A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.II.20.196/2018/9.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, gyermektartásdíj fizetési

kötelezettség megállapításával kapcsolatos rendelkezését a másodfokú
perköltség és a fellebbezési illeték viselésére is kiterjedően részben hatályon
kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja.
Az alperest a D. és B. utónevű gyermekei tartására terhelő tartásdíj fizetési
kötelezettségét 2016. szeptember 1. napjától kezdődően gyermekenként havi
140.000 (száznegyvenezer) forint határozott összegben, a 2016. január 1. napja
és 2017. október 31. napja közötti időtartamban keletkezett gyermektartásdíj
hátralékának összegét 880.000 (nyolcszáznyolcvanezer) forintban állapítja meg.
Feljogosítja az alperest a 2016. január 1. napja és 2017. október 31. napja
közötti időtartamban keletkezett 1.680.000 (egymillió-hatszáznyolcvanezer)
forint túlfizetésnek a jövőben esedékes gyermektartásdíjba gyermekenként havi
40.000 (negyvenezer) forint összegű részletekben történő beszámítására.
Mellőzi az alperes kötelezését a felperes javára 72.000 (hetvenkétezer) forint
elsőfokú perköltség fizetésére.
Megállapítja, hogy a gyermektartásdíj megállapítására eső, a felperes által az
alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség 55.200 (ötvenötezer-kétszáz) forint; a
másodfokú részperköltség 50.000 (ötvenezer) forint. Kötelezi a felperest, hogy
15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 105.200 (százötezer-kétszáz) forint
együttes első,- és másodfokú perköltséget.
A jogerős ítélet felülvizsgálattal nem támadott részében az alperesnek a felperes
javára 15.000 (tizenötezer) forint elsőfokú perköltség; a felperesnek az alperes
javára 95.250 (kilencvenötezer-kétszázötven) forint másodfokú perköltség
fizetési kötelezettsége áll fenn.
Megállapítja, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült 862.500
(nyolcszázhatvankétezer-ötszáz) forint kereseti és egyéb illetékből a
gyermektartásdíj megállapítására eső le nem rótt kereseti illeték 455.000
(négyszázötvenötezer) forint, amelyből a felperest az államnak felhívásra
254.800 (kétszázötvennégyezer-nyolcszáz) forint; az alperest 200.200
(kétszázezer-kétszáz) forint megfizetésére kötelezi.
A felperesnek további 314.050 (háromszáztizennégyezer-ötven) forint, az
alperesnek 86.450 (nyolcvanhatezer-négyszázötven) forint elsőfokú eljárási
illetékfizetési kötelezettsége áll fenn.
Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 441.600
(négyszáznegyvenegyezer-hatszáz) forint fellebbezési illetékből a
gyermektartásdíj megállapítására eső le nem rótt fellebbezési illeték 201.600
 -2-
Pfv.II.20.196/2018/9.

(kétszázegyezer-hatszáz) forint, amelyből a felperest az államnak felhívásra

161.300 (százhatvanegyezer-háromszáz) forint; az alperest 40.300
(negyvenezer-háromszáz) forint megfizetésére kötelezi.
A jogerős ítélet felülvizsgálattal nem támadott részében a felperesnek további
240.000 (kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetékfizetési kötelezettsége
áll fenn.
Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 174.500
(százhetvennégyezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek házastársak voltak. Házasságukból 2003. június 4. napján D., 2005.
december 9. napján B. utónevű gyermekeik születtek. Házassági életközösségük
2015. augusztus 31. napján az alperes elköltözésével szűnt meg. A gyermekek
azóta a felperessel élnek együtt.
[2] A felperes 2015. szeptember 28. napjától a P. Kft.-nél állt alkalmazásban, a
havi nettó munkabére 85.000 forint volt. 2017. január 1. napjától a C. Kft.-nél
dolgozik, havi nettó munkabére 142.065 forint. 2016. január 1. napjától
kezdődően igénybe veszi a családi adókedvezményt és 2016. június 1. napjától
részére folyósítják a havi 29.600 forint összegű családi pótlékot.
[3] Az alperes a XY igazgatója. Havi nettó átlagjövedelme 2014. évben
2.369.484 forint, 2015. évben 2.836.172 forint, 2016. évben 3.079.061 forint
volt. Munkabérén felül cafetéria juttatásban részesül, munkáltatója biztosítja a
korlátozás nélküli üzleti,- és magáncélokat szolgáló gépjármű és a mobiltelefon
használatát.
[4] A felek házastársi közös vagyonukat a 2017. március 23. napján kötött
szerződésben osztották meg: a felperes kizárólagos tulajdonába került a
budapesti társasházi lakás a hozzá tartozó gépkocsi beállóval 67.500.000 forint
értékben, egy személygépkocsi 4.000.000 forint értékben, valamint 37.350.000
forint készpénz. Az alperes tulajdonába került a Budapesti társasházi lakás
89.000.000 forint értékben, a teremgarázsban található gépkocsi beálló
4.000.000 forint értékben, valamint 54.000.000 forint készpénz. A H. Bt.-ben
fennálló kültagságáról a felperes ellenérték nélkül lemondott, míg a S. Zrt.
részvényesi jogosultságait az alperes adta át a felperes részére.
[5] A gyermekek tartásával összefüggő rendszeres kiadásként merülnek fel
havonta és gyermekenként: lakásfenntartás és a lakás tisztán tartása 24.999
forint; élelmezés 33.333 forint; iskolai étkezés 10.000 forint; személyes higiénia
2.500 forint; vitamin és gyógyszer 7.500 forint; ruházkodás a sport ruházattal
együtt 25.000 forint; kulturális kiadások 10.000 forint; osztálypénz és iskolai
programok 4.000 forint; iskolaszer pótlás 1.500 forint; BKV bérlet 3.450 forint;
 -3-
Pfv.II.20.196/2018/9.

