H É J J N É DÉTÁRI ANGÉLA

AUGSBÜRGI DÍSZTÁL A V E Z E K É N Y I CSATA E M L É K É R E

DRENTWETT MÜVEK AZ ESTERHÄZY-KINCSTÄ R liAN

Mely áldozat volt a vezekényi harcz !

Bús tisztelettel könnyezi a magyar
Négy bajnok Eszterházy véres
Porba kevert ajakit, halálát.
(Berzsenyi)
1
Az egykori Esterházy kincstárban őrzött hatalmas ezüsttál történeti érde-
kességű alkotás, mely az 1652-es vezekényi csatában elesett Esterházy László
hősiességének állít emléket. A dísztállal kapcsolatos események és személyek
jelentősége, nemzetközi művészettörténeti vonatkozásai kiemelkedő fontossá­
got biztosítanak számára.
Először 1725-ben említik egy asztaldísszel együtt, a gróf Pálffy Miklós
által felvett fraknói leltárban: ,,Egy Eöregh tiszta Ezüstbül való Mosdó Me-
dencze Mosdóval együtt a mellyen Méltóságos Esterhás László lovon ülő képe
2
vagyon, a Medenczében Pedigh a maga elveszése repsentaltatik." Fraknó
történeti, topográfiai leírásában úgy említik, mint ,,Ein grosses Schild von
Silber getriebene Arbeit, die Schlacht bei Vezekeny und den Tod des Grafen
3
Ladislaus Esterházy vorstellend." A z 1858/59-es fraknói inventárium tájékoz­
tatása szerint: „Eine grosse silberne Schüssel mit der Schlacht von Vezekeny,
4
wo die 4 Grafen Ladislaus, Franz, Gaspar und Thomas ihren Todt fanden."
Először 1876-ban szerepelt Budapesten, az Árvízkárosultak javára rendezett
kiállításon: ,,A fal közepén nagy ezüst tál a vezekényi csatát ábrázoló vert
domborművei; Eszterházy László elesve, a halálcsapást két török lovas méri
5
r á . " Majd Bécsben volt látható a tál az 1889-es ötvösmű kiállításon, s a
katalógusban ez áll: „Schüssel aus Silber mit Vergoldung, in der Mitte in
getriebener Arbeit die Darstellung der Vezekényer Schlacht, in der 4 Eszter-
6
házy's fielen. 17. Jahrhundert."
A leírásokból tehát röviden arról értesülünk, hogy a csata emlékét meg­
örökítő tál mikor, milyen anyagból és technikával készült. Valamint ismert
tény, hogy Fraknó várában őrizték 1919-ig, amikor Budapestre szállították a
1
Átmérők: 88x105 cm. I M lelt, sz. E . 60. 3.
2
I M Adattár 236/1957. Inventárium Thesauri Fraknensis Ao 1725 Erectum. Almá­
rium sub 13 — 14. Nro 1.
3
Botgorschelc, Ferdinand: Forchtenstein. Historisch-topographische Beschreibung.
Wiener Neustadt 1852. 32.
4
Az Esterházy család fraknói kincstárának leltára. OL Esterházy család levéltára.
Vegyes leltárak. Fasc. 2184. No 110.
5
Henszlmann — Bubics—Szalay: A magyarországi Árvízkárosultak javára . . . ren­
dezett Műipari és Történelmi Emlék-kiállítás tárgyainak lajstroma. Bp. 1876. 5. I. terem,
déli fal.
6
Katalog der grossen Goldschmiede-Ausstellung im Palais Schwarzenberg. Wien
1889. 32. Nr. 235.
 1. kép. A sérült „Vezekényi t á l " a szennyeződésektől letisztítva

kincstár anyagával együtt, s évekig az Iparművészeti Múzeumban volt látható.

Az Esterházy család a második világháború végén budavári palotájában he­
lyezte el az értékes műkincseket, ahol bombatalálat következtében a „Vezekényi
t á l " is súlyosan megrongálódott (1. kép).
Múzeumunk ötvösrestaurátor műhelye másfél évtizedes munkássága folya­
mán egymásután állítja helyre a háborús-sérült ötvösműveket. A már sorra
7
került s részben Évkönyveinkben ismartetett alkotások közül eddig ez a
hatalmas dísztál vette igénybe a legtöbb munkaidőt; a restaurálás közben fel­
merült számtalan technikai nehézség leküzdése nagy kitartást, komoly fizikai
8
erőkifejtést és kitűnő szakmai felkészültséget igenyelt (2—4. kép). A helyre­
állítás munkafolyamata alatt — az előzőleg restaurált tárgyakhoz hasonlóan
— számos tudományos és technikai msgfigyelésre nyilt lehetőség. A helyre­
9 10
állítást követő előadás és a műtárgy kiállításon történt b e m u t a t á s a e rend­
kívüli alkotásra irányította a figyelmet, egyben annak művészettörténeti fel­
dolgozását is sürgette.
7
Dömötör László ; Otvöstárgyak restaurálási elvei és problémái. IMÉ I. 1954; Somogyi
Árpád: L'exposition d'orfèvrerie et de l'art du métal. IMÉ V I . 1963; Weiner, Piroska:
Activités du Musée des Arts Décoratifs en 1982, 1964. IMÉ V I L 1981, I X . 1966; Héjj-
Détári, Angéla: Dar „Matthias Corvinus-Pokal" und Eudres Dürer, der „Meister mit
Rosette". I M E I X . 1966; Uo. : A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Ester-
házy kincstár elefánt agyarán. IMÉ X . 1967.
8
A restaurálás munkáját Szvetnik Joachim ötvösrestaurátor végezte Ungi István
munkatárs segítségével 1959 — 65 között — más feladatok miatt többszöri megszakítással
— Összevéve mintegy l]/ év alatt.
9
2

Héjjné —Szvetnik Joachim: 1964 okt. 13.

Héjj né —Katona Imre rendezésében: 1965 febr. —1966 jún.
1 0

24 +
2. kép. A tál javítás közben, nagyjából kiegyengetve
3. kép. A tál eredeti méretre kalapálva, a domborművű rátétekkei
 4. kép. Sérült részletek javítás közben

A dísztál ovális, nagyobbrészt aranyozott ezüst. Domború, széles peremén

kalapált művű taréjok hullámzanak, közöttük szimmetrikusan felerősített —
váltakozó elhelyezésű — négy öntött, ezüst színben hagyott páros torzmaszk,
illetve kagylókból, csigákból alkotott négy plasztikus csoport látható. A tál
öblében magyarok és törökök közti lovas csata domborított jelenete. Középen
a kompozíció fő alakjai: ágaskodó lovakon ülő két turbános török, egyiknél
dárda, másiknál kard. Hosszú kaffanjuk, lovaik díszes takarója textilmintáza­
tot utánoz. A z előtérben felbukott lováról lehanyatlott ifjú magyar vitéz,
felemelt jobbjában karddal még védekezik: sújtani készül. Leesett sisakja a
földön hever. Törökösen nyírt hajat, magyaros bajuszt visel, s szabadon
maradt fiatal arcvonásai jól láthatók: bal halántékán friss, vérző kardvágás.
Ruházata jellegzetes: fél lábszárig érő sarkantyús csizma, feszes nadrág, fél­
combig érő alsó ing hosszú ujjakkal, magasan záródó nyaka nyílásában egy sor
gombolással. Fölötte rövidebb ing, nyakkivágása és a mell középvarrása men­
tén, az ing alsó szegélyén, a rövid ujjak szélén és teljes felületén hímzés mintá­
zata látszik. A lovon díszes felszerelés : hímzett, rojtos csótár, hímzett nyereg és
puzdra (5. kép).
Az ábrázolás plaszticitását fokozza, hogy a központi jelenet három alakja
külön-külön öntött, vastag ezüstből készült, felapplikált dombormű, mely ez­
által még jobban kiemelkedik a tál amúgyis kidomborodó öbléből. A két előkelő
török között leeresztett pisztollyal álló harmadik lovas — mint a fő jelenet
résztvevője — a tál lemezéből kiemelkedő, magasan domborított figura, míg a
csata többi harcosa térben hátrafelé perspektivikusan kisebbedő és egyre lapo-
 5. kép. A helyreállított dísztál. Augsburg, 1654. P I D mester

