ANGOL ANYANYELVŰ ÓVODÁS GYEREKEKNEK A MAGYAR

NYELV TANÍTÁSA
TARTALOMJEGYZÉK
ANGOL ANYANYELVŰ ÓVODÁS GYEREKEKNEK A MAGYAR NYELV
TANÍTÁSA ...................................................................................................................... 1
Bevezetés: ......................................................................................................................... 4
I. A kétnyelvűségről ..................................................................................................... 5
I.1. A kétnyelvűség fogalmáról ..................................................................................... 5
I.1.2.Előnyök ................................................................................................................. 5
I.1.2.3.Kétnyelvűség jellemzői ..................................................................................... 6
II. A gyermeki beszéd fejlődése..................................................................................... 8
II.1. A nyelvtanulás fiziológiája, idegrendszeri alapjai ................................................ 8
II.1.2. Beszédészlelés és beszédmegértés ..................................................................... 9
II.1.2.3. Gyermekek életkori sajátosságai ................................................................... 10
II.1.2.3.4. Család szerepe a beszédfejlődésben ........................................................... 12
III. Gyermekek kognitív és nyelvi fejlődése ............................................................. 14
IV. Anyanyelv és második nyelv elsajátításának színterei ........................................ 15
V. Anyanyelv és kommunikációs képességek fejlesztése............................................ 17
VI. Második nyelv elsajátítási módszereinek sokszínűsége az óvodában ................. 19
VI.1. Foglalkozások .................................................................................................... 21
VI.1.2. Játékok ............................................................................................................ 22
VI.1.2.3. Irodalomhallgatás ........................................................................................ 22
VI:1.2.3.4. Ének-zene, énekes játékok ........................................................................ 23
VI.1.2.3.4.5. Vizuális tevékenység és beszéd kapcsolata ........................................... 23
VI.1.2.3.4.5.6. Külső világ tevékeny megismerése .................................................... 24
VI.1.2.3.4.5.6.7. Mozgásfejlesztés .............................................................................. 24
VII. Az óvodapedagógus szerepe ................................................................................ 25
VII.1. A kéttannyelvű pedagógusok kooperációja ...................................................... 25
VII.1.2. A pedagógus és gyerek kapcsolata ................................................................ 26
VIII. Új kultúrába való beilleszkedés ........................................................................... 27
VIII.1. Népi játékok megismerése .............................................................................. 27
VIII.1.2. Népi hagyományok őrzése ........................................................................... 28
VIII.1.2.3. Magyar nemzeti tudatra nevelés ............................................................... 30
IX. A bevándorlásról és az óvoda választásról ......................................................... 31
X. A magyar nyelvről ................................................................................................... 32
Irodalomjegyzék ............................................................................................................. 35
Melléklet ......................................................................................................................... 37
Bevezetés:

A szakdolgozatom témája a magyar nyelv tanítása angol anyanyelvű óvodáskorú

gyermekeknek. Azért ezt a témát választottam, mert érdekel milyen módon történik az
angol anyanyelvű gyermekek magyar környezetbe való beilleszkedése.
Szeretnék írni még a magyar nyelv elsajátításának módszereiről, és arról, milyen
lehetőségei vannak egy idegennyelv megismertetésének egy óvodással. Sok a külföldről
érkezett család, akik úgy döntenek, hogy országunkban telepednek le, és kéttannyelvű
vagy magyar óvodába járatják gyermekeiket. Ezen módon könnyebb a beilleszkedés
országunkba, a magyar nyelvet is fokozatosan, játékos, énekes, interaktív módszerekkel
sajátítják el a mindennapokban. Szakdolgozatomban ezt a folyamatot, a különböző
módszereket, az angol anyanyelvű gyerekek magyar környezetbe való beilleszkedéséről
szeretnék írni.
Napjainkban egyre fontosabb a nyelvek ismerete, egyfajta társadalmi elvárás is a több
nyelven való beszélni tudás. Továbbtanulásnál is elengedhetetlen több nyelv ismerete.
Egyre több magyar család is fontosnak tartja, hogy gyermeke már óvodáskorban
elkezdjen egy idegennyelvet tanulni, erre is szolgálnak a kéttannyelvű óvodák.
Óvodáskorban a gyermekek a legfogékonyabbak, legbefogadóbbak, ilyenkor
hatékonyan eltudnak sajátítani egy idegennyelvet is.

A hipotézis, melyre majd a szakdolgozatom diszkussziójának eredményeképpen a

konklúzióban válaszolni fogok:
Milyen módszerek segítségével sajátítják el az angol anyanyelvű óvodás gyerekek a
magyar nyelvet, és hogyan segíthetjük beilleszkedésüket a magyar környezetbe.
A felhasználni kívánt módszerek között szerepel a megfigyelés egy kéttannyelvű- és
egy magyar nyelvű óvodában.
A téma szakmai vonatkozásai közé tartozik a kéttannyelvű óvodákban való tanítás.
 I. A kétnyelvűségről

I.1. A kétnyelvűség fogalmáról

A kétnyelvűség fogalma vonatkozhat egyénekre, csoportokra, közösségekre,

társadalmakra is, és arra a jelenségre utal, amikor ezek az egyének, közösségek
hétköznapjaikban szükségszerűen két (vagy több) nyelven kommunikálnak. Bloomfield
(1933) azokat tekinti „valódi” kétnyelvűeknek, akiknél a két nyelv anyanyelvi kontroll
alatt van. Egy másik nézet, Diebold (1961) szerint az olyan ember is kétnyelvű, aki
csupán megérti a második nyelvű kommunikációt, vagy legalábbis egy részét.
MacNamara (1967) szerint akik a második nyelven a négy alapvető készség egyikének
birtokában van az első nyelv mellett kétnyelvű.
Ma már igazolt tény, hogy egy kétnyelvű személy nem két egynyelvű személy egy
testben, hiszen a nyelvi kommunikációs kompetencia színvonala és a
pszicholingvisztikai mechanizmusok nyelvenként eltérnek. (KLEIN, 2013.43.)

I.1.2.Előnyök

A mai kutatások sok területen a kétnyelvűség előnyeit emelik ki.Kimutatták, hogy nem
verbális feladatok megoldásánál jobb a kétnyelvűek kontrollja. Két nyelv tudása és
használata egy életen át hatással van a kognitív rendszerünkre, módosítja is azt.
Figyelem kontrollálása, egyik nyelvről a másikra való váltás állandóan hat, és fejleszti
az egyén általános figyelmi és, gátló képességeit. A figyelmi kontroll sajátos, társas
kontrollal is kapcsolódik, a másiknak tulajdonított gondolatok eltalálásában is jobban
teljesítenek a kétnyelvű gyerekek. A kétnyelvűség előnyei túlmutatnak a két nyelv
ismeretén, kognitív és szociális előnyöket is jelentenek. Problémamegoldó és
fogalomalkotó képességeik jobbak, nyelvi és kognitív kreativításuk fejlettebb, szociális
érzékenység és nyitottságban további nyelvek iránt is jellemző rájuk. (KLEIN, 2013.56-
57.)
A metalingvisztikai feljődés felgyorsul, kifejezőbbé válik a gyermek nyelvi
analizálóképessége, aminek fontos szerepe van az olvasás és írás elsajátításának
folyamatában. Két vagy több nyelv ismerete több kultúrába nyújt betekintést, és
növelheti a nyelvi és kutúrális toleranciát. (VÁMOS, 2008. 58.)
Artikulációs bázisuk könnyebben átáll egy másik nyelv hangjainak ejtésére, nem
próbálják az új nyelv hangjait az anyanyelvükével helyettesíteni, ezáltal nem lesz
akcentusuk, továbbá gyorsan elsajátítják az intonációs mintákat. Felnőttkorukban azok a
személyek, akik gyerekkorukban már tanultak egy idegennyelvet könnyebben, nagyobb
sikerrel sajátítanak el egy másik nyelvet előzetes nyelvtanulási stratégiák ismerete által.
Ha a korábban tanult nyelv elsajátítását folytatják felnőttkorukban, hamarabb jön vissza
előző tudásuk. Természetes körülmények között zajló megfigyeléssek arra
következtetnek, hogy minél korábban kezd az egyén nyelvet tanulni, anál tökéletesebb
lesz nyelvtudása. Egy megfigyelés szerint természetes körülmények között történő
nyelvelsajátítás és szervezett keretek közötti nyelvtanulás eredménye, nyelvi
teljesítmény egyforma. ( NAVRACSICS, 1999. 184-186.)
Több nyelv tudásának előnye megmutatkozik továbbtanulásnál is, több egyetemen
szükséges idegennyelvek ismerete, nyelvvizsgák teljesítése diploma megszerzéséhez.
Munkavállalásnál is elvárás legalább egy vagy több idegennyelv ismerete, sikeresebb és
könnyebb az elhelyezkedés nyelvek ismerete birtokában. Továbbá nyelvek tudása által
megnyílik előttünk a világ, több emberrel nyílik lehetőségünk kommunikálni,
ismerkedni, új barátságokra szert tenni, kapcsolatainkat építeni, különböző kultúrákat
megismerni, idegen országokban boldogulni, eligazodni, szabadon mozogni. Tudásunk,
ismereteink gyarapodnak, idegennyelvű könyvek olvasása által művelődünk, szélesedik
látóterünk.

I.1.2.3.Kétnyelvűség jellemzői

Kétnyelvűség szó alatt azt értjük, amikor egy ember két nyelvet beszél, ez a két nyelv az
egyénben szeparáltan együttél és állandó kölcsönhatásban van, egy teljes rendszert
alkot. A kétnyelvűség különböző életkorokban alakulhat ki. Létezik csecsemőkori
kétnyelvűség, amikor a gyermeket a szülők a születésétől fogva két nyelven nevelik.
Beszélünk még gyermekkori kétnyelvűségről, amikor a gyermek a második nyelvet
három éves korától kezdve tanulja. Végül a felnőttkori kétnyelvűség. A két nyelvet az
egyén elsajátíthatja egyszerre, egy időben, vagy egymás után. Az elsajátítás módja is
fontos szempont. Létezik spontán módon való elsajátítás, amikor a gyermek természetes
körülmények között tanulja meg a nyelvet családban, mindennapokban. A másik módja
a nyelvtanulásnak a mesterséges úton szerzett tudás szervezett keretek között. A
természetes úton történő nyelvtanulásnál a gyermek mindennap gyakran találkozik a
nyelvvel, ez felgyorsítja a tanulás folyamatát, ezáltal a gyermek hamarabb rájön a nyelv
sajátosságaira, szabályaira. A nyelvtanulásban kiemelt szerepet kap a gyakoriság és a
nyelvnek való „kitettség”. Továbbá fontos a motiváció. Az adott idegennyelvű
környezetben élő gyermek jobban motivált, hogy kommunikáljon, ezáltal kapcsolatot
teremtsen a környezetével, mint az a gyermek, aki csak mesterséges környezetben
találkozik az idegennyelvvel. Motiváció lehet a személy is akihez a gyermek beszél,
ugyanis a gyerekek számára nem a nyelv a fontos, hanem a kapcsolatteremtés,
kommunikáció. Különböző anyanyelvű szülőknél előfordul, hogy az apa és anya saját
nyelvén szól a gyerekhez, ez a családi kétnyelvűség. Személyhez kötött nyelvhasználat
nagy motiváció. A gyermek megszokja, hogy apával egyik nyelven, anyával a másik
nyelven kommunikál. Személyesen is ismerek egy kisfiút, akinek apukája német,
anyukája magyar, és ha az óvodában németül szólnak rá a kisfiúra az óvónők, akkor ő
azonnal szótfogad. Demotiváló lehet a gyermek számára, ha nincs másik személy a
szülőn kívül, akivel használhatná a nyelvet. Megoldás lehet ilyenkor, az adott
idegennyelven íródott könyvek olvasása, azon nyelvű filmek, mesék nézése, zenék
hallgatása, illetve azon idegennyelvű barátok, rokonok látogatása, elutazás az adott
országba alkalmanként. Az oktatás is nagy szerepet játszik a kétnyelvűségben.
Kéttannyelvű óvódák, iskolák állnak a szülők és gyerekek rendelkezésére. Léteznek
továbbá kéttannyelvű nyári táborok is, ahol rengeteg élménnyel és tudással
gazdagodhatnak a gyerekek, továbbá találkozhatnak más bilingvis gyermekekkel is. A
gyermekkorban elkezdett valamely nyelv tanulása hatással lesz a késöbbi felnőttkori
nyelvtanulásra. Könnyebben és gyorsabban tanulnak felnőttként nyelvet, ha
gyerekkorukból van tapasztalatuk a nyelvtanulásról.(NAVRACSICS,1999. 21-23.) Az
egész világon nő a nem csak egy nyelvet beszélő emberek száma, a több nyelv
ismeretének egyre nagyobb szerepe lett. Egy vagy több idegennyelv ismerete bővíti az
ember lehetőségeit, nagyobb körű ismeretszerzésre, közlésre, és a személyiség sokrétű
gazdagítására ad lehetőséget.
 II. A gyermeki beszéd fejlődése
II.1. A nyelvtanulás fiziológiája, idegrendszeri alapjai