benzinköltség 10.000 forint; parkolási díj 2.500 forint; telefonszámla 2.500

forint; zsebpénz 2.000 forint; összesen: 139.282 forint. A kisfiú tartásával
felmerülő kiadás még a fociedzés havi 10.000 forint és a matematika különóra
havi 4.167 forint összege. A kislány tartásával felmerülő költség pedig a táncóra
11.000 és az énekóra 8.333 forint összege. Ennek eredményeként a D. nevű
gyermek tartásával rendszeresen felmerülő költség 153.449 forint; míg a B.
illetően 158.615 forint.
[6] Rendkívüli költségként merül fel az iskolakezdés, az iskolai fényképezés, a
kötelező olvasmányok, az osztálykirándulás, a táborozás, a születésnapi zsúrok
és az egészséggel kapcsolatos kiadások költsége; amelynek éves összegét a
felperes a két gyermekre 455.000 forintban határozta meg.
[7] A házassági életközösség megszűnése után két hónapig a felperes
korlátlanul vehetett fel készpénzt az alperes folyószámlájáról. 2015. november
hónaptól kezdődően az alperes minden hónap elején átutalt a felperes
folyószámlájára „gyermektartás havi díja + családi pótlék” közleménnyel
226.600 forintot. Az alperes viselte a volt közös lakás fenntartásával és
használatával felmerülő valamennyi költséget, a lakás vásárlásához felvett
kölcsön törlesztését, a felperes Medicover tagságának havi díját és kifizette
azokat a gyermekekkel felmerülő kiadásokat, amelyeket a felperes igényelt tőle.
2015. november és 2016. augusztus közötti időtartamban 281.422 forinttól
529.204 forintig terjedő összeget utalt át a felperesnek.
[8] 2016. szeptember hónaptól kezdődően a gyermektartásdíj és családi pótlék
címén átutalt 226.000 forintot csökkentette a gyermekek általa viselt
költségeinek fele és a lakásfenntartás költségeinek teljes összegével. 2016.
szeptember hónapban 179.000 forintot, október hónapban 105.694 forintot,
november hónapban 135.586 forintot utalt a felperesnek.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[9] A felperes keresetében – egyéb, a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett

keresetek mellett – 2015. november 1. napjától kezdődően kérte az alperes
kötelezését gyermekenként havi 316.000 forint összegű gyermektartásdíj
fizetésére.
[10] Az alperes ellenkérelmében a keresetet gyermekenként havi 100.000 forint
és az előre egyeztetett rendkívüli költségek 50%-a erejéig elismerte, ezt
meghaladóan a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a gyermekek
szükségletei nem indokolják magasabb összegű gyermektartásdíj fizetését.

Az első- és másodfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 2015. november 1. napjától

kezdődően gyermekenként havi 120.000 forint gyermektartásdíj fizetésére
kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[12] A keresetet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a
továbbiakban: Ptk.) 4:215. § (1) bekezdése, 216. § (1) bekezdése és 218. § (2) –
 -4-
Pfv.II.20.196/2018/9.

(4) bekezdése alapján bírálta el.

[13] A gyermektartásdíj meghatározása során a gyermekek indokolt
szükségleteit a felek előadása alapján állapította meg. Kifejtette: az alperes
kiemelkedő jövedelme nem jelentheti azt, hogy a gyermekek tartásával
felmerülő összes költséget neki kell viselni, abból a felperesnek is ki kell vennie
a részét. A tartásdíj gyermekenként havi 120.000 forintban történt megállapítása
során mérlegelte, hogy a gyermektartásdíj nem jelenthet szűkös tartást,
ugyanakkor nem tartható fenn feltétlenül az az életnívó, ami az együttélés alatt a
felek és a gyermekek számára adott volt.
[14] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú
bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a gyermektartásdíj összegét 2016.
szeptember 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 200.000 forintra
módosította. A 2016. szeptember 1. és 2017. október 31. napja közötti hátralék
összegét 2.560.000 forintban állapította meg, amelynek 15 napon belüli
megfizetésére kötelezte az alperest.
[15] A másodfokú bíróság a gyermektartásdíj összegének megállapításánál
abból indult ki, hogy az alperes a magyarországi átlaghoz viszonyítva sokszoros,
kiemelkedő jövedelemmel rendelkezik. Az a szülő pedig, aki magának luxus
körülményeket képes teremteni és fenntartani, köteles a tartásra szoruló kiskorú
gyermekei számára is ezt biztosítani. A gyermekeknek továbbra is joguk van
arra, hogy ugyanolyan életnívón éljenek, mint a családi egység felbomlása előtti
időben. Ebbe beletartoznak a márkás ruhák, a drágább játékok és elektronikai
eszközök, a jó minőségű élelmiszerek, az igényes szabadidős és sport
programok, így a síelés vagy a tengerparti nyaralás. Ilyen értelemben nincs igazi
jelentősége annak a számításnak, amelyet az elsőfokú bíróság a gyermekek
szükségleteinek meghatározásánál alkalmazott.
[16] Az elsőfokú bíróság által megállapított gyermekenkénti havi 120.000 forint
összegű tartásdíj nem elegendő a gyermekek szükségleteinek kielégítéséhez,
ehhez a másodfokú bíróság mérlegelése szerint gyermekenként havi 200.000
forint tartásdíj fizetése indokolt. A felperestől jelenlegi jövedelmi viszonyai
alapján lényegében csak a gyermekek lakhatásának biztosítása várható el a
természetbeni gondoskodáson felül. Figyelemmel volt a másodfokú bíróság arra
is, hogy az alperes 2016. augusztus végéig önként havi 400.000 forintot fizetett
a gyermekek tartására, ami arra utal, hogy maga is ilyen összegű hozzájárulást
látott indokoltnak.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[17] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet,

amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályában
fenntartását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését, 221. § (1)
bekezdését, továbbá a Ptk. 4:205. § (1) bekezdését és a 4:218. § (2) bekezdés a)
és b) pontjait jelölte meg.
[18] A másodfokú bíróság nem indokolta meg azt a megállapítását, hogy az
 -5-
Pfv.II.20.196/2018/9.

elsőfokú bíróság tévesen mérlegelte a peradatokat és a jogszabályokkal

ellentétes, önmagának is ellentmondó döntéssel határozta meg a
gyermektartásdíj összegét. Mindössze azzal érvelt, hogy a peradatok
mérlegelése alapján a gyermekek szükségletei gyermekenként havi 200.000
forint összegű gyermektartásdíj fizetését követelik meg, és nem adott számot
azokról a körülményekről sem, amelyeket az elsőfokú ítélet megváltoztatásakor
értékelt.
[19] Nem vette figyelembe a gyermekek indokolt szükségleteire folytatott
részletes bizonyítás adatait és a felperes kiemelkedő vagyoni viszonyait sem. A
gyermekenként havi 200.000 forintban megállapított gyermektartásdíj
meghaladja a gyermekekre fordított rendszeres és rendkívüli kiadások felperes
által 350.000 forintban meghatározott teljes összegét is. Az elsőfokú ítéletben
megállapított 240.000 forint összegű gyermektartásdíj, a 29.600 forint családi
pótlék és 30.000 forint családi adókedvezmény mellett a felperes a gyermekek
költségeinek 14%-t viseli, ami a felperes vagyoni helyzete mellett megalapozott
és tőle feltétlenül elvárható.
[20] Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a
gyermekek tartására 2016. augusztus végéig önként havi 400.000 forintot
fizetett. Az alperes ugyanis gyermektartásdíj címén csak 200.000 forintot és a
26.600 forint összegű családi pótlékot utalt a felperesnek. Az ezen felüli
összeget az alperes azért volt kénytelen viselni, mert a felperes nem fizette ki a
lakás használatával felmerülő költségeket, a gyermekek étkezésére, különóráira
fordított kiadásokat és nem fizette be az osztálypénzt sem.
[21] Minden alapot nélkülöz, a bírói gyakorlattal és a per adataival ellentétes a
másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az a szülő, aki magának luxus
körülményeket képes teremteni, köteles ezt a tartásra szoruló kiskorú gyermekei
számára is biztosítani. A felek egyike sem állította, hogy életközösségük
fennállása alatt luxus körülmények között éltek és az alperes nem vitatottan
átlag felüli jövedelmét ilyen életszínvonal biztosítására fordították. Éppen az
vált nyilvánvalóvá az elsőfokú eljárás során, hogy a felek közös döntése alapján
az alperes kiemelkedő jövedelmének nagy részét megtakarították és befektették.
[22] Megalapozatlan ezért a másodfokú bíróságnak az a hivatkozása, hogy a
gyermekeknek továbbra is joga van a márkás ruhákhoz és a költséges
élelmiszerekhez. A bírói gyakorlat szerint a síelés és tengerparti nyaralás
költsége nem a tartásdíj mértékét befolyásoló életszükséglet. A felperes sem
sorolta fel a rendkívül kiadások között ezeket a költségeket és nem kérte a
tartásdíjba történő beépítésüket.
[23] A másodfokú bíróság a Ptk. 4:218. § (2) bekezdésében egyértelműen előírt
szabályok megsértésével a gyermektartásdíj meghatározása során sem a
gyermekek szükségleteit, sem a felek vagyoni viszonyait nem vette figyelembe,
kizárólag az alperes kiemelkedő jövedelmének tulajdonított jelentőséget.
[24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában
fenntartását kérte. Helyesen rögzítette a másodfokú bíróság, hogy az alperes
elköltözését követően egy éven át havonta 400.000 forintot utalt át önként a
felperes részére. A felülvizsgálati kérelemben a gyermekek havi szükségleteként
 -6-
Pfv.II.20.196/2018/9.

