is k�sz�l: meg
akarja sz�ktetni a l�nyt. Majd valamik�nt �gy ir�ny�tja a dolgot, hogy
az � tervei szerint alakuljon. Mindenk�ppen szemmel tartja �ket, �s
gondoskodik r�la, hogy a l�ny ne lehessen Baynes�. A m�sik ok egy
bizonyos eml�kezetes esettel volt �sszef�gg�sben, amely el�z� �jszaka
zajlott le a t�bor�ban. Ezt nem is eml�tette meg a ny�ri lakban, mert
att�l f�lt, hogy ezzel akarata ellen�re felh�vja a figyelmet a saj�t
mesterked�seire, �s veszedelmes pletyk�lkod�si alkalmat teremt a Nagy
Bwana feket�i meg a maga emberei k�z�tt. Hiszen a ny�ri lakban
kor�bban azt mondta, hogy k�s�r�inek fele megsz�k�tt. Gyorsan
kider�lhetett volna, hogy val�tlan mes�t adott el�, ha Bwana �s az �
emberei bizalmas kapcsolatba ker�lnek egym�ssal.

Az eset, amelyet elmulasztott megeml�teni, �s amely most arra

�szt�k�lte, hogy sietve a l�ny �s k�s�r�je nyom�ba eredjen, a
t�voll�t�ben t�rt�nt el�z� este. Emberei a magas, t�sk�s bom�val
k�r�lvett t�borban �ld�g�ltek a t�z mellett, amikor a legcsek�lyebb
figyelmeztet� jel n�lk�l egyszer csak egy hatalmas oroszl�n ugrott
k�z�j�k, �s elkapta egyik�ket. Csup�n a t�bbiek bajt�rsiass�g�nak �s
b�tors�g�nak volt k�sz�nhet�, hogy siker�lt megmenteni az �let�t. Csak
elkeseredett harc �r�n tudt�k az �hs�gt�l �rj�ng� fenevadat a t�zb�l
kikapott l�ngol� gallyakkal, l�ndzs�kkal �s pusk�kkal elkergetni.

�gy tudta meg Hanson, hogy emberev� oroszl�n t�vedt a k�rny�kre,

vagy meg�regedv�n azz� v�lt valamelyik az �jszak�nk�nt a s�ks�gon �s a
dombok k�z�tt k�borl�, napk�zben pedig az erd� h�v�s�ben hever�sz�
sok-sok fenevad k�z�l. Alig f�l �r�ja �hes oroszl�n ord�t�s�t
hallotta, �s nemigen volt k�ts�ge afel�l, hogy az emberev� Meriem �s
Baynes ut�n lopakodik. �tkozta mag�ban a bolond angolt, �s sebes
v�gt�ban eredt a nyomukba.

Meriem �s Baynes egy kis tiszt�son �ll�totta meg a lov�t. Sz�z

yarddal od�bb Numa fek�dt az aljn�v�nyzetben meglapulva. S�rg�sz�ld
szem�t pr�d�j�ra szegezte, tekerg�z� fark�nak v�ge g�rcs�sen
meg-megr�ndult. A t�vols�got m�regette �nmaga �s amazok k�z�tt. Azt
fontolgatta, hogy �rdemes-e elsz�nnia mag�t az azonnali t�mad�sra,
vagy jobban teszi, ha m�g egy kicsit v�r, abban a rem�nyben, hogy
h�tha egyenesen a karmai k�z� szaladnak. Nagyon �hes volt, de nagyon
agyaf�rt is. Nem kock�ztathatta meg azt, hogy elvesz�tse eledel�t egy
elhamarkodott �s rosszul kisz�m�tott roham miatt. Ha el�z� �jszaka
megv�rta volna, m�g a feket�k elalszanak, nem lett volna k�nytelen
�jabb huszonn�gy �r�n kereszt�l koplalni.

Od�bb az a bizonyos valaki, aki kor�bban m�r meg�rezte Numa �s az

ember szag�t, fel�lt a fa�gon, amelyen �jszak�ra nyugalomba
helyezkedett. Alatta neh�z l�pt�, hatalmas sz�rke test imbolygott
ide-oda a s�t�tben. A f�n l�v� fenevad halk torokhangot hallatott, �s
leugrott a sz�rke test h�t�ra. Egy sz�t s�gott hatalmas f�l�be, mire
Tantor, az elef�nt, orm�ny�t magasba emelve, majd fel-le himb�lva,
szimatolni kezdett annak a szaga ut�n, akinek k�zels�g�re az im�nti
sz� figyelmeztette. Azt�n �jabb, suttogva kimondott sz� hangzott el -
vez�nysz� tal�n? -, �s a vaskos l�b� �llat megfordult, majd lomha, de
nesztelen l�ptekkel indult Numa, az oroszl�n fel�, akinek szag�t a
h�t�n kuporg� idegen Tarmangani az el�bb meg�rezte.

Ahogy k�zelebb �rtek, az oroszl�n �s pr�d�j�nak szaga egyre

er�sebb lett. Numa kezdte elvesz�teni a t�relm�t. Meddig kell m�g
v�rnia, hogy eledele v�gre elinduljon fel�je? Most m�r d�h�sen
csapkodott a fark�val. Kis h�j�n morogni kezdett. A f�rfi �s a l�ny
pedig, nem is sejtve, hogy milyen vesz�ly leselkedik r�, nyugodtan
�ld�g�lt a nyeregben �s besz�lgetett. A k�t l� szorosan egym�s mellett
�llt. Baynes megfogta �s hevesen szorongatta Meriem kez�t, mik�zben
szerelmes szavakat sugdosott a f�l�be. A l�ny hallgatta.

- J�jj�n el velem Londonba - gy�zk�dte m�lt�s�gos Morison �rfi. -

�sszeszedek egy eg�sz �tikarav�nt, �s mi m�r teljes napja �ton lesz�nk
a tengerpart fel�, mire megsejtik, hogy elment�nk.

- De mi�rt kell �gy elmenn�nk? - k�rdezte Meriem. - Bwana �s

Kedvesem nem ellenezn�k, hogy �sszeh�zasodjunk.

- Nem tudom most azonnal feles�g�l venni - magyar�zta m�lt�s�gos

Morison �rfi -, ahhoz el�bb m�g n�h�ny formas�got el kell int�zni -
ezt maga nem �rti. Rendben lesz minden. Elmegy�nk Londonba. Nem tudok
v�rni. Ha szeret, velem j�n. �s a majmok, akik k�z�tt �lt? Azok tal�n
olyan nagy �gyet csin�lnak a h�zass�gb�l? �k �gy szeretik egym�st,
ahogyan mi. Ha ott maradt volna k�z�tt�k, egyszer�en p�rt tal�lt volna
mag�nak, ahogyan �k p�rt v�lasztanak. Ez a term�szet t�rv�nye. Az
ember alkotta t�rv�nyek nem helyezhetik hat�lyon k�v�l Isten
t�rv�nyeit. H�t nem mindegy nek�nk minden, ha szeretj�k egym�st? Mit
t�r�d�nk mi a vil�gon b�rkivel �nmagunkon k�v�l? �n az �letemet is
odaadn�m mag�nak - �s maga nem ad nekem semmit?

- T�nyleg szeret? - k�rdezte a l�ny. - Feles�g�l fog venni, ha

meg�rkezt�nk Londonba?

- Esk�sz�m! - ki�ltotta a f�rfi.

- Mag�val megyek - suttogta Meriem -, b�r nem �rtem, mi�rt van

erre sz�ks�g. - Odab�jt a f�rfihoz, az pedig �t�lelte, �s lehajolt,
hogy ajk�t a l�ny ajk�ra tapassza.

Ugyanebben a pillanatban egy hatalmas agyar� elef�nt l�kte �t a

fej�t a tiszt�st �vez� f�k k�z�tt. De m�lt�s�gos Morison �rfi �s
Meriem csak �nmag�val volt elfoglalva, �gy se l�tott, se hallott -
Numa ann�l ink�bb. A Tantor sz�les nyak�ban �l� alak megl�tta a l�nyt
a f�rfi karj�ban. Korak volt az, aki az �polt, csinosan �lt�z�tt
l�nyban nem ismerte fel az � Meriemj�t. Csak egy Tarmanganit l�tott a
n�st�ny�vel. Abban a pillanatban Numa t�mad�sra indult.

Att�l val� f�lelm�ben, hogy j�tt�vel Tantor el akarja riasztani

pr�d�j�t, az �ri�s fenevad ijeszt� hangon felord�tott, �s kiugrott
rejtekhely�r�l. A hatalmas b�mb�l�s megreszkettette a f�ldet. A p�nik
egy pillanatra megdermedtek a r�m�lett�l. M�lt�s�gos Morison �rfi
els�padt, kiverte a hideg verejt�k. Az oroszl�n a t�nd�kl� Hold
ragyog� f�ny�ben egyenesen fel�j�k rohant. M�lt�s�gos Morison �rfi
izmai nem engedelmeskedtek t�bb� akarat�nak - egy nagyobb hatalomnak,
a Term�szet legels� t�rv�ny�nek parancsszava el�tt hajoltak meg.
 L�ba a sarkanty�s csizm�val belev�gott a p�ni v�kny�ba, kez�vel
nagyot r�ntott a kant�rsz�ron, mire az �llat megfordulva szilajul
v�gt�zni kezdett a mened�ket jelent� s�ks�g fel�.

A l�ny p�nija r�m�let�ben nyihogva fel�gaskodott, �s t�rsa

nyom�ba iramodott. Az oroszl�n ott volt szorosan a sark�ban. Csak a
l�ny �rizte meg hidegv�r�t - a l�ny, �s az a f�lig meztelen vadember,
aki lovagl��l�sben terpeszkedett el hatalmas h�tasa nyak�ban, �s
vigyorogva szeml�lte az izgalmas jelenetet, amelyet a v�letlen
rendezett a sz�rakoztat�s�ra.

Korak szem�ben mind�ssze k�t idegen Tarmanganir�l volt sz�, akit

az �res has� Numa �ld�z�be vett. Num�nak, gondolta, joga van a
zs�km�nyra, de az egyik k�z�l�k n�. Korak �szt�n�sen meg�rezte, hogy a
seg�ts�g�re kell sietnie, b�r nem tudta volna megmondani, hogy mi�rt.
Most m�r minden Tarmangani az ellens�ge volt. Nagyon hossz� ideje �lt
vad�llat m�dj�ra, ez�rt azt�n nem buzogtak benne olyan nagyon vele
sz�letett emberbar�ti �rz�sek - de az�rt m�g �rzett valamit,
legal�bbis a l�ny ir�nt.

N�gatta Tantort, hogy induljon el�re. Felemelte neh�z l�ndzs�j�t,

�s a sz�guld� oroszl�n test�t c�lba v�ve, elhaj�totta. A l�ny p�nija
el�rt a tiszt�s t�ls� fel�n �ll� f�kig. Itt m�r k�nny� zs�km�nya lett
volna a sebesen rohan� oroszl�nnak, de a feld�h�d�tt Num�nak ink�bb a
h�t�n �l� n� kellett. �r� akarta r�vetni mag�t.

Korak megh�kkent �s egyben elismer� ki�lt�st hallatott, amikor

azt l�tta, hogy Numa r�ugrik a p�ni far�ra, a l�ny pedig ugyanabban a
pillanatban megv�lik lov�t�l, �s felsz�kik a f�l�tte l�v� fa �gai
k�z�.

Korak l�ndzs�ja a nyak�n tal�lta el Num�t, aki - egy pillanatra

elbizonytalanodva - nem tudott megkapaszkodni az �rj�ngve megiramod�
l� h�t�n. Imm�r mind a l�ny, mind aa oroszl�n s�ly�t�l megszabadulva,
a p�ni sz�guldva mentette az �let�t. Numa karm�val, fog�val kapott a
nyak�ba f�r�dott fegyver fel�, de nem tudta kit�pni. Azt�n folytatta
az �ld�z�st.

Korak Tantor h�t�n visszavonult a dzsungel rejtek�be. Nem akarta,

hogy b�rki �szrevegye, �s ez siker�lt is.

Hanson majdnem el�rte m�r az erd�t, amikor meghallotta az

oroszl�n �that� �v�lt�s�t. R�gt�n tudta, hogy a fenevad t�mad�sra
sz�nta el mag�t. Egy pillanattal k�s�bb - irh�j�t eszeveszett iramban
mentve - m�lt�s�gos Morison �rfi cs�rtetett el� a dzsungelb�l.
R�hasalt p�nij�nak h�t�ra, mindk�t karj�val szorosan �t�lelte a
nyak�t, �s sarkanty�j�t �jra meg �jra belev�gta az �llat oldal�ba. Egy
pillanat m�lva a m�sik p�ni is el�bukkant - lovasa n�lk�l.

Hanson felny�g�tt, amikor elk�pzelte, mi t�rt�nhetett a

dzsungelben azut�n, hogy ezek ketten elt�ntek a szeme el�l.
Elk�romkodta mag�t, azt�n sarkanty�ba kapta a lov�t abban a rem�nyben,
hogy el tudja riasztani az oroszl�nt pr�d�j�t�l - pusk�j�t l�v�sre
k�szen a kez�ben tartotta. A l�ny p�nija m�g�tt felt�nt a fenevad.
Hanson nem �rtette a dolgot. Tudta, hogy ha Num�nak siker�lt volna
megkaparintania a l�nyt, akkor nem �ld�zn� tov�bb a t�bbieket.

Meg�ll�totta a saj�t lov�t, gyorsan c�lzott �s t�zelt. Az

oroszl�n megtorpant, fej�t h�trahajtva oldal�hoz kapott a fog�val,
azt�n holtan hemperedett a f�ldre. Hanson tov�bb lovagolt az erd�
belseje fel�, �s hangosan ki�ltozott a l�nynak.

- Itt vagyok - hallatszott azonnal a v�lasz az �ppen el�tte

magasod� f�k lombjai k�z�l. - Eltal�lta?

- Igen - felelte Hanson. - Hol van? Hajsz�lon f�gg�tt az �lete,

tudja-e? �n magyar�zzam el mag�nak, hogy �jszaka jobb elker�lni a
dzsungelnek m�g a k�rny�k�t is?

Egy�tt indultak vissza a s�ks�gra, ahol megl�tt�k a fel�j�k tart�

m�lt�s�gos Morison �rfit. Baynes azt bizonygatta, hogy a p�nija
megbokrosodott, �s csak �ggyel-bajjal tudta valahogy megf�kezni.
Hanson elvigyorodott, mert j�l eml�kezett m�g arra, hogyan �szt�k�lte
gyorsabb iramra Baynes a sarkanty�j�val a lov�t, de ezt egy sz�val sem
eml�tette. Maga m�g� �ltette Meriemet, �s h�rmasban csendben
visszalovagoltak a ny�ri lak fel�.

19. Ketten is rosszban s�ntik�lnak

A h�tuk m�g�tt Korak t�nt el� a dzsungelb�l. Kih�zta Numa

test�b�l, �s �jra mag�hoz vette a l�ndzs�j�t. M�g mindig mosolygott.
Felett�bb �lvezte az im�nti jelenetet. Egy dolog azonban gondolkod�ba
ejtette - felt�nt neki, hogy a n�st�ny milyen �gyesen m�szott fel
p�nija h�t�r�l a f�l�tte l�v� fa biztons�got ny�jt� �gai k�z�. Ezzel
ink�bb egy Manganira eml�keztetett - elvesztett Meriemj�re, S�hajtott.
Szeg�ny Meriem! Szeg�ny kis halott Meriem! K�v�ncsi lett volna, hogy
az idegen m�sban is hasonl�t-e Meriemre. Hirtelen er�s v�gy t�madt a
sz�v�ben, hogy l�thassa. A h�rom alak ut�n n�zett, amint meg�ll�s
n�lk�l lovagoltak a s�ks�gon kereszt�l valamilyen c�l fel�. "Vajon
hov� igyekeznek?" - t�n�d�tt Korak. Kedve kerekedett k�vetni �ket, de
csak �llt egy helyben, �s figyelte, m�g el nem t�nnek a t�volban. A
civiliz�lt l�ny �s a kifog�stalan keki sz�n� ruh�ba �lt�z�tt angol
l�tt�n r�ges-r�g eltemetett eml�kek keltek �letre benne.

Valamikor arr�l �lmodozott, hogy vissza fog t�rni a hozz�juk

hasonl�k vil�g�ba, de Meriem hal�l�val mintha elvesztette volna minden
rem�ny�t �s kedv�t. Most m�r csak arra v�gyott, hogy �lete h�tral�v�
r�sz�t mag�nyosan, az emberekt�l min�l t�volabb �lhesse le. S�hajtott,
azt�n megfordult, �s lassan visszament a dzsungelbe.

Az am�gy is ideges term�szet� Tantor cseppet sem �rezte

megnyugtat�nak, hogy h�rom idegen feh�r t�nt fel a k�zelben. Hanson
pusk�j�nak d�rren�s�re pedig megfordult, �s test�t himb�lva, nagy,
csoszog� l�ptekkel elbaktatott. Amikor Korak visszat�rt �s
k�r�ln�zett, m�r sehol sem l�tta. A majomember azonban nem nagyon
izgatta mag�t bar�tja t�voz�sa miatt.

Tantornak szok�sa volt, hogy id�nk�nt v�ratlanul el-elk�borolt.

El�fordult, hogy egy h�napig sem tal�lkoztak, mert Korak ritk�n vette
mag�nak a f�rads�got, hogy k�vesse a hatalmas vastagb�r�t, mint
ahogyan ez alkalommal se ment ut�na. Ink�bb k�nyelmes helyet keresett
mag�nak az egyik tereb�lyes f�n, �s hamarosan elaludt.

Bwana a ny�ri lak verand�j�n v�rta a kalandos kir�ndul�sr�l

hazat�r�ket. Egyik �ber pillanat�ban az im�nt meghallotta Hanson
pusk�j�nak d�rd�l�s�t, messze, kint a s�ks�gon, �s elt�n�d�tt, hogy ez
meg mit jelenthet. Kisv�rtatva esz�be jutott, hogy h�tha hazafel�, a
t�bor�ba menet azt a f�rfit �rte valami baj, akit minden tov�bbi
n�lk�l ak�r egyik vend�g�nek is tekinthetett. Ez�rt felkelt, �s elment
munkavezet�j�nek sz�ll�s�ra, ahol megtudta, hogy Hanson val�ban j�rt
ott aznap este, de m�r �r�kkal azel�tt elt�vozott. A munkavezet�
sz�ll�s�r�l visszafel� j�vet Bwana �szrevette, hogy a kar�m kapuja
nyitva van. Alaposabban k�r�ln�zve meg�llap�totta, hogy Meriem p�nija,
meg m�g egy, amelyet Baynes haszn�lt leggyakrabban, elt�nt. Bwana
r�gt�n arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy a l�v�st Baynes adta le.
Ez�rt �jra felk�lt�tte munkavezet�j�t, �s m�r �ppen indul�shoz
k�sz�l�d�tt, hogy ut�nan�zzen a dolognak, amikor megpillantotta a
s�ks�gon kereszt�l k�zeled� kis csapatot.

A h�zigazda fagyos arccal hallgatta v�gig az angol

magyar�zkod�s�t. Meriem hallgatott. L�tta, hogy Bwana haragszik r�.
El�sz�r fordult el� ilyesmi, �s a l�ny m�lyen le volt s�jtva.

- Menjen a szob�j�ba, Mer iem! - mondta Bwana. - Maga pedig

Baynes, lesz sz�ves bef�radni a dolgoz�szob�mba egy pillanatra. Volna
n�h�ny szavam mag�hoz.

Majd amikor a l�ny �s Baynes engedelmesen sarkon fordult, Hanson

fel� l�pett. Volt Bwan�ban valami, ami miatt, m�g ha legszel�debb
hangulat�ban tal�lt�k is, azonnal engedelmeskedni kellett neki.

- Hogyhogy maga is vel�k volt, Hanson? - k�rdezte.

- A kertben �ld�g�ltem - felelte a keresked� -, miut�n elj�ttem

Dervis sz�ll�s�r�l. M�skor is szoktam ott id�zni, amint azt neje
�nagys�ga tal�n tudja is. Ma �jszaka elaludtam az egyik bokor m�g�tt,
�s kettej�k enyelg�s�re �bredtem. Nem hallottam, hogy mit besz�lnek,
de l�tom �m, hogy kisv�rtatva Baynes k�t p�nit hoz, �s ellovagolnak.
Nem akartam belesz�lni a dolgukba, mert nekem semmi k�z�m hozz�, de
azt tudtam, hogy ilyenkor, �jnek idej�n nem tan�csos lovagolgatni,
k�l�n�sen nem a l�nynak - nem ildomos, meg nem is biztons�gos. �gyhogy
k�vettem �ket, aszt�n kider�lt, hogy j�l is tettem. Baynes l�hal�l�ban
menek�lt az oroszl�n k�zel�b�l, otthagyta a l�nyt, hogy mentse az
�let�t, ahogy tudja. �n meg szerencs�sen odaeresztettem egy goly�t a
vad�llat oldal�ba, �s az azt�n elint�zte.

Hanson sz�netet tartott. Egy ideig mindk�t f�rfi hallgatott.

Kisv�rtatva a keresked� zavartan k�h�cselni kezdett, mint akinek a
b�gy�t nyomja valami, amit k�teless�g�nek tartana elmondani, de nem
sz�vesen hozakodik el� vele.

- Ki vele, Hanson! - mondta Bwana. - Mondani akart valamit, nem?

- H�t ... sz�val ... igen ..., val�ban �gy van - sz�nta el mag�t
Hanson. - Mivel gyakran voltam errefel� est�nk�nt, nagyon sokat l�ttam
�ket egy�tt. M�r megbocs�sson, uram, de nem hiszem, hogy Mr. Baynesnek
tisztess�ges sz�nd�kai voln�nak. Ami keveset v�letlen�l meghallottam,
abb�l �gy gondolom, r� akarja venni a l�nyt, hogy sz�kj�n el vele. -
Hanson, mik�zben saj�t c�ljai sz�m�ra k�sz�tette el� a terepet, jobban
r�hib�zott az igazs�gra, mint hitte. Att�l tartott, hogy Baynes
kereszt�lh�zza sz�m�t�sait, ez�rt olyan tervet eszelt ki, amelynek
r�v�n fel is haszn�lhatja a fiatal angolt, ugyanakkor meg is
szabadulhatott t�le. - �gy gondoltam - folytatta a keresked� -, hogy
mivel �n magam �ppen indul�f�lben vagyok, �n esetleg azt javasolhatn�
Mr. Baynesnek, hogy j�jj�n velem. Hajland� voln�k magammal vinni
�szakra, a karav�nutak fel�, ha ezzel sz�vess�get tehetek �nnek, uram.

Bwana egy pillanatra gondolataiba temetkezett. Kisv�rtatva

felpillantott.

- N�zze, Hanson, Mr. Baynes term�szetesen a vend�gem - mondta, �s

szeme fenyeget�en csillant meg. - Ami bizony�t�kunk van, annak alapj�n
voltak�ppen nem v�dolhatom meg, hogy Meriem sz�ktet�s�t forgatja a
fej�ben. A vend�gemr�l l�v�n sz�, nem sz�vesen k�vetn�m el azt az
udvariatlans�got, hogy t�voz�sra sz�l�tom fel. De - ha j�l eml�kszem a
szavaira - mintha arr�l besz�lt volna, hogy haza k�v�n t�rni.
Bizony�ra legnagyobb �r�m�re szolg�l majd, ha �tra kelhet mag�val
�szak fel�. Azt mondta, holnap indul? Nos, azt hiszem, Mr. Baynes
csatlakozni fog �nh�z. Ugorjon �t holnap reggel, legyen sz�ves! Most
pedig j� �jszak�t! K�sz�n�m, hogy vigy�z� szem�t rajta tartotta
Meriemen.

Harison alig tudta elrejteni vigyorg�s�t, amikor megfordult, �s

elindult a lova fel�. Bwana a verand�r�l bel�pett a dolgoz�szob�j�ba,
ahol a m�lt�s�gos Morison �rfi fel-al� j�rk�lt, �s szemmel l�that�an
igen k�nosan �rezte mag�t.

- Baynes - mondta Bwana egyenesen a t�rgyra t�rve. - Harison

holnap �tra kel �szak fel�. Nagyon megkedvelte �nt. �ppen az im�nt
k�rt meg, hogy k�z�ljem: �r�lne, ha vele tartana. J� �jszak�t, Baynes!

Bwana utas�t�s�ra Meriem m�snap reggel a szob�j�ban maradt

mindaddig, m�g Baynes el nem t�vozott. Harison kor�n �rte j�tt -
val�j�ban eg�sz �jszaka ott maradt a munkavezet�n�l, Jervisn�l -, hogy
j�kor �tnak indulhassanak.

M�lt�s�gos Morison �rfi �s vend�gl�t�ja felett�bb tart�zkod�

mod�rban vett b�cs�t egym�st�l. Bwana, amikor vend�ge v�gre
ellovagolt, megk�nnyebb�lten s�hajtott fel. Kellemetlen�l �rintette a
dolog, �s �r�lt, hogy t�l van rajta, de nem b�nta meg, amit tett. Nem
volt vak, maga is l�tta, hogy Baynes mennyire belehabarodott Meriembe.
J�l tudta, milyen b�szke a fiatalember t�rsadalmi rangj�ra, �gy soha,
egy pillanatig sem hitte, hogy vend�ge felaj�nlan� a nev�t egy
n�vtelen arab l�nynak. Mert - b�r az igazi tiszta v�r� arabok�hoz
k�pest Meriem b�re rendk�v�l vil�gos volt - Bwana annak hitte.

Nem eml�tette t�bb� a dolgot Meriem el�tt, �s ezzel hib�t

k�vetett el. A fiatal l�ny ugyan tudat�ban volt annak, mekkora h�l�val
tartozik Bwan�nak �s Kedvesemnek, de b�szke �s �rz�keny l�lek l�v�n,
s�rt�nek �s megal�z�nak �rezte, hogy Bwana elk�ldte Baynest, neki
pedig nem adott lehet�s�get a magyar�zkod�sra vagy v�dekez�sre. Mindez
ahhoz is hozz�j�rult, hogy Baynes m�rt�rr� v�lj�k a l�ny szem�ben, �s
odaad� h�s�g fejl�dj�k ki benne a f�rfi ir�nt.

Amit a szerelem miatt id�ig csak f�lig �rtett, azt most a

szerelem miatt t�k�letesen f�lre�rtette. Bwan�nak �s Kedvesemnek sokat
kellett volna besz�lnie bizonyos t�rsadalmi korl�tokr�l, hiszen �k
nagyon is j�l tudt�k, hogy Baynes ezeket a korl�tokat val�s�gosan
l�tez�nek �rzi Meriem �s �nmaga k�z�tt, de nem szerett�k volna
megb�ntani a l�nyt. Pedig �gy kisebb b�natot okoztak volna neki, �s
megk�m�lt�k volna �t azokt�l a gy�krelmekt�l, amelyek tudatlans�ga
miatt v�rtak r�.

M�g Harison �s Baynes az el�bbi t�bora fel� lovagolt, az angol

komor hallgat�sba b�rkol�zott. A m�sik a megfelel� szavakat
keresg�lte, amelyekkel felvehetn� a besz�lget�s fonal�t, hogy azt�n
majd, sz� sz�t k�vetv�n, r�t�rhessen el�re kigondolt javaslat�ra. Egy
fejhosszal lemaradva lovagolt t�rsa mellett, �s sz�lesen elvigyorodott
a m�sik nemes von�saira ki�l� mogorva s�rt�d�tts�g l�tt�n.

- Goromb�n elb�nt mag�val, mi? - pr�b�lkozott v�g�l, �s amikor a

megjegyz�sre Baynes r�emelte tekintet�t, fej�vel visszaintett a ny�ri
lak ir�ny�ba. - Nagyra van a l�nnyal - folytatta Hanson -, nem akarja,
hogy b�rki feles�g�l vegye �s elvigye, de �n �gy l�tom, hogy t�bb
rosszat tesz neki, mint j�t azzal, hogy elk�ldi mag�t. A l�nynak csak
f�rjhez kell mennie egyszer, �s keresve sem tal�lhatna jobbat egy
ilyen finom fiatal�rn�l, mint amilyen maga.

Baynes, aki eleinte s�rt�nek tal�lta, hogy ez a k�z�ns�ges fick�

bele�sse az orr�t a mag�n�gyeibe, Hanson utols� megjegyz�s�t�l
megenyh�lt, �s egyszeriben a kiv�l� �t�l�k�pess�ggel meg�ldott f�rfit
l�tta benne.

- Otromba alak - morogta m�lt�s�gos Morison �rfi -, de majd �n

megmutatom neki! Lehet, hogy K�z�p-Afrik�ban � az atya�risten, de
Londonban semmivel sem el�bbre val�, mint �n. Meg fogja kapni a
mag��t, j�jj�n csak haza!

- �n a maga hely�ben - mondta Hanson - csak megszerezn�m magamnak

azt a l�nyt, akit akarok, �s nem t�rn�m el, hogy ebben b�rki
megakad�lyozzon. K�zt�nk legyen sz�lva, �n sem b�rom �t, �s ha
valamiben a seg�ts�g�re lehetek, csak sz�ljon nyugodtan.

- Nagyon rendes mag�t�l, Hanson - v�laszolta Baynes kiss�

felengedve -, de h�t mit tehet az ember ezen az istenverte helyen?

- �n tudn�m, mit tegyek - mondta Hanson. - Elvinn�m a l�nyt, �s

k�sz. Ha szereti mag�t, rendben lesz a dolog, mag�val megy.

- Azt nem lehet - mondta Baynes. - K�r�s-k�r�l sok m�rf�ldre ez a

goromba fr�ter az �r az eg�sz nyavaly�s orsz�gban. Biztos, hogy
elkapna minket.

- Ha �n ir�ny�tom a dolgokat, nem kapja el - mondta Hanson. - T�z

�ve kereskedem �s vad�szgatok m�r errefel�, �s legal�bb �gy ismerem az
orsz�got, mint �. Ha mag�val akarja vinni a l�nyt, seg�teni fogok, �s
garant�lom, hogy nincs ember, aki elkaphatna minket, m�g el nem �r�nk
a tengerpartra. Tudja mit, �rjon egy lev�lk�t, �s �n eljuttatom a
l�nyhoz a karav�nvezet�m �tj�n. K�rjen tal�lk�t, hogy elb�cs�zhasson
t�le - ezt nem fogja megtagadni. Id�k�zben mi a t�borral mindig egy
kicsit �szakabbra k�lt�zn�nk, maga pedig megbesz�lheti a l�nnyal, hogy
k�sz�lj�n fel, �s egy bizonyos �jszak�ra minden legyen rendben. Mondja
meg neki, hogy akkor majd �n megyek �rte, maga pedig a t�borban v�r
r�nk. Az�rt csin�ljuk �gy, mert �n jobban ismerem a vid�ket, �s
gyorsabban megj�rom az utat, mint maga. K�zben fel�gyelhetne a
karav�nra, �s lassan �szak fel� haladhatn�nk, m�g �n a l�nnyal utol
nem �rem magukat.

- De mi van akkor, ha nem akar j�nni? - vetette k�zbe Baynes.

- Akkor �llapodjon meg vele egy �jabb tal�lk�ban, ahol v�gs�

istenhozz�dot mondanak egym�snak - felelte Hanson. - Azt�n maga
helyett majd �n megyek el, �s �n mindenk�ppen magammal hozom. Musz�j
lesz elj�nnie, �s ha mindenen t�l lesz�nk, � sem fogja m�r b�nni a
dolgot - pl�ne, ha k�zben k�t h�napig egy�tt �l mag�val, m�g eljutunk
a tengerpartra.

Baynes felh�borodva tiltakozni akart, de v�g�l egy �rva sz�t sem

sz�lt. R�d�bbent ugyanis, hogy gyakorlatilag ugyanarr�l van sz�, amit
maga is kitervelt. Igaz ugyan, hogy mindez brut�lis �s b�n�s tettnek
t�nt a faragatlan keresked� sz�j�b�l, de a fiatal angol bel�tta, ha
ig�nybe veszi Hanson seg�ts�g�t �s az afrikai utaz�sok sor�n szerzett
ismereteit, j�val t�bb az es�lye a sikerre, mintha egymaga pr�b�lna
c�lt �rni. Ez�rt azt�n savany� k�ppel ugyan, m�gis beleegyez�en
b�lintott.

A hossz� �t h�tral�v� r�sz�t hallgatva tett�k meg Hanson �szakra

fekv� t�bor�ig, mert mindk�t f�rfit a saj�t gondolatai
foglalkoztatt�k, amelyeknek legt�bbje legkev�sb� volt h�zelg� vagy
kedvez� a m�sikra n�zve. M�g az erd�ben lovagoltak, s nem sokat
t�r�dtek azzal, hogy zajt csapnak-e, a lovak l�pt�nek nesz�re
felfigyelt valaki, aki ugyancsak a dzsungelt j�rta. A Vad�l�
elhat�rozta, hogy visszamegy arra a helyre, ahol az a feh�r l�ny olyan
�gyesen sz�k�tt f�l a szeme l�tt�ra a f�k �gai k�z�, mint akinek ebben
nagy-nagy gyakorlata van.

Ahogy visszaid�zte mag�ban a l�ny alakj�t, volt benne valami

megragad�, ami miatt ellen�llhatatlanul vonz�dott hozz�. L�tni akarta
napvil�gn�l, l�tni akarta az arcvon�sait, szem�nek �s haj�nak sz�n�t.
�gy t�nt neki, mintha er�sen hasonl�tott volna az � elvesztett
Meriemj�re, de nem tartotta val�sz�n�nek, hogy ez b�rmit is
jelenthetne. Ahogy fut�lag l�tta a holdf�nyben, amint megiramod�
p�nij�nak h�t�r�l fellend�lt a f�l�tte l�v� fa �gai k�z�,
meg�llap�totta, hogy a l�ny nagyj�b�l ugyanolyan magas lehet, mint az
� Meriemje, de sokkal n�iesebb, fejlettebb �s g�mb�lydedebb az alakja.

Most r��r�sen a fel� a hely fel� tartott, ahol annak idej�n a

l�nyt l�tta, amikor �les f�l�vel egyszer csak meghallotta a k�zeled�
lovasok zaj�t. Nesztelen�l lopakodott tov�bb az �gakon, m�g meg nem
pillantotta a lovon �l� k�t f�rfit. A fiatalabbikban azonnal
felismerte azt, aki a karjaiban tartotta a l�nyt a holds�t�tte
tiszt�son mindaddig, am�g Numa t�mad�sba nem lend�lt. A m�sikat nem
ismerte fel, de az alakja �s a tart�sa m�gis zavarbaejt�en ismer�snek
t�nt a sz�m�ra.