sabbra kalapált, illetve már csak körvonalaiban érzékeltetett szereplő'. A hát­

térben egy folyócska vésett szalagja kanyarog. Fölötte balra fallal kerített kis
falu templommal, s egy sziklás hegyen pártázatos fallal védett, többemeletes
várépület toronnyal. Középen ugyancsak fallal körülvett templom és kolostor
áll magányosan a fás dombok között ; jobboldalt egy város emeletes házai nagy
templommal, fallal, kis utakkal, fákkal, enyhén poncolt, traszirozott, vésett
körvonalakkal.
A tál Esterházy László elestét ábrázolja — ő a ledöfött ifjú — a Nagy-
vezekénynél 1652-ben vívott csatában. A háttér a helyszínt igyekszik hitelesen
ábrázolni: a víz a Zsitva, a hegyen pedig valószínűleg Nyitra várát láthatjuk.
(Az aránylag közel fekvő Léva dombokon, Érsekújvár pedig síkságon épült.
Nagyvezekény nem tévesztendő össze a Garam mellett, Lévától délre fekvő
Garamvezekénnyel, mindkettő az egykori Bars megyében van, ma Csehszlová­
kiában.) A felhők közül jobbra kis angyal öntött ezüst figurája repül alá, kezé­
ben a hősi halottnak szánt babérkoszorúval és pálmaággal. Fent középen
ugyancsak ezüstből öntött két angyalka, közöttük ovális pajzsban jelzés:
C. P . E .
C. V . E .
1654.
Az amorettek kitárt külső karja alatt csüngő leplen mindkét oldalon az
Esterházyak címerállata, egy-egy griff áll, mancsában kard és virág. E z appli-
káció fölött közvetlenül, poncolt betűk: C. P. E . P. D . F . * C . V . E . D . G.=
Comes Paulus Esterházy Perpetuus De Fraknó—Comitissa Vrsula Esterházy
De Gálán ta, a tálat megrendelő személyek nevét és a készítés 1654-es d á t u m á t
jelenti (6. kép). A tálperem külső szegélyén, középen fent Augsburg város ötvös­
céhének hitelesítő jegye, középen lent P I D mesterjegy.
A vezekényi csata az 1626-ban kötött szőnyi béke ellenére következett be,
melyet K a r a Musztafa esztergomi bég semmibe véve betört Bars megyébe, s ott
11
pusztított. Forgách Ádám érsekújvári főkapitány Piccolomini császári had­
12
vezérnek írott jelentéséből megtudjuk, hogy ennek megtorlására a balassa­
gyarmati és lévai őrségek bevonásával mintegy 1200 embert gyűjtött össze.
Szándéka az volt, hogy a Zsitva völgyén fölfelé indulva, a Nyitra megyéből
visszatérő török útját elvágja. A nagyvezekényi síkon „nicht weit von der
Vestung Neuhäusel". . . vagyis Érsekújvártól nem messze, szekérvárat állítta­
13
tott fel, s az ideérkezett háromszoros török túlerővel itt ütközött meg . Ester­
házy Pál emlékirataiban arról tudósít, hogy ezidőben Ferkó öccsével együtt
László bátyjuk meghívására Semptén t a r t ó z k o d t a k . . . „úgymint tizenhetedik
augusti, s hogy ott volnánk, ihol jöve Forgách Ádám újvári generális uram
levele, kiben kérte bátyám Uramat, hogy menne Újvárba, mivel Mustafa bék,
kit Rablóbéknek is hittak, Ghimes táját akarja elrabolni, kinek kívánna eleibe
menni jó készülettel; kéri vala azért bátyám uramat, hogy ne szánná fáradságát
oda, kire csakhamar reá álla, s mindjárt az nap készülének Újvár felé menni.
K i t én látván, igen kértem bátyám uramat, hogy én is elmehetnék, de semmi
úttal nem akará megengedni, mondván: 'Édes öcsém, én magam sem tudom
még, mi lesz, és így jobb lesz most ez egyszer elmaradnod, mind talán mind­
kettőnkön valami szerencsétlenség essék!' Evvel azért aznap estvére vissza­
mentünk Szombatba" (ti. Nagyszombatba, ahol Pál és Ferenc még tanulók
voltak).
11
Reiszig Ede : Bars vármegye története. Magyarország Váiinegyéi és Városai (szerk.
Borovszky S.). Bp. é. n. 356 — 357.
1 2
Kriegs-Archiv Wien, Feldakten von 1610 bis 1686. 1652 8/22. Közli: Schmetter—
Kitt: Historisches Material zur Geschichte der Burg Forchtenstein 1212 — 1696. Wien
1964. Nr. 120.
13
Ortelius redivivus et continuus. Ausführliche Beschreibung der ungarischen und
siebenbürgischen Kriegs-Händel Anno 1395 bis an das 1665. Jahr. Nürnberg u, Frankfurt
1665.
 „Azonban tizennyolczadik augusti megindulván Sentérül bátyám uram,
mintegy száz lóval Újvárba ment; a holott Forgách Adám uram jó szívvel
fogadván, másnap ottan mulattak ; huszadik augusti pedig mentek Verebélyre,
kit meghallván a török is visszatért, mivel az egész végbeliek együtt voltak,
a többi között Kohári István uram is úgymint szécsényi kapitány, k i látván
nagy szép úri öltözetét bátyám uramnak (kék aranyos pánczérümegben lévén
megirt bátyám uram), levetvén maga kuraczérját, akará reá adni, mondván:
'Én látom mind bátor szivét, mind uri termetét nagyságodnak, de nem javal­
lom, hogy kuraczél nélkül legyen Nagyságod, mert a golyóbis és fegyver nem
nézi sem a méltóságot, sem a személyt. Jobb is inkább énnekem elvesznem,
mind Nagyságodnak; mert Nagyságodra sok szem néz, én pedig szegény
legény vagyok, — kárabb is a Nagyságod veszedelme ennek a hadnak egy
részénél'. Mely szókat kedvesen vévém bátyám uram, az ajánlott kuraczért nem
akará magára venni, mondván, hogy Istenében inkább, mint fegyverében
vetette reménységét. . . "
,,. . . huszonötödik augusti . . . ihol jön a hír, hogy a jiogányság Gimesallyát
rabolja. Kire nézve újabban kimenvén huszonhatodik augusti, Nagy-Vezekény
nevü falunál eleiben álla Forgách uram a hadakkal, a gyalogság körül szekérből
való sánczot csináltatván, maga is beállott oda gróf Pálfy Miklós urammal
s Serényi Pál vicegenerális urammal együtt; bátyám uramat pedig jobb kéz
felől szélről állatta. Meglátván azért az ellenség a mieinket, azonnét kétfelé
választotta népit, s mivel a mieink igen idején kezdtek taraczkkal lőni, egyszer­
smind a két szárnyának ment, nagyobb része pedig bátyám uram seregére —
majd két ezerig való török — kikkel jól öszszelövöldözködvén s alkalmas török
is hullván le, végre a kevés magyarság megtolattatott, a hol bátyám uram
azon Zöldfikár nevü lovon ülvén, kit nékem igért vala, együtt menvén Ester­
házy János urammal s Marczi nevü inassával s vagy husz lovassal egy nagy
sáros pataknak szoríttatott, a hol a ló megesvén vele, gyalog sokáig harczolt
s két törököt is vágott le. Végtére a sok sebektől ellankadván, életét dicsősége­
sen letette azon körülötte levő szolgáival együtt estve hat s hét óra közben, kit
Isten nyugosszon az örök életben. — Más napra kelve, fölkeresvén a testeket,
találák szegény bátyám uramat, Esterházy Ferencz, Tamás, Gáspár uraimék-
kal együtt, kik mindnyájan vitézül vészének el Istenökért s hazájukért. —
A szegény bátyám uram szolgái közül negyvenötén vesztenek a harczhelyen
s sokan sebesedtek. — A testeket pedig mind megfosztva találták, csupán csak
szegény bátyám uram testén az imeg, lábravaló és nagdrág maradván meg.
14
Volt pedig huszonöt seb rajta, k i lövés, k i szúrás, k i v á g á s . "
Forgách kapitány Piccolomininek küldött jelentéséből viszont a törökök
veszteségét is megismerjük : , , . . . ein grosse anzahl von Thürken erst under wegs
dodt geblieben und noch teglich nachher Gran eingeführt werden.. . Under
den Türkhen sein der Vornembsten gebliben
Der Beeg von Hatnan (Hatvan)
Der alte Omir beeg von Graan
Der Mustaffa Aga von Graan
Der Omir Beeg Sohn
Der vorige Abdur beeg von Graan tedtlich verwundt
Der oley beeg von Graan
1 4
Esterházy Pál naplója. OL Esterházy családi levéltár. Közli: Bubics Zsigmond—
Merényi Lajos: Herczeg Esterházy Pál nádor. Bp. 1895. 100 — 102.
 Der alte Oshman Aga
Der Huhsa Aga von Gran
Des Mustaffa Beeg Pferdt ist geschossen und E r selbst auch geschedigt wor­
den. . . Hingegen von Unsser Seits gebliben
Herr Graf Esterhasy Liaslo wie auch
Thomas Esterhasy
Caspar Esterhasy Zugleich
Franciscus Esterhasy Ober Capitain zue Girmath
15
und in allem 52 Hussarn."
Az ütközetben elesett négy ifjú Esterházy katonai rangjáról is felvilágosí­
T
tanak a régi tudósítások: . . . „Esterhasi Lessle gew ester Obrister zu Papa,
E . Feretz gewester Obrister zu Giermat, E . Thomas gewester Vice-Capitain zu
l ö
Levenz und E . Caspar, noch ein ganz junger Cavalier. . . " Személyükben az
Esterházy család négy reményteljes ifjút, négy unokatestvért vesztett el egyet­
len csatában.
Egy fennmaradt történet szerint még a török ellenség is megadta a tiszte­
letet az elesett magyar vitéznek: ,,Eine der Rüstungen wird interessant durch
die Erzählung, die sich daran knüpft. Sie gehörte ehemals einem Grafen Ester­
házy, der in einer Schlacht gegen die Türken fiel. Eine Kugel aus der Pascha's
eigenem Pistol hatte schon den Panzer des Grafen durchbohrt. U m sich jedoch
seines Todes zu vergewissern, sprang der Moslem von Pferde und schlug auf an
den Helm des Christen los, bis das Visier zersprang und Ihn in dem gefallenen
Feinde einen alten Freund erkennen liess durch den er einst als Gefangener in
17
Ungarn sehr liebreich behandelt worden war. Treu seinen Freundschaft lei­
stete der Türke ihm die einzige Genugtuung, die noch in seiner Macht stand.
Denn nachdem er den Körper Esterházys mit jedem ihm möglichen Zeichen
von Achtung behandelt hatte, sammelte er die Rüstung, worin jener gestorben
und sandte sie, nebst den Waffen, die seinen Tod bewirkt hatten, seiner Familie
18
zum Geschenk."
A relikviák valóban Fraknóba kerültek, mint ahogyan az egyik X I X .
századi leírásból kitűnik: „Zwei Fahnen von dem Leichenbegängnisse der in
der Schlacht bei Veszekeny 1652 den 26. August gefallenen vier Grafen: Ladis­
laus 26 Jahr, Thomas 27 Jahr, Kaspar 28 Jahr, und Michael Esterházy 29 Jahr
19
alt." „Ein Janitscharen-Gewehr, mit welchem Graf Ladislaus 1652 in der
Schlacht bei Veszekeny durch die Bauchschienen geschossen wurde. Der Buzo­
gány von Messing mit dem der Janitschar dem Grafen den Helm einschlug
und ihn vollends tödtete. . . Der Kürass und Helm des Grafen Ladislaus in
den Bauchschienen durch eine Kugel durchbohrt, und letzter durch den Schlag
20
mit dem Buzogány (Keule) eingebrochen."
15