A nyelv egy eszköz, az értesüléscsere a beszéd eszköze, a legnagyobb emberi

tevékenység. A beszéd kialakulásának anatómiai és fiziológiai feltételei vannak: I. a
nyelvtanulás fiziológiája, idegrendszeri alapjai
A beszéd pszichológiai részét nem vizsgálhatjuk a fiziológiai feltételek ismerete nélkül.
Melynek feltételei: I.1: hibátlan beszédszervek I.2:a hallószervek hibátlan működése I.3:
a látás, hallás, tapintás impulzusok I.4: a beszéd agyi irányítóterületei, az agy működése
I.1. A hibátlan beszédszervek
Ezalatt a hangképzésben résztvevő szervek épségét, valamint az agyban található
szabályozó rendszer épségét értjük.
A tüdő a beszéd „energiabázisa”, mely a megfelelő levegőmennyiséget biztosítja a
beszédhez. Hangképzéshez a gégefőben elhelyezkedő hangszallagok szükségesek. A
hangrésen áthaladó levegő garat, orrüreg, szájüreg, különböző méretű és alakú üregek
között halad tovább. Továbbá a nyelv, fogak, ajkak, lágy- és kemény szájpad, alsó
állkapocsnak nagy szerepe van a beszédhangok képzésében. Az itt jelenlévő
rendellenességek a késöbb kialakult beszédhibák okai lehetnek.
I.2: A hallószervek hibátlan működése
Hogy a beszéd eljusson az agyba, hogy a beszédértő központok megfelelően
működjenek alapvető feltétele a tökéletes hallás. A hallószerv a külső-, középső- és
belső fülből a központi idegrendszerbe futó hallóidegpályákból, és agyi központból áll.
A fülön keresztül jut be a hanginger a külső hallójáratokon át a dobhártyához, majd a
hallócsontokon keresztül a belső fülbe, majd a rezgés a hallóidegen át az agyba jut. A
hallás komplex élettani jelenség, melynek része a hangfelismerés, az azonosítás,
felidézés, beszédértés, és a motoros működés.
I.3: A látás fontossága
A beszédtanulás folyamatában jelentős szerepe van az auditív- és vizuális észlelés,
tapintás-látás tökéletes működésének is. A csecsemő például a mozgó színes tárgyakat
figyeli érdeklődve. A kisgyermekkorban a látás fejlődését elsősorban a
játéktevékenység segíti elő.
I.4: A beszéd kialakulásának idegrendszeri alapjai, az agy működése.
A folyamatos kutatások eredményeképpen kiderült, hogy a beszéd a bal agyfélteke
területének műkéséhez kötött. A nyúltagynak a hangképzés vezérlésében van szerepe. A
kisagyban a motoros rendszerek összehangolása folyik. A nagyagy a beszéd motoros
funkcióinak integrálását végzi. A homloklebeny alsó részében a kérgi mozgatóközpont
foglal helyet. A beszéd egy magasrendű pszichikai tevékenység, melyet az idegrendszer
vezérel és rendez össze. Az agy területei együttesen és összehangoltan végzik
tevékenységüket. Három éves korig a szenzomotoros intelligencia jellemző, ami azt
jelenti, hogy a kisgyermnek még nem tud képileg, fogalmilag gondolkozni, mindenre
mozgásos tevékenység útján kap választ. Óvodáskorban ezért van nagy jelentősége az
információ-együttesek összerendezésének, fül-szem, szem-orr, szem-íz, szem-tapintás
megerősítésének. (DANKÓ, 2016. 29-40.)

II.1.2. Beszédészlelés és beszédmegértés

Nyelvelsajátításkor a gyermek artikulációs és percepciós bázisa egymással kapcsolatban

fejlődik. Artikulációs bázis felelős azért, hogy a gyermek képes legyen hibátlanul
kiejteni a nyelv beszédhangjait, hangkapcsolatait és szavait. A percepciós bázis pedig
lehetővé teszi a gyermek számára mások beszédhangját, szavait és mondatait megérteni.
A beszédfeldolgozást alkotja a beszédészlelés és a beszédmegértés, melynek alapja a
tökéletes hallás. Beszédészlelés alatt azt értjük, amikor a hallott szó jelentésének még
nincsen szerepe a beszédfelismerési folyamatban. Beszédmegértéskor a gyermek
felismeri és értelmezi a hallott mondatokat, szókapcsolatokat, az ismert szavakat. Már
csecsemőkorban megfigyelhető, hogy érzékelik az emberi hang érzelmi változásait,
anya hangjára lenyugszik, figyel a hangok dallam- és tempóváltozására,azonos hangzást
felismerik. Beszédmegértés feltétele a gőgicsélés és a beszédészlelés megindulása.
Beszédmegértés akkor kezdődik, amikor a gyermek egy hangsort összekapcsol annak
jelentésével, például az „apa” szót édesapja személyével társítja. Globális
beszédmegértés egy éves korra alakul ki, amikor a gyermek a hallott beszédet
részlegesen tudja felismerni, a megértését különböző tényezők, mint a mimika,
beszédhelyzet biztosítja. Két éves korára a gyermek a néhány szó alapján amit megért
értelmezi az elhangzottakat, kitalálja a hiányzó, általa nem értett részeket, ezt nevezzük
kulcsszó stratégiának. Második életévétől viszonylag gyorsan fejlődik a gyermekek
beszédmegértése, biztosabbá válnak a szófelismerések, beszédképzés helyessége,
pontossága, grammatikai szerkezetek azonosítása, beszédészlelés is pontosabbá válik.
Három éves korra a gyerekek beszédmegértése fejlődik, a nyelvi sajátosságokat észleli
és értelmezi. Megfigyeli a felnőttek artikulációját, mimikáját, hangképzését, nem csak a
hallott beszéd tartalma számít, hanem az elhangzott szavak megjelenési formája is, mint
a hangereje, ejtése, tempója, melyek befolyásolják a beszédmegértést. Harmadik
életévükre mondhatni kialakul és megszilárdul a gyermek anyanyelvi beszéde. Fontos,
hogy a szülők sokat beszéljenek a gyermekhez, és ez a komunikáció legyen változatos,
kifejező és válogatott szavakat alkalmazzanak a szülők, mindezzel gyarapítva
gyermekük szókincsét, fejlesztve kifejezőképességét. Sokat számít még, ha minőségi
gyermekirodalmat olvasnak fel gyermeküknek, sok verset, mondókát mondanak el
együtt nap mint nap. Mivel a gyermek a vizuális információt is felhasználja
beszédmegértésnél fontos, hogy a szülők és pedagógusok helyes artikulációt, mimikát
használjanak. Továbbá oda kell figyelni a megfelelő hangerőre és tempóra, a gyermek
zajos környezetbe nehezen érti meg a közléseket, elfárad, szenved a zajtól, a zajban
elhangzó beszéd megértésétől. A gyors beszédtempó is hátráltatja a gyermek
beszédmegértését. Iskolakezdés előtt, hat éves korukra a gyermekek beszédészlelése
relative fejlett, pontosan kell tudniuk ismételni hallott szavakat, olyanokat is, amik
jelentését nem ismeri, továbbá képesnek kell lenniük szavak, rövid mondatok
szótagolására is. Meg kell értenie a hozzá intézett közléseket, gyorsabb beszédtempóval
is, korának megfelelő meséket, történeteket is helyesen értelmez, tanulságokat képesnek
kell lennie levonni. Az iskoláskorba kerülve a megfelelő, helyes beszédmegértés és
beszédészlelés befolyásolja az olvasásértést, olvasástechnikát, mindez pedig kihat a
tanulás minőségére. (GÓSY,1997. 27-34.)

II.1.2.3. Gyermekek életkori sajátosságai

Az óvodáskor során is a gyermekek értelmi fejlődésen mennek keresztül, ami bonyolult
és hosszú folyamat.A gyermekek rengeteg ismeretet gyűjtenek, fejlődnek képességeik,
érzelmeik, megismerőtevékenységeik, érdeklődésük, értelmi tevékenységeiknek
folyamatai és pszichikumainak más-más oldalai. A gyermekek képesek a rendszeres
ismeretek elsajátítására, különböző speciális jártasságokra és készségekre való tanításuk
is központi szerepet foglalnak el az értelmi fejlesztésnél. A pedagógusoknak figyelembe
kell venniük a gyerekek értelmi tevékenységének sajátos jellemzőit is. Óvodáskorú
gyerekekre jellemző az önkéntelen figyelem. Új érdeklődési körök megjelenésénél, új
tevékenységfajtáknál való részvételkor a gyerekeknek a valóság olyan oldalaira is
odakell figyelniük, amelyek nem tartoztak eddig érdeklődési körükbe. Másik
figyelemtípus a szándékos figyelem, amely szintén formálódik. Tartóssága ebben az
életkorban az érdeklődéstől, motivációtól, és a feladat jellegétől is függ. A gyerekek
figyelme könnyen elterelődhet, a pedagógusoknak tudniuk kell, hogyan tartsák fennt.
Az emlékezetnek is nagy szerepe van az óvodáskorúak értelmi fejlődésében. A
gyerekek amíg az óvodában vannak, háromtól hat-hét éves korukig rengeteg ismeretet
sajátítanak el. Ebben a fejlődési periódusban az ismeretanyag egy részét nem tudatosan,
egyéb erőfeszítés nélkül sajátítja el, akár játék közben, ezeket az ismereteket tartósság
jellemzi. Az emlékezet domináns funkció, nagyrészt nem szándékos. A mindennapok,
tevékenységek, környezettel való ismerkedés és játék során sokmindent tanul,
megjegyez a gyermek, minden új információt, tapasztalatot magába szív. „ A gyerek
arra fog emlékezni, ami nagy jelentőségre tett szert életében, tevékenységében, arra, ami
felkeltette érdeklődését, ami erős és nagy érzelmi hatással volt rá. Az óvodások
emlékezete az érzelmi átélésen vagy a pozitív viszonyulást kiváltó szemléletes
képzeteken nyugszik.” Az óvodások emlékezete képi jellegű, vizuális típusú, a
szemléltetett tárgyakat jobban megjegyzik, főleg akkor, ha érzelmi viszonyulásuk is van
hozzá. Az óvodáskorú gyermekek gondolkodása konkrét és képi jellegű. Nagy
hangsúlyt kell fektetni a fogalmak kialakítására és fejlesztésére is. Hétköznapi, spontán
fogalmak fejlődnek és alakulnak ebben a korban, fontos a felnőtt magyarázata az
észleléshez kapcsoltan, a gyermek értelmezi a tárgyat, majd a fogalmat, és
hozzákapcsolja a tárgyhoz. Az óvodáskorúak oktatásakor a képszerű-szemléltetést
figyelembe kell venni. Ez azt jelenti, hogy a magyarázatokat és utasításokat szemléletes
anyag illusztrálásával meg kell erősíteni. Ez a nyelv tanításánál is fontos, a tanult szavak
képeivel, vagy magukkal a tárgyakkal szemléltessük a szót.
(NÁDUDVARI, 1980. 71-75.)
A kéttannyelvű angol-magyar óvódában tett megfigyeléseim alkalmával tapasztaltam,
hogy ezt a gyakorlatban úgy valósítják meg egy foglalkozáson belül, hogy
zöldségekkel, gyümölcsökkel ismerkedtek a gyerekek, és egy-egy kóstolás alkalmával
mindig elmondták az adott zöldségek, gyümölcsök nevét. A gyerekek közül volt, aki
először magyarul mondta a nevét az adott ételnek, majd az óvónő kérésére angolul is.
Az óvodapedagógus a foglalkozás során végig angolul beszélt, személyre szabott
kérdéseket is intézett hozzájuk, például, hogy melyik ízlett nekik a legjobban, milyen
színű volt, milyen ízű volt, stb. Ezután a nagycsoportosoknak volt tartva külön
foglalkozás, ahol műanyag zöldségeket, gyümölcsöket mutatott fel a pedagógus, és
azokat kellett megnevezniük. Voltak szégyenlősebbek, akik nem mondták ki a
felmutatott zöldségek, gyümölcsök neveit. Majd a pedagógus eldugta a teremben a
zöldségeket, és megkellett őket keresniük a gyerekeknek, mindegyiknek egyet. A
pedagógus instrukciókkal irányította, segítette a gyerekeket. Miután mindenki
megtalálta az elrejtett tárgyakat, leültek a szőnyegre, és minden kisgyereknek meg
kellett neveznie az általa talált tárgyat. Ezután az óvónő képekkel szemléltetett más
zöldségeket, gyümölcsöket, melyeket közösen szintén megneveztek . Néhány gyerek
magyarul kiabálta be a képen látható termény nevét, mások angolul, de végül mindig
angolul ismételték el. Majd a foglalkozás következő lépéseként, ismétlésképpen a
gyerekek húztak egy képet, és elmondták mi van rajta. Végül egy játék során az óvónő a
képek közül az egyiken látható zöldségnek a nevét súgta az egyik gyereknek, aki tovább
adta másiknak, és a legutolsó gyerek hangosan kimondta, és megkellett mutatnia melyik
képen található. Ezután egy gyereknek bekötötték a szemét, és egy ételeket ábrázoló
poszterre rábökött, és társai által adott isntrukciók segítségével kellett megtalálnia a
mondott ételt a képen. Így az irányokat gyakorolhatták és a neveket. Végezetül színezős
feladatlapot kaptak, amin szintén ételeket kellett rajzolniuk, színezniük, megnevezniük.

