Il/B-

m .

~e)<8>

HERCZEG ESTERHÁZY PÁL

NÁDOR,
A „FERENCZESEK JÓTEVŐJE."

Á
IRTA

NAGY BÉNI DR,

KÜLÖN LENYOMAT AZ ECRI KATH. FŐGYMNASIUM 1902— 1903.

ÉRTESÍTŐJÉBŐL.

EGER.
AZ ÉRSEKI LYCEUM KÖNYVNYOMDÁJA.
1903.
&
< § > ( 9 _
3<$>
HERCZEG ESTERHÁZY PÁL
NÁDOR,
A „FERENGZESEK JÓTEVŐJE.
* H £ D y
í J >• s
* E 2 o !
S O o z
? O S
í § ?
IRTA ni >
O

NAGY BÉNI D|

KÜLÖN LENYOMAT AZ ECRI KATH. FŐGYMNASIUM 1902- iám

ÉRTESÍTÖJÉBŐL.

EGER.
AZ ÉRSEKI LYCEUM KÖNYVNYOM DÁJA.
 ^ M e r c z e g E ste rh ázy P á l nádor a X V II. század kimagasló alakja
volt. A katholikus tábor magasztalja, ünnepli mint államférfiút,
A’VJ' ' hadvezért és írót. „Opiniója“ *) s levelezései bizonyítják, hogy
előterjesztéseiben unszolta az udvart, szervezzen magyar sereget, fizesse
a végbeliek zsoldját s könnyítsen a nép terhén. Az 1663— 64-ik esz­
tendőben Zrínyi Miklósnak, a költőnek, oldalán katonáskodott. E két
esztendő fegyvertényeit maga irta le „Mars Hungaricus“ czímű mun­
kájában.2) Vallásos irodalmi művei széliében elterjedtek; nagyszámú
egyházi és humánus czélú alapítványt tett, melyekben „mély vallásos
meggyőződése és emberszerető érzülete nyert kifejezést.1*
Jelen értekezésben Esterházy Pált, mint a Ferencz-rendiek tevé­
keny pártfogóját óhajtom bemutatni. A ferenczesek feljegyzései nyomán
kisérem végig nyolcz évtizedre (1635— 1713.) kiterjeszkedő élete pályá­
ját. Első sorban Pál ifjúságáról, majd Kismartonról kell szólanom, hol
Esterházy Miklós életre keltette a romba dőlt ferenczes kolostort,
melynek az apa után a fiú, Pál, lett buzgó pátronusa. A boldogasszonyi
kolostor neki köszöni eredetét. Élénken érdeklődik a rend belügyei
iránt, mint nádor két saját kézzel írott levelében sürgeti az ádáz
kolostor-vita végét s a Ferencz-rendiekre fontos Lazary-decretum meg­
hozását és fentartását. Élte alkonyán a kismartoni kálváriahegyi
kolostorra tesz alapítványt. Majd oda temetkezik a kismartoni régi
ferenczes templomba, melyet már előbb kiválasztott családja nyugvó-
helyéül. A hiányos és száraz feljegyzéseket Ipolyi Arnold „Nyáry
Krisztina41 és Bubics-Merényi „Herczeg Esterházy Pál nádor11 becses
életrajzokból átvett adatokkal s egyéb ismeretes részekkel iparkodtam
élénkíteni, hogy a tanulóifjúságra tanulságosabb és vonzóbb legyen.

‘) Kézirat a magyar nflirízeti múzeumban,

2) Hubics Zsigmond: Esterházy Pál „Mars Hungaricus“-a. Budapest, 1895.
 4

I. FE JE ZE T .
Az Esterházyak eredete, emelkedése. Tropheum Estorasianum. Esterházy Pál családja. Pál
a szülői körben. Parainesis. Nyáry Krisztina imakönyve. Családi Napló. Pál a nagyszombati
konviktusban. Nagykorúsítása, esküje.

Esterházy Pál 1635-ben Kisasszonynap estén született Kismartonban

„az rákjel alatt éj félkor. “
Atyja Esterházy Miklós gróf, anyja Nyáry Krisztina volt. Az Esterházyak
családfája ősmagyar; a honfoglalási Salamon-nemzetségből származnak.
E nemzetségnek a X I. században az aranymosásról híres Csallóközben
voltak birtokai. Később nagyon elágaztak, a tehetősebb ágak más
vidékekre költözködtek, míg az utolsó csallóközi birtokon két testvér,
Illés és Péter osztozkodtak meg. Illés birtokán házat épített, innen
keletkezett Illésháza és az Illésházy-család, Péternek birtokát pedig
a rajta állott szerhás- vagy eszterhásról nevezték el. E két szó régi
nyelvünkben egyértelmű. Mindkettő ereszt, csurgót jelent. Ily jelen­
tésben maradt fenn a kurucz énekben, Balogh Adám nótájában i s :
„Zsindeles hí, eszterhás,
Ég a város, ég a ház,
Nem is egy ház, háromszáz,
Mert a kuruez ott tanyáz.11

Innen az új család neve: Szerházy, Esterházy, Eszterhás, vagy

kiforgatva Estorás.
A X II. századtól föl a X V I. századig az Esterházy-család köz­
nemesi volt. Ekkor, mint főúri családunk javarésze, nagy vagyonuk
révén szerzik meg a főrendiséget. Köznemeseink pedig nagy vagyonhoz
úgy jutottak, hogy megvásárolják zálogjogon vagy örök áron a folytonos
török harczokban elhalt családok birtokát, vagy a fölfelé törekvő közép­
nemes ifjú elveszi valamely kihaló nagy család egyetlen örökösét.
Esterházy Miklós mint kitagadott szegény nemesi ifjú került el a
szülői házból, mert Pázmány térítő szavára katholizált. Beállott
Mágócsy szolgálatába hadnagynak, majd elvette meghalt urának özve­
gyét, a gazdag Dersfy Orsolyát. Még szerencsésebb volt második
házassága Thurzó Imre özvegyével, Nyáry Krisztinával, ki rengeteg
vagyont hozott menyasszonyi hozományúl. így tette családját tekinté­
lyessé és 1625-ben már az ország első méltóságára, a nádorságra,
választották meg.
Ez — Ipolyi Arnold szavai szerint — az Esterházy-család emel­
kedésének kritika által kihüvelyezett igaz története. Van azonban a
család származástábláját tárgyaló „Tropheum Estorasianum“ czímű
 5
könyv is, mely a család eredetét a mondák ködébe viszi vissza.
E könyvet a X V II. században gyártották. Ez az Esterházyakat a
vízözönbeli Noétól, majd Jafetli, Nimród, Attila, Árpád s Örs alakjain
át egy költött személytől, Estoras-tól származtatja le. Innen 171 réz-
metszetű képben adja az Estorások, nejeik és gyermekeik képét,
mindegyik mellé verset vagy prózai kommentárt ír. Királyi okmányo­
kat is csatol hozzá és az egészet, mikor a család herczegi rangra
emelkedik, Lipóttal külön diplomával szentesíttetik.
Divatos volt a középkorban az ilyen családfák készítése és ezek­
nek még a X V II. században s azon túl is hitelt adtak. Nem csodálatos
tehát, ha a ferenczesek történetírója is az Esterházyakról való meg­
emlékezését a „Tropheum Estorasianum“-mal kezdi.x) Pedig az egész
munka, mint Ipolyi Arnold megjegyzi, „a családnak ízléstelenül koholt
története,“ mely mindössze a családnak nemzeti érzéséről tanúskodik
s képeiben a X V II. századi magyar főúri viseletet őrzi meg.
Esterházy Miklós második nejével 1624-ben tartotta esküvőjét,
melyről Nyáry Krisztina ezt jegyezte fel: „Az én szerelmes uram vött
el engemet húsz esztendős koromban az tekintetes, nagyságos gróf
Esterházy Miklós Uram. Az ü kegyelme ideje negyven esztendőben
volt. 442) A nádori család gyermekei nevelésére nagy gondot fordított.
Esterházy Miklós nevelési elveit két szép intelemből ismerjük. Egyik
a „parainesis44, 3) melyet a nádor közvetlen elsőszülött fiához, remény­
beli örököséhez, intézett, de a többi fiúnak is szólott. A másik azon
„atyai szeretetből való rövid intés, tanulság és informatio44, 4) melyet a
nádor saját tűzhelyet alapító elsőszülöttjéhez intézett esküvője napján.
Az intelmek minden sorában az élet viharain átment édes apának
üdvös tanácsa szol fia szívéhez. Első sorban a vallásos gyakorlatok
buzgó végzését köti lelkére „meglásd, hogy a cath. religiót, melyben
én tégedet neveltelek, erősen tartsad . . . kiváltképen, hogy a sacra-
mentomok gyakorlásában, templomban való magad viselésében s imád-
ságidban szorgalmatosan eljárj: intlek atyai szeretettel.“ Majd a szülők
tiszteletére, az öregebbek s minden rendbeliek becsülésére figyelmezteti,
„oly szelídségben s engedelmességben viseljed magadat, mintha csak
egy legkisebb nemes ember gyermeke volnál.41 A jó erkölcsökkel össze­
foglalja a tanulást, a kitartó munkásságot. „A deáki tudományban is,
a minemű progressust tettél, azzal meg ne elégedjél, s annyival inkább
azt feledékenységbe ne vedd; hanem hogy azt continuáljad ezután is,
szükséges mind magadra s mind hazádra, nemzetedre és fejedelmünkre
nézvést is.44

') Kosa „Colleetauea.11 Pars II. Conventus Mariauo-Pratensis.

2) „Családi Napló.11 Tört. Tár. 1888.
s) Katholikus Szemle. 1899. I. füzet 68— 85. 1.
4) U. ott.
 6
Hogy fia valóban erkölcsös lehessen, napirendet ír elő részére.
„Ociosus soha ne légy, kérlek, mivel az az ördögnek párnája.1' Mikor a
főbb bűnök, fösvénység, kevélység kerülésére s veszélyére figyelmez­
teti, egyúttal ajánlja neki a gravitast, temperantiát ételben, italban,
társalkodásban s a mulatságokban. „A lovon való kinnjárást pedig mi
nem csak javalljuk, de kívánjuk is tőled, tudjad. Mindazonáltal indiscre-
tiódat együtt alig mutathatod inkább ki, mint abban, — rendetlenül
és helytelenül ott, a hol nem köll is, veregetvén s futtatván és tán-
czoltatván is a lovat. Meglásd azért, hogy eszeden légy lovaglásodban
is ; mert sok példa előtted honunkban is, akik e miatt csonkává-bonkává
lettek s bénaságra jutottak, s némelyek eszektől, sőt életektől is fosz­
tattak meg emiatt atyádfiai közöl is.“ Nem fenyegeti ő gyermekét
ostorral, pálczával vagy más büntetéssel, ha máskülönben cselekszik;
de bizonyosan fia busúlásával és kárával fog az járni.
Esterházy Miklós czélját, hogy fiaiból katholikus vallásukhoz,
királyukhoz ragaszkodó munkás magyar urakat neveljen, teljesen átérté
neje, Nyáry Krisztina, ki a családanyák mintaképe volt. Mint protes­
táns család neveltje ment férjhez Esterházyhoz s csakhamar a katho-
likusok között vallásos buzgóságával tündöklött. Imakönyvek készülnek
számára. Hajnal jezsuita „Jézus Szíve11 imakönyvét, Kopchányi Bona-
ventura ferenczrendi „Bódog Szűz Mária élete“ czímli művét neki
ajánlották, mert tudták, hogy lelkének igazi természete a vallásosság.
Kopchányi „Magyarország pátronája“ szép énekében rá vonatkoztatja
ezen sorokat:
„Nyerj ennek a leányodnak,
K i oka volt e munkának,
Életed hirdetésének,
Erkölcsöd követésének,
Egészséges sok napokat,
Mennyei szent áldásokat,
Hogy az ájtatosságot
Es isteni szolgálatot,
Jószágában plántálhassa,
Azután Krisztust láthassa.11

Be is plántálta Nyáry Krisztina alattvalói, különösen családja

körébe az igazi vallásosságot. Esterházy Pál a jámborság első gya­
korlatait anyjától tanúlta, ki „leábrázolni is lehetetlen, minémü kivált­
képen való nagy buzgósággal imádkozék sok ízben a bold. Szűz szent
képe előtt igen sűrű könyhullatásokkal s fohászkodásokkal.1' Anyai
gondoskodásának becses emléke „Családi Napló“-ja, melybe erőteljes
magyar nyelven, rövid, naplószerü feljegyzésekben beírta családja éle­
tének legnevezetesebb mozzanatait. Majd minden adatot azzal az egy­
szerű fohászszal kísér, hogy az Isten szent neve dicsőségére, a család
örömére s boldogságára szolgáljon.
 Ilyen szülői körben nevelődött Esterházy Pál, a család heted­
szülött gyermeke. Aprón maradt árv áu l; szülői nem is sejthették, hogy
hamarosan Pál fiók lesz igazi örökösük és a család büszkesége. Mikor
atyja „1645. szept. 11-én éjfélkor sok imádságok és a sacramentomok
vétele után“ Istenének kiadta lelkét, Pált a tutor atyafiak Gráczba,
majd Nagyszombatba küldik iskolába. A kollégiumi élet s a jámbor
jezsuita atyák vonzó példája növelték vallásos érzületét. Alig 12 éves
korában a „macula nélkül való Boldogságos Szűz congregatiójának,“
1651-ben pedig az „öreg congregatiónak, úgymint a Boldog Asszony láto­
gatásának" rectorává tétetett. Már abban a korban megvolt ritka vonzalma
a boldogságos Szűzhöz, minden füzetére rájegyezte „Mariano honori.“
Vallásos érzülete lassankint annyira fokozódott, hogy „házasságra
semmi úttal hajlani nem akart, kívánván szerzetessé lenni.“ De más
volt Isten rendelése. Esterházy Farkas rábeszélésére, hogy házassága
az egész família javára és előmenetelére leszen, tizenhatéves korában
lemondott szerzetesi hajlamairól. Eljegyezte unokahugát, Esterházy
Orsicskát, kinek „fölötte igen tapasztalta hozzá való szeretetét.“ 1652-
ben, mikor a vezekényi csatatéren négy Esterházy vérzett el, Pál lett
családja fejévé, azért jegyességét házassággal iparkodott megpecsételni.
Két kármelita páter eszközölte ki Rómában a rokonok között szüksé­
ges dispensatiót és a szentséges atya engedelmével 1652. okt. 21-én
a fraknói várkápolna kórusában megtörtént az esküvő.
Csak az esküvő után három évre, mikorra tanúlmányait Nagy­
szombatban befejezte, tartotta meg 1655. febr. 6-án fényes lakodalmi
ünnepélyét Kismartonban. Vallásos meggyőződésének gyönyörű tanú­
sága ez alkalommal tett feljegyzése is. „ . . . . Istennek dícsértessék
az ő szent neve s engedje, hogy jó csendességben élvén, az igaz római
hitben is muljunk ki ez világból.1*x) így hát részben beteljesedett már
Stracz páternek, a kismartoni ferenczes gvárdiánnak jóslata: „Ez a
gyermek — Pál, — feleségül veszi az ágyon ülő kis leánykát — Orsics­
kát, — s apja székiben fog ülni.“ 2)

■) „Családi napló.“ Tört. Tár, 1888. 214. 1.

2) Bubies-Merényi i. m. 63. lap.
 8

II. FE JE ZE T .
Esterházy Pál Kismarton ura. A kismartoni régi ferenczes konvent története. Jövedelmei.
A kolostor a mohácsi vész után. Kosa Jenő „Collectanea11 kéziratos műve. A ferenczesek
birtoklási képessége. A kismartoni kolostoré templom restaurálása. Az újraalapítás története.
A kolostor új lakói. Pál a kolostor patronusa. A ferenczesek hálája.