16
Schweiler—Kitt : i . m. Nr. 123. 1652 8/22. c.
Theatrum Europaeum. Frankfurt/M. 1662-1738. V I I . 295. Nyilván Ortelius
nyomán, hasonló szöveggel közli az eseményeket.
17
A családi hagyomány szerint Musztafa bég, a törökök vezére egykor Kéry János­
nak, Esterházy Anna férjének volt foglya, és Esterházy Lászlónak személyes barátja
(E. Anna László atyjának, Miklós nádornak édes huga volt, s így László nagynénje).
Lásd: Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leírása. I. Bp. 1901. 107.
18
Paget, John : Die Schlösser der Fürsten Esterházy in Ungarn. Europa (Hrg. Gustav
Kühne) 1854. Ennek ellentmond ugyan E . Pál idézett naplórészlete, eszerint a csatatéren
találták meg.
19
Tévedés: nem Mihály, hanem Ferenc volt a negyedik.
2 0
Botgorschck: i . m. 26—28.
 A Budapesten 1876-ban rendezett kiállításon néhány látható volt ezek
közül: . . . „tizenegy régi zászló, melyek közül kettő a vezekényi csatában. . .
banderiális zászlóként használtatott." Egy szekrényben „hat kard, két buzo­
gány és egy paizs van, mind dúsan turquoisokkal ékesítve, melyek közül az.
egyik buzogányt Eszterházy László a vezekényi csatában hordotta" . . . és
„balra lent Eszterházy László hímzett ezímerképe". A családi galériából termé­
szetesen nem hiányzott az elesettek portréja sem, melyek szintén szerepeltek
a kiállításon: „balra magasban Eszterházy Gáspár, alatta Eszterházy László,
jobbra a magasban Eszterházy Ferencz, alatta Eszterházy Tamás életnagyságú
olajba festett egész arczképe; mind a négy a középső nagy olajfestményen
21
ábrázolt vezekényi csatában esett el." A háromrészes hatalmas festmény
középső lapja az ütközetet ábrázolja: középütt a négyszögeket formáló keresz­
tény lovasság áll, túlnyomó számú török lovasságtól megrohanva s részben
körülkerítve. Előtérben látható az elesett Eszterházy László gróf és ugyanitt
Ferenc, Tamás valamint Gáspár báró alakja. A baloldali lapon alul hatsoros
22
német felirat , fölötte a csatarendbe állított török hátvéd látható. A jobb oldali
lapon alul az ütközet lefolyását magyarázó szöveg, fölötte a keresztény sereg
zömének hadi rendje áll, élén Forgách Ádám vezérrel. Az egész kép hátterét
23
alkotó tájképen 11 égő, rombadőlt falu és nemesi kastély.
Ez a csataábrázolás egykorú krónikásként örökítette meg az országvédő
háborúk egyik momentumát, miként a történeti festészet számos más, X V I I .
századi alkotása, amiket általában metszetek után festettek. Ilyen metszet
szolgálhatott mintául az ezüsttálat készítő ötvösmesternek is. Bár a vezekényi
24 25
ütközet metszetes csataképe jelenleg nem ismeretes , írott forrásokból tudjuk
hogy Mauritius Lang 1653-ban rézbe metszette. Ez után festtette meg Esterházy
Zsigmond (?) az olajképet, amelyről további két másolat készült.
A jobbára hiteles metszetek készítői olyan rajzolók műveit (portrékat,
csataképeket, városábrázolásokat) vitték át rézlemezre, akik a helyszínt és a.
szereplőket személyesen ismerték, vagy az események szemtanúi voltak. Erre
példa lehet Nikolaus Gabimann, aki Rudolf császárnak benyújtott elaborátu-
mában vállalkozott a magyar történelem megírására, s a hadjáratokban szemé­
lyes részvételre, de kérte, hogy egy festőt adjanak melléje, aki a csatákat az ő
26
utasítása szerint lerajzolja. így tehát az írásban és képben közreadott hadi­
tudósítások és ábrázolások hitelességében nagyrészt megbízhatunk. E z fennáll
Esterházy László arcképe esetében is, akinek Fraknón levő nagyméretű olaj-