II.1.2.3.4. Család szerepe a beszédfejlődésben

A beszéd elsajátításához nélkülözhetetlen a társadalmi környezet, ennek első, egyik

legfontosabb színtere a család. Ameddigre a kisgyermek óvodába kerül, már elsajátítja a
szülői szokásokat, a szülők viselkedését, beszédmódját, utánozza az őt körülvevő
felnőtteket, testvéreket. A szülők egyrészt tudatosan igyekeznek gyermeküket hozzájuk
hasonlóvá, illetve a nekik megfelelő normák szerint nevelni. Másrészt nem tudatosan
minden cselekvésükkel is példát mutatnak. Hogy a gyermek könnyebben beilleszkedjen
az óvodába megfelelő szókészlettel, mondatszerkesztési mintával kell rendelkeznie,
ezért is kiemelt jelentőségű a család szerepe. Továbbá fontos, hogy az egyre rohanóbb
világban, és az egyre tovább fejlődő tömegkommunikációs eszközök világában se
felejtsünk el beszélgetni, meséket olvasni, mondókákat tanulni és kommunikálni a
kisgyermekkel. A családon belüli kommunikáció mennyiségét és minőségét
befolyásolja a szülők szociális státusza, iskolai végzettsége, műveltsége és a
szerepviszonyok alakulása is. Basil Bernstein kutató szerint két családtípust
különböztetünk meg szerepviszonyoktól függően. Zárt szerepviszonyú és nyílt
szerepviszonyú családokat. Zárt szerepviszonyok esetében a családtagok egymáshoz
való viszonyát a családon belüli státuszuk határozza meg. Míg a nyílt szerepviszonyú
családban inkább érvényesülhet egyéniségük, véleményük. Zárt típusú családokban
inkább utasítás a jellemző, míg a nyílt családban érvelő, személyhez szóló
kommunikációs mód. Nagy különbség van még további kutatások eredménye szerint a
szociálisan hátrányos és az átlagos életszínvonalú gyermekek beszédfejlődésében. A
szülők iskolázottsága is nagyban befolyásolja a gyermekek beszédfejlődését. Az
iskolázott szülők gyakrabban mondanak gyermekeiknek új információt hordozó
kifejezéseket. Az óvodába kerülő gyermeknél figyelembe kell venni milyen
kommunikációs környezetből kerül az óvodába. A kisgyerek nyelvelsajátításában
kiemelkedő szerepe van az utánzásnak. Fontos, hogy a családtagok sok időt szánjanak a
mesemondásra, mondóka tanulásra, beszélgetésre. Minél több időt fordítanak erre, és
minél változatosabb kommunikációs helyzeteket teremtenek a családtagok, annál
fejlettebb lesz a gyermek beszéde. Fontos tényező továbbá, hogy a családban ott él-e az
apa, mennyi szerepet vállal a gyermek nevelésében, ugyanis a szülők kommunikációja
eltérő, és egymást kiegészítő funkciót töltenek be. Míg az anyák kommunikációja
megértő, elnéző, az apáké elváró. Ugyanis az anyák félszavakból,
metakommunikációból is megértik gyermekeiket. Az apák elvárják, hogy tudatosan
fejezze ki magát, mondatokban beszéljen a gyermek, hiszen az anyák több időt töltenek
gyermekeikkel mint az apák. Befolyásoló tényező még a testvérek száma is a családban.
Hiszen megnő a testvérek közötti kommunikációk jelentősége, viszont csökken a szülők
egy-egy gyermekre fordított ideje. Ezen belül is meghatározó a testvérek közötti
korkülönbség, az idősebb testvér pozitív hatással van a kisebb fejlődésére. Kétnyelvű
családban még nagyobb a szülők felelőssége. Tudatos szülői magatartásra van szükség
ahhoz, hogy a gyermek mindkét nyelvet eltudja sajátítani.
(DANKÓ, 2016. 288-294.)
Megfigyeléseim alapján vannak családok, akiknél az egyik szülő szinte anyanyelvi
szinten beszél egy nyelvet, és tudatosan a gyermek születésétől kezdve csak azon a
nyelven kommunikál a gyermekkel. A hétköznapok során, például bevásárlás közben is
csak azt a nyelvet használja, így is bővítve gyermeke ismereteit a hétköznapi
nyelvhasználattal kapcsolatba. Vannak viszont olyan családok is, akik otthon nem
használnak idegennyelvet, a gyermek csak az óvodában hallja és használja, sajátítja el,
így ezek a gyerekek könnyebben felejtik a tanultakat a nyári szünet folyamán is.
Amelyik család fontosnak tartja gyermeke idegennyelvtanulását, azoknak a
családtagoknak törekedniük kell a nyelv otthoni gyakorlására is, ezt segítik a
kereskedelembe kapható idegennyelvű foglalkoztató füzetek, idegennyelvű
mesekönyvek és mesék, zenék, ritmikus mondókák, versikék. Fontos, hogy tudatosan és
rendszeresen használják ezeket a hétköznapok során.

III. Gyermekek kognitív és nyelvi fejlődése

Gyermekkorban a nyelvek elsajátítása összefügg az agy érési folyamataival, az értés a

beszédprodukció előtt kialakul. Az észlelés csatornái, és az ahhoz kapcsolódó agyi
központok előbb alakulnak ki, mint a beszédért felelős beszédszervek agyi irányításai.
A gyermek érdeklődése nő, differenciálódik és egyre több új szavat keres, melyek által
pontosabban kitudja magát fejezni, mondatai is összetettebbé, precízebbé válnak. Nyelvi
fejlődésnél az emlézetnek és a tanulásnak nagy jelentősége van, ezek a gyarapodó
nyelvi kompetenciák által fejlődnek. A gyermek elsődleges szocializációs színtere a
család, majd pedig bekerül másodlagos szocializációs színterekbe, mint az óvoda, ahol
új gyerekekkel és felnőttekkel teremt kapcsolatot, ahol újabb nyelvi és kultúrális
ismereteket sajátít majd el. Háromévesen a gyerekek három-négy szavas mondatokat
ismételnek el, expresszív szókincsük 900-1000, receptív szókincsük 2000-3000 szóra
tehető, igék használata dominál, de használnak névmásokat és többes számot is. A
párbeszédeket több lépésen keresztül fennt tudják tartani, a kontextushoz való szoros
kötődés és a ritualizáltság jellemző rá. Harmadik év végére már négy-öt szavas
mondatokat is produkálnak, használ alanyat és igét, középfokú mellékneveket.
Négyévesen a gyerek már megért absztarkt fogalmakat is, és elérkezik a második
kérdező korszakba (miért). Expresszív szókincse 1500-2000 szóra tehető, többesszámot
és névmásokat következetesebben használja, mondatai nyelvtanilag helyesebbek,
összetettebbek és bonyolultabbak, már képes mondatokat kombinálni. Egyes hangok
kiejtése még nehézkes, artikulációja fejlődik. Negyedik év végére beszédpartnerként
viselkedik, képes társalgást kezdeményezni rutinszerű megszólításokkal is. Ötödik-
hatodik-hetedik évükben a gyerekek képességeik tökéletesednek, előfordulhatnak még
artikulációs és kiejtési problémák. Expresszív szókincsük 2500 szóra tehető. Nyelvtani
szerkezetek egyre bonyolultabbá válnak, a feltételesség, oksági és valószínűség nyelvi
kifejezései is megjelennek. Megértik az átvitt jelentéseket is. A gyermek igyekszik
pontosan kifejezni magát, ha kell önmagát kijavítja, fogalomhálót alakít ki magában,
mely a fejlődés során folyamatosan változik. A gyermek azokat a szavakat tanulja meg
könnyen, amelyeket sokat hall, gyakran használnak környezetében. A szavak jelentését
a megélt helyzetekből következtetik le, amikor azt a szavat használták. A gyermek
óvodáskorban sokszor a játékok által tanul, kommunikál társaival, megbeszélik a játék
menetét, szerepeket kiosztják. Szerepjáték megjelenésével fejlődik a gyerek szociális és
kommunikatív kompetenciája, problémamegoldó képessége is. (KLEIN, 2013. 38-42.)
Idegennyelvű kisgyerek esetében ha a magyar anyanyelvű óvodás társai invitálják
szerepjátékra, a játék során fejlődik nyelvismerete, hiszen miközbe társai bevonják a
játékba, metakommunikációval, mutogatással és beszéddel is erősítik benne a szavak
jelentését, a cselekvést, történetet. Egy-egy szőnyegen való spontán játék közben a
gyerek kommunikálnak egymással, ezt a köztük lévő idegennyelvű kisgyerek is hallja,
átéli, megtanulja alkalmazni a hallottakat, ezért is fontos az óvodai közösség szerepe.
A nyelvelsajátítás a gyermek kognitív fejlődésének a része, ezért a tanulási stratégiát a
gyermek kognitív fejlődési szintjéhez kell igazítani. A kritikus periódusok
kihasználásával a gyermek magas nyelvi szintre juthat el, ha az új nyelvet az
anyanyelvéhez hasonló módon sajátítja el. Fontos, hogy a gyermek az életkorának
megfelelő, jó minőségű nyelvi inputot kapjon, a módszerek változatosak és játékosak
legyenek, a nyelvközvetítés pedig kommunikációközpontú, ne pedig szabályorientált
legyen.(VÁMOS, 2008. 69-70.)

IV. Anyanyelv és második nyelv elsajátításának színterei

Az anyanyelvvel a gyermek elsősorban családi légkörben találkozik. Abban az esetben,

ha az egyik szülője más anyanyelvű, akkor a második nyelvvel is találkozik már az
elsődleges szocializációs színtérben. Közeli családtagok, barátok, rokonok állandó
kommunikációban állnak a gyerekkel, aki folyamatosan tanulja, sajátítja el az adott
nyelvet. Tanul a mindennapok, illetve játékok során. Másodlagos szocilizációs
színterekbe bekerülve is találkozhat a második nyelvvel, ilyen például az óvoda.
Hogyha olyan óvodába kerül, ami kéttannyelvű, egy angol és egy magyar
óvodapedagógus van a csoportban, akkor ott hatékonyan és intenzíven történhet a
nyelvek elsajátítása.
A nyelvelsajtítás színtere nem csupán a csoportszobán belül lehet, hanem azon kívül is.
Különböző kirándulások is adhatnak alkalmat új nyelvi ismeretek szerzésére, úgymint
állatkerti, vadasparki séta, vagy múzeumlátogatás.(KOVÁCS. 2009. 58-59.)
A nyelvországban második nyelvet elsajátító gyemekek magas fokú
nyelvkompetenciára tesznek szert, mivel a mindennapos kommunikáció az ország
nyelvén történik, így a gyermek rákényszerül a nyelv állandó használatára az élet
különböző színterein.
Több elmélet is létezik a nyelvelsajátítással kapcsolatban. Első a négy közül az
empirista, mely szerint csak tapasztalat alapján tanulunk mindent, beleértve a nyelvet is.
A nyelvtanulás tanult reflexekre épülő verbális viselkedés Skinner behaviorizmus elve
alapján. A gyermeket a környezet tanítja a nyelvre, a nyelvet és a jelentést együtt tanulja
meg, tárgyak és szavak között kapcsolatot épít ki. A következő a nativista elmélet, mely
szerint minden nyelvi fejlődés előre megvan határozva, mely egy bonyolultabb
kombinációt jelent. Chomsky szerint egy egyetemes nyelvtan jellemez minden nyelvet,
melyet minden ember a veleszületett nyelvelsajátító eszköze segítségével fejt meg. Ez a
nyelvelsajátítási folyamat biológiai jellegű, melynek segítségével tanuljuk
anyanyelvünket és más idegennyelveket is. Beszélünk még a kognitív elméletről, mely
szerint a nyelvelsajátítás a gondolkodással van összefüggésbe. Piaget vallja, hogy nyelvi
képességeink csupán gondolkodásunkra és más megismerő folyamatokra épülnek, a
gyermekek maguk konstruálják meg a világról, nyelvről a tudásukat. A szociokognitív
elmélet szerint kiemelkedő jelentőségű a szociális kontextus és a felnőttek jelenléte,
hiszen ebben a környezettel való interakcióban fejlődik a nyelv. Gyakorláson és
tapasztalaton keresztül lehet elsajátítani idegennyelvet Krashen elmélete
szerint.(KOVÁCS, 2009. 30-31.)
A kéttannyelvű óvodák, illetve iskolák módszere is erre épül, minnél jobban próbálják
becsempészni az idegennyelvet a mindennapokba a foglalkozások, dekorációk,
programok, játékok és a kommunikáció által.
Az anyanyelv-elsajátítás folyamata történhet folyamatosan, ami kiegyensúlyozott
fejlődést jelent

