Professional Documents
Culture Documents
A Nag Hammadi Gnosztikus Evangeliumok PDF
A Nag Hammadi Gnosztikus Evangeliumok PDF
„És ha te (Aszklépiosz) szeretnéd megérteni a valóság e misztériumát, akkor meg kell értened a férfi
és nő között történő szerelmi egyesülés csodálatos jelentőségét. Amikor a csúcsra érnek, kilövell az
ondó. Ebben a pillanatban a nő megkapja a férfi erejét, a férfi, az ő részéről pedig, megkapja a nő
erejét, miközben az ondó ezt teszi.”
„Ezért a szerelmi egyesülés titokban történik, azért, hogy a két nemnek ne kelljen szégyenkeznie a
többiek előtt, akik nem tapasztalják meg ezt a valóságot. Mindegyikük (a nemek) hozzáteszi (a maga
részét) a nemzéshez. Ha mindez mások jelenlétében történne, akik nem értik a valóságot (mindez)
nevetséges és hihetetlen lenne. És, továbbá, ezek szent misztériumok, szavakban és tettekben
egyaránt, mivel nemcsak nem hallhatóak, de nem is láthatóak.”
„Ezért, az ilyen emberek (a hitetlenek) istenkáromlók. Ők ateisták és bűnösök. A többiek nincsenek
sokan, sőt, a bűntelenek inkább csak kevesen számoltatnak. Ezért, a bűnösök megmaradnak
többségben, mivel azon dolgok megtanulása, melyeket elrendeltek számukra, nem jellemző közöttük.
Mivel a dolgok ismerete, melyeket elrendeltek, valójában az anyag szenvedélyének gyógyítására való.
Ezért a tanulás nem más, mint a tudás gyermeke.”
„Ha azonban nemtörődömség van, nincs tanulási vágy az ember lelkében (akkor) az olthatatlan
szenvedélyek folytatódnak az ember lelkében. És újabb gonosz jön vele (a szenvedélyekkel), az
olthatatlan fájdalom formájában. És a fájdalom emészti a lelket, és így a lélek férgeket szül a
gonosztól és bűzt áraszt. De mindennek nem Isten az oka, hiszen tudást és ismereteket küldött az
embereknek.”
„Triszmegisztosz, egyedül küldte őket az emberekhez?” „Igen Aszklépiosz, egyedül küldte őket. És
mindez egyezik azzal, amit mi mondunk neked, miért az emberek egyedül kapták meg a tudást és az
ismereteket, ezeknek a javaknak az elosztását.”
„És most figyelj! Isten és az Atya, sőt az Úr, megalkotta az embert ki közvetlenül az istenek
után következett, kiragadta őt az anyag birodalmából. Mivel az ember teremtésekor anyagot is
felhasznált […] a szenvedélyek benne vannak. Ezért, folyamatosan átáramlanak a testen, emiatt az
élő teremtmény nem képes más módon létezni, kivéve a táplálékszerzést, mivel halandó lény. Az is
elkerülhetetlen, hogy az értelmetlen vágyak, melyek ártalmasak, benne éljenek. Az istenek számára,
akik a tiszta anyagból jöttek létre, nincs szükség tudományra és ismeretekre. Az istenek
halhatatlansága a tudás és a tudomány, mivel a tiszta anyagból jöttek létre. Ez (a halhatatlanság)
biztosítja számukra a tudásban és a tudományban elfoglalt helyüket. Szükségképpen ő (az Isten)
határt állított fel az ember számára; a tudomány és a tudás megismerésére rendelte.”
„Mindezekkel a dolgokkal kapcsolatban (a tudománnyal és a tudással), melyeket a kezdetektől
fogva emlegetünk, ő (az Isten) tökéletes bennük, mindez pedig azt jelenti, mindezekben a dolgokban
ő mentes a szenvedélytől és a gonosztól, kívánsága szerint. Az (embernek) halandó létet adott a
halhatatlanságban, ő (az ember) jóvá (és) halhatatlanná válik, ahogy azt megmondtam. Mivel (Isten)
teremtette (a) kettős természetet számára: a halhatatlanságot és a halandóságot.”
„És mindez azért történt így, mert Isten úgy akarta, hogy az ember jobb legyen, mint az Isten,
mivel, valójában, az istenek halhatatlanok, az ember pedig halhatatlan és halandó. Ezért az ember
hasonlatossá vált, mint az istenek, akik pontosan ismerik az emberek szerelmi viszonyait. Az istenek
ismerik az emberek dolgait, és az emberek ismerik az istenek dolgait. És én az emberekről beszélek,
Aszklépiosz, akik megszerezték a tudást és a tudományt. Azokról pedig, akik hiábavalóbbak ezeknél,
nem alkalmas, hogy ilyesmikről beszéljünk, mivel mi isteniek vagyunk és szent anyagot tartalmazunk.”
„Mivel bensőséges kapcsolat jött létre istenek és emberek között, tudd meg Aszklépiosz,
ebben az ember nagyon erős lehet! Mint ahogy az Atya, az Univerzum ura, alkotta meg az isteneket,
ezen a bizonyos úton, az ember is, mivel halandó, földhöz kötött, élő teremtmény, az egyetlen, aki
nem olyan, mint az Isten, szintén képes istenek megalkotására. Nem csak azért, mert megerősödik,
hanem azért is, mert megerősíttetik. Nemcsak hogy ő isten, hanem isteneket is alkot. Ugye
megdöbbentél Aszklépiosz? Te is egy újabb hitetlen vagy, amiként sokan mások?”
„Triszmegisztosz, egyetértek hozzám intézett (szavaiddal). És elhiszem neked, amit mondasz.
Azonban teljesen megdöbbentő számomra ez a beszélgetés. És arra az álláspontra jutottam, az
ember áldott, mert ilyen hatalom birtokában van.”
„És ami még ezeknél a dolgoknál is jelentősebb, Aszklépiosz, az a rácsodálkozás nagyszerűsége. Nos,
ugye az egyértelmű számunkra, mint az istenek fajához tartozóknak, és annak beismerése, mi sokkal
inkább azok vagyunk, mint bárki más, hogy ez (az istenek faja) tiszta anyagból született. A testük
igazából csak fej. És az ember az istenekhez hasonlatosan alkottatott meg. Ők (az istenek) az anyag
legtávolabbi részéről, és az (ember által alkotott dolgok), az ember külső (valójából) származnak.
Nem csak fejek tehát (amit az ember alkot), hanem úgyszintén a test többi részei is, lényegükhöz
hasonlatosan. Ahogy Isten szándéka szerint az embert a saját képére alkotta meg, pontosan
ugyanúgy, az ember a földön isteneket alkot a saját hasonlatosságára.”
„Triszmegisztosz, ugye nem a bálványokról beszélsz?” „Aszklépiosz, te magad beszélsz a
bálványokról. Gondold át ismét, te magad Aszklépiosz, ugyancsak hitetlen fél vagy ebben a
beszélgetésben. Azokra mondod mindezt, akiknek lelkük és lélegzetük van, hogy ők bálványok – akik
ezeket a hatalmas eseményeket elhozták. Te mondod mindezeket, aki próféciákat ad, miszerint ők
bálványok – ezek, akik betegséget és gyógyítást adnak az embernek […] nekik.”
„Vagy téged nem érdekel Aszklépiosz, hogy Egyiptom a menny képe? Továbbá, ez a menny
lakhelye is mindazon erőknek, melyek a mennyben lakoznak. Az a helyes számunkra, ha az igazat
mondjuk, a mi földünk (a) világ temploma. És az a helyes számodra, ha nem leszel közömbös a
(földünkre) váró eljövendő idő iránt (amikor) az egyiptomiak látszólag hiábavalóan szolgálják az
istenségeket, és minden tevékenységüket a környéken semmibe veszik. Mivel minden istenség el
fogja hagyni Egyiptomot, és távoznak a mennyekbe. És Egyiptom megözvegyül; elhagyják az istenek.
Az idegenek, akik Egyiptomba érkeznek, uralni fogják azt. Egyiptom! Továbbá, az egyiptomiaknak
megtiltják, hogy imádják az Istent. Sőt, halálos büntetés fenyegetésével kell szembesülniük, ha bárkit
közülük Isten imádásán és tiszteletén kapnak.”
„És azon a napon, a nemzet, mely istenfélőbb, mint az összes többi nemzet, nem lesz többé
istenfélő. Nem tölti meg többé a templomokat, ám a templomok tele lesznek sírokkal. Nem
istenekkel lesz tele, de (tele lesznek) holttestekkel. Egyiptom! Egyiptom olyanná válik, mint valami
legenda. És nemzeti vallásotok tárgyai […] lesznek […] a csodálatos dolgok […], és […] és ha a szavaid
kövek és csodálatosak. És a barbárok jobbak lesznek nálatok, egyiptomiak, ebben a vallásban, legyen
szkíta, hindu vagy más ebből a fajtából.”
„És mi ez az egész, amit Egyiptommal kapcsolatban mondok? Nekik (az egyiptomiaknak) nem
kell lemondaniuk Egyiptomról. Azokban az időkben (amikor) az istenek elhagyják Egyiptom földjét, és
felmennek a mennybe, akkor az egyiptomiak meghalnak. És Egyiptomot sivataggá teszik az istenek és
az egyiptomiak. És számodra, Folyó, lesz egy nap, amikor több vér áramlik benned, mint víz. És a
holttestek magasabbra (tornyozódnak fel), mint a gátak. És az, aki halott, nem lesz meggyászolva, oly
mértékben, mint aki életben marad. Valójában, ez utóbbiakat ismerik majd mint Egyiptomiakat az ő
nyelvük szerint a második peridusában (az időnek). – Aszklépiosz, miért sírsz? – Olyannak fog látszani,
mint egy idegen tekintete szokásaira. Az isteni Egyiptom még ezeknél is jobban fog szenvedni.
Egyiptom – az istenek kedvese, és az istenek lakhelye, a vallás iskolája – példájává válik az
istenfélelem nélküli világnak.”
„És azokban a napokban a világ nem lesz csodálat tárgya, […] és halhatatlanság, nem fogják
imádni sem […]. Mivel azt mondjuk, ez nem jó […].Nem közönséges dolog és nem is egy kép, amivé
átalakult. Azonban veszélyt jelent, hogy valamennyi ember számára egyfajta határt jelent. Ezért
megvetett lesz – a világ csodálatos istene, az összehasonlíthatatlan munka, melyet az istenek
birtokolnak, az ember‐formájú kép. A sötétséget részesítik előnyben a világossággal szemben, és a
halált az élettel szemben. Senki sem emeli tekintetét a menny felé. És az istenfélő embert bűnösnek
tekintik, a nem istenfélőt pedig bölcsként tisztelik. A gyáva embert erősnek ítélik. És a jó embert
megbüntetik, mint bűnözőt.”
„És ami a lélek természetét illeti, és a lélek dolgait, és a halhatatlanság dolgait, együtt
mindazokkal, amit eddig mondtam neked, Toth, Aszklépiosz és Ammon – nemcsak nevetségesnek
lesznek bélyegezve, de hiábavalónak is. de higgy nekem (amikor azt mondom) hogy ezeknek az
embereknek a lelkét veszélyeztetni fogja a végső veszedelem. És új törvényt alkotnak.. [két sor
hiányzik]… ők [sor hiányzik]… jók. A bűnös angyalok megmaradnak az emberek között, (és) velük, (és)
bűnös dolgokra vezetve őket vakmerően, az ateizmusba, háborúkba, és fosztogatásba,
természetellenes dolgok megtanítása által.”
„Azokban a napokban, a Föld nem lesz stabil, az emberek nem járnak hajókkal a tengerekre, és
nem fogják ismerni a csillagokat az égen. Az Isten minden titkos hangja elcsendesül, és a levegő
fertőző lesz. A világ szenilitásba süllyed: ateizmusba, becstelenségbe, és a nemes szavakat
visszautasítja.”
„És amikor mindezek a dolgok megtörténnek, Aszklépiosz, akkor az Úr, az Atya és Isten, az első
Isten, a teremtő, mikor pillantást vet a megtörtént dolgokra, véghezviszi terveit, melyek jók, szemben
a zűravarral. Megszünteti a hibákat és levágja a gonoszt. Olykor hatalmas áradatot hoz rá, abban
meríti el, máskor megégeti perzselő tűzzel; és ismét máskor háborúk során morzsolja szét és
járványokat küld rá, amíg el nem hozza… [4 sor hiányzik]… a munkáét. És ez a világ születése.”
„Az istenfélők természetének helyreállítása, akik jó emberek, egy bizonyos időperiódusban
történik majd meg, melynek sohasem volt kezdete. Az Isten szándéka szerint nem volt kezdete, mivel
az ő természete éppen ilyen, a szándéka szerint (nincs kezdete). Az Isten természete a szándék. Az ő
szándéka pedig a jó.”
„Triszmegisztosz, a cél, ezek szerint (ugyanaz, mint), a szádék?” „Igen, Aszklépiosz, mivel a
szándék (része) a tervnek. Mivel <ő> (Isten) nem kíván olyasmit, ami tökéletlen. Mivel ő tökéletes,
minden részletében, olyasmit kíván, amit (már) teljes mértékben birtokol. És minden ami jó, az is
benne van. És ami a szándéka az a szándéka. És minden szándékában a jóság van jelen. Ezért
mindene megvan. És az Istennek az a szándéka ami az ő szándéka. A jó világ egyben képe a Jóságnak
is.”
„Triszmegisztosz, a világ jó?” Aszklépiosz, Igen, jó, amint azt tanítottam neked. Ezért… [két sor
hiányzik] a lelke és élete […] …a világnak […] anyagban ölt testet, azok, melyek jók, az évszakok
váltakozása, és a szépség, és a gyümölcsök érése, és az ezekhez hasonlatos dolgok. Mindezek miatt,
Isten irányítja a magas mennyeket is. Ott van mindenhol, és minden helyet figyel. Ahol ő van, ott
nincs menny és nincsenek csillagok. És szabad a test kötelékeitől.”
„A teremtő most az a helyet felügyeli, mely az Föld és a menny között van. A Neve ’Zeus’, ami
annyi tesz ’Élet’. Plutonius Zeus a föld és a tengerek ura. És nem birtokolja az összes élőlény
táplálékát, mivel Kora (az, aki birtokolja) a gyümölcsöket. Ezek az erők mindig is hatalmasak a Föld
körében, ám másokéi mindig Ő‐Aki‐Van‐től erednek.”
„És a Föld urai visszavonják magukat. És várost alapítanak maguk számára Egyiptom egyik
sarkában és a lenyugvó Nap irányába fogják építeni. Minden férfi elmegy majd ide, akár tengeren
érkezzen, akár a part mentén.”
„Triszmegisztosz, hol fognak ezek a dolgok végbemenni?” „Aszklépiosz, egy nagy városban,
mely Líbia hegyei között található… [két sor hiányzik]… megfélemlíti […] mint valami hatalmas
gonoszságot, figyelmen kívül hagyva a helyzetet. Halálesetek történnek, melyek a test szenvedésének
megszűnésével járnak, és a száma (a testé) mely (meghalt) teljessé teszik a test számát. A test
egyesülésének számáért. A test meghal, amikor már nem tudja támogatni hordozóját. Ez a halál: a
test lebomlása és a test érzékelésének megszűnése. És nem szükséges ettől félni, nem csak amiatt,
hanem az ismeretlenek dolgok miatt sem, és a hitetlenség (a félelem forrása).”
„De mi az ami nem ismert, vagy megtagadott?” „Figyelj Aszklépiosz! Létezik egy hatalmas
démon. A nagy Isten kijelölte őt, hogy felügyelje és ítélje meg az emberek lelkét. És az Isten a
levegőég közepébe helyezte őt a Föld és a menny közé. Nos hát, amikor a lelkek elhagyják (a) testet,
szükségképpen találkoznak ezzel a démonnal. Abban a pillanatban ő (a démon) körülveszi (a lelket) és
megvizsgálja abból a szempontból, milyen személyiséget alakított ki magának élete során. És ha úgy
találja, hogy minden cselekedetét jámboran hajtotta végre attól kezdve, hogy megérkezett ebbe a
világba, ez (a démon) elengedi őt.. [egy sor hiányzik]… hozzáfordul […] De ha azt látja, […] benne […]
gonosz cselekedeteket hoz életébe, megragadja őt, felviszi nagy magasságba és aláveti, bezárja tehát
a menny és a Föld közé, és megbünteti súlyos büntetéssel. Elveszi tőle a reményt és nagy fájdalmat
hoz rá.”
„És az a lélek nem helyeztetik sem a Földre, sem a mennybe, hanem a világ egének nyitott
tengerébe érkezik, a helyre, ahol hatalmas tűz lobog, és kristályvíz, és nagy felfordulás van. A testeket
különböző kínoknak vetik alá. Olykor tűzbe vetik őket, azért hogy elpusztuljanak. Nem mondható,
hogy ez lenne a lélek halála, mivel mindez a gonosztól származik, azonban halálos büntetés.”
„Aszklépiosz, fontos, hogy mindezeket a dolgokat elhidd és féld őket, azért, hogy ne kelljen
szembesülnünk velük. A hitetlenek nem istenfélők, és bűnöket követnek el. Továbbá, kényszerítve
lesznek a hitre, és mindezeket a szavakat nemcsak szájból hallják, hanem saját maguk
megtapasztalják valódiságukat. Ha megtartanák hitüket, nem törekednének ezekre a dolgokra.
Nemcsak… [egy sor hiányzik]. Először is Aszklépiosz, a Földön mindenki meghal, és azok, akiknek
teste megszűnik […] a gonoszé […] ebből a fajtából való. Azok pedig akik itt vannak, nem
hasonlatosak azokhoz, akik ott. Így azok a démonok, akik […] férfiak, annak ellenére […] ott. Így hát ez
nem ugyanaz. Ám őszintén szólva, az istenek, akik itt vannak, többeket büntetnek meg minden nap,
akárki, bármióta is rejtőzzön itt.”
„Triszmegisztosz, mi a bűn megjelenési formája ott?” Nos, Aszklépiosz, azt gondolhatod, ha
valaki elvesz valamit a templomban, az már nem istenfélő. Ez a fajta ember tolvaj, vagy bandita. Ez a
ügy az istenekre és az emberekre tartozik. De ne hasonlítsd össze őket akik itt vannak azokkal, akik a
másik helyen. Szeretnék erről neked bizalmasan beszélni, egyetlen részletét sem fogják elhinni. Azok
a lelkek akiket nagymértékben eltölt a gonoszság nem jönnek majd és mennek fel az égbe, hanem
démonok lakta helyekre kerülnek, mely fájdalommal eltöltött, (és) mindig vér és mészárlás folyik, a
táplálékuk pedig sírás, gyász és sóhajtozás.”
„Triszmegisztos, kik ezek a „démonok”? „Aszklépiosz, ők azok, akiket úgy hívnak ’fojtogatók”,
és azok, akik letaszítják a lelkeket a szennybe, és akik ostorozzák őket, és azok, akik vízbe vetik őket,
és azok, akik tűzbe, és azok, akik fájdalmat és szerencsétlenséget hoznak az emberre. Mindezek miatt
ők nem isteni lélekből valók, és nem az ember racionális lelkéből. Sokkal inkább a szörnyű gonosztól
származnak.”
Péter és a tizenkét apostol cselekedetei
[...] mely [...] szándék [... után...] minket [...] apostolokat [...]. Kiszálltunk [...] a
testünkből. Mások nyugtalankodtak szívükben. Mi szívünkben egyesültünk.
Beleegyeztünk, vállaljuk a szolgálatot, amire az Úr jelölt ki minket. És szerződést
kötöttünk egymással.
Derékban megkötött ruhát viselő férfi került utamba, öltözetét aranyszíj övezte.
Felsőtestén kendőt hordott - vállára terítve védvén fejét és kezét.
Csak bámultam az embert, lévén gyönyörű alakja volt. Négy részét láttam
testének: a talpát, mellkasából egy darabot, a tenyerét és az arcát. E testrészeit
láthattam. Egy könyv, hasonló borítóval mint az én könyveim, volt a bal kezében.
Kötegnyi styrax fát tartott jobbjában. Hangja visszhangzott, ahogy lassan beszélt,
a város felé kiáltva „Gyöngyöket tessék! Gyöngyöket tessék!”
És mivel ők, a város szegényei ezt hallották, mindezekre így felelének, „Mivel
koldusok vagyunk, biztosan tudjuk, az emberek nem adnak gyöngyöt koldusoknak,
hanem többnyire kenyeret és pénzt adnak. Nos, a szívesség amit tőled kérünk:
mutasd meg a gyöngyöket a szemünk előtt, és büszkén fogjuk mondani
barátainknak, saját szemünkkel láttunk egy gyöngyöt" - mivel ilyen még
szegényekkel - koldusokkal meg főleg - nem történt. Ő erre azt válaszolta, „Ha
tudtok, gyertek el magatok a városomba, akkor nem csak láthatjátok, hanem ingyen
nektek is adom őket.” A szegények és koldusok örvendeztek az embernek aki
ingyen ad.
„És a városomba vezető utat, amit kérdeztél, meg fogom veled ismertetni.
Egyetlen ember sem tud azon az úton haladni, csak azok, akik mindenüket hátra
hagyják, és megállóhelytől megállóhelyig böjtölnek. Sokan vannak rablók és
vadállatok azon az úton. Aki kenyeret visz magával, széttépik a fekete kutyák a
kenyér miatt. Aki drága ruhát visel, megölik a rablók az öltözete miatt. Aki vizet visz
magával, megölik a vízért a farkasok, mert megszomjaznak rá. Azt, aki húsra és
zöldségre vágyik, azt oroszlánok nyelik le a hús miatt. Ha elkerüli az oroszlánokat, a
bikák falják fel a zöldségek miatt.
Válaszoltam, mondván „Pontosan [...] így nevezte [...], mivel azok által, akik
kiállják a próbáit, a városok benépesülnek, és hatalmas királyság jő el számukra,
mert kitartottak a hitetlenség és a viharok nehézségei közepette. És így, a mi
városunk, mely kibírja a hit igájának terhét, lakott lesz és a mennyek királyságának
fogják nevezni."
Péter felállt és mondá neki, „Kérlek segíts nekünk, idegenek vagyunk, légy
szíves naplemente előtt kísérj el minket Lithargoel házához." Erre ő, „Becsületes
szívvel megmutatom neked. De csak álmélkodok azon, honnan ismered azt a derék
embert. Nem fedi fel bárkinek, mert egy nagy király fia. Pihenjetek le egy kis időre,
megyek és meggyógyítom ezt az embert, majd (vissza)jövök." Sietett és gyorsan
vissza is tért.
Péter felelé, mondván, „Uram, te arra tanítottál minket, hogy hagyjuk el a világi
dolgokat. Kívánságod szerint lemondtunk róluk. Amiért aggódunk az a mindennapi
élelmünk. Ki lesz képes a napi szükségleteket előteremteni, amit szét kell majd
osztanunk a szegények között?"
Az Úr válaszolt, „Óh Péter, meg kell értsd a példabeszédet, amit mondtam
neked! Nem érted nevemet, amit tanítasz, s mely felülmúl minden gazdagságot;
Isten bölcsessége felülmúlja az aranyat, ezüstöt és minden drágakövet?"
Válaszola neki, „Jól beszéltél János, tudom hogy ennek a világnak az orvosai
gyógyítják, mi ehhez a világhoz tartozik. Viszont a lelkek orvosai a szívet gyógyítják.
Ezért gyógyítsd meg először a testeket a orvoslás igazi erejével, világi
gyógymódokkal, így bízni fognak benned, ezáltal meglesz az erőd, hogy a szív
betegségeit is meggyógyíthasd.”
„A város gazdag emberei azonban, akik úgy döntöttek, hogy még csak arra
sem méltatnak, hogy megismerjenek engem, de dőzsölnek a bőségben és gőgösek
- az ilyenekhez és hasonlókhoz ne menj vendégségbe, még barátaikhoz sem,
nehogy elfogultságuk hasson rád. Sokan a templomokban is a gazdagságra
gondolnak, mivel ők szintén bűnösök, és csak alapot szolgáltatnak mások
vétkezéséhez. Ítéld el őket nyugodt szívvel, így szolgálatod dicsőített lesz, mint
ahogy az én nevemet is dicsőítik majd a templomokban." A tanítványok válaszoltak,
„Igen, valóban ez a helyes, ezt kell tennünk."
[6 sor hiányzik]
…lelkem elfáradt, visszahúzódtam és nagyon össze voltam zavarodva.
Magamba fordultam és megláttam az engem körülölelő fényt, és az Isten énbennem
volt, Istenné váltam.
…az első gondolatnak, mely nem esik távol azoktól, akik elmélyülnek a
megértésben és az ismeretekben. És Az Egy megmozdult mozdulatlanul, így irányít,
nehogy elhalványuljon a határtalanságban, mentális tevékenység hatása alá
kerüljön. És ő belépett önmagába és megjelent, mindent egybefogva, az
Egyetemes Egy több mint tökéletes.
„Igazából nem általam, hanem ő általa lett közvetítve a tudás e fokozata. Amíg
nincs lehetőség a teljes megértésre, ő (azonban) megismerhető. És mindez a
Mentalitás harmadik csendje miatt van, és a második osztatlan cselekvés miatt,
mely az Első gondolatban jelent meg, mely Barbelo Eónja, együtt az Oszthatatlan
Egy osztható képmásával, és a Háromszorosan-Hatalmas Eggyel és a nem létező
létezéssel.”
… tudás.”
[9 sor hiányzik)
[4 sor hiányzik]
… a keresés […] a Létezés […] ha meg is ért bármit, akkor az egy által érti meg,
annak a különleges egynek által aki megérthető. És aztán nagyobbá válik aki
megért és tud, mint aki megérthető és a dolgok ismerője. Azonban ha leereszkedik
természetéhez, kevesebb lesz, az örökölhető természet nem kapcsolódik
semmilyen nagysághoz, ezen hatalmasságokhoz, mindenhol vannak és nincsenek
sehol, mivel nagyobbak ők minden nagyságnál, és kevesebbek minden
csekélységnél.”
…Istentől.
„Nos, van benne valami amint létezik, ez pedig az, hogy ő létezik, de egyben
eljövendő is, vagy cselekszik és tud, habár a Tudat, az Élet, a Létezés és nem-
Létezés határain kívül él, felfoghatatlanul. Ő valamiféleképpen együtt van a
tökéletes létével. Nem valamiféle maradék, mintha kinyert volna valamit valaki
elemzésre vagy tisztításra, vagy kapta vagy adta volna. Nincs elhalványítva
semmilyen módon, akár saját csodálata által, akár azáltal, hogy ad másokon át,
illetve kap. Nincs benne semmi csodálat önmaga iránt, mástól sem, nem hat rá.
Továbbá, semmit sem ad önmaga által, nehogy elhalványuljon tisztelete mások
előtt, emiatt az érv miatt nincs szüksége Tudatra, vagy Életre, igazából egyáltalán
semmire. Ő az Univerzálisok elöljárója a mag a szűkölködésében és
megismerhetetlenségében, mely a nem-létező létezés, habár a csend és az
állandóság adományával rendelkezik, nehogy elhalványítsák azok, akik nem
halványulnak el.
Ádám Apokalipszise
És három férfit láttam magam előtt, akiknek arcát képtelen voltam felismerni,
révén nem tartoztak a minket teremtő Isten hatalmasságai közé. Ők felülmúlták […]
dicsőséget és […] férfiak […] mondták nekem: „Emelkedj fel Ádám a halál álmából,
és hallgasd a (tudást) az eónokról, és az utódairól annak a férfinak, aki számára
eljött az élet, aki tőled származik és Évától, feleségedtől.”
Nos hát Seth fiam, felfedem neked azokat a dolgokat, melyeket azok a férfiak
nyilatkoztattak ki számomra, akiket először láttam: miután beteljesítettem ennek a
nemzetségnek az idejét, és ennek a nemzetségnek az évei beteljesítetté válnak,
akkor […] rabszolga […] (üres a 68. oldal)
Aztán olyanná váltak, mint egy nagy fényfelhő. Azok a férfiak jöttek el akik a
csodálatos eónokból és az angyalok tudásából merítettek. Ők Noé és az eónok előtt
léteztek. És az Isten így szólt Noéhoz: „Miért távolodtál el attól, amit mondtam
neked? Másik nemzedéket alkottál, hogy ezáltal kigúnyolhasd hatalmamat?”
Azután Noé így válaszolt: „Megerősítem színed előtt, hogy ezeknek a férfiaknak a
nemzetsége nem tőlem és nem a fiaimtól származik. […] tudás.
És ő […] azokat a férfiakat elhozta a nekik megfelelő földre, és épített
számukra egy megszentelt lakóhelyet. És őket azon a néven nevezték és hatszáz
évig éltek ott a romolhatatlan tudásban. És a fenséges Fény angyalai együtt éltek
velük. Semmiféle bűnös gondolat nem lakozott szívükben, egyedül az Isten
ismerete.
Ezután Noé felosztotta a Földet fiai közt, Hám, Japhet és Sém között. Így
szólt hozzájuk: „Fiaim, hallgassátok szavaimat. Íme felosztottam a Földet
közöttetek. Azonban szolgáljátok őt félelemben és szolgaságban egész életetekben.
Ne hagyjátok, hogy utódaitok eltávolodjanak az Isten arcától, a Mindenhatótól. […]
én és a ti […] Noé fia: „Udódaim megelégedéssel töltik el színedet és
hatalmasságodat. Erősítsd ezt meg erős kézzel, félelemmel és parancsolattal, hogy
egyetlen tőlem származó mag se távolodjon el tőle, a Mindenható Istentől, hanem
alázatosan szolgálja majd és félje a tudását.”
Azután az eónok Istene adott nekik (néhány) szolgát, hogy szolgálják őket
[…]. Eljöttek arra a földre, ahol a csodálatos férfiak voltak, akiket soha sem
mocskoltak be, és soha sem fognak bemocskolni semmiféle vágyak. Mivel lelkük
nem bemocskolt kéztől származik, hanem egy örök angyal csodálatos parancsa
által. Azután tűz, kén és aszfalt hullott azokra a férfiakra, aztán tűz és (vakító) köd
hatalmasodott el azokon az eónokon, és a fényhozók hatalmának szemei
elsötétedtek, és az eónok nem láttak többé azokban a napokban. És hatalmas
fényfelhők szálltak alá, és más fénylő felhők ereszkedtek rájuk a hatalmas eónokból.
Az első királyság azt mondta magáról, hogy ő […] származik. Egy lélek […] a
mennyországhoz. Táplálták a őt mennyekben. Megkapta azt a dicsőséget és a
hatalmat. Az anyja kebeléhez jött. És íme eljött a vízhez.
És a második királyság arról beszélt, hogy egy nagy prófétától származik. És
egy madár jött, elvitte a megszületett gyermeket, és felvitte egy magas hegyre. És
táplálta őt a mennyei madár. Egy angyal jött elő. Így szólt hozzá: „Emelkedj fel! Az
Isten dicsőséget adott neked.” Dicsőséget kapott hát és erőt. És íme eljött a vízhez.
A negyedik királyság azt mondta magáról, hogy egy szűztől […] Salamon
megkereste őt, ő és Phersalo és Sauel és a hadai, melyeket elküldtek. Salamon
saját maga küldte ki démonhadseregét, hogy felkutassák a szüzet. És nem találták
meg azt, akit kerestek, azonban egy szűz adatott nekik. Ő volt az, akit visszavittek.
Salamon megkapta őt. A szűz állapotos lett és ott adott életet a gyermeknek. Egy
sivatag határvidékén táplálta gyermekét. Amikor felcseperedett, megkapta a
dicsőséget és a hatalmat annak magjából, aki nemzette őt. És íme eljött a vízhez.
És a hatodik királyság azt mondta, hogy […] le az eónhoz, mely alant van,
azért hogy virágokat gyűjtsön. Állapotos lett a virágok csodálatának következtében.
Azon a helyen szült neki. A virágoskert angyalai táplálták őt. Ott kapta meg a
dicsőséget és a hatalmat. És íme eljött a vízhez.
„És a ti gondolataitok nem olyanok, mint azoké a férfiaké, akiket üldöztök […]
vágy […]. Az ő gyümölcseik nem száradnak el. És megismerik őket még a hatalmas
eónok is, mivel a szavak, melyeket megtartottak, az eónok Istenének szavai, nem
bízták rá a könyvre, és nem is írták le őket. Ám angyali lények elhozták számukra,
akit a férfiak nemzedékei nem ismertek. Ezért egy magas hegyre kerülnek, az
igazság sziklájának a tetejére. Ezért így fogják nevezni:’A Megsemmisíthetetlen
Igazság Szavai’, azok számára, akik ismerik az örök Isten tudásának bölcsességét
és az angyalok tanítását mindörökké, mert ő minden dolgot ismer.”
Jakab (első) Apokalipszise
Az Úr volt az, aki hozzám szólt: „Nézd most hát megváltásom beteljesülését.
Jelet adtam neked mindezekről a dolgokról, Jakab, testvérem. Nem ok nélkül
hívtalak téged testvéremnek, habár nem vagy fizikai értelemben a fivérem. És nem
voltam tudatlan veled kapcsolatban, amikor jelet adtam neked – értsd meg és
hallgasd szavaim.”
Jakab így szólt: „Mester, azt mondtad: ’Meg fogják érteni.’ De mit tehetnék én?”
így felelt: „Nem kell félned, Jakab. Te is meg fogod érteni, amit ők. De hagyd el
Jeruzsálemet (Úr-sólymot). Azért, mert ő az aki mindig a keserűség poharát adja a
fény fiainak. Igen nagyszámú archon lakhelye. Megváltásod azonban számukra lesz
fenntartva. Így hát megértheted kik ők és mifélék. Te leszel […] És figyelj. Ők nem
[…] hanem archonok […] E tizenkettő […] le […] archonok […] egészen saját hét
napjukig.”
Jakab így szólt: „Mester, tizenkétszer hét nap van és nem hétszer, amint a
szövegekben áll?” Az úr így felel: „Jakab, az, aki e szöveg szellemében szól,
korlátozott a felfogóképessége. Én azonban kinyilvánítom számodra mi származik
attól, akinek nincs száma. Adok neked egy jelet az ő számáról. Ezért tehát ha valami
létrejön tőle, akit nem lehet megmérni, jelet adok neked a mértékével kapcsolatban.”
Jakab így szólt: „Mester, figyelj rám hát, megkaptam a számukat. Hetvenkettő
a mértékük!” Az Úr így felelt: „Ez a hetvenkét menny, ezek az ő alárendeltjeik. Ezek
hordozzák valamennyi hatalmuk erejét, és mindez általuk jött létre; és ők voltak
azok, akik szétosztották mindenfelé, a tizenkét archon fennhatósága alatt létezve. A
közöttük lévő belső hatalom létrehozta az angyalokat és a megszámlálhatatlan
seregeket. Ő-aki-van, azonban odaadta […] minek következtében […] Ő-aki-van […]
nincs számuk. Ha számot szeretnél adni nekik, nem fog sikerülni, amíg el nem
dobod magadtól a vak gondolataidat, a hús köteléke magába zár téged. És azután
eléred Ő-aki-vant. És nem leszel többé Jakab, sokkal inkább te leszel az Egy-aki-
van. És mindannyian, akiknek nincs száma, meg lesznek nevezve.
Tudással érkeztél,
Hogy rendreutasítsd őket feledékenységük miatt.
Emlékezettel érkeztél,
Hogy rendreutasítsd őket tudatlanságuk miatt.
[…] tudás […] nem a szenvedésükben […]. Azonban félelem töltött el előttük,
mivel ők uralkodtak. Mik a szándékaik? Mit mondhatnék nekik? Vagy mi az a szó
amit mondhatnék, hogy megszabadítsam őket?
Jakab mondta: „Mester, ezen dolgok elmúltával miként jelensz meg újra
nekünk? Miután elfogtak és beteljesítetted a sorsot, felmész az Ő-aki-vanhoz”. Az
Úr így felelt: „Jakab, ezen dolgok végeztével mindent fel fogok fedni számodra,
nem csak a te kedvedért, hanem az emberek hitetlensége miatt, ezért hűség
lakozhat majd bennük. Nagy sokaság támadja majd hűségüket, ezért megnövelik
[…]. Ezután megjelenek az archonok előtt, hogy megfeddjem őket. És felfedem
számukra, hogy ő nem felfogható. Ha felfognák őt, valamennyiüknél hatalmasabb
lenne. Most elmegyek. Emlékezz a dolgokra melyeket mondtam neked, és hagyd
hogy a maguk útját járják.” Jakab így szólt: „Uram, sürgetni fogom szavaid
megvalósulását.” Az Úr búcsút mondott neki és beváltotta szavait.
Az Úr így szólt: „Jakab, ne aggódj miattam és ezek miatt az emberek miatt sem.
Én vagyok ő, akit magamban hordozok. Soha sem szenvedtem semmilyen módon,
és nem voltam vigasztalan sem. Ezek az emberek semmiféle kárt nem okoztak
nekem. Ezek az emberek olyasféleképpen léteznek, mint az archónok egy típusa, és
megérdemelten pusztulnak majd el általuk. Ám […] az archónok […] aki volt […] de
mióta ez […] haragban vele […]. Az igaz […] az ő szolgája. Ezért a neved ’Jakab az
igaz’. Láthatod miképpen válsz megfontolttá amikor velem találkozol. És befejezted
ezt az imát. Nos mivel Isten igaz embere vagy, ezért megöleltél és megcsókoltál
engem. Bizony mondom neked, hatalmas haragot és dühöt kavartál magad ellen.
De (ez azért történt, hogy) ezek a többiek életre keljenek.”
[…] idegen dolgoknak?” Te így felelsz neki: „Ők nem teljesen idegenek,
azonban Achamoth-tól valók, aki a nő. Ő pedig ezeket szülte, amint kivált a Létezés-
előtti Egynek fajtájából. Így hát ők nem idegenek, hanem a mieink. Ők valójában a
mieink, mert ő, aki az úrnőjük, a Létezés-előtti Egytől származik. Ugyanakkor ők
idegenek is, mivel a Létezés-előtti Egy nem érintkezett vele (az úrnővel), mielőtt az
őket megszülte.” Akkor ő ismét így szól hozzád: „Hová tartasz?” Te így felelsz majd:
„Arra a helyre, ahonnan jöttem, visszatérek oda.” Amikor pedig ezeket a dolgokat
mondod, megszabadulsz majd támadásaiktól.”
Jakab így szólt: „Meg vagyok elégedve […] és ők […] az én lelkem. Még egy
dolog amit megkérdezek: ki ez a hét nő akik a tanítványaid közül valók? És vedd
észre, valamennyi nő magasztal téged. Engem is ámulatba ejt, az erőtlen testek
miként tudnak erőssé válni a bennük levő felfogóképesség által.” Az Úr ezt mondta:
„Te […] jól [..] a szelleme a […] a gondolat szelleme, a tanács szelleme […], a
szellem […] a tudás szelleme […] a félelmüké […] amikor áthaladt ennek az
archonnak a lélegzetén, akinek neve Adonaiosz […] őt és […] tudatlan volt […]
amikor leszármaztam tőle, ő emlékezett rá, hogy az ő fia vagyok. Kegyes volt
hozzám akkoriban, mint a fiához. És aztán, mielőtt <én> megjelentem itt, <ő>
odadobta őket ezen emberek közé. És a mennyből pedig a prófétákat […].”
Jakab így szólt: „Mester, […] én […] mindannyian […] bennük különösen […]”
Az úr azt mondta: „Jakab, dicsérlek téged […] sétálni a földön […] a szavakat,
miközben […] rajta […]. A keserű pohár tőled való eltávolítása végett. Néhányan […]
-ból ellened készülődnek. mivel elkezdted megérteni eredetüket a gyökerektől a
végig. Vess el magadtól minden törvénytelenséget. És óvakodj, mert irigyelnek
téged. Amikor az észlelés eme szavait mondod, bátorítsd ezt a négyet: Salomét és
Máriát, és Mártát és Arsinoe-t […] mivel ő elvesz néhányat […] nekem, ő a […]
becsült ajánlatok és […]. Ám én […] nem ezen a módon, de […] első gyümölcse a
[…] emelkedő […] ezért az Isten hatalma megjelenhetett. A romlandó felemelkedett
a romolhatatlanhoz és a női alkotórész elért ehhez a férfi alkotórészéhez.”
Jakab így szólt: „Mester, a három (dologban), azután, az övék […] eldobva.
Mivel becsmérelték, és üldözték őket […]. Figyelj […] minden [...] bárkitől […].
Mivel megkaptad […] tudását. És […] hogy ami a […] menj […] meg fogod találni
[…]. Ám én előre megyek és kinyilatkoztatom mindazt, hogy higgyenek neked, így
eltelhetnek kegyelemben és megváltásban, és ez a kinyilatkoztatás beteljesedik..
[…]. És a többségük […] amikor látták, a küldött megértette […]. A többiek […] mondta:
„[…] őt erről a földről. Mert nem méltó az életre”. Ezeket a dolgokat félték aztán.
Felemelkedtek, mondván: „Nincs részünk ebben a vérben, csak egy ember veszett el
igazságtalanul.” Jakab így távozott […] pillantás […] értünk […] őt.
Jakab (második) Apokalipszise
Ez az a beszámoló, melyet Jakab, az Igaz elmondott Jeruzsálemben, melyet
Mareim, az egyik pap, leírt. Korábban ő elmondta Theudának, az Igaz Egy apjának,
mivel rokona volt. Ezt mondta: „Siess! Jöjj Máriával, feleségeddel és a rokonaiddal
[…] ezért […] ennek […] neki, ő meg fogja érteni. Tudnod kell, őmiatta a tömegek
megzavarodnak […] és ők rendkívüli mértékben megharagszanak rá. […] és ők
imádkoznak […]. Ő érte gyakran mondják el ezeket a szavakat és más szavakat is.”
„Rendszerint ezeket a szavakat mondta miközben az emberek tömegei
letelepedtek. Aztán (ezért) odalépett hozzájuk, de <nem> ült le közéjük, szokása
szerint. Inkább magasabban, az ötödik lépcsőfokon foglalt helyet, mely nagy
megbecsülésnek örvendett, miközben összes emberünk […] a szavakat […]”
„[…] én vagyok, aki megkapta a kinyilatkoztatást a Múlhatatlanság
Pleromájától. (Én vagyok) az, akit elsőnek hívott meg ő, a hatalmas, és aki
engedelmeskedett az Úrnak – neki, aki átkelt a világok között […] ő aki […] ő aki
lecsupaszította magát és meztelenül járt, ő akit romlandó állapotban találtak,
azonban a múlhatatlanságnak nevelték. – Ez az Úr aki jelenleg eljött, mint fiú aki lát,
és mint fivér akit kerestek. Ő el fog jönni […] létrehozván őt, mert […] és ő egyesíti
[…] megszabadítja őt […] -ban […] ő aki eljött, hogy […]”
„Ismételten: gazdag vagyok az ismeretekben és különleges megértő-
képességem van, melyet csak felülről kaptam és […] eljön a […]. Én vagyok a […]
akit ismerek. Melyet kinyilatkoztattak nekem, és ami mindenki más előtt rejtve
marad és (csak) általa lesz kinyilvánítva. Ők ketten, akiket látok <…> (és) ők már
kihirdették a következő szavak által: ’Megítéltetik majd a gonosz által.’ Ő, aki
istenkáromlás nélkül élt, istenkáromlás miatt halt meg. Ő akit kivetettek, ők […].”
„[…] a hús és a tudás által van az, hogy én a húsból származom. Biztosan meg
fogok halni, de az életben meg fognak engem találni. Azért léptem be, hogy
megítélhessenek […] származom […] ítélet […] nem fogok az ő szolgáira
szemrehányást hozni […] igyekszem megszabadítani őket és annak fölé helyezni
valamennyiüket, aki uralkodni akar felettük. Ha segítséget kapnak, én vagyok az a
titkos fivér, aki imádkozott az Atyához, amíg ő nem […] uralkodik […]
múlhatatlanság […] elsőként […].”
Vedd észre, én azért beszélek, mert megszülettem. Figyelj rám, azért, hogy
megláthass engem!
„Ha már egyszer létezem, akkor ki vagyok én? Mivel <nem> azért jöttem mert
akartam, sem azért mert én, én akartam lenni. Mivel rövid ideje létezem […].”
„Egyszer, amikor elgondolkozva ültem, kinyitotta az ajtót. Őt akit gyűlöltem és
üldöztem, eljött hozzám. Így szólt hozzám: ’Légy üdvözölve fivérem, fivérem, légy
üdvözölve.’ Amint felemeltem a fejem és rábámultam, anyám ezt mondta: ’Ne ijedj
meg fiam, mert „fivéremnek” szólított. Mindkettőtöket ugyanaz a tej táplált. Ezért
„anyámnak” szólít engem. Nem idegen számunkra. Ő a féltestvéred […].”
„[…] ezeket a szavakat […] nagyszerű […] rájuk találok majd, és ők eljönnek.
Azonban én idegen vagyok és nekik semmiféle ismeretük nincs rólam
gondolataikban. Ezért megismernek majd engem itt. Ám az is rendjén való, hogy
mások rajtad keresztül ismerjenek meg engem.”
„<Te vagy> az akinek mondom. Halld és értsd meg – a tömegek lassú
észjárásúak lesznek, ha meghallják. De te mindezt megérted, úgy, amint azt el
tudom neked mondani. A te apád nem az én apám. Az én apám azonban a te
apáddá lett.”
„Ez a szűz, akiről hallottál – így történt, hogy […] szűz […] ugyanis a szűz […],
hogyan […] nekem, hogy […] megtudni […] nem annyira […] akit én […]. Ő érte […]
neki, és ez számodra szintén hasznos. Az apád, akit gazdagtnak vélsz, lehetővé
teszi, hogy mindazokat a dolgokat megörököld, melyeket látsz.”