2 1
Árvízkárosultak . . . L m . 7, 17, 67 — 08, 119. Ma a festmények Fraknó várában
vannak.
2 2
„Wahre Abbildung vorgefallener Action, swischen 1260 Christen und über 4500
Türeken bei dem Torffe Vezekeny um 1 Uhr nachmittags bis 11 Uhr nachts, unter
Comanto des Gräften Adam Forgáts dem 24 (rectius 26) August 1652 wobey grüstlieher
seits 4 Gr. Esterházy und 76 man geblieben, auf Seiten der Türeken 1800 Tode und das
ganze Lager erobert worden."
23
A leírást Eszterházy János i . m. II. adja, 188—189. A csatakép méretei: M : 224,
Sz: 483 cm, 1 lap Sz: 16Í cm.
2 4
Ezt az értesülést Rózsa Györgynek, a M N M Történeti Képcsarnok osztályvezetőjé­
nek köszönöm.
25
Oaras Klára: Magyarországi festészet a X V I I . században. Bp. 1953. 155. A 120.
jegyzetben szintén ezt állítja és hivatkozik Tollius: Epistolae Itinerariae. Amsterdam
1700. 241. oldalára, valamint az Arch. Ért. 1876. 69. oldalra, de ott erről nincs szó-
Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története. (Bp. 1951) c. munkájában sem találtam
felsorolva, pedig Eszterházy János (i. m. II. 189) említi, hogy volt csatakép-metszet.
26
Garas: i . m. 155\, 121. jegyzet.
 7. kép. Esterházy László. Akvarell,
M . Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnok, X I X . század
9. kép. Esterházy László
halotti arcképe.
Metszet, Történeti Képcsarnok

10. kép. Esterházy László

domborművű képmása a dísz­
tálról

3 Iparművészeti Múzeum Évkönyve

képét, illetve az arról készült X I X . századi akvarell-másolatot (7. kép) össze­
vetve a Trophaeum Estorasianae László metszetével (8. kép) ugyanazt a jelleg­
zetes arcot, a kortársai szerint „szép gróf" vonásait, fej formáját, haj- és bajusz­
viseletét látjuk viszont, mint kisméretű halotti arcképén, amely valószínűleg
27
egy tézislap részlete (9. kép). Ez utóbbi viszont teljesen megegyezik a dísz-
tálon ezüstből öntött, lováról leesett ifjú arcmásával (10. kép). Nem is képzel­
hető el másként az Augsburgban hitelesített ötvösmű elkészítése, mint az oda
kiküldött portré, valamint helyszínrajz, avagy csatakép alapján.
A végzetes csata lezajlása után az ifjú Pál azonnal megtette a szükséges
intézkedéseket, mint ahogy azt emlékezéseiben leírja: „Ezen véletlen esetet
28. augusti megtudván én Nagyszombatban Esterházy Farkas s pater Kopeczkî
uraimék javallásából, kik már házasságomnak mivoltát tudták, azon éjjel
Szalkovics Adám praefectusommal s Fabiankovics Ferencz inasommal Szom­
batból kiindulván, másnap reggel nyolcz órára Fraknóba érkeztem, a hol
Orsicska édes mátkámat találván, az egész várbéli cselédet a porkolábokkal
együtt magam hívségére megesküttettem. Ahonnét a többi várakba is elküld­
tem, mindenütt meghiteztetvén a cselédet, úgy a főbb tisztviselőket is, erőssen
megparancsolván, hogy senki idegent oda a várakba ne bocsássanak. K i t elvé­
gezvén, viszont általmentem a Dunán Sentére, ahol a testeket megnézvén s egy
boltba helyheztetvén, ángyom asszonnyal végeztem a lovak, szekerek s holmi
apró ingó portékák végett. — Azonban elérkezvén a többi atyafiak is, elrende-
lénk a temetés napját, úgy hogy mind a négy úri atyafiakat együtt temettet­
28
nénk."

A temetés, a végtisztesség méltó megadása, a csata után még három hónapig

váratott magára (aug. 26—nov. 26). „Azonban eljővén a temetésnek is ideje,
fölvettük a testeket die huszadik martii ( !) — sok számú néppel lévén mind az
atyafiak, mind pedig az idegenek —Sentéről a kápolnábul s tétettük a társzeke­
rekre, melyek mind vörös posztóval voltak földig béburítva, úgy a szekeres
lovak is, mint hogy az egész temetésnek posztói mind vörössek voltak a zászlók­
kal együtt. Volt pedig tizenkét lovas sereg : Battyányi uramé kettő ; Nádasdy
uramé kettő; pápai, devecseri kettő; gyarmati, lévai s más végbelieké három ;
Erdődy uraiméké egy; házi szolgák serege kettő; s az udvari fekete sereg.
E mellett az öltöztetett lovak, szerszámos vezetéklovak, fölöltöztetett lovasok
s más egyéb sokféle öltözetek. E mellett a sok számtalan nép, a k i mindenestől
könnyen állott ötezer emberből. — Aznap Farkashídjára mentünk. Másnap
Nagyszombatba a páter jesuiták szent egyházába, a hol a deák oratiot Pálfy
Tamás, a magyar praedicatiot Hofman Pál püspök uraimék mondották; a
misét pedig Lippay érsek uram énekelte. Volt Castrum doloris (11. kép) a
szentegyház közepin, ahol több volt négyezer viaszgyertyánál. — Tölt ezen
temetés az ellessél együtt nyolcezer ötszáz hatvannégy forintban, a falukon
29
lévő quartélyozáson kívül."
2 7
M N M Tört, Képcsarnok 58.392 ltsz., akvarell; I M Adattár. K i t . 298 ltsz., Tro­
phaeum Estorasianae. . . Wien, 1700. 82. metszet, M N M Tört. Képes. 53.524 ltsz. metszet.
28