V. Anyanyelv és kommunikációs képességek fejlesztése

A gyermekek tanulása elsősorban különböző cselekvésekhez kötődik, másokkal való

interakcióban, szituációkból és érzékszervek útján jut ismeretekhez. Ezeket figyelembe
kell venni a használni kívánt módszereknél. A gyermek valós kommunikációs
szituációkon keresztül tanul a leghatékonyabban. Fontos a motiváció, érdeklődés
kialakítása. Mi iránt érdeklődik a gyermek? A mindennapi élet személyei, tárgyai iránt,
a természet, állatok, a gyermeket körülvevő dolgok iránt. A világról való tudásuk és
gondolkodási, társas készségeiket is fejleszteni tudjuk ezáltal.
Társas interkciók során a köszönés és a bemutatkozás gyakorlása. Lehetőséget kell adni,
hogy a gyerekek az idegen nyelv szavait, mondatait sokszor kiejtsék, hangrendszerét
szokják, élvezzék a más nyelven való beszélés örömét. Ezt az óvodában segíthetik
különböző dalocskák, ritmusos mondókák, ezeket mozgással is kísérhetjük, ezáltal is
jobban rögzül a szöveg mondanivalója.( KOVÁCS, 2009. 62-71.)
Megfigyeléseim alkalmával egy énekfoglalkozás során ezeket a módszereket
következőképpen használták fel: az óvónő a Mit játszunk lányok? című hívódallal
invitálta a gyerekeket a szőnyegre, a gyerek folyamatosan kapcsolódtak be a dal
éneklésébe. Ezt egy mondóka követte, amit ritmikus taps, majd egyenletes lüktetés
tapsolása kísért. Majd az óvónő elindított egy úgynevezett ritmus posta játékot, aminek
során egy ritmust eltapsolt, és azt a gyerekek továbbadták egymásnak. Majd a hetek
alkalmával tanult dalokat felelevenítették, elénekelték a gyerekek. Ezután egy új dal
tanulása következett, melyet az óvónő először elfurulyázott nekik, majd elénekelt nekik.
Megbeszélték, hogy kinek ismerős ez a dal, miről is szól. Mindezután mozgásos
körjáték következett, majd visszavezetés a szabadjátékba. Ennek a foglalkozásnak a
során is gyakorolhatták a kisgyermekek a magyar nyelv ritmusát, dallamát, csengését,
dalok, mondókák által könnyebben rögzültek a szavak, kifejezések. A játékhoz
kapcsolódva könnyebben megértették azok jelentését, mozgáshoz kapcsolódó
kifejezések jobban megragadtak emlékezetükben.
A kommunikációs képességeket gyerekekkel legjobban játékos módon lehet fejleszteni,
erre szolgálnak többek között az úgynevezett nyelvi játékok is. Előnyük a nyelvi
játékoknak, hogy a játékból adódó feszültség elvonja a figyelmet a nyelvi
megformálásról, így a gyerek nem stresszel és a versenyzés maga válik tartalommá.
Nyelvi játékként szolgálhat egy hagyományos gyakorlat játékosítása, vagy egy
átalakított társasjáték is. Fontos figyelembe vennünk, hogy főleg olyan játékokkal
próbálkozzunk, amik a gyermek anyanyelvén is érdekesek lennének. Óvodás gyerekek
körében népszerű játék továbbá a szerepjáték, mely a nyelvoktatás egyik alapmódszere.
Szerepjátékok által a gyerekek beleképzelhetik magukat egy képzeletbeli szituációba
mely lehet valós vagy mesebeli egyaránt. A gyerekek egy szerepet kapnak, amit el kell
játszaniuk, bele kell élniük magukat, egy létező, vagy képzeletbeli személy bőrébe
bújhatnak, ahhoz illően kell viselkedniük. Eszközöket, különböző kellékeket,
jelmezeket is felhasználhatnak. A gyermekek részletes információkat kapnak a
szerepükről, karakterükről, cselekményről. Folyamatos nyelvhasználatra bátorít, a
gyermek egy elképzelt szituációban próbál meg megfelelően viselkedni, beleéli magát a
szerepbe, játékba. (MEDGYES, 1995. 81-88.) A gyermek felóldódik, szorongása
csökkken, fejlődik szociális kompetenciája és kommunikációs képességei, képzelete,
problémamegoldó képessége is.
Hospitálásom alkalmával volt alkalmam szerepjátékot is megfigyelni. A gyerekek
előszeretettel játszottak orvosos szerepjátékot, vagy babaszobában szülőket utánozták,
vagy főzöcskéztek babakonyhában. Ilyenkor használják az otthon is hallott
kifejezéseket, átélik szerepüket. Egy idegennyelvű kisgyerek ezeknek a szerepjátékok
alkalmával is sokat tanul a hétköznapi élet dolgairól.
A gyerekek óvodáskorban szeretik utánozni az új és szokatlan hangokat, szavakat,
ezeket ismétlik. Megnyilvánul az óvodában énekek, versek, kiszámolók és mondókák
formájában. Kamasz korukban ez iránti érdeklődésük alábbhagy, már nem szívesen
utánoznak hangokat, tanulnak verseket, megváltozik érdeklődési körük inkább az
értelmezés irányába. Az idegennyelven történő beszédre való törekvés minden
korosztályt egyformán jellemez. Idegennyelv oktatásánál, hogy hatékony legyen mindig
alkalmazkodni kell a gyermekek életkorához és életkori- és egyéni sajátosságaikhoz. Az
óvodáskor a legtermészetesebb és a leginkább kamatozódóbb szakasz idegen nyelvi
beszéd oktatása szempontjából. Az óvodai élet középpontjában a játék áll, ez számukra
a legtermészetesebb tevékenység, az alapvető szituáció. Érdeklődést, figyelmet vált ki,
fejleszti a képzeletet, emlékezetet, és pozitívan hat a gyermek érzelmeire, élményeik
feldolgozására. Az idegennyelv oktatása is ebben a környezetben folyik természetesen,
játékosan kommunikatív módon. Játéktevékenység közben beszédszituációk,
hétköznapi fogalmak használata, szemléletesség elvére való támaszkodás, a gyermekek
imitációs lehetőségeik és pozitív érzelmeik kihasználása. A gyermek kénytelen
elsajátítani azt a nyelvet amit az adott szociális csoportja beszél, mint gondolkodás és
érintkezés eszközét. A nyelvelsajátítás folyamata természetes nyelvi közegben folyik, a
gyermek napról napra tanulja meg a viselkedés nem-tanulási formáiban és az aktuális
szükséglet kielégítése során. Mindennapok során izgalmi állapottól mentes elsajátítási
folyamat, mely megnyílvánul a mindennapos beszédszituációkban, melyek többször is
ismétlődnek. Óvodáskorban történő idegennyelv oktatásakor fontos, hogy a gyereket
megtanítsuk az idegen nyelv hallás utáni megértésére, képesek legyenek a már ismert
témákról egyszerűbb beszélgetéseket folytatni. Idegen nyelv hallás utáni tanítása
óvodáskorban természetes. Óvodáskorban a gyerekek ismerkednek a külvilággal,
környezetükkel, nagy érdeklődést mutatnak minden iránt, mégha ismerős dologról is
van szó, közvetlen reakció jellemző rájuk. Ebből kifolyólag könnyű természetesnek
tűnő, szituatív jellegű beszédszituációkat létrehozni óvodásokkal.(NÁDUDVARI, 1980.
82-88.)
Erre megfigyelésem szerint jó példa, mikor a helyhatározókat úgy gyakorolták, hogy
reggelinél, amíg a csoport maradék tagjai megérkeztek a mosdóból, az óvónő
kérdéseket tett fel egy-egy kisgyermeknek idegennyelven, ki ül tőle jobbra balra,
szembe, mögötte, stb.

VI. Második nyelv elsajátítási módszereinek sokszínűsége

az óvodában
A gyermekek 3-4 éves koruktól képesek arra, hogy csoportban, intézményes keretek
között eredményesen résztvegyenek a nyelvelsajátítási folyamatokban. Második nyelv
elsajátítása nagyon különböző módokon mehet végbe, ami függ a módszertől, a céltól,
az elért nyelvtudás szintjétől, a kezdés és befejezés időpontjától és a folyamat
időtartalmától. Megkülönböztetünk irányított és nem irányított nyelvelsajátítási
folyamatokat, attól függően, hogy intézményes, vagy természetes közegben zajlik-e a
nyelvtanítás. Utóbbi esetben a nyelv elsajátítása a mindennapos kommunikáció során
történik. Intézményes esetben pedig a szakképzett pedagógusok módszereivel,
irányításával. A környezet, ahol a gyerek van erőteljesen hat a kétnyelvűség
kialakulására vagy elutasítására. Az óvodában a nyelvelsajátítás folyamata egyrészt a
gyermek veleszületett nyelvelsajátító képességeihez alkalmazkodik, másrészt
irányítottan, tervezetten, nyelvdidaktikai eszközök segítségével megy végbe a tanítása.
Az óvodapedagógusok dalok, mondókák képeskönyvek, játékok, közös rituálék során
kiválasztott nyelvi struktúrákkal és szavakkal segítik a gyerekek nyelvelsajátítását.A
nyelvi kínálat valamilyen szinten a gyerekek nyelvi szintje felett helyezkedik el, hogy
fejlessze azt. A gyermek motivációját növeli, hogy a második nyelven kifejezzék
magukat, ismereteik és képességeik kiépüljenek. A program lemond az idegennyelv-
oktatásra jellemző gyakorlásról, javításról és magyarázatokról. Fontos a gyermek
személyiségének a tiszteletben tartása. A szülők és nevelők együttműködnek, segítik a
gyermekek fejlődését. (KLEIN, 2013. 87-88.)
Tapasztalataim alapján a gyermekek számára a nyelvet a leghatékonyabban úgy lehet
tanítani, ha minél több vizuális és auditív ingert és mozgást használunk fel. Irányított
beszélgetős szituációk létrehozása pedagógus és gyerekek, gyerek és gyerek között
kiváló alkalom gyakorolni köszönéseket, egyszerűbb kifejező mondatokat, kérdéseket,
szavakat. Ezentúl az oktatni kívánt nyelvű mesés rövid videó nézése gyermekekkel,
majd a videóban lévő történet, cselekmények, szereplők feldolgozása is hatékony
módszer. Egy adott videót, mesét több foglalkozás által is feldolgozhatunk, így
ismétlések által a gyermekben jobban rögzül. Erre kiváló eszközök a videóban lévő
szereplőket ábrázoló képek, kártyák, azokon lévő emberek, állatok, eszközök, színek,
cselekmények, helyek megnevezése. Cselekmények elmutogatása, gyerekeknek feladata
kitalálni azt és megnevezni az adott idegennyelven, párosítani kártyákat a párjukkal.
Foglalkozás közben fontos a folyamatos beszéd az adott idegennyelven, helyes és
megfelelő kiejtéssel, hangerővel mintát adva. Bíztatni a gyerekeket az idegennyelven
való megszólalásra, rájuk szólni, hogy ne anyanyelvükön mondják a választ, hanem az
elsajátítani kívánt nyelven, hiszen úgy is tudják. Azokra a szavakra, kifejezésekre való
visszatérés is fontos foglalkozás alatt, amiket nem tudtak, vagy nehezen ment kiejtésük,
ismételni őket többször, annak érdekében, hogy helyesen és maradandóan rögzüljenek.
Gyerekeknek motivációként például zsetonokat adhatunk abban az esetben, ha helyesen
válaszolt, gyűjtik az asztalon kihelyezve őket, és foglalkozás végén aki a legtöbbet
összegyűjti az volt a legügyesebb, esetleg kap matricát cserébe vagy ő választhat egy
éneket, mesét legközelebb. Az óvodás gyerekek fogékonyak a zene iránt, könnyebben
megijegyzik a zenés, játékosan előadott szövegeket, ezért is hatékony ilyen dalokat
énekelni velük, esetleg mutogatással, mozgásokkal is kísérni.

VI.1. Foglalkozások
Céltudatos, előre megszervezett, rendszeres nevelőmunka. A foglalkozások célja
idegennyelven való tartásakor is a nevelési és didaktikai célok elérése. Megvalósításuk
sikere pedagógiai felelősség, helyességük függ a pedagógiai tudatosság színvonalától,
fokától. Fontos a pedagógus felkészültsége, változatos és színvonalas legyen. Minden
foglalkozáshoz az óvónő tervezeteket készít, melyben leírja többek között azt, hogy a
foglalkozás során miben fejleszti a gyermekeket. Munkáját folyóiratok, könyvek is
segítik, hogy minél színesebb, kreatívabb legyen. Az óvodai idegennyelv oktatásban
kiemelt szerepük van a vizuális szemléltetésnek, auditív érzékelésnek, cselekvésbeli és
helyzetbeli, észlelést és tapasztalatot nyújtó módszereknek. Fontos elem a bemutatás és
elbeszélés is. A tárgyi szemléltetés kiemelt szerepet kap idegennyelv oktatásánál, általa
teremtünk kapcsolatot a szó, fogalom és a tárgy között. Továbbá elmélyíti az
ismereteket, hiszen a gyerekek érzékelés útján tanulnak ebben a korban a leginkább. A
szemléltetést célszerű összekapcsolni cselekedtetéssel és manipulációval is. A képi
szemléltetés segít a szavak elsajátításában, rögzítésében és felevenítésében. Annak
érdekében, hogy az ismereteket megszilárdítsuk kiemelt jelentősége van a többszöri
ismétlésnek. A verseknek, daloknak, szituációknak, játékoknak sokszor visszakell
térniük, ismétlődniük kell, hogy azok jól rögzüljenek a gyermekekben és ezáltal
kialakulhassanak bennünk jártasságok és készségek is. Többszöri gyakorlás folyamán a
gyermek elveszítheti érdeklődését az adott versike, vagy dal iránt, ezért fontos a
pedagógusnak a motivációt fenntartani, kreatívnak kell lennie, erre jó példa a tanult vers
vagy dal bábuval való gyakorlása. A pedagógusoknak foglalkozások tartásakor nagyon
odakell figyelniük a nevelői bemutatásra. Ilyenkor az óvodapedagógusok a minták a
gyermekek számára, őket utánozzák, ezért kiemelt hangsúlyt kell tenni a helyes
beszédre, kiejtésre, hanghordozásra, mimikára, testbeszédre. (BAUER, 2000. 114-117.)
A gyerekek nyelvoktatása játékos módon megy végbe. Az óvónők CD-ről magyar
dalokat, mondókákat, meséket játszanak le, ez a hallásértést fejleszti. Továbbá
mozgásos, dalos és népi játékokat játszanak, ezen játékok szabályának és szövegének
elsajátításával és többszöri ismétlésével bővül nyelvi tudásuk és szókincsük. A gyerekek
képeskönyveket nézegethetnek, magyarul meséket mondunk, verseket és mondókákat
tanítunk, esetenként el is játszhatjuk, ezáltal megvalósul a „Mutatom és mondom” elve.
A hallás, látás, mozgás összekapcsolása megvalósul. Zenei nevelésben nagy szerepük
van a körjátékoknak, melyek által a gyermek beszél és cselekszik, együtt énekelnek és
játszanak.
(HARTL ÉVA - BABAI ZSÓFIA - KOVÁCSNÉ VINKOVICS ÉVA: Módszertani
kézikönyv az óvodai magyar-német kétnyelvű neveléshez [online]
http://publicatio.nyme.hu/336/1/Multiling_modszertani_konyv_m2VEva_vegleges_javi
tott_kepekkel_u.pdf Letöltés ideje: 2017. május 23.)