A majomember �gy v�lte: ha meg akarja tal�lni a l�nyt, nem kell

m�st tennie, mint a fiatal angol k�zel�ben maradnia. Ez�rt Hanson
t�bor�ig k�vette a k�t lovast. Itt a m�lt�s�gos Morison �rfi egy
r�vidke levelet vetett pap�rra, ezt Hanson r�b�zta egyik ember�re, aki
r�gvest �tnak indult vele d�l fel�.

Korak a t�bor k�rny�k�n maradt, �s gondosan szemmel tartotta az

angolt. F�lig-meddig azt rem�lte, hogy a l�nyt ott tal�lja, ahov� a
k�t lovas igyekszik. Csal�dottan vette tudom�sul, hogy ottl�t�nek
semmi jel�t nem l�tja a t�borban.

Baynes nyugtalan volt, fel-al� j�rk�lt a f�k alatt, pedig igaz�n

r�f�rt volna egy kis pihen�s a k�sz�b�n �ll� menek�l�s er�ltetett
menetel�sei el�tt. Hanson a f�gg��gy�ban fek�dt �s cigarett�zott.
Nemigen besz�ltek egym�ssal. Korak a f�l�tt�k l�v� s�r� lombok k�z�tt
ny�lt el az egyik �gon. �gy telt el a d�lut�n h�tral�v� r�sze. Korak
meg�hezett �s megszomjazott. Arra sz�m�tott, hogy a k�t f�rfi k�z�l
egyik sem hagyja el a t�bort pirkadat el�tt, ez�rt visszavonult. D�l
fel� tartott, mert az l�tszott a legval�sz�n�bbnek, hogy a l�ny m�g
mindig valahol arrafel� lehet.

Kint a kertben, a ny�ri lak mellett, Meriem elgondolkodva

s�t�lgatott a holdf�nyben. M�g mindig b�ntotta, hogy Bwana, szerinte,
olyan igazs�gtalanul b�nt el m�lt�s�gos Morison Baynesszel. Az�ta sem
magyar�ztak meg neki semmit, mert Bwana is, Kedvesem is meg akar ta
k�m�lni �t att�l a megal�ztat�st�l �s szomor�s�gt�l, amellyel Baynes
val�di sz�nd�k�nak felt�r�sa j�rt volna. J�l tudt�k - amit Meriem nem
-, hogy a f�rfinak esze �g�ban sem volt feles�g�l venni a l�nyt.
Hiszen m�sk�l�nben egyenesen oda�llt volna Bwana el�, tudv�n: nem lett
volna kifog�sa a dolog ellen, ha Meriem val�ban szereti.

Meriem szerette p�rtfog�it, �s h�l�s volt nekik mindaz�rt, amit

�rte tettek, de sz�v�ben �gett a f�ggetlens�g ir�nti zabol�tlan v�gy,
amelyet a dzsungelben t�lt�tt �vek korl�tlan szabads�ga tett l�ny�nek
elv�laszthatatlan r�sz�v�. Mi�ta idej�tt hozz�juk, ez volt az els�
alkalom, hogy Meriem fogolynak �rezte mag�t Bwana �s Kedvesem ny�ri
lak�ban.

A l�ny �gy r�tta fel-al� az elker�tett kis ter�letet, mint egy

ketrecbe z�rt n�st�ny tigris. Egyszer csak meg�llt a k�ls� s�v�ny
k�zel�ben, �s fej�t f�lreford�tva hallgat�zott. Hogy mit hallott?
Meztelen emberi l�bak puha l�pteit a ker�t�s t�loldal�r�l. Egy
pillanatig csendben f�lelt. A zaj nem ism�tl�d�tt. Azt�n folytatta
nyugtalan s�t�j�t. Elment eg�szen a kert als� v�g�be, megfordult, �s
visszafel� l�pkedett a fels� v�ge fel�. A p�zsiton, a ker�t�st
eltakar� bokrok k�zel�ben, a Hold f�ny�ben j�l kivehet�en egy feh�r
bor�t�k hevert, amely egy perccel kor�bban m�g nem volt azon a helyen.

Meriem megtorpant egy pillanatra, �jra hallgat�zott, �s

beleszagolt a leveg�be - felajzva, �beren, fesz�ltebb figyelemmel,
mint egy n�st�ny tigris. A bokrok m�g�tt meztelen fekete k�ld�nc
kuporgott, �s n�zett �t f�rk�sz tekintettel a lombok k�z�tt. L�tta,
hogy a l�ny egy l�p�st tesz a lev�l fel�. Sz�val �szrevette. Erre
csendben fel�llt, �s a kar�m fel� v�gigfut� bokrok �rny�k�ban
settenkedve hamarosan beleveszett a s�t�tbe.

Gyakorlott f�l�vel Meriem nyomon k�vette a f�rfi minden

mozdulat�t. Nem v�gyott k�zelebbr�l megtudni az illet� kil�t�t. M�r
sejtette, hogy a m�lt�s�gos Morison �rfit�l hozott �zenetet. Lehajolt,
�s felvette a bor�t�kot. Felt�pte, �s a Hold ragyog� f�ny�ben
k�nny�szerrel el tudta olvasni a benne l�v� levelet, Baynes �rta,
amint sejtette.

"Nem tudok elmenni �gy, hogy �jra ne tal�lkozzunk" - hangzott a

lev�l. - "J�jj�n el a tiszt�sra holnap kora reggel, hogy
elb�cs�zhassunk. Egyed�l j�jj�n."

M�g n�h�ny sz� volt a lev�lben, amelyt�l a l�ny sz�ve hevesebben

kezdett dobogni, �s a boldogs�g p�rja �nt�tte el az arc�t.

20. Korak fogadalma

M�g s�t�t volt, amikor m�lt�s�gos Morison Baynes �rfi elindult a

tal�lkahely fel�. Ragaszkodott hozz�, hogy mutassa neki valaki az
utat, mondv�n, nem biztos benne, hogy mag�t�l visszatal�l a kis
tiszt�sra. Val�j�ban persze in�ba sz�llt a b�tors�ga arra a
gondolatra, hogy napkelte el�tt egyed�l kelljen v�giglovagolnia a
s�t�t erd�n, �s azt akarta, hogy legyen vele valaki. Ez�rt azt�n egy
fekete ment el�tte, gyalog. M�g�tte �s f�l�tte pedig Korak haladt, aki
fel�bredt a t�borb�l hallatsz� zajokra.

Kilenc �ra volt, amikor Baynes meg�ll�totta lov�t a tiszt�son.

Meriem m�g nem �rkezett meg. A fekete leheveredett pihenni. Baynes a
nyeregben szuny�k�lt. Korak k�nyelmesen elny�lt egy lombos �gon,
ahonnan szemmel tarthatta az odalentieket, de � maga rejtve maradt.

Egy �ra telt el �gy. Baynesen az idegess�g jelei mutatkoztak.

Korak m�r sejtette: a fiatal angol az�rt j�tt ide, hogy tal�lkozz�k
valakivel, �s afel�l sem volt k�ts�ge, hogy ki az illet�. A Vad�l�
bizonyos volt abban, hogy hamarosan �jra l�tja azt a f�rge mozg�s�
n�st�nyt, aki oly igen eml�keztette �t Meriemre.

Kisv�rtatva egy k�zeled� l� l�pteinek zaja �t�tte meg Korak

f�l�t. � j�n! M�r majdnem oda�rt a tiszt�sra, mire Baynes v�gre
tudom�st szerzett a k�zels�g�r�l. Amikor az �rfi felpillantott, a
sz�tv�l� lombok k�z�tt egy l� feje t�nt el�, majd Meriem bel�ptetett a
tiszt�sra. Baynes sarkanty�ba kapta a lov�t, �s el�be sietett. Korak
vizsla tekintettel figyelt lefel�. El�tkozta mag�ban a sz�les karim�j�
kalapot, amely elrejtette szeme el�l a j�vev�ny arcvon�sait. A l�ny
most oda�rt az angol mell�. Korak l�tta, hogy a f�rfi megfogja mindk�t
kez�t, �s mag�hoz vonja a l�nyt. L�tta, amint arca egy pillanatra
elt�nik az alatt a sz�les karim�j� kalap alatt, amely a l�ny�t is
elrejtette. Elk�pzelte, amint ajkaik �ssze�rnek, a a b�nat meg az �des
eml�k bel�nyilall� f�jdalm�t�l azzal az �nk�ntelen reflexmozdulattal
hunyta le egy pillanatra a szem�t, amellyel rendszerint megpr�b�ljuk
t�vol tartani a lelki szemeink el�tt megjelen�, sz�vszor�t� k�peket.
Amikor �jra len�zett, azok m�r sz�tv�ltak �s komoly besz�lget�sbe
mer�ltek. Korak l�tta, hogy a f�rfi hevesen gy�zk�di a m�sikat
valamir�l. Ugyanilyen nyilv�nval� volt az is, hogy a l�ny vonakodik
megtenni, amit k�rnek t�le. Taglejt�sei Korakot csak m�g jobban
Meriemre eml�keztett�k, s az is, ahogyan �ll�t felszegve h�travetette
�s oldalt ford�totta a fej�t. Azt�n a besz�lget�snek v�ge szakadt. A
f�rfi �jra karj�ba z�rta, �s b�cs�z�ul megcs�kolta a l�nyt. Az
megfordult, �s ellovagolt abba az ir�nyba, ahonnan az el�bb �rkezett.
A f�rfi csak �lt lov�n �s figyelte. A dzsungel sz�l�n a l�ny
megfordult, �s m�g egyszer, utolj�ra intett neki.

- Ma �jszaka! - s m�g e k�t sz�t odaki�ltotta a f�rfinak, akit�l

imm�r tekint�lyes t�vols�g v�lasztotta el, egy pillanatra h�travetette
a fej�t. A f�n �l� Vad�l� �gy v�gre megl�thatta az arc�t. Korak �gy
�sszerezzent, mintha ny�lvessz� f�r�dott volna a sz�v�be. Reszketett,
mint a ny�rfalev�l. Lehunyta �s tenyer�vel is eltakarta a szem�t.
Amikor �jra odan�zett, a l�ny m�r elment - csak az imbolyg� lombok
jelezt�k a dzsungel perem�n azt a helyet, ahol elt�nt a szeme el�l.
"Ez lehetetlen! Nem lehet igaz!" - gondolta Korak. �s m�gis, a saj�t
szem�vel l�tta Meriemet! Id�sebb lett egy kicsit, az alakja, m�r-m�r
kifejlett n� l�v�n, kig�mb�ly�d�tt, �s sokf�le, nehezen megfoghat�
v�ltoz�son ment kereszt�l - m�sk�l�nben is - szebb volt, mint valaha,
de akkor is az � kis Meriemje volt. Igen, elevenen l�tta viszont azt,
akit halottnak hitt: a h�s-v�r Meriemet. A l�ny �l! Nem halt meg!
L�tta �t, l�tta Meriemj�t - egy m�sik f�rfi karjaiban! �s ez a f�rfi
most ott �lt alatta, szinte karny�jt�snyira t�le. Korak, a Vad�l�
megcir�gatta neh�z l�ndzs�j�t. Ujjai elj�tszottak a f�k�t�llel, amely
�gy�kk�t�j�n l�gott. Megsimogatta cs�p�j�n viselt vad�szk�s�t. A f�rfi
pedig, ott alatta, odaki�ltott szundik�l� vezet�j�nek, �sszefogta a
kant�rsz�rat p�nija nyak�n, �s ellovagolt �szak fel�. Korak, a Vad�l�
m�g mindig ott �lt egyed�l a fa �gai k�z�tt. Karja t�tlen�l cs�ng�tt
teste mellett. Egy percre megfeledkezett fegyvereir�l, meg arr�l, amit
az im�nt tenni akart. Gondolkodott. �szrevette, hogy Meriem milyen
m�lyrehat� v�ltoz�son ment kereszt�l. Amikor utolj�ra l�tta, f�lig
meztelen kis Mangani volt - vad, barb�r �s b�rdolatlan. Akkoriban ez
fel sem t�nt neki, de most, az id�k�zben v�gbement �talakul�s f�ny�ben
m�r tudta, hogy az volt. Persze, nem b�rdolatlanabb, mint � maga, aki
tov�bbra is megmaradt annak, aki volt.

A l�ny a kifinomult civiliz�ci� szel�d �s b�jos vir�gsz�lak�nt

jelent meg az im�nt el�tte. Megborzongott, amikor esz�be jutott,
mif�le sorsot sz�nt � Meriemnek - azt, hogy egy majomember p�rja
legyen, az � p�rja a barb�r dzsungelben. Akkoriban nem tal�lt ebben
semmi rosszat, mert szerette a l�nyt, �s mert az, amit tervezett,
term�szetes volt a dzsungelben, amit otthonuknak v�lasztottak. Most
azonban, hogy l�thatta Meriemet civiliz�lt �lt�z�kben, r�d�bbent
egykor d�delgetett terv�nek irt�zatos volt�ra, �s h�l�t adott
Istennek, hogy a v�letlen �s Kovudoo feket�i meghi�s�tott�k sz�nd�k�t.

De az�rt m�g mindig szerette Meriemet. F�lt�kenys�g mardosta a

lelk�t, amikor �jra felid�zte mag�ban a jelenetet, amint egy
kifog�stalan �lt�z�k� fiatal angol tartja a karj�ban. Vajon mik a
f�rfi sz�nd�kai vele? Val�ban szereti? H�t persze, hogy is ne
szeretn�! �s a l�ny is szereti a f�rfit, err�l Korak j�csk�n
megbizonyosodhatott. Ha nem szeretn�, nem engedte volna, hogy
megcs�kolja. Az � Meriemje m�st szeret! Sok�ig csak hagyta, hogy ez a
rettenetes igazs�g gy�keret verjen az agy�ban, azt�n ennek alapj�n
pr�b�lta elk�pzelni: mik�nt cselekedj�k a j�v�ben. Er�s v�gy �lt a
sz�v�ben, hogy k�vesse a f�rfit, �s v�gezzen vele - de folyv�st az a
gondolat j�rt az esz�ben, hogy a l�ny szereti �t. Szabad-e v�geznie
azzal a l�nnyel, akit Meriem szeret? Szomor�an megr�zta a fej�t. Nem,
nem szabad. Azt�n f�lig-meddig elhat�rozta, hogy k�veti Meriemet, �s
besz�l vele. M�r-m�r indult volna, de azt�n v�gign�zett meztelen
test�n, �s elsz�gyellte mag�t. �, egy angol f�nemes fia, �gy
elrontotta az �let�t - egy vad�llat sz�nvonal�ra s�llyedt le! Sz�gyell
odamenni a n�h�z, akit szeret, hogy a l�bai el� boruljon �s bevallja
szerelm�t. Sz�gyell odamenni a kis arab l�nyk�hoz, aki j�tsz�pajt�sa
volt valamikor a dzsungelben. Mert mit is aj�nlhatna � neki?

�veken �t a k�r�lm�nyek akad�lyozt�k meg abban, hogy visszat�rjen

apj�hoz, �desanyj�hoz, azt�n meg az �n�rzete t�r�lte ki agy�b�l a
hazat�r�s sz�nd�k�nak m�g az eml�k�t is. A fi�kra jellemz�
kalandv�gyb�l sors�t egy majom sors�val k�t�tte �ssze, aki a
dzsungelben �lt. A bet�r� meg�l�se abban a tengerparti fogad�ban a
t�rv�nyt�l val� f�lelemmel t�lt�tte el gyermeki elm�j�t, �s m�g
messzebbre �zte, a vadon belsej�be. Annak a goromba fogadtat�snak,
amelyben az emberek -feket�k �s feh�rek egyar�nt - r�szes�tett�k,
ugyancsak megvolt a maga hat�sa m�g form�l�d�, k�nnyen befoly�solhat�
szellem�re.

Od�ig jutott, hogy azt hitte, az emberek mind egy sz�lig ellene
vannak. Akkoriban tal�lta meg Meriemben azt az egyetlen embert, a
t�rsat, akire sz�ks�ge volt, aki ut�n v�gyott. Amikor a l�nyt
elragadt�k t�le, m�lys�ges b�nat�ban v�gk�pp elviselhetetlennek t�nt
sz�m�ra m�g a gondolat is, hogy valaha �jra az emberek k�z�tt
elvegy�lve �ljen. �gy v�lte, a kocka v�gleg �s mind�r�kre el van
vetve. A saj�t akarat�b�l lett fenevadd�, fenevadk�nt �l, �s
fenevadk�nt fog meghalni.

Most, hogy k�s� volt minden, m�r b�nta a dolgot. Mert Meriem,
aki, l�m, �letben maradt, csup�n k�ls� megjelen�s�vel is akkora
fejl�d�sr�l �s el�rehalad�sr�l tett tan�bizonys�got, hogy azzal k�v�l
ker�lt az � vil�g�n. Maga a hal�l sem v�laszthatta volna el jobban
�ket egym�st�l. Meriem abban az �j vil�gban, amelyben �l, egy saj�t
fajt�jabeli f�rfit szeret. �s ez �gy van rendj�n. Nem Koraknak - a
meztelen, vad majomnak val� az a l�ny. Nem neki val� - de az�rt Korak
tov�bbra is Meg�r�zn�. Ha m�r le kell mondania a l�nyr�l �s vele a
boldogs�gr�l, akkor minden t�le telhet�t el fog k�vetni, hogy legal�bb
Meriem val�ban boldog legyen. K�vetni fogja a fiatal angolt.

El�sz�r is megbizonyosodik arr�l, hogy val�ban Meriem jav�t

akarja-e, azut�n pedig, b�rmenynyire gy�tri is sz�v�t a f�lt�kenys�g,
Meriem �rdek�ben vigy�zni fog arra a f�rfira, akit Meriem szeret - de
Isten legyen hozz� irgalmas, ha valami gazs�got forgat a fej�ben!

Lassan �sszeszedte mag�t. Felegyenesedett, kiny�jt�ztatta

hatalmas test�t, hogy karizmai csak �gy dagadtak napbarn�tott b�re
alatt, mialatt �k�lbe szor�tott kez�t feje f�l� emelte. Arra figyelt
fel, hogy lent a f�ld�n mozog valami. Egy antilop t�vedt a tiszt�sra.
Korak t�st�nt r�d�bbent, hogy �res a hasa - ism�t visszav�ltozott
vad�llatt�. A szerelem az im�nt a nemeslelk�s�g �s az �nk�ntes
lemond�s fennk�lt magas�ba emelte.

Az antilop �tv�gott a tiszt�son. Korak a fa t�ls� oldal�n

lehuppant a f�ldre, de olyan k�nnyed mozdulattal, hogy m�g az �llat
�rz�keny f�le sem �szlelte jelenl�t�t. Levette derek�r�l f�k�tel�t -
ez volt fegyverzet�nek leg�jabb darabja, de m�r �gyesen b�nt vele. A
dzsungelben j�rt�ban gyakran semmi m�st nem vitt mag�val, csak a k�s�t
�s a k�tel�t - ezek k�nny�ek voltak, �s k�nny� is volt vinni �ket. A
l�ndzs�val �s az �jjal meg a ny�lvessz�kkel k�r�lm�nyes volt mozogni,
ez�rt rendszerint egyiket vagy mindkett�t eldugta egy, csak �ltala
ismert rejtekhelyre.

Most a hossz� k�t�lb�l csak egyetlen karik�nyit tartott a jobb

kez�ben, a t�bbit a balban. Az antilop mind�ssze n�h�ny L�p�snyire
volt t�le. Korak nesztelen�l el�ugrott b�v�hely�r�l, �s lend�letes
mozdulattal kiszabad�totta a boz�tba beleakadt k�telet. Az antilop
szinte ugyanabban a pillanatban megugrott, de ugyanabban a pillanatban
rep�lni kezdett a Leveg�ben a feje f�l�tt a k�t�l is, v�g�n a
cs�sz�hurokkal, �s t�vedhetetlen biztons�ggal �lt meg az �llat nyak�n.
A lassz�vet� gyors csukl�mozdulat�ra a hurok megszorult. A Vad�l� a
k�telet a cs�p�j�re tekerve j�l kit�masztotta mag�t, �s amikor az
antilop egy v�gs�, k�ts�gbeesett ugr�ssal megpr�b�lt szabadulni, a
suhog� f�k�t�l megfesz�lt, �s az �llat a h�t�ra zuhant.

Korak ekkor nem rohant oda a l�b�r�l led�nt�tt antilophoz,

ahogyan a vadnyugati pr�ri lassz�vet�i tett�k volna, hanem mag�hoz
vonszolta a foglyul ejtett �llatot. Amikor a vad m�r csak
karny�jt�snyira volt t�le, r�vetette mag�t, ahogyan S�ta, a p�rduc
tette volna, fogait az �llat nyak�ba m�lyesztette, vad�szk�s�nek
hegy�vel pedig a sz�v�t c�lozta meg. Miut�n �jra feltekerte k�tel�t,
n�h�ny j�kora darabot kanyar�tott ki zs�km�nya test�b�l, majd ism�t
felsz�kkent a f�k �gai k�z�, ahol azt�n nyugodtan lakm�rozott. K�s�bb
�tnak indult a k�zeli iv�hely fel�, majd lefek�dt aludni.
 Term�szetesen a fej�ben motoszk�lt a gondolat, hogy Meriem �s a
fiatal angol majd nyilv�n �jra tal�lkozik. Erre abb�l k�vetkeztetett,
hogy a l�ny b�cs�z�ul azt ki�ltotta: "Ma �jszaka!"

Nem k�vette Meriemet, mert l�tva, hogy melyik ir�nyb�l �rkezett

�s merrefel� t�vozott, tudta: ak�rhol lelt is mened�kre, az ott van
valahol kint a s�ks�gon. Mivel nem akarta, hogy a l�ny �szrevegye, nem
sz�vesen mer�szkedett volna ki ut�na a ny�lt terepre. �gy gondolta,
el�g lesz az is, ha rajta tartja a szem�t a fiatal f�rfin, hiszen
am�gy is ez volt a sz�nd�ka.

A Kedves Olvas� e sorok �r�j�val egyetemben val�sz�n�leg nem sok

es�lyt adott volna mag�nak, ha ki kellett volna der�tenie a m�lt�S�gos
Morison �rfi holl�t�t a dzsungelben, azok ut�n, hogy ilyen tekint�lyes
el�nyre tett szert - nem �gy Korak. Sejtette ugyan, hogy a feh�r f�rfi
visszat�r t�bor�ba, de ha m�gsem, akkor sem okozott volna neh�zs�get
sz�m�ra, hogy r�bukkanjon egy l�h�ton k�zleked� ember nyom�ra, akit
gyalogosan k�s�r valaki. Ezek a nyomok napok m�lt�val is teljes
biztons�ggal elvezett�k volna Korakot c�lj�hoz, p�r �r�val k�s�bb
pedig mindent olyan vil�gosan el�rultak, mintha tulajdonosai m�g a
k�zelben j�rn�nak.

�gy t�rt�nt azt�n, hogy amikor m�lt�s�gos Morison Baynes �rfi

meg�rkezett a t�borba, ahol Hanson �dv�z�lte, p�r perccel k�s�bb Korak
is nesztelen�l elfoglalta hely�t az egyik k�zeli f�n. K�s� d�lut�nig
ott v�rakozott, de a fiatal angol m�g mindig nem k�sz�l�d�tt, hogy
elhagyja a t�bort. Korak azon t�n�d�tt, hogy nem Meriem lesz-e az, aki
idej�n. Kicsivel k�s�bb Hanson �s egyik fekete k�s�r�je l�h�ton
t�vozott a t�borb�l. Korak k�z�mb�sen nyugt�zta mag�ban a t�nyt. Nem
�rdekelte k�l�n�sebben, hogy a csapat t�bbi tagja mit csin�l, csakis a
fiatal angolra figyelt.

Lesz�llt a s�t�ts�g, �s a fiatalember m�g mindig nem mozdult.

Elk�lt�tte esteb�dj�t, azut�n sz�mtalan cigarett�t sz�vott el.
Kisv�rtatva fel-al� j�rk�lt a s�tra el�tt. �jra meg �jra
megparancsolta szolg�j�nak, hogy tegyen a t�zre: Oroszl�n horkantott
valahol, mire bement a s�torba, hogy egy gyorst�zel� pusk�val
bukkanjon ism�t el�. Megint utas�totta a szolg�t, hogy dobjon �jabb
r�zsenyal�bokat a t�zre. Korak megvet�, g�nyos mosollyal az ajk�n
�llap�totta meg, hogy ideges �s f�l.

L�m csak, ez az alak foglalta el az � hely�t Meriem sz�v�ben? H�t

f�rfi az, aki reszketni kezd, ha Numa elhorkantja mag�t? Mik�nt lesz
k�pes az ilyen megv�deni Meriemet a dzsungel megsz�ml�lhatatlan
veszedelm�vel szemben?

Igaz, hogy erre nem is lesz sz�ks�g. Hiszen Eur�p�ban �lnek majd,
a civiliz�ci� biztons�gos k�r�lm�nyei k�z�tt, ahol egyenruh�s
f�rfiakat fogadnak fel, hogy megv�dj�k �ket. Mi�rt kellene egy
eur�painak olyan er�snek, b�tornak lennie, hogy meg tudja v�delmezni a
p�rj�t? Korak ajk�n �jra megvet� mosoly j�tszott.

Hanson �s embere egyenesen a tiszt�sra lovagolt. S�t�t volt m�r,

mire meg�rkeztek. Hanson h�trahagyta k�s�r�j�t, majd lov�t a saj�tja
mellett vezetve ellovagolt a s�ks�g sz�l�ig, �s ott v�rakozott. Kilenc
�ra volt, amikor �szrevette, hogy egy mag�nyos alak v�gt�zik fel�je a
ny�ri lak ir�ny�b�l. P�r perccel k�s�bb Meriem meg�ll�totta mellette
h�tas�t. Ideges volt �s felhev�lt. Mikor felismerte Hansont, riadtan
h�k�lt h�tra.
 - Mr. Baynes megr�nd�totta a bok�j�t. Felbukott a lova, �s
r�esett - sietett a magyar�zattal Hanson. - Bajos lett volna
idej�nnie, ez�rt engem k�ld�tt maga el�, hogy k�s�rjem el a t�borba.

A l�ny a s�t�tben nem l�thatta, micsoda k�js�v�r, diadalmas

arckifejez�ssel ejti ki a f�rfi e szavakat.

- S�lyos a s�r�l�se? - k�rdezte Meriem.

- Csak egy kis ficam az eg�sz - felelte Hanson. - Tud lovagolni,

azzal nincs baj, de �gy gondoltuk, jobb, ha �gyban marad �s pihen ma
�jszaka, mert az elk�vetkezend� n�h�ny h�t sor�n kem�ny lovagl�sok
v�rnak m�g r�.

- Rendben - b�lintott Meriem.

Hanson lend�letesen megford�totta p�nij�t, �s Meriem pedig

k�vette. �szak fel� lovagoltak a dzsungel sz�l�n vagy egy m�rf�ldet,
azt�n egyenesen nyugatnak fordulva, belovagoltak az erd�be. Meriem,
aki a f�rfi nyom�ban haladt, nem sokat �gyelt arra, hogy merre mennek.

Nem tudta pontosan, hol fekszik Hanson t�bora, ez�rt nem is

sejtette, hogy a m�sik nem abba az ir�nyba vezeti. Eg�sz �jszaka
lovagoltak, mindv�gig nyugatnak tartva. Amikor megvirradt, Hanson
r�vid pihen�t enged�lyezett, hogy m�greggelizhessenek abb�l az
elem�zs��b�l, amellyel a t�borb�l val� elindul�s el�tt j�csk�n
telerakta nyeregt�sk�it. Azt�n �jra sietve �tnak indultak. �s nem is
tartottak t�bb sz�netet eg�szen addig, m�g a nap legmelegebb �r�i
el�rkezv�n, a f�rfi meg nem �llt, �s nem intett a l�nynak, hogy
sz�lljon le a lov�r�l.

- Itt alszunk egy kicsit, addig a lovak legelhetnek - mondta.

- Nem hittem volna, hogy a t�bor ilyen messze van - jegyezte meg
Meriem.

- Int�zkedtem, hogy mindj�rt napkeltekor kerekedjenek fel -

magyar�zta a keresked�. - �gy j�kora el�nyre tehet�nk szert. Tudtam,
hogy mi ketten k�nny�szerrel utol�r�nk egy felpakolt karav�nt. Persze,
ma m�r aligha hozzuk be a h�tr�nyt.

�m hi�ba lovagoltak r�szben m�g �jszaka is, meg m�snap mindv�gig,

semmi jele nem l�tszott el�tt�k a karav�nnak. Meriem, aki nagyon is
otthonos volt a nyomolvas�sban, meg�llap�totta, hogy napok �ta senki
sem j�rt erre el�tt�k. Nagy ritk�n l�tott l�bnyomot, sok-sok ember
r�gi, nagyon r�gi l�bnyom�t. Legnagyobb r�szt ezen a j�l kitaposott
�ton haladtak, amely az elef�ntcsap�sok vonal�t k�vette, �s parkszer�
ligeteken vezetett kereszt�l. Ide�lis �t volt annak, aki sietett.

Meriem v�g�l gyan�t fogott. A mellette lovagl� f�rfi viselked�se

fokozatosan kezdett megv�ltozni. Gyakran azon kapta a keresked�t, hogy
az majd felfalja a szem�vel. Ism�t felt�madt az a kor�bbi, nyomaszt�
�rz�se, hogy r�gebbr�l ismeri ezt az embert. Valahol, valamikor m�r
tal�lkozott vele. Nyilv�nval� volt, hogy a f�rfi napok �ta nem
borotv�lkozott. A sz�ke borosta mindink�bb kezdte bebor�tani a nyak�t,
arc�t �s �ll�t, �s ezzel p�rhuzamosan egyre jobban meger�s�d�tt a
l�nyban a bizonyoss�g, hogy a keresked� nem teljesen idegen.
 Ennek ellen�re Meriem csak a m�sodik napon kezdett el l�zongani.
Akkor v�gre meg�llitotta p�nij�t, �s hangot adott k�telyeinek.

Hanson biztos�totta, hogy a t�bor mind�ssze n�h�ny m�rf�ldnyire

van t�l�k.

- M�r tegnap utol kellett volna �rn�nk �ket - mondta. - De �gy

l�tszik, sokkal nagyobb utat tettek meg, mint amekkor�t �n
lehets�gesnek tartottam.

- Nem is j�rtak erre - mondta Meriem. - A nyomok, amelyeket

k�vet�nk, m�r t�bb hetesek.

- �, h�t csak ez a baj? - ki�ltotta a f�rfi. - Mi�rt nem ezzel

kezdte? Igen egyszer� a magyar�zat. Nem ugyanazon az �tvonalon j�v�nk,
mint �k, de m�g ma r�t�r�nk arra a csap�sra, akkor is, ha nem �rj�k
utol �ket.

Ebb�l Meriem most m�r v�gk�pp megbizonyosodott arr�l, hogy a

f�rfi hazudik. H�t bolond ez, hogy �gy gondolja, akad olyan ember a
f�ld�n, akivel ezt a nevets�ges magyar�zatot el tudja hitetni? H�t ki
az az ostoba, aki elhiszi, hogy valaha is utol�rhetnek egy m�sik
csapatot - m�rpedig a f�rfi teljes bizonys�ggal �ll�totta, hogy ez
minden percben bek�vetkezhet -, ha ennek a csapatnak az �tvonala
v�rhat�an m�g j� n�h�ny m�rf�ld�n kereszt�l nem fogja keresztezni az
�v�k�t?

Mindazon�ltal megtartotta mag�nak, amit gondolt, �s �gy tervezte,

hogy megsz�kik fogvatart�j�t�l - hiszen most m�r annak tekintette - az
els� adand� alkalommal, amikor mindj�rt indul�skor tekint�lyes el�nyt
szerezhet, �s biztosra veheti, hogy a f�rfi nem tudja utol�rni.
Egyfolyt�ban a keresked� arc�t figyelte, amikor nem kellett att�l
tartania, hogy leleplez�dik. K�nz� �rz�s volt, hogy sehogyan sem
tudott r�j�nni, mi�rt olyan ismer�sek neki a f�rfi arcvon�sai. Hol
ismerte meg? Milyen k�r�lm�nyek k�z�tt tal�lkoztak, miel�tt felt�nt
Bwana farmj�nak k�rny�k�n? Gondolatban sorra vette az �sszes feh�r
f�rfit, akit valaha ismert. Apj�nak a dzsungelben l�v� douar-j�ban
megfordultak feh�rek is. Kevesen, az igaz, de csak voltak n�h�nyan.
H�t persze, megvan! Ott l�tta a f�rfit! M�r-m�r azt is tudta, hogy
kicsoda, de azt�n az utols� pillanatban m�gsem jutott esz�be.

K�s� d�lut�n volt m�r, amikor a dzsungel egyszer csak v�get �rt,
�s egy sz�les, b�k�sen h�mp�lyg� foly� partj�ra jutottak ki. A v�zen
t�l, a szemk�zti oldalon Meriem egy magas, t�sk�s bom�val k�r�lvett
t�bort pillantott meg.

- V�gre meg�rkezt�nk - mondta Hanson.

El�vette pisztoly�t �s a leveg�be l�tt. A t�bor a foly�n t�l egy

pillanat alatt megbolydult. Fekete f�rfiak rohantak le a v�z
partj�hoz. Harson �dv�z�lte �ket. M�lt�s�gos Morison Baynes �rfi
azonban nem ker�lt el�.

Gazd�juk utas�t�sait k�vetve a feket�k v�zre bocs�tottak egy

kenut, �s �teveztek a t�ls� partra. Harson beseg�tette Meriemet a kis
cs�nakba, majd maga is besz�llt, k�t "fi�t" h�trahagyva, hogy
vigy�zzanak a lovakra. �gy rendelkezett, hogy a kenu �jra forduljon
egyet, hogy az emberek �t�sztathassanak a foly�n, �s visszat�rhessenek
a t�borba.
 Mihelyt meg�rkeztek, Meriem nyomban Baynes ut�n tudakoz�dott.
F�lelme kis id�re al�bbhagyott, amikor megpillantotta a t�bort,
amelyr�l m�r-m�r azt hitte, nem is l�tezik. Hanson z�rt t�rs�g k�zep�n
felvert, k�l�n �ll� s�torra mutatott.

- Ott - mondta, �s a l�ny el�tt l�pkedve arrafel� indult. A

bej�ratn�l f�lreh�zta a s�tor felhajthat� ponyv�j�t, �s befel� intett.

Meriem el�rement �s k�r�ln�zett. A s�tor �res volt. Odafordult

Hansonhoz. A f�rfi arc�n sz�les vigyor �ml�tt el.

- Hol van Mr. Baynes? - k�rdezte t�relmetlen�l Meriem.

