Jogképesség. Cselekvőképesség.

Megtanulandó:

- Ptk. 2:1-24. §§, 2:38-41. §§

Irányító kérdések

1. Mit értünk jogképesség, ill. cselekvőképesség alatt?

2. Mi a különbség a holtnak nyilvánítás és a halál tényének megállapítása között?

Mindkettőre nemperes bírósági eljárásban kerül sor.

a) Az eltűnt személyt lehet holtnak nyilvánítani. A holtnak nyilvánításnak az a feltétele, hogy

a bíróság megállapítsa az eltűnést, továbbá azt is, hogy az eltűnt személy életben létére utaló
adatok már legalább öt év óta nem ismeretesek. A holtnak nyilvánítás jogkövetkezménye,
hogy a holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni,
vagyis a bírósági határozat megdönthető vélelmet állít fel.

A Ptk. 2:7. § (2) és (4) bek. szerinti esetekben a beállott jogkövetkezmények semmisek.

Kivétel: Ptk. 4:20. § (2) A házasságot a másik házastárs újabb házasságkötése esetén akkor is
megszűntnek kell tekinteni, ha a házastárs halálára vonatkozó anyakönyvi bejegyzés, a halál
tényét megállapító vagy a holtnak nyilvánító bírósági határozat hatálya az újabb
házasságkötést követően megdől, feltéve, hogy az újabb házasságkötéskor egyik házasuló sem
tudta, hogy a halál nem következett be. – vagyis: ha a holtnak nyilvánított személy jóhiszemű
volt házastársa újabb házasságot kötött, az újabb házasság nem szűnik meg, ha a holtnak
nyilvánított személy előkerül

Egy példa holtnak nyilvánított személy előkerülésére a közelmúltból:

http://ugyeszseg.hu/holtnak-nyilvanitott-no-igenyelt-utlevelet-a-hagai-magyar-konzulatuson/

A holtnak nyilvánítás főbb szabályait maga a Ptk. tartalmazza, az eljárási részletszabályokat

külön törvény, a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint
egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény tartalmazza.

b) Abban az esetben, ha a bizonyítékok alapján a halál helye és ezzel egyben

természetszerűleg a halál ténye is megállapítható, nem holtnak nyilvánításnak, hanem a halál
ténye megállapításának van helye. Ebben az esetben tehát teljes bizonyossággal
megállapítható, hogy az ember meghalt (a halál közveszély, természeti vagy egyéb
katasztrófa, köztudott baleset vagy más súlyos szerencsétlenség folytán következett be).

A halál tényének megállapításáról csak az említett, 2017. évi CXVIII. törvény (12. §)
tartalmaz szabályokat. 12. § (1) A halál tényének megállapítása iránti eljárás célja, hogy
megállapítsa a meghalt személy halálának közokirattal nem igazolható tényét.
A bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes
bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvényben található szabályokat nem
kell megtanulniuk.

3. A Ptk. 2:8. § szerint a Ptk. („e törvény”) rendelkezése vagy bíróság gondnokság alá
helyezést elrendelő ítélete miatt lehet korlátozott valakinek a cselekvőképessége. Milyen
esetek tartoznak az előbbi csoportba (amikor nem bíróság ítélete, hanem maga a Ptk.
korlátozza valakinek a cselekvőképességét)?

Egyrészt a 2:9. § szerinti, ún. állapoti/de facto cselekvőképtelenség tartozik ide, másrészt a
2:13. § szerint cselekvőképtelen a 14. életévét be nem töltött kiskorú, ill. a 2:11. § alapján
korlátozottan cselekvőképes a 14. évét betöltött kiskorú, feltéve, hogy nem cselekvőképtelen
(utóbbi esetre ld. 2:18. §).

4. Mit értünk cselekvőképtelen állapot (de facto cselekvőképtelenség, állapoti

cselekvőképtelenség) alatt? (2:9. §)

Ptk.-Kommentár:

Gyermekkorúság vagy cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés nélkül

is cselekvőképtelen az a nagykorú vagy korlátozottan cselekvőképes személy, aki olyan
állapotban van (pl. alkohol vagy kábítószer hatása alatt, műtéti altatást követő bódult
állapotban), hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik.

A cselekvőképtelenséget előidéző tudatállapot, mint emberi körülmény, minden külön

jogcselekmény nélkül, önmagában elegendő jogi tényként idézi elő a cselekvőképtelenséget,
elmúltával pedig a megelőző cselekvőképességi állapot automatikusan visszaáll.