VI.1.2. Játékok
A gyermekek lételeme a játék. Az óvodában számos fejlesztő játék áll a
rendelkezésükre. Az óvónők olykor bekapcsolódnak a gyerekek által játszott játékba,
önként leülnek hozzájuk játszani a szőnyegre, motiválják, segítik őket. A
megfigyeléseim alkalmával láttam, ahogy az idegennyelvű óvónő leült a játszó
gyerekekhez a szőnyegen, és beszélgetésbe elegyedett velük, ötleteket adott a játékhoz,
dícsérte, bíztatta őket. Ezen alkalmak által is sok új kifejezést, szót tanulhatnak a
gyerekek, illetve az idegennyelven való kommunikációt, spontán beszélgetést is
gyakorolhatják. A gyerekek sokszor anyanyelvükön válaszoltak vissza a pedagógusnak,
vagy elismételték az óvodapedagógus által mondott kifejezéseket, szavakat. Ha nem
értik a gyerekek az egyes szavakat, a pedagógus elmutogatja, rávezeti őket a jelentésére,
vagy elmondja nekik anyanyelvükön.

VI.1.2.3. Irodalomhallgatás
A dramatizát versek, bábozások által a gyermek kiélheti szereplési vágyát. Bábok
segítségével a tanult szavak, kifejezések ismétlésének ad lehetőséget. Mesemondásnál is
alkalmazhatjuk a bábokat, de nyelvileg is legyen szemléletes a mesemondás. Beszéd
gyakorlására kiváló eszközök a mesék, versek dramatizálása, továbbá a ritmusos versek,
kiszámolók és mondókák, amik fejlesztik a beszédkészséget. Ezeket játékban is
alkalmazhatjuk. A pedagógusnak odakell figyelnie a pontos artikulációra, a szavak,
mondatok helyes intonációval és tempóval való előadására. Hallás utáni megértésnél
rövid történeteket egyszerűbb meséket mondjanak el a pedagógusok. Fontos, hogy
vizuális inger is érje a gyerekeket a hallási élmény mellett, erre szolgálnak egyes
illusztráló képsorok. Ezáltal jobban megértik miről is szól az adott mese, jobban
odafigyelnek rá és jobban is rögzül bennük. (BAUER, 2000. 118-120.)
Megfigyelésem alkalmával egy irodalmi foglalkozáson is részt vettem. Ezen a az óvónő
a mese szereplőit papírból kivágta, és gyurmával felragasztotta egy felületre, ahogy a
cselekmény haladt, abban a sorrendben. Szemléltette és megjelenítette a mese
szereplőit. A mese végén megbeszélték annak a tanulságát. Ezt mozgásos gyakorlat
követte, hol eljátszották a mese egyes elemeit.

VI:1.2.3.4. Ének-zene, énekes játékok

Az óvodás gyerekek nagyon szeretnek énekelni, zenéthallgatni, énekes játékokat
játszani. Ezt jól kitudjuk használni a nyelvtanulás szempontjából is. Rengeteg
óvodáskorú gyerekeknek való ének, mondóka, énekes játék létezik. Az óvodai
nyelvoktatásnál a dalokat, énekeket a nyelvi megnyilatkozás terészetes formájának érzik
a gyerekek. Énekeket imitatív módon sajátítják el. (BAUER 2000. 98.) Éneklés
fejleszti a gyermekek halló, motoros, és beszédközpontját, artikulációt, figyelmet,
ritmusérzéket, együttműködést, érzelmi intelligenciát is. A gyermek az énekeket otthon
is szívesen dúdolgatja, énekelgeti, a szöveg jobban rögzül íly módon. Az énekekhez
mozdulatokat is kötünk, mutogatjuk amiről a dal szól így mégjobban megmarad a
gyermekben a jelentése.

VI.1.2.3.4.5. Vizuális tevékenység és beszéd kapcsolata

Megfigyelésemen a vizuális tevékenység témája is mindig alkalmazkodik az adott hét
témájához, évszakhoz és a gyerekek képességeihez, életkori sajátosságaihoz. Az általam
látott foglalkozásokon, volt, hogy a gyerekek festékes parafadugóval nyomdáztak
szőlőket, vagy origamiztak és rókát hajtogattak színes papírból. Ezek a foglalkozások
mindig mikrocsoportosak voltak, a nap folyamán minden gyerek elkészítette alkotását.
Foglalkozásokon mindig beszélgettek az adott témáról, óvodapedagógus segítette,
irányította őket, dícsérte a kész alkotásokat.

VI.1.2.3.4.5.6. Külső világ tevékeny megismerése

A foglalkozások korszerint differenciáltan történnek mikrocsoportokban. A
foglalkozások a csoportszobában vannak tartva, az asztal körül ülnek le gyerekek, és az
óvónő az adott mikrocsoportnak tartja a környezeti, vagy a matematikai foglalkozást.

VI.1.2.3.4.5.6.7. Mozgásfejlesztés
Mozgás a gyermekek lételeme, kihat a testi-lelki fejlődésükre. A mozgás hatással van
többek között a gyerekek fizikai állapotára, segíti az észlelést, magasabb gondolkodási
funkciók alapja és a beszéd egyik feltétele, hiszen befolyásolja a mozgás az
idegrendszer fejlődését. Mozgás szintén segít a stressz, feszültség levezetésében. A
gyerekek az óvodában spontán is mozognak a csoportszobában játék közben, vagy
udvari kintlét alkalmával, és irányított foglalkozás keretében is a tornaterembe. Az
óvónők sokszor valamilyen meséhez, mesebeli elemhez kötik a gyakorlatokat.
Megfigyelésem alkalmával több mozgásfejlesztéses foglalkozást is volt alkalmam
megnézni. Mindig bemelegítéssel kezdik, ezen az alkalmon körbejárnak, sétálnak, majd
óriásjárás, békaugrás, medvejárás, nyusziugrás, pókjárás, két kör futás, végül
medvejárás előre és hátrafele is. Ez a foglalkozás a hálaadás ünnepéhez kapcsolódott, és
pulykás képek voltak a padlón össze-vissza leragasztva, tapsra kellett gyerekeknek
ráállniuk arra az egyre, amelyik a legközelebb volt hozzájuk. Ezután át kellett ugraniuk
fölöttük. Az óvónő által leterített szőnyegen a testtengelyük körül forogtak a gyerekek,
mintha palacsintát görgetnének fel, és választhattak, hogy milyen töltelékek lennének.
Miután mindenki sorrakerült fogós játék következett, végül pedig a levezetés a csoport
szokásrendjéhez igazodva. Itt a gyerekek légzésgyakorlatokat végeztek, majd leültek,
olyan alakot formálva, mint egy napsugár lábukkal, kinyújtva összeérinteték, majd két
karukkal előrehajolva megérintették cipőorrukat.
 VII. Az óvodapedagógus szerepe
A gyermekek másodlagos szocializációs színtere az óvoda, ahol idejük nagy részét az
óvodapedagógusokkal töltik. Nagy szerepet játszanak a gyermekek fejlődésében. Fontos
a magasszintű szakmai felkészültség, az elhivatottság a szakma iránt, valamint az
empátia, barátságos légkör teremtése, gyerekek szeretete és a gyermekek tudatos
személyiségfejlesztése. A feltétel nélküli elfogadás is fontos szempont, a gyerekeket
nem szabad megkülönböztetni, diszkriminálni. Továbbá a tolerancia és tapintat a
gyerekek iránt, a harmónikus személyiség, fizikai és szellemi egészség, a tanár
személyiségének a hitelessége, a kiegyensúlyozottsága, valamint a bizalom, motiváció.
A tanár személyiségjegyei közt kell hogy szerepeljen a következetesség, határozottság,
szigor és humor megfelelő aránya is. (BÁRDOS, 2000. 203.)
Az ideális kéttannyelvű tanár: kreatív, állandóan tele van ötletekkel, szeret alkotni,
alkalmas új dolgok befogadására, tapasztalatokkal bővül, képvisel különböző
kultúrákat, szokásokat, ezek szeretetére ösztönöz. Elfogadó, meghallgatja gyerekek
véleményét, nyitott, naprakész, mindig felkészült. Alapos munkát végez, kihívásoknak
megtud felelni, sokszínű, változatos, fejleszti a gyerekeket, rugalmas, fáradhatatlan,
játékos, képes alkalmazkodni környezetéhez. Rendelkezik a nyelvoktatáshoz szükséges
tudással. Képes a két nyelv és kultúra között váltani ha kell, otthonosan mozog mindkét
nyelvi közegben. Fontos továbbá, hogy rendelkezzen általános pedagógiai,
pszichológiai ismeretekkel és képességekkel. (VÁMOS, 2008. 255-259.)

VII.1. A kéttannyelvű pedagógusok kooperációja

A kéttannyelvű pedagógusok megfigyeléseim alapján nagyon együttműködnek.
Szükséges is a megfelelő kooperáció, az összehangolt munkavégzés. A két anyanyelvű
család mintáját követve az egyik óvónő magyarul, a másik óvónő angolul beszél a
gyerekekhez, fegyelmezi, dícséri őket, adja ki az utasításokat, tartja a foglalkozásokat.
A pedagógusok tisztelettel vannak egymás iránt, megbecsülik egymás munkáját,
elfogadják a másikat. Foglalkozások alkalmával, amikor csak az egyik óvodapedagógus
tartja a foglalkozást, a másik odafigyel a gyerekekre, fegyelmezi, rendezgeti őket, a
gyerekek között van és együtt csinálja velük a feladatokat, közreműködik, segít. Az
óvodapedagógusok felosztják egymás között a tennivalókat, a feladatokat. Jó
kapcsolatot ápolnak egymással, baráti, nem csak munkatársi viszony van köztük. Az
óvodapedagógusok nem csak egymással működnek együtt, hanem a dajkákkal,
szülőkkel is.

VII.1.2. A pedagógus és gyerek kapcsolata

A gyerekek és pedagógusok kapcsolatára jellemző a barátságos hangvétel, tisztelet,
elfogadás. A pedagógusok odafigyelnek a helyes és pontos artikulációra, megfelelő
hangerőre, tempóra és a megfelelő hanghordozásra, mely érthetővé teszi a gyermek
számára az utasításokat, kérdéseket, felszólításokat. Fontos, hogy a gyerekek kedveljék
az óvodapedagógusokat, hiszen a munkájuk így sokkal eredményesebb lesz.
Magyar nyelv tanulása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az
óvodapedagógusok és az adott idegennyelvű gyermekek beszédkapcsolata. Fontos a
türelem, szükség szerinti szóismétlés, magyarázás, testbeszéd, mimika, gesztusok.
Egy óvónő szinte egész nap beszédkapcsolatban van a gyermekekkel, de ezen
beszélgetések többsége parancsoló, felhívó, feladatmegjelölő, utasító, fegyelmező. Az
óvónő van, hogy valamennyi gyermekhez, vagy az egész csoporthoz intézi beszédét,
ezek gazdagabbak, olykor kérdés-felelet is előfordul benne, de nem szólít meg minden
egyes gyermeket. Egyes foglalkozások alkalmával van lehetőség beszédhelyzetek
kezdeményezésére, irányított kérdések gyerekekhez, ebben a helyzetben az introvertált
személyiségű csendesebb, befeléforduló, zárkózottabb gyermekek kerülnek háttérbe.
Ennek oka, hogy megszólalási vágyukat az extrovertált, könnyebben megszólaló,
hangosabb gyerekek elveszik. Erre jó megoldás lehet, ha az óvónő helyesen differenciál,
a csendesebb gyerekeket is felszólítja, és ha szoronganak, nem szeretnének hangosan
beszélni, középpontban lenni, megsúghatják az óvónőnek a választ.
Óvodapedagógus és gyerek kommunikációjánál fontos, hogy az óvónő mindig legyen
érdekelt abban, amit a gyerek mond neki, hiszen beszélgetés csak akkor alakulhat ki, ha
a közlés a halllgatóban válaszreakciót vált ki, ezáltal közlésre készteti. Fel kell kelteni a
gyermekben a közlési vágyat, úgy, hogy a felnőtt közöl valamit, amelyre reakciót vár a
gyermektől, így nem lesz ellenőrző hatású a beszélgetés. Kiemelt jelentőségű
kétszemélyes beszédhelyzeteket teremteni a nap folyamán. Óvodában a nap folyamán
arra törekedni, a körülményekhez igazodva, hogy egy kisgyerekkel beszélgetést
alakítsunk ki. Ezeket a beszélgetéseket soha sem szabad erőltetni, de fontos a kitartás
egyes gyerekeknél, akik nem szólnak vissza, vigyük tovább a beszélgetést, beszéljünk
hozzá válaszreakció kényszerítése nélkül. A gyereknek éreznie kell, hogy az óvónő rá
kiváncsi, most rászánja az idejét, törődik vele, érdeklődik felőle, akkor is, ha a gyermek
nem feltétlenül közöl választ. Így idővel elérhetjük a megszólalást, vagy azt, hogy a
gyermek maga kezdeményezze a beszélgetést egyik alkalommal. (GÓSY, 1997. 105-
110.)

VIII. Új kultúrába való beilleszkedés

Egy új kúltúrába való beilleszkedésnél nagy szerepe van az óvodai nevelésnek, hiszen a
kisgyermek ideje nagy részét az óvodában tölti. Egy más nemzetiségű kisgyereknek egy
magyar óvoda lehetőséget nyújt arra, hogy játékosan a többi csoporttársával együtt
játszva ismerkedjen a magyar kultúrával, népszokásokkal, a hagyománnyal, nemzeti
ünnepekkel. Az évek folyamán hónapról hónapra vannak ünnepek, jeles,
hagyományőrző napok, melyekre az óvónők előre feltudnak készülni, játékokba,
foglalkozásokba beépítve azt, így ismertetve meg a gyerekekkel az ország kultúráját.