„Tudomásodra hozom, hogy elmondom neked azokat a (szavakat) melyekről
beszélni fogok. Amikor meghallod, azért, nyisd ki a füled és értsd meg és járj
(szellemükben)! Mindez miattad lesz így, hatással lesznek rád, és a dicsőséges által
mozgósításra kerülnek. És ha össze akarnak zavarni és (elragadni) őrzésüket […]
elkezd […] nem, sem az eljövendő, akit ő küldött, hogy végrehajtsa a mostani
teremtést. Ezen dolgok után, amikor megszégyenítik, összezavarodik majd e dolog
miatt, mely távol esik az eónoktól, és semmiség. És az öröksége, melyet büszkén
hirdet csodálatosnak, kicsinnyé válik. Az ajándékai nem áldottak. Ígéretei ördögi
cselszövések. Habár nem vagy a könyörületének (eszköze), mégis rajtad keresztül
követi el durvaságait. Igazságtalan dolgokat akar tenni velünk, és uralmat fog
gyakorolni a neki megszabott ideig..”
„De értsd meg és ismerd meg a könyörületes Atyát. Nem kapott határtalan
örökséget és napjai (számát) sem korlátozták, de olyan, mint az örök nap […] ez […]
megért […]. És használta […]. Ő nem az, aki (eljött) közülük, (és) ezért megvetett.
Emiatt büszkélkedik, így talán nem kap dorgálást. Mindezek miatt elöljárója
mindazoknak, akik alant vannak, azoknak, akik lenéztek téged. Miután bebörtönözte
azokat az Atyától, megragadta őket és átformálta őket, hogy emlékezzenek rá. És
így van az, hogy ők is vele együtt léteznek.”
„Láttam a magasból azokat a dolgokat, melyek megtörténtek, és
megmagyarázom, miként történtek meg. Meglátogattak engem, még mikor más
formában voltak, miközben figyeltem, eljöttek hozzám, hogy megismerjenek
<engem> azok révén, akiket ismertem.”
„Mielőtt mindezek a dolgok megtörténnek, ők készíteni fognak egy […]. Tudom,
miként kíséreltek meg lejönni erre a helyre, ahová ő is közelíthet […] a kis gyerekek,
de én fel kívánom fedni általad és a lélek hatalma által, azért, hogy ő is ki tudja
nyilvánítani mindazoknak, akik a tieid. És azok, akik be szeretnének lépni, és akik
szeretnének azon az úton járni, mely az ajtóhoz vezet, általad fogják megnyitni a
helyes ajtót. És követnek téged, és belépnek és te kísérőjük leszel odabent, és
mindannyiuknak jutalmat adsz, akik készek erre.”
„Miután beszélt, elhallgatott […] szó […] mindezek után […] a beszámoló […].”
Pál Apokalipszise
[..] az út. Ő pedig szólt hozzá, ezt mondván: „Melyik úton menjek fel
Jeruzsálembe?” A kisgyerek válaszolván ezt mondta: „Mondd meg a neved, hogy
megmutathassam neked az utat”. A kisgyerek tudta, hogy ő Pál. Szeretett volna
beszédbe elegyedni vele, a szavai csak az ürügyet szolgáltatták mindahhoz, hogy
szólhasson hozzá.
A kisgyerek megszólalt, mondván: „Tudom, ki vagy te, Pál. Te vagy az, aki
áldott mióta az anyja méhében volt. Azért jöttem hozzád, hogy felmehess
Jeruzsálembe az apostol-társaidhoz. És emiatt kaptál meghívást. És én vagyok a
Lélek, aki társad lesz. Hagyd, hogy felébredjen a tudatod, Pál, […]val. Ezért […] az
egész, melyet […] a fejedelemségek között és ezek a hatalmak és arkangyalok és
hatalmasságok és az egész démoni fajok. […] az, mely kinyilatkoztatja a
tömegeknek a lélek-táplálást.”
És miután kis szünetet tartott, hogy befejezze beszédét, ezt mondta nekem:
„Hagyd éberen a tudatod, Pál, és vedd észre, a hegy, amelyiken állsz, Jerikó hegye,
ezért tanuld meg meglátni a rejtett dolgokat a láthatóak mögött. Ugyanez érvényes
a tizenkét apostolra is, akikhez el fogsz menni, mert hogy ők kiválasztott lelkek, és
üdvözölni fognak téged.” – felemelte tekintetét és látta, amint üdvözlik őt.
Aztán felnéztem és láttam a Lelket, amint így szól hozzám: „Pál, jöjj! Indulj el
felém!” Amint elindultam, a kapu kinyílt, és én felmentem az ötödik mennybe. És
láttam apostoltársaimat, amint velem tartanak, miközben a Lélek csatlakozott
hozzánk. És láttam egy rendkívüli angyalt az ötödik mennyben, aki fém rudat tartott
a kezében. Három további angyal volt vele, én az arcukat néztem. Ők azonban
versenyeztek egymással, ostorral a kezükben, ösztökélték a lelkeket az ítéletre. Én
azonban a Lélekkel tartottam, és a kapu megnyílt számunkra.
Azután felmentünk a hetedik mennybe, és én láttam egy idős férfit […] fényt
és akinek a ruházata fehér volt. A trónja, mely a hetedik mennyben állt, fényesebb
volt a Napnál hétszeresen. Az idős ember megszólalt, mondván nekem: „Hová
mész, Pál? Áldott vagy és áldott az, aki az anyja méhéből születik.” Ám ránéztem a
Lélekre, ő pedig megrázta a fejét, mondván nekem: „Beszélj hozzá!” Én pedig
válaszoltam, felelvén az idős embernek: „Arra a helyre megyek, ahonnan
származom.” Az idős ember így felelt: „Honnan származol?” így feleltem, mondván:
„Megyek le a halál földjére, azért, hogy fogságba vessem a fogságban lévőket, akik
fogságban voltak Babilon fogsága idején.” Az idős ember így felelt nekem,
mondván: „Hogyan leszel képes elmenni tőlem? Nézd a fejedelemséget és a
hatalmat.” A Lélek szólt, mondván: „Add neki a jelet ami nálad van, és megnyílik
neked.” Ezután odaadtam neki a jelet. Odafordította arcát alant a teremtményeire és
azokra, akik az uralma alatt álltak.
Péter Apokalipszise
Amint a Megváltó ott ült a templomban a szövetség és a tíz oszlop
egyezményének háromszázadik (évében) és eltöltötte az elégedettség az élő és
megvesztegethetetlen fenséges száma kapcsán, így szólt hozzám: „Páter, áldottak
a magasságosak, akik az Atyához tartoznak, akik kinyilatkoztatták az életet az
életből valók számára, általam, mivel emlékeztettem őket, akik erősnek lettek
megalkotva, hogy meghallhassák a szavamat, és felismerhessék a
tisztességtelenséget és a bűn törvényeit, merthogy minden szó Pleroma
igazságának magasságából ered, megvilágítván az ő jókedve által, akit a
fejedelemségek keresnek. De nem találták meg, és meg sem említették a próféták
egyetlen generációjában sem. Most megjelent közöttük, és ő, akiben megjelent, az
Emberfia volt, aki a mennyek fölé emelkedett az ember által tisztelt lényeg
tekintetében. Azonban te magad Péter, tökéletesen összhangba kerültél neved
jelentése által énvelem, azzal, aki kiválasztott téged, mivel általad fektettem le az
alapokat a többiek számára, akik meghívattak a tudásra. Ezért légy erős a
tisztesség meghamisításának korában – tarts ki mellette, aki tudást adott neked,
hogy megismerhesd egy olyan úton való járással, melyet érdemes végigcsinálni, az
ellene való visszautasítás miatt, és kezének és lábának ereje miatt, és azok
betetőzése miatt, akik a középső térségben vannak, és a ragyogó teste miatt,
melyet abban a reményben hoztak szolgálatra, mert jutalmat vártak érte – mert azon
volt, hogy megdorgáljon téged háromszor ezen az éjjelen.”
És ő ezt mondta nekem: „Péter, már sokszor elmondtam neked, hogy ezek
az emberek vakok, akiket senki sem vezet. Ha meg akarod ismerni vakságukat, tedd
a kezed a szemedre – a köntösödet -, és mondd mit látsz.”
Ám amikor ezt megtettem, nem láttam semmit. Azt mondtam: „Senki sem lát
(így).”
Ő újra szólt hozzám: „ emeld fel a kezed és hallgasd mit mondanak a papok
és az emberek.”
Amikor hallotta ezeket a dolgokat tőlem, így szólt hozzám: „Hegyezd a füled
és figyeld milyen dolgokról beszélnek.”
„Az örökéletű lelkek azonban nem ilyenek. Óh, Péter. De igazából az óra még
nem jött el, ezért a (halhatatlan lélek) hasonlít a halandóra. Ám nem nyilvánítja ki
természetét, mint egyedül a halhatatlan, és csak gondolkozik a halhatatlanságról,
hűséges és vágyik arra, hogy megtagadja mindezeket a dolgokat.”
„Ezért a létező dolgok valamennyije, nem fog beleolvadni abba, ami nem
létezik. A süketek és a vakok csak a saját fajtájukhoz csatlakoznak.”
„És lesznek itt mások, akik kívül vannak a mi számainkon, akik magukat
püspököknek és még diakónusnak is nevezik, mintha megkapták volna az erre
vonatkozó hatalmat az Istentől. Ők ezáltal a vezetők döntése alá vetik magukat.
Ezek az emberek kiszáradt csatornák.”
A Megváltó azt mondta nekem: „Ő, akit a fán láttál, boldog és nevet, ő az élő
Jézus. Ő azonban, akinek kezén és lábán szögekkel ütötték át az élő húst, ő csak
egy helyettesítő lény, aki elviseli a megaláztatást, aki a képmására testesült meg.
De nézd őt és nézz engem.”
Azonban amikor odanéztem, ezt mondtam: „Uram, senki sem nézhet rád.
Meneküljünk el erről a helyről.”
És láttam valakit, aki közeledőben volt hozzánk és nagyon hasonlított rá, őrá,
aki a fán nevetett. És (eltöltötte) őt a Szent Lélek, és ő volt a Megváltó. És ott volt
egy hatalmas, kimondhatatlan fény körülöttük, és a láthatatlan angyalok
kimondhatatlan tömege áldotta őket. És amikor ránéztem, az aki dicsőítette,
megnyilatkozott.
És ő azt mondta nekem: „Légy erős, mivel te vagy az, akinek ezek a
rejtelmek megadattattak, hogy megismerd őket a kinyilatkoztatás által, hogy ő, akit
keresztre feszítettek az elsőszülött, és a démonok otthona, és a köves hely ahol
élnek, Elohimé, a kereszté, mely a Törvény alá tartozik. Ám aki mellette áll, ő az élő
Megváltó, az első őbenne, akit megragadtak és elengedtek, aki boldogan néz azokra,
akik szenvedést okoztak neki, miközben megosztották önmagukat maguk között.
ezért nevetnek ők a saját értelmi képességeik hiányán, tudván, hogy ők vaknak
születtek. Ezért az egyén hajlandó szenvedni az eljövetelért, miközben a test csak
helyettesítő eszköz. Ám ők, amit kinyilatkoztattak az én anyagtalan testem volt. de
én vagyok a szellemi Lélek, eltöltve sugárzó fénnyel. Ő, akit látsz felém jönni az én
szellemi Pleromám, mely egyesíti a tökéletes fényt a Szent Lelkemmel.”
Jakab Apokrifonja
Jakab írja, hogy […]: Béke legyen veled a Béke által, szeretet a Szeretetből,
kegyelem a Kegyelemből, hűség a Hűségből, élet az Életből!
Ugyancsak elküldtem nektek, tíz hónappal ezelőtt, egy másik szent könyvet,
melyet a Megváltó nyilatkoztatott ki számomra. A körülmények hatására, azonban,
figyelembe véve, hogy ezt az egyet számomra, Jakab számára, nyilatkoztatta ki;
ez… [lefordíthatatlan töredékek]
(7 sor hiányzik)
Nem vágytok akkor hát az eltöltésre? A szívetek megrészegedett, nem
vágytok akkor hát a kijózanodásra? Szégyelljétek tehát magatokat! A továbbiakban,
akár ébren vagytok, akár alszotok, emlékezzetek arra, hogy láttátok az Ember Fiát,
és beszéltetek vele személyesen, és hallgattátok őt személyesen. Szomorúság
azoknak, akik látták az Ember Fiát; áldottak lesznek, akik nem látták a férfit, és azok,
akik nem társultak vele, ás akik nem beszéltek vele, és akik nem hallottak semmit
sem tőle, tiétek az Élet! Tudjátok meg tehát, ő meggyógyított benneteket, amikor
betegek voltatok, hogy uralkodhassatok. Szomorúság azokra, akik számára
megkönnyebbülés a betegségük, akik visszaesnek betegségükbe. Áldottak, akik
nem betegedtek meg, és azelőtt megkönnyebbültek, mielőtt betegségbe estek volna,
tiétek az Isten királysága. Azért azt mondom nektek, ’Legyetek eltöltöttek, és ne
hagyjatok magatokban helyet az ürességnek, mert aki eljön, kigúnyolhat
benneteket.”
„Ne engedd a mennyek királyságát elsorvadni, merthogy olyan az, mint egy
pálmacserje, melynek gyümölcse maga köré hull. Ezek (pl. a lehullott gyümölcsök)
leveleket hoznak, és miután szétterjedtek, méhük kiszáradását okozzák. Így igaz ez
a gyümölcsre is - mely ebből az egyszerű gyökérből növekedett -, mely gyümölcsöt
mikor felszedték(?), sok(?) további gyümölcsöt hozott. A (gyökér) természetesen jó
volt, (és) ha lehetséges lenne számotokra, hogy új növényeket növesszetek, <ti>
megtennétek.
János Apokrifonja
És történt egy napon, amikor János, Jakab fivére – aki Zebedeus fia – feljött a
templomba, akkor egy Arimanius nevű farizeus odajött hozzá és ezt mondta neki:
„Hol van a mestered, akit követtél?” És ő így válaszolt neki: „Eltávozott, arra a
helyre, ahonnan jött.” A farizeus ezt mondta neki: „Csalással csinálta ez a
Nazarénus, hogy becsapjon titeket, és teletöltötte a fületeket hazugságokkal, és
bezárta szíveteket (és) elfordított benneteket atyáitok szokásaitól.”
Így szólt hozzám: „János, János, miért kételkedsz, és miért félsz? Számodra
nem szokatlan ez a kép, igaz? – ezért ne légy félénk! – Én vagyok az, aki mindig
veletek van. Én vagyok az Atya, én vagyok az Anya, én vagyok a Fiú. Én vagyok a
szeplőtelen és a megvesztegethetetlen. Most azért jöttem, hogy tanítsalak téged
arról, mi van és mi volt és mi fog elkövetkezni, hogy megismerhesd ezeket a
dolgokat, melyek nincsenek kinyilatkoztatva és azokat, melyek kinyilatkoztatásra
kerültek, és hogy tanítsalak a megrendíthetetlenül tökéletes Ember fajával
kapcsolatos dolgokról. Nos, ezért hát, emeld fel az arcod, hogy befogadhasd azokat
a dolgokat, melyeket ma tanítok neked, és hogy elmondhasd szellemtársaidnak,
akik a megrendíthetetlenül tökéletes Emberi fajból származnak.”
„Ő a láthatatlan Lélek, akire nem helyes úgy gondolni, mintha Isten lenne, vagy
valami hasonló. Mivelhogy ő több annál, mint egy isten, mivel senki nem áll felette,
semmilyen úr nem felettese. Nem úgy létezik, mint valaki alárendeltje, merthogy
minden őbenne létezik. Mert ő az, aki önmagát létrehozta. Ő örök, mivel nincs
szüksége semmire sem. Teljes mértékben tökéletes. Semmiben sem szenved hiány,
ami szükséges lenne teljessé válásához. Ő sokkal több ennél, tökéletes a fényben.
Ő határtalan, mivel nincs más, senki sem jár előtte, hogy határokat szabjon
számára. Ő kutathatatlan, mivel senki sem jár előtte, hogy megvizsgálhatná. Ő
mérhetetlen, mivel senki sem jár előtte, hogy megmérhetné. Ő láthatatlan, mivel
senki sem látta őt. Ő örök, mivel örökké létezik. Ő kimondhatatlan, mivel senki sem
volt aki képes lett volna neki, róla beszélni. Ő megnevezhetetlen, mivel senki sem
jár előtte, aki nevet adna neki.
„Ez a korszakok Atyjának ötöse, aki az első ember, a láthatatlan Szellem képe;
ez az előgondolat, mely Barbelo, és a gondolat és az előtudás; és a
megsemmisíthetetlenség, és az örök élet és az igazság. Ez az istenek androgin
ötöse, mely az istenségek tizede, mely az Atya.”
„És elhelyezte fiát, Seth-et a második eón fölé a második fény, Oriel
jelenlétében. És a harmadik eón, Seth magja, a harmadik fény, Daveithai fölé
helyeztetett. És a szentek lelkei (oda) helyeztettek. És a negyedik eónban azon
lelkek helyeztettek el, akik nem ismerték a Pleromát és akik nem voltak általában
bűnbánóak, ám akik egy darabig állhatatosak voltak és aztán bűnbánóak; a
negyedik fény Eleleth által. Ezek azok a teremtmények, akik dicsőítették a
láthatatlan Szellemet.”
„És Epinoia Bölcsessége, révén eón, önmaga által megfogant egy gondolatot,
és a láthatatlan Szellem és az előtudat megértését. Szerette volna létrehozni
önmaga hasonmását a Szellem hozzájárulása nélkül – aki nem hagyta helyben – és
hitvese nélkül, és annak tekintetbe vétele nélkül. És habár a férfiasság személye
nem hagyta jóvá, és ő nem kapta meg az ő (nőnemmű) beleegyezését, és a Szellem
hozzájárulása nélkül gondolkodott, és az ő beleegyezésének ismerete nélkül,
(mégis) létrejött. És mert a legyőzhetetlen erő őbenne volt, a gondolata nem maradt
tétlen, és valami létrejött általa, mely tökéletlen volt és különbözött az ő
megjelenésétől, mert ő alkotta őt, az ő (Szellem) beleegyezése nélkül. És nem volt
hasonlatos az ő anyjának megjelenéséhez, mivel másfajta volt.”
„Az első arkón volt az, aki hatalmasságot vett el anyjától. És eltávolította
önmagát őtőle és eltávozott azokról a helyről, melyen megszületett. Megerősödött
és további eónokat teremtett önmaga számára fénylő tűz lángjával, mely (még)
most is létezik. És csatlakozott az arroganciájához, mely benne volt és önmagának
jogosultságokat adott. Az első neve Athoth, akit a generációk az aratómunkásnak
hívnak. A második neve Harmas, aki a irigység szeme. A harmadik neve Kalila-
Oumbri. A negyedik Yabel. Az ötödik Adonaiou, akit Sabaothnak neveznek. A
hatodik Cain, aki az emberek generációi a Napnak hívnak. A hetedik Ábel. A
nyolcadik Abrisene. A kilencedik Yobel. A tizedik Armoupieel. A tizenegyedik
Meicer-Adonein. A tizenkettedik Belias, ő az, aki Hades mélysége felett áll. És hét
királyt helyezett – mindegyik hasonlít a menny boltozataihoz, és ötöt a mélységek
mélysége fölé, hogy uralkodjanak. És ő megosztotta a tüzét velük, azonban nem
szórta rájuk fényét, melyet az anyjától vett el, mivel nem törődött a sötétséggel.”
„És amikor a fény összekeveredett a sötétséggel, a sötétség fényleni kezdett.
És amikor a sötétség összekeveredett a fénnyel, elhomályosította a fényt, mert sem
nem fény volt, sem sötétség, hanem homály keletkezett.”
„Nos az arkón, aki gyenge volt, három nevet viselt. Az első neve Yaltabaoth
volt, a második Saklas és a harmadik Samael. És ő boldogtalan volt az
arroganciájában, mely benne lakozott. ’Én vagyok Isten és nincs más Isten
mellettem,’ mert őt nem érdekli az ereje, és a hely, ahonnan származik.”
„Azonban Yaltabaothnak több arca volt, több, mint mindannyiuknak, így képes
volt mindegyikük elé egy arcot tenni, a vágyaiknak megfelelőt, amikor a szeráfok
között volt. Megosztotta velük tüzét, azért az urukká vált. A dicsőség hatalma miatt
birtokolta anyja fényét, ezért Istennek hívta magát. És nem engedelmeskedett
annak a helynek, ahonnan származott. És egyesítette a hét hatalmasságot
gondolatában az elöljárókkal, az elöljárókkal, akik vele voltak. És amikor megszólalt,
mindez megtörtént. És minden egyes hatalmast megnevezett, a legmagasabban
állóval kezdve: az első a jóság az első elöljáróval, Athoth; a második az előtudás a
másodikkal, Eloaio; a harmadik istenség a harmadikkal, Astraphaio; a negyedik az
uraság a negyedikkel, Yao; az ötödik a királyság az ötödikkel, Sabaoth; a hatodik az
irígység a hatodikkal, Adonein; a hetedik a megértés a hetedikkel, Sabbateon. És ők
birtokoltak egy-egy égboltozatot a nekik megfelelő eón-mennyből. Nevet kaptak
azzal a dicsősséggel összhangban, mely az adott mennyhez tartozott, a pusztító
erők révén. És az Alkotó által adott nevek hatalmat jelentettek. Ám a nevek,
melyeket a dicsőség révén kaptak, mely az adott menyhez tartozott, pusztítást és
erőtlenséget jelentett számukra. Így hát két nevük volt.
„És amikor az anya felismerte, hogy a sötétség ruhája nem teljesen burkolja be,
rájött, a hitvese nem ért vele egyet. Bűnbánó sírás tört ki rajta. És a teljes isteni
hatalmasság (pleroma) meghallotta bűnbánó imáját, és dicsérték őt a láthatatlan,
szűzi Szellem nevében. És beleegyezett; és amikor a láthatatlan Szellem
beleegyezett, a szent Szellem eltöltötte őt teljes isteni hatalmasságukkal
(pleroma). Mivel nem a hitvese volt, aki eljött hozzá, hanem (a hitves) az isteni
hatalmasságok révén jött el hozzá, azért hogy helyreigazítsa az (anya)
tökéletlenségét. És (az anya) felemeltetett, nem a saját eónhoz, hanem a fia fölé, így
a kilencedikben volt, amíg nem javította ki (az anya a) tökéletlenségét.”
„És így szólt a vele együtt lévő elöljárókhoz: ’Gyertek, alkossunk embert az
Isten képére és a mi hasonlatosságunkra, hogy az ő képe adjon fényt számunkra.’
És megalkották megfelelő hatalmuk révén, összhangban azokkal a
tulajdonságokkal melyek megadattak. És mindegyik elöljáró kialakított egy
tulajdonságot a képnek megfelelően, melyet annak természetes (formájában) látott.
Megalkotta a teremtményt az elsőhöz, a tökéletes Férfihoz való hasonlatosságnak
megfelelve. És azt mondták: ’Hívjuk Ádámnak, mert hogy neve legyen a
hatalmasság fénye számunkra.’”
“És akiket mindezek fölé helyeztek, a következők voltak: Zathoth, Armar, Kalila,
Jabel, (Sabaoth, Cain, Abel). És azokat, akik különösen a végtagoknál voltak
aktívak, a fejnél Diolimodraza, a nyaknál Yammeax, a jobb vállnál Yakouib, a bal
vállnál Verton, a jobb kéznél Oudidi, a bal kéznél Arbao, a jobb kéz ujjainál Lampno,
a bal kéz ujjainál Leekaphar, a jobb mellnél Barbar, a bal mellnél Imae, a mellkasnál
Pisandriaptes, a jobb váll izületeinél Koade, a bal váll izületeinél Odeor, a jobb
bordáknál Asphixix, a bal bordáknál Synogchouta, hasnál Arouph, a méhnél
Sabalo, a jobb combnál Charcharb, a bal combnál Chthaon, valamennyi nemi
szervnél Bathinoth, a jobb lábnál Choux, a bal lábnál Charcha, a jobb sípcsontnál
Aroer, a bal sípcsontnál Toechtha, a jobb térdnél Aol, a bal térdnél CHaraner, a jobb
lábnál Bastan, a lábujjainál Archentechtha, a bal lábnál Marephnounth, a lábujjainál
Abrana.
„Közülük hétnek mindezen dolgok felett hatalma volt, ezek: Ouriel, Asmenedas,
Saphasatoel, Aarmouriam, Richram, Amiorps. És az aki felelősséggel tartoznak az
észlelésekért iránt: Archendekta; és aki felelős az érzékelésért Deitharbathas; és az
aki felelős a képzeletért Oummaa; és aki felelős az elrendezésért Aachiaram; és aki
a teljes ihletért felelős Riaramnacho.”
„És a démonok eredete melyek az egész testben vannak, négy dolog által
meghatározottak: meleg, hideg, nedvesség és szárazság. És mindannyiuk anyja az
anyag. És ő, aki a meleg felett uralkodik Pholoxopha; és ő, aki uralkodik a hideg
felett Oroorrothos; és ő aki a szárazság felett Erimacho; és ő aki uralkodik a
nedvesség felett Athuro. És az anyja mindezeknek, Onorthochrasaei, középen áll,
mivel ő mérhetetlen, és ő elkeveredik valamennyivel. És ő igazi anyag, mert
fenntartja őket.”
A négy fő démon a következő: Ephememphi, akié az elégedettség, Yoko, akié a
vágy, Nenentophomi, akié a nyomorúság, Blaomen, akié a félelem. És az anyja
mindannyiuknak Aesthesis-Ouch-Epi-Ptoe. És a négy démon szenvedélye létrejött.
És a nyomorúságból irigység, féltékenység, gyötrelem, baj, fájdalom, érzéketlenség,
aggály, gyász, stb. és az elégedettségből bűn emelkedett, és üres büszkeség, és
hasonló dolgok. És a vágyból düh, harag, és keserűség, és keserű szenvedély, és
kielégületlenség, és hasonló dolgok. És a félelemből a rettegés, hízelgés, gyötrődés,
és szégyen. Mindezek a dolgok hasznos dolgok és ördögi dolgok is egyúttal.
Azonban az igazi belső (karakter) Anaro, aki a fő anyagi lélek, mivel hozzá tartozik a
hét érzékelés, Ouch-Epi-Ptoe.”
„És ebben a pillanatban a többi hatalmasság irigyé vált, mert az ember létrejött,
az angyalok és az arkónok közreműködése által, és neki adták hatalmukat az
embernek, és az ő intelligenciája nagyobb volt azokénál, akik megalkották őt, és
nagyobb, mint a fő arkóné. És amikor észrevették, hogy fénylik, és hogy jobban
képes gondolkodni, mint ők, és hogy mentes a bűntől, megragadták őt, és
kivetették az összes anyagi lét legalacsonyabb szintjére.”
„Ám amit a jó és gonosz tudása fájának neveznek, mely a fény Epinoia-ja, ott
maradtak előtte, hogy ő (Ádám) ne nézhessen fel önmaga teljességére és nem
ismerhesse fel a meztelenségének szégyenteljes mivoltát. Ám én voltam az, aki
előidéztem, hogy egyenek.”
És azt mondtam a Megváltónak: „Uram, nem a kígyó volt az, aki megtanította
Ádámot enni?” A Megváltó elmosolyodott és így szólt: „A kígyó tanította meg őket
arra, hogy egyenek a nemzés, a bujaság (és a) rombolás bűnéből, hogy ő (Ádám)
hasznos legyen a számára. És ő (Ádám) tudta, hogy nem fog engedelmeskedni neki
(a fő arkónnak), mivel Epinoiai fényét hordozta önmagában, mely kifogástalanabbá
tette őt gondolkodásában mint a fő arkón. És (ez utóbbi) megakarta mutatni
hatalmasságát, melyet ő adott saját magának. És a feledékenységet bocsátotta
Ádámra.”
„És nővérünk, Szófia, ő az, aki lejött ártatlanságban, azért hogy kiigazítsa az ő
tökéletlenségét. Ezért őt úgy hívták: az Élet, mely az élők anyja, az egyeduralkodó
menny előtudása által. És általa megízlelték a tökéletes Tudást. Megjelentem sas
képében a tudás fáján, mely az tiszta előtudat Epinoiája, azért, hogy tanítsam őket
és felébresszem őket a mélységes álomból. Mivel mindketten bukott állapotban
voltak, és felismerték meztelenségüket. Az Epinoia megjelent nekik fény alakjában
és felébresztette gondolkozásukat.”
„És amikor Yaltabaoth észrevette, hogy ők eltávolodtak tőle, megátkozta a
Földjét. A nőt úgy találta, amint a férje számára előkészíti magát. Ő (Yaltabaoth)
uralkodott fölötte, bár nem ismerte a misztériumot, mely megtörtént a szent döntés
által. És attól félt, vádolni fogják őt. És megmutatta angyalainak a benne lakozó
nemtörődömséget. És kiűzte őket a paradicsomból és felöltöztette őket komor
sötétséggel. És a fő arkón látta a szüzet, aki Ádám mellett állt, és azt hogy az élet
fénylő Epinoiaja megjelent benne (a szűzben). És Yaltabaothot teljes mértékben
eltöltötte a nemtörődömség. És amikor a mindenek előtudása észrevette (ezt),
elküldött néhányat és ők kiragadták az életet Évából.”
Azt mondtam neki: „Uram, azok lelkek, akik nem tették meg ezeket a dolgokat
(de), a Szellem hatalma rájuk szállt, (visszautasításra kerülnek? Válaszolván azt
mondta nekem: „Ha a Szellem (rájuk ereszkedett), ők minden körülmények között
meg lesznek mentve, és megváltoznak (jobbá válnak). A minden emberre leszálló
hatalom által, enélkül senki sem tud meglenni. És miután megszülettek, amikor az
élet Szelleme növekszik és a hatalma eljön és megerősíti a lelket, senki sem képes
többé rossz irányba menni, a gonosz dolgait tenni. Azonban akikre a hamis lélek
ereszkedik, elmerülnek általa és tévútra mennek.”
És én azt mondtam: „Uram, hová mennek ezek lelkei amikor elhagyják a testet?”
Elmosolyodott és azt mondta nekem: „A lélek, mely hatalmában erősebb lesz a
hamis léleknél, elég erős ahhoz, hogy eltávozzon a gonosz dolgoktól és,
megvesztegethetetlen Egynek közreműködése által megmenekül és felvitetik a
többi eónhoz.”
.És én mondtam: „Uram, azok, akárhogy is, akik nem tudták hova tartoznak,
mivé lesz a lelkük?” És ő azt mondta nekem: „Azokban a megvetendő szellem
összegyűjti erejét, amikor tévútra térnek. És megterheli a lelket és gonosz
munkákra vonja, és kiveti a feledésbe. És aztán kijön (a testből), átadásra kerül az
elöljáróknak, akik az arkónok révén jöttek létre, és megkötözik láncokkal és
börtönbe vetik, és addig társulnak hozzá, amíg meg nem szabadítják a feledésből,
és a szükséges tudással el nem látják. És ha mindez tökéletesen sikerül,
megmenekül.”
„És figyelj, most felmegyek a tökéletes eónhoz. teljessé tettem mindent veled
kapcsolatban, amit hallanod kellett. Mindent elmondtam neked, hogy leírhasd és
odaadhasd titokban a társ szellemeidnek, mivel ez a rendíthetetlen faj misztériuma.”
Szómagyarázat:
• Barbelo – az első isteni megnyilvánulás
• Epinoia – gondolat, szándék
• Szófia – nőnemű lény, központi eleme a gnosztikus keresztények kozmológiai
felfogásának. Hasonlít az emberi szellemhez, bár képes egyszerre az Isten
női lényét megtestesíteni, illetőleg Krisztus menyasszonyát. Valamiképpen
kegyelmet vesztett, így segíti az anyagi világ megteremtését. A végső és
egyben a legalacsonyabb szintű isteni emanáció.
• Arkón – irányító
• Eón – 1. korszak, 2. a legfelsőbb létezőtől eredő isteni hatalom vagy isteni
természet, mely az Univerzum működésében különböző formákban jelenik
meg.
• Yaltabaoth – a gonosz teremtő
• Pleroma – a totális isteni hatalom
Pronoia – Az isteni Szentháromság főistene
Aszklépiosz 21-29
„És mindez azért történt így, mert Isten úgy akarta, hogy az ember jobb
legyen, mint az Isten, mivel, valójában, az istenek halhatatlanok, az ember pedig
halhatatlan és halandó. Ezért az ember hasonlatossá vált, mint az istenek, akik
pontosan ismerik az emberek szerelmi viszonyait. Az istenek ismerik az emberek
dolgait, és az emberek ismerik az istenek dolgait. És én az emberekről beszélek,
Aszklépiosz, akik megszerezték a tudást és a tudományt. Azokról pedig, akik
hiábavalóbbak ezeknél, nem alkalmas, hogy ilyesmikről beszéljünk, mivel mi
isteniek vagyunk és szent anyagot tartalmazunk.”
„Mivel bensőséges kapcsolat jött létre istenek és emberek között, tudd meg
Aszklépiosz, ebben az ember nagyon erős lehet! Mint ahogy az Atya, az Univerzum
ura, alkotta meg az isteneket, ezen a bizonyos úton, az ember is, mivel halandó,
földhöz kötött, élő teremtmény, az egyetlen, aki nem olyan, mint az Isten, szintén
képes istenek megalkotására. Nem csak azért, mert megerősödik, hanem azért is,
mert megerősíttetik. Nemcsak hogy ő isten, hanem isteneket is alkot. Ugye
megdöbbentél Aszklépiosz? Te is egy újabb hitetlen vagy, amiként sokan mások?”
„És azon a napon, a nemzet, mely istenfélőbb, mint az összes többi nemzet,
nem lesz többé istenfélő. Nem tölti meg többé a templomokat, ám a templomok tele
lesznek sírokkal. Nem istenekkel lesz tele, de (tele lesznek) holttestekkel. Egyiptom!
Egyiptom olyanná válik, mint valami legenda. És nemzeti vallásotok tárgyai […]
lesznek […] a csodálatos dolgok […], és […] és ha a szavaid kövek és csodálatosak.
És a barbárok jobbak lesznek nálatok, egyiptomiak, ebben a vallásban, legyen
szkíta, hindu vagy más ebből a fajtából.”
„És mi ez az egész, amit Egyiptommal kapcsolatban mondok? Nekik (az
egyiptomiaknak) nem kell lemondaniuk Egyiptomról. Azokban az időkben (amikor)
az istenek elhagyják Egyiptom földjét, és felmennek a mennybe, akkor az
egyiptomiak meghalnak. És Egyiptomot sivataggá teszik az istenek és az
egyiptomiak. És számodra, Folyó, lesz egy nap, amikor több vér áramlik benned,
mint víz. És a holttestek magasabbra (tornyozódnak fel), mint a gátak. És az, aki
halott, nem lesz meggyászolva, oly mértékben, mint aki életben marad. Valójában,
ez utóbbiakat ismerik majd mint Egyiptomiakat az ő nyelvük szerint a második
peridusában (az időnek). – Aszklépiosz, miért sírsz? – Olyannak fog látszani, mint
egy idegen tekintete szokásaira. Az isteni Egyiptom még ezeknél is jobban fog
szenvedni. Egyiptom – az istenek kedvese, és az istenek lakhelye, a vallás iskolája
– példájává válik az istenfélelem nélküli világnak.”
„És az a lélek nem helyeztetik sem a Földre, sem a mennybe, hanem a világ
egének nyitott tengerébe érkezik, a helyre, ahol hatalmas tűz lobog, és kristályvíz,
és nagy felfordulás van. A testeket különböző kínoknak vetik alá. Olykor tűzbe vetik
őket, azért hogy elpusztuljanak. Nem mondható, hogy ez lenne a lélek halála, mivel
mindez a gonosztól származik, azonban halálos büntetés.”
Iránymutató tanítás
[…[ a mennyben […] őbenne […] bárki megjelenik […] a rejtett
mennyekben […] megjelenik, és a láthatatlan előtt, kimondhatatlan világok jelennek
meg. Ezekből az igazság láthatatlan lelke származik, társtagként, és társtestként, és
társzellemként. Akár a totális isteni hatalom (Pleroma) része, akár leszármazottjai
közt van, nem különül el tőlük, ám látják őt és ő beléjük lát a láthatatlan világba.
[…] lakott […] bírván […] fiakkal fiak […] valójában, azok, akik az ő magjából
származnak, akiket a következő névvel illetnek: ’a fivéreink’ anyjának fiai. Ezen a
módon, amikor a spirituális lelket levetették a testbe, a bujaság fivérévé vált és
gyűlöltté és irigyé, és anyagi lélekké. Ezért a test a bujaságból ered és a bujaság az
anyagi összetevőből. Emiatt a lélek fivérévé vált mindezeknek.
És mielőtt bármi is létezett volna, az Atya volt az, aki egyedül létezett, a
világok előtt, melyek a mennyben jelentek meg, vagy a földi világ előtt, vagy
fejedelemség, vagy fennhatóság, vagy hatalmasságok előtt. […] megjelent […] és
[…]. És semmi sem született meg az ő kívánsága nélkül.
Nos ezek az ételek azok, melyekkel a gonosz becsap bennünket és vár ránk.
Először fájdalmat okoz a szívetekben, amíg meg nem fájdul a szívetek az élet
valamely kis dolga iránt, azután elkap benneteket a mérgeivel. Ezek után vágyat kelt
egy öltözet iránt, melyet viselve büszkének érezheted magadat, aztán a
pénzszeretet iránt, hiúságot, irigységet mely versenyre kel más irigységével, a test
szépsége iránt, a csalás iránt.
Tamás, a versengő könyve
A Megváltó így szólt: „Fivérem, Tamás, amíg lesz időd a világban, hallgass
engem, és én kinyilvánítom neked azokat a dolgokat, melyeken magadban
töprengesz.”
Most Tamás szólt az Úrhoz: „Ezért most arra kérlek, válaszolj a kérdésemre,
mielőtt mennybe mész, és amikor majd hallok tőled a rejtett dolgokról, azután tudok
beszélni róluk. És nyilvánvaló számomra, hogy az igazságot igen nehéz
megmutatni az emberek számára.”
És Tamás válaszolt: „Ezért azt mondom neked, Uram, hogy azok, akik a
láthatatlan dolgokról beszélnek, azok számára oly nehézségekbe ütközik
magyarázatot adni, mint ha valaki éjjel kívánja nyíllal eltalálni a célpontot. Ezért,
hogy bizonyosak legyenek a dolgukban, mindenfelé kilövöldözik nyilaikat – amíg el
nem találják a célt -, az azonban nem látható. Amikor azonban kivilágosodik, és
elrejtőzik a sötétség, akkor fog láthatóvá válni munkájuk eredménye. És te, a mi
fényünk, megvilágosítasz óh, Uram.”
Tamás válaszolt és azt mondta: „Ez nyilvánvaló és meg lett mondva, ’Sokan
vannak […] azok, akik nem ismerik […] a lelket’”.
Tamás válaszolt, ezt mondván: „Mit kell mondanunk ezeknek a szemébe? Mit
mondjunk a vak embernek? Milyen alapvető dolgokat hangsúlyozzunk ezeknek a
nyomorúságos halandóknak, akik azt mondják: ’Jót cselekedni jöttünk és nem
átkot’, és azt állítják: ’Ha nem a hús által nemződtünk volna, akkor nem ismernénk a
bűnt?’”
A Megváltó így szólt: „Igaza van azoknak, akik nem úgy tekintenek rájuk, mint
emberekre, hanem mint vadállatokra, mivel csak a vadállatok pusztítják el egyik a
másikat, az ember is ebből a fajtából elpusztítja egyik a másikat. Ellenkezőleg, meg
vannak fosztva a királyságtól, mivel a tűz édességét szeretik, a halál szolgái és a
korrupciós tevékenységekért vannak oda. Kitöltik atyjuk bujaságát. Le lesznek
vetve a mélységekbe és a gonosz természetük miatt kínzási tortúrákon mennek át.
Meg lesznek korbácsolva, ami visszavonulásra készteti őket, olyan helyre, amit
nem ismernek, elveszítik végtagjaikat, nem éppen kellemes módon, hanem
kétségbeesések közepette. Aztán újra egyesülnek […] őrültség és elmezavar
[…]. Követik elmezavarukat anélkül, hogy tisztában lennének őrült állapotuknak,
azt gondolván, hogy ők bölcsek. Ők […] a testük […]. Tudatukat saját önzésük
irányítja, gondolataikat elfoglalják a gaztetteik. A tűz lesz az, ami megégeti őket.”
És Tamás válaszolt és azt mondta: „Uram, mit vetsz le rájuk, mit tegyenek?
Mivel én vagyok a legnyugtalanabb miattuk, sokan vannak, akik harcolnak ellenük.”
Júdás – akit Tamásnak hívott -, mondta: „Te vagy az Uram, akihez illik a
beszéd, és én, akihez a hallgatás.”
A megváltó így válaszolt: „Figyelj arra, amit mondani fogok neked és higgy az
igazságban. A vetés és a magvetők elpusztulnak a tűzben – tűzben és vízben – és
elrejtetnek a sötétség sírjaiban. És aztán hosszú idő múlva előjönnek majd a
gonosz fák gyümölcsivel, megbüntetve, elpusztítva a vadállatok szájában, és az
emberek, az esők és szelek és levegő és a fény mely fent ragyog – felbujtásával.
„Jaj nektek, akik a tűzben vagytok, mely éget titeket, mivel kielégíthetetlen!”
„Jaj nektek, akiket magával ragadott a benne élő tűz, mivel az elpusztítja a
testét teljesen, és titokban kiolvasztja lelketeket, és felkészít benneteket
társaságára!”
„Jaj nektek, fogságban lévők, mivel be vagytok zárva a barlangokba! Nevettek!
Örült nevetéssel örvendeztek! Nem fogjátok fel sem kárhozatotokat, nem
gondolkoztok el saját helyzeteteken sem, és azt sem értitek, hogy a sötétség és a
halál világában éltek! Ellenkezőleg, megrészegít benneteket a tűz és tele vagytok
keserűséggel. Tudatotok megháborodott a bennetek égő tűz miatt, és édesnek
találjátok a mérget és az ellenségeitek elsöprését! És a sötétség felemelkedik rátok,
mint a fény, felforgatjátok a szabadságotokat szolgasággá! Megsötétítettétek
szíveteket és lemondtatok gondolataitokról ostobaságokra és kitöltöttétek
gondolataitokat a bennetek lévő tűz füstjére! És a fényetek elrejtettétek a […]
felhőjébe és a magatokon viselt ruhát, ti […]. És elhitették veletek, hogy a remény
nem is létezik. És kinek hisztek? Nem tudjátok, hogy mindannyian azok között
laktok, akik […] ti, és habár ti […] megkereszteltétek lelketeket a sötétség lelkeivel!
A saját rigolyáitokat követitek!
„Jaj nektek, akik hibáitokban éltek, elővigyázatlanul azt hívén, hogy a Nap
mely ítélkezik és mindenkire leküldi fényét, minden dolgot átölel, azért, hogy
szolgává tegye az ellenfeleket. Nem veszitek észre a Holdat, miként süt le éjjel és
nappal, leragyogva a mészárosaitok testére!”
Aztán Jézus folytatta, és ezt mondta nekik: „Jaj nektek, mert nem kaptátok
meg a tantételt, és azok, akik […] prédikálásban fognak munkálkodni […]. És
belerohantok […] a mélységbe küldi őket […] naponta megölitek őket, azért mert
feltámadhatnak a halálból.
„Áldottak vagytok ti, akik sírtok és elnyomnak benneteket azok, akiknek nincs
reményük, mert meg fogtok szabadulni minden kötöttségtől.”
A bennünk rejlő hatalmas erő fogalma
A megértés érzékelése
Ő, aki meg fogja ismeri a bennünk rejlő hatalmas Erőt, láthatatlanná válik, és
tűz nem tehet benne kárt. Azonban megtisztítja és elpusztítja minden
tulajdonotokat. Mindenki, akiben megjelenik az én alakom, megmenekül, a hét
naptól száz napig és húsz évig tartó (időszaktól). (Azok), akiket korlátoztam a
gyűjtésben, elbuknak – és írásaik a bennünk rejlő hatalmas Erőről, azért, hogy
belevéssem neveteket a bennünk rejlő fénybe – és gondolataik és munkájuk
bevégződjön, hogy megtisztuljanak, és elenyésszenek és elpusztuljanak, és
összegyűljenek arra a helyre, melyre senki sem tekinthet. De meg fogjátok látni és
fel fogtok készülni, hogy helyet foglaljatok a bennünk rejlő hatalmas Erőben.
És így tehát Noé és fiai megmenekültek. Igazából, amíg a bárka nem volt
alkalmas arra, hogy az emberek beszálljanak, az áradás nem következett be. Ily
módon állt szándékában (és) tervezte el az istenek és az angyalok megmentését, és
a hatalmasságokat, mindenek között a legnagyobbakat, és a <táplálékot> és az élet
fennmaradását. És elhozta őket az eónokból (és) táplálta őket a maradandó
helyeken. És elszabadult a hús feletti ítélet. Csak a Hatalom tettei érvényesültek.
Míg alszotok, álmokat láttok. Ébredjetek fel és térjetek vissza, ízleljétek meg és
fogyasszátok az igaz gyümölcsöt! Osszátok szét világotokat és az élet vizét!
Szabaduljatok meg a gonosz vágyaktól és epekedésektől és Anomoeanok
(tanításától), a gonosz és alaptalan eretnekségtől.
Azután, ebben az eónban, mely a szellemi, az ember olyan létezési formába lép,
ahol megismeri a hatalmas Erőt. Meg fog kapni (engem) és megismer engem. Inni
fog az anyatejből, valóban. Példázatokban fog szólni; ki fogja hirdetni az eljövendő
eónt, miként szólt a hús első eónja által, akár Noé. Most, megfelelve szavainak,
melyeket kimond, mindenkire vonatkoznak, hetvenkét nyelven. És megnyitja a
mennyeknek kapuit szavai által. És megszégyeníti Hádesz vezetőjét, feltámasztja a
halottakat, és elpusztítja a birodalmát.