Esterházy Pál nagy birtokot, de sok kötelezettséget is örökölt

őseitől. Birtokrészei között volt Kismarton, reá szállott az ottani
ferenczes-kolostor fentartásának terhe. Ennek a kolostornak régi tör­
ténete van.
Eredetét homály födi. A Kanizsaiak voltak a X IV . században és
a X V . század első felében Kismartonnak földesurai, így 1373-ban saját
hű polgáraiknak „zu dem wenigen Mertenstoríf, anders genannt Eisen-
statt“ különféle szabadságokat adományoznak.1) Valószínűleg ezen
Kanizsai-család volt az alapító, mely család a ferenczesek számára
a vasvári és kanizsai konventeket is emelte. Kismarton az oklevelekben
Eisenstadt, Civitas ferrea, Ferreopolis neveken fordúl elő. A konvent
alapításának éve a XV. század kezdetére teendő. Wadding az 1400.
évnél a „Codex M. S. Vaticanus, Codex impressus és Codex M. S. Ara-
Coelitanus“ alapján nagy gonddal sorolja fel a magyarországi konventeket,
de az ő konvent-lajstromában2) Kismarton neve még nemfordúl elő.
Első említése 1414-ből van, mikor X X III. János pápa a kis­
martoni gvárdián és szerzetes társainak kérelmére a templom láto­
gatóinak búcsúkat engedélyez. A bulla3) kiemeli „in Castro Kiss-
Martonalis Sustach" működő ferenczesek buzgalmát, kik példájokkal
másokat is az Isten szolgálatára serkentenek. Hogy a hívek szíve­
sebben járjanak hozzájuk és fentartásukra segédkezet nyújtsanak, azért
az apostoli szék templomukhoz búcsúkat engedélyez. Azután a Kon-
stanczban kelt bulla a búcsúk napjait és azok nagyságát sorolja fel.
Utóbb a Kanizsai-család elvesztette Kismartont. 1453-ban Eytzinger
Konrád szállottá meg a várat s föltételesen III. Frigyesnek adta át.4)
A Frigyes császár és Mátyás között létrejött 1463-i békekötés a fraknói
és kaboldi uradalmak birtokával együtt Kismartont is az osztrák ház
részére biztosította. Majd Mátyás visszafoglalja és az 1477-i új szer­
ződés ellenére is haláláig birtokában tartja e részeket. Még Corvin
János örökségéhez is hozzátartozott Kismarton, de tényleg a kormány
') Kismartoni városi levéltár érdekes okmányai. Tört. Tár 1882. 205. 1.
2) Wadding „Annales Ordinis S. Prancisci.11 ad an. 1400.
3) Wadding 1414. n. 21.
*) Tört. Tár 1885. 800. 1.
 9

ezeket a birtokokat elzálogosította s kiváltásukról többé nem volt szó.1)

A X V I. században Kismartont Weyspriach Kristóf birtokolta ideiglenes
joggal. Ennek családja 1570-ben kihalt s a várkastély Ernő főherczeg
kezére szállott.
Ezekben az időkben pusztult el a ferenczesek konventje. 1503-ban
már elhagyottan, üresen állott a kolostor. Birtokainak jövedelmét a
pozsonyi konvent élvezte. A kismartoni kapitány évenkint húsz forintot
fizet az elpusztúlt konvent birtokaiért. Később a pozsonyi konvent
protocolluma Kismarton évi jövedelmét 50 magyar forintra teszi és ezen
fizetés tart 1606-ig.2) Ezen feljegyzésekből kitűnik, hogy a ferenczesek
a konvent birtokait a várkapitánynak bérbeadták, mert nem gondol­
hattak egyelőre a konvent visszaállítására.
1523-ban a magyarországi ferenczesek a bold. Szűz Máriáról
(mariánusok) és az Üdvözítőről (salvatoriánusok) elnevezett két tar­
tományra oszlottak szét. Kismarton a mariánusokhoz tartozott, de nem
építették fel, mert a X V I. században megindult vallási küzdelmek,
török harczok, belső háborúk rombolólag hatottak a ferenczesek szer­
zetesi intézményére. Végh Ferencz kéziratos latin nyelvű művében
— „Conventuum et Ministrorum Provincialium Provinciáé Marianae,
nec non Capitulorum in ea celebratorum Series a P. Francisco Végh
conscripta 1617.“ — két táblát őrizett meg. Szokásos volt ugyanis a
ferenczrendiek tartományi gyűlésén táblázatot csinálni egyrészt arra,
hogy a gyűlés alkalmával az isteni szolgálatnál kinek-kinek minő tisztje
Van, másrészt a személyi változásokat jegyezték össze az egyes kon-
ventekben. Végh az 1531. székesfehérvári káptalan isteni tiszteleti
rendjét és az 1533. váradi káptalan személy-elhelyezési rendjét adja,
de nála hiába keressük Kismarton nevét.
A kismartoni kolostor XVI. és XVII. századi történetére Kósa
Jenő ferenczes író művében találunk adatokat. Kósa a rend provin­
ciálisa volt, 1774-ben fejezte be művét, melyben a mariánus ferenczesek
történetét adja. „Collectanea" czímű, kéziratos latin nyelvű munkája
631 számozott lapból áll és három részre oszlik. Az első a provincia
történetét tárgyalja 1206— 1774-ig, a második a létező, a harmadik
rész az elpusztúlt konventek múltját vázolja. Nagyon értékes e munka,
mert a régi ferenczes írók: Terebesd, Kamancz, Végh feljegyzéseit
átiratban megtaláljuk benne. Felhasználja művében a Wadding „Annales
Ordinis S. Francisci“ czímű munka folytatására összeállított s Rómába
küldött adatokat. Mint provinciális hozzájutott a rend XVII. száza­
dára vonatkozó eredeti feljegyzésekhez, minők a pozsonyi archívum
') Sehönherr Gyula: Huuyadi Corvin János. 176. 1.
2) „De ferrea Civitate ex illis bonis, quae pertinent ad desolatum Monasterium
ibidem in Ferrea Civitate, Capitaneus ex Kiss-Marton singulis annis tenetur solvere ad
Monasterium Posoniense Hungarieos Florenos 50 pro festő S. Micliaelis.“
2
 10

oklevelei, a káptalani jegyzőkönyvek s a conventek protocollumai.J)

Sajnos, ezen protocollumok, melyekbe a házfőnök bejegyezgette a kolostor
életének nevezetesebb mozzanatait, a patronus adományait, a templom
kincseit, a kolostor felszerelését, inventariumát, ma javarészt ismeret­
lenek. A X V II. századra vonatkozó káptalani jegyzőkönyvek „Acta
Capitularia" első kötete 1610— 1666-ig, második kötete 1663— 1711-ig
halad. Lapjaik számozatlanok, időrendben haladva adják a három éven-
kint tartatni szokott tartományi (capitulum provinciale) és évenkinti
időközi gyűlések (capitulum intermedium, congregatio) történetét s hatá­
rozatait. Itt-ott a provinciális naplószerű bejegyzése a jegyzőkönyvet
korkrónikává bővíti.
Kósa művében olvassuk, hogy a X V I. századi szűkös időkben a
szigorú fegyelemnek, „observantiá“-nak hódoló ferenczeseket bántotta
az, hogy az ingatlan javaknak, így a kismartoniaknak birtoklása ellen­
kezik a szegénység szigorú fogadalmával. Ezért el akarták adni, vagy
zálogosítani örökre Kismartont, a mint megtették ezt az 1508-iki
varasdi káptalan határozatából a verőczei konvent javaival,2) vagy
1524-ben Szegusd (Segösd) javaival. 3) Kétségeskedésüknek élénk
bizonyítéka az a levél, mely a ferenczesek birtokjogát vitatja a jog­
tudósok véleménye alapján.4)
Kétféle ingatlan javakat különböztet meg. Más jellegűek azon
adományozások, melyek a ferenczeseknek observans korukban adattak,
és más jellegűek azok, melyeket még conventualis korukban, a szigo­
rítás előtt több száz évvel kaptak. A szigorúság korából való adomá­
nyozások a syndicusok (világi vagyonkezelők) által eladhatók, mivel
az adományozó tudta, hogy a ferenczesek vagyon-birtoklásra képtele­
nek (incapaces). Nehezebb azonban a régebbi adományozásokról dön­
teni. Azokat az adományozók nem hagyták volna rájok, ha azt hitték
volna, hogy a ferenczeseknek nincs birtoklási képességűk. Az adomá­
nyozóknak az volt a czéljok, hogy azok örökre az egyház javai marad­
janak és magyar törvény szerint sem szabad a százados egyházi java-

') Kósa müve alapján adta ki Nyürő Zsigmond az 1851. schematismusban a rend
történetét, Balázsovits Odorik 1869-ben „Brevis História Conventuum Ordinis S. Krancisci
Provinciáé S. Mariae“ és Farkas Szerafia 1879-ben „Seriptores Ord. Min. S. Praneisci
Prov. S. Mariae“ ezímű művét. Magam is ott, hol az eredeti feljegyzésekhez nagys. Ozorai
Izidor rendtartományi fönök úr és a kismartoni, boldogasszonyi főtiszt, gvárdián urak
készséges fáradozása mellett sem juthattam hozzá, az ő munkájára vagyok utalva.
2) Veröeze javainak eladására vonatkozó oklevelet közli Kósa „Collectaaea“
124-125. 1.
s) Battyáni Benedek az adományozó utódja vette meg s birtok helyett évi alamizs­
nát adott. Oklevél Kósa i. m. 153— 154. 1.
*) Ezen iratot, melyen a hely és idő kelte nincs megjelölve, a pozsouyi archívum­
ból másolta le Kósa i. m. 155— 156. 1. Egykorú ferenczes írta, mert az azonkori bécsi
konventuális ferenczesek és a bécsi reformált augustinusok példájával is iparkodik érvelni.
 11

kát elidegeníteni. Sőt a „Coena Domini“ bulla az elidegenítőket egyházi

kiközösítéssel sújtja.
Az akkori viszonyok között ezen utóbbi felfogás győzött. Alvarez
Mihály ferenczes, mikor mint teljhatalmú megbízott (commissarius)
hazánkban járt, ily értelemben nyilatkozott. 1580-ban Bécsben saját
pecsétjével megerősített levelet adott, hogy a nyitrai és kismartoni
javak megtarthatók. Még a bérbeadás idejét is korlátozza, a kismar­
toni birtokok bérbeadását csak három-három évre engedélyezi. Végzését
megerősítette Sósa Ferencz generális minister 1603-ban.1)
A kismartoni kolostor sorsában akkor állott be változás, mikor
Kismartont Esterházy Miklós zálogjogon megkapta. Ezen katholikus
főúr látva a mintegy száz év óta romokban heverő kismartoni feren­
czes kolostor nyomorúságos helyzetét, azt saját költségén restaurálta és a
mariánus ferenczeseknek adományozta.2) Az alapítás mondái színezetét
Esterházy Pál — Miklós fia — örökíti meg a „Mennyei Koroná“-ban. Az
1620. esztendőben Bethlen Gábor nagy szorongattatásba hozta Esterházy
Miklóst, akkoron ország bíráját, Lakompak várában, „mivel koronás kirá­
lyának tartozó kötelessége szerint igaz híve volt.“ Lakompak ezen ostroma
alatt Miklós „fogadást teve Szent Mihály napestén az Istennek, hogyha
ellenségétől megmenekedhetnék, Szent Mihály Archangyal tisztességére
egy Templomot, ahoz klastromot építene a Szent Ferencz szerzetinek.“
„A nagy Irgalmú Isten meghallgatá könyörgését," mert Dampierre Német-
ujhely alól szokatlan gyorsasággal segélyére siet és a várat felmenti.
„Meglévén azért a Békesség, az Ezer hatszáz huszonötödik Esztendőben
építték meg mind a szentegyházat s mind pedig a Klastromot Szent Mihály
tisztességére Kismárton Városában, a holott a Bóldogságos Szent Szűz
tisztességére is egy Oltárt építtete . . . , a mely oltárra tétetett egy
igen szép Bóldogságos Szűz képe, mellyet Páter Pascális nevű sz. életű
jámbor Franciscanus Barát magával hozott Olasz Országbul; ki is igen
régi kép, melynél mostanság is nem kevés csudák történnek Isten irgal-
mábúl a Boldogságos Szűz esedezése által. . . .“ 3)

') Oklevél Kósa i. m. 157— 15S.

„Quae superius dicta sunt de Contractu eum Reverendissimo Domino Vaeziensi,
idem intelligi et íieri volumus de Illő per Tuam Paternitatem Celebrato eum Domino Capi-
taneo Arcis in Ferrea Civitate eonstructae, Nomine Caesareae, ac Regiae Majestatis, vide-
lieet, ut solum daret ad Triennium, quo transacto Contractus eesset et de novo ad aliud
Triennium celebretur, non in perpetuum, neque ad vitám alieuius . . . Fr. Michael Alvarez.
— Haec omnia et singula eonfirmamus et firmiter servari praecipimus. . . . Franciscus a
Sósa mini3ter generális 1603.“
2) . . oeulis nostris miseranda species monasterii ruinati olim ad Fratres Ord.
S. Francisei, in Civitate Kis-Marton pertinentis . . . stitisset. . .“ „. . . religiosis Fra-
tribus 0. S. Francisei Provinciáé S. Mariae contulimus ac dotavimus.“ Alapító-oklevél.
Közli Baiázsovits i. m. 64. 1.
9) Mennyei Korona. 38. 1.
2*
 12

1625— 1630-ig tartott a templom és klastrom építése. Ezért nem

találjuk Kismartont Pázmánynak 1629-ben a ferenczrendi kolostorokról
készített katalógusában.*) Sennyei István győri püspök 1630. decz.
1-én fényes papi segédlettel konzekrálja a templomot. Részt vett az
ünnepélyen Esterházy Miklós nejével Nyáry Krisztinával és nagy­
reményű fiával, Istvánnal. Az első magyar beszédet a templomban
Kopchányi Bonaventura rendi custos tartotta. 0 lett az új kolostor
feje és társai voltak Nyitrai János, Hueber Márton német szónok, azon­
kívül két laikus testvér. Az alapítólevél 1631-ben Miklós napján kelt
Kismartonban, benne ingatlan javakról nincs szó, a nádor a kolostor
fentartásáról évi alamizsnával gondoskodott. Örök lámpára tett ala­
pítványt, Szent Ferencz kordaviselő atyafiainak testvérületét terjesz­
tette. Mindenben rajta volt, hogy a ferenczesek Kismartonban a hit­
életet fejleszszék és az 1532 óta Ausztriából odaszakadt lutheránusokat
az igaz hitre visszavezessék.2)
A kismartoni konvent ismertette meg jobban a ferenczeseket az
Esterházy-családdal. A kolostor életéről kevés adat maradt ránk.
Az „Acta Capitularia“-k őrizték meg az ott nevelődő és működő feren­
czesek neveit. A gvardiánon, vicariuson kívül évenkint a nádori udvar
szolgálatára rendelnek egy rendtagot. Neves lakója a kolostornak
Kopchányi Márton Bonaventura, kinek a Nyáry Krisztina számára írt
„Bódog Szűz Mária élete“ cziműn kívül még három vallásos munkája
jelent meg Bécsben.3)
1636-ban a pozsonyi tartománygyűlés Kismartont jelöli ki a ma­
gyar részek novicziusainak nevelőkolostoráúl. *) Később 1646-ban
Sopront és Kismartont választják ki, hogy itt gondozzák a novicziuso-
kat, „ápolják Szent Ferencz szőlőjének gyönge ültetvényeit." 5) 1637
és 1641-ben időközi, 1643-ban pedig tartományi gyűlésre gyűlnek össze
Kismartonba a ferenczesek. Belügyekről, személyi elhelyezésekről tanács­
koznak itt, de megemlékeznek pártfogójukról, a nádorról is. így 1641-ben
elrendelik, hogy minden pap három misét, minden clericus a hét bűn­
bánati zsoltárt s minden laikus-testvér száz miatyánkot és üdvözlégyet

‘) Synodus Pazmaniana. Appendix.