310.000 forint összegben megjelölt összeg nem tartalmazza a gyermekek

életében nem rendkívülinek minősülő kiadásokat, mint pl. a Vapiano étteremben
történő rendszeres étkezést, a külföldi utazásokat, a komoly elektronikai
eszközök vásárlását. Az elsőfokú bíróság számítása nem is a felperes
kimutatásán alapul. Az alperes sem vitatta, hogy a gyermekek hozzászoktak az
átlagosnál jelentősebb kiadással járó programokhoz, ezért egyértelmű, hogy
korábbi életszínvonaluk fenntartása csak akkor biztosított, ha ezek értékét a
tartásdíj tartalmazza. A másodfokú bíróság által megállapított gyermektartásdíj
az alperes átlagos havi nettó jövedelmének összesen 13%-t, gyermekenként
6,5%-t jelenti. Ennél alacsonyabb mértékű gyermektartásdíj megállapítása
jogszabálysértő lenne.

A Kúria döntése és jogi indokai

[25] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.

[26] Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, ezáltal a magyar jog részévé
vált, a Gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény 27. cikk 1. és 2. pontja
kimondja, hogy az Egyezményben részes államok elismerik minden
gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi,
szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését. Elsősorban a szülők alapvető
feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a
gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket.
[27] Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásával összhangban az
Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének XVI. cikk (1) és (3) bekezdése
értelmében minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi
fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A szülők kötelesek
kiskorú gyermekükről gondoskodni; e kötelezettség magában foglalja
gyermekük taníttatását. Ezek a rendelkezések alkotmányos szinten juttatják
kifejezésre a kiskorú gyermeknek és a szülőknek a gyermekről való
gondoskodáshoz és a gyermek neveléséhez fűződő jogait és azt, hogy a
gondoskodás és a nevelés elsődlegesen a szülők kötelezettsége. Ezek a jogok és
kötelezettségek konkrét jogi normaként a Ptk.-nak a rokontartásra vonatkozó
családjogi szabályozásában jelennek meg.
[28] Ebből következően a kereset az Alaptörvény rendelkezéseinek megfelelő, a
rokontartásra, – ezen belül a kiskorú gyermek tartására – irányadó Ptk.
Negyedik Könyv Negyedik Rész XIII. cím XX. és XXI. Fejezetben foglalt
törvényi feltételek alapján dönthető el.
[29] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. 4:218. § (1) bekezdésében foglalt
rendelkezés kimondja: A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének
hiányában a bíróság dönt. A (2) bekezdés sorolja fel azokat a szempontokat,
amelyeket a gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni; jelen
ügyben: a) a gyermek indokolt szükségleteit; b) mindkét szülő jövedelmi
viszonyait és vagyoni helyzetét; e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő
szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és
szociális ellátásokat.
 -7-
Pfv.II.20.196/2018/9.

[30] Az első,- és másodfokú bíróság eltérő jelentőséget tulajdonított a

gyermektartásdíj összegének meghatározása során a gyermekek szükségletének;
annak, hogy a gyermektartásdíjnak milyen szükségleteket kell fedeznie;
valamint eltérően ítélte meg a tartási kötelezettség szülők közötti megoszlását.
[31] Az elsőfokú bíróság a felek előadásai és előkészítő irataik tartalmának
egybevetésével, mérlegeléssel meghatározta a gyermekek tartásával – így az
élelmezésükkel, lakhatásuk biztosításával, utazásukkal, iskoláztatásukkal,
szabadidős tevékenységükkel – rendszeresen felmerülő kiadásokat, és értékelte
azt is, hogy ezeken a költségeken felül alkalmanként további, rendkívülinek
tekinthető kiadások is felmerülnek. A szükségletek meghatározása során abból
indult ki, hogy a gyermektartásdíj nem jelenthet szűkös tartást, ugyanakkor nem
tartható fenn feltétlenül az az életnívó, ami az együttélés alatt a felek és a
gyermekek számára adott volt. A felek házasságának felbontása után a tartalmas
és költséges szabadidős tevékenységek biztosításához szükséges anyagi
erőforrás megteremtése nem kizárólag az alperes feladata. Az így összegszerűen
rögzített, indokolt szükségletek alapul vételével állapította meg az alperes által
fizetendő gyermektartásdíj összegét (elsőfokú ítélet 3. oldal).
[32] A másodfokú bíróság ezzel szemben abból indult ki, hogy a gyermekeknek
továbbra is joguk van a családi egység felbomlása előtti időben megszokott
életszínvonalhoz. Ezért "nincs igazi jelentősége" a gyermekek szükségleteinek
meghatározása érdekében folytatott számításnak. Kifejtette: a szülőknek
jövedelmeik arányában kell hozzájárulniuk a gyermekeik tartásához, de az a
szülő, aki magának luxuskörülményeket képes teremteni és fenntartani, ezt
köteles a tartásra szoruló kiskorú gyermekei számára is biztosítani (másodfokú
ítélet 6. oldal).
[33] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság jogi álláspontjával.
[34] Az ismertetett nemzetközi egyezményi, alaptörvényi és anyagi jogi
szabályok nem írják elő, hogy a szülők életközösségének megszűnése után a
kiskorú gyermek jogosult; a tartásra pénzben kötelezett, kiemelkedő
jövedelemmel rendelkező szülő pedig önkéntes vállalása nélkül is köteles az
együttélés alatt nyújtott, az átlagos mértéket meghaladó színvonalú tartás
változatlan biztosítására. (Kúria Pfv.II.22.329/2016/4.)
[35] A korábban hatályos, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló
1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 69/C. § (1) bekezdés a) pontja úgy
rendelkezett, hogy a gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni
a gyermek tényleges szükségleteire. A Ptk. ettől a szabályozástól érdemben nem,
csak megfogalmazásában tér el; a 4:218. § (2) bekezdés a) pontja rögzíti: a
gyermektartásdíj meghatározása során kötelezően, az elsődlegesen vizsgálandó
szempont a gyermek indokolt szükséglete. A Ptk. 4:218. § (3) bekezdése az
indokolt szükséglet törvényi definícióját is meghatározza: a gyermek
megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához
szükséges rendszeres kiadások.
[36] A következetes bírói gyakorlat szerint a tartásdíj összegének, a gyermek
indokolt szükségletének megállapítása körében abból kell kiindulni, hogy a
szülő a gyermek – korából, egészségi állapotából, neveltetéséből és egyéni
 -8-
Pfv.II.20.196/2018/9.