VIII.1. Népi játékok megismerése

Népi játékoknak nagy szerepük van a családi és az óvodai nevelésben. Népi játékok
segítik a gyermek testi, szellemi fejlődését, a társadalmi életbe, a csoportba, és a
hagyományokba való beillszkedését. Népi játékok szájhagyományok útján változtak,
formálódtak olyanná, amilyenekké lettek napjainkban.
Népi mondókák, kiolvasók, népi gyerekjátékok dalai, arcsimogatók, hintáztatók,
ökölütögető játékok, ölbeli, cirógatók, tapsoltatók, csiklandozók, kiszámolók, csúfolók
és lovagoltatók. A népi mondókák ritmikusak, zenei hatású versikék, melynek célja az
volt, hogysegítsék a gyermek mozgás- és értelmi fejlődését és hogy elmélyítsék az
érzelmi kapcsolatot felnőtt és gyermek közt. Fejlesztik még többek között a gyerek testi
ügyességét, beszédét, értelmi képességeit. Egyszemélyes mondókák a gyermekek
kedvelt műfaja, az állatokhoz, a mindennapi környezet jelenségeihez kapcsolódik,
növényekhez, ilyenek például a köszöntők, bosszantók, állatcsalogatók. Népi
játékokhoz kapcsolódnak még a kiszámolók, kiolvasók, melyek szótagonként mondott
mondókák, melyeknek utolsó szótaga akire esik az lesz a fogó vagy a hunyó. Jellemző
rájuk a rím, tréfa, játékosság és a képzeletbeli kifejezések. A népi
gyermekmondókáknak és gyermekjátékoknak nagy szerepük van az anyanyelvi
nevelésben is. A játékokhoz kapcsolódó mozgás, beszéd, a dallam fejlesztik a gyermek
beszéd- és kommunikációs képességeit. A mondókák sokszori mondogatása segíti a
szavak, hangok tiszta kiejtését, jobban rögzül a magyar beszéd hangsúlya, dallama,
hanglejtése és ritmusa. (DANKÓ, 2004. 58-61.) Népi énekes játék közben fejlődik a
gyermekek figyelme, emlékezete, mozgási képességeik. A népdalok és az anyanyelv
kapcsolódik ritmusban, dallamban, szerkezetben, hangsúlyban. A zenei memóriája is
fejlődik, érzelmileg is kötődik a dalokhoz, személyisége formálódik. Körjátékok,
misztériumjátékok, énekes-táncos gyermekjátékok gyakorlása kiváló alkalom fejleszteni
gyermekek ezen képpeségeit és közelebb hozni hozzájuk a népi játékokat.
(http://klnt.info/oktatasi-programok/nepi-hagyomanyok-oktatasa-az-ovodaban/ Letöltés
ideje:2017.december 02) Énekes játékok közé tartoznak még a játékra hívogató dalok
(pl.: Mit játszunk lányok?), naphívogatók, esőváró dalok, csoportos fogócska,
sorgyarapodó, kifordulós játékok, ludas játékok, sorjátékok, párválasztó játékok,
hidas,kapus játékok, leánykérő játékok. Alakoskodó, huncutkodó, egymást megtréfáló
játékok, két személyes játékok (pl.: Csip, csip, csóka).
Népi játékokhoz felhasználhatunk különböző eszközöket is, mint például a kalap, bot,
kendő, fejdísz, ritmushangszerek, mint a dob, cintányér, háromszög, ritmuspálca, vagy
csengő. ( FORRAI, 1991. 44-51.)

VIII.1.2. Népi hagyományok őrzése

Népi hagyományok őrzése az óvodákban növeli a gyerekekben a szülőföldük iránti
szeretet. Népi hagyományok megjellenek a mindennapokban, rajzolás, festés, mintázás,
kézimunka foglalkozásokon, a verselés, mesélés alkalmával, ének, zene, énekes játékok
keretében, valamint a mozgásban, külső világ tevékeny megismerésében, múzeumok,
kiállítások látogatása alkalmával is. Az átélt közös élmények erősítik a gyermekben a
közösséghez tartozás érzését, személyisége komplex módon fejlődik. A
néphagyományok őrzése által a gyerekek kreatívitása fejlődik, nyitottabbak lesznek a
természet iránt. A közösen átélt ünnepek, szokások megismerése erősítik a nemzeti
identitásukat. A más nemzetiségű gyerekeknek bővül a világról kialakított képük,
azáltal, hogy megismerkednek egy számukra eddig idegen kultúrával is.
Megismerkedhetnek a magyar népmesékkel, népdalokkal, népi játékokkal,
körjátékokkal, ezek által is közelebb kerülve a magyar kultúrához. Fontos továbbá az
óvodapedagógus modellértékű személyisége, hitelessége, az érzelmi azonosulása.
Az óvodai környezet is néphagyományt tükrözze, például népi hímzéses terítők, fonott
kosarak,szőttesek, nemzeti parkokról képek, ahol csak lehet, megjeleníthetjük a
magyarságra jellemző motívumokat. Fontos a természetes anyagok közelsége a
csoportszobában. Mindezek motiválják a gyermeket, készíthetünk ősi népi játékokat
együtt gyerekekkel, például csutkababát. Zenehallgatás jó alkalom mégtöbb magyar
népdal megismertetésére, melyek kapcsolatosak ünnepeinkhez is és közelállnak a
gyermeki világhoz és környezetükhöz. A gyermekek fogékonyak a művészi értékek
iránt, érzelmeik által vezéreltek, jótékony hatással van rájuk és érzelmeikre a zene és
művészet egyaránt. Népszokások nagy része a naptári évhez, az évszakok
váltakozásához kötődik. Az ember és természet kapcsolata megjelenik a népi
kultúrában. Az egyén és kisebb közösségek sorsfordulói, állami és egyházi ünnepekhez
tartoznak meghatározott népszokások, így alakultak ki a jeles napok. Jeles napi
népszokások helyet adnak a játéknak, népzenének, néptáncnak, népi
díszítőművészetnek, ünnepi ételeknek, tréfáknak, irodalomnak, ide tartoznak a szólások,
közmondások, találós kérdések, mondókák, népmesék, dramatizálás.
Néphagyományaink körébe tartoznak még különböző adománykérő szokások, mint
például a karácsony, házaló, adománygyűjtő, felelgetős játékok, mint a gergelyjárás.
Léteznek népies misztériumjátékok, melyek előadása meghatározott helyen történik,
mint például betlehemezés, vagy a vízkereszti csillagozás. Ünnepi alkalmakkor előadott
énekes-táncos gyermekjátékok, mint a Bújj, bújj zöld ág. Varázscselekménnyel
összekötött szövegek, mint a pünkösdölés és szentiváni tűzgyújtás. Végül
szerencsekívánó mondókák. Ezek lehetőséget adnak az óvodásoknak a nyílvános
szereplésre, előadhatják a szülőknek is. (Népi hagyományok oktatása az
óvodában:http://klnt.info/oktatasi-programok/nepi-hagyomanyok-oktatasa-az-ovodaban/
Letöltés ideje: 2017.december 02.) A naptári ünnepek közé tartoznak a téli hónapokban
a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó jeles napok. December 25-hez közeledve az egész
hónap folyamán hangolódhatunk a gyerekekkel az ünnepekre. Miklós napjára december
6-ra ellátogat a Mikulás óvodákba, hogy megajándékozza a gyerekeket. Erre az
alkalomra énekeket, verseket taníthatunk a gyerekeknek, készíthetünk mikulás témájú
rajzokat, alkotásokat. Dramatizálhatunk ismert téli ünnepekhez kapcsolódó meséket is.
Ezt az eseményt követi a legnagyobb keresztény ünnep a karácsony, mely alkalomból
az óvodák karácsonyi ünnepséget szerveznek, melyre hagyomány szerint szülőket,
nagyszülőket meghívják, és előadják a gyerekek egy ünnepi műsor keretében az erre az
ünnepre tanult énekeket, verseket. A műsor végén a gyerekek által készített ajándékot
átadják a szülőknek. Következő nagy téli ünnep a farsang, melyen hagyomány szerint
farsangi bált rendeznek, amely szintén jó lehetőséget ad a szülők és nevelők
találkozására, a gyerekek különböző jelmezbe bújhatnak és farsangi játékokat
játszhatnak. Tavasz közeledtével eljön az úgynevezett kiszebáb égetésének az ideje,
amikor az óvoda udvarán felálított és felöltöztetett bábut elégetik, ezzel búcsuztatva el a
telet. Ekkor a báb körül nagy kört alkotva télűző énekeket énekelnek a szülők és a
gyerekek közösen. Tavaszi hónapok nagy ünnepe a húsvét, melyen a feltámadást és a
természet feléledését, a tavaszt is ünnepeljük. Ehhez kapcsolódva a gyerekek tavaszi
énekeket tanulnak, foglalkozásokat is áthatja a tavaszi évszak, ismerkednek a feléledő
természettel, több időt tölthetnek a szabadban. November elején halottainkra
emlékezünk, November 11-én pedig Szent Márton napja van, amikor is a gyerekek
megismerkednek legendájával, Márton napi népszokásokkal. Ezek a jeles napok is
megmutatják, hogy mennyi féle lehetőség van megismertetni a gyerekekkel a magyar
kultúrát, itteni népszokásokat, ünnepeinket.

VIII.1.2.3. Magyar nemzeti tudatra nevelés

Március 15. nagy nemzeti ünnepünk, mely alkalommal megismertethetjük történelmünk
1848-1849-es forradalom és szabadságharcát. Kokárda, zászló, nemzeti dal,
magyarország szimbólumaival ilyenkor találkoznak a gyerekek. Ezt követi augusztus
20. államalapító Szent István ünnepe, mely nemzeti és állami ünnep. Őszi napokhoz
közeledve nagy ünnepünk október 23. az 1956-os forradalom napja, melyet érintve
szintén megismertethetünk a gyerekekkel. A tájegységek népviseletének bemutatása,
kalotaszegi és matyó hímzések mutatása, Magyarország nemzeti parkjairől előadni,
magyar világörökség részei, hungarikumokról (például pirospaprika, gulyásleves)
beszélgetés gyerekekkel. Magyar nemzeti jelképek ismeretének fontossága,
Országházba koronázási ékszerek megnézése kirándulás alkalmával. A vizuális
nevelésnél magyar zászló színeivel dolgozni, kokárda, zászló készítése különböző
technikákkal. Továbbá magyar feltalálók, tudósok, költők ismertetése. Ezek által
közelebb hozhatjuk a gyerekekhez a magyar értékeket, identitásuk alakul,
hazaszeretetük erősödik. Ha saját kultúrájukat megismerik, más kultúrákkal szemben is
befogadóbbak lesznek. Megtanulják tisztelni hazájukat, elődeiket, nagyszüleiket.

IX. A bevándorlásról és az óvoda választásról

Anyaország elhagyása, majd egy másik országban való végleges betelepedést nevezzük
bevándorlásnak. Az Európai Unió nyitott határokat biztosít tagjai számára, megkönnyíti
a letelepedést egy másik országba. Sokan vállalnak külföldön munkát és a családjukkal
együtt költöznek egy számukra addig idegen kultúrába. Magyarországon is egyre több a
külföldi bevándorló, az Unión kívüli távoli országkból is sokan érkeznek, például
Kínából, Vietnámból is. A bevándorlók gyerekei legtöbbször anyaországukban tanulják
meg anyanyelvüket szüleiktől, családjuktól, az adott új ország nyelvét pedig szűkebb és
tágabb környezetüktől sajátítják el. Többségük nem kap külön szervezett segítséget,
óvodába, késöbb iskolába kerüléskor maguknak kell boldogulniuk. A legtöbb ország
népessége elvárja a bevándorlóktól az asszimilálódást, tanulják meg a nyelvet, fogadják
el az adott ország kultúráját, normáit, szokásait, értékrendjét.(NAVRACSICS, 1999.
55.)
Vannak olyan bevándorló szülők, akik magyar óvodába járatják gyerekeiket, ennek az is
lehet az oka, hogy az adott városban ahol élnek nincsen kétnyelvű óvoda, vagy pedig a
szülők úgy gondolják, ezen módon a gyermek magyar anyanyelvű környezetben
könnyebben elsajátítja a magyar nyelvet, és játszva ismeri meg az ország kultúráját,
otthon a családban pedig saját anyanyelvén beszélnek hozzá, hogy azt se felejtse el. Így
a gyyermeknek csak két nyelvre kell koncentrálnia, anyanyelvére és az adott ország
nyelvére. Vannak azonban olyan szülők is, akik szorgalmazzák, hogy gyerekük minél
több nyelvvel találkozzon, minél többet ismerjen és sajátítson el. Erre szolgálnak
különböző nyári nyelvi táborok, kétnyelvű intézmények. Magyarországon egyre
elterjedtebbek a kétnyelvű óvodák, ahol adott az angol nyelvű óvodapedagógus jelenléte
minden csoportban. Egyre több magyar család iratja be gyermekeit kétnyelvű óvodába,
hogy megfelelő tudást szerezzenek ahhoz, hogy az óvoda után kétnyelvű iskolába
folytathassák tanulmányaikat. Külföldről betelepülő családok is választják előszeretettel
kétnyelvű óvodákat, így gyermekük anyanyelve és magyar nyelv mellett az angol
nyelvet is eltudja hatékonyan sajátítani. Magyaroszágon a fővárosban, Budapesten
található a legtöbb kétnyelvű óvoda.