2) A provinciális rendeletére 1641-től összejegyzik a megtérítettek lajstromát.
Többször előfordul benne Kismarton neve is. Kósa i. m. 234. 1.
3) „Szerzetes Bendtartó Feníték Tűköre.11 1630. — „Sermones de Festis omnibus
B. Virginis.11 1630. — „A Keresztény életre intő Elmélkedések11 1632
4) Acta Capit. 1636. „Sequuntur Ordinationes faetae in Capitulo. 3. punct. Utjuxta
praescripta et sanctiones Apostolicas, Novitii nostri ad Ordinem suscipiantur, et eommo-
dius in instituto nostro instruautur, in Begno Hungáriáé Kismartoniensis, in Reguo verő
Sclavouiae Varasdiensis, pro iisdem deputatur Conventus.11
5) Acta Capit. 1646. „6. punct. „Plantae vineales Vineae Seraphiei Francisci sunt
Novitii, ut ergo proferant fructus Dei Ecclesiae et Beligioni profieuos, deputatur loeus
duplex, Soproniensis et Kismartoniensis.11
 13

imádkozzék a pápáért, az uralkodóházért, az ország előkelőségeiért,

főkép pedig kismartoni patronusuk s konventalapítójükért, a nádorért,
hogy az ellenséget kiűzhesse az országból s a zavargókat meg­
fékezhesse. í)
Esterházy Miklós valóban kegyes pártfogójuk volt. 1644-ben a
Nagyszombatból menekült klarissza szüzeknek ideiglenesen Kismarton­
ban ad lakóhelyet.2) A ferenczrendi szerzetesekről 1641. aug. 14-én
Sempthén kelt végrendeletében sem feledkezett meg. „A franciscauus
barátoknak, valamennyi klastrom Magyarországban vagyon, mindenikben
két-két száz forint alamizsnát adjanak azon temetésemnek napján, kit,
odahívatván mind a két páter Provinciálist, a kik akkoron lesznek,
egyszersmind tegyenek is le, hogy ne kellessék nekik azt hosszú idő­
vel várniok.“ De itt is kiváló gondoskodásának tárgya a kismartoni
kolostor volt. „A Kismartonban levő klastromot, mivel végbehagyta
Isten vinnem, a kik az én holtom után maradékaim között vagy azon
helyet fognak bírni vagy Fraknót, lekötelezem őket, hogy azon kla­
stromot, sartum tectum conservent, s minden esztendőben mind pénzt,
mind búzát, bort adjanak alamizsnában s ne hagyják fából is őket, s
ha szintén kiváltanák is tőlem, vagy maradékimtól és legatariusimtól
Kismartont, erre az esztendőnkint való alamizsnára ugyan obligálom
azon maradékimat Fraknóból is.“ 3)
Esterházy Miklós végső akaratának megfeleltek utódai. Pál Kis­
martonban alapította meg családi boldogsága fészkét 1655-ben. Még
azon évben meglátta házasságának első mézét „ezen szerelmes feleségem­
nek adott Isten egy fia magzatot die ultima decembris, azaz újesztendő
nap estén pénteken éjfélkor . . . kit Miklós Antalnak körösztöltettünk,
melyet neveljen Isten szent nevének dicséretére, s szülei örömére.1' 4)
A család örömében a ferenczesek is osztozni óhajtottak. 1656. febr. 13. a
palatínus konventben, Kismartonban tartják időközi gyűlésüket. Miután
tizenhárom pontban a rend beléletére vonatkozó üdvös határozatokat
hoztak, végezetül elrendelik, hogy hálájuk jeléül minden páter egy misét
és minden testvér egy rozáriumot mondjon Esterházy Pál grófnak, a
kismartoni konvent patrónusának és kedves kis újszülöttének jólétéért.5)

*) Acta Capit. 1641. „ . . . maximé autem Exeellentissimum Principem et Pala-

tinum ejusdem Dnum Patronum et Fundatorem nostrum benigaissimum ad eliminaudam
hostium et paeis turbatorum feritatem diu salvos et ineolumes conservare dignetur.“
2) Acta Capit. 1644. évnél a provinciális naplószerű feljegyzései következnek.
Levelet ír Nagyszombatba „ut nonnulli Paties una eum eurribus suffleientibus pro ave-
hendis dietis Monialibus et domum dueendis quantocius Kismartonium venirent.“ így
okt. 8-ára, Brigitta napjára visszatértek a klarisszák Nagyszombatba.
s) Gróf Esterházy Miklós nádor végrendelete. Tört. Tár. 1896. 266. lap.
4) Családi Napló Tört. Tár. 1888. 214. 1
5) Aeta Capit. 1656. „Ultimo mandatur omnibus Patribus et Fratribus Provinciáé,
ut pro signo gratitudinis quivis Patrum duó sacra celebret, et quivis Fratrum duó Rosaria
 14

A fiatal gróf neve az 1660. jul. 17. pozsonyi időközi káptalanon

újra előfordúl. A 15. pontban tudatják a testvérekkel, hogy a rendi
diffinitorok testűlete bekebelezett a provincziába három új székházat,
rezidentiát. Lippay György esztergomi érsek ajánlotta föl nekik a Csepel-
szigetén Szent-Antalt, Galanthai Esterházy Pál gróf Pápát és Balassa
Bálint Beczkó várát.1) Pápa első praesidense Lítomericzky László volt,
melléje még két pátert adtak: Cziráky Antalt és Gádosoczy Szilvesztert.
Utóbb Pápa Esterházy Ferencz gróf birtokába megy át és a feren­
czesek a gróf számára állandóan jelölnek ki udvari káplánt.

oret, alterum nimirum ad intentionem lllm i Dni Comitis Pauli Esterházy fuudatoris et
Patroui hujus Conventus Kismartoniensis et pro ejusdem suavissimae Prolis ineolumitate.
Alterum verő ad Intentionem Rndissimi Geu. Commissarii. . . . Aegidii Sehiessel. . .“
*) Aeta Capit. 1660. „15 p ............ Ad oblationem lllm i Comitis Domini Domini
Pauli Ezterhasi de Galautha. Eesidentiam in Praesidio Papensi. . .“
 III. FE JE ZE T .
Esterházy Pál az 1663—64. török harezokban. Családja körébe visszatér. 1669-ben a boldog-
asszonyi kolostort alapítja. Alapítólevele. Pál a közpályán emelkedik. Nádor, birodalmi herczeg
lesz. Kolostorvita a mariánusok és salvatoriáuusok között. A ferenczesek érvei. Pál nádor két
levele ez ügyben. Lazary-féle deeretum. A ferenczesek egyetemes káptalanjának, döntése.

Esterházy Pált boldog családi köréből hamarosan kiszólítja a

fegyverzaj. Már 1654-ben Székesfehérvár alatt alig liüsz éves korában
kitűnt a vitézi mérkőzés mezején. Királya iránt való hűsége s hazája
szolgálata az 1663— 64. esztendei török háborúba készté menni. Zrínyi
Miklós oldalán harczol s harczi dicsőségét a ferenczesek is megörö­
kítették feljegyzéseikben. Káptalani jegyzőkönyveikbe beiktatták a
viharos idők történetét. A harczosok között Zrínyi neve mellett említik
Esterházy Pálét, „kinek emlékét tiszta erkölcse, fényes híre-neve, a nép
szeretete s az uralkodók kegye föntartja messze időkre."*)
Esterházy Pál a pogány törökben hazájának, hitének esküdt
ellenségét látta. A régi magyarokat követi, kik a csatákban a boldog­
ságos Szűznek katonái voltak s olvasóját hordozták. Mint maga írja,
45 esztendőt életéből trombitaharsogás, dobpergés, ágyúdörej és fegy­
verzaj között az ellenség vérét ontva töltött e l2) és mindig Mária,
Magyarország örökös királynéja harczosának vallotta m agát.3) A tábor­
ból bizalmas levelekben sűrűn értesíti édes feleségét a háború mene­
téről. Emberszerető érzülete nyilatkozik meg 1663. aug. 26-án Marczaltőn
kelt levelében. „Édesem, kérlek, alamisnálkoggyál, az szegényeknek
kenyeret, ételt, italt adass, hogy Isten könyörűllyön rajtunk." A csata
zajából haza vágy lelke Kismartonba, abba a családi boldogságba, mely

‘) Acta Capit. 1673.

„Continuatio Memorabilium Hungáriáé . .“ „Paulus Comes Esterházy, cujus memó­
riám morum candor, et famae plausus, favor populi, et gratia principum in ultima pro-
pagabit tempóra." — „Anno 1671. Item növi tumultus in Ungaria Superiore ab acatholicis
moti reprimuntur armis Caesarig, per Excellentissimum Dnum Comitem Generalem Kopp ;
et Excellentissimum Dnum Generalem Paulum Esterházy.“
8) Specultim Immaculatum. 1748 Kassa. Dedicatoria „. . . . qui a quadragint
quinque iám annis non nisi inter tubarum claugores, ac timpanorum tonitus, tormen.
torumque bellieorum tonitrua, gladiosque educatus ac versatus arma tractavi hostium tincta
sanguine . . .
*) Speculum Immaculatum. Előszó az olvasóhoz. „Lectori . . . . Ast dum considero
Beatissimam Deiparam Virginem Reginam haereditariam esse Hungáriáé, cujus olim honor
adeo cordi fűit llungaris, ut pro tuendo eo vitám quoquo deponere semper parati fuerint,
quin imo Rosaria Beatissimae Coeli Reginae in armis gestantes, ejusdem se milites nomi-
nari voluerint; quorum e numero me etiam esse profiteor . . . .“
 16

felől lakodalma előtt az epedés édes-bús óraiban, lantjának lágy

hangjai mellett sokáig ábrándozott. 1664. júl. 26-án Körmendről írja
nejének: „Mi itt minden órában veszedelemben vagyunk ugyan, de
hiszem az én Istenemet; nem hágy el bennünket. Azonban kérlek, imád-
koztass s az szegényeket tartassad az Várban az mint az előtt, ha
gyakrabban lészen is, annál jobb. Én azon leszek, hogy hova hama­
rább föl menjek hozzád édesem. Azonban álgyon meg az Űr Isten.41
1669. május 5-én a ferenczesek Kismartonban tartják időközi
gyűlésüket. Kismartonba osztják be ekkor a morálist végző theologu-
sok egy részét, kikkel a konvent tizennégy lakost, — köztük kilencz
pátert, — számlál.1) Ezen alkalommal intézte el Pál gróf a feren-
czesekkel a boldogasszonyi klastromalapítás ügyét. Eégi fogadalmát
óhajtotta evvel teljesíteni. Anyjától, Nyáry Krisztinától, örökölt egy
XIII. századbeli csodatevő Mária-képet, melyet anyja „annyira becsűl-
lött, hogy annyi drága aranyért, a melykora azon kép, nem adta volna.44
Ezt Pál a fraknói tárházban tartotta, „nem különben, mint kivált­
képpen való kincset, ki előtt vékony tehetsége szerint gyakorta ájta-
toskodott.44 Majd 1656-ban szeptembernek, azaz Szent Mihály havának
nyolczadik napján ájtatosság közben a boldogságos Szűztől megintetvén,
fogadást tett, hogy a „Förtőn túl való puszta Boldog Asszony Szent­
egyházát Isten jóvoltából megépítteti, a képet is odaviszi, sőt a Páter
Franciscánusoknak is klastromot építtet, fundatipt is tészen.442)
Boldogasszonyfalva, melyet a németek Fraukirch-nek neveztek, a
Fertő tó mellett fekszik. Aklastrom „Residentia ad Laciim B. M. Virginis44,
„Residentia ad Lacum Fertő44, később „Conventus in Pratis ad Lacum44,
„Conventus Mariano-Pratensis44 nevek alatt fordúl elő a káptalani jegyző­
könyvekben. Régi hagyomány szerint a klastrom helyén Nagyboldog­
asszony szentegyháza állott s a községnek, valamint a Fertő tavának
(lacus Peiso) a Grileth-család volt a földesura.8) Majd 1529-ben, mikor a
török végigpusztítja e vidéket, a templom romba dől, csak Mária képe ma­
rad sértetlenül, a mint balkarjával tartja s szűzi tejével táplálja isteni
kisdedét. E képhez az ájtatoskodó nép sűrűén elzarándokolt, de ott a tó
áradásaitól és az ellenség támadásaitól félve, építkezni nem mertek.
Esterházy Pál gróf telepítette be újra az elhagyott községet4)
s emelte föl szentegyházát, melyről ezt jegyzi föl: „Die 8. Septembris
szenteltettem meg Förtőn túl való Boldogasszony szentegyházamat s
ugyanakkor öltöztettem Laczkó fiamat clericában. . . Anno 1669.44B)
■) Aeta Capit. 1669.
2) Mennyei Korona 1696. —35— 36. 1.
s) Tropheum Estorasianum. P. II. föl. 43.
* ) „ . . . piacúit nobis allodium quoddam pro mansione nostra, nec non pagum
aliquem pro maiori securitate in hoc campo totaliter deserto eonstruere . . . statque de
facto per gratiam Dei locus ille populosus.“ A klastrom 1680. alapító levele.
5) Tört. Társ. 1888. 216 1.
 17

Egyelőre a főoltárra a romba dőlt szentegyház Mária-képét helyezik.

Pál két kápolnát emelt Szent József és Szűz Mária tiszteletére, egy
harmadikat pedig az akkor pusztító pestistől *) való szabadulásért
Frank József, a pozsonyi kamara tanácsosa építtetett. A ferenczesek
bevonulása az ideiglenes székházba 1670-ben volt. Werner Vazul a prae-
sidens, van mellette még két páter és két laikus testvér.2)
A klastrom teljesen csak 1679-re épült föl. Ekkor nyilvánítja
a ferenczesek gyűlése a székházat rendes konventnek, melynek első
gvardiánja Miskey Bódog lesz.3) Esterházy Pál 1680-ban viteti át a
fraknói kápolnából a csodatevő Mária-képet Boldogasszonyba és mint
drága családi ereklyét a ferenczesek különös gondjába ajánlja. 1680-ban
kelt a klastrom alapítólevele is, melyben Pál gróf a ferenczesek ellátá­
sáról évi alamizsnával gondoskodik. „Az általunk idetelepített Páter
Franciscanusok föntartására rendeljük örök időkre a következő évi
alamizsnát, melyre maradékink is sértetlenül kötelezve legyenek. Es
pedig 40 rész tehénhúst, 25 köböl búzát, ugyanannyi rozsot Boldog-
asszony birtokunkból; ötven kocsi tüzelőfát kapuvári uradalmunk és
a vár erdeiből, melyet saját embereikkel szállíttassanak a klastromba, —
12 hordó soproni bort, végűi olajra a lámpásokba 25 forintot. Mely
feljebb megírt örök fundatiónkról meg nem feledkezvén a megnevezett
Páterek tartozzanak minden napon egy misét mondani értem és fele­
ségemért, mint alapítókért éltünkben s kimúltunk után is és erre min­
den időkre kötelezve legyenek. — Melynek bizonyságára adtuk ezen
pecsétes levelünket kezünk írásával megerősítvén. Boldogasszonyfalván,
Szent István magyar király ünnepén, 1680-ban.“ 4)
A klastrom békéjét három év múlva megzavarta a Bécs ostromára
készülő Kara Musztafa. A veszély hirére a csodatevő képet, melyen
Szűz Mária jobb karjával magához öleli Jézust, baljában pedig fából
készült jogart ta rt,B) a ferenczesek biztonságba helyezik. Pál rendel­
kezése szerint két páter viszi Fraknóba, a vár-kápolna oltárára helyezik
és a kép épségben maradásáért naponkint misét mondanak.6) A török

‘) Az „Acta Capit.“ 1679. feljegyzése szerint két év alatt a mariánus ferenczesek

közül 30 halt meg pestisben.
2) Acta Capit. 1670.
s) Acta Capit. 1679.
4) Az alapítólevél latin eredetijét a pozsonyi archívumból közli Balázsovits i. m.
107-108.
5) E csodatevő kép történetét tárgyazza „Geheimniss Reiche Rosen de Thaumaturga
Pratensi.“ 1697. Bécs.
6) „ . . . . si haec B. V. M. statua, ob tumultus bellicos in ecclesia conventus
Pratensis securitatem non haberet, cum duobus Patribus sumptibus Dominii sustentandis,
ad arcem Praknó referatur, in sacello arcis ad aram ponatur, omnimodo honoretur et
usque ultimam sanguinis guttam defendatur; Patres verő singulis diebus pro illius conser-
vatione Missae sacrificium offerre sint obligati . . . .“ Balázsovits i. m. 110.
3
sereg 1683-ban a boldogasszonyi klastromot és templomot valóban fel­
dúlja. Diószeghy Antal gvardián és Szablics Márk páter fogságba
kerülnek, honnan váltságdíjjal szabadultak k i.*) Szerencsére a török
támadás Bécs alatt meghiúsult; így a konvent hamar életre kelt s a
képet Fraknóból nagy ájtatossággal visszavitték Boldogasszonyba.
Esterházy Pál gróf eközben a közpályán gyorsan emelkedett.
Már 1652-ben soproni örökös főispán, cs. és kir. tanácsos volt, Lipót
koronáztatása után aranykulcsos, udvari tanácsos, majd főudvarmester,
vezérőrnagy, 1667-ben tábornagy lett. Az 1681. soproni o. gyűlés Pál
grófot Magyarország palatínusának választja meg. így került „apja
székibe/1 mert tudták, hogy „van sagum, van tóga ennek tárházában;
törvény, fegyver illik egyaránt markában.“ 2) Ugyanezen évben II. Ká­
roly spanyol király az aranygyapjas renddel tüntette ki. Nem aka­
runk itt a nádor politikai működésére kiterjeszkedni. Előterjesztéseinek,
— mint maga panaszkodik, — nem volt meg a kellő foganatja. Mikor
meg az udvar 1687-ben hálából, hogy a Habsburgház fiágának örökö­
södését a rendekkel elfogadtatta, birodalmi herczegi rangra emelte,
akkor ellenfelei gyanusítgatják önzetlenségét. Ezóta a nádor sokak
előtt népszerűtlen lesz, mert bár érezte, szivére vette, még sem tudta
megvédelmezni népe ügyét. Nem hallgatták meg Bécsben; ott lassan-
kint Kollonics kerekedett felül és az ő „nemzetbontó irányzata" érvé­
nyesült a politikában.
Esterházy Pál, mint nádor hasznos szolgálatokat tett a ferencze-
seknek. Nádorsága idejében indúlt meg a két ferenczes tartomány
között a vita, hogy a török kiűzése után visszaállítandó kolostorok
melyik tartományhoz tartozzanak. Mindkét rész jogot formált Eszter­
gom és Pest konventjére; a mariánusok az esztergomi vízivárosba öt,
a salvatoriánusok pedig mindkét helyre egy-egy pátert küldöttek. Az
ügy szóba került az 1685. aug. 30. pozsonyi időközi káptalanon, hol
Sormann Marinus generális minister is jelen volt s kijelenti, hogy a
konventek felső Magyarországban a salvatoriánusoké, alsó Magyar-
országban pedig a mariánusoké legyenek.3)
Ezen szóbeli végzésnek nem volt ereje. Azért a generális a két
tartomány fejeit 1685. szept. 8-ára Bécsbe rendeli, hogy ott az általa
egybehívott commissio az oklevelek alapján jobban megvizsgálhassa
ügyüket.
A salvatoriánusok arra hivatkoztak, hogy Caesarini Julián apos­
toli követ pártfogásával és IV. Jenő jóváhagyásával 1444-ben „ad
instantiam Regis et dynastarum“ kapták a Szent János evangélistáról

') Kósa i. m. P. II. Conventus Mariano-Pratensis.