Lássátok meg, ezek az eónok elmúltak. Mekkora az eón vizének mérete amelyik
feloszlott? Milyen dimenziói vannak az eónoknak? Hogyan készítse fel az ember
saját magát, és hogyan telepedjen le, és hogyan váljon elpusztíthatatlan eónokká?
„Ha tehát hálát adtok, így tegyétek: „Hallgass miket Atyánk, miként egyszülött
fiadat hallgatod és elfogadod őt, és nyugalmat adsz neki bármilyen […] Te vagy az
egyetlen, akinek hatalma […] a páncélod […] van […] fény […] élet […] érint […] a
szó […] bűnbánat […] élet […] téged. Te magad vagy a gondolkozó és az egyedüllét
teljes nyugalma. Ismét: hallgass minket, miként a választottad hallgatod. Az
áldozatotokon át, mindezek megtörténnek, a jó munkáik által, ezek megmentik
lelküket ezektől a vak végtagoktól, így hát örökké létezhetnek. Amen.
[3 sor kibetűzhetetlen]
… megért […] a munkát […] és a kormányzók […] rátok támadnak […]. Bizony,
a félelem hatalom […]. Így ha félni fogtok attól, mi tör rátok, el fog borítani
benneteket (a félelem). Ezért senki sem lesz köztük, aki megkímél benneteket vagy
könyörületességet mutat. Ezért tehát, nézzétek a […] benne, mivel minden egyes
szó mesterei vagytok a Földön. Ez […] felvisz titeket arra a […] helyre, ahol
nincsenek szabályok […] zsarnok. Amikor ti […] meglátjátok azokat, akik […] és
ugyancsak […] elmondják nektek […] az ítélőképesség […] ítélőképesség […] az
igazság helye […]. Ám ti […] igazság, ez […] élő […] és a ti örömötök […]. Így […]
azért, hogy ez […] a lelketek […] nehogy ez […] a szó […] felemelkedik …
[3 sor hiányzik]
…Mivel az átkelőhely félelmetes a számotokra. Ám ti, egyszerű lélekkel,
átkeltek rajta! Mivel mélysége hatalmas, magassága rendkívüli […] egyszerű lélek
[…] és a tűz […] […] az összes hatalmasság […] ti, ők […] és a hatalmasságok
[…] ők […] […] lélek […] […] mindenkiben […] ti vagytok a […] és […] elfelejt […]
fiú […] és a ti […] […].”
A Megváltó így szólt: „[…] a benned lévő dolgok […] meg fog maradni, te […]”
Júdás azt mondta: „Uram […] a munkálkodások […] ezeket a lelkeket, ezek […]
ezek kicsik, amikor […] ahol majd lesznek? […] a szellem […]?”
Az Úr azt mondta: „[…] befogadják őket. Ezek nem halnak meg. […] ők nem
lesznek elpusztítva, mivel ismerik társaságukat és őt, aki befogadja őket. Az
igazság megtalálása, a bölcseség és a becsületesség miatt.”
Mátyás azt mondta: „Uram, mikor én […] és amikor beszélek, ki az aki […]
tanúságot tesz […].”
Az Úr azt mondta: „Az Egyetlen az, aki beszél és aki hallgat, és az Egyetlen az,
aki látja, aki láthatja ki tesz szintén tanúságot.”
Mária azt mondta: „Uram, figyelj csak! Ahonnan megszülöm a testet, mialatt
sírok és ahonnan miközben [nevetek]?”
Az Úr azt mondta: „[…] sírsz amiatt, ahogy történik a dolog […] megmarad és a
lélek nevet […] […] lélek. Ha valaki nem […] sötétséget, képes lesz meglátni […]. Így
azt mondom neked […] a fény a sötétség […] benne áll […] nem látja a fényt […] a
hazug […] ők hozták őket […]ból. Meg fogod adni […] és […] örökké létezik […] […]
mindörökké. Azután az összes magasságbéli hatalom, miként az alant lévők is,
fognak […] téged. Azon a helyen sírás lesz és fogcsikorgatás mindezen dolgok
vége miatt.
Júdás azt mondta: „Mondd el nekünk Uram, mi volt […] mielőtt a menny és a
Föld létezett volna:”
Az Úr azt mondta: „[…] erősebb, mint […] ti […] követni titeket és az összes
munkát […] a szívetek. Mivel csak a szívetek […] így […] az jelenti, hogy
felülkerekednek a fenti hatalmasságokon, mint ahogy az alant lévőkön is […]. Azt
mondom nektek hagyjátok őt, aki birtokolja a hatalmat lemondjon és megbánja
bűneit. És hagyjátok őt, aki […] megtalálja és keresi és örvendezik.”
Az Úr ezt mondta neki: „Nővérem, [senki] sem lesz képes arra, hogy utána
járjon ezeknek a dolgoknak, kivéve azt a valakit, aki mindezeket a dolgokat
elhelyezte a szívében […] megszületni […] és belépni […] így ők esetleg nem tartják
vissza […] ezt az elgyengült Világegyetemet.”
Máté így szólt: „Uram, szeretném látni az életnek ama helyét [a helyet] ahol
nincs gonoszság, ellentétben tiszta fény van!”
Az Úr azt mondta: „Testvérem Máté, nem leszel képes mindezt meglátni, amíg
húst hordozol magadon.”
Máté így szólt: „Uram, ha nem is leszek képes meglátni, legalább hadd
ismerjem meg!
Júdás válaszolt, mondván: „Mondd meg nekünk Urunk, hogyan van az […] ami
meglöki a Földet, hogy mozogjon.”
Ő pedig azt mondta nekik: „Ami fenntartja a Földet az fenntartja a mennyet is.
Amikor egy szó megszületik a Legnagyobbtól, úgy lép a színre, hogy fenntartsa a
mennyet és a Földet. Mivel a Föld nem mozog. Ha mozogna, leesne. De se nem
mozog, se nem esik le, azért, hogy az Első Szó ne essen le. Mivel ez volt az, mely
létrehozta a Világegyetemet és benépesítette, és belélegezte annak kellemes illatát.
Mivel […] mely nem mozdul, én […] titeket, az ember valamennyi fiát. Mivel arról a
helyről valók vagytok. Azok szívében, akik örömről is igazságról beszélnek, ti
vagytok. Még akkor is, még ha az emberek között járó Atya testéből is származik,
és nem elfogadott, ez továbbra is […] visszatér a helyére. Akárki is legyen, aki nem
ismeri a tökéletes munkálkodást, az nem tud semmit. Ha valaki nem a sötétségben
áll, nem lesz képes meglátni a fényt. Ha valaki nem érti meg a tűz keletkezését,
akkor azt megégeti, mivel nem tudja, annak eredetét. Ha valaki nem ismeri meg
elsőre a vizet, az nem tud semmit. Akkor meg mi értelme lenne megkeresztelni őt?
Ha valaki nem érti, miként születik meg a fújó szél, akkor őt elfogja majd fújni. Ha
valaki nem érti, hogy a test, melyet hordoz, miként születik meg, el fog pusztulni
vele együtt. Is hogyan ismerhetné meg az Atyát, aki nem ismeri a Fiút? És aki nem
ismeri az összes dolog gyökerét, azok rejtve maradnak számára. Ha valaki nem
ismeri a gonoszság gyökerét, az nem fog idegenként viselkedni vele. Ha valaki nem
érti meg, hogy honnan jött és hová tart, és nem lesz idegen számára a
Világegyetem, mely majd […], mely megalázott lesz.”
Azután ő […] Júdás és Máté és Mária […] a Föld és a menny szélét. És amikor
rájuk helyezte a kezét, reménykedtek benne, hogy ők talán […] ezt. Júdás felemelte
tekintetét és látott egy rendkívül magas helyet, és látta alatt a mélységek helyét.
Júdás azt mondta Máténak: „Testvér, ki lesz képes felmászni ilyen magas helyre
vagy alant a mélységek legaljára? Mivel borzasztó tűz van ott, és valami
rettenetesen félelmes!” Ebben a pillanatban egy Szó született meg belőle. Amint ott
állt, látta miként jön le. Aztán így szólt hozzá: „Miért jöttél le?”
Amint ott álltak, ő látott két szellemet, amint hoznak egy közönséges lelket
magukkal ragyogó fénytől övezve. És egy szó hangzott el az Emberfia szájából,
mondván: „Adjátok rájuk a ruhájukat!” És a kicsi olyanná vált mint a nagy. Ők […]
voltak azok, akik megkapták őket […] egymást. Azután […] tanítványok, akiket ő
[…].
Mária azt mondta: „[…] lát gonoszságot […] őket az első […]ből együtt.
Az Úr azt mondta: „[…] amikor látjátok őket […] naggyá válni, ők majd […].
Amikor azonban az Örök Létezőt látjátok, az az igazán nagyszerű látvány.”
Ő azt mondta nekik: „Hogyan kívánjátok látni? Mint átmeneti jelenséget, vagy
mint örök látványt?” Folytatásképpen így szólt: „Törekedjetek azok megmentésére,
akik követnek benneteket, és megtalálják, és benne beszélnek róla, miként ti
megtaláljátok, akkor minden harmóniában lehet veletek. Bizony mondom nektek, az
élő isten […] bennetek […] őbenne.”
Az Úr azt mondta neki: „[…] élő […] lakik […] az egész […] hiányosság […]”
Az Úr azt mondta: „Te vagy az, aki irányítja őket! Amikor azonban
megszabadulsz az irigységtől, akkor felöltöd magadra a fény ruhát és belépsz a
nász szobába.”
Ő azt mondta nekik: „Ti a teljeségből valók vagytok, és olyan helyen lakoztok,
ahol hiányosság van. És íme! Az Ő fénye sugárzik le rám!”
Máté azt mondta: „Mondd meg nekem Uram, hogyan hal meg a halál és hogyan
él az élet?”
Az Úr azt mondta: „Egy mondás kapcsán kérdezel engem […] amit nem látott a
szem, én sem hallottam róla, kivéve titeket. De azt mondom nektek, amikor az
emberből eltávolítják az éltető elemeket, akkor őt ’halottnak’ nevezik. És amikor az
élő megválik azoktól a dolgoktól, melyek halottá teszik, akkor élőként tekintenek rá.”
Mária azt mondta: „Mondd meg, Uram, miért jöttem erre a helyre, hogy hasznot
nyereségem legyen vagy hogy elveszítsek?
Mária azt mondta neki: „Uram, akkor létezik olyan hely […] vagy hiánya az
igazságnak?”
Az Úr azt mondta: „[…] minden melyet én […] ti fogtok […] mindent […].”
Júdás így szólt: „Azt mondtad nekünk, mindez kívül esik a tudat megértő
képességén. Amikor imádkozunk, hogyan kellene imádkoznunk?”
Máté azt mondta: „’Imádkozzatok olyan helyen, ahol nincs nő.’ – mondja
nekünk, azt jelentvén „Rombold le az asszonyiság tevékenységét’, nem azért, mert
lenne a születésnek másféle formája is, hanem azért, mert ők a születés
megszüntetői.”
Mária azt mondta: „Ők sohasem húzzák ki magukat ez alól.”
Az Úr azt mondta: „Így van. Ezért látnak ők titeket? Látják azokat, akik
megértenek benneteket? Figyeljetek hát! Az igaz Szó az Atyától származik a
mélység felé, csendesen, fényfelvillanás kíséretében születik. Látják ezt, vagy
legyőzhetik? Ti azonban még inkább tisztában vagytok az úttal, mielőtt még akár
angyal akár földi elöljáró birtokolná […]. Inkább az Atyáé és a Fiúé, mivel
mindketten egyek […] És ti végigmentek az úton, melyet ismertek. Még akkor is, ha
a kormányzók sokan lennének, akkor sem tudnák elérni azt. Ám figyeljetek! –
Elmondom nektek, elérése igen nehéz, még az én számomra is!”
Beszélgetés a nyolcadikról és a kilencedikről
[két sor hiányzik]… De nem […] Sem egy […]. Ő (férfi) azonban elégedett vele
(nő) […] őt (férfit) […]. És helyes dolog számodra, ha visszaemlékezel a haladásra,
melynek részese lettél a könyvek bölcsessége révén, fiam. Hasonlítsd össze magad
életed korai éveivel. Miként a gyermekek (cselekszenek) te is felvetettél értelmetlen
és buta kérdéseket.”
„Apám, a haladás útján, melyen járok, és a még előttem álló tudás, megfelelve
a könyvekben foglaltaknak, még rám várnak, felülmúlják a hiányosságot – ezek a
dolgok a legfontosabbak számomra.”
„Apám, semmi mást nem értek, mint a szépséget, mely a könyvekből árad
felém.”
„Ez az amit a lélek szépségének hívsz, az okulás, mely különböző szinteken jut
hozzád. A megértés képessége legyen veled, és tanítani fogsz.”
„Apám, tőled meg fogom kapni az értekezés erejét, melyet adni fogsz. Miként
az megmondták (mindkettőnknek), imádkozzunk, apám.”
„Ami helyes, az a te imád, mely ének az Istenhez, ezért le lehet írni ebbe az
elmúlhatatlan könyvbe.”
„Fiam, írd meg ezt a könyvet Dispolis temploma számára hieroglif jelekkel, így
címezd: ’A Nyolcadik kinyilvánítja a Kilencediket.”
„Fiam, írd le a könyvek nyelvén türkiz sztélékre. Fiam, helyesen teszed, ha ezt a
könyvet türkiz sztélékre írod, hieroglif írásjelekkel. A Tudat maga gondnokává vált
ezeknek. Ezért azt parancsolom, hogy ez a tanítás kőbe legyen vésve, és tedd be te
az én szentélyembe. Nyolc őr őrizze a Nap […]-vel. A férfiak jobb oldalt békaarcúak,
és a nők bal oldalt macskaarcúak. És tegyél egy négyszögletes tejkövet a türkiz
táblák alapjához, és írd rá a nevet az azúr kőtáblára hieroglif írásjelekkel. Fiam, meg
fogod tenni mindezt, amikor a Szűzben leszek, és a Nap a nap első felében jár, és
tizenöt fokkal áll hozzám képest.”
„Apám, mindent amit mondtál, buzgón fogom teljesíteni.”
„Ez a fogadalom: égre és földre, és tűzre és vízre, és a hét lényeg uraira és a bennük
lakó szellemre, és a <nem nemzett> Istenre, és az önmaga által nemzett egyre, és őrá,
akit nemzettek, hogy ő őrzi mindazokat a dolgokat, melyeket Hermész mondott,
esküdve biztosítom mindazt, aki ezt a könyvet olvassa. És azokat, akik megtartják a
fogadalmat, az Isten megbékíti önmagukkal és mindenki mással, akiket megnevezünk.
De átok jön mindenkire azok közül, akik fenyegetik a fogadalmat. Ő az a tökéletes egy,
aki létezik, fiam.”
Eugnosztosz, az áldott
Ő aki van, kimondhatatlan. Semmilyen alapelv nem ismeri őt, sem hatalmasság,
sem szolga, sem semmiféle, a világ alapjaiból származó teremtmény, kivéve őt,
saját magát. Mivel halhatatlan és örök, nem született; hiszen bárki, aki születik
meghal. Senki sem nemzette, nem volt kezdete; mivel bárki akinek kezdete van,
annak vége is. Senki sem uralkodik felette. Nincs neve; hiszen, bárki, akinek neve
van, az más alkotása révén jött létre. Ő megnevezhetetlen. Nincs emberi alakja;
mert akinek emberi alakja van, az más emberek által jött létre. Megvan a saját
hasonlatossága – nem az a fajta hasonlatosság amit mi kaptunk és látunk, hanem
egy különleges hasonlatosság, mely felülmúl minden dolgot, és jobb a totalitásnál.
Mindenhonnan látható és önmagából látja saját magát. Ő végtelen; felfoghatatlan.
Ő az örök elmúlhatatlan (és) nincs hozzá fogható (semmi). Ő a változatlan jó. Ő a
hibátlanság. Örökké tartó. Áldott. Megismerhetetlen, miközben (mindezek ellenére)
ő ismeri önmagát. Mérhetetlen. Követhetetlen. Tökéletes, semmiféle hiányossága
nincs. Múlhatatlanul áldott. A ’Világegyetem Atyjának” neveztetik.
Mielőtt bármi is látható lett volna a láthatók között, a benne lévő felség és
elöljárók, magában foglalta a totális totalitást, de őt nem foglalta magába semmi.
Mivel ő a teljes tudat, gondolat és válasz, bizonyosság, racionalitás és hatalom.
Mindezek egyenlő erők. A totalitás forrásai. És az egész fajuk <az elsőtől> az
utolsóig a Nemzetlen elő-ismeretből származik, mivel még nem vált láthatóvá.
Azonban mindez több mint elég, hiszen lehetetlen bárki számára is, hogy
vitassa az általam kimondott szavak természetét, akiről beszéltem, az áldottról, az
elmúlhatatlan, igaz Istenről. Nos, ha bárki el akarja hinni az (itt) lefektetett szavakat,
tegyük lehetővé számára a megismerést a rejtett tudáson át a láthatóig, s így, a
Gondolat ellátja őt tanácsokkal, miként legyen hűséges a láthatóban található nem
látható dolgokhoz. Ez a tudás alapelve.
Az első ember a „Hűség” (’pistis’) azok számára, akik később jönnek. Neki,
különleges tudatában és gondolatában – mivel hogy ő eleve ez (gondolat) –
tükröződés és megfontolás, racionalitás és hatalom. Valamennyi létező jelző
tökéletes és halhatatlan. Tekintetbe véve, hogy múlhatatlanok, valójában –
egyenlők. (Ám) figyelembe véve a hatalmat, különbség van, miként különbség van
apa és fia között, és fiú és gondolat, és a gondolat és az emlékeztető (között).
Miként azt korábban említettem, a teremtett dolgok közül az első a monád volt,
majd a kettősség követte, és a hármasság, egészen a tizességig. A tizesség
irányítja a százasságot, a százasság irányítja az ezrességet, az ezresség a
tízezrességet. Ez a minta a halhatatlanok <között>. Az első ember, pontosan
ugyanígy: az Ő monádja […].
Szövegmagyarázat a lélekről
A régi korok bölcs emberei a léleknek női nevet adtak. Természetét tekintve
valóban női minőség.
Így hát amikor a lélek méhe az atya szándéka szerint saját magába fordul,
azonnal megkeresztelkedik és megtisztul a külső szennyektől, melyek mint ruhák
rakódtak rá, ezeket pedig, ha bepiszkolódnak, vízbe teszik és addig forgatják, amíg
a szenny el nem távolodik róluk és tiszták nem lesznek. Ugyanígy, a lélek
megtisztítása is visszahozza annak megújulását, korábbi természetét és újra
önmaga felé fordítja őt. Ez az ő keresztsége.
Azután elkezdett erőlködni önmagában, miként egy nő szülés közben teszi,
aki gyötrődik és szenved a szülésének óráján. De mivel nő, önmagában erőtlen,
hogy gyermeket nemzzen. A mennyből az atya leküldte hozzá az ő emberét, aki a nő
bátyja, az elsőszülött. Azután megérkezett a vőlegény a menyasszonyhoz. A nő
feladta prostituált életmódját, megtisztította önmagát a házasságtörés szennyétől,
és megújította önmagát, miként egy menyasszonyhoz illik. Megtisztította önmagát a
menyegzői szobában, megtöltötte parfümmel, leült és várta a vőlegényét. Nem
sokkal korábban még a piactereket járta, s mindenkivel hált, aki csak megtetszett
neki, ám most továbbra is várt rá – (mondván) „Mikor jön el?” – és félte őt, mert
nem tudta milyen a külseje: Nem emlékezett már többé arra az időszakra, amikor
elhagyta atyja házát. Ám atyjának kívánsága szerint <…> És úgy álmodott róla,
miként egy szerelmes nő gondol a férfira.
Aztán fokozatosan felismerte őt, és ismét felderült, sírásra fakadt a férfi előtt,
amint felidézte korábbi szégyenteljes özvegyi életét. És még jobban feldíszítette
magát, minél kellemesebb legyen vele lenni.
Így most már rendjén való dolog, hogy a lélek megújítja önmagát és a nő
olyanná válik, mint korábban volt. a lélek most már összhangban mozdul vele. És ő
megkapja az atyától az isteni természetet a megfiatalodáshoz, így visszakerülhet
arra a helyre, ahonnan eredetileg származik. Ez a feltámadás, ami a halálból
történik. Ez a fogságból való megszabadulás, Ez a mennyekbe felfelé vezető út. Ez
az atyához felfelé vezető út. Ezért mondta a próféta (Zsol. 103:1-5):
„Imádd az urat, óh, lelkem, és minden ami bennem van, (imádja) szent nevét.
Lelkem, imádd az Istent, aki megbocsátja minden bűnöd, aki meggyógyítja összes
betegségedet, aki megmenti az életedet a haláltól, aki kegyelemmel koronáz meg,
aki jó dolgokkal elégíti ki életedet. Fiatalságod megújításra kertül, mint a sasé.”
Azt is mondta még (Lk. 14:26): „Ha valaki nem gyűlöli meg lelkét, nem
követhet engem.” Mivel a megváltás bűnbánattal kezdődik. Ezért (Ap.Csel. 13:24):
„Mielőtt Krisztus megjelent János előtt, ő a bűnbánat keresztségét prédikálta.”
És újra, egy másik helyen (Isa. 30:15): „Így mondja az úr, Izrael szentje: ’Ha
megtérsz és elpanaszolod (bűneid) megmenekülsz és akkor tudni fogod, hol voltál,
amikor az ürességben bíztál.’”
Ismételten nézzünk meg egy további helyet (Isa 30:19-20): „Jeruzsálem sokat
sírt, mondván, ’Irgalmazz nekünk’. Ő irgalmazni fog nektek a sírásotok hangját
hallván. És amikor meglátja, törődni fog veletek. És az úr a szenvedés kenyerét adja
nektek és az elnyomás vizét. Mostantól kezdve, akik megtéveszteni próbálnak, nem
tudnak a közeletekbe férkőzni. Szemeitek meg fogja látni azokat, akik
megtévesztenek titeket.”
Amikor tehát a lélek elhagyja tökéletes férjét, Afrodité hűtlensége miatt, aki
jelen van a nemzés folyamata során, a nő szenvedni fog. Ha azonban sajnálatot és
bűnbánatot tanúsít, visszatérhet házába.
Természetesen Izraelt nem keresték volna fel az első helyen, hogy kihozzák
Egyiptom földjéről, ki a fogság házából, ha nem mutat sajnálatot az Isten felé és
nem siránkozik a munka miatti elnyomás alatt.
Ha bűnbánatot tartunk, az igaz Isten gondoskodik rólunk, ő, aki hosszú ideje szenved
és bőséges kegyeleme, az övé a dicsőség mindörökkön örökké. Ámen!
Egyiptomi evangélium
(a IV 55, 5-7 írás a következőkkel egészíti ki: …az Atya dicsősége, a hatalmas
Krisztus dicsősége, és a férfi leszármazottai, a fajok…)
Ily módon vált teljessé, név szerint az Atya, az Anya, a Fiú és az öt pecsét, a
leigázhatatlan hatalmasság, aki a hatalmas Krisztusa valamennyi
romolhatatlannak. …
Azután a hatalmas angyal, Hormos jött, hogy elkészítse, eme eón romlott
szűzeinek segítségével, a nemzett Logoszban, a szent járművet, a szent szellem
révén, a hatalmas Seth magját.
Ez az a faj, amely Edokla révén született meg. Mivel ő adott életet a világ által,
az Igazságnak és a Ítéletnek, az örök élet magja természetének, mely azokkal van,
akik kitartanak mellette, tudásuk kisugárzása miatt. Ez a hatalmas, romolhatatlan faj,
mely három szó révén született mega világba.
Ámen.
Fülöp evangéliuma
Egy nem-zsidó nem hal meg, mivel soha sem azért élt, hogy meghaljon. Aki
az igazságban hisz életet talál, és a halál veszélye leselkedik rá, mivel él. Mivel
Krisztus eljött, megteremtették a világot, a városokat feldíszítették, a halottakat
kihordták. Amikor zsidók voltunk, árvák voltunk és csak anyánk volt, amikor
azonban keresztényekké váltunk, lett atyánk és anyánk egyaránt.
Akik télen vetnek, nyáron aratnak. A tél a világ, a nyár a másik Eón (öröklét
birodalma). Vessünk a világban, hogy nyáron arathassunk. Ezért jól tesszük, hogy
nem imádkozzunk télen. A nyár követi a telet. Ha valaki azonban ősszel arat, akkor
nem feltétlenül arat, csak tépdes, mivel ilyen ember számára nincsen aratás. Ez
nem csak […] de fog […] megszületik, ám szombaton is […] sivár.
Egy egyszerű nevet nem ejtenek ki a világban, a nevet, melyet az Atya adott
a Fiúnak; ez az a név, mely minden dolog felett áll: az Atya neve. Mivel a Fiú soha
nem lehet az Atya mindaddig, amíg az Atya a saját nevét viseli. Azok, akik ezt nevet
viselik tudják ezt, de nem beszélnek róla. Akiknek azonban nincs, nem is tudnak
róla.
Senki sem képes egy hatalmas, értékes tárgyat elrejteni valamilyen nagy
dologban, ám sok esetben rakosgatja számolatlanul az ezreket egy fillérnyi értékű
valamibe. Hasonlóan a lélek. Nemes dolog és mégis egy hitvány testbe kerül.
Víz és tűz által az egész hely meg lett tisztítva – a látható a látható, a rejtett a
rejtett által. Néhány dolgot elrejtettek a láthatóak között. Víz van a vízben, a
krizmában tűz.
Jézus valamennyit titokban vette el, mivel nem jelent meg a maga valójában,
hanem abban az állapotában, melyben képesek voltak látni őt. Mindannyiuknak
megjelent. Hatalmasságként jelent meg a hatalmasnak. Kicsinyként jelent meg a
kicsinynek. Angyalként jelent meg az angyaloknak, és emberként az embereknek.
Emiatt az ő világa rejtett maradt mindenki számára. Néhányan valóban látták őt, úgy
gondolván, önmagukba tekintenek, ám amikor megjelent tanítványainak
dicsőségben a hegyen, nem kicsiny volt. hatalmassá vált, ám tanítványait is
hatalmassá tette, hogy láthassák őt a maga hatalmasságában.
A mennyei férfinek sokkal több fia van, mint a földi férfinek. Ha Ádám fiai
sokan vannak, habár meghalnak, mennyivel többen lennének a tökéletes férfi fiai,
ők, akik nem halnak meg, habár nemzették őket. Az apa fiút nemz, és a fiúnak nincs
hatalma, hogy fiút nemzzen. Azok, akiket nemzettek tehát nem rendelkeznek azzal a
hatalommal, hogy maguk is nemzzenek, a fiú azonban fivéreket kap maga mellé,
nem fiakat. Mindazok, akik a világban nemzettek, természetes úton nemződtek, és a
többiek arról a helyről táplálkoztak, ahonnan megszülettek. Ígéretet kapott a
mennyei hely, hogy a férfi táplálékot kap […] őt a szájából. És ha a világ
eltávolodott volna attól a helytől, a szájból lenne táplálva és tökéletessé válna.
Csók által fogant a tökéletes és szült. Ezért csókoljuk meg egymást. Az egymásban
lévő kegyelem által fogamzunk.
Hárman voltak, akik mindig az Úrral jártak: Mária, az anyja; az anyja nővére
és Magdaléna, akit a hitvesének hívtak. A nővére (az Úré), az anyja és a hitvese
neve ugyancsak Mária volt.
„Az Atya” és a „Fiú” közönséges nevek; „a Szent Szellem” kettős név. Mivel
mindenhol vannak, fent vannak, lent vannak, rejtetten vannak, kinyilatkoztatva
vannak. A Szent Szellemet kinyilatkoztatták: lent van. A rejtettben van: fent van.
Ahogy az atya tulajdonai a fiúé is, és maga a fiú is, ameddig kicsi, nem
bízzák rá azt, ami az övé. Amikor azonban férfivé válik, az atyja minden javát átadja
neki. Azok, akik megtévednek, akiket a Szellem nemzett, rendszeresen ugyancsak
megtévednek, a Szellem miatt. Így egy és egyazon lélegzet által a tűz felragyog és
kialszik.
Egy szamár egy kilométerkő körül járkálva megtesz száz kilométert. Amikor
eleresztik azt tapasztalja, hogy továbbra is ugyanazon a helyen van. Vannak
emberek, akik nagyon sokat utaznak anélkül, hogy bármilyen cél felé haladnának.
Amikor rájuk esteledik, nem látnak sem várost, sem falut, semmiféle emberi
létesítményt, sem természetes jelenséget, hatalmasságot, vagy angyalt. Hiába a
felesleges munka.
Az Úr azt mondta: „Áldott, aki már ő előtte létezett. Mivel ő van, volt és lesz.”
Az ember felsőbbrendűsége nem nyilvánvaló a szem számára, olyan helyen
van, mely a szem számára rejtett. Következésképpen, ezért hatalma van az állatok
felett, melyek erősebbek nála, abban az értelemben ami nyilvánvaló és ami rejtett.
Ez teszi lehetővé a túlélését. Ha azonban az ember elszigetelődik tőlük, ők
legyilkolják és megmarják egymást. Felfalják egymást, mert nem találnak semmiféle
élelmet. Most azonban találnak élelmet, mert az ember megműveli a talajt.
Ha valaki lemerül a víz alá és úgy jön fel, hogy nem kap semmit, és azt
mondja „keresztény vagyok”, akkor csak kölcsönzi a nevet – érdeklődésből. Ha
azonban megkapja a Szent Szellemet, akkor a neve – ajándék. Ha pedig valaki
ajándékot kap, nem kell azt visszaadnia, aki viszont valakitől kölcsönöz kamatra,
kötelező fizetnie. Ez módja és történése annak, amikor valaki megtapasztalja a
misztériumot.
Aki kijön a világból és így nem tudja többé fogva tartani a föld, melyen a
világban élt, nyilvánvalóan felette áll az […] irányuló vágynak és félelemnek.
Mestere a […]. Felsőbbrendűbb az irigységnél. Ha […] eljön, megostromolja őt és
elfojtja őt. És miként lenne képes megszabadulni a hatalmas […] hatalmasságtól?
Hogyan lesz képes […]? Vannak néhányan, akik azt mondják, „Hűségesek
vagyunk”, azért, hogy […] a tisztátalan szellemek és a démonok. Mivel birtokolják a
Szent Szellemet, semmiféle tisztátalan lélek sem képes rájuk tapadni. Ne féljétek a
húst és ne szeressétek. Ha félitek, mesterként fog uralkodni felettetek, ha szeretitek,
elnyel és megbénít benneteket.
Azok, akik azt mondják: ”Van egy mennyei ember és van egy felette”
tévednek. Mivel e két mennyei ember közül az első az, aki kinyilváníttatott, akit úgy
neveznek, „az, aki alant van”, és ő, akihez a rejtett dolgok tartoznak az, aki felette
van. Ezért jobb lenne, ha azt mondanák: „A belső és a külső”. Ezért az Úr a
pusztítást „külső sötétségnek” nevezte: nincs más rajta kívül odaki. Azt mondta:
„Az én Atyám az, aki rejtett.” Azt mondta: „Menjetek be a szobátokba és csukjátok
be magatok mögött az ajtó, és imádkozzatok Atyátokhoz, aki rejtett.” (Mt. 6:6),
ahhoz, akik mindenben benne van. Azonban az, aki mindenben benne van a
teljesség. Ezen túl nincs semmi más benne. Ez az amimért mondják: „Ami fölötte
van.”
Krisztus előtt néhányan eljöttek egy olyan helyről, ahová többé nem voltak
képesek belépni, és olyan helyre mentek, ahonnan nem tudtak többé kijönni. Aztán
eljött Krisztus. Akik bementek, ő kihoztak őket, és akik kimentek, behozta.
Amikor Éva még Ádámmal volt, halál nem létezett. Amikor elvált tőle, a halál
megszületett. Ha ismét belép (hímnem) és megvalósítja korábbi önmagát, halál nem
lesz többé.
Ádám két szűz által született meg, a szellem és a földi szűz révén. Krisztus
ezért, szűztől született, hogy helyrehozza a Bukást, mely a kezdeteknél történt.
Azok […] lemerülnek a víz alá […] ki (a vízből), megszenteli ezt, […] ők,
akiknek van […] az ő nevében. Mivel azt mondta: „Így kell betöltenünk a tiszta
becsületességet.” (Mt. 3:15)
Isten […] kert. Az ember […] kert. Vannak […] és […] az Istenéi. […] A dolgok
melyek benne vannak […] vágyom. Ez az a kert, ahol azt fogják nekem mondani:
„[…] edd meg ezt vagy ne edd meg azt, ahogy csak szeretnéd.” A helyen, ahol
megeszek mindent van a Tudás Fája. Ez ölte meg Ádámot, azonban itt a Tudás Fája
az embereket élővé teszi. A törvény volt a fa. Hatalmában áll a jónak és rossznak
tudását átadni. Nem távolította el őt a gonosztól, és nem állította a jó pártjára,
azonban halált hozott azok számára, akik ettek belőle. Ezért amikor azt mondta:
„Edd ezt, ne edd meg azt”, tulajdonképpen a halál kezdetét jelentette.
A krizma magasabb rendű a keresztelésnél, azért a szó „krizma” az, amit
„kereszténynek” hívunk, természetesen nem a „keresztelés” szó miatt. Mindez
azért van mert a krizma „a Krisztussal” bír a nevében. Mivel az Atya felkente a Fiút,
és a Fiú felkente az apostolokat, és az apostolok felkentek minket. Ő, akit felkentek,
mindent birtokol. Birtokolja a feltámadást, a fényt, a keresztet, a Szent Szellemet.
Az Atya adta neki a menyegzői szobában, ő pusztán elfogadta (az ajándékot). Az
Atya a fiúban volt, és a Fiú az Atyában. Ez a Mennyek Királysága.
Egy ló lovat nemz, az ember embert nemz, egy isten istent szül. hasonlítsuk
össze a vőlegényt és a menyasszonyt. Ők […]-ból származnak. Egyetlen zsidó sem
[…] létezett. És […] a zsidóktól. […] keresztények […] ezek […] úgy hivatkoznak
rájuk, mint „az […] kiválasztott népe”, és „az igaz emberek”, és az „Emberfia”, és
„az Emberfiának leszármazottja”. Ez az igaz faj megújult a világban […] hogy a
menyegzői szobában lakó fiúk maradjanak.
Bárhol ebben a világban, a férfi és nő házassága – az erő és a gyengédség(?)
kiegészítése az eónban (végtelenség birodalma), a házasság formája különböző,
ám mégis ugyanezzel a névvel hivatkozunk rá. Vannak más elnevezések is azonban,
ezek minden más névnél magasabb rendűek, melyeket adtak és erősebbek az
erősnél. Mivel ahol erőt mutatnak, akkor azok, akik kiválóak az erőben, megjelennek.
Ezek nem elválasztható dolgok, ám mindannyian ezt az egyetlen egyszerű dolgot
jelentik. Ez az egyik, amit nem vagyunk képesek a húsból való szív fölé emelni.
Áldott, akinek nincs szüksége a lélek által kiváltott […]. Az a személy Jézus
Krisztus. Mindenhova eljött és nem terhelt senkit. Ezért áldott az, aki hasonló ehhez,
mivel tökéletes ember. Mivel a Szó elmondja nekünk milyen nehéz meghatározni.
Hogyan is lehetnénk képesek teljesíteni ilyen hatalmas dolgot? Hogyan lehet
mindenki számára vigasztalást adni? Mindenekelőtt, nem helyes, ha bárki számára
szenvedést okozunk - akár jelentős személyiségről van szó, akár jelentéktelenről,
hitetlenről, vagy hívőről – és csak azok számára vigasztalást adni, akik jótettekben
elteltek. Valakik úgy találhatják, előnyös dolog vigasztalást adni azoknak, akiknek
jól megy a soruk. Az, aki jó dolgokat tesz, nem tud vigasztalást adni ilyen
embereknek, mivel nem szerzi meg, azt amit szeretne. Nem képes szenvedést
okozni, hiszen nem szomorítja el őket. Megerősítésképpen, akinek jól megy a sora,
olykor képes szenvedést okozni embereknek – habár nem áll szándékában ezt tenni,
inkább, a saját bűnösségük az, mely felelős szenvedéseikért. Az, aki birtokolja a
képességeit (a tökéletes embernek), örömmel töltődik el a jó iránt. Néhányan
azonban borzasztóan szenvednek mindezek miatt.
Senki sem tudhat róla amikor a férj a feleségével szerelmi kapcsolatba lép,
kivéve őket kettőjüket. Igazából a házasság misztérium a világban azok számára,
akik feleséget vesznek. Ha a tisztátalan házasság rejtett minőséggel bír, akkor a
tiszta házasságnak mennyivel több igaz misztériuma van! Nem testi dolog, hanem
tiszta. Nem a vágyhoz tartozik, hanem a kívánsághoz. Nem az éjszaka sötétjéhez
tartozik, hanem a nap világosságához. Ha egy házasság nyilvános az emberek
számára, akkor az prostitúcióvá válik és a menyasszony játssza a szajha szerepet,
nemcsak akkor, amikor másik férfitől várandós, de akkor is, ha kislisszol a
hálószobájából és meglátják. Csak az ő atyjának és az anyjának legyen bemutatva
és a vőlegény barátjának és a vőlegény fiainak. Az ő számukra megengedett, hogy
minden nap belépjenek a menyegzői szobába. Azonban a többiek csak
sóvároghassanak azért, hogy csak hallhassák a hangját és élvezhessék kenőcsét,
csak az asztalról lehulló morzsákat ehessék, mint a kutyák. Vőlegény és
menyasszony a menyegzői szobához tartoznak. Senki sem láthatja a vőlegényt és a
menyasszonyt, amíg eggyé nem válnak.
Amikor Ábrahám […] látta azt, amit látni akart, körülmetélte a húst az
előbőrőn, megtanítva minket, ez a megfelelő út a hús elpusztítására.
A világon a legtöbb dolog, míg belső részeik rejtettek, egyenesen áll és él.
Ha kibontják őket, meghalnak, miként azt jól példázza a gyökér. Ki kell rángatnunk,
hogy megismerhessük. Ha azonban nem háborgatjuk, növekszik bennünk és a
szívünkben gyümölcsöt terem. Irányít bennünket. A rabszolgái leszünk. Fogságban
tart bennünket, hogy azt tegyük, amit nem akarunk megtenni, és amit meg akarunk
tenni, mi látható emberek: amíg az ember belsője rejtett, az ember életben van, ám
amikor belsőjét feltárjuk és kiszedjük belőle, meghal. Pontosan úgy, miként a fa,
melynek gyökerei rejtettek, kihajt és növekszik. Ha gyökereik kiszedjük, a fa meghal.
Így van ez minden megszületettel a világon, nem csak a kinyilvánított dolgokkal,
hanem a rejtettekkel is. Amíg gyökerei rejtettek, a gonoszság erős. Amikor azonban
megismerjük azt, szétfoszlik. Amikor leleplezzük, elpusztul. Ezért mondja a Szó: „A
balta már a fák gyökerein fekszik.” (Mt. 3:10) Nemcsak egyszerűen belevág – amibe
belevágnak az újra hajt – a balta azonban mélyre hatol, amíg fel nem tárja a
gyökeret. Jézus mindenhol kihúzta a gyökeret, míg mások csak részlegesen tették
ezt. Ami minket illet, mindannyian ássunk le a gonoszság gyökeréig, mely
mindenkiben benne van, és húzzuk ki azt, amit az ember szíve nem tesz meg.
Hathatós, mert nem ismertük fel. Amíg létezik, addig aktív. A tudatlanság a gonosz
anyja. A tudatlanság halált okoz, mert azok, akik a tudatlanságból származnak, nem
voltak, nem léteznek és nem lesznek […] tökéletesek, amikor minden igazság
napvilágra kerül. Ami az igazságot illeti, olyan mint a tudatlanság: amíg rejtve van,
önmagában pihen, ám amikor kinyilvánítják és felismerik, magasztalják, mivel
erősebb, mint a tudatlanság vagy a tévedés. Szabadságot ad. A Szó azt mondja:
„Ha ismered az igazságot, az igazság megszabadít téged.” (Jn. 8:32). A tudatlanság
rabszolga. A tudás szabadság. Ha ismerjük az igazságot, megtaláljuk az igazság
gyümölcsét önmagunkban. Ha csatlakozunk hozzá, eltölt bennünket.
Tamás evangéliuma
2. Jézus mondta: „Azok akik keresnek, ne hagyják abba, amíg nem találnak.
Amikor találnak, zaklatni fogják őket. Amikor zaklatják őket, el fognak majd
csodálkozni, és uralkodni fognak mindenek felett. [És mikor uralkodnak,
megnyugszanak.]
4. Jézus mondta: „Egy napjaiban idős ember nem tétovázik megkérdezni egy
hétnapos kisgyereket az élet helyével kapcsolatban, és az az ember élni fog.”
Sokan az elsők közül utolsók lesznek és magányosokká válnak.”
5. Jézus mondta: "Ismerd meg, hogy mi van az arcod előtt, és ami rejtett
számodra, majd kinyilváníttatik neked.
Ugyanis nincsen semmi rejtett, ami ne lenne kinyilvánítva. [És semmi sincs
ami el van temetve és ne lenne felemelve.]
8. És ő mondta: „Az ember olyan, mint a bölcs halász, aki kiveti a hálóját a
tengerbe és kihúzza azt telis-tele kis halakkal. Közöttük a bölcs halász észrevesz
egy szép nagy halat. Valamennyi kishalat visszadobja a tengerbe, és könnyedén
kiválasztja a nagy halat. Mindenki aki itt van és jó füle van, jól teszi ha figyel!”
10. Jézus mondta: „Tüzet gyújtottam a világra, és nézzétek, őrzöm azt, amíg
lángol.”
14. Jézus azt mondta nekik: „Ha böjtöltök, bűnt hoztok a saját fejetekre, és
ha imádkoztok, megbélyegzettek lesztek, és ha alamizsnát adtok, megsértitek a
szellemeteket.
Ha bárhova is mentek és bejárjátok a vidéket, amikor az emberek
befogadnak titeket, eszitek amit szolgálnak nektek és meggyógyítjátok a lábatokat
közöttük.
Mindent egybevéve, nem az mocskol be benneteket, ami bemegy a szátokon,
sokkal inkább, ami kijön a szátokon, az mocskol be benneteket.
15. Jézus mondta: „Amikor olyan valakit láttok, aki nem nőtől született,
boruljatok arcra és imádjátok. Az a valaki a ti Atyátok.”
16. Jézus mondta: „Talán az emberek úgy gondolják, hogy békét töltsek ki a
világra. Ők nem tudják, hogy azért jöttem, hogy ellentétet töltsek ki a földre: tüzet,
kardot háborút.
Azért öten lesznek egy házban: három a kettő ellen és kettő a három ellen,
apa fiú ellen és fiú apa ellen, és egyedül maradnak.”
17. Jézus mondta: „Olyasmit adok nektek, amit szem nem látott, fül nem
hallott, kéz nem érintett, és emberi szívben nem támadt.”
22. Jézus néhány karban tartott kisbabát látott. Azt mondta tanítványainak:
„Ezek a karban tartott kisbabák olyanok, mint azok, akik belépnek az (Atya)
királyságába.”
Azt mondták neki: „Ezek szerint mi kisbabákként lépünk be az „Atya”
királyságába?”
Jézus azt mondta nekik: „Amikor a kettőt eggyé teszitek, és amikor a belsőt
olyanná teszitek, mint a külső és a külsőt olyanná mint a belső, és a fentit olyanná
mint az alsó, és amikor a férfit és a nőt egyetlen eggyé teszitek, úgy, hogy a férfi
azután már nem lesz férfi és a nő nem lesz nő, és amikor a szemeteket a szem
helyére teszitek, kezet a kéz helyére, lábat a láb helyére és a képet a kép helyére,
akkor beléptek [a királyságba].”
24. A tanítványok azt mondták: „Mutasd meg nekünk a helyet ahol vagy,
mert meg kell keresnünk.”
Ő azt mondta nekik: „Bárki itt, akinek füle van, jobban teszi ha figyel! Fény
van a fény emberében, és az egész világot beragyogja. Ha nem világítana, sötétség
lenne.”
25. Jézus mondta: „Szeresd barátodat, mint saját lelkedet, óvd őt mint a
szemed fényét.”
27. „Ha nem böjtöltök a világ javaiból, nem léptek be az (Atya) királyságába.
Ha nem tartjátok be a szombatot, mint szombatot, nem látjátok meg az Atyát.”
29. Jézus mondta: „Ha a hús a szellem miatt születne meg, az csoda. Ha
azonban a szellem születne meg a test miatt, az a csoda csodája.
Nos, azon csodálkozom, hogyan lakhat ez a hatalmas gazdagság ebben a
szegénységben.”
30. Jézus mondta: „Ahol három istenség van, ők isteniek. Ahol kettő van,
vagy egy, én azzal vagyok.”
31. Jézus mondta: „Egyetlen próféta sem szívesen látott saját otthonának
pázsitján, az orvosok nem gyógyítják azokat, akik ismerik őket.”
32. Jézus mondta: „A magas hegyen épült és megerősített város nem eshet
el és nem rejthető el.”
34. Jézus mondta: „Ha egy vak ember vezet egy vak embert, mindketten
beleesnek a gödörbe.”
35. Jézus mondta: „Senki sem léphet be egy erős ember házába és veheti el
erővel anélkül, hogy meg ne kötné a kezét. Aztán kirabolhatja az ő házát.”
38. Jézus mondta: „Gyakran vágytok rá, hogy halljátok azokat a szavakat
melyeket elmondok nektek, és senki más sincs, akitől hallanátok. Lesznek napok,
amikor keresni fogtok engem és nem fogtok megtalálni.”
39. Jézus mondta: „A farizeusok és az írástudók megszerezték a tudás
kulcsait és elrejtették őket. Ők nem léptek be és nem engedték be azokat, akik be
akartak lépni.
