Polgári eljárásjog

4/2008. Polgári jogegységi határozat

I. A Pp. 24. § (2) bekezdése a) pontjának alkalmazása szempontjából a tartási követelés iránti
per fogalmába beletartoznak a tartási, életjáradéki, illetve öröklési szerződés teljesítése,
módosítása, a tartási (öröklési) szerződés életjáradéki szerződéssé alakítása, valamint a
szerződés megszüntetése iránti perek is.
II. A tartási, életjáradéki, valamint az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására
és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló perekben viszont a
pertárgy értékét a Pp. 24. §-a (1) bekezdésének általános szabálya alapján kell meghatározni.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) a hatásköri
szabályok között foglalkozik a pertárgy értékével, mert vagyonjogi perekben az határozza
meg, hogy a per melyik bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (1) bek., 23. § (1) bek. a)
pontja]. A Pp. 24. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabály szerint a pertárgy
értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az
irányadó. A 24. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében a tartási követelés iránti perekben
azonban - az élelmezési követelés, egyéb járadék, más időszakos szolgáltatás vagy
haszonvétel iránti perekhez hasonlóan - a pertárgy értékeként a ténylegesen megállapítható
összegtől függetlenül, a még teljesítendő valamennyi szolgáltatás értékét, de nem többet mint
az egyévi szolgáltatás értékét kell figyelembe venni. Ezt a szabályt a törvény ugyan a
keresettel érvényesített követelés vagy más jog értékének számítására mondja, eltérő
rendelkezés hiányában azonban ez érvényesül a fellebbezési, továbbá a felülvizsgálati
perérték számításakor is. A hatáskör, a fellebbezési szabályok, valamint a felülvizsgálat
mellett a perérték meghatározása kihat az eljárási illeték mértékére, valamint az ügyvédi
munkadíj összegére is.
A Pp. 26. §-a szerint a per tárgyának értékét, a 24-25. §-ok rendelkezéseinek megfelelően a
felperesnek kell megjelölnie; ha ez az érték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos
tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószínűtlen, úgyszintén, ha azt az alperes vitássá
teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg.
Az ítélkezési gyakorlat a perérték számítása tekintetében egységesnek tekinthető a tartás iránti
(a tartás milyensége, teljesítése iránt indított) pereket illetően: azokat a bíróságok a Pp. 24. §
(2) bekezdés a) pontja alá vonják. A tartási (öröklési) szerződés érvénytelenségének
megállapítására, illetve megszüntetésére irányuló perekben azonban a bíróságok eltérő
gyakorlatot folytatnak.
A tartás különböző ellátási szolgáltatások (élelmezés, gondozás, háztartási munkák, ápolás,
gyógykezeltetés, stb.) természetbeni nyújtását, vagy azok pénzbeli fedezetének biztosítását
jelenti, amelyek jellemzője, hogy azokat meghatározott és visszatérő időközökben kell
teljesíteni. A tartási igény alapulhat törvényen (pl. a rokontartás) vagy szerződésen. A
szerződésen alapuló tartás általában visszterhes: az eltartott valamilyen vagyoni részesítést
(ingatlan tulajdonjog, lakásbérleti jog, örökössé nevezés a hagyatékra vagy annak egy részére,
amely az öröklési szerződésnek kötelező tartalma) juttat az eltartójának. A szerződés

1
visszterhessége ellenére a ténylegesen teljesített szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke
között jelentős eltérés lehet (ún. szerencse elem).
A tartási (öröklési) szerződésből eredő vitákban tehát a törvény azért állít a pertárgy értékére
speciális szabályt, mert e perekben egyébként - a tartási szerződések jellege folytán -
nehézséget jelentene a keresettel érvényesített követelés vagy jog értékének megállapítása.
Ezért meghatároz egy olyan időszakot, amelyet az érték szempontjából irányadónak tekint: a
még teljesítendő valamennyi (tartási) szolgáltatás értékét, de nem többet mint a tartás egy évi
értékét. Ez irányadó akkor, ha a kereset magának a jogviszonynak a megállapítására irányul
(fennáll-e a kötelezettség és milyen mértékben a törvény, illetve a szerződés alapján), és akkor
is, ha teljesítésre. A pertárgy értékének számítása szempontjából nincs jelentősége annak,
hogy a felperes csupán lejárt tartásdíjat igényel vagy - a Pp. 122. § (2) bekezdésének speciális
rendelkezése alapján - csak jövőben lejáró tartásdíjat követel, esetleg mindkettőre kiterjed a
keresete, a pertárgy értékét - a ténylegesen érvényesített hátralék vagy jövőbeni követelés
összegétől függetlenül - a Pp. 24. § (2) bekezdésének a) pontja alapján, általában tehát az egy
évi szolgáltatás értékében kell megállapítani. Ebből következik, hogy a tartás mértékének
módosítása (felemelése, leszállítása, egyes részszolgáltatások megváltoztatása) iránti perben a
korábban meghatározott, illetve a keresetben írott követelés közötti különbözet egy éves
összege lesz a perérték.
A tartási szerződést a Ptk. szerint a felek „megfelelő kielégítésével” kell megszüntetni,
amelyet a bíróság határoz meg, és a bíróságnak joga van - a megszüntetési kereset mellett - a
szerződést életjáradéki szerződéssé változtatni, amennyiben a szerződés célja ily módon
megvalósítható. A kereseti kérelemhez kötöttség elve tehát - az anyagi jog rendelkezései
folytán - sajátosan érvényesül, a bíróság - a közös tulajdon megszüntetési perekhez hasonlóan
- csak azt a megoldást nem alkalmazhatja, amely ellen a felek mindegyike tiltakozik (pl. a
megszüntetési kereset elutasítását az alperes azzal kéri, hogy kifejezetten ellenzi az
életjáradéki szerződéssé alakítást). Az, hogy a bíróság - a lefolytatott bizonyítás és a felek
érdekeinek kölcsönös mérlegelése alapján - az ítéletében mit fog „megfelelő kielégítésnek”
tekinteni, a keresetlevél benyújtásakor, a bizonyítást megelőzően még nem látható előre.
Ezáltal a keresettel érvényesített jog vagy követelés értéke sem számítható ki. Jogértelmezési
szempontból is az látszik indokoltnak, hogy egyfajta jogviszony fennállása, módosítása és
megszüntetése hasonlóképpen kerüljön megítélésre a per költségterheinek meghatározása
szempontjából is. A tartási (életjáradéki), valamint az öröklési szerződés megszüntetése iránti
perekben tehát a Pp. 24. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján kell a perértéket
meghatározni.
A tartási (életjáradéki) és öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása és az
érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása iránti perek azonban nem érthetők bele a Pp.
24. § (2) bekezdésének a) pontjában felsorolt perek körébe. Ezekben a perekben az
érvénytelenségre hivatkozó fél nem tartási követelést érvényesít, nem is a fennálló tartási
jogviszony módosítását vagy megszüntetését kívánja elérni, hanem valamilyen
érvénytelenségi ok állításával kíván a kötelemből szabadulni (az eltartott halála után indított
perben örökölni). Ezért a perérték számítása az általános szabály szerint alakul. Abban az
esetben, ha az öröklési szerződés érvénytelensége iránt az eltartott halála után jogutóda indítja
meg a pert, a pertárgy értékét annak a vagyoni részesedésnek az értékében kell megállapítani,
amit a jogutód az öröklési szerződés érvénytelensége esetén - törvény vagy végintézkedés
alapján - többletként örököl. A pertárgy értékének számításánál nem az addig nyújtott tartás