2) Palinodia 60. versszak.
3) Kósa i. m. P. I. p. 215. 11 . 39.
 19

nevezett budai és a Szent Péterről nevezett pesti konventeket.1) Az

esztergomi bold. Szűzről nevezett konventet Hunyadi János kormányzó
kérelmére Y. Miklós megbízásából vették át 1448-ban.2) Ok nem erő­
szakosan foglalták el a kolostorokat, hanem önként ajánlották fel nekik.
Ugyanis őket a Nagy Lajos idejében betelepült szigorú „cseri barátokat"
a magyar főurak jobban szerették, mint a régi, IV. Bélától bevezetett
ferenczeseket, kiknek szigorú fegyelme az idők folyamán meglazúlt.
Tízzel szemben a mariánusok azon jogi alapra támaszkodtak, hogy
az uralkodók a kérdéses konveuteket eredetileg számukra alapították.
A mint egykor Caesarini Julián jogosan elvehette tőlök e konventeket,
most a királyi felség ugyanazon joggal visszaadhatja nekik. Megszűnt
már a régi állapot. A mariánusok Tgall Fábián constitutiója szerint
élnek,3) káptalani gyűléseiken erélyes intézkedésekkel biztosítják a
szerzetesi fegyelmet. A szegénységet a legszigorúbban betartják és az
egyetemes káptalan a mariánusok tartományát „reformált provinciának"
jelentette k i.4)
A bécsi commissiót befolyásolta Lipót rendelkezése, ki a mari­
ánusok számára már átengedte a kérdéses konventeket. Figyelembe
vette azt, hogy a két tartomány között a vitának így se vége, se hossza
nem lesz, mint 1500-ban.6) A rend érdeke is azt javallotta, hogy az
egyes provincziák szűkebb határok közé szorúljanak a könnyebb kor­
mányzás és ellenőrzés végett. Végre a commissio az okleveleket hiá­
nyosaknak, a jogi alapot homályosnak találta, azért a generális szóbeli
döntése mellett határoz. Ez ügyben örök silentiumot rendel s megpa­
rancsolja, hogy a generális minister rendeletét szeretettel, hamisság
nélkül teljesítsék.6)

*) Wadding a. 1444.
2) Wadding a. 1448. — A rendelet végrehajtója Széchy Dénes esztergomi érsek
volt. Hozzá ír János bíboros, apostoli követ. Felsorolja benne Hunyadi Jánosnak és az
ország előkelőinek panaszait, vádjait a ferenczesek ellen. Felszólítja, hogy a hol a javulás
szándékát nem látja, onnan a régi ferenczeseket űzze el s kolostorukat a szigorú feren­
czeseknek „observans“-oknak adja át. Oklevél átiratát lásd Kósa i. m. P. I p. 80. n. k.8.
3) Igal Fábián 1454-ben az egri káptalanon hozta be 25 pontból álló reformját.
Kósa i m. P. I. p. 86— 87. n. 31.
i) „Catalogus Ministrorum11 jelzi, hogy a reformatiót Olaszországból hozták be
Volta Bonaventura alatt Nagyszombatba l(il0-ben „et in electione hujus introducta est
Reformatio ex Italia in Conventum Tyrnaviensem11 Csak 1659-ben jelent meg Rómából a
breve, mely az egész tartományt „reformált-“nak nyilvánítja. „ . . . . decrevit et declaravit
Eandem Provinciám, tamquam Reformatam kabendam et inter Reformatas Provincias
statuendam, computandam et describendam . . . .“ Kósa i. m. P. I. p. 209—210.
5) A folytonos súrlódásokat, a kolostorrablás fel-felhangzó panaszait főuraink, mint
Drágffy Bertalan, Geréb Péter, a rákosi gyűlésen 1500 körűi törekszenek elnémítani, de
sikertelenül. Fridrieh Urbán i. m. P. I. 20.
s) „ . . . sine dolo vei fraude adimpleantur“ Kósa i. m. P. I. „Transsumptum
Decreti in Archivo.11
 20

Csakhogy a kolostorkérdés nem maradt ennyiben. A salvatoriánu­

sok az 1688. római egyetemes káptalan elé terjesztették sérelmüket
Ezért Lipót király 1688. január 12-i, ') Széchényi György esztergomi
érsek 1688. márczius 13-i2) kelettel sietve írnak Rómába az egyetemes
káptalanhoz. Leveleikben a mariánus ferenczesek érdekeit védik s a
salvatoriánusok elutasítását kívánják.
Ugyanezen czélból eszközöltek ki a mariánusok régi jótevőjüktől,
herczeg Esterházy Pál nádortól is ajánlólevelet. „Felkért engem köz-
benjáróúl Szent Ferencz rendjének boldogságos Szűzről nevezett magyar-
országi tartománya, hogy az alsó magyarországi konventek, melyek
Isten segedelmével s ő Felsége győzedelmes fegyvereivel a török járom
alól felszabadultak, tartományukba kebeleztessenek be. Minthogy a
szent szerzetnek, különösen a mariánusoknak, kik éjjel-nappal Isten
dicsőségén és a lelkek üdvösségén fáradoznak, mély tisztelője vagyok,
legjobb akarattal támogatom kérelmüket, hogy Buda, Pest, Esztergom,
Vácz és Székesfehérvár, — mely szinte hamarosan felszabadúl —
ősrégi kolostorai nekik adassanak. 1688. jan. 25. Pozsony.41 3)
A kolostorkérdés a római egyetemes káptalanon bonyolúltabb lett.
A vitába belevegyűlt még két ferenczes tartomány: a „provincia
S. Ladislai44 és a „provincia Bossnae-Argentinae.44 A ladislaiták, kik
1654-ben a mariánusok közül kiválva, 1661 óta önálló provinciát
alkottak,4) a pécsi és zágrábi egyesített kustodia kolostoraira formál­
tak jogot. A boszniai ferenczesek pedig főleg a Szerémségben, Sclavo-
niában követeltek néhány konventet. Nekik is megvolt a jogczimük.
Igaz, hogy régente a Száva folyó volt tartományuk határa, de a török
időkben, a nagy paphiányban a thrák, illyr népek között ezen vidé­
keken is ők hirdették titkon, nyíltan a kath. vallást.5)
Ebben a bonyolult ügyben az egyetemes káptalan Rómában nem
tudott határozni. Azért megbízzák Lazary Antal generális diffinitort,
teljes hatalommal. Elküldik Magyarországba, hogy vizsgáljon meg
mindent alaposan, tudja meg a királyi felség óhaját és azután szabja
meg a ferenczes tartományok határvonalát, írja össze s jelölje ki
konventjeiket. 6)

*) Lipót levelét közli. Kósa i. m P. I 218— 219.

*) Széchényi György levele ugyanott.
5) Az eredeti latin levél közölve Kósa i. m. P. I. 218— 219.
4) „História Provinciáé Observantis S. Ladislai." Kéziratos mű a pécsi ferenczes
könyvtárban. Három részre oszlik. Az elsőben a provincia eredetét, a másodikban törté­
netét, a harmadikban kolostorait sorolja fel. — VII. Sándor pápa engedelmével alakúit
az új tartomány „cum omnibus praerogativis, praeeminentiis, titulis, privilegiis et consue-
tudinibus ad instar aliarum Provinciarum “ ^
*) Csevapovics „Recensio Observantis Provinciáé . Budae. 1830.
6) „In causa Controversiae inter Provincias, eum non possit aliquid certi in Capi-
tulo Generáli determinari, decernitur, quod Superior Generális suis Patentibus Litteris
 21
Lazary a királyi felség beleegyezését kieszközölvén, 1689. julius
20-ára Galgóczra hívta össze a négy tartomány meghatalmazottjait.
Julius 24-én kimondotta határozatát, és döntését Lipót 1690. április
12-én Bécsben kelt „Memoriae commendamus teuore praesentium“ okle­
velével megerősítette. *) Ez a decretum vagy institutum Lazaryanum,
mely a ferenczes tartományok jogviszonyát szabályozza. A decretum
nemcsak a meglevő, hanem a jövőben visszaállítandó kolostorokra is
intézkedik.
A boszniai atyákat visszaszorítja Bosznia és Szerbia területére.
Határvonaluk a Száva. Magyarországban nem tarthatnak számot kolos­
torra, mert itt mint missionariusok működtek, itt rájok csak a zavaros
időkben volt szükség. A ladi.slaiták igazi területe Sclavonia, azaz a
Dráva és Száva köze. Minthogy a provincia a zágrábi és pécsi kusto-
diák egyesítéséből származott, ezért hozzátartoznak még a Dráván t ú l;
Szigeth, Pécs, Siklós és Kanizsa in spe. — A mariánus és salvatoriánus
tartományt a Duna és Vág folyók választják el egymástól. Ezen a
vonalon túl egyik tartomány sem terjeszkedhetik. A mariánusok átad­
ják a salvatoriánusoknak Pruszk, Beczkó konventeket, de helyettök
megkapják Sümeghet, Pestet és Veszprémet. A mariánusoknak lelkökre
köti a decretum, hogy budai és pesti kolostoraikba igaz testvéri szere­
tettel fogadják be mindazon salvatoriánusokat, kik oda gyógyúlás
czéljából mennek. Veszprémre pedig megjegyzi, ha egy év alatt az
ottani rezidentiát patronus segélyével nem tudják konventté fejleszteni,
hagyják el, mert így ott tartózkodásuk nem jár lelki haszonnal.
Megvolt a királyilag szentesített decretum, mégsem jött létre a
salvatoriánusok és mariánusok között az annyira kívánatos békesség.
A salvatoriánusok a kolostorkérdést az 1691. egyetemes káptalanon
újra akarták tárgyaltatni, mire Széchényi György esztergomi érsek és
Esterházy Pál nádor levelükben á decretum védelmére kelnek. Széchényi
a generális ministert kéri, hogy a salvatoriánusok panaszára ne hall­
gasson. 2) Herczeg Esterházy Pál nádor pedig a ferenczesek kardinális-
protectorához ír. „Értesültem róla, hogy Szent Ferencz szerzete leg­
közelebb Rómában, az Ara-Coeli konventben időközi egyetemes kápta­
lant tart. Szóba kerül ott a mi magyar hazánkban létező ferenczes
tartományok határ- és kolostorkérdése is. Félő, hogy ott az igaz,
őszinte előterjesztés híjában esetleg olyast határoznak, mi népünket
sérti, híveink bizalmát a szerzettől eltávoztatja, vagy a mi a fundá-

deputet Adm. E. P. Difrem Gnlem Antonium Lázári cum plenitudine potestatis, qui
interpellato placito Sac. Caes. Majestatis et sacrae Majest. Eegis Hungáriáé Partes com-
ponat, limites statuat, Conventus adseribat, definiat et determinet.“ Chronologia Historico-
Legalis Seraphici Ordiuis a F.-re Julio edita Venetiis a. 1778. p. 230.
1) A mariánusok példányát közli Kósa i. m. P. I. 221— 227.
2) Széchényi György latin levele, közölve Kósa i. m. 227— 228.
 22
torok és az egész ország ellenkezése folytán nem hajtható végre. így
csak az újabb czivódásoknak nyitnának tárt kaput. Én azonban pala-
tinusi tisztemből kifolyólag a tartományok vitás dolgait jól ismerem és
rajta vagyok, hogy a köztünk élő ferenczesek szerzetesi békességben
éljenek és mint eddig, úgy ezután is nagy sikerrel neveljék Isten
dicsőségét, a lelkek üdvösségét. Ezért a következőket akarom cardi-
nális úrral tudatni. Először Lazary a decretumát, melyet a királyi
felség is megerősített, igen bölcsen hozta. Kérem és a lehető legjobban
ajánlom, hogy intézkedése teljes érvényében megmaradjon. Másodszor,
ha a mariánusok kolostorai más provinciának adatnak, annak én az
egész ország nevében s mivel néhány kolostornak én is alapítója
vagyok, a magam nevében is ellene mondok. És minden ilyes kísérle­
tet meghiúsítok. Kismarton, 1691. február 10.“ *)
Ezen erélyes leveleknek megvolt a kellő foganatjok. Az 1691.
gyűlés megerősíti a decretum Lazaryanumot2), csak a boszniai atyákra
vonatkozólag módosítja. Azoknak provinciálisa a galgóczi ülés idején
Rómában tartózkodott s nem volt törvényes megbizottuk, ki a provin­
cia érdekeit kellőleg védelmezhette volna. Kérelmökre az 1691. gyűlés
meghagyja őket Buda, Velika, Pozsega és Eszék birtoklásában, de
azon kikötéssel, hogy többé sem Magyarországban, sem Sclavoniában
nem alapíthatnak és fogadhatnak el kolostorokat.
A salvatoriánusokuak az 1694.-i egyetemes káptalanon való pró­
bálkozása is sikertelen maradt. Meghagyják nekik a szent engedel­
messég nevében, hogy nyugodjanak meg a hozott végzésekben és
ezentúl a határ és kolostorkérdésben örök silentium legyen.3)
így a mariánusok ügyök igazsága mellett pátronusaik közben­
járásának, köztük Esterházy Pál nádornak köszönhették, hogy hosszas
vitájuk szent békességgel végződött. Esterházy Pál életében többé e
kérdést nem bolygatták. A mariánusok tartománya felvirágzott, 1700.
évben már huszonegy konventet és residentiát számlált.4)

‘) Esterházy Pál latin levele, közölve Kósa i. m. 228— 229.

2) „ . . quod Provinciáé Marianae et Salvatorianae ad invicem Controversiam
standum esse Decisis in Decreto Lazariano.11 Chronologia historico-legalis p. 244.
3) „ . . sub poena Turbatorum Pacis mandatur illis per Sacram Obedientiam, ut
quieseant, et perpetuum utrique Provinciáé super ea Terminorum Controversia Silentium
imponitur.“ Kósa i. m. p. 230.
4) Catalogus Conventuum: Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Győr, Szent Katalin,
Kis-Marton, Nyitra, Szombathely, Érsekújvár, Németujvár, Malaczka, Szent Antal, Boldog-
asszony, Pápa, Komárom, Sümegh. Catalogus Residentiarum: Esztergom, Buda, Pest,
Fehérvár, Veszprém.
 23

IV. FE JE ZE T .
Esterházy Pál dicsérete a mariánus ferenczesekről A rendi kormányzat. Klastromi élet.
Ferenczes legendák, példázatok. Néphagyomány. Ferenczes szónokok. Confraternitások. Tábori
papok. Mehemet basa levele 1663. Bercsényi resolutiója 1704. Uralkodók pénzadománya.
Főúri alapítványok. Pál a boldogasszonyi klastromot megnagyobbítja s melléje két tornyos
templomot emel. A kismartoni kalvária-hegyi kolostor. Csodatevő képének története. Siimeghen
misealapítvány. A ferenczesek Pál birtokain: Csepreghen és Rőthön.