Ami titeket illet, legyetek ravaszak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a
galambok.”
40. Jézus mondta: „A szőlőtőkét távol ültették el az Atyától. Mivel nem erős,
kihúzzák gyökerestől és elpusztítják.”
41. Jézus mondta: „Akinek valami is van a kezébe, még több adatik neki, és
akinek semmi sincs, még azt a kicsijét is elveszik, amije van.”
43. A tanítványok azt mondták neki: „Ki vagy te, hogy ezeket a dolgokat
mondod nekünk?”
„Nem értitek kitől vagyok én és mit mondok nektek.”
Inkább, olyanokká váltatok, mint a júdeaiak, mivel szeretik a fát, de gyűlölik a
gyümölcsét, vagy szeretik a gyümölcsöt, de gyűlölik a fát.”
46. Jézus mondta: „Ádámtól Keresztelő Jánosig, azok között, akiket anya
szült, nem volt nagyobb, mint Keresztelő János, ezért ne forduljon félre tekintete.
Én pedig azt mondom, bárki közöttetek, aki gyermekké válik és felismeri az
(Atya) királyságát, nagyobb lesz, mint János.”
47. Jézus mondta: „Egy ember nem tud két lovat megülni, vagy két íjat
megfeszíteni.”
Egy szolga nem szolgálhat két urat, különben az egyiket megbecsüli és a
másikat megsérti.
Senki sem iszik régi bort és akar utána fiatal bort inni. A fiatal bort nem töltik
öreg borostömlőbe, mert szétszakíthatja, és régi bort sem töltenek új borostömlőbe,
mert tönkremegy.
Régi foltot nem varnak új ruhára mivel szakadást okozhat.”
48. Jézus mondta: „Ha ketten békét kötnek egymással egy egyszerű házban,
(és) azt mondják a hegynek, ’Mozdulj innen!’ akkor meg fog mozdulni.”
50. Jézus mondta: „Ha azt mondják nektek, ’Honnan valók vagytok?’,
mondjátok nekik, ’A fényből jöttünk, arról a helyről, ahol a fény önmaga révén
született meg, [önmagát] hozta létre, és jelent meg a képünkben.’
Ha azt mondják nektek, ’Ezek ti vagytok?’, mondjátok, ’Mi a gyermekei, és az
élő Atya kiválasztottjai vagyunk.’
Ha megkérdezik tőletek, ’Mi a jele, hogy az Atyátok bennetek van?’,
mondjátok nekik, ’A mozgás és az elpihenés.’
55. Jézus mondta: „Aki nem gyűlöli az atyját és az anyját, nem lehet a
tanítványom, és aki nem gyűlöli fivéreit és nővéreit, és nem hordozza a keresztet,
mint én teszem, nem lesz méltó hozzám.”
56. Jézus mondta: „Bárki, aki megismerte a világot, egy hullát fedezett fel, és
aki felfedezett egy hullát, annak az embernek számára a világ nem méltó.”
57. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint az az ember, akinek jó
[magja] volt. Ellenségei éjszaka jöttek és gyomnövények magvait szórták a jó
magok közé. Az ember nem engedte, hogy munkásai kitépjék a gyomokat, sőt, azt
mondta nekik, ’Nem, máskülönben a gyomokkal együtt kitéphetitek a búzát is.’
Mivel az aratás napján a gyomok szembetűnőek lesznek, ki lesznek tépve és tűzre
lesznek vetve.”
58. Jézus mondta: „Elismerés annak az embernek, aki bajlódik és életet talál.”
60. Látott egy szamaritánust, aki bárányt vitt és Júdeába ment. Azt mondta a
tanítványainak: „az az ember… a bárány mellett.” Azt mondta nekik: „Azért, hogy
megölhesse és megehesse.” Azt mondta nekik: „Nem fogja megenni, amíg életben
van, csak azután, hogy megölte és hulla lesz belőle.”
Ők azt mondták: „Másképpen nem teheti.”
Ő azt mondta nekik: „Így van veletek is, keressetek pihenőhelyet
magatoknak, vagy hullák lesztek és felfalnak benneteket.”
63. Jézus mondta: „Volt egy gazdag ember, akinek rengeteg pénze volt. Azt
mondta: ’Befektetem a pénzemet, azért hogy vethessek, érlelhessek, ültethessek és
megtölthessem raktáraimat terményekkel, hogy semmiben se legyen hiányom.’
Ezek voltak azok a dolgok, melyeket szívében kigondolt, azonban azon bizonyos
éjjelen meghalt. Mindenki aki itt van és füle van, jól teszi ha figyel!”
65. Azt mondta: „Egy […] embernek szőlője volt és kiadta néhány
földművesnek, hogy műveljék meg és ő pedig begyűjthesse a termést tőlük.
Elküldte rabszolgáját a földművesekhez, hogy adják neki oda a szőlő termését. Ők
azonban megragadták, megverték, majdnem megölték, mire a rabszolga hazament
és azt elmondta az urának. Az ura azt mondta: ’Talán nem ismerték meg őt.’
Elküldött egy másik rabszolgát, a földművesek azonban őt is megverték. Azután az
úr a fiát küldte és azt mondta: ’Talán a fiam felé némi tiszteletet mutatnak.’ Mivel
azonban a földművesek tudták, hogy ő lesz majd a szőlő örököse, megragadták és
megölték. Mindenki aki itt van és füle van, jól teszi ha figyel!”
67. Jézus mondta: „Azok, akik mindent ismernek, de hiányosság van bennük,
mindenben hiányosságuk van.”
70. Jézus mondta: „Ha kihozzátok magatokból, ami bennetek van, az lesz az,
ami megment titeket. Ha nem hozzátok ki magatokból, ami bennetek van, amit nem
hoztok ki, az megöl benneteket.”
71. Jézus mondta: „Elpusztítom [ezt] a házat és senki sem lesz képes újra
felépíteni […].”
72. Egy [ember] azon mondta neki: „Mondd meg a fivéreimnek, hogy osszák
meg apám javait velem.”
Azt mondta annak az embernek: „Uram, ki tett meg engem osztóvá?”
A tanítványaihoz fordult és azt mondta: „Nem vagyok osztó, igaz?”
73. Jézus mondta: „Az aratás nagy, ám a munkás kevés, ezért kérjétek meg
az aratás urát, hogy küldjön munkásokat a mezőkre.”
75. Jézus mondta: „Sokan állnak az ajtóban, ám azok, akik egyedül vannak
lépnek be a menyegzői kíséretbe.”
76. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint a kereskedő, akinek egy
készlet árúja volt és gyöngyöt talált. Ez a kereskedő bölcs volt, eladta a készletét és
megvette magának csupán a gyöngyöt.”
Így van ez veletek is, keressétek az ő kincsét, mely kimeríthetetlen, mely
maradandó, ahol nincs moly, hogy megegye, féreg, hogy elpusztítsa.
77. Jézus mondta: „Én vagyok a fény, mely mindenek fölött van. Én vagyok
minden: minden belőlem származik és minden hozzám tér vissza.”
Hasíts el egy fát; ott vagyok.
Emeld fel a követ és megtalálsz ott engem.”
78. Jézus mondta: „Mért jöttetek ki vidékre? Látni egy nádat a szél által
lengetve? És látni egy embert puha ruhákba öltözve; [miként a ti] elöljáróitok és a
hatalmasságaitok? Ők öltöznek puha ruhákba és nem képesek megérteni az
igazságot.”
79. Egy nő a tömegben azt mondta neki: „Szerencsés a méh, mely hordott
téged és az emlő, mely táplált.”
Ő azt mondta [neki]: „Szerencsések azok, akik hallották az Atya szavát és
őszintén megfogadták. Mivel lesznek napok, amikor azt mondjátok: ’Szerencsés az
a méh, amely nem fogan meg és az emlő, mely nem ad tejet.’”
80. Jézus mondta: „Bárki, aki azért jön, hogy megismerje a világot, felfedezi
a testet, és aki felfedezte a testet, annak számára a világ nem méltó.”
82. Jézus mondta: „Bárki, aki mellettem van, a tűz mellett van, és aki messze
van tőlem, az messze van (az Atya) királyságától.”
87. Jézus mondta: „Milyen nyomorúságos az a test mely egy testtől függ, és
milyen nyomorúságos az a lélek, amely ettől a kettőtől függ.”
89. Jézus mondta: „Miért mossátok meg a csésze külsejét? Hát nem értitek,
hogy az, aki elkészítette a belsejét az ugyanaz, mint aki a külsejét is elkészítette?”
91. Ők azt mondták neki: „Mondd meg nekünk ki vagy, higgyünk-e benned?”
Ő azt mondta nekik: „Vizsgáljátok a menny és a föld arcát, de nem juttok
annak felismerésére, ki van társaságotokban, és nem tudjátok, hogyan vizsgáljátok
meg a jelen pillanatot.”
95. Jézus mondta: „Ha van pénzetek, ne kamatra adjátok kölcsön. Inkább
olyannak adjátok, aki nem fogja visszafizetni azt.”
96. Jézus [mondta]: „Az Atya királysága olyan, mint egy nő. Vett egy kis
kovászt és [elrejtette] a tésztában, és nagy kenyér vekniket formált belőle. Bárki itt,
akinek két füle van, jobban teszi ha figyel!
97. Jézus mondta: „Az [Atya] királysága olyan, mint egy nő, aki magával vitt
egy [korsót] tele korpával. Miközben gyalogolt a hosszú úton, a korsó füle eltört és
a korpa kiszóródott mögötte [végig] az útra. Nem tudott erről; nem vette észre a bajt.
Amikor elérte a házát, letette a korsót és észrevette, hogy üres.”
98. Jézus mondta: „Az Atya királysága olyan, mint az az emberi aki meg
akart ölni egy előkelőt. Amikor otthon volt, kihúzta a kardját és beledöfte a falba,
hogy kipróbálja, vajon elég erős-e a keze. Aztán megölte az elöljárót.”
101. „Aki nem gyűlöli az [atyját] és az anyját, miként én teszem, nem lehet a
[tanítványom], és aki [nem] szereti az [atyját és] az anyját, miként én teszem, nem
leget az én [tanítványom]. Ami anyámat illeti […] az én igaz [anyám] adott nekem
életet.”
107. Jézus mondta: „Az (Atya) királysága olyan, mint a pásztor, akinek száz
birkája volt. Egyikük, a legnagyobb, eltévedt. Ő otthagyta a kilencvenkilencet és
annak az egynek a keresésére indult, amíg meg nem találta. Amikor véget ért
vesződése, azt mondta a birkának: ’Jobban szeretlek, mint a kilencvenkilencet.’”
108. Jézus mondta: „Bárki, aki iszik a számból, olyanná válik, mint én; én
magam válok azzá az emberré, és a rejtett dolgok kinyilváníttatnak számára.”
109. „Jézus mondta: „Az (Atya) királysága olyan, mint az az ember, akinek
kincset rejtettek el földjén, de ő nem tudott róla. És [amikor] meghalt, ráhagyta a
[fiára]. A fiú [ugyancsak] nem tudott róla. Átvette a földet és eladta. A vevő szántani
ment [és felfedezte] a kincset, és elkezdett kamatra pénzt kölcsönözni mindenkinek,
akinek csak akart.”
114. Simon Péter azt mondta nekik: „Vegyük rá Máriát, hogy elhagyjon
bennünket, mert nők nem érdemlik meg az életet!”
Jézus mondta: „Figyelj, vezetni fogom őt, hogy férfivá váljon, így ő ugyancsak a
férfiakra hasonlító élő szellemmé válhat. Mivel minden nő, aki férfivá teszi önmagát,
belép a Mennyek királyságába.”
Az Igazság Evangéliuma
Vezetővé vált, csendes és szabad volt. Egy iskola közepére jött és mondta a
Szót, mint egy tanító. Azok, akik a saját becslésük szerint bölcsek voltak,
teszteknek tették ki. Ő azonban megfosztotta őket hitelüktől, kiderült, üresfejűek.
Gyűlölték őt, mert valóban nem voltak bölcs emberek. Aztán kisgyerekek is jöttek,
azok, akik birtokolták az Atya tudását. Amikor megerősödtek, megtanították nekik
az Atya arcának megjelenéseit. Eljöttek, hogy megismerjék és megismertették velük.
Dicsőítették őket és dicsőséget adtak. Szívükben az Élet élő könyve testesült meg,
a könyv, amelyet az Atya gondolatában és tudatában írtak, a Mindenség létrehozása
előttről, mely az ő felfoghatatlan részében van.
Azok neve, akiket legelőször ismert meg, a legutoljára lettek meghívva, így
az, akinek tudása van, az, akinek az Atya kimondotta a nevét. Ami pedig azt illeti,
akinek nevét nem mondták ki, tudatlan. Nos, hogyan fogja valaki meghallani, hogy
kiejtették a nevét? Az, aki megmarad tudatlannak, amíg a vég be nem következik, a
feledékenység teremtménye és vele együtt pusztul el. Ha nem így lenne, miért ne
lenne ezeknek a nyomorultaknak neve, miért ne lenne hangjuk? Ezért, ha valakinek
tudása van, felülről származik. Ha hívják, meghallja, válaszol, és arrafelé fordul, aki
hívta őt, és felemelkedik hozzá, és tudja, ő az aki hívta. Mivel tudása van, teljesíti az
ő akaratát, aki hívta. Vágyik arra, hogy kedvére tegyen és nyugalmat találjon. Egy
bizonyos nevet kap. Ő, aki ekképpen tudást kap, tudja honnan jött és hová tart. Oly
módon tudja ezt, mint az az ember, aki megrészegült, és elfordult ittasságától és
megérkezett önmagához, újraépítette ami az övé.
És a Szellem eljött hozzá nagy sietve és felemelte őt. Kezét nyújtván annak,
aki hason fekszik a földön, határozottan lábra állítván őt, mivel még nem kelt fel.
Odaadta neki az Atya tudásának jelentését és fiának kinyilatkoztatását. Amikor
pedig látták és hallották ezt megengedte nekik, hogy megízleljék, megszagolják és
megragadják szeretett fiát.
És az Atya nevében van a Fiú. Ő az aki a kezdetben nevet adott neki, aki tőle
származik – ő ugyanaz – és fiának nemzette őt. Neki adta a nevét, mely hozzá
tartozott -, ő, az Atya, aki mindent birtokol, ami körülötte létezik. Ő birtokolja a
nevet; őneki van fia. Lehetséges számukra, hogy lássák őt. A név azonban
láthatatlan, mivel önmaga egyik misztériuma láthatatlannak, akinek szándéka eljutni
a fülekhez, hogy teljességgel betöltse az Atya közbenjárásával. Továbbá, mivel az
Atya lényegéből fakadóan neve kimondhatatlan, a fia által kerül az
kinyilatkoztatásra. Így aztán, a név hatalmas.
Ilyen az áldott helye; ez az ő helyük. A többiek kedvéért pedig, azután, ismerjék meg,
az ő helyükön, hogy az nem illik hozzám, miután a többiek azon a helyen voltak, nincs
mit többet mondani. Ám ő az az egy, akiben leszek, azért, hogy higgyek magamban,
minden pillanatban, a Mindenek Atyjának, és az igaz fivéreknek, akik révén az Atya
elhalmoz, és akik középpontjában semmi sem hiányzik őbelőle. Ők azok, akik
megtestesítik önmagukat, mivel az igaz és örök életben vannak és a tökéletes fényről
beszélnek, eltöltve az Atya magjával, és mely a szívükben van és a Teljességben,
miközben a Szellem örvendezik benne és dicsőíti őt, akiben volt, mert az Atya jó. És a
gyermekei tökéletesek és érdemesek a nevére, mert ő az Atya. A gyermekek az ő
fajtájából olyanok, akiket szeret.
Az arkónok természete
A gondolatai vakká lettek. És, kitaszítva hatalmát – ami nem más, mint
istenkáromlás amit mondott – üldözte a káoszba és a mélységbe, az anyja, a
Pisztisz Szófia (Hit és bölcsesség) felbujtására. És ő (a nő a férfi) minden egyes
leszármazottja számára otthont teremtett kényelemben, az ereje által – a fent lévő
birodalmak mintája alapján, elkezdvén a láthatatlan világot láthatóvá átformálni.
Ők […] ezt. Nem értették mit mondtak neki; inkább, az Atya kívánsága által,
mondták ezt oly módon, hogy (valójában) egyen, és hogy Ádám <ne> hivatkozzon
úgy rájuk, mint az a férfi, akinek kizárólagosan anyagi természete van.
Az érzéki nő azt mondta: „Nemcsak azt mondta, hogy „Ne egyél’, de még azt
is ’Ne érintsd meg; mert azon a napon, amikor eszel róla, halálnak halála vár rád.’”
Aztán a főuralkodó jött; és azt mondta: „Ádám! Hol vagy? – mivel nem
értette, mi történt. És Ádám mondta: „Hallottam a hangod és megijedtem, mert
meztelen voltam és elbújtam.”
Az uralkodó azt mondta: „Miért rejtőzködtél el, ha nem azért, mert ettél arról
a fáról, melyről megparancsoltam, hogy ne egyél? És te ettél”!
Ádám így szólt: „A nő, akit adtál nekem, ő kínált meg és én ettem.” És a
gőgös uralkodó megátkozta a nőt.
Nem sokkal később megszülte Káint, fiukat; és Káin művelte a földet. Ezután
megismerte feleségét, és újra várandós lett, megszülte Ábelt; és Ábel birkapásztor
lett. Káin pedig gabonát hozott a földjéről; ám Ábel felajánlásképpen a bárányai
közül. Isten letekintett Ábel fogadalmi felajánlására; de nem fogadta el Káin
fogadalmi felajánlását. Az érzéki Káin üldözni kezdte Ábel, fivérét.
Az Isten azt mondta Káinnak: „Figyelj! A fivéred vérének hangja hozzám kiált!
Vétkeztél a száddal. Visszaszáll rád: bárki, akit Káin megöl, hétszeres bosszút
szabadít fel, te pedig nyögve és reszketve élsz majd a földön.
És Ádám megismerte női társát, Évát, aki ismét várandós lett és megszülte
Seth-et Ádámnak. És azt mondta: „Isten révén újabb fiút szültem, Ábel helyett.” És
Éva újra várandós lett, és megszülte Noreát. És azt mondta: „Szűzet nemzett nekem,
az emberiségnek számos generációján át lesz segítője.” Ő az a szűz, akit
erőszakkal nem mocskolnak be.
Azután Norea jött oda hozzá, bekéredzkedni a bárkába. Amikor pedig nem
engedte, a (nő) rácsapott a bárkára, mire azt tűz pusztította el. Így újra bárkát épített,
másodszor is.
Norea azt mondta: „Ki vagy Te? A gonosz uralkodók elhúzódtak tőle.
Azt mondta: „Én vagyok aki Eleleth, eszesség, a hatalmas angyal, aki a szent
szellem jelenlétében áll. Engem küldtek, hogy beszéljek veled, hogy megmentselek
téged attól, hogy a törvénytelenek megragadjanak. És tanítani foglak gyökereidről.”
Eleleth, a hatalmas angyal, szólt hozzám: „Én vagyok – mondta – aki ért. Én
vagyok az egyik fény-adó a négyből, aki a hatalmas láthatatlan szellem jelenlétében
áll. Úgy gondolod, ezeknek az uralkodóknak bármi hatalma is lehet rajtad? Egyikük
sem győzedelmeskedhet az igazság gyökerei felett; ennek okán jelenik meg a
végső időkben, és ezeket az uralkodókat megfékezik. És ezek az elöljárók nem
tudnak meggyalázni téged és azt a generációt; mivel lakóhelyed a
megvesztegethetetlenség, ahol a szűz szellem lakozik, aki a káosz uralkodóinak és
az ő világuknak az elöljárója.”
És azt mondta: „Ha bármely dolog is létezett volna előttem, legyen láthatóvá
számomra!” És abban a pillanatban Szófia kinyújtotta az ujját és fényt gyújtott az
anyagban; és lekergette a káosz világába. Ő pedig visszatért fel, a saját fényébe;
ismét sötétség […] anyag..
És Zoé (Élet), Pisztisz Szófia lánya, felkiáltott és azt mondta neki: „Tévedsz
Sakla!” – amely név ugyanannyit tesz, mint Jaltabaoth. Belelehelt az arcába és a
lehelete tüzes angyallá változott számára, és az angyal megkötözte Jaltabaothot és
levetette őt Tartaroszba a mélység alá.
Hüpszifron
Ami engem illet, azt mondtam neki: „Fajnopsz nem jött oda hozzám; nem
tévedt el. […] lát egy férfit […] őt […]. Ezért […] melyet ő mondott […] Fajnopsz ezt
[…]
Láttam őt és azt mondta nekem: „Hüpszifrone, miért laksz kívülem? Kövess engem és
én beszélni fogunk neked róluk.” Így hát követtem őt, mivel nagy félelemben voltam.
És beszélt nekem a vér forrásáról, amit tüzet rakván nyilvánított ki […] ő mondta […].
A tudás értelmezése
Most a világ a hűtlenség helye és a halál otthona. És a halál úgy létezik, mint…
[14 sor hiányzik]… képmás és ők nem hisznek. Szent dolog a hűség és látni a
képmást. Az ellentét a hűtlenség a képmásban. Azok a dolgok, melyeket ő
adományoz nekik, segítségükre lesz. Lehetetlen volt számukra, hogy elérjék az
elmúlhatatlanságot […] […] fognak válni […] meglazul […] azok, akiket küldtek […].
Aki csüggedt, nem fog hinni. Képtelen hatalmas egyházat alkotni, mivel
jelentéktelen dolgok közül gyűjtöget.
És ez a tanító élő iskolát alakított, mivel annak a tanítónak másik iskolája volt:
miközben ez halott iratokról tanított bennünket, ő – másrészről -, arra késztetett
minket, hogy eltávolítsuk magunkat a világgal való megcsömörléstől; tanított
bennünket az általuk való halálunkról.
Miként a felebarát, aki figyel minket, merthogy ő is az, az ember dicsőíti azt,
aki nekünk kegyelmet ad. Továbbá, mindannyiunk számára jó, ha élvezhetjük azt az
ajándékot, amit ő kapott az Istentől, és hogy ne legyünk féltékenyek, hiszen tudjuk,
hogy aki féltékeny az gátat jelent a (saját) útjában, mivel csak önmagát pusztítja el
az ajándék által, merthogy figyelmen kívül hagyja az Istent. Örvendeznie kell és
boldognak lenni, hogy részese lehet a kegyelemnek és az adománynak. Van
valakinek prófétálási adománya? Ossza meg tétovázás nélkül. Ne közelíts
féltékenységgel felebarátaidhoz és ne… [8 sor hiányzik] … választott amint ők […]
üres, amint elszöknek […] aláhullva az ő […] tudatlanok, hogy […] ily módon nekik
van […] bennük […] azért, hogy okvetlenül válaszoljanak azokra a dolgokra,
melyekről azt szeretnéd, hogy gondoljanak, amikor rád gondolnak. A felebarátod
ugyancsak bírja az ő kegyelmét: Ne ócsároljátok saját magatokat, de örvendezzetek
és mondjatok köszönetet lélekben, és imádkozzatok érte, hogy megosszátok a
kegyelmet, mely benne lakozik. Ne tekintsetek rá úgy, mint idegenre, inkább
olyanra, mint aki a tiétek, mint akit mindegyik (társatok) befogadott. Szeretvén a
Vezetőt, (a Fejet) aki birtokolja őket, ti ugyancsak birtokoljátok azt, akitől ezek az
ajándék-áradatok érkeznek a testvéreitek között.
Most pedig, mit gondoltok a szellemről? Vagy miért üldözik az ebből a fajtából való
embereket halálra? Nem elégedettek azzal, hogy együtt vannak a lélekkel és
kereshetik? Mivel minden hely el van zárva előlük az Isten emberei által, ameddig csak
testben léteznek. És amikor nem láthatják őket, mivel (az Isten emberei) a szellem által
élnek, széttépik ami feltűnik, mintha megtalálhatnák őket. és mi a hasznuk ebből?
Esztelenül őrültek! Szétszaggatják környezetüket! Ássák a földet! […] őt […] elrejtette
[…] létezik […]megtisztít […] azonban […] utána Isten […] megragadott minket […]de
mi elsétáltunk […]. Mivel a bűn tengernyi, mennyivel nagyobb a féltékenység a
Megváltó Egyháza iránt. Mindegyikük képes volt elkövetni mindkét (típusú) vétket,
nevezetesen a beavatottét és egy közönséges emberét is. Nagyon egyszerű képesség,
amit birtokolnak. Ami pedig minket illet, mi a Szó beavatottjai vagyunk. Ha ez ellen
vétkezünk, bűnösebbek vagyunk a nem-zsidóknál (Gentiles). Ha pedig leküzdünk
minden bűnt, megkapjuk a győzelme koronáját, miként a mi Vezetőnket (Fejünket)
megdicsőítette az Atya.
Péter levele Fülöphöz
És újra imádkoztak, máskor, mondván: „Az élet fia, a halhatatlanság Fia, aki
a fényben van, Fiú, a halhatatlanság Krisztusa, megváltónk, adj nekünk erőt, mivel
halálra keresnek minket!”
A hang a fényből szólt hozzájuk, mondván: „Ti magatok vagytok azok, akik
tanúsítják, hogy mindezeket a dolgokat elmondtam nektek. A hitetlenségetek miatt
azonban elmondom még egyszer. Először is, az eónok fogyatékosságaival
kapcsolatban, ez az a fogyatékosság, amikor az anya engedetlensége és őrülete
megjelenik őfelsége az Atya parancsa nélkül. Ő (az anya) fel akarta emelni az
eónokat. És amikor szólt, az Öntelt követte. Amikor pedig hátrahagyott egy részt,
az Öntelt távol tartotta magát tőle, és fogyatékossá vált. Ez az eónok
fogyatékossága. Amikor pedig az Öntelt felvett egy darabot, elvetette. És
hatalmasságokat és elöljárókat helyezett fölé. És bezárta az eónokba, melyek
halottak. És a világ összes hatalmassága örvendezett, mert őket nemzették. Ám
nem ismerték az elő-létező Atyát, mivel idegenek voltak számára. Ám ő az, akinek
hatalmat adtak, és akit imádsággal szolgálnak. De ő, az Öntelt, büszkévé vált a
hatalmasságok imája révén. Iriggyé vált, és képet akart készíteni a kép lakhelyén,
és egy formát, a forma lakhelyén. És megbízta a hatalmasságokat az elöljárói
körében, hogy formáljanak halandó testet. És létrejöttek a megtévesztésből, a
látszatból, mely összekeveredett.”
[…] Ezután Péter összegyűjtötte a többieket is, mondván: „Oh, Urunk Jézus
Krisztus, a nyugalmunk ura, add nekünk a megértés szellemét, azért, hogy
csodákat tehessünk.”
Azután Péter és a többi apostol meglátta őt és eltöltötte őket a Szent Szellem.
És mindannyian gyógyításokat mutattak be. És szétváltak, azért, hogy az Úr Jézus
Krisztust imádják. És összegyűltek, és üdvözölték egymást, mondván: „Amen”.
Marsanes
… és jutalom. Azért jöttek, hogy megtudják; tiszta szívűnek találták, (és) nem
sújtotta őket gonoszságokkal. Azok, akik megkaptak titeket, megkapják a
választásuk jutalmát kitartásukért, és ő elhárítja a gonoszságokat felőlük. De senki
közülünk ne aggodalmaskodjon, és gondolja azt a szívében, hogy a hatalmas Atya
[…]. Mivel rálátása van a Mindenségre, és mindenkivel törődik. És megmutatta
számukra az ő […]. Azokat, amelyek…
… először
Mivel nem hagytam abba beszédemet az Önmagát Nemző Egyről, O […] vált
[…] az egész tartomány egyik részlete a másik után. Leszármazott; ismét
leszármazott a Nem-nemzett Egytől, akinek nincs létezése, aki a Szellem. Az pedig,
aki mindenek előtt létezett elért az isteni Önmagát-nemző Egyhez. Az egyhez, akit
keresnek […] és létezik […] és olyan, mint a […] és belőle […] elválasztván […]
váltam […] sokaknak, hiszen megtestesülvén tömegeket mentett meg.
… azok […]. Azonban szükséges, hogy egy […] nincs formája (teste) […]
ennek […] létezik mielőtt […] a gondolat […] a kezdettől fogva […] annak, aki…
… ezek […] ránéztek […] kilencben […] a kozmikus hét (hebdomad) […] a
napján a […]-nak örökké…
… [8 sor kivehetetlen]…
… és […] sok évvel később […], amikor megláttam az Atyát, eljöttem, hogy
megismerjem őt, és […] sok […] elfogult […] örökké […] az anyagi (létezők) […]
evilági […] felette […] továbbá …
… kívül […] azokban, akik […] őket bele […] megnevezve őket. és (mivel)
elnevezésük miatt tanúsággal bírnak önmagukkal kapcsolatban, mivel
alsóbbrendűek vagytok hozzájuk […] és az ő személyiségüket (hypostasis)
(illetően).
Ám továbbá, amikor…
… [Körülbelül 18 sor kivehetetlen]…
… valamennyi két […] őket […]az összes forma […] alak(ok), így ők […] és
válnak […] önmagukat […], és a […] az állatok […], és a…
… a fényt.
Ami a többi dolgot illeti, megtanítalak rá. Ez a nevek nemzedéke. Nem hozta
létre (nőnem) senki […] a kezdettől fogva…
… [7 sor kivehetetlen]…
Ez a személyiség szava melyet mindenkinek fontos lenne […] ily módon […]
az ő […]jükkel, segítvén azokat, akik felkavarják a […] testet ölt […]. ha valaki ismeri
őt, ő meglátogatja majd.
… azért pedig, hogy előtte megvizsgáld azt, aki <…>, az (illetőnek) beszélnie
kell másoknak az emelkedett hatalmasságról, és az isteni tudásról, és az erőről,
aminek nem lehet ellenállni. Te azonban megvizsgálod, ki érdemes, hogy
megmutasd nekik, ismervén, hogy azok, akik bűnt követnek el […] le a […]miként
ők […] az Atya […] hogy mi megfelelő. Ne vágyjatok rá, hogy hatalmat adtok az
tudattal érzékelhető világnak. Nem tartoznátok tehát hozzá, akik megkaptátok a
megváltást az érthető világtól? Ám <mivel> ezek <szavak> - figyeljétek magatokat –
ne […] őket, mint egy …
… [2 sor kivehetetlen]…
… [7 sor kivehetetlen]…
… közmondás(ok)…
… [4 sor kivehetetlen]…
… [2 sor kivehetetlen]…
…[a 12. sortól a lap aljáig, és a következő lapon az első három sor
kivehetetlen]…
… mely az ő nevében fog történni. Továbbá, azt fogják mondani róla, hogy
nem nemzés által való, habár ő igenis nemzett, (hogy) nem eszik, holott igenis eszik,
(hogy) nem iszik, holott igenis iszik, (hogy) nincs körülmetélve, holott igenis körül
van metélve, (hogy) nem húsból van, holott igenis testben jött el, (hogy) nem
szenvedni jött, holott <igenis> szenvedni jött, (hogy) nem támadt fel a halálból,
<holott> igenis feltámadt a halálból.
A vizek miatt, melyek fent vannak […] hogy megkapja a keresztelést […].
Hogy megkapja a keresztelést ama víz által, mely […], mialatt ő eljön…
… [3 sor kivehetetlen]…
… női természet […] azok között, akik benne vannak a […]. Meg vannak
kötve […]-val. Ez azonban nem (az) igazi Ádám és nem is (az) igazi Éva.
Mivel akkor ettek a tudás fájáról, elűzte őket a Kerubin és a Szerafim lángoló
karddal. Ők […] mely Ádámé volt […] a világ-felügyelők, és […] őket ki […] habár
[…]-tól származtak, az arkónok leszármazottja és az ő világi dolgaik, melyek hozzá
tartoznak…
… fény […] és a nők és a férfiak, azok akik vele léteznek […]-val elrejtve
minden természet elöl, és meg fogják tagadni az arkónokat […] akik megkapták tőle
(hímnem) a […]. Mivel érdemesek a […] halhatatlan, és hatalmas […] és hatalmas
f…] és hatalmas […] ember fiai […] tanítványok […] kép, és […] a fényből […] mely
szent. Mivel […] a kezdettől […] mag…
…[a 13. Sortól a lap végéig kivehetetlen]…
Én azonban hallgatni fogok […] mivel testvérek vagyunk, akik az élő […]-ből
származunk. Ők majd […] rajta …
… [1 sor kivehetetlen]…
… Ádámnak […] Ábel, Énok, Noé […] te, Melkizedek, a Legmagasabb Isten
Papja […] azok akik […] nők…
… az a kettő, aki kiválasztatott, sem időben sem térben sem nem ítéltetik,
akármikor is nemzették őket, az ellenségeik által, barátaik által, de idegenek által
sem, a (saját) rokonságuk által sem, az istent nem félők és által (sem), sem pedig az
istenfélők által. Az összes ellenséges természet majd […]őket, azok akik
megtestesülnek, és azok is melyek nem testesülnek meg, együtt azokkal, akik a
mennyekben lakoznak és azokkal akik a földön és azokkal akik a föld alatt. Háborút
fognak viselni […]mindenki. Mivel […] akár benne a…
… [3 sor kivehetetlen]…
… sok
… [2 sor kivehetetlen]…
És azok […]-ban mindenki majd f…]. ezek fognak […]minden lélegzettel […]
gyengeség. Ezeket bezárják más formákba, és meg lesznek büntetve. Ezeket a
Megváltó elviszi majd őket. és mindent legyőznek, nem a szájukkal, és a kardjukkal,
hanem a […] jelentése által, mely értük lesz elrendezve. Ő (hímnem) elpusztítja a
Halált.
… és nem fogok megállni, sem most, sem soha, oh, Mindenség Atyja, mivel
könyörületes vagy az emberekkel, és elküldted a fény angyalát […] az eónjaidból
[…] hogy kinyilatkoztassák […]. Amikor eljött, felemelt engem a tudatlanságból, és
a halál termékenységéből az életbe. Mivel nevem van: én vagyok Melkizedek, a
Legmagasabb Isten Főpapja; tudom, hogy én vagyok az, aki a Legmagasabb Isten
Főpapja valóságos képe, és […] a világ. Mivel nem kis dolog, hogy az Isten […] vele
a […] miközben ő (hímnem) […]. És […] az angyalok, melyek a földön lakoznak…
Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, óh Mindenség Atyja, aki valóban létezik
[…] nem létezik. Ábel Baruk […], örökkön és örökké, Ámen.
Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, eónok Anyja, Barbelo, örökkön és
örökké, Ámen.
Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, eónok Első-szülöttje, Doxomedon […],
örökkön és örökké, Ámen.
Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy, parancsnok, eónok fénye. Oriael,
örökkön és örökké, Ámen.
… az eónok…
… [1 sor kivehetetlen]…
… áldott […] hitvallás. És […] valljátok meg őt […] most […] azután válik [,,,]
félelem és […] félelem és […] zavar […] körülöttük […] azon a helyen, ahol nagyon
sötét van belül, és sok […] megjelenik […] ott […] megjelenik…
… [6 sor kivehetetlen]…
… félrevezet…
… ennek az eónnak…
… és néhány…
… és tizenhárom…
A Keresztelésről - A
Ez a tudás összefoglalásának teljessége, mely összefoglalást a mi Urunk Jézus
Krisztus nyilvánította ki számunkra, az Egyetlen nemzett (Monogenes). Ezek azok a
biztos és szükséges tételek, ezért járhatunk bennük. Ám ezek az első keresztelés […
Az első]keresztelés a bűnök Bocsánata […] mondta […] nektek a […]-hoz a bűneitek a
[…] mintázata a […]-nak Krisztusnak a […] mely egyenlő a […] ő[benne]. Mivel […]
Jézusnak a […]. Továbbá, az első keresztelés a bűnök bocsánata. Az igazaktól kapjuk,
mely, bele a romolhatatlanságba, mely a Jordán. Ám az a hely a világból való. Ezért
elküldtek minket a világba az Eónba. János az értelmezés miatt az Eón, miközben
annak értelmezése miatt, mely a felfelé mutató haladás, mely a mi Kivonulásunk a
világból az Eónba.
A Keresztelésről - B
[…] a világból a Jordánba, a világ vakságából az Isten tekintete elé, az
érzékiből a szellemibe, a fizikaiból az angyaliba, a teremtettből a totális isteni
hatalomba (Pleroma), a világból az Eónba, a szolgaságból a atya-fiúságba, egyik
bonyolult ügyből a másikba, a sivatagból a falunkba, a hidegből a forróságba, […]-ból
a […]-ba, és mi a […]-ba […így] mi termékenyítő testekből származunk, termékenyítő
testekbe jutva a tökéletes forma által. Valójában a maradék példája által, melyért
Krisztus megmentett minket a Szellemének közösségében, léptem be. És létrehozott
bennünket, akik benne vagyunk, és mostantól a lelkünk tökéletes szellemmé válik.
Most a dolgokat nekünk adományozzák az első keresztség által […láthatatlan…amely]
az övé […keres][mindenfelé…]…
Az oltáriszentségről - A
Köszönetet mondunk neked és megünnepeljük az oltáriszentséget, óh Atyánk,
emlékezvén Fiad, Jézus Krisztus kedvéért, hogy megszülettek […] láthatatlan […] a te
[Fiad…] az ő [szeretete…] a [tudás…] ők teljesítik kívánságodat Jézus Krisztus
nevében és megteszik kívánságodat most és mindig. Teljesek minden szellemi
ajándékban és minden tisztaságban. Dicsőség legyen neked a Fiadnak és
leszármazottaiknak most és mindörökké. Ámen
Az oltáriszentségről - B
[…] […]-ben a szava a [… a] szent aki […] étel és ital Fiú, mivel te […] étele a […]
nekünk a […] [élet]-ben […] ő cselekszik [nem kérkedik] mely az […] Egyház […] tiszta
vagy […] te és az úr. Ha bármikor is tisztán halsz meg, tiszta leszel, azért hogy
megtetesd vele [a…] mindenki, aki vezeti őt ételhez és italhoz. Dicsőség neked örökké.
Ámen.
A világ eredete
(A "Cím nélküli szöveg")
- Pistis Sophia -
Amikor az árnyék megérezte, hogy volt ott nála valami hatalmasabb is,
irigységet érzett; és amikor önszántából várandós lett, hirtelen ez (az érzés)
féltékenységre váltott. Attól a naptól kezdve, a féltékenység princípiuma megjelent
az örökkévaló birodalmak és világaik között. Most, ami a féltékenységet illeti, úgy
találták, egy torzalak, semmiféle lélek nincsen benne. Mint az árnyék, hatalmas
mennyiségű vizenyős közegben jött létre. Ezt követően az epét, mely az árnyékból
született, kivetették a káosz egyik részébe. Attól a naptól kezdve, vizenyős közeg
jelent meg. És ami lemerült benne, az elfolyt, láthatóvá vált a káoszban: mint amikor
egy nő életet ad egy gyermeknek – teljes szuperfolyékonyságával kiáramlott; éppen
így, létrejött az anyag az árnyékból, és szerte kivetítődött. És nem hagyta el a
káoszt; ellenkezőleg, az anyag a káoszban maradt, részét képezi annak.
A palotája előtt trónt alkotott, mely hatalmas volt és egy négyarcú hintón
nyugodott, mely a „Kerubin” nevet viselte. A Kerubinnak pedig nyolc alakja volt
minden egyes sarkán, oroszlán formák és borjú formák és emberi formák és sas
formák, így hát valamennyi alak összesen hatvannégyet tett ki – és hét arkangyal
állt előtte; ő a nyolcadik és hatalommal rendelkezett. Az összes alak száma
hetvenkettő volt. Ezenkívül, ebből a hintóból a hetvenkét isten öltött alakot;
megformálódtak, hogy uralhassák a népek hetvenkét nyelvét. A trón által pedig
újabbakat alkotott, kígyóhoz hasonló angyalokat, akiket „Szerafinoknak” neveztek
és egyfolytában dicsérték őt.
Ebből az első vérből jelent meg Eros, révén androgén. Férfi alkotója
Himireris, tüzes volt, mert a fényből (származott). Női alkotója, aki vele volt – a vér
lelke – Pronoia anyagából eredt. Szépségében igen nagyszerű, messze bájosabb a
káosz valamennyi teremtményénél. Ezután minden isten, és az angyalaik, amikor
Erost figyelték, szerelmesek lettek belé. És megjelenvén mindegyikükben, tűzzel
borította el őket; ahogy egyetlen lámpásról nagyon sok lámpás meggyújtható, és
egy és ugyanaz a láng van ott, és a lámpás maga nem halványul. Ily módon pedig
Eros szétszóródott a káosz összes lényében, és nem halványult. Pontosan a fény
és a sötétség határoló-pontján Eros megjelent és az angyalok és az emberiség
határoló-pontjánál Eros szexuális egyesülése beteljesedett, így áldottá vált a
Földről származó elsődleges gyönyör. A nő követte a földet. És a házasság követte
a nőt. Születés követte a házasságot. Megsemmisülés követte a születést.
Ezek urán Eros, a szőlőtőke kihajtott abból a vérből, mely a földre hullajtatott.
Emiatt, azok, akik isznak belőle, vágyni fognak a szexuális egyesülés révén a
megfogantatásra. Aztán a szőlőtőke, a fügefa és a gránátalmafa kihajtottak a
földből, együtt a többi fával, minden faj, velük a magjuk a hatalmasok és az
angyalaik magjából.
Ezután az Igazság megteremtette a Paradicsomot, csodálatosnak és kívül a
Hold és a Nap pályáján, a Bujaság Földjén, Keleten, a kövek közepén. És vágy
ébredt a csodálatos középen, a kívánatos fák iránt. És az örök élet fája megjelent az
Isten kívánságára a Paradicsom északi részén, azért, hogy örökké létezővé tegye a
tiszta lelkeket, a korszak beteljesülésekor, akik a nyomorúság megmintázott
formáiból jönnek létre. A színe pedig az élet fájának, akárcsak a Napé. Az ágai
meseszépek. A levelei akárcsak a cipruséi. Gyümölcse olyan mint a szőlőfürt,
amikor fehér. Magassága eléri a mennyet. És közvetlen mellette a tudás (gnózis)
fája, bírván Isten erejét. Dicsősége olyan, mint a holdé, annak teljes ragyogása
idején. És az ágai meseszépek. És a levelei akár a fügefa levelei. Gyümölcsei akár a
kívánatos datolya. És ez a fa a Paradicsom északi részén van, hogy felemelje a
lelkeket a démonok kábulatából, azért, hogy megközelíthessék az élet fáját és
egyenek gyümölcséből, és azért, hogy kárhoztatták a hatalmasságokat és az
angyalaikat. E fának hatása a Titok Könyvében van leírva, azaz: „Te vagy az, aki a
tudás fája, mely a Paradicsomban van, melyről az első ember evett és mely
megnyitotta a tudatát; és szerelmes volt asszonyi társába és kárhozta a többit,
idegen képeket és undorodott tőlük.
Így hát Éva, az első szűz, az, aki férj nélkül megszülte első leszármazottját. Ő
maga szolgált saját szülésznőjeként. Emiatt azt tartják róla, hogy imígyen szólt:
A pihenés napját követően Sophia elküldte a lányát, Zoét, akit Évának hívtak,
mint tanítót, azért hogy Ádámot, akinek nem volt lelke, felemelkedésre késztesse,
azért, hogy azok, akiket nemz, a fény hordozói legyenek. Amikor Éva meglátta férfi
társát elterülve, sajnálatot érzett miatta és azt mondta: „Ádám, éledj fel! Emelkedj
fel a földről!” Abban a pillanatban, szavai beteljesült valósággá váltak. Ami Ádámot
illeti, felemelkedvén, hirtelen kinyitotta a szemeit. Amikor meglátta őt, azt mondta:
„Téged az ’Élet Anyjának’ fognak hívni. Mivel te vagy az, aki életet adtál nekem.”
Ekkor Évában bizalom támadt a tanító szavai iránt. Hosszasan szemlélte a fát
és látta gyönyörű és étvágygerjesztő, és megtetszett neki; szakított néhányat a
gyümölcséből és megette; és adott a férjének is, és ő ugyancsak megette. Ezt
követően megnyílt az értelmük. Mivel amikor ettek, a tudás fénye rájuk ragyogott.
Amikor a szégyenbe öltöztették magukat, tudták, meztelenek a tudás (híján).
Amikor kitisztultak, látták, hogy mezítelenek és szerelembe estek egymás iránt.
Amikor pedig meglátták, hogy akik őket formázták a vadállatok alakjait hordozzák,
megundorodtak tőlük; nagyon éberek voltak.
Most pedig a Szó, mely minden lény felett áll, elküldetett, ezzel az egyetlen
céllal: hogy kihirdesse az ismeretlent. Azt mondta: „Semmi sincs rejtve ami ne
lenne nyilvánvaló, és ami eddig nem felismert, az majd felismerésre kerül.” És
azért küldték mindezeket, hogy ismertté tegyék ami rejtett, és a káosz hét
hatalmassága és az ő istentelenjük. És így ők halálra lettek ítélve.
A fény majd […] a sötétséget és eltörli azt: olyan lesz, mintha soha nem is
létezett volna. És az a dolog melynek a sötétség adott hátteret, szét fog foszlani. És
a hiányosság ki lesz tépve a gyökereinél fogva (és levetve) a sötétségbe. És a fény
visszahúzódik fel, a gyökereihez. És a nem-nemzett dicsőséges megjelenik. És
betölti az örök birodalmat.
Amikor a prófécia és azok leírása akik királlyá váltak ismerté válnak és beteljesedik
azok által, akiket tökéleteseknek hívnak, azok, akik – ezzel ellentétben – nem váltak
tökéletessé a nem-nemzett atya által megkapják a dicsőségüket a birodalmukban és a
halhatatlanok királyságában; de soha nem lépnek be a király nélküli birodalomba.