- Nincs itten - felelte Hanson. - �n legal�bbis nem l�tom. Maga

igen? Viszont itt vagyok �n, �s nyugodt lehet, hogy klasszisokkal jobb
f�rfi vagyok, mint az a nyamvadt valaha is volt. Minek � mag�nak?
Jobban j�r velem! - azzal hars�nyan felnevetett, �s kiny�jtotta kez�t
a l�ny ut�n.

Meriem k�ts�gbeesetten pr�b�lta kiszabaditani mag�t. Hanson

lefogta a kez�t, �s borzaszt� erej� karj�ba szor�tva a l�nyt, lassan
h�travitte a s�tor t�ls� v�g�ben egym�sra hajig�lt takar�k fel�.
Arc�val eg�szen k�zel hajolt Meriem�hez. Szeme a szenved�lyes, heves
v�gyt�l keskeny cs�kk� sz�k�lt �ssze. Mik�zben egyre szabadulni
igyekezett, Meriem belen�zett a f�rfi arc�ba. Hirtelen felr�mlett
el�tte annak a kor�bbi, hasonl� jelenetnek az eml�ke, amelynek
ugyancsak � volt a szenved� alanya. Ett�l az eml�kt�l v�g�rv�nyesen
r�j�tt, ki a t�mad�ja. A sv�d Malbihn, ugyanaz, aki r�gebben egyszer
m�r lerohanta, aki lel�tte az �, Meriem seg�ts�g�re siet� t�rs�t, �s
akit�l v�g�l Bwana mentette meg. Sima arc�val sok�ig megt�vesztette -
de most, hogy n�ni kezdett a szak�lla, �s a k�r�lm�nyek ism�t
hasonl�ak voltak, azonnal �s biztosan felismerte.

Csakhogy most nem volt ott Bwana, hogy megmentse.

21. Sz�gyen �s szenved�ly

Malbihn fekete k�s�r�je, akit a sv�d azzal az utas�t�ssal hagyott

a tiszt�son, hogy maradjon a hely�n �s v�rjon, m�g � vissza nem t�r,
az egyik fa t�v�be kuporodott le, �s egy �r�ja �ld�g�lt m�r ott,
amikor egyszer csak arra riadt fel, hogy egy oroszl�n mordul-horkant
fel a h�ta m�g�tt. A hal�lf�lelemt�l �zve a fekete sebesen felm�szott
a fa �gai k�z�. A k�vetkez� pillanatban az �llatok kir�lya bevonult a
tiszt�sra, �s elindult egy antilop teteme fel�, amelyet id�ig a n�ger
nem vett �szre.

A fenevad virradatig lakom�zott, a fekete pedig �lmatlanul egyre

odafent kuporgott a magasban l�v� kakas�l�n, �s azon t�rte a fej�t,
vajon mi t�rt�nhetett gazd�j�val �s a kis p�nival. Egy �ve szolg�lt
m�r Malbihnn�l, �s nagyon is tiszt�ban volt a feh�r f�rfi jellem�vel.
Ezen ismeretei alapj�n hamarosan arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy a
sv�d sz�nd�kosan hagyta sors�ra. Malbihn k�s�ret�nek t�bbi tagj�hoz
hasonl�an � is sz�vb�l ut�lta gazd�j�t - a f�lelem volt az egyed�li
ok, ami miatt kitartott mellette. Mostani k�nyelmetlen, szorult
helyzete csak m�g jobban felsz�totta gy�l�let�t.
 Amikor a nap felkelt, az oroszl�n visszah�z�dott a dzsungelbe, a
fekete pedig leereszkedett a f�r�l, �s elindult visszafel�, a t�borba
vezet� hossz� �ton. Primit�v agy�ban a legk�l�nb�z�bb, �rd�gi
bossz�tervek forogtak, amelyeknek kivitelez�s�hez persze nem lett
volna b�tors�ga a d�nt� pillanatban, amikor szemt�l szemben kellett
volna ki�llnia az uralkod� faj k�pvisel�j�vel.

A tiszt�st�l egy m�rf�ldnyire k�t p�ninak az � �tvonal�t

der�ksz�gben keresztez� nyomaira bukkant. Ravaszdi f�ny gy�lt fekete
szem�ben. Hars�nyan felnevetett, m�g a combj�t is csapkodta
nevett�ben.

A n�gerek f�radhatatlan pletyk�lkod�k, ami persze csup�n egyfajta

igazol�sa annak, hogy m�lys�gesen emberi term�szet�ek. Malbihn k�s�r�i
sem voltak kiv�telek ez al�l. Minthogy k�z�l�k sokan sz�mtaalan
alkalommal szolg�ltak m�r n�la az eltelt t�z �v alatt, nemigen volt
olyasmi, amit ne tudtak volna k�zvetlen�l vagy hallom�sb�l �let�r�l �s
viselt dolgair�l az afrikai vadonban. �gy azt�n, mivel a fekete j�l
ismerte gazd�j�t �s annak sz�mos m�ltb�li tett�t, no meg abb�l, amit
vagy � maga, vagy a t�bbi szolga itt-ott meghallott, sok mindent
tudott Malbihn �s Baynes terveir�l. R�ad�sul saj�t fekete f�n�k�k
pletyk�ib�l az is tudom�s�ra jutott, hogy Malbihn fele csapata messze
nyugatra, a nagy foly� partj�n, m�sik t�borba vonult. �gy a der�k
fick�nak nem volt neh�z r�j�nnie, hogy kett� meg kett� az n�gy. A n�gy
pedig, mint v�geredm�ny, azzal a szil�rd meggy�z�d�s�vel volt egyenl�,
hogy gazd�ja f�lrevezette a m�sik feh�r f�rfit, elvitte mag�val annak
asszony�t a nyugaton l�v� t�borba, t�rs�t pedig itthagyta, hogy a Nagy
Bwana, akit�l mindannyian f�ltek, �t ker�tse k�zre �s b�ntesse meg. A
fekete ism�t hangosan nevetett, kivillantva er�s, feh�r fogsor�t.
Azt�n kitart� �get�sre v�ltva folytatta �tj�t �szak fel�, b�mulatra
m�lt� gyorsas�ggal hagyva maga m�g�tt egym�s ut�n a m�rf�ldeket.

M�lt�s�gos Morison �rfi szinte az eg�sz �jszak�t �lmatlanul �s

idegesen, aggodalmak, k�telyek �s f�lelmek k�z�tt h�ny�dva t�lt�tte a
sv�d t�borban. Hajnal fel� azt�n, teljesen kimer�lve, v�gre elaludt. A
feket�k f�n�ke volt az, aki nem sokkal napkelte ut�n felkeltette, �s
figyelmeztette, hogy halad�ktalanul �tnak kell indulniuk �szak fel�.
Baynes habozott. Meg akarta v�rni "Hansont" �s Meriemet. A
karav�nvezet� azzal �rvelt, hogy igen vesz�lyess� v�lhat, ha sok�ig
vesztegetik az id�t. A fick� el�g j�l ismerte gazd�ja terveit, �s
nagyon is tiszt�ban volt azzal, hogy olyasmit csin�lt, amivel
kiv�ltotta a Nagy Bwana haragj�t. Tudta j�l, hogy igencsak p�rul
j�rnak, ha a Nagy Bwana m�g a saj�t orsz�g�ban utol�ri �ket. E
lehet�s�g hallat�n Baynes ugyancsak megijedt.

R�m�lten latolgatta, mi t�rt�nik, ha a Nagy Bwana, ahogyan a

karav�nvezet� h�vja, gyal�zatos m�ve v�grehajt�sa k�zben tetten �rte
"Hansont". Nem sejti-e vajon, hogy mi az igazs�g, �s nem kelt-e
esetleg m�ris �tra, hogy elfogja �s megb�ntesse �t? Baynes sokat
hallott m�r arr�l, hogy vend�gl�t�ja milyen r�vid �ton szokott
int�zkedni, ha arr�l van sz�, hogy gonosztev�ket kell megb�ntetni -
kicsiket, nagyokat egyar�nt -, akik v�tenek a t�rv�nyek �s szok�sok
ellen barb�r kis orsz�g�ban, amely a civiliz�ci� legk�ls�
v�d�b�sty�in, az el�szeretettel hat�rvid�knek nevezett ter�leteken t�l
ter�l el. Ebben a vad vil�gban, ahol semmif�le t�rv�ny nem l�tezett, a
Nagy Bwana szolg�ltatott igazs�got �nmag�nak �s mindazoknak, akik
k�r�l�tte �ltek. M�g az a h�r is j�rta, hogy hal�lb�ntet�ssel s�jtott
egy feh�r embert, aki durv�n b�nt egy bennsz�l�tt l�nnyal.
 Baynes megborzongott, amikor esz�be jutott ez a sz�besz�d, �s
arra gondolt, mit tenne h�zigazd�ja azzal a f�rfival, aki megpr�b�lta
megsz�ktetni ifj� feh�r gy�mle�ny�t. Ett�l a gondolatt�l egyb�l talpra
sz�k�tt.

- Igen - mondta idegesen -, azonnal el kell t�nn�nk innen. Ismeri

az �szak fel� vezet� utat?

A feket�k f�n�ke azt v�laszolta, hogy igen, �s halad�ktalanul

�tnak is ind�totta a karav�nt.

D�l volt m�r, amikor a v�nszorg� kis menetoszlopot egy f�radt �s

az izzads�gt�l csapzott fut� �rte utol. T�rsai hangos, �rvendez�
ki�lt�sokkal �dv�z�lt�k a f�rfit. A fekete, akit Malbihn el�z� �jszaka
sors�ra hagyott a tiszt�son, besz�molt a t�bbieknek mindarr�l, amit
gazd�juk cselekedeteir�l tudott �s sejtett. �gy t�rt�nt, hogy amikor
az oszlop �l�n menetel� Baynest is utol�rte, hogy k�z�lje vele a
t�nyeket �s a maga elk�pzel�seit, m�r az eg�sz karav�n �rtes�lt
Malbihn �jabb gaztett�r�l.

Amikor m�lt�s�gos Morison �rfi v�gighallgatta a fick� mond�k�j�t

�s r�d�bbent: a keresked� eszk�zk�nt haszn�lta fel �t arra, hogy
mag�nak kaparinthassa meg Meriemet, a haragt�l fej�be sz�k�tt a v�r,
�s reszketett a l�ny sorsa miatt �rzett aggodalm�ban.

Amire a m�sik k�sz�lt, semmivel sem volt elvetem�ltebb cselekedet

ann�l, amit � maga kitervelt, de ez cseppet sem cs�kkentette szem�ben
a m�sik v�tk�nek f�rtelmes volt�t. El�sz�r fel sem mer�lt benne, hogy
a gaztett, amelyet �, Baynes akart elk�vetni Meriem ellen, semmivel
sem kisebb, mint amit felt�telez�se szerint "Hanson" forgat a fej�ben.
Haragja sokkal ink�bb annak a f�rfinak a haragja volt, akit a saj�t
fegyver�vel gy�ztek le, �s megfosztottak a m�r mag��nak �rzett
zs�km�nyt�l.

- Tudod, hogy hov� ment a gazd�d? - k�rdezte a feket�t�l.

- Igen, Bwana - felelte a fi�. - A m�sik t�borba ment, oda, ahol

a nagy afi folyik, messze-messze napnyugat fel�.

- El tudsz vezetni hozz�? - k�rdezte s�rget� hangon Baynes.

A fekete igenl�en b�lintott. Ez volt a m�dja annak, hogy bossz�t

�lljon a gy�l�lt Bwan�n, �s ugyanakkor elsz�kj�n a Nagy Bwana haragja
el�l, hiszen mindannyian biztosak voltak abban, hogy � el�sz�r az
�szaknak tart� karav�n nyom�ba ered.

- �s gondolod, hogy te meg �n, �gy kettesben eljuthatunk a

t�borba? - k�rdezte m�lt�s�gos Morison �rfi.

- Igen, Bwana - biztos�totta a fekete.

Baynes odafordult a karav�nvezet�h�z. Most m�r tiszt�ban volt

"Hanson" terveivel. Meg�rtette, mi�rt akarta a keresked�, hogy az
�szaki t�bor vonuljon - amilyen messzire csak lehet - a Nagy Bwana
orsz�g�nak �szaki hat�ra fel�. �gy nyilv�n j�val t�bb ideje marad,
hogy elmenek�lj�n a nyugati tengerpart ir�ny�ba, m�g a Nagy Bwana az
�szaki k�l�n�tm�nyt �ld�zi. Nos, h�t akkor most a saj�t jav�ra fogja
kiakn�zni a fick� terveit. Neki mag�nak is ki kell ker�lnie
vend�gl�t�ja karmai k�z�l.
 - Maga csak vigye el az embereket �szakra, amilyen gyorsan csak
lehet - mondta a karav�nvezet�nek. - �n visszafordulok, �s megpr�b�lom
a Nagy Bwan�t elt�r�teni nyugat fel�.

A n�ger beleegyez�en mordult egyet. Nem k�v�nta k�vetni ezt az

idegen feh�r f�rfit, aki f�lt �jszaka - m�g kev�sb� �hajtott ott
maradni, kiszolg�ltatva a Nagy Bwana tagbaszakadt harcosai
k�nye-kedv�re, hisz hossz� ideje v�res visz�ly d�lt k�z�tt�k �s saj�t
n�pe k�z�tt. Amiatt is ezer �r�mmel �llt r� az alkura, mert �gy
szab�lyos oka volt arra, hogy fak�pn�l hagyja sokszorosan meggy�l�lt
sv�d gazd�j�t. Ismert egy utat �szak fel�, a saj�t orsz�g�ba, amelyr�l
a feh�r embereknek nem volt tudom�suk. Ez a r�videbb �sv�ny egy sz�raz
fenns�kon vezetett kereszt�l, s rajta j� n�h�ny olyan v�zzel teli
m�lyed�s h�z�dott, melynek l�tez�s�r�l sejtelm�k sem volt a feh�r
vad�szoknak �s felfedez�knek, akik id�r�l id�re megfordultak a sz�raz
vid�k perem�n. Arrafel� m�g a Nagy Bwana el�l is eg�rutat nyerhet, ha
net�n k�vetn�, gondolta a fekete. Eme legeslegfontosabb �rv hat�s�ra
gyorsan �gyahogy szab�lyos oszlopba sorakoztatta fel Malbihn
karav�nj�nak marad�k�t, majd �tnak indult �szak fel�. M�lt�s�gos
Morison Baynes �rfi pedig fekete k�s�r�j�vel nekiv�gott d�lnyugat fel�
a dzsungelnek.

Korak mindaddig a t�bor k�rny�k�n v�rakozott, �s a m�lt�s�gos

Morison �rfit figyelte, m�g a karav�n el nem indult �szak fel�. Akkor,
mivel megbizonyosodott, hogy a fiatal angol rossz ir�nyba megy, ha
tal�lkozni akar Meriemmel, �gy hat�rozott, hogy nem t�r�dik t�bb�
vele. Ink�bb visszat�rt arra a helyre, ahol kor�bban m�s karjaiban
pillantotta meg a l�nyt, aki�rt epedve �gett a sz�ve. Akkora boldogs�g
volt a sz�m�ra �lve viszontl�tni Meriemet, hogy egy ideig a
f�lt�kenys�gnek m�g a gondolata sem mer�lt fel benne. K�s�bb ann�l
ink�bb - olyannyira, hogy m�lt�s�gos Morison �rfit a hideg lelte volna
ki, ha csak sejti is, mif�le s�t�t �s v�res gondolatokat forgat a
fej�ben az az �d�z l�ny, aki titokban ot b�vik meg az �gak k�z�tt a
fa�ri�son, amely alatt � "Hanson" �s a l�ny meg�rkezt�t v�rta.

Az �r�k m�l�s�val ism�t felt�rtek Korakban a kor�bban elfojtott

gondolatok, amikor k�pzelet�ben �sszem�rte mag�t a v�laszt�kos
�lt�z�k� angol �riemberrel - �s �gy tal�lta, hogy � a vesztes. Hiszen
amit � felaj�nlhatott a l�nynak, semmik�ppen sem �llta ki az
�sszehasonl�t�s pr�b�j�t azzal, amivel a m�sik szolg�lhatott neki. Mit
�r az � "t�l lencs�je" a sz�let�si jog mellett, amelyre a m�sik olyan
gondosan vigy�zott? Hogyan vehetn� a b�tors�got, hogy ilyen meztelen�l
�s �polatlanul odamenjen ahhoz a finom teremt�shez, aki valamikor
j�tsz�pajt�sa volt a dzsungelben, �s azt javasolja neki, amit
valamikor, amikor a felismert szerelem boldogs�ga el�sz�r futott v�gig
rajta, a fej�ben forgatott. Megborzongott arra a gondolatra, hogy
micsoda helyrehozhatatlan bajt okozhatott volna szerelm�vel az
�rtatlan gyermeknek, ha a v�letlen m�g �ppen j�kor el nem ragadja
t�le. A l�ny most m�r bizony�ra tudja, mire k�sz�lt � akkor. Bizony�ra
gy�l�li �s megveti �t, mik�nt � is gy�l�li �s megveti saj�t mag�t,
ah�nyszor csak gondolatban elid�zik enn�l a lehet�s�gn�l. V�gk�pp
elvesztette a l�nyt. Am�g halottnak hitte, sem lehetett biztosabb
abban, hogy elveszett a sz�m�ra, mint most, amikor �lve l�tta �t
viszont - �lve, de olyan kifinomult �s �tszellem�lt jelens�gk�nt, hogy
Korak val�s�ggal szentnek v�lte.

Id�ig szerette a l�nyt, mostant�l istenn�k�nt im�dta. Tudta, hogy

Meriem m�r soha nem lehet az �v�, de legal�bb l�tni akarta. Tal�n
messzir�l megpillanthatja valahogyan. Esetleg a szolg�lat�ra is lehet,
de nem szabad m�g sejtenie sem, hogy �, Korak r�tal�lt, vagy hogy,
egy�ltal�n �l.

Szerette volna tudni, hogy a l�nynak esz�be jut-e n�ha - hogy az

egy�tt t�lt�tt boldog napok eml�ke felid�z�dik-e m�g benne. Nemigen
hitte, hogy �gy lehet, de szinte ugyanilyen hihetetlennek t�nt sz�m�ra
az is, hogy ez a gy�ny�r� teremt�s azonos azzal a k�cos, f�lig
meztelen, pajkos kis t�nd�rl�nnyal, aki oly f�rg�n sz�kkent �gr�l �gra
annak idej�n, a m�ltba mer�lt r��r�s, boldog napokon, amikor a f�k
k�z�tt rohang�ltak �s j�tszottak. K�ptelens�gnek t�nt, hogy Meriem
eml�kezete t�bbet �rizzen meg a m�ltb�l, mint alapvet�en megv�ltozott
k�lseje.

Korak szomor�an k�sz�lt a dzsungelben, a s�ks�g sz�l�hez k�zel,

�s v�rta Meriemje meg�rkezt�t - Meriemet, aki csak nem akart
meg�rkezni.

�rkezett viszont valaki m�s: egy magas, sz�les v�ll�, keki sz�n�
ruh�s f�rfi, egy csapat �benfekete b�r�, s�t�t k�p� harcos �l�n.
Szigor�, kem�ny von�sok uralt�k a f�rfi arc�t. A szomor�s�g maradand�
nyomokat rajzolt sz�ja �s szeme k�r� - olyan m�ly nyomokat, hogy m�g
az arc�ra fagyott haragv� indulat sem volt k�pes let�r�lni azokat.

Korak l�tta, amint a f�rfi elhalad alatta. Odafent b�jt meg a

tereb�lyes f�n, amely m�r kor�bban is rejtekhely��l szolg�lt a
v�gzetes kis tiszt�s sz�l�n. L�tta, amint k�zeledik, de � csak �lt
mereven, dermedten �s sajg� sz�vvel. L�tta, hogy �les szem�vel a
talajt vizsg�lgatja, �s � csak �lt ott, �s b�multa a m�sikat, fesz�lt
figyelemt�l meg�vegesedett szemmel. L�tta, amint jelzi embereinek,
hogy r�tal�lt arra, amit keresett, �s l�tta, amint elt�nik a szeme
el�l, �szak fel�. Korak m�g mindig csak �lt az �gon, mint egy faragott
b�lv�ny, a n�ma k�nt�l v�rz� sz�vvel. Egy �ra m�lva v�gre lassan
megmozdult, �s elindult nyugati ir�nyban, vissza a dzsungelbe.
Cs�ggedten l�pkedett, lehorgasztott fejjel �s megg�rnyedt v�llal, mint
egy �regember, aki rettenetes b�nat terh�t cipeli a h�t�n.

Fekete k�s�r�j�nek nyom�ban haladva Baynes k�nkeservesen t�rt

utat mag�nak a s�r� aljn�v�nyzeten kereszt�l. Eg�szen el�re d�lve
hajolt r� lova nyak�ra, de ott, ahol az als� �gak szinte a f�ldet
�rt�k, s �gy lehetetlens�g volt miattuk nyeregben maradni, gyakran le
is sz�llt r�la. A fekete a legr�videbb utat v�lasztotta, amely lovas
sz�m�ra egyszer�en j�rhatatlan volt. �gy azt�n az els� napi menetel�s
ut�n a fiatal angol k�nytelen volt sors�ra hagyni a lov�t, �s most m�r
mindv�gig gyalog k�vetni f�rge l�b� vezet�j�t.

A menetel�s hossz� �r�i alatt b�ven volt gondolkod�sra ford�that�

ideje m�lt�s�gos Morison �rfinak. Amint elk�pzelte, milyen sorsra
juthatott Meriem a sv�d mark�ban, n�tt�nn�tt a f�rfi ir�nti gy�l�lete.
�m hamarosan r� kellett d�bbennie arra a t�nyre, hogy az � saj�t
eredeti tervei juttatt�k a l�nyt ebbe a rettenetes helyzetbe, �s m�g
ha siker�lt is volna elmenek�lnie "Harson" el�l, alig valamivel jobb
sors v�rt volna csak r� mellette, Baynes mellett.

Arra is r�d�bbent, hogy Meriem sokkal, de sokkal becsesebb a

sz�m�ra, mint hitte volna. Most el�sz�r hasonl�totta �ssze �t az
ismerts�gi k�r�b�l val� m�s n�kkel - el�kel� sz�rmaz�s� �s rang�
d�m�kkal -, �s meglep�dve �llap�totta meg, hogy a fiatal arab l�nyra
n�zve sokkal h�zelg�bb az eredm�ny, mint azokra. �s akkor "Harson"
gy�l�let�t�l egyszer csak eljutott od�ig, hogy saj�t mag�ra kezdett
gy�l�lettel �s megvet�ssel gondolni - hogy teljes eg�sz�ben felm�rte
�nmaga �s hitv�ny tette al�val�, f�rtelmes volt�t.

Ily m�don, a sz�gyen koh�j�ban, a meztelen igazs�gok izz� hev�t�l

az a szenved�ly, amelyet a f�rfi a t�rsadalmilag alacsonyabb rend�nek
tekintett l�ny ir�nt �rzett, szerelemm� alakult �t. �s m�g t�molyogva
haladt tov�bb, a frissen t�madt szerelem �rz�se mellett m�g egy
em�szt� szenved�ly �gett a lelk�ben: a gy�l�let szenved�lye, amely
egyre el�re �szt�k�lte, bossz�j�nak beteljes�t�se fel�.

Neki, aki k�nyelemben �s pomp�ban n�tt fel, sohasem volt r�sze

olyan viszontags�gokban �s gy�trelmekben, mint amilyenek most �tj�n
elk�s�rt�k. S m�gis, b�r ruh�j�t megszaggatt�k, test�t v�resre
karcolt�k az �gak, egyre csak n�gatta a feket�t, hogy igyekezz�k,
pedig t�zl�p�senk�nt maga rogyott �ssze a kimer�lts�gt�l.

A megtorl�s gondolata vitte egyre el�re - �s az az �rz�s, hogy

szenved�s�vel r�szben meglakol az�rt a nagy b�n�rt, amelyet a
szeretett l�nnyal szemben elk�vetett - mert abban egy percig sem
rem�nykedett, hogy megmentheti �t v�gzet�t�l, amelybe � maga sodorta.
"K�s�! M�r k�s�!" - egyre ennek a gy�szos gondolatnak az �tem�re
l�pkedett. "K�s�! Seg�teni m�r k�s�, de bossz�t �llni m�g nem!" - ez
tartotta benne a lelket.

Csak akkor egyezett bele, hogy meg�lljanak, amikor m�r olyan

s�t�t lett, hogy semmit sem l�ttak. A d�lut�n folyam�n tucatnyiszor
azonnali hal�llal fenyegette meg a feket�t, amikor f�radt vezet�je
er�sk�d�tt, hogy pihenjenek egy kicsit. A fick� meg volt r�m�lve. Nem
tudta mire v�lni a feh�r f�rfiban hirtelen v�gbement �ri�si v�ltoz�st,
hiszen az el�z� �jszaka m�g a s�t�tt�l is f�lt. Legsz�vesebben
megsz�k�tt volna gazd�j�t�l, ha alkalma ny�lt volna r�. Baynes azonban
sejtette, hogy a m�sik valami ilyesmit forgat a fej�ben, ez�rt
�lland�an r�sen volt. Napk�zben mindig a k�zel�ben maradt, �jszaka
pedig �gy fek�dt le aludni a heveny�szett t�sk�s born�ban, amelyet a
k�bor ragadoz�k elleni v�delem�l emeltek, hogy a teste hozz��rt a
m�sik�hoz.

Az, hogy m�lt�s�gos Morison �rfi egy�ltal�n aludni tudott a vad

dzsungel kell�s k�zep�n, j�l mutatja, milyen nagy v�ltoz�son ment
kereszt�l az eltelt huszonn�gy �ra alatt, az pedig, hogy le tudott
fek�dni a m�sik f�rfi mell�, olyasfajta demokratikus �rz�letr�l
tan�skodott, amelyr�l eleddig sejtelme sem volt.

Reggelre kelve �gy �rezte, hogy minden tagja elzsibbadt,

megmerevedett, �s a legkisebb mozdulatra is f�jdalmasan hasogat, de ez
mit sem cs�kkentette elt�k�lts�g�t, hogy amilyen gyorsan csak lehet,
"Hanson" nyom�ba eredjen. Nem sokkal azut�n, hogy reggeli n�lk�l
t�bort bontottak, pusk�j�val �zbakot ejtett el egy kis patak
g�zl�j�n�l. Nagy nehezen beleegyezett abba, hogy meg�lljanak, m�g
megs�tik az �llat h�s�t �s esznek. Azut�n �jra nekiv�gtak a f�kkal,
k�sz�n�v�nyekkel �s aljn�v�nyzettel s�r�n ben�tt vadonnak.

Korak pedig ezalatt lassan v�ndorolt nyugat fel�. Id�vel r�t�rt

Tantor, az elef�nt �sv�ny�re, s nemsok�ra utol is �rte a dzsungel
�rnyas rejtek�n legel�sz� �llatot. A mag�nyos �s b�natos majomember
meg�r�lt �ri�s bar�tja t�rsas�g�nak. Az elef�nt gyeng�den �t�lelte
k�gy�z� orm�ny�val, �s felemelte hatalmas h�t�ra, ahol kor�bban m�r
annyiszor hever�szett �s �lmodozta v�gig a hossz�-hossz� d�lut�nokat.
 Messze �szakon a Nagy Bwana �s fekete harcosainak csapata
kitart�an a menek�l� karav�n nyom�ban maradt, amely mind messzebb �s
messzebb csalta a l�nyt�l, akit meg akart menteni. A ny�ri lak �rn�je
pedig, aki saj�t gyermekek�nt szerette Meriemet, t�relmetlen�l �s
b�natosan v�rta, hogy a felment� csapat visszat�rjen a l�nnyal, hiszen
biztos volt abban, hogy legy�zhetetlen ura �s parancsol�ja mag�val
hozza �t.

22. "�t�tt a bossz� �r�ja"

M�g Meriem Malbihnnal tusakodott, aki izmos mark�ban tartotta, �s

teste mell� szor�totta a kez�t, a l�nyb�l egyszer csak kihalt minden
rem�ny. Egyetlen hang sem hagyta el az ajk�t, mert tudta: senki nincs,
aki a seg�ts�g�re siessen. �let�nek kor�bbi, a dzsungelben szerzett
tapasztalatai megtan�tott�k arra, hogy ebben a vad vil�gban, ahol
felnevelkedett, hi�baval� dolog m�st�l v�rni, hogy kimentse a bajb�l.

�m mialatt tov�bb k�szk�d�tt, hogy kiszabad�tsa mag�t, egyik

kez�vel egyszer csak meg�rintette a markolat�n�l Malbihn pisztoly�t,
amely a f�rfi cs�p�j�n l�gott a tokj�ban. A sv�d a takar�k fel�
vonszolta Meriemet, mik�zben a l�ny ujjai lassan r�fon�dtak az �h�tott
zs�km�nyra, �s kih�zt�k a hely�r�l, ahol id�ig csendben pihent.

Azt�n, amikor Malbihn m�r ott �llt a rendetlen halomba hajig�lt

takar�k sz�l�n�l, Meriem hirtelen taktik�t v�ltoztatott. Nem pr�b�lt
meg t�bb� elh�z�dni a f�rfit�l, hanem teljes s�ly�val hirtelen fel�je
lend�lt. Malbihn megbillent, l�ba beleakadt a pokr�ckupac sz�l�be, �s
hanyatt esett. Kez�t �szt�n�sen maga al� kapta, hogy meg ne �sse
mag�t, Meriem pedig ugyanebben a pillanatban a mell�nek szegezte a
pisztolyt, �s megh�zta a ravaszt.

De hi�ba - a fegyver tomp�n kattant, Malbihn pedig �jra talpra

sz�k�tt, hogy karmai k�z� kaparintsa a l�nyt. Annak egy pillanatra
siker�lt kit�rnie el�le, azt�n rohanni kezdett a s�tor bej�rata fel�.
A f�rfi s�lyos keze m�r az ajt�ny�l�sban ragadta meg a v�ll�n�l, �s
r�ntotta vissza. Meriem egy sebes�lt n�st�ny oroszl�n d�h�vel fordult
szembe vele, hossz� cs�v�n�l megmarkolta a pisztolyt, magasan a feje
f�l� emelte, �s teljes erej�vel les�jtott vele Malbihn k�p�be.

A f�rfi f�jdalm�ban �s d�h�ben elk�romkodta mag�t,

h�trat�ntorodva elengedte a l�nyt, azt�n eszm�letlen�l rogyott a
f�ldre. Meriem vissza sem pillantott, hanem megfordult, �s kirohant a
szabadba. T�bb fekete is �szrevette, �s megpr�b�lta elv�gni el�le a
menek�l�s �tj�t, de az �res fegyverrel fenyeget�zve a l�ny t�vol tudta
�ket tartani mag�t�l. �gy azt�n sikeresen t�ljutott a t�bort �vez�
bom�n, �s d�li ir�nyban bevette mag�t a dzsungelbe.

Egyenest az egyik fa �gai k�z� igyekezett, az egykori kis Mangani

�szt�neit k�vetve, aki a magasban �rzi biztons�gban mag�t. Itt azt�n
levetette lovagl�szokny�j�t, csizm�j�t �s harisny�j�t, mert tudat�ban
volt annak, hogy hossz� �t �ll el�tte, �s menek�l�s k�zben ezek a
ruhadarabok csak terh�re voln�nak. Lovagl�nadr�gj�r�l �s kiskab�tj�r�l
tudta, hogy j� szolg�latot tehetnek m�g, hiszen megv�dik a hideg �s a
t�sk�k ellen, �s nem is nagyon akad�lyozz�k a mozg�sban, de szokny�ban
�s csizm�ban lehetetlens�g volt meglenni a f�k k�z�tt.
 Nem jutott m�g messzire, amikor r�d�bbent, hogy milyen csek�ly
es�lye van az �letben marad�sra, ha nincs megfelel� eszk�ze, amivel
megv�dje mag�t, sem fegyvere, amellyel t�pl�l�kot szerezhet. Hogy
mi�rt is nem jutott esz�be leszedni a t�lt�nytart� �vet Malbihn
derek�r�l, miel�tt elj�tt a s�torb�l! Ha lenne t�lt�nye a pisztolyban,
rem�lhetn�, hogy elejthet egy-egy apr�vadat, �s a leg�d�zabbakat
lesz�m�tva, megv�dheti mag�t minden �tj�ba akad� ellens�g�vel szemben,
m�g vissza nem jut Bwana �s Kedvesem szeretett csal�di t�zhelye mell�.

A gondolatot k�vette az elhat�roz�s, hogy visszamegy, �s

megszerzi az �h�tott mun�ci�t. Tudat�ban volt annak, milyen nagy
kock�zatot v�llal, hiszen �jra elfoghatj�k, de v�dekez�sre �s
t�pl�l�kszerz�sre alkalmas eszk�z n�lk�l, �gy �rezte, nincs rem�nye
arra, hogy biztons�gba jusson, �gy azt�n ism�t a t�bor fel� vette az
ir�nyt, ahonnan �ppen csak az im�nt menek�lt el.

Azt hitte, hogy Malbihn meghalt, olyan rettenetes �t�st m�rt r�.
Rem�lte, hogy s�t�ted�s ut�n alkalma lesz majd bejutni a t�borba, �s
�tkutatni a f�rfi s�tr�t a t�lt�nytart� �v�rt. Azonban alighogy a
borra sz�l�n, az egyik fa�ri�son megfelel� b�v�helyet tal�lt mag�nak,
ahonnan j�l l�tott, �s nem fenyegette a vesz�ly, hogy �szreveszik,
megl�tta, hogy a sv�d el�bukkan s�tr�b�l, �s mik�zben a v�rt t�r�lgeti
az arc�r�l, �tkok �s k�rd�sek �z�n�t z�d�tja r�m�lt k�s�r�i fel�.

Nem sokkal k�s�bb az eg�sz t�bor felkerekedett �s a keres�s�re

indult. Amikor Meriem megbizonyosodott arr�l, hogy mindannyian
elmentek, leereszkedett b�v�hely�r�l, �s a tiszt�son �tv�gva gyorsan
odaszaladt Malbihn s�tr�hoz. Sietve mindent �tvizsg�lt odabent, de
l�szert nem tal�lt. Az egyik sarokban viszont volt egy l�dika a sv�d
szem�lyes holmij�val, amelyet karav�nvezet�j�vel el�rek�ld�tt a
nyugatra telep�lt t�borba.

Meriem r�csapott a dobozra, h�tha abban tal�lhat� a tartal�k

mun�ci�. Gyorsan leoldozta a madzagokat, amelyek a l�dik�t burkol�
vitorlav�sznat fogt�k �ssze, a k�vetkez� pillanatban pedig m�r fel is
nyitotta a doboz fedel�t, �s turk�lni kezdett a rengeteg k�l�nf�le
limlom k�z�tt. Leveleket, pap�rokat �s r�gi �js�gkiv�g�sokat tal�lt,
sok egy�b mellett egy kisl�ny t �br�zol� f�nyk�pet is, amelynek h�t�ra
az egyik p�rizsi napilapb�l val� kiv�g�st ragasztottak. A sz�veg�t nem
tudta elolvasni, a pap�r megs�rgult az id�k folyam�n, a bet�k
elmos�dtak a sok fogdos�st�l - de a kisl�ny f�nyk�pe, amely az
�js�gkiv�g�son is l�that� volt, valamik�ppen felkeltette az
�rdekl�d�s�t.

Hol l�tta ezt a k�pet kor�bban? Egyszer csak r�j�tt, hogy a f�ny
k�p r�la, Meriemr�l k�sz�lt, amikor m�g sokkal, de sokkal kisebb volt.
Hol k�sz�lhetett ez a k�p? Mik�nt ker�lhetett ennek a f�rfinak a
birtok�ba? Mi�rt k�z�lt�k az �js�gban? Mif�le t�rt�netet mondanak el
ezek az elmos�dott bet�k?

Meriem tan�cstalanul �llt a rejt�ly el�tt, amelyre l�szerkeres�s

k�zben bukkant. Kis ideig csak b�multa az elhalv�nyult f�nyk�pet,
azt�n �jra esz�be jutott a mun�ci�, amely�rt j�tt. Ism�t a l�dik�t
vette szem�gyre, let�rt eg�szen az alj�ig, �s ott, az egyik sarokban
egy kis dobozka t�lt�nyre bukkant. Egyetlen pillant�ssal
megbizonyosodott arr�l, hogy az a lovagl�nadr�gja �v�be dugott
fegyverhez val�, a zseb�be cs�sztatta, azt�n ism�t a kez�ben tartott
k�p �s �nmaga megh�kkent� hasonl�s�g�nak tanulm�nyoz�sa k�t�tte le a
figyelm�t.
 Ahogy �gy �llt, �s mindegyre hi�ba pr�b�lta megfejteni a
megmagyar�zhatatlan rejt�lyt, egyszer csak emberi hangok �t�tt�k meg a
f�l�t. Azon nyomban �beren kezdett figyelni. K�zelednek! A k�vetkez�
pillanatban kacskaring�s k�romkod�s hallatszott, �s a l�ny felismerte
a sv�d hangj�t. Malbihn, ez az er�szakos gazember visszaj�tt! Meriem
gyorsan a s�tor ny�l�s�hoz rohant, �s kin�zett. M�r k�s�!
Kutyaszor�t�ba ker�lt! A feh�r f�rfi �s h�rom fekete csatl�sa a
tiszt�son kereszt�l egyenesen a s�tor fel� tartott. Mit�v� legyen?
Becs�sztatta a f�nyk�pet a ruh�ja derek�ba. Gyorsan teletette a
forg�pisztoly t�r�t t�lt�nyekkel. Azt�n visszah�tr�lt a s�tor v�g�be,
fegyver�t mindv�gig a bej�ratra szegezte. A f�rfi meg�llt odakint, �s
Meriem hallotta, amint Malbihn szitkoz�dva parancsokat osztogat
embereinek. J� sok id�t elt�lt�tt ezzel. M�g harsog�, durva hangj�n
ordib�lt, a l�ny k�r�ln�zett, hogy hol menek�lhetne ki. Lehajolt,
felemelte a ponyva sz�l�t, �s kin�zett alatta a szabadba. Senki nem
l�tszott arrafel�. A l�ny hasra vetette mag�t �s �tk�szott a v�szonfal
alatt, �ppen abban a pillanatban, amikor Malbihn utolj�ra m�g
odaki�ltott valamit embereinek, majd bel�pett a s�torba.

Meriem hallotta a l�pteit odabentr�l, azt�n felpattant, �s m�lyen

el�reg�rnyedve odarohant a k�zvetlen�l m�g�tte �ll�
bennsz�l�tt-kunyh�hoz. Mihelyt beugrott az ajtaj�n, megfordult �s
visszan�zett. Nem l�tott senkit. Nem vett�k �szre. Malbihn s�tr�b�l
d�h�dt k�romkod�s hallatszott. Ezen a helyen egy fa ny�lt be a bom�ba,
amelyet a k�nyelemszeret� feket�k t�l vastagnak �t�ltek, �s nem v�gtak
ki. igy azt�n a boma nem volt teljesen z�rt. Meriem nem tudta, hogy
mi�rt maradt �ppen az a fa ott, ahol volt, de mindenk�ppen h�l�s volt
�rte, mert ez jelentette sz�m�ra a menek�l�s h�n �hajtott, egyetlen
�tj�t.

B�v�hely�r�l l�tta, hogy Malbihn ism�t a dzsungelbe megy, de

ez�ttal emberei k�z�l h�rmat h�trahagyott �rnek. D�l fel� indult, �s
miut�n elt�nt, Meriem k�v�lr�l megker�lte a kis z�rt ter�letet, �s
�tnak indult a foly� fel�. Itt hevertek a parton azok a kenuk,
amelyeknek a seg�ts�g�vel �tsz�ll�tott�k a csapatot a t�ls� partr�l.
Orm�tlan, nehezen ir�ny�that� alkalmatoss�gok voltak egy mag�nyos l�ny
sz�m�ra, de �t kellett jutnia a foly�n - nem volt m�s lehet�s�ge.

A t�bor ban maradt �r�k teljes eg�sz�ben bel�thatt�k a

kik�t�helyet. Ha a szem�k l�tt�ra kock�ztatja meg az �tkel�st,
bizonyosan elfogj�k. Meriem egyed�li es�lye az volt, hogy megv�rja,
m�g lesz�ll a s�t�ts�g, hacsak a k�r�lm�nyek addig nem j�tszanak
valamik�nt a kez�re. Egy �r�n kereszt�l figyelte hason fekve az �r�k
k�z�l azt, aki �gy helyezkedett el, hogy, azonnal �szrevehesse a
sz�kev�nyt, ha az megpr�b�ln� v�zre bocs�tani az egyik kenut.
Kisv�rtatva d�h�sen f�jtatva Malbihn is el�bukkant a dzsungelb�l.
Azonnal a foly�hoz, a kik�t�tt kenukhoz rohant, �s megsz�molta �ket.
Bizony�ra esz�be jutott, hogy a l�nynak �t kell itt kelnie a
t�lpartra, ha vissza k�v�n t�rni p�rtfog�ihoz. Az arc�ra ki�lt
megk�nnyebb�l�s, mihelyt meg�llap�totta, hogy egyetlen kenu sem
hi�nyzik, �kessz�l�an mutatta, mi futott v�gig az agy�n. Megfordult,
�s sietve mondott valamit a karav�nvezet�nek, aki a feket�k egy
csoportj�val �ppen akkor t�rt vissza a dzsungelb�l.

Malbihn utas�t�sait k�vetve egy kiv�tel�vel minden kenut v�zre

bocs�tottak. A sv�d odaki�ltott valamit az �r�knek, a k�vetkez�
pillanatban pedig m�r az eg�sz csapat besz�llt a cs�nakokba, majd
evezni kezdett az �rral szemben.
 Meriem figyelte �ket, m�g k�zvetlen�l a t�bor f�l�tt el nem
t�ntek a szeme el�l a foly� egyik kanyarulat�ban. Elmentek! Egyed�l
volt, azok pedig otthagytak egy kenut, benne az evez�vel! Alig merte
elhinni, hogy a j�szerencse ilyen hamar r�mosolygott. Minden percnyi
k�sleked�s v�gzetes lehetett. A l�ny gyorsan el�b�jt rejtekhely�r�l,
�s lehuppant a f�ldre. �gy t�z yardnyi t�vols�gra volt a kenut�l.

Az �rral szemben t�ljutva a kanyarulaton, Malbihn a partra

vez�nyelte kenuit. A karav�nvezet�vel egy�tt kisz�llt, �s lassan
�tv�gott a kis f�ldnyelven, olyan helyet keresve, ahonnan szemmel
tarthatja a kik�t�helyen hagyott kenut. Hadicsel�nek szinte biztos
siker�re gondolva m�r el�re mosolygott - el�bb vagy ut�bb visszaj�n a
l�ny, �s megpr�b�l �tkelni a foly�n valamelyik kenujukban. Lehet, hogy
eltart egy ideig, mire a dolog esz�be jut. Lehet, hogy v�rniuk kell
majd egy napig, esetleg kett�ig is - de hogy j�nni fog, ha �letben
van, �s nem fogj�k el az emberei, akik t�v� teszik �rte a dzsungelt,
abban Malbihn biztos volt. Azt azonban, hogy ilyen hamar megjelenik, a
f�rfi nem sejtette. Ez�rt azt�n, amikor feljutott a f�ldnyelv
legmagasabb pontj�ra, �s �jra �ttekintette a foly�t, a szeme el�
t�rul� l�tv�nyt�l d�h�dt k�romkod�s hagyta el az ajk�t - az �ld�z�tt
ugyanis m�r �ppen a foly� fel�n�l j�rt.

Megfordult, �s a karav�nvezet�vel a nyom�ban gyorsan visszarohant

a partra. Belevetett�k magukat a cs�nakokba, �s Malbihn megparancsolta
embereinek, hogy minden erej�ket �sszeszedve kezdjenek el evezni. A
kenuk a sodr�st�l t�mogatva rep�ltek a menek�l� zs�km�ny fel�. A l�ny
m�r majdnem teljesen �tkelt a foly�n, amikor �ld�z�i megpillantott�k.
Ugyanabban a pillanatban � is �szrevette �ket, �s kett�z�tt
er�fesz�t�ssel igyekezett el�rni a t�lpartot, m�g miel�tt amazok
utol�rhetn�k.

K�t percnyi el�ny, csak ennyit szeretett volna szerezni. Tudta:

ha egyszer fent lesz a f�k �gain, eg�rutat nyer, �s kisiklik �ld�z�i
mark�b�l. J� kil�t�sai voltak, l�tszott, hogy m�r nem tudj�k befogni -
t�ls�gosan nagy el�nnyel indult el hozz�juk k�pest.

Malbihn, mik�zben rettenetes szitkok �z�n�vel �s durva

�k�lcsap�sokkal �szt�k�lte nagyobb sebess�gre embereit, r�j�tt, hogy a
l�ny �jra kics�szik a karmai k�z�l. Az el�l halad� kenu, amelynek az
orr�ban �llt, m�g mindig vagy sz�z yardny ira volt a menek�l�
Meriemt�l, amikor a l�ny el�rte a biztons�got jelent� part lehajl� �g�
f�it.

Malbihn r�ord�tott, hogy �lljon meg. Val�s�ggal �rj�ng�tt

d�h�ben, amikor bizonyoss� v�lt, hogy nem tudja utol�rni a l�nyt.
Azt�n v�ll�hoz kapta pusk�j�t, gondosan megc�lozta a f�ra
felkapaszkod� karcs� alakot, �s t�zelt.

Malbihn kiv�l� c�ll�v� volt. Ilyen kis t�vols�gr�l gyakorlatilag

nem hib�zhatott. Ez�ttal sem v�tette volna el a l�v�st, ha valami
v�ratlan dolog nem t�rt�nik abban a pillanatban, amikor megh�zta a
ravaszt. Ez a v�ratlan valami, aminek Meriem az �let�t k�sz�nhette,
egy v�zzel �titat�dott fat�rzs volt, amelynek egyik v�ge m�lyen
be�gyaz�dott a foly�fen�k iszapj�ba, m�sik v�ge pedig a gondvisel�s
akarat�b�l ott �szk�lt a v�z felsz�ne alatt. Malbihn kenuj�nak orra
�ppen akkor futott r�, amikor a f�rfi t�zelt. A cs�nak eme apr�
ir�nyv�ltoztat�sa elegend� volt ahhoz, hogy a puskacs� v�ge
elmozduljon a c�lr�l. A goly� �rtalmatlanul s�v�tett el Meriem feje
mellett. Egy pillanattal k�s�bb a l�ny m�r el is t�nt a fa s�r�
lombjai k�z�tt.

Mosoly j�tszott az ajk�n, amikor od�bb leugrott a f�ldre, hogy

�tv�gjon egy kis tiszt�son, ahol valamikor f�ldekkel k�r�lvett
bennsz�l�tt falu �llt. A d�ledez�, omladoz� kunyh�k m�g mindig a
hely�k�n �lltak, kiszolg�ltatva az eny�szetnek. A dzsungel buja
n�v�nyzete ben�tte a megm�velt ter�letet. Kis f�csk�k indultak
n�veked�snek ott, ahol valamikor a falu f�utc�ja h�z�dott, de a
siv�rs�g �s elhagyatotts�g halotti lepelk�nt lengett be mindent.
Meriem sz�m�ra mindez csup�n egy nagyobb, f�k h�j�n l�v� ter�letet
jelentett, amelyen gyorsan t�l kellett jutnia, hogy a t�loldalon ism�t
bevehesse mag�t a dzsungelbe, miel�tt m�g Malbihn ,kik�tne.

Nem b�nta, hogy a kunyh�k n�ptelenek, s�t, �ppen kap�ra j�tt neki
elhagyatotts�guk - nem vette �szre, hogy vagy tucatnyi helyr�l,
kid�lt-bed�lt ajt�k, rozzant cs�r�k m�g�l �ber szemek figyelik minden
mozdulat�t. Esz�be sem jutott vesz�lyre gyanakodni, �gy azt�n
nyugodtan nekiv�gott a falu utc�j�nak, mivel �gy l�tta, azon juthat el
legegyszer�bben a dzsungelbe.

Egy m�r f�lddel od�bb, kelet fel� egy szakadozott, kekisz�n ruh�t
visel�, koszos, beesett arc�, �polatlan f�rfi k�zd�tte egyre el�re
mag�t a dzsungelben, azon az �sv�nyen, amelyen Malbihn haladt, amikor
MeriEmet a t�bor�ba vitte. A sv�d pusk�j�nak elmos�dott d�rren�s�re,
amely a s�r� erd�ben messzire visszhangzott, most hirtelen f�ldbe
gy�kerezett a l�ba. Az el�tte halad� fekete f�rfi ugyancsak meg�llt.

- Mindj�rt ott vagyunk, Bwana - mondta. R�m�lettel vegyes

tisztelet �rz�d�tt a hangj�n �s viselked�s�n.

A feh�r f�rfi b�lintott, �s intett �benfekete vezet�j�nek, hogy

induljon �jra el�re. A finom, k�nyes �zl�s� m�lt�s�gos Morison Baynes
�rfi volt az. Arc�t �s kez�t elbor�totta a rengeteg karcol�s, �s a
t�sk�s boz�tban szerzett sebek nyom�n a sz�tken�d�tt, alvadt v�r.
Ruh�ja cafatokban l�gott. De a mosdatlan, v�rt�l mocskos, rongyos
felsz�n m�r egy m�sik Baynest takart - �s ez a Baynes megnyer�bb
jelens�g volt, mint a hajdani fics�r �s divatfi. Minden f�rfi sz�v�ben
�s lelk�ben ott �l a tisztess�g �s a becs�let cs�r�ja. Az al�val�
cselekedet miatti b�ntudatt�l �s az �szinte v�gyt�l, hogy j�v�tehesse
a b�nt, amelyet - most m�r tudta - a val�ban szeretett n� ellen
elk�vetett, ezek a cs�r�k gyors n�veked�snek indultak Morison
Baynesben - �s az �talakul�s hamarosan v�gbement.

Tov�bb t�molygott a fel� a hely fel�, ahonnan az egyetlen

puskal�v�s hallatszott. A fekete fegyvertelen volt - Baynes annyira
nem hitt a h�s�g�ben, hogy b�rmilyen neh�z is volt, nem merte odaadni
neki a pusk�j�t, amelyt�l pedig sz�mtalanszor �r�mest megszabadult
volna a hossz� menetel�s folyam�n. Most azonban, hogy k�zeledtek
c�ljukhoz, �s tudv�n, hogy a fekete f�rfi sz�v�ben izz� gy�l�let �g
Malbihn ir�nt, Baynes �tny�jtotta neki a pusk�t. Sejtette, hogy
hamarosan harcra ker�l sor - �t�tt a bossz� �r�ja, amikor el�gt�telt
vehet a sv�den. �gy gondolta, hogy neki mag�nak, aki kiv�l�
pisztolyl�v� volt, el�g lesz az oldal�n viselt kisebb fegyver is.

A c�lja fel� sebesen igyekv� k�t v�ndor egyszer csak felkapta a

fej�t. Sort�z d�rd�lt el, �ppen el�tt�k, amelyre sz�rv�nyos l�v�ld�z�s
volt a v�lasz, majd vad �v�lt�z�s hallatszott. Azut�n csend lett.
Baynes �rj�ngve pr�b�lt m�g gyorsabban el�rejutni, de a dzsungel itt
mintha ezerszer sz�vev�nyesebb lett volna, mint egyeb�tt. Tucatnyiszor
botlott meg �s esett eL A fekete k�t alkalommal is vakcsap�sra t�vedt,
�gyhogy k�nytelenek voltak visszafordulni. V�g�l a nagy afi k�zel�ben
egy kis ny�lt t�rs�gre jutottak ki, egy tiszt�sra, ahol valamikor
vir�gz� falu �llt, amely azonban most siv�r �s kietlen l�tv�nyt
ny�jtott omladoz�, pusztul� kunyh�ival.

Az egykori f�utc�n, amelyet kezdett ben�ni a dzsungel n�v�nyzete,

egy fekete f�rfi hevert. Sz�v�t goly� �t�tte �t, a teste m�g meleg
volt.

Baynes �s t�rsa minden ir�nyban k�r�lk�mlelt, de eleven l�nynek

sehol sem fedezt�k fel a nyom�t. Csak �lltak ott n�m�n, �s figyeltek.

H�t ez mi volt? Emberi hangok �s evez�k csobban�sa a foly�

viz�ben?

Baynes rohanni kezdett a halott falun kereszt�l a dzsungel

pereme, a foly� sz�le fel�. A fekete ott haladt az oldal�n. Egy�tt
t�rtek utat maguknak a kil�t�st akad�lyoz� n�v�nyzeten kereszt�l, m�g
v�gre szem�k el� t�rult a foly�. Majdnem vel�k szemk�zt Malbihnnak a
t�bor fel� igyekv� kenuit pillantott�k meg. A fekete azonnal
megismerte t�rsait.

- Hogyan juthatunk �t? - k�rdezte Baynes.

A fekete a fej�t ingatta. Kenujuk nem volt, a krokodilok miatt

pedig �ngyilkoss�g lett volna beugraniuk a v�zbe, �s �t�szni a foly�t.
�m a fick� v�letlen�l lepillantott a l�ba el�. Alattuk, az egyik fa
v�zre hajl� �gai k�z� be�kel�dve ott pihent az a kenu, amelyikkel
Meriem sz�k�tt meg. A n�ger megragadta Baynes karj�t, �s mutatta neki,
hogy mit tal�lt. M�lt�s�gos Morison �rfi alig tudta meg�llni, hogy
ujjongva fel ne ki�ltson. A lehajl� �gakon mindketten gyorsan
leereszkedtek a cs�nakba. A fekete k�zbe vette az evez�t, Baynes pedig
kitolta a fa �gai al�l a kenut, amely a k�vetkez� m�sodpercben m�r ki
is v�g�dott a foly� v�zt�kr�re, �s ir�nyt vett a t�ls� part, a sv�d
t�bora fel�. Baynes a cs�nak orr�ban kuporgott, �s szem�t meresztve
figyelte azokat, akik vele szemben a t�bbi kenuval �ppen kieveztek a
partra. L�tta, amint Malbihn kil�p az �len halad� kis cs�nak orr�b�l.
L�tta, hogy megfordul, �s visszapillant a foly� t�loldala fel�.
�szrevette, hogyan rezzen �ssze meglepet�s�ben, amikor tekintete a
nyom�ban halad� kenusra esik, �s mik�nt h�vja fel k�s�r�i figyelm�t is
r�.

Azt�n csak �llt �s v�rt, hiszen csak egyetlen kenur�l, �s benne

k�t f�rfir�l volt sz�, akik csek�ly vesz�lyt jelenthettek r� �s
k�s�r�ire n�zve. Malbihn tan�cstalan volt. Ki lehet ez a feh�r ember?
Nem ismerte meg, pedig Baynes kenuja imm�r a foly� k�zep�n j�rt, �s
mindk�t benne �l� arcvon�sai tiszt�n kivehet�k voltak a parton �ll�k
sz�m�ra. V�g�l Malbihn egyik embere volt az, aki Baynes k�s�r�j�ben
felismerte egykori t�rsukat. Akkor Malbihn m�r sejteni kezdte, ki
lehet a feh�r f�rfi, b�r alig akarta elhinni, hogy helyes a
k�vetkeztet�se. A hajmereszt�n�l is vadabb felt�telez�snek t�nt azzal
sz�molni, hogy m�lt�s�gos Morison Baynes �rfi k�vette �t a dzsungelen
kereszt�l, egyetlen k�s�r�je t�rsas�g�ban - �s m�gis ez volt az
igazs�g. Piszkos �s zil�lt k�lseje ellen�re v�g�l csak felismerte az
angolt, �s m�g el kellett ismernie, hogy � az, egyben k�nytelen volt
azon is elgondolkodni, mif�le ok ind�thatta Baynest, ezt a gy�va
puh�nyt arra, hogy nekiv�gjon a dzsungelnek, �s a nyom�ba eredjen.
 Ez az ember az�rt j�tt ide, hogy el�gt�telt k�veteljen �s bossz�t
�lljon. Hihetetlennek t�nt a dolog, de m�s magyar�zatot nem lehetett
elk�pzelni. Malbihn v�llat vont. �m legyen. Voltak m�r m�sok is, akik
hasonl� okb�l kerest�k �t, Malbihnt, hossz� �s v�ltozatos p�lyafut�sa
sor�n. Kez�be vette pusk�j�t �s v�rt.

A kenu most m�r olyan k�zel ker�lt a parthoz, hogy k�nnyen sz�t
v�lthattak.

- Mit akar? - ord�totta Malbihn, �s fenyeget�en felemelte

fegyver�t.

M�lt�s�gos Morison Baynes �rfi talpra ugrott.

- Maga nyomorult gazember! - ki�ltotta, azzal el�r�ntotta

pisztoly�t, �s szinte ugyanabban a pillanatban, amikor a sv�d t�zelt,
� is l�t.

Amikor a k�t l�v�s eld�rd�lt, Malbihn elejtette a pusk�j�t, heves

mozdulattal a mell�hez kapott, megt�ntorodott, el�bb t�rdre rogyott,
azt�n arccal el�re elv�g�dott a f�ld�n.

Baynes megdermedt. G�rcs�sen h�trav�gta a fej�t. Egy pillanatig

�llt �gy, azt�n lassan �sszecsuklott, �s csendesen elter�lt a cs�nak
alj�ban.

A fekete evez�s tan�cstalan volt, hogy mit�v� legyen. Ha Malbihn

val�ban meghalt, nem volt mit�l f�lnie, nyugodtan folytathatta �tj�t,
�s csatlakozhatott t�rsaihoz, viszont ha a sv�d csak megsebes�lt,
biztosabbnak l�tszott sz�m�ra a t�ls� part. Ez�rt azt�n se erre, se
arra nem indult el, hanem az �raml�s k�zep�n tartotta a kenut. Id�vel
egyre nagyobb becs�lete lett a szem�ben �j gazd�j�nak, �s hal�la nem
hagyta �rz�ketlen�l. Ahogy �lt, �s b�multa az �lettelen testet a
cs�nak orr�ban, egyszer csak �szrevette, hogy az megmozdul. A f�rfi
nagyon lassan, bizonytalanul pr�b�lt megfordulni. A fekete
felseg�tette �l� helyzetbe a m�sikat. Ott �llt el�tte az evez�t
kez�ben tartva, �s azt k�rdezte Baynest�l, hogy hol sebes�lt meg,
amikor �jabb l�v�s d�rrent a parton. A n�ger fejjel el�re, az evez�t
m�g mindig kez�ben szorongatva, �tl�tt homlokkal zuhant ki a
cs�nakb�l.

Baynes er�tlen�l a part fel� fordult. L�tta, hogy Malbihn

felk�ny�k�l, �s r�emeli pusk�j�t.

Az angol leh�z�dott a kenu fenek�re, �gy a goly� a feje f�l�tt

s�v�tett el. Malbihnnak, aki s�lyosan megsebes�lt, hosszabb id�re volt
sz�ks�ge a c�lz�shoz, �s a keze sem volt olyan biztos, mint kor�bban.
Baynesnek n�mi �ggyel-bajjal siker�lt hasra fordulnia. Pisztoly�t jobb
kez�be v�ve felh�z�dzkodott, hogy kil�sson a kenu pereme f�l�tt.

Malbihn azonnal �szrevette �s l�tt, de Baynes meg se rezzent, m�g

a fej�t sem kapta le.

Gondosan, alaposan megc�lozta a parton fekv� ellenfel�t, akit�l

az �r egyre t�volabb sodorta. Ujja r�fon�dott a ravaszra - felvillant,
majd eld�rd�lt kez�ben a fegyver. Malbihn �sszer�ndult a hatalmas
test�be f�r�d� �jabb goly�t�l, de nem halt meg. �jra c�lzott �s l�tt.
A goly� ez�ttal a kenu perem�b�l has�tott le egy darabot, nem messze
Baynes arc�t�l. Baynes ism�t t�zelt, mik�zben kenuja lassan sodr�dott
lefel� az �rral. Malbihn megint v�laszolt a partr�l, mik�zben kifolyt
v�r�b�l lassan kis t�csa gy�lt alatta. A k�t sebes�lt f�rfi �gy
folytatta bizarr p�rbaj�t mindaddig, m�g a kanyarg�s afrikai foly�
h�t�n a m�lt�s�gos Morison Baynes �rfi el nem t�nt a m�sik szeme el�l
egy erd�s, kiugr� f�ldnyelv m�g�tt.

#
23. Egy els�rgult �js�gkiv�g�s

Meriem a falu utc�j�nak fel�n�l j�rhatott, amikor vagy k�t tucat

feh�r ruh�s n�ger �s f�lv�r rontott r� a k�rnyez� kunyh�k s�t�t
belsej�b�l. Megfordult, hogy elmenek�lj�n, de s�lyos kezek ragadt�k
meg. Amikor v�g�l visszafordult, hogy megpr�b�ljon sz�t �rteni vel�k,
tekintete egy magas, �d�z �regember arc�ra t�vedt, aki haragosan
n�zett le r� burnusz�nak red�i al�l.

A f�rfi l�tt�n Meriem a meglepet�st�l �s a d�bbent r�m�lett�l

h�trat�ntorodott. A sejk volt az!

Gyermekkor�nak minden r�gi f�lelme �s borzalma egy pillanat alatt

�jra r�t�rt. �gy reszketett ez el�tt a r�ms�ges �regember el�tt, mint
a gyilkos a b�r�s�g el�tt, amely a hal�los �t�letet k�sz�l kimondani a
fej�re. Tudta, hogy a sejk felismerte. Az eltelt id� �s a m�sfajta
�lt�z�k nem v�ltoztatta meg annyira, hogy az, aki olyan j�l ismerte
arcvon�sait gyerekkor�baan, ne ismer hette volna meg most.

- Aha, sz�val visszaj�tt�l a tieid k�z�, mi? - vicsorgott r� a

sejk. - Megj�tt�l, hogy �lelem�rt �s v�delem�rt k�ny�r�gj, mi?

- Engedjen el! - ki�ltotta a l�ny. - Nem k�rek mag�t�l semmi

egyebet, csak hogy engedjen visszamenni a Nagy Bwan�hoz.

- A Nagy Bwan�hoz? - k�rdezte a sejk majdhogynem ord�tva, azt�n

durva arab �tkok �z�n�t z�d�totta a feh�r emberre, akit�l a
dzsungelben �l� valamennyi t�rv�nyszeg� f�lt, �s akit mindny�jan
gy�l�ltek. - Teh�t vissza akarsz menni a Nagy Bwan�hoz, ugye? Sz�val �
n�la volt�l, mi�ta elsz�kt�l t�lem, igaz? �s ki az, aki most ut�nad
j�n a foly�n �t - a Nagy Bwana?

- Az a sv�d, akit egyszer el�z�tt az orsz�g�b�l, amikor � �s a

t�rsa �sszesz�rte a levet Mbeeg�val, hogy ellophassanak engem mag�t�l
- felelte Meriem.

A sejk szeme vill�mokat sz�rt. Sz�lt embereinek, hogy menjenek ki

a part k�zel�be, �s rejt�zzenek el a bokrok k�z�tt, ahol kelepc�be
csalhatj�k �s megsemmis�thetik Malb�hnt �s csapat�t. Malbihn azonban
id�k�zben m�r partra sz�llt, �vatosan el�rek�szott a dzsungel sz�l�ig,
�s ezekben a pillanatokban �ppen t�gra ny�lt, hitetlenked� szemmel
figyelte az elhagyott falu f�utc�j�n lej�tsz�d� jelenetet. Azon
nyomban felismerte a sejket, mihelyt megpillantotta. K�t ember volt az
eg�sz vil�gon, akit�l Malbihn �gy f�lt, mint az �rd�gt�l. Az egyik a
Nagy Bwana volt, a m�sik a sejk.

Egyetlen pillant�st vetett csup�n az ismer�s, zord k�lsej�

alakra, azt�n h�traarcot csin�lt, s sz�lt embereinek, hogy k�vess�k,
�s sietve visszat�rt kenuj�hoz. �gy t�rt�nt azt�n, hogy a csapat m�r
messze bent j�rt a foly�n, amikor a sejk ki�rt a partra, �s a sort�z
meg a b�cs�z�ul leadott n�h�ny l�v�s ut�n, amelyre a kenuban �l�k is
v�laszoltak, az arab visszarendelte embereit, �s a fogoly biztons�gos
�rizet�r�l gondoskodva �tra kelt d�l fel�.

A Malbihn-f�le k�l�n�tm�ny egyik goly�ja eltal�lt egy feket�t a

falu utc�j�n. Az�rt �ll�tott�k oda egy m�sikkal egy�tt, hogy vigy�zzon
Meriemre. A fekete t�rsa, miut�n mag�hoz vette annak ruh�j�t �s egy�b
t�rgyait, ott hagyta a f�ld�n, ahov� lerogyott. Ez volt az a holttest,
amelyre Baynes r�bukkant, amikor meg�rkezett a faluba.

A sejk �s csapata eredetileg d�li ir�nyba menetelt a foly�

ment�n, amikor egyik�k, kiugorv�n a sorb�l, hogy vizet hozzon,
�szrevette a szemk�zti part fel�l k�ts�gbeesetten errefel� evez�
Meriemet. A fick� felh�vta a sejk figyelm�t a k�l�n�s l�tv�nyra - a
mag�nyos feh�r n�re itt, K�z�p-Afrik�ban. Az �reg arab elrejtette
embereit az elhagyott faluban, hogy elfoghass�k a l�nyt, amikor partot
�r, mert a v�lts�gd�j lehet�s�ge mindig is vonzotta a sejket. Nem
egyszer fordult el� m�r kor�bban, hogy olyan f�nyl� aranyakat
pergethetett v�gig ujjai k�z�tt, amelyek hasonl� forr�sb�l sz�rmaztak.
K�nnyen lehetett ily m�don p�nzhez jutni, �s a sejknek nemigen volt
k�nny� p�nzkeresete, mi�ta a Nagy Bwana olyan szigor�an megh�zta az
els�bbs�g jog�n a fennhat�s�ga alatt �ll� ter�let hat�rait, hogy m�g
elef�ntcsontot sem mert lopni a bennsz�l�ttekt�l a Nagy Bwana
douar-j�t�l sz�m�tott k�tsz�z m�rf�ldes k�rzetben. Amikor v�g�l is a
n� bes�t�lt a sz�m�ra �ll�tott csapd�ba, �s a sejk felismerte benne
azt az egykori kisl�nyt, akit �vekkel kor�bban annyit b�ntalmazott,
�ri�si el�gt�telt �rzett. Apa �s l�nya egykori viszony�ra igen j�l
eml�kezett. Az els� adand� alkalommal kem�ny k�zzel belev�gott Meriem
arc�ba. K�nyszer�tette, hogy gyalogoljon, ahelyett, hogy egyik ember�t
lesz�ll�totta volna lov�r�l, vagy fel�ltette volna a l�nyt valakinek a
h�ta m�g�. �gy t�nt, �r�m�t leli abban, hogy �jabb �s �jabb
m�dszereket eszel ki Meriem k�nz�s�ra �s megal�z�s�ra. A l�ny a
k�s�r�i k�z�tt sem tal�lt egyetlenegyet sem, aki egy�tt �rzett volna
vele, vagy - ha sz�nd�k�ban �llt is a v�delm�be venni - mersze lett
volna hozz�.

K�tnapi menetel�s ut�n eljutottak Meriem gyermekkor�nak ismer�s

sz�nter�re. Az els� arc, melyen a l�ny szeme megakadt, amikor
behajtott�k az er�s c�l�ps�nc kapuj�n, a fogatlan, f�rtelmes Mabunu�,
egykori dajk�j�� volt. A l�nynak �gy t�nt, mintha az az�ta eltelt �vek
csup�n �lm�ban l�teztek volna. Ha a rajta l�v� ruha, meg az a t�ny,
hogy j�csk�n megn�tt, nem figyelmezteti az ellenkez�j�re, hajlamos
lett volna val�ban ezt is hinni. Mindent �gy tal�lt, ahogyan annak
idej�n hagyta. A hi�nyz� n�h�ny r�gi arc hely�n felt�nt �j alakok
ugyanolyan besti�lis, alantas figur�k voltak, mint a t�bbiek, k�z�tt�k
az a p�r fiatal arab is, aki az�ta csatlakozott a sejkhez, hogy a L�ny
elment. M�sk�l�nben minden ugyanolyan volt - egy dolog kiv�tel�vel:
Geeka nem volt ott. A l�ny egyszercsak r��bredt, hogy az elef�ntcsont
fej� baba �gy hi�nyzik neki, mintha igazi h�s-v�r, meghitt bar�tn�je
volna. Hi�nyzott neki �t�tt-kopott kis bizalmasa, akinek r�ges-r�gen
s�ket f�l�be sugdosta bele sok-sok b�nat�t �s nagyritk�n �r�m�t -
hi�nyolta a botl�b�-kez�, patk�nyb�r test�, viharvert, szeretett
Geek�t.

A sejk faluj�nak azon lak�i sz�m�ra, akik nem k�s�rt�k el �tj�ra

gazd�jukat, egy ideig j� mulats�g volt b�mulni a k�l�n�s ruh�za t�
feh�r l�nyt, akit n�h�nyuk m�r kisgyermekk�nt is ismert. Mabunu �gy
tett, mintha nagyon �r�lne visszat�rt�nek, fogatlan �ny�t kivillantva
valami f�rtelmes grimaszt v�gott, amely repes� boldogs�g�t volt
hivatva kifejez�sre juttatni. Meriem azonban csak borzongani tudott,
amikor esz�be jutottak a r�ms�ges v�n bany�nak a kor�bbi �vek folyam�n
elk�vetett kegyetlenked�sei.

Azok k�z�tt az arabok k�z�tt, akik a t�voll�t�ben �rkeztek, volt

egy magas, fiatal, h�sz �v k�r�li fick� - j�v�g�s�, de s�t�t tekintet�
ifj� -, aki leplezetlen csod�lattal b�multa, m�g a sejk oda nem j�tt,
�s el nem k�ldte. Akkor Abdul Kamak mogorva arccal od�bb�llt.

A falubeliek k�v�ncsis�ga kiel�g�lv�n, Meriem v�gre egyed�l

maradt. Mint a r�gi id�kben, most is megengedt�k neki, hogy szabadon
j�rjon-keljen a faluban, mert a c�l�ps�nc magas volt �s er�s, �s az
egyetlen kaput �jjel-nappal gondosan �rizt�k. � azonban - a r�gi
id�kh�z hasonl�an - most sem v�gyott a sejk k�s�ret�hez tartoz�
kegyetlen arabok �s feket�k t�rsas�g�ba. igy azut�n, amint az szomor�
gyermekkor�nak idej�n szok�sa volt, most is f�lreh�z�dott a z�rt
t�rs�g egyik elhagyatott sark�ba, ahol gyakran j�tszott annak idej�n
pap�st-mam�st szeretett Geek�j�val az �reg f�nak a c�l�pker�t�sen
bel�g�, sz�tter�l� �gai alatt. A fa m�r nem volt a hely�n, �s Meriem
sejtette, hogy mi�rt. Ez volt az a fa, amelyr�l leereszkedve Korak
le�t�tte a sejket azon a napon, amikor megszabad�totta �t a
gy�trelmekkel �s k�nszenved�sekkel teli �lett�l, amelyben oly hossz�
ideig volt r�sze, hogy m�smilyen �letre nem is eml�kezett.

Alacsony bokrok n�ttek viszont a c�l�ps�ncon bel�l, �s Meriem

ezeknek az �rny�k�ba �lt le gondolkodni. Kiss� gyorsabban vert a
sz�ve, amikor felid�zte mag�ban els� tal�lkoz�s�t Korakkal, azt�n a
hossz�-hossz� �veket, am�g a Vad�l� az id�sebb fi�testv�r f�lt� �s
�rtatlan szeretet�vel gondoskodott r�la �s v�delmezte.

H�napok �ta nem j�rt annyit az esz�ben Korak, mint ezen a napon.
Olyan k�zelinek �rezte � a sz�v�hez, olyan dr�g�nak, mint m�g soha, �s
csod�lkozott, hogy mik�nt v�lhatott l�lekben ennyire h�tlenn� az
eml�k�hez. Azt�n a m�lt�s�gos, a finom Morison �rfi k�pe jelent meg
el�tte, �s Meriem zavarba j�tt. Val�ban szereti ezt a t�k�letes angol
fiatalembert? Londonban r� v�r� sikerekre gondolt, amelyeket a f�rfi
oly t�zes szavakkal ecsetelt el�tte. Megpr�b�lta elk�pzelni mag�t,
mint a hatalmas f�v�ros legnagyvil�gibb t�rsas�g�nak csod�lt �s
megbecs�lt tagj�t. A k�peket, amelyek megjelentek el�tte, Morison �rfi
festette le sz�m�ra. Cs�b�t� k�pek voltak, de a dzsungel �ri�s termet�
Adonisz�nak izmos, f�lig meztelen alakja �jra meg �jra a h�tt�rbe
szor�totta �ket.

S hogy elfojtsa felt�r� s�hajt�s�t, Meriem a sz�v�re szor�totta

kez�t. Ek�zben ujjai egy sima fel�let� t�rgyat tapintottak ki: a
f�nyk�pet, amelyet akkor rejtett el oda, mikor kisurrant Malbihn
s�tr�b�l. Most el�h�zta, �s alaposabban vette szem�gyre, mint el�sz�r,
amikor erre nem volt ideje. Biztos volt abban, hogy a karon �l�
gyereket �br�zol� k�p r�la k�sz�lt. Megvizsg�lta minden r�szlet�t. A
csinos kis ruh�cska csipk�i k�z�tt f�lig elrejtve egy l�ncon f�gg�
medalion l�tszott. Meriem �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Micsoda
sz�vf�jd�t�, f�lig elfelejtett eml�kek keltek �letre benne. Lehets�ges
volna, hogy ez a nyilv�nval�an civiliz�lt k�rnyezetb�l sz�rmaz� �de
vir�gsz�l azonos a kis arab Meriemmel, a sejk l�ny�val? K�ptelen
�tletnek l�tszott. De akkor mit jelentsen a medalion? Meriem
eml�kezett r�. Nem volt k�pes megc�folni eml�kezet�nek bizonys�g�t.
L�tta m�r kor�bban azt a medaliont - az �v� volt. Mif�le k�l�n�s
rejt�ly lengi k�r�l a m�ltj�t?
 Ahogy �gy �lt a f�ld�n a k�pet b�mulva, hirtelen r�eszm�lt, hogy
nincs egyed�l - hogy valaki, aki nesztelen�l lop�dzott a k�zel�be, ott
�ll k�zvetlen�l a h�ta m�g�tt. B�n�nek tudat�ban gyorsan visszadugta a
k�pet ruh�ja derek�ba. Egy k�z nehezedett a v�ll�ra. Meriem biztosra
vette, hogy a sejk az, �s hangtalan retteg�ssel v�rta az �t�st, amely
- tudta - nem marad el.

Az �t�s egyre v�ratott mag�ra. A l�ny a v�lla f�l�tt

h�tratekintve egyenesen Abdul Kamak, az arab fiatalember szem�be
n�zett.

- L�ttam a k�pet - mondta az arab -, amelyet az im�nt elrejtett.

Mag�t �br�zolja gyermekk�nt - eg�szen kicsi gyermekk�nt - Megn�zhetn�m
�jra?

Meriem t�volabb h�z�dott t�le.

- Visszaadom - mondta a f�rfi. - Hallottam mag�r�l, �s tudom,

hogy nem sz�veli apj�t, a sejket. �n sem. Nem fogom el�rulni. Hadd
n�zzem meg a k�pet!

A kegyetlen ellens�gekt�l k�r�lvett, mag�nyos l�ny

belekapaszkodott a szalmasz�lba, amelyet Abdul Kamak jelentett
sz�m�ra. H�tha benne leli meg azt a bar�tot, akire akkora sz�ks�ge
volna. Am�gy is l�tta m�r a k�pet. Ha nem bar�ti �rzelmek vezetik,
sz�lhat r�la a sejknek, akkor pedig mindenk�ppen elveszik t�le. Ez�rt
ak�r teljes�theti is a k�r�s�t, gondolta, rem�nykedhet, hogy �szint�n
besz�lt, �s �llja a szav�t. El�h�zta a f�nyk�pet rejtekhely�r�l, �s
�tny�jtotta neki.

Abdul Kamak gondosan szem�gyre vette, a k�pen l�that� arc minden

jellegzetes von�s�t, egyenk�nt �sszehasonl�totta a l�ny�val, aki a
f�ld�n �lt �s feln�zett r�. Azt�n lassan r�b�lintott.

- Igen - mondta. - mag�t �br�zolja a f�nyk�p, de hol k�sz�lt?

Mik�nt t�rt�nhetett meg az, hogy a sejk l�ny�t a hitetlenek ruh�j�ba
�lt�ztett�k?

- Nem tudom - v�laszolta Meriem. - �n is csak p�r nappal ezel�tt

l�ttam el�sz�r a k�pet, akkor tal�ltam meg a sv�d Malbihn s�tr�ban.

Abdul Kamak felvonta a szem�ld�k�t. Megford�totta a f�nyk�pet, �s

amikor tekintete a r�gi �js�gkiv�g�sra esett, elkerek�lt a szeme.
Tudott franci�ul olvasni - lassan silabiz�lva ugyan, de el tudta
olvasni a sz�veget. Kor�bban j�rt m�r P�rizsban. Hat hetet t�lt�tt ott
egy kis csoportnyi sivatagi t�rs�val egy�tt egy ki�ll�t�son, �s idej�t
�gy hasznos�totta, hogy megtanulta n�pe h�d�t�inak sokf�le szok�s�t,
valamennyire a nyelv�t, �s szinte minden erk�lcsi fogyat�koss�g�t.
Most a gyakorlatban kamatoztathatta tud�s�t. Lassan, k�nl�dva
bet�zgette az els�rgult kiv�g�st. Im�nt m�g t�gra ny�lt szeme keskeny
cs�kk� sz�k�lt �ssze, �s ravaszs�g csillogott benne. Amikor v�gzett a
sz�veggel, r�n�zett a l�nyra.

- Elolvasta? - k�rdezte.

-Franci�ul van - felelte a l�ny -, �s �n nem tudok franci�ul

olvasni.

Abdul Kamak hossz� ideig n�m�n �llt, szem�t Meriemre f�ggesztve.

K�v�nta �t, mint annyi m�s f�rfi, aki valaha l�tta. V�g�l f�lt�rdre
ereszkedett el�tte. Remek �tlete t�madt hirtelen. Olyan �tlete,
amellyel sokra juthatott, ha eltitkolja a l�ny el�l az �js�gkiv�g�s
tartalm�t. Viszont biztosan dug�ba d�l a terve, ha Meriem megtudja, mi
�ll benne.

- Meriem - suttogta a f�r fi -, eg�szen a mai napig soha nem

gy�ny�rk�dhettem m�g a sz�ps�g�ben, �s a szemem most m�gis azt
parancsolja a sz�vemnek, hogy legyen �r�kk� odaad� szolg�ja. Maga nem
ismer engem, s �n ennek ellen�re azt k�rem, hogy b�zz�k bennem.
Seg�thetek mag�nak. Maga gy�l�li a sejket - �n is gy�l�l�m. Hadd
vigyem el t�le. J�jj�n velem! Visszamegy�nk a nagy sivatagba, ahol az
�n ap�m hatalmasabb sejk, mint a mag��. Elj�n velem?

Meriem n�m�n �lt a f�ld�n. Nehez�re esett megb�ntani az egyetlen

embert, aki felaj�nlotta neki bar�ts�g�t, s azt, hogy megv�delmezi, de
nem fogadhatta el Abdul Kamak szerelm�t.

A f�rfi, f�lre�rtve Meriem hallgat�s�t, megragadta �s mag�hoz

h�zta a l�nyt - de az k�ts�gbeesetten kap�l�zva megpr�b�lt
kiszabadulni.

- Nem szeretem mag�t! - ki�ltotta. - O, ne akarja, k�rem, hogy

meggy�l�ljem. Maga az egyetlen, aki kedvesen k�zeledett hozz�m, �s �n
szeretn�k j� sz�vvel lenni mag�hoz, de nem tudom szeretni.

Abdul Kamak teljes magass�g�ban kiegyenesedett.

- Majd megl�tja, hogy szeretni fog - mondta -, mert el fogom

vinni, ak�r akarja, ak�r nem. Maga gy�l�li a sejket, ez�rt nem fog
sz�lni neki, mert ha igen, �n sz�lok neki a k�pr�l. �n gy�l�l�m a
sejket, �s ...

- Sz�val gy�l�l�d a sejket? - hallatszott egy fenyeget� hang a

h�tuk m�g�tt.

Mindketten megfordultak, �s megl�tt�k a sejket, aki l�p�snyire

�llt t�l�k. Abdul m�g mindig a kez�ben tartotta a f�nyk�pet. Most
gyorsan elrejtette a burnusza al�.

- Igen - mondta -, gy�l�l�m a sejket - s e szavakkal nekiugrott

az id�sebb f�rfinak, egy �k�lcsap�ssal leter�tette, �s a falu kunyh�i
k�z�tt a sorban kik�t�tt lovak fel� iramodott, ahol az �v�
kip�nyv�zva, felnyergelve, �tra k�szen v�rakozott. Abdul Kamak ugyanis
�ppen vad�szatra k�sz�lt kilovagolni, amikor �szrevette, hogy az
idegen l�ny egyed�l �ld�g�l a bokrokn�l.

Abdul Kamak nyeregbe pattant, �s nyargalni kezdett a falu kapuja

fel�. A sejk, aki egy pillanatra elk�bult az �t�st�l, amely led�nt�tte
a l�b�r�l, most nagy nehezen felt�p�szkodott, �s torka szakadt�b�l
ord�tani kezdett k�s�r�inek, hogy tart�ztass�k fel a menek�l� arabot.

Egy tucatnyi fekete rontott el�re, hogy megfogja a lovast. Abdul

Kamak azonban f�lres�p�rte �ket hossz� cs�v� karab�ly�val, amellyel
jobbra-balra csapkodott maga k�r�l, mialatt a kapu fel� v�gtatott. �gy
l�tszott azonban, hogy itt biztosan feltart�ztatj�k. A kij�ratn�l
posztol� k�t fekete m�r taszig�lta is hely�re az orm�tlan
kapusz�rnyakat. A menek�l� fegyver�nek cs�ve egy pillanat alatt
el�reszegez�d�tt. A sivatag fia a kant�rsz�rat elengedve, �s vad
v�gt�ban hajszolva lov�t, t�zelt. Egy d�rren�s, majd m�g egy - �s a
kapu mindk�t �rz�je azon nyomban lerogyott. Abdul Kamak vad
�r�mujjong�s k�zepette, karab�ly�t magasan a feje f�l�tt megl�b�lva
visszafordult a nyeregben, hogy �ld�z�inek a k�p�be nevessen, azt�n
kiv�gtatott a sejk faluj�b�l. Hamarosan elnyelte a dzsungel.

A d�ht�l tajt�kz� sejk megparancsolta, hogy azonnal eredjenek a

nyom�ba. Azt�n visszasietett Meriemhez, aki m�g mindig ugyan�gy
kuporgott a f�ld�n, a bokrok t�v�ben, mint amikor otthagyta.

- A k�p! - ki�ltotta a f�rfi. - Mif�le k�pr�l besz�lt ez a kutya?

Hol van? Add ide nekem, de azonnal!

- Elvitte mag�val - felelte Meriem tompa hangon.

- Mi volt az? - faggatta tov�bb a l�nyt a sejk. Durv�n

belemarkolt a haj�ba, talpra r�ngatta, �s d�h�sen megr�zta. - Ki volt
azon a k�pen?

- �n - mondta Meriem -, kisl�ny koromban. A sv�d Malbihnt�l

loptam el - a h�t�lj�n egy r�gi �js�gb�l kiv�gott nyomtatott sz�veg
volt.

A sejk els�padt haragj�ban.

- Mi �llt abban a nyomtatott sz�vegben? - k�rdezte olyan halkan,

hogy a l�ny alig �rtette a szavait.

- Nem tudom. Franci�ul volt, �s �n nem tudok franci�ul olvasni.

A sejken a megk�nnyebb�l�s jelei mutatkoztak. Majdhogynem

elmosolyodott, �s nem b�ntotta t�bb� Meriemet. Megfordult, �s nagy
l�ptekkel elindult. B�cs�z�ul m�g figyelmeztette a l�nyt, hogy t�bb�
senki m�ssal ne �lljon sz�ba Mabunun �s rajta k�v�l.

Abdul Kamak pedig ek�zben sebesen v�gtatott �szak fel� a

karav�n�ton.

Amikor kenuj�t az �r v�gk�pp elsodorta a sebes�lt sv�d szeme

el�l, �s l�t�volon k�v�lre ker�lt, m�lt�s�gos Morison �rfi er�tlen�l
hanyatlott le a cs�nak fenek�re, ahol hossz� �r�kon �t hevert f�lig
k�bultan.

�jszaka volt m�r, mire teljesen visszanyerte eszm�let�t. Sok�ig

fek�dt m�g azu t�n is a kenuban. Feln�zett a csillagokra, �s
megpr�b�lt visszaeml�kezni: hol is van, s mi okozza, hogy ez a valami,
amelyen fekszik, csendesen ringat�zik vele, mit�l v�ltozik a csillagok
helyzete olyan gyorsan �s csod�latos m�don. Egy darabig azt hitte,
�lmodik, de amikor megmozdult, hogy a fej�t megr�zva ki�zze az �lmot a
szem�b�l, a f�j� seb r�gt�n esz�be juttatta azokat az esem�nyeket,
amelyeknek k�sz�nhet�en ebbe a helyzetbe ker�lt. �s akkor azt�n v�gre
r�d�bbent, hogy egy bennsz�l�tt kenuban sodr�dik lefel� egy nagy
afrikai foly�n - egyed�l, sebes�lten �s elhagyatva.

K�nkeservesen �l� helyzetbe h�zta fel mag�t. Meg�llap�totta, hogy

a sebe nem is f�j annyira, mint hitte. �vatosan megtapogatta - a
v�rz�s el�llt. V�g�l is elk�pzelhet�, gondolta, hogy csup�n izomseb,
�s nem komoly dolog. Ha emiatt csak n�h�ny napra is mozg�sk�ptelenn�
v�lik, az a hal�lt jelentheti, hiszen addigra az �hs�gt�l �s a
szenved�st�l t�ls�gosan legyeng�l, �s nem lesz k�pes t�pl�l�kot
szerezni mag�nak Figyelme saj�t keserveir�l Meriem szorult helyzet�re
terel�d�tt. �gy gondolta, hogy a l�ny a sv�dn�l volt, amikor �,
Baynes, megpr�b�lta el�rni a fick� t�bor�t, de el sem tudta k�pzelni,
mi lehet vele most. M�g ha "Hanson" belehalt is sebeibe, mit seg�t az
Meriemen? Tov�bbra is ugyanolyan gonosztev�k, a legalacsonyabb rend�,
brut�lis vademberek tartj�k a hatalmukban. Baynes a kez�be temette
arc�t, �s el�re-h�tra himb�lta fels�test�t, mikor a l�ny rettenetes
sors�t megeleven�t� k�pek tolultak lelki szemei el�. �s � volt az, aki
ezt a sorsot juttatta oszt�lyr�sz��l! Az � erk�lcstelen v�gya
szak�totta ki a tiszta �s �rtatlan gyermeket azok v�delm�b�l, akik
szerett�k, s az vetette �t oda a besti�lis sv�d �s s�pred�k k�s�rete
martal�k�ul! �s csak amikor m�r k�s� volt, d�bbent r�, milyen �ri�si
b�nt tervelt ki, �s sz�nd�kozott elk�vetni � maga. Csak amikor m�r
k�s� volt, d�bbent r�, hogy a v�gy�n�l, gerjedelm�n�l, valaha �rzett
minden szenved�ly�n�l hevesebben izzik sz�v�ben a hirtelen t�madt
szerelem az ir�nt a l�ny ir�nt, akit t�nkre akart tenni.

M�lt�s�gos Morison Baynes �rfi nem volt teljesen tudat�ban annak

a v�ltoz�snak, amely v�gbement benne. Ha b�rki megkock�ztatta volna
azt a kijelent�st, hogy �, Baynes, nem viselkedett mindig becs�letes
�s lovagias f�rfi m�dj�ra, ezt nagyon is zokon vette volna. Tudta,
hogy al�val� dolgot k�ve tett el, amikor azt f�zte ki, hogy mag�val
viszi Meriemet Londonba, de azzal mentegette mag�t, hogy a l�ny ir�nt
t�madt hatalmas szenved�lye �tmenetileg eltorz�totta erk�lcsi �rz�k�t.
Val�j�ban azonban Baynes �j emberr� v�lt. Ezt a f�rfit m�r soha t�bb�
nem cs�b�thatta becstelens�gre a v�gy heve. A ki�llt lelki szenved�s
megsokszorozta erk�lcsi tart�s�t. A b�nat �s a b�ntudat megtiszt�totta
lelk�t �s elm�j�t.

Most m�r csakis a vezekl�s j�rt a fej�ben - az, hogy valamik�ppen

eljuthasson Meriemhez, �s ha sz�ks�ges, �lete �r�n is megv�delmezze.

Szeme az evez�t keresve v�gigfutott a kenun, mert elt�k�lts�ge -

gyenges�ge �s sebe ellen�re - azonnali cselekv�sre �szt�k�lte. De az
evez� nem volt sehol. Baynes a part fel� ford�totta tekintet�t. A
holdtalan �j s�t�tj�ben elmos�dottan rajzol�dtak ki a dzsungel fekete
�rnyai, de a m�lttal ellent�tben ezek most nem tal�ltak a lelk�ben
r�m�lt visszhangra. M�g csak nem is csod�lkozott azon, hogy nem f�l,
annyira a m�sikat fenyeget� vesz�ly foglalta le minden gondolat�t.

Megkapaszkodva felt�rdelt, kihajolt a kenub�l, �s nyitott

tenyer�vel buzg�n evezni kezdett. Nehez�re esett �s f�jdalmat okozott
ugyan neki ez az �nmag�ra kir�tt feladat, m�gis, �r�kon kereszt�l
�llhatatosan folytatta a munk�t.

A lefel� sodr�d� kenu apr�nk�nt mind k�zelebb ker�lt a parthoz.

M�lt�s�gos Morison �rfi hallotta, amint egy oroszl�n b�mb�l �ppen vele
egy magass�gban �s olyan k�zel, hogy �gy v�lte, most m�r nyilv�n
mindj�rt ki�r a foly� sz�l�re. K�zelebb h�zta mag�hoz a pusk�j�t, de
az evez�st nem hagyta abba.

�r�kk�val�s�gnak t�n� id� ut�n a f�radt f�rfi v�gre �rezte, hogy

kenuja fa�gaknak s�rl�dik, amelyek k�r�l hallhat�an �rv�nylett a v�z.
A k�vetkez� pillanatban felny�lt, �s megragadott egy lombos �gat. Az
oroszl�n �jra nagyot b�mb�lt - ez�ttal �gy t�nt, a k�zvetlen
k�zel�ben. Baynesnek megfordult a fej�ben, hogy az �llat val�sz�n�leg
mindv�gig k�vette kinn a sz�razon, azt v�rva, hogy mikor �r partot.
 R�nehezedett az �gra, amelyben megkapaszkodott. �gy t�nt, el�g
er�s ahhoz, hogy ak�r t�z ember s�ly�t is megb�rja. Azt�n leny�lt,
felvette pusk�j�t a kenu alj�b�l, �s a sz�j�t �tvetette a v�ll�n. �jra
r�nehezedett az �gra, majd biztos fog�st keresve olyan magasra ny�lt
fel, amennyire csak tudott, �s lassan, k�nkeservesen felh�zta mag�t. A
l�ba v�g�l kiemelkedett a kenub�l, amely �gy szabadd� v�lva, csendesen
kisodr�dott al�la a foly� h�t�n, hogy mind�r�kre elt�nj�n a s�t�t,
fekete �rnyak k�z�tt.

Fel�getett maga m�g�tt minden hidat. Vagy fel kell m�sznia a fa

lombos �gai k�z�, vagy belepottyan a v�zbe - m�s �t nincs. Keservesen
k�szk�dve megpr�b�lta �tvetni egyik l�b�t az �gon, de be kellett
l�tnia, hogy gyenges�ge miatt aligha tud megbirk�zni a feladattal. Egy
ideig csak cs�ng�tt ott, �s �rezte, hogy egyre jobban elhagyja az
ereje. Tudta: vagy most azonnal feljut a f�l�tte l�v� �gra, vagy k�s�
minden.

Az oroszl�n hirtelen majdhogynem a f�l�be �v�lt�tt. Baynes

felpillantott. Eg�szen k�zel, a feje f�l�tt k�t izz� pontot l�tott. Az
oroszl�n a foly� partj�n �llt, �t figyelte - �s �t v�rta.

J�l van, gondolta m�lt�s�gos Morison �rfi, csak hadd v�rjon. Az

oroszl�n nem tud f�ra m�szni, �s ha siker�l feljutnom ide,
biztons�gban leszek.

Az if j� angol l�ba csaknem a v�z sz�n�ig l�gott le - lejjebb,

mint hitte, mert alatta, f�l�tte szuroks�t�t volt minden. Kisv�rtatva
halk csobog�s hallatszott lentr�l, a foly� fel�l, valami nekiv�g�dott
az egyik l�b�nak, �s r�gt�n ezut�n f�lre�rthetetlen hangot hallott,
amely, biztosra vette, csakis k�t �sszecsattan�, hatalmas �llkapocst�l
sz�rmazhatott.

- A mindens�git! - ki�ltott fel hangosan m�lt�s�gos Morison �rfi.

- Ez a d�g kis h�j�n elkapott - azzal t�st�nt �jra megpr�b�lta feljebb
k�zdeni mag�t a viszonylagos biztons�got jelent� �gon. Ezzel a v�gs�
er�fesz�t�ssel bebizonyosodott sz�m�ra, hogy minden hi�ba.

A rem�ny, amely id�ig kitart�an �lt benne, most kezdte elhagyni.

�rezte, hogy f�radt, g�rcsbe merevedett ujjai mind lejjebb cs�sznak az
�gon - hogy lassank�nt visszazuhan a foly�ba, az odalent v�rakoz� �s
sz�rny� v�get jelent� vad�llat fogai k�z�.

�s akkor egyszer csak megz�rrent a lomb a feje f�l�tt, hallotta,

hogy valami mozog odafent a f�n. Az �g, amelybe kapaszkodott, lejjebb
s�llyedt a r�nehezed� �jabb test s�ly�t�l - m�gpedig abb�l �t�lve,
hogy mennyire hajolt le, nem is kis s�lyt�l. Baynes mindegyre
k�ts�gbeesetten csimpaszkodott - �nk�nt nem akarta megadni mag�t sem a
fel�lr�l, sem az odalentr�l r� leselked� hal�lnak.

�rezte, hogy egy puha, meleg talp �rinti meg egyik kez�nek ujjait
ott, ahol azok r�tapadnak a s�ly�t tart� �gra, azt�n valaki leny�lt a
feje f�l�l a s�t�tb�l, �s felh�zta a fa �gai k�z�.

24. Tantor sem felejt

Korak - hol Tantor h�t�n hever�szve, hol mag�nyosan k�borolva - a

dzsungelen kereszt�l lassacsk�n d�lnyugat fel� tartott. Csup�n p�r
m�rf�ldet tett meg naponta, hiszen b�ven volt ideje - az eg�sz �let
el�tte �llt, �s nem is volt k�l�n�sebb c�lja, ahov� igyekeznie kellett
volna. Tal�n gyorsabban haladt volna m�gis, ha nem j�r �r�kk� a
fej�ben az a gondolat, hogy minden egyes meg tett m�r f�lddel egyre
messzebb ker�l Meriemt�l - aki ugyan m�r nem az � hajdan volt
Meriemje, m�gis ugyanolyan dr�ga a sz�v�nek, mint r�gen.

�gy bukkant r� egyszer csak arra az �sv�nyre, amelyen a sejk �s

band�ja vonult v�gig a foly� ment�n, att�l a partszakaszt�l, ahol a
sejk elfogta Meriemet, hogy mag�val vigye a saj�t c�l�ps�nccal v�dett
faluj�ba. Korak nagyon is j�l tudta, ki az, aki itt elhaladt. Kevesen
voltak az eg�sz hatalmas dzsungelben, akiket � ne ismert volna, hab�r
�vek �ta nem j�rt m�r ennyire fent �szakon. �m semmi k�l�n�sebb dolga
nem volt az �reg sejkkel, ez�rt nem �llt sz�nd�k�ban k�vetni �t. Min�l
t�volabb maradhatott az emberekt�l, ann�l kellemesebben �rezte mag�t -
minden v�gya az volt, hogy soha t�bb� m�g csak ne is l�sson emberi
arcot. Az emberek mindig csak szomor�s�got �s szenved�st hoztak r�.

A foly�r�l az jutott esz�be, hogy j� volna hal�szni egyet, ez�rt

leballagott a partra, fogott n�h�ny halat a saj�t maga �ltal kital�lt
m�dszerrel, �s nyersen megette �ket. Amikor elj�tt az �j, a foly�
mellett felkuporodott az egyik tereb�lyes f�ra - arra; amelyikr�l
d�lut�n hal�szott -, �s hamarosan elaludt. Arra �bredt, hogy Numa
b�mb�l odalent. M�r �ppen m�rgesen r� akart ki�ltani zajos
szomsz�dj�ra, amikor valami m�s vonta mag�ra a figyelm�t,
Hallgat�zott. Van valaki m�s is a f�n rajta k�v�l? Igen, a zajokb�l
meg�llap�totta, hogy alatta valaki megpr�b�l felkapaszkodni az �gakra.
Kisv�rtatva hallotta, hogy egy krokodil �llkapcsa csattan odalent a
v�zben, majd egy hang halkan, de tiszt�n kivehet�en azt mondja: - A
mindens�git! Ez a d�g kis h�j�n elkapott! - A hang ismer�s volt.

Korak letekintett, hogy l�ssa, ki sz�lt. A v�z f�l�tt dereng�

halv�ny f�nyben egy f�rfi alakj�t pillantotta meg, aki a fa egyik als�
�g�ba kapaszkodott. A majomember gyorsan �s nesztelen�l lejjebb
ereszkedett. Egy kezet �rzett a talpa alatt. Leny�lt, megragadta az
alatta csimpaszkod� alakot, �s felh�zta az �gak k�z�. A f�rfi
er�tlen�l megpr�b�lt szabadulni, �s fel�je �t�tt, de Korak annyi
figyelemre sem m�ltatta, mint Tantor egy hangy�t. Felr�ncig�lta terh�t
a fa koron�j�nak nagyobb biztons�got �s k�nyelmet ny�jt� egyik magas
�s sz�les el�gaz�s�ba, �s ott �l� helyzetben nekit�masztotta a fa
t�rzs�nek. Numa m�g mindig ott b�mb�lt alattuk, nyilv�nval�an d�h�ben,
ami�rt megfosztott�k pr�d�j�t�l. Korak lekiab�lt neki, az �ri�smajmok
nyelv�n elmondta �t mindenf�le "v�n, z�ld szem� d�gev�nek", "Dango, a
hi�na b�tyj�nak", �s m�s, v�logatott dzsungelbeli "kedvess�geket"
vagdosott a fej�hez.

Mindezt hallv�n, m�lt�s�gos Morison Baynes �rfi biztosra vette,

hogy egy gorilla kaparintotta a mark�ba. Kitapogatta a pisztoly�t, �s
m�r �ppen lopva el� akarta h�zni a tokj�b�l, amikor egy hang t�k�letes
angols�ggal megk�rdezte:

- Ki maga?

Baynes �gy �sszerezzent, hogy kis h�j�n leesett az �gr�l.

- �risten! - ki�ltott fel. - Maga ember?

- Mi�rt, mit gondolt, ki vagyok? - k�rdezte Korak.

 - Gorilla - felelte �szint�n Baynes.

Korak nevetett.

- Ki maga? - ism�telte meg az el�bbi k�rd�st.

- Angol vagyok, a nevem Baynes. H�t maga ki az �rd�g? - k�rdezte

m�lt�s�gos Morison �rfi.

- Vad�l�nek neveznek - v�laszolta Korak, leford�tva angolra a

nevet, amelyet Akut adott neki. Majd kis sz�net ut�n, amely alatt
m�lt�s�gos Morison �rfi a szem�t meresztve pr�b�lta meg kivenni az
arcvon�sait annak a k�l�n�s l�nynek, aki a hatalm�ba ker�tette, Korak
�gy folytatta: - Maga ugyanaz, akit egyszer a keletre l�v� nagy s�ks�g
sz�l�n l�ttama egy l�nnyal cs�kol�zni, amikor az oroszl�n megt�madta
magukat?

- Igen - v�laszolta Baynes.

- Mit keres errefel�?

- A l�nyt elrabolt�k - megpr�b�lom kiszabad�tani.

- Elrabolt�k! - a sz� �gy robbant ki Korakb�l, mint goly� a

pusk�b�l. - Ki rabolta el?

- Hanson, a sv�d keresked� - felelte Baynes.

- Hol van most?

Baynes mindenr�l besz�molt Koraknak, ami az�ta t�rt�nt, hogy

r�tal�lt "Hanson" t�bor�ra. Mire a t�rt�net v�g�re �rt, a hajnali
sz�rk�let m�r kezdte felv�ltani a s�t�ts�g uralm�t.

Korak igyekezett mindennel ell�tni az angolt. Vizet hozott a

kulacs�ban a foly�b�l, �s gy�m�lcs�t szedett, hogy legyen mit ennie.
Azt�n b�cs�t intett neki.

- Elmegyek a sv�d t�bor�ba - k�z�lte. - Visszahozom ide mag�nak a

l�nyt.

- Akkor megyek �n is - jelentette ki Baynes. - Jogom �s

k�teless�gem ez, mert �gy volt, hogy �sszeh�zasodunk.

Koraknak f�jdalmasan megvonaglott az arca.

- Maga sebes�lt - mondta. - Nem mag�nak val� a hossz� �t. Egyed�l

sokkal gyorsabban megj�rom.

- Menjen akkor - felelte Baynes -, de k�vetni fogom. Ez dolg�m �s

k�teless�gem.

- Ahogy gondolja - v�laszolta Korak v�llat vonva. Ha a fick� azt

akarja, hogy meg�lj�k, ahhoz neki semmi k�ze. Valamikor � maga akarta
meg�lni, de Meriem miatt nem b�ntotta. Ha a l�ny szereti, akkor neki,
Koraknak, minden t�le telhet�t el kell k�vetnie, hogy meg�vja az
�let�t. De ha k�vetni akarja, az ellen nem tehet m�st, mint hogy
megpr�b�lja lebesz�lni r�la, �s ezt meg is tette, m�gpedig
nyomat�kosan.
 �gy azt�n Korak sebesen �tra kelt �szak fel�, a f�radt �s
sebes�lt Baynes pedig lassan, keservesen vonszolva mag�t, �s hamarosan
messze-messze lemaradva haladt a nyom�ban.

Korak m�r ott volt Malbihn t�bor�val szemk�zt a foly� t�lpartj�n,

mire Baynes k�t m�rf�ldet megtett. K�s� d�lut�n az angol m�g mindig
k�nl�dva botork�lt el�re, k�nyszer�s�gb�l gyakran meg-meg�llt pihenni,
amikor egyszer csak egy v�gtat� l� pat�j�nak dohog�s�t hallotta a h�ta
m�g�tt. �szt�n�sen beh�z�dott a rejtekhely�l k�n�lkoz� lombos
aljn�v�nyzetbe.

A k�vetkez� pillanatban egy feh�r ruh�s arab porzott el mellette.

Baynes nem ki�ltott r� a lovasra. Hallotta kor�bban, hogy mif�l�k azok
az arabok, akik ilyen messze d�lre behatolnak a dzsungelbe, �s a
hallottak alapj�n nem volt k�ts�ges a sz�m�ra, hogy el�bb rem�lhet
seg�ts�get a k�gy�t�l vagy a p�rduct�l, mint a f�ldr�sz �szaki fel�r�l
sz�rmaz� valamelyik hitehagyott gazembert�l.

Amikor Abdul Kamak elt�nt �szak fel� Szeme el�l, Baynes folytatta
a keserves v�nszorg�st. F�l �r�val k�s�bb ism�t v�gtat� lovak
pat�j�nak f�lreismerhetetlen zaj�ra figyelt fel. Ez�ttal t�bben
voltak. Megint csak b�v�helyet keresett mag�nak, de �ppen egy
tiszt�son v�gott �t, ahol nemigen k�n�lkozott lehet�s�g az
elrejt�z�sre. Lass� fut�l�p�sre v�ltott - enn�l t�bbre legyeng�lt
�llapot�ban nem telt t�le, de ez is kev�snek bizonyult ahhoz, hogy
biztos helyre juthasson. M�g miel�tt el�rhette volna a tiszt�s t�ls�
v�g�t, egy csapat feh�r ruh�s lovas t�nt fel robogva a h�ta m�g�tt.

Amikor megpillantott�k, arabul ord�tottak neki valamit, amit �

term�szetesen nem �rtett, mire azt�n fenyeget�en �s d�h�sen
k�rbefogt�k. Fogalma sem volt, hogy miket k�rdeznek t�le, mint ahogyan
azok sem �rtett�k, amit angolul mondott nekik. V�g�l azt�n a
vezet�j�k, szemmel l�that�an t�relm�t vesztve, megparancsolta k�t
ember�nek, hogy ejts�k foglyul, amit azok halad�ktalanul meg is
tettek. Lefegyverezt�k �s r�parancsoltak, hogy m�sszon fel az egyik l�
far�ra. Az a k�t f�rfi, akit imm�r az �rizet�vel b�ztak meg,
megfordult, �s visszaindult d�l fel�, a t�bbiek pedig tov�bb �ld�zt�k
Abdul Kamakot.

Amikor Korak kijutott a foly� partj�n arra a helyre, ahonnan j�l

l�tszott Malbihn t�bora, nemigen volt �tlete, mik�nt juthatna �t a
t�ls� oldalra. L�tta, hogy a bom�n bel�l emberek j�rk�lnak ide-oda a
kunyh�k k�z�tt - a sv�d teh�t nyilv�n m�g ott van. Korak nem tudta,
hogy ki az val�j�ban, aki elrabolta Meriemet.

Hogyan kelhetne �t a t�ls� oldalra? M�g � sem mert beleereszkedni

a veszedelmes foly� v�z�be - ez szinte a biztos hal�lt jelentette
volna. Egy percig gondolkodott, azt�n sarkon fordult, visszasietett a
dzsungelbe, �s k�l�nleges, �les �s �that� ki�lt�st hallatott. Id�nk�nt
meg-meg�llt, f�lelt, mint aki v�laszt v�r a k�s�rteties h�v� jelre,
azt�n ment tov�bb, -egyre beljebb, az �serd� m�lye fel�.

V�gre-valah�ra �ber f�l�t meg�t�tte a v�rva v�rt hang: egy h�m

elef�nt hars�ny trombit�l�sa. P�r pillanattal k�s�bb, a f�k k�z�l
kibukkanva Korak megpillantotta Tantort, aki orm�ny�t felemelve �s
hatalmas f�leivel csapkodva v�rta.

- Gyorsan, Tantor! - ord�totta a majomember, �s az �llat m�ris

fell�d�totta a nyak�ba. - Siess! - mire az �ri�s vastag b�r� a
nyak�n�l kalimp�l� meztelen sarkak ir�ny�t�s�val, d�b�rg� l�ptekkel
nekil�dult a dzsungelnek.

Korak �szaknyugat fel� terelte hatalmas h�tas�t. V�g�l a sv�d

t�bora f�l�tt �gy egy m�rf�ldnyire, vagy m�g messzebb jutottak ki a
foly�hoz, azon a helyen, ahol Korak eml�kezete szerint egy
elef�ntg�zl�nak kellett lennie. A majomember pillanatnyi meg�ll�s
n�lk�l behajtotta a fenevadat a foly�ba. Tantor magasan feltartott
orm�nnyal, egyenletes iramban cs�rtetett el�re a t�ls� part fel�.
Egyszer egy meggondolatlan krokodil nekit�madt, de a tekerg�z� orm�ny
leny�lt a v�z al�, der�kt�jt megragadta a k�t�lt� �llatot, kir�ngatta
a napvil�gra, �s vagy sz�z l�bnyira elhaj�totta a sodr�s ir�ny�ban.
�gy azt�n, mialatt Korak sz�raz l�bbal, j� magasan a z�g� �radat
f�l�tt �ld�g�lt, sz�p nyugodtan �t�rtek a t�lpartra.

Ott Tantor d�lnek fordult, �s csup�n a dzsungel nagyobb f�it

tekintve kiker�lend� akad�lynak, feltart�ztathatatlanul, himb�l�dz�,
egyenletes l�ptekkel haladt el�re. Korak id�nk�nt k�nytelen volt
lem�szni az �llat sz�les nyak�r�l, �s a f�kon folytatni �tj�t, ugyanis
az �gak n�hol az elef�nt h�t�t s�rolt�k. V�g�l is kijutottak annak a
tiszt�snak a sz�l�re, ahol a haz�j�hoz h�tlenn� v�lt sv�d t�bora �llt,
�s percnyi t�tov�z�s n�lk�l haladtak tov�bb. A kapu a t�bor keleti
oldal�n helyezkedett el, s a foly�ra n�zett. Tantor �s Korak �szak
fel�l k�zeledett. Itt nem volt kapu, de t�r�d�tt is Tantor �s Korak
holmi kapukkall.

A majomember egyetlen szav�ra Tantor magasan a boma t�sk�s teteje

f�l� emelte puha orm�ny�t, sz�gy�vel bel�kte az eg�sz t�kolm�nyt, �s
�gy s�t�lt kereszt�l rajta, mintha ott se lett volna. Az a tucatnyi
fekete, aki kint �ld�g�lt a kunyh�k el�tt, felpillantott a k�zeled�
�llat zaj�ra. Elk�pedt �s r�m�lt ord�toz�s k�zepette hirtelen talpra
ugrottak, �s a nyitott kapu fel� iramodtak. Tantor legsz�vesebben
�ld�z�be vette volna �ket. Gy�l�lte az embereket, �s azt hitte, Korak
az�rt j�tt, mert ezekre akar itt vad�szni. A majomember azonban
visszafogta, �s egy nagy, vitorlav�szonb�l k�sz�lt s�tor fel�
ir�ny�totta, amely a tiszt�s k�zep�n emelkedett - ott kell lennie a
l�nynak �s fogvatart�j�nak.

Malbihn egy v�szontet� alatt, f�gg��gy�ban fek�dt a s�tor el�tt.

Sebei sajogtak, �s sok v�rt vesztett. Nagyon gyenge volt. Meglepetten
pillantott fel, amikor emberei ki�ltoz�s�t meghallotta, �s l�tta, hogy
a kapu fel� rohannak. Azt�n s�tra m�g�l egy �ri�s t�meg� test t�nt
el�, �s Tantor, a hatalmas agyar� h�m elef�nt egyszer csak ott
magasodott el�tte. Malbihn szolg�ja, aki nem szerette gazd�j�t, �s nem
is nagyon ragaszkodott hozz�, mihelyt megpillantotta a fenevadat,
azonnal otthagyott csapot-papot �s elrohant. Malbihn ott maradt
egyed�l, magatehetetlen�l.

Az elef�nt n�h�ny l�p�snyire a sebes�lt f�rfi f�gg��gy�t�l

meg�llt. Malbihn ny�sz�r�gve h�zta �ssze mag�t. T�ls�gosan gyenge volt
a menek�l�shez. Nem tehetett m�st, mint hogy fek�dt ott, r�m�lt, merev
tekintettel beleb�mult a r�szegez�d�, v�rbe borult, d�h�s kis
szemgoly�kba, �s v�rta a hal�lt.

Azt�n megh�kken�s�re egy ember csusszant le az elef�nt h�t�r�l a

f�ldre. Malbihn szinte azon nyomban r�ismert a furcsa jelens�gben arra
a k�l�n�s alakra, akit �ri�smajmok �s cerk�fok t�rsas�g�ban l�tott -
arra a dzsungelbeli feh�r harcosra, aki annak idej�n kiszabad�totta a
cerk�fok kir�ly�t, �s a sz�r�s test� pokolfajzatok eg�sz hord�j�t
Jenssen �s �ellene vezette. Malbihn m�g jobban �sszeh�zta mag�t.

- Hol van a l�ny? - f�rmedt r� Korak angolul.

- Mif�le l�ny? - k�rdezte Malbihn. - Nincs itt semmif�le l�ny -

csak az embereim asszonyai vannak vel�nk. K�z�l�k keresi valamelyiket?

- A feh�r l�nyt keresem - felelte Korak. - Ne hazudozzon

nekem! Maga csalta el �t a bar�tait�l. Mag�n�l van. Hol rejtegeti?

- Nem �n voltam! - ki�ltotta Malbihn. - Egy angol csalta el, �s

felb�relt engem, hogy sz�ktessem meg. Mag�val akarta vinni Londonba. A
l�ny el is ment volna vele. A f�rfit Baynesnek h�vj�k. �hozz� menjen,
ha meg akarja tudni, hol van a l�ny.

- �ppen t�le j�v�k - mondta Korak. - � k�ld�tt mag�hoz. A l�ny

nincs n�la. Ideje abbahagynia a hazudoz�st, �s megmondania az igazat.
Hol a l�ny? - Korak fenyeget�en egy l�p�st tett a sv�d fel�.

Malbihn a m�sik arc�ra ki�l� harag l�tt�n meghuny�szkodott.

- Megmondom! - ki�ltotta. - Ne b�ntson, ink�bb mindent elmondok,

amit tudok. A l�ny itt volt n�lam, de Baynes volt az, aki r�besz�lte,
hogy hagyja ott a bar�tait - azt �g�rte neki, hogy feles�g�l veszi.
Nem tudja, hogy ki az a l�ny, de �n igen. �s azt is tudom, hogy nagy
jutalom �ti a mark�t annak; aki visszaviszi �t a hozz�tartoz�ihoz. �n
csak a jutalmat akartam megszerezni. De a l�ny megsz�k�tt, �s az egyik
kenumban �tkelt a foly�n. K�vettem, de a sejk, Isten a megmondhat�ja,
mi j�ratban, �ppen ott volt, elfogta �t, engem pedig megt�madott �s
el�z�tt. Azt�n j�tt Baynes, d�h�sen, mert elvesztette a l�nyt, �s
r�ml�tt. Ha a l�nyt keresi, menjen el a sejkhez, �s n�la
k�rdez�sk�dj�n fel�le - gyerekkora �ta mindenki �gy tudja, hogy az �
l�nya.

- Sz�val nem a sejk l�nya? - k�rdezte Korak.

- Nem - v�laszolta Malbihn.

- H�t akkor kicsoda? - k�rdezte Korak.

Ez volt az a pillanat, amikor Malbihn sz�m�ra felcsillant a

rem�ny. H�tha hasznot h�zhat abb�l, amit tud - tal�n megv�s�rolhatja
vele az �let�t. Nem volt naiv, egy percig sem hitte, hogy ez a barb�r
majomember holmi lelkiismereti agg�lyok miatt nem mer v�gezni vele.

- Ha megtal�lja, meg fogom mondani - felelte -, felt�ve, hogy

meg�g�ri, megk�m�li az �letemet, �s megosztozik velem a jutalmon. Ha
meg�l, sohasem tudja meg az igazat, mert azt rajtam k�v�l csak a sejk
tudja, �s � nem fogja el�rulni. A l�nynak fogalma sincs a
sz�rmaz�s�r�l.

- Ha igazat mondott, megk�m�lem az �let�t - mondta Korak. - Most

elmegyek a sejk faluj�ba, de ha a l�ny nincs ott, visszaj�v�k, �s
v�gzek mag�val. Ami pedig a birtok�ban l�v� m�sik inform�ci�t illeti,
majd m�g megl�tom. Ha megtal�ltuk a l�nyt, �s �t �rdekli, megtal�ljuk
a m�dj�t annak is, hogy megkapjuk mag�t�l.

A Vad�l� szem�nek villan�sa, �s az, ahogyan a "megkapjuk" sz�t

megnyomta, egy cseppet sem volt megnyugtat� Malbihn sz�m�ra.
Egy�rtelm�nek l�tszott, hogy ha nem siker�l valamik�ppen megsz�knie,
ez az �rd�gfajzat a titk�t is megszerzi �s az �let�nek is v�get vet,
m�g miel�tt lesz�molhatna vele. Alig v�rta, hogy v�gre elmenjen, �s
mag�val vigye �rd�gi tekintet� t�rs�t. A f�l�be magasod�, himb�l�dz�
hatalmas test, az elef�nt cs�f kis szeme, amely minden mozdulat�t
figyelemmel k�s�rte, hat�rozottan ideges�tette Malbihnt.

Korak bel�pett a sv�d s�tr�ba, hogy megbizonyosodj�k, Meriemet

nem ott rejtett�k-e el. Mihelyt elt�nt odabent, Tantor, szem�t egyre
Malbihnra sz�gezve, egy l�p�ssel k�zelebb ment a f�rfihoz. Az elef�nt
nem l�t valami j�l, de a hatalmas agyar� h�m nyilv�nval�an kezdett�l
fogva bizalmatlan volt ezzel a s�rga szak�ll� emberrel szemben.
K�gy�szer�en tekerg� orm�ny�val most a sv�d fel� k�zeledett, aki m�g
jobban f�gg��gya alj�hoz lapult.

Az �llat �rz�keny szagl�szerve fej�t�l a talp�ig v�gigtapogatta

�s -szimatolta a r�m�lt Malbihn test�t. Tantor halk, d�rg� hangot
hallatott. Apr� szeme t�zben �gett. V�gre felismerte azt az elvetem�lt
l�nyt, aki �vekkel kor�bban meg�lte a p�rj�t. Tantor, az elef�nt nem
felejt, �s sohasem bocs�t meg. Malbihn a fenevad megsz�llott
tekintet�b�l gyilkos indulatot olvasott ki. Hangosan ki�ltozni kezdett
Koraknak.

- Seg�ts�g! Seg�ts�g! Ez a pokolfajzat meg akar �lni!

Amikor Korak kirohant a s�tr�b�l, a feld�h�d�tt elef�nt

orm�ny�val �ppen k�r�lfogta �ldozat�t. Azt�n a f�rfi f�gg��gyastul,
v�szontet�st�l egy�tt felemelkedett a magasba, a fenevad feje f�l�.
Korak az �llat el� ugrott, �s r�parancsolt, hogy azonnal tegye le
s�rtetlen�l terh�t - de ak�r az �r�k foly�nak is megparancsolhatta
volna, hogy �lljon meg, �s folyj�k visszafel�. Tantor gyorsan h�tat
ford�tott a Vad�l�nek, a f�ldh�z csapta Malbihnt, majd gyorsan, mint
egy macska, r�t�rdelt. Azt�n �jra meg �jra kereszt�ld�fte agyar�val a
mozdulatlanul fekv� testet, mik�zben hangosan trombit�lt �s �v�lt�tt
d�h�ben. V�g�l, miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy m�r az �let
leghalv�nyabb szikr�ja sem pisl�kol az �sszez�zott �s teljesen
sz�tmarcangolt h�st�megben, felemelte a magasba a n�hai Sven Malbihn
alaktalan f�ldi porh�vely�t, �s a m�g mindig r�csavarod� v�szontet�vel
�s f�gg��ggyal egy�tt a bonra f�l�tt messzire behaj�totta a v�res
testet a dzsungelbe.

Korak szomor�an b�multa a gy�szos trag�di�t, amelynek

bek�vetkezt�t �r�mest megakad�lyozta volna. Nem szerette, s�t,
gy�l�lte a sv�det, de a titok miatt, amelyet tudott, meg akarta
k�m�lni a f�rfi �let�t. A titok most m�r, gondolta, �r�kk� titok
marad, hacsak a sejkb�l valamilyen m�don ki nem tudja szedni - de
ennek lehet�s�g�ben Korak nem nagyon hit.

Mintha nem is az im�nt lett volna szemtan�ja a megr�z�

jelenetnek, egy emberi l�ny meggyilkol�s�nak, Korak minden f�lelem
n�lk�l intett a hatalmas Tantornak, hogy j�jj�n k�zelebb, �s �ltesse
fel a nyak�ba. Tantor �gy engedelmeskedett, mint egy kiscica, j�tt, �s
gyeng�den felemelte a magasba a Vad�l�t.

A dzsungelb�l, biztons�gos b�v�helyeikr�l, Malbihn emberei

szemtan�i voltak gazd�juk meggyilkol�s�nak. Most ijedt, t�gra ny�lt
szem�kkel azt a jelenetet n�zhett�k v�gig, amint a k�l�n�s feh�r
harcos hatalmas �s �d�z harci m�nje nyak�ban elt�nik a dzsungelben
azon a helyen, ahol nemr�g megjelent r�m�lt tekintet�k el�tt.

25. Bar�t vagy ellens�g ?

A sejk mogorv�n m�regette a foglyot, akit �szakr�l visszat�r� k�t

embere hozott neki. Abdul Kamak ut�n ind�totta �tnak a csapatot, �s
m�rges volt, hogy egykori hadnagya helyett egy sebes�lt �s semmire nem
haszn�lhat� angolt k�ldtek vissza. Mi�rt nem int�zt�k el mindj�rt ott,
ahol r�tal�ltak? Nyilv�n valami koldusszeg�ny, nyomorult keresked�,
aki elk�borolt a saj�t ter�let�r�l, �s elt�vedt. �rt�ktelen alak. A
sejk rettent�en d�h�s k�ppel b�mult r�.

- Ki maga? - k�rdezte franci�ul.

- M�lt�s�gos Morison Baynes vagyok, Londonb�l - felelte a fogoly.

A titulusnak sokat �g�r� cseng�se volt. A ravasz, v�n �ton�ll�

lelki szemei el�tt azonnal a v�lts�gd�j jelent meg. Ha viselked�se nem
is, a fogollyal kapcsolatos sz�nd�ka nyomban megv�ltozott -
elhat�rozta, hogy alaposan kifaggatja.

- Hogy mer�szelt enged�ly n�lk�l vad�szni az orsz�gomban? -

mordult r� a f�rfira.

- Nem volt tudom�som r�la, hogy Afrika az �n tulajdona - felelte

m�lt�s�gos Morison �rfi. - Egy fiatal n�t kerestem, akit egyik bar�tom
otthon�b�l raboltak el. Az emberrabl� megsebes�tett, �s �n egy kenuban
hossz� ideig sodr�dtam lefel� a foly�n. �ppen visszafel� igyekeztem a
t�bor�ba, amikor az emberei elfogtak.

- Egy fiatal n�t mondott? - k�rdezte a sejk. - Nem � az? - azzal

balj�val a h�ta m�g� mutatott, a c�l�ps�nc k�zel�ben h�z�d� bokrok
fel�.

Baynes a jelzett ir�nyba n�zett, �s nyomban elkerek�lt a szeme. A

nekik h�ttal, t�r�k�l�sben a f�ld�n �ld�g�l� alakban Meriemet ismerte
fel.

- Meriem! - ki�ltotta, �s m�ris rohant volna fel�, de egyik

�rz�je megragadta �s h�tracsavarta a karj�t. A L�ny a neve hallat�n
talpra ugrott, �s a f�rfi fel� fordult.

- Morison! - ki�ltotta.

- Tartsd a sz�d, �s maradj ott, ahol vagy - rivallt r� a sejk,

azt�n Bayneshez fordult.

- Sz�val maga az a kereszt�ny kutya, aki ellopta t�lem a

l�nyomat?

- A l�ny�t? - szakadt ki a ki�lt�s Baynesb�l. - Meriem a maga

l�nya?

- Igen, az �n l�nyom - morogta az arab -, �s nem holmi j�ttment

hitetleneknek sz�nom. Maga, bar�tocsk�m, j�csk�n r�szolg�lt a hal�lra,
de hajland� vagyok meghagyni az �let�t, ha fizetni tud �rte.
 Baynes szeme m�g mindig t�gra ny�lt a csod�lkoz�st�l. Nem hitte
volna, hogy itt l�tja viszont Meriemet, az arab t�bor�ban, hiszen �gy
gondolta, "Hanson" tartja hatalm�ban. Mi t�rt�nt id�k�zben? Hogyan
sz�k�tt meg a l�ny a sv�dt�l? Az arab vette volna el er�szakkal
Meriemet "Hanson"-t�l, vagy a l�ny sz�k�tt meg, �s t�rt vissza �nk�nt
annak a f�rfinak az oltalm�ba, aki saj�t l�ny�nak nevezi? Sok�rt nem
adta volna, ha p�r sz�t v�lthat Meriemmel. Ha a l�ny itt biztons�gban
van, akkor csak �rt neki azzal, ha az arab akarat�val
szembehelyezkedve megpr�b� lja kiszabad�tani, �s visszavinni angol
bar�taihoz. M�lt�s�gos Morison �rfinak az m�r meg sem fordult a
fej�ben, hogy Londonba csalja a l�nyt.

- Sz�val? - k�rdezte a sejk.

- � - ki�ltott fel Baynes -, eln�z�st k�rek, eg�szen m�s j�rt az

eszemben. H�t persze, term�szetesen, �r�mest fizetek, hogyne. Mit
gondol, mennyit �rek?

A sejk egy kerek �sszeget mondott, amely - ahhoz k�pest, amire a

m�lt�s�gos Morison �rfi sz�m�tott - nem is volt olyan arc�tlanul nagy.
Az angol b�lintott, jelezv�n, hogy k�szs�ggel hajland� fizetni.
�r�mest meg�g�rt volna egy anyagi lehet�s�geit j�val meghalad�
�sszeget is, hiszen val�j�ban egy fityinget sem sz�nd�kozott adni.
Csup�n az�rt tett �gy, mintha teljes�teni akarn� a sejk k�vetel�s�t,
mert �gy gondolta, hogy am�g a v�lts�gd�jra sz�nt p�nz meg�rkezik,
ideje �s alkalma lesz kiszabad�tani Meriemet, ha ugyan a l�ny ki akar
innen szabadulni. Az arabnak att�l a kijelent�s�t�l, miszerint �
Meriem apja, term�szetszer�leg megv�laszoland� k�rd�sk�nt jelentkezett
a m�lt�s�gos Morison �rfi sz�m�ra az, hogy mi is akkor most pontosan
Meriem �ll�spontja a sz�k�ssel kapcsolatban. Persze, k�ptelens�gnek
l�tszott az a felt�telez�s, hogy ez a finom �s gy�ny�r� fiatal n�
jobban szeretne itt maradni ennek az �r�studatlan v�n arabnak a
mocskos douar-j�ban, �s nem k�v�n visszat�rni a k�nyelmes, f�ny�z�en
berendezett �s vend�gszeret� afrikai nyaral�ba, a hozz� hasonl�ak
t�rsas�g�ba, ahonnan �, Baynes csalta el fondorlatos m�don. M�lt�s�gos
Morison �rfi elpirult, amikor az eml�kek nyom�n esz�be jutott saj�t
k�tsz�n�s�ge. Gondolatait a sejk zavarta meg, aki utas�totta, hogy
�rjon az alg�ri brit konzulnak. Abb�l, hogy milyen foly�konyan
dikt�lta le a lev�l pontos sz�veg�t, egy�rtelm�en kit�nt foglya
sz�m�ra: nem ez az els� eset, hogy a v�n csirkefog�nak angol
hozz�tartoz�kkal ny�lik alkalma t�rgyalni rokonuk v�lts�gd�j�r�l.
Baynes ellenkezni pr�b�lt, amikor meghallotta, hogy a lev�l c�mzettje
az alg�ri konzul, mondv�n: b� f�l �vbe is beletelik, mire onnan
elhozz�k neki a p�nzt. A sejk - viszont nem hajlott az � terv�re,
miszerint k�ldjenek el egy fut�rt a legk�zelebbi tengerparti v�rosba,
�s ott a legels� t�v�r��llom�sr�l adj�k fel a m�lt�s�gos Morison �rfi
p�nzk�r� s�rg�ny�t egyenesen saj�t �gyv�deinek c�m�re. Nem, a sejk
�vatos volt �s el�vigy�zatos. Tudta, hogy m�dszere mindig bev�lt a
m�ltban. A m�sik t�l sok, ki nem pr�b�lt elemet tartalmazott. Neki nem
volt s�rg�s a p�nz - r��rt v�rni egy �vet, kett�t is, ha sz�ks�ges -,
de �gy gondolta, a dolog nem tart tov�bb hat h�napn�l. Odafordult a
m�g�tte �ll� egyik arabhoz, �s utas�t�sokat adott a fick�nak a
fogolyra vonatkoz�an.

Baynes nem �rtette az arabul elhangz� szavakat, de abb�l, hogy a

sejk fel�je b�k�tt a h�velykujj�val, r�j�tt, hogy r�la folyik a
t�rsalg�s. Az arab, akihez a sejk a szavait int�zte, meghajolt ura
el�tt, �s �ntett Baynesnek, hogy k�vesse. Az angol a parancs
meger�s�t�s�t v�rva a sejk fel� pillantott. Az t�relmetlen�l
b�lintott, mire m�lt�s�gos Morison �rfi fel�llt, �s k�vette k�s�r�j�t
az egyik bennsz�l�tt kunyh� fel�, amely a k�v�l elhelyezked� kecskeb�r
s�trak egyik�nek a k�zvetlen k�zel�ben �llt. �rz�je bevezette Baynest
a s�t�t, fojtogat� leveg�j� kunyh�ba, azt�n a bej�rathoz l�pett, �s
odasz�l�tott egyp�r fekete leg�nyt, akik a saj�t kunyh�ja el�tt
�ld�g�lt. R�gvest j�ttek is, �s az arab utas�t�sainak megfelel�en j�
szorosan megk�t�zt�k Baynes csukl�j�t �s bok�j�t. Az angol er�lyesen
tiltakozott, de minthogy az arab egy kukkot sem �rtett abb�l, amit
mondott, �s a feket�kkel is hasonl� volt a helyzet, minden szava falra
h�nyt bors�nak bizonyult. Miut�n megk�t�zt�k, t�voztak a kunyh�b�l.
M�lt�s�gos Morison �rfi hossz� ideig csak fek�dt a f�ld�n, �s egyre az
j�rt a fej�ben, micsoda r�ms�ges j�v� v�r r� az elk�vetkezend�
hossz�-hossz� h�napok alatt, mire bar�tai tudom�st szereznek
nyomor�s�gos helyzet�r�l, �s a seg�ts�g�re siethetnek. Most m�r azt
rem�lte, hogy el fogj�k k�ldeni a v�lts�gd�jat - k�szs�ggel hajland�
volt megfizetni minden �rat az�rt, hogy kiker�lhessen ebb�l az od�b�l.
Eredetileg az volt a sz�nd�ka, hogy megt�viratozza �gyv�deinek, ne
k�ldjenek p�nzt, hanem l�pjenek �rintkez�sbe Brit Nyugat-Afrika
hat�s�gaival, �s ind�ttassanak �tnak egy exped�ci�t a kiszabad�t�s�ra.

Undorral fintorodott el, amikor a kunyh� leveg�je megcsapta nemes

�vel�s� orr�t. A mocskos alom, amelyen fek�dt, izzadt testek, rothad�
�llati eredet� marad�kok �s hullad�kok b�z�t �rasztotta. De a
nagyobbik baj m�g csak ezut�n k�vetkezett! Mind�ssze n�h�ny perce
fekhetEtt a hely�n ugyanabban a k�nyelmetlen p�zban, ahogyan a f�ldre
l�kt�k, amikor egyszer csak r��bredt, hogy k�nz� viszketegs�get �rez a
kez�n, a nyak�n �s a fejb�r�n. Megborzadva �s undorodva valahogyan �l�
helyzetbe k�zd�tte fel mag�t. A viszket�s gyorsan �tterjedt test�nek
egy�b r�szeire is, s ez val�s�gos k�nszenved�st okozott, ann�l is
ink�bb, mert mindk�t kez�t szorosan h�trak�t�tt�k.

R�ngatta, cib�lta k�tel�keit, m�g csak teljesen ki nem mer�lt.

M�gsem vesztette el a rem�nyt, mert biztosan �rezte: azzal, hogy
szorosabbra h�zta a csom�t, egyben kiszak�tott egy kis darabka
k�telet, �gy egyik kez�t esetleg majd ki tudja szabad�tani a hurokb�l.
El�rkezett az �jszaka. Nem adtak neki sem enni, sem inni. Fogvatart�i
tal�n azt hiszik, t�n�d�tt mag�ban, hogy egy �vig ellesz minden
n�lk�l? Az �l�sdiek tov�bbra is v�ltozatlan hevess�ggel lept�k el, de
cs�p�s�k m�r nem volt olyan elviselhetetlen. M�lt�s�gos Morison �rfit
ez azzal a rem�nnyel kecsegtette, hogy mint-, egy v�d�olt�sban
r�szes�lv�n, el�bb-ut�bb immuniss� v�lik vel�k szemben. Er�tlen�l
tov�bb k�s�rletezett k�tel�keivel, amikor meg�rkeztek a patk�nyok. Ha
az �l�sdiek undor�t�ak voltak, a patk�nyok egyenesen f�rtelmesek:
Visongva, egym�ssal civakodva rohang�ltak a test�n. V�g�l egyik�k
elkezdte a f�l�t r�gcs�lni. M�lt�S�gos Morison �rfi szapor�n
szitkoz�dva, nagy keservesen fel�lt. A patk�nyok visszavonultak.

Baynes nagy nehezen maga al� h�zta a l�b�t, felt�rdelt, majd

emberfeletti er�fesz�t�sek �r�n siker�lt felkelnie a f�ldr�l. Azt�n
csak �llt ott, d�l�ng�lve, mint egy r�szeg, mik�zben hideg verejt�k
verte ki a test�t.

- �risten! - motyogta: - Mit k�vettem el, hogy �gy ... - Meg�llt

a mondat k�zep�n. Hogy mit k�vetett el? A l�nyra gondolt, aki - tudta
- itt van ugyanennek az el�tkozott falunak valamelyik s�tr�ban. �,
Baynes, csak azt kapja, amit meg�rdemelt. A bel�nyilall� felismer�st�l
�sszeszor�totta a fog�t. Soha t�bb� nem fog panaszkodni! Abban a
pillanatban hangos sz�v�lt�sra lett figyelmes. A veszeked�s abb�l a
kecskeb�r s�torb�l hallatszott, amelyik az � kunyh�j�nak a k�zvetlen
k�zel�ben �llt.

N�i hang volt az egyik. Lehet, hogy Meriem�? Arabul besz�lhettek.

Baynes egy sz�t sem �rtett az eg�szb�l, de a hang ismer�sen csengett.
T�rte a fej�t, mi m�don h�vhatn� fel Meriem figyelm�t arra, hogy itt
van, eg�szen k�zel hozz�. Ha a l�ny el tudn� oldozni a k�tel�keit,
megpr�b�lhatn�nak egy�tt megsz�kni - ha ugyan Meriem sz�kni akar. Ez a
gondolat nem hagyta nyugodni. Nem tudta meghat�rozni mag�ban Meriem
helyzet�t. Ha a hatalmas sejk d�delgetett gyermek�nek sz�m�t a
faluban, akkor lehet, hogy nem is �hajt elmenek�lni. Ennek
mindenk�ppen a v�g�re kell j�rnia.

A ny�ri lakban annak idej�n gyakran hallotta Meriemet Kedvesem

zongorak�s�rete mellett az angol himnuszt �nekelni. Most hangosan
d�dolva r�zend�tett az ismer�s dallamra.

M�ris hallatszott Meriem hangja a s�tor fel�l. Hadarva besz�lt.

- Isten vele, Morison! - ki�ltotta. - ha a teremt� megk�ny�r�l

rajtam, reggelre meghalok, mert ha ennek az �jszak�nak az eltelt�vel
az �l�k sor�ban maradok, az rosszabb lesz, mint a hal�l.

Azt�n egy d�h�sen felcsattan� f�rfihang, majd dulakod�s zaja

hallatszott. Baynes els�padt a r�m�lett�l. Ism�t �rj�ngve esett neki
k�tel�keinek, s azok lassan mintha meglazultak volna. A k�vetkez�
percben az egyik keze szabad volt. Most m�r egy pillanat m�ve volt
kiszabad�tani a m�sikat is. Lehajolt �s leoldozta a k�telet a
bok�j�r�l. Azt�n felegyenesedett, �s elindult a kunyh� bej�rata fel�
azzal a szil�rd elhat�roz�ssal, hogy valamik�nt eljut Meriemhez.
Amikor kil�pett az �jszak�ba, egy tagbaszakadt fekete emelkedett fel
el�tte a f�ldr�l �s �llta el az �tj�t.

Ha siet�s volt az �tja, Korak nem hagyatkozott m�sra, csakis a

saj�t izmaira. �gy azt�n, mihelyt Tantor biztons�gban �t�rt vele a
foly�nak arra az oldal�ra, ahol a sejk faluja �llt, a majomember
mag�ra hagyta hatalmas test� pajt�s�t, felugrott a f�k �gai k�z�, �s
rohanni kezdett d�li ir�nyban, arrafel�, ahol a sv�d szavai alapj�n
Meriemnek lennie kellett. S�t�t volt m�r, amikor el�rt a faluhoz. A
ker�t�st alaposan meger�s�tett�k att�l abizonyos napt�l fogva, amikor
megszabad�totta Meriemet nyomor�s�gos �let�t�l, amelyben a kegyetlen
c�l�ps�ncon bel�l r�sze volt. A fa�ri�s �gai sem ny�ltak m�r be a falu
v�d�fala m�g�, de az ember alkotta k�z�ns�ges er�d�tm�nyeket Korak
nemigen tekintette val�s�gos akad�lynak. Leoldotta a k�telet a
derek�r�l, �s a hurkot �tvetette a s�ncot alkot� kihegyezett v�g�
p�zn�k egyik�nek tetej�n. A k�vetkez� pillanatban a feje m�r meg is
jelent az �p�tm�ny sz�le f�l�tt, �s tekintete v�gigp�szt�zta a
ker�t�sen bel�li t�rs�get. Senki nem l�tszott a k�zelben, �gy azt�n
Korak felh�z�dzkodott az oszlop tetej�re, �s k�nnyed�n lehuppant a
f�ldre, a falon t�l.

Azt�n �vatosan lopakodva nekil�tott a falu �tkutat�s�nak. F�l�t

hegyezve �s k�rbe-k�rbeszimatolva el�bb az arabok s�trai fel� vette
�tj�t, majd v�gighaladt m�g�tt�k, mindegyre azt figyelve, nem utal-e
valami jel Meriem k�zels�g�re. M�g az arabok vad, korcs kuty�i sem
hallott�k meg a l�pteit, olyan nesztelen�l j�rt - mint egy �rny�k az
�rnyak k�z�tt. A doh�nyf�st szaga el�rulta, hogy az arabok a s�traik
el�tt pip�zgatnak. Felharsan� nevet�s �t�tte meg a f�l�t, majd a falu
t�ls� v�ge fel�l egy valamikor ismer�s dallam: az angol himnusz
hallatszott. Korak zavarodottan �llt meg.
 Ki lehet az? F�rfi �nekelt. Esz�be jutott a fiatal angol, akit a
foly� menti �sv�nyen hagyott, �s aki elt�nt, mire � vissza�rt. A
k�vetkez� pillanatban az �nekre v�laszul egy n� hangja hallatszott -
Meriem volt az! A Vad�l� azonmali cselekv�sre hat�rozta el mag�t,
sebesen a k�t hang ir�ny�ba osont.

Az esti �tkez�s idej�re Meriem a priccs�re h�z�dott vissza a sejk

s�tr�nak n�i lakr�sz�ben. Egy kis sarok volt az h�tul, amelyet n�h�ny
f�gg�nyk�nt felakasztott �rt�ktelen perzsasz�nyeggel v�lasztottak le a
s�torb�l. Valamikor Mabunuval kettesben lakott itt, mert a sejknek nem
voltak feles�gei. A k�r�lm�nyek sok�vi t�voll�te �ta sem v�ltoztak -
csak az � �s Mabunu sz�ll�s�ul szolg�lt a n�i lakr�sz.

Kisv�rtatva megjelent a sejk. F�lreh�zta a f�gg�nyt, �s

beleb�mult a kuck� f�lhom�lyos belsej�be.

- Meriem! - sz�lt a l�nynak. - Gyere csak ide!

A l�ny fel�llt, �s �tment a s�tor el�ls� fel�be, amelyet a t�z

f�nye jobban megvil�g�tott. Ali ben Kadint, a sejk f�ltestv�r�t
pillantotta meg, aki egy kis sz�nyegen �lt �s pip�zott. A sejk �llva
maradt. A sejk �s Ali ben Kadin k�z�s ap�t�l sz�rmazott, de Ali ben
Kadin anyja rabszolga volt - egy keleti parti n�ger. Ali ben Kadin
�reg volt, f�rtelmesen cs�nya, �s csaknem teljesen fekete. Orr�t �s
f�l arc�t valami nyavalya r�gta le. Amikor �szrevette Meriemet,
feln�zett r� �s elvigyorodott. A sejk h�velykujj�val Ali ben Kadin
fel� b�k�tt, �s Meriemhez int�zte szavait.

- Meg�regedtem - mondta. - Nem �lek m�r sok�ig. �ppen ez�rt �gy

hat�roztam, hogy fiv�remnek, Ali ben Kadinnak adlak.

Ennyi volt az eg�sz. Ali ben Kadin fel�llt �s a l�ny fel� indult.
Meriem r�m�lten h�k�lt h�tra. A f�rfi megragadta a csukl�j�t.

- Gyere! - parancsolt r�, �s a sejk s�tr�b�l a mag�� fel�

r�ngatta.

Miut�n t�voztak, a sejk kaj�nul felnevetett.

- Ha p�r h�nap m�lva felk�ld�m a l�nyt �szakra - motyogta maga

el� -, tudni fogj�k, hogy Amor ben Khatour megfizetett n�v�re fi�nak
hal�l��rt.

Ali ben Kadin s�tr�ban Meriem megpr�b�lt k�ny�r�gni is,

fenyeget�zni is - mindhi�ba. A f�rtelmes v�n f�lv�r el�bb sz�p
szavakkal akarta levenni a l�b�r�l, de amikor Meriem minden ut�lat�t
�s gy�l�let�t r�z�d�totta, megd�h�d�tt, a l�nyra vetette mag�t, �s a
karj�ba szor�totta. Meriem k�t alkalommal is eltasz�totta �t mag�t�l.
Ek�zben, m�g kis id�re siker�lt kit�rnie a f�rfi el�l, egyszer csak
meghallotta Baynes d�dol� hangj�t, �s tudta, hogy az ismer�s dallam
neki sz�l. Amikor v�laszolt r�, Ali ben Kadin megint csak nekirontott.
Ez alkalommal siker�lt elvonszolnia a l�nyt s�tr�nak h�ts� fel�be,
ahol h�rom n�ger asszony figyelte k�z�ny�s egykedv�s�ggel a szeme
l�tt�ra lezajl� trag�di�t.

Amikor m�lt�s�gos Morison �rfi l�tta, hogy egy j�l megtermett,

tagbaszakadt n�ger torlaszolja el test�vel az �tj�t, a harag �s a
csal�dotts�g egyszeriben �rj�ng� d�hvel t�lt�tte el, s egy
szempillant�s alatt b�sz�lt fenevadd� v�ltoztatta. Szitkoz�dva
nekiugrott az el�tte �ll� f�rfinak, �s teste lend�let�vel a f�ldre
d�nt�tte a feket�t. Ott k�zd�ttek azt�n, a n�ger az�rt, hogy
el�h�zhassa a k�s�t, a feh�r pedig azon igyekezett, hogy kiszor�tsa a
lelket a feket�b�l.

Baynes ujjai bel�fojtott�k a hangot a m�sikba, hi�ba szeretett

volna az seg�ts�g�rt ki�ltani. Kisv�rtatva azonban a n�gernek siker�lt
hozz�f�rnie k�s�hez. A k�vetkez� pillanatban Baynes �rezte, hogy az
�les ac�l a v�ll�ba f�r�dik. A fick� �jra meg �jra les�jtott.

A feh�r f�rfi, akinek ujjai g�rcs�sen markolt�k ellenfel�t, egyik

kez�vel most elengedte a fekete tork�t. Leny�lt a f�ldre maga mell�,
valamilyen fegyverk�nt haszn�lhat� t�rgyat keresve. Ujjai v�g�l egy
k�vet tapintottak ki, �s azonnal r�tapadtak. M�lt�s�gos Morison �rfi
magasan ellenfele feje f�l� emelte kez�t, azt�n irt�zatos er�vel
les�jtott. A fekete azonnal k�bultan ter�lt el. Baynes m�g k�t �t�st
m�rt r�, majd talpra ugrott, �s rohanni kezdett a kecskeb�r s�tor
fel�, amelyb�l az im�nt a bajba jutott Meriem hangj�t hallotta.

Valaki megel�zte. A meztelen test�, mind�ssze �gy�kk�t�t �s

egyetlen p�rducb�rt visel� Korak, a Vad�l� nesztelen�l surrant be az
�rny�kba Ali ben Kadin s�tra m�g�tt. A f�lv�r �ppen bevonszolta
Meriemet a h�ts� kis szob�ba, amikor egy �les k�s hat l�b hossz� r�st
v�gott a s�tor fal�n, �s a magas, izmos termet� Korak azon �t hirtelen
berobbant az odabent l�v�k r�m�lt szeme el�.

Meriem r�gt�n �szrevette, �s azon nyomban megismerte, mihelyt

bel�pett a helyis�gbe. Ugr�lt a sz�ve az �r�mt�l �s a b�szkes�gt�l a
nagyszer� f�rfi l�tt�n, aki ut�n annyit s�v�rgott.

- Korak! - ki�ltotta.

- Meriem! - A Vad�l� ajk�t ez az egyetlen sz� hagyta el csup�n,

azt�n r�vetette mag�t az elk�pedt Ali ben Kadinra. A n�ger asszonyok
visongva ugr�ltak fel h�l�hely�l szolg�l� gy�k�nyeikr�l. Meriem
megpr�b�lt �tjukba �llni, hogy ne sz�khessenek meg, de miel�tt m�g ez
siker�lhetett volna, a r�m�lt feket�k kirohantak a Korak v�gta r�sen,
�s sikoltozva sz�tszaladtak a faluban.

A Vad�l� ujjai r�tapadtak a r�ms�ges Ali tork�ra. A k�vetkez�

mozdulattal Korak belev�gta k�s�t a hitv�ny alak sz�v�be - �s Ali ben
Kadin holtan ter�lt el a s�tor f�ldj�n. Korak Meriem fel� fordult.
Ugyanebben a pillanatban egy v�rz� �s zil�lt k�lsej� alak bukott be a
s�torba.

- Morison! - ki�ltotta a l�ny.

Korak megfordult, �s a j�vev�nyre n�zett.

Az im�nt m�r �ppen azon volt, hogy karj�ba z�rja Meriemet,

feledve mindazt, ami az�ta t�rt�nt, hogy utolj�ra l�tta. Azt�n az ifj�
angol �rkez�se esz�be juttatta a jelenetet, amelynek a kis tiszt�son
szemtan�ja volt. A majomember sz�v�n a szomor�s�g hull�ma csapott �t.

A kintr�l hallatsz� hangok m�r jelezt�k, hogy a h�rom n�ger

asszony riasztotta a falut. F�rfiak rohantak Ali ben Kadin s�tra fel�.
Nem volt vesztegetni val� idej�k.
 - Gyorsan! - ki�ltotta Korak, �s odafordult Bayneshez, aki m�g
mindig nem nagyon tudta, hogy bar�ttal vagy ellens�ggel �ll-e szemben.
- Menjenek el a s�trak m�g�tt a c�l�pker�t�shez! Tess�k, a k�telem.
Ezzel �t tudnak m�szni a falon, �s elmenek�lhetnek.

- �s te, Korak? - ki�ltotta Meriem.

- �n itt maradok -felelte a majomember. - Van egy kis

elint�znival�m a sejkkel.

Meriem ellenkezni pr�b�lt, de a Vad�l� mindkettej�ket megragadta

a v�llukn�l fogva, �s a ny�l�son kereszt�l kitess�kelte a szabadba, a
s�tor s�t�t �rny�k�ba. - Most pedig rohan�s! - parancsolt r�juk, azzal
megfordult, hogy feltart�ztassa a m�sik oldalr�l be�z�nl�ket, �s
szembesz�lljon vel�k.

A majomember derekasan k�zd�tt - �gy harcolt, mint m�g soha, de a

gy�zelemre nem lehetett es�lye. Igaz, amit legjobban akart, el�rte:
id�t nyert az angol sz�m�ra, hogy elmenek�lhessen Meriemmel. V�g�l a
t�ler� letiporta, s p�r perccel k�s�bb megk�t�zve �s er�s �rizet
mellett a sejk s�tr�ba vitt�k.

Az �regember hossz� ideig n�m�n m�regette a szem�vel. Azt

pr�b�lta mag�ban eld�nteni, hogy a k�nz�sok mif�le v�logatott
form�ival t�lthetn� ki legink�bb a haragj�t �s gy�l�let�t ezen a
hitv�ny alakon, akinek k�zbej�tt�vel Meriem, imm�r m�sod�zben cs�szott
ki a kezei k�z�l. Ali ben Kadin meg�l�s�t nem nagyon b�nta - mindig is
gy�l�lte apja r�ms�ges rabszolg�j�nak r�ms�ges fi�t. Az a bizonyos
�k�lcsap�s viszont, amelyet valamikor ett�l a meztelen feh�r harcost�l
kapott, olaj volt gy�l�lete t�z�re. Semmi nem jutott esz�be, amivel
m�lt�k�ppen megtorolhatta volna az �t �rt s�relmet.

Mik�zben egyre csak �lt a hely�n, �s Korakra b�mult, a cs�ndet

egyszer csak egy elef�ntnak a c�l�pker�t�sen t�lr�l, a dzsungelb�l
hallatsz� hars�ny trombit�l�sa t�rte meg. Korak ajk�n halv�ny mosoly
futott v�gig. Kiss� oldalt ford�totta a fej�t, arrafel�, ahonnan a
hang j�tt. Tork�b�l halk, h�tborzongat� ki�lt�s t�rt el�. Egyik fekete
�re l�ndzs�j�nak nyel�vel r�v�gott a sz�j�ra, de az ott l�v�k egyike
sem tudta mire v�lni a k�l�n�s hangot:

A dzsungelben Tantor a f�l�t hegyezve figyelt, amikor Korak

ki�lt�sa eljutott hozz�. Odament a c�l�pker�t�shez, �tdugta f�l�tte az
orm�ny�t, �s szimatolt. Azt�n lehajtott fejjel befel� kezdte tolni a
faoszlopokat. De a ker�t�s er�s volt, �ppen csak meghajolt egy kiss� a
nekifesz�lt test nyom�s�t�l.

Odabent a s�torban a sejk v�g�l fel�llt, �s a megk�t�z�tt

fogolyra mutatva odafordult egyik f�ember�hez.

- �gess�tek meg - adta ki a parancsot. - Most azonnal. A

c�l�pn�l.

Az �r�k eltaszig�lt�k Korakot a sejk sz�ne el�l. A falu k�zep�n

elter�l� nyitott t�rs�gre vonszolt�k, ahol egy magas, f�ldbe �sott
c�l�p �llt. Nem ember�get�s volt a rendeltet�se, hanem az, hogy az
engedetlen rabszolg�kat legyen hov� kik�tni, �s �gy megkorb�csolni,
hogy gyakran a hal�l vetett v�get szenved�seiknek.

Korakot ehhez a c�l�ph�z k�t�tt�k ki. Azt�n r�zsenyal�bokat

hoztak �s halmoztak fel k�r�l�tte. A sejk is megjelent �s a k�zelben
maradt, hogy v�gign�zhesse �ldozata k�njait. De Koraknak arcizma sem
r�ndult, m�g akkor sem, amikor egy l�ngol� �gat hoztak, �s a t�z
belekapott a sz�raz f�ba.

Akkor m�g egyszer azt a halk ki�lt�st hallatta. amelyet kor�bban

a sejk s�tr�ban. A c�l�pker�t�s m�g�l ism�t felharsant az elef�nt
trombit�l�sa.

Az �reg Tantor hi�ba pr�b�lta bed�nteni a ker�t�st. Korak h�v�

hangja hallat�n, �s ellens�ge, az ember szag�t meg�rezve bossz�s�g �s
harag t�lt�tte el az �ri�s fenevad sz�v�t az �tj�ba �ll� ostoba
akad�ly miatt. Sarkon fordult, p�r l�p�st h�tracammogott, majd ism�t
szemben�zett a c�l�pker�t�ssel. Felemelte orm�ny�t, �s d�rg� hangon,
minden d�h�t beletrombit�lva a vil�gba, felord�tott, azt�n leszegte a
fej�t, �s mint egy hatalmas, h�sb�l, csontb�l �s izomb�l val� falt�r�
kos, nekirontott a massz�v �p�tm�nynek.

A c�l�ps�nc megroppant �s beszakadt az �rdatlan test s�lya alatt.

A k�vetkez� pillanatban az �rj�ng� elef�ntbika m�r be is rontott a
maga �t�tte r�sen. Korak, a t�bbiekhez hasonl�an, hallotta a zajt, de
vel�k ellent�tben � azt is tudta, hogy mit jelent. A l�ngok egyre
k�zelebb k�sztak hozz�, amikor az egyik fekete a h�ta m�g�l hallatsz�
hangra megfordult, �s megl�tta Tantor fel�j�k d�b�rg� roppant t�meg�t.
A fick� felord�tott �s fut�snak eredt.

Az �ri�s h�m elef�nt addigra m�r ott volt k�z�tt�k, �s

jobbra-balra hajig�lva n�gert, arabot, cs�rtetett el�re a l�ngok
k�z�tt, amelyekt�l f�lt, pajt�s�hoz, akit szeretett.

A sejk parancsokat osztogatott k�s�r�inek, azt�n a s�tr�ba rohant

a pusk�j��rt. Tantor r�tekeredett orm�ny�val Korak test�re �s a
c�l�pre, amelyhez hozz�k�t�zt�k, �s a p�zn�t kit�pte a f�ldb�l. A
l�ngok perzselt�k - minden vastags�ga ellen�re - �rz�keny b�r�t, �gy
azt�n heves igyekezet�ben, hogy bar�tj�t is kimentse, �s a gy�l�lt
t�zt�l is miel�bb megszabaduljon, majd hal�lra szorongatta a
majomembert.

Terh�t magasan a feje f�l� emelve az �ri�s fenevad megfordult, �s

eliramodott arrafel�, ahol az im�nt r�st v�gott a c�l�pker�t�sen. A
s�tr�b�l pusk�val a kez�ben kirohan� sejk �ppen a t�bolyult �llat
�tj�ba ker�lt. Felemelte fegyver�t, �s l�tt egyet. A goly� c�lt
t�vesztett. A k�vetkez� pillanatban Tantor m�r ott is volt el�tte, �s
rohant�ban �gy tiporta le hatalmas l�baival, ahogyan a Kedves Olvas�
taposna agyon egy v�letlen�l a talpa al� t�vedt hangy�t.

Ezut�n Tantor, az elef�nt, �vatosan �gyelve terh�re, beleveszett

a dzsungel s�t�tj�be.

26. �jabb veszedelmek

Meriem, aki m�r r�g lemondott arr�l, hogy viszontl�thatja a

halottnak hitt Korakot, a majomember v�ratlan felbukkan�s�t�l teljesen
megzavarodva hagyta, hogy Baynes elvezesse.

A f�rfi a s�trak k�z�tt szerencs�sen eljutott vele a

c�l�pker�t�shez, ahol Korak utas�t�sait k�vetve, az angol felhaj�totta
a hurkot a ker�t�st alkot� f�gg�leges c�l�p�k egyik�nek tetej�re. N�mi
�ggyel-bajjal felm�szott a k�t�len, azt�n leny�jtotta a kez�t, hogy
felseg�tse Meriemet is maga mell�.

- J�jj�n - suttogta. - Sietn�nk kell.

�s akkor, mintha csak �lomb�l �bredt volna, Meriem egyszer csak

mag�hoz t�rt. A h�tuk m�g�tt, a faluban ott maradt ellens�geikt�l
k�r�lv�ve egyed�l Korak - az � Korakja. Mellette van a helye,
harcolnia kell vele egy�tt �s �rte. Baynesre pillantott.

- Menjen! - sz�lt neki. - Igyekezz�k visszajutni Bwan�hoz, �s

seg�ts�get hozni. Az �n helyem itt van. Nincs �rtelme, hogy maga is
maradjon. Menek�lj�n, am�g nem k�s�, �s hozza el mag�val a Nagy Bwan�t
is.

M�lt�s�gos Morison Baynes �rfi csendben lecsusszant a

c�l�pker�t�sen bel�l a f�ldre, Meriem mell�.

- Csakis maga miatt hagytam �t ott - mondta, �s fej�vel

visszaintett a s�trak fel�, amelyek k�z�l az im�nt t�voztak. - Tudtam,
hogy tov�bb tart�ztathatja fel �ket, mint �n, �s ezzel lehet�v� teszi,
hogy maga megmenek�lj�n. Erre �n k�ptelen lettem volna. De m�gis csak
nekem kellett volna ott maradnom. Tudom, hogy � kicsoda, mert
hallottam, amikor Koraknak sz�l�totta. � megv�dte mag�t. �n
becstelens�gre k�sz�ltem maga ellen. Nem - ne szak�tson f�lbe.
Elmondom most v�gre az igazat, mert tudnia kell, micsoda vad�llat
voltam id�ig. Amint tudja, �gy terveztem, hogy elviszem Londonba, de
nem volt sz�nd�komban feles�g�l venni. L�tom, hogy borzad t�lem -
meg�rdemlem. Meg�rdemlem, hogy gy�l�lj�n �s megvessen - de akkor m�g
nem tudtam, mi a szerelem. Mi�ta megtudtam, megtudtam valami m�st is -
azt, hogy milyen hitv�ny �s gy�va alak voltam vil�g�letemben. Len�ztem
azokat, akiket t�rsadalmilag alacsonyabb rang�aknak v�ltem magamn�l.
Nem tartottam mag�t �rdemesnek arra, hogy a nevemet viselje. Mi�ta
Hanson kij�tszott, �s a saj�t szak�ll�ra sz�ktette meg mag�t, a poklok
k�njait �lltam ki, de �gy legal�bb v�gre f�rfiv� v�ltam, ha k�s�n is.
Imm�r az �szinte szerelem sugallta aj�nlattal �llhatok maga el�.
Megtiszteltet�snek venn�m, ha egy olyan n�nek adhatn�m a nevem, mint
amilyen maga.

Meriem egy percig gondolataiba m�lyedve hallgatott. Els�

k�rd�s�nek l�tsz�lag semmi k�ze nem volt az eddigiekhez.

- Hogy ker�lt ide, a faluba?

A f�rfi elmes�lte neki mindazt, ami az�ta t�rt�nt, hogy a fekete

felvil�gos�totta "Hanson" csal�rds�g�r�l.

- �s m�g maga mondja azt, hogy gy�va? - csod�lkozott a l�ny. -

H�t mi mindent meg nem tett az�rt, hogy megmentsen? S ahhoz is
b�tors�g- kellett, hogy felt�rja el�ttem mindazt, amit most elmondott.
S b�r ez m�sfajta b�tors�g, arr�l tan�skodik, hogy maga erk�lcsi
�rtelemben nem gy�va. Tettei pedig azt bizony�tj�k, hogy fizikailag
sem az. �n nem tudn�k gy�va embert szeretni.

- Ez azt jelenti, hogy szeret? - k�rdezte a f�rfi a meglepet�st�l

elakad� l�legzettel. Egy l�p�st tett a l�ny fel�, mint aki a karj�ba
akarja z�rni. Meriem azonban gyeng�den eltolta mag�t�l, mintegy azt
jelezve, hogy m�g ne.
 Nemigen tudta, mit is feleljen. �gy v�lte, szereti ezt a f�rfit,
ez nem volt sz�m�ra k�ts�ges. Ugyanakkor az ifj� angol ir�nti
szerelm�t nem �rezte h�tlens�gnek Korakhoz, akit v�ltozatlanul
szeretett - mint mindent megbocs�t� b�tyj�t a kish�ga. Amint ott
�lltak, elmer�lve a besz�lget�sben, egyszer csak el�lt a faluban a
k�zdelem zaja.

- Meg�lt�k - suttogta Meriem.

A kijelent�st�l Baynesnek esz�be jutott, hogy tulajdonk�ppen

mi�rt is fordultak vissza.

- V�rjon meg itt - mondta. - Megyek, megn�zem, mi t�rt�nt. Ha

meghalt, nem lehet�nk t�bb� haszn�ra. Ha �letben van, mindent el fogok
k�vetni, hogy kiszabad�tsam.

- Egy�tt megy�nk - v�laszolta Meriem. - J�jj�n! - Azzal elindult

a fel� a s�tor fel�, amelyikben utolj�ra l�tt�k Korakot. Menet k�zben
gyakran voltak k�nytelenek a f�ldre vetni magukat valamelyik s�tor
vagy kunyh� �rny�k�ban, mert most rengeteg siet� embert l�ttak - az
eg�sz falu felbolydult. Sokkal tov�bb tartott az �t visszafel�, Ali
ben Kadin s�tr�ig, mint az im�nt, amikor a c�l�pker�t�shez rohantak.
�vatosan lopakodtak a r�shez, amelyet Korak v�gott k�s�vel a s�tor
fal�ba. Meriem bek�mlelt - a h�ts� lakr�sz �res volt. Baynesszel a
sark�ban bek�szott a ny�l�son, azt�n nesztelen�l kereszt�lm�szott a
helyis�gen. el eg�szen a sz�nyegekig, amelyek k�t r�szre osztott�k a
s�trat. Meriem f�lreh�zta a f�gg�nyt, �s ben�zett az el�ls�
helyis�gbe. Az is n�ptelen volt. Odament a s�tor bej�rat�hoz �s
kik�mlelt. Azt�n r�m�let�ben halkan felsikoltott.

Baynes a v�lla f�l�tt kitekintve megn�zte, hogy mit�l ijedt meg.

Az � ajk�t is ki�lt�s - imm�r d�h�s szitok - hagyta el.

Sz�z yardnyira t�l�k Korakot pillantott�k meg a c�l�ph�z k�t�zve

- a k�r�l�tte felhalmozott r�zse m�r l�ngot fogott. Az angol
f�lretolta Meriemet, �s rohanni kezdett a gy�szos sorsra sz�nt f�rfi
fel�. Hogy a t�bb tucatnyi ellens�ges fekete �s arab ellen�ben mit tud
majd tenni, azon nem sokat elm�lkedett.

Ugyanebben a pillanatban Tantor �tt�rt a c�l�pker�t�sen, �s

r�rontott az egybegy�ltekre. A t�bolyult fenevad l�tt�n a t�meg sarkon
fordult �s fut�snak eredt, mag�val sodorva Baynest is. Egy pillanat,
�s v�ge volt mindennek - az elef�nt m�r el is t�nt zs�km�ny�val. A
faluban �ri�si volt a felfordul�s. F�rfiak, asszonyok �s gyerekek
rohantak fejvesztetten, hogy biztons�gos b�v�helyet keressenek. A
kuty�k csaholva menek�ltek. A vastag b�r� fenevad trombit�l�s�t�l
megr�m�lt lovak, tev�k �s szamarak vadul kap�lt�k a f�ldet, �s
k�t�f�keiket r�ngatt�k. Tucatnyian vagy m�g t�bben is elszabadultak
�gy. Amikor elv�gt�ztak el�tte, Baynesnek hirtelen j� �tlete t�madt.

- A lovak! - ki�ltotta a f�rfi a mellette �ll� l�nynak. - J�

volna lovakat szerezni!

Meriem, akinek megtetszett az �tlet, a falu t�ls� v�g�be vezette

Baynest.

- Oldozzon el kett�t k�z�l�k - mondta -, �s vezesse �ket az

�rny�kba, a kunyh�k m�g�. Tudom, hol tartj�k a nyergeket. Mindj�rt
hozom �ket, kant�rral egy�tt - s m�g miel�tt a f�rfi visszatarthatta
volna, m�r el is t�nt.

Baynes gyorsan elk�t�tt kett�t a nyugtalan �llatok k�z�l, a

Meriem �ltal megjel�lt helyre vezette �ket, �s v�rt.
T�relmetlens�g�ben �gy �rezte, m�r egy �r�ja �ll ott, pedig val�j�ban
n�h�ny perc telt el csup�n. Azt�n m�r l�tta is, hogy a l�ny k�t
nyereggel k�zeledik. Gyorsan felnyergelt�k a lovakat. A m�g mindig
lobog� m�glya f�ny�n�l l�tt�k, hogy a feket�k �s az arabok kezdenek
felocs�dni. F�rfiak rohang�ltak k�rbe, �s �sszeszedt�k az elszabadult
�llatokat, ketten-h�rman pedig m�r vezett�k is vissza az elfogottakat
a falunak abba a v�g�be, ahol Meriem �s Baynes h�tasai
felszersz�moz�s�val foglalatoskodott.

Azt�n a l�ny nyeregbe lend�lt.

- Gyer�nk! - s�gta. - Most azt�n t�nyleg sietn�nk kell.

Igyekezz�nk eljutni oda, ahol Tantor kid�nt�tte a ker�t�st - majd
amikor l�tta, hogy Baynes is �tra k�sz, megeresztette a kant�rsz�rat
h�tasa nyak�n. Az ideges �llat nagyot sz�kkenve iramodott meg.

A legr�videbb �t az volt, ha egyenesen �tv�gnak a falu k�zep�n.

Meriem ezt v�lasztotta. Baynes szorosan a nyom�ban haladt, mik�zben
lovaik teljes sebess�ggel nyargaltak.

A menek�l�k olyan v�ratlanul �s szilaj lend�lettel rontottak el�,

hogy az �t fel�t m�r meg is tett�k, mire a falu meglepett lak�i
felfogt�k, mi is t�rt�nik. Akkor az egyik arab felismerte �ket, hangos
ki�lt�ssal riasztotta t�rsait, azt�n felemelte pusk�j�t �s t�zelt. A
l�v�s jelad�s volt a sort�zre. Meriem �s Baynes v�g�l szapora
puskaropog�s k�zepette ugratta �t sz�guld� lov�t a c�l�pker�t�s
ny�l�s�n, s t�nt el �szak fel� a j�l kitaposott �sv�nyen.

�s Korak?

Tantor bevitte �t a dzsungel m�ly�re, �s nem is �llt meg addig,

m�g �rz�keny f�l�vel b�rmif�le zajt hallott a t�voli falu fel�l.

Megvirradt, de Korak m�g mindig nem jutott k�zelebb a

szabadul�shoz. M�r kezdte azt hinni, hogy v�g�l is itt fog �hen �s
szomjan halni, ahol oly b�ven van enni- �s innival�, mert tiszt�ban
volt vele, hogy Tantor nem tudja kibogozni �sszecsom�zott k�teleit.

Mik�zben � eg�sz �jszaka b�kly�ival k�szk�d�tt, Baynes �s Meriem

sebesen lovagolt �szak fel� a foly� ment�n. A l�ny megnyugtatta
Baynest, hogy Korak biztons�gban van Tantor mellett a dzsungelben.
Esz�be sem jutott, hogy a majomember esetleg nem k�pes sz�tt�pni
k�tel�keit. Baynes megsebes�lt, ez�rt a l�ny miel�bb el akart jutni
vele Bwana otthon�ba, hogy megfelel� �pol�sban r�szes�lhessen.

- Azt�n majd - mondta - r�veszem Bwan�t, hogy j�jj�n velem,

keress�k meg Korakot. Hozz�nk kell k�lt�znie, �s vel�nk fog �lni.

Eg�sz �jszaka lovagoltak, �s igencsak a nap elej�n j�rtak m�g,

amikor hirtelen egy d�l fel� igyekv� csapattal tal�lkoztak �ssze. Maga
Bwana volt az, csillog� test� fekete harcosai �l�n.

Baynest megpillantva az �ri�s termet� angol haragosan vonta �ssze

a szem�ld�k�t. Miel�tt m�g szabad foly�st engedett volna a lelk�ben
hossz� id� �ta felgy�lemlett haragnak, v�gighallgatta Meriem
elbesz�l�s�t. Mire a l�ny a t�rt�net v�g�re �rt, l�tsz�lag meg is
feledkezett Baynesr�l. Gondolatait m�svalami k�t�tte le.

- Azt mondja, hogy megtal�lta Korakot? - k�rdezte. - Val�ban

l�tta �t?

- Igen - felelte Meriem -, �gy l�ttam, mint most mag�t. Arra

k�rem, Bwana, hogy j�jj�n velem, �s seg�tsen �jra megtal�lni.

- Maga is l�tta? - fordult Bwana a m�lt�s�gos Morison �rfihoz.

- Igen, uram - felelte Baynes -, eg�szen k�zelr�l l�ttam �t.

- �s k�ls�re milyen az a Korak? - k�rdezett tov�bb Bwana. -

Nagyj�b�l milyen id�snek mondan�?

- �gy n�ztem, hogy nagyj�b�l korombeli angol fiatalember -

v�laszolta Baynes -, esetleg valamivel id�sebb n�lam. Igen izmos, �s
rendk�v�l napbarn�tott a b�re.

- A szeme, a haja sz�n�t nem figyelte meg? - Bwana gyorsan,

m�r-m�r izgatottan besz�lt.

Meriem volt az, aki v�laszolt neki.

- Korak haja fekete, a szeme pedig sz�rke - mondta.

Bwana odafordult a feket�k vezet�j�hez:

- Vigye haza Miss Meriemet �s Mr. Baynest. �n a dzsungelbe

megyek.

- Hadd menjek mag�val, Bwana! - ki�ltotta Meriem. - Maga Korakot

akarja megkeresni. Hadd menjek �n is!

Bwana szomor�, de hat�rozott arccal fordult a l�ny fel�.

- A maga hely-e - mondta -, a mellett a f�rfi mellett van, akit

szeret.

Azt�n intett feket�i vezet�j�nek, hogy vegye mag�hoz a lov�t, �s

induljon el vissza, a majors�g fel�. Meriem lassan felsz�llt f�radt
arab lov�ra, amely a sejk faluj�b�l id�ig hozta. Hord�gyat t�koltak
�ssze a most m�r l�zas Baynes sz�m�ra, �s a kis lovascsapat lassan
elindult a foly� ment�n kanyarg� �sv�nyen.

Bwana mozdulatlanul figyelte �ket, m�g csak el nem t�ntek a szeme

el�l. Meriem egyetlenegyszer sem tekintett vissza. Lehorgasztott
fejjel, v�ll�t l�gatva �lt a lov�n. Bwana s�hajtott. �gy szerette ezt
a kis arab l�nyt, mintha a saj�t l�nya lett volna. Tudat�ban volt
annak, hogy Baynes helyrehozta hib�j�t, �s �gy nem lehet ellene t�bb�
kifog�sa, ha Meriem val�ban szereti a f�rfit, de valamik�pp, valami�rt
Bwana nem volt meggy�z�dve arr�l, hogy a m�lt�s�gos Morison �rfi
meg�rdemli az � kis Meriemj�t. Lassan odament a k�zelben �ll� egyik
f�hoz. Nagyot ugorva megkapaszkodott, majd felh�z�dzkodott az �gak
k�z�. Macska�gyess�ggel, f�rg�n mozgott. Felm�szott eg�szen magasra, a
fa tetej�re, s ott nekil�tott, hogy levesse ruh�j�t. V�ll�n cs�ng�
vad�szt�sk�j�b�l egy hossz� szarvasb�rcs�kot, egy sz�pen feltekert
k�telet �s egy ijeszt�en csillog� k�st vett el�. A szarvasb�rcs�kot
�gy�k�ra csavarta, a k�telet v�ll�ra vetette, a k�st pedig �vk�nt is
szolg�l� �gy�kk�t�j�be dugta.

Azt�n felegyenesedett. M�g fej�t h�travetve, mellkas�t kifesz�tve

�llt ott, egy pillanatra zord mosoly suhant v�gig az ajk�n. Kit�gult
orrlyukakkal sz�vta be a dzsungel illat�t. Sz�rke szeme r�snyire
sz�k�lt. �sszeh�zta mag�t, leugrott az egyik alacsonyabban l�v� �gra,
�s m�r el is t�nt a f�k k�z�tt d�lkelet fel�, egyre t�volodva a
foly�t�l. Sebesen haladt, csak n�ha �llt meg. Ilyenkor h�tborzongat�,
�that� �v�lt�s hagyta el az ajk�t. majd kis ideig f�lelt, hogy nem
hall-e v�laszt.

�r�kon kereszt�l folytatta �gy �tj�t, amikor v�gre a dzsungel

m�ly�b�l egyszer csak elmos�dott v�lasz �rkezett - egy h�m majom
ord�t�sa felelt ki�lt�s�ra. Bizserg�s futott v�gig idegein. szeme
pedig felcsillant, amikor a hang meg�t�tte a f�l�t. Ism�t rettenetes
ki�lt�s hagyta el ajk�t, azt�n sebesen elindult az �j ir�nyba.

Korak v�g�l bel�tta, hogy ott fog meghalni, ahol van, ha tov�bbra
is csak v�r, hiszen nem sz�m�that r�, hogy b�rki a seg�ts�g�re
siessen. Ez�rt odasz�lt Tantornak azon a furcsa nyelven, amelyet az
�ri�s fenevad meg�rtett. R�parancsolt az elef�ntra, hogy emelje fel,
�s induljon el vele �szakkeleti ir�nyba. Arrafel� Korak nemr�giben
embereket l�tott, feh�reket meg feket�ket is. Ha az ut�bbiak egyik�vel
siker�lne �sszetal�lkoznia, egyszer� dolog lenne megparancsolnia
Tantornak, hogy cs�pje el a fick�t, �gy azt�n Korak eloldoztathatn�
vele mag�t a c�l�pt�l. Mindenk�ppen �rdemesnek l�tszott legal�bb
megpr�b�lkozni a dologgal - t�bbre mehetett vele, mintha csak fekszik
a dzsungelben, m�g meg nem hal. Mik�zben Tantor engedelmesen vitte
mag�val az erd�n kereszt�l, Korak id�r�l id�re hangosan ki�ltozott
abban a rem�nyben, hogy felh�vja mag�ra az Akut csapat�hoz tartoz�
emberszab�s� majmok figyelm�t, akik v�ndorl�saik sor�n gyakran id�ztek
a szomsz�ds�g�ban. Akut, gondolta, val�sz�n�leg k�pes lesz megbirk�zni
a csom�kkal - ez egyszer m�r siker�lt neki, amikor Paulvics �vekkel
ezel�tt megk�t�zte. Akut, aki t�le d�lre j�rt �ppen, val�ban
felfigyelt az elmos�dottan hallatsz� ki�lt�sokra, �s elindult fel�je.

De volt valaki m�s is, aki meghallotta ki�ltoz�s�t.

Miut�n Bwana elv�lt csapat�t�l, visszak�ldve embereit a

majors�gba, Meriem egy darabon lehorgasztott fejjel lovagolt. Ki tudn�
megmondani, mif�le gondolatok kergett�k egym�st zaklatott elm�j�ben?
Kisv�rtatva azt�n �gy l�tszott, elhat�roz�sra jutott. Odah�vta mag�hoz
a csapatvezet�t.

- �n visszafordulok, �s Bwan�val tartok - jelentette be.

A fekete a fej�t r�zta.

- Nem! - k�z�lte. - Bwana azt mondani, �n vinni mag�t haza. Teh�t

�n vinni mag�t haza.

- Sz�val nem hajland� elengedni? - k�rdezte a l�ny.

A fekete ism�t megr�zta a fej�t, �s lemaradt a sor v�g�re, hogy

jobban szemmel tarthassa a l�nyt. Meriem halv�nyan elmosolyodott. Lova
kis id� m�lva egy m�lyen lel�g� �g alatt haladt el. A fekete
csapatvezet� egy pillanattal k�s�bb m�r csup�n a l�ny �res nyerg�t
b�mulhatta. El�rerohant a f�hoz, amelynek �gai k�z�tt Meriem elt�nt.
Nyom�t sem l�tta. Ut�nakiab�lt, de v�laszt nem kapott, hacsak a halk,
g�nyos kacag�s, amely jobb k�z fel�l, imm�r j� messzir�l hallatszott,
nem volt az. Bek�ldte embereit a dzsungelbe, hogy keress�k meg a
l�nyt, de azok �res k�zzel t�rtek vissza. Kicsit k�s�bb azt�n
folytatt�k a menetel�st a majors�g fel�, mert addigra Baynes a l�zt�l
�nk�v�leti �llapotba ker�lt.

Meriem visszafordulva egyenesen egy bizonyos pont fel� rohant,

ahov�, �gy gondolta, Tantor igyekszik. Volt egy hely a sejk faluj�t�l
keletre, ahol tudom�sa szerint az elef�ntok gyakran gy�ltek �ssze az
erd� m�ly�n. Nesztelen�l �s sebesen haladt el�re. Kit�r�lt a fej�b�l
minden gondolatot azon k�v�l, hogy el kell jutnia Korakhoz, �s mag�val
kell vinnie. Ez a feladat csakis r� v�rt. Azt�n egyszer csak gy�t�rni
kezdte a f�lelem amiatt, hogy Korak esetleg bajba ker�lt.
Szemreh�ny�st tett mag�nak, ami�rt erre kor�bban nem gondolt, ami�rt
elvakultan csakis azon igyekezett, hogy a sebes�lt Morisont
visszajuttassa a ny�ri lakba, �s nem is sz�molt azzal a lehet�s�ggel,
hogy Koraknak sz�ks�ge lehet r�. Hossz� �r�k �ta haladt m�r az erd�ben
meg�ll�s n�lk�l, amikor szemb�l egy �ri�smajomnak az �v�it h�v�
ismer�s ki�lt�s�t hallotta meg.

Nem v�laszolt, csak fokozta az iramot, m�g v�g�l m�r szinte

rep�lt f�r�l f�ra. �rz�keny orr�val most m�r meg�rezte Tantor szag�t.
Tudta, hogy j� ir�nyba megy, �s nincs messze att�l, akit keres. Nem
ki�ltott neki, mert meg akarta lepni. Ez kisv�r tatva siker�lt is,
amikor egyszer csak megpillantotta �ket: a cammogva l�pked� elef�ntot,
aki a fej�n egyens�lyozta �s felkunkorod� orm�ny�val tartotta a
majomembert �s a s�lyos c�l�p�t.

- Korak! - ki�ltotta Meriem a magasb�l, a lombok k�z�l.

A hatalmas h�m egy szempillant�s alatt megfordult, letette terh�t

a f�ldre, �s vadul trombit�lva felk�sz�lt, hogy megv�dje pajt�s�t. A
majomember megismerte a l�ny hangj�t, �s hirtelen �gy �rezte, mintha
gomb�c lenne a tork�ban.

- Meriem! - ki�ltott vissza a l�nynak.

Az boldogan lem�szott a f�ldre, �s rohant, hogy kiszabad�tsa

Korakot, de Tantor v�szj�sl�an leszegte a fej�t, �s figyelmeztet�en
r�trombit�lt.

- Menj vissza! Menj vissza! - ki�ltotta Korak. - Meg fog �lni.

Meriem meg�llt.

- Tantor! - ki�ltott r� a hatalmas �llatra. - Nem eml�kszel r�m?

�n vagyok a kis Meriem. Mennyit lovagoltam valamikor a nyakadban! - Az
�ri�s h�m tork�b�l azonban tov�bbra is morajl� hangok t�rtek el�, �s
haragosan, kih�v�an r�zta agyar�t.

Kisv�rtatva Koraknak t�madt egy �tlete.

- T�gy �gy, mintha elmenn�l - ki�ltotta oda a l�nynak. - K�vess

minket, de �gy, hogy a sz�l fel�d f�jjon, �s Tantor ne �rezhesse meg a
szagodat. Egy id� ut�n azt�n majd sz�lok neki, hogy tegyen le, �s
valamilyen �r�ggyel elk�ld�m magam mell�l. M�g t�vol lesz,
odasurranhatsz, �s elv�ghatod a k�tel�keimet. Van k�sed?
 - Igen, van k�sem - felelte a l�ny. - Rendben van, elmegyek.
Rem�lem, be tudjuk csapni, de az�rt ne nagyon b�zz�l benne - Tantor
ravasz esz�n nem k�nny� t�lj�rni.

Korak elmosolyodott, mert tudta, hogy a l�nynak igaza van. Meriem

hamarosan elt�nt.

Az elef�nt f�lelt, �s felemelt orm�nnyal szimatolt a l�ny ut�n.

Korak sz�lt neki, hogy �jra emelje fel a fej�re, �s folytass�k
�tjukat. Kis t�tov�z�s ut�n Tantor azt tette, amit a majomember
mondott. Ekkor hallotta meg Korak a t�volb�l egy �ri�smajom ki�lt�s�t.

- Akut! - gondolta. - �risten! Tantor j�l ismeri Akutot. �t a

k�zelembe fogja engedni.

- Korak fennhangon v�laszolt a majom ki�lt�s�ra, de hagyta, hogy

Tantor k�zben tov�bbvigye a dzsungelben. Gondolta, h�tha a m�sik
elk�pzel�st tudj�k megval�s�tani.

Egy tiszt�sra �rtek, amikor Korak v�zszagot �rzett. Megvolt a

megfelel� hely �s a megfelel� �r�gy. R�parancsolt Tantorra, hogy tegye
le, azt�n menjen, �s hozzon vizet az orm�ny�ban. A hatalmas �llat a
tiszt�s k�zep�n fektette le �t a f�be, azt�n meg�llt, a f�l�t hegyezte
�s k�rbeszagl�szott orm�ny�val, hogy a vesz�lyre utal� legcsek�lyebb
jel se ker�lhesse el a figyelm�t. Miut�n ilyesmit nem �szlelt,
elindult a patakocska ir�ny�ba, amelyr�l Korak tudta, hogy �gy
k�t-h�romsz�z yarddal od�bb csordog�l. A majomember alig tudta
meg�llni, hogy el ne mosolyodj�k, amikor arra gondolt, milyen okos
csellel szedte r� bar�tj�t - de b�rmennyire j�l ismerte is Tantort,
nemigen sejtette, hogy milyen fort�lyos esz� �llat. Kereszt�lbandukolt
a tiszt�son, majd a kis csermely ir�ny�ban becs�rtetett a dzsungelbe.
Alighogy test�nek hatalmas t�mege elt�nt a s�r� lombok m�g�tt,
megfordult, �s �vatosan visszament a tiszt�s sz�l�hez, ahol � nem
l�tszott, viszont j�l l�tott mindent. Tantor term�szett�l fogva
gyanakv� �llat, most pedig m�g mindig att�l tartott, hogy �jra
megjelenik az a n�st�ny Tarmangani, aki kor�bban megpr�b�lta
megt�madni az � Korak bar�tj�t. Elhat�rozta, hogy kis ideig ott marad,
meggy�z�dik r�la, hogy minden rendben van-e, �s csak azut�n folytatja
�tj�t a v�z fel�. Aha! Milyen helyesen tette, amit tett! A l�ny, l�m,
�ppen most ugrik le a tiszt�s t�ls� fel�n az egyik fa �gai k�z�l, �s
indul rohanv�st a majomember fel�. Tantor v�rt. �gy gondolta, hagyja,
hogy a l�ny oda�rjen Korakhoz, �s csak azut�n ront r� -�gy biztos
lehet abban, hogy nem lesz m�dja elmenek�lni. Az �llat apr� szeme vad
t�zben �gett. Sebesen csapkodott a fark�val. Alig tudta f�kezni mag�t,
annyira szerette volna haragj�t beletrombit�lni a vil�gba.

Meriem m�r majdnem oda�rt Korak mell�, amikor Tantor

megpillantotta kez�ben a hossz� k�st. Akkor azt�n irt�zatos
b�mb�l�ssel el�rontott a dzsungelb�l, �s nekit�madt a t�r�keny test�
l�nynak.

27. Minden j�ra fordul

Korak parancsszavakat ki�ltozva pr�b�lta meg�ll�sra b�rni

hatalmas test� oltalmaz�j�t - mindhi�ba. Meriem �gy sz�guldott a
tiszt�st hat�rol� f�k fel�, ahogy csak f�rge kis l�bai b�rt�k, de
Tantor - hatalmas t�mege ellen�re - fergeteges sebess�ggel vette
�ld�z�be.

Korak �gy fek�dt a f�ld�n, hogy tekintet�vel k�vethette a

borzalmas trag�di�t. Hideg verejt�k verte ki a test�t. �gy �rezte, a
r�m�lett�l el�ll a sz�vver�se. Tudta, az �llat k�ny�rtelen�l le fogja
r�ngatni Meriemet a magasb�l, �s a f�ldre haj�tja. Korak m�r l�tta is
maga el�tt a sz�rny� jelenetet.

Tantor m�r a l�ny sark�ban cs�rtetett. Korak szerette volna

lehunyni a szem�t, de k�ptelen volt r�. Torka elszorult �s kisz�radt.
M�g t�z l�p�s, �s a fenevad elkapja Meriemet. H�t ez meg mi? Koraknak
majd a szeme ugrott ki. A l�ny az egyik fa �rny�k�ba jutva menek�lt
tov�bb, amikor �ppen arr�l a f�r�l egy k�l�n�s alak ugrott le Meriem
m�g�tt a f�ldre - egyenesen a felb�sz�lt elef�nt el�. Egy meztelen,
feh�r �ri�s �llt szemk�zt Tantorral. V�ll�n �tvetve feltekert k�t�l
l�gott, derek�n pedig, �gy�kk�t�j�be dugva, vad�szk�st viselt.
M�sk�l�nben fegyvertelen volt. Puszta k�zzel sz�llt szembe a t�bolyult
elef�nttal. Az idegen ajk�r�l �les vez�nysz� r�ppent fel - a hatalmas
fenevad azon nyomban meg�llt -, �s Meriem felsz�k�tt a fa biztons�got
ad� �gai k�z�. Korak fels�hajtott. A megk�nnyebb�l�s �rz�s�be j�kora
csod�lat vegy�lt az idegen ir�nt. Tekintete r�tapadt Meriem
megment�j�nek arc�ra.

Amikor a felismer�s lassan elhatolt a tudat�ig, hitetlenked�

kifejez�s �lt ki az arc�ra, szeme pedig kerekre ny�lt a meglepet�st�l.

Tantor tov�bbra is d�rg� hangokat hallatva, test�t ide-oda

himb�lva �llt az �ri�s termet� feh�r f�rfi el�tt. Azt�n az ut�bbi
odal�pett egyenesen az �llat felemelt orm�nya al�. Halk vez�nysz�
hallatszott. A hatalmas fenevad abbahagyta a morg�st. Szem�ben kialudt
a vad t�z, �s amikor az idegen elindult Korak fel�, Tantor is
engedelmesen ott l�pkedett a nyom�ban.

Meriem is b�mulatt�l eltelve figyelt. A f�rfi hirtelen odafordult

fel�, mint aki egy pillanatra elfelejtette, hogy � is itt van, de most
�jra esz�be jutott.

- J�jj�n, Meriem! - sz�lt neki, �s a l�ny most v�gre megismerte.

- Bwana! - ki�ltotta meglepetten. Gyorsan leugrott a f�r�l, �s

odarohant a f�rfi mell�. Egy�tt siettek oda a f�ld�n fekv� Korakhoz,
aki a csod�latt�l kerekre ny�lt szem�nek n�ma, megind�t�an esdekl�
tekintet�vel k�rt bocs�natot, s tal�n egyben h�l�s k�sz�netet mondott
a sorsnak a csod��rt, hogy minden �l�l�ny k�z�l �ppen ezt a kett�t
vez�relte ide hozz�.

- Jack! - ki�ltotta a feh�r �ri�s, �s let�rdelt a majomember

mell�.

- Ap�m! - sz�lalt meg a Vad�l� elcsukl� hangon. - Istennek legyen

h�la, hogy te j�tt�l ide. Nincs m�s az eg�sz dzsungelben, aki
meg�ll�thatta volna Tantort.

A f�rfi gyorsan elv�gta a Korakot fogva tart� k�teleket. Amikor

az ifj� talpra ugrott, �s meg�lelte apj�t, az id�sebb f�rfi Meriemhez
fordult.

- Ha j�l eml�kszem - sz�lalt meg szigor� hangon -, azt mondtam,

hogy menjen vissza a majors�gba.

Korak csod�lkozva n�zett r�juk. Heves v�gy �gett a sz�v�ben, hogy

karj�ba kapja a l�nyt, de m�g idej�ben esz�be jutott a m�sik - az a
j�l �polt ifj� angol �r, s az, hogy � maga csup�n egy barb�r,
b�rdolatlan majomember.

Meriem k�ny�rg� tekintettel n�zett Bwana szem�be.

- Azt mondta - v�laszolta nagyon halk, v�konyka hangon -, hogy a

mellett a f�rfi mellett van a helyem, akit szeretek - azzal Korakra
n�zett, �s a szeme megtelt azzal a csod�latos f�nnyel, amelyet
egyetlen f�rfi sem l�tott m�g ott csillogni, �s nem is fog soha.

A Vad�l� kit�rt karral indult fel�je, de azt�n ink�bb f�lt�rdre

ereszkedett el�tte, ajk�hoz emelte kez�t, �s nagyobb h�dolattal
cs�kolta meg, mintha orsz�g�nak kir�lyn�je �llt volna el�tte.

Tantor d�rg� hang� morg�s�ra a dzsungel mindh�rom gyermeke

azonnal fesz�lten figyelni kezdett. Tantor a m�g�tt�k �ll� f�k fel�
n�zett, �s amikor �k is arrafel� ford�tott�k tekintet�ket, a lombok
k�z�tt egy �ri�smajom fej�t �s v�ll�t pillantott�k meg. Az �llat egy
pillanatig m�regette �ket, azt�n tork�b�l a felismer�s �s az �r�m
hangos ki�lt�sa t�rt el�. A k�vetkez� pillanatban a fenevad leugrott a
f�ldre, �s a nyom�ban halad� k�ttucatnyi, hozz� hasonl� h�m
k�s�ret�ben kacs�z� mozg�s�val elindult fel�j�k, mik�zben az
emberszab�s� majmok �si nyelv�n azt ki�ltozta:

- Tarzan visszat�rt! Tarzan, a dzsungel ura visszat�rt!

Akut volt az. Amint oda�rt, r�gvest ugr�lni �s sz�kdelni kezdett

h�rm�juk k�r�l, mik�zben olyan f�lelmetes hangon �v�lt�z�tt �s
handaband�zott, hogy azt minden m�s emberi l�ny a leg�d�zabb d�h
megnyilv�nul�s�nak v�lte volna. �k h�rman azonban tudt�k, hogy a
majmok kir�lya csup�n h�dolat�t fejezi ki egy n�la is hatalmasabb
kir�lynak. Nyom�ban ott sz�kdeltek bozontos h�mjei is, akik abban
versenyeztek egym�ssal, hogy ki tud magasabbra ugrani, �s melyik�k
tork�t hagyja el a legh�tborzongat�bb �v�lt�s.

Korak gy�ng�den apja v�ll�ra tette a kez�t.

- Hi�ba, Tarzan csak egy van - mondta. - Senki nem foghat� hozz�.

K�t nappal k�s�bb a h�rom v�ndor a nagy s�ks�g sz�l�n, ahonnan

l�tszott m�r a nyaral� �s a ny�ri konyha k�m�ny�b�l felsz�ll� f�st,
leereszkedett a f�k �gai k�z�l. Tarzan, a dzsungel fia �jra mag�ra
�lt�tte civiliz�lt ruh�it, melyeket a f�n rejtett el. Minthogy Korak
nem volt hajland� �desanyja sz�ne el� j�rulni abban a hi�nyos barb�r
�lt�z�kben, amelyet oly sok�ig viselt, Meriem pedig nem akarta mag�ra
hagyni, mert - mint mondta - att�l f�lt, esetleg meggondolja mag�t, �s
visszasz�kik a dzsungelbe, az apa el�rement a ny�ri lakba lovak�rt �s
ruh��rt.

Kedvesem a kapuban v�rta k�rd� �s szomor� szemmel, mert l�tta,

hogy Meriem nincs vele.

- Hol az a l�ny? - k�rdezte, �s a hangja reszketett. - Muviri

elmondta, hogy megszegte a parancsodat, �s besz�k�tt a dzsungelbe,
miut�n elv�lt�l t�l�k. �, John, �n nem tudom elviselni a gondolatot,
hogy �t is elvesz�tsem! - azzal Lady Greystoke els�rta mag�t, �s
csendben pityergett, fej�t f�rje sz�les mellkas�ra hajtva, ahol
annyiszor tal�lt m�r vigaszt �lete nagy trag�di�i alkalm�val.

Lord Greystoke felemelte feles�ge fej�t, �s mosolyogva, a

boldogs�gt�l f�nyl� szemmel belen�zett a szem�be.

- Mi t�rt�nt, John? - ki�ltotta az asszony. - Neked j� h�red van!

Ki vele, mire v�rsz?

- Csak azt szeretn�m eg�szen biztosan tudni, hogy el tudod-e

viselni a legjobb h�rt, amelyet mi ketten valaha is hallottunk -
puhatol�zott a f�r fi.

- Az �r�m m�g nem �rtott meg senkinek! - ki�ltotta az asszony. -

Megtal�ltad a l�nyt? - M�g mindig nem mert rem�nykedni a
lehetetlenben.

- Igen, Jane - mondta a f�rfi az elfog�dotts�gt�l f�tyolos hangon

-, megtal�ltam a l�nyt - �s a fi�t is!

- Hol van? Hol vannak? - s�rgette az asszony.

- Odakint, a dzsungel sz�l�n. Jack nem akart meztelen�l, a barb�r

leop�rdb�r �lt�z�k�ben a szemed el� ker�lni - elk�ld�tt, hogy vigyek
neki civiliz�lt ruh�t.

Az asszony �sszecsapta a kez�t kit�r� �r�m�ben, azzal megfordult,

hogy berohanjon a ny�ri lakba.

- V�rj! - ki�ltott vissza a v�lla f�l�tt. - Megvannak a kis ruh�i

- eltettem mindet. Mindj�rt idehozok egyet.

Tarzan elnevette mag�t, �s ut�naki�ltott, hogy �lljon meg.

- Ebben az eg�sz h�zban csak egyvalakinek a ruh�ja lesz j� r� -

mondta -, m�gpedig az eny�m, ha ugyan nem lesz az is kicsi neki.
Megn�tt a kisfiad, Jane.

Most m�r nevetett az asszony is - �gy �rezte, hogy mindenen,

minden semmis�gen nevetnie kell. A vil�g �jra tele volt szeretettel,
boldogs�ggal �s �r�mmel - az a vil�g, amely nagy b�nat�nak hossz� �vei
alatt mindig olyan komor gy�szlepelbe �lt�z�tt. Akkora volt az �r�me,
hogy egy pillanatra meg is feledkezett a szomor� h�rr�l, amely
Meriemet v�rta. Tarzan ut�n ki�ltott, miut�n az m�r �tnak indult, hogy
k�sz�tse fel a l�nyt. A f�rfi nem hallotta meg az �zenetet, �s �gy
lovagolt el, hogy maga sem tudta, mif�le esem�nyre utalt a feles�ge.

�gy azt�n egy �r�val k�s�bb Korak, a Vad�l� hazalovagolt

�desanyj�hoz - akinek k�pe sohasem halv�nyult el sz�v�ben, �s aki,
ahogy rem�lte, megbocs�t� szeretettel z�rta karj�ba.

Kisv�rtatva az asszony Meriemhez fordult, �s tekintet�ben a

boldogs�g helyett most r�szvev� szomor�s�g csillogott.

- Kisl�nyom - mondta -, a mi nagy boldogs�gunk k�zepette t�ged

nagy b�nat v�r: Mr. Baynes belehalt sebeibe.

Meriem szeme elszomorodott, de tekintet�ben csak az t�kr�z�d�tt,

amit val�ban �rzett. Az pedig nem annak a n�nek a b�nata volt, aki a
sz�v�nek legkedvesebb f�rfit vesz�tette el.

- Sajn�lom szeg�nyt - mondta nagyon egyszer�en. - Nagy

becstelens�get k�sz�lt elk�vetni ellenem, de v�tk�t m�g hal�la el�tt
sokszorosan j�v�tette. Valamikor azt hitte, hogy szeretem �t. Eleinte
egyszer�en elb�v�lt egy�nis�g�nek var�zsa, k�s�bb meg a b�tor f�rfit
tiszteltem benne, akiben volt annyi erk�lcsi er�, hogy be merje
vallani b�n�t. Volt benne annyi b�tors�g, hogy szembe merjen n�zni a
hal�llal is, hogy hib�j�t helyrehozza. De ez nem szerelem volt. Nem
ismertem a sze- relmet, m�g meg nem tudtam, hogy Korak �l - azzal
mosolyogva a Vad�l� fel� fordult.

Lady Greystoke gyorsan felpillantott, �s belen�zett fia szem�be -

a fi��ba, aki egy nap Greystoke lordja lesz. Meg sem fordult a
fej�ben, hogy mekkora a k�l�nbs�g a l�ny �s a fia t�rsadalmi helyzete
k�z�tt. Az � szem�ben Meriem m�lt� volt egy kir�ly szerelm�re is. Csak
azt akarta tudni, hogy Jack szereti-e a kis arab �rva l�nyt. A fi�
szem�nek pillant�sa egy�rtelm� felelet volt a ki nem mondott k�rd�sre,
�s az asszony boldogan �lelte �t �s cs�kolta �sszevissza
mindkettej�ket.

- Most m�r - ki�ltotta - val�ban lesz l�nyom!

A legk�zelebbi misszi�ig j� n�h�ny napi f�raszt� menetel�s �llt

el�tt�k. Ennek ellen�re mind�ssze p�r napot maradtak a majors�gban,
hogy kipihenj�k magukat, �s el�k�sz�leteket tegyenek a nagy esem�nyre.
Akkor felkerekedtek, �s miut�n a h�zass�gi cerem�nia lezajlott,
folytatt�k �tjukat a tengerpartra, hogy onnan Angli�ba haj�zzanak.
Ezek voltak Meriem �let�nek legcsod�latosabb napjai. �lm�ban sem hitte
volna, hogy a civiliz�lt vil�g ennyi sz�pet �s j�t tartogat a sz�m�ra.
A hatalmas �ce�n �s a t�gas, k�nyelmes g�zhaj� f�lelemmel vegyes
b�mulattal t�lt�tte el. Az angliai vas�t�llom�s viszont megijesztette
a maga l�rm�s, ny�zsg� forgatag�val.

- Ha volna itt a k�zelben egy sz�p nagy, tereb�lyes fa - vallotta

meg Koraknak -, biztos, hogy meg sem �lln�k a legtetej�ig, annyira
f�lek.

- �s grimaszokat v�gn�l a mozdonyra, �s �gakat hajig�ln�l hozz�?

- nevetett vissza r� a Vad�l�.

- Szeg�ny �reg Numa - s�hajtott a l�ny. - Mit fog csin�lni

n�lk�l�nk?

- Ne f�lj, kis Manganim, lesz majd m�s, aki bosszantsa -

nyugtatta meg Korak.

A Greystoke csal�d v�rosi h�za l�tt�n Meriemnek val�s�ggal

elakadt a l�legzete, de az ott megfordul� idegenek k�z�l senki sem
sejtette, hogy sz�let�se �ta nem ehhez az �letvitelhez szokott.

Mind�ssze n�h�ny hete voltak otthon, amikor Lord Greystoke h�rt

hallott r�gen-r�gi bar�tj�r�l, D'Arnot-r�l.

Paul aj�nl�levelet �rt neki, amelyet maga az illet�, Armand Jacot

gener�lis hozott mag�val.

Lord Greystoke eml�kezett r� azon a n�ven is, amelyen a modern

francia t�rt�nelem ismer�i nemigen tartj�k sz�mon. Jacot ugyanis
val�j�ban de Cadrenet hercege volt, de olyan meggy�z�d�ses
k�zt�rsas�gi, hogy m�g arisztokrata t�rsai ir�nti el�z�kenys�gb�l sem
volt hajland� azt a c�met haszn�lni, amely csal�dj�t n�gysz�z �ve
megillette.

- Hercegeknek semmi keresnival�juk nincs egy k�zt�rsas�gban -

szokta volt mondogatni.

Lord Greystoke k�nyvt�r�ban fogadta a karvaly orr�, �sz bajusz�

hadfit.

- Az�rt j�ttem �nh�z - mondta Jacot gener�lis -, mert a mi dr�ga

bar�tunk, az admir�lis szerint az eg�sz vil�gon nincs senki, aki �nn�l
behat�bban ismern� K�z�p-Afrik�t. Hadd kezdjem mond�k�mat a legelej�n.
Sok-sok �vvel ezel�tt, amikor az idegenl�gi�ban, Alg�ri�ban
szolg�ltam, elt�nt a kisl�nyom. Feltehet�en arabok lopt�k el. Mindent
megtett�nk, amit a sz�v�nk dikt�lt, amit p�nzzel, s�t, korm�nyzati
seg�ts�ggel el�rhett�nk, hogy a nyom�ra bukkanjunk - mindhi�ba. A
vil�g minden nagyv�ros�nak vezet� �js�gjaiban megjelent a f�nyk�pe, de
senkivel sem siker�lt tal�lkoznunk, aki l�tta volna �t rejt�lyes
elt�n�s�nek napj�t k�vet�en. P�r h�ttel ezel�tt egy s�t�t arc� arab
jelentkezett n�lam, aki Abdul Kamak n�ven mutatkozott be. Azt mondta,
hogy megtal�lta-a l�nyomat, �s el tud vezetni hozz�. R�gt�n magammal
vittem D'Arnot admir�lishoz, akir�l tudom, hogy utazgatott valamennyit
K�z�p-Afrik�ban. Annak alapj�n, amit a f�rfi el�adott, az admir�lis
�gy gondolja, hogy az a hely, ahol a feh�r l�nyt, az arab
felt�telez�se szerint az �n l�nyomat fogva tartj�k, nem esik messze az
�n afrikai birtokait�l. Ez�rt azt tan�csolta, hogy azonnal j�jjek el
�nh�z, �s k�rjem a seg�ts�g�t - �nnek bizony�ra tudom�sa van arr�l,
�l-e ilyen l�ny a szomsz�ds�g�ban.

- Milyen bizony�t�kkal szolg�lt az arab arra n�zve, hogy val�ban

az �n l�ny�r�l van sz�? - k�rdezte Lord Greystoke.

- Semmilyennel - felelte a m�sik. - Ez�rt gondoltuk, hogy legjobb

lesz, ha konzult�lunk �nnel, miel�tt exped�ci�t szervez�nk. A fick�n�l
csak egy r�gi f�nyk�p volt, a h�tulj�ra ragasztott �js�gkiv�g�ssal,
amely k�zli a l�nyom szem�lyle�r�s�t, �s jutalmat helyez kil�t�sba.
Att�l tartottunk, hogy a k�p valami m�don a birtok�ba ker�lv�n,
felt�madt benne a kapzsis�g, �s azt hiszi, megszerezheti a jutalmat,
p�ld�ul �gy, hogy r�nks�z egy feh�r l�nyt, mondv�n: annyi �v
eltelt�vel �gysem lesz�nk k�pesek r�j�nni a sz�lh�moss�gra.

- Itt van �nn�l a f�nyk�p? - k�rdezte Lord Greystoke.

A gener�lis bor�t�kot h�zott el� a zseb�b�l, majd egy megs�rgult

f�nyk�pet vett ki bel�le, �s �tny�jtotta az ang�lnak. K�nnyek
hom�lyos�tott�k el az �reg hadfi szem�t, amikor ism�t megpillantotta a
k�pen elveszett l�nya arcvon�sait.

Lord Greystoke alaposan szem�gyre vette a fotogr�fi�t. Szem�ben

k�l�n�s f�ny kezdett csillogni. Meg�rintette a cseng�t, �s a k�vetkez�
pillanatban egy lak�j l�pett be.

- K�rdezze meg, k�rem, a menyemet, hogy volna-e sz�ves a

k�nyvt�rba f�radni - utas�totta a szolg�t.

A k�t f�rfi n�m�n �lt a hely�n. Dacot gener�lis rangj�n alulinak

tartotta volna kimutatni bossz�s�g�t �s csal�dotts�g�t amiatt, hogy
Lord Greystoke ilyen r�vid �ton napirendre t�rt j�vetele t�rgya
f�l�tt. Mihelyt az ifj� h�lgy meg�rkezik, gondolta, �s t�lesik a
bemutatkoz�son, t�vozni fog. A k�vetkez� pillanatban Meriem bel�pett a
helyis�gbe. Mindketten fel�lltak, �gy fogadt�k a fiatalasszonyt.

Lord Greystoke nem sietett bemutatni Jacot gener�list. Meg akarta

figyelni, milyen hat�ssal van a franci�ra az, amikor el�sz�r pillantja
meg Meriem arc�t. Volt ugyanis egy elm�lete, egy elk�pzel�se, amely
mintegy isteni sugallatra fogant meg agy�ban abban a pillanatban,
amikor a f�nyk�pen megl�tta a kisgyermek Jeanne Jacot arc�t.

Jacot gener�lis csup�n egyetlen pillant�st vetett Meriemre, azt�n

odafordult Lord Greystoke-hoz.

- Mi�ta tudja? - k�rdezte n�mi szemreh�ny�ssal a hangj�ban.

- Egy perce, az�ta, hogy megmutatta a f�nyk�pet - v�laszolta az

angol.

- � az - mondta Jacot, remegve a visszafojtott �rzelmekt�l -, de

nem ismer meg ..., h�t persze, hogyan is ismerhetne meg! - Azt�n
Meriemhez fordult. - Gyermekem, �n vagyok az ...

De a l�ny f�lbeszak�totta. Hirtelen boldog ki�lt�s hagyta el az

ajk�t, �s kit�rt karokkal rohant Jacot gener�lis fel�.

- Tudom m�r! Tudom m�r! - ki�ltotta. - �, most m�r eml�kszem! -

�s a k�vetkez� pillanatban az id�s f�rfi a karj�ba z�rta.

H�vatt�k Jack Claytont �s az �desanyj�t.

Amikor �k is meghallgatt�k a t�rt�netet, nagy volt az �r�m�k,

hogy Meriem megtal�lta apj�t �s �desanyj�t.

- Nagyszer�! - jelentette ki Meriem. - Kider�lt, hogy v�g�l

m�gsem egy kis arab �rva l�nyt vett�l feles�g�l.

- Te vagy nagyszer�! - felelte a Vad�l�. - �n a kis Meriemet

vettem feles�g�l, �s a magam r�sz�r�l nem nagyon �rdekel, hogy arab-e
vagy �ppens�ggel egy kis Tarmangani.

- Egyik sem, fiam - mondta Armand Jacot gener�lis -, hanem

sz�letett hercegn�.
#
#