BDT2009. 1959. I. A cselekvőképtelen állapot megítélése bírói mérlegelés eredménye,

amelynek alapját az elmebeli állapot, a szellemi képesség megléte vagy teljes hiánya képezi.

II. Nincs szükség további bizonyítás lefolytatására a gondnokság alá helyezés nélkül is
cselekvőképtelen nagykorú személy cselekvőképtelensége kérdésében, ha a jognyilatkozat
tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozatot
cselekvőképesség esetén is indokolt lett volna megtenni.

BH2010. 90. Nem lehet semmisnek tekinteni a tartási szerződést, ha a gondnokság alá
helyezés nélkül is cselekvőképtelen jogosult jognyilatkozata tartalmából és körülményeiből
arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat cselekvőképessége esetén is indokolt lett
volna.

E két határozat alapjául szolgáló tényállás:

A jogerős hagyatékátadó végzés szerint a 2003. december 27-én végintézkedés hátrahagyása

nélkül elhunyt néhai K. I.-né, született B. I. törvényes örökösei gyermekei: a felperes, az I.,
IV-XI. rendű alperesek. Tulajdonát képezte a K., T. M. utca alatti házasingatlan. A testvérek
közötti hallgatólagos megállapodás az volt, hogy az ingatlan azé legyen, aki édesanyjukról
utolsó éveiben gondoskodik. K. I.-né 1980 márciusától 1997. december 23-áig a IX. rendű
alperessel élt együtt, aki ekkor tőle elköltözött. Ezt követően az I-II. rendű alperesek
nyújtottak részére segítséget, ők gondoskodtak róla. 2000-ben egészségi állapota megromlott,
agyi érelmeszesedés következtében kialakuló dementia és depresszió tünetei miatt az önálló
életvitelre képtelenné vált. Felmerült szociális otthonban történő elhelyezése, majd az I. rendű
alperes és házastársa, a II. rendű alperes vállalták saját háztartásukban történő gondozását.

2000. december 21-én K. I.-né - a továbbiakban: jogosult - az I. és a II. rendű alperessel

tartási szerződést kötött a tulajdonát képező - 3 000 000 forintra becsült értékű - ingatlanra oly
módon, hogy annak tulajdonjoga az eltartók javára ingatlan-nyilvántartási átvezetésre nem
kerül, azt rövid időn belül a jogosult értékesíti, és a tartás ellenértékét a vételár képezi. A
tartási szerződés tárgyául szolgáló ingatlant a jogosult 2002. január 15-én eladta 3 000 000
forint vételárért a III. rendű alperesnek.

A jogosultnál 2001 januárjában a CT vizsgálat agyi érelmeszesedést mutatott, majd 2002.

nyarától a szellemi leépülése egyre súlyosbodott. Állapotára tekintettel a K. Városi Bíróság a
2003. november 25-én jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság
alá helyezte.

A felperes – egyebek mellett – annak megállapítását kérte, hogy a 2000. december 21-ei
tartási és a 2002. január 15-ei adásvételi szerződés érvénytelen, mert a szerződéskötések
időpontjában a jogosult gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban volt.

5. Ki számít kiskorúnak? A kiskorúakon belül mi a különbség a 14. életévüket még be nem

töltött, ill. már betöltött kiskorúak között? Milyen szabályok vonatkozik előbbiek és utóbbiak
jognyilatkozataira?

14. életév betöltése előtt 14. életév betöltése után, 18. életév
betöltése előtt
cselekvőképtelen kiskorú korlátozottan cselekvőképes kiskorú
jognyilatkozata semmis, nevében törvényes - jognyilatkozata a törvényes képviselő
képviselője (szülő vagy gyám) tehet hozzájárulásával érvényes, kivétel: 2:12. §
jognyilatkozatot, kivétel: 2:14. § (2) bek. (2) bek.
- a törvényes képviselő maga is tehet a
kiskorú nevében jognyilatkozatot, kivétel:
2:12. § (4) bek.
bizonyos körben a törvényes képviselő jognyilatkozata csak gyámhatósági jóváhagyással
érvényes: 2:15. §

6. Ki a kiskorú törvényes képviselője? (=> családjogi szabályok: Ptk. 4:161. §, 4:146. §,

4:223-224. §)