körülményeitől függő – alapszükségleteit köteles biztosítani, és önkéntes

vállalás hiányában nem kötelezettsége a luxusigények fedezetének biztosítása.
Az alapszükségletek körébe a lakhatás, az egészséges élelmezés, ruházkodás,
valamint a kiskorú gyermek taníttatásával kapcsolatos kiadások, továbbá a
kulturális, sportolási és bizonyos rendkívüli képzésben való részvétel szokásos
költségei tartoznak, és az alapszükségletek köre – a gyermek korától, egészségi
állapotától, irányultságához igazodó nevelési feltételeitől, esetleg más, egyéni
körülményeitől függően – eltérő is lehet (BH 2003.117., BH 2011.135; Kúria
Pfv.II.21.294/2017., Pfv.II.21.019/2013.).
[37] Az elsőfokú bíróság a bírói gyakorlattal összhangban fejtette ki, hogy az
indokolt szükségleteket nem lehet a szűkös tartással azonosítani, nem lehet a
jogosult létminimumának a szintjére korlátozni. A gyermek szükségletei körében
a megfelelő életvitelt kell biztosítani részére, ami magában foglalja a
gondozásnak és nevelésnek az alapvető feltételeit; az átlagon felüli
luxuselvárásoknak a kielégítésére azonban csak a kötelezett önkéntes vállalása
alapján kerülhet sor.
[38] A tartásdíjra kötelezett szülő teljesítőképessége esetén a gyermektartásdíj
korlátját tehát a gyermek indokolt szükséglete jelenti. Ettől eltérő álláspont
elfogadása esetén a kötelezett által fizetett gyermektartásdíj az indokolt
szükségletet meghaladó részében nem rendeltetésének megfelelően a gyermek
megélhetésének költségeit fedezné, hanem a gyermektartásdíjhoz hozzájutó
szülőnél felhalmozást eredményezne.
[39] Az elsőfokú bíróság a gyermekek szükségleteit alapvetően a felperes 2016.
november 30. napján tartott tárgyaláson történt személyes meghallgatása során
előadottak (33. szám alatti jegyzőkönyv 7.-9. oldal) és az alperes ezzel
kapcsolatos előkészítő irata alapján (34. szám alatti előkészítő irat) határozta
meg. Az indokoltnak tekintett költségek csak néhány tételben térnek el a felperes
előadásától, de az eltérést az elsőfokú bíróság okszerűen meg is indokolta. A
Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság mérlegelésével: valamennyi költség a
gyermekek tartásával felmerülő indokolt kiadásként jelentkezik, és
összegszerűen sem tekinthetők eltúlzottnak. Összesítve ugyan meghaladják az
átlagos anyagi körülmények között nevelkedő gyermekek tartására fordított
kiadásokat, de az együttélés alatt kialakult szokásokra tekintettel még nem
tekinthetők túlzott mértékűnek. A következetes bírói gyakorlat ugyanis értékeli a
gyermek magasabb életszínvonalhoz szokott életmódját, az ehhez igazodó
szükségleteit, és azt, hogy ezek kielégítésére a tartásdíj fizetésére kötelezett
szülő változatlanul teljesítőképes. A tartásra kötelezett szülőtől elvárható, hogy a
gyermekének is jobb, azonban nem feltétlenül a korábbival azonos
életszínvonalat biztosítson (Kúria Pfv.II.21.294/2017/4.).
[40] A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán a gyermekek
szükségleteit nem vizsgálta, és lényegében minden indokolás nélkül állapította
meg az alperes által fizetendő gyermektartásdíj összegét. A jogerős ítélet
indokolásából kitűnően az így megállapított gyermektartásdíjnak olyan
kiadásokat is fedeznie kell, – pl. márkás ruhák, drágább játékok, nívós
elektronikai eszközök, síelés, tengerparti nyaralás – amelyeket a felperes nem is
 -9-
Pfv.II.20.196/2018/9.