2
vagy a lekötött vagyon értéke az irányadó, hanem a követelésnek (igényelt pénzösszegnek,
vagyontárgynak, vagyoni értékű jognak) a keresetlevél benyújtásakori értéke.

MK 160. szám
A munkaügyi bíróság hatáskörét a per alapjául szolgáló munkaviszonyban vagy azzal egy
tekintet alá eső egyéb jogviszonyban bekövetkezett jogutódlás nem érinti.  A vitának
munkaügyi jellegét nem szünteti meg az, hogy akár az igény érvényesítését megelőzően, akár
a munkaügyi jogvita elintézésének ideje alatt a felek valamelyike személyében jogutódlás áll
be. Jogutódlás esetén ugyanis a jogviszonyból eredő egyes jogok és kötelezettségek a
jogutódra szállnak át, ilyen esetben az eljárást a jogutód részvételével kell lefolytatni.

PK 133. szám
A büntetésvégrehajtási intézet az illetékesség szempontjából az eset körülményei szerint
tartózkodási helynek tekinthető, ha az alperes a szabadságvesztés büntetését tölti.
A Pp. 29. §-ának (1) bekezdése szerint az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik,
mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége
megállapítva nincs (általános illetékesség). A Pp. 32. §-ának (1) bekezdése szerint vagyonjogi
perekre az a bíróság is illetékes, amelynek területén az alperes huzamosabb tartózkodásra
utaló körülmények között (pl. mint munkavállaló, tanuló) tartózkodik.
E két illetékesség között a felperes választhat. A keresetlevélnek a lakóhely, illetőleg
tartózkodási hely szerint illetékes valamelyik bírósághoz való beadása egyben a választási jog
gyakorlását is jelenti.
Ha a felperes a szabadságvesztés büntetését töltő alperest - választása szerint az alperes
lakóhelyének bírósága előtt perli, ez a bíróság az illetékességének hiányát nem állapíthatja
meg azon az alapon, hogy az alperes szabadságvesztés büntetésének töltése folytán
lakóhelyétől távol van. Az illetékesség hiányának megállapítása csak azon alapulhat, hogy a
megállapított adatok szerint a felperes által megjelölt lakóhely az alperesnek nem lakóhelye.
Ha viszont a felperes a keresetlevelet - választása szerint - a szabadságvesztés büntetését töltő
alperes ellen a büntetésvégrehajtási intézet székhelye szerint illetékes bíróságnál nyújtja be, ez
a bíróság nem állapíthatja meg illetékességének hiányát egyedül azon az alapon, hogy az
alperes szabadságvesztés büntetésének töltése folytán, tehát kényszerítő körülmények miatt
tartózkodik a büntetésvégrehajtási intézetben. Ilyen esetben a Pp. 32. §-ának (1) bekezdésében
szabályozott illetékesség szempontjából azt kell vizsgálni, hogy a szabadságvesztés büntetés
töltését huzamosabb tartózkodásnak kell-e tekinteni. Hosszabb ideig tartó szabadságvesztés
büntetés töltését huzamosabb tartózkodásnak kell tekinteni, míg a rövidebb ideig tartó
szabadságvesztés büntetés töltése csak ideiglenes tartózkodásnak minősül.

PK 134. szám
A különös illetékességgel szemben az alperest a Pp. 29. §-ának (3) bekezdésében
meghatározott kedvezmény nem illeti meg. Az alperes a Pp. 29. §-ának (3) bekezdése szerint

3
csak akkor kérheti a per áttételét a munkahelye szerint illetékes bírósághoz, ha a felperes az
illetékességet az alperes lakóhelyére alapította. Nem vonatkozik tehát ez arra az esetre, ha a
felperes házassági perben az illetékességet a házastársak utolsó közös lakóhelyére alapította.
Ezért a különös illetékességgel szemben az alperest a Pp. 29. §-ának (3) bekezdésében
meghatározott kedvezmény nem illeti meg.

PK 138. szám
A tartásra, járadékra és más hasonló célú időszakos szolgáltatásra kötelezés iránti per esetében
a felperes akkor is kérheti a per áttételét a saját lakóhelye szerint illetékes bírósághoz, ha a
pert eredetileg az alperes lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt indította meg, az alperes
azonban a Pp. 29. §-ának (3) bekezdése alapján kéri a per áttételét a munkahelye szerint
illetékes bírósághoz.