Esterházy Pál nádor dicsérete, hogy „éjjel-nappal Isten dicső­

ségén s a lelkek üdvösségén fáradoznak", valóban ráillik a mariánus
ferenczesekre. Azok a sebek, melyeket a vallási küzdelmek, török
idők, pártharczok „temporum iniuria, inimica manus haereticorum"
ütöttek tartományukon, már begyógyúltak. A konventek számának gya­
rapodásával megerősödik a rendi kormányzat és a szerzetesi szellem.
A házak élén guardiánok állanak, ők a konvent életének valódi
irányítói, kiket a testvérekkel a szeretet köteléke fáz össze. A hármas
szerzetesi fogadalom egyenjogúsítja a rend tagjait, a kolostor falai
között eltűnnek a társadalmi osztályok, mindenkinek a regula és a
campana csengő hangja parancsol. A kolostorokat a fegyelem őrei,
custosok, megvizsgálják s az egész szerzetesi tartományt a minister
provinciális kormányozza a melléje választott tanácsosokkal, definito-
rokkal. Az elüljárók mandatuma csak néhány évre szól, a tartományfő
alárendeltjeinek nem annyira ura, mint inkább szolgája, „ministere.11
Tartanak évenkint időközi, három évenkint pedig tartományi gyűlé­
seket, melyek főhívatása az, hogy az ősi szellemet a sas éber sze­
meivel őrizzék, a tartomány és a házak ideiglenes vezetőit kijelöljék.
Összeköttetésben vannak még a mariánusok a ferenczesek egyetemes
káptalanjával s a rend egyetemes fejével, a generális ministerrel is ;
időközönkint tartományukba ellátogat a commissarius, teljes hatalom­
mal megbízva, hogy meggyőződjék arról, vájjon egységes szellem ural-
kodik-e az egész világon mindazok közt, kik Szent Ferencz szabályai
szerint a szigorú erényekre, az aszketikus életre szánták magukat.
A rendi gyűlések a X V II. században a ferenczesek külső-belső éle­
tére sok üdvös határozatot hoztak. A szerzetesi fogadalmak megtartását,
különösen a szegénységet sokszor hangoztatják, hisz ez az ő „úrnőjük,
jegyesük11s ennek szigorú kötelezettsége nemcsak az egyesekre, hanem az
egész testületre is vonatkozik. Hogy az anyagi világnak köziilök senki
rabja ne legyen, még a fentartásukra adományozott javakat is világi
ember, syndicus kezeli, ez a közvetítő a világ és a rend között. Gond­
juk a legkisebb dologra is kiterjed. Tilos a templomban, vagy máshol
 24:

perselyt elhelyezniük, pénzt kéregetniök, nem tűrnek meg a kolostor

falai között semmi hasznot hajtó dolgot. És hogy elveiket tettekkel
hirdessék, a koldusok módjára időnkint szétoszlanak a környék népe
közé alamizsnát szedni. Nagy alázattal összeszednek ilyenkor gabonát,
hüvelyes veteményeket, baromfit, tojást, húsneműeket, bort, minden
csekély adományt, mit a nép önként felajánl. A káptalanok ügyelnek
arra, hogy az egyes házak fölös élelmet össze ne gyűjtsenek, meg­
határozzák minden konventnek kéregetési területét, hogy a koldulással
a hívek terhére ne legyenek. Ebbeli aggályoskodásuk íratja 1697-iki
felterjesztésüket a koldulórendek elszaporodása ellen, miben nekik a
magyar udvari kanczellaria igazat adott.1)
A ruházatban nincs megkülönböztetés, itt a teljes egyformaságon
őrködnek. Hamuszürke posztóból készült, láb sarkáig érő, csuklyás
ruhába öltöznek, melyet derékon durva kötéllel öveznek. Az 1662.
káptalan elrendeli, hogy minden klastrom gondozza ruhatárát; az
elrongyolódottak helyett újakat adjanak a testvéreknek, de új ruhá­
zatot pusztán hivalkodásból senki se kapjon.2) Az 1695. gyűlés kimondja,
hogy a mariánusok mindenütt egyenlő szabású és egyező színű ruhát
hordjanak3) és ezen czélból egy időben Esztergomban készíttetik az
egész tartomány szerzetesei részére a szükséges ruházatot.
Mint a ruházatban, úgy a kolostorok berendezésében is egyszerű­
ségre törekesznek. A kolostor bejárata mellett van a klauzúra, melyen
túl női személy nem léphet, odább a káptalanház, az ima és elmél­
kedés helye, — a refectorium, kisebb czellák a testvérek és vendégek
számára, könyvtár, esetleg a rend növendékei részére iskola. A ház
benső négyszögét virágos udvar ékesíti annak emlékére, hogy mennyire
vonzódott szent alapítójuk a szabad természethez. A bútorokban a czél-
szerűséget s szükségességet tekintik első sorban. Minden ingóságot
összejegyeznek s így a kolostor tárgyairól az 1680-i káptalan intéz­
kedése szerint le ltárt,4) „inventarium“-ot készítenek, melyet a ház feje
köteles épségben tartani s utódjának pontosan átadni. Ugyancsak az
1680.-i káptalan a könyvtárak fokozatos fejlesztéséről is gondoskodik,
hogy a rend tagjai szellemüket folyton képezhessék. A kisebb kolos­
torok évenkint 15, a nagyobbak 25 forintot fordítanak a könyvtárra.5)
A kolostorral egybe van építve a templom. Ebben a korban már
világi mesterekkel építtetnek, világi festők készítik javarészt a fal­
képeket, faragják a szobrokat. Van azért még tudomásunk egy-két
ferenczrendi szerzetes építőről s festőről is. így a kismartoni kálvária­
hegyi kolostor és templom tervezetét Félix osztrák ferenczes, laikus­

1) A magyar udvari kanczellaria levele a koldulórendek elszaporodásáról. Közölve

Kósa i. m. 232— 33.
2) Acta Capit. 1662. — 5) Acta Capit. 1695. — 4) Acta Capit. 1680. — 5) U. ott.
 25
testvér készítette a lanczendorli mintájára. Híres festő volt a mariánusok
között Jeromos testvér, ki utóbb Rómába ment és ott szentség hírében
halt meg.1) A templomok belsejét a nagysághoz képest több oltár ékíti.
Kedvelik szűz Mária oltárát, kinek tisztelete mélyen összetörött nem­
zetünk leikével; a többi oltár Szent Ferencznek, páduai Szent Antalnak,
a rendi szenteknek van dedikálva, gyakori a patronusok védőszentjeinek
oltára is. Templomaik felszerelésében, egyházi szereikben a szent ala­
pító intése szerint kerülik a szegénységhez nem illő fényt, pompát;
ha mégis kapnak valamely drágább ékességet, azt, mint kegyeletes
ajándékot, nagy gonddal őrizik.
Rend szempontjából 1630-ban elhatározzák, hogy a gyűléseken
tabularium-ot készítenek, melyben megállapítják a kolostorok személy­
elhelyezését. Gondosan vezetik a tartomány anyakönyvét, matricula-t,
melyben feljegyzik a rend tagjainak belépési, fogadalomtételi s felszente-
lési idejét. A holtak neveit a halottak indexe őrzi meg.2) A növendékek
bölcseleti s hittudományi intézeteit Nagyszombat, Pozsony, Sopron, Kis­
martonban, szóval a nagyobb kolostorokban helyezik el időről időre. Az
1639. káptalan legalább két évi theologiát követel minden felszentelendő-
tő l.3) 1654-ben a tanulók számára külön napi és tanulmányi rendet ír
elő a provinciális 13 pontban.4) Az 1616., 1673.-i és még több káptalan
alkalmas tanárokról, lectorokról gondoskodik. És hogy a hit igaz tudo­
mányában meg ne fogyatkozzanak, az 1695-iki káptalan határozata sze­
rint a fölszentelteket is alávetik időnkint a theologiai vizsgálatoknak.5)
A ferenczeseknek a kordán kést, szobakulcsot viselniök nem sza­
bad. 6) Kerülni tartoznak mindazon alkalmakat, pl. vendégeskedést,
világi társaságokat, melyek őket az isteni tisztelettől elvonják. A lovag­
lás, kocsizás tilos, hacsak azt betegség vagy igaz szükség nem kívánja.
Étkezés közben a rendi decretumok és a regulából olvasott fejezetek
foglalkoztatják a könnyebben ernyedő lelkeket. Kötelezve vannak a
cliorus-mondásra és hogy abban komoly áhítatot tanúsítsanak.7) Tilos
a kártya és koczkajáték,8) fürdőknek ok nélkül való látogatása.9)
Levelet csak az elüljáró engedélyével írhatnak,l0) könyveiket felsőbb
jóváhagyás nélkül nem nyomathatják ki. u ) Azokat, kik kolostorról
kolostorra járnak vendégeskedni, úgy tekintik, mint kik a rendet hűt­
lenül elhagyták.12) A rendtagoknak leikökre kötik, hogy egymást sze­
ressék, kötelmeiket pontosan végezzék, a betegeket gondozzák, a ven­
dégeket szeretettel fogadják, evésben, ivásban mérséket tartsanak.13)

>) Kósa i. m. P. I. - 2) Acta Capit. 16E0 — s) Acta Capit. 1639.

4) Acta Capit. 1654. „Tabula Legum et Statutorum Seminarii Fratrum Neoprofes-
sorum in Conventu Posoniensi per Adm. P. Provinciáiéin erecti et instituti.11
5) Acta Capit. 1616; 1673; 1695. - 6) Acta Capit. 1636. - 7) Acta Capit. 1637;
1651. — 8) Acta Capit. 1651. - 9) Acta Capit. 1647., 1651. — 10) Acta Capit. 1644. - “ ) Acta
Capit. 1652. — 12) Acta Capit. 1651; 1652. — IS) Acta Capit. 1647 s mégtöbb helyen.
 26

A rendeleteknek érvényt szereznek s a ki mégis hibát követ el, az,

hibáját megváltván, térdre borulva vezekel s türelmesen viseli a „praxis
criminalis,‘-nak azon kor szellemében rámért enyhébb vagy szigorúbb
büntetéseit.
Szent Ferencz intézményében szépen egybefonódik a szemlélődő
és a tevékeny élet. Napirendjök állapítja meg a közös imákat, az
elmélkedés idejét, a szent mise végzését vagy hallgatását, a lelki
gyakorlatokat. Időnkint teljes magányba vonúlnak, kötelező nyolcz
napi szentgyakorlatot, recollectió-t tartanak. *) A kolostorból a hivsá-
gos beszédeket elűzi az előírt silentium,2) a test feltámadó szenvedé­
lyeit legyőzi a gyakori böjt. Különös gondjuk van a clericusokra és
laikus-testvérekre, hogy előrehaladjanak a tökéletesség érdes útján.
Több testvér aszketikus életében a szentség jelei mutatkoznak; éltük­
ről, halálukról jámbor hagyományok maradnak fenn, a mely rendi
hagyományokat érző szívvel, erős képzelettel ápolva ápolják.
A régi magyar ferenczesek története gazdag ily hagyományokban.
Az esztergomi Egyed laikus testvér, egyszerű szakács és kapus létére
hirtelen latinál szólal meg, pedig ezt a nyelvet soha sem tanúlta, soha
sem értette vala. János provinciális három holtat kelt életre, Péter a
budai egyházban meggyógyítja a sírjánál imádkozó vakot, a Gallus
testvér sírjából felvett föld röge sok betegnek adja vissza egészségét.
Mikor János provinciális holttestét Villa-Francába szállítják, a szállító
kocsi, akárcsak sz. László legendáját olvasnók, magától megindul,
könnyedén átfut a hullával a zúgó folyó árján. így hántolják el még
sírjában is megdicsőült testét.3) Mikor fráter Antalt — később Durrazó
püspökét — főpapi díszben kiterítik, merev teste nedvessé izzasztja
egész ruháját és a fejénél megjelent szép ifjú feltárja egész életét.4)
Moralitások szólnak arról, hogy a fegyelmeden testvérek mint
bűnhődnek. Pl. a segösdi klastromban néhány fiatal testvér a refecto-
riumban visszamaradt és ott a sötétbeu tréfás beszédekkel tölté az
időt. Egyszerre csak jelenés történt. Valaki nagy zörejjel az asztalra
ütött s háromszor hangzott „csönd legyen, testvérek." Majd egyet a
fiatalok közül megkorbácsolt, mivel levetette kordáját és kapucziumát.
Érdekes Várady Istvánnak küzdelmes élete. Ez kora ifjúságá­
ban lépett szent Ferencz rendjébe, és fölszenteltetvén, a tatárok közé
ment téríteni. Majd az ördög kisértéseivel elcsábította és Saraj váro­
sában a mohamedán hitre tért. A kádi megölelte, megcsókolta és
Mereth ünnepére tűzték ki az áttérés idejét. István megesküszik
az alkoránra, maga a kádi húzza le róla a rendi ruhát, melyet meg­
vetése jeléül lábbal tipor; majd bíbor ruhába öltöztetik, javakat, tiszt-

‘) Aeta Capit. 1630. — 2) Aeta Capit. 1652. — 3) Wadding V. 159— 160. —

*) Wadding VI. 65.
 27

ségeket ígérnek neki, hogy vagyonos legyen az, ki előbb a szegénységhez

szokott. A mohamedánok örömükben diadalmenetet tartanak, Istvánt
lóra ültetik, zászlókat lengetnek s lándzsára tűzik a szerzetesi ruhát,
trombitaharsogás közben járják be az egész várost. így bukott el István
1334-ben. De csakhamar legyőzte az incselkedő ördögöt. A keresztények
megbotránkozása s szerzetestársai szomorúsága megindították. E sza­
vakban tört ki: „vétkeztem, mint Júdás, de nem esem kétségbe,
mint ő.“ Az egybegyűlt mohamedánoknak szemökre veti, hogy vallá­
suk babona, hazugság és gonoszság. Erre kövekkel, botokkal rontanak
rá, megkötözött kezekkel a kádi lakására hurczolják. Lófarkra kötik,
nyakára illesztve kordáját, fához kötözik, s az óriás kínzások köze­
pette, teste dicső fényben ragyog, vállára két fehér galamb száll alá.
Nem árthat neki a tűz sem, mert mikor a kádi tüzes kemenczébe
dobatta, a kemencze templommá változott, a tűz pedig langyos fürdővé
és István az egész éjét zsoltárokat zengedezve tölti át. így dicsőítette
meg Isten a megtérő Ferencz-rendit, ki 1334. április 22-én martyr-
lialált halt. Holtteste fölött két éjjel égi világosság áradt szét, csont­
jait a keresztények egybegyűjtötték és mint ereklyéket tisztelik.*)
1723. junius 13-án halt meg Schimberger Hippolitus, ki kora
gyermekségétől beavatódott az Úr szenvedésének titkaiba. Az ördön-
gőst megszabadította, az ördög őt is folyton zaklatta, gyakran sóhajtott
fel: „Datus est mihi stimulus Carnis meae.“ Böjtjeit megcsodálták,
30 éven át más ételt és italt nem vett magához, mint fekete kenyeret
és vizet, hetenkint csak háromszor táplálkozott főzelékkel. Gyakran
egész éjét imában töltött, testét ciliciummal és ostorral gyötörte, szaka­
datlanul az Úr szenvedéseiről s fájdalmairól elmélkedett és másokat is
bizonyos kép tiszteletére buzdított, melyben a szenvedés titkai össze­
foglalva tárultak eléje. Távoli vidékekről jöttek hozzá keresztény hívek;
több eretneket, kiket a kíváncsiság vezérelt hozzá, visszatérített. Halála
közeledtével elbúcsúzott testvéreitől, azokat szeretetre s az Úr szenve­
déseiről való megemlékezésre intette. Szent Katalin konventjében temet­
ték el s haláláról részletes levélben értesítették III. Károlyt, ki e szent
életű ferenczes imáiba gyakorta ajánlotta magát. Az életéről szóló
adatokat Rómába küldötték.2)
Kedvesek azok a nép-hagyományok, melyek a márianusok tem­
plomaihoz s kolostoraihoz fűződnek. Az erdő sűrűjében fekvő szent
Katalin konventjében sok csodás dolog történik. A vak visszanyeri ott
szeme világát, a sánta ép lábbal távozik onnan, többen súlyos beteg-
ségökből szabadúlnak meg. A patronus Erdődy család tagjai beszélték

') Wadding a. 1334. — Kósa i. m. P. I p. 35— 41.