jelölt meg sem rendszeresen, sem rendkívül felmerülő kiadásként (32/3. szám
alatti előkészítő irat).
[41] Azt pedig iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az
alperes 2016. augusztus végéig önként havi 400.000 forintot fizetett a
gyermekek tartására, ami arra utal, hogy az alperes maga is ilyen összegű tartási
hozzájárulást tartott szükségesnek. Az átutalásokat igazoló iratokból ugyanis
egyértelműen az tűnik ki, hogy az alperes kifejezetten gyermektartásdíj céljára
2015. november hónaptól kezdődően havonta 200.000 forintot, és ezen felül a
26.600 forint összegű családi pótlékot utalt a felperesnek (4/A/2, 20/A/1. szám
alatti iratok). Az alperes az életközösség megszűnése után még egy évig
önkéntes vállalása alapján kifizette a felperes és a gyermekek által lakott
ingatlan törlesztőrészleteit és a fenntartásával felmerülő valamennyi költséget.
Viselte továbbá a gyermekek tartásával felmerült olyan költségeket is, amelyeket
a felperes nem fizetett ki az erre a célra átutalt összegből. Az átutalás összege
általában meghaladta a havi 400.000 forintot, ez azonban nem jelentheti azt,
hogy ezen költségek viselésére az alperes a jövőben is köteles.
[42] Az elsőfokú bíróság helyes mérlegelés eredményeként határozta meg a
gyermekek tartásával rendszeresen felmerülő kiadásokat 153.000 és 159.000
forintban. Helytállóan rögzítette a gyermektartásdíj megállapítása során
figyelembe vehető rendkívüli kiadásokat. A felperes ezek összegét évi 455.000
forintban (gyermekenként havi 19.000 forint) határozta meg (32/3. szám alatti
előkészítő irat), amit az alperes sem vitatott. Ennek megfelelően a gyermekek
indokolt szükséglete 172.000 és 178.000; átlagolva 175.000 forint.
[43] Megalapozott az alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a
gyermektartásdíj meghatározásánál értékelni kell azt a tényt is, hogy az állam
családi pótlékkal és családi adókedvezménnyel hozzájárul a gyermekek
nevelésével járó költségekhez.
[44] Az Alaptörvény L) cikk (3) bekezdéses alapján sarkalatos jogszabály, a
családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 2. § (1) bekezdése rögzíti:
az állam a gyermekek felelős felneveléséhez támogatások formájában
hozzájárul, amelyet a szülő a 9. § (4) bekezdése értelmében köteles a gyermek
gondozására, nevelésére fordítani. Ebbe a támogatási rendszerbe illeszkedik a
törvény 23. § (1) bekezdése szerint a családi pótlék és a 22. § (2) bekezdésében
meghatározott családi kedvezmény. A két támogatási forma közötti különbség
az, hogy a családi pótlékot az arra jogosult szülő részére a munkabértől
elkülönülten, határozott összegben folyósítják; a családi kedvezmény pedig
beépül a munkabérbe, igénybevételével emelkedik a jogosult adózás utáni
(nettó) munkabére.
[45] A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 6. §-a alapján
a családi pótlék olyan családtámogatási ellátás, amellyel az állam havi
rendszerességgel hozzájárul a gyermek nevelésével, iskoláztatásával járó
költségekhez. A 7. § (1) bekezdés a) pontja és a 8. § (1) bekezdés a) pontja
szerint a családi pótlékra a vér szerinti szülő jogosult, de a 9. § (1) bekezdés
alapján ugyanazon gyermek után járó családi pótlék csak egy jogosultat illet
meg. Amennyiben a gyermek együtt élő szülők háztartásában él, akkor a családi
 - 10 -
Pfv.II.20.196/2018/9.