PK 145. szám
A Pp. 57. §-a (1) bekezdésében foglalt szabályozásnak a beavatkozó által benyújtott perújítási
kérelemmel kapcsolatban megfelelően érvényesülnie kell. Ehhez képest:  
a) ha a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló
jogviszonyára is kiterjed, akkor a beavatkozó az általa támogatott fél tiltakozása ellenére is
élhet perújítással
b) de egyéb esetekben sem lehet a beavatkozó által benyújtott perújítási kérelmet jogosultság
hiánya okából idézés kibocsátása nélkül elutasítani, hanem tárgyalást kell kitűzni, azon a
perújítás kérdésében a támogatott felet is meg kell hallgatni, s ha ő a perújítás ellen nem
tiltakozik, akkor a beavatkozó perújítási kérelmét, mint arra jogosult által előterjesztettet el
kell bírálni. Ha pedig tiltakozik a perújítás ellen, akkor azt, mint az arra nem jogosult által
előterjesztett kérelmet el kell utasítani.

PK 146. szám
Az ügyvédet is megilleti az a jog, hogy a saját ügyében magát más ügyvéddel képviseltesse.
Ilyenkor az általa meghatalmazott ügyvédet ugyanúgy megilleti az ügyvédi munkadíj, mintha
nem ügyvéd lenne a meghatalmazó.

PK 148. szám
Az igénypert megindító keresetlevél a végrehajtás alapjául szolgáló per vitelére
meghatalmazott ügyvéd részére is hatályosan kézbesíthető. A per vitelére szóló
meghatalmazás a végrehajtás során harmadik személy által indított igényperre is kiterjed.
Ezért az igényperben beadott keresetlevél a per vitelére meghatalmazott ügyvéd részére is
hatályosan kézbesíthető.

4
PK 152. szám
A saját ügyében személyesen eljáró ügyvéd keresetkiesése összegének meghatározásánál
egyrészt azt kell különösen figyelembe venni, hogy az ügynek más személy megbízásából
való ellátása esetén milyen keresethez jutott volna, másrészt, hogy saját személyes ügyének
ismerete munkamegtakarítással jár.

PK 154. szám
A részítélettel eldöntött vitás kérdések természetét és azoknak a még el nem döntött
kérdésekkel való összefüggését vizsgálva kell eldönteni azt, hogy lehet-e a részítéletben a
perköltség felől rendelkezni, vagyis a vitát a részítélettel elintézett kérdések tekintetében a
perköltségre kiterjedően is lezárni.

PK 157. szám
Ha az apasági perben az alperes az apaságot elismeri és ennek folytán a pert a Pp. 298. §-nak
(6) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében meg kell szüntetni, az elismerésig felmerült
költségek viseléséről a Pp. 293. §-nak (1) bekezdése szerint irányadó 290. §-nak (3)
bekezdésében foglalt rendelkezés1 alkalmazásával kell határozni.

4/2003. Polgári jogegységi határozat

A keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben
jogszabály másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
(a továbbiakban: Pp.) 105. § (4) bekezdésben2 foglaltak nem alkalmazhatók.
A keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított
határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztás
kimentésére előírt igazolással a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevelet idézés
kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani, ennek elmaradása esetén a pert meg kell
szüntetni.
Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás
orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél
elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni.
A kifejtettek irányadóak a bírósági nemperes eljárás megindítására előterjesztett kérelemre is.
A keresetindítás határidőhöz kötése a bírósághoz fordulás alapjogának alkotmányos
korlátozása, amelyet az Alkotmánybíróság összefüggésbe hozott a jogállamhoz tartozó
jogbiztonság érvényesülése követelményével is.

1
A házassági bontóperben a bíróságnak az egyezség jóváhagyása során, illetve ítéletében a felek közös kiskorú
gyermekének érdekére figyelemmel kell lennie.
2
A határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt
legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták.

5
A kereset az alanyi (anyagi) jog bírósági érvényesítésének eszköze. A kereset tárgya az
érvényesíteni kívánt jog (jogviszony), a kereset tartalma a bíróság döntésére vonatkozó
határozott kérelem. A keresetlevél a keresetet és a per megindításához szükséges más adatokat
tartalmazó beadvány.
A jogszabályban megállapított keresetindítási határidő nem a bírósági eljárás része, hanem,
mint az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete, az alanyi (anyagi) joghoz,
jogviszonyhoz kötődik, és mint ilyen, szükségképpen anyagi jogi természetű. E határidő
jellege nem függ attól, hogy a határidőt milyen típusú (anyagi jogi vagy eljárásjogi)
jogszabály rendeli, illetőleg hogy annak elmulasztásához milyen jogkövetkezményt fűz. A
keresetindítási anyagi jogi határidők jogi természete nem különbözik a más típusú (pl.
teljesítési stb.) anyagi jogi határidőktől. Erre mutat számítási módjuk azonossága is.
A keresetlevélnek a bírósághoz történő benyújtása nem perbeli cselekmény. A bírósági út (per
vagy nemperes eljárás) az igényérvényesítés önálló szakasza.
Hatályos jogunkban az anyagi jogi határidő számítására vonatkozó rendelkezések értelmében
a határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei a határidő utolsó
napjának elteltével állnak be azzal, hogy ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a
határidő a következő munkanapon jár le. A bírósághoz intézett beadványok előterjesztésére
megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár. A keresetlevélnek a határidő
utolsó napján a munkaidő végéig a bírósághoz meg kell érkeznie. Az anyagi jogi határidőre a
Pp. 105. § (4) bekezdés - a 105. § (1) bekezdéséből következően csak a perbeli
cselekményekre irányadó - szabálya nem alkalmazható, ezért a keresetindítás határidejét a fél
- jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - elmulasztja akkor is, ha a keresetlevelet a
határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja.
A bírói úton nem érvényesíthető követelések egy része „eredetileg” (vagyis keletkezésétől
fogva) sem érvényesíthető bírói (a Ptk. megfogalmazásában: bírósági) úton, másik részük
azonban bírói úton érvényesíthető, de az időmúlásra tekintettel a törvény az
igényérvényesítést többé nem engedi meg. Az időmúlásnak kétféle hatása van: a jogvesztés és
az elévülés.
A jogvesztés súlyos következménye csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján állhat
be.
Az időmúlás a követelés elévülésére vezet, az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni
nem lehet. E rendelkezés azonban nem létesít perakadályt, mivel a Pp. 130. § (1) bekezdés f)
pont értelmében az elévülés nem vezethet a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli
elutasítására.
A jogvesztéssel nem járó anyagi jogi határidő elévülési jellegű. Ebből következik, hogy
amennyiben a jogszabály a keresetindításra úgy ír elő határidőt, hogy elmulasztásához nem
fűzi a jogvesztés következményét, a mulasztás kimenthető.
Ha a jogszabály a keresetindítási határidő elmulasztásának kimentésére az igazolást írja elő, a
Pp. 107-110. § rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez a határidő anyagi jogi jellegén nem
változtat.
Amennyiben a jogszabály a mulasztás kimentésére nem az elévülés kimentésénél szigorúbb
feltételekkel előterjeszthető igazolást írja elő, a határidő elévülését a bíróság hivatalból nem