2) „Venerabilis Vita Múltúm Venerandi Patris et Fratris Hyppoliti Scliimberger . . . “
Mintegy 22 oldalra terjedő kéziratos mü a ferenczesek pozsonyi könyvtárában. Előtte
több rávonatkozó levél van a könyvbe beillesztve.
 28

el, hogy szent Katalin a kolostor lakóin is megkönyörült. Mikor

nagy havazás volt és a ferenczesek nem tudtak kolostorukból ki-
mozdúlni, egy előkelő nő kenyerekkel megrakott kosárral zörgetett
a klastrom kapuján s alamizsnát adott a szűkölködőknek. A mikor
az alamizsnát meg akarták köszönni, a női alak már eltűnt szé­
ni ök elől.*)
Az érsekújvári kegyképnél gyógyúlt meg 1646-ban Batthányi
Borbálának, Forgách Zsigmond özvegyének, egyetlen gyermeke. Muto­
gatták azt a három értékes egyházi ruhát, miket az özvegy ajánlott
fel a szent Szűz szobrára.2) A szentantali Máriakép vért izzadott,3)
a csodában kételkedők keményen bűnhődtek. — Szent László konvent-
jében a „basa pajzsáról" szállongó rege tartotta fenn magát. 1690-ben
a kanizsai basa betegeskedett s súlyos betegségében itt keresett gyó­
gyítást, hol a bold. Szűz kis temploma búcsújáró hely volt. A basán
segített a szent Szűz, mire a keresztény hitre tért s hálából pajzsát
a templom falára függeszté.4) A szentlászlói és az andocsi kápolnák,
mint a lorettói ház, a zavaros időkben csodálatosan vándoroltak mocsa­
rakon, földeken át, hogy a féktelen katonák ki ne rabolják, meg ne
fertőztessék a szent Szűz hajlékát.5)
A népnek egy-egy kolostorhoz, templomhoz fűzött jámbor hagyo­
mányait, a csodatevő képek előtt végbement csodás dolgokat a X V II.
században összejegyezgették a ferenczesek. Jó szolgálatot tettek ezek
a példázatok, moralitások és mesés részekkel vegyített való történetek
a magyar nép nevelésében, mert mindig átvonúl rajtok az uralkodó
érzés: az égiek kedvelése és a múlandó világ megvetése. A feren­
czesek sok temploma az idők folyamán búcsújáró hely lett; ilyenkor,
mint Szent-Lászlón, a szomszédos hegyek, völgyek, erdőségek egy
templomként tűnnek fel, visszahangzik a vidék a jámbor nép könyör­
gésétől, a zsoltárok énekétől. Benépesül a templom gyónókkal, kik
lelkök terhén akarnak könnyíteni. Templomukban ilyenkor kora reg­
geltől egész délig tart a szent miseáldozat. Felszaporodnak az ájtatos
mise és más kegyes alapítványok.
Népszerűségüket emelik a templomi szónoklatok, melyeknek hangja
népies és a kor jellemének megfelelően erős, példázatos volt.
„Prédikálni, a hívek üdvét munkálni4' hangzanak fel sűrűén a káp­
talanok lelkesítő intelmei. Magasztalják a hitszónok tisztét. Szent Antal
mondá: „A jó hitszónok mindig lelkében őrzi a kálvária útját. Krisztusról
álmodik a szerencsétlenség éjén, vele ébred a szerencse reggelén és

‘) Kósa i. m. Conventus S. Catharinae — 2) Kósa i. m. Oonventus Érsek-

újvariensis — 3) Kosai. m. Coayentus S. Antonii. — 4) Kósa i. m. Couventus S. Ladislai.
5) Thuróezy írja: „Templum S. Begis Ladislai médiás inter aquas situm, iidem
(Franciscani) custodiunt............ferunt ope Divina translatam isthue ex Croatia aedica-
lam.“ — Az andocsi történetét említi Kazy: „História Begni Hungáriáé11 liber V. föl. 40.
az Isten igéje, a malasztnak és igazságnak árja száll belé. Te áldott
szó, mely megittasítod a szíveket. Te édességes beszéd, mely a szenvedő
lelkek bensejében vigasztaló reményt keltesz. Oh, te szomjas lelkeket
üdítő szó!“ Hogy a szónokok betölthessék hivatásukat, megvizsgálják
őket1) s úgy jelölik ki szükség szerint a kolostorok magyar és- német
szónokait. Pozsony, Nagyszombat, Győr székesegyházaiban is ők szó­
nokolnak.2)
A ferenczesek sikeres működését előmozdítják az általuk emelt
„fraternitas“-ok, testvérűletek. A fraternitasokban testet ölt a vallásos
kor hő vágya. így bárki részesülhet a szerzetesi élet érdemeiben
annélkül, hogy teljesen szakítva a világgal a kolostor falai közé temet­
keznék. Férfiak, nők, szegények, előkelő főurak törekesznek arra,
hogy a rend lelki javaiban, a mise, böjt, ima, virrasztás, elmélkedés
lelki hasznában részesüljenek. Pozsonyban 1461-ben alakúit Szűz Mária
társúlata, melynek I í. Pius 1464-ben megadta „Literae Confraternales"
iratában, hogy a rend érdemeiben részesülhetnek. A társúlat évenkint
tizenöt forintot fizetett a kolostor ruhatárára s más kötelezettséget
vállalt magára, miért a ferenczesek viszontszolgálatra kötelezték magu­
kat.3) Ugyanott 1502-ben létesült „Szent Sebestyén társúlata", melynek
a kolostorhoz való viszonyát Udalrik gvardián rendezte. Megvolt „Szent
Antal társulata", melynek V II. Sándor pápa 1663-ban „Sicut accepimus"
bullájában búcsúkat engedélyezett. Minden hétfőn, lítánia előtt, meg­
tartották a szent Antal-féle körmenetet, melyet utóbb Caraifa Károly,
bécsi apostoli követ megerősített. Pozsonyban volt „a kordaviselő
atyafiak" főtestvérűlete. 1630-ban Galbiato Antal commissarius gene­
rális volt a kezdője s innen terjedt el a többi kolostorba, városokba,
sőt falvakba is .4) Majd minden konventben felállítják „-Szent Ferencz
harmadik rendjét" a világiak számára s tömegesen szerkesztik s küldik
szét a XVII-ik században a ferenczesek a kinevezési okiratokat. Nagy­
szombatban „Krisztus teste társulata" volt híres, melyet X III. Gergely
pápa 1579-ben Stancsics Konstantin ferenczes kérelmére a római tár­
sulatnak adott búcsúkban részesített.5)
A ferenczeseket a X V II. század háborús idői arra késztették,
hogy egyesek elhagyják a kolostort s a népnek missiót tartsanak.
Ott találjuk őket a táborban is. I. Ferdinánd decretuma kötelezi őket
arra, 6) hogy minden kolostorból két pap menjen a táborba, hir­
desse az evangéliumot, hallgassa meg a katonák gyónását s lelkesítse
őket. Az 1683. káptalan kijelöli a tábori káplánokat. Ezért jegyezték

‘) Acta Capit. 1683. — 2) Kósa i. m. az említett konventeknél. — s) Protocollum Conventus

Posoniensis — 4) Kósa i. m. Conventus Posoniensis. — 5) Kósa i. m Conventus Tyrnaviensis.
*) Decret. 5. „Monaeki duó e quolibet Monasterio prodeant ad castra, ut evan­
gélium Dei Castrensibus praedicent, vitia eorrigant, confessiones audiant, et pro üde
Cliristi fortiter defendenda milites animent.11
 30

fel a ferenczesek, hogy Buda 1686. felszabadításánál két tábori

káplán Gleisner Károly és Prentaller Bemard, azonkívül még más
liat mariánus: Tamaskovics Ferencz, Csatáry Athanáz, Pőrős Mihály,
Munkácsy Miksa, Zách Antal és Promberger Arsén, gondozta a bete­
geket, sebesülteket, haldoklókat s részesítette őket a lelki vigasz­
ban. !)
A ferenczeseket ezen odaadó munkásságuk tette a nép barát-
jaivá. Megbecsülik őket több ízben még ellenségeink, a törökök is.
Mellemet basa, látván a nyitrai tizenhárom barátnak nyomorult sorsát,
1663-ban békés koldulást enged nekik két esztendői’e. Levelét a feren­
czesek archívumukban őrzik. „Én Nagyságos Mehemet Basa az Hatal­
mas Tündöklő és Győzhetetlen uralkodó Török Császárnak egyik Hadi
Tanácsa, a Dunán innént lévő Hadainak Fő Parancsolója és Érsek-
Ujvári vég hazának mostani Hel Tartó Gondviselője. Isten Engedel-
mébül. Adgyuk Tuttára mindeneknek, hogy az Nittrai Tizenhárom
Barátok könyörgének azon, hogy hit Levelünket adnánk nékik, hogy
az mi Török Pártunkon békével koldulhatnának. Mink is mai naptul
fogva két egész Esztendeig meg engedtük nékik, és fogadom is az én
igaz Úri Török hitemre, és az hatalmas Tündöklő Török Császárom
áldott Fejére, hogy ezeu Nittrai Tizenhárom Barátnak két egész Esz­
tendeig az mi Török Réndőnkről semminémű hántások és rongálások
nem lészen, az mi Török Pártunkon, ott járhatnak, a hol akarják,
melynek nagyob bizonyságainak okáért adtam ezen Magyar és Török
írásommal való Czimeres, és Úri Pecsétemmel meg erősséttelett hit
Levelemet nékik. Újvár 23. Deczember 1663.“ 2)
Rettegnek a ferenczesek az őket megsarczoló törököktől, panasz­
kodnak a német katonák kicsapongásai miatt és hogy a fölkelésekben
Bocskai, Bethlen, Tökölyi és a Rákóczyak táborozó katonasága is
fosztogatja őket. De a fejedelmek, ha tehetik, meg is védelmezik a
védtelen ferenczeseket. II. Rákóczy Ferencz 1704. febr. 1. Miskolcz
városában levő táborából írja, hogy az egri „Páter Franciscanusok-
nak . . . se semmiuemő jószágokban, se falun, se mezőn, se utón
semminemő hántások ne legyen. Különben ha valakik cselekedni
merészelnek, nemcsak animadversiónkat, sőt kemény büntetésünket is
semmiképpen el nem kerülik.“ 3) Rákóczy vezére, Bercsényi, pedig a
szent Katalin konventjének kérését teljesíti és 1704-ben az esztergomi
érsekségből a szokásos alamizsnát szolgáltatja ki nekik. „Resolutio:
Vévén ezen Commissiómot Esztergami Érsekségbéli Nagy-Szombathi
Cúriához tartozandó Jószágnak rendelt Tisztei, valaminemü Fundatiója

‘) Kósa i. m. Conventus Budensis.

2) Pozsonyi Archívum. Közölve Kósa i. m. Conventus Nittriensis.
s) História Domus Agriensis p. 13— 14. n. 9. Ez a salvatoriánusok kolostora.
 31

vagyon szent Katharinai Páter Franciscanusoknak említett Ersekségh-

től, asztat múlt esztendőkben tartatott mód szerint, Quietantia eránt,
plenarie exolvalyiak, Külömbet se cselekedvén. — Dátum Senthe várá­
ban die 30. septembris, an. 1704.“ ’)
Az uralkodók a német katonáktól okozott károk megtérítését
ígérgetik meg. Azonkívül állandó évi pénzsegélyben részesítik a nekik
nagy szolgálatot tevő ferenczeseket. Már II. Lajos a pozsonyi kon-
ventnek az udvari kamarából évi 200 forintot adott. Ezt megerősíti
I. Ferdinánd 1558-ban, Rudolf 1603-ban, II. Ferdinánd 1634-ben a
szűk idők miatt csak évi nyolczvan forintot engedélyez kenyérre és
sóra. Lipót, majd III. Károly korában az évi adomány háromszázötven
forintra rú g .2)
A X V II. században főpapjaink s főrangú családaink pártolják a
koldúlórendeket. Többen a harmadrendiek közé állanak be, a tehető­
sebbek birtokaikon az elhagyott konventeket restaurálják, vagy újab­
bakat alapítanak. Az alapítóoklevelek bizonyítják, hogy mintegy két
oldalú szerződés létesült a főrangúak és a ferenczesek között; azok
anyagiakkal biztosíták a konvent jövőjét, ezek meg szellemi, lelki viszont­
szolgálatra kötötték le magukat. A főurak a ferenczesek telepítésénél
nemcsak magukra és családjokra gondolnak, hanem alattvalóiknak, a
népnek, boldogítására is törekesznek. Erdődy Kristóf és neje Ungnad
Mária alapítják 1618-ban szent Katalin kolostorát, Pázmány Péter
saját költségén építteti az érsekujvárit, a mely templomának alapkövét
1626-ban tették le. Jakussics György veszprémi püspök 1635-ben ajánlta
fól a mariánusoknak Pruszk konventjét, Battyáni Ádám gróf 1641-ben
emelte a németujvárit. 1652-ben kebelezték be a tartományba Malaczkát,
melyet Pálífy Pál gróf alapított.3) Még nagyobb arányú a konvent-
alapítás a felszabadító török hadjárat után. Olyannak óhajtották ekkor
főuraink s főpapjaink Magyarországot, mint azt Pázmány a szerzetes-
rendekről írt történeti értekezésében megrajzolja. „Engem szeretett
hazám egykori virágzó állapotának emléke emel és vigasztal. Mily szép
és örvendetes dolog volt látni a nagyszámú kolostorokat, melyek mint
megannyi jól elrendezett őrhegyek őrizték az ország üdvösségét. Lakóik
imádságokkal, könnyekkel, böjtöléssel és a szerzetesi élet egyéb áj ta­
tosságaival leesedezték Isten kegyelmét, eltávoztatták haragját s erős
falak gyanánt vettek körűi Isten házát. Nemzetünk ily módon az isteni
pártfogás alatt boldog béke s jólét ölében élt . . . .“
Főuraink lelkesedtek azért, hogy Magyarország hitében újra egy­
séges legyen s versenyezzen vallásos buzgalomban Európa katholikus

') Pozsonyi archívum. Közölve Balázsovits i. m. 187. 1.

2) A pozsonyi konvent jövedelmei. Kósa i. m Conventus Posoniensis.
3) Kósa i. m. az említett konventeknél.
 32

országaival. Ezek az eszmék magyarázzák meg Esterházy Pál nádornak

a ferenczesek számára tett újabb alapítványait. A kismartoni és
boldogasszonyi konventeknek a nádor jótékony pártfogójok maradt.
Ferenczes atya végezte a nádori udvarban a lelki teendőket, s ugyan­
csak ferenczes atyák látták el lelkiekben a Kismartonban 1678-ban
felállított Agostonrendi apácza klastromot is ,J) hol a nádornak négy
leánya vette föl a szűzi fátyolt.
Boldogasszonyban 1690. május 14-én időközi gyűlésre, 1691. május
6-án deflnitori tanácskozásra, 1696. május 20-án Cziráky Antal pro­
vinciális halála után, vicarius-választásra jelennek meg a ferenczes
tartomány elüljárói.2) Itt a nádor 1695— 1702. évig a ferenczesek
konventjét megnagyobbíttatja s melléje az uralkodó barokk-ízlés sze­
rint két tornyos templomot emel. A templomban kilencz oltár van.
A nádor-alapító emelteti a főoltárt a csodatevő Mária-kép számára,
továbbá az evangeliomi oldalon egy oltárt a szent család: Jézus,
Mária, József tiszteletére, a leczke oldalon egyet Joachim és Anna
dicsőségére.
Fiai Mihály és Gábor szent Ferencz és szent Antal oltárának
alapítói. Esterházy Magdolna sz. Magdolna, Nyári József sz. Borbála,
Lswenberg Jakab gróf sz. Jakab és Széchényi György sz. György
oltárát emelik. A templomot stallumokkal Telekessy István csanádi
püspök, szószékkel meg Nagy János győri kanonok látja el. 1702-ben
Mattyasovszky László nyitrai püspök consecrálja e templomot s egy­
úttal Pált nagy ünnepélyességgel Mosony főispánságába beiktatja.3)
A templom felszerelése fényes volt, a két toronyból kilencz harang
zúgása hítta a híveket az Úr imádására. 1701-ben a tartományi gyűlés
elé terjesztik a ferenczesek a 16. pontban: „vájjon Boldogasszonyban
nincs-e a szigorú szegénység ellen, hogy kilencz harangot tartanak és
a kálvária helyén persely van pénzbeli alamizsna számára?" A kér­
dést úgy oldották meg, hogy a perselyt eltávolították, a fölösleges
harangokat meg fentartják valamely új klastrom számára, ha a nádor­
nak ez nincs ellenére.4) A ferenczesek gondozták a boldogasszonyi s
féltoronyi parochiát is.
A soproni 1700. november 21-én tartott deflnitori tanácskozást
Esterházy Pál újabb előterjesztésével örvendeztette meg. Kismartonban

') Aeta Capit. 1078 óta állandóan jelölnek ki „eonfessarius Monialium-“ot.