29
Bubics—Merényi: i . m. 102 — 3.
Bubics—Merényi : i. m. 103 — 4. Megjegyzendő, hogy a Magyarország Vármegyéi. . .
sorozat Pozsony kötetének 190. oldalán helytelenül az áll, hogy a vezekényi hősöket
„a csata után következő napon itt temették el" t i . Nagyszombatban. Összetéveszti a
Kismartonból áthozott kistestvérek tetemeivel. Első temetésük Semptén volt, a csata
után, s a díszes második Nagyszombatban, nov. 26-án. Ezt minden egykorú írott forrás
megerősíti. Pál is téved: márc. 20.-át ír!
 A kor főúri szokásaként megfesttették a négy elhunyt ravatalképét, s a
temetés szertartását a részletes leíráson kívül nemkevésbé részletes ábrázoláson
is megörökítették, melyet Johann Rudolf Miller rajza után a csataképhez és a
Castrum dolorishoz hasonlóan ugyancsak Mauritius Lang pozsonyi rézmetsző
készített (12. kép). A metszet 1653-ban jelent meg Bécsben „A Tekintetes es
Nagyságos Hoffmany Pal Péczi Püspök. . . predikaczioia Midőn Nagy Vezekeny
mezejen az Törökök ellen való harczon. . . düczöségessen egygyütt meg holt
30
négy vitéz U r i Attiafiákat el temettetnének" című műben. Minden bizonnyal
ennek nyomán készült a ma is Fraknón levő hatalmas olajfestmény (és egy
kisebb méretű másolata Oszlopon), mely szintén aprólékos gondossággal adja
vissza a temetési menet szertartásos vonulását, gyalogos, hintós, lovas szám­
talan résztvevővel, s a négy koporsóval, melyet közeli egymásutánban vállon
vittek.
A temetés színterét, a nagyszombati egyetemi templomot László és Pál
atyja, Esterházy Miklós nádor építtette. Az építkezést 1629-ben kezdték el,
s a felszentelésre 1637 aug. 30-án került sor. Már ezen a napon két kocsi érkezett
Kismartonból a nádor hat kiskorú gyermekének tetemével, akiket másnap itt
a szentély alatt létesített családi sírboltban helyeztek örök nyugalomra. Attól
kezdve a család több jeles tagját temették ide, így a vezekényi hősöket is.
A családi kripta kikövezését Pál 1700-ban végeztette el, s ugyanakkor a le­
járatra márványtáblát helyeztetett, melynek feliratán elhunyt szüleiről és
31
fivéréről emlékezik meg. A szentély falain látható nyolc hatalmas trophaeum
közül kettő szintén a Vezekénynél elesetteknek állít emléket.
A négy hősről azonban nemcsak a kortársak, hanem a későbbi utódok sem
feledkeztek meg. Gróf Esterházy Imre pozsonyi nagyprépost, majd nyitrai
püspök a csata színhelyén 1734-ben obeliszk alakú latin feliratos emlékoszlo­
32
pot állíttatott. A romladozó oszlopot 1896-ban az Esterházy család az ezred­
éves ünnepségek alkalmából lépcsős kőtalapzaton álló jelképes bronz oroszlán­
33
nal cserélte fel, lábai alatt félholdas lófarokkal.
Esterházy Pál naplójából tudjuk, hogy a kortárs-költő, Zrínyi Miklós jó
barátságban állott a Vezekénynél elesett Lászlóval, kinek nővérével, Anna-
Júliával — a későbbi Nádasdy Ferencnével — kapcsolatban az is felmerült,
hogy Zrínyi nőül veszi. így nem véletlen, hogy Zrínyi Miklós megörökítette
34
László halálát egyik költeményében. Ezt Vitnyédy István ügyvéd, Sopron
város jegyzőjének leveléből tudjuk, amelyet Pethőnének írt: ,,. . .Eszterházy
László véletlen halálárul írt Zrínyi uram verseit oda adtam kölcsön, leírassa
K g d , bizony igen bánnám ha elveszne, bejövén Kgd, ne felejtse elhozni...
35
Soprony 21. április 1657." Sajnos e versnek már nem lehet nyomára buk­
36
kanni . Berzsenyi Dániel viszont a X V I I I . századvégi nemesi-nemzeti felbuz-

3 0
Megtalálható a M T A Könyvtárában. A metszetet közli a Magyar Művelődés­
történet (szerk. Domanovszky Sándor) III. 284., szövege: 661 — 2. Megjegyzendő, hogy a
képaláírásban hiba van: az ütközet nem aug. 16-án, hanem 26-án zajlott le.
3 1

3 2
Teljes latin szövegét közli M V V Pozsony vm. 190.
Közli : Piker, J. B, : Topographia Magni Regni Hungáriáé. Wien 1750. 383. továbbá
M V V Bars vm. 6 2 - 3 .
33
M V V Bars vm. 62.
34
Eszterházy János: i . m. 107.
3 5
Magyar Történelmi Tár X V . 1871. 59., Vitnyédi István levelei.
36
Jenéi Ferenc, az Irodalomtörténeti Múzeum főmunkatársának szíves közlése szerint
a X V I I . század magyar költészetét kutatva mindenütt kereste — eredmény nélkül —
az említett Zrínyi-verset.
 12. kép. A temetés. Metszet, Történeti Képcsarnok

dúlás idején nyúlt vissza történelmi témáért a magyar múlt hó'si korszaká­
37
ba, megénekelve a vezekényi csatát.

A mecénás, aki az 1652-ben hősi halált halt Esterházy László emlékére

az ezüst dísztálat 1654-ben elkészíttette, a fivér örökébe lépő Esterházy Pál.
Minthogy László 1650-ben Batthány Mária Eleonórával kötött rövid házassága
gyermektelen maradt, elsőszülött jogai öccsére, Pálra szállottak. III. Ferdinánd
pedig szeptember 13-án, röviddel a csata után, pápai főkapitánnyá és másnap
Sopron megye főispánjává nevezte k i , s így nemcsak jószágaiban, hanem méltó­
ságaiban is fivére utóda lett. A z ifjú Pál bátyja halálakor 17 éves nagyszom­
bati diák volt és két éve jegyese féltestvére, Esterházy István leányának,
Orsikának. Rómába küldött kérvényére rövid időn belül megérkezett X . Ince
pápától a diszpenzáció, mely lehetővé tette, hogy a vérrokonság ellenére
összeházasodjanak. Október 21-én Esterházy Pál a fraknói várkápolnában
csendesen megesküdött mátkájával, a 12 éves Esterházy Orsolyával. Ezután
visszatért Nagyszombatba bölcsészeti, majd jogi és katonai tanulmányait
folytatni, hogy azok végeztével a reá bízott hivatalokat, 21-ik évébe lépve,
de facto elláthassa majd.
37
„Herczeg Eszterházy Miklóshoz, midőn a szombathelyi táborban commandírozá
a nemességet" 1797. Berzsenyi Dániel: Munkái. Bp. 1903. Harmadik strófa.
 Hátralevő tanulóévei közepette, 1654 október 21-én elhunyt sógornője,
László fiatal özvegye is. Talán ez az esemény is arra késztette Pált, hogy mielőbb
méltó emléket állítson fivérének. Most már egyedül reá háramlott ez a köte­
lezettség. Még ugyanebben az évben elkészíttette a csatát és László elestét
ábrázoló „Vezekényi tálat". Bár Pál és Orsolya egybekelése s ennek fényes
lakodalmi ünnepélye csak később, 1655 február 6-án zajlott le Kismartonban,
az 1652 ősze óta törvényes házasok monogramja az 1654-ben készült tálon
együtt szerepel.
Esterházy Pál nem véletlenül választotta Augsburgot, a német ötvösség
virágzó központját, hogy elképzelését — az emléktálat — kiviteleztesse. Ő, aki
már fiatalon sokszor fordult meg az országgyűlés színhelyén, Pozsonyban, s a
Itözeli Nagyszombatban töltötte diákéveit, nem vonhatta k i magát a német
művészet ott érezhető erős hatása alól. A z élénk gazdasági és szellemi kapcsolat
az akkori királyi székhely és Augsburg között különösen ebben az évszázadban
volt a legpezsgőbb. Építészek, festők, szobrászok, ötvösök; mesterek és művé­
szek dolgoztak Pozsonyban, illetve Pozsonyból olykor Bécs közvetítésével
38
küldött megbízásokon Augsburgban. A megrendelő többek között Pozsony
városa, Pálffy Miklós, Pázmány Péter, Nádasdy Ferenc és Esterházy Pál.
A nagyszombati kollégium nevében pl. 1624-ben Guldin Pál, az osztrák jezsuita
provincia prokurátora rendelte meg Martinus Stamm augsburgi ötvösnél szent
39
Ignác és Xavéri szent Ferenc ezüst mellszobrát. 1663-ban már Borgia szent
Ferenc és szent Alajos szobrairól is tudunk, s két évvel később a jezsuiták ezt
az ötvöst szent Borbála, Katalin és László, valamint Szűz Mária szobrainak
40
javításával bízták meg.