6
állapíthatja meg; a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nincs helye. Az
alperes elévülési kifogása esetén az elévülés számítására a Ptk.-ban írt szabályokat kell
alkalmazni, s ha az elévülési kifogás alapos, a határidő elmulasztásának következményeit az
ügy érdemében hozott ítéletben kell levonni.
A keresetlevél megvizsgálására előírt határidőben a bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés h)
pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy
külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és
igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja.
A Pp.-nek ezt a rendelkezését alkalmazza az állandóan követett bírósági gyakorlat mind a
jogvesztő keresetindítási határidő elmulasztása esetén, mind pedig abban az esetkörben,
amelyben a jogszabály a mulasztás következményeinek kimentésére az igazolást írja elő, de a
mulasztó fél igazolási kérelmet nem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja, illetőleg annak
nem ad helyt.

PK 166. szám
Ha a bíróság valamelyik fél mulasztása esetén a tárgyaláson ítéletet hoz, a mulasztó fél
nemcsak fellebbezéssel, hanem a határnap elmulasztása miatt igazolással is élhet.

PK 189. szám
A perben fellépő ügyésszel minden határozatot közölni kell, így például az egyezséget
jóváhagyó végzést, a permegszüntető végzést stb.

PK 195. szám
Ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés
összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető, és a bíróság a jog fennállását
előzetesen közbenső ítélettel állapítja meg, a közbenső ítélettől utóbb akkor sem térhet el, ha a
követelés összegének (mennyiségének) megállapítása iránt folytatott eljárás során felvett
bizonyítás anyaga erre alapot adna. A jogerős közbenső ítélethez anyagi jogerő fűződik, s
ezért azt csak perújítási kérelemmel vagy törvényességi óvással lehet megtámadni. A
közbenső ítélet elleni perújítás esetén a bíróság az összegszerűség kérdésében folyó per
tárgyalását a perújítási ügy befejezéséig felfüggesztheti.

PK 190. szám
A tárgyaláson hozott és kihirdetett permegszüntető végzés ellen a Pp. 233. §-a szerinti
fellebbezésnek van helye. Ezért a Pp. 219. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint az ilyen
végzést azzal a féllel, aki a tárgyalást elmulasztotta, kézbesítés útján kell közölni.

PK 191. szám 

7
A peres eljárás során a Pp. 156. §-a alapján hozott ideiglenes intézkedést tartalmazó végzést a
Pp. 219. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése értelmében már a kihirdetés által
közöltnek kell tekinteni, s ezért nem kell kézbesíteni annak a félnek, aki előtt azt tárgyaláson
kihirdették. A fellebbezési határidőt az ilyen féllel szemben a Pp. 228. §-ának (1) bekezdése
szerint a kihirdetéstől kell számítani. A fellebbezés határidejéről a feleket ennek megfelelően
kell tájékoztatni.

PK 193. szám
Ha a bíróság a kellő időben nem fellebbezett határozatot kijavítja, a határozat elleni
fellebbezési jog a kijavítás következtében nem éled fel.
A fél csak a kijavító végzés ellen élhet fellebbezéssel, feltéve, hogy az a határozat rendelkező
részére vonatkozik. A fellebbezés folytán a fellebbezési bíróság a határozatot is felülbírálja,
de csak a kijavítással érintett részében (pl. ha az ítéletet a bíróság úgy javította ki, hogy a havi
80 forintban megjelölt baleseti járadék helyes összege havi 800 forint).

PK 177. szám
Perújítási eljárás során viszontkereset nem indítható. A Pp. szerint a bíróság a per újbóli
tárgyalásának eredményéhez képest a perújítási kérelemmel megtámadott ítéletet hatályában
fenntartja, illetőleg annak egészben vagy részben hatályon kívül helyezése mellett a
jogszabálynak megfelelő új határozatot hoz. E rendelkezésből következik, hogy az alperes a
perújítási eljárás folyamán viszontkeresetet nem emelhet.

PK 221. szám
A fizetési meghagyás ellen a kötelezett örököse (jogutóda) perújítással élhet attól az
időponttól számított hat hónapon belül, amikor a perújítási okról tudomást szerzett, feltéve,
hogy ekkor a jogelődre nézve a perújítási határidő még nem telt le.

PK 179. szám
Az apaság vélelmének megdöntésére irányuló igény az apaság megállapítására irányuló
igénnyel egy keresetben nem érvényesíthető.
A házasságból származás alapján az apaság vélelme mindaddig fennáll, amíg az arra jogosult
keresete folytán bírósági ítélet ezt a vélelmet meg nem döntötte. Csak az ilyen ítélet jogerőre
emelkedése után állhat elő az a helyzet, hogy más személy apaságának megállapítása iránt
peres eljárás indulhasson. Ezt megelőzően az említett két pernek egy keresettel való
összekapcsolása azt jelentené, hogy olyan személy is részt vesz az apaság vélelmének
megdöntésére irányuló perben, akinek ebbe a kérdésbe nincs beleszólása, de akinek érdekei e
vélelem megdöntésére irányuló igény elutasítása mellett szólnak.

8
PK 217. szám 
Apaság megállapítása iránt indított perben a bíróság nem dönthet abban a kérdésben, hogy a
gyermek melyik szülő nevét viselje.  
Ha az apaság megállapítása iránt indított perben vita merül fel a tekintetben, hogy a gyermek
melyik szülő nevét viselje (pl. az anya kéri, hogy a gyermek az ő nevét viselje, az apa pedig
ehhez nem járul hozzá), a bíróságnak - az ügy befejezése után - a névviselés kérdésének
eldöntése érdekében az illetékes gyámhatóságot kell megkeresnie.