2) Aeta Capit. 1690, 1691, 1696.
3) Kósa i. m. Conventus Mariano-Pratensis.
*) Aeta Capit. 1701. 16. „An in Pratis Marianis non laedat paupertatem nostram
altissimam novem servare eampanas, ut modo sünt et seiphum in Calvariae Loco
pro elargienda eleemosyna pecuniaria?11 Eesolvitur: „Cippus Calvariae tollatur. Cam-
panae superfluae eonserventur pro aliquo novo Monasterio, si Prineeps non eontrari-
abitur.“
 33

új konventet óhajt létesíteni s a sümeghi klastrom részére mise-

fundatiót tesz. A ferenczesek előadják föltételeiket, hogy a nádor 3000
forintot biztos helyen tegyen le a klastrom fentartására és arról szer­
ződéses levelet állítson k i; a megjelölt misékre gyertyákat szolgáltas­
son, a miséket ne kösse szigorúan helyhez, hogy azokat főleg alamizsna­
szedés idején másutt is elvégezhessék. Ezenfelül, mivel a misék miatt
több papnak kell a kolostorban tartózkodni, még némi alamizsnáról
is gondoskodjék. — A sümeghi konvent számára elfogadják a 100
forint alapítványt 12 misére, csak biztos helyen deponálja a jelzett
összeget.')
Esterházy Pál elfogadja a föltételeket. Az új konvent neve:
„Conventus Kis-Marton S. Montis Calvariae.“ Ugyanis a nádor Lanczen-
dorfban az osztrák ferenczeseknél remek kálváriát látott, melyet Félix
laikus-testvér készített és annak mintájára tervezte a kismartonit.
1701. szept. 22-én tették le az alapkövet, de csak 1704— 1705-ben
fejeződött be az építés.
A mesterségesen emelt hegyen öt kápolna volt. A keresztre
feszített Üdvözítő kápolnája három oltárral; Dismának, a megtért lator­
nak kápolnája egy oltárral; Mária sírja négy, az Olajfák hegye három
oltárral. Feltüntették a boldogságos Szűz szenvedését az einsiedelni „scala
sacra“ után és az utolsó Ítéletet. Volt még Krisztus feltámadásának kápol­
nája egy oltárral. Ezek mind a passió történetét tükrözték a hívek elé.
Sokan jártak ide vezekelni, mióta 1707-ben Csáky Imre váradi püspök
a szent helyet konzekrálta. Spátzay Antal volt a klastrom első praesi-
dense, eleinte két-három páter és egy laikus testvér gondozta a kálváriát,
mígnem 1711 után nyolcz páter és két laikus testvér tartózkodott ott
állandóan. A nádor 1712. január 1-én kelt levelében úgy intézkedik,
hogy a jámbor zarándokok által felajánlott alamizsna felerészben a
szerzetesek élelmére s ruházatára, felerészben a kolostor és kápolnák
javítására és fentartására fordíttassék. Megígéri egyszersmind e leve­
lében, hogy nagyobb templomot fog építeni két toronynyal.2)
1711-ben Guzmann Dániel ferenczes kérelmére átengedte a kál­
váriahegyi kolostor részére a nagyhéflányi hat láb magas, balján Jézust

*) Acta Capit. 1700. Primo. Proponitur Instantia Celsissimi Prineipis Dni Pauli
Esterházy, Regni Hungáriáé Palatiui pro Conventu Kis-Martoniensi facienda fundatione.
Resolutum est. 1) Ut Princeps Summám trium Millium, i. e. 3000 in certo loeo, alieui
Communitati ad Interesse solitum deponat et desuper certum Contractum faciat. 2) Pro
sacris praespecifieatis Candelas subministret. 3) Ut illa Sacra, non tam striete ad loeali-
tatem adstringantur, praecipue tempore mendieationis, ut possint alibi etiam persolvi.
4) Oum plures Patres respectu diotorum Saerorum debent ibidem in Conventu manere,
pro quibus aliqua Eleemosyna dignabitur anuuatim ordinare. Secundo. Idem Princeps
Conventus Sümöghiensis vult fi. 100 deponere ad Interesse: pro quo legantur Sacra
nro 12. Resolutum est: Ut dicta Summa apud Spirituálém deponatur ad Interesse.
2) Kósa i. m. Conventus Kis-Marton Montis Calvariae.
 34

tartó csodatevő Mária-szobrot. Ezen szobornak hosszas története van,

melyet a nádor írt le 1712-ben sajátkezű levelében. „Adjuk tudtára
az utókornak: hogy 1690. esztendőben, miközben a nagyhéflányi fürdőt
újjá építettük, szándékunkban volt, hogy a fürdő egyik oldalán egy
Mária-képet a bádeni mintájára két égő lámpással elhelyezünk, hogy
az ott fürdőző emberek nyugodtabbak és ájtatosabbak legyenek. Sokáig
haboztunk, minő és mifajta kép legyen az ? Ekkor történt, hogy az
általunk anyanyelvűnkön kiadott „Csodatevő Képek11 könyvét olvas-
gatánk s szemünkbe ötlött a Svájczban levő, einsiedelni csodás Mária-
szobor, kinek kápolnáját maga az Üdvözítő szentelte meg. Ezért ezt
a szobrot kőből kifaragtattuk, oda helyeztettük s előtte örök lámpá­
sokról gondoskodtunk. Majd a fölkelők áradata egész Magyarországot
elárasztotta, s nagyon sok várost és falvat romba döntött, köztük Nagy-
Héfiányt is a mi curiánkkal, de ez a Mária-szobor a lángok között
sértetlen maradt. Néhány évig, míg a fürdő elhagyatott volt, jámbor
s alázatos emberek égi sugallatra önként jártak a szobor csodálatára,
hogy ott ájtatosságaikat elvégezzék. Ez áj tatosság annyira növekedett,
hogy ott ajándékokat helyeztek el s Mária jóságát érezték. Mindezeket
levélben feltártuk az esztergomi érseknek. . . Majd a szobrot azon
profán helyről Nagy-Héflány templomának sekrestyéjébe, végre a kis­
martoni kálvária-hegyre vitettük, hol nem kevés csodáktól tündöklik,
mire hitelt érdemlő tanúságaink vannak. Ennek bizonyságára adtuk ki
ezen kézírásunkkal s pecsétünkkel megerősített levelünket Kismarton­
ban az 1712. esztendő decz. 6. napján."1)
A nádornak még két birtokán voltak ideiglenesen ferenczesek.
1701-ben a tartományi gyűlés a csepregi residentiába praesidensül teszi
Szentkirályi Mártont, ad mellé egy papot és egy laikus-testvért.2) Az
1702. és 1703. esztendőkben a ferenczesek a boldogasszonyi konvent-
ben tartják időközi gyűlésüket. Ez utóbbin Rőth községről van szó.
Kijelölik oda praesidensül Lukasics Jeromost, ki azonban a nádor
további intézkedéséig a soproni konventben marad. Melléje egy pátert
adnak, ki egyelőre Pozsonyban marad s laikus-testvérről gondoskodni
fognak.3) A nádor Rőthön csodatevő képet helyezett el, mert foga­
dása szerint a hívek áj tatosságát „Isten által öregbíteni kívánta." 4)
A ferenczesek Rőthre tán be sem költözködtek, Csepregen való tar­
tózkodásuk is rövid lehetett. Az 1707. pozsonyi időközi gyűlésen egyik
község neve sincs megemlítve; az 1704— 1706-iki jegyzőkönyvek hiá­
nyoznak, lehet, hogy a Rákóczy-mozgalom miatt nem is tartottak
gyűléseket.
Különben is a nádor jótékonyságát a kismartoni hegyi kolostor

') Kósa i. m. Conventus Kis-Marton Montis Calvariae.

!) Acta Capit. 1701. — 3) Aeta Capit. 1703. — 4) Mennyei Korona 40— 41.
kötötte le. Hálásak is voltak érte a ferenczesek. 1711. nov. 16. a
kalvária-hegyen tartott definitori gyülekezet az 5. pontban ezt hatá­
rozta : „Tekintve azt a sok jótéteményt, melyben a herczeg-palatinus
tartományunkat s szerzetünket részeltette, érette életében és holta
után is minden napon szent mise mondandó a kalvária-hegyen mind­
addig, míg tartanak az alamizsnák és ivadékai jótékonyságukban,
védelmükben szerzetünket megtartják." *) A nádor Ígéretét, hogy a
kalvária-hegyen új konventet s két tornyos templomot emel, nem vált­
hatta be. Alapítványait, terveit hozzá méltó utódaira hagyta.

‘) Acta Capit. 1711. nov. 16. p. 5. „Intuitu tót benefieiorum Celsissimi Principis
Palatini erga Almám Provinciám et Eeligionem Sacram exhibitorum celebrandum siugulis
diebus unum Sacrum in eodem loco Calvariae tam in vita, qitam post mortem durautibus
proventibus Eleemosynariis et beneficentia Suecessorum ac tutela eorundem erga Sacrum
Ordinem exhibenda.“
 86

V. FE JE ZE T .
Esterházy Pál vallásos irodalmi munkássága. Harmónia Coelestis. Litániák. Speculum
Immaculatum. Mennyei Korona. Szűz Mária Szombattya. A kismartoni sírbolt. Esterházy
Orsika, a nádor neje meghal; sírverse. Több kripta készíttetése. Esterházy Pál meghal
1713-ban. Epitaphiuma. Esterházy imája.

Az Esterházyak családi czímerében ezen fölírat olvasható „Pro

Deo, Rege et Patria.114) Pál is ezen hármas eszmét szolgálta. Isten
dicsőségét növelte a templomok, kolostorok emelésével. A ferenczeseken
kívül tett alapítványokat a jezsuitáknak s gazdag alapítványnyal látta
el a fraknóváraljai szervita kolostort, melyet szervitává lett Adám fia
kedvéért építtetett; négy lánya ágostonrendi apáczának öltözött be,
kiknek a kismartoni zárdát emelte. Az istenitiszteletben buzgólkodott,
miséken, könyörgéseken részt vett, 1692-ben királyi fényű búcsújárást
vezetett Mária-Czellbe, vele voltak a kismartoni műénekesek és egyházi
zenészek is. Már Esterházy Miklósnak híresek voltak udvari hegedűsei,
lantosai, énekesei, kiket Bécsből vagy Olaszországból nagy költséggel
hozatott és állandó fizetéssel tartott maga mellett. Hárfását Bethlen
Gábor is kölcsön kérte tőle fejedelmi lakodalmának ünnepi hetére.
„Kérjük Kegyelmedet szeretettel egy heti szolgálatra csak szinte a
maga hárfását bocsássa ide. Kegyelmedet assecuráljuk, a lakodalom
után ismét Kegyelmedhez bátorságosan visszakisértetjük.11 Ezen zene
és énekkar vidította föl a nádori udvart, de egyúttal s első sorban
egyházi czélokat szolgált. Ezen zenekar számára készítette Esterházy
Pál 1711-ben megjelent ,.Harmónia Coelestis11 müvét. A könyv kiállí­
tása nem nyomdai, hanem ólomba vésett. Az egész kötet ötvenöt,
részint eredeti, részint már ismert latin szövegre írott alkalmi éneke­
ket tartalmaz egy vagy több szólamra. Kiséretűl különféle hangszereket
s számozott orgona basszust használ. Jelentős ezen könyv zenetörté­
nelmünkben, mert, mint Bartalus írja, „a X V I. századon kezdve a
X V III. század első évtizedéig művészien kezelt egyházi zenénk egyedül
Esterházy Pál Harmónia Coelestis-éből á ll." 2)
A nádor jámbor olvasmányokban, magán áj tatosságokra szánt
imák készítésében lelte élte alkonyán lelke gyönyörűségét. Bécsben
1691-ben nyomatta ki „Via Lactea ad Coeluin ducens11 művét. Nagy­
szombatban 1698-ban látott napvilágot „Minden Szentek Királynéja

‘) Harmónia Coelestis harmadik czímlapja.

2) „Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. X. köt. I I . szám. 1882.
Adalékok a magyar zene történelméhez. Bartalus István.
 37

Bold. Szűz Mária tisztelete, az az Esztendőnek minden napjaira készített

Szentek élete“, melyet Brunner András jezsuita „Regina Sanctorum
Omnium“ latin munkájából fordított le. Kedveltek voltak litániái „Lita-
niae ad B. V. Mariam41, „Litaniae Omnium Sanctorum44, „Litaniae
de Sanctis Conversis44, *) mely utóbbiba belefoglalta tragikus sorsú
Salamon királyunkat is. „S. Salamon Rex Hungáriáé, qui ad poenitentiam
agendam eremum petiisti. — Óra pro nobis.44 Hozzákapcsolja a hét bűn­
bánati zsoltárt, a gyónás kellékeit, a hit, remény, szeretet felkeltését.
A nádor vallásos irodalmi működésének középpontja: Mária. A
szűz Anyának védi szeplőtelen fogantatását „Speculum Immaculatum44
czímű művében,2) melynek ajánlásában és előszavában büszkén meg-
vallja, hogy gyermekségétől fogva Máriának igaz tisztelője s e tan
védelmére esküvel is kötelezte magát. Aggódva fog a magasztos tétel
vitatásához, mely a képzett theologusoknak is sok fáradsággal jár.
Fejtegetéseiben a szentatyák és tanúit szerzők müveire támaszkodik,
különösen két író — Sfondratus Coelesztin bíboros és Henrix Vilmos
ferenczes — könyvéből merített sokat. Fölállított tételeit scholastikus
modorban bizonyítgatja latin nyelven. Elvont themájával, nehezebb
érvelésével is megnyerte műve a hívatottak tetszését, 1748-ban Kassán
Saarossi Menyhért „Conclusiones de Virtutibus Theologicis44 előadásával
összekötve újra kiadták.
Mint Mária igaz gyermeke, nagy szorgalommal gyűjtögette Szűz
Mária csodatevő képeinek és szobrainak történetét. 1690-ben Nagy­
szombatban jelent meg „Az egész világon levő csudálatos Boldogságos
Szűz Képeinek röviden föl tett Eredeti44, mely könyv megszaporíttatott
az 1696. esztendőben „Mennyei Korona44 czímen, úgy, hogy az históriák­
nak száma ezerháromszáz lett, míg az előbbeni csak száztizenhat képből
állott. Esterházy Pál a históriák java részét Gumpenberg „Atlas
Marianus44 deák könyvéből3) vette át, továbbá sűrű levelezésben állott
korának jezsuita-atyáival, kik körülbelül kétezer levélben4) tudósították
az Európa különböző vidékein létező csodatevő Mária-képekről. A
magyarországi csodatevő képekre kiváló tekintettel van. Többet családi
birtokán talált, vagy maga helyezett ott el. A kismartoni, boldog-
asszonyi, rőthi képekről már szólottunk. Volt ilyen kép a kismartoni
várkápolnában,5) az ottani apácza-klastromban,6) melyet az „apácza
Szüzek tiszteletes Anyja, gróf Molárt Borbála Renata szerzett meg,

') 1697, 1700 Bécsben és 1703 Nagyszombatban jelentek meg.