Mivel mindenkinek el kell mennie arra a helyre, ahonnan ő jött. Igazából, az ő tettei és
tudása révén minden egyes ember ismerté teszi (saját) természetes tudását.
Sém parafrázisa
És a irgalom volt a Szellem fényén, melyet a tudat kapott meg. Visszatért […]
állapotomba, azért, hogy imádkozzak, a magasztos, végtelen Fényhez, hogy a
Szellem hatalmassága növekedjen azon a helyen és eltöltődjön a sötétség
szennyező (hatása) nélkül. És tiszteletteljesen mondá […]: „Te vagy a Fény gyökere.
A te elrejtett formád megjelent, Óh, magasztos, végtelen egy. Terjedjen a Szellem
teljes hatalmassága és teljen el fényével, Óh, végtelen Fény. (Ezután) nem lesz
képes egyesülni a nem-nemzett Szellemmel, és a Megdöbbenés hatalma nem lesz
képes elkeveredni a Természettel. A Magasztos kívánságával összhangban, az
imám meghallgatásra talált.
Ám attól kezdve, hogy megjelent, látott engem a Magasztos fia, azért hogy a
Szellem fénye ne halványuljon el, és a Természet ne uralkodjon felette, mert
mereven nézett engem. És a hatalmasság kívánságára az egyenlőségem
kinyilvánításra került, hogy ami a Hatalomé, az megszülethessen. Te vagy a
hatalmas Hatalom, mely megszületett, és én vagyok a tökéletes Fény, mely a
Szellem és a Sötétség felett áll, az, aki szégyent hoz a Sötétségre, tisztátalan nemi
érintkezési gyakorlata miatt. A Természet megosztása révén a Magasztos úgy
kívánta, tisztelet övezze a magasságig a Szellem Gondolatát. És a Szellem
megkapta az ő hatalmának maradékát.
A továbbiakban térj vissza, oh, Sém, és örvendezz a fajod és a Hit miatt, mert
test és szükség nélkül védve van a Sötétség minden testétől, tanúsággal bírván a
legnagyobbak szent dolgairól, melyeket kinyilatkoztattak számukra a
gondolatukban a kívánságom szerint. És megpihennek majd a nem-nemzett
Szellemben, fájdalom nélkül. Te azonban Sém, emiatt, megmaradsz testben a fény
felhőjén kívül, hogy megmaradj a Hittel. És a Hit eljön hozzád. A gondolatát elveszik
tőle és átadják neked a fény tudatosságával. És azért mondtam el ezeket a dolgokat
neked, hogy a fajodnak, a fény felhőjéből, hasznára váljanak. És ekképpen, amit el
fogok neked mondani a mindenséggel kapcsolatban, teljes egészében mindent ki
fogok nyilatkoztatni, hogy kinyilatkoztathasd másodszorra mindazok számára, akik
a földön élnek.
Óh, Sém, a zavar, mely a kívánságom miatt történt, azért, hogy a Természet
kiüresedjen. A Sötétség haragja lecsillapodott. Óh, Sém, a Sötétség szája
becsukódott. Többé már nem jelenik meg benne a világra ragyogó fény, a
kívánságomnak megfelelően. És amikor a természet azt mondta, hogy kívánsága
beteljesedett, ezt követően minden formát körbeölelte a víz büszke tudatlansággal.
Ő (mármint a Természet) elfordította sötét hüvelyét és eldobta magától a tűz erejét,
mely a kezdettől benne volt, a Sötétség gyakorlása által. (Ez) felemelte önmagát és
ragyogott az egész világra az igaz helyett. És minden formája hatalmasságokat
hozott a világra, mint egy tűznyelvet, fel a mennyig, segítségképpen az elrontott
fényig, mely felemelte önmagát. Mivel a kaotikus tűz tagjai voltak. És nem tudta,
hogy megsebesítette önmagát. Amikor kilökte a hatalmasságot, a hatalmasságot,
melyet birtokolt, a nemi szervekből lökte ki. Ez volt az a démon, a megtévesztő, aki
felkavarta az anyaméhet minden formában -. Ő pedig, tudatlanságában, mintha
valami nagyszerű dolgot tett volna, elfogadta a démonokat és csillagot eresztett
szélnek mindegyiknek. Szél is csillag nélkül semmi sem történik a földön. Mivel
minden egyes hatalmasság eltöltődött velük, miután kiszabadultak a Sötétségből
és a tűzből és a hatalmasságból és az fényből. Mivel (azon) a helyen, ahol a
sötétségük és a tüzük összekeveredett egymással más vadak születtek. És a
sötétség, és a tűz, és a tudat hatalma, és a fény ezen a helyén történt, hogy emberi
lények születtek. A Szellemtől származván, a fény gondolata, a szemem, nem
létezik minden emberben. Mivel mielőtt az áradás létrejött volna a szelek és a
démonok által, eső jött az emberekre. És azután, azért, hogy a toronyban lévő
hatalmasság világra jöjjön, és megpihenjen a földön, a Természet, melyben zavar
támadt, sérülést akart okozni a magokban, melyek a földön lesznek majd, az
áradást követően. démonokat küldtek hozzájuk, és a szelek egy fuvallatát, és az
angyalok terheiből, és a próféta félelméből, és kárhoztató beszédet, hogy elérjelek
téged óh, Sém, abból a vakságból, mely a fajodat védelmezi. Amikor
kinyilatkoztattam számodra mindent, amit korábban megmondtak, akkor majd az
igaz fog ragyogni a világra az én öltözetemmel. És az éjszakát és a nappalt
elválasztják egymástól. Mivel lesietek a világba, hogy megszerezzem a hely fényét,
azt, melyet a Hit birtokol. És megjelenek azok számára, akik megszerzik a Szellem
fényének gondolatát. Hiszen miattuk jelent meg a Magasztos.
Amikor meg fog jelenni, óh, Sém, a földön, azon a helyen, melyet
Szodomának fognak nevezni, (akkor) óvjátok az éleselméjűséget, melyet adtam
nektek. Azokat pedig, akiknek a szíve tiszta volt, odahívják hozzátok, a szó miatt,
amit ki fogtok nyilatkoztatni. Ezért amikor megjelentek a világban, a sötét
Természet ellenetek rendül, együtt a szelekkel és a démonnal, hogy elpusztítsák az
éleselméjűséget. Ám ti, gyorsan hirdessétek ki a szodomitáknak az egyetemes
tanításotokat, mivel ők a ti tagjaitok. Mivel az ember formájú démon eltávolodik
arról a helyről a kívánságom szerint, révén tudatlan. Ő fogja őrizni a
megnyilatkozást. A szodomiták azonban, a Magasztos kívánságának megfelelőn,
tanúbizonyságot tesznek egy egyetemes hitvallásról. Megpihennek a tiszta
tudatállapotban a nyugalmuk helyén, mely a nem-nemzett Szellem. És amikor ezek
a dolgok megtörténnek, Szodoma kegyetlenül el fog majd égni az alaptermészet
által. Mivel a gonosz nem megszűnni, azért hogy a ti uratok kinyilatkoztassa azt a
helyet.
Íme a parafrázis: - Mivel nem tudtátok, hogy az égből való, hogy a ti fajotok
védett. – Elorkiosz a neve a hatalmas Fénynek, a helynek, ahonnan származom, a
Szónak, melyhez nincs mérhető. És a kép az én megbecsült öltözetem. És
Dederkeasz a neve az ő Szavának a Fény hangjában. És Sztrofaia az áldott pillantás,
mely a Szellem. És Chelkeach, aki az én öltözetem, aki a Megdöbbenéstől
származik, aki a Szűzhártya felhőjében volt, amely háromalakú felhőként jelent meg.
És Chelkea az én öltözetem, melynek két alakja van, ő aki a Hallgatás felhőjében
volt. és Chelke az én öltözetem, melyet megkapott ő minden térségben; egyszerű
formában adatott át neki a hatalmastól, őtőle, aki a középső térségben lévő
felhőben volt, és a Fény csillagától, melyről említés esett, s ami az én
legyőzhetetlen öltözetem, amit Hádészban viseltem; ez (t.i. a Fény csillaga) a
kegyelem, mely felülmúlja a gondolatot és azok hitvallását, akik tanúskodnak. És a
hitvallás, melyről említés esett: az Első és az Utolsó, a Hit, a sötétség szelének
Tudata. És Szofaia és Szapfaia azok felhőjében, akiket elkülönítettek a kaotikus
tűztől. És az igazságos Felgyújtó a fény felhője, amely rátok ragyog a középső
térségetekben. Mivel benne (t.i. a fény felhőjében) az öltözetem lesüllyed a káoszba.
Óh Sém, aki testet visel senki sem lesz képes beteljesíteni e a dolgokat. Ám
az emlékezés által képes lesz megragadni ezeket, azért, hogy amikor a gondolata
elválik a testtől, akkor e dolgok kinyilatkoztatásra kerüljenek számára. Már
kinyilatkoztatásra kerültek fajod részére. Óh Sém, nehézséget okoz annak számára
aki testet hordoz, hogy beteljesítse [ezeket a dolgokat, amint] elmondtam neked. És
kik számot (képviselnek), akik be fogják teljesíteni ezeket, azok, akik birtokolják a
tudat részét és a Szellem fényének gondolatát. Ők távol tartják majd tudatukat a
tisztátalan gyakorlattól. A Természet sok faja kutatni fogja majd a Hatalom
titkosságát. Nem fogják sem megtalálni, sem pedig képesek lenni teljesíteni a Hit
kívánságát. Mivel az egyetemes Sötétség magjai. És azok, akik megtalálják őket,
nagy szenvedésben vannak. A szelek és a démonok gyűlölni fogják őket. És a test
fogsága súlyos. Mivel ahol a szelek, és a csillagok, és a démonok származtak le a
Szellem erejéből, (ott) bűnbánat és hitvallás lesz rajtuk, és kegyelem vezeti őket a
nem-nemzett Szellemhez. És azok, akik bűnbánóak, nyugalmat találnak a
beteljesülésben és a Hitben a Szűzhártya helyén. Ez az a Hit, aki kitölti majd azt a
helyet, melyet üresen hagytak. Ám azok, akik nem osztoznak a fény Szellemében és
a Hitben, feloldódnak majd a [Sötétségben], a helyen, ahová bűnbánat nem jött el.
Óh, Sém, szükséges, hogy a gondolatot a Szó hívja, azért, hogy a Szellem
hatalmának fogsága megmentse a békát a félelmetes vizet. És boldog az ha
megadja valakinek az emelkedett szemlélését, és ismeri az emelkedett idejét és a
fogságát. Mivel a víz jelentéktelen test. És az emberek nincsenek szabadon
engedve, mivel fogságban vannak a vízben, miként kezdetben a Szellem fénye
fogságban volt.
A Hited a földön van egész nap. Egész éjjel és nap körülveszi a Természetet,
hogy eljutassa önmagát az igazhoz. Mivel a Természet megterhelt, és bajban van.
hiszen senki sem lesz képes megnyitni az Anyaméh formáit, kivéve a tudatot
egyedül, aki az ő képüket bízta meg. Ugyanis ijesztő a Természet két formájának
képe, mivel vak.
Ezért oh, Sém, távozz kegyelemben és folytasd hitben a földön. A fény és a tűz minden
hatalma teljessé válik általam, temiattad. Mivel nélküled nem lennének kinyilvánítva
amíg nem beszélsz róluk nyíltan. Amikor abbahagyod a földön, ők megkapják az
érdemeseket. És eltekintve ettől a kiáltványtól, hadd beszéljenek rólad a földön, hiszen
gondtalan és szeretetre méltó területet kapnak.
Platón: Köztársaság (588A-589B)
„Azt mondta: ’A kép melynek nincs mása a lélek józan ítélőképessége,’ ezért
az, aki ezeket a dolgokat mondta, meg fogja érteni. Ő […] vagy nem? Mi […] van a
számomra. De minden […] aki mondta nekik […] uralkodó, ezek mostan
természetes teremtményekké váltak – még a Chimaera és Cerberus és az összes
többi említett. Mindannyian lejöttek és levetettek formákat és képeket. És ők
mindannyian egyszerű képpé váltak. Az mondatott: ’Dolgozzatok most!’
Természetesen egy egyszerű kép mely sokfejű, összetett szörny képévé vált.
Néhány nap tényleg olyan mint a vadállat képe. Azután képes lesz levetni az első
képet. És mindezek a kemény és összetett formák kisugároznak belőle erőkifejtés
révén, mivel ezek önteltség révén alakultak ki most. És az összes többi is hozzájuk
hasonlóan létrejön a szó által. Mivel most ez egyszerű kép. Mivel az oroszlán képe
egy dolog és az ember képe egy másik. […] van a […] […]-je csatlakozik. És ez […]
sokkal jobban összetett mint az első. És a második kicsi.”
„Megformálták.”
„És én ahhoz szóltam, aki azt mondta, hasznos dolog igazságtalan dolgot
tenni az emberrel. Az, aki igazságtalan dolgokat tesz egyáltalán nem lesz hasznos
vagy előnyös. Ami hasznos a számára, az ez: vesse le a gonosz állat minden képét
és tapossa meg őket, beleértve az oroszlán képét is. Az ember azonban gyenge
ebben a tekintetben. És valamennyi dolog, melyet ő alkot, gyenge. Eredményül,
visszavonul arra a helyre, ahol időt tölt velük […]. És ő […] őhozzá […]-ban. Ám ő
előidézi […] ellenségeskedést […] És harcokkal pusztítják egymást maguk között.
Igen, mindezeket a dolgokat mondta mindenkinek aki dicsőíti az igazságtalan
dolgot cselekedetét.”
Add meg, amit egyetlen angyal szem sem látott, és egyetlen arkón fül sem hallott; és
ami soha nem hatolt be emberi szívbe, mely angyalivá vált és a szellemi Isten képére
(alkották) amikor megformálták kezdetben, mivel hiszek és remélek. És helyezz engem
a te szeretett, választott és áldott nagyságodra, az Elsőszülött, az Elsőnek-nemzett, és
a házad csodálatos rejtélyére; mert tied a hatalom és a dicsőség és az dicséret és a
nagyság mindörökkön örökké. Ámen.
Hálaadó ima
Az írnok megjegyzése
Lemásoltam ezt az értekezését. Igazából nagyon sokat hoztak hozzám. Nem másoltam
le őket, mert azt gondoltam, hogy hozzátok jöttek. Tétováztam is, hogy lemásoljam
ezeket számotokra, mert, talán (már) eljutottak hozzátok, és a dolog megterhel
benneteket. Mivel az értekezések róla, melyek eljutnak hozzám, számtalanok…
A Nagy Seth második értekezése
Meglátogattam egy testi lakóhelyet. Elűztem azt, aki először benne volt, és
bementem. És az arkónok teljes sokasága nyugtalan lett. És az arkónok összes
lényege, a föld valamennyi nemzett hatalmasságát beleértve, megrázkódott, amikor
meglátta a Kép hasonmását, hiszen össze volt keverve. És én voltam az, aki benne
voltam, nem emlékeztetve arra, aki először volt benne. Mivel földi ember volt,
viszont én, a mennyek fölöttről való vagyok. Nem utasítottam vissza őket,
egyenlővé válva Krisztussal, ám nem lepleztem le magam számukra a szeretetben,
mely belőlem származik. Kijelentettem, hogy idegen vagyok az alanti világok
számára.
Azonban azok, akiknek nincs, szegények, vagyis azok, akik nem birtokolják
őt. És ők csodálták őt és megtévesztették azokat, akik általuk olyanokká váltak,
mint akik birtokolják az ő szabadságuk igazságát, miként szolgaságra szántak
minket és félelem elviselésére kényszerítettek. Ez a személy szolgaságban van. És
őt, akit a erővel és félelemmel kényszerítettek, az Isten vigyázza. Ám az atyaság
minden nemességét nem vigyázzák, hiszen csak őt vigyázza, aki tőle származik,
szó és kényszer nélkül, hiszen egyesült az ő kívánságával, ő aki csak az Atyaság
Ennoiához tartozik, hogy Tökéletessé és kimondhatatlanná tegye az élő víz által,
hogy veletek legyen kölcsönösen a bölcsességben, nem csak a hallható szóban,
hanem valójában a beteljesedett szóban. Mivel pedig a tökéletesek érdemesek ilyen
módon való megalapításra és velem való egyesítésre, azért hogy ne osztozzanak
semmiféle ellenségeskedésben, (ellenkezőleg), jó barátságban. Mindent teljessé
teszek a Jóságos által, mivel ez az igazság egysége, hogy ne legyen ellenségük.
Ám mindenki, aki megosztottságot hoz – és nem tanul bölcsességet egyáltalán,
mert megosztást hoz, és nem barátságot – ellensége mindannyiuknak. Ám azok,
akik harmóniában élnek és felebaráti szeretetben, természetesen és nem
mesterségesen, teljes egészében és nem részleteiben, ez az ember igazából bírja az
Atya kívánságát. Ő az egyetemes egy és a tökéletes szeretet.
Oh, azok, akik nem látnak, nem látjátok a vakságotokat, vagyis ami nem volt
ismert, és nem is lesz soha ismert, és soha nem fogják tudni őróla. Nem figyeltek
szilárd engedelmességgel. Ezért hibás ítéletet hoztak, és felemelték megfertőzött és
gyilkos kezüket rá, mintha legyőzhetnék a levegőt. És az öntudatlanok és a vakok
mindig is öntudatlanok, mindig szolgái a törvénynek és a földi félelemnek.
(161/162) Beszélj, amikor nem célszerű hallgatni, akkor szólalj meg (csak) általad
ismert dolgokról, ha alkalmas.
(165e) Ha van ott valaki, miközben az igazat mondod, még ha hazudsz is, nem
vétek.
(165f) Ne tévessz meg senkit, különösen azt ne, akinek tanácsra van szüksége.
(171a) Amikor becsületes vagy, nem alkalmas dolog nagyobb értéket mondani, mint
amekkorát hallasz.
(171b) Amikor hívő emberekkel vagy együtt, inkább hallgatásra vágyj, mint
beszédre.
(175) Azok, akik másokat káromoltak az Isten neve miatt, halottak az Isten előtt.
(177) Az életed erődítse meg szavaidat azok előtt akik hallgatnak (téged).
(179) Amit nem akarsz, hogy megtörténjen veled, ne cselekedd te magad sem.
(307/308) Bölcs ember, aki dicséri az Istent az emberek előtt, és az Isten pedig
jobban megbecsüli a bölcs embert, mint a saját munkálkodását.
(309) Az Isten után senki sem olyan szabad, mint a bölcs ember.
(311/312) A bölcs ember osztozik Isten királyságában; a gonosz ember pedig nem
akarja előre tudni Isten beteljesedését.
(318) Az, aki nem sérti meg a lelket, nem sérti meg az embert sem.
(320) Lelked testét megterhelni büszke dolog, ám óvatosan letenni azt, amikor
szükséges, kegyelem.
(321) Ne legyetek bűnösök saját halálotokban. Ne legyetek dühös arra, aki kivesz
titeket a testből és megöl.
(322) Ha valaki gonoszul kihozza a bölcs embert a testéből, még jobbat tesz
számára, hiszen megszabadul (az a) kötelékeitől.
(325/326a) Ha valaki azt mondja: „Hiszek”, még akkor is, ha hosszú időn át csak
úgy tesz mintha, nem fog győzedelmeskedni, hanem elbukik; miként a szívetek is,
(ezért) legyen életetek.
(327) Az, aki gonoszat tervez mással szemben, az első lesz […].
(331) Beszéld rá a tudatlan fivért, hogy ne legyen tudatlan; ha őrült, akkor védd
meg.
(332/334) Igyekezz buzgón, hogy minden embert legyőzz óvatosságban: tartsd fenn
személyes hatékonyságodat.
(333) Nem kaphatsz megértést, amíg először nem ismered fel, hogy rendelkezel
<vele>. Mindenben ismételten megvan ez a mondat.
(335) A testrészek terhet jelentenek azok számára, akik nem használják őket.
(337) Az, akit az Isten nem hoz ki (a) testéből, ne hagyjuk, hogy terhelje önmagát.
(339) Az, aki tekintet nélkül ad, bűntettet követ el. […].
(340) Ha egy árva gyámja vagy, sok gyermek apja leszel (és) az Isten kedveltje
leszel.
(342) Ha olyasmit adtál, ami megtisztel téged… nem embernek adtad, hanem a
saját megelégedettségedre adtad.
(345) Jobb dolog a halál, mint beszennyezni a lelket, a has mértéktelensége miatt.
(346) Mondd szívedből, hogy a test a lelkednek öltözete: tartsd ezért tisztán, hiszen
áratlan.
(347) Bármit is tesz a lélek, amíg (a) testben van, tanúként fog szerepelni, amikor
ítéletre megy.
(351) Azok, akik romlottá váltak a dicsőség miatt, nem garantált, hogy Istenről
hallanak.
(355) Amikor az Istenről szólsz szót úgy tedd, mintha az Isten jelenlétében történne.
(358) Ha az elméd meg van győződve, hogy isten-szerető, akkor beszélj az Istenről
akinek csak szeretnél.
(365) Az, aki olyanoknak beszél Isten szaváról, akik számára ez törvénytelen, az
Isten árulója.
(366) Jobb számodra ha hallgatsz Isten szaváról, mint vakmerően beszélni róla.
(367/368) Aki hazugságot beszél Istenről; olyan ember, aki semmi igazat sem tud
mondani az Istenről, elhagyatott Istentől.
(369) Nem lehetséges számodra, hogy megismerd Istent, ha nem imádod őt.
(370) Az, aki gonoszat cselekszik valakivel nem lesz képes imádni az Istent.
(371) A férfi szerelme jámborsággal kezdődik.
(373/374) Az Isten dolga az, hogy megmentse, akit akar; másrészről, az istenfélő
ember dolga a könyörgés, hogy az Isten mentsen meg mindenkit.
(376a) Az ember, aki méltó az Istenre, Isten ő az emberek között, és ő az Isten fia.
(377/378) Jobb az embernek, ha nincs semmije, mintha sok mindene van, ám nem
ad a szűkölködőknek; így van ez veletek is, ha imádkoztok az Istenhez és nem ad
nektek.
(380) Az, aki azt hiszi, hogy senki sincs az Isten jelenlétében, nem alázatos az Isten
felé.
(381) Az, aki olyanná teszi a lelkét, mint az Istené, képességei szerint, ő az, aki
mélyen tiszteli az Istent.
(382) Az Istennek nincs szüksége semmire, ám örvendezik azok miatt, akik adnak
szükségben lévőknek.
(384) Hívő ember az, aki szeret tanulni és aki az igazság munkása.
(389b) Ígérj meg mindent, ahelyett, hogy azt mondod „bölcs vagyok”.
(390) Amit jól csinálsz, mondd azt szívből, hogy az Isten teszi azt.
(392) A filozófus aki külső test, nem az a valaki akinek elismeréssel kell adózni,
ellenkezőleg, (a) filozófusnak (kell) a belső embernek.
(393) Őrizzétek meg magatokat a hazugságtól; vannak akik becsapnak és vannak
akiket becsapnak.
(394/395) Ismerd meg Istent, és tudd meg, ki az aki gondolkozik benned; a jó ember
az Isten jó munkája.
A Megváltó azt mondta nekik: „Azt akarom, hogy tudjátok, minden ember a
földön, egészen mostanáig, a Világegyetem alapjaiból születik, porból levén, és
ameddig kutatnak az Isten után, hogy ki ő és miként néz ki, addig nem találják meg
őt. A legbölcsebbek közülük elmélkedtek a világ rendjéről és működéséről.
Elmélkedésük azonban nem érte el az igazságot. Tudniillik azt mondják,
valamennyien a filozófusok, hogy a rendet háromféleképpen irányítják, (és)
következésképpen, nem értenek egyet. Néhányan közülük azt mondják, a világ
önmagát irányítja. Mások (szerint) az előrelátás az (ami irányítja). Mások (szerint) a
sors. Ám ezek egyike sem. Megismételve, a három hang közül, akiket említettem,
egyik sincs közel az igazsághoz, és (ezek a dolgok) emberektől származnak. Én
azonban, aki a Végtelen fényből jöttem, itt vagyok – mivel ismerem őt (a Fényt) –
ezért beszélhetek nektek az igazság pontos természetéről. Mivel ami önmagától van,
az a szennyezett élet; az önmagát hozza létre. Az előrelátás nem rendelkezik
önmagában bölcsességgel. A sors nem tud megkülönböztetni. Nektek azonban
megadatott, hogy tudjátok; és aki érdemes a tudásra meg fogja (azt) kapni, aki
azonban nem nemződött meg a tisztátalan egyesülés vetése által, az Első révén,
AKI Elküldetett, hiszen ő halhatatlan a halandó emberek között.”
Máté azt mondta neki: „Uram, senki sem képes megtalálni az igazságot,
kivéve általad. Ezért taníts minket az igazságra.”
A tökéletes Megváltó azt mondta neki: „Mielőtt bármi is látható lett volna a
látható dolgok közül, a magasztos és az elöljáró őbenne volt, hiszen magához ölelte
a teljességet, semmi sem ölelte át őt. Mivel ő volt a teljes tudat. És ő a gondolat, és
megfontolás és tükröződés és hatalom. Ezek egyenlő hatalmasságok. Forrásai a
teljességnek. És az egész fajuk az elsőtől az utolsóig az ő elő-tudatában voltak
(mely a) végtelen nem-nemzett Atyáé.
Tamás azt mondta neki: „Urunk, Megváltónk, miért jöttek ezek a dolgok létre
és miért lettek kinyilatkoztatva?”
Felkiáltott, mondván: „Akinek csak van füle a végtelen (dolgok) felöl való
hallásra, hát hallja meg!” és „Azokat szólítom meg, akik ébren vannak.”
Továbbfolytatta, és azt mondta: „Minden, ami romlandótól származik maga is
megromlik, hiszen romlandótól ered. Azonban bármi, ami romolhatatlantól
származik, romolhatatlan, mert romolhatatlanná válik. Sok ember tehát tévútra ment,
mert nem ismerték ezt a különbséget, és meghaltak.”
„És az ő hitvese a Nagy Szófia, aki az elejétől fogva rendelve volt őbenne,
egyesülésre az Ön-nemző Atya által, a Halhatatlan Embertől, aki mint első és
istenség és királyság jelent meg az Atya számára, akit ’Embernek, Ön-Atyának’
neveztek, s kinyilvánította ezt. És ő alkotta a hatalmas eónt, akinek neve ’Ogdoad’,
a saját magasztosságára.”
A tökéletes Megváltó azt mondta: „Akinek füle van a hallásra, hallja meg. Az
Első Nemző Atyát ’Ádámnak’, a Fény Szemének’ hívták, mert ő a ragyogó Fényből
származott, és az ő szent angyalaitól, akik kimondhatatlanok (és) árnyék nélküliek,
vidáman örvendezve örökké a tükröződésükben, melyet az atyjuktól kaptak. Az
Emberfia, akit az ’Isten Fiának’ hívnak, egész Királysága, tele van kimondhatatlan
és árnyék nélküli örvendezéssel, és változatlan ujjongással, az ő romolhatatlan
dicsősége felett örvendeznek, mely egészen mostanáig nem volt hallható és
kinyilatkoztatva sem az eónokban, melyek ezután jöttek, és az ő világaikban. Én az
Ön-Nemzőtől és az Első Végtelen Fényből jöttem azért, hogy mindent
kinyilatkoztassak számotokra.”
Ezek után Tamás szólt hozzá: „Uram, Megváltóm, hányan vannak azok az
eónok, akik felülmúlják a mennyeket?”
A tökéletes Megváltó így felelt: „Akinek füle van a hallásra, hallja meg. Az
első eón az Emberfia, akit az ’Első Nemzőnek’ hívnak, akit ’Megváltónak’ neveznek,
aki megjelent. A második eón az Ember, akit ’Ádámnak, a Fény Szemének’
neveznek. Az az eón pedig, amely ezeket átöleli, ahol nincs királyság az Örök
Végtelen Isten (eónja), az eónok Ön-nemző eónja, melyek benne vannak, a
halhatatlanok (eónja), melyet már korábban leírtam nektek. (az eón) a Hetedik felett,
mely Szófiából jelent meg, aki az első eón.
Mária így szólt hozzá: „Szent Úr, honnan jöttek az apostolaid, és hová
mennek és (mit) tegyenek ott?”
A Tökéletes Megváltó azt mondta nekik: „Azt akarom, hogy tudjátok, hogy
Szófia, a Világegyetem Anyja és a hitvese, önmagát csodálva létrehozta ezeket, férfi
(hitvese) nélkül. Ám a Világegyetem Atyjának kívánságára, az ő elképzelhetetlen
jósága kinyilatkoztatásra került, ő alkotta meg, hogy a függöny a halhatatlanok és
azok között, akik később jöttek, hogy a következmények kövessék… [BG 118] …
valamennyi eón és káosz – hogy a női tökéletlenség <megjelenjen> és létrejöjjön,
hogy a Eltévelyedés küzdjön meg vele. És ezek váltak a szellem függönyévé. <A>
Fény kisugárzásai feletti eónokból, miként azt már mondottam nektek, egy csöpp a
Fényből és szellemből lejött a káoszban lévő Mindenható alacsonyabb régióiba,
hogy megmintázott formák jelenjenek meg abból a cseppből, ítéletként felette, az
Ark-Nemzőn, akit ’Jaldabaothnak’ hívnak. Az a csöpp kinyilatkoztatta az ő
megmintázott formáikat a lélegzet által, mint élő lélek. Lekókadt és elaludt a lélek
tudatlanságában. Amikor pedig felforrósodott a Férfi Hatalmas Fénye miatt, és
gondolata támadt, (azután), neveket kapott mindenkitől, akik a káosz világában
voltak, és minden dolog által, akik ott voltak a Halhatatlan egy révén, amikor a
lélegzet belé hatolt. Ám amikor mindez megtörtént Szófia Anya kívánsága szerint –
hogy a Halhatatlan ember összerakja a ruhadarabokat, a rablókon való ítélkezés
végett - <ő> azután örömmel fogadta a lélegzet kilehelését; azonban mivel lélek-
jellegű volt, nem volt képes megragadni a hatalmat a maga számára, amíg a káosz
száma ki nem teljesedik, (ami) akkor következik be, amikor a hatalmas angyalok
száma teljessé nem válik.
Ezek azok a dolgok, melyeket az áldott Megváltó mondott, és eltűnt előlük. Ezután az
összes apostol hatalmas, kimondhatatlan örvendezéssel bírt a szellemben attól a
naptól kezdve. És az apostolai elkezdték az Isten Evangéliumát prédikálni, az örök,
romolhatatlan Szellemet. Ámen.
Silvanus tanításai
Oh, boldogtalan férfi, mit fogsz tenni, ha a kezükbe hullasz? Védd magad, különben
az ellenségeid kezére kerülsz. Bízd rá magad e két barátodra, ésszerűség és elme,
és senki sem győzedelmeskedik feletted. Az isten lakozzon a táborodban, az ő
Lelke védje kapuidat, és az Istenség elméje védje a falaidat. A szent ésszerűség
legyen a lámpás a tudatodban, megégetve a fát, mely az összes bűn.
És ha megteszed ezeket a dolgokat, oh, fiam, minden ellenséged felett
győzedelmeskedni fogsz, ők pedig nem lesznek képesek hadat viselni ellened, nem
lesznek képesek ellenállni sem, és utadba sem lesznek képesek állni. Ha
megtalálod őket, megveted őket, mint az igazság tagadóit. Beszélni fognak hozzád,
simogatván és csalogatván (téged), mivel félnek tőled, mivel pedig félnek azoktól,
akik benned lakoznak, nevezetesen az istenség és a tanítás őreitől.
Ha tényleg jó dolog uralkodni néhányak felett, miként azt láthatod, mennyivel jobb
akkor mindenki felett uralkodni, hiszen minden egyes gyülekezetnél és embernél
magasabb rangú vagy, kimagasló minden szempontból, és isteni értelem (vagy),
minden hatalmasság, mely megöli a lelket, feletti mesterré válván.
Fiam, akar bárki is rabszolga lenni? Akkor miért sodornád magad bajba ártatlanul?
Mostantól kezdve tehát fiam, térj vissza az isteni természetedhez. Vesd el magadtól
ezeket az ördögi dolgokat, a barátok megtévesztését! Fogadd el Krisztust, mint jó
tanítót. Távolítsd el magadtól a halált, mely az atyáddá vált. Mivel a halál nem
létezett, ezután sem fog létezni, a végig.
Ne hozz bánatot és bajt a benned lévő istenségre. Amikor azonban gondját viseled,
törekszel rá, hogy megmaradjon tisztának, és ellenőrzöd magad testben és lélekben,
akkor a bölcsesség trónjává válsz, és az Isten háza népe közé tartozol. Általa
(bölcsesség) hatalmas fényt nyújt át neked.
Ám minden (egyéb) dolog előtt, ismerd meg születésed. Ismerd meg önmagad, ami
azt jelenti, hogy milyen lényegből épülsz fel, milyen fajból való vagy milyen fajtából.
Értsd meg, hogy a következő három fajból származol: a földből, a megformáltból és
a teremtettből. A test a földből származik és földi lényeggel bír, ám megformált a
lélek miatt, az Isteni gondolat által született meg. A teremtett azonban az elme, mely
az Isten képének megfelelően született. Az isteni elme a lényegét az Istenitől kapta,
a lelket azonban melyet az (Isten) formált meg a saját szívük szerint. Ezért azt
gondolom, hogy (a lélek) annak feleségeként létezik, mely a képpel való
hasonlóságképpen született, a kérdés azonban a test lényege, mely a földből jött
létre.
Ez jó a számodra, óh ember, hogy magad emberi mivolta felé fordulj, inkább mint az
állati természet felé – úgy értem, a test felé. Annak a résznek a képét fogod
magadra ölteni, mely felé önmagadat fordítod.
További dolgot is mondok neked. Megismétlem, miért leszel buzgó? Állattá akartál
válni, amikor magadra öltötted ezt a természetet? Vagy inkább, osztozz az élet igazi
természetében. Magad is láthatod, az állati mivolt a földi fajba vezet téged, az
ésszerű természet, ésszerű utakra irányít. Fordulj az ésszerű természet felé, és
vesd el magadtól a föld-nemzett természetet.
Te azonban nem ismerted fel a csalárdságát, amikor igaz barátként fogadtad őt.
Ezért gonosz gondolatokat ültetett el szívedben, melyeket jónak hiszel, igaz
bölcsességként hiszed a képmutatás mögé bújó dolgokat, mohóságként jelentkezik
a hagyományos takarékosság, a dicsőség szeretete a szépség képébe ágyazva,
nagyképűség és büszkeség képében a nagy szigor, és istentelenség képében a
mély kegyesség. Ezért aki azt mondja: „Sok istenem van” – az istentelen. És hamis
tudást ültet a szívedbe rejtélyes szavak képében. Ki lesz képes megérteni
különböző gondolatait és módszereit hiszen Hatalmas Elme azok számára, akik
királyuknak kívánják elfogadni őt?
Fiam, hogyan leszel képes megérteni a módszereit, vagy lélekgyilkos tanácsát? A
módszerei és a gonosz taktikája miatt számos van. És gondolj a bűbájosságára,
ezáltal lép be a lelkedbe, és arra is, milyen öltözetben lép be hozzád.
Fogadd el Krisztust, aki képes téged megszabadítani, és aki magára vette a gonosz
taktikákat, hogy ezek révén megtévesztve őt, elpusztítsa. Ezért ő a király, aki a tied,
aki örökké legyőzhetetlen, aki ellen senki sem képes harcolni, de még csak egy
szót sem mondani. Ő a te királyod és atyád, mivel senki nincs hasonlatos hozzá. Az
isteni tanító mindig veled van. Segítő, és rendszeresen találkozik veled a benned
lévő jó miatt.
Ne bízz senkiben barátként, mert akkor az egész világ álnokká válik, és minden
ember a hiábavalóság problémájába esik. A világ valamennyi dolga nem
jövedelmező, ellenkezőleg, hiábavalóságból történnek. Senki sincs, még a fivér
sem (aki megbízható), mivel mindenki a saját boldogulását keresi.
Fiam, senkit se fogadj barátodul, ha azonban mégis vágysz egyre, nem bízd
magadat rá. Egyedül az Istenre bízd magad, mint atyádra és barátodra. Hiszen
mindenki álnok módon cselekszik, miközben az egész föld megtelt szenvedéssel és
fájdalommal – olyasmivel, amiben nincs haszon. Ha nyugalomban szeretnéd tölteni
az életedet, ne csatlakozz senki társaságához se. Ha pedig mégis csatlakozol a
társaságukhoz, tégy úgy, mintha nem tennéd. Mutass megelégedést az Isten felé és
nem lesz szükséged senkire sem.
Élj Krisztussal és ő meg fog menteni téged. Mivel ő az igaz fény és az élet napja.
Mivel pedig olyan mint a Nap, mely látható és minden testi szem számára fényt ad,
Krisztus megvilágít minden tudatot és szívet. (Ha) pedig egy gonosz ember (aki)
testben van, gonosz halállal (bír), mennyivel inkább igaz ez arra, aki tudatában vak.
Mivel minden vak ember így jár, hogy úgy lát, mint az, akinek nem józan a tudata.
Nem szerez neki örömet Krisztus világossága, mely az értelem.
Mivel minden ami látható, annak másolata, ami rejtett. Hiszen a tűz, úgy ég az egyik
helyen, hogy az lekorlátozná azt, ugyanígy van az égen található Nappal is, melynek
minden sugara széterjed a földi helyekre. Hasonlóképpen, Krisztus egyetlen lény,
és fényt ad minden helyre. Ez az a mód, miként beszél a tudatunkhoz, mintha egy
lámpás lenne, mely ég és bevilágítja a helyet. (Révén) a lélek egyik részében lakozik,
minden résznek fényt ad.
Vedd figyelembe ezeket a dolgokat Istenről: ő minden helyen ott van, más részről
pedig, nincs egyetlen helyen sem. Ami pedig a hatalmat illeti, természetesen
minden helyen ott van; ám ami az istenséget illeti, nincs egyetlen helyen sem. Így
tehát lehetséges az Istent egy kissé megismerni. A hatalmát tekintve viszont kitölt
minden helyet, ám ami istenségének felmagasztalását illeti, semmi sincs (ebből)
belőle. Minden Istenben van, ám az Isten nincs semmiben sem.
És ezáltal értsd meg, hogy aki a sötétségben van, semmit sem lesz képes látni,
amíg meg nem kapja a fényt és helyre nem áll a látása ennek következtében.
Vizsgáld meg önmagad, (hogy lásd), vajon teljes egészében birtokodban van a fény,
azért, hogy ha kérdezősködsz ezekről a dolgokról, megértsd, miként tudsz
megszabadulni. Sokan keresgélnek a sötétségben, és tapogatóznak, vágyván a
megértésre, ám nincs számukra fény.
Sugározzon a fény benned. Ne oltsd ki! Természetesen senki sem gyújt lámpást
vadállatoknak és kölykeiknek. Támaszd fel a halottakat, akik meghaltak, mivel éltek
és meghaltak érted. Adj nekik életet. éljenek ismét!
Kopogj magadon, mint egy ajtón, és járt magadon, mint egyenes úton. Hiszen ha az
úton jársz, lehetetlenség arról eltévelyedni. És ha kopogsz ezen az ajtón
(Bölcsesség), rejtett kincseken zörgetsz.
Ám az az ember, aki nem tesz semmit, érdemtelen arra, hogy értelmes embernek
(nevezzék). Az értelmes ember az, aki féli az Istent. Aki pedig féli az Istent, nem tesz
semmi arcátlan dolgot. És aki őrködik önmaga felett, nehogy arcátlan dolgot tegyen,
ő az, aki megtartja a vezérelvét. Habár, ő csupán egy ember, aki a földön él, olyanná
teszi önmagát mint az Isten.
Ám aki olyanná teszi önmagát mint az Isten, egyben az is, aki semmi Istenhez
méltatlant nem tesz, összhangban Pál kijelentésével, aki olyanná vált mint Krisztus.
Hogyan is lehetne tiszteletet mutatni Isten iránt, miközben semmi olyant nem tenni,
ami kedves számára? a jámborság az, ami a szívből való, és a szívből való
jámborság (jellemez) minden, Istenhez közel álló lelket.
A lélek, aki tagja Isten háztartásának, olyan, aki megmarad tisztának, és az a lélek,
amit Krisztusnak ajánlanak fel, tiszta. Lehetetlen számára bűnt elkövetni. Ahol
Krisztus van, ott a bűn tétlen.
Ismerd meg, kicsoda Krisztus, és kérd meg, legyen a barátod, hiszen a barát az, aki
hűséges. Ő Isten és Tanító. Az isteni alakja emberré vált teérted. Ő volt az, aki
széttörte az Alvilág vasrácsait. Ő volt az, aki megtámadott és legyőzött minden
gőgös zsarnokot. Ő az, aki megszabadította magát a láncoktól, melyek fogva
tartották. Felhozta a szegényeket a Mélységből és a gyászolókat az Alvilágból. Ő
volt az aki megalázta a gőgös hatalmasságokat; aki megszégyenítette a gőgösséget
alázattal; aki legyőzte az erőset és a hencegőt gyengeséggel; aki lenézettségében,
megvetettségében, ami egyébként megtiszteltetés volt, hogy az Isten felé mutatott
alázat igen magasztos legyen; (és) aki elhozta mindezeket az emberiségnek.
És mégis, az isteni Ige az Isten, aki mindig türelmesen viseltetik az ember iránt.
Emberséget akart mutatni a magasztosságban. Ő (Krisztus) aki felmagasztalta az
embert, olyanná vált mint Isten, nem azért, hogy lehozza az Istent az embereknek,
hanem hogy az embert tegye olyanná, mint Isten.
Hol van az az ember, (aki) bölcs vagy hatalmas intelligenciájú, vagy az az ember,
akinek sok eszköz áll rendelkezésére, mert ismeri a bölcsességet? Hagy szóljon
bölcsességet; hagy büszkélkedjen a legteljesebb módon! Mivel minden ember
bolonddá válik és (saját) tudásából beszél. Ami (Krisztust) illeti, összezavarta a
ravasz emberek tanácsait és meggyőzte azokat a bölcseket saját bölcsességükben.
És a Menny Élete mindent meg akar újítani, hogy kivesse azt aki gyenge, és minden
fekete alakot, hogy mindenki felragyogjon mennyei öltözetben azért, hogy
megvalósítsa az Atya akaratát, (aki) rendkívül ragyogó, és hogy ő (Krisztus)
megkoronázza azokat, akik a jóra kívánnak törekedni. Krisztus, a versengés bírója
révén, ő az aki mindenkit megkoronáz, tanítván mindenkit a törekvésre. Az, aki
elsőként versengett, megkapta a koronát, uralmat szerzett, és megjelent, fényt adva
mindenkinek. És minden újjáalakítás a Szent Szellem és Tudat segítségével történt.
Vívd meg a hatalmas harcot, amíg a küzdelem tart, mialatt az összes hatalmasság
mereven figyel téged – nemcsak a szentek, hanem valamennyi hatalmasság az
Ellenség részéről is. Jaj neked, ha legyőznek a téged figyelők gyűrűjében! Ha
megvívod a harcod és győzedelmeskedsz az ellened forduló hatalmasságok fölött,
sok-sok örömet hozol minden szent részére, és hatalmas bánatot ellenségeidre.
Ítéleted teljes egészében segít (téged), hiszen ő akarja, hogy győzedelmeskedj.
Hallgass ide fiam és ne legyen lassú a füled. Emeld fel magad, mint amikor
hátrahagytad magad mögött öreg ember mivoltodat sasként. Féljed az Istent
minden cselekedeteddel, és dicsőítsd őt jó munkád által. Tudod, minden ember, aki
istennek nem tetsző, a kárhozat fia. Az Alvilág mélységeibe fog lemenni.
Ám semmi sem akadályozza meg őt (az Istent), hogy azt tegye, amit szeretne.
Hiszen ki erősebb nála, hogy gátolja őt? Bizony ő az, aki megérinti a földet és
megrázkódtatja és ő készteti a hegyeket is füstölgésre. Ő (az) aki összegyűjtötte a
hatalmas tengereket egy bőrtáskába és megmérte az összes vizet a mérlegén. Az
Úr keze teremtette meg az összes ilyen dolgot. Mivel az Atyának ez a Krisztus és ez
(a kéz) formált mindent. Általa született meg minden, s ezáltal mindennek anyja lett.
Hiszen örökké az Atya Fia.
Fontold meg ezeket a dolgokat a Mindenható Istenről, aki örökké létezik: ez az Egy
nem volt mindig király, attól való félelmében, hogy isteni Fiú nélkül marad. Mivel
minden az Istenben lakozik, a dolgok, melyek a Ige által születtek meg, aki a Fiú,
mint az Atya képe.
Mivel az Isten a közelben van, nincs messze. Minden isteni korlát az Isten
háztartásához tartozik. Ezért, ha az isteni bármiben is részben egyetért veled,
tudnod kell, hogy a teljes Isteni való melletted áll. Ám ez az isteni lényeg semmiféle
gonosz dolognak nem örül. Ezért pedig tanít minden embert arra, mi a jó. Ez az amit
az Isten adott az emberi fajnak, emiatt az ok miatt minden ember kiválasztatott még
valamennyi angyal és arkangyal előtt.
Így hát nincs más rejtett, csak az Isten egyedül. Ám kinyilatkoztatásra került
mindenki számára, mégis mélyen rejtett. Kinyilatkoztatásra került, mert Isten
mindent tud. És ha nem akarják mindezt megerősíteni, majd kijavítja őket a szívük.