PK 218. szám
Apaság megállapítása iránti per indítására adott gyámhatósági kirendelés magában foglalja a
perben előterjesztett egyéb igényekre, így a gyermektartásdíj érvényesítésére vonatkozó
kirendelést is. Ezért a gyámhatóság által az apaság megállapítása iránti per indítására kirendelt
gondnok a gyermektartásdíjra vonatkozó igényt az apasági perben akkor is érvényesítheti, ha
ez a kirendelésben kifejezetten nincs is külön feltüntetve.

PK 13. szám
I. Sajtóhelyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény - nevének
megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény
tartalmából felismerhető.
II. Sajtóhelyreigazítás elrendelése iránt csak akkor lehet pert indítani, ha a helyreigazítást kérő
irat az előírt harmincnapos határidőn belül megérkezik a sajtószervhez. E határidő
elmulasztása esetén nincs lehetőség igazolásra. A perben csak az írásban közölt kérelemben
megjelölt tényállítások helyreigazítását lehet kérni.
I. Ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt
közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított
egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a
közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek
a való tények (helyreigazítás).
Sajtóhelyreigazítási igényt az érvényesíthet, akinek a személyhez fűződő jogait megsértették.
A jogsértés a szóban levő esetben valótlan tényállítással, illetve való tények hamis színben
feltüntetésével valósul meg. Ezért sajtóhelyreigazítást az kérhet, akiről ilyen jogsértő közlés
történt. Elsősorban az, akit a sajtóközleményben név szerint megjelöltek. Valakinek a
személyére azonban egyéb módon, nevének a megjelölése nélkül is lehet utalni, a közlés a
számára ilyen esetben is sérelmes lehet. Ezért sajtóhelyreigazítást az is követelhet, akit név
szerint nem jelöltek meg, ha a közlés a személyére vonatkozik, a személyét érinti, feltéve,
hogy személye a sajtóközlemény tartalmából valamilyen módon felismerhető.
Lehetséges az is, hogy a sajtóközlemény név szerint vagy név nélkül határozatlan, burkolt
utalásaival, bizonytalan megjelölésével többeket is sért. Ilyen esetben az érintett személyek
közül bárki kérhet helyreigazítást, de csak a saját nevében, és a helyreigazítás tartalma is
csupán annak a személyre korlátozódhat, aki igényt érvényesített. Következik ez abból, hogy

9
a sajtóhelyreigazítás személyiségvédelmi eszköz, ezért csak azoknak a tényállításoknak,
tényközlésnek a helyreigazítását lehet kérni, amelyek az igényt érvényesítő fél személyére
vonatkoznak.
A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is
alkalmazni kell, kivéve ha a védelem - jellegénél fogva - csak magánszemélyeket illethet meg.
Ezért sajtó-helyreigazítás iránt jogi személy is érvényesíthet igényt, ha a kifogásolt közlés a
jogi személyt név szerint megjelöli, vagy a jogi személyre egyéb módon utal, és a közlés
tartalmából a jogi személy határozottan felismerhető.
Nem kérhet azonban sajtóhelyreigazítást a jogi személy az alkalmazottja, tagja,
tisztségviselője nevében, ha a közlemény - név szerint vagy közvetett utalással - kizárólag
valamelyik alkalmazottját, tagját, tisztségviselőjét jelöli meg. A személyhez fűződő jogokat
csak személyesen lehet érvényesíteni, az alkalmazottat megillető sajtóhelyreigazítási igényt a
munkáltató nem érvényesítheti. A sajtóközleménnyel érintett alkalmazott, tag, tisztségviselő
személyesen kérhet helyreigazítást akkor is, ha a sérelem egyébként a munkakörével,
feladatkörével kapcsolatos. Ez azonban nem zárja ki, hogy a munkáltató a saját nevében is
helyreigazítást kérjen, ha a sajtóközlemény a jogi személyt is sérti.
II. A sajtóhelyreigazítási igény per útján való érvényesítését a törvény a helyreigazításnak
meghatározott határidőn belül írásban történő előzetes kéréséhez köti. A Pp. 495. § (1)
bekezdése szerint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény
szerinti helyreigazító közlemény közzétételét az érintett személy vagy szervezet az általa
vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül írásban
kérheti a médiaszolgáltatótól, a sajtótermék szerkesztőségétől vagy a hírügynökségtől.
Ez a határidő a sajtóhelyreigazításhoz való jog megalapozásával függ össze, ezért a
természetét tekintve anyagi jogi határidőnek minősül, számítására a Ptk. rendelkezéseit kell
alkalmazni. Az anyagi jogi rendelkezések a késedelem kimentésére, a mulasztás igazolására
nem adnak lehetőséget. Az előzetes igényközlés időpontjaként azt a napot kell figyelembe
venni, amelyen a helyreigazítást kérő irat a sajtószervhez megérkezett. A sajtószerv ugyanis
csak ekkor juthat olyan helyzetbe, hogy helyreigazítási kötelezettségét teljesíteni tudja. Ettől
kell számítani a közlésre megszabott - a sajtószervet terhelő - határidőt.
A felperes a bíróságtól a sajtóhelyreigazítási perben csak azoknak a tényállításoknak a
helyreigazítását kérheti, amelyeket a sajtószervhez harminc napon belül megérkezett írásbeli
kérelmében megjelölt. Különben a peres eljárás során előterjesztett új igények tekintetében a
sajtószerv meg lenne fosztva attól a lehetőségétől, hogy önkéntes helyreigazítást tegyen
közzé. A peres eljárás során új igény érvényesítésének megengedése ellentétben állna a
sajtóhelyreigazítási eljárás általános szabályaival, és az igényérvényesítésre megszabott
határidők megkerülésére adna lehetőséget.

PK 14. szám
I. A sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Az
olyan sajtóközlemény valóságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven
közli más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv)
közleményét.