Az ötvös, a pompás tál készítője, az augsburgi céh tagjaként dolgozott,

41
melyet a város hitelesítő jegye, az „augsburgi toboz" igazol (13. kép). Sze­
mélyét tehát a X V I I . század közepén működő mesterek között kell keresnünk.
Nagyon valószínű, hogy a fiatal Esterházy Pál művészeti tanácsadója
a nála idősebb sógor, Nádasdy Ferenc országbíró volt. Sárvár gazdag ura irányít­
hatta ízlését, ajánlhatott számára ötvöst, miként feltehetőleg később építészt,
42
festőt is. Választásuk „ P I D " mesterre esett (14. kép).

38
Qaras: i . m. 51; Héjjné: A Metamorphoses. . . i . m.; Voit Pál; Barokk művészet
Magyarországon. Bp.
39
Dubnicky, Jaroslav: Ranobarokovv univerzitny kostol v Trnave. Bratislava
1948. 64.
40
Dubnicky : i . m. 236, 237, 238. jegyzet.
41
Rosenberg, Marc: Die Goldschmiede Merkzeichen. I. Frankfurt/M. 1922. Nr. 153.
4 2
Erre Rózsa György hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is hálásan köszönök.
 15. kép. Esterházy László páncélinge, X V I I . sz. közepe

Dísztálunk alkotója minden bizonnyal kapott metszetlapot Esterházy

László arcmásával, melyet a különböző portrékkal történt Összevetés mellett
ruházata is bizonyít. Felső testén jellegzetes szabású inget visel, melyet Pál
idézett naplójában ,,kék aranyos pánczérümeg"-nek nevez. Talán nem jól
emlékszik és téved, de lehet, hogy a szájhagyomány nem felel meg a valóság­
nak, mely szerint az a ruhadarab maradt fenn a mai napig az Esterházy kincs­
13
tárban, amit a vezekényi csatában viselt, amely ugyanis vörös színű (15. kép).
Utóbbi az 1725-ös fraknói inventárium szerint is kétségtelenül az övé volt:
,,A Pogány Török által megh öletett Szegény Eszterhás László Vörös Atlasz
44
arany Préssüt Pillangókkal és Gyöngyökkel ki varrott . . . Panczér Ü n g ő . "
A szélein és a varrások mentén aranyszálból vert csipkével szegélyezett, ujjain
arany és ezüst skófiummal hímzett 4—4 szegfű csokorral ékes ing X V I I . századi
díszes magyar öltözék. Szabása igen érdekes : rövid, lefelé bővülő forma, széles
45
egyenes ujjakkal, felálló n y a k p á n t t a l . Ezt a különleges ruhafajtát valószínű­
leg sodronypáncél fölött viselték nemcsak hadban, hanem békés alkalmakkor is
,,az ifjú legények . . . valami gyenge matériából, . . . annak ujja, mellyé, galléra
46
czifrán meg volt varrva. . . " tudósít Apor Péter.
43
E . j . 2. (IM 52.2370 ltsz.)
4 4

45
L d . 2. jegyzet. Almárium sub 79 — 80. No. 30.
V. Ember Mária : Magyar viseletformák a X V I . és X V I I , században. Folia Archaeo-
logica X V I I I . (1966/67) 206.
46
Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Bp. é. n.; Höllrigl József: Magyar és
törökös viseletformák a X V I — X V I I . században. Magyar Művelődéstörténet III. Bp. 363.
 Tálunk mesterének a kapott támpontokon túlmenően sem kellett messzire
nyúlnia sémáért művéhez, hiszen e háborúkkal teli évszázad előtérbe helyezte
a csataképfestőket. Pozsony és Augsburg kapcsolatában figyelmet érdemel az
az adat, mely szerint a népes augsburgi Drentwett ötvösfamilia egyik festő
tagja, Jonas (1650—1720) Utolsó ítélet freskót festett Pozsonyban, a gótikus
47
városházán, szignója szerint 1695-ben. Csatajelenetes lapjait E . Beck és G. A .
48
Müller metszették lemezre, melyek azonban a vezekényi csata jelenleg isme­
retlenségben lappangó rézmetszetével az ő késői születési dátuma miatt, sajnos,
nem hozhatók kapcsolatba.
A kor legismertebb csatafestője a holland Wouwerman (1619—1668), majd
az augsburgi Rugendas (1666—1742) volt, akik nyomán a harmincéves háború
és a török elleni hadviselés ütközeteit az ötvösök is megörökítették. í g y 10
darab ezüsttálat őriz a Nemzeti Múzeum is, kuruckori csatajelenetek ábrázolá­
sával, mely sorozatot E . S. mester készítette Augsburgban, a hagyomány
49
szerint a Buda felszabadításában szerepet játszó Savoyai Jenő számára.
Az Esterházy-tálhoz azonban nemcsak hatalmas méreteivel, hanem kom­
pozíciójával is a legközelebb áll a moszkvai Kreml Fegyvertárának az a dísz­
tálja, amelyet János Kázmér lengyel király adományozott Alekszej Mihajlovics
50
cárnak 1648-ban (16. kép). E z is Augsburgban készült a X V I I . század kö­
zepén, s a lengyelek és svédek közti csatát ábrázolja. A középső négy lovas
harcos párviadala erősen kidomborított, a hátsó figurák perspektivikusan
kisebbek és plasztikájuk laposabb. A „Vezekényi t á l " mellé természetesen még
számos analógiát lehetne felsorakoztatni, amelyek csak erősítenék, hogy a
vizsgált tál nem példa nélkül álló, hanem a korszellemnek és a kor ízlésének
51
megfelelő.
A „Vezekényi t á l " ötvösjegyének P I D monogramja a legnagyobb való­
52
színűséggel a Drentwett családra utal. A Drentwettek a X V I . század második
felétől 150 éven keresztül működtek, s a jelenlegi adatok szerint a család 15—16
53
ötvös tagját tartjuk számon . Alkotásaikkal a legnevesebb köz- és magán­
gyűjtemények büszkélkednek. A dísztál mes ter jegyének feloldását a szak­
irodalomban említett három Philipp Jacob Drentwett ötvös közül a „középső"
személyéhez kapcsoljuk. Mesterünk 1669-ben házasodott, 1712-ben halt meg
és 22 biztos művet sorakoztatnak fel oeuvrejében. Poharakat, billikomokat,
gyertyatartókat, függőlámpát, feszületet és egy szent György lovasszobrot
54
készített. A három Philipp Jacob — egymástól nehezen szétválasztható —
működéséről még azt olvashatjuk, hogy: „ E r machte grössere Arbeiten, Vasen,
Bilder und mancherlei Geräte. Aus Urkunden weiss man von diesen Arbeiten,
dass er sich um grösseres Silbergerät (Kessel) handelte, das Drentwett für den
kaiserlichen Hof, aber auch für Auftraggeber in Polen, Danzig und Russland

47
Rakovszky, St.: Das Pressburger Rathaus. 1872. 16., közli: Szentiványi Gyula,
Művészet 1909. 409. Adattár és Divald Kornél: Ismeretlen képek a 18. századból. Művé­
szet 1912. 239.; Garas: i . m. 66, 96.
48
Thieme — Becker : Allgemeine Künstler-Lexikon I X , 552. Jonas Drentwett.
4 9