Mostanság el van rejtőzve, mert senki sem érzékeli az Isten dolgait. Mert
felfoghatatlan és kifürkészhetetlen megismerni az Isten tanácsát. Továbbá, nehéz
megérteni őt, s nehéz megtalálni Krisztust. Hiszen ő az, aki minden helyen lakozik,
és az is ő, aki sehol sincs. Mert senki sem, aki szeretné, lesz képes megismerni az
Istent annak tényleges mivoltában, miként Krisztust, vagy a Szellemet sem, az
arkangyalok kórusát, de még az arkangyalokat sem, ahogy a szellemek trónusait,
és a magasztos felsőbbségeket, és a Hatalmas tudatot sem. Ha nem ismered
önmagad, nem leszel képes mindezeket se megismerni.
Segíts magadon, fiam, nem folytatván olyan dolgokat, melyek nem hoznak hasznot.
Fiam, először tisztítsd meg önmagad a külső élet irányában, azért, hogy képes
legyél megtisztulni belül.
Azoknak szólok, akik tudják, hogy ne a test fülével halljanak, hanem az elme
fülével. Sokan kísérlik meg meglelni az igazságot és nem képesek megtalálni azt;
mert a farizeusok régi kovászát használták, és az írástudók Törvényeit. És a kovász
az angyalok és a démonok és a csillagok eltévelyedett vágyai. Mivel a farizeusok és
az írástudók, ők azok, akik az arkónokhoz tartoznak és hatalmuk van felettük.
Mivel senki, aki a Törvények alatt áll, nem képes felnézni az igazságra, hiszen
nem lehetséges két urat szolgálni. A Törvény tisztátalansága bekövetkezett; a
tisztátalanság a fény tulajdonsága. A Törvény azt parancsolja, hogy szerezz férjet
(vagy) végy feleséget és nemz, hogy megsokszorozódj mint a homok a
tengerparton. Ám a szenvedély, ami örömet okoz számukra, korlátozza azok lelkét
akik ezen a helyen nemződtek, akik tisztátalanokká tesznek és akik tisztátalanok,
azért, hogy a Törvény beteljesüljön általuk. És mutatják, hogy szolgálják a világot;
és elfordulnak a fénytől, akik nem képesek túljutni a sötétség arkónjain amíg ki nem
fizetik az utolsó fillérjüket is.
… [3 sor kiolvashatatlan]…
… mindenki […] milyen sokan vannak! Vak vezetők ők, akárcsak a tanítványok.
Felszálltak a hajóra, s mintegy 30 stadion után látták Jézust a tengeren járni. Üres
mártírok, hiszen csak önmaguk számára tanúskodtak. És bár betegek, mégsem
képesek felemelni magukat.
… [7 sor kiolvashatatlan]…
… a hatalmas […] feltámadás […], meg kell ismernie az Emberfiát, azaz eljönni
és megismerni önmagát. Ez a tökéletes élet, hogy az ember megismerje önmagát, a
Mindenség útján.
… [2 sor kiolvashatatlan]…
… az ember aki […] könyv, mely írva van […] mivel birtokolják…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… áldottak […] őbenne, és az Isten előtt lakoznak könnyű iga alatt. Azok, akik
nem rendelkeznek éltető igével szívükben, meg fognak halni; és úgy gondolták, az
Emberfiának testesülnek meg, tevékenységükkel és tévelygésükkel összhangban
[…] efféle. Ők […] miként megosztja a […] és nem értik, hogy az Emberfia belőlük
születik.
Ám amikor elértek oda, hogy […] áldozatot, emberi halált halnak, és átadják
magukat…
… azok, akik […] sokan vannak […], mindegyikük […] hitehagyott […] gyűjt […]
elméjükben. Azok akik megkapják őt önmaguknak becsületességgel és hatalommal
és minden tudással, azok, akiket ő a magasságokba fog emelni az örök életre.
… [3 sor kiolvashatatlan]…
… olthatatlan…
… [3 sor olvashatatlan]…
… ige […] a Jordán folyón, amikor eljött Jánoshoz abban az időben, amikor
megkeresztelkedett. A Szent Szellem leszáll reá galamb képében […] elfogadván
saját magunk számára, hogy szűztől született és testet öltött; ő […] hatalmat kapott.
Valamennyien szűzi állapotban nemződtünk vagy az ige által fogantunk?
Ellenkezőleg, az ige által fogunk újjászületni. Erősítsük meg ezért önmagunkat
szüzekként a […]-ban.
A férfiak lakoznak […] a szűz, a […] által a világban […]. Ám az […] igéje és
szellem…
… miként Izaiás, akit fűrésszel vágtak félbe (és) kettő lett. Ugyanígy, az
Emberfia is megoszt bennünket a kereszt igéje által. Elkülöníti a napot az éjszakától
és a fényt a sötétségtől és a romlandót a romolhatatlantól, és elkülöníti a férfiakat a
nőktől. Ám Izaiás a test fajtájából való. A fűrész az Emberfia igéje, mely elválaszt
minket az angyalok hibájától.
Senki sem ismeri az igazság Istenét, kivéve egyedül azokat az embereket, akik
elhagyják az összes dolgot a világon, lemondanak az egész helyről, (és)
megragadják az ő ruhája szegélyét. Hatalmassá tette önmagát, visszafogta minden
módon vágyait önmagában. Ő […] és odafordult hozzá […] ugyancsak
megvizsgálván […] válván […] az elme. És ő […] az ő lelkéből […] ott […] ő …
Jánost a világ nemzette egy asszony, Erzsébet által; Krisztust a világ nemzette
egy Mária (nevű) szűz által. Mi a jelentése ennek a misztériumnak? Jánost az
életkorral már elhasznált méh nemzette, Krisztus azonban szűz méhén haladt
keresztül. Amikor megfogant és életet adott a Megváltónak. Továbbá, ismét
szűznek találták. Miért van az, hogy tévelyegtek és nem kutatjátok ezeket a
misztériumokat, melyeket előzetesen miértünk mutattak meg?
Meg van írva az erről szóló törvényben, amikor Isten parancsot adott Ádámnak:
„Minden fáról ehetsz, ám a Paradicsom közepén álló fáról ne egyél, mert azon a
napon, melyen eszel róla, biztosan meg fogsz halni.” A kígyó azonban a
Paradicsom valamennyi állatánál bölcsebb volt, és rábeszélte Évát, mondván:
„Azon a napon, amikor eszel a fáról, mely a Paradicsom közepén áll, elméd szeme
megnyílik.” És Éva engedelmeskedett, és kinyújtotta a kezét; szakított a fáról és
evett; adott a vele lévő férjének is. És azonnal mindketten rájöttek, hogy meztelenek,
és fogtak néhány fügefa-levelet (és) mint övet, magukra tették.
És egy helyen, Mózes írja: „És a gonoszt kígyóvá tette azok számára, akik az ő
nemzedékéhez tartoznak.” Ugyancsak, a „Kivonulásnak” nevezett könyvben, a
következőképpen van írva: „A mágusokkal versengett, amikor a hely megtelt
kígyókkal azok gonoszsága miatt; és a bot, melyet Mózes a kezében tartott kígyóvá
változott (és) lenyelte a mágusok kígyóit.”
… mely […] azt, aki felnéz erre a bronzkígyóra, sem elpusztítani nem fogja, és
az, aki hisz ebben a bronzkígyóban, megmenekül.” Hiszen Krisztus az; azok, akik
hisznek benne, életet kapnak. Azok, akik nem hisznek, meghalnak.
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… együtt a …
Isidor is, a fia, hasonlított Basilidesre. Ő is […]sok, és ő […], ám, nem tett […]
ez […] más apostol(ok) […] vak […] de adott nekik […] örömök…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… a világ …
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… [2 sor kiolvashatatlan]…
… [2 sor kiolvashatatlan]…
… [2 sor kiolvashatatlan]…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… méltó rá […]igaz […] szövetséges […]. Ám […], együtt […]-vel gonosz, […]-
ban…
… [2 sor kiolvashatatlan]…
… álomban […] ezüst […]. Ám […] gazdaggá válik […] az elöljárók között…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… úgy gondolják…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… megszabadultunk a testből…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… belőle […], mely a mintázat […] a fénye…
… nem gyalázkodnak […] őket, nincsen se öröm, sem vágy, és nem tudják
felügyelni sem őket. Rendjén való dolog, hogy szeplőtelenné váljanak annak
érdekében, hogy mindenkinek megmutassák, az Emberfia nemzedékéből
származnak, hiszen róluk szól a Megváltó tanúság tétele.
Ám azok, akik Ádám magjából valók, a tetteik által nyilvánulnak meg, mely
nem más, mint a tevékenységük. Még nem szabadultak meg vágyaiktól, mely
gonosz […]. Ám néhány […] a kutyák […] az angyalok […]-ért, melyet nemzenek, […]
eljön […] az ő […]-jükkel…
…[ 9 sor kiolvashatatlan]…
Mások azonban a […] halál fogságába esnek. (Mindenféle) módon húzzák őket,
(és) a gonosz Mammon örömére vannak. Kamatra adnak kölcsön pénzt, pazarolják
az időt, és nem dolgoznak. Ám ő, aki a Mammon atyja, ugyancsak atyja a szexuális
kapcsolatnak is.
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… [3 sor kiolvashatatlan[…
… és ő […] amikor ő […]. Mivel […] egy nagyszerű…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… az ő természetéhez…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… azokat, hogy […] mindannyian benne a […] áldott, és ők […] mint egy
szalamandra. Bemegy a forrón lángoló tűzbe; besurran a kemencébe…
… a kemence…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… [2 sor kiolvashatatlan]…
… [1 sor kiolvashatatlanˇ…
… [2 sor kiolvashatatlan]…
… [1 sor kiolvashatatlan]…
… [3 sor kiolvashatatlan]…
… azért, hogy…
… [3 sor kiolvashatatlan]…
Norea az, aki hozzájuk kiált. Ők hallották (és) megkapták őt, az ő helyén mindörökre.
Odaadták neki az Atya Nouszában (ész és tudás), Adamaszban, valamint a Szentek
hangjában, azért, hogy megpihenjen (Norea) a kimondhatatlan Epinoiában (gondolat,
szándék), azért, hogy örökölje az első elmét, melyet megkapott, és megpihenjen az isteni
Társteremtőkben (Autogenes), és hogy létrehozza önmagát, miként ő is örökölte az élő
Logoszt, és hogy csatlakozzon az Elpusztíthatatlanokhoz, és beszéljen az elme Atyjával.
Lesznek napok, amikor figyelni fogja a Pleromát, és nem lesz hiányosságban, mivel meg lesz
neki a négy szent segítője, akik közbenjárnak az ő nevében a Mindenség Atyjánál. Adamasznál.
Ő az, aki minden Ádámban benne van, birtokolván Norea gondolatát, aki beszél a két névvel
kapcsolatban, mely egyet hoz létre.
Seth három sztéléje
Áldalak téged Geradama(k) Atya, én, mint a saját Fiadat, akit nemzés nélkül
nemzettél, mint Isten áldását; mivel én vagyok a te (saját) Fiad. És te az én elmém, óh Atyám.
És én, én vetettem és nemzettem, és te megláttad a felségeket. Elpusztíthatatlanul létezel.
Áldalak Téged Atya. Áldj meg engem Atya. Miattad van az, hogy én létezem; az Isten miatt
van az, hogy te létezel. Miattad vagyok az igazival. Fény vagy, mert látod a fényt. Te
nyilatkoztattad ki a fényt. Te vagy Mirotheas; te vagy az én Mirotheosom. Megáldalak téged
mint Istent, áldom a te istenségedet. Hatalmas a jóságos Ön-nemző, aki állhatatos, az Isten,
aki régóta állhatatos. Jóságban jöttél el, megjelentél, és jóságot nyilatkoztattál ki. Kimondom
a neved, mert tied az első név. Nem-nemzett vagy. Ezért jelentél meg, hogy kinyilatkoztasd a
végtelen egyet. Te vagy az, aki ő. Ezért azokat nyilatkoztattad ki, akik valóban léteznek. Te
vagy az akit kimondanak hangosan, ám az elme által dicsőítenek, te, aki mindenhol
uralkodik. Ezért az érzékelhető világ is ismer téged, megad és a magod miatt. Irgalmas vagy.
Te másik fajból való vagy, és ennek helye magasabban van egy másik fajnál. És most
te másik fajból való vagy, és ennek helye magasabban van egy másik fajnál. Másik fajból való
vagy, mivel nem vagy hasonlatos. És irgalmas vagy és örök. És a te helyed felette van a fajnak,
mivel te okoztad mindezek növekedését; és a te magodért. Mert te vagy az, aki ismeri ezt,
hogy ennek helye van a nemzésben. Ám ők más fajokból vannak, mivel nem hasonlók. Ám az
ő helyük más fajok felett van, mivel az ő helyük az életben van. te vagy Mirotheos.
Hatalmas vagyok én az első eón, a férfias szűzies Barbelo, a láthatatlan Atya első
dicsősége, ő (nőnem) akit „tökéletesnek” neveznek.
Te (nőnem) láttad először azt, aki valójában elő-létezik, mivel ő (hímnem) nem-létező.
És tőle és rajta keresztül örökké elő-létezel, a nem-létező az oszthatatlantól, hármas
hatalmasság, te a hármas hatalmasság, a nagyszerű monád a tiszta monádból, te a választott
monád, a szent Atya első árnyéka, fény a fényből.
Atyai Isten, isteni gyermek, a sokféleség nemzője, a mindenség egy részlete szerint,
akik valójában. te (hímnem) jelentél meg valamennyiük számára egy igében. És te (hímnem)
birtoklod őket valamennyiüket, nemzés nélkül és örök elpusztíthatatlanságod (nőnem) miatt.
Az üdvösség eljött hozzánk, tőled az üdvösség. Bölcs vagy, te vagy a tudás, te vagy az
igazmondás. Általad van élet, tőled van az élet. Általad van a tudat, tőled van a tudat. Te
vagy a tudat, te vagy az igazmondás világa, te vagy a háromszorosan hatalmas, te vagy a
háromszoros. Valóban te vagy a háromszoros, az eónok eónja. Te vagy az, aki tisztán látja az
első örökké lévőket és a nem-nemzetteket.
Ám az első felosztás során te lettél felosztva. Egyesíts minket, ahogy te egyesítve lettél.
Taníts minket azon dolgokra, melyeket láttál. Hatalmazz fel minket, hogy megváltassunk az
örök életre. Mivel mindannyian az árnyékaid vagyunk, miként te az elő-létező árnyéka vagy.
Hallgass meg minket először. Örök egyek vagyunk. Hallgass meg minket, mint tökéletes
egyéneket. Te vagy az eónok eónja, a teljesen tökéletes egy, a létrehozott.
Te meghallottad! Te meghallottad!
Te megváltást kaptál! Te megváltást kaptál!
Köszönettel szolgálunk neked! Mindig áldunk téged! Dicsőítünk téged!
Áldunk téged, nem-létező, a létezés előtt létező, a létezők előtt létező, az isteniség és
élet Atyja, a tudat teremtője, jóság adományozója, áldás adományozója!
Mindannyian áldunk téged, dicsőítő áldással, mert akik miatt [mindezek miatt. …
valóban, …] akik ismernek téged. Egyedül általad. Mert senki sincs, aki tevékeny előtted. Te
vagy az egyetlen és élő szellem. És te ismered őt, azt, aki hozzád tartozik minden oldalról.
Nem vagyunk képesek kifejezni őt. Hiszen a te fényed ragyog ránk.
Te vagy az egy. Te vagy az egy, miként az az egy (aki) az mondja majd neked: te vagy
az egy, te vagy az egyetlen élő szellem. Miként adjunk neked nevet? Nincs meg nekünk. Mert
te vagy mindenek létezője. Te vagy mindenek élete. Te vagy mindenek tudata. Mivel te vagy
akiben valamennyien örvendeznek.
Mindannyian ezt tettük […] nem által [… eon …] az aki volt […]mi és azok, akik […].
Ő, aki emlékszik majd mindezekre és mindig dicsőít tökéletessé válik azok között, akik
tökéletesek és járhatatlanok minden dolgon túl. Mivel ők valamennyien áldottak egyenként
és együtt is. És ezek után elcsendesülnek. És amint felszentelik őket, felemelkednek. A csendet
követően alászállnak a harmadikból. Áldják a másodikat, ezek után az elsőt. A felemelkedés
útja az alászállás útja.
Vannak néhányan, Rheginosz fiam, akik sok dolgot szeretnének megtanulni. Akkor
tűzték ki ezt a célt, amikor olyan kérdésekkel foglalták el magukat, melyekre hiányzott a
válasz. Ha ezekkel sikeresek lennének, általában nagyon fennkölten gondolnának saját
magukra. Ám nem hinném, hogy megállnák a helyüket az Igazság Igéjében. Inkább a saját
nyugalmukat keresik, amit megkaptunk Jézus, a Megváltó Urunk által. Megkaptuk ezt,
amikor megismertük az igazságot és megpihentettük magunk rajta. Ám mivel udvariasan
megkérdeztetek bennünket mi a helyes felfogás a feltámadással kapcsolatban, megírom
nektek azt, ami szükséges. Bizonyára sokan vannak, akiknek hiányzik a benne való hitük, ám
vannak néhányan, akik rátalálnak. Nos akkor beszéljük meg a dolgot.
Azok gondolata, akik megmentésre kerülnek, nem fog elveszni. Azok tudata, akik
megismerték őt, nem fog elveszni. Ezért kiválasztásra kerültünk a megváltásra és az
üdvösségre, hiszen előre ki lettünk választva kezdettől fogva, hogy ne essünk azok
ostobaságába, akik tudás nélkül valók, hanem hogy belépjünk azok bölcsességébe, akik
ismerik az Igazságot. Valójában az Igazság, amit annak tartanak, nem hanyagolható el, sem
nem volt. „Erős a Pleroma rendszere; és kicsiny az, ami elszabadult (és a) világgá vált. Ám a
Mindenség az, ami körülvesz. Nem jött létre; létezett.” Ezért soha ne kételkedj a
feltámadásban, fiam Rheginos! Mivel ha nem testben léteznél, testet kapnál, amikor belépsz
ebbe a világba. Miért nem fogsz testet kapni, amikor az Eónba emelkedsz? Ami jobb a testnél,
az maga (az) élet oka. Ami miattad jött létre, az nem a tied? Ami e tiéd, nem veled létezik?
Miközben amíg ebben a világban vagy, mi az ami hiányzik? Az, amiért minden erőfeszítést
megteszel, hogy megtanuld.
Akkor semmi sem vált meg minket ettől a világtól. Csak a Mindenség, melyek mi
vagyunk, ment meg minket. Üdvösséget kaptunk az elejétől a végéig. ily módon
gondolkozzunk! Ily módon fogjunk fel!
Ám mi az, amiről beszélek neked? Azok akik élnek, meg fognak halni. Miként élnek
szemfényvesztésben? A gazdagok szegények lesznek, és a királyokat megdöntik. Minden
hajlamos megváltozni. A világ szemfényvesztés! – ezért valójában a mértéktelenség miatt
korlátozom be a dolgokat!
Sokan tekintenek bele abba, amit leírtam nektek. Számukra azt mondom: „Béke veletek és
kegyelem. Köszöntelek titeket és mindazokat, akikkel testvéri szeretetben vagytok.”
Trimorphic Protennoia
Én vagyok Epinoia (gondolat, terv, szándék, tudás, Isten ismerete) élete, aki minden
Hatalmasságban lakozik és minden örök mozgatóerőben, és a láthatatlan Fény(ben),
és a arkónokban és Angyalokban és Démonokban, és minden lélekben
Tartaroszban, és minden anyagi lélekben. Azokban lakozom, akik létrejöttek.
Belehatolok mindenbe és mélyükre hatolok. Felmegyek, és azokat, akik alszanak,
felébresztem. És én vagyok azok lélegzete, akik az álomban lakoznak.
Azután a Fiú, aki minden szempontból tökéletes – azaz az Ige, aki ama Hang által
ered; aki a magasságból származik; aki őbenne (hímnem) a Nevet birtokolja; aki a
Fény – kinyilatkoztatta az örökké tartó dolgokat, és minden ismeretlen ismert lett.
És azokat a dolgokat nehéz értelmezni és titkosak (is, melyeket) kinyilatkoztatott.
És azoknak, akik a Hallgatásban lakoznak, prédikált nekik. És kinyilatkoztatta
önmagát azok számára, akik a sötétségben lakoznak, és megmutatta magát
azoknak, akik a mélységekben lakoznak, és azoknak, akik a rejtett kincsekben
lakoznak, kimondhatatlan rejtélyekről beszélt, és megismételhetetlen tantételeket
tanított mindazoknak, akik a Fény Fiaivá váltak.
Ő az egyedül, aki létrejött, azaz a Krisztus, ami pedig engem illet, felkentem őt mint
a Láthatatlan Szellem dicsősége, jósággal. Most a hármasságról, én alapítottam
egyedül végtelen dicsőségben az Enónokon túl és Élő Vízben, azaz az őt körülvevő
dicsőség, aki először jött létre azon magasztos Enónok fényéhez. És ragyogó
Fényben van, hogy határozottan kitartson. És ő a saját Fényében áll, mely
körülveszi őt, azaz a Fény Szemében, mely dicsőségesen ragyog rám.
Állandósította az összes Eón Atyját, aki én vagyok, az Atya gondolata, Protennoia,
azaz Barbelo, a tökéletes Dicsőség, és a mérhetetlen Láthatatlan egy, aki rejtett, és
vagyok a Láthatatlan Szellem képe, és általam történt, hogy a Mindenség alakot
öltött, és (én vagyok) az Anya (miként) a Fény (is), mely felkente őt (nőnem), mint
szüzet, őt, akit „Meirotheának” hívnak, a felfoghatatlan Méh, a korlátozhatatlan és
mérhetetlen Hang.
Ezután a Tökéletes Fiú kinyilvánította önmagát az Eónoknak, akik általa jöttek létre,
és ő megnyilatkozott számukra és dicsőítette őket, és trónokat adott nekik, és
megállt a dicsőségben, mellyel dicsőítette önmagát. Áldották a tökéletes fiút, a
Krisztust, az egyetlen-nemzett istent. És dicsőséggel bírtak, mondván: „Ő az! Ő az!
Az Isten Fia! Az Isten Fia! Ez ő! Az Eónok Eónja, nézzétek az Eónokat, akiket ő
nemzett. Mivel te hoztad létre a saját vágyad által! Ezért dicsőítjük őket: ma mo o o
o eia e ion ei! Az Eónok Enonja! Az Eón, melyet ő adott!”
Ezután ráadásul az Isten, akit nemzettek, odaadta nekik (az Eónoknak) az élet
hatalmát hogy támaszkodjanak rá és ő megalapította őket. Az első Eónt az első
fölött alapította: Armedon, Nousanios, Armozel; a másodikat a második Eón fölött
alapította: Phaionios, Ainios, Oroiael; a harmadikat a harmadik Eón felett:
Mellephaneus, Loios, Daveithai; a negyediket a negyedik felett: Mousanios,
Amethes, Eleleth. Azokat az Eónokat pedig az Isten nemzette, aki nemzett volt - a
Krisztus – és ezek az Eónok ugyancsak dicsőséget adtak. Ők voltak az első
megjelenők, magasztosak a gondolatukban, és mindegyik Eón miriádnyi
dicsőséget adott a hatalmas, követhetetlen fényben, és valamennyien együtt
áldották a tökéletes Fiút, az Istent, aki nemzett volt.
Ezután ige hallatszott a hatalmas Fény Elelethtől, és így szólt: Király vagyok! Aki a
Káoszhoz tartozik és aki a alvilághoz tartozik?” És abban a pillanatban, az ő
(hímnem) Fénye jelent meg, sugárzón, Epinoiával felruházva. A Hatalmasságok
Hatalmasságai nem könyörögtek neki és hasonlóképp abban a pillanatban
megjelent ott a hatalmas Démon, aki az alvilág és a Káosz alsó részeit uralja. Nincs
formája, sem tökéletessége, ám, ellenkezőleg, birtokolja azok dicsőségének
formáját, akik a sötétségben nemződtek. Őt pedig úgy hívják, „Saklas”, ami annyit
tesz: „Samael’”, Yaltabaoth”, aki megszerezte a hatalmat, aki elragadta az ártatlan
egytől (Szófiától); aki korábban legyőzte őt (nőnem), aki a Fény Epinoiája, aki
alászállt, tőle, aki a kezdetektől való.
Amikor pedig a Fény Epinoiája felfogta, hogy ő (Yaltabaoth) könyörgött neki (a
Fénynek), másik rangért, annak ellenére, hogy alacsonyabb volt nála (nőnem), azt
mondta (nőnem): „Adj nekem másik rangot, hogy lakhelyemmé válj, egyébként a
betegségben lakozom mindörökre.” És a dicsőség házának teljes rendje egyetértett
szavaival. Áldást hoztak számára és a magasabb rangot átadták neki.
Én vagyok az első, aki alászállt a saját része miatt, és amely fennmarad, azaz a
Szellem, mely a lélekben lakozik, mely és Élet Vizéből származik, és aki a
misztériumok alámerüléséből. És én beszéltem, én, együtt az Arkónokkal és
Elöljárókkal. Mert alámentem a nyelvüknek, és elmondtam a saját misztériumomat –
egy rejtett misztériumot – és a kötelékek és az örök feledés megsemmisítésre került.
És gyümölcsöt hoztam bennük, mely nem más, mint a változatlan Eón Gondolata,
és az én házam, és az Atyjuké. És lementem azokhoz, akik az enyémek a kezdettől
fogva, és eljutottam hozzájuk, és elszakítottam az első fonalakat, hogy szolgává
tegyem őket. Ezután mindenki, aki bennem volt, ragyogott, és mintát készítettem a
bennem lévő kimondhatatlan Fények számára. Ámen.
1. Protennoia értekezése
Én vagyok a Hang, mely a Gondolatom által nyilvánul meg, mivel én vagyok „Ő
(hímnem), aki syzygetic (együttálló)”, hiszen én vagyok, akit „A Láthatatlan Egy
Gondolatának” neveznek. Mivel engem neveznek „a változatlan Beszédnek”, én
vagyok az akit úgy hívnak: „Ő (nőnem), aki syzygetic (együttálló)”,
2. A Hűségről
Ám van egy Fény, mely elrejtezve lakozik a Hallgatásban, s ez volt az első, mely
létrejött. Ahol csak ő (az Anya) egyedül létezik a hallgatásban, ott egyedül én
vagyok az Ige, kimondhatatlan, szennyezetlen, mérhetetlen, elképzelhetetlen. Ez (az
Ige) rejtett Fény, az élet gyümölcsével bírván, szennyezetlen, élő vizet öntöz a
láthatatlan, szennyezetlen, mérhetetlen forrásból, mely nem más, mint az Anya
dicsőségének megismételhetetlen Hangja, az Isten leszármazottjának dicsősége; a
férfias-szűz rejtett értelme folytán, a Hallgatás el van rejtve a Mindenségtől, révén
megismételhetetlen, mérhetetlen Fény, a Mindenség forrása, e teljes Eón gyökere.
Ez az az alap, mely támogatja az Eónok minden mozdulatát, mely a hatalmas
dicsőségé. Ez az alapja minden alapnak. Ez a hatalmasságok lélegzete. Ez a három
állandóság szeme, mely mint Hang létezik a Gondolat folytán. És ez az Ige a Beszéd
folytán; elküldték, hogy megvilágosítsa azokat, akik a sötétségben lakoznak.
Most pedig figyeljetek! Kinyilatkoztatom számotokra a misztériumaimat, hiszen ti
vagytok a felebarátaim, és meg fogjátok valamennyit ismerni.
[5 sor hiányzik]
Mindannyiuknak beszéltem a misztériumaimról melyek a felfoghatatlanban léteznek,
a kifejezhetetlen Eónokban. Megtanítottam nekik a misztériumokat a Hang által,
mely a tökéletes intellektuson belül létezik, és a Mindenség alapjává váltam, és
erővel ruháztam fel őket.
És most…
[5 sor hiányzik]
…bennük lakoztam, mindegyikük alakjában. Az Arkónok azt gondolták, én vagyok a
Krisztusuk. Valójában, mindenkiben lakozom. Valójában azokban, akikben
kinyilatkoztattam önmagamat, mint Fény, kijátszottam az Arkónokat. Én vagyok az
ő szerettük, mivel azon a helyen felruháztam önmagamat mint az Arkgenitor fia, és
hasonlatos voltam hozzá amíg nem ért véget rendelete, mely a Káosz tudatlansága.
És az angyalok között kinyilatkoztattam önmagamat az ő hasonlatosságukban, és a
Hatalmasságok között, mintha az egyik lenne közülük: az Ember Fiai között
azonban, mintha én (is) az Ember Fia lennék, habár én vagyok mindenkinek az
Atyja.
Elrejtettem önmagamat valamennyiükben amíg ki nem nyilvánítottam önmagamat a
tagjaimban, akik az enyémek és én megtanítottam őket a kimondhatatlan
rendeletekre, és a testvériségre. Ám ők kifejezhetetlenek minden Szuverenitás és
irányító Hatalmasság számára, kivéve a Fény fiait egyedül, akik az Atya rendeletei.
Ezek azok a dicsőségesek, akik felette állnak minden dicsőségnek, mely az Öt
Pecsét, kiegészítve az Értelem erényével. Ő, aki birtokolja ezeknek a bizonyos
neveknek az Öt Pecsétjét, letépte <a> tudatlanság öltözetét és magára öltötte a
ragyogó fényt. És senki sem fog megjelenni előtte aki az Arkónok Hatalmasságai
közé tartozik. Az effélékben, a sötétség feloszlik és a tudatlanság meghal. És a
teremtmény gondolata, mely szétszóródott, egyszerűen csak megjelenik és a sötét
Káosz feloszlik és…
[6 sor töredékes]
…amíg ki nem nyilatkoztatom önmagamat és felebarátaimat, és amíg nem gyűjtöm
össze valamennyi felebarátomat az ötök királyságomon belül. És kinyilvánítottam
számukra a kimondhatatlan Öt Pecsétet azért, hogy megmaradjak bennük és ők is
megmaradjanak énbennem.
3. Beszélgetés a jelenésről
I. rész
1. Bevezetés
Ami azt illeti, amit a magasztos dolgokról mondhatunk, ami helyes, az az,
hogy az Atyával kezdjük, aki a Teljesség gyökere, az, akitől kegyelmet kaptunk,
hogy beszélhetünk róla.
2. Az Atya
Ő azelőtt létezett, mielőtt bármi más, önmagán kívül, létrejött volna. Az Atya
egyetlen dolog, akár egy szám, mivel ő az első és ő az, aki csak önmaga. Ám nem
olyan, mint egy magányos valaki. Másként miként lehetne Atya? Hiszen bármikor
előfordul hogy az „atyát”, a „fiú” követi. Ám az egyetlen egy, aki egyedül az Atya,
olyan, mint egy gyökér, fával, ágakkal és gyümölcsökkel. Azt mondják róla, hogy
atya, a szó szoros értelmében, hiszen utánozhatatlan és változhatatlan. Emiatt
egyetlen, a szó valódi értelmében, és isten, mert senki sem isten számára és senki
sem az ő atyja. Mivel ő nem-nemzett, és nincs más, aki nemzette őt, sem olyas
valaki, aki teremtette őt. Hiszen ha valaki valakinek az atyja, vagy a teremtője, akkor
egyben neki is van atyja és teremtője. Természetesen lehetséges számára, hogy
valakinek az atyja és teremtője legyen, annak, akik általa jött létre és annak akit ő
megalkotott, hiszen ő nem atya a szó szoros értelmében, sem isten, hiszen van, aki
őt nemzette és aki őt teremtette. Így tehát, egyedül az Atya és Isten az a szó szoros
értelmében, akit senki más nem nemzett. Ami pedig a Teljességet illeti, ő az, aki
nemzette és megteremtette. Ő kezdet és vég nélkül való.
Egyetlen egy név sem, legyen az kigondolt, kimondott, látott vagy megértett
– egyik sem használható őrá, akármilyen rendkívül dicsőséges legyen is,
magasztaló és megbecsült. Azonban, lehetséges tökéletessé tenni ezeket a neveket
az ő dicsőségére és tiszteletére, azok képességeinek megfelelően, akik dicsőítik őt.
Még őt illetően, a saját létezését, élő mivoltát és formáját, lehetetlenség a tudat
számára megérteni őt, semmiféle, róla szóló beszédet sem, egyetlen szem sem
láthatja őt, senki sem foghatja meg, kifürkészhetetlen nagysága miatt, és az ő
felfoghatatlan mélysége, és az ő mérhetetlen magassága, és behatárolhatatlan
kívánsága miatt. Íme a nem-nemzett természete, mely nem érint semmi mást, nem
csatlakozik semmi (máshoz) sem, abban az értelemben, ami korlátozott.
Ellenkezőleg, ő rendelkezik ezzel az alkotással, anélkül, hogy arca, vagy formája
lenne, melyet az érzékelés révén megérthetnénk, ahonnan származik, az
„felfoghatatlan”. Amennyiben ő felfoghatatlan, akkor ebből következik, hogy
megismerhetetlen, így hát ő az, aki semmiféle gondolat révén nem érthető meg. Ő
az egyedül, aki ismeri önmagát kicsoda is, egyúttal az ő formáját és az ő
hatalmasságát és a ő nagyságát. És mivel neki megvan az a képessége, hogy
megértse önmagát, hogy lássa önmagát, hogy megnevezze önmagát, hogy felfogja
önmagát, ő egyedül az, aki önmaga saját tudata, önmaga saját szeme, önmaga saját
szája, önmaga saját formája, és ő az, amit ő gondol, amit lát, amit beszél, amit
megragad, önmaga, aki felfoghatatlan, aki kimondhatatlan, megérthetetlen,
változatlan, miközben fenntartó, örömmel teli, igaz, elragadó, és nyugalmas, abban,
amit megért, abban amit lát, abban amiről beszél, abban, amit gondolatként bír.
Felülmúl minden bölcsességet, és felette áll minden értelemnek, és felette minden
dicsőségnek, és felette minden szépségnek és minden édességnek, és minden
hatalmasságnak, és bármilyen mélységnek és magasságnak.
3. A Fiú és az Egyház
Örökké gondolatban léteztek, hiszen az Atya olyan volt, mint egy gondolat,
és egy hely volt számukra. Amikor az ő nemzedékeik létrejöttek, az, aki tökéletesen
az irányításban volt, meg kívánta ragadni és létrehozni azt, ami hiányos volt a […]-
ban és létrehozta azokat […] számára. Ám mivel ő az, aki, ő a forrás, melyet nem
csökkent a belőle bőségesen folyó víz. Amíg az Atya gondolataiban voltak, azaz a
rejtett mélységekben, a mélység ismerte őket, ám ők képtelenek voltak megismerni
a mélységet, melyben tartózkodtak; és az sem volt lehetséges számukra, hogy
önmagukat megismerjék, sem hogy bárki mást megismerjenek. Vagyis az Atyával
voltak, nem léteztek önmagukban. Ellenkezőleg, csak olyan formában léteztek, mint
egy mag, úgyhogy felfedezték, hogy magzatként léteznek. Hasonlatosan a igéhez, ő
nemzette őket, csíra-állapotban létezve, és azok, akiket úgy volt, hogy nemz, nem
jöttek még létre általa. Az, aki először gondolt rájuk, az Atya – nemcsak azért, hogy
ők miatta létezzenek, hanem azért, hogy ők maguk miatt is létezzenek, hogy ekkor
az ő gondolatában létezzenek, mint tudati lényeg, és hogy önmaguk számára is
létezzenek – elvetett egy gondolatot, mint egy csíra-magot. Most pedig, azért, hogy
megismerjék, ki is az, aki értük létezik, kegyesen megadtak a kezdeti formát, míg
annak érdekében, hogy ők felismerjék ki is Atya aki értük létezik, odaadta nekik a
nevet „Atya” egy hang által, kihirdetvén számukra, ki az aki létezik, fennáll a név
által, melyet ők birtokoltak az alapján a tény alapján, ahogyan létrejöttek, mivel a
magasztalás, mely elkerülte az ő figyelmüket, benne van a névben.
az alaktalanság formája,
a testnélküliség teste,
a láthatatlanság arca
a kimondhatatlan igéje
a felfoghatatlan tudata,
a belőle áramló szökőkút,
azok gyökere, akiket elültetnek,
és azok istenek, akik léteznek
azok fénye, akiket megvilágít,
azok szerelme, akiket szeretett,
a gondviselés azok számára, akikkel gondosan törődik,
azok bölcsessége, akiket bölcsé tett,
azok hatalmassága, akiknek hatalmat adott,
azok gyülekezete, akiket maga köré gyűjtött
azon dolgok kinyilatkoztatása, melyeket keresnek,
azok szeme, akik látnak,
azok lélegzete, akik lélegeznek,
azok élete, akik élnek,
azok egysége, akik elvegyültek a Teljességgel.
5. Eónikus élet
Ezért ők a tudatok tudatai, melyekről úgy találták, hogy az igék igéi, a vének
vénei, a mértékek mértékei, melyek egymás fölé magasztaltatnak. Mindazoknak,
akik dicsőséget adnak megvan a saját helye és magasztalása és lakóhelye és
nyugalma, mely abból a dicsőségből áll, melyet ő létrehozott.
Ő az, a Atya, aki kezdeti impulzust adott az eónoknak, mivel ezek azok a
helyek az úton, melyek felé vezetnek, miként az iskolai viselkedés felé.
Kiterjesztette rájuk a belé vetett hitet és a hozzá való imádságot, akit ők nem látnak;
és szilárd reményt önmaga iránt, akit nem fognak fel, és gyümölcsöző szeretetet,
mely afelé tekint melyet nem lát, és az örök tudat elfogadható megértését, és áldást,
mely gazdag és szabad, és annak bölcsességét, aki az Atya dicsőségére vágyik az
<ő> gondolata miatt.
Így lehetséges tehát, hogy az, aki tiszteletet szeretne adni, nem mond neki
róla semmit, csupán annyit, hogy a beszédkészlet korlátozva van a Pleromában,
azért, hogy hallgassanak az Atya megérthetetlenségéről, ám beszélnek arról, aki
szeretné őt megérteni. Az egyik eón azzal jött, hogy megkísérelje megérteni a
megérthetetlenséget és dicsőséget adni neki és különösen a kimondhatatlan
Atyának. Hiszen ő az egység Logosza, habár nem a Teljesség megegyezéséből
származik, és őtőle sem, aki létrehozta őt, nevezetesen az aki létrehozta a
Teljességet, az Atya.
Ez az eón azok közül való volt, aki bölcsességet kapott, hogy képes legyen
elő-létezővé válni mindegyikük gondolatában. Azáltal, amit ő kíván, lesznek ők
létrehozva. Ezért bölcs természetet kapott, azért, hogy megvizsgálja a rejtett
alapokat, hiszen ő bölcs gyümölcs; ugyanis, a szabad akarat, mely a Teljességgel
együtt nemződött, volt az ok számára, hogy azt tegye, amire vágyik anélkül, hogy
bárki is korlátozná.
Az, akit ő maga létrehozott, mint egységes eónt, odarohant ami az övé és az
ő rokonaihoz a Pleromában elhagyva azokat, akik hiányosságban jöttek el
mindazokkal együtt, akik tőle származtak elképzelt módon, hiszen ők nem
azonosak ővele.
Az, aki valóban tűzbe jött és az, aki visszahúzódott önmagába nem lett
meddő, éppenséggel gyümölcsöt hozott a Pleromában és felzaklatta azokat, akik
hiányosságban voltak.
Úgy gondoltak önmagukra, mint olyan lényekre, akik önmaguk által léteznek
és forrás nélkül valók, mivel nem látnak semmit, ami előttük létezett volna. Ezért
engedetlenségben éltek és lázadást követtek és, anélkül, hogy megalázkodtak
volna az egy előtt, aki révén ők létrejöttek.
Parancsolni akartak egymásnak, túltenni egymáson hiábavaló
törekvésükben, miközben a dicsőség, mellyel rendelkeztek, a rendszer okát
tartalmazta, mely megvalósulni tűnt.
Ezen többiek gondolata nem volt meddő, ellenkezőleg, pontosan olyan volt,
mint <azoké> akik árnyékban voltak, mindaz, amit gondoltak a lehetséges fiak
birtoklásáról; azokról, akikről úgy hitték, hogy utódaik voltak. Ezért történt, hogy
számos, tőlük származó utód mint harcosok, küzdők, bajkeverők és hitehagyottak
jöttek létre. Engedetlen teremtmények voltak, hatalom-szeretők. Minden további,
ilyesféle lény, ezektől származik.
7. A Logosz párbeszéde
Azok, akik önmagukat nem ismerve jöttek létre, nem ismerték a Pleromákat,
akiktől létrejöttek, és nem ismerték azt aki oka volt az ő létezésüknek.
Amíg az egy, aki létre amíg nem hozta ezeket a tökéletlen dolgokat, melyekre
így szükség volt, amíg ő nem ítélte meg azokat, akik létrejöttek őmiatta, az
értelemmel szemben - mely ítélet kárhoztatásra került – küzdött ellenük, amíg el
nem pusztultak, ami nem más, mint az egy, aki harcolt a kárhoztatás ellen és akit a
harag üldöz, miközben ez (a harag) elfogadja és megszabadítja (őket) az ő (hamis)
véleményüktől és hitehagyásuktól, hiszen ettől kezdve ez a megtérés, melyet
„metanoianak” is neveznek. A Logosz más álláspont és másik gondolat felé fordult.
Elfordulván a gonosztól, a jó dolgok felé fordult. Folytatván a megtérést olyan
dolgokra vonatkozó gondolatok felé, melyek léteznek és az ima annak a számára,
aki önmagát jóvá formálja át.
Az, aki a Pleromában van, volt az első, aki imádkozott és emlékezett; utána
(ő emlékezett) a fivéreire egyenként és (habár) mindig együtt vannak; azután mind
együtt; ám mindannyiuk előtt az Atya. A megállapodás imája segítség volt számára
az ő saját visszatérésében és a Teljességben, hogy oka legyen emlékezni azokra,
akik az elsőtől léteznek és az emlékezetében vannak. Ez az a gondolat, amely
messziről kiált, visszahozván őt.
8. A Megváltó Emanációja
A rend, mely az ő létrejötte volt ő általa, aki magasan jár és amely önmagát
hozta létre tőle és a teljes tökéletességtől. Az, aki magasan jár azzá vált, aki
hiányos közvetítő volt az eónok azzal a kisugárzással együtt, mely a létező dolgok
szerint jött létre. Amikor hozzájuk imádkozott, vidáman és készségesen
beleegyeztek, hiszen megállapodásban voltak, és harmonikus egyetértésben, hogy
segítsék a hiányost. Összegyűltek, kérvén az Atyát jótékony szándékkal, hogy
legyen segítség felülről, az ő dicsőségére, hiszen a hiányos nem válhat tökéletessé
más módon, feltéve, ha nem más az Atya Pleromájának szándéka, amelyet ő
önmagához vont, kinyilatkoztatott és odaadott a hiányosnak. Azután a harmóniából,
vidám készséggel, mely létrejött, ők gyümölcsöket hoztak, mely a harmónia
nemzéséből származott, egységet, a Teljesség birtoklását, kinyilatkoztatván az Atya
arcmását, akiről az eónok azt gondolták, hogy dicsőséget és segítség kérő imát
kapnak a fivéreikért, egy kívánságot, melyben az Atya maga számolt velük. Így
készséges és vidám volt, a gyümölcsök megszületésének. És nyilvánvalóvá tette
velük való egység kinyilatkoztatásáról szóló megegyezést, mely az ő szeretett Fia.
A Fiú azonban, akiben a Teljesség van, örömmel vette őket magára, mint öltözetet,
miáltal tökéletességet adott a hiányosnak, és megerősítést azoknak, akik
tökéletesek, az, akit helyesen „Megmentőnek” és „Megváltónak” és „a Szeretettnek”
hívnak, „az, akinek az imákat felajánlják” és „a Krisztusnak” és „a kiválasztott
Fényének” összhangban mindazokkal, akiktől származott, hiszen ő vált a pozíciók
jelentette nevekké, melyeket neki adtak. Mégis milyen más nevet is lehetne rá
alkalmazni „a Fiú” kivételével, hiszen korábban azt mondtuk, révén ő az Atya
ismerete, akit ő meg akar velük ismertetni?
Az, akiben az Atya benne van és az akiben a Teljesség benne van korábban
lett létrehozva annál, akinek hiányzik a lélegzete. Utasította őt azokkal kapcsolatban,
akik keresték az ő lélegzetüket, annak a tökéletes fénynek a ragyogása által.
Először tökéletessé tette őt kimondhatatlan örömben. Tökéletessé tette őt önmaga
számára, mint a tökéletes és ugyancsak nekiadta ami minden egyes egyén számára
megfelelő. Mert ez az öröm első meghatározása. És <ő> belévetett láthatatlan
módon egy igét, melynek az a rendeltetése, hogy tudás legyen. És hatalmat adott
neki, hogy elváljanak és kivetette magából azokat akik nem engedelmeskedtek neki.
Így nyilvánította meg önmagát a számára. Ám azok számára, akik miatta jöttek létre
kimagasló formát nyilvánított ki. Ellenséges módon viselkedtek egymás iránt.
Hirtelen kinyilvánította önmagát számukra, a fény alakjában közelítvén meg őket,
véget vetvén a bonyolult ügynek, melybe egymással keveredtek, megállította azt a
hirtelen kinyilatkoztatás révén, melyről nem értesültek, nem várták, és nem tudtak
róla. Emiatt féltek és elestek, mivel nem voltak képesek elviselni a lény
megjelenését, amely lesújtott rájuk. Az, aki megjelent, veszélyes fenyegetést
jelentett a másik kettőnek. Pontosan úgy, miként a gondolat lényei, akik a „kicsi”
nevet kapták, azért, hogy halvány elképzelésük legyen arról, hogy birtokolják a
magasztost, ő előttük létezett, és csodálatos hozzáállást vetettek el bennük, a
magasztosban, aki megtestesül. Ezért szívesen fogadták az ő kinyilatkoztatását és
imádták őt. Meggyőződéses tanúivá váltak. Megismerték a fényt, mely létrejött mint
erősebb azoknál, akik ellenük harcoltak. A hasonlóság lényei azonban rendkívül
féltek, hiszen nem voltak képesek hallani róluk a kezdetben, hogy van egy ilyen
elképzelés. Ezért a tudatlanság gödrébe estek, melyet „a Külső Sötétségnek”
neveznek és „Káosznak” és „Hádésznak” és „a Mélységnek”. Létrehozta, ami a
gondolat lényei alatt volt, mivel erősebb volt náluk. Érdemesek voltak a
kimondhatatlan sötétség feletti uralkodásra, hiszen az övéké volt, és a sokaság,
melyet számukra kijelöltek. Engedélyezte számukra, hogy ők is a szervezet részéről
használva legyenek, melyet ő rendelt el számukra.