10
II. Nincs helye sajtóhelyreigazításnak, ha a sajtószerv valamely büntető eljárás jogerős
befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatta olvasóit a vádirat tartalmáról, a
nyilvános tárgyalásról vagy a nem jogerős büntető bírósági ítéletről.
III. Ha a büntető eljárás nem vezet elmarasztalásra, a sajtószerv az érintett személy
kívánságára köteles az olvasókat erről is tudósítani.
I. A sajtóhelyreigazítási eljárásban a bizonyítás sajátos szabályai érvényesülnek. Nemleges
körülmény bizonyítása ugyanis általában nem lehetséges, illetve komoly nehézségbe ütközik.
Ha valakinek a személyére vonatkozóan tényállításokat közölnek, tőle nem lehet
megkövetelni a tényállítások valótlanságának a bizonyítását. Ezért a személyiségi jogok
védelme és az olvasók valósághű tájékoztatása érdekében elvárható, hogy a sajtó csak olyan
tényállításokat közöljön, amelyek valósága bizonyítható.
A sajtószerv már a peres eljárást megelőzően is csak akkor jogosult megtagadni a határidőben
kért helyreigazítás közlését, ha a helyreigazítási kérelemben előadottak valósága nyomban
megcáfolható. A peres eljárásban pedig a törvény azzal a rendelkezéssel hárítja az alperes
sajtószervre a bizonyítás terhét, hogy bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra
vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak
lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják,
vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják. A sajtóközlemény kifogásolt
tényállításának valóságát tehát a sajtószerv köteles bizonyítani.
A sajtóhelyreigazítás rendeltetésének az érvényesülése: a valósághű tájékoztatás, a sajtó
hitelének a megőrzése, illetve a közleménnyel érintett személy (közérdek vagy egyéb érdek)
reális társadalmi értékelésének a biztosítása érdekében akkor is szükség van a valótlan
tényállítás helyreigazítására, ha a közlés idegen forrásból származik. A jogszabály ezért
nemcsak a közvetlen észleleten alapuló közlés, hanem a mástól szerzett értesülések
továbbadása, közlése, vagyis a híresztelés esetében is lehetővé teszi a sajtóhelyreigazítást.
Sajtóhelyreigazításának tehát az olyan valótlan tartalmú, a való tényeket hamis színben
feltüntető sajtóközlemény miatt is helye van, amely egyébként híven közli más személy
(szerv) tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét.
II. Nem terheli azonban a valóság bizonyításának kötelezettsége a sajtószervet abban az
estben, ha a valóságnak megfelelően közli a vádirat, illetőleg a büntető bírósági tárgyalás, a
nem jogerős büntető bírósági ítélet tartalmát, közöttük a vádlott védekezését is.
Nincs olyan jogszabály, amely a büntető eljárásról történő sajtótájékoztatást a jogerős ítélet
előtt kizárná vagy korlátozná. A büntető bíróság eljárása általában nyilvános. Ezért a sajtó a
büntető ügy jogerős befejezése előtt is jogosult olvasóit, hallgatóit, nézőit tájékoztatni a
vádirat tartalmáról, a büntetőbírósági eljárásról, illetőleg az egyébként előírt feltételek mellett
a nyilvános tárgyalásról.
Ha a sajtóközlemény megfelel a vádirat, büntetőítélet tartalmának, azt valósághűen ismerteti,
nem lehet sajtóhelyreigazítást kérni. Sajtóhelyreigazítási perben nincs lehetőség annak
vizsgálatára és megállapítására, hogy az érintett személy elkövette-e a terhére rótt
cselekményt. Ebben a kérdésben a büntető ügyben eljáró bíróság hivatott dönteni,
A tudósításnak azonban híven, a tényeknek megfelelően kell tükröznie a tárgyalás, illetőleg a
büntető ügy anyagát (a vádiratot). Nem fejezhet ki előzetes ítéletmondást, nem jelölheti meg

11
kétségtelen, befejezett tényként a bűncselekmény elkövetőjeként azt a személyt, akit ezzel
még csupán vádolnak. A valósághű tudósításhoz tehát az első fokon hozott büntető ítélet
esetében hozzátartozik annak közlése is, hogy az ítélet nem jogerős.
III. Ha a büntető eljárás más módon fejeződik be, mint elmarasztalással, a személyiségi jogok
védelméhez fűződő jogpolitikai érdekek helyes értelmezéséből az következik, hogy a sajtó -
az érintett személy kívánságára - erről is köteles az olvasóit díjtalanul tudósítani.

PK 15. szám
I. Helyreigazító közleményként a jogosult a válaszlevele közzétételét is kérheti. Ha a sajtó a
válaszlevelet nem közli, a jogosult a válaszlevél tartalmi körén belül a bíróságtól keresettel
kérheti helyreigazító közlemény közzétételének az elrendelését.
Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, határozatában - a kérelem és az ellenkérelem korlátai
között - belátása szerint állapítja meg a helyreigazítás szövegét és ennek közlésére az alperest
határidő tűzésével kötelezi.
II. A helyreigazító közleményből - a maga egészét, összefüggéseit is tekintve - ki kell tűnnie
annak, hogy a kifogásolt sajtóközleménynek mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet
fel hamis színben, illetve melyek a való tények. A közlemény szövege nem alakítható úgy,
hogy ezáltal a tartalma elveszítse helyreigazító jellegét.
I. Nincs törvényi akadálya annak, hogy a jogosult sajtóhelyreigazításként a saját nyilatkozata
közzétételét kérje. Ezt az igényét sajtóhelyreigazítási perben is érvényesítheti.
Nem kötelezhető a sajtó olyan nyilatkozat közlésére, amely a jogosult által érvényesített igény
körében a helyreigazításhoz szükséges mértéket akár tartalmában, akár terjedelmében túllépi.
Ilyen esetben, ha a jogosult közzétenni kért nyilatkozata nem megfelelő, a bíróság - ezt a
közlési módot mellőzve - a helyreigazító közlemény szövegét az érvényesített jog tartalmi
körén belül másként határozza meg.
Ha a felek a peres eljárást megelőzően a sajtóhelyreigazító közlemény közzétételének
módjával, szövegével kapcsolatban tárgyaltak, ennek tartalmát a bíróság a helyreigazítás
módjának, illetőleg szövegének megállapításánál figyelembe veheti.
A bíróság az általa megállapított helyreigazítás közlésére a sajtószervet határidő tűzésével
kötelezi.
II. A sajtóhelyreigazításra alkalmas közlemény alakját és tartalmát a törvény részletesen nem
határozza meg. A helyreigazító közlés akkor tölti be a rendeltetését, ha a kifogásolt
közlemény valóságsértő voltát, szükség szerint a való tényeket félre nem érthetően kifejezésre
juttatja. A közlemény szövege tehát nem alakítható úgy, hogy ezáltal a tartalma elveszítse
helyreigazító jellegét. A sajtóhelyreigazítás teljesítésének ezért nem megfelelő módja az, ha a
sajtó olyan megjegyzéseket fűz a helyreigazító közleményhez, amelyek a kifogásolt
közlemény tartalmát erősíti meg, illetőleg a helyreigazítást elferdítik.
Ha pedig az alperest jogerős ítélet kötelezi a helyreigazításra, és azt nem, vagy nem megfelelő
módon közölte, végrehajtás elrendelésének van helye.