7. Milyen két csoportja van a nagykorúak esetében a cselekvőképesség korlátozásának?

részleges korlátozás teljes korlátozás (cselekvőképtelen

(a bíróság által meghatározott nagykorú)
ügycsoportokban)
ügyei viteléhez szükséges belátási képessége az ügyei viteléhez szükséges belátási
- mentális zavara következtében - tartósan képessége - mentális zavara következtében -
vagy időszakonként visszatérően tartósan, teljeskörűen hiányzik
nagymértékben csökkent
- a bíróság által meghatározott - jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka
ügycsoportokra vonatkozó jognyilatkozatai a tehet jognyilatkozatot, kivétel: 2:22. § (2)
gondnok hozzájárulásával érvényesek, bek.
kivétel: 2:20. § (3) bek.
- ugyanebben a körben a gondnok önállóan is
tehet jognyilatkozatokat az érintett nevében,
bizonyos feltételek fennállta esetén: 2:20. §
(4) bek.
bizonyos körben az érintett személy, illetve a gondnok jognyilatkozata csak gyámhatósági
jóváhagyással érvényes: 2:23. §

8. Rendelkeznek-e a jogi személyek jogképességgel, ill. cselekvőképességgel?

Jogképességgel igen: Ptk. 3:1. § (1)-(2) bek.

Cselekvőképességgel nem, hiszen a jogi személy csak a képviselőin keresztül (vagyis a

nevében eljáró természetes személyek által) tud szerződést kötni vagy más jognyilatkozatot
tenni. (Ld. Ptk. 3:29-31. §§) A jogi személy törvényes képviseletét a vezető tisztségviselő
(ügyvezető) látja el.

9. Mi a vétőképesség?

A vétőképességgel a Ptk. II. könyve nem foglalkozik, e fogalom a kötelmi jogi könyvben, a
szerződésen kívüli (deliktuális) károkozásért való felelősség körében (6:544. §) jelenik meg.
Indokolt azonban már most utalni erre a fogalomra.

A Ptk. cselekvőképesség alatt tulajdonképpen csak az ún. ügyletképességet érti. A 2:8. § (2)
bek. szerint az, aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot.
(A szerződések kétoldalú jogügyletek, az egyoldalú jognyilatkozatokra ld. 6:2. § (2) bek.) A
cselekvőképesség fogalma tehát nem terjed ki arra a kérdésre, hogy a személy felel-e az általa
szerződésen kívül okozott károkért (kártérítésre kötelezhető-e).

A Ptk. 6:544. § szerint vétőképtelen az, akinek a belátási képessége oly mértékben korlátozott,
hogy a károkozással kapcsolatos magatartása következményeit nem képes felmérni.

Azt, hogy valaki vétőképes-e, mindig bírói mérlegelés alapján, esetről esetre kell
megállapítani. A bírói gyakorlat szerint a kiindulópont az, hogy 12 éves kortól jellemzően
vétőképesnek kell tekinteni a károkozó személyt, de az adott eset körülményei alapján ennél
fiatalabb személy is minősülhet vétőképesnek, ill. ennél idősebb személy is minősülhet
vétőképtelennek.

A vétőképességet nem csak az életkor befolyásolja, hanem a szellemi/mentális állapot (pl.

szellemi leépülés, időskori demencia, Alzheimer-kór, pszichiátriai és szenvedélybetegség) is.

A vétőképtelenség tehát alapvetően az életkorra vagy a szellemi állapotra vezethető vissza.

A vétőképesség esetében nincsenek fokozatok, tehát valaki vagy vétőképes vagy vétőképtelen
az általa tanúsított konkrét magatartás kapcsán, nincs olyan, hogy valaki „korlátozottan
vétőképes”.

A régebbi (a II. világháború előtti) magyar jogban a cselekvőképesség fogalmán belül

különböztették meg az ügyletképességet és a vétőképességet. Ugyanez a helyzet pl. a mai
német jogban (Handlungsfähigkeit: cselekvőképesség, ezen belül Geschäftsfähigkeit:
ügyletképesség, Deliktsfähigkeit: vétőképesség). Ez tulajdonképpen logikusabb
rendszer/terminológia, de a Ptk. nem ezt követi, hanem azonosítja a cselekvőképességet az
ügyletképességgel. (Az ügyletképesség fogalmát pedig nem használja.)