X. A magyar nyelvről

A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik, azon belül a finnugor nyelvcsaládba. A

vogul és osztják a magyar legközelebbi nyelvrokonai. Dallamos, logikus, szabályos
nyelv. A magyar nyelv a népesség töb mint 400 éves vándorlásának teljes ideje alatt
megörződött, fennmaradását különlegessége is segítette, érdekes, különös nyelvnek
számított pásztornépek körében. A magyar nyelv sajátosságai között szerepel az alanyi
és a tárgyas ragozás és az igekötők használata. A szavaknak sok ragozott, képzett
alakjuk van. Könnyebbség a nyelvtani nem hiánya, egyszerű, mert a helyesírása
többnyire a kiejtést követi. A szóhangsúly mindig az első szótagon van. (KISS, 2014.
13-16.) A magyar távoli rokona a finnek. A mai magyar nyelvünk hosszú fejlődés
eredményeképp jött létre, számos változáson ment keresztül az évezredek alatt, hogy
megfelelhessen az igényeknek. Nyelvünk folyamatosan bővül, gazdagodik és fejlődik.
Megjelentek nyelvünkben a nemzetközi szavak, mozaikszók, a beszédtempó
felgyorsult, illetve elterjedt az úgynevezett sms-nyelv a mobiltelefon mindennapi
használata következtében. Nem tartozik a legkönnyebben elsajátítható nyelvek közé a
magyar. Magyarország hivatalos nyelve, itt beszélik a legtöbben, viszont sok magyar él
határokon túl is. A magyar nyelvet beszélik még a romániai Erdélyben, Szlovákiában,
Ausztriában, Szerbiában, Ukrajnában, Kárpátalján, Horvátország és Szlovénia területén
is, más emberek pedig a kivándorlások miatt a világ bármely táján szórványmagyarként.
A magyar nyelvnek léteznek nyelvváltozatai, melyeket a magyarok különböző
csoportjai beszélnek, hiszen más körülmények között, esetleg más nyelvi környezetben
élnek. Magyarországon belül is vannak eltérések a nyelvhasználatban. Nyelvjárások
még napjainkban is sok helyen élnek, főleg vidéken a hétköznapi beszédben, viszont
kezdenek visszaszorulni, a köznyelv hatása erősen érződik, az emberek átveszik
önkéntelenül is a médiából, rádiók, újságok nyelvhasználat. (GAÁL, 2016. 32-34.)
Kisebbségi törvény biztosítja országunk területén élő nem magyar anyanyelvű
őshonosos nemzetiségeknek a saját nyelvük gyakorlását és a magyar nyelv tanulását
szervezett keretek között. Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar
nemzeti kisebbség számára a magyar csak kisebbségi anyanyelv, ugyanis korlátozott a
nyelv használata, ez a jog, közigazgatás és oktatás területén nyílvánul meg a legjobban.
Az Európai Unió támogatja a nyelvi és kultúrális sokszínűség megtartását és a nemzeti
kisebbségeket is. Fontos anyanyelvünk ápolása, védelme és igényes használata.
A magyar mint idegen nyelv és a hungarológia oktatása az Európai Uniós csatlakozás
jegyében: http://mek.oszk.hu/11500/11592/11592.pdf (Letöltés ideje: 2017.12.18.) 17.o
26.o

XI. A magyar, mint idegennyelv

Az egzotikum és a tény, hogy közmondásosan nehéz nyelv a magyar együttesen
biztosítják a magyar nyelv presztízsét.
Lehet a tudományos kutatás, az oktatás eszköznyelve, ami folyhat forrásnyelvi és
célnyelvi környezetben is, vagy integrálódást elősegítő tényező is. Nyelvnek számos
funkciója van, információkat adunk át és kapcsolatainkat tartjuk fennt segítségével,
ápoljuk meglévőket. A magyar nyelvnél ha érdeklődünk a másik fél hogyléte felől, igazi
választ vár, nem úgy mint például az angol, ahol mind a kérdés, mind a felelet formális,
fő célja a kapcsolat felvétele. A magyarok más nemzetiségek számára néha érthetetlen
pontosággal határozzák meg a másik emberhez fűződő viszonyukat. Erre példa a
közelség-távolság kifejezésére használt szavaink (látásból ismert, bizalmas, közeli
ismerősünk), foglalkozásoknál, elfoglaltságoknál használt szavaink (osztálytárs,
csoporttárs, iskolatárs). Továbbá a magyar nyelvbe a megszólítások tévében, rádióban,
hivatalokban, üzletekben személyességet sugallnak (tisztelt ügyfelünk, hallgatóink)
További szavaink utalhatnak grammatikai eszközöknek köszönhetően kapcsolatunk
minőségére, társaságunk tagjainak számára is. Például az angolok bemutatásai
számunkra hiányosnak, általánosnak tűnnek. A magyar nyelv a kultúránk szerves része,
át van szőve annak elemeivel, oktatása komplex ismeretekkel rendelkező szakembereket
kíván. Magyar nyelv tanulásakor külföldieknek nehézséget okoznak többek között a
többes szám harmadik személyű birtokos személyjelek variációi, a határozott és
határozatlan ragozás, összetett mondatoknál pedig a nem megfelelő kötőszó használata
gyakori probléma, valamint a másik nyelv hasonló jelentésű kötőszavainak transzfere,
vagy egy olyan nyelvi elem általános használata, amelyet a magyar anyanyelvűek csak
bizonyos esetekben használnak. A magyar mint idegen nyelv és a hungarológia oktatása
az Európai Uniós csatlakozás jegyében: http://mek.oszk.hu/11500/11592/11592.pdf
(Letöltés ideje: 2017.12.18.) 18. 27-33.59.68.
Irodalomjegyzék

Könyvek:

BÁRDOS Jenő: Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata, Budapest,

Nemzeti tankönyvkiadó, 2000, (Nyelvpedagógiai tankönyvsorozat)
BAUER Nándorné dr.: A korai idegennyelv-oktatás didaktikai kérdései, Veszprém,
Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet, 2000.
DANKÓ Ervinné – Irodalmi nevelés az óvodában, Budapest, OKKER Kiadó, 2004.
DANKÓ Ervinné: Nyelvi kommunikációs nevelés az óvodában, Második, javított
kiadás, Debrecen, Flaccus Kiadó, 2016.
FORRAI Katalin: Ének az óvodában, Editio Musica Budapest, 1991.
GAÁL Edit: Magyar nyelv: Szintek, síkok, hálózatok, Budapest, TINTA Könyvkiadó,
2016
GÓSY Mária :Beszéd és óvoda, Budapest, Nikol Gmk Kiadó, 1997.
HOLLÓ Dorottya: Értsünk szót! Kultúra, nyelvtanítás, nyelvhasználat, Akadémiai
Kiadó, 2011.
KISS Róbert Richard: A fantasztikus nyelv, Budapest, Mediacom Kiadó, 2014.
KLEIN Ágnes: Utak a kétnyelvűséghez. Nyelvek elsajátítása iskoláskor előtt, Budapest,
Tinta Könyvkiadó, 2013.
KOVÁCS Judit: A gyermek és az idegen nyelv,Budapest, Eötvös József Könyvkiadó,
2009.
MEDGYES Péter: A kommunikatív nyelvoktatás, Budapest, Eötvös József
Könyvkiadó, 1995.
NÁDUDVARI Lídia: A gyermekek idegennyelv-oktatásának pedagógiai-lélektani
alapjai, Debrecen, 1980.
NAVRACSICS Judit: A kétnyelvű gyermek, CORVINA Kiadó, 1999.
STEINER Naomi: 7 steps to Raising a Bilingual Child, AMACOM, 2008
VÁMOS Ágnes - KOVÁCS Judit: A két tanítási nyelvű oktatás elmélete és gyakorlata
2008-ban, Eötvös József Könyvkiadó, 2008.
Folyóiratcikkek:
TRENTINNÉ Benkő Éva: A kétnyelvű fejlesztés és a pedagógusképzés. In:
Neveléstudomány, 2014. nov., 13., 2. évf. 3.sz. p. 89-108.
TRENTINNÉ Benkő Éva: Tanulási eredmények értékelése a korai kétnyelvű
fejlesztésre felkészítő pedagógusképzésben. In: Neveléstudomány, 2015. júl., 12., 3.
évf. 2. sz. p. 30-62.
Internetes forrás:
HARTL Éva - BABAI Zsófia - KOVÁCSNÉ Vinkovics Éva: Módszertani kézikönyv az
óvodai magyar-német kétnyelvű neveléshez [online] 2017.05.23.
http://publicatio.nyme.hu/336/1/Multiling_modszertani_konyv_m2VEva_vegleges_javi
tott_kepekkel_u.pdf
Meteoklinika: A mozgás fontosssága gyermekkorban [online] 2017.12.01.
https://www.meteoklinika.hu/gyerekbarát-oldalak/mozgás-fontossága-gyermekkorban
Kiss Lajos Néprajzi Társaság: Népi hagyományok oktatása az óvodában [online]
2017.12.02.http://klnt.info/oktatasi-programok/nepi-hagyomanyok-oktatasa-az-
ovodaban/
A magyar mint idegen nyelv és a hungarológia oktatása az Európai Uniós csatlakozás
jegyében [online] http://mek.oszk.hu/11500/11592/11592.pdf 2017.12.18.
Melléklet
Az 1. óvoda, angol-magyar magánóvoda ahol megfigyeltem: Napraforgó Angol-Magyar
Magánóvoda

2017. Szeptember 29. (péntek)

Gyülekeznek a csoportok a középsősök csoportjában reggel a Napraforgó csoportban.
Angolul beszél az angol óvodapedagógus a gyerekekhez, de ők magyarul válaszolnak
vissza. Néha magyarul is elismétli a kérdést, hogy értsék a gyerekek. Odamegy
hozzájuk az angol óvodapedagógus a szőnyegre, beszélget a gyerekekkel angolul,
játszik velük. Nagy csoport elkezd összepakolni, felmennek csoportszobájukba. Reggeli
8:30-kor, középső csoportosok 11-en vannak. Reggeli után szabadjáték, 9:45-kor
Packing time – összepakolják játékokat. Leülnek a szőnyegre, angol pedagógus rendezi,
fegyelmezi őket, magyar óvodapedagógus tartja az anyanyelvi foglalkozást. Felhős
mesét elmond nekik magyarul, szemlélteti papír bábokkal. A mese végén felállnak a
gyerekek és eljátszák, hogy ők az erdő, nyújtóznak, majd lehajolnak, fújja a szél a fákat.
Ujjaikkal mutatják, ahogyan peregnek az esőcseppek, avart megtúrják, lehajolnak és
kezükkel imitálják. Majd a gyerekek a sünik, akik gilisztát mennek keresni és
négykézláb másznak szőnyegen, majd lekuporodnak, tüskés hátukat mutatják, felnéznek
Süni mamára ha szól nekik. Végül lassan felemelkednek guggolásból, és
visszaváltoznak óvodásokká. 10 órakor gyümölcs evés, a gyerekek fegyelmezése
párhuzamban 2 nyelven történik. Majd 10:20-kor felöltöznek, és kimennek udvarra.
Átmentem nagycsoportba, ahol éppen foglalkozás kezdődött, különböző zöldségekkel
(kukorica, póréhagyma) ismerkedtek a gyerekek, kóstolták is őket. Angolul is
elismételték a neveiket. Angol pedagógus kérdezte őket Melyik volt a legjobb? Először
magyarul válaszoltak gyerekek, majd pedagógus kérésére angolul is. Megszámolják
székeket is angolul. Mutat a pedagógus műanyag zoldségeket is gyerekeknek, angolul
kell mondaniuk gyerekeknek a mutatott zöldségek neveit. Majd minden gyereknek kell
a zsákból egy zöldséget kivennie, és megmondania a nevét angolul. Van olyan, aki
félős, szégyenlős és csak halkan magyarul mondja. Ezután eldug a csoportszobában a
pedagógus 4 gyümölcsöt, és a gyerekeknek kell megtalálniuk, mindenkinek egyet.
Miután végeztek, leülnek szőnyegre, és megutatják és megnevezik a talált zöldséget.
Utána a pedagógus képeket mutat, megnevezik angolul milyen zöldségek vannak rajtuk.
Néhányan magyarul kiabálják be, van olyan is, aki angolul. Egy képet húz mindegyik
gyerek, megnevezi a rajta lévő zöldséget. Szólánc következik, a gyerekek súgnak egy
angol szót társuknak, utolsó gyerek hangosan kimondja. Majd az adott szavat
megmutatja, hogy hol van a kártyákon. Ezekután egy posztert rak fel fal aljára az
óvónő, amin ennivalók, gyümölcsök és zöldségek is vannak. Egyik gyereknek beköti a
szemét, és a többi gyereknek kell irányítania (le, föl, jobbra, balra) úgy, hogy megtallja
az óvónő által mondott gyümölcsöt/zöldséget, mindezt angolul kell gyerekeknek
mondaniuk. Végül egy feladatlapot kapnak a gyerekek, amin színezni, rajzolni,
megnevezni kell szintén zöldségeket. A foglalkozás után ebédelnek a gyerekek, majd
délutáni alvás jön, és a megszokott további napirend.