12
MK 35. szám
Ha a munkajogi anyagi felelősség alapján kártérítésre kötelezett munkavállaló megtérítési
követelést támaszt a munkavállalótársával szemben, az ebből eredő vitát nem lehet
munkaügyi jogvitának tekinteni.  
Az Mt. szerint, ha a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye.
Egyetemleges felelősség megállapítása esetén bármelyik kötelezettől az egész tartozás
behajtható. Ilyen esetben sor kerülhet arra, hogy az egyik egyetemleges kötelezett megtérítési
igényt támaszt egyetemlegesen kötelezett adóstársával szemben azon az alapon, hogy az
egymás közötti viszonyra (felróhatóságra, közrehatás arányára) tekintettel őt a munkáltatónak
kifizetett összegnél kisebb összeg terheli. A munkavállalók egymás közötti viszonyában a
megtérítési igény tárgyában keletkezett vita nem minősül munkaügyi jogvitának.

MK 71. szám 
A közérdekű munkára ítélt és az őt foglalkoztató intézmény vagy gazdálkodó szervezet között
a kártérítési felelősséggel, továbbá a munkavégzéssel összefüggésben álló jogokkal és
kötelezettségekkel kapcsolatban keletkezett vitában a munkaügyi jogvitákat eldöntő bíróságok
járnak el.  
A közérdekű munkára ítélés azt jelenti, hogy az erre elítélt köteles a részére meghatározott
munkát végezni. A közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony.
A közérdekű munka végrehajtása során az elítéltnek az általa okozott kárért való
felelősségére, illetőleg az elítéltet ért kárért a munkahely felelősségére a Munka
Törvénykönyve értelemszerűen irányadó. Az elítélt anyagi felelőssége mértékét a hasonló
munkakörben foglalkoztatott munkavállalók átlagkeresetének figyelembevételével kell
megállapítani.
Az eddigi gyakorlat egységes volt abban, hogy az időközben hatályát vesztett javító-nevelő
munka végrehajtása során, úgyszintén az eddig közérdekű munkaként végzendő javító-nevelő
munka esetén is az elítéltet és a munkavállalót megilletik azok a munkaviszonyból eredő
jogok, illetve terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a büntetéssel nem ellentétesek. Abban
is egységes gyakorlat érvényesült, hogy az e körben felmerült vitás kérdések elbírálása a
munkaügyi bíróság határkörébe tartozik.
A javító-nevelő munkát a Btk. megszüntette, míg a közérdekű munkát - mint büntetést -
továbbra is fenntartotta. Ez azonban az ismertetett gyakorlatot nem érinti. A munkahely és az
ott foglalkoztatott közérdekű munkára ítélt kapcsolatában ugyanis nemcsak kártérítési
jogviták, de - szűkebb körben - a munka végzésével kapcsolatos jogokkal és
kötelezettségekkel kapcsolatos jogviták a továbbiakban is felmerülhetnek, és ezek elbírálására
továbbra is az eddigi gyakorlat fenntartása indokolt.

PK 137. szám

13
Ha a gyermektartásdíj fizetésére bírói ítélettel kötelezett munkavállalónak a munkáltatója a
letiltó határozatnak nem tett eleget, akkor a Vht. 79. §-ának (1) bekezdése 3 alapján ellene
irányuló per a jogosult lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is megindítható. Ugyanez a
szabály irányadó a munkáltató ellen a Vht. 78. §-a 4 és a Vht. 59. §-a5 alapján indított per
esetén is.

PK 199. szám
Ha a gyermektartásban marasztalt munkavállaló illetményét a bíróság letiltotta és a
munkáltató a letiltásnak nem tett eleget, a munkáltatót a Vht. 79. §-ának (1) bekezdése alapján
készfizető kezesi felelőssége folytán marasztaló határozat előzetesen végrehajthatónak
nyilvánítható.  
A Vht. 79. §-ának (1) bekezdése szerint a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó
kötelezettség elmulasztása esetén a munkáltató - a le nem vont összeg erejéig - készfizető
kezesként felel a végrehajtást kérőnek. A munkáltatóval szemben ilyen címen érvényesített
követelés is a gyermek létfenntartásának biztosítását szolgálja, s a gyermek nem kerülhet
hátrányosabb helyzetbe amiatt, hogy a munkáltató a törvényben előírt kötelezettséget
elmulasztotta. Ezért a munkáltatót marasztaló határozat előzetesen végrehajthatónak
nyilvánítható.

PK 291. szám
A lakásügyben hozott bírósági határozatnak a kötelezett vagy képviselője jelenlétében történő
végrehajtása esetén a kiürítésre kötelezett maga köteles gondoskodni ingóságai
elhelyezéséről. Ha a kötelezett ennek nem tesz eleget, a végrehajtó oly módon köteles a
végrehajtást foganatosítani, hogy az eltávolított ingóságok lehetőleg ne zavarják a forgalmat,
ne akadályozzák a közterületek használatát, ne veszélyeztessék a közrendet, ne sértsék
kívülálló harmadik személyek jogos magánérdekét.  
A kötelezett vagy képviselője távollétében foganatosított végrehajtás során viszont minden
esetben a Vht. 182. §-ában foglaltak szerint kell eljárni. Ha tehát a távol lévő kötelezett másik
lakásra tarthat igényt, ingóságait ebben a másik lakásban kell elhelyezni. Az ingóságoknak
raktárba vagy más alkalmas helyiségbe való elhelyezéséről a végrehajtást kérő akkor köteles
gondoskodni, ha az ingóságokat (azok egy részét) a másik lakásban nem lehetett elhelyezni.
Ugyanez a kötelezettség - tehát az ingóságoknak raktárba vagy más alkalmas helyiségbe való
elhelyezésének kötelezettsége - terheli a végrehajtást kérőt akkor is, ha a végrehajtás
foganatosításánál jelen nem lévő kiürítésre kötelezett nem tarthat igényt elhelyezésre.