5 0
M . Művelődéstörténet I V . 635. K é p : 46.
Inv. No 1196. H : 107,3 cm, Sz: 84,3 cm, súlya: 10 kg 200 gr. Goszudarsztvennaja
Oruzsennaja Palata Moszkovszkogo Kremlja. Moszkva 1958. 325. kép.
5 1
u. o. és Augsburger Barock 1620—1720. Ausstellungskatalog. Augsburg 1968.
52 1
Rosenberg Nr. 378, 551, 597, 651, 722/1,2, 752, 835, 867, 872, 885, 931, 936, 960,
987.53
TJo. Nr. 722/2.
54
Thieme-Becker: I X . 551.
16. kép. Csatajelenetes tál, Augsburg, X V I I . sz. közepe, Moszkva, Kreml Fegyvertára

lieferte." . . . ,,Einen von den Künstlern dieses Namens sass im Rat. E r arbei­
tete mit seinem Verwandten Abraham (welcher?) und Emanuel zusammen für
grössere Aufträge. König Friedrich Wilhelm I. von Prussen, der dafür eigen­
artige Vorliebe besass, bestellte bei Ihnen grosses Silbergerät, dessen Aus­
5 5
führung mehrere Jahre dauerte.. . "
Csatajelenetes ezüsttálunk szerzőségének odaítélésekor igen nagy súlyt
kell helyeznünk arra a tényre, hogy Philipp Jacob Drentwett nemcsak rokoni,
hanem szoros műhely-kapcsolatban állt a hat Abraham nevű családtag közül
azzal a legidősebb ötvössel (első említése 1649, meghalt 1666-ban), aki a
stockholmi királyi palota kincstárának ezüst trónszékét és a müncheni kincstár
díszes, ún. Pfalzi kardján (1653) kívül azt a lovasfigurát és strucctojás-foglalatot
6 5
A súlyos sérülésen és javításon átesett ötvösmű mesterjelzésének középső betűje
nem olvasható egyértelműen ,,I"-nek, mert felső „talpa" hiányzik. E z vagy elkopott^
a sérülésnél tönkrement, vagy eredetileg sem fért el a két széles betű között, mely pontat­
lanság a mesterjegy-beütővas elkészítésekor, kivésésekor történhetett, és hasonló eset
nem áll példa nélkül. Esetleg a jegy beütésekor a szerszámot nem tartották derékszögben
a kalapácsütés alatt, s ezért a jegy felső része nem rajzolódott k i eléggé. Az „ I " alsó
talpa jobbra-balra megvan. De azért sem gondolhatunk pl. „ J " betűre, mert azt még
századokig ,,I"-vel jelölték. „ P L D " monogramot viszont regisztrál Rosenberg Augsburg­
ban a X V l I . század második felében anélkül azonban, hogy a nevet fel tudná oldani.
A jegy rajzát sem közli, nyilván nem ismeri, s mindössze két művet sorol be hozzá.
Nr. 671.
 17. kép. „Bacchus-kocsi". Abraham, Emanuel és Philipp Jacob Drentwett műve.
Augsburg, X V I I . sz. közepe — 2. fele

56
készítette, amelyet az Esterházy-kincstárban tart nyilván a szakirodalom. Vé­
gül döntő érv P I D mester kilétére: ,,. . .drei weitere Mitglieder der Familie, die
den Namen Abraham tragen . . . über die Arbeiten, die einen von ihnen
gemeinsam mit Emanuel undfhilipp Jacob Drentwett lieferte diesen A r t : silber­
57
ner Wagen mit Fass und Elfenbeinfiguren beim Fürsten Nikolaus Esterházy"
(17. kép). E z a sárkányos, aranyozott kis kocsi: zománcos és drágaköves
asztaldísz, Nádasdy Ferenc — Esterházy Pál sógora és művészeti irányítója
— kincstárának inventáriumában (1663) így szerepel: ,,Ezüst Gallia (gálya!):
Bacchus ül a hordón, poharat tart kezében; gyertyatartókkal, sótartókkal;
58
sárkányok viszik."
A Wesselényi-féle összeesküvésben résztvett Nádasdy 1670-ben Bécs-
újhelyt történt lefejezése után hatalmas vagyonát elkobozták. Birtokai, kincs­
tára, képtára a királyi kincstárra szállt, hová azokat részint bekebelezték,
részint királyhű érdemekért elajándékozták. Az 1725-ös fraknói inventárium
59
szerint a „Bacchus kocsit" már az Esterházyak kincstárában találjuk : „Egy

56 1

57
TMerne — Becker : I X . 550. és Rosenberg Nr. 597.
58
TMeme-Becker: I X . 550.
59
Schoen Arnold: Nádasdy sárvári kincsei. A Műbarát 1921. 282.
1
Almárium 45 — 46. No 19. ; Rosenberg No 597/f; I M E . 60.13 ltsz. Háborús sérülései­
ből helyreállította Szvetnik JoaeMm 1960-ban.
 18. kép. Strucc.
Abraham Drentwett,
Augsburg, X V I I . sz. közepe.
(Felvétel az 1930-as évek végéről.)

Vörös hólyagos aranyos Tokban Egy Triumphalis Arany Szekér Sok Szép
Drága Kövekkel kirakva, abban Lévő Hordócskán Elefánt Csontbul való
Bacchus más három hasonló Elefánt Csontbul való Statuácskákkal üli." Ezt a
négykerekű ,,gályát", Abraham Drentwett jelzett művét még 1713 (Esterházy
Pál halála) előtt kapta a herceg, az abszolutizmus politikájának legfőbb támo­
gatója.
A X V I I . században a nagy ritkaság értékű strucctojások befoglalására nem­
csak talpas serlegeket, hanem madáralakú díszedényeket is készítettek. Drent­
wett sokszorosan jelzett, fentemlített strucc asztaldísze szintén a második
világháború alatt sérült meg az Esterházy-kincsekkel együtt. A strucctojás
00
megsemmisült, de ezüst foglalatát ma ismét múzeumunk őrzi (18. kép).
Az 1725-ös leltárban így szerepel: „Egy Tokban Ezüstben foglalt Strucz Tojás,
61
melynek a' fölin Strucz áll". Hullámos, kerek talapzata erősen tagolt: közepe
magasan kiemelkedő, felső része lényegesen keskenyebb. Domborított kagyló-
motívumai között felerősített négy csigás, maszkos díszű öntött lábon áll.
Az előadottakból kitűnik, hogy az Esterházy-kincstár tárgyalt darabjai
a Drentwett ötvöscsalád működéséhez kapcsolódnak.
Az Esterházy-strucc talapzatához formailag igen közel áll számos ismert
barokk asztaldísz, állatfigura stb. talpa. Hasonló kialakítást mutat a háborúk-
0 0 1

6 1
Helyreállította Szvetnik J. 1968-ban. I M E . 68.1 ltsz. Rosenberg 597/d.
Almárium 7 — 8, No 4.
 19. kép. Esterházy László
lovasszobra. Asztaldísz.
Abraham Drentwett,
Augsburg, X V I I . sz. közepe
(Felvétel
az 1930-as évek végéről.)

kai teli X V I I . század másik jellegzetes ötvösmű típusa: az uralkodókat, had­

vezéreket ábrázoló ezüst asztali lovasszobrocskák alépítménye is. Ezek erősen
profilált, de gyakran felemelhető fedelű talapzaton, azaz edénytesten állnak.
Gusztáv Adolf svéd király több ismert lovasszobrának készítője, az augsburgi
62
,,SM" mester volt , aki az angüai I. Károly arcmását viselő lovast szintén
Drentwett struccához hasonló talapzatra állította (20. kép). De az újabb szak­
63
irodalom által meghatározott mester , Sebald Mylius, művének alépítménye
nemcsak az Esterházy-strucc, hanem Abraham Drentwett egy másik alkotására
— a legtöbb rokon vonást mutató — Ester házy-lo vasfigurára is utal.