9. A Logosz Pleromája
Az pedig, aki megjelent, az Atya és a harmónia arca volt. Ruházat volt, mely
minden kegyelemből (állt), és étel, azok számára, akiket a Logosz hozott létre
imádkozás és dicsőség és tiszteletadás közben. Ő az, akit ő dicsőített és
megbecsült, miközben azokra nézett, akikért ő imádkozott, azért, hogy tökéletessé
tegye őket a képek által, melyeket létrehozott.
10. A Szervezet
Mindegyiküknek nevet adott, hiszen a két rend egy névvel rendelkezik. Azok,
akik a gondolathoz tartoznak és azok akik képviseletei az „Igaziak” és „Lelki” és „a
Tüzesek” és a „Középsők” névvel illetnek. Azok, akik a gőgös gondolathoz
tartoznak és a képhez neveztetnek „a Bal”, „a Testi”, „a Sötétek” és „az Utolsó”
néven.
Valamennyi arkón fölé kinevezett egy Arkónt akinek senki sem parancsol. Ő
valamennyiük ura, azaz az arcmást, melyet a Logosz hozott létre a gondolatából,
miként a Teljesség Atyjának képviseletét. Ezért felékesítette minden <névvel>
melyek őt ábrázolják, hiszen minden tulajdon őt jellemzi és dicsőséges vonás.
Mivel „Atyának” is hívják és „istennek” és „demiurgosznak” és „királynak”, és
„bírónak” és „helynek” és „lakóhelynek” és „törvénynek.”
A Logosz úgy használta ót, mint kezet, hogy megszépítse és dolgozzon azt
alant lévő dolgokon, és használta őt mint szájat, hogy elmondja a dolgokat,
melyeket majd megjósolnak.
Tekintettel azokra a dolgokra, melyek tőle jöttek világra, beszélt róluk, és úgy
jöttek világra, mint a szellemi helyek képviselői, melyekről az értekezés során
korábban beszéltünk a képek kapcsán.
Munkásokat és szolgákat hozott létre, segítségül abban, amit meg fog tenni
és amit mondani fog, mivel minden hely, ahol munkálkodott, hátrahagyta arcképét
és az ő szépséges nevét, eredményül és beszédül azoknak a dolgoknak, melyekről
gondolkodik.
A helyén képeket alkotott a fényről, mely megjelent és azokról a dolgokról,
melyek szellemiek, habár ezek a saját lényegét képezték. Ezért őket tisztelték
minden helyen általa, révén tiszták, annak az arcképéből valók, aki kiválasztotta
őket, és létrehozták őket: paradicsomokat és királyságokat és nyugalmat és
ígéreteket és az ő kívánsága kiszolgálóinak sokaságát, és habár uralmak urai, az
alá vannak rendelve, aki úr, az, aki kijelölte őket.
II. rész
11. Az anyai emberiség létrehozása
A […] melyet a Logosz, aki tökéletlen volt, létrehozta, aki betegségben volt,
nem emlékeztetett rá, mert hanyagul hozta létre, tudatlanul és tökéletlenül, és
minden egyéb gyenge módon. Habár a Logosz adta az első formát Demiurgosz által
a tudatlanságból, azért, hogy megtanulja, hogy a magasztos létezik és megtudja,
hogy szüksége van rá. Ez az, amit a próféta „Élő Szellemnek” és „a magasztos
eónok Lélegzetének” és „a Láthatatlannak” nevezett, és ez az élő lélek, mely életet
ad a hatalmasságnak, amely először halott volt. Mivel ami halott, az tudatlan.
III. rész
Ő az, aki a Megváltónk volt, könyörületre hajlandóan, aki az, aki ők voltak. Az
ő kedvükért történt, hogy megtestesült önkéntelen szenvedésben. Testé és lélekké
lettek, vagyis örökké való (dolgokká) melyek megtartják őket, és dolgokká, melyek
meghalnak. És mint azok, akik létrejöttek, a láthatatlan tanította őket láthatatlan
önmagáról.
Azok, akik alantas gondolat révén jöttek létre, vagyis (a gondolat), mely
olyan dolgokhoz vezet, amik gonoszak, a gondolat, mely lehúzza őket a hatalom
vágyhoz, ezek megkapták a szenvedélyt, ami a szabadság, a kegyelem bőségéből,
mely a gyermekekre nézett. Azonban zavar támadt a szenvedélyben és azon dolgok
elpusztítása következett, melyeket ő kivetett magából először, amikor a Logosz
elkülönítette őket önmagától, (a Logosz) aki okozója volt az ő megsemmisülésre
ítélt sorsuknak, bár tartotta <őket a> szervezet végén és megengedte nekik, hogy
létezzenek, mert még hasznosak voltak dolgok számára, melyek elrendeltettek.
Az Atya már előre tudott róla, hiszen ő az ő gondolatában volt mielőtt bármi
is létrejött volna, és mivel rendelkezett azokkal, akik számára kinyilatkoztatja őt.
Hiányosságot adott mindazoknak, akik megmaradtak bizonyos időszakokra és
időkre, mint az ő Pleromájának dicsősége, hiszen a tény, hogy ő ismeretlen az oka
a létrejöttének az ő egyezségéből […] tőle. Amiként a róla tudást fogadják, az a rá
való irigykedés hiányának megtestesülése, és az édessége bőségének
kinyilatkoztatása, mely a második dicsőség, így is, úgy találták, hogy ő az oka a
tudatlanságnak, habár ő is a tudás nemzője.
[6 sor hiányzik]
[6 sor hiányzik]
[…] belép […] a bőség […] azok, akik […] beszélni fognak az én szolgálatomról
azoknak, akik az enyémek és azoknak, akik az enyémek lesznek. Továbbá, ezek azok, akik
megismerték őt, ki is, az Atya, vagyis a Mindenség Gyökere, a Kimondhatatlan egy, aki a
Monádban lakozik. Egyedül lakozik a csendben, és a csend nyugalom, hiszen mégiscsak ő
Monád volt, és senki más sem volt őelőtte. A Diádban lakozik és az ő Párjában, és az ő Párja
a Csend. És birtokolta a Mindenséget, őbenne lakoznak. És ami a Szándékot és a Kitartást
illeti, a Szeretetet és az Állandóságot, ezek valóban nem-nemzettek.
Isten létrejött: a Fiú, Mindenség Tudata, azaz a Mindenség gyökeréből való, sőt, az Ő
Gondolata az eredő, hiszen őbenne volt (a Fiú) a Tudatában. A Mindenség képviseletében,
idegen gondolatot kapott, hiszen őelőtte semmi sem volt. Arról a helyről ő volt az, aki
elköltözött […] feltörő forrás. Most pedig ez a Gyökere a Mindenségnek és a Monádnak,
anélkül, hogy bárki lenne őelőtte. Most elérkezett a második forrás, a csendben létezik, és
egyedül vele beszél. És a Negyedik, ezzel összhangban ő, aki lekorlátozta saját magát a
Negyedikben: miközben a három-száz-hatvanadikban lakozik, ő hozta először önmagát létre,
és a Második kinyilatkoztatta az ő szándékát, és a Negyedikben ő kiterjesztette önmagát.
Amikor akarta, az Első Atya kinyilatkoztatta önmagát őbenne. Hiszen, végül is,
miatta, a kinyilatkoztatás lehetséges a Mindenség számára, a magam részéről a Mindenséget,
„a Mindenség iránti vágynak” nevezem. És vett megragadott egy gondolatot, a Mindenséggel
kapcsolatosan – a magam részéről a gondolatot „Monogenesz”-nek (első szülött, egyetlen
szülött) nevezem. Mivel most Isten elhozta az Igazságot, azt, aki dicsőíti a Mindenség
Gyökerét. Így ő az, aki kinyilvánította magát a Monogeneszben, és őbenne ő kinyilatkoztatta
a Kimondhatatlan Egyet […] az Igazság. Látták őt a Monádban és a Diádban az a Tetrádban
lakozni. Először a Monogeneszt és a Korlátot hozta létre. És a Korlát a Mindenség
elválasztója és a Mindenség megerősítője, mivel ők […] a száz […]. Ő a Tudat […] a Fiú.
Teljes egészében kimondhatatlan a Mindenség számára, és ő a megerősítés és a Mindenség
hiposztázisa, a csendes fátyol, az igaz Főpap, az akinek hatalmában áll belépni a Szentek
Szentjébe, kinyilatkoztatva az Eónok dicsőségét és létrehozva bőséges <illatot>. A Kelet […]
mely őbenne van. ő az, aki kinyilatkoztatta önmagát, mint legfőbb szentélyt és a Mindenség
kincstárát. És ő körülvette a Mindenséget, ő, aki magasabb, mint a Mindenség. Ezek, a
maguk részéről elküldték Krisztust, hogy alapítsa meg őt (nőnem), éppen úgy, miként ők
alapították meg, az ő (nőnem) alászállása előtt. és azt mondják vele (hímnem) kapcsolatban:
[…] Ő nem megtestesülés, ellenkezőleg, láthatatlan azok számára, akik megmaradnak a
Korláton belül. És négy hatalmasságot birtokolt: az elválasztót és a megerősítőt, a forma-
ellátót és a hatóanyag-előállítót. Bizonyára mi egyedül észlelnénk az ő jelenlétüket, és az időt,
és a helyet melyet a képmások megerősítettek, mert rendelkeznek […] ezekről a helyekről […]
a Szeretet […] áradt […] a teljes Pleroma. A kitartás mindig megmarad, és […] az is […] az
idő […] több […] vagyis az ő hatalmas szeretetének bizonyítéka.
Így a Tetrád kivetítette a Tetrádot, mely az, aki tartalmazza az Igét és az Életet és az
Embert és az Egyházat. Most pedig a Nem-teremtett kivetítette a Igét és az Életet. az Ige a
Kimondhatatlan Egy dicsőségére, miközben az Élet a Csend dicsőségére, és az Ember a saját
dicsőségére, míg az Egyház az Igazság dicsőségére. Így azután a Tetrád nemzett a Nem-
teremtett (Tetrád) képmása szerint. És a Tetrád nemzette […] a Dekádot az Igéből és az
Életből, a Dodekádot az Emberből, és az Egyház lett a Triakontád. Továbbá, az aki az Eónok
Triakontádjából származik, aki meghozza a Triakontád gyümölcseit. Közösen lépnek be, ám
egyenként jönnek létre, megszabadulván az Eónoktól és a Semmit-nem-tartalmazhatóktól. És
a Semmit-nem-tartalmazhatók, hiszen egyszer rátekintettek, dicsőítették az Elmét, mivel ő
Semmit-nem-tartalmazható, aki a Pleromában létezik.
A Dekád azonban az Igéből és az Életből dekádokat hozott létre, azért, hogy a
Pleromát százzá tegye, és a Dodekád az Emberből és az Egyházból származik, és a
Triakontádot arra késztette, hogy legyen a háromszázhatvan, az év Pleromája miatt. És az
Úr éve […tökéletes…] tökéletes […] összhangban a […] Korlát és […] Korlát […] és nagyság,
amely […] a jóság […] őt. Az Élet […] szenved […] az arc által […] a Pleroma jelenlétében
[…] melyet ő szeretett volna […]. És azt szerette volna, hogy elmenjen a Harmincadik – révén
az Ember syzygyja és az Egyház, azaz Szófia – hogy felülmúlja a Triakontádot és hozza el a
Pleromát […] az ő (hímnem) […] hanem […] és ő (nőnem) […] a Mindenség […] hanem […]
aki […] a Mindenség […]. Ő késztette […] a gondolatokat és […] a Pleromát az Ige által […]
az ő (hímnem) teste. Ezek azután az Eónok, melyek hasonlatosak hozzájuk. Azután az Ige
beléhatolt, miként az korábban elmondtam, és az is, aki a Semmit-nem-tartalmazhatóval jön
létre […] őelőttük […] létre […] elrejtette őt a […] a syzygy és […] a mozgás és […]
kisugározni a Krisztust […] és a magokat […] a keresztnek, hiszen […] a körömseb
lenyomata […] tökéletesség. Mivel kellően tökéletes forma, hogy felemelkedjen a Pleromába,
egyáltalán nem akart beleegyezni a szenvedésbe, ám visszatartották […] őt (hímnem) a
Korlát révén, vagyis a syzygy, mivel az ő (nőnem) kiigazítása nem történik meg senki által,
kivéve az ő saját Fiát, aki egyedül a teljes isteniség. Önmagában lévő szándéka volt, hogy
elhagyja a hatalmasságokat és alászáll. És ezen a dolgok (szenvedélyek miatt) Szófia
szenvedett a fia után aki felemelkedett tőle, hiszen tudta (nőnem), hogy a […]-ban lakozik
(nőnem), egységben és helyreállításban. Megállították őket […] a felebarátok […] ezek. A […]
nem tette […] váltam […]. Kik igazából ők? A […] másrészről, megállították őt (nőnem) […]
másrészt […], a […]-val. Őt (nőnem.). Ezek egyébként azok, akik kerestek engem, ezek, akik
[…] ezek, akik tekintetbe veszik […] a halál. Megállították őket […] őt (nőnem) és ő megtért
és könyörgött az igazság Atyjához, mondván: „Add meg nekem, hogy megtagadjam a
hitvesem, ezért túl vagyok a megerősítésen is. Megérdemlem a dolgokat (szenvedélyeket,
melyeket) elszenvedek. Egykor a Pleromában lakoztam létrehozván az Eónokat és
gyümölcsöt hordozván hitvesemmel.” És ő (nőnem) tudta, mi volt ő és mivé vált.
Így hát mindketten szenvedtek; azt mondták, nevetve mondja (nőnem), hogy egyedül
maradt és utánozta a Semmit-nem-tartalmazhatót, miközben azt mondta, hogy elszakította
magát a hitvesétől. […] Valójában Jézus és Szófia kinyilatkoztatta a teremtményt. Hiszen,
végül is, Szófia magjai hiányosak és alaktalanok, Jézus kigondolt egy teremtményt ebből a
fajtából és magokká tette, miközben Szófia vele dolgozott. Mivel ők forma nélküli magok, ő
(hímnem) alászállt és létrehozta az Eónok Pleromáját, melyek azon a helyen voltak, hiszen
még a nem-teremtettek is azon Eónok közül a Pleroma és a Semmit-nem-tartalmazható Atya
mintázatát viselik. A Nem-Teremtett hozta létre a Nem-teremtett mintázatát, mivel a Nem-
teremtettől az, akit az Atya formába öltött. A teremtmény azonban az elő-létező dolgok
árnyéka. Továbbá, az a Jézus alkotta meg a teremtményt, és ő szenvedélyből dolgozott,
körbevéve a magokkal. És elválasztotta őket egyiket a másiktól és a jobb szenvedélyeket
beléhelyezte a szellembe és a rosszabbakat a testbe.
Most pedig, valamennyi szenvedély között az első […] sem […] őt, végül is, Pronoia
idézte elő a javítást, hogy kivetítse az árnyékait és a képeit azoknak, akik elejétől fogva
léteznek és azoknak, akik vannak, és azoknak, akik lesznek. Ez tehát a Jézusban hívők
felmentése, az ő kedvéért, aki leírta a Mindenséget, a képmásokkal és képekkel és
árnyékokkal.
Amikor mindezeket a dolgokat Pronoia véghezvitte Jézusnak a […] aki […] a magok
[…] a Monogenesznek […]. Valójában ők szellemiek és testiek, a mennyeiek és a földiek.
Ilyen helyre tette őket és efféle iskolába, a tanítás és a forma miatt.
[…]-nak a […] a szavak […] él örökké, ezek […] Zosztrinosz […] és […] és Iolaosz,
amikor a világban voltam, ezekért, mint én, és [azokért] én utánam [az] élő választottak. Miént
Isten él, […] az igazság az igazsággal és a tudás az örök fénnyel.
Miután elváltam a bennem lévő testi sötétségtől, és a lelki káosztól elmémben, és a női
vágytól […] a sötétségben, nem használtam azt újra. Miután megtaláltam az én anyagom
végtelen részét, azután megfeddtem a halott teremtést bennem és az érzékelhető (világ) isteni
Kozmokrátorát, a Mindenség erőteljes hirdetésével mindazoknak, akik idegen részekkel
bírnak.
Habár kipróbáltam az útjukat egy rövid ideig, miután a nemzés szükségessége elvitt
engem a kinyilatkoztatásig, soha nem voltam velük elégedett, ám mindig elkülönítettem
önmagamat tőlük, mivel egy szent által jöttem létre […], habár elkeveredve. Amikor
lenyugtattam an én bűntelen lelkem, aztán megerősítettem az értelmem […] és én […] a […]-
ban az én Istenemtől […] […] elvégeztem […] megerősödve a szent szellemben jobban, mint
Isten.
Ott állt előttem az örök fény tudásának angyala. Azt mondta nekem, „Zosztrianosz,
miért őrültél meg, mintha tudatlan lennél a hatalmas örökkévalók tekintetében, akik fent
vannak? […] te […] […] is mondja […] hogy ti most megmenekültök […] […] az örök
halálban, sem […] […] azok, akiket ismertek, azért, hogy […] megmenteni másokat,
[nevezetesen] az én atyám választott választottait? [Te] [feltételezhető] hogy az atyja vagy [a
te fajodnak…] vagy hogy Ioalosz a te atyád, az […] Isten angyala […] téged a szent emberek
révén? Jöjj és menj át mindegyikükön. Vissza fogsz térni hozzájuk más [időben] hogy
hirdesd az élő [fajt…] és hogy megmentsd azokat, akik érdemesek, és hogy megerősítsd a
választottakat, mert az eón harca hatalmas, ám az ember ideje ebben a világban rövid.”
Amikor ezeket mondta [nekem] nagyon és nagyon boldogan felment vele a hatalmas
fényfelhőbe. Levetettem a testem a földre, hogy dicsőségek által legyen őrizve.
Megszabadítottak az egész világtól és a tizenhárom eontól benne és az ő angyali lényeiktől.
Ők nem láttak minket, ám az ő arkónjaik összezavarodtak [a mi] áthaladásunkon, a
fényfelhő miatt. […], ez jobb, mint minden [világi…] dolog. Szépsége kimondhatatlan.
Erejével fényt ad, [őrizvén] a tiszta szellemeket, mint szellem-mentő és értelmes szó [nem]
hasonlóan a világban lévőkhöz […] változható anyaggal és felkavaró szóval.
Azután megtudtam, hogy a bennem lévő hatalmasság a sötétség fölé van rendelve,
mert a teljes fényt tartalamzta. Engem ott megkereszteltek, és megkaptam a dicsőségek képét.
Olyanná váltam, mint egy közülük. Elhagytam a légies-[földet] és elhaladtam az eónok
másolatai mellett, miután hétszer megmosakodtam az élő [vízben], egyszer mindegyik
eón[ért]. Nem hagytam abba, amíg nem [láttam] az összes vizet. Alászálltam a
Számkivetetthez, aki valóban létezik. Megkereszteltek és […] világ. Felemelkedtem a
Bűnbánathoz, aki valóban létezik [és] megkereszteltek négyszer. Elhaladtam a hatodik eón
mellett, a […]-hoz. Ott álltam, látván a fényt az igazságból, mely valóban létezik, az ő ön-
nemzette gyökeréből, és hatalmas angyalokat és dicsőségeket […] szám.
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[…] miért […] […] hatalommal […] róluk és más módon az emberekről szóló beszámolóban?
Vagy pedig, ezek azok, ám az ő nevük különbözik egymástól? Vannak lelkek, melyek
különböznek a lelkektől? Miért különböznek egmástól az emberek? Mitől és mi módon
emberek?”
[3 sor kiolvashatatlan]
[2 sor kiolvashatatlan]
[…] sötétség […] […] mondják […] hatalmasságok […eónok] a [teremtésből…] látni bárkit
az öröklétűek közül. Látta (hímnem) a tükröződést. A tükröződéssel kapcsolatban, melyet ő
látott, megalkotta a világot. A tükröződés tükröződésével munkálkodott létrehozván a világot,
és akkor a látható valóság tükröződését elvették tőle. Ám Szófiának odaadták a nyugalom
helyét a bűnbánatáért cserébe. Így benne nem volt elsődleges tükröződés, tisztán önmagában
előre.
[1 sor kiolvashatatlan]
őneki, birtokolván
[4 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[3 sor kiolvashatatlan]
közül […] ezek […] [áldott a] Isten fent, a hatalmas eónok, a születés-nélkül-való Kalyptos, a
hatalmas férfi Protophanes, a tökéletes gyermek aki nagyobb Istennél, és az ő szeme
Pigeradamas.
Hívtam a Gyermek Gyermekét, Ephesechet. Elém állt és azt mondta: „Óh, Isten
angyala, Óh, az Atya fia, […] a tökéletes ember. Miért hívsz engem és kérdezel azon dolgok
felöl, melyeket ismersz, mintha te volnál [a tudatlan] közöttük?” És én azt mondtam: „Azért
kérdeztelek a keverékről […] ez tökéletes és ad […] hatalmasság van, mely [birtokolja …
azokat] amelyekben mi megkapjuk a keresztséget […] ezek a nevek [különbözők…] és miért
[…] tőle […] benne […ból] mások […]emberek […különböző]
[3 sor kiolvashatatlan]
Azt mondta: „[Zoszt]rianosz, figyeld ezeket a dolgokat […] első alkalommal […] ered
az három, mert Barbelo eónjának egyetlen eredetében jelentek meg, nem úgy mint néhány
eredet és hatalmassság, sem úgy, mint egy eredet vagy hatalmasság. Ez mindennek az eredete,
hogy ők megjelentek, megerősítettek minden hatalmasságot, és megjelentek abból, ami
messze jobb önmaguknál. Ezek (hárman) a Létezés, az Áldottság és az Élet […] […] az ő
társaik […] benne […] és összefüggésben a […] birtokolván nevet - […] inkább, mint […] és
[…] a tökéletes […] belőle
[6 sor kiolvashatatlan]
És mindegyikük vize […]; ezért […] vizek a tökéletesek. Ez az élet vize, mely a
Vitalitáshoz tartozik, amelyben megkereszteltek most benneteket az Autogenesben. Ez az
Áldottság (vizében) van, mely a Tudáshoz tartozik, amelyben meg lesztek keresztelve a
Protophanesban. Ez a Létezés vize, [mely] az Istenséghez tartozik, Kalyptoshoz. Most az Élet
vize [… viszonylatában létezeik] hatalmasság; mely az Áldottsághoz tartozik, a lényeggel
összafüggésben; mely az [Istenséghez] tartozik, kapcsolódva a [Létezéshez…]. Ám mindezek
[…] elöljáróság és […] azok, akik […] víz, amely [megtisztul…] […] összhangban a
[…amikor ők] eltávoznak
[4 sor kiolvashatatlan]
[…] Létezés, miként [ő (hímnem)] benne van. [Ő] nemcsak [lakozott] a Gondolatban,
hanem ugyancsak […] őket, azaz ő az, aki [Létezik] a következő módon. Azért, hogy ez a
világ ne legyen végtelen és alaktalan, elhelyezett egy […] föléje; ám azért, hogy [ő] váljon
valamivé, az igazán fiatal kereszteszte ezt, azzal, ami övé, [így] a Létezés. Ez a [fiú]-val, aki el
van helyezve, ővele, akit ő keres, őt aki körülvesz […] mindenhol […] az igazságtól […] viszi
őt, aki […] létezik […] tevékenység […] élet […] az ő igéje szintén […] ezek vannak miután
[…] ők válnak […]
[5 sor kiolvashatatlan]
[4 sor kiolvashatatlan]
[5 sot kiolvashatatlan]
[6 sor kiolvashatatlan]
[3 sor hiányzik]
Bennük léteznek, [és] ők […] másokban […] mindannyiuk által sok helyen. Minden helyen
vannak, melyet ő szeret és vágyik rá, habár nincsenek bármelyik helyen. Van képessége a
szellemre, mivel ők testetlenek, habár jobbak a testetlennél. Ők osztatlanok, élő
gondolatokkal és az igazság hatalmával, azokkal a tisztábbakkal, mint ezek, hiszen vele
szemben tisztábbak és nem olyanok, min a testek, melyek egy helyen vannak. Mindenek felett,
rendelkeznek szükségességgel a Mindenség viszonylatában, illetve a részhez. Ezért a
felemelkedés útja […] az tiszta […] mindegyik […] önmagát (nőnem) és
[1 sor kiolvashatatlan]
[…] őket
[3 sor kiolvashatatlan]
[…mindenek felett]
[1 sor kiolvashatatlan]
bizonyos eónok.
[5 sor kiolvashatatlan]
Ő megjelent [számára], azaz, amikor az egy megismerte, miként létezik ő, őérte és (hogyan)
rendelkezik a társasággal az ő közösségükkel, az egy megmosakodott Protophanes
mosakodásában. És ha ezek eredetének megértésében, hogyan jelennek meg valamennyien
egyetlen eredetből, miként lesznek azok mindannyian, akik egyesültek, megosztottak, (majd)
újra csatlakozottak, és hogyan [csatlakoznak] a részek az összességgel és a fajok és [a fajták –
ha] az egy megérti ezeket a dolgokat, az egy megmosakszik Kalyptos mosakodásában.
Minden egyes helyet tekintetbe véve, az egynek része van az örök egyekből [és]
felszáll […] és ő […] tiszta és egyszerű, ő mindig […] egyik közülük […] [mindig] ő tiszta az
egyszerűségért. Őt eltölti […] […-ban] Létezés és a szent szellem. Semmi sincs őrajta kívül. Ő
[láthatja] az ő tökéletes lelkével moindazokat, akik az Autogeneshez tartoznak; az ő
tudatával, azokat, akik a Háromszoros-férfihez, és az ő szent szellemével azokat, akik a
Protophaneshez. Megismerheti Kalyptost a szellem hatalmasságain keresztül, akiktől ők
létrejöttek a Láthatatlan Szellem sokkal jobb kinyilatkoztatása révén. És a gondolat által,
mely most hallgatásban van és az Első Gondolat által (ő megismeri) a Háromszorosan
Hatalmas Láthatatlan Szellemet, hiszen azután ott van a jelentés és a hallgatás hatalmassága,
mely megtisztíttatott az életadó szellemben. (Ez) tökéletes és […] és teljesen-tökéletes.
Dicsőségek, ezért, melyek felállították ezeket, [élet-adók], akik meg lettek keresztelve
igazságban és ismeretben. Azok, akik érdemesek rá, őriztetnek, ám azok, akik nem ebből a
fajból valók […] és mennek […] ezek, akik […] […] az ötödikben, ő, révén […] […] másolat
[…] az eónoknak […] nevezetesen a mosakodás, ám ha [ő] lekopasztja a világot és félreteszi a
[tudást], és (amennyiben) ő az, akinek nincs lakhelye azon a helyen és hatalmas, akkor, mivel
mások útját követi, ő ugyancsak egy jövevény, ám (ha) ő az, aki vállalta a bűntelenséget, mert
a tudás elegendő volt számára, ő nem aggódó, amikor bűnbánatot tart, és amikor
mosakodások kijelöltetnek ezeknek ezen kívül.
(Az útra) (vonatkozóan) az ön-nemzők, azok. Akikben meg lettél most keresztelve,
mindenkor, (az út) melyet érdemes látni a [tökéletes] személyeknek: a Mindenség tudásaként
szolgál, hiszen azért jött létre az ön-nemző hatalmasasságoktól, attól, akit megszereztek,
amikor áthaladtok a teljesen tökéletes eónokon. Amikor megkapjátok a harmadik
mosakodást […], meg fogjátok tanulni a […] valóban […] azon [a] helyen.
Ezekről a nevekről, miként az következik: mivel ő (hímnem) egy, őt […] olyan, mint
[…] miközben ő [létrejött…] létezik és […] egy szó, ők [mondták…]. Ez olyan név, mely
valóban létezik együtt [ezek]-kel, őbenne (nőnem). Ezek, léteznek, úgy tesznek benne […]
hasonlít. Az ő (hímnem) természetbeni hasonlatossága azon belül van, ami az ő sajátja. Ő
látja ezt, érti és elfogadja, (és) hasonlatosságot vesz belőle. [Ők] pedig tudnak hangosan
beszélni és hangokat hallani, ám képtelenek engedelmeskedni, mert érzékelhetőek és testiek.
Ezért, ahogy ők képesek tartalmazni őket, őket tartalmazván, így ő egy kép, amely […] ily
módon, létrejövén az érzékelésben egy szó [által] amely jobb, mint az anyagi természet, ám
alacsonyabb, mint az értelmi lényeg.
Más halhatatlan lelkek csatlakoznak ezekhez a lelkekhez, Szófia miatt, aki letekintett
rájuk, mivel három faja van a halhatatlan léleknek: elsők azok, akik a Számkivetetten
vetettek gyökeret, mivel nem rendelkeznek a nemzés képességével, (olyasmivel) ami csak
azoknak van meg, akik követik mások által birtokolt utat, az egy, aki az egyetlen faj, amely
[…]; lévén a második, azok, akik a Bűnbánat[…] állnak, mely […] bűn, lévén elegendő
[…tudás…] lévén új […] és őneki van […] különbség […] ők vétkeztek a többiekkel, [és]
megbánták a többiekkel […] tőlük egyedül, mivel […] a fajok, melyek léteznek benne […]
azokkal, akik elkövették az összes bűnt és megbánták. Ők vagy részek, vagy vágynak a saját
összhangjukra. Ezért az ő többi eónjuk hat, összhangban a hellyel, mely mindegyiküknek
(nőnem) jutott. A harmadik (faj) az ön-nemzők lelkei, mert rendelkeznek a kimondhatatlan
igazság igéjével, azzal, mely a tudásban és a [hatalomban] őtőlük egyedül és az örök [élettől].
Négy különbségük van, mint az angyalok fajának, akik azokkal léteznek, akik az igazságot
szeretik; azokkal, akik a reményt; azokkal, akik hisznek a […] birtoklásában; azokkal, akik
[…]. Ők léteznek, lévén ő […] az ön-nemzettek […] ő az, aki a [tökéletes… élethez] tartozik; a
második a […] a […] tudás […] a negyedik az, aki a halhatatlan [lelkekhez…] tartozik].
A négy Fény […] lakozik a következő módon. [Armozelt] az első eónra helyezték. (ő
az) Isten ígérete, […] az igazságból és örvendezés a lélekből. Oroiael, a hatalmasság (és) az
igazság látnoka, a másodikra helyeztetett. Daveithe, a tudás látomása, a harmadikra tétetett.
Eleleth, a mohó vágy és az igazságra való felkészülés, a negyedikre helyeztetett. Ők léteznek,
habár nem tartoznak Protophaneshez, hanem az anyához, mivel ő a fény tökéletes tudatának
gondolata, azért, hogy a halhatatlan lelkek megkapják a tudást önmaguk számára. […]
ezekben, az Autogenes […]rse[oas], az élet […] minden, ő (hímnem) az ige […]
kimondhatatlan […] igaz, ő, aki mondja [… kinyilatkoztatás] vonatkozván a […] hogy létezik,
mint […] fent létezik a […]-ban, […csatlakozott] ennek igájában, fényben, és gondolat, belül
az ő […].
Hiszen Adamas, a tökéletes férfi, az Autogenes szeme, ez az ő tudása, mely megérti,
hogy az isteni Autogenes az igazság tökéletes tudatának egy szava. Ádám fia, Seth, eljön
minden egyes lélekhez. Hiszen a tudás elegendő számukra. Ezért, [az] élő [mag] belőle jött
létre. Mirothea a […] az isteni Autogenes, a […] őtőle (nőnem) és […], ő révén a tökéletes
tudat gondolata, a létezés miatt, ami az övé. Mi ez? Vagy, ő létezett? […] ő létezik? Ezért az
isteni Autogenes az ige és a tudás, és az ismeret […ige]. Ezért Ádám a [s…] [az egyszerűek]
közül, amikor ő (nénem) megjelent […] egy változás [a] […] lelkeiben, ő önmaga a […] […]
tökéletes.
A [tökéletes egy …]-gyel kapcsolatban angyali lények […] [válnak amikor] [lelkek]
meghal…] […a világ…] […] a másolatok […] valóban […] mely [létezik] […] megtérés […]
az ő helyére […] mely létezik […] eónok, ha […] és ő szereti […] ő kitart […] eón birtokolván
a Fény [Ele[leth […] válnak a […] isten-látó. [Ám] ha ő reméli, akkor ő érzékeli. És a […] faj
[…] ő kitart
[8 sor kiolvashatatlan]
[…] ő kiválasztatott
[2 sor kiolvashatatlan]
[…] egy [áldás] a [hatalmason…] ti kitartotok […] a fény, amely […] és mérték
nélküli […] az eón hatalmas […] […] azok egyedül […] a tökéletesből […] a hatalmasság […]
képes, és […] és […] képes […] az ő (hímnem) lelkéből […] érzékelhető, […] nem […]-val […,
ám] ti vagytok […] személyenként […] nem létezik semmi […] őt (hímnem) […] mely ő […]
[3 sor kiolvashatatlan]
[…-ban] és […] mindenkin […] minden […] […] alaktalan […] […] és ez az egy […] és ez a
[modell] […] és néhány […] örök, sem […] és minden […] növekszik ebből […] ő fény […]
mert ő híján van […] a tökéletes tudat […] osztatlan […] tökéletes fény […] és ő benne van
[…] Adamas […az] Autogenes […] és ő megy […]tudat […]az isteni Kalyptos […] ismeret […]
ám […] lélek
[5 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[…] néhány másodlagos hatalmasság és […] és néhány harmadlagos […] megjelenik […]
amely […]
[1 sor kiolvashatatlan]
lélek […]
És az eónok […] lakozván hely […]lelkek és […] istenek […] nagyobbak az istennél
[…] az ön-nemzőknek a […] Autogenes […] első […] angyal […] láthatatlan […] néhány […]
lélek és […] eónok […] és a lelkeknek […] angyal […]
[4 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
és ha […] nevezetesen a lélek […] válik [angyallá…] , és […] világ […] angyalok és […] hogy
a szent […] és eón, mely […Autog]enes rendelkezik […] őket, a […] […] arkón […] őnekik
van […] különbözőség, amely […] ő nem, beszélni
[1 sor kiolvashatatlan]
[…] és […] isteni Autogenes […] mely létezik […] hall […] Autogenes […] közül
[5 sor kiolvashatatlan]
[…] bír […] létezés […] élet […] léteznek, vonatkozólag [a] […] szó […] a gyermek […] férfi
a nemzetségért […]
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
és az eredet […] szeretet és […] Barbelo […] és a […] a […] tudat […]
Ezek ketten […] gondolat […] tőle a […] Barbeloban […] és Kaplyptosban […]
mindezek […] a szűz […] ő [megjelenik] […]-ban és […]
[3 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[4 sor kiolvashatatlan]
a […] tökéletes [tudat…] és ő (hímnem) […] tökéletes szellem […] tökéletes, ő örökké él […]
őt, és […] ő létezik […] a […] közül ő a [szó] a […]-ból mely van […]-ban mindannyiukból
[…] örök […] […] a háromszorosan [hatalmas a […]-ban […] azok, amelyek [tökéletesek […]
a Protophanes […] tudat, ám […] tiszta […] és ő […] egy képnek […] megjelenik […] és a […]
[1 sor kiolvashatatlan]
őt […]
[5 sor kiolvashatatlan]
[2 sor kiolvashatatlan]
[…] őmiatta ők […] én megjelölöm ezt […] ő egyszerű […] mivel ő […] amint ő létezik […]
amint mások […] hogy ez van […] szükség.
[3 sor kiolvashatatlan]
[…faj…]
[2 sor kiolvashatatlan]
[4 sor kiolvashatatlan]
Mmásodik faj […] a tudás […] [Protophanes…] [férfias…] ő birtokolja […] létezés […]
születés-nélkül-való, ők […] harmadik […] […ő] rendelkezik […] ismeret és […] léteznek
együtt […] teljesen-tökéletes […] áldott, hiszen nincs […]
[2 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[4 sor kiolvashatatlan]
[…] tud […] közül […] […Protophanes] […] a tudat […] a hatalmasságok […] az összes […]
és ő [létezik] […] ez a tudás.
[…] isteni, Autogenes. [Az] isteni [Autogenes] […] a gyermek […] háromszorosan-
férfi, ez a férfias […] van […] és a faj […] tökéletes, mert nem rendelkezik […] […]-ban a
tudás, miként az a másik […] révén […] a személyiségek létezése [és] a személyiségek
közönséges tudása […] összhangban az összessel […] tökéletes. Ám a férfias […] tudat, a
Kalyptos, [ám] a […] isteni Kalyptos […] és a hatalmasság […] mindezeknek […valóban…]
[3 sor kiolvashatatlan]
[Protophanes]
[1 sor kiolvashatatlan]
[Protophanes… […] tudat
[2 sor kiolvashatatlan]
Ő, aki az összees […]-hez tartozik, születés-nélkül-való […] férfi […] ők […] azzal, aki […]
és ő, aki […] ő aki lakozik […] […] az érzékelhető [világban…] ő él a halottal […] […]
minden […] üdvösséget szerezzen […] a halott.
[4 sor kiolvashatatlan]
Ezután Ephesek gyermeke azt mondta [nekem…] nyiltan: „Ha ő visszavonul saját
magába egyedül, számos alkalommal és létrejön mások tudására való hivatkozással, a
Tudatot és a halhatatlan [Eredetet] nem fogja megérteni. Aztán hiánya van, […] mivel
kiderül, semmije sincs és nem választja el tőle, és kitart […] és létrejön idegen [ösztönzésre …]
én, ahelyett, hogy egyikké válnék. Ezért sok formát visel. Amikor félre fordul, létrejön,
keresvén azokat a dolgokat, melyek nem léteznek. Amikor lehull hozzájuk, gondolatban, és
más módon ismeri meg őket, mivel ő erőtlen és talán megvilágosult, a természet alkotása lesz.
Így lejön a születésre, emiatt és szótlan lesz a fájdalmak és a végtelen anyag miatt. Habár
örök és halhatatlan erőt birtokol, meg van kötve a test [mozgásához]. Élővé [tették] és
[mindig] megkötött a kegyetlenséghez, elvágván a köteléket minden egyes gonosz lélegzettel,
amíg ő nem [cselekszik] ismét és kezd el újra érzékelni.
Ezért hatalmasságokat választottak ki az ő megváltásukra, és mindegyikük a világban
van. Az ön-nemzők körében, minden egyes [eónhoz] kapcsolódóan, dicsőségesek állnak, azért,
hogy akik a [világban] vannak, biztonságban legyenek mellettük. A dicsőségesek tökéletes
gondolatok, megjelennek a hatalmasságokban. Nem tpusztulnak el, mert az üdvözülés
modelljeként szolgálnak, [mivel] mindegyikük megváltást kapott. Ő modellt kap (és) erőt
mindegyiküktől, és a dicsőséggel, mint segítő, így távozik a világból [és az aónok…]
[…] […] változnak […] oszolhatatlan […] ezek […] mind […] ők […mindenek által]
közülük […léteznek] [-ban…léteznek] létrejönnek
[1 sor kiolvashatatlan]
Közül […] [egyszerű…] tökéletes […] örök […] eónok […] és a […] hatalmat kap […] és az ő
[…]-k […]-ban, mivel […] […] nem […]
[…]-ban […]thorso[…]s […] csend […] ő (hímnem) a […] […] ő isten […] áldottak vagyunk
[…] Geradama[s] […anyja] a […] […] ő (nőnem) a dicsőség […] a mi […] anya […] és
Pleisha [az anyja] az angyaloknak [a fiával] Ádámnak, Se[th]-nek, [Emma]cha Seth az atyja
a mozdulatlan [faj…] és […] a négy Fény, Ar[mosel], [Oroia]el, Daveithe, Eleleth.
[Mindegyikük] név szerint áldott. [Mi] láttuk az ön-szabályozó [dicsőséget], a háromszorosan
[…] háromszoros férfi […] fenség, amint azt mondtuk: „Te vagy az egy, te vagy az
[egy], gyermeke a [gyermek]-nek, Yato[…] léteznek […]
[1 sor kiolvashatatlan]
[…te vagy] az egy, te [...] Semelel [...] Telmachae[...] omothem[...] férfias [...] [...] ő
nemzi [...az] ön-szaválízó [dicsőség…] vágyhat rá, aki [...] teljesen-tökéletes [...] minden.
Akron [...] a háromszorosan-férfi, a a [...] o o o o o b + i r e i s e [...] szellem vagy a szellemből;
fény vagy a fényből; te vagy [csönd…] a csöndből; [te vagy] gondolat a gondolatból; az
[Isten]fia, az Isten; hét … [...] … had beszéljünk [...]
[3 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[...] nem egyszerre [...] láthatatlan Barbelo [...] a [...] a háromszorosan-férfi Prones, és ő
(nőnem) aki az összes dicsőségeshez tartozik, Youel.
[1 sor kiolvashatatlan]
Isten, a [...] megjelenik [...] tökéletes, amely kettős [...] ő (nőnem), aki valamennyi fajhoz
tartozik [...] férfias, az ön-szabályzó dicsőség, az anya [...] [a] dicsőségesek, Youel, és a [négy]
Fénye [a] [hatalmas] Protophanesnek, A Tudatnak, Selmennek, [és azoknak], ővele (hímnem),
az isten-[kinyilatkoztatóknak], Zach[thosnak] és Yachthosnak, Sethe[us]nak és An-
tiphan[te]snek, [Sel]-daonak és Ele[n]nos-nak [...] [...] [...] megy [...] a [...] az ő […]-jük [...]
képmás […létezik] mint [...] közül [...], mivel [...] néz [...] [...] eón [...] több [...] Fényy [...] több
dicsőséges [...] a következők összhangban [minden egyes] eónnal: az élő [föld] és az [élő] víz,
és a fényből készült levegő, és a lángoló tűz, amely nem tud [égetni], és élőlények és fák és
lelkek [és] tudatok és emberek [és] mindazok, akik [velük vannak], ám [ott] nincsenek istenek
[sem] hatalmasságok, vagy angyalok, mindezek miatt [...] és [...] létezik [...] mind [...] mind [...]
[...] mind [...] [...] ők lévén [...] és ők lévén [...]
[...] és [...] [és] azok [...] őt (hímnem), az Autogenes. [ÉN] megkaptam a képmást
[mind]ezektől. Az Autogenes eón[jai] kinyíltak (és) [hatalmas fény] jött létre [...] a
[háromszorosan-]férfi eónokból, és ők [dicsőítették] őket. A négy eón vágyakozott belül a [...]
eón a [...] mintázat [...] egyetlen létező [...]. Ezután E[phesek], a gyermek gyermeke [...]
[4 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[3 sor kiolvashatatlan]
és […] szűz…] […] és […] […] keres […] […] benne […] ő[bennük] […] […] és […] […] ő
(hímnem) [erősítette] és a pecsétek […] faj azok az Autogeneshez tartoznak és a
Protohaneshez és a Kalíyptoshoz.
A [Láthatatlan] Szellem [egy] lelki és szellemi hatalmasság, tudó és elő-tudó. Ezért ő
[Gábriellel] van, a szellem-adóval, [azért, hogy] mikor a szent lelket adja ő megpecsételje őt a
koronával és megkoronázza őt, [révén] istenek […] […] […] a
[2 sor kiolvashatatlan]
[…] a
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[…] ők léteznek […] és ők nem voltak ő[bennük] azért, hogy egyszerűvé [váljanak] és ne
kettőssé [megfelelve] bármilyen mintának. [Ezek] azután az egyszerű, tökéletes személyiségek.
[…] és mindezek […] az eónok közül […] őt (hímnem), mindezek, […] akik léteznek a helyen
[…] teljesen-tökéletes, kéri a hatalmas […] hogy lássák őket, mivel […]
[3 sor kiolvashatatlan]
tökéletes […]
[2 sor kiolvashatatlan]
[…] minden […] léteznek [...] ő (hímnem) van [...] [hallják] őt [...] [...] és [...]
gondolatban [...] az első gondolat [...] hiszen [...] van a hatalmasságban, ő (nőnem)
tökéletes [...] megfelelő számotokra, hogy [...] mindenről, és [...] azok, akiket hallgattok
azok gondolata révén, akik nagyobbak a tokéletesnél és azok révén, akiket meg fogtok
[ismerni] a tökeletesek[nek] a lelkében.”
[6 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[…én] megkaptam a formát [...] magkaptam [...] [...] létezvén az én […] megkapták a szent
lelket [én] létrejöttem [valóban] létezvén. Ezután, ő (nőnem) belevitt engem a hatalamas
[eónba], ahol a tökéletes háromszorosan-férfi (van). Láttam a láthatatlan gyermeket a
láthatatlan Fényben. Ezután [ő(nőnem)] újra megkeresztel engem […]-ban
[4 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[és] én [...] én képes voltam [...] [...] a hatalmas egy [...] és tökéletes [...]
Yoel, aki az összes [dicsőségeshez] tartozott, azt mondta nekem: „Te [megkaptad]
valamennyi [keresztelést] melyben rendjén [való] megkeresztelkedni, és [tökéletes] [...] váltál,
a hallása a […]-nek minden. Most pedig [hívd] újra Salamexet és [...] és a teljesen tökéletes
Ar[…]-t Barbelo [eón] Fényét és a mérhetetlen tudást. Ők ki fogják nyilatkoztatni [...] [...]
láthatatlan
[3 sor kiolvashatatlan]
[...] amely [...] [...szűz] Barbelo [és] a Láthatatlan [háromszoros] hatalmas Szellem.”