3
A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelesség megszegése esetén a munkáltató a le nem vont
összeg erejéig készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek.
4
A munkáltató köteles az adós részére a munkaviszony megszűnésekor olyan igazolást kiállítani, amely
feltünteti, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére
kell levonni.
5
A munkabérre vezetett végrehajtás hatálya újabb letiltás nélkül kiterjed arra a munkabérre is, amelyet az adós -
a munkáltató megváltozása esetén - az új munkáltatótól kap.

14
A lakás kiürítése akkor valósul meg, ha a kiürítésre kötelezett és a háztartásához tartozók:
családtagok és a kötelezett által befogadott személyek elhagyják a kiürítendő lakást és
ingóságaikat is eltávolítják. Az ingóságok elvitele ezért a végrehajtás foganatosításánál jelen
lévő kötelezett, illetve képviselője feladata. Ilyen esetben a végrehajtást kérőt az ingók
eltávolításával kapcsolatban semmiféle kötelezettség nem terheli, a végrehajtó pedig csak azt
köteles szem előtt tartani, hogy az általa (a végrehajtás foganatosításában részt vevő más
személyek által) eltávolított ingóságok lehetőleg ne zavarják a forgalmat, ne akadályozzák a
közterületek használatát, ne veszélyeztessék a közrendet, ne sértsék kívülálló harmadik
személyek jogos magánérdekét.
Abban az esetben azonban, ha a kötelezett vagy képviselője a végrehajtás foganatosításánál
nincs jelen, a végrehajtást kérőnek a Vht. 182. §-ában foglaltaknak megfelelően gondoskodni
kell a kötelezett ingóságainak elhelyezéséről, tekintet nélkül arra, hogy maga a kiürítésre
kötelezett tarthat-e igényt elhelyezésre vagy sem.
Ha a kiürítésre kötelezett elhelyezésre tarthat igényt, ingóságait ebben a lakásban kell a Vht.
182. §-ában írt eljárásnak megfelelően elhelyezni (leltárkészítés, annak a lakásban való
kifüggesztése, a lakás lezárása és lepecsételése). Ha a távol lévő kötelezett ingóságait vagy
azok egy részét bármilyen okból - akár azért, mert a kiürítésre kötelezett elhelyezésre nem
tarthat igényt, akár pl. hely hiányában - másik lakásban nem lehet elhelyezni, a végrehajtást
kérő a Vht. 182. §-a szerint a kötelezett költségére és veszélyére köteles gondoskodni az
ingóságoknak vagy azok egy részének raktárban vagy más alkalmas helyiségben való
elhelyezéséről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy végrehajtást kérő lakást lenne köteles
biztosítani a végrehajtás foganatosításától távol maradt, elhelyezésre egyébként nem jogosult
kötelezettnek.
Ezen az sem változtat, hogy a Vht. 182. §-a a távol maradó kötelezett ingóságainak másik
lakásban való elhelyezését említi. A jogszabály szerkezetéből kitűnik ugyanis, hogy a
szabályozás azt az esetet tartotta szem előtt, amikor a kiürítésre kötelezett elhelyezésre tarthat
igényt, vagy elhelyezése egyéb módon nyer megoldást.
A Vht. 182. §-ának ilyen értelmezését támasztja alá az a tény is, hogy a lakások és helyiségek
bérletére vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. tv. (Lt.) csak igen szűk
körben ismeri el a kiürítésre kötelezett elhelyezési jogosultságát. E szabályozással merőben
ellentétben állna az olyan jogértelmezés, amely lehetővé tenné az Lt. elhelyezésre vonatkozó
szabályainak kijátszását azzal, hogy az elhelyezésre egyébként nem jogosult kötelezett a
végrehajtás foganatosításától való egyszerű és indokolatlan távolmaradással érné el azt, hogy
- ingóságainak a végrehajtást kérőt terhelő elhelyezési kötelezettsége ürügyén - lakáshoz
jusson.

PK 292. szám
A lakás és más - nem lakás céljára szolgáló - helyiség kiürítésére irányuló kötelezettség
teljesítése magában foglalja a kötelezett jogán a lakásban lakó családtagoknak és a kötelezett
által befogadott más személyeknek a lakásból (helyiségből) való eltávozását és ingóságaiknak
a lakásból (helyiségből) való elvitelét is. Ezért a kötelezettel szemben az előzőekben említett
személyek távozásának és ingóságaik elvitelének elmulasztása miatt is lehetőség van

15
pénzbírság kiszabására, vagy távozásuknak (ingóik elvitelének) rendőrség közreműködésével
való kikényszerítésére.  
A lakások kiürítésére, használatára, átadására vonatkozó bírósági határozatok végrehajtása
bírósági végrehajtásra tartozik. A kötelezett a kiürítésre vonatkozó kötelezettségét akkor
teljesíti, ha a lakást (helyiséget) a háztartásához tartozókkal: családtagokkal és a kötelezett
által befogadott személyekkel és ingóságaikkal együtt elhagyja, és ily módon lehetővé teszi
azt, hogy a végrehajtáskérő a kiürítendő lakás (helyiség) felett tényleges rendelkezési jogot
nyerjen.
Az előzőekből az is következik: a végrehajtás során különös figyelemmel kell lenni arra, hogy
a kötelezettel szemben hozott ítélet jogereje nem terjed ki a lakásban önálló jogcímen lakó
személyekre. Ilyen lehet pl. a bérlőtársi joggal rendelkező házastárs és a haszonélvező.

16