2) Három kiadása v a n : 1670, 1698. Bées, 1748. Kassa.
3) A „Mennyei Korona" végén „Typographi monitio ad Leetorem.“ Sándor István
(Magyar Könyvesház 67. 1.) tévesen tulajdonít Esterházy Pálnak „Atlas Marianus11 ezímü
müvet, ezt 8 csak felhasználta, fordítgatta.
4) A „Mennyei Korona1' végén „Catalogus Secundus11 a levélírókat sorolja fel név-
szerint. — 5) Mennyei Korona 113. 1. — 6) U. o. 114. 1.
 38

mely 1490. évben faragtatott, ki előtt Luther Márton, midőn még pap
volt, misét mondott.1* Volt ilyen a kismartoni kastély bejáratánál,1)
a fraknói várbeli kápolnában,2) „az hová sok ájtatos keresztények
folyamodnak mostanság.14 Pál minden birtokát Mária-oltalmába aján­
lotta s életének nevezetesebb mozzanatait egy-egy Mária-kép felállítá­
sával ünnepelte meg. Az egész „Mennyei Korona“ annak a vallásos,
egyúttal nemzeti eszmének hirdetője, hogy Magyarország „Mária országa."
Tmaszerűen kezdődik s Máriához intézett fohászszal végződik a mű.
„Kérjük azon alázatos, buzgó szívvel irgalmas és Nagy hatalmú Pát-
ronánkat, hogy ezután is, az ő tiszteletire köteles Nemzetünköt oltal­
mazni és segíteni meg ne szünnyék; hanem Szent Fia előtt való
hathatós esedezésivel nyerje meg, hogy régi, dicsőséges virágja
Országunknak ismét megújullyon. Mellyet annál könnyebben remél­
hetünk, ha a Szűz Anyához való ájtatosságot szivünkben mi is meg­
újítjuk." 3)
Ez ájtatosság megújítására jelent meg 1691-ben Nagyszombatban
„Az Boldogságos Szűz Mária Szombattya, azaz minden szombat napokra
való aétatosságok.“ Ezen munkával aratta a nádor legszebb sikerét.
Benne ötvenkét üdvösséges emlékezetet és oktatást ad s minden elmél­
kedést a Példák tüköréből, a Szentek életéből, a szentatyák könyveiből és
szerzetes krónikákból kijegyzett gyönyörű példázat világít meg. A lelki
élet minden mozzanatára kiterjeszkedik. Nem érdemes a földi kincsek­
hez, hírnévhez ragaszkodni, hiszen az emberi élet olyan, „mint az
száraz széna, az ki ma zöld fű, holnap meg hérvad, s meg aszott
szénává lészen: ollyan, mint az el menő szél, az ki eloszolván sem­
mivé lészen; ollyan, mint a füst, a ki vastagon felmégyen, s annak-
utánna nem látszik; ollyan, mint a szappanos búborék, kinek szép­
sége csak egy szempillantásig tart, s azontúl elmúlik.“ 4) Azért a
világi dolgoknak hagyjunk békét, a testi kívánságoktól tartóztassuk
magunkat, hogy tiszta élettel az makula nélkül való Szűznél kedvet
találjunk.
A szombati napot a bold. Szűz tiszteletére szenteljük; azért min­
den szombatra valamely jó cselekedetet javall. Adjunk alamizsnát az
ügyefogyott koldusoknak, a szűkölködőknek; kerüljük a tánczot, a
koczka- és kártyajátékokat. Hallgassunk ájtatosan misét, látogassuk
meg az oltáriszentséget, végezzünk önsanyargatást. Imádkozzuk az
olvasót, mondjuk el az angyali köszöntést, a „Salve Regina“-t s Szűz
Mária kis ofíiciumát. Őrizzük házunkban, szobánkban Szűz Mária képét,
előtte örök lámpást égessünk. Ha bármi baj ér, bajunkban hozzá folya­
modjunk s tőle kérjük a szombati napon való boldog kimúlást.

*) U. o. 121. 1. - 2) U. o. 121. 1. - *) U. o. 794. 1. - *) „Az Boldogságos

Szűz Mária Szombattya.11 61. 1.
 39

E könyvet is, mint a nádor többi művét, nem annyira az ere­

detiség-, mint inkább a közvetlenség’, az Istenben élő ájtatos lélek
nemes egyszerűsége, a sorait átható vallásos-nemzeti érzés jellemezte.
Példázataiban, előadásában, nyelvében népies volt, innen nagy elter­
jedése. Magyar nyelven tizenegy kiadást ért, lefordították német, hor-
vát és orosz nyelvre. Legutóbb 1889-ben Pesten jelent meg az újabb
nyelvhez alkalmazva, s ma is sok keresztény lélek merít belőle lelke­
sedést, bajaiban pedig vigasztalást.
A nádor irodalmi műveiben megrajzolta saját lelki világát. így
készült el a halálra, az utolsó ítéletre, a föltámadásra. A kismartoni
ferenczes templomot választotta ki nyugvóhelyéül. Ott szép mauzóleu­
mot készíttet, többször meglátogatja övéivel leendő sírhelyét s ferenczes
hagyomány szerint a kor szokásának megfelelően borral tele poharat
nyújtott át a jelenlevőknek ezen szavakkal: „Itt e helyen nyug­
szom majd csendességben." Majd szemeit égre emelve felfohász­
kodott „Adj Uram, örök nyugodalmat és az örök világosság fényes-
kedjék nékem." J)
Ezen mauzóleumba temettette korán elhunyt gyermekeit, mint
kitűnik feljegyzéséből: „Az én igen kedves fiamat, Eleket, szólította
isten ki ez világból die 10. Junii anno 1673. Kismartonban, kit tétet­
tem több bátyjai mellé az páter franciscanusoknál." 2) Ide költözködött
örök nyugalomra a nádor neje. „Anno 1682. die 31. Mártii Kismarton­
ban estve nyolcz s kilencz óra között, midőn az vacsoráiul fölkelnénk,
az én szerelmes édes feleségem fraknai gróf Esteras Orsik audientiás
házomban egy zsellyés székben leülvén, csak nagy véletlenül meghala
szegénke, nékem mondhatatlan szomorúságomra; ki mivel éltében is
ártatlanságban volt, úgy holta után is nyugodjék lelke az örök életben.
Harminczkilencz esztendős korában holt meg, szegénke ugyan az én
ölemben adta ki lelkét az ő istenének." 3) A temetés után kilenczedik
évre is sértetlenül maradt a holttest, azért a nádor új ruhába öltöztette
s kristályüveg alatt nyitott sírboltba helyeztette s rá maga készítette
az epitaphiumot.

„Estórás Pál herczeg hitvesi tiszta virágja,

Orsolya szenderg itt s mennyei életet él.
Gazdag erényi) lelke ragyog fent isteni honban,
S ártatlan testet vajh’ hogy emésztne h a lá l!?
Légy üdvöz vándor! s meghatva csodáljad a holtat:
Lelke egét sohasem vonta be a bűnös árny.
Mert e dicsőséget szerzék meg néki erényi:
Hogy örök életet él, bár pihen itt teteme.

l) Kósa i. m. Conventus Kismartoniensis. — 2) Családi Napló. Tört. Tár. 1888.

218. 1. - ») u. o. 219. 1.
 40

Él, kit, míg dobogott szíve, nem sebzett meg a vétek,

S tündöklő diadém rajta ragyog örökön.
Emlékül állítá ezt a kesergő férj, esedezvén:
Légyen a hitvesnek része: örök nyugalom!"1)

Sokan megcsodálták az épségben maradt holttestet. A konvent

feljegyzése szerint 1727. okt. 4. Stampach nevű kapitány pecséttel
megerősített írást adott arról, hogy Orsika jobb szeme majd felnyílik
kissé, majd lezáródik s ilyenkor könnyek peregnek arczára.2) A nyitott
sírbolt miatt a ferenczesek aggályoskodtak. 1701-ben a pozsonyi tarto­
mánygyűlés elé terjesztett kételyeik között a 18. pont így hangzik:
„Vájjon Kismartonban a nyitott sírbolt türhető-e,“ de ebben a pontban
a nádor-alapítót nem akarták megbántani.3)
Majd a nádor több sírboltot is készíttet. Szűz Mária kriptáját
a herczegi család, szent József kriptáját az oldalág számára. A templom
kórusa alatt 1692-ben állíttatja fel szent Antal kriptáját udvari tisztjei
számára, hová 1696-ban temették el elhunyt nejének gyóntatóatyját,
Voltperger Tamást. A szentély alatt szent Ferencz kriptája van a
ferenczes atyák számára, a templom hajója hosszában pedig szent
Mihályé, hogy a kismartoni hívek oda temetkezhessenek.4)
1713. márczius 26-án a nádor kismartoni várában örök álomra
hajtá fejét. Halálában is a Szűz Anya képe lebeg fölötte, mert vég­
rendeletében úgy intézkedett, hogy feje fölé — koporsófödelének belső
lapjára — a Boldogasszony képe illesztessék. Epitaphiuma, melyet

*) „Prineipis Esztoras Pauli castissima Conjux

Ursula, flos hic stat, vivit et illa Deo.
Vitae incorruptae Corpus eoiTumpere nequit
Mors, Animam eujus servat in arcé Deus.
Chare Viator Ave, et mecum mirare sepultam,
Stantem, quam nunquam contigit esse ream.
Seilicet lianc monstraut Virtutis praemia laudem,
E t post mortem etiam Vita perennis érit.
Stat, quae non cecidit dum vixit, labe maligna,
Aeternumque stabit Coelica sceptra tenens.
Hoe posuit moestus Consorti Lemma Maritus
Ac Requiem Sanetam Corde precatur ei.“

2) Kósa i. m. Conventus Kis-Martoniensis ad S. Michaelem protocollum. „Non

credo, quod a meis oculis decipiar, id enim, quod ego, alii quoque hie exsistentes vident,
qüod Prineeps haee Domina dextrum oculum in veritate saepius aperiat ac rursus elaudat,
videó item, quasi ex eodem oculo nares versus liquor aliquis defluat.“
3) Acta Capit. 1701. p. 18. „An Kismartonii sepultura aperta cüm Tumbis sit
toleranda? Resolvitur: In hoc puncto Celsissimo Principi Palatino, ut Fundatori, resistere
nequimus.“
4) Kósa i. m. Conventus Kis-Martoniensis.
 41

maga készített és mauzóleumára még életében rávésetett, bár az időtől

megviselve, ma is olvasható : *)

„Itt fekszem, jó vándor, a sírnak csendje borúi rám,

Életemet végzém, már a halál keze ért.
E pihenő helyemet jelző márványt emelém én,
Míg járnom földön engede élet Ura.
Éltem után e helyen pihenek jobbján az erényes
Életű, szent nőmnek, kit szívem annyira vágy.
Állj meg, jó vándor, s nézd; testem por, hamu, semmi;
Gondviselő Isten végzetem’ így akará.
Lelkemnek nyugodalmát esdd le esengve az égtől,
Hisz mi valék., vagy te, s lészesz, a mi vagyok én,
Egykor hogy kegyesen könyörüljön rajtad is Isten,
Majd ha ez élet után földbe hanyatlani fogsz. “

„Küzdék egy híján huszonöt harczban seregemmel,

És diadalt araték; ím, a halál letiport.
Éltemben győzőt, a halál letiporhata engem?
Élni fogok mennyben; Istenem, életet ad j!
Földi babért nem vágy, nem eseng e szív; életem útja
Yajha az Istennél lelne szelíd örömet!
Földi utas voltam, dobogó szivem élete immár
Megszűnt; és lelkem égi hazámba vonult.

') A sirirat latin eredetije:

„Chare Viator hic est, quem conspieis esse sepultum.
Vivus eram quondam, mortuus hic jaceo.
Scilicet hoe marmor quaesivit vita sepulta,
Quod dum construxi, vivus eram viridis.
Ast nunc hic jaceo Sanctae prope Conjugis antrum,
Quae mihi, dum vixit, grata, fidelis erat.
Lector: siste gradum, rogo te, qui pulvis et umbra
Sum nunc, nam Coeli, sic pia fata volunt.
Es tu, quod fueram, séd eris, quod sum, pie Lector,
Quam tibi vis fieri, nunc mihi fac Requiem.
Ut Deus Omnipotens Animae tunc sit miserator,
Dum tu pulvis eris, sicut et hicce vides.“

„Bis decies quater commisi proelia; nunquam

Vidit terga hostis, séd tamen hic jaceo.
Victor eram semper vivus, nunc mortuus essem.
Victor, si Numen det mihi iám Requiem.
Ergo Victoris bravium non deprecor ullum
Iu mundo, ast Coelum Victor adire peto.
Vivus eram quondam, séd nec nunc mortuus hic sum,
Dum mea Pars melior vivit in arcé Dei.
 42

Óh vajh’ Istennél jutalomra találna a lelkem,

Adjon az isteni kéz mennyei szent koronát!
Érzem ugyan súlyos terhét szivemen bűneimnek,
Megváltóm vére mossa le vétkeimet!"

„Nádora országnak pihen itt csendben s birodalmi

Herczeg holt teteme lelt e helyen nyugovást.
Sok küzdelmek után, békén, harczban kimerülve,
Fáradt testének itt keresett pihenést.
Isteni jóságnak bizalommal ajánlja a lelkét,
Mennyei szent örömök részese hadd legyen ő!
És kit Jézus után szeretett szíve: Szűz Anya Márja
Szent Fia trónjánál áldja, segítse meg őt.
És, ha kegyes vándor nyugodalmat kérsz nekem égtől,
Áldja a jóságod’, téged is áldjon az Ú r !“

A homlokzaton ezen chronosticon olvasható:

DILeCta HÜngarla laM YaLe

raU LI aUteM raL atln l reCorDare.*)

Fenn is maradt a nádor emlékezete. A magyar katholikus egyház

fényesen méltányolta Esterházy Pál érdemeit, mikor „Memento gloriosa
Dei Genitrix Magna Hungarorum Domina“ kezdetű szép imáját a mil-
lenium évében híveivel imádkoztatta s papjai officiumába felvette.2)

Si Deus Omnipotens vitám concedat — — —

Spero — — — quod sua Seeptra dabit.
Nam peeeator eram, fateor: coneedere séd quid
Posset Salvator, ni malefacta iuvet.“

„Hoc jacet Estoras Paulus Palatínus et idem

Jmperii Princeps, couditus in tumulo.
Qui postquam Pace et Bello sudavít et alsit,
Quaesivit hane Requiem Corporis ecce sui,
Peceatrieem Animam commendans Omnipotenti
Sperat in aeternum vivere in aree Dei.
Auxiliante Dei Chara Genitriee Maria,
In qua post Jesum spes sua tota fűit.
Quod si quae Cordis pietas est in Te viator,
Die Requiem: Numen, quod tibi retribuat.“

’) „Édes hazám, Isten veled!

Pál nádorról emlékezz meg!“

8) Dominiea II. Oetobris, II. Noeturnus, Lectio V III.

 43

Ebben az imában most is a nádornak vallásáért, nemzetéért buzgól-

kodó lelke szólal meg:
„Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagy­
asszonya, szentséges szűz Mária! emlékezzél meg örökségedről, melyet
hű szolgád, első királyunk és apostolunk, szent István, Neked felaján­
lott és végrendeletében Reád hagyott. Tekints kegyes arczczal orszá­
godra és dicső érdemeidnél fogva légy szószólónk és közbenjárónk szent
Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak őseink és minden insé-
gökből kiszabadúltak, mert folyton-folyvást vigyázott éber szemed
örökségedre, óh mindörökké áldott Nagyasszonyunk!
Ezen remény éltet most is, e bizodalom lelkesít, hogy oltalmad
alá menekszünk mi, a Te néped. Oltalmazzad, esennen esdünk, és védjed
hatalmas pártfogásoddal édes hazánkat. Legyen eszköz benne a Te
esedezésed, hogy az anyaszentegyházat, vagyis a katholikus hitvallást
idehaza és mindenütt széles e világon felmagasztalás érje; tedd szivünket
tanulékonynyá s az élő hit gyümölcseiben bővelkedővé. Tudjuk, óh
Úrnőnk, bűnösségünket, de fordítsd el, kérünk, figyelmedet vétkeinkről.
Légy a jóban közbenjárónk szent Fiadnál, hogy szívvel-lélekkel szol­
gáljunk Neki s Téged Nagyasszonyunknak, Pártfogónknak tiszteljünk
életünk minden napjaiban.“
 iífW'- -- ■ ■ '-A
j
; ! Y-'
• - -

, #''
.. '
f' ' ' ; "•

■
' y if - / . ■ L m

léi w, ■
" :■ < - ' -

' , íi-v •
:

S
S ;
.
■ . ’
'■ ' *' ^ V í A - i'i

' ", />|V . V..Í, -"'í

. ifi*

■ .