A lovasszobor (19. kép) a többször idézett 1725-ös fraknói Esterházy-inven-

táriumban szerepel első ízben. A leltározó gróf Pálffy Miklós a László elestét
ábrázoló tálat mosdómedencének, a lovasszobrot mosdónak (azaz víztartó
edénynek) nevezi, összetartozó darabokként egy tételben sorolja fel azokat,
miként ebben a korban az étkezés közben használt nagyméretű kézmosótálakat
62 1
Rosenberg No 724.
63
Gosz. Oruzsennaja Palata i . m. 329. kép.
20. kép. I. Károly lovasszobra.
Asztaldísz.
Sebald Mylius, Augsburg,
X V I I . sz. második fele.
Moszkva, Kreml Fegyvertára

a hozzátartozó vizeskannákkal együtt lajstromozták. Így válik világossá a

64
már idézett leírás : ,,. . .Mosdó Medencze Mosdóval együtt a mellyen Méltó­
ságos Esterhás László lovon ülő képe vagyon, a Medenczében Pedigh a maga
elveszése repsentaltatik".
Esterházy „Fényes" Miklós idejében, Esterházy László asztali lovasszob­
rát az egykori Süttörön (Eszterháza, ma Fertőd), az újonnan felépített kastély­
ban találjuk. A Mária Terézia látogatása után, 1784-ben kiadott „Beschrei­
bung" a bútorokkal, drágaságokkal, műalkotásokkal és ritkaságokkal zsúfolt
két földszinti szoba ismertetésénél sorolja fel: „Eine sehr schön gearbeitete
65
Figur zu Pferde, von Silber, und stark vergoldet". 1 7 9 6-ban Vályi András
magyarnyelvű leírása említi : „. . . egy ezüstből készült 's megaranyoztatott
66 67
lovon ülő képezet.. . " Majd Korabinszky Geographiája után 1853-ban K u -
6 4
Almárium 13—14. No 1.
65
Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterhás im Königreiche Ungern.
Pressburg 1784. 16.
66

67
Vályi András: Magyar Országnak Leírása. 1796. II. Eszterháza címszó.
Korabinszky : Geographia Hung. Prod. Lex. von Ungarn. „Ein silbernen surtout
auf eine Tafel. Eine schöne gearbeitete Figur zu Pferde von Silber und stark vergoldet".
 binyi és Vahot is megemlítésre méltatja: ,,. . .ezüst asztal-ék, egy szép dolgo­
68
zata lovasalak ezüstből, s erősen aranyozva." A z 1858—59-es Esterházy-leltár
viszont ismét Fraknó várában rögzíti helyét a csatakópes tállal együtt, a
N° X L V I I — X L V I I I - a s szekrényben: ,,Ein silbernes Postament mit einer Rei­
69
ter Statue. St. = 1, M . = 28, F l . - 5 3 7 , K r . = 36."
A múlt század végi nagy kiállításokon szintén ott találjuk az Esterházy -
lovasszobrot. Az 1884. évi ötvösműkiállítás katalógusa számunkra igen fontos,
70
részletes leírást a d : „Ezüst, részben aranyos. Öntött, vert és vésett munka.
Talpa kerekded. Fodros szélén a lábakat négy öntöttművű, szabadon álló mas-
ceron képezi. Felső mezején kagylók s masceronok kiverve. A talp közepéből
vastag nyak indul ki, felül tányérformára szélesedvén k i . Erre domború fodros
szélű lemez — talajt példáz — négy szabadon álló masceronnal erősítve, ezen
turbános és kaftános török fekszik, jobbjában kardot, bal kezében a kardkötőnél
fogva a kard hüvelyét tartja. Vállára patrontáska vetve. A török felett ágas­
kodik a lovon ülve Esterházy. Kantárral, szügyellőjén rózsa. A nyeregén két
pisztoly. Az alak forgós kucsmával, hímzett kabátban, sarkantyús csizmában
ül. Kabátján keresztül kard szúrva, bal kezében a kantárok, jobbjában buzo­
gány. Magassága: 0,66. Talpán két bélyeg."
71
Az 1889-es bécsi nagy ötvöskiállításon is szerepelt , s ettől kezdve számon­
tartja a szakirodalom. Rosenberg 1911-ben, jegykönyvének II. kiadásában
72
már a feloldott mesterjegy szerint sorolja Abraham Drentwett művei közé .
73
Említését ezután 1913-ban Thieme—Becker művészeti lexikonában , majd
Rosenberg 1922-es bővített kiadásában is megtaláljuk, mint Esterházy Miklós
tulajdonát Fraknón. Az 1930-as években kiadott Magyar Művelődéstörténet
75
csak rövid leírást ad róla, viszont képét is közreadja, E fénykép negatívja
76
hatalmas méretű üveglemezen maradt fenn , mely számunkra ma már egyedül
hivatott a művet reprezentálni. Az 1919-es államosításkor felvett Esterházy-
77
jegyzék , s a Fraknóról akkor Budapestre szállított gyűjtemény ugyanis ezt az
ötvösművet nem tartalmazza.
Esterházy László lovasszobra, Abraham Drentwett magyar történelmi
vonatkozású alkotása vagy elpusztult, vagy általunk ismeretlen helyen van.

A vezekényi csata emlékére készült dísztál és lovasszobor alakú asztaldísz

Esterházy László apoteózisa. Bár ez a helyi jelentőségű ütközet nem mérhető
össze a mohácsi csatavesztés vagy Budavár visszavételének országos következ­
ményeivel, kétségtelen, hogy ezt a fegyvertényt emlékezetessé teszik a vele
összefüggő műalkotások. A családi hagyományaikat buzgón ápoló Esterházy
utódok múltjuk egy dicsőséges epizódját országos eseményként feltüntetve
igyekeztek ébrentartani a köztudatban. Ezzel magyarázható, hogy a nagy
nemzeti megmozdulásokkal létrehozott múlt századvégi kiállításokon a veze-

68
Kubinyi — Vahot : Magyar- és Erdélyország képekben. II. Pest 1853. 20.
6 9
Az Esterházy család fraknói kincstárának leltára. OL Est. csal. lvt. Vegyes leltárak
Faso. 2184. No 110. É v 1858-59. 306. tétel.
7 0
Az 1884-es ötvösműkiállítás katalógusa, I V . terem, 2. szekrény, Nr. 1.
7 1

72
Uo. 43. No 319.
1

73
Rosenberg II. kiad. 1911. Nr. 130.
74
Thieme — Becker : I X . Abraham Drentwett.
1
Rosenberg III. kiad. 1922. Nr. 597/c.
7 5
M . Művelődéstörténet III. 642. kép: 262.
76
I M Adattár 283. neg. ltsz. Fólia 11. méret.
77
I M Adattár.
kényi csata, a résztvevő személyek és a velük kapcsolatos szertartások ábrázo­
lásai, valamint a féltett egyéb relikviák közszemlére kerülhettek. A befolyásos
és dúsgazdag Esterházyak ezáltal is családjuk történelmi, társadalmi, politikai
jelentőségét óhajtották hangsúlyozni.
Magyar történelmi vonatkozásuk mellett jelentőségüket fokozza, hogy e
tárgyakat a német ötvösművészet neves mesterei készítették, továbbá igen
becses e művek technikai és esztétikai értéke is.
Művészettörténetünk és ötvösség-kutatásunk egyik fő iránya, európai
kapcsolataink reális képe tükröződik abban a tényben, hogy a királyi Magyar­
ország leggazdagabb főurai a kor elismert ötvösközpontjában, Augsburgban
rendelték meg a családjuk kiemelkedő eseménycinek megörökítésére szánt
drágaságokat. Philipp Jacob Drentwett műve: a „Vezekényi t á l " és Abraham
Drentwett alkotásai: a „Bacchus kocsi", a „Strucc" és „Esterházy László lovas­
szobra" nemcsak azt bizonyítják, hogy a készíttetők a barokk vezető ötvös­
centrumának ízléséhez igazodtak, hanem azt is, hogy ott olyan megbecsült
ötvöscsalád tagjaival dolgoztattak, amelyet Európa gazdag uralkodói halmoz­
tak el megrendeléseikkel. A megrendelések körülményei, az Esterházyak mecé-
nási tevékenysége és kincstáruk e pompás darabjainak jelenlegi újabb értékelése
nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi művészettörténeti érdeklődésre is igényt
tartanak.