pótlékot bármelyik szülő igényelheti, míg különélő szülők esetén (fő szabály
szerint) a 3. § értelmében a családi pótlék a gyermeket nevelő szülőt illeti meg.
A családtámogatási ellátások céljából és a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés e)
pontjából az következik, hogy a családi pótlék – függetlenül attól, hogy azt
különélő szülők esetében a szülői felügyeletet gyakorló szülő részére folyósítják
– mindkét szülő gyermekneveléssel járó terheihez járul hozzá.
[46] Ezt a gyermektartásdíj összegének meghatározása során úgy lehet
figyelembe venni, hogy a családi pótlék csökkenti a gyermek indokolt
szükségleteinek a szülők által viselendő költségeit. A családi pótlék összege az
1998. évi LXXXIV. törvény 11. § (1) bekezdés d) pontja szerint két gyermeket
nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 14.800 forint, és a családi pótlék ilyen
módon történő értékelése következtében a perbeli gyermekek már megállapított
indokolt szükséglete kerekítéssel 160.000 forint.
[47] A 2011. évi CCXI. törvény 22. §-a szerint az állam a gyermeket nevelő
családok munkából szerzett jövedelme után fizetendő közterhek
megállapításánál figyelembe veszi a gyermekvállalással és -neveléssel együtt
járó költségeket és ennek érvényesítése érdekében külön törvényben foglaltak
szerint a gyermekek után járó családi adókedvezménnyel támogatja a
családokat. A családi adókedvezményre jogosultság feltételeinek és mértékének
részletes szabályait a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
29/A. §-a tartalmazza. Az (1) bekezdés szerint a családi kedvezmény azt jelenti,
hogy az azt érvényesítő magánszemély [a (3) bekezdés szerint fő szabály szerint
az, aki a családi pótlékra jogosult] az összevont adóalapját a családi
kedvezménnyel csökkenti; vagyis a családi adókedvezmény igénybevételének
eredményeként ennek a szülőnek a nettó munkabére magasabb.
[48] A családi pótlékkal kapcsolatban kifejtett indokokkal egyezően ezt a
kedvezményt sem lehet kizárólag annak a szülőnek a javára értékelni, aki azt az
adózás során érvényesíti. A gyermektartásdíj meghatározásánál az
adókedvezmény helyes, a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés e) pontjának megfelelő
figyelembe vétele azt jelenti, hogy az adókedvezménnyel elért munkabér-
különbözettel – a családi pótlékhoz hasonlóan – csökkenteni kell a gyermek
szülők által viselendő szükségleteinek költségét; a kedvezményt igénybe vett
szülő teljesítőképességénél viszont a kedvezménnyel csökkentett munkabért kell
alapul venni. Nyilvánvalóan a családi kedvezmény kétszeres elszámolását
eredményezné, ha a bíróság az adókedvezmény összegével csökkentené a
szülőket terhelő gyermeki szükségletek költségét és ezzel egyidejűleg az
adókedvezményt igénybe vett szülő tartási kötelezettség alapjául szolgáló
jövedelmét az adókedvezménnyel növelt összegben venné figyelembe.
[49] Az 1995. évi CXVII. törvény 29/A. § (2) bekezdés ba) és bb) pontja
alapján a családi kedvezmény igénybevétele 2016. évben gyermekenként
12.500; 2017. évben 15.000 forinttal emeli a jogosult nettó munkabérét. Ezt
figyelembe véve a perbeli gyermekek szülők által viselendő szükségleteinek
költsége gyermekenként 147.500 – 145.000 forint.
[50] A családi pótlék és a családi kedvezmény ilyen módon történő értékelése
összhangban áll a Kúria BH 2017.368. szám alatt közzétett eseti döntésben
 - 11 -
Pfv.II.20.196/2018/9.

kifejtett álláspontjával is: a tartásdíj meghatározása során a gyermek indokolt

szükségletei és a kötelezett teherbíró képessége körében figyelembe kell venni a
gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi,
családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat is, de a
gyermekről való gondoskodás alapvetően a szülők feladata. Nem ellentétes az
EBH 2004.1128. szám alatt közzétett elvi határozattal sem, mert a döntés (eltérő
jogszabályi környezetben) arra ad iránymutatást, hogy a kötelezett újabb
házasságából született gyermekek után igénybe vett családi adókedvezmény a
Csjt. végrehajtására kiadott 4/1987. (VI.14.) IM rendelet 11. §-a szerint
figyelembe vehető-e a gyermektartásdíj alapjának meghatározása során.
[51] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint attól függetlenül, hogy az alperes
jövedelme kiemelkedő, a gyermekek tartása költségeinek viseléséből a
felperesnek is ki kell vennie a részét, nem hárítható minden költség az alperesre.
[52] A másodfokú bíróság ezzel szemben azt fejtette ki, hogy a felperestől a
jelenlegi jövedelmi viszonyai alapján lényegében csak a gyermekek
lakhatásának biztosítása várható el a természetbeni gondoskodáson felül.
[53] A Kúria ebben a kérdésben sem fogadta el a másodfokú bíróság érvelését.
[54] A Ptk. 4:216. § (1) bekezdése alapján a gyermeket gondozó szülő a tartást
természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti. A következetes bírói
gyakorlat szerint a természetbeni tartás nem forintosítható, és a gyermektartásdíj
megállapításánál a bíróságnak a tartás terheit a szülők között arányosan kell
megosztania, figyelembe kell venni a gondozó szülő által nyújtott természetbeni
tartást, gondoskodást is (Kúria Pfv.II.20.795/2016/6., Pfv.II.21.292/2016/4). A
felperes is rendelkezik folyamatos, rendszeres jövedelemmel, ezért a gyermekek
tartásának valamennyi költsége nem hárítható át az alperesre. Arra tekintettel
azonban, hogy a felperes családi adókedvezmény nélküli munkabére alacsony,
az alperes jövedelme pedig többszöröse a felperes jövedelmének, az alperes az
elsőfokú bíróság által megállapítottnál nagyobb arányban köteles hozzájárulni a
gyermekek tartásához. Ezt az összeget a Kúria – a korábban kifejtett
szempontok mérlegelésével – gyermekenként 140.000 forintban határozta meg.
Az ezen felüli költségek viselése és a gyermekek természetbeni tartása pedig a
felperest terheli.
[55] A megállapított tartásdíj biztosítja a kiskorú gyermekek indokolt
szükségleteinek kielégítését, ezért közömbös, hogy nem éri el a kötelezett
átlagos jövedelmének a 4:218. § (4) bekezdésben meghatározott 15%-t (Kúria
Pfv.II.22.329/2016/4.).
[56] A gyermektartásdíj összegének megváltoztatása miatt az alperes által 2016.
szeptember 1. napja és 2017. október 31. napja közötti időtartamban fizetendő
gyermektartásdíj összege 3.920.000 forint (140.000x2x14). Ebben az
időtartamban az alperes 3.040.000 forint összegű gyermektartásdíjat fizetett
meg, így a keletkezett hátralék: 880.000. A felülvizsgálati kérelemhez csatolt
átutalási bizonylat szerint az alperes a másodfokú ítéletben rögzített 2.560.000
forint hátralékot megfizette, így az alperesnek 1.680.000 forint túlfizetése
keletkezett.
[57] A Ptk. 6:51. § (1) bekezdése és a PK 34. számú állásfoglalás alapján az
 - 12 -
Pfv.II.20.196/2018/9.