2017.10.13. (péntek)
Reggel gyülekezés a Napraforgó csoportban, középső-, kis- és nagycsoport. Az angol
óvodapedagógus invitálja a gyerekeket játszani. ( Hey Amy, let’s find something to play
with! What is this? What’s up boys? Hello Domi! What is she doing? You wanna play
with this? These are so beautiful. Orange, green, blue, all different colours.) Angolul
magyarázza el gyerekeknek, hogyan kell játszani az adott játékokkal, ötleteket ad. Van,
hogy magyarul is elmondja pedagógus, mert látja a gyereken, hogy nem érti az adott
angol szót a gyerek. Nyári szünet alatt sokat felejtenek gyerekek pedagógusok szerint.
Angolul és magyarul is mondják pedagógusok gyerekeknek, hogy ideje összepakolni, és
elmenni a mosdóba. Csak a középső csoportosok maradnak a szobába, többi csoport
elvonul saját csoportszobájába. 8:30-kor reggeli. Van a falon egy piramis, amin a
gyerekek jelei is szerepelnek. Ha valami jót csinálnak, vagy ügyesek, akkor följebb
léptetik óvónénik őket a piramison, ha valami rosszat tesznek, akkor pedig lejjebb
kerülnek. Reggeli után mosdózás, majd szabadjáték következik. A gyerekek kaptak új
játékokat, azokkal játszanak szőnyegen. Angol pedagógus minden szót többször is
elismétel, játékokban szereplő tárgyakat is mutatja gyerekeknek, többször elismétli
nevüket. Kislány szőnyegen köyveket nézeget, angol pedagógus leül hozzá, kérdezgeti
kislányt melyik a kedvenc könyve, kedvenc karaktere, meséje. Vizuális foglalkozás
következik a nap folyamán, dugóval és festékkel őszi gyümölcsöt, a szőlőt festik meg
nyomda technikával. Ezt gyümölcs evés követi, ahol a gyerekeknek a magyar óvónő
találós kérdést tesz fel. Mai gyümölcsünk őszi gyümölcs, lila színű. (Melyikre
gondolok? Milyen gyümölcs lehet még? Ma festettük? Szőlő, szilva.) Angol
óvodapedagógus osztja gyümölcsöket gyerekeknek, és megnevezi angolul is
gyümölcsöket, ismétli nevüket.
A nagycsoportosoknak testnevelés foglalkozás. A csoportszobában van tartva, kör a
szoba közzepén, a foglalkozást az angol óvodapedagógus tartott. Bemutatja mindig a
feladatot, elmutogatja, elmondja gyerekeknek. Futnak bemelegítésnek, ezután ugrálnak
kör körül, babzsákot kapnak, amit rugdosnak kör körül haladva, visszafele is elismétlik.
Ezután bedobják kör közepébe babzsákokat, letérdelnek, kezükkel végeznek
gyakorlatokat, fogócskát játszanak, majd levezető gyakorlat következik. Vannak
gyerekek, akik angolul ismétlik az óvónő által mondott utasításokat. Foglalkozás után
öltözés, majd udvarra kimennek és folytatódik a nap a megszokott napirend alapján.

2017.11.9. Csütörtök
A gyerekek folyamatosan érkeznek csoportba, középsős gyerekek. Reggelizés zajlik.
Előfordul sokszor, hogy a magyar óvodapedagógus angolul is szól a gyerekekhez. Az
egyik kisgyerek rendetlenkedett, átültették külön kis asztalhoz a csoportszoba másik
felébe. Angolul mondták neki, hogy üljön le oda, mert beszélt. Angolul fegyelmzeik
őket, mosdóztatás is angolul zajlik. Szabadjáték következett reggeli után, rajzolnak,
autópályát építenek, mesekönyveket nézegetnek, építőkockáznak. A gyerekek
egymással anyanyelvükön magyarul beszélgetnek. Gá gá gá mondóka mondása
következett, Ludas Matyi mese bábozás, Szent Márton napi hagyományok
megismertetése gyerekekkel. Libáról beszélgetés, milyen állat, majd liba mozaik
készítése kreppapír golyókból. Ének foglalkozás: magyar óvónő tartja, hívódalt énekel (
Mit játszunk lányok?), körbe székek vannak letéve, leülnek köré gyerekek. Mondókát
mondanak, egyenletes lüktetést, ritmust tapssal érzékeltetik. Az óvónő elindít egy
ritmust, ami körbemegy, gyerekek eltapsolják ugyanazt, ez a ritmus posta. Libás dalokat
felevenítik, eléneklik gyerekek. Új dalt először elfurulyázza óvón, megkérdezi
gyerekektől kinek ismerős, ezután el is énekli a dalt. Miről szól a dal megbeszélik.
Többször is elénekli. Ezután körjáték következik. Elesett a lúd a jégen nevű játék, hatan
vannak a mi ludaink játék, majd visszavezetésként libás színező ajánlása gyerekeknek.
Az óvónő elmondása szerint amit az óvodában tanulnak gyerekek azt tudják.
Figyelemzavaros gyerekeknek nem ajánlott kéttannyelvű óvodába járniuk és több
nyelvet tanulniuk. Van olyan kislány csoportban, aki a magyar-angol óvoda mellett
kínai iskolába is jár kínai nyelvet is tanulni. Többször is előfordul, hogy a pedagógusok
ketté veszik a csoportot, egyik felének angolul tartanak foglalkozást. Tízórai után
kimennek a gyerekek udvarra játszani, majd ebéd, és folytatódik a nap a megszokott
rend szerint.

2017. 11. 17. (péntek)

Reggel közös gyülekezés a Napraforgó csoportban. 8:30-ra gyerekek többsége beér,
csak a középső csoport és nagycsoportosok össze vannak vonva a mai napon .
Reggelizés, az angol pedagógus adja nekik reggelit, csak angol nyelven kommunikál
gyerekekkel. A gyerekek értik mit mond, legtöbbször magyarul válaszolnak neki, vagy
kérdeznek tőle, de a pedagógus csak angolul válaszol nekik. Reggeli után kimennek a
gyerekek az udvarra fél órára, majd visszaérve szabadjáték, autóznak, lányok inkább
asztali játékot játszanak, társasoznak. Vizuális foglalkozás van, origami, rókát
hajtogatnak a gyerekek. Mikrocsoportos foglalkozás, egyszerre csak 2-3 gyerek
hajtogat, majd aki végzett megy vissza játszani. A magyar pedagógus tartja a
foglalkozást, aki angolul is beszél hozzájuk többször. Ezután 10 órakor gyümölcsevés
következik, majd udvarra kimennek játszani gyerekek, azután pedig ebédelnek. A nap
folytatódik a megszokott rend alapján.

2017.11.24.(péntek)
Reggeli után a középső csoportosok kimennek az udvarra játszani, a nagycsoportosok
(10 fő) pedig átjönnek a Napraforgó csoportszobájába testnevelés foglalkozás miatt. Az
angol óvodapedagógus tartja angolul a foglalkozást. Magyarul is vannak szavak amiket
elismétel, hogyha a gyerekek nem értik adott angol szót. Óriásjárás, békaugrás,
medvejárás, nyusziugrás a bemelegítés. A pedagógus mutatja és angolul is magyarázza
az adott mozdulatokat, járásokat, minden instrukciót angolul mond, ha nagyon látja
gyerekeken hogy nem értik mondja csak el magyarul is. Az óvónő célja, hogy a
gyerekekben az angol kifejezések rögzüljenek, mert állítása szerint sok gyerek szülője
óvoda után kéttannyelvű iskolába iratja majd gyermekét, és fontos, hogy oda már úgy
menjenek, hogy tudják ezeket a kifejezéseket angolul is. Majd egy körben megállnak,
ezután futnak pár kört, majd pókjárásban haladnak körbe, azután medvejárásban, majd
ugyanez visszafele is. Az óvónő igazgatja, fegyelmezi őket angolul. A másik magyar
óvodpedagógus nincs jelen a foglalkozáskor. Leterítik a szőnyeget terem közepére, és
azon a gyerekek a tengelyük körül forognak. Az óvónő játékos módon, palacsintának
mondja a gyerekeket, és választhatnak forgás elött, milyen tölteléket szeretnének
palacsintába (jam, cocoa, cottage cheese). Ezután pulykákat ábrázoló matricákat ragszt
le a padlóra szétszórva, annyi, ahány gyerek. Tapsra ráállnak, majd átugrálják őket,
majd hátrafele ugrálva is. Ezekután egy fogócskás játékot játszanak, kör közepén a
farkas a fogó, többiek a körön kívül a pulykák, akiknek át kell futniuk körön, úgy, hogy
a farkas ne kapja el őket. Először a körön kívül futnak, és egy mondókát mondanak:
„Wolfie, wolfie, do you want a little turkey?” Ezután futnak körön át, akit elkapnak, az
leül a kispadra. Levezető gyakorlat következik játék után, Légzés gyakorlatok, lazító
gyakorlatok. Napsugár alakba leülnek gyerekek, láábukat kinyújtva összeérintik, előre
hajolnak két kezükkel megérintik cipőorrukat, így nyújtanak. A gyerekek a foglalkozás
alatt eléggé szófogadatlanok voltak, sokszor rájuk szólt óvónő, magyarul kellett
sokmindent elmagyaráznia, mert a gyerekek angolt nem értették meg, vagy nem úgy
csinálták, ahogy azt elmagyarázta nekik óvónő. Szomorú arcú matricát kap az a gyerek
aki szófógadatlan, rosszalkodik, kajla. Foglalkozás után a nagycsoportosok
visszamentek csoportszobájukba, majd visszajöttek az udvarról a középső csoportosok,
mosdóztak, majd gyümölcsevés következett. Az egyik kisgyereknek a születésnapját is
megünnepelték, angolul és magyarul is elénekelték nekik a „Boldog szülinapot” című
éneket. Sorra felköszöntik, kérhet a szülinapos énekeket gyerekektől. Gyümölcsevés
után mosdózás, majd szabadjáték, és ebéd délbe. A gyerekek napja folyltatódott a
megszokott napirend alapján.

2017.11.30. csütörtök
Gyülekeznek a gyerekek reggel, folyamatos reggeliztetés folyik. A nagycsoportosok és
a középső csoportosok is a karácsonyi műsorukra készülnek. A nagycsoportosok a
Rudolph the red nose reindeer éneket tanulják és adják elő kis műsorral . A
nagycsoportba vagyok, ahol vizuális nevelés folyik, Santa face – Mikulás fej készítése a
feladat. Angol óvodapedagógus tartja, angolul és magyarul is elmondja instrukciókat.
Mikrocsoportos a foglalkozás. Másik gyerekek folytaták rajzukat asztalnál, lányok is
játszanak asztalnál. A gyerekek a foglalkozás alkalmával sok idegennyelvű kifejezéssel
megismerkednek, úgymint a ragasztás, vágás, eszközök nevei, színek, hajtogatás, stb.
Ezután átmentem középső csoportosokhoz, ahol éppen a karácsonyi műsorukra
készültek, ami mesedramatizálás lesz. A magyar óvodapedagógus először leültette
gyerekeket szőnyegre, majd elmondta gyerekeknek a mesét, és kiosztotta szerepeket.
Ezután elénekelték a „Hull a hó” című dalt, közben körbe tapsolva jártak szőnyegen.
Ezután bevonnak énekbe különböző hangszereket, csörgőket is. Ezután a karácsonyi
műsorra szánt verset is elmondják közösen, „ Télapóka, öreg bácsi...” . Ezután
gyümölcsevés következett, majd egy apuka jött, aki gitározott és karácsonyi énekeket
adott elő a gyerekeknek. Magyar dalokat adott elő, gyerekek lelkesen hallgatták őt,
énekelték vele együtt az ismert dalokat. ezután szabadjáték, majd ebéd következett, és a
nap folytatódott a megszokott napirend alapján.

2017.12.15. péntek
Folymatos reggeliztetés, gyülekezés Napraforgó csoportban. Karácsonyi műsort ma
adják elő gyerekek. Reggeli után szabadjáték, a gyerekek kirakóznak, könyvet
nézegetnek, asztalnál rajzolnak, szőnyegen autóznak. Középső csoportosok játszanak
négyen együtt, gyerekek beszélgetnek építményeikről, kinek milyen, űberelni
igyekeznek egymást, anyanyelvükön beszélgetnek egymással. 9 óra után felöltöznek,
kimennek udvarra, Gyümölcsevésnél arra a gyerekre aki beszélget az angol
óvodapedagógus rászól angolul, elmondja neki miért ülteti át máshova, és gondolkodjon
el rajta. Matematika és környezetfoglalkozás differenciáltan történik
mikrocsoportokban. Az óvodában heti két alkalommal Helen Doron foglalkozást tart
egy külsős angol tanár, külön a kicsiknek és nagyoknak. Ez a foglalkozás 1 órás,
interaktív, a pedagógus csak angolul beszél hozzájuk, szép kiejtéssel, megfelelő
hangerővel. A gyerekek ABC-t együtt elmondják, nevük kezdőbetűjét kiválasztják, A
for Alex, elmondják egyenként, mindenki sajátját. Játék mikrofonba bemutatkoznak,
„Hello I am Alex. Who are you?” továbba adják mindenkinek. „I am a boy. I am happy
today” Hangulatokat átveszik, megbeszélik miket lehetne még mondani, mindenki
elmondja hogyan érzi magát, mi a neme, stb. A pedagógus sok eszközt használ,
kártyákat, kisebbeket-nagyobbakat, sok színes tárgyat, szemléltető eszközt, játékokat,
tabletet. A tableten egy rövid mesét megnéznek gyerekek, nem először látják,
feldolgozzák a benne lévő szereplőket, helyeket, neveket, kifejezéseket, színeket,
állatokat, történetet, köszönéseket,számokat. Az ABC-ből egy adott betű a kiemelt,
most az F-for fun, angol szavakat mondanak ezzel a betűvel. Az angol tanár képeket
mutat a meséből. „Who is him?” „What is it?” gyerekek angolul válaszolnak
kézfeltevéssel jelentkeznek. Ha van valamilyen szó amit nem tudnak, vagy
eltévesztenek, összekevernek, akkor a pedagógus azt az adot szót többször felhozza óra
folyamán, hogy gyerekekben jól, rendesen és helyesen rögzüljön. Az aki jól válaszol,
kap egy zsetont, amit asztalon gyűjtenek kirakva. Kör alakú képeket is mutat, amin
állatfejek vannak meséből, másik kártyákon a testük, párosítaniuk kell gyerekeknek és
megnevezniük rajta szereplő állatot. Tevékenységeket végző emberekről mutat képeket
meséből gyerekeknek, megnevezik azt angolul. Ezután angol tanár feláll, és elmutogat
különböző tevékenységeket amiket gyerekeknek ki kell találniuk. „Who am I?”
Az óra jó hangulatban telik, a gyerekek lelkesek, szeretik ezeket a foglalkozásokat,
amik nagyon színesek és interaktívak. Sok angol dalt énekelnek, angol mondókákat
mondanak, többször ismétlik őket, így gyerekekben jobban rögzülnek a tanultak. Sok
érzékszervre hat a foglalkozás, élmény gyermekek számára. Foglalkozás után ebédelnek
gyerekek, és a nap folytatódik a megszokott napirend alapján, délután pedig szülőknek
előadják karácsonyi műsorukat.