[Amikor] Youel, aki az összes dicsőségeshez tartozik, [ezt mondta] nekem, ő [letett engem] és
a Protophanes elé állt. Ezután én voltam [...] az én szellemem felett, [miközben] lelkesen
imádkoztam a hatalmas Fényekhez gondolatban. Elkezdtem hívni Salamexet és Se-[...]en-t és
a teljesen-tökéletes [...]e-t. Láttam a dicsőségeseket akik nagyobbak a hatalmasságoknál, [és]
ők felkentek engem. képes voltam [...] az én [...] és [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
ő (nőnem) befedett [...] minden [...] Salamex [és] azokat, akik kinyilatkoztattak mindent
[nekem] mondván, „Zosztrianosz, [tanuld] meg azokat a dolgokat, melyeket kérdeztél.
[1 sor kiolvashatatlan]
és [ő] (hímnem) egyetlen egy, [aki] [mind]ezek előtt létezik, akik valóban léteznek a
mérhetetlen és oszthatatlan Szellem[ben] [...] [...] a Mindenség, mely [létezik] őbenne és a [...]
[...] és az, aki [...] őutána. Ő az, aki keresztezi ezt [...]
[4 sor kiolvashatatlan]
[...] mindezek [...] ő (hímnem) van [...] [...] első [...] […] gontolatnak [...] minden
hatalmasságnak [… lefelé] [...] megalapította [...] kitart, ő [áthaladt] az úton arra a helyre [...]
és végtelen. Ő messze nagyobb az összes elérhetetlennél, mégis ő ad [...] nagyobb, mint
bármely test (és) tisztább, mint minden testet-nem-öltött, behatolván minden gondolatba és
minden testbe, [mivel ő] hatalmasabb mindennél, minden fajnál és fajtánál, miként az ő
Mindenük [...] létezik
[4 sor kiolvashatatlan]
Részlegeshez [...] [...] rész [...] [léteznek] egy [...]-ben [...] ismerik őt (nőnem) [...] [...ő (hímnem)
van] őtőle (hímnem) aki valóban létezik, aki (van) a Szellemtől, aki [valóban] létezik az
egyedüli [...] mivel ők hatalmasságai a [...] a Létezésnek [...] és az Életnek és az Áldottságnak.
A Létezésben létezik ő, [mint] egyszerű fő, az ő [szava] és faja. Hagyjuk, hogy aki meg
fogja őt találni, létrejöjjön. Létezés az Életben, ő él […]
[2 sor kiolvashatatlan]
[ő birtokolván] tudást [...] ismeri mindezeket [...] őt egyedül [...] mivel Isten [...] amíg nem [...]
[...] egyedül, és ő [...] [...] őbenne [...] [...] az egyetlen [...] [...] mivel ő ltezik, mint [...] mely[ben]
az övé, aki létezik mind a forma formája, [...] egysége a [...]. Úgy létezik ő, mint [a] [...] hiszen
ő [a] tudatban van. őbenne van, nem jött egyetlen helyre sem, mivel ő az egyetlen tökéletes,
egyszerű szellem. [Mivel] ez az ő helye és [...], ez őbenne van, és ő a Mindenség, ahogy ő
létrejön. Ez ő, aki tétezik, ő, aki [...] [...] és a [...] és a [védő] őbenne.
Élet [...] és az anyagtalan tevékenysége [...] a [...] aki létezik őbenne [létezik] őbenne
[...] létezik [ő…] miatta, áldott és egy [...] tökéletes, és [...] aki létezik benne [...] aki valóban
létezik. A tevékenység formája, amely létezik, áldott. A Létezést megkapván, ő hatalmat kap,
a [...] a tökéletesség [...] elkülönülnek örökké. Ezután ő úgy létezik, mint a tökéletes egy. Ezért,
úgy létezik, mint a tökéletes egy, mert ő osztatlan a saját régiójában, mivel semmi sem
létezett őelőtte, kivéve a [tökéletes] egységet.
létezés [...] [...] ő (nőnem) az üdvösség [...] [minden...] és ő (hímnem) [...] [...] képes, ő
(hímnem) sem [...] [...] őt, ha ő [...] őt, neki, mindezek [...] [...] mivel ő [aki] [...]
létezésben [...] őt, ő teljes mértékben [létezik] mint Élet, és az Áldottságban őneki tudása van.
amikor megérti a [dicsőségeseket], ő tökéletes; ám ha [kettőt] vagy egyet ért meg, ő részeg,
amiként az ő[tőle] kapta. Ez [ő]miatta van, hogy azok léteznek lelkekkel és azok lelkek nélkül;
őmiatta (léteznek) azok, akik megváltást kapnak; mert őmiatta (léteznek) akik elpusztulnak,
hiszen nem [kaptak] tőle; [ő]miatta létezik anyag és test; őmiatta (létezik) nem-[...] mert
ő[miatta] [...] minden [...] miatta [...] [...] ez [...] aki [elő-] létező és ő [...] [...] az [egyszerű] fő,
az egyetlen szellem [...] ő van [...], és [...] létezés, forma [...] [...] őtőle.
[2 sor kiolvashatatlan]
[...] létezésben [...] lakoznak benne a [...] életnek. Ám tökéletességben és [tudásban] (van) az
Áldottság.
A Létezésben létezik ő, [mint] egyszerű fő, az ő [szava] és faja. Hagyjuk, hogy aki meg
fogja őt találni, létrejöjjön. Létezés az Életben, ő él […]
[4 sor kiolvashatatlan]
Eón, a […] a […]-ban, meddőség, ő […] ő mindig […] őt, amikor ő látta őt […]. Azért van ez,
mert ő [van] az, aki egyszerű. Mert ő az Áldottság a tökéletességben […] egy, tökéletes és
[áldott]. Ez azért van, mert őneki (nőnem) szüksége volt az ő (hímnem) […] őneki (nőnem)
szüksége volt erre őtőle (hímnem), mert ő (hímnem) követteő őt (nőnem) tudással. Őrajta
(hímnem) kívül van, ahol az ő tudása lakozik, azzal lakozik, aki megvizsgálja önmagát, egy
tükröződés és egy […] […] szükségben van […]
[1 sor kiolvashatatlan]
[…] egyszerű
[1 sor kiolvashatatlan]
[…] és […] ő (hímnem) […] […] ez, ő (nőnem) […][…] a Pleroma […] melyet ő (nőnem) nem
vágyott önmagának.
[3 sor kiolvashatatlan]
[minden …]
[1 sor kiolvashatatlan]
[…] […]-nak a […] és őt (hímnem) […] ismerik őt, ő valóban tézetik, mint egy eón […] és a
Tevékenységben […] hatalmassság és a […] ő (nőnem) nem kezdte el, […] idő, ám ő
[megjelent] az örökkévalóságból, megállván őelőtte (hímnem) az örökkévalóságban.
Elsötétítette őt (nőnem) az ő fensége […]. Ő (nőnem) állt, őt (hímnem) nézve és örvendezett,
mert eltöltötte őt (nőnem) az ő (hímnem) kedvessége, […] ám amikor ő (nőnem) bírtokolta
[5 sor kiolvashatatlan]
[…] ő […] első létezés […] testetlen és hogy […]. Az osztatlan egy[ből] való, mely a Létezés
felé mozog tevékenységben és [értelmi] tökéletességben és értelmes életben, mely az Áldottság
volt és az Isteni.
[5 sor kiolvashatatlan]
A valóban [létező] egy [...] [ő (hímnem)] létezik a [...]-ban, ő (nőnem) révén egy kép [...]
fordulópont [...] hatalom, hogy csatlakozzon az ő (hímnem) [...] ő (nőnem) meglátván a [...]
mely létezett [...] teljesen-tökéletes [...] hogy az, mert ő (hímnem) [...] elő-létező és [...]
megpihennek mindezeken, ő [...] elő-létező lényként ismert, mint háromszorosan hatalmas.
A Láthatatlan Szellem soha nem [volt] tudatlan. Ő (hímnem) mindig tudott, ám ő volt
a mindig tökéletes [és] áldott [...]. Ő (nőnem) tudatlanná vált és ő [...] megpihent és [...] ígéret
[...] fény [...] [...] ő létezik [...][...] azért, hogy ő ne jöjjön többé létre, se ne jöjjön a létezésbe
eltekintve a tökéletességtől. Ő ismerte önmagát és őt (hímnem). Megállítván önmagát,
nyugalomban volt őmiatta (hímnem), hiszen ő[tőle] (hímnem) volt, aki valóban létezik, és
mindazoktól. (Így) ő (nőnem) ismeri önmagát és őt (hímnem) aki elő-létező.
[1 sor kiolvashatatlan]
[…] meddőség [...] harmadik [...] két [...] ezen a módon [...] [...] és férfias [...]
[1 sor kiolvashatatlan]
[...] és a [...] meddőség [...] [...] ő (nőnem) a második [...] ő kitart [...] első a valóságból [aki]
valóban létezik [...] [...] az áldottság [...] a láthatatnak [Szellemnek], az ismeret [...] az első
létezés a Láthatlan Szellem egyszerűségében, az egységben. Abban a tiszta egyszerűségben
van, melyhez ő (hímnem) hasonló és [...] fajta.
[6 sor kiolvashatatlan]
[...] és ismeri [...] és a [...] és a [tökéletesség] és [...] terem és [...] az első Kalyptos [...] őket
mindannyiukat, létezés és tevékenység, istenség, faj és fajta.
Ám a hatalmasságok egyek? Miféle módon (van ez), hogy ő (hímnem) egy, azaz nem
részleges egy, hanem (egyike) azoknak a Mindenségből? Mi az egység, ami az egység? Onnan
való [...] tevékenység [...] élet és [...] [...]-ból? És [...]
[7 sor kiolvashatatlan]
[...] érzékelhető [...] [...] teljesen-tökéletes [...] [...] ő (nőnem) megmondván, [...]
„Hatalmas vagy Aphr[edon]. Tökéletes vagy, Neph[redon].” Az ő (hímnem) létezéséhez ezt
mondja ő (nőnem): „Hatalmas vagy, Deipa[…]. Ő (nőnem) az ő (hímnem) tevékenysége és
élete és isteni (valója). Hatalmas vagy, Harmedon [...], aki az összes dicsőségeshez tartozik,
Eqiph[a-] és az ő (hímnem) áldottsága és a tökéletessége a magányosok[nak] [...] minden [...]”
[6 sor kiolvashatatlan]
[...] örökké [...] értelmi [...tökéletes] [a szűz Barb]elo, a háromszorosan hatalmas Láthattlan
Szellem áldottságának egyszerűsége által. Ő (nőnem), aki megismerte őt (hímnem),
megismerte önmagát. És ő (hímnem), lévén az, aki mindenhol ott van, lévén osztatlan,
rendelkezvén [...] bírván [...] és ő (nőnem) megismervén [önmagát, miként] az ő (hímnem)
tevékenységét, és ő (hímnem) megismerte [...] ismeretet [...] bellül [...]
[7 sor kiolvashatatlan]
[7 sor kiolvashatatlan]
[2 sor kiolvashatatlan]
[...] eón
[3 sor kiolvashatatlan]
[8 sor kiolvashatatlan]
léteznek [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
[és]
[3 sor kiolvashatatlan]
[áldott…]
[1 sor kiolvashatatlan]
[tökéletes…]
[8 sor kiolvashatatlan]
[...] Isten
[3 sor kiolvashatatlan]
[...] őt (hímnem) és [...] mindezeket [...] ő, nem rendelkezvén [...] és az ő [...] válnak [...] ám [...]
[8 sor kiolvashatatlan]
közül [...]
[1 sor kiolvashatatlan]
[és…]
[2 sor kiolvashatatlan]
És egy [...] benne a [...] összhangban a [gondolattal], mely valóban [létezik…] mely létezik,
mint [...]
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[2 sor kiolvashatatlan]
[...] ő majd
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[...] az ő
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
ő (hímnem) nem volt képes látni őt (nőnem). Ezért lehetetlen megkapni őt (hímnem) ezen a
módon, fenséges tisztaságban, mint a tökéletes főt [az övét, aki], benne van [...] [...] akik
[…ismerik] őt kapcsolódva
[2 sor kiolvashatatlan]
amely [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[…léteznek]együtt [...] és [...]
[5 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[...] és [érzékelés]
[2 sor kiolvashatatlan]
[...] valóban
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
meg fogja közelíteni őt (hímnem) tudásban. Ő hatalmat kap, ám ő, aki messze van tőle,
megalázást.”
És azt mondtam: „Akkor miért jöttek létre a bírók? Mi [...] van a [szenvedése] a [...]-
nak mivel
[ 1 sor kiolvashatatlan]
és [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
hanem [...]
[1 sor kiolvashatatlan]
által [...] aki [...] szenvedés [...] által [...] a [...][...] létezik [...] ő (nőnem) lakozik [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
[a 22. sortól kb. négy sor nem maradt fent] férfias, hiszen ő (npőnem) az ismeret[e] a
háromszorosan hatalmas láthatatlan hatalams Szellemnek, a képének [az első] Kalíptosnak,
az [áldottnak] a [láthatatlan] Szellemben [...] a
[1 sor kiolvashatatlan]
[...] mivel [...] ő (hímnem) ismeri
[3 sor kiolvashatatlan]
[...] kitöltik [...] ő (nőnem) megjelenik [...] ismeret [...] ő áll [...]
[3 sor kiolvashatatlan]
[a 21. sortól kb 6 sor elveszett] [...] a teljes egység tökéletes egysége, és amikor ő (nénem)
megosztotta a Mindenséget [...] a Mindenségből [...] létezés és [...][...] a gondolatok [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
[érzékelés]
[2 sor kiolvashatatlan]
[a 22. sortól kb 5 sor nem maradt fent] [...] [létezés…] [...] [...]-ban, amely
[1 sor kiolvashatatlan]
ismeret
[3 sor kiolvashatatlan]
[4 sor kiolvashatatlan]
[...] amely
[1 sor kiolvashatatlan]
[...] és
[4 sor kiolvashatatlan]
[5 sor kiolvashatatlan]
Arm[ozel]
[2 sor kiolvashatatlan]
[3 sor kiolvashatatlan]
amely [...]
[6 sor kiolvashatatlan]
[ a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] láthatatlan [...] [...] az (egy) [...] [...ez] van a [...]
[1 sor kiolvashatatlan]
[...]-ból
[2 sor kiolvashatatlan]
[...] belőle a
[3 sor kiolvashatatlan]
[6 sor kiolvashatatlan]
[a 20. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] amelyek léteznek [...] [...] a [...]
[1 sor kiolvashatatlan]
és [...]
[4 sor kiolvashatatlan]
ő (hímnem)
[3 sor kiolvashatatlan]
[3 sor kiolvashatatlan]
néhány [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
[a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] eredet [...] [amely] valóban létezik [...] [...] létezik
[...lényeg] [...] [...eb]-ben van [...] a
[5 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[...] ezt
[4 sor kiolvashatatlan]
[...] ő (nőnem) megjelenik [...] azoknak, akik [...][...] közül a [...] és [...] ez [...] a [...]
[1 sor kiolvashatatlan]
nézik [...]
[5 sor kiolvashatatlan]
[5 sor kiolvashatatlan]
[a 24. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] azok aki [állnak…] [...]-nak az eónja feljönnek a [...]-
hoz [...] akik léteznek a [...]-ban, ő (hímnem) másrészről [...][...] ő [...] az (egy) [...] az eredet
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[…léteznek]
[2 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[a 22. sortól kb. 4 sor nem maradt fent] [...] és ő (hímnem) létezik [...] ő van [...] és [...]
megjelöli a [...] [...] a [...] sem [...] közül [...] ő [...] amely [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
és [...]
[1 sor kiolvashatatlan]
[4 sor kiolvashatatlan]
amely [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
[a 23. sortól kb 4 sor nem maradt fent] őket [...][...] és [...] létezés [...] [...] és a [...] léteznek
mint [...] tükröződés [...] első
[1 sor kiolvashatatlan]
[...] ő (hímnem)
[9 sor kiolvashatatlan]
[a 22. sortól kb 6 sor nem maradt fent] [...] nem, ők adván [...] [...] ő, aki létezik [...] [...]
minden és ő [...] a sokaság [...] teremtés
[1 sor kiolvashatatlan]
és [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
a [...]
[1 sor kiolvashatatlan]
[4 sor kiolvashatatlan]
[...]-ban
[1 sor kiolvashatatlan]
és angyalok és démonok és tudatok és lelkek és élőlények és fák és testek és azok, akik előttük
vannak: azok az egyszerű eredetű közönséges elemek, és azok, amelyek vannak [...]-ban és
elvegyületlen rendetlenségben, levegő [és] víz és föld és szám és rabság és mozgás és [...] és
rend és lélegzet és az összes többi. Ők a negyedik hatalmasság, melyek a negyedik eón[ban]
vannak, azok, akik a [...]-ban vannak tökéletesek [...]-ben hatalmasságok [...] közül [...] közül
[...] angyalok az angyalok [közül], lelkek a lelkek [közül] élőlények az élőlények [közül] fák a
fák [közül] [...] és [...]
[2 sor kiolvashatatlan]
a sajátja (hímnem)
[1 sor kiolvashatatlan]
[2 sor kiolvashatatlan]
bennük,ő (hímnem) lévén szétszórva idegen földön. Ők nem törekedtek egymás ellen, éppen
ellenkezőleg, ők életben vannak, önmagukban létezvén és megegyezvén egymással, mivel
egyetlen eredetből származnak. Ők kibékültek, mert valamennyien Kalyptos egyetlen
eónjában vannak, […] megosztván a hatalomban, mivel valamennyi eónnal összhangban
léteznek, rokonságban állnak azzal, aki elérte őket.
Ám Kalíyptos [az] egyetlen eón; négy különböző eónnal rendelkezik. Sorban, az egyes
eónok mindegyike rendelkezik hatalmasságokkal, nem úgy, miként az első és a második
(hatalmasság), mivel mindezek [vannak] örökkévalóságok, [ellenkezőleg], ők
különbözőek […] és rend és dicsőség […] amely létezik […-ban] négy eón és […] akik elő-
létezők […] Isten […] […] ők vannak […]
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
egy részét? Miféle tudat, és miféle bölcsesség? Miféle megértés, miféle tanítás? Az ő Fényeit a
(következőképpen) hívják: az első [Arme]don és ő (nőnem) aki vele (hímnem) van […]; a
második Diphane […és] ő (nőnem) az, aki vele (hímnem) van, Dei-ph[a…]; a
harmadik [Malse]on, és ő (nőnem) az, aki vele (hímnem) van […]; a negyedik […]s és ő
(nőnem) az, aki vele (hímnem) van, Olmis
[2 sor kiolvashatatlan]
Ismerik őt és az is, akit a második fölé helyeztek. Az első az eónok közül Harmedon, az atya-
dicsőség. A második Fény az, akit [ő] nem [ismer], ám valamennyi [személyiség], bölcs […]
léteznek a negyedik eónban, aki kinyilatkoztatta [önmagát] és a dicsőségeseket [a harmadik]
Fényt ő […] nem őt, miként az összes [forma] szava, és más [dicsőséges], megértvén, [ki
van]a harmadik [eón]-ban. Van négy Malsedonban és […]nios. A negyedik Fény az, aki […]
minden létező formát […] tanítás és dicsőség […] és a [négy eón]igazsága], Olmis, […] és
a […]
[2 sor kiolvashatatlan]
Az első (az), aki a második, azaz a teljes-egészében tökéletes Kalyptos, akiért a négy
Fény létezik. Kalyptos az, aki újra osztotta, és ők együtt léteznek. Mindenki, aki ismeri
azokat, akik mint dicsőségesek léteznek, tökéletes. Emez […] mindent tud mindannyiukról,
tökéletes. Tőle származik minden hatalmasság, minden egye és az ő teljes eónjuk, mert
mindannyian hozzá jöttek és ők mindannyian tőle származnak, mindannyiuk hatalmassága
(és) mindannyiuk eredete. Amikor tudomást szerzett [róluk], ő vált a […] eón és a
létrehozhatatlan […] a többi eón […]-ban a […]
[2 sor kiolvashatatlan]
Barbelová vált, ő (hímnem) az első eónná válik, a Láthatatlan Szellem örökkévalósága miatt,
a második létrehozhatatlan.
[3 sor kiolvashatatlan]
[a 24. sortól 1 vagy két sor nem maradt fent] tízezer dicsőséges bennük.
[3 sor kiolvashatatlan]
[2 sor loolvashatatlan]
[1 sor kiolvashatatlan]
phoe zoe zeoe ze[...] zosi zosi zao zeooo zesen zes- en – a személyiségek, és a négy, aki
nyolcszoros, élők. eoooo eaeo – ti, akik előttük vagytok, és ti, akik mindannyiukban. Ők
mindazok tökéletes férfias Armedon Protophanesában vannak, akik együtt lakoznak. Mivel
valamennyi személyiség úgy létezett, mint tökéletes, az összes személyiség Tevékenysége
megjelent ismét, mint az isteni Autogenes.
Ő egy eónon belül áll, mert négy ön-nemző eón van őbenne. Az első eón őbenne mint
az első Fény [Harmozel]-Orneos-Euthrou-nios. [Őt] úgy hívták,
[1 sor kiolvashatatlan]
[…A] második [eón mint] [a második Fény] Oraiael…]-udas[…]os, Ap[…] Arros […]. A
harmadik (eón) a harmadik Fényből Daveithe-Laraneus-Epiphanios-Eideos.A negyedik eón,
mint a negyedik Fény, Eleleth-Kodere-Epiphanios-Allogenios. Ám ami az összes többit illeti,
akik anyagban vannak, őket (ott) hagyták. Ez a hatalmasság, a bátorság és a hatalom
ismerete miatt volt így, hogy ők létrejöttek és vígasztalták magukat. Mivel ők nem ismerték
Istent, ők el fognak múlni. Íme Zosztrianosz, meghallgattad ezeket a dolgokat a tudatlan
istenekről, és (ez) végtelennek tűnik az angyalok számára.”
Ám egy tévelygő sokaság miatt felébredtem és így szóltam: „Ismerjétek meg azokat,
akik élnek és Seth szent magját. Ne [mutassatok] engedetlenséget nekem. [Ébresszétek fel]
isteni részeteket Istennek, és ami a ti bűntelen, kiválasztott lelketeket illeti, erősítsétek meg.
Íme, haljatok meg itt és keressétek a változtathatatlan, létrehozhatatlant, a minden dolog
[Atyját]. Ő meghív titeket, miközben ők megdorgálnak titeket. Habár ők rosszul kezelnek
titeket, ő nem fog elhagyni benneteket.
Zosztrianosz
Zosztrianosz Igazságának Orákulumai
Az Igazság Istene
Zoroaszter tanításai
4. Fejezet
22.) A Megváltó azt mondta: „Az egész természet, minden forma és valamennyi
teremtmény egymásban és együtt létezik, és ismét feloldódik majd saját
gyökereiben.
23.) Az anyag egyedül a puszta természete miatt oldódik fel a saját gyökerekben
25.) Péter azt mondta neki: „Mivel mindent elmagyaráztál már nekünk, mondd el
még azt is: mi a világ bűne?”
26.) A Megváltó így szólt: „Nem létezik bűn, azonban ti vagytok azok, akik a bűnt
megteremtik, amikor olyan dolgokat tesztek, mint a házasságtörés, melyet bűnnek
neveznek.
28.) Ezután folytatta és azt mondta, Ezért betegedtek meg és haltok meg, mivel
megfosztattatok attól, aki képes meggyógyítani benneteket.
30.) Az anyag szüli a szenvedélyt, mely nem egyenrangú, valami olyasmiből ered,
ami a természet ellentéte. Ezután zavar támad az egész testében.
34.) Óvakodjatok attól, hogy bárki is félre vezessen benneteket azt mondván, hogy
íme itt vagyok, vagy ott vagyok! Mivel az Emberfia bennetek van.
5. fejezet
4.) Amikor Mária ezt mondta, szívüket az Jóságos felé fordította, és elkezdték
megvitatni a Megváltó szavait.
5.) Péter azt mondta Máriának, Nővér, tudjuk, hogy a Megváltó jobban szeretett
téged, mint a többi nőt.
8.) És elkezdett beszélni hozzájuk, ezekkel a szavakkal: Én, mondta, láttam az Urat
egy látomásban és azt mondtam Neki, Uram, láttalak ma egy látomásban. Ő
válaszolt és azt mondta nekem,
9.) Áldott vagy, mert nem remegtél meg a látványom miatt. Mivel ahol az ész, ott
van a kincs.
10.) Azt mondtam Neki, Uram, hogy van az, aki nézi hogyan látja valaki látomást,, a
lélek vagy a szellem által?
11.) A Megváltó válaszolt, mondván, Nem a lélek által látja és nem is a szellem által,
hanem a tudat az, a kettő között, amely látja a látomást és ez […]
8. Fejezet
… ezt.
10. ) És a vágy mondta, nem láttam alászállásodat, de most látom felemelkedésedet.
Miért hazudsz, hiszen hozzám tartozol?
11.) A lélek válaszolt, mondván, Láttalak téged. Te nem láttál engem és nem is
ismertél fel engem. Szolgáltalak téged mint egy öltözet ruha és nem ismertél fel
engem.
14.) Az erő megkérdezte a lelket, mondván, Hová mész? Meg vagy kötve a bűnben.
Meg vagy kötve; ne ítélj!
15.) És a lélek azt mondta, Miért ítélsz te engem, habár én nem ítéltem?
18.) Amikor a lélek a harmadik erő fölé került, felment és látta a negyedik erőt, mely
hét alakot öltött.
20.) Megkérdezték a lelket, Ahonnan jössz emberek gyilkosa, vagy hová mész, tér
meghódítója?
23.) Egy eónban egy világból bocsátottak szabadon, és egy Típus a típusból, és a
felejtés béklyójából, mely múlandó.
24.) Mostantól kezdve eljutok az idő, az évszak, az eón többi részéhez, csendben.
9. fejezet
1.) Amikor Mária ezeket mondta, hallgatásba merült, mivel elérkezett az idő, amikor
a Megváltó szólt hozzá.
2.) Ám András válaszolt és azt mondta fivérének, Mondd el, amit mondani szeretnél
azzal kapcsolatban, amit ő mondott. Ami engem illet, nem hiszem, hogy a Megváltó
ezt mondta volna. Bizony, ezek a tanítások furcsa gondolatok.
3.) Péter válaszolt és ugyanezekkel a dolgokkal kapcsolatban beszélt.
4.) A Megváltóról kérdezte őket. Valóban bizalmasan beszélt egy nőhöz és nem
nyíltan hozzánk? Hozzá kellene fordulnunk és őrá figyelnünk? Jobban szerette őt,
mint minket?
5.) Akkor Mária felzokogott és azt mondta Péternek, testvérem, Péter, mit gondolsz?
Azt hiszed, mindezt én magam találtam ki a szívemből, vagy netán hazudok a
Megváltóval kapcsolatban?
8.) Ha azonban a Megváltó méltónak találta, akkor valójában miért utasítod vissza őt?
Bizonyára a Megváltó nagyon jól ismeri.
9.) Ez az amiért jobban szerette őt, mint minket. Inkább szégyelljük el magunkat és
hirdessük a tökéletes Embert, és legyünk önállóak, miként Ő parancsolta nekünk és
hirdessük az evangéliumot, semmilyen más szabályt ne fektessünk le azon kívül,
amit a Megváltó mondott.
I.
II.
2. ) Pilátus akkor odahívta Jézust és kérdezte föle: „Hogy van az, hogy ezek
tanúbizonyságot tesznek ellened? . . . Nem telelsz semmit?" - Jézus azonban így
válaszolt: „Ha nem lenne hatalmuk erre, semmit sem mondhatnának, de min-
denkinek van szája a jó és a gonosz beszédre. ők majd látni fogják. "
3. ) Ekkor a zsidók vénei válaszoltak Jézusnak így: „Mit jelent az, hogy mi
majd meglátjuk?. . . Először is Téged a paráznaság hozott a világra; másodszor a
Te betlehemi születésed egy nagy gyermekgyilkosságot okozott; harmadszor a Te
apád József és anyád Mária Egyiptomba menekültek, mert feszélyezve érezték
magukat a nép közőrt. "
4. ) Voltak ott jelen azonban jóakaratúak is a zsidók között, akik így mond-
ták: „Mi nem hisszük azt, hogy paráznaságból született, mert tudjuk azt, hogy
mikor József megházasodott Máriával. Mária már terhes volt. de nem parázna-
ságból. "
Odahívta akkor Pilátus Anást és Kajafást és azt kérdezte fölük: „Mit jelent az
a szó, hogy prozelila?" Azok így feleltek: „Azt jelenti, hogy azok görög szülök
gyermekei, akik zsidók lettek. " - Azok pedig, akik azt állították, hogy Jézus nem
született paráznaságból a következők voltak: Lázár. Aster, Antal, Santiago, Amnes,
Zeras, Sámuel, Izsák, Einees, Crispo, Agripa és Judás . . . és azt mondták: . . Mi
nem születtünk prozélitáknak, hanem zsidó szülők gyermekei vagyunk és az
igazságot mondjuk, mivel ott voltunk József és Mária házasságkötésénél. "
5. ) Odahívta magához Pilátus akkor ezt a tizenkettőt, akik azt állították, hogy
Jézus nem született paráznaságból és azt mondta nekik: „Kérlek benneteket, hogy
esküdjetek a Cézár életére, hogy igaz-e az állításotok, hogy nem született
paráznaságból. . . ? - Azok így feleltek: . ,A mi törvényünk tiltja az eskütevést, mert
az bűn, de hagyd, hogy ők esküdjenek a Cézár életére - mondva - hogy nem igaz a
mi beszédünk és halálos bűnösök vagyunk. " - Pilátus akkor Anáshoz és
Kajafáshoz fordult, kérdezve: , . Semmit sem feleltek erre?" Azok
visszamondták: „Te ezeknek adsz hitelt, akik Jézus törvényes születését
bizonyítják, mialatt mi mindnyájan azt kiáltjuk, hogy paráznaságból született, hogy
ez egy mágus és magát Isten Fiának nevezi. "
III.
„Az égen ragyogó Napot hívom tanúnak arra, hogy én ebben az emberben
semmi bűnt nem találok. " - A zsidók felelték: „Ha nem lenne egy bűnöző, nem
adtuk volna át Neked". - Így szólt akkor Pilátus: „Vigyétek el és ítéljétek el a ti
törvényeitek szerint. " - . ,Nekünk nincs megengedve az, hogy valakit megöljünk" -
mondták a zsidók. . . - „Nektek megtiltotta isten, hogy öljetek és nekem nem?" -
felelt a helytartó.
IV.
V.
1. ) Ekkor egy Nikodémus nevű zsidó állt a helytartó elé és így mondta:
„Mivel jóságos vagy, könyörgök, engedj nekem néhány szót szólni. " -
„Beszélj!" - mondta Pilátus. - És Nikodémus így szólt: „Én így beszéltem a vének,
a leviták és Izrael egész sokasága előtt a zsinagógában: mit kívántok tenni ezzel az
emberrel?. . . Ö oly csodákat és különös dolgokat cselekszik, melyeket senki más
nem tudott tenni és nem lesz képes senki sem ezekre. Hagyjátok Ot békében és ne
forraljatok semmit ellene. mert ha az Ő csodái isteni eredetűek - megmaradnak
azok, de ha csak emberi dolgok, úgy elenyésznek. Mert Mózes is, amikor Isten által
Egyiptomba küldetett, sok -Isten által előbb jelzett - csodát művelt a fáraó,
Egyiptom királya előtt. Es jelen voltak a fáraó előtt James és Jambres. akiket az
egyiptomiak isteneknek tartottak és Mózeshez hasonló csodálatos dolgokat
műveltek. Mivel csodáik nem voltak isteni eredetűek. elenyésztek azokkal együtt,
akik hitték azokat. - Ezért most bocsássátok szabadon ezt az embert, mivel nem
méltó a halálra!".
VI.
2. ) De másik zsidó jött előre és mondta: „Én vak voltam, már vakon szület-
tem. Hangokat hallottam. de sohasem láttam semmit és Jézushoz érve nagy
hangon kiáltottam neki 'Dávidnak fia, könyörülj rajtam’. . . és Ő megsajnált en-
gem. Szememre tette a kezét és megnyíIt a szemem - láttam!"
VII.
Egy Berince (Veronika) nevű asszony kiáltott messziről: „Vérfolyásos beteg
voltam. Csak megérintettem palástját (szűrjét) és elállt a vérzésem, ami pedig
tizenkét év óta állandóan folyt. " - A zsidók kisháltak közbe: „Van egy szabálya a
törvénynek, mely megtiltja a nőnek tanúkémi szereplését. "
VIII.
IX.
1. ) Aztán Pilátus maga elé hivatta Nikodémust és azt a tizenkét férfit, akik
Jézus igaz és tiszta származását bizonyították és kérdezte fölük: „Mit tegyek, mert
a nép között már egy forradalom van készülőben?" - „Mi nem tudjuk, majd ők látni
fogják" - feleltek azok. - Összehívta akkor Pilátus a zsidók csődületét és
mondta: „Tudjátok, hogy az a szokásom, hogy a börtönből kiengedek egy elítéltet
a kovásztalan kenyér ünnepén. Van a börtönben egy gyilkosság miatt elítélt
Barabás nevű rab; és ez a Jézus, akiben én semmi bűnt nem találok. Kit akartok,
hogy szabad Iegyen. . . Jézus, vagy Barabás?" Azok így kiáltozának: „Barabás,
Barabás" - „És mit tegyek Jézussal?" - kérdezte Pilátus. „Feszítsd meg” -
kiáltozták a zsidók és még azt is hozzátették: „Nem vagy a császár barátja, ha ezt
szabadon engeded, mert ez magát Isten Fiának és királynak nevezte. És így
elismered, hogy ez a király és nem a Cézár. "
2. ) A méregtől feldühödve telelt nekik Pilátus: „Ti egy lázongó fajta vagytok,
akik szembeszálltok a ti jótevőitekkel. " - „Miféle jótevőitekkel?" kérdezték a
zsidók. - „A ti Istenetek kihozott benneteket Egyiptomból és megszabadított egy
kegyetlen rabszolgaságbál. Áthozott benneteket a tengeren úgy, mintha a földön
jártatok volna; élelmezett benneteket a sivatagban és a köböl fakasztott ivóvizet; és
mindezek után megmérgesítettétek őt, amikor egy bikaborjú szobrát imádtátok; és
elkeseredett istenetek ki akart irtani benneteket, amikor Mózes közbelépett Értetek
és így megszabadultatok a haláltól. Most meg engem vádoltok azzal, hogy
gyűlölöm a császárt" - mondta nekik Pilátus.
X.
2. ) Az egyik felfeszített tolvaj így szólt: „Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg
magadat és minket is!" - A másik - Dimas - felháborodva szólt társára: „Nem félsz
az Istentől, hisz ugyanazon ítélet alatt vagy. De mi gonosz cselekedeteink miatt
lettünk jogosan elítélve és ez itt viszont semmi rosszat nem követett el. " - És
Jézushoz szólt így: „Emlékezz meg rólam Uram a Te Királyságodban!" - Jézus így
felelt neki: „Bizony mondom neked, hogy ma még velem leszel az
örökkévalóságban. "
XI.
1. ) A „hatodik" órája volt a napnak, amikor sötétség lett a Földón, mert el-
apadtak a Nap sugarai. A nap kilencedik órájában kettérepedt a templom kárpitja
és Jézus hangos szóval így kiáltott: „Atyám! A Te kezedbe adom lelkemet!" - Az ott
lévő százados látva a történteket, dicsérte Istent, mondva: „Igaz ember volt ez!' -
Az egész csődület pedig, akik szemtanúk voltak, melleiket kezdték ütögetni.
XII.
XIII.
XIV.
1. ) De nemsokára egy Finees nevű pap, egy Adas nevű orvos és Ageo, a
levita - Jeruzsálembe érkeztek Galileából és a zsinagóga hercegeinek, papjainak és
levitáiknak a következőket jelentették: „Láttuk Jézust a tanítványai között ülve
Galileában. a Mamlich-hegyen, amint így beszélt: „Menjetek és prédikáljátok az
egész világon azt. hogy aki hisz és megkeresztelkedik (baptismo-nak veti alá
magát) az üdvözül. aki pedig nem hisz. az megítéltetik. A hivőket kísérni fogyják
azok a jelek. hogy gonoszokat üznek el, kígyókat ragadnak meg és a mérges italok
sem tesznek kárt bennük. Ha kezükkel érintik a betegeket. azok meggyógyulnak. -
És mialatt még beszélt, csodálkozva láttuk, hogy felemelkedett a magasba, az ég
felé. "
XV.
* * *
Éppen azért ismertetjük, mert olyan fontos adatokat szolgáltat, melyek Jézus
igazi alakját mutatják be. Vádolásának körülményeit is, valamint azt a módszert is,
amit a zsidóság főpapjai alkalmaztak Jézus elítélésének keresz-
tülvitelében. Vizsgáljuk meg hát együtt ezeket egymás után:
Most már tudjuk, hogy ki is volt Arimateai József, aki Jézusnak testét elkérte
Pilátustól és saját sírboltjába helyezte, miután a szokás szerint belefektették egy
lenvászon lepedőbe, úgy, hogy az alul is és felül is betakarta a testet. Ez a lepedő
valami csoda folytán megmaradt és az a mai „Turini lepel".
PILÁTUS AKTÁi
ALÁSZÁLLÁS AZ ALVILÁGBA
Előszó
II. rész
I. (XVII)
II.
III.
1. Amikor atyánk Ádám meghallotta ezt meg azt, hogy Jézus a Jordánban
megkeresztelkedett, szólásra nyitotta ajkát fiának Szethnek mondván: Hirdesd ki
fiaidnak a pátriárkáknak és a prófétáknak mind azt amit hallottál Mihály
arkangyaltól amikor én elküldtelek a Paradicsom kapujáig, hogy ha lehet Isten
küldje el neked angyalával az irgalom fájának olaját, hogy kiszolgáltassa testemnek
amikor beteg voltam. Akkor Szeth a szent pátriárkák és próféták közelébe ment és
mondotta: Amikor én, Szeth imádkoztam a Paradicsom kapui előtt, nézd, Mihály az
Úr angyala megjelent előttem és mondotta: Az Úr küldött hozzád: Én vagyok az aki
az ember teste fölött van és mondom neked Szeth, ne áztasd magad könnyeiddel,
imádkozni és epekedni az irgalom fájának olajáért, azért amit ki akarsz szolgáltatni
atyádnak Ádámnak testi fájdalma ellen, te nem tudod megszerezni és megvigyázni
az utolsó napokra és időkre, de vigyázd majd ha 5500 esztendő beteljesedik, akkor
majd Isten szeretett Fia eljön a földre, hogy föltámassza Ádám testét és a holtak
testét és ő eljön és megkeresztelkedik a Jordánban. És amikor a Jordán vize elé lép
akkor mindenki meg lesz kenve az irgalmasság olajával, mindenki aki hisz neki és
ez az irgalmasság olaja lesz minden utódain, nemzeteken, amelyek újjászületnek
vízből és Szentlélekből az örök életre. Akkor fog majd Isten legkedvesebb Fia
lejönni a földre és beviszi atyánkat Ádámot a Paradicsomba az irgalmasság fájához.
A szentek sokasága mind ezeket hallotta Szettől és a pátriárkák és a próféták még
jobban örvendtek.
IV.
V.
VI.
1. Amikor Hádész és a halál és a gonosz szellemeik látták ezt, félelem szállta
meg őket, úgyhogy ők és kegyetlen szellemeik a nagy világosság és fény láttára,
valósággal kiáltván, hogy látták Krisztust hirtelen megjelenni házukban, mondták:
Legyőztél minket! Ki vagy te, aki el lett küldve Istentől a mi megtévesztésünkre? Ki
vagy te, aki a rothadás minden jele nélkül és fenséged jeleivel
megszégyeníthetetlenül összetörted hatalmunkat? Ki vagy te, aki oly hatalmas de
egyben oly kicsi, előkelő és kimerült, katona és parancsnok, csodálatos kecses
harcos és a Dicsőség Királya, az élet és a halál, aki vitte a keresztet és meghalt
rajta?Te aki a sírodban feküdtél, lejöttél hozzánk élve és a te halálodra az összes
teremtmény megszólalt és a csillagok megrázkódtak és te szabad lettél halálod által
és legyőzted légióinkat. Ki vagy te, aki megszabadítottad a rabokat akiket fogva
tartott az ősbűn és visszahelyezted őket kezdeti szabadságukba?Ki vagy te, aki
eltakartad saját istenségedet és világosságodat azok elől akik el voltak vakulva
bűneik sötétségétől?Ezek után az ördögök légióit félelem szállta meg és
mindannyian kiáltották zavarodásuk mámorában: Honnan vagy te Jézus, egy ember
aki annyira erős és fényes a maga fenségében és tökéletességében, szeplőtelen és
bűntelen? Az a földi világ amely örökké alattvalónk volt mostanáig és áldozatot
mutatott be javunkra, soha sem küldött hozzánk egy olyan halott embert sem mint
te és soha nem adott át olyan ajándékot a Hádésznek. Ki vagy hát te aki oly
könnyedén átlépte határainkat és nem hogy megnagyobbította kínjainkat, de még
könnyedén megszabadította az emberiséget bilincseiktől?
VII.
1. Akkor Hádész fogadván a Sátánt a herceget, sajnálatos szemrehányással
mondotta: Ó romlottság hercege, rombolás fejedelme, Belzebub, angyalok gúnyja
és az igaz gyalázója, mért tetted ezt? Mért feszíttetted keresztre a dicsőség Királyát
és az ő halálával ígértél nagy kárt(tönkretételt)? Mint a hülye, tudtad hogy mit
csinálsz! De vigyázz most, mert ez a Jézus világossága által eltüntette a halál
sötétségét, összetörte a börtönök erős mélységeit és kiszabadította a foglyokat,
kioldozván azok bilincseit. Mind azok akik sóhajtoztak kínjaikban, most
örvendeznek ellenünk és imáik által eltűnt uralmunk és valóságunk meghódíttatott
és most az emberek egy nemzete sem fél tőlünk. Mindez mellett a halottak akiknek
soha nem szabadott volna boldognak lenniük és győzni felettünk és a foglyok
akiknek soha sem szabadott örvendezniük, összeesküdtek ellenünk. Ó Sátán
herceg, minden gonosz atyja és istentelené, miért tetted ezt?Ők akik a kezdetektől
fogva mostanáig elvesztették az életet és a megváltást, most sehol sem hallatszik
az üvöltésük, egyetlen egy sóhajuk sem visszhangzik a fülünkben és könnynek
nincs jele arcukon, egyiknek sem. Ó Sátán herceg, a pokol kulcsainak birtokosa, az
a gazdagságod amelyet megszereztél az áthágás fája által, most elvesztetted a
keresztfa által és minden jóléted elveszett. Amikor te fölszögeztetted Jézus
Krisztust a dicsőség Királyát, vétettél magad ellen és ellenem. Ebből kifolyólag
tudni fogod, hogy milyen örök kínokat és végtelen fájdalmakat fogsz szenvedni
fogságomban. Óh, Sátán herceg, a halál birtokosa és minden romlott feje, teneked
kellett volna először meglátnod, hogy Jézusban nincs gonoszság. De te jogtalanul
keresztre feszítetted őt, aki ellen nem találtál semmi rosszat és hogy áthoztad a mi
valóságunkba az ártatlant és az igazságosat és hogy elveszítetted a bűnösök, az
istentelenek és a bűnösök lelkét? Amikor Hádész így beszélt a Sátánnal a
herceggel, akkor megszólalt a dicsőség Királya és mondta: Sátán a herceg
hatalmadban lesz az idők végezetéig Ádám és gyermekei helyett, meg azok helyett
akik az én szentjeim(igazaim).
VIII.
IX.
X.
1. Ahogy Illés és Hénok így beszélt a szentekkel, nézd, odajött egy másik
ember szerény ruhában, a vállán a kereszt jelét viselvén, akitől a szentek
megkérdezték: Ki vagy te - mert megjelenése olyan volt mint egy rablóé - és hogy
van az hogy a válladon viszed a kereszt jelét? Ő felelt nekik mondván: Jól
mondtátok, rabló voltam, és mindenfajta gonoszságot elkövettem a földön. A
Zsidók keresztre feszítettek Jézussal együtt és én láttam a csodákat, amelyek a
kereszt által jöttek, amelyen Jézus meg volt feszítve, és én hittem,hogy ő minden
élő teremtője a mindenható Király és megszólítottam őt: Emlékezzél meg Uram
rólam majd ha eljössz az uralmaddal!Amire ő elfogadta imámat és mondta: Bizony
mondom neked, még ezen a napon velem leszel a Paradicsomban. Ezért adta
nekem a kereszt jelét mondván: Viseld ezt és menj a Paradicsomig, de ha az angyal
amely őrzi a Paradicsomot nem ereszt be, mutasd meg neki a kereszt jelét és ezt
mond neki: Jézus Krisztus az Isten Fia, aki most lett keresztre feszítve, küldött
engem. És amikor így tettem, mindezt elmondtam az angyalnak aki őrizte a
Paradicsomot és amikor ő mind ezt hallotta, kinyitotta az ajtót, bevezetett és
elhelyezett a Paradicsom jobb oldalán mondva: Pihenj egy kicsit, mert Ádám és az
emberiség atyjai be fognak lépni fiaikkal, amelyek szentek és igazak a győzelem
után és a keresztre feszített Krisztus Urunk fölszállása után. Amikor meghallották a
rabló szavait, a szent pátriárkák és a próféták egy szóval mondták: Áldott legyen a
mindenható Úr, a végtelenül jó dolgok Atyja, az irgalmasság Atyja. Te aki oly sok
kegyelmet adtál a te bűnöseidnek és visszavezetted őket a Paradicsom gyönyörébe,
a jó legelőkre. Ez a lélek legszentebb élete. Amen. Amen.
XI.