alperes jogosult a jogerős ítélet alapján kifizetett, de a Kúria ítélete

következtében jogalap nélkülivé vált, tehát túlfizetett tartásdíjnak a
felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet kézhezvételét követően esedékessé váló
tartásdíjakba való beszámításába. A Kúria a túlfizetés beszámítására
gyermekenként havi 40.000 forint részletfizetést engedélyezett mindkét fél
méltányos érdekeinek mérlegelésével.
[58] A Kúria döntése miatt változott a felek pernyertességének –
pervesztességének aránya: a kereset 44%-ban; a fellebbezés 20%-ban lett
eredményes, ezért módosult a gyermektartásdíjra eső első,- és másodfokú
perköltség, valamint a le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték viselésének
aránya. Erről a Kúria a régi Pp. 239. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 81. §
(1) bekezdése, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és
(5) bekezdése, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1)
bekezdése, 42. § (1) bekezdés a) pontja és 46. § (1) bekezdése alapján
határozott.
[59] Ennek megfelelően: mellőzte az alperes kötelezését a gyermektartásdíj
megállapítására irányuló keresetre eső 72.000 forint elsőfokú részperköltség
megfizetésére; helyette a felperest kötelezte az alperes részére 43.200 forint +
12.000 forint áfa; összesen 55.200 forint részperköltség megfizetésére. Az
alperes köteles az elsőfokú bíróság rendelkezése alapján a felperes részére a
házasság felbontására irányuló keresetre eső 15.000 forint részperköltség
megfizetésére is.
[60] A fellebbezés eredményessége alapján a felperes által az alperesnek
fizetendő másodfokú részperköltség 39.000 forint + 11.000 forint áfa; összesen
50.000 forint. Továbbá a másodfokú bíróság rendelkezése alapján a felperes
köteles a házastársi tartásra eső másodfokú perköltség megfizetésére 75.000
forint + 20.250 forint áfa; összesen 95.250 forint összegben.
[61] A gyermektartásdíjra eső 455.000 forint kereseti illetékből a pernyertesség
arányához igazodóan a felperes 254.800 forint, az alperes 200.200 forint
megfizetésére köteles. A felülvizsgálati kérelemmel nem érintett keresetekre; és
az elsőfokú eljárásban felmerült végzések elleni fellebbezésekre eső illetékekből
az elsőfokú bíróság döntése alapján a felperes az általa lerótt 7.000 forint
fellebbezési illetéken túl további 314.050 forint illetéket; az alperes pedig
86.450 forint illetéket visel.
[62] A gyermektartásdíj után számított 201.600 forint fellebbezési illetékből a
fellebbezés eredményessége arányában a felperes 161.300 forint, az alperes
40.300 forint megfizetésére köteles és a felperes viseli a felülvizsgálati
kérelemmel nem támadott házastársi tartásra eső 240.000 forint fellebbezési
illetéket.
[63] Összegezve: a felperes az alperes részére 200.450 forint; az alperes a
felperes részére 15.000 forint első,- és másodfokú perköltség, a felperes 970.150
forint; az alperes 326.950 forint kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére
köteles; amely a felülvizsgálattal támadott és nem érintett keresetekre eső összes
perköltség, kereseti és fellebbezési illeték.
 - 13 -
Pfv.II.20.196/2018/9.

Záró rész

[64] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. § (1) bekezdése alapján
tárgyalás tartása nélkül bírálta el.
[65] A felperes felülvizsgálati kérelme részben eredményre vezetett. Ezért a
Kúria a régi Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 81. § (1) bekezdése
szerint kötelezte a felperest az alperes 174.500 forint felülvizsgálati eljárási
költségének a megfizetésére, amelyből az alperest képviselő ügyvéd munkadíja
a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése
alapján 24.000 forint + 6.500 forint áfa; összesen 30.500 forint; továbbá az
alperes által lerótt 192.000 forint felülvizsgálati illetékből 144.000 forint. A
fennmaradó 48.000 forint illetéket az alperes viseli.

Budapest, 